Kós Károly: Varju nemzetség Második fele

A csata lefolyása utána Ilona felneveli két fiát, az élet visszaáll a régi kerékvágásba. Egyik év a másik után telik el és lassan az emberek elfelejtetik a történteket. Csak Ilia, a vén néző-ember nem hagyja el a Pojánát. Az özvegy Varju Gáspárné is rádöbben arra, hogy a gazdaságot nem bírja úgy, mint azelőtt, így hát aztán amikor valaki jó árat ígér eladja a malmot. Így történt, hogy Varju Gáspár özvegye beköltözött két gyermekével Monostorra. Varju János néha meglátogatja unokáit és eljár a Pojánára is: ''Öreg Varju János minden esztendőben egyszer csak előkerült valahonnan. Látták az emberek kinn a Pojánán is, benn Monostoron is. Beszélgetett menyével megnézte unokáit azután csak eltűnt megint." Ezen a télen Basa Annának lánya születik, akit később iskolába adnak. Egy téli szánkózás alkalmával ismerkedik meg Katka és Jankó, a legkisebb Varju gyermek. Amikor Jankó megtudja, hogy szíve választottjának az apja ölte meg a saját édesapját, elvből nem hajlandó a lánnyal találkozni és próbálja eltitkolni szerelmét. Nem megy többet szánkózni és az évekkel későbbi aratási bálon is cserben hagyja a lányt. Varjú János hazaérkezik menyéhez: ''-Az én időm eljött. Dolgom lesz itthon. A Pojánát rendbe kell hozzam.'' A nagyobbik Varju legény bekerül a seregbe, ahová egy vendégség alkalmával hívják. Bár a vigazságot a közelgő háború aggodalma befolyásolja. Böjtmás hava végén a sereg Krakkóba volul. Nem sokkal később Rákoczi fejedelem gyűlést tart a

háborgó népnek, akinek elege van a bizonytalanságból és békében, biztonságban szeretnének végre élni. Rákoczi elmondja, hogy tehetetlen: "Kincsesházam üres, a sok háború az utolsó pénzemet elvitte, aki még vagyon, az is Lengyelbe került sarc fejében. Tudjátok. Én nem hogy nem tudom kiváltani a rabokat, de még segítséget sem tudok adni az országnak a kiváltáshoz. Semmim sincsen. Elhiggyétek..." A nép dühöng, senki sem hisz a fejedelem szavainak: "Egy hónap múlva Rákoczi György letette a fejedelmi süveget, és a rendek az öreg Rédei Ferenc urat választották meg Erdély urává..." A család megtudja, hogy 1000 tallérért cserébe kiadják a hadifogjokat, velük együtt Varju Gyurkát is. Édesanyja a városba kölcsönért, Jankó és Ilia a Pojánára megy a kincs felkutatására, hogy szedjék össze Gyurka számára a váltságdíjat, mert hiába számolják össze az összes értéküket, úgysem kerül ki a teljes összeg. Ilia a kincs keresése közben meghal. Végül Maksaitól kapják meg az 1000 tallért. Nemsokára meghal az öreg Varju János is. Hír érkezik, hogy tatár sereg közeledik a falu fele. Egy része a lakosoknak szembeszáll, a másik menekül. A falu megmaradt része a Pojánára vonul. Maksai László súlyosan megsebesül a csata közben és meghal, így köszön el feleségétől: "-Tudom, te is Gáspárt szeretted. Jól tudom. De azért én nem akartam. Én nem vagyok gyilkos. Hidd el, segíteni akartam rajta. Tartoztam vele. Most elhiheted nekem. Az Isten így adjon nekem irgalmat." A két örök ellenség: Maksai és Gáspár egymás mellett alusszák örök álmukat és feleségeik egyetértésben élnek. Áldásukat adják utódaikra, Jankóra és Katkára, akiknek már egy boldogabb, konfliktusmentes életet képzelnek el.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful