You are on page 1of 564

A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európa terv keretében valósul meg.

Czimber Gyula Pinke Gyula Szalka Éva

AZ AGRÁRTERMELÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ALAPJAI

© DE AMTC AVK 2007

HEFOP 3.3.1–P.-2004-06-0071/1.0

Ez a kiadvány a „Gyakorlatorientált képzési rendszerek kialakítása és minőségi fejlesztése az agrár-felsőoktatásban” című program keretében készült

Czimber Gyula Pinke Gyula Szalka Éva

AZ AGRÁRTERMELÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ALAPJAI

© DE AMTC AVK 2007

Szerzők:
Benedek Pál Nyugat-Magyarországi Egyetem Czimber Gyula Nyugat-Magyarországi Egyetem Gergátz Elemér Nyugat-Magyarországi Egyetem Marosán Miklós Nyugat-Magyarországi Egyetem Molnár Zoltán Nyugat-Magyarországi Egyetem Ördög Vince Nyugat-Magyarországi Egyetem Pinke Gyula Nyugat-Magyarországi Egyetem Sárdi Katalin Pannon Egyetem Szigeti Jenő Nyugat-Magyarországi Egyetem Szűcs Mihály Nyugat-Magyarországi Egyetem Szűcs Mihályné Nyugat-Magyarországi Egyetem Vörös Lajos Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

Lektorok:
Bárdos László Gazdagné Torma Mária Kátai János Kiss Szendille Komlovszky Ildikó Szigeti Zoltán

© DE AMTC AVK 2007 ISBN 978-963-9732-42-1 E tankönyv teljes mértékben megegyezik a Debreceni Egyetem honlapján, a http://odin.agr.unideb.hu/hefop/ elérési úton megtalálható, azonos című tankönyvvel. Első kiadás
A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll. A kiadványt, illetve annak részeit másolni, reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni bármilyen formában és bármilyen eszközzel – elektronikus úton vagy más módon – a kiadó és a szerzők előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos.

Kiadó: Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Debrecen, 2007.

TARTALOMJEGYZÉK
ELŐSZÓ ................................................................................................................................. 10 I. ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS............................................................................................. 11 1. SEJTTAN ......................................................................................................................... 11 1.1. A sejtről általában...................................................................................................... 11 1.2. A sejt alkotó részei .................................................................................................... 11 1.3. Sejtmembránok.......................................................................................................... 12 1.4. A sejthártya (protoplazma membrán)........................................................................ 13 1.5. Citoplazma ................................................................................................................ 13 1.6. Intracitoplazmatikus membránrendszer és a sejtorganellumok ................................ 14 1.7. Sejtmag...................................................................................................................... 15 1.8. A sejt mozgási apparátusa ......................................................................................... 16 1.9. A sejt anyagcseréje, növekedése ............................................................................... 16 1.10. Sejtszaporodás (osztódás) ....................................................................................... 17 2. SZÖVETTAN .................................................................................................................. 18 2.1. A szövetek osztályozása............................................................................................ 18 2.2. Osztódó szövetek....................................................................................................... 18 2.3. Szállító-szövetrendszer.............................................................................................. 19 3. RENDSZERTANI ALAPISMERETEK.......................................................................... 20 3.1. A faj fogalom értelmezése......................................................................................... 20 3.2. A klasszifikáció alapelvei.......................................................................................... 22 3.3. A zoológiai és botanikai nevezéktan alapelvei ......................................................... 23 II. NÖVÉNYTAN ................................................................................................................... 26 1. PROKARIOTA BAKTÉRIUMOK.................................................................................. 26 2. ALGÁK............................................................................................................................ 29 2.1. Prokarióta algák (kékalgák, cianobaktériumok)........................................................ 29 2.2. Eukarióta algák.......................................................................................................... 30 2.2.1. Rhodophyta ........................................................................................................ 30 2.2.2. Heterokontophyta ............................................................................................... 30 2.2.3. Cryptophyta........................................................................................................ 31 2.2.4. Dinophyta ........................................................................................................... 31 2.2.5. Euglenophyta...................................................................................................... 32 2.2.6. Chlorophyta........................................................................................................ 32 3. GOMBÁK (FUNGI) ........................................................................................................ 34 4. ZUZMÓK (LICHENES).................................................................................................. 35 5. MOHÁK (BRYOPHYTA)............................................................................................... 36 6. HARASZTOK (PTERIDOPHYTA)................................................................................ 37 7. MAGVAS NÖVÉNYEK (SPERMATOPHYTA) ........................................................... 38 7.1. Nyitvatermők (Gymnospermatophyta)...................................................................... 38 7.1.1. Család: Páfrányfenyőfélék (Ginkgoaceae)......................................................... 38 7.1.2. Család: Fenyőfélék (Pinaceae) .......................................................................... 38 7.1.3. Család: Tiszafafélék (Taxaceae) ........................................................................ 38 7.2. Zárvatermők (Angiospermatophyta) ......................................................................... 39 7.2.1. A zárvatermők kialakulása ................................................................................. 39 7.2.2. A zárvatermők jellemző tulajdonságai:.............................................................. 39 7.2.3 A zárvatermők alaktana....................................................................................... 40 7.2.3.1. A gyökérrendszer alaktana .......................................................................... 40 7.2.3.2. A hajtás alaktana ......................................................................................... 42 7.2.3.3. A levél alaktana ........................................................................................... 46

1

7.2.3.3.1. A levelek típusai................................................................................... 46 7.2.3.3.2. A lomblevél alaktana............................................................................ 48 7.2.3.3.3. A levéllemez tagoltsága ....................................................................... 50 7.2.3.3.4. Összetett levelek................................................................................... 51 7.2.3.3.5. Levélállás ............................................................................................. 51 7.2.3.3.6. Módosult levelek .................................................................................. 52 7.2.3.4. A virág alaktana .......................................................................................... 53 7.2.3.5. A mag kifejlődése és alaktana ..................................................................... 56 7.2.3.5.1. A termés ............................................................................................... 57 7.2.3.5.1.1. Egy termőlevélből kialakult termések............................................... 57 7.2.3.5.1.2. Chorikarpikus terméscsoportok......................................................... 57 7.2.3.5.1.3. Cönokarpikus termések ..................................................................... 58 7.2.3.5.1.4. Bogyóféle termések. (Többmagvúak és húsos termésfaluk van)...... 58 7.2.3.5.1.5. Cönokarpikus csonthéjas termések. .................................................. 58 7.2.3.5.1.6. Hasadó termések ............................................................................... 58 7.2.3.5.1.7. Makkféle termések. Egészben lehulló, száraz, kemény falú, egymagvú termések.............................................................................................. 59 7.2.3.5.1.8. Terméságazatok................................................................................. 59 7.2.4. Zárvatermők rendszertana .................................................................................. 60 7.2.4.1. A faj ............................................................................................................. 60 7.2.4.2. A faj alatti rendszertani egységek ............................................................... 60 7.2.4.3 A termesztett növények rendszertani kategóriái ........................................... 61 7.2.4.4. Kétszikűek (Dicotyledonopsida) .................................................................. 61 7.2.4.4.1. Boglárkafélék (Ranunculaceae) ........................................................... 62 7.2.4.4.2. Mákfélék (Papaveraceae) ..................................................................... 63 7.2.4.4.3. Rózsafélék (Rosaceae) ......................................................................... 64 7.2.4.4.4. Ribiszkefélék (Grossulariaceae)........................................................... 67 7.2.4.4.5. Pillangósvirágúak (Fabaceae) .............................................................. 67 7.2.4.4.6. Szőlőfélék (Vitaceae) ........................................................................... 70 7.2.4.4.7. Ernyővirágzatúak (Umbelliferae)......................................................... 71 7.2.4.4.8. Buzérfélék (Rubiaceae) ........................................................................ 73 7.2.4.4.9. Szulákfélék (Convolvulaceae).............................................................. 73 7.2.4.4.10. Arankafélék (Cuscutaceae) ................................................................ 74 7.2.4.4.11. Érdeslevelűek (Boraginaceae)............................................................ 74 7.2.4.4.12. Ajakosak (Lamiaceae)........................................................................ 75 7.2.4.4.13. Burgonyafélék (Solanaceae) .............................................................. 76 7.2.4.4.14. Tátogatók (Scrophulariaceae) ............................................................ 78 7.2.4.4.15. Vajvirágfélék vagy szádorgók (Orobanchaceae) ............................... 79 7.2.4.4.16. Mályvafélék (Malvaceae)................................................................... 80 7.2.4.4.17. Kutyatejfélék (Euphorbiaceae)........................................................... 80 7.2.4.4.18. Tökfélék (Cucurbitaceae)................................................................... 81 7.2.4.4.19. Keresztesvirágúak (Cruciferae, Brassicaceae) ................................... 82 7.2.4.4.20. Fészkesek (Compositae, Asteraceae) ................................................. 83 7.2.4.4.21. Szegfűfélék (Caryophyllaceae) .......................................................... 85 7.2.4.4.22. Libatopfélék (Chenopodiaceae) ......................................................... 86 7.2.4.4.23. Disznóparéjfélék (Amaranthaceae) .................................................... 87 7.2.4.4.24. Keserűfűfélék (Polygonaceae) ........................................................... 87 7.2.4.4.25. Kenderfélék (Cannabinaceae) ............................................................ 88 7.2.4.4.26. Diófélék (Juglandaceae)..................................................................... 89 7.2.4.5. Egyszikűek (Monocotyledonopsida) ............................................................ 89

2

7.2.4.5.1. Pázsitfűfélék (Gramineae, Poaceae)..................................................... 89 8. NÖVÉNYFÖLDRAJZ ..................................................................................................... 94 8.1. Az area és típusai....................................................................................................... 94 8.2. Fontos növényföldrajzi definíciók és kategóriák ...................................................... 94 8.3. Fajkeletkezési vagy géncentrumok ........................................................................... 97 8.4. A Raunkiaer életformák típusai................................................................................. 98 8.5. Az Ujvárosi életformák típusai ................................................................................. 99 9. NÖVÉNYTÁRSULÁSTAN .......................................................................................... 101 9.1. Formációk és formációcsoportok ............................................................................ 101 9.2. A növénytársulásokat létrehozó és fenntartó faktorok ............................................ 101 9.3. Irányzatok................................................................................................................ 101 9.4. Az asszociáció ......................................................................................................... 102 9.4.1. Az asszociáció elnevezése és egységei ............................................................ 102 9.5. A növénytársulások struktúrája............................................................................... 103 9.6. Aszpektus és szukcesszió ........................................................................................ 103 10. A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYEKRE HATÓ KÖRNYEZETI ÉS AGROTECHNIKAI TÉNYEZŐK....................................................................................................................... 106 10.1. Abiotikus tényezők................................................................................................ 106 10.1.1. Éghajlat........................................................................................................... 107 10.1.2. Talaj................................................................................................................ 108 10.2. Biotikus tényezők.................................................................................................. 110 10.3. Agrotechnikai tényezők......................................................................................... 111 III. NÖVÉNYÉLETTAN..................................................................................................... 113 1. A NÖVÉNYEK VÍZHÁZTARTÁSA ........................................................................... 114 1.1. A víz és a növényi sejt............................................................................................. 114 1.1.1. A víz és a növényi élet ..................................................................................... 114 1.1.2. A vízmolekula szerkezete és tulajdonságai...................................................... 115 1.1.3. Vízszállító folyamatok ..................................................................................... 115 1.2. A vízpotenciál fogalma ........................................................................................... 116 1.2.1. Az ozmotikus sejt ............................................................................................. 116 1.2.2. Vízformák a növényi sejtben............................................................................ 116 1.2.3. A vízpotenciál fogalma .................................................................................... 117 1.2.4. A vízpotenciál mérése ...................................................................................... 118 1.2.5. Vízpotenciál a talaj-növény-levegő rendszerben ............................................. 118 1.3. A víz és az oldott anyagok mozgása a növényben: felvétel, szállítás és leadás...... 119 1.3.1. A növények vízfelvétele................................................................................... 119 1.3.1.1. Vízfelvétel és –szállítás az endodermiszig ................................................. 119 1.3.2. Víz/oldatszállítás a xilémen keresztül .............................................................. 120 1.3.3. Vízleadás a levélből a légkörbe........................................................................ 122 1.3.3.1. A növényi vízleadás formái ....................................................................... 122 1.3.3.2. A sztómák felépítése .................................................................................. 122 1.3.3.3. A környezeti tényezők hatása a sztómákra ................................................ 123 1.3.3.4. A sztómamozgás napi menete .................................................................... 123 1.3.3.5. A sztómamozgás szabályozása .................................................................. 123 1.3.4. A növény vízmérlege ....................................................................................... 124 1.4. Összefoglalás........................................................................................................... 125 2. A NÖVÉNYEK ÁSVÁNYI TÁPLÁLKOZÁSA .......................................................... 127 2.1. Az esszenciális elemek............................................................................................ 128 2.1.1. Tápanyagellátási kísérletek .............................................................................. 128 2.1.2. Esszenciális elemek.......................................................................................... 129

3

2.1.3. Kelátképző anyagok ......................................................................................... 130 2.2. A növények táplálkozásának hiánytünetei .............................................................. 131 2.3. Az ásványi anyagok aktív és passzív transzportja a növényben ............................. 132 2.3.1. Az ásványi anyagok felvétele........................................................................... 132 2.3.2. A növényi gyökérzet ........................................................................................ 132 2.3.3. Passzív felvétel................................................................................................. 133 2.3.4. Szállító fehérjék a passzív transzportban ......................................................... 134 2.3.5. Aktív (anyagcsere) felvétel .............................................................................. 135 2.3.6. Ionszállítás a membránokon át......................................................................... 135 2.4. Floém transzport...................................................................................................... 135 2.5. Nitrogén anyagcsere ................................................................................................ 137 2.5.1. A nitrogén körforgalma .................................................................................... 137 2.5.2. Légköri nitrogén kötés ..................................................................................... 137 2.5.3. A N2-kötés biokémiája és élettana ................................................................... 139 2.5.4. A N2-kötés szabályozása .................................................................................. 139 2.5.5. A nitrát és az ammónium-ion anyagcseréje ..................................................... 140 2.5.6. Az ammónium-ion beépülése a szerves vegyületekbe ..................................... 140 2.5.7. Transzaminálás................................................................................................. 141 2.5.8. Nitrogén transzformáció a növényi fejlődés során........................................... 142 2.5.8.1. A csírázó magvak nitrogén anyagcseréje .................................................. 142 2.6. Összefoglalás........................................................................................................... 142 3. FOTOSZINTÉZIS ........................................................................................................... 145 3.1. A fotoszintézis fényszakasza................................................................................... 146 3.1.1. A kloroplasztiszok felépítése ........................................................................... 146 3.1.2. A növények fényabszorpciójának az alapjai .................................................... 146 3.1.3. Tilakoid komplexek.......................................................................................... 148 3.1.3.1. PSII ............................................................................................................ 149 3.1.3.2. Citokróm b6 f komplex ............................................................................... 149 3.1.3.3. PSI ............................................................................................................. 149 3.1.3.4. PSII/PSI-arány .......................................................................................... 149 3.1.3.5 ATP-szintetáz, vagy coupling faktor........................................................... 150 3.1.4. Az oxigéntermelő komplex .............................................................................. 150 3.1.5. Elektron-transzport a víztől a NADP-ig........................................................... 151 3.2. A fotoszintézis szén-reakciói .................................................................................. 151 3.2.1. A Calvin-ciklus, C3 típusú széndioxid fixálási út ............................................ 152 3.2.2. A C4-dikarboxilsav ciklus ................................................................................ 153 3.2.2.1. Fotorespiráció (fénylégzés) ....................................................................... 154 3.2.3. CAM-típusú CO2-fixálás.................................................................................. 155 3.3. Összefoglalás........................................................................................................... 156 4. A NÖVÉNYI NÖVEKEDÉS ÉS FEJLŐDÉS SZABÁLYOZÁSA .............................. 158 4.1. Alapfogalmak .......................................................................................................... 158 4.2. Intracelluláris szabályozás....................................................................................... 159 4.2.1. Auxinok............................................................................................................ 161 4.2.1.1. Az auxinok felfedezése és hatása ............................................................... 161 4.2.1.2. Az auxinok bioszintézise, lebomlása és szállítása ..................................... 161 4.2.1.3. Az auxin élettani hatása - sejtmegnyúlás .................................................. 162 4.2.1.4. Az auxin élettani hatása - fototropizmus és gravitropizmus ..................... 163 4.2.1.5. Az auxin hatása a növény fejlődésére ....................................................... 164 4.2.2. Citokininek ....................................................................................................... 165 4.2.2.1. A citokininek hatása - sejtosztódás és növényi fejlődés ............................ 165

4

4.2.2.2. A citokininek felfedezése, meghatározása és tulajdonságai ...................... 165 4.2.2.3. A citokininek bioszintézise, lebomlása és szállítása .................................. 166 4.2.2.4. A citokininek biológiai szerepe ................................................................. 166 4.2.3. Gibberellinek.................................................................................................... 168 4.2.4. Etilén ................................................................................................................ 169 4.2.5. Abszcizinsav..................................................................................................... 170 4.2.6. A növényi hormonok gyakorlati alkalmazásának lehetőségei ......................... 171 4.3. A növekedés és fejlődés szabályozásának külső tényezői ...................................... 172 4.3.1 A hőmérséklet hatása a növények növekedésére és fejlődésére ....................... 173 4.3.2. A fény hatása a morfogenezisre ....................................................................... 173 4.3.3. A nehézségi erő hatása a növekedésre és fejlődésre ........................................ 176 4.3.4. Kémiai tényezők hatása a növekedésre és fejlődésre....................................... 176 4.3.5. Biológiai tényezők hatása a növekedésre és fejlődésre.................................... 176 4.4. Összefoglalás........................................................................................................... 177 5. NÖVÉNYÉLETTAN – GYAKORLATI OKTATÓI SEGÉDLET............................... 180 5.1. Növények vízháztartása........................................................................................... 180 5.1.1. A növényi szárazanyag meghatározása............................................................ 180 5.1.2. Plazmolízis vizsgálatok .................................................................................... 181 5.2. A növények tápanyag gazdálkodása ....................................................................... 182 5.2.1 A növények táplálkozásának hiánytünetei ........................................................ 182 5.3. Fotoszintézis............................................................................................................ 185 5.3.1 A fotoszintetikus pigmentek kivonása és szétválasztása................................... 185 5.4. A növényi növekedés és fejlődés szabályozása ...................................................... 186 5.4.1. Auxinok kvalitatív meghatározása: az Avena koleoptil-szekció teszt.............. 186 5.4.2. Auxinok kvalitatív meghatározása: a retek hipokotilhenger-teszt ................... 187 5.4.3. Gibberellinek kvalitatív meghatározása: a saláta hipokotil-teszt ..................... 187 5.4.4. Levélöregedési teszt citokininek kimutatására................................................. 188 IV. ÁLLATTAN ................................................................................................................... 191 1. BEVEZETÉS ................................................................................................................. 191 1.1. A növények és az állatok közti alapvető különbségek............................................ 191 1.2. Összehasonlító állat-szervezettani alapok............................................................... 194 1.2.1. Kültakaró és mozgásszervek ............................................................................ 194 1.2.2. Táplálkozás és emésztés szervrendszere .......................................................... 196 1.2.3. Az anyagszállítás szervrendszere ..................................................................... 197 1.2.4. A légzés szervrendszerei .................................................................................. 197 1.2.5. Kiválasztás és ozmoreguláció szervrendszerei ................................................ 198 1.2.6. A szaporodás szervrendszerei .......................................................................... 199 1.2.7. Endokrin szervek rendszere (hormonrendszer)................................................ 199 1.2.8. Idegrendszer és érzékszervek ........................................................................... 200 1.3. Az állatok táplálkozási típusai................................................................................. 201 1.3.1. Biofág táplálkozásmódok ................................................................................. 202 1.4. Az állatok szaporodási módjai ................................................................................ 205 1.4.1. Állatok ivartalan szaporodása .......................................................................... 205 1.4.2. Állatok ivaros szaporodása (gametogonia) ...................................................... 205 1.4.3. Ivadékgondozás................................................................................................ 207 2. MEZŐGAZDASÁGILAG JELENTŐS EGYSEJTŰEK............................................... 208 3. MEZŐGAZDASÁGILAG JELENTŐS ÁLLATOK..................................................... 210 3.1. Az állatvilág rendszerezésének áttekintése ............................................................. 210 3.2. Laposférgek törzse (Platyhelminthes) ..................................................................... 211 3.2.1. Közvetett-fejlődésű mételyek osztálya (Trematoda) ....................................... 212

5

3.2.2.Közvetlen-fejlődésű mételyek osztálya (Monogenea) ...................................... 213 3.2.3. Galandférgek osztálya (Cestoda) ..................................................................... 213 3.2.3.1. Szívógödrös galandférgek rendje (Pseudophyllidea) ................................ 214 3.2.3.2. Szívókás galandférgek rendje (Cyclophyllidea) ........................................ 214 3.3. Hengeresférgek törzse (Nematoda) ......................................................................... 215 3.3.1. Háziállatokban élősködő (parazita) fonálférgek .............................................. 216 3.3.2. Növényeken kárt okozó (növényparazita) fonálférgek .................................... 216 3.3.3. Rovarokban élősködő, „ragadozó” fonálfégek................................................. 217 3.4. Gyűrűsférgek törzse (Annelida) .............................................................................. 218 3.4.1. Kevéssertéjűek osztálya (Oligochaeta)............................................................ 218 3.4.2. Nadályok osztálya (Hirudinoidea) ................................................................... 219 3.5. Ízeltlábúak törzse (Arthropoda) .............................................................................. 220 3.5.1. Általános jellemzésük, rendszerezésük ............................................................ 220 3.5.2. Rákok altörzse (Crustacea).............................................................................. 221 3.5.3. Ikerszelvényesek osztálya (Diplopoda) ........................................................... 224 3.5.4. Százlábúak osztálya (Chilopoda) ..................................................................... 224 3.5.5. Rovarok osztálya (Insecta) ............................................................................... 224 3.5.5.1. A rovarok rendszerezése............................................................................ 230 3.5.6. Pókszabásúak osztálya (Arachnida)................................................................. 256 3.5.6.1. Álskorpiók alosztálya (Pseudoscorpiones)................................................ 257 3.5.6.2.Kaszáspókok alosztálya (Opiliones)........................................................... 258 3.5.6.3.Valódi pókok alosztálya (Araneae) ............................................................ 258 3.5.6.4. Atkák alosztálya (Acari) ............................................................................ 259 3.6. Puhatestűek törzse (Mollusca) ................................................................................ 260 3.6.1. Csigák osztálya (Gastropoda).......................................................................... 260 3.6.1.1. Fésűskopoltyúsok rendje (Pectinibranchia) .............................................. 261 3.6.1.2. Ülőszemű tüdőscsigák rendje (Basommatophora) .................................... 261 3.6.1.3. Nyelesszemű tüdőscsigák rendje (Stylommatophora) ............................... 261 3.6.2. Kagylók osztálya (Bivalvia)............................................................................. 261 3.7. Gerincesek törzse (Vertebrata)................................................................................ 262 3.7.1. Rendszerezésük alapelvei................................................................................. 262 3.7.2. Csontoshalak osztálya (Pisces) ........................................................................ 262 3.7.3. Kétéltűek osztálya (Amphibia) ......................................................................... 263 7.3.4. A hüllők osztálya (Reptilia) ............................................................................. 265 3.7.5. Madarak osztálya (Aves) .................................................................................. 267 3.7.6. Emlősök osztálya (Mammalia)......................................................................... 271 V. ÁLLATÉLETTAN .......................................................................................................... 274 1. AZ EMLŐS SZERVEZET FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE ........................................ 275 1.1. Az egyedi élet, egyedfejlődés a gamétáktól a termelő állatig ................................. 275 1.2. A szervezet rendszerei, készülékei.......................................................................... 276 1.3. Az egységes neurohormonális irányítás az önfenntartás, szaporodás és a termelés érdekében ....................................................................................................................... 276 1.4. A homeosztázis fogalma és tényezői ...................................................................... 278 2. A MOZGÁS KÉSZÜLÉKE ÉS MŰKÖDÉSE .............................................................. 279 2.1. A csontrendszer felépítése és működése ................................................................. 279 2.2 A csontok összeköttetései, izülettani és szalagtani ismeretek.................................. 285 2.3. Az izomrendszer felosztása, az izmok működése ................................................... 288 3. AZ EMÉSZTÉS ÉS LÉGZÉS KÉSZÜLÉKE................................................................ 296 3.1. Az emésztés készüléke monogasztrikus állatokban és a kérődzőkben ................... 296 3.2. Rágás, nyelés, hányás folyamatai............................................................................ 299

6

3.3 Emésztés a szájüregben, gyomorban, középbélben ................................................. 302 3.4. Az előgyomrok szerepe, bendőfermentáció, kérődzés............................................ 304 3.4.1. A szerves anyagok fermentációja az előgyomrokban ...................................... 306 3.4.2. Az előgyomor mozgások.................................................................................. 307 3.5. A megemésztett anyagok felszívódási folyamatai; az utóbélben történő fermentáció jelentősége, az utóbél működése .................................................................................... 309 3.6 A légzőkészülék szervei és működésük ................................................................... 315 4. A SZERVEZET KERINGÉSI RENDSZEREI (Vitinger Emőke)................................. 319 4.1. A vérérrendszer ....................................................................................................... 319 4.1.1. Az erek típusai.................................................................................................. 319 4.2. A szív felépítése és működése, vérkörök ................................................................ 320 4.2.1. A szív üregei..................................................................................................... 321 4.2.2. A szívbillentyűk ............................................................................................... 321 4.2.3. A vérkörök........................................................................................................ 321 4.2.4. A szívműködés és a vérkeringés ...................................................................... 322 4.2.4.1. A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere......................................... 322 4.2.4.2. A szívciklus ................................................................................................ 323 4.2.4.3. A szív alkalmazkodása ............................................................................... 323 4.2.5. A vérkeringés hemodinamikája........................................................................ 324 4.2.5.1. Az áramló vér sebessége ........................................................................... 324 4.2.5.2. A vérnyomás .............................................................................................. 324 4.2.5.3. A magzati vérkeringés ............................................................................... 325 4.3. A vér komponensei és szerepük .............................................................................. 325 4.3.1. A vérplazma ..................................................................................................... 325 5. IMMUNÉLETTANI ISMERETEK............................................................................... 329 5.1. Az immunitás fogalma, fajtái: Antigének, ellenanyagok, az immunválaszban résztvevő sejtes elemek. ................................................................................................. 329 5.2. A túlnyomóan celluláris, illetve humorális szisztémás immunválasz..................... 333 5.3. Lokális immunitás létrejötte, jelentősége................................................................ 334 5.4. A kolosztrális immunitás jelensége és szerepe ....................................................... 334 6. KIEMELT FEJEZETEK AZ INTERMEDIER ANYAGCSERE TÖRTÉNÉSEIBŐL (Vitinger Emőke)................................................................................................................ 336 6.1.A táplálóanyagok intermedier anyagcseréje ............................................................ 336 6.2.A szénhidrátok intermedier anyagcseréje ................................................................ 338 6.2.1. A kérődzők szénhidrát anyagcseréje ................................................................ 339 6.3.A lipidek intermedier anyagcseréje.......................................................................... 339 6.4.Az aminosavak intermedier anyagcseréje ................................................................ 340 7. A KIVÁLASZTÁS KÉSZÜLÉKE ................................................................................ 342 7.1. A kiválasztás életjelensége, helyei (Kiemelten a vese, a húgyhólyag és húgycső felépítése.) ...................................................................................................................... 342 7.2. A nefron működése. (Passziv ultrafiltráció,szelektív tubuláris reabszorpció ) ....... 344 8. A SZAPORODÁS ÉLETTANI ALAPJAI .................................................................... 347 8.1. Hormonológiai ismeretek........................................................................................ 347 8.2. A hím nemi készülék felépítése és működése......................................................... 355 8.3. A női nemi készülék felépítése gazdasági haszonállatainknál ................................ 360 8.4. Oogenezis, ivarzás, ovuláció, a termékenyülés folyamatai..................................... 363 8.5 A vemhesség szakaszai, a szülés neurohormonális irányítása. Az involució történései, jelentősége...................................................................................................................... 369 8.6. A tejmirigy (kiemelten a tőgy) kialakulása és működése ....................................... 374 VI. TALAJTAN.................................................................................................................... 380

7

1. A TALAJ FOGALMA ÉS FUNKCIÓI ......................................................................... 380 2. A TALAJ KÉMIAI TULAJDONSÁGAI ...................................................................... 382 2.1. Elemi összetétel....................................................................................................... 382 2.2. A talaj ásványai ....................................................................................................... 382 2.3. A kőzetek................................................................................................................. 384 2.3.1. A laza üledékes kőzetek kialakulása ................................................................ 385 2.4. A talaj szövete ......................................................................................................... 387 2.5. A talaj szerves anyaga ............................................................................................. 389 2.6. A szorpciós tulajdonságok ...................................................................................... 392 2.7. A kémhatás.............................................................................................................. 394 2.8. A talaj radioaktivitása.............................................................................................. 396 2.9. A talajoldat tulajdonságai........................................................................................ 398 3. A TALAJ FIZIKAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI TULAJDONSÁGAI ......................... 400 3.1. A talaj szerkezete .................................................................................................... 400 3.2. A talaj pórustérfogata .............................................................................................. 402 3.3. A talaj vízgazdálkodása........................................................................................... 403 3.3.1. A víztartó képesség állandói ............................................................................ 406 3.3.2. A vízvezető képesség ....................................................................................... 407 3.4. A talaj levegő- és hőgazdálkodása .......................................................................... 411 3.5. A talaj-víz rendszer fizikai viselkedése................................................................... 412 4. TALAJRENDSZERTAN............................................................................................... 413 4.1. A helyszíni talajvizsgálat ........................................................................................ 413 4.2. A talajképző tényezők ............................................................................................. 415 4.3. A genetikai osztályozás........................................................................................... 416 4.3.1. A főtípusok....................................................................................................... 416 4.3.2. A típusok .......................................................................................................... 419 4.4. A FAO osztályozás.................................................................................................. 436 4.5. A Föld talajai........................................................................................................... 436 5. ALKALMAZOTT TALAJTAN .................................................................................... 445 5.1. A talajpusztulás ....................................................................................................... 445 5.2. A talajjavítás............................................................................................................ 447 5.2.1. Homoktalajok javítása...................................................................................... 447 5.2.2. Savanyú talajok javítása ................................................................................... 447 5.2.3. Szikes talajok javítása ...................................................................................... 448 5.3. Az öntözés talajtani vonatkozásai ........................................................................... 449 5.4. Talajtérképezés........................................................................................................ 451 5.5. Földértékelés ........................................................................................................... 454 VII. AGROKÉMIA (Sárdi Katalin) ................................................................................... 461 BEVEZETÉS ..................................................................................................................... 461 1. AZ AGROKÉMIA TUDOMÁNY KIALAKULÁSA, FELADATA ÉS CÉLJAI ........ 461 1.1. Az agrokémia aktuális feladatai, céljai ................................................................... 464 1.2. Az agrokémiai kutatások módszerei ....................................................................... 465 2. A növények tápanyagfelvétele és a tápanyag-felvételt befolyásoló tényezők ............... 468 2.1. A gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel jellemzői .................................................. 469 2.2. A levélen keresztüli tápanyagfelvétel jellemzői...................................................... 472 3. A növények kémiai összetétele és a tápelemek szerepe................................................. 473 3.1. A makroelemek szerepe a növények életfolyamataiban ......................................... 474 3.2. A mikroelemek szerepe a növények életfolyamataiban (Fe, Mn, Zn, Cu, B, Mo, Co) ........................................................................................................................................ 480 3.3. Nem minden növény számára esszenciális elemek................................................. 484

8

........... A talajtulajdonságok szerepe a tápanyag-ellátásban ..........................11........... Összetett (komplex........................3..................8................... 536 7.....1....................................... kevert) műtrágyák ....... 490 4..... Savanyú talajok javítására és mésztrágyázásra szolgáló anyagok ..................6.......2.................... 550 7..... magnézium forgalom és mérleg .................... A tápanyag-hasznosulás jellemzői ....... 509 5.......................................................................................2..10..........3........................................4.............5........................................................................................ 523 7............. 527 7............................ A tápanyag-ellátás hatása a termésre .........................................4......... A tápanyagellátás hatása a szántóföldi kultúrnövények termésminőségére......5................... 498 5....... 545 7.3.........9................................ A tápanyag-ellátás szemléletének változása ...................................... A talaj termékenysége. 487 4..... A foszforforgalom és a foszfor mérleg ....... 553 FELHASZNÁLT ÉS JAVASOLT IRODALMI FORRÁSOK ...1..................... 511 5............................................................................. 496 5............... 548 7.......2....... 560 9 ................................................. 512 5. 518 6................. 485 4... 491 4.................4.........2........................ Foszfor műtrágyák és alkalmazásuk irányelvei ........ A műtrágyaadag számítás módszerei ............... 517 6......................... A tápanyagellátás hatása a kertészeti növények termésminőségére.............9..... A káliumforgalom és a kálium mérleg ........................1................................................. 520 6....... 527 7..... A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás irányelvei......... 513 6..1.........................................2.3.......... 517 6..........5..4........... Tápanyagformák a talajban...... A tápanyagellátás és a termésminőség kapcsolata ....... Nitrogén műtrágyák és alkalmazásuk irányelvei .......................1.........3............... A nitrogénforgalom és a nitrogén mérleg ........................................ 546 7... A tápanyagellátás és a termés mennyiségének kapcsolata.........3..... A talajok termékenysége és tápanyag-forgalma............ 532 7.............. 501 5.................................... 548 7...8.... 487 4....... 519 6............ 538 7................................................. 507 5............ A műtrágyák és a talaj kölcsönhatása............ A műtrágyázás jellemzői európában és a világban ........ A nitrogén-trágyázás szabályozása... Kálium műtrágyák és alkalmazásuk irányelvei.... A kalcium-..3....................... A tápanyag-ellátás legkorszerűbb módja: a precíziós mezőgazdaság................... A környezetbarát trágyázás általános alapelvei................. 505 5. A szervestrágyázás szerepe a tápanyag-gazdálkodásban . (a „nitrát-rendelet) ........7...................... A műtrágya-felhasználás jellemzői .. 496 5............................. A hazai műtrágya-felhasználás alakulása az 1930-as évektől napjainkig................ a talaj tápanyag-szolgáltatása ....................................... A műtrágyák és alkalmazásuk alapelvei ................. 539 7................6......... A tápanyagmérleg számítás módszere és szerepe a tápanyag-gazdálkodásban ......................... 488 4........ 494 5....... A műtrágyák általános jellemzése......................................... a termékenység szintjei ..... Toxikus nehézfémek és egyéb elemek ....................................7..................................................... A liebig által megfogalmazott „minimumtörvény”.........

ökonómiai összefüggéseinek felismerését és helyes értelmezését. a legfontosabb fejezeteket és ismereteket tartalmazó tananyag került a képernyőjére. hogy a végzettek ilyen irányú ismeretekkel is kell. hogy a szak megnevezése egyértelműen utal arra. illetve melyek azok a fejezetek. Megtiszteltetés a Nyugat-Magyarországi Egyetem. elsajátításához. állati (állattan. A munka során nyilvánvalóan több problémával is meg kellett küzdeniük. valamint érintett oktatóinak. valamint talajtani és agrokémiai alapjainak legfontosabb fejezetei kerülnek tárgyalásra tekintettel arra. a felmerülő problémák gyorsan és szakszerűen oldódtak meg. A hallgatóság számára pedig azt remélem. Mezőgazdaságés Élelmiszertudományi Karának. Tekintettel arra. tananyagokat is. másrészt az is nyilvánvaló. hanem minden érdeklődő szaktól függetlenül. amelyek nem kerülnek be – terjedelmi okok miatt . túrákat kívánok az ismeretanyag karakterei között és remélhetően megtalálják a keresett információkat. hogy rendelkezzenek. a Környezettudományi és az Állattudományi Intézet professzorai. hogy meg kell újítani a felsőoktatás számára írandó szakkönyveket. Végeredményként a „böngésző” azt állapíthatja meg. valamint a földművelésnek legfontosabb kérdéskörei. továbbá szóbeli kiegészítéseit. hogy mi legyen a tartalma ennek a tananyagnak. hogy ez az anyag hatékonyan segíti elő az ismeretek elsajátítását hozzájárulva ezzel a képzés minőségének javításához. oktatói vettek részt. amelyek viszont akadályoznák az agrártermelés gazdasági. Az agrártermelés növényi (növénytan. állatélettan). Dóka Ottó oktatási dékánhelyettes 10 . stílusát. hogy a szerzők többsége több évtizedes tapasztalattal rendelkezik az adott diszciplína oktatásában. A leendő olvasóknak hasznos és eredményes kirándulásokat. Az alábbiakban tárgyalásra kerülő témakörök a Bologna-folyamat eredményeként elinduló lineáris képzési rendszer alapszakához (BSc képzés) kapcsolódnak és a most előttünk lévő ismeretanyag elsősorban a gazdasági és vidékfejlesztő agrármérnök alapszakos hallgatók számára nyújt segítséget a mezőgazdasági termelés biológiai alapjainak megértéséhez. szakszerű gazdasági elemzések elkészítését. Fontos megjegyezni egyrészt. A tananyag elkészítésében a Növénytudományi. hogy az itt elérhető ismeretek nem helyettesítik és helyettesíthetik az egyes diszciplínák tanórai előadásait. Mosonmagyaróvár.ebbe az összeállításba.ELŐSZÓ Az európai és hazai felsőoktatás jelenlegi reformkorszakában természetesnek tekinthető. 2006 Dr. vagy akár az „egyszerű” böngésző is hasznos ismeretekre lelhet. Az összefoglaló cím összesen hat önmagában is meghatározható és terjedelmes ismeretanyagot ölel fel. hiszen az előadó habitusát. hogy erre a feladatra – a Gyakorlatorientált képzési rendszerek kialakítása és minőségi fejlesztése az agrárfelsőoktatásban című HEFOP projekt keretében – felkérést kaptak. hogy egy nagyon hasznos. Ezek nélkül ugyanis nem érthetők meg a szántóföldi és kertészeti növények termesztésének. növényélettan). elsősorban azzal. magyarázatait nem tartalmazhatják az egyes fejezetek. az állattenyésztésnek. hogy nem csak a már fentebb említett szak hallgatói.

Nem kétséges. SEJTTAN 1. Ezek a sejtek azonban mindig olyan sejtekből keletkeznek. kialakult a sejtes szerkezet. a meleg vizű ősóceánokban alakult ki. és a sejtek száma a legmagasabb fejlettségű élőlények szervezetében több tízmilliárdot tesz ki.I. A sejt az anyagcserének köszönhetően képes növekedésre. amelyek sajátos kapcsolódása révén. egysejtűek) vagy pedig sejtek kisebb-nagyobb csoportjából épülnek fel. amelyek az élővilág rendszertani egységei közül a Monera országot alkotják. mert mai tudásunk szerint az élet a Föld őskorában. az ún. evolúciós tekintetben ősibb csoportjaiban (baktériumok. vagyis anyagokat vesz fel és ad le. enzimek és más biokatalizátorok segítségével működnek. A sejt megjelenésében az élővilág különböző csoportjaiban változatos képet mutat. amelyeknek 11 . gombákon keresztül az állatokig és az emberig minden valódi élőlényre érvényes. Az élőlényeket legalább egy sejt alkotja (baktériumok. növényeken. Ez azért lehetséges. A többsejtű illetve soksejtű élőlények sejtjei természetesen egymással kapcsolatban együttműködve léteznek. sejthártya (protoplazma membrán) határolja. Nagyon régi felismerés az. az egysejtű lények egyes. A sejtről általában A természettudományos vizsgálati módszerek és ismeretek fejlődési eredményeinek köszönhetően a XIX. Az összes többi élőlény sejtjeiben van sejtmag. citoplazmára és sejtmagra. A sejt magában hordozza az élőlény örökletes anyagát és képes szaporodni. hogy bizonyos nagyon sajátos működésre specializált sejtekben a sejtmag eltűnik vagy kilökődik belőlük. habár előfordul. ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS 1. A protoplazma membránon belül található a sejtplazma (protoplazma). a baktériumoktól kezdve. hogy ez az állítás a legegyszerűbb élőlényektől. hogy maga a sejt szerkezet az élővilág minden egységében azonos alapelemekből épül fel. környezetével anyagcserekapcsolatban van. Ebben a közegben először egyszerű. mérete alakja a működésnek megfelelően eltérő lehet. Ezért azt mondjuk. 1. Ezeket nevezzük sejtmag nélküli (prokariota) lényeknek.1. amely vegyületek biokémiai folyamatok révén. században felismerték. hogy a különböző típusú élőlények sejtjeinek felépítése között vannak bizonyos különbségek. hogy az élőlények sejtes felépítésűek. A sejt számtalan egyszerűbb és bonyolultabb vegyület működése révén létezik. ezelőtt mintegy négymilliárd éve. A sejt kialakulását ezért a Föld őskorában lezajló kémiai evolúció eredményének tekinthetjük és egyúttal a sejt kialakulását tarthatjuk a biológiai evolúció kiindulópontjának. hogy „sejt csak sejtből keletkezhet”. kék moszatok) nincs elkülönült sejtmag. Meg kell jegyezni. hogy az élőlények sejtes felépítése az élővilág egységének a bizonyítéka. fejlődésre. A sejt belsejében a felvett anyagok átalakulnak részben a felvett sejt anyagaivá részben sejtproduktumokká illetve energiává. Ma már tudjuk.2. amelyet két részre bonthatunk. hogy a sejtmag a teljes élővilágban nem mindenütt lelhető fel. A sejt alkotó részei A sejtet a környezet felé határoló hártya. majd bonyolultabb szerkezetű szerves vegyületek keletkeztek. A sejt működése tehát rendkívül bonyolult biokémiai folyamatok rendszere. A sejt képes valamennyi életműködés megvalósítására. mégis igaz. az egysejtű lényeken. kék moszatok. a mai napig még sok részletében nem tisztázott módon.

Miután a sejtmembrán vizes közegben alakult ki (az ősóceánokban) és a mai napig vizes közegben működik (az élőlények testén belül és a citoplazmájában a víz a legnagyobb mennyiségű alkotóelem). Ez az elemi membrán szerkezet a különböző funkciót betöltő membránstruktúrákban bizonyos további elemekkel egészül ki. illetve a sejt különböző produktumaival. Korábbi szakkönyvekben és tankönyvekben az itt következőktől ezért lényegesen eltérő magyarázatot találhatunk. A sejtmembránok egységes felépítése miatt szerkezetüket elemi membrán struktúrának nevezzük. Az elemi membránstruktúra mai tudásunk szerint ún. Ennek szerkezetét csak a legutóbbi évtizedekben tárta fel a tudomány. A membrán belsejében pedig a két foszfolipid réteg lipid láncocskái helyezkednek el és érintkeznek egymással. A sejtmaggal is rendelkező élőlényeket együttesen eukarióta lényeknek nevezzük. 12 . A foszfolipid molekulák csak úgy építhetnek fel membránstruktúrát. Visszatérve a sejthártyára. A sejt felszínén és a citoplazmában elhelyezkedő membrán szerkezetek egyik felszíne mindig a citoplazmával érintkezik ezt a felszínt citoplazmatikus felszínnek nevezzük. ha a citoplazmában elhelyezkedő membránstruktúrákról van szó. az emlősök vörös vértestei). funkciójától függően. el kell mondanunk. Ezeket sejten belüli (intracitoplazmatikus) membránrendszernek nevezzük. Ezt a felszínt „citoplazmán kívüli”. vagyis a sejtet körülvevő protoplazma membránra. vagyis hidrofil tulajdonságú) két zsírsav (lipid) molekulalánc kapcsolódik (amelyek víztaszító. továbbá bizonyos szerkezetek keresztülhatolnak a membrán szerkezeten és a membrán két felszínét összekötik egymással. azaz hidrofób tulajdonságúak). hogy a sejthártyához hasonló felépítésű szerkezetek (membránok) a sejt belsejében is találhatók. mint biológia lény az állatok országának egyik tagja. a többsejtű eukarióta élőlények között pedig a gombák országa (Fungi) a növények országa (Plantae) és az állatok országa (Animalia) foglalnak helyet. a zsírsavláncocskák pedig miután hidrofób tulajdonságúak a membrán belsejében helyezkednek el. az egysejtű eukarióták a Protista (egysejtűek) országa. azaz a protoplazma membrán. hogy annak sejten kívüli. A sejtmembránoknak két felszíne van mindkét felszínen foszfátfejecskéket találunk. hanem a sejt közötti tér anyagaival. ugyanis ezt csak a sejt egészéhez viszonyíthatjuk márpedig a citoplazmatikus felszín hol a benti hol a kinti oldalon helyezkedik el. foszfolipid kettősréteg (szokás egyszerűen lipid kettősrétegnek is mondani) azért kapta ezt az elnevezést. Az egyik zsírsav alján rövidebb a másik valamivel hosszabb. A membrán másik oldala. Az eukarióta lények nagyon változatos csoportjában az élővilág több országa lelhető fel. vagyis másik felszíne viszont sohasem a citoplazmával érintkezik. Egy ún. ha a sejthártyáról van szó.3. Sejtmembránok A sejthártya a sejt alaktani és élettani határoló felülete. 1. ha a vizes közeggel a foszfátfejecskék találkoznak. valamint az intracitoplazmatikus membránrendszer) alapszerkezetét kell megbeszélnünk. ezért funkciójuktól függetlenül a membránstruktúrák szerkezete több-kevésbé különbözik. Nem szakszerű külső és belső felszínről beszélni. mert alapszerkezete foszfolipid molekulákból épül fel. tudnunk kell. Először tehát a sejtmembránok (a sejthártya. mert hiszen azok hidrofil tulajdonságúak. foszfát fejecskéhez (ami vízhez vonzódó.eredetileg sejtmagjuk is van (pl. A membránban két ilyen molekula réteget találunk. hogy a foszfolipid molekulák kétféle alapegységből állnak. s így vízzel nem találkoznak. Hogy működését megérthessük. A sejthártya szerkezetének megismerése során azonban először is le kell szögezni. azaz extracitoplazmatikus felszínéhez sajátos szerkezetek kapcsolódnak. Az ember. Ezek a molekulák építik fel a membrán szerkezetét. pontosabban extracitoplazmatikus felszínnek nevezzük. amelyeket természetesen maga a sejt termel.

mondhatjuk őket pórusoknak. azaz áteresztő képességét fokozzák. esetleg elágazó nyúlványok. diszperz. mert ún. kefeszegély. vagyis anyagok átjutását elősegítő kis réseknek. A citoplazmában azonban vannak zsírok (lipidek) amelyek a vizes közegben emulzió. vagy a sejt receptorai. sem nem kocsonyás sem nem folyós. a felületnövelő képleteket sejthártya módosulatoknak nevezzük. A sejthártyába beépülő. sejtburkot alakítanak ki a sejt külső felszínén. a gombák esetében pedig kitin alapú sejtfallal találkozunk. amelybe a szomszédos sejtek nyúlványai hatolnak be. A citoplazma fő alkotó része az ún. amit sejthártya határol protoplazmának nevezünk.4. Ezen kívül számtalan szabályos méretű. amelyek a vizes közegben úgy helyezkednek el. mondhatjuk szoros munkamegosztásban működnek. a sejtmag nélkül. Szerepük kétféle lehet. félfolyékony. Azért. alapplazma (hialoplzama) ez egy ún. mert hiszen átérnek a membrán mindkét rétegén és ezáltal a membrán integráns részét képezik. mert legfőbb anyaga a víz és a benne oldott anyagok (ez az oldat fázis). Ezeket periférikus fehérjéknek nevezzük. annak külső és belső felszínét összekötő fehérjéket (helikális fehérjék) integrált fehérjének nevezzük. amelyek a membrán felszínén úsznak vagy besüllyednek annak extracitoplazmatikus rétegében. Citoplazma A sejt belső anyagát. A soksejtű élőlények szerkezetében a sejtek egymással együttműködve. Mivel ezek a sejthártya alakulása révén észlelhetők. Vannak azonban lapos. glükoproteid természetű komplex vegyületek is csatlakoznak. Ezek az ún. A sejt működésének legmarkánsabb elemei a benne lévő fehérjék. amelyek ún. Az integrált fehérjéket ezért szerepük alapján különböző módon szokták elnevezni. 1. vagy pedig markerek. amelyek a többsejtű lények sejttel érintkező többi sejtjének működését befolyásolják. A növényi sejtek külső felszínét e helyett cellulóz alapú sejtfal veszi körül. Az integrált fehérjék olyan anyagok átjutását segítik elő.5. Ugyanakkor az integrált fehérjék egy része szerepet játszik a sejtek egymáshoz való kapcsolódását biztosító ún. A sejthártya (protoplazma membrán) A sejthártya extracitoplazmatikus rétegéhez bizonyos speciális.1. amelyek a félig áteresztő hártyán nem jutnának keresztül. nevezhetjük őket permeázoknak mert a félig áteresztő hártya permeabilitását. A sejtek felszíne legegyszerűbb esetben sima. a sejtek sokszor közel gömb alakúak. Ennek előfeltétele. Diszperz a rendszer mert a fent említett három fázis egymásba keveredett 13 . integrált fehérjék legfőképpen különböző anyagok átjutását segítik elő a sejtmembránon keresztül. kolloid fázis). hogy a sejtek között anyagcsere kapcsolatok alakuljanak ki. hogy az érintkező sejtfelszínek megnagyobbodnak. Ennek egyik fő eleme a citoplazma. ionok átjutását segítik. A sejthártya külső felszínéhez ezen kívül oligoszaharid glükolipid. beszélünk ionpumpákról. globuláris (szemcsés) fehérjék csatlakoznak. merev csillók) de vannak membránbetüremkedések is. kolloid rendszer. A sejtmembrán ugyanis félig áteresztő hártya típusú képződmény ezért a két felszín között a különböző anyagok mozgása szelektív módon valósulhat meg. sejtkapcsoló struktúrák felépítésében. megnyúlt hengeres és legkülönbözőbb más sejtek. háromfázisú. Az anyagcsere kapcsolatok intenzitása nagymértékben függ az érintkező sejtfelszínek kiterjedésétől. vastagságú elemekből álló nyúlványtípust ismerünk (pl. szol állapotú. amelyek a sejt környezetéből érkező hatásokat közvetítik a sejtbe. vagyis mikrocseppecskék formájában helyezkednek el (ez a második fázis). A háromfázisú rendszer félfolyékony azért. Élénk anyagcseréjű együttműködés úgy valósulhat meg. hogy felszínükön vízmolekulákat kötnek meg (ez a harmadik. mert számukra bizonyos jelzéseket adnak. amelyek töltéssel rendelkező töltések. amelyek szabálytalan. Legegyszerűbbek a mikrobolyhok. ami a sejt teljes belsejének tartalma.

valamint a fehérje termékek „becsomagolása” történik. e jelenségnek ciklózis a neve. hogy a sejten belül az egyik helyről a másikra (egyik organellumtól a másikhoz. hogy az alapplazmának a sejthártyával vagyis a protoplazma membránnal érintkező. Intenzív 14 . illetve olvadnak össze úgy. Ha viszont káros anyagok detoxikálásában illetve a hőtermelésben szerepet játszó peroxidáz enzimeket tartalmaznak. A riboszómák a sejten belül a fehérjeszintézis szinterei. sejthártya) ún. Ennek legfőbb funkciója a szteroid szintézis (bizonyos hormonok). amelyeket nemcsak egy foszfolipid kettősréteg (vagyis egy membrán). hanem a szervezet más helyszínein hasznosulnak. elnevezésük peroxiszóma. a félfolyékony állapot helyett tehát kocsonyás állagú. exportfehérjék szintetizálódnak. a többi. A sejten belül az egyes organellumok között. amelyek nem kapcsolódnak membránhoz. Fontos megemlíteni még. mint a sejten belül kialakult rendkívül bonyolult zegzugos üregrendszer (akárcsak mintegy nagyon bonyolult barlangrendszer). vezikulumokban juthatnak el. Golgi-apparátus. Ezt a zónát ektoplazmának. a mitokondrium. onnan az organellumokhoz) vakuólumokban. Az alapplazmában ezen kívül szénhidrátok és más egyszerűbb illetve bonyolultabb vegyületek is nagy számban fordulnak elő. ahol a felesleges vízmolekulák leválasztása.6. továbbá a sejthártyához ill. Amennyiben az endoplazmatikus felszínen riboszómák nem ülnek. pl. Ezek közül a legkiterjedtebb az endoplazmatikus retikulum. Az endoplazma a sejten belül (a sejtmag körül) állandóan áramlásban van. vagyis a kolloid fázis valósítja meg. de egymással nincsenek közvetlen összeköttetésben. tojás formájú esetleg kerek képződmények ezek. ha a határoló membrán citoplazmatikus. akkor lizoszómáknak nevezzük őket. vakuólumokban. valamint az organellum és a sejthártya közötti anyagok csak membrán hólyagocskákban. membránfúzió jelensége révén válnak le. Innen kerülnek a sejttermékek a sejt környezetébe. Kolloid a rendszer azért. A ciklózis teszi lehetővé. amelyek a sejtből kijutnak és végső soron nem a sejten belül. Ezeket együttesen Golgi-apparátusnak nevezzük. hanem két foszfolipid kettősréteg (kettős membrán) határol. ami a sejt saját anyagait is lebontaná. Ezek a szállító testecskék a membrán struktúráktól (endoplazmatikus retikulum. hiszen a szintetizálódó fehérjék jelentő része. A sejten belül riboszómák vannak még a sejtmaghártya külső membránjának citoplazmatikus felszínén is. eukarióta sejtekben egy nagyon sajátos további membrán struktúra is található. enzim. Amikor ezek a szállító testecskék sajátos lebontó enzimeket tartalmaznak és azok a sejten belül kerülnek felhasználásra. Itt ún. szemcsés felszínű endoplazmatikus retikulumról beszélünk. Abban az esetben. vezikulumokban különböző anyagok juthatnak el. 1. A sejtekben rendszerint sok mitokondrium van. az itt szintetizáló mukopoliszacharidokkal. Intracitoplazmatikus membránrendszer és a sejtorganellumok A citoplazmán belül többféle membránstruktúra található. nagyobb tömegű részt pedig endoplazmának nevezzük. A sejtmag környékén hajlított zsákszerű membrán struktúrák találhatók. hogy közben a különböző anyagokat tartalmazó belső terük sohasem érintkezik a citoplazmával.(tehát az endoplazmatikus retikulum belső üregéből nézve „külső-„) felszínén riboszómák ülnek. ami nem más. sima felszínű endoplazmatikus retikulumról beszélünk. hanem többesével összekapcsolódva a citoplazmában elosztva találhatók és ezek a sejt saját fehérjéjét állítják elő. membránalkotók szintézise és káros anyagok detoxikációja. Az endoplazmatikus retikulumban termelődő fehérjék a Golgi-apparátusba kerülnek. mert a működés lényegét a biokémiai folyamatok katalizálását fehérje elemek. Az ún. amelyek egymásra fekszenek. A szemcsésfelszínű endoplazmatikus retikulum ezért a sejt legfőbb fehérjetermelő egysége. ún. Pálcika alakú. „külső” rétege gél állapotot vesz fel. Vannak továbbá olyan riboszómák. amelynek falát elemi membrán határolja.formában található meg.

amelyben két igen sajátos szerkezet. A bennük lévő DNS-t teszik felelőssé az ún. a csillókkal ill. de ezen kívül nagy szerepük van a sejt ionegyensúlyának és vízforgalmának szabályozásában is. s belőlük mikrotubulusok nőnek ki. 15 . a krómoszómák elmozdítását végző ún. hogy belső terükben citoplazmára emlékeztető rendkívül bonyolult összetételű anyag komplexum található. Legfőbb szerepe. Ez két okból jogos. folyamatos mikrotubulusok amelyek a sejt középsíkjában összekapcsolódnak és mintegy kitámasztják a sejt két ellenkező pólusában elhelyezkedő centriólumokat. s bennük az alapállományukban klorofilt tartalmaznak. ostorokkal. Különleges tulajdonságuk az is. amely a nyugalmi állapotú sejtmagban kromatin rögök formájában található meg. hanem bizonyos (növény-szerű) egysejtű véglényekben (Protista ország) is vannak. a sejtmag egyik pólusának szomszédságába foglal helyet. A másik típus az ún. Ez az m-RNS tehát a fehérjék „tervrajzát” tartalmazza. hogy az osztódás előtt az egyik centriólum helyben marad. A mitotikus apparátus kialakulása osztódáskor úgy kezdődik.anyagcserét folyatató sejtekben több. tulajdonképpen citoplazmasűrűsödés. ami az eddig tárgyalt organellumoktól eltérően nem membránstruktúra. Egyrészt a citocentrumban lévő centriólumok vesznek rész az osztódási folyamat közben kialakuló. míg a másik a sejt ellenkező pólusára vándorol. mert új élőlény keletkezésekor a hímivarsejtben lévő mitokondriumok soha nem kerülnek bele a zigótába. és olyan magfehérje (dezoxiribonukleinsav = DNS) ami egyébként csak a sejtmagban van. Ennek a sejtorganellumnak a legfőbb feladata a sejt energiaforrásául szolgáló adenozintrifoszfát (ÁTP) szintetizálása és tárolása. m-RNS molekulák szintetizálódnak (messanger RNS). az osztódás során. centriólum foglal helyet. kromoszómális mikrotubulus. hogy az eukarióta sejt örökletes állományát (vagyis a sejt DNS állományát) hordozza. amelyek szintén elemi membránnal határolt struktúrák. A fehérje szintézis irányítása azon az úton valósul meg. anyai öröklés megvalósulásáért.7. másrészt osztódáskor a DNS állomány osztódása révén valósul meg az öröklődés. A növények sejtjeiben ezen kívül klorofill színtestecskék találhatók. vagyis minden új élőlény egyed csak anyai mitokondriumokat hordoz a sejtjeiben. A benne lévő DNS működése révén egyrészt irányítja a sejt fehérje-anyagcseréjét. renyhébb anyagcseréjű sejtekben kevesebb. ami a növényeket képessé teszi a fotoszintézisre a környezetből érkező napenergia segítségével. Klorofill szintestek azonban nem csak növényekben. A sejtekben lévő legkisebb sejtszervecske a sejtközpont (citocentrum). A sejtközpont a sejthártyához közel. a kromoszómák mozgatása közben. A klorofill szintestek tehát a napenergia megkötésével biztosítják az energiát a szervetlen anyagokból való szerves anyag szintézis számára a növényekben. hogy a sejtmagban lévő DNS állomány. mindkettő kilenc mikrotubulus (mikrocsövecske) párból álló. de a sejt működésétől függően elhelyezkedhet másutt és alakja is nagyon változatos lehet. hogy a sejtmagban lévő DNS molekulák bizonyos szakaszai szétnyílnak és itt ún. Sejtmag A sejtmag rendszerint a sejt középpontjában foglal helyet és gömb alakú. A citocentrumot a sejt mozgásközpontjának szokták nevezni. Ezek egymásra merőlegesen fekszenek. hengeres test. amelyek a riboszómákhoz eljutva meghatározzák hogy a felépülő fehérjékben milyen legyen az aminosavak sorrendje. amelyek a kromoszómákra tapadnak és ezek mozdítják el a kormoszómákat a sejt két pólusa felé. Az öröklődés pedig úgy valósul meg. mitotikus apparátus létrehozásában. másrészt hasonlóságot mutatnak és feltehetően kapcsolatban vannak a sejt sajátos mozgási apparátusával. Ezek egy része ún. az osztódás folyamatában kromoszómákká formálódik és ezek egy sajátos osztódási szerkezet (mitotikus apparátus) segítségével egyenlően eloszlanak a keletkező két új sejtben. 1.

1. Ugyanakkor a sejtmag belsejében magvacska (nukleólusz) is található. a másik ok amiért ezt a szerkezetet a sejt mozgási központjának tartják. majd az aljzatot (a környezetet) elérve letapadási pont keletkezik bennük. Egyes semleges töltésű. Ez a plazma áramlás (ciklózis) biztosítja a vakuólumok. vagy ha rögzített helyzetben lévő sejteknek vannak csillói akkor a test belső üregeiben bizonyos anyagok elmozdítását (pl. amelyek mintegy kinyúlnak a sejtből. oxigén és széndioxid esetében lehetséges. ami szintén kromatin rög tömörülést is jelent. amelyek összehúzódása révén a sejt (vagy ha rögzített helyzetben vannak. A sejtmagvacska nincs membránnal határolva. kis molekulák szabadon átjutnak a sejthártyán ez a passzív transzport. a csontok) elmozdulnak. amelyek tulajdonképpen integrált fehérjék. Ezek különböző anyagok átjutását segítik a sejtmagból a citoplazmába illetve a citoplazmából a sejtmagba. a sejtmaghártya közelében koncentrálódik. Ezen kívül bizonyos a sejtek képesek állábakat növeszteni. Az ostor ezzel szemben kevés számú (rendszerint egy vagy kettő de maximum nyolc) igen hosszú szerkezet. gyorsított passzív transzporttal jutnak el a sejthártyán. hogy hozzá sok tekintetben hasonló (bár bizonyos tekintetben részben különböző) szerkezetű képletek alkotják a sejt csillóinak vagy ostorainak mozgató apparátusát. Tövénél rögzített és tölcsérszerű mozgást végez. semleges töltésű molekulák ún. Nagyobb méretű.9. növekedése A sejt működése során anyagokat vesz fel a környezetéből és anyagokat ad le. amelyek – ha vannak – mindig legalább több ezer darabból álló együttesek a sejt felszínének bizonyos részén. a légutakba bekerülő szennyezés végzik el). Az anyagforgalom a sejthártyán keresztül bonyolódik. Az m-RNS szintézis legnagyobb részt a nukleólusz területén történik. 1. hogy sajátos mozgás a sejt belsejében zajló folyamatos citoplazma áramlás a sejtmag körül. s végül bekebelezni (ez a fagocitózis jelensége). A sejt anyagcseréje.A sejtmag felépítésére jellemző. Hosszúk mindig jóval kevesebb mint a sejt átmérőjének fele. Egyes sejtekben összehúzódásra képes. hogy kettős membrán (vagyis kettős foszfolipid kettősréteg veszi körül). állandósult struktúrák is vannak (ezeket izomsejtekben miofibrilláknak nevezzük). Töltéssel rendelkező részecskék. a hozzájuk kapcsolódó szerkezetek. Ezt fibrilláris sejtmozgásnak nevezzük. pórus található. a sejtet saját tengelyével párhuzamos irányban mozdítja el. amelyek maguk után húzzák a sejt többi részét. pl. A sejtmaghártyában nagyon sok ún. perinukleáris rés van A külső sejtmaghártya citoplazmatikus felszínén riboszómák ülnek. ehhez visszaalakuló fonalak kapcsolódnak. Energiafelhasználás nem szükséges. negatív vagy pozitív töltésű ionok méretüktől 16 . de az átjutáshoz speciális integrált fehérjék (permeázok) jelenléte szükséges. a szőlőcukor. Mozgásuk következtében a sejt saját tengelyükre merőleges irányban képes mozogni. Ezek sejthártya és bennük citoplazma kitüremkedések. vagy a teljes sejt felszínen. Bizonyos egysejtűek és a soksejtű lények speciális (többnyire bizonyos típusú védő) sejtjei mozognak állábakkal. Fontos tudni. Így jut át pl. hosszúsága mindig meghaladja a sejt átmérőjét. A kromatin rögök túlnyomó része a sejtmag perifériáján. A csillók a sejt felszínén kialakuló képletek. Ilyen anyagforgalom csak a víz. A ciklózis szerepet játszik az állábak kialakulásában is.8. A külső sejtmaghártya és a belső sejtmaghártya között ún. s állábakkal ezen kívül a sejt képes a környezetében felbukkanó nagyobb dolgokat körül ölelni. A sejt mozgási apparátusa Miként említettük. vezikulumok eljutását a sejten belül egyik helyről a másikra. A sejtmag alap állományát a magnedv alkotja ami hasonló a citoplazma összetételéhez.

A sejtosztódás másik fő típusa az indirekt sejtosztódás. megemésztődik a benne lévő objektum a hasznos anyagok átjutnak a citoplazmába. Beszélünk indirekt sejtosztódásról (amitózis). A számfelező osztódás (meiozis) esetében ezzel szemben a keletkező leánysejtek kromoszómaszáma megfeleződik. mitotikus apparátus jól látható módon kialakult volna. A sejtben a vakuólum emésztőenzimet tartalmazó lizószómával egyesül. melynek során jól láthatóan kialakul a fentebb már említett mitotikus apparátus. Számtartó sejtosztódással (mitózis) keletkeznek a testi sejtek. 1. a másik az osztódás utáni a következő osztódásra felkészülést szolgáló interfázis. kísérősejt lesz. a centriólumokból. amelyek kromoszómaszáma az anyasejttel megegyezően diploid lesz. A számfelező sejtosztódás (szokás mondani redukciós sejtosztódásnak is) az ivarsejtek keletkezésének módja. A számfelező sejtosztódás végeredménye tehát. bekebelezés útján jutnak be a sejtbe. hogy az amitózis a sejtmagon belül lejátszódó mitotikus osztódás. A pete kialakulása során egy darab kiinduló sejtből egy darab pete és három darab ún. hanem felszívódnak. Az anyagfelvétel speciális esete az ún. amikor is a sejt állábakkal körülzárja a bekebelezendő objektumot membránfúzióval vakuólum alakul ki és ez kerül be a sejtbe. hogy a meiozis tehát a számfelező vagy redukciós sejtosztódás kettő egymás után megállíthatatlanul következő osztódás együttese. amelyek nem vesznek részt a megtermékenyülés folyamatában. A sejtosztódás tulajdonképpen a sejt szaporodása. baktériumok) de ez már csak a már fentebb említett fagocitózis jelensége révén. hogy a sejtmagban lévő kromoszómák anélkül oszlanak el két új leánysejtbe. A kromoszómaszám megfeleződése az első osztódás folyamán történik (ez a meiozis I. hiszen mind a kettő membrán fúzió útján megy végbe. Az indirekt sejtosztódásnak két típusa létezik. amikor is kisebb méretű oldott korpuszkulák vízzel (oldószerrel) együtt. Ez azt jelenti. szakasz) tehát a diploid anyasejtből haploid leánysejtek keletkeznek. Még nagyobb részecskék is bejuthatnak a sejtbe (pl.10. pinocitózis. Mind a petesejtek mind a hímivarsejtek meiozissal keletkeznek. Ugyancsak energiafelhasználás révén és integrált fehérjék segítségével valósul meg nagyobb méretű semleges részecskék átjutása.függetlenül csak komoly energia felhasználás révén és speciális integrált fehérjék (ionpumpák) segítségével jutnak át a sejthártyán. Ezek egyike az osztódási szakasz (divizio). G0 állapotba kerülve végzik el funkcióikat (pl. haploid lesz. Nagyon sok sejt egész élete során megtartja osztódó képességét vagyis sejtciklusok követik egymást. Más sejtek osztódó képességüket elveszítik és kilépnek a sejtciklusból. egy darab diploid leánysejtből kialakuló négy darab haploid leánysejt. A sejtosztódásnak többféle formáját ismerjük. a maradvány pedig egzocitózissal kiürül a sejtből. Az anyagcsere eredménye a sejt működése és a sejt növekedése. hogy az ún. s ezt a jelenséget aktív transzport néven ismerjük. izomsejtek). Sejtszaporodás (osztódás) A sejtek életében alapvetően két szakaszt szoktunk megkülönböztetni. 17 . Nagyon fontos megjegyezni.) a haploid sejtekből újabb két-két haploid sejt keletkezik. A megállíthatatlanul következő második sejtosztódás során (meiozis II. Sokan úgy tartják. Ezek funkciója tulajdonképpen nem más mint az egy petesejt mellett feleslegessé váló DNS állomány leválasztása. Az osztódás és az interfázis együttesen a sejtciklus. A hímivarsejtek keletkezése során egy kiinduló sejtből négy darab spermium lesz. idegsejtek. A sejt energiafelhasználásnak igen nagy része erre a működésre fordítódik. ún. Az anyagfelvételnek ezt a két módját együttesen endocitózis néven említhetjük.

Iniciális sejtek.2.vagy promerisztémák. Osztódásuk alakítja ki a növény testének első érett szövetrendszereit. A differenciálódásnak ezen a szintjén már beszélhetünk a kialakulóban levő szövetek képzőiről. Merisztémasejtek. érett szövetek adják. Megkülönböztetünk: • bőrszövetképző elsődleges merisztémát (dermatogen. látnak el. valamint a vezérsejtek közelében elhelyezkedő ősmerisztémasejtek egy része fokozatosan elveszti totipotenciáját.1. A növényi szövetek nagyobb tömegét a kialakult. hiszen önmagában is valamennyi életfunkció elvégzésére képes. sejtcsoportoknak a működése következtében a növény egész életén át növekedésre képes. tápanyagok raktározását. A differenciálódó ősmerisztémasejtek utódai. alapmeristema) és • -szállítószövetképző elsődleges merisztémát (pleroma. Az elsődleges merisztémák az ősmerisztémákból differenciálódnak. A differenciáltság mértéke és az osztódás intenzitási foka alapján a kialakulása időrendiségében megkülönböztetünk ősmerisztémát (promeristema). A gyökér. procambium). a levéllemezek és a földimogyoró földbe fúródó virágkocsányának növekedését szintén interkaláris merisztéma osztódása biztosítja. plazmadús. • alapszövetképző elsődleges merisztémát (periblema. Az embrió hajtás. levegő tárolását stb. A fiatal. szárba szökést eredményezi. amely alig differenciálódott. de az osztódóképesség rejtve hosszú ideig megmarad és szükség szerint aktivizálódhat. Ilyen totipotens sejtek a spórák és a zigóták.2. vékony sejtfalú. Ebből a tulajdonságból származik a „növekvő lény”. „teljes értékű” .és a hajtástenyészőcsúcs állandó osztódásra képes. A hisztogénből. A soksejtű telepes és hajtásos növényekben csupán a totális potenciával jellemezhető („totipotens”) sejtek hasonló tulajdonságúak. A levélnyelek. még a differenciálódásnak csak a kezdeti állapotáig eljutó sejtjei. vezérsejtjei (initialis). Ezek a szövetek egymástól eltérő feladatokat. általában nagy sejtmagvú. Osztódó szövetek A merisztémák csoportosíthatók fejlődési állapotuk szerint. ún. a hisztogénekről. a levélhüvelyek. intenzív osztódásra képes sejtcsoportokat nevezzük osztódó szöveteknek vagy merisztémáknak. Ős. szilárdítást. Sejtjeikre a plazmatartalom fokozatos csökkenése és a vakuólumok erőteljes növekedése jellemző. Az ősmerisztémákhoz tartoznak. Az iniciális sejtek hozzák létre a többi ősmerisztéma-sejtet. SZÖVETTAN 2. Az osztódás intenzitása a plazmatartalom csökkenésével párhuzamosan gyengül. Ezeknek a sejteknek. az ún. pl. iniciális sejteket és merisztémát. A zigótán keresztül a folytonosságot tartják fenn a szülő. vízszállítást. Fontos elsődleges merisztéma a közbeiktatott (interkaláris) merisztéma. amely a hajtás szártagjainak (internodium) megnyúlását. A szövetek osztályozása Az egysejtű növény. 2. valamilyen feladatra specializálódott növényi szövet. amely a hajtás és a gyökér elsődleges szöveteit alakítja ki.és gyökér-tenyészőkúpjának intenzíven osztódó.és az utódnövények tulajdonságai között. Elsődleges merisztéma a csúcsmerisztéma. Az osztódó szövetek eredetük szerint lehetnek elsődlegesek és másodlagosak. protoderma). más elnevezés szerint merisztémából differenciálódok az érett. 18 . a növény elnevezés.

ún. A vastagodott sejtfal a szállítóelemek szilárdságát is növeli. így a sejtek egymással nagy felületen érintkeznek. Az anyagok a farészben (xylem) a kisebb vízpotenciál irányába mozognak. érett övényi szövetek osztódásával.és • interkaláris merisztémákat. hosszúra nyúlt sejtcsoportok először a nagyméretű barnamoszatokban jelennek meg. Soroljon fel elsődleges merisztémákat! 4.3. 2. Milyen osztódó szöveteket ismer? 3. A háncsrész és a farész legtöbbször kötegeket (edénynyalábokat) alkot. Szállító-szövetrendszer A telepes növények legtöbbje a tápanyagot ozmotikus nyomás segítségével sejtről sejtre továbbítja. Másodlagos merisztéma a cukorrépa és a cékla répatestét vastagító. A háncsrész legtöbb sejtje plazmát tartalmaz. Hogyan osztályozhatjuk a növényi szöveteket? 2. A szállító-szövetrendszer alkotói a szállítás fő irányába erősen megnyúltak. a nyalábközi (interfaszcikuláris) kambium és a sebkambium. Az osztódó szöveteket csoportosíthatjuk a kialakított szövet alapján is. A törzsfejlődés egyik döntő lépése a hajtásos növények fejlett tápanyagszállító szöveteinek kialakulása.A másodlagos merisztémák mindig kialakult. Kivételesen az egyszikűek szárvastagításában is szerepet kaphat másodlagos merisztéma. • szállítószövetképző. A lignin csökkenti a sejtfal vízáteresztő képességét. Szállításra differenciálódott. míg a farész sejtjei döntően plazma nélküliek. Ilyen másodlagos merisztéma a másodlagos bőrszövetet létrehozó parakambium (phellogen). illetve • merisztemoidokat. A farész sejtjeinek sejtfala vastagodott. a szerves vegyületeket pedig a növényi test minden élő sejtjébe. A fejlettebb mohákban a megnyúlt szállítósejtek kötegeket alkotnak. Milyen kambiumokat ismer? 6. Ennek alapján ismerünk: • -csúcs-. Ellenőrző kérdések 1. Az egymás fölött elhelyezkedő sejtek harántfalai ferdék. Mi az interkaláris merisztéma? 5. Megkülönböztetünk: • bőrszövetképző. A kialakított szövet és a helyzetük alapján hogyan csoportosíthatjuk a merisztémákat? 7. Sorolja fel a szállító-szövetrendszer alkotóelemeit! 19 . Gyakran osztályozzuk a merisztémákat helyzetük szerint. Ezt a bonyolult feladatot végzi a szállító-szövetrendszer. • -oldal. aminek következtében a víz a sejt hosszanti irányában mozog. Az asszimilátumokat szállító háncsrészben (phloem) az áramlás irányát a szerves anyag felhasználásának helye szabja meg. több hengerpalástban kialakuló kambium. a cellulózrétegekbe faanyag (lignin) rakódik be. A gyökerek által felvett vizet és ásványi sókat el kell juttatni a levelekbe. valamint • alapszövetképző merisztémát. dedifferenciálódással jönnek létre.

RENDSZERTANI ALAPISMERETEK 3. amelyeket fajoknak nevezünk. A faj elnevezés évszázadok óta használatban van. Abban az időben úgy gondolták. században alakultak ki. Az ember a világot elsősorban látás révén ismeri meg. hogy a modern rendszertan alapjai a 18. Ősidők óta megkülönböztetünk növényeket. hogy az élőlények között különféle típusok léteznek. hogy az élőlények tudományos rendszerezésének legkorábbi és mai is igen fontos módszere az élőlények morfológiai összehasonlítása. az elsődleges információ a látás révén jut el az agyunkba. amelyeket kint a természetben nem lehetett fellelni.és növényrendszertan tudományának kiinduló pontját Linné munkásságához kötjük. hogy milyen élőlények hasznosak. az ember az élőlényeket ős idők óta külső megjelenési formáik szerint csoportosítja. a 17. hogy a faj „az élőlények olyan csoportja. Már az ősember felismerte. században szilárdan tartotta magát. század elején az ipari forradalom kibontakozásával megélénkült a nyersanyag bányászat. mert a tipizálás osztályozás kizárólag alaktani jegyek figyelembe vételével történt. A körülöttünk lévő dolgok felismerése és csoportosítása az élőlények esetében is érvényes. század végén és a 19. magát ezt a szót (species) egy Ray nevű természettudós javasolta először a különféle élőlények egységes csoportjainak megjelölésére. Ezek a tények nem voltak összeegyeztethetők a fajok állandóságára vonatkozó elképzelésekkel. miképpen viszonyuljon ezekhez. A modern állat. Isten időről időre elpusztította az élővilágot és újra teremtette azt. A dolgok megismerése és osztályozása. hogy feltételezték. A természettudományok fejlődésével kiderült továbbá az. Ezt a értelmezést morfológiai (tipológiai) faj felfogásnak nevezzük. hogy valamikor régen léteztek olyan fajok amelyek ma már nem élnek. hiszen magukhoz hasonló utódokat hoznak létre. Így tehát az ember a körülöttünk lévő élővilág tagjait is elsődlegesen látása révén ismerte meg és ez így van ma is. Mivel a látás. egyúttal különböznek más hasonló élőlényektől”. mert ennek alapján döntheti el. Így volt ez már az emberi faj kialakulásának kezdetén és így van a mai napon is. hogy a fajokon belül az egyes egyedek nem tökéletesen egyformák. hogy az élővilág teremtés révén jött létre és azt mondották. Az ember így tud tapasztalatokat gyűjteni arról. Világossá vált. Ugyanakkor kezdték felismerni hogy a fajok fennmaradásának fontos feltétele az. rendszerezése előfeltétele az ember életben maradásának. Ez a felfogás a 18. A faj fogalom értelmezése Az ember a körülötte lévő dolgokat igyekszik megismerni és csoportosítani. állatok között különböző féléket. Akkor úgy gondolták. hanem 20 . vagyis morfológiai jegyek alapján ismeri fel. amennyi kezdetben teremtetett”. Vagyis nem igaz az a felfogás. Ez azt jelenti. tehát a vizuális érzékelés kiemelkedő szerepe miatt. hogy ma annyi faj van mint amennyi kezdetben teremtetett. A kövületeket a valamikor régen elpusztított élővilág maradványainak tekintették.1. azonban a 18. Az ellentmondást úgy oldották fel. században. és a bányákban egyre gyakrabban olyan élőlények megkövült lenyomatait találták. bár ezen kívül több más érzékszervünk is van. károsak vagy veszélyesek számára milyen élőlények alkalmasak táplálékul vagy más egyéb az ember számára fontos szempontból. amelyek egymáshoz hasonlatosak és magukhoz hasonló utódokat hoznak létre. hogy a Föld „annyi faj van. nem meglepő. Abban az időben magától értetődő volt az élőlények megkülönböztetése morfológiai alapon. hogy az egy fajba tartozó lények képesek tulajdonságaikat átörökíteni utódaikra.3. állatokat és a növények.

Hogyan lehetséges ez? A fajok 21 . bizonyos esetekben azonban ilyen eltérés nem létezik. Ez a felismerés a 19. A testvérfajok „olyan reproduktíve (vagyis szaporodásilag) izolált fajok. Kiderült. azok a lények amelyek a fajon belül jobban megfelelnek a környezet viszonyainak eredményesen szaporodnak. a fajokra változékonyság jellemző. Darwin és több kortársának munkásságához köthető az a felismerés. Ezt a jelenséget nevezzük természetes kiválogatódásnak (azaz természetes szelekciónak). és így tovább. hanem egyedeknek olyan csoportjai amelyek egymás között szaporodva örökítik át a faj jellemző tulajdonságait. A faj fogalomnak ezt az értelmezését nominalista faj felfogásnak nevezzük. míg azok amelyek kevésbé felelnek meg a szaporodásban sikertelenek vagy egyáltalán nem szaporodnak. században felgyorsult és a 20. hogy a definícióban semmiféle morfológia megfogalmazás nincsen. hogy a környezet az élőlények körében szelekciós hatásokat idéz elő. mint az egyedek csoportjainak együttes léte révén valósul meg. Kiderült pl. kiválogatódás megy végbe. bizonyos helyeken könnyen felmelegedő sekély vizekben. viselkedés) létezik”. hogy bár morfológiailag egységes kinézetű állatokról van szó. amelyek egymás között szaporodásra és tulajdonságaik átörökítésére képesek. a maláriát másutt nem. leggyakrabban markáns morfológiai különbségek vannak. A faji tulajdonságok átörökítésében a szaporodás révén élőlények csoportjainak léte a meghatározó. A biológiai tudományos ismeretek a korábbiakhoz képest hihetetlen mértékben felhalmozódtak és egyre több és több olyan összefüggésre derült fény. a malária szúnyogok beható tanulmányozása során kiderült. A fajok legkisebb valódi egységei ezért nem az egyedek. biotóp. valójában különböző fajokról van szó. az. de biológiai különbség (rajzásidő. A faj fogalomnak ezt az értelmezését biológiai faj felfogásnak nevezzük. Pl. bizonyos földrajzi helyeken terjesztik. m int a többiek) és a faj fogalom csupán emberi kitaláció. hogy bár morfológiai különbség közöttük nincsen. nyersanyaga. hogy a közel hasonló egyedeket egy elnevezéssel említhessük”. hogy „a természet csak egyedeket produkál (hiszen minden egyed legalább egy kicsit más. Ezáltal azoknak a lényeknek a tulajdonságai öröklődnek az utódokban amelyek jobban megfelelnek a környezet viszonyainak. amelyre korábban semmiféle tudományos ismeretünk nem volt. hogy a változékonyság. Eszerint „a faj olyan egymás között ténylegesen vagy potenciális szaporodó képes populációk összessége. Az élőlényeknek ezt a csoportját populációnak nevezzük. Egyre több olyan esetet ismerünk. A biológiai tudományok fejlődése a 19. bár a fajok között rendszerint több kevesebb. hogy az élővilág egésze Isteni teremtéssel jött létre és ezért változatlan. abból a kényelmi szempontból. Az ilyen típusú fajokat testvérfajoknak (sibling species) nevezzük. században különösen rohamossá vált. A fajok ilyen populációkból állnak pontosabban olyan populációk összességét jelentik. amelyek között nincs morfológiai (alaktani) különbség. Felismerték tehát. Ez nem véletlen ugyanis. hogy az élőlényekre. A populáció definíciója: „tényleges szaporodási közösség”. A kiválogatódás nyersanyaga tehát a változékonyság.közöttük kisebb nagyobb különbségek vannak. hogy a faji tulajdonságok öröklődése nem annyira az egyedek. század közepe táján szilárdult meg. hogy az élővilág kialakulása fokozatos fejlődés. A természetes kiválogatódás felismerése elvezetett ahhoz a felfedezéshez. az élővilág fejlődésének fontos forrása. Látható. másutt gyors folyású hideg patakokban élnek. Felismerték. Ahhoz hogy egy élőlény csoportot más fajnak tekintsünk nem kizárólag morfológiai hanem számos biológiai különbséget is figyelembe lehet és kell is venni. Mindezek rendkívül fontos tulajdonságok és nagyon fontos különbségek. Ez a felfogás tagadása annak a régi téves nézetnek. amelynek mozgató rugója a kiválasztódás. evolúció eredménye. amelyek reproduktíve izoláltak más hasonló populációktól”. amikor markáns biológiai különbségek mellett morfológiai különbségek nem vagy alig találhatók. Ezt a nagyon fontos körülményt felismerve abban az időben többen úgy gondolták. Ugyanakkor ezek a populációk más fajokba tartozó populációkkal nem tudnak termékeny utódokat létrehozni mert közöttük pontosabban a fajok között szaporodási elszigeteltség (reproduktív izoláció) van.

A biológiai fajfelfogásnak ez az értelmezése elsősorban az állatvilág tekintetében érvényesíthető. vagyis osztályozni klasszifikálni. Vegyük példának csak az élelmiszer fogalmát: növényi. vannak húsfélék. felismerésében. ugyanúgy nevet adnak az őket körülvevő természetben élő lényeknek is. továbbá elnevezni. Ugyanakkor testvérfajokról inkább csak az állatvilágban szokás beszélni. Azokban az állatcsoportokban ahol a látás. de maga a fogalom a növényvilág. azonosításában az érzékszervek működésének van fontos szerepe. a növényeknél. halmazokat képezünk. Ilyen állatcsoportokban a fajok között mindig igen markáns morfológiai különbség van. Ehelyett kémiai jelek. melyek egyedei genetikai. embrió mortalitás. Akkor és a természettudományok kialakulásának idején is elsősorban jól látható morfológiai jellegek alapján különböztette meg az élőlényeket. más mechanizmusokkal valósul meg az állatoknál. Nagyon sok (elsősorban alsóbb rendű) állatnak azonban nincsen képlátása vagy nagyon fejletlen. hogy mire gondolunk. A szaporodási izolációs mechanizmusok között előkelő helyet foglal el a viselkedési izoláció.között ma már számos szaporodási izolációs mechanizmus ismerünk. hogy a párválasztásban az állatok leggyakrabban viselkedési reakciók alapján döntenek. állati eredetű élelmiszerek folyékony szilárd állapú élelmiszerek ismeretesek. Az élőlények egyes nagy csoportjai között az eltérés abban van. ivarszervek inkontabilitása) más része pedig sikeres párzás után gátolja a fajkereszteződés létrejöttét (gaméta mortalitás. viselkedésbeli stb. 3.2. mozgási viselkedési megnyilvánulások a fontosak. A megismert. Természetes dolog az. Az elnevezés során abból indulnak ki. zigóta mortalitás. főzelékek és így tovább. a gombáknál és a mikroorganizmusoknál. amelyeknek nevet adván képesek vagyunk közölni egymással. hogy az ember ennyi rengeteg különféle dolgot igyekszik hasonlóságok és különbözőségek figyelembe vételével csoportosítani. szempontok szerint jobban hasonlítanak egymáshoz. szezonális izoláció. Ezeket az elkülöníthető csoportokat nevezik fajoknak (species). A partner viselkedési jellegzetességeinek észlelésében. mint más csoportok egyedeihez. Ilyen állatcsoportokban vannak és újabb ismereteink szerint elég gyakoriak is a testvérfajok. hogy a szaporodási elszigeteltség másképpen. Más élőlénycsoportokban biotípusokat rasszokat különböztetünk meg. A földön az élővilág országaiban ma már igen számos fajt ismerünk. Ezek egy része állatoknál megakadályozza a párzást (biotop izoláció. gyümölcsök. Minden más egyébbel is ezt tesszük és így csoportokat. vizuális érzékelés fejlett ennek kiemelkedő szerepe van a párválasztásban. juvenilis mortalítás. zöldségfélék. Ez arra vezethető vissza. A klasszifikáció alapelvei Ahogyan az emberek a tárgyaikat. viselkedési izoláció. A faj a legfontosabb rendszertani kategória. ökológiai. Az ilyen típusú osztályozás eredménye az esetek jelentős részében megegyezik a morfológiai alapon végzett osztályozáséval. vagyis leírt állatfajok száma közelíti az 1. hanem a fajon belüli biológiai eltéréseket tükrözik. fogalmaikat megnevezik. vagyis nem szükségképpen kell a fajok között morfológiai különbségnek lenni és az egy fajba tartozó egyedek mégis tökéletesen biztosan felismerik egymást. tészták.8 milliót. máskor azonban a kétféle megközelítés 22 . hogy léteznek és felismerhetők a természetben olyan csoportok. anatómiai. Ezeknél tehát a potenciális párok egymásra találásában a látásnak nincsen vagy csak minimális a szerepe. és ezek nem azonos természetűek a testvérfajokkal. Az élővilág tagjainak csoportosítását az ember már a tudományok kialakulása előtt elkezdte. élettani. a gombák és a mikroorganizmusok tekintetében is érvényes. életképes az utód de steril). és ma már az élőlények közötti rokonsági viszonyok felderítése alapján próbáljuk csoportosítani őket. Azóta a természettudományos ismeretanyag nagy mértékű felhalmozódásának köszönhetően megváltozott a helyzet. morfológiai.

A 18. A mai klasszifikáció tehát evolúciós kapcsolatok leszármazási viszonyok alapján igyekszik osztályozni az élőlényeket. A természettudományok fejlődésének kezdetén ez a megközelítés volt jellemző a természettudósok gyakorlatára is. idegen (angol) elnevezéssel „cultivated variety” (rövidebben cultivar = cvs). Az alfaj (subspecies) a fajon belül olyan önálló tulajdonságokkal rendelkező forma. A rendszertan megjelenése tehát taxonok összessége.sokkal több faj feletti kategória van használatban. A fajta fogalmát a következőképpen értelmezzük: a fajta 1) az ember által (nemesítési. a családok törzsek részét képezik (phylum). s a fajokat magasabb rendszertani kategóriákba soroljuk. amelynek önálló elterjedési területe van. egy új megközelítést javasolt az élőlények elnevezésében. Ebben az időben a tudósok kisebb nagyobb csoportja saját felfogása szerint próbálta rendezni a dolgot. továbbá a fajokon belül faj alatti kategóriákat különböztetünk meg. a zavar tehát nem rendeződött. állatország. fajták is léteznek. A zoológiai és botanikai nevezéktan alapelvei Az élőlények elnevezését régebben sokféleképpen igyekeztek megvalósítani. a rendek osztályokba tartoznak (classis). ugyanakkor közeli rokonságban lévő élőlények megjelenése nagyon különböző életmódjuk miatt esetenként nagyon eltérővé lett. ágazatról. 3) de emberi segítség nélkül nem marad fenn. gombaország. tenyésztési módszerekkel). hanem gazdasági fogalom. a nemek családokhoz tartoznak (familia). de ma már csak az alfaj és a változat használata szokásos. így pl. A fejlődéstörténeti rendszerezés alapegysége a faj (species). a nagy svéd természettudós. 3. ún. mesterségesen létrehozott változat. A fajon belül is vannak alsórendű kategóriák. fajok családok rendek törzsek stb. elsőrendű kategóriák. stb). Ebből fakadóan az élőlények elnevezése a tudományban nehezen áttekinthetővé lett. A fajta tehát mesterséges változat. 2) ami tulajdonságait átörökíti. gazdasági célból. A változat (varietas) pedig a fajon belül olyan önálló tulajdonságokkal rendelkező forma. osztagokról. elnevezései.eredménye nagyon is különbözik. növényország. Azelőtt több faj alatti kategóriát is megkülönböztetett. A fajta tehát nem természetes rendszertani kategória. a törzsek pedig az élővilág országait alkotják (regnum. a második szó pedig a legközebbi 23 . Sok esetben – a fajok nagy száma miatt . Ez azért van így mert a környezeti viszonyoktól és az életmódtól függően nagyon különböző eredetű élőlény csoportban hasonló formák alakultak ki. a törzseken belül beszélünk altörzsről. sőt a szabad természetben sokszor nem is életképes (elpusztul). Az itt felsoroltak (a fajtól az országig) az ún. Azt mondotta. A klasszifikáció alapegysége a faj. hogy minden élőlénynek kettő szóból álló nevet adjunk. Ezek a népi elnevezések élőlény csoportonként más és más módon születnek. amelyeket gyűjtőnéven taxonnak mondunk. Ezeket az ember mezőgazdasági célból díszállattartás végett és más egyéb szükségletek kielégítésére nemesítette ki. Ezeknek nevet adunk. öregcsaládokról és így tovább. amelyek közül az első szó jelölje hogy mely élőlényekkel van hasonlóságban (azonos fajban). hanem tovább bonyolódott. századra tarthatatlanná vált ez az állapot.ennél finomabb osztályozásra van szükség. hanem egyes fajok esetében igen nagy számban mesterséges változatok. A taxonok ennél fogva felismert élőlénycsoportok. aki az akkor ismert élővilág egészét egymaga áttekintette. tehát nincs önálló elterjedési területe. Ezt a megközelítést fejlődéstörténeti rendszerezésnek nevezzük. a rendeken belül alrendekről. Az ember tevékenysége következtében ma már nemcsak természetes.3. A fajokat nemekbe soroljuk (genus). Linné idején még csak nagyon kevés manapság – az ismeretek hihetetlen bővülése miatt . a családok rendekbe tagozódnak (ordo). Ma is van az élőlények többségének népi elnevezése. amely más formákkal együtt fordul elő. A fajokat rokonsági kapcsolataik révén faj feletti kategóriákba sorolják. mert fajták között fajon belül nincs reproduktív izoláció (tehát hibridizálódik és genetikai sajátosságai eltűnnek). Linné.

Ha a típus példányok valamilyen ok miatt elpusztulna (tűzvész. család. (Megjegyzendő. hanem régebben görög. de arra van lehetőség. háborús károk). a rendeknek típuscsaládot kell kijelölni. ami mutatja. az új taxonokat rögzíteni kell. Írásmód: A fajok alfajok nevét mindig csupa kisbetűvel kell írni. amelyek szintén tudományos nevet kapnak. Az alfaj elnevezését úgy kell kialakítani. típus példány gyanánt. hogy ló-szamár. Ezeknek legfontosabb pontjai a következők: 1. 3. Az állatok növények elnevezését tehát latin név helyett helyesebb. hogy ezeket valamelyik hozzájuk tartozó. a családoknak típusgénuszt.különbözőséget jelölje. Új taxon felállításának követelményei: Új taxon felállítása során a) az új felfedezést (új faj. 2. Latinosan hangzik ez? –igen! Olvassák csak össze. amikor a felfedezők kezében konkrét példányok vannak. diagnózist kell adni. amit egy Woeber nevű rovarászról neveztek el). Ez a megfogalmazás azonban nem eléggé korrekt. Fajoknak és faj alatti kategóriáknak tehát mindig kell legyen típus anyaga (típus példánya. Latin szavak ezek? Tréfás kedvű magyar tudós akár el is nevezhetne így egy általa felfedezett élőlényt. sőt mikroorganizmusokra a mai napig ezt az elnevezési alapelvet használják. Ezt a megközelítést binominális nomenklatúrának nevezzük (két névből álló nevezéktan). Ha most hirtelen itt teremne közöttünk egy római polgár. (aki latinul beszélt) nagyon humorosnak és érthetetlennek találná. A binominális nomenklatúrában tehát a fajok neve két szóból áll (vagyis binomen). álltokra. viták esetén biztosan tudni lehessen. faj alatti kategóriák esetén. őrzik. latin névnek nem nevezhetjük. (Earmonia woeberiana. még akkor is ha személynévből alakították ki. Vegyünk néhány példát: a szamár elnevezése például Equus asinus. miért mondjuk mi azt a lóra. Linné javaslata a természettudományban általános elfogadást nyert. b) latinos nevet kell adni. A tudományos névnek része a felfedező tudós neve és a leírás (a publikálás) évszáma (szerzőség elve). A harmadik példa így szól: Phras carica. Az alfaj neve tehát három szóból áll (trinomen). ma pedig a legkülönbözőbb más nyelvekből származó szavakat is felhasználunk a latinos. családok. stb. természettudományi múzeumokban) kell elhelyezni és jelzést kell elhelyezni rajuk.) tudományos folyóiratban publikálni kell (közzététel elve). A típus példányokat később – vita esetén – elő lehet venni és meg lehet vizsgálni. Az equus azt jelenti hogy ló. hogy ez utóbbi követelményt csak tudományos 24 . példányai). alacsonyabb rangú taxonhoz kössék. de latinosan írjuk. hogy az új miben különbözik a már ismertektől. Másik példa: a kéregmoly elnevezése a következő Earmonia woebnariana e két szónak egyike sem latin. típus példányok. mert ugyan latinos az írásmód. a génuszoknak típusfajt. Fajok. hogy későbbi új felfedezések. tudományos nevek megalkotásához. Pl. földrengés. Ezért az élőlények nevét gyakran latin névnek nevezik. de nagyon gyakran nem csak latin. és a növényekre. d) ún. Rögzítés elve: Abból a célból. gondos megőrzés végett. az asinus azt jelenti hogy szamár. hivatalos kutató intézményekben (pl. Linné javaslata szerint az elnevezéseket a mai napig az új latin nyelv szabályai szerint kell kialakítani. az élőlény csoport legközelebbi tudományos feldolgozása során a szaktudósok új típusokat (neotípusokat) jelölhetnek ki. c) jelezni kell hogy új felfedezésről van szó (újdonság jelzése). korrektebb tudományos névnek mondani. amelyet megalkotni a felfedező jog (név képzés elve). esetleges viták elkerülése végett a múlt században a botanikában és a zoológiában is összefoglalták a legfontosabb szabályokat és megalkották a botanikai illetve zoológiai nevezéktan kódexét. s azokat ugyanúgy kezelik. ezeket ún. hogy az eredeti felfedező egy-egy taxont hogyan értelmezett. arról. A faj feletti kategóriák viszont egyetlen szó (uninomen). hogy a faj két szóból álló neve után egy harmadik szót illesztenek. stb. A nevezéktan egysége érdekében. mint az eredetieket. Ezek latin szavak. A faj feletti kategóriákat viszont nem lehet konkrét példányokhoz kötni. hogy ezek az ún. Vannak azonban alfajok és faj feletti kategóriák nemek.

Prioritás elve: A legnagyobb gondosság mellett is előfordul. hogy tudós emberek is tévedésbe esnek.) más-más tudós más nevet is ad. hogy ahol ilyen eset előfordul ott a régebben felállított név (szenior szinonima. vitás esetekre a zoológusok és botanikusok is világhírű tudósokból nemzetközi nevezéktani bizottságot állítottak fel. junior homonima) pedig bevonásra kerül. Előfordul az is. vagy új tudományos felfedezések révén felmerül a szüksége annak. Ilyen kivételes.különösképpen a nevezéktani kódexek megalkotása előtti időben keletkezett elnevezések esetén . ezért a mi jegyzetünkben sem szerepel a szerzők neve és az évszám a taxonok neve után. családnak. a fiatalabb elnevezés (junior szinonima. szenior homonima) marad érvényben. mégis . 25 . A nevezéktani szabályzat azt mondja. hogy egyazon dolognak (fajnak. Sem a szinonimák sem a homonimák nem maradhatnak meg. Bizottság: A fenti szabályok nagyon világosak. 5.néha a feni elvek szerint sem lehet világos helyzetet teremteni. hogy különböző taxonok rendszertani helyzetét megváltoztassák.) 4. különböző dolgokat pedig nem lehet ugyanazon a néven nevezni.munkákban tartják be. tehát egy dolognak több elnevezése is keletkezik. a vitás kérdésekben a bizottsághoz lehet fordulni. Egyféle dolgot nem lehet többféle módon. Ezeket szinonimának nevezzük. stb. Ennek a neve homonímia. akik ezeket a kérdéseket valamilyen módon eldöntik és attól kezdve azt úgy kell használni. Ilyen okok miatt előfordul az. Homonímia esetén a junior homonimának új elnevezést kell adni. hogy különböző dolgoknak – legfőképpen átsorolás miatt – egyazon rendszertani körben azonos elnevezése lesz.

ezeket a sejttől függetlenül replikálódó. nyálkás képződmény. Szerepük a genetikai információ kicserélésében. A pálcika alakú baktériumok vastagsága 0. Sejtmaghártyával körülhatárolt sejtmagjuk nincs. mitokondriummal nem rendelkeznek. 1 mm hosszú. A baktériumsejtek mérete mikrométeres nagyságrendű. A prokariótákat két doménbe soroljuk: az ősbaktériumok (Archaea) és a valódi baktériumok (Bacteria) doménbe. mely minden baktériumban hasonló szerkezetű. Ha a festék a sejtfalból etanollal kimosható. A baktériumok egyik jellegzetes alaktani sajátossága a mozgásszerveik (ostor. A pilusok merev. Ha a kristályibolya festék a sejtfalból etanollal nem mosható ki. Gram-negatív baktériumokon figyelhetők meg. hogy az ősbaktériumok változatos felépítésű sejtfalából mindig hiányzik a valódi baktériumokra jellemző muraminsav. A baktériumok rendelkeznek extra kromoszómális DNS-sel is. a sejt pedig Gram-pozitív. csilló) elhelyezkedése. A genetikai információk többsége a baktérium egyetlen kromoszómáján foglal helyet. A valódi baktériumok sejtfalának két alapvető típusa van. A membránon átérő fehérjekomplexek tartják fenn az aktív és az ún. amely közel cirkuláris formában elhelyezkedő. Ezek megkülönböztetésének alapja az ún. A sejtfal alatt található a sejtmembrán. spirochaeta) formájúakra (1. A két domén közötti leglényegesebb különbség az. ezért prokariota szervezeteknek is nevezik őket. A sejtet kívülről tok boríthatja. coccoid).1. a sejtfal mureinje vékonyabb (2-3 nm). PROKARIOTA BAKTÉRIUMOK A baktériumok az élővilág legkisebb önálló anyagcseréjű egysejtű szervezetei. Légzési enzimei is a citoplazma-membránban lokalizáltak.3-2 μm. Döntő többségükben heterotrófok. A mozgásszervvel rendelkezők aktívan mozognak. csőszerű fehérjeképletek. A bakteriális kromoszóma nem tartalmaz hisztonfehérjét. dupla szálú DNS-ből áll. akkor a sejtfal vastagabb (20-80 nm) murein réteget tartalmaz. illetve a poliriboszómák a fehérjeszintézis színterei. pálca (bacillus) és csavarodott (vibrio. a csillók csapkodása azok hullámszerű mozgását eredményezi. Antibiotikumokra és bakteriocinokra rendszerint érzékenyek. A legtöbb baktérium mozgásszerv hiányában csupán passzív helyváltoztatásra képes. amelyeknek sejtosztódáskor a harántsejtfal szintézisében és a zsíranyagcserében van – többek között – 26 . ami poliszacharid alapanyagú. hosszúsága 2-25 μm. ábra). az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciában és a génsebészeti eljárásokban jelentős.II. genetikai információt hordozó. Kettős lipidrétegébe mindkét oldalról ún. A patogén baktériumok tokkal rendelkező változata kórokozó. sem intronokat. Az ostorok pörgésük közben tölcsérszerű alakzatot formálnak. kör alakú képleteket plazmidoknak nevezzük. hogy mozgásszerveik összecsavarodnak-e vagy éppen ellenkező irányban forogva letekerednek egymásról. a sejt pedig Gram-negatív. A DNS szál kb. Ezek révén a különböző vegyületek és ionok koncentrációja a sejten kívüli és azon belüli térben eltérő. A baktériumsejt több plazmidot is tartalmazhat. A baktériumok alakjuk szerint három fő csoportba sorolhatók: gömb vagy elliptikus (coccus. multienzim komplexek merülnek be. spirillum. aktivált transzportfolyamatokat. A mezoszómák a sejthártya gomolyszerű betüremkedései. a tok nélküli nem. Gram-festés. A sejt egyik végén „pamacsban” elhelyezkedő mozgásszervű lofotrich baktériumok kétféle mozgásra képesek: egyenes vonalú vagy bukdácsoló-menekülő mozgásra aszerint. NÖVÉNYTAN 1. melyek a baktérium megtapadását szolgálják. Ezek létfontosságú anyagcsere-folyamatok biokatalizátorai. A riboszómák.

A Rhizobium fajok a pillangós virágú növényekkel együtt élve a légkör nitrogénjét kötik meg. Innen származik régi tudományos elnevezésük (Schizomycophyta) is. hogy nélkülük számos zavart szenvedne az élet (baktériumok védik pl. A baktériumoknak a szennyvíztisztításban. 27 . A humán. transzdukció. amely során a donor DNS átadása vírus segítségével történik és a konjugáció. A baktériumok döntő szerepet játszanak a különböző elemek biogeokémiai ciklusaiban. Döntő jelentőségűek a takarmánytartósításban és az élelmiszeriparban. hogy azon káros mikroorganizumusok elszaporodjanak. A baktériumokra nem jellemző a klasszikus szexuális szaporodás. hormonok stb. konzervipari termékeket stb. Kettéhasadással szaporodnak. a nehezen lebomló növényi maradványok humusszá alakításában. az ember testfelületét attól. a trágyaérlelésben is fontos szerep jut. A legkisebb méretű (mintegy 0. pusztítják a növényzetet. Egyes patogén baktériumok károsítják. nélkülözhetetlen vitaminokat szintetizálnak az emésztőtraktusban stb). a gyógyszeripar antibiotikumok. A kutatások bebizonyították. szalámiféléket. ezért szaporodásuk is eltér a baktériumokétól. Segítségükkel tejtermékeket. így a mitózis sem. előállítására használja fel őket.3 μm sejtátmérőjű) mikoplazmáknak nincs sejtfaluk. Más baktériumok számos termék romlásáért felelősek. Genetikai információjuk mutáció és egyes egymás közti rekombinációs események során változhat. amelyhez sejt-sejt kapcsolat kialakítására van szükség.és az állatpatogén baktériumok jelentős hányada szaporodása vagy/és toxintermelése révén megbetegíti az embert és az állatvilág szűkebb vagy tágabb csoportjait. A baktériumoknál három természetes módja van a genetikai anyag cseréjének: transzformáció. mely kitartó képlet a túlélést segíti. Egyes baktériumok képesek endospóra képzésre. A vegyipar szerves vegyületek. állítanak elő. nincs szerepe a szaporodásban. amely során a fogadó sejt fel tudja venni a környezetében található szabad kis DNS-fragmentumokat.jelentőségük.

1. Arthrobacter. 6. 7. Metallogenium. 19. Streptococcus. 4. 8. 3. 17. Sphaerotilus-fonal. Caryophanon latum óriásbaktérium. Vibrio. 9. Staphylococcus. téglatest alakú baktériumok. Calulobacter. 1. Bacillus. 2. Osztódó kokkoid alakok. 16. Spirochaeta. 14. ábra: Jellemző baktériumalakok 1. rövid Spirillum. Tetrád. Micrococcus. Diplococcus. Straptomyces. 21.Forrás: Szabó nyomán. Sarcina. 10. 11. 15. Haemophilus. Mycobacterium. 28 . Gallionella. 18. 12. 20. 5. 13.

DNS-ük a sejt közepén szabadon található és nukleoplazmának nevezzük. piko-algák. Jellemző előfordulási helyeik a sós és az édes vizek. A baktériumokhoz hasonlóan sejtjeikben nincs mitokondrium. a fikoeritrin a sejtek vörös színét. ami a tilakoidok között elektronmikroszkóppal látható apró szemcséket képez. A növényvilág legváltozatosabb élőlényei. nemzetközileg használatos elnevezésük a Cyanoprokariota is. Szaporodásuk lehet ivaros és ivartalan. de teljes joggal használható elnevezésük (kékalgák vagy kékmoszatok) fotoszintetikus oxigéntermelő képességüket hangsúlyozza. de nagyon hasonlítanak a fotoszintetikus formákhoz. az 1 µm körüli un. utóbbiak nem tartalmaznak fikobiliproteineket. Kizárólag ivartalan szaporodásuk ismert. melyeknek nincs gyökerük. Sejtek közötti konjugáció előfordulhat. Tartalék tápanyaguk a cianoficea-keményítő. Rendszerezésük a modern molekuláris genetikai módszereknek köszönthetően rohamosan fejlődik. sejtmag. cianobaktériumok) Prokarióta természetükre utal újabb. Régebbi. Sok cianobaktériumban kisméretű. kör-alakú DNS molekulák. ostoros sejtjeik nincsenek. közöttük vannak a világ legkisebb fotoszintetizáló szervezetei. endoplazmatikus retikulum és tonoplaszttal körülvett vakuólum. Golgi-apparátus. amelyek a tilakoid membránok felületén lévő fikobiliszómákban fordulnak elő. talajokban. kolóniás. mint az eukariótákban. környezetvédelemben. A legegyszerűbbek bakteriális felépítésűek.1. ALGÁK Az algák vagy moszatok olyan változatos felépítésű fotoszintetikus növények. 2. fonalas. de az különbözik a magasabb rendű növényekétől. plazmidok is előfordulnak. és a legnagyobbak is. 29 . de néha vörös.2. Egysejtű. de azok a sejtben szabadon és nem kloroplasztiszokban találhatók. Gramnegatív sejtfaluk anyaga murein. Testfelépítésük lehet egysejtű. Sejtjeikben a klorofill zöld színét ugyanis elfedik a járulékos színanyagok. Többségükben csak a-klorofill fordul elő.és b-klorofillt egyaránt tartalmazó formákat is. fakérgen. Az algák a legősibb fotoszintetizáló élőlények. szövetük. Egyesek nem fotoszintetizálnak. Jelentőségük a természetben óriási. Ivaros szaporodás is előfordul. A mai cianobaktériumok elődei több mint hárommilliárd évvel ezelőtt kezdték meg a légkör oxigénnel telítését. színanyagait a sejtosztódás módját és a genetikai hasonlóságokat is. de élnek az örök hó és jég felszínén. a tengerek algái adják a földi fotoszintetikus oxigéntermelés közel felét. lemezes vagy csőszerű. A legfejlettebbek megjelenése a hínárnövényekhez hasonlít. Színanyagaik tilakoid membránhoz kötöttek. Gazdasági jelentőségük is nagy és folyamatosan nő. kolóniás és fonalas alakjaikat ismerjük. levelük. ezért hívják a kékalgákat cianobaktériumoknak is. megalapozva az élet széleskörű elterjedését. A fikocianin és az allofikocianin adja a sejtek kék. közegészségügyben élelmiszeriparban stb. A tengeri makroalgákat és néhány egysejtű algát ipari méretekben termesztenek értékes anyagaikért. Modern rendszerezésük a hagyományos morfológiai bélyegek mellett figyelembe veszi a sejtek mikrostruktúráját. A tengerekben és édesvizekben zajló elsődleges termelésben alapvető szerepük van. a fikobiliproteinek. ami lehetővé teszi a genetikai anyag rekombinációját. Méretük nagyon változatos. Prokarióta algák (kékalgák. a 300 méteresre is megnövő tengeri barnamoszatok. amelyet kívülről gyakran hidratált poliszaharid (kocsonya) réteg burkol. de néhány évtizede tengerekben felfedeztek a. Emellett laboratóriumi tenyészeteiket széleskörűen használják a kutatásban. sziklákon sőt a sziklák külső rétegében is. Színük többnyire kékeszöld.

Csupán az elmúlt két évtizedben figyeltek fel a tengeri planktonban előforduló cianobaktériumok jelentős tömegére. A Balaton parti kövein szakállszerű bevonatot képez a Bangia atropurpurea fonalas vörösmoszat (2. Egyes cianobaktériumok kedvező tulajdonságai gazdasági haszonnal járnak. amelyek közül a Glaucophyta. gleccserekben. A legkülönbözőbb élőhelyeken előfordulnak. újabb kutatások. Kísérleti eredmények igazolják. amelynek egyes törzsei az élővilágban ismert egyik legerősebb mérget. Tartaléktápanyaguk az un. színtelen vastag falú heterocitát képez.és c-klorofillt nem tartalmaznak. A Csád tó partján élő bennszülöttek már évszázadok óta fogyasztják. florideakeményítő. Ez az endotoxin emberre és állatra egyaránt veszélyes. sivatagokban és hőforrásokban. Rhodophyta A vörösmoszatok túlnyomórészt tengeri algák. nedves talajokon. amelyek segítségével változtatják helyzetüket a vízoszlopban. kisebb természetbeni jelentősége miatt nem teszünk említést. amely a tengeri mészkőképződésben jelentős szereppel bír. a polipeptid természetű mikrocisztint termelik. A mérsékelt és meleg éghajlaton.2. kis mennyiségben d-klorofill kimutatható.1. hogy az ostoros alakok ostorszerkezete felemás 30 . lehetnek fonalas. Közös jellemzőjük. kb. hogy ezek a korábban nem észlelt szervezetek adják a tengerek fotoszintézisének mintegy felét. szalag alakúak lehetnek.2. magas fehérjetartalmú (50-65%) és egészségvédő hatású. mégis jelentős termésnövekedést eredményeznek ott. Ez az oka annak.2. apró szemcsék formájában a citoplazmában található. amelyben képes a légköri molekuláris nitrogén megkötésére. édesvizekben. Heterokontophyta A fajgazdag divízió egyes osztályai morfológiailag nagyon különböző szervezeteket foglalnak magukba.2. Ennek rendkívüli kis méretük (0. ezt ipari méretekben nyerik ki. Szaporodásuk változatos és néha igen bonyolult.1. Eukarióta algák Az eukarióta algákat az általunk követett rendszer 9 divízióba (törzs) sorolja. hogy Indiában. pedig széleskörű édesvízi elterjedésüket is kimutatták. Szintestjeik korong. 2. Egyes fajok jelentős mennyiségű agart tartalmaznak. ahol nitrogén műtrágyázásra egyáltalán nincs lehetőség. kép) 2. Bár N2-kötésük évente csupán 30 kg/ha. hogy a cianobaktériumok között gyakori az antimikrobiális hatású faj/törzs. Színtestjeikben a-klorofill található. óceánokban. Haptophyta és Chlorarachniophyta divízióról. Vörös színüket a fikoeritrin adja. lemezszerű sőt a hínárnövényekhez hasonló bonyolult felépítésűek. amelyek a kezelt termesztett növények bizonyos kórokozói ellen legalább részleges védelmet nyújtanak. Kiegészítő pigmentként a cianobaktériumokkal megegyezően fikoeritrint és fikocianint is tartalmaznak. Számos fajuknál a sejtfalban mész rakódik le. Némely fonalas cianobaktérium a vegetatív sejtektől különböző.5-2 µm) volt az oka. szárszerű és levélszerű képletekkel. b. A Spirulina platensis emberi és állati fogyasztásra egyaránt alkalmas. amiből 150 az édesvízi. Kevés egysejtű vörösmoszat van. 2. Világszerte elterjedt a Microcystis aeruginosa nevű kolóniás szervezet. dugóhúzószerűen csavart fonalas cianobaktérium. csillag. 5500 fajuk ismert.Mintegy 150 nemzetségük és 2000 fajuk ismert. Egyedfejlődésük során ostoros alak sohasem fordul elő. Burmában és néhány más fejlődő országban a rizsföldeket cianobaktériumokkal oltják be. tavakban nyáron vagy ősszel néha tömegesen elszaporodva vízvirágzást okoznak. ma már tudjuk. A cianobaktériumok sejtjeiben előfordulhatnak gázvakuólumok.

A félsós vizekben élő Pseudonitzschia fajok toxikusak. mindössze 220 édesvízi faj ismert. c-klorofillt.3. Fajaik túlnyomó része ostoros. obligát heterotróf szervezet. bennük a kromoszómák az osztódások közötti interfázisokban is láthatók. A mérgeik gerincesekre és gerinctelenekre egyaránt hatnak. Egyes struktúrák csak elektronmikroszkóppal figyelhetők meg. A rendszer kilenc osztályt különböztet meg. Hazánkban a Rhodomonas és Cryptomonas fajok felszíni vizeinkben közönségesek. amelyek azért veszélyesek mert számos tengeri fajuk toxintermelő. két felemás ostoruk van. a plasztiszok kevés c-klorofillt tartalmaznak. alginátot (poliszaharid) állítanak elő belőlük. amelyek morfológiailag zöldalgákhoz hasonlítanak. A vegetatív sejtek ritkán ostorosak. 2.4. innen a kovamoszat elnevezés. Főleg a. A sejtek csúcsi része lemetszett. A fajok fele színtest nélküli. A kovahéj felépítése lehet sugaras szimmetriájú (Pennales) vagy bilaterális szimmetriájú (Centrales). elsősorban a tengeri planktonban játszott jelentős szerepük miatt. szabadon úszó édesvízi szervezet. méretük a 100 métert is meghaladhatja (Macrocystis fajok). A Chrysophyceae osztály esetén a színtestek színe aranysárgától a barnáig változik. Az a-klorofill a domináns. A sejtekben egy.2. Tartaléktápanyaguk poliszacharid (krizolaminarin). fikoeritrint valamint karotinoidokat és xantofillokat tartalmaznak. A sejtfalban gyakran kovabeépülés figyelhető meg. Sejtfaluk cellulóztartalmú de kovainkrusztáció is lehet benne. a Pennales rendbe tartozók pedig a vizek fenekén vagy bevonatokban élnek elsősorban. túlnyomórészt tengeriek. Fajaik jelentős részének sejtjeit kívülről cellulózlemezkékből álló páncél borítja. Cryptophyta Egysejtű. Nagyon sok olyan fajuk van. xantofillokat és karotinoidokat tartalmaznak. Kevés fajuk van. A Kovahéjak alakja és mintázata nagyon változatos és fajra jellemző. Egyes fajaikat emberi és állati táplálékként rendszeresen fogyasztják. de előfordulnak a talajok felső rétegeiben is. mintegy 100 tengeri és 100 édesvízi fajuk ismert. Túlnyomórész vízi szervezetek.és c-klorofillt. ismert fajainak száma meghaladja a tízezret. Sejtmagjuk nagyméretű. A diatóma föld üledékes kőzet. Tengerekben és édesvizekben egyaránt élnek. felemás ostorú algák. Tartaléktápanyaguk keményítő. A Centrales rend tagjai főleg planktonikusak. Színtestjeik a-klorofillt. ritkábban két színtest található. főleg egysejtűek. A tilakoidlemezek jól elkülönülő hármas csoportokat (triplet) alkotnak. a dinamit nitroglicerinnel átitatott diatóma föld.2. Ez a lemetszett rész egy szákszerű betüremkedés. ezért a páncélos ostoros alga elnevezés. a garat nyílása. Fontos élelmiszeripari nyersanyagok. A Phaeophyceae osztály tagjai mindig soksejtűek. Színtestjük legtöbbször barnás színű. A színtesteket a saját kettős membrán mellett az endoplazmatikus retikulum is körülveszi. ami a fajra jellemző pikkelyecskék formájában jelenik meg. A Xantophyceae osztály szinteste zöld vagy sárgászöld. A szintestek lehetnek kékek. Minden fajukra jellemző a kovaváz. Dinophyta Fajaik egysejtűek. ritkán fonalas felépítésűek. vörösek vagy barnák a kiegészítő pigmentek szerint. Közel kétezer fajuk túlnyomó része tengeri. Globális jelentőségük óriási. vannak lebegő (planktonikus) és rögzült életmódú fajaik is. elhalt kovamoszatok vázai alkotják.(heterokont). sekély tengeröblökben termesztik azokat. Tengeri fajaik tömegesen elszaporodva vörös színű vízvirágzást (red-tide) okoznak. emellett fikocianint. ez meghatározásukat nehézzé teszi. A vegetatív sejtek mindig ostor nélküliek. domoénsav termelésük miatt. 2.és c-klorofill színét a járulékos pigmentek (karotinok és xantofillok) elfedik. A Bacillariophyceae osztály tagjainak színteste barna színű mivel a klorofillok zöld színét a fukoxantin elfedi. mert az a. a tengeri puhatestűekben 31 .

némelyek színtest nélküliek.2.2. hazánkból mintegy 30 fajuk ismert.és a b-klorofill zöld színét a járulékos pigmentek nem fedik el. A zöldalgák számos faját felhasználják laboratóriumokban. Hazánkban a Ceratium hirundinella (fecskemoszat) a Balaton jellegzetes nyári algája. Tartalék tápanyaguk a keményítő.2. A sejt csúcsi végénél az ampulla mellett karotinoid tartalmú narancssárga szemfolt látható. Egyes fajaikat tömegesen is termesztik élelmiszer-ipari és a kozmetikai. A színtestet egyetlen kettős membrán fedi. xantofillok) nem fednek el azért fűzöld színűek. környezetvédelmi kutatásban és gyakorlatban tesztorganizmusként mérgező anyagok és növényi tápanyagok kimutatására. A Cladophorophyceae osztályba tartozó tengeri és édesvízi Cladophora fajok gyakran tömegesen lepik el a sekély vizeket. néhány fajuk fordul elő félsós vízben. levélszerű képleteik vannak.ipari nyersanyagként. Ivaros szaporodásuk nem ismert. Chlorophyta A zöldalgák ostoros alakjaikra az egyenlő hosszúságú (izokont) ostorok a jellemzőek. amelyben az a. hogy a sejt csúcsi végén lévő ampullának nevezett üregből ki sem nyúlik. a B-vitaminok mennyiségi kimutatására szolgáló biotesztekben. 32 . változatos felépítésűek. fonalasak. több deciméteres méretűek lehetnek szárszerű. színtestjeik változatos alakúak. A Zygnematophyceae osztály fajainak nincs ostoros alakjuk. Cellulóz sejtfaluk van éppúgy mint a magasabbrendű növényeknek. Édes és sós vizekben egyaránt élnek. A zöldalgák legfejlettebb csoportját alkotják. Színanyaguk az a. Egy és soksejtű illetve szifonális (sokmagvú óriás sejtek) felépítésűek. tiszta vizeinkben a Chara nemzetség fajai a leggyakoribbak. felszíni vizeinkben közönségesek. ezáltal károsítják az emberi vízhasználatokat. két amőboid gaméta egyesülésével. A gyógyszeriparban ezt a tulajdonságukat felhasználják. de nedves talajok felszínén is gyakoriak. kolóniásak. Sejtjeik egymagvúak. utóbbiak némelyikének van színtelen plasztisza. összesen mintegy 17000 fajuk ismert (2.feldúsulnak ezért azok emberi fogyasztásra alkalmatlanná válnak. a Zygnema fajok plasztisza csillag alakú.6. amelyet nem tudnak szintetizálni. Negyven nemzetségük 900 fajának kétharmada heterotróf. két ostoruk van. növényi anyagcsereélettani. Euglenophyta Egysejtűek. 2. A szerves anyagokban gazdag vizek baktérium flórája biztosítja számukra a B1 és B12 vitamin forrást.5. 2. Főleg édesvíziek. amelyet a kiegészítő pigmentek (karotinok. Kisebb. A hosszú fonalakat képező Spirogyra fajok kloroplasztisza sprirálisan feltekeredett szalag. A Charophyceae osztályba teleptestű algák tartoznak. A csupasz sejtet képlékeny pellikula borítja. A divízió 11 osztályában tengeri és édesvízi szervezetek egyaránt vannak. Ivaros szaporodásuk konjugációval történik. A Chlorophyceae osztály fajaink száma 3000 körüli.és b-klorofill. Az Ulvophyceae osztályba túlnyomórészt tengeri fajok tartoznak. egysejtűek. Az egyik ostor rendszerint olyan rövid. kép). szervesanyagokban gazdag vizekben az Euglena fajok gyakran tömegesen elszaporodnak vízvirágzást okozva. biofizikai kutatásokban.

kép: Édesvízi vörösmoszat a Balatonból (Bangia atropurpurea) Forrás: saját fénykép 2.Forrás: saját fénykép 2. kép: Chlorophyta a Balatonból (Pediastrum duplex) 33 .1.2.

illetve a reducens baktériumok tevékenysége is beletartozik. ha az ivaros szaporítószerv a tenyésztest egy részén keletkezik. Tartalék tápanyagként elterjedt a glikogén. Az anyagcsere más területein (pl. időszakosan sejtfalat képző szervezetek. és képződésüket mindenkor ivaros folyamat előzi meg. Legfeljebb a teleptestes szerveződési szintig jutnak el. A gombák a növény. valamint a reducens gombavilág együtt valósítja meg a természetben az anyagkörforgást és az energia egyirányú áramoltatását. A gombák színtestek nélküli. A gombák egyértelmű elhatárolása a növényektől már évtizedek óta vitathatatlan tudományos tény. • A gombák poliszómkat képező citoplazmatikus riboszómái többségükben nem kötődnek az endoplazmatikus retikulumhoz. sejtfal nélküli plazmalepedő (plasmodium) vagy fonalakból (hypha). • A gombák szénanyagcseréjük alapján obligát heterotrófok. valamint kitin alapanyagát adó glükán. Az élővilág legnagyobb részét adó. A sejtmagpáros – dikariotikus – állapot hosszan megmaradhat és jellemzővé válhat.és glükózamin-származékokból épül fel. azt mégis – tudománytörténeti. A producens növény-. a kariogámia. A gombavilág tehát polifiletikus eredetű. ritkábban a mannit. ún. valódi sejtmaggal bíró (eukaryota) szervezetek körében a növények (Plantae) és az állatok (Animalia) világa között helyezkedik el a gombák (Fungi) világa. több gombafaj köti a levegő nitrogénjét). heterotróf. 34 . Az ivaros folyamatban a plazmák egyesülését (plasmogamia) nem azonnal követi a magvak egyesülése. sőt további résztudományokra tagolódott. A gombák teste egysejtű. Ez szintén elkülönítő jellemvonás a növényvilág egészétől. A heterotróf őseukariotából külön evolúciós úton fejlődtek az ostoros és az ostor nélküli gombataxonok (a gombák egy csoportját közvetlenül az algákból származtatják). magorsót ritkán képeznek. hogy a gombákkal foglalkozó tudomány. a zsír. amely folyamatokba a producens cianobaktériumok. módja meghatározza életmódjukat is. amikor az egész egyed szaporítószervvé alakul. illetve fonalak tömegéből (mycelium) felépülő teleptest. GOMBÁK (FUNGI) Annak ellenére. ahol ilyenre nincs példa.3. A legfontosabb elkülönítő jellemvonások a következők: • A gombák sejtfala nagyrészt hemicellulózból. Ezt a mindhárom világban egységes szerkezetű flagellumok és mitokondriumok igazolják. Az ivaros szaporodás lehet holokarpikus.és az állatvilág tagjaival együtt egy a baktériumoknál fejlettebb. termőtestet hoz létre. a mikológia az utóbbi évszázadban különvált a botanikától. Cellulózt csak elvétve és mindig kisebb mennyiségben tartalmaz. A gombák evolúciója folyamán az ivaros folyamat és az ivarszervek nagymértékű redukciója figyelhető meg. vagy eukarpikus. • A gombák sejtmagosztódása általában egyszerűbb folyamat. Eszerint lehetnek korhadéklakók (szaprobionták). Ez utóbbiak redukciós osztódással keletkeznek. Keményítő a gombákban nem fordul elő. melynek megalapozottságát minden újabb vizsgálati eredmény csak tovább erősíti. A teleptest vegetatív része a tenyésztest. a konzumens állat-. élősködők (paraziták) vagy növényekkel kölcsönösen előnyös kapcsolatban élők (mikorrhizát formálók). a nitrogén és a foszfor asszimilációjában) azonban bizonyos mértékű autotrófiát mutatnak (pl. illetve terjesztésére a tenyésztestén egy jellemző alakú részt. Számos gomba spóráinak képzésére. Szervesanyagfelvételük helye. hipotetikus őseukariota szervezetből származtathatók. Ivartalanul gyorsan terjedő mellékspórákkal vagy főspórákkal szaporodnak. módszertani és ökonómiai okok miatt – legtöbbször a botanika keretében oktatjuk.

zuzmósivatagok. Különböző alapkőzeteken mint elsődleges (pionír) megtelepedők megteremtik a feltételit a hajtásos növények elterjedésének. ZUZMÓK (LICHENES) A Földön mintegy 20 000 zuzmófaj él. Cefalódium csak a nitrogénszegény környezetben élő zuzmókon (pl. A cefalódium rendszerint cianobaktériumokat tartalmazó kinövés a zuzmótelepen. A kén-dioxid elsősorban az algák pigmentjeit károsítja. míg néhány fajuk a vízben alámerülten él. amelyben cianobaktérium vagy zöldalga és tömlős. Ez utóbbi csak a telep egy meghatározott helyén (cephalodium) fordul elő. Napsütötte sziklákon eges fajaik 70 °C-os meleget is elviselnek. ahol a levegő tartósan nagy páratartalmú. Laboratóriumi vizsgálatok szerint a -196°C-ot is képesek elviselni. -24°Cos hőmérsékleten a fotoszintézis/légzés mérlege még pozitív. a Peltigera és a Stereocaulon nemzetségek tagjain) fordul elő. A cianobaktériumok megkötik a levegő nitrogénjét. valamint a sivatagokban is megtalálhatók. a gombafonalak pedig a vizet és a tápelemeket szolgáltatják az algák számára. Egyes zuzmókban a zöldalga mellett megjelenik cianobaktérium is. új növény. egyes hifafonalai pedig olajat raktároznak. A zuzmó kettős szervezet. Egyes zuzmók a tengerpartok vízjárta helyein fordulnak elő. zuzmók már nem fordulnak elő. Morfológiailag és fiziológiailag az alkotóitól eltérő. a sarkvidékek hideg területein. ebből Magyarországon mintegy 900 fordul elő. a hegységek ködrégiója. 35 . A színtestekkel bíró algák fotoszintetizálnak. A zuzmó az ásványi anyagokat a levegőben vagy a csapadékban lévő por elemtartalmából veszi fel. A gomba védi az algát a kiszáradástól. A gombafonalak az algasejteket körülfonják vagy beléjük hatolnak. Nagyobb mennyiségben főleg ott fordulnak elő.4. A zuzmók az egyenlítőtől a sarkvidékekig egyaránt előfordulnak. Magas hegyekben. Egyes zuzmófajok jelzői a kén-dioxid terhelésnek.vagy (néhány trópusi zuzmóban) bazídiumos gomba él együtt. Ilyen pl. A tundra növényzetét gyakran csak zuzmófajok alkotják. Nagyvárosokban így alakulnak ki az ún. Ahol a levegő SO2-tartalma meghaladja a 170 μg m3-t.

A mohák két alapvető tulajdonságban térnek el a többi szárazföldi növénytől: • egyedfejlődésük ivaros (gametofiton) szakasza. A májmohák raktározó szövete olajat tartalmaz.5. más növényre nem jellemző bélyeget megőriztek. hanem annak egyik oldalágát képezik. Tulajdonságaik alapján köztes helyet foglalnak el a telepes (Thallophyton) és a hajtásos (Cormophyton) növények között. A talajhoz gyökérszerű képződmény (rhizoida) rögzíti őket. kezdetleges. amely víz felvételére képes. abból táplálkozva „élősködik”). amelyet maga a zöld mohanövény képvisel. • számos ősi. telepszerű testűek. Morfológiailag két nagy csoportra oszthatók: a májmohák többnyire lapos. a mohák sporofiton szakasza a gametofitonon marad. a lombosmohák ivaros szakasza szár. míg a lombosmohákon szár. amely szárazföldi életmódra tért át. MOHÁK (BRYOPHYTA) Származásuk olyan zöldalgaszerű ősből vezethető le. fejlettebb. A mohatelep belül gyakran differenciált: asszimiláló és raktározó szövetréteg különböztethető meg benne.és levélszerű képletekre különül (minden hajtásos növénynek az ivartalan – sporofiton -szakasza a fejlettebb.és levélszerű képződmények vannak. ezért nem illeszthetők be a növények törzsfejlődésének fő vonalába. differenciáltabb. 36 .

Kétszakaszos egyedfejlődésükben a sporofiton szakasz dominál. • a zsurlók ma élő (recens) fajai homoiospórások. A szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodást a kutikulával fedett epidermiszük teszi lehetővé. • a zsurlók (Equisetopsida) és • a páfrányok (Pteridopsida) irányába. Ez néhány centiméter átmérőjű és többnyire rövid (néhány hétig tartó) életű.6. Három osztályukra a következő spóraalakok jellemzőek: • korpafüvek izo. A harasztoknak valódi száruk és mellékgyökérrendszerük van. A gametofiton szakaszban csupán előtelep (prothallium) keletkezik. • a páfrányok pedig izo. HARASZTOK (PTERIDOPHYTA) Az első harasztok a devon korszakban alakultak ki. 37 . Szilárdító szöveteik növelik a hajtás szilárdságát. Az előbbiek az előtelep hasi részébe rendszerint mélyen besüllyednek. A szilurban megjelent ősharasztokból (Psilophytopsida) három irányban fejlődött a növényvilág: • a korpafüvek (Lycopodiopsida). mivel gyökereik a haraszt csíranövény tengelyének oldalán jelennek meg. Vízgazdálkodásuk szempontjából már a homoiohidratúrás növények csoportjába tartoznak.vagy heterospórások.és farészből álló edénynyalábjaik szállítják a vizet és az asszimilátumokat. A víz gyorsabb szállítását az itt először megjelenő tracheida teszi lehetővé (a saspáfrányban már tracheát találunk!). Háncs. Alsó oldalán helyezkednek el az archegóniumok és az anterídiumok.vagy ritkán heterospórások. Egypólusú növények.

Az érett magvakon vajsavtól illatozó külső. A porzós virágot alkotó porzólevelei két pollenzsákot hordanak. Gametofiton szakaszuk viszonylag soksejtű. Nyuga-Európa nagyvárosaiban (pl.1.2. és a szilárd burokkal (maghéjjal) körülvett táplálószövet (endospermium) képzése befejeződött. a gametofiton szakasz erősen redukált. Kínában a magvakat pirítva nyalánkságként fogyasztják. Termős tobozaik elfásodók. a kétlaki. 3. Kétszakaszos egyedfejlődésük rejtett. 7. szélbeporzásúak. lombhullató gingó-.vagy megasporophyllum) szabadon vannak. Tűleveleik csomókban (2. A makrosporangiumban négy makrospóra (= megaspora) keletkezik. A petesejt mindig a makrosporangiumban termékenyül meg.1. villás erezetűek. húsos szarkoteszta (sarcotesta) és belső. Család: Tiszafafélék (Taxaceae) A közönséges tiszafa (Taxus baccata) szövetei gyantajáratokat nem tartalmaznak.7. 5 vagy soktűs fenyők) vagy két sorba rendezetten („fésűsen”) állnak. elfásodott szkleroteszta (schlerotesta) alkotja a maghéjat. A magkezdeményből kialakuló mag csak akkor válik le az anyanövényről. A harasztoktól eltérően embriójuk hajtáspólusával átellenben gyökeret fejlesztenek. Levelei fésűsen állnak. MAGVAS NÖVÉNYEK (SPERMATOPHYTA) Hajtással rendelkeznek. Az embriók két sziklevelűek. Nővirágai hosszú kocsányúak.3. A lehullott magkezdeményben a beporzás után néhány hónappal termékenyül meg a petesejt. A pikkelylevelek tövében elhelyezkedő orzós virágok 6-8 sugaras 38 . Az érett tobozok általában nem hullanak szét. Makrovagy megasporongiumukat (nucellus) kettős burok (integumentum) veszi körül. Amszterdamban) utcai sorfa. 7. A nyitvatermők (Gymnospermatophyta) magkezdeményei a termőlevélen (macro. ha az embrió kialakulása a zigótából már legalább megkezdődött. 7. A makrosporangium és a burok együtt alkotja a magkezdeményt. Annak alapján. Család: Fenyőfélék (Pinaceae) A család fajai az északi félteke hűvösebb tájain fordulnak elő. Kínában és Japánban a gingófát templomkertekbe ültetik. Európa parkjaiban 1727 és 1737 között került. Ma már csak egy fajuk él. a petesejteket spermatozoidok termékenyítik meg (zoidiogamia). a zárvatervők (Angiospermatophyta) magkezdeményei pedig a termőlevelek által körülzártak. Nyitvatermők (Gymnospermatophyta) Virágaik egyivarúak.1. illetve ginkófa (Ginkgo biloba). A gametofiton szakasz még kevésbé redukálódott. A magkezdemények a termőleveleken szabadon vannak. három alcsaládjukat különböztetjük meg.1. 7. illetve hosszúhajtásokon hogyan oszlanak meg. A makroprotallium a makrosporangiumon belül marad. Levelei legyező alakúak. amelyek közül csak egy alakul át makroprotalliummá (= megaprothallium). két magkezdeménnyel.1. hogy a tűlevelek a rövid-. Kínában őshonos. Család: Páfrányfenyőfélék (Ginkgoaceae) A páfrányfenyőfélék már a perm időszakban léteztek. Másodlagosan vastagodó fás növények. Sporofillumaik korlátozott növekedésű virágokat alkotnak.

A pollenszemek a bibére kerülésükig két sejtet tartalmaznak. és a pollentömlő kilépési helyéül szolgáló nyílások (apertura) eltérnek a harasztokétól és a nyitvatermőkétől. egyivarú. a zárvatermők leglátványosabb szervét rendszerint egynemű lepel vagy különnemű. A zárvatermők kialakulása A kréta korszakban a kontinensek vándorlása miatt bizonyos területek szárazabbakká váltak. 7.1. • Megjelenik a kétivarú virág és a rovarmegporzás.2. csészére és pártára tagolódó virágtakaró fedi. A zárvatermők jellemző tulajdonságai: • Az embrióvédelem terén a növényvilágon belül a legmagasabb fokra jutottak el. A többi rész taxintartalmú.2. Mintegy 240 000 ismert fajukat több mint 10 000 nemzetségbe és 450 családba soroljuk. Valószínű. NPC-rendszerrel jellemeznek. Gazdasági szempontból kiemelt jelentőségűek. mint a nyolcmagvú embriózsák és a kettős megtermékenyítés nem alakulhatott ki párhuzamosan több növénycsoportban. mert fája finom asztalosáruk készítésére alkalmas. a generatív sejt kettéosztódásával válnak háromsejtesekké. Fejlettebb vízszállító és párologtatást csökkentő berendezéseik alkalmassá tették őket a szárazabb termőhelyek meghódítására is. Többnyire csak a megporzást követően. és megtermékenyítés hiányában az endospermiumképzés energiaigényes folyamatát elkerüli. Viráguk és a nyitvatermőkhöz képest új szervük. húsos magköpeny (arillus) burkolja. Az érett magot pirosas színű. illetve elcsökevényesedett. Az asszimilátumokat rostacsövek szállítják. Ez a növény egyetlen olyan része. Az Európa bükköseiben és fenyveseiben előforduló faj Magyarországon (pl. A középkorban számszeríjat készítettek belőle. a Bükk-hegységben és a Bakonyban) is őshonos. • Gametofitonjuk redukált. A virágot. a position és a character angol szavakból képzett ún. • Kialakul a kettős megtermékenyítés. • A tracheák gyors vízszállítást tesznek lehetővé.2. 7. hogy olyan tulajdonságok. takarója egynemű.2. A zárvatermők olyan tulajdonságokkal rendelkeznek. amelyek lehetővé tették gyors elszaporodásukat és más növények (pl. A származástanilag fiatalabb taxonokban a virág leegyszerűsödött. amely alkaloidmentes. vegetatív szerveik sokirányú módosulásával és életformáik sokrétűségével lehetővé vált az addig üres termőhelyek (édesvizek.elrendeződésű pollenzsákot tartalmaznak. A zárvatermők törzsén belül is rendszertani kategóriákra jellemző a számuk. magházuk zárt és termést alkot. a termés is igen egységes felépítésű. mérgező. száraz puszták stb.) benépesítése. és a kísérősejtek is megjelennek a háncsban. A kettős megtermékenyítéssel és a szekunder endospermium képzésével a növény a nőivarú gametofiton szakaszt jelentősen lerövidíti. Az embrió csírázását a megtermékenyített központi vegetatív magból fejlődő triploid másodlagos magfehérje (secunder endospermium) teszi biztonságossá. A zárvatermők alkotják a növényvilág legfajgazdagabb törzsét. Termőleveleik magukba zárják a magkezdeményeket. Parkokban gyakran ültetik. Ez kedvezett a zárvatermő növények kialakulásának és elerjedésének. Zárvatermők (Angiospermatophyta) 7. Öreg várak környékén is előfordul. • A lágyszár kialakulásával. • A virágporszem külső burkán (exine) lévő. az elhelyezkedésük és a megjelenésük (amelyeket a number. Ezért a zárvatermőket monofiletikus származásúaknak tekintjük. nyitvatermők) háttérbe szorítását. 39 .

Raktározó gyökerek. egyszikűeken) jönnek létre. A következőkben ezek típusait ismertetjük (7. kép). Módosult gyökerek.2. ami annyit jelent. Tagolatlan.3 A zárvatermők alaktana 7. Léggyökerek. pl. A borostyánnak kapaszkodó léggyökerei vannak. mégis egyes gyökerek rendszeresen hoznak létre hajtáskezdeményeket. A gyökér a tápanyagfelvétel és a rögzítés mellett további fontos élettani funkciókat is elláthat: képezhet bizonyos anyagcseretermékeket (pl. A pillangósvirágúak gyökerein jelennek meg és a gyökér kéregszövetének a burjánzásai.1. mezei csorbóka.3. A hajtáseredetű gyökerek csoportos. Akkor keletkeznek. ha a főgyökér vagy a hajtáseredetű gyökerek tartalék tápanyagok raktározására módosulva megvastagszanak. mezei aszat. homogén szerv. Szöveti felépítésük a gyökerekre emlékeztető. rizómából. A növény föld fölötti szárrészéből erednek. A normálistól eltérő helyen és időben keletkező gyökerek. a trópusi orchideák. A gyökérre jellemző. Klorofillt általában nem tartalmaz. nikotin. és jelentős részük a föld fölött helyezkedik el. növekedése többé-kevésbé pozitív geotrópos irányú. Gyökérgümők. trópusi fikuszfajok pányvázó gyökerei). A gyökérgümőknél nagyobb. a nyitvatermők és a zárvatermők táplálékfelvevő és rögzítő szerve a gyökére. A megvastagodás olykor gumószerű képződményt eredményezhet. Feladatuk lehet a támasztás.és a tápanyag felvétele (pl. Így ez a gyökértípus a vegetatív szaporodás fontos szerve. Normális gyökerek. Ennek segítségével a növény képes az anyagcserjéhez szükséges nedvességet és táplálékot abszorbeálni. ha a gyökér a normális funkció mellé újabbakat vesz fel és az új funkciók lesznek a dominálók. Gyökérdaganatok („gombalakás”). míg a kukorica és cirok támasztó léggyökereket fejleszthet (7.7. Ezeket a nitrogénkötő sugárgombákhoz tartozó baktériumok (Actinomyces) okozzák. Ilyenek az idősebb gyökereken utólag keletkező vagy a hajtásrendszerből eredő gyökerek. amelyek természetes úton (pl. hormonok). Oldalképletei egyneműek. Főgyökeres gyökérrendszerű fajokban a főgyökér és a szár csatlakozása együtt vesz részt a módosult szerv alkotásában.2. A kifejezést újabban gyakran használjuk azoknak a gyökereknek a megjelölésére. a léggyökérburok (velamen radicis) borítja. A gyökérrendszer alaktana A harasztok. A dugványok gyökereztetésekor viszont a járulékos gyökérképződés kifejezés az elterjedtebb. hogy csomói nincsenek. 40 . • Járulékos és módosult gyökerek A gyökerek keletkezésük szerint lehetnek normális és járulékos eredetűek. Az ilyen tápanyagraktározás az évelő vagy a többéves életformával van kapcsolatban. ökölnyi nagyságú képződmények láthatók az égerfa és az ezüstfa gyökerén. Jóllehet a gyökerekre nem jellemző a rügyképzés. Járulékos gyökerek. A növénnyel szimbiózisban élő Rhizobium baktériumfajok hatására keletkeznek. a mogyorós ledneken stb. Ezek levegőben lógó gyökereit sajátos szövet. Különösen néhány gyomfajra (pl. indából. hogy csak gyökérágakból állnak. Akkor keletkeznek. ábra). Keletkezésük a gyököcskéből indul. Szaporító gyökerek.1. Az ebből kialakuló oldalágak endogén úton további gyökérágakat hoznak létre. „koloncos” kialakulása figyelhető meg pl. a dálián.1. valamint a víz. Sajátos léggyökérzetet alakítanak ki az epifiton fajok. Hajtáseredetű gyökerek.

A növények jelentős részének gyökerén gombák élnek. Az ektomikorrhiza a gyökércsúcsokat elsősorban kívülről vonja be.és tápanyagfelvételében. szimbiózisban a virágos növénnyel. ha pedig a sejtek belsejébe is bejutnak. útszéli zsázsa) jellemző ez a szaporodási mód. ikergumó (kosbor). 1. 4.apró szulák. 1 2 3 5 4 6 Forrás: Turcsányi 1995 7. ekto-. kép: A tarka cirok támasztó léggyökerei 41 . de a micéliumszövedék megtalálható a külső kéregsejtek között is. Lombos fáink különösen gyakran képeznek ilyen szimbiózist. 3. Ha a kéregsejtek intercellulárisaiba is behatolnak. Forrás: saját kép.1. Gombagyökerek (mykorrhiza). a művelt területeken. 7. ábra: Módosult gyökerek. Részt vesznek a növény víz. raktározó (dália). 5 fagyöngy szívógyökere. A rügyek endogén eredetűek és az oldalgyökerekhez hasonlóan a periciklusból keletkeznek.1. mogyorós lednek gyökérgumói. 6 szádor szívógumója. 2. csillagfürt gyökérgümői. endomikorrhiza alakul ki.

lágyak. nyugalmi állapotba térnek.7. Típusaik a következők: 42 . görbülése és elhajlása révén jutnak a működésüknek megfelelő helyzetbe. nedvdúsak. Az ily módon létrejövő képződményeket rügyeknek nevezzük. A szár (caulis) a hajtás tengelyképlete: összekötő rész a levelek és a gyökerek között. amely közvetlenül a rügyecskéből fejlődik és a hipokotil egyenes folytatása. Ezért működéséhez mindenekelőtt fényt. ahol meleg és hideg. főszárnak nevezzük. ezek lombleveleket nem viselnek. Változó éghajlatú vidékeken azonban. és mint a növény főtengelye. A szárak helyzetét tekintve föld fölötti és föld alatti (földbeli). egyenlő fejlettségű mellékszárak veszik át. • a hajtás csúcsa levelekkel fedett rügy. A föld felszíne fölött. • a hajtás oldalszervei exogén módon létrejövő dudorokból keletkeznek. Rendszerint zöld lombleveleket viselnek. legfeljebb allevelek fejlődhetnek rajtuk (pl. A szár (caulis) a rügyecskéből fejlődő hajtás tengelyképlete. fás növények) vagy föld alatti részeivel (pl. illetve hajtásrendszer az ellentétes növekedési irányon kívül a következőkben különbözik a gyökértől. • a föld színe felett található hajtásrendszer klorofillt tartalmaz. a többéves növények hajtásrendszerének fejlődése az időjárás változásának megfelelő szakaszosságot mutat. Ebben az esetben szerepét az epikotilból eredő. Azt a szárat. amelyek • rüggyé alakulnak. levegőt. A hajtás tehát leveles szár. A főszár legtöbbször egyenesen fölfelé növekszik. sásfélék). A növény szára és levele együtt képezi a hajtást. amely létrehozza a növény első hajtását (cormus). gázcserét folytat és vizet párologtat. állományukat tekintve pedig lágy. viseli a leveleket és egyben a növényi test tartó vázát alkotja. s ennek továbbfejlődésével a hajtásrendszert. vagy nedves és száraz évszakok váltakoznak egymással. a gyökércsúcs gyökérsüveggel borított tenyészőkúp. hogy a főszár növekedése igen korán abbamarad. pázsitfüvek. a földben élnek. A föld fölötti lágyszárak nem vagy csak kevéssé fásodnak. Az egyenletes éghajlatú vidékeken élő növények hajtásrendszere általában folyamatosan növekszik. A levél fotoszintetizál. A szár a leveleket vízzel és ásványi tápanyagokkal is ellátja. ez utóbbiak a szár hosszanti növekedése. illetve a gyökérzettől: • a szár általában csomókkal (nodus) szártagokra (internodium) tagolt. így tehát a levél a szaporodást is szolgálhatja. • szaporító szervek ritka kivételektől eltekintve csak a hajtásrendszeren keletkeznek. A rügyecskéből fejlődő hajtás. hagyma). Azok a hajtások. A szár viseli a leveleket. Állományukat tekintve lehetnek föld fölötti lágyszárak és föld fölötti fásszárak. amelyek feladata az áttelelés vagy a növény terjesztése.2. A hajtásrendszer a növény különböző alakú és rendeltetésű hajtásaiból áll. vizet és ásványi sókat igényel. Közvetíti a tápanyagokat. Egyes leveleken (sporophyllum) spórák is keletkezhetnek. A hajtásrendszer fejlődése közben is – a gyökérrendszerhez hasonlóan – előfordul. földbeli szárak) kedvezőtlen időszakokban fenntartja a növény életét. Föld fölötti szárak. amelyek igen változatos alakulásúak lehetnek. kifejleszti és hordozza az egész hajtásrendszert. A hajtás alaktana Csírázáskor a gyököcske megjelenése után hamarosan fejlődésnek indul a csíratengely ellenkező pólusán levő rügyecske. Áttelelésre többnyire nem alkalmasak. Föld fölötti (pl.3. A hajtásvégeken és a levelek hónaljában levő tenyészőkúpok a kedvezőtlen időjárású évszak közeledtével beszüntetik növekedésüket és védőszervekkel körülvéve magukat.2. a napfényben fejlődnek ki.és fásszárakat különböztetünk meg. Az ilyen mellékszáras növények bokros növésűek (pl. • a hajtáson kétféle oldalszerv van: az ág és a levél.

vízipálma) rövid szártagú. néha pedig ferde (pl. egyetlen szártagból álló. laza bélszövettel rendelkező. amelynek tömege legnagyobb részben raktározó parenchimaszövetből áll. Levélrózsát alkotó levelei (tőlevelek) gyakran teljesen takarják a szárat. húsos állományú. rövid szártagú. ciklámen) vagy virágzatban (pl. Tőszár. rizómákká vagy tarackokká alakulnak. el nem ágazó. Néha közvetlenül zöld lomblevelek (tőlevelek) nőnek ki belőle. húsos állományú. Szalmaszár. raktározó és gyakran vegetatív úton szaporító szervei.2. káka. hóvirág. vadmurok. A csomók fölött interkaláris növekedésre képes. A tőszárból vagy évelő földbeli szár (gyöktörzs. télen is megmaradó. Gyökértörzs (gyöktörzs). Ezek hónaljában vagy újabb rizómaágak. és apró. petrezselyem. több évig élő földbeli szár. hagyma. len) vagy üregesek (pl. Levélhüvelyükkel körülfogják. gyermekláncfű) végződik. A szárgumó a csíranövény szik alatti vagy szik fölötti szárának megvastagodásával jön létre. A lágyszárú évelőkből a tenyészidőszak végén általában csak a földben levő szárrész marad életben. szittyó). Tőkocsány. erősen megnyúlt szártagokkal és bütykös csomókkal. tőke vagy rizóma (rhizoma). Gumó (tuber). Erősen megvastagodott. alleveleket viselő. A földbeli szárak a biztonságos kihajtást elősegítendő bőségesen tartalmaznak tápanyagokat. leveles és virágos dudvás szárat („magszárat”). cikória stb. Tagoltság szempontjából lehet törpe vagy hosszú szártagú. plagiotróp). levéltelen (legfeljebb felleveleket viselő) lágyszár.). Palkaszár. a szártagok azonban gyakran üregesek (csövesek). cickafarknak. ritkán tömöttek. gömbölyded vagy hosszúkás. gyermekláncfű stb. sárgarépa. a 43 . Vékony. A csomók mindig tömött állományúak. útifű. hosszú. Ez a következő tavasszal ismét föld fölötti hatásokat fejleszt. hagyma és a hagymagumó (7. Ezek a másodéves dudvás szárak termésérlelés után rendszerint elszáradnak. melynek csomói bütykösen duzzadtak és járulékos gyökereket fejlesztenek. Termesztett kétéves növényeink (cukorrépa. ortotróp) vagy vízszintesen elhelyezkedő (fekvő. több pázsitfűnek (tarackbúza. Vastag. fekvő rizóma. Földbeli szárak a gyökértörzs. Tőlevélrózsát viselő. szöszös ökörfarkkóró) az első esztendőben a tőszáron csak leveleket fejlesztenek. változatos kialakulású. Szártagjai lehetnek tömöttek (pl. sásfélének és zsurlónak.) és a kétéves gyomok (pl. Szárgumója van pl. Ezek csúcsrügyei alakulnak át gumókká. rendes vagy járulékos gyökerekkel. amely vagy alsó részén (pl. két átellenes sorban váltakozva helyezkednek el. többnyire zöld színű. a tarack. a rajta levő rügyekkel és gyökerekkel. módosult száraknak tekinthetők. A második évben hozzák csúcsrügyükből a hosszú szártagú. Egyes különvált részeik önállósulhatnak. A lágyszárú évelő növények áttelelő. rövid életű. ábra). foltos bürök). tulipán. Földbeli szárak. gazdagon elágazó.). vagy pedig a szár csúcsán (pl. Ezért mindig magánosan fordul elő. tarackos tippan stb. A föld fölötti száraktól alakjuk és felépítésük is eltér. hagyma) csúcsrügyéből kihajtó. henger alakú. Tarack (stolo). hosszú szártagú. elfásodott szárat kórónak nevezzük. Tagolt. Olyan lágyszár. Számos évelő növény a virágzás évéig tőszárat. s a szaporodás céljait szolgálhatják. általában nem duzzadt csomójú.Dudvaszár (dudvás szár). Ez utóbbiak föld fölötti hajtásokká. mely virágban (pl. a gumó. növekedési irányát és helyzetét tekintve függőlegesen növő (álló. Az előbbi esetben az utolsó szártagja jelentős hosszúságúra megnyúlt. erősítik a szárat. és az csak a levelek eltávolítása után válik láthatóvá. A szalmaszár rendszerint hengeres. pikkely alakú allevelekkel. A burgonya gumóiból a föld fölötti hajtások mellett szintén keletkeznek tarackok. ritkábban lapított. alig kivehető pikkelyleveleket és azok hónaljában rügyeket („szemeket”) fejleszt. A levelek a csomókon egyenként. Hosszú és aránylag vékony. vagy föld fölötti hajtások erednek. üröm). Gyakran háromszögletű. Az elhalt. Ilyen a legtöbb lágyszárú növény szára. rövid életű (egyéves) szár. föld fölötti szár. Tarackja van pl. törpe szártagú földbeli módosult szárrész. Csak igen apró. virágzásakor viszont tőkocsányt fejleszt (útifűfajok.

g. ábra: Földbeli módosult szárak. a tarack). csicsóka). fiókhagymák (ernyős sárma). fokhagyma). a szaporodást szolgáló fiókhagymák keletkezhetnek (pl. a kikericsnek. amelyen a borulék leveleinek egy része tápanyagok raktározása céljából erősen meghúsosodott és megvastagodott. Külsőleg a hagymára emlékeztet. ellaposodó rész a hagyma tönkje. tarack (tarackbúza).2. ággumó (burgonya). és nem húsos. f. mert a gumórészt száraz. valamint kiszáradás ellen (pl. bőrnemű allevelek a hagyma buroklevelei („hagymahéj”). b. hanem a tőszár oldalágainak rügyeiből keletkeznek (pl. a sáfránynak és a gladiólusznak. A hagymától sokkal vastagabb tönkjével. a. vöröshagyma). 44 . száraz. Hagyma (bulbus). Ezek védik a belső részeket sérülés.ciklámennek és a karalábénak. c. A burokleveleken belül vastag. Hagymagumója van pl. tartalék tápanyaggal telt allevelek. Húsos levelű. hagymagumó (őszi kikerics). húsos. hanem hártyás burokleveleivel tér el. a b c d f g e Forrás: Hortobágyi (1986) 7. Szerkezetileg tulajdonképpen nagyra fejlődött. A hagymapikkelyek hónaljában – a hagymatönk alsó részén – gyakran hónaljrügyek fejlődnek. rövid szártagú földbeli hajtás. hártyás buroklevelekkel borított. Átmenet a hagyma és a gumó között. hagyma (vöröshagyma). gyakran száraz. A hagymagumónak nincs húsos buroklevele. hártyás buroklevelek veszik körül. Hagymagumó (bulbotuber). A hagymaborulék levelei közül a külső. amelyekből kisebb hagymák. módosult rügynek tekinthető. Az ággumók nem a földbeli főszárból (mint pl. A rügytengelynek megfelelő. d. az úgynevezett hagymapikkelyek következnek. burgonya. szárgumó (karalábé). e.. rizóma (takarmánylucerna). Itt a tengelyrészben halmozódnak fel a tartalék tápanyagok.

Külsőleg gyakran hasonlítanak a tövisekhez a tüskék. a b c Forrás: Hortobágyi (1986) 7. b. Szintén kétféle lehet. heges végű hajtásképlet.vagy lomblevelek és hajtás eredetű gyökerek fejlődnek. vékony. vagy ágkacs. Száraz termőhelyeken (pusztákon. akkor szártövisről beszélünk. akkor erősen meghúsosodik és gömb. A kertészeti és a mezőgazdasági gyakorlat az indás növényeknek ezt a sajátságát felhasználja azok vegetatív szaporítására. az illatos ibolya stb. Csomóin pikkely.3. Ha csúcsrügyből keletkezik szárkacsról beszélünk (pl. oszlop vagy hasáb alakot vesz fel (pl. A tövisen levél. Ilyen tövise van a tövises iglicének. Védelem céljára módosult.és a szederfajokon). c. ágtövis (kökény) 45 . a. A tarackhoz hasonlít. hosszú szártagú.Föld fölötti módosult szárak. Keletkezését tekintve lehet szárkacs. a kökénynek stb. Vékony. Módosult föld fölötti szárak az inda. és zöld a színe. hanem a föld felszínén kúszik. szőlő. vadszőlő). a tövis és az asszimiláló szár (7. Asszimiláló szár. Kapaszkodásra módosult. a rózsa. a vegetatív szaporodás céljára módosult szár. vagy tövisekké módosulnak. Indás növény a szamóca. csavarodó szárképlet. ábra). Ilyenkor az asszimiláció munkáját a szár veszi át. szúrós képződmények (más néven emergenciák. A legyökerező részek önálló növénnyé alakulnak. Tövis (spina). kaktuszok és más pozsgás növények szára). Az ágkacs a hajtás hónaljrügyeiből alakul (pl. olykor virág és termés is fejlődhet. de azok nem szármódosulások. hogy a vízzel való takarékoskodás céljából a levelek redukálódnak. inda (szamóca). a kacs. Inda (sarmentum). heverő.3. pl. de nem a földben. hogy egyes növények föld fölötti hajtásai a megváltozott környezethez való alkalmazkodás folytán változatos alakú és felépítésű szárképződményeket hoznak létre. Kacs (cirrhus). Az ágtövis hónaljrügyből keletkezik. ágkacs (szőlő). felszíni. Úgy jönnek létre. kemény. A levél hasonló analóg módosulata a levélkacs. a vadkörtének és a varjútövisnek. Szártövise van pl. hanem a bőrszövetben határozatlan helyen kialakuló. Ha a hajtás csúcsrügye módosul tövissé. s ennek megfelelően asszimiláló szervvé módosul. Ha az asszimiláló szár egyúttal vízraktározó szervként is működik. ábra: Módosult föld feletti szárak. többnyire rövid szártagú. golgotavirág). sivatagokban) gyakori. a repkény.

b. pikkely alakú allevelek (napraforgó vajvirág). ábra): a rügypikkelyek b c d e gallérka levél gallér levél f buroklevél Forrás: Hortobágyi (1986) g h 7. allevél (szilva termőrügye). a. fellevelek (lestyán). f.3. Jellemző sajátosságai a következők: • növekedése korlátozott. • további szerveket nem fejleszt magából.4.3. A hajtástenyészőkúp levéldudoraiból jön létre.3. annak különnemű. és az egyes szövetrétegei homológok a szár megfelelő rétegeivel. lemezszerű oldalképlete. alakjuk és a növényen való elhelyezkedésük alapján különböző típusokba sorolhatók (7.2.4. sziklevél (tarlórépa). 7. sziklevél (napraforgó). többnyire lapos. h.3. A levelek típusai A levelek életműködésük. és hónaljában rügyek alakulnak.7.1. d. fellevelek (kukorica). sziklevél (erdei mályva). csak a tenyészőkúpokból jöhet létre. 46 . c. e. allevél (cseresznye hajtórügye). A levél alaktana A levél (folium) a hajtás másik fontos része. • nem keletkezhet járulékos módon idősebb testrészeken.2. ábra: Levéltípusok. g. • szöveteinek fejlődése szorosan összefügg az őt viselő szár szöveteivel. vagyis teljes kifejlődése után már további növekedésre nem képes (a páfrányok levelei azonban korlátlan csúcsi növekedésűek). • a hajtás tengelyén szabályosan helyezkedik el.

a csapadékvíz gyűjtése (pl. Így ismerünk murva-. kapotnyak. komló. amelyeknek nincs külön táplálószövetük (pl. Ezért ezeket a növényeket lombhullató növényeknek nevezzük. Fő funkciójuk az asszimiláción kívül a párologtatás és a gázcsere. lemezszerűek. tarack. Rendszerint már a magban kifejlődnek. csökevényesek. Egyes földbeli szárak (gyökértörzs. gyíkpohár). Ennek élettartama legtöbbször az évelő lágyszárú és a fás növényeinken is csak egy vegetációs időszakra terjed ki. májvirág). A zárvatermők törzsén belül számuk két nagy rokonsági körben eltér egymástól és jellemzően állandó. szádorgófajok) föld fölötti szárukon csak alleveleket fejlesztenek. többnyire a föld alatt fejlődő levelei. bőrnemű képződmények. héjakútmácsonya. Alakjuk az egyes növényfajokra jellemző és ezért a fajok azonosításakor meghatározó értékű bélyeg. az előbbinek húsos pikkelylevelei tartalék tápanyagot is raktároznak.Sziklevelek vagy csíralevelek (cotyledon). színtelen vagy barnás. így a növények zöme télen teljesen lombtalan. Lomblevelek (nomophyllum. a legtöbb fenyőféle. Később a talaj színe fölé került sziklevelek megzöldülhetnek és asszimilációs termékeikkel segíthetik a palánta fejlődését a lomblevelek kifejlődéséig. Az örökzöld növény (pl. a lomblevelek öve fölött. A hajtások felső részein. A csírázáskor a magból kibújó és a föld fölé jutó sziklevelet föld fölötti sziklevélnek (cotyledon epigaea). Fejlődése kezdetén a kétszikű csíranövény a sziklevelekben felhalmozott tartalék anyagokból táplálkozik. A kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályába tartozó növényeknek két sziklevelük van. ezért fejletlenek. bab. kupacs. mivel asszimiláló levelekre nincs szükségük. Feladata a táplálószövetben raktározott anyagok felszívása és továbbítása a fejlődő embriónak. A fenyőfélék kettőnél rendszerint több sziklevele a tűlevelekhez hasonló. A táplálószövettel ellátott magvak csírájának sziklevelei rendszerint aprók. fagyal. A hajtáson lévő összes levél együtt a lombozat. Allevelek (kataphyllum). A lomblevelektől eltérő. Rendszerint korán állandósulnak. pelyva-. hanem több év folyamán egyenletesen hullajtja el. Az egyazon növényegyeden tapasztalható eltérő levélalakulást felemáslevelűségnek (heterophyllia) nevezzük (pl. pikkelyszerűek. Fellevelek (hypsophyllum). esetleg kemény. de a legtöbbször épek. a kövirózsa) lombozatát nem egyszerre. a puszpáng. mint pl. a virágok körül és a virágzatokban találhatók. Alakjuk változatos. vékony hártyás. A pázsitfüvek szemtermésében a csíra és a táplálószövet között lévő egyetlen pajzs alakú sziklevél csírázáskor a magban marad. felemás zsázsa). némely tölgy. toklász-. Ezek különösen azoknak a növényeknek a magvaiban erősen fejlettek és vastag. élénk színű fellevelek a beporzást segítő rovarokat csalogató szervek (pl. A felleveleket alakjuk. Az egyszikűek (Monocotyledonopsida) osztályába tartozó növények magvaiban nagy mennyiségű tartalék anyag van a táplálószövetben. a zsálya. hanem csak egy tél folyamán marad fenn és a tavaszi lombfakadáskor válik le. folium). Általában zöldek. Ezenkívül ritkán még más. melyek rügyfakadáskor rendszerint lehullanak. a föld alatt a magban maradó sziklevelet pedig föld alatti vagy rejtett sziklevélnek (cotyledon hypogaea) nevezzük. A lombhullás a mi éghajlatunk alatt ősszel következik be. valamint fészekpikkelyeket. elhelyezkedésük és állományuk alapján különböző névvel jelöljük. 47 . tagolatlanok. tök). tagolatlan. A hajtás alsó. Legtöbbször pikkely alakú. Igen változatos alakulásúak. A hagyma és a hagymagumó védő buroklevelei hártyásak és nagyok. különleges szerepet is elláthatnak. áttelelő (kitelelő) lombú növényről beszélünk (pl. gumó) pikkely alakú allevelei aprók és fejletlenek. húsos állományúak. Elhelyezkedésük szerint tőlevelek és szárlevelek lehetnek. Allevelek a rügy védelmét biztosító hártyás rügytakarók és a kemény rügypikkelyek is. Egyes virágos élősködő növények (pl. A csíranövény első levelei. A fejletlen virágokat vagy a virágzatokat védik. Amikor a lombozat nem több év alatt hull le egyenletesen. a víznek a gyökerekhez való vezetése stb.és virágzati burokleveleket. a kutyatej és a csormolya nemzetségek egyes fajai).

A fészekpikkelyek (squama involucri) a fészekvirágzatúak családjába tartozó növényfajok (pl. Az összetett virágzat másodrendű elágazásai alatti fellevelek a murvácskalevelek (bracteola). borsó). akkor levélnemű vagy asszimiláló pálháról beszélünk. virágát. dália) kiszélesedett virágzati tengelyének (fészektányér) alsó felületét többnyire több sorban. A füzérkék egyes virágait szintén két fellevél. 7. Közülük rendszerint erőteljesebben fejlett a virágot kívülről (alulról) ölelő külső toklász (palea inferior). amelyen a három levélrész közül kettő.2. Együtt a fészekörvöt (periclinium) alkotják. horgas csúcsúak a bojtorjánon. Ezek a pálhalevelek vagy melléklevelek (pl.3. A kupacslevelek a bükkfélék és a nyírfélék családjába tartozó növények termős virágait veszik körül és terméséréskor a termést körülvevő kupaccsá (cupula) fejlődnek. a másodrendű elágazásoknál lévőket pedig gallérkaleveleknek (involucellum) nevezzük. A bükk és a szelídgesztenye makktermését a kupacs teljesen körülzárja. azonban színes is lehet. Tövisesek pl. Sajátos formái növényfajokra. A teljes értékű vagy hiánytalan lomblevél három részre tagolódik: levélalapra. A tölgy kupacsa csészeszerű. levélszerű képződmény. sziromszerűek a vasvirág és a bábakalács virágzatán.3. esetleg csupán egy van meg. Éppen ezért a nagyszámú levélmorfológiai szakkifejezés elsősorban a lomblevelekre vonatkozik. színes murvalevelek díszítenek. A kukorica torzsavirágzatát torzsa-buroklevelek (népiesen „kukoricacsuhé”) burkolják. levélnyélre és levéllemezre. Különböző alakú és nagyságú buroklevél fedi a hagymafajok virágzatát. a toklász (palea) fedi. a tőzike. Hasonlítanak a lomblevelekhez. szálkás vagy tar búzáról. A külső toklász csúcsából vagy gerincének valamelyik pontjáról jól fejlett. egyes bogáncsfajokon. a nódusz körül többé-kevésbé kiszélesedő része. többnyire két fellevél. sallangos. pillangósvirágúak. mikulásvirág. fejletlenebb és többnyire hártyás a virágot belülről (felülről) ölelő belső toklász (palea superior). sőt sokszor fajtákra is igen jellemzőek lehetnek (7. Az ernyősök családjába tartozó növények virágzatában a murvalevelek örvökben jelennek meg. színűek és állományúak lehetnek. páros függelékei lehetnek. a szálka (arista) eredhet. nagysága vagy színe alapján nem. Általában zöld. a nőszirom stb. egyes broméliák) feltűnő.2. A levélalapnak kétoldalt levélszerűen kiszélesedő. vagy csak alig különbözik a lomblevéltől. Ennek megfelelően beszélünk pl. A szálka jelenléte vagy hiánya alapján megkülönböztetünk szálkás. Levélalap (fundus).5. A mogyoró kupacsa zöld. elfásodó. Ha a pálhalevelek a levélkék lemezéhez hasonló fejlettségűek (pl. kamilla. A fészekpikkelyek is különféle alakúak. A lomblevél legalsó. ábra). A pálhalevelek lehetnek 48 . Virágzati buroklevél (spatha) a kocsányon növő és a virágot vagy virágzatot fiatalon beburkoló fellevél. serte alakú (gyakran térdesen hajlott és csavarodott) képződmény. amellyel a szárhoz ízesül. rózsafélék). napraforgó. szarvaskerep) vagy annál is nagyobbak (pl. a hóvirág. A lomblevél alaktana A lomblevél a növények legváltozatosabb alakú szerve. Néhány kerti növényt (pl. A pelyva (gluma) a pázsitfüvek részvirágzatát (füzérkéjét) borító.Murvalevelek (bractea) mindazok a fellevelek. Jellemző a kontyvirágfélék és a pálmák családjára. Az összetett ernyővirágzat elsőrendű elágazásainál lévő murvaleveleket gallérleveleknek (involucrum). egyéves veronikafajok). fedelékesen borító fellevelek. Azt a fellevelet. amelynek hónaljában virág fejlődik. de alakja. amelyeknek hónaljából virág vagy virágzat fejlődik. murváskodó levélnek nevezzük (pl. Igen sok növényfajnak hiányos lomblevele van. illetve tar toklászt. Többnyire a fejletlen virágot vagy virágzatot védelmezik.

rozs. bársonykerep. Az ülő levélnek se nyele. mert levélnyelük hiányzik (hiányos a levél). Levélnyél (petiolus). Duzzadt vagy hólyagszerűen felfújt levélhüvelye van pl. ha a lemez két válla a szárat körülveszi. a h b i c v a f g b k j i 2 j 3 1 Forrás: Turcsányi (1995) 7.5. pálha. nyúlszapuka) is. v. az ernyősök családjába tartozó erdei angyalgyökérnek. A levélhüvely és a levéllemez határán – mintegy a hüvely folytatásaként – gyakran egy pikkely alakú függelék. nagyságú és állományú képződmény. Szárölelő a levél akkor. csomó. akác). de nem nő össze. Egyes növények a segítségével vegetatív stádiumukban is jól felismerhetők. erezet. hüvely. A pázsitfüvek és a sások levélhüvelye közvetlenül a levéllemezben folytatódik. amit növekedés. nyelvecske. A keserűfűfélék rövid a szárat csőszerűen körülvevő pálhája a pálhakürtő (ochrea). Sokszor a ligula mellett. kereklevelű buvákfű). Fajonként igen jellemző alakú. ábra: Kétszikű növény (1) és pázsitfű (2. A fülecskék is igen változatosak és szintén alkalmasak a vegetatív stádiumban levő pázsitfüvek megkülönböztetésére. b. A levélnyelet nem viselő. görbülés vagy csavarodás révén ér el. A szárat körülvevő vállak összenövésekor átnőtt levélről beszélünk (pl. váll. l. 3) levelének főbb részei. A pálhácskák egyes összetett levelek levélkéinek alapján fejlődő apró levélképletek (pl. búza. Zárt levélhüvely található a sásfélék szárán. k. e. de levélalappal bíró levelet nyeletlen levélnek nevezzük. h. A pázsitfüvek nyitott levélhüvelye egészen vagy részben hasított és szélei egymásra borulnak. se alapja nincs. A szárat csőként hosszan körülvéve növeli annak szilárdságát. bab. i.szabadok. a fülecske (auricula) is megtalálható. a lemez vállán kétoldalt egy sarló alakú függelék. vörös here) vagy a szárhoz (pl. c. levélalap. g. többnyire megnyúlt. A levéllemezt a levélalappal vagy utóbbi hiányában a szárcsomóval összekötő. fülecskék. a nyelvecske (ligula) fejlődik. zab sorrendben kisebbednek. A fülecske a nyelvecskével együtt megakadályozza a csapadékvíznek a szár és a hüvely közé való bejutását. íz. f. a. levéllemez. de sok esetben hozzánőnek a levélnyélhez (pl. A levélalap módosulása a levélhüvely (vagina). Feladata a levéllemez megfelel helyzetbe való juttatása és megtartása. 49 . A közismert „gazda-ABC” szerint gabonaféléink fülecskéi az árpa. csúcs. nyél. vékony képlet. j. Pálhatövis az akác tövissé módosult pálhalevele. sőt a zabon már hiányoznak is.

3. bőrnemű. fogas (pl. ép. vese alakú. nyélbe keskenyedő. Fő funkciója a fotoszintetizálás és a párologtatás.6. Mindkét esetben a tagoltság a bemetszések mértékétől függően lehet karéjos.6. A lomblevél lapos. hullámos. Az egész levéllemez alakja szintén igen változatos. háromszögű. 50 .3. fogas. A levélnek a nyéllel átellenes része a levéllemez csúcsa. visszástojásdad. áttetsző. széle. hasadt. hengeres. füles stb. szív alakú. csalán). 2. levágott. ferde. Megkülönböztethető rajta a lemez válla.3. akkor lehet fűrészes (pl. fodros. amellyel a levél a levélnyélhez illeszkedik. petyhüdt stb. A lemez válla az a rész. nyilas. II. ábra: A levéllemez tagoltsága (I. csuklyás. visszagöngyölt stb. vese. tojás alakú. éle. A levél éle lehet éles. indás infű). A levelek ritkán egyerűek (pl. ábra). amit (oldalnézetben) a levél éle szegélyez. tű alakú. ék alakú. csúcsa. csipkés. a lemez tagolt. amikor bemetszés nincs rajta. színe és fonáka. 7. visszás szíves. 1. hosszúkás. elliptikus.Levéllemez (lamina). kerek repkény) vagy kanyargós (pl. A levél széle ép. A lemez csúcsa a leggyakrabban heges. 5. A lemez válla lehet lekerekített. pillás. fűrészes. dárdás.3. kihegyezett. Ha kismértékben (legfeljebb a féllemez harmadáig) bemetszett. lapát alakú. pozsgás. I. szálkás stb. 4. Állománya lehet húsos. többnyire lemez alakú része. míg a hálózatos erezetűek a kétszikűekre jellemzőek. lekerekített. A többerű levelek kétféle érrendszerűek lehetnek. A lapjával kiterített (s így felülnézetben szemlélt) levéllemez kerülete a levél széle. 1 Forrás: Turcsányi (1995) 2 3 4 5 7. merev. tompa. szíves. csöves stb. csipkés (pl. martilapu). Előfordul kerek. osztott vagy szeldelt (7. levéllemez. gyakrabban többerűek. alsó lapja pedig a levél fonáka. A levéllemez tagoltsága Amikor a levéllemez bemetszései a fél levéllemez külső harmadáig vagy annál mélyebbre hatolók.2.) és szélének bemetszései (II). begöngyölt. lándzsás. szálas. kanyargós. A dorziventrális levél felső lapja a levél színe (nem tévesztendő össze a levél színezetével!). tűlevél). A párhuzamos erezetű levelek az egyszikűekre. A tagoltság a levélerezettel összhangban lehet szárnyas és tenyeres.

A kinyúló lemezrészek az osztatok. kender.3. pongyola pitypang. fehér mustár). 51 . Tenyeresen összetett levél. csillagfürtök). a kétsoros és a szórt levélállás. Lehet párosan (pl. mezei katáng). Ezért a levelek a képzeletbeli henger felszínén az örvök tagszámának kétszeresét adó függőleges sorát (orthostichon) képeznek. A hetes levél közös levélnyelén hét levélke helyezkedik el (pl. ha a csúcslevélkéje a többinél jóval fejlettebb (pl. bokrétafa.3. levélkére darabolódik. Az alternancia és az ekvidisztancia a hajtásos növények felépítésében igen gyakran megfigyelhető. Osztott levél. Különlegesen tagolt levelek. Levélállás A levelek száron való elhelyezkedése szabályosságot mutat.2. borkóró). mert hosszú. petrezselyem bürök. A bemetszések a fél lemez középvonalán túl hatolnak. amelynek egy pontból (a közös levélnyél csúcsáról) erednek a levélkéi. A lantos levél szárnyasan tagolt és legfelső szelete. csak egy csomón két. Örvös levélállás. tenyeresen szeldelt levele a réti boglárkának. A kapor levele sallangos. egymással szemben elhelyezkedő levél fejlődik ki. tenyeresen hasadt levele a töknek. A szomszédos.3. 7. Szárnyasan osztott levelű pl. Szárnyasan karéjos levele van a kocsányos tölgynek. Olyan összetett levél. Szárnyasan összetett levél. Azt a tagolt levelet nevezzük karéjosnak. A kinyúló lemezrészeket hasáboknak nevezzük. Ismerünk kétszeresen vagy többszörösen szárnyasan összetett leveleket is (pl. de nem egyenlő hasábú vagy szeletű (pl. tenyeresen karéjos levele a szőlőnek. 7. bükkönyfajok) és páratlanul szárnyalt (pl. Hasadt levél. Lantosan szárnyalt a levél. összetett levélről beszélünk. amelynek levélkéi a közös levélnyél (levélgerinc) két oldalán helyezkednek el. Összetett levelek Amikor a tagolódás olyan mértékű. Olyan összetett levél. Rajta bemetszések a fél lemez középvonaláig érnek. a retek. A levéllemez-részeket szeleteknek nevezzük. a kacuros levél.5.4. hogy már a levélnyél ágazik el és ezáltal a lemez több önálló levélnyelecskével bíró részre.3. Bemetszései a középérig vagy a tenyeresen osztott leveleken a levél válláig érnek. Ilyen pl. Szeldelt levél. Egy csomón 3 vagy annál több levél ered. a tatár labodának. Leggyakoribb az örvös. akác. amelyen a nagy szárnyak kisebbekkel váltakoznak (pl. Szárnyasan hasadt levele van pl. A kinyúló lemezrészek a karéjok. tenyeresen osztott levelű a ricinus. Mindenben azonos feltételek szerint alakul az előzővel. a mályvarózsának stb. A hármas levél közös nyeléről három levélke indul ki (pl. Keresztben átellenes levélállás (orthostichia). a varádicsnak. Félbeszárnyalt az olyan páratlanul szárnyalt levél.Karéjos levél. de a középeret nem érik el. A levelek az örvön belül egymástól egyenlő távolságban vannak (aequidistantia). amelyet levélállásnak nevezünk. dió). Az összetett levelek két csoportját ismerjük: a tenyeresen összetett és a szárnyasan összetett levelekét. nyúlszapuka). általános szabályok. keskeny és szabálytalan szeletekre tagolt. egymás fölötti örvök tagjai az előző örv tagjai közötti szögfelezőkön fejlődnek ki (alternantia). amely hegyes csúcsú. a keresztben átellenes. hasábja vagy osztata a többinél nagyobb (pl. burgonya. paradicsom). amelyen a bemetszések a fél lemez harmadát elérik. Szárnyasan szeldelt levele van pl. herefajok). a ribiszkének. szeges lednek.2.

3. sulyom.). Minden csomón ugyancsak egy levél ered. A levélkacs kaccsá alakult levél (pl. Levél eredetű kacs található a tökféléken is. kancsóka). • a levélkacs. A pálhatövis tövissé változott pálhalevél (pl. Ezért a legtöbb morfológus az örvös levélálláshoz tartozónak tartja. Módosult levelek A módosult levél a szokásostól eltérő funkció (pl. A gyökérszerű levelek (rhizophyllum) egyes vízinövények rendes levelei mellett nőtt. Újabb vizsgálatok szerint az összefüggések csak tendencia jellegűek. de minden csomón csak egy levél ered. Tövises az a levél. 2/5. míg a felsők részben szórtak. Gyakori levélállás a pázsitfüvek. nevezője pedig a levelek számát adja meg. A rovarfogó levelek rovarfogásra módosultak (pl. (A határozókönyvek nem mindig különítik el a szórt levélállástól. A levelek egymástól való távolsága itt is megközelítően egyenlő. A levéltövis tövissé módosult lomblevél (pl. Ugyanazon a növényegyeden belül is változhat a levélállás. aszat). bükköny. • a rovarfogó levél és • a viráglevél. 5/13 stb. harmatfű. gyökérre emlékeztető levelei (pl. 52 . A levelek két függőleges sort képeznek. fügekaktusz).és a hársfajokon stb. • a gyökérszerű levél. Kétsoros (váltogató vagy váltakozó) levélállás (disticha). akác). Módosult levelekből áll a virág is (virágtakaró. a szil. ajakosak stb. levéltelen lednek). A kender vagy a napraforgó alsó levelei pl. A levélkekacs kaccsá módosult levélke a párosan szárnyalt levél gerincének csúcsán (pl. sóskaborbolya. kapaszkodás) betöltésére alakult át.3. 7. amelynek erei tövisben végződnek és kinyúlnak a lemezből (pl. A levélállásban megnyilvánuló törvényszerűségeknek korábban nagy jelentőséget tulajdonítottak. 135-144°. A tört számlálója a spirális körbefordulásait. Típusai: • a levéltövis. Levélnyélkacs úgy jön létre. Az egymás fölötti csomókon egymással átellenben alakulnak ki a levelek. • a pálhatövis.) jellemző. Mivel a magyar terminológia hagyományosan elkülöníti. Ha a szórt állású levelek eredési helyét összekötjük.) Szórt (spirális) levélállás (dispersio). • a tövises levél. hogy a levélnyélből lesz kacs (pl. bogáncs. • a levélnyélkacs.és ivarlevelek). 3/8. erdei iszalag). a képzeletbeli henger felszínén egy spirálist kapunk. a pillangósvirágúak és az ernyősök családjában.2. A levélállást gyakran tört formájában fejezik ki (pl. határesetként fogjuk fel. borsó).6. szegfűfélék. védelem. de az egyes szintek levelei látszólag szórtan (nem függőleges sorokban) fejlődnek ki. • a levélkekacs. keresztben átellenesek. rucaöröm). Számos családra (pl. Tehát a szórt levélállásra is jellemző a többé-kevésbé azonos szögtávolság.mely az előző levélpárra merőleges síkú.

a termős virágban a porzólevelek nem fejlődnek ki. kiszélesedő. odacsalogatja a beporzást közvetítő rovarokat.és termőleveleinek védelmére szolgál. ciklikus). A virágtakaró nélküli virág csupasz.és sziromlevelekre tagolható. Ha a porzós és a termős virágok ugyanazon a növényegyeden fejlődnek ki. A porzós virágban a termőlevelek. kender. A virágtakaró-levelek néha létrejöhetnek fellevelek módosulása vagy porzók átalakulása következtében is. hanem két vagy több körben is elhelyezkedhetnek.7. • A virágtakarótáj A virágtakaró a virág legkülső része A virág porzó.és termőleveleket is fejlesztő. Az egyszikűek virágaiban az örvök többnyire 3 tagúak (trimer virág). Az örvös és a szórt levélállás néha egy virágon belül is előfordul. Virágrügyből vagy vegyes rügyből fejlődik akkor amikor a növény vegetatív fejlődési szakaszból reproduktív fázisba meg át. egységes virágtakarót alkotnak. A virágtakaró kétféle lehet. Az egy kört alkotó viráglevelek száma többnyire jellemző és állandó. a tündérrózsa virágában). kukorica. A kocsány a virágtengely alsó. cirok). amelyek kétivarú és egyivarú virágokat egyaránt fejlesztenek ugyanazon az egyeden (pl. A levélállás a primitívebb virágokban szórt (spirális). A védelmen kívül nagyon sokszor elősegíti a megporzást is azáltal. vagy vannak. amikor a virágtakaró-levelek örvökben. a kétszikűek jelentős része és kevés egyszikű). dió. a kocsány és a vacok. A kétszikű növényeken az örvökben lévő viráglevelek száma leggyakrabban 5 (pentamer virág) ami a 2/5-ös szórt levélállásból vezethető le. a felső csomókon pedig az ivarlevelek erednek. Az ilyen virágot spirociklikusnak vagy hemiciklikusnak nevezzük (pl. Különleges alakulása révén a megporzás mechanikai végrehajtásában is részt vesz. Az egyszikű növényeken és a kétszikűek egy részén egynemű lepellevelekből áll. egymástól eltérő örvből. A meddő (steril) virágban nincsenek porzó. A vacok a virágtengely felső. boglárkafélék. Ismerünk olyan növényfajokat is. Az egyes virágtájak levelei nemcsak egy. kétivarú virággal. Az alsó csomókon a virágtakaró-levelek. hashajtó szélfű). vacok és szár közé eső szakasza.és termőlevelek. korlátolt növekedésű. rózsafélék). Az ilyen virágtakarót lepelnek 53 . amelynek csomóin ülnek a viráglevelek. de csökevényesek. juhar.4. szemben a porzó. Egynemű virágtakarójú az a virág. ami 2/3-os levélállásra utal. Különnemű vagy kettős virágtakarójú az a virág. tölgy). csészéből és pártából áll (pl. rövid szártagú része (a kocsány folytatása). a porzó. mert az átmenet fokozatos (pl. A viráglevelek elhelyezkedési rendje a vackon a levélállások szabályait követi. Bármelyik rész hiányakor hiányos virágról beszélünk. hogy a virágot feltűnővé téve. Az utóbbi esetben néha nehéz éles határt vonni a porzók és a virágtakaró-levelek között. A virág tengelyének két része van. A virág alaktana A virág (flos) módosult levelekből álló. Ezek a kétlaki növények (pl. Felemás virágú (váltivarú) növények azok. akkor teljes a virág. tök. Ha a virágban minden viráglevél kifejlődik. amelynek virágtakarója két.2.és a termőlevelek pedig spirálisan helyezkednek el.3. amelynek takarólevelei egyformák. akkor egylaki a növény (pl. Ezeket egyivarú virágoknak is nevezzük. eperfa. A virágtakaró a kétszikű növényeken általában különnemű: csésze. fűz. törpe szártagú szaporítóhajtás. a legtöbb növényen azon örvös (körkörös. amelyeknek külön példányain keletkeznek a porzós és a termős virágok. A vackon lévő viráglevelek két fő csoportját különböztetjük meg. hosszú szártagú. nyár.

összenőtt része) a pártatorok (a pártacső felső végének nyílása). szabadon álló. keresztesvirágúak). repce). A felfújt csésze puffadt. részarányos vagy zigomorf (pl. Párta (corolla). Az aszimmetrikus párta a zigomorfon keresztül az aktinomorfból vezethető le. karimája és cimpái.). Nem ritka a növényvilágban a szirmok számának megsokszorozódása. többnyire színes leveleit tartalmazza. gyújtoványfű). felső. a legtöbb egyszikű. orgona. Csésze hiányában a párta néha egymaga alkot virágtakarót. részarányos párta. a keserűfűfélék stb. ritkábban két kört (pl. Szimmetriaviszonyait tekintve a párta lehet sugaras vagy aktinomorf (pl. a csészekarima pedig a felső. és a pártacimpák (a pártakarima szabad. A csésze általában zöld. Ekkor sziromnemű csésze a neve (pl. Ötszirmú. konkoly). csónakká (carina) összenőtt sziromból áll (pillangósvirágúak). • csöves és • sugárzó. Dísznövényeink között gyakran találunk teltvirágú alakokat. a kétszikűek közül a csalán-. háromszögű csészecimpákat csészefogaknak nevezzük (pl. Az összenőtt levelű párta a forrtszirmú párta. élénk színű levelekből áll. torka. A jelenséget teltvirágúságnak nevezzük. hosszabban kiálló részei (pl. Ez vitorlából (vexillum). A nagyobb számban jelen levő szirmok többnyire spirálban helyezkednek el (pl. • ajakos. amelyek nagyon dekoratívak (pl. ernyősvirágzatúak. végül ritkán szimmetria nélküli. Pillangós párta. len). vagy a porzók mellett a termőlevelekből is sziromlevelek fejlődnek. közepén a legszélesebb (pl. hólyagos habszegfű. stb. pillangósvirágúak. széles része pedig a szirom lemeze. részaránytalan vagy aszimmetrikus (pl. ajakosak.. fotoszintetizáló. liliomfafélék. Csésze (calyx vagy kalyx). Ilyenkor vagy a porzók alakulnak át sziromlevelekké. A csészetorok az összeszűkülő rész belseje. szulákfélék stb. pipacs. amelyek lehetnek szabadok (pl. kiterülő rész. Egyes leveleit sziromleveleknek (petalum) nevezzük. háromszögűek). A csészelevelek alakulásához hasonlóan a sziromlevelek is lehetnek szabadok vagy összeforrtak. A különnemű virágtakaró többnyire zöld színű. gyalogakác). A szabadon álló sziromlevelek alsó. mákfélék) alkotnak. 54 . szarkaláb). feltűnő.). szabad.). Különösen nagy és feltűnő szirmaik vannak a magánosan álló virágoknak (pl. A forrt csésze részei a csésze csöve. • nyelves. míg a sok virágból álló virágzatokban a szirmok kisebbek maradnak (pl. szegfű. mert itt a virágokat a tömeges előfordulás teszi feltűnővé. A különnemű virágtakaró belső. és lehet részarányos. A sziromlevelek a vackon legtöbbször egyetlen kört (pl. kerti rózsák. mák. kétszer részarányos vagy biszimmetrikus (pl. keskeny része a szirom körme. amikor eltérő nagyságú és alakú fogaival az ajakos pártára emlékeztet (pl. A zömök. tátogatófélék). külső leveleit foglalja magába. kiálló részei). bab. burgonyafélék. A csészecimpák a csészekarima szabad. menta). zsidócseresznye). a pártakarima (a forrt párta felső. illetve a pártafogak (ha a szabadon álló részek zömökek. tök). amikor különböző nagyságú levelekből áll vagy különböző hosszú cimpájú (pl. ritkábban azonban nagy. Ennek részei a pártacső (a forrt párta alsó. összenőtt része. két evezőből (ala) és két. A forrt csésze lehet kétajkú.. zsálya. A csészecső a forrt csésze alsó. A különálló levelű pártát szabadszirmú pártának nevezzük. Utóbbi a megporzó rovarok csalogatását szolgálja. szétterülő része). az amaránt-. keresztesvirágúak) vagy forrtak (pl. Jele: K. méhfű). érdeslevelűek.nevezzük (pl. bodza). A legtöbbször azonban a csésze szabályos alakulású. A zigomorf párta következő főbb típusai ismertek: • pillangós. bazsarózsa). a libatop-. Csészelevelek (sepalum) alkotják. levélnemű. Jele: C.

Sugárzó párta.és a disznóparéjfélék vagy a kender lepellevelei. G = gynoeceum) (7. kiöblösödő. Betűkből. cseresznye. számokból és jelekből áll. Egyes leveleit lepelleveleknek nevezzük. középső és alsó állású (7. A betűket abban a sorrendben írjuk egymás után. zárt része. szilva. forrt pártája (pl. ajakosak. A leples virágtakaró nem különül csészére és pártára. ábra: A magház állása Virágképlet. tulipán). Minden betű után az illető levéltájhoz tartozó tagok száma 55 . kömény. ha az a tányér alakúan kiszélesedett vacok közepén helyezkedik el. A fészekvirágzatúak csővé összenőtt pártája (pl. kökény). borsó. ábra). Egyes virágzatok szélső virágainak a többinél nagyobb aszimmetrikus vagy eltérő alakú pártája (pl. legtöbbször össze is nő azzal.7. A különböző magházállásokat a vacok formája szabja meg. a napraforgó belső. Csak a fontosabb alaki és szerkezeti tulajdonságok feltüntetésére szolgál. hóvirág). mustár. Forrás: saját ábra 7. kányabangita). később viszont teljesen összenő vele. lapos szalag alakú lemezzé szélesedő. majd alsó állásúvá váltak. Így a virágtakaró. Egy kört alkotnak a libatop. Csöves párta. Felső állású magházról (ovarium epigynum) akkor beszélünk. kögvirágai). ábra). felül oldalra hajló. Egynemű.7. A lepellevelek többnyire két körben. Nagybetűkkel a virág egyes levéltájait jelöljük (P = perigonium. Néha a magház a virágzás elején csak félig süllyed bele a vacokba.és a porzólevelek a magház középvonalával kerülnek többé-kevésbé egy síkba (pl. a hóvirágnak. napraforgó.8. tök. Magház (ovarium). A vacokba süllyedt magház így a többi viráglevél eredési helye alá kerül (pl. két ajakká összenőtt párta. a tulipánnak. C = corolla. alsó ajakká pedig 3 pártalevél nőtt össze (pl. a többi virágrész pedig a vacok peremén ered. A termő alsó. egres. A fészekvirágzatúak alul csöves. Az evolúció során a felső állású magházak középső állásúvá. Ilyen a félig alsó állású magházú virág (pl. Lepel (perigonium). ahogy a tájak a virágtengelyen alulról fölfelé (kívülről befelé) egymás után következnek. amelyben felső ajakká 2. tátogatófélék). Ötszirmú. egymáshoz hasonló takarólevelekből áll. áfonya). Alsó állású magház (ovarium hypogynum) akkor jön létre. A = androeceum. Jele: P. Középső állású a magház (ovarium perigynum). ha az a domború vacok csúcsán helyezkedik el és a többi virágrész eredési helye alatta található (pl. ha a vacok pereme tovább növekszik és egészen körülveszi a magházat. Kétkörű leples virága van pl. Nyelves párta. K = kalyx. Helyzete a virág többi részéhez viszonyítva lehet felső. A magkezdeményeket zárja magába. a hagymának és a sóskának. mák. gyermekláncfű). külső és belső lepelkört alkotva helyezkednek el a vackon.Ajakos párta.

E változások végeredménye a mag (semen). Ennek folyamán először kialakul a csíratengely. amely a nyitvatermők és a zárvatermők ivaros úton keletkezett szaporító képlete. A szimmetriaviszonyokra vonatkozó jelzést a képlet elejére írjuk. Különleges konzisztenciájú a ritkán előforduló csontkemény mag (semen eburneum). G A C K Forrás: saját ábra 7. akkor a két levéltáj jeleit közös szögletes zárójelbe foglaljuk össze.5. és zárójel nélkül. Valamely kör soktagúságát ∞ jel mutatja. A magház felső állását a termőlevelek számának aláhúzása. párta. ha egymással összenőttek. Tulajdonképpen átmeneti nyugalmi állapotban levő fiatal növénynek fogható fel. részleges összenövéskor – kettősponttal választjuk el egymástól. A. hanem a magkezdemény többi részében is lényeges változások mennek végbe. a maghéjon belül.8. lefelé mutató nyíl a kétoldali szimmetriát. csésze. 7. Csillag jelzi a sugaras. Egyes körök hiányát (aminek következtében a megmaradó két szomszédos kör szuperponált helyzetbe került) a betűjel után tett 0 jellel jelöljük. majd annak a mikropyle illetve a szuszpenzor felé néző végén a gyököcske.következik. alsó állását a föléhúzása. porzótáj. A sziklevelek kialakulása után az embrionális szár szik alatti. K. A tagok másodlagos többszöröződését a szám fölé tett hatványkitevő jelzi. szikközépi és szik fölötti részre osztható. A spirális vonal vagy a fekvő ∞ jel a spirális (aciklikus) szerkezet jele. Az embrió kialakulását embriogenezisnek nevezzük. a másik végén pedig a rügyecske. az egyszikűeken egy sziklevél fejlődik. ha szabadok.és föléhúzása jelzi. termőtáj. C. Ugyanazon kör tagjait – pl. ábra: A virágképlet jelölései. amely kemény 56 . A tartalék tápanyag minősége alapján a mag lehet lisztes vagy olajos. Feltüntethetjük még a virág nemét is a szimmetriaviszonyokra vonatkozó jelzés elé írt ivarjelekkel. akkor a körök tagjainak számát + jellel összekötve írjuk le.3. kerek zárójelbe téve. középső állását pedig az együttes alá. függőleges. Ha különböző levéltájak tagjai nőttek össze egymással. A rügyecske alatt a kétszikűeken két.2. amely további fejlődéséhez (csírázásához) tápláló anyagokat halmoz fel védőburkán. Ha valamelyik levéltáj tagjai két körben állnak. G. A mag kifejlődése és alaktana A megtermékenyülési folyamattal egyidejűleg nemcsak az embriózsákban.

színes.5. Egy virágból több tüsző fejlődik ki (pl. Ha a termőt körülvevő szövetek vagy vele határos szervek (pl. amely a középen lévő táplálószövetet kívülről szinte beburkolja (pl. szilva. Chorikarpikus terméscsoportok Apokarpikus termőtájból alakulnak (A virágban minden egyes termőlevél különálló termőt alkot. zárva maradó. A termés A megtermékenyítés után a magkezdeményekkel együtt a termő magházrésze is fejlődésnek indul. rózsa). Rendszerint többmagvú termés. A hasi és a háti oldalán nyílik fel. A belső termésfal szorosan záródó kősejtekből áll. amely elsősorban a termőlevelek számából és összenövési formáiból indul ki. here. csontkemény. Hüvely (legumen). Egymagvú alakjai (pl. csésze) is részt vesznek a termés kialakításában. A középső termésfal vastag és lédús. 7.5.1.1. olykor az elhúsosodó vacok felszínén ülnek (pl. Egy termőlevélből kialakult termések Tüsző (folliculus). A termések sokféle alkalmazkodási formájának megfelelően nagyon változatos termésosztályozásokat készítettek.3. Ennek ellentéte a kerületi (periferikus) csíra.3. Ez utóbbiból alakul ki a termés. földben kifejlődő hüvelye van a földimogyorónak.2. ez szolgáltatja a termesztés szempontjából értékes részt.1. A termések a termőlevelek alakulása alapján a következő csoportokba sorolhatók: • egyetlen termőlevélből alakult (monokarpikus) termések. „kemény héjú” maggal!) A táplálószövetet tartalmazó magvakban a csírának a táplálószövethez viszonyított elhelyezkedése is különböző lehet. szamóca) vagy a serleg alakú vacokba besüllyedve helyezkednek el. koronafürt). áltermés keletkezik. ricinus). száraz termések csomót képeznek (pl. zergeboglár). Egymagvú.2.2.5. 7. 7. A rózsafélék családjába tartozó több faj középső állású magházából fejlődik. Jellemző a pillangósvirágúak családjára.tartalék tápanyagot tartalmaz (pl. 57 . boglárka). Sajátos. Centrális a csíra. datolyapálma. libatopfélék). • két vagy több termőlevélből alakult (cönokarpikus) termések és • virágzatból képződött terméságazatok. baltacim) nem nyílnak fel. (pl. kávé). A hasi varraton nyílik fel (pl. (Ez nem tévesztendő össze az ún.2.3. máskor cikkekre hasad (pl. Tűszőcsoport (follicularium). Oldalfekvésű (laterális) csírája van a gabonaféléknek. ha az a táplálószövet közepén fekszik (pl. Egy termőlevelű csonthéjas termés vagy csontár (drupa). cseresznye). Aszmagcsoport (nucularium). A termés külső termésfala bőrszerű. Többmagvú termés. Körülveszi a magot és terméséréskor is teljesen magába zárja azt (pl.1. A termések részben vagy egészben részt vehetnek az érett magvak védelmében és elterjesztésében. Újabban ezen a területen is a fejlődéstörténeti elv alapján álló megközelítés válik általánossá. gólyahír). majd a magvak elterjedési módjait veszi figyelembe. szarkaláb. • chorikarpikus terméscsoportok.

58 . 4 résztermésre tagolódó makkocska termése. Bogyóféle termések. Ha a szélességénél legfeljebb 2-3-szor hosszabb.3. Két termőlevélből. felső állású magházból alakul. a kocsánytól a csúcs felé haladva. Almatermés (pomum). szeder. az olajfa és a kókusz termése. nebáncsvirág). akkor becőke (silicula) a neve. Hasadó termések Termésérés után két vagy több résztermésre válnak szét. a belső pedig különböző mértékben lédús szövetekből áll.5. Ha alsó állású magházból fejlődik a termés. Felső állású magházból alakul. ezek töltik ki a válaszfalakkal tagolt belső eret (citrusfajok).2. 7. A húsos falú termésekhez átmenetet mutató tok is van (pl. körte).1. A becő és a becőke is a keresztesvirágúak jellemző termése. A belső termésfal (csonthéj) erős. Cikkekre töredezik a repcsényretek. juhar). Bőrszerű. Két kopáccsal „kovad”. szivacsos állományú a retek becője. 7. a középső vastag és húsos.3. 7. lyukakkal a mákfajok. Cönokarpikus termések Tokféle termések. Ilyen a tökfélék termése. A virágtengely elhúsosodása révén képződik a jellegzetes almatermés.4. ami áltermés (pl. Többmagvú változataik nagyon különböző módon nyílnak fel. A felnyílás módja a nemzetségekre jellemző.3. csúcsán hasad fel a maszlag toktermése. Becő (siliqua). száraz változata (fűszerpaprika) pedig kiszáradó bogyó. A kertészeti gyakorlatban a csonthéjat előkezelni kell az eredményes kelés biztosításához.5. termésfaluk száraz.2. Narancstermés (hesperidium).2. A hártyás falú. Kupakkal nyílik a beléndek.3. Tok (capsula).5. Cönokarpikus csonthéjas termések. bokrétafa. Külső termésfala kemény. az ikerkaszat (pl. Alsó állású magházból fejlődő. Húsos formája bogyó.1. és a vacok is részt vesz a kialakításában. A száraz termések felé sajátos átmenetet képes a paprika termése. Nagyon változatos megjelenésű termés. rendszerint kétmagvú résztermések a virágtengelybe besüllyednek. A virágtengely különböző mértékben részt vesz a termés alkotásában (pl. több rétegű termésfala van. 7.1.3. A csírázó embrió feszíti szét. málna). Az egymagvúak rendszerint zárva maradnak. Két vagy több termőlevélből alakulnak.5. akkor álbogyó (bacca spuria) keletkezik (pl. Bogyó (uva) Felső állású magházból alakuló bogyója van a szőlőnek és a paradicsomnak. rendszerint nagy méretű termés. Ilyen a dió. Kabak (peponium). ami a tokhoz közelít. szklerenchimatikus kősejtekből áll. (Többmagvúak és húsos termésfaluk van).5.6. Ide tartozik az ikerlependék (pl.1. Üregét a maglécből származó „álválaszfal” (replum) osztja két részre.Csonthéjas csoport (baccarium). alma.2. ribiszke). ernyősök). A belső termésfalán levő szőrök nagyok és lédúsak. továbbá az érdeslevelűek és az ajakosak családjainak két termőlevélből alakult.

Lependék (pterodium). Jellemezze a pártát! 18. Ismertesse és jellemezze a módosult levelek típusait! 14.5. Ismertesse és jellemezze a föld feletti szárak típusait! 5. Mik a levél legjellemzőbb sajátosságai? 8. Felső állású magházból keletkezik. Egészben lehulló. bálványfa). 7. a kenderfélék és a keserűfűfélék családja tagjainak termése). A kaszat felső részén a csésze átalakulásából koronácska vagy repítőszőrökből álló bóbita (pappus) képződhet.5. Olykor az elterjesztést elősegítő kiegészítő képletek is keletkezhetnek rajtuk (pl.3.8. kemény falú. Száraz makktermés. A fészekvirágzatúak termése.7. Gyakran a virágot takaró toklászok is ránőnek. Alsó állású magházból és két termőlevélből keletkezik. gyakran a virágtakaró vagy a virágzati tengely elhúsosodása révén. Makk (glans).7. száraz. a fészekvirágzat átalakulása révén a szerbtövis vagy a parlagfű kaszatterméságazatán). Jellemezze az összetett levelek típusait! 12. árpa). Ismertesse és jellemezze a módosult gyökerek típusait! 3. Hogyan csoportosíthatjuk a leveleket a levéllemez tagoltsága szerint? 10. Ellenőrző kérdések 1.1. kőris. Legtöbbször változó számú termőlevélből és alsó állású magházból fejlődik.2. Jellemezze a levélállásokat! 13. Terméságazatok A leglevezetettebb. Rendszerint fellevél eredetű kupacs (cupula) borítja. Kupacslevéllel nem borított és felső állású magházból fejlődő termések is sorolhatók ide (pl. Jellemezze az egyes termések típusait! 59 . Sokszor fásodó termésfala a maghéjjal nem nő össze. Jellemezze a mag kifejlődősét és alaktanát! 22. amelyet a terjedés elősegítése céljából repítőkészülék szegélyez (pl. Hogyan csoportosíthatjuk a terméseket? 23. Az így keletkezett áltermés a toklászos (köznyelvi megjelöléssel: pelyvás) szemtermés (pl. Jellemezze a virágtakarótájat! 16. Ismertesse és jellemezze a föld feletti módosult szárakat! 7. A pázsitfüvek termése. Mi a lepel? 19. Termésfala a maghéjjal összenő. Szemtermés (caryopsis).1.3. Ismertesse a magház állásának típusait? 20.2. Mit nevezünk járulékos és módosult gyökereknek? 2. szil. rizs. Jellemezze a csészét! 17. Ezek egész vagy részvirágzatokból alakulnak. Melyek a virág legfontosabb alkotórészei? 15. Mi a virágképlet? 21. Ismertesse és jellemezze a földbeli szárak típusait! 6. Kaszattermés (achaenium). A termésfal és a maghéj rendszerint nem nő össze. Hogyan csoportosíthatjuk a leveleket a levél szélének bemetszései szerint? 11. Ismertesse és jellemezze a levelek típusait! 9. egymagvú termések. Mik a hajtás és a gyökér között a legfontosabb különbségek? 4. termésterjesztést szolgáló módosulatok a terméságazatok. Makkféle termések.

Így végül is nehéz olyan egyértelmű fajmeghatározást adni. amely állandó lokális evolúción alapul. A lokális differencia azáltal marad meg. ha a rokon alaksorozatok mindegyike más és más földrajzi tájon él. Horizontális az izoláció. többes számban spp. ide sorolhatók a kis areájú reliktumfajok. Ezért a természetben gyakoriak az olyan alakkörök. ami a mutációk fixálódásával. A földrajzi izoláció két formája a vertikális és a horizontális izoláció. Az egyes populációk genetikai struktúrája a lokális adottságokhoz való szoros alkalmazkodás eredménye. amelynek egyik populációja síkságokon. a fajhoz tartozó egyedcsoportoktól elszigetelődött (izolálódott). A fajok változékonyságuk. Pumila) pedig havasi hegytetőkön fordul elő. A vertikális izolációra példa a közönséges aranyvessző (Solidago virgaaurea). családokra stb. ökológiailag. illetve a kevésbé életképes egyedek szelektálódásával következik be. ún. közöttük már nincs génkicserélődés. különítjük. amely más. ott van a faj határa. harmadik populációja (subsp. A fajok rendszerint folyamatosan képződnek. a fajon belüli polimorf alakok a változat (varietas) rendszertani kategóriának felelnek meg.1. földrajzi. Számos esetben a diszkontinuitás külső feltételek miatt (pl. izolálódott csoportokra különülnek. földrajzi. Elterjedési területükön belül fenotípusosan és/vagy genotípusosan különböző formáik terjednek el. de ezek sem földrajzilag. ha az összefüggő alaksorozatok morfológiailag. Ahol az alaksorozatok folytonosság megszakad (diszkontinuitás. változatuk van.2. hogy az izolált populációk egymással elveszítik kapcsolatukat. családok stb.7. A faj A növények által alkotott folytonos (kontinuus) alaksorok meg-megszakadnak. amely a természetben előforduló minden esetet lefedne. Az izoláció lehet genetikai. formaköröket fajoknak tekintjük. nemritkán milliónyi év szükséges hozzá.2. ha egyedeik egész elterjedési területükön morfológiailag egységesek. sem ökológiailag nem válnak szét. 7. A faj tehát olyan dinamikus rendszer. amelyek egy meghatározott területen egy időben élnek. másik populációja (subsp. A korai fehér szegfű (Dianthus 60 . ökológiai izoláció) marad meg.2. Alpestris) alhavasi réteken. Populációknak az egyedek olyan csoportjait tekintjük. Az erősen izolálódott és morfológiailag jól elváló csoportokat. cönológiai és időbeli. • polimorfok. Az új faj keletkezéséhez vezető differenciálódás többnyire hosszú folyamat.4. A faj alatti rendszertani egységek Alfaj (subspecies). ha számos alakjuk. fiziológiailag jelentősen elváló. nemzetségekre. amely állandó változásoknak van kitéve.2.. amelyeket csak nehezen lehet valamelyik taxonómiai egységbe besorolni. ökológiai.4. alakgazdagságuk alapján a következő típusúak lehetnek: • monomorfok. Faj (species) Rövidítve: sp. Egy generatív úton terjedő faj minden egyes lokális populációjának sajátos génkészlete van. hyatus). ennek alapján azokat fajokra. amelyek között az alaksorozatok folytonossága (kontinuitása) fennáll. • politipikusak.4. Olyan közös származású. Rövidítve: subsp. Egy faj rendszerint populációk nagy számából áll. egymáshoz hasonló és egymástól eltérő egyedek csoportja. és egymással kereszteződhetnek. Hasonló diszkontinuitás jellemzi a nemzetségek. határait. Az egy fajhoz tartozó olyan egyedek csoportja. az ide tartozó csoportok az alfaj (subspecies) kategóriának felelnek meg. Zárvatermők rendszertana 7.

Változat (varietas). dolomiton vagy bazalton – élnek). 7. A rokon kultúrváltozatok tartoznak ide.4. A hasonló morfológiájú és gazdasági értékű.4. hálózatos erezetűek és sokszor tagoltak vagy összetettek. ¸Cecei édes´ paprika). A fajtákat nemesítési eljárásokkal állítják elő. a Lunitzer-szegfű (D. Forma (forma). Szállító edénynyalábjaik a szárban körben helyezkednek el (eustele). A vegetatív szerveken megjelenő mennyiségi vagy méretbeli különbségek rendszerint környezeti hatásra létrejövő. 7.2. A különböző változatokhoz tartozó egyedek sem térben. Luzus (lusus). Kétszikűek (Dicotyledonopsida) A zárvatermők a szikleveleik száma alapján két osztályba (a kétszikűek. Mintegy 174 000 ismert fajuk 8 alosztályba és kb. 350 családba sorolható. kémiai vagy más tulajdonságaikban különböznek a faj többi egyedétől. Ivaros vagy ivartalan szaporításukkor ezek a tulajdonságok megmaradnak. 61 . fantázianevük van. Rövidítve: convar. Ilyen eltérés pl. A földrajzi izoláció e példája egyúttal ökológiai izoláció is (az egyes alfajok eltérő alapkőzeteken – mészkövön. Fajtacsoport (conculta). nem öröklődő bélyegek. a Szent István király-szegfű (D. Lumnitzeri) pedig a Dunántúli-középhegység nyílt mészkő-.plumarius subsp. vagy lus.3 A termesztett növények rendszertani kategóriái Fajta (cultivar). amelyek morfológiai. illetve négytagú örvökben vagy spirálisan helyezkednek el. Termesztett alfaj (convarietas). plumarius subsp. Rhinanthus. plumarius subsp. Rövidítve: provar. a Scrophulariaceae család következő nemzetségeiben gyakoriak: Melampyrum. a szőrözöttség mértéke.és dolomitsziklagyepjeiben fordul elő. Rövidítve: conc. bazalt. A már említett fenyőspárga (Monotropa hypopitys) fenyvesekben élő populációjától a subsp. sem időben nem izolálódnak egymástól. citológiai.2. Fajon belül állandósult minőségi eltérés eredménye. Virágalkotóik túlnyomórészt öt-. Kambium segítségével másodlagosan vastagodnak. Rövidítve: f. Rövidítve: cv. Virágtakarójuk rendszerint csészére és pártára tagolódik. A mezőgazdasági. (pl. Általában nem öröklődik. a kertészeti és az erdészeti haszonnövények olyan csoportjai. időbeli az izoláció. A kétszikűeknek néhány ritka kivételtől eltekintve két sziklevelük van. Ha a morfológiailag is elváló alfajok eltérő időben virágoznak.4. Leveleik változatosak: többnyire nyelesek. egymással rokon fajtacsoportok alkotják. Változatcsoport (provarietas). Virágszínben jelentkező eltérés. Euphrasia. Több alaktanilag és gazdasági szempontból is hasonló értékű rokonfajta képezi. Hypophegea cönológiailag izolálódik. Odontites. Regis Stephani) a Dunántúli-középhegység nyílt dolomitsziklagyepjeiben. Ún. Az ún. mert ez utóbbi alfaj a savanyú talajú bükkösök jellemző növénye. A típustól kismértékben különböző egyedek alkotják. Praecox) pl. Főgyökerük hosszú életű. illetve az egyszikűek osztályába) sorolhatók. Rövidítve: var. Rövidítve: l. szezonpolimorf alakok pl. az Északi-középhegység mészkősziklagyepjeiben.

Elsősorban a gabonavetések gyomnövénye. a vetési héricshez hasonló. Elsősorban zölden mérgezőek. Az egész országban elterjedt. Mérgező hatását szárítással. de mindenféle talajon gyakori a réti boglárkához hasonló sokvirágú boglárka (R. A nemzetségbe ide tartozik a keleti szarkaláb (C. repens).2. nyúlánk fürtben fejlődnek. talajban nem válogatós. alhavasi maradványnövénye.4. legelőkön leggyakoribb az évelő réti boglárka. 62 . míg a réti boglárka ráfekvő szőröktől szőrös. polyanthemos). Egyéves. Virágtakarója lepel.7. sardous). A boglárka (Ranunculus) nemzetség tagjai közül valamennyi hazánkban előforduló faj mérgező hatású. A tavaszi hérics (Adonis vernalis) évelő. Az egész országban láp. nedves ligetek kora tavasszal virító. tehát szénába kerülve sem veszíti el. A lángszínű hérics (A. vagy az abrakot szennyező magvak elfogyasztása elsősorban lovak és szarvasmarhák idekárosodását okozza. másodvetésekben károsít a vetési katicavirág (Nigella arvensis). láprétek.és mocsárréteken. nagyobbak mint a vetési szarkalábé és lila színűek. A boglárkafélék között sok az alkaloidákat tartalmazó mérges növény. Életmódja a vetési szarkalábéhoz hasonló. Boglárkafélék (Ranunculaceae) Termésük egymagvú aszmagokból álló terméscsokor. acris).4. porzója sok. tarlóin. Virágai miniumvörösek. sárga virágú évelő növénye. sárga virágai egyenként állnak a hajtások csúcsán. Hatóanyaga vizelethajtó és nyugtató hatású. kép). Fényes. Magjain kívül levélhónalji gumócskákkal is szaporodik. sceleratus) és a buborcs boglárka (R. Elsősorban a lovakat betegíti meg. amely szintén egyéves és elsősorban a Tiszántúl déli részén tömeges. kora tavasszal virít elsősorban a napos. A mezei szarkaláb (Consolida regalis) egyike a legelterjedtebb. füves lejtőkön. Öttagú csészéje éppen olyan kékeslila színű mint a párta és sarkantyút visel. orientalis). Védett növény. sok maggal. Clematis). Erdeink gyakori tavasszal virágzó évelő növénye a salátaboglárka (Ficaria verna) (7. Védett növényünk. legközismertebb gyomnövényeinknek. vagy tüsző A virágtakaró színes. fiatal levelei salátaként fogyaszthatók. A növény minden része – különösen zölden és virágzáskor – mérgező alkaloidákat és glikozidákat tartalmaz. Az Adonis-fajok mindegyike mérgező. kimondottan gabonagyom a vetési boglárka (R. aestivalis) gyakori gabonagyom az egész országban. Pulsatilla. A szirmok tövén mézfejtők vannak. A zergeboglár (Trollius europaeus) a bátorligeti és dunántúli láprétek ritka. Nagyobb mennyiségű virágzó növényi rész. Főleg mészben gazdag. de elszórva az egész országban megtalálható gabonagyom. hogy virágzáskor összefüggő sárga szőnyegként látszik. nedves réteken. Mocsárréteken tömeges még az indákkal is szaporodó kúszó boglárka (R. flammea) szintén egyéves. kettős vagy egynemű lepel (Anemone. Virágai hosszú.1. kötött talajok gabonavetéseiben. Végálló nagy. Mindkét növény hajtása és magvai mérgező alkaloidákat tartalmaznak. A szár alsó részében elálló bozontos szőrű. Az egyéves nyári hérics (A. Gyökerei koloncosan megvastagodtak. Nem tömegesen. Tüszőtermése magános. Néha olyan tömegben nő. A párta egyetlen háromkaréjú sarkantyús levélből áll. Kizárólag magról szaporodik.2. de ennek sziromlevelei skarlátvörösek. (R. a torzsika boglárka (R. arvensis). sárgavirágú. A mocsári gólyahír (Caltha palustris) mocsárrétek.

Forrás: saját fénykép 7. Tejnedvének és főzetének nyugtató. ezért a növényt gyógynövényként is termesztették illetve termesztik még ma is. kopasz.) tartalmaz.4. papaverin stb. Egy növény kb.2. A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) évelő. Porzójuk sok. utakon. Ez az ópium.és szappangyártás alapanyaga.2. töltéseken. beszáradva barnás. gyöktörzses. a visszamaradt olajpogácsa pedig kiváló takarmány. kép). Endospermiumuk olajtartalmú. Leginkább az őszi gabonavetésekben gyomosít. Régebben ópiumnyeréshez a fiatal máktokokat bevagdosták és a kiszivárgó fehér tejnedvet összegyűjtötték. Csészeleveleik virításkor lehullanak. Toktermése éréskor a bibekorona alatt körben elhelyezkedő lyukakkal nyílik. Tejnedve fehér. ami miatt kiváló élelem. Gyakori az egész országban szántókon és parlagos helyeken. narancssárga szirmú növény. Szára és levele viaszos. Mákfélék (Papaveraceae) Lágy szárúak. 20 000 magot terem. Szárítva mérgező hatása erősen csökken. Négykörös.3. mert ópiummentes magvaiban 43-53 % zsíros olaj és 1822 % fehérje van. de ősszel csírázva áttelelő. Ma már Kabay János gyógyszerész szabadalma alapján a kicsépelt száraz máktokból és kórójából is nagy mennyiségben előállítható.2. Az alkaloidok közül sok fontos gyógyszer.4. Egyéves. Mint élelemnövény is fontos. kodein. aktinomorf virágukban a csészelevelek száma 2. termésük egy vagy sokrekeszű tok. Olaja a festék. a sziromleveleké 4. kékderes színű. Megsértve minden része sötétsárga tejnedvet enged. amely 20-25 %-ban mintegy 25 féle alkaloidot (morfin. lángvörös színű gyomnövény a pipacs (Papaver rhoeas) (7. Tejnedvében lévő tízféle alkaloida főleg sertések megbetegedését és elhullását idézi elő. Termése likacsokkal nyíló vagy zárt tok. ritkán fás növények. 63 . kép: Salátaboglárka (Ficaria verna) 7. A mák (Papaver somniverum) több ezer éve termesztett egyéves növény. fájdalomcsillapító hatását már az ókorban ismerték. Magvai csírázóképességüket a talajban hosszú évekig megtartják és kedvező körülmények közé kerülve könnyen és jól csíráznak. Az ópium egyúttal veszedelmes kábítószer is.

aszmagos. lekvár. 64 .4.v. üdítőital. kép: Pipacs (Papaver rhoeas) 7. Nagy sárga termése molyhos. fojtóska (Sorbus domestica) savanykás ízű termése csak hosszabb állás után élvezhető. piriformis) alakú. Itt sokféle termésalakulással találkozunk. Hazánk területén már a rómaiak termesztették. nagy rózsaszín virágokkal (7. tüszős terméscsoportot (naspolya. alma (provar. Több vadon termő faj keresztezéséből alakult ki évezredek során. szamócagyümölcs. Rózsafélék (Rosaceae) Részben fásszárúak. az áltermések közül pedig az almagyümölcs. Az almatermesztés Európában már a fiatal kőkor óta kimutatható. Alkalmazkodóképessége igen nagy. Terméséért. maliformis) vagy körte (provar. • alcsalád: Almafélék (Pomoideae) A birsalma (Cydonia oblonga) 2-6 m magas fa. Leveleik egyszerűek vagy összetettek. rózsafélék és szilvafélék a jelentősek. Termésük az elhúsosodó vacokkal és a csészelevelek tövével jellemző áltermést. részben lágyszárúak. aszmag. szórták.3.2. ízesítésekhez) és esztergályos munkára alkalmas kemény fájáért termesztik. amely sokféleképpen felhasználható (birssajt. kép). csipkebogyó stb. Megtalálható a tüsző.3.) alkotnak. csonthéjas termés. A kerti berkenye v.4. A körte (Pyrus domestica) az európai kultúrkörték gyűjtőneve. A magasabb termetű fás növények közül leginkább ez közelíti meg Európában a sarkvidéket. amelyek közül mezőgazdaságilag az almafélék. kellemes illatú. A veres. aucuparia) hegyvidéki savanyú talajú erdők növénye. A különböző termésalakulása alapján osztjuk a családot alcsaládokra. befőtt.4.. másnéven almatermést illetve. madárberkenye (S. A porzók száma legtöbbször sok és ez mindig ötnek a többszöröse. A körtéhez hasonlóan több vadalmafajból alakult ki nemesítői tevékenység folytán a nemes alma (Malus domestica) sok fajtájával.Forrás: saját fénykép 7.

Termésük aszmag vagy csonthéjas. könnyen kereszteződnek egymással. 65 . a földön kúsznak és könnyen legyökereznek. ami nagyon megnehezíti elkülönítésüket.A naspolya (Mespilus germancia) mediterrán származású fa alakú. Kertben termesztik a szamócát vagy másnéven ananászepret (Fragaria ananassa). kép). szárítva teafőzésre használható. Az egész országban mindenféle vetésben megtalálható. hosszú indás növény. terméscsoportokat alakítanak ki. igen kedvelt értékes gyümölcsünk. erdőszéleken. Barna. Lefekvő szárai 2-5 méter hosszúra is megnőnek. A hamvas szeder (Rubus caesius) évelő. kép: Birsalma (Cydonia oblonga) • alcsalád Rózsafélék (Rosoideae) Főleg cserjék és évelő lágyszárúak tartoznak ebbe az alcsaládba. Vastag tőkéje igen mélyre hatol a talajba. Virágai fehérek.4. Áltermésüket csipkebogyónak nevezzük. vastag fásodott tőkéjű. amelyek a vacokkal sőt a kocsány egy részével is változatos álterméseket. bort készítenek. tövises vagy tövistelen cserje. öt csészelevelével koronázott termése csak hosszabb állás után vagy fagy hatására puhul meg és ekkor élvezhető. ízletes termését nyersen és befőzve fogyasztják. A fajok nagyon változékonyak.5. Hegyvidéki erdők irtásain gyakori és termesztik is a málnát (Rubus idaeus). cserjésekben utak szélén él (7. A csipkebogyóból lekvárt. Elterjedt csaknem egész Európában. nehezíti az aratást és a kapálást. Elősegíti a gabona megdőlését. Kártétele igen nagy. cukron kívül szerves savakat. ami egyik legkoraibb. Forrás: saját fénykép 7. szörpöt. A rózsák (Rosa fajok) az egész mérsékelt égövben elterjedtek. teapótlónak használják. mert lombozatával elnyomja a vetett növényeket. s eldarabolt részei és gyökerei is meggyökeresednek és új növénnyé egészülnek ki. A hazánkban tenyésző vadrózsafaj közül legközönségesebb a gyepürózsa (Rosa canina) amely erdeinkben. éterikus olajat és különösen sok C-vitamint tartalmaznak. Leveleit drognak gyűjtik.

vagy vöröses színű. lombfakadás előtt virágzik. Levele és terméskocsánya drog. Az édes (var. A keserűmandula-víz és olaj gyógyszer és illatszer alapanyag is. amara) magjában amigdalin és kevés mérgező illóolaj van. Az őszibarack (Persica vulgaris) több ezer éve termesztett cserje (7. ahol még ma is vadon él. 66 . bokor vagy fa. persica) bársonyos-szőrős. barackpálinka) igényli. A kajszibarack vagy sárgabarack (Armeniaca vulgaris) a szilvától eltérően kora tavasszal. A melegebb helyeket kedveli. A mandulafa (Amygdalus communis) Nyugat-Ázsiából származik. a var. csonthéjas termések endokarpiuma majdnem mindig kőkemény (csontár). sativa) mandulafajták magvai 40-50 %-os zsiros olajat. Gyümölcsfáink közül a legkorábban virágzik.6. Egyik legkorábbi gyümölcsünk a cseresznye (Cerasus avium). gyűrűszerű pásztákban válik le. Vörösszürke kérge. ahol a szőlők. kép: Gyepürózsa (Rosa canina) • alcsalád: Szilvafélék (Prunoideae) Az egymagvú. bársonyos szőrű termései kellemes ízűek. A meggy (Cerasus vulgaris) sötétszürke kérgű. Ehető magjáért termesztik. legfeljebb 10 m-re nő. Magas tápértékű csonthéjas gyümölcseik frissen és különféle feldolgozásban fogyaszthatók. nectarina viszont teljesen sima. vízszintes. Az ipar nagy mennyiségben (konzerv. A keserű mandulák (var. Az amigdalinból emésztéskor kéksav (ciánhidrogén) keletkezik és ez halálos mérgezést idézhet elő. kép). A közönséges őszibarack termése (var.Forrás: saját fénykép 7. Nemesebb fajtái önmeddők. Vesszői idősebb korban lecsüngenek. Édes magvait mandulapótlóként fogyasztják. A már ősidők óta kultúrába vont szilva (Prunus domestica) többnyire kis termetű.5. továbbá fehérjét és cukrot tartalmaznak. Sárga. fényes kérgű gyümölcsfa. amely sudártörzsű. ott termeszthető.

4. Csészéjük rendszerint forrt. A citrommal azonos C-vitamin tartalommal rendelkeznek. A fekete ribiszke (Ribes nigrum) sok C-vitamint tartalmazó bogyójáért – elsősorban szörpkészítés céljából egyre nagyobb területeken telepítik. amelyek különféle módosulásokat mutatnak (pl.4. Álbogyói pirosak (var. amely Európában vadon is élő erdei növény.4. többségükben többmagvú. amelyből álbogyó fejlődik a csúcsán maradó csészével. erythocarpum).Forrás: saját fénykép 7. pedig szabad (kétfalkás porzók). a 10.5. Ribiszkefélék (Grossulariaceae) Szórt levélállású. amely mintegy 150 fajtával főleg az északi mérsékelt égövben elterjedt. A vörös ribiszkét (Ribes rubrum) sok fajtában termesztik.4. Egy termőlevélből alakult hüvelytermésük ritkán egymagvú. ujjasak.2. de fehérek (var. nagyon változatos alakulásúak. hármasak vagy egyszerűek. Ehető bogyójáért termesztik a serteszőrös vagy kopasz termésű köszmétét vagy egrest (Ribes uva-crispa). Pillangósvirágúak (Fabaceae) Körülbelül 400-500 nemzetség tartozik ide. kép: Őszibarack (Persica vulgaris) 7.6. Leveleik szárnyasak. leucocarpum) is lehetnek. A párta (pillangós párta) majdnem mindig 1 felálló sziromlevélből a vitorlából. Leve lázas betegeknek kiváló hűsítő és szomjúságcsökkentő. pálhatüske az akácnál). A levelek tövében pálhalevelek fejlődnek. Igen sok gazdaságilag fontos növény tartozik ebbe a családba.4. amelyek a trópusoktól az arktikus tájakig elterjedtek. Tíz porzójukból 9 porzószála általában csővé összenőtt. 67 . Egyetlen nemzetsége a családnak a Ribes. gyakran tüskés cserjék. ötcimpájú. két oldalhelyzetű evezőből és az ezek által bezárt két sziromlevélből összenőtt csónakból áll. a fajok számát pedig 9000-12 000-re tehetjük. Az idetartozó fajokra a zigomorf pillangós virág és a hüvelytermés a legjellemzőbb. Gyakran az összetett levelek végálló levélkéje vagy a legfelső levélkék kaccsá módosulnak. 7. Magházuk alsóállású.2.

zöldtakarmány és liszt formájában. Forrás: saját fénykép 7. A fehér csillagfürt (Lupinus albus) kevés mésztartalmat eltűr. magános. Hazánkban nem – vagy csak nagyon ritkán – termesztik. A kék vagy keskenylevelű csillagfürt (Lupinus angustifolius) talajban nem válogatós.7. Édes és keserű fajtáit takarmányozásra illetve zöldtrágyázásra termesztik. (7. pogácsa. édes csillagfürtök nemesítésével lendült fel termesztésük. Takarmányozható széna. Hazánkban is foglalkoznak vele. az ún. hogy kumarintartalma miatt – ami bimbózás 68 . Hátránya az. Termése 2-4-szer csigaszerűen csavarodott hüvely (csigahüvely). kép). Hazánkban Tessedik Sámuel (1779) honosította meg. sok és sokféle vitaminja miatt a takarmányok királynőjének nevezik. zöldtrágyának. örvökben állnak. Elterjedésük fő területe. Főként az alkaloidokban (lupinin) szegényebb fajták. Levelük hármasan összetett. Magvait megették.és zöldtrágyanövény. Gyengébb termést ad.és ásványisó tartalma. A mészben szegény. Savanyú futóhomokon jó takarmány és kiváló zöldtrágya. Jó talajokon 4-6 évig bőven terem. Sovány. A lucerna (Medicago) nemzetséghez közel 100 faj tartozik. vagy csavart többmagvú hüvelytermés. központja a mediterrántól Elő-Ázsiáig tart. kép: Fehér csillagfürt (Lupinus albus) A mediterrán származású egyéves. Türingiában még ma is művelik zöldtakarmánynak ill. A sárga csillagfürt (Lupinus luteus) virágai illatosak. Az eurázsiai eredetű fehér somkórót (Melilotus albus) egynyári és áttelelő (kétéves) változatában termesztik. ibolyásan erezett halványsárga virágú görögszénát (Trigonella foenun-graecum) már az ókori Egyiptom és Babilon idejében termesztették. meszes talajokon az értékesebb pillangósok pótlására kiválóan megfelelő takarmány. illetve a gyógyításban hasznosították.Évszázadok óta termesztett kultúrnövények a csillagfürt (Lupinus) fajok. más növényekkel keverten silózható is.7. Zölden és szénává szárítva etethető. gyenge talajon is megél a szárazságot és fagyot jól tűrő svéd. Virágzata 8-25 virágú fürt. savanyú talajokon termeszthetők a legjobb eredménnyel. Gazdag emészthető fehérje. falcata). szilázs. termésük többnyire görbült. Jó méhlegelő. Legértékesebb és egyik legrégebben (bronzkorból) termesztett szálastakarmány a világszerte elterjedt évelő kékvirágú vagy takarmánylucerna (Medicago sativa). de sovány.vagy sárkereplucerna (M.

legyökerező. amely spanyolországi. Termesztése hazánkban elsősorban a sekély termőrétegű. csapadékosabb helyek kultúrnövénye. Éppen emiatt más kultúrákban gyakran gyomosítanak is. Legkorábbi zöldtakarmánynövényünk. és Európában. algériai származású. homokkötésre. sárga virágú. Gyorsan növő fája értékes tüzifa és szerszámfa. 300 faja ismert. Magvainak olajtartalma 40-60 százalékos. A szója után a földi mogyoró a világ második legfontosabb olajnövénye. Levelei négy visszás-tojásdad levélkével párosan szárnyaltak. Az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) az előbbihez hasonló habitusú. Magas termetű (1-3 m). Erdősítésre. igen értékes növény szántóföldön termesztve szálastakarmánynak. A Fabaceae család egyik legnagyobb nemzetsége a lóhere (Trifolium) nemzetség. Magvai keményhéjúak. Az egész növény erősen szőrös. Virágai aprók. kavicsos feltalajú területeken indokolt. mert páratlanul szárnyalt levelei összecsukódnak. Egyiptomban. ezenkívül 2034 % fehérjét és B1-. önmegtermékenyülők. Sovány homoktalajokon értékes takarmány. Pálhalevelei tüskékké alakultak. erodált. Uruguay és Paraguay területén honos az amerikai vagy földi mogyoró (Arachis hypogaes). A virágtengelynek termő alatti része virágzás után megnyúlik. Leveleik hármasan összetettek. laza gombvirágzatú növény. Talaja minden vágásforduló után egy minőségi fokkal romlik. Észak-Argentína. Innen került Indiába és Kínába. kétéves vagy egyéves növény. parlagokon és más füves. Általában a hűvösebb. ahol 2-3 évig hasznosítható. ruderális területeken mint gyom található. Kumarintartalma miatt gyűjtik és illatosításra (pl. de vannak évelők is. Zöldtrágyának is alkalmas és jó méhlegelő is. Virágai bíborvörös. repens) évelő. Félkultúr réteken. legelőkön. félkultúr helyeken található gyakori gyom. fehér. Virágai fehér fürtökben állók. olajpogácsája fehérjedús takarmány. alatta humusz alig képződik. Virágaik fejecskevirágzatba tömörülnek. fogazott hármas levélkéi visszás tojásdadok. Termése fel nem nyíló egymagvú hüvely. A fehér here (T. egyéves lóbabot (Vicia faba) már az ókorban étkezési célra termesztették Kisázsiában. A fehér akác (Robinia pseudo-acacia) Észak-Amerikából származik. amelynek kb. A Közép-Ázsiai származású. Sok közöttük az egyéves faj. A réti. Betelepítéskori jelentőségéből sokat veszített. Kérge és virágai gyógytartalmúak.és zöldtrágyanövény a bibor here (T. de réten és legelőn is. Magvait megpirítják vagy nyersen sózva fogyasztják. hengeres sűrűn szőrös fürtbe tömörültek.és zöldtrágyanövény a kétéves réti nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria). a talajt ugyanis nagyon kizsarolja. A takarmány-baltacim (Onobrychis viciaefolia) évelő. magánosa. amikor zölden szemesen és 69 . Levelei páratlanul szárnyaltak. Egyéves. ahol a rágást és tiprást jól elbírja. recés héjú. ahol a legnagyobb területen termesztik. Akácerdőink egy részét újabban fenyőkkel váltották fel. Hazánkban Tessedik Sámuel (1710) telepítette. A zárvamaradó. pratense) a lucernával egyenértékű takarmánynövény. Szénája a lóhere szénájával egyenértékű. de nálunk leginkább réteken és legelőkre telepítik. illatosak. Többnyire egymagvú és zárvamaradó hüvelyeik éretten is a csészében maradnak. Az egész országban különösen utak mellett. pálhásak. és végálló levélkéje jóval nagyobb a többinél. Magjai keményhéjúak és ezek a talajban több évig is elfekszenek csirázás nélkül. 30-60 cm magas lágyszárú növény. Virágzata megnyúlt fürtvirágzat. B2-vitamint tartalmaz. utcai sorfának ültették. incarnatum). amelynek 30-40 cm-es hosszú szára rendszerint elfekvő. a magvak között enyhén befűződéses hüvelytermések a talaj 6-10 cm-es mélységben érnek be. Dél-Brazília.vagy vöröshere (T. sárgák. Különleges termésfejlődése biológiai érdekesség. Dél-Amerikában a földi mogyorót már az inkák uralma előtt is termelték.után fokozódik – az állatok nem szívesen eszik. dohány) használják. Jó mézelő. Későn lombosodik és erős napfényben sem ad árnyékot. Kitűnő mézelő. Az egész növény szőrös. azóta teljesen meghonosodott. a talaj elé görbül és a fejlődésben lévő terméseket belenyomja a földbe. Egyéves takarmány. Levélnyele igen hosszú. Elsősorban füves-keverékek fontos tagja. Hazánkban a 30-as években kezdték el honosítását Szegeden és jelenleg 1-2 ezer hektáron termesztik elsősorban Békés megyében.

evezője pedig bíborvörös. A borsó (Pisum sativum) értékes. A Dél-Amerikából származó paszuly vagy bab (Phaseolus vulgaris) igen sok fajtában termesztett. bokros termetű.4. az 50-150 cm magas dudvás szára erősen szőrös. A mezei borsó (ssp. A szója (Glycine soja) Kelet-Ázsiában az egyik legrégibb kultúrnövény. Szőlőfélék (Vitaceae) Kacsokkal kapaszkodó karéjos vagy ujjasan összetett levelű cserjék. alacsony.és takarmánynövény. pálhaleveleik folt nélküliek. számos fajtában termesztik. Levelei hármasan összetettek. A szár kacsban végződik. kép). kép: Szója (Glycine soja) 7. Egy kg szójaliszt = 3. hortense) virágai fehérek. A konzerviparnak is fontos nyersanyaga. Rendkívül nagy biológiai értékű fehérjéje megközelíti az állati fehérje értékét.8. Egyéves. Termése sárgásbarna színű szőrös hüvely (7. Egyre nagyobb mértékben szerepel az emberi táplálkozásban.őrölve ették. az olajgyártásban és a műanyagkészítésben is. a hüvelyéből kifejtett zöld magját. Az egész Földön kiterjedten. A szójabab a Föld egyik legfontosabb termesztett növénye. és a 20-22 % emészthető fehérjét tartalmazó magját használják abraknak. Étrendi hatása megelőzi a babot és a borsót is. A lencse (Lens culinaris) Nyugat-Ázsiából származik. a főtengely szerepét a levelek hónaljában fejlődő oldalág veszi át.2. Forrás: saját fénykép 7. Nagyobb arányú termesztése hazánkban is fellendülőben van. Egyéves. vagy 6. Hazánkban – elsősorban a Dunántúl melegebb. lágyszárú.5 kg tehéntejjel. A kifejtőborsó-fajták magvai simák és gömbölyűek.8. Zöldtrágyának is vethető. Fajtáit két alfajhoz soroljuk. Hüvelyterméseit éretlen állapotban (zöldbab).5 kg hússal vagy 58 tojással. A lencsefehérje biológiai értéke a szóját kivéve a hüvelyesek között a legjobb. Jelentős a szerepe a takarmányozásban.4. arvense) virágának vitorlája halványibolya színű. egynyári dudvásszárú főzeléknövény és takarmány. csapadékosabb tájain – csak pár száz hektáron termesztik. régóta termesztett. magvai éretten főzelékként kerülnek fogyasztásra és fontos konzervipari anyag is. a ráncos magvúak pedig a velőborsók. Az étkezési borsó (ssp. egyéves kultúrnövényünk. Csészéjük 70 . Magvainak fehérjetartalma elérheti a 40 %-ot és zsírtartalma is lehet 20 %. Pörkölve pótkávénak is felhasználható. Ma főleg Északnyugat-Európában fogyasztják főzve. ősrégi élelem. Pálhaleveleik alsó részén sötétpiros folt található.6.

Virágaik általában rovar. de egyébként a növény minden része gazdag hasadásos illóolajjáratokban.. Termesztésük ezért elsősorban alanyként való felhasználásuk miatt fontos (V. szikár hegylejtőkön. szárnyas vagy tüskés. szúrós gyom. labrusca.. V. cordifolia. Termésük bogyó. silvestris) található. Virágai kétlakiak vagy néha kétivarúak. sugaras szimmetriájúak. • alcsalád: Apioideae Virágzatuk összetett ernyő. szúrós tövisei miatt a legelő állatok nem legelik le.. labrusca cv. berlandieri. majd a virágról lehullanak. hogy az összenőtt sziromleveleket a kifejlődött porzók felemelik. kerti szőlőé. Főleg gondozatlan legelőkön és parlagos helyeken terjed gyorsan. A szőlő (Vitis) nemzetség fajainak 3 elterjedési centrumuk van: 1. Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia területe. 7. cv. . peronoszpóra és lisztharmattal szemben. Hajtásai rosszul gyökeresednek. Bogyói feketék. Kelet-Ázsia. riparia cv.2. Termőjük 2 termőlevélből összenőtt. V. Öttagú virágaik kétivarúak. parlagokon közönséges és gyakori. Boruk ártalmas. töltéseken. Nálunk száraz legelőkön. ezért kiirtásra kerülnek. V. 2. Termésfalaikban olajjáratok vannak.4. A csészelevelek redukáltak. direkt-termők. Ezek közül nálunk is ismertebbek főleg a régi telepítésű szőlőkben a V. Ernyővirágzatúak (Umbelliferae) A család tagjainak legfontosabb jellemzője az egyszerű vagy az összetett ernyővirágzat. A részterméskék változatos alakulásúak. V. a Földközi-tenger melléke.4.Izabella’. amelyek oltás nélkül közvetlenül is teremnek. Három alcsaládja közül nálunk kettő jelentős. Termésük a jellegzetes ikerkaszat-termés. V.csökevényes. benne 4-12 maggal.7. Hibrid eredetű fajtáik az ún. amelynek két felét a karpófórum tartja össze. aestivalis. Emiatt sok fajuk fűszernövény vagy az illóolajelőállításban jelentős. a másodrendű elágazások tövében lévőket pedig gallérkaleveleknek nevezzük. mert ellenállóak a filoxéra.és szélbeporzásúak. 71 .Noah’. Folyó menti ligeterdők liántermetű növénye. A bibe tövét párna alakú mézfejtő gyűrű (diszkusz) veszi körül. Az ivarlevelek úgy válnak szabaddá. Észak-Amerika. V. 3. Kemény. A mezei iringó vagy ördögszekér (Eryngium campestre) évelő. magházuk alsó állású. Az összetett virágzat elsőrendű elágazásainak tövében lévő felleveleket gallérleveleknek. néha a virágzat szélén állók nagyobbak és kétoldalain részarányosak. A több ezer éves termesztés során keletkezett fajtáit Vitis vinifera (bortermő szőlő) néven foglaljuk össze. Jelentőségük mégis igen nagy az európai szőlőtermesztés számára. A sok nemzetségből álló család fajainak száma közel háromezer és főleg az északi félgömb mérsékeltebb klímájú területeinek növényei. a szirmok pedig csúcsukon összenőttek. A Földközi-tenger mellékének szőlői közül Európában – így Magyarországon is – egyetlen vadon élő szőlőfaj a ligeti szőlő (V. utak mellett. ritkábban fehérek. Magvaik idekben és fehérjékben is gazdagok. kaszálókon.Delavare’. rupestris. cv.Elvira’. Az észak-amerikai fajok termése gyengébb minőségű mint a bortermő v. fehéreszöld növény. 30-60 cm magas erősen ágas. vagyis Európa délibb része. sőt a közöttük levő füvet is ott hagyják. felületük bordázott. . riparia). • alcsalád: Saniculoideae Virágzatuk egyszerű ernyő.

Szára hengeres. Kellemes illatú. Gyökerét és levelét ételízesítőnek használják. Elterjedt konyhakerti növény a kétéves zeller (Apium graveolens). Termése kellemes illatú illóolajat tartalmaz. A petrezselyem (Petroselinum crispum) kétéves zöldségnövényünk. amely Dél-Európából származik. A lestyánt (Levisticum officinalis) falusi kertekben termesztik. azok elhullását okozhatja.5-2. Fűszer és gyógynövény az egyéves koriander (Coriandrum sativum). Könnyen elvadul.9. de kiszóródott termései által a konyhakertekben évente újból és újból megjelenik. Vadon nem terem. amiért ételek ízesítésére. Virágai lilásak. Levelének C-vitamin tartalma igen nagy.9. levelét használják salátának vagy ételízesítőnek. kovászos uborkák fontos ízesítője. A kömény (Carum carvi) kétéves. Gyökerét drogként légutak gyulladása esetén használják és jó leves ízesítő is. Kedvelt egyéves konyhakerti növény a dél-európai. illóolajat tartalmazó terméseit szeszes italok és édes tészták ízesítésére használják. A vad murok (Daucus carota) kétéves. átható egérszagú. Nyirkos réteken vadon is gyakori. 3-4000 éve termesztett növény. amely a N-ben gazdag talajokat kedveli. Koniin nevű alkaloidája miatt az egész növény erősen mérgező. Termesztett a keleti mediterrán területekről származó egyéves.5 m magas bürök (Conium maculatum). Alfaja a sárgarépa (ssp. nyugat-ázsiai eredetű kapor (Anethum graveolens). A zöld növény enyhe poloskaszagú. fehér virágú. Ha az állatok lelegelik. Megvastagodott raktározó főgyökere fontos élelem és takarmány. élesen hosszbarázdás. amely Keletmediterrán eredetű. kép: Vad murok (Daucus carota) 72 . amelynek hajtása ánizsillatú és ételízesítőnek használják. anisum). Nélkülözhetetlen a konzervgyártásban és az illóolaj iparban. Az egész növény kellemetlen. sativus) iráni származású. Levelei sallangosak. likőrkészítésre használják. Kétéves vagy áttelelő egyéves a 0. csöves. illatos termésű ánizs (P.Egyéves fehér virágú ritkán termesztett növény a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium). vagy évelő konyhakerti növényünk. kép). Hasonló hasznosítású a szintén termesztett édeskömény (Foeniculum vulgare). a szántóföldeken azonban legtöbbször egyéves gyom (7. Az ún. középkori kivégzőméreg volt. Forrás: saját fénykép 7. Főzete ókori. amelynek szárgumóját. alsó részében általában liláspiros pettyes vagy foltos.

Termésük makk-vagy toktermés. Afrikai eredetű a kávécserje (Coffea arabica). A növény szárítva kellemes kumarin illatú. melyek a talajt áthálózzák és televannak számtalan rendes és járulékos rüggyel. kép). tele vannak rügyekkel és a talajvízszintig hatoló gyökerekkel. Termése 2 db gömbös. erdőszéleken.2.2. négy vagy öttagúak. kép). Függőlegesen lefelé hatoló szaporító gyökerei és gyökere 2-3 m hosszúságot is elérik. kép: Ragadós galaj (Galium aparine) 7.4. vékony hengeres. és a lomblevél nagyságúra megnőtt pálháik alkotják. a bimbóban csavarodott. 30-150 cm hosszú gyomnövény (7. Májustól júniusig virágzik. kocsányos sátorokban állnak. de annál nagyobb termetű és a nedvesebb termőhelyeken él (7. Ezekből oldalt erednek az oldalhajtások és gyökerek. fasorok mellett gyakori. kúszó vagy csavarodva kapaszkodó hajtású növények. A kozmopolita sövényszulák (Calystegia sepium) az apró szulákhoz hasonló. A porzók a párta csövére nőttek. Hazánkban a galaj (Galium) nemzetség fajai nagyobb számban élnek és gyomosítanak. de különösen a trópusokon gyakoriak. fekvő vagy kapaszkodó szárú. Kalászos vetésekben jelenléte helyenként tömeges. különösen a sertés és a nyúl szereti nagyon. Pártájuk tölcsér alakú. Forrás: saját fénykép 7. Hazai képviselőik „levélörvét” az átellenes levele. az egész országban.4. a földre fekvő vagy más növényre csavarodó szára végig leveles.4. Zöld hajtásait a jószágok jóízűen fogyasztják. végálló.10.9. Különösen ott szaporodott el nagy mennyiségben.7. négymagvú tok. A ragadós galaj (G. 2 m hosszúságúra megnövő. Szulákfélék (Convolvulaceae) Nálunk lágyszárú. Virágaik négykörösek. kerítések. ahol évek óta hormonbázisú szerekkel végeznek vegyszeres gyomirtást.10. sűrűn horgas-szőrű résztermésre válik szét. Gyógyszernek és likőrök ízesítésére gyűjtik.8. Termésük kétrekeszű. gyertyános-. Szaporító gyökerei vízszintesek. egyik leggyakoribb gyomnövényünk föld feletti. Buzérfélék (Rubiaceae) Mintegy 700 fajuk az egész Földön megtalálható. amelynek bogyószerű csonthéjas termésében 2 koffeintartalmú mag foglal helyet. Nagy mennyiségű zöld növényi rész (20-25 kg) elfogyasztása után azonban konvolvulin méreganyaga miatt megbetegedéseket okoz. bogyó vagy csonthéjas. 73 . árkok. A fehér virágú szagos müge (Asperula odorata) főleg bükkös-. tölgyes erdeink gyakori aljnövénye.4. Az apró szulák vagy folyondár (Convolvulus arvensis) évelő.11. cserjésekben. A babkávé a mag endospermiuma. Virágai 3-5 cm hosszúak. aparine) egyéves.

Ezután a fonalas szár és a gyökér kapcsolata megszűnik. kép).2. ritkábban két makkocska vagy csonthéjas. Termésük négy. Szántóföldi. narancspiros. egy. mocsaras rétek és mély fekvésű.4. Érdeslevelűek (Boraginaceae) Lágyszárú. Feldarabolt földalatti gyöktörzse és gyökérrészein hajtásokat hozva új növénnyé egészülnek ki.11. Különösen érzékeny iránta a sertés és a szarvasmarha. Tilalmazott (karatén) gyomok.12. Az egyéves. Magvaik keményhéjúak. A nagy aranka (C. meglehetősen vastag.10. Zöldesfehér virágai kb. A fekete nadálytő (Symphytum officinale) a nedves.két. és ennek következtében csírázásuk időben elhúzódó. vizes vagy magas vízállású szántóföldek igen gyakori évelő gyomnövénye.Forrás: saját fénykép 7. trifolii). Amennyiben közelükben gazdanövény van.4. campestris) egyéves. arra rátekerednek és szívógyökeret bocsátanak bele. de 1-2 hét után tartaléktápanyagaikat kimerítve elpusztulnak. Arankafélék (Cuscutaceae) Az aranka (Cuscuta) nemzetség tagjai klorofill nélküli élősködők. A család különös jellemzője. érdes szőrzetűek.vagy többéves növények. 7. Gyökér 74 . sokszor bibircsesen ülő serteszőrökkel ellátottak.4. tarlóhántások és szőlők többször lazított talaján nyár közepétől tömegesen található (7.2.11. hogy a szár és a levelek merev. kertészeti növényeinken és gyomnövényeken élősködnek. Gazdanövényeik köre fajonként változó. Kicsíráznak gazdanövényük jelenléte nélkül is. Lucernásaink és a herefélék egyik legveszedelmesebb egyéves élősködője a herefojtó vagy kis aranka (C. amely elsősorban a májat károsítja. Levelük nincs. Miden része heliotrin és laziokarpin alkaloidot tartalmaz. felálló vagy heverő szárú európai vagy parlagi kunkor (Heliotropium europaeum) főleg kapáskultúrák. elágazó szárú növény. kép: Sövényszulák (Calystegia sepium) 7. 1 cm vagy nagyobb átmérőjű tömött fejecskékben állanak.4.

leveleik keresztben átellenesek. A szintén mediterrán eredetű levendulát (Lavandula officinalis) meleg.és ipari növények/ növény. Termésük 4 makkocskára esik szét. ezért több faj termesztett (fűszer-.főzetét légzési nehézségek. Levélhónalji álörvökben. elsősorban a lovak tüdőödémáját okozza. Nagy mennyiségű növényi rész (20-25 kg) tartós etetése lovakon nyugtalankodást. Hasmenés és bélhurut ellen az állatgyógyászatban is használatos.12. sűrűn apró szőrökkel fedett. utak mellett. csontrepedés és zárt csonttörések esetén borogatóul szolgál. Virágai a levelek hónaljában 2-6osával örvösen állók. nagyobb mennyiséget elfogyasztva erős nyálzás és idegrendszeri zavarok tüneteivel betegszenek meg. Mérgező. Négy porzójukból kettő rövidebb. 75 . Az egész országban közönséges. Viráguk ajakos felépítésű. Külsőleg csontbántalmak. de jó hatású a bélrenyheségben szenvedőknek.2. Évelő. Leggyakoribb az egyéves. purpureum). májgyulladást okoz. indás. felálló szárú. Szarvasmarhák és juhok. melyet a gyógyszer. Mindenütt előfordul a nedvesebb helyeken. Az árvacsalán (Lamium) nemzetségbe több gyomnövényünk tartozik.és illatszeripar használ. Forrás: saját fénykép 7. vérhas ellen használják. kép). kék virágú növény. töltéseken gyakori. kúszó növény a kerek repkény (Glechoma hederacea) (7. bogas virágzatokban állnak. az alsó három cimpából áll. A növény minden része az idegrendszerre ható echiin alkaloidot és konszilidin glikozidot tartalmaz.12.4. Felső ajkuk két. Magházukat álrekeszfal négy részre osztja. a csomóknál legyökerezik. Általában illóolajat tartalmaznak. A közönséges vagy terjőke kigyószisz (Echium vulgare) kétéves. déli lejtőkön nálunk is termesztik levendula olajáért. ősszel csírázva áttelelő pirosas-ibolyás színű virágú piros árvacsalán (L. kettő hosszabb (két-főporzósak). Ajakosak (Lamiaceae) Száruk négyszögletes.4.13. Különösen legelőkön. zigomorf. kerti dísznövény. Földön fekvő indáival kúszik. de lucernavetésekben szárazabb viszonyok között is képes elszaporodni és sűrű szövedéket alkotva komoly károsító. hasmenés. heves kólikás tüneteket. Illóolaja a rozmaringolaj a kölnivíz egyik alkatrésze. gyógy. kép: Európai kunkor (Heliotropium europaeum) 7. örökzöld rozmaring (Rosmarinus officinalis) kis halványkék virágú. A mediterrán eredetű.

és lucernavetésekben is gyorsan szaporodik és káros.13. elsősorban azonban a kötött.). Egész Európában és Eurázsiában elterjedt. A kerti majoranna (Majorana hortensis) Észak-Afrikából származó. Pártájuk változatos alakú (tölcsér. ritkábban cserjék vagy fák. ahol bokrosodásával a lassabban növő kultúrnövényt elnyomja. Igen jó életteret a tarlókon talál. harang stb. pulegium) és a ló menta (M.4. a felső murváskodók vese alakúak. Forrás: saját fénykép 7.4. Csészecsövük rendszerint 76 . gyógyszer. Közönséges az egész országban. amplexicaule) szintén egyéves. öntözött területeken is gyakori. Nedves legelőkön gyomosít az évelő tarackos csombord menta (M. kerektojásdad levelű. hanem gumóként megvastagodott tarackjaival is szaporodik. egyéves.Murváskodó levelei is rendszerint pirosak. zöld menta (M. parlagterületeken gyomosít. cukoripar) nálunk is termesztett növények. Nemcsak magról. aquatica) elsősorban mocsarakban. kis vörösfehér virágú. áttelelő. pálha nélküliek. A borsos menta (M. nedves gyomtársulásokban gyakori. Alsó levelei szíves-kerekdedek. Művelt területeken. arvensis var. 7. Burgonyafélék (Solanaceae) Nagyobb részük lágyszárú. A mezei menta (M. Tavasztól őszig virágzik. hosszú kocsányúak. piperita). A menta (Mentha) nemzetség tagjai igen jellegzetes illatú növények.2. longifolia). Hazánkban is termesztik. lápi talajokon. ezért a tarlók egyik jellemző növénye. Mindenütt megtalálható. piperascons) menthol-tartalmukért (illatszer. A vizi menta (M. kép: Kerek repkény (Glechoma hederacea) Sárgásfehér virágú. A bársonyos v. ahol néha nagy tömegben fehérlik.13. spicata) és különösen a japán menta (M. de nedves szántókon. gyakori egyéves gyom a tarlóvirág (Stachys annua). arvensis) nedves legelőkön. Jó mézelő. egyszerűek vagy összetettek. jellegzetes illatú fűszernövényünk. Gyomtársulásokban mindenfelé előfordul. szárölelő árvacsalán (L. meszes talajok növénye. húsételek fűszerezésére használják. bögre. Leveleik szórt állásúak. szárölelők. A virágok magánosak vagy kevés virágú bogernyőben állnak. Kiöregedett here. rizsföldeken. de kártétele – a piros árvacsalánnal együtt – kora tavasszal a fiatal vetésekben mutatkozik.

Amerikában 3000 éves fűszer és eledel. valamint P-vitamin tartalma. gömbös bogyójúak. szántókon gyakori. parlagokon. görcsoldó hatású hatóanyagokat (hioszciain. Leveleit és magvait gyűjtik. fehér tölcséres virágai rövid kocsányokon a levelek hónaljában ülnek. erős tüskékkel borított toktermés. Leveléből és gyökeréből pupillatágító. 77 . belül sárga. Sok idetartozó növényfaj mérgező alkaloidát tartalmaz. amely négy kopáccsal nyílik. Szintén a nitrogénben gazdag talajokat kedveli az Amerikából származó egyéves csattanó maszlag (Datura stramonium) (7.és A. kép). Jelentős a C. Hazánkban a fűszer. vagy bükkelegyes erdők vágásterületein fellépő évelő. A C-vitamint először Szentgyörgyi Albert állította elő kristályosan a magyar fűszerpaprikából. Termése hosszú. annuum fajtái apró.és melegigényes. Vigyázni kell. mérgező magvai abrakba ne kerüljenek. kép: Csattanó maszlag (Datura stramonium) A zsidócseresznye (Physalis alkekengi) évelő. Nitrogénben gazdag talajú gyomtársulásokban mindenfelé közönséges a két. belladonin. fehéres vagy zöldesfehér pártájú növény. ahonnan nehéz kiválogatni.vagy egyéves beléndek (Hyoscyamus niger). Mérgező magvai a mákéhoz hasonlóak. A nadragulyához hasonlóan (hioszciamin alkaloida) fontos orvosi növényünk. Termésük tok vagy bogyó. Mintegy 1500 fajuk a Solanum nemzetségbe tartozik. Pártája harang alakú. Ruderális helyeken. Csípős ízét a maglécekben levő kapszaicin okozza. kívül ibolyáskék.és közép-amerikai származású. ágas gyöktörzsű növény.14. legelőkön. Fajainak száma 2300. később az étkezési paprika terjedt el. kúszó gyöktörzses. században kezdték termeszteni.14. Dél. Termése skarlátpiros bogyó. a bogyónál sokkal nagyobb skarlátpiros csésze teljesen magába zár. ami egyébként fontos gyógyszer-alapanyag. hazánkban azonban csupán a XVIII. Virágai piszkos halvány sárgák. szénába. ezért az állatok elkerülik. Fajtáit Terpó 3 termesztett alfajba sorolja: • a convar.) nyernek. atropin stb. vizelethajtó. lila színű erekkel. A paprika (Capsicum annuum) egyéves konyhakerti fűszer. vastag. amelyet a felfúvódott.és gyógynövény. víz. Először a fűszerpaprika. Termése húsos falú.és csemege paprikákat számos fajtában termesztik. Termése fényes fekete bogyó. A nadragulya (Atropa belladonna) főleg bükkösökben. A paprika pora és szeszes kivonata étvágyjavító. Erősen mérgező növény. ezért ahol a növény a mákot szennyezi ez különös figyelmet érdemel. Egyik legfontosabb gyógynövényünk.a termésen marad. hogy leveles szára silóba. Felálló nagy. Igen mérgező! Forrás: saját fénykép 7. Termése kupakkal nyíló tok. felfújt bogyó.

A nagy lila bogyójú tojásgyümölcsöt vagy padlizsánt (S.a convar. A szolanin elsősorban a sertéseket és a szarvasmarhákat betegíti meg. sűrűn levelesek. A család első nemzetségeinek virágaiban rendszerint öt porzó van.2. hengeres-kúpos. feketészöld. nedvesebb tájak kedveznek termesztésének. majd a veronikáknál (Veronica) kettőre redukálódnak a porzók. Hazánk nem a legjobb termesztési területe. Igen sok fajtája ismert. Chile. Leveleik szórt. ehető termésű növény. ággumó. néha fás növények. A tarackok a főtengely földbeli csomóin erednek. ami miatt a fajták hamar „leromlanak” (ökológiai leromlás). barna színű. Termésük kétrekeszű sokmagvú tok. Termései cseresznye vagy körte alakúak. levelei félbeszárnyaltak. átellenes vagy örvös állásúak. csészéjük hosszabb a pártánál. • Sokszorosan elágazó virágzatúak a convar. A gyűszűvirágnál (Digitalis) négyre. A gumóból fejlődött gyökerek hajtáseredetű gyökerek. • A convar.4. főleg a korhadó szerves anyagokban gazdag talajokon. Bogyótermése gömbölyű. amely a likopintól piros.) együtt erősen mérgezőek. a convar.4. nigrum). Ezek egy méternél mélyebbre nem hatolnak. később a porzók számának csökkenésével egyre inkább kifejezettebb lesz a zigomorfia és kétajkú párta fejlődik. végig gerezdes paradicsomok. cerasiforme-ba tartozók magasabb termésűek. A gumó a tarack (stolo) csúcsának megvastagodása. Nálunk is mindenütt gyakori. Egyre inkább zigomorffá váló virágaik vannak. A kiszedett fiatal gumók fényre megzöldülnek és ekkor már megnövekedett szolanin-tartalmuk miatt fogyasztásuk enyhe mérgezést válthat ki. A dohány fő alkaloidja a nikotin. rustica). Terméseik változó alakúak. Tátogatók (Scrophulariaceae) Lágy szárú. melongena) nálunk ritkábban termesztik. dús elágazásúak. vagy lapított paradicsom alakú. illetve csak igen kis mennyiségben a „szemek” közelében. tarackokból és gumókból állanak. 78 • • . A burgonya szaporítása gumókkal történik. amit vírusbetegségek is (vírusos leromlás) gyorsítanak. kiváló takarmány és ipari növény. nikotellin. Sok magot tartalmazó bogyótermése fekete vagy feketezöld. ún. Ecuador. fruticosum fajtáinak levelei hólyagosak és simák. Főgyökérrendszerrel csupán a magból fejlődő növények rendelkeznek. • A convar. s ilyenkor a virág majdnem sugarasan részarányos (pl. Az éretlen. 7. scopigerum-ba tartozó fajták. Kozmopolita növény. A burgonya (Solanum tuberosum) egyik legfontosabb emberi táplálék. A paradicsom (Lycopersicon esculentum) egyéves. Termése változó alakú bogyó. amely a növény minden részében. longum termése hosszúkás. Termése sok magot tartalmazó. az ökörfarkkóró = Verbascum) még. Hazája Dél-Amerika (Peru. Bolívia. Kapások jellemző gyomnövénye az egyéves fekete ebszőlő. zöld burgonyaszárban a mérgező anyag 3-10-szerese az érett szárban találhatónak. A nikotin a mellék alkaloidokkal (nikotein. A közönséges vagy virginiai dohány (Nicotiana tabacum) ipari és élvezeti növény. kétrekeszű tok. de elsősorban a leveleiben található. A növény zöld részei erősen mérgező szolanin alkaloidot tartalmaznak. Ide a legtöbb étkezési vagy cseresznyepaprika tartozik. Elsősorban nikotin tartalma miatt termesztik a kapadohányt (N. Őshazája Dél-Amerika trópusi vidéke (Peru. zöld. • A convar. ezeket Terpó a következő convarietas-okba sorolja: • A convar. Bolívia) hegyvidékei ahol gumóival áttelel. A hűvösebb. infiniens fajtái nem gerezdesek. Bogyótermését főzelékként és rántva fogyasztják. Ide tartoznak a leggyakrabban és nagy mennyiségben termesztett fajták. (S. Magról a nemesítők nevelik. esculentum-ba tartozók a mirigyszőrös.) ahonnan a világ minden tájára elkerült. de kellően fűszerezve salátának is. A gumóban szolanin nincs. nirnikotin stb. lágy szárú.14. grossum fajtáinak termése szélesen kúpos.

hederifolia) levelei kerektojásdadok vagy vese formájúak.) is ültetik. részben trópusiak. V.15. sőt élősködők is előfordulnak. A közönséges gyujtoványfű (Linaria vulgaris) (7. officinalis. Termése szintén vese alakú. Toktermése vese alakú. Virágai szártetőző fürtben fejlődnek. de jóval szélesebb a hosszánál és hálósan erezett. leggyakrabban 5 karéjúak. ujjasan hasadtak. Toktermésükben nagy tömegű apró mag – szabad szemmel is nehezen látható – található. borostyánlevelű veronika (V. legelőkön közönséges. szántóföldeken. A szántóföldjeinken kárt okozók egyévesek. austriaca stb. Leveleik keresztben átellenesek. porzóik száma kettő. kép: Közönséges gyujtoványfű (Linaria vulgaris) A veronika (Veronica-fajok) lágy szárú. A mezei veronika (V. Nálunk csak az Orobanche nemzetségbe 79 . utak mellett. Virágfelépítésük a tátogatófélékhez hasonló. polita). Toktermése visszásszívalakú. vizelet-tarthatatlanság esetén használják. stb. Mérgező glikozidjai (linarin. Főleg a Dunántúl savanyú talajain nő tömegesen a fényes veronika (V. Forrás: saját fénykép 7.4. arvensis) bibéje a termés bemetszéséből kiáll. A pártatorok narancsszínű. A repkény v. amely annál kissé nagyobb termetű. Virágzatuk szártetőző füzér. de magházuk egyrekeszű.néha bogyó. Virágzó hajtásainak főzetét gyomorégés. töltéseken. triphyllos) felső levelei levélnyél nélküliek. Legtöbbször vele együtt nő a perzsa veronika (V. Pillangós vetésekben is gyakori. persica). Az ide tartozó fajok száma mintegy 3 ezer. V. savtúltengés. kép) évelő. Cserjés helyeken. pikkely alakúak. A veronikák elsősorban a kalászosok bokrosodását gátolják. kétajkú. sarkantyús. 7. Vajvirágfélék vagy szádorgók (Orobanchaceae) Egyéves vagy évelő. Leveleik szórt állásúak. Pártacsövük négyhasábú. klorofill nélküli szívógumós gyökér-élősködő növények. Tavasszal az egész országban igen gyakori. A nemzetség több tagját dísznövénynek (V. tarackos növény. Sok közöttük a gyomnövény. Az ujjaslevelű veronika (V. linaracia.2.) elsősorban szarvasmarhákat betegítenek meg.15.4. részben mérsékelt öviek. igen változatos termetű növények.15. epebaj. spicata. vagy ősszel csírázva áttelelők. Pártája sárga. A családnak elég sok félélősködő faja ismert. szőrös. ritkán örvösek. de csak kevés helyen tömeges előfordulású.

Termése tojásalakú. A belső felfújt csésze teljesen takarja. általában egy-egy maggal.2. tövükön pirosbarna folttal. „papsajt” vagy többüregű tok. Egy tő magtermése kb. Virágaik aktinomorfak. napraforgón. kép: Varjúmák (Hibiscus trionum) 7. a középsők tövig szeldeltek. Virágai nagyok. halvány kénsárgák. Zömében trópusi növények. sötétbarnán erezett.4.és Zala megyét. Belső csészéje felfújt. sokmagvú toktermés. szórt állású. Az ide tartozó fajok száma 1500. Forrás: saját fénykép 7. ha a gazdanövény gyökere közelébe kerülnek. vagy csészeszerű lepel (Mercurialis).4. egyszerű karéjos levelekkel. paradicsomon stb. „keményhéjúak”. kép). Szívógumója számos szívógyökérrel telepszik rá a megtámadott gazdanövény gyökerére és abból táplálkozik. Az egész ország dohánytermesztő vidékein gyakori. kettős csészéjűek.tartozó fajok élnek. A dohányfojtó vajvirág (O.4. Virágtakarójuk ritkán kettős. Szára ágas szőröktől borzas. kenderen. 7. Mályvafélék (Malvaceae) Lágy szárú vagy fás növények. kivéve Vas. a levelek hónaljából nőnek. Száraz termőhelyeken általában szukkulensek és a kaktuszokra emlékeztető külsejűek. bibircsesek. karógyökerű. Csírázóképességüket 4-6 évig is megtartják a talajban. Felsőállású termőjük 3 vagy sok termőlevélből alakult.2. ramosa).16. élősködik. fekete színű. Több nemzetségnél gyakoriak a 80 . a magház felső állású. Ibolyaszínű. három termőlevélből áll és érés után három résztermésre válik széjjel. Porzóik száma változó. már a tövétől ágas növény a varjúmák (Hibiscus trionum) (7. egyéves. porzószálai összenőttek. Kutyatejfélék (Euphorbiaceae) A család mintegy 8000 faja igen változatos megjelenésű. Pártájának csöve sárgás. és csak akkor csíráznak.16. serteszőrös. másodvetések gyomnövénye. Egyéves. A bibeszálak körül csővé összenőtt porzóknak csak egy portokjuk van. amelyek főleg trópusokon vagy a szubtrópusokon élnek.16. kétivarúak. amely dohányon.17. komlón. sárgásbarna színű növény. 150 000 db. Magvai olyan aprók mint a dohányé.4. négykörösek. burgonyán. barázdált. rendesen azonban hiányzik. Termésük vagy több egymagvú részterméskére széthasadó ún. elágazó szárú. Sziromlevelei bimbóban sodrottak. Az egész országban – különösen az Alföldön – elterjedt melegigényes gyomnövény. Fekete színű magvai vese alakúak. A csészén kívül rendszerint még murvalevelekből fejlődött külső álcsésze is van. karimája kék vagy lila. Alsó levelei épek vagy karéjosak. Főleg a kapás kultúrák.

Magja olajban (30-50 % gazdag. Magházuk alsó állású.17. Kertekben. Lapos magvaikat a sziklevelek töltik ki.2.és ipari növény az egyéves közönséges tök (Cucurbita pepo). hasmenés. Magot nyár utolján hoz. takarmánytök) számos „guggonülő” és indás fajtája ismert. Gyomor. véres színű lesz tőle. Szántóföldön kiöregedett lucernásokban szokott megtelepedni. Újabban terjed az elsősorban savanyúságnak termesztett változata. A mérgezés tünetei: hányás. A borsórozsda (Uromyces pisi) gazdanövénye. Hazánkban legismertebb a farkas kutyatej (E. üreges szárú növények. A család nálunk élő fajai még szárítva is mérgezőek. levelei nagyok és hegyesen karéjosak. Termésük nagytermetű sokmagvú bogyó (kabaktermés). Tökfélék (Cucurbitaceae) Heverő szárú. kép: Egynyári szélfű (Mercurialis annua) 7. a tehén teje megkékül tőle. teje kellemetlen. csípős ízű. spárgatök. Alkothatnak egyetlen oszlopot. Ha a tejelő állat megeszi. de elsősorban száraz talajú gyomtársulásokban. Virágaik egyivarúak. hanem az integumentumon keresztül hatol a petesejt közelébe. Tejnedvet nem tartalmaz. amely évelő. Pollentömlőjük nem a mikropilén. kecskék és szarvasmarhák betegednek meg tőle. kaszálókon. Zölden és szárítva is mérgező. forrt szirmúak. kacsokkal kapaszkodó. fásodó gyökértörzsből bokrosan növő növény. Az igen alakgazdag fajnak (étkezési tök. Megjelenési formája eléggé változatos. Virágai sárgák. Forrás: saját fénykép 7. Az állatok el is pusztulhatnak fogyasztásától. szántóföldi kapásnövények között – különösen a Dunántúlon – tarlókon tömegesen lép fel az egynyári szélfű (Mercurialis annua) (7.és bélgyulladást okoz. tölcsér vagy korong alakúak. Portokjaik szabadok. A csalánra emlékeztető kétlaki növény. amelyek mérges tejnedvet tartalmaznak. Edénynyalábjaik bikollaterálisak. vagy különböző mértékben összenőttek.4. erei és levélnyelei tüskések. disztök. mert nagy bokraival elnyomja a vetett növényeket és mérgező is. Nálunk az egész országban gyakori. amely Észak-Amerika déli részéből származik. vagy részben összenőve (2+2+1) hármas csoportban állnak.4.tejedények. takarmány. Kártétele igen jelentős. a 81 . Elsősorban juhok. háromrekeszes.18. Széllel porzódik. legelőkön. cyparissias).17. Fontos főzelék. ábra).

7. Szikleveleikben olaj halmozódik fel. Termése becőtermés. A kétlevelű felső állású magház hosszában kétüregű. Alsó levelei többnyire lantosan szeldeltek. de takarmányként és zöldtrágyának is termesztett növényünk. amely négyfőporzósok néven már Linné rendszerében is önálló osztályként szerepelt.4. maxima). Virágzáskor a csészelevelek vízszintesen szétállnak. A közönséges töknek számos dísztök fajtája is ismert (varancsos tök. a rekeszválaszfal azonban megmarad. virágzó példányai tavasztól őszig mindig megtalálhatók. A levelek szárölelők. ábra). Kétéves. borzas-szőrös. Kukoricaszárral összekeverve igen jó silótakarmány. szinigrint. patisson). A növény hamvaszöld vagy kékeszöld. szórt állású. Brassicaceae) Mintegy háromezer fajt számláló népes család. csípős anyagokat. Mint takarmány. gömbölyűek. a kopácsok lehullanak. elálló. sohasem hamvasak. utak mentén. pálhátlan levelekkel. rapa convar. az első fagymentes napokon 82 . merev szára felálló. Négy csészelevelük a négy szirommal váltakozó állású. sátorozó fürt. sárgák. kissé vagy erősebben szőrösek. Keresztesvirágúak (Cruciferae. A magrügyek a válaszfal széléhez nőttek hozzá. narancstök. ezért takarmányozásra kevésbé alkalmas. Gyökere vékony. A réparepce (B. ezért elsősorban mint olajnövényt termesztik.2. (táska). A felső levelek ülők vagy majdnem ülők.és zöldtrágyanövény is hasznos. nyelesek. pepo convar. viaszos bevonatú. Gyökere nem megvastagodott orsógyökér. innen kapták nevüket. szára és levelei érdes-szőrösek.kétéves vagy évelő dudvanemű növények. Termése sütve jó ízű és mint takarmány is jelentős.). rendszerint dúsan ágas. A fehér mustár (Sinapis alba) magvaiból szintén ételízesítő készül. legzártabb természetes rokonsági kört alkotó csoportjának. Sajátos. Egy. szimalbint stb. 30100 cm magas. egyéves. Igen gyakori gyomnövényünk a vadrepce (Sinapis arvensis) (7.18.4. Olajpogácsája és lisztje is jó takarmány. Mustárolaj-glikozid tartalma miatt – az előzőekkel együtt – nagy tömegben és tartósan etetve mérgezést okozhat. rapa convar. Az eredetileg eurázsiai növény ma már kozmopolita. amelyek lemeze sokszor tagolt. A termés alulról felfelé két kopáccsal nyílik. körte alakú tök stb.vagy tarlórépa (B. Virágai fürtvirágzatban csoportosítottak. Egyéves. napus convar. Virágaik csaknem mindig murvalevél nélküli fürtvirágzatban helyezkednek el. A repce vagy másnéven káposztarepce (B. A termés becő vagy becőke. fűzöldek. Gyakran található elvadultan szántókon. lenés borsóvetésekben. kemény.19. Egyike a növényrendszer legegyöntetűbb. amely 7000 éve ismert. A kerek. répatestet nem fejleszt. Idősebb levelei a szárat félig átölelik. rapifera). Egyes fajtáit étkezési célokra is felhasználják. húsosan megvastagodott. Becőjének csőre lapos. Szintén egyéves a sütőtök (C. tartalmaznak. a levelek csupaszok. napus) elsősorban étkezési olajáért. Tavasszal már korán. rapa) gyökere és a hajtás töve répaszerűen. húsos gyökeréért termesztik a karórépát (B. Elpergetett magvai révén gyomosít tavaszi kalászosokban. Virágzata tömött. mustárolaj-glikozidákat. ahol cukorrépát vagy takarmányrépát nem termesztenek. Szára szintén csupasz. Legnagyobb mennyiségben ősszel kel és ilyenkor már csak tőlevélrózsát fejleszt ami áttelel. Magvai piros színűek vagy sötétbarnák. a szirmok egymásra keresztben állanak. Vastag. Elsősorban olyan vidékeken termesztik takarmánynak. oleifera) magvai nagy olajtartalmúak. A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a szántóföldeken és mindenféle bolygatott területen megtalálható leismertebb gyomnövényünk. napus convar. Levélzete csípős ízű. Hat porzójuk közül a belső körben álló 4 porzó hosszabb (négy-főporzósak) a külső körben lévőknél.patiszon vagy más néven csillagtök (C.

természetes zárt rokonsági kört alkot. Az egyes virágok tövében gyakran hártyás vagy sertenemű murvalevelek ún. Virágai aprók. vackon csoportosan szorosan egymás mellett ülnek. Csírázóképességüket több évig megtartják. vacokpelyvák vannak.2. pálhátlan levelekkel. Az egész fészekvirágzatot kívülről egy vagy több sorban elhelyezkedő fellevelek: a fészekpikkelyek veszik körül. Az egyéb függelékekből gyakran az elterjedést szolgáló horgok. fülesek. Fészkesek (Compositae. az ún. de a csésze teljesen hiányozhat is. félgömbös vagy kúpos virágzati tengelyen. részben tejnedvet tartalmazó növények. vagy pedig különböző bogas. Szárlevelei nyeletlenek. (pl. kép: Vadrepce (Sinapis arvensis) 7. vagy csak nyelves virágok. A Föld majdnem minden részén megtalálhatók. csicsókánál stb. fehérek és hosszú fürtvirágzatba tömörülnek.fejlődésnek indul és rövid idő múlva virágzik. Az utóbbi alakot nyelves pártának nevezzük. A fészekvirágzat a fürtös virágzatokhoz tartozik. nyelvalakú lemez nő ki egyik oldalra. amelynek végén gyakran öt kis csipkefog jelzi az öt sziromlevelet. Termése fordított háromszög alakú vagy szív alakú becőke (táska). A család nagy fajszáma ellenére igen egyöntetű. jól jellemezhető és könnyen felismerhető. A fészekvirágzatok vagy magánosak. hogy a középső virágok csövesek. ülők. de előfordul az is. máskor a vacok felülete csupasz és sima. és vagy aktinomorf vagy zigomorf. Forrás: saját fénykép 7. A virágok egy kiszélesedett tányérszerű. ritkán átellenes. A porzók száma mindig öt. mintegy 20 000 fajt számláló családja. A párta mindig öt sziromlevélből nőtt össze. amit a centripetális virágzási sorrend jól mutat. A szőrbóbita az érett termés csúcsán is megmarad és mint repítőkészülék működik. Az egyes virágokon a csésze helyett leggyakrabban szőrkoszorúból álló bóbitát.18. Tartaléktápanyaguk keményítő helyett inulin. amely cső a 83 . Utóbbi esetben a szélső nyelves virágokat sugárvirágoknak nevezzük. Egy növény magtermése 2000-4000 közötti lehet.4.vagy fürtös rendszerű virágzatokká tevődnek össze.4. Előbbi esetben öt egyenlő cimpájú és csöves vagy tölcséres. szórtállású. Dudvanemű. kapaszkodó szőrök alakulnak. a napraforgónál.). Egy fészekben lehetnek csak csöves. A másik esetben rövid csöves alakból egy hosszú. Legjellemzőbb közös tulajdonságuk a fészekvirágzat. a portokok megnyúltak és szélükkel egész hosszukban csővé nőttek össze (portokcső). a szélsők pedig nyelvesek.20. Asteraceae) A kétszikűek legnagyobb. máskor pikkelyes vagy hártyás függeléket találunk. Tőlevélrózsát alkotó levelei igen változatosak.

Mikor később a bibeszál a portokcső belsejében végignövekszik.19. az akkor még összecsukódott bibekaréjok a pollent magukkal viszik külső felületükön s onnan jut az a virágokat látogató rovarok testére. terebélyes gyom. búzavirág szélső nyelves virágai). A széllel való megporzás ritka. Egyéves. Főgyökérrendszere erőteljes. A portokok a pollent a portokcsőbe ürítik. Egyeseknél a virágokon mászkáló rovarok érintésére a porzószálak hirtelen megrövidülnek s ezáltal a pollen a portokcső végén kipréselődik s a rovar lábára jut. A kétivarú virágokon kívül a fészekben gyakran egyivarúak és meddők is vannak. alsó állású.és kencegyártásnak is. Virágai proterandrikusak. mielőtt még a bibeszál kinőtt volna. A porzószálak szabadok. A fészekvirágzatúak általában rovarok útján porzódnak. Alapanyaga a margarin-. ebben egyetlen magkezdeménnyel.20. margitvirág. szappan. rendszerint igen ágas. A fészekvirágzat (a termesztésben: „tányér”) 10-40 cm átmérőjű. A vadnapraforgóból (H. 120-250 cm magas dudvásszárú napraforgó (Helianthus annuus) (7. Olaja kitűnő minőségű (gyógyhatású). csúcsán különféle függelékekkel vagy repítőkészülékekkel. azaz a porzók előbb érnek meg. fonákukon rányomott pelyhesek. ezért silózásra és zöldtrágyázásra is alkalmas. szív alakúak és serteszőrökkel borítottak. 20-120 cm magas. együregű magházzal. Alakja. kép: Napraforgó (Helianthus annuus) Hazánkban a legnagyobb kárt okozó első tíz gyomnövény között szerepel a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) (7. Hazája Peru és Mexikó. Utóbbiak rendszerint nagyon feltűnők. ezért elsősorban étkezésre használják. megérve lehajlanak. érés idején elfásodó. orsógyökerű. mélyre hatoló. mint a termők. Legfontosabb olajnövényünk az egyéves. fehér vagy csíkozott. felülete igen változatos. ruderalis) nemesítették ki. 84 . amelyek közül 2-3 sor virágzik naponta és általában az egész tányér elvirágzása 9-12 napig tart. Európába az 1500-as években hozták be. kép). csak egyvirágúak.bibeszálat körülfogja. kép). a napraforgó. Himnős virágai szabályos körökben helyezkednek el.5-4 cm átmérőjű.19. Levelei szórt elhelyezkedésűek. Nagy zöld tömeget ad. A száron fűzésben álló porzós és levélhónalji termős virágai vannak. Levelei egy. A termő két termőlevélből alakul. amelyen a bibe kétágú. A termés kaszat.kétszeresen szárnyaltan szeldeltek. Egy bibeszála van. Forrás: saját fénykép 7. A termős fészkek a felső levelek hónaljában egyesével vagy kettesével ülnek. Szára 2. Magja 30-50 % olajat és 30 %-nál is több fehérjét tartalmaz. Kaszattermésének színe fekete. rovarcsalogatásra szolgálnak (pl.

központi oszlopon fejlődő számos magrüggyel. Egykor a gabonavetések gyakori gyomnövénye volt a mérgező konkoly (Agrostemma githago) (7. Forrás: saját fénykép 7. veszedelmes szapora gyomnövény. Főleg a savanyú talajokon érzi jól magát.21.és homokos lösztalajokon mindig nagyobb mennyiségben látható. parlagokon. A szántóföldeken kívül utak mentén. Közismert. szőlők között. Magházuk együregű vagy több rekeszű. Napjainkra a vegyszeres gyomirtás és a jó hatásfokú vetőmagtisztítás következtében nagyon megritkult.20. évelő gyomnövényünk a fehér mécsvirág (Melandrium album). Virágtakarójuk kettős: csészére és pártára különült. Kapásokban tavasztól kezdve minden kapálás után nagy mennyiségben kel és gyorsan növő. álernyős virágzattal. osztatlan. Szirmuk fehér. Kétlaki növény. Az évelő pillangósokat teljesen ki is pusztíthatja. töltéseken. hatalmas ágas bokrai igen nagy kárt okoznak a kukoricavetésben is. termőjük ötbibéjű. A hímvirágok csészéje karcsú. kertekben. Ötkörű virágaik öttagúak. Magvai tavasszal a talaj felmelegedése után csíráznak. de azóta rohamosan terjedt. parlagokon. átellenes állású. kettős bog v. feltört legelőkön stb. kertekben. 85 . házak körül.2. kép: Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) 7. mindenütt jól tenyészik.21. Az egész országban igen gyakori utak mentén. a homok. Rendkívül káros. épszélű levelekkel. Fajaik száma 2100. Anthociánt tartalmaznak. Észak-Amerikából származik 1800 körül jutott el Európába. Nálunk az egész országban gyakori. Szegfűfélék (Caryophyllaceae) Lágy szárú növények. a nővirágoké felfújt.4.4. gyümölcsösökben. bokros növésű. Egyes termős virágok előfordulnak a porzós fészkekben is. Termésük rendszerint tok. kép).csúcsukon kiálló bibeszállal. másoknál összenőttek. gyomos kaszálókon és kiöregedő lucernásokban élő gyomnövény. a szirmok azonban mindig szabadon állnak. A csészelevelek egyes fajoknál szabadok. kerítések mellett.

Főképpen nitrogénben gazdag sós. szikes talajokon élő növények. A termést a megmaradó lepel többnyire védőleg körülveszi. Virágtakarójuk csészenemű lepel. A talajból alig kiálló répatestű cukorrépát (Beta vulgaris convar.4.4. Magházukban egy magrügy található. fajszámuk 1500. szórt állású pálhátlan levelekkel.21.22. Termésük makkocska vagy felnyíló tok. ezek viszont nagyobb bugás virágzatokban egyesülnek. A répafej (epicotyl rész) valamint a cukorrépa gyári mellékterméke (répaszelet) nagyon jó takarmány. Libatopfélék (Chenopodiaceae) Egy. Területegységenként a legtöbb kalóriát adja. amikor a napóleoni kontinentális zárlat miatt a tengerentúli nádcukor nem jutott el Európába.Forrás: saját fénykép 7.és bélhelyzetű.22. Száz kilogramm répából a népélelmezés számára 13-16 kg cukrot lehet előállítani. Virágaik tömött csomókban: gomolyvirágzatokban fejlődnek. ma viszonyt már a nemesített fajták 16-22 %-os cukortartalmúak. Az egész Földön megtalálhatók. altissima) a múlt század elején a takarmányrépából nemesítették ki.kétéves dudvanemű növények. Akkor még cukortartalma 4-8 % volt. A cukrot akkor a sziléziai fehér takarmányrépából állították elő gyári méretekben.2. kép: Konkoly (Agrostemma githago) 7. kép: Fehér libatop (Chenopodium album) 86 . Színanyagaik betaciánok. Korábban egyik legfontosabb termesztett növényünk volt. edénynyalábjuk kéreg. Forrás: saját fénykép 7. Különleges szárvastagodásúak.

többnyire évelő növények. Gyakran összetévesztik a szőrös disznóparéjjal a hasonló magasságot elérő.A libatopfélék családjába számos gyomnövény is tartozik. kép). csak a felső részében molyhos.23. egyéves karcsú disznóparéjt.22. Levélfonákukon erősen lisztesek (hólyagszőrösek).4. megbolygatott. (A. Erős oldalgyökérzetű vastag karógyökere van. hímnősek vagy ritkábban egyivarúak. amely egyik legkártékonyabb gyomnövényünk.24. kép). Virágaik a virágrészek száma és fejlettsége tekintetében a redukció jelét mutatják. A disznóparéj (Amaranthus) nemzetség legjobban elterjedt növénye a XVIII.23. Levelei általában hosszú nyelűek. murvalevélszerű lepel. A szár oldalágai felállók. rombosak. Virágtakarójuk azonban száraz.4.vagy lándzsás tojásdadok. kisebb részben egyévesek. Szára felálló. hanem minden tápanyagban gazdag. bogernyő fűzérben vagy fürtben állanak.2. Leveleik épszélűek. Rheum.4. retroflexus). Vörös színanyaguk a betacián. Termésük többnyire kupakkal nyíló egymagvú tok. Fagopyrum) vagy zöld (Rumex). de lehetnek felemások vagy kétivarúak is. Keserűfűfélék (Polygonaceae) Lágy szárú. Disznóparéjfélék (Amaranthaceae) A libatopfélékhez hasonló megjelenésű dudvás növények.4. Virágzatában az álfüzérek megnyúltak. Virágaik leginkább egyivarúak. ék alakú vállból tojásdad. 7. fénylő. egylakiak. kép: Karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys) 7. 900 fajuk az egész Földön – a hideg égövek kivételével – elterjedt. A szőrös disznóparéjtól abban különbözik. A színes leplűek rovar-. hártyás. rendesen már aljától dúsan ágas. hogy alsó részében többnyire kopasz vagy kopaszodó. Ezek közül legelterjedtebb és jelentékeny kárt okoz az egyéves fehér libatop (Chenopodium album) (7. Nemcsak szántóföldeken.23. a zöld leplűek szélmegporzásúak. A lepel 3-6 levelű és színes (Polygonum. században Észak-Amerikából behurcolt szőrös disznóparéj (A. tompa élekkel barázdált. aljukon szaggatottak. Forrás: saját fénykép 7.2. chlorostachys) (7. A lepel tövéhez nőtt 87 . kultúrától érintett helyen nagy mennyiségben él. Mindegy 65 nemzetségbe tartozó kb. Levele többnyire kopasz.

Az árnyékolást is tűri. indica) termős példányainak virágzata szolgáltatja a kábítószerként használt hasist és marihuanát. sertések hasmenését.2. kép: Kender (Cannabis sativa) 88 . kép) széllel porzódó kétlaki növény. endospermiumos makkocska. Virágzatuk barka vagy tobozszerű. Vannak már nemesített kenderfajták is. hogy gazdanövénye a dohányfojtó szádorgónak és annak terjedését elősegíti. Levelei tenyeresen összetettek.porzók két körben állnak. Forrás: saját fénykép 7.24. A szára a levelekkel együtt az anthociántól gyakran piros elszíneződésű. hatásrészei szarvasmarhák. 7. tejnedvet nem tartalmaznak. de homokon is igen gyakori és szikeseken is megtalálható. Leveleik szórt állásúak. aviculare). Június elejétől késő őszig virít. pálháik jellegzetes. Mint gyomnövény igen káros. mert termetével a vetést elnyomja. Öt lepellevelük összenőtt és virágaikat takarja.25. a termősöket magvas kender néven ismerik. A porzós növényeket virágos kender. Száruk csomói rendszerint duzzadtak. elfekvő szára néha felemelkedik. Termésük makk. Nálunk mindenütt megtalálható. A kender eredeti hazája KözépÁzsia. hanem a szántóföldön is gyakori és terhes gyomnövényünk. sok tápanyagot és vizet von el a talajból. amely nemcsak az utak mentén. Apró leveli termőhelyek szerint változóak. A szervezetre igen ártalmas. rózsaszínű. Igen ágas. köptető. ezért cserjésekben. Közvetett kártétele az. Virága apró. Főleg a kötött talajt kedveli. Nagyobb mennyiségben elfogyasztott levele. melyet rostjáért és olajtartalmú terméséért termelnek. főleg homokon vagy homokos vályogtalajon. A keserűfű (Polygonum) nemzetség fajai közül legelterjedtebb az egyéves porcsin keserűfű (P. A kender (Cannabis sativa) (7.4. a szárat körülölelő levélkürtővé (ochrea) nőttek össze. Termésük háromélű. kétlakiak. Az indiai hasiskender (C.és bélgyulladását okozzák. akácosokban is megtelepszik.4. de elvadulva gyomnövényként is előfordul. Hajtásainak és termésének forrázata vizelethajtó. Kenderfélék (Cannabinaceae) Lágyszárúak. sativa var. gyomor.24.

bojtos gyökérzet alkotja. • levélállásuk szórt. Ezt igazolja az is. hanem a talajban marad és mint szívószerv (például pázsitfüveknél) a mag tápanyagait (endospermiumát) továbbítja az embrió felé.2. pálhátlanok.7. edénynyalábjaik zártak.4. • leveleik túlnyomóan épek és ép szélűek. egyenlő vastagságú mellékgyökerekből álló ún. Az egész földkerekségen mindenütt elterjedtek. A csonthéját még ki nem fejlesztett. • levélerezetük párhuzamos-íves. A családnak mintegy 700 nemzetsége több mint 10 000 fajt foglal magába. • virágtakarójuk leples.1. • a levélalap gyakran hüvellyé módosul.4. Poaceae) A család a liliomvirágúak (Liliales) rendjéből származtatható.26. 7. Termésük csonthéjas diótermés. utak mentén ültetik. A régi telepítésű kerti szőlőkben is gyakori gyümölcsfa volt. Az egyszikűek egyetlen sziklevele általában nem raktároz tápanyagokat. • száruk gyér elágazású. néhány esetben vastagodásuk vagy az elsődleges szövetek állandó gyarapodásával. Magházuk alsó állású. Az embrió gyököcskéjéből kialakult főgyökerük a fejlődésben korán visszamarad és gyökérzetüket hajtáseredetű. 15-25 % fehérjét. a termősek csomókban állanak. Fája igen értékes bútorfa. Diófélék (Juglandaceae) Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek. A nedvesebb helyeken különösen nagy méretűre nő. vagy másodlagos merisztémával (szárvastagító kambium) történik. Mivel a kétszikűekre jellemző valódi másodlagos vastagodásra nem képesek. • nem képesek valódi másodlagos vastagodásra. jelentős D1. amely a fejlődés folyamán fokozatosan leegyszerűsödött.4.5.2. fiatal zöld termésekből kompót (diódulcsáta) készíthető. Pázsitfűfélék (Gramineae. Egyszikűek (Monocotyledonopsida) E helyen összefoglaljuk az egyszikű növényekre jellemző főbb tulajdonságokat. • edénynyalábrendszerük szórt. Terméshéja a diópálinka és diólikőrök alapanyaga. Levelei és húsos termésfala a gyógyászatban is jelentős. A közönséges diót (Juglans regia) házak körül. hogy egyetlen vagy néhány fajuk sokszor igen nagy egyedszámban és tájképi 89 . ahol virágos növény egyáltalán megélhet. A dióburokból sötétbarna hajfestőszer készül. • virágfelépítésüket a 3-as szám vagy annak többszöröse jellemzi. 6-13 % cukrot. Ehető és értékes magja 50-70 % olajat. Jellemzőjük még az is. hogy az ősibb pázsitfüveknek még fejlett virágtakarójuk van.és murvalevelek valamint a lepellevelek hozzánőttek.D2és C-vitamint tartalmaz.5. Az állatgyógyászatban a levélből és a dióburokból készült főzetet hurutos megbetegedések és takonykór ellen alkalmazzák.2. Ezek az alábbiak: • magvaikban egyetlen sziklevél található. 7. • gyökérzetük mellékgyökérzet. amelyhez az elő.4. Porzós virágaik barkában. amelyben tekintélyes nagy sziklevélből és kis csírából álló egyetlen mag foglal helyet.

Legnagyobb kárt okozó gyomnövényeink jelentős része is ennek a családnak a tagja. amely hosszú. kép: Takarmányárpa (Hordeum vulgare) 90 . ún. a csomók azonban mindig tömöttek. A lemez párhuzamos erezetű. Külső toklászai hosszú szálkásak. két átellenes sorban váltakozva helyezkednek el. A levelek a csomókon egyenként. vékony ízekből (internódium) és élesen elkülönült. A közönséges búza (T. A rozsnak egyetlen művelt faja a közönséges rozs (Secale careale). A lemez aljából kétoldalt gyakran 1-1 kis áralakú függelék. Száruk a föld fölött nem ágazik el. distichon) a sör és malátagyártás fontos alapanyaga. a föld színénél lévő legalsó csomókból azonban legtöbbször mellékszárakat fejlesztenek és ezért bokros növekedésűek. Kétvirágú kalászai oldallal a tengely felé fordulva egyenként ülnek a padkákon. cirok) eltekintve üreges. hüvelyből és lemezből állanak. Forrás: saját fénykép 7. A búza (Triticum) nemzetség fajai az egész Földön a legjelentősebb pázsitfüvek. kép). Az emberiségnek több mint a fele a legnagyobb tömegben ezek termését fogyasztja. A mérsékelt övben a búza után a második kenyérnövény. Száruk jellegzetes szalmaszár. Kiváló alkalmazkodóképességű. Az internódiumok a nóduszok fölött interkalárisan növekednek. Sok fajtája van.jelleget adó növénytakaróval fed be hatalmas területeket. A levélhüvely a szárat teljesen körülöleli. keskeny. A család fajai között találhatók legfontosabb élelemnövényeink. A búza fajok közül a termesztés szempontjából 7 a fontosabb. áralakúak. Mintegy 10 000 éve termesztett élelemnövény.25. A nemzetség legfontosabb faja a négysoros vagy takarmányárpa (Hordeum vulgare) (7. Idegen megporzású. a takarmány. ezek főképpen ősziek.és ipari növényeink nagy része. Őszi vagy tavaszi vetésű. Hazánkban a homokos területek és a hűvösebb vidékek gabonája.25. aestivum) a leggyakoribb és a legelterjedtebb búzafaj a Földön. néha sertealakú. mintegy a hüvely folytatásaként találjuk a hártyás nyelvecskét (ligula). Abraktakarmányként főleg a sertéstenyésztésben jelentős. nyílt levélhüvely. Kalászpelyvái keskenyek. de végig hasadt. rendszerint szálas. Az évelő fajok földalatti módosult szárral: rhizómával vagy tarackkal telelhetnek át. A Földközi-tenger környékén honos 18 faja közül 14-et termesztenek. bütykösen megvastagodott csomókból (nódusz) áll. a mérsékelt öv legfontosabb kenyérgabonája. A kétsoros vagy sörárpa (H. A lemez és a hüvely találkozásánál. Az árpa ősszel vagy tavasszal vethető gabonanövény. Száruk belül igen kevés kivételtől (kukorica. A búzával bevetett terület 90 %-át foglalja el. a fülecske (auricula) nő ki. Gyökérzetük tipikus bojtos gyökérzet.

A búza és a rizs után a legnagyobb területet foglalja el. dentiformis). az egyéves muhar (Setaria) és kakaslábfű (Echinochloa) fajok. amylacea). Magyarországra Olaszországból. csemegkukorica (Z. mays convar. cellulóz stb. Forrás: saját fénykép 7. míg a női virágok torzsavirágzatban (7. mays convar. microsperma). Minden talajon megtalálható. mays convar. keményszemű kukorica (Z. szesz. mays convar. Spanyolországba 1493-ban hozta Kolumbusz Közép-Amerikából. A kukorica (Zea mays) Mexikóból származik. Egylaki növény. kép). kép: A kukorica (Zea mays) címervirágzata 91 . Minden virág külső toklászának a hátán kb. Magvai fokozatosan csíráznak és hosszú ideig megtartják csírázóképességüket. a hímvirágok címervirágzatban (7. vulgaris). de jó emberi eledel is. Kiszorítja. Rövid tenyészideje alatt sok szervesanyagot termel. is készül. a termesztett zabhoz nagyon hasonló gyakori gyom. a tarackos tarackbúza (Elymus repens) és csillagpázsit. mays convar.27.A héla vagy vadzab (Avena fatua) egyéves. puhaszemű kukorica (Z. tunicata) lófogú kukorica (Z. Szemterméséből keményítő. saccharata). Zöld részei nyersen csalamádét. mely felső részén érdesen hajlott.26. mays convar. A pázsitfűfélékhez tartozik még több számos jelentős gyomnövény is. Főképpen a tavaszi kalászosokban tesz kárt. silózva kiváló téli zöldtakarmányt ad. Szemtermése hizlaló takarmány. Az állatok bélcsatornáján sértetlenül mennek át. Csíraolaja szintén értékes. 3 cm hosszú pirosbarna szálka van. pattogatni való vagy egérfogú kukorica (Z. Ilyenek pl. A kukorica a Föld egyik legfontosabb kultúrnövénye. A termesztett kukorica legfontosabb alakkörei a következők: pelyvás kukorica (Z.26. valamint a rizómás nád (Phragmites australis) és fenyércirok (Sorghum halepense). kép) tömörülnek. elnyomja a vetett növényeket. Dalmáciából került. és a török uralom alatt terjedt el („törökbúza”).

Jellemezze a fenyőféléket! 8.27. Jellemezze a tiszafaféléket! 9. Ismertesse a harasztok legfontosabb tulajdonságait! 5.Forrás: saját fénykép 7. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 18. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 17. kép: A kukorica (Zea mays) torzsavirágzata Ellenőrző kérdések 1. Ismertesse a termesztett növények rendszertani kategóriáit! 15. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 92 . Jellemezze a szulákfélék családját. Ismertesse az alfajok közötti izoláció típusait! 14. Sorolja fel a gombák legfontosabb elkülönítő jellemvonásait! 2. Hogyan csoportosíthatjuk a fajokat változékonyságuk és alakgazdaságuk alapján? 12. Mi a faj? 11. Jellemezze a zuzmókat! 3. Jellemezze a ribiszkefélék családját. Jellemezze az arankafélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 20. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 22. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 23. Jellemezze a mákfélék családját. Jellemezze a pillangósvirágúak családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 26.Jellemezze az ernyővirágzatúak családját. Melyek a kétszikűek legfontosabb jellemvonásai? 16. Melyek a zárvatermők legfontosabb biológiai tulajdonságai! 10. Jellemezze a páfrányfenyőféléket! 7. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 25. Melyek a magvas növények legfontosabb biológiai tulajdonságai? 6. Jellemezze a boglárkafélék családját. Melyek a faj alatti rendszertani egységek? 13. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 21. Jellemezze a buzérfélék családját. Jellemezze a rózsafélék családját. Jellemezze a boglárkafélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 19. Jellemezze a szőlőfélék családját. A mohák milyen alapvető tulajdonságokban térnek el a többi szárazföldi növénytől? 4. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 24.

és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 40. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 29. Jellemezze a keserűfűfélék családját. Jellemezze a pázsitfűfélék családját. Jellemezze a szegfűfélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 35. Jellemezze a burgonyafélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 37. Jellemezze a diófélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 32. Jellemezze az ajakosak családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 39. Jellemezze a keresztesvirágúak családját. Jellemezze a vajvirágfélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 41. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 33. Jellemezze a mályvafélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 28. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 38. Jellemezze a fészkesek családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 36. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 42. Jellemezze a kutyatejfélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 34. Melyek az egyszikűek legfontosabb jellemvonásai? 43. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 31. Jellemezze a disznóparéjfélék családját.27. Jellemezze a tátogatók családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 30. Jellemezze a kenderfélék családját. Jellemezze a tökfélék családját. és gazdasági szempontból fontosabb képviselőit! 93 . Jellemezze az érdeslevelűek családját.

mag. A kozmopoliták egyféle termőhelyhez (habitat) kötődnek. egynyári perje (Poa annua). az előfordulási helyeket térképen rögzítjük és a szélső helyeket összekötjük. de nagyobb mértékű elterjedésüket az emberi tevékenységnek köszönhetik.8. pl.1. pl. nád (Phragmites australis). Az emberi tevékenység lehet: • egyrészt terjesztési tényező (pl. gyomnövények) • másrészt felszabdalhatja az areákat. kontinuus area b. és fajok kihalását is okozhatja. Ezek előfordulását és elterjedését kutatja a növényföldrajz. Az elterjedésnek határt szabhatnak a földrajzi képződmények (hegységek. ez utóbbi emberi tevékenység hatására alakult ki. ábra). Endemikus (bennszülött) fajok: 94 . kultúrnövények. Az area és típusai Ennek a fejezetnek az elején szükséges néhány alapfogalom tisztázása: a flóra adott térben és időben a növényfajok összességét jelenti. tarackbúza (Elymus repens).: tyúkhúr (Stellaria media). vándorlási képesség függ a propagulum (terjesztő szerv) formájától. sivatagok). vegetatív szerv. a vegetáció pedig a növénytársulások összességét. Egy faj areáját megkapjuk. pl. tengerek. diszjunkt area Forrás: Turcsányi (1995) 8.2. ragadós galaj (Galium aparine). ill. pásztortáska (Capsella bursa-pastoris). ha. Az area elterjedési területet jelent.1. NÖVÉNYFÖLDRAJZ 8.1. a fő area melletti kisebb területeket pedig exklávéknak hívjuk (8. fehér libatop (Chenopodium album). az ubikvisták habitatban nem válogató. mely lehet: spóra. A terjedés. szórványos vagy ritka. vagy több kisebb foltból áll. Apofitonok: már az eredeti flórában is előfordultak. Az areán belül az adott faj elterjedésének mértéke lehet közönséges. gyakori. Megkülönböztetünk zárt (kontinuus) areát (ekkor a faj lelőhelyeit összekötve egyetlen összefüggő foltot kapunk) és szórt (diszjunkt) areát (ekkor faj elterjedési területe két. Fontos növényföldrajzi definíciók és kategóriák Kozmopoliták: több kontinensre kiterjedő areájú fajok. Az area lehet természetes és mesterséges. gyermekláncfű (Taraxacum officinale). ábra: Areatípusok 8. nagy alkalmazkodóképességű fajok. a.

paleoendemizmusok: korábbi időszakokban nagy elterjedésűek voltak. Reliktum faj (maradványfaj) = az a növényfaj. kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) (8. nálunk pl. Álvikariálás: hasonló ökológiai viszonyok között nem rokon növények helyettesítik egymást növényföldrajzi szempontból. lazább homokos talajokon a homoki pipitér (Anthemis ruthenica) helyettesítheti. • neofitonok: a 16. franciaperje (Arrhenatherum elatius) • Kontinentális elem: pl. parlagfű (Ambrosia artemisiifolia). amely a földtörténet valamely korszakában gyakoribb volt később azonban visszaszorult és előfordulása elszigeteltté vált. Új-Zélandon pl. Ha az endemikus fajok az elterjedési centrumon kívül más területekre is átterjednek szubendemikus fajokról beszélünk. ezért nincsenek endemizmusaik. Vikariálás. pl. a Közép. páfrányfenyő (Ginkgo biloba) és a mamutfenyők. vagy családok földrajzilag. szakállas csormolya (Melampyrum barbatum). Ezért csak lokális elterjedésük következhet be. olajrepce (Brassica napus) • Szubatlanti-atlanti elem: nadragulya (Atropa bella-donna) • Boreális (északi) elem: pl. karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys). Pl. búzavirág (Centaurea cyanus) (8. pl. óta (Amerika felfedezése után) kerültek be a flórába pl. tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) Nálunk pannon endemikus faj pl.1. végéig kerültek be a terület flórájába pl. A brit szigetek a szárazföldtől csak a jégkorszak után váltak le. vikarizmus: egymással közel rokon fajok. Flóraelemek: osztályozásuk elsősorban jelenlegi elterjedésük alapján történik. kőtörőfű és tárnics fajok a déli Alpokban. a behurcolásuk ideje szerint kétféle csoportjuk ismert: • archeofitonok: a 15. • neoendemizmusok: gyors fajképződési nemzetségek kis fajai. az újonnan keletkezett fajok elterjedési lehetőségei viszont kedvezőtlenek. Néhány jellemző flóraelemtípus: • Európai elem : pl. sz. sőt előfordulásukkal egymást kizárhatják. vetővirág (Sternbergia colchicflora)– ma az eltűnő löszpusztáinkon húzódnak meg. napjainkra azonban kis területre húzódtak vissza. • posztglaciális reliktumok: a jégkorszak utáni pusztai korszak maradványai pl. pl. százszorszép (Bellis perennis) • Eurázsiai elem: pl. • Preglaciális (jégkor előtti) és interglaciális (jégközötti) reliktumok: melegkedvelő fajok pl. • szigetendemizmusok: számuk a sziget szárazföldtől való elválásának időpontjától függ. pipacs (Papaver rhooeas). öldöklő aszat (Cirsium furiens). 72% ez az arány. vályogos talajokra jellemző szöszös pipitért (Anthemis austriaca). konkoly (Agrostemma githago). • glaciális (jégkorszaki) reliktumok: hidegtűrő fajok pl. és vándorlásuktól függ. ami elsősorban a fajok klímaigényétől. kép). • 95 . zergeboglár (Trollius europaeus). a kötöttebb.és Dél Amerikában élő kaktuszokat Afrikában a fiziognómiailag hasonló kutyatejek helyettesítik.2. Adventív fajok: behurcolt vagy jövevény fajok. sz. mezei iringó (Eryngium campestre) • Szubmediterrán elem: pl. kép). cifrakankalin (Primula auricula) – ma leginkább a hűvös szurdokerdők és tőzegmohás lápok lakói. pilisi len (Linum dolomiticum) – ma leginkább a középhegység melegkedvelő sziklalakói. vagy ökológiailag elválnak. ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum) • Mediterrán elem: pl. szarkaláb (Consolida regalis). kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora).

kép: A kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) neofiton faj Flórabirodalmak: Egy-egy flórabirodalomba azok a területek tartoznak. • Antarktis: antarktiszi flórabirodalom. • Australis: ausztráliai flórabirodalom. Forrás: saját fénykép 8. A távoli földrészekről új jövevényfajok áradata érkezett Európába (és viszont). • Neotropis: újvilági trópusi flórabirodalom. Ennek alapján a Földön a következő flórabirodalmakat különböztetjük meg: • Holarktis: északi extratrópusi flórabirodalom.A nagy világkörüli utazások megkezdésével a földrajzi akadályok már nem jelentettek gátat a növények terjedésének és az ember vált a leghatékonyabb terjesztési tényezővé.2. • Capensis: fokföldi flórabirodalom.2. kép: A kék búzavirág (Centaurea cyanus) archeofiton faj Forrás: saját fénykép 8. melyek elsősorban nem a természetes társulásokban. • Paleotropis: óvilági trópusi flórabirodalom. más területekétől eltérő a flórájuk (8. 96 . ábra). amelyeknek egymáshoz hasonló.1. hanem az antropogén zavaró hatásnak kitett nyitott élőhelyeken képesek megtelepedni.

Közép-Amerika: A következő fajok származási központja: pl. Fajkeletkezési vagy géncentrumok A termesztett növények a Föld különböző flórabirodalmaiból származnak.). 6. Az egyik legfontosabb géncentrum. paradicsom (Lycopersicon esculentum). fekete bors (Piper nigrum). A következő fajok származási helye: pl. őszibarack (Persica vulgaris). Abesszínia-Etiópia. uborka (Cucumis sativa). 97 . Innen származik pl. A következő 11 génközpontjuk határolható el: 1. Elő-Ázsia. a répa (Beta vulgaris). közönséges rozs (Secale cereale). komló (Humulus lupulus). szőlő fajok (Vitis spp. 9. Ilyen pl. 7. abrakzab (Avena sativa). Innen származik pl. alma (Malus domestica). lóbab (Vicia faba). sárgarépa (Daucus carota). paprika (Capsicum annuum). Mediterráneum. Innen származik: pl.Forrás: Turcsányi (1995) 8. vadalma (Malus sylvestris). szagos levendula (Lavandula angustifolia). szilva (Prunus domestica). 2.). 3. házilen (Linum usitatissimum). petrezselyem (Petroselinum crispum). sárgadinnye (Cucumis melo). a közönséges búza (Triticum aestivum). csicseriborsó (Cicer arietinum). sütőtök (Cucurbita maxima). A következő növények keletkezési centruma: pl. kapadohány (Nicotiana rustica). burgonya (Solanum tuberosum). dió (Juglans regia). szója (Glycine max). fokhagyma (Allium sativum). Közép Ázsia. Kína. mák (Papaver somniferum).3. erdei csillagfürt (Lupinus polyphyllus). közönséges dohány (Nicotiana tabacum). A következő fajok származási helye: pl. A következő fajok származási helye: pl. ábra: A Föld flórabirodalmai 8. veteménybab (Phaseolus vulgaris). Dél-Amerika. a rizs (Oryza sativa). India. 10. Európai-szibériai központ. borsó (Pisum sativum). Elsődleges centruma a következőknek: pl. kender (Cannabis sativa). az eukaliptusz (Eucalyptus). 5. árpafajok (Hordeum spp. kukorica (Zea mays). 4. A következő fajok származási helye: pl.2. arab kávé (Coffea arabica) és ricinus (Ricinus communis). takarmánybükköny (Vicia sativa). 11. Másodlagos géncentruma több termesztett növénynek. 8. Ausztrália. vöröshere (Trifolium pratense).

szárazság átvészelése) veszi figyelembe (8. Forrás: saját fénykép 8. trópusokon a fanerofitonok. 7 – terofiton. • Epifitonok: fán lakó fajok. • Terofitonok: egyévesek (a kedvezőtlen időszakot mag formájában vészelik át). pl. pl. • Helofitonok: vizes. a kedvezőtlen időszakot a talaj felszíne felett 50cm-nél magasabban vészelik át). • Kriptofitonok: áttelelő szerveik a földben vannak: • Geofitonok: hagymás.3.3. elszáradt levelek védik őket. 1 2 3 Forrás: Kárpáti és Terpó (1971) 4 5 6 7 8 9 8. fagyöngy (Viscum album) (8. kép). 4 – hemikriptofiton. ábra: A Raunkiaer-féle életformák (1 – fanerofiton.3. Hideg éghajlaton pl. 8-9 – helofiton). A Raunkiaer életformák típusai Az áttelelő szervek (rügyek) helyzetét és védelmének módját (kedvezőtlen évszak: hideg. nagy csalán (Urtica dioica). • Kamefitonok: törpecserjék és párnás növények (rügyeik a kedvezőtlen időszakot. félsivatagokban a terofitonok uralkodnak. a hemikriptofitonok és kamefitonok.4. kép: Az epifiton életformájú fagyöngy (Viscum album) 98 . • Hemikriptofitonok: rügyeik szorosan a talajfelszínén vannak. mocsaras területek rizómás növényei. Biológiai spektrum: különböző életformájú fajok aránya egy terület flórájában – jól tükrözi az adott terület klímaviszonyait. • Fanerofitonok: fák és cserjék (rügyeik a hajtásokon vannak. gumós. rizómás növények.3. a talaj felszíne felett 10-50cm magasságban vészelik át). 5-6 – geofiton. kakukkfű és varjúháj fajok. ábra). pl.8. 2-3 – kamefiton.

kép). pl.5. tarackbúza (Elymus repens) és fenyércirok (Sorghum halepense) (8.8. pl. Ezek a kapáskultúrák és a tarlók jellemző növényei. a második évben generatív szerveket fejlesztenek. Talajszintben telelő évelők (Hemikriptofitonok. • T4: Tavasszal kelnek.5. pl. pl. mocsári tisztesfű (Stachys palustris). pl. Ezek a kora tavaszi aszpektusok jellemző növényei. kép). H) • H1: Bojtos gyökérzetűek. • T3: Tavasszal kelnek. kék búzavirág (Centaurea cyanus). pl. pl. Kétévesek (Hemiterofitonok. héla zab (Avena fatua). kép: A gyermekláncfű (Taraxacum officinale) szaporodásra képes karógyökere 99 .4. Ide tartozik pl. Ezek az őszi vetések jellemző növényei. nyár elején érlelnek magot. pipacs (Papaver rhoeas). tavasszal érlelnek magot. pl. • G4: Hagymások. Talajban telelő évelők (Geofitonok. mezei aszat (Cirsium arvense). a vadmurok (Daucus carota). G): • G1: Tarackos és rizómás fajok. Az Ujvárosi életformák típusai A gyomnövények esetében az életformákat Ujvárosi Miklós dolgozta ki. pl. • H5: Ferde gyöktörzsesek. T) • T1: Ősszel kelnek. vasfű (Verbena officinalis). pl. pl. nagy útifű (Plantago major). ezek a következők: Egyévesek (Terofitonok. indás pimpó (Potentilla reptans). HT): Az első évben vegetatív. • G3: Szaporítógyökeres fajok. Forrás: saját fénykép 8. • T2: Ősszel és tavasszal kelnek. parlagfű (Ambrosia artemisiifolia). piros árvacsalán (Lamium purpureum). • G2: Gumósok. pl. szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus). • H4: Szaporodásra nem képes karógyökerűek. nyár végén érlelnek magot. vadrepce (Sinapis arvensis). • H2: Indás évelők. mezei tyúktaréj (Gagea pratensis). gyermekláncfű (Taraxacum officinale) (8. perzsa veronika (Veronica persica). • H3: Szaporodásra képes karógyökerűek.4. nyár elején érlelnek magot. angol perje (Lolium perenne). pl.

Mi a különbség a vikariálás és az álvikariálás között? 9. hogy egy faj apofiton? 6. Mit jelent. Ismertesse az endemikus fajok típusait! 7. Mi a kozmopolita és az ubikvista fajok jellemzője? 5. Ismertesse a Raunkiaer életformák típusait! 14. Hogyan osztályozzuk a flóraelemeket? 10. Ismertesse a reliktum fajok típusait! 8. Mit nevezünk areának és milyen fő típusai ismertek? 3. Sorolja fel a fajkeletkezési centrumokat! 13. Mi a flóra és mi a vegetáció? 2. Milyen flórabirodalmakat ismer a Földön? 12.Forrás: Pál Róbert fényképe 8. kép: A fenyércirok (Sorghum halepense) rizómája Ellenőrző kérdések 1. Az emberi tevékenység hogyan hat az areára? 4. Ismertesse az adventív fajok fogalmát és csoportosítását! 11.5. Ismertesse az Ujvárosi életformák típusait! 100 .

Általában szoroson összefonódnak. tölgyes) (9. 9.1. Minél inkább nyitottabb egy állomány. Fő alapelve. Formációk és formációcsoportok A természetben a különböző növényfajok általában nem véletlen összevisszaságban helyezkednek el.1. hanem a növényi populációk. Egy formációcsoporton belül a florisztikai összetétel különböző lehet. hanem bizonyos társulásokat alkotnak. bükkös. Ilyenek pl. melyeket az uralkodó növényzet alapján neveznek el (pl.1. mint például a szintekben gazdag erdőtársulásokban. a szétválasztásuk mesterkélt és csak a szemléletesség érdekében történt meg. Forrás: saját fénykép 9. A formációk olyan hasonló megjelenésű növényzettípusok. A fitocönológia (növénytársulástan) a florisztikai összetételt vizsgálja és annak alapján különbözteti meg a növénytársulásokat. Minél inkább zártabb egy növényállomány. Irányzatok A legjelentősebb közép-európai cönológiai irányzat a Zürich-Montpellieri iskola. legnagyobb személyisége Braun-Blanquet volt. A növénytársulásokat létrehozó és fenntartó faktorok Az 9. hogy a vegetáció diszkontinuus. hogy a növénytársulások esetében a flóra. és az endogén kölcsönhatásoknak jut a fő szerep.és időbeli keretben elhelyezkedve az exogén tényezők kívülről hatnak. kép: Bükkös a Bakonyban őszi lombszíneződéskor 9. gyengülnek a külső hatások. Ezzel ellentétben angolszász vegetációtudományi irányzat szerint a vegetáció kontinuus – nincsenek társulások – vizsgálatuk tárgya nem a társulás. az endogének pedig belülről. a szukcesszió kezdeti szakaszaira jellemző pionír. kép).1 ábrán látható. 101 . NÖVÉNYTÁRSULÁSTAN 9.3. a lombos erdő és rét. annál erősebben kifejeződnek az exogén tényezők.9. A hasonló formációk formációcsoportokat alkotnak ilyen pl.és gyomtársulások.2.

1. amely a természetben mindig konkrét formában az un. 9.4. Alapegysége az asszociáció. Az asszociáció alatti egységek: • Szubasszociáció: az asszociáció differenciális fajokkal több szubasszociációra különülhet. anélkül. zuzmószinuziumok.4. • Szinuzium: azonos életformájú egyedekből álló kisegyüttes pl. Az asszociáció fogalma: meghatározott faji összetételű. tudományos névvel: Stachyo annuae-Setarietum pumilae (9. állományokban jelenik meg. kép). egyedeiben törvényszerűen ismétlődő.1. A domináns faj kerül a második helyre annak nemzetségneve kapja az –etum képzőt a fajnév pedig birtokos estbe kerül. állandó. Az asszociáció elnevezése és egységei Az asszociációt két karakterfajról nevezik el. hogy az alsóbb szintek florisztikai összetétele megváltozna. vagy egy társulás mohaszintje. pl. a növénytakaró egysége. • Konszociáció: egy társulás felső szintjében valamely faj uralkodóvá válik. önálló növénytársulás. pl. • Fácies: az asszociációtól csak egy faj dominanciájában tér el. ábra: A növénytársulásokat fenntartó és létrehozó faktorok 9.2. A társulással szemben az asszociáció elvonatkoztatás. savanyú és meszes talajokat indikáló növények révén az asszociáció két alcsoportra tagolódik. tarlóvirág-fakó muhar társulás.Forrás: Dierschke (1994) 9. Az asszociáció feletti egységek: • csoport 102 . Az asszociáció A növénytársulás azonos feltételek között a növényfajok ismétlődő kombinációja.

évszakhoz kötődő változásait értjük.2 ábra). A növénytársulások struktúrája Szintezettség (vertikális struktúra) : a fényért való versengés alakítja ki mérsékelt övben a lomboserdők négy szintet tartalmaznak: lombkoronaszint. B: cserjeszint. kép: Tarlóvirág-fakó muhar társulás 9. D: mohaszint) 9. gyepszint. Aszpektus és szukcesszió Aszpektus alatt a társulások periodikus. ábra: Mérsékelt övi lomberdő szintezettsége (A: lombkoronaszint.• • • rend (sorozat) osztály divízió Forrás: saját fénykép 9. cserjeszint. A szántóföldeken az aszpektusok szoros összefüggésben vannak a vetett növénnyel és az ahhoz 103 . A természetben ilyen például a lombos erdők kora tavaszi geofiton aszpektusa. A A B C D Forrás: Turcsányi (1995) 9. mohaszint (9. Vízszintes struktúra (pattern = mintázat): a talajtulajdonságok (pl.2. nedvesség) határozzák meg.5.2.6. C: gyepszint.

A szukcesszió egymást követő stádiumaiban nemcsak a társulások összetétele.4 és 9. gyakran fajszegény és instabil társulások vannak.5 képek).5. A végén magas szerveződésű. szintekben gazdag. amelynek lényege röviden a következő: A cönológiai progresszió kezdetén egyszerű felépítésű. kép: Piros árvacsalán (Lamium purpureum) kora tavaszi aszpektusban Forrás: Pál Róbert fényképe 9. szerves anyag produkciója. A szántóföldeken megkülönböztethetünk kora tavaszi. gyakran faj-gazdag és relatíve stabil társulások. kép: Nyár eleji aszpektus gabonavetésben pipaccsal (Papaver rhoeas) és keleti szarkalábbal (Consolida orientalis) Forrás: saját fénykép 9.3. hanem folytonosan haladó folyamatról van szó. Ebben az esetben tehát nem periodikusan ismétlődő. nyár eleji és őszi aszpektusokat (9. kép: Őszi aszpektus tarlón parlagfűvel (Ambrosia artemisiifolia) A szukcesszió a társulások időbeli egymásutániságát jelenti.3. talajjavító 104 . Forrás: saját kép 9.kapcsolódó talajművelési eljárások időpontjával.4. azaz nagyon komplex. 9.

és emiatt kizárólag külső propagulumokkal (terjesztő szervekkel) indul meg a vegetáció fejlődése.3. A talajban megmaradt propagulumokból (magvakból. mely kategóriába a gyomnövények is beletartoznak. Ismertesse a növénytársulásokat fenntartó és létrehozó faktorokat! 4. Mi az asszociáció. Ilyenek pl. A szukcesszió kezdeti pionír szakaszaira az „r” stratégista fajok jellemzőek. vegetatív szervekből) és az esetlegesen újonnan érkező terjesztő szervekből a konkurenciamentes élőhelyeken megindul a vegetáció fejlődése (9. Milyen fő irányzatokat ismer a vegetációtudományban? 5. lávaömlés után). Ezek kis termetűek. Mit nevezünk formációknak és formációcsoportoknak? 2. az erdei fafajok.3. ha az eredeti vegetáció teljesen elpusztult (pl. Ezek nagy termetűek. Primer szukcesszióról akkor beszélünk. Reális növényzet: az emberi tevékenység hatására alakul ki. humuszfelhalmozó szerepe növekszik. hosszú életűek. Ismertesse az asszociáció alatti és az asszociáció feletti egységeket! 7. Jellemezze az „r” és a „K” stratégista fajokat! 10. de nagy szaporodó képességűek. magasabb szerveződésű. Mi az aszpektus. Forrás: Pinke és Pál 2005 9. ábra: Felhagyott szántó szukcessziójának lehetséges lefolyása az első öt évben Ellenőrző kérdések: 1. és mik az elnevezésének szabályai? 6. gyenge kompetíciós erejűek. ábra). és mi a szukcesszió? 9. Ide soroljuk a pionír fajokat. Mi alakítja ki a szintezettséget és mi határozza meg a vízszintes struktúrát? 8. erős kompetíciós erejűek. és így alkalmasabbá válik értékesebb. hanem átalakul a termőhely is. A szukcesszió későbbi stádiumaiban a „K” stratégista fajok uralkodnak. Ez Magyarországon erdő és erdőssztyepp. hiszen az egykori növényzet nem minden faja semmisült meg. több szerves anyagot produkáló társulások kialakulására.hatása. Jellemezze a primer és a szekunder szukcessziót! 105 . Potenciális növényzet: a klíma és talajviszonyoknak megfelelő növényzet. Ezzel szemben a szántóföldeken az utolsó talajművelés után a szekunder szukcesszió folyamata veszi kezdetét. Mit vizsgál a növénytársulástan? 3. rövid életűek. de kevesebb utódot hoznak létre. A zárótársulás (klimax) az előrehaladó szukcesszió végstádiuma. lefékeződnek az ökológia szélsőségei.

1. Ezek a növények életét nagymértékben meghatározzák: energiát és tápanyagokat szolgáltatnak.1. A szántóföldeken még megkülönböztethetjük az agrotechnikai tényezőket is (10. A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYEKRE HATÓ KÖRNYEZETI ÉS AGROTECHNIKAI TÉNYEZŐK A környezeti tényezőket két nagy csoportra oszthatjuk: az abiotikus (élettelen) és a biotikus (élő) faktorokra. Abiotikus tényezők Az abiotikus tényezők az éghajlati. ábra). Forrás: Pinke és Pál (2005) 10. befolyásolják a növények felépítését és az életfolyamataikat. és a földfelszíni adottságok. kihatnak a kultúrnövények terméshozamára és a szántóföldi biocönózisok szerkezetére. ábra: A szántóföldi élettérre ható környezeti tényezők 10.1. a talaj-. 106 .10.

Minél sekélyebb termőrétegű egy adott szántó. hogy azt extenzív módon műveljék. ahol az egyes éghajlati hatások gyengébb mértékben jelentkeznek. A lejtők hajlásszöge közvetett vagy közvetlen hatású lehet.10. A száraz. savanyú talajok fölött a levegő is hidegebb. A napenergia a növényekben energiadús anyagokban tárolódik. száraz és könnyen felmelegedő homoktalajokon. A déli fekvésű lejtők féltekénken mindig naposabbak. Éghajlat Közép-Európa éghajlatára jellemző. ezzel pedig együtt jár a nagyobb felmelegedés. a levéltelen ledneknek (Lathyrus aphaca) a mediterrán és dél-eurázsiai. enyhe. csapadékos. amelyek elterjedési súlypontja a hegyvidékeken található. hogy a déli fekvésű lejtőn a meredekséggel növekszik a napsugár beesési szöge. Európa makroklimatikus viszonyai nagyjából egy észak-déli (sarkimediterrán) és egy nyugat-keleti (atlantikus-kontinentális) gradiens mentén rendeződnek. Közép-Európából észak felé haladva csökkennek az évi középhőmérsékletek. A nyári és téli.1. A téli és nyári hőmérséklet kiegyenlítettebb. szubóceáni. csírázáshoz és növekedéshez. a transzspirációhoz. annál inkább atlantikus az éghajlata. meleg nyár. és azon veszélyeztetett gyomnövények forduljanak elő. pl. Mint az előzőekben láthattuk. hogy a legtöbb csapadék nyáron. míg dél felé nő a hőmérséklet és enyhébbé válnak a telek. laza. ezért az itt elhelyezkedő parcellákon a melegigényes gyomfajok általában nagyobb számban fordulnak elő. az éghajlati tényezőkhöz hozzátartozik a napsugárzás. míg a legkevesebb a téli hónapokban hullik le. a kis gomborkának (Camelina microcarpa) az eurázsiaikontinentális. amely nélkülözhetetlen a növények fotoszintéziséhez. ahol lokálisan kontinentálisabb jellegű a mikroklíma. szubkontinentális jelzővel illetjük. nő a csapadék. és vannak olyanok is. csökken a csapadék mennyisége. itt kerülnek tárgyalásra.1. Azokat a területeket. A tengerszint feletti magasság már a földfelszíni tényezőkhöz tartozik. Ide sorolandó az égtáji kitettség (expozíció) és a lejtők hajlásszöge (inklináció) is. hanem a felettük lévő levegő is. Ez utóbbira példa a tarka kenderkefű (Galeopsis tetrahit). A makroklíma nagymértékben befolyásolja az növények elterjedését. a növénytermesztés lehetősége. A közvetett hatás abban nyilvánul meg. a homoki pipitérnek (Anthemis ruthenica) pedig a pontusi-pannon területekre esik az elterjedési súlypontja.és sugárzás beesési viszonyok következtében jelentősen különbözhet. A kontinentális területeken pedig a nagyobb vízfelületek közelében növekszik a levegő páratartalma. megváltoznak a sugárzási viszonyok. rövidül a vegetációs periódus. szubmediterrán. Egy kontinentális típusú faj vagy társulás az atlantikus területeken például ott fordulhat elő. Közvetlen hatás az. emelkedik a helyi klíma hőmérséklete. ennek 107 . pl. az északi veronikának (Veronica agrestis) atlantikus és észak-európai. amihez a növényeknek szintén alkalmazkodniuk kell. Minél közelebb fekszik egy terület az óceánhoz. a tél zordabbá válik. és módosíthatja a gyomnövények elterjedési viszonyait. mint az északi fekvésűeken. viszonylag sok a csapadék. A tengerszint feletti magasság emelkedésével csökken a hőmérséklet. ill. annál nagyobb az esélye. Egy terület klímája azonban nemcsak a földrajzi helyzettől. kötött. és ez kedvezhet az atlanti flóraelemek megjelenésének. hanem a magassági viszonyaitól is függ. hogy a lejtő hajlásszögétől függ a termőréteg felhalmozódásának mértéke. valamint a nappali és éjszakai hőmérsékleti különbségek növekednek. Egy nagy terület makroklímájától tehát a mikroklíma a kisebb részterületeken. Így például a szálkás borjúpázsitnak (Anthoxanthum puelii) az atlantikus. Vannak tipikus síkvidéki gyomnövények. az egynyári szélfű (Mercurialis annua). és a vegetációs periódus a téli időszak folyamán 4-5 hónapig szünetel. fagymentes tél. A tengerek csökkenő befolyásával erősödnek a kontinentális éghajlati hatások. ezáltal kiegyenlítettebbé válik a hőmérséklet. de mivel ezek legfőképpen az éghajlati faktorokat befolyásolják. meszes talajok nemcsak maguk melegebbek. míg a nedves. az eltérő talaj. A mediterrán éghajlat általános jellemzője: száraz.

1. Szántóföldi gyomnövényeink legnagyobb része fényigényes. amelyek a kedvező mikroklimatikus viszonyok miatt általában melegkedvelők is egyben. mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus). a csírázó magvak és a talajlakó élőlények légzéséhez.és a gyomnövények növekedését a hőmérséklet nagymértékben befolyásolja.2. A talajnedvességet indikáló gyomok pl. A homoktalajoknak jó a levegőellátottsága. homoki pipitér (Anthemis ruthenica). A kultúr. A száraz 108 . Elsősorban a kötött talajokra jellemzőek a következő gyomfajok: ebszékfű (Tripleurospermum inodorum). centike (Centunculus minimus). könnyen felmelegednek és könnyen művelhetőek.és a víztartó képességeik szerint osztályozzák. Az agyagtalajok a homokkal ellentétes tulajdonságokkal bírnak. ami nélkülözhetetlen a gyökerek. Például hótakaró nélkül a hőmérsékletet a rozs -25ºC-ig. a tavaszi árpa -4ºC-ig. másokat viszont csak tavaszi vetésűként lehet termeszteni. por vagy iszap és agyag frakciókat.legnagyobb részét a betakarítás folyamán minden évben kivonjuk az agroökoszisztémákból. A talajokat a vízbefogadó. egérfarkfű (Myosurus minimus). levegőtlenek és nehezen művelhetőek.1. A fényviszonyok időbeli kihasználásáért alakulnak ki az aszpektusok. 10. hogy bizonyos kultúrnövényeket őszi vetésűként. mezei zsurló . kép). ahol víz nem található levegő tölti ki.és árnyékkedvelő. Az alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességet hidegrezisztenciának nevezik. az őszi búza -20ºC-ig. ez utóbbi a növények számára nem felvehető. Ezek az adatok azt mutatják. amely a jelentősebb árnyékolást eltűri.és a vízmegkötő képességük jelentéktelen. Talaj A talajt alkotó szemcsék mérete alapján megkülönböztethetünk homok. A vízkapacitás a talaj vízmegkötő képességét jelenti. az őszi árpa 15ºC-ig.Equisetum arvense). csak kevés köztük az olyan faj (pl. homoki habszegfű (Silene conica) és az ujjaslevelű veronika (Veronica triphyllos). míg a térbeli hasznosítása végett a növényállományok szintezettsége. Közép-Európa mérsékelt éghajlati viszonyai között a növénytermesztés korlátozó faktorát a nyári csapadékellátás mellett az alsó hőmérsékleti határok jelentik.és holtvízre különül. azonban a tápanyag. vagy fény. kép: Vadrepce (Sinapis arvensis) kötött talajon A talaj vízkészlete hasznos. A szárazságot és a tápanyag-szegénységet jelző gyomfajok gyakran előfordulnak ezeken a termőhelyeken. a burgonya és a kukorica pedig legfeljebb 0ºC-ig képes elviselni. Minden olyan pórust. Forrás: saját fénykép 10. Számos homokot indikáló gyomfajunk ismeretes: pl. Bár sok tápanyagot tartalmaznak. az iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum).1. tarlóvirág (Stachys annua) és vadrepce (Sinapis arvensis) (10.

egynyári szikárka (Scleranthus annuus). A. A. kép). pásztortáska (Capsella bursa-pastoris). a lángszínű hérics (Adonis flammea). Előfordulnak olyanok is. a szőrös és karcsú disznóparéj (Amaranthus retroflexus. korai veronika (Veronica praecox). fekete csucsor (Solanum nigrum). Forrás: saját fénykép 10. parlagi csibehúr (Spergula arvensis). bujdosó mák (Papaver confine). egynyári szélfű (Mercurialis annua). nyúlparéj (Chondrilla juncea). A talaj mésztartalmát. kép). Ezekből kifolyólag egyes kultúr. ragadós galaj (Galium aparine). Mindazonáltal a N-jelző fajok egyúttal a talaj szervesanyag-tartalmát.és gyomnövények nagyon érzékenyek a talaj kémhatására. hogy az illető faj az adott kémhatású termőhelyet csak előnyben részesíti (fakultatív) vagy kifejezetten 109 . ami csak a biológiai lebontó folyamatok során válik a növények számára felvehetővé. keleti zsombor (Sisymbrium orientale). amely a növényeket nem közvetlenül.3. ruthenica). A nitrogénben gazdag termőföldek indikátorai pl. a foszfor (P) és a kálium (K).termőhelyek jellemző indikátorai pl. A talaj savanyú kémhatását jelző gyomnövények: pl. homoki ballagófű (Salsola kali subsp.2. a P és a Mg felvétele. chlorostachys). Savanyú közegben bizonyos kémiai és mikrobiológiai okok következtében a növények számára nehéz a N. borzas porcika (Herniaria hirsuta) (10. egynyári szélfű (Mercurialis annua). csattanó maszlag (Datura stramonium) (10. tinóöröm (Vaccaria hispanica). keleti nyilasfű (Conringia orientalis). valamint az ásványi anyagok felvehetősége. amelyek csak egészen szűk pH-tartományon belül tenyésznek. A növények egy része a savas. kép: Csattanó maszlag (Datura stramonium) és fehér libatop (Chenopodium album) túltrágyázott talajon A talajok kémhatása. korai veronika (Veronica praecox) és közönséges ternye (Alyssum alyssoides). nagy és kis ugarpalástfű (Aphanes arvensis. A növényi test felépítésében részt vevő legfontosabb makrotápelemek közé tartozik többek közt a nitrogén (N). hanem a savanyú talajok gyakori tápanyagszegénysége révén befolyásolja. érettségét és humusztartalmát is jelzik. Így a pH érték olyan tényező. magyar zsombor (Sisymbrium altissimum). illetve bázikus kémhatását jelző fajok: pl. parlagi pipitér (Anthemis arvensis).2. mások inkább a lúgos kémhatású talajt kedvelik. A talaj kémhatását jelző növények csoportosítását általában tovább finomítják aszerint.4. kalincaínfű (Ajuga chamaepitys) (10. fehér libatop (Chenopodium album). tüskés ördögbocskor (Caucalis platycarpos). A talajban található nitrogén mintegy 95%-a szerves kötésben van. a juhsóska (Rumex acetosella). olocsán (Holosteum umbellatum). így a talaj termékenysége között szoros összefüggés van. kép). A nitrogén szegénységet („sovány talajokat”) jelző gyomok többek közt: a tavaszi ködvirág (Erophila verna). A tápanyag-ellátottság indikátorain leginkább a N-jelző fajokat értjük. microcarpa). ördögmák (Papaver argemone). nagy ördögbocskor (Turgenia latifolia).

Kultúrnövényeinken számos vírus. Forrás: saját fénykép 10. Ezekben a kapcsolatokban a gyomnövények sokszor köztesgazda szerepet töltenek be.) Ismerünk parazita és fél-parazita életmódú virágos növényeket is. vajvirág (Orobanche).3. Ezeket a növényeket nagyon érzékenyen érintette a növénytermesztési módszerek intenzifikációja. amelyek producens (termelő). A szimbiózis jellegű kapcsolatok további klasszikus példája. az állatok.és gyomnövényeink gyökérgümőiben nitrogéngyűjtő baktériumok élnek. ezért tömeges jelenlétükkel ma már csak ritkán találkozhatunk. mint pl. a virágok rovarok általi megporzása és a termések endozoochor terjesztése. Ezek lehetnek a kapcsolatban álló felekre egyaránt előnyösek.igényli (obligát). illetve reducens (lebontó) szervezetekként speciális funkciókat töltenek be az agroökoszisztémákban. kép: Borzas porcika (Herniaria hirsuta) savanyú homokon Forrás: saját fénykép 10. A szántóföldi biocönózisok tagjai sokféle kölcsönhatásban állnak egymással. és a mikroorganizmusok. (Ezeket a szervezeteket használják fel a gyomok elleni biológiai védekezésben. konzumens (fogyasztó).2. 110 . az aranka (Cuscuta). hogy a pillangósvirágú kultúr. kép: Kalincaínfű (Ajuga chamaepitys) a bázikus talajok növénye 10. Biotikus tényezők A biotikus faktorokhoz tartoznak a növények. mint pl. azonban természetesen a gyomfajoknak is megvannak a speciális kórokozóik. illetve a csormolya (Melampyrum) és a zsellérke (Thesium) nemzetségek fajai. baktérium és gomba élősködik.4.

Ide tartoznak az alkalmazott vetésforgó rendszerek. A hőmérséklet hogyan hat a növények növekedésére és csírázására? 6. Az alkalmazott agrotechnikai módszerekre következtethetünk a gyomnövényzet összetételéből. vitális előfordulása extenzív művelési módokat indikálhat. ruderale) tömeges fellépése minden bizonnyal a térség intenzív monokultúrás kukoricatermesztésére utal. A talaj tápanyagtartalma miként befolyásolja az egyes gyomnövények előfordulását? 9. ahol a kistermelők saját vetőmagot használnak. A tengerszint feletti magasság hogyan befolyásolja az egyes gyomnövények elterjedését? 4. egyúttal azonban megváltoztatják az abiotikus tényezőket és a szántóföldi biocönózisok összetételét. A makroklíma hogyan befolyásolja az egyes gyomnövények elterjedését? 3. míg a második esetben ugyanazon faj növényegyedei között történik. ami a térhódításukhoz – mint pl. Veszélyeztetett fajok együttes. hanem bonyolultan összefonódó tényezők sokaságától függ. a gyomflóra összetételét nem csupán az agrotechnikai faktorok határozzák meg. A kommenzalizmus esetében pedig az egyik fél előnye a másik fajra nézve közömbös hatással bír. a talajművelés. amelyek más növények fejlődését befolyásolják. 10. Mik a földfelszíni tényezők.A növények közötti kapcsolat legszembetűnőbben az interspecifikus és az intraspecifikus versengésben nyilvánul meg.3. Ezek az eljárások a kultúrnövények számára teremtenek kedvezőbb növekedési feltételeket. Ismertesse és jellemezze a növényekre ható biotikus tényezőket! 11. és miként hatnak a növények elterjedésére? 5. Aszimmetrikus konkurenciaként foghatjuk fel az allelopátiát. Ebben az esetben a növények olyan kémiai anyagokat bocsátanak ki. Ezért az ilyen következtetéseket csak kellő körültekintéssel lehet megtenni. a toleránsak és a rezisztensek pedig felszaporodnak. a trágyázás. Hogyan csoportosíthatjuk a szántóföldi növényekre ható környezeti tényezőket? 2. az adott biotópon belül más ökológiai „niche”-eket foglalnak el. Például a vetéssűrűség és a műtrágyák indirekt módon növelik a kompetitív versengést és olyan sűrű növényállományokat alakítanak ki. a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) esetében – valószínűleg nagymértékben hozzájárult. hogy a gabonavetések belsejéből eltűnnek a fényigényes gyomok. Ellenőrző kérdések 1. Ezeknek a tényezőknek olyan nagy a jelentőségük. Ismertesse a szántóföldi növényekre ható agrotechnikai tényezőket! 111 . A talaj kémhatása hogyan befolyásolja az egyes gyomnövények előfordulását? 10. vízért és a tápanyagokért folyó kompetíció az első esetben különböző fajok között. valamint a kórokozók és a kártevők elleni védekezés. Számos agresszív gyomnövényünknél bizonyosságot nyert. Az elsősorban fényért. a növényápolás. A koegzisztencia folyamán a felek egymásra semmilyen hatással sincsenek. a kultúrnövények faja és fajtája. A konkoly (Agrostemma githago) valószínűleg olyan parcellákon fog nagyobb egyedszámban felbukkanni. hogy külön agrotechnikai faktorokként csoportosítjuk őket. hogy allelopatikus hatással is rendelkeznek. Például a gyomosító köles (Panicum miliaceum subsp. amikor is a növényi biomassza csökkenése inkább csak az egyik fajt érinti. Agrotechnikai tényezők Az agroökoszisztémák jellegét a művelési eljárások is meghatározzák. A talajnedvesség miként befolyásolja az egyes gyomnövények előfordulását? 8. A herbicidek is megváltoztatják a versengési viszonyokat: az érzékeny fajok eltűnnek. De mint láthattuk. A talajt alkotó szemcsék mérete miként befolyásolja az egyes gyomnövények elterjedését? 7.

Kari jegyzet. Stuttgart. Mezőgazdasági Kiadó. (1984): Mezőgazdasági növénytan. 646 pp. – Terpó A. – Pál R. (1994): Pflanzensoziologie: Grundlagen und Methoden. Turcsányi G. Hortobágyi T. termőhelye és védelme. Pinke Gy. 683 pp. Mosonmagyaróvár. Budapest. 231 pp. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. 287 pp. Pécs.Irodalomjegyzék Czimber Gy. Alexandra Kiadó. Budapest. (1971): Alkalmazott növényföldrajz. 112 . Dierschke H. (1986): Agrobotanika. Budapest.: (2005): Gyomnövényeink eredete. 555 pp. Kárpáti Z. Mezőgazdasági Kiadó. 251 pp. Ulmer. (1995): Mezőgazdasági növénytan.

valamint mozgásának a működési folyamatait vizsgálja.III. amely az élő növény anyagcseréjének. 113 . Részletesebben csupán a légköri N2kötést és a növények nitrogén anyagcseréjét említjük. Salisbury és Ross (1992) szerint a növényélettan a növény működését tanulmányozó tudomány. növekedésének és fejlődésének. a biokémiával. NÖVÉNYÉLETTAN Strasburger (2002) klasszikus botanika tankönyvének egy fejezete a növényélettan. hogy mi megy végbe a növényben. Általánosságban foglalkozunk a víz és az ionok felvételével. ami azt vizsgálja. mint a növényekre legjellemzőbb folyamatot emeljük ki. növekedésének és szaporodásának dinamikus folyamatait vizsgálja. ami azt élővé teszi. Az utóbbi két növényélettan tankönyv manapság az európai felsőoktatásban a legáltalánosabban használtak közé tartozik. A növényi biokémia és anyagcsereélettanból a fotoszintézist. A növényélettan átfedésben van társtudományaival.és energiacseréjének. a biofizikával és a molekuláris biológiával. Taiz és Zeiger (2002) ennél kissé bővebben fogalmaznak. Szerinte a növényélettan a növény anyag. továbbá a növényben történő szállításával. A növényi növekedést és fejlődést a főbb növényi hormonok tárgyalásakor és tárgyalásával mutatjuk be. Oktatási anyagunkban a fent említett három átfogó kézikönyv felhasználásával – a mezőgazdasági szakemberek számára – általunk legalapvetőbbnek ítélt növényélettani ismereteket mutatjuk be. szerintük a növényélettan a növény működésének a tudománya.

ami száraz időszakokban akár a növény kiszáradásához is vezethet. A transzspiráció nem csupán vízfelvételt és ezzel állandó oldatáramlást tesz lehetővé a növény szállítórendszerében. nukleinsavak. A folyamatot a sejtmembránokon átnyúló úgynevezett integráns fehérjék által képzett csatornák. A NÖVÉNYEK VÍZHÁZTARTÁSA A víz fontos szerepet tölt be a növény életében. A turgornyomás számos élettani folyamat szempontjából létfontosságú.1. A sejtközötti járatokban. ezért a membránok keresztezése nélküli vízszállítás gyakorlatilag oldatok szállítását jelenti. A növény megfelelő szabályozó mechanizmusokkal rendelkezik a széndioxid felvétel maximalizálására és a vízleadás csökkentésére. beleértve a sejt megnyúlásos növekedését. hanem gondoskodik a növény hűtéséről is. A felvétel és a leadás közötti egyensúly megbomlása súlyos zavarokat okozhat a növényi sejtfolyamatokban.1. A rugalmatlan. A víz és a tápanyagok a sejtben és azon kívül már oldatok alakjában van jelen.1. vagy egyáltalán nem megy végbe. hogy a víz hogyan jut be a sejtbe és kerül onnan ki. a plazmodezmákon keresztül egyik sejtből a másikba. dehidratáció. molekulák) átjutása a növényi sejtmembránokon (felvétel és leadás) egymástól eltérő utakon történik. 114 . A víz és a növényi sejt 1. míg a vakuólumé 98% is lehet. Nagy hőkapacitása révén a víz csökkenti a növényben a hőmérsékletváltozás sebességét. vagyis a xilémben és a floémben ezért már oldatok szállításáról beszélünk. a levelek gázcseréjét. bennük 5-15% víz van. A növény. A növény vízfelvétele és vízleadása folyamatos. de számos egyéb szerepet is betölt. pl. A víz befolyásolja a fehérjék. és egyéb molekulák szerkezetét. A turgornyomás hozzájárul a lignint nem tartalmazó növényi szövetek szilárdításához és mechanikai stabilitásához. A harmadik fejezetben a növényen belül történő. A vízleadással egyidejűleg kerül a növénybe a fotoszintézishez szükséges széndioxid is. A növény minden gramm szárazanyag előállításához alapvetően a gyökéren át hozzávetőleg 500 g vizet vesz fel. a floémben történő anyagszállítást és a membránokon át végbemenő számos szállító folyamatot. A víz a leggyakoribb oldószer a növényben. valamint a növény és környezete közötti vízszállításért felelős hajtóerőket tárgyaljuk. A növényi magvak a legszárazabbak. ill. A kloroplasztisz és mitokondrium víztartalma 50 % körüli. szállít a levelekig és ad le a légkörbe. részt vesz egy sor esszenciális reakcióban. amit más néven turgornyomásnak nevezünk. hidrolízis. A víz és a tápanyagok (ionok.1. Kiemeljük a vízmolekula tulajdonságait és a sejten belüli vízmozgást befolyásoló fizikai erőket.és állatvilág vízhez való viszonya közötti lényeges különbséget a növényi sejtfal okozza. vagy szállító fehérjék gyorsítják. A vízleadás a levelek gázcserenyílásain (sztómáin) át történik. Ennek a főfejezetnek az első két fejezetében azzal foglalkozunk. 1. cellulóztartalmú növényi sejtfal nagy belső hidrosztatikus nyomás kialakulását teszi lehetővé a sejtben. membránok. továbbá a szállító edénynyalábokban. A víz és a növényi élet A növekvő növényi szövetek 80-95 %-a víz. teszik lehetővé. Meleg nyári napon óránként kicserélődik a levélben lévő teljes vízmennyiség. Az átjutás a foszfolipid kettős membránokon át korlátozott.

a kapillaritás elvén a levélbe szívják a vizet. Forrás: Taiz-Zeiger.1.1. amikoris kicserélik mozgási energiájukat. de a pozitív és a negatív töltés különbség nagysága azonos. amelyek rendkívüli fizikai tulajdonságokat kölcsönöznek a víznek. 2002 1.3. állandó mozgásban vannak. azaz tenzió keletkezik. A molekulán az elektroneloszlás dipólus jelleget ad a víznek. A poláros jelleg miatt a vízmolekulák között hidrogénkötések alakulnak ki. ami folyamatosan létrejön. (B) A vízmolekulákra ható állandóan változó hőmérséklet következtében ezek az aggregátumok rövid életűek. A víz azért kiváló oldószer. A sejtfal fibrilláris elemei úgy hatnak. A vízmolekula szerkezete és tulajdonságai A vízmolekulában a hidrogén és az oxigén kovalens kötéssel kapcsolódik. mint a kanóc. amelynek összetevői a kohézió (a molekulák közötti kapcsolat). A hidrogénkötések okozta kohéziós erő szakítószilárdságot ad a víznek. Ugyanez a szerepe a makromolekulák körül kialakuló hidrátburoknak is. szíváskor pedig negatív hidrosztatikus nyomás. ábra). A hidrogénkötések miatt a víz kvázi-kristályos szerkezetű. A levegő-víz határon a vízmolekulák nagy felületi feszültsége a legkisebb térfogat felvételéhez vezet. 1.1.1. A kapillaritás teszi lehetővé azt. ábra: (A) A hidrogénkötések aggregátumokká kapcsolják össze a vízmolekulákat. ezzel csökkenti az ellentétes ionok közötti kölcsönhatást és növeli az anyag oldékonyságát. Vízszállító folyamatok A vízmolekulák nem statikusak. összeütköznek egymással. Minél hidegebb a víz annál erősebbek a vízmolekulák közötti hidrogénkötések és annál nehezebb egy vízmolekula kiszakítása az aggregátumból. hogy a levelek felszíne ne száradjon ki. Összenyomáskor a vízben hidrosztatikus nyomás. vagy különböző koncentrációjú oldatok egymással történő 115 . ezért a molekula semleges.2. A diffúzió a véletlenszerű hőmozgásban lévő különböző molekulák.1. az adhézió (a víz és a szilárd fázis közötti vonzás) és a felületi feszültség. mert dipólus jellege miatt körülveszi az ionokat. felbomlik és újraalakul (1.

amennyiben persze a viszkozitás lényegesen nem változik. ábra). amíg az agyagedényhez csatlakozó üvegcsőben felfutó víz hidrosztatikai nyomása egyenlő nem lesz a külső és a belső tér vízpotenciáljának a különbségével. Bármely anyag kémiai potenciálját négy tényező befolyásolja: a koncentráció. de nagyobb távolságra és nagyobb tömegek szállítására nem. amely a vizet átengedi. CO2) átjutását. A tömegáramlás a hosszú távú szállítási folyamat a növényben. mátrix-potenciál fogalom fejezi ki. de a cukor molekulákat nem (1.2. A mesterséges sejttel ellentétben a növényi sejtfal merev. A nyomás okozta folyadék-áramlás – a diffúzióval ellentétben – nem függ az oldat koncentráció gradiensétől. a környezetben pedig víz. Vízformák a növényi sejtben A hidratációs víz a kolloidok felületén megkötődő dipólus természetű vízmolekulákat jelenti. egy agyagedény.2. 1. vagy a növényélettanban vízpotenciál-gradiensnek nevezünk. Már kismértékű csökkenése is a sejt halálához vezethet.2. A vizet mozgató hajtóerő a diffúziónál a koncentrációkülönbség. amelynek mozgása az ozmotikus nyomásviszonyoktól függ.2. töltés nélküli anyag (pl. A tárolt víz többnyire a vakuólumban tárolt vízforma.1. A sugár kétszereződése 16-szor több folyadék áramlását teszi lehetővé. amit a nyomáskülönbség idéz elő. A sejtben a legtöbb anyag egyik térből a másikba való átjutását a membránok akadályozzák. hogy a diffúzió a kis molekulák szállításában a sejtek mérettartományában hatékony. A mozgás a nagy koncentrációjú helyről a kis koncentrációjú helyre történik. Szintén a Fick törvényből következik. A koncentrációkülönbség miatt a víz bekerül a sejtbe egészen addig. A membránon át történő vízmozgás irányát és mértékét a koncentrációkülönbség és a nyomáskülönbség összege határozza meg. ami a plazmalemmát a sejtfalhoz szorítja. A sejtben cukoroldat van. a gravitáció és az elektromos potenciál.elkeveredése. az ozmózisnál pedig mindkét erő számításba jöhet. Az igen erős ozmotikus hatású kis molekulák 116 . ami a víznél kiesik. Az ilyen anyagok szállítását a membránokba épült speciális szállító fehérjék végzik. Ez a megfigyelés vezetett az összes hajtóerő elméletének a létrejöttéhez. 1. de megakadályozzák a nagy oldott anyagok és különösen a töltéssel rendelkezők áthaladását. A vízpotenciál fogalma 1. az áramlásnál a nyomáskülönbség. Az ozmotikus sejt A Pfeffer-féle ozmotikus cella egy olyan mesterséges sejt. Az ozmózis a harmadik folyamat. Néhány ilyen csatornát képező fehérje azonban nemcsak ionokat. a nyomás. azaz a turgornyomását. Fick törvénye szerint a diffúzió révén bekövetkező folyadékszállítás egyenesen arányos a koncentráció-gradienssel: annál gyorsabb. amely vízszállításhoz vezet. A hidratációs víz a sejt víztartalmának mindössze 5-10 %-át adja. mert töltés nélküli molekula. minél nagyobb a gradiens. amikor a sejtben kialakult hidrosztatikai nyomás megegyezik a sejt és a környezetében lévő oldat koncentrációjának a különbségéből adódó úgynevezett ozmózisnyomással. ezért az ozmózis révén a sejtbe került víz növeli annak hidrosztatikus nyomását. ami membránokon keresztüli vízszállítást jelent.2. Az áramló folyadék mennyisége jelentősen függ a szállító cső (növényben a xilém) sugarától. amelynek a belső felületére a névadó réz-hexaciano-ferrátot rétegezett. amit kémiai potenciál különbségnek. A szelektíven permeábilis membránok a növényben lehetővé teszik a víz és sok. A hidratációs víz kötődését létrehozó felületi erőket együttesen az ún. hanem vizet is átenged. vagy nyomáspotenciálját. A sejt vízfelvétele akkor áll meg.

mint ozmotikus cella. Javasolták továbbá.3. ábra: (a) Pfeffer-féle ozmotikus cella. 1 MPa = 10 bar =10 atmoszféra nyomás. a tiszta víz kémiai potenciáljához viszonyítva. ψg = mátrix potenciál (ma már figyelmen kívül hagyják). Egy rendszer vízpotenciálja az alábbiak szerint fejezhető ki: ψ W = ψ P + ψ s+ ψ g ahol: ψP = nyomáspotenciál. ψ (pszí). A nyomáspotenciál a rendszer hidrosztatikai nyomása. Forrás: Salisbury-Ross. 1992 1. A vízpotenciál.2. A tiszta víz ozmotikus potenciálja nulla. egy rendszer. A mátrix 117 . A vízpotenciál fogalma 1960-ban egy ausztrál és egy amerikai kutató javasolta. Az ozmotikus potenciál értékét kis molekulájú oldott anyagok és ionok befolyásolják.polimerizációja.2. Értéke annál negatívabb minél sűrűbb az oldat. Egysége a megapascal (MPa). vagy egy rendszer részében lévő víznek a kémiai potenciálja nyomás értékekben kifejezve. míg az elhalt xilémben negatív. A sejtekben a nyomás nagyon nagy lehet. vagy a makromolekulák kis molekulákká történő hidrolízise teszi lehetővé az ozmotikus nyomásviszonyok gyors változását a sejtben. ψs = ozmotikus potenciál. 1. hogy a tiszta víz vízpotenciálját tekintsék nullának. Értéke élő növényekben rendszerint pozitív. Az intersticiális víz a szövetek és sejtek közötti térben lévő víz. hogy a víz kémiai potenciálját vegyék alapul növény-talaj-levegő rendszer értékelésekor. (b) A növényi sejt.

Forrás: Salisbury-Ross. ugyanúgy ahogy az áram a magasabb feszültségű helyről az alacsonyabb feszültségű pontok felé halad. 1. Ha a tiszta víz vízpotenciálja a legnagyobb. A víz a csökkenő potenciál felé áramlik. ami hozzájárulna a vízpotenciál kialakításához. A fekete téglalapok a vízpotenciál értékét. a legkisebb a levegőben és átmeneti érték a növényben. akkor az oldatok vízpotenciálja ennél kisebb. A víz a talajból a xilémbe áramlik. például az ún.4. ami az egyre negatívabb vízpontenciál értékekkel magyarázható. Hatása beépíthető a nyomás. mint a talajban.3. hogy egy mólos oldatban a nyomás tökéletes ozmométerben mérve 2.5.és ozmotikus potenciálba. azaz negatív érték. A levél sejtjeiben meglehetősen negatív az ozmotikus potenciál. attól függően. A mérésnél felhasználható az. A növekvő nyomás növeli a vízpotenciált.3. vagy a Scholander-féle nyomáskamrával.2. amit a sejtekbe kerülő víz növel. A xilém oldata nagyon híg. a Sardakov-féle módszerrel. Termesztett növényeinkben a vízpotenciál -20-25. ezért enyhén negatív az ozmotikus potenciálja. A vízpotenciál többféle módszerrel mérhető. Vízpotenciál a talaj-növény-levegő rendszerben Normál körülmények között a legnagyobb a vízpotenciál a talajban. ezért a vízpotenciál a xilémben mindig negatívabb. nulla vagy negatív. vagyis gradiens van a talajtól a levegőig. mint azt várnánk. hogy a mátrix potenciál nem jelent új tényezőt. ezért növényi részből is következtethetünk az egész növény vízpotenciáljára. mert híg oldatról van szó. A vízpotenciál értéke elméletileg lehet pozitív. az egyenes vonalak a nyomás vízpotenciálra gyakorolt hatását szemléltetik.5 MPa = 25 bar =25 atmoszféra. ezért a vízpotenciál is enyhén negatív. A párologtatás miatt a nyomás mégsem lesz olyan nagy. míg a gyomnövényekben -30 bar is lehet. 1. 1992 1. A víz útja ezért a talajból a növényen át a levegőbe vezet. Általánosan elfogadott. ugyanakkor mindig negatív hidrosztatikus nyomású. szövet térfogati módszerrel. az ozmotikus potenciál pedig enyhén negatív. a hullámos vonalak az ozmozisnyomás okozta vízpotenciál csökkenést.potenciál a felületi töltésű részecskék által megkötött hidratációs víztől függ. ezért a levél vízpotenciál értéke negatívabb mint a xilémé. ábra: A vízpotenciál sematikus ábrázolása.2. 118 . ábra). hogy a pozitív nyomáspotenciál milyen nagy (1. A nedves talajban a nyomáspotenciál nulla. azaz tenzió alatt áll. A vízpotenciál mérése Miután egyensúlyi állapotban a rendszer (növény) minden részében azonos a vízpotenciál.

hogy az alacsony hőmérséklet.1. ha nem jutnak vízhez. A vízpotenciál értéke így legfeljebb a nulla közelébe kerülhet. vagyis az öntözésüket haladéktalanul meg kell kezdeni. A növényi gyökérszőrök képesek a magasabb víztartalmú talajrészek felé növekedni. A szimplasztikus útnál a víz a plazmodezmákon át közlekedik. hogy a növény teljes gyökere már nem képes onnan vizet felvenni. mások pedig erőteljesen nőnek. amihez a növények többféle módon alkalmazkodnak. aminek leadását a kutikula és a szabályozott sztómamozgás csökkenti. hogy ha a talaj vízpotenciálja eléri a -15 bart. A növények vízfelvétele Az alsóbbrendű növények nem rendelkeznek szabályozott vízfelvétellel és leadással. de annál nagyobb sohasem lehet. mint a talajé. így környezetüknél negatívabbá válik a vízpotenciáljuk is. A növények a talajból a talajszemcsék között szabadon mozgó gravitációs és a talaj kapillárisaiban lévő kapilláris vizet képesek felvenni. A telepes növények a nedves aljzatból felveszik a vizet és megduzzadnak. a légzésgátlás. a másik oldalon pedig távozik a szomszédos sejtbe. A celluláris úton történő vízfelvételnek két módja lehet. Vízfelvétel csupán akkor történhet. A Caspary-pontos endodermisznél az apoplasztikus vízszállítás megszakad. Ezért hervadnak a vízzel telített talajban növekvő. 1. Ha a talaj úgy kiszárad. A termesztett növények aktív gyökérfelülete kb. A gyökér aszimmetrikusan fejlődhet. Az ozmotikus nyomás ugyanis a sejtekben mindig negatív. vagy az anaerob feltételek csökkentik a gyökérből tovább szállított víz mennyiségét. Vízleadásuk elsősorban a környezeti feltételektől függ. akkor állandó hervadási pontról beszélünk. A talajrészecskék felületéhez kötött hidratációs víz a növények számára felvehetetlen. Egyes algák. 119 . A talaj száradásával annak vízpotenciálja egyre negatívabb lesz. A víz és az oldott anyagok mozgása a növényben: felvétel. A gyökér hidraulikus vezetőképessége a gyökér szöveteinek a légzésétől függ. tehát membránon nem halad át. Kísérletileg igazolt. így a levegőtől elzárt gyökerű növények. ábra). Vízfelvétel és –szállítás az endodermiszig A vízfelvétel és a vízszállítás a növényben tisztán fizikai folyamat.3. szállítás és leadás 1. A gyökér epidermiszéből az endodermiszébe több úton juthat a víz (1. amit egyedül a nyomáspotenciál emelhet. amire azért van szükség.3.3. Az endodermiszen áthaladó minden molekula plazmamembránon kell átjusson. cm-3. A vakuólumokban lévő oldat koncentrációjának a növelésével csökkentik ozmozisnyomásukat. 1 cm2 .A szárazföldi növényekben a vízpotenciál sohasem pozitív.1. zuzmók és mohák számára a légnedvesség is felvehető.1. vagyis a szárazon maradt gyökérszőrök elpusztulnak. Általánosan elfogadott.4. A legaktívabb gyökérszőrök a megújuló gyökércsúcs körül vannak. A növény talaj feletti részein át minimális a vízfelvétel. 1. A transzmembrán útnál a sejt membránjának egyik oldalán bejut a víz. A magasabbrendű szárazföldi növények kutikulamentes gyökerükkel veszik fel a vizet. ha a gyökérszőrök vízpotenciálja negatívabb. tehát nem igényel energiát (ATP). Apoplasztikus úton a víz kizárólag a sejtfalak mikrokapillárisaiban halad sejtről sejtre. Ilyenkor termesztett növényeink pusztulni kezdenek. A gyökéren keresztüli vízfelvétel és –szállítás e három út kombinációjaként megy végbe. akkor a növény hervadni kezd. mert a víz mozgása a talajban lassú.

kis ellenállású szállítási utat biztosítanak. A víz a hajtás xilémjéből a levelek xilémjébe. Egy tipikus levélben minden egyes sejt legfeljebb 0. annál kisebb sugarúak a mezofill sejtek felszínén kialakuló meniszkuszok. vagyis szívó hatású. A további szállításhoz minden vízmolekulának membránon kell áthaladnia. Ez adja azt a szívóerőt. 1. 2002 1.2. A növény csúcsi része (a levélzet) negatív hidrosztatikus nyomású. ezért hatékony. Minél több vizet ad le a levél. és annál nagyobb a szívóhatás. transzmembrán és szimplasztikus úton jut át.4.5.3.5 mm távolságra van a hajszálerektől. A gyökér kéreg részén a víz apoplasztikus. ábra: Vízfelvétel és szállítás a növények gyökerében. A levélben a vízszállítás ismét apoplasztikus úton történik. a levélerekbe kerül. A szimplasztikus útvonal esetében a víz csak a plazmodezmákon keresztül szállítódik. Az egymás fölött elhelyezkedő sejtek harántfala perforált. ami a víz/oldatszállítást végzi a xilémben.Forrás: Taiz-Zeiger. ami a xilémen át felszívja a vizet a levelekig. Víz/oldatszállítás a xilémen keresztül A hosszútávú víz/oldatszállítás a növényben az elhalt tracheákon és tracheidákon át történik. ami a gyökerektől a levelek felé irányuló víz/oldatszállítás hajtóereje. ábra). Transzmembrán szállítás során viszont áthalad a szomszédos sejtek plazmamembránján. 120 . A vízleadás hatására a mezofill sejtek felületén és a sejtközötti járatokban meniszkuszok (görbületek) alakulnak ki. A mezofill sejtek közvetlen kapcsolatban vannak a légtérrel. A Casparypontos endodermisznél az apoplasztikus szállítás megszakad. amelyek szívóhatást fejtenek ki (1.

mert az apró pórusokon nem jut keresztül így megszakad a víz és az oldatok útja. Forrás: Taiz-Zeiger. 121 . A növény vízleadása következtében egyre csökken a meniszkuszok sugara (A. Ez a folyamat a kavitáció. Háromszáz bárnál nagyobb szívóhatáskor a xilémben lévő vízből gázok válnak ki és buborékot képezve elzárják a víz útját. B és C). amely egyre növekvő szívóhatást eredményez.A levelekben kialakuló szívó hatás speciális problémákat okozhat a növényekben. 2002 1.5. A buborék nem tud áthaladni az egyik sejtből a másikba. Ha vékony sejtfala lenne a xilém sejtjeinek. A kavitáció kedvezőtlen hatását a növény többféle módon csökkentheti. ábra: A vizet szállító szívóhatás kialakulása a levelek szöveteiben. akkor ez a szívó hatás összeroskasztaná a sejteket. A mezofill sejtek felületén és a sejtközötti járatokban megtapadó víz felszínén meniszkuszok alakulnak ki.

ábra).3. vagyis dudor van mindkét végükön. súlyzó alakú zárósejtes sztómája. A levél kutikuláján át végbemenő vízleadás élettani szabályozás nélküli folyamat. A záró.2. A sztómákon keresztül adja le a növény az összes víz közel 90%-át. amit a sztómák aktív működésével képes szabályozni. (B) a füvek kísérősejtet is tartalmazó. Forrás: Taiz-Zeiger.3.és kísérősejtek között tipikusan nincs plazmodezmás összeköttetés. 2002 1.3. míg az epidermisz sejtekben nincs.1. A zárósejteket kísérő sejtek segítik a sztóma működésének a szabályozásában. ami termesztett növényeknél elhanyagolható.3. aminek értéke a teljes transzspiráció mintegy 5-10%-a.6. A sztómák alatti üreg felszíne mindig 100%-osan vízzel telített. amelyek a sztómák nyitását és zárását segítik. A kétszikűekben és a nem fűféle egyszikűekben a zárósejtek vese alakúak és legtöbbször nincsenek kísérősejtek.3.3. Vízleadás a levélből a légkörbe 1. peridermális vízleadás ugyancsak élettani szabályozás nélkül megy végbe. A füvekben a zárósejtek súlyzó alakúak. Ennek egyik lényeges tényezője a levél és a környező légtér közötti vízgőz koncentráció gradiens. A két egymás mellett lévő zárósejt által közrezárva így alakul ki a pórus.1. 1. ábra: A sztómák felépítése.6. A növényi vízleadás formái A vízleadás (transzspiráció) három formája fizikai diffúziós folyamat. (A) a kétszikűek és nem fűféle egyszikűek vese alakú. de a zárósejtek és az alattuk lévő mezofill sejtek között igen. 122 . A zárósejtekben van kloroplasztisz. A sztómák felépítése A sztómák alapvetően két nagy csoportba oszthatók (1. A növény szárán át történő. A cellulóz mikrofibrillumok a zárósejtekben sugárirányban helyezkednek el.

A sztómamozgást a külső környezeti tényezők közül elsősorban a széndioxid koncentráció. A vízfelvételt a zárósejtekben a (K+ + Cl.3.3. 1. A hidroaktív sztómazáródás a nappali vízvesztés hatására bekövetkező sztómazáródás. ami nagyobb széndioxid koncentrációhoz vezet a levélben és ez serkenti a sztómazáródást. A fotoaktív sztómanyitódás megvilágítás hatására következik be. míg a szkotoaktív sztómazáródás a fényintenzitás csökkenésével. hogy magasabb hőmérsékleten erőteljesebben növekszik a légzés. mint a fotoszintézis. A nagyobb koncentráció sztómazáródáshoz. vagy vízleadása határozza meg. A fotoaktív sztómazáródás ugyanezeknél a növényeknél a fény hatására bekövetkező sztómazáródást jelenti. A sztómarések területe teljesen nyitott állapotban is a teljes levélfelületnek legfeljebb az 1-2%-a. Az úgynevezett CAM fotoszintézisű pozsgás növényekre a szkotoaktív sztómanyitódás a jellemző. ugyanakkor a lehető legkisebb legyen az ezzel egyidejű vízleadásuk. Az éjszakai sztómanyitás előnye az. Így a zárósejtek pH értéke jelentősen nem változik. A hőmérséklet hatása abban áll.3. ha nem is nyílnak ki teljesen.3. míg a kisebb koncentráció sztómanyitódáshoz vezet. A környezeti tényezők hatása a sztómákra A sztómanyitás a vízleadást és a széndioxid felvételt biztosítja. a hőmérséklet és a levegő páratartalma befolyásolja. hogy elegendő széndioxid jusson a levélbe a fotoszintézishez. ábra). 1. ami negatívabbá teszi a zárósejtek ozmozisnyomását.Minden négyzetmilliméter levélfelületen átlagosan 100 sztóma található. Ismerünk napi egy. vagy zárt állapotban van (1.7. A környezet széndioxid-tartalmának a növekedése csökkenti a sztómák számát.4. A növények különböző módon gondoskodnak arról. Egyes növényeknél ez pontosan fordítva történik. amikoris sötétben nyílnak ki a sztómák. miközben a nyitott sztómákon kevesebb vizet veszítenek. míg az éjszakának megfelelően sztómáik bezáródnak.3. hogy a páratartalom csökkenésével a nyitott sztómákon át növekszik a transzspiráció. a fény. hogy ezek a növények éjjel veszik fel a fotoszintézishez szükséges széndioxidot. A cirkadian sztómamozgások a belső endogén ritmusnak a következményei és a külső körülményektől függetlenül bekövetkeznek. hogy a sztóma nyitott. A sztómamozgás szabályozása A zárósejtek vízfelvétele. mint ha ugyanezt a nappali hőségben tennék.3. hogy a K+ felvétele H+ leadásával jár együtt.vagy kétcsúcsú transzspirációs görbét. 1.) vagy (K+ + almasav) felhalmozódása okozza. végülis a sejt vízpotenciálját. de ennél tízszer több is lehet. A fény a legkülönbözőbb módokon befolyásolja a sztómák nyitását és zárását. A sztómamozgás napi menete Számos növényben megfigyelhető a sztómamozgás napi (cirkadian) ritmusa. A környezeti tényezők közül a levegő páratartalma úgy hat. A zárósejtek alatt lévő sejtekből származó 123 . Ezeknél a növényeknél teljes sötétben és állandó hőmérsékleten a sztómák a nappalnak megfelelően viselkednek. Az is előfordul. A sztómamozgásban döntő szerepe van a levelek sejtközötti járataiban lévő széndioxid koncentrációnak.5.3.

Megkülönböztetünk rövid és hosszú időtartamú vízmérleg változást. A növény vízmérlege A vízmérleg biztonságos fenntartása csak akkor lehetséges. A vízmérleg negatívvá válik. Forrás: Salisbury-Ross. 124 . esetleges teljes kiszáradását. Nappal a növény vízmérlege negatív. A széndioxid csökkenése a levéllemezben a zárósejtek vízfelvételével és sztómanyitódással jár együtt. ezzel csökkenti a zárósejtek ozmozisnyomását és növeli a vízfelvételét. A növényi hormonok közé tartozó abszcizinsav (ABA) vízhiánystressz állapotában sztómazáródást idéz elő. 1992 1. A két mechanizmus egymásra kölcsönösen hatva fejti ki sztómamozgató hatását. ábra: A sztóma zárósejtek működése (magyarázat a szövegben). ami az éjszaka folyamán helyreáll. vagy az öntözésig egyre negatívabbá válik. Száraz időszakban a növény vízmérlege a következő esős periódusig. A naponta. 1. ha a vízellátás nem fedezi az elpárologtatott víz mennyiségét. A kék fény a levelekben lévő széndioxid koncentrációtól függetlenül sztómanyitódást okoz. Nappal a keményítő almasavvá alakul át.4. A vízmérleg negatívvá válásáról a vízpotenciál változása ad pontos képet. A sztómamozgást befolyásoló visszacsatolási mechanizmusok a széndioxiddal és az ABÁ-val kapcsolatosak.7.cukrok a Calvin-ciklus enzimeit nem tartalmazó zárósejtekben éjjel keményítővé alakulnak. Ezzel megakadályozza a növény további vízleadását.3. Ha vízhiánystressz állapot alakul ki akkor az ABA jelenik meg és záródnak a sztómák. ha a vízfelvétel és vízleadás egymással összhangban vannak. vagy rendszeres időközönként mért növényi vízpotenciál értékek folyamatos csökkenése negatív vízmérleget jelez.

hogy vízpotenciálja megegyezzen környezete vízpotenciáljával. A szárazföldi növényekre jellemző: (1) a nagy gyökérzet a talajból történő vízfelvételre. annál nagyobb ez a tenzió. vagy vízfelvétellel éri el azt. (2) kis ellenállás a xilémen át a levelekig történő vízszállításra. (4) mikroszkópikus sztómák a leveleken a gázcseréhez. Az áramlás hajtóereje a nyomáskülönbség. mert a létfontosságú biokémiai folyamatok vizes közegben mennek végbe. amely a xilémben kavitációhoz és súlyos vízellátási gondokhoz vezethet a növényben. A vízpotenciál nem csupán a szállítás irányát határozza meg. amely alapvetően meghatározza a vízpotenciált. A növényi transzspirációt a zárósejtek szabályozzák. (3) a növény felületét borító kutikula a párologtatás csökkentésére. ozmózissal. A vízpotenciál ennek megfelelően a következők szerint írható le: ψw = ψs + ψp + ψg . Ennek megoldására. A diffúzió a membránnal el nem választott térben az oldatrészek közötti koncentrációkülönbség kiegyenlítésére szolgál. a gravitációnak pedig csupán nagy magasságba történő szállításnál van jelentősége. de a növényi vízszállító rendszer kialakulásához és fenntartásához igen. amelyek a sztómák nyitásánál figyelembe veszik a fotoszintézis széndioxid igényét.1. amely a talajból a légkörbe juttatja a vizet tisztán fizikai erők felhasználásával. a nukleinsavak és más sejtalkotók szerkezetét. Ellenőrző kérdések Milyen tulajdonságokkal jellemezhető a víz a növények életében? Melyek a kapillaritás összetevői? Milyen folyamatok révén szállítódik a víz a növényekben? Mi az ozmózis? Mi a hajtóereje az ozmózisnak? Mit eredményez a membránon át történő vízáramlás esetén az összes hajtóerő elmélete? Sorolja fel a növényi sejtben levő három vízformát! Mi a vízpotenciál fogalma? Sorolja fel a vízpotenciál összetevőit! Milyen irányba áramlik a víz a vízpotenciálnak megfelelően? Mekkora a termesztett növények átlagos vízpotenciálja? Írjon le legalább két módszert a vízpotenciál meghatározására! A talaj milyen vízformáit képesek felvenni a növények? Melyik szerv veszi fel a növény számára szükséges víz zömét? 125 . A víz szerkezete és tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a fehérjék. áramlással és ezen alapvető szállító folyamatok kombinációjával. mindig a negatívabb vízpotenciálú hely felé. A növény vízleadással. Ekkor megáll a vízleadás és a vízfelvétel is. Az eredmény egy olyan szervezet. a membránok. A vízmozgás történhet diffúzióval. valamint a szélsőségesen vízhiányos állapot ellen a növény képes alkalmas mechanizmusokkal védekezik. és (5) zárósejtek a sztóma nyitottságának a szabályozására. ami ennek segítségével szívja fel a vizet a gyökér felől a levelekig. A víz szállításához közvetlenül nincs szükség energiára. Az oldatok koncentrációja és a hidrosztatikus nyomása az a két tényező. Összefoglalás A víz fontos a növényi élet számára. A matrix potenciál elhanyagolható. A legtöbb szárazföldi növény folyamatosan vesz fel a talajból és ad le vizet a légkörbe. hanem hasznos információt szolgáltat a növény vízellátottságáról is. miközben a legkisebbre csökkentik a vízvesztést a légkörbe. A levél mezofill setjeinek a vízleadása nagy negatív hidrosztatikus nyomást (tenziót) hoz létre az apoplasztikus vízben/oldatban.4. Ez a tenzió adódik át a xilémre. Az ozmózis a membránokon keresztüli vízmozgást jelenti. Minél nagyobb a növény vízleadása.

Hogyan változik a vakuólumok ozmotikus potenciálja száradó talajban? Mekkora talaj vízpotenciál értéknél beszélünk állandó hervadási pontról? Mennyi energiát igényel 18 g víz felvétele és a levelekig történő szállítása? Milyen útvonalakon történik a gyökéren keresztüli vízfelvétel? Hogyan befolyásolja a légzés intenzitása a gyökerek vízfelvételét? Melyik két tényező idézi elő a víz mozgását a xylemben? Mi befolyásolja a levelekben kialakuló tenzió nagyságát? Mi a növényi transzspiráció három formája? Minek révén tudja szabályozni a növény a vízleadását? Hogyan befolyásolja a környezet széndioxid tartalma a zárósejtek számát? Milyen környezeti tényezők hatnak a sztómamozgásra? Vízhiányos stressz állapotban melyik növényi hormon szabályozza a sztómazáródást? Miből következtethetünk a növény vízmérlegére? 126 .

amelyek az élő szervezetek leginkább energiaigényes reakciói közé tartoznak. A tápanyagok közül különösen a nitrogén (és kén) anyagcseréje igényel olyan komplex biokémiai folyamatokat.) fejezetben először az oldatokban lévő molekulák mozgásának a fizikai és kémiai alapjait tárgyaljuk majd azt. Az ásványi anyagok folyamatos körforgásban vannak a különböző szervezetek között. A NÖVÉNYEK ÁSVÁNYI TÁPLÁLKOZÁSA A tápanyagok olyan elemek.talaj . Ugyanez érvényes a sejt belső membránjaira. A tápanyagok megszerzési módját és hasznosítását a növények ásványi táplálkozásának nevezzük. amelyek szerves vegyületeiket a környezetükből származó szervetlen tápanyagokból építik fel. A magasabbrendű növények autotróf szervezetek. más sejtektől. ezért a növények a földi kőzetek „bányászainak” is tekinthetők. amelyeket a növény elsősorban szervetlen ionok alakjában a talajból vesz fel. amit sejt szinten ugyancsak a membránok szabályoznak. a plazmamembrán határolja el a környezetétől. A tápanyagok beépülését a szerves anyagokba a tápanyagok anyagcseréjének hívjuk. A membrán jeleket fog fel a fizikai környezetből. A folyamat nitrogénenként 12 ATP fogyasztásával jár. majd egy még magasabb energiaszintű ammóniává (NH4+)és végül glutaminná alakul át. A növényi sejtet mindössze két lipidmolekula vastagságú réteg. A növényi tápanyagfelvétel hatékonysága a nagy gyökérfelületre és arra a képességre vezethető vissza. Ezeket a jelátviteli folyamatokat gyakran a membránon történő ionáramlás változása közvetíti.3. Komplex jellege miatt a növény . és 2. A nitrogénkötés és az ammónia aminosavba történő beépülése együttesen 16 ATP-t igényel. A növények által nem hasznosított műtrágya viszont a felszíni és a talajvizeket szennyezi. A nitrogénkötés első stabil terméke az ammónia (NH3). fejezetben a gyökéren át felvett tápanyagok xilémben történő szállításának a mechanizmusát tárgyaljuk.) a növények tápanyagigényével. A kutatásnak ez a területe mindenekelőtt a modern mezőgazdaság és a környezetvédelem központi kérdésköre. A 2.5. ami a szokásos élettani körülmények között gyorsan ionná alakul (NH4+). A nitrát (NO3-) anyagcserében a nitrát (NO3-) először egy magasabb energiaszintű nitritté (NO2-). amelyek különböző sejtalkotókat választanak el egymástól. sőt hasznosak a toxikus szennyezések eltávolításában is. A növények ugyanakkor a szerves trágya hasznosítás hagyományos eszközei. A nagy mezőgazdasági terméseredmények csupán műtrágyázással érhetők el. hogy mindez hogyan történik a membránok szintjén és a növényekben. Ez a vékony membrán a sejt viszonylag állandó belső környezetét választja el a rendkívül változó külső környezettől.4. Ennek a főfejezetnek az első két fejezetében (2.légkör kapcsolat kutatása multidiszciplináris megközelítést igényel.2. A tápanyagok a felvétel után a gyökérből a növény különböző részeibe szállítódnak. A tápanyagok anyagcseréjét illetően csupán a nitrogénnel foglalkozunk a 2. A molekulák és ionok mozgása egyik helyről a másikra a szállítás. fejezetben. Az energiaigényes folyamatok közé tartozik a pillangósok és a velük szimbiózisban élő nitrogén-kötő baktériumok molekuláris nitrogén (N2) kötése ammóniára (NH3).1. hogy a gyökér alacsony koncentrációban is felveszi a talajból az ionokat. valamint a sejt turgornyomását. ahol számos biológiai feladatot látnak el. A körforgásba alapvetően a növények gyökérrendszerén keresztül lépnek be. A harmadik (2. A membrán szabályozza a sejtbe jutó és az onnan kilépő molekulákat és ionokat. 127 .2. a főbb hiánytünetekkel és a gyökéren keresztül történő tápanyagfelvétellel foglalkozunk. Bemutatjuk a membránok szállító fehérjéinek a típusait és tulajdonságaikat. vagy éppen a kórokozók megjelenéséről.

(B) A tápanyagfilm rendszerben a vékony rétegű. talajmentes. a levegőt átbuborékoltatják a tápoldaton. Ez jelentette a hidropóniás. vagy tápoldatos növénynevelés kezdetét.2. Knop először 1860-ban használt tápoldatot a talaj helyett a növénytáplálási kísérletekhez. (C) Az aeropóniás rendszerben a növények gyökerei egy tápanyag gőzben növekednek. ami különösen a mikroelemek vizsgálatánál volt fontos (2. Az esszenciális elemek 2.1. A vegyszerek és a hidropóniás tenyészetekhez használt víz tisztítása volt a következő lépés. Tápanyagellátási kísérletek Az esszenciális elemek meghatározásának az előfeltétele a kutatási módszerek fejlődése volt. Pfeffer. ábra: Tápanyag gazdálkodási kísérletekben használt növénynevelési rendszerek. W. Három német kutató.1. Később bevezették a tápoldatok levegőztetését is. J. Sachs és W.1. ábra).1. Itt a tápoldat összetétele és pH-ja automatikusan ellenőrizhető. 2002 2. 128 . Forrás: Taiz-Zeiger. ferdén áramló tápoldat körbeveszi a gyökereket.1. (A) A hidropóniás rendszerben a gyökerek a tápoldatba merülnek.

vagy a klorofillban a magnézium. vagy növényi alkotó része. Esszenciális elemek Első megközelítésben logikusan feltételezhető. ha a növény életképes magot érlel. ami az összetételüket befolyásolja. pl. Két kritériuma van annak. A 17 elem közül a legtöbb mindkettőnek megfelel. hidrogénnek és oxigénnek de a magnéziumnak is. Üvegházakban gyakori a recirkulációs rendszer. Ezek a legtöbb növény számára esszenciális elemek.Egyes mikroelemek hiánytüneteit (réz. A növények aktívan vesznek fel egy sor tápelemet. olmot higanyt. mert a talaj összetétele hatással van a növényre. cink. ami a maximális növekedés 90%-át biztosítja. de ez nem igazolt eléggé. Ha az elem hiányában a növény nem tudja életciklusát befejezni. Sok. de sok enzimet is aktivál. A magyarázat az. mert ezek ozmotikus potenciálja rendszerint nem nagyobb. Más a helyzet. bór. ha a növény a hiány miatt elpusztul. ahol a tápoldat összetételét rendszeres ellenörzik és szükség szerint kiegészítik a szükséges tápelemekkel. 129 . de az egyik növény számára ideális tápoldat a legritkábban ideális egy másik faj számára is. a fehérjékben a nitrogén. mint amit szárazanyaguk tartalmaz. A növények általános tápanyagigényét a növényi növekedés idealizált görbéje mutatja. amely a klorofill alkotója. hogy egy elemet esszenciálisnak tekintünk-e vagy sem.2. A hiánytünetek okozása még nem a nélkülözhetetlenség jele. amelyeknél gyors pH-érték emelkedés tapasztalható. miszerint van hiányzóna. stb. Az esszenciális elemek felosztása gyakran történik aszerint.) nagymagvú növényeknél nehéz megfigyelni. kritikus koncentráció. ábra). köztük aranyat. amely 100 mg/kg nál kisebb mennyiségben fordul elő a növényben. Kettős hatása van például a szénnek. Árpánál a nikkelhiány tünetei csupán a 3. Fordított a helyzet az ammónium-ionnál. hogy egyes növények szerves anyagok vagy vitaminok (B-vitamin) kipermetezésekor több termést adtak. A hidropónia hátrányának kiküszöbölésére gyakran használnak ma már perlitet. mint 1 bár. Vannak ugyan adatok arra. vagy hidroxil-ion leadással jár együtt. Összesen 17 esszenciális elemről tudunk. míg a makroelemek mennyisége 1000 mg/kg-nál nagyobb. A legtöbb mikroelem csupán enzimek aktivátora. A műszerezettség fejlődése további segítséget adott a növények tápanyagigényének a vizsgálatához. Ilyenkor több generáció vizsgálata is szükséges lehet. végül a mérgező szakasz következik (2. generációban jelentkeznek. de ez nem zavaró. Bármelyik kritérium a kettő közül igazolja a nélkülözhetetlenséget. Ha az elem olyan molekula. mint a talajoldat. hogy a növények azt igénylik. amely nélkülözhetetlen a növény számára. Célszerű ezért a nitrogén egy részét ammónium-ion alakjában adagolni. azaz nem hoz életképes magot. A hidroponiás tenyészetek hátránya a gyökerek levegőztetésének a szükségessége. A tápoldatok 10-100-szor töményebbek.1. A rendelkezésre álló tápoldatok a legtöbb növény számára szükséges elemet tartalmazzák. majd a megfelelő növekedést jelentő szakasz. mert a mag rendszerint elegendő mikroelemet tartalmaz a növény teljes kifejlődéséhez. nikkel. ami egyben felesleges tápanyagfelvételt is nyújt. Ez azonban nem így van. A növényekben több mint 60 elemet mutattak ki. hogy növényi szöveteket alkotó vegyületek része-e az elem. arzént és urániumot. Közülük 8 elem minősül mikroelemnek. Vannak csupán nitrát-nitrogént tartalmazó tápközegek. de ez egyes mikroelemek vizsgálatára nem alkalmas. vegyülethez nem kötött elem a növény turgorának a fenntartásában fontos. hogy a nitrát felvétele hidrogén-ion felvétellel.2. amelyből a legtöbb növény képes felépíteni a számára szükséges vegyületeket. 2. a töltés egyensúlyának a fenntartása miatt. vagy van-e enzimaktiváló szerepe.

ami megköti a növény számára nehezen felvehető Fe3+ iont. mint a kétvegyértékű. 2. a réz és a mangán 90 %-a. 2002 2. 130 . ábra). Ez különösen 5 feletti pH-értéknél érvényes.Forrás: Taiz-Zeiger. Meszes talajokban. leválik a kelátról és bekerül a gyökérbe. Kelátképző anyagok A kationokhoz tartozó egyes mikroelemek. A növekedési paraméter lehet a hajtások száraztömegének vagy a hosszúságának a változása.1. ezért hozzáférhetetlenek a növények számára. így védekeznek a vashiány okozta klorózis ellen. amikor fém-oxihidroxidok jönnek létre. A vas két vegyértékű alakja a növények számára hozzáférhetőbb. fitoszideroforok termelésével válaszolnak. A növények egy része megfelelő mechanizmusokkal rendelkezik a vashiány ellen. a cinknek pedig több mint a fele kelátkötésben található (2. A jól átlevegőzött talajokban a vas három vegyértékű alakja fordul elő. ún. és/vagy a gyökerek által kibocsátott kivonat növeli. ami jóval kevésbé vízoldható. ahol sok a kalcium és semleges a pH.3. a mangán és a réz közönséges sói a talajoldatokban kevéssé oldhatók. Egy tápelem kritikus koncentrációja jelenlétében a növényi növekedés csökkenését tapasztaljuk. A felvehetőséget mikrobák által termelt kelátképzők. A gabonaféléket is magában foglaló fűfélék a vashiányra nagyon erős kelátképző anyagok. A kétszikűek és sok egyszikű növény gyökere kávésavat termel. a vas és kisebb mértékben a cink.3. Ezt követően a gyökér felszínén a vas Fe2+-ná redukálódik.2. mint a három vegyértékű. Meszes talajokban általánosan előfordul a vashiány okozta klorózis. ábra: Összefüggés a növekedés mértéke és a növényi szövetek tápanyagtartalma között.

ábra: A talaj pH-értékének a hatása az egyes tápelemek felvehetőségére. törpe virággal. 2. csúcsrügyelhalással. A hiánytünetek megállapításánál tudnunk kell. amelyek a talajban rendelkezésre állnak. elszíneződéssel. törékenységgel.2. virágelrúgással. A növények táplálkozásának hiánytünetei A növények azokat az anyagokat veszik fel. 2002 2. A talajfoltok kis területre korlátozódó hatását nem lehet figyelembe venni. reagál. A satírozott területek szélessége jelzi az illető elem gyökéren keresztüli felvételének mértékét.3. érközi nekrózissal. Nem megfelelő mennyiség és arány esetén a növény klorózissal. foltosodással. levélszáradással. hogy az elváltozás tömegesen jelentkezik-e vagy sem. stb. kirojtozódással. 131 .Forrás: Taiz-Zeiger.

Vízhiányos vagy N-hiányos közegben lehet 90 % is. levélhullás. foltokban sárgulás. széleken sárguló. A növényi gyökérzet kialakulását genetikai szabályozás határozza meg és kevésbé környezeti tényezők (főgyökérzet. levélelhalás. perzselt vöröses színű levelek. gyümölcsfák rozetta-betegsége. etiolált.A hiánytünetek az idős vagy a fiatal leveleken egyaránt megjelenthetnek. A talajrészek felületéhez abszorbeálódott ionok felvételéhez a növény csereiont kell leadjon. fehérjeszintézis zavara. a többi a talajból. • Mn-hiány: fiatal leveleken apró pettyezettség. A nehézfémek jelenléte a növényekben kelátképző „fitochelatin” vagy „metallothionein” képzését indukálja. • B-hiány: levélnyél törékeny. Ezek a mobilizálható. Fordított esetben nem következne be ozmózis. petyhüdt levelek. répafélék szívrothadása. erek zöldek. pettyezettség. erek sárgák. A hiánytüneteket a megjelenésük szerint csoportosítjuk. és oxigénjéből származik. A mobilizálható elemek jellemző hiánytünetei: • satnya növekedés: • N-hiány: sárgászöld. A gyökérlégzésből származó CO2 a talaj H2O-jával H2CO3-at képez. H és O2 felvétele a vízből. gyökér elnyálkásodása.1. Az ásványi anyagok felvétele Az ásványi anyagok felvétele a növényi membránokon át sokkal lassabb folyamat. A H+ és a gyökérsavak ezenkívül növelik a foszfátok és a karbonátok oldhatóságát. ATP-szintézis elmaradása. vagy a levegő széndioxidjából.2. kékes.3. A fiatal növényrészeken jelentkező hiánytüneteket a mobilizálható tápelemek hiánya okozza. • szár fejlett. klorofillképződés elmaradása. bojtos gyökérzet). levélerek zöldek. mint a vízé. vagy reutilizálható elemek. A nem mobilizálható elemek hiánytünetei: • a csúcsrügy él: • Fe-hiány: fiatal levelek klorotikusak. levélhullás. szimptóma az alsó leveleken: • K-hiány: levélcsúcsból kiinduló. előfordul levélhullás. levélhullás. eltorzult. 2. amelyek igény szerint kiküszöbölik vagy bevonják az anyagcserébe a nehézfémeket. A 17 esszenciális elemből a C. a hidropóniás búzánál viszont 3-5 % csupán. • Mg-hiány: érközi nekrózis. • Mo-hiány: levéllemezek besodródnak. levélhullás.3. Fejlődését befolyásolja a talaj 132 . főerek zöldek. tompazöld. • Cu-hiány: fiatal hajtások klorózisa. • a csúcsrügy elpusztul: • S-hiány: fiatal levelek világoszöldek. gyakran vöröses színű levelek. Az idős leveleken akkor jelentkezik a tápanyaghiány. • P-hiány: bronzos. amikor a fiatal növényrészek elvonják a tápanyagot. foltosan száradó levelek. • Ca-hiány: „leforrázott”. Az ásványi anyagok aktív és passzív transzportja a növényben 2. • Zn-hiány: törpeszártagúság. 2. ami az említett két ionra disszociál. ami lehet H+ vagy HCO3-. A növényi gyökérzet A legtöbb növénynél a gyökérzet nem nagyobb a teljes növényi tömeg 20-50 %-ánál.3. száradó "felkanalasodás".

Passzív felvétel Az ionok a talajból diffúzió vagy az áramló víz révén kerülnek a gyökér könnyen járható apoplasztjába. Ha a vakuólumba kerülnek.és tápanyag-ellátottsága.DFS) az apoplaszt meghatározott töltései tartják fogva az ionokat.szabad-helyre (Water Free Space -WFS) diffundálnak az ionok az apoplasztban. a mikorrhizák segíthetik (2. ábra: Egy ektomikorrhizás gyökér hosszmetszete. 2. Töltéssel rendelkező részecskékre vonatkozóan az AFS két részre osztható. néhol bejutnak a gyökérszövetek intercelluláris járataiba. A folyamat nem szelektív és reverzibilis. az ionok innen még könnyen kimoshatók.szerkezete. hogy a nagy poláros molekulákat és az 133 . Hartig hálót alkotják. egészen a kéregig és az ún. Összességében az AFS = WFS + DFS. hogy először a plazmalemmán haladnak át. 2002 2. Az apoplasztból a szimplasztba úgy kerülnek az ionok. vagyis az apoplaszt. amely a szövet teljes térfogatának a 8-25 %-át teszi ki. Túl száraz talajon kiszáradnak és elpusztulnak a gyökérszőrök. akkor a tonoplaszton is át kell haladjanak. annak víz. az oldatban az ionok az elektrokémiai potenciálnak megfelelően mozognak. A gombahifák hüvelyként veszik körül a gyökeret.4.AFS). Forrás: Taiz-Zeiger.4. A megnyúlási zónában nőnek. a hajszálgyökerek sejtfalába. vagy anyagcsere mérgek alig befolyásolják. Ezt a folyamatot a hőmérséklet. a fonalas forma pedig nagy talajtömeg behálózását teszi lehetővé. ábra). A gyökérszőrök módosult epidermisz sejtek. A passzív felvétel nem igényel energiát. A növényekben rendszerint akkor nagyobb a mennyiségük.3. ha szárazabb a talaj az átlagosnál. A szervek ilyen módon átjárható részét szabad helynek nevezzük (Apparent Free Space . A gyökér hengeres alakja nagy szilárdságot biztosít. hosszuk rendszerint néhány milliméter. A növények tápanyagfelvételét a gyökérrel együtt élő gombák. A Donnan szabad helyeken (Donnan Free Space . Ez valójában a sejtfalak összessége. A víz. közvetlenül a gyökércsúcs utáni legfeljebb egy centiméteres szakaszon. A plazmamembránok áteresztéséről megállapították.3.

a másikon elengedik a szállított iont v. Ezzel a kloroplasztiszok és a mitokondriumok belső membránjánál találkozunk.5. szállító fehérjék (carrierek) és ionpumpák. A csatornáknál az integrális fehérjék szelektív pórusokat képeznek. A passzív (és az aktív) transzportnál a membránban vannak olyan integrális fehérjék. Nagymértékű intercelluláris transzportot végző sejtekben akár 15 négyzetmikrononként is lehet egy plazmodezma. a membrán másik oldalára szállítódik.5. A transzport fehérjék erősen specifikusak ugyan. ha aktív a transzport (2. akkor antiport a folyamat neve.50.5 nm-nél nagyobb molekulák zsíroldékonyságuknak megfelelően permeálnak. A kisebb molekulák a vízoldékonyságuk alapján várhatónál gyorsabban haladnak át a membránokon. ábra: A membrántranszport folyamatok típusai. Ha a szállító csupán egy anyagot köt meg és szállít. Ha kettő szubsztrátot egy irányba szállít. A csatornafehéjék membrán pórusokként működnek. Ha kettő szubsztrátot ellentétes irányba szállít. aminek oka a transzport fehérjék jelenléte. ábra).8 nm átmérőjű pórusokon átléphetnek. amelyek a szubsztrát megkötése és felszabadítása során szerkezeti változáson mennek át. akkor uniport folyamatról beszélünk. A szállító fehérjék a membrán egyik oldalán megkötik. pl. Támogatott diffúziónak nevezzük ezt a formát akkor.3. de hasonló anyagcsoporton belül különböző anyagok szállítását el tudják végezni. míg a nagyobbak a membrán lipidrégióján kell áthaladjanak. szállító fehérjéknél (carrier) az anyag a fehérje aktív helyéhez kapcsolódik. a K+ mellett a Rb+-ot és Na+-ot is. Ezeknél az ún. 2. Szállító fehérjék a passzív transzportban Alapvetően két eltérő típusú membrán transzportot ismerünk. hogy a 0. vegyületet. 134 . Ebből következik. Forrás: Taiz-Zeiger. majd leválik.4. A 70-nél nagyobb mólsúlyú és 0.ionokat könnyebben átengedik. ha passzív transzportról van szó. 2002 2. Ez a permeabilitás lipidszűrő elmélete. mint a mesterséges membránok. amelyekért integrális fehérjék a felelősek. Az ionpumpák az elektrokémiai potenciál ellenében szállítanak ionokat. akkor szimport folyamatról van szó. Három transzport fehérje vesz részt a membránokon keresztül zajló anyagszállításban: csatornafehérjék. de a K+ a preferált. míg (ion) pumpáról beszélünk.

mind xilém tartalmaz ásványi sókat és asszimilátákat is. A kalcium kismértékű koncentráció növekedése a citoszólban egy sor enzim aktivitását befolyásolja. A fotoszintézis termékei (asszimiláták) hosszabb utat tesznek meg a növényben és elsősorban a rostacsöveken keresztül a floémbe szállítódnak. töltéssel rendelkező részecske szállítását befolyásolja. azaz pH különbséget. ha a részecske transzportja egy exergonikus reakcióval energetikai kapcsolatban áll. rostacső) történik a szállítás és mechanizmusának a lényege csupán 1926-tól ismert.5. Ezért is fordul elő a növényekben sok elem.3. ami minden. Mind a floém. Az asszimiláták a forrás helyéről a célhelyre szállítódnak. ezért ezt szekunder aktív folyamatnak tekintjük. A kétértékű kation felvétele. A Na+ Ca2+ és Mg2+ az elektrokémiai gradiensnek megfelelően diffúzióval lép be a sejtbe.3. század elejétől ismert. ha az extracelluláris K+ koncentráció túl alacsony. ezért neutrális a citoszól pH-ja. addig a növényeknél mikroszkópikus sejtekből álló csövekben (rostasejt. Van plazmamembrán H+-ATP-áz és tonoplaszt H+-ATP-áz is. akkor fajtól függően a növény néhány héten vagy néhány éven belül elpusztul. Az aktív transzport az alábbiakban tér el a passzívtól: • anyagcsere energia felhasználásával történik az (elektro)kémiai potenciállal szemben. Ha a fás növényekben megszakítjuk a floém útját és a gyökereket arra kényszerítjük. A carrierek nem szigorúan specifikusak. A proton számára a foszfolipid kettős membrán nem permeábilis. Floém transzport Míg az állatoknál a szállítórendszer (érrendszer) extracelluláris csövekből áll és a XVI. A kialakult protongrádiens a membránok két oldalán elektromos potenciál különbséget hoz létre. de maga ebben nem vesz részt. hogy raktározott anyagaikat használják fel.ben. a növényeknél proton-transzport-ATP-áz végzi. K+-t is.és Ca2+ ioncsatornát fedeztek fel. amelyek egyébként nem tudnának áthaladni. Cl.2. összetéveszthetik a hasonló molekulákat. PO43-) és ezeket nagyobb mértékben veszi fel. A zárósejtekben különböző K+ csatornák vannak a K+-felvételre és leadásra. • a sejtanyagcsere számára fontos anyagok transzportját végzi. A növény kiválasztja a számára fontos ionokat (pl. A floém transzport a fotoszintézis 135 . Minden anion felvétele aktív. A szekunder aktív szállításnál az aktív protontranszporttal létrejött elektrokémiai potenciál-grádiens az. pl. Ionszállítás a membránokon át A K+ áthaladása passzív és csupán akkor válik aktívvá. K+. A protonok kikerülése az extracelluláris térbe és a vakuólumba aktív transzport. de aktív transzporttal kerül onnan ki. Szerves vegyületeket szállít. Mindkettő protongradiest. A sejtek a környezetben előfordulónál nagyobb koncentrációban halmozhatnak fel anyagokat.6. A szállítási kísérletekből levonható általános következtetések szerint a víz és az oldott sók elsődlegesen a xilémben felfelé mozognak. különösen a Ca2+-é bonyolultabb. Aktív (anyagcsere) felvétel Aktív transzportról akkor beszélünk. Az aktív transzporton belül a primer aktív szállítás mindig membránhoz kötött. • olyan anyagokat tud átvinni a membránokon. Mivel az ioncsatorna nyitódása vagy záródása a transzport membrán potenciáljától függ.4. A növényekben eddig K+. 2. míg másokat alig. vagy csupán lassan. Ezt a megfigyelést először Marcello Malpighi tette 1675. ami a membránon áthajtó erőt jelenti. 2. vagyis elektrokémiai proton-gradienst hoz létre.

A szállítás meglehetősen gyors. a levelek szállító elemeiben a fotoszintézis miatt sok cukor halmozódik fel. a cső másik végén ezzel szemben kicsi az ozmózisnyomás. ahol a cukor növekedésre vagy tárolásra használódik fel. A szállítás helyére érkezve a célhelyre való bejutáshoz is kell energia. Ez biztosítja az asszimiláták áramlását. egy méter óránként. rendszerint mint keményítő. A floémben cukrok. hogy a megkötött szén milyen anyagcsere utakra kerüljön. Eszerint a forrás helyén. vagy használódjon fel a termelés helyén. Lényegében ez a szabályozó mechanizmus határozza meg azt. 136 . Münch 1926-ban leírt nyomás-áramlási modellje szerint a forrás és a célállomás közötti eltérő ozmózisnyomás alapján működik a szállítás. 2002 2. A célállomáson. aminosavak. A floém elemekben a szállítódás az ozmotikus nyomás hatására megy végbe. vagy jusson el a fogadó szövetbe.6. A szállítandó anyagok betöltődése a floémbe anyagcsere energiát igényel. A legnagyobb mennyiségben szállított anyag a cukor először a levélből ki kell lépjen az apoplasztba. (2. és 1-15 gramm óránként és négyzetcentiméterenként. ábra: A Münch-féle nyomás-áramlási modell a floém transzportban. rendszerint a gyökerekbe és az éretlen levelekbe irányul. Forrás: Taiz-Zeiger. ami vízfelvétellel és nagy nyomással jár együtt. A floém ezenkívül a víz és különböző vegyületek ismételt elosztásának a helye.termékeinek a szállítása az érett levelekből a növekedés vagy a raktározás helyére. Az allokáció annak szabályozása.6. de ennek mennyisége és biztosításának a módja eltérő. hogy a szénből mennyi raktározódjon. ábra). majd egy proton gradiens tölti be a cukrot a floém rostacsöveibe. növényi hormonok és egyéb szervetlen ionok szállítódnak.

7. 2. A).000 fajából 15% N2-kötését vizsgálták. A szerves N-vegyületek a talaj N-készletének a 90 %-át is képezhetik. A Fabaceae család 20. hogy a fotoasszimiláták hogyan oszlanak meg az egész növényben. de változatlanul távozik is onnan. Egy faj rendszerint csupán egy növényfajjal kapcsolódva hatékony. NO. vagy erősebben tömörített talajrétegekre jellemző. Jelenlegi tudásunk szerint csupán prokarióta mikroszervezetek végzik. B). fő szervetlen N-forma például az erdőkben az NH4+. A pillangósok és a N2-kötő baktériumok szimbiózisa több lépésben vezet tényleges N2-kötéshez.1. A gyökér által kibocsátott anyag aktiválja a baktériumokat (2. savas és oxigénben szegény talajokban gyenge a nitrifikáció. ábra. hanem a szomszédos nem N2-kötő növényekre is. A nitrogén körforgalma Jóllehet a levegőben 78 % a N2. valamint szerves trágyából származik. mint a NO3-. páfrányokban. mohákban). A nem pillangósok közül 8 család 23 nemzetségében találtak N2-kötőket.5. A partícionáló mechanizmus azt határozza meg. mert redukciójához nincs megfelelő enzim. A nitrogén körforgalomban szerepet játszó folyamatok mind bakteriális közreműködéssel mennek végbe.A partícionálásnak nevezett fogalom azt jelenti. A CO2-vel együtt belép a növénybe. A denitrifikáció során anaerob baktériumok a nitrátból N2. ábra. A floém betöltése. amelyek mind ún. A szerves-N elpusztult növényi és állati részekből.5. Hideg. míg meg nem fertőzi a növény gyökérszőrét. Ezek 90%-án találtak gyökérgümőt. A baktériumok enzimei részben 137 . amit viszont a baktérium által kibocsátott anyag okoz. Az ammonifikáció a szerves-N bontása NH4+-re. nevezetesen a talajban vagy vízben szabadon élő baktériumok és cianobaktériumok. A folyamat főleg mélyebb. UV-sugárzás hatására képződő és az esővel a földre jutó szervetlen-nitrogénből származnak. A pillangósoknál Rhizobium. kitárolása és az asszimiláták allokációja és partícionálása a termés mennyiségét befolyásoló tényező. Nitrogén anyagcsere 2.7. „pionir” növények. azaz nitrogénben szegény talajokban fordulnak elő. amelyben a N2-kötés végbemegy. A nitrogén oxidált formái a levegőben fontos ökológiai jelentőségűek. A talaj N-formái közül a NO3. A nitrifikáció az NH4+ átalakulása NO2--vé és NO3--má.5. a gombákkal szimbiózisban élő cianobaktériumok (zuzmókban. a vulkáni tevékenység. 2. de ezek közvetlenül nem hozzáférhetők a növény számára. ami oxigénnel jól ellátott talajban néhány napon belül bekövetkezik.2. a legtöbb növényben mégsem hasznosul. az ipar által termelt műtrágyákból. ezért kevésbé mozgékony.és az NH4+ a növények számára közvetlenül hozzáférhető Nforma. A növények számára hasznosítható N-formák a prokarióták légköri N2kötéséből. A gyökérszőr először göndörödik és körülveszi a baktériumokat (2. Bradyrhizobium és Azorhyzobium fajok felelősek a N2-kötésért. hogy mennyi fixált szén legyen a növény egyes szöveteiben. és a pillangósvirágú növények gyökerével szimbiózisban élő baktériumok és mikroszervezetek. üzemanyag elégetése. N2O és NO2 formát képeznek. Légköri nitrogén kötés A biológiai N2-kötés a légköri N2 redukálása NH4+ ionná. A talajokban az agyagkolloidokhoz nagy mennyiségű NH4+ kötődhet. mennyi fordítódjon például a termésképzésre és mennyi a növény vegetativ szerveinek a kialakítására. Nem csupán a gazdanövényekre kedvező a N2-kötés. mert hozzájárulnak a HNO3 képzése révén a savas esők kialakulásához. Minden Rhizobium aerob baktérium és szaprofita módon él a talajban.

E). majd behatolnak a kéregsejtekbe (2. 2002 2.7. A gyökér ezt követően egy fonalszerű képletet. A citoplazmában rendszerint csoportosan találhatók. ábra. ábra. peribakteroid membrán veszi őket körül.lebontják a növényi sejtfalat. amelyeket a növény szénhidrátokkal. A bakteroidok és a membrán között van a peribakteroid üreg. ábra. A N2-kötés a bakteroidokban történik.7. kialakulnak a gyökérgümők (2. amiből több ezer is lehet egy gümőben. F). A gümők mozdulatlan baktériumait bakteroidnak nevezzük. Ennek oxidálásából nyerik a bakteroidok az elektronokat és a ATP-t az N2 → NH4+ redukcióhoz. ebben pedig egy fehérje. mert inaktiválja a nitrogenázt. ami szövetburjánzáshoz vezet. Forrás: Taiz-Zeiger. Másrészről a bakteroidok légzéséhez oxigénre van szükség. többnyire szacharózzal lát el. a leghemoglobin. A baktériumok elszaporodnak a fonalban. ábra: A gyökérgümők kialakulása pillangósvirágú növények gyökerén (magyarázat a szövegben). és felelős a bakteroidok szabályozott O2-ellátásáért. infekciós fonalat hoz létre (2. ún.7. A belső kéreg citoplazmájába jutva sejtosztódást stimulálnak. C-D). ami nem lehet túl nagy.7. és behatolnak a gyökérszőrbe. Ez adja a gümők vörös színét. 138 .

részint a bakteroidok anatómiai tulajdonságai. Ezek segítségével a bakteroidok légzése során a NAD+-ból NADH+. miközben (ADP + Pi)-ből ATP képződik. sőt el is pusztulnak.5.2. A gümőképzés hatékonyságát a növény és a baktérium közötti genetikailag szabályozott felismerési folyamat befolyásolja. az pedig az N2-nek. Az aszparagin és az ureidok a periciklus sejtjeibe. A biotechnológia és molekuláris genetika feltehetően még hosszú ideig fog dolgozni míg sikeres génátültetést hajt végre. A N2-kötés során a Fe és a Mo először redukálttá. a NADP+-ből NADPH+ képződik. aszparaginsavvá és sok fajnál nitrogénben gazdag ún. ureidekké alakul. N2-kötővé téve az eredetileg nem N2-kötőket. A fennmaradó részt a növény főleg a vegetatív fázisban a talajból NO3. A N2-kötés szabályozása A fotoszintézist serkentő körülmények serkentik a N2-kötést is. A bemutatott képlet szerint a N2-kötésre rendelkezésre álló elektronok negyede nem N2-kötésre. A másik tényező az. a NADH+. A mérsékelt égövi pillangósokban az aszparagin (borsó. nitrogénoxid és hidrazin. 2. 139 . A H2 pedig az elvesztett energiával együtt eltűnik a gyökérből. A N2-kötés enzimének két proteinje O2 jelenlétében oxidativ módon kicsapódik. Ntrágyázással a termés nem fokozható. egy Fe-proteinből és egy Fe-Moproteinből. mennyire versenyképes a N2-redukcióban. bab) az ureidek dominálnak. glutaminsavvá. miközben 2 NH3 + H2 keletkezik. amely néhány más vegyület redukcióját is katalizálni képes. hanem a H+-ek H2-vé történő redukciójára használódik fel. vagy a NADPH+ redukálja a ferredoxint. Részint a leghemoglobin. ahol glutaminná. A levelekben termelődő szénhidrátok adják az elektronokat és a protonokat. ahol lebomlanak NH4+ ionra és gyorsan beépülnek aminosavakba. ami minden növény közül a legnagyobb. vagy valami hasonló fehérjét. amikor a N2 felveszi az elektronokat. Ez a három vegyület az. Mindkét vegyület és az aszparagin is viszonylag nagy C:N arányú.3. innen aktív kiválasztással a xilémbe kerülnek. A N2-kötés biokémiája és élettana A N2.és NH4+ alakban veszi fel.5. A Fe-protein az elektronokat a Fe-Mo-proteinnek adja át. A szabadonélő baktériumoknál és cianobaktériumoknál biokémiai módosulások játszanak szerepet. A N2-kötő növényeknél a N2-kötés csupán a növény N-igényének a felét-negyedét adja. amely alakban a gyökérgümőben kötött nitrogén transzlokálódik egyéb növényi részekben. hogy a nitrogenáz. A Rhizobium-ok jó részében azonban van hidrogenáz enzim. acetilén. pl. ill. a gümőkben gátolt lesz a N2-kötés. amikor arra a legnagyobb szüksége van.4. Az NH3.kötés általános kémiai egyenlete: N2 + 8 elektron + 16 MgATP + 16 H2O → 2 NH3 + H2 + 16 MgADP + Pi + 8 H+ A folyamatokat a nitrogenáz enzim katalizálja. főleg ez utóbbiak védik az enzimet a túlzott O2-ellátástól. amely mindig végez H+ redukciót. majd oxidálttá válik. Ezeknél a növényeknél a reprodukciós fázisban történik az összes N2-kötés 90%-a. A pillangósoknál a két legfontosabb ureid az allantoin és az allantoinsav. A xilémből a levelekbe. feltehetően NH4+ alakban kikerül a peribakteroid membránon kívülre. Az ATP a Fe-proteinhez kapcsolódik és ezzel erősebb redukálószerré teszi azt. a trópusi eredetűeknél (szója. csillagfürt). amely a H2-t H2O-vá oxidálja. A növény fejlődési állapota szerint a virágzás után köti meg a legtöbb nitrogént. A nitrogenáz enzim két elkülönült fehérjéből áll. ami hatékonyan redukálja az elemi nitrogént ammónium-ionná. fehérjékbe. Ezt követően a flavodoxin. A pillangósok magja közismerten nagy fehérjetartalmú: a szójánál 40%. Alternatív megoldás a piroszőlősav légzési bomlása során bekövetkező flavodoxin redukció. cianid. lucerna.

A nitrát koncentrációja a xilémben függ a környezeti tényezőktől is. A glutamin a növény két legfontosabb amidjának az egyike. ureidokba. burgonyában. de többnyire nitrátot. retekben stb. A reakciót az aszparagin-szintetáz katalizálja és ATP → AMP átalakulás adja az energiát. 140 . A fény szintén növeli a nitrát-reduktáz aktivitását. ami pedig növényi enzimeknél ritka. hogy a nitrát tartalmú hidropóniás kultúrában tartott növények gyökereiből gyakorlatilag nem kerül tovább NH4+. hogy fényen nagyobb a szénhidrát és NADH kínálat a nitrát-redukcióhoz. ahol a folyamatot a nitrit-reduktáz enzim katalizálja. vagy a nitrát-reduktáz aktivitását vizsgálják gyökérben és hajtásban (levél). Az első lépés a citoszólban megy végbe a nitrát-reduktáz enzim közreműködésével: NO3. Mind a gyökér. A nitrát-reduktáz termelése és elbomlása folyamatos. A folyamat redukáló anyagot igényel. amidokba. akkor a xilém nedvben is jelentős a koncentrációja. 2. ami a növény második legfontosabb amidja. aminek okai egyebek között az. stb.8. ami két elkülönült lépésben megy végbe. még ha a növény egyébként nem is szállítana sokat. A szükséges glutaminsav úgy képződik. képzésére. pl. ábra).magas koncentrációja enzimindukciót eredményez. A nitrát-redukció második lépése a nitrit redukciója ammóniává: NO2. A nitrát és az ammónium-ion anyagcseréje A N2-kötésre nem képes növények NO3--at és NH4+ iont hasznosítanak.2.→ NH4+. Miután a glutaminban nagy az N:C arány. A redukált ferredoxin szolgáltatja a 6 elektront. Inhibitorok és aktivátorok határozzák meg. hogy aszparagin képződjön.5. répában.6. ezért a glutamin a legtöbb növényben N raktározó funkciót is betölt. ahol hasonló építő folyamatokban vehet részt. A NO3. a nem fotoszintetizáló sejtekben pedig a NADH vagy NADPH. sőt toxikus: „uncoupler”-ként működik.→ NO2-. Az NH4+ először a glutaminsavval glutamint képez. A 6 elektront igénylő reakció a levelekben a nem-ciklusos elektrontranszportból nyeri az elektronokat.5. Két alapvető módszert használnak a NO3--redukció helyének a meghatározására. A képződött 2 molekula glutaminsavból az egyikre szükség van az NH4+ beépítésére. A xilém nedvben vizsgálják a nitrát és szerves N tartalmat. gátolja a kloroplasztiszokban és a mitokondriumokban az ATP-képződését. hogy a sejten belül a termelés vagy a bomlás a jelentősebb. Az ammónium-ion beépülése a szerves vegyületekbe Az NH4+ bármilyen formában képződik is nem halmozódik fel a növényben. képzését a glutaminszintetáz katalizálja. A nitrát redukciója többnyire a levelekben és napos időben megy végbe. nukleinsav. Az aszparaginképzéshez folyamatos aszparaginsav ellátásra van szükség. Oxálecetsav a PEP+HCO3reakcióból képződik PEP-karboxiláz közreműködésével. akkor a képződött ammónia gyorsan beépül a szerves N vegyületekbe. Ha a talajban sok a nitrát. mind a hajtás igényli a szerves N-vegyületeket. A nitrát tehát nem redukálódik ammóniára.5. amelyek 2 elektront biztosítanak. A glutamin a glutaminsav képzése mellett amid csoportot adhat az aszpraginsavnak. de a 4 C-atomos váz az oxálecetsavból ered. A citoszólban termelődött nitrit a kloroplasztiszokba. mert az ammónium-ion gyorsan oxidálódik a jól kezelt talajban. ami a kloroplasztiszban a ferredoxin. Azt tudjuk. vagy a gyökérben a proplasztiszokba kerül. klorofill. hogy a glutamin egy amid csoportot az alfa-ketoglutársavnak átad a glutaminsav-szintetáz segítségével és így 2 molekula glutaminsav képződik. A glutaminsav ezenkívül más szövetekbe is felszállítódhat. A glutaminsav különféle utakon újratermelődik. A nitrogén a glutaminsavból származhat. A NO3.redukciója NH4+ ionná energiaigényes folyamat. de a másik felhasználódhat fehérjék. ami újabb ammónium-ion beépülését teszi lehetővé (2. vagy ha igen.

Az aszparaginsav transzaminálással szintén átadhatja alfa-ketosavnak az aminocsoportját. Ezért esszenciális az élet számára a B6 vitamin. Minden transzamináz (vagy aminotranszferáz) enzim prosztetikus csoportként piridoxál-foszfátot. ahol egy aminosav alfaaminocsoportja egy alfa-ketosav alfa-ketocsoportjára kerül.Forrás: Taiz-Zeiger. Biokémiailag a transzaminálás reverzibilis folyamat. miközben új aminosav és új ketosav képződik. hogy a glutamin átadja amino-csoportját egy sor alfa-ketosavnak transzaminálási reakciók révén. ábra: Az ammónium metabolizmusban szereplő biokémiai útvonalak és vegyületek (magyarázat a szövegben). glutaminsav + oxálecetsav = alfa-ketoglutársav + aszparaginsav. Így pl. 141 .7. miközben új aminosavak képződnek. Ennek oka az. Kiemelhető. Transzaminálás A növény által felvett nitrogénről 15N-izotópos vizsgálatokkal megállapították. azaz B6 vitamint igényel. hogy először a glutaminban. 2002 2. alanin.5. hogy feltehetően minden aminosav aminocsoportja áthalad a glutamin és glutaminsav úton. Az alanin és a többi aminosav is átadhatja aminocsoportját és így újabb aminosavak képződnek. Ezt követően kerül más aminosavakba.8. majd a glutaminsavban és az aszparaginsavban jelenik meg. A piroszőlősavból pl. 2.

5. hogy nagy a levelekből elvont fehérje mennyisége. ha hiányában a növény nem tudja befejezni életciklusát. Az intenzíven termesztett növényeket műtrágyával vagy szerves trágyával táplálhatjuk.2. Ez a C3 növényekben hátrányosabb. emlősökre és egyes növényekre. széndioxidból és tápelemekből. 142 . önpusztítási jelenség.6.8. 2. A nem N2-kötő gabonafélékben és évelő növényekben. Virágzás idején olyan gyors a N-vándorlás a magképzés felé. hogy a növényekben N-recirkuláció folyik a gyökerekből a levelekbe és vissza. A nitrogén vegyületek szállítódása a vegetatív és reproduktív fázisban A füveknél és a hüvelyeseknél végzett vizsgálatok során megállapították. ún. fehérjetestekben található. A magasabbrendű növényekben a tápelemek hiánytünetei alakulhatnak ki. pl.8. de néhány toxikus a rovarokra. ritkábban a növény levelét kezeljük.A 20 esszenciális aminosav mellett a növényvilágban százával fordulnak elő nem fehérje természetű aminosavak. Növénytáplálási kísérletek igazolták. A műtrágyák nagy részével a talajt. A növényekben előforduló esszenciális elemek mennyiségük alapján makro. részint a floémen keresztül a gyökér és a hajtás felé szállítódnak. hanem a növekvő vakuólumot körülvevő tonoplaszttá fúzionálódik. Miután a levelek fő fehérjéje a RUBISCO. Esszenciális egy elem akkor. 2. A növények a tápelemeket mindkét esetben szervetlen ionok alakjában veszi fel. vagy az elem olyan molekula része. hogy a növényekben sehol ne legyen N-hiány. A magképzéskor a hüvelyesek magjának olyan nagy a fehérje igénye. A csírázó magvak nitrogén anyagcseréje Mindenféle mag raktározó sejtjeiben a tartalékfehérje membránnal körülvett képletekben. A talaj és a növények összetételének az elemzésével tájékozódhatunk a növény-talaj rendszer tápanyag ellátottsági állapotáról. hogy bizonyos tápelemek létfontosságúak (esszenciálisak) a növényi élet számára. hanem foszfort. amley nélkülözhetetlen a növény számára. Nitrogén transzformáció a növényi fejlődés során 2. A fehérjetestek membránja nem bomlik le. A hidrolizáló fehérjék részint új fehérjékké szintetizálódnak. Ez a folyamat az ún. Funkciójuk többnyire ismeretlen. A búza a virágzás kezdetéig N-igényének a 90%át már felvette a talajból. Ezek nem tiszta fehérjék.5. Összefoglalás A növények autotróf szervezetek. a vízből. ezért feltehetően ökológiai szerepük van. A folyamat során a klorofillok is lebomlanak.1.5. és szükség szerint intézkedéseket tehetünk a hiánytünetek vagy a mérgezés elkerülésére. a búzában a levelek fehérjéjük 85 %-át is elveszíthetik.és mikroelemekre oszthatók. hogy lecsökken a talajból a N-felvétel. A vízfelvétellel meginduló csírázással a fehérjék proteázok és peptidázok révén aminosavakra és amidokra hidrolizálnak. Ez biztosítja. A növények tápanyagigénye hidropóniás vagy aeropóniás kultúrákban vizsgálható. magnéziumot és kálciumot is tartalmaznak.8. 2. ezért ennek lebomlása és felhasználása magképzésre a fotoszintézis intenzitásának a csökkenéséhez vezet. A lebomlás ezeknél a növényeknél is a RUBISCO-t érinti. mert a C4 növényekben 10%-kal több RUBISCO van és ez sem a mezofill sejtekben. A növényen belül jelentős a szezonális N-változás. amelyek képesek testük felépítésére a napfény energiájával.

amelyek közös hatásának a kifejezésére az elektrokémiai potenciál szolgál. hogy a talaj milyen jó víz. vagy a levelekbe szállítódik. A növények gyökere gyakran társul ektomikorrhiza gombákkal.A talaj komplex közeg. amelyek az anyagszállítást végzik. vagy citoplazmáról citoplazmára (szimplaszt) szállítódnak. A gyökér folyamatosan és gyorsan felveszi a környezetében lévő tápanyagokat. A membránok speciális integrális fehérjéket – csatornákat. az oldatok kémiai gradienssel szembeni mozgását pedig energia igényes aktív szállításnak nevezzük. az elektromos potenciál gradiens. aminek a hajtóereje más anyagok szállítására fordítódhat az ún. A proton-pumpák. másodlagos szállítási folyamatokban. vagy másnéven a proton-transzportATP-ázok az elsődleges hajtóerőt biztosítják a sejt plazmamebránján át történő anyagszállításhoz. amelyeken át az elektrokémiai potenciál gradiensnek megfelelően történik az anyagok diffúziója. A további aminosavak transzaminálással jönnek létre. Mindkét esetben az ion a Caspary-pontos endodermisz sejtek membránján át kell haladjon és ezt követően töltődhet be a xilémbe. ha magas a hozzáférhető tápanyagok koncentrációja. a gyökérnél a proplasztiszokba és a nitrit-reduktáz enzimmel ammóniává alakul át. A nitrit belép a kloroplasztiszba. A szállító fehérjék a szállítandó anyagot megkötik a membrán egyik oldalán és a másik oldalra szállítják. A tápanyagok felvételére a növény kiterjedt gyökérzetet fejleszt. A proton-pumpák működése révén elektrokémiai potenciál gradiens alakul ki a plazmamembrán és a tonoplaszt két oldala között. A szomszédos sejtek citoplazmáit összekötő plazmodezmákon át történik a szimplasztikus szállítás. Az oldott anyagok a sejtek közötti járatokban (apoplaszt). hanem a talaj nitrogén-készletét gazdagítják. A növények számára esszenciális tápelemek közül a nitrogén nitrát (NO3-) és ammónium-ion (NH4+) alakjában hozzáférhető. amelyek a N2-kötés helyei. Az ammónium-ion a glutaminsavval glutaminná alakul a glutamin-szintetáz enzim segítségével. A növények tápelemeket és vizet cserélnek környezetükkel. Számos növény. szállító fehérjéket és pumpákat – tartalmaznak. A talajból a gazdanövény gyökerét megfertőző baktériumok gyökérgümőket képeznek. Ezek a baktériumok nem élnek szimbiózisban magasabbrendű növényekkel. valamint az egyes szöveteik és szerveik között. A biológiai szállító folyamatok hajtóerejét a sejt és az egész növény szintjén a koncentráció-gradiens. amelyek elsősorban a foszfor felvételében segítik a növényt. A xilém szállítja a gyökér által felvett vizet és anyagokat a levelekig. így kénytelen újabb és újabb talajrészek felé növekedni. Mind a rövid-. A gyökér által felvett nitrát rögtön belép az anyagcserébe. és a hidrosztatikus nyomás adja. mind a hosszútávú szállítási folyamatokat sejtmembránok szabályozzák a növényben. A nitrát anyagcsere során a nitrát a citoszólban nitritté redukálódik a nitrát-reduktáz közreműködésével. amelynek szemcsemérete és kation kicserélő képessége határozza meg. A gyökérbe került ion vagy belép egy epidermisz sejt citoplazmájába és így halad tovább sejtről sejtre. A csökkenő kémiai gradiensnek megfelelő szállítást passzív szállításnak. Néhány szabadonélő baktérium és cianobaktérium is képes a légköri nitrogén redukciójára. viszont igyekszik elnyomni a társuló gombát. A csatornák olyan pórusoknak tekinthetők. A molekulák és ionok mozgását egyik helyről a másikra szállításnak nevezzük. A talaj pHértéke a tápelemek hozzáférhetőségét befolyásolja. A szállítást a membrán permeabilitása és a szállítandó anyag minősége befolyásolja.és tápanyag-raktár a növények számára. A növény cserébe szerves anyagokkal látja el a gombát. vagy az apoplasztban szállítódik. 143 . mindenekelőtt a pillangósvirágúak képesek nitrogén-kötő baktériumokkal szimbiózisban élve a levegő nitrogénjét a nitrogenáz enzim-komplex segítségével ammóniává redukálni.

Ellenőrző kérdések Melyik két kritérium alapján tekintünk egy elemet esszenciálisnak? Hány esszenciális elem található a növényekben? Sorolja fel az esszenciális makro tápelemeket! Milyen mikroelemek felvételében játszanak szerepet a kelátképző anyagok? Melyek a fitoszideroforok és mi a szerepük a növényekben? Mi a vegyületekhez nem kötött elemek jelentősége a növényben? Milyen csereionokat ad le a növény gyökere környezetének? Hol mutatkoznak először a növényeken a reutilizálható elemek hiánytünetei? Hol figyelhető meg először a nem mobilizálható elemek hiánya? Hogyan nevezzük a növények gyökerével szimbiózisban élő. carrierekkel működő szekunder aktív szállítási mechanizmust ismerjük? Az aktív membrántranszport milyen enzim közvetítésével jut a szállításhoz szükséges energiához? Mi a hasonlóság a támogatott diffúzió és az ionpumpa között? Mindkettőt carrierek végzik. a tápanyagfelvételben szerepet játszó gombákat? Mi a diffúziós potenciál? Mit kell mérni ionizáló anyagok felvételénél az aktív és passzív transzport megkülönböztetéséhez? Hogyan nevezzük azt a folyamatot.és nitrit-reduktáz enzimek szintézisét? 144 . Mi a különbség az aktív és passzív transzport között? A növény mely szállító elemeiben szállítódnak elsősorban a szénhidrátok? Milyen növényélettani jelenséget nevezünk particionálásnak? Miből származik zömmel a növények N-tartalma? Mi a légköri N-kötés? Melyik növényi szervben zajlik a nitrát redukciója? Melyik sejtalkotóban történik a nitrit redukciója? Melyik két aminosav tölt be N-raktározó funkciót a növényben? A növények összes N-igényének hány százaléka származik a légköri N-kötésből? Mi serkenti a nitrát. amikor az ionok áthaladnak a plazmalemmán? Hogyan nevezzük azt a folyamatot. amikor az ionok áthaladnak a tonoplaszton? Mi a kölünbség a membrántranszportban résztvevő csatornák és carrierek között? Melyik három.

Az elektrondonor a víz. A fotoszintézis tárgyalásakor eltekintünk az algák és a cianobaktériumok. a jelenlegi és a fosszilis egyaránt a fotoszintetikus tevékenység eredménye. A fotoszintézis folyamatát két szakaszra bonthatjuk fel. ábra). A fényszakaszban történik meg a vízbontás (oxigéntermelés). A magasabbrendű növények legaktívabban fotoszintetizáló szövete a levelek mezofilluma. Ennek mintegy 40%-a származik a tengeri fitoplankton tevékenységéből. továbbá a kemoszintézisre képes vas.és sötét szakasza. csupán a magasabbrendű növények fotoszintézisének a lényegét mutatjuk be. a fotokémiai reakciókban közvetlenül résztvevő pigmentekre történő energiaszállítódás és a fényenergia kémiai energiává való átalakulása.és kénbaktériumok szervesanyag termelésétől. az oxigén melléktermékként képződik. A fotoszintézis oxidációs és redukciós folyamatokból áll: • oxidáció: a vízből elektronokat von le. 2002 3.3. Forrás: Taiz-Zeiger. Utóbbit újabban a fotoszintézis szén-reakcióinak is neveznek. az elektronakceptor a széndioxid. FOTOSZINTÉZIS A földi élet alapvetően függ a napfény energiájától. szénhidrátok képződnek. A 10-15-10-3 másodperc alatt lejátszódó folyamatok függnek a fényintenzitástól. amelyből szerves vegyületek. A fényszakaszban megy végbe a fényabszorpció (fényelnyelés). ábra: A fotoszintézis fény. valamint a széndioxid megkötéséhez szükséges redukáló ágens (NADPH) és a nagy energiatartalmú ATP képződése. 145 . Emellett a rendelkezésünkre álló energiaforrások. amely ennek az energiának a begyűjtésére képes. de csupán kismértékben a hőmérséklettől. A fotoszintézis az egyetlen biológiai jelentőséggel bíró folyamat. fényszakaszra és sötét szakaszra (3. • redukció: a széndioxid redukciója.1.1. A mezofill sejtekben jelentős számú kloroplasztisz van. Becslések szint évente 200 milliárd tonna CO2 alakul át biomasszává.

Bemutatjuk a széndioxid koncentrálás biokémiai mechanizmusait. 3.A főfejezet első fejezetében a fotoszintetikus energiatárolás fizikai alapjait mutatjuk be. és a xantofillok. valamint a tilakoid membrán-rendszer. A szénhidrátokban tárolt energia a növényi sejtekben végbemenő folyamatok hajtóereje lehet.1. ezért a fotoszintézis "sötétszakaszának" is nevezték. az elektronokat mesterséges elekronakceptorok is felvehetik. amelyek tisztán szénhidrogének.1. Részei a külső és a belső membrán. A fotoszintézis fényszakasza 3. amely a klorofill fény hatására történő gerjesztésével kezdődik és az ATP + NADPH szintéziséhez vezet. A foton diszkrét energiatartalmú részecske. A kloroplasztiszok felépítése A kloroplasztisz a proplasztiszból alakul ki. A fotoszintézis fényszakaszában végbemenő reakciók időtartama 10-4-10-2 másodperc. a kloroplasztiszok tilakoid membránjában termelt nagy energiatartalmú vegyület (ATP) és a "redukáló erő" (NADPH) előfeltétele a kloroplasztiszok sztrómájában végbemenő széndioxid-fixálásnak. Kissé részletesebben: a növény széndioxidból és vízből a napfény energiájával szénhidrátokat szintetizál. hogy független a fénytől. A második fejezetben ezért a CO2 fixálás és redukció ciklikus folyamatait vizsgáljuk. A fotoszintézis fényszakaszában. A karotinoidok két nagy csoportja a karotinok. A folyamatról korábban úgy gondolták. Tekintettel azonban arra. A fény részint hullám természetű. A sztrómával alkotott kapcsolatuk alapján vannak sztóma és gránum tilakoidok. továbbá a kloroplasztiszt kitöltő anyag a sztróma. A fotoszintetizáló szervezet a napfény energiájával szintetizál olyan szén-vegyületeket. A fényszakasz és a "sötétszakasz" egymástól elválasztható. hogy a sztrómában végbemenő reakciók a fotokémiai folyamattól függnek és azokat a fény közvetlenül szabályozza helyesebb őket a fotoszintézis szén-reakcióinak nevezni. részint részecske-természetű. pl. A növények fényabszorpciójának az alapjai A növények számára hasznosítható fény a sugárzó energiának csupán azt a részét képviseli.1. A cianobaktériumokban található fikobiliszómákban a fikobilinek perifériális proteinhez kapcsolódnak. A tilakoidok belső tere a lumen. amelyek oxigént is tartalmaznak. amely specifikus hullámhosszal 146 . amelyek energia befektetése nélkül nem képződnének. továbbá mindenféle élet energiaforrásául szolgálhat. amely az emberi szem számára látható (400-700 nm). A fotoszintézisért felelős színanyagok a tilakoid membránba épült klorofillok és karotinoidok. ami fluidabbá teszi a tilakoid membránokat. valamint jelenlegi ismereteinket a fotoszintetikus apparátus szerkezetéről és működéséről. A tylakoid membrán lipidtartalmának a felét a kloroplasztisz színanyagai adják. amely vizet és oldott sókat tartalmaz. A gránum tilakoidoknak van kapcsolt és nem kapcsolt régiója. miközben oxigén szabadul fel. diklórfenolindofenol jelenlétében és széndioxid hiányában is termelődik oxigén. a fotoszintetikus apparátus szerkezetével és azzal a folyamattal. amelyek lehetővé teszik a növény számára a C4 és a CAM típusú széndioxid fixálást. valamint a cianobaktériumokban és vörösmoszatokban előforduló fikobilinek. 3. így bizonyos vegyületek könnyebben mozognak bennük. ez adja részecske természetét. A fotoszintézis kifejezés ténylegesen a "fény felhasználásával történő szintézis"-t jelenti.1. A klorofillok és karotinoidok nem kovalens kötéssel a tilakoidok integrális fehérjéihez kötve találhatók. A fény fotonok formájában terjed.2. A lipidek jelentős mennyiségű telítetlen zsírsavat tartalmaznak. Az első fejezetben a fény fotoszintézisben betöltött szerepével foglalkozunk.

υ = a fény frekvenciája.társul. mert a kék fény hatására gerjesztett elektron hővesztés mellett gyorsan. 5. Forrás: Taiz-Zeiger. ugyanarra az energiaszintre jut vissza. 2. Tisztán fizikai folyamat. Az egyik rezgő hangvilla rezgésbe hozza a másikat is. 3. akkor megkapjuk a pigment abszorpciós spektrumát (3. Ha különböző hullámhosszú fénnyel megvilágított pigment fényelnyelését vizsgáljuk. fikoeritrobilin. A fotoszintézis előfeltétele az. amit két egymás mellé megfelelően elhelyezett hangvilla példájával lehet szemléltetni. ábra: Néhány fotoszintetikus pigment abszorpciós spektruma: 1. bakterium klorofill-a. a narancs és a vörös fény elnyelése mutat csúcsot.626x10-34 J. 147 . Az alapállapotba történő visszatérés többféleképpen lehetséges: (1) a gerjesztési energia hő formájában teljesen elvész. míg az 500-600 nm közötti zöld és sárgászöld fényt nem nyelik el . A vegyérték elektronok gerjesztődnek. A gerjesztett állapot csupán nanosecond ideig (10-9) marad meg. 4. 2002 3. A klorofilloknál például az ibolya. β-karotin.s). A kettő közötti energia különbség hő alakjában elvész. (2) a gerjesztési energia hő és fluoreszcens fény alakjában elvész. a narancs és a vörös a legkisebb energiájú. mintha vörös fénnyel lett volna megvilágítva. Az energiavándorlás induktív rezonanciával történik. a 650 nm-es fényt erősebben elnyelő klorofill-b-ről a 670 nm-es fényt jobban elnyelő klorofill-a-ra.ezért zöld a színük. A kék fény a vörösnél mindig kevésbé hatékony. Ez a gerjesztési energia használódhat fel a fotoszintézisre. (3) a levelekben a gerjesztési energia a fotoszintézisre használódik fel gyenge fluoreszcencia mellett. ábra). ahol h = Planck-féle állandó (6. a kék. az alapállapotból gerjesztett állapotba kerülnek és ezzel a pigment molekula is gerjesztett állapotba kerül. A fényabszorpció alapját a Stark-Einstein törvény adja.υ >> CHL*. klorofill-b. miszerint egy molekula egyszerre csupán egy fotont tud abszorbeálni és az egy foton csupán egy elektron gerjesztésére képes.2. amit másnéven Förster-transzfernek is neveznek.2. klorofill-a. pl. hogy a gerjesztett elektron energiája egy energiagyűjtő pigmenthez a reakciócentrumba szállítódjon. A klorofillok fényabszorpciója a következőképpen írható fel: CHL + h. A foton energiája fordítottan arányos a hullámhosszal: az ibolya és a kék a legnagyobb. Az antenna pigment rendszerekben a fényenergia átadása a hosszabb hullámokat jobban elnyelő pigmentek felé halad.

mert ezek a reakciócentrumok pigmentjei. mint a külön adagolt ugyanilyen fények hatásának az összege. Tilakoid komplexek Az izolált kloroplasztiszok izolált tilakoidjaiból megfelelő pufferekkel és ultracentrifugálással négy főkomplex különíthető el. főleg a lipideket. Forrás: Taiz-Zeiger. a PSII. Ezek közül a P680 és a P700 a legfontosabb. A karotinoidok nem csupán a fényenergia gyűjtését végzik. A visszavert zöld. Az Emerson-effektus szerint. fotooxidációtól.3. sárga. ábra: A fehérje komplexek elhelyezkedése a tilakoid membránban. ábra). a Cyt b6-f. a PSI és az ATPszintetáz (3. narancs és vörös fény keveréke adja a karotinoidok sárga vagy narancs színét.1. 148 . hogy két pigmentrendszer kell legyen a növényekben. A karotinoidok ilyenkor kioltják a gerjesztett klorofillt miközben az energia hő alakjában elvész. Az élő növény tilakoidjában a fehérjéhez kötött klorofill-a a jellemzőtől eltérően több apró elnyelési csúcsot mutathat. akkor megkapjuk a fotoszintézis akcióspektrumát. a PSI és a PSII. ha a hosszúhullámú vörös fény mellett rövid hullámhosszú fényt is adagolunk. 2002 3. Ha ugyanis a fény által gerjesztett klorofill nem tud gyorsan visszajutni az alapállapotba. akkor az oxigénnel reagál és rendkívül reakcióképes szinglet oxigént képez. A citokróm b6f a tilakoid membránokban mindenütt megtalálható. Az akciós spektrum egy vörös maximumot és egy kisebb kék csúcsot mutat. a PSI és ATP-szintetáz pedig főleg a sztróma tilakoidokban fordul elő. akkor a fotoszintézis gyorsabb lesz.3. Ebből jöttek rá. Ha valamely fotoszintetikus funkciót vizsgálunk a megvilágító fény hullámhossza függvényében. hanem védik a klorofillokat az oxigén jelenlétében bekövetkező károsodástól. ami túlzottan erős fényen jöhet létre.A karotinoidok csupán az ibolya és a kék fényt abszorbeálják. A PSII zömmel az összenyomott gránumokban.3. 3. A szinglet oxigén károsítja a sejtalkotókat.

Fő funkciója.LHCII) csatlakozik. amelyhez az elektront a víz szolgáltatja.3. Citokróm b6 f komplex A komplex egyformán előfordul mind a gránum. A polipeptidekből kettő a D1 és D2. a ferredoxinra. hogy elektront visz a PSII-ről a PSI-re.1.3. ill. hogy oxidálja a PQH2-t és redukál egy kis. a plasztocyanint (PC). PSII/PSI-arány A PSII és PSI térbeli elkülönülése jelzi. PSI A PSI két legnagyobb polipeptidje köti meg közvetlenül a P700-at. A reakció a sztrómában megy végbe és a ferredoxin-NADP-reduktáz katalizálja: 4 Fd(Fe2+) + 2 NADP+ + 2 H+ → 4 Fd(Fe3+) + 2 NADPH 3. A PSII csupán a gránum-tilakoidok kapcsolt régiójában fordul elő. hogy a PSII reakciócentruma egy közös elektronszállító poolba (raktárba) továbbítja az elektront. amely a tilakoid sztróma oldalához kapcsolódik. amely a P680-hoz szállítja a fényenergiát.1. de ez a növény fejlődési stádiumától és a fényviszonyoktól is függ. A PSII-höz egy PSII fénygyűjtő komplex (light harvesting complex . amely a víz oxidációjához szükséges. PSII A II.2.1. mint PSI.3. mert a víz oxidációja a tilakoid lumenben jár H+-felszabadulással. hogy az 1:1 arányú sztöchiometria a két PS között nem feltétlenül létezik.4. A PSI kizárólag a sztrómatilakoidokban és a nem kapcsolt gránum-tilakoidokban található. rendkívül mozgékony réz-tartalmú proteint. Mivel kettő H2O-ra (4 elektronra) van szükség a széndioxid redukciójához és mert két fotonra van szükség mindegyik vízmolekula oxidálásához.3. redukálódik: fény + PC(Cu+) + 4 Fd(Fe3+) → 4 PC(Cu2+) + 4 Fd(Fe2+) A mozgékony ferredoxinról az elektronok egy végső elektrontranszport lépésben a NADP+ redukciójára használódnak fel (NADPH).3. Mérések szerint a növényekben több PSII van. Így kerül végülis a levált proton a külső térből a tilakoid belső terébe: 2 PQH2 + 4 PC(Cu2+) → 2 PQ + 4 PC(Cu+) + 4 H+ (lumen) 3. A PSII fő funkciója. ami redukált plasztokinon felhalmozódását eredményezi. ezeket Ia és Ib névvel illetik. 149 . hogy oxidálja a redukált PC-t és átviszi az elektront egy oldható Fe-S-proteinre. amit úgy tesz. A ferredoxin egy alacsony molekulasúlyú perifériális fehérje. hogy a PQ-t (plasztoquinont) redukált plasztokinonná alakítja (PQH2).5:1. Funkciója az. 3. fotoszisztéma egymással nem-kovalens kötéssel kapcsolódó integrális polipeptidekből áll és tartalmazza a P680 reakció centrumot is. míg a PQ a sztrómából veszi fel a protont. ezért a PSII működése a következőképpen foglalható össze: 2 H2O + 4 foton + 2 PQ + 4 H+ → O2 + 4H+ + 2 PQH2 A 4 H+-t azért kell mindkét oldalon feltüntetni.1. Ezek kötik meg a P680-at és néhány kinont. A benne lévő vas oxidálódik. arányuk 1. Ebből a közös poolból viszi tovább az elektront a PSI és nem egy hozzátartozó PSII-ről.mind a sztróma-thylakoidokban.1. Sokkal inkább valószínű. Fénygyűjtő pigmentrendszere az LHCI.3.

Ez limitálhatja a kevesebb fényt abszorbeáló PS működését.A két PS-hez tartozó fénygyűjtő antenna-rendszer a megvilágítástól függően eltérő mennyiségű fényenergiát abszorbeál. S3 és S4 néven nevezte el. hogy lead egy elektront. 1992 3. Végül az S4 a két vízmolekulából felvéve a négy elektront visszaalakul S0-á. Az ATP anyagcsere energetikája fejezetben leírt kemiozmotikus elmélet alapján képződik a tilakoid membránrendszer külső és belső tere között kialakult pH és töltéskülönbség munkavégző képességét kihasználva. Funkciója.5 ATP-szintetáz. hogy a megvilágítás hatására egy molekula. 3. ami a PSII túlzott működését jelzi.és protontranszporthoz kapcsolja az ATP-képzést. ábra: A vízoxidáló óra. majd négy töltés elérésekor egy lépésben négy elektront vesznek fel két vízmolekulából és visszaalakulnak az eredeti állapotukba. Ha túl sok a redukált PQ. akkor aktiválódik a protein-kináz.4. Ugyanez történik az S1-S2 átalakulásakor és így tovább. Ezt hívják víz-oxidáló órának (3. 150 .3. Az S0 és S4 kettő vagy több mangán ion egyre növekvő oxidációs állapotát jelzi. foszforilálja az LHCII-öt. ami átvándorol a PSI-hez és annak adja át a begyűjtött fényenergiát. vagy molekulák pozitív töltést halmoznak fel. Ezeket az állapotokat Bessel-Kok S0. 3.1. Mivel az elektron. Két fő része a CF0-nak nevezett nyél. amely a tilakoid lumenből átvezet a sztrómába és a fej. aakkor az defoszforilálást és a PSII-höz való visszatérést eredményezi. S2. ezért coupling factor-nak is hívják. Az oxigéntermelő komplex Két vízmolekulából 4 elektront kell elvonni ahhoz. Forrás: Salisbury-Ross.1. Ha sok az oxidált PQ. hogy O2 szabaduljon fel. amely a sztrómában található és CF1nek nevezzük. Ennek kiküszöbölésére szolgál egy protein-kináz. Elméletileg ez úgy mehet végbe. ábra).4. vagy coupling faktor Az ATP-szintetáz összesen 9 polipeptidből áll. Az S0 az S1-é úgy alakul.4. S1. hogy az ADP + Pi-ből ATP-t készít.

ennek fele. A folyamatot a RUBISCO (ribulóz-biszfoszfátkarboxiláz-oxidáz) katalizálja. ábra).Az S kémiai természetét vizsgálva bizonyos volt. Kiderült. vagy negyede a RUBISCO. fotokémiai rendszer (PSII) által abszorbeált vörös fény energiája egy erős oxidáló és egy gyenge redukáló ágenst eredményez. 3.2. A föld legnagyobb mennyiségben előforduló 151 . majd a P700hoz jut vissza. hanem a citokróm b6-hoz. Forrás: Taiz-Zeiger. hogy közben nem képződik ATP. amelyek mind fontosak a vízbontásban (O2-termelésben). amelyből a felszabaduló elektronok a NADP+ redukcióját végzik el. Az erős oxidáns oxidálja a vizet. hogy a PSII-höz 4 mangán kapcsolódik. fotokémiai rendszerben (PSI) egy gyenge oxidáló és egy erős redukáló ágenst produkál. A 2. Tudjuk. 3.1. mert az csupán egy elektront tud egyszerre leadni és csupán egy pozitív töltést tud felhalmozni.5.5. A levelek fehérje tartalmának a fele a kloroplasztiszokban van. Elektron-transzport a víztől a NADP-ig A fotoszintézis során a vízből származó elektron elektron-akceptorokon és – donorokon át jut el a NADP-ig (3. hogy nem lehet a P680. hogy a különböző S-állapotok a mangán különböző oxidációs formái: Mn2+. ahol 3 H+-nak kell szállítódnia a lumenből a sztrómába egy ATP képződéséhez. A CO2-ot a ribulóz-1. ábra: A fotoszintézis Z-sémája.5-biszfoszfát (RuBP) megköti. Mn3+ és Mn4+. A fotoszintézis szén-reakciói A CO2-fixálás első kimutatható terméke leggyakrabban a három C-atomos 3-PGA (3foszfoglicerinsav). Az uncouplerek a H+-t úgy szállítják ki a lumenből.5. A hosszabb vörös hullámhosszú fény energiája az 1. tehát nem jutnak vissza a vízhez. Nem ciklusos elektron-transzportról beszélünk akkor. A 6 szénatomos vegyület gyorsan két darab 3-PGA-ra bomlik. Az ATP-képzés elméleti alapja a kemiozmotikus elmélet. amikor az elektronok a tilakoid membránon áthaladva a NADPH képzésére fordítódnak. 2002 3. Az elektron-transzport kapcsolódik a ciklusos és nem ciklusos fotofoszforilációhoz. Ciklusos elektron-transzportnál az elektron a ferredoxinról nem a NADPH képzésére fordítódik.

6. vagy 3-PGA kerül a kloroplasztiszba. Egy molekula 3-PG-aldehid termelődéséhez a ciklusnak háromszor kell megfordulnia. Egy felnőtt ember táplálékigényének a biztosításához 44 kg RUBISCO-nak kell folyamatosan működnie.1.6. A (RuBP+CO2)-ből kettő darab három-szánatomos molekula. C3 típusú széndioxid fixálási út C izotóp felhasználásával sikerült megállapítani.2. ezért beszélünk C3 típusú szén-fixálásról. A 3-PG-aldehid egy része a kloroplasztiszban keményítő szintézisére fordítódik. ábra: A Calvin-ciklus. a redukciójához 2 NADPH. ábra). A 3-PGA foszforilálásához 2 ATP használódik fel. miközben onnan Pi. A Calvin-ciklus. C3 típusú széndioxid fixálás (magyarázat a szövegben). majd a regenerálódási fázisban újabb ATP. redukció és regenerálás (3. A Calvin-ciklus a kloroplasztisz sztrómájában megy végbe és 3 szakaszra bontható. Egy része antiport carrier rendszerrel a citoszólba szállítódik. hogy a CO2-fixálásnál egy ciklusos folyamatról van szó. 14 Forrás: Taiz-Zeiger. hogy a kloroplasztiszban nem csökken a Pi 152 .fehérjéje. amit felfedezőjéről Calvin-ciklusnak neveztek el. ami szintén kijuthat a kloroplasztiszokból ugyanazzal az antiport rendszerrel. További része dihidroxi-acetonfoszfáttá alakul. mint a 3-PG-aldehid. 2002 3. karboxilálás. a 3-PGA képződik. azaz összesen 3 ATP és 2 NADPH kell egy CO2 fixálásához. Ezek biztosítják. 3.

ezért „Kranz” anatómiájúaknak nevezzük őket. ahol az oxálecetsav kimutatása nehéz. A virágos növények 285. 3. és kisebb a vakuólum. nem könnyen engedik át a gázokat.4% a C4-es növény. A C4-dikarboxilsav ciklus Az 1960-as években fedezték fel először. Az elsődleges reakció a HCO3. A HP-sejtek koszorú alakban helyezkednek el a C4növényekben. Vannak a C3 és C4 utat átmeneti módon tartalmazó növények. amely a citoszólban található. Ezekből a trióz-foszfátokból azután vegyületek százai képződnek a citoszólban. A mezofill sejtekben a PEP-karboxiláz segítségével ezekben a sejtekben fixálódik a CO2. vastag falúak. de több mint 300 kétszikű faj is. Itt találhatók a Calvin-ciklus enzimei. Jelentőségüket az adja. de kevésbé tömören helyezkednek el. A hüvelyparenchima (HP) sejtek. A legfontosabb C4-es mezőgazdasági növények a cukornád. mert gyorsan átalakul almasavvá vagy aszparaginsavvá. mint a C3-növényekben.7. sok bennük a kloroplasztisz. hogy a cukornádban és a kukoricában. és megjelenhetnek a trióz-foszfátok a citoszólban.000 fajából csupán 0. ahol viszont nincs RUBISCO. amelyek szorosan körülveszik a levelek szállító elemeit. a kukorica és a Sorghum. 153 . a mitokondrium.mennyisége. A 14C 80%-a egy másodperc alatt megjelent az említett két savban és csupán 10%-a a foszfoglicerinsavban. mint a C3-növények. A C4-növények közé tartozik sok egyszikű. ahol szintén vannak HP-sejtek.2. különösen füvek és sások. a PEP-karboxiláz katalizálja. beleértve a RUBISCO-t is. Feltehetően a két sejttípus közötti számos plazmodezmán át kerül az almasav és az aszparaginsav a HP-sejtekbe. ahol dekarboxileződik és belép a Calvin-ciklusba. A C4-növényekben két különböző típusú sejt vesz részt a CO2-fixálásban. ábra). A folyamatot egy Mg-igényes enzim. amelyek szokatlanul gyorsan és hatékonyan fotoszintetizálnak.+ PEP → oxálecetsav + Pi. a CO2 többnyire 4 C-atomos almasavban és aszparaginsavban jelenik meg. irreverzibilis folyamat. A levelek keményítőjének a zömét tartalmazzák. miközben almasav és aszparaginsav képződik A sztómákon át a levelekbe került CO2 a PEP-karboxilázt tartalmazó mezofill sejtekbe kerül elöször. A HP sejtek fő C-forrását tehát a mezofill sejtekben megkötött C4 savak adják (3. hogy erős fényen és magas hőmérsékleten gyorsabban fotoszintetizálnak és nagyobb biomasszát termelnek. amelyeket az evolúció közbülső állomásainak tartanak.2.

2002 3. mint sötétben. Fotorespiráció (fénylégzés) Otto Warburg már 1920-ban felfedezte. ábra: A C4-dikarboxilsav ciklus (magyarázat a szövegben). amit az 1950-es években mutattak ki először.7.1. 1/3-át elvesztik. ami azt jelenti. sötétlégzés a citoszólban és a mitokondriumban megy végbe. A normál. mint a C3-növényeké. míg a C4-növényeknél nincs fotorespiráció. Ezzel szemben az oxigénnek a C4növényekben nincs ilyen hatása. 3. A fotorespirációban a 154 .2.Forrás: Taiz-Zeiger. hogy a C3-növényeknél az oxigén gátolja a fotoszintézist – ezt nevezzük Warburg-effektusnak. A C4 savaknak a HP sejtekben bekövetkező dekarboxilezése után keletkezett piroszőlősav és alanin visszakerül a mezofill sejtekbe. hogy a fotoszintézissel egyidejűleg folyó fénylégzéssel a C3-növények a megkötött széndioxidnak 1/4-ét. A C3-növényeknél sötétben a légzés a fotoszintézis értékének durván 1/6-a.2. Fényen 2-3-szor nagyobb lehet a légzés. A C4-növényekben a CO2-fixálása három helyett 5 ATP-t igényel ennek ellenére a levélfelület egységére vonatkoztatott fotoszintézisük kétszer olyan intenzív. Fényen ugyanakkor gyorsabb a légzésük. mert a C3-növényekben a fotorespiráció jelentős CO2 veszteséget jelent.

hanem oxidációs funkciót lát el. A felszabadult CO2. Bromeliaceae. ezt követően pedig keményítővé. Ezen túlmenően fényen a nagyobb O2-termelés nagyobb O2-koncentrációt eredményez a növényben. majd a CO2-vel oxálecetsavat képez. amelyhez a Calvin-ciklus működése szükséges. a peroxiszómák és a mitokondriumok vesznek részt.3 M-os töménységet is. Az almasav nappal eltűnik a növényekből és ez együtt jár a cukrok és a keményítők mennyiségének a csökkenésével is.8. Nappal az almasav passzív módon kidiffundál a vakuólumból és dekarboxileződik a C4-növények HP-sejtjeiben bemutatott utak egyike szerint. a Cactacae. mint a C4-növények HP-sejtjeiben. Liliaceae és Euphorbiaceae jellemző. fénylégzés nélkül a Calvin-cikluson keresztül.és C4-növényekhez hasonlóan nappal működik és ugyanaz a szerepe. oxidálja a RuBP. 3. A RUBISCO a C3.3. A magyarázat lényege ott van. tehát a növény könnyebben felveszi a vizet. azaz nem köt CO2-ot. A folyamat során H2O2 képződik. A peroxiszómák a fotoszintetikus szövetekben. 26 zárvatermő családra. addig a CAM növényekben ugyanabban a sejtben. hanem erősen negatívvá teszi a sejtek ozmotikus potenciálját. mert a RUBISCO-t tartalmazó HP-sejtekben nagy a CO2-koncentráció az O2-hez viszonyítva. A citoszólban található PEP-karboxiláz a felelős az éjszakai CO2-fixálásért. Az almasav koncentrációja reggelre elérheti a 0. Ezeket nevezzük szukkulens növényeknek. ami a C4 savak bomlásából származik.kloroplasztisz. Éjszaka a glikolízis révén a keményítő PEP-ig lebomlik. hogy a RUBISCO oxigén jelenlétében nem karboxilál. mert a RuBP termelése energiaigényes folyamat. a RUBISCO közreműködésével 3-PGA-vá alakul. de időben eltérő módon. A glikolsavat glioxálsavvá oxidálják a glikolsav-oxidáz enzim révén. ami nemcsak a jelentős C-forrás.2. a kataláz bont el. Míg a C4-növényekben a CO2-fixálás és a dekarboxilezés eltérő típusú sejtekben megy végbe. A széndioxidhoz úgy jutnak hozzá a legkisebb vízveszteséggel. a mezofill sejtekben pedig óriási vakuólumok vannak. amit a peroxiszómák másik enzime. Ilyenkor alacsonyabb a hőmérséklet és magasabb a levegő páratartalma. hogy éjjel nyitják ki a sztómáikat és ekkor kötik meg a CO2-ot. a kloroplasztiszokhoz kapcsolódva találhatók. A C4-növények éppen azért hatékonyabbak a C3-növényeknél. Orchideaceae. csekély a felület/térfogat aránya és a légzése. ami almasavvá redukálódik és bekerül a vakuólumba. Hiányzik belőlük a paliszád parenchima. ábra). mégpedig 3-PGA-vá és foszfoglikolsavvá. Rendszerint vízszegény helyeken élnek. vagyis az almasavból felszabadult CO2-ot újra megköti. A C4-növényekben azért jelentéktelen a fénylégzés. elsősorban almasav formájában. mert nincs bennük mérhető fotorespiráció. pl. és mert először a Crassulaceae családban (varjúhájfélék) vizsgálták. CAM-típusú CO2-fixálás Az arid területeken élő növények egy részének vastag a kutikulája. CO2anyagcseréjük szokatlan. 155 . Az almasav ugyanannak a sejtnek a vakuólumában raktározódik (3. A fotorespráció azért függ a fénytől. ezért széndioxid-fixálásukat CAM-típusú CO2-fixálásnak nevezik.

A PSI kizárólag a nem kapcsolt sztrómamembránokban fordul elő. amelyben kulcsszerepet játszik egy a mangán különböző vegyértékű alakjait tartalmazó enzim. Itt a CO2 és a víz a 156 .3.Forrás: Taiz-Zeiger. A reakciócentrumok egy sor kémiai reakciót indítanak el. ami szerves anyagok alakjában jelenik meg. 2002 3. vízoxidáló óra révén történik meg. algák és fotoszintetizáló baktériumok által tárolt napenergia. A PSI reakciócentrumában a 700nm-es maximumon fényelnyelő klorofill van.8. aminek kivédésére több mechanizmus létezik. a PSI és PSII rendszert. A növények és néhány fotoszintetikus prokarióta két fotokémiai rendszert tartalmaz. A víz oxidációja az ún. amelyek klorofillokból. Az elnyelt fotonok gerjesztik a klorofill molekulákat. A felesleges fényenergia a fotoszintetikus rendszer károsodásához vezethet. A ferredoxinNADP reduktáz enzim végzi a NADP redukcióját NADPH-ra. a PSII-ben pedig a 680nm-en fényelnyelő klorofill. amelyek kémiai kötésbe viszik az elnyelt fényenergiát. A fotoszintetikus oxigéntermelő rendszer az a biokémiai rendszer. A fotoszintetikus eukarióták a széndioxidot a Calvin ciklus révén a kloroplasztiszok sztrómájában építik be szerves molekulákba. ha az egyébként nem képes gyorsan visszajutni az alapállapotba. A két fotoszisztéma helyileg elkülönül egymástól. míg a PSII többnyire a kapcsolt gránum tilakoidokban. a reakciócentrumoknak adják át. járulékos pigmentekből és fehérjékből állnak és a kloroplasztiszok tilakoid membránjában találhatók. amelyek a gerjesztett klorofill kioltására képesek. A fényt többnyire az antenna komplexek abszorbeálják. amely a víz oxidálására képes és a Föld gyakorlatilag összes oxigénjét előállítja. ábra: A CAM-típusú CO2-fixálás (magyarázat a szövegben). Összefoglalás A fotoszintézis a növények. Ezek közül a leglényegesebb a karotinoidok védő szerepe. A vízből származó elektron a PSII és PSI között több elektronakcetoron és donoron halad át. míg eljut a ferredoxinig. A fotoszintetikus antenna pigmentek az energiát speciális klorofill-fehérje komplexeknek. a kloroplasztiszok tilakoidok membránjában termelt ATP és NADPH használódik fel a fotoszintézis szén-szakaszában (korábban sötét szakasznak nevezték) a CO2 redukciójára. A fotoszintézis fényszakaszában. amelyek ezt az energiát fotokémiai folyamatokban felhasználják. 3.

A CAM típusú CO2-fixálást végző szukkulens növények a vízvesztés csökkentésére éjszaka veszik fel és tárolják a CO2-őt almasav alakjában. A Calvin ciklus egy molekula CO2 redukciójához 3 ATP-t és 2 NADPH-t használ fel. Léteznek olyan növények. amely az algák és a magasabbrendű növények fotoszintézisében szerepet játszik? Milyen két vegyület képződik a fotoszintézis első szakaszában. Céljuk a vízvesztés csökkentése.ribuklóz-1. A C4 növényekben a CO2-fixáláshoz 5 ATP szükséges. majd napközben ebből indul a Calvin-ciklusuk működése. ha a gerjesztett klorofill nem tud gyorsan visszajutni az alapállapotba? Melyik négy összetevőből állnak a thylakoid komplexek? Mi a PSII fő funkciója a fotoszintézis során? Mi a szerepe a thylakoid komplexekben levő cytokróm b6 .5-biszfoszfát regenerálódik. Ellenőrző kérdések Milyen kémiai folyamatokból áll a fotoszintézis? Milyen két fő szakaszra oszthatjuk fel a fotoszintézist és mi zajlik le bennük? Melyik az a három fő színanyag csoport.5-biszfoszfáttal reagálva két molekula 3-foszfoglicerinsavat hoz létre. mint a C3 növényekben. A ciklus folyamatos működéséhez a ribulóz-1.cytokróm f komplexnek? Mi a fő funkciója a PSI-nek? Milyen két folyamatot kapcsol össze az ATP-szintetáz fotoszintézis során? A CO2-fixálás milyen három típusát ismerjük? Milyen három szakaszra bontható a Calvin-ciklus? Miből képződik a kloroplasztok keményítő tartalma? Milyen típusú sejtek vesznek részt a kukorica CO2-fixálásában? Mi a fotorespiráció? Mi jellemzi a CAM CO2-fixálást? 157 . de a fénylégzés hiánya miatt egységnyi levélfelületre vonatkoztatva mégis hatékonyabb a fotoszintézis. amelyek a széndioxid fixálásához szükségesek? Mik adják a kloroplasztiszok tilakoidjai zsírtartalmának jelentős részét? Milyen energia használódik fel a fotoszintézis során? Milyen fizikai elv alapján jut el a fotoszintézis során az egyes pigmentek gerjesztési energiája a reakciócentrumokba? Milyen folyamat zajlik le. mint például a C4 és a CAM típusú széndioxid fixálást végző növények. amelyek szénhidrátokká alakulnak. amelyek a Calvin ciklus előtt CO2 koncentráló mechanizmusokkal rendelkeznek.

Az eredetileg egyforma sejtekben nem következik be veszteség az összes génállományban. megnyúlásos növekedésen és/vagy osztódásos növekedésen mennek át. ami nem egyéb mint a differenciálatlan osztódó sejtek halmaza. nevezetesen a kallusz tenyészetekben. de nem növekedési. Az új sejtek egy része merisztémasejt marad.nukleinsavak.1. ingerekre válaszolnak. A növények a növekedés és a morfogenezis során a környezeti hatásokra. amely a sejt térfogatának a jelentéktelen gyarapodását teszi szükségessé osztódással szaporodó egysejtűeknél. A megnyúlásos növekedés többnyire vízfelvétellel (vakuólum képzéssel) járó térfogat növekedés. epidermiszsejtté kell alakuljon. Az egyedfejlődés a felépítésbeli és működésbeli változások törvényszerű egymásutánja . amelyeknek működni kell és azok. begónia levele új növényt hajt. Köves és Nagy (1979) szerint a növekedés a protoplazma szintézise. A növényi sejtek a növekedésük során plazmanövekedésen. Az inger olyan fizikai vagy kémiai jel. A két osztódás közötti időben meg kell kétszereződjön a plazmatikus anyag . A morfológiai és a fiziológiai változások már a merisztémákban megkezdődnek. Az élő növényi szervek mozgásának három fő típusát különböztetjük meg. Ha egy merisztémából képződő sejt pl. miközben a protoplazma egyáltalán nem vagy alig gyarapszik. mind többsejtűekben a plazmanövekedést osztódásos növekedés követi. hanem egyes gének transzkripciója válik lehetetlenné. A nasztiák olyan növényi. A NÖVÉNYI NÖVEKEDÉS ÉS FEJLŐDÉS SZABÁLYOZÁSA 4. akkor a differenciálódás kezdetén a meglévő genetikai állományból ki kell választódjanak azok a gének. de az embrió mérete nem növekszik. A növények helyzetváltoztató mozgása is a növekedésre vezethető vissza. Alapfogalmak Pethő (1984) és Strasburger (2002) szerint a növekedés a test szerves anyagainak a gyarapodásával járó irreverzibilis térfogat. füvek porzószálának a növekedésekor. Mind egysejtűekben. zsírok. vagy például a zigóta sok kis sejtre osztódik. A növekedés és az ezzel a természetben törvényszerűen együttjáró differenciálódás irreverzibilis folyamat. A differenciált génaktiválás. A differenciálódás az a folyamat. A differenciált fejlődés a sejtek különböző. A totipotencia azt jelenti. 158 . Még a megnyúlásos növekedés vége előtt megkezdődik a különböző feladatok ellátására képes sejtek fejlődése. Rendszerint. A sejtek tehát egész életük során.és tömeggyarapodás.4. amikor a morfológiai és fiziológiai változások új minőséget. inaktiválás következik be. A tropizmusoknál a növekedési mozgást. Az autonom mozgások belső tényezőktől függő endogén mozgások. fehérjék. azaz új tulajdonságokat hoznak létre. mert a csíranövény térfogatgyarapodása a vízből származik. rendszerint az egy irányból érkező inger iránya határozza meg. ill. amely a fotoszintézis folyamataiban energiaforrásként jöhet szóba. amely rendszerint a növekvő rendszer alakváltozásával és tömeggyarapodásával jár együtt. amelyhez az energiát a szervezet adja és az nem az ingerből származik. egyéb sejtalkotók. A plazmanövekedés a sejt alkotórészeinek az a növekedése. Így a fotomorfogenezishez kapcsolódó adott hullámhosszú fény ingerként hat. hogy a differenciált sejtek újra embrionizálhatók és teljes növényt fejlesztenek ki. pl. A determináció a sejt differenciálódási irányának a meghatározása. amíg intakt sejtmagvúak. Gyakori a növényvilágban. A növekedés és a fejlődés csupán szövettenyészetekben választható szét. Pl.a növény létrejöttétől a pusztulásáig. míg másik részük megnyúlásos növekedésbe megy át. amelyek az inger irányától függetlenek. sok fa tavaszi kivirágzásakor. tehát bizonyos mRNS-ek képződése válik lehetetlenné. amely a sejtben reakciósort vált ki. a fajspecifikus lehetőségek keretében totipotensek. de eközben a szárazsúly csökken. hanem turgormozgások. aktív enzimkészletére vezethető vissza.

amely az IESben gazdag pollenből származik.2. A hajtás IES-t is szállít a gyökérhez. • aktiválható gének . A zárvatermőkben mintegy 70 különböző sejttípus található. Minden sejt genomja azonos. Szintén a gátló hatású korrelációkhoz tartozik az ún. Léteznek stimulativ és gátló hatáson alapuló korrelációk. akkor kisebbek lesznek az egyes termések. a fűzfaág alsó vége gyökeret. hogy a korrelációkért a hormonok a felelősek.és protontranszport eredményeként kialakulú eltérő elektron és proton mennyiség. • az intercelluláris szabályozás (sejtek közötti. A gátló hatáson alapuló korrelációk a táplálék ellátottságra vagy a hormonális kölcsönhatásokra vezethetők vissza. szövetek és szervek között a bonyolult szervezetben szoros kölcsönhatásoknak. ami éppen emiatt kielégítő mennyiségű vízzel és ásványi sókkal látja el a hajtásrendszert. Az erőteljesen asszimiláló hajtásrendszer bőséges tápanyag ellátással stimulálja a gyökérrendszer fejlődését. A fő kérdés az. • inaktív gének . megkülönböztetünk endonom determinációt (belső tényezők) és aitionom determinációt (külső tényezők). mint az oldalrügyek. vagy pl. A korrelatív szabályozás túlnyomórészt hormonokkal történik. A termés növekedés és a magcsírázás korrelatív szabályozása gyakorlati jelentőségénél fogva különösen jól vizsgált. akkor megállapítható.amelyek elnyomva kell maradjanak. hogy működőképes. hogy a növény csúcsrügye gyorsabban növekszik. amelyek ott specifikus hatásokat váltanak ki. 4. a környezethez alkalmazkodó szervezet jöjjön létre. Stimulatív korreláció alakulhat ki a tápanyagszállítás révén. A csúcsrügy által termelt növényi hormon (auxin) gátolja az oldalrügyek növekedését. Intracelluláris szabályozás A növényi sejtben az aktiválási állapottól és a ható tényezőktől függően a gének lehetnek: • aktív gének . hogy a táplálékellátást tekintve rosszabb helyzetben van. apikális dominancia. amelyek mind a merisztémák embrionális sejtjeiből származnak. Ilyen élettani polaritás pl. a sejtek differenciálódását az okozza. Aszerint. A termésképzés első szakaszában az auxin szabályoz.potenciálisan aktív gének. Az egyes sejtek. a tápanyagellátást tekintjük korrelatív kölcsönhatásnak. hogy egy élő rendszer két pólusa vagy két felülete között élettani vagy morfológiai egyenlőtlenség van. Azt jelenti. hogy a determinációt sejten belüli vagy sejten kívüli tényezők határozzák meg. másrészről megáll a termésképzés idején a vegetatív növekedés. Amennyiben nem csupán a tápanyagokért való versengést ill. felső vége hajtást fejleszt.a szabályozó faktor megjelenése előtt és után is inaktívak. • a szabályozás külső tényezői. mint az utóbbiak. korrelációknak kell fennállnia. A gyökerek citokininnel és gibberellinnel látják el a hajtást. A szabályozás formái: • az intracelluláris szabályozás (sejten belüli szabályozás). Később a megtermékenyülés után a mag ad le a környezetének auxint és gibberellint. hogy mindig más génállomány transzkripciója történik meg a funkciótól függően. A fejlődésélettan legkevésbé ismert folyamata a determináció. Polaritáson a biológiában azt értjük. hogy a differenciált génaktiválást és géninaktiválást milyen tényezők szabályozzák. 159 .a szabályozó faktor megjelenése előtt és után is aktívak. a tilakoidokban végbemenő elektron. annak ellenére. ami a gyökér hosszanti növekedését és oldalgyökerek képzését serkenti. Ha sok a termés. a szabályozó faktor hatása előtt inaktívak utána aktívak. szervezeten belüli szabályozás).

de gátló is. A 80-as évek elején Anthony J. utána inaktívak. hogy a hormonokkal szembeni érzékenység sokkal fontosabb. A gondolat Julius von Sachs (1832-1897) német botanikustól származik. mind a koncentráció figyelmet kap a kísérletekben. vagy inaktiválódhat. gibberellinek. A növényi hormonok közül az auxinok és a citokininek alapvetően különböznek az összes többi növényi hormontól és szignál anyagtól. amelyek nagyon alacsony koncentrációban hatnak a fejlődésre. hanem oka a morfológiai differenciálódásnak. A többi hormon ezzel szemben csupán be-. receptorokkal lépnek kapcsolatba. amelyeket a növény egyik része küld a másiknak. amelyek széleskörű morfológiai hatással vannak a növényi fejlődésre. egymást követő sorrendben működhetnek. Ha feltételezzük. A különböző szövetek eltérő enzimkészlete nem következménye. Ma bizonyosan tudjuk. beleértve a jazmonsavat. Egy sor más szignál molekula a kórokozók elleni rezisztenciában. hogy a gének egyes egységeihez represszor vagy induktor anyagok kapcsolódnak. Ez feltehetően úgy történik.potenciálisan aktív gének. Nem létezik olyan növény. vagy kikapcsol bizonyos fejlődési folyamatokat. és a növényevőkkel szembeni védelemben játszik szerepet. szervformáló anyagok találhatók. akkor nyilvánvaló.inaktiválható gének . hogy léteznek növényi szteroid hormonok is. Manapság mind az érzékenység. stb. A gének gyakran időben is eltérően. Trewavas hangsúlyozta azt. míg a cukrok. etilén és az abszcizinsav. A hormonok specifikus sejtfehérjékkel. A sejtben lehet kapcsolt génaktiválás és géninaktiválás is. a növekedés és a morfogenezis szabályozása és koordinációja gyakran kémiai jelektől függ. Az állati hormonok a test egyik részében termelődnek és a vérárammal szállítódnak a célhelyre. szerves savak. a brasszinoszteroidok. rendszerint 1-50 mM koncentrációban vannak jelen. A növények is termelnek jelátviteli (szignál) molekulákat. stb. hormonokat. a szabályozó faktor hatása előtt aktívak. mint magának a hormonnak a koncentrációja a növényben. A növényekben egyre több hormonról és a hormonszerű jelátviteli anyagról szerzünk tudomást. Az egyedfejlődés során vagy éppen különböző szabályozó faktorok hatására gének egész csoportja aktiválódhat. A növényi hormon olyan szerves vegyület. Az auxinoknak és citokinineknek bizonyos koncentrációban többé-kevésbé folyamatosan jelen kell lennie a növényben. hogy a növényi fejlődést csupán 5 hormontípus szabályozza: auxinok. hogy a transzkripció során eltérő mRNS-készlet szintetizálódik és a transzláció során különböző lesz a fehérjekészlet is. ahol nagyon alacsony koncentrációban élettani hatást fejt ki. aminosavak. A magasabbrendű növényekben az anyagcsere. citokininek. mert a növény életben maradásához feltétlenül szükségesek. • 160 . amely a növény egyik részében termelődik és egy másik részébe szállítódik. aki szerint a növényekben specifikus. A közelmúltig az volt az elképzelés. A hormonok gyakran 1 µM belső koncentrációban hatásosak. pl. A hormonok hatása lehet serkentő. megtermékenyüléskor. virágzáskor megporzáskor. hogy a különböző szövetekben és a növény különböző fejlődési fázisaiban különböző gének aktivizálódnak a sejtben. Bizonyítékok vannak arra. Az állatvilágban ezeket a kémiai jeleket hormonoknak nevezik. vagy kikapcsolódhatnak. a szalicilsavat és a polipeptid szisztemint. hogy amit a hormonok tesznek az a génaktivitás szabályozása a növényben. amely auxin vagy citokinin nélkül életben tudna maradni.

2.és pH-különbség). Az auxin poláris transzportjára általánosan elfogadott kemiozmotikus elmélet szerint az auxin felvétele a sejtbe a protonok hajtóerejével (proton motive force) történik – IAA. hogy az alumínium fóliával befedett koleoptil a megvilágítás hatására sem nőtt a fény felé. míg a disszociálatlan IAA (IAAH) igen. Az IAA szintézise többféle úton történhet. Léteznek nem-triptofánból kiinduló szintézis utak is. 4. Később néhány más auxint is felfedeztek.1. A sejtben két IAA-raktár (pool) található: a citoszól és a kloroplasztiszok. hiszen itt szintetizálódnak. a növényekben az auxinok nagy része mégis kovalensen kötötten fordul elő. tömegspektrometriával és immunoassay-vel. kötött. Az auxinokat olyan anyagoknak definiálták. továbbá nem befolyásolja a szövet irányultsága. azaz: • serkentik a koleoptilban és a szárban a sejt megnyúlásos növekedését. Az auxin leadását a membrán-potenciál segíti (töltés. A szabad IAA a biológiailag aktív alak. különösen a fény felé növekedést/görbülést. század végén Charles Darwin és fia. vagyis ELISA-val. Bebizonyosodott.4.2. Francis a növényi növekedési folyamatokat. A legújabb ismeretek szerint jelentős mennyiségű auxin szállítódik a floémen át is.1. Az auxinok bioszintézise. hogy az auxin az indol-3-ecetsav. 1926-ban Frits Went a zabon találta meg a növekedést serkentő kémiai anyagot. amelyek biológiai hatása hasonló az IAA hatásához. hogy a levágott koleoptilban az auxin a csúcsi résztől az alap felé szállítódik (bazipetálisan). A legtöbb szabad auxin az élő növény csúcsmerisztémájában és a fiatal levelekben található. hormonhatást tekintve inaktív auxinokat minden szervezettebb növényben megtaláljuk. ezért auxinnak nevezte a görög auxein. Vizsgálataik során megállapították. Az 1930-as évek közepén megállapították. Az auxin az egyetlen polárisan szállítódó növényi hormon. A nem disszociált auxin (IAAH) passzív felvétellel jut 161 . vagyis az IAA. Az auxinok felfedezése és hatása A XIX. A gyökerek mindig az alsó részeken nőnek. Auxinok 4.1. Biológiai anyagokban az auxinok mennyiségileg is kimutathatók biotesztekkel. a fiatal levelekben és a fejlődő gyümölcsökben és magvakban szintetizálódik. A triptofánból kiinduló szintézis utak közé tartozik az indol-3-piroszőlősav (IPA) szintézis út. A poláris transzport magyarázatára a kemiozmotikus elmélet szolgál. Az ionizált IAA (IAA-) nem tud szabadon áthaladni a membránokon. A bioszintézishez hasonlóan az IAA enzimatikus lebontása (oxidációja) is többféle úton mehet végbe. hogy az IAA szintézis a szövettől és a növény fejlődésétől függően eltérő lehet. a triptamin (TAM) szintézis út és az indol-3-acetonitril (IAN) szintézis út. vagyis az auxinok felvétele a sejtbe két módon történhet. növekedni szóból kiindulva.1. Az auxin influx. • levágott levélben és szárban serkentik a járulékos gyökerek képződését. • más az IAA-hoz hasonló fejlődési folyamatokat serkentenek.2. a fototropizmust. • -citokininek jelenlétében serkentik a sejtosztódást a kallusz tenyészetekben. Ezeket a konjugált. Az anyag a koleoptil hosszanti növekedését serkentette. lebomlása és szállítása Az IAA a merisztémákban. de a leggyakrabban előforduló és élettanilag a legmeghatározóbb az IAA volt. Néhány növényben azt találták.2.+ 2H+. benne a tropizmusokat tanulmányozták. mert a bazipetális transzport miatt az auxin itt halmozódik fel. Az IAA megoszlása nagymértékben függ a pH-tól. Ezt az egyirányú szállítást nevezzük poláris transzportnak. A poláris transzport energia igényes és nem függ a gravitációtól.

sőt a sötétben nevelt növénynél gátló is lehet. A floémben történő auxin-szállítás passzív. Az optimális feletti koncentrációk okozta gátlás általában az auxin indukálta etilén szintézisre vezethető vissza. A belépett auxin nagy része azonban auxinanion-efflux szállító fehérje révén elhagyja a sejtet. A PIN-fehérjék egy ismeretlen endoszomális egységhez kapcsolódnak endocitotikus vezikulumokat formálva. Az auxin élettani hatása .3. 2002 4. míg gátolják a gyökerek növekedését. Forrás: Taiz-Zeiger. amelyek az elképzelt modell szerint a sejtek alsó végén találhatók. A másodlagos aktív transzporttal történő felvétel nagyobb auxin akkumulációt tesz lehetővé a sejtben. B – 24 órával később) 162 . vagy másodlagos aktív transzporttal a disszociált IAA jut be a sejtbe szimporttal .és a floém-transzport egymástól nem független 4. Ennek hajtóereje a kemiozmotikus elmélet szerint a sejtmembrán belső oldalának a negatív membrán-potenciálja. mint az egyszerű diffúzió. A hajtáscsúcs vagy a koleoptil alatti növényi részek azonos mértékű auxin-ellátása szükséges ezek sejteinek a folyamatos megnyúlásos növekedéséhez. PIN-fehérjék. ezért az auxinok mintegy fele disszociálatlan alakban található az apoplasztban. A poláris. ábra: Az auxinok megnyúlásos növekedést serkentő hatása koleoptilban. közvetlenül energiát nem igénylő folyamat.be a foszfolipid kettős membránon át. Az auxin nem poláris módon a floémben is szállítódhat. így diffúzióval jut be a sejtbe a koncentráció-grádiensnek megfelelően. (A – kísérlet kezdete. akár a koncentráció-gradiens ellenében is. Egy egészséges növény megnyúlási zónájában az endogén auxin mennyisége csaknem optimális a növekedés számára. mert ez a protonok hajtóerejével történik. ezért a növény permetezése auxinnal csupán mérsékelten serkentő és rövid hatású. Ezek a vezikulumok azután a plazmamebránba kerülnek vissza.IAA.+ 2H+. a floémen át szállítódik a növény többi részébe.2. A citoszól pH-7-hez közeli értéke miatt a sejtbe belépett auxin anionos alakká disszociálódik és felhalmozódik a citoszólban. Az auxinefflux szállító fehérjék feltételezett családja a ún.sejtmegnyúlás Az auxinok serkentik a hajtás és a koleoptil növekedését (4.1. Az érett levelekben szintetizálódó auxin nagyobb része nem poláris módon.1. Miután a plazmamembrán proton-transzport ATP-áz a sejtközötti járatok oldatát pH-5 értéken tartja.1 ábra). A megnyúlásos növekedés optimális auxin-koncentrációja jellemzően 10-6–10-5 M.

Az egyirányú 163 . hogy a növekedés mértékét emelje. Az auxin a proton-effluxot a sejtfalba 10-15 perces késési idő után serkenti. • biokémiai fal-lazulás. Az auxin gyorsan növeli a sejtfal rugalmasságát.fototropizmus és gravitropizmus Három fő rendszer szabályozza a növényi növekedés irányát: • a fototropizmus: fénytől függő növekedés. Az árnyékos oldalt elért auxin bazipetálisan a megnyúlási zónához szállítódik és serkenti a sejt megnyúlásos növekedését. A fototropizmus Cholodny-Went modellje szerint a füvek hajtáscsúcsa három funkciót lát el: az auxin termelése. Az auxin-indukálta proton-efflux savanyítja a sejtfalat és növeli a sejt térfogatát. sejtnövekedés válaszul a turgornyomásra. 4. Az auxin élettani hatása . A Cholodny-Went hipotézist és a savas növekedési hipotézist illetően megállapítható. hogy a fénytől és a nehézségi erőtől függő elhajlásos növekedés az auxin oldalirányú újraelosztásának az eredménye. A hidrogén-ionok a plazmamembrán protontranszport ATP-áz révén kerülnek a sejtfalba és azon kívülre. amelyek működését az auxin növeli. A hajtáscsúcsban termelt auxin a bazipetális szállítódás helyett az árnyékos oldalra szállítódik. tízszeresére emeli a növekedés mértéket. • a tigmotropizmus: érintéstől függő növekedés.2. hogy gyengíti a sejtfal poliszacharid komponensei közötti hidrogén-kötéseket. Az auxinhatás a kétszikűek külső szöveteiben megy végbe. Az eltávolított hajtás vagy koleoptil növekedési válasza a kezelésekre jól mérhető arra alkalmas készülékekben. Az auxin növekedés-serkentése energiát igényel.A gyökér megnyúlásos növekedésének a magyarázata az auxinnal nehezebb. Savas pH-értéken az expanzin úgy lazítja meg a sejtfalat. Az auxin adagolása – 10-12 perc elteltével – jelentősen. 10-6-10-5 M koncentrációban pedig gátolja az intakt (ép) gyökér növekedését. akkor válaszul a gravitációra a koleoptil felfelé görbül. Expanzin nevű sejtfal-lazító fehérjéket számos növényfajban találtak. Tudjuk. • a turgornyomás növekedése a sejtfal merevsége miatt. Az általánosan elfogadott savas-növekedési hipotézis (acid growth hypothesis) szerint a hidrogén-ionok hatásával számolhatunk. mint a felső részben. hogy mindkettő szerint a fototropikusan elhajló hajtás vagy koleoptil árnyékos oldalán az apoplazma pH-ja savasabb. öt-. Ha egy zab növénykét sötétben vízszintes helyzetben nevelünk. a fényérzékelés és az oldalirányú auxinszállítás a csúcsi 5 mm-re. mert a koleoptil alsó részében több az auxin.4. Az auxin indukálta növekedés legkisebb késési ideje (lag time) 10 perc. A késési időre (lag time) a sejt biokémiai gépezetének van szüksége. mint a megvilágított oldalon. • a gravitropizmus: nehézségi erőtől függő növekedés. mert az auxin indukálja az etilén termelését. A gravitropizmus is az auxin oldalirányú újraelosztásán alapul. Az auxin 10-10-10-9 M koncentrációban serkenti. de feltehetően ebben is az auxin-gradiensnek van szerepe. A zab koleoptil ozmotikusan aktív folyadékban (cukor vagy KCl) 18 órán át megtartja a maximális növekedési mértéket. A tigmotropizmusról kevesebbet tudunk. A hajtás és a koleoptil megnyúlásos növekedését serkentő auxinkoncentrációk erősen gátolják a gyökér növekedését.1. A kukorica hajtáscsúcsában az auxin termelése a csúcsi 1-2 mm-es szakaszra korlátozódik. ami a gyökér növekedésének a gátlását okozza. az egyirányból érkező fényinger percepciója és a fényingerre adott válaszul az IAA oldalirányú szállítása. A sejt térfogati növekedése három lépésben megy végbe: • ozmotikus vízfelvétel a vízpotenciálnak megfelelően.

A xilém és floém mennyiségének az arányát az auxin koncentráció szabályozza. Az auxintranszport szabályozza a virágrügy fejlődését. A kezdeti felhasználási területek az alábbiak voltak: • termés. amelyeket sztatolitoknak nevezünk.és a járulékos gyökerek képzését. E direkt gátlási modellel szemben szól több tény. ezért ezek a kétszikű gyomok irtására alkalmasak. később a fejlődő embrió a fő auxin forrás. • az ananász virágzásának az elősegítése. aminek hatására a sejtek puhává. Az auxin indukálja a szállító elemek differenciálódását.1. A levéllemezből szállítódó auxin megakadályozza a levél lehullását. folyamatosan csökken az érő levelekben és viszonylag alacsony az öregedő levelekben. Magas auxin koncentráció a xilém és a floém differenciálódását egyaránt indukálja. amit terméskötődésnek nevezünk. A legtöbb magasabbrendű növényben a csúcsrügy a belőle bazipetálisan szállítódó auxinok révén gátolja az oldalrügyek növekedését. A kertészek a csúcsrügy és a fiatal levelek eltávolításával serkentették a bokrosodást. • ermésritkítás. Az auxin magas koncentrációi viszont serkentik az oldal. az érzékelésre specializált. A lehullás a levél öregedésekor kezdődik. A levelek. A gátlásban feltehetően a citokininek és az ABA is részt vesz. Az auxin késlelteti a levelek leválását. vagy kiülepedő részecskék mozgása szolgálhat. A kukorica és más egyszikűek ugyanakkor konjugálással gyorsan inaktiválják a szintetikus auxinokat. amit apikális dominanciának nevezünk. gyengévé válnak. A sikeres pollináció az ovulum növekedéséhez vezet. 4. sztatolitokat tartalmazó sejteket pedig sztatocitáknak. mert a növények nem tudják olyan gyorsan lebontani. A kertészetben a dugványok gyökeresedését ezért lehet auxinokkal serkenteni. mégis a növény életciklusának egészét befolyásolja a csírázástól az öregedésig. Az auxin serkenti a termésképzést. Kezdetben az endospermium az auxin forrása. az apikális dominancia megszűnésének a kihasználásával.fénnyel ellentétben a gravitáció nem okoz gradienst a növényi szerv alsó és felső része között. Az elsődleges gyökerek megnyúlását 10-8 M feletti auxin koncentrációk már gátolják. A fiatal levelekben magas az auxin koncentrációja. virágok és termések leválása a leválási rétegben lévő sejtek falának a lebontásával jár. A megtermékenyülés után a termés növekedése a fejlődő magban termelődő auxintól függ.2.és levélhullás megakadályozása.5. Az auxinok ma széleskörűen használt herbicidek. A nehézségi erő érzékelésére ezért lehulló. Alacsony auxin koncentráció csak a floém differenciálódását eredményezi. • dugványok gyökeresítése a növényszaporításban. Az auxin elősegíti az oldal. A szubapikális szövetekből szállítódó auxintól függ a virágmerisztéma fejlődése. • partenokarp (magnélküli) termések indukálása nem megporzott virágok auxin kezelésével.és járulékos gyökerek képződését. Az auxin hatása a növény fejlődésére Jóllehet az auxint először a növekedéssel kapcsolatosan fedezték fel. Az auxin oldalirányú újraelosztása a gyökérsüvegben is megtörténik. mint az IAA-t. A nehézségi erőt az amiloplasztiszok érzékelik. amikor már nincs auxin termelés. A sztatolitok elmozdulása közvetlen ingerként a sejtek membránjára hat. 164 . Auxinokat a kertészet már több mint 50 éve használ. A szintetikus auxinok hatásosabbak. A termésnövekedés kezdeti jelét a pollináció adja. amikor a levél leválása megkezdődik.

vagy aminopurin-származék. Gottlieb Haberlandt osztrák botanikustól származik (1913) az a gondolat. de nincs benne hormon. differenciált növényi sejtek folyamatos osztódását. de más szubsztituált aminopurint is találtak a növényekben és baktériumokban. vagy gyökér-képződését. a leghatásosabb a kókusztej volt. A leggyakoribb szabad citokinin a zeatin. Minden a természeten előforduló citokinin aminopurinszármazék. A kukorica éretlen endospermiumában találtak olyan anyagot (zeatin). A hormonhatású citokininek szabad alakban találhatók a növényekben. algákban.2. A kinetin DNS hőkezelés okozta bomlásterméke.2. amely az auxinnal együtt tápoldatba adagolva serkentette érett növényi sejtek osztódását. bár csaknem minden érett sejtmagú növényi sejt megtartja osztódóképességét. 165 . ásványi anyagokat és néhány vitamint tartalmaz. mint pl. de rendszerint nem osztódnak.4. A citokininek olyan vegyületek. vagy antagonistája lehet. A citokininek hatása . • késlelteti a levelek öregedését. hogy a sejtosztódás szabályozása eltérő a gyökérben és a hajtásban. Felfedezése óta a zeatint számos növényben és baktériumban találták meg. de gyakori a növényekben a dihidrozeatin (DZ) és az izopenteniladenin (iP) is. Néhány szintetikus vegyület utánozhatja a citokinin-hatást. A gyökérrel ellentétben a hajtás hormon-adagolás nélkül alig növekedett. Folke Skoog (1940-1950) autoklávozott hering spermában talált hatékony sejtosztódást serkentő hatást. A hormonhatású aktív citokininek a szabad bázisok. Citokininek 4.2. baktériumokban. amelyek biológiai hatása hasonlít a zeatinhoz. meghatározása és tulajdonságai Számos anyag sejtosztódást serkentő hatását vizsgálták. Az újonnan létrejött növényi sejtek növekednek és differenciálódnak. A további munka során egy kis molekulát mutattak ki az autoklávozott DNS-ből. Ez a megfigyelés azt jelezte. hogy a sejtosztódást egy diffúziós tényező indítja meg.2. ez volt a kinetin. • serkenti a kétszikű sziklevél növekedését. A zeatin ugyan a leggyakoribb citokinin a növényekben. A zeatin a növényekben leggyakrabban előforduló természetes citokinin. Letham (1974) fedezte csupán fel. Kimutatta. amely csak cukrokat. nevezetesen: • kallusz tenyészetekben auxinok jelenlétében serkenti a sejtosztódást. A citokininek szabad és kötött alakban egyaránt előfordulnak. Csaknem az összes szintetikusan előállított. A sejtosztódást a diffúziós tényező szabályozza.2. a benziladenin. stb. amennyiben mindkét molekula adenin. Philip White (1930) kimutatta. hogy a paradicsom gyökere korlátlanul növekszik olyan egyszerű tápoldatban.2. Philip White tápoldata auxint és 10-20% kókusztejet tartalmazott és serkentette az érett. A citokininek felfedezése. hogy a kókusztejben a zeatin a hatásos citokinin.sejtosztódás és növényi fejlődés A citokininek számos folyamatot szabályoznak. A zeatin molekulaszerkezete hasonlít a kinetinre. 4.1. de a növény növekedése és fejlődése szempontjából legfontosabb szerepük a sejtosztódás szabályozásában van. hogy a sérült burgonya szállító szövetei sejtosztódást serkentő vízoldható anyago(ka)t tartalmaznak. • az auxinokkal megfelelő arányban serkenti a kallusz tenyészetek hajtás-.2. A tenyészetben szaporodó differenciálatlan sejtek halmazát kallusz szövetnek nevezzük. hatásos citokinin N6 szubsztituált aminopurin.

Mindezek legalább részben izoprenoid vegyületek.4.Néhány baktérium és gomba együtt él a magasabbrendű növényekkel és jelentős mennyiségű citokinint választ ki. ún. de az O-glukozid származékokról nem. A citokinin a Cdc2-szerű foszfatáz aktiválásában játszik szerepet. a karotinoid színanyagokkal. amelyből él. A levelet elérve ezek a nukleozidok szabad bázissá. hogy szabályozzák a ciklin-függő kináz aktivitását. A gyökéren élősködő fonálférgek szintén citokinint termelnek.3.2. A dohánysejt szinkrontenyészetében a zeatin-csúcs az S-fázis végén és a G1-fázisban van. lebomlása és szállítása A természetben előforduló citokininek oldalláncai kémiailag a kaucsukkal.2. hogy mind a citokininek. ami a zeatinról. például a fiatal növényi levelek. amelyen a fonálférgek táplálkoznak.2. A citokininek a xilémen át szállítódnak a gyökérből a hajtásba. a zeatin-ribozidról. vagy glukoziddá alakulnak. A citokininek biológiai szerepe A citokininek szabályozzák a sejtosztódást. ábra). 4. Míg a magas auxin:citokinin-arány a gyökérképződést serkenti. Az átalakításban a purin-anyagcsere enzimei vesznek részt. Az enzim működését a magas citokininkoncentráció indukálja. a sejtciklus specifikus komponenseit a hajtásban és a gyökérben. vagy annak termelésére készteti a növényt. A gyökér nem az egyetlen citokinint szintetizáló növényi rész. Szállításuk a gyökérből a xilémen át történik a vízzel és az ásványi anyagokkal együtt. Jóllehet a citokininek jelenléte a xilémben bizonyított. addig az alacsony arány hajtásképződéshez vezet. A fő ciklin-függő kináz. mégis kérdésessé vált manapság a gyökérből szállított citokininek szerepe a hajtás fejlődésében. fitoalexinnel rokon vegyületek. a gibberellinnel. Néhány rovar citokinint választ ki. a fiatal gyümölcsök és feltehetően több más szövet is képes citokinint szintetizálni. Bizonyítékok vannak arra. Ezzel válik mindkét hormontól függővé a sejtciklus. amely óriássejtek képződéséhez vezet. amivel tumorképződést indukál. A hajtásból származó jel szabályozza a zeatin-ribozid szállítását a gyökérből. az abszcizinsavval és néhány növényt védő. Az olyan környezeti hatások. Átmeneti arány esetén a szövet differenciálatlan kalluszként nő tovább (4. mind az auxin részt vesz a sejtciklus szabályozásában úgy. Biotesztekben a glukozidok hormonhatásúak. További vizsgálatokra van szükség a gyökérből származó citokininek szerepének a tisztázására.2. A gyökércsúcs merisztémája a citokininek fő szintézishelye a növényben. Sok növényben található citokininoxidáz. A citokininek a xilém nedvben többnyire zeatin-ribozid alakban találhatók. 166 . aminek az oka az. mint például a vízhiány csökkentik a xilém nedv citokinin tartalmát. de a növényi sejtben többnyire nem. iP-ről és ezek N-glukozidjairól leválasztja az oldalláncot. Az auxin:citokinin-arány szabályozza a szövettenyészetek morfogenezisét. A szabad citokininek gyorsan átalakulnak nukleozid és nukleotid alakokká.2. a Cdc2-kináz génexpresszióját az auxin szabályozza. 4. hogy hozzáférhetetlenné válnak. A citokininek bioszintézise.

A növény alakját az apikális dominancia mértéke határozza meg.2. ábra: Az auxin-citokinin arány hatása a kallusztenyészetek morfogenezisére A citokininek módosítják az apikális dominanciát és serkentik az oldalrügyek növekedését. Ez a programozott öregedési folyamat. 1994 4. Ha az etiolált leveleket a megvilágítás előtt citokininekkel kezeljük. az erős apikális dominanciájú növények egy csúcshajtást növesztenek.Forrás: Szalai. akkor a megvilágítás hatására több gránumot. klorofillt és fotoszintetikus enzimet tartalmazó kloroplasztisszá alakul. A tápanyagok elsősorban a citokininnel kezelt szövetekbe szállítódnak és halmozódnak fel. A hormonkezelés olyan tápanyag mobilizálást eredményez. Az ilyen leválasztott levelek kezelése citokininekkel késlelteti a szeneszcenciát. A citokinin indukálta tápanyag mobilizálás azt jelenti. amelyek a gyökérből származnak. Az ilyen növényekben a proplasztiszok nem alakulnak át kloroplasztisszá. A szeneszcenciát késleltető citokininek elsősorban zeatin-ribozidok és dihidrozeatin-ribozidok. ellenkező esetben bokor kinézetű növény jön létre. RNS-üket. Ha intakt (ép) növényen csupán egyetlen levelet kezelünk. míg a többiek elsárgulnak és lehullanak. vagy alig termelnek citokinint. még akkor is. A citokininek elősegítik a tápanyagok mozgását a növényben. A fiatal levelekkel szemben az idős levelek nem. lipidjeiket és fehérjéjüket. A növényről leválasztott levelek lassan elveszítik klorofilljukat. A citokininek elősegítik a kloroplasztisz fejlődését. A citokininek elősegítik a levelek és a sziklevelek sejtnövekedését. ha vízzel és ásványi anyagokkal ellátjuk őket. mint sötétben. hanem etioplasztisszá fejlődnek. ami pusztuláshoz vezet. ami új forrás-célhely viszonyt hoz létre. de mindkét esetben erőteljesebb a 167 . Az idős levelek szeneszcenciájának a késleltetése a gyökérből származó citokininektől függhet. A citokininek késleltetik a levél öregedését. A sötétben nevelt növényt etioláltnak nevezzük. hogy a tápanyag mozgása a citokininek hatására a növény más részeiből a levelek felé irányul. A sziklevelek erőteljesebben növekednek fényen. a szeneszcencia. akkor az zöld marad.

„bakanae” (bolond csíranövény) betegséget a rizsnél. Szállításuk a floemben és xilemben passzív transzport folyamatok révén zajlik. ezért a kimutatásukra legérzékenyebb biotesztek alanyai az ilyen törpe növényfajták. Bioszintézisük helye magasabb rendű növényekben az apikális rügyben levő fiatal levél. a borsónál.3. 168 . zöldebbek. • a sejtosztódás. pl. század végén megfigyelték az ún. • a fotoperiódusosan érzékeny (hosszúnappalos növények) és hideghatást igénylő fajoknál a virágzás kiváltása. Legjellemzőbb élettani hatásaik a következők: • a magvak és rügyek nyugalmi állapotának a megszakítása. A növekedés a sejtfal mechanikai rugalmasságának a növekedésével áll összefüggésben. vagy más növényi hormonokkal. • az apikális dominancia sokkal kevésbé kifejezett. mohákban. Élettani hatásaik A gibberellinek olyan endogén regulátorok. szénatomszámuk alapján a diterpénekhez sorolandóak. Előfordulásuk igen széleskörű: baktériumokban.2. páfrányokban. • az α-amiláz és más hidrolitikus enzimek de novo szintézisének az indukciója a gabonafélék magjainak aleuron sejtrétegében (4. algákban. gyökércsúcs és a fejlődő magvak. • a levél szeneszcenciája késleltetett. A betegség kórokozója a Gibberella fujikuroi gomba.3. amelyek némelyikének biológiailag aktív hatása van.és hidegigényes magvak csírázásának a serkentése. megnyúlásos növekedés serkentése (törpemutánsokban hiányzik a gibberellinek szintéziséért felelős gén. • csökken a hajtások gyökeresedése és a gyökérnövekedés mértéke. Kémiai szerkezetük kialakításában izoprénegységek vesznek részt. Szintézisük a mevalonsavból történik és kaurénvázat hordoznak. gombákban. mire a növény hormonok közül időrendi sorrendben a gibberellineket leírták. Japánban már a XIX. ábra). A napjainkban ismert gibberellinek közül a legáltalánosabban használt és tanulmányozott a GS3. nyitva. hajtáscsúcs.és zárvatermőkben egyaránt. • a partenokarp (magnélküli) termések fejlődésének indukciója. amely a Fusarium moniliforme konidiumos alakja. • a fény. a mezőgazdasági alkalmazás lehetőségeinek a vizsgálata. A gibberellinek közé azokat a kémiai összetételükben hasonló vegyületeket sorolják. • a szélsőségesen nagy citokinin-termelő növények tömzsik. A citokinin számos folyamatot szabályoz a citokinint túltermelő növényekben. rizsnél). Gibberellinek Az auxinok felfedezését követően több mint 20 év telt el. Elnevezésük nem a kémiai nómenklatúra szerint. Mára már több mint 80 vegyületet ismernek. A citokinin-túltermelő növények néhány jellemző tulajdonságot mutatnak: • a hajtás csúcsmerisztémája a növényen több levelet hajt. Amerikában az első kémiailag tiszta gibberellint 1954-ben állították elő és széles körben megindult a gibberellin fiziológiai hatásainak. Az Agrobacterium Ti-plazmid ipt-génjét több növénybe bevitték. 4.növekedés citokininek hatására. hanem számozással (indexelés) történik. amelyek direkt vagy indirekt kölcsönhatásban lehetnek az auxinokkal. • a levelekben több a klorofill. rövidek az internódiumok. amitől azok citokinintúltermelők lettek.

orosz kutató mutatta ki először 1901-ben. talaj mikroorganizmusai.4. Jóval később igazolták növekedés szabályozó hatását. Az etilént már régóta ismerték. valamint az auxinok fokozzák az etilénszintézist. stb.Forrás: Taiz-Zeiger. mint nagy fiziológiai hatású vegyületet. A növény minden szervében. Szállítása a xilémben és a floémben zajlik passzív transzport folyamatok révén. hogy a lámpák melletti fákról jóval korábban lehullottak a levelek. Neljubov.4. Képződése. ábra: Gibberellinek aktiválta amiláz enzim működés kimutatása keményítő tartalmú táptalajon 4. Ezek: • serkenti az öregedés és a szervek (pl. 2003 4. ami a növényi változások hátterében áll. érő gyümölcsökben találkozunk nagy mennyiségű etilénnel. ózon általi oxidáció.2. Élettani hatásai Az etilén legjellemzőbb élettani hatásait már több mint száz éve ismerik. A XIX.) annyira hatékony. de főleg öregedő szövetekben. században a városok közterületeinek világítása gázlámpákkal történt.3. Az etilén kémiai szerkezetét tekintve a legegyszerűbb telítetlen szénhidrogén. ábra). A növények általi állandó termelés erdeményeként az etilén folyamatosan megtalálható a légkörben. a növényi anyagcsere természetes produktuma. hogy a légköri etilén szint állandó alacsony szinten tud maradni. Megfigyelték. A környezeti stressztényezők. jóllehet akkoriban még nem ennek a vegyületnek tulajdonították őket. 169 . Szintézise a növényben leggyakrabban a metioninból történik. Etilén Az etilén a növekedést és fejlődést befolyásoló gáz halmazállapotú anyag. hogy az etilén az az aktív gázkomponens. Ennek eltávolítása természetes folyamatok révén (pl. felhalmozódása és transzportja jelentősen eltér az előzőekben tárgyalt fitohormonokétól. levelek) leválásának a folyamatát (4.

Abszcizinsav A növényi növekedés.2. a juharból kivont anyagot dorminnak nevezték. amelyek a magvak és rügyek nyugalmi állapotának a fenntartásában játszanak szerepet. késlelteti a virágzást.4. • • • • • Élettani hatásai szerepe van a rügyek nyugalmi állapotának kialakulásában és megszűnésében. öregedési folyamatok serkentésében. fejlődő terméseken és gyökércsúcson lokalizálható. a gyümölcsök és termések érését. Transzportja mind a xilémben. a termés növekedését és érését. ábra).és fejlődésélettannal foglalkozó kutatók különböző inhibitorokat kerestek. Az abszcizinsav a magasabbrendű növényekből a legkülönbözőbb fejlődési fázisokban kimutatható. a klorofillok elbomlását. mind a floémben megfigyelhető. a terméskötést. 4. Kémiai szerkezetét tekintve a terpenoidokhoz sorolható. később azonban kiderült. vízhiánynál a sztómák záródásának az elősegítése. hogy ennek hátterében az etilén áll. 2002 4. membrán permeabilitás fokozása) (4. gibberellinekkel és az etilénnel egyenlő jelentőségűnek tekintjük. öregedő zöld növényi részeken. Ezért a növekedés szabályozásában az auxinokkal. ábra: Az auxin és etilén kölcsönhatása a levelek lehullásában • • • • serkenti a virágkezdemények képződését.5. indukálja a hagymák és gumók hajtás fejlődését. Kémiai analízissel igazolták a két vegyület azonos szerkezeti felépítését.5. a leválási zóna kialakulását. A szervek leválásában (abszcízióban) betöltött vélt szerepe miatt nevezték el abszcizinsavnak. Szintézisének helye a leveleken. szabályozza a magvak nyugalmi állapotának a kialakulását és megszűnését. A mevalonsavból vagy a xantofillok lebomlásából keletkezik. citokininekkel. tehát a gibberellinekhez hasonlóan másodlagos anyagcseretermék. 170 . fokozza a gabonamagvak csírázását. (turgorcsökkenés. A gyapottermésből 1963-ban kivont vegyületet abszcizinsav II-nek. serkenti a levelek leválását.Forrás: Taiz-Zeiger.

széleslevelű gyomokat. illetve ezek származékai voltak. • virágképzés.2. A két elsőnek bevezetett szelektív. • a termések fejlődésének a szabályozása. hogy ezeknek a vegyületeknek a hatása sok más tényező egyidejű jelenlététől vagy hiányától függ. A gyakorlati felhasználás újabb módja az. termések) leválásának a gátlása.és a hidegstressz tűrésében játszott szerepe miatt. szelektív jelleggel rendelkezett.6. A felsorolt hatásokra nem minden auxin képes és nem minden növény reagál egyformán. • a szervek (pl. a só. 2002 4. A gabonafélékből az ún. mint terméshozamot növelő szerek nem váltak be. partenokarp termések előállítása. a gibberellinek antagonistája. Az auxinok gyakorlati felhasználása ma már számtalan más területre is kiterjed. Mindmáig legjelentősebb felfedezés a szintetikus auxinok gyomirtószerként való alkalmazása volt. Ennek oka az. csírázás gátlása. ábra: Az abszcizinsav funkciója a növényi vízstressz folyamán 4. Az auxinok. gyakran stresszhormonnak is nevezik a szárazság-. Meg kell említeni továbbá az auxinok alkalmazását a 171 . Eredményesek voltak a hormonok tápanyagfelvételt növelő hatásai. mivel hatásuk addig nem ismert. megtermékenyülés gátlása.5. A szintetikus auxinokat már évtizedek óta használják közvetlenül vagy közvetve a termesztett növények terméshozamának a növelésére. mikroelemekkel) kombinálják.4-D és MCPA (2-metil-4-klórfenoxiecetsav). hogy az auxinokat más élettani hatású anyagokkal (pl. Forrás: Taiz-Zeiger. de minden addiginál nagyobb hatású gyomirtószernek bizonyultak. amely azonban a dugványok gyökereztetésén kívül nem túl széleskörű.• • • gátolja a megnyúlásos növekedést. mind pedig a kertészeti termelésben. • rügyfakadás. A növényi hormonok gyakorlati alkalmazásának lehetőségei A növényi növekedést szabályozó vegyületeket elterjedten használják mind a szántóföldi. A gyomirtáson kívül a következő célokra alkalmaznak auxinokat: • hajtásdugványok gyökereztetése. azaz a kétszikűeket permetezéssel gyorsan el lehetett pusztítani. hormonbázisú gyomirtószer a 2.

3. amelyet több készítményben alkalmaznak (Ethrel. Ennek egyik lehetősége a szárazság. gyümölcsök érésére. CCC. a gumók számát emelő. 4. A növények azonban gyorsan metabolizálják az abszcizinsavat. Jelentős szerepük van a levelek lehullásának a gátlásában. A növekedés és fejlődés szabályozásának külső tényezői A növényi szervezet morfogenezise a szabályozástól függően két részre osztható: • automorfózis: a morfogenezis endogén. exogén módon indukált különböző génaktivitástól függ.és termés lehullásra gyakorolt hatása miatt az etilént a mező. Rol-Fruct. a megnyúlásos növekedés serkentése.és energiaforrásként szerepelnek. hogy a vágott virágok vízében oldott citokinin-tartalmú adalékok a virágok hervadását jelentős mértékben késleltetik. A szintetikus ún. a vízháztartást szabályozó. mint bomlástermék. A növénynemesítési munkák során a nemzedékváltás gyorsítása miatt használják őket. antigibberellinek (pl. a levél. a nyugalmi állapot megszüntetése a magvak csírázásának a gyorsítása. A hajtás és a gyökér arányára gyakorolt kedvező hatás. amelyeknél a külső tényezők nem tápanyag. hanem csupán jelként hatnak. Helyette olyan vegyületeket alkalmaznak. ezáltal az időegység alatt előállítható generációk számát növelni tudják. A rügyfakadás és csírázás serkentése során szintén alkalmazzák őket. a termések.és kertgazdaságban széles körben használják. ezért a többszörös kezelés szükségessége miatt a mezőgazdasági felhasználás értéke bizonytalan. a növény virágzatát megfelelő magasságon „tartva” csökkenthetők a megdőlésből származó veszteségek. amiből fokozatosan szabadul fel az etilén a növényi szövetekben. a partenokarpia indukciója. A citokinineket elsősorban az öregedési folyamatok késleltetése terén alkalmazzák. a virágok nyílását késleltető. a szár növekedését gátló. mint a magnélküli és nagy méretű bogyók kialakításában fontos kezelést. amelyek ezen módosítanak. A dísznövény-kertészethez kapcsolódó felhasználási lehetőség. Energiájuk csak egy folyamat kialakulását stimulálja és nem az indukált reakció véghezvitelét.és hidegtűrés fokozása. belső szabályozás alatt álló része. A szőlőtermesztésben már évtizedek óta alkalmazzák. de az egyedfejlődés során ki van téve a környezeti tényezőknek.stresszhatások leküzdése céljából. A gibberellinek igen sokoldalú fiziológiai aktivitása – pl. Ennek eredményeként a rügyek kihajtásának és a magvak csírázásának a serkentése során alkalmazzák a gibberellinsavat. 172 . stb. a virágzás és a virágok nemi jellegének a szabályozása – alapján széleskörű kísérleti munkát végeztek a mezőgazdasági felhasználásal kapcsolatban. A fajra jellemző bélyegek kialakulásáért felelős. ezért a természetben közvetlenül nem juttatható ki a célnövények felszínére. a rövidnappalos növényeknél virágzást indukáló. a másik pedig a terméskötés és érés kedvező időpontra időzítése auxin (vagy más hormon) kezeléssel. • heteromorfózis: külső faktorok által. a virágkezdemények képződésére. továbbá a kedvező termésméret és forma kialakításában. Mivel gáz halmazállapotú vegyület. Növényélettani tanulmányaink során olyan heteromorfózisokat tárgyalunk. a raktározó szervek kihajtását és a csírázást gátló hatásai alapján számos fontos mezőgazdasági felhasználási lehetőség kínálkozik. Amo-1618) felhasználásával a gabonafélék szárának megnyúlását gátolva.) Az abszcizinsavnak a levelek öregedését indukáló. Ilyen a 2-klóretil-foszfonsav (etefon).

A fagyási károknál a sejtekben vagy szövetekben jégképződés megy végbe. amely a különböző fajoknál ökotípusoknál. a fejlődési fázistól függően eltérő lehet. a légzésnek magasabb a hőoptimuma. amilyen pl. a megfelelő kardinális pontokkal. • gátló anyagok mennyiségének a csökkenése. A magnyugalom megszűnésének az oka lehet: • a maghéj nagyobb átjárhatósága.3. a fák őszi lombhullása.2. egy másikat pedig sötétben tartunk.vagy enzimhatás. A magas hőmérséklet a fehérjék kicsapásával (denaturálásával) károsítja a növényeket. • az elkerülés (avoidance).4. A növekedés a hőmérséklet függvényében optimumgörbét mutat. hanem a normális fejlődés előidézője is lehet. Eszerint a reakció sebessége 10 °C-os hőmérséklet emelkedés mellett megkétszereződik. azaz optimális hőmérsékletet kedvelőek. kielégítő tápanyagellátás mellett egy növényt fényen.1 A hőmérséklet hatása a növények növekedésére és fejlődésére A növények élete során zajló számos enzimreakció jellemezhető a biokémiában megismert Q10-értékkel. ha a hőmérséklet a limitáló tényező. hogy az őszi gabonák a virágzás előtt hideghatást igényelnek. A szárazföldi növények akkor nőnek a legjobban. • mezofil. amelyen a különböző folyamatok sebessége harmonizál. • termofil. A fagyrezisztencia genetikailag meghatározott. ha az éjszaka és a nappal között 10-15 °C-os hőingadozás van. a protoplazma azon képessége. A harmonikus egyensúlyt a nagyon alacsony és a túlságosan magas hőértékek megbontják. vagy jarovizáció. mint a még folyékony halmazállapotú. uborkánál 12 °C. A vernalizáció. dohánynál 13 °C. kukoricánál 8 °C. 4. azaz magasabb hőmérsékletet kedvelőek. Hőigényük alapján a növényi szervezetek lehetnek: • pszihrofil. Az intracelluláris jégképződés a növény pusztulásához vezet. amikor a növény képes kijutni a szélsőséges hatás alól. Az utóbbi 173 . A növények védekező mechanizmusaik révén próbálják kivédeni a károsodásokat. mint a fotoszintézisnek. A hőmérsékleti rezisztenciának két formája létezik: • a tolerancia. különböző fejlődési jelenségei révén. maximuma és optimuma van. A rügyek nyugalmi állapotának a megtöréséhez szintén 0-5 °C közötti tartós hidegre van szükség. A hőmérsékleti optimum magasabbrendű növényeknél 25-30 °C. mint egy hőtartomány. A jég azonban a legtöbbször a sejtfalban vagy az intercelluláris járatokban képződik. hideg oldaté. Csupán kevés növény igényel fagypont alatti hőmérsékletet. A fény hatása a morfogenezisre A fény közvetlen hatása érvényesül. ha ugyanolyan feltételek között. Mivel a jég fölött a gőznyomás kisebb. a magvak többsége hosszabb időn át 0-5 °C-os hőmérsékletet igényel a csírázás előtt (gyommagvak). azt jelenti. A szélsőséges hőmérséklet nem csupán károsíthatja a növényeket. sőt ugyanannál a növénynél.3. azaz minimuma. Ez persze csupán akkor érvényes. a hőmérsékleti maximum magasabbrendű növényeknél 45-55 °C. Pl. A növények növekedésének és fejlődésének a hőoptimumát úgy tekinthetjük. ezért úgy hat a szövetekben. azaz az enzimatikusan szabályozott reakciók a növényekben is követik a Van’t Hoff-féle reakciósebesség-hőmérséklet szabályt. A hőoptimum görbéhez kapcsolódóan beszélhetünk termoperiodizmusról is. • hormon. A hőmérsékleti minimum gabonáknál 5 °C. azaz hideg kedvelőek. Így pl. Gibberellinnel a hideghatás helyettesíthető. mint a kiszáradás. hogy elviselje a szélsőséges hőértékeket.

Forrás: Taiz_Zeiger. 2002 4. fényindukálta változás. hogy az internódiumok.növény etiolált lesz. A fényingerek recepciójának a színanyaga. a sötétvörös pedig nem. elmarad a klorofillszintézis. Már napi néhány perces megvilágítás elegendő a deetioláláshoz. de gyakran a levélnyél is nagyon hosszú lesz. A megnyúlás haszna az. azaz a fotomorfózis lehet: • fotodifferenciálódás. pedig a fehér fény a fotoszintézist lehetővé teszi. fényindukálta változás. A fotomorfózis különböző szabályozó pigmentektől függ. Élettani jel. Nem képződnek szilárdító elemek. míg a levéllemez csökevényes marad. amely egy irreverzibilis. A fény közvetett hatására végbemenő fejlődési változások sorozata. mint inkább a levelek nyúlnak meg. • fotomoduláció. hogy a fehér és sötétvörös fényben nőtt. vagy potenciálisan zöld növényeknél a fitokróm tölti be ezt a szerepet. amely egy reverzibilis. az ebből következő fotomorfogenezisért felelős. A fitokróm rendszer létezésére onnan jöttek rá. Az etiolált egyszikűeknél nem annyira a hajtástengely. A zöld. ábra). hogy a növény minden rendelkezésre álló szerves építőanyagot felhasznál az asszimilációs szervek fényhez juttatásához. ami a kétszikűeknél azt jelenti.6.6. ábra: A fitokrómok jelenlétének igazolása fényigényes magvak csírázása során 174 . ill. azonos korú mustár csíranövények fejlődése nem különbözött. Tehát a morfogenezis nem a fotoszintézis következménye (4. hogy az etiolált csíranövény hajtása gyenge negatív gravitropizmust és erős pozitív fototropizmust mutat.

A növényekben a P660 van jelen. ill. ha a sötét szakasz (éjszakák) hossza meghaladja a kritikus értéket.005 W/négyzetméter.7. az csupán legalább egy minimumot kell elérjen. stb. amelyek csupán akkor virágoznak. A holdtölte fénye. Egymásba alakulásuk gyors. Tehát egy vörös fényt elnyelő pigment vesz részt az igen eltérő folyamatok szabályozásában. • az internódium megnyúlásában. amely 0. • nappalok hosszára közömbösen viselkedő növényekre. Döntő a nappalok és az éjszakák hosszának az aránya. A kék színű fitokróm az állatok epefestékjéhez. de az ezt követő hatás legtöbbször csupán napok elteltével jelentkezik. amelyek csupán akkor virágoznak. vagy az algák fikobilinjéhez hasonlít.7. 730 nm-es megvilágításnál mindig az utolsó fejti ki a hatását. Rövidnappalos növény: akkor virágzik. Néhány növénynél a sötétszakaszban kapott rövid idejű fényhatás a virágok fejlődését indítja el. fotoperiodizmus tekintetében már elegendő. ha a nappalok hossza nem lépi túl a fajra jellemző értéket. ill. A növények eszerint feloszthatók (4. de lényegtelen a fény energiája.: • a levél felületi növekedésében. ha az éjszakák hossza nem haladja meg a kritikus értéket. pl. Forrás: Taiz-Zeiger. 730 nm-es fényt elnyelő pigment (P730) a 660 nm-es fényt elnyelő pigment (P660) antagonistája. • rövidnappalos növényekre. • a csírázásban. 175 . • a virágzásban.Lényeges kérdés a hatékony fény hullámhossza és a fotoreceptor pigment meghatározása. A sötét szakasz akár rövid idejű megszakítása eredményeként nem fejlődnek a virágok. mert a napfény vagy a mesterséges fény olyan hatású. A biológiailag aktív fényt abszorbeáló pigment hatásának a maximuma 660 nm-es fénnyel történő megvilágításnál van. Váltakozó 660. Hosszúnappalos növény: akkor virágzik. ábra: A virágzás fotoperiodikus szabályozása. 2002 4. Fotoperiodizmus által indukált morfózisok azokat a morfológiai változásokat foglalják össze. Aktiválásához gyenge fény és néhány másodpercig vagy percig tartó besugárzás is elegendő. ha a fajra jellemző napi megvilágítást megkapják. mintha tiszta vörös fény lenne. A sötétvörös fénnyel megvilágított salátamag sötétbe téve nem csírázik ki. A sötétvörös. amelyeket naponta a növény rendelkezésére álló napfénytartam indukál és szabályoz. ábra): • hosszúnappalos növényekre.

serkenti a megnyúlásos növekedést. A növényvédőszerek és a szerves trágya eltérő módon hatnak növekedésre és a fejlődésre. 4. 176 . A nehézségi erő hatására jön létre a polaritás és bizonyos szervek dorziventrális elhelyezkedése. trópuson csupán rövidnappalos növények vagy a nappalok hosszára közömbösen viselkedő növények jöhetnek számításba. A sűrű növényállomány önmagában véve is jelentős hatású a növekedésre és a fejlődésre: konkurencia a fényért. azaz szárazságtűrő növényekre. hogy a száraz légtérben alakulnak ki a következő tulajdonságaik: a kutikula megvastagodik. pl. de főleg a mikroszervezeteket és a növényeket soroljuk ide. Kémiai tényezők hatása a növekedésre és fejlődésre Ide sorolhatók a talajban és levegőben lévő víz. amelyek fertőzésük során termelt toxinjaikkal a növény növekedését és fejlődését gátolhatják. levélfelület egységre vonatkoztatva csökken a gázcserenyílások száma. az edénynyalábok és a szilárdító elemek erősebben fejlődnek. serkenti a sejtosztódást. A növény környezetében található szerves anyagok közül a humuszanyagok kedvezően hatnak a magvak csírázására és a csíranövények növekedésére. A nehézségi erő hatása a növekedésre és fejlődésre A nehézségi erő folyamatosan hat a növényekre. a virágzás elhúzódik. A víz növekedésre és fejlődésre gyakorolt hatása alapján a növényeket feloszthatjuk: • xeromorf jellegű. viszont vékony a levéllemez. intenzitása állandó.A földrajzi fekvéstől függően a növények eltérőek. a levelek és ágak intermedier növekedése a gravitrópos növekedési reakciók megnyilvánulásaként fogható fel. a primer gyökér lefelé való növekedése. vízért és tápanyagért.3. szerves és szervetlen vegyületek. Hatásuk révén a magasabbrendű növények kórokozók elleni védekezése biztosított.3. Hatásuk a növekedésre közvetett. A tápanyagok hatására kialakuló ún. iránya konstans.5. jóllehet ebben a fény hatásának nagyobb szerepe van. Az allelopatikus anyagok közé azokat a magasabbrendű növények által termelt anyagokat soroljuk. 4. nagy lesz a levélfelület. valamint az általuk kiválasztott anyagokat. A termesztett növényeink különböző fajtái különböző fotoperiodikus viselkedésűek.3. • a Coniferae fajok gyökére és tűlevele kumársavat. • nanizmus. A nitrogén hiánya a xeromorf jelleghez hasonló tüneteket hoz létre. Ezekre jellemző. • hidromorf jellegű növények fejlődnek párás levegőjű környezetben: az internódiumok és a levélnyelek megnyúlnak. 4. a száraz talajon fejlődő növényekre jellemző többszörösen hajlott növekedés. a virágzás korai lesz. A foszfor a mitotikus folyamatokat befolyásolja. A nitrogén bősége erőteljes vegetatív növekedést eredményez. szója. pl. ami gátolja az aljnövényzetet fejlődését.3. tannint és terpéneket bocsát ki. ritka a szőrözöttség. trofomorf jelleget a különböző tápanyagok hatására bekövetkező morfológiai módosulások jellemzik.4. A magasabbrendű növények főhajtása felfelé. A mikroszervezetek által termelt antibiotikumok baktérium növekedést gátló hatású anyagok. tápanyagok. Biológiai tényezők hatása a növekedésre és fejlődésre A növény környezetében élő összes élőlény hatását értjük biológiai tényezők alatt. amelyek más növények növekedését és fejlődését befolyásolják: pl.

Ez feltehetően úgy történik. de rendszerint nem osztódnak. A sejten belüli (intracelluláris) szabályozás ha feltételezzük. A 30-as évek közepén megállapították. A sejtben lehet kapcsolt génaktiválás és géninaktiválás is. A citokininek számos folyamatot szabályoznak. hogy működőképes. bár csaknem minden érett sejtmagú növényi sejt megtartja osztódóképességét. A különböző szövetek eltérő enzimkészlete nem következménye. vagy inaktiválódhat. Az auxinokat olyan anyagoknak definiálták. egymást követő sorrendben működhetnek. hanem oka a morfológiai differenciálódásnak. ami a napraforgó csírázását gátolja. szervezeten belüli szabályozás). pl. a másikba az előzőekkel ellentétes (antagonista) hatást kiváltó etilén és abszcizinsav tartoznak. citokininek és gibberellinek. Két nagy csoportjuk egyikébe a zömében serkentő hatású auxinok. • a szabályozás külső tényezői. Az egyedfejlődés során vagy éppen különböző szabályozó faktorok hatására gének egész csoportja aktiválódhat. de a leggyakrabban előforduló és élettanilag a legmeghatározóbb az IAA volt. de a növény növekedése és fejlődése szempontjából legfontosabb szerepük a sejtosztódás szabályozásában van.4. • citokininek jelenlétében serkentik a sejtosztódást a kallusz tenyészetekben. • az intercelluláris szabályozás (sejtek közötti. vagyis az IAA. 177 . hogy a differenciált génaktiválást és géninaktiválást milyen tényezők szabályozzák. Később néhány más auxint is felfedeztek. A növények intercelluláris szabályozásában szerepet játszó növekedés szabályozó anyagokat másnéven növényi hormonoknak (fitohormonok) nevezzük. A gének gyakran időben is eltérően.• a Helianthus annuus levele alfa-naftolt bocsát ki. amelyek biológiai hatása hasonlít a transz-zeatinhoz. nevezetesen: • kallusz tenyészetekben auxinok jelenlétében serkenti a sejtosztódást. a sejtek differenciálódását az okozza. • késlelteti a levelek öregedését. amelyek biológiai hatása hasonló az IAA hatásához. virágzáskor megporzáskor. Az újonnan létrejött növényi sejtek növekednek és differenciálódnak. Összefoglalás A zárvatermőkben mintegy 70 különböző sejttípus található. A magasabbrendű növények alapvető auxinja az indol-3-ecetsav. A szabályozás formái: • az intracelluláris szabályozás (sejten belüli szabályozás). • más az IAA-hoz hasonló fejlődési folyamatokat serkentenek. a környezethez alkalmazkodó szervezet jöjjön létre. amelyek mind a merisztémák embrionális sejtjeiből származnak. vagy kikapcsolódhatnak. A fő kérdés az. stb. 4. vagy gyökér-képződését. hogy a transzkripció során eltérő mRNS-készlet szintetizálódik és a transzláció során különböző lesz a fehérjekészlet is. azaz: • serkentik a koleoptilban és a szárban a sejt megnyúlásos növekedését. hogy a különböző szövetekben és a növény különböző fejlődési fázisaiban különböző gének aktivizálódnak a sejtben. • serkenti a kétszikű sziklevél növekedését. akkor nyilvánvaló. • levágott levélben és szárban serkentik a járulékos gyökerek képződését. Minden sejt genomja azonos. hogy a gének egyes egységeihez represszor vagy induktor anyagok kapcsolódnak. hogy mindig más génállomány transzkripciója történik meg a funkciótól függően. stb. hogy az auxin az indol-3-ecetsav. megtermékenyüléskor. • az auxinokkal megfelelő arányban serkenti a kallusz tenyészetek hajtás-. A citokininek olyan vegyületek.

• fokozza a gabonamagvak csírázását.és energiaforrásként szerepelnek. Az abszcizinsav legjellemzőbb élettani hatásai: • szerepe van a rügyek nyugalmi állapotának kialakulásában és megszűnésében. • gyümölcsök és termések érésének serkentése. • az α-amiláz és más hidrolitikus enzimek de novo szintézisének az indukciója a gabonafélék magjaninak aleuron sejtrétegében. • a sejtosztódás. membrán permeabilitás fokozása). levelek) leválásának a folyamatát. • serkenti a virágkezdemények képződését. • szabályozza a magvak nyugalmi állapotának a kialakulását és megszűnését. (turgorcsökkenés. megnyúlásos növekedés serkentése (törpemutánsokban hiányzik a gibberellinek szintéziséért felelős gén. a leválási zóna kialakulását. Legjellemzőbb élettani hatásaik a következők: • a magvak és rügyek nyugalmi állapotának a megszakítása. • serkenti a levelek leválását. pl. • A növényi szervezet morfogenezise a szabályozástól függően két részre osztható: • automorfózis: a morfogenezis endogén. • virágzás késleltető hatása van. a borsónál. jóllehet akkoriban még nem ennek a vegyületnek tulajdonították őket. • gátolja a megnyúlásos növekedést. 178 . Energiájuk csak egy folyamat kialakulását stimulálja és nem az indukált reakció véghezvitelét. ezért a kimutatásukra legérzékenyebb biotesztek alanyai az ilyen törpe növényfajták. belső szabályozás alatt álló része. amelyek ezen módosítanak. Növényélettani tanulmányaink során olyan heteromorfózisokat tárgyalunk. • vízstressznél a sztómák záródásának elősegítése.és hidegigényes magvak csírázásának a serkentése.A gibberellinek olyan endogén regulátorok. amelyeknél a külső tényezők nem tápanyag. exogén módon indukált különböző génaktivitástól függ. hanem csupán jelként hatnak. Ezek: • serkenti az öregedés és a szervek (pl. • a partenokarp (magnélküli) termések fejlődésének indukciója. a terméskötést. • a hagymák és gumók hajtás fejlődésének indukciója. rizsnél).és a hidegstressz tűrésében játszott szerepe miatt. • gyakran stresszhormonnak is nevezik a szárazság-. a termés növekedését és érését. • heteromorfózis: külső faktorok által. Az etilén legjellemzőbb élettani hatásait már több mint száz éve ismerik. • a fotoperiódusosan érzékeny (hosszúnappalos növények) és hideghatást igénylő fajoknál a vitágzás kiváltása. • a gibberellinek antagonistája. vagy más növényi hormonokkal. A fajra jellemző bélyegek kialakulásáért felelős. a só. • öregedési folyamatok serkentése. amelyek direkt vagy indirekt interakcióban lehetnek az auxinokkal. • a fény. a klorofillok elbomlását. de az egyedfejlődés során ki van téve a környezeti tényezőknek.

Mit tapasztaltak? A dohány levélkorongokat steril körülmények között ismeretlen anyagot tartalmazó táptalajra téve hajtásfejlődést tapasztaltak. termékenyülést? Mi történik az etilén hatására? Melyik fitohormon hatása ellentétes a gibberellinekkel? Milyen növekedés szabályozó anyag gátolja a rügyfakadást. Egy hét múlva összehasonlították a kezelt és kezeletlen leveleket.Ellenőrző kérdések Mit értünk a növényi növekedés fogalmán? Mit értünk a növényi differenciálódás fogalmán? Milyen két folyamatból áll a fejlődés? Milyen három formája van a növényi növekedés és fejlődés szabályozásának? Melyek a többnyire stimuláló hatású fitohormonok? Melyek a többnyire gátló hatású fitohormonok? Melyik szervben szintetizálódnak az auxinok? Mi az auxinok legjellemzőbb élettani hatása? Mi a citokininek élettani hatása? Melyik fithormon serkenti a virágképzést. csírázást? Melyik fitohormon használható a gyökérképzés serkentésére? Mi az alapja egyes herbicidek gyomirtó hatásának? Milyen működési rendszert alkotnak a fitohormonok? Egy genetikailag törpe (30 cm-es magasságú) borsófajtát ismeretlen oldattal kezeltek. Milyen növekedésszabályozó hatású lehet az ismeretlen anyag? Mit tartalmazott a dohány levélkorongok tenyészeténél a táptalaj. amikor gyökérfejlődést figyeltek meg? Mit tapasztalunk a tárolás során a Gibberella fujikuroi tömlősgombával fertőzött kukoricamagvaknál? Az Avena növekedési tesztben miért kell eltávolítani a koleoptil felső régióját? Mit jelent a hőtolerancia? A fotoszintézis intenzitása befolyásolja-e a fagyállóságot? Mitől függ a levelek fejlődésének genetikai szabályozása? Milyen bioregulátorok felelősek a magnyugalom kialakulásáért? Milyen hatással van a fény a levelek öregedésére? Milyen fitohormon kezeléssel csökkenthető a gyümölcsfák terméshullása? Melyik két fitohormon vesz részt az abszcízió szabályozásában? 179 . Milyen fitohormont tartalmazott az oldat? Kinetinnel kezeltek dohányleveleket a tenyészidő vége felé. aminek hatására erőteljes megnyúlást tapasztaltak.

hamu elemeket is. Az életkor. kukorica lomblevelét és levélnyél alapjánál. burgonyagumó szeletek. kés. 30. lomblevelek. páratartalom mérő. 60 és 120 perc múlva megállapítjuk. Növények vízháztartása 5. Az egyes növényi részek vagy az egyes fajok hamutartalma különböző: a levél 10-14%. Itt találjuk a szerves (organogén) vegyületeket. amelyek alig különböznek egymástól. valamint az ún. amelyek felvilágosítást nyújtanak egyrészt arról. A levelek és gumószeletek tömegét 10. bármilyen mesterséges beavatkozás (vágás. rendszerint a szárazanyag-tömegre vonatkoztatjuk. közben feljegyezzük a helyiség relatív páratartalmát és hőmérsékletét.1. továbbá a burgonyagumót éles késsel vékony szeletekre vágjuk. a burgonyagumó magas keményítő tartalma miatt sokkal nehezebben adja le a vizet.1. búza. stb. 180 .8% hamut tartalmaz. a fák háncsrésze 4-8%. amikor már alig vagy egyáltalán nem csökken a mért anyag tömege. Légszáraz növényi szervezetek elégetése után nem éghető ásványi anyagok maradnak vissza. hogy milyen ásványi anyagokat vesz fel a növény a talajból. A szárazanyagban halmozódik fel mindaz. Anyagok és eszközök Gyorsmérleg. ha a levegő relatív páratartalma állandó értékkel jellemezhető. illetve a tápanyagokkal való ellátottság ugyancsak befolyásolják a növények egyes szerveinek víztartalmát és természetesen a szárazanyag mennyiségét.5.1. A növényi szervek egyes anyagainak mennyiségét is meghatározott víztartalom mellett szoktuk megadni. NÖVÉNYÉLETTAN – GYAKORLATI OKTATÓI SEGÉDLET 5. óra. aprítás. ami a növény táplálkozása során a szervezetébe beépült a környezet anyagaiból. rügy. Minden alkalommal legalább 3 db hasonló fejlettségű levelet és gumót vizsgálunk. mag) viszont rendszerint kis víztartalom jellemző. Tiszta szűrőpapírra helyezzük a növényi mintákat. másrészt. szűrőpapír. mint a gyorsan száradó lomblevelek. A vízfelvétel és a párologtatás erőssége mindig belső (genotípusos) és külső (környezeti) tényezőktől függ. A levegőn szárított.3-0. farésze 0. A légszáraz növényi anyag tömegét azok a mérési adatok szolgáltatják. de kiszámolhatjuk tömeg %-ban is minden vizsgált növényfaj esetében. A növényi szerv szöveti szerkezete is döntő tényező: pl. A növényi szárazanyag meghatározása A fejlődés különböző szakaszaiban a növényi anyagcsere szoros kapcsolatban áll a sejtek víztartalmával. hogy a szervezet felépítésében milyen ásványi anyagok vesznek részt. valamint a környezeti tényezők. A növényi minták tömegét mg pontosságig megállapítva azonnal lemérjük. hőmérő. A növekedés aktív állapotában aránylag nagy a víztartalom. A vizsgálat menete Ollóval levágjuk a bab. a nyugvó állapotokra (pl. Értékelés Foglaljuk táblázatba és ábrázoljuk grafikusan a vízvesztés mértékét az eltelt idő függvényében! A víztartalmat levelenként és gumónként g-ban is megállapíthatjuk.) nélkül végzett víztartalom megállapítása csak akkor ad reprodukálható eredményt. Célszerű a méréseket pár nap múlva megismételni.

ábra). Plazmolízis vizsgálatok A sejtek hipertóniás környezetben plazmolizálnak. a kontrakció előrehaladtával – a felületi feszültség hatására – a plazma gömbszimmetrikussá válik. Több helyen mintegy odaragad a sejtfalhoz.és szárazságtűrését determinálhatja. Plazmolízis esetén a plazmalemma igen sokszor meghatározott helyeken válik el a sejtfaltól. A plazmolízis jelensége csak élő sejteknél figyelhető meg. Ebben az esetben a plazma sok helyen a sejtfalhoz tapad. Kezdetben konkáv formájú és csak később. A plazmolízis formája nem mindig állandó. ezzel szemben a negatív plazmolízishelyen a plazma a sejtfalhoz tapad. mint egyértékűeknél. a plazma nem képes a legkisebb felületi feszültségnek megfelelő formát felvenni vagy csak igen lassan. Konvex Forrás: saját rajz Konkáv 5. görcsös plazmolízis. Ha a plazmolizált sejtek hipotóniás környezetbe kerülnek. fagy. azaz vízleadás következtében a plazma összezsugorodik és elválik a sejtfaltól. A viszkózusabb plazma a sejtfaltól nehezebben válik el. vagyis az összehúzódott plazma felülete domború. ez az eset a konkáv plazmolízis. ahol a plazmolitikum a sejtbe hatol. tehát konvex formát mutat. amely a növény hő-. amely többértékű ionokkal kifejezettebb. A vízben gazdag citoplazma csekély sűrűségű. A hidratációs vízért folyó versengés a plazma zsugorodásához vezet.1. A konkáv plazmolízis fokozott formája az ún. 181 . szinte fogazottnak látszik (5.2. ilyenkor a plazma a vízfelvétel következtében újra kiterjed. Ezt a helyet pozitív plazmolízishelynek nevezzük. Pozitív plazmolizishely általában ott van.1. ezért plazmolitikus vízelvonásnál konvex plazmolízis figyelhető meg. Ezt a jelenséget deplazmolízisnek nevezzük. ábra: Plazmolízis típusok A plazmolízis vizsgálatok alapján következtetni tudunk a citoplazma viszkozitására.5.1. vizet vehetnek fel. A sejtbe hatoló ionok befolyásolják a citoplazma viszkozitását. összehúzódási felülete homorú lesz.

25 mM KCl. Petri-csésze. A hagymaszeletek külső.hiányában jelentkező hiánytüneteket.2. Az egyes epidermisz rétegek ezt követően könnyen elválaszthatók egymástól. Ha a tápoldatból hiányzó elem hatására hiánytünet mutatkozik -amit nem tapasztalunk a teljes tápanyagellátás során-. N. Az oldatokat tenyészedényekbe töltjük. 100 ml-es főzőpohár.1. A kezelés hatására az intercelluláris járatok megtelnek vízzel. 1000 ml-es szélesszájú szívópalackba tesszük. vízlégszivattyú. szívópalack. Anyagok és eszközök Bab és kukorica csíranövények. hogy a gyökerük ne sérüljön meg. domború részét éles pengével hosszanti és kereszt irányban egymástól 3-5 mm-es távolságban bevágjuk. amit a "tejes" foltok eltűnése jelez. Értékelés Rajzoljuk le a kezelés hatására kialakuló plazmolízis formákat! Legalább 100 db sejt megfigyelésével határozzuk meg a plazmolizált sejtek arányát! 5. táblázat). A vizsgálat megkezdése előtt a hagymadarabokat 400-500 ml desztillált vizet tartalmazó. fejlődéséhez szükséges ásványi elemek hatását vízkultúrákban tanulmányozhatjuk. antociántartalmú vöröshagymát 4-8 cikkre vágunk és a preparálás megkezdéséig nedves kamrában tároljuk.8 M szacharóz oldatba. Az epidermisz lapkákat 24 órára. Petri-csészével lefedett főzőpohárban levő 25 mM KCl illetve 15 mM CaCl2 oldatba tesszük. desztillált víz. pipetta.1 A növények táplálkozásának hiánytünetei A növények növekedéséhez. Fe. mérőhenger. tárgylemez.Anyagok és eszközök Vöröshagyma (lila húsú). fejlődéséhez. amíg a hagymadarabok a desztillált víz aljára nem süllyednek. A légritkítást egészen addig folytatjuk. A vizsgálat menete Különböző összetételű tápoldatokat készítünk az előre bemért ásványi anyagokat (makro. zsilettpenge.2. Tíz perc elteltével vizsgáljuk a plazmolízis formákat és a plazmolizált sejtek számát. majd beleállítjuk a sziklevél nélküli bab és kukorica csíranövényeket úgy. Vashiány esetében a vízkultúrákba történő pótlólagos vasadagolással a tünetek megszűnését is nyomon követhetjük. az adott ásványi anyag szükséges a növény normális növekedéséhez. Mg. A növények tápanyag gazdálkodása 5. tenyészedény. csipesz. óraüveg.2. 15 mM CaCl2. A következő kísérletben fiatal növényeken figyelhetjük meg az egyes ásványi anyagok -pl. mikroszkóp. tápoldatok. 0. A palackot vízlégszivattyúhoz csatlakoztatjuk és megnyitjuk a vízcsapot.8 M szacharóz. fedőlemez. A kis epidermisz lapkák csipesszel könnyen eltávolíthatók és a vizsgálandó oldatokba helyezhetők. Csupán ezt követően helyezzük az előkezelt epidermisz lapkákat óraüvegen levő 0.és mikroelemeket) tartalmazó törzsoldatokból (5. Az edényekből elpárolgott vizet naponta desztillált vízzel 182 . A vizsgálat menete Közepes méretű. P.

183 . Hetente friss tápoldattal látjuk el a növényeket. levelek és gyökerek színe. Értékelés A hiánytüneteket 5-6 hetes tenyésztés során értékeljük.pótoljuk. valamint a feltöltés során -a növények kiemelésével. rügyek száma. illetve mérjük meg a következőket: • a hiánytünetek kialakulása.egyben a gyökerek gázcseréjét is biztosítjuk. • a növények friss tömege. • a szár. levelek. a gyökerek hossza. • a növények magassága. Figyeljük. hét után Fe-EDTA kiegészítést adva a vashiányos növényeknél megfigyelhetjük a hiánytünet megszűnését. a hajtás és gyökér arányának megállapítása (a kísérlet végén). • az internódiumok. Hasonlítsuk össze a bab és kukorica növényeket! A 2-3.

000 2.2.1.05 0 0. 050 0.7H2O Al2(SO4)3.00 0 0.05 0 0.00 0.10 0 0.05 0 0.00 0 2.10 0 0.00 0 2.5. 100 0. 050 0. 000 2.6H2O H2MoO4 30 3. táblázat: A tápoldatok összetétele hiánytünetek vizsgálataira (mg/l) Te Ásványi elem Ca(NO3)2. 050 0. 050 0.6H2O CoCl2.02 H2O 184 . 000 0. 050 0.05 0 0.5H2O ZnSO4.05 0 0. 100 0. 000 0.05 0.05 0.05 0.05 0 0.00 0 0. 025 O Nmentes (2) 25 0 12 5 25 0 25 0 50 0 30 3.10 0 0.10 0 0.10 0.10 0.4H2O CuSO4.02 5 5 0 0 0 0 0 0 0 3.2H2O ljes (1) 50 0 25 0 25 0 25 0 12 5 Fe-EDTA H3BO3 MnCl2.02 5 30 3. 050 0. 100 0.4H2 (NH4)2SO4 MgSO4. 100 0.7H2O KNO3 KH2PO4 KCl K2SO4 CaCl2.18 NiSO4.00 2. 025 Pmentes (3) 500 250 250 250 125 - Fementes (4) 500 250 250 250 125 - Mgmentes (5) 500 250 250 125 250 - 30 3.

5-6 : 1-hez. A vizsgálat menete FIGYELEM! A kísérlet folyamán az oldószereket mindig mérőhengerrel adagoljuk. Ezután 185 .5 : 1-hez. a klorofillos aceton oldatot szűrőpapíron Erlenmeyer-lombikba szűrjük.5. 8 ml túltelített metilalkoholos KOH oldatot öntünk. a színanyagokat átoldjuk a petroléterbe. aceton. A klorofillok eltávolítása céljából a petroléteres oldathoz kb. Klorofill-a és klorofill-b szétválasztása: 20 ml nyers acetonos klorofill kivonatot 20 ml petroléterrel és néhány csepp desztillált vízzel választótölcsérben rázogatjuk. Az acetont kis részletekben adagoljuk a levelekhez. Amikor az oldat elég tömény. lámpa. választótölcsér (rázótölcsér). 5-10 perc múlva az oldat visszanyeri zöld színét. majd az acetonos-vizes fázist leengedjük. Erlenmeyer-lombikok. mert a klorofill észtercsoportjai elszappanosodnak. Kb. b) és a karotinoidok (karotin.3.8-3. desztillált víz. 1-2 csepp desztillált vizet adagolunk a rázótölcsérbe. A fázisokat külön-külön kémcsövekbe engedjük.5-6 : 1 xantofill : karotin = 2-6 : 1 klorofill-a+klorofill-b : karotin+xantofill = 2-3 : 1 A fenti értékek a növény tenyészhelyétől is függenek: napfényes élőhelyen a klorofilla és klorofill-b arány 3. árnyékos helyen 1. A kivonat színe eközben vörösesbarnára változik. Anyagok és eszközök Eltérő fényintenzitáson nevelt bodza vagy bab levél. Az oldatra eső intenzív fehér vagy kék fényben a klorofill oldat színe nem zöld. Ha a színanyagok. petroléteres fázis kékeszöld színnel elválik az alsó. kvarchomok. kémcsövek állvánnyal. Eközben az aceton elszíntelenedik.3. A klorofillok fontos fizikai tulajdonsága a fluoreszcencia. mert az összes színanyag a felül lévő petroléteres fázisban helyezkedik el. majd a tölcsérben maradó petroléteres klorofill oldathoz 20 ml metanolt adunk. szűrőpapír. mérőhengerek. a klorofill-b és a xantofill metanolban. E színanyagok koncentrációja a levelekben általában az alábbi arányok szerint oszlik meg: klorofill-a : klorofill-b = 1. Fotoszintézis 5. az oldószergőzök egészségre káros hatása miatt! 7 g levelet szikével felaprítunk. illetve a levelek elhalványodtak.leengedjük (a rázótölcsér dugójának kihúzása után). pl. Karotinoidok szétválasztása: 20 ml nyers acetonos klorofill kivonatot 20 ml petroléterrel és kevés (1-2 csepp) desztillált vízzel választótölcsérben rázogatva. majd dörzscsészében 70 ml acetonnal késhegynyi kvarchomok és CaCO3 vagy MgCO3 jelenlétében alaposan eldörzsöljük. A klorofill és a karotinoid pigmentek kivonására kevés vizet tartalmazó szerves oldószerek használhatók. dörzscsésze. petroléter. illetve fázisok nem válnának szét. táramérleg. hanem vörös színben fluoreszkál. metilalkoholos KOH. mert a megbontott kötések lúgálló formában újra létrejönnek (a lúg nem károsítja a porfiringyűrűt). A választótölcsér rázogatásával a felső. metanol.1 A fotoszintetikus pigmentek kivonása és szétválasztása A magasabbrendű növények színanyagát elsősorban a klorofillok (a. (A rázás során ügyeljünk az oldószergőzök szakaszos kiengedésére a rázótölcsérből!) Az alsó fázist -mely az aceton és víz elegye. szike. sárgászöld színű metanolos fázistól. tölcsér. a klorofill-a és a karotin jól oldódik petroléterben. xantofill) alkotják.

porcelántál. káliumos klorofill oldatot leengedjük.1. és sötét papírral letakart desztillált vizet tartalmazó porcelántálba rakjuk.0 . majd sötét termosztátban 3-4 napig szobahőmérsékleten csíráztassuk. amellyel a biológiailag aktív anyagokat az élő rendszerre gyakorolt hatásuk alapján kvalitatíve és kvantitíve meg lehet határozni. A petroléterben maradt karotinoidokat kevés desztillált vízzel rázva átmossuk.1. a sejtosztódás a koleoptilban 1 cm-es nagyságig megy végbe. Készítsünk 0. a xantofill a metanolba könnyen átoldódik.01-0. és megnyúlásukat desztillált vizes kontrollra vonatkoztatva mérjük.0 μM-os oldatokat a 100 μM-os IES törzsoldatból! A higítási sorozatból adagoljunk Erlenmeyer-lombikokba 20 ml-t. Petri-csésze.1 mg/l auxin koncentráció között lineáris az összefüggés.4. A csíráztatást követően a 2-3 cm-es koleoptileket csipesszel szedjük le. összerázzuk és a komponenseket elválasztjuk. A görbülés mértéke és 0. A szétválasztott komponenseket különkülön kémcsövekbe leengedjük. A koleoptil módosult levél. Auxinok kvalitatív meghatározása: az Avena koleoptil-szekció teszt A biológiai teszt olyan eljárás. a fűfélék csíranövényeinek primordiális levelét és hajtáscsúcsát körülvevő hengeres szerv. desztillált víz. Ha a csíranövényt sötétben neveljük. A görbülési tesztnél a dekapitált koleoptilre féloldalasan visszük fel az auxint paszta formájában. ezután 5-6 cm-es nagyságig a koleoptil csak sejtmegnyúlással növekszik. 100 μM-os IES törzsoldat. amelyben szilárdító elemek nincsenek. majd minden oldatba tegyünk 5-5 db koleoptil szegmentet és 24 órán át sötétben inkubáljuk. A növényi növekedés és fejlődés szabályozása 5. Sötétben az auxin egyenletesen a bázis felé transzportálódik. Értékelés Állapítsuk meg a fotoszintetikus pigment kivonat színét lámpa közelébe tartva áteső és ráeső fényben! Vizsgáljuk meg a fluoreszcencia jelenségét! 5. az endogén auxin enzimatikusan gyorsan lebomlik és ezért a dekapitált koleoptil nem tartalmaz auxint és gyakorlatilag nem növekszik. majd 20 ml metanollal összerázzuk.1 . Egyszerőbb ennél az egyenes növekedésű szegmentteszt. és az embrionális sejtek megnyúlnak. A vizsgálat menete Vessünk duzzasztott zabszemeket nedves homokba.10. Az alsó fázisban levő zöld. Az auxinok kimutatására leggyakrabban az Avena koleoptil-tesztet használják. 186 . a vizet leengedjük. mm-papír.4. Ha a csúcsot eltávolítjuk. A koleoptil csúcsában termelődik a csúcs alatti sejtek megnyúlásához szükséges auxin. a sejtek az állandó auxinpótlást nélkülözik. borotvapenge. Anyagok és eszközök Sötétben nevelt 3-4 napos zab csíranövények.lassan kevés petrolétert és 1-2 csepp desztillált vizet adunk hozzá. Erlenmeyerlombik. amikor az izolált koleoptil szegmenteket indol-3-ecetsav (IES) oldatban inkubáljuk. A karotin a felső petroléteres fázisban marad.

100 mg/l-es gibberellinsav (GA3) törzsoldat.10. majd két napig szobahőmérsékleten. a törpe kukorica és törpe borsó teszt.0 μM-os higításokat a pufferoldat felhasználásával. foszfátpuffer (pH=6. gabona levélszekció tesztek. 100 μM-os IES törzsoldat. csipesz. hogy a saláta hipokotil megnyúlása arányos a gibberellin koncentrációval.Értékelés Az inkubációs idő leteltével. borotvapenge. Gibberellinek kvalitatív meghatározása: a saláta hipokotil-teszt A növényi szövetekben előforduló természetes gibberellinek és gibberellinszerű anyagok kimutatására számos biológiai tesztet dolgoztak ki. Minden tesztoldatba 5-5 db hipokotilhengert tegyünk. A teszt kivitelezése viszonylag egyszerű. Érzékenység és specifitás szempontjából azonban az árpa endospermium.0 . Petri csésze. salátamag csírázási teszt. Anyagok és eszközök Saláta csíranövény. valamint a törpe-növény tesztek jobbnak minősíthetők. tehát szériavizsgálatra rendkívül alkalmas eljárás. szűrőpapír. A kísérlethez 5 mm hosszú hipokotildarabokat használunk. a csíranövények kis méretük folytán nagy számban használhatók.4.1 . desztillált víz. amelyet a növekedési hormon sejtmegnyújtó hatása okoz. borsó epikotilteszt. mm-papír. sötétben inkubáljuk őket. Az oldatokból 20 ml-nyit öntsünk Erlenmeyer-lombikokba. árpa endospermium teszt.1. Erlenmeyer-lombik.4. Ez utóbbi teszt alapja. Auxinok kvalitatív meghatározása: a retek hipokotilhenger-teszt A retek hipokotilhengerét IES oldatba helyezve jól látható hossznövekedést tapasztalunk. A vizsgálat menete A 4-5 napos retek csíranövényeket a hipokotilbázisnál elvágjuk és a szikleveleket eltávolítjuk. Készítsünk a 100 μM-os IES törzsoldatból 0. Kontrollként hormonmentes puffert használunk. saláta hipokotil teszt.3). Anyagok és eszközök Néhány napos retek csíranövények. Petri-csésze. mm-papír fölött mérjük meg a szegmentek hosszát! Számítsuk ki a kezelésenkénti átlagot! A hormonmentes kontrollban mért hosszúsághoz viszonyítva adjuk meg a növekedési százalékot! 5. mint pl. zab levélkorong teszt. pipetta. mm-papír.2. rizs csíranövény teszt. A vizsgálat menete 187 . Értékelés 2 nap múlva az oldatokat Petri-csészékbe kiöntve mm-papír felett mérjük meg a hengerek hosszát! A kontrollhoz viszonyítva adjuk meg a növekedési százalékot! 5. az oldatokat Petri-csészékbe kiöntve.3.

és vízfürdőn 10 percig forraljuk.4. A vizsgálat menete Búzaszemeket 2 óráig desztillált vízben duzzasztunk. az alkoholt használva vakpróbaként. tálca. fotométer. borotvapenge. A mintákat 25 °C-on sötétben 4 napig inkubáljuk.4.0 mg/l-es higításokat. 4 nap múlva a leveleket szűrőpapíron leszárítjuk.0 . A különböző higítású oldatok néhány ml-ével nedvesítsük meg a Petri-csészébe tett szűrőpapírt és helyezzünk rá 20-20 db azonos fejlettségű saláta csíranövényt.5 cm-re 1 cm-es darabokat vágunk belőlük. hogy a tesztelt vegyület klorofillvédő hatása milyen citokinin (pl. sőt kvantitatív becslésére is. sötétben. lassabban öregednek. és néhány nap múlva mérik a szegmentek klorofilltartalmát. 48 óra elteltével mérjük meg a hipokotilok hosszát.1 . termosztát. 36 óra).10. csiszolt dugós osztott kémcsövek. kinetin) koncentráció hatásnak felel meg. kinetin törzsoldat. Értékelés Számítsuk ki a hipokotilok átlaghosszát az egyes koncentrációk esetében és fejezzük ki a megnyúlást a kontroll %-ában! 5. A kémcsövekben a párolgást dugóval kell megakadályozni. Ismeretlen anyagok citokinin aktivitását a hitelesítő görbéről mért extinkció értékeknek megfelelően leolvasott koncentrációval lehet megadni. Anyagok és eszközök 7 napos búza csíranövények. Kontrollként desztillált vizet használjunk. A lehűtött alkoholos klorofillkivonatok extinkcióját 645 nm-en megmérjük. ami megmutatja. 10 cm magas növényeket kiszedjük.1. amíg a hipokotilok hossza 4-5 mm-t el nem ér (kb. A kb. Levélöregedési teszt citokininek kimutatására Azok a levelek. majd homokba elvetjük egymástól egyenlő távolságra (kb. az egyes mintákat 10 ml 80 %-os etanolba tesszük. Inkubáljuk a csíranövényeket állandó fényen 25 °C-on. A teszt lényege. amelyeket citokininekkel kezeltek. és üvegampullákban levő. majd a különböző koncentrációk és a klorofilltartalom közötti összefüggést hitelesítő görbén tüntetik fel. 80 %-os etanol. Készítsünk a 100 mg/l koncentrációjú GA3 törzsoldatból 0. 188 . Minden 10 db szegment tömegét külön-külön lemérjük. ennek megfelelően lassabban veszítik el korábbi protein. Utóbbi jelenséget felhasználják oldatba vitt anyagok citokinin hatásának tesztszerű kimutatására. illetve a kontrollt desztillált vízbe tesszük. 1 cm). hogy desztillált vízbe és különböző koncentrációjú citokinin oldatba levélszegmenteket tesznek.és klorofilltartalmukat is. vágódeszka.Csíráztassunk salátamagot nedves szűrőpapíron Petri-csészében 25 °C-on.10.1 . és a csúcsuktól 3. A növényeket 7 napig neveljük.0 . mint a kezeletlenek. üvegampullák.0 μM-os koncentrációjú kinetin oldatba.1. az azonos nagyságú leveleket 10 db-os csoportokban vágódeszkára tesszük. 0.

Értékelés Foglaljuk táblázatba a mért eredményeket! Számítsuk ki az egységnyi (100 mg) friss tömegre jutó E645 értékeket! Számítsuk ki a kontrollhoz viszonyított %-os eltérés mértékét! Ellenőrző kérdések A sejthártya milyen tulajdonságán alapulnak a plazmolízis vizsgálatok? A növényi sejtek milyen oldatban plazmolizálnak? Mire következtethetünk a plazmolízis vizsgálatokból? Mi történik a hipotóniás oldatban levő sejtekkel? Mi történik a plazmolizált sejtekkel. ha desztillált vízbe kerülnek? A szárazanyag meghatározáskor miért kell a növényi részeket előfűtött szárítószekrénybe tenni? Hiánytünetes kísérletek beállításakor miért célszerű eltávolítani az endospermiumot a csíranövényről? Milyen oldószerekkel vonhatók ki a növényekből a fotoszintetikus pigmentek? A látható fény mely színeit nem abszorbeálta a nyers pigmentkivonat? A spektrum milyen színeit képesek abszorbeálni a klorofillok? A spektrum milyen színeit képes abszorbeálni a karotin? Miért kell CaCO3-ot vagy MgCO3-ot adni a növényi anyaghoz a nyers klorofill kivonása során? Milyen módszerekkel határozhatjuk meg a növények fotoszintézisét? Az Avena koleoptil-szekció tesztben miért kell eltávolítani a koleoptil felső régióját? Miért nem növekszik a koleoptilcsúcs nélküli csíranövény? A retek csíranövény melyik része alkalmas az IES hatásának értékelésére? Melyik fitohormon kimutatására használják a saláta hipokotil-tesztet? Melyek a gibberellinek kimutatására legérzékenyebb biotesztek? Melyik fitohormont mutattuk ki a levélöregedési teszttel? Miért használhatók a búza csíranövények levelei a citokininek kimutatására? 189 .

and Zeiger. JATEPress. – Nagy M. Szalai. (1994): A növények élete I. Mosonmagyaróvár. Ördög V. Pethő M. JATEPress. The Benjamin Cummings Publishing Company. –Ross. E. (2002): Lehrbuch der Botanik für Hochschulen. Belmont .W. (1992): Plant Physiology. Akadémiai Kiadó. G. Redwood City . Strasburger. Budapest. M. A növények növekedése és fejlődése.California.-II. (1997): Növényélettan. C. L. I.B. F. Szeged. (1998): A növényélettan alapjai. Kari jegyzet. Budapest. (1993): A mezőgazdasági növények élettana. Stuttgart-Jena-New York. 2002: Plant Physiology. Akadémiai Kiadó. 190 . (2005): Növényélettani gyakorlatok.IRODALOMJEGYZÉK Köves E. E. – Molnár Z. 33.California. Wadsworth Publishing Company. Szeged. Taiz. – Péter J. Fischer Verlag. Auflage. Pethő. Salisbury.

Az állatok nagy része növényevő. Az állatok testfelépítését ezért zárt típusúnak nevezzük. Az állatok ezáltal a környezet hatásaira élénkebben reagálnak és hatékonyabban. gyökereikkel a talajból felvett ásványi sókból és vízből. habár az egyes. vagyis szervetlen alkotórészekből. Ezt a két szövetcsaládot animális 191 . anyagcseréjük jellege miatt más típusú felépítésre nincs lehetőség. valamint a szervezet működésének gyors idegi összerendezését. BEVEZETÉS 1. A növények saját testüket az így előállított szerves anyagokból építik fel. ÁLLATTAN 1.1. A növények ezáltal az élővilág elsődleges szerves anyag előállítói ún. hogy az állatok szervezetében két olyan szövetcsalád létezik. A hasonlóságok mellett azonban igen nagy különbség az. A növények és az állatok közti alapvető különbségek Az élővilág egyes országai számos alapvető tulajdonságban különböznek egymástól. napfényenergia felhasználásával szerves anyagot állítanak elő. hogy a természetből felvett szerves anyagokat (táplálék) egyszerűbb szerves anyagokká lebontva. más részük állatevő (növényevő állatokat. 1. azok egy részét elégetve. Ennek következtében nagy felületen kell érintkezzenek a környezettel mind a föld alatti régióban (gyökerek). hasonló funkciót betöltő szövettípusok felépítése a növény és állatvilágban eltérő. Lehetőségük van arra. producens szervezetek. és ezzel a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék a környezettel való érintkezésből fakadó kockázatokat. Erre a sejtjeikben lévő klorofill szintestek működése teszi képessé őket.IV. 3. speciálisabban képesek alkalmazkodni. Testfelépítés: a növények nemcsak a szervetlen tápanyagokat. vagyis a primer szerves anyag termelő növényeket fogyasztják. vagy állatevő állatokat esznek) vannak közöttük omnivor szervezetek (élő növényt és állatot is fogyasztanak). Ezek az izomszövetek és az idegszövet. Anyagcsere: a növények autotróf anyagcserét folytatnak. Testfelépítésük tehát autotróf anyagcseréjük következtében nyíltnak nevezhető. 2. Szöveti felépítés: a növények és állatok szöveti felépítése sok tekintetben rokonságot mutat. valamint hilofág szervezetek (elhalt növényi vagy állati maradványokon élnek) illetve pantofág lényeg (elhalt és élő szerves anyagot is esznek). hiszen a táplálék szerves anyagai biztosítják saját szervezetük felépítését és a szervezet működéséhez szükséges energiaforrást is. gyors ingerület felvételt tesznek lehetővé a környezetből. amelyekhez hasonló sincs a növényekben. hogy a lehető legkisebb felülettel érintkezzenek a felülettel. létük alapfeltétele az állatvilág kialakulásának és fent maradásának is. szabályozását. Az állatok heterotróf anyagcserét folytatnak. hanem ezek átalakításához a szükséges napenergiát is a környezetükből veszik fel. Ezek közül mezőgazdasági nézőpontból a növények és az állatok kiemelkedő jelentőségűek ezért a közöttük lévő legfőbb különbségekkel foglalkoznunk kell. Az izomszövetek az állatok mozgásképességét biztosítják. amelyek a nap sugárzó energiájának megkötése révén biztosítják a szervetlen molekulák átalakulását szerves vegyületekké. Az állatok ezzel szemben kész szerves anyagokat fogyasztanak el táplálékul ezért nem kénytelenek nagy felületen érintkezni környezetükkel. Habár ez a környezettel való nagy felületű érintkezés miatt nagy veszélyeket rejt. az idegszövet pedig hatékony. ezekből építsék fel szervezetüket. vagyis nem képesek szervetlen vegyületekből szerves anyagot szintetizálni hanem arra képesek. Energia forrásul is a környezetből felvett szerves anyagokat hasznosítják. mind a föld felett (levelek).

hajtások) helyzetváltoztató mozgást végezhetnek. Miután van idegrendszerük és erre 192 . Azt mondhatjuk tehát. hogy az izomműködésnek (mozgásnak) belső szerveik működésében is nélkülözhetetlen szerepe van. hogy vajon a növények képesek-e és ha igen milyen mértékben képesek a környezetből érkező ingereket felvenni. mert a növényekben hasonló nem található. Ez azonban mind passzív típusú mozgás és a növények elmozduló képletei és így véletlenszerű. Az állatok sejtjeit viszont csak a sejthártya (protoplazma membrán) borítja. ezért az állatok testének szilárdítását elkülönült vázrendszer biztosítja. Miután az állat elérte az ún. amelyre sejtburok ugyan rá épül és ez hasonló eredetű képződmény mint a növények sejtfala viszont nincsen benne cellulóz illetve más szilárd megjelenést biztosító anyag. Az eddig feltárt lehetőségek arra mutatnak. hogy a növények növekedése viszonylag korlátlan. hogy a növények szöveti felépítése viszonylag egyszerűbb. Végeredményképpen tehát azt mondhatjuk. ágakat. amit a turgor nyomás változása idézhetnek elő. Ugyanakkor a növények termete és növekedése rendkívül nagy mértékben függ a környezeti feltételektől. pontosabban az évelő növények világában évente megújuló növekedésnek vagyunk tanúi. Az egy éves növények esetében ezt nem olyan könnyű első pillanatra elfogadni. hogy a növények ingerlékenysége rendkívül korlátozott és lassú. az állatok szöveti felépítése viszont bonyolultabb. amit vázrendszerük és izomzatuk összekapcsolódása révén kialakuló mozgásszerveik tesznek lehetővé. Ezzel szemben az állatok növekedése határozottan korlátozott. a sejt által kiválasztott cellulóz tartalmú. Ingerlékenység: A növények ingerelhetősége rendkívül korlátozott. Ezek a növények évente új gyökereket. Súlybeli gyarapodás vagy csökkenés a táplálék mennyiségétől előfordulhat. üvegházban) ezek a növények is folyamatos. Ezzel szemben az állatok ingerlékenysége nagyon élénk.szöveteknek nevezzük. vagy pedig „féreg-szerű” hidrosztatikus váz. kiválasztás. amelyeket a szél felkap és tovaszállít. virágokat terméseket növesztenek. mert ha a kedvezőtlen téli időjárás nem vet véget növekedésüknek (pl. Ennek révén a növények termete is növekszik. hogy a növényekre folyamatos növekedés jellemző. Mozgásképesség: a növények – mint közismert – nem képesek aktív helyváltoztató mozgásra. kifejlett kort méretbeli növekedése általában leáll. hanem abban is. hogy a növények elmozduló képletei hová kerülnek. másoknál külső váz. míg kedvező termőhelyen ugyanaz a növényfaj akár több méteresre is megnőhet. szaporodás életfolyamataihoz). Rossz termőhelyű körülmények között. de ez a növekedési képességgel nincs összefüggésben. Még ma is vita folyik arról. 4. Ez az állatok egy részénél belső váz. vagy árnyékban egy növény legfeljebb néhány cm méretű. A cellulóz sejtfalak összessége biztosítja a növények testének megfelelő szilárdítását így elkülönült vázrendszer felesleges. légzés. Ugyanakkor előfordul hogy a növények magvaikat kiszáradó termésükből annak rugószerű felnyílása révén elszórják a környezetükben. Az állatok esetében a mozgás nemcsak a helyzetváltoztató mozgás esetében nyilvánul meg. mondhatjuk úgy is. mint a növényeknél jellemző normális eltérések. Az állatok ezzel szemben aktív helyzetváltoztató mozgásra képesek. Azonban az állítás esetükben is igaz. A vázrendszer léte ezért fontos feltétele az állatok mozgásképességének. de még ezek között sincsen olyan nagy méretű különbség. a bélműködés. 6. hajszálgyökereket. vagyis mozgékonyak. Növekedés: a növényvilágban. Egyes szerveik (levelek. Vázrendszer: a növényvilágban elkülönült vázrendszer nem létezik és nem is szükséges. viszonylag korlátlan növekedésre képesek. Máskor olyan képletek alakulhatnak ki. A vázrendszer az állatvilágban egyúttal az izomszövetek tapadási felületeit is biztosítja. leveleket. Az idegi működés kivételével a többi élettani funkció izom működés nélkül nem valósulna meg (izomműködés szükséges a táplálkozás. 5. 7. szilárd sejtfal veszi körül. Előfordulnak rendellenesen kisméretű és rendellenesen nagyméretű példányok. hiszen a növények sejtjeit a sejthártyára (protoplazma membrán) ráépülve. s szervezetükben továbbítani.

Ezzel szemben az állatok élettartama jellemzően rövid. az édesvízi hidra bimbózása). Az állatvilágban azonban a vegetatív szaporodás rendkívül ritka (ilyen pl. stb. hagymákkal való szaporodás. hiszen ivarsejtekből indulnak ki. stb. kihasználjuk). ezáltal az állatok kevés versenytárssal kell megküzdjenek életfeltételeikért). Ilyen például a gyökértarackos növények szaporodása. Az állatvilágban ennek ellenére bizonyos fajok élettartama hosszabb. Ugyanakkor specializált környezeti feltételekhez való ragaszkodás igen nagy előnyt jelent. Élettartam: a növények élettartama (kivéve a már említett egynyári fajokat) jellemzően hosszú. Gyakran új fajok keletkezésének forrása a poliploidia. hogy az állatok ivarszervekben termelődő ivarsejtekkel szaporodnak. Az állatokra ellenkezőképpen a sokkal szűkebb genetikai variabilitás jellemző. amelyek szintén ivaros szaporodási módnak számítanak. évtizedekig néha évszázadokig élhetnek. A hosszú élettartam összefüggésben van a környezethez sikeres alkalmazkodás problematikájával. Ezt aktív helyzetváltoztató képességük teszi lehetővé. a növénynek ott kell megélnie ahová a mag hullik. addig például az embernél elefántnál több évtizedben mérhető az élettartam. Ez a növényektől nagy variabilitást igényel. A növények vegetatív szaporodó képességét a mezőgazdaságban mesterséges vegetatív szaporodási módok révén (tőosztás. és így a számukra kedvező szűk alkalmazkodó képesség fennmarad. Rövid élettartam alatt nincsen lehetőség sok genetikai változat kialakítására. Esetükben ugyanis a környezethez való alkalmazkodás sikerének feltétele a viszonylag szűkebb genetikai variabilitás fenntartása. A hosszú élettartam ennek szolgálatában áll. néhány napos. Az ivaros szaporodásnak számos módja ismeretes leggyakoribb a biszexuális szaporodás. szemzés. Szaporodás: a növények esetében generatív és vegetatív szaporodás egyaránt nagyon gyakori. Annyira ritka. 10. Az állatok ugyanis ha környeztük nem megfelelő képesek olyan helyet keresni. mert mozgásképességük révén igen tekintélyes mértékben függetleníteni tudják magukat a környezeti viszonyoktól. mert ezzel tudják biztosítani maguknak a minél kevesebb versenytárssal terhelt speciális környezethez való igényüket. Ezt legegyszerűbben úgy fejezhetjük ki.a nagy genetikai variabilitás fennmaradása. Míg rovaroknál a néhány órás. 11. hogy szinte azt mondhatjuk hogy ilyen gyakorlatilag nem is létezik. Poliploidia: a növényvilágban viszonylag gyakori a poliploidia vagyis a többszörös kromoszómaszámú populációk keletkezése. dugványozás. a gyökérsarjak keletkezése. Az évelő növények évekig. Fajkeresztezés: a növényvilágban gyakori a faj kereszteződés miáltal új növényfajok is keletkezhetnek. A növényvilágban ugyanis a környezethez való alkalmazkodás alapvető feltétel . Ez olyan esetben fordul elő amikor az állatok ivari érése hosszú időt vesz igénybe. Ez azt jelenti. Speciális feltétel között ugyanis (amelyek egy bizonyos állatnak kedvezőek nagyon kevés más állat képes megtelepedni. Az állatvilágban a poliploidia úgyszólván ismeretlen jelenség. a környezetből érkező hatásokat igen gyorsan képesek észlelni és azokra képesek nagyon gyors megfelelő reakciót tanúsítani. ezzel szemben a jellemző szaporodási mód a generatív. elpusztul. 193 .támaszkodó érzékszerveik.mint említettük . Ha nem képes az adott viszonyokat elviselni. Ez lehetővé teszi számukra. hogy kedvező termőhelyen gyorsan elszaporodjanak és a kedvező viszonyokat kiaknázzák. néhány hetes időtartam a jellemző (imágó korban). ahol kedvezőek a feltételek. a gumókkal. Ez az állatok környezethez való alkalmazkodó képességének legfontosabb eleme. a fűfélék bokrosodása. ha azt mondjuk. 9. 12. Ez az állatvilágban kivételesen hosszú. de számos partenogenetikus szaporodási mód (szűznemzés) is létezik. Az állatvilágban ez a jelenség rendkívül ritka. 8. mert sok év alatt sok kereszteződés a genetikai variabilitás fenntartását szolgáló új változat jöhet létre. Alkalmazkodás a környezethez: a növények esetében az életben maradás alapvető feltétele a környezethez való igen nagy alkalmazkodó képesség.

helyváltoztató mozgás jellemző.2. állapotát. Ez teszi lehetővé. amely határfelületet képez a szervezet és környezete között. Viszont bőrizomtömlőjük a testüket kitöltő testfolyadékkal együtt u. Egységes kültakaró és mozgásrendszer: A kültakaró és a mozgásszervek működése sok esetben nagyon szoros. és hatásos lehet a ragadozók ellen is. így nagyfokú mechanikai védelmet és szilárdságot nyújt. vagyis sejtszerkezet nélküli védő réteg áll. s érzékszerveikkel észlelik a környezet ingereit. energiaáramlás és információáramlás is történik. Ilyen egységben kültakaró és mozgásrendszer a bőrizomtömlő és az ízeltlábúak kitinváza az izmokkal együtt. struktúrák: ezek számos viselkedésformát befolyásolnak. Mozgásszerveik felépítése ezért változatosan alakult. Több rétegre tagolható. Szervezetük működését idegrendszerük és hormonrendszerük hangolja össze. mozgás nélkül. A hámréteget alapi hártya (membrana basalis) választja el az alatta található kötőszöveti rétegtől. kevéssertéjű gyűrűsférgek). ami miatt a kültakaró maga is komplex érzékszervnek tekinthető. Védi a szervezetet a különböző fizikai. emésztésre emésztő rendszer különült el és speciális szervrendszer biztosítja az anyagszállítást. Itt találhatók az állat színezetét kialakító anyagok. Az állatok testét kültakaró vagy más néven köztakaró borítja. főbb típusok ismerhetők fel. Táplálkozásra. Végül. hogy gyorsan eljussanak egyik helyről a másikra. egységben történik. Bonyolult felépítésű szerv. mint a lassúak. Az érzékszervek különös működése döntő az egyedek túlélési esélyeit illetően. de tekintélyes vastagságú is (nadályok. egyrészt sajátjuk a helyváltoztatásra való képesség. ami elválasztja. a hidrosztatikus vázat alkot. hogy az izmok megtapadhassanak és a testet célra orientáltan mozgathassák. A kötőszövet lehet igen vékony (fonálférgek. amelyek egységes szemléletű. hogy a kültakaróban a külvilág ingereinek felfogására alkalmas érzékszervek sokasága található.2. Azt állatokra jellemző a mozgás. A mozgásszervek a vázrendszerből és az izomrendszerből állnak. és a test. A testüreget teljesen kitöltő testfolyadék ugyanis kifeszíti a bőrizomtömlőt. Habár ezek felépítése az életmódhoz való alkalmazkodás következményeként nagyon változatos. Rajta a sejtek által kiválasztott kutikula. Kívülről egyrétegű hám fedi. és feszesen tartja a kültakarót. ami férgeknél felépülhet mukopoliszacharidokból. megakadályozza a fertőző mikroorganizmusok bejutását a testbe. rövid tárgyalása segít megérteni az állatok szervezetének működését. szervrendszerek jöttek létre. Kültakaró és mozgásszervek Az állatok testét borító kültakaró a szervezet és a környezte közötti határfelület. valamint az anyagcsere folyamatok során keletkező káros anyagok kiválasztását. A vázrendszer meghatározza a test alakját.n.1. A kötőszövetben elosztva vagy a kötőszövet alatt találhatók az izomrétegek. kémiai és biológiai hatások ellen. illetve egy-egy szelvény térfogatának nagysága így nem változik lényegesen. ezzel kialakítja a test alakját. s ezen a révén képesek megfelelő módon viszonyulni a változó környezethez. fehérjékből és kollagénből. valamint többnyire ez az izmok eredési és tapadási helye is. A bőrizomtömlő a férgekre jellemző. összehangoltan. másrészt zsigeri funkcióik és szaporodásuk sem lehetséges izomműködés.1. Szaporodásukat elkülönült szaporító szerveik biztosítják. Szükséges valamilyen vázrendszer. nem kevésbé fontos. 1. a légzést. Összehasonlító állat-szervezettani alapok Az állatvilág fejlődése során az egyes életfunkciók betöltésére speciális szervek. A gyorsabb egyedek könnyebben menekültek meg ragadozóik elől. de egyúttal össze is köti őket környezetükkel. A férgeknek nincs elkülönült vázrendszerük. A kültakarón keresztül anyagáramlás. Az állatokra az aktív. Az izmok azonban támasztás nélkül nem képesek a testet megfelelő irányba mozgatni. Mivel a folyadékok összenyomhatatlanok. a test 194 . ha egy izomköteg megrövidül.

a valódi bordák pedig egyenként kapcsolódnak a szegycsonthoz. amelyek a vázizmoknak nyújtanak tapadási helyet. Így jön létre a szaruréteg (stratum corneum). A mirigyek az epidermiszből képződnek és legtöbbjük mélyen behúzódik az irhába. Hol az egyik. A halak és a kétéltűek epidermiszét több rétegű el nem szarusodó laphám borítja. A harmadik. de kevéssé nyújtható. amely az állat számára menedéket ad. immunsejtek. A kitinváznak a testet fedő része a külső váz (exosceleton). A lengőbordák nem. szénhidrátokból. a szárazföldön kiszáradnának. A zsigeri izmok a szervek falában találhatók és azok mozgatását végzik. szarvak. A végtagok csontjai az életmódnak megfelelően rendkívül változatosan alakultak. két nagy tájéka az agykoponya és az arckoponya (illetve halaknál a kopoltyúk miatt agykoponya és zsigeri koponya). A vedlés ideje alatt az állatok kültakarója puha. A kutikulát ezek termelik. ezért a növekedő állatoknak időről időre le kell vedleniük. az izomrendszernek pedig eredési helyül szolgál. összetett fehérjéből. A szervetlen anyagok közül jellemzőek a kálciumsók. ezért ez idő alatt könnyebben eshetnek áldozatul a ragadozóknak. A törzs vázának központja a gerincoszlop. Alatta a jóval vastagabb irharéteg található. hogy a másik oldali izomkötegek húzódnak össze a férgek ezért jobbra-balra kígyózva mozognak. továbbá egysejtű mirigyek. Önálló kültakaró: A gerincesek körébe tartozó állatfajok kültakarója (bőr) a mozgás szervrendszerétől felépítés és működés szempontjából többé-kevésbé elkülönül. A hüllők. ami csontokból. melyben zsírsejtek találhatók. Legnagyobb tömegét a vastag kitines kutikula teszi ki. A bőralja laza-rostos kötőszövet. különben gátolná a test növekedését. szintén a mezodermából származó. a test belsejébe nyúlványok (apodémák) indulnak. A kettő együtt önálló strukturális és funkcionális egységet képez. A rétegek elsősorban kitin molekulákból. Az irharéteg alapja laza-rostos kötőszövet. valamint a csontok összeköttetéseiből áll. A bőr három rétegből áll. legbelső réteget a bőralja képezi. kinon vagy acetildopamin molekulák hídjaival erősíve. az álbordák egy közös porccal. sejtek nélküli védőréteg. ezért életük a vízhez kötött. A csontos vázrendszer a gerincesekre jellemző belső váz. madarak és emlősök kültakarójában a test felszínét borító többrétegű elszarusodó laphám szemcsés rétegének sejtjei egy vízben oldhatatlan struktúrfehérjét. receptor idegvégződések is nagy számban találhatók. lipidekből és szervetlen sókból épülnek fel. A gerincesek izomrendszere a vázrendszer elemeihez inakkal csatlakozik. Maga a kutikula réteges felépítésű. mely csigolyákból áll. A végtagok és a törzs izmai mozgatják a testet. Alatta egy rétegben epidermiszsejtek találhatók. a test belseje felé pedig tömött-rostos kötőszövet is található. 195 . ami ektodermális eredetű. A kitin kutikula bár némileg rugalmas. és amit rendszerint vedlésekkel távolítanak el az állatok magukról. Legjellemzőbb anyaguk a kitin. a törzs vázára és a végtagok vázára lehet felosztani. A szárazföldi gerinceseknek végtagjai függesztő övből és végtagcsontokból állnak. A gerincoszlophoz bordák csatlakoznak. ami egy nitrogéntartalmú poliszacharid (acetil-glükózamin) és a szklerotin komplexe. békák és kígyók kivételével a bordák és a szegycsont (sternum) együttese zárt mellkast képez. agancsok) vagy az irha rétegéből képződnek (pikkelyek. A csontvázrendszert három fő részre. a koponyára. Kívülről több rétegű el nem szarusodó vagy több rétegű elszarusodó többrétegű laphám borítja. A halak. Az ízeltlábúak kitines kutikulája kültakaró és a vázrendszer is egyidejűleg. szőrök). A legtöbb puhatestű köpenye héjat választ ki. keratint képeznek. tollak. A kültakaró függelékei az epidermiszéből (körmök. tehát ez a külső váz. de rugalmas réteg keletkezik. A vázrendszert a mozgás passzív szervének.ellentétes oldalán lévő izmoknak meg kell nyúlniuk. Önálló mozgásrendszer: A puhatestűek és a gerincesek vázrendszere és izomrendszere a kültakaróról többé-kevésbé elkülönül. Ebben a rétegben sok hajszálér van. porcokból. ami megakadályozza a párolgást. Ebből a test felszínét teljesen befedő szilárd. az izomrendszert pedig a mozgás aktív szervének nevezik. Ez mezodermális eredetű. A koponya a fej váza. majd ennek felhalmozódása miatt elpusztulnak. mozogni csak korlátozott mértékben tudnak. karmok.

Számos állat ennek segítségével szívja fel szájüregébe a táplálékát. ha a szájnyíláson keresztül az állat emésztőenzimeket bocsát a táplálékára és ezért az emésztés már a testen kívül megkezdődik (egyes százlábúak.2. A begy a táplálék raktározására szolgál. a szervezet által nem asszimilált anyagok az ürülékbe kerülnek. Néhol a nyálmirigyek részben méregmirigyekké alakultak át A szájban gyakori a nyelv. amelyek a bél falán keresztül fel tudnak szívódni. ami rövidebb-hosszabb. Az emésztés során le nem bontott. amelyek a rovarok kiválasztó szervei. akkor rendszerint két szakasz. A kérődzőknek például többüregű gyomra van. akkor összetett gyomornak nevezik. de néha emésztő és erjedési folyamatok is történhetnek benne. Alsó része kitágulhat. lebontására és felszívására szolgáló elkülönült emésztőkészüléke. Ha hosszabb. szívóférgek) kétszakaszos bélcsatorna található. a remese és a végbél különíthető el. és ekkor begyet alkot. megőrlésére szolgáló fogak helyezkednek el és igen gyakran nyálmirigyek nyílnak ide. Ebben a szakaszban szívódik fel a tápanyagok zöme. A külső emésztésre képes állatoknál ez csak előemésztés. akkor egyszerű gyomorról beszélünk. A háromszakaszos emésztőszervrendszer utolsó pontja a végbélnyílás. egyes rovarok. gyakran kanyargós bélszakasz. Ebben a szervrendszerben tehát nem csupán emésztés történik. de ha többféle szövet alkotja. A rovaroknál pedig itt csatlakoznak az emésztő csatornához a Malpighi edények (vagy Malpighi csövek). Az előbél utolsó szakasza a gyomor. Háromszakaszos bélcsatorna: Az állatok többségének bélcsatornája három szakaszra tagolható: ezek az előbél. Gyakran igen izmos szerv. A középbél hosszú. A következő szakasz a nyelőcső. haltetvek. madarak). a valódi. A garat a szájüreget követő tágulat a bélcsatornán. A középbél és utóbél határán található a vakbél A madaraknál és emlősöknél a középbél és utóbél határán található a vakbél. akkor a nyílást kloákának nevezik (halak. hüllők. vékony falú cső. amit a szájüreg követ. rovarok) több nagy. A középbélhez számos gerinctelen csoportban (piócák. A bélcsatornában a táplálék fizikailag aprózódik és az emésztőenzimek a nagy molekulájú anyagokat lebontják. Ha a gyomor nyálkahártyája mindenütt egyforma szöveti felépítésű. Az utóbélben formálódik az ürülék (bélsár). hatékony emésztés az ő esetükben is a szervezet belsejében történik. A szájüregben gyakran a táplálék megragadására. kétéltűek. zsákszerű kitüremkedés csatlakozik. Kétszakaszos bélcsatorna: A laposférgek egyes csoportjaiban (örvényférgek. a bélcsatornában történik.2. izmok) kerülnek. de a részben vagy teljesen lebontott anyagok szállítása is. végbélnyílás nincs. mivel a végbélnyílás hiányzik. A legtöbb eseten azonban az emésztés az állat testén belül. Általában rövid cső. A bélcsövek vakon végződnek. majd az izmos garat következik. Táplálkozás és emésztés szervrendszere A legtöbb állatnak van a táplálék felvételére. Olyan kismolekulájú anyagok jönnek létre. A gyomorban lebontó folyamatok játszódnak le.1. A szájüregen a táplálék fizikai aprózása folyik és megkezdődik a kémiai bontás is. A táplálék maradványai a szájnyíláson át távoznak a testből. középbél és utóbél nevezik. Az utóbél a bélcsatorna végső szakasza. Állhat egy üregből vagy több üregből. 196 . Az előbél a szájnyílással kezdődik. amit belső emésztésnek nevezünk. Ha az utóbélnek közös kivezető nyílása van az urogenitális rendszerrel. tehát belső emésztésük is van. majd a testfolyadék áramlása vagy a keringési rendszer segítségével a felhasználás helyére és tápanyagraktárba (máj. Az emésztés kémiai folyamatainak döntő többsége itt zajlik. Emésztés: Külső emésztésről beszélünk. de gyakran emésztés is folyik bennük. Ez a szájnyílással kezdődik. pókszabásúak). ami a táplálék raktározására szolgálnak. Ezután a bélrendszer elágazik.

Szivacsokban és csalánozókban olyan sejtek (vándorsejtek) találhatók. Mindig van legalább egy pitvar és egy vagy két kamra. majd innen jut a kamrá(k)ba. madarak és emlősök körében viszont a kis vérkör (a szív és a tüdő közötti véráramlás) és a nagy vérkör (a szív és a test egyéb részei közötti véráramlás) együttesen alkotja a keringési rendszert. Nyílt keringési rendszer: A puhatestűek és az ízeltlábúak körében elterjedt rendszer. gerincesek). ahol emésztő vakuóla jön létre. amely a szövetnedveket gyűjti össze. Az üregeket pitvarnak ill.Az emésztés lehet sejten belüli (intracelluláris). ami oxigénszállítást végző fehérjéket (hemoglobin. A nyirokrendszerben izmos falú nyirokszívek segítik elő az áramlás fenntartását. A halaknál két üregből. A gerincesek keringési rendszere egy vagy két vérkörből állhat. salakanyagok. A légzés szervrendszerei Az anyagcsere oxidatív folyamatai miatt a sejtek oxigént vesznek fel és szén-dioxidot adnak le. Emellett a test különböző részén vannak kiegészítő szivattyúk. ami nyílt csőrendszerben összegyűlő szövetnedv. a kivezető ereket artériáknak nevezik. a hormonok a belső elválasztású mirigyektől a hatás helyére. E szervrendszer útján kerülnek a tápanyagok az emésztőszervrendszertől a szövetekig. emlősöknél négy üregből áll. a lebontás ebben történik. majd innen vissza az erekbe.2. ősi állatcsoportnak nincs elkülönült keringési szervrendszere. vagyis az emésztőenzimeket a bélcsatorna üregébe bocsátják. Az erek nem alkotnak zárt csőhálózatot.3. bevezető és kivezető erekből áll. kamrának nevezik. és az anyagcsere-végtermékek a kiválasztó szervekhez. Csupán bizonyos endoparazita férgek képesen időlegesen. Diffúz anyagszállítás: Néhány egyszerűbb felépítésű. légzési gázok stb. ami lehet testfolyadék (hemolympha). Legegyszerűbben diffúzióval történik a szállítás. A keringési rendszer segítségével jut az oxigén a légzőszervtől a szövetekig és a széndioxid a szövetektől visszafelé. A gerincesek szíve kötőszövetes burokban (szívburok) foglal helyet.4. vagy pedig két pitvar és két kamra. Zárt keringési rendszer: A vér zárt csőrendszerben (érrendszerben) áramlik (gyűrűsférgek. 1. és ez egy sajátos csőrendszerben a szív felé áramlik. a hüllőknél. aminek központja a szív vagy az érrendszer egyes izmos falú szakaszai. így a testfolyadék a keringési rendszerből a testüregbe jut. hormonok. továbbá lehet nyirok (lympha). A bevezető ereket vénáknak. A vér a testből vagy a légzőszervből először a pitvarba érkezik. amelyek egyes.2. A halaknak egy vérkörük alakult ki. tengerek mélyén élő csoportja képes állandóan oxigénmentes környezetben élni és erjedési folyamatok révén energiához jutni (anaerob anyagcsere). szállítása nélkül az anyagcsere nem valósulhatna meg. hemocianin) is tartalmaz és zárt csőrendszerben kering. madaraknál. majd a kis molekulájú vegyületek felszívása. ami a testüregben vagy nyílt csőrendszerben kering. hüllők. Szívből (cor). fontosabb szervek jobb hemolimfa ellátását segítik elő. Az anyagszállítás szervrendszere A tápanyagok. 1. A nyílt keringési rendszer speciális változata a gerinces állatok nyirokrendszere. a légzőszervhez. A háromszakaszos bélcsatornával rendelkező állatok esetében azonban csaknem teljes mértékben sejten kívüli (extracelluláris) emésztést folytatnak. A hemolimfában és a nyirokban nincs oxigénszállításhoz szükséges fehérje. Itt történik a lebontás. hogy endocitózissal kerül a táplálékdarab az emésztést végző sejt belsejébe. Gyakran azonban valamilyen szállítóanyag végzi ezt a feladatot. a kétéltűek. lehet továbbá vér (sanguis). 197 . Ez azt jelenti. melyek anyagszállítási funkciót is ellátnak. a kététűeknél három. s a fonálférgek egy kicsi.

5. így testfolyadék közreműködése nélkül. ezért belső falát igen vékony. orrüreg. Számuk változó. ami a bomlástermékeken kívül igen sok vizet tartalmaz. Ezáltal nyomáscsökkenés lép fel a csőben. Egy ember tüdejének belső felszíne pl. szájüreg. ami sokszorosan elágazó csövek szövevénye. Tüdőlégzés: A gerincesek tüdeje az előbél kitüremkedése révén jött létre. mint egy futball pálya területe. madarak és emlősök tüdejének belső felszíne egyre kiterjedtebb. a víz mellett különböző nitrogéntartalmú anyagok. s vakon végződnek a testüregben.A kültakaró mint légzőszerv: Számos egyszerűbb felépítésű vagy parányi méretű állat esetében a kültakarón keresztül egyszerű diffúz úton megy végbe meg a gázcsere. amelyek a közép és utóbél határán csatlakoznak az emésztő rendszerhez. A csövek közvetlenül a sejtek kisebb csoportjához viszik el a levegőt. A vízi állatok nitrogéntartalmú anyagcsere-végterméke elsősorban az ammónia. a víz. A kopoltyú felépítése állatcsoportonként eltérő szerkezetű. direkt módon történik meg ez. A bélcsatornától távoli szakaszon keletkezik az elsődleges szűrlet. Malpighi-edények: A szárazföldi ízeltlábú állat kiválasztó szervei vékony. differenciálódottabb. tagoltabb felépítésű és ezért belső felülete megnő. A szárazföldi gerincesek légzőkészüléke a felső légutakból (orrnyílás. Vesécske (nephridium. A szén-dioxid eltávolítása a légzés során könnyen megvalósul. több szakaszból álló. néha több száz. metanephridium): Elsősorban a gyűrűsférgek és a puhatestűek jellemző kiválasztó szerve. majd hosszú. nem nagy felületű szerv. Gazdagon elágazó csőrendszer. minden cső végén egy lángsejt van. csőrendszer következik. Trachearendszer: A szárazföldi ízeltlábúak. A legfontosabb nitrogéntartalmú anyagok az ammónia.2. A hosszú áramlás során a cső falát alkotó sejtek aktív transzport segítségével visszaszívják a még szükséges anyagokat és vizet. . zsákszerű. spirálrugó szerűen rendeződő kitinréteg borítja. ami ostorok mozgatása révén a csövecske belsejéből kifelé hajtja a folyadékot. akkora. a testüregben áramló testfolyadékból a felesleges anyagok kiszűrődnek. kanyargós. míg a szárazföldieké a karbamid és a húgysav. A hüllők. A lángsejtek üregéből az elsődleges vizelet gyűjtőcsövekben halad tovább. Egy csillós tölcsérrel kezdődik. légcső) és a tüdőből áll. mint a testfolyadék közvetítésével lebonyolított. A csövek falát laphámsejtek bélelik. részben a Malpighi 198 . Kiválasztás és ozmoreguláció szervrendszerei Az állati szervezetben lezajló anyagcsere-folyamatok végtermékei a szén-dioxid. ezért eltávolításuk nélkülözhetetlen. amely utóbbiak károsak a szervezetre nézve. közben víz visszaszívás és további kiválasztás történik. 1. amivel a vízben oldott levegőből képesek oxigénhez jutni és a vízbe adják le a széndioxidot. Kopoltyúlégzés: A vízi állatok igen elterjedt légzőszerve a kopoltyú. Elővesécske (protonephridium): A gerinctelenek körében igen elterjedt kiválasztó szerv (féreg törzsek. garat). esetükben ezért kiegészítőleg igen fontos a bőrlégzés és a száj nyálkahártyáján keresztül történő gázcsere is. az alsó légutakból (gége. Így a rovarok szövetei (izomszövetei) sokkal intenzívebb anyagcserére képesek. s visszajuttatják azokat a testfolyadékba. A kiválasztó póruson keresztül jutnak a külvilágra a fölösleges anyagot. hosszú csövek. ezek eltávolítása a kiválasztó szervek segítségével valósul meg. puhatestűek lárvái). kevéssé tagolt. kb. A kétéltűek tüdeje vékony falú. A direkt gázcsere három milliószor gyorsabb folyamat. így egy végsejten keresztül. A trachea légzőrendszer ektodermális eredetű. mint az oxigént szállító testfolyadékkal rendelkező állatoké. a karbamid és a húgysav. elsősorban a rovarok tipikus légzőszervrendszere a trachearendszer. ami hasznos.

2. A méh gyakran igen terjedelmes (laposférgek) és a megtermékenyítet petéket raktározza. Ekkor húgy-ivar készülékről van szó. a herében termelődnek. amelyeknél külső megtermékenyítés a jellemző. A hormonok tehát a szervezet saját működését irányító rendszer. de tagolódhat csövecskékre is (rovarok). Működlésük révén valósul meg az idegrendszer és a hormonális rendszer egysége. A gerincesek veséje páros szerv. Ezt a folyamatot oogenezisnek (pete érésnek) nevezzük. Belsejében a pete passzívan mozog. A következő rész a petevezető. Lehet egységes szerv. Endokrin szervek rendszere (hormonrendszer) A szervezetben a sejtek kémia kommunikációja. 1. Párzótáska csatlakozhat hozzá. serkentve vagy 199 . A petefészek páros szerv. Vese (ren): A gerinces állatok kiválasztó szerve.7. A női ivarszerv fő egysége a petefészek. Szelvényezett vagy szelvényezetlen voltát és az elsődleges szűrletet előállító működési egység (nephron) felépítését figyelembe véve elővesét (pronephros). Kiválasztás egyéb módon: Az említett kiválasztó szervek mellett más szervekkel és más módon is lehetséges a káros vagy fölösleges anyagok eltávolítása. illetve közvetlenül a külvilágba nyílik. Az ivarnyílás környékén tojócső lehetséges (rovarok. a neurohumorális (idegi-hormonális) szabályozó rendszer elemei. Előfordulhat. mert a neurohormonok termelése valamiféle idegi kontroll alatt valósul meg. páros szerv. A hormonok másik nagy csoportját az endokrin mirigyek által termelt hormonok alkotják. a folyamat neve spermiogenezis (spermium érés). itt termelődnek a peték. Néha igen szoros összeköttetésben áll a szaporodás szervrendszerével. Speciális idegsejtek (neuroszekréciós sejtek) u. a kloákába. halak). A szaporodás szervrendszerei Azt állatok női és hím ivarszervekkel rendelkeznek. A spermiumok a hím ivarszervben. amelyek más sejtek specifikus működését váltják ki. A hormonok speciális sejtek illetve belső elválasztású (endokrin) mirigyek szekrétumai. Máskor az embrionális fejlődés színhelye (emlősök). Azoknak az állatoknak nincs párzókészülékük. Ezek mindig valamilyen szövet valamilyen sejtcsoportjára hatnak. de a víz visszaszívás csak a végbél szakaszban fejeződik be. neurohormonokat termelnek. ami rendszerint hosszú. ősvesét (mesonephros) és utóvesét (metanephros) lehet megkülönböztetni. hogy hol termelődik a hormon és milyen úton kerül a célsejtekhez. szervek működésének kémiai szabályozása hormonok segítségével valósul meg. 2. de rendszerint viszonylag egyszerű. Ezek a testfolyadékba vagy a véráramba kerülve jutnak el a célsejtekig. Leggyakrabban a keringési rendszer segítségével jutnak el a célszövetek célsejtjeihez. 1. a szövetek. azzal anatómiai és működési egységet képez. Innen az ondókilövellő járat vezeti tovább a spermát rendszerint a párzókészüléken (penis) keresztül a külvilága.6. ami az ondóhólyagba torkollik. 1. izmos falú cső. A rákok és a csontoshalak az ammóniát a kopoltyún keresztül adják le. A neurohormonok belső elválasztású (endokrin) mirigyek működéslét stimulálják vagy gátolják. A sejtek közötti kémiai kommunikációnak többféle módja ismert aszerint. A női ivarszerv tehát a petefészekkel (ovarium) kezdődik.n. A herékből kivezető csatorna az ondóvezetőben folytatódik.2. A hímek ivarkészüléke a herével (testis) kezdődik. ahol egyszerű diffúzió útján kerül az ammónia a vízbe. A női ivarszerv utolsó szakasza a hüvely. hogy egy állatnak több száz heréje van (laposférgek). a gerincoszlop két oldalán található.csövek bélcsatornához közeli szakaszán szívódik vissza a testfolyadékba.

fiziológiai állapotát változtatják meg. Az emlősök körében közismertek erről a kutyák. hogy a 200 . A szivacsok testében elszórtan. jellemzőek a legegyszerűbb élőlényekre is. a levegőben (pl. rovarok szexferomonjai). mint a hormonrendszeré. Csőidegrendszer: A gerincesek idegrendszerét nevezik így. Az endokrin mirigyek által termelt hormonok egyik típusa a helyi hatású hormonok. Ugyancsak képesek érzékelni más fajú élőlények (táplálék. amelyek az egész szervezetben egységesen valósítják meg az ingerület vezetést.8. gerincvelői idegekből és idegdúcokból áll. A csalánozóknak valamivel jobban fejlett diffúz idegrendszerűk van. amelyek nem kerülnek be a véráramba. A test külső és belső rétegében is megfigyelhető az egymással kapcsolódó idegsejtek hálózata. de a rovarok szaglása még vennél is több nagyságrenddel érzékenyebb. hogy az információ gyorsan átjut egyik idegsejtből a másikba. A szaglószervek távoli ingerek felfogására alkalmas. Ezeket sokszor egy sejtből álló (egy sejtű) endokrin mirigyek termelik. Különböző állatfajok szaglása jelentősen eltérő egymástól. Diffúz idegrendszer: Ez a legegyszerűbb idegi szerveződés. ellenségek) jelenlétét. A környezetből az érzékszervek veszik fel a hatásokat és továbbítják az ingerületek feldolgozásának színhelyére. a kemoreceptorok. Leegyszerűsítve szaglószervekről és az íz érzékelő szervekről beszélhetünk. Még fontosabb előny. Érzékszervek: Az állatok környezetükkel állandó. A csőidegrendszer működés szerint az akarattól függő működését végző. Az idegeket az idegrostok kisebb-nagyobb nyalábjai alkotják. vegetatív részre osztható.gátolva azok működését. az ingerület minden irányban tovaterjed és az állat az egész test mozgásával reagál. Idegrendszer és érzékszervek A hormonrendszer mellett az idegrendszer vesz részt a szervezet működésének szabályozásában.n. egymással és más sejtekkel összeköttetésben álló nyúlványos sejtek vannak. a testfolyadékba és a keringési rendszer segítésével jut el a célsejtekhez. a folyamatok összehangolásában. Nevét központi részének kötélhágcsóhoz hasonlítható felépítéséről és hasoldali elhelyezkedéséről kapta. Dúcidegrendszerek: Az idegsejtek a legtöbb állat testében jellegzetes módon tömörülnek és a test meghatározott helyein idegdúcok (ganglion) jönnek létre. Kemoreceptorok: Az állatvilágban leginkább elterjedt érzékszervek a kémiai érzékszervek. sokszor bámulatosan nagy távolságról. hogy azokra megfelelő módon reagálhasson. A központi idegrendszert az agyvelő és a gerincvelő alkotja. az idegrendszer valamelyik központjába. ami komplex idegi működést tesz lehetővé. szoros kapcsolatban vannak. hasdúclánc idegrendszer. hogy igen sok kapcsolat alakulhat ki az idegsejtek között.2. A legtöbb endokrin mirigyek által termelt hormon azonban bekerül a véráramba ill. A szelvényezett testfelépítés következtében a gyűrűsférgek és az ízeltlábúak idegrendszere igen jellegzetes felépítésű. szomatikus és akarattól független működésű. Ha inger éri az állatot. Az érzékszervek szerepe nélkülözhetetlen abban. igen érzékeny készülékek. Felépítés szempontjából központi és környéki idegrendszer különböztethető meg. a környéki idegrendszer pedig az agyidegekből. közeledését kémiai jelek (allomonok) érzékelése révén. u. 1. Hatása sokkal gyorsabb és átfogóbb. a szervezetnek egészen más tájékán. Alkalmasak az állatfajon belüli kémiai kommunikáció jeleit felfogni (feromonok). hogy az állatok képesek legyenek különbséget tudjon tenni a környezetből érkező kedvező és kedvezőtlen. hanem közvetlenül szomszédos sejtek működését. Egyes állatok szaglása rendkívüli mértékben kifinomult. hasznos és káros ingerek között. Ezeket nem helyi hatású hormonok néven foglalhatjuk össze. Mondhatni. A dúcok mellett az idegek és az idegkötegek kialakulása is jellemző. még ha rendkívül kis koncentrációban vannak is pl. Ennek a tömörülésnek egyik előnye. rendszerint laza-rostos kötőszövetben.

főként a nyelv felületén helyezkednek el. A fény kitinlencsén keresztül. hogy testüket felépítsék és anyagcseréjüket fenntartsák. és szaporodni tudjanak. puhatestűek). mert a lencse merev. Egészen más az ízeltlábúak és a gerincesek hallószerverinek felépítése. A hallószervek is a mechanoreceptorok sajátos formáiként jönnek létre. amelyek segítségével a populációk eredeti. A halak testén elszórva. fix fókuszú. A fényérzékelő sejtek nem süllyednek a testbe. Mechanikai érzékszervek: Ezekben a szervekben mechanikai hatásokra (nyomás. hanem kiemelkednek abból. mindenütt találhatók ízlelő sejtek. létrejön a kehelyszem (férgek. Látószervek: A látószervek a fény erősségét és irányát érzékelik. A legtöbb rovar csak néhány milliméter. A képfelbontás javítását az alapegységek számának növelése teszi lehetővé. Sajátos mechanoreceptor a gerinces állatok egyensúly szerve. a felbontóképességet a nagyon pontosan irányított és koncentrált fénysugarak fokozzák. Számos migráló (vándorló) rovar képes érzékelni a légnyomás finom változásait és ezáltal az időjárási frontok közeledését.) jön létre az ingerület. Nyomást. mert kémiai érzékelő szerveik rendkívül érzékenyek. Egyéb érzékszervek: Az állatvilágban a fent felsorolt apavető érzékszer típusokon kívül ismerünk nagyon speciális érzékelő szerveket. Ilyen szeme van a puhatestűeknek és a gerinceseknek. a halak oldalvonal szerve (speciális mechanoreceptorok sorozata). A gerincesek ízlelő sejtek kis csoportokban. Az állatok táplálkozási típusai Az állatok heterotróf módon táplálkoznak. Az ízlelő szervek érintkezés esetén teszik lehetővé a kémiai érzékelést.3. amikor az állat testén fényérzékeny sejtek tömörülnek. ami a víz áramlásának igen finom érzékelésére való. számos vándormadár képes a földmágnesség érzékelésére. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítünk. érintést már a legősibb állatcsoportok tagjai is érzékelnek. rezgés. Ebben a szemtípusban a beeső fény mennyiségét a szivárványhártya szűkülésével vagy tágulásával pupillarés szabályozza.rovaroknak a világ legfőképpen szagokból és illat okból áll. Ha a fényérzékelő sejtcsoport félgömb formában besüllyed a testbe. hullámzás stb. mint az említett hólyagszem. Ez a legfejlettebb látószerv típus az állatvilágban. hogy kész szerves anyagok felvétele nélkül nem képesek saját szervezetüket felépíteni és ebből nyerik az energiát az életfolyamatok fenntartásához is. Ezek az állat testének különböző részein helyezkedhetnek el. valamint képlátásra is alkalmasak lehetnek. esetleg erősségének változását érzékeli. ami a képélességet fokozza. Egyes gerinceseknek viszont nincs ízlelőszervük (kígyók). Ha a fényérzékelő sejtek mélyebben besüllyednek létrejön a hólyagszem. vagy csak nagyon fejletlen formában létezik (legtöbb madár). A rovarok ízlelő szervei például főleg a szájszerveken és a lábfejeken találhatók. Ilyen pl. 1. kedvezőtlenné váló élőhelyükről nagy távolságba eljutva. áramlás. A felvett szerves anyagokat egyszerűbb szerves 201 . ásványi sókat vesznek fel. néhány centiméter vagy legjobb esetben néhány méter távolságra lát élesen. A hólyagszemem legfejlettebb típusában lencse is található. Kész szerves anyagokat. de hasonlóan jó hatásfokkal gyűjti a fényt és bontja fel a képet. Ez csak a fény jelenlétét. A heterotróf anyagcsere lényege. Minél több egyszerű szem (ommatidium) alkotja az összetett szemet. nagy valószínűséggel kedvező biotóp viszonyokra lelnek. annál finomabb lehet a képfelbontás. A rákok és a rovarok összetett szeme másféle módon. Az ízeltlábúak képlátása azonban a gerincesekhez képest mégis nagyon korlátozott. ami már a fény irányának érzékelésére is alkalmas. valamint vizet. amivel olyan légáramlatok érkeznek. tehát irányított módon jut az érzékelő sejtekhez. A fényérzékelés legegyszerűbb módja a fényérzékelő folt. mert nagyobb mennyiségű fény juthat a szembe. s képlátás válik lehetővé.

Szervetlen anyagokból azonban primér módon nem képesek szerves anyagokat előállítani. Az állatvilág tagjai ezt a szerves anyagot veszik igénybe. Hatásuk nagyon változatos. Vannak olyan biofág állatok. Az a növényi rész. hogy a növényfogyasztás nagyon egyszerű. ha sokféle tápnövényt képesek hasznosítani. egyúttal táplálékforrást jelentenek más élőlényeknek. 1. A növényevő állatok (fitofág vagy herbivor táplálkozásmód) azt jelenti. A növények azonban többféle olyan képességre tettek szert. hogy az állat az egész növényt megeszi. Nem kétséges ugyanakkor. Abban az esetben. producens elemeket (növényeket) fogyasztanak. A növényfogyasztás nagyon változatos módon valósul meg. máskor a növény szárát. A növény különböző részei fehérjetartalom tekintetében nem egyenértékűek. a növényevő fajok primer módón ún. vagy elhalt élő szervezetek maradványai. A növényevő állatok körében a már említett táplálék specializáció azt jelenti. ezért a növényevő állat elől elmenekülni nem tudnak. Az gondolhatnánk. tövisek. ezért végül is a növényfogyasztó állatok együttesen a földi biomassza jelentősebb részét teszik ki. mert csak a növények képesek nagy mennyiségben szervetlen anyagokból primer módon szerves anyagot előállítani. A növények szervezetében ugyanis igen nagy számban lehetnek olyan vegyületek. Ezeket omnivor (mindenevő) típusnak nevezzük. virágokat. amelyek akadályozzák a növényfogyasztást (ezeket összefoglalóan másodlagos növényi anyagoknak nevezzük). Amikor viszont a tápnövények köre jóval szűkebb 202 . amit az állatok elfogyasztanak elpusztul. leveleket. hogy a növényfogyasztó állatfajok egyedszáma az állatfogyasztókhoz képest igen nagy. Ennél azonban sokkal fontosabbak a láthatatlan gátak. vagy állatok testéből származhat. Ez azonban nem könnyű. vagyis növényi maradványokkal. Az állatok egy része kizárólag élő szerves anyagot tud táplálékul hasznosítani. de rendszerint csak a növény bizonyos részeit fogyasztja. rovarok rendellenes növekedését kiváltó anyagok és így tovább. Az élő szerves anyag vagy növények.) ami gátolja a növényevést. állatok ürülékével táplálkoznak. Más állatok kizárólag élettelen szerves anyaggal táplálkoznak. elsősorban állatfogyasztó állatoknak.molekulákká lebontják és ebből építik fel saját testüket. vannak növényevő és állatfogyasztó állatok. mert itt van a legtöbb fehérje és a legtöbb magas energiatartalmú foszforvegyület. mert ezekben is van sok szerves anyag. Vannak morfológiai akadályok (vastag héj. melyek képesek áttörni ezeket a gátakat. A növényevő állatoknak ezeket a hatásokat le kell győzni. s a növények nagy része az elpusztult részeket képes kisebb vagy nagyobb mértékben pótolni. amelyek alkalom szerint élő növényeket és élő állatokat is elfogyasztanak. polifág (sok tápnövnyű) fajokról beszélünk. stb. Általában a termést és a tenyésző csúcsot (gyökér. Előfordul. hogy az állatok az élő növények különböző részeit. elhullott állatok maradványaival (tetem) táplálkoznak és növények illetve állatok élettelen váladékaival. ami gátolja a növényfogyasztó állatok táplálkozását. hiszen a növények nem képesek helyzetváltoztató mozgásra. termést. ezért bármennyire meglepő is. A biofág táplálkozásmódot két fő típusra osztjuk. emésztés gátló anyagok. ugyanakkor miután az ő szervezetük is szerves anyagokból áll. Biofág táplálkozásmódok A kizárólag élő szerves anyagot elfogyasztani képes állatokat biofág táplálkozásmódú lényeknek nevezzük. Lehetnek például mérgek. törzsét fogyasztják. Az állatvilág létezésének alapfeltétele a növényvilág létezése. regenerálni. tüskék. máskor kellemetlen ízt kölcsönző táplálkozási deterrensek.3.1. rügyeket. lebontó enzimek működését blokkoló inhibitorok. illetve szár tenyésző csúcs) tarthatjuk a legértékesebb növényi tápanyagnak. A táplálékul rendelkezésre álló szerves anyag lehet élő szervezet. hogy egy növényevő faj egyedei hányféle növény elfogyasztására képesek. ezért csak azok az állatok képesek növényt fogyasztani. mint ahány állatfogyasztó állat van. a Földön sokkal kevesebb növényfogyasztó állatfaj létezik.

kaparódarazsak. de az imágó nem. életük ezért nem egyetlen áldozattól függ. tölcséres üreg. mint a növények esetében. redősszárnyú darazsak). A zoofág táplálkozásmód másik formája az élősködő (parazita) életmód. Ebből fakadóan a préda (zsákmány) sorsát illetően nagyon nagy különbségek vannak és ezen az alapon a zoofág táplálkozásmódon belül négy különféle formát tartunk nyilván. hogy bár maga az imágó nem állatfogyasztó. Egyetlen gazdán ritkán van csak egyetlen parazita. Vannak aktívan vadászó állatok. és gyengébb. a magvaik. hogy a prédát nehéz megtalálni. Az állatok szervezete kémiailag jóval egyszerűbb a növényekénél. Sok olyan esetet ismerünk azonban – mindenekelőtt a rovarok körében – amikor csak a lárva ragadozó. ezeket a specializált növényevőket monofág („egytápnövényű”) állatoknak nevezzük. A ragadozók esetében gyakori. annak is rendszerint csak speciális részét (pl. amikor a ragadozó állat valamiféle szerkezetet épít (háló. A préda a támadás pillanatától inaktívvá lesz. és nehéz elbánni vele. Az élősködők.) amelybe az áldozat beleesik vagy belegabalyodik és a ragadozó ezután könnyebben bánik el vele. amelyek igen fontos szerepet töltenek be létszámnövekedésük akadályozásában és a tömegszaporodások letörésében. Ennélfogva saját életben maradása a gazda életben maradásától függ. 203 . tehát vélhetően könnyű elbánni vele. A harmadik forma a csapdázó módszer. nehéz elfogni. Az állatfogyasztó állatok esetében a legfőbb probléma az. vagyis tulajdonképpen nem kímélik a préda életét. pókölő darazsak. Ezzel szemben a külső élősködők (ektoparaziták) a gazdaállat testének felszínén élnek és ott vagy a hámszövetből táplálkoznak vagy a gazdaállat vérét szívják.és néhány közeli rokonságban lévő növényfajra korlátozódik. A ragadozó állatok életük folyamán számos zsákmányállatot fognak el és azokat megeszik. amelyik náluk kisebb. védőfunkciót betöltő vegyületek. Általában minden zsákmányt megtámadnak. sőt olyan esetek is vannak. Ritkának számít köreikben a táplálék specializáció. vagy az emésztő csatornában a gazda által megemésztett tápanyagot szívják el. A növényeket károsító fajok körében gyakori ez a táplálkozási specializáció. vannak belső élősködők (endoparaziták) amelyek a gazda szervezetének belsejében. az emésztő csatornában a tüdőben vagy más szervekben élnek. vagy a termését). A ragadozó életmódnak háromféle változatát ismerjük. stb. különösen az endoparaziták nagyon gyakran köztigazdát vesznek igénybe a fejlődésük során és a köztigazdának (ha van ilyen) igen fontos a szerepe a parazita terjesztésében. de ő ejti el a zsákmányt az állatfogyasztó lárvája számára (pl. Bizonyos állatok csupán egy vagy nagyon közeli rokonságban lévő néhány növényfajt képesek elfogyasztani. lecsap rá. Az élősködő életmódnak két változatát ismerjük. Ő maga a gazdában vagy a gazda testfelszínén él és ott élnek utódai is. A ragadozó (predátor. hogy az állatok táplálkozáskor azonnal megölik vagy megbénítják a zsákmányt. A kártevő rovaroknak nagyon sokféle ragadozó ellensége van. ezért a növényvédelmi munkák során kímélésük a mezőgazdász alapvető érdeke. amelyek állandóan kutatnak a zsákmány után. táplálkozni. epizita) táplálkozásmódra az a jellemző. pl. A ragadozó állatok többnyire elsősorban a méret alapján válogatnak a zsákmányállatok között. habár közben táplálkozik belőle. mert bennük ritkán vannak a növények másodlagos anyagihoz hasonló. mert elpusztult vagy legjobb esetben megbénult. amikor a ragadozó valamilyen megfigyelő helyről vizsgálja a környezetét és ha áldozatot vesz észre. Az állatok között ezért táplálékforrás gyanánt sokkal kevesebb a különbség. A parazita számára ugyanis a gazda teljes értékű biotóp. szaporodni nem képes. hogy a kifejlett állat és a kifejletlen állat (lárva) egyaránt ragadozó életmódot folytat. ellenkezőképpen kíméli annak életét. oligofág (kevés tápnövényű) táplálkozásmódról beszélünk. Egy gazdán gyakran a parazita több generációja is felnövekszik. A másik típus a lesben álló ragadozási mód. legtöbbször igen számos egyed él. A parazita nem öli meg a gazdáját. és a megtámadott szerv egyes szöveteivel táplálkoznak. Az állatfogyasztó állatok (zoofág táplálkozásmód) kizárólag élő állatokat képesek táplálékul hasznosítani.

vérszívó rovaroknál tojásrakás idején. Ennek következtében saját kifejlődéséig teljes mértékben a gazda életére van utalva. stb. rámásznak. élettelen növényi. vírusok) terjesztői (vektorai) lehetnek. a lárváé viszont attól. melyeknek élőhelye nem a préda. a lárvának viszont igen. Vérszívásról már az élősködök (ektoparaziták) esetében is beszéltünk. állati produktum) milyen természetű többféle hilofág táplákozásmódot különböztetünk meg. Ezt a jelenséget hiperparazitoidizmusnak nevezzük(felül parazitáltság). Ez a sajátos forma kizárólag a rovarvilágban fordul elő. Vannak olyan hilofág állatok. miközben egészséges és beteg állatokkal is találkozhatnak. A zoofág életmód negyedik változata a vérszívó (hematofág) táplálkozási forma. amelyek nem válogatnak a növényi és állati maradványok között. vérszívó piócák. A parazitoidok esetében előfordul. hiszen a lárva mozgásképessége nagyon korlátozott. dekompozíciójában és a humuszképződésben. Az elhalt szerves anyaggal táplálkozó állatokra a hilofág táplálkozásmód jellemző. Attól függően. ezek pantofág típusba tartoznak. Ugyanakkor a parazitoid rovarok maguk is táplálékforrást jelentenek egyéb zoofág rovarok részére. Az imágó tojását rendszerint a gazdaállat testébe mélyeszti. hogy az állat élőhelye is maga a gazda legyen. mezőgazdasági tekintetben a kártevők visszaszorításában nagy jelentőségük van. gyakran baktériumok. hogy gazdaállatban élősködő parazitoid lárvákban más. növények kicsorgó édes mézgáival táplálkozik. Számos kórokozó (parazita egysejtűek. Az imágó élete nem a gazdától függ. Vannak azonban olyan vészívó állatok. hogy az elhalt szerves anyag (ill. Az imágónak a gazdaállat nem biotópja. A parazitoid rovarok kifejlett alakja (az imágó) azonban más életmódot folytat. akkor a szuper parazitoidizmusról beszélünk (túlparazitáltság). A szaprofág táplákozású állatok viszont kizárólag elhalt növényi maradványokkal táplálkoznak. Gyakori eset ezért. Belső szerveit az élet fontossággal ellentétes sorrendben fogyasztja el. konkrétan cukros levekkel. Az élősködés lényege ugyanis. levéltetvek ürülékével (mézharmat). kullancsok. A parazitoid ezért saját kifejlődéséig kíméli a gazda életét. ritkábban annak testfelszínén helyezi el és még ritkábban a gazda tápnövényére rakja (csak fürkészlegyeknél van ilyen). A préda után csak az imágó kutat. Vérszívó állatok pl. Sok raktári kártevő. ritkán galandférgek. a ragadozó és a parazita életmód bizonyos elemeit is magán viselő. A gazda pusztulásakor maga is elpusztul. miközben valahol egész másutt élnek. az ivarszerveket vagy azok kezdeményeit eszi meg. kisebb testméretű parazitoid rovarok lárvái folytatnak parazitoid életmódot. a bögölyök. hogy szájszervükkel felsértik a préda bőrét és legtöbbször szúró-szívó szájszervet mélyesztenek a szövetek közé. amelyek elhalt szerves anyaggal táplálkoznak. beteg állatokról egészségesekre különböző kórokozókat terjeszthetnek. Ezek az állatok életük folyamán nagyon sok prédaállatra rárepülnek. hanem a prédát kizárólag csak táplálkozás céljából keresik fel. A vérszívó életmód esetükben sokszor csak átmeneti táplálkozásmód pl. de azoktól több vonatkozásban lényegesen eltérő zoofág táplálkozási mód a parazitoid életmód (rovarélősködés). A préda tehát egyáltalán nem biotópjuk. Ez az életmód a rovarok körében bizonyos hártyásszárnyú (Hymenoptera) csoportokra (fürkészdarázs-alkatúak) és a kétszárnyúak (Diptera) körében a fürkészlegyekre jellemző. A parazitoid lárvája a gazdaállat (rovar) testében él és annak belső szerveit fogyasztja el saját kifejlődéséhez. A parazitoidok többsége specializált állatfogyasztó. A vérszívó állatok élete ezért – a parazitákkal ellentétben – nem függ egyetlen prédától. rovarokon élősködő rovarok körében. virágok nektárjával. Mezőgazdasági 204 . ilyenkor ha az egyik parazitoid lárva nem eszi meg a másikat (leggyakrabban ez történik). hogy egy gazdába többféle parazitoid is rak tojást. Rendkívül fontos szerepük van a növényi maradványok lebontásában.Nagyon sajátságos. A biofág állatokon kívül számos olyan állat létezik. Legelőször pl. a gyötrőszúnyogok. raktározott készleteket fogyasztó állat (főként rovarok) ebbe a típusba tartozik. Maga a vérszívás azonban nem kritériuma az élősködő életmódnak. az ágyipoloska. mert azok nélkül a gazda még életben marad. Vérszívás csak úgy lehetséges. csak éppen szaporodni nem tud.

).4. Az állatvilágból több csoport tartalmaz szaprofág táplákozásmódú csoportokat. ún.1. Ide tartoznak a magasabb rendű dögevő álatok. hanem regeneráció. rovarok. ez a jelenség azonban nem szaporodás. de az elhullott maradványok mennyisége meg sem közelíti az elhalt növényi maradványokét. maradványain táplálkozó állatokat nekrofág típusúnak mondjuk. Egyszerűen csak növényi (ritkábban állati) produktumokat fogyasztó állatoknak nevezzük őket. heterotróf anyagcserét folytató egysejtű csoportokban is (Protozoa).4. hogy az állatország (Animalia) tagjainál a szaporodás ivarsejtekkel történik. erdőkben nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a növényi tápanyagok újratermelésében. a hímek termelik a 205 . férgek. Ilyen nagyfokú regenerálódó képesség más állatcsoportokban nem jellemző. a petéket. amelyeket megporzó rovaroknak nevezzük. stb. Az ivartalan szaporodás az egysejtűek országában (Protista) viszonylag gyakori jelenség.2. Ez – bár a magasabb rendűek számára már nem hasznosítható – nagyon sokféle szerves anyagot tartalmaz még. egy gilisztát ketté vágunk egy földigilisztából kettő egyed keletkezik. 1. egy csoportként szokás kezelni az ilyen állatokat. Állatok ivartalan szaporodása Állatok ivartalan szaporodása kizárólag alacsonyabb rendű csoportokban fordul elő (Csalánozók). Állatok ivaros szaporodása (gametogonia) Az állatvilágban általánosan jellemző a fajokon belül nőstények és hímek előfordulása. mint a szaprofágoké. Növények és kisebb mértékben állatok különböző. ürüléket hagynak maguk után. hogy az állat testén kitüremkedés keletkezik. A nőstények termelik a női ivarsejteket.területen. Legfőképpen magasabb rendű állatok sok salakanyagot. valamint az alacsonyabb rendű nekrofágok. habár nagyon kivételesen ivarsejtek nélküli. Az ivartalan szaporodás nagyon ritka előfordulása nagy különbség a növényekkel szemben. Így más állatok számára gazdag táplálékforrást jelent. legfőképpen élettelen természetű váladékot is termelnek. réteken. Feltétlenül meg kell jegyezni. legtöbb ilyen állat az ízeltlábúak és gyűrűsférgek köréből kerül ki. Az ürülékfogyasztó állatok koprofág életmódot folytatnak (ganéjtúró bogarak. A nekrofág állatok faj és egyedszáma ezért sokkalta kisebb. 1. stb.4. A nálunk élő édesvízi hidra esetében pl. s abból fokozatosan kisméretű. Indokolt lenne többféle táplálkozási módról is beszélni. Ezt az ivartalan szaporodási módot sarjadzásnak (más néven bimbózásnak) nevezzük. gyakori az állatszerű. Szerepük a szaprofágokéhoz hasonló. mint a biológiai tudományban és a mezőgazdaságban. A hazai állatvilágban több példát az ivartalan szaporodásra nem is igen lehet találni. Az erdészek a magvakat fogyasztó állatokat (rovarokat) nevezik el így. Ezek bár kis mennyiségű anyagok. Az ugyan előfordul. Elhullott állatok tetemein. ahol az ivartalan (vegetatív) szaporodási mód nagyon gyakori. hogy bizonyos csoportok sérülés esetén képesek testük jelentős részét regenerálni s ezzel ha mondjuk pl. Ez azt jelenti. különböző férgek. ivartalan szaporodás is előfordul. hogy ugyanezt a kifejezést az erdészeti rovartanban egészen más jelenség megnevezésére használják. de mivel viszonylag kisebb jelentőségű táplálkozási módról van szó. 1. de változatos formában állanak rendelkezésre. soksejtű állatoknál (Metazoa) azonban ez már nem jellemző. Ebből a táplálkozási csoportból a leggyakoribb a növények nektárját (és virágporát) fogyasztó rovarok együttese. A valódi. előfordul. hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve ivaros úton képesek szaporodni. új hidra alakul ki. Az állatok szaporodási módjai Az állatvilágra jellemző.

Ezt a szaporodási módot a szakirodalomban gyakran (helytelenül!) ivartalan szaporodásnak is szokták nevezni. puhatestűek) azonban viszonylag gyakori a hímnős (hermaphrodiata) egyedek előfordulása. heterogóniáról beszélünk. Bizonyos állatcsoportokban előfordul. vagyis az egyedek vagy nőstények vagy hímek. hogy amikor a környezeti feltételek kedvezőek az állat számára. hogy a hímek és a nőstények méretben. Szárazföldön tehát belső megtermékenyítés jellemző. hogy ugyanazon egyed mindkét féle ivarszervvel. harmadlagos védőburokban (kitines burok az 206 . Főként alacsonyabb rendű csoportokban (férgek. szűznemzéssel nagyon gyorsan képes növekvő egyedszámot elérni. Ilyen típusú szaporodás kizárólag vízben történhet. hanem egyivarú szaporodás. A szárazföldi állatok szaporodhatnak tojásokkal. amikor is a kiszáradásra érzékeny ikrákat ill. mert az ivarsejtek a szabadban kiszáradnának. ami azt jelenti. ősanya. A petékkel való szaporodás azt jelenti. A hímek és nőstények elkülönült előfordulása esetén a megtermékenyítés feltétele a spermiumok átadása a hímek szervezetéből a nőstények szervezetébe. hogy a kedvezőtlen körülményeket legalább a populáció egy része képes lesz átvészelni. ahol a hímek azokat a vízbe kiengedett spermiumtömeggel megtermékenyítik (külső megtermékenyítés). Ezt nemzedékváltakozásnak nevezzük. ha ivartalanul és ivarosan szaporodó generációk váltakoznak (Csalánozók). a spermiumokat. a pete vesz részt. hogy speciális. Az ivarsejtekkel történő szaporodást ivaros szaporodásnak (gametogonia) nevezzük. hogy az állat (pl. Az állatvilágban gyakori. aminek a szűznemzéssel szemben az előnye az. ilyenkor ivari kétalakúságról (szexuális dimorfizmus) beszélünk. A szárazföldi állatoknál külső megtermékenyítés nem lehetséges. mert minden nőstény összes utódnemzedéke lényegében azonos genetikai anyagot hordoz. s ezáltal megnő az esélye annak. ez nem okoz problémát. De amikor kezdenek kedvezőtlenné fordulni. amikor a szaporodásban csak az egyik ivarsejt. Abban az esetben. Ez a szaporodási mód bizonyos állatcsoportokban (pl. galandféreg) saját magát termékenyíti meg (öntermékenyítés) vagy pedig másik hímnős állattal összekapcsolódva kölcsönösen termékenyítik meg egymást. Amikor a környezeti feltételek kezdenek. hogy többféle szaporodási mód váltakozva jelenik meg. biszexuálisan szaporodó és parthenogenetikus generációk váltakoznak egymással. amikor az új egyed létrehozásában két ivarsejt. Az egyik a szűznemzés (parthenogenesis). a pete és a spermium összeolvadása révén keletkező zigóta a kiinduló pont. Az állatfajok nagy része váltivarú. holott ez nem ivartalan szaporodás. hogy a peték és hímivarsejtek egyesülése révén új genetikai kombinációk jönnek létre. u. békapetéket kocsonyás tokban juttatják a szabadba a nőstények. metagenezisről beszélünk. Szűznemzéssel azonban genetikai egyoldalúság alakul ki. amikor az új egyed kialakulása a petéből. kétéltűek) és a hímek azokat a szabadban termékenyítik meg. az. tehát növekszik a variabilitás a populáción belül.. megjelenik a biszexuális szaporodás.n. és ezzel hatékonyan kihasználja a kedvező környezeti adottságokat.. testük alakulásában eltérő tulajdonságokat viselnek. mint a szűznemzés elindítója. amelyben csak nőstény egyedek vesznek részt. petefészekkel és herékkel is rendelkezik. A szűznemzés speciális esete a ginogenezis. mert eltérő módon szaporodó nemzedékek követik egymást.. különleges környezeti hatások következtében történik meg. A hímnős állatok esetében azonban lehetséges az. ami azt jelenti. Az állatok leggyakoribb és jellemző szaporodási módja a biszexuális szaporodás (amphigonia). s abból megtermékenyítés nélkül lesz új egyed. hogy az állat (nőstény) érett petéket rak le a szabadba (halak. egyes rovarrendekben) nagyon jellemző.hímivarsejteket. A szűznemzésnek és a nemzedékváltakozásnak is az a jellemzője. ami azt jelenti hogy a spermium párzási folyamat közben a nőstény szervezetébe kerül. Abban az esetben pedig ha az ivaros szaporodás kétféle formája. Ennek alapvetően két formája létezik. Az állatok nagyon gyakran petékkel vagy tojásokkal szaporodnak.

Az állatvilágban azonban előfordul különböző mértékű és fejlettségű ivadékgondozás. Ezek a petesejt. Ivadékgondozás Az állatok utódaikat megszületésük előtt vagy megszületésük után legnagyobbrészt magukra hagyják. miközben szikanyag halmozódik fel benne. Előfordul hogy a tojásokkal szaporodó állatok esetében az embrionális fejlődés a tojásokon belül az anya szervezetében történik meg és ilyenkor a tojásokból a lerakáskor azonnal kikelnek az utódok (ovovivipar szaporodásmód). Ezért mondhatjuk azt. Más állatok esetében az embrionális fejlődés az anya szervezetén belül játszódik le.3. s így a kikelő utódoknak nem kell keresniük a táplálékot. vagyis zigóta. ami megvédi a kiszáradástól. ami az emlős állatoknál valósul meg. s azokban a külvilágban megy végbe az embrionális fejlődés.ízeltlábúaknál. Ennek legkezdetlegesebb formája az. bőrszerű burok a hüllőknél) megtermékenyített petéket. meszes burok. lárváit a táplálékra vagy a táplálékba helyezi. 207 . hogy a petesejt az éretlen női gaméta. eleven utódokat szülnek (vivipar szaporodásmód). A morfogenezis lezárulása után már petéről beszélünk. s ott kelnek ki a fiatalok illetve a lárvák (ovipar szaporodásmód). A petesejt ezen folyamatok lezajlása előtt még nem alkalmas megtermékenyülésre. Máskor a nőstények kikelésükig esetleg később is őrzik utódaikat a ragadozóktól vagy pedig kisebb-nagyobb mértékben táplálásukról is gondoskodnak rövidebb vagy hosszabb ideig. anyaméh) és ezek az állatok többékevésbé már kezdettől fogva önálló életre képes. hanem speciális mirigyeiben termelt váladékkal (tej) táplálja azokat mindaddig. a pete és a tojás. hanem megtermékenyült pete. erre specializálódott sajátos szervekben (pl.4. amelyet az állat rendszerint a szabadban helyez el mert harmadlagos védőburok veszi körül. Magasan fejlett ivadékgondozási forma az. amelyeknél az anya nemcsak őrzi utódait. amikor az állat tojásait. Petesejtnek nevezzük az éretlen női ivarsejtet (női gamétát). de még át kell mennie egy érési folyamaton (morfogenezis). A tojásban az embrionális fejlődés rendszerint a külvilágban zajlik le és ott kel ki belőle az utód. ami már a sejt szerkezetét illetően a meiotikus osztódás eredményeképpen kialakult. A magyar nyelv lehetőséget ad arra. hogy három eltérő fogalmat megkülönböztessünk. 1. ami érett női gaméta és már alkalmas a megtermékenyülésre. azaz zigótákat raknak le a szabadba. tojáshéj a madaraknál. A tojás ettől eltérően már nem pete. ameddig önállóan képessé válnak a szokványos táplálék megszerzésére és önálló életre.

amely a gazdaállatban általában különféle súlyosságú hasmenés formájában jelentkezik. és hullámzó hártyát alkot. Ez az egyetlen sejt ugyanis minden életfunkció ellátására alkalmas sejtalkotórészt. később vérárammal eljut egyes idegekhez. A paraziták a fedeztetés során terjednek. elsősorban a trópusi területeken. Fejlődésmenetük bonyolult. A halpióca a vérszívások alkalmával fertőzi meg a halakat. a sejtekben előforduló fejlődési alakjuk nem rendelkezik ostorral. Tekintettel erre a hagyományra és arra. míg a negyedik a test oldalához kapcsolódik hullámzó hártya segítségével. időszakos meddőséget. Az erős fertőzöttség akár elhullással is járhat. A Trichomonas foetus 10-18µm hosszú. A mezőgazdaságilag fontos fajokat ezért úgy tárgyaljuk. Ismertetésük tehát – szigorúan véve – nem tartozik a botanika vagy a zoológia tárgykörébe. A Trichomonas fajok ostoros véglények. Emlős állatok és az ember bélcsatornájában. Az általuk előidézett kórképet kokcidiózisnak nevezzük. hanem az élővilág külön országát alkotják (Protista). Testhosszúságuk általában 10-30 µm közötti a gerincesek vérében. Néhány. s egysejtű véglények mégis mindazokat az életjelenségeket (szaporodás. valamint az ember parazitái is lehetnek. Főleg a szájüreg. osztály. mozgás stb. ebbe az országba sorolt egysejtű (Protozoa) törzset azonban a legújabb szakkönyvek is a növénytan ill. A Trypanosoma equiperdum viszont a lovakban a tenyészbénaság nevű fertőző betegséget okozza. de az extracelluláris forma igen Egy ostoruk van. a szarvasmarha nemi szerveinek nyálkahártyáján élősködik. Szinte valamennyi vadon élő és háziasított gerinces állatnak van többgazdás vagy gazdaspecifikus Eimeria élősködője. Az állatok fertőződése a bélsárral kiürülő sporulált oocisztákkal történik. fejlődés. testhosszúsága 10-30 µm. Számos állatfaj. A Trichomanos gallinae különböző madárfajokban él. Az Eimeria fajok főleg gerincesekben. Az egysejtű véglények rendszerezése – nagy fajgazdagságukra tekintettel – igen bonyolult. valamint a bőrbe. mint a soksejtűek.) mutatják. A Cryptobia cyprini a halak álomkórjának okozója. növekedés. család) nem foglalkozunk. míg a soksejtű lényeknél (gombák. és a vérsejteket károsítják. amelyeknek testében az ivaros szaporodás során a mozgó alakoktól morfológiailag eltérő fejlődési formák jönnek létre. hogy egyetlen sejtből állanak. a garat. sejtszervecskékek tartalmaz. A Trypanosoma fajok álomkórt okozó egyostoros véglények. a nyelőcső és a begy nyálkahártyáját támadja meg. Az ostoros alakok a vérben élnek a vérplazma összetevőit fogyasztják.n. egyes szerveikben élnek. Halpiócák terjesztik. A háziállatok fertőződését a zsúfolt 208 . hogy közelebbi rendszertani besorolásukkal (törzs. MEZŐGAZDASÁGILAG JELENTŐS EGYSEJTŰEK Az egysejtűek országa (Protista ország) számos növényszerű véglényt (Protophyta) és számos állatszerű véglényt (Protozoa) tartalmaz.2. hogy külön „egysejtű-tan” tantárgyként egyelőre még nem léteik. Itt azonban ennek tárgyalása szükségtelen. a nemi szervek nyálkahártyáján élősködik. így háziállatok. az állattan keretében tárgyalnak. ivarzási zavarokat okoz. az ivari kivezetőjáratokban élnek. u. Kezdetben a nemi szervek hámrétegét károsítja. azok bélcsatornájának nyálkahártyájában fordulnak elő. Három ostor előre néz. amelyeknek közös tulajdonsága. növények. de köztigazdára nincs szükségük. A fertőződés a teheneknél vetélést. Terjedése a párzás útján történik. állatok) a szervezetet alkotó sejtek (általában igen nagy számú sejt) között igen szoros együttműködés és ennek következtében a sejtekre működés szerint specializáció jellemző. az állatszerű egysejtű lények (más néven véglények) közül néhány mezőgazdaságilag fontos fajt itt tárgyalunk. amely a megnyúlt test teljes hosszában végighúzódik. Hazánkban az utóbbi évtizedekben nem fordult elő a parazita. Mint látható. ahol gyulladásos folyamatokat vált ki. A Trichomonas vaginalis az ember parazitája. de más belső szervekben is előfordulhat. a jelenleg alkalmazott rendszer szerint az egysejtű véglények nem állatok vagy növények.

A vörös vértestekből kiszabaduló alakok újabb vörösvértestekbe hatolnak. A pusztulás tünetei nagyon hasonlítanak a növényvédőszer okozta mérgezésre. madarak és emlősök. s a hámsejtek burjánzása fehéres göb kialakulását idézi elő. nauplius alakokat. A fertőző. 209 . fajra jellemző. a nem kielégítő takarmányozás és higiéniai viszonyok segítik elő. Az Ichthyophthirius multifiliis a halak darakórját okozza. ahol átalakulnak. Hazánkban régebben számos helyi megbetegedést észleltek. a telelés után az első kirepülések idején igen súlyos elhullást okozhat. Főleg tavasszal. sporozoitává osztódik. A kérődzők előgyomraiban gyakoriak az Isotricha. átlagosan 5 µm hosszú és 3 µm széles spórák a bélsárral ürülnek. bendő mikroflórájának. P. szilárd aljzatra tapadva nyálkás tokot hoznak létre maguk körül. falciparum. Az egyes fajok a bélcsatorna különböző szakaszaiban élnek. a trópusi területeken fertőződött emberek gyógykezelése jelent feladatot. A számos faj közül igen gyakori előfordulású az Eimeria bovis és az Eimeria zürnii. és vízi növényekre. amelyek a szarvasmarhák bélkokcidózisát okozza. A betegség jellegzetes. Az ember maláriás megbetegedését négy Plasmodium faj okozhatja (Plasmodium vivax. de gyomorvészes pusztulás esetén ez jogtalan. A házityúk kokcidiózisának előidézésében kilenc Eimeria faj játszhat szerepet. miközben növekszenek. de a legtöbb faj hosszúsága 100-200 µm közé esik. akváriumban) akár szabad szemmel is felfedezhető. leginkább a vörös vérsejtekben találhatók. P. majd számos. mert növényvédőszer mérgezés esetén a gazda kártérítésre kötelezhető. Az emberben alakulnak ki az egysejtű ivaros alakjai. mivel az ivaros szaporodás nem az emberben. A gerinces köztigazdában élősködésük a vérfesték vizelés nevű megbetegedést okozza. A cisztán belül osztódnak. majd vérszíváskor a nyállal kerülnek az emberre. A hal hámsejtjei közé befurakodott rajzó alakok károsítják a sejteket. mozgásra képes u. időszakonként fellépő lázas tüneteit a fertőző alak kiszabadulásakor a hemoglobin emésztéséből származó bomlástermék vérplazmába kerülése váltja ki. Súlyos fertőződés esetén elhullás is bekövetkezhet. Ezek felkeresik a halat. gömb alakúvá lesznek. A Babesia fajok végleges gazdái és terjesztői a kullancsok.n. P. Diplodinium. ahol átalakul és számos. ami gyümölcsfák és repce virágzásával esik egybe. Testmérete kifejletten 0. ami gyakran nagy viták forrása. Fejlődésük nagyon bonyolult. Entodinium. Ez a kezdetben mozgásra képes alak a szúnyog bélhámsejtjeibe hatol. de ma már csak az ide látogató. amelyek vérszíváskor a maláriaszúnyog bélcsatornájában kerülnek. a sporogonia végén új fertőző spórák kerülnek ki a bél üregébe. A kullancs vérszívása révén az ember is fertőződhet.tartás. A megfelelő nagyságot elérve elhagyják a hámfelületet.5 mm. A köztigazdák hüllők. Az ember tulajdonképpen a köztigazda. malariae. Ophryoscolex fajok. A Nosema apis méhek gyomorvész nevű hasmenését okozza.. újabb fertőző alak szabadul ki ezekből. megkapaszkodnak rajta és befúrják magukat a hámsejtek közé. hanem maláriaszúnyogokban (Anopheles fajok) történik. Nagy méretű véglény. amelyek részét képezik a kérődzők hasznos. ezért a halak testén (pl. A szúnyogok vérszíváskor fertőzik meg az embert. Szaporodásuk az emberben kezdetben májsejtjeiben. amelyek testében az egyes fejlődési alakjaik főleg a vérsejtekben. amely súlyos esetben elhullással is járhat. később a vörös vértestekben megy végbe. A szaporodás során kialakult alakok felélik a gazdasejtet. nagy számban hoznak létre rajzó. ovale). Az egyes fajok testmérete igen változatos. Életképességük 1-2 évig is megmarad. ahol összeolvadva létrehozzák a zigótát.5-1. A táplálkozásuk során a bontásra felhasznált szubsztrátum anyaga különböző lehet. amelyek a szúnyog nyálmirigyeibe vándorolnak.

közötte üreg nincsen.3. Az ősszájúak közé a laposférgektől (Platyhelminthes) az ízeltlábúakig (Arthropoda) terjedő törzseket sorolják. hiszen mivel belső élősködők. Az álszövetesekről ma már úgy gondoljuk.1. több síkra nézve szimmetrikus tesfelépítésű csoportok (Radiata). 210 .n. valamint a gerincesek előfutárának tekintett több tengeri állatokat tartalmazó törzset is beszámítva) valójában több mint 30. ezért sejthalmazos állatoknak mondjuk őket. Ezek alkotják az állatország első alországát (Mesozoa). legfőképpen a mezőgazdaságilag jelentős törzseket soroljuk fel. vagyis létrejön a másodlagos testüreg. amelyet régebben a rendszerezésben fontos jellegnek tekintettek. de a régebbi elnevezés megmaradt. Az állatörzsek száma (a főleg tengerekben elő sok féreg-szerű törzset. A testüreg nélküli. bár a kétoldali részarányosság kétség kívül újabb. űrbelű állatok (Coelenterata) teste az ősbél üregét körülvevő külső és belső csíralemezből áll. Léteznek sugaras. miként alakulhattak volna ki mielőtt náluk bonyolultabb állatok (mai gazda állataik) léteztek volna. A szövetes állatokon belül további csoportosítás lehetséges a csíralemezek száma és a közöttük kialakuló üregek figyelembevétele alapján. az állattörzseket testalakulásuk legfőbb jellegzetességei és eddig feltárt leszármazási (evolúciós) kapcsolataik. Az állatvilág rendszerezésének áttekintése Az állatok heterotróf anyagcserét folytató soksejtű élőlények. hogy valódi szövetekkel rendelkeznek. Ez képezi az emésztőcsatorna kezdeti szakaszát a kifejlett állaton. A két csíralemez szorosan összesimul. a legtöbb állat azonban kétoldalian részarányos. olyan szakaszban. Egyesek úgy gondolják. de csak a fontosabb. Az alábbiakban megadjuk az állatvilág áttekintő rendszerezésének vázlatát. az életmódtól függően több csoportban visszatérően kialakult. Ide a szivacsokat soroljuk. Ez a tulajdonság azonban. nem tudjuk melyik az igaz. Így megkülönböztetünk Űrbelűeket (Coelenterata). álszövetes állatokat (Parazoa) a többi állattörzset összefogó szövetesektől (Eumetazoa). Az újszájúak esetében az ősszájból a bélcsatorna végső szakasza lesz. További különbségek tehetők a szövetes állatok között a szimmetriaviszonyok alapján. Ebbe a csoportba sorolják a csalánozókat és a bordásmedúzákat. A legegyszerűbb típusú állatok csupán néhány tucat sejtből állnak. Kialakulásukra kétféle elképzelés létezik. amin egyedfejlődése igen korai fázisában során minden más állat is átmegy. Az állatvilág nagy egységeit. A másik elképzelés szerint ezek az állatok már bonyolultabbá váló állatokból egyszerűsödtek le sejthalmazos lényekké. az újszáj pedig a bélcsíra más területéből alakul ki. tehát rokonságuk alapján nagyobb csoportokba soroljuk. ezért a rendszerezésben nem biztosít elég szilárd alapot. s az egyedfejlődésnek ezt a szakaszát más állatoknál szedercsíra állapotnak (morula) nevezzük. MEZŐGAZDASÁGILAG JELENTŐS ÁLLATOK 3. Az ősszáj a bélcsíra nyílása. hogy ezek a lények az állatvilág kialakulásának igen korai szakaszában megrekedtek. nehezen képzelhető el. A testüreg nélkülieknél (Acoelomata) az entoderma és ektoderma közötti üreget parenchimaszövet tölti ki. A heterotróf anyagcserét folytató soksejtű lények között régebben elkülönítették a valódi szövetekkel nem rendelkező. Az újszájúak a tapogatókoszorúsoktól (Tentaculatata) a gerincesekig (Vertebrata) található törzsek az általuk használt rendszertanban. A testüregeseknél (Coelomata) pedig mezodermával határolt tér is kifejlődik. Testüreg nélküli állatokat (Acoelomata) és Testüreges állatokat (Coelomata). a test függőleges középsíkjára nézve szimmetrikus (Bilatera). a sugaras részarányosság régebbi jelleg. u. A testüreges állatok egyedfejlődésének jellegzetességei szerint különbség tehető az ősszájúak (Protostomia) és az újszájúak (Deuterostomia) között is.

Keringési szervrendszerük nincs. Amelyeknél van. Vannak közöttük szabadon élők és paraziták is. A fajok egy része nem rendelkezik bélcsatornával. óceánokban él. hiszen ez a testrész találkozik legelőször a környezet ingereivel. ott csak előbélre és középbélre tagolt. Subdivisio (altagozat): Protostomia (Ősszájúak) Phylum (törzs): Nematoda (Hengeresférgek) Phylum (törzs): Annelida (Gyűrűsférgek) Phylum (törzs): Mollusca (Puhatestűek) Phylum (törzs): Arthropoda (Ízeltlábúak) 2. hogy legtöbb laposféreg kis testű. Subregnum (alország): Mesozoa (Sejthalmazos állatok) Phylum: Moruloidea (Szedercsíra-szerűek) 2. Divisio (tagozat): Űrbelűek (Coelenterata) Phylum: Cnidaria (Csalánozók) 1. a test erősen lapított. ami kehelyszem típusú és képlátásra nem alkalmas. ahol létrejött az idegrendszer koordinációját végző agydúc és itt helyezkednek el a legfőbb érzékszervek. Érzékszerveik mechano. A törzs ezen kívül sok parazita fajt és növényi kártevőket tartalmaz. vagy Állatok országa) 1. vagy ha nagyobb. ami elsősorban az ozmoregulációban tölt be fontos szerepet. A szabadon élő fajok legtöbbje tengerekben. Laposférgek törzse (Platyhelminthes) Testük kétoldalian részarányos.és kemoreceptorok. A feji vég. különböző mértékben elágazó. az agydúc kialakulása nagy evolúciós lépést jelent. Nincs elkülönült légzőszervük. Divisio (tagozat): Acoelomata (Testüreg nélküliek) Phylum (törzs): Platyhelminthes (Laposférgek) 3. 211 . hát-hasi irányban lapított. széles levél vagy szalag formájú. Idegrendszerük központja a feji végben lévő idegsejt-tömörülés. a test belsejében a sejtközötti folyadéknak a test mozgása révén létrejövő áramlása biztosítja bizonyos anyagok szervezeten belüli szállítását. hanem csak a fény erősségét és irányát képes érzékelni. Innen több-kevesebb hosszanti idegtörzs indul a test többi részébe. Subregnum (alország): Eumetazoa (Valódi szövetes állatok) 1. Divisio (tagozat): Coelomata (Testüreges állatok) 1. de a szabadon élő fajoknak és egyes ektoparazita fajoknak fényérzékelő szerve is van.Regnum (ország): ANIMALIA (=Regnum animale) Állatország (= Állatok. Ez az oka annak. Valamennyi faj kiválasztószervei az elővesécskék (protonephridium). illetve a fejlettebbeknél általában kétlebenyű agydúc. a gázcsere a kültakarón keresztül valósul meg. innen kapta elnevezését a törzs Testhosszúságuk a milliméterestől a több méteresig terjedhet. Nálunk más állatokban és részben az emberben élő parazita fajok ismertek. Subregnum (alország): Parazoa (Álszövetes állatok) Phylum: Porifera (Szivacsok) 3. Testükön az állatvilág fejlődése során először itt jött létre elkülönült feji vég. Az anyagcsere végtermékeit és az ammóniát főleg a testfalon át. mert a test belső elhelyezkedésű sejtjeinek oxigén csak így lehetséges. Lapított testük alakja lehet karcsú. diffúzióval távolítják el. Subdivisio (altagozat): Deuterostomia (Újszájúak) Phylum (törzs): Prochordata (Előgerinchúrosok) Phylum (törzs): Cephalochordata (Fejgerinchúrosok) Phylum (törzs): Vertebrata (Gerincesek) 3.2. A bélcső falát egyrétegű hengerhám alkotja.

Emésztőcsatornájuk kétszakaszos. amelyikben nem az ivaros szaporodás. A miracidium általában véletlen szerűen talál rá a köztigazdára. a közös kivezető pórus a test végén található. gyengén fejlettek. A peteképződés és a leadás folyamatosan történik. ahol az ivaros szaporodás történik. a szikanyag a petesejt körül helyezkedik el. ha az ivaros szaporodás valamilyen alacsonyabb rendű. A megtermékenyített petéket petetokba (kokon) zárva vagy kocsonyás burokban rakják le. Lapított testük megnyúlt vagy kiszélesedett. alakja változatos. de önmegtermékenyítés is előfordul. megtermékenyítés általában kölcsönös. több köztigazdában és számos lárvaállapot közbeiktatásával zajlik. a test középső szakaszán vagy a test végén kialakult a hasi szívóka. még akkor is. levél alakú. A pete általában a végletes gazda bélsarával kerül a külvilágra. ahol a további fejlődéséhez többnyire nedves környezetre van szüksége. míg a végleges gazda mindig az. mindig azt a gazdaállatot nevezzük. A laposférgek közül nálunk két csoportnak (osztálynak) van mezőgazdasági jelentősége. A rediák újabb leányrediákat képezhetnek vagy cerkáriakat hoz létre. amely egy csigafaj.és középbélre tagolt. aktív mozgással felkeresi a köztigazda csigát és befurakszik a testébe. Kedvezőtlen körülmények között a pete igen hosszú ideig. ritkábban a vérerekben vagy más zsigeri szervekben is előfordulnak. amelyikben a féreg lárvaformái fordulnak elő. Legalább egy köztigazdájuk van. mert képviselőik haszonállatok (és részben az ember) belsőélősködői (endoparaziták). és különböző mértékben elágazó lehet. Az emésztés után a megmaradó salakanyagot szájnyílásukon öklendezik ki. 3. A közvetett fejlődésű szívóférgek fejlődésének részleteiben számos eltérés van. A szabadon élő fajok posztembrionális fejlődése általában közvetlen. Érzékszerveik jellemzően kemoreceptorok. míg a parazitáké közvetett. amiben kemoreceptorai is segítik. és a hozzájuk tartozó elvezető csatornák alkotják. Ebben az esetben is köztigazda az állat (még ha magasabb rendű is) vagy az ember. Táplálékukat elsősorban a sejttörmelékek. rediákat vagy már cerkáriákat is. Általában hímnős állatok. a legnagyobb többség elpusztul.A legtöbb faj hímnős. Az ivarszerveik jól fejlettek. A petéből szabadon úszó csillós lárva (miracidium) alakul ki. a szövetnedv. hogy a csiga a petét táplálkozása során veszi fel. élő. Kiválasztó szervrendszerüket (elővesécske) igen sok lángsejt. vagy netán az emberben valósul meg. ami vízben úszva. Közvetett-fejlődésű mételyek osztálya (Trematoda) Valamennyi ide tartozó faj parazita. Közülük csak igen kevés ér célba. Köztigazdának a laposférgeknél és az állatvilágban a parazita életmódot folytató fajoknál általánosan. A kifejlett állatok ivarszervei igen jól fejlettek. akár évekig is életképes maradhat. de egyes férgeknek kettő. A cerkária mozgékony. de előfordulnak ennél jóval nagyobbak is. hanem a lárvafejlődés történik. Jellegzetességük a szájnyílás körüli kialakuló feji szívóka. Előfordulhat az is. hogy szemben az állatoknál általánosan jellemző endolecitális típussal. A végleges gazdában elsősorban a bélcsatornában élnek. 212 . Idegrendszerük az agydúcokból és az innen kiinduló idegtörzsekből. a nyálkaanyagok és a vér képezik.2. valamint azokat összekötő harántágakból és környéki idegekből áll. Testhosszúságuk általában 50 mm-ig terjed. szinte valamennyien gerinces állatok belső élősködői. Fajoktól függően egy sporociszta tartalmazhat leánysporocisztákat. Ez utóbbiak életciklusa gyakran bonyolult. A köztigazda csiga testében átalakul csíratömlővé (sporocysta). benne újabb lárvák fejlődnek. mégis valamennyinek alapvetően ugyanolyan lárvaformái jönnek létre. ami azt jelenti. valamint egyes fajoknál a hasi oldalon. Egyedfejlődésük bonyolult. Színük általában áttetsző vagy fehéres. az egyes csoportokban a petefészkek és herék száma. Ez zsákszerűen megnő. A laposférgek többségénél a petesejt ektolecitális. a lárvafejlődés pedig magasabb rendű állatban.1. ritkábban három köztigazdája is lehet.

Az ízek rendszerint folyamatosan fejlődnek. Ebből a testbe jól fejlett hosszanti idegtörzsek futnak. sőt meghaladhatja a három centimétert. lángsejtekben végződő csatornácskák. egy gazdaállatuk van. horgok. fejlődésükhöz nincs szükség köztigazdára.3.farkos lárva. és képesek ellenállni az erős vízáramlásnak. sokszor igen sok ízből állnak (proglottiszok). és fajtól függően vagy a második köztigazda testébe kerül. ahol a gazda által megemésztett tápanyagokat szívják fel. és a bennük található ivarszervek fokozatosan fejletté válnak. Megnyúlt. Idegrendszerük központja. az egyes ízeken keresztül hátrafelé. Zsúfolt tartás mellett. s miközben a nyaki részen újak jönnek létre. mert. elhagyja a csiga testét. életciklusuk egyszerű. a májmétely (Fasciola hepatica). Fejlődésűek. Élettartama több év lehet. Nálunk gyakoriak a pontyfélék kopoltyúférgességét okozó elsősorban a Dactylogyrus fajok. tüskeszerű nyúlványok. mozgékony testük igen kicsi. amelynek fényirány. Testvégükön különleges tapadószervük alakult ki. általában csak egy halfajt és annak közeli rokonait képesek megtámadni. A szkolexen megkapaszkodásra alkalmas képletek alakulnak ki. a tápanyagokat teljes mértékben a kültakarón át veszik fel. 213 . A kopoltyúférgek gazdaspecifikusak. amiket együttesen sztrobilának nevezünk. Minden ízben megtalálhatók a páros kiválasztó szervek. A leggyakoribb szívóférgek közé tartozik.n. Testfelépítésükre jellemző. a halgazdaságokban tömeges elszaporodásuk esetén komolyabb károkat okozhatnak. Valamennyi faj hímnős. Galandférgek osztálya (Cestoda) Élősködő életmódhoz magas fokúan specializálódott férgek tartozik ebbe az osztályba. amivel képesek jól megkapaszkodni a gazdaállaton.2. de néhány faj a halak. 3. ezek közül is főleg a juhok és a szarvasmarhák májában él. Minden új proglottisz megjelenésével párhuzamosan a régebbiek hátrébb kerülnek.Közvetlen-fejlődésű mételyek osztálya (Monogenea) Külső élősködők. a páros petefészkek. Egy miracidiumból kiindulva fajoktól függően tehát akár több száz sporociszta. illetve azok mindegyikéből több száz redia. akkor ott kifejlődik a szívóféreg. a szkolexben lévő garat-ideggyűrű.2. 3. általában csak egy-két mm hosszúak. Speciális életmódjuk miatt több szervük feleslegessé vált és visszafejlődött. Európában köztigazdája a törpe iszapcsiga (Lymnaea truncatula). vagy a szabadon betokozódik és átalakul u. általában három részre tagolható. szívógödrök. a testvégen érett ízek válnak le a féregről. de az anaerob légzés dominál. fényintenzitást érzékelő látószerve lehet. A kifejlett féreg elsősorban a kérődzők. A gazdaállat bélcsatornájában élősködnek. Testük általában fehér. és a páros herék ill. Ez sokáig életképes. Bélcsatornájuk állapotukban hiányzik. változó számú. A tápanyagok felvételét elősegíti. metacerkária-alakká. A scolex mögött van egy nyaki (germinatív) zóna. akadályozzák a gázcserét. sajátságos testfelépítés alakult ki. ebből nőnek ki az új ízek. A petéből horgokat is viselő csillós lárva (oncomiracidium) bújik ki. Gázcseréjük a kültakarójukon keresztül megy végbe. kölcsönösen. hogy szkolexnek nevezett feji végből és az ebből kinövő. az epeutak falát károsítja. Elsősorban halak kopoltyúján és testfelszínén élnek. diffúz úton. ha rendelkezésre áll oxigén. és szaporodni kezd. lapított. ektoparaziták. kétéltűek vagy teknősök húgyhólyagjában élősködik. A megtermékenyítés általában kölcsönös. A megtermékenyítés egyazon állat ízei között megy végbe. sárgás vagy szürkés árnyalatú. hogy testük belső ozmotikus koncentrációja alacsonyabb a gazdaállat bélcsatornájában lévő anyagokénál. A gazdaállatot felkeresve a testvégen lévő horgok segítésével megkapaszkodik. szívókák.2. A metamorfózis során kialakul a fajra jellemző felépítésű tapadószerv. Testhossza elérheti. illetve cerkária fejlődhet. Ha táplálékfelvétel közben bekerül a végleges gazdába.

amelyek segítségével képesek erősen megtapadni a gazdaállat bélcsatornájának falán. Itt kialakul a koracidium lárva. amely a Dipylidium caninum nevű féreg fertőzőképes fejlődési alakja). A bélsárral külvilágra kerülő levált ízekből kiszabadult petéket a szarvasmarha legelés közben veheti fel.3. A másik fő forma a ciszticerkusz (cysticercus). ahol a peterakást követően rövidesen elpusztulnak.2. Szívógödrös galandférgek rendje (Pseudophyllidea) A szkolexen általában kettő. erős szívóka van. vagy ennek hiányában. majd a bélcsatornájukban kiszabadulnak a hathorgas onkoszférák. a vízfelszín közelében lassan mozgó halakat elfogyasztó madarakban alakul ki a kifejlett féreg. amelynek bélsarával kikerülnek a peték a legelőre. (Ilyen végleges lárvája van például a Taenia saginata fajnak). amelyeknél egy vagy számos betüremkedett (azaz kifordult) szkolex van egy folyadékkal telt. A sztrobila akár 2000 proglottiszból is állhat. A fertőzőképes. A második változat a cönurusz (coenurus). amelynél egy hólyagban több betüremkedett szkolex fejlődik ki. (Ilyen lárvája van az Echinococcus granulosus fajnak). ami egy terjedelmes nagy hólyag (rókatömlő). A hathorgas onkoszféra a köztigazda belében kiszabadul. Kifejlett alakjai a vízimadarak bélcsatornájában élősködnek. a test többi részéből kialakult hólyagban. amelyben procerkoid lárva fejlődik ki. Közönséges képviselőjük a szíjgalandféreg (Ligula intestinalis). tehát egyenként több betüremkedett szkolexet tartalmazó hólyagocska van. majd egy bizonyos szervben megtelepedve kialakul belőle a végleges lárvaforma. Szívókás galandférgek rendje (Cyclophyllidea) Szkolexükön négy jól fejlett. A bélsárral kiürült petékből kialakuló koracidiumot a köztigazda evezőlábú rákok (Daphnia) veszik fel. ritkán több hasi és háti helyzetű tapadó barázda vagy szívógödör található. ahol megtelepszenek. amelyek nem hólyagszerűek. A kergeféreg (Taenia multiceps) végleges gazdája a kutya. A petét a köztigazda táplálkozása közben veszi fel. az izomzatba vándorol. ahol testhosszúságuk eléri a három. a vérárammal eljutnak az agyvelőt védő hártyákhoz. A legelő juhok táplálkozás közben a fűvel veszik fel a petéket. Ezeknek három változata ismeretes. népies nevén borsóka. amely csillókkal rendelkezik. A rákokat elfogyasztó pontyfélékben fejlődnek ki a plerocerkoid alakok.3. amelyben több cönurusz-szerű. 3. a második köztigazdában. Kezdetben a gazdaállat szervezetében vándorol.3. ahol kialakul belőle a borsóka. Az első köztigazda. A simafejű galandféreg (Taenia saginata) kifejlett alakjai az ember bélcsatornájában élnek. de hat kapaszkodóhorga is van.1. A szkolexet ebben az eseten a test középső részéből kialakult parenchimális védőtok veszi körül. végleges lárvaformáknak több típusa van. néha több métert is. Megkülönböztetünk ciszticerkoid (cysticercoid) típusúakat. a végleges gazdában pedig plerocerkoid lárvaalak fejlődik ki. A fertőzés következtében legyengült. Így kialakul a 214 . amiben csak egy betüremkedett szkolex van. Átfúrva a bél falát. egy-egy íz pedig 80 000 petét is tartalmazhat. A legegyszerűbb a valódi ciszticerkusz. s abból lesz a kifejlett galandféreg. az ember a kellően át nem sütött vagy nyersen fogyasztott borsókás marhahús révén fertőződik. Fejlődési ciklusuk a szívógödrös galandférgekhez képest egyszerűbb. a test végén csak a farokrész szabad. A harmadik változat az echinokokkusz (echinococcus). általában alacsonyabbrendű rák.2. (Ez a lárvatípus például a Taenia multiceps fajnál fordul elő). (Ilyen típusú lárva például a kriptocisztisz (cryptocystis).2. Fejlődési ciklusuk során petéik a végleges gazda bélsarával a vízbe kerülnek. Testében a peteburkon belül kifejlődött hathorgas onkoszféra (oncosphera) kiszabadul. A pete a végleges gazda bélsarával kerül ki a külvilágra. bennük kialakul a procerkoid.

melyek áldozatokat vagy a növényi részeket megtámadva. A kutyák fertőződése a kényszervágott juhok agyának elfogyasztásakor következik be. Fejlődésük során négyszer vedlenek. megnyúlt test. algákkal táplálkozik vagy elhalt szerves anyagban. Számos faj azonban parazita életmódú. míg az állatokban élősködők ennél jóval nagyobbak. ha ez erős. ezért a test mozgása jellegzetes hullámzó. az izmos garatból. Egyedszámuk az ízeltlábúakhoz és puhatestűekhez hasonlóan igen nagy. a nyelőcsőből és a nem izmolt bélcsőszakaszokból áll. Szinte valamennyi élőlénynek van gazdaspecifikus fonálférge. A test mozgása révén. Növénybetegségeket okozó vírusok. gombákkal. valamint ebben helyezkednek el a belső szervek Háromszakaszos emésztő szervrendszerük a szájnyílásból. Nagyrészük szabadon élő és fontos szerepet tölt be a szervesanyaglebontás folyamatában. A törzsbe tartozó fajok száma pontosan nem ismert. Egyedülálló tulajdonságuk. Bőrizomtömlőjükben csak hosszanti lefutású izomelemek vannak. kígyózó formát mutat. A fonálférgeknek több sajátságos. a testüregi folyadék áramlása eljut a test minden részébe. A kifejlett állatok nem vedlenek. 215 . Az egy fajhoz tartozó egyedek közül a nőstények mindig vastagabbak. a lárvafokozatok között.3. ami az állatvilágban másutt nem jellemző. Kutikulájukat csak vedlés útján tudják eltávolítani. kiváltva a juhok jellegzetes körbe forgó. vagy a feleslegesek leadása. Szájszurony azoknál a fajoknál fordul elő. amely károsítja az agyvelőt. Mezőgazdasági nézőpontból háziállataink élősködő fonálférgei és a rovarok fonálféreg élősködői jelentősek. évekig. de képesek hasznosítani az oxigént. A talajban szabadon élők általában mikroszkopikus méretűek. Ez a sejtszámkonstancia egyben azt is jelenti. ez a kifejezés egyenértékűnek tekinthető a hengeresférgek elnevezéssel. akkor szájtok a neve. A sejtek számára így lehetővé válik a szükséges anyagok felvétele. míg a legnagyobbak akár több méteresek is lehetnek. A szájüreg kutikulával bélelt. ami sejtszerkezet nélküli védő réteg. Nincs elkülönült keringési rendszerük. A fonálférgeknek nincs elkülönült légzőszervük. 3. amelyek főleg kerekesférgekkel. mivel a közel 15 000 leírt fajon túl a még ismeretlenekkel együtt számukat több százezerre becsülik. Vedlés alkalmával a kutikula régi. néha évtizedekig életképesek maradnak. Kültakarójuk egyrétegű fedőhám rétege kocsonyás kutikulát választ ki. a gázcsere a kültakarón át megy végbe. felső rétegét eltávolítják az állatok. továbbá az utolsó lárvastádium és a kifejlett állapot között vedlés történik. Vannak ragadozók is.cönurusz lárvaforma. Más fajok a termesztett növényeken a gyökér. a legkisebbek az egy millimétert sem érik el. a szár. csak rájuk jellemző tulajdonsága van. s így anyagcseréjük leállása miatt igen hosszú ideig. Testhosszúságuk igen változó lehet. vagyis hengeres. hogy a fonálférgek regenerációra még kis sérülés esetén sem képesek. Kiválasztó szervük különleges felépítésű. hogy a testüket felépítő sejtek száma nagy állandóságot mutat és a kifejlett állatok sejtjei osztódásra nem képesek. annak védőrétegét átszúrva a lágy részeket szívják ki. Idegrendszerük kevés. kerge mozgását. vastag. a gumó és a levél károsításával jelentős veszteséget okozhatnak. Nagyon fajgazdag állatcsoport. medveállatkákkal. de a kutikula tovább nő. ha rendelkezésükre áll. Igen sok fonálféreg elsősorban baktériumokkal. Ilyen a keresztmetszetében kör alakú. A folyadékkal telt testüreg az állat hidrosztatikai vázát adja. ürülékben él. Hengeresférgek törzse (Nematoda) Ezt a törzset gyakran fonálférgeknek is nevezik. Kedvezőtlen körülmények között képesek anabiotikus állapotba kerülni. kis testű gyűrűsférgekkel vagy más fonálférgekkel táplálkoznak. de az ízeltlábúaktól eltérően kutikulájuk a vedlések közötti időszakban is növekszik. A szájüregben a ragadozó fajok többségénél fogszerű képletek lehetnek. baktériumok és ritkábban gombák vektoraként is jelentős károkat okoznak. Egyedszámuk az ízeltlábúakhoz és puhatestűekhez hasonlóan igen magas. Az endoparazita fajok elsődlegesen anaerobok.

A gyakoribb fajok közé tartozik a szamócafonálféreg (Aphelenchoides fragariae). amelyek fertőzőképesek. Mezőgazdasági nézőpontból ezért gyakorlatis felosztást használunk. A nőstények ovoviviparok.3. Növényeken kárt okozó (növényparazita) fonálférgek A levélfonálférgek karcsú. a hím 2-2. petéiket a végbélnyílás közelébe rakják. elsősorban a gyermekkorban. Az Ascaris és Parascaris fajok kifejlett alakjai a bélcsatornában élnek. Az ember önmagát fertőzi meg. A nőstények viviparok. Az Ascaris suum a sertésfélék orsóférge. a hímek 14-15 mm hosszúak. a hímek 2-6 mm hosszúak. A faj. 3. A nőstények 20-22. gyulladásos folyamatokat okoznak. mert az embrionális fejlődés a petékben már az anyaállat testén belül végbemegy. amelyben igen hosszú ideig. amelyek a növény gyökerén.5-4. A lárvák a bélfal ereibe fúrják be magukat. és eljutnak az izomzatba. azaz elevenszülők is. A legtöbb fonálféreg váltivarú. Itt megtelepszenek. A kifejlett férgek a bélcsatornában károsítanak és szaporodnak. szárán keresztül a kalászban fejlődő magokba hatolnak be. Rendszerezésük bonyolult. A nőstények 15-30. Köztigazda nélkül fejlődik. innen a tüdőbe. a hímek 3-5 mm hosszúak. A Syngamus trachea a madarak légcsőférgességét okozza. A lárvák vándorlásuk során szöveti károsodást. E fajok nőstényei már mozgásra képes lárvákat raknak le a külvilágra. hosszanti törzs indul ki. körülöttük meszes tok jön létre (izomtrichinella). majd bélcsatornájába. A kifejlett alakok a vastagbélben élnek. Vannak viviparok. Lehetnek úgynevezett peterakók (ovipar). a hímek a 28 cm-es testhosszúságot.0 mm-es testhosszúságú. A Parascaris equorum a lovak orsóférgességét okozza.2. s a petékből lerakás igen rövid idő múlva (sokszor szinte azonnal) kikelnek a lárvák. A Trichinella spiralis 1. A nőstények 8-13. míg a test vége felé legalább két. mozgékony állatok. Itt zajlik le a kifejlett egyedek párzása. Bekerülve ugyanazon vagy más gazdaállat szájüregébe. (2) növényeken kárt okozó (növényparazita) és (3) rovarokban élősködő fonálfégeket. Az ember a fertőzött. a háti és a hasi hipodermiszlécben húzódva. A hegyesfarkú bélgiliszta (Enterobius vermicularis) az ember egyik leggyakoribb férge. disznófélék és ragadozók bélcsatornájában fordulnak elő (béltrichinella). Ott a peteburkokon belül kialakulnak a második stádiumú lárvák. Megtermékenyített petéik a bélsárral kerülnek ki a külvilágra. Megemlíthetünk (1) háziállatokon élősködő. majd a nőstények 216 . annak érrendszerén keresztül eljutnak a májba.1. rozsot támadja meg. majd innen a szájába kerülnek a peték vagy lárvák. amikor a viszkető érzést kiváltó férgek tartózkodási helyéhez nyúlva kezére. Ezekbe a csoportokban egymástól távol eső rendszertani egységekbe (rendekbe) tartozó fajokat sorolunk. jól fejlett. Háziállatokban élősködő (parazita) fonálférgek A Strongylus vulgaris a páratlanujjú patások vastagbélférgességét okozó ovovivipar faj. egy milliméternél kisebb. Évente egy nemzedéke alakul ki. zabot.3. A garat körüli ideggyűrűből a feji vég elé rövidebb idegek erednek. 3. a hímek 15-20 cm hosszúak. A nedves talajba kerülő magban mozgóképessé válnak a lárvák. A kifejlett nőstények 20-30 cm. Elsősorban a búzát. a légcsőbe. A búzafonálféreg (Anguina tritici) nősténye 3-5. akár több mint öt évig is életben maradnak. aminek a törzsfejlődési rendszerezéshez semmi köze sincsen. kellően meg nem főzött vagy sütött vaddisznó és házisertés húsának elfogyasztásával válhat a féreg gazdájává. vagy ovoviviparok. amikor zigóta állapotban rakják le az utódokat. kifejlett alakjai főleg a rágcsálók.meghatározott számú idegsejtből áll. amikor a peteburkon belül a fejlődés már egy bizonyos állapotig eljutott. A kifejlett nőstények elérhetik a 40 cm-es.5 mm.

A hímek felkeresik a nőstényeket. Gyakorlati nézőpontból négy csoportba soroljuk őket. A szimbionta baktériumok a rovarba kerülve tönkre teszik a rovar immunrendszerét és előemésztik azok szervezetét. a burgonyabogár természetes ellenségei között. A tűfonálféreg fajok kártétele elsősorban abban nyilvánul meg. de a rovarokat főleg csak arra használják fel. Leismertebb képviselőjük a gubacsfonálféreg (Meloidogyne hapla). másutt nem tudnak megélni. erős védőtokot.lerakják petéiket. de a rovarokra nézve rendszerint nincsenek pusztító hatással. Nem függenek a rovarokon való élősködő életmódtól. a lárvák a tokon belül kikelnek. megtermékenyítik azokat. A nőstények jelentős átalakuláson mennek keresztül.n. A cisztában hosszú ideig megtartják életképességüket. Mezőgazdasági szempontból azonban nem rokonsági kapcsolataik. kutikulájuk megkeményedik. A kikelő lárvák vedlenek. amelyek rovarokon kívül egyes puhatestűek (csigák) élősködői. pl. A gyökérfonáférgek nőstényeinek teste érett állapotban megduzzadva körte vagy gömb alakú petezsákká válik. Élősködésük csak időszakos és fakultatív. magukat vitetve. Obligát paraziták. Rovarokban élősködő. egyes Diptera és Hymenoptera csoportokban fordulnak elő. 1. Ebből a csoportból egyes fajok bizonyos törzseit 217 . cincérek. Leggyakrabban a zöldségféléket és a szőlőt károsítja. ami így könnyen felvehető táplálékká válik a fonálférgek számára. hogy a növényeket vírusokkal fertőzik meg Gyakori a vírusoltó tűfonálféreg (Longidorus elongatus) és a szőlőszívó tűfonálféreg (Xiphinema index). Testük mindig a gyökér belsejében marad. a terület hatósági zárlat alá kerül és ennek értemében 5 évig nem szabad burgonyát. ormányosbogarak. Az elpusztult gazdából kirajzó fonálférgek újabb gazdaállatot keresnek. majd kedvező feltételek esetén elhagyják. Ilyen élősködők leginkább bogarakban (szúbogarak. Alkalmi élősködők: rovarokon élősködhetnek. körülöttük a növény gubacsot képez. Ilyen beszáradó magvak jellegzetes formája alapján a golyóüszög elnevezést kapta ez a kártétel. majd a hímek és a nőstények további fejlődése. Baktériumokkal szimbiózisban élő rovarpusztító fajok: Ezek a fonálférgek rovarokban élősködnek. életmódja eltérő lesz. hogy ezáltal pusztulásukat okozzák. amelyek pusztulást nem okoznak: Ezek rovarok bélcsatornájában élősködő fonálférgek. de a rovar belepusztul. Eközben rovarokon táplálkoznak. de a gazdaállat általában nem pusztul el. karantén (zárlati) kártevő. új élőhelyekre kerülhessenek. Közéjük tartozik a közönséges burgonyafonálféreg (Globodera rostochiensis). levélbogarak). A rovar az élősködők tevékenysége miatt legyengül és csökken a nőstények fekunditása. amelyek pusztulást okoznak: Ezek a fonálférgek kizárólag rovarokban élősködve képesek fennmaradni. melynek több száz tápnövénye ismert.3. vagy más. a fonálféregnek táplálékot jelentő haszonnövényt termeszteni. 4. Burgonyában igen komoly károkat okoz. „ragadozó” fonálfégek A ragadozó fonálférgek több rendből kerülnek ki. Közben a megtermékenyített petesejtek fejlődésnek indulnak. 3. 3. 2. amelyek között közelebbi rokonsági kapcsolat nincsen. Olyan nagy számban szaporodnak el a gazdában. Néhány pete kezdeti lerakása után a belső szerveik fokozatosan felszívódnak. és a második stádiumban lévők anabiotikus állapotba kerülnek a beszáradó gabonaszemben. Közülük legjelentősebbek a Mermis genusz fajai. majd elpusztulnak. ha valahol felbukkan. U. hogy általuk passzív módon. és ott folytatják tevékenységüket. Mermis fajok jelentősek. fajra jellemző alakú cisztát képeznek. A Heterodera fajok lárvái kezdetben a gazdanövény gyökérsejtjeit szívogatják. ami a burgonyafélék családjába tartozó növények gyökerét szívogatja.3. s velük élő szimbionta baktériumok segítik táplálkozásukat. Obligát paraziták. hanem rovarokra gyakorolt hatásuk a jelentős.

hogy a kifejlett gyűrűsférgek képesek regenerálni a testvégeken leszakadt szelvényeket. A legtöbb fajnál a szelvényezettség egynemű (homonom). a háti oldalon lévő. életmód szerint változatosan alakul. az erekben pedig elölről hátrafelé áramlik. Ezek közül az első a valódi szelvényezettség. Vérükben gyakran hemoglobin vagy hemocianin van. hanem a vérplazmában. amelyek az egymással kapcsolatban lévő 3 pár ondóhólyag (vesicula seminalis) belső üregében találhatók. szelvényezett szív és a test hosszában futó véredények. A lágy testű gyűrűsférgek hidrosztatikai a folyadékkal teli testüreg képezi. míg másokon az egyes testrészek szelvényezettsége eltérő (heteronóm). Hímnős vagy váltivarú állatok. amely több későbbi törzs fejlődését megalapozta. Ezt a típust hasdúclánc idegrendszernek nevezzük. egyes kétszárnyúakon (Diptera: Cecydomyidae).4. vagy igen hasonló egymáshoz. A rovarpusztító fonálférgek közül ezt a csoportot tekinthetjük a leghatékonyabbnak. amelyeket hosszanti és haránt irányú idegkötegek kötnek össze. Tenebrionidae. A legtöbb faj elhalt szerves anyagokkal él. 30 % alatti víztelítettség mellett néhány órán belül elpusztulnak. vagyis a szelvények nagy része egyforma. 218 . Különleges tulajdonságuk. 15 C° alatt nem fertőznek. Gazdaállataik több rovarrendből kerülnek ki.4. A feji végen az első hat-kilenc. de vannak ragadozó és vérszívó gyűrűsférgek is. Elateridae. A női ivarszerv részei a páros petefészek (ovarium). Emésztő csatornájuk három szakaszos. egymás után következve párosával testüreg szakaszok (coelomazsákok) jönnek létre. száraz talajban. hűvös talajban. Populációszabályozó szerepük szabadföldön is igen jelentős.laboratóriumokban is tömegesen tenyésztik és megkísérelték már mesterséges kibocsátásukat.1. a feji végen már a korábbi féreg törzsekben is létező gatratideggyűrű mellett szelvényenként egy-egy idegdúcpár létrejötte. 3. a gázcsere bőrlégzéssel valósul meg. A hím ivarszerv része a két pár here (testis). míg a hátulsó testvégen ennél több szelvény elvesztését is pótolni tudják. Elkülönült légző rendszerük nincs. A tölcsér közelében esetleg egy petetartó tágulat (ostium) is kialakul. hogy a fej felől kiindulva. Kevéssertéjűek osztálya (Oligochaeta) Kevéssertéjű gyűrűsférgek hímnős állatok. Egyedfejlődéstani alapja az. Ezek a paraméterek mesterséges alkalmazásuk lehetőségeit erősen korlátozzák. Noctuidae. Kiválasztószervük vesécske. a testüregbe leadott petesejtek befogadására szolgáló tölcsér és a petevezető (oviductus). míg a fiatalabbak a farki végen lesznek. Gyűrűsférgek törzse (Annelida) A gyűrűsférgek megjelenésével az állatvilág fejlődésének nagy evolúciós változások történtem. Ugyanakkor a fertőzéshez optimális hőmérséklet viszonylag magas 15-25 C°. de nem vérsejtekben. A másik nagy változás az elkülönült keringési rendszer kialakulása. izmos falú. ami egyben az adott szakaszon kialakuló szervek szelvényes elhelyezkedését is maga után vonja. Az egyedfejlődés során létrejövő szelvények közül a legidősebbek a feji végen. A következő nagy változás. Kültakarójuk bőrizomtömlő. Melolonthidae). Hatékonyságuk nagy nedvességigényük miatt erősen függ a talaj nedvességtartalmától. 3. Élősködnek bogarakon (Coleoptera: Carabidae. A szívben a vér a feji rész felé pumpálódik. ami a gyűrűsférgeknél zárt. Torthricidae). A legtöbb kevéssertéjű gyűrűsféreg ivaros szaporodása kölcsönös megtermékenyítéssel történik. lepkelárvákban (Lepidoptera: Geometridae. közöttük előfordul az ivartalan és ivaros szaporodás is. Chrysomedia. A legfontosabb fajok a Hererorhabditis és a Steinernema nemzetségekbe tartoznak. Táplálkozásuk változatos.

talajban élnek. amely segíti a melegvérű zsákmányállat testének felkeresését. gyorsítják a szerves anyagok lebontását.4. Hímnős állatok. Testhosszúsága 9-30 cm közötti. ami a halak álomkórját okozó Cryptobia véglények (Protista) terjesztő vektora. Akváriumi halak táplálkozására is használják. A szárazföldiek szinte mindenütt. módosult gyűrűsférgek közé tartoznak. ritkábban tengerben is előfordulnak. 3.n. de édesvízen. Jelentős mennyiségű szerves növényi maradványt fogyasztanak. hátrafelé haladva egyre nagyobb vakzsákok a szívott vér tárolására szolgálnak akár hónapokig. Táplálkozásmódjuk a különböző fejlődési szakaszban eltérő lehet. nyirkos. mert táplálkozásuk és járatkészítő mozgásuk révén forgatják a talajrétegeket. mivel sokkal aktívabb életet élnek. sajátságos életmódjukhoz igazodott. Idegrendszerükben az agydúc kevéssé differenciálódott. pigmentkehely szemek. valamint vérszívók is. Emésztőszervrendszerük felépítése a táplálkozásmódhoz igazodva differenciált felépítésű. Vérük piros. A vérszívó piócáknál a garat falában véralvadásgátló. rákokat vagy gerinceseket támadnak meg. Az állkapcsos nadályoknak feji szívókorongjuk is van. ragadozók. Rákok és halak ektoparazitái. de vannak szárazföldiek is. A vérszívók többségénél a jól fejlett. Szerepük igen sokrétű.2. három pár kitines állkapcsukkal ejtenek sebet az áldozaton. szerves anyagban. hirudint termelő mirigyek vannak. ezért az u.A legtöbb faj szárazföldi. Az ormányos nadályok kiölthető ormánnyal rendelkeznek. Legismertebb a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris). korhadó szerves anyagokkal táplálkoznak. A földigiliszták (Lumbricidae család) a legtöbb talajféleségben nagy egyedszámban fordulnak elő. A csővájóférgek vízben élő fajok közé tartoznak. Közönséges a halpióca (Pisciola geometra). mint a kevéssertéjűeké. században kiterjedten használtak gyógyászati célból. kisebb méretű. 219 . Vérszíváskor testtömegüknek négyszeresét. amelyek váladékukat közvetlenül az állkapcsok közelébe ürítik. a hasdúclánccal garatideggyűrű köti össze. javítják a talaj szellőzöttségét. Szaporodáskor párba állt egyedek párzószervük segítségével kölcsönösen egymás hüvelyébe juttatják hím ivarsejtjeiket. Megnyúlt testük feji végén jól fejlett szívókorong van. amelyek puhatestűeket. A testfelületen elszórtan előfordulnak látószervek. amely főleg emberi települések körül. Kiválasztószervük általában erősen módosult metanefridium. férgeket. Jól ismert hazai képviselőik a halpiócák. néha akár tízszeresét is képesek felvenni. elhalt növényi maradványokat evők. Az orvosi piócának jól fejlett hőérzékelése van. Vannak közöttük szabadon élő. A zsákmány vagy gazdaállat testnedveit kemoreceptoraikkal érzékelik. Érzékszerveik fejlettebbek. de elsősorban a mérsékelt éghajlati övben. elsősorban édesvizekben. kisebb számban tengerekben. talajlakó. Lehetnek állandó vagy csak ideiglenes vérszívók. parkokban fordul elő. terjedelmes. amely a szerves anyagban gazdag vizekben fordul elő nagyobb mennyiségben. Legismertebb faj az orvosi pióca (Hirudo medicinalis). Nadályok osztálya (Hirudinoidea) Testük felépítése több vonásában erősen módosult. amit a 18-19. puhatestűeket fogyasztanak. vízháztartását és szerkezetét. Fogazott. Oxigénben szegény és szennyezett vizekben is előfordulnak. Garatukban kiölthető ormány helyezkedik el. amelyek rovarlárvákat. Legismertebb képviselőjük csővájóféreg (Tubifex tubifex). Táplálékát a talajfelszínről szerzi be. Előfordulnak a legkülönbözőbb víztípusokban. Vérük színtelen. egyszerű.

egységes idegtömeget képeznek. esetenként a kívülről látható szelvényezettség el is tűnik (pl. rendszerezésük Testük szelvényezett felépítésű. más csoportokban összeolvadhatnak (pl. A sziktömeg a pete belsejében (közepén) helyezkedik el. amelyeket ma rákok altörzsének tekintett állatokkal egyenlők. a legtöbb csoportban azonban összetett szemek is vannak. Morfológiai és működési szempontból is szoros kapcsolatban áll a garat alatti dúcok egységével. legnépesebb csoportja. csáposokat (Antennata) és csáprágós ízeltlábúakat (Cheliceratra). Általános jellemzésük. hogy az egymás mellet található dúcok összeolvadnak egymással. A törzsbe tartozó állatok testfelépítése. amelyekből szelvényenkét 4 db van (hátlemez. A garat feletti dúcokból egységes agy jött létre. százlábúaknál fej és törzs.5. míg az újabban kialakultaké állandó. A pete belsejében elhelyezkedő szik gátolja az osztódást. Az ízeltlábúak esetében a szelvények felépítése különböző (heteronom szelvényezettség). és a járólábak tövének környékére helyeződtek át. életmódjuk. Ezeket kitines hártyák kötik össze egymással. ikerszelvényeseknél. a szárazföldiek sajátos. de számos tulajdonság nagyon jellegzetes az egész törzsben.1. Valamikor két nagy egységet különítettek el. rovaroknál fej. Az ősibb ízeltlábúak szelvényszáma változó. Testüket kitines kutikula fedi. Lábuk ízelt felépítésű. ökológiai jellemzőik igen változatosak. csak a pete felszínén van kevés szik. melyek egyszerű szemekből épülnek fel. ekkor pontszemnek (ocella) nevezik. Rendszerezésük az elmúl száz évben több változáson ment át. Belül komplikált izomrendszer található. A kitin oldhatatlan. tor potroh. hogy a zigóta a szik elhelyezkedése miatt a részleges. A hasi dúcok összeolvadtak. A szelvények lehetnek különállók. A legvékonyabb hajszálcsövek (tracheola) tracheavégsejtekben végződnek. A szelvények lemezekből épülnek fel (szklerit). A csáposok közé sorolták kopoltyúsokat (Branchiata). A kültakaró egyben a külső váz is. Jellegzetességük. vagyis a blasztomérák kialakulása ugyanis a sziktömeg felszínén következik be. A lemezeket a szelvényeken belül kitines szerkezetű arthroidális membránok. A fejen és a potroh (törzs) végén az ízelt lábak szájszervekké. A szelvényekből egységes testrészek (tagmata) alakulnak ki. A törzs az ízelt lábakról kapta a nevét. A vízben élők kopoltyúval. Hasdúclánc idegrendszerük van. A barázdálódás. mert 220 . a szelvényeket hasonló szerkezetű interszegmentális membránok kötik össze. felületi barázdálódási típushoz tartozik.3. 3. A lábak az evolúció során átalakultak. Legalább a fejszelvényeken és a legutolsó potroh (törzs) szelvényen nincs járóláb. mely az idegrendszer legfőbb irányító központjává vált. pl. Állhat önmagában. élettani folyamatai. csak erre a törzsre jellemző légzőrendszerrel rendelkeznek. kémiailag nagyon ellenálló poliszaharid. Az eddig leírt fajok száma közelíti az 1. Ez a légzőszerv a test felszínéről induló és egyre jobban elágazó csőrendszerből.5 milliót. A lábak száma redukálódott. hosszabb-rövidebb csövekből áll. Az ízeltlábúak petéje sok szikanyagot tartalmaz. E sejtek nyúlványai a testi sejtekbe vagy azok közé nyúlnak. viselkedésük. Ezt trachea légzőrendszernek nevezzük. ikerszelvények). Ízeltlábúak törzse (Arthropoda) Az ízeltlábúak az állatvilág fajokban leggazdagabb. párzószervekké változtak a járólábak. az életmód szerint módosultak. atkák). ami ma is létező rendszertani egység (csak ma altörzs rangban). pókszabásúaknál fejtor és potroh. míg ide tartoztak a légcsövesek. Jellegzetes.5. bizonyos szelvényekről a lábak teljesen eltűntek. ezért a barázdálódás nagyon sajátságos módon megy végbe. A rendszerezés újabban valamelyest egyszerűsödött. haslemez és két oldallemez). kitinlencsével ellátott szem. Különleges felépítésű látószervük van. üregekből áll.

A potroh utolsó szelvényén gyakran egy pár ízelt függelék található. hogy a láb alapízéhez egy vékony falú. a tor és a potroh különböző mértékben összenőhet egymással. és öt pár függelék található rajta. a hasadt lábból vezethetők le. amelyek vízi életmódot folytatnak. A rákok testét sok esetben a kültakaró kettőzetéből kialakuló burok fedi. mai is élő altörzset különböztetünk meg. kopoltyú csatlakozik. szúrószervként működik és úszásra is szolgálhat. Máskor két oldalról veszi körül a testet és héj a neve. melyeken lábak csak a magasabb rendű rákoknál fordulnak elő. óceáni területeink). A szájszervek is a hasadt lábakból alakultak ki. Az altörzseken belül osztályokat. lapos kitüremkedés. A szájszervek három lábpárból alakultak ki. Ekkor fejpajzsnak (carapax) nevezik.5. s így három. A hasadt láb két utolsó íze ollóvá (chela vagy subchela) alakulhat. Ha a lábakról hiányzik a külső ág. óceánok lakói. A hasadt láb alapízéhez egy – rendszerint rövidebb – belső ág és egy külső ág kapcsolódik. ha a láb lapos. széles lemezzé. A test felépítése változatosan alakult. Rákok altörzse (Crustacea) A szelvények száma változó. alosztályokat különítünk el. pálcalábakról beszélünk. csak a szárazföldi ízeltlábú osztályokat soroljuk fel. van hogy a fej hátsó szegélyéről indul ki ráborul a fejre és a torra is. általában 10-20. A mai altörzsek közül legősibb típust a rákok képviselik. elágazó. Ezen két pár csáp látható. A torszelvények részben vagy egészben összeolvadhatnak a fejjel. Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Rákok (Crusrtacea) Altörzs: Légcsövesek (Tracheata) Osztály: Ezerlábúak (Myriapoda) Alosztály: Ikerszelvényesek (Diplopoda) Alosztály: Villáscsápúak (Pauropoda) Alosztály: Szövőcsévések (Symphila) Alosztály: Százlábuak (Chilopoda) Osztály: Rovarok (Insecta) (régebbi néven: Hatlábúak – Hexapoda) Alosztály: Előrovarok (Protura) Alosztály: Lábaspotrohúak (Diplura) Alosztály: Ugróvillások (Collembola) Alosztály: Ősiszájszervűek (Archeognatha) Alosztály: Pikkelyesek (Zygenthoma) Alosztály: Felsőredű rovarok (Pterygota) Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata) Osztály: Pókszabásúak (Arachnida) Alosztály: Álskorpiók (Pseudoscorpiones) Alosztály: Szálfarkúak (Palpigradi) Alosztály: Kaszáspókok (Opiliones) Alosztály: Valódi pókok (Araneae) Alosztály: Atkák (Acari) 3. levéllábbá alakult. A fej. így jön létre a fejtor (cephalothorax). A testfüggelékek (az első pár csáp kivételével) a rákokra jellemző alapvető lábtípusból. de mivel nálunk csak kevés rákszabású állat él (nincsenek tengereink. Gyakori. míg a szárazföldi életmódra áttért altörzsek a légcsöveseket (más néven Mandibulata = rágósok) és csáprágósok. 221 .megszüntették a csáposok és rágósok csoportját. A potroh jól elkülönülő ízekből áll. főként tengerek. de lehet ennél több is. akkor a légzés feladatát is ellátja.2. A fej hat szelvény összeolvadásából jött létre.

Meg kell említeni. annak is az a módja. a potrohlábak eredésénél vagy az utolsó potrohszelvényben található helyzetérzékelő szervvel rendelkeznek • Levéllábú rákok osztálya (Phyllopoda): Pajzsosrákok rendje (Notosraca) Testnagyságuk néhány tizedmillimétertől egy centiméterig terjed. külön légzőszerv nélkül bonyolítják a gázcserét. A legtöbb faj azonban kopoltyúkkal rendelkezik. A rákok hasdúclánc idegrendszerrel rendelkeznek. melyek számos esetben rövidebb. hosszabb nyélen ülnek. Vannak vegyes táplálkozásúak. melyhez előre és hátra irányuló. ami emésztő enzimeket termel. amelyek közül az első átalakult középbéli miriggyé alakult át. ezek rendszerint a teljes testet elfedik. A kis méretű. egyszerű felépítésű. Bélcsatornájuk a szájszervekkel kezdődik. A lárvakorban jellemző naupliusz szem páratlan. A magasabb rendű rákok a csápok tövében. megnyúlt. amelyek tartós petéket termelnek. Egy vagy több pár kitüremkedés van itt. Mind a hímek. A lábakon levő kopoltyúkkal és a héj falán keresztül lélegeznek. Ennek központja a hosszú. raktározza azokat. Előfordulnak körükben ragadozók és ektoparaziták is. A rákok ivarszervei nagyon egyszerű felépítésűek. Testüket héj veszi körül. hogy a kopoltyúk (miként a halaknál is) fontos szerepet játszanak az ammónia kiválasztásában. Érzékszerveik jól fejlettek. Az ivari dimorfizmus nem feltűnő. elágazó erek csatlakoznak. a kifejlett állatokban azonban együttesen ritkán fordulnak elő. A lebegő állat ezzel. Az előbél több esetben rágógyomorrá alakul át. A legtöbb rákfaj váltivarú. amibe mészsók rakódnak le. A legtöbb faj növényevő. Kedvező körülmények között szűznemzéssel szaporodnak. A mechanikai érzékszervek elsősorban a csápokra és a lábakra koncentrálódtak. és összeolvadások is megfigyelhetők. Posztembrionális fejlődésük lehet közvetlen (epimorphosis) vagy közvetett (metamorphosis) Tipikus a közvetett fejlődés. és hátoldalon található. A szárazföldi rákok pedig a trachearendszerhez hasonló csőhálózattal rendelkeznek. rendkívül eltérő lárvatípusa van. hosszúkás. Posztembrionális fejlődésük kifejlés (epimorfózis). a 2. amikor a petéből kikelő lárva szelvényszáma kevesebb. a hipodermisz. ezért rövid idő alatt nagy egyedsűrűséget érhetnek el. mint a kifejlett állaté. A tápanyagok felszívása a középbél falán és a középbéli mirigyet átszövő csöveken keresztül történik. életmódja eltér a kifejlett állatokétól (anamorphosis). mint evezővel lefelé csapva felemelkedik. megtermékenyítik a nőstényeket. mind a nőstények ivarszerve páros. Nevüket elhelyezkedésükről kapták. Táplálékukat a vízből szűrik ki. zsákszerű szív. A peték képesek átvészelni a kedvezőtlen körülményeket (a vizek kiszáradását) és a körülmények kedverőre fordulásakor kikelnek a lárvák. sőt sokszor a színek megkülönböztetésre is alkalmasak. kitinlemezek vagy mészszemcsék is találhatók. Mivel testük átlátszó. A lárvákban mindkét típus megtalálható. u. megjelennek a hímek. zsákszerű szerv. felülről a felső ajak (labrum). Ezeket két. Ez termeli a kitines kutikulát. gátolják a vizek eutrofizálódását. A 2.A kültakaró alapja egyrétegű hámszövet. csáp tövében lévő vesécskét csápmirigynek. A 2. Ugyanitt találhatók a kémiai érzékszervek sorba rendezett érzékszőrei is. sőt még méregtelenítésre is alkalmas. állkapocs tövében találhatót állkapcsi mirigynek nevezik. Az emésztés fő helye a változó nagyságú középbél. amelyben kitinfogak. Kiválasztószerveik a vesécske típusba sorolhatók. melyek elhalt növényi és állati anyagokat is esznek. szűrik a vízben lebegő fitoplanktont. bár erőteljesen módosultak. 222 . és a lárvák testfelépítése. alulról pedig az első ajak (labium). A szemek képlátásra. planktonikus rákok elsősorban a kültakarón keresztül. szívműködésük közelről szemmel nyomon követhető. kitines lemez határolja. majd a következő csapásig lefelé süllyed. Szívük (ha van) egyszerű. Ha a környezeti tényezők kedvezőtlenné fordulnak.n. Az ősi felépítés azonban sok csoportban módosult. felszívja a lebontott tápanyagokat. rövid. A rákoknak rendszerint nyílt keringési rendszerük van. így ugráló mozgás jön létre (vízibolhák). A rákok fejének két oldalán legtöbbször jól fejlett összetett szemek vannak. pár csáp igen erős és elágazó. Mivel sok algát fogyasztanak. A rákoknak számos.

tavakba. Váltivarú állatok. Húsuk emberi táplálkozásra alkalmas. Testfelépítésük az ektoparazita életmódhoz alkalmazkodott. ezért csak nedves helyeken fordulnak elő (avarban. s ennél fogva több változás ment végbe szervezetük felépítésében. kövek alatt) és fénykerülők. A szívük részben-egészben a potrohban található. Kutikulájuk vastag. és utat nyit a másodlagos fertőzések (baktériumok. hát-hasi irányban kissé lapított. A külső ágon. A test hosszúsága 1 millimétertől 60 centiméterig terjed. berakódott kalciumsóktól kemény. Rendszerint növényevők vagy avart fogyasztanak. Jellemző a fejből és a torszelvényekből kialakult. hogy a halak vérében élő vírusokat és baktériumokat is terjeszti. Vegyes táplálékon élnek. a nálunk élő fajok azonban legfeljebb csak 20-30 cm hosszúak. Kiválasztószerveik csápmirigyek és az állkapcsi mirigyek. A szelvényekről oldalirányban gyakran széles kitinlemezek indulnak ki. holtágakban fordul elő.). A fejpajzs oldalsó lemezei befedik a kopoltyűüreget. hártyás. • 223 . A csápok igen hosszúak. A lábak külső ágán található a tracheákkal átszőtt légzőszerv. Rendszerint éjszakai életmódot folytatnak. a test szelvényezettsége igen jól látszik. mindenek előtt a légző rendszerükben.5-3 cm a testhosszúságuk.Közönséges és igen jól ismert képviselőik a vízibolhák (Daphnia spp. elsősorban tapintószervek. A járólábak közül az első pár gyakran hatalmas ollót visel. 0. Ma már a vizek szennyezettsége miatt nagyon megritkultak. ami szárazföldi életmódhoz alkalmazkodott. a nagyközönség Ezeket az állatokat ismeri rákként. Az emésztés fő helye az utóbél. Jól fejlett rágógyomor és egy kitinszőrökkel borított szűrőgyomor szakasz is található. pákászok halászták őket. a belső ág ezt védi. Vérszívása során a halak kültakaróját felsérti. de a következő lábak is lehetnek ollósok. ezért ezen keresztül is lehetséges a gázcsere. • Haltetvek osztálya (Branchiura) Lapított testű. amelyek fontos haltáplálékot jelent a halgazdaságokban és nélkülözhetetlen az ivadéknevelésben. és piacon árusították emberi fogyasztásra. pincékben. hogy rákászok. A fejtoron levő lábak közül az első három pár az állkapcsot (maxilla) alkotja. Szimbionta baktériumaik segítségével bontják a cellulózt. gombák) számára. Magasabbrendű rákok osztálya (Malacostraca): Tízlábú rákok rendje (Decapoda) A rákok osztályából ez legismertebb rend. Innen ered a nevük. Haltáplálékként élő és szárított formában is jós ismeretek a díszhalak nevelésében. óceánokban fordulnak elő. Bélcsatornájuk viszonylag tagolt. ovális alakú állatok. Hazánkban elterjedt a folyami rák (Astacus astacus). testük ovális. ahol igen nagy fajszámban élnek. a hátulsó öt pár (tehát összesen 10 láb) pedig járólábbá alakult. a fejtort beborító egységes fejpajzs. az akvarisztikában is. de paraziták is lehetnek. de mivel a kopoltyűüreget borító kitinlemez belső fala vékony. dögöket esznek. Érzékszerveik a tapintószervek mellett fejlettek az összetett szemek. A rákoknak egyetlen olyan csoportja. A kecskerák (Astacus leptodactylus) a síkvidéki vizekben. Vérükben hemocianin található. Posztembrionális fejlődésük (a parazita fajokat kivéve) epimorfózis. Kopoltyúkkal lélegeznek. Halastavainkban gyakori kártevő a pontytetű (Argulus foliaceus). Szárazföldi életmódjuk ellenére nagyon érzékenyek a kiszáradásra. Egészen kicsi és egészen nagy formák csak a tengerekben. Hátpajzsuk nincs. • Ászkarákok rendje (Isopoda) Ez a rend is a Magasabbrendű rákok osztályába tartozik. További károkat okoz azzal. Középbéli mirigyük hatalmas. Régebben olyan nagy számban éltek vizeinkben. melyek gyakran rövid nyélen ülnek. Néhány milliméteres vagy centiméteres állatok.

de lehet lapított is. Kizárólag növényi anyagokkal táplálkoznak. majd a folyós táplálékot felszívják. Nedves helyeken. és mint ragadozók. Lapított és hosszúkás testű. Gyakoriak a talajban. Az első négy törzsszelvényen 1-1 pár. Posztembrionális fejlődésük anamorfózis. Ezzel ragadják meg és pusztítják el áldozataikat. Szájszervüket egy pár rágó és egy pár állkapocs alkotja. Rovarok osztálya (Insecta) Az élővilág legnépesebb. majd rágóikkal felaprítják és továbbítják a szájnyílásba. néha csak kevés. A százlábúak körében külső emésztés is előfordul. így a növényállományból jóval pirkadat előtt visszatérnek a talaj közelébe. 6 összeforrt szelvényből álló fejre és változó számú. A barna százlábú (Lithobius forficatus) gyakori.5. A vonalas vaspondró (Megaphyllum unilineatum) helyenként cukorrépa kártevő is lehet. máskor viszont közel 100 is lehet. Némelyik faj képes összegömbölyödni. A növényi maradványokat fogyasztja. sőt valamennyi élőlényt számításba véve egyben a 224 . rövid csápot visel. éjszakai állat. ragadozó. Fontos szerepük van az erdei avar lebontásában és a humusz előállításában. erdőkben. egyesek a sejtlégzést gátló hidrogéncianidot is képesek előállítani. Lábaik rövidek. Törzsszelvényeik száma változó. az ez után következőkön 2-2 pár láb található. Egy pár csápjuk van. így fontos a dekompozíciós folyamatokban. hogy jelenleg a rovarok földtörténeti korszakában élünk. Nedves helyeken élnek. 3. Testük két részből áll. Ezekben a szelvényekben a belső szervek is duplán fordulnak elő. Nedves erdők avarjában és sűrű növényállú szántóföldi kultúrákban is közönséges a földi vaspondró (Julus terrestris). Elsősorban üvegházakban okoz károkat. Fejük jól elkülönül a törzstől. de nagy nedvesség igényük miatt kifejezetten fénykerülők.Hazánkban minden víztípusban gyakori és helyenként tömeges a közönséges víziászka (Asellus aquaticus). Ritkán kártevők is lehetnek. Ikerszelvényesek osztálya (Diplopoda) Testük hosszúkás. kertészetekben is megtalálható. sarlószerűen hajlott. Szokás azt mondani. fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági szempontból káros talajlakó állatok létszámának korlátozásában. Testük két tagmátára oszlik. ahol rovarok ne fordulnának elő. talajban. az ismert (leírt) fajok száma jóval meghaladja az egy milliót. hogy a törzsfejlődés során a szomszédos szelvények összeolvadtak.3. rendszerint henger alakú. Szájszervük egy pár rágóból és két pár állkapocsból áll. talajlakó rovarokat. Rendszerint éjjel vadásznak. 3. a légcsövesek közé tartoznak. Posztembrionális fejlődésük szelvényszám-növekedéssel (anamorphosis) vagy kifejléssel (epimorphosis) valósulhat meg. sok szelvényből felépülő törzsre.5. bizonyítva. férgeket eszik.5. avarban. Az első törzsszelvényen található lápár hatalmas. ászkarákokat. akár 340 járólábbal. amikor a zsákmányra emésztőnedveket bocsátanak.5.4. hegyes fogókészülékké alakult át. Az érdes pinceászka (Porcellio scaber) igen sokféle. Százlábúak osztálya (Chilopoda) Az ízeltlábúak igazi szárazföldi képviselői. Így alakult ki az ikerszelvény. a talaj felszínén. Nedves pincékben is előfordul. Nincs a Föld szárazföldi területein olyan élőlények által elfoglalt élőhely. 3. rendszerint több centiméteres. mert már több mint 300 millió éve és napjainkban is ez a legdiverzebb állatcsoport. komposztban élnek. Sok faj a ragadozók ellen védekezésül ártalmas anyagokat. kövek alatt. leg fajgazdagabb csoportja. lassú mozgásra alkalmasak. ahonnan éjjel vadászni a növényállományokba is felmásznak. amelynek tőíze méregmirigyet tartalmaz.

A szájrészek más elemei változatlanok. A fejen két nyílás található: a szájnyílás. a tor (thorax) és a potroh (abdomen). egyenesszárnyúak. A belső állkapcsi karéjokból hosszú. A hártyásszárnyú rovaroknál a rágó megmaradt. Felülről a hátlemez (tergit). amit álarcnak mondunk. alulról a haslemez (sternit). Emellett több csoportjuk igen fontos szerepet tölt be az elhalt szerves anyagok lebontásában. Leggyakrabban függőleges állású (hypognath). A torszelvények száma 3. A ma élő rovarok szájszerve az evolúció során három lábpárból és a fejtok néhány részéből jött létre. A szitakötők esetében (a lárva alakoknál) az alsó ajak a táplálék (zsákmány) megragadására szolgáló. ekkor a szájszerv lefelé néz (pl. A felső ajakon gyakran ízérzékelő receptorok helyezkednek el. Szelvényezettség nem ismerhető fel a fejen. a többség változatlan formában. rendszerint egymástól jól elkülöníthető tájékra (tagmata) tagolható. cukros levek felszívására. ekkor a szájszer előre irányul (pl. legyek). Mezőgazdasági jelentőségük is igen nagy. illetve hogyan szerzi meg táplálékát az állat. Végtag eredetű a páros rágó (mandibula). melynek testét bizonyos csoportokban nyelvnek nevezik. csótányok. Az életmódhoz idomuló szájszerv típusok közül a legegyszerűbbeket „egyszerű szájszerv módosulatoknak” nevezzük. közülük igen sok faj a termesztett növények kártevője. feltekeredő cső (pödörnyelv) alakul. A fej a többi testtájékhoz viszonyítva általában kicsi. Ezek egy része külső emésztés nélkül. az állkapcsi és alsó ajaki tapogató van meg.legdiverzebb élőlénycsoport a Földön. melyet a szájszerv részei vesznek körül. amely az előtorba nyílik. Mindig párosan fordulnak elő. de valamennyi elem megtalálható. u. A fejet egységes kitinváz borítja (fejtok). főleg síkszárnyú rovaroknál a lárvák rágói erősen megnyúltak. lécek indulnak a fej belső ürege felé. A fej 6 szelvény összeolvadásából keletkezett. Ezekhez csatlakozik még néhány nem végtag eredetű. lazán egymáshoz simulva szívócsövet hozott létre. továbbá a felső ajak. melyről nyúlványok. csak az állkapcsi belső karéj. A szájszervek is igen változatos felépítésűek. lárva állapotban pedig ritkán hiányozhat (legyek nyű lárvája ilyen). vagy vízszintesen helyezkedik el (prognath). kiölthető és visszahúzható fogókészülékké módosul. A potroh legfeljebb 12 szelvényből állhat. Így jött léte a felső ajak (labrum) és a hypofarinksz. amihez hozzásimul a kissé megnyúlt állkapocs. Ahol nagyobb az átalakulás. belső oldalukon barázda keletkezett. hogy mivel táplálkozik. az állkapocs (maxilla) és az alsó ajak (labium). mások a kártevők számunkra hasznos ellenségei. ott már „módosult szájszervekről” beszélünk. varratok igen. A fátyolkáknál és más. Több-kevesebb ízből állnak. de nem táplálkozásra. A lemezek gyakran szilárdan összeforrtak vagy közöttük. hanem lemezből (szklerit) kialakult egység. amelyen a fenti elemek mind megtalálhatók és jól fejlettek. lehet nagy. továbbá potrohszelvények között vékony. Ezek: a fej (caput). A csápok mechanikai érzékszervek és szaglószervek egyszerre. és a nyakszirti nyílás. A „külső emésztés nélküli módosult szájszervek” jellemzőek. A legelterjedtebb szájszerv típus a rágó szájszerv. de vészívó (ezáltal betegséget előidéző kórokozók terjesztői. felépítésük az életmódtól függően nagyon változatos. ezért a szelvények ilyenkor egymáshoz képest könnyen mozgathatók. A szelvények négy kitinlemezzel határoltak. puha kitines hártyák találhatók. valamint általános szerszám. s így képesek könnyen kiszívni a zsákmány hemolimfáját. hanem mint védekező és támadó fegyver.n. bogarak). két oldalról pedig egy-egy oldallemez (pleurit) veszi körül a belső szerveket. ezért a látható szelvények száma rendszerint jóval kevesebb. 225 . de a szelvények igen gyakran összeolvadtak vagy ivari szelvényekké módosulva behúzódtak a potroh belsejébe. attól függően. Ezeknél a rágó szájszerv kisebb módosulása figyelhető meg. A lepkéknél a szájszervek legtöbb alkatrésze eltűnt. A fej függelékei a csápok. de különböző árokszerű bemélyedések. néha. A fej különböző irányokba állhat. viszont a többi szájszervi rész erősen átalakult. vektorai) és vannak közöttük állatokon vagy állatokban élősködő formák is. mások külső emésztéssel működnek. A rovarok teste három nagy. és a szájszervek.

egyesek még a sima üveg felületeken is. ennek neve áltorszelvény (propoduem). Az összetett szemek a fej két oldalán találhatók. Így előemésztett táplálékot szívnak fel. tápadókészülék lehet. ami egy páratlan idegi tömörülés és ezt felelős a ganglionok működésének összehangolásáért. mint tagmatának így alapvetően három funkciója van: (1) a táplálékfelvétel. Előfordul az is. feltekeredő csőt (pödörnyelv) alakul. Ezen lehet egy vagy páros vagy páratlan karom. háromszög alakban elhelyezve. növénytetvek és a szúnyogok rágója továbbá az állkapcsuk hosszú. (2) a legfőbb érzékelés (csápok. Más rovaroknál „külső emésztésre módosult” szájszervekről beszélünk. valamint a tor közepén a fejből a potrohba futó nyelőcső található meg. tőt lehet rajtuk a pollen szállításához szolgáló kosár (a házi méhek hátulsó lábának első tarsus izén. comb (femur) lábszár (tibia) és lábfej (tarsus). a függőleges falon. kabócák. A hártyásszárnyúak rendjére jellemző. A legyeknél nyaló szájszerv alakult ki. erős karmokkal ellátott kapaszkodólábak. fák kicsurgó nedvei képesek felszívni táplálékul. aminek végén az alsó ajaki tapogatókból keletkezett nyalópárna van. az előtorból (prothorax). A pontszemek a fejtetőn helyezkednek el. izmos combú ugrólábak. A fejnek. karompárna. tompor (trochanter). finoman elágazó csőhálózata. hármat pedig felemelve tart. A poloskáknál. A legtöbb rovar mindegyik torszelvényén egy pár láb található. öt egységből áll: az egy-egy ízből felépülő csípő (coxa). a vízszintes mennyezeten. megnyúlt. A fejen találhatók még a szemek is. a tor szilárdabb megtámasztása végett az elülső potrohszelvényük is a torhoz forrt. Lépés váltáskor a fent lévő lábak az aljzatra. erős ragadozó lábak. arolium vagy más. de mindenek előtt a repülést szolgáló tori izomzat olyan terjedelmes. A járást. Az összetett szemek képlátásra szolgálnak. Egyes lárvatípusok azonban (pl. szemek) és (3) a szervezet működésének idegi összerendezése. a külső oldalon). A legyek és lepkék rágói teljesen eltűntek (ritkán megvannak. a tori idegdúcpárok. a középtorból (mesothorax) és az utótorból (metathorax) áll. A tor viseli a mozgásszerveket. s így a rovar testén kívül megkezdődik az emésztés. hogy a hímek elülső lába erőteljes fogólábbá alakul. kabócáknál. amivel párzás közben szilárdan átfoghatják a nőstényt. nyű. s előemésztett táplálékot vesznek fel. speciális kapaszkodó ill. de nagyon csökevényesek). felületnövelő szőrökkel ellátott úszólábak. s ha megvannak. A lábfejhez lábvég (praetersus) is csatlakozik. három van belőlük. a napi megvilágítás időtartamát és a fényi irányát érzékeli velük a rovar. a trachea légzőrendszer tori szelvényekre eső. a méheknél pedig kefével ellátott tisztogató lábak és gyűjtőlábak. szúnyoglárva) egyáltalán nem rendelkeznek lábbal. a hypofarinksz vesz rész és ezt a végtag eredetű alsó ajakból kialakult tok veszi körül. A láb ízelt felépítésű. a felső ajak. A tor három szelvényből. A lepkéknél a belső állkapcsi karéjokból hosszú. cukros levek felszívására. A rovar 6 járó vagy futó lábából mindig három van az aljzaton. mert enzim tartalmú nyálat bocsátanak a táplálékra. hogy a repülés elősegítése. de vannak vak fajok is. A lábak az életmód függvényében módosultak. kukac. A fény intenzitását. a táplálkozás során enzim tartalmú nedveket (nyálat) bocsátanak a táplálékba. mézharmatot. A poloskák. A szemek lehetnek összetett szemek és pontszemek. szúnyogoknál egy vékony nyálcsatorna és egy vastagabb tápcsatorna is kialakult. mely utóbbi 2-5 ízből áll. A rovarok ezért szinte bármiféle felületen képesek megkapaszkodni. nektárt. de lehetnek kiszélesedő ásólábak. hogy más szerv a torban emiatt nem igen fér el. A zsigeri szervek és a szaporító szervek ezért kiszorulnak a potrohba. A torban az izomzat mellett csak a háti véredény aorta szakasza (egy sima lefutású cső). 226 . a lábakat és a szárnyakat. A leggyakoribb típus megnyúlt járó vagy futóláb. ugyanis a rovar agyában foglal helyet a gombatest. a tor funkciója ezért a rovartest mozgatása. erős szúrósertévé alakult át. Ezek azonban bizonyos csoportokban hiányozhatnak.amivel cukros leveket. amelynek felépítésében főként a szklerit eredetű részek. Az alátámasztás így háromszög formájú és nagyon stabil. az aljzaton lévők pedig felemelésre kerülnek.

de ezek a lábak rendszerint visszafejlődnek. ami két részre oszlik. tehát vékony. a vége azonban hártyás (félfedő). de mindig a hátulsó a kisebb (pl. amelyek az izmok tapadásához biztosítanak alapot. s bennük tracheacsövek vagy hemolimfát tartalmazó erek futnak. Más rovarrendeknél is gyakori. A szárnyakat erem merevítik. Szerkezete azonos a másik részével. ide ezért oxidatív hatások a levegőből már nem jutnak el. A kutikula második rétege a prokutikula. hártyásszárnyúak). a bolhák. A rovarok potrohán embrionális korban szelvényenként egy pár lábkezdemény alakul ki. a hangyák dolgozói). A kültakarónak 25-60 %-a kitin. A kültakaró belső felszínéről kitinnyúlvány (apodemák). Egyes csoportokban azonban kivételek is vannak. A rovarok kültakarója bonyolult felépítésű. A nőstények külső ivarkészüléke a tojócső (ovipositor) és a kapcsolódó kitinlemezek. számos kitinlemezzel. a másik pár pedig szintén teljesen hártyás (poloskák). vagyis habár nekik nincsen szárnyuk. A szárnyak lehetnek hártyásak és a két pár szárny többé-kevésbé egyforma (Ősszárnyúak). két rétegű kutikulából és csatlakozó speciális érzékszervek. felszíni struktúrák együtteséből áll. sokkal vastagabb. az endokutikulával. vagy különbözők. amelyek a fejlettebb rovarcsoportokban hiányoznak. A kettő között az a különbség. lapok össze is kapcsolhatják azokat. szitakötők). szilárdabb. indulnak a test belseje felé. lepkék).Az u. A szárnyak szerkezete lehet hasonló. bogarak). az előrovarok és a lábaspotrohúak ugyanis kifejlett korukban is viselnek csökevényes potrohlábakat. mire az állat kibújik a petéből. pikkelyszerű. hogy rendszerint van szárnyuk. hártyás. vagy más kasztok (hangyák) szárnyakkal rendelkeztek vagy ma is van szárnyuk. Az erek száma és lefutása állandó. Megakadályozza a szervezet vízvesztését a kutikulán keresztül. ilyenkor a két szárny egységes repülőfelületet képez (pl. 227 . A fülbemászók első pár szárnya kicsiny. Lábaspotrohúak. a hátulsó szárny u. Az epikutikulával érintkező része az exokutikula. de őseik. A hámsejtek hozzák létre a kutikálát a vedlések során. valamint a kémiai hatások ellen is véd. A Felsőrendű rovarok (Pterygota) legtöbbjének azonban kifejlett állapotában két pár. A méhek és darazsak tojócsöve fullánkká alakult át. tüskék. Elsősorban denaturált fehérjékből és viaszból áll. kitinhorgok. Egyrétegű hámsejtek (epidermis) rétegét kívülről borító vastag. Az endokutikula rész azonban a vedlés és megkeményedés után keletkezik. Ezt a rovarok külső vázának (exosceleton) nevezzük. A kétszárnyúaknak azonban csak egy pár hártyás szárnyuk van. hogy a prokutikula kisebb része a vedlés pillanatában már készen van. az utótoron lévőt pedig hátulsó szárnynak. A szárnyak a közép és utótoron találhatók. billérré alakult. máskor az elülső félig kemény. lepkék. a fajokra jellemző bélyeg. ez a réteg hajlékony marad.n. vagyis őseiknek sem volt szárnyuk. Alacsonyabb rendű rovarok (Előrovarok. a Felső rendű rovarokra mégis az a jellemző. de közülük egyes csoportok másodlagosan szárnyatlanná váltak (tetvek. A középtoron lévőt mondjuk elülső. ezért a fehérék cserzése elmarad. A rovarok vázizmai és a zsigeri szervekben található izmok egyaránt speciális harántcsíkolt izmok. de az elülső és hátulsó szárnyak mérete lehet nagyon különböző. Pikkelyesek alosztálya) elsőrendűen szárnyatlanok. A rovarok szárnya tulajdonképpen a hátlemez és az oldallemez között összeköttetését biztosító arthroidális membránok kitüremkedése révén keletkezett. jellemző alakú és erezetű szárnya van. A szárnyak repülés közben mozoghatnak külön-külön (pl. nyúlvánnyal kiegészült szerv. Szárnyatlan alakok más rovarrendekben is előfordulnak. Főként kitinből (nitrogéntartalmú poliszacharidból) és fehérjéből képződik. A kutikula külső rétege az igen vékony epikutikula. hártyásszárnyúak. Ugróvillások. A hímek külső ivarkészüléke rendszerint komplikált felépítésű. Ősiszájszervűek. kevésbé nyúlékony anyag jön létre. ezért a benne lévő cserző anyagok a levegő oxigénjének hatására a kezdetben még puha kutikulában oxidálódnak és térhálós szerkezetű. A kutikula ennek hatására megkeményszik. Ilyenkor az elülső pár szárny lehet kemény szárnyfedő és a hátsó pár hártyás (pl.n. de különféle kapcsolórendszerek. de a hátsó hatalmas. A potroh legjellegzetesebb képletei a külső ivarkészülékek. kettős kitinhártya. jellegzetes végtagcsökevények a páros farcsuták és fartoldalékok.

fehérje hálóból kialakult vékony hártya (peritrofikus membrán) veszi körül. a begyben is előfordul. belsejében a táplálékot megőrlő kitinfogakkal. Képesek glikogént. A lepkék hernyóinál és egyes hártyásszárnyúak álhernyóinál az alsó ajki nyálmirigyek választják el a selymet. Elraktározhatják a keletkező méreganyagokat is. hosszú nyelőcső következik. mozgatható kitinlapocska. hosszanti trachea törzsek vezetik a levegőt. Kisebb mérvű emésztés az előgyomorban ill. A folyékony táplálékon élő rovarok nyelőcsövének vége az előgyomor helyett kitágulva begyet alkothat. melyből a báb gubója készül. valamint a potrohszelvények oldalán a szabadba nyílnak. Működésüket és szerepüket gyakran a gerincesek májához hasonlónak mondják. Másrészt az biztosítja. mert a potroh izomzatának elernyedése után visszaállítja az eredeti térfogatot. ezeken a szakaszokon a bél falának belső felszínét vékony kutikula béleli. Az állkapcsi nyálmirigy a poloskáknál méregmiriggyé alakult. percenkét átlagosan 30 légvétellel. amelyek végigfutnak a testen. amely a levegő kiáramlásakor passzívan nyílik ki. belégzéskor viszont izmok segítésével nyitható. de képes a középbél falát alkotó egyrétegű hámszövetet a táplálék szemcsék okozta esetleges mechanikai sérülésektől megvédeni. A trachea törzsek első. zsírtestek találhatók. hogy a trachea rendszer csőhálózata 228 . a trachearendszer térfogata csökken. A nyílást fedheti két. mert szabályozzák a hemolimfa összetételét. A tracheákhoz jelentős nagyságú kitüremkedések. raktározni. negyedrendű. A légzőnyílások után nagy. a vastagbélre és az ennél is vastagabb végbélre osztjuk. továbbá azoknál. igen izmos falú előgyomor található.A rovarok bélcsatornája háromszakaszos. amelyek a közép. A garat után vékony. Ugyanez a funkciójuk a zsákszerű kitüremkedéseknek (coeca) is. harmad. bizonyos fehérjéket és lipideket szintetizálni. másrészt a felszívást végző sejtek találhatók. A szájüreg a garatban folytatódik. Ha a potroh izmai összehúzódnak. A zsírtestek központi szerepet játszanak a szervezet anyagcseréjében. A testüreg különböző helyein a kültakaróhoz vagy a bélcsatornához rögzítve speciális sejtcsoportok. másod. meggátolva szennyezés bejutását a trachea csőrendszerbe. A levegő beáramlását pedig egyrészt a rugalmas kültakaró biztosítja. és kapcsolatot létesítenek az egyes szelvények trachea rendszere között. egyre vékonyabban elágazó trachea csövekre oszlanak. Az utóbelet két szakaszra.és az utótor. A végbél szakaszban víz és hasznos ionok visszaszívása történik. Az elő. és a levegő beáramlik a tracheákba. A rovarok nagyon sajátságos légzőszerve a trachea légző rendszer. A szájüregbe nyílik a három pár nyálmirigy. amelyek imágó korban nem táplálkoznak. tehát s középbéli szakasz elején helyezkednek el. A zsírtestek tápanyag raktározó szerepe kiemelkedően fontos a téli álmot alvó rovaroknál. Itt egyrészt emésztőenzimeket termelő mirigysejtek. a légzsákok kapcsolódhatnak. Alatta egyrétegű kutikuláris hengerhám található. amelyek változatos felépítéséről már volt szó. a legtöbb rovar azonban potroh izomzatának összehúzódása révén szabályos kilégző mozgásokat végez. A bélcsatornának e szakaszai raktárként játszanak szerepet. itt nincs kutikula borítás. hanem a lárvakori fejlődés során a zsírtestekben felhalmozott tápanyagokat használják fel. Az előbelet a középbéltől egy izmos billentyű választja el. A bélcsatorna a szájnyílást körülvevő szájszervekkel kezdődik. továbbá a tápanyag raktározásban is kiemelkedő szerepet töltenek be. Cellulóz bontársa egyes rovarok endoszimbionta baktériumok vagy egysejtűek segítségével képesek. A középbél viszont az entodermából alakul ki. ahonnan kis adagokban kerül tovább a táplálék a középbélbe. A szájüreg hátsó fele néha izmos szívókészülékké alakult. A középbéli szakaszban a béltartalmat közvetlenül egy finom. ami az emésztő enzimek és tápanyagok számára átjárható. ahol az emésztés fő folyamata és a felszívás történik. A középbelet kívülről hosszanti és körkörös izmok határolják.és az utóbél az ektodermából ered. A légzőnyílások környékén kitinszőrökből álló rendszer szűri a levegőt. ezáltal kipréselődik a levegő. lécekkel. Az igen kis méretű testű rovarok gázcseréje a szokásos izommozgások következtében megy végbe. A szárazföldi fajok trachea rendszerének légzőnyílásai vannak. A nyelőcső után némely csoportnál rövid. melyek az előbél és középbél határán.

ami itt spirál rugószerű szerkezetet mutat. A rovaroknak nyílt keringési rendszere van. számuk jellemző z egyes rovarcsoportokra. elsődleges szűrlet. A vízi rovarok lélegezhetnek trachea kopoltyúkkal. miközben végighaladnak benne. s így szépen. A fizikai kopoltyú tulajdonképpen egy légbuborék. közös petevezetőbe kerülnek. A buborékból az állat légzés során felvett oxigén helyére a vízből diffundálnak újabb molekulák. melyben kivételesen esetenként hemoglobin is előfordulhat (árvaszúnyogok). hogy az egymást követő karmák felváltva húzódnak össze. de mindig legkevesebb négy. az itt lévő folyadék neve ezért másodlagos szűrlet. melyben számos különböző sejt (haemocyta) található. A peték érésük folyamán nem csak szikanyagot vesznek fel. Más rovarok. A petecsövecske elején található a csírakamra (germarium). A rovarok váltivarú állatok. a visszaáramlást nem. A kamrák falában található izmok összehúzódása révén pedig a testfolyadék a szívből a fej irányába áramlik. A szív a potrohban található. a húgysavat. hanem kitin alapú harmadlagos burok is keletkezik körülöttük. A sejtes elemek együttesen 10 térfogatszázalék mennyiséget tesznek ki. u. Alacsonyabb rendű rovarcsoportokban az érőfélben lévő peték a szikanyagot a petecsövet bélelő hámsejtektől kapják. A Malpighi-edények tulajdonképpen hosszú. A rovarok legfontosabb kiválasztó szervei a Malpighi-edények. Ezt a típust telotróf típusú ovariumnak nevezzük. A legfejlettebb rovarcsoportokban a tápláló sejtek nem haladnak végig a petecsövecskéken. Az elülső szívkamra folytatása egy vastag ér. A kamrák két oldalán szelepekkel ellátott nyílások (ostia) találhatók. amelyek a hemolimfában úszna. s a többi velük együtt haladó sejt ezek táplálását végzi.n. ritkábban csak kevés. s a nőstény a spermatartóból adagolja a spermát a peték megtermékenyítéséhez. Testszelvényenként egy-egy kamra alkotja. Ide nyílik a spermatartó (spermatheca) kivezető csöve. a kamrák térfogata megnő és a szív körüli térből a testfolyadék áramlik be a szívbe. amit a rovar a testén lévő sűrű szőrzettel visz le magával a vízbe. ami vízzel és más hasznos anyagokkal együtt tartalmazza a kiválasztott nitrogén tartalmú bomlásterméket. ami az agy mögött nyitottan végződik. legyező izmok kapcsolódnak. hanem a csírakamrában maradnak és nyúlványokkal kapcsolódnak a petecsőben haladó. mint a potrohszelvényeké. A közös petevezető izmos falú hüvelybe torkollik. amelyek a közép. z u. érésük a petecsövecskék további szakaszáéban megy végbe. A bélcsatornától távoli szakaszban képződik az u.n. egyre érettebbé váló petékhez. A bélcsatornához közelebbi szakaszon megkezdődik a hasznos anyagok visszaszívása. A jobb és bal oldali petefészek petecsövecskéiből a peték a jobb és bal oldali petevezetőkbe. A párzás után ugyanis a spermiumok a spermatartóba kerülnek és itt raktározódnak. aminek működtető központját elhelyezkedése miatt háti edényrendszernek neveznek. A háti edényrendszer két részre. A megtermékenyítés 229 . politróf típusú ovariumról beszélünk. A nőstények páros petefészke rendszerint egyenként 4-8 petecsövecskéből (ovariola) tevődik össze. Minden kamrához szárnyszerű izmok. majd azok egyesülése után az u. Itt keletkeznek a petesejtek. Ez a végbélbe kerül. és intenzív ott vízvisszaszívás is történik.és utóbél határán csatlakoznak az emésztő csatornához. Ritkábban a kopoltyúban testfolyadék kering. Amikor a petecsövekben haladó petéknek csak egy része érik meg.n. a szívre (cor) és a kapcsolódó. melyek csak időlegesen merülnek a víz alá. Ha összehúzódnak. Az áramlást az teszi lehetővé. a kopoltyút ekkor trachea csövek hálózzák be. Páros számúak. itt jutnak be a spermiumok a megtermékenyítéskor. rendszerint több tucat van belőlük. de ezek száma legalább eggyel kevesebb. a levegő tehát beáramlik. tojássá érik (ez a panoisztikus ovariolum). ott kristályosodik ki a húgysav. A potroh izmok elernyedése után ezért eredeti méretűre tágítja a csöveket. Ezeket a végfonal (filum terminale) függeszti a potroh hátlemezéhez. A szelepek csak a testfolyadék beáramlását teszik lehetővé. amelyen egy kicsiny nyílás (mikropüle) marad.n. kanyargós csövek. nyitott végű erekre osztható. sorban valamennyi petesejt petévé ill. A testfolyadék alapja a plazma. az aorta. benne az őspetesejtek.ektodermális eredetű és így vékony kitinborítás van a belsejében. fizikai kopoltyú segítségével jutnak oxigénhez a vízben.

rendkívül nagy fajszámú. A hüvelyhez járulékos mirigyek is kapcsolódnak. ami fajonként eltérő felépítésű. Néhány alább felsorolt rend viszont mezőgazdaságilag kiemelkedően fontos (ez az egyes rendek tárgyalásakor derül majd ki). Ősiszájszervűek (Archeognatha). amikor a pete elhalad a spermatartó kivezető csövének nyílása előtt. vagy a tojásokat beburkoló. Az elvezető járatok az ondóhólyagban (vesicula seminalis) folytatódnak.akkor történik. vagy egyes alakjaik szárnyatlanok (pl. mert termesztett növényeink kártevőinek zöme és azok hasznos. Ezek egy része szárnyatlan. 3.5. természetes ellenségeinek többsége is ezekből a rendekből kerül ki. A rovarok rendszerezése A rovarok igen változatos. A Felsőrendű rovarok (Petygota) alosztályának rendjei a szárnyas rovarok (Petygota). így a fajok elkülönítésében rendszerint nagy fontossága van. Alosztály: Előrovarok (Protura) Alosztály: Lábaspotrohúak (Diplura) Alosztály: Ugróvillások (Collembola) Alosztály: Ősiszájszervűek (Archeognatha) Alosztály: Pikkelyesek (Zygenthoma) Alosztály: Felsőredű rovarok (Pterygota) A rovarok osztályán belül ma alosztályokat különítünk el. A szárnyas rovarok nagy diverzitásukat repülési képességüknek köszönhetik. A listában nem szerepelnek azok a rendek. kitines szerkezet. amelyek képviselői Magyarországon nem élnek és azok sem. amelyek speciális életmódjuk miatt elveszítették szárnyukat (pl. hangyák). majd a kilövellő járatban (ductus ejaculatorius) egyesülnek. Lábaspotrohúak (Diplura). amelyeknek mezőgazdasági tekintetben nincs említésre méltó jelentősége. A rovarok párzó készüléke bonyolult. A szárnyas rovarrendek (Pterygota) többsége valóban rendelkezik szárnyakkal. holott törzsfejlődésileg olyan csoportokból származnak. melyek egyrészt segítik áthaladni a tojásokat a nőstény rovar tojócsövén (ha van ilyen). de vannak egyes csoportok. mert azoknak mezőgazdasági nézőpontból nagy jelentősége van. A szárnyatlan rovarok közül az Előrovarok (Protura). hanem zigótát tartalmazó tojások kerülnek ki. amelyeknek (tehát őseiknek) eredetileg volt szárnyuk. de a szárnyatlan alosztályok közül itt csak az Ugróvillásokat tárgyaljuk (Collembola). Számos járulékos mirigy kapcsolódhat a hím ivarszervhez. s a szabadba már nem peték. Ez a rovarok legváltozatosabb alosztálya.5. A herecsövekben történik a spermiumok érése. amelyeket éppen ezért szokás volt hatlábúaknak (Hexapoda) nevezni. A herékhez páros elvezető járat (vas deferens) kapcsolódik. A szárnyas rovarok alosztályát két csapatra osztjuk. A rovarok rendszerezése az idők folyamán – az ismeretek bővülésével párhuzamosansokat változott. A hat járólábban rendelkező ízeltlábú állatokat nevezzük rovaroknak. a kokont felépítő anyagokat termelhetnek. Pikkelyesek (Zygenthoma) alosztályának viszont nincs mezőgazdasági jelentősége. amelyek finom csövecskékből állnak. A herecsöveket végfonal függeszti a hátlemezhez. másrészt ragasztóanyagot. bolhák). a mezőgazdaságilag fontos rendek túlnyomó többsége ide tartozik. fontos csoportok rendszerezését az alábbi lista tartalmazza. habár ezt ma a gyakorlatban még messze alábecsülik. igen nagy diverzitású állatcsoport. A mezőgazdaságilag említésre méltó ill. A rovarok hímivarszervei a páros herék.1. mert így a szárazföldeken sokkal hatékonyabban voltak képesek megtalálni és benépesíteni minden rendelkezésre álló 230 .

hogy a lárva nagyon hasonló az imágóhoz. természetesen ivarszervei (annak kezdeményei) éretlenek és nincsen kifejlett szárnyuk sem. vagy szaladni tudnak a földfelszínen. A szárnykezdeménnyel rendelkező lárvákat rendszerint nimfának nevezik (nympha). amivel az imágók nem rendelkeznek. 231 . ezért számos erőforrás (táplálék. Lárváik fejlődése a vízhez kötött. mert időegység alatt csak kevés szárnycsapásra képesek. a rovarok légi bajnokai közé tartoznak. csak kisebb. imágó állapot közé beiktatódik egy átmeneti állapot (a bá. nem csoda. csak éppen kívülről nem látszanak. így az nem növeli testméretüket és így minden olyan erőforrás képesek hasznosítani. búvóhely) megközelíthetetlen számukra. amelyben teljes átalakulással járó változások mennek végbe. ami hátrány. A láreva és imágó eltérő életmódja a biotóp erőforrásainak sokkal hatékonyabb kihasználását teszti lehetővé. vagyis a szárnyak (a kezdemények) már kívülről látszanak a lárván. A test felemeléséhez ezért kell nagy szárnyfelület. Erről kapták rendszertani nevüket. Ráadásul a földtörténet folyamán az első repülő gerinces állatok (a repülő sárkánygyíkok. A lárvák és imágók testfelépítése és ezáltal rendszerint életmódjuk (pl. szárnyukat nyugalmi helyzetben képesek a potroh felületén elhelyezni. azaz tercier lárva). hogy a rovarok között az a legdiverzebb csoport. hanem a lárva testén belül kisebb-nagyobb sejtcsoportokról van szó (belső szerkezek). amelyekből a báb állapot alatt fejlődnek ki a megfelelő imágó kori szervek.élőhelyet. de lárváknak bizonyos. elsődleges. gazdagon erezett. mint mozgásteret.n. azaz primér lárvatípus). stádiumtól kezdve) megjelennek a szárnyak kezdeményei. s már a 3. Ez a fejlődésmenet a teljes átalakulás (holometamorfózis). vagyis pupa). A lárva egyáltalán nem hasonlít az imágóra (u. speciális lárvakori szervei vannak. ezt a lárvatípust pedig másodlagos (szekundér) lárvának. az imágók viszont a szárazföldön élnek. táplálék) is teljesen különböző. tehát nem repülnek (ez az u. A fejlettebb lárvastádiumokon (rendszerint 5 lárvafokozatuk van.n. Általában kitűnő manőverezők. Fejlődésük fokozatos átalakulással történik. tehát a repülő dinoszauruszok) megjelenéséig mintegy 150 millió éven át egyeduralkodók voltak a levegőben. Ez azt jelenti. hogy ne növelje meg jelentősen testméretüket. mint azok asz állatok. ami testméretük alapján megközelíthető. A Külső szárnyúak (Exopterygota) kifejléssel alakulnak át lárvából imágóvá (epimorfózis). mert a szárnyak és számos más imágó kori szerv kezdeményei itt is megvannak a lárvában. Később – és napjainkban is – a madarakkal és kisebb részt a denevérekkel kell megosztaniuk a levegőt. de a nagy szárnyat nyugalmi állapotban nem képesek úgy elhelyezni. Ezt a fejlődési formát félátalakulásnak (hemimetamorfózis) nevezzük. amelyek csak mászni. s a lárva ill. A külső szárnyúak esetében a lárvák és az imágók életmódja is teljesen azonos. Az Újszárnyúak (Neoptera) gyorsabb szárnycsapásokra képesek. Azért nevezik belső szárnyúaknak ezt a sorozatot. A szárny ebben már nem jelent korlátozón tényezőt. harmadlagos. Közöttök két sorozatot különítünk el. Márpedig így a nagy szárnyak miatt szűk helyekre nem férnek be. A Belső szárnyúak sorozatában (Endopterygota) ezt a nagy hátrányt sikerült kiküszöbölni. hiszen a lárvák és a kifejlettek lényegében konkurrensei egymásnak. Az Ősszárnyúak (Palaeoptera) szárnya nagy felületű.

Tevenyakú fátyolkák Rend: Planipennia . barna. Onychiurus fimatus) kártevő is lehet. avart. mert segítik a szerves anyagok lebontását. algát.Hártyásszárnyúak Rend: Diptera . Helyettük az első ajaki mirigy lát el kiválasztási funkciót a hasi tömlővel és a zsírmirigyekkel együtt.Csótányok Rend: Dermaptera . Elsődlegesen szárnyatlanok. amibe a negyedik szelvényről előre hajló ugróvilla kapcsolható.Tripszek (Hólyagoslábúak) Rend: Heteroptera . Fejükön rövid.Bogarak Rend: Strepsiptera . Néhány fajuk (pl.Újszárnyúak Sorozat: Exopterygota .Tetvek Rend: Thysanoptera . a tápanyagok mineralizációját.Belső szárnyúak Rend: Megaloptera .Külső szárnyúak Rend: Plecoptera . Vegyes táplákozásúak.Ugróvillások Alosztály: PTERYGOTA .Tegzesek Rend: Lepidoptera .Fogólábúak Rend: Caelifera – Sáskák Rend: Ensifera – Tojócsöves egyenesszárnyúak Rend: Psocoptera . Hiányoznak a Malpighi-edények is. mezőgazdasági területek talajában 2-3000 db/m2is van. az akasztó elengedi az ugróvillát és a test előrepattan. de mindenekelőtt gombahifákat esznek.Vizi fátyolkák Rend: Rhaphidioptera . növényeket. Gyakran vakok.Csőrös rovarok Rend: Hymenoptera .Ősszárnyúak Rend: Odonata . fekete színűek.Szitakötők Rend: Ephemeroptera . Trachearendszerük hiányzik vagy erősen redukálódott.Kérészek Csapat: Neoptera .Lepkék Rend: Mecoptera .Legyezőszárnyúak Rend: Trichoptera . A harmadik szelvényen akasztó nevű képződmény van.Felső rendű rovarok Csapat: Palaeoptera . Potrohuk mindössze hat szelvényből áll.Poloskák Rend: Auchenorrhyncha – Színkabócák (Kabócák) Rend: Stenorrhyncha – Növénytetvek (A fenti kettő azelőtt egy rend volt: Homoptera – Kabócák) Sorozat: Endopterygota . négy ízű csáp és a fejtokba visszahúzott rágó (ritkán szúró-szívó) szájszerv található.Osztály: INSECTA – ROVAROK (= HEXAPODA) Alosztály: COLLEMBOLA . Igen nagy egyedszámban fordulnak elő. Az imágók is vedlenek. vagy legfeljebb 8 szem laza halmaza alkotja a szemet a fej két oldalán. Általában hasznosak. baktériumokat.Kétszárnyúak Rend: Siphanoptera .Fatetvek Rend: Phtiraptera . mint egy felhúzott rugó. Ha az állatot megzavarják. Ilyen állapotban az ugróvilla a has alá simul. A talajban élő fajok fehérek. és olyan állapotban van.Recés fátyolkák (Síkszárnyúak) Rend: Coleoptera . míg a talaj felszínén találhatók sárga. 232 .Fülbemászók Rend: Mantodea .Álkérészek Rend: Isoptera .Termeszek Rend: Blattodea .Bolhák • Ugróvillások alosztálya (Collembola) Néhány milliméteres állatok.

A szárnyak az ugrásokban is segítenek. meleget és nedvességet kedvelő állatok. Vegyes táplálkozásúak. repedésekben. mert több közös tulajdonságuk is van. ekkor nagyritkán kártevők lehetnek. általában éjszaka aktívak. férgek petéit terjeszthetik. a harmadik pár viszont több-kevésbé erős ugrólábbá módosult. A német csótány (Blatella germanica) főleg élelmiszereket rág meg. Az emberek közelében élő legismertebb hazai faj a közönséges csótány (Blatta orientalis). fonalas csápokat. éjszakai életmódhoz szükséges tapogató funkcióhoz alkalmazkodtak. maradványaikkal szennyezik az élelmiszereket. kórházakban is elterjedtek. Nyugalomban többszörösen összehajtva az első szárnyak alatt helyezkednek el. táplálkoznak élő állatokkal (rovarok). a második hártyás. Lakótelepeken gyakori. A potroh végén jellegzetes. növényi részeket is fogyasztanak. ezért közegészségügyi jelentőségük is van. A potroh végén a fajokra jellemző alakú. Lábaik erős futólábak. ami többé-kevésbé a fejet is befedi.. A peték lerakása után a nőstények rendszerint elpusztulnak. fogószerű fartoldalékok (cerci) találhatók. A talaj felszínén. Mozgatható fejük aránylag kicsi. egységes kitinlemez veszi körbe. Lakótelepeke. Csápjaik igen hosszúak.). jellegzetes formájú előháttá alakult. hatalmas. pár láb egyszerű járóláb. Az első pár szárny kicsi. Kártételük. Néhány fajuk kiválóan alkalmazkodott az emberi környezethez.• Fülbemászók rendje (Dermaptera) Testhosszuk 0. fonalasak. A lábak viszonylag rövid járólábak. • Csótányok rendje (Blattodea) Ovális. Gyakorta képesek hangokat adni (ciripelni) és hallószervük is van. gyors mozgású állatok. Előtoruk nagy. A csótányok kórokozó baktériumokat. Az elülső szárnyak pergamenszerűek. A pontszemek hiányoznak. régi bérházakban. Két pár szárnyuk közül az elülső bőrszerű. néha redukálódhatnak is. Azelőtt két. Elsősorban 233 . Rágó szájszervvel rendelkeznek. és kórokozókat terjeszthetnek. Tojásaikat a talajban kis gödörbe rakják. nyugalomban a potrohon fekszenek. ezért más rovarok pusztításával alapvetően hasznosak. A ciripelés a párválasztás fontos eszköze. hát-hasi irányban erőteljesen lapított testük 0. Az 1. A fej előre áll (prognath). ahol a nőstény őrzi azokat. hártyásak. hogy megrágják. közismert faj a közönséges fülbemászó (Forficula auricularia). szerves maradványokat egyaránt elfogyasztanak. a fák kérge alatt találhatók. A potroh végén egy pár fartoldalék van. hosszú. élő és elhalt szerves anyagokkal egyaránt táplálkoznak. Az erek szinte teljesen hiányoznak róla. A nőstények szárnya visszafejlődhet. oldalról és felülről nyeregszerűen alakult. Vegyes táplálkozásúak. Az első torszelvény hátlemeze lapos. a rejtett. Kertészetekben. de a fartoldalékok a táplálék megragadására is alkalmasak. virágokat. a hímeken ezen túl még faroktoldalékok is láthatók. széles. ízelt farcsuták. Rejtett életmódú. Körükben gyakori a kannibalizmus is Tojásaikat jellegzetes alakú kitintokban helyezik el. Kimutatták. Ezekkel bontják ki. rövid. állatokat. mindkettő gazdagon erezett. sütödékben. ma külön rendként elismert csoportot (Caelifera.2-10 cm hosszú. illetve hajtják össze hártyás szárnyaikat. és 2. elsősorban endoszimbionta baktériumok és egysejtűek segítségével. A hátsó szárnyak nagyok. cellulóz. nagyon közönséges. üvegházakban néha tömegesen lépnek fel.5-5 cm közötti. Ensifera) Othoptera néven egysége rendként kezeltek. a hátulsók hártyásak. növényeket. erős rágó szájszervek találhatók. keratin stb. zöldségboltokban. Mindenfelé elterjedt. Jellemző rájuk. • Az Orthoptera elnevezés értelmezése. de gyümölcsöket. hogy gyomortartalmukban főként állati eredetű táplálék található. Képesek nehezen bontható anyagok emésztésére is (szaru. bőrszerű képződmény. hogy fejükön nagy összetett szemek. jól mozgatható. két nagy összetett szemet és rágó szájszervet visel. pikkelyhez hasonló.

Általában mezők rétek. Ragadozó állat. legfeljebb 30 ízből állnak. Házi madarainkon gyakran megtalálható a közönséges tyúktetű (Menopon 234 . tisztások lakói. Szemeik gyengén fejlettek. • Tetvek rendje (Phthiraptera) Rendszerint egy milliméternél kisebb vagy néhány milliméteres állatok. Lábaik igen erősek. a szúró-szívó szájszervűek a vérszívó tervek (ezeket régebben két külön rendként ismerték el).és szőrtetvek. a Szaharától délre rendszeresen elképzelhetetlenül nagy tömegben elszaporodik. Füves területeken mindenfelé közönséges a vegyes táplálkozású mezei tücsök (Gryllus campestris). egyenes. vékony vagy rövid. Testük hát-hasi irányban erőteljesen lapított. valamint a tojócsöves egyenesszárnyúakat (Ensifera). Általában vegyes táplálkozású állatok. néha hiányoznak. tömzsi. Kertészetekben gyakori kártevő a lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa). Erőteljesen kötődnek a gazdafajhoz. Néha megfigyelhető. s a hatalmas sáska rajok szinte elsötétítik a Napot. Szárnyaik hiányoznak (másodlagosan szárnyatlan állatok). A nőstények tojócsöve fejlett. • Tojócsöves egyenesszárnyúak rendje (Ensifera) A tojócsöves egyenesszárnyúak két nagy csoportját a szöcskék (Tettigoniidae) és a tücskök (Gryllidae) családja alkotja. hogy ezen belül meghatározott testtájakon élnek. kemény. rendszerint jelentősen túllépi a potroh végét. fiziológiai és ökológiai szempontok szerint is eltérnek a csoportosan élő alakoktól (gregaria forma). Számos faj szárnya redukálódott. elképesztően nagy károkat okoz. hogy járatokat ás a talajban és ezzel a palántákat kitúrja. A rágó szájszervűek a toll. növényt ritkán fogyaszt. s országnyi területeken minden zöld növényzetet elpusztítva. hajlott karommal ellátottak. ritkábban csak növényevők vagy csak ragadozók. legelők. nem haladják meg a test hosszának felét. izmosak.. Újabban külön rendként tárgyalják a sáskákat (Caelifera). A rövidnyakú sáska (Dociostaurus brevicollis) és a marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus) faj hajlamos a tömeges elszaporodásra (gradáció). Szájszerveik rágó vagy szúró-szívó típusúak. Fertőzéseket is terjesztenek. Számos faj képes a színezetét megváltoztatni. de vannak vegyes táplálkozású fajok is. Csápjaik rövidek. hogy az ugróláb combjának belső felén található kitincsap sort hozzádörzsölik a nyugalomban fekvő elülső szárny kiemelkedő eréhez. Csápjaik rövidek. A nőstények tojókészüléke rövid. Jellegzetesen növényevő állatok. Kivétel nélkül magasabb rendű állatok külső élősködői (ektoparaziták). Megemlítendő a vándorsáska (Locusta migratoria). az alul levő szárnyról kiemelkedő kitinlemez sort dörzsölik a felső szárny egyik vastag eréhez és így keltenek hangot. mirigyekben szegény képződmény. Néha tömegesen lépnek fel és szántóföldi növényeket is károsíthatnak. Nagy testű. Tümpanális hallószervük az első potrohszelvény két oldalán található.növényeket esznek. Egész életüket ugyanazon a gazdán töltik. Jellemző. három-négy centiméteres faj a zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima). hogy csápjuk igen hosszú. A legtöbb esetben csak a hímek rendelkeznek hangadó szervvel. számos kitintüskével és széles. A nőstények hangadó szerve gyengében fejlett. Tümpanális hallószervük az első lábpár lábszárának két oldalán található. erős. így rakják le petéiket. külső ivarszerveikkel lyukat fúrnak a talajba. de Afrikában. hogy ugyanazon faj magányosan élő alakjai (a szoliter egyedek) morfológiai. Jellemző rájuk. Kutikulájuk erős. ami nálunk ritkaságnak számít. Hangot úgy adnak. Tojásaikat (serke) a gazdaállatok tollára vagy szőrére ragasztják. hosszú. kerekded vagy hosszúkás alakú. mint azzal. mint a hímeké. Kizárólag madarakon vagy emlősökön találhatók. • Sáskák rendje (Caelifera) Testük kétoldalról kissé összenyomott. Nem annyira rágásával okoz kárt (mivel sok gerinctelen állatot is eszik). Ahogy a két szárny lapjával egymáson fekszik. így alkalmazkodik a háttér mintázatához. legfeljebb 5 ízből állnak. A hímek hangadó szervei az elülső pár szárnyon találhatók. Vándorlásakor az egyedek milliárdjai együtt mozognak.

Pajzsuk igen nagy. • Tripszek rendje (Thysanoptera) Egy-két milliméteres rovarok. Táplálékukat elsősorban növényi nedvek képezik. karcsú. háromszög alakú fejük szorosan illeszkedik a torhoz. megnyúlt képletek. Scolothrips fajok és egyes Haplothrips fajok is. A ragadozó tripszek elsősorban növényevő (kártevő) tripsz fajokat esznek. Számos faj hangadásra is képes. Szúró-szívó szájszervük aszimmetrikus. mezőgazdasági kártevő. Termesztett növényeinken néha nagy tömegben jelennek meg. igen ritkán csak négy lárvastádiumuk van. Kis fejükről rövid csápok irányulnak előre. ami végső harmadán hártyában végződik. Vérszívók közül sertéseken gyakori a disznótetű (Haematopinus suis). Sok tápnövényű faj a dohánytripsz (Thrips tabaci). Csápjuk fonalas. Viszonylag nagy. de kannibalizmus is előfordul. Kicsi. Szájszervüket szúró-szívó típusú. széles kitinlemezekből álló oldalszegély marad szabadon. de vannak ragadozó és vérszívó fajok is. atkákkal. erősen redukálódott. A növényfogyasztó tripszek jellegzetes kártétele az is. Összetett szemeik mellett rendszerint három pontszem is található.-5. végül egy vagy két nimfa stádium figyelhető meg. potrohszelvény hátoldalán.. Mögötte kisebb. domború testű. de jellegzetes lefutású erezettel. A lárvák posztembrionális fejlődése során először két lárvastádium. pajzsocska található. néha nagyobb középtorhoz tartozó. Ugyanakkor egyes csoportok ragadozó életmódot folytatnak. Gyakran károsítanak üvegházakban. Ekkor szívásukkal károsítják a növényeket. Fontos ragadozó fajok a Alelothrips. egyforma szárny igen jellegzetes felépítésű. A szárnyak széléről hosszú kitinszőrök indulnak ki. majd egy előnimfa stádium. Általában öt. A nimfastádiumú állatok nyugalomban vannak. A hazánkban behurcolt közönséges tripsz (Frankliniella intonsa) polifág növénykárosító. Jól repülnek. más fajok viszont fakultatív ragadozók. felülről kissé lapított állatok. szinte az egész potrohot befedi. Ez nyugalmi állapotban a test hasi oldalához simul. többnyire obligát. ezért hasznosak. Körükben szűznemzés is előfordul. a ruhatetű (Pediculus humanus) és a lapostetű (Phthirus pubis) élhet. Ez a fejlődési forma a holometamorfózis egy sajátos változata. akár több hónapig is. az embereken két faj. Pajzsos poloskák családja (Scutelleridae). mert nagyobbik (tövi) része bőrszerűen kemény. Többnyire ovális. A második pár hártyás szárny erezete erősen redukálódott. nehézkes mozgású állatok. az imágóké az utótor két oldalán nyílik a külvilágra. nálunk zár termesztő berendezésekben súlyos kártevőnek számít. Az első torszelvény hátlemeze (az előhát) erőteljesen fejlett. csupán a potroh szélén körbefutó. három szúrósertét tartalmaz. A teljes szárnyú alakok ellett rövid szárnyú formák is vannak (amelyek nem tudnak repülni? Léteznek szárnyatlan csoportok is. A két pár. A lábak járólábak. amit szipókának nevezünk. A tripszek nagy része növényevő és közöttük sok faj komoly. hogy vírusokat és baktériumokat is átvisznek egyik növényről a másikra (vektorok). Gyakori a bűzmirigy. uborkát és néhány dísznövényt károsítja. a fejtetőn pedig legtöbbször két pontszem. főként a dohányt. Egyes fajok sokféle tápnövényt fogyasztanak.gallinae). világszerte százötven növény virágjában találták meg. • Poloskák rendje (Heteroptera) A hazai fajok testnagysága néhány millimétertől 2 centiméterig terjed. néha nagy csapataik láthatók a levegőben. A tollkezdemények rágásával okoz kárt. mások tápnövényköre viszont specializált. Nem túl nagy összetett szemek ülnek a fej két oldalán. A gabonatermesztés 235 . rovar tojásokkal táplálkoznak. háromszög alakú lemez. általában csak 4 ízből áll. hagymát. ezek megnövelik a repülőfelületet. A lárvák bűzmirigye a 3. de más kontinenseken vannak 10 centiméternél nagyok is. Gyakori kártevő a búzatripsz (Haplothrips tritici) is. ennek váladékával riasztják el vagy tartják távol az ellenséget. vagy levéltetvekkel. Az elülső pár szárny jellegzetes félfedő. vírusokat és baktériumokat is terjesztenek.

ezért a potroh szelvényezettsége jól látható. Fajokban gazdag. Mezőgazdasági nézőpontból a növényevő fajok fontosabbak. minden náluk kisebb testű rovart (levéltetvek. kisebb lepkeheryók. csipkéhez hasonló képleteket hoznak létre. A bogyómászópoloska (Dolycoris baccarum) az egyik leggyakoribb poloskafajunk. Növényevők. Zömök és megnyúlt testű állatok egyaránt előfordulnak közöttük. ami az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea) jelentős pusztítójaként vált nevezetessé. de néhány ragadozó faj is található ebben a családban. Gyakran szép. kiszívogatnak. háromszög alakú függelék látható. jelentősen redukálódott a második pár szárny pedig hiányzik. hogy a potroh szélső területei ellaposodnak. A magasabb hegyvidékeket kivéve mindenütt rendkívül közönséges. A lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus) főleg évelő pillangósok 236 . stb. mert közülük több jelentős kártevő. Tolvajpoloskák családja (Nabidae). Fejük négyszögletes. sok szakkönyv meg sem említi őket. az oldalszegély feltűnően széles. Verőköltő poloskák családja (Pyrrhocoridae). nagyon közönséges faj. Ide tartozik a legismertebb hazai poloskafaj. Szántóföldeken nagyon közönségesek a tolvajpoloska fajok (Nabis spp. Jellegzetes szagúak.). Az előhát és az első pár szárny jellegzetes mintázatáról kapták nevüket.) és váltak jelentős kártevőkké. Tojásaik hordó alakúak. a potroh felét is meghaladhatja. ovális. A káposztapoloskát (Eurydema ventrale) egyes szakkönyvekben még ma is összekeverik a díszes poloskával (Eurydema ornatum). Karimás poloskák családja (Coreidae). Az első szárnyakon jellegzetes. Rendszerint rövid szárnyúak. Azóta platánfáinak legjelentősebb kártevőjévé lett Vérszívópoloskák családja (Cimicidae). bűzmirigyük nyitott. megnyúlt testű poloskák. terméseket szívogatnak. Nem válogatnak. Mezőgazdasági jelentőségűket ma még nem ismerték fel kellően. ezeken a területeken ugyanis kiemelkedő kitinlécek és szárnyerek különleges. élénk csillogó színekkel tarkítottak. kollégiumokba is behúzódik. Sokféle növényen megél. Szájszervük is megnyúlt. Erősen lapított testű poloskák. legtöbbjük növényevő. holott szántóföldeken a leggyakoribb rovarpusztító ragadozók közé tartoznak. Csápjuk a legtöbb poloskáénál hosszabb. pikkelyszerű. ősszel a lakásokba. Jellemzőjük.elterjedésével párhuzamosan terjedtek el a gabonapoloskák (Eurygaster spp. Az első szárnypárjuk alig észrevehető. A ragadozó fajok közül jelentős a vörhelyes címeres poloska (Arma custos). közismert faj. a szárnyak alól kiálló. Mezei poloskák családja (Miridae). nitrofil növényekben gazdag élőhelyeken gyakori. magvakat. Hazánkban a hetvenes években találták meg először az észak amerikai származású platánfa csipkéspoloskát (Corythucha ciliata). A bencepoloska (Rhaphigaster nebulosa) igen elterjedt. Legtöbb fajuk növényevő.) megtámadnak és. amelyek elkülönítése csak az ivarszervek kitines struktúráinak vizsgálatával lehetséges. de sok ragadozó faj is van köztük. Testük lapított. A közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata) gabona kártevő. közepesnél kisebb méretű poloskák. A közönséges karimás poloska (Coreus marginatus) elsősorban a nedvesebb erdőszéli területeken. Életmódjuk igen változatos. elsősorban az éretlen magvakat és terméseket fogyasztja. Pontszemeik nincsenek. feji irányban megnyúl. ovális. Közismert vérszívó fajok tartoznak közéjük. mert minden ide tartozó faj ragadozó. Gyakori kártevő a káposztapoloska (Eurydema ventrale) és a paréjpoloska (Eurydema oleraceum). változatos színű és mintázatú család. Címeres poloskák családja (Pentatomidae). Megnyúlt testű. Változatos testnagyságú poloskák. legismertebb az ágyi poloska (Cimex lectularius). ami nála kisebb és káposztaféken ritkábban fordul elő. Közepes méretű. Csipkéspoloskák családja (Tingitidae). Röpképtelenek. rovartojások. Napsütötte helyeken hatalmas tömegekben található. Pajzsocskájuk elég nagy. rendszerint jellegzetes mintázattal díszesek. Szipókájuk erőteljes. a fekete-piros mintázatú vérőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus).

fekete. továbbá a következő.(főként a lucerna) bimbó és virág kártevője. Alakjuk hasonlít a mezei poloskákéra. zöldségfélék magtermesztő tábláin. ami néha igen hosszú ideig. legfőképpen levéltetvek. de sok faj évente két nemzedéket is nevel. növénytetveket régebben egy rendbe sorolták be. Az Orius mintutus közepes testalkatú. Szipókás rovarok (Rhynchota) néven. Sarkantyúskabócák családja (Delphacidae). rendszerint két vagy három pontszemük is van. A Földközi tenger környékén (és az Adria partjai mentén) e család fajai adják napsütéses nappalokon a jellegzetes kabóca zenét. pillangós magtermesztésben. Kicsi vagy igen kicsi testméretű poloskák. szúró-szívó szájszerv. Gyümölcsöseinkben a nagyobb termetű Anthocoris fajok. mind a nőstények rendelkeznek hallószervvel. Mindenféle virágos növényen élhetnek. kisebb rész rovartojások. A nőstények némák. de lucernásokban is előfordul. Nevüket onnan kapták. Énekeskabócák családja (Cicadidae). napraforgó tányérokon. hogy a hímek a potrohukban levő hatalmas hanghólyagon feszülő kitinhártya rezgetésével hangot adnak. A nőstények tojócsővel rendelkeznek. felkopaszodik a virágzati tengely. csápjuk második ízéről vékony. A fejlett középtor elülső szegélyét az előhát rendszerint befedi. szántóföldeken a kis termetű Orius niger gyakori ill. Elsősorban a meleg. mozgatható kúpszerű vagy lapos kitintövis csatlakozik. Főleg a kalászos növényeket károsítja. ami a fej alsó részén ered és hátrafelé irányul. kerekded állatok. nagyon közönséges. nyugalmi állapotban a testet háztető formában borítja. Igen rövid. más csoportokban viszont ugrólábbá alakultak. Néhány milliméteres. Virágpoloskák családja (Anthocoridae). A réti sarkantyúskabóca (Laodelphax striatellus) gyakori az egész országban. Lárváik általában több évig. melyet növények szárához. hogy a harmadik pár láb lábszárainak végéhez két erős. s így méretükhöz képest hatalmas ugrásokra képesek. A hímek úgy adnak hangot. Szájszervük felépítése alapvetően olyan. tripszek. s alig lesz magtermés. Lárváik habos fészekben („kakukknyál”) fejlődnek. a kisebb fajok ezen felül még atkák pusztításával hajtanak hasznot. károsít gabonában. száraz terülteken szaporodik el igen nagy mértékben. amikor a szárny csak a test közepéig ér. Ennek következtében a poloskák és a kabócák rendjét. leveléhez ragasztanak. hogy az első potrohszelvényen található dobhártyát speciális izmaikkal rezgésbe hozzák. ezért énekük erős. egyes fajoknál egy évig a talajban fejlődnek. A majdnem négy centiméteres óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) az ország melegebb területein fordul elő. vörös foltos egyedei előfordulnak a legtöbb élőhelyen elsősorban a füveket és lágy szárú növényeket 237 . Zsákmányállat hiányában az imágók átmenetileg virágpor szívogatásával is képesek fenntartani magukat • Színkabócák rendje (Auchenorrhyncha) Fejük gyengén mozgatható és kúpszerűen előrenyúlik. évekig is eltarthat. Lárva korban legtöbbször négy fejlődési stádiumon mennek keresztül. Mindkét pár szárnyuk hártyás. Szívogatása miatt elpusztulnak és lehullanak a bimbók és a virágok. A molyhos mezei poloska (Lygus rugulipennis) testét meglehetősen sűrű szőrzet borítja. Legközönségesebb hazai poloska fajunk. fás termetű és lágyszárú növényállományokban is gyakori. Szívogatásukkal károsítják a növények sejtjeit. Jellegzetességük. Legnagyobb testű. továbbá vírusokkal is fertőzhetik azokat. azokat szívogatják. A vérpettyes kabóca (Cercopis sanguinolenta) feltűnő. Ragadozó állatok. Összetett szemeik közepes nagyságúak. Szépen színezett. a melegebb területeken. Nappal énekelnek. Mind a hímek. Tajtékoskabócák családja (Cercopidae). A kabócák egyes csoportjaiban a lábak nem különösebben erős járólábak. messze hangzó. A hangot a dobhártya alatt található dobüreg jelentősen felerősíti. tarka fajok tartoznak ide. 1-4 centiméteres kabócafajok tartoznak ebbe a családba. Gyakori körükben a rövidszárnyúság. hosszú fonal (végostor) indul ki. néha szépen színezett. mint a poloskáké.

kerekded. a szárny erei erősen öszeolvadtak. lóbabon és számos más termesztett növényen is 238 . A levéltetek nemzedékváltakozása során a hímek és a nőstények mellett más alakok is létrejönnek. legelőkön lépnek fel tömegesen. Általánosan jellemző. Jellemző. Az ötödik potrohszelvény mögött sok esetben két. a két csípő közé tolódott. Néhány milliméteres. A vírusterjesztés miatt jelentős kártevő az országban mindenütt elterjedt változó törpekabóca (Euscelis incisus) is. Leginkább száraz élőhelyen. mákon. Igen fontos kátétele. Kedvező időjárás esetén (meleg. darazsak nyalogatják. A levéltetvek azon túl. Ezt más állatok. különböző vírusbetegségek átvivői is lehetnek. igen sok táplálékot fogyasztanak. töve néha egészen az előtorra. Különösen a pajzstetvek körében jelentős az ivari dimorfizmus. törékeny testű. Csápjuk majdnem mindig hat ízből áll. hogy szívogatásukkal elpusztítják a növények szöveteit. Ezekből jönnek létre azok a nőstények. Összetett szemeik fejlettek. mint a poloskáké. majd a petékből kikelő kis lárvák elhagyják az anya ivarkészülékét. üvegházakban egyaránt védekezni kell ellenük. Táplálkozási módjukból következően sok mezőgazdasági kártevő van közöttük. A két pár hártyás szárny gyenge. polifág faj. főleg passzívan.szívogatják. napraforgón. Ez utóbbi esetben az embrionális fejlődés a nőstény költőüregében nyugvó petékben megy végbe. mikoplazmát is terjesztenek. hogy szívogatásával növények a mikoplazma kórokozóit terjeszti. réteken. különösen a nőstények körében. a különböző nemzedékek más és más növényeket szívogathatnak. Ugyanannak a fajnak szárnyas és szárnyatlan alakjai is lehetnek. de károsíthatja a burgonyát. Lábaik gyenge járólábak. Szárnyaik hártyásak. Kivétel nélkül mind növényevők. Szájszervük ugyanolyan szúró-szívó típus. a további nemzedékekben szárnyatlan és szárnyas formák jelennek meg. Cserébe a hangyák védelmet nyújtanak a tetveknek ragadozóik ellen. szívogatásukkal sok termesztett növényen komoly károkat okoznak. aránylag hosszúak. Testalakjuk gömbölyded vagy tojásszerű. • Levéltetvek alrendje (Aphidina). Szántföldön. a szél segítségével terjednek. A szárnyas alakok elvándorolnak és nyáron cukorrépán. kertészetekben. s számos növényi kórokozó vírust. Összetett szemeik mindig vannak és gyakran három pontszem is látható. Számos kártevő tartozik ebbe a csoportba. fajonként különböző alakú potrohcső található. zöldes. rendszerint a hangyák. hogy szervezetük nitrogénigényét biztosítsák. A potrohcsövek megtalálhatók. Igen elterjedt kártevő a fekete répalevéltetű (Aphis fabae). Kivonják belőle az aminosavakat. Testalakjuk zömök. a cukorrépát és a pillangós növényeket is. Nagyon gyakori a szárnyatlanság. és nagy mennyiségű édes ürüléket (mézharmat) bocsátanak ki. hogy tápnövényeiket váltogatják. A növénytetvek alacsony nitrogéntartalmú növényi nedveket szívogatnak. Valódi levéltetek családja (Aphididae). Jellemző a gyakran gazdacserével is egybekötött nemzedékváltakozás és a szűznemzés (partenogenezis). sokféle termesztett növény kártevője lehet. az ivarosan szaporodó nőstényeket. barnás állatok tartoznak ide. Mezeikabócák családja (Cicadellidae). A változó tajtékoskabóca (Philaenus spumarius) mindenütt gyakori. Jellemző rájuk a szűznemzés és az elevenszülés. gyümölcsösben. puha kültakaróval borított rovarok. esetleg az egész növényt. kevéssé erezett. A szárnyas formák elvándorolhatnak és létrehozhatják a nyári tápnövényeken élő alakokat. A legtöbb levéltetűfaj ebbe a családba tartozik. hogy lassan és keveset mozognak. párás idő) hatalmas tömegekben jelennek meg. Kicsi. Tavasszal az áttelelő petékből ősanya kel ki. amelyek képesek létrehozni a hímeket. Vannak kevés növényfajt szívogató (monofág) és igen sok növényfajt fogyasztó (polifág) fajok is. A törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis) különféle gabonanövények kártevője. Azért. Mivel táplálékában nem válogatós. más répafajokon. A csápok vékonyak. • Növénytetvek rendje (Sternorrchyncha). vagy mindkettőt. Ősszel a kecskerágófajokon él.

európai szőlő jó minőségű gyümölcsöt terem. néha rugalmas. de van tápnövénycsre nélkül fejlődő fajuk is. kérgén vagy levelén élnek. A nőstények testalakja megnyúlt félgömbhöz hasonló. A legtöbb faj viaszmirigyekkel rendelkezik. Általában rózsaféléken károsít. Csak az első pár szárnyuk van meg. és sejtburjánzást idéz elő. A lárvák a nőstény teste alatt fejlődnek. Általában lombos fák vagy kúszócserjék gyökerein. A trópusokról 239 . Legismertebb és legveszedelmesebb fajuk az Észak Amerikából behurcolt kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciousus). A 19.károsítanak. A kültakaró néha kemény. Gubacstetvek családja (Eriosomatidae). Párzás után a tojásokat és a kikelő lárvákat pajzsszerű viaszburokkal vagy kitinburokkal védik. Az almafa egyik veszélyes kártevője a vértetű (Eriosoma lanigerum). A hamvas zöldesszürke káposztalevéltetű (Brevicoryne brassicae) az egész országban elterjedt. de a gyökereken is megzavarja a normális szövetnövekedést. fehér. • Pajzstetvek alrendje (Coccinea) A pajzstetvek néhány milliméteres. Törpetetvek családja (Phylloxeridae). A hímek gyakran kicsiny. A harmadik lárvastádiumban érik el az ivarérettséget. fás. Kagylós pajzstetvek családja (Diaspididae). Ezek a fajok külön pajzsot nem hoznak létre. A szilvapajzstetű (Sphaerolecanium prunastri) nősténye félgömbhöz hasonló. testük lárvaszerű. Nálunk gazdanövény csere nélkül fejlődik. Ősszel átrepülnek a kecskerágóra. lekerekített szárnyú rovarok. Vatta-szerű. Tavasszal elsősorban fákon. A szárnyakat teljesen bevonja egy finom viaszporból álló réteg. de sok vadon termő növényfajon is tömegesen élhetnek. A nőstények testét különböző alakú. törékeny rovarok. ahol megfelelő árnyék van és páradús a levegő. Elsősorban a hajtásokon. könnyen mozdítható pajzs borítja. de ha szétnyomják.és lágyszárú növényeken egyaránt előfordul. A nőstények szárnyatlanok. Sok tápnövényű faj. A különböző nemzedékek rendszerint más-más tápnövényeken élnek. A szőlőgyökértetűt (Viteus vitifolii) – közismert nevén filoxérát – a múlt század hetvenes éveinek közepén hurcolták be Észak-Amerikából. Mezőgazdasági szempontból legjelentősebb faj az üvegházi liszteske (Trialeurodes vaporariorum). Benne történik további fejlődésük. élő növényi részeket szívogatnak. mert az amerikai alanyafajok gyökere ellenáll a kártételének. század végén kártétele miatt csaknem a teljes hazai szőlő állomány kipusztult. A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) ősanyái csak az őszibarackon képesek kifejlődni. Hazánkban az őszibarackon a leggyakoribb. a lágyszárúakon is megtalálhatók. A tokot bölcsőnek (puparium) nevezik. s a föld feletti nemes. fehér viaszbevonat rejtekében él. minden hazai faj közül ez a legveszedelmesebb vírusterjersztő levéltetű. és a szaporodási ciklus elölről kezdődik. A tojásokból kikelő lárvák alkalmas helyet keresnek. A nyáron fogyasztott tápnövények száma azonban több száz faj. feketés állat. pl. Feladatuk a nőstények megtermékenyítése. Egy milliméternél kisebb fajok tartoznak ide. amelyek kizárólag szűznemzéssel szaporodnak. a testet befedő fehér viaszburok alól kifolyik piros testfolyadéka. szúró-szívó szájszervű állatok. Leggyakoribb a káposztán. Ezekkel hosszú viasz-szálakat képeznek és befedik a testet. de tápnövényei más keresztesvirágú fajok is lehetnek. majd egy ovális tokot képeznek maguk körül. Igen jelentős az ivari kétalakúság. Észak Amerikából hurcolták be Európába. Vannak olyan fajok. A pajzstetvek körében viszonylag gyakori a szűznemzés is Mindegyik fajuk növényevő. főként almatermésűek és a szilva veszedelmes kártevője. Azóta – homoktalajú területek kivételével – kizárólag oltványszőlőt termesztünk. Teknős-pajzstetvek családja (Coccidae). később egyéb növényeken. Tápnövényeit nem cseréli folyamatosan ugyanazon a fajon él. • Liszteskék alrendje (Aleyrodina) Kicsiny.

legfőképpen levéltetvekkel táplálkoznak. előre irányul. legalább kétszer olyan hosszú. A torszelvények egymással és a tor a potrohhal egyaránt nagy felületen kapcsolódnak. Futókalárváik szájszerve erőteljes. Homoktalajú területeken gyakori a közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius). gyümölcsösökben rengeteg levéltetűt és más apró rovart pusztít el.). annak alján várják. • Levélbolhák alrendje (Psyllina) Néhány milliméteres. Nagy termetű. mint a középtor. gyakori a közönséges tevenyakú fátyolka (Raphidia flavipes). Harmadik pár lábaik erőteljes ugrólábak. Különböző növénypatogén vírusokat terjeszthet. Zöldfátyolkák családja (Chrysopidae). A Hemerobius humulinus az egyik legközönségesebb barnafályolka. úszó-. ezért nevezik őket tevenyakúaknak. Közepes termetű. A csápok változatosan alakultak (fonalas. módosult rágó szájszerv. Sokféle növényt fogyaszthat. ezzel ragadják meg a zsákmányt és kiszívják a külső emésztéssel folyóssá tett szöveteket. főleg kisebb rovarokat fogyasztanak. Az imágók ragadozók. lágyszárú növényeken különösen kiemelkedő levéltetű pusztító szerepe Barna fátyolkák családja (Hemerobiidae). A füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri) körtefáin veszedelmes. a nagyobb termetű fajok imágó és lárva állapotban is ragadozók. Szájszervük rövid. Ez utóbbi két torszelvény összenőtt egymással. mint a Zöldfátyolkák. A kisebb fajok imágói nektárevők. de rovartojásokat és különböző apró rovarokat is megesznek. A fej viszonylag kicsi. Fejük és szárnyuk alakja a kabócákéra emlékeztet. Az utótor nagyobb. Lábaik az életmód függvényében változatosan alakultak (járó-. A szájszerv rágó típusú. Hangyalesők családja (Myrmeleonidae). Az imágók és a lárvák is jellegzetes fűzöld színűek. Testnagyságuk és életmódjuk igen különböző ennek ellenére a testfelépítés alapvonásai egységesek. ugró-. törékeny testű. lárváik viszont ragadozók. Mindenütt nagyon gyakori az aranyszemű fátyolka (Chrysoperla carnea). futó-. Az előtor nagy. • Tevenyakú fátyolkák rendje (Raphidioptera) Az imágók első torszelvénye erőteljesen megnyúlt. onnan hurcolták be az üvegházakba. egy cm körüli testhosszúságú állatok. Lárváik mindig ragadozó életmódot folytatnak. Azóta kiderült. de erőteljes eret lehet találni. hogy egy rokonsági körbe sorolják őket. Nálunk bokros területeken. 240 . több centiméteres álltatok. kisebb rovarrenddel együtt Recésszárnyúak (Neuroptera) néven egy rendbe sorolták. Lárvái szívogatásukkal okoznak kárt. inkább fás szárú növényeken gyakoriak. főként alkonyatkor repülnek. vékony kültakarójú állatok. Az imágók és a lárvák is ragadozó életmódot folytatnak. mint amilyen széles. Hasonlóképpen hasznosak.származik. vagy nektárfogyasztók. ezért az egyes testtájak kevéssé különülnek el egymástól. A Recésfátyolkák néhány centiméteres állatok. lemezes stb. Két pár hálószerűen erezett hártyás szárnyuk egyforma nagyságú. • Recésfátyolkák rendje (Planipennia) Valamikor ezt a rendet a Tevenyakú fályolkákkal és néhány mezőgazdaságilag nem jelentős. nehezen irtható kártevője. a tor többi részétől függetlenül mozgatható. hogy ezek közül fejlődéstörténetileg néhány távol áll a Recésfátyolkáktól. hogy valamilyen arra futkározó rovar beleessék és elfogyaszthassák a zsákmányt. Lárváik laza talajon tölcsér szerű csapdát ásnak. • Bogarak rendje (Coleoptera) A rovarok legnépesebb rendje. Növénykórokozó mikoplazmát terjeszthet. ezért nem tartható az. bunkós. Szívogatásának következményeképpen a levelek összesodródnak. de a zöldségféléket és a különböző dísznövényeket előnyben részesíti. erdőkben. Igen hasznos levéltetű fogyasztó ragadozók. Szárnyaikon kevés.

Többségükben nagy testű bogarak. Futrinkák családja (Carabidae). ekkor a bogarak nem tudnak repülni. nyugalmi állapotban a szárnyfedő alatt összehajtogatva nyugszik. A szárnyfedők néha összenőnek. A legtöbb fajnál az ivari dimorfizmus kifejezett: a hímek szárnyfedője sima. ami jelentős mezőgazdasági kártevő. futókaszerű. színekben csillogó. Befedi a középtort. fémes kék. zöld. mint a csíkbogarak lárvái – futóka típusúak. Dögbogarak családja (Silphidae). Rendszerint mindkét szárnyuk fejlett. lila. kissé lapos bogarak. Legtöbbjük hasznos. A lárvák (pondró) járatokat 241 . nagyobb állóvizekben sokfelé előfordulnak. Bábjuk általában szabad báb. lassan úsznak. ragadozó. családokra jellemzőek. A közönséges dögbogár (Silpha obscura) rovarok. így a zöldségeskertekben és a szántóföldeken egyaránt komoly károkat okozhatnak. Csiborok családja (Hydrophilidae). Szintén gyakori a vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus). hártyás szárny. A hátukra fordult bogarak testüket megfeszítik. Pattanóbogarak családja (Elateridae). Változó nagyságú. néha a cukorrépa kártevője lehet. a szárnyfedő pedig siklófelületként szolgál. tavakban. A zsákmányban nem válogatnak. Hosszú futólábaikkal talaj felszínén gyorsan futkározva szerzik táplálékukat. nedves ligetekben gyakori a nagy testű bőrfutrinka (Carabus coriaceus). A lárvák rendszerint rejtett életmódot élnek. rágójuk jól fejlett. gyakran több tíz centiméteres magasságba. A legtöbb faj másodlagosan vízi életmódra tért át. Repüléskor ez mozog. az utótort és a potrohot. Lárvájuk futóka. Mindenütt közönséges a selyemfurtinka (Harpalus aeneus). talajban. A vízi fajok rosszul. a nőstényeké ezzel szemben bordázott. Félfedőjük rendszerint színes. Lárváik futóka típusúak. kéreg alatt. drótféreg. A közönséges temetőbogár (Necrophorus vespillo) dögökön él. A lárvatípusok az egyes bogárcsoportokra. nagy felületű.ásóláb stb. Nagy testű. mások éjszaka aktívak. Legtöbbször a növények gyökereit rágják. minden náluk kisebb állatot. A lárvák testfelépítése nagyon változatos. gyakorlati jelentőségük nagy. ezek sorából kerül ki a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides). megnyúlt testű bogarak. és hirtelen a levegőbe vetik magukat. esetleg gyűrüsférgeket is fogyasztanak. csigák mellett növényt is eszik. A növényvédelmi felmérések alapján hazánkban a mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus) lárvája a legelterjedtebb. Elsősorban a lárvája veszedelmes. Harmadik lábpárukat hosszú szőrök borítják. Egyes fajok nappal. Néhány növényevő faj is előfordul közöttük. Az imágók növényfogyasztók vagy rovarokat esznek. Egyetlen más rovarrendben sem fordul elő ilyen sokféle lárvatípus. Testük áramvonalas. A lárvák fejük mindig erősen kitinizált. néha azonban redukálódhatnak is. Mind ürüléket vagy dögöt evő fajok. legfeljebb a beteg halivadékot bántják. növényekben. a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Mivel mindenféle élőhelyen előfordulhatnak és szinte minden szerves táplálékon élhetnek. vagy kevés lábú (oligopod) lárvák (futóka. A lárva és az imágó egyaránt pusztítja a halivadékot. Az elülső pár szárny egységes. gyűrűsférgek. A második pár. A nagy búvárbogár (Cybister laterimarginalis) a tavakban mindenütt közönséges. csigákat.). nevüket kemény kutikulájukról és hengeres testükről kapták. Lárváik a „drótférgek”. pajor. az imágó kisebb károkat okoz. de némelyek ma is a szárazföldön élnek. majd a lábaikra esnek vissza. Úszáskor ezekkel a lábakkal egyszerre csapnak hátrafelé. Lárváik – ugyanúgy. Dögöt vagy növény esznek. Az óriás csibor (Hydrous piceus) hatalmas példányai mocsarakban. általában a szerves anyagok lebontásában vesznek részt. Futóka típusú lárvájuk van. Csíkbogarak családja (Dytiscidae). Néhány növényevő faj répakártevőként ismert. Legfontosabb tápnövénye a búza és az őszi árpa. kemény fedőszárny. erdőkben fontos hernyópusztító az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta). Lehetnek lábatlan (apod) láváik (pl. Díszbogarak családja (Buprestidae). rovarokat. pondró). kukac). Lárváik elsősorban csigákat fogyasztanak. áldrótféreg. Fontos szerepük van a kártevők létszámszabályozásában.

fejük kocsi. illetve magtárban összegyűjtött magokat. gyümölcsösökben is gyakori a tizennégypettyes füsskata (Propylea quatordecimpunctata). Az imágó és a lárva a tárolt lisztben fordul elő. A lucerna hajtásokat és a bimbót sem kíméli. azzal okoznak kárt. nagy termetű állat. Testük jellegzetes: kissé nyújtott félgömb alakú. gombát is esznek. Jellemző rájuk a külső emésztés. A legtöbb faj lárvái és az imágók is ragadozók. Lárváik futóka típusúak. A repce-fénybogár (Meligethes aeneus) sötét színű. a levéltetvek és a pajzstetvek fontos ellenségei. Ezek közül nevezetes mezőgazdasági kártevő a lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata). Csápjuk jól látható. Potrohuk végén mirigyek nyílnak a külvilágra. megrágják a kamrába eltett szalonnát. de bokros helyeken. bükkön. Rendszerint növényevők. raktárakban. pedig ekkor még tömegesebb a jelenlétük. A hátsó szárnyak fejlettek. Szép tarka. Bunkós csápjaikat a fejük alá behúzva tartják. pl. ugyanakkor a katicabogarak között előfordul néhány növényevő is. pollenevő bogár. a száraz kenyérben és a malomipari termékekben tesz kárt. bunkós csáp. Jellegzetes testfelépítésű és életmódú. katibogár. tölgyön. Általában hosszúkás testű. sőt a zöldség között is megtalálható. Miután a virágok kinyílnak. Az imágók növényeket esznek. Szárnyfedőik felülete sima. Futókaszerű lárvájuk van. Gyászbogarak családja (Tenebrionidae). Első pár szárnyuk rövid. kártételük sokkal kisebb. és abban élnek. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) polifág növénykártevő. Maradványaik az élelmiszert szennyezik. szárnyfedőin 3-3 arany színű foltocskával. Holyvák családja (Staphylinidae). vagy testfelületüket pikkelyek borítják. mint egy évig fejlődnek. Posztembrionális korban hipermetabóliával 242 . majd a keletkező üregbe helyezik tojásaikat. Elhalt növényi részeket. pikkelyszerű. Fénybogarak családja (Nitidulidae). gyümölcsfákon él. Tojásdad testű. A biológia növényvédelemben is felhasználják a hétpettyes katicabogarat (Coccinella septempunctata). néhány milliméteres bogarak. Az aranysújtásos holyva (Staphylinus cesareus) hazánkban mindenféle gyakori. Előfordulnak kamrákban. vagy ragadozók. sötét színezetű bogarak. két milliméteres. azok létszámszabályozására képesek. sütőüzemekben tárolt lisztet fogyasztanak.rágnak a fák törzsébe. malmokban. katica. A szárnyak nem fedik be tökéletesen a potrohot. rengeteg káros rovart pusztítanak el. Apró termetű. sárga vagy vörös foltokkal tarkított fajok tartoznak ebbe a családba.. lisztharmat félékkel) is táplálkozik. raktárakat keresnek fel. Porvák családja (Dermestidae). nagy testű bogarak. Lárvájuk (áldrótférgek) a növények gyökereit rágja. Polifág ragadozók. fűszerek. A lárvák több. Amerikából hurcolták be a kis lisztbogarat (Tribolium confusum). malmokban. A legtöbb faj jól repül. kevéssé feltűnő állatok. Mindegyik faj imágó és lárva korban is ragadozó. Ezek mérgező váladékát spriccelik az áldozataikra. Ritkábban avart. három pár rövid lábuk van. Az aranypettyes díszbogár (Chrysobothris affinis) bronzos fényű. A színezet egy faj egyedei között is jelentősen eltérhet. és ott rakják le tojásaikat. hogy a pollenért a káposztarepce és más keresztesvirágú növények bimbóit kirágják. Legnagyobb holyvafajunk a bűzős holyva (Ocypus olens). stb. ami annyira közismert. A potrohszelvények kitinje puha. a virágban élnek és táplálkoznak. Erőteljesen szőrözöttek. A lárvák teste hengeres. a lárvák (kampodeoid típus) viszont lerágják a húst a csontról. Néhány apró termetű katicabogár növényeken élő mikrogombákkal (pl. ritkábban a talajban él. Hólyaghúzó bogarak családja (Meloidae). Fénykerülő fajok tartoznak ebbe a családba. Népi elnevezése több is van. Ma már az egyik leggyakoribb raktári kártevő. Réteken és évelő pillangósvirágú kultúrákban közönséges. Testnagyságuk változó. majd sötét helyeket. Katicabogarak családja (Coccinellidae). növényeken táplálkoznak. A lisztbogár (Tenebrio molitor) a háztartásokban sokfelé megtalálható. a talaj felszínén. a kikészített bőröket és komoly kárt tehetnek a múzeumi rovargyűjteményekben. A szűcsbogár (Attagenus pellio) imágók a szabadban. de a különféle szemes termények. Különböző lombos fákon. Fejlődésük két évig tart. hogy még gyermek nótácska is szól róla. Eközben megsérülnek a virágrészek és torz becő fejlődik vagy nem lesz a virágból termés. Elsősorban a lisztben.

virágokat és a fák kérgét eszik. esős időszakokban is aktív. Növényi kártevők tartoznak ide. A hímek csáplemeze mindig megnyúltabb. Ezt egy újabb lárva követi. Sokféle növényt eszik. Párzás után a talajba mély járatokat ás. jellegzetes cincogó hangot adnak. és fontos szerepet játszik a talaj lazításában és a trágya lebontásában. Az ivari dimofizmus nagyon feltűnő.) között több gabonakártevő van. Rendszerint nappal 243 . Pajorja fakorhadékban él. A legtöbb faj növényevő. Közepes vagy nagy testű bogarak. mert súlyos vesemérget. A bundásbogár (Epicometis hirta) testét sűrű. mint a nagy szarvasbogár esetében. A közönséges lágybogár (Cantharis fusca) virágos réteken. Cincérek családja (Cerambycidae). A fej és az előtor szegélyeinek összedörzsölésével hangos.fejlődnek. mert a fák virágait és bimbóit rágja meg. Igen különleges. a kis termetű fajok teljes fejlődésük alatt) bomló szerves anyagokkal . • Lemezescsápú bogarak családsorozata (Lamellicornia) A Ganéjtúró bogaraktól a szarvasbogarakig több bogárcsaládra jellemző. Ganéjtúró bogarak családja (Scarabaeidae). abba növénydarabokat hord össze. míg a másik két lárvastádiumban a pajorokhoz. gyümölcsfák. Szárnyfedőik keskenyek. A szipolyok (Anisoplia spp. Lárváik általában a talajban. Ragadozó állatok. Testnagyságúk változó. a nagyobb pajorok viszont a növények gyökereivel táplálkoznak. Ezeket a bogárcsaládokat Lemezescsápú bogarak családsorozatába osztották be. Kártétele és gyakori előfordulása miatt legismertebb faj a májusi cserebogár (Melolontha melolontha). és ezekbe rakja tojásait. Lárváik (pondró) élő és elhalt fák vagy gyomnövények szöveteiben járatokat rágnak és ott tartózkodnak. Az imágók pollent. Szántóföldi növények. Mindenféle gerinces állat trágyájában előfordul. Az imágók ezzel szemben a növények napos részeit kedvelik. de szorosan egymásra fekvő csápízek ülnek. Fajaik trágyában élnek. kantaridint (egy ciklikus dikarbonsav) tartalmaz. mert csápnyelükön erősen megnyúlt. hosszúak és sokszor igen szépen mintázottak. A gyökérfélékbe és a burgonya gumókba üregeket rágnak. amíg a petéből imágó lesz. A fák törzsén lefolyó nedvet nyalogatja (hiszen a megnyúlt rágó táplálkozásra nem alkalmas!). A magasabb hegyek kivételével mindenütt gyakori a nagyfejű csajkó (Lethrus apterus). Lágybogarak családja (Cantharidae). majd kialakul a szabályos báb. védett faj. a hím rágói különlegesen nagyok. vékony lábú. élénk mintázatú fajok. Négy-öt évig tart. Általában a lárvák kártétele a veszedelmesebb. Jellegzetesen hosszú csápjaik alapján könnyen felismerhetők. de a szőlőt előnyben részesíti másokkal szemben. Jellegzetes lárvatípusuk a pajor. A kis szarvasbogár (Dorcus parallelopipedus) is erdei állat. még a hűvös. a nőstényé viszont nem. Pajor lárvájuk fiatal korban (ill. Csak összetett szemeik vannak. hogy az első lárvastádiumban lévő állatok a futókalárvákhoz hasonlítanak. A nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) elsősorban a tölgyerdőkben gyakori. Az imágó komoly károkat okoz a gyümölcsösökben. amikor a legtöbb ganéjtúró faj a talajba húzódik. ernyősvirágzatú növényeken fordul elő nagy számban. A tavaszi ganéjtúró (Geotrupes vernalis) a tél után korán. hogy csápjuk lemezes szerkezetű. Jól repülnek. de az ivari dimorfizmus nem annyira feltűnő. Gyakoriak a jellegzetes. Szarvasbogarak családja (Lucanidae). ragadozók. A kikelő pajorok így elegendő táplálékhoz jutnak. Ebből kelnek az imágók. Ide tartozik a kék nünüke (Meloe violaceus) és a kőrisbogár (Lytta vesicatoria) is. Az esti órákban kel szárnyra. futókaszerűek. málna egyaránt kipusztulhat károsításuktól. A nőstény ezekből kis labdacsokat készít. vagyis két lárvastádium után egy nyugvó álbáb jön létre. Karcsú testű. kissé lapított bogarak. A feketehasú ganéjbogár (Aphodius fimetarius) igénytelen faj. Cserebogarak családja (Melolonthidae). az avar és a fűcsomók között élnek. felálló szőrzet borítja. Az imágók fás növények – ritkábban a szőlő – levélzetét pusztítják. Testfolyadékuk mérgező. Csajkók családja (Geotrupidae). a nőstényeké rövidebb ízekből áll.

vékony ormányhoz hasonló. Ormányosbogarak családja (Curculinoidae). de élénkpiros faj is van közöttük. fiatalkori kártevője. vagy közepes méretű. A réteket. az imágó által készített. Lárvájuk futókaszerű. mint nálunk. a rágásnyom jellemző a különböző fajokra. Szájszerveik az ormány végén találhatók. sárga csík látható. Élő fákat károsítanak. vagy csupán néhány. 1. és azzal táplálkozik. Ide tartozik a vetésfehérítő bogár (Oulema melanopus). Lárva és imágó formájában is egyaránt károsító a hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici). Eszelények családja (Attelabidae). Nemcsak lárvák. Némely fajok szűznemzéssel szaporodnak. legelőket kedveli a díszes darázscincér (Chlorophorus varius). Az ormány lehet rövid. Ormányuk megnyúlt. Gyümölcsfáink közönséges kártevője a pirosszárnyú eszelény (Coenorrhinus aequatus). A lárvák (kukac) járatokat rágnak (aknáznak) a gyökérbe. Fajtokjuk hosszan megnyúlt. A fejtok két oldalán jellegzetes árkok találhatók. és Európából Amerikába is behurcolták. erősek. üzemi borsó táblákon és kiskertekben is jól ismerik. Rendkívül fajgazdag család. jó ugróképességű káposztabolhák (Phyllotreta fajok). Kukac lárvája a fán csüngő. a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) a kukorica veszedelmes. Cickányormányosok családja (Apionidae). Néhány fajuk gyakori mezőgazdasági vagy erdészeti kártevő. Legismertebb fajuk hazánkban az Amerikából behurcolt burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata). főként évelő pillangós kultúráinkban jelentős kárt okoznak.mozognak. fél-másfél centiméteres fajok tartoznak. Apró. Szúbogarak családja (Scolytidae). „hámozzák” azokat. rokon növényfajt fogyasztanak (oligofágok). Ha egy fa 244 . vagy legyengült. lapos vagy hosszú hengeres. Elterjedt faj az országban a fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops). a kifejlett állatok viszont a levelek széléből harapnak le darabokat és jellegzetes rágásnyomokat hagynak maguk után. Rendszerint gazdaspecifikusak. rendszerint sima hátoldaluk gyakran fémesen csillogó. Hengeres testű. A borsócsipkéző (Sitona crinita) a kelő borsó állományok levélzetét csipkézi ki. Káposztaféléken közönségesek a kicsi. pusztuló fákon élnek. A lucerna egyik legfontosabb kártevője a lucernabogár (Phytodecta fornicata). ami fokozatosan a kukorica legveszedelmesebb kártevőjévé válik. Általában sötétkék színűek. hátrafelé keskenyedő potrohuk következik. Tápnövénye mindenekelőtt a lucerna. Lárvájuk ráncolt testű. A kicsiny muharbolha (Phyllotreta vittula) szárnyfedőin egy-egy hosszú. a szárba. majd csepp alakú. régebben amerikai burgonyabogárnak illetve koloródó bogárnak nevezték. A szegélyes csipkézőbarkó (Sitona sulcifrons) lárvái a pillangósok gyökerét rágják. Domború. Levélbogarak családja (Chrysomelidae). A pajzsos labodabogár (Cassida nebulosa) előhátának és recés szárnyfedőinek szélén perem található.5 mm méretű ormányosfélék. A bunkós és térdes csáp tőíze nyugalomban ezekbe illeszthető.5-2. Kukaclárvájuk és az imágók is növényevők. szinte átmenet nélkül következik fokozatosan szélesedő fejük. a levélbe és a gyümölcsbe. Gabonaféléken és kukoricán is károsító. növényevők. néhány milliméteres állatok. Újabban került hazánkba a szintén Amerikából behurcolt amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera). Lábaik rövidek. kicsiny fejű kukac. Színezetük feltűnő. Elterjedt faj a kis hőscincér (Cerambyx scopolii). töve felé szélesedik. hanem a kifejlett állatok is a növények felszínét elsősorban a leveleket rágják. Egyesek hangok adnak: ciripelnek. Az igen fajgazdag családba kis testű. Járataik mintája. A csalán-levélbogár (Dlochrysa fastuosa) csillogó. A lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris) a cukorrépa. Szaglószerveik különösen fejlettek. ami fontos gabonakártevő. barnuló levélsodrat belsejében fejlődik ki. Némely faj gombákat tenyészt a járataiban. A répa kártevője. Sajátos kártételt okoz körtén és szőlőn a fémeszöld vagy fémeskék színben csillogó szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae). Tápnövényei a burgonyafélék családjába tartozó növényfajok. Legtöbbjük a fák kérge alatt rág járatokat. ahol még nagyobb károkat okoz. Közismert faj a vörösherevirág cickányormányos (Apion trifolii). fémeszöld szárnyfedői borítják a domború testet. hervadó. néha arany színekben pompázik.

A kormoslepke (Theresimima ampelophaga) néha nagy tömegben szaporodik el bortermelő vidékeken. tápanyagokban szegény. Hernyóik állati tetemeket és raktározott anyagokat fogyasztanak. Az elülső és hátulsó szárnyak között kapcsolókészülékek. Farontólepkék családja (Cossidae). Bábjaik rendszerint fedett bábok. A pikkelyek módosult kitinszőrők. Ismert faj a betűző szú is (Ips typographus). amelyet az állatok nyugalmi állapotban a fej alatt felcsavarva tartanak. melyeket jellegzetes alakú és színezetű pikkelyek borítanak (ez a lepkék „hímpora”). vagy a potrohra fektetve is viselhetik. Az alsó ajak környékén szövőmirigyek nyílásai találhatók. a gyapjúban. de ezek szárnyai is együtt mozognak. potrohuk tömlőszerű. majdnem tíz centiméteres hernyója jellegzetes ecetsavszagot áraszt.5-2 cm. Vannak azonban szabad szárnyú fajok is (Szabadszárnyúak alrendje). a hímeknek ugyanis eggyel több látható potrohszelvénye van. Hatalmas. de már kifejlett állatok odarepülnek. éjjel aktív lepkék. A nagy farontólepke (Cossus cossus) nősténye tojócsövével fák kérge alá helyezi el tojásait. Komoly erdészeti kártevők. Ha alkalmas fát találnak. Főleg a fiatalabb fákat támadja meg. A torlábakon kívül több potrohlábuk (maximálisan 5 pár: hernyók. A nagy kéregszú (Scolytus mali) közönséges kártevő. Toruk három szelvénye összeforrt. mint a hátulsó. testhosszuk 6-8 mm. Az imágók és lárvák táplálkozási módja és élőhelye is eltérő. táplálkozás közben viszont kinyújtják és a virágok nedveit szívogatják vele. ritkábban növények leveleiben aknáznak. Összetett szemeik nagyok. hogy két pár nagyméretű szárnnyal rendelkeznek. különösen az u. A lakásokban megrágják a gyapjú ruhákat. növényevők. Hernyóik rágója erős. A lepkékre jellemző. Az imágók testhossza 1. s ekkor a szőlő kártevője lehet. a kifolyó nedv illatát több kilométer távolságból megérzik. Csüngőlepkék családja (Zygaenidae). A többi lepke szájszerve a pödörnyelv. Az imágók feje viszonylag nagy. Elsősorban az almásokban és körtésekben okoz kárt. nappali lepkékek tartalmazó Szabadszárnyúak alrendje. Általában éjszaka repülnek. A toron három (ritkán két) pár gyenge járóláb található.n. 245 . Rendszerint a beteg fákat támadják meg. A lárvák rágó szájszervében erős. két pontszem is előfordul. Raktári kártevők lehetnek és kárt okozhatnak a szőrökben. A szárnyak közül az elülső pár rendszerint valamivel nagyobb. aggregációs (gyülekezési) feromont bocsátanak ki és ezzel oda vonzzák fajtársaikat a kedvedző táplálékra. Az ősi fajok (az Ősmolyok családjának fajai) rágó szájszervvel bírnak. Láváik hernyók (a legtöbb lepke családban) vagy araszoló hernyók (az Araszolólepkék családjában). ami több méter távolságból is érezhető. így pihennek. fejlett rágók vannak. A nőstények és hímek már báb állapotban elkülöníthetők. Helyenként közönséges kártevő a kis farontólepke (Zeuzera pyrina). melyek kapcsolókészülékkel nem rendelkeznek. A ruhamoly (Tineola biseliella) lárvái porból és fonálból kis csöveket készítenek maguknak. hogy a különböző növényeken. amely az állkapocs külső karéjából alakult ki. vagy csak 2 pár: araszolóhernyók) is van. Közepes vagy nagy termetű. Posztembrionális fejlődésük ideje hosszú. nagyon gyakran bokrokon csüngve kapaszkodnak. de a kőrisfákat. amit rágnak. a selymet és egyéb szerves anyagokat. kapcsolókaréj (jugum) (Kapcsoplókaréjosok alrendje) vagy akasztótüske (frenulum) biztosíthatnak összeköttetést (Akasztótüskéses alrendje) és így a szárnyak együtt mozognak. mert a fa. Nevük arra utal. Kis méretű lepkék. nyírfákat is pusztíthatja. ebben élnek. Lomhán repülő fajok alkotják ezt a családot. A pödörnyelv egy hosszú cső. • Lepkék rendje (Lepidoptera) Nagyon közismert rovarok. és a fiatal. ezzel a fák törzsének és ágainak belsejében készítenek járatokat. mert szárnyuk felülete testük tömegéhez viszonyítva kicsi. hiszen egyetlen fa rengeteg szúbogárnak adhat otthont. a gyapjú szőnyeget. Ruhamolyok családja (Tineidae). de ezek ritkák.megsérül. Nyugalomban szárnyaikat a test felett függőlegesen összecsapva.

melynek elülső szárnya világoszöld. cserjék és díszcserjék leveleinek szöveteiben. Sodrómolyok családja (Tortricidae). Közöttük sok erdészeti és gyümölcs kártevő van. habár eredetileg erdei kúszónövényeken. egyéb malomipari termékeket fogyasztanak. A lisztmoly (Ephestia kuehniella) lárvái lisztet. Innen ered a család neve. és ürülékükkel szennyezik is azt. A gyümölcsfák friss hajtásait rágják. vagy az első szárnycsapások alkalmával letörnek a szárny felületéről. Az almamoly (Cydia pomonella) az almások egyik legrégebben ismert. különösen a hátulsó szárnypáron. a hímek karcsúak. Hernyójuk nagyon erős.Sátoraknás molyok családja (Lithocolletidae). a nőstények ezzel szemben nehézkesek. zömök lepkék. A gyűrűsszövő (Malacosoma neustria) nevét onnan kapta. néha a szárny hiányzik. a hátulsó világosszürke. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) hazánkban őshonos faj. Újabban javasolják. Komoly erdészeti kártevő a tölgyilonca (Tortrix viridana). 246 . Fényiloncák családja (Pyralidae). A táplálékszemcséket összeszövik. hogy magyarul amerikai fehér medvelepke legyen a neve. Egyes fajok néha rendkívül elszaporodnak és komoly károkat okoznak elsősorban az erdőkben. gyümölcsösökben és a szőlőkben. Karcsúmolyok családja (Phycitidae). onnan véletlenül hurcolták be Európába. Medvelepkék családja (Arctiidae). Aknázó életmódot folytatnak az erdei fák. szárnyfesztávolságuk legfeljebb egy centiméter. szemeik és végtagjaik redukáltak vagy hiányoznak. Gyapjaslepkék családja (Lymantriidae). Háztartásokban gyakori készletkártevő. Hazánkban a csepeli szabadkikötőből terjed el. Hernyóik erősen szőrösek. ezért a növény könnyen törik. mivel azok a bábból való kibújás közben. grízt. Kis testű. Hernyója a szárban járatokat rág. Az almalevélsátorosmoly (Phyllonorycter corylifoliella) lárvái a levelek belsejében rágnak járatokat és ebben bábozódnak be. az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis). hosszú. Elsősorban a kukorica kártevője. Szárnyaikat egyes helyeken nem fedik pikkelyek. A szárnyfelületnek ezek részei. A kis téliaraszoló (Operophtera brumata) erdőkben és gyümölcsösökben mindenütt elterjedt. gyümölcsfák. araszoló mozgásáról kapta a nevét. Igen hosszú ideig károsíthat. Szőrös testű. mert eredetileg Észak Amerikában honos. hogy az elülső szárny keskeny. A nőstények lerakott tojásaikat potrohvégük szőrzetével takarják be. Élénk színű. főként komlón élt. ezért üvegszárnyú lepkéknek is nevezik ezeket az állatokat. A család fajaira jellemző. igen elterjedt kártevője. Egyszerre több százat is lerak. a kukoricával csak azóta van kapcsolatra. Ide tartozik a ribiszke egyik leginkább veszedelmes kártevője. Szitkárok családja (Sesiidae). közönséges kártevő. háromszög alakú. jó repülők. Hernyói igen falánkok. a hátulsó ezzel szemben széles. Az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea) csupán a negyvenes évek óta tagja faunánknak. vagy robosztus testfelépítésű lepkefajok taroznak ebbe a csoportba. Hernyóik teste kissé lapított. A hernyók fonalakból szövedéket készítenek maguk köré. A hernyóknak 3 pár gyengén fejlett torlába és 2-3 pár potrohlába van. mióta ezt a növényt Észak Amerikából behozták Európába és nagy területen termeszteni kezdték. Törékeny. Araszolólepkék családja (Geomeridae). E fajgazdag családba kis testű lepkék tartoznak. gyakran barna szőrzetű állat. Az ivari dimorfizmus kifejezett. hogy a nőstény a tojásait gyűrű alakban helyezi a fák ágaira. Zömök testű lepkék. határozott formájú régiókban üvegesen átlátszó lesz. sok levelet fogyasztanak. . változatos rajzolatú fajok. A család hernyóinak jellegzetes. a tölgyeket akár csupaszra is rághatják (tarrágás). friss rágásának nyoma még decemberben is látható. Szövőlepkék családja (Lasiocampidae). A gyapjaslepke (Lymantria dispar) hernyója erdőkben és gyümölcsökben nagy károkat okozhat. ma már hegyvidékeink kivételével az országban mindenütt gyakori kártevő.

habár nem táplálkozásra. gabonatáblákon. A répalepke (Pieris rapae) három generációja közül a nyári generáció különösen nagy károkat okozhat. Két nemzedéke itt is kifejlődhet. Pillangók családja (Papilionidae). a virágokat így is csak legfeljebb néhány méter távolságból látják élesen. az áltorszelvény nélkül. Nagyon fajgazdag lepkecsalád. közönséges nappali lepkék. burgonya. kevéssé szőrözött. hanem „általános szerszámként” szolgál. ezért kapták a bagolylepke nevet. Hernyója (mocskospajornak is nevezik) a tápnövények gyökereit rágja. melyeken rendkívül fejlett tapintó és szaglószervek ülnek. ezért közismert voltuk ellenére nem tárgyaljuk őket az említésen túl.Bagolylepkék családja (Noctuidae). Körükben jelentős az ivari dimorfizmus. Fehérlepkék családja (Pieridae). ami tömeges invázió alkalmával nagy károkat okoz a hazai szántóföldi növényekben (főként csemege kukoricában). Az imágók tipikusan alkonyati. Mezőgazdasági jelentőségük azonban nincsen. Testük zömök. májusban jelennek meg. de mivel rendkívül polifág faj. Gyakori hazai faj a káposzta bagolylepke (Mamestra brassicae). de áttelelni általában nem tud. Tipikus vándorlepke a gammalepke (Autographa gamma). míg másik két alrendjüknél (Tojócsövesek.és répaföldeken gyakori faj a vetési bagolylepke (Agrotis segetum). Első példányai. A rend neve arra utal. Szívesen táplálkozik a virágzó bogáncsokon. Szájszervük nyaló típusú. ezt áltorszelvénynek nevezzük. • Hártyásszárnyúak rendje (Hymenoptera) A rovarok egyik legfajgazdagabb rendje. díszes szárnymintázatú lepkék tartoznak a közismert a Boglárkalepkék (Lycanidae). A testtájak jól elkülönülnek egymástól. Lábaik járólábak. Változatos testnagyságú és alakú. mert főként így tájékozódnak. Csápostorukat a repüléssel töltött idő kivételével rendszerint élénken mozgatják. nagyon elterjedt. kora éjszakai állatok. hogy mindkét pár szárnyuk egyformán hártyás szerkezetű. A fej mozgékony. Fulánkosok) igen éles a határ a tor 247 . hogy repülés közben még szilárdabb alátámasztást nyújtson a gyorsan mozgó szárnyaknak. A legtöbb esetben sötét alapszínezetű a testük. élénk színezetű. csápnyél. Változatos testnagyságú lepkék. de a rágó is megvan. Kertekben. Az áltorszelvény funkciója. A fej két oldalán hatalmas összetett szemek ülnek. mint a három potrohszelvény. melyek a Földközi-tenger környékéről repülnek hazánkban. Nagy termetű. A káposztalepke (Pieris brassicae) is közismert kártevő. A rovarok közül e rend tagjainak a legjobb a képlátása. a második nemzedék idején leginkább cukorrépa földeken komoly károkat okoz. így a két szárny együtt mozog. Egyes fajok mezőgazdasági kártevők. nappali lepkék. közülük több csoport képviselői képesek saját erőből nagy (a méhek néha 10 km) távolságra repülni és onnan enyhe széllel szemben is visszatérni fészkükhöz. fűszerpaprika. hullámos csíkok jellegzetes márványos mintázat van. Repülés közben a hátulsó szárnyak egy horogsor segítésével az elülsőhöz kapcsolódnak. zöldségnövényeken (zöldpaprika. amin számos rövidebb ízből álló csápostor ül. paradicsom). amelyek egyes csoportoknál többé kevésbé módosulnak és a járás mellett ásó vagy gyűjtő funkciót is ellátnak. ami az első nemzedék fejlődésekor több más bagolylepkével együtt zöldborsó. szépen mintázott. de pl. rövidebb-hosszabb csápokat visel. Hasonlóképpen bevándorló faj a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera). Szemeslepkék családjába (Satyridae). A csáp első íze hosszú. Tarkalepkék (Nymphalidae. Egyik alrendjüknél (Növénydarazsak) a tor és potroh nem válik el élesen. A fejtetőn 3 pontszemet viselnek. nagyon szép. Fehér vagy sárga alapszínű. alkalmilag (gradáció alkalmával) számos más kultúrát is megtámadhat. ősszel visszarepül a mediterrán vidékekre. Ennek köszönhetően többnyire igen jó repülők. A potroh első szelvénye az utótorhoz nőtt. de kedvel minden keresztes virágú növényt.. A szárnyaikon fehér foltok. Hernyója tömegesen jelenik meg a káposztán. Nyugalmi állapotban a szárnyak a potrohon fekszenek. A fecskefarkúlepke (Papilio machaon) előszeretettel tanyázik napos helyeken.

248 . hogy tojásaikat a lárvák táplálékába (tápnövénybe. hengeres. Bábjuk szabad báb. A levéldarazsak körében gyakori a szűznemzés. Levéldarazsak családja (Tenthredinidae). A hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) lárvája a körtében és a fekete ribiszkében károsít. A legtöbb növényevő darázsfaj ebbe a családba tartozik. Lárváik álhernyók. A keresztes virágú (Cruciferae) növények mindenütt előforduló kártevője. Szalmadarazsak családja (Cephidae). amelyeknek karcsú. 6-8 pár potrohlábbal Gyakoriak a feltűnő színezetű állatok. hogy a hímek megtermékenyítetlen petéből kelnek ki és testi sejtjeik is haploidok. A lárvák az alsó ajak mirigyének váladékából számos csoportnál gubót szőnek. és 2. A fulánkosok esetébe a tojócső járulékos mirigyei méregmiriggyé módosultak. fűrészes. ott járatokat rágnak. vagy zsákmányállat elejtésekor rágójukkal ejtenek sebet. A lárvák a szárban vagy a törzsben fejlődnek. • Növénydarazsak alrendje (Symphyta) Jellemző rájuk. s testi sejtjeik dipoloidok (ezt a szaporodási módot nevezik még haplo-diploid rendszernek is). de a Fulánkosok alrendjében számos félig-társas (szemiszociális) faj van. Tojásaikat a lárva tápnövényének szövetei közé. de jól felismerhető tojócsővel rendelkeznek. vagy az 1. vagy pedig a tojócső fulánnká módosult (Fulánkosok). ami védekezésre illetve a zsákmányállatok megbénítására szolgál. A hártyásszárnyúak teljes átalakulással fejlődnek. Lárvájuk álhernyó. a hajtás e felett meggörbül. s ebbe fecskendezik potrohvégükből a méregmirigyben termelődő váladékot. Tojócsövesek). a fadarazsak a fába tojják. „királynő”) feladata kizárólag a szaporodást. A társas életű fajok (egyes darazsak. elpusztul. ráncolt testű lábatlan kukac (Tojócsövesek és Fulánkosok). az imágók virágokon. oldalról kissé összenyomott a potroha van. A hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. amire az jellemző. A szalmadarázs (Cephus pygmaeus) lárvája elsősorban a búza és a rozsvetésekben okoz nagy károkat. A repcedarázs (Athalia rosae) potroha fekete és piros színű. valódi potrohszelvény rendkívül elvékonyodó potrohnyéllé alakult át. nektárral táplálkoznak. Ez legalábbis éles befűződés formájában látszik. A gabona szára ezért meggyengül. ami arra szolgál. A nőstényeknek rövid. nem megtört. 6-15 mm méretűek. a tojásrakó nőstények friss hajtások zsenge szárába helyezik a tojást. de bizonyos feladatokat (leginkább a fészkek. minden más feladatot csökevényes ivarszervű nőstények (dolgozók) látnak el. potrohszelvény között erős befűződés látható. Számos esetben az 1. munkamegosztásban végzik. gyomok. Az álhernyók növényfogyasztók. A tojócső a hangyák esetében visszafejlődött. fészektelepek őrzését) együttműködésben. esetleg fák szárába rakják. hogy toruk és potrohuk közt nincs befűződés. az ivari dimorfizmus sokszor jól felismerhető. A nőstények tojócsöve rövid. lankad. Csápjuk egyenes. míg a nőstények mindig megtermékenyített petékből lesznek. majd eltörik. Ilyenkor jellemző az ivari többalakúság (polimorfizmus). potrohlábbal rendelkeznek vagy torlábaik és potrohlábaik is elcsökevényesedtek. a nőstények tojócsővel rendelkeznek. A hártyásszárnyúak legtöbb faja magánosan él. gazdaállatba) rakják. Más fajok valódi társas életet élnek (euszociális fajok). A nőstények a potroh végén tojócsövet viselnek (Növénydarazsak. A lárváknak nincs potrohlábuk és a torlábaik is csökevényesek. Lárváik álhernyók. sok faj esetében a hímek ismeretlenek. amelyeknél az ivarképes nőstények (anya. s abban bábozódnak. aminek fő komponense náluk a hangyasav. Tojásaikat gabonafélék. amelyeknél minden nőstény önállóan szaporodik. vagy pedig erős rágó szájszervvel ellátott. védekezéskor.és potroh között. ami a három pár torlábon túl négy párnál több lábat visel a potrohán (Növénydarazsak). A hártyásszárnyúak esetében gyakori a szűznemzés sajátos formája. egyes méhek és a hangyák) komplikált szociális szerveződésű családokban élnek. a spanandria. de rendszerint az ivari dimorfizmus más jegyei is megfigyelhetők. Egy centiméteres darazsak. aminek fő hatóanyaga a melittin.

nyúlánk tojócsöve van. A nőstény hernyókba rakja tojásait. ezért egyetlen káposztalepke hernyóban – ami a gyilkosfürkészekhez képest óriási – mindig több tucat lárva fejlődik ki. A nőstények tojócsöve viszonylag rövid és nagyon erőteljes. a testből messze kinyúlik. Fenyőerdőkben találkozhatunk legnagyobb fürkészdarazsunk. Lárvájuk kukac. Többféle levéltetűben is élősködik a közönséges tetvésző (Phraon abjectum). sárgagyűrűs fadarázs (Tremex fuscicornis). levéltetű. pókok petéjébe helyezik. de feltűnően hosszú is. de azoknál sokkal kisebb. A valódi fürkészekhez sok tekintetben hasonló testalakulású. Kukac lárváik ezért gyakran találhatók hernyókban. A nagy sarlósfürkész (Ophion luteus) oldalról lapított és sarlószerűen hajlott potroh testalakulásáról kapta a nevét. A nagy fajszám miatt az alrendet újabban családsorozatokra osztják (Fürkészalkatúak. abból felfúvódott múmiai marad hátra. Erdeinkben gyakori a bábölő fürkész (Pimpla instigator). szapora mozgatása. Egyetlen növényevő csoportjuk van (gubacsdarazsak). Kisméretű fajok. az ostor rendszerint hosszú. Ebbe a családba több centiméteres darazsak tartoznak. Ez a káposztalepkének és közeli rokonainak (Pieris fajok) specializált ellensége. Lárváik torlábai csökevényesek. A gyapjaslepke legádázabb természetes ellenségei közé tartozik a gyapjaslepkefürkész (Ichneumon dispar). így károsítanak. 249 . a torhoz. pókok petéjében. A legtöbb tojócsöves hártyásszárnyú parazitoid életmódot folytat. stb. A nőstények tojócsöve lehet rejtett. A lávák a fák törzsében járatokat rágnak. maguk szőtte kokonokban bábozódnak. A nőstények tojócsöve hosszú. • Tojócsövesek alrendje (Terebrantes) A nőstényeknek rendszerint hosszú. Gyilkosfürkészek családja (Braconidae). mézharmat evők. bennük bábozódik a lárva. a káposztalepke gyilkosfürkésszel (Apanteles glomeratus). A potrohot éles befűződéssel vagy potrohnyéllel csatlakozik. A csápok vékonyak. ami legtöbbször messze kinyúlik a testből. az imágók pedig nektárfogyasztók ill. sokízű. A családba tartozó fajok gyakran parazitoidok vagy hiperparazitoidok. hogy ha nem repülnek. Az elpusztuló levéltetvek szürkésen elszíneződnek. Levéltetvek parazitoidjai. a legnagyobbak pedig tojócső nélkül is 2-3 cm hosszúak.). tehát a lárvák más rovarok testében élősködnek (fürkészdarázs félék). innen kapták nevüket a fürkészdarázs csoportok. máskor egyes ragadozó rovarok lárváiban. Kertészetekben házikertekben egyaránt gyakran találkozhatunk egyik leggyakoribb képviselőjükkel. s amikor elhagyja az elpusztult gazda levéltetű testét. a családsorozatok külön jellemzése nélkül. Testhosszuk átlagosan egy centiméter körül van. Viselkedésükben feltűnő. fadarazsak lárváiba helyezi tojásait.5-2 mm. erőteljesen mozgatják. csápjukat állandóan. Levéltetvésző fürkészek családja (Aphidiidae). igen sok rovar fontos természetes ellensége közülük kerül ki. rajta a darázs röpnyílásával. de a legkisebb fajok mindössze néhány milliméteresek. Erre a fürkész családra jellemző a poliembriónia. Rendkívül hosszú. amelyeknél a lárva (a kukac) növényevő. az óriás fenyődarázs fürkész (Rhyssa persuasoria) egyedeivel. Leginkább ennek az alrendnek a fajaira jellemző a csápok állandó. Valódi fürkészek családja (Ichneumonidae). nektárt fogyasztanak. Bükkfák és nyárfák jellegzetes hártyás szárnyú kártevője a több centiméter hosszú. ritkák bábjaiba.Fadarazsak családja (Siricidae). hosszúak. Fémfürkészalkatúak.és bogárlárvákban. az imágók cukros nedveket. A csápostor térdesen megtörve csatlakozik a csápnyélhez. feltűnő. vékony tojócsövével átfúrja a fák kérgét és a több centiméterrel alatta rejtőző bogárlárvákba. néhány milliméteres fajok tartoznak ebbe a családba. Nagy fajszámú család. Tojásaikat más rovarok lárváiba. ezáltal az épületekhez és a bútorokhoz felhasznált fák kereskedelmi értékét is csökkentik. imágóik testhossza 1. s kifejlődés után az elpusztult hernyó mellett. de mi itt a legfontosabb családok közül csak néhányat említünk. Gubcsdarázsalkatúak.

Gubacsdarazsak családja (Cynipidae). Ebben a fürkész családban azonban vannak növényekben élő fajok is. levéltetvek mézharmata. Súlyos esetben 20-30 % kárt is okozhat a magtermesztésben. Nagyon változatos tesformájú csoport. lepkehernyókban élősködnek. ezért feltételezik. A fulánkos darazsakra jellemző. tehát u. Előfordulhat azonban több évig tartó posztembrionális fejlődés is. s elpusztítja azokat. Ebben a családban gyakori a nemzedékváltakozás. Tőrösdarázs alkatúak. fémes kék. A nagy fajszám miatt az alrendet újabban családsorozatokra osztják (Fémdarázs alkatúak. fajok is (pl. de néhány csoportba a befűződés nem olyan éles. elsősorban a lepkék tojásaiba helyezik saját tojásukat. ház körüli kertekben sokfelé elterjedt a közönséges rózsagubacsdarázs (Diplolepis rosae). egyéb édes nedvei). extraflorális nektáriumok szekrétumai. Hangya alkatúak. a kártevő fajok visszaszorítására is felhasználják őket. amelyek életmódjuknál fogva hasznosak. törékeny testalkatú állatok. méretük 0. alakú gubacsok képződnek. bizonyos méhek. Közepes vagy kis méretű darazsak. Egyes fajok laboratóriumban tömegesen tenyészthetők. A lárvák kukac típusúak. de vannak szárnyatlan csoportjaik is. A pirosszemű petefürkész (Trichogramma evanescens) a legismertebb. lárváik kártékony bogárlárvák és darazsak lárváinak külső élősködői. Több biotípusa ismeretes. fémez zöld csillogású. A tölgyeket. Az imágók viráglátogatók. ami a lucerna csigákban a magokban fejlődik. redősszárnyú darazsak. ritkábban bogarak lárváiban. de ebben az alrendben szép számmal vannak félig társas (pl. Tojásaikat méhek. közülük is legnagyobb fajszámban a csertölgyet különösen sok gubacsdarázs károsítja. Hengeresfürkészek családja (Eurytomidae). Nagyon gyakori faj a háromfogú fémdarázs (Chrysis cyanea). A kártevő fajok közül legismertebb a lucerna magdarázs (Bruchophagus roddi). hogy valójában testvérfajokról van szó. testük többé-kevésbé hengeres és szépfémes vörös. • Fulánkosok alrendje (Aculeata) A nőstényeken a tojócső fulánkká módosult. a családsorozatok jellemzése nélkül. a kikelő lárváik sejtburjánzást idéznek elő. Fémdarazsak családja (Chrysididae). Növényi szövetekbe rakott tojásaik ill. kapródarazsak. Kaparódarázs alkatúk. ezért főként nálunk melegebb éghajlatú földrajzi övezetekben a biológiai növényvédelemben. A hártyásszárnyúak törpéi tartoznak ide. Legtöbbjük szárnyas. a torhoz. Egyes fajok lehetnek hiperparazitoidok. amelyek némelyike a többivel szemben. a viszont lárvák jellemzően állatfogyasztók. tenyésztett parazitoid ebben a családban. itt bábozódnak és rendszerint a következő tavasszal kelnek ki az imágók. amikből a fajokra jellemző nagyságú. Szárnyaikat rövid. Legismertebb faj az óriás tőrösdarázs (Megascolia flavifrons). Kertészetekben. amelyek tölgyfákon élnek. bogarak lárváiban élnek. hogy az imágók legfőképpen cukros levekkel táplálkoznak (virágok nektárja. A gubacsban fejlődnek a lárvák. ezért mezőgazdasági szempontból nagyon hasznosak. legyek. de ezek felderítése még várat magára. stb. amelyek gazdaspecifikusak. Más rovarok. fészkébe csempészik. A fulánkos darazsak ivadékaiknak bölcsőt készítenek. parányi. Redősszárnyúdarázs alkatúak. Tőrösdarazsak családja (Scoliidae). fontos mezőgazdasági kártevők. egyes méhek) és valódi társas csoportok ill. A potroh a legtöbb csoportban itt is éles befűződéssel vagy potrohnyéllel csatlakozik. de itt csak néhány említünk a legfontosabb családok közül.3-1 mm. hangyák). Méhalkatúak. finom szőrök szegélyezik. A legtöbb faj magánosan él.• Fémfürkész alkatúak családsorozata (Chalcidoidea) Petefémfürkészek családja (Trichogrammatidea). de gyakoriak a rózsaféléken is. vagy fészket építenek és ide hordják a lárváknak a táplálékot. ami 250 . s a zsákmányt az imágó ejtik el számukra. Más hártyásszárnyúak. amit szintén az imágók gyűjtenek be számukra.n. Az egész országban gyakori a magyar gubacsdarázs (Andricus hungaricus) és az osztrák gubacsdarázs (Andricus collari).). ami 4-8 mm hosszú. Az imágók viráglátogatók. vagy pedig pollen és részben nektárevők a lárvák. fészekparaziták. néha növények kifolyó.

Az ivadékbölcsőket legtöbbször talajban készítik. Több centiméteres. A legtöbb hangya nagy családokban él. A német darázs (Paravespula germanica) általánosan elterjedt. piros foltokkal tarkított. de a növényevők és a vegyes táplálkozásúak sem ritkák. Jellemzőjük a térdes csáp. ha darázs közelít. s ezután a család egy szezonon keresztül együtt él. Legtöbbjük sárga. manapság a gyakorlatban még nem is igazán ismerik őket. A legtöbb faj fulánkja elcsökevényesedett. kis kabócák) abból egy bölcsőbe többet is elhelyeznek. A lódarázs (Vespa crabro) nagy termete miatt (2-4 cm) félelmetes. Fészkét a talajban készíti. ritkábban pókokat ragadoznak. de gyümölcsöket is károsíthatnak Rágójukkal más rovarokat ejtenek el és lárváikat azzal táplálják. s mint élő konzervet az ivadékbölcsőbe szállítják. Karcsú testű. A kaparódarazsak gyengén szőrözött testükről és keskeny előhátukról ismerhetők fel. A melittin nevű méreganyagra allergiás emberek azonban szúrása esetén életveszélybe kerülhetnek. Egyes fajok a föld alatt építik.5 milliméteres apróság is van közöttük. piroslábú bogárrontó (Tiphia femorata). A Hangyákon belül több alcsaládot különítünk el. A prédát ügyesen elfogják. Egy családban egyszerre több királynő is található. mások a fákra vagy a fák odvaiba helyezik el fészküket. s ezután fognak hozzá a következő bölcső elkészítéséhez. A Kaparódarazsakon belül több alcsaládot különítünk el. Az ide tartozó fajoknak csak nőstényei telelnek át. Fészke rendszerint faodvakban található. Elsősorban levéltetű pusztítóként jelentősek. a mézharmatot és azt nyalogatja. Sok hangyafaj kedveli a levéltetvek édes ürülékét.5 cm. mások közepes méretűek (5-10 mm). ami a kevés természetes ellenségtől szenvedő. A királynő mellett szárnyas és sokféle alakú szárnyatlan nőstény (dolgozó. Lárvájuk az élő. de számos koromfekete faj is van közöttük. Ha a préda kicsi (l levéltetvek. A fészek papír-szerű lemezekből áll. Erdőkben közönséges az eredi vöröshangya (Formica rufa). fekete színű rovarok. Az imágók kivétel nélkül viráglátogatók és nektárfogyasztók. A fajokon belül számos kaszt figyelhető meg. A kasztok hasonló felépítésű és hasonló feladatokat ellátó egyedeket foglalnak magukba. Mezőgazdaságilag is fontos a nála jóval kisebb.legnagyobb hazai darázsfajunk. ezért ajánlatos nem felingerelni (aki nem kapkod. fulánkjukat a préda potrohának hasi oldalába szúrják. de béna prédát fogyasztja el. valódi társas rovar. A préda ettől megbénul. ezért mondják kaparódarazsaknak e rovarokat. Szúrása nagyon fájdalma. Hangyák családja (Formicidae). Egyesek magvakat gyűjtenek és azt fészkük külön kamráiban raktározzák. de testformájuk az egyes alcsaládokban igen változatos. Testméretük is sokféle. A testtájak határozottan elkülönülnek. katona). és a sebbe hangyasavat fröcskölnek. Sok faj ragadozó. néhányan 20-30 milliméteres óriások. jellegzetes sárga-fekete csíkokkal színezett állatok. Kaparódarazsak családja (Sphecidae). Könnyen támadnak. amelyek tavasszal családot alapítanak. a lárvák számára más rovarokat zsákmányol. amelyeket egyes kutatók önálló családoknak tekintenek és ilyenkor Kaparódarázs alkatúak családsorozatába osztják be azokat. Mindenütt közönséges a fekete fahangya (Lasius niger). A padlásdarázs (Polystes nimpha) igen gyakran emberi építmények tetőszerkezetében készíti el fészkét. s abból táplálják a lárvákat. cserebogár pajorokon élősködik.. A tort a potrohhal karcsú potrohnyél köti össze. azt a darazsak békén hagyják!). amit erős mellső lábaikkal ásnak ki. lerakják tojásukat. Különböző száraz és nedves mezőkön egyaránt gyakori a gyepi hangya (Tetramorium caespitum). 1-2 cm méretű. de 2. mérgüket fullánkjuk segítségével injektálják az áldozatba. Más fajok sárgolyócskákból föld feletti bölcsőt 251 . valamint szárnyas hím található. habár a növényvédelmi gyakorlatban méltatlanul mellőzik. Társas redősszárnyú-darazsak családja (Vespidae). s hasdúclánc idegrendszerébe fecskendezik mérgüket. erdeinkben gyakori. Lárváik számára leggyakrabban rovarokat. Egyesek a fészekben gombatenyészetet tartanak fenn. amelyeket egyes kutatók önálló családoknak tekintenek. Az imágók jellemzően édes nedveket nyalogatnak. néha üvegházakban kisebb kárt is tehet a zsenge palántákban. Legtöbbször megharapják áldozatukat. testmérete 2-4. sárgás. de szerencsére nem támadékony. piros.

A lárvák ezt elfogyasztva fejlődnek imágóvá. a napraforgó. Elülső lábaik a virágpor összegyűjtésére módosult gyűjtőlábak. amelyek kiemelkedően fontos szerepet töltenek be a virágos növények megporzásában. ezért a méhészek kártevőként tartják számon. A legtöbb faj magánosan él (szoliter). ami hatékonyabb táplálékszerzéshez vezet.n. ami országszerte nagyon gyakori. többnyire sűrű. mézhólyagban (más néven mézgyomorban) szállítják a fészekbe. Például a lucerna magtermesztése nálunk vadméhek nélkül teljesen sikertelen volna. megnyúlt testű. Teljes kötődésük a virágokhoz kölcsönös függőséghez vezet a virágok és a méhek között. hanem utódaikat is teljes mértékben a virágokon begyűjtött táplálékkal (pollennel) nevelik fel. Nevezetes képviselőjük a lucerna földiméh (Melitta leporina). Ugyanúgy a termesztett növényfajok többsége. díszítő értékű elemei. ami hatékonyabb megporzáshoz és a méhek szerveinek olyan változásaihoz. ez a motorja a virágok szerkezetének olyan változásaihoz. mert magtermésük. A szociális fajok azonban tápanyag tartalékként is gyűjtenek nektárt. kis levéltetűölő darázs (Diodontus minutus). szénfekete. Jól ismert.építenek. Táplálkozási tekintetben teljesen a virágokhoz kötődnek. merev szőrzetből álló u. amit haskefének mondunk. u. több faj korhadt fában fúr bölcsőt. a virágos rétek mezők. különösen a 252 . Közöttük számos faj szorosan alkalmazkodott bizonyos növénycsoportokhoz. tisztítják le a rájuk tapadt virágport. kefével. két családban jellemző néhány fajnál a részleges munkamegosztás megjelenése. annak külső oldalán. Méheket zsákmányol lárváinak a közönséges méhfarkas (Philanthus triangulum). erdei tisztások virágos növényfajainak legtöbbje nem is létezne és nem maradhatna fenn. s csak ezek eléggé hatásosak a megporzásban. legalább a fészektelepek őrzésében (szemiszociális életmód) és egy családban vannak társas életmódot folytató fajok is (euszociális életmód). Igen sok légy esik áldozatul a közönséges légyölő darázsnak (Oxybelus qutordecimnotaus). igaz a vadméhek náluk sokszorta gyorsabbak és hatékonyabbak (ha van belőlük elegendő). A legtöbb faj a nektárt saját táplálékaként használja fel. vagy pl. hogy hazánkban csaknem 700 vadméh faj él és sok növény és sok vadméhfaj között speciális kapcsolatok alakultak ki. hogy kímélésükkel elősegíthessük a virágzó flóra fennmaradását és számos termesztett növényük jó terméseredményeit. a pillangós virágú takarmánynövények. Ezek a fajok a begyűjtött nektárt a begyből módosult. ami a lucerna fontos megporzó rovara. mert bár sok nektárgyűjtő mézelő méh van a lucernásokban. a zöldségfélék nem léteznének. A gyümölcsfákon ugyanakkor hatásos megporzók a mézelő méhek. hogy testük a legtöbb más rovarcsoporthoz képest erősen szőrözött. A méhalkatú rovarokat ezért minden mezőgazdasági szakembernek és természet szerető embernek ismernie kell. ezért igen sok növény esetében a mézelő méhek nem képesek helyettesíteni a vadméhek megporzó munkáját. magtermésük főként vagy kizárólag a méhek megporzó munkájának függvénye. vagy tisztító lábak. Nálunk hat család tartozik a méhalkatú rovarok közé.n. Földiméhek családja (Melittidae). szaporodásuk a méhalkatúak megporzó tevékenységétől függ. s azt besűrítve méz formájában lépekben tárolják. vagy legfeljebb keveset hozzákever a gyűjtött pollenhez. mert termésük ill. de ezek ott a sajátos virágszerkezet miatt megporzást nem végeznek. hanem csak a vadméhek. bizonyos növények sajátos virágszerkezetéhez csak bizonyos vadméh fajok alkalmazkodtak. néhány pedig más rovarok elhagyott járatait. vagy pedig potrohuk hasi oldalán.Jellemző a magános életmód. aminek kosár a neve. a gyümölcsfélék. A mezőgazdasági gyakorlat számára is jelentős levéltetű pusztító a kis méretű. A virágport a lárvák számára készített ivadékbölcsőben gyűjtik össze és tojásukat a pollencsomóra helyezik el. Az ősi kaparódarazsakból alakultak ki a legutóbbi több tíz millió év során a méhalkatú rovarok (Apoidea). mert testükről is ezzel gyűjtik össze. elhagyott gubacsokat használ ivadékbölcsőként. Fontos megemlíteni. gyakori képviselőjük a karcsú. Az imágók nem csak saját táplálékukat (nektárt és némi pollent) szerzik be a virágokon. Jellemző rájuk. A pollen szállítására kialakult készülék van a nőstények hátulsó lábának lábfejtőízén. Nélkülük a flóra jól ismeret. homoki hernyóölő darázs (Ammophila sabulosa). fekete-piros színű.

Egyik legnagyobb hazai vadméhünk az ivadékbölcsőket fában elkészítő kék fadongó (Xylocopa violacea). a Szúnyogalkatúak (Nematocera) és a Légyalkatúak (Brahycera) testfelépítése számos hasonlóság ellenére több vonatkozásban eltér egymástól. A nyár közepén rajzik a lucerna szabóméh (Megachile rotundata). Két alrendjük.Sok magános és néhány fészektelepekben élő. amit haskefének mondunk. szállítására alkalmas szőrzetet. innen kapta a nevét ez a nemzetség. A fehércsíkos méh (Rhophitoides canus) viszont sorosan ragaszkodik a termesztett lucernához és a vadon termő komlós lucernához. Tavasztól őszig megtalálható. nádszálakban. A nőstények a potroh haslemezein viselnek virágpor gyűjtésére. ami rokonaihoz hasonlóan a levelek széléből művészien kikanyarított levéldarabkákkal tapétázza ki a bölcsőket. A testükre tapadt virágport harmadik lábfej tőízének szőreivel söprik le és az ott kialakult u. Ivadékbölcsőik mindig egymás felett sorakoznak. ami a szintén e családba tartozó nagybajszú méhek (Eucera fajok) fészekélősködője. ahol a kikelő lárvák gazdag táplálékforrásra találnak. amelyek tavasszal új családot alapítanak. más madarak fészkében. A lucerna és más pillangósok. nyáron a virágzó pillangósokat is látogatja. A gyümölcsfák megporzásában igen jelentős (és nád fészkelőhelyek biztosításával elszaporítható) a kora tavasszal rajzó szarvas faliméh (Osmia cornuta).Ebbe a családba sok specializált vadméh és számos olyan faj is tartozik. tehát családokban élő nemzetség is. amely igen sok növényt látogat. de van közöttük több euszociális. készítik el és kibélelik valamivel. Ide tartozik a mézelő méh (Apis mellifera) is. Ilyen életmód jellemző például a kaszanyüg darázsméh (Nomada sexfasciata). Ivadékbölcsőiket változatos helyeken. rajzása a nyár közepére. Mindkét fajra a félig társas életmód jellemtő. pl. főként ajakos és pillangósvirágú nö9vénbyek rendszeres látogatója. Utódait kizárólag lucerna pollennel. mégis mindig a legfelső (legfiatalabb) állat kel ki először és a legalsó (legöregebb) utolsóként. legtöbbször sűrű szőrzet. löszfalakban. a már a gyümölcsfákon is megtalálható. Igen fajgazdag család. A közönséges karcsúméh (Lasioglossum malachurum) az ország minden táján közönséges és igen sokféle növény virágait látogatja. de ezen kívül még több más termesztett és vadon termő növény megporzásában is közreműködik. Ezeknek a fajoknak nincs virágpor gyűjtésére alkalmas szervük. Általánosságban mindkét csoportra jellemző hogy a testtájak 253 .n. amelyek létszáma a nyár közepén 200-300 is lehet. ahova változatos testfelépítésű állatok tartoznak. Itt halmozzák fel a virágport. ami tavasztól őszig két nemzedékben rajzik. • Kétszárnyúak rendje (Diptera) A leginkább fajgazdag rovarrendek sorába tartozik. hiszen kora tavasztól késő őszig repül. Bányászméhek családja (Andrenidae). Mesterségesen is szaporítható. neveli fel és a lucernások talajában készíti fészkét. félig társas életmódú faj tartozik ide. de csak az érett nőstények telelnek át. mert évi 2 nemzedéke van. Jellemző a testet borító. néha elhagyott csigaházakban. olyanformán növekszenek fel.Nagyalföldön. Valódi családokban él (euszociális életmód). kosárban szállítják azt a fészekbe. közülük legközönségesebb a földi poszméh (Bombus terrestris). Egyes színméhek más méhek fészkében található táplálékba csempészik petéiket. mint a kakukkfiókák. más rovarok fában készített járataiban. Karcsúméhek családja (Halictidae). a zöldségfélék magtermesztésében is segítségükre van és az őszi fészkes virágú vadnövények virágain is gyakori. ami a mi éghajlatunkon (ami számára kissé zord) emberi segítség nélkül nem tudna huzamosan fennmaradni. Legtöbbjük magányosan él. Az utóbbiak közül a legközönségesebb hazai faj a szalagos bányászméh (Andrena flavipes). ami igen sokféle növényt látogat. tápnövényeinek fő virágzási időszakára esik. Színméhek családja (Apidae). A poszméhek jól ismert tagjai ennek a családnak. amire tojásukat rakják. Művészméhek családja (Megachilidae).

mert megrágják a növények gyökereit. lomhán repülnek. Egyes fajaik (az Anopheles szúnyogok) a maláriát okozó egysejtű Plasmodium fajok végleges gazdái és egyben terjesztik is azokat. Lárvái bomló növényi anyagokkal táplálkoznak. Nálunk jelenleg ismeretlen a malária. de a Föld szubtrópusi. A hátulsó pár szárny billérré alakult át. két igen nagy összetett szemmel és gyakran három pontszemmel. néha trágyában fejlődnek. Bögölyök családja (Tabanidae). Tojásaikat élő növényi szövetekbe rakják. ezért a nőstények rendszerint vérszívók is. A közönséges lószúnyog (Tipula oleracea) kertekben. Növényevő. néha több centiméteres legyek. Mind a szúnyogok. valamint a vízminőség javításában is. A billért egyensúlyozó szervnek tartják. a tojásérleléshez kell a sok fehérje. Rizs vetésekben kártevő lehet a tollas árvaszúnyog (Chironomus plumosus). ragadozó és korhadékevő fajok egyaránt tartoznak közéjük. Az enzim tartalmú nyálat mindkét szájszer típusnál a hypofarinx közepén kialakult cső (nyálcsatorna). izmos. A gyötrőszúnyog (Aädes vexans) minden vízparton. és fontos szerepük lehet a halak táplálásában. A hímek hatalmas fejlett összetett szemei olyan nagyok. csápsörtével rendelkeznek. Szájszervük vége. Karcsú. Lárváik vízben. különállók. ami vagy harmadik tapadókorong (pulvillum). Közismert a máktokszúnyog (Cedidomyia papaveris) és a repcebecő gubacszúnyog (Cedidomyia brassicae) kártétele. Szájszerveik visszafejlődtek. hogy táplálkozáskor enzimeket bocsátanak a táplálékra (táplálékba). Az elülső pár szárny hártyás. A légyalkatúak viszont erősen módosult. néhány milliméteres. Lárváik a talajban fejlődnek és fontos szerepet játszanak az avarlebontási folyamatokban. A tavaszi bársonylégy (Bibio marci) teste fekete szőrökkel teljesen borított. megnyúlt testű. Számos légycsalád fajai kifejlett korukban nem táplálkoznak. nedves területen gyakori. megrövidült csáppal. Növényi nedvekkel táplálkoznak. lámpák körül csapatostól láthatók. Lárváik a talaj szerves anyagait fogyasztják. igen hosszú lábú fajok. trópusi övezeteiben gyakori megbetegedés. Bársonylegyek családja (Bibionidae). A szúnyogalkatúak bábja szabad báb. A második csápízben néhány légycsalád esetében hallószerv található. ezért szájszervük visszafejlődött. Az imágók estefelé repülnek. Aránylag rosszul. mozgatható. vagy serteszerű képlet. Egyes fajok kártevők lehetnek. Lárváik lábatlanok. A kétszárnyúak kiváló repülők. a 254 . Igen kicsiny. A kétszárnyúak középtora jól fejlett. szúnyogok. de sok szárnyatlan légyfaj is ismert. Esetlenül. hogy a fej közepén összeérnek egymással. Lábaik végén két karom és két tapadókorong található Ezek között helyezkedik el az empodium. lassan repülnek. viszonylag redukálódott erezettel. a szúnyogalkatúak lárváját szúnyoglárva típusnak hívjuk. A nőstények szemei kisebbek. a táplálékot pedig a felső ajakból kialakult cső (tápcsatorna) vezeti. A szúnyogalkatúak legtöbbször hosszú. de éjjel a szabad területeken nagy rajaik találhatók. gabonaföldeken nagy létszámban jelenhet meg. Életmódjuk igen változatos. A legyek szájszerve lehet nyaló-szívó típusú. a légyalkatúak lárvái pedig a nyüvek. A testet nem túl sűrűn jellegzetes elhelyezkedésű és alakú serték borítják. miáltal gubacsok jönnek létre. Igazi szúnyogok (más néven Gyötrő szúnyogok) családja (Culicidae). a másik két torszelvény viszont csökevényes. vagyis külső emésztésre módosult szájszervük van. Nagy és közepes testű. Lárváik vizekben fejlődnek. Gubacsszúnyogok családja (Cecidomyiidae). Nappal rendszerint árnyékos helyekre húzódnak. A fej nagy. Árvaszúnyogok családja (Chironomidae) . melyek érzékeny szaglószerveket hordoznak és szúró-szívó szájszervük van. mind a legyek esetében jellemző. Ezzel sejtburjánzást idéznek elő. de a hímek nem.jól elkülönülnek. egyforma ízekből álló csápokat viselnek. A lárvák nagy tömegekben fordulhatnak elő a különféle vizek iszapjában. Csak a nőstények vészívók. de tojásérlelés idején bőségesebb fehérje forrásra van szükségük. Lószúnyogok családja (Tipulidae). de esetenként a termesztett növények gyökereit is megrághatják és ezzel kisebb károkat okozhatnak. a légyalkatúaké tonnabáb.

káposzta. Réteken. hogy tojásaikat növényi szövetekbe helyezik. Kiváló repülők. A közönséges herelégy (Eristalomyia tenax) lárvája a legszennyezettebb vizekben is megél. mint a gabonaféléket. Általában nagy testű emlősöket szúrnak meg. A lárvák a bőr alá hatolva szöveti roncsolásokat okoznak. A Phorbia fajok különböző zöldségeket (hagyma. lila. A szárnyakat szép sötét foltok tarkítják. Apró termetű legyek. hanem a lárvák okoznak kárt. A hímek a virágok nektárján táplálkoznak. ezért gazdasági károkat nem okoz. A petéket az állatok a gazda bőrére. A lárvák táplálkozásmódja változatos. Zengőlegyek családja (Syrphidae). A cseresznye termésében fejlődő nyüvek csökkentik a gyümölcs piaci értékét („kukacos” a cseresznye). A fritlégy (Oscinella frit) igen közönséges kártevő a kukoricában és a gabonatáblákon. A Liriomyza trifolii üvegházakba behurcolt. de van közöttük növényevő is. A legtöbb faj lárvája ragadozó. A házilégy (Musca domestica) az egész világon elterjedt. Lárváik trágyában. bomló növényi anyagokban fejlődnek. a tularémiát és a lovak álomkórját terjeszti. ezzel sebzik meg áldozatuk bőrét. Viráglegyek családja (Anthomyiidae). Egy-három milliméteres. A lóbögöly (Tabanus bromius) nedves területeken gyakran nagy tömegekben lép fel. Aknázólegyek családja (Agromyzidae). Sokféle kórokozót terjesztenek.nyalópárna. A nőstények tojócsöve fejlett. amely fontos gyümölcskártevő. Tojásaikat gyakran rakják rothadó gyümölcsökbe. A hasznos ragadozó zengőlégy fajok közül igen nevezetes faj az Episyrphus balteatus. esetleg a szárban is megtalálhatók. répa) ugyanúgy károsítják. nyílt sebekbe vagy a test nyílásaiba helyezik. Általában apró termetű legyek. ez utóbbiak legfőképpen a levétetvek pusztításával igen nagy hasznot hajtanak a mezőgazdaságban. Igazi legyek családja (Muscidae). komposztban. Harmatlegyek családja (Drosophilidae). Közepes testű szőrös legyek. Nem az imágók. Színezetük néha a méhekéhez. Egyszikű növényeken élnek.. Mások korhadékevők. Ott fordulnak elő. Nyugtalanítja a legelő állatokat. darazsakéhoz hasonló. ahol dús a növényzet. összetett szemük jól fejlett. A kikelő lárvák befúrják magukat a szövetekbe és roncsolják azokat. Nevüket onnan kapták. ragadozók vagy édes nedveket. Gabonalegyek családja (Chloropidae). valamint potroha csillogó. Lárváik számos növényben megtalálhatók. nagyon hosszú légzőcsövét a vízből kidugva friss levegőhöz jut. A selymes döglégy (Lucilia sericata) dögökbe és a juhok szőrére rakja a tojásait. közepes testnagyságú állatok. A család számos faja él az emberi települések és az állattartó telepek környékén. zöld. A kék 255 . Lárváik a gyökereket károsítják. Fémeslegyek családja (Calliphoridae) legtöbb fajának tora. Friss dögöket is fogyaszthatnak. Lárvái tavasszal a fiatal leveleket rágják. Jelentős kártevők tartoznak az Agromyza és a Phytomyza nemekbe. esetleg tárgyába is. és a kikelő nyüvek a gazdanövényben járatokat (aknákat) rágnak. tarka. Ide tartozik a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) is. késpenge szerű. Legtöbb fajuk gyomnövényekben fejlődik. Mezőgazdasági kártevő fajok sokasága tartozik ide. első szelvénye nem húzható be a testbe. Betegségeket terjeszt és maradványaival szennyezi az élelmiszereket. a kicsurranó vérre enzimeket engednek és az előemésztett táplálékot felnyalják. polifág kártevő. A lépfenét. A családba tartozó fajok állategészségügyi jelentősége nagy. Az imágók a nektárt és a levéltetvek ürülékét fogyasztják. gyakran nagy tömegben. A legtöbb faj kifejlett korban a növények virágain táplálkozik. Lárváik a növények szárában rágnak járatokat. Fúrólegyek családja (Tephritidae). Szemük piros színű.és sörgyárak hulladéktelepein tömegesek lehetek. Lárváik általában a fészkes virágú növények (Compositae) virágzatában növekednek. Lehetnek vérszívók. gyümölcsök nedvét nyalogatók. mezőkön és gabonatáblákon mindenütt megtalálhatók. A közönséges muslica (Drosophila melanogaster) általánosan elterjedt faj. Kicsiny legyek. képesek a levegőben egy helyben lebegni. fémes kék. Konzerv. Szép mintázatú. éles szerkezetté alakult. terméséréskor pedig a magot károsítják. kicsiny legyek. nektárt.

és a szarvasmarhákat egyaránt megtámadja. Hasznos légyfélék. erős kitinpáncélú fajok. Méhtetűlegyek családja (Braulidae). ami a kötődésüket meghatározza. hosszú szőreik vannak. A nyüvek befúrják magukat a gazda testébe. A közönséges marhabagócs (Hypoderma bovis) által okozott fertőzöttség az intenzív védekezés következtében visszaszorult. A Címerespoloskák és Pajzsospoloskák gyakori parazitoidjai a poloska fürkészlegyek (Gymnosoma fajok). Nagy. Pókszabásúak osztálya (Arachnida) A pókszabásúak testfelépítése igen változatos. Fejük kicsi. Néhány milliméter hosszú állatok. A méhtetű (Braula coeca) a háziméh élősködője. A kockás húslégy (Sarcophaga carnaria) petéit a konyhában szabadon hagyott húsra rakja („beköpi” a húst). Testüket egy befűződés a legtöbb esetben jól elkülöníthetően két tájra (tagmata) az elsőtestre (protosoma. A lárvák hulladék anyagokkal táplálkoznak. 3. aminek következtében azok elpusztulnak.dongólégy (Calliphora vicina) lárvái dögökön fejlődnek. fejlett. Az imágók baktériumokat. Jelenlétükkel nyugtalanítják a gazdát és betegségeket is terjeszthetnek. Egyszerű testfelépítésű ektorapaziták. Mindössze egy-másfél milliméter a hosszuk. csápjuk rövid. Közepes testnagyságú legyek. amelyek testfelépítése tükrözi életmódjukat. A lárvák által okozott betegséget nyüvességnek (myiasis) nevezik. Orrbagócsfélék családja (Oestridae). A kétszárnyúakkal közös őseiknek ugyanis volt szárnya. bizonyos mértékig a Kétszárnyúak hasonló szájszervére emlékeztetnek. napos helyeken gyakoriak. az utótest pedig 13 256 . Zömök. mézharmat). férgek petéit t terjesztik. ritkábban a gazda rovar közelébe a gazda tápnövényére rakják. • Bolhák rendje (Siphonaptera) Ektoparazita fajok tartoznak ide. a lárva a parazitoid. A test szelvényeinek száma 19. Virágokon gyakran megtalálható a közönséges fürkészlégy (Echinomyia fera) imágója. és vért. Inkább a gazdaállat közvetlen környezete (abiotikus tényezők. fejtor) és az utótestre (opisthosoma) tagolja. Az ivari dimorfizmus határozott. A lárvák a nyüvekhez hasonlítanak. Az imágó cukros leveket fogyaszt (nektár. Fürkészlegyek családja (Tachinidae). Itt a testfolyadékukból táplálkoznak. Másodlagosan szárnyatlan rovarok. orr. Húslegyek családja (Sarcophagidae). a szamarakat. táplálék) az. A torhoz nagy. A lárvák a patás állatok száj-. szürke.5.6. Lapos testű. A lárva különféle lepkefajok hernyóiban élősködik. ezután elkezdik a gazda belső szerveit fogyasztani. Jellemző rájuk. vagyis a lárvák már a nőstények testében kifejlődnek. Legtöbbször elevenszülők. parazitoid életmódot folytatnak rovarokon. erdőkben. Hazánkban gyakori az emberbolha (Pulex irritans) és a kutyabolha (Etenocphalides canis). és a gazdaállat orrnyílásának vagy szájnyílásának közelébe helyezik el azokat. mint a tetvek. Tojásaikat más rovarok. A szabadban a lárvák elsősorban a földigilisztákat támadják meg. elsősorban a hernyók testébe. erdőszéleken. Szemeik sokszor hiányoznak. hogy hosszúkás petéiket a gazdafajok szőrzetére ragasztják. izmos ugrólábak kapcsolódnak. A nőstények eleven lárvákat szülnek. A bolhák nem kötődnek fajspecifikusan a gazdához. erőteljes felépítésű legyek. Az előtest hat. többnyire kockás mintázatú legyek. A lókullancslégy (Hippobosca equina) a lovakat. Testük oldalról lapított. Tojásaikat a gazdára vagy annak közelébe rakják. Szájszerveik szúrószívó típusúak. Hazánkban viszonylag gyakori a juhbagócs (Oestrus ovis). miközben az emberi élelmiszereken táplálkoznak. Tetűlegyek családja (Hippoboscidae).és garatüregeiben élősködnek. Bőrbagócsfélék családja (Hypodermatidae). nyugalmi állapotban egy árokba fektethető. mirigyváladékokat fogyasztanak. máskor a test felszínére (pl poloskák fürkészlegyei). Az imágók réteken.

Ezekből a testfolyadék a légzőszerv irányába áramlik. A második párfüggelék a tapogató (palpus). Az utótest egységes felépítésű. a trachearendszer és a tracheatüdő. Az előtesten négy pár járóláb található (a pókszabásúak ezért nyolc lábú lények). Jellemző érzékszervük az érzőszőr.6. gyakran csupán két ízből áll. nagy tömböt képeznek. nagyobb falatok nem juthatnak a szájüregbe. és itt méregmirigyeik nincsenek és a szájszervük is másképpen alakult. hasi részéről indulnak ki a lábakat beidegző idegek. két mozgatható ágra válhat szét. Különböznek a skorpióktól. Az utóbél egységes szerkezetű cső. a ragadozók elleni védelemben van szerepe. Előfordul. máskor pedig ásni tud vele az állat. keringési rendszerük nyílt. majd a részben emésztett molekulákat egy másik sejttípus veszi fel. Az előtesten hat pár fügelék található. már igen csekély légmozgás hatására ingerli a kapcsolódó idegsejtet. A tapogatólábak igen nagyok. hogy a járólábakhoz hasonlít. Ennek elülső. tömzsiek és ollóban végződnek. a szérumban pedig hemocianin található. A garatot vagy a nyelőcsövet nagy izomkötegek veszik körül. páros szerv. Kis testméretű csoportokban a légzőszerv hiányzik. A pókszabásúak tracheatüdeje jellegzetes felépítésű. növényen. ereik vége nyitott. feltűnőek. Gyakori a hasadékszerv is. A tracheacsövek – ellentétben a rovarokkal – általában nem a szövetekben vagy az izomrostokban végződnek. Az agyat (ganglion supraoesophageale) két dúcpár. Látószerveik pontszemek és egyszerű szem. Kétféle légzőszerv különböztethető meg. általában kisebb rovarokat fogyasztanak. csak a külső emésztés során már előemésztett. mint a pumpa. és hatalmas 257 . az utóagy pedig a csáprágót. Ebben az esetben a zsákmányejtésben. A szív az utótest hátoldalán található. a pókszabásúak Rendszerint megtermékenyített petéket raknak le. mert utótestük vége lekerekített. és párzószervet helyettesítve a spermát viszi át a hímről a nőstényre. A csáprágók rövidek. Ragadozók. Keringési rendszerük központja a szív. Vége ollószerűen.1. A szívből a fej felé egy nagy aorta húzódik. kis termetű fajoknál pedig hiányzik. Váltivarú állatok. Szájnyílásuk szűk. Előfordul (atkák).szelvényből áll. csípőmirigyek és nefrociták végzik. A középbélhez számos egyenes vagy elágazó. Álskorpiók alosztálya (Pseudoscorpiones) Testhosszuk néhány milliméter. 3. így szívják fel a táplálékot. hogy a test tagoltsága eltűnik és teljesen egységes test jön létre. Máskor erőteljesen fejlett. elágazó ér indul ki. Az első pár függelék – a csáprágó (chelicera) – a szájnyílás közelében helyezkedik el. A trachearendszer nem annyira összetett. Idegrendszerük erősen koncentrálódott. az előagy (protocerebrum) és az utóagy (tritocerebrum) alkotja. A pókszabásúak testfolyadékában számos sejttípus. Az utótest felé egyetlen vastag idegpár fut. Legfeljebb három. hanem a testfolyadékban szétágazva. A kiválasztást Malpihgi-edények. A pókszabásúak kiválasztásának legfontosabb nitrogéntartalmú végterméke a guanin. A tapogató fontos mechanikai és kémiai érzékszerv. a talajon. és minden kamrából egy pár. a vége elágazik és ollót képez. úgy működnek. vagy sok esetben az utolsó. pókhálón terjedő hullámok érzékelésében van nagy szerepe.5. A kamrák oldalán páros nyílások (ostia) találhatók. vakon végződő cső csatlakozik. Az atkákat kivéve ennek citoplazmájában fejeződik be az emésztés. ritkán nyúlik át az előtestbe. a gázcsere a kültakarón keresztül megy végbe. Az előagy a szemeket idegzi be. és a garat alatti dúcot alkotják. folyékony vagy pépszerű táplálék. Ez elágazva behálózza az egész testet. de vannak elevenszülő (vivipar) fajok is. A zsákmányállatra a bélcső falában található mirigysejtek által termelt emésztőenzimek hatnak. sokszor rövid. A hasdúclánc idegdúcai az előtestben egységes. Ezzel aprítják fel zsákmányukat. egységes íz hegyes szúrótövissé alakul. Mirigysejtek emésztőenzimeket termelnek. mint a rovaroké.

Másodlagos légzőnyílások is kialakultak a lábszárakon.Valódi pókok alosztálya (Araneae) Testhosszuk néhány millimétertől több centiméterig terjed. hogy a környeztük legnagyobb részét át tudják tekinteni. amit az utódok kikeléséig gondosan őriznek. A csáprágók mellett találhatók az állkapcsok. Erdei avarszintben sokfelé gyakoriak. A fajok egy része két pár tracheatüdővel rendelkezik. Általában nyolc szemük van. A háló lehet egyszerű fonal. Az emberi települések környékén mindenütt elterjedt faj a házi kaszáspók (Phalangium opilio). A két testrészt nyél köti össze. A nőstények fonalakkal szövik körül petéiket. amelyek a fejtor hátoldalán úgy helyezkednek el. fokozatosan kerül sor.6. Az előtest és az utótest között egy nagyon határozott befűződés van. Ezek érzékszervek és a hímeken párzószervek is lehetnek. Ha a légzőszervrendszer fejlett. A csáprágók második íze erős.és az utótest teljes szélességében. Mechanikai érzékszerveik igen érzékenyek. a test hosszát 3-5-ször is meghaladják. Többféle szövőmirigyük van. Legnagyobb hazai pókfajunk a szongáriai karolópók (Lycosa singoriensis) az alföldi területek lakója. A fonal elsősorban keratinból áll. A koronás keresztespók (Araneus diadematus) hálóját rendszerint a bokrok és a fák közé feszíti ki. de a hátulsó pár helyett trachearendszer alakult ki.ollókban végződnek. ha egy láb leszakad az állat testéről. gyakran hosszú ideig gondozzák (őrzik) a kis pókokat. 3. ezért nagy mennyiségű táplálékot képesek felvenni. Ezért. melynek ferdén levágott végén a méregmirigy kivezető csöve nyílik. csőszerű képlet csatlakozik. és a tapogatólábak. hogy más állatokon megkapaszkodva vitetik magukat.5. A háló szolgálhat a zsákmány megfogására. A talajba függőlegesen vájt csőszerű járatban él. főleg rovarokkal és csigákkal táplálkoznak. 258 . aminek megemésztésére később. a peték védelmére (kokon). Általában ragadozók. Az elő. A búvárpók (Argyroneta aquatica) teljesen a vízi életmódra tért át. A középbélhez számos nagy. hegyes karom. aminek így kokon a neve. A nemek között jelentős a nagyságbeli különbség. melybe az áldozat belebotlik. Itt találhatók a méregmirigyek nyílásai is. befűződés nélkül kapcsolódik egymáshoz. 3. Szél által repített fonal segítségével („ökörnyál”) nagy távolságokra is eljuthatnak el.2. de sok pók háromdimenziós hálót készít. Nálunk gyakori állat a közönséges álskorpió (Cheiridium museorum). a hímek sokkal kisebbek. de ha gyengén fejlett a légzőszervrendszer. A valódi pókok rendkívül változatos módon lélegeznek.Kaszáspókok alosztálya (Opiliones) A lábak vékonyak. melyek benyúlnak az előtestbe. A viráglakó karolópók (Misumena vatia) sok növényi kártevőt fog el. rendkívül hosszúak. szívükben legfeljebb 3 kamra található és kevés artéria fut ki a szívből a testbe. melyek a lábak mozgását irányítják. de lehet lakóhely is.3. melyeken keresztül a láb oxigénellátása jól biztosított. vakon végződő. A táplálék felszívását és továbbítását a középbélbe a garaton kívül a garat mögött elhelyezkedő szívógyomor végzi. még hosszú ideig kaszáló mozgást végez.6. melyekkel különféle fonalakhoz állítanak elő alapanyagot. A lábakban autonóm idegdúcokat lehet találni. máskor két síkban feszül ki a növények között. Jellemző tulajdonságuk. Kifejléssel fejlődnek. akkor a szív 5 kamrából áll és gazdagon elágazó artériarendszer indul ki belőle. Más fajoknál az elülső pár tüdő megmaradt.5.

Az atkák testét és végtagjait számos serteszőr borítja. Legfontosabb szerepük a szerves anyagok lebontásában van. ezáltal nyugtalanítják azt. Páncélosatkák rendje (Oribatida): A kifejlett állatokat viszonylag egységes felépítésű. terjesztői az agyvelőgyulladás (encephalitis) vírusának és a Lyme-kór baktériumának. de növényi fertőzéseket is terjeszthetnek. Az erdők avarjában több ezer is található négyzetméterenként. ehetnek algákat. Bogáratkák rendje (Gamasida): Leggyakrabban ragadozók vagy paraziták. Szívük rendszerint hiányzik. A kullancs (Ixodes ricinus) lárvái hüllőkön. Az atkáknak kifejlet állapotukban általában négy pár járólábuk van. rajta szelvényezettség rendszerint egyáltalán nem látszik. Atkák alosztálya (Acari) Rendszerint néhány tizedmilliméteres.3. Lehetnek férgek (Cestodes) köztigazdái. baktériumokat vagy pollen is. elágazó trachearendszer található. Vivőgazdái. Kullancsok rendje (Ixodida): Nagy testű atkák. Elsősorban a talaj felső rétegében élnek. jellegzetes kitinpáncél borítja.. néha a két centiméteres testnagyságot is elérhetik. A ragadozók fonalférgeket. de élhetnek vizekben. madarakon és kisemlősökön találhatók. A rákövetkező három stádiumban a fejlődési alakokat nimfáknak nevezik. hosszú szúrószervvé alakultak át. de lehetnek szántóföldi vagy raktári kártevők is. Bársonyatkafélék rendje (Tombidiformes): Az atkák legváltozatosabb csoportja. Az utóbél aránylag hosszú. A középbélhez páros csőszerű zsákok csatlakoznak. Gyakori mezőgazdasági kártevő a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae). Testük kerekded. Sok faj gázcseréjét a kültakarón keresztül bonyolítja le. gombákat. de szívhatják az élő növények nedveit. Fontos szerepet játszanak a biológiai növényvédelemben. A kifejlett állatok emlősökön élnek. ha van. Legfontosabb kiválasztószerveik a csípőmirigyek és a Malpighi-edények. 259 . Táplálékukat a garat segítségével szívják fel. Lisztatkafélék rendje (Acaridida): Élhetnek a talajban. A légzőnyílások a test különböző régióiban fordulhatnak elő. A számos mechanikai érzékszerv mellett az atkáknál egy vagy két pár pontszem is előfordulhat.4. A petéből kibújó első stádiumú lárvák csupán három pár lábat viselnek.5. Rendszerint a növényi maradványokat fogyasztják. A testfolyadék a szervek közötti térben található. élelmiszerraktárakban gyakori a lisztatka (Acarus siro). akkor is csak kevés ér csatlakozik hozzá. Élősködő fajok. Üvegházi kártevők ellen használják a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkák. ritkábban egy-két centiméteres állatok. de ehetnek elhalt növényi részeket. televényférgeket és talajlakó rovarokat fogyasztanak. Posztembrionális fejlődésük során legtöbbször négy fejlődési stádiumon mennek keresztül. ahol sok bomló szerves anyag halmozódott fel. gombákat. Ezeknek már 4 pár lábuk van. egysejtűeket is. ami polifág növényevő. Vérszívásukkal a gazdaállat bőrét sértik. és lehetnek paraziták is. rendje Váltivarú állatok. Minden olyan szárazföldi élőhelyen igen nagy számban fordulnak elő. A csáprágók vékony. sokféle szántóföldi növényen és szántóföldi zöldségfélén károsít. Malmokban. mások vivőgazdaként jelentősek. Gyakoriak a vak fajok. az avar között. méteres mélységig is lehatolhatnak.6. ahol az izmok mozgása tartja áramlásban. károsíthatnak növényeket. Egyesek élősködő féregfajok köztigazdái lehetnek. Szájszerveik összeolvadásából jellegzetes képződmény (capitulum) alakul ki. Mások testében egyszerű.

A fajok többségének külső váza van (csigaház). a tapogatók és a látószervek. Puhatestűek törzse (Mollusca) Sajátos testfelépítésű állatok. míg például a tüdőscsigák hímnősek. Az ősi formáknál a köpenyüregben két fésűkopoltyú van. ilyenkor a lárvák olyanok. a lebontott tápanyagok felszívása és részben a raktározás. valamint szárazföldi fajnál a fejlődés közvetlen. Ide csatlakozik a középbéli mirigy. Az epidermisz alatt elkülönült irharéteg nincs. 260 . Rajta található a szájnyílás. A többségük növényevő. Valamennyi édesvízi. amelyeknél kis méretű és rejtett a héj. annak jobb oldalán található. amelyek fokozatos fejlődéssel lesznek kifejlett csigák. A köpeny képezi a héjat. . valamint mechanikai védelmet is biztosít az állatnak. Testükön több testtájat különböztetünk meg. Máskor teljes átalakulással fejlődnek. feladata az emésztőnedvtermelés. mivel a kötőszöveti és izomelemek egymással keveredve fordulnak elő. Vízben élő fajok kocsonyás csomókban rögzítik petéiket valamilyen aljzatra. nyelőcső a gyomorba juttatja a táplálékot. 3. A középbélben az emésztési folyamat a fagocitózisra képes sejtekben (intracellurálisan) zajlik. a fejlettebb alakoknál spirálisan feltekert. A fej viszonylag jól fejlett. vannak detritusfogyasztók. csúszó mozgással halad. ezt szokás „tüdő” gyanánt említeni. A kültakaró felszíni rétegét egyrétegű hengerhámsejtek alkotják. ami egy terjedelmes csöves mirigy. ritkábban (egyes tengeri fajok) hímnősek. Kiválasztószervük vesécske (metanephridium). Kültakarójuk felszíne mindig nyálkás. amit a köpeny hámja választ ki. amely az ősi formáknál csak sapkaszerű. A csigák többsége lassú. Itt helyezkedik el a reszelősnyelv (radula) és vele szemben a szájüreg boltozatán egy meszes-kitines állkapocslemez. . Keringési rendszerük nyílt típusú. illetve a köpenyüreget hozza létre. de előfordulnak ragadozók is Az ajkak által határolt szájnyílás a terjedelmes szájüregbe nyílik.6. A kiszáradását mirigyek által termelt nyálka akadályozza meg. mert a hámrétegben. Csigák osztálya (Gastropoda) A puhatestűeken belül a csigák messze a legnagyobb faj. lábra és zsigerzacskóra tagolódik. megkönnyíti a mászótalp mozgását. és általában jól fejlett izmos lábat. A csigák héja a test gyarapodásával párhuzamosan növekszik. a köpeny. nincs lárvaállapot. csak sokkal kisebbek. Itt helyezkedik el a kopoltyú vagy az u. A puhatestűek az ízeltlábúak után az egyik fajokban leggazdagabb és legváltozatosabb állatcsoport. A köpenyüreg nyílása közvetlenül a fej mögött. A peteburkot fiatal kis csigák hagyják el. a legkülönbözőbb élőhelyekhez sikeresen alkalmazkodó csoport. úszásra. megvastagodott. Másik testtáj a test hátoldalán létrejött redőzet. Légzőszervük életmódjuk szerint alakult ki. Fajszámuk a ma élőket figyelembe véve körülbelül 110 000. A szárazföldi fajok kisebb üregekbe rakják le petéiket. A láb általában mászásra-csúszásra. alatta igen sok nyálkaanyagot termelő mirigy van. de ezek közül egyes csoportjaikban bizonyos testrész hiányozhat.3. A puhatestek általában. mindenevők. A legtöbb faj külső vázzal rendelkezik. A szárazföldi csigáknál a köpenyüreg nedves hámrétegén át történik a gázcsere. ahol a fiatal állatok kifejlődnek. A zsigerzacskó a belső szerveket foglalja magába. Az első testtáj a hasi oldalán lévő.”tüdő”. ami a belső szervek többségét zárja magába. ásásra is. mint a kifejlettek. Az elölkopoltyús csigák általában váltivarúak. illetve úszásra szolgál. Vannak olyan fajok. Központja a szívburokban lévő szív.n.6.1. Harmadik testtájuk a zsigerzacskó. A köpeny visszahajló része hozza létre a köpenyüreget. A csigák többségénél az eredetileg két kamrából csak egy maradt meg. Fejlődésük közvetlen átalakulás. A csigák teste fejre. Táplálkozásmódjuk változatos. mások képesek mászásra.és egyedszámú. például a vízinövények leveleire.

amelyek háziállatokban élősködő szívóférgek köztigazdái. Testhossza a 7.6. Hazánkban gyakori képviselőjük a gyakori a hegyes fialócsiga (Viviparus acerosus). Ide tartozik a hazai csigák többsége.1. Ülőszemű tüdőscsigák rendje (Basommatophora) Szemük egy pár. A gödörszemek fénylátásra. 3. páratlan zsigerdúc az ivarszerveket. amelyek a láb izmainak működését irányítja. ami beidegzi a köpenyt és szabályozza a légző mozgásokat. Termesztett növények fogyasztásával nagy kárt okozhat például a 10-20 cm testnagyságot is elérő nagy házatlancsiga (Limax maximus). a tapogatószerből. Fésűskopoltyúsok rendje (Pectinibranchia) Páratlan fésűskopoltyújuk van. baktériumokat.1. Ezenkívül a látószervből. Nyelesszemű tüdőscsigák rendje (Stylommatophora) Két pár visszahúzható tapogatójuk közül a hátulsón ül a látószerv. ezért hatalmas mennyiséget vesznek fel. a kiválasztószervet. hogy a pajzsnak nevezett köpeny eltakarja. 3. a testfalat és a köpeny egy részét idegzi be. A szárazföldieknek szaglószervük. Ide tartoznak továbbá a mezőgazdasági kártevőként ismert házatlan csigák. Kagylók osztálya (Bivalvia) Kizárólag vizekben képesek megélni.6. A pofadúc pár a bélcsatorna kezdeti szakaszát idegzi be.2. A pincelakó házatlancsiga (Limax flavus) vermekben.6. visszahúzható izmos lábukkal mozognak. Nálunk álló.1. Fejlett a lábdúc pár. Tengerben és édesvízben egyaránt elterjedtek.6. Az agydúcpár általában a legfejlettebb és kisebb-nagyobb mértékben irányítja a többi dúcot. és jellegzetes barázdaszerű mászásnyomot hagy az aljzaton. Hátulsó testvégükön a köpeny módosulásából létrejött egy vízkivezető és egy vízbevezető készülék. Ez a vegetatív idegrendszer központjaként is működik. a szívet.és folyóvizekben egyaránt gyakoriak a korhadó növényi részekkel táplálkozó mocsáricsigák (Lymnaea fajok). Testükön a fej hiányzik. vissza nem húzható tapogató tövében ül. A kétoldali héj zárását egy vagy kettő igen erős összehúzódásra képes záróizom biztosítja. Testükben öt idegdúc pár van. Mindenki által ismert képviselőjük az éticsiga (Helix pomatia). pincékben. és héjuk annyira visszafejlődött. és a bélcsatorna egy részét idegzi be. Táplálkozásuk során kevés kivételtől eltekintve szerves törmeléket.5-10. ahol a tárolt növényeket károsítja.3. A mozgás igen lassú. Megnyúlt testük csupasz. a szifó.A csigák idegrendszerének felépítése erősen központosodott. A test felszínek mechanoreceptorok találhatók. a helyzetérző szerből jövő ingerületek feldolgozását is végzi. üregekben él. A lábdúc közelében lévő sajátos sejtek érzékelik a test helyzetét. 3. a hólyagszemek színlátásra is képesek. A héjból kinyúló. A testben lévő dúcokat idegek kötik össze. ami teljesen hozzánőtt a köpenyüreg falához. egysejtű 261 . és mivel táplálékhasznosításuk igen rossz.1. Testük hátoldalán vagy csak a testvégén taraj húzódik. Testüket két oldalról a nagy kiterjedésű köpeny és az általa termelt héj borítja. dúcpár másik tagja a köpenydúc. vízcsigáknak komplex kemoreceptoruk van.2. Fejükön egy vagy két pár tapogatójuk van. Főleg növényi táplálékot fogyasztanak. 3.0 cm. A 3. A harmadik dúcpár két tagja eltérő funkciót lát el és külön nevet visel. Az egyik ilyen dúc a fali dúc.

három vagy négyüregű szív. Jellemző a csontozat megjelenése. a belső szervek működésének ez a központja. Az emésztés a gyomorban indul meg. majd a vízárammal elhagyják a kagyló testét. A gerinchúr a legtöbb fajnál kifejlett korra visszafejlődi. A legfontosabb érzékszerveik a fejen helyezkednek el. A szív. Bizonyos fejlettséget elérve a vízfenéken folytatják átalakulásukat. csontoshalak. úgynevezett kristálynyél képződik. Fejlődéstörténetileg az ősi zsákállatok szabadon úszó lárva alakjaiból alakulhattak ki a devon időszakban.lényeket szűrnek ki a vízből. A zsigerdúc a legfejlettebb. két pitvarból és egy kamrából áll. de jórészt a középbéli mirigyben fejeződik be. 3. A kikelő u. Emésztőkészülékük három szakaszos. A csigolyáik cranialisan és caudalisan is homorúak. Csontoshalak osztálya (Pisces) Testük alakja igen erősen változatos formát mutat. törzsre. A megtermékenyítés az édesvízieknél belső. s néhány hétig mint ektoparaziták fejlődnek tovább. Végtagjaik a páros mell és hasúszók. A végbélnyílás a kivezető szifó közelében nyílik. az oldalt lapítottól. a köpenyüregbe a víz a bevezető nyíláson keresztül jut be. Gerincesek törzse (Vertebrata) A gerinceseket a szilárd belső váz. A gerinces állatok egyedfejlődése során megjeleni a gerinchúr (chorda dorsalis). Testük fejre. A kagylók többsége váltivarú. majd a gyomor következik. A szárazföldi fajokra jellemző a nyak is. Az agydúcnak koordináló szerepe van. 3. Halak bőrére. kétéltűek. törzsre és farokra tagolódik. Idegrendszerük fő részei az agy. nyakuk nincsen. a láb két oldalán húzódnak. a háti fekvésű porcos vagy csontos gerincoszlop jellemzi. és a periférikus idegek alkotják. farokés farkalatti úszó. A kétoldali héj által határolt testbe. Érzékszerveik a speciális életmód következtében kevéssé differenciálódtak. madarak és az emlősök osztályát. A hengerszerűtől.1. amelyben egy elsősorban emésztőnedveket tartalmazó kocsonyás állagú. a hát-hasi lapítottig találunk eltérő formákat. A lábdúc elsősorban a mozgást irányítja. a gerincvelő. a kecsegék kivételével végállású. A kopoltyúk a tágas köpenyüregben. hüllők. A magasabb rendűeknél viszont majdnem teljesen elcsontosodik. Nyelőcsövük rövid. 3.7. kopoltyújára tapadnak. Szájnyílásuk. Ide kapcsolódik a középbéli mirigy. gyomruk különböző méretű 262 . A tápcsatorna bevezető nyílása után egy rövid nyelőcső. Rendszerezésük alapelvei A gerincesek törzse két altörzsre tagolódik. Zárt keringési rendszerük központja a két. fogakkal nem mindegyik faj rendelkezik. Testük fejre. illetve a páratlan hát-. A koponya az ősibb fajok esetében még kifejlett korban is jóformán teljesen porcos. növekedésüket. Az agy a koponya agykoponyai részében helyezkedik el. kajmacsos lárvák egy ideig a kopolytúüregből alakult kötőüregben maradnak.n. Kiválasztószervük erősen módosult vesécske. Kiválasztó szervük az ős vagy utóvese. a kopoltyútasakok és a farok. Az állkapcsosak (Gnathostomata) altörzsbe soroljuk a porcoshalak. amelyhez sok függelék kapcsolódhat. Kültakarójuk hám és irharétegre különül el. pl. végtagokra és farokra. A kagylók idegrendszerében csak három dúcpár található. Hidrosztatikai készülékük az úszóhólyag.2. Az állkapocsnélküliek (Agnatha) altörzsébe tartoznak a nyálkahalak és az ingolafélék.: a porckorongokban található kocsonyás mag. Hazánkban gyakori a festőkagyló (Unio pictorum) és a tavikagyló (Anodonta cygnea). Agyidegeik száma 10-12 pár. Nyelvük kicsi.7. A gerinchúr maradványai legtöbbször kifejlett korban is megmaradnak. nagy járulékos mirigyei a máj és a hasnyálmirigy. Testüket általában pikkelyek fedik.7. A gyomorhoz egy zsákszerű üreg kapcsolódik.

Speciális érzékszervük az oldalvonal (organa laterale). a süllő (Stizostedion lucioperca). A hát. Vázrendszerük részleges elcsontosodása másodlagos jelenség. Érzékszervei közül a szemül a legfejlettebb. benne legtöbbször felületnövelő struktúrát találunk. Tengeri és édesvízi környezetben egyaránt előfordulnak.7. A sügérfélék családjának (Percidae) fajaira jellemző a megnyúlt test. Hazánkban is előfordul az Észak-Amerikából betelepített naphal (Lepomis gibbosus) és a szintén Észak-Amerikában őshonos pisztrángsügér (Micropterus salmoides). A harcsafélék családjába (Siluridae) tartozik a horgászok által kedvelt leső harcsa (Silurus glanis). A 150 családból csak kettő kerül rövid ismertetésre. sebes pisztráng (Salmo trutta fario). melynek jellegzetes fajai a szivárványos pisztráng (Oncorhyncus mykiss). A pontyalakúak (Cypriniformes) alkotják az egyik legnagyobb fajszámú alrendet. Az angolnafélék legfontosabb képviselője az angolna (Anguilla anguilla) mely megnyúlt. valamint a pettyes törpeharcsa (Ictalurus punctatus). Hazánkban elterjed faj a bodorka (Rutilus rutilus). A ponytfélék családjába (Cyprinidae) soroljuk a pontyot (Cyprinus carpio). A jelenlegi megítélés szerint a kétéltűek monofiletikus taxonnak számítanak. A heringalakúak (Clupeiformes) ritka hazai képviselője a heringfélék családjába (Clupeidae) tartozó dunai nagyhering (Caspialosa kessleri pontica). a fehér busa (Hypophthchtys molitrix) és a pettyes busa (Aristichthys nobilis). Elterjedt faj az Ázsiában őshonos ezüstkárász (Carassius auratus). A csontoshalak taxonómiai besorolása a hagyományos rendszertan (Dudich és Loksa. melyből nemesítették az akvaristák által kedvelt aranyhalat. A kifejlett egyedek 263 . Eurázsiában fontos faj a sügér (Perca fluviatilis). hengeres testű. és a pisztrángfélék (Salmonidae) családja. Vékonybelük hosszú.és mellúszójukon cranialisan erős. vándorló faj. apró pikkelyekkel rendelkező. Testüket általában cycloid pikkelyek borítják. a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtalmus). Szívük egy pitvarból és egy kamrából áll. 1968) alapján az alábbiak szerint alakul: A tokalakúak rendjébe (Acipenseriformes) tokfélék családja (Acipenseridae) tartozik. 3.lehet. Megtermékenyítésük zömében külső. Fontosabb betelepített fajok közé tartozik az amúr (Ctenopharyngodon idella). Fajaik zöme édesvízi. Főbb fajok a kecsege (Acipenser ruthenus) és a viza (Huso huso). A fajok döntő többségénél az egyedfejlődés vízhez kötött.3. a ctenoid és az édesvízi életmód. Lágy úszósugarak merevítik úszóikat. További családok közé tartozik a pócfélék (Umbridae) családja. A lazacalakúak rendjébe (Salmoniformes) tartozik a jelenlegi taxonómiai besorolás szerint csukafélék családja (Esocidae) melynek tipikus hazai faja a közönséges csuka (Esox lucius). A harcsaalakúak rendjének (Siluriformes) fajait pikkelyek nem fedik. A törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjának legismertebb faja a törpeharcsa (Ictalurus nebulosus). a compó (Tinca tinca). Ez a faj be lett telepítve minden kontinensre – az Antarktisz kivételével – horgászati és halászati célból. az osztott hátúszó. amely áramlás és nyomás érzékelésére szolgál. Fejlődésük általában közvetlen. A naphalfélék családjának (Centrarchidae) fajai ragadozó életmódot folytató édesvízi halak. Keringésük mint az összes gerinces esetében a halaknál is zárt. Agyuk kisméretű. Az angolnaalakúak rendjébe (Anguilliformes) több más családdal együtt az angolnafélék családja (Anguillidae) tartozik. néhány fajnál azonban belső megtermékenyítés alakult ki. tüskeszerű úszósugarat találunk. melynek jellemző magyarországi faja a lápi póc (Umbra krameri). Kétéltűek osztálya (Amphibia) A kétéltűek osztályába tartozó fajok a Karbon és a Perm időszakban terjedtek el a legszélesebb körben. A sügéralakúak (Perciformes) alkotják a legfajgazdagabb halrendet. a pénzes pér (Thymallus thymallus).

c. szerepüket a hátcsigolyák jól fejlett harántnyúlványai töltik be. lárva két pár lábbal jön a világra. mellső végtag ujjai szabadok. peterakás (egyesével. nincs fültőmirigyük. orr kerekített. az anyagcsere-végtermék tárolását biztosító magzatburok. Mátra. Fajképződés még nem zárult le. Hím kloaka-tájéka duzzadtabb. Nyelv többnyire elöl lenőtt. ott a csigolyák harántnyúlványaihoz ízesülnek. lapított fej jellemzi. 25-35 utód. Az egész országban előfordulhat. Megkülönböztetésük: Wolterstorff index alapján lehetséges – elülső végtag hossza/elülső és hátulsó végtag közötti távolsághányadosa (dobrogicusnál ez kb. A farokcsigolyák egy csonttá (urostyl) nőttek össze. az első kivételével harántnyúlványok találhatóak rajtuk. Inkább terrestris faj. Korongnyelvű békafélék (Discoglossidae) családja. • Farkos kétéltűek (Caudata) rendje Végtagjaik és függesztőöveik felépítése a szárazföldi gerincesekre jellemző alaptípusnak megfelelően alakult ki. Egységes az alkarcsont és a lábszárcsont. carnifex: a Dunántúlon. Az embrionális életük során nem alakul ki a védelem. kezdetben külső kopoltyú. táplálás. vízinövényekre). az adult egyedeknél kialakul a tüdő. Hímjére nagyobb testméret. T. Szalamandrafélék családja (Salamandridae). Maximális életkora 15-18 év. mint a tarajos gőte. párzási időben ivari dimorfizmus. Fakultatív neoténia – a lárvatulajdonságokat részben megtartva éri el az egyed a szaporodóképes állapotot – egyes családokban obligát neoténia a jellemző.vízben. Anyagcseréjük intenzitása alacsony. a foltok mintázata egyedi (sárga vagy narancsos szín). Ebihalakra jellemzőek a csőrszerű szaruállkapcsok. 264 . Légzésük során az ebihal külső-. azaz testhőmérsékletüket alapvetően a környezet határozza meg. c. ujjaik között nincs úszóhártya.: átalakulás (északon. azon belül a magzatburok nélküliek (Anamnia) közé tartozik. keverednek. a T. A hengeres test és farok. légzés. A farok lapított. Szívük két pitvarra és egy kamrára differenciálódik. Hossza mintegy 20 cm. Alpesi gőte (Triturus alpestris). kicsapható.és méregmirigy. Szaporodás után az állat elhagyja a vizet és főként az avarban él). hátul lenőtt. és a hátsó végtag ujjain úszókaréj.: 50. aug. Hím 10. a hímeknél erősebb háttaraj és farokvitorla jellemzi. A fajok többségénél a metamorfózis során a kopoltyúk visszafejlődnek. c. nőstény tágult petevezetőjében fejlődnek az utódok (larvoviviparizmus). majd belső-kopoltyúval rendelkezik. nőstény 12 cm. nincs dobhártyájuk. amit a kloakával vesz fel a nőstény). hegyes orr. Tarajos gőte fajcsoport (Triturus cristatus).-szept. dobrogicus „dunai gőte”. Pupillájuk csepp vagy szív alakú. Megtermékenyítés: a fajok többségénél belső (hím által kibocsátott spermatophora. Bőrük felszínén gyengén elszarusodó többrétegű laphám. A T. A békák többségénél nincsenek bordák. A lárváknak először az elülső pár lába fejlődik ki. ahol együtt fordulnak elő. hegyekben lárva áttelelhet). összefüggő háti taréj és farokvitorla a jellemző. az irharétegben számos nyálka. fejlett fültőmirigy. Előfordulás: Őrség. hátsón úszóhártya van. cristatus ÉszakkeletMagyarországon. Bükk. Hím hátoldalán 1-2 mm-es hátperem. vagy többnyire nedves élőhelyeken élnek. ez a legnyúlánkabb alfaj). Bakony. a bőrmirigyek váladéka erős. Pettyes gőte (Triturus vulgari. Poikilotherm állatok. az ország nagy részén előfordul. A kétéltűek osztálya (Amphibia) a négylábúak (Tetrapoda). keskeny fej. Foltos szalamandra (Salamandra salamandra). • Békák (Anura) rendje Gerincoszlopuk a keresztcsont előtti 5-9 csigolyából áll. Nyelvük elöl mozgatható. ahol vannak bordák. ivarérettsége 5-6 éves korra tehető.

szivárványhártya zöldes színű. Bőrének mintázatán a fekete szín dominál. 7. bokaízületük egy vonalban van az orrcsúccsal. Levelibéka félék (Hylidae) családjának fajai tapadókoronggal rendelkeznek. Valódi békafélék (Ranidae) családja. eltűnnek. A két bokaízület épp eléri egymást. A két bokaízület átfedi egymást. erősen elszarusodott (a pikkelyek között alfa-keratin. Barna ásóbéka (Pelobates fuscus). Ujjak végei is feketék. Szív három részre osztott: két pitvar és egy kamra 265 . háti redők egymáshoz közel állnak. Ujjak vége sárgásfehér. hátsó láb úszóhártyás. látható dobhártyával és úszóhártyával rendelkező faj. Kecskebéka (Rana esculenta).4. Éjjel-nappal aktív. népességei leromlanak. A zöld varangy (Bufo viridis). Eredetüket tekintve monofiletikus csoport. Kis tavi béka (Rana lessonae). A zöld békákra használják. hím 9. Az állatvilágban a faj hibridizáció rendkívül ritka. Gyepi béka (Rana temporaria). erdei): sötét sáv van a fejük oldalán.3. Barna békák (gyepi. nőstény 14 cm. Mocsári béka (Rana arvalis). A fajkialakulás fázisa azonban még nem zárult le. Sarokgumó közepes. és zöld békák (kis tavi. Varangyfélék (Bufonidae) családja. erős fültőmirigy. A hüllők kültakarója száraz. Leveli béka (Hyla arborea). Vízszintes pupillájú. mirigyekben szegény. Hasuk nem márványozott. Ásóbékafélék (Pelobatidae) családjának fajai függőleges pupillával rendelkeznek. amnion (bárányhártya). a pikkelyek felszínén kemény béta-keratin – a pikkelyes hüllőknél a pikkelyek többnyire átfednek).5. Erdei béka (Rana dalmatina). Mintázat: sárga dominál. Háti redők egymástól távol állnak. A hüllők osztálya (Reptilia) A hüllők a magzatburkosok (Amniota) közé tartoznak. kivételes példa. „Napozóbékák” közé tartozik (de lábukat behúzzák. A barna varangy (Bufo bufo). mocsári. hogy Rana esculenta komplex megnevezést. chorion (savóshártya – ez burkolja az egészet kívülről).Sárgahasú unka (Bombina variegata). kivételes jelenség. Az ebihalak nagy tömegben együtt mozognak. hátrafelé ássa el magát). Európában ez az egyetlen ilyen. Hasuk márványozott. kecske. Unkareflex: lábait felhúzza. Hanghólyagjuk fehér. hátsó lábakon ásósarkantyú (gyorsan. Elsősorban hegyvidéki faj. szemei nagyok. Elsősorban nappali életmód jellemző rájuk. bokaízület az orrcsúcsot nem éri el. ezért ahol a két szülőfaj egyike hiányzik.5 cm. Nyugati faj. nőstény 7. hasa kilátszik. Tavi vagy kacagó béka (Rana ridibunda). Hanghólyag sötétszürke. Hangja a legmélyebb. már február végén megjelenhet. Jellemző rájuk a vízszintes pupilla. Feje nem lapított. hónalji amplexus. Vöröshasú unka (Bombina bombina). A magzatburok három hártyából áll: allantois (húgyhártya – embrionális légzőszerv). Lárvája a legnagyobb (10 cm) a hazai fajok közül. Ivararány: egy nőstényre 3-4 hím jut. hogy csökkentsék a párolgást). tavi vagy kacagó): nincs sáv a fejük oldalán. Szivárványhártyája vöröses. Sarokgumó a legnagyobb a Rana fajok között. A tavi béka és a kis tavi béka hibridjének tekinthető. hazánkban szigetszerűen a hegységekben. a ragadozók megtévesztésére és sötét folt kialakításával helyi felmelegedést okoznak. zsinórban lerakott peték. Simább bőr. Sarokgumó a legkisebb a Rana fajok között. Átalakulás szinkronizált. Hím 12. bokaízület az orrcsúcsot meghaladja. Hím 6. nőstény 13 cm. Hanghólyag köztes színű. Combok a gerincre merőlegesen állnak.

25 szegélypajzs (eggyel több vagy kevesebb is lehet). a szemhéjak átlátszóan összenőttek. hátán a foltok piszkosfehérek. kelés szeptember végén (északabbra a következő év tavaszán). Gerince mentén sötét csík van. ezek szeptemberben kelnek. maximális hossza 40 cm is lehet (aminek kétharmada a farok). • Teknősök rendje (Testudines) Fogazat helyett szarukáva. melyek augusztusban kelnek. nőstényé lapos vagy domború. Július-augusztusba 8-11 utódot hoz a világra. A hímen nászidőben kék pettyek.(krokodiloknál négyüregű szív. Zöld gyík (Lacerta viridis). Bal tüdőlebeny részlegesen vagy egyáltalán nem fejlődött ki. Szemhéjaik összenőttek. Hátpikkelyek enyhén ormosak. Vakondokgyík-félék családja (Scincidae) A pannon gyík (Ablepharus kitaibelii) a vakondokgyík-félék (Scincidae) családjába tartozik. párzási időben gerince mentén zöld sáv van. Fejtetőn 9 nagyobb pikkely pajzs található. Hím oldala lehet fűzöld. A hím 10. nőstényé a páncél hosszának fele. Fali gyík (Podarcis muralis). Júniusban 3-8 tojást rak. 266 . júliusban 5-8 tojást rak. tojások a lerakást követően azonnal kikelnek. melyek augusztusban kelének. • Pikkelyes hüllők rendje (Squamata) Lábatlangyík-félék (Anguidae) családja. hasa sárga. Háta világosbarnától a szürkéig. vízszintesen oldalra hajtva (nyakfordító teknősök). Júniusban 5-6 borsóméretű tojást rak. Nyakörv fogazott. Nyakörvösgyík-félék családja (Lacertidae). Torokráncuk fejlődött ki. • Vakondokgyík-alakúak alrendje (Scincomorpha). Lábatlan vagy törékeny gyík vagy kuszma (Anguis fragilis) hazánk területén is előfordul. és júniusban a tojásrakás (411 db). nyakörvük van és végtagjaikon 5-5 ujj található. Csak májusban jön elő. időseké ovális. A fej visszahúzása kétféle lehet: 1. Hím plasztronja homorú. haspajzs. Fejük jól elkülönül. A kígyóknál merevebben kanyarodik. Páncél: 5 gerincpajzs. Hegyi vagy elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). Nyakörve fogazott. A mellső és a hátulsó végtagok függesztőövei is hiányoznak. Elszarusodott. Az állkapocs (mandibula) laza szalagokkal kapcsolódik az agykoponyához. Erdei sikló (Elaphe longissima). melyek átlátszó burokban jönnek a világra. júniusban párzik. Két sor pikkely helyezkedik el a szem fölött a falpajzsig. egyedi jelölés e szegélypajzsok reszelésével. karmos ujjak szabadon állnak. augusztus végén 10-20 utódnak ad életet. a pupilla kerek. Fiatalok páncélja kerek. a szem alsó határa közvetlenül érintkezik a felső ajakpajzsokkal. Fürge gyík (Lacerta agilis). rajtuk jellegzetes pikkelyek vannak. Szeme kicsi és csukható. függőleges S-alakban (nyakrejtő teknősök). Siklófélék családja (Colubridae). Előfordulása szigetszerű. mélyen villás nyelvvel rendelkeznek. Hím farka rövidebb. májusban van a párzás. októberben telel. Hímek torka a nászidőszakban kobaltkék. hátsó lábakon úszóhártya. A hazai fajok többsége a vakondokgyík-alakúak alrendjébe tartozik. Jellemzői: erőteljes végtagok. Páncélzat: hátpajzs. jobb és bal kamrával). fekete has. Hazánkban az édesvízi teknősfélékhez (Eminidae) tartozó faj a mocsári teknős (Emys orbicularis). 2. Fiatalok jellemzője a világos hát. Ivarérettség 6-8 évesen. nőstény 11 cm hosszú. Nyakörve egyenes. • Kígyók alrendje (Serpentes). Elevenszülő. 5-8 tojása július végén kel ki. Legnagyobb gyíkunk. háti és hasi pikkelyei egyformák. Szaporodásuk tojásokkal történik (függetlenedés a víztől).

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis). Madarak osztálya (Aves) A madarak (Aves) rendszertani helyének levezetése a hüllőknél megtörtén.7. a földtörténeti közékor Jura korszakában alakultak ki. 2 millió év) a mai fajok is kialakultak A madarak a kedvezőtlen időszakokban délebbre húzódnak (vonulás). Vízisikló (Natrix natrix). Rézsikló (Coronella austriaca). Márciusban előjön.5. Sárga halántékfolt. mert 1-1 közös származású csoportban nagyon különböző életmódú és morfológiájú fajok is lehetnek. a farok hirtelen rövidül. Nem ormosak a pikkelyek. a tojások ellenállóbbakká és száraz helyen is fejlődőképessé válnak. A madarak 150 millió éve. A madarak rendszertanában további áttörést hozott a recens fajok molekuláris taxonómiai elemzése. a tarkón X vagy V mintázat látható. Hossza 200 cm is lehet. Szürkésvöröses. A magzatburkok megjelenése a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodással függ össze. Orrgödre nagy.Haragos sikló (Coluber caspius).: a darualakúak rendjében találhatóak a túzokfélék. Hím 70. Július-augusztusban 4-16 utódnak ad életet. Az új felosztás a származási kapcsolatokat és azok időbeli sorrendjét mutatja. Hossza 50-60 cm. A hagyományos rendszertanban a gerincesek törzsének külön osztályát képezik. hasa világos sárga. mintázata a szélein sötét. Keresztes vipera (Vipera berus). DélDunántúlon V. A Duna-Tisza közén és Nyugat-Magyarországon fordulhat elő. csak Magyarországon fordul elő. az élőhelyek feldarabolódása és csökkenése. a pupilla függőleges. berus. A juvenilis egyedeknél nagy a mortalitás. melyet az 1990-es évekre elvégeztek DNS hibridizáció technika alkalmazásával. 267 . fejlődéstörténeti szempontból. Az állománycsökkenés főbb okai: szándékos pusztítás. Csak májusban jön elő. 3. így itt csak utalunk arra. Fejtetőn 5 nagyobb pajzzsal rendelkeznek. de így viszont néha nehéz jó csoport jellemzéseket adni. méregfoguk csöves felépítésű. Az embrionális fejlődés és a magzatburkok kialakulásának tekintetében a Synapsida (mai emlősöket foglalja magába) és a Reptilia (hüllők és madarak) csoportoknál jelentős hasonlóságot találunk. Kárpátok). a nőstény inkább barnás. foltsorral. A parlagi vipera csoport egyik alfaja. a pingvinfélék. Északkelet-Magyarországon V. Vízhez kötött faj. Elevenszülő: augusztus végén 8-15 utód. Hossza 70 cm körüli. genuszok. prester).. hátán foltsor. b. Zöldesszürke. szeptember elején álelevenszüléssel 6-14 utódnak ad életet. a has mindkét ivarnál szürke. Viperafélék családja (Viperidae). nőstény 50 cm. Háta sárgás szürkésbarna. Víztől távolabb is található. Augusztus végén. a szulafélék. Elterjedése foltszerű. hím szürkés. Hossza 90 cm lehet. a Pleisztocénban pedig (kb. Kockás sikló (Natrix tesselata). mint más állatcsoportoknak. a guvatfélék. nekik nem okoznak gondot a barrierek (pl. hogy a tradicionális klasszifikáció a tényleges leszármazási viszonyokat nem mindig tükrözi. 38 millió év) már a mai családok. Mérge halálos is lehet. Az ide tartozó állatokat az embrionális fejlődés során megjelenő magzatburkok megléte foglalja monofiletikus csoportba. sőt a gólyafélék családjába kerültek ez alapján az újvilági keselyűk. Az Oligocénban (kb. de előfordul kétcsíkos és fekete is. bosniensis fordul elő. Pl. Mi is ez utóbbi szerint fogjuk tárgyalni. Vannak fekete egyedek is (var. hasa szürke. melyek átlátszó burokban kerülnek a külvilágra. gólyalakúak rendjében szerepelnek a vöcsökfélék. hogy a madarak a hüllőknek. Jellemzői szürkés szín. átlátszó burokban. így ez utal a közös származásra. Az időjárás kedvezőbbre fordulása után visszatérhetnek az északabbi területekre. a darufélék. a krokodilokkal egyenrangú rendjét alkotják. b. Szétválásuk a korai perm időszakban történt. E módszer bizonyítja. a kárókatonafélék. mintája egyszínű.

a zöld küllő (Picus viridis). nappal többnyire mozdulatlanul rejtőzködnek. Fácánfélék családja (Phasianidae). A gyöngybaglyok és a baglyok zsákmányukat egészben nyelik le. erőteljes nyakizomzat és hosszan kiölthető nyelv a fatörzsben rejlő táplálék elérését segíti. A bukórécék a víz alatt úszva szerzik táplálékukat. A csőr. mint pl. A fogoly (Perdix perdix) és a fürj (Coturnix coturnix) hazánkban is őshonos fajok. Az úszórécék nem képesek bukni. melyet vadászat céljára telepítettek Európába és más kontinensekre.. foglyok és rokonaik az északi félgömb kis-. fácánok. a csörgőréce (A. A hattyúformák (Cygninae) nagy testű madarak. A páva (Pavo cristatus) és a bankivatyúk (Gallus gallus) Ázsia trópusi esőerdeiben honos. Vízből vagy a szárazföldön szerzik táplálékukat. Fiókáik pelyhesen kelnek a tojásból. a japán fürjet (C. fészeklakók. talajszinten élő madarak. a böjti réce (A. de igen szélesre nyitható. A lúdformák (Anserinae) nagy testű. • Bagolyalakúak rendje (Strigiformes) Többnyire éjszaka aktív ragadozó fajok. Ázsiában őshonos a fácán (Phasianus colchicus). A csőrkávák pereme lemezes szerkezetű. szőr köpet formájában visszaöklendezik. Általában éjszaka aktíva. pulykák. A réceformák (Anatinae) mérete a galamb nagyságútól a tyúk nagyságig változó. majd később a csontokat. A harkályok vetélőujja és az erőteljes. valamint a vetési lúd (A. Farkuk rövid.vagy nagy testű madarai. Lapított csőrüket részben lágy hámréteg borítja. A fajok. melyek többnyire a vízinövényekkel táplálkoznak. melyek főként szárazföldi növényekkel táplálkoznak. Csőrük tőből lefelé ívelt. A család fajai jól úsznak és édesvízhez vagy tengerparthoz kötötten élnek. fészekhagyók. mindkét szülő részt vesz a nevelésükben. fabalis) és a nagy lilik (A. a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyaktekercs (Jynx torquilla). fiókáik csupaszon és vakon kelnek a tojásból. coturnix japonica) baromfiként tenyésztik. A fiókák pelyhesen kelnek ki. külső lábujjuk hátra irányul. többnyire állatevő madarak. hegyén kemény szarulemezt visel. Legtöbb fajuk hangjeleket ad az odvas fatörzsön való dobolással. szemeik előrenéznek. közepes. a test súlyát támasztó faroktollai lehetővé teszik a fatörzseken való mászást. Jelentős hazai fajok a tőkésréce (Anas platyrhynchos) amely a házikacsa őse. főként fehér színűek. Harkályfélék családja (Picidae). melynek háziasított alakja még Kolumbusz előtt érkezett Európába. Valamennyi fajuk odúban költ. Harkályalakúak rendje (Piciformes) Két lábujjuk előre. kúp alakú. querquedula). első három ujjukat úszóhártya köti össze.vagy nagy termetű. Lábuk rövid. Igen erőteljes zúzógyomruk van. zömök testű. albifrons).és Észak-Amerikában őshonos a pulyka (Meleagris gallopavo). a bütykös hattyú (Cygnus olor). az orrnyílásokat viaszhártya veszi körül. Jelentős hazai fajok a nyári lúd (Anser anser) és domesztikált alakja a házilúd. Bagolyfélék családja (Strigidae). kettő hátra irányul. A bagolyköpetek alapján a terület kisemlős-faunája gyakran jól • 268 . Rovarokra és gerinces állatokra azon belül főleg rágcsálókra vadásznak. Barnás színezetű. sok fajuk növényevő vagy iszaplakó állatokkal táplálkozik. Csőrük rövid. közepes. fészeklakók. Fejük nagy.). crecca) és a barátréce (Aythya ferina). Erőteljes lábaikon a hátsó lábujj rendszerint az elülső lábujjaknál magasabb szinten ered. Fő hazai képviselőik a fakopáncs-fajok (Dendrocopos spp. megnyúlt nyakú madarak. Az utóbbi alfajnál. tojásaik egyszínűek. Csőrük rendszerint rövid.Tyúkalkatúak rendje (Galliformes) Kis -. az utóbbi háziasított alakja a házityúk. az Európában részben urbanizálódott faj. terepszínű. • Lúdalakúak rendje (Anseriformes) Récefélék családja (Anatidae). Tollazatuk finoman mintázott. Fészküket pihetollakkal bélelik. Közép.

lábuk. Magyarországról kihalt faj a reznek (Otis tetrax). cherrug). a víz nyelése közben fejüket nem hajtják hátra mint azt más madárfajok teszik. a héja (Accipiter gentilis). Fajainak többsége erdei madár. Viaszhártyával rendelkeznek. Vágómadár-félék családja (Accipitridae). magokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak. a kuvik (Athene noctua) az uhu (Bubo bubo) és a macskabagoly (Strix aluco). többnyire fémes fekete színű madarak. csőrük rövid és keskeny. A felső csőrkáva két oldalán egy-egy kisebb fogszerű kiemelkedés. Telepesen költenek. számos faj szárazföldi dögevő életmódra tért át. szívva isznak vizet. • Gólyaalkatúak rendje (Ciconiiformes) Változatos megjelenésű és életmódú csoportokat magában foglaló taxon. a kerecsen (F. Fiókáik csupaszon vagy pelyhesen bújnak ki a tojásból és sok esetben fészeklakók. Fontosabb hazai fajok a vörös vércse (Falco tinnuculus). Fontosabb hazai képviselőik az örvös galamb (Columba palumbus) és a balkáni gerle (Streptopelia decaocto). Magyarországon egykor honos. • Galambalkatúak rendje (Columbiformes) Változatos méretű. Mindig két tojást tojnak. Lábukon csak három ujj van.vagy nagy termetű madarak. jelenleg az egyetlen hazai faj a túzok (Otis tarda). Faroktollaik csökevényesek. Fejük aránylag kicsi. Egyedül. Víz alatt szerzik táplálékukat. majd a begyükbe gyűjtött növényi táplálékkal etetik. peregrinus). viszonylag lágy bőr borítja. ezeket a szülők kezdetben a begyük váladékával. a kék vércse (F.vagy nagy testű. A sólyom fajok a nyílt területek tipikus ragadozó madarai. Jelentős hazai fajok a barna rétihéja (Circus aeruginosus). fiókáik majdnem csupaszon kelnek. a „csőrfog” van. fészeklakók. az egerészölyv (Buteo buteo). így lemerüléskor átázik. A vöcsök jellegzetes bukómadarak. Túzokfélék családja (Otididae). karéjos úszólábbal rendelkeznek. Magyarországon gyakori faj a búbosvöcsök (Podiceps cristatus). de 269 . esetleg dögevő madarak. Kárókatonafélék családja (Phalacrocoracidae). robusztus fölépítésűek. nyakuk viszonylag. melyek zömmel halak. Csőrük végén lefelé görbülő erős kampó található. Általában vízinövényzethez rögzített úszó fészekben költenek. csőrük aránylag rövid. de mára kipusztult óvilági keselyűk a barátkeselyű (Aegypius monachus) és a fakókeselyű (Gyps fulvus). A Palearktisz füves sztepp területeinek nagy termetű madarai. növényevő madarak. a magasból támadnak rovarokra. Lábuk és erős karmaik a zsákmány megragadását és megölését. Legtöbb fajuk vízben vagy víz közelében él. ívelt csőrük a zsákmány darabolását teszi lehetővé. Növényi és állati táplálékot egyaránt fogyasztanak. Tollazatuk nem vízhatlan. Galambfélék családja (Columbidae). Lábaikon az úszóhártya mind a négy ujjat összeköti. Sajátos módon. Vöcsökfélék családja (Podicipedidae). Világszerte elterjedtek. Sok fajuk telepesen költ. a rétisas (Haliaetus albicilla) és a szirtisas (Aquila chrysaetos). • Sólyomalakúak rendje (Falconiformes) Nappali ragadozó. Sólyomfélék családja (Falconidae). Hasonlítanak a vágómadarakra. subbuteo). illetve vízi gerinctelenek. és a vándorsólyom (F. Lábaik a test hátulsó részén helyeződnek. vespertinus) a kabasólyom (F. A kárókatonák közepes. Jelentős hazai fajok az erdei fülesbagoly (Asio otus). madarakra és rágcsálókra.jellemezhető. ez segíti a zsákmány megragadását. Az orrnyílásokat húsos viaszhártya veszi körül. Ez bizonyos mértékig könnyíti a víz alatti úszást. A tojók méretesebbek a hímeknél. Kis vagy közepes testméretű ragadozó madarak. A fiókák pihével borítottan kelnek. de szárnyuk keskeny és hegyes. vagy gyakran csapatosan halásznak. Közepes. Erőteljes.

de van néhány faj ÉszakAmerikai. Gyakori hazai fajok a mezei (Alauda arvensis) és a búbos pacsirta (Galerida cristata). Költési időn kívül csoportokban kóborolnak. A hideg. Verébfélék családja (Passeridae). A gólyaformák (Ciconiinae) hosszú és egyenes csőrű. Rovarokkal és magvakkal táplálkoznak. Csőrük kúpos. a szürke gém (Ardea cinerea).időnkénti szárítkozást tesz szükségessé. Hazai fajok a fehér gólya (Ciconia ciconia) és a fekete gólya (C. Gödényfélék családja (Pelecanidae). illetve mocsári gázlómadarak. purpurea) és a bakcsó (Nycticorax nycticorax). Pacsirtafélék családja (Alaudidae). sárga billegető (M. A billegető formák (Motacillinae). Gémfélék családja (Ardeidae). megnyúlt testű. Ismertebb hazai fajok a barázdabillegető (Motacilla alba). corax). de néhány faj Afrikában és Amerikában költ. amely speciális halfogó szerv. Magányosan. rövidfüves élőhelyekhez kötődnek. mind a négy ujjat összeköti. Anyagcseréjük fokozottabb. A cinegeformák (Parinae) kötődnek az erdőkhöz. nem állnak monofiletikus kapcsolatban az óvilági keselyűkkel. és az antropogén hatásokhoz szintén jól – bár az előző fajhoz képest kisebb mértékben – alkalmazkodó mezei veréb (P. fontosabb hazai fajaik a nagykócsag (Casmerodius albus). a szarka (Pica pica). barnás színezetű madarak tartoznak. hosszú nyakú és lábú gázlómadarak. A varjúfélék fajai világszerte elterjedt. a talajszinten élő és táplálkozó rovarevők fajok. a vetési varjú (Corvus frugilegus). Röpülés során nyakukat visszahajtják. Közepes. Ezek nagy testű. testhőmérsékletük kissé magasabb. Csőrük vékony. rendszerint nyílt terepen. szárnyuk hegyesedő. édesvízi. flava) és az erdei pityer (Anthus trivialis). Telepesen költenek. nigra). a vörös gém (A. hátsó karmuk hosszú. többnyire édesvizek és mocsarak közelében költenek. Amerikai kontinensen élnek az újvilági keselyűformák (Cathartinae) alcsaládjának képviselői.vagy nagy termetű. és horgas csőrű dögevő fajok. Cinegefélék családja (Paridae). tollazatuk barnás árnyalatú. A gödényformák (Pelecaninae) alcsalád fajai nagy termetű. vagy gyakran csapatosan halásznak. Elsősorban vízi és egyéb nedves területeken élő gerinces fajokat zsákmányolnak.vagy nagytermetű. közepes. a csóka (Coeleus monedula). fontosabb hazai fajok a szajkó (Garrulus glandarius). Alsó csőrkávájuk alulsó részén nagy torokzacskó található.és mérsékelt égöv fajainak egy része magokat raktároz. Jellemző hazai faj az erősen urbanizálódott házi veréb (Paser domesticus). világos színű. Legnagyobb fajuk a hatalmas méretű kaliforniai kondor (Gymnogyps californianus). tipikus hazai faj a széncigene (Parus major) és a kékcinege (Parus coeruleus). tanulóképességük egyes fajoknál feltűnő. veréb nagyságú. • Énekesmadár-alakúak vagy verébalakúak rendje (Passeriformes) Kis-. Telepesen költenek és csoportosan táplálkoznak. 270 . és faodvakban költenek. csőrük hosszan megnyúlt. és hosszú farkú madarak. a dolmányos vajú (C. közepes-. Lábaikon az úszóhártya trópusi madarakhoz hasonló módon. halevő madarak. erőteljes. Sokféle élőhelyet benépesítenek. Legtöbbjük palearktikus elterjedésű. montanus). mint a hasonló testméretű más madárfajoké. Mindkét faj világszerte elterjedt. Rendkívül fajgazdag taxon. Gólyafélék családja (Ciconiidae). szárazföldi madarak. Elsősorban a nyílt. A család további ismert faja a sárgarigó (Oriolus oriolus). Lábuk és nyakuk hosszú. Hazánkban is előforduló kormorán alfaj a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis). Fajaik egy része bukva más részük a felszínen úszva fejüket a víz alá dugva halászik. Fiókáik fészeklakók. Fajaik zöme paleartikus elterjedésű. Varjúfélék családja (Corvidae). vagy nagy testű madarak. cornix) és a holló (C. kúpos csőrű. Közép-Európából kihalt faj a rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus). A verébformák (Passerinae) alcsaládjába veréb nagyságú. Agyuk aránylag nagy.

csak a fog ajaki (labialis) oldalán van (rágcsálók. A fajok többsége földalatti életmódú. kereknyergű patkósdenevér (R.5 g. lándzsa). A repülőhártya (patagium) a farok és a hátsó láb. fontosabb hazai fajok a tengelic (Carduelis carduelis).7. csúcsokkal ellátott fogak és a vakbélhiánya. hazánkban mindenütt közönséges. Legkorábbi fajaik 300 millió évvel ezelőtt alakultak ki.Pintyfélék családja (Fringillidae). hipposideros). Fogazatuk eredetileg különnemű (heterodont). melynek melltájéka világos. alpius) és a közönséges vízicickány (Neomys fodiens. Szőrzetükre jellemző a pihe. minutus). Az adult egyedek főként magokkal táplálkoznak. lekophat (elefántagyar). sörték. Közönséges vakond (Talpa europaea) a család legismertebb faja. Kistermetű rovarevő fajok tartoznak ide. havasi cickány (S.6. összekötő nyúlvány. Vakondfélék családja (Talpidae) . kúpos csőrű. Nincs fülfedő és füllebeny. Nincs fülfedőjük. Bőrükben mirigyek találhatóak. míg a nyugat-európai barnamellű sün melltájéka sötét. • Denevérek rendje (Chiroptera) Az egyedüli emlősök. azaz 160 000 000g testtömeggel rendelkezik. Tüskés sünök alcsaládjára jellemzőek a tüskéké módosult szőrök.és fedőszörök. keleti cickány (C. Hazai faja keleti sün (Erinaceus concolor). és kétfogzásúak (diphyodont) azaz a maradó fogak (dentes permanentes) egy részét tejfogak (dentes decidui) előzik meg. a zöldike (Chloris chloris). A verejtékmirigyek csak az emlősökre jellemzők. Patkósdenevér-félék családja (Rhinolophidae). euryale) 271 . suaveolens). a kenderike (Acanthis cannabina). Nagydenevérek (Megachiroptera) alrendje Egy genus kivételével nincs ultrahangos echolokáció. A szegycsonton jól fejlett taraj található a mellizmok tapadásához.: egér. de ezek egynemű fogak. Közös jellemzőjük a hegyes. A fogak száma lehet száz (óriástatu és egyes delfinek). A legtöbb faj Eurázsiai. a csicsörke (Serinus serinus) és a keresztcsőrű (Loxia curvirostra). madarak. 3. bőr alatti gyűrűs izomkötegek. A fogzománc hiányozhat (lajhár). és az utódok táplálásában játszik szerepet. disznó szemfoga). amelyek valódi repülésre képesek. A pintyformák (Fringillinae) alcsaládjának fajai világszerte elterjedt. szaglás kifinomult. a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes). Jellemző szervük az emlő. Főbb fajaik: nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum). a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula). kis patkósdenevér (R. víziló metszőfoga. törpecickány (S. A ma élő (recens) fajok száma mintegy 4600. de fiókáikat rovarokkal etetik. szemek nagyok. de Afrikában és Amerikában is előfordulnak. • Rovarevők rendje (Insectivora) Változatos testfelépítésű fajok tartoznak e rendbe. Főbb fajok: mezei cickány (Crocidura leucodon). az erdei pinty (Fringilla coelebs). pl. Sünfélék családja (Erinaceidae). amely módosult verejtékmirigyek.. tüskék (kültakaró lehet pikkelyszerű. Orruk körül bonyolult lebenyrendszer található (fő részei: patkó. amelyen keresztül bocsátják ki az ultrahangot. Tehát a legnagyobb és a legkisebb faj közöttit tömegkülönbség 100 millió (108) szoros. azon belül az emlősszerűek (Synapsida) csoportjába tartoznak. hód farka). víztaszítás. addig az óriásbálna 160 tonna. továbbá a hátsó láb és a megnyúlt kézközépcsontok-ujjpercek között feszül ki. Változékonyságukra jellemző hogy a legkisebb faj a thaiföldi poszméhdenevér testtömege 1. Cickányfélék családja (Soricidae). erdei cickány (Sorex araneus). a faggyúmirigyek szerepe szőrzet puhán tartása. Emlősök osztálya (Mammalia) Az emlősök a magzatburkosok (Amniota).

Ide tartózó faj a vidra (Lutra lutra). Vidraformák (Lutrinae) alcsaládjára jellemző az erős farok. mezei vagy molnárgörény (Mustela eversmanni). aranysakál (Canis aureus). közönséges görény (Mustela putorius).Simaorrú denevérek családja (Vespertilionidae). a 2. A ragadozók legváltozatosabb családja. Kérődzők alrendje (Ruminantia). szemfogaik erőteljesek. tépőfoguk fejlett. ujj is fejlett. hermelin (M. 272 . gyomruk összetett. Hazai fajok a gímszarvas (Cervus elaphus). a behurcolt. és 5. dámszarvas (Dama dama). Ma már hazánk területéről kipusztultnak mondható a jávorszarvas. együregű a gyomruk. Felső metszőfogaik legtöbbször hiányoznak. Rovarevők. hosszú a bélrendszerük. Kutyafélék családja (Canidae). myotis). nyestkutya (Nyctereutes procyonoides). foina). erminea). Főbb fajok: hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi). Koponyájuk megnyúlt. szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus). és 5. A vadmacska (Felis silvestris). pisze denevér (Barbastella barbastellus). barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus). korai denevér (Nyctalus noctula). Hazai faj a vaddisznó (Sus scrofa). amely csontos képződmény – a rénszarvas kivételével – a csak a hímekre (bikákra) jellemző másodlagos ivari jelleg. Jellemző fajok a vadló (Equus caballus przewalskii) és az afrikai vadszamár (E. nem őshonos mosómedve (Procyon lotor). • Ragadozók rendje (Carnivora) Metszőfogaik kicsik. szemfogak és tépőfogak erősek. 2. A gepárd karmai nem húzhatók vissza. Orrukon nincs függelék. vörös róka (Vulpes vulpes). hajlottak. évente elvetik és helyette újat fejlesztenek. közönséges denevér (M. Hazai faj az újra vadászható borz (Meles meles). Disznófélék családja (Suidae). • Párosujjú patások rendje (Artiodactiya) A 3. a bivalyok. a jak. Caprinae alcsaládba tartozik a kőszáli kecske. ujjuk érinti a talajt. szemfoguk nagy. Jellemzőjük az agancs. A szika szarvas két alfaját Ázsiából telepítették be (Cervus nippon) több mint száz évvel ezelőtt. • Páratlanujjú patások rendje (Perissodactyla) Kulcscsontjuk hiányzik. és 4. európai őz (Capreolus capreolus). Fontosabb alcsaládjuk a szarvasmarhafélék (Bovinae) alcsaládja. a bölények tartoznak. szemfogaik nagyok. Homlokcsapon növő szaruból felépülő szarv nem elágazó. Hazánkban is előforduló fajok farkas (Canis lupus). Menyétformák (Mustelinae) alcsalád főbb fajai a menyét (Mustela nivalis). fejlett a vakebük. asinus). ujjaik között úszóhártya található. ajkak erősek és mozgékonyak. a zerge. Menyétfélék családja (Mustelidae). jellemző a tépőfog. és a fokozottan védett hiúz (Lynx lynx) képviselik a családot hazánkban. nyest (M. Mosómedvefélék családja (Procyonidae) . kései denevér (Eptesicus serotinus). amely a felső utolsó előzápfog és az alsó első utózápfog módosulata. a banteng. Fogaik gumósak. a muflon (a juh őse). Tülkösszarvúak családja (Bovidae) . Szarvasfélék családja (Cervidae). ujj csökevényes. az állat nem váltja. Macskafélék családja (Felidae) . A középső ujj érinti a talajt. hegyesorrú denevér (Myotis blythi). E család egyetlen faja fordul elő Magyarország területén. Túrókarimás ormányuk (orrkoronguk) van. a felülről lapított koponya. nyuszt (Martes martes). ahová az őstulok (a szarvasmarha őse). Lófélék családja (Equidae) . Egységes küllem. Borzformák (Melinae) alcsaládjára jellemzőek a vegyes táplálkozás miatti tompa zápfogak.

törpeegér (Micromys minutus). Főbb fajok vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus). a törpecsimpánz és a gorilla. Főbb fajok a nagy pele (Myoxus glis). a csimpánz. spicilegus).és egyedszámban leggazdagabb rend. mellső hüvelykujj csökevényes. házi patkány (Rattus r. Ide tartoznak a majmok. nincs szemfoguk.• Rágcsálók rendje (Rodentia) Faj. Hódfélék családja (Castoridae). pofazacskó nincs. Legnagyobb termetű. vízi pocok (Arvicola terrestris). ujjbegyek alakultak ki a finom tapintáshoz. sylvaticus). hátsó lábuk úszóhártyás. finom szőrzet. közönséges erdei egér (A. 273 . legalább egy ujjon van köröm. vándorpatkány (R. Jellemzőjük az erős hátsó láb és a sűrű. norvegicus). Egy pár alsó és felső metszőfoguk állandóan nő (gyökértelen). mezei pocok (Microtus arvalis). tömött. Nálunk az európai hód (Castor fiber) fordul elő. közönséges hörcsög (Cricetus cricetus). További fajok az orángután. • Főemlősök rendje (Primates) Hüvelykujjuk a legtöbb esetben opponálható. Lapított. Nutriafélék családja (Myocastoridae). az erdei pele (Dryomys nitedula) és a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). Hazánkban a mókus (Sciurus vulgaris) és az ürge (Spermophilus citellus) tartozik ide. güzüegér (M. Nyúlfélék családja (Leporidae). házi egér (Mus musculus). Egérfélék családja (Muridae). agrestis). Mókusfélék családja (Sciuridae). Pelefélék családja (Myoxidae). jó a térlátásuk. földi pocok (Pitymys subterraneus). amelyek nálunk nem élnek és maga az ember is (Homo sapiens). sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis). Farkuk nincs.). Emberfélék családja (Hominidae). Hazánkban két faja fordul elő a mezei nyúl (Lepus europaeus) és az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus). • Nyúlalakúak rendje (Lagomorpha) A felső metszőfogak mögött egy pár kisebb metszőfog (I2) helyeződik. Csincsillafélék családja (Chinchillidae). északi (patkányfejű) pocok (M. rekeszekre tagolt gyomor található. oeconomus). pézsmapocok (Ondatra zibethicus). pikkelyes a farkuk. legfejlettebb majmok. A legelterjedtebb emlősfaj az ember (Homo sapiens). Egy faj a prémjéért tenyésztett nutria (Myocastor coypu) tartozik ide. csalitjáró pocok (M. Háziasított faj a gyapjas csincsilla (Chinhilla lanigera).

takarmányozástan. állategészségtan tantárgyak megértéséhez. E kétféle képzési módszer alapján hallgatóink folyamatos évközi tanulással. fontosabb összefüggéseket az előadók részletesebben elmondják. egy biológiai szemlélet kialakításában veszünk részt. hogy előzőleg általános anatómiai áttekintést adunk az ismertetésre kerülő rendszer. s felkészítjük hallgatóinkat az állattenyésztés. Módszertani javaslat a tantárgy elsajátításához A jegyzetet a tananyag kontakt órás elméleti képzéséhez. készülék felépítéséről. Az előadásokon és gyakorlatokon a nehezebben elsajátítható. kollokviumon történik. az ajánlott és rendelkezésre álló anatómiai atlaszok használata mellett fel tudnak készülni a kollokviumra. Külön fejezetben foglalkozunk immunélettannal és az emlős gazdasági haszonállataink intermedier anyagcseréjével. így van idejük a célorientált felkészüléshez. A tananyag ismereteinak ellenőrzése Az elsajátított tananyag számonkérése – a tárgy jellegéből adódóan. 274 . ÁLLATÉLETTAN A tantárgy célkitűzése A tárgy oktatása során válogatott fejezeteket ismertetünk az állatélettan tárgyköreiből úgy.V. A vizsgakérdéseket a hallgatók még a szorgalmi időszakban megkapják. Az élettani folyamatok megértéséhez az anatómiai ismereteken túl szükség van bizonyos mennyiségű szerves-kémiai / biokémiai ismeretanyagra. A tárgyak jellegéből fakadóan az anatómiai ismeretek nagy része gyakorlatokon. valamint az elméleti képzéshez nagyon szorosan kapcsolódó gyakorlati képzéshez állítottuk össze. valamint hallgatóink segítése érdekében – szóbeli vizsgán. az élettani anyag az előadásokon kerül ismertetésre. E tárgyakra alapozunk.

részben bonyolultabb hormonális és enzimes folyamatok következtében a fénylő burok az embriócsomó mellett fellazul. egy részük gyorsabban osztódik. A megtermékenyült petesejtet egysejtes embriónak. Állatoknál ez fajtól függően. Az egyedi élet. a betegség az élet harmóniájának megzavarása. A barázdálódási golyók szinkronban történő osztódása megváltozik. stb. mikor indul az egyedi élet. hogy az embrió a méh 275 . a szépség. a trofoblaszt sejtek gyors osztódásai következtében. mindenképpen indokolt tehát ezen előkészítő szakasz megkülönböztetése. hólyagcsira (blastociszta). a petevezető ampullájában indulnak el. AZ EMLŐS SZERVEZET FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE Modern biológiai gondolkodásunk szerint: „Az élő szervezet egység a célszerűség. sejtes embrió jön létre. négy-. érési folyamatokon mennek át ivartól függően eltérő módon. illetve a magzat-implantációig (a méh nyálkahártyáján történő megtapadás) számítjuk. majd a méhben folytatódnak. ezáltal súlyos gazdasági kár érheti a tenyésztőt. A zigóta osztódásnak indul. tizenhat-. az embriócsomó egyre inkább nekiszorul a hólyagcsira falának. A gyorsabban osztódó részből kialakul az un embriócsomó (embrioblaszt. Osztódási. A késői embrionális szakasz elején a hólyagcsíra jelentősen megnyúlik. Az embriócsomó és a trofoblaszt sejtek közt folyadék van. zigótának nevezzük. amikor a korai embriónál az anyai genom (anyai irányítás) szerepét átveszi az önálló embrionális genom. A lassabban osztódó részt trofoblasztnak nevezzük. egyedfejlődés a gamétáktól a termelő állatig Az egyedi életet két szakaszra oszthatjuk: születés előtti és utáni szakaszra.1. nyolc-. Kr. amelynek helyreállítására maga a szervezet természeténél fogva törekszik” (Hyppokrates. Az osztódási folyamatok mértani haladvány szerint kezdetben szinkronban történnek. kisebb részük lemarad. az egyre nagyobb számú „barázdálódási golyók” egyre kisebbek lesznek. A következő fejlődési forma az un. A petesejtet. kidomborodik. két-. amíg a fejlődő koraembrió az őt körülvevő un. Ez teszi lehetővé. majd a korai embriót körülvevő fénylő burok átmérője nem növekszik. 460-377. hogy a két ivarsejtnek a fúzió előtt már „önálló” élete van. Az állattenyésztési gyakorlatban az egyedi élet indulását a két ivarsejt (petesejt és spermasejt) fúziójának a termékenyülési idejére tesszük. „inner cell mass”) – ebből alakul ki végeredményben maga az állat. „fénylő burok”-ból (zona pellucida) ki nem bújik. Az önálló egyedi életet előkészítő szakaszban az ivarsejtek fejlődését befolyásoló faktorok az ivarsejtek biológiai értékét erősen ronthatják. majd szétnyílik. Gyakorlati szempontból ezzel fejeződik be a korai embrionális szakasz. ebből alakulnak majd a magzatburkok. hogy az egyéni élet kezdete az az időszak. a termékenyülést követő második-negyedik nap következik be. A folyamatok a termékenyülés helyén. Ezen életszakaszt gyakorlati szempontok szerint korai embrionális és késői embrionális szakaszra osztjuk. az egésznek „kosárka” majd „pecsétgyűrű” alakja lesz. Az embrió – a most már felesleges – fénylő burokból kibújik.1.) A tenyésztési gyakorlat követelményeit szem előtt tartva nem feledkezhetünk el arról a tényről. az egészség összhangjában. (A korai embrió történéseit ismerve talán igazabb az a megállapítás.e. Innen számítjuk az egészen korai embrionális veszteséget. hisz azt kell tisztázni.és ennél több sejtes koraembriót alakjáról szedercsírának nevezzük. A korai embrionális szakasz tehát a termékenyüléssel kezdődik és addig tart. Tizenhat sejt felett már jó felbontású mikroszkóp alatt se tudjuk a barázdálódási golyókat (blasztoméreket) megszámolni. Véleményeltérések vannak a születés előtti szakasz indulását illetően. genetikai anyagukat is károsíthatják. Részben a hólyagcsirában kialakuló belső nyomás.) 1. Az embrionális életszakaszt a termékenyüléstől a magzatburok kialakulásig. A harminckét.

szerkezetű és működésű sejtek csoportját szövetnek nevezzük.3. középső és késői magzat szakaszról beszélünk. A szervezet rendszerei. a szervkezdemények. idegrendszer. amelyek készülékeket. nem tervezett okok is belejátszanak. hogy a szövetalkotó sejtek milyen főfeladatra differenciálódtak. növendék kort. hogy a termelési életszakasz végét a petefészek tevékenység természetes megszűnése okozza. A szövetek társulásából létesülnek a szervek. A citoplazma egy háromfázisú diszperz rendszer.nyálkahártyáján elmozduljon. A csiralemezek kialakulását gasztrulációnak. Egy adott funkcióra csoportosult szervek összességét. S végül rostokban gazdag. sejthártyával körülvett. amelyek talán a szemcsés retikulumrendszerről válnak le és a fehérjeépítésnek adnak színteret. Kialakulnak a csiralemezek. Minden szövet sejtekből és a sejtek közötti állományból áll. Minőség szerint lehet folyékony. Látunk idegi (vezetékes) és hormonális (humorális. vérérrendszer stb. Gyakorlati szempontból korai. majd hamarosan a szervtelepek. Az állati sejt az élőanyag szerveződésének magasabb fejlődési formája. homogén vagy heterogén. Kialakulnak a magzatburkok. készülékei A szervezet legkisebb alaki és működési egysége a sejt. elkezdődik az egyedi élet magzati szakasza. amely fogalomba a vázat alkotó citoszkeletet és a sejtszerveket (lizoszómák. tenyészérettség korát. kötő. amelyben megtalálható: ergasztoplazma (ide soroljuk a sima és szemcsés endoplazmatikus retikulum rendszert) valamint a riboszómák. folyadékos) irányítást. A selejtezésbe egyéb. lazaszerkezetű vagy tömött. citocentrumok) soroljuk. megtapad. Az embriócsomóban szintén gyors osztódási és differenciálódási folyamatok indulnak be. 1. a magzatburkok kialakulásával. idegszövetről beszélünk. a szöveteket csoportosítjuk: hámszövetről. Golgi-apparátus. A születés utáni életszakaszban: újszülött kort. Hialoplazma. lágy vagy szilárd. szaporodás és a termelés érdekében Az egyes szervek. rendszereket alkotnak. termelési életszakaszt és a selejtezés korát különböztetjük meg. az anyaméh nyálkahártyájával kialakuló szoros kapcsolat. sejtmagot tartalmazó protoplazma. 1. Ez a sejtközötti állomány mennyisége sejtféleségenként különböző. A megnyúlt hólyagcsira megtalálván optimális helyét a méh nyálkahártyáján megkezdi az implantációt.és támasztószövetről. Az irányítás eszközrendszere azonban alapvetően kétféle. rendszerek és készülékek egységes irányítás alatt működnek. A magzati szakasz a születésig tart.) Ha a közös feladatra csoportosult szervek eltérő eredetűek. amelyek nagyjából hasonló felépítésűek és közös eredetűek (ugyanazon csiralemezből alakultak ki) rendszernek nevezzük. hisz a kiválasztott tenyészcél érdekében végzett tenyésztői munka révén az egymást követő szelekció útján az állatokat korábban selejtezzük. készülékről beszélünk. A megtapadással. Régebben a szervezet idegi szabályozását a hormonális szervezéstől különállóan tárgyalták. mitokondrium. Az egységes neurohormonális irányítás az önfenntartás. Gazdasági haszonállatainknál nagyon ritkán várjuk meg azt. szervek kialakulását organizációnak nevezzük. Mozgását migrációnak nevezzük. Ma már – Hippokratészhoz híven – megint az 276 .2. ivarérettség-. Ezek az alapszövetek. (L. A későbbi félreértések elkerülése érdekében állapodjunk meg a következőkben: A protoplazma (a sejthártyán belül elhelyezkedő anyag) két részből áll: sejtmagból és a citoplazmából. izomszövetről. a magzati vérkeringés beindulásával befejeződik az embrionális kor. A szervek összessége az állati szervezet. Aszerint. A közös fejlődésű.

Az állattenyésztési gyakorlat szempontjából két olyan területről tudunk. hogy a kitűzött tenyészcél elérése érdekében a rábízott állatokkal egyre magasabb termelési eredményeket érjen el. Így fejtik ki a belső elválasztású mirigyek működését reguláló hatásukat. hogy az állomány a kiegyenlítettségre törekszik. Ezt a versenyt a neurohormonálisan labilis állatok nem bírják. hogy a két rendszer nagyon egyszerűen kapcsolódik egymáshoz. Az idegi szabályozásban az állatoknál talán nagyobb szerepet játszik az ún. Ezért megváltoztatja a termelési környezetet. működését. illetve visszatartását. Ezek az anyagok a vér és a szövetnedv útján jutnak el a célsejtekhez. ahol az idegi és hormonális kapcsolat tetten érhető. Az idegi és hormonális irányítás kapcsolatát sokáig valamiféle misztikus köd jellemezte. Ezeknél jelentkeznek először szaporodási problémák. Érvényesül azon populációgenetikai törvény. A neurális és hormonális irányítás együttműködése alatt történik az önfenntartás és a szaporodás folyamatainak szabályozása. Az állattenyésztőnek tehát az a feladata. ahol a tárgyalt magvak úgy helyezkednek el. tárolását szabályozzák. erőteljes szelekciót alkalmaz. Alakjáról ezt a kapcsolatot formácio retikulárisz rendszernek nevezzük.életfolyamatok szervezésében egy egységes irányítást látunk. amelyek az adott idegsejt csoportosulások (magvak) tevékenységét befolyásolják neurotranszmittereknek nevezzük. Az első a nyúltagytól a köztiagy orális részéig terjedő terület. Elsősorban a szervezet különböző területeiről érkező ingerületeket továbbítja a sejtmagvak felé. hogy általában azok az állatok a legérzékenyebbek. kiesnek a termelésből. amelyek termelődési helyét nem tudjuk kiboncolni. Kritikus helyzetben mindig az önfenntartásnak van prioritása. szövetekhez. Az utóbbi időkben azonban kiderült. hogy az ún. s a befolyásolás révén ezen idegsejt csoportosulások olyan anyagokat (hormonokat) termelnek. A másik ilyen terület az un. s neurohormonális szabályozásról beszélünk. A szervezet először a fajfenntartási folyamatot állítja le. Nagyon leegyszerűsítve tehát: az említett két területen termelődő anyagok serkentik a köztiagyban lévő idegmagvakat hormontermelésre. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk azon hormonoknak. hogy mindezek ismeretében a termelési környezet javításával és fokozott gondoskodással a pozitív variánsok 277 . Azon anyagokat. Ez azonban nem jelenti azt. Az idegrendszer által észlelt és továbbított információkat ezen anyagok viszik át a hormonális rendszer kiindulását jelentő idegsejt magvakhoz. vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus központjával és periferiális (környéki) részével. vagy közvetlen hatnak a célsejteknél. amelyek a legmagasabb termelési eredményt produkálják. limbikus rendszer. amelyek az ugyancsak idegi területeken lévő idegsejt csoportosulások (magvak) tevékenységét képesek befolyásolni. ezeket szövethormonoknak nevezzük. A magvakban termelődött serkentő vagy éppen gátló hormonok a vér vagy a szövetnedv útján jutnak el a belső elválasztású mirigyekhez vagy közvetlenül a célsejtekhez. A hormonális irányítás bizonyos idegsejt csoportosulásokban (magvakban). cerebrospinális (agyi-gerincvelői) idegrendszer irányítása nem érvényesül a központokba került és értékelt információkra a végrehajtási parancsot vivő idegrostok révén. Bizonyos idegi területeken termelődnek olyan anyagok. s meglepően nagyon egyszerű vegyületek. és a belső elválasztású mirigyekben és egyes sejtcsoportokban termelt hormonok útján valósul meg. amelyek az alárendelt belső elválasztású mirigyekben újabb hormonok termelését és felszabadítását. Ezt úgy találjuk meg. s befolyásolják azok anyagcseréjét. Az állattenyésztő szakembernek az a feladata. Az igazi ellentmondás ott van. a stabilak maradnak. Ezek az anyagok nagyon sokfélék. mint a fonott kerítésdrót csomópontjai. A határterületeken (limbusokon) lévő magvak termelik az említett neurotranszmittereket elsősorban az érzékszervek felől érkező ingerületek áttételére. ha az agyalapra ráboruló két agyfélteke és az agyalap találkozási sávjaiban keressük.

fejlődését. A külső környezet tényezői az élő szervezet térbeli határain kívül vannak. Ebben „fürdenek” a sejtek. amely a szövetekből a vér felé áramlik. csak a sejteket közvetlenül körülvevő folyadéktérrel. sejtközötti folyadék). A soksejtű szervezet sejtjeinek döntő többsége a külvilággal ténylegesen nem érintkezik.) A testnedvek által alkotott belső környezet állandósága az élet elsődleges feltétele. A homeosztázis fogalma és tényezői A szervezet adott környezetben él. összfolyadék azonos) ISOTHERMIA: (Állandó testhőmérséklet) 278 . A belső környezethez tartozik: • a szöveti nyirok (limfa. (Homeosztázis: a belső környezet állandóságát biztosító mechanizmusok összesége. Az élő szervezet alapvető tulajdonsága. • a vér. ezek nagy része alapvetően meghatározza az állat létfeltételeit (takarmány. hogy ezen állatok a genetikailag meghatározott termelési szintjükhöz közeli szinten produkáljanak. Ebből a szempontból külső és belső környezetet különböztetünk meg. ezt hívjuk homeosztázisnak. Meg kell értenünk. víz. levegő stb.4. s ezen környezet tényezői biztosítják az élő szervezet fennmaradását.szaporodását. s nekünk megszerzett tudomásunk alapján mindent meg kell tennünk. magas termelésű egyedek anyagcseréje borotvaélen táncol. hogy az állandóan változó külvilági hatásokkal szemben belső környezetének állandóságát meg tudja őrizni. 1. amely közvetítő a belső és külső környezet között.). hogy a hormonjától agyonhajszolt. • a nyirokerekben lévő nyirok. A homeosztázis tényezői: (Belső környezet állandósága dinamikus egyensúly közepette) • ISOTONIA: (Elhatárolt terek azonos ozmotikus állapota) • ISOIONIA: (Jellemző ionösszetétel állandósága) • ISOHYDRIA: (A H+-ion koncentráció által kialakított pH érték állandósága) • • ISOVOLEMIA: (Folyadékterekben jellemző folyadékelosztás. termelését segítse.

rövid. egy idő múlva belőle a szervetlen alkotók kioldódnak. számos kis csatornát rejt magában a csontot építő sejtek táplálására. Rendeltetésük az előbbi feladatokon túl: Szilárd vázat alkotnak.és számfeletti.és belső szivacsos állományt különítünk el. esetleg morzsolhatóvá válik – kalcinált csont. A csontokat osztályozzuk: • Alakjuk szerint (lapos-.1.és hosszúcsontok) • Helyeződésük szerint (vázcsontok és szabadcsontok) • Testrészek szerint (fej-. szalagok eredésére és tapadására. 5%-a egyéb (Ca-. 25-45%-át a víz.és zsigeri csontok) A csontok szerves. ezáltal is érvényesül a szervezet felépítésére jellemző „maximum-minimum” elv. részben bemélyedések.2. törzs-. A csontrendszer felépítése és működése A csontok sárgásfehér. változnak. A szerves anyagok összességét általában csontenyvnek. a csont hajlítható és puha lesz – dekalcinált csont. A szerves alapállomány 95%-a a kollagén. üreges csontok) • Fejlődésük szerint (elsődleges vagy kötőszöveti és másodlagos vagy porc által megelőzött csont) • Számuk szerint (állandó. kemény és rugalmas részei a szilárd belső váznak.és szervetlen anyagokból állnak. de védik a velük párhuzamosan. lemezecskékből és csövecskékből áll. az izmok által kifejtett húzó. a szervetlen állomány a talajban lévő további ásványi sók felvételével megkövesedik – petrifikált csont.és páratlan csontok) • Élettani szerepük szerint (idegi. a csont kemény. K. 10%-a kalciumkarbonát. a szervetlen anyagok együttesét csontföldnek nevezzük. porcokból és szalagokból áll. nő a csontok szilárdsága. A csont elégetésekor a szervetlen alkotórészek maradnak vissza. A csontok felületén összeköttetésük biztosítására.és Mg-só). nagyságát (ez a váz fajokon belül fajták. 2. Ezek részben kiemelkedések. A szivacsos állomány vékony gerendácskákból. A kéregállomány csak látszólag tömött. végtagok csontjai) • Szerkezetük szerint (tömött. továbbá izmok. Ha friss csontot 5-10%-os töménységű sósavba helyezünk. Az ásványi sók és a víz aránya az életkortól függően változik: fiatal korban a csont kevesebb ásványi sót és több vizet tartalmaz (Idősebb állatok csontjai merevebbek. törékeny. páros. A csontokhoz és izmokhoz azok járulékos szervei is hozzátartoznak. Az ásványi sók 85%-a hidroxi-apatit. a használat szerint folyamatosan átépülnek.és nyomóerők mechanikai irányvonalai szerint csoportosulnak. s mellettük futó ereket. idegek védelmére sajátos domborulati viszonyokat találunk. Az elföldelt csont szerves anyagai lebomlanak. A csontállomány 35-55%-át az ásványi sók. törékenyebbek). amelyek a test alátámasztása. kisebb részben szabályos vagy 279 . valamint erek. 20%-át a szerves alapállomány adja. típusok. szivacsos. Na-. ivar szerint is változik) Testüregeket képeznek. védik az üregekben lévő lágy szerveket. a többi mukopoliszacharid és szerves sav. A MOZGÁS KÉSZÜLÉKE ÉS MŰKÖDÉSE A mozgás készüléke a csontrendszerből. izomrendszerből és a csontok összeköttetéseit biztosító izületekből. A mozgás aktív szervei az izmok. lényegében megszabják a test alakját. idegeket is. Főképp a csontvelő útján részt vesznek a vérképzésben A szervezet ásványianyag háztartásában fontos tárolóterek A csontok keresztmetszetén külső kéreg. inak.

A csontfejlődés az ivarérettség elérése után ér véget. gödröcske. járatokba. A felületi folytonossághiányok közé soroljuk még a táplálólyukakat. a sertés ormánycsontja. A sima kiemelkedések. A rövid csontok fejlődésére inkább a felületi csontosodás jellemző. Vannak az állati szervezetnek a csontváztól független. hollócsőr-. A porccsík a csont hosszanti növekedésének befejeződéséig marad vissza. gumócska. forgató. ín. hogy helyet adhasson az újonnan termelt csontszövetnek. barlang. majd porccsík található. ín-. szalaggödrök): barázda. Az indirekt csontosodás esetében a csontot fejlődése helyén porc előzi meg. a hosszú csontokban a kettő forma együtt figyelhető meg. csontosodási pontoknak nevezzük. kamra). csontos hólyag. kisebb része az élet folyamán keletkezik. (Pl. a húsevők péniszcsontja). A direkt fejlődésű csontnál a kötőszövetben magában csontképző (osteoblast) sejtek közreműködésével alapállomány jön létre. Érdes felületűek (izom-.: a marha szívében található csontok. növekedési zavarra utal. mellékbütyök. valamint az egészen vékony réseket. ún. Ezek a csontok tömött állományába vagy üregébe vezetnek. Ezeket izom-. hasadékokat és hézagokat. A felületi bemélyedések is sima felületűek és érdesek lehetnek. ízületi csiga és egyéb ismert tárgyra fogra. kampó-. Főleg a felületeken keletkeznek így csontok közvetlenül a kötőszövetből (pl. A csont az embrionális kötőszövetből direkt vagy indirekt úton fejlődik. Újszülöttben a „csontváz”nagyrészt még porcból áll.vagy szalagnyúlványoknak hívjuk. s ezzel befejeződik a test növekedése. ízületi bütyök. vezetékekbe folytatódik. tövis. horog-. hanem a csonthártya ún. Az izomnyúlványok egyenetlen. a porc felületén induló folyamatot perichondrálisnak nevezzük. fejecske. szabad csontja is. de csaknem valamennyi csonton megtalálhatók: csonthártya. szalagok. 280 . Az ízületi kiemelkedések közé tartoznak: ízületi fej. továbbá üregük egységes vagy osztott volta szerint nevezzük el (üreg. Az egymással összefüggő csontok (porcok. ízületi árok.: a koponyatető csontjai). amelybe mészsók rakódnak le. amelyek lágy szervekbe vannak beágyazva. A sérült csontszövet előbb csontbontó sejtek (oszteoklasztok) közreműködésével felszívódik. A kötőszövetből előbb porclemez fejlődik és ennek helyén alakul ki a csont. öböl. porc és csontvelő. E nyúlványok közé tartoznak: gumó. emlő-nyúlvány. A felületi kiemelkedések kétfélék: sima vagy egyenetlen felületűek. Végtagokon a csontok teste csontosodik először. Azokat a helyeket. ennek zegzugos alakulása anyagforgalmi. fülre. Csontképző sejtek nemcsak a csontban. ahol a csontképző sejtek kis csoportokban megkezdik működésüket. Sérülés esetén a csontszövet pótlása ezek segítségével történik.szabálytalan folytonossági hiányok alakjaiban mutatkoznak. valamint annak felületén csontosodási pontokból indítják a csontképző sejtek tevékenységüket. taraj. egy részük csatornákba. ízületi henger. Így a test felől indult csontosodás és a csontvégi csontosodási folyamat határán sokáig porcsáv. ízületek) a természetes csontvázat alkotják. A porcban. ezért ezeket kötőszöveti vagy fedőcsontoknak nevezzük. gallérra hasonlító nyúlványok. A csontok járulékos szervei nem csontszövetből állnak. kiugrás. A porc belsejében induló csontosodást enchondrális csontosodásnak. fossa. gömb. szarv-. fovea. Sima felületűek (ízületi gödrök): ízületi vápa. nyúlványok általában ízületi porccal fedettek és valamilyen ismert geometriai testre emlékeztetnek. a marha szutyak-. A felületek nagyobb rész öröklött. mély rétegében is vannak. A csontváz tagolt részeinek összessége azonban nem fogja át a test összes csontját. érdes felületűek és csonthártyával takartak. vonal. majd a csontvégek következnek. Ismert gyakorlati fogalmakról elnevezett további izomnyúlványok: szárny-. amelyek kis tölcsérszerű kerek nyílások erek számára. nem éppen jelentőség nélküli. ízületi gödör. A csontok belsejében lévő üregeket nagyságuk vagy faluk minősége.

piskótaporc az állkapcsi ízületben) – rostosporc.) A csonthártya mélyrétegét a sejtek gazdagsága jellemzi. az ízületek egyik járulékos alkotó része. magának a porcnak a sérülése fájdalommal nem jár. Idősebb korban. A csontváz csontjait felosztjuk: • A fej csontjaira. a csupasz csont előbb-utóbb elhal. • A végtagok csontjaira. A csontvégeken és széleken felületesen található. Az agykoponya csontjai: páratlan és páros csontokból állnak. vagy nagyfokú lesoványodás esetén kocsonyaszerű szövetté alakul. Emiatt a porc sérülése lassan gyógyul. A csonthártyának külső.) A porc a csont kiegészítő része. Ezért két csoportra oszthatók: agykoponya és arckoponya. ezeknél az üregek felületét is borítja csonthártya. A csontok viszonylatában üvegporcot és rostosporcot különböztetünk meg. illetve a lapos. Kétféle csontvelőt különböztetünk meg: vörös csontvelőt és sárga csontvelőt. amelyek üregeket képeznek. • A törzs csontjaira. Sharpey-féle rostok alakjában.A csonthártya a csont külső felületét borítja az ízületi felületek kivételével.). egyenetlenségeket hidal át. különösen fiatal szervezetben. inak és szalagok rostállományából térnek ide. Ezenkívül egyek szervekben vázalkotó (fülkagyló. Éppen ezért. Számuk: 7 páratlan csontok: • Nyakszírtcsont • Ékcsont • falközötti csont • rostacsont 281 . s részt vesz annak felépítésében. a rázkódtatást csökkenti. Alapállománya kötőszövet. több helyen. A külsőszöveti rostok a szomszédos izmok. A csonthártya a friss csontról leoperálható és idegen helyre átültethető. (Ezzel rögzítik az inat. A csontvelő a hosszú (csöves) csontok velőüregében. A csonthártya mélyrétege az ízületi tok falában folytatódik. Vannak csontok. gége stb. Kóros körülmények közt átalakulhat vörös csontvelővé. a csigolyák és egyéb csontok közti porc (C-alakú porc a térdhajlás ízületben. E sejtek csontképző tulajdonságuktól fogva rárakódással növelik a csont kéregállományát. áthatolva a csonthártya mélyrétegén.és mozgásérzéseket fog fel és közvetít az agyba. (Reumatikus bántalmak esetén állandó fájdalmat érzünk.és szájüreget zárják magukba. benne sok zsír halmozódik fel. a csontok táplálásán és a csonthiányok pótlásán kívül – dús idegellátottságánál fogva – érzékszervi funkciója is van. vagy mély rétegét különböztetik meg. Az ízületi porc és a bordaporc – üvegporc.és rövid csontjaiban. A tudat ennek folytán a test részeinek helyzetéről és működéséről hiteles tájékozódást nyer. A csonthártyának a csontképzésen. A vörös csontvelő a magzati csontokban. A porc állományát a porcszövet adja. ilyenkor ez is termel vörösvérsejteket. A fej csontjai egyrészt az agyvelő üregét. A sárga csontvelő a hosszú csontok velőüregét tölti ki. szalagot. a kifejlett állat lapos. rövid csontok szivacsos csontbelében található. ha a csonthártyát a csontfelületről lekaparjuk. A porcot kívülről (ízületi porc kivételével) porchártya vonja be. Ezeken a helyeken betétként viselkedik. E kötőszövet finomabb szálai az ún. másrészt az orr. a csont kéregállományának igen apró pórusain a csont állományába is behatolnak. valamint a hosszú csontok végében található meg. vagy felületi és belső. hisz receptorai útján állandóan izom. amelyben erek és idegek nincsenek. szerepe hasonlít a csonthártyához. (Ezért fájdalmas annyira ütés után a csontfelület.) Az erek és idegek a csonthártyába a kötőszövettel együtt jutnak és gazdag hálózatot alkotnak. A vérsejteket termeli.

hát-. Az első és második. A keresztcsigolyák ívei a sertés 282 . Az ágyékcsigolyák száma: lovon 6. • szájpadlás csontok. Ezekre a csigolyákra a hosszú. csigolyákból áll. Agykoponyája nagyobb.páros csontok: • homlokcsontok • falcsontok • halántékcsontok. majd elsorvadnak. Az első nyakcsigolyát. amely elől a nyakszirtcsonttal ízesül. Az összenőtt csigolyatestek határát alul harántvonalak jelzik.-8. Idősebb korban a koponya fogakat veszt. arckoponyája rövidebb és burkoltabb. itt mérjük az állat marmagasságát). • orrcsontok. Az állkapocs közelebb jut az állcsonthoz. Tövisnyúlványuk erősen fejlett. hídként feszül ki az elülső és hátulsó végtagok. háti és ágyéki görbületet mutat.-6. kérődzőkön 6. hegye pedig előre és lefelé tekint. A gerinchúr helyén (de nem abból) fejlődik ki és a gerincvelőt foglalja magába. csigolyák teste hátrafele rövidül. • könnycsontok. míg az oldalsó nyúlványok terjedelmesek. fejgyámnak nevezzük. A 3. alveolusai betömődnek. de mégis mozgékony tengelye. A harántnyúlványokon lévő ízületi felület a bordagumó felvételére szolgál. A keresztcsigolyák minden állatfajnál már korán egységes keresztcsonttá nőnek össze. zömök testű csontok. sertésen 14-17. feji végük lapos. A fejnek homloki. • állközötti csontok. kérődzőkön és húsevőkön 13. • orrkagylók. • állkapocs csontok. törzsnyúlványaik kicsik. • röpcsontok. míg a csövet körülfoglaló csontok (viszcerális csontok) csak a mellkasnak megfelelően fejlődtek ki. Nyak-. Az újszülött állat koponyája szemmel láthatóan különbözik a kifejlett állatétól. ennek folytán a fej keskenyebb és hegyesebb lesz. lapos oldalsó nyúlványok jellemzőek. számuk állatfajtánként jellemző. Háziállataink fejének csontos váza egészben véve négyoldali gúlához hasonlítható. A gerincoszlop a törzs szilárd. Az arckoponya csontjai: páratlan csontok: • ekecsont • nyelvcsont páros csontok: • állcsontok. hátcsigolyáké. két pofai és állalatti felülete van. szélesebb. Rövid. A hátcsigolyák száma a bordapárok számával megegyező: lovon 18. Nyaki. mint pillérek között. A második nyakcsigolya a fejforgató. valamint a hetedik felépítésében eltér a többitől. (Különösen a 2. amelynek alapja a nyakra illeszkedik. A nyakcsigolyák száma:7. kereszt és farokcsigolyákat különböztetünk meg. sertésen és húsevőkön 7. csigolyaárkuk sekély. A hetedik csigolya testének hátulsó széle az első bordapár fejének felvételére izületi árkot képez. • járomcsontok. ágyék-. A törzs csontjai: A törzs csontjai közül az idegi csövet körülvevő csontok (neurális csontok) a gerincoszlop csontjai. A csigolyatest oldalán elől és hátul 2-2 apró bordai ízületi árok található a bordák fejecskéjének felvételére.

Testük mindkét vége domború. A borda gumója a hátcsigolyák harántnyúlványain lévő ízületi felülethez ízesül. hátrafelé már csak hengeres csontokat találunk. testét és a lapátosporcot különböztetjük meg. ahol csak a harmadik sugár fejlődött ki teljes mértékben. Az oldalsó nyúlványok is összenőttek. fancsont és ülőcsont. a sertésé és kérődzőké a horizontális síkban lapított. repülőbordák”) A szegycsont lapos. idővel összecsontosodik. (Emberben és húsevőkben az utosló bordapárok szabadon végződhetnek az izmok között mint „lengő. hosszú csont. Az elülső végtag kapcsolóövét adó lapocka lapockacsontból és a felső széle fölötti lapockaporcból áll. a lovon csupán 1 ujj lett alkalmas a járásra. Lovon legerősebben a harmadik lábközépcsont fejlődött ki. Az anatómiai értelemben vett szabad végtag a karcsonttal kezdődik. A mellkas falának csontos vázát adják. A talponjárók öt ujjából az ujjonjárókon (húsevők) már csak 4. Az alkar csontjai lovon és szarvasmarhán mozdulatlanul összenőttek. A háziállatok elülső lábtőcsontjai egy felső és egy alsó csontsort alkotnak. A bordacsont fejecskéje a két-két szomszédos hátcsigolya testén lévő bordai ízületi árokba illeszkedik. róluk az egyes csigolyarészek fokozatosan eltűnnek. A függőleges helyeződésű alkar csontos vázát az orsócsont és a singcsont vagy könyökcsont akotja. ívelt hialinporc. a sertésnek 8. a kérődzőkön 2. A sertés és a húsevők kivételével erősebben fejlett az orsócsont. húsevőknél a két csont forgóízületet képez egymással. hosszú páros csontok a hozzájuk tartozó bordaporccal. Ezek összenőnek egymással. kérődzőknél és húsevőknél 13. Alsó ízületi szögletén sekély ízületi mélyedés található. Jól tagolt csöves csont. kapocscsontok találhatók. A két fél a medencei álízületekben egyesül.v. ide a karcsont feje ízesül. A lapockacsont a laposcsontok csoportjába tartozik. 283 . A szárnyak felső felületén fülalakú ízületi felület van a csípőcsont szárnyaival való ízesülésre. A végtagok a test alátámasztására. A bordaporc hengeres.kivételével összenőttek és egységes keresztcsatornát zárnak körül. A borda teste lapra. s a medencecsont egyik felét alkotják. A lónak 7. A ló szegycsontja oldalt összenyomott. Legnagyobb fokú a redukció a lófélékben. ehhez csatlakozik a felső ujjperc csont (csüdcsont). tengelye körül görbült. Az elülső végtag kapcsolóöve a vállöv. A mellkas csontjai: a bordák és a szegycsont. Alsó végdarabján lévő ízületi hengere az alkar csontjaival alkot ízületet. az ujjhegyenjárók közül a sertésen 4. helyváltoztatására szolgálnak. testét és alsó végdarabját különböztetjük meg. és 4. alul adja a mellkas csontos vázát. Rajta a szegycsont markolatát. Külső felületén van a lapocka tövise. lábközépcsontból már csak két csökevényes csont. élre. a szarvasmarhának 6. A hátulsó végtag kapcsolóöve a medenceöv. Az elülső lábtő (kéztő). a húsevőknek 7 lábtőcsontja van. sertésnél 14-17. sertésnél erős szalagok feszesen fűzik őket egymáshoz. A valódi bordák porca közvetlenül kapcsolódik a szegycsonthoz. az ún. melynek kiemelkedése adja szarvasmarhánál a vállcsúcsot. amelynek csontjai közül emlősöknél csak a lapocka maradt meg. Az első két keresztcsigolya egymással összenőtt harántnyúlványai erősen fejlettek és a keresztcsont szárnyait adják. az álbordáké viszont egymáshoz fekszik és bordaívet alkotva közvetve érik el a szegycsontot. Az ellenoldali három csont összenőve adja a medencecsont másik felét. a húsevőké hengeres. 3 széle és 3 szöglete van. két felülete. amely három csontból áll: csípőcsont. melynek felső végdarabját. A farokcsigolyák száma változó (13-25).és ujjcsontok a törzsfejlődés során redukálódtak. mozgatására. A végtagok csontjai: Az elülső és hátulsó végtagon két főrészt különböztetünk meg: kapcsolóövet és szabad végtagot. lábközép. Számuk: lóban 18. A 2. A bordák ívben hajlott.

alul az ülőcsonti ív határolja. azonban a magas ülőtövis a szülés szempontjából kedvezőtlen. míg az elülső végtagon a lapockát csupán izmok fűzik a gerincoszlophoz. a szárkapocs sokkal gyengébb csont. A medenceüreg alapja azonban széles és csaknem vízszintes és az ülőtövis is alacsony. Két szimmetrikus félből tevődik össze. öblös alakulása. a fancsont és az ülőcsont fiatal korban az ízületi vápában porcosan függ össze. A szárny a keresztcsonttal ízesül. Felül a 2. Kijárata jóval szűkebb. nyakát és a forgatókat. Két csont alkotja: sípcsont és szárkapocs csont. A 3. feneke hátrafele lejt. és a lábtőizület alkotásához járul hozzá. A csüdcsont felső végdarabján hátul két egyenítőcsont található. a combcsont fejének felvételére szolgál. Különösen kedvezőtlen a szarvasmarha medence fenekének vájt. mely összefüggésben van az izmok eltérő működésével és a súlyviselés változó viszonyaival. A csüdcsont az első ujjperccsont. lábközépcsontnak megfelelően kapocscsont található. farcsont. A szár csontjai hátrafelé és lefelé irányulnak. oldalt a széles medenceszalagok. összenőtt. amelyek egymással a medencei álízület útján függenek össze. tágabb. Ez a porc később elcsontosodik. Bejáratát az ún. A ló medenceürege kijárata felé fokozatosan keskenyedik. mert kapcsolóövük a medencecsont a keresztcsonttal szoros. A fancsont a medencecsont elülső alsó részét képezi. a széles medenceszalagok és izmok adják. Sertésen 4. laposabbak. amely a medence három csontjának találkozási helyén látható. határvonal adja. Húsevőkön és sertésen a két csont egyenlő 284 . a kanca medenceürege szülészeti szempontból kedvező. alul a fancsontok határolják. íncsont adja az ujj csontozatát. tarajai inkább lekerekítettek. húsevőkön 5 lábközépcsont alakult ki. A teste vagy oszlopa az ízületi vápa alkotásában vesz részt. az ülőtövis és az ülőcsontok ága hátrafelé összetér. izom eredésére szolgál. Négyoldalú gúlához hasonló csont. harmadik forgatót találjuk. alsó vázát adja. Az ülőcsont a medence hátulsó.és kijárata is tágasabb. és 4. farokcsigolya. második a pártacsont. erősen fejlettek. ugyanis az ülőcsont lemeze hátrafele erősen felemelkedik. és így belőlük az egységes fél-medencecsont lesz. Tagoltsága állatfajonként eltérő. ülőcsont) teljesen kifejlődött és egységes medencecsonttá nő össze. A medencén nemi különbségek is megállapíthatók. ezt felül a keresztcsont alapja. A nőnemű állatok medencéje öblösebb. Felső végdarabján találjuk a combcsont fejét. A sertés medence ürege egyenletesen tág. Az ízületi vápa egy kerekded mélyedés. merev ízület útján függ össze. szélei. harmadik a patacsont. A csipőcsont. testét és alsó végdarabját különböztetjük meg. Kérődzőkön a kétoldali csipőcsont majdnem párhuzamos egymással. csontkiemelkedései. a patacsont ízületi felületét pedig a nyírcsont egészíti ki. oldalt az apró 5. Lovon három ujjperccsont és három ún. A kérődzőkön két fő. A medencecsont a szervezet legnagyobb csontja.Kérődzőkön 3 lábközépcsont található. A sípcsont a test súlyát viseli. A combcsont alsó végdarabjának izületi hengerén a térdkalács helyezkedik el. Felső végdarabját. A csontos váz legszebben tagolt csontja a combcsont. mert a két ülőcsont. simábbak. mint az elülső végtagok. s minden állatnál izomi árkot. oldalt a csípőcsontok. A medence be. A fődarabon lónál az ún.és két fattyú vagy járulékos ujj fejlődött ki. szalagdudorok és a belső szélső hengernyúlvány található. Az alsó végdarabon a szárkapcsi és sípcsonti bütyök. A medenceöv vázát két oldalon adó három-három csont (csípőcsont. A hátulsó végtagok a törzsek szorosabban függenek össze. A fattyúujjak a talajjal nem érintkeznek. A csípőcsontnak két része van: a szárnya és a teste vagy oszlopa. A medence vázát a medencecsonton kívül a keresztcsont és az első farokcsigolyák.

hosszú. Az izületi tok légmentesen körülzárja az izületi üreget. 2. ízületes összeköttetések. Funkcionális alapon. kívül a sarokcsont helyezkedik el. izületnek nevezzük.2 A csontok összeköttetései. izmosak. izmos.1 ábra). csontosak. A hátulsó lábközép csontos váza az elülső végtagéhoz hasonlóan 5 sugarú volt. Folytonos (szakadatlan) összeköttetések: kötőszövetesek. A lábtő csontjai három sorban helyezkednek el. Forrás: saját ábra 2. az érintkező felületek közt izületi üreg. szinoviális rétegét különböztetjük meg.összecsontosodás. Az izületi toknak egy külső. Mozgékonyak: szalagos. Megszakított csontösszeköttetések az izületek. teste tövisszerűen elvékonyodik. beékelődés. mint az elülső végtagon. ábra: Az izület általános felépítése 285 . alsó végdarabja viszont önálló csont alakjában az oldalsó bokát alapozza meg. Anatómiai alapon beszélünk folytonos és megszakított összeköttetésekről.1. A középső sorban egy. porcosak. izülettani és szalagtani ismeretek A csontok összeköttetései anatómiai és funkcionális nézőpontból csoportosíthatók. az alsó sorban fajoktól függően 2-4 csont található. A felső sorban két nagyobb csont: belül csigacsont. nyúlós. vagyis a csontok egymásközti kitérésük lehetősége szerint mozdulatlan és mozgékony csontösszeköttetéseket különböztetünk meg. A csontokat borító izületi porc üvegporc. Az izületi üreg egy szűk rés a porccal bevont csontvégek közt. tojásfehérjeszerű folyadék (kenőanyag). Az ujjak csontjai a hátulsó végtagon nagyjából megegyeznek az elülső végtagéval. amelyeknél két vagy több porccal bevont izületi felületet izületi tok kapcsol össze. s egy belső un. ezáltal a külső atmoszférás nyomás is összetartja a csontokat. itt azonban még fokozottabb a redukció. Alsó vége a sípcsontba olvadt bele. Lóban a szárkapocs elhegyesedő lapos csont. Megszakított. A két vagy több csont (esetleg csont és porc) többnyire egymásba illő felületekkel rendelkezik. rostos kötőszövetekből álló rétegét. síkos. porcos. mozgékony csontösszeköttetés az izület (2. Kérődzőkön a szárkapocs teste hanyatló átalakuláson ment át. álvarrat. mucintartalmú. Az olyan megszakított csontösszeköttetéseket. felső végdarabja a sípcsonttal összenőtt. Mozdulatlan összeköttetések: varrat. benne izületi nedv van. Az izületi nedv egy tiszta.

kereszt-csípőcsonti izület) Az ízületek középállása a nyugalmi helyzet. A felületet borító hialinporc rostosporcba megy át. hátcsigolyától kezdve a tövisnyúlványok végein húzódik hátrafelé. s így tájékoztatják a központot az izület állásáról. a nyúlványok párhuzamosan mozdulnak el az izületi felülettel. A kitérés terjedelme szerint van szabad izület. A csigolyafej és árok közé beépül egy rostosporc gyűrű. A csigolyák izületi nyúlványainak izületi felületét izületi tok veszi körül. akkor álizülettel állunk szemben. az egymásba nem illő izületi felületek kiegyenlítésére szolgáló rostos porcbetétek. A gerincoszlop csigolyáit az előbbieken kívül hosszú és rövid szalagok is összekötik egymással. fejgyám és fejforgató közti izület) • kéttengelyű izületek Típusai: tojás vagy bütyökizület (pl. 286 . A kitérésnek van síkja. sárga. a kitérés terjedelme és a mozgás tengelye szerint csoportosítjuk. Típusai: gömbizület (pl. Két része van: görgeteg része a 3. Módosult csuklóizület. a kapcsolóöv és a szabad végtag első csontjának felső vége közti izületek: vállizület. A szomszédos csigolyák között az izületi tok hiányzik. merev izületek vannak (erősebb ”kötés”). térdkalácsizület) forgóizület (pl. A tengely mindig merőleges a kitérés síkjára. amely kéttengelyű bütyökizület. rugalmas. ezek idősebb korban elcsontosodnak. (pl. izülettel. Az izületeket az izületet alkotó csontok száma. nagy kitérésekkel és merev izület. egyszerű izületről beszélünk. csánkizületben) szánizület (pl. A keresztcsigolyák közti összeköttetés: csontos. csípőizület) feszes vagy merev izületek (pl. szöge és tengelye. Ha csak két csont ízesül egymással. az izületi tokot erősítő szalagok. Ilyenek: az izületi felületeket kiegészítő porcos szegélyek. A csigolyai álizület a csigolya feje és az előtte lévő csigolya árka közt alakul ki. lemezes része különösen növényevőknél fejlett. akkor az izületi tok falának receptorai ingereket vesznek fel. Típusai: csuklóizület (pl. Ha ebből kitérnek. A gerinccsatornában a csigolyatartók felső felületén vonul végig a fejforgatótól a keresztcsontig és összeköttetésbe lép a csigolyák közti rostosporcokkal. Hosszú. Erős. A mozgás tengelyének száma szerint megkülönböztetünk: • egytengelyű izületet. járulékos alkotórészei.Amennyiben a fenti komponensek közül valamelyik hiányzik. egy irányba lehetséges. Az izületnek lehetnek ún. A felületek szánizületet alkotnak. amelyben a mozgás erősen korlátozott. A mozgás csak a tengely körül. továbbá a fejgyám és fejforgató közti forgóizület. amelynek magját egy képlékenyebb anyag alkotja. Ez alól kivétel a fejgyám és a nyakszirtcsont közti összeköttetés. Lóban és szamárban a két utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványai között. kismértékű tengelyirányú elmozdulás van a csigafelület szöge miatt. Felső hosszanti közös szalag. az izületi tok kitüremkedései. és szalagok útján kapcsolódnak egymáshoz. vagy közös szalagok: tarkószalag. továbbá az utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványa és a keresztcsont szárnya között feszes. A törzs csontjainak összeköttetései: A gerincoszlopot felépítő csigolyák álizülettel. nyakszirtcsont és a fejgyám között) nyeregizület (pl. Összetett ízület alkotásában kettőnél több csont vesz részt. a keresztcsigolyák pedig csontos összeköttetéssel. könyökizület) csavarizület. az ujjpercek közti izületek) • többtengelyű izületek: minden irányú mozgás lehetséges.

A csüdizület összetett nyeregizület. ülőcsontok) áll. A bordaporc alsó vége a szegycsont oldalsó szélén lévő mélyedésekre illeszkedik. (Embernél szabad mozgása biztosított). A bordacsontok porcaikkal általában porcos összeköttetéssel csatlakoznak. Szoros izületi tok foglalja be az izületi végeket. A csontvégeket nagyon tág izületi tok foglalja be. Az elülső végtag csontjainak összeköttetései: Emlősállataink elülső végtagjai a törzzsel nem izületesen. kérődzőknél és sertésnél a szegycsont markolata és teste csuklóizülettel csatlakozik egymáshoz.Alsó hosszanti közös szalag. amelynél a gumó ízületi felülete a hátcsigolya harántnyúlványán lévő ízületi felülettel csatlakozik. de csuklóizületként működik. Az elülső lábközép csontjai felső végükön merev izületeket képeznek. A két felületet szoros tok fogja össze. Az alkar csontjainak összeköttetései: Az orsócsont felső végdarabja a könyökcsonttal ízesül. rugalmas csontgyűrűt alkotnak. a bordagumó izülete. A csípőcsont szárnyának belső felületén helyezkedő fülalakú izületi felület a keresztcsont szárnyának hasonló izületi felületével függ össze. a patacsont izületi felülete és a nyírcsont vesz részt. az oldalkitérést erős szalagjai akadályozzák. A bordaporcok a szegycsonthoz csuklóizülettel csatlakoznak. A kapcsolóöv a törzzsel a keresztcsípőcsonti izületben találkozik. Patásállatoknál is találni porccal bevont izületi felületeket. (Merev izület). ugyanis a bordafejek külön ízesülnek a két-két csigolya testéhez. Az elülső lábtőizület összetett izület. ettől eltekintve az egyes lábközépcsontok közötti összeköttetést csont közötti szalagok biztosítják. bordái. miközben ez is megtapad a csigolyák közti rostosporcokon. mert az oldalirányú kitéréseket különösen lónál és szarvasmarhánál a kétoldalon lévő tömeges izmok gátolják. Erősen behajlított helyzetben a hajlításon és nyújtáson kívül bizonyos mértékű oldalkitérést is tudunk észlelni. Az elülső végtagok törzzsel közös izmai a törzs rázkódásmentes felfüggesztését teszik lehetővé. ez a járás rugalmasságát segíti. A vállizület ugyan gömbizület. A hát-. ezek merevizületet alkotnak). fancsontok. hanem izmosan függnek össze. A bordákat a csigolyákhoz. de az összeköttetés teljesen mozdulatlan. A hátulsó végtag csontjainak összeköttetései: A kapcsolóöv mindkét oldalon háromhárom csontból (csípőcsontok. később összecsontosodik. Húsevőkben a két csont szalagok útján is kapcsolódik egymáshoz. A lábvég tengelye itt túlnyújtásban áll. A könyökizület összetett csuklóizület. A szegycsont egyes részei porcos összeköttetésben állnak egymással. és a marha 2. (Kivétel a sertés 2. illetve az ellenoldali bordákat egymáshoz szalagok is kapcsolják. ágyék.-10. Összetett nyeregizület. A pártaizület nyeregizület. Rövid szalagok: • csigolyaívek közti szalagok • csigolyatövisek közti szalagok • harántnyúlványok közötti szalagok A csigolyákat a bordacsonttal két izület köti össze: a bordafejecske izülete. mivel alul a középvonalban porcos álizületben találkoznak egymással. egyforma mértékű hajlítást és nyújtást enged meg. Felül a csontos gyűrűt a keresztcsont egészíti ki.és keresztcsigolyák testének alsó felületén húzódik végig. amely két izület. Ezenkívül még a következő erős szalagok fűzik a medencét a keresztcsonthoz: • felső vagy rövid keresztcsípőcsonti szalag 287 . A pataizület alkotásában a pártacsont izületi hengere.-5. amelyek erős. A vállizületben a lapocka izületi árka és a karcsont feje kapcsolódik egymáshoz.

Kéttengelyű izület. behajlított helyzetben kisfokú oldalmozgás is lehetséges. Az állkapocs izület növényevőknél bütyökizület. A hátulsó lábtőizület (csánkizület): a szár. benne mégis inkább csak nyújtás és hajlítás lehetséges. tágabb értelemben a test valamennyi izomelemét magában foglalja. A csontsoroknak megfelelően felülről lefele haladva négy izület különböztethető meg. a természetes testnyílások környékén vannak. A hátulsó lábközép és az ujjak csontjainak összeköttetései ugyanolyanok. A kor előre haladtával először az agykoponya. amelyet a combcsont alsó domború bütykei és a sípcsont felső végdarabjának majdnem sík bütykei alkotják. Felül a két csont között lóban merev izület fejlődött ki. Ezért közéjük a rostos piskótaporc van beékelve. Húsevőknél az állkapcsi izület csapódó izület. 2. csak azokkal amelyek a csontvázon és a bőrben foglalnak helyet és működésük közben a test egyes részeit vagy az egész testet mozgatják (2.3. Felépítését tekintve gömbizület. A varratokon kívül porcos összeköttetés található a nyakszirtcsont és az ékcsont közt. Az izületi felületek nem illenek össze. E fejezetben azonban nem foglalkozunk azokkal az izomelemekkel amelyek a zsigerek vagy az erek falában. ezt követően – rendszerint a fogváltás befejeztével – az arckoponya varratai is elcsontosodnak. A két izület felület nem nagyon illik egymáshoz. a térdhajlás izület. A nyelvcsont a gége porcaival is összeköttetésben áll. benne közelítés-távolítás és oldalmozgás lehetséges. (Emellett minden állatfajnál kisebbfokú szánmozgás. ezért közéjük ”C”-alakú rostosporcok ékelődnek be. valamint a nyelvcsont és a halántékcsont között. tehát benne csak közelítés és távolítás lehetséges. Az izmok összessége rendszert alkot. A sípcsont és a szárkapocs összeköttetésénél – az alkar csontjaival szemben – nincs forgómozgás. mint az elülső végtagon. Az egészet izületi tok kapcsolja egybe. Egyébként csont közötti szalag köti össze a két csontot a kérődzők kivételével. A koponya csontjainak összeköttetései. az izmok működése A mozgás aktív szerveit az izmok adják. A csontokat a varratokban varratszövet különíti el. A csípőizület a medencecsont izületi vápája és a combcsont feje közt jön létre. a sertésen szalagosan függnek össze egymással.2 ábra). A két hengernyúlványon a térdkalács szánmozgást végez. Az izomrendszer felosztása. erősítő szalag • széles medenceszalag vagy keresztülőcsonti szalag • keresztcsont izületi tokon belüli függesztő szalagjai. kérődzőkön és húsevőkön izületesen. a térdkalácsizület. A térdizületet két izület alkotja: 1.. amelyben hajlítás és nyújtás. Az állkapocs izületi ága (bütyöknyúlványa) a halántékcsont járomnyúlványán lévő izületi felülettel az állkapcsi izületet alkotja. ezenfelül nem is keresztezik egymást. 2.. Részben mozdulatlanok és szakadatlanok. 288 . részben megszakítottak és mozgékonyak. a lábtő és a lábközép csontjai alkotják. amely fajoktól függően a csontokon különbözőképpen tapad meg.• oldalsó vagy hosszú keresztcsípőcsonti szalag • az izületi tokot alulról borító. mégpedig az állkapocsnak előre-hátra kitérése is lehetséges) A nyelvcsont egyes részei lovon. összetett izület. minthogy az oldalkitérést az izület szalagjai és a hatalmas farizmok korlátozzák. amelyet a combcsont két hengernyúlványa és a térdkalács alkot.

Az izomkötegek közti laza kötőszövet az izmot körülfogó kötőszöveti burokkal áll kapcsolatban. A nagyobb számú izom vagy izomcsoport közös takaróját pólyának nevezzük. Az izomrostokat finom kötőszövet veszi körül. Az ilyen húst „márványozottnak” nevezik. kisebbnagyobb elhatárolt. Több izomsejt kötőszöveti egybekapcsolásából finom izomköteg létesül. A sejthártya alatt az izomsejt magvai vannak beágyazva (sokmagvú óriássejt). porhanyós és mivel az íz és aroma anyagok a zsírban vannak feloldva.Forrás: Thews et al. Az izomsejtek több cm hosszúra nyúlt finom hengeres képződmények. amelyeket egy hüvely izolátorként vesz körül. Az izmok mindegyike izomsejtek halmazából tevődik össze. innen az izomsejt másik neve: izomrost. ahol a zsír vékony rétegben az egyes izomrostok körüli. ábra: Az izomrost térbeni szerkezete A vázizomzat alkotja a test izom-és egyben húsállományának a fő tömegét. (1982) 2. Az állattenyésztésben – az európai ízléshez igazodva – igyekszünk olyan húst előállítani.2. jó ízű. Az európai piac nem preferálja az olyan húsokat. 289 . egymástól alakban és működésben eltérő önálló izmokból áll. A sejthártyán belüli alapállományban izomrostocskák rendeződnek egymás mellett. ahol a zsír a pólyákban rakódik le vastagon. amelyben erek és idegek térnek az izomsejthez. az izomköteg körüli és a kis izomkötegek körüli kötőszövetben rakódik le.

nyálkatömlők. a azonos működést támogató izomcsoportot szinergista izomcsoportnak mondjuk. egyszer vagy kétszer tollazott. Ilyenkor az egyiket főműködésnek. ábra). Mivel a sejt citoplazmájában a vér hemoglobinjához hasonló vörös színű mioglobin található. vagy más szervvel (szemgolyó stb. Az izmok működés közben többirányú kitérést is végezhetnek egyidőben. Alak szerint megkülönböztetünk orsó alakú.) függnek össze. farka és hasa. a mikroszkópos metszetekben haránt irányú csíkoltságot látunk. Mivel az egymás mellett lévő rostocskákban az egyszeres és kétszeres fénytörésű szakaszok egymáshoz igazodva helyezkednek el. egy vagy kéthasú. Az izmoknak vannak nem izomszövetből álló részei is. a súrlódások csökkentésében. illetve négyszögletes. Az izomnak van kezdeti és végső. gyűrű-. Ha a rostocskák elhelyezkedése a keresztmetszetben egyenletes. a többit az izom mellékműködésének nevezzük.A sejthártyán belüli alapállományban lévő izomrostocskák (miofibrillumok) a sejt keresztmetszetében vagy egyenletesen elosztva találhatók. nyelv alakú. Az izom színét természetesen más tényezők is befolyásolják. íncsontocskák és izompólyák (2. de a tenyésztési szelekció során az előbbi szövettani adottságokra figyelnünk kell. tágító-. hengeres. a farki részt tapadásának mondjuk. Jó felbontású fénymikroszkóppal vizsgálva a rostocskák lefutásában egyszeres fénytörésű (izotróp) és kétszeres fénytörésű (anizotrop) szakaszokat látunk. illetve középrésze. Az ellentétes működésű izom csoportot antagonista. egy-. a csont kéregállományával vagy porccal lépnek szoros kapcsolatba. vagy ínlemezbe megy át. levonó-. vagy a testi rázkódtatások enyhítésében töltenek be fontos szerepet. rombusz-. szíj-. fésű-. nyújtó-. Az izomrostocskák (miofilamentumok) ingerek hatására hossztengelyük irányában összehúzódásra képesek. illetve sokbahasadt. fehér izmot látunk. széles vagy keskeny. körte-.3. felületes vagy mély helyeződésű. melyek az erőátvitelben. Ezenkívül vannak még rövid és hosszú. Ilyenek: az inak. közelítő-. összehúzó izmokról. karcsú vagy tömérdek. Az izmokat többféleképpen csoportosíthatjuk. minthogy végein ínba. emelő-. Élettani működés szerint beszélünk hajlító-. Szerepük a külső élősködők elleni védekezésben van elsősorban. 290 . három. mert az európai piac kevésbé kedveli a harsogóan vörös húsokat. trapéz alakú. feje. vagy csoportokba rendeződnek. Maga az izom ritkán kapcsolódik össze csonttal.vagy négyfejű. delta-. illetve rejtett fekvésű izmok. két-. A bőrizmok a bőr alatti izompólyák közt foglalnak helyet. Az izom feji vége általában fix helyzetben van működés közben. Egyes izmok az izületi tokkal. borintó-. egyenes vagy ferde lefutású izmot. hanyintó-. A feji részt az izom eredésének. a testfelület egyes helyein bőrt mozgatnak és nem csontokat. a farki vége tér ki eredeti helyzetéből. Ezek a csonthártyával. távolító-. fűrész-. Az ilyen izmokat vörös izmoknak nevezzük. ínhüvelyek. szalagszerű vagy legyezőszerűen kiterült. a csoportosan elhelyezkedő rostocskák közti térben a vörös szín megmutatkozik.

Forrás: saját ábra 2. ábra: Az izom-szarkomer vázlata 291 .3.

Az ínhüvelyek a köteges inakat csőszerű zsákok alakjában veszik körül. • rövid hátizmok: a szomszédos csigolyák egyes részleteit kötik össze. egyben ín tapadására van szükség. a pofa izom. az ínra vékony belső rétegének áthajlásával. ahol az inak csontokon siklanak át és súrlódásnak. csoportokat átfogva az izmok működését támogatják. • rágóizmok: külső rágóizom. mint a hajlítók. A gerincoszlop hajlítói csak a finomabb mozgások kivitelében működnek közre. vongálódásnak vannak kitéve. Az íncsontocskák vagy egyenítőcsontok rendszerint az inak törzsében vannak ágyazva ott. kispárnaként vannak kiugró testrészeken az inak. A mellkas saját izmai a mellkast tágítják és szűkítik. izmok és a csont között. Az izmokat bevonva. súlyviselésnek van kitéve. rugalmas kötőszövetből állnak. A gerincoszlop izmai közül a nyújtók sokkal erősebbek. az elülső végtag és a nyak mozgatásában. Ott alakultak ki. az orr izmok. nyújtják. ahol az irányváltoztatás miatt az ín nagyobb nyomásnak. A váll tájéka felé sugárzatosan összetérnek. kissé lapított hengeres kötegek vagy lemezek. ezáltal a be. • a has izmai. Tömött. ín és csont vagy ín és bőr között a nyálkatömlők. Az izmok között alakjánál és helyeződésénél fogva különleges helyet foglal el a rekeszizom. a törzs-. Kilégzéskor az izmok a bordákat hátra és befelé vonják. vagy ahol az izületi felület megnagyobbítására. rugalmas takarók vagy sövények. Ide tartoznak: az ajkak és pofák izmai. selyemfényű.Az inak az izomvégeken lévő fehér. belső rágóizom. máshol hajlítói.és kilégzésben van szerepük. A nyakról. erőátvivő szerepet töltenek be az izmok és a csont között. Fontos szerepük van a törzsnek a két elülső végtag közötti felfüggesztésében. és a végtagok izmairól beszélünk. 292 . A faroknak fenn emelői vannak. Üregükben az izületi nedvhez hasonló nyúlós folyadék található. a rekesz a mellüreg felé domborodik. A fej izmai: az arc izmaira és a rágó izmokra osztjuk: • az arc izmai bőrizmok (mimikai izmok). a gerincoszlop forgatói. az állkapocs távoztatója és a halántéki izom. A törzs izmai: • a gerincoszlop izmai. A légzésben érdekelt izmok belégzéskor a bordákat előre és kifelé húzzák. a hátról és a mellkasról a lapockára és a karra húzódnak. a törzs. Lényegében hasonló védelmi berendezés exponált csontfelületeken. mely kétoldali együttes összehúzódásával a farkot a végbélhez szorítja (gyeplőfogó izom) és a farok hosszú levonója. A gerincoszlopot egészében vagy részleteiben egyenesítik. A csontvázizmokat testtájak szerint szokás csoportosítani: a fej-. • a mellkas saját izmai. • hosszú hátizmok: a gerincoszlopon fent és oldalt helyeződnek. Az izompólyák a testfelületen vagy az izomcsoportok mélyén helyezkednek el. majd visszatértével borul rá. Ide tartoznak: • széles hátizmok: ezek végeredményben az elülső végtag törzzsel közös izmai. A vázizmokon kívül a test egyes részein a bőr alatti izomlemezeket bőrizmoknak hívjuk. a szemhéjak és a fülkagyló izmai. oldalt fordítják. A korai kifáradástól mentesítik az izmot. Az ínhüvely az ízületi tokhoz hasonlóan külső rostos és belső színoviális rétegből áll. A hajlító izmok közé tartozik a farok oldalvonó izma. az összetérő izmok centrumát a lapocka forgásterülete képezi. belégzéskor megfeszül és ellapul.

Az ujjizületek izmait illetően a hátulsó végtagon a redukció nagyobb fokú. az izomrost nem válaszol összehúzódással. amelyek nagy súly viselésére alkalmasak. lent már csak az izmok inai foglalnak helyet. majd elernyed. A medence tájékán a legtömegesebbek. a hosszú és rövid ujjizmok A hátulsó végtag izmai: A hátulsó végtag kapcsolóövének izmai kisebb számúak. a második ingert akkor adom. Azt az ingererősséget. Egy izomrost (izomsejt) a küszöbingerre már ugyanolyan összehúzódással válaszol. ami alatt az izomsejtben látszólag nem történik semmi. itt nem borítja a csontot izom. ágyékizmoknak is hívják őket. amelyre már összehúzódást kapok. Az izomhasak felhúzódtak. Kisebb inger hatására nem reagál a rost. vagy a combcsonton tapadnak. Közöttük sok többizületi izom található. A hasfal izmai lefele és hátrafele széles. emellett tágulékonyak és összehúzódásra is képesek. Az is megfigyelhető. Ide csupán azokat az izmokat soroljuk. hogy a hatékony inger leadásának pillanatától a mechanikai válasz bekövetkeztéig bizonyos idő telik el. amikor az elsőtől az izomrost még 293 . az összehúzódás mértéke nem változik. A hátulsó végtag saját izmai sokkal erősebbek és bonyolultabb felépítésűek. Amennyiben az idegrostnál a küszöbingernél kétszer-háromszor erősebb ingert alkalmazunk. mint az elülső végtagé. Az elülső végtag izmai: Törzzsel közös izmok (lásd: előbb) Az elülső végtag saját izmai: a vállizület nyújtói és hajlítói • a könyökizület izmai • az elülső lábtőizület nyújtói és hajlítói • az ujjizületek izmai. Rövid ujjnyújtó csak egy van. Ha változtatom az inger frekvenciáját. a csánktól lefele már csak inakat találunk. A combcsontot szintén teljesen befoglalják. Izomélettani ismeretek: Amennyiben egy izomrostot (izomsejtet) sejtmembránja felől elektromos árammal ingerlek. mint az elülsőn. Ezt az időt lappangási időszaknak nevezzük. A száron már csökken az izmok száma és terjedelme. a rövid ujjhajlítók főleg kutyánál játszanak nagyobb szerepet. nagy erőt fejtenek ki a törzs előre mozdításában. lapos ínlemezbe folytatódnak. Két hosszú nyújtót és két hajlítót különböztetünk meg. s a következő hatékony ingert az elernyedés időszakában adom. kivéve a belső felületet. A hátulsó lábtőizület izmai az ujjak izmaival együtt a szár csontjai körül helyeződnek el. amelyek a gerincoszlopon erednek és a medencecsonton. kisebb statikai jelentőségük. a hatalmas farizmokat adják. így közvetlenül vagy közvetve a medence helyzetét befolyásolják. az izomrost összehúzódik. mint az elülső végtagé. mint sokkal erősebbre. küszöbingernek nevezzük. kevesebb a szerepük a helyváltoztatásban is. A hátulsó lábtőizületnek két hajlítója és egy terjedelmes (háromfejű) nyújtója van. s megfelelő nagyságú impulzust adok. A harántcsíkolt izom ugyanis az elernyedés időszakában hatékonyan nem ingerelhető. Ezt a jelenséget a „minden vagy semmi” törvényének nevezzük. Tovább fokozva az ingeradás frekvenciáját. A csípőizület izmai közé tartoznak: • felső farizmok • hátulsó farizmok • combközelítő izmok • belső és alsó medenceizmok A térdizület izmaihoz egy nyújtót (négyfejű combizom) és egy hajlítót (térdalji izom) számítunk.A hasizmok a hasfal oldalsó és alsó részének izmos-kötőszövetes vázát adják.

annál finomabb az illető izomrostok működésének szabályozása. arra ráépül.4. Amennyiben az ingereket elég gyorsan adjuk. Forrás: saját ábra 2. Fordított helyzetben izometriás az összehúzódás. izotóniás rángást hoztunk létre. míg az izom el nem éri megrövidülésének határát. Mennél kisebb az egy-egy idegrosthoz tartozó izomrostok száma.4. és így tovább mindaddig. ábra: Az ideg-izom kapcsolat A gerincvelő motoros sejtből az izmokba belépő nyúlvány finom ágakra oszlik. Az izomnak ezt az összehúzódási állapotát tetanusznak nevezzük. Ilyen módon a második ingertől keletkező miogramm az első fölé kerül. Amikor az idegroston 294 . Egy további harmadik időben adott hatékony ingerrel a szuperpozíciót fokozhatjuk. akkor a második inger is összehúzódásra vezet. A mozgató idegrostok véglemezkékben végződnek (2. amelyben az első inger hatására összehúzódott izom már volt.összehúzódásban van. az ilyen rángás komplett tetanuszos rángás. Ezt a jelenséget nevezzük az összehúzódások szuperpozíciójának. minden ág több izomrosthoz visz ingerületet. Ha egy összehúzódás alkalmával az izom hosszúsága csökken. Ha az izomrost végét egy izomhoz kapcsolom. de feszültsége nem változik. az összehúzódás görbéjén összefüggő egyenes vonalat kapunk. azt látom. ábra). hogy a második összehúzódás görbéje abban a magasságban kezdődik.

aerob glikolízis jön létre. melynek maximuma az elernyedés kezdetére esik. Amennyiben valamilyen anyaggal megakadályozzuk.és kreatin-foszfát-bomlás. Ha az izomban végbemenő helyreállítási folyamatokhoz van elég O2. (Így vadásznak kuráre mérget használva fúvócsöveikkel az Amazonas menti őslakók.) A véglemezben keletkezett fölös mennyiségű acetolkolin az izomsejt membránjának redőiben gyűlik össze. Ca++ lép be az idegi véglemezbe. Az izom összehúzódásakor hő szabadul fel.csúcspotenciál-sorozat (ingerület) érkezik a véglemezhez.) Az izomsejt membránján belüli rostocskák (miofibrillumok) aktinból és miozinból álló kisebb fehérjeszálakból állnak. A megkésett hőtermelés a biokémiai értelemben vett helyreállítási folyamatokkal kapcsolatos. Ezen elv alapján bénítják félig háziasított állataikat kezelésre a szarvastenyésztők.) Ennek hatására húzódik össze az izom. és egymáson elcsúsznak. ez az ún. A felesleges tejsav azonban pH eltolódást. Az állat nem tud elmenekülni. Ha a bontó enzim nem tudja kifejteni tevékenységét. Izom összehúzódáskor ezen egymással párhuzamosan futó fehérjeszálak közelebb kerülnek egymáshoz. és gyorsan fokozódik. A keletkezett tejsav kis része oxidálódik. tejsav lesz a végterméke az anaerob glikolízisnek. az aktivált enzim az ideg-izom véglemezt alkotó izomsejt membránjának receptoraihoz kötődik. ez a megrövidülési hő. (Ilyen tevékenységet fejt ki a tetanusz-baktérium toxinja. s kötődése a miozin speciális fejecskéjéhez. acetilkolint tartalmazó vakuolumok megnyílnak. kisebb mértékű izomrost degenerációt okoz. s ez akciós potenciált vált ki az izomsejtnél. A hőtermelés már az ingerlés pillanatában megindul. A kezdeti gyors emelkedést kis fokú csökkenés. A kezdeti hőtermelést az anaerob körülmények közt is létrejövő reakciókkal (ATP. (Az ingerület az acetilkolin segítségével az idegi részből az izomi részbe jutott. az acetilkolin a véglemez receptorait állandóan ingerli. Ha nincs elég O2 (a mioglobin O2-je kevés). ezt nevezzük aktivációs hőnek. ingerli az idegvégződéseket (izomláz). Az összehúzódás lezajlása után még percekig a nyugalminál nagyobb az izom hőtermelése. nem jön létre izomösszehúzódás. nem szűnik meg az izom összehúzódása. hogy a véglemezben felszabaduló enzim az izomrost membránjának receptoraihoz kötődjön. a folyamatok végén CO2 és H2O keletkezik. Ezt segíti a miozinszál speciális felépítése és az aktinszálon lévő miozin kötőhelyek felszabadulása. majd kolineszteráz enzim hatására elbomlik. nagyobb része a májba visszajutva visszaalakul glikogénné. 295 . Ennek hatására az idegvégződési „talp”-ban lévő. majd újabb emelkedés követi. megkésett hő. valamint anaerob glikolízis) magyarázzák.

A nagy járulékos mirigyek a következők: • Nagy nyálmirigyek: • Fültőmirigy • Állalatti mirigy • Nyelvalatti mirigy • A máj • A hasnyálmirigy A fejbél kezdeti része a táplálék felvételére. a fel nem használható anyagok kiürítése. más szóval ez az apparátus termeli a legnagyobb mennyiségű hormont.3. meggátolja a takarmányban található toxikus anyagok. de a takarmányokban eleve meglévő enzimek is jelentősek. Az emésztés készüléke monogasztrikus állatokban és a kérődzőkben Az emésztőkészülék elsődleges feladata az állat anyagcseréjéhez szükséges anyagok felvétele. falattá alakításra szolgál. a levegőt is vezetni képes. patkóbél) • Az éhbél • A csípőbél • Utóbél: • A vakbél • Remesebél • Végbél Az emésztőcső működését nagy járulékos mirigyek. és ezeken kívül még szerepet játszik a bélcsőben élő mikroorganizmusok mikrobiológiai feltárása. sejtcsoportosulások a szervezet legnagyobb belső elválasztású tevékenységét végzik. feldolgozása (lebontása). benne van az ízlelőszerv. könnyen elfogadható. Úgy látszik. Az emésztőkészüléket anatómiailag a következő részekre osztjuk: • Előbél: • A fejbél: • szájüreg • garatüreg • A nyelőcső • A gyomor • Középbél: • Az epésbél (nyombél. valamint káros mikrobák szervezetbe kerülését. hogy az emésztőcső falában lévő speciális sejtek. AZ EMÉSZTÉS ÉS LÉGZÉS KÉSZÜLÉKE Az emésztőkészüléket és a légzőkészüléket közös eredetük miatt egy nagy közös készülékként lehet felfogni.1. hogy nyálkahártyája valamiféle védőgát szerepet játszik. a szénhidrátok emésztése is itt indul meg. felaprítására. 3. Mivel az emésztőkészülék üregét a külvilág betüremkedéseként is szokták emlegetni. Az újabb kutatások az emésztőcsőnek egy egészen más szerepét kezdik tisztázni. a bontási termékek felszívása. A takarmányok bontása (emésztése) fizikai módszerekkel (aprítás + oldás). 296 . benyálazásra. A kémiai feltárásban az emésztőcső enzimjei játsszák a fő szerepet. valamint kémiai feltárással történik. valamint a falában működő mirigysejt-csoportosulások segítik. Ezeknek ma csak egy részét ismerjük.

ahol a gyomorba lép. befogadóképessége kb. csőszerű szerv. A nyelőcső a garat folytatásában a gyomorig terjed. összetett gyomor. valamint nyálkahártyájának szerkezete állatfajok szerint különbözik egymástól. oldalt lapított. izmos falu cső. melyben a levegő és a falat útja kereszteződik. A nyelv a szájüreget egy nyelv alatti és egy nyelv feletti részre osztja. Az összetett gyomornak első részét a nyelőcsőéhez hasonló felépítésű nyálkahártya béleli. ennek 85 %-a a bendőre jut. A marha gyomrának befogadóképessége kb. a hajó kürtőjéhez hasonló. A gyomor az emésztőcsőnek tágult szakasza. ide tölcsérszerűen nyílik a nyelőcső. A gyomor alakja. 1 cm hosszúságú szemölcsöt találunk. a nagyobbak emésztő kémiai hatást. e helyen jól fejlett záróizmot találunk. Házi emlősökben többféle fog van: metszőfogak. Az előbbiek mechanikai hatást fejtenek ki. Az első három előgyomor. s a fogakon belül lévő tulajdonképpeni szájüregre. állalatti nyálmirigy és nyelvalatti nyálmirigy. A bendő előtt. A bendő belső felületén a külső barázdáknak megfelelően oszlopok emelkednek be az izomréteg tömörülésének megfelelően. s rajta nagyszámú. gömb alakú előgyomor. a rekesz és a máj mögött a hasüregben helyezkedik el. 200 liter. A bal borda alatti tájékon fekszik. hatalmas kettős zsák. A nyelőcső hegyes szögben szájadzik be. zápfogak. 18 liter. Nyaki szakaszát. A felső bendőzsák elején találjuk a bendőtornácot. de az alsó hasfalat nem éri el. a lapátos porc tájékán az alsó hasfallal érintkezik. s eszerint együregű és többüregű.és szájüreg mögött helyeződik. A nyálkahártya hámrétege többrétegű. A gyomor legtágabb része a feneke. leveles és oltógyomor. Összesen 7 nyílása van: 2 hortyogó. az oltó a valódi gyomor. barázdált szutyakká.A szájüreg bejárata a szájrés. A hosszanti barázdák felső és alsó zsákra osztják. A száj mirigyei kétfélék: a kisebb nyálkamirigyek és a nagyobb nyálmirigyek. aránylag kicsi. Haránt irányú barázdák mindkét bendővégen vakzsákot alakítanak ki. amelyek a garatból a középfülbe vezetnek.leveles (százrétegű) határáig. a rekesz homorulatában helyezkedik el a középsíkban. széles. Nyálkahártyával bélelt. gyomorszájnak nevezzük. A garat az orr. a sertésen orrkorong. A gyomorszájat és a gyomorvéget összekötő szélek a vájt kis görbületet és a domború nagy görbületet alkotják. 297 . A kettő közt a rekesz helyeződik el.és emésztőutak közös csarnoka. vagy fényszájba megy át. Beleszájadzik a nyelőcső és belőle folytatódik az epésbél. a nyelőcső és a gége bejárata. A nyelőcső a bendőben és a recésben az ún. 3-4 cm. A szájüreget a benne lévő szervekkel együtt – a fogak kivételével – többrétegű laphámmal borított nyálkahártya béleli. a hasüreg bal oldalát szinte teljesen kitölti. A nyelőcsőnek azt a végét. izmos falu. A fenék és a gyomorvég között van a gyomor teste. Négy része van: bendő. kijárata az ínyvitorlával időlegesen elrekesztett garatszoros. Az egyszerű gyomor falát teljes egészében egyrétegű hengerhámmal fedett. a garatszoros. A recés a bendőnél sokkal kisebb. A marha felső ajka az orr hegyével a lapos. a hátulsó része a vékonybél nyálkahártyájához hasonlít. a húsevőkön és a juhon orrtükör található. illetve egyszerű és összetett gyomrot különböztetünk meg. Három pár nyálmirigy van: fültőmirigy. összetett gyomor. 2 rés az Eustach-féle fülkürt nyílásai. a lég. nyelőcsővályú formájában folytatódik egészen a recés . amelyek a szájüregen kívül találhatók és a szájüreggel csak kivezető csöveik útján függnek össze. szemfogak. mirigytartalmú nyálkahártya béleli. mellkasi szakaszát és hasi szakaszát különböztetjük meg. A ló gyomra együregű. recés. A szájüreget a fogsorok íve két részre osztja: szájtornácra. elszarusodó laphám. A recés és a szívburok közötti távolság igen kicsi. A kérődzők gyomra többüregű. A bendő a legnagyobb előgyomor.

körte alakú gyomor részlet. sertésnél harátcsikolt izomzatból álló külső végbélzáróizmot is találunk (szobatisztaságra nevelhető). Csőszerű végkamráikban a fősejtek a fehérjebontó pepszin előenzimjét a katepszin előenzimjét és fiatal korban az oltófermentum előenzimjét termelik. remese. A gyomor mögött következik a tápcsatorna leghosszabb része a középbél. a sertésé méhkas alakú. a bal vese tájékán az éhbélbe folytatódik. kötőszövetben szegény. amelynek szárai felső és alsó fekveteket hoz létre. törékeny. A csipőbél kacsokat nem alkot. egy előre irányuló „U”-alaku hurkot képez. a végbélbe megy át. Belsejében különböző magasságú. Rekeszi felülete összenőtt a hátulsó 298 . A kutyánál. befogadóképessége csaknem nagyobb.5 liter. de itt helyeződnek el a gasztrin nevű hormont termelő sejtek is. kissé jobb oldalon harántul helyeződik el. Az emésztés és a felszívódás fő területe. tömött. A végbélnyílásnál a nyálkahártya bőrbe megy át. szemölcsökkel borított. éhbél. űrtartalma kb. a hasüreg bal oldalán helyezkedik el. Fundus mirigyek: A gyomor testén és a nagygörbület mentén találhatók. jól izmolt nyálkahártya redők. macskánál.és verejtékmirigy van. amelyek háromfélék: Kardia mirigyek: A nyelőcső beszájadzása határán. Az epésbél igen rövid bélrészlet. Különösen hosszú remeséje van a lónak. A középbél nyálkahártyájának egész felületén bélbolyhok emelkednek a bél lumenébe. vagy az összetett gyomorban ahhoz közeli részen találhatók. A húsevők gyomra aránylag nagy. A bélkacsok hosszú bélfodron függnek. a felszívódási felületet növelik. A rekesz homorulatában. a lapátosporc tájékán helyezkedik el. Két különböző tágasságú részből áll. A gyomor telt állapotban eléri a hasfalat. valamint az összetett gyomor bélhez hasonló nyálkahártya részén a gyomor mirigyei helyeződnek. Barnavörös színű. lapos és lebenyes szerv. míg a bal fekvetei labilisak. A kérődzők remeséje csavarodott korong. Az éhbél a középbél leghosszabb része. valódi mirigyes gyomor. A nyílást simaizomból álló belső záróizom zárja. A nyelőcső tölcsérszerűen szájadzik a gyomorszájba. a húsevőké a legegyszerűbb. Az oltógyomor hosszan megnyúlt. befogadóképessége kb. A vakbél a bélcsőbe az utóbél kezdetén beékelt vakzsák. a százrétű levelei emelkednek. Az egyszerű gyomor nyálkahártyájában a saját kötőszöveti rétegben. A hasnyálmirigy és a máj kivezető csövei az epésbél első harmadába nyílnak. 30 liter. Az utóbél nagyobb változatosságot mutat állatfajok szerint. A remesebél az utóbél leghosszabb szakasza. számos kacsot alkot. s az emberéhez hasonlóan féregnyúlványa is van. A fedősejtek pedig sósavat termelnek. A lónak terjedelmes vakbele van. mint a beleké. A végbél a remese folytatásában a keresztcsont alatt halad nyílása felé. A szűk remese a középbélhez hasonló átmérőjű. Három része van: epésbél (patkóbél. Testméretéhez képest nagy vakbele van még a nyúlnak. Az alsó bendőzsák jobb oldalán. Pilorus-mirigyek: A gyomor végének tájékán mucinózus váladékot termelnek. csipőbél. három görbületet is leír. A gyomor falát védő mucint termelnek. Három része: vakbél. a jobb külső csipőszöglet közelében az utóbélbe folytatódik. A sertés összetett gyomra aránylag nagyobb. a gyomorkapu után következik. A bendőtől jobbra helyezkedik el. 7-7. végbél. Kezdete – a sertés kivételével – a jobb csípőnél van. melyben sok faggyú. amely az epésbélbe folytatódik.A leveles vagy százrétű kissé oldalt lapított előgyomor. nyombél). A nagy járulékos mirigyek közül kiemelt szerepe van a májnak. A jobb oldali fekvetei a vakbéllel együtt fixáltak. A tág remese egy hatalmas hurkot alkot.

Végső ágaival egy része a verőceér lebenyke körüli finom ágaival lép kapcsolatba. ez egyesül a májvezetékkel. a húsevőké szintén 6 lebenyű. az oldalsó szélei és az alsó szél éles. Langerhans-féle szigetekbe csoportosulnak. funkcionális ere a verőceér. mind kisebb ágakra oszlik. Az éhségérzetet a jóllakottság érzése oltja ki. a máj felületén is jól látható. A gyomor mögött. hányás folyamatai A táplálékfelvételt az éhségérzet váltja ki. Legkisebb ágai a lebenykéket hálózzák körül. Zsigeri felületén a májkapu látható. amelyek a májsejtoszlopok közt hálózatot képeznek. amely a máj által folyamatosan termelődő epe felhalmozására szolgá