VÁNDOR-UTAM

ÁZSIA SZIVÉBE
IRTA

DR- ALMASY GYÖRGY

226 SZÖVEGKÖZTI KÉPPEL, 18 TÁBLÁVAL, 3 SZÍNES KÉPPEL ÉS TÉRKÉP-VÁZLATTAL.

,/

* , *<

BUDAPEST
K I A D J A A K. M. T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I 1903, TÁRSULAT

É D E S ATYÁMNAK
vilii SZERETETTEL

AJÁNLVA

••'
, ««s

*/'

ALMÁSY GYÖRGY e m!vében Könyvkiadó Vállalatunk aláXJm írói oly kiadványt vesznek, melyet egyt"l-egyig eredeti illusztrácziói, színes és feketenyomású mellékletei, gazdag és tanulságos tartalma, élvezetes szövege s egész kiállítása a legels"rend! sajtótermékek sorába emelnek. Mid"n a szerz", haza térve nagy áldozattal rendezett expedicziójáról, eredményeit összefoglalta és Társulatunknak kiadásra felajánlotta, Könyvkiadó Bizottságunk, meggy"z"dve, hogy e m ! Ázsiának egyik sem földrajzi, sem természetrajzi szempontból eléggé nem ismert részére vonatkozólag számos új adattal gazdagítja a tudományt, másrészt érezve, hogy oly ritka eset, hogy magyar tudós áldozatot hoz a tudománynak: bizonyos erkölcsi kötelességgel ajánlotta kiadásra a Választmánynak. A Választmány a Bizottság nézetét nemcsak magáévá tette, hanem azt is kifejezte, hogy e munkát szerz"je nemes törekvéséhez méltóan és a mai követelményeknek m!vészeti szempontból is megfelel"en kívánja kiadni. Egy kis számítás azonban kiderítette, hogy az aláírók rendes díja nem elegend" a díszesnek tervezett munka kiadására. A Választmány tehát, hálásan emlékezve meg a Magyar tudományos Akadémiának eddigi támogatásáról, melylyel a természettudományok terjesztésében való törekvéseinket mindenkor istápolta, a Bizottság kifejtette alapokon, a Magyar tudományos Akadémiának rendkívüli segítségét kérte.

VIII

A M. tud. Akadémia teljesen méltányolta kérelmünk megokolását és tetemes összeggel járult ALMÁSY m ! ve kiadása költségeihez, így jelenhetett meg e munka el"ttünk fekv" díszes és gazdag kiállításában. Kedves kötelességet teljesítek, mid"n a Magyar tud. Akadémiának áldozatkészségeért, melylyel ez irodalmunkra nyereség számba men " m ! nek els" sorban magyar nyelven megjelenését lehet"vé tette, a K. m. Természettudományi Társulat nevében e könyvben is "szinte köszönetet mondok. Budapesten, 1903 november 25.

PASZLAVSZKY JÓZSEF,
a K. M. Term.-tud. Társ. els" titkára.

EL # SZÓ,
á z 1900. évben végzett közép-ázsiai expedicziómról szóló útleírás f \ feladatául t!ztem ki, hogy az utazás szakbeli eredményeinek A \ tudományos feldolgozásától függetlenül, népszer! alakban tárgyalja az expediczió lefolyását, mindamellett azért kimerít"' és tágra szabott keretével a tudományos eredményeknek mintegy kiegészít", b"vebben magyarázó részét alkossa. Már kezdett"l fogva kett"s kiadást terveztem: egy magyar kiadást, a hazai közönség számára és egy német nyelv!t, a külföldnek szólót. Arra azonban gondolni sem mertem, hogy a magyar kiadás el"bb jelenhessék meg, mint a német, s"t úgy vélekedtem, hogy amaz csakis akkor jöhet létre, ha a szövegbeli rajzok dúczait és drága m!mellékleteit a német kiadótól kölcsön veheti. Ez okból az útleírást el"ször németül írtam meg a külföld számára. Az 1901 február havában a Magy. Tudományos Akadémián el"terjesztett jelentésem s a Természettudományi Társulatban tartott népszer! el"adásom után azonban a Társulat választmányában az az elhatározás érlel"dött meg, hogy a magyar aegis alatt megindult s befejezett expediczió magyar jellegér"l magának az útleírásnak is tanúskodnia kell s e szerint a magyar kiadásnak el"bb kell megjelennie, mint a német nyelv!nek. A m! megjelenését gyorsítandó, a kézirat magyarra fordításával ajánlatomra DR. CIIOLNOKY JEN# tisztelt barátom bízatott meg, a kinek fáradságos munkájáért e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. A magyar szöveg elkészültéig, KOSZKOL JEN# kedves barátom segítségével, rendbe szedtem a képanyagot, a mi csak az okból is nehéz és különösen fáradságos munkát jelentett, mert fénykép-felvételeim — az utazással járó sok nehézség miatt is —-

X

nem sikerülhettek valamennyien egyformán. Hogy tehát a képek sokszorosításra mindenképen alkalmasakká váljanak, a m ! vésznek önzetlen odaadással kellett tárgyába belemélyednie, a hiányokat, fogyatékosságokat oly módon pótolva, hogy a felvételek eredeti természeth ! ségén még se essék semminem ! csorba. Hogy min " szabatossággal oldotta meg KOSZKOL nehéz feladatát, e kérdésre a képek felelnek meg legjobban. A m ! vész annyi rátermettséggel merült bele a legfinomabb részletekbe is, s annyi érzéket tanúsított a helyi hangulat kifejezése iránt, hogy ezzel ugyancsak meleg köszönetre kötelezett, melyet e helyen is leróni kedves kötelességemnek ismerek. Nemkülönben "szinte hálámat nyilvánítom a K. M. Természettudományi Társulat Választmányának, hogy terjedelmes és költséges munkámat önzetlen áldozatkészséggel Könyvkiadó Vállalatának kiadványai sorába felvette. Különösen szól szívb"l ered" hálám SZILY KÁLMÁN-nak, a M. Tud. Akadémia f"titkárának, a ki a m ! létrejöttének útjait legmelegebb jóindulattal és igaz hajlandósággal egyengetni szíves volt, LÓCZY LAJOs-nak a sok jó tanácsért, valamint a K. M. Természettudományi Társulat Titkárságának a sajtó alá rendezés kemény munkájában való támogatásért. Sok nélkülözéssel, nehézséggel kapcsolatos az expedicziós élet, az igaz; de tízszerte fáradságosabb, keményebb munkával jár az útközben könny ! szerrel jegyzett naplónak kész könyvvé való átalakítása. Magam nem birkózhattam volna meg e teherrel: így fogadják meleg, szívb"l fakadó köszönetemet szíves támogatásukért mindazok, a kiknek részük van e könyv létrejöttében! Borostyánk " , 1903 október hó 22-én.

ALMÁSY GYÖRGY,

TERMÉSZETTUDOMÁNYI

KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT.
MEGINDULT 1872-BEN.
I.XXII. KÖTET.

TERMÉSZETTUDOMÁNYI

KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT
A M. TUD. AKADÉMIA SEGÍTKEZÉSÉVEL KIADJA

A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

LXXII.

ALMÁSY

VÁNDOR-UTAM ÁZSIA SZIVÉBE

A XI. (1002—1904. ÉVI) CZIKLUS

HARMADIK KÖTETE
A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁÍRÓI SZÁMÁRA.

TARTALOM.
Lap

El"szó Bevezetés I. fejezet. Budapestt"l a Kaspi tengerig II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton III. fejezet. A hét folyam országában IV. fejezet. Ilijszk . V. fejezet. Utazás ladikon az Ili deltája felé . VI. fejezet. Vissza Ilijszkbe VII. fejezet. Barangolás a pusztán VIII. fejezet. A pusztákról az Isszyk-kul partjaira m IX. fejezet. Przsevalszk és a Terszkei-ala-tau X. fejezet. A kara-kirgizek között XI. fejezet. A havasok felé XII. fejezet. A Száry-Dzsasz áttörése XIII. fejezet. A vadjuhok hazájában XIV. fejezet. A Khan-tengri lábánál XV. fejezet A khinai határon XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektol XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján . XVIII. fejezet. A Buam-szurdokon át Vjernyibe és onnan Taskcntbe

VII 1 19 39 81 117 138 171 204 245 . 271) 313 339 371 409 . . 439 472 505 . . 530 573

XII
XIX. fejezet. A közép-ázsiai bazárok XX. fejezet. Hazafelé Függelék. 1. Tipus és nyelv 2. Ruházat, ékszerek, fegyverek 3. A kirgizek lakása 4. A kirgizek gazdasági élete 5. A kirgizek házieszközei 6. A kirgizek háziipara . . . . 7. A házasság és a család 8. Mulatságok 9. Vallás és babona Bet ! rendes név- és tárgymutató Lap 602 641 667 669 683 685 695 708 714 718 726 730

Mérték

1:550,000. A KÖZÉPS# TIEN-SAN SZYRT-VIDÉKEINEK VÁZLATOS TÉRKÉPE.

A pontozott vonal a szerz" f"bb útvonalait jelzi.

168. kép. Indulás a sólymászatra.

XVII. FEJEZET.

VÁROSI É L E T PRZSBVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN.
KTÓBER 3-án Oiíuz-BEK-kel kilovagoltam az Isszyk-kul partjára, STUMMER dr.-hoz, a ki a Koj-Száry öböl mellett, idilli szép helyen, dzserganak-bozót között, a parton állított fel sátortanyát s innen kutatta át a t" keleti végét. Sajnos, rossz csónakjával nem lehetett bejutni a tó közepe felé, s most sajnáltuk igazán, hogy elmaradt felszerelésünkb " l az aczélcsónak, a melyet magunkkal akartunk hozni, s a mely most kit ! n " szolgálatokat tehetett volna. Sajátságos, hogy nincs a tó mellett egyetlen tisztességes hajóács sem, a ki legalább olyan kit ! n " orosz lodkákat tudna készíteni, mint a milyeneket a Fekete-tengeren használnak jó vitorlázattal. Az Issz^yk-kulra, annak nagy kiterjedése és hirtelen kitörni'szokott szélviharjai miatt, csakis jó járóm ! vek valók, de ezek helyett a halászok meg a dácsák nyaralói megelégednek azokkal a nyomorúságos faedényekkel, igazi dusegubkák-kái, lélekveszt"kkel, a melyek idétlenek, nehezek, s a melyeket csak evez"vel lehet hajtani. A legkisebb hullámzás felfordítja, minden tajtékzó hullám belecsap, s mivel nincs gerincze, a leggyengébb szél is nyomorúságosan elveri. A vidék halászai ugyan vakmer " en neki indulnak ezekkel a kádakkal hosszabb utaknak is, de ez veszélyes játék és senkinek sem tanácslom. Nagyon érdekes volna a tó mélységeit végigmérni, de ehhez okvetetlenül szilárd, er"s hajó kell, a mit a tó leend" tanulmányozóinak okvetetlenül magukkal kell hozniok.

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

537

Az id" megint gyalázatos rosszra fordult, s végeszakadatlan es"zés borította szürke homályba az egész vidéket, azért mindjárt másnap mind a ketten visszatértünk Przsevalszkba, hogy ott jobb id"t várjunk be. STUMMER dr. KUCZENKO tanárral postakocsin a tó déli oldalára utazott Szlivkina faluba, míg én Przsevalszkban október 8-ára kirándulást készítettem el" s csakugyan 8-án Koj-Száry-ba.n (sárga birka) ismét találkoztunk. Egész házi népemet, TEMIR-Í, $RUz-BEK-et, KoszTKÁ-t magammal hoztam, meg Przsevalszkból egy oroszt/ névleg Aixzov-ot, továbbá három, megnevezhetetlen fajú, talán kopó és vizsla keresztezéséb"l származott kutyát, hogy velük a dzserganak (Hyppophae rhamnoides) bozótot felhajtsuk. PÁVEL és SZITNYJKOV nem voltak többé szolgálatunkban. PÁVEL ZsDÁNOv-on id"szakos iszákossága újra kitört s ezzel együtt nemcsak a benszülötteket kezdte mindenféle módon megsrófolni, hanem még gazdáját is szemtelenül megcsalta és meglopta. A gyógyszerész és KUCZENKO figyelmeztetésére gondosan vigyázott rá STUMMER, de végre is kénytelen volt elkergetni, a mi még aránylag enyhe büntetés volt, mert megérdemelte volna a vén gazember, hogy a hatóság kezébe juttassuk. Ezt a hírt a szyrtekr"l való hazatérésünk után hallottuk, s ez id"t"l fogva SZITNYJKOV sem valami jól érezte magát közöttünk. Meg vagyok róla gy"z"dve, hogy PÁVEL gaztetteihez semmi köze sem volt, s"t azokat éppúgy elítélte, mint mi magunk, mindazáltal oly váratlanul és olyan brutálisan mondta fel minden alapos ok nélkül a szolgálatot, hogy egész haraggal váltunk el egymástól. Kellemetlen volt ez a válás, mert ezt olyan hosszas együttlét után barátságosabbnak képzeltem; bár lusta és kissé nagyszájú volt, nem mondhatom rossz embernek, s annyira meg voltam vele elégedve, hogy bizonyosan számíthatott volna egy kis külön honoráriumra, ha h!ségesen kitart velünkk. Szegény ELLY-BAI boldog volt, hogy így fordult a dolog, mert vele nagyon keményen bánt a két kozák. A mikor megszabadult e kínzó-szellemekt"l, kezdett egy kicsit fellélegzeni, de mivel szolgálatát azért pontosan és jókedv ! en teljesítette, az egyszer! ló-"rz"b"l lassanként STUMMER dr. inasává lépett el", a mire nagyon büszke volt. Három napig vadászgattunk a tó partján, részben fáczánra a majdnem áthatolhatatlan dzserganak-bozótban, részben túzokra a pusztákon, végül pedig a mocsaras tóparton s a puszták pocsolyáiban mindinkább szaporodó vízimadarakra. Ezeken a kirándulásokon megismertem a tó keleti partjának egészen egyszer! szerkezetét. A Dzsergalan völgymedenczéje, mint a Tien-san minden más medenczéje, a Csárym, Karkara, Narynkol, s"t a Száry-dzsasz völgye is, mint löszszel fedett síkság húzódik egészen a tó partjáig, a hol meredek szakadékkal hirtelen esik le a tó színére. Különböz" okokból sok helyen a tófenék szárazra jutott s a víztükör visszavonult, úgy, hogy a löszfalak lábai el"tt gyakran nagy kiterjedés! száraz öblöket lehet találni, a melyeket vagy a dzserganak tüskés bozótja lep el.

538

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

vagy pedig egyszer ! en csak homok fed. Dünés pászták, elkerített parti lagúnák arról tanúskodnak, hogy a rengeteg kiterjedés! tó, a mely nyugat felé tengerhez hasonlóan zárja el a látóhatárt, visszavonulóban van. A l " szpuszták magasabb felszínét leginkább csí-steppe, vagy pedig a dungán és orosz, földmível"k szántóföldjei lepik el, míg lenn a tó mellett, a szárazra jutott öblöket dús vegetáczió fedi, a mi pompás búvóhelyet nyújt a fáczánoknak. Kutyáink, sajnos, nem sokat értek, mert a dzserganak tüskéit óvatosan kikerülték: hajtókkal egyedül meg nem sokra juthat az ember. Embereink halálmegvetéssel lovagoltak bele a legvadabb tüskékbe is, hosszú bakanjukkal jobbra-balra hadonázva, de a fáczánokat ez nem riasztotta ki biztos menedékükb " l, s így a vadászat meglehet"sen kevés eredménynyel járt. ALCZOV és TEMIR példájára magam is a hajtókkal lovagoltam s lóról puskáztam, a mit derék fehér lovam elég türelmesen viselt el; csak egyszer kezdett ugrálni, a mikor hirtelen egész nagy csapat fáczán rebbent fel és s ! r ! n kellett puskáznom. Ficzánkolása miatt persze bizonytalanul czéloztam s a. jó alkalmat nem használhattam ki kell"leg. A dzserganak közt ez id"ben hemzsegett a mindenféle kis madár, a mely részben költözködés közben, részben pedig a bozót ragadós, ízetlen,, sárga gyümölcséért sereglett össze, a melyt"l a tövises, embernyi magas bozót valóságosan virított. Volt itt a hegységb"l mindenféle poszáta, feketebegy! rigó, kékbegy, feny " -sármány, nádi-veréb, mindenféle énekes stb. Igen érdekes volt a tó és a mocsarak madárvilága is, a mit szintén az "szi költözködés tett elevenné. Ludak, hattyúk, szárcsák, kacsák mindenféle faja, kócsag, szürke és vörös gém, temérdek totanus- és tringa-féle népesítette be a pocsolyákat, nádas partszéleket; azonkívül nagy sereg bibicz (Vanellus cristatiis és Chettusia gregaria) turkált a parti iszapban. A tó kék vize felett csérek,, halászkák és nehézkes halászó sirályok (Larus ichthyaetus) repkedtek, de látni lehetett mindenféle ragadozó madarat is, a parlagisastól le egészen a karvalyig, a vércséig, és a nehézkes SzáryAg (fehérfarkú-ölyvig), a mely keringve,, lebegve járja be a vidéket, zsákmány után kutatva. Alkalmas les"-állásról könnyen lehetett volna eredményesen vadászni erre a sok szárnyasra, sajnos azonban, id"nk nem volt elegend" ilyen komplikált vadászatra, s meg kellett elégednünk azzal, a mi éppen lovaglás közben puskánk csöve elé került. Hogy azért mégis jó eredményre lehetett szert tenni, október 8-iki utam bizonyítja, a mikor Przsevalszkból Koj-Száryba lovagolva, csak úgy az útról, minden fáradság nélkül 2 parlagi sast, 1 fehérfarkú ölyvet, 2 barna réti héját, 1 kékcs " r ! réczét (Anas leucocephala), 2 czigányréczét (Anas nyroca), 1 kócsagot (Ardea álba), 2 paizsos czankót (Machetes pugnax) s 1 vöröslábú czankót (Totanus calidris), összesen 12 darabot hoztam a sátorba, a melyek változatos fajuk miatt, igazán szépen festettek egymás mellett. A tó partját nyugat felé egészen a Dzseti-oguz patak torkolatáig, kelet felé pedig egészen az Örtök torkolatáig jártuk be, miközben alkalmam

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; S#LYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 539

nyílt azoknak az „els!lyedt" városoknak egyikét is látni, a melyek az Isszykkul felfedezésének történetében annyi vitára adtak alkalmat. Azon a helyen, a melyet meglátogattunk a Kara-szu öbölben, valóban egész halom cserép, égetett tégla, salak hevert a partszélen, s látszik, hogy kétségtelenül a hullámzás verte partra. A maradványok sokkal sérültebbek voltak, hogysem érdemes lett volna "ket gy!jteni, s azonkívül be kell vallanom, hogy a lelet geográfiai oldala sokkal jobban érdekelt, mint a régészeti, úgy, hogy a minden díszítés nélküli, nagy tömegben hever" maradványok csak annyiban érdekeltek, hogy aránylag magasan fejl"dött technikával, kétségtelenül korongon készültek. Err"l a helyr"l október 10-én ALCZOV kíséretében ismét visszatértem Przsevalszkba, ezúttal nem egyenesen a pusztán végig, hanem kerül"vel a Bir-bas (egy fej) löszszel borított domblánczon át, a melynek érdekes alakulatát meg akartam tekinteni. Ezen az úton szerencsém volt a ritka havasi-szalonka (Scolopax hiemalis Eversm.) egy példányát lel"ni. Ez a madár "szszel és télen többször lejön az Isszyk-kul mélyedésébe, a hol különben ép úgy magányos életet folytat, mint költ"helyének csendes száz-eán. Nem éppen nagy ritkaság, mert a Dzsergalánban való vadászaton egy délel"tt 6-ot is láttam, de olyan elszórtan rejt"zködik, láthatatlanul, s a mint megfigyeltem, úgy meglapul, hogy nagyszámú haj tóval lehet csak felverni. Ugyanekkor néhány talpas-tyúkot (Pterocles arenarius) is felzavartunk, a mely itt az Isszyk-kul magas medenczéjében már igazán a ritkaságok közé tartozik. A legközelebbi kirándulást a Dzseti-Oguz1 (Hét ökör) folyó partjának erd"ségeiben rendeztük, hogy ott néhány napot "zvadászattal töltsünk. Október 15-én indultunk oda, de mivel szyrti betegségem újra el"vett, már 17-én visszatértem Karakolba, míg STUMMER dr. még néhány napig kinn maradt embereinkkel Nagyon szerettem volna a Terszkei-tau el"hegyeinek vidékét messzebb keletre is megismerni, s ez a rövid kirándulás ebben a tekintetben sok érdekes tapasztalattal gazdagított. A középs" Dzseti-oguz és az Örtök vidéke nagyon vonzó, mert a legfest"iesebb homokk"-sziklák hosszú szirt-sorozata tárul itt fel, világos-vörös
Dzseti-oguz annyit jelent ugyan, mint „Hét Ökör", s a völgy felett emelked" hegy neve „Oguz-bas", annyit jelent, mint „ökörfej", de a környék kara-kirgiz és szart népeinek nyelvén, a kik éppen ezt a magyarázatot f!zik a szavakhoz, a többi türk idiomának megfelel"en ökör annyi, mint ögiiz. Azonkívül a helyszínén sohasem ejtik ki külön dzseti oguz, hanem mindig együtt, így: dzsetigúz. Könnyen gondolhatni, hogy e szóban talán, mely a Terszkeitan legmagasabb részér " l leinduló és szép fekvés! völgynek a neve, valami emléke maradt a régi türk ghúz vagy úz népnek. A hét {dzseti) jelz" genealógiai epitheton, a mely minden türk nyelvben használatos s még a magyar Hetu moger is meg"rizte. Oghuz-bas és Dzseti ghúz tehát annyit jelentene, mint „A ghuz eredete", „a hét ghuz (törzs)". A „toguz Ghúz" (kilenez ghuz) a történelemb"l is ismeretes.
1

540

VÁROSI ÉLET PRZSEA'ALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

színével élénken elütve az "ket koszorúzó feny"k haragos zöldjét"l. A hegységr"l lejöv" patakok kapuszer ! réseket ütöttek ezen a szirt-sorozaton, s az ilyen helyek tájképileg csodálatosan szépek. Az egyik este itt tanyáztunk a Dzseti-oguz völgyében, nem messze a fénynyomatú képen látható szirtekt"l, két meleg-forrás mellett, a melyek itt zavartalan "sállapotban a patak medrében erednek. A kirgizek az egyik forrást használják is néha, s ez le van fedve valami régi jurttal, de a másiknak vize egész szabadon ömlik bele a patakba. A két melegforrás h " mérséklete valami 40° C. s könnyed kénszaga elárulja ásványos összetételét. Ezek a források valószín ! leg nem különböznek az ak-szu-völgyit"l meg a még jobb ismert pispeki-t"l, érdekes csak érintetlen "seredetiségük, az a körülmény, hogy befoglalatlanul, teljesen természetes állapotukban maradtak, a mi az európai szemnek éppen olyan eredeti és szokatlan, mint idegenszer ! látvány. Önkénytelenül felmerül az a gondolat, hogy milyen óriási t " ke volna ez a két, kétségtelenül gyógyító erej! forrás Európában, különösen, ha hozzáveszszük, hogy mint fürd"hely, a lehet " legszebb helyen feküdnék, a hol a természet pazarul rendezte be a pompás tájképek színpadát: ott vannak a vadregényes homokk " -sziklák a susogó, komor fenyvesek lombsátora alatt, amott az Isszyk-kul végtelen tükörére tekinthetni, hátunk mögött meg az' Oguz-bas jégárakba burkolt ormai ragyognak versenyt az ázsiai ég ver"fényével. Przsevalszkból való elutazásunk el"tt rendezett kirándulásaink fénypontja az a sólyomvadászat volt, a melyre SZATOFF kerületi elüljáró hívott meg október 23-án. A betanított madarakkal való vadászat Közép-Ázsiában még általánosan virágzik, különösen a kirgizek !zik, s miel"tt még a vadászat leírásába fognék, néhány megjegyzést iktatok ide err"l az érdekes "s foglalkozásról, a melyet mindig gondos figyelemmel kisértem. A kirgizek épp úgy, mint a régi európai solymárok, megkülönböztetnek alacsony- és magasröpt ! madarakat. Az alacsonyröpt ! ekhez tartoznak a héja, kirgiz nyelven röviden kus vagy madár, másképen karcsaga, vagy kar csiga; továbbá a karvaly, k'frgtj, k'rgij, míg az igazi sólyomfélék a magasröpt ! ekhez tartoznak. Csak ezeket fedik le süveggel (tomogó), míg amazokat sólyomsapka nélkül használják. Az országban el"forduló majdnem minden falconidát használnak vadászatra, de erejük, nagyságuk, tanulékonyságuk szerint igen különböz " érték ! ek. Valamennyi vadászó madár közt a legtöbbet ér a szirti-sas, a berküt, a melyet az európai sólymászat egyáltalában nem ismert. A következ " kis táblázat áttekintést nyújt az összes vadászmadarakról, azoknak a kirgiz nevér"l s a vadról, a melynek vadászatára használják. Sajnos, az itt számbajöv" alakok omithologiailag pontos nevét nem tudom megadni, mert a mikor ezt a fejezetet írom, még az ornithologiai gy ! jtemény nincs feldolgozva, s ezért a Hierofalco-család képvisel"i sincsenek véglegesen meghatározva.

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SOLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 541

1. Kába sólyom 2. Kis sólyom 3. Karvaly 4. 5. 6. 7. 8.
n

Fürj, kisebb madarak, fogoly és szirti tyúk vadászatára. Vándor sólyom (Falco peregrimis) Lácsyn j Nyúl, fáczány, Közönséges héja (Astur palumbarius) Kus v. Karcsiga fogoly és réczeKerecsensólyom (Hierofalcosacertyp?) Itölge, Itelge | vadászatra. Kerecsen sólyom (Hierofalco sacer ] Mint az el"bbiek, de egész a hattyúig, subsp.) Barin a tuzoki Vadász sólyom (Hierofalco candiS é s a d a m i S - ^ e n e r " s Pél~ x cans) AMtölge J dányok még antilopokra is. (Falco subbuteo) Dzsagalmai (Falco aesalon) Turnnitai (Accipiter nisus) K'rgi'j

, A .. , . , • \ D j ... ) Róka, farkas, "z, antilop, egész c . ,. 9. Szirti sas (Aquila fúlva typica) Berhit > ' . , . ;,. j az arkang es az icskeig. Bár a vadászsólyom kivételével, a nevezett fajok mind a Tien-sanban költenek, azért a benszülöttek mégis jobban szeretik a feln!tten foglyul ejtett madarakat, mint a fészekb!l kiszedetteket, s majdnem csak a szirtisassal tesznek kivételt, mert ezt feln"tt korában igen nehéz elfogni. A sólymokat a benszülöttek sajátságos csapdával vadászszák, az úgynevezett tor-val, a következ" módon: Négy vékony, 2*5—3 m. hosszú botot (csivök), hegyével egy kissé befelé, négyszög-alakban, a melynek oldala 3 m. lehet, a földbe szúrnak. Sekély bevágásokkal hálót (tor) er"sítenek rá lazán, ugyanolyan magasságban. A háló sötétszin!, alig látszik, s szemei 6—8 cm b"ség!ek. Ez a tulajdonképeni csapda. A háló alá teszik a csalogató madarat, galambot vagy varjút, a melynek b"ven tesznek oda eleséget, meg a földbe belet!zött ökörszarvba vizet, hogy elég legyen a hosszú várakozásra. Vékony botokból készült ívalakú állványon, a Mjü!-n keresztül hosszú zsinór fut, czövekekkel a földre er"sítve, az 50 lépés távolságban lev" erny"höz (nnocsa), a mely mögött a madárfogó leselkedik. A /or-okat rendesen az erd"s régiókban olyan hegyhátakon állítják fel, a melyeknek egyik (déli v. nyugati) oldala kopár, míg a másik erd"s. A héják és karvalyok számára, a melyek szívesen vadászszák az erd"széleket, az ilyen hely már elegend" volna, de a sólymok kedveért rendesen különösen el"reugró, messze terjed" kilátást .nyújtó helyeken állítják fel, a hol a csalogató madár mozdulatai szélesebb körben t!nnek fel. A madarászok, a kiknek legnagyobb része szart, kis csoportokban lovagolnak ki, hármasával, négyesével és pedig augusztus végén vagy szeptember elején, a költözködés kezdetén. Kedvez" területet keresnek ki, ott valóságos tanyát -ütnek, a honnan minden nap meglátogatják a 2 vagy 3 nnocsá-t, s egész nap megfigyelik az erny"khöz tartozó for-okat. Az erny"k
1

Alighanem a H.

Hendersoni-fa}.

5 4 2 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

feny"galyakból s!r!n, kunyhószer!en vannak összefonva s a vadászt még a legélesebb sas-szem el"l is tökéletesen eltakarják. Ha a madarász megpillant valami szárnyas rablót, a melynek, úgy látszik, nincs kedve a csalogató madárra lecsapni, akkor a zsinór rángatásával a Mijü!-n megriasztja a madarat, s ezzel a rabló figyelmét felhívja. Ha aztán ilyenkor a ragadozó a vélt zsákmányra lecsap (mindig kissé ferde irányban), akkor rohamának teljes erejével nekiüt"dik a láthatatlan hálónak, kiveti ezt a tartó rovátékokból s magával ragadja a földre, a hol menekülni akarván bel"le, olyan er"sen belekeveredik, hogy a madarász minden

169. kép. Kirgiz sólymász szerszámai. 1, 2 mjélej ; 3 cs'írga ; 4 baldak; 5 a szirtisas sapkája (berküttükü tomogo); 6 sólyom-sapka (tornogo); 7 a szirti-sas, 8 a sólyom" béklója (bó); 9 khanat.

nehézség nélkül megfoghatja. Nemcsak a héját és a karvalyt fogja meg ez a csapda, mint a melyek ül" madarakra is lecsapnak, hanem a többi sólymot is, mert ezek ferde, er"s lecsapással az ül" madarat fel szokták rebbentem, hogy a leveg"ben könnyebben uraivá lehessenek. Kifejlett szirti-sasokat szintén ilyen módon fognak, csakhogy ezeket nem annyira a falánkságuk, mint inkább féltékenységük vagy veszeked" kedvük révén csalogatják lépre. A for-ba nagyobb csalóétket, darab vadhúst vagy bárányt tesznek, s melléje él" szirti-sast lánczolnak. A csalóétekre sohasem csap le a sas olyan dühvel, hogy megfogódnék a hálóban, hanem rendesen el"ször leszáll annak közelében, jól szemügyre veszi s néhány nehézkes

VÁROSI ELET PRZSEVALSZKBAN ; S#LYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 543

ugrással szökik rá. Ha azonban más sas ül mellette, ez küzdelemre ingerli, s az a kegyetlen irigység, a mi éppen a legderekasabb küzd"ket jellemzi, vesztére lesz, mert ilyenkor teljes dühvel csap le a zsákmányra. A megfogott madarat a madarász óvatosan kiveszi a hálóból, aztán mindkét lábát puha b"rb"l készült békóval (b!) meglánczolja s rögtön megeteti, folyton kedves, biztató beszélgetés közben. Alacsonyröpt! madarak hívó szava „Pö, pöf", a magasröpt!eké »ku, kn!u s a sasé végre „k'ijtu!" Mivel a madarak rendesen éhesek voltak, a miért lecsaptak a csalóétekre, azért az el"bbi bíztató szavakkal eléjük tett húst rendesen azonnal, vagy kis vártatva megeszik, mire a sólyomnak és sasnak azonnal fejébe húzzák a dísztelen b"rkámzsát (tomogo) s ezzel lefedik a szemét. Két napig az állatok minden táplálék nélkül maradnak, csak messzir"l kiáltják feléjök kedvesked" hangon a megfelel" hívó-szót; éjjel azonban, teljes sötétségben, a sátorban vagy a jurtban az idomító kezébe veszi a madarat, hízelkedik neki és hangoztatja a hívó-szót. Fogás után harmadnap egy kis bottal húst nyújtanak feléje, folytonos szólongatás közben, a mikor persze nappal els" ízben veszik le a süvegét. A táplálékot (tarnak) egész közel hozzák a madárhoz, csak a solymár tartja magát, kinyújtott karral, lehet"leg távol, s még azt is elkerüli, hogy rápillantson a sólyomra. Most aztán nap-nap után következik a sapka levétele és az etetés, szólongatás és kedveskedés közben, úgy, hogy a solymár maga is mind jobban és jobban közeledik a madárhoz, a táplálékot azonban mind távolabb és távolabb tartja t"le. A botot máirendesen a 4-ik vagy 5-ik nap elhagyják, s a solymár a húst kezty!vel (mjélej) fedett kezében tartja. Ha a sólyom egyik lábával próbálja elvenni a húst, akkor a solymár megnyerte a játékot. Öklének könnyed emelésével lassanként odakényszeríti a madarat, hogy az a másik lábával is fellép a kezty!re s ezzel már a solymár öklén ül, a hol zavartalanul ehetik. Végtelen el"vigyázattal és nagy türelemmel csinálják ezeket a gyakorlatokat, míg a sólyom egészen megszokta a kezty!s kézb"l venni el az ennivalót és mindig nagyobb és nagyobb távolságról repül reá. El"ször a földr"l ugrik fel a köz vetetlenül eléje tartott kézre, aztán a földön rebdes néhány lépést egészen a kezty!ig, majd felrepül a földr"l is az álló solymár kinyújtott kezére, míg végre a gyakorlatokat szabadban, nagy távolságokból ismétlik, s"t aztán lovon is folytatják, a mikor persze a sólyom b"r-békóira még hosszú, vékony zsineget is kötnek. Ez az egész, sokat magasztalt dresszura, a mely rendesen alig tart egy hónapig, s jó sólymokkal (meg jó solymárokkal) már 10—14 nap alatt be szokott fejez"dni! A tolljáték (khanat), a mely néhány összekötött récze- és szirti fogolyszárnyból áll, csak alárendelt szerepet játszik, a mennyiben ezt az etetéskor a sólyomnak vagy héjának csak megmutatják, hogy szokjék hozzá, s ép úgy megismerje róla urát, mint a hívó-szóról. Gyakran, de nem mindig, az els" vadászati kísérletet nyesett szárnyú, vagy zsinórra kötött madárral próbálják meg.

5 4 4 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAX ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

A vadászathoz és a fogáshoz való kedvnek, meg az ehhez szükséges ügyességnek azonban a madár természetében kell rejlenie, s a világ semmiféle idomítása sem volna képes beleverni. Az összes kirgizek, a kiket ez iránt megkérdeztem, .ezt a feleletet adták, s határozottan tagadták, hogy lehetne a madárba efféle tulajdonságokat mesterségesen belenevelni. Természetes, némi gyakorlat és szoktatás rendkívül növeli a madár ebbeli képességeit. Az idomítás befejezése után, mivel a madár már hetek óta nem használta a szárnyát, bizonytalanul dolgozik, s mindjárt elfárad, de minél többet vadásznak vele, annál erélyesebben támad, annál kitartóbban üldöz s a növeked " önbizalommal n " bátorsága és megbízhatósága is, annyira, hogy órák hosszat harczol olyan óriásokkal, mint. a túzok vagy a daru. A mint a szakért " vajdászok mondják, ha a madár eltévedt, úgy arra a jelre, a melyet a madár gazdája hosszú ukuruk-ra. er"sített tolljátékkal ad, 10—12 verszt távolságról is nyílegyenesen, minden habozás nélkül visszarepül gazdája öklére. ; A berliutx, a melyet rendesen, mint fiókát fogtak el a kirgizek, annyiban különböz " idomítást kap,, hogy a tolljáték helyett "z- és marmotab " rb " l készült, rókafárkkal díszített játékot mutogatnak neki. A berkutot ezen a csirgá nev ! játékon etetik, mihelyt olyan szelíd, hogy felugrik az ökölre. Lassankint úgy gyakorolják a madarat, hogy ez ellen a csirga-játék ellen tüzelik, végül pedig a vadászatot is ezzel tanítják be, úgy, hogy a lovas a friss ."hússal megrakott csirgát hosszú zsinóron, vágtatva húzza maga után, míg a berhddzsi szintén lovon, leveszi a sas süvegét és „príuifj"-kiáltásokkal bíztatja 1 a csirga ellen. Csak a sast bíztatják ilyen külön kiáltással, míg a többi sólyomféle csak a rendes „pö, pö!" és „ku, ku! szót ismeri, akár mint bíztató, akár, mint csalogató szót. Ezek a hívó-szavak, meg a többi szakszer ! kifejezések valóságos m!kifejezések a kirgizek között, s a ki vét ellenük, ép úgy kinevetik, mint mi a koczavadászt. Ha az idomítást befejezték, vadászatra indulnak a pusztára. A solymár persze lóháton' jár, kezére húzza a mjélej-t vagy kezty ! t. Ez a sólymok számára vékony szarvasb " rb " l, igazi sasok számára er"s lób"rb"l van, a melyet még jól kibélelnek "z- vagy szarvasb " rrel. A kezty ! olyan ujjatlan, mint a balatoni halász „kesztéje", s csak ritkán használnak háromujjas kezty ! t, a melynek egyik ujjába a hüvelykjét, másikba a mutató- és nagyujját, a harmadikba pedig gy ! r ! s- és kisujját dugja a solymár. A sólymok és sasok sipkát viselnek, az alacsonyröpt ! ek nem. Valamennyi madár lábán ott van azonban a puha •b"rb"l készült békó, a mely mintegy arasznyi hosszú darabbal köti össze a-két lábat, s valami kb. 35 cm. hosszú zsinórban folytatódik, a melyet a vadáisz" kezében tart. A békó összegabalyodását néha szaruból való spirális •szalag akadályozza meg, de rendesen csak egyszer ! szíjból készült. Némely
Igazi kirgiz neve ugyan berküí, de az oroszok berhit-nak az irodalomba is, azért átmenetileg én is így használom.
1

mondják s így jutott be

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ 1SSZYK-RUL PARTJÁN

545

madárnak megvan az a rossz szokása, hogy a békót csipkedi és rágja, s"t lábát is felvérezi. Hogy leszoktassák err"l a helytelenségr"l, kis deszkát kötnek a nyakába, a mi miatt nem éri el a békóját. Valamennyi vadászó madarat szabadon viszik a jobbkézen, csak a nehéz berkut fárasztaná el így nagyon a kezet, a miért a berhitdzsi villaforma ágasfát köt szíjakkal a nyergéhez, a melyen ruganyos b"rpárna támasztja alá a vadász karját, hogy segítse az ugyancsak jókora súlyú madarat czipelni. Ezt a gyakran faragványokkal ékesített támasztófát baldak-nak nevezik, s ép úgy nem szabad a berkutdzsi nyergér"l hiányoznia, mint a csírgá-nsk. Nagyon csinos látvány, amikor a sólyomvadászat évszakának kezdetekor számtalan lovas jön-megy a bazárok körül, sólyommal az öklén. A kirgizek annyira szeretik ezt a sólyomvadászatot, hogy majdnem minden második kirgiz czipel magával sólymot. Az el"kel"séget persze a berkutdzsik teszik, utánuk jön számra nézve az igazi sólyomvadász, míg az egyszer! kusvadászok száma légió. A vadászat jó eredménye nemcsak a dresszurától és a madár természetes hajlandóságától függ, hanem még a solymárnak is ügyeskednie kell, különösen pedig tudnia kell, hogy mikor jött el a kell" pillanat a madár eleresztésére. A sipkátlan madarak a vadászat minden mozdulatát figyelemmel kisérik, s ezeket a kar gyors mozdulatával valósággal utána hajítják a kiszemelt áldozatnak. A sólymokról azonban csak akkor veszik le a sipkát, ha a vad már mutatkozik. A solymár feladata már most az, hogy a kell" pillanatban matassa meg a sólyomnak a vadat, s ha a sólyom meglátta és megértette, a mit integetéssel és tollának borzolásával árul el, akkor a vadász vágtatva rohan a vad üldözésére, karját lassan leereszti egész a földig s a madarat magától engedi leszállni a kezér"l. Persze vigyáznia kell, hogy éppen azt a vadat üldözze, a melyet a sólyom kiszemelt, mert ha pl. több fáczán rebbent fel, s azok közül a lovas nem az után rohan, a melyet a sólyom kiszemelt, akkor könnyen zavar támadhat. A berkut kezelésére még külön vissza fogok térni. A mint látható, a modern ázsiai sólymászat minden tekintetben hasonlít a korábbi évszázadokban Európában divatozott vadászathoz, csakhogy sokkal egyszer!bb és természetesebb, s nincs meg benne az a sok mindenféle babonás, megrögzött szokás, meg az a sok sallangos czifraság, a mi olyan nehézkessé és olyan költségessé tette. A sólymászat igazi hazája a Kelet, a honnan ennek a mesterségnek lényege származott át a középkorban hozzánk, s változatlanul meg is maradt; a kés"bbi sok sallang, a mit id"k folytán aggattak rá a sólymászatra Európában, az csak kárára volt ennek a szép sportnak, a helyett, hogy el"mozdította volna fejl"dését. így az ázsiai sólymászat nem ismeri azt a barbár szokást, hogy a sólyom szemhéjait1 vakítás czéljából összevarrják. Ismeretlen a gy!r!n való hintázás is, a minek az volna a czélja, hogy álmatlansággal és fáradsággal
ALMÁSY : Vándor-utam Ázsia szivébe. °5

546 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

— jobban mondva, rendszeres butítással — törjék meg a neveletlen madár makacsságát. Az ázsiai idomítás csak a türelmet és a szeretetteljes bánásmódot ismeri, s ezzel sokkal többet tud elérni, mint az európai sólymászat még legnagyobb kifejl"dése korában is, mert ezek az ázsiai sólymok nemcsak egyféle vadra vannak idomítva, sem pedig naponként csak egy vagy két vadászatra, hanem ezek válogatás nélkül üldözik a négylábú és a szárnyas vadakat, és pedig gyors váltakozással egymás után, a hányszor csak szükséges. ACKERMANN békebiró elbeszélte, hogy a fürj-vadászat idején, ha 20—30 fürjre volt szüksége, csak a bazárhoz kellett mennie, ott megszólította a legels" lovas kirgizt, a ki magával hordta sólymát, s megrendelte nála a vadat. A kirgiz intett, hogy elfogadja, megfordította lovát, kisietett a pusztára, s alig 1 — 1V2 óra múlva hozta a prédát. Ezek olyan eredmények, a melyeket a derék, kis merlinek részér"l egészen közönséges dolognak tartanak. Persze, az ázsiaiaknak van idejük b"ven s nem esik nehezükre az idomítás végén néhány hetet teljesen ennek szentelni. Annyira megy ez, hogy a solymár mindig hord hússzeleteket az övében, s nem restéi minden tíz perczben lehajolni, hogy a sólymot kezére szállítsa, s így alaposan begyakorolja az etetésbe és a hívásba. Mivel a jóllakott madár sokkal kevésbbé kezes, azért minden ilyen kísérlet alkalmával csak egy csipetnyi tamakot kap, míg a húsdarab többi részét balkézzel az összeszorított ökölb"l ismét kilopják, mert így a madár csak mind nagyobb és nagyobb érdekl"déssel keres a kincs után. A madarak nagy értéke részben onnan is származik, hogy a solymár a fáradságos munka közben önkénytelenül is megszerette ápoltját. De nagyban hozzájárul ehhez, hogy a benszülöttek rendkívül szeretik a sportot, s legnagyobbrészt nem is a zsákmány kedveért vadásznak, hanem csak mulatságból, a mi különösen a szártok közt rendkívül meghonosodott, s mivel ezek kizárólag csak a magasröpt! madarakkal vadásznak, különösen a nemes sólymok ára igen magas. Legolcsóbbak az alacsonyröpt! madarak, mert az idomított karvaly 5—10 rubel, az öreg n"stény héja (ennek a sorozatnak legjobb példánya) ára pedig legfeljebb 30 rubel, vagyis ugyanannyi, mint az átlagos jóságú lóé. Nagyon drágák a berkutok, mert még a gyengébb, csakis rókavadászatra alkalmas berkut ára is legalább annyi, mint a jó lóé, tehát 50—60 rubel, ellenben az els"rangú ilyen állatok, ha egyáltalában kaphatók, ötször vagy tízszer ilyen drágák. A sólymok ára iránt jó tájékozódást nyertem Naryn-kolban. Az egyik szart madarász tanyáján a ritka és nagyra becsült bánn-féle sólyom frissen fogott példányát láttam meg, a melyet szerettem volna gy!jteményem számára megszerezni. Fölajánlottam neki cserébe az egyik berkutomat, a mely er"s és rókafogásra igen alkalmas állat volt, de nevetve utasított el azzal, hogy ha még három lovat ráteszek, akkor sem kapom meg a szépremény! madarat! Másfél hónap múlva a szart ugyanazt a sólymot elhozta hozzám s nagy

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

547

alkudozás után odaadta 1V2 rubelért. Az idomítás alatt a hím madár gyengének és gyávának bizonyult, s ezzel értékét vesztette. Azt hiszem, hogy a szart madarász meg volt gy"z"dve, hogy még mindig kit!n" üzletet csinált. Legértékesebb az ak-itölge vagy vadászsólyom, a mely, azt hiszem, hogy a Hierofalco candicans-csopoxtba. tartozik.1 Rendkívül ritka, a költözködés idején együtt jelenik meg a hidakkal és hattyúkkal, s a legjobb vadászó madárnak tartják, s"t még a berkutnál is többre becsülik. A mikor Przsevalszkban voltunk, november elején, a Türgenen fogtak ilyenfajta fehér sólymot. Szerettem volna látni. Mivel embereim már el"re kijelentették, hogy nem eladó, azt izentem a tulajdonosának, hogy megfizetem, ha elhozza a madarat megmutatni, hogy legalább meghatározhassam. Ennek a követségnek az lett az eredménye, hogy az egész aul „kocsdi", vagyis felpakolt és ismeretlen helyre párolgott el; az emberek féltek, hogy értékes fogásuktól valami módon meg akarom "ket fosztani, elhagyták a kellemes alföldet, s a hegyek közé, valami félrees" zugba vonultak. Merke város bazárjában láttam még ilyen sólymot egy szart öklén, november 21-én, hazautazás közben; a mennyire a gyorsan haladó kocsiból láthattam, nagy, északias jelleg!, fehér sólyom volt. A postautazás azonban már annyira elcsigázott, hogy resteltem megállni a madár miatt a bazár sáros utczájának közepén. Nagyon siettünk már Taskent felé, a vasúthoz, s így elmaradt az érdekes madár tüzetesebb megvizsgálása. Október 23-án jött értünk SZATOFF ker. kapitány, hogy az említett sólyomvadászatra magával vigyen. Kett"nkön kívül még a gyógyszerész és a kerületi hivatal tolmácsa, JACHUDI KUCSUKOV, csatlakozott hozzánk. Ez az utóbbi született kazak volt, de tanúit ember, s most orosz hivatalnok, tiszti ranggal. Persze, mohammedán volt, de azért Przsevalszk minden családjával érintkezett, s ezek orosz szokás szerint sohasem szólították "t családi nevén, hanem egyszer!en csak „IVÁN NiKOLÁJEVics"-nek, bár sem neki, sem az apjának, soha semmi köze sem volt IVÁN és NIKOLÁJ szentekhez. A találkozón egész csapat lovas kirgiz, köztük 10 solymár várt bennünket hat héjával, három vándorsólyommal és egy bár'in-nal Vadászterületül a Dzsergalán mellett elterül" dzserganak- és f!zfabozótot választottuk. A folyó mélyen bevágódott a lösz-és konglomerát-takaróba, s mintegy 2 km. széles völgyét (igazi, epigenetikus „völgy a völgyben"), a folyó számos ága között s ! r ! n ellepi a növényzet. Útközben már láttunk egy kis próbát az érdekes sportból, a mennyiben a vadászat vezet"je, IVÁN NIKOLÁJEVICS, a barin tulajdonosát felszólította, hogy ereszsze rá madarát egy csomó varjúra. Még a vadászidény kezdetén voltunk csak, s így a madarak még kissé bizonytalanok voltak s gyorsan fáradtak; de azért ez a próbára rendezett rövid epizód nagyon szép és érdekes volt.
1

Alighanem a Hierofalco Jiendersoni faj. 35*

5 4 8 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

A solymár mélyen lenyújtott kezér"l a sólyom egész alacsonyan száll el, alig egy lábnyira a föld felett, s ezzel elvágja a szemrevett madár el"l a biztos menedékhelyet, a földet. Azonban a mint az mind magasabbra emelkedik, a sólyom is végtelen könnyedséggel száll utána felfelé, arra törekedve, hogy föléje kerüljön s onnan meredeken lecsapjon rá. Most tehát gyönyör ! versenyröpülés kezd " dik a két madár közt a leveg"ben. A sólyom egyetlen egy áldozatot szemelt ki, a melyet szívós makacssággal üldözött, nem tör " dve többi társának károgó seregével; könnyed körökben próbálnak egymás fölé kerekedni, de a sólyomnak sikerül ez, s félig bevont szárnyakkal, mint a kil"tt nyíl, csap le áldozatára. A varjú azonban rendkívül vigyázott ellenfelére s a dönt " pillanatban gyors lebbenéssel tért ki oldalt,, úgy, hogy a sólyom hajszálnyira mellette elsuhanva, a mélységbe száguld. Ezt a pillanatot felhasználva, a varjú hirtelen a magasba emelkedik, míg a sólyom az elhibázott lecsapás miatt sok teret veszítve, kénytelen nagy körökben felemelkedni. Ez már sikerül is neki, mert egy magasságba kerül a varjúval s éppen nagyot akar magán lökni, hogy, mint a papírsárkány emelkedjék föléje s csapjon le ismét rá, de ekkor a varjúnak megint sikerül elmenekülnie, mert ebben a pillanatban behúzza szárnyait s mint darab k " , úgy esik le a földre. A sólyom pillanat alatt átérti a cselt, fékez, hogy szinte zúgnak a szárnyai, aztán megfordul s a következ " pillanatban már utána zuhan a varjúnak, de, úgy látszik, a varjú számítva ellenségének hevességére, már megint kiterjesztett szárnyakkal vesz egérutat s diadalmas károgással a mellette zuhanó sólyom fölé emelkedik, mindig magasabbra. Most azután mind a ketten emelkednek mind feljebb és feljebb, míg végre, mint kis pontok látszanak az égen lebegni s a nagy távolság miatt nem lehet a küzdelem részleteit látni; de mint a rakéták, úgy zúg már megint mind a kett" lefelé, szárnyaikat behúzva, csak evez"tollaikkal kormányozva. Elül van a varjú, a mely, mint a k " darab, majdnem vertikálisan zuhanik lefelé, mögötte a sólyom, a mely minduntalan rárohan, de áldozatának zeg-zugos kitérései miatt nem talál. Villámsebességgel tör le az égb"l a földre ez a vadul küzd " pár, sajátságos, zeg-zugos vonalban, a mi a küzdelem elmultával, a mikor már rég más jelenetek bontakoztak ki, még sokkal kuszáitabbnak tetszik. A roham azonban túler " s volt, a sólyom helyzete túlel " nyös: a varjú számára már csak egyetlen mód van a menekülésre! Ellenfelének karmai között el, a földre veti magát olyan er"vel, hogy el " renyújtott lába még nem tarthatja fel a lökést, hanem két-három bukfenczet vet, mint a megl"tt nyúl; de megmenekült, mert a sólyom, tudva, hogy milyen veszedelemmel jár reá nézve az ilyen ütközés a kemény földhöz: a meglapult varjú felett arasznyi magasságban suhanik el, mint a kil"tt nyíl, aztán a nyert röpít" er"t sokkal gracziózusabban felhasználva, néhány ölnyire odébb ismét a magasba emelkedik s most könnyedén kering az áldozat felett, s

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ 1SSZYK-KUL PARTJÁN 549

ingerl" csipkedésekkel kényszeríti ismét a magasba szállni. Bár a gyenge varjú h"sileg védelmezi magát, mert a sólyom t!hegyes karmainak minden döfésére dühös vagdalkozással felel, de soká nem bírja ki ezeket a villámgyors lecsapásokat, a melyek mind s!r!bben következnek, majd err"l, majd amarról az oldalról, s mind a két küzd" néhány tolla már a leveg"ben úszik • a varjú azonban nagyon jól tudja, hogy egy csapás, a mit nem tud kivédeni, végzetes lehet reá nézve. Fölhagy tehát a passziv ellenállással s egy kedvez" pillanatot felhasználva, a magasba szökik, hogy újra a légi küzdelem eshet"ségeire számítson. Újra kezd"dik a viaskodás, utánozhatatlan grácziával, meglep" ügyességgel, hogy az ember szeme nem tud betelni annak a felülmúlhatatlanul mesteri hatalomnak látásával, a mivel ez a két légi lakó eleme felett uralkodik. Természetes, hogy gyakorlott, küzdelemhez szokott sólyomnak csak játék 170. kép. Berkutdzsi. a varjút megfogni s néhány lecsapással a küzdelem véget ért; bár'in-unk azonban idomítása óta most volt el"ször igazi harczban, s az " aránylag csekély biztossága szerzetté nekünk a légi párbajnak ezt a szép látványát, a mi különben csak hatalmas és jó repül" madarakkal szemben szokott megesni, mint pl. hattyúval, vadluddal, túzokkal vagy daruval. Lehetetlen leírni mindazt a mesésen fürge és er"teljes fordulatot, kitérést vagy megfontolt ravaszságot, a mivel a két küzd" játszotta komoly játékát — komolynak kell mondani, mert életr"l vagy halálról volt szó, s mindkét küzd" legjobb tehetségét kívánta meg. De szép volt, rendkívül szép volt, látni az er"teljes küzdelmet, a melyben egyforma er"kkel, egyforma eszközökkel vett részt mindegyik küzd" becsületesen, nyíltan! A varjúvadászat nem húzódott messze, úgy, hogy legnagyobbrészt csendesen álltunk, vagy könynyedén jöttünk-mentünk erre, amarra, hogy a drámához közel maradjunk. A küzdelem vége dicstelen, de nagyon érdekes volt. A vidék meglehet"sen élénk volt és sok nomád aul népesítette be az út környékét. A szorongatott varjú ezt a körülményt felhasználta, mert a sólyom egyik rohama el"l kitérve egyenesen az egyik kírgiz-jurt tátongó füstnyílásába surrant és ott elt!nt. A jurtbeliek ugyan megint kihajtották, de az okos állat nem ment volna el többé a világért sem a jurt tetejér"l, s így a solymár végre visszahívta

550 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

bárm-]át, hogy a túlságos hosszú küzdelemmel idejekorán ki ne fáraszsza s hogy a sikertelenség el ne vegye a sólyom kedvét. Ez után a csinos intermezzo után folytattuk lovaglásunkat, míg elértük a Dzsergalánt, s a tulajdonképeni vadászat megkezd"dött. Egy sor hajtó keresztben állta el a bozótot a folyó partján, a két szélén pedig sorban egymás után a solymárok, s most az egész hadoszlop lassan el"re kezdett haladni. Csakhamar felriadt vad zördült a haraszt között, nyulak sz"kéitek villámgyorsan a bokrok alatt, s a mint az els" elhagyta a véd" s!r!séget, hogy a pusztára meneküljön, hangos „kujan, htján11 (nyúl! nyúl!) kiáltás fogadta, de már néhány karvaly is surrant utána, bagolyszer!, himbáló repüléssel; az egyik madár villámgyorsan csapott le rá, s miel"tt még az ember jól átláthatta volna a helyzetet, már össze-vissza keveredett tömegben hömpölygött a földön toll és nyúlsz"r: az els" zsákmány elesett. Nyúl b"ven volt a bozótban, úgy, hogy hasonló jelenetek gyors egymásutánban következtek minden oldalon. A menekül" vad, az üldöz", lecsapó madarak, az "rülten szaladgáló lovasok, a bíztató vagy a sólymaikat hívó kirgizek kiabálása olyan sport-látványt nyújtott, a melynek izgató, bódító gyönyöre engem is azonnal elragadott. Ha a lovas elhajította madarát, akkor a nyomában vágtatva bíztatja, s ugyancsak igyekszik, hogy közel legyen, a mikor a zsákmány elesett; e mellett kiabál, ordít „álii, aki!", a hogy csak a torkán kifér! A nomádok különben is nagyon lazán, szinte bizonytalanul ülnek a lovon, úgy, hogy a nyeregben, mint valami laza rongycsomó, lódulnak ide meg oda — a sólymászaton azonban a kirgiz a heves rohanás közben, a bozót tüskés ágai el"l hajladozva, valósággal függ a lován, hogy az ember szinte csodálkozik, hogy el nem veszti az egyensúlyt. így a pillanat élvezetébe teljesen belemélyedve, kitör" jókedvvel rohanva, a lovas az er"teljes, élett"l pezsg" középpontja ennek a szenvedélyes képnek. Nem vagyok ugyan lármás természet!, de úgy elragadott ez a hajsza, hogy magam is a kirgizekkel együtt rohantam a sólymok után, s"t talán azt hiszem, magam is velük üvöltöttem „ahil", versenyt a legvadabb karakirgizekkel ! Hogy mennyire dönt" hatású a madarak gyakorlata, csakhamar mutatkozott legtöbb karcsigá-nk bizonytalanságán, míg egy öreg begyakorlott n"stény majdnem egyetlen rohamot sem hibázott el s öldökl" biztossággal gyilkolt le gyors egymásutánban 10—12 nyulat. Az eljárás mindig ugyanaz; alacsonyan surran a héja az üldözött nyúl felett, a mely halálos ijedelmében nyílegyenesen rohan tova; a madár aztán felemelkedik egy kissé, nyílsebesen levág s egyetlen kapással megragadja a nyúl gerinczét a lapoczkák felett, másodikkal a fejét markolja meg, s ebben a pillanatban már rendesen felbukfenczezik a nyúl, mintha lövés érte volna, s mozdulatlanul, kimultan terül el. A t!hegyes karmok, mint a t"r ölik meg

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KÜL PARTJÁN 551

az állatot már rendesen az els" rohamra, s a héja rendesen oly durván rohan az áldozatára, hogy annak mintha présbe csavarták volna, úgy ropognak s zúzódnak össze a csontjai. A leütött vadon a gy"ztes madár mintegy elszédülve, mereven és mozdulatlanul ül egy pillanatig; rendesen sárga szeme most vérben forog s dühösen, öntudatlanul tekint maga körül, leeresztett szárnyai befedik a zsákmányt. Ez talán az egyetlen mozzanata a sólymászatnak, a mi nem szép, mert a madár, még a különben oly nemes sólyom sem látszik ilyenkor büszke, öntudatos gy"z"nek, hanem inkább, úgy tetszik, mintha vak, "rült gyilkoló-szenvedély hatása alatt állna, a melynek érzéktompító ittasságából csak lassankint tér ismét eszméletre, tiszta öntudatra. A solymár is odaérkezik sebes vágtatva, leugrik a nyeregb"l, kiveszi az övében készen lev" tarnak (étel) egy darabját, vagy pedig leszel az áldozatból egy darabot, azt öklébe szorítva, barátságos bíztatással tartja a sólyom elé. A madár ekkor minden gondolkodás nélkül fellebben az öklére, a hol néhány falatot kap s ezzel ismét teljesen készen van a további vadászatra. Gyakran minden hívás nélkül otthagyja zsákmányát s urának öklére repül, de mindig így tesz, ha elhibázta a lecsapást, vagy más valami okból el kellett eresztenie zsákmányát. A sólymászatnak ez egyik legszebb látványa, mert semmi sem olyan szép és olyan kedves, mint mikor a madár keringve tájékozódik, s aztán félig leeresztett szárnynyal nyílegyenesen surran a gazdájához, hogy soha el nem hibázó biztossággal ragadja meg gazdájának magasra tartott öklét. Oly er"s ilyenkor a lecsapás, hogy a solymár kinyújtott karja er"sen visszarándul. Nem egyszer láttam, hogy a madár karma beleakadt a kezty!be s azzal együtt körülbukfenczezik a gazda ökle körül. Az okos szelídség, a mit a sólymok ilyenkor tanúsítanak, a ragaszkodó madár finom bizalmassága a sólymászat legkedvesebb, legvonzóbb jelenetei közé tartozik. Przsevalszkban volt egy félig kitanított kis-sólymom, s bár sohasem vadásztam az állatkával, hanem csak a szobában meg az udvaron gyakorolgattam müveletét, hirtelen bekövetkezett, megfejthetetlen elvesztése igen nagy fájdalmat okozott. Nagyon szerettem -a kis csínos párát, a mely olyan bizalmasan rebbent a „ku, ku!" szóra öklömre, fényes fekete szemeivel bátran nézegetett rám, s görbe, kis cs"rét a kezty! b"réhez köszörülgette. Szeretjük a lovat, kutyát, a melyek szintén sportszer! foglalkozásaink társai, de mennyivel csinosabb, finomabb és igénytelenebb a madár, mindig rendes, kényesen tiszta tollazatában, s a helyesen idomított madár az " teljes szelídségével a lehet" legszeretetreméltobb kísér"je az állatok és a természet barátjának! (Két szirti-sasom oly szelíd volt, hogy szerették, ha a fejüket vakargattam, mint a macskának!) Hogy milyen ragaszkodók a sólymok, abból t!nik ki legjobban, hogy még a fiatal, bizonytalan madarak is a 40—50 kiabáló, ordítozó lovas között, 8—10 fajrokonnal körülvéve, mindig teljes biztossággal ismerték fel gazdájuk hangját s vonakodás nélkül, egyenesen repültek az

5 5 2 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAX; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

öklére, rendes ül " helyükre. Láttam sólymot 500 lépésr"l egyenesen visszatérni gazdájához, s a mikor ezt megdicsértem, a kirgizek kinevettek, mert azt mondják, hogy jó sólyom több kilométer távolságról visszatér, ha gazdája a khanát-ot meglebegteti. Azok után, a miket láttam, semmi okom sincs, ennek az állításnak igazságában kételkedni. A bozót, a melyet felhajtottunk, tele volt ugyan nyulakkal, de kevés fáczán volt benne, s így, sajnos, a vadászat kevés változatosságot nyújtott. Mindazáltal a látottak is megmutatták, hogy milyen ég és föld különbség van az alacsonyröpt ! és a magasröpt ! madarakkal való vadászat között. A karvaly és a héja csak igazi útonállók maradnak, a melyek ugyan utánozhatatlan ügyességgel tudnak a bozóton keresztül verg"dni, s "t szükség esetében még a földön is üldözik a vadat, de mindig a föld közelében vadásznak, s kerülik a magas szabad leveg"t, a hol a sólyom van otthon s a hova még akkor is felemelkedik, ha csak valami nyulat kell is leütnie. Még a lecsapásukban is nagy különbség van; a héja inkább megragadja az áldozatát, igaz, villámgyorsan és csodálatos ügyességgel, de ez mindig csak megragadás marad. A sólyom azonban elementáris er"vel, mint az égb"l lecsapó villám, zúgva zuhan áldozatára, hogy az embernek nincs ideje az ütés részleteit felismerni. A vadászat lovagias jellege tehát kétségtelenül csak a magasröpt ! madarakkal, különösen pedig a nemes sólyommal való vadászatban van meg. Félek, hogy olvasóm türelmét kifárasztom, ha vadász-kirándulásunk minden részletét leírom, azért csak két epizódot mondok el. Az egyik egy erdei szalonkával (Scolopax msticitla) történt, a melyet a bozótban többször felhajtottunk, de megint mindig elbújt. Megjegyeztem a helyet, a hol rejt"zködött, oda hívtam néhány solymárt s kértem, hogy vessék oda sólymaikat, ha a szalonka fel fog rebbenni. Sajnos, véletlenül csupa karvalyok voltak kéznél, mindazáltal a látvány gyönyör ! en fejl"dött ki, a mikor az ismét fölhajtott szalonkát a madarak üldöz"be vették. Ellenségeinek láttára ugyanis a világosságot nem szeret" erdei madár tágas körökben toronymagasan emelkedett az ég felé, hogy így helyes belátással, az egyetlen biztos úton meneküljön. A karvalyok sokáig követték, s meglehet " s magasra emelkedtek, de mégis csak alacsonyröpt ! madarak maradtak, míg a szalonka, mint egy pont az égen, északnak indult s elt!nt örökre. Minden vadász elképzelheti a pillanat érdekességet, a mikor az erdei szalonka ragadozó-madár módjára, a ragyogó fényes ég léié emelkedett. A pillanat annál megragadóbb volt, mert a menekül " vad felrebbenésének els" perczében az ember azt hitte volna, hogy az üldöz " ragadozók, mint a lég igazi urai, most fogják kifejteni repülésbeli ügyességüket. A második említésre méltó epizódot egy csoport szarka szolgáltatta, a melyek a sólymoktól ! zetve, hosszú kormánytollaikkal, mint rendkívül ügyes és azonkívül ravasz repül " m ! vészek mutatkoztak be. Teljesen meg-

5 5 6 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAX; S#LYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

annélkül, hogy ezzel a többi, eddig is használt vadászó módok háttérbe szorulnának. Olyan módja ez a vadászatnak, a mely lehet"vé teszi a természet megfigyelését, s a sólymokkal való érintkezés révén érdekes állatpszichologiai tanulmányokra nyújt alkalmat, s így nagy mértékben megfelel annak a követelménynek, melyet az igazán nemes sportok fogalmához f!zünk, t. i. az edz", er"teljes mozgást ízléses mulatsággal köti össze. Azok az állatvéd" eszmékkel terhelt idealisták, a kik a vadászatot egyáltalában kegyetlen és id"szer!tlen mulatságnak tartják, a sólymászat újra való felelevenítésében ismét csak ennek a kegyetlenkedésnek a fokozását látják. Ezeknek a kedveért jegyzem meg, hogy a sólyommal való vadászat sokkal kevésbbé kegyetlen, mint a puskázás, mert a sólyom csapása villámgyorsasággal öl. Azok azonban, a kik minden túlhajtott szentimentalizmustól távol állunk, nemes és igazságos vadászó módot üdvözölhetnénk az újra feléledt sólymászatban, mert itt természetes körülmények közt, egyenl" er"kkel folyik a küzdelem, s a legy"zött fél fájdalom nélkül, azonnal kimúlik. A vadászatra hazánkban a vándor-sólyom vagy a kerecsen-sólyom-félék valamelyike volna a legalkalmasabb, a melyet az ember könnyen megszerezhetne itt a hazában, vagy a Balkán államaiban. Kezdetben és a nehéz sólyomfogás elkerülése végett Ázsiából is lehetne hozatni és pedig mindjárt a solymár szerz"dtetésével. A mai fejlett közlekedés folytán mindez igen könnyen menne. Az európai viszonyok azonban a szirti - sassal való vadászatra nem kedvez"ek, pedig ez az ázsiaiak szerint a sólymászat koronája. Már a letelepült szártok sem foglalkoznak vele, hanem csak a két nomád nép, de ezek közül is különösen a kara-kirgizek. A berkut idomítása sokkal több fáradságba és id"be kerül, de az eltartása is igen költséges volna ennek a nagy és falánk madárnak. A kirgiz egyszer!en a marmoták vagy bobakok kimeríthetetlen tárházából látja el a madarat. A vele való vadászathoz is nemcsak nagy, szabad, lehet"leg m!veletlen terület kell, hanem még különös klima is, a mi itthon nincs. A vadász-sas zsákmányai els" sorban a róka és a farkas s csak azután az "z és antilop. Az el"bbi vadak hazánkban sokkal gyérebben fordulnak el", semhogy a vadászat igényeit kielégíthetnék, de legf"képen nincsenek olyan pusztáink, a melyeket télen ne lepne el a hó, hogy rajtuk a téli vadászat szabadon folyhatnék. A sas ugyanis sokszor több kilométer távolságra követi áldozatát s a hogyan hazánkban szokott feküdni a hó, a lovas aligha követhetné elég gyorsan a vadászatot. A sassal való vadászat hasonlít a sólymászathoz, azzal a különbséggel, hogy a sas, ha levették a sipkáját, sokszor maga figyelmezteti a vadászt fejbicczentésekkel és repdeséssel valami távoli vadra, a melyet a vadász még nem láthatott meg. A sas tehát nemcsak vadászik, hanem „sastekintetével" még fel is keresi a vadat. Ha a sas jelez, akkor a vadászok megfigyelik az irányt és újra feltéve a sas sipkáját, követik a jelzést. Kis id" múlva ismétlik a kísérletet, a míg

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 555

értettem, hogy a franczia sólymászat miért kedvelte éppen a szarkavadászatot (voler la pié), s"t ez XIII. LAJos-nak kedves foglalkozása volt. A sólyomvadászat leírását azért nyújtottam ilyen hosszúra, mert ennek nemcsak nagy néprajzi jelent"sége van, hanem, mert az olvasóval meg akartam ismertetni ezt a nemes és élvezetes sportot, a melyet Európában ismét meghonosítani nem volna nehéz. Többször meg is próbálták az újabb id"ben, a legnagyobb mértékben a Loo-ban székel" solymár-társaság,1 de a melynek reményteljes jelszava: „MOH espoir est en ftennes" épp oly kevéssé volt képes a vállalkozásnak hosszú éleiét biztosítani, mint a többi hasonló kísérleteknek. Ezek a vállalkozások azért nem sikerültek, mert mindnyájan a középkori sólymászat nehézkes módszereit választották irányadóul. Különösen pedig a nagy költség buktatta meg a "ket, mert feltétlenül szükségesnek tartották egész személyzet tartását. Pedig mindez csak felesleges czifraság, a mit mindenki el fog ismerni, a ki ismeri az ázsiai sólymászatot, vagy legalább annak módszereit tanulmányozta. Az Alföld és a Dunántúl messze síkjai, gazdag vad-állományukkal, különösen pedig a minden "szszel keresztülvonuló vadlúd, daru, túzok-népükkel valóságos ideális területek volnának a sólymászat számára, a mit úgy egyesek, mint egész vadásztársaságok !zhetnének, a nélkül, hogy ezzel a fegyveres vadászatot csak a legkisebb mértékben is akadályoznák. Mezei károkról a sólymászat idejében, szeptembert"l egész deczemberig, szó sem lehet, s a lótartás költségei sem jöhetnek számba a mi vidéki birtokosságunk el"tt, mert ez sokkal kevésbbé veszi igénybe a lovakat, mint pl. a parforce-vadászat, de nem is kell hozzá éppen telivér, s"t még félvér ló sem, elég a rendes hátas-ló, a milyen minden gazdasági udvaron van. Legtöbb költséget a solymár tartása okoz, de mivel ez a szolgálat a lehet" legegyszer!bb, minden intelligens suhancz, a ki kedvet kapna a dologhoz, egész jól elvégezhetné, és sem a fáradság, sem a költség nem volna nagyobb, mint pl. a kopók, vagy az agarak ellátására szükséges személyzet fentartásának költsége. Véleményem szerint, legegyszer!bb volna solymárokat és tanító-mestereket egy személyben Ázsiából hozatni; a szártok és kirgizek között elég kiváló fiú találkoznék, a ki szerény díjazás mellett szívesen cserélné fel pusztáit néhány évre a mi vadászterületeinkkel s derekas solymár-nemzedéket nevelhetne itt. Ugyanez, a mit itt Magyarországra vonatkozólag mondottam, áll Európa többi országaira is, különösen pedig Németországra, a hol a vadászat és a lovaglás sportja teljes virágzásban van.Olyan sport ez, a mely mind a kett"t sikeresebben egyesítené, mint a komplikált és költséges parforce-vadászat, s azonkívül egyesek is egész szépen !zhetnék
$gy értesültem, hegy újabb id"ben Odeschdlchi Arthúr herczeg szkíczói uradalmán üzi a sólymászat nemes sportját, melyet igy csakugyan újra meghonosított hazánkban.
1

5 5 6 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAX; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN

annélkül, hogy ezzel a többi, eddig is használt vadászó módok háttérbe szorulnának. Olyan módja ez a vadászatnak, a mely lehet"vé teszi a természet megfigyelését, s a sólymokkal való érintkezés révén érdekes állatpszichologiai tanulmányokra nyújt alkalmat, s így nagy mértékben megfelel annak a követelménynek, melyet az igazán nemes sportok fogalmához f!zünk, t. i. az edz " , er"teljes mozgást ízléses mulatsággal köti össze. Azok az állatvéd" eszmékkel terhelt idealisták, a kik a vadászatot egyáltalában kegyetlen és id"szer!tlen mulatságnak tartják, a sólymászat újra való felelevenítésében ismét csak ennek a kegyetlenkedésnek a fokozását látják. Ezeknek a kedveért jegyzem meg, hogy a sólyommal való vadászat sokkal kevésbbé kegyetlen, mint a puskázás, mert a sólyom csapása villámgyorsasággal öl. Azok azonban, a kik minden túlhajtott szentimentalizmustól távol állunk, nemes és igazságos vadászó módot üdvözölhetnénk az újra feléledt sólymászatban, mert itt természetes körülmények közt, eg3^enl" er"kkel folyik a küzdelem, s a legy"zött fél fájdalom nélkül, azonnal kimúlik. A vadászatra hazánkban a vándor-sólyom vagy a kerecsen-sólyom-félék valamelyike volna a legalkalmasabb, a melyet az ember könnyen megszerezhetne itt a hazában, vagy a Balkán államaiban. Kezdetben és a nehéz sólyomfogás elkerülése végett Ázsiából is lehetne hozatni és pedig mindjárt a solymár szerz " dtetésével. A mai fejlett közlekedés folytán mindez igen könnyen menne. Az európai viszonyok azonban a szirti - sassal való vadászatra nem kedvez " ek, pedig ez az ázsiaiak szerint a sólymászat koronája. Már a letelepült szártok sem foglalkoznak vele, hanem csak a két nomád nép, de ezek közül is különösen a kara-kirgizek. A berkut idomítása sokkal több fáradságba és id"be kerül, de az eltartása is igen költséges volna ennek a nagy és falánk madárnak. A kirgiz egyszer!en a marmoták vagy bobakok kimenthetetlen tárházából látja el a madarat. A vele való vadászathoz is nemcsak na gy? szabad, lehet"leg m!veletlen terület kell, hanem még különös klima is, a mi itthon nincs. A vadász-sas zsákmányai els" sorban a róka és a farkas s csak azután az "z és antilop. Az el"bbi vadak hazánkban sokkal gyérebben fordulnak el", semhogy a vadászat igényeit kielégíthetnék, de legf"képen nincsenek olyan pusztáink, a melyeket télen ne lepne el a h " , hogy rajtuk a téli vadászat szabadon folyhatnék. A sas ugyanis sokszor több kilométer távolságra követi áldozatát s a hogyan hazánkban szokott feküdni a hó, a lovas aligha követhetné elég gyorsan a vadászatot. A sassal való vadászat hasonlít a sólymászathoz, azzal a különbséggel, hogy a sas, ha levették a sipkáját, sokszor maga figyelmezteti a vadászt fejbicczentésekkel és repdeséssel valami távoli vadra, a melyet a vadász még nem láthatott meg. A sas tehát nemcsak vadászik, hanem „sastekintetéver még fel is keresi a vadat. Ha a sas jelez, akkor a vadászok megfigyelik az irányt és újra feltéve a sas sipkáját, követik a jelzést. Kis id" múlva ismétlik a kísérletet, a míg

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 557

végre a vadász maga is megpillanthatja a vadat. Most aztán a térszín szerint vagy egy darabig utána cserkésznek a vadnak, vagy pedig feléje vágtatnak, s kell" távolságból, a mi nem lehet több néhány száz lépésnél, eleresztik a sast. Ez úgy történik, hogy a vadász felemeli a karját, elereszti a békót s a „prüaty" kiáltást hallatja, mire a madár magától is elszáll, Rendesen kényelmesen követi áldozatát és nem siet azt leütni, azért a vadászra rendesen tisztességes „run" vár. Kisebb vadaknak, mint rókának vagy fiatalvadnak egyszer!en hátgerinczét ragadja meg mind a két lábával s azt egyszer!en eltöri, úgy, hogy az állat rögtön kimúlik. A farkast csak egyik lábával fogja meg s a másik lábát készen tartja, hogy abban a pillanatban, a mikor a farkas hátrakap, azonnal megragadja a fejét, s neki is ellenállhatatlan hatalommal töri el a gerinczét, mint a rókának. Ilyenkor gyakran heves küzdelem fejl"dik ki s némely ügyetlen berkutot az els" farkas megölhet harapásaival. Magam, sajnos, egyetlenegy eredményes sasvadászatot sem láttam, mert az a várakozásteljes egész napos nyargalászás a Korundu völgyében nem vezetett eredményre, mivel nem találtunk vadat. A most adott leírást csak kirgizeknek, meg olyan oroszoknak köszönhetem, a kiknek szerencséjük volt sassal való vadászatban részt venni. Ezek az adatok, akár a vjernyi-i hivataln okoktól, akár az Ili-alföld kozákjaitól, akár przsevalszki telepesekt"l, akár pedig a havasok kara-kirgizeit"l származzanak, minden részletben annyira összehangzók, hogy valódiságukban nem lehet kételkedni. Arról az irgalmatlan szemkikaparásról, a mivel a sas támadásait szokták rendesen jellemezni^ senki sem tud semmit, hanem mindenki csak arról beszél, hogy milyen vaskarmokkal töri el a sas az állatok gerinczét. Minden igazi ragadozómadárnak karma az igazi fegyvere, ennek t!hegyességében meg izomzatában van a madár igazi ereje, nem pedig cs"rében, a melyet nem is mozgatnak olyan izmok, hogy a madár cs"rével igazán veszedelmeseket tudna vágni. A sas lába csúnyán szétáll, a mit"l olyan idétlen a járása, pedig éppen ezzel nyúlik meg az emel"kar s ezzel tud a sas olyan rengeteg er"t kifejteni, hogy az állatoknak megragadja a gerinczét és eltöri. A királyi madárnak mindenesetre sokkal nemesebb harczmodora ez az er"szakos támadás, mint a gyáva szemkikaparás, a mit neki tulajdonítanak s a mi néha talán el"fordulhat, ha a madár olyan állatot támadott meg, a melynek igen er"s fegyvere a szarva, mint pl. az "zbak, vagy az antilop. Ebben az esetben ugyanis az el"renyújtott karmok nem képesek rendesen megragadni az állatot, a madár rohanó áldozatán szárnycsapásokkal igyekszik fentartani az egyensúlyt s vak dühében áldozatát cs"rével is vágja ott, a hol éri. A királyi madár tisztességének megmentése végett mondtam el ezeket, de megjegyzem, hogy magam nem láttam sohasem s csakis a kirgizek elbeszéléseire támaszkodom. Relata refero! * *