Szingapúr – mítoszok nélkül

I. A gazdasági csoda háttere Szingapúr, e délkelet-ázsiai városállam immár több mint negyven éve vonja magára a külföldi befektetők figyelmét. Nem ok nélkül, hiszen a szingapúri gazdaság fejlődése legalább olyan látványos volt, mint Tajvané és Dél-Koreáé. A szingapúri kormány modernizálási stratégiája azonban számottevően különbözött az utóbbi országokétól, és e különbségek komoly szerepet játszottak abban, hogy – ellentétben a másik két „kis tigrissel” – Szingapúr máig sem lépett a demokratizálódás útjára. Szingapúr egy főre jutó nemzeti összterméke 1965-ben Chilével és Argentínával állt egy szinten, 1995-re viszont nem csupán az említett latin-amerikai államokat hagyta maga mögött, hanem egykori anyaországát, Nagy-Britanniát is. Lee Kuan Yew, a városállam első (és 31 évig egyetlen) miniszterelnöke tehát nem indokolatlanul büszkélkedett azzal magyarra is lefordított könyvében, hogy az általa alkalmazott módszerek „a harmadik világból az elsőbe” emelték Szingapúrt. Szélesebb történelmi perspektívából nézve viszont szembe tűnik, hogy a gazdasági sikerekhez a kormány politikája mellett más tényezők is jelentősen hozzájárultak. A gyarmati korszak öröksége Célszerű figyelembe venni például, hogy Szingapúr már akkor is Ázsia egyik gazdasági központjának számított, amikor Lee Kuan Yew átvette a kormányrudat. 1960-ben, vagyis egy évvel a brit gyarmati uralom megszűnte után Szingapúr volt a világ ötödik legforgalmasabb kikötője. Ebben az évben nem kevesebb, mint 4070 hajó kereste fel Szingapúrt, s a ki- és berakodott áru össztömege körülbelül 5,7 millió tonnára rúgott. Az 1,7 milliós város legalább 66 000 magántulajdonban levő gépkocsival és 20 000 motorkerékpárral dicsekedhetett, az egy főre jutó jövedelem tekintetében pedig az első helyen állt Délkelet-Ázsiában. Szingapúr különleges helyzete 1819-ig nyúlik vissza, amikor Stanford Raffles brit gyarmati hivatalnok rábírta a helyi maláj uralkodót, engedélyezze az angoloknak, hogy kereskedelmi állomást létesítsenek az akkor még meglehetősen ritkán lakott szigeten. A kikötő szabadkereskedelmi státusza és kedvező természeti adottságai mágnesként vonzották a Délkelet-Ázsiában már évszázadok óta kulcsszerepet játszó kínai kereskedőket, annál is inkább, mert Szingapúr éppen a Kínát, Sziámot (a mai Thaiföldet), a maláj szigetvilágot és az Indiai-óceánt összekötő hajózási útvonalak metszéspontján helyezkedett el. 1845-re a település lakosságának már több mint a felét tette ki a kínai közösség, száz évvel később pedig körülbelul háromnegyedét. A britek hosszú ideig nem vetettek gátat a kínai bevándorlásnak, sőt azt is bátorították, hogy indiai gyarmatukról munkások települjenek át Szingapúrba. 1909-re a Maláj-félsziget és Észak-Borneó legnagyobb része brit uralom alá került, ami újabb lehetőségeket nyitott meg a szingapúri angol és kínai üzletemberek előtt. Az új protektorátusok természeti kincseit az itteni kikötő igénybevételével szállították az anyaországba, s a gumiültetvények tőkéje is rendszerint a szingapúri kereskedelmi cégektől és bankoktól származott. A malájföldi ónbányák, fakitermelő vállalatok, ananászültetvények és halászdzsunkák tették lehetővé a szingapúri olvasztók, fűrészüzemek és konzervgyárak virágzását. Nagy gépészműhelyek is létesültek, mindenekelőtt a hajóépítés és –javítás terén. E gyarmati munkamegosztásnak tudható be, hogy 1957-ben a szingapúri munkavállalók 14%-a dolgozott az ipari szektorban, míg Malájföldön csupán 6,4%-uk. A gazdasági fejlődés gyümölcseit azonban csak a társadalom viszonylag csekély része élvezhette. 1959-ben a szingapúriak 65%-a lakott folyóvíz és csatornázás nélküli kunyhókban. Az évi 4,5%-os demográfiai növekedés következtében a lakosság több mint fele 21 évnél fiatalabb volt, így az eltartottak hányada kétszeresen felülmúlta a gazdaságilag aktív

mint a kínai nyelven tanító iskolák végzősei. A csekély számú brit rendőrtiszt számára a maláj. A machiavellisztikus manőverektől korántsem idegenkedő Lee a választási kampány során szövetséget ígérve semlegesítette a kommunistákat. hanem egyfajta ellentársadalmat hozott létre. Az angol műveltségű felső. E két jószándékú tanács komoly szerepet játszott abban. illetve a kínai műveltségű üzletemberek és munkások közötti politikai és társadalmi törésvonalak áthidalása felettébb nehéz feladatnak ígérkezett. ha megoldást találnak Szingapúr nyomasztó gazdasági és szociális problémáira. maláj vagy indiai fiatalok sokkal kedvezőbb eséllyel pályázhattak közhivatali állásra. hogy az ENSZ technikai segélynyújtással foglalkozó hivatalához fordulnak tanácsért. az angol nyelvű oktatásban részesült kínai. hogy kényszer alkalmazásával vigye keresztül akaratát. aki . Az integráció felé vezető út első fontos lépcsőfokát az 1957-es választási reform képezte. ám a 22 hely közül csupán hatot töltöttek be választás útján. a diákság pedig szokatlanul magas létszáma révén komoly társadalmi és politikai befolyásra tett szert. Goh Keng Swee és mások – az angol műveltségű középosztályból származtak. A kezdeti nehézségek áthidalására azt javasolta. század első felében a szingapúri kínai lakosság többsége nem a hatóságok által preferált keretek között kereste a szervezkedés lehetőségeit. PAP) 1959-es választási győzelme volt. 1948-ban a britek létrehozták Szingapúr első törvényhozó tanácsát. A PAP csakhamar széles tömegbázisú. Az állástalanok aránya rohamosan emelkedett. hogy a konfliktus végül integrációhoz fog vezetni és nem a társadalom kettészakadásához. A kiküldött ENSZ-szakértők vezetője. hogy Szingapúr néhány év leforgása alatt tekintélyuralmi állammá vált. idejekorán felismerték. Mi több.és középrétegek. A második lépés a Népi Akciópárt (People’s Action Party. de csak akkor. az 1951-es választáson csak 48 000 szingapúri lakos vehetett részt. nem pedig a kínai nyelv elsajátítását írta elő a szolgálati szabályzat. hogy ha hatalomra jut. és titokban a hatóságokat is biztosította együttműködési készségéről. hogy Szingapúr meglevő ipari kapacitása és a helyi munkások szakértelme lehetővé tenné a gyáripar gyors ütemű fejlődését. A diákok elsősorban az anyaország kultúrájáról és történelméről tanultak. és átengedik a terepet a britek által betiltott kommunista pártnak. Úgy döntöttek. A PAP vezetői azzal is tisztában voltak. Már a választási kampány során is azzal fenyegetőzött. Mivel a Kínában született személyek – akik a felnőtt korú népesség több mint felét tették ki – nem rendelkeztek szavazójoggal. így aztán a maffiaszerű kínai titkos társaságok sokáig szinte akadálytalanul garázdálkodhattak. mely a kínai születésű szingapúri lakosokra is kiterjesztette a szavazójogot. hogy a megszerzett politikai hatalmat csak úgy tarthatják meg. a holland Albert Winsemius 1961ben arra a következtetésre jutott. börtönbe fog záratni minden újságírót. elleste pártszervezési módszereiket. a munkások pedig egyre inkább a radikális baloldali pártok és szakszervezetek irányítása alá kerültek. hogy a város csatlakozzon a nagy potenciális piacot jelentő. ha sikerülne véget vetni a gyakori sztrájkoknak.népességét. ugyanakkor radikális populista retorikájával kifogta a szelet a vitorlájukból. tanítóik pedig nemegyszer az ottani politikai pártok – például a Kuomintang – eszméit hirdették. A 20. Noha a PAP vezetői – Lee Kuan Yew. A kínai nyelven oktató iskolák inkább lemondtak a kormány anyagi támogatásáról. A szociális feszültségeket tovább élezte a gyarmati hatóságok diszkriminatív politikája. de vaskézzel irányított gyűjtőpárttá vált. A társadalmi integráció lépcsőfokai Kezdetben korántsem lehetett biztosra venni. semmint hogy elfogadják a hatósági ellenőrzést. hogy a kínai műveltségű és baloldali érzelmű alsóbb társadalmi rétegek megnyerése nélkül elszigetelődnek a lakosság többségétől. Lee Kuan Yew ugyanis kezdettől fogva hajlott rá. 1957-ben függetlenné vált Malajziához (az egykori Malájföldhöz).

a . Lee ítélet nélkül börtönbe vettette a baloldali ellenzék összes jelentős vezetőjét. Mivel egykori választási szövetségesei. azt viszont a hatóságok szabták meg. hogy az ott épített lakásokat a piaci árszintnél alacsonyabb összegért adja bérbe. Az 1966-os földkisajátítási törvény kreatív alkalmazása révén az állam 1985-re a város földterületének háromnegyedére tette rá a kezét. kevéssel a malajziai-szingapúri föderáció életbe lépése előtt. rendszerint kínai többségű szakszervezetek erősen ódzkodtak a konzervatív vezetésű Malajziához való csatlakozástól. mivel 1965-ben a hatalmukat féltő maláj vezetők kitaszították Szingapúrt az államszövetségből. Egyoldalú döntésük igencsak elkeserítette Lee Kuan Yew-t. Ezekben az években a szingapúri ipari termelés 73%-át és az ipari export 84%-át szolgáltatták a teljes mértékben vagy többségben külföldi tulajdonban álló vállalatok. hogy betiltson nyolc bulvárlapot. s szétszórja tagjaikat az új övezetekben. ez a világpiacra orientált fejlődési modell jóval kedvezőbb lehetőségeket rejtett magában. Dél-Koreában pedig az állam által patronált hazai óriáscégek képezték az exportoffenzíva motorját. és nagyobb súlyt fektettek a minél kedvezőbb munkafeltételek kivívására. az új miniszterelnök immár csak eltávolítandó akadályt látott bennük. A multik számára nem csupán a hatékony és korrupciómentes hivatali ügyintézés meg a kiváló infrastruktúra tette vonzó befektetési területté a városállamot. az építkezési konjunktúra pedig számos lehetőséget nyitott meg a helyi magánvállalkozók előtt. hivatalba lépése után pedig első dolga volt. hogy az exportorientált iparosítás útján kell megoldást találni a városállam gazdasági problémáira. Mint azt Dél-Korea és Tajvan példája is mutatja. 1975-84 között a kicsiny Szingapúr olyan mennyiségű külföldi tőkebefektetésre (11. Ám amíg Tajvanon a nagy számú helyi kisvállalkozás. hogy az ellenzéki körzeteket kihagyja a városfejlesztési programokból. 1963-ban.konkolyt merészelne hinteni Szingapúr és Malajzia közé. hogy felbomlassza az ottani zárt etnikai és politikai közösségeket. a szingapúri kormány a nagy multinacionális vállalatokra bízta e funkció ellátását. A multik árnyékában A PAP által kierőszakolt föderáció felettébb tiszavirágéletűnek bizonyult. a baloldali. A malajziai piac elvesztése után a magára maradt Szingapúr nem sokat remélhetett a védővámok és behozatali kvóták fenntartásától. mivel a lakbérfizetési kötelezettség rákényszerítette a lakókat.5 milliárd dollárra) tett szert. mikor és hol juthat lakáshoz. hanem a politikai stabilitás. Ezzel megvalósult az integrációs folyamat harmadik fázisa. mint a korábbi protekcionista koncepció. Tajvan. mint átoknak tekinthetjük. Hasonló módszerekkel látott hozzá Winsemius tervének kivitelezéséhez is. hogy állandó munkát vállaljanak a rohamos gyorsasággal épülő új gyárakban. A politikai feszültséggócoknak számító nyomornegyedek lebontása nyomán a lakosság mind nagyobb része települt át az új háztömbökbe. mint Malajzia. Thaiföld. hogy ki. Az 1960-70-es években a kormány nem arra törekedett. Ezt a célt Lee Kuan Yew a kormány nagyszabású lakásépítési programja útján érte el. a Fülöp-szigetek és Dél-Korea együttvéve. ezért a PAP vezetői – ismét csak Winsemius tanácsára – úgy döntöttek. így módjában állt. A föderáció megszűntével ugyanis idejétmúlttá vált az addig szorgalmazott protekcionista importhelyettesítő iparosítás. Sikerült csökkenteni a munkanélküliséget is. a város hosszú távú gazdasági fejlődése szempontjából viszont inkább áldásnak. A külföldi beruházók már az 1960-as években jelentős adókedvezményekben részesültek. Az ellenzéki vezetők ellen alkalmazott repressziót a társadalmi bázisukat képező munkásrétegek és etnikai csoportok szisztematikus leválasztása és atomizálása egészítette ki. hanem arra. mint a termelés fokozására. a viszonylag alacsony bérszint és a szakszervezeti tevékenység nagyfokú korlátozottsága is – az utóbbi körülmények pedig szervesen összekapcsolódtak a kormányzat tekintélyuralmi jellegével.

Catherine Lim egy 1994-es cikkében arról elmélkedett. melyek inkább elszigetelik. amerikai versenytársaik úgy próbálták csökkenteni költségeiket. Rendíthetetlen tekintélyuralom A szingapúri politikai rendszer egyik legjellemzőbb sajátossága. hogy az ellenzéki megnyilvánulások elfojtása során olyan eszközöket alkalmazzon. A hatóságok arra törekedtek. Az első befektetések valóságos láncreakciót indítottak be. A multik jelenléte mégis némiképp ellentmondásos hatást gyakorolt a városállam külkereskedelmére. hogy ügyében sohasem került sor bírósági tárgyalásra. Az ítélet nélküli fogva tartást lehetővé tevő (és mindmáig érvényben lévő) belbiztonsági törvényt a brit gyarmatosítók vezették be. a hiány pótlása céljából létfontosságú volt a külföldi tőke folyamatos beáramlása. hogy a foglyokat csak akkor bocsássák szabadon. áruikat nem annyira Japánban. aki csak nyilvános önkritika útján kerülte el a súlyosabb következményeket. termékeiket pedig visszaexportálták az USÁ-ba. értékesítési hálózata és nemzetközileg elismert márkanevei pedig számottevően megkönnyítették a fejlett országokba irányuló exportot. Amikor az 1960-as években az olcsó japán elektronikai termékek betörtek az amerikai piacra. A szingapúri japán vállalatok viszont csupán import terén támaszkodtak az anyaországra. majd kijelentette: a társadalmi stabilitás megőrzése előbbre való a jogi szőrszálhasogatásnál. hiszen a konkurens japán és európai cégek sem kívántak lemaradni. akik ellen szemernyi bizonyítékkal sem rendelkezünk. meghatározatlan időre szóló bebörtönzés gyakorlatát is magába foglalta. nem pedig tömeges megtorlásra.hazai kisvállalkozások pénzügyi támogatása viszont csak tíz-tizenöt évvel később vette kezdetét. mintsem mártírrá változtatják a kormány bírálóit.” tájékoztatta Lee a szingapúri jogászok egyesületét. a Japánnal szemben fennálló tartós deficit strukturális okait nemigen tudta kiküszöbölni. diktatorikusak és bosszúállóak. ám ez is elegendőnek bizonyult a legtöbb baloldali ellenzéki vezető rács mögött tartásához. de ők még aránylag mértéktartóan alkalmazták: a bebörtönzött személyeket viszonylag rövid idő elteltével bíróság elé állították. az emberek úgy érzik. A neves szingapúri írónő. II. A politikai foglyok száma meglehetősen alacsony volt. a multinacionálisok technológiai kapacitása. mint inkább az Egyesült Államokban dobták piacra. Rács mögött – ítélet nélkül A PAP uralmának első három évtizedében az ellenzékieket sújtó elnyomó intézkedések széles skálája az ítélet nélküli. ha valaki akár nyolc-kilenc évre is rács mögé került úgy. Lee Kuan Yew alatt viszont korántsem számított ritkaságnak. „Több mint száz politikai foglyot tartunk benn. Mivel Szingapúr kereskedelmi mérlege 1965 után hosszú ideig deficites maradt. hogy a párt vezetői túlságosan intoleránsak. Goh Chok Tong miniszterelnök személyesen torkolta le a „kotnyeles” írónőt. Maga sem gondolta volna. de gondosan ügyelt rá. hogy a televízió által közvetített megalázó önbírálat útján diszkreditálják saját . hogy a hatalmi elit kezdettől fogva következetesen elutasította a politikai váltógazdaság gondolatát. ha már rá lehet kényszeríteni őket. hogy Szingapúrban és más alacsony bérszínvonalú országokban létesítettek üzemeket. mennyire igazat írt. hogy noha a lakosság kétségkívül hálás a PAP által biztosított magas életszínvonalért. Így hát hiába ért el Szingapúr sikereket az Amerikával folytatott kereskedelem terén. Ezt a módszert elsődlegesen az ellenzéki mozgalmak „lefejezésére” használta a hatalom.

számos ember halálát eredményező megtorló intézkedések (például a Cson Tu Hvan nevéhez fűződő kvangdzsui mészárlás). hogy minden bemutatandó színdarab szövegkönyvét át kell adni a rendőrségnek előzetes ellenőrzés céljából. Atomizálás vagy kirekesztés? A fent említett módszerek kétségtelenül jelentősen megkönnyítették az aktív ellenzék „semlegesítését. sem az ország látványos gazdasági fejlődése nem szolgál teljes értékű magyarázattal. mert elejtette a Nanyang Siang Pau nevű újság ellen emelt vádat. hogy ez a szavazati arány a parlamenti képviselők megoszlásában is tükröződjék. Változást akaró választópolgárokban éppenséggel Szingapúrban sem volt hiány. látszólag nem politikai jellegű bírói eljárások képezték. Chia Thye Poh-nak például azt kellett volna nyilvánosan elismernie. A balszerencsés bíró sejthetőleg figyelmen kívül hagyta annak a kollégájának az esetét. mely elrendelte. aki csak 1992-ben nyerte vissza a hatalom által megvont állampolgárságát. az pedig könnyen az anyagi csőd szélére sodorhatta volna. a PAP-nak a továbbiakban már nem kellett tartania attól. Mivel a miniszterelnök nemes egyszerűséggel rágalmazásnak nyilvánította a hivatali ténykedését illető bírálatot. A PAP-rendszer amúgy is meglehetős gyanakvással viseltetett a nonkonformista alkotók iránt. hogy a helyi kínai nyelvű színjátszásban egyre inkább tért hódított a militáns baloldali társadalomkritika. Utódja sajátos módon valamennyi vádpontban bűnösnek találta Jeyaretnamot. akit 1972-ben lefokoztak. ám ott a gyors ütemű modernizáció által előidézett társadalmi változások fokozatosan aláásták a diktatúrák uralmát és szilárd alapot teremtettek a demokratikus átmenethez. Válaszul arra. mire felettesei nyomban áthelyezték és az ügy újratárgyalására adtak utasítást. meggyilkolása vagy halálra kínzása. Kuo Pao Kunt. hogy hamis adatokat közölt pártja pénzügyeiről. hogy kevésbé váltotta ki a hazai és külföldi közvélemény tiltakozását. Catherine Limnek tehát jó oka volt a gyors önkritikára. mint 23 évig tartotta fogva ítélet nélkül. hanem az ügyvédi kamarából is kizárta. Az 1966-ban letartóztatott baloldali képviselőnek. hogy becsületsértési pert indítanak ellene. a hatalom nem kevesebb. hanem a becsületsértési perek és más. s így a kormányt nem fenyegette az a veszély. hogy az illegális kommunista párt tagjaként felforgató tevékenységet folytatott. A pert vezető bíró a képviselő ellen emelt öt vádpont közül csupán egyben hozott elmarasztaló ítéletet. az írónő joggal tarthatott tőle. Míg az utóbbi rendszerek legitimitásán jóvátehetetlen csorbát ejtettek az általuk alkalmazott. A csekély számú ellenzéki képviselő egyikét. .mozgalmukat és utólagosan igazolják letartóztatásuk jogos voltát. E két tényező ugyanis Dél-Koreában és Tajvanon is adott volt. de a kormányzat – a választókerületek határainak megváltoztatása és hasonló manőverek által – meggátolta. egészen 2002-ig volt érvényben. Az a jogszabály. 1976-ban a kormány négy és fél évre internáltatta Szingapúr egyik neves drámaíróját. hogy ezek az emberek valaha is a hiteles alternatíva benyomását kelthetik a kormánnyal szemben. Az „átneveléses” módszer másik előnye abban rejlett. J. és nemcsak magas összegű pénzbüntetést szabott ki rá. Mivel Chia következetesen tagadta a fenti vádakat. Minthogy a foglyok többsége előbb-utóbb pszichikailag összeroppant és eljátszotta a rá kiosztott szerepet.” de a PAP-rendszer tartós stabilitására és a lényegi demokratizálódás elmaradására sem az intenzív represszió. hogy kínos magyarázkodásra kényszerül az általa kiontott vér miatt.B. Az 1980-as évek óta az ellenzéki politikusok megrendszabályozásának leghatásosabb eszközét már nem az internálások. 1984 óta az ellenzéki jelöltekre adott szavazatok összértéke rendszerint meghaladta a 30%-ot. Jeyaretnamot 1986-ban például azzal a váddal állították bíróság elé. mint a tajvani és dél-koreai diktatúrák nyílt brutalitása. a szingapúri rendszer eszköztárába nem tartozott bele az ellenzékiek kivégzése.

a PAP elitista. az általa kiváltott ellenállás viszont elkerülhetetlenül szétforgácsolódott. maláj és tamil) közül pedig egyiket sem favorizálta látványosan a többi rovására. mint 80-at kaptak meg a PAP emberei. A kormány oktatási és médiapolitikája felettébb taktikusan kezelte a Szingapúrra olyannyira jellemző nyelvi sokszínűséget. baloldali koncepciók. teljes káosz törne ki. hiszen az angol nyelv kivételezett státuszát egyaránt helytelenítő kínai és maláj nacionalisták egymással is hadilábon álltak. mind a koreai demokratikus ellenzéki mozgalmakban kiemelt szerepet játszottak az említett csoportok tagjai. hogy a multikat többek között valóban Szingapúr tartós politikai stabilitása vonzotta a városállamba. nemegyszer leküzdhetetlen akadályt képezett. Az 1970-80-as években a dél-koreai és tajvani ellenzék bázisát mindenekelőtt az egyre módosabbá váló középrétegek képezték. hogy egyes ellenzéki pártok. illetve a délnyugat-koreai Csolla tartományokkal) szemben. de kínai többségű vezető körét az etnikai részrehajlás vádjától.Az 1988-as választáson például a választók csaknem 40%-a voksolt a különböző ellenzéki pártokra. mint a tajvani és dél-koreai diktatúrák attitűdje. hogy a későbbiek során mind a tajvani. hiányos angoltudású munkásoknak – 1965-80 között ők alkották a gyorsan fejlődő gyáripar fő munkaerőforrását – kevés esélyük nyílt a felemelkedésre. ha a választások eredményét nem lehetne biztosra venni. a munkásság politikai aktivitása meglehetősen korlátozott maradt. Szingapúrban viszont a PAP tudatosan törekedett a kulcsfontosságúnak tekintett középosztály megnyerésére és gazdasági lekötelezésére. Az ellenzéki mozgalom fősodrát alkotó pártok eszmerendszeréből jobbára hiányoztak a baloldali nézetek. Ez a gyakorlat megvédte a PAP etnikailag heterogén. Goh Chok Tong egy 1985-ös beszédében nyíltan kijelentette. az angol nyelv oktatására nagy súlyt fektető. Mint már említettük. ám a 81 mandátum közül nem kevesebb. a helyi nyelvek (kínai. Aligha meglepő hát. hogy a politikai váltógazdaságból és a választási versengésből eredő instabilitás gazdasági katasztrófába sodorná az országot. Az ellenzék gyengeségét azonban nem csupán a kormány manipulációi idézték elő. erősen kompetitív szingapúri iskolarendszer pedig gyermekeik számára is komoly. Nagy energiát fordított a „semleges” nyelvnek számító angol minél szélesebb körű elterjesztésére és a kínai nyelvű oktatási intézmények (például a Nanyang Egyetem) fokozatos beolvasztására. A diszkriminációs politika bumeránghatása jól lemérhető abból. . hanem a PAP gyűjtőpárti jellege is. azt kétségkívül helyesen ismerte fel. Noha Goh apokaliptikus jóslataiban sok volt a túlzás. Bár a szingapúri ellenzéki szavazók egy része is ehhez a csoporthoz tartozott. A világgazdaság óceánján A PAP által választott modernizációs modell. A helyi kínai nyelvjárások egyikét vagy másikát beszélő. a hatalomátvételt követő években a PAP inkább az integráció és az atomizálás. a külföldi befektetők érdekeivel messzemenően azonosuló gazdaságpolitikája a társadalom alsóbb rétegei körében talált a legkevesebb rokonszenvre. az utóbbi rezsimek ugyanis széles körű és tartós diszkriminációval éltek egyes etnikai csoportokkal és régiókkal (az „őshonos” tajvani kínaiakkal. így a hatalom hiába próbálta rájuk sütni a kommunista felforgatás bélyegét. Ez jóval hatásosabban oldotta fel a társadalmi feszültségeket. Ezek a nézetek viszont sejthetőleg elszigetelték az ellenzéket a nagyobb politikai súllyal bíró középosztály jó részétől. vagyis a multinacionális vállalatok befektetéseire épülő iparosítás a jelek szerint szorosan összefonódott a szingapúri politikai rendszer tekintélyuralmi jellegének szívós továbbélésével. Mint kifejtette. mintsem a kollektív kirekesztés módszerét alkalmazta a baloldali ellenzék bázisát alkotó kerületekben élő etnikumokkal szemben. például a Jeyaretnam vezette Munkáspárt programjában gyakorta szerepeltek a szociális egyenlőtlenségeket bíráló.

felzárkózni próbáló Malajziával. hogy 1982ben az alig két és fél milliós városállam több tankkal rendelkezett. Lee ugyanis azzal érvelt. nem pedig arra. új iparágakat. mint a Lee Kuan Yew által olyannyira hangsúlyozott ázsiai kulturális hagyományokból. hogy csak a PAP iránymutató tevékenysége. Mivel Szingapúrban a hazai vállalkozók gazdasági súlya csekélyebb volt. Összefoglalásul megállapíthatjuk. mint az indonéz és malajziai légierő együttvéve. A városállam kezdettől fogva éles gazdasági versenyben állt a később induló. hogy a multinacionálisok csak abban az esetben tartanak ki Szingapúr mellett. A szingapúri kormány bizalmatlansága jól lemérhető abból. hol nyílt feszültségek további érvként szolgáltak a PAP vezetői számára a tekintélyuralmi rendszer fenntartásához. annál is inkább. ha az ottani körülmények folyamatosan kedvezőbbek számukra a környező országokban kínálkozó lehetőségeknél. Ezek a hol rejtett. mint Dél-Koreában és Tajvanon. állandó külföldi partnerre (például az Egyesült Államokra) támaszkodva kell biztosítani. Indonéziával és Thaifölddel. és több harci repülőgépet tartott készenlétben. így a vezetés szükségesnek látta. nagy. hogy Washington az emberi jogok védelme érdekében nyomást gyakorol rá. illetve az állam és a külföldi befektetők közötti szoros és harmonikus kapcsolat biztosíthatja az ország fejlődését. noha a fenti érvet az ottani diktátorok is előszeretettel hangoztatták. Lee Kuan Yew és utódai sikerrel érveltek azzal. mert a szingapúri kormány külpolitikai koncepciója – ellentétben Tajvannal és Dél-Koreával – a különböző közép-. hogy a szingapúri tekintélyuralmi rendszer túlélőképessége sokkal inkább a PAP politikájának bizonyos speciális elemeiből következett. mint az USÁ-hoz szorosan kötődő dél-koreai és tajvani diktatúráknak. a külföldi vetélytársakat lehagyva csalogassa be Szingapúrba az éppen fellendülő. Szalontai Balázs . hogy az „ázsiai értékrend” szerint a társadalmi stabilitást garantáló szabályok és tilalmak előbbre valók az egyéni jogoknál. . hogy az ország védelmét egy erős. hogy aktív állami szerepvállalás útján.és szuperhatalmak közötti cikcakkos lavírozásra épült. mint a 156 milliós Indonézia. Dél-Korea és Tajvan mégis sikerrel tért rá a demokrácia útjára. Szingapúr és a szomszédos államok viszonya diplomáciai és katonai vonatkozásban sem volt mindig felhőtlen. Így a PAP-rendszernek sokkal kevésbé kellett tartania attól.A PAP vezetői azzal is tisztában voltak.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful