P. 1
Építőipari Párbeszéd 2009. 6. szám

Építőipari Párbeszéd 2009. 6. szám

|Views: 601|Likes:
Published by rudolf13

More info:

Published by: rudolf13 on Sep 28, 2009
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

06/09/2011

pdf

text

original

A tartalomból

InFÓPAnORÁMA
6 Kivárás vevôi és beruházói oldalon egyaránt

Beköszöntô

Csak pontosan (pontozva)

PÁRBeszéd
8 Hatékonyabb érdekérvényesítésre számíthatnak a munkavállalók

és szépen...

kAtedRA
10 A szakképzési hozzájárulás szakszerû és hatékony felhasználásáról

A MunkA vIlÁgA
12 Felül kell vizsgálni az építési ágazatot érintô rendelet tervezetét

MunkAvédeleM
16 Az a bizonyos három és fél perc

InteRjúnk
20 Egy hölgy a pályán

Az AlFöld éPítészete
24 A pannon ház apoteózisa 26 Szabadka urbanisztikai és építészeti fejlôdése a XIX–XX. század fordulóján 30 Bácskai kis építészeti „ábécé”

nÓvuM
34 Már termel az ország elsô automata készházgyártó üzeme Esztergomban

nÓvuM
35 Nem fogyaszt, hanem energiát termel hazánk elsô aktív készháza

vAgyOnvédeleM
36 Biztonságtechnika objektumainkban

FÓkuszBAn
38 Hasznosításra vár az építési hulladék

Nagy költônket idézem: „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Az építôiparban, különösen a családi házépítés, a magánerôs beruházások területén a feketemunka részaránya minden más területhez képest igen magas. Ritka, mint a fehér holló az olyan bejegyzett vállalkozás, amely számla ellenében, szállítói megfelelôségi igazolást adva, jótállást vállalva, építési naplót vezetve, felelôs mûszaki vezetôt, betanított munkások helyett szakembereket, a jogszabályokat alkalmazva, legalább a minimum követelményeket betartva, adót fizetve végzi munkáját. A magánerôs megrendelôk többségének a szeme elôtt csak az ajánlati ár lebeg, azt nézik, és remélik, hogy jóval olcsóbban is jó minôséget, jó szolgáltatást, garanciát kapnak. Mivel egyre kevesebb az építtetô a tisztességes vállalkozások is arra kényszerülnek, hogy a számla mellôzésével dolgozzanak, és számla nélküli, nem minôsített anyagokat építsenek be. A júliustól érvényes áfaemelés, a megszûnô lakásépítési támogatások, az üzemanyagok drágulása miatt jelentôsen megemelkedtek az építkezés költségei. Hitelekhez is sokkal nehezebb hozzájutni. Mivel csökken az építtetôk száma, a tisztességes vállalkozók sorai is ritkulnak. Mindezt az államkassza is megérzi, hisz a kevesebb építkezés miatt apad a befolyó többletadó is: a foglalkoztatottak után befizetett járulékok, személyi jövedelemadó, vállalkozási nyereségadó, a helyi adók összege. Az építtetô-megrendelô nem érez késztetést arra, hogy a vállalkozótól a kivitelezés teljes költségérôl számlát, minôsített anyagokat, technológiát követeljen meg! Aztán itt van az a bizonyos energia-tanúsítvány. Ennek kiállítása nem része a használatbavételi engedélynek. Nem is kell nekik. „Jó az az épület így is” – mondják. Új jelenségként tapasztalható, hogy egyesek „aláértékeltetik” új épületüket, arra számítva, hogy ha megjelennek az épület-felújítási pályázatok, akkor majd ringbe szállnak. Számlázást, adóbefizetéseket adórendôrség felállításával, ellenôrök hadával sem lehet kikényszeríteni. A járható út csakis az lehet, ha az építtetô, ösztönzôk bevezetésével késztetést érez arra, hogy korszerû, energiatakarékos technológiát, minôsített anyagokat válasszon, és számlát kérjen-követeljen a vállalkozótól. Az ösztönzôk egyik módja lehet, ha támogatást csak akkor kap valaki, ha a házépítésnél betartja a szabályokat, követelményeket, és mindennel elszámol. Az úgynevezett kvóta-

pénz felhasználása, elszámoltatása - ismereteim szerint - csak a panelprogramra, ill. más épületek felújítására vonatkozik. Új házak építésére valamiért nem! Véleményem szerint a kvóta-pénzbôl az új építésû házakhoz is juttatni kellene, méghozzá úgy, hogy az új épületeknek minimum meg kellene felelniük az A+, vagy A++ kategóriás besorolásnak. Azután külön kellene ösztönözni, mondjuk a passzívházak építését! A számlázás tényét, a minôsített anyagok felhasználását, az energia-tanúsítvány meglétét a támogatást folyósító bankok, építési mûszaki ellenôrök tartsák szemmel. Végül, de nem utolsó sorban: támogatott kivitelezést csakis regisztrált, megfelelô szakmai ismeretekkel, cégminôsítéssel rendelkezô vállalkozó végezhet. Tovább részletezve ezt a gondolatot: a támogatás mértéke a megvalósítandó céloknak és lehetôségeknek legyen alárendelve, és pontrendszeren alapuljon. Kerüljön külön pontozásra, hogy milyen besorolású az energia tanúsítvány. Pontozzák le az életkort, a gyerekek számát, az építtetô szociális helyzetét, az energia tanácsadó igénybe vételét, a megújuló energiaforrás alkalmazását, a telek helyét (elnéptelenedô településeken például plusz pontok adásával), az épület nagyságát, a minôsített, regisztrált vállalkozók, tanúsított technológiák alkalmazását! – hogy csak néhány szempontot említsek. Egy elôre kidolgozott skálán meghatározható lehet, hogy hány pontért járhat támogatás, vissza nem térítendô, vagy kedvezményes hitel, kamattámogatás stb. Tanulhatnánk a szomszédos Felsô-Ausztria példájából, ahol a Blaue Lagune Mintaházparkban ezt a gyakorlatot már meghonosították. Az ösztönzô rendszerek kialakítása, az építtetôk tudatformálása, tájékoztatása, segítése, eligazítása nemcsak a megrendelôk, a házat építôk érdekeit szolgálják, hanem egyúttal a tisztességes építôipari cégek fennmaradásának is a záloga. Kárpáti József az ÉVOSZ Könnyûszerkezet-építô Szakmai Tagozatának elnöke
2009/6

3

InFÓPAnORÁMA

In memoriam Harth Tamás

Az ÉVOSZ építôipari
„pulzusvizsgálata”
Növekvô kiszolgáltatottságról, fokozódó árversenyrôl, a lánctartozás gyarapodásáról tanúskodik az építôiparban az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) által a vállalkozók körében végzett „pulzusvizsgálat”. A vállalkozók egyre kiszolgáltatottabbak, a megrendelôk pedig egyre gátlástalanabbul élnek vissza a megrendelések hiányával. Gyakori, hogy az irreális áron vállalkozó cégek az elnyert munkát minôségrontás és az alvállalkozó bebuktatása révén oldják meg. Közvetlenül a vállalkozók körében végzett felmérést az ÉVOSZ, mivel úgy tapasztalták, hogy a KSH, valamint az építésügyért felelôs kormányzati szervek rendre kedvezôbben ítélik meg az ágazat helyzetét a valóságosnál. A pulzusvizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az elsô félévi teljesítmény 5-40 százalékkal esett vissza, a kapacitások éves lekötése 50-70 százalékos. Legnehezebb a lakásépítô cégek helyzete: ôk a megemelt áfát nem tudták érvényesíteni a piacon, ráadásul a rendelésállományuk is jelentôsen apadt. Számítások szerint az év hátralévô részében a rendelésállománynak 35 százalékkal kellene növekednie ahhoz, hogy az ágazat teljesítményének csökkenése év végére megálljon, erre azonban nincs reális esély. Tovább romlott a piaci környezet, a közmegrendelés nagyságát - a cégektôl kapott adatok alapján - év végére 900 milliárd forintra prognosztizálja az ÉVOSZ, ez 2006ban 1100 milliárd forint volt. A lakossági megrendelésekben szinte egyeduralkodóvá vált a feketemunka, amellyel a tisztességesen mûködô vállalkozások nem tudják felvenni a versenyt és drasztikusan csökkent a fôvállalkozóként jelentkezô kis cégek száma is. A közbeszerzési pályázatokkal kapcsolatban az ágazati szereplôk arról számolnak be, hogy az alulfinanszírozott támogatás miatt az önkormányzati pályáztatások sorra meghiúsulnak. Mivel az önkormányzatok nem tudják pótolni a hiányzó részt, a megrendeléseket olyan áron viszik el a vállalkozók, amelybôl az elôírt mûszaki tartalom nem valósítható meg, a lánctartozás összege viszont gyarapodik. A kivitelezôk úgy látják, gyakran szakmailag megalapozatlan feladatokat pályáztatnak részletes költségvetés nélkül. A közbeszerzések 98 százalékánál még mindig az ár a döntô tényezô, csak szórványosan fordul elô, hogy az irreálisan alacsony áron ajánlkozókat kizárják. Napi.hu

Az utolsó levél

Elidegenedett egy világ ez, melyben élünk. Elment egy ember közülünk, szinte észrevétlenül. Amikor az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság legutóbbi, szeptember 7-i ülése véget ért, valaki hozzám fordulva megjegyezte: nincs a Tamás, nem volt itt az ülésen. Valóban. Nincs a Tamás… Utóbb értesültem róla, hogy aznap meghalt. Nagyon nem szeretem „halál” szavunkat. Van benne valami meg-, és felfoghatatlan. Mennyivel könnyebb lelkünknek a szó, ha azt mondjuk: elment… Talán azért, mert ebben a szóban van egy halovány reménysugár: aki elmegy, még visszajô, elmegy, de velünk marad. Tudom persze, hogy a kérlelhetetlen valóság mást takar. Mondom, rohanó világunkban immár alig vesszük észre, ha valaki nincs közöttünk. Így szokott ez lenni, ha szerény emberrôl van szó. Mert ô az volt. Nem volt feltûnô, nem volt hivalkodó. Halkan, visszafogottan beszélt, szerényen. Tette a dolgát, társadalmi munkában végezte azt, mit önként vállalt a szakma nevében. Az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság tagjaként, az Építôipari és Társult Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökeként, illetve 4
2009/6

magazinunk szerkesztô bizottságának is tagja volt. Múlhatatlan érdemei vannak az építôipari ágazat elsô Kollektív Szerzôdésének kimunkálásában. A nyárelôn láttam ôt utoljára, amikor oly nagy lelkesedéssel szervezte az Erdélybe vezetô szakmai utat. Életútjáról talán én tudok a legkevesebbet, de amikor megismertem, emberileg hamar közel kerültünk egymáshoz. Talán mert rokon lelkek voltunk. Ritkán találkoztunk, havonta egyszer, amikor a Bizottság összeült. Távozóban, kinn az utcán megálltunk, elôvette cigarettáját, akkurátusan rágyújtott, beleszívott és fürkészôen, elmélázva nézte a budapesti utca forgatagát. Csendesen, mélyen gondolataiba merülve. Társadalmi munkás volt, érdekeket képviselt, az építôipari munkásokét. Nem volt harsány, konfrontatív típusú ember. Csak sejtettem, hogy gondja van az egészségével, de reá jellemzô módon soha nem panaszkodott. Magában hordozta azt, mi fájt neki, testileg, lelkileg. Pedig nem volt befelé forduló ember. Szerette a társaságot, megnyílt mások elôtt, ha érezte, hogy beszélgetô partnere figyel rá. Ha figyeltek rá. De, mondom elidegenedett világ ez. Kevesen, és keveset figyelünk egymásra. Legalábbis nem eléggé. Elment egy ember, akinek hiányát csak ezután fogják érezni azok, kik vele együtt önként, társadalmi munkában végzik az érdekek képviseletének nem könnyû munkáját. Elment egy ember, kit Harth Tamás Józsefnek hívtak, elment a kolléga, akinek széke üres lesz az építôipari munkavállalók és munkaadók érdekegyeztetô fórumának ülésein. Utolsó körlevelében egy a szakképzési hozzájárulás felhasználását érintô témára hívta fel a figyelmet. Ez volt az utolsó levele. 61 éves volt. Ludányból indult és mostantól Balassagyarmat temetôjének földje takarja hamvait. Hiányozni fogsz, Harth Tamás. Nyugodjál békében. Varga István

az építôipari cégek száma
Több mint ezer építôipari cég került végelszámolás alá 2009 elsô félévében, ami több mint ötven százalékos növekedés az elôzô év hasonló idôszakához viszonyítva - közölte saját adatai alapján az Opten Kft. céginformációs szolgáltató. Az Opten adatai szerint tavaly ugyanebben az idôszakban még csak 663 társaság tulajdonosai döntöttek a cég megszüntetése mellett. A felszámolások száma az idei elsô félévben 22 százalékkal nôtt, miközben soha nem látott módon csökken az új cégek száma az ágazatban. Az Opten közleményében rámutatott: egyedülálló módon 2009 elsô felében lényegesen kevesebb céget alapítottak Magyarországon az építôiparban, mint egy évvel korábban. Tavaly az elsô hat hónapban 3761 új céget jegyeztek be az ágazatban, idén viszont csak 2589-et, így a visszaesés 45 százalékos. Az elsô félévben 1691 építôipari céggel szemben indítottak felszámolási eljárást a hitelezôk, miközben tavaly még csak 1385 jutott erre a sorsra, a növekedés itt 22 százalék. Ezen belül a második negyedévben lényegesen nagyobb mértékben - 30 százalékkal - nôtt a felszámolások száma, mint az elsôben, ami arra utal, hogy az ágazat hányattatásainak még nincs vége, a felszámolások tendenciája továbbra is emelkedô ütemû marad - áll az Opten elemzésében. origo, MTI

Csökkenôben az új

Váratlanul beindult a magyar építôipar
Az elôzô hónapok csökkenése után júniusban már jelentôsen bôvült az építôipari termelés volumene: a kibocsátás mind a kiigazítatlan, mind a munkanaptényezôvel kiigazított adatok szerint 15,9 százalékkal emelkedett az elôzô év azonos idôszakához képest - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kedden. A termelés májusban még 9,6 százalékkal, áprilisban 8 százalékkal maradt el az elôzô évitôl. A júniusi termelés szezonálisan kiigazítva 12,3 százalékkal haladta meg az elôzô havit. Az év elsô hat hónapjában a termelés 1,9 százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál. A KSH közlése szerint a termelés nagyarányú bôvülése fele-fele részben az elôzô évi nagyon alacsony bázis, illetve a nagy volumenû út-, vasút- és közmûépítések következménye. origo, MTI

Új orosz építôipari szabályozás
Oroszországban a 2010. január 1-jén hatályba lépô új szabályozás szerint megváltozik az építési, tervezési tevékenység engedélyezési rendje. Az Oroszországban tevékenykedô szervezetek - akár hazaiak, akár külföldiek, akár azok képviseletei - kötelesek 2009 végéig belépni valamelyik építôipari önszabályzó szervezetbe és engedélyt szerezni az általuk végzett tevékenységre. A tájékoztatás szerint a létrehozott önszabályzó szervezetekbe történô belépés és a mûködés rendjének kialakítása az orosz építôipari piacon tevékenykedô külföldi vállalakozások érdekeinek maximális figyelembe vételével történt. Az Építôipari Nemzetközi Szövetség szakértôi készek az önszabályozással kapcsolatban felmerülô kérdésekre telefonon válaszolni, valamint szükség esetén bárhol szemináriumot tartani. További információ a (7 495) 691-17-41 és a (7 945) 690-64-15 telefonszámokon.

Konferencia
a társasházakról
A Társasházi Háztartás szaklap Sarokház Klubja és a TTOE szeptember derekán, Budapesten konferenciát rendezett Klímabarát otthon, NEP, panelprogram és pályázati nagyüzem 2009 ôszén címmel. A konferencia témája volt egyebek között a klímabarát otthon pályázat a széndioxid-kvóta eladásából, a társasházak és panelépületek utólagos hôszigetelésének tapasztalatai, a társasházak alternatív fûtési lehetôségei és a panelrehabilitáció. Elôadások hangzottak el a panelépületek energiatakarékos lakásfelújítási pályázatainak új elemeirôl, a kondenzációs technikáról a társasházi hôközpontokban, a pályázatírás „alfájáról és omegájáról”, az új társasházi törvény tervezetének buktatóiról.
2009/6

Felkészülés a soros EU-elnökségre
Magyarország 2011 elsô felében az EU soros elnökeként a nemzetközi hírek egyik fôszereplôje lesz. Fél éve alatt üzleti és politikai döntéshozók ezrei fordulnak majd meg Budapesten és az ország valamennyi regionális központjában. Ezeknek a diplomatáknak és szakembereknek a megítélésén is múlhat, hogy az elkövetkezô 5-10 évben felkerülünk-e Európa „mentális térképére”, válhatunk-e olyan innovatív, fejlôdési potenciált mutató, kulturális befektetéseket is vonzó kitüntetett hellyé, amely a válság utáni „Új Európának” egyik versenyképes központja lehet. A felkészülés az Elnökség fogadására olyan kivételes, soha vissza nem térô alkalmat kínál Magyarország és Budapest régiója számára, amelyet nagy hiba lenne elszalasztani. A Studio Metropolitana Városfejlesztô Mûhely „Metropoly – Budapest Határok nélkül” címmel több konferenciát és mûhelymegbeszélést szervez a Duna Partnerségi Hálózatról (szeptember 30.), a kreatív iparról (október 15.) és a budapesti városrégió gazdaságáról (október 29.) Metropoly – Budapest Határok nélkül Gazdaságfejlesztô Konferencia-sorozatról bôvebb tájékoztatás a (06 1) 411-0976 és a (06 1) 411 0976 telefonszámon kapható.

5

InFÓPAnORÁMA

Bár az idei év elsô hat hónapjában 35 százalékkal több lakás kivitelezése fejezôdött be, mint egy évvel korábban, a visszaesô beruházási kedv, a fejlesztôi óvatosság jelei nyilvánvalóak. Jelentôsen kevesebb

hogy a lakóparkoknál ugyanakkor csak átlag alatti, 12 százalékos növekedés mutatkozik. Noha a bérbeadás céljából épített lakások száma jelentôsen nôtt az utóbbi 6 hónapban, arányuk még a 2 százalékot sem éri el a megépült lakásokon belül. A kiadott lakásépítési engedélyek száma ugyanakkor fordított irányban alakult. Míg a 2008 utolsó negyedévében kiadott nagyszámú engedély miatt a tavalyi év egészében még nem regisztráltunk visszaesést, 2009 elsô félévében már 13 százalékos csökkenés mutatkozik 2008 hasonló idôszakához képest. Az elsô negyedévben tapasztalt 10 százalékos növekedést a második negyedévben erôteljes visszaesés vál-

landó. A lakások közel kétharmadát (61,5 százalékát) öt kerületben kínálják (XIII., XI., XIV., VIII., III.). A legnagyobb részesedéssel hagyományosan a XIII. kerület rendelkezik, a budapesti kínálat 22 százaléka található itt. (A többi említett kerület részesedése sorrendben: 13; 9; 8,6 és 8,5 százalék.) A kínálat visszaesését jelentôs részben magyarázza az értékesítést megkezdô új beruházások számának erôteljes csökkenése, amely 2008 második felében már megfigyelhetô Budapesten. 2009 elsô 6 hónapjában mindössze 4 új projekt értékesítése indult meg, ami drámai, 80 százalékot meghaladó visszaesést jelent a tavalyi év azonos idôszakához képest.

vevôi és beruházói oldalon egyaránt
építési engedélyt adtak ki és az értékesítést megkezdô új projektek száma is drámaian alacsony. Megtorpant a lakások alapterületének növekedése, a beruházók újból nagyobb érdeklôdést mutatnak a kislakások építése iránt. Kínálati oldalon a visszaesés elérte a 18 százalékot. Az azonnal beköltözhetô lakások aránya példátlanul magas, megközelíti a lakáskínálat felét. 2009 elsô félévében csak alig több mint 1000 új lakás talált gazdára, a kereslet visszaesése meghaladta a 60%-ot. A pénzügyi bizalmi válság mellett a vevôket további kivárásra készteti az ÁFA emelés, a vagyonadó, valamint az ôszre ígért támogatott hitelkonstrukció. A legtöbb lakást idén is a XIII. kerületben vásárolták. Az AL Holding, Budapest egyik vezetô lakóingatlan beruházója, 3-6 havi gyakorisággal teszi közzé aktuális, a fôvárosi új lakáspiacot elemzô összesítését, melyet a budapesti 10 lakásosnál nagyobb beruházások adatainak felmérése alapján, valamint a KSH által közzétett adatok elemzésével készít 2005 óta. Míg 2008 egészét tekintve enyhén (-1,8 százalékkal) csökkent a budapesti használatba vett lakások száma, 2009 elsô félévében 4160 db, azaz 35 százalékkal több lakás kivitelezése fejezôdött be, mint az elôzô év azonos idôszakában. Ez a növekedési dinamika több mint kétszerese az országos átlagnak (+16,3 százalék). Az idôszakon belül már az elsô negyedévet is határozott (28 százalékos) növekedés jellemezte, ami a második negyedévben tovább erôsödött (42 százalékra). Az összes lakásépítésen belül az értékesítési célú lakásépítések országosan az átlagosnál nagyobb mértékben növekedtek (28,3 százalékkal), míg Budapesten átlagközeli (33 százalékos) növekedés mellett a már korábban is magas arányuk most nagyjából szinten maradt, így 3324 értékesítési céllal megépített lakás kapott használatbavételi engedélyt az elsô félévben. Érdekes, totta fel, amikor 30,2 százalékkal kevesebb építési engedélyt adtak ki, mint egy évvel korábban. Így összességében 4595 lakás kapott építési engedélyt 2009 elsô félévében, ez a megelôzô 6 hónapban kiadott engedélyeknek csupán kétharmada. A friss engedélyt kapott lakóépületekben kialakítandó lakások száma csak kis mértékben csökkent tovább az elsô félévben. 2007 és 2008 elsô félévi adatai szerint az egy épületre jutó átlagos lakásszám 24rôl 19-re, az idei elsô félévében engedélyt kapott épületek esetében 18-ra csökkent. A csökkenô projektméret mellett korábban a leendô otthonok alapterületének növekedését figyelhettük meg. Ez a tendencia most megakadni látszik: hasonlóan az egy évvel korábbi idôszakhoz, 2009 elsô félévében is átlagosan 80 m2-es lakásokra kértek építési engedélyt a beruházók. A használatba vett lakások alapterületét tekintve is hasonló jelenség figyelhetô meg. Míg a 2008 elsô félévében elkészült otthonok átlagos alapterülete 72,2 m2, azaz 10 m2-rel nagyobb, mint egy évvel korábban, 2009 elsô félévében újra kisebb, átlagosan 66,1 m2 nagyságú alapterületet regisztráltak Budapesten. Ezt részben magyarázza, hogy a 60 m2 alatti kislakások korábbi visszaszorulása is megfordult: míg ezek a lakások a korábbi kétharmados arányhoz képest tavaly már csak 52,3 százalékot képviseltek a használatba vett lakások között, az idei elsô félévben arányuk ismét 57,6 százalékra kúszott vissza. A tavaly nyárig viszonylag állandó volumenû lakáskínálatban 2008 harmadik negyedévétôl csökkenés figyelhetô meg. A csökkenés az idei elsô félévben tovább erôsödött, jelenleg 18 százalékkal kevesebb lakást kínálnak, mint egy évvel korábban. 2009 nyarán 7463 újépítésû lakás közül választhatnak az otthont keresôk Budapesten. A kínálat kerületi megoszlása továbbra is koncentrált és viszonylag álA kínálaton belül az azonnal költözhetô otthonok - korábban állandó - száma (ún. készlet) 2008 közepe óta folyamatosan nô. A növekedés eredményeképpen a készlet egyre nagyobb arányt képvisel a csökkenô kínálat egészéhez képest. 2009 elsô félévében már több mint 3300 olyan lakás van a budapesti kínálatban, amely már elkészült, de még nem került értékesítésre. Ez a kínálat 45 százaléka – több mint másfélszerese – az egy évvel korábbi, már akkor is megnövekedett készletállománynak. Az elkészült lakások aránya a számottevô (150 lakást meghaladó) kínálattal rendelkezô kerületek közül a VIII., X., XIV., XVIII. kerületekben haladja meg az átlagos készletarányt. 2008 utolsó negyedéve óta új jelenség, hogy már eladott lakások térnek vissza a budapesti kínálatba, elsôsorban azoknál a beruházásoknál, akik termékükkel fôként a külföldi kisbefektetôket célozták meg. 2009 elsô félévében 129 visszamondást regisztráltunk. Az „újrakínált” lakások tovább árnyalják a kínálat visszaesését, amely ezek hiányában még erôteljesebb volna. A lakásértékesítés tavalyi 40 százalékos visszaesését az idei elsô félévben tovább erôsödô, 63 százalékos csökkenés követte. Ezzel alig több, mint 1000 lakás talált gazdára, ami kb. harmada a tavalyi és kevesebb, mint negyede a 2007-es év hasonló idôszakában regisztrált lakáseladásnak. A visszaesés minden kerületet érintett. Ahogy már évek óta, 2009 elsô felében is a XIII. kerületben vásárolták meg a legtöbb új lakást (16,4 százalék) Budapesten. Az élenjáró kerületek tekintetében most sincs számottevô változás, csak a sorrend módosult közöttük: az értékesítési részesedésükbôl tavaly veszítô XI. és IX. kerületek újra megerôsítették pozíciójukat, a XIV. kerület ugyanakkor 8,7 százalékra esett vissza. (Az értékesítési sorrend 2009. elsô félévében: XIII., XI., IX., X., XIV. kerület.) ingatlanmagazin.com

Kivárás

6

2009/6

Rendezvény-sorozat az energiahatékony építésfelújítás, passzívház-építés, könnyûszerkezetes készházépítés és a fenntartható településfejlesztés jegyében.

ZÖLD ÉPÍTÉSZETI NAPOK
2009. OKTÓBER 7-18.
- okt. 9. Készház építés és az elsô magyar készházgyár megtekintése Esztergomban, autóbusszal. Jelentkezés, regisztráció: (www.makesz. hu) - okt. 12-13. Épülô készházak, passzívházak megtekintése Magyarország különbözô városaiban. Jelentkezés, regisztráció: (www.makesz. hu) Külföldi programok: - okt.9.: Blaue-Lagune Mintaházpark megtekintése Bécsben. Egynapos szakmai utazás autóbusszal. - okt.12-13. Blaue-Lagune Mintaházpark és gyárlátogatás. Kétnapos program. Jelentkezés, regisztráció: (www.makesz.hu)

3. Szakmai Fórum – október 15.
Lakásenergetikai Kerekasztal (Lakás és Épületenergetikai Érdekegyeztetô Tanács). Az energia a gazdaság motorja. A gazdasági válságból most a megújuló energiák, az energiafelhasználás optimalizálása lehet a kiút, a gazdaság megújuló motorja! A zártkörû, meghívott/felkért szakemberek számára rendezendô egyeztetô megbeszélés célja, hogy az építészettel kapcsolatban lévô szakmai és civil szervezetek, szövetségek, gazdaságpolitikusokkal egyeztessék állásfoglalásaikat, nézeteiket a témáról. (www.makesz.hu)

1. Passzívház Expo Budapest – 2009. október 7-8.
Nemzetközi Passzívház Kiállítás és Konferencia, Európa Kongresszusi Központ – Budapest, Budakeszi út (www.makesz.hu) - okt. 7. Passzívház Technológiai Konferencia – a passzívház tervezés korszaka - okt. 8. Önkormányzatok energiahatékony fejlesztéseinek aktuális helyzete, jelene-jövôje

2. Szakmai utazások, üzemlátogatások
Hazai programok: - okt. 9-10. Alacsony energiafelhasználású, passzív és aktív lakott házak megtekintése, különbözô magyar helyszíneken, kb. félnapos. 1 kredit pont. Jelentkezés, regisztráció: (www. makesz.hu)

4. V. Készház Konferencia és Készház Vásár – október 16-18.
Novotel Kongresszusi Központ. Jelentkezés-regisztráció (www.makesz.hu) Kiállítók jelentkezése, e-mail: evosz.pz@mail. datanet.hu, vagy (www.makesz.hu)

Sok álláskeresô vállal közcélú munkát
Növekedett a regisztrált álláskeresôk száma Magyarországon júliusban is - írja a Pénzcentrum. 2009. hetedik hónapjában közel 558 ezer álláskeresôt tartottak nyilván a munkaügyi kirendeltségeken. Ráadásul a pályakezdô munkanélküliek száma ötödével nôtt az elôzô hónaphoz képest. 21,1 ezer új állást jelentettek be júliusban a munkáltatók a munkaügyi kirendeltségeken. Ezek száma az elôzô hónaphoz képest 2,8 ezerrel (11,6%-kal), az elôzô év azonos idôszakához képest 10,7 ezerrel csökkent (33,7%-kal) csökkent. Az új bejelentett állások csekély többsége, 53%-a volt nem támogatott álláshely, a többit valamilyen támogatott foglalkoztatási formában kívánták a munkáltatók betöltetni - olvasható a penzcentrum.hu-n. Összességében azonban továbbra is megfigyelhetô a munkaerô-keresletnek a válság kezdete óta tapasztalt jelentôs szûkülése, melynek következtében a nem támogatott álláskínálat hónapról-hónapra lényegesen elmarad az elôzô év hasonló idôszakához képest: idén júliusban ez az elmaradás 48,1%-ot tett ki. A régiók közül a legnagyobb mértékû csökkenés egy év alatt az Észak-Alföldön (62,2%), Észak-Magyarországon (60,1%), Közép-Dunántúlon (51,5%) valamint Közép-Magyarországon (50,5%) volt. Öszszességében a feldolgozóipar (65,5%) és a szállítás, raktározás, posta távközlés (64,1%) ágazatokban figyelhetô meg, hogy az átlagosnál jelentôsebb mértékben csökkent a nem támogatott álláshelyek száma, míg a mezôgazdaság, építôipar, kereskedelem, javítás, valamint az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás, pénzügyi közvetítés ágazatokban az átlagosnak megfelelô mértékû (42-50% közötti) volt a csökkenés. A támogatott álláshelyek tették ki júliusban az összes új bejelentett állás 47%-át (9,8 ezer darabot). A támogatott állásigények legnagyobb hányadát az Út a munkához program keretében meghirdetett közcélú állások teszik ki, melyek a legnagyobb számban segédmunkás, takarító, szemétgyûjtô, utcaseprô, tehát szakképzettséget nem igénylô, egyszerû munkakörök. A hónap folyamán összesen 39,7 ezer állás állt a rendelkezésre közvetítéshez, ebbôl a hónap végéig 16,5 ezer darab maradt betöltetlen. A nyilvántartott álláskeresôk száma a júliusi zárónapon 557,9 ezer fô volt. Ez az elôzô hónaphoz képest enyhe, 1,5%os (8,5 ezer fôs) növekedést mutat. Az álláskeresôk száma kéthónapnyi kisebb csökkenést követôen fordult ismét emelkedésbe, mely egyértelmûen szezonális hatás eredménye és az iskolaév végével van összefüggésben. Júliustól jellemzô ugyanis, hogy a közép és felsôfokú iskoláikat befejezô fiatalok nagy számban jönnek be a munkaügyi központokba, és kérik a szervezet segítségét álláskeresésükhöz. Továbbra is jelentôs számban helyezkednek el álláskeresôk közcélú munkákra. Júliusban 10,5 ezren kezdték el az álláskeresôk közül a közcélú foglalkoztatást. Júliusban a Dél-Dunántúl kivételével az ország valamennyi régiójában több álláskeresôt tartott nyilván az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, mint egy hónappal korábban, az emelkedés azonban minden régióban mérsékelt maradt. Az álláskeresôk számának egy év alatti növekedése 32,5%-ot tett ki, az elôzô hónaphoz képest nem gyorsult. A válság kitörése óta megfigyelt trendnek megfelelôen az álláskeresôk száma egy év alatt továbbra is a Közép-Dunántúlon (71,8%), Nyugat-Dunántúlon (70,3%) és Közép-Magyarországon (60,2%) emelkedik a legnagyobb mértékben. Júliusban, az elôzô hónaphoz hasonlóan a pályakezdô és nem pályakezdô álláskeresôk körében eltérô trend érvényesült. Míg a nem pályakezdôk száma továbbra sem emelkedett, a pályakezdô álláskeresôk száma 21,1%-kal (9,1 ezer fôvel) nôtt az elôzô hónaphoz képest. Az átlagostól jelentôsen eltérô növekedést csak Közép-Magyarországon figyelhetünk meg, ahol egy hónap alatt mindössze 10,3%-kal (ezen belül Budapesten csak 0,9%-kal) emelkedett a pályakezdô álláskeresôk száma. A tárgyhavi zárónapon 52,6 ezer fô pályakezdô álláskeresô szerepelt a nyilvántartásban, ami 22,0%kal (9,5 ezer fôvel) több mint egy évvel korábban. A nyilvántartott álláskeresôk a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított aránya 12,7%, a munkavállalási korú népességhez viszonyított arányuk pedig 8,3% volt július végén.

2009/6

7

PÁRBeszéd

Balról jobbra: Dr. Vadász György, Hernádvölgyi Andrea, Pirisi Károly, Halm Tamás

Hatékonyabb érdekérvényesítésre számíthatnak a munkavállalók

Ezt a logót légyszi’ valahol elhelyezni ha lehetséges

Ingyenes munkajogi, társadalombiztosítási-jogi, valamint cégjogi tanácsadás az egyik fô feladata azoknak a Jogpontoknak, amelyek az ország hét régiójában 2009 februárjától elérhetôek. A díjmentes tanácsadópontok munkájának koordinálása és segítése a TÁMOP 2.5.2 „A partnerség és a párbeszéd szakmai hátterének megerôsítése, közös kezdeményezések támogatása” címû kiemelt program keretében, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Társadalmi Párbeszéd Központja (TPK) koordinálásával valósul meg. A 2010. december 31-ig tartó projektre több mint kilencszázmillió forint uniós forrás áll rendelkezésre. A programot tehát az Európai Unió támogatja, az Európai Szociális Alap pedig társfinanszírozóként van jelen. A kiemelt programról augusztus derekán sajtótájékoztatót tartott Dr. Vadász György, a Magyar Iparszövetség ügyvezetô társelnöke, Hernádvölgyi Andrea, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke, Pirisi Károly, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal fôigazgatója, valamint Halm Tamás, a Gazdasági és Szociális Tanács fôtitkára.

A TÁMOP 2.5.2 projekt fô céljai
Az európai ágazati szociális párbeszéd intézményét két meghatározó közösségi dokumentum, a Szociálpolitikai Menetrend, valamint az Európai Bizottság 2002. évi Közleménye erôsítette meg. Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az unió céljainak megvalósítása során nélkülözhetetlennek tartja a szociális partnerek munkáját. Így a 2007–2013-as költségvetésében forrásokat biztosított a szociális partnerek és a civil szervezetek kapacitásának fejlesztésére, illetve országos jogsegélyszolgálat kiépítésére és mûködtetésére. Az uniós forrás lehetôséget biztosít a szociális partnerek közös kezdeményezéseinek tá-

mogatására, amelyek célja a partnerség és te frissítik, ezzel is segítve a munkavállalók 8-9-es oldal a párbeszéd szakmai hátterének erôsítése hatékonyabb érdekérvényesítését. A portál létrejötte segítheti az Ágazati (TÁMOP 2.5.2 kiemelt projekt). A TÁMOP 2.5.2 kiemelt projekt átfogó Párbeszéd Bizottságok még hatékonyabb Rovat: beépülését a munkaügyi kapcsolatok célja az, hogy segítse a szociális párbeszéd- Párbeszéd ben és a Gazdasági és Szociális Tanácsban rendszerébe, tovább erôsítve a szociális Hatékonyabb érdekérvényesítésre számíthatnak a munkavállalók partnerek hazai szerepét, a munkaerô(GSZT) résztvevô szervezeteket hatékony és eredményes tárgyalások folytatásá- piaci folyamatok jogszerûségét, valamint Ingyenes munkajogi, társadalombiztosítási-jogi, valamint cégjogi tanácsadá az európai ágazati párbeszéd bizottságok ban, megállapodások kötésében. Ezek egyik feladata azoknak a Jogpontoknak, amelyek az ország hét régiójába ugyanis elôsegítik a társadalmi biztonság f munkájában való részvételét. februárjától elérhet ek. A díjmentes tanácsadópontok munkájának koordiná Az ágazati statisztikai adattár feltöltése erôsödését, a korrekt, jogkövetô magasegítése a év második félében megkezdôdött, vártartás terjedését és a társadalmi kohézió ez TÁMOP 2.5.2 „A partnerség és a párbeszéd szakmai hátterének meger hatóan októberre teljesedik ki a foglalkoz- program sítése, közös kezdeményezések támogatása” cím kiemelt erôsödését a munka világában. keretében, a Foglalkoztatási adatokkal TEÁOR szerinti A program intézkedései révén tatási és keresetiés Szociális Hivatal Társadalmi Párbeszéd Köz (TPK) és területi bontásban. megerôsödik a társadalmi párbeszéd or- koordinálásával valósul meg. A 2010. december 31-ig tartó projektre kilencszáz millió forint uniós forrás áll rendelkezésre. A programot tehát az E szágos, helyi és ágazati intézményeinek Unió A jogsegélyszolgálatok munkájának szakmai háttere, valamint új lendületet támogatja, az Európai Szociális Alap pedig társfinanszírozóként van je segítése és koordinálása kapnak a munkavállalói, munkáltatói és A kiemelt programról augusztus derekán sajtótájékoztatót tartott Dr. V György, a összehangolás ügyvezet társelnöke, Hernádvölgyi Andre kormányzati szervezetek közös kezdemé- AzMagyar Iparszövetség célja, hogy az ország Magyarminden régiójában megfelelô színvonalú Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke, Pirisi Károly, a nyezései. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal f igazgatója, valamint Halm Tamás, a G szolgáltatást biztosítsanak a JOGPONTOK, Néhány szóban a tartalmi elemekrôlés Szociális Tanács fhogy széles körben ismertté válvalamint, titkára. Közös tudásbázis az együttmûködô janak a jogsegélyszolgálatoknál megjelenô A TÁMOP 2.5.2 projekt f céljai esetek elemzései és tapasztalatai. partnereknek Az ágazati szociális párbeszéd intézményét két meghatározó közös A projekt fontos célja, hogy megszüntesse európai A program módszertani útmutatásokkal dokumentum, a Szociálpolitikai Menetrend, valamint az Európai Bizottság 2 az együttmûködés jelenlegi legnagyobb és közös képzéssel segíti az ország 141 Közleménye er sítette meg. akadályát, az információkhoz való eltérô pontján mûködô szolgálatok eredményes szolgáltató tevékenységét. az unió céljainak mértékû hozzáférést. Ennek keretében Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogyTámogatást megvalós során nélkülözhetetlennek tartja a szociális partnerek munkáját. Így a 2007– nyújt az elektronikus iratminták eléréséhez, a kormányzat és a társadalmi párbeszéd költségvetésében forrásokat biztosított a szociális partnerek és autonóm szereplôi (munkavállalói és mun- kitöltéséhez, illetve a mûködési tapasztala-civil szervez kapacitásának fejlesztésére, illetve országos jogsegélyszolgálat kaadói, valamint a civil érdekképviseletek) tok idôszaki elemzésével, feldolgozásával kiépítésére m információkat szolgáltat a biztosít a szociális partnerek kö által közösen meghatározott témákban ku- ködtetésére. Az uniós forrás lehet ségetjogalkalmazóktatások, elemzések, információs- és adat- nak és jogalkotóknak egyaránt. Az egységes mûködés megalapozását bázisok készülnek, amelyek bárki számára követôen a Társadalmi Párbeszéd Központ hozzáférhetôek lesznek. A Tudásbázis portálon ( www.tudasbazis. 2009 áprilisában akkreditált képzés és tréorg.hu) elérhetô információk biztosítják a ning keretében készítette fel a jogsegélyszociális partnerek számára mindazokat szolgálatot ellátókat. Az ország hét régiójára kiterjesztett az adatösszefüggéseket, amelyek a leggyakrabban felvetôdô kérdések megtár- továbbképzésen munkajogi, társasági és gyalásához, a problémák megoldásához cégjogi, valamint társadalombiztosítási kérdéseket vették át a résztvevôk, de szó esett szükségesek. A makrogazdasági és ágazati statisztikai adattár napról-napra bôvül, a a jogviták megelôzésének lehetôségeirôl, a már feltöltött adatokat pedig negyedéven- jogi tanácsadás kereteirôl egyéni és csopor-

8

2009/6

tos munkajogi problémák esetén, valamint a jogi iratok szerkesztésének tartalmi és formai elemeirôl is. (A JOGPONT-okról, valamint az általuk végzett szolgáltatásokról bôvebben a www.jogpontok.hu honlapon tájékozódhatnak az érdeklôdôk.) A képzés eredményeként csaknem száz résztvevô tett vizsgát és kapott oklevelet. A társadalmi partnerek intenzívebb bevonása a társadalmi, gazdasági, szociális döntéshozatalba A projekt megvalósítása során a partnerek fô mûsoridôben lehetôséget kapnak arra, hogy egy-egy közösen meghatározott kutatás következtetéseirôl, javaslatairól kifejtsék az általuk képviseltek álláspontját. A nyilvánosság biztosítja a munkavállalók, a vállalkozók és a társadalom számára, hogy megismerjék a szociális partnerek (benne saját képviselôik) álláspontját, megértsék a fejlôdés szempontjából elengedhetetlen intézkedéseket. A mûsorok anyagai megtalálhatóak majd a TPK honlapján. (www.tpk.org.hu) Ezen kívül a szociális partnereknek lehetôségük nyílik az érdekegyeztetéssel kapcsolatos közös kiadványaik elôállítására is. Ezek tematikáját a TPK a szociális partnerekkel egyetértésben alakítja ki. A program lehetôvé teszi a Gazdasági Szociális Tanács (GSZT) szakmai hátterének megerôsítését is. A tanács tevékenységének támogatása részben a szakmai munka segítésében, részben technikai háttértámogatásban jelenik meg. A program biztosítja, hogy a GSZT tagjai hozzájussanak mindazokhoz az információkhoz, amelyek a Tudásbázisban megtalálhatóak, illetve hogy a Tudásbázisba betölthetôek legyenek azok a szakmai anyagok, elemzések, kutatások, amelyeket a GSZT vagy tagszervezetei készítenek. A program biztosítja, hogy a GSZT igényei alapján a kiválasztott témákban háttérelemzések és döntési javaslatok készüljenek a különbözô alternatívák megjelenítésével. Az elkészült háttérelemzéseket szakmai rendezvényeken ismertetik majd. A szociális partnerek és a civil szervezetek felkészítése a uniós elnökségébôl adódó feladataikra A TPK konferenciák szervezésével, kiadványok elkészítésével segíti a szociális partnerek felkészülését Magyarország 2011. évi soros uniós elnökségébôl adódó feladataik ellátására. A tanácskozás révén a szociális partnerek és civil szervezetek megismerik a volt soros uniós elnökséget adó országok szociális partnereinek programjait, és részt vesznek a magyar elnökség prioritásainak kidolgozásában is. Társadalmi Párbeszéd Központ kiadványt készíttet majd az európai partnerszervezetek számára német, angol és francia nyelven a hazai érdekegyeztetés, szociális párbeszéd alakulásáról, fejlôdésérôl.

Az építôipar lehetôségei
a Dél-alföldi régióban
Az idén tavasszal Budapesten megrendezett Építôipari mentôcsomag címû konzultációs fórum iránti érdeklôdés, illetve a résztvevôktôl, elôadóktól, szakmai partnerektôl kapott pozitív visszajelzések alapján született az a döntés, hogy az ágazat regionális sajátosságaira koncentrálva, ennek megfelelôen egy kicsit módosított programmal folytatódik a rendezvénysorozat. A Pásztor Kft., mint a rendezvény szervezôje, és az ÉVOSZ, mint a rendezvény szakmai támogatója Az építôipar lehetôségei a Dél-alföldi régióban - Lehetôségek, tények, a megvalósítás gondjai címmel szakmai dialógust és workshopot szervezett szeptember 23-án Szentesen. A Dél-alföldi régióban közel 600 építôipari projekt indulhat el a közeljövôben, illetve valósulhat meg az uniós támogatás elnyerése révén. A rendezvény szervezôi lehetôséget kívántak biztosítani a projektekben résztvevô önkormányzatok, építôipari tervezôk, fôvállalkozások, kivitelezôk, beszállítók, illetve a pénzügyi hátteret biztosító bankok képviselôi számára –, hogy közösen tárják fel azon problémákat, nehézségeket, amelyek egy-egy projekt megvalósítását nehezíthetik, feszültségeket okozhatnak az együttmûködésben résztvevôk számára. A szakmai fórum – az általános információszerzés mellett – kiváló alkalmat biztosított a témában érintett szakemberekkel való párbeszédre, az elôadókkal való személyes konzultációra, illetve további kapcsolatok építésére.

Templomfelújítási munkák menthetnék meg az építôipart
Templomfelújítási program adhatna munkát az állás nélkül maradt munkásoknak. Az elmúlt egy évben tízezernél is több munkavállaló vesztette el az állását az építôiparban. Nekik komoly anyagi segítséget jelentene, ha legalább ideiglenesen tudnának olyan munkát végezni, amelyek az önkormányzatok, az egyházak és az építôipari vállalkozások összefogásával valósulnának meg. A gyôri Leier csoport szerint a templomfelújítások lehetôséget teremtenének az állás nélkül maradt építôipari munkásoknak, ezért pályázatot hirdetett. A cég vezetôje szerint, ha az állam, az önkormányzatok és cégek követnék a példáját, akkor beindulhatna egy templomfelújítási program is. A templomfelújítások lehetôséget teremthetnének arra, hogy azok, akik a pénzpiaci válság kirobbanása után (2008 szeptembere után) vesztették el munkahelyüket újra munkát kapjanak – mutatott rá Komlós Andor, a Leier ügyvezetôje. Különösen igaz ez a vidéki, kisebb településekre, ahol az átlagnál nagyobb a munkanélküliség - tette hozzá. A Leier becslése szerint minden megyében legalább 300-400 templom-kápolna, harangláb van, amelyek zöme felújításra szorul. Komlós Andor úgy véli, a kistelepüléseken található ingatlanok állagmegóvására kiírt pályázatok segíthetnének abban, hogy ismét munkát kapjanak az állasukat elvesztett építôipari munkások! A Leier cég most pályázatot írt ki annak érdekében, hogy a Magyarországon található kistelepülések is lehetôséget kapjanak arra, hogy fôtereiket/templomtereiket felújítsák. A pályázatra elsôsorban olyan kistelepülések (3000 fô-nél kevesebb lakosú települések) önkormányzatainak terveit várják, akik az elavult, gyakran megközelíthetetlen fôtereiket/templomtereiket szeretnék felújítani. A legigényesebb pályázati tervet kidolgozó település 500 nm térkövet kap térítésmentesen a Leier cég által gyártott térkövekbôl. Az önkormányzatnak pedig azt kell vállalnia, hogy a munkálatokat elsôsorban helyi szakemberekkel végezteti el, akik a pénzpiaci válság kirobbanása után vesztették el munkahelyüket. Tôzsdefórum
2009/6

9

kAtedRA

A szakképzési hozzájárulás
szakszerû és hatékony felhasználásáról
idôközben igazgatóvá kinevezett vezetôje köszöntötte - Szép Zsófia (Pécsi Tudományegyetem), Pölöskei Gáborné Közép–magyarországi Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság elnöke, Farkas Péter, a Nemzeti Szakképzési és Felnôttképzési Intézet fômunkatársa, Szilágyi János Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képzési igazgatója és a házigazda szerepében Schréder Mihály az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság szakértôje fejtette ki gondolatait. Néhány mondat az elhangzott elôadásokból. Szép Zsófia: A szakképzés sokkal differenciáltabb, területileg és szakmák szerint is, mint az oktatás többi területe; a munkaerôpiac változásaira gyorsan és hatékonyan kell reagálnia; olyan finanszírozási és irányítási rendszer, amely képes együtt kezelni az össztársadalmi, a gazdasági és az egyéni érdekeket; a globális világgazdaság versenykövetelményei szükségessé teszik a társadalmi stabilitást, és kohézió is. A hatékony finanszírozás érdekében erôsíteni kell a területi irányítási szinteket, a területi forrásokat, szükség van az EU-források szerves integrálására, a szociális partnerek érdemi szerepének erôsítésére. A szakképzés finanszírozásánál az állami források elosztásakor érvényesíteni kell a kohéziós politikát, fel kell tárni a szakképzés tényOlyan finanszírozási és irányítási rendszerre van szükség, amely képes együtt kezelni az össztársadalmi, a gazdasági és az egyéni érdekeket… Össze kell hangolni a szakképzést és a felnôttképzést a munkaerôpiaci igényekkel… Az alacsony képzettségûek, a leszakadók egyharmada roma… A gazdaság képviselôi a szakképzett munkaerôkínálat növelését követelik. A közoktatás képviselôi viszont a 16 éves korig tartó egységes oktatás megvalósítása, az alapmûveltségi vizsga újraélesztése, esetenként a 12 évfolyamos általános képzés megvalósítása, a szakképzés érettségi utáni szakaszba helyezése mellett törnek lándzsát. Az építôipari szakképzés teljesítménye jelenleg sem mennyiségi, sem minôségi szempontból nem felel meg az építési ágazat igényeinek. A jelenlegi válság után beinduló fellendülés megalapozása érdekében meg kell teremteni az építôipari ágazat szakmunkaerô igényének fedezetét. Néhány gondolatot emeltünk ki azokból az elôadásokból, amelyek a június elején, Budapesten megrendezett konferencián hangzottak el a szakképzési hozzájárulás szakszerû és hatékony felhasználásáról. Szépszámú hallgatóság volt kíváncsi az elôadásokra. A konferencián – amelynek résztvevôit Kordás László, a Társadalmi Párbeszéd Központ leges, differenciált költségeit, decentralizálni kell a szakképzési kiegészítô normatívákat, régiónként, gazdasági ágazatonként és a vállalatok nagysága szerint differenciálni kell a szakképzési hozzájárulás forrásainak nagyságát és felhasználását. Pölöskei Gáborné a szakképzési rendszer átalakításáról beszélt. Össze kell hangolni – mondta – a szakképzést és a felnôttképzést a munkaerô-piaci igényekkel; szükség van a szakképzô intézmények integrációjára, a pályakövetéses rendszer kiépítésére, egybe kell hangolni a pályaorientációt, a pályaválasztást, a pályakövetés rendszerét, szem elôtt kell tartani az iskolarendszeren kívüli felnôttképzésben dolgozó tanárok, szakoktatók és más szakemberek továbbképzését, ki kell alakítani a szakmai vizsgák ellenôrzésének komplex rendszerét. Farkas Péter a közoktatás és szakképzés helyzetét így jellemezte: a 18-19 évesek közel hatvan százaléka érettségizik, 19 százaléka ISCED 3 C kategóriájú szakképzettséget szerez, egynegyedeegyötöde piacképes felsô középfokú végzettség nélkül marad, az alacsony képzettségûek, a leszakadók egyharmada roma. Évjáratonként 25.000 felsô középfokú végzettséggel nem rendelkezô fiatal lép ki a munkaerôpiacra, a 18-25 év közötti alulképzettek létszáma elérheti a 150.000 fôt, további több százezer alulképzett, vagy elavult szakképzettséggel rendelkezô idôsebb munkavállaló van a munkaerôpiacon Szerinte a gazdaság képviselôi a szakképzett munkaerô kínálat növelését követelik. A közoktatás képviselôi viszont a 16 éves korig tartó egységes oktatás megvalósítása, az alapmûveltségi vizsga újraélesztése, esetenként a 12 évfolyamos általános képzés megvalósítása, a szakképzés érettségi utáni szakaszba helyezése mellett törnek lándzsát. Mindennek eredménye: az általános képzés expanziója, a természettudományos oktatás válsága, a középfokú végzettséget szerzôk arányának csökkenése, a középfokú szakképzettségek munkaerôpiaci leértékelôdése, a foglalkoztatási mutatók romlása. A Nemzeti Szakképzési és Felnôttképzési Intézet fômunkatársa szólt az EU szakképzés-politikájáról is. Eszerint az unió a tagállamok számára

10

2009/6

megfogalmazza a célokat, rögzíti a rövid-, a közép- és a hosszútávú határidôket, minôségi és mennyiségi indikátorokat határoz meg, rendszeresen értékeli az elért eredményeket. Mint mondta: az EU szakképzési politikájában a legnagyobb kihívás a versenyképességnek való megfelelés, az esélyteremtés, foglalkoztathatóság, a szakképzés vonzóerejének növelése végül az uniós országokat nyomasztó demográfiai problémák. Schréder Mihály a humánerôforrás tervezés szerepét domborította ki a szakképzési kibocsájtás meghatározásában Hangsúlyozta: az építôipari szakképzés teljesítménye jelenleg sem mennyiségi, sem minôségi szempontból nem felel meg az építési ágazat igényeinek. A jelenlegi válság után beinduló fellendülés megalapozása érdekében meg kell teremteni az építôipari ágazat szakmunkaerô-igényének fedezetét. Az ÉÁPB szerint szakképzés területén nincs területi, regionális koordináció, a finanszírozási rendszer nem ösztönöz, nem teszi megfelelôen

döntési jogkört országosan összesen 5 Mrd Ft erejéig gyakorolják. Ez a szakképzésre fordított hazai, államilag szabályozott forrásoknak csak 2 %-a. Így az irányításnak, javaslattételnek források nélkül nincs megfelelô súlya. Az RFKB-k döntenek, de a végrehajtás felelôssége a fenntartóké. Az utóbbi években az MKIK által kezdeményezett felmérések nem a munkáltatók erôforrástervezésen alapuló tényleges jövôbeni igényeinek megfelelôen történtek. Ezért nem hoztak megfelelô eredményt a problémák kezelésében. A kérdôíves közvélemény-kutatások nem alkalmasak arra, hogy az RFKB-k meghatározzák a jövôben szükséges építôipari szakképzési kapacitásokat, a hiány-szakképesítéseket. A több mint 90 000 építési mikró- és kisvállalkozás nem képes elôrelátni a saját létszámmozgásait. A keresletre vonatkozó vállalati adatfelvételekbe be kell vonni az ÉÁPB tagjait. Az építôiparban humánerôforrás-tervezési munkával regionális szinten szükséges meghatározni, hogy 2009-2015 között az EU-, állami-, önkormányzati- és magán építési beruházások

érdekeltté az intézményeket és az intézmény fenntartókat a munkaerôpiaci igények figyelembe vételére. A szakképzés finanszírozásában hiányzik a különbségeket figyelembe vevô, ösztönzô ágazati szemlélet, az ágazati tervezés, elemzés. A TISZK-ek megjelenésével, a társulások létrehozásával már maga a képzési rendszer „kinôtte” a finanszírozási rendszer lehetôségeit. Az építôipar sajátosságai következtében nem elég úgy általában a vállalkozói képviseletet biztosítani az oktatás és a szakképzés területén. Az építôipari szakképesítések felügyelete, a szakmai és vizsgakövetelmények meghatározása jelenleg a szociális és munkaügyi miniszter feladata, ezért az építésügyért felelôs Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági miniszternek nincs jogköre, a szakképzés meghatározásban, felügyeletében. Az építésügy sem minisztériumi sem szakmai szervezeti szinten nem képviselteti magát a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságokban és a Nemzeti Szakképzési és Felnôttképzési Tanácsban. A szakképzési törvény módosításával létrehozott Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) feladata a régiók szakképzési kapacitásának és beiskolázási arányainak meghatározása a gazdaság igényeinek figyelembevételével, de a

összességének kivitelezéséhez az adott térségben mennyivel kell növelni évente a szakiskolák szakképzési kibocsájtását. A jövôben célszerûnek látszik a humánerôforrás tervezésen alapuló modell és az MKIK által kidolgozott munkaerô elôrejelzési módszer ötvözése az építôipari szakképzés területén. Szilágyi János a megszorító csomag fô elemeirôl beszélt, mondván: megszûnik a jelenlegi 100%-os elszámolási lehetôsége a tárgyi eszközök beszerzésére, bérleti díjára, felújítására, pótlására fordított összegnek, felére csökken a jelenlegi 100%-os elszámolhatási lehetôsége a tárgyi eszközök karbantartására, javítására fordított összegnek. Felére csökken továbbá a jelenlegi 20%-os anyagköltségre fordítható összeg elszámolási lehetôsége. A tanuló pénzbeli juttatására fordított összeg csak a minimálbér 20%-áig lesz elszámolható (a korábbi 50% helyett), viszont a pénzbeli juttatás a minimálbér 20%-a helyett 30%-ra emelkedne. Ez viszont azt jelenti, hogy további 10%-ot az érintetteknek kell finanszírozniuk. A fentiek miatt a gazdálkodó szervezeteknél gyakorlaton lévô tanulók jelenlegi 50%-os aránya 25%-ra csökken, az építôipar területén a vállalati gyakorlati képzôhelyek 70-80%-a megszûnik, a gazdálkodó szervezetek képzési hajlandósága jelentôsen

csökken, amely komoly bizalomvesztéssel fog járni a jelenleg érintett 9 ezer gazdálkodó körében. A kiesô 20 ezer tanulószerzôdés következtében az érintettek kikerülnek a foglalkoztatási és társadalombiztosítási rendszerbôl, ill. elvesztik a tanulószerzôdés által biztosított szociális státuszukat is. A kiesô 20 ezer tanuló gyakorlati oktatását nem tudják máról holnapra megoldani. A válságkezelô kormány programja is kiemelt szerepet szán a munkával egybekötött szakképzés bevezetésének, ugyanakkor a szakképzési megszorító csomag ennek pont ellentétes hatását váltja ki. Problémaként jelentkezik a tanulók alapkészségeinek hiánya, a tanulás iránti érdektelenség, a teljesítmény nélküliség, a fizikai munka elutasítása. Nôtt a képzésben eltöltött idô, emelkedett az iskolázottsági szint, ezzel együtt viszont csökkent a tanulók tudásszintje. Úgy vélte, hogy elsôrangú feladat az, hogy a mennyiségi beiskolázási mutatókon kívül nagyobb hangsúlyt kapjanak a minôségi mutatók. Mindenképpen indokolt az iskolarendszerû és az iskolarendszeren kívüli szakképzés egységes kezelése és jobban kell koncentrálni a hiányszakmákra, annak érdekében, hogy a struktúra átalakítása a hiányszakmák irányába történjen. A konferencia végén a résztvevôk állásfoglalást fogalmaztak meg, amelyben egyebek között hangsúlyozzák: A fenntartói finanszírozás rendszerének átalakítása keretében javasolják a 1,5%os szakképzési hozzájárulás központi forrásaiból Ágazati Szakképzési Alapok létrehozását. Az egyes ágazatok vállalkozásai részére a törvényben elôírt kötelezô befizetések ezekbe az Ágazati Szakképzési Alapboka kerülnek. Az alapokba befolyó pénzügyi források regionális szinten koordinálva az illetékes kamarák és szakmai szervezetek bevonásával kerülnek felhasználásra. Ez a modell alapvetôen megfelel a korszerû, az EU tagállamokban is alkalmazott megoldásnak, amely a forrásfelhasználást az adott vállalkozások által képviselt iparági szakmai szervezeteihez koncentrálja, különös tekintettel az újonnan alakuló Térségi Integrált Szakképzô Központok fenntartására és mûködtetésére. A támogatási rendszer újragondolását indokolja az is, hogy az EU-támogatások egyre több, alapvetôen fejlesztési feladatot finanszíroznak, s ez a fenntartók saját forrásaival, a gazdasági szereplôk forrásaival együtt szinergikus hatást fejthet ki. Schréder Mihály

2009/6

11

A MunkA vIlÁgA

Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke július derekán levéllel fordult Varga Istvánhoz, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetôjéhez. Ebben egyebek között kifejtette: az ÉVOSZ az elmúlt hónapokban is következetesen képviselte tagszervezetei véleményét azokban a kérdésekben is, amelyeknek egy része mind a mai napig megoldatlan maradt. A jelenleg folyamatban lévô kormányzati jogalkotási munka alapja az a kormányrendelet-tervezet – áll az ÉVOSZ elnökének a gazdasági miniszterhez intézett levelében - amely az építési beruházások megvalósításának elôsegítése érdekében egyes kormányrendeletek módosításáról szól. Ehhez szervesen kapcsolódik a 2009. június 22-én az Országgyûlés által elfogadott „Az építési beruházások megvalósításának elôsegítése érdekében az egyes törvények módosításáról” szóló 2009. évi LVII. törvény. Mivel mind a fenti törvény, mind az annak 22.§-ában meghatározott felhatalmazás alapján elôkészített, és elfogadásra váró kormányrendelet-javaslat olyan döntéseket tükröz, melyek jelentôsen befolyásolják az ágazat további mûködését, az ÉVOSZ elengedhetetlennek tartja, hogy a jogalkotók elôtt kifejtse véleményét, megtegye észrevételeit. Azon túl, hogy a már elfogadott 2009. évi LVII. törvény is komoly alkotmányossági aggályokat vet fel, kénytelenek vagyunk arra is felhívni a figyelmet, – hangsúlyozza levelében Tolnay Tibor - hogy a rendelettervezet alkalmatlan az elérni kívánt cél megvalósítására. Elfogadásával csak tovább mélyülne az építôiparra egyébként is jellemzô teljes jogbizonytalanság. Ennek elkerülése érdekében az ÉVOSZ elsôként a törvény, majd a rendelettervezet vonatkozásában az alábbi aggályokra hívja fel a jogalkotók figyelmét. I. Az építési beruházások megvalósítására vonatkozó törvények módosításáról szóló 2009. évi LVII. törvényre vonatkozó észrevételek Az Országgyûlés által már elfogadott és a Magyar Közlöny 88. számában 2009. június 26-án ki is hirdetett 2009. évi LVII. törvény tekintetében az ÉVOSZ felhívja a figyelmet arra, hogy az számos alkotmányos alapjogot indokolatlanul sért, illetve korlátoz. Ilyen sérelmet szenvedô alkotmányos alapjogok, a jogbiztonsághoz való jog, a tulajdonhoz való jog, a vállalkozás szabadságának joga, de legfôképpen a szerzôdéses szabadság alapjoga. Az ÉVOSZ azon túl, hogy több részletszabály tekintetében is megfontolandónak tartaná a törvény rendelkezéseit, legjelentôsebb problémaként a törvény

Felül kell vizsgálni az ágazatot érintô rendelet
Az ÉVOSZ elnökének levele a gazdasági
22.§-ban rögzítettek körében kívánja kifejteni álláspontját. A törvény 22.§-a az Étv. 39.§-át egészíti ki, új 39/A-39/C. §-kal, melyet több ponton is sérelmesnek tart az ÉVOSZ. A levél a továbbiakban kiemeli: 1.) Elsôként az ily módon megalkotott Étv. 39/A.§(6) bekezdésének alábbi rendelkezésére kívánunk utalni: „… Az építtetôvel szerzôdéses viszonyban álló vállalkozó-kivitelezô az építési szerzôdésben foglalt kötelezettsége maradéktalan teljesítésérôl benyújtott végszámla teljes körû kiegyenlítésére csak akkor jogosult, ha a kötelezettsége teljesítésében részt vevô alvállalkozó-kivitelezôk követelésének kiegyenlítését hiánytalanul igazolja, függetlenül azok fizetési határidejétôl.” A rendelkezés körében az alkotmányossági aggályokon túl fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy ezzel a törvény olyan kötelezô rendelkezést vezet be, mely ellentétes a jogrendszerünk alapját képezô, a polgári jogviszonyokban irányadó felelôsségi szabályokkal. Az 1959. IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrôl 4.§ (4) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza: „Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az, az adott helyzetben általában elvárható.” E szabály határozza meg a jogrendszerünkben irányadó deliktuális, illetve kontraktuális felelôsség alapját, mely „az adott helyzetben általában elvárható magatartás” követelményében artikulálódik. Mindez összességében annyit jelent, hogy olyan eseményekért, történésekért, magatartásokért, melyre az adott személynek ráhatása, befolyása nincs, felelôssé sem tehetô. Felróhatóság, vétkesség hiányában hátrányos jogkövetkezményeket senkivel szemben nem lehet alkalmazni, hiszen ilyen esetben a jogalany úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt, így tôle – esetlegesen – függetlenül következett be a hátrányos esemény, mely azonban a terhére nem értékelhetô. Anélkül, hogy a jogelméleti kérdéseket részletesebben boncolgatnánk, arra is fel kívánjuk hívni a figyelmet, – írja Tolnay Tibor – hogy a szigorúbb, ha úgy tetszik az objektív felelôsség szabályait minden esetben a Ptk.-nak kell megteremtenie. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a most elfogadott törvény szövege nem csak objektív felelôsséget, hanem egyenesen olyan felelôsséget testál az építtetôvel szerzôdéses kapcsolatban álló vállalkozókivitelezôre, mellyel sok esetben semmilyen kapcsolata nem áll fenn, és olyan eseményekért zárja el ôt szolgáltatásának ellenértékétôl, melyek tôle teljes mértékben függetlenül, más személyek magatartásával okozati összefüggésben alakultak ki. Kérjük, hogy vegyék figyelembe azt, az építôiparban egyáltalán nem rendhagyó egyszerû esetet, amikor – bár a vállalkozókivitelezô már teljesítette valamennyi közvetlen alvállalkozója irányába fizetési kötelezettségét – az alvállalkozói lánc alsóbb szintjén található szubalvállalkozót a felette álló alvállalkozó azért nem fizeti ki, mert fizetésképtelenségi helyzetbe került, csôd- illetve felszámolási eljárás indult meg ellene. A most megalkotott rendelkezés szerint ilyen esetben a végszámla annak ellenére nem lesz kiegyenlíthetô, hogy a

12

2009/6

vállalkozó-kivitelezô minden kötelezettségét teljesítette, a szolgáltatását teljes egészében átadta az építtetô részére, a vele szemben fennálló közvetlen alvállalkozói követeléseket kiegyenlítette. Véleményünk szerint – folytatja levelében Tolnay Tibor - teljes mértékben jogszerûtlen, továbbmenve egyszerûen igazságtalan és méltánytalan követelmény az, amikor a rendelkezés az egyetlen lehetséges kiútként a vállalkozó-kivitelezôt arra kényszeríti, hogy végszámlaként tartozatlan fizetést teljesítsen. Ezáltal kétszeres fizetési teljesítésre kényszerítik a vállalkozót,

építési t tervezetét
miniszterhez
hiszen a követelést a fizetésképtelen cég helyett maga egyenlíti ki. Álláspontunk szerint a jogalkotó a fenti rendelkezéssel az alapvetô felelôsségi szabályokat figyelmen kívül hagyó, teljes jogbizonytalanságot eredményezô szabályt hozott létre, mely tényleges eredményre nem vezethet, csupán számtalan, rendkívül bonyolult és éppen ezért hosszasan elhúzódó jogvita alapját deklarálja törvényi szinten. 2.) Másodsorban az Étv. 39/C.§ szakaszára kívánunk utalni, mely felhatalmazza a Kormányt arra, hogy rendelettel határozza meg az építtetôi fedezetkezelés alkalmazásának eseteit. Fel kell hívnunk a jogalkotók figyelmét arra, hogy ez új szereplôre vonatkozó szabályok olyan jelentôséggel bírnak, mely álláspontunk szerint törvényi szintû szabályozást igényelne. Az építtetôi fedezetkezelés alkalmazására a kormányrendelettervezetbôl ismert szándékok szerint egyfelôl közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szerzôdések esetében, másfelôl pedig szintén törvényi szinten rendezett, nagy értékû építési szerzôdések keretében kerül majd sor. Egyetértve azzal, hogy a magánszférán belül is indokolt, hogy az új szereplô is megvethesse lábát a piacon, semmiképpen nem tartjuk elégségesnek, hogy ezt egy kormányrendelet határozza meg. Azon túl, hogy egy kormányrendelet a törvénnyel nem lehet ellentétes, fel kívánjuk hívni a figyelmet arra is, hogy új szereplô kötelezô alkalmazása alkotmányos alapjogot, így elsôsorban a szerzôdéses szabadság alapelvét érinti. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 8.§ (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a Magyar Köztársa-

ságban az alapvetô jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvetô jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Álláspontunk szerint az építtetôi fedezetkezelés kötelezô alkalmazási körének kormányrendeleti szinten történô szabálya a fenti alkotmányos rendelkezéssel ellentétes. Ezúton is felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti súlyos problémákra tekintettel az ÉVOSZ más társ-érdekképviseleti szervezetekkel karöltve fenti aggályai alapján már intézkedett egy alkotmánybírósági panasz elôkészítése ügyében az elfogadott törvény vonatkozásában. II. Az építési beruházások megvalósításának elôsegítése érdekében az egyes kormányrendeletek módosításáról szóló (…2009. (…) Korm.) rendeletre vonatkozó észrevételek Tisztelt Miniszter Úr! A 2009. LVII. törvényre vonatkozó lényeges észrevételeinket követôen engedje meg, hogy felhívásuknak megfelelôen, az erre biztosított rövid határidôben a kormányrendelet-tervezet tekintetében is kifejtsük álláspontunkat azzal, hogy az természetesen – jelen levelünk terjedelmi korlátaira való tekintettel – csupán a legjelentôsebb horderejû kérdéseket tárgyalhatja. 1.) A kormányrendelet-javaslat 10 §-ában az építôipari kivitelezési tevékenységrôl, az építési naplóról, és a kivitelezési dokumentáció tartalmáról szóló a 290/2007.(X.31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Épkiv.) módosításáról rendelkezik, és megalkotja az építôipari rezsióradíj fogalmát. Ahogy az korábbi állásfoglalásainkból is ismert, az ÉVOSZ mindig is támogatta e fogalom jogszabályi rögzítését, így a jogszabályi megfogalmazást jelen esetben is örömmel konstatáltuk. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a rendeleti definíción túl a jogszabály egyéb rendelkezést az építôipari rezsióradíj tekintetében nem határoz meg. Megállapítható, hogy bár megfogalmazódott a fogalom, sajnálatos módon azonban jogkövetkezmény nélkül maradt. A jogszabály-tervezet a megalkotott fogalom alkalmazásáról, felhasználásának módjáról rendelkezést nem tartalmaz, melynek hiányában továbbra sem akadályozza meg semmi azt, hogy irreálisan alacsony árajánlatok születhessenek, jelentôsen torzítva ezzel a piaci versenyt. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy ez a tényezô alapvetô generálója volt a lánctartozások kialakulásának, hiszen irreálisan alacsony áron teljesíteni kizárólag úgy lehet, ha végül a tényleges munkát elvégzô alvállalkozók nem kerülnek kifizetésre. 2.) A kormányrendelet-javaslat 11 §-a olyan szabályt határoz meg, mely szerint a vállalkozó-kivitelezô a szerzôdéskötést megelôzôen köteles jelezni az építtetônek a tervdokumentáció minden olyan hibáját,

melyet a kivitelezôtôl elvárható szakmai gondosság mellett észlelni kell. Véleményünk szerint elképzelhetetlen a jogrendszerünkben egy olyan szabály, mely a szerzôdéskötést megelôzôen ilyen volumenû kötelezettséget, illetve terhet ró a vállalkozókra. A megrendelô és vállalkozó közötti szerzôdéses jogviszony akkor jön létre, ha ôk egymással szerzôdést kötnek. Ezt megelôzôen a felek polgári jogi alapelvek szerint kötelesek jóhiszemûen, jogaikat rendeltetésszerûen gyakorolva, egymással kölcsönösen együttmûködve eljárni. A most megalkotni tervezett szabály olyan felelôsséget állapít meg, mely szerzôdésen kívül eltúlzott, indokolatlan és ismételten csak végelláthatatlan jogvitákat eredményezhet. Javasoljuk, hogy ezt a szakaszt komoly megfontolás alá vessék, mert ennek hiányában a megrendelôk, építtetôk már az ajánlatkérési szakaszban olyan többletjogosultsághoz jutnak, mely teljes egészében jogszerûtlen. Szükséges utalni arra, hogy a gyakorlatban a szerzôdéskötést megelôzôen rendkívül ritka az, hogy rendelkezésre álljon a teljes körû kiviteli terveket is magába foglaló tervdokumentáció. 3.) A kormányrendelet-javaslat 13. §-a az építtetôi fedezetkezelô közremûködésével megkötött építési szerzôdések kötelezô elemeit tartalmazza. E körben utalni szeretnénk arra, hogy valamennyi építési szerzôdés tekintetében fontos és indokolt kötelezô tartalmi elem lenne a felekre azt a kötelezettséget róni, hogy szerzôdésekben állapodjanak meg egy peren kívüli vitarendezési eljárásban annak érdekében, hogy az elhúzódó peres eljárások elkerülhetôek, és a jogviták még a teljesítés során, békés úton rendezhetôk legyenek. 4.) A kormányrendelet-javaslat 21. §-a vezeti be, állapítja meg az építtetôi fedezetkezelôre vonatkozó részletes szabályokat. Fenntartva a törvény azonos témájú rendelkezéséhez fûzött észrevételeinket, ebben a körben az alábbi jelentôs problémákra kívánjuk felhívni a figyelmet: a.) Azzal, hogy az építtetôi fedezetkezelô létrehozásán túl a felek között közösen megbízott, vagy tôlük független mûszaki ellenôri intézmény nem került megalkotásra, az építtetôi fedezetkezelô az elérni kívánt cél betöltésére alkalmatlan intézmény lesz. A körbetartozások problémáját elsôsorban ugyanis nem számlaviták okozzák, hanem az, hogy mûszaki kérdéseken alapuló tényeket a megrendelôi pozícióban lévô szerzôdô felek – helyzeti elônyükbôl adódóan – egyoldalúan jogosultak elbírálni, kinyilatkoztatni. Így a vállalkozói pozícióban lévô társaságok ezeknek a döntéseknek teljes mértékben kiszolgáltatottak, és bár munkájukat elvégezték, szolgáltatásaikat teljesítették, annak ellenértékéhez
2009/6

13

csak egy hosszadalmas, elhúzódó jogvita eredményeként juthatnak hozzá, ha addigra a megrendelôi pozícióban lévô szerzôdô partnerük még nem került fizetésképtelenségi helyzetbe. A körbetartozás problémája nem a számlák szintjén alakul ki, hanem a le nem igazolt teljesítések, egyoldalúan megállapított késedelmek, önhatalmúan megállapított mértékû kötbérek levonása, bankgaranciák aránytalan és megalapozatlan lehívása okán alakult ki. Mindaddig, amíg a jogszabályok ezt a problémát meg sem kísérlik rendezni, addig valamennyi intézkedés alkalmatlan marad az építôipari ágazat legjelentôsebb problémájának megoldására. Fel kell hívnunk a figyelmet az építtetôi fedezetkezelô körében arra, hogy a most kidolgozott rendszer szerint a fedezetkezelô minden döntését a megrendelô által megbízott mûszaki ellenôr álláspontjához igazítja, így tulajdonképpen továbbra is teret enged a megrendelôi visszaélések gyakorlására. Rögzíteni kívánjuk az ÉVOSZ azon álláspontját, mely szerint az új jogszabályokban legalább kísérletet kellett volna tenni arra, hogy a vállalkozási szerzôdés feltételeinek kiegyenlítetlen szerzôdéses viszonyát megoldja, illetve rendezze. b.) Az Épkiv. új 15/B §.(2) bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amikor az építtetôi fedezetkezelô alkalmazása kötelezô. Rögzíteni kívánjuk, hogy az ÉVOSZ egyetért azzal, hogy bizonyos esetekben az új intézményt nemcsak közpénzek felhasználása során, de a magánszférában is alkalmazni kelljen, ugyanakkor véleményünk szerint ezt minimálisan törvényi szinten kellett volna kötelezôvé tenni, mely alkotmányossági problémát vethet fel. c.) Az Épkiv. új 15/B.§.(5)-(7) tekintetében szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy bár ezen bekezdések utalnak arra, hogy az építtetôi fedezetkezelô alkalmazása esetén az építtetô és a vállalkozó-kivitelezô írásban köteles a fedezetkezelôvel megbízási szerzôdést kötni, és ennek részletes szabályaira is utalást tesz a jogszabály-tervezet, de az építtetôi fedezetkezelô felelôsségérôl semmilyen rendelkezés nem született. Az új szerzôdô fél, illetve piaci szereplô ezáltal indokolatlan diktáló pozícióba kerül majd, hiszen alkalmazása kötelezô lesz, bár felelôssége teljes mértékben tisztázatlan. Az ÉVOSZ véleménye szerint az építtetôi fedezetkezelô felelôsségi körét egyértelmû pontos szabályokkal kellett volna a jogalkotónak körülírnia. Nem derül ki a jogszabály-tervezetbôl az sem, hogy a megbízási jogviszony hogyan jön létre, a fedezetkezelô köteles-e háromoldalú szerzôdést kötni, vagy mindkét szereplôvel külön megbízási szerzôdést hoz létre. d.) Az Épkiv. új 15/C.§-a tekintetében elsôdlegesen arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a (4) bekezdés szerint a kivitelezési tevékenység megkezdé-

sének idôpontjától a teljesítés (részteljesítés) szerzôdés szerinti fedezetének a fedezetkezelô számláján rendelkezésre kell állnia. Véleményünk szerint ez sem a hitelintézetek, sem a pályázati támogatást nyújtó szervezetek gyakorlatával, a rájuk vonatkozó szabályokkal nem összeegyeztethetô. Mind a hitelintézetek, mind a támogatást nyújtó szervezetek alapvetô gyakorlata az, hogy tényleges kifizetésre az adott szakasz teljesítését követôen kerülhet sor. Amennyiben az építtetôk kénytelenek lesznek ezt a finanszírozást korábban biztosítani, úgy várható, hogy az ilyen szolgáltatás további kamatokkal fog terhelôdni, mely végsô soron ismét a beruházás teljes költségvetését fogja növelni. Az ÉVOSZ álláspontja az, hogy a fentiekkel egy kidolgozatlan, megfontolatlan rendelkezés született, mely nem fogja betölteni a hozzáfûzött reményeket, és végsô soron ismét csak a vállaklozói szférát terhelô újabb költségeket eredményez. e.) Az Épkiv. új 15/D.§-a tekintetében rögzítjük, hogy asszerint az építtetôi fedezetkezelôhöz a vállalkozó-kivitelezô számláját benyújtja és csak ezt követôen küldi meg a fedezetkezelô a számlát a mûszaki ellenôrnek, aki azt leigazolja. Ez a rendelkezés teljes egészében ellentétes a jelenlegi építôipari gyakorlattal. A vállalkozási szerzôdések folyamatában a vállalkozó a teljesítésével elôl jár, a megrendelô az adott szakasz teljesítését a teljesítési igazolásával elismeri és kizárólag ennek alapján jogosult a vállalkozó a számlát kiállítani. Véleményünk szerint ez a gyakorlat helyes, így indokolatlan megszüntetni. Ez pusztán a piac kialakult gyakorlatának öszszezavarásához vezet majd. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a számviteli törvény szerint a teljesítésigazolás a számla alapja, kötelezôen szükséges okirat, ennek hiányában számlát kiállítani nem lehetséges, így megállapítható, hogy a fenti rendelkezés a számviteli törvénybe ütközik, mely a jogforrási hierarchia alapelvét is sértheti. f.) Az Épkiv. 15/D.§ (4) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az építtetôi fedezetkezelô a vállalkozó kivitelezônek a teljesítésigazolás alapján járó kifizetés összegét nemteljesítés, késedelmes teljesítés, illetve hibás teljesítés esetében a szerzôdésben meghatározott kötbér mértékével csökkenti. A szakasz megfogalmazása álláspontunk szerint nem szerencsés, mert abból az tûnik ki, mintha ebben a körben az építtetôi fedezetkezelô maga hozhatna döntést. Ettôl függetlenül is megállapítható azonban az, hogy mindezekrôl a kérdésekrôl a vállalkozótól ismételten teljes egészében függetlenített döntés születhet azzal, hogy ezt végsô soron az építtetô megbízásából eljáró mûszaki ellenôr véleménye fogja megalapozni.

Ismételten rögzíteni kívánjuk azt a számos fórumon már kifejtett álláspontunkat – hangsúlyozza levelében Tolnay Tibor – mely szerint nem indokolt a kötbért az aktuális számlákból levonni, hiszen az építtetôk mindvégig rendelkeznek a vállalkozó-kivitelezôk teljesítési garanciájával. Az a helyzet az építési piacon, hogy a kötbéreket levonják az adott számlák ellenértékbôl, az éppen ugyanerre szolgáló biztosítékot viszont a teljesítés teljes idôtartama alatt visszatartják maguknak a megrendelôk. g.) Az Épkiv. új 15/D §. (6)-(8) bekezdései álláspontunk szerint tarthatatlan rendelkezést tartalmaznak. E három szakasz öszszességében kimondja, hogy amennyiben a kivitelezésben érintett felek között jogvita alakul ki, úgy a fedezetkezelôi számlán a vitás összeget vissza kell tartani. A (6) bekezdés a vállalkozó és az alvállalkozó – így a teljes alvállalkozói láncban szereplô alvállalkozók – közötti jogvita esetére zárja ki a számla részbeni kifizetését azzal, hogy ilyen esetben 30 napra a kifizetést

felfüggesztik, de ha az alvállalkozó igazolja „a vitarendezési eljárás megindítását”, úgy az továbbra is elkülönítetten kezelendô. Egyfelôl fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a jogszabály nem határozza meg „a vitarendezési eljárás” módját, és így az alvállalkozók csupán egy megalapozatlan fizetési felszólításra hivatkozással is megakadályozhatják, hogy a vállalkozó jogos követeléséhez hozzájusson. Indokolt lenne pontosan meghatározni a vitarendezés módját, annak érdekében, hogy a megalapozatlan követelések a joggal való visszaéléshez ne vezethessenek. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy nemcsak a közvetlen alvállalkozókkal állhat fenn jogvita, hanem lehetséges, hogy az alvállalkozói láncban távolabb lévô szubalvállalkozó és a felette álló alvállalkozó között alakult ki vita, melyre a vállalkozó-kivitelezônek semmilyen ráhatása nem lehet, és indokolatlan a neki járó ellenszolgáltatás kifizetését felfüggeszteni. (Utalni kívánunk az I. fejezet 1. pontjában részletezett álláspontunkra.)

14

2009/6

Tisztelt Miniszter Úr! Ezúton is szeretnénk javasolni annak megfontolását, hogy az építtetôi fedezetkezelô – mint egy rendkívüli jelentôségû új szerzôdéses szereplô – kötelezô alkalmazási körét, tevékenységének hatókörét kezdetben - lehetôség szerint - szûkebb körben állapítsák meg. Véleményünk szerint indokolt lenne a fedezetkezelés hatókörét csupán a vállalkozókivitelezôvel közvetlen szerzôdéses kapcsolatban álló alvállalkozókra kiterjeszteni. h.) Az Épkiv. 15/D.§ (9) bekezdése körében megállapításra kerül: a fedezetkezelô a garanciális biztosítékkal a jótállás és szavatosság érvényesítése határidejének leteltét követô 30 napon belül számol el. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy „a szavatosság érvényesítési határidejének letelte” nem egyértelmûen megállapítható idôpont. Napjainkban is számtalan jogvita alapját képezi a szavatosság körében az elévülési és a kötelezô alkalmassági idôre vonatkozó szabályok értelmezése. Ettôl függetlenül azonban rögzítenünk kell, hogy a garanciális biztosítéknak mindig van saját, pontosan meghatározott lejárati ideje, így ekkor indokolt és szükséges a garanciális biztosítékkal elszámolni. Nem támogatható tehát az a megfogalmazás, mely bármely módon jogot, vagy hivatkozási alapot teremt arra, hogy a biztosíték elszámolása akár az átadás-átvételt követô 10 évig is elhúzódhasson. Felvetôdik ugyanis a kérdés, hogy a fedezetkezelô jogviszonya fennmarad-e egyáltalán ilyen hosszú idôtartamig, vagy akár a garanciális fedezet lejártáig. i) Az Épkiv. 15/D.§. (10) bekezdése kimondja, hogy az építtetôi fedezetkezelô a vállalkozó-kivitelezô szerzôdésben vállalt kötelezettségének nem teljesítése esetén köteles az építtetô oldalán a teljesítés érdekében felmerült igazolt többletköltségének megtérítésére a teljesítési biztosíték felhasználásával. A többletköltség fogalma a polgári jogban ismeretlen, annak bevezetése teljes egészében indokolatlan. A következetesebb szóhasználat a jogszabályok alkalmazását könnyítené meg. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a jogszabály nem határozza meg, mit kell igazolt többletköltségnek tekinteni. Véleményünk szerint ez a szakasz ismét azt fogja eredményezni, hogy az építtetô továbbra is jogosult lesz a biztosítékot aránytalan mértékben egyoldalú döntése alapján felhasználni, és akár olyan költségeket bejelenteni, melyek összegszerûségükben eltúlzottak, így pedig joggal vitathatók. Az építtetôi fedezetkezelônek pedig nem áll majd jogában a vállalkozó-kivitelezô ilyen irányú kifogásait figyelembe venni, hiszen a jogszabályi rendelkezés alapján köteles lesz ezeket levonni. j.) Az Épkiv. 15/D.§. (11) bekezdése újabb jelzálogjog alapítására biztosít lehetôséget. A Ptk. bevezette az építési szerzôdések körében a törvényen alapuló jelzálogjog intézményét, mely az azóta

kialakult gyakorlat szerint alkalmazhatatlannak minôsült, és a vállalkozók érdekeit egyáltalán nem védte. A most megszövegezett szakaszban a jelzálogjog az építtetô és a vállalkozókivitelezô megállapodása alapján jöhet létre, ami azonban a rendelkezést teljesen súlytalanná teszi. Ilyen jogot jogszabályban rögzíteni szükségtelen, hiszen ha elszámolási viták esetén a felek között egyetértés lenne ebben a kérdésben, úgy nyilvánvalóan azt maguk is szerzôdéssel rendezhetnék. Kérjük annak megfontolását, hogy a jogalkotási folyamatban inkább a Ptk.-ban rögzített törvényes jelzálogjog alkalmazhatóságát vegyék figyelembe a szükséges egyéb jogszabály-módosításokkal összhangban, mert ez, megítélésünk szerint, alkalmas és hatékony alapintézmény lehetne a körbetartozások visszaszorítására. k.) Végezetül a fedezetkezelô intézmény körében fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy bár a már elfogadott törvény szerint a kormányrendeletnek kellene az építtetôi fedezetkezelô megbízási díjának részletes szabályait megállapítania, e kérdésekre a kormányrendelet-javaslat, semmilyen választ nem adott. Nem került rögzítésre, hogy a fedezetkezelô díját ki és milyen feltételekkel fizeti, ami végsô soron ahhoz fog vezetni, hogy ez is a vállalkozót fogja terhelni. Az Épkiv. 15/C. §. (7) bekezdése lehetôséget teremt arra, hogy a fedezetkezelô a saját díját is a fedezetkezelôi számláról vonja le, mindez a fedezetkezelô és a vállalkozó közötti érdekellentétet véglegesíti végérvényesen. Ha egy leállított beruházásnál mind a vállalkozónak, mind a fedezetkezelônek igénye áll fenn az építtetôvel szemben, úgy egyértelmû, hogy a rendelkezésre álló összegbôl elsôként a fedezetkezelô fogja kiegyenlíteni a saját követelését. Mindez, álláspontunk szerint a független letétkezelô feladataival és kötelezettségeivel teljes mértékben összeegyeztethetetlen. A fedezetkezelôi számla létrehozása éppen azt a célt szolgálná, hogy a vállalkozói díj egy harmadik, független személy által kerüljön kezelésre anélkül, hogy arra bárki más igényt támaszthatna és ezzel a jogvitákat csak hosszadalmassá, még bonyolultabbá tennék. 5. A kormányrendelet-javaslat 30. §-a az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól szóló 164/2004.(V. 21.) Korm. rendelet (továbbiakban Épköz.) 8.§-át egészíti ki. E tárgyban fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a jogszabálytervezet 7%os teljesítési garanciára, és 3%-os jótállási garanciára biztosít lehetôséget. Az ÉVOSZ eddig is részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy ennek a garanciának a mértéke súlyosan eltúlzott. Továbbra is azt tartjuk indokoltnak, hogy a teljesítési garancia 3%-ban, míg a jótállási garancia 2%-ban kerüljön maximálásra. Ezt nem-

csak az ÉVOSZ, hanem az Országgyûlés is azonos mértékben határozta meg, amikor „Az általános válság következményeként az építôipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekrôl” szóló 36/2009. (V.12.) OGY határozat 6. pont ac) alpontjában – öt párti egyetértéssel – felhívást intézett a Kormányhoz. Ebben kérték a Kormányt, hogy gondoskodjon az állami és EU-fejlesztési forrásokból megvalósuló beruházások során a teljesítéshez kapcsolódó garanciák relatív felsô korlátjának meghatározásáról és alkalmazásáról úgy, hogy a teljesítési garancia maximum 3%, míg a jótállási garancia maximum 2%-os mértékû legyen. A kormányrendelet tervezete ily módon az OGY határozattal ellentétes. 6. A Kormányrendelet 31.§-a az Épköz. 8.§-át egy új 8/B. §-al egészítené ki. A 8/B.§. egy, egyelôre meghatározatlan kamara feladatává teszi, hogy hozzon létre a közbeszerzési eljárásokban a költségvetési kiírások kitöltésére vonatkozó elektronikus közbeszerzési költségvetési kiírási programot, és az irreális értékû ajánlatok ügyében foglaljon állást. Az ÉVOSZ nem támogat egy újabb, jelentôs költségnövekedést okozó kamarai szerepvállalást és semmiképpen nem ért egyet azzal, hogy a kamara feladata legyen a közbeszerzési eljárásokban beérkezett érvényes ajánlatok ár szempontjából történô értékelése. Az ÉVOSZ álláspontja szerint a kamara értékelése, még ha ez csupán állásfoglalás formájában születik is meg, a közbeszerzési eljárásban nem elfogadható. Mindamellett fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a jogszabály-tervezet ezt pontosan nem is rendezi. A kamara ilyen feladata – az ajánlatkérô hátrányára – tulajdonképpen elvonná az értékelô bizottságok hatáskörét, újabb fórumot teremtve az ajánlatok vizsgálatára. Mindez, véleményünk szerint az eljárások további elhúzódását eredményezné. Szerintünk nem indokolt tovább növelni a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó bürokráciát. Az ÉVOSZ elnökének a gazdasági tárca vezetôjéhez intézett levele végül leszögezi: az ÉVOSZ álláspontja szerint jelen állapotában a rendelet-tervezet elfogadásra nem alkalmas, már azért sem, mert az számos jogértelmezési problémához vezetne, tovább bonyolítva a piaci viszonyokat az ágazatban és tovább mélyítve a már egyébként is kialakult jogbizonytalanságot. Tolnay Tibor, levelében végezetül megállapítja: Éppen ezért az ÉVOSZ javasolja a jogszabálytervezet ismételt felülvizsgálatát, újbóli átgondolását, mert a szakmai-érdekképviseleti szervezet véleménye szerint az, - jelen formájában - alkalmatlan arra, hogy a piaci szereplôk annak alapján rendezzék jogviszonyaikat.

2009/6

15

MunkAvédeleM

Tudja-e a kedves olvasó, hogy miközben e sorokat olvassa, három és fél percenként az Európai Unió valamely tagállamában egy-egy halálos munkahelyi baleset ér valakit?

Az a bizonyos

három és fél perc
Ismeri-e az olvasó azt a statisztikai adatot, mely szerint hazánkban az év elsô felében, azaz 180 nap alatt 53-an hunytak el üzemi balesetben, azaz úgy három naponta elveszítünk egy-egy dolgozót, és hogy a legveszélyesebbnek tartott gazdasági ágazatban, az építôiparban naponta átlagosan több mint kétszer történik munkahelyi baleset, továbbá, hogy – megint csak átlagosan - kéthetente siratja el valaki hozzátartozóját, aki történetesen az építôiparban kereste kenyerét. Nos, minderrôl hallhattak annak a konferenciának a résztvevôi, akik jelen voltak az IPOSZ tagszervezete, az Építôipari Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (ÉKKSZ) Munkahelyi biztonság és egészségvédelem javítása az építôipari kis- és középvállalkozásoknál címmel szeptember derekán az Európai Építôipari Szövetség (EBC) közremûködésével megrendezett budapesti nemzetközi szemináriumon. Egészen más kérdés persze, hogy a vállalkozók és a munkavállalók milliós táborából hányan is voltak kíváncsiak arra, hogyan is áll az ország ama bizonyos szénája, ha a biztonságos munkahelyteremtésrôl, vagy a foglalkozási ártalmakról van szó. Bizony kevesen. Az ülésterem ugyanis alig félig telt meg. Sajnos. Az EBC 9 országban szervez ebben a témában szemináriumokat. Októberben Londonban kerül sor a tapasztalatokat összegzô zárókonferenciára. A szemináriumsorozaton, amelynek egyik „állomása” Budapest volt, a szervezôk a munkavédelem betartásának fontosságára szeretnék ráirányítani a kisvállalkozók figyelmét. A találkozók sorozata Brüsszelben kezdôdött és a legutóbbi értekezlet Prágában volt. Az uniós országokban az építôipar 27 millió embert foglalkoztat. Az építôipari munka az egyik legveszélyesebb tevékenység, a legtöbb halálos áldozatot szedi és ebben az ágazatban történik a legtöbb súlyos sérülésekkel járó baleset is. A budapesti szeminárium résztvevôit elsôként Andrea Marconi, az EBC elnöke köszöntötte, majd Riccardo Viaggi, az EBC fôtitkára beszélt a Szövetség tevékenységérôl a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén. Ezt követôen Dr. Nádai László, az ÉKKSZ ügyvezetô igazgatója szólt az résztvevôkhöz Adatok a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén Magyarországon – balesetek, feljegyzések címmel. Pallagi Gyula, az Építô-, Fa- és Építôanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének elnöke a szakszervezet munkájáról számolt be a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén. Dr. Gonda Zsolt fôosztályvezetô a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Ágazati Párbeszéd Központjának (FSZH-ÁPK) tevékenységét foglalta össze, Gádor János pedig az OMMF keretében mûködô Nemzeti Fókuszpont munkájáról tájékoztatott. A külföldi vendégek közül a francia Guy Bellier osztályvezetô, a jogi ügyek szakértôje és Elodie Corrieu projekt menedzser fejtette ki véleményét a témáról a legfrissebb adatokról számolva be az “építôipari kis- és középvállalkozások és a kockázat-elemzés”-kérdést járva körül. A Csehországból érkezett vendég egy sikertörténetet ismertetett a szabványokhoz való könynyebb hozzáférés hogyanjáról és mikéntjérôl. Szemelvények a felszólalásokból: Dr. Nádai László elmondta, hogy a múlt év elsô félévéhez képest az idén, a január és június közötti idôszakban Magyarországon a munkahelyi belesetek száma csökkent ugyan, de a halálos kimenetelû esetek száma nôtt! Ugyanis, amíg 2008 elsô félévében a különbözô gazdasági ágazatokban az összes munkahelyi balesetek száma 10 214 volt, addig 2009 elsô felében ez a szám 7 856 fôre apadt. A halálos munkabalesetek száma azonban nem alakult ilyen kedvezôen. 2008 elsô felében 42 fô vesztette életét, az idén azonban már 53-an haltak meg a munkahelyeiken. Mindez azért is elszomorító, mert a gazdasági válság miatt munkahelyek szûnnek meg, elbocsátások történnek, s ennek ellenére nô a halálos balesetek száma. Ezek a tények arra intenek bennünket – mondta - hogy a munkavédelem kérdését nagyon is napirenden kell tartanunk. Lássuk az építôiparban bekövetkezett munkahelyi balesetek számának alakulását: 2009 elsô felében 436 fô szenvedett üzemi balesetet, 414 férfi és 22 nô. A halálos balesetek száma 14 volt,

16

2009/6

súlyos következményekkel járó baleset pedig 21 fôt ért. Magyarországon a gazdasági ágazatok közül az építôiparban a legtöbb a halálos munkahelyi baleset. Ennek érzékeltetéseként szeretném hangsúlyozni – mondta Dr. Nádai László -, hogy miközben a feldolgozó iparban 1430 baleset volt, és ketten haltak meg, addig az építôipar 436 munkahelyi balesetébôl már 14 embert gyászoltak a hozzátartozók. Említhetném a gépipari ágazatot is, ahol az üzemi balesetek száma az év elsô felében 1298 volt, halálos kimenetelû azonban egy sem történt. Szerencsére. Pallagi Gyula (ÉFÉDOSZSZ) szerint a munkahelyi balesetek melegágya a feketefoglalkoztatás. Az építôiparban eluralkodott az árak és költségek minden áron való leszorításának tendenciája és ez a munkahelyi biztonságra nézve negatív hatású. den olyan kérdésben állást foglalhatnak, amelyek a Munka Világát, közöttük a munkavédelmet is érintik. Konkrétan fogalmazva, az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság nagyon sok hasznos kezdeményezést felvetett és meg is valósított már. Egyesek már szóltak az Építôipari Ágazati Kollektív Szerzôdésrôl, a minimális rezsióradíj kidolgozásáról, de megemlíthetném azt is, hogy saját magazinjuk van, amely a munkaadók és munkavállalók érdekeinek szolgálatában áll, és szólnom kell arról is, hogy számos olyan tanulmányt megjelentettek, amelyek a Munka Világát, vagy egészen konkrétan az ágazatot érintik, mint például az építôipari dolgozók életminôségének vizsgálatáról, vagy a belélegezhetô kristályos szilícium-dioxiddal szembeni védelemrôl szóló tanulmányok. Ha a párbeszéd bizottságok bármelyike – mondta Dr. Gonda Zsolt – hasznos és konstruktív javaslatokkal áll elô, akkor ezeket a kezdeményezéseket az Ágazati Párbeszéd Központ felvállalja és továbbítja más kormányzati szervekhez, legyen szó akár a Szociális és Munkaügyi Minisztériumról, vagy magáról a kormányról. Gádor János (OMMF) felszólalásában kiemelte: az Európai Unióban - munka közben - három és fél percenként meghal valaki. Az uniós országokban évente további 142.400 személy veszti életét foglalkozási megbetegedések következtében. A közel 150.000 haláleset majd egyharmada a munkahelyi veszélyes anyagok kezelésére vezethetô vissza. Még tágabb kitekintésben: A világon naponta 6000 ember válik meg életétôl munkahelyi balesetek és betegségek miatt. És ez a szám évrôl évre növekszik. E balesetekkel és betegségekkel járó költségek - az ILO adatai szerint - a világ GDPjének 4%-át emésztik fel. Gádor János elmondta, hogy az unió 2000-tôl minden évben egy-egy problémakörre fókuszálja a munkavédelmi és a munkaegészségügyi teendôket:

Ezen a tendencián szeretne változtatni az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) azzal, hogy a munkaadók és a munkavállalók kidolgoztak egy megállapodást a minimális rezsióradíjról, hogy ez által is kifogják a szelet a feketefoglalkoztatás vitorlájából. Az építôipari szakszervezet vezetôje szerint a munkahelyi balesetek elleni küzdelemben hatékony fegyver lehet a megfelelô tájékoztatás. E téren ugyanis meglehetôsen nagy az információhiány. Idôben és célirányosan kell tájékoztatni a munkaadókat és a munkavállalókat is a munkahelyi balesetekrôl, a munkavédelmi intézkedések fontosságáról. Dr. Gonda Zsolt fôosztályvezetô (FSZH-ÁPK) méltatta az ÉÁPB munkáját. Kiemelte jelentôségét annak, hogy éppen az építôiparban jött létre az elsô Kollektív Szerzôdés, amely foglalkozik a szakképzéssel, a feketefoglalkoztatás elleni küzdelmet szolgáló intézkedésekkel, a tartozási lánc felszámolását célzó tennivalókkal, a munkahelyi balesetek megelôzését érintô kérdésekkel. Egy hozzá intézett kérdésben az EBC titkára azt firtatta: a szociális partnerek közötti dialógusban valós együttmûködés alakult-e ki az építôipari Párbeszéd Bizottságon belül a munkaadók és a munkavállalók között? Válaszában Dr. Gonda Zsolt hangsúlyozta: - Az Ágazati Párbeszéd Központ végrehajtó szerv, és az intézmény keretei között mûködô Ágazati Párbeszéd Bizottságok nagyfokú autonómiával rendelkeznek, ennek értelmében min-

2009/6

17

2000-ben az úgynevezett Európai Hét keretében a mozgásszervi problémákra, majd az azt követô évben a munkahelyi balesetek megelôzésére, azután a pszicho-szociális kockázatokra, a munkahelyi stresszre, a veszélyes anyagok kezelésére, 2004-ben az építôipari balesetek megelôzésére koncentráltak. Ezt követôen a zajártalmak, majd a fiatal munkavállalók védelme, a váz- és izomrendszeri problémák szerepeltek terítéken. Az idén az unióban a kockázatértékelés van napirenden, 2010 és 2011-ben pedig a karbantartással összefüggô munkavédelem lesz a fô téma. Az ülés során az Európai Építôipari Szövetség elnöke és fôtitkára aziránt érdeklôdött, hogy az OMMF megelôzô jelleggel készít-e munkavédelmi vizsgálatokat a cégeknél. Példaként hozták fel, hogy Belgiumban a felügyelôk, miután elôzôleg megegyeznek valamely cég munkaadói és munkavállalói oldalával, kimennek a helyszínre, ott feltárják a helyzetet, tanácsadást végeznek, ha kell, majd egy hónap múlva ismét felkeresik az adott vállalatot, és ha a munkavédelmi hiányosságok továbbra is fennállnak, akkor bizony büntetnek. Gádor János válaszában elmondta, hogy az OMMF is a megelôzésre törekszik. Az OMMF 300 fôs felügyelôi apparátussal dolgozik és ez bizony kevés, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon több mint 900 ezer vállalkozást tartanak nyilván. - Nálunk általában az a gyakorlat, hogy ha munkavédelmi mulasztásokat tapasztalnak a felügyelôk, akkor bírságolnak is – mondta Gá-

dor János, majd hozzátette: tény viszont, hogy az OMMF is igyekszik munkájában elmozdulni az elôzetes figyelmeztetések irányába, és ha az érintett nem korrigálja a hibákat, csak akkor szankcionálnak. A munkahelyi baleseteknél maradva egy kérdés azt tudakolta a szeminárium szervezôitôl: mi a magyarázata annak, hogy jóllehet a gazdasági válság miatt jelentôsen nôtt az elbocsátások és a cégbezárások száma, mégis általánosságban és konkrétan az építôiparra vonatkoztatva, növekedett a halálos kimenetelû munkahelyi balesetek száma Magyarországon. A kérdésre válaszolva Dr. Nádai László hoszszasan taglalta a rendszerváltás óta bekövetkezett váltózásokat, utalva arra, hogy korábban

a nagyvállalatoknál munkavédelmi fôosztályok mûködtek, munkavédelmi elôadók járták az országot, ellenôriztek és tanácsadással is foglalkoztak. Az elmúlt két évtizedben ezek a nagyvállalatok megszûntek, rengeteg kisvállalkozás jött létre, amelyek nehezen tudnak lépést tartani a folyamatos jogszabályváltozásokkal. Mindezt betetézte a gazdasági világválság, és elôállt az a helyzet, hogy súlyosbodott a vállalkozások helyzete, a kiélezôdött piaci versenyhelyzetben a vállalkozók túlhajszoltak lettek, gyakorta nem tartják be a technológiai elôírásokat, egyes építkezési fázisokat megkerülnek, kihagynak. A vállalkozások anyagi helyzete is nehezebb, sok helyen egyszerûen nincs pénz munkavédelmi eszközökre. Súlyos probléma a szakmunkásképzés, az építkezéseken a segédmunkások hada nincs tisztában a munkavédelmi elôírásokkal. Dr. Nádai ellenpéldaként említette Svájcot, ahol az építôipari munkásoknak kötelezôen el kell végezniük egy hathónapos tanfolyamot, amelynek szerves részét képezi a munkavédelmi ismeretek kötelezô elsajátítása. Riccardo Viaggi, az EBC fôtitkára, Andrea Marconi elnök nevében is szólva mindenekelôtt kifejtette, hogy a válság közepette eléggé ellentmondásos a halálos kimenetelû munkahelyi balesetekrôl kialakult uniós kép. Vannak országok, ahol növekedett, más országokban meg éppenséggel csökkent a munkahelyi tragédiák száma. Összességében azonban elmondható, hogy az uniós országok többségében csökkent a balesetek száma. Viaggi úr Olaszországot említette példaként, ahol a begyûrûzô válság miatt szintén nagy volt az elbocsátások száma, de ezzel együtt kisebb lett a baleseti mutató is. Ennek az a magyarázata, hogy noha kevesebb az aktív munkavállaló, ám növekedett a hatékonyság, és kezdi meghozni gyümölcsét a sokéves munkavédelmi felvilágosító munka is. Ehhez szervesen kapcsolódik, hogy a szakképzés is intenzívebbé vált. Olaszhonban az építôipari munkások „belépéskor” Svájctól eltérôen 16 órás szakmai felkészítésben vesznek részt. Ebbôl 8 órát kötelezôen munka-, és egészségvédelmi ismeretek elsajátítására kell fordítani.

18

2009/6

Érdekes példával szolgál e tekintetben Litvánia, ahol a válsághelyzetet egészen más módon közelítik meg: az átmenetileg munka nélkül maradt építôipari munkásokat szakmai és munkavédelmi továbbképzésben részesítik, abból a megfontolásból, hogy ha egy napon visszatérnek a termelésbe, már felkészültebbek lesznek, mint korábban voltak. A Francia Építôipari Vállalkozások Szövetsége nevében Guy Bellier osztályvezetô elsôsorban a munkaegészségüggyel foglalkozott felszólalásában. Elmondta, hogy Franciaországban az

telének a korlátlan hozzáférés, azaz a szabványok letöltése. Ez utóbbi lényegében azt jelenti, hogy az érdekeltek „megvásárolják” a szabványt. Ami a cseh gyakorlatban merôben új, hogy lényegében államosították a cseh szabványügyi hivatalt, és az online-szolgáltatás bármelyik változatáért éves díjat fizetnek az érdeklôdôk. Ez a díj uniós összehasonlításban is igen csekély: 40 és 140 euró között mozog. A szabványügyi intézet fenntartásának és munkájának költségei természetesen jóval nagyobbak, mint amit a szabványok letöltéséért a hivatal kap, de a költségekben felmerülô különbséget az állam egyenlíti ki. A cseh online-rendszer szolgáltatásait csak Csehországban bejegyzett cégek, és csehországi lakhellyel rendelkezô magánszemélyek vehetik igénybe. Az uniós országok legtöbbjében a cseh gyakorlattól eltérô módszert alkalmaznak, azaz a szabványügyi hivatalok nincsenek állami kézben, piacorientáltak, tehát komoly összegeket kell fizetniük a vállalkozóknak, vagy fizikai személyeknek, ha a munkájukhoz szükséges valamilyen szabványt be szeretnének szerezni. A budapesti szemináriumon jelen volt a Magyar Szabványügyi Testület két képviselôje is. Szabó József fôosztályvezetô hozzászólásában elmondta, hogy a cseh gyakorlat kulcstényezôje, hogy a

szabványügyi hivatal állami intézménnyé vált és maga az állam finanszírozza a szabványosítást. Ezért lehet olcsó a hozzáférés a szabványokhoz. Magyarországon ettôl eltérô a helyzet: a Magyar Szabványügyi Testület nem állami intézmény, hanem nonprofit szervezetként mûködik és a szabványosítás költségeit, azok értékesítésébôl kénytelenek fedezni. Így tudják mûködtetni az intézményt. Egyébként itthon is dolgoznak az online-rendszer bevezetésén, az ôsz folyamán már elérhetô is lesz a rendszer. És nemcsak Magyarországon bejegyzett cégek, hanem bárki számára. A hozzászólók mindenesetre elismerôen szóltak a cseh gyakorlatról, és az ülést levezetô Andrea Marconi, az Európai Építôipari Szövetség elnöke, valamint Riccardo Viaggi fôtitkár követendô példának nevezte. Több felszólaló sürgette, hogy kapjon nagyobb publicitást a „prágai-módszer” és a szeminárium szervezôi tegyenek lépéseket azért, hogy a Magyar Szabványügyi Testület munkáját is jobban megismerhessék az érdeklôdôk, hisz gyorsan változó világunkban a kis és középvállalkozóknak egyaránt nagyon fontos, hogy naprakész információik legyenek az uniós követelményeket is felölelô szabványok beszerzésének módjáról. Varga István

építôipari dolgozók évente kötelesek alkalmassági orvosi vizsgálatokon részt venni. Folyamatban van a munkaegészségügy reformja és szeptember derekától országosan egységessé tették a munka-alkalmassági vizsgálatok kritériumait. Jövôre a francia szociális partnerek között tárgyalások kezdôdnek a nyugdíjreformról melynek keretében megvizsgálják annak lehetôségét, hogy a nehéz fizikai munkát végzô építôipari dolgozók számára korkedvezményt adjanak. A szeminárium cseh vendége, Kocsek úr a szabványokhoz való könnyebb hozzáférésrôl tartott elôadást. Az unióban sikertörténetnek tartják az idén januártól bevezetett cseh gyakorlatot, amelynek lényege, hogy bevezették az online-rendszert, aminek segítségével fizikai és jogi személyek egyaránt hozzáférhetnek a cseh szabványok bármelyikéhez. Becslések szerint Csehországban 35.000 szabványt tartanak nyilván. Az online-rendszert háromféle módon lehet használni: az egyik, ha valaki csak meg szeretné tekinteni egy-egy szabvány szövegét, a másik, ha ezeket a dokumentumokat ki is szeretné nyomtatni, a harmadik módja a szolgáltatás igénybevé2009/6

19

InteRjúnk

Egy hölgy
a pályán
Ambiciózus hölgy Varró Zsuzsanna. Már elsô pillantásra is lerí róla, hogy ízig-vérig vezetô beosztásra termett ember. Nem is olyan régen volt alkalmam látni az IPOSZ évi közgyûlésének egész napos programja során, és ott figyeltem fel rá, hogy a munka szüneteiben is dolgozott: közvetlen munkatársainak magyarázott, instruálta beosztottait, háttérinformációkkal látta el ôket az ülés menetérôl, a napi feladatokkal összefüggô tennivalókról. - Az Ipartestületek Országos Szövetsége ernyôszervezet. Ezen belül hol a helye az IPOSZ Kht.-nak, illetve most már Kft.-nek, amelynek Ön az ügyvezetôje? - vágok a dolgok közepébe, nem sokkal azután, hogy az IPOSZ Kálmán Imre utcai székházának emeleti dolgozószobájában a tôle megszokott széles mosollyal fogadott, és hellyel kínált. - Erre a legegyszerûbb válaszom az lenne, hogy az általam vezetett IPOSZ Kft. az IPOSZ által alapított és az IPOSZ „tulajdonában” lévô szervezet, de önálló felnôttképzési intézményként mûködik. Úgy is mondhatnám, hogy az IPOSZ 100%os tulajdonosa a Kft.-nek. 2006-ban lett akkreditált felnôttképzési intézmény, és önállóan végzi munkáját. - Ha jól értem, a Kft. szolgáltatásokat végez. - Igen… Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk arra - mondja Varró Zsuzsanna zavarba ejtô kedvességgel -, hogy azokat a programokat, azokat a képzéseket, amelyeket magunk fejlesztünk ki, vagy az IPOSZ nyer el egy-egy pályázaton, a Kft. az akkreditáció szabályai szerint valósítsa meg. De nemcsak szakmai továbbképzéssel foglalkozunk: konferenciákat, kiállításokat is szervezünk, bár munkánk gerincét a felnôttképzés képezi. Munkánkat a feladatok megosztásával végezzük az IPOSZ-szal, és ezen keresztül a szakmai és a területi ipartestületekkel együtt, amelyek érdekképviseleti munkáját oly módon segítjük, hogy színvonalas, minôségi szakképzéseket szervezünk és bonyolítunk le. Hangsúlyozni szeretném, hogy felnôttképzésrôl van szó. Említettem már, hogy akkreditált felnôttképzési intézmény vagyunk, ebbôl ezernél is több akad az országban. Mi mégis egyediek vagyunk. Egyediségünk abban nyilvánul meg, hogy bár nyilvánvalóan mi is a piaci verseny közepette végezzük tevékenységünket, mégis olyan szakmákban is szervezünk tanfolyamokat, amelyekre más oktatási intézmények nem vállalkoznak. Sokszor már csak azért sem, mert elôfordul, hogy egy-egy szakmai továbbképzésre kevés, mindössze 4-5 fô jelentkezik. Számos más intézmény ilyen esetben el sem indítja a tanfolyamokat. A másik magyarázata egyediségünknek, hogy gyakorta kihaló szakmákban tartunk felnôttképzést, amelyeken különleges munkamódszerekre, eljárásokra, technológiák alkalmazására oktatjuk hallgatóinkat. Az IPOSZ-nak kiterjedt ipartestületi hálózata van. Stratégiánk az, hogy a vállalkozókra, a vállalkozásokra, fôleg a kisvállalkozásokra összpontosítunk, és kis üzemekben, gyakorta családi vállalkozásoknál dolgozó embereknek szervezünk továbbképzéseket. - Munkájuk középpontjában tehát a felnôttképzés megszervezése és lebonyolítása áll. Hogyan vágnak bele egy-egy ilyen projektbe? - Hát igen, néha meg is döbbenek, amikor szembesülnöm kell egyik-másik nehéz feladattal, és bizony elgondolkodom, meg tudok-e birkózni a munkával. Több mint tíz évig tanultam ezt a hivatást. Oktatásszervezôként kezdtem az alapoktól, majd elôbb fôiskolán, késôbb egyetemi szinten a mostanában oly sokszor emlegetett andragógiai szakirányon folytattam tanulmányaimat, ami kimondottan a felnôttképzést célozza meg. Ez a tanulási forma egészen sajátos, egészen más, mint amikor tizenéves fiatalok vagy fiatal felnôttek, hadd ne mondjam, gyerekek ülnek a padokban. A mi „tanulóink” gyakorló vállalkozók, velük foglalkozni más hozzáállást igényel. Meg kell találnunk a munkánkban az érzékek, az érzelem és az értelem összhangját. Rá kell éreznünk arra, hogy egyik-másik felnôtt, vállalkozó vagy mesterember mely területen szeretné tudását gyarapítani. Erre

20

2009/6

a motiváló erô az állandóan változó piaci környezet, a piaci verseny. A szervezômunka rendkívül nagy, és különleges feladat. Mivel akkreditált intézményként mûködünk, ez a képzésen túlmenôen kötelezô adminisztratív munkát is ró ránk, mert az ilyen jellegû intézmények tevékenységét törvényi elôírások is szabályozzák. - Önök tehát konkrét képzéseket szerveznek. Ezeket a programokat ki állítja öszsze? Úgy kell-e értenem ezt, hogy a képzéseket maga az élet diktálja, adott esetben az építési piac? - Igen, értem a kérdés lényegét. Maradjunk akkor tehát az építôiparnál. Vegyük például a közmûvezeték-építést. Ezekhez a munkálatokhoz például mûanyaghegesztôkre is szükség van. Hát szerveztünk mûanyaghegesztôtanfolyamot. Már nem is egyet. Az igényeket a piac generálja. Ha például olyan munka adódik, amelynek elvégzéséhez nincs megfelelô szakember, vagy aki el is tudná végezni, annak nincs megfelelô jogosítványa, végzettsége, „papírja”, nekünk az ilyen igényekre azonnal reagálni kell. Ez az egyik oldala a dolognak. Az is megtörténik, hogy tudomásunkra jut: valahol az országban egy-két hónapon belül beruházás indul, jelentôs munkálatokra van kilátás, és elvégzésükhöz záros határidôn belül szakembereket kell képezni, mert az adott területen kevés a szakember, vagy egyáltalán nincs. A szakmai célú felnôttképzéseknél a szezonalitásra is figyelemmel kell lenni. Ha mondjuk tél végén, a tavasz beköszöntekor beindulnak a nagy beruházások, akkor nekünk nyilván nem márciusban kell észbe kapnunk, hogy képzéseket indítsunk, hisz a szakembereknek már a felvonulási területen a helyük. Ilyen esetekben már decemberben elkezdjük az alapozó, elôkészítô munkálatokat, hogy januárban már beindulhasson a képzés, amelybe az érintettek a napi munka mellett idejében be tudnak kapcsolódni. Mire tehát elérkezik a március, már szakemberként jelenhetnek meg a munkahelyen. - Gondolom, ezeket a programokat egyeztetniük kell a jogszabályokkal? - Kettéválasztanám a dolgot. Vannak az Országos Képzési Jegyzékben (OKJban) szereplô, és vannak az egyéb képzések. Utóbbi típusú a már elôbb említett mûanyaghegesztôi képzés is. Ezt a szakmát nem lehet megtalálni az OKJ-ban. A másik, amit hangsúlyoznom kell: fontos, hogy akkreditált programról, vagy nem akkreditált programról van-e szó. Esetünkben ez nem probléma, hiszen az IPOSZ Kft. akkreditált intézményként mûködik, tehát „jogosítványunk” magasabb szintû. Intézményi akkreditációnk van, így az általunk megszervezett tanfolyamok az akkreditáció

szabályai szerint bonyolódnak le és így kerülnek dokumentálásra is. - Ezek után felvetôdhet a kérdés, hogyan készülnek ezek a képzési programok, milyenek a vizsgakövetelmények… - Nos, szakmánként egyes szakhatóságok, minisztériumok végzik a hivatalos vizsgáztatást. A már többször említett mûanyaghegesztônél maradva a szakhatóság a Magyar Hegesztôminôsítô Testület, pontosabban a Hegesztéstechnikai és Anyagvizsgálati Egyesülés. Az ô szakembereik vizsgáztatnak, és készítik el a minôsítést. Ôk állítják össze a vizsgakérdéseket is. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk velük, hisz a tananyagainkat, a szakmai, elméleti és gyakorlati képzést az elvárt színvonalhoz, s a vizsgák szintjéhez igazítjuk. 2003-tól vezetem az IPOSZ Kft.-t, amely 2006-tól mûködik akkreditált intézményként. Szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy minôségi munkát végezzünk és csak olyan képzéseket vállaljunk, amelyeket nagyon magas szinten teljesíteni is tudunk. Számunkra nem az a lényeg, hogy mondjuk 10 hallgatóval több embernek adjunk bizonyítványt, hanem, hogy a képzés kimagasló legyen, hogy a tanfolyam résztvevôi szakmailag valóban meg tudják állni a helyüket. Azért arról is szólnunk kell, hogy a mai piaci helyzetben a felnôttképzés terén, elég nagy a szervezetlenség, és akkor finoman fogalmaztam. Nehéz a munkánk, de nagyon komolyan vesszük, hiszen jól tudjuk, hogy sok ember már csalódott a felnôttképzésekben, és a felelôtlen ígérgetések sokuknak több százezer forintjába került. - Az IPOSZ Kft. munkája nyilvánvalóan harmonizál az IPOSZ érdekeivel. Az elmondottakból ítélve jól kiegészítik egymást.

- Az Ipartestületek Országos Szövetsége nagy hagyományokra épül. A legkisebb vállalkozásokat tömörítô legnagyobb szervezet. Családi, mikro-, kisés közepes vállalkozások vannak soraiban, amelyek meghatározóan fontos munkát végeznek Magyarország gazdasági termelésének volumenét illetôen. Ön az imént arról kérdezett engem, miért éppen az IPOSZ-on belül jött létre egy ilyen felnôttképzési Kft. Erre egyszerû a magyarázat: - Egyrészt azért, mert az IPOSZ a mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat fogja össze, másrészt mert, mint már utaltam rá, napjaink folyamatosan változó világában, a globalizálódás közepette, a kiélezôdött piaci versenyhelyzetben szakmai továbbképzés, aktuális, friss információk, új technológiák elsajátítása nélkül nem tud a felszínen maradni egy kisvállalkozás sem. Az elmondottakon túl hangsúlyozni szeretném azt is, hogy vannak olyan ágazatok, például a gázipar, ahol bizonyos szakmák vonatkozásában, bizonyos idô elteltével fel kell újítani a szakismereteket. A gázszerelôknek például négyévente kötelezô továbbképzéseken kell részt venniük. Bizonyos ágazatokban tevékenykedô vállalkozások cégvezetôinek jól felfogott érdeke, hogy beosztottjai idôrôl-idôre újabb ismeretekkel vértezzék fel magukat. A rendszerváltást követô években, amikor megnövekedett az igény a vállalkozói igazolványok beszerzésére, sokszor olyanok is igazolványhoz jutottak, akik bár korábban nagyon jó szakemberek voltak, megállták a helyüket, de az új körülmények és elvárások közepette már kétségessé vált, hogy megfelelô színvonalon tudják-e végezni munkájukat, hiszen nem szerezték meg a megfelelô ismereteket.

2009/6

21

Ma már mind több vállalkozó felismeri azt a tényt, hogy naprakész tudás és ismeretanyag nélkül az új körülmények között nem tudja állni a versenyt, nem tud megfelelô üzleti tervet összeállítani, korszerû tárgyalástechnika híján alapfokú üzleti kommunikációra sem képes. Az ilyen vállalkozó, ha ezt a hátrányt nem küzdi le, akkor lemorzsolódik. Szeretném egy számadattal érzékeltetni munkánkat. Egyetlenegy év leforgása alatt nem kevesebb, mint 5.480 fô számára szerveztünk felnôttképzést. Méghozzá három témakörben. A munkajogi kérdésekrôl például, ami igencsak fontos témakör építôipari vonatkozásban is, hogy az ön által képviselt magazin profilját érintsem, hisz ez a témakör felöleli a kollektív szerzôdéseket, a munkaszerzôdéseket, a határidôket, de még a körbetartozás problematikáját is. Nem mindegy, hogy egy vállalkozó milyen szerzôdést ír alá, tisztában van-e a munkaadó vagy a munkavállaló a saját jogaival, lehetôségeivel. A második témakör a mostanság nagyon felkapott és közbeszéd tárgyává vált cafeteria rendszer. Voltaképpen a juttatásokról, mint a motiváció eszközeirôl van szó: étkezési jegy, üdülési csekk, nyugdíjpénztár, egészségpénztár stb. Ezek olyan plusz juttatások, amelyek a dolgozók motiválását szolgálják. Sok olyan mesterség van, amely apáról fiúra szállt. Ha történetesen a nagyapa vagy az édesapa vezeti a céget, sokuknak el kell gondolkodniuk azon, vajon a gyerekei, unokái megmaradnak-e az ôsi mesterségnél, vállalkozásnál. Ilyenkor elôtérbe kerül az az igény, hogy az utódok számára vonzóvá kell tenni a sokszor nagy múltra visszatekintô családi vállalkozást.

A harmadik t é m a k ö r, ahol felnôttképzésben részesítettünk több ezer vállalkozót, az IPOSZ munkájához kapcsolódott, s az érdekképviseleti rendszerre, a szervezet bemutatására, mibenlétére koncentrált. A vállalkozók számára csak elônyös lehet, ha valamely szakmai szervezethez, helyi ipartestülethez tartoznak, hisz egy olyan szervezet, mint az IPOSZ, érdekképviseleti munkája során az Országos Érdekegyeztetô Tanácsban is képviselteti magát, ahol közvetlenül a vállalkozásoktól származó konkrét javaslatokat fogalmaz meg. Munkámban rendkívül nagy jelentôsége van a személyes kapcsolatoknak is, és ez azért fontos, mert a Kft. sikere jórészt azon múlik, hogy tanfolyamainkhoz milyen elôadókat tudunk találni, kiket tudunk erre a feladatra felkérni. Hazánkban nagyon sok kiváló szakember van „partvonalon kívülre állítva”, ilyen-olyan okokból nem kerülnek reflektorfénybe, jóllehet bizonyos témák kiváló szakértôi. Hallgatóink ilyen elôadókat hallgatva sokszor elámulnak tudásukon. - Nyilatkozna-e arról, hogy milyen anyagi forrásokból mûködtetik a Kft.-t? - Az IPOSZ Kft. a szakmai célú felnôttképzésekbôl tartja fenn magát. Ha ezeket a képzéseket történetesen pályázati pénzekbôl finanszírozzák, akkor a résztvevôk számára ingyenesek. Akár az IPOSZ, akár a Kft. a befutó valamely pályázaton, egymással együttmûködésben szervezzük meg a tanfolyamokat és a képzéseket. Egyébként mi is a piacból élünk. A képzéseket piaci alapokon szervezzük. Vannak megrendelôink, a képzésnek megvan az ára, és bár nem túl nagy apparátussal, de annál hatékonyabban próbálunk a fenn-

maradásunk érdekében gazdálkodni. A plusz bevételeket igyekszünk fejlesztésekbe visszaforgatni. - Ön vállalkozó, vezetô beosztású hölgy a pályán. Honnan indult? - Életem erôsen kötôdik a Kft. munkájához. Ha azt mondja rólam valaki, hogy szorgalmas vagyok, akkor erre csak azt tudom felelni, hogy ezt a szorgalmat otthonról hoztam magammal. Abban nôttem fel. Mindkét nagyapám, édesapám is gyakorló mesteremberek, olyan szép szakmák mesterei, mint az asztalos és az autószerelô. Kicsi koromtól kezdve körülvettek olyan értékek, mint a munka és egymás megbecsülése. Miután leérettségiztem azonnal elmentem dolgozni. Az elsô munkahelyem a Kézmûves Kamara volt, ahol az Oktatási Osztályra kerültem. Itt történt a mesterek felkészítése és vizsgáztatása. Úgy is mondhatnám véletlenül csöppentem bele ebbe a környezetbe, bár azt vallom, hogy véletlenek nincsenek. Annak idején ez a Kamara is létrehozott maga mellett egy Kht.-t, amellyel körülbelül hasonló munkamegosztásban dolgoztak, mint most az IPOSZ és az IPOSZ Kft. Erôs késztetést éreztem ahhoz, hogy beletanuljak ebbe a hivatásba. Én mindig túlteljesítettem, mert többre vágytam annál, hogy reggel 8-tól délután 4-ig „csak” bent üljek a munkahelyemen és a kötelezôen elvégzendô feladatokat megcsináljam. Célom mindig az volt, hogy belelássak a háttérbe, hogy tudjam: valamit miért pont úgy kell elvégezni, ahogy azt végzik, és arra kerestem a választ, hogyan lehetne ezen jobbítani. Hiszen hozzánk az iparosok tértek be. Mestervizsgákra jöttek, és mint lenni szokott, záporoztak ilyenkor a kérdések. Kiolvastam a szemükbôl, hogy jólesik nekik egy-két bíztató szó, hiszen idôsebbek lévén arra adták a fejüket, hogy mestervizsgába vagy továbbképzésbe vágjanak bele. Elvégeztem egy oktatásszervezôi tanfolyamot, ami nagy lökést adott a munkámhoz. Kiváló eredménnyel teljesítettem, ezért felvételi nélkül felvettek a Szombathelyi Fôiskolára, ahol azután mûvelôdésszervezô szakon végeztem. Emellett még két szakirányt vettem fel, az egyik a non-profit menedzseri, a másik pedig a protokoll- és rendezvényszervezési szak volt. Arra is kíváncsi voltam azonban, hogy miként lehet minél eredményesebben mûködtetni egy céget, azaz engem érdekelt a vállalatvezetés pénzügyi és gazdaságtani háttere is, ezért elvégeztem a mérlegképes könyvelôi tanfolyamot is. Úgy érzem, hogy megfelelô közgazdasági és szervezési ismeretekre tettem ily módon szert. Attól sem zárkóztam el, hogy bekapcsolódjak az oktatásba, mondjuk egy mestervizsgának a pedagógiai részébe,

22

2009/6

amikor a jelölteket azokkal az ismeretekkel kellett felvértezni, hogy ha mesteremberekké válnak, mit is jelent egy új generáció felnevelése, akikbôl késôbb mesterek lesznek. A mestervizsgára felkészítô képzésnek van egy vállalkozási és egy pedagógiai ismeretek része is. Amikor ez utóbbi oktatására kértek fel, magától adódott az újabb feladat számomra, hogy beiratkozzam a Pécsi Tudományegyetemre, ahol tavaly humánszervezôként végeztem. Életemet a folytonos tanulásra tettem fel, és mind a mai napig jó szívvel emlékezem tanáraimra, oktatóimra. Nagyon sajátos az a terület, amelyen dolgozom: az iparosok világa, mestervizsgák, kemény szakmai kérdések, egyéni vállalkozói kultúra, a családi vállalkozások mibenléte… - Az ember gyerekkorában szakmákról, hivatásról álmodozik. Önnek is voltak ilyen álmai? - Megvoltak ezek a gyerekkori álmok, csak éppen nem tudtam akkoriban még megfogalmazni, és utóbb döbbentem rá, hogy ez az álom vált most valóra. Megmondom ôszintén, nemigen hiszek abban, hogy az ember fiatalon nagyon elkötelezetten tudja, hogy mi szeretne lenni. Inkább abban hiszek, hogy az embernek vannak megérzései, adottságai, készségei vagy képességei bizonyos dolgokra. Hittel vallom, hogy az embert az élet vagy a sorsa nem véletlenül sodorja oda, ahova kerül. Kicsi koromban úgy éreztem, hogy mindenképpen tanítani szeretnék. Elsôsorban sportvonalon gondolkodtam, azon, hogy testnevelô tanár leszek. Ehhez hozzátenném, hogy magam is aktívan sportoltam. Azután ismereteim gyarapodásával az írás is megfogott, az például, hogy a sportról írni is lehetne. Úgy éreztem, hogy újságírónak megyek. Ez akkoriban volt, amikor úgy 14 éves koromban az akkor még tanácsházának nevezett hivatalba, azon belül is a kerületi mûvelôdési és sportosztályra kerültem nyári gyakorlatra. Különbözô

rendezvényeknek a szervezésében, lebonyolításában vettem részt, és ahogy múlt az idô rádöbbentem, hogy a szervezôi munka az az irány, amely iránt elhivatottságot érzek. Majd sorra jöttek az iskolák, az újabb lehetôségek és most itt tartok. - Sokféle ember van. Van, aki egyik pillanatról a másikra, pályaválasztáskor dönti el, hogyan tovább. Véleményem szerint van egy másik típus, amely célirányosan, már gyerekkorában fejébe veszi, mi szeretne lenni, és végigverekszi magát a célig vezetô úton. Úgy érzem, hogy van egy harmadik csoport is, azoknak a csoportja, akiknek az életébe jó értelemben véve szólnak bele a véletlenek. Mondjuk, olyan alkalom adódik, amire elôzô nap még nem is gondolt, él a lehetôséggel, és pilóta, mozdonyvezetô vagy egyetemi tanár lesz. Ön ezt, hogy látja? - Túl a harmincon, visszatekintve az elmúlt évekre úgy érzem, hogy életemben egyetlen elvesztegetett év sem volt. Az iskoláimat mindig munka mellett végeztem. Nem volt lógás, kilengés, lazaság. Valahogy ösztönösen mindig azokhoz az emberekhez kötôdtem, akik képviseltek valamilyen értékrendet, akik, vagy amely tevékenységek szimpatikusak voltak számomra. Akiknek a munkáját látva elméláztam azon, miként is végzi a dolgát ez az ember. Ha valaki pozícióba, helyzetbe kerül, nem a sárga irigység fog el, sokkal inkább arra vagyok kíváncsi, hogyan érte ezt el, és hogy tud élni vele.

Lehet, inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy mindig jó idôben voltam jó helyen. Életemben mindig minden pont addig tartott, amíg az teljes volt, és tartalmas. Ha valami kicsit kiürült, kimerült, akkor jött valami új helyette. Görcsösen sohasem ragaszkodtam valamihez. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az életem lehetôségein sokszor elgondolkodtam. Azt is vallom, hogy a világot a pozitív oldaláról kell szemlélni, és ha az ember jó szándékkal, jó dolgokat szeretne csinálni, akkor bejönnek azok a lehetôségek, amelyek jó irányba terelik. Én ebben hiszek. Van egy mondás, miszerint az életben elôre kell nézni, bár csak utólag értjük meg, mi miért történt. Engem is értek csalódások, voltak hullámvölgyek, viszont összességében úgy érzem, hogy ezekbôl is tanultam, és ahhoz, hogy most boldognak mondhassam magam, kellettek ezek is. Munkám során sosem szerettem a félbehagyott feladatokat. Sem a hétvégeken, de még egy kéthetes szabadság alatt sem tudnék igazán pihenni, ha nem zárnám le megfelelôen a teendôimet. Szigorú vagyok önmagamhoz. Kérdésére válaszolva nagyon szeretek utazni, a barátaimmal lenni, új kultúrákat megismerni, felfedezni a körülöttem levô világot. A munkám leköt, kitölti a mindennapjaimat, ezért is esik olyan jól, ha idônként, mondjuk a tenger partján, egy sziklán ülve elmerenghetek, gyönyörködhetem a tájban, miközben hallgatom a tenger morajlását. - Köszönöm a beszélgetést. Lejegyezte: Varga István

2009/6

23

Az AlFöld éPítészete

Az építészeti nyelv, az archetípus és a hagyomány kontinuitásának keresése. A honka-dori tudománya Évek óta az építészeti nyelvezet kérdésével foglalkozom. Kidolgoztam is egyfajta regionális építészeti tájszólást, melynek építôkövei az emlékeinkben még élô formavilág metaforái. Az alkotás folyamatába beemelt metaforák és analógiák alkalmazása már jellegében megóvott a szimplisztikus emlékanyag-használattól és -alkalmazástól, és azon nyomban átvitt értelemhez segített, akár formát, jelenséget, díszt, felépítést tükröztetek régi-új házaimon. A metaforák alkalmazása mellett – kedvenc építészeti metaforáim a parasztház, a hajó, a szénaboglya, a szélmalom, a siló, a kemence, a jurta, a góré, hogy csak a legfontosabbakat említsem – több térszervezési formulát is kidolgoztam. Az alkotási technikában legfontosabbként talán az egy pontból, a mágikus tûzpontból való tervezést említeném. A népi építészet hatását egyesek a mai építészetre több pontban fejezték ki (ko- variáció alapja a hagyományos ház. Amikor pedig a variációba elérkezik arra a pírozás, formalizmus, idézés, részleges haszintre, hogy már nem akar a hatások, stilizálás, átalakítás és a népi gyományoshoz hasonlítani, aképítészet mint kritérium). Alkotás „Házam kor már az interpretálás olyan közben az építész jószerével mindegyiket használja. Véle- négy sarkában fokú, hogy bármit is tesz, az a hagyományos folytatója lesz, ményem szerint mégis az a négy angyal, magyarul mondva maga az fontos, hogy az, aki a hagyoközepében élô hagyomány. Van a japámányos építészet emlékanyaoltár…” noknak erre egy mûszava is: gához nyúl, az a formavilág Honka-Dori. Jelentése másolás mögötti karaktert/jelleget kell, és átírás. hogy megcélozza, ugyanakkor, ha citátumban gondolkodik, azt tegye úgy, hogy a fragmentum csak emlékeztessen Az onorikus erejû szülôi ház, mint eredetére, de ne hasonlítson. A viszonyu- tervezési követelmény: a gyerekkor lásnak e módja lehetôséget ad arra a vál- meghittségének és otthonságának keresése tozásra, melynek alapja a hagyomány. Jelen írásom témája és fôszereplôje az Szememben a parasztház magának a háznak a fogalmát tölti be. Amikor a oromparti Gere-féle hétvégi tanyaház, parasztház újrafogalmazásának gesztusát nem más, mint egy Svédországba szakadt végzem, akkor a nagybetûs HÁZ-nak az zentai házaspár tárgyi kötôdése családi hagyományaihoz és szülôföldjéhez. újrafogalmazására gondolok. Engem a A bácskai Felsôhegyhez közel esô Kaházszerûség érdekel. Ezt a házszerûséget óvó-védô otthonosságot és intimséget ke- locsa-völgy szépséges torkolatánál lévô resem mind a parasztházban, mind pedig oromparti 1-es számú tanya a feleség, Gere Mária világba indulásának origója. az újrafogalmazásban. A tradícióval való foglalkozásnak japán Itt nôtt fel, innen nevelkedett azzá, aki. A mintára három szintje van. Elôször másol gyerekkor, a világra rácsodálkozás emlékei az ember. Másol és másol, hogy magába mind ide kötik. A vagy tizenöt-húsz éve szívja a hagyomány fortélyait. Aztán egy Svédországban élô és dolgozó orvos-patoidô után elkezd variálgatni, úgy, hogy a lógus házaspár a nagymama szerint min-

Vallomás egy szállásház architektúrája kapcsán

A pannon ház apoteózisa

den hazajövetelkor csak sírt és sírt. Sehogy sem tudtak megszokni a messzi északon. Ahogy az évek múltak, a „miért hazajönni” kérdése elhatalmasodott rajtuk, már nem találták értelmét. És mostantól kezdve minden más. Most, hogy hosszas latolgatás után Mária újraépítette gyerekkori szülôházát – követelménye csak az volt, hogy az új ház legyen olyan igazi bácskai tanyaház, mint a régi – egy olyan helyet alakított ki az ôsi lepusztult romos tanya helyén, ahová gyerekei, de ôk maguk is egyre nagyobb örömmel és nagyon szívesen látogatnak el. Ugyanakkor Mária ezzel a házzal lányainak biztos támpontot képezett ki szülôföldje imázsáról. A lányok ugyanis Svédországban születtek és ott nôttek fel, mit tudták ôk, milyen is egy bácskai tanya! A nagymama – akit a régi ház lebontása talán a legjobban érintett – különösen örül annak, hogy az unokáknak megtetszett a mesebeli házikó. És talán ô is elégedett már azzal, hogy a régi ház helyébe új ke-

24

2009/6

rült. „Olyan ez a ház…, - mondta egyszer - mint egy templom!” Az átköltözés eszközei: a magyar térrendezés hagyományának alkalmazása, az egyszerûség elve, a talaj beszippantó ereje elleni küzdelem, a homlokzat antropomorfikus és szellemi üzenete. A belsô és külsô egysége A Gere-ház tervezésébe azzal a tudattal kezdtem bele, hogy az archetípuson keresztül az alkotó kifejezheti szakmai manifesztumát. Számomra a mágikus középpel bíró parasztház az alap. Mi magyarok például a házban a kifejezésformát és a

szellem megnyilatkozását keressük. Mert a jó architektúra mögött szellemi struktúra van: gondolatiság. Ez adja a „tartását”. A ház színe fehér. A tisztaság, a nyugalom, a plaszticitás és a szépség színe. Mondják is, hogy a fehér a Kelet színe: a Napkeleté. A fehér mindemellett minden más színt kiemel. Kiemeli például a környezô természet élénk zöldjét. Ami itt a határban különösen fontos és elônyös. Hogy a valamikori Pannon-tenger „lágy hullámai” között el ne süllyedjen a ház, a talaj beszippantó ereje ellen „tenyeres-talpas” íves oszlopokkal vettem fel a küzdelmet, mely ugyanakkor oldott kerekséget is biztosított a háznak. Ez azért érdekes, mert a talajból való kinövés és az arra való támaszkodás érzülete, mint karakterképzô keveredik a Gere-háznál: a vonzás és a talponállás ereje egyszerre van jelen. Vajon melyik az erôsebb? A válasz talán nem is fontos, hisz a ház az egyszerû otthonok békéjét, csöndjét sugározza. A magyar parasztházról az embernek könnyen annak antropomorfikus felépítése

jut eszébe. Házaink ember alakúak. Emberiek. Ha valaki ránéz a Gere-féle hétvégi szállás napba nézô déli házvégére, akkor könnyen megállapíthatja, hogy az „olyan népi barokkos” kialakítású. A barokkoskibli (ami az elôzô házra való tekintettel követelmény is volt) azonban hosszabb és tüzetesebb szemlélés után átváltozik egy angyallá. Mintha egy emberfej fölötti angyalt tenne ki e homlokzat. Az angyalszárnyak a bal oldalon el sem tûnnek…. a háznak tehát láthatóan védôangyala van… mint a helynek szelleme és szerelmes géniusza. A homlokzati kompozíció látszólagos összetettségébôl bizonyos értelemben egyetlen üzenet köszön vissza háromszoros szerkesztésben. Ez pedig a homlokzaton jelen levô különbözô rejtett mandorla-motívumok együttes üzenete: az individualitás divinizálása a harmadik szem alakjában. A harmadik szem, a két standard ablakszem alkotta, igazi-teljes mandorla-forma közül emelkedik ki és kerül helyére a magasba. Az okuluszt egy íves hajlék applikált és homlokzatképzô motívum csúcsában találjuk. Nem két szeme, hanem három szeme van ennek a háznak. A harmadikkal a Napba néz… Ezt továbbragozva, a kiblit nézhetnénk jószerével a magyar hármasdomb motívumának is. E motívum a hármas tagozódás szimbóluma, s itt újfent a harmadik szemhez, a hármassághoz jutunk analízisünkkel. Az egybe ugyanis a Hármon keresztül visz az út (a hármasság a magyar népi építészet egyik alapvetô jellemvonása, a hármasságra szép és találó példa az Ember-Kozmosz-Ház párhuzam). A hátsó homlokzaton e hármasság külön hangsúlyozódott a padlástéri ablakok közötti félköríves vakablakkal. A vakablak az északi sötétség felé csukott harmadik szemet jelenthetné. Ahhoz képest, hogy a déli a Napba néz, az északi csukott… a sötétség felé nem akar nézni. Azt mondja, s jól mondja a hagyomány, hogy „új templomot a régi alapjaira kell emelni”. Ez talán érvényes a lakóházakra is. Mert a Kalocsa-völgy torkolata fölött ôrködô lebontott tanyaház helyébe épülô hétvégi tanyaháznál erre külön ügyeltem. A volt tanya déli homlokzatának nyomvonala tökéletesen egybeesik az újjal, de külön figyelemmel a kemencét s annak kéményét úgy telepítettem, hogy az körülbelül a régi ház tûzhelyének helyére essen, hisz a régiek pontosan tudták, mit, hova és hogyan kell építeni. A ház tehát lényegileg újjáépítve megmarad, s csak néhány méterrel lett kisebb az északi oldalon. A régi házzal tart szoros összetartó kapcsolatot az is, hogy annak hatalmas mestergerendáját az új épületbe szintén beleépítettük: itt is mestergerenda, illetve a mestergerendát tartó „Boldogasszony-oszlopa” lett a szerepe.

Az alaprajz, illetve házbelsô szakrális elementumai közé tartozik a harmadik szemet jelképezô okulusz, a tûzszentély kemence, a „Boldogasszony-oszlopa”. Közülük a legelsô különösen fontos, hisz általa a magyar ôsvallásjelkép jelenik meg átfogalmazva. A régi parasztházakban a tisztaszoba két ablakszeme között a régiségben tükröt tartottak. Esetünkben az ablakok körvonala alkotta láthatatlan mandorlát harmadik szemmé emelve kör alakban jelenítettem meg: s a Lelkiismeret Aranytükreként süt be a házba… A Gere-féle hétvégi ház alaprajzi beosztása jórészt megfelel a magyar térrendezés hagyományának. A ház déli, illetve északi féltekére van osztva, keleti részén végighúzódó, a zentai rétre nézô tornáccal. Lényegében véve a ház egyszerû, hisz a nappali-ebédlô és a galéria-háló is szinte egységes teret képez a nyitott tetôsátor alatt, és csak a legszükségesebb helyiségek vannak fallal elkülönítve, mint például a kamra, a fürdôszoba, illetve a fûtôhelyiség. A nappaliban a nagyméretû fehérre meszelt banyakemence dominál. Hátával nekidôlve, a kuckó felôl egy kis kémlelôablakon keresztül a hátsó búzaföldek békéjén mélázhat az ember. A kemencepadka tovább kígyózva alkotja a nappali társalgás sarkát. Szemben vele található az ebédlôasztal. A nappali –ház „kerekítését, oldását” a sarkokba elhelyezett fali-tékák szolgálják. Az egész házat a tágasság érzete hatja át – hasonlóan ahhoz az érzéshez, amit az ember lelke érez kint a határtalan szabad szántóföldek között. Valkay Zoltán

2009/6

25

Az AlFöld éPítészete
Európa nagy építészei közül valaki azt mondta: „Ahol a homlokzatokról hullik a vakolat, az utcák pedig elhanyagoltak, ott kezdôdik Ázsia, ott van Kelet kapuja.” Ha Budapest Kelet kapuja lenne, Szabadka legyen annak kiskapuja (Székely kapu).

S

zabadka városmagja az ôsi, kelet felé vezetô Szegedi út, a déli Péterváradi út, a nyugati Zombori út, az északi Pesti út, az északnyugati Bajai út, valamint a Halasi út keresztezôdésénél jött létre mocsaras, sömlyékes területen, a Duna–Tisza közében, a Tisza vízgyûjtô területén. Az ôsi mocsárból immár csak a Palicsiés a Ludasi-tavak maradtak meg.

fejlôdése a XIX–XX. század fordulóján
Mindezek az utak az egykori Déli Kapunál keresztezôdtek, a szabadkai vár elôtti téren. Az elsô fellelt írott emlék a városról 1391-bôl származik, amikor Zabotka néven említik egy Augustinus nevû tolvaj perével kapcsolatban (Iványi István: Szabadka története I. 29.). Ebbôl az idôszakból nem sokat tudunk a várról, csak annyit, hogy 1526-tól a Szegedi Szandzsákhoz tartozik, így az elsô városleírás is a török utazó, Evlija Cselebi tollából származik. Leírása szerint a település a „citadellá”-ból és a külsô városból, a „palánk”-ból áll. Ma a citadella maradványa a ferences templom és kolostor. A templom mai, nyugati tornyát az erôdítmény egyik, sárga darázskôbôl emelt bástyája köré falazták, maradványai itt láthatóak a lépcsôházban. A ferencesek temploma és az elôtte lévô tér köré szervezôdött több mint négy évszázadon keresztül a városmag és a tágabb értelemben vett városközpont. A külsô város még mindig, periférikus övezeteiben, falusi agglomeráció jellegét hordozza. Az egész városfejlôdésre jellemzô az idôbeni rétegezôdés az ôsi városszerkezet lényegének megtartásával. A központot fôleg az utcák mentén zárt sorú beépítéssel emelt egyemeletes épületek uralják, üzlethelyiségekkel a földszinten és lakásokkal az emeleten. Magasföldszintes házak fôleg a központ peremére jellemzôek. Magasabb, két-háromemeletes házakat középületként vagy bérpalotaként emeltek a századfordulón. Az utcákat fasorok szegélyezik, az egykori piactereket pedig parkokká formálták át. A török uralom 1542-tôl 1686-ig tartott. A XVIII. századi viharos történelmi események befolyásolták Szabadka városfejlôdését is. 1743-ban a település elnyeri a kamarai mezôváros címet, ekkor nevét Szentmáriára változtatják. 1779-ben Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította, hálából Maria Theresiopolisra cserélték a nevét. Ekkor indult be az intenzívebb városfejlôdés is. Az új státussal járó és a városvezetôség által megadott kedvezmények elôsegítették a lakosság gyarapodását, és felgyorsították az általános

Szabadka urbanisztikai és építészeti

26

2009/6

fejlôdést. Egy évszázad alatt a polgárok száma megtízszerezôdött, 20.000-re nôtt, a város területe pedig megötszörözôdött. Az elsô részletes felmérést és várostérképet Leopold Kovács Károly készítette 1778-ban a szabad királyi várossá való elôléptetést megelôzôen. Ezen a térképen kijelölte a jövendôbeli városközpontot, ezzel elkezdôdött Szabadka tervszerû városiasodásának folyamata. A XIX. század polgárosodási és ipari forradalma nemcsak a társadalmi-gazdasági viszonyokat befolyásolta, hanem a városképet is. Az elsô két évtizedben városfejlesztési, tûzvédelmi tervek, építésügyi Az elsô mérföldkô Szabadka városszabályzatok készültek, és elkezdôdött az utcák szabályozása, valamint a vadvizek, iasodásában 1854-ben a Városi Színház erek, nyílt csatornák, „barák” (mocsaras épületének felépítése volt a fôtéren, átterületek, „pocsolyák”) lecsapolása. Min- ellenben a régi városházával. Mindeddig den épülettervet a mérnöki hivatalhoz csak Pestnek volt Thaliának szentelt tempkellett beadni engedélyeztetésre, ahol loma. Szabadka városvezetôi még 1849ben felkérték Scultéty Jánost, az egyetlen meghatározták az épület megengedett tanult helybeli építészt, hogy tervezze magasságát, építészeti jellegét, beépítési és tetôfedési módját, sôt esztétikai össz- meg a színház épületét, amit ô nagyon lelkiismeretesen végre is hajtott. Az épühatásába is beleszóltak. let 1853-ban már állt, és vendégfogadót A kis, „jelentéktelen” mezôváros valódi, is magában foglalt – szállodával (Szállorobbanásszerû felvirágzása 1869da Pest Városához). Ez a klaszcel, a vasút kiépítésével Az szicista stílusban fogant épükezdôdött. újdonsült pollet minden porcikájával a A Szeged–Pest gári réteg igényt tar„mûvészet szentélyét” idévasútforgalom valatott arra, hogy az újonnan mivel korábban, már emelt épületek kifejezzék zi. A hat korinthoszi oszlop, melyet elegáns tim1854-ben beindult. gazdasági és politikai erejét panon koronáz, és amely A szegedi vasútés ezt követô szellemi idôközben a város jelképévé állomást 1858-ban hatalmát. vált, kijelölte a város középfejezték be az Osztrák pontját, a fôtéren összefutó utcák Államvasút Társaság típustervei alapján. 1858. december 2-án for- vonalát. Irányadó lett a jövô építészei galomba helyezik a kettôs vágányú sze- számára, akik majd Szabadka városképét gedi vasúti hidat. Végül 1870. november lesznek hivatottak kialakítani. A városke16-án megindult a forgalom az alföldi retet meghatározó hangsúly-pontként a színház felépülése elôtt még csak három vasút Hódmezôvásárhely–Szeged-Rókus– épület volt jelentôs, égbetörô tornyaival: Szabadka szakaszán. Ezáltal Szabadka városa is bekapcso- a ferencesek temploma a kolostorral, az Ávilai Szent Terézrôl elnevezett katolikus lódhatott a Monarchia, azaz egész Európa vérkeringésébe. Az új vasúttal kereskedôk, katedrális, valamint a pravoszláv (ortodox) bankárok érkeztek, akik megtalálták szá- szerb templom. mításukat ezen a gazdag mezôgazdasági tájon, a város pedig esélyt kapott a további gazdasági és kulturális fejlôdésre. Egyrészt a földbirtokos közép- és nagygazdák körében vált divatossá, hogy lakó- vagy bérházat építtessenek a városban, másrészt a letelepedô, immár asszimilálódó, fôleg iparral és kereskedelemmel foglalkozó izraelita lakosság épített új épületeket a város központjában. Ily módon beindult a polgárosodás teljes kísérô infrastruktúrájával, intézményrendszerével, melyekhez középületekre volt szükség. Az újdonsült polgári réteg igényt tartott arra, hogy az újonnan emelt épületek kifejezzék gazdasági és politikai erejét és ezt követô szellemi hatalmát. Ezt történelmi stílusok egyvelegébôl alkotott eklektikus, díszes homlokzatú emeletes paloták jelképezték, amelyek elsôsorban Pest és Bécs korabeli építészeti trendjeit követték.

A Szent Mihály ferences templomot és szerzeteskolostort már említettük a Castrummal kapcsolatban. A kôvárat az eredeti földvár helyén 1470-ben építtette Pongrác János erdélyi vajda. A Castrumot 1504-ben említik az írások. Elôször csak földszintjét alakították át kápolnává 1720ban a Dalmáciából betelepült ferences szerzetesek. Az 1730-as bôvítés Kaier Mátyás budapesti építész felügyelete alatt történt. 1907-ben Aigner Sándor (Temesvár, 1854–Budapest, 1912) alakította ki a kolostortemplom mai neoreneszánsz formáját még egy harangtorony hozzáadásával. Az oltárok tervét szintén ô készítette. A Szent Teréz katedrálist a Castrumtól nyugatra, az akkori régi temetô szélén emelték 1779-ben, barokk stílusban, kalocsai (az akkori érseki székhely) típusterv alapján.

2009/6

27

A szerb görögkeleti templomot 1730-ban emelték a ferences templom tôszomszédságában. Az idôk folyamán többször átépítették, de lényegében megtartotta a pravoszláv barokk típusú templomok jellemzôit. A negyedik, kisebb volumenû, mégis nem kevésbé meghatározó épületként a Szent Rókus fogadalmi kápolnát kell megemlítenünk, amelyet az egykori Deák utcán (ma Matko Vukovic utca) emeltek ‘ 1738-ban, a nagy pestisjárvány emlékére. Az eredeti négyzet alapú kápolna fából készült, apszissal a keleti oldalon. 1773 és 1797 között templomnak használták. Mai külalakját az 1884-es átalakítás után nyerte el, amely Macskovits Titusz szabadkai építész tervei alapján történt.

A város mai képe, kontúrja aránylag rövid idô – harmincöt esztendô – alatt szinte robbanásszerûen alakult ki, az 1880–1914, vagyis az I. világháború kitörése elôtti idôszakban. Ezt a periódust nevezzük kutatómunkánkban „századfordulónak”, és szinte eufórikus, de tervszerû általános építkezés korszakát jelenti. A színházépítkezést követôen egymás után sorakoztak az új emeletes házak a városközpontban, így az egykori, nyáron poros, télen sáros kis provinciális település városias képet kezdett mutatni. Ebben a városiasodási folyamatban úttörô szerepet játszott a már említett építész, Scultéty János. A színházon kívül az elsô emeletes épületeket is ô tervezte Szabadkára. Számos épület ôrzi a mai napig nyugodt, arányos, klasszicista építészeti nyelvezetét, amelyek stílusban kiegyensúlyozottak, megóvásuk

külön kihívást jelent a város örökségvédôi rokkos, eklektikus és egy utánozhatatlan részére. Az 1840–1860 között létrehívott szecessziós épülettel gazdagította Szabadépületei közül különös figyelmet érdemel ka városképét. Nemcsak magánpalotákat, a Deák utca (ma Matko Vukovic utca) 10. hanem számos középületet tervezett, így a ‘ alatti egyemeletes alkotás. Scultéty tervei gimnázium épületét is a Petôfi és a alapján épültek a Batthyány utca Mihály (ma Fellegi Tivadar) A ‘ (ma Dimitrije Tucovic utca) 2. utca sarkán. A gimnáziukövetkezô korés 2/a számú, valamint a Szt. mot dominánsan lágy, szakban számos eklekIstván tér (ma Trg Republike) tikus „neo” jelzésû stílus- barokk formavilág jel4. és 6. számú egyemeletes keverékben fogant emeletes lemzi, hangsúlyos kuházak. polával a középsô rizalit épületet emeltek a városScultéty János tervezte a felett. 1901-ben adták központban. barokk stílusú püspöki plébánia át használatra a város polhomlokzatának átalakítását is a Teréz gárainak. Raichle szintén baroktéren (ma a Fasizmus áldozatainak tere). kosra tervezte az egykori Nemzeti Casino Mindezek az épületek egyemeletesek, (ma a Városi Könyvtár) épületét az Egressy klasszicista stílusban épültek. és Wesselényi utca Szent István tér felé esô A következô korszakban számos eklektikus sarkára (ma Szabadság tér 2.). „neo” jelzésû stíluskeverékben fogant emeleRaichle eklektikus épülethomlokzat-detes épületet emeltek a városközpontban. Alko- korációjára jellemzôk a gazdag füzérdíszek, tóikat, mint „városteremtôket” kell megemlí- valamint az emberi fej-, azaz maszkmotívutenünk: Macskovits Tituszt, Wágner Nándort, mok. Ilyen és hasonló díszítôelemek ékesítik Milan Zaric és alkotómunkássága egy részét az egykori banképületet (ma a Fidelinka) ‘ot illetôen Raichle J. Ferencet. ‘) a Batthyány (ma Dimitrije Tucovic utMacskovits Titusz volt a legterméke- ca végén, a Korzó 10. alatt álló egykori nyebb közülük, számos földszintes és eme- Zágráb Szálloda homlokzatát, valamint a ‘ letes házat tervezett. A legjelentôsebb al- Megyánszky házat a ¯Dura ¯Dakovic u. 1. kotásai a Sárgaház (Strossmayer utca 11.), szám alatt. Romantikus stílusú a Rudics utca az Aranydinnye ház (Strossmayer utca 4.), 2/a alatti egyemeletes háza. Mégis élete a Milinovic ház (Rudics utca 2.), az egy‘ kori Deák (Matko Vukovic utca házsora, ‘) néhány emeletes ház a Korzón (a 6-os, a 8-as és a 12-es), valamint a már szeceszsziós Aranybárány Szálloda épülete. Ô tervezte az akkori polgármester, Mamuzsits Lázár lakóházát az egykori Mária Terézia park mentén (ma Raichle Ferenc park 7.), a¯ Dura ¯ Dakovic utca 9-es, 10-es és 11-es ‘ számú épületeit. A legszûkebb központban a Dimitrije Tucovic utca 3-as, 7-es és 9-es ‘ szám alatti bérpaloták is az ô alkotásai. A felsorolt épületek a századfordulós korszak pecsétjét hordozzák, tanúbizonyságai Szabadka városiasodásának, valamint olyan jelleget kölcsönöztek a városnak, amely kitûnô táptalajt nyújtott az életörömmel teli szecessziós építészet kacskaringós formáinak kisarjadásához. Raichle J. Ferenc építész (Apatin, 1869. 2. 23.–Budapest, 1960. 4. 12.) gazdagon burjánzó alkotótevékenysége által több neoba-

28

2009/6

mestermûvének a Raichle-palotát tekinthetjük, amely a mai Raichle Ferenc tér 5. szám alatt épült saját házaként, a magyar szecesszió stílusában. Ezt az egyemeletes palotát, amelyben ma a Képzômûvészeti Találkozó nevû mûvészeti galéria található, teljesen felszabadulva minden megkötöttség alól, a saját ízlése szerint alkotta meg szárnyaló ihlete lendületében. A színpompás, Zsolnay-mázas pirogránittal, Róth Miksa-üvegfestményekkel és muranói pasztából összeállított homlokzati mozaikdíszekkel gazdagított Raichle-palota a szecessziós építészet nemzetközileg is csodált remekmûve, állami védettséget élvez, és a közelmúltban újították fel. Szabadka építészetének fejlôdése a századfordulón megjelenô szecesszió korában csúcsosodott ki. Az elsô, már egyes elemeiben szecessziót idézô szabadkai épületnek az 1892-ben, Leovits Simon részére épült, Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett egyemeletes magánpalotát számítjuk, a mai Raichle Ferenc park 11. szám alatt. Ez az arányosra tervezett, dominánsan angol hatásokkal dúsított francia reneszánsz stílusban tervezett ház sárga homlokzattégláival, mázas Zsolnay-cseréppel fedett tetejével, szecessziós formájú tornyával és tulipánmotívumos záróköveivel immár elôrevetíti a közeljövô szecessziós – a historizáló stílusokat háttérbe szorító – építészeti forradalmat. A századfordulón egy igen jelentôs budapesti építészpáros érkezett Szabadkára. Komor Marcell (Pest, 1868. 11. 7.–Sopronkeresztúr, 1944. 11. 29.) és Jakab Dezsô (Rév, 1864. 11. 4.–Budapest, 1932. 8. 5.) a szegedi zsinagóga pályázatán csak második díjat nyertek Baumhorn Lipót után, de a szabadkai izraelita hitközség megvásárolta terveiket, és meghívta ôket Szabadkára zsinagógát építeni 1900–1902-ben. Ez az épület a legértékesebb a városban, hiszen Európa-szerte talán az egyetlen zsinagóga, amelyet a magyar szeceszszió szellemében építettek. Építészeti és szerkezeti értékei is hangsúlyozottak.

Következô tervük 1907-bôl az egykori Szabadka Vidéki Kereskedelmi Bank Rt. épülete volt a Kossuth (ma Korzó) utca 4. szám alatt. Ez az épület szerkezeti újításokat ugyan nem hoz, de a szecessziós díszítôelemek gazdagsága szinte tökéletes harmóniát alkot az építészeti megfogalmazással. Komor és Jakab a szabadkai banképülettel szinte teljesen megegyezô épületet terveztek Temesvár barokkos fôterének, a P-ta. Unirii egyik sarkára. Az építészpáros talán legismertebb mûve Szabadka polgárai azonosságtudatának szimbóluma, az új városháza épülete égbetörô tornyával, amelyet 1908 és 1910 között emeltek a magyar szecesszió stílusában a város fôterén, a régi barokk városháza helyén. Ez a méreteiben és mûvészi kifejezésmódjában is monumentális épület uralja a városközpontot. Tömegeinek misztikus gyökerekhez visszavezethetô arányai és viszonyai, élénk színvilága, a Zsolnaydíszítmények és épületszobrászati elemek gazdagsága, a kovácsoltvas szimbólumok többrétegû üzenetei tökéletesen harmonizálnak egymással, kivetítve a makrokozmosz és mikrokozmosz örök egységét.

A városházán kívül meg kell említenünk Palics-fürdôt és annak kiépítését, amelyben a Komor–Jakab építészpáros tervezôként döntô szerepet játszott. Az újonnan elkészült palicsi épületeket, a víztornyot, a vigadót, a nôi strandot, a zenepavilont és az emlékkutat a szabadkai városházával egy idôben, 1912-ben adták át használatra. Ezzel Palics népszerûsége néhány éven belül túlszárnyalta a Kamarásét, a szegedi polgárság kedvelt üdülôhelyéét. A felsorolt épületek csak a leglényegesebbek Szabadka városiasodási folyamatában. Természetesen más építészeti, vagy dekoratív szemszögbôl figyelemre méltó paloták és bérházak is sorakoznak a város központjában, de tény és való, hogy a városépítés kulminációját a XX. század elsô évtizedében, a magyar szecesszió stílusának (az utolsó stílusirányzatnak) az elfogadásával élte meg. Ez az irányzat egyedi hangulattal áldotta meg Szabadka városközpontját. (A tanulmány a magyarországi OTKA (T/11, F/11) által támogatott TO37745 számú kutatóprogram eredményeként jött létre.) Dömötör Gábor okleveles építészmérnök, konzervátor

2009/6

29

Az AlFöld éPítészete
„Keresem a szavakat és jeleket, amelyek segíthetnének, hogy túléljem. Keresem a megfejthetetlen erdôben a baráti növényeket, kavicsokat, kígyókat, baráti madarakat. Meg akarom lelni a régi legendákat, el akarom néked mesélni ôket, hogy aztán te másoknak tovább meséld.” (J.-M.-G. Le Clézio)

Bácskai
Építészeti glosszáriu m – Fogalom- és szak szótár
csak annak jelentheti a múltat, aki nem érti, és nem ismeri azt, hogy a hagyomány mindig is élô jelenség, és csak bennünk és számunkra halhat meg… ugyanakkor csak akkor él, ha bennünk él – mivel értjük jeleit, üzeneteit és mondatait… Elmerülve a síksági építészet rejtelmeiben, egyes jelenségek; építés- szavak, fogalmak le- és körülírásához kénytelen voltam úgymond személyes fogalmakat; szubjektív fogalomkapcsolatokat kreálni. Az idô folyamán az ezekbôl összeállt összetett Építészeti glosszárium fogalmai nem ábécésorrendben követik egymást. Láthatjuk majd, hogy erre módja sem lenne. A felállított sorrend tehát tetszôlegesen személyes és esetleges. Mégis, alkalomadtán és több esetben az egyes fogalmak, vagy a belôlük kinövô jelenségek egymásutánisága mind világosabban és sikeresebben rajzolja ki azt az építészeti képet, melyrôl eddig megjelent tanulmányaimban (Mint például a budapesti Országépítô építészeti lap XVII. évfolyamának 2006/1. száma mellékletének 10–13. oldalán megjelent Lehetséges metaforák az alföldi építészetben címû tanulmányomban.) is értekeztem; egy endemikus, szerves vajdasági (bácskai) architektúráét. Fogalomtáram magától értetôdôen nem lezárt. Állandó és szükséges bôvítésre szorul, ami viszont nyitottá és szabaddá teszi a fogalmak leírásában való elmélyülést, de jobbik esetben a mások általi kiegészítést és továbbgondolást is… Íme tehát Építészeti glosszáriumom szavai: A „sömmi” építészete: alföldi egyszerûség, józanság. Az ôsi egyterû térhez képest a modern folyó tér akkor eredményez jót, ha az végül egy pontban

kis építészeti „ábécé”

T

izenöt–húsz éve az építmények allegorikus-szimbolikus jelentésrétegeit kutató helyi építészeti lingua kidolgozása foglalkoztat. Ebbôl kifolyólag az építészetet a kultúra metaforikus és szimbolikus latens nyelveként értelmezem, melynek táji, történelmi és hagyománybéli vonatkozásait mindenképpen válaszként szánom az építészet gyakorlásából kibontakozó Világkép- és Rendteremtô szándékra. Célom az építészeti hagyomány átmentése tranzíciós korunk özönvizén... Evégbôl jutottam el a törekvéseimet leginkább kifejezô és összegezô, az általam „építészeti hiperbaton”-nak nevezett fogalomig. Építészeti hiperbatonnak (A

hiperbaton szó görögül átlépést jelent. A Glosszárium utolsó fogalmaként magyarázom.), azaz építészeti átlépésnek, átléptetésnek nevezem a talaját, jelértelmét vesztett építészeti nyelv intimséget megragadó elementumainak átmentését a jövôbe. Kezdve a belsô tereket gazdagító helytájak intimitásától, az endemikus építészeti analógiák és metaforák építôkockaként megállapított világán keresztül egészen a városméreteket is betöltô kert építészeti metaforájáig… Meggyôzôdésem szerint a hiperbaton alkalmazásával a hagyomány szava áthallatszódhat és átmentôdhet a mába úgy, hogy a múlt jelenvalósága az emlékezés által mindinkább globalizálódó korunk alapja maradhat. Építészeti fogalomtárammal tehát megpróbálok olyan helyi építészeti jellegzetességekre rámutatni, amelyeket fontosnak, értékesnek és megôrzésre méltónak tartok. Rámutatok elôször is arra például, hogy az építészet is „beszél”, ha van neki mirôl beszélnie. Ha az építészet elemeit, szándékát, mint szavakat értelmezzük, térbeli mondattá tudjuk szôni. Mert az építészet a tér szôttese, és magyarul is tud beszélni. Hiszen a hagyomány

I. tábla 1. Pásztorülés – a „sömmi” építészete, 2. A ház, mint jel, 3. Félig nyitottság és félig zártság elve – tornác, 4. Boldogasszony oszlopa – Axis mundi, 5. Egymásra építés mátrixa – Világképek egymást kiegészítô egzisztálása, 6. Településtörténeti metszet, 7. Pitvar: üresen hagyott közép.

30

2009/6

(régen a pásztorülésben, a tûzhelyen) ér össze. Ez fôleg az Alföldön jelentôs, ahol az elfolyó lét élményének ellenébe ez némi enyhet adhat. Itt a határtalan ég alatt a részletek és apró motívumok világa bír hangsúlyozott jelentôséggel (1. ábra). A ház, mint jel: motívumfelnagyítás annak a tudatában, hogy a motívum felnagyítva is hat. A lényeg ugyanis a motívum üzenetében van. Díszítés helyett a maga egészében a ház képezi a díszt. A ház, mint jel egyébként a népi építészetben mûködött jól. Sajnos, mostanra a ház mindinkább megszûnik jel lenni… ennek oka talán emberszerûségének elvesztésében rejlik (2. ábra). A félig nyitottság és félig zártság elve, melyhez hozzáfûzhetô a végtelen – de nem homogén tér és a lekerített otthon közötti átmenet, a benapozás idomítása, a könnyedség érzése. A félig nyitottság és félig zártság nem más, mint a se kint, se bent erdôbeli érzése, de megfogalmazhatjuk az intim és a monumentális érzés találkozásával is, azaz a befelé fordult nôi és a kifelé orientált férfi princípium egymásmellettiségével: ilyen például a tornác/ ámbitus, a gádor, a veranda, a góré jelensége (3. ábra). Az oszlop az egyik építészeti archetípus. Népünk oszloplábról (kakas- vagy kacsalábról) beszél, mely az eget tartja, és ezért az oszlop Axis mundi is. Ebben az esetben Boldogasszony oszlopaként tiszteli (4. ábra). A házak, templomok, kapuk elé helyezett két díszített oszlop ôsrégi szép magyar hagyomány. Az egymásra építés mátrixa a Világképek egymást kiegészítô egymás melletti egzisztálását jelenti a házon belül (5. ábra). Nagyon szép példa erre a különbözô archeológiai leletek planimetriája vagy formaházasítása. Egyszerûen mondva „házaz-idôben” formula. Forma és stílusházasító tett. Nagyobb léptékben ezt településtörténeti metszetnek nevezem. Az idônek, mint metaforának a kifejezôdése. A „város-az-idôben” képlet megfelelôje. Memóriával telített helyek létrehozását célozza meg. Rétegzôdésében a keletkezés idô-ritmikai szenzációja (6. ábra). Az üresen hagyott közép a nôiességet kiemelô ôs-elv. Népünk középpontos házánál igyekeztek mindenkinek egyenlô távolságot biztosítani, már ami e pontot illeti. E

pontból (ez a parasztházban a ház pitvara) mindennek átláthatóvá kellene lennie (7. ábra). A csillagtájolás megegyezik az „ötödik világtáj”-ra való irányultsággal. Elengedhetetlen kelléke az óg vagy ók. A kínaiak – a hunok után – ezt mennyei ablaknak hívják. A türkök csangaraknak vagy tündüknek. A fényözön helye. Összeköthetô az „üresen hagyott közép”-pel vagy a „tûzmag”-gal (8. ábra). A tûzmag-központ a ház szíve. A középpontos térszervezés kiindulópontja. A körkörös felépítési rend innen indul. A magtér fülkeszerû, bôvítésekkel övezett. Jobbára a környezeti ûrhöz képest felülvilágítással van ellátva. A magtér a kultikus középpontok, gyújtópontok megfelelôje (9. ábra). A boltozatokról az embernek általában a barlang jut eszébe. A boltozat a Közép-Kelet rendezô elve. A barlang– boltozat–kupola az ég analógiája is egyben. Párhuzama a szívvel szintén magától értetôdô. Házaink pitvara mögötti szabadkéményes konyhájának kupolája valami ilyesmit; barlangszentélyszerûséget sugall… (10. ábra). Az egy pontból való komponálás építészeti elve megegyezik a zenemûvek és az írott szövegek központi hangja köré harmonikusan szervezett tonalitással, azzal, hogy az építészetben a központi hangot a középpont, a házcentrum, a tûzhely határozza meg (11. ábra). A körkörös felépítési rend elsô köre a tûz, majd következik sorban a világ felé tágulva a konyha, a ház, az udvar, a kert, a gyümölcsös, a szántó, a mezô/rét és végül az erdô/természet. Mindegyik gyûrû az egymásmellettiség kötelékével kapcsolódik (12. ábra). Az egymásmellettiség ôselve: a körkörös felépítési rendben akként

fejezôdik ki, hogy különbözô körök a nagy semmibôl úgymond faragatlanul választanak le, miközben az egységet nem tagadják (13. ábra). Nincs se fölé-, se alárendelés. Egymás mellé helyezés van. A juxtapozíció (mellé helyezés; mellérendelés) világa lényegmegismerô, hisz az eggyé válás szándékát fedi. A betetôzés. A fölépítményt a tetô tetôzi be. Betetôzi, azaz befejezi. A különbözô építészeti elemeket egységbe hozza. A betetôzéshez fûzhetô a minden rendeltetés külön „házat”, „fedést” nyer gondolata, vagy az egységes térlefedés lehetôsége. Az egységbe hozást szemléletesen az Ozirisz–Hórusz-legenda grafikus ábrája formulázza (14. ábra). Az összerakni szó jelképes jelentésérôl elmondható, hogy az a szimbólum szóval rokonítható. A szimbólum görögül annyit jelent, mint összeilleszteni. Szimbólumot képezni nem más, mint összeilleszteni a szétesett darabokat. A sum-bol-um alkotás valójában az Ozirisz-legenda megismétlése. Ôsrégi szent építész-feladat. Vajdasági világunkban mérhetetlen szükségünk… (15. ábra). A hozzáadás mûvészete nagyon közeli az összerakással. Az „Egész egészülése” elvének segítségével történik (16. ábra). Ez pedig annyit jelent, hogy mindig

II. tábla 8. Csillagtájolás – „mennyei ablak”, 9. Tûzmagközpont – a középpontos térszervezés kiindulópontja, 10. Ég analógia: barlang–boltozat–kupola, 11. Az egy pontból való komponálás elve, 12. Körkörös felépítési rend, 13. Az egymásmellettiség ôselve – egységben a természettel.
2009/6

31

úgy adunk hozzá a meglévô egészhez, hogy egy új egészet hozunk létre. Így a régi egész az újba beleépül, és „egészül”. Ez a „ragozás” építészete. Ez érvényes a világképek összeadására is… A kifordított gondolat fogalma: a belülrôl, egy központból szervezett játékos körvonallal bíró tér-dinamikus házat az egzisztenciális pontban négyelés útján befordítjuk, amivel házunk inverzét kapjuk meg: a belsô összetettséghez képest a külsôben egyszerûség uralkodik. A kompakt és ökologikus külsô függöny mögött rengeteg helytájat, központiságot, meglepetést és feszültséget kapunk (17. ábra). Helytájak: a térértelmezés és térrétegzôdés kitágítása által szemantikus elôjelû meglepô erejû térképzôdmények, belsô hangulati és idillikus elemek, a „ház a házban” formula kifejezôdései (pl. tûzháza, lépcsô-háza, nappali-háza, udvar-háza). A helytájakat egyszerû magyar szóval helyiségeknek nevezzük. A helytáj a helyiség légköre (18. ábra). A szögek teóriája a négyszögletes forma megmozgatására szolgál. A sátortetôs építészet élénkítése mellett a mezopotamikus utca/tér létrehozásakor is alkalmazható. Az utca/tér „tere” ilyenkor nem „szökik meg”, hisz a tekintet folyton térfalba ütközik (19. ábra). Az Áldott Nap felé fordulás longa hisztorikus hagyománya érinti a tájolás, tulajdonképpen a „keletelés” kérdését,

ugyanakkor a tûzpont fölé helyezett kupola (kozmo-diszk) és a természet adta anyagok alkalmazásával a „jó hely kiképzését” is. A déli oldalra helyezett tornác magától értetôdô tájékunkon (20. ábra). A ház antropomorfizációjában, antropomorf felépítésében (az emberarcú házban) a világmindenség, a ház és az ember kiegyenlítésének és azonosságának tudata él. A makro- és mikrokozmosz egysége e hármasság jegye (21. ábra). Ismertek a magyar építés-szavak, mint lábazat, ablakszem, üstök, tetôgerinc, tetôtaréj, kapuszárny, oszlopláb, talpgerenda, könyökfa, tetôkonty stb. A Szent hármas osztat: a hagyományos magyar parasztház alapvetô térbeli szervezése. A magyar szenthármasság megfelelôje: Atya–Anya–Fiú (Aba–Ana–Ada) egysége, három anyag, három szín, a bachelardi hármas szintû ház–ember–kozmosz felépítés mind-mind erre rímel. Tagolódó világunkban talán a „háromszoros három osztat” (hasonlatos a kilencmezôs bágua-térképhez) az, ami alkalmazható… (22. ábra). A jobb és a bal törvénye: az egyszerû parasztház is megoszlik passzív és aktív részre – tisztaszobára és mindenes szobára. Maga a tisztaszoba is férfi és nôi felségterületre oszlik, akár az egyterû jurta-sátor térbeli felosztása. A jobb és bal törvénye szerint épült fel a középkori magyar falu is. A férfi és nôi princípium együttes harmo-

nikus jelenléte mindig a teljességet adja: a 10-es számot (23. ábra). Az ellentétes lelkiség fogalmát az egyszerû sima fehér fal elôtt megjelenô dúsan faragott és díszített ámbitus oszloppal példáznám (24. ábra). Az egyszerûség és összetettség arányos kibékítése, az egy helyre gyûjtött díszítôelemek feszültségét, illetve a falak nyugodtságát jelenti, amit a fokozott ritmus csak megerôsít. A rejtett monumentalitás egyik titka: „a puszta nagy területek fakóságának és a zsúfolt aprózások tüzének komoly ellentéte” (Fáy). Redôk használata és idô-transzparencia: határozott, tömörített párhuzamban, nem pongyolán, nem lazán. Még akkor is, ha zátonyra futott hajótörötteknek kell tudnunk magunkat (25. ábra). Még ha a redôk és a ráhajtások gyûrôdésekké és ráncokká is váltak, még akkor is a szerkezet arcát kell hangsúlyozni! A fal összeköt, elválaszt, kizár, határol. Többszörös szimbolikus szerepe van: gát a véletlen és ösztönszerû, illetve a rendezett és átgondolt között. Az Alföldön a falnak földkaraktere kell, hogy legyen (26. ábra). A fal ugyanakkor a cinqtura fényáteresztô képessége. A súlyosság; a tartás és az erô mellett a könnyed lebegés és az átlátszóság jelképezi a góré-architektúra ellentmondásos archetipikus jelenségét. A kotárka szerkezetiségével és rejtett monumentalitásával az edikula és a triliton házasságát hirdeti egyazon mûvön keresztül. Transzparenciájával szorosan kötôdik korunkhoz… (27. ábra). A fehérhímzés, mint építészeti kód: fehér minta fehér alapon a Napnak visszaadott fényírói lehetôség bácskai építészeti gesztusa. A fény és az árnyék játéka. A fehérhímes architektúra „magában mintás” (28. ábra). A kemence, hasonlóan a híres alkímiai athanorhoz nem más, mint az átalakulás helye. A kemence-ház ebbôl kifolyólag az átalakulás helyének háza. Másképpen mondva az átlépés és az otthonosság térérzetének háza, de sorolhatnánk tovább a szebbnél szebb jelzôket. A lényeg, hogy a kemence-esztétikát nem könnyû elérni. A kemence-esztétika a sár és a plaszticitás esztétikája (29. ábra). Udvar-ház filozófia: vidékünkön az ember a nap nagy részét a szabad ég alatt

III. tábla 14. A betetôzés, mint az Ozirisz-legenda grafikai ábrája, 15. Szimbólumalkotás, avagy összerakás, 16. A hozzáadás mûvészete – Az „Egész egészülésének” elve, 17. A kifordított gondolat fogalma, 18. Helytájak, 19. Szögek teóriája, 20. Az Áldott Nap felé fordulás longa hisztorikus hagyománya.

32

2009/6

tölti. A napsütötte táj fölötti égbolt egyszerre zárt és nyitott számunkra. A végtelen síkságon egy darabka udvar s felette a kék ég szinte semmiség, és mégis e kis semmiség szabadságunk záloga. Az udvar lakásunk meghosszabbítása. Modern kétlakiságunk tere. Ház és udvar, ház és kert. A magyar ember egyébként is a kertes házat kedveli. Az Alföldön a házépítést is a kertnél kell kezdeni… (30. ábra). Alföldi proto-urbánus és építészeti metaforák: a városépítôkockáknak is beillô térbeépítési formák között a laza beépítést a szállások, bokor-tanyák, a rendet a sakktáblás telepes falvak, a hagyományos planimetriát a gyûrûs és sugaras-rostos rendszerek képviselik, ahol a központot a palánkvár-analógiák teszik (31. ábra). A sztereometrikus urbánus metaforákat nálam az alföldi építészet autochton metaforái: a parasztház (edikula), a boglya, a szárkúp, a verem, a malom, a siló, a csónak, a kemence, a kas, a jurta és a góré egészíti ki harmadik-negyedik dimenzióvá. Építészeti hiperbaton: az irodalomban használt alakzat építészetbe átültetett alkalmazása annyit jelent, hogy az épület hangulatában a törés és a folyamatosság határán egy vagy több „új-régi” (úgymond) metaforikus forma jelenik meg, melyek idô és meghökkentô térrétegzôdést teremtve letûnt idôket, ódonnak hitt formákat idéznek fel és beépítik; átmentik (átmenekítik) azokat a jelenbe. Az építészeti hiperbaton folyamatában központi szerep jut a metaforikus – örök formákra emlékeztetô – forma által kiváltott „múlt a jövôben” karakterével bíró emlékezésnek. Az építészeti hiperbaton lényegében benne lakozik abban az összetett érzésben, amit a beépített metaforikus forma bennünk kifejt (32. ábra). Valkay Zoltán IV. tábla 21. A ház antropomorf felépítése, 22. A szent hármas osztat megháromozása, 23. A jobb és a bal törvénye, 24. Az ellentétes lelkiség fogalma, 25. Redôk használata és idô-transzparencia.

Az Alföld építészete rovatunkban leközölt tanulmányok az Újvidéken megjelenô Híd – irodalmi, mûvészeti és társadalomtudományi folyóirat júliusi számában kerültek elôször leközlésre. Fôszerkesztô: Faragó Kornélia. A folyóiratról bôvebb információ található a www. forumliber.rs honlapon E-mail: hid@forumliber.rs Kiadó: Fórum Könyvkiadó Intézet Szerkesztôség és kiadóhivatal: 21 000 Novi Sad Vojvoda Misic utca 1.

V. tábla 26. A fal és súlyossága, 27. Góré-architektúra, 28. Fehérhímzés, mint építészeti kód, 29. Kemence-ház és kemence-esztétika, 30. Udvar-ház filozófia, 31. Alföldi proto-urbánus metaforák, 32. Alföldi építészeti metaforák: siló-házak – hiperbaton az építészetben.

2009/6

33

nÓvuM

A nyár dereka óta termel az ország elsô CNC-vezérlésû készház üzeme. A lassan négy generációs ácsipari tapasztalatokkal rendelkezô családi vállalkozás – a Grand Ács - ismét élen jár a technológiai fejlesztésekben. 2004-ben elsôként ôk honosították meg itthon a CNCvezérlésû automata ács-szabászgépet, amelynek használatával már 2005-ben Construma Nagydíjat nyertek.

Már termel az ország elsô automata
A vállalkozás tavaly nyitott a készház gyártás felé. A leginkább energiatakarékos megoldások kialakítására helyezték a hangsúlyt. Ennek jegyében készült el szeptember derekán Pilisszentivánon az elsô ún. aktív készház. Az esztergomi üzemavató ünnepséget Kárpáti József, a MAKÉSZ elnöke vezette fel, majd Molnár József, a Grand Ács tetôcentrum Kft. tulajdonosa ismertette a vállalkozás történetét. A készházgyártó üzem gépsorát a német Weinmann cég szállította le. Hansbert Ott, a német vállalat tulajdonosa is jelen volt az ünnepségen. Beszédében a készházak energiamegtakarító tulajdonságait méltatta. Energiatakarékosságra törekvô világunkban a készházak piaca rohamosan nô, hiszen számos elônyük van a hagyományos épületekhez viszonyítva: - nagyon jó a hôszigetelésük, így rendkívül energiatakarékosak, - gyorsan megépíthetôk, az összeépítés egyszerû és pontos. A nagypaneles technológiával a falakat elôre legyártják az üzemben, a nyílászárók is azonnal beépíthetôk,

készház-gyártó üzeme Esztergomban
év. Ezzel szemben egy átlagos ház energiafogyasztása jelenleg 160 kWh/m2/év. Ami pedig az aktív készház éves energiamérlegét illeti, ez pozitív, vagyis éves szinten több energiát termel, mint amennyit fogyaszt! A Grand Ács esztergomi üzeme egy mûszakban 120 db/év 120-150 m2-es családi házat tud legyártani. Kapacitása révén a hazai mellett a külföldi piacra is termelhet, elsôsorban az olasz, a szlovák, a késôbbiekben pedig a német és román vevôk számára. Mindezt nyugat-európai minôségben, de az ottaniaknál jóval mérsékeltebb áron. Az esztergomi üzemben ezen kívül, éves szinten 150 db. családi ház szeglemezes tetôszerkezetét, 200-300 db. CNC ács-szabászgépekkel elôre leszabott tetôszerkezetet, és kb. 200 m3 rétegragasztott gerenda gyártható rendkívül jó minôségben. Valamennyi termék az ÉMI által minôsített. Az esztergomi készházüzem avató ünnepségén Bedô Katalin az NFGM Építésügyi és Építészeti Fôosztályvezetô helyettese elmondta, hogy az építési engedélyezési eljárás az ilyen minôsített, minôségbiztosítási rendszerrel készült házaknál a jövôben egyszerûbbé válik. Az NFGM Építésügyi és Építészeti Fôosztálya az esztergomi készház üzem avatásának napján adta ki a könnyûszerkezetes épületek engedélyezési eljárásáról szóló anyagot, amelyet az építési szakemberek, az engedélyezési eljárás folyamán hasznosíthatnak. Az ÉVOSZ Könnyûszerkezet-építô szakmai Tagozata (MAKÉSZ) bízik abban, hogy e dokumentum alapján egyértelmûvé válik, mely cégek és milyen rendszerek kaphatnak építési engedélyt, és honnan lehet a jövôben mind az építési, mind pedig a használatbavételi engedélyt beszerezni.

mi több, a vakolatrendszer is felhordható már az üzemi gyártósoron, - kiszámítható a minôség, éppen az üzemi körülmények között történô gyártás miatt, - kevés hulladék képzôdik, így minimális a házépítéssel járó környezetszennyezés, - a költségek elôre bekalkulálhatóak, a vásárlót nem érheti „meglepetés” plusz költségek miatt, - az építési helyszínen kevés építési törmelék halmozódik fel, tiszta marad a ház környezete, - kívülrôl és belülrôl nem lehet megkülönböztetni a hagyományos épületektôl. A készház technológiával rendkívül szép, meleg, minôségi otthonok építhetôek. A legjelentôsebb elônye a készházaknak az energiatakarékosság. Ez a jövô nemzedéke szempontjából meghatározóan fontos. Az ilyen technológiával készülô épületek ugyanis a jövô építészetét vetítik elôre. Viszonylag könnyen építhetô passzív, vagy akár még aktív készház is. A passzív ház energiafogyasztása max. 15 kWh/m2/

34

2009/6

nÓvuM

Szeptember 22-én nagyszámú újságíró és más érdeklôdô jelenlétében átadták Magyarország elsô energiatermelô készházát. Az egybegyûlteket Molnár József, a lakóház és a Grand-Ács Tetôcentrum és Készház Kft. tulajdonosa, továbbá Velôsy András egyetemi tanár köszöntötte. Az energiatermelô készház tulajdonosa arra készül, hogy az üzembe helyezés után egy éven át rögzíti a ház energiafelhasználásával és termelésével kapcsolatos pontos napi adatokat, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, hogykáros anyag kibocsátása nélkül is élhetünk komfortos és esztétikus családi házban. Az aktív készházban minden mérésre és rögzítésre kerül, ami befolyásolja a ház energiatermelését és fogyasztását. Így a külsô környezeti viszonyokat: hômérséklet, szél, napsugárzás, és a belsô környezeti viszonyokat: hômérséklet, fényerô, légcsere stb.

Nem fogyaszt, hanem energiát termel

hazánk elsô aktív készháza

Ezek az adatok az építtetô cég honlapján (www.keszhaz.grandacs.hu) bárki számára hozzáférhetôek lesznek, tetszés szerinti idôintervallumra kivetítve, különbözô táblázatos és grafikus formában. A házat kívülrôl semmi nem különbözteti meg a hagyományos házaktól. A legújabb technológiának köszönhetôen a ház különleges fal- és tetôszerkezet szigeteléssel rendelkezik és talajkollektoros központi szellôztetô berendezéssel van ellátva. A különleges szigetelés igen alacsony hôátbocsátási tényezôvel rendelkezik. A hagyományos eljárással készült lakóingatlanok esetében a legnagyobb energiaveszteséget a nem megfelelô szigetelés okozza. Az energiaveszteség másik oka a szellôztetés. Erre nyújt megoldást a hôvisszanyerô központi szellôztetô berendezés, amely folyamatosan friss, tiszta levegôt juttat a házba, amelynek hômérséklete télen magasabb (+5°C), nyáron pedig alacsonyabb a külsô hômérsékletnél. Ennek a technológiának köszönhetôen a ház energiavesztesége – és így energiaigénye is – minimalizálódik. A maradék energiaigényt napelem-rendszer fedezi. A termelt elektromos energia váltóárammá alakítható, amit felhasználhatunk, vagy az árammérôn keresztül betáplálhatjuk a rendszerbe. Ha mosógépet vagy hûtôgépet vásárolunk, a legtöbben figyelembe vesszük, hogy az adott gép milyen energiaosztályba tartozik, így kalku-

lálhatunk annak energiafogyasztásával is. 2009 januárja óta Magyarországon is kötelezô az új építésû házakra, lakásokra, az építendô épületek és az eladásra kerülô ingatlanok energiatanúsítványának elkészítése. Így a jövôben, amikor leendô otthonunkról döntünk, figyelembe vehetjük annak energiatakarékosságát is. Magyarországon azt az épületet tekintik alapnak, amely körülbelül 160 kWh/m2/éves fogyasztással rendelkezik. Tôlünk nyugatabbra ez az alap már 110 kWh/m2/év, sôt van ahol 50kWh/m2/év. Erre mondják azt, hogy 100%-os. Ha egy épület energiafogyasztása 95-100% közötti (ez a „C” kategória), akkor az megfelel a követelményeknek. Az épület, amelynek fogyasztása ennek az értéknek csak 75%-a, vagy ennél kevesebb, az Energiatakarékos („A” kategória), azt, amelynek fogyasztása kevesebb, mint az alap 55%-a („A+” kategória), Fokozottan energiatakarékosnak tekinthetjük. Ha egy épület csupán 15kWh/ m2/év, vagy még ennél is kevesebbet fogyaszt (10% alatti fogyasztás), Passzív Ház a besorolása. A következô kategória az Energiatermelô Ház, vagyis az Aktív Ház. Az ilyen épületek éves energiamérlege pozitív. Az építészet hagyományos elemeit ötvözve a rendelkezésre álló modern

eszközökkel olyan otthonban élhetünk, amely kis befektetéssel, hosszú távon nagy hasznot hoz. A Pilisszentivánon felépült készház egyben mintaházként is funkciónál a jövôben, így nyitva áll majd azok elôtt, akik a jövôjüket energiatakarékos és a fenntarthatóságot is szem elôtt tartó környezetben szeretnék leélni. Energiatermelô és passzív háznak minôsíthetô épületet a könnyûszerkezetes épületekbôl a legegyszerûbb építeni a kiváló hôszigetelô értéküknek köszönhetôen. Ezt az értéket már nemcsak drága gépészettel lehet elérni. Az energia tanúsítvány értékhatárai sajnos nem mutatják, nem igazolják az energiatakarékos épületeket, mert egy viszonylag magas energiafelhasználásnál a hagyományos épület és egy passzív, vagy energiatermelô ház is ugyanúgy A+ kategóriás. A MAKÉSZ azt tartaná jó megoldásnak, ha az értékhatárokat csökkenteni, vagy újabb kategóriákat vezetnének be, például A++ ,és A+++ jelöléssel.

2009/6

35

vAgyOnvédeleM

2005-ben az ismertté vált közvádas bûncselekmények több mint 60%-át a vagyon elleni cselekmények tették ki. A támadások fôként magánlakások, hétvégi házak, nyaralók, gépkocsik ellen irányultak. A 2005-ös év januárjától júniusig fél év alatt 129.576 vagyon ellen elkövetett bûncselekményre derült fény. 2006 ugyanezen idôszakában a vagyon ellen elleni bûncselekmények száma 132.681re nôtt. „A bûncselekményeket jobb megelôzni, mint büntetni” – mondta már 1764-ben Cesare Beccaria jogtudós, s e kijelentése egyre inkább beigazolódik napjainkban. A bûnözés napjainkig bekövetkezett változásai, az újabb bûnelkövetési módok és a bûnelkövetések okai rávilágítottak arra, hogy túlnyomóan büntetôjogi eszközökkel a bûnözés problémája már nem igazán kezelhetô. A büntetôjog önmagában már csak azért is kevés a bûnözés megállításához, mert represszív jellegû, tehát a már megtörtént bûncselekmények elkövetôire koncentrál. Sajnos napjainkban a felelôsségre vont bûnelkövetôkre kirótt büntetések nem jelentenek akkora visszatartó erôt, amely elegendô lenne egy bûncselekmény bekövetkezésének megakadályozására. Lehetséges, hogy ha a felelôsségre vont bûnelkövetôk cselekményeirôl és a rájuk kirótt büntetésekrôl a társadalom szélesebb rétegei és gyakrabban kapnának információkat, akkor jobban tudatosulna a leendô bûnelkövetôkben a tettükért rájuk kiróható büntetés komolysága. A jelenlegi állapotok szerint viszont a bûnözés elleni küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha a büntetôjogi (megtorló) eszközök mellett kiemelt figyelmet fordítunk mi magunk is a preventív jellegû intézkedések megtételére saját vagyonunk biztonságának érdekében. A bûnözés visszaszorítása tehát össztársadalmi feladat, melyben a büntetô igazságszolgáltatás, mint megtorló és a bûnmegelôzés, mint preventív eszköz együtt hivatottak elérni a kívánt hatást.

Biztonságtechnika
az objektumainkban
Védelmi módszer

A vagyonvédelemnek azt a módját, amikor a meFizikai akadályképzés, Passzív tényez , nem képes Mechanikai chanikai, az elektronikai, behatolás lassítása, megakadályozni a cselekményt, védelem és az élôerôs védelem elrettentés leküzdése csak id kérdése. egyidejûleg az adott vaPasszív tényez , jelzi a gyonvédelmi feladatnak Illetéktelen behatolások, cselekményt, de nem késlelteti Elektronikai megfelelô arányban kerül vagy azok kísérletének és nem képes megakadályozni védelem alkalmazásra, komplex jelzése, elrettentés azt. Leküzdése nem jelent valós védelemnek nevezzük. A fizikai akadályt. komplex vagyonvédelem Jogellenes cselekmények alkalmazásának célja az elSzemélyi megakadályozása, a követés valószínûségének Költséges, szellemi, fizikai védelem veszélyforrással való aktív minimális, az elkövetô állapota befolyásolja (él er s szembehelyezkedés, kockázatának maximális képességeit, korrumpálható. védelem) technikai eszközök szintre emelése. kezelése, elrettentés A vagyonvédelem kizárólag akkor lehet hatéA komplex vagyonvédelemben az elektronikus jelz Ehhez azonban szükség van a lakosság rendszerek a mechanika kony, ha az adott védelmi feladaton belül leküzdhet ségét, és az emberi tévedések kiegyenlítését szolgálják. A vagyonvédelmi önvédelmi képességének, védekezési reak- a különbözô vagyonvédelmi eszközök és rendszerek létesítésénél els dleges szempont az olyan szakirányú vállalkozás cióinak, valamint vagyonvédelmi tudatá- módszerek alkalmazásának aránya optimákiválasztása, amely képes ezen berendezések ésszer , célszer , szakszer nak, kultúrájának olyan irányú formálódá- gyors javítására. lis. A komplex védelem elemei együttesen, telepítésére, illetve a továbbiakban annak karbantartására, sára, hogy képes legyen reálisan értékelni egymás gyenge tulajdonságait lefedve bizA vagyonvédelmi szakcégeknek megfelel regisztrációval kell rendelkezniük a saját tulajdona biztonság-állapotát és felis- rendszerek tervezésének tosítják az objektum megfelelô védelmét. vonatkozó rendeletek, törvények alapján. A vagyonvédelmi merje az egyéni képet adjon a vagyonvédelmi feladatokról és dokumentálja a A komplex vagyonvédelemben az célja, hogy objektív védekezés alkalmazásának szükségességét. rendszert mind az üzemeltet , mind a javító, karbantartó cég elektronikus jelzôrendszerek a mechanika kiépített vagyonvédelmi A bûnelkövetések ellen négyféle véde- leküzdhetôségét, és az emberi tévedések részére. A betörésjelz rendszerek tervezésénél figyelembe kell venni a vonatkozó kezési módszer ajánlott, ezek: kiegyenlítését szolgálják. A vagyonvédelmi kockázati elbírálásokat, melyre hazánkban a MABISZ (Magyar Biztosítók rendszerek létesítésénél elsôdleges szemSzövetsége) által kiadott betörés- és lopás-kockázat elbírálási szabályzat elveit - A helyes magatartási szabályok, vagy pont az olyan szakirányú vállalkozás kivámás néven taktikai szabályok ismerete, lasztása, amely képes ezen berendezések betartása. ésszerû, célszerû, szakszerû telepítésére, - Objektumaink biztonságosabbá tétele, illetve a továbbiakban annak karbantarmegvédelmezése a mechanikai védelem tására, gyors javítására. adta eszközök felhasználásával. A vagyonvédelmi szakcégeknek megfelelô - Objektumaink biztonságosabbá tétele, regisztrációval kell rendelkezniük a vonata biztonság fokozása elektronikai védelem kozó rendeletek, törvények alapján. A vaalkalmazásával. gyonvédelmi rendszerek tervezésének célja, hogy objektív képet adjon a vagyonvédelmi feladatokról és dokumentálja a kiépített vagyonvédelmi rendszert mind az üzemeltetô, mind a javító, karbantartó cég részére. A betörésjelzô rendszerek tervezésénél figyelembe kell venni a vonatkozó koc-

Feladata

Hátránya

A személyi védelem, azaz az élôerôs ôrzés alkalmazása

Intelligens kezelô felület Internetes kezelô felület

36

2009/6

Érintôképernyôs kezelés

Távvezérlés a világhálóról kázati elbírálásokat, melyre hazánkban a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége) által kiadott betörés- és lopás-kockázat elbírálási szabályzat elveit célszerû figyelembe venni. A tervben alkalmazott jelöléseknek egyértelmûeknek kell, hogy legyenek, hogy biztosítsa a rendszer egyértelmû értelmezését. A tervezés során figyelembe kell venni, hogy van-e lehetôség védelmi körök kialakítására, melyekbôl minél többet alkalmazunk, annál jobban kiterjesztjük a védelmet. felületvédelem kialakítását az a kriminalisztikai tapasztalat is indokolja, hogy a nem zárt felület jobban vonzza a behatolót. A felületvédelem a nyitásérzékelôkön kívül hasznosan alkalmazhatja az üvegtörésérzékelôket és a vagyonvédelmi szúnyoghálót is, hiszen az építészeti felületek legsérülékenyebb pontjai az üvegfelületek.

Térvédelem
A térvédelem alatt a védett objektumon belüli térrész védelmét értjük. A védelem lehet teljes vagy részleges, annak függvényében, hogy a védett tér minden pontja a betörésjelzô rendszer felügyelete alatt áll, vagy sem. A térvédelem kialakításánál nagy gondosságot kell fordítani a kiválasztásra kerülô érzékelôkre, hiszen néhány érzékelô fajta bizonyos körülmények között hajlamos a téves jelzések kiváltására, míg más fajtáknál elôfordulhat a késôi jelzés, vagy szélsôséges helyzetben akár a jelzés elmaradása is.

Kültéri védelem
Általában valamilyen nagyobb kiterjedésû terület védelmét jelenti. A tervezés során megkülönböztetett gondossággal kell eljárni a rendszer stabilitása érdekében, mely azonban még így is nagyságrendekkel elmarad a beltéri jelzôrendszernél. A kültéri védelem lehet egykörös vagy többkörös. A többkörös kialakítás során elôfordul, hogy a rendszer stabilitásának növelése érdekében ugyanazon területre két, vagy többfajta érzékelô kerül telepítésre. Az érzékelô fajtájának kiválasztásánál alapvetô szempont a terepviszonyokhoz való alkalmazkodás és annak eldöntése, hogy a védelmi eszközök láthatóak, vagy rejtettek legyenek-e. A kültéri védelmi rendszert - figyelembe véve a gyengébb rendszer stabilitást - feltétlenül ajánlott videó (CCTV) megfigyelô rendszerrel kombinálni. Általános szempont, hogy az érzékelôk által lefedett szakaszokat átfedéssel alakítsuk ki. Elengedhetetlenül fontos, hogy az érzékelôk megfelelô szelektivitását a jelzésfogadó helyen biztosítsuk a jelzés helyének pontos behatárolása érdekében.

Tárgyvédelem
A tárgyvédelem mindig valamilyen konkrét tárgy védelmére kialakított jelzôrendszer, melyhez speciális érzékelôket kell igénybe venni. Az érzékelô kialakításának alkalmazkodnia kell a védendô tárgyhoz. A tárgyvédelem legáltalánosabb esete a páncélszekrény illetve egyes mûtárgyak védelme.

Személyvédelem
A személyvédelem kialakítását mindig az adott munkahelyi- vagy lakókörnyezethez kell igazítani. A legáltalánosabban használt eszközei a támadásjelzô nyomógombok és sínek, melyek lehetnek fix, vagy mobil rendszerûek. A támadásjelzôk telepítésének elsôdleges szempontja, hogy szükség esetén észrevehetetlenül biz-

tosítsa a jelzésadást. Követelmény, hogy nagy gondot kell fordítani a jeladók kiválasztására, illetve elhelyezésükre. További alkalmazási lehetôség dôlésérzékelôk alkalmazása. A betörésjelzô már nemcsak a betörés, magánlaksértés detektálására, jelzésére használható, de telepíthetôk különbözô tûz-, gáz-, víz-, áramfigyelôk az otthonok megfelelô védelme érdekében. A XX. század végén kezdtek elterjedni az otthon-automatizálás teljeskörûen alkalmazott elemei mind az új építésû, mind a felújított épületekben. Egy „okos” otthon egyszerûbbé, kényelmesebbé teszi az életet, energiát takarít meg, növeli az otthon biztonságát, és persze élvezetes is. Ma már természetesnek vesszük, hogy egy távirányítóval tudjuk kezelni az összes világítótestet, házimozi rendszert, fûtésthûtést, függönyöket, spalettákat, vízforgató berendezést, szökôkutat, öntözô berendezést, kapukat, ajtókat. Mindez távvezérelhetô, idôzíthetô az interneten keresztül a világ bármely részérôl, valamilyen PC-s (asztali, notebook, palm, stb.) felületen keresztül. Ennek alapján joggal várható el, hogy ugyanezen felületen keresztül a biztonságtechnikai eszközök is monitorozhatóak, vezérelhetôek legyenek. Mára a riasztó, a videó, a kaputelefon és beléptetô rendszerek zöme nyújtja ezt a szolgáltatást. A jövôbe tekintve az integrált biztonságtechnikai rendszerek a továbbiakban is jelentôs fejlôdésen fognak keresztülmenni. Ennek a folyamatnak a végére várható, hogy a rendszerek olyan intelligenssé fejleszthetôek, amikor az emberi tévedések redukálása érdekében e rendszerek napi mûködtetése semmilyen emberi beavatkozást sem fog igényelni a felhasználóktól, csak különleges esemény bekövetkeztekor. Varga Gábor, ügyvezetô igazgató Duplex Plusz Biztonságtechnikai Kft.

Felületvédelem
A betörésjelzô rendszerek egyik legelterjedtebb módszere, amely a védendô objektum határoló felületein kerül kialakításra. A

Távvezérlés pda-ról

Videós távoli elérés

2009/6

37

FÓkuszBAn

Hasznosításra vár

az építési hulladék
A hazai építôipari cégek partnerek segítségével oldják meg a tevékenységük során keletkezô építési-bontási hulladékok kezelését, s egyelôre annak ellenére sem látnak fantáziát a sitt feldolgozásában, hogy már tavaly, országosan ötvenszázalékos hasznosítási szintet kellett volna elérni ennél a hulladékfajtánál is – olvasható egyebek mellett a Hulladéksors címû hulladékgazdálkodási szakmai folyóiratban. A zöldmezôs beruházásokat egyre inkább felváltó tömbrehabilitációk, épület rekonstrukciós munkák következtében az építési és bontási tevékenység során keletkezô hulladék mennyisége az utóbbi években tetemesen megnôtt. Ezzel párhuzamosan az építôiparban az elmúlt tíz évben jelentôs szemléletváltás ment végbe, amelynek részeként az építôipari vállalatok sorra elkezdték alkalmazni az ISO 14001 környezetirányítási rendszert. Az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet értelmében az építtetônek már a tervezés idôszakában ki kell számítani a bontásból, építésbôl várhatóan keletkezô hulladékok mennyiségeit. Az építési engedély kiadásának egyik feltétele ez a tervezôi számítás. Az építési tevékenységet végzô vállalkozónak be kell jelentkeznie az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerhez, (OKIR) és adatot kell szolgáltatnia a tevékenysége során keletkezô hulladékokról – fajtánként. Az építési, bontási területen keletkezô hulladékokat Környezeti Területi Jel (KTJ) szerint kell jelentenie, azt is, hogy hová szállította, ki volt az átvevô, a kezelô. A hulladékot átvevô, kezelô szervezetek ugyancsak jelentik, melyik ügyféltôl, mely területrôl érkezett a hulladék. Így a számítógépes rendszerben a bejelentett hulladékok feldolgozott adatainak összehasonlításából - elméletileg legalábbis - azonnal megállapítható, ha a hulladék eltûnik, netán illegális lerakóba kerül. A környezet kímélése, a hasznosítás széleskörû alkalmazása társadalmi cél, így a hulladékok újrafelhasználását is jelenteni kell. Már 2005-ben kiadta a Nemzetközi Betonszövetség (FIB) Magyar Tagozata a Betonés Vasbeton építési Mûszaki Irányelvet a Betonkészítés bontási, építési és építôanyag-gyártási hulladék újrahasznosításával címmel. A Mûszaki Irányelvek lehetôvé teszik, hogy az épületek bontásából kikerülô ôrölt betonszerkezeteket, a beton adalékanyagaként hasznosítsák. Sajnos erre alig van példa itthon, ezzel szemben Németországban például, feszített vasbeton hídszerkezetekhez is használnak óbeton adalékot. Ezért legalább azt kellene elérni itthon is, hogy a közbeszerzési beruházások kivitelezésénél ágyazatként ôrölt betont, ôrölt téglát kelljen felhasználni. A magasépítési munka során jelentôs mennyiségû inert hulladék keletkezik. E hulladékok – ha betartják a szelektív hulladékgyûjtés szabályait és nem keveredett hozzá veszélyes anyag, beledobott festékmaradék, göngyöleg – védelem nélkül helyezhetôk el lerakóhelyen és tölthetôk fel velük régi agyag-, vagy homokbányák. A fôváros térségében nagyon kevés inertlerakóhely mûködik, azok száma is folyamatosan csökken. A szállítók között a „legnépszerûbb”, és évente mintegy félmillió köbméternyi építésibontási hulladékot befogadó pilisborosjenôi lerakó, amely a legjelentôsebb inert hulladéklerakó volt Budapest térségében, megtelt és tavaly bezárt. Ez azt jelenti, hogy az összes nagy budapesti építkezésnél, illetve további 136 település esetében új helyet kell találni az építési hulladéknak. Az építési hulladék szállításával foglalkozó fuvarozók állami segítséget kértek, de a környezetvédelmi tárca legfeljebb az engedélyeztetési folyamat felgyorsítását tudja felajánlani. Az építôipari cégeknek és a fuvarozóknak maguknak kell megtalálni az új lerakó helyszínét, ehhez nem számíthatnak állami segítségre. Budapesten jelenleg egyetlen legális inert hulladék (sitt) lerakó mûködik. Ez a Ferihegy I. terminálja mögött, az Orgoványi út végén található, de hamarosan ezt a lerakót is bezárják. Megoldás hiányában egyelôre úgy tûnik, a fôváros környéki erdôk, elhagyott területek kerülnek veszélybe. Ugyanis, amint azt egy építési-bontási hulladék szállításával foglalkozó egyéni vállalkozó nyilatkozta a távolabbi, dabasi, bicskei lerakókba már nem éri meg szállítani a sittet, a magas fuvarköltség miatt.

Építõipari párbeszÉd
Az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) lapja Alapító fõszerkesztõ: Varga István Szerkesztõbizottság: Elnök: Pallagi Gyula és Pallay Tibor az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság két társelnöke Tagjai: Munkavállalói oldalról: Pallagi Gyula, az Építõ-, Fa– és Építõanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének (ÉFÉDOSZSZ) elnöke, Harth Tamás, az Építõipari és Társult Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke Munkaadói oldalról: Pallay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) alelnöke, Gláser Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének alelnöke, Dr. Pálvölgyi Tamás, a Magyar Építõanyag-ipari Szövetség elnöke, Dr. Nádai László, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöki tanácsadója Schréder Mihály, az Építési és Építésügyi Szakmai Testület elnöke Kiadó: Vargahír Bt. Szerkesztõség: 2017 Pócsmegyer, Dió utca 11. 1122 Budapest, Gaál József utca 34/b. Elérhetõségeink: +36-30-260-45-02, +36-26-395-868 E-mail: vargahir@dunainfo.net Tervezôszerkesztô: Harsáczki György Lektor: Szilagyi Ivette Korrektor: Lázár Réka Nyomdai munkálatok: Mackensen Kft.

ISSN 1788-3547 Készül A/4-es formátumban, négyszínnyomással, a belívek 90, a borító oldalak 150 grammos papíron. Megjelenik évente nyolc alkalommal, egy összevont számmal. Példányonkénti ára: 500 Ft Magazinunk az éÁPB támogatásával készül.

38

2009/6

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->