E U R Ó P A I U N I Ó

STRUKTURÁLIS ALAPOK


















„Az építész- és az építőmérnök képzés szerkezeti és tartalmi fejlesztése”

HEFOP/2004/3.3.1/0001.01







A
A

L
L

A
A

G
G

Ú
Ú

T
T

É
É

P
P

Í
Í

T
T

É
É

S
S

BMEEOGTASC2 segédl et a BME Épí t őmér nöki Kar hal l gat ói r észér e
Alagútépítés 2
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Tartalom
Tartalom..................................................................................................................................... 2
Bevezetés.................................................................................................................................... 5
1 HÉT.................................................................................................................................... 6
1.1 Alagút, és egyéb földalatti szerkezetek statikai vizsgálata ........................................ 6
1.1.1 Nyitott munkatérben épülő szerkezetek méretezése .......................................... 6
1.1.2 Zárt munkatérben épített alagutak statikai vizsgálata ...................................... 10
1.2 Irodalom................................................................................................................... 20
2 HÉT.................................................................................................................................. 21
2.1 Alagutak véges elemes vizsgálata............................................................................ 21
2.1.1 A véges elemek módszere................................................................................ 21
2.1.2 A geotechnikai modell ..................................................................................... 21
2.1.3 A számítás végrehajtása ................................................................................... 29
2.2 Irodalom................................................................................................................... 41
3 HÉT.................................................................................................................................. 42
3.1 Közműalagutak......................................................................................................... 42
3.1.1 A közműalagutak létesítésének feltételei és alkalmazási területei................... 42
3.1.2 Közműalagutak alaprajzi és magassági elhelyezése ........................................ 44
3.1.3 Közműalagutak keresztmetszeti kialakítása..................................................... 45
3.1.4 Az egyes közművezetékek elhelyezésének szempontjai.................................. 47
3.1.5 Közműalagutak szerkezetei.............................................................................. 47
3.1.6 Közműfolyosók szerkezetei ............................................................................. 58
3.2 Irodalom................................................................................................................... 58
4 HÉT.................................................................................................................................. 59
4.1 Közúti aluljárók és alagutak..................................................................................... 59
4.1.1 Jellegzetes közúti alagutak és létesítésük indokai............................................ 59
4.1.2 Vonalvezetés és keresztmetszeti kialakítás ...................................................... 60
4.1.3 Az alagutak szellőztetése ................................................................................. 62
4.1.4 Alagutak világítása........................................................................................... 63
4.1.5 Forgalombiztonsági berendezések ................................................................... 64
4.1.6 Az alagutak szerkezetei .................................................................................... 64
4.2 Irodalom................................................................................................................... 66
5 HÉT.................................................................................................................................. 67
5.1 A metró és a városi gyorsvasúti alagutak................................................................. 67
5.1.1 A városi gyorsvasúti rendszerek és jellemzőik ................................................ 67
Alagútépítés 3
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
5.1.2 A metró föld alatti építményei ......................................................................... 73
5.1.3 Az építmények szerkezeti kialakítása .............................................................. 77
5.2 Irodalom................................................................................................................... 81
6 HÉT.................................................................................................................................. 82
6.1 Pajzzsal épített alagút falazatok ............................................................................... 82
6.1.1 Öntöttvas tübbingek ......................................................................................... 82
6.1.2 Acél tübbingek ................................................................................................. 85
6.1.3 Egyhéjazatú előre gyártott vasbeton alagútszerkezetek................................... 85
6.1.4 Vasbeton blokkos falazatok ............................................................................. 90
6.1.5 Talajba feszített alagútrendszerek .................................................................... 93
6.1.6 Monolit betonfalazatok .................................................................................... 95
6.2 Irodalom................................................................................................................. 100
7 HÉT................................................................................................................................ 101
7.1 Építési módszerek .................................................................................................. 101
7.1.1 Bevezetés........................................................................................................ 101
7.1.2 Nyitott építési módszerek............................................................................... 101
7.1.3 Zárt építési módszerek alkalmazása............................................................... 101
7.1.4 Építés csőernyő védelmében .......................................................................... 102
7.1.5 Alagutak hátűr injektálása.............................................................................. 102
7.1.6 Építés talajszilárdítás védelmében ................................................................. 105
7.1.7 Jellegzetes metró állomás szerkezetek ........................................................... 108
7.1.8 Az új Európa alagút........................................................................................ 115
7.1.9 Légnyomás alkalmazása az alagútépítésnél ................................................... 118
7.2 Irodalom................................................................................................................. 119
8 HÉT................................................................................................................................ 120
8.1 A pajzsos alagútépítés ............................................................................................ 120
8.1.1 Pajzsok homloktámasztása............................................................................. 124
8.1.2 A talajfejtés berendezései............................................................................... 128
8.1.3 A hidropajzs ................................................................................................... 130
8.1.4 Talajpép támasztásos pajzs (EPB).................................................................. 131
8.1.5 A késes pajzs .................................................................................................. 131
8.2 Irodalom................................................................................................................. 132
9 HÉT................................................................................................................................ 133
9.1 Új alagútépítési eljárások ....................................................................................... 133
9.1.1 Az új osztrák építési módszer......................................................................... 133
Alagútépítés 4
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
9.1.2 A lőtt beton-burkolat készítése....................................................................... 136
9.2 Irodalom................................................................................................................. 141
10 HÉT........................................................................................................................ 142
10.1 Klasszikus alagútépítési módszerek....................................................................... 142
10.1.1 Építés állékony vagy töredezett szilárd kőzetben (sziklatalajok)................... 142
10.1.2 Építés laza kőzetekben és talajokban ............................................................. 152
10.1.3 A tárók rendeltetése és szerkezete.................................................................. 153
10.1.4 A belga építési módszer ................................................................................. 155
10.1.5 A német építési módszer ................................................................................ 158
10.2 Irodalom................................................................................................................. 159
11 HÉT........................................................................................................................ 160
11.1 Alagutak szigetelése............................................................................................... 160
11.1.1 Tömegszigetelések ......................................................................................... 160
11.2 Irodalom................................................................................................................. 160
12 HÉT........................................................................................................................ 161
12.1 Alagutak szigetelése............................................................................................... 161
12.1.1 Felületi szigetelések ....................................................................................... 161
12.1.2 Dilatációs hézagok, munkahézagok ............................................................... 163
12.2 Irodalom................................................................................................................. 166
13 HÉT........................................................................................................................ 167
13.1 Nyitott eljárással épülő szerkezetek....................................................................... 167
13.1.1 Sík alapozású szerkezetek .............................................................................. 167
13.1.2 Mélyvezetésű nyitott utak szerkezetei............................................................ 168
13.1.3 Résfalakkal, cölöpfalakkal épített szerkezetek............................................... 169
13.2 Irodalom................................................................................................................. 169
14 HÉT........................................................................................................................ 170
14.1 Felszíni süllyedések................................................................................................ 170
14.2 Irodalom................................................................................................................. 170
Irodalom................................................................................................................................. 171

Alagútépítés 5
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Bevezetés
A jegyzet a BME Építőmérnöki Kar, Építőmérnöki szak alapképzés (BsC), Szerkezet-
építőmérnöki ágazat, Geotechnika szakirány, Alagútépítés tárgy oktatásához készült,
elsősorban a Tanszék oktatói által alkalmazott segédanyagok alapján. Folyamatos fejlesztés
alatt áll, kérjük, ellenőrizze, nincs-e frissebb változat a Tanszék honlapján.

Alagútépítés 6
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
1 HÉT
1.1 Alagút, és egyéb földalatti szerkezetek statikai vizsgálata
1.1.1 Nyitott munkatérben épülő szerkezetek méretezése
1.1.1.1 Terhelésekre vonatkozó előírások

1. ábra: Közúti hidak járműterhelései
1. táblázat: Keréksúlyok, felfekvési méretek

Alagútépítés 7
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
2. táblázat: A tengelysúlyok csökkentő tényezői


2. ábra: A kerék alatti teherelosztó négyszög méretei
1.1.1.2 Jellegzetes szerkezetek statikai modelljei

3. ábra: Zárt keretek különböző típusai
Alagútépítés 8
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

4. ábra: Tapasztalati alapokon felvett reakciók zárt keretszerkezeteknél
Alagútépítés 9
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

5. ábra: A rugalmas ágyazás, a rugalmas féltér, és a kombinált eljárás vázlatos modelljei
Alagútépítés 10
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
1.1.2 Zárt munkatérben épített alagutak statikai vizsgálata
1.1.2.1 A kőzetnyomás meghatározása
1.1.2.1.1 Terzaghi kőzetnyomás elmélete

6. ábra: Terzaghi kőzetnyomás elmélete
Alagútépítés 11
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
1.1.2.1.2 Protodjakonov kőzetnyomás elmélete

7. ábra: Az alagút feletti tehermentesítő boltozat Protodjakonov szerint
Alagútépítés 12
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
1.1.2.1.3 Oldal- és talpnyomás

8. ábra: Kőzetnyomás, főte- és oldalnyomás Protodjakonov szerint
Alagútépítés 13
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

9. ábra: Az alagút talpboltozatára ható terhelés
Alagútépítés 14
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
3. táblázat: Teherbírási tényezők értékei

Alagútépítés 15
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
1.1.2.2 Az alagutakra ható terhelések

10. ábra: Egymáshoz közel fekvő alagutakra ható kőzetnyomás
Alagútépítés 16
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
1.1.2.3 Alagutak igénybevételeinek és elmozdulásainak meghatározása
1.1.2.3.1 A talaj támasztó hatását a rugalmas ágyazással figyelembe vevő módszerek

11. ábra

12. ábra: Körtartó statikai modellje általános esetben, és ha a fal és a talaj közötti
súrlódási szög 0
Alagútépítés 17
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

13. ábra

14. ábra: Normálerő visszatranszformálása a szerkezetre
Alagútépítés 18
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

15. ábra: Talajreakciók Bugajeva eljárásánál

16. ábra: Bugajeva eljárásánál felvett törzstartó, és a határozatlan tartó igénybevételei
Alagútépítés 19
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
4. táblázat


17. ábra: Merev alagútszerkezetek méretezésénél külön-külön vizsgált tartószerkezetek
és erőhatások
Alagútépítés 20
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
1.1.2.3.2 A NÖT szerint épülő alagutak méretezése

18. ábra

19. ábra
1.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 21
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
2 HÉT
2.1 Alagutak véges elemes vizsgálata
2.1.1 A véges elemek módszere
• A geotechnikában elsősorban vonalas műtárgyak keresztmetszeteinek számítására
használjuk
• A végtelen féltér helyett egy zárt tartományt vizsgálunk
o Természetes lehatárolás: merev réteg
o Peremzavar minimalizálás: kellő távolságban lezárni, eredményt ellenőrizni
• Peremfeltételek:
o Erő jellegű (terhelés)
o Elmozdulás jellegű (kényszer)
Dobozmodell
A kétdimenziós véges elemes programok közül a sík deformációs állapot modellezésére
szolgálók a használhatók. Manapság már csak a speciális, e célra készített szoftverek
alkalmazása célszerű. A talajok képlékeny modellezése eltér az egyéb szerkezeti anyagoktól,
és már igen kis terheléseknél bekövetkeznek képlékeny deformációk (ott marad a
lábnyomunk)
2.1.2 A geotechnikai modell
2.1.2.1 Geometria
A vizsgált tartományt úgy kell lehatárolni, hogy a peremzavarok ne hamisítsák meg az
eredményt. Az olyan rétegek, amelyek jelentősen merevebbek, általában megfelelő határok.
Ha nincs ilyen, előzetesen meg kell vizsgálni, hogy milyen eredményeket várunk, és ehhez
milyen tartományok vizsgálata szükséges. A lehatárolás néhány szempontja:
• Határmélység süllyedésszámításnál;
• A potenciális törési mechanizmus várható kiterjedése stabilitásvizsgálatnál;
• A terhelés-tehermentesítés várható hatástartománya;
• A természetes rézsűn túl általában nem terjednek a hatások.
Az eredményeket ellenőrizni kell:
• A törési mechanizmus nem éri-e el a peremet;
• Nem túl nagyok-e az elmozdulások a peremnél;
• Nem túl nagy-e a feszültségek eltérése a peremen a várhatótól;
A peremeken erő- és elmozdulásjellegű feltételeket írhatunk elő. Az erőjellegű a terhelés, az
elmozdulásjellegű általában a dobozmodell:
• Az oldalsó határokon csak függőleges mozgások jöhetnek létre. Itt nyírófeszültségek
nem keletkeznek. Ez lehet szimmetriatengely is.
• Az alsó határon nem jön létre elmozdulás.
• Hajlított rúdelem ezeknél a peremeknél elfordulni sem tud.
Alagútépítés 22
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A szabad peremeken a merőleges normál- és a nyírófeszültség nulla, a peremmel párhuzamos
egyirányú húzás-nyomás lehet.
Túlságosan nagy tartományt vizsgálni sem jó. Egyrészt az „értékes” terület aránya lecsökken,
és ezzel romlik a pontosság, másrészt például a felszínmozgások irreálisan nagyok lehetnek.

20. ábra: Egy rézsű állékonyságvizsgálatának végeredménye
A program mindaddig csökkentette a talaj nyírószilárdságát, amíg csak a mozgások nem
kezdtek korlátlanul növekedni. Az ábra a nyírási deformációkat mutatja, színkódokkal. A kék
területeken a nyírási deformáció kicsi, a piros felé haladva egyre nagyobb. Jól kirajzolódik a
potenciális csúszólap.
A geometriai peremfeltétel: dobozmodell. Az erőjellegű: felszíni teher. A törési mechanizmus
nem éri el a doboz határait, tehát a lehatárolás jó.

21. ábra: A lehatárolás méretei alagútnál
Alagútnál a felszínsüllyedés szempontjából a természetes rézsű szabja meg a modell
vízszintes kiterjedését. Az alagút alatt a zavaró hatások a feszültségekben a távolság
négyzetével arányosak, a végtelen térben levő, kör alakú üreg peremére ható terhelés
analógiája alapján. 5R távolságban a sugárirányú feszültségekben a zavarás 1/25=4 %.
Alagútépítés 23
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
2.1.2.2 Elemtípusok

22. ábra: A Plaxis (plane deformation-axisymmetric) program által modellezhető
szerkezeti elemek

23. ábra: Talajtömeg
A talajtömeg modellezése finomított háromszögelemek alkalmazásával történik. A finomított
elem nem csak a sarokpontjain, hanem az oldalain, és a belsejében is tartalmazhat
csomópontokat.
A 15 pont-30 elmozdulási szabadságfok teljes negyedrendű elmozdulásmezőt ír le.
A háromszögelemek rugalmasabban használhatók a geotechnikai modellezésben, mint a
négyszögelemek.
A háromszögek ne legyenek túlságosan laposak, az alap/magasság arány ne legyen ¼-nél
kisebb.
2.1.2.3 Anyagmodellek
2.1.2.3.1 Talaj
A mai véges elemes programokban általában négyféle alapvető fizikai modellt használnak.
Alagútépítés 24
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

24. ábra: Rugalmas modell
• Es (lehet mélységgel növekvő), ν
• Alacsony terhelési szint
• Kemény agyag, tömör szemcsés
A rugalmas modell használati köre korlátozott, csak kis terhelési szinteknél, nagy teherbírású
talajoknál lehetséges. Betonelemek modellezésére is használható.
Paraméterei: rugalmassági (összenyomódási) modulus, Poisson-tényező.
A rugalmassági modulust (E) triaxiális kísérletből vagy egyirányú nyomásból határozhatjuk
meg (kötött talajoknál). Általában az 50 %-os terhelési szinthez tartozó húrmodulust
használjuk.
Az összenyomódási modulus (Es) kompressziós kísérletből nyerhető, a mélységnek megfelelő
terhelésnél. Homogén talajrétegben a merevség a mélységgel (az előterheléssel) nő, ha van rá
adatunk, ezt számításba vehetjük.
A Poisson tényező:
• Kavics: 0,25
• Homok: 0,3
• Homokliszt: 0,35
• Iszap: 0,4
• Agyag: 0,45


25. ábra: Mohr-Coulomb modell
• Es, ν, φ, c
Alagútépítés 25
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• Állékonyságvizsgálathoz
A Mohr-Coulomb modell rugalmas-ideálisan képlékeny. A törési feltétel: a Mohr kör érinti a
Coulomb egyenest.
A nyírószilárdsági paraméterek: belső súrlódási szög, kohézió.
Húzást általában nem engedünk meg.

26. ábra
A talaj elnyíródás előtt, vagy tehermentesítés-újraterhelésnél ideálisan rugalmas, a
nyírószilárdság elvesztése után ideálisan képlékeny.
Az elmozdulásokat rosszul modellezi, de stabilitásvizsgálatra tökéletesen alkalmas.

27. ábra: Puha talajmodell
• λ*, κ* (lg-ln, e-ε), φ, c
• Puha-sodorható kötött
A puha (Cam-Clay) modell puha-sodorható állapotú kötött talajokhoz alkalmazható. Az alapja
az, hogy a kompressziós vizsgálat féllogaritmikus léptékben közel lineáris. A kompressziós
tényező (λ, szűz terhelésnél) és a duzzadási tényező (κ, tehermentesítésnél-újraterhelésnél) az
alakváltozási jellemzői. A nyírási teherbírás a Mohr-Coulomb modell szerinti.
Az alakváltozási tényezőkre ügyelni kell, mert a kompressziós kísérlet feldolgozása
lehetséges hézagtényező, vagy fajlagos deformáció, illetve természetes, vagy tízes logaritmus
szerint is.
Tehermentesítés-újraterhelésnél a talaj (nem lineáris) rugalmasan viselkedik. Szűz terhelésnél
(ha túllépjük az addig legnagyobb terhelési szintet), a rugalmas és a képlékeny alakváltozások
Alagútépítés 26
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
keverten lépnek fel. Amit tehermentesítéssel visszanyerhetünk, az a rugalmas, amit nem, az a
képlékeny.
A duzzadási tényező ~1/3-1/5-ötöde a kompressziós tényezőnek.

28. ábra: Felkeményedő modell
• E0, m, Eur, φ, c
• Tömör szemcsés, kemény kötött
A felkeményedő talajmodell kemény kötött és tömör szemcsés talajoknál használható.
Főbb jellemzői:
• A nyírószilárdság a Mohr-Coulomb modell szerinti;
• Az összenyomódási és a rugalmassági modulus független paraméter, nincs Poisson
tényező.
• Az összenyomódási modulus az átlagos főfeszültségtől (p) hatványfüggvény szerint
függ. A kitevő 0 és 1 között lehet. Agyagokra 0,5, tömör kavicsra 1 a jellemző érték.

29. ábra: Felkeményedő modell
• A triaxiális görbét hiperbolával közelíti;
• Az aszimptota ~90 %-ától ideálisan képlékeny az anyag;
• Tehermentesítésre-újraterhelésre 3-5-ször merevebben viselkedik;
Alagútépítés 27
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• Elsődleges terhelésnél itt is keverten jönnek létre a rugalmas és a képlékeny
deformációk.
2.1.2.3.2 Horgony

30. ábra: Horgony
• Pont-pont horgony (dúc)
• Húzó-nyomó merevség (EA, kN/m)
• Injektált horgony (geotextília)
• Húzómerevség (EA, kN/m)
A horgonyok modellezéséhez kétféle elemet használunk:
• Pont-pont horgony, amely csak a két végén csatlakozik a véges elemes hálózathoz,
végponton történő rögzítéshez és injektálatlan horgonyszakasz modellezéséhez,
valamint dúcokhoz;
• Geotextília, injektált, ragasztott horgonyok és szegek modellezéséhez.
Ez utóbbi szintén finomított elem, 5 ponttal, minden ponton a talajhoz kapcsolva. Csak húzást
vesz fel.
Merevségük egy méter vastag (a rajz síkjára merőlegesen) talajtömegre értendő, tehát az
alagúttengely-irányú távolságukkal osztandó.
2.1.2.3.3 Fal

31. ábra: Fal
• Hajlító, normál merevség (EI, kNm2/m, EA, kN/m)
• Rugalmas, rugalmas-képlékeny (MH, NH, M/MH+N/NH≤1)
Alagútépítés 28
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Hajlító (lemez) és normál merevséggel rendelkeznek. Finomított elemek, vagy ha íves
falazatot modellezünk, un. Izoparametrikus elemek. Ekkor a program az elem közbenső
pontjának koordinátáit is nem lineáris interpolációval számítja ki.
Rugalmas-képlékeny viselkedés esetén az egyszerűsített teherbírási „görbét”, azaz egyenest
használjuk, így képlékeny csuklók is számításba vehetők.
2.1.2.3.4 Határfelület

32. ábra: Határfelület
• Fajlagos deformáció helyett elmozduláskülönbség
• Kn=R⋅E⋅v, Kt=R⋅G⋅v, tg=δR⋅tgφ, a=R⋅c
Nagyon fontos a talajok véges elemes vizsgálatában, mert lehetővé teszi a felületen történő
elcsúszást. Nagy merevségkülönbség (a két oldalán), vékony réteg, vagy csúszófelület esetén
használjuk.
A vastagsága kicsi a hosszához képest. Alakja téglalap, két oldalán megduplázott pontokkal.
Lehet izoparametrikus, ha íves falhoz illeszkedik.
A merevsége a talajkörnyezet nyomó- és nyírási modulusából számítódik, a vastagsággal és
egy csökkentő tényezővel szorozva.
Húzást nem vesz fel, nyírási határát a Coulomb-törvény adja. A csökkentő tényező a
technológiától függ. Lőtt betonnál lehet 1, bentonitzagy alkalmazása esetén 0,1.
Alagútépítés 29
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
2.1.3 A számítás végrehajtása

33. ábra: Geotechnikai modell-adatok
A geometriai modell megrajzolása a CAD programoknál megszokott módon történik. Az
eszközsávon találhatók a
• Réteghatárok;
• Lemezek;
• Lemezcsuklók;
• Geotextíliák;
• Határfelületek;
• Horgonyok és dúcok;
• Alagutak;
• Peremfeltételek
megadásához szükséges eszközök.
Az adatbevitel egérrel, vagy billentyűzettel történik.
Alagútépítés 30
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

34. ábra: Az alagút geometriája
Az alagútfalazat egymáshoz csatlakozó ívekkel alakítható ki. Ismernünk kell az ívek sugarát
és nyílásszögét, tehát a szerkesztéseket előre (pl. AutoCAD-del) el kell végezni.
Minden ívszakasznál elhelyezhetünk fal- és határfelület elemet is.
Egy alagút esetén elegendő a szimmetrikus felet vizsgálni, de egymásba metsződő alagutakat
ezzel a szerkesztő eszközzel nem lehet létrehozni. Ilyenkor sokszöglánccal kell modellezni a
falazatot, ~10° nyílásszögű ívdarabokat helyettesítve egyenesekkel.

35. ábra: Geotechnikai modell-geometria
Két talajréteg.
Falazat és határfelület. A főte, oldalfal, alsó boltozat, csuklósan kapcsolódnak egymáshoz.
A modell alsó határa kemény agyag, amelyben már nem lesznek deformációk.
Alagútépítés 31
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

36. ábra: Peremfeltételek - dobozmodell
A bal oldali határfelület a szimmetriatengely. Itt a rúdelemek nem tudnak elfordulni.
5. táblázat: Geotechnikai modell - anyagok

A szükséges paraméterek hiánya miatt a Mohr-Coulomb modellt használjuk. A nyugalmi
nyomás szorzója a Jáky képlettel:
K0=1-sinφ
A beton alakváltozási tényezője a rövid idejű terhelésre szól (hónapos nagyságrend), ~2/3-a
rugalmassági modulusnak.
Alagútépítés 32
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

37. ábra: Teljes geotechnikai modell
Geotechnikai modell=geometriai modell+fizikai modell.
Olyan elemeket is tartalmaz, amelyeket később kibontunk, vagy beépítünk.

38. ábra: Hálózatgenerálás, véges elemes modell
A hálózatgenerálás automatikus. Megválaszthatjuk a globális sűrűséget, és helyi sűrítéseket is
előírhatunk, talajrétegre vagy vonal mentén.
Alagútépítés 33
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

39. ábra: Kezdeti feszültségek K0 módszerrel
Itt a kezdeti feszültségek csak a takarási vastagságtól függenek. Megadható egy geológiai
előterhelés is, amely jelentősen növelheti a teherbírást (a Mohr kör eltolása jobbra).
Feszültségi tengelykeresztek: méretük arányos a főfeszültségek nagyságával. Jól látható az
eltérés a két réteg K0-ja között.
2.1.3.1 Üregkiemelés megtámasztás nélkül

40. ábra: Üregkiemelés megtámasztás nélkül
Első vizsgálat.
A kezdeti állapothoz képest kikapcsoljuk az alagutat kitöltő talajt. Ezzel megszűnik ennek a
tartománynak a merevsége és a súlya.
A geotechnikai vizsgálatoknál leggyakrabban a modell megváltoztatásának hatásait
ellenőrizzük, hozzáteszünk (töltés), vagy elveszünk (bevágás, alagút) belőle.
Alagútépítés 34
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

41. ábra: Üreg kiemelés,megtámasztás nélkül, a számítás lefutása
Az átalakítás fokozatosan zajlik le, automatikus vezérléssel. A végrehajtás arányát a Σ-Mstage
mutatja, az |U| egy jellemző pont elmozdulása.
Látható, hogy az átalakítás teljes mértékben nem hajtható végre, a mozgások ~74 %-os
átalakításnál már korlátlanul növekednek.

42. ábra: Üreg kiemelés, megtámasztás nélkül, mozgások
Az ábrán a deformált véges elemes hálózat látszik (torzított léptékben). Az üreg fala befelé
mozdul, a réteghatáron a hirtelen süllyedésnövekedés csúszólap kialakulására utal.
Alagútépítés 35
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

43. ábra: Üreg kiemelés,megtámasztás nélkül, nyírási deformációk
A nyírási deformációk jól mutatják az átboltozódás kialakulását. Nagyon hasonló a
Protodjakonov modellhez.
A törési mechanizmus kialakulásához nagy mozgások szükségesek.
2.1.3.2 Üregkiemelés és falazat beépítés egy lépésben

44. ábra: Üreg kiemelés és falazat beépítés egy lépésben
A hosszú távú, évtizedes viselkedés modellezése.
Alagútépítés 36
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

45. ábra: Üreg kiemelés és falazat beépítés egy lépésben, alakváltozások (max. 58 mm)
Kettős hatás érvényesül:
• A föld megtámasztó hatása megszűnik, a falazat függőlegesen összenyomódik, ez
felszínsüllyedést okoz.
• Az alagútból kiemelt föld súlya „felhajtóerőként” működik, felszínemelkedést okoz.
Most az utóbbi a nagyobb, ez mutatja a Mohr-Coulomb modell hiányosságát.
Fejlettebb talajmodell, vagy a mélységgel növekvő összenyomódási modulus segít, de ehhez
kiegészítő talajvizsgálatok szükségesek.

46. ábra: Üreg kiemelés és falazat beépítés egy lépésben, nyomatékok (max. 8,3 kNm/m)
A nyomatékok megfelelnek a várakozásnak, a csuklók nagyjából a folytonos tartónál várható
nyomatéki nullpontok helyére kerültek.
Alagútépítés 37
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

47. ábra: Üreg kiemelés és falazat beépítés egy lépésben, normálfeszültségek
Ez az a terhelés, amely a fal igénybevételeit okozza.
2.1.3.3 Az építési fázisok figyelembevétele

48. ábra: Építési fázisok
Az építési közbeni állapotok a mértékadóak általában.
A főteboltozatnál és az oldalfalnál szükséges a talpnál a kiszélesítés figyelembe vétele,
különben alaptörés következne be, amikor még nincs bezárva a gyűrű.
A háromdimenziós változásokat, a megtámasztatlan homlok hatását csak közelítően tudjuk
figyelembe venni. Az első lépés a talaj súly és merevség fél értékre csökkentése a főteboltozat
alatt. Általában ez okozza a legnagyobb felszínsüllyedéseket.
A második lépés a boltozat beépítése, és a talaj teljes eltávolítása. Ebből származnak a
legnagyobb nyomatékok.
Alagútépítés 38
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

49. ábra: Alakváltozások (max. 298 mm)
Az alakváltozások jóval nagyobbak, mint az előző vizsgálatnál. Ez a szint már a felszíni
épületek komoly károsodására vezetne.
A falazat látszólagos deformációi részben a nagyított mozgások miatt, részben pedig az
alagútperem megtámasztatlan mozgásai miatt ilyen rendezetlenek. A valóságban
természetesen simák a mozgások.

50. ábra: Nyomatékok (max. 97,8 kNm/m)
Sokkal nagyobb a nyomaték, mint ami a zárt gyűrű számításából adódott. Még az előjel is
ellentétes.
A talpnál a nagy nyomaték a külpontos kiszélesítésből adódik, lényegesen eltér a csuklós
modelltől.
Alagútépítés 39
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
2.1.3.4 Háromdimenziós vizsgálat

51. ábra: Háromdimenziós vizsgálat
A háromdimenziós programok lényegesen javítják a modell pontosságát. Ugyanakkor
költségesebbek, és nagyságrenddel bonyolultabb az adatbevitel és a feldolgozás.

52. ábra: Alagútépítés fázisai
Alagútépítés 40
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

53. ábra: Véges elemes modell
Háromdimenziós modell az előző ábrán lévő alagút homlokhatásának vizsgálatához.

54. ábra: Építés közbeni állapot
A fejtés és a falazat modellje.
Alagútépítés 41
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

55. ábra: Homlokhatás- állékonyságvizsgálat
Ez az állékonyságvizsgálat csak háromdimenziós modellel végezhető el. Megtámasztatlan
homloknál a nem kellő szilárdságú talaj a alagút felé mozdul, majd a fölötte levő talajhenger
az alátámasztás elvesztése miatt lefelé csúszik.
2.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 42
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
3 HÉT
3.1 Közműalagutak
3.1.1 A közműalagutak létesítésének feltételei és alkalmazási területei

56. ábra: Közműalagút jellegzetes keresztmetszete
Alagútépítés 43
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

57. ábra: Közműalagutak és közműfolyosók jellegzetes alaprajzi elhelyezése
Alagútépítés 44
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
3.1.2 Közműalagutak alaprajzi és magassági elhelyezése

58. ábra: Közműalagutak közutak alatti elhelyezése
Alagútépítés 45
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

59. ábra: Közműalagutak különböző magassági elhelyezéssel
3.1.3 Közműalagutak keresztmetszeti kialakítása

60. ábra: Pajzsos munkamódszerrel épült, kettős falazatú, mélyvezetésű közműalagút
Rouenben

61. ábra: Közműalagutak keresztmetszeti formái
Alagútépítés 46
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

62. ábra: Közműalagút keresztmetszeti elrendezések
Alagútépítés 47
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
3.1.4 Az egyes közművezetékek elhelyezésének szempontjai
6. táblázat: A közművezetékek közműalagútba és közműfolyosóba fektetésének
korlátozó feltételei

3.1.4.1 Vízvezeték
3.1.4.2 Csatorna
3.1.4.3 Gázvezeték
3.1.4.4 Távhőellátás vezetékei
3.1.4.5 Erősáramú kábelek
3.1.4.6 Távközlő és postai kábelek
3.1.4.7 Üzemeltetési követelmények a közműalagutaknál
3.1.5 Közműalagutak szerkezetei
3.1.5.1 A nyitott építési mód szerkezetei
Alagútépítés 48
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

63. ábra: Vezetékek és kábelek elhelyezése a közműalagútban

64. ábra: Közműalagút típusok előre gyártott elemekből és monolit betonból
Alagútépítés 49
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

65. ábra: U alakú elemekből álló közműalagút víznyomás ellen szigetelve

66. ábra: Közműalagút U és L alakú elemekből, változó méretekkel
Alagútépítés 50
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

67. ábra: Közműalagút átvezetése gyalogos aluljáró alatt
Alagútépítés 51
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
3.1.5.2 Zárt építésű módszerek és szerkezetek
3.1.5.2.1 Építés a falazat előresajtolásával

68. ábra: Alagútépítés előresajtolással

69. ábra: Bentonit besajtolás a felszínről
Alagútépítés 52
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

70. ábra: Közbenső sajtolóállomás és a vágófej
Alagútépítés 53
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

71. ábra: Sajtolási ellenállások

72. ábra: Sajtolásos alagútépítés a fejtő- és rakodógépekkel
Alagútépítés 54
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

73. ábra: Alagútépítés sajtolással légnyomásos munkatérben

74. ábra: Építés hidropajzzsal
Alagútépítés 55
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
3.1.5.2.2 A sajtolási erő meghatározása

75. ábra: Törési folyamat a felszínhez közeli csősajtolásra
Alagútépítés 56
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

76. ábra: Köpenysúrlódás a takarás és az átmérő viszonyának függvényében
Alagútépítés 57
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

77. ábra: Számított és mért sajtolóerő egy Berlinben és egy Düsseldorfban épített
alagútnál
Alagútépítés 58
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
3.1.6 Közműfolyosók szerkezetei

78. ábra: Közműfolyosó kialakítása
3.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 59
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
4 HÉT
4.1 Közúti aluljárók és alagutak
4.1.1 Jellegzetes közúti alagutak és létesítésük indokai

79. ábra: Jellegzetes alagút keresztmetszetek
Alagútépítés 60
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
4.1.2 Vonalvezetés és keresztmetszeti kialakítás
4.1.2.1 Közúti alagutak keresztmetszete
7. táblázat: Városi főutak keresztmetszeti jellemzői

8. táblázat: A német tervezési gyakorlatban használt ívsugarak és emelkedők közúti
alagutakban

Alagútépítés 61
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

80. ábra: Közúti űrszelvény alagutakra

81. ábra: Közúti vasúti űrszelvény
Alagútépítés 62
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
4.1.2.2 A vonalvezetés alapelvei
4.1.3 Az alagutak szellőztetése
9. táblázat: A szellőztetések elvi megoldásai közúti alagutaknál

Alagútépítés 63
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
10. táblázat: A megengedhető szénmonoxid koncentráció közúti alagutakban

4.1.4 Alagutak világítása
11. táblázat: Ajánlott megvilágítási értékek egy hosszabb alagútnál

Alagútépítés 64
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
4.1.5 Forgalombiztonsági berendezések
4.1.6 Az alagutak szerkezetei
4.1.6.1 Zárt módszerrel épített alagutak

82. ábra: Magasvezetésű gyalogjáróval épült Ulmberg aluljáró keresztmetszete
Alagútépítés 65
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

83. ábra: Az Ucka hegyi (Jugoszlávia) alagút hossz- és keresztmetszete

84. ábra: A kettős falazatú Blatt alagút keresztmetszete
Alagútépítés 66
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

85. ábra: A hamburgi Elba alagút pajzzsal épített keresztmetszete és tübbing
falazatának részletei
4.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 67
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
5 HÉT
5.1 A metró és a városi gyorsvasúti alagutak
5.1.1 A városi gyorsvasúti rendszerek és jellemzőik
5.1.1.1 A metró hálózat kialakításának alapelvei

86. ábra: Az utasforgalom fő irányai Budapesten
Alagútépítés 68
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

87. ábra: A budapesti metró hálózata
Alagútépítés 69
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

88. ábra: A moszkvai metró hálózata
Alagútépítés 70
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

89. ábra: A washingtoni metró hálózata
Alagútépítés 71
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
5.1.1.2 A metró vonalvezetésének alapelvei

90. ábra: Három, négy és ötvonalas hálózatok jellegzetes megoldásai
Alagútépítés 72
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

91. ábra: A metró helyszínrajzának és hossz-szelvényének jellegzetes kialakítása
Alagútépítés 73
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
5.1.2 A metró föld alatti építményei
5.1.2.1 Vonalalagutak

92. ábra: Kör keresztmetszetű alagút mintaszelvénye Budapesten

93. ábra: Áramvezető sín (harmadik sín) leerősítése, alsó és felső tapogató esetében
Alagútépítés 74
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
5.1.2.2 Állomások

94. ábra: Állomások elvi keresztmetszeti kialakítása

95. ábra: Gumikerekű metró járművek futószerkezete
Alagútépítés 75
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

96. ábra: Mélyállomások elrendezései
Alagútépítés 76
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

97. ábra: Nyitott módszerrel épített állomás elrendezések

98. ábra: Lejtakna hosszmetszete a géptérrel
Alagútépítés 77
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

99. ábra: Mélyállomások átszállási kapcsolatai
5.1.3 Az építmények szerkezeti kialakítása
5.1.3.1 Vonalalagutak nyitott építési módszerrel
5.1.3.1.1 Monolit vasbeton szerkezetű vonalalagutak

100. ábra: A müncheni metró kéreg alatti vonalalagútjának keresztmetszete
Alagútépítés 78
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

101. ábra: A lisszaboni és a hamburgi metró boltozatos alagútjának keresztmetszete
5.1.3.1.2 Vonalalagutak előre gyártott szerkezettel

102. ábra: Előregyártott elemekből álló egy- és kétvágányú alagút
Alagútépítés 79
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

103. ábra: Kéregzsaluzatos alagút keresztmetszete

104. ábra: A kéregzsaluzatos elemek csatlakozása az együttdolgozást biztosító vasalással
Alagútépítés 80
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
5.1.3.1.3 Vonalalagutak résfalas építési móddal

105. ábra: Résfalas vonalalagút keresztmetszete a Váci úton
5.1.3.2 Állomásszerkezetek nyitott építési móddal

106. ábra: Kéregzsaluzatos falakkal épített állomás keresztmetszete
Alagútépítés 81
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

107. ábra: Galériás másfeles mélységű állomás keresztmetszete (Lehel tér)
5.1.3.3 Zárt építési móddal épülő állomás szerkezetek
5.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 82
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
6 HÉT
6.1 Pajzzsal épített alagút falazatok
A funkcionálisan és szerkezeti, szilárdságtani szempontból megfelelő végleges alagút
falazatot a pajzs típusával, a kőzettel, és az építési technológiával összhangban kell
megválasztani, úgy, hogy a kőzetkörnyezet mozgásai, és így a felszíni süllyedések
minimálisak legyenek.
A fix köpenyes pajzsokkal épített alagút falazatok kör keresztmetszetűek, és beépítés után
azonnal teherbíró öntöttvas, előre gyártott vasbeton vagy hegesztett acélszerkezetű falazati
elemekből épülnek. Így a pajzs ezekre támaszkodva sajtolja magát előre.
Talajba feszített falazattípusok állékony kőzetben faroklemez nélküli, szabályos
hengerkeresztmetszetet fejtő pajzsokkal építhetők előnyösen. Ebben az esetben a talajba
feszítés minden előnye teljesül: elmarad az injektálás, a talajba feszítés egy lépésben
közvetlenül a pajzsköpeny után azonnal elvégezhető, ami jelentősen csökkenti a
fellazulásokat, és ennek következtében a felszínsüllyedések is kisebbek lesznek; helyes
feszítés esetén a feszítésből keletkezett nyomóerő következtében nő a falazat nyomatékbíró
képessége is. Egyenlőtlenül fejtett hengerfelületen viszont a feszítésből jelentős nyomatékok
és elemtörések is keletkezhetnek.
A késes pajzsokkal tetszőleges keresztmetszeti kialakítású, így például patkószelvényű
alagutak is épülhetnek, és a falazat anyaga lehet monolit vasbeton, sajtoltbeton, vagy lövellt
vasbeton szerkezetű, mivel a késes pajzsok előrehaladásakor nem támaszkodnak a megépült
falazatra.
6.1.1 Öntöttvas tübbingek
Az öntöttacél tübbing anyaga általában szürke acélöntvény, amely kb. 10 V/V %, az acél
szövetszerkezetébe ágyazott finom eloszlású szenet tartalmaz grafit formájában. A grafit az
egyébként nagy szilárdságú öntöttacél szövetszerkezet szilárdságát, elsősorban a
húzószilárdságát csökkenti, mert egyrészt a keresztmetszeti felület kb. 10 %-ának nincs
húzószilárdsága, másrészt a lemezes grafitszemcsék kiválási formái és eloszlása a terhelés alá
kerülő acél belsejében kedvezőtlen feszültségcsúcsokhoz és belső repedésekhez, helyi
tönkremenetelekhez vezethet. Ezzel magyarázható az öntöttacél kisebb húzószilárdsága,
érzékenysége dinamikus terhelésre, öregedésre és rugalmasan rideg viselkedésre. Ezen a
tulajdonságon segít a gömbgrafitos öntöttacél, ahol a grafit nem lemez, hanem gömb
formájában van jelen ezért a kedvezőtlen feszültségcsúcsok, berepedések elmaradnak. Így a
gömbgrafitos öntöttacél húzószilárdsága lényegesen nagyobb, ridegsége, öregedése kisebb és
húzó nyomó szilárdsága közel azonos.
A tübbinggyűrű elemek keresztmetszeti kialakítása lehet U alakú két vagy három bordás
lemezszerkezetű, vagy hullám alakú. Az U alakú keresztmetszet előnye, hogy a középső
bordára kialakított nyílásokhoz könnyen lehet alagútszerelvényeket felerősíteni, hátránya,
hogy a keresztmetszet aszimmetrikus, tehát keresztmetszeti modulusa a külső és belső szélső
szálra lényegesen eltér egymástól és így ugyanakkora nyomatékból a külső szélső szálban
lényegesen nagyobb feszültség keletkezik, mint a belsőben. A hullám keresztmetszetű tübbing
közel szimmetrikus keresztmetszetű, és így a külső és belső szélső szálra számított
keresztmetszeti modulus és így az azonos nyomatékból származó szélső szálfeszültségek is
közel azonosak. Egy kör keresztmetszeti alagút falazatban földnyomásból közel azonos
nagyságú maximális pozitív, illetve negatív nyomaték keletkezik. Ezért a hullámgrafit
statikailag szilárdságtanilag kedvezőbb, gazdaságosabb.
Alagútépítés 83
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

108. ábra: Öntöttacél alagútfalazat típusok
Az öntöttacél tübbingek teherbírása a falazatelemek építéstechnológiailag fontos szerkezeti
méreteinek, a keresztmetszet magasságának és egy gyűrű alkotóirányú hosszának változtatása
nélkül is jelentősen növelhető vagy csökkenthető a hátlap és a bordák vastagságának
változtatásával, ill. – bordás kialakítás esetén – a bordák számának növelésével. Így a falazat
vastagságának változtatása nélkül is lehetőség van arra, hogy egy falazatgyűrűn belül a jobban
igénybe vett felső 120
o
-os mezőben nagyobb teherbírású elemeket alkalmazzanak.
A kész falazat hajlítómerevsége a keresztmetszeti méretektől függetlenül nagymértékben
változtatható a falazatelemek gyűrűn belüli kapcsolatával, valamint azok beépítési módjával.
Az elemek hajlításra merev, vagy csuklós kapcsolatokkal készülnek. A merev kapcsolatú
megoldás kötésbe szerelve merevebb, mint hálósan.
A lapokra támaszkodó elemekből álló falazat mindig legalább háromféle elemből áll: a
normál elemekből, amelyeknek alkotóirányú véglapjai sugárirányúak; a csatlakozóelemekből,
amelyeknek egyik véglapja sugárirányú, a másik véglapja attól olyan mértékben tér el, hogy
felületével csatlakozzon a záróelem véglapjának síkjához. A záróelem kialakítása olyan, hogy
a falazatba belülről elhelyezhető legyen, tehát az elem külső ívhossza rövidebb, mint a belső.
Alagútépítés 84
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Az íves alagútszakaszok építéséhez olyan gyűrűket is gyártanak, amelyek homloklapjai nem
párhuzamosak egymással, hanem szöget zárnak be. Ezek beépítésével oldják meg az alagút
irányváltoztatását. Általában egy ék alakú gyűrűvel megoldható a különböző ívekben való
építés. Sokszögalakban az egyenes és ék alakú gyűrűkből a sokszög oldalhossz
változtatásával 20…25 mm-es közelítéssel követni lehet az ívet. A tervezett vonalvezetés
szerint szükséges irányeltérítő gyűrűk számánál mindig legalább 5…10 %-kal többet kell
tervbe venni az építési irányhibák kiküszöbölésére. Az öntöttacél alagút-falazat elemei
vízzárók. Így az elemcsatlakozások vízzáróvá tételével szigetelt, egyhéjazatú alagútfalazat
építhető.
Régebben a vízzárást az elemek csatlakozásainál a belső oldalon kialakított hornyok
szigetelésével érték el. A jól megválasztott horonylezárás egyszerűen, gyorsan, jól gépesítve
elkészíthető és a víznyomáson túlmenően, a várható elemmozgásokra, a talajvízzel közvetített
vegyi hatásokra, valamint a hőmérséklet-változásokra is méretezve van, és megfelel az
alagúttól várt esztétikai és funkcionális igényeknek.
A legrégibb megoldás a horonyszigetelés ólombeveréssel. Az ólomcsíkot légkalapáccsal
közvetlenül az építés után verik be a horonyba, majd a konszolidáció lejátszódása után a
beverést megismétlik, és így teljes zárás érhető el. Az ólomtömítés korrózióját okozhatja a
talajvíz kálcium-hidroxid-koncentrációja.
A Szovjetunióban, Magyarországon és Csehszlovákiában a horonylezáráshoz speciális
aluminátcement bázisú, gyorsankötő duzzadócementet használtak, amely kötés közben a
horonyba befeszül, és így teljes vízzárást hoz létre. Ezt a lezárást csak a konszolidáció
lejátszódása után és ott szabad alkalmazni, ahol a talajvíz nem tartalmaz alkáli ionokat, és a
szigetelést nem éri váltakozó fagyhatás. Az alkáli ionok ugyanis katalizátorként működve
3…6 hónap alatt bomlási folyamatot indítanak meg a duzzadócementben, amely gélállapotúvá
válik. A fagyhatás az öntöttacéltól való elváláshoz, repedésekhez, esetleg a cement
kihullásához vezethet.
E horony szigetelés hátránya, hogy az alagút megépülte után minden hornyot fémtisztára ki
kell takarítani és azután bedolgozni a horonytömítő anyaggal. Ezenkívül minden egyes
csavarkapcsolatot is szigetelni kell, mert azok a szigetelt hornyon kívül helyezkednek el. Ez a
szigetelési munkafolyamat igen élőmunka és időigényes, s ma már ezt a rendszert nem
alkalmazzák.
Az új megoldásnál a horonyszigetelést a tübbing gyűrű külső felületéhez közel úgy építik be,
hogy az az alagút összeszerelése után végleges vízzárást ad. A külön szigetelési munka tehát
elmarad.
Ezt a Thyssen cég (Rheinstahl AG Shalter Verein Gelsenkirrchen) dolgozta ki és alkalmazta
először Hamburgban az Elba alatti 10 m átmérőjű öntöttacél alagútfalazatban, 1968-ban. A
speciális keresztmetszetű és végtelenített neoprén gumit a hátlap és a csavarkapcsolatok
között kimart horonyba ragasztják. Beépítés után a csavarkötések összeszorítják és úgy
deformálják a gumitömítést, hogy az elemek sarkain is biztosan zár. Ez szükségtelenné teszi
az elemek belső peremén szokásos tömítőhornyokat, azok kitakarítását és tömítését, valamint
a csavarkapcsolatok tömítését is. E megoldás az élőmunka-igényes befejező munkákat
csökkentve nagymértékben növeli az alagútépítés sebességét.
Alagútépítés 85
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

109. ábra: Öntöttacél falazat neoprén horonyszigetelése
A legújabb megoldásnál végtelenített, a víz hatására duzzadó gumitömítést alkalmaznak a
neopréntömítés helyett. Az öntöttvas világpiaci ára magas. Ezért csak kedvezőtlen
kőzetviszonyok, nagy terhelések, utólagosan várható mozgások esetén alkalmazzák pajzsos
alagútépítés során.
6.1.2 Acél tübbingek
Acél tübbingeket a korrózió veszélye miatt ritkán alkalmaznak. Az öntöttvas lényegesen
ellenállóbb és hátlapját bitumennel bevonva tartósabb anyagot képvisel.
Újabban San Francisco-ban építettek be acéltübbinget vonatalagútnál és Bécsben metró
állomásoknál.
Az acéltübbingeket hengerelt acéllemezekből és idomvasakból hegesztéssel állítják össze és
beépítés után a kapcsolatoknál lévő hézagokat hegesztéssel zárják le vízzáróan.
A bécsi metrónál a talaj és a talajvíz viszonyoknak megfelelő, gondos kísérletek alapján
határozták meg az elemek vastagságát, figyelembe véve, hogy kb. 100 év alatt a korrózió
milyen mértékű csökkenést okozhat. Tapasztalataik szerint az első időkben bekövetkező
korrózió után a keletkező rozsdaréteg védőhatására a folyamat erősen lefékeződik. A korrózió
miatt az elemek vastagságát 3 mm-el növelték és 15 mm-ben szabták meg a legkisebb
méretet. Az elemeket beépítés előtt homokfúvással tisztították meg és védőbevonattal látták
el.
6.1.3 Egyhéjazatú előre gyártott vasbeton alagútszerkezetek
Egyhéjazatú alagútfalazatnál a föld és a víznyomást ugyanaz a szerkezet veszi fel. Az
egyhéjazatú kivitel az előre gyártott elemekkel szemben nagyobb követelményt állít, mert a
beépítési pontatlanságok, anyaghibák, a nem megfelelő betonminőségek, az elemsérülések
miatti szigetelési hiányosságok általában nem javíthatók ki beépítés után.
A következőkben a Wayss&Freitag cég által kidolgozott és 1974-75-ben első ízben
Münchenben alkalmazott egyhéjazatú falazatrendszert ismertetjük.
A Wayss&Freitag cég által kifejlesztett alagútfalazat hat normál-, két csatlakozó és egy ékes
záróelemből áll, a gyűrű vastagsága 35 cm, hossza 1 m. A gyűrűket egymáshoz képest fél
elemnyi ívhosszal elforgatva kötésben szerelik. E falazat a hátűr megfelelő időben, megfelelő
mértékben és megfelelő szilárdságú anyaggal való injektálása esetén statikailag rugalmasan a
talajba ágyazott folytonos szerkezetű gyűrűként viselkedik. A falazatelemeket nagy
pontossággal vízzáró betonból gyártják.
Alagútépítés 86
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

110. ábra: Wayss & Freitag "vízzáró" vasbeton falazatrendszere. A falazatgyűrű
összeállítási rajza
A gyűrűn belül az elemek sík felülettel, míg a gyűrűk egymáshoz hornyokkal kapcsolódnak.
Az elemek keresztmetszete olyan, hogy a kész falazat hajlító merevsége a teljes kerület
mentén közel állandó. Az elemek minden második gyűrűben illeszkednek azonos alkotó
mentén, és ott a közbenső gyűrűkben éppen nincs kazettás gyengítés.
Az alagútfalazat beépítés után azonnal vízzáró. Ezt a vízzáró betonelemek és a közöttük lévő
fugákat szerelés után azonnal lezáró speciális neoprén tömítő keret teszi lehetővé. Minden
oldala 2 %-kal rövidebb, mint a horony hossza, és így az elhelyezéskor a horonyba befeszül.
A tömítést a hornyokba epoxigyantával be is ragasztják.
A vízzárást a gumitömítésnek az elemek közötti csavarokkal való összefeszítése biztosítja.
Ennek mértékét a várható horonymozgások, a legnagyobb víznyomás és a gumi relaxációja
alapján választják meg. A profil anyagát, geometriáját és a vízzárás tervezéséhez szükséges
grafikonokat a STUVA Laboratóriumban kísérletekkel határozták meg.
Alagútépítés 87
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

111. ábra: Wayss & Freitag alagútfalazat normáleleme
A jó vízzárás feltétele, hogy a falazatelemekben beépítés közben repedések ne keletkezzenek.
A pajzssajtók terheléséből akkor keletkeznek repedések, ha az elemek szerelési pontatlansága
miatt a csatlakozásokon, éleken felfekvések, valamint nem érintkező felületek, üregek
vannak. A kísérleti szereléseknél keletkezett repedéseket több rétegben, a szükséges
vastagságban a hornyokba beragasztott lágy műanyag fólia küszöbölte ki. Az NSZK-ban az
ezzel a rendszerrel épített alagútfalazat költsége az öntöttvasénak csupán 50 %-a volt.
E falazat főbb hibái voltak:
• Nagy szerelési pontosságot igényel.
• Nem kielégítő szerelési pontosság miatt a fúgatömítő gumihorony mentén repedések
keletkeztek, és a talajvíz a szigetelést megkerülve az alagútba jutott. Beton korróziót
okozó talajvíz esetén a helyzet fokozatosan romlott.
Alagútépítés 88
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• A hornyok teherbírása felhasító erőre – különösen pontatlan szerelés esetén – nem volt
megfelelő.
• A repedések miatti vízbefolyási helyek nehezen voltak lokalizálhatók és javíthatók.

112. ábra: Wayss & Freitag rendszerű vízzáró vasbeton elemek fugazárása
A STUVA laboratóriumában végzett kísérletekkel alakították ki az új, hornyosan kapcsolódó
gyűrűkből álló alagútfalazatot. Ezt az alagútfalazatot, amelynek belső átmérője 12,35 m, és
falvastagsága 70 cm, az új (2002-ben) Elba alatti közúti alagútnál alkalmazták.
E falazat előnye a korábbiakhoz képest:
• Csökkentették a fúgák alagút-folyóméterre vetített hosszát azáltal, hogy a gyűrűkben
kevesebb elemet (8+1) és az alkotó irányban szélesebb (2 m) elemeket alkalmaztak.
• A falazati elemek fúgafelületeinek mindkét szélén van horonytömítő gumi, amelyek
helyenként alkotó irányban össze vannak kötve, és így az elem oldalfelületét független
részekre osztották. Ezáltal a hibahely könnyebben lokalizálható és javítható.
• A gyűrűk közötti hornyok új kialakítása nagyobb szerelési eltérést enged meg.
• A horony centrikus elhelyezkedése erőátadás szempontjából kedvezőbb.
• A tömítőgumit magába foglaló horony beljebb került az elem szélétől, s így a
tömítőszalagot megkerülő repedés nem keletkezhet.
• A gyűrűk hornyait felhasító erőre megvasalták, így annak teherbírása megnőtt.
Alagútépítés 89
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

113. ábra: Diagramok a Wayss & Freitag rendszerű falazat vízzáró horgonyai
összefeszítésének tervezéséhez
Ez a megújított gyűrűskapcsolatú alagútfalazat a kisebb átmérőjű és így kisebb falazati
vastagságú metróalagutaknál nem terjedt el. Helyette csapos-fészkes kapcsolatú gyűrűkből
épül a falazat. Ezeknél a falazatoknál a pajzssajtókból a falazati elemekben ébredő
normálerőt, valamint a gyűrűben keletkező normálerőt az erőkre merőleges sík falazati
felületek továbbítják egyik gyűrű elemeiről a másikra, ill. a gyűrűn belül egyik elemről a
másikra. A gyűrűk közötti nyomatékátvitelt, amely a szomszédos gyűrűkben lévő falazati
elemek kötésben elhelyezkedéséből adódik, a fészekbe nyúló csapos kapcsolat viszi át egyik
gyűrűről a másikra. Ezeket a csapos-fészkes kapcsolatokat az elemeken a hidraulikus sajtók
közötti elemszakaszokon alakították ki. A csap és fészek úgy van kialakítva, hogy azon
normálerő átadás minimális. Mivel ezek a falazati elemek minden oldalukon síkfelületekkel
kapcsolódnak egymáshoz, sem a gyűrűn belüli normálerőből, sem a pajzssajtókból adódó
alkotóirányú normálerőkből az elemek esetleges pontatlan elhelyezkedése miatt nem
keletkeznek hasító húzóerők ill. repedések. A pontatlan elhelyezkedésből csak
betonmorzsolódás jöhet létre a csap és fészek peremén, ez azonban sem szigetelési
tömítetlenséget, sem szilárdsági problémát nem jelenthet.
Ezt a falazati típust javasolják a vasúthatósági engedélyezési tervben a budapesti metró 4.
vonalához.
Alagútépítés 90
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

114. ábra: Csapos-fészkes kapcsolatú alagútfalazat

115. ábra: Gyűrű fuga metszete csapos-fészkes vb. alagútfalazatnál
6.1.4 Vasbeton blokkos falazatok
Az 1920-as évek végén New-Yorkban használták először a vasbeton blokkokat kör alakú
alagutaknál. Azóta különböző megoldások kerültek alkalmazásra, egyik a csavarkapcsolatok
nélküli, Budapesten kidolgozott vasbeton blokkos alagút, amelynél sikerült egyhéjazatú
vízzáró vasbetonszerkezetet kialakítani. A budapesti metró egyhéjazatú alagútfalazata nagy
pontossággal megmunkált, rögzített acélsablonban előre gyártott tömör szelvényű
falazatelemekből, hat normál-, egy talp- és három záróelemből készült. A gyűrűn belül az
elemek egymáshoz hengeresen csuklókkal csatlakoznak. Így az alagútfalazat önmagában
labilis szerkezet, de a kellő időben és minőségben elvégzett hátűrinjektálással egy
nagymértékben engedékeny, kis hajlítómerevségű, de a normálerőre igen merev, rugalmasan
Alagútépítés 91
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
szilárd szerkezet keletkezik. E hét elemből álló nagy hajlékonyságú falazat előnye a fellépő
kis nyomaték és a nagy normálerő, tehát a vasbetonra előnyös igénybevétel. Ezáltal nagy
terhelésekre és nagy átmérőkre is elegendő a kis szerkezeti falvastagság, amint ezt a vasúti
alagút példája mutatja Belgrádban, amelyet ilyen elemekkel építettek.

116. ábra: Megerősítő pót-vasalás a csap-fészek kapcsolatnál

117. ábra: Budapesti típusú előre gyártott vasbeton alagútfalazat
Alagútépítés 92
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

118. ábra: Budapesti típusú előre gyártott vasbeton alagútfalazat normáleleme és
szigetelése
Alagútépítés 93
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A falazat tehát minden olyan helyen alkalmazható, ahol a kőzet a falazatnak megfelelő
támasztást ad. E falazatelemek a nagy maradó alakváltozásra képes talajokban nem
alkalmazhatók.
Az alagútfalazatot az előre gyártott vasbeton elemekre beépítés előtt egyenletes vastagságban
felhordott viszkoplasztikus speciális műanyagbitumen-bázisú aszfaltréteg szigeteli. Ennek a
rétegnek az is a feladata, hogy meggátolja a beépítési eltérések miatt elkerülhetetlen él menti
felfekvéseknél a csúcsfeszültségek kialakulását.
A gyűrű szerelésekor az egyes elemek csuklófelületeire felhordott aszfaltréteg a beszerelés és
injektálás közötti időben hidegen folyik, és olyan egységes szigetelőréteggé zárul, amely a
külső falazat felületén végigmenő, folytonos szigetelő-bevonatot hoz létre. Az egyes gyűrűk
közötti aszfaltréteget a pajzsot előretoló hidraulikus sajtók nyomása zárja. Végül a hornyok
közötti szigetelőrétegen keresztül kezd az aszfalt besajtolódni a belső térbe. Ezt a mozgást
akadályozza meg a falazatelemek belső hornyaiba beépített horonylezáró tömítés.
Több kilométer ilyen egyhéjazatú alagútfalazat épült metróalagútként Budapesten, Prágában,
Calcuttában és egy vasúti alagút Belgrádban, a város alatt nagy mélységben, és Szegeden is
egy csatornaalagút vízzel telített iszapos agyagtalajban.
A budapesti metró K-Ny és É-D vonalának mélytervezésű részén alkalmazott előre gyártott
csuklós vasbeton blokkból épített alagútfalazat a maga idejében az egyik első egyhéjazatú vb
falazat volt. Az elemcsatlakozások gyűrűn belüli csuklós kialakítása miatt az elemek
falvastagsága kicsi (20 cm), és minimális mennyiségű vas van benne. Ezért ez gazdaságos
szerkezet volt. Utolsó alkalmazása óta 25 év telt el. Érdemes lenne megvizsgálni, nem
lehetne-e az elemek kapcsolatát, szigetelését úgy korszerűsíteni, hogy a falazat megtartsa
gazdaságosságának fő hordozóját, a gyűrűn belüli csuklós kapcsolódást.
6.1.5 Talajba feszített alagútrendszerek
Londonban alkalmaztak először száraz, kemény agyagtalajban kőzethez feszített
alagútfalazatot. Az építést pajzsos eljárással végezték. A gyűrűt öntöttvas elemekből építették
be, és hidraulikus sajtókkal feszítették a talajhoz. A későbbi építéseknél vasbeton blokkból is
alakították ki a falazatot. A feszítést két helyen, a vállaknál végezték.
A feszített szerkezet fő előnyei:
• kiküszöböli a hátűr injektálást, mert nem marad vissza üreg a falazat és a kőzet között,
• csökkenti a felszíni süllyedést, mert beépítéskor már aláfogja a talajt a falazat,
• az alagút erőjátéka kedvezőbb, a nyomatékok nagysága lényegesen kisebb.
Újabban elsősorban az alagútgyűrű gyors beépítése érdekében alkalmazzák a kőzethez
feszített megoldást. Rendkívül gyors beépítést értek el a kialakítással a La Manche csatorna
alatti alagutaknál a brit oldalon.
A vasúti alagutaknál a 7,6 m belső átmérőjű alagútburkolatot 8 db egymáshoz csuklósan
kapcsolódó előre gyártott vasbeton elemből és egy ék alakú záróelemből, az állékony szilárd
mészkő kőzethez feszítve építették be.
Alagútépítés 94
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

119. ábra: A londoni Viktória vonal csuklós öntöttacél alagútfalazata
Alagútépítés 95
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Az elemek külső hátoldali 2 cm-es kiugró felületekkel voltak kialakítva. A szerelésnél, a pajzs
mögött az alsó elemeket közvetlenül a kibontott kőzetre helyezték el. A felső elemeket, a
pajzsból az elemek kiugrásai között elhelyezett, hátra nyúló acéllemez csíkok védelmében
szerelték be. Ezek az acéllemezek nyújtanak védelmet egyes kőzetdarabok beomlása ellen. Az
elemek befeszítése a tetőponton egy ékelem besajtolásával történik. A vasbeton elemek 36 cm
vastagok és 1,5 m szélesek. Csavarkapcsolatokkal nincsenek összekapcsolva. A sugárirányú
illesztések íves alakú csuklós megoldásúak. A gyűrű a befeszítés után válik stabillá. A kőzet
és a szerkezet közötti hézagot cementhabarccsal injektálják ki. Egy gyűrű beszerelési ideje 24
perc, így egy óra alatt 3 m építhető be.

120. ábra: A La Manche alatti alagút brit oldalán alkalmazott, csavarkapcsolat nélküli,
talajhoz feszített vasbeton elemekből álló alagútfalazat
6.1.6 Monolit betonfalazatok
A bányászati módszerrel épülő monolit betonfalazat alakját úgy kell megválasztani, hogy a
keresztmetszetre ható erők eredőjét adó támaszvonal a belső harmadon belül legyen. E
műtárgyak nem vízzárók, ezért szigetelésükről külön kell gondoskodni. A műtárgy belső
felületének szigetelésére átadódó víznyomást a szigetelést megtámasztó külön beton- vagy
vasbeton szerkezet veszi fel, vagy – acéllemez szigetelés esetén – ha a szigetelés maga is
teherhordó szerkezet, amelyet a külső szerkezetbe horgonyoznak vissza, akkor a föld- és
víznyomás együttes értékére kell méretezni a betonfalazatot.
Sajtoltbeton alagútfalazat
A hagyományos vagy késes pajzzsal épülő sajtoltbeton alagútfalazat – amelyet a kőzet és a
belső zsaluzat közé besajtolt monolit betonból állítanak elő – egyesíti magában azokat az
előnyöket, amelyeket a pajzsos alagútépítés, a sajtoltbeton (nagyobb tömörség,
Alagútépítés 96
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
húzószilárdság, vízzáróság), valamint a monolit szerkezet (az elemcsatlakozási hézagok
hiánya) jelent. Mivel nincs a beton és a talaj között üreg, kiküszöböli a nem megfelelő
mértékben és időben kitöltött hátűr okozta lazulásokat és a felszíni süllyedéseket is. Sajtolásos
technológiával készült betonok tömörsége és húzószilárdsága 1,5 MPa tömörítő nyomásig
egyenletesen növekszik, 1,5 MPa-nál a növekedés 35%. A sajtolónyomásokat tovább növelve
a húzószilárdság növekedése egyre kisebb mértékű. A húzószilárdság és tömörség a sajtolási
időtartam növekedésével is fokozódik.
Hagyományos pajzsköpenyhez a Szovjetunióban kísérleteztek ki és alkalmaztak komplett
sajtoltbetonos alagútépítő gépláncot, állítható, majd kísérletként csúszózsaluzással. E módszer
általános elterjedését az akadályozza, hogy a rendszer előnyei a gyakorlatban nem mindig
érvényesülnek. Így rétegezett talajban, ill. szabálytalan, túlfejtéssel járó pajzsos építésnél
szakaszonként állandóan változik a betonigény, ami konténeres szállítással nem követhető.
A beton tömörítését a toló hidraulikus sajtók végzik. Az ebből adódó tömörítő nyomás a
kerület mentén egy építési ütemen belül is jelentősen különböző a pajzs irányítása miatt
szükséges egyenlőtlen nyomatások következtében. A friss kötésben, majd szilárdulásban lévő
beton a pajzs irányítása miatt olyan kedvezőtlen igénybevételek érik, amelyek könnyen
hajszálérepedéseket okoznak.
A beton zsugorodásának következtében a már meglévő hajszálérepedések megnyílnak, amit a
heterogén beton változó húzószilárdsága is elősegít. Így gyakran szabálytalan, kinyílt
repedések keletkeznek.
A Westfalia cég által kifejlesztett késes pajzsos alagútépítési technológiát az NSZK-ban,
Japánban, Franciaországban széles körben alkalmazzák sajtoltbetonos alagútépítéshez). E
pajzs nem támaszkodik a beton-falazatra. E módszernél a technológiai kényszer a szabályos
üregfejtés, még kézi földfejtés esetén is. A belső zsaluzatot egy erektorral szerelt 30 m hosszú,
1,2 m széles acéltübbing héjazat alkotja. A beton homlokzsaluzatát a belső zsaluzat és a
faroklemez között csúszó két, a betonvastagságnál keskenyebb, egymást átfedő és hidraulikus
sajtókkal egymáshoz képest eltolható, széleiken neopréntömítéssel ellátott acélgyűrű alkotja.
Ezeket kilenc, ún. homloktámasztó sajtó támasztja meg, ill. egyensúlyozza mozgás közben. A
beton a főtében e homlokzsalu egyetlen nyílásán betonszivattyúval folyamatosan kerül a
kibetonozandó térbe. A homlokzsaluzatot a betonszivattyú által biztosított betonnyomás
nyomja előre szabályozott és állandó, 0,15 MPa nyomással. Így a friss és még folyós beton
közvetítésével a kifejtett üreg kerületén is ez az állandó nyomás működik. Ez megakadályozza
a talaj lazulását, és a teljes kerületen megfelelő ágyazást hoz létre, amely a falazatba a
nyomatékokat minimálisra csökkenti. Az állandó nyomás biztosítására a homlokzsaluzat
beton felüli oldalára nyomásmérő cellát helyeznek el, és ezek vezérlik a zsalut támasztó sajtók
olajnyomását. Ha a betonnyomás 0,15 MPa alá csökken, akkor a berendezés csökkenti vagy
teljesen zárja az olajelfolyást a sajtók nyomókamráiból. Ha viszont 0,15 MPa-nál nagyobbra
nő a nyomás, akkor nyitja a szelepeket, és nagyobb olajfolyást tesz lehetővé, 0,15 Mpa-ra
csökkentve ismét a megnövekedett betonnyomást. A homlokzsaluzatnak két egymáson
elcsúszni tudó gyűrűből való kialakítása lehetővé teszi, hogy a pajzsirányításból adódó
betonfal-vastagságkülönbségek a gyűrűk egymáson való eltolásával kiegyenlíthetők legyenek
anélkül, hogy a neoprén-tömítések, a zsaluzat vagy a faroklemez túlterhelést kapna, vagy a
homlokzsaluzat befeszülne. A sajtolásos technológia építési tapasztalatai igazolták a
hozzáfűzött reményeket.
Alagútépítés 97
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

121. ábra: Késes pajzs monolit beton és acélhajbeton falazat építéséhez
Alagútépítés 98
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A kedvező építési tapasztalatok alapján e technológiát alkalmazzák a hidropajzshoz is. Így
egyesítették a biztonságos és aktív homlokmegtámasztást, valamint a folyamatos fejtést és
szállítást biztosító hidropajzs és a sajtolt és így talajba feszített hézagmentes (monolit)
alagútfalazat-építés előnyeit. Ez a technológia a legkedvezőtlenebb, folyásra hajlamos
talajviszonyok között is a minimumra csökkenti a süllyedéseket, továbbá a falazat és a talaj
között tökéletes együtt dolgozást valósít meg, így a falazat igénybevételei is minimálisak
lesznek; a hézag- és repedésmentes falazat külön szigetelés nélkül is vízzáró lesz. A késes
pajzsos megoldáshoz képest a szerkezeti eltérések a következők:
• a hidropajzs egy különleges nyomógyűrűvel a belső zsaluzatról nyomja magát előre,
• a homlokzsaluzatot támasztó hidraulikus sajtók a hidropajzsra támaszkodnak,
• az állandó hosszúságú utánfutógyűrű – a külső zsaluzat – esetlegesen szükséges
meghosszabbítására kis lökethosszú külön-külön toló hidraulikus sajtókkal ellátott
késeket építettek be.
Acélhajbeton alagútfalazat
A beton szilárd adalékanyag és hidratált géles állapotból szilárdba átmenő kötőanyag
inhomogén keveréke. Az ilyen inhomogén anyag megszilárdult kötőanyagában mindig
vannak mikrorepedések, amelyek a szilárdulás közbeni zsugorodásból vagy terhelés hatására
jönnek létre. A betonnak ezek a kedvezőtlen tulajdonságai kedvezően megváltoznak, ha a
betonba kellő mennyiségű acélhajat – tizedmilliméter vastagságú és átmérőjénél 30…80-szor
hosszabb acélszálakat – kevernek. Az acélhaj a mikrorepedések kialakulását a kiváltó októl
függetlenül háromféle módon gátolja:
• A zsugorodás vagy erőhatás következtében kialakuló mikrorepedés előtti
csúcsfeszültséget a repedés útjába kerülő acélszál csökkenti.
• Az acélszál, mint fizikai akadály meggátolja a mikrorepedés továbbhaladását.
• Az acélszál nagy fajlagos megnyúlásával növeli a beton potenciális energiáját, így
nagyobb alakváltozási energia szükséges a acélhaj-beton töréséhez. Ez utóbbi hatás a
legjelentősebb.
Ezek a hatások csak akkor jelentkeznek, ha a betonban 0,7 %-nál nagyobb az acélhaj
térfogatszázaléka.
Acélhajbetont elsősorban azért célszerű alkalmazni monolit szerkezet építőanyagként, mert
így a töréshez tartozó deformációs energiakészlete a betonénak többszöröse lesz, tehát a beton
nem rideg, hanem plasztikus anyagként viselkedik. A falazat teherbírását lényegesen növelő
plasztikus csuklók a falazaton átmenő repedések létrejötte és így vízzáró képességének
csökkentése nélkül alakulhatnak ki.
Az acélhajbeton alagútfalazat építésére a sajtolásos építési technológia a legalkalmasabb.
Alagútépítés 99
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

122. ábra: Hidropajzshoz kapcsolt sajtoltbeton-építő egység
Alagútépítés 100
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

123. ábra: Beton és acélhajbeton feszültség-alakváltozás diagramjai
6.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 101
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
7 HÉT
7.1 Építési módszerek
7.1.1 Bevezetés
A földalatti műtárgyak építésénél igen sokféle építési módszer ismert. Ezeket alapvetően két
csoportba osztjuk:
• nyitott építési módszerek.
Ilyenkor a földalatti műtárgy teljes alapfelülete felett eltávolítják a talajt, és az így
létrejött, ideiglenesen beomlás ellen megtámasztott, felületről nyitott munkagödörben
építik meg az igényeknek megfelelően szigetelt műtárgyat. Ezt az építési módszert
akkor alkalmazzák, ha a műtárgy a felszín közelében létesül (gyalogos aluljáró,
földalatti garázs), vagy járulékos beruházásként a műtárgy feletti is hasznosítani
tudják. (metróállomás feletti raktár vagy gk. parkoló.)
• zárt építési módszerek.
Ezek a műtárgyak úgy épülnek meg, hogy csak a műtárgy külső kontúrja kerül
kifejtésre, tehát a műtárgy körüli (feletti, melletti) talajtömeget nem távolítják el. Ezek
a műtárgyak mindig csak egy felülről nyitott módszerrel megépített, rendszerint egy
függőleges tengelyű akna műtárgyhoz csatlakozóan építhetők meg, hiszen a kitermelt
talajt a felszínre kell juttatni, illetve a szerkezet anyagát a mélybe kell szállítani. Az
akna egy függőleges vagy ferde hossztengelyű, tetszőleges alakú és méretű
keresztmetszettel rendelkező, felülről nyitott földalatti műtárgy. (függőleges akna, lejt
akna)
7.1.2 Nyitott építési módszerek
Ezek az építési módszerek, szerkezetek, szigetelések megegyeznek más magasépületek,
illetve mérnöki létesítmények felszín alatti részeinek építésével, szerkezetével és
szigetelésével, ezek esetleges specialitásait pedig már ismertettük az 1-5 fejezetekben.
7.1.3 Zárt építési módszerek alkalmazása
Az adott esetben megfelelő zárt építési módszer kiválasztásánál számtalan szempont játszik
szerepet. Ezek közül a fontosabbak:
• a műtárgy környezete, szilárdság töredezettség, tektonikai igénybevettség,
alakváltozási képesség (rideg, rugalmas, plasztikus, viszkozus), talajvíz érzékenység
(duzzadás, kimosás, labilitás) kötött vagy kohézió nélküli talajok.
• A kőzetkörnyezetben jelenlévő víz jellege: kötött vagy szabad víz, szennyezettség,
nyomása, áramlása, gáztartalma, hőmérséklete.
• A műtárgy mélységi elhelyezkedése:
o kis mélységű műtárgyak: A műtárgy tetőpontja (főtepontja) felett takarás
vastagsága (t) kisebb a műtárgy átmérőjénél (D), illetve fesztávolságánál.
t ≤ D.
o közepes mélységű műtárgyak
D < t < 2,5D
o nagy mélységű műtárgyak
t ≥ 2,5D.
Alagútépítés 102
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• A felszín beépítettsége.
• A műtárgy keresztmetszetének geometriai alakja, a takaráshoz viszonyított mérete, a
műtárgy hossza.
• A műtárggyal szemben támasztott szárazsági igény.
• A kivitelező vállalat felszereltsége és építési tapasztalatai.
• A szerkezet, építési módszer és szigetelés kérdését mindig együtt kell vizsgálni.
7.1.4 Építés csőernyő védelmében
Ez az építési módszer lehetővé teszi a felszín megbontása nélkül nagyobb alagutak áthajtását
kismélységben épületek alatt, vasúti pályák, vagy erősen terhelt utak alatt. A lényege az, hogy
az alagutat csövekből kialakított ernyő védelmében építik meg.
Az építés azzal kezdődik, hogy acél csöveket hajtanak előre sajtolással úgy, hogy ezek az
alagutat felül és esetleg kétoldalt is körülfogják. A csövek elhelyezése után az alagutat a
csődúcolás a csőernyő védelmében rövid szakaszokat kibontva bányászati módszerekkel
építik meg.

124. ábra: Építés csőernyő védelmében
Alapvetően kétféle módon lehet csőernyőt elhelyezni:
• az alagút tengelyével párhuzamosan,
• az alagút tengelyére merőlegesen.
Mindkét módot alkalmazzák. Az eljárás alapja a csősajtolás. Leginkább acélcsöveket
használnak, de azbesztcement és vasbetoncsövekkel is végeznek ilyen munkát.
7.1.5 Alagutak hátűr injektálása
Zárt módszerrel épített alagutaknál fontos művelet a hátűr injektálása. A beépített falazat és a
kőzet között ugyanis mindig maradnak üregek, hézagok és ezeknek a kitöltése az injektálások
egyik fő célja, emellett azonban az alagút vízzáróságát fokozó feladata is lehet.
Az injektálásnál általában egy folyós vagy plasztikus anyagot sajtolnak be az üregek,
repedések kitöltésére a falazat mögé.
Az injektálás célja lehet:
• az alagút mögött visszamaradt üregek, hézagok kitöltése,
Alagútépítés 103
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• a felszíni süllyedések csökkentése,
• az alagút körül a kőzet vízzáróságának növelése,
• a falazat vízzáróságának növelése
• a falazat korróziós hatások elleni védelme.
Az injektálás a falazat körül igen fontos statikai szempontból is. A falazat oldalirányú
megtámasztását hatékonyabbá teszi. E nélkül lényegesen megnőnek a falazat igénybevételei.
A felszíni süllyedések csökkentése érdekében is jelentős az injektálás, ha ugyanis üregek
maradnak vissza, az módot nyújt a talajmozgásokra.
Az injektálás anyagai lehetnek:
• gyöngykavics,
• cementhabarcs,
• cementszuszpenzió,
• betonitszuszpenzió,
• agyagszuszpenzió
• talajszilárdításra, vagy vízzárásra alkalmas vegyi anyagok.
Az injektáló anyag kiválasztásánál a következő szempontokat kell még figyelembe venni:
• az üregek, repedések alakját és méreteit,
• az anyag végszilárdságát,
• a korróziós hatásokat,
• a vízzárási igényt.
Az injektálást több lépcsőben hajtják végre. Az első injektálás általában nem nyújt teljes
hézagkitöltést. Ezért szükség van egy további ellenőrző, általában nagyobb nyomással végzett
második injektálásra és helyenként még további injektálások is szükségesek lehetnek.
Az üregeket kitöltő injektálás leggyakrabban cementhabarcs vagy cement-agyag keverék, de
alkalmazzák pajzsos alagútépítésnél ritkábban a gyöngykavicsot is, amelyet elhelyezés után
cementszuszpenzióval injektálnak ki. Az első injektálást pajzsos alagútépítésnél a pajzs
mögött 2-3 m-re kell végezni, hogy a falazat szilárd megtámasztása biztosítva legyen, és a
felszíni süllyedések minél kisebbek legyenek. Az injektálás mindig alulról felfelé haladva
történjék a víz alatti betonozáshoz hasonlóan. A második injektálást cementszuszpenzióval,
betonit, vagy agyag hozzáadásával végzik.
Átitatásos injektálás olyan anyagokkal érhető el, amelyek be tudnak hatolni a talaj hézagaiba.
Vegyi talajszilárdítást az alagútfalazat beépítése után, a hátűr kitöltésére ritkán alkalmaznak.
Az injektáló berendezések két fő csoportja használatos:
• pneumatikus injektáló edények,
• dugattyús injektáló gépek.
A pneumatikus injektálók leggyakrabban a 6 bar nyomású kompresszorok levegő túlnyomását
használják, vagy egy beállított kisebb nyomással dolgoznak. Csak az alagutak első üregkitöltő
injektálására alkalmasak. A dugattyús berendezéseknél a nyomás az ellenállás függvényében
alakul ki, besajtoláskor mérhető és szabályozható.
Alagútépítés 104
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

125. ábra: Injektáló berendezések

126. ábra: Häny típusú dugattyús injektáló
A besajtolhatóság alapvető követelményei:
• a megfelelő viszkozitás, a folyadék áramlásakor fellépő minél kisebb belső súrlódás,
Alagútépítés 105
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• a stabilitás, vagyis az a követelmény szuszpenzióknál, hogy a keverék az injektálás
alatt ne váljon szét alkatrészeire. Ezt erőteljes átkeveréssel és mozgásban tartással
továbbá minél kisebb szemcsenagyságú anyaggal lehet elérni.
• A megfelelő ülepítési idő alkalmazása. A keverékből a szilárd anyagok leülepedési
idejét előre meg kell tervezni megfelelő anyagösszetétellel.
• Az anyag megfelelő szilárdulási ideje. Különösen olyan esetekben fontos, amikor a
falazat csak a hátűr kitöltése után válik stabillá. Ilyen például a budapesti vb. blokkos
alagútfalazat.
Nagyon lényeges a nyomás alakulása injektálás közben.
Ha a nyomás folyton emelkedik, az injektálás sikeres. Ha kezdeti emelkedés után a nyomás
csökkenni kezd, akkor az anyag valahová elfolyik, vagy vízszintes repedés lépett fel. Ekkor
abba kell hagyni a besajtolást és később, a besajtolt anyag megszilárdulása után kell újra
megpróbálni az injektálást.

127. ábra: A nyomás alakulása injektálás közben
Az első injektálásnál csak kisebb nyomást szabad alkalmazni. Nagy nyomás könnyen a falazat
megrepedését okozhatja. A második injektáláskor, amikor már lényegesen kisebb felületen
kap terhelést a falazat, nagyobb nyomások is megengedhetők. Általában 8-10 bar nyomás,
mélyebb alagutaknál 10-15 bar is megengedhető, ha kis anyagmennyiség kerül besajtolásra.
7.1.6 Építés talajszilárdítás védelmében
Kedvezőtlen talajviszonyok esetén, továbbá épületek károsodásának elkerülése érdekében
alkalmazzák zárt építési módnál is a talajszilárdítási eljárásokat.
Három jellegzetes csoportja van ezen eljárásoknak:
• a hőelvonásos alapuló fagyasztások,
Alagútépítés 106
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• az injektálással végzett szilárdítások,
• Jet-grountingos talajszilárdítás.
A talajfagyasztást a talaj vízzáróvá tételére és szilárdságának növelésére alkalmazzák az
építés időszakában, elsősorban szemcsés talajokban. Ma leggyakrabban a gyorsfagyasztási
módszert alkalmazzák, amelynél folyékony, -196
o
C-ra lehűtött nitrogént nyomnak be
fúrócsöveken keresztül a talajba. A nitrogén gázzá alakulása 248 kJ/m
3
hőelvonással jár, ezen
kívül a felmelegedése is jelentős hőt von el környezetéből. Egy 2 m vastag fagyköpeny 4-6
nap alatt állítható elő. Homoktalajokban 5000-15000 kN/m
2
törőszilárdság érhető el –15
o
C-
on. Zárt építési módnál közel vízszintes fúrásokkal lehet a fagyköpenyt kialakítani az alagút
körül, de lehet a felszínről fúrt közel függőleges csövekkel is fagyasztani.
Bécsben a metró építésénél a Mariahilfer Str.-n egy áruház alatti vonalszakaszon alkalmaztak
gyorsfagyasztási eljárást az épület védelmére. Az alagút 2 m-el feküdt az épület alaptestei
alatt. A kavicsos homoktalajban, a tervezett alagútszerkezet felett helyezték el a 108 mm
átmérőjű 35 m hosszú fagyasztó fúrásokat. A fagyasztás -196
o
C-ra lehűtött folyékony
nitrogénnel történt. Kb. 1,5 m vastag fagyköpeny alakult ki. Ennek a védelmében sikerült
megépíteni az alagutat az új osztrák módszerrel. Az épület kezdetben 1-2 mm-t emelkedett,
majd 7-9 mm-t süllyedt.

128. ábra: Fagyasztott boltív a bécsi metró építésénél
Az injektálással végrehajtott szilárdítások két jellegzetes csoportba sorolhatók:
• szuszpenziókkal (cement, agyag, betonit),
• folyadékokkal, vegyi anyagokkal végzett szilárdítások.
Repedések, homokos-kavics, durva homoktalajok pórusainak kitöltésére és cementálására
alkalmazzák a cementszuszpenziókat, vízzárás esetében betonit vagy agyag hozzáadásával.
Vegyi anyagoknál leggyakrabban a vízüveget, illetve ennek higított oldatát használják. A
talajba besajtolt vízüvegoldat megfelelő reagens hozzáadására gélesedési folyamatot indít
meg, amelyre szilárdan összekapcsolódnak a talajszemcsék, úgyhogy vízzáró és nagyobb
szilárdságú anyag keletkezik.
Budapesten a Kálvin tér közelében folyósodásra hajlamos homoktalajban egyfolyadékos,
vegyi talajszilárdítást végeztek vízüveg oldattal. A fúrásokat a felszínről hajtották le. A talaj
szilárdsága 500-1000 kN/m
2
-re emelkedett, így az alagút építése különösebb probléma nélkül
megoldható volt.
Alagútépítés 107
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

129. ábra: Talajszilárdítás a Kálvin téren
A szilárdsági értékek a szilárdított talajban elég tág határok között alakulnak ki.
A vegyi szilárdításoknál a káros környezeti hatásokat is vizsgálni kell. Bécsi vizsgálatok
szerint a Joosten eljárással végzett vízüvegoldatos és kálciumkloridos injektálás hatására 30-
40 m-es körzetben erősen megnőtt a talajvíz kalcium és klorid tartalma. Ez a környező
épületek vasbeton szerkezetinél jelentősen növelte a korróziós hatást és szennyezte a
talajvizet.
A jet-grountingos talajszilárdítás.
A jet-grountingos talajszilárdítás abban tér el a hagyományos injektálásos talajszilárdítástól,
hogy a szilárdító anyagot, legtöbbször cementtejet nem a meglévő talajszerkezet pórusaiba
juttatja el a talajszerkezetének megbontása nélkül és így a talajpórusok szilárdító anyaggal
történő kitöltése révén szilárdítja a talajt, hanem nagy nyomású folyadéksugárral megbontja a
talajt, és a megbontott talajszuszpenzióba keveri bele a szilárdító anyagot. Az így előállt
cementes talajhabarcs megszilárdul, és úgy jön létre a szilárdított talaj. Ezen eljárás nagy
előnye, hogy mindenféle talajban sikeresen alkalmazható, a szemétlerakó telepek talajától a
puha iszapokon, a folyós homokokon, agyagokon át a töredezett kevert kőzetekig. A
szilárdítás végrehajtására háromféle mód van.
• A legegyszerűbb eljárásnál az injektáló fejet rendszerint vízöblítéssel lejuttatják a
kívánt mélységbe, kinyitják a fúvókákat és nagy nyomással (120-150 bar) cementtejet
sajtolnak a talaj környezetébe. Az injektáló fej egyidejű forgatásával és felfelé
mozgatásával a cementtej sugár megbontja a talajt és belekeveri a cementtejet. Az így
előállított cementhabarcs szilárdul meg és így jön létre a szilárdított talaj.
• A másik eljárásnál két fúvókapár van egymás felett az injektáló fejen. A felsőn
nagynyomású vízsugár bontja a talajt (100-300 bar) és az alatta lévőn 10-15 bar
nyomással keverik az előállított talajszuszpenzióba a cementtejet.
• A harmadik eljárásnál a vízsugarat levegősugárral veszik körül és így növelik annak
bontó hatékonyságát. Ezek a szilárdított talajhengerek készülhetnek felszínről
Alagútépítés 108
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
függőlegesen vagy ferdeszögben, de alagútépítéseknél vízszintesen illetve az alagút
tengelyével párhuzamosan is a megépült alagútból.

130. ábra: A jet-grouting alkalmazása nyitott és zárt építési eljárásnál

131. ábra: A jet-grouting eljárás munkafázisai
7.1.7 Jellegzetes metró állomás szerkezetek
A zárt módszerrel épített állomásterek és más nagyobb műtárgyak szerkezeteit az egyszerű
alagutakhoz hasonló módszerekkel építik. Itt is alkalmazzák a pajzsos építési eljárást, a
hagyományos belga, vagy német módszert, az új osztrák eljárást, a szabad szereléses
módszereket. A nagyobb nyílás illetve a több nyílású szerkezetek miatt azonban olyan
megoldásokat kell alkalmazni, ahol elkerülhető a kőzet illetve a talaj fellazulása és különösen
beépített területek alatt a nagyobb felszíni süllyedések kialakulása. A nyílások nagyságát, a
Alagútépítés 109
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
szerkezet kiválasztását a funkcionális feladatoknak megfelelően, a talaj és talajvíz
viszonyokhoz és a rendelkezésre álló felszerelésekhez alkalmazkodva kell megtervezni.
Gyakran alkalmaznak kétcsarnokos megoldást. Ilyen a Münchenben épített szerkezet, amely
az új osztrák módszerrel épült A két boltozatot a középső oszlopsor támasztja alá 1,5 x 1,5 m
méretű oszlopokkal. A szerkezet kettős falazattal épült. Az építés a középső résszel kezdődik.
Egy tojás alakú tárót hajtanak ki lőttbeton biztosítás védelmében. Ezután a középső oszlopsort
építik be az alsó és felső gerendákkal. Ezt követi a két szélső táró kihajtása, majd a két felső
boltozat beépítése.
Háromcsarnokos szerkezeteknél az állomás három csarnokból áll. A középső csarnok az
utaselosztó tér, amelyből mozgólépcsők vezetnek a felszínre. A két szélső csarnokban
helyezik el a vágányokat a mellettük lévő peronokkal. Ez a megoldás lehetővé teszi az üzemi
helyiségek egy részének az elhelyezését is a középső csarnokban.
• Az egyik megoldásnál külön alakítják ki a három kör alakú csarnokot, és helyenként
kötik össze átjárókkal egymással.
• Egy másik megoldásnál oszlopos kialakítást alkalmaznak.
Budapesten ötboltozatos állomástípust fejlesztettek ki. Az állomás két szélső alagútjában
helyezkednek el a vágányok, mellette lévő alagutakban a peronok és középen az utaselosztó
tér (7. 74. sz. ábra). A szélső alagutakat a vonalalagutak építésének keretében, a vonal-
alagutakat építő pajzsokkal építik meg. Így a pajzsokat nem kell kiszerelni és útjukat
megszakítani az állomásoknál. Folyamatosan haladhat az építés az állomáson keresztül is, és
az így megépült szakasz megfelelő átalakítással az állomás végleges falazatát adja.
A két szélső alagút öntöttvas tübbingekből épül. Az állomás többi részén a kiváltó tartók és a
boltozatok vasbetonból, az oszlopok bebetonozott acélcsövekből készülnek. A boltozatok
ívsugarai mindenütt egyformák, így az oszlopoknál a vízszintes erők kiegyenlítik egymást. Az
állomásnak nagy előnye, hogy lényegesen kevesebb a kihasználatlan tér. Itt nincsenek a peron
és az utaselosztó tér felett nagy magasságú kihasználatlan terek. A széles középperon lehetővé
teszi középen az elektromos terek és egyéb szociális és szolgálati helyiségek elhelyezését.
Az építés a vonalalagutak megépítése után, a négy oszlopsor építésével, a talp, a fejgerendák
és az oszlopok elkészítésével folytatódik. A vonalalagutak melletti oszlopsoroknál az oszlop
helyén ki kell bontani a tübbingeket, hogy be lehessen építeni az oszlopokat, a talp és
fejgerendákat. Ezt úgy oldják meg, hogy már a vonalalagutak építésekor azokon a helyeken,
ahol a tübbingeket majd el kell bontani, hegesztett acéllemezeket építenek be. Az oszlopok, a
talp- és fejgerendák építésekor a bordákat meghagyva kivágják az acél tübbingek lemezeit a
megfelelő helyeken. Így a tübbing gyűrűt a bordák támasztják meg az oszlopszerkezetek
elkészültéig. A talptárókban és a fejtárókban az áthaladó bordákat bebetonozzák és
véglegesen bent is hagyják.
Alagútépítés 110
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

132. ábra: Kétcsarnokos, kettős falazatú állomás az építési ütemek és a felszíni
süllyedések feltüntetésével
Alagútépítés 111
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

133. ábra: Háromcsarnokos állomások öntöttvas tübbingekből és vasbeton szerkezettel
Alagútépítés 112
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

134. ábra: Háromcsarnokos oszlopos állomás
Alagútépítés 113
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

135. ábra: Ötboltozatos állomás
Alagútépítés 114
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

136. ábra: Ötalagutas állomás építési ütemei
Az oszlopsoroknál először a talp, a fejtárókat hajtják ki. Ezután a talpgerendákat betonozzák
be, és beépítik az oszlopokat. Ezt követi 4 m-es szakaszokban a fejgerendák beépítése. Az
oszloptalpakon ólomlemezt helyeznek el, hogy biztosítsák a centrikus erőátadást. A
boltozatok építését a 3 középső boltozatnál egyszerre haladva végzik, hogy a boltozatokról
átadódó vízszintes erők kiegyenlítsék egymást.
Ez az építési mód az állomás építését a legkevesebb földkiemeléssel oldja meg. Emellett
előnye, hogy a vonalalagutak folyamatos pajzsos építését lehetővé teszi. Az állomás középső
részén sok hely van az üzemi terek elhelyezésére, a mozgólépcső betolható az állomás
súlypontjába és így a felszínnel a jó elhelyezés előnyösen, nehézségek nélkül alakítható ki.
Alagútépítés 115
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
7.1.8 Az új Európa alagút
Az alagút kettős feladatot lát el. Egyrészről közvetlen vasúti összeköttetést létesít a kontinens
és Anglia között. Másrészről az autóforgalom lebonyolítására biztosít összeköttetést a két part
között. Erre a célra 3-4 percenkénti sűrűséggel szállítják át vonatokon a gépkocsikat,
autóbuszokat, teherkocsikat a személyekkel együtt.
Az alagútban nagy sebességű expresszvonatok közlekednek London-Párizs, és London-
Brüsszel között. Az alagút a francia oldalon Calais közelében, a brit oldalon Falkestone
mellett halad. A hossza kereken 50 km, amelyből 37 km fekszik a tenger alatt.
A műtárgy három alagútból áll, két vasúti, és az ezek között fekvő szerviz alagútból. A vasúti
alagutak egymástól 30 m távolságban helyezkednek el, és egy-egy vasúti vágány átvezetésére
szolgálnak. A szerviz alagúton keresztül oldják meg a szellőztetést, és ez egyben a menekülő
alagút is. az alagutak 375 m-ként össze vannak kötve egymással keresztirányú folyosókkal, és
250 m-ként 2 m átmérőjű tárókkal, amelyek a vonatok által előidézett légnyomáskülönbség
kiegyenlítésére épültek.
Az építést két oldalról hajtották végre. A francia oldalon a vasúti alagutat 8,72 m átmérőjű
Robbins-Kawasaki teljesen gépesített pajzsokkal építették, amelyeket kétféleképpen lehetett
működtetni. Nyitott fejtési homlokkal és zárt földnyomásos pajzsként a kevésbé állékony
kőzetekben. A brit oldalon Robbins-Markham pajzsokat alkalmaztak nyitott fejtési móddal.
Az előrehaladás átlagosan 25-30 m volt naponta. Az alagutak burkolata előre gyártott
vasbeton elemekből készült. A brit oldalon csavarkapcsolat nélküli kőzethez feszített
szerkezetet, a francia oldalon csavarokkal összeerősített alagutat alkalmaztak.
A tenger alatti szakaszon két kb. 160 m hosszú keresztezési műtárgyat is kialakítottak. A két
vasúti alagutat egymáshoz közelebb fekvő helyzetbe hozták 10,5 m tengelytávolságra, és egy
kb. 21 m nyílású műtárgyban helyezték el a vágány-összeköttetéseket. Ezekre azért volt
szükség, hogy forgalmi zavarok esetén, vagy pályafenntartási munkáknál az egyes
pályaszakaszok kiiktatásával fenn lehessen tartani a forgalmat.
A brit oldalon az új osztrák módszerrel építették meg a keresztezési műtárgyakat. A francia
oldalon a rosszabb kőzetviszonyok miatt bányászati építési móddal 11 részre bontva építették
meg a műtárgy boltozatát.
Az alagút legmélyebb pontja 130 m-rel fekszik a tenger szintje alatt. A hossz-szelvényt úgy
alakították ki, hogy az alagút az építésre legkedvezőbb krétakori márgás mészkő rétegben
feküdjék legalább 10 m-es fedéssel. E kőzet nyomószilárdsága 2-10 MN/m
2
, vízáteresztő
képessége 10
-7
m/s.
Alagútépítés 116
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

137. ábra: A La Manche alatt átvezető alagutak helyszínrajza és hossz-szelvénye
Alagútépítés 117
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

138. ábra: A csatornaalagutak keresztmetszete a keresztjáratoknál és a
nyomáskiegyenlítő tárónál
Alagútépítés 118
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
7.1.9 Légnyomás alkalmazása az alagútépítésnél
Zárt alagútépítési eljárásoknál gyakran használják a munkatér víztelenítésére a légnyomásos
építési módot. A levegő túlnyomás csak megfelelő talaj- és talajvízviszonyok esetén
alkalmazható. Elsősorban a talaj víz-, illetve légáteresztő-képessége, az alagút feletti
fedőrétegek vastagsága, az alagút méretei, a talajvíz, folyóvíz helyzete, különböző
talajrétegeknél, azok elhelyezkedése határozza meg a levegő túlnyomással való építés
lehetőségét.
Vízáteresztő talajban általában csak akkor lehet alkalmazni, ha a talaj vízáteresztő-képességi
tényezője kisebb k < 10
-4
m/s-nál. Ennél nagyobb áteresztőképesség esetén, általában csak
talajszilárdítás, vagy fagyasztás védelmében lehet levegő túlnyomást használni. Minél kisebb
az áteresztő-képesség, annál jobban biztosítani lehet a levegő túlnyomás megtartását a
munkatérben.
Az alagútban a levegő túlnyomás általában nincs egyensúlyban a víznyomással. Ennek az az
oka, hogy az alagútban, a talp magasságában uralkodó, vagy ahhoz közel fekvő víznyomásnak
megfelelő levegő túlnyomást kell bevezetni, hogy a víz beáramlását a munkatérbe meg
lehessen akadályozni. Az alagút tetőpontjában emiatt az alagút átmérőjének megfelelő
vízmagassággal megegyező kiegyensúlyozatlan nyomás jelentkezik.

139. ábra: Kiegyensúlyozatlan víznyomás légnyomásos alagútépítésnél
A talajba bejutó levegő felfelé szorítja a vizet a talajkapillárisokban, így a levegő-víz
fázisfelület mozgásba kerül, és egy bizonyos idő után a felszínre ér.
Az áramlási mező a felszínen 2-3,5 D átmérőjű területen alakul ki. Az áramlás az alagút
homlok felett a legerősebb, az áramlási tér széleinél kisebb mértékű.
Ha a talaj áteresztőképessége nem túl nagy és a talajfedés elég vastag, stabil áramlás alakul ki.
Általában előnyös, ha felül egy durvább szemcsés anyag fekszik, amely az alatta fekvő
finomabb szemcsék megbontását megakadályozza.
Alagútépítés 119
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

140. ábra: Levegőáramlás alakulása a talajban levegő-túlnyomás alatti építésnél
Áramló folyóvízben a víz kiüregelő hatása a talaj megbontását jelentősen megkönnyíti. Ilyen
esetben nagyobb biztonságra kell törekedni a fedőrétegnél. A tapasztalatok azt mutatták, hogy
a folyófenéken elhelyezett, megfelelően lépcsőzött talaj-szűrőréteggel eredményesen lehet
védekezni a nagyobb arányú levegőszökések és tölcsérképződések ellen.
A légnyomásos munkákhoz jól felszerelt kompresszor gépházat kell a felszínen létesíteni. A
levegő túlnyomást alacsony nyomású kompresszorokkal (0,5-3,5 bar) biztosítják.
A szükséges levegőmennyiséget két követelmény határozza meg:
• egyrészről a légnyomásos térben tartózkodó személyek levegő szükséglete a
vonatkozó egészségügyi előírások szerint,
• másrészt a talajon keresztül, továbbá a zsilipeléseknél, csővezetékeknél előálló
levegőveszteségek.
Az egészségügyi előírások szerint pl. 0,5 bar túlnyomásnál fejenként és óránként 26,6 m
3
friss
levegőt kell a munkatérbe benyomni. Ez a mennyiség 1,0 bar túlnyomásnál 20 m
3
/fő/h, 2,0
barnál 13,3 m
3
/fő/h-ra csökken.
A levegőt tisztítani kell olajleválasztó berendezéssel és porszűrőkkel. Megfelelő
nyomáskiegyenlítő légtartályok is szükségesek. A vezetéket két külön vezeték fektetésével
kell kiépíteni, hogy az egyik meghibásodása esetén se legyen fennakadás a levegőellátásban.
A szükséges személy és anyagzsilipeken kívül, fent, külön gyógyzsilip létesítése is szükséges.
Csak orvosi vizsgálattal ellenőrzött dolgozók mehetnek be a túlnyomásos térbe. A munkaidő
különböző országokban eltérően van szabályozva. Általában 1,0 bar túlnyomás felett már
csökken a munkaidő 8 óráról 6 órára, 1,8 bar felett 4 órára. A túlnyomás 3,0-3,5 barnál
nagyobb nem lehet.

7.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 120
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
8 HÉT
8.1 A pajzsos alagútépítés
A pajzsos alagútépítés eszméje Bruneltől származik. A sikeres megvalósításban Greathead
végezte az úttörő munkát, ő alakította ki a pajzs ma is használatos formáját.
A pajzsos alagútépítés régen kialakult, elsősorban kézi fejtéssel dolgozó megoldásait, ma a
gépesített eljárások váltották fel. A talaj fejtése igen gyakran teljesen automatizált
módszerekkel történik, és ehhez igazítják hozzá a teljes munkafolyamatot. A kibontott talaj
rakodását, szállítását, az alagút falazati elemek beszállítását, elhelyezését, az injektálási
munkákat stb. Gazdaságos építés csak a teljes géplánc kialakításával érhető el.
A pajzs lényegében egy mozgó dúcolás, amely biztosítja a kibontott üreg folyamatos
megtámasztását, és a biztonságos munkaterületet a fejtéshez és a falazat beépítéséhez.
A pajzsos építés hosszú, kb. 0,5-1 km-nél hosszabb alagutaknál gazdaságos és különösen jól
gépesíthető építési eljárásoknál.
A pajzsok két nagy csoportra oszthatók:
• fix köpenyes pajzsok,
• késes pajzsok.
A késes pajzs az 1970-es év találmánya, és a 70-es – 90-es évek között alkalmazták széles
körben monolit beton és monolit vasbeton egy bejáratú alagutak építésére.
Minden pajzs három fő részből áll: a vágóél (l
v
), törzs (l
t
), és faroklemez (l
f
).
E három rész külső felülete a pajzs köpenye, amely fix köpenyű pajzsoknál egy kör
keresztmetszetű acél henger, a vágóélnél és törzsnél, és faroklemezeknél eltérő hajlítási
merevséggel. A késes pajzsnál e köpeny egymáshoz képest hornyoltan csatlakozó késekből
áll, amelyek egymáshoz képest eltolhatók. Itt a pajzs alakját egy hegesztett szerkezet
biztosítja, amelyen a kések eltolhatók. A vágóél feladata a szabályos üregfejtés biztosítása. A
törzs a pajzs hajlításra legmerevebb része. Ez biztosítja a pajzs alaktartását, és itt helyeznek el
minden gépi berendezést, amely a pajzs mozgatásához, a töltésépítéshez és a falazati elemek
beépítéséhez szükséges. A faroklemez fix köpenyű pajzsoknál kis merevségű acél henger és
ebben szerelik össze az alagút falazatot, késes pajzsoknál pedig ebben a részben készül a
monolit beton vagy vasbeton alagútfalazat.
A fix köpenyes pajzs építési ütemei a következők:
• A pajzs előtt a talajt kifejtik a falazatgyűrű szélességének megfelelő hosszban.
• Ezután a már beépült kész falazatra támaszkodva hidraulikus sajtókkal előrenyomják a
pajzsot a kibontott üregbe egy gyűrűszélességnek megfelelő hosszban.
• A következő ütemben visszahúzzák a sajtókat és a pajzsköpeny védelmében beépítik
előre gyártott elemekből a falazat következő gyűrűjét, a pajzs hátsó részében.
Alagútépítés 121
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

141. ábra: Pajzs típusok
A pajzsköpeny készülhet öntöttacél vagy hengerelt acéllemezekből készült szegmensekből a
helyszínen összecsavarozva, vagy hengerelt lemezből hegesztett zártszelvényű
szegmensekből a helyszínen összehegesztve. A pajzs faroklemez belső átmérőjének az építési
követelményeken túlmenően annyival kell nagyobbnak lennie a falazat külső átmérőjénél,
hogy a pajzs a legkisebb sugarú ívben is fordulni tudjon és a mozgatáskor előforduló
irányeltérések mellett is a falazat beépíthető legyen.
Ha δ-val jelöljük a pajzs faroklemez belső átmérője és a falazat külső átmérője közé
tervezendő hézagot, ennek értéke a megépült pajzsok adatainak statisztikai értékelése alapján
a következőképpen vehető fel: ha D≤8 m, δ =
80
D
ahol D a pajzs külső átmérője. Ha D > 8 m,
akkor δ = 10 cm.
A pajzsokat statikailag a teljes függőlegesen ható geosztatikai nyomásra szokták méretezni
oldalról ható földnyomás, vagy oldalmegtámasztás feltételezése nélkül, hogy az ívekben való
haladásnál az oldalmegtámasztás megszüntetése esetén is alkalmas legyen a terhelés
viselésére.
Alagútépítés 122
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

142. ábra: Nyitott, kör alakú pajzs
Alagútépítés 123
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Lényeges mérete a pajzsnak a hossza (L), ugyanis adott átmérő mellett ennek van jelentős
befolyása a pajzs irányíthatóságára. Minél rövidebb a pajzs annál könnyebben irányítható. Az
L/D viszonyt 0,4-1,0 között célszerű felvenni.
A falazat és a pajzsköpeny közötti hézagot a pajzs hátsó részén megfelelő tömítőgyűrűvel le
kell zárni. A lezárás a hátűrt injektáló anyag befolyása ellen és a talaj, valamint a munkatér
lezárása érdekében szükséges. A hézagzárásnak alkalmazkodni kell a hézag változó
méretéhez és a talaj felől fellépő nyomásra a záróhatásnak növekedni kell.

143. ábra: Faroklemez tömítések
A pajzs szerelőterének hosszát úgy kell felvenni, hogy a faroklemez legalább 20 cm-rel fedje
kinyomott sajtóállásnál is a beépített falazatgyűrűt.
A pajzs előremozgatását hidraulikus sajtókkal végzik, amelyek a kerület mentén vannak
elhelyezve. A sajtók lehetőleg kettős működésű húzó-nyomó sajtók legyenek. A pajzs
mozgatásához szükséges tolóerő a következő képletből számítható:
F = 210⋅A
i
– 1180,
ahol
Alagútépítés 124
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• F a pajzs mozgatásához szükséges, biztonsági tényezővel már megnövelt teljes
tolóerő, kN;
• A
i
egy helyettesítő keresztmetszeti felület, m
2
, amely a pajzs homlokfelületéből A
h
m
2

és a pajzs palástfelületéből A
p
m
2
számítható.
12. táblázat: Szorzótényezők a pajzs helyettesítő felületének meghatározásához
A szorzótényezők értékei A pajzs műszaki jellemzői
A
i
= a⋅A
h
+ b⋅A
p
a b
Gépesített pajzs aktív homloktámasztással 3 1
Kisgépesítésű vagy kézi fejtésű pajzsnyomatáskor teljes
homloktámasztással
1 1
Kisgépesítésű pajzsnyomatáskor 50 %-ban megtámasztott
homlokkal
0,5 1
Homloktámasztás nélküli, fejtőkeresztes fúrópajzs vagy
kisgépesítésű, vagy kézi fejtésű pajzs, nyomatáskor
homloktámasztás nélkül
0 1
Homloktámasztás nélküli, nyitott fúrópajzs, a pajzs vágóél
előtti túlfejtés-lehetősége esetén
0 0,7
Az előbbi összefüggés kb. 30 m-es alagútmélységig szokásos településű homok, agyag, iszap,
márga, hordalékos márga és ezek vegyes előfordulása esetén használható, ha a pajzs
homlokfelületét és támasztó fejtőberendezést a kőzetviszonyoknak megfelelően választották
meg.
A sajtók terhelésének a falazaton való egyenletes elosztására nyomógyűrűt alkalmaznak.
Öntöttvas tübbingnél ezt el lehet hagyni, beton falazatoknál azonban mindenképpen be kell
tervezni.
8.1.1 Pajzsok homloktámasztása
A pajzsköpeny tulajdonképpen csak a kibontott üreg palástját támasztja meg. A homlok
felület földfalának megtámasztásáról külön gondoskodni kell. A homloktámasztást úgy kell
kialakítani, hogy ne akadályozza a földfejtést, de az építés teljes ideje alatt biztosítsa a kellően
biztonságos megtámasztást. A következő homloktámasztások lehetségesek:
• szabad homlok,
• a lazulási nyomásra részletesen vagy teljes felületen megtámasztott homlok;
• aktív homloktámasztás.
Megjegyezzük, hogy sűrített levegőben végzett építésnél számolni lehet az üreg és egyúttal a
homlok bizonyos mértékű megtámasztásával.
Szabad homlokfejtés.
Szabad, megtámasztás nélküli homlok esetén a pajzs homlokfelületén a kezdetben uralkodó
nyugalmi földnyomás-terhelést, amely a fejtéstől bizonyos távolságban a kőzetnek a pajzs
belső tere felé való elmozdulása következtében általában csökken, a kőzet megtámasztás
Alagútépítés 125
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
nélkül is el tudja viselni. Ez általában akkor alakul így, ha a pajzs haladási sebessége olyan
nagy és a kőzet szilárdsága akkora, hogy egy adott homlokfelület esetén az építés ideje alatt a
kőzet-elmozdulások a rugalmas határon belül maradnak.
Az ilyen esetben használható nyitott homlokú pajzsokat célszerű ellátni olyan
berendezésekkel, amelyek lehetővé teszik a homlok ideiglenes biztosítását. Így kedvezőtlen
kőzetviszonyok esetén sem lesz lehetetlen a pajzsos építés.
Homloktámasztás lazulási nyomásra.
Ha a homlok előtti feszültségátrendeződés során a törési határállapot kialakulása, egy
meghatározott kőzettömeg fellazulása és a pajzsba való omlása várható, akkor a homlokot
legalább a fellazuló kőzettömeg terhelésére méretezett homlokbiztosítással kell
megtámasztani.
Ennek típusai:
• Hidraulikus sajtókra támasztott táblás, hézagos vagy zártpallózatú dúcolás. A táblás
pallózat a kőzet vízszintes nyomását közvetlenül, vagy kiváltó gerendák
közvetítésével adja át a hidraulikus támasztásnak. A hidraulikus sajtókban az
olajnyomást és így a támasztóerőket biztonsági visszafolyó-szelep segítségével a
megtámasztás egész ideje alatt és a pajzs előmozdulásakor is állandó értéken tartják.
Ezekkel a támasztórendszerekkel kombinálható a kézi földfejtés, valamint a marófejes
és a markoló rendszerű gépi földfejtés. Amikor a homlok egy részén fejtés folyik, ott a
támasztást megszüntetik.
• Homloktámasztásra kiképezett lemezelt fejtőkeresztes vagy összefüggő felületként
kialakított fejtőrácsos pajzsok, ezeknek a pajzsoknak a fejtőtárcsája a talajt meg is
tudja támasztani. A talajt a tárcsa felületén elhelyezett és a talajminőségnek
megfelelően méretezett kések vagy bontótüskék fejtik. Az így lefejtett kőzet a
fejtőtárcsa nyílásán keresztül jut a pajzsba. A fejtőtárcsán speciálisan kialakított
támasztólemezek vannak, amelyek megtámasztják a homlokot. A támasztás itt is csak
időlegesen működik.
Aktív homloktámasztás
A felszíni süllyedések csökkentése, a szakadások kizárása érdekében alkalmazzák az aktív
homlokbiztosítást. Ekkor a pajzs minden építési helyzetében teljesül az a feltétel, hogy a
támasztásnak a homlokra kifejtett vízszintes irányú nyomása nagyobb vagy egyenlő az ott
működő vízszintes földnyomással. Ennek legnagyobb értéke elérheti a nyugalmi nyomást is.
Az aktív homloktámasztás lehet mechanikus működésű, vagy folyadékkal, bentonitzaggyal
megoldott támasztás, amit a hidropajzsoknál alkalmaznak.
A mechanikus működésű, aktív homloktámasztású pajzsok mindig fejtőtárcsás pajzsok, míg a
bentonitzagyos homloktámasztással működő hidropajzsokat fejtőtárcsás vagy marógömbös
fejtőgéppel alkalmazzák.
Mechanikus aktív homloktámasztás. A homloknak a fejtési felülethez simuló aktív
megtámasztását a csoportonként külön-külön működtethető hidraulikus sajtókkal a talajhoz
sajtolt fejtő- és támasztótárcsa részei, a billenthető fejtőtárcsák, valamint a közöttük levő
előretolható támasztólapok adják. E megtámasztás lényege, hogy úgy fejtik a kőzetet, hogy a
fejtőtárcsa közben a homlok teljes fejtési felületén a kőzethez simul és azt megfelelő erővel
megtámasztja. Mivel a támasztás és a kőzet fejtésének a talajminőségétől függő módja
szorosan összefügg, a fejtési elvek ismertetésekor mutatunk rá a támasztás részleteinek
lényeges kérdéseire is.
Alagútépítés 126
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

144. ábra: Calweld pajzs (München)
Bentonitzagyos aktív homloktámasztás (hidropajzsok). A bentonitnak, mint folyékony dúcoló
anyagnak a használata már régóta ismert (résfalak, bentonitos aknasüllyesztés). A
pajzshomlokon kialakított zárt térben olyan összetételű, tixotróp tulajdonságú bentonitzagyot
helyeznek el, amelynek statikus és dinamikus nyírószilárdsága
• egyrészt meg tudja akadályozni a talajszemcsék kipergését,
• másrészt olyan nyomása van, amely a pajzsos építés minden fázisában – fejtés,
nyomatás, anyagkiszállítás, falazatépítés, fejtés közbeni akadályok eltávolítása, a
fejtőberendezés esetleges javítása – a homlokon működő föld- és víznyomásnál, tehát
a vízszintes teljes nyomásnál (a semleges és a hatékony feszültség összegénél)
nagyobb, vagy azzal egyenértékű.
Alagútépítés 127
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

145. ábra: Bade rendszerű mechanikus pajzs (Bécsben)

146. ábra: A Bade pajzs fejtőtárcsája különféle helyzetekben
Alagútépítés 128
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A bentonitzagyos homloktámasztással működő hidropajzsok a kőzetet a teljes homlokfelületet
egyszerre fejtő fejtőkereszttel fejtik.

147. ábra: Bentonit zaggyal dolgozó mechanikus pajzs (hidropajzs)
Talajpép homlokmegtámasztású (EPB) pajzsok
Az EPB pajzs a bentonitzagyos homloktámasztású fúrópajzs (hidropajzs) puha iszap és
agyagtalajokra továbbfejlesztett változata. Ezeknél a pajzsoknál a fejtési homlok
megtámasztásnál az ott fellépő talaj és talajvíznyomásra a lefejtett puha iszap és agyag
talajból víz és vegyszeres habok hozzáadásával sűrű péppé homogenizált sűrű folyadékként
viselkedő folyadékpép biztosítja.
8.1.2 A talajfejtés berendezései
A talaj fejtése többféleképpen oldható meg:
• kézi fejtéssel,
• a keresztmetszetet részenként fejtő gépi berendezésekkel,
• a teljes keresztmetszetet egyszerre fejtő berendezésekkel.
A kézi fejtésnél nyitott homlokú pajzsoknál a szokásos 5-6 m-es átmérő esetében előretolható
munkapadokat kell a pajzsba beépíteni. Ezeken dolgozva lehet kézi szerszámokkal fejteni a
talajt. Közben szükség szerint ideiglenes dúcolásokkal támasztják meg a főtét és a homlokot.
A pajzsot a kerület mentén kisebb vastagságban otthagyott talajt vágatva, vagy keményebb
talajban a teljes üreget kibontva nyomják előre. A kibontott üreg hossza a beépülő falazati
elemek szélességével kell megegyezzék (kb. 1 m).
Alagútépítés 129
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

148. ábra: Földnyomásos pajzs
A keresztmetszetet részletekben fejtő gépi berendezéseknél egyszerre egy kisebb felületen
bontják ki a talajt. A fejtést a pajzsban önállóan mozgó, vagy esetleg rögzítetten beépített
fejtőgépek végzik, amelyek a talajviszonyoknak megfelelően marófejjel, vagy markolóval
vannak ellátva. Szemcsés vagy vetőkkel átszabdalt kötött talajokban markolóval felszerelt
fejtőgépeket használnak. A markolók hidraulikus működésűek. A kanalas fejtést fejtő tüskék
segítik elő.
Kőzetekben, kemény kötött talajokban a marófejes berendezéseket használják. A vágófej e
berendezéseknél lehet:
• axiális,
• radiális elrendezésű.
A teljes keresztmetszetben fejtő berendezéseknél a talajviszonyoknak megfelelően különböző
megoldások lehetségesek:
• a nyitott fejtőkeresztes szerkezet, amelynél fejtés közben a homlok nincs
megtámasztva,
• rögzített burkolattal ellátott fejtőtárcsa, amely olyan talajban alkalmazható, ahol
általában nem igényel állandó megtámasztást a homlok, de időnként előfordul olyan
réteg, amelyben szükség van a megtámasztásra,
• aktívan támasztó fejtőtárcsa, amely állandó homloktámasztást tesz lehetővé,
• olyan megoldás, ahol fejtési építés teljes ideje alatt tixotróp folyadék, vagy a kibontott
talajból előállított talajpép támasztja a homlokot.
A nyitott fejtőkeresztes megoldás állékony talajokban, vagy kőzetekben használható.
Fejtőgörgőkkel, réselő tüskékkel, fogakkal vagy puhább kőzetekben nyesőkésekkel szerelik
fel a berendezést. Ilyen a Calweld pajzs, amelynél egy függőleges síkban forgó kereszt bontja
a talajt. A fejtőkeresztnek 8 ága van. Ezeken vídiával erősített fogak vannak elhelyezve. A
fejtőkereszt forgatását az ábrán látható pajzsnál 6 db hidraulikus csillagmotorral hajtott
berendezés végzi 7 fordulat/min max. sebességgel. Egy fordulattal kb. 5 mm vastag
kőzetréteget távolíthatnak el. A fejtőkeresztet kis hidraulikus sajtókkal a pajzs tengelyére
Alagútépítés 130
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
merőleges irányokban el is lehet mozgatni, úgyhogy ívben való haladásnál, vagy
irányeltérések esetében a fejtés a megfelelő helyes irányban végezhető.
Az ábrán látható pajzsnál tengelyirányban 1 m–rel tolható előre a fejtőkereszt a pajzshoz
képest. A pajzs tömege 120 t. Külső átmérője 6,72 m, hossza 5,4 m. Az előremozgatást 24 db
1000 kN erőt kifejtő hidraulikus sajtó végzi.
E pajzsoknál mindig úgy kell a fejtőkeresztet kiképezni, hogy előremozgatása külön
hidraulikus sajtókkal, a pajzstól függetlenül legyen elvégezhető megfelelő határok között. Így
a fejtés a pajzs álló helyzetében végezhető. A fejtés ideje alatt be lehet szerelni a pajzs hátsó
részében az újabb falazati gyűrűt.
A rögzített burkolattal ellátott fejtőtárcsás pajzsok hasonlóan a fejtőkeresztes szerkezethez
megfelelő tüskékkel, fogakkal vagy nyeső késekkel ellátva fejtik a talajt. A fejtés alatt álló
homlok általában nem támaszkodik a tárcsa burkolatára. Ha azonban fellazul a talaj, a tárcsa
megakadályozza a homlok beomlását. Ilyen volt a Budapesten használt mechanikus pajzs is.
Az aktív homloktámasztású megoldásoknál omlásra hajlamos talajban a tárcsa burkolata a
talajnak feszíthető és így biztosítható a homlok állandó támasztása. Ilyen rendszerű a Bade-
pajzs. Ennél támasztó és fejtőlapok váltakoznak. Nem állékony talajban a támasztó lapok a
homlok felülettel párhuzamosak, a fejtő lapok pedig úgy vannak beállítva, hogy a talaj a
nyílásokon át a fejtőtárcsa mögé kerüljön.
Állékony talajban a fejtőlapokat a fejtés síkja elé állandó helyzetbe hozzák, és így nincs aktív
támasztás. Az ilyen rendszernél támasztás esetén nagy súrlódó erők lépnek fel.
8.1.3 A hidropajzs
A pajzsok egyik különleges típusa a hidropajzs, amely elsősorban laza vizes szemcsés
talajokban alkalmazható.
E pajzsoknál a homlok megtámasztása bentonit zaggyal történik. A pajzs-homloknál egy
acélfallal lezárt teret bontanak ki és ebben bentonit zagyot helyeznek el. Ez megakadályozza a
pajzs homloknál a talajszemcsék kipergését egyrészt, másrészt folyadék nyomásával
egyensúlyt tart a homloknál kialakuló föld és víznyomással.
A megfelelő és szabályozható nyomást sűrített levegővel érik el. A sűrített levegő nyomása
biztosítja a zagy kellő nyomás alá helyezését.
A munkatér elülső részét bentonitzagy tölti ki. A zaggyal töltött teret lezáró acéllemezfalon
belül egy nyitott acéllemez kötényfal is be van építve. A két lemez közé levegő túlnyomást
sajtolnak be. A zagy nyomását a légnyomás szabályozásával tudják egyensúlyban tartani a
föld és víznyomással. Egy kis személyzsilip is be van építve, hogy időnként ki lehessen
tisztítani a munkateret, és személyek is bemehessenek a légnyomásos térbe.
Az anyagot egy marótárcsa vagy fejtőkereszt fejti és alul a kitermelt bentonittal
összekeveredett anyagot zárt csővezetéken át szivattyúkkal szállítják a felszínre. Ott a
kitermelt anyagot szétválasztják a zagyban lévő bentonittól. A bentonit zagyot ezután
regenerálva újra visszanyomják.
A talajjal kevert zagy tisztítására először vibrorostán vezetik át a keveréket. Ez a durva
szemcséket választja le. Ezután hidrociklonnal választják le a finomabb talajrészecskéket egy-
vagy kétlépcsős eljárással. Az a 0,025-0,06 mm szemcseátmérőnél nagyobb szemcséket
választja le. Az így megtisztított zagy homogenizáló tartályba kerül és itt bentonittal újra
megfelelő arányban felfrissítik.
Alagútépítés 131
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A pajzs zagyterének alsó részén egy rostát helyeznek el, amely a 80 mm-nél nagyobb
szemcséket visszatartja. Így védekezni lehet a csőrendszer (amely 300 mm átmérőjű)
eldugulása ellen. Időnként a zagytér alsó részét ki kell tisztítani. Ilyenkor a bentonitot
fokozatosan kiszorítják, és levegő túlnyomással támasztják meg a homlokot, ez rövid időre
általában elérhető a talajban kialakuló bentonit szűrőhártya összetartó hatására. Ennek a
szűrőhártyának a kialakulása nagyon fontos. E nélkül nem lehet sem folyadékkal, sem sűrített
levegővel való megtámasztást elérni.
Az ilyen rendszerű pajzsoknál rendkívül fontos a pajzs farokrészének a jó tömítése. A nyomás
alatt álló bentonitzagy ugyanis betörhet a munkatérbe, a pajzs köpenyét megkerülve. Ahol a
szemcsés talajban kőgörgetegek előfordulása várható, a szűrőrács elé kőtörőt építenek be.
8.1.4 Talajpép támasztásos pajzs (EPB)
Az EPB pajzs a bentonitzagyos homloktámasztású fúrópajzs puha iszap- és agyagtalajokra
továbbfejlesztett változata Ezeknél a pajzsoknál a fejtési homlok megtámasztását az ott
fellépő talaj- és talajvíznyomásra nem a nyomásszabályozott bentonitzagy biztosítja, hanem a
lefejtett puha iszap- és agyagtalajból víz hozzáadásával sűrű péppé homogenizált, sűrű
folyadékként viselkedő talajpép. Szükség szerint adagolnak még a homogenizáló térbe
plasztifikáló, tapadást gátló vegyszereket is. Az adagolt vegyszereknek környezetbarátoknak
kell lenniük, hogy a kitermelt talajpép minden külön kezelés nélkül depóniába elhelyezhető
legyen.
A talajminőségnek megfelelően kialakított fejtőtárcsa a lefejtett talajt a mögötte elhelyezkedő,
a megépült alagút felőli oldalon nyomásálló acéllemezfallal lezárt homogenizálóba juttatja,
ahol a szükséges adalékokkal homogén talajpéppé keveri a berendezés. A nyomást beépített
nyomásmérő cellákkal ellenőrzik. Ha a talajpépnyomás a homlok föld és víznyomása alá
csökkenne, akkor csökkentik a talajpép kiszállítását a homloktérből, ha jelentősen túllépné a
talajpépnyomás a fejtési homlok föld- és víznyomását, akkor növelik a talajpép kiszállítását,
és így csökken annak nyomása. A talajkiszállítás a homogenizáló tér aljáról induló
szállítócsigával történik. A csiga hosszát ill. paramétereit úgy választják meg, hogy a
homogenizálóban lévő túlnyomás a szállítócsiga szabad végén 0-ra csökkenjen. Az ott kiömlő
talajpép szállítószalagra és szállítógépláncra kerül. Nagyon lényeges a talajpép folyadékszerű
viselkedése, mert csak így tudja kiegyensúlyozni a homlokon jelentkező víz- és földnyomást.
Ma már ezeket a pajzsokat továbbfejlesztették, és alkalmazásukat szemcsés talajokra és
töredezett kőzetekre is kiterjesztették. Ezeknek a talajoknak a plasztifikálását a homogenizáló
térbe adagolt habokkal, plasztifikáló vegyszerekkel érik el. Szemcsés talajoknál, töredezett
kőzeteknél a bentonitzagyos hidropajzs komoly vetélytársa az EPB pajzsnak, iszap- és
agyagtalajoknál azonban az EPB a leggazdaságosabb megoldás.
8.1.5 A késes pajzs
Ez az építési módszer a késes alagútépítési eljárásból fejlődött ki. A pajzsköpenyt külön-külön
mozgatható, alkotó irányban eltolható, külön hidraulikus sajtókkal működtetett kések képezik.
A kések merev keretekre támaszkodnak. A pajzs előrenyomása itt nem egyszerre, hanem
késenként, elemenként történik. Rendszerint késcsoportokat hajtanak előre egyszerre. Minden
kést külön hidraulikus sajtóval lehet előrehajtani. Az előrehajtáskor a késeket az alátámasztó
keretről nyomják előre. A tartókeretet a köpenyre ható kőzetnyomásból adódó súrlódási
ellenállás tartja meg. Ha a késeket a teljes kerületen előrenyomták, akkor az összes sajtó
egyidejű működésével előremozdítható a keret. A kések és a talaj között ugyanis nagyobb a
súrlódási tényező, mint a kés és a keret között.
Alagútépítés 132
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A késekhez utánfutó lemezek vannak kapcsolva, ezek csuklósan csatlakoznak, és kéttámaszú
szerkezetként dolgoznak. Egyik végükön a tartókeretekre másik végükön a kész falazatra
támaszkodnak. Ezek védelmében készítik el a falazatot.
A késes pajzs fő előnye, hogy a pajzs előrenyomásakor nem támaszkodik a falazatra. Így
monolit betonfalazatok is készíthetők vele. A másik előnye, hogy körtől eltérő alak is
használható. Az akadályok a vágóél előtt könnyebben kibonthatók.
8.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 133
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
9 HÉT
9.1 Új alagútépítési eljárások
A modern építési módokat a nagyobb, szabadabb munkatér, a gépesített fejtés, az
acéldúcolások, a lőtt beton nagyobb mértékű alkalmazása, a kőzethorgonyzások, a késes
dúcolás jellemzi.
9.1.1 Az új osztrák építési módszer
Ez az építési eljárás hegyi alagutaknál szilárd kőzetekben alakult ki Ausztriában. Később
kiterjesztették az alkalmazási körét iszap és agyagtalajokra, általában kohézióval rendelkező
talajokra.
Az eljárás azt a tapasztalatot használja fel, hogy az alagutat körülvevő kőzet tudatosan
bevonható a teherviselésbe és így elérhető az, hogy bizonyos kőzetekben vagy talajokban egy
vékony lőtt beton réteg, esetleg kőzethorgonyokkal kiegészítve, a kőzettel szorosan
együttdolgozva elegendő megtámasztást nyújtson a kibontott üreg részére.
Így az építésnél az alagútszelvény szabadon marad, dúcolásoktól mentesen, lehetőséget
nyújtva nagyobb munkagépek használatára. Hangsúlyozni kell, hogy ez az építési mód csak
olyan körülmények esetén alkalmazható, ahol nincs számottevő vízbefolyás, vízáramlás a
kibontott üregbe. A lőttbetont ugyanis ilyen esetekben nem lehet felhordani. Ha jelentős
vízbefolyástól kell tartani, az új osztrák építési módnál, úgy légnyomásos építési móddal vagy
talajvízszint süllyesztéssel, vagy más vízkizárási eljárásokkal kell gondoskodni a
víztelenítésről.
Az üreg kibontásakor az üreg közvetlen környezetében jelentős változások lépnek fel a kőzet
feszültségállapotában. Az üreg körüli kőzetgyűrű terhelést vesz fel és ennek következtében
fokozatosan elmozdulásokat végez. Kezdetben ezek az elmozdulások jelentős növekedést
mutatnak, a lőttbeton beépítésére azonban a mozgások sebessége lecsökken. Az építés a felső
boltív beépítésével kezdődik. Ennek hatására azonban még legtöbbször nem csökken le
jelentősen a mozgások növekedése. Csak az alsó talprész elkészítése után, a teljes zárt gyűrű
ad olyan hatásos támasztást, hogy a mozgások lecsillapodnak és kialakul a kőzettel
együttmozgó teherviselő szerkezet.
A kőzetet azonban csak olyan mértékig szabad terhelni, amíg nem veszti el szilárdságát, mert
ha ez bekövetkezik, már alkalmatlanná válik kisebb terhelések felvételére is.
Agyagtalajokban, kevésbé állékony kőzetekben acél mintaíveket is használnak a biztosításra.
Az építés egyik módja, nem túl nagy szelvényeknél (≤6 m) a kőzet teherbírásától függően a
teljes szelvényben való építés.
Leggyakoribb azonban a két ütemben történő építés az 5-6 m átmérőjű alagutaknál. Ezt
rámpás építési módnak nevezik. A teljes alagút szelvényt két részben építik egyidejűleg. A
főteboltozat építését a talaj minőségétől függően 10-20 méterrel követi a talpboltozat építése
az így kialakuló két munkaszint között egy közlekedési földrámpát alakítanak ki. Amikor a
főteboltozaton földfejtés folyik egy marógömbből fejtőgéppel, addig a talpboltozatnál
vasszerelés és betonlövellés. Amikor végeztek egy fogás mélységgel a rámpán a gépek helyet
cserélnek, és a főteboltozatnál vasszerelés és betonlövellés és a talpboltozatnál lesz földfejtés.
A főteboltozat fejtését mindig védett, azaz kész boltozat alól végzik. A vasszerelést a talaj
minőségétől függően bennmaradó ideiglenes acél mintaívekkel támasztják meg, vagy
horgonyokkal kötik fel a lefejtett boltozathoz a hegesztett betonacél háló ívet.
Alagútépítés 134
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Ha gyengébb minőségű agyagtalajról van szó a fejtés és építés 5 fogásban készül. A főtében
lefejtenek egy (50 cm – 1,0 m) fogást, beszerelik a mintaívvel megtámasztott vasalást, és
elvégzik a beton lövellést. Ezután egy fogással előbb fejtik, szerelik és betonozzák az
oldalíveket. Harmadik lépésben újra a főteboltozatot fejtik, vasszerelik, és lövellik. Negyedik
lépésben újra az oldalíveket fejtik, vasszerelik és lövellik. Ötödik lépésben készül a
talpboltozat két fogás mélységben. A főte és oldalboltozatok között mindig egy fogás mélység
eltolódás van. Így a fejtési homloknak egy ~60
o
-os rézsűs megtámasztása van.

149. ábra: Rámpás építési mód
Alagútépítés 135
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

150. ábra: Lövelltbeton falazatépítés a szelvénynek részletekben történő kifejtésével és
betonozásával
Alagútépítés 136
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Nagyméretű alagutaknál (≥10 m) több ütemben végzik az építést.

151. ábra: Nagyszelvényű, kétvágányú alagút építése az új osztrák módszerrel
Először két tojás alakú válltárót hajtottak ki és ezeket támasztották meg lőttbeton burkolattal,
a külső oldalon a falazatot horgonyzásokkal is megerősítve. Ezt követte a kalott kibontása és a
felső boltozat beépítése. Harmadik ütemben a belső magot bontották el és az alsó
talpboltozatot építették be.
A felső boltozat építésénél fix alátámasztást nyújtottak az oldaltartók burkolatai. Ezeknek a
belső részét csak a talp kibontásakor bontották el. A válltárók egyúttal, mint drenázsok is
biztosították a száraz munkateret a kalott építésénél.
A lőttbeton kezdő szilárdsága nagyobb kell legyen a beton szokásos értékénél. Ezért
kötésgyorsítót szoktak használni. Általában nem mindig szükséges kötésgyorsító, de igen
gyakran alkalmazzák por vagy folyadék alakban. A friss beton még lehetővé tesz
alakváltozásokat rövid ideig és ezt sokszor előnyös megengedni. Általában 24 óra múlva 5000
kN/m
2
szilárdságot szoktak biztosítani, 28 napos korban 25.000-30.000 kN/m
2
-t. A fejtéshez
nagy teljesítményű hidraulikus lánctalpas fejtőrakodó alkalmazása előnyös. A végleges
falazatot kettős szerkezettel oldják meg. A külső vasbeton gyűrűn belül egy belső vasbeton
falazatot is beépítenek. Legtöbbször a külső lőttbeton burkolat belső felületére erősítik fel a
szigetelést, és ezt támasztja meg a belső köpeny, amely a teljes víznyomást és a kőzetnyomás
egy részét is viseli. Más esetekben a belső köpenyt vízzáró betonból készítik, és így a külön
szigetelőréteg beépítése elmarad.
Az építésnél rendkívül fontos a hozzáértő mérnöki építésvezetés. A kőzet, a talaj változásait, a
mért alakváltozásokat, elmozdulásokat állandóan figyelemmel kell kísérni, és ezekhez
igazodva menetközben kell módosítani a gyűrűzárás idejét, a lőttbeton vastagságát, vasalását,
a horgonyzásokat, esetleg az acéltartók beépítését és az építés keresztmetszeti felosztását.
Különösen kis fedőmagasság esetében kell gyorsan intézkedni, mert a talaj fellazulása
hamarabb következik be. A statikai vizsgálatok ismertetése a 6.2. fejezetben található.
9.1.2 A lőtt beton-burkolat készítése
Az új osztrák építési módnál igen fontos szerepet tölt be a lőttbeton burkolat. Ezzel az
eljárással, zsaluzás nélkül lehet a beton, vagy vasbeton falazatot elkészíteni szorosan
hozzáépítve a talajhoz. Így biztosítható a falazat és a talaj együttdolgozása és a szabad
munkaterület.
A lőttbeton készítésére két alapvető eljárás alakult ki:
Alagútépítés 137
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
• a száraz eljárás (torkrétozás),
• nedves eljárás.
A száraz eljárásnál, szárazon összekevert beton anyagot szállítanak csővezetéken
levegőtúlnyomással a beépítés helyére és ott egy szórópisztolyban vizet vezetve hozzá,
lövellik rá a vízzel együtt a beépítési felületre.
A nedves eljárásnál a vízzel együtt elkészített betont lövellik a felületre levegő túlnyomással.
A száraz eljárásnak két jellegzetes géptípusa van:
• a kétkamrás levegő túlnyomásos adagolóval működő berendezés,
• a forgótárcsás adagolóval dolgozó gép.
Az első típusnál egy kétkamrás berendezést használnak. A két kamra egymás felett van
elhelyezve. Az alsó a munkakamra, amelyből a száraz keverék a rákapcsolt levegőtúlnyomás
és egy kis kerekes adagoló segítségével kerül a csővezetékbe. Innen levegőtúlnyomás
továbbítja a keveréket a pisztolyba.

152. ábra: Kétkamrás torkrétozógép
A másik típus a forgótárcsás adagológép, amelynél egy vízszintesen fekvő dobba hull le, a
tengellyel párhuzamos nyílásokon a felső tölcséren betöltött száraz keverék. Itt egy forgó
berendezés továbbítja kifúvó nyílásokon át a csővezetékbe, amelyben légnyomás viszi az
anyagot a szórópisztolyhoz. Újabban inkább ezt a típust használják..
Alagútépítés 138
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

153. ábra: Forgótárcsás torkrétozógép
A nedves eljárásnál is két géptípust használnak:
• a dugattyús szivattyúval működő berendezést,
• a forgótárcsás kialakítású megoldást.
Az első típusnál dugattyús betonszivattyúval nyomják csővezetéken keresztül a betont a
beépítés helyére. Ott egy kisebb csőméretre áttérve levegőtúlnyomással szállítják tovább a
szórópisztolyhoz.

154. ábra: Dugattyús betonszállító
Alagútépítés 139
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A másik típusnál a kész betonkeveréket egy forgó tárcsás szerkezet adagolja a csővezetékbe,
ahonnan sűrített levegővel szállítják tovább.

155. ábra: Forgó csőadagolós nedves lőttbetont szállító berendezés
A száraz és nedves eljárást összehasonlítva a következők állapíthatók meg:
• a száraz eljárásnál
o a szórófej-kezelőtől függ a vízadagolás mértéke és ez befolyásolja a beton
minőségét,
o erős a porképződés,
o több a visszahulló anyag.
• A nedves eljárásnál:
o egyenletesebb a betonminőség, bár a visszahulló anyagok miatt itt is
megváltozik az eredeti összetétel,
o kisebb a porképződés,
o kevesebb a visszahulló anyag.
Annak ellenére, hogy kedvezőbbnek látszik a nedves eljárás, mégis a száraz módszer van
jobban elterjedve. Ennek a legfőbb oka, hogy a munkamenet nem tesz lehetővé folytonos,
egyenletes betonozást. A talaj fejtése, a vasháló behelyezése szakaszos betonozást kíván meg.
A nedves eljárásnál a vezetékekben csak rövid ideig állhat a beton, mert megkezdődik a kötés
és szilárdulás folyamata. Ezért alkalmazzák a száraz módszert, ahol ez a probléma nem
jelentkezik.
A lőttbeton minősége hasonló, más betonszerkezetekhez. Az adalékanyagoknál a 16 mm-es
max. kavics méretet használják.
A 8 mm-nél nagyobb szemcsék átlag 70 %-a visszahull, így nem érdemes nagyobb méretre
áttérni, mert az ugyanis csak kis mennyiségben fog bekerülni a falazatba. A nagyobb méret a
szállítást is nehezíti, így a 16 mm max. méret mellett az 50 mm-es átmérőjű vezetékek
használhatók.
A beton keveréknél számolni kell átlag 25% visszahulló anyagveszteséggel. A visszahulló
anyag nagyobb része kavics, úgyhogy a kész beton cementtartalma nagyobb lesz a keverék
cementtartalmánál. A beton szilárdsága 35 N/mm
2
körüli értékű, a cement és vízadagolástól
függően.
Alagútépítés 140
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A visszapattanó anyag mennyisége több tényezőtől függ:
• a kezelő hozzáértésétől,
• a felület minőségétől,
• a szórópisztoly távolságától,
• a pisztoly helyzetétől,
• a keverék vízadagolásától.
Általában az 1 m-es távolság a legelőnyösebb. A távolság csökkenése, vagy növelése
kedvezőtlen hatású.

156. ábra: A rálövellt betonból visszahulló anyagok százaléka
A szórópisztoly vízszintessel bezárt szögének függvényében is változik a visszahulló anyag
mennyisége. Függőleges helyzetben 20-25 %, míg vízszintesen csak 10 % a visszaeső anyag.
A betonhoz alumíniumbázisú kötésgyorsítót szoktak hozzáadni. A nedves eljárásnál ezt
folyadékba adagolják a keverékhez. A kötésgyorsító a cementmennyiség 5-6 %-át teszi ki.
A száraz eljárásnál a felhasznált anyag nedvességtartalma ne legyen 8-10 %-nál nagyobb.
A lőttbeton felhordása erős porképződéssel jár. Ezért a dolgozókat a szilikózis veszély ellen
megfelelő védőfelszereléssel kell ellátni. Arra kell törekedni, hogy a finom por kvarc tartalma
minél kisebb legyen. Célszerű átmosott adalékanyagot használni.
A por csökkentésére használnak előnedvesítő fúvókákat is. E megoldásnál a szórófej előtt kb.
2 m-rel beadagolják a víz egy részét gyűrű alakban, úgyhogy a száraz keverék már a
csővezeték e részében átnedvesedik, és így kevesebb por kerül a levegőbe.
Alagútépítés 141
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
9.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 142
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
10 HÉT
10.1 Klasszikus alagútépítési módszerek
Ezen módszerek alapelemei a bányászatban alakultak ki és onnan vették át az alagútépítők a
XIX. század nagy közúti és vasúti alagútépítéseihez, létrehozva a különféle klasszikus
alagútépítési módszereket.
A következőkben használt fontosabb fogalmak:
• áthidalási idő az az időtartam, ameddig a kifejtett üreg minden megtámasztás nélkül
kellő biztonsággal állékony marad. Ez nagymértékben függ a kőzet minőségétől,
állapotától, és az üreg fesztávolságától. Különféle kőzetosztályozási rendszerek a
kőzet állapotától, az üreg fesztávolságától az áthidalási időtől függően tesznek
javaslatot az építés közbeni ideiglenes megtámasztásra.
• A keresztmetszet és hosszmetszet elemeinek megnevezése.
• túlfejtés: a tervezett műtárgy külső keresztmetszeti határoló vonalán kívülre nyúló
kőzetfejtések.
• hátűr: a megépült alagútszerkezet és a kifejtett kőzet, talaj közötti üreg, amelynek
minél előbbi szilárd kitöltése javasolt a bomlásból származó felszíni süllyedések
megakadályozása, illetve a kőzet és műtárgy szerkezet együttdolgozásának biztosítása
érdekében.
• táró: olyan kiskeresztmetszetű ideiglenes biztosítású alagút, amely vagy egy tervezett
műtárgy részére lesz, vagy építéskor ideiglenes funkciót tölt be. (szellőzőtáró,
iránytáró, szállítótáró, kutatótáró stb.)
10.1.1 Építés állékony vagy töredezett szilárd kőzetben (sziklatalajok)
Ebbe a kategóriába azokat a kőzeteket soroljuk, amelyekben az alagút szelvényének
megfelelő nagyságú üregek megtámasztás nélkül is bizonyos ideig állékonyak vagy esetleg
kis teherbírású megtámasztást igényelnek.
Ilyen esetben az alagútszelvény legtöbbször az üreg megtámasztása nélkül fejthető ki. A
beépített falazat a lazuló kőzetrészek megtámasztására, illetve a később esetleg kialakuló
kisebb kőzetnyomás felvételére szükséges.
Alagútépítés 143
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

157. ábra: Áthidalási idő a nyílás függvényében
Alagútépítés 144
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
13. táblázat: Jellegzetes nyílásokhoz tartozó áthidalási idők és megtámasztási igények
különböző kőzetosztályoknál
Kőzetosztály Megtámasztási igény Áthidalási idő nyílás, m
A tartósan szilárd nem szükséges 20 év 4
B szilárd, de kissé omlékony csak a főtében 6 hó 4
C szilárd, de erősen omlékony főte dúcolás 7 nap 3
D töredezett
folyamatos könnyű
ácsolat
5 óra 1,5
E erősen töredezett középnehéz ácsolat 20 min. 0,8
F omlásos, laza nagy földnyomás nehéz ácsolat 2 min. 0,4
G
gördülékeny szemcsés talaj, igen nagy
nyomások
előretűzéses nehéz
ácsolat,
homloktámasztás
10 s. 0,2


158. ábra: Kitörési területek és építési részletek
Az állékony szilárd kőzetek fejtése történhet:
• robbantással,
• mechanikus forgó, vagy ütő kézi szerszámokkal, illetve
• alagútfúró gépi berendezésekkel.
Alagútépítés 145
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A robbantásos fejtésnél furatokat készítenek és az ezekbe megfelelő fojtással elhelyezett
tölteteket robbantják fel meghatározott sorrendben. A furatokban lévő szűk térben, a
robbantásra keletkező rendkívül nagy nyomású gáz összeroncsolja és kiveti a kőzet egy-egy
részét. A kőzetből egy krátert szakít ki a szabad felületű oldal felé.
A robbantás körül a következő zónák alakulnak ki:
• a roncsolási zóna,
• a kivetési zóna,
• a repesztési zóna,
• a rengési zóna.
A kivetési tölcsér csúcsa a töltet közepe. A két belső körzet alkotja rombolási zónát, ennek a
sugarát nevezik a töltet hatósugarának. Minél közelebb van a töltet a szabad felülethez, annál
kisebb a kivetési tölcsér. A tölcsér alapsugarának viszonya a legkisebb ellenállást adó
kőzetvastagsághoz a robbantás hatásjellemzője.

159. ábra: Robbanóhatás
Alagútépítés 146
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
n =
w
r
.
• Ha n=1, akkor tekintik megfelelőnek a hatásjellemzőt.
• Ha n<1, akkor a töltet nem elég nagyságú csak lazító hatást ér el, vagy túl kis tölcsért
robbant ki.
• Ha n>1, akkor túl erős.
A robbantás hatását a töltetek célszerű elhelyezésével, a jó fojtással, a megfelelő időzítéssel
fokozhatjuk.
A robbanó anyagoknak három jellemző típusa van:
• flegmatikus, lassú hatású anyag, amely láng hatására robban, viszonylag kis
sebességgel ég el és a kőzetet szétfeszíti, nem aprózza fel. Ilyen a lőpor.
• brizáns, heves hatású anyag, amely csak indító robbantás hatására robban, egyetlen
pillanat alatt szétzúzva a közvetlen környezetet. A nitrotoluol, az ammonsalétromos
anyagok, a dinamit, a paxit és az emulziós robbanó anyagok (LWC) tartoznak ide. A
robbantás terjedési sebessége kb. 6.000 m/s.
• iniciáló robbanó anyagok, amelyeket a robbantás megindításához elsősorban
gyutacsok készítésére használnak. Ezek jóval érzékenyebben, ütésre, láng, szikra
hatására azonnal igen hevesen robbannak. Durranó higany tricinát tartozik pl. e
csoportba.
Az alagútépítésben és a bányászatban még ma is elterjedten alkalmazzák a korszerű kőzetfejtő
gépek mellett is a robbantásos kőzetfejtést. 1865-ig a robbantásos kőzetfejtés anyaga a
puskapor volt, amely kis hatékonyságú, flegmatikus robbanóanyag. 1865-ben Alfred Nobel a
dinamit feltalálásával forradalmasította a robbantás-technikát. A nitroglicerint kovaföldbe
kötötte meg, agy megőrizte annak brizánsságát, de jelentősen csökkentette veszélyességét.
Kisebb ütésre, alacsony hőmérsékletű lángra nem indul be a robbanás. Ennek különféle
változatát használták a világon mindenütt egészen 1998-ig.
2001-ben már Svédországban, Svájcban, majd Németországban is áttértek az emulziós
robbanóanyagokra. Nelvin Cook 1956-ban találta fel a robbanóiszapot. Ebből fejlesztették ki
az alacsony víztartalmú, vízre nem érzékeny, a dinamittal azonos vagy nagyobb hatékonyságú
(LWC: Low-Water-Composition) emulziós robbanóanyagot. Az emulziós robbanóanyag igen
finom eloszlású vizes-olajos emulzió és sóoldat-cseppekből áll. A sóoldat-cseppecskék
átmérője 10
-6
m, és ezt egy még finomabb 10
-9
m vastagságú olajréteg veszi körbe. A finom
anyagszerkezet ellenére ez az elegy még nem robbanóképes. Robbanóanyaggá akkor válik, ha
igen finom eloszlású levegő- vagy gázbuborékokat, gömböcskéket hoznak létre benne. A már
érzékennyé tett robbanóanyagnak is nagy a hő- és ütésálló képessége (5-ször nagyobb mint a
dinamité). Így biztonsággal alkalmazható mind patronként, mind plasztikus anyagként a
furatba pumpálva. A patronok részére az anyagot viaszokkal ill. parafinnal teszik merevvé,
hogy megakadályozzák a gáz ill. légbuborékok összefolyását. A patronok így jelentős
merevségűek és jól használhatók. Az anyag érzékennyé tétele történhet üzemben vagy a
helyszínen is. Ez utóbbi nagy előnye, hogy nem kell az anyagot a helyszínen
robbanóanyagokra kialakított és előírt szigorú szabályok szerint tárolni, mert csak közvetlenül
a bedolgozás előtt teszik érzékennyé, robbanóképessé az anyagot.
A robbanás a „forró pont” elve alapján zajlik le igen nagy égési sebességgel. A nagy sebesség
az anyag finom szerkezetével függ össze. A lökőhullám hatására a kis gáz- ill. légbuborékok
összenyomódnak és felforrósodnak, és így áll elő a „forró pont”, amely kiváltja, ill. tovább is
Alagútépítés 147
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
viszi a robbanás folyamatát. A robbanóanyag tulajdonságai különböző kiegészítő adalékokkal
a helyi igényeknek megfelelően módosíthatók, pl. száraz alumíniumnitrát vagy alumíniumpor
adagolásával csökkenthető a robbanás sebessége, de növelhető az energiasűrűsége. A teljes
kémiai energia a robbanás pillanatában szabadul fel, ezzel magyarázható a magas nyomás és
hőmérséklet valamint a nagy robbanási sebesség.
Az emulziós robbanóanyag fő jellemzői tehát:
• nem tartalmaz veszélyes és környezetszennyező robbanóolajat (nitroglicerin)
• érzékeny robbanóanyaggá csak a fizikai érzékennyé tétel (gáz ill. légbuborékképzés)
után válik
• 4/5 % vizet tartalmaz, de vízben nem oldódik
• a robbanásban résztvevő anyagok vizes-olajos emulziós bensőséges elegye.
Az emulziós robbanóanyagok előnyei:
• közepes teljesítmény, de magas robbanási sebesség kis átmérőjű furat esetén is
• robbantástechnikai értékei adalékokkal a helyszínen az igényeknek megfelelően
befolyásolhatók
• a dolgozókra nincsen kedvezőtlen élettani hatása (pl. nincs fejfájás)
• nagy biztonság a szállítás és bedolgozás közben jelentkező hő- és mechanikai
igénybevételekkel szemben
• lényegesen kevesebb toxikus alkotórész a robbanógázokban
• a kirobbantott anyag környezetbarátabb
• nagyon gazdaságos.
Ehhez az új anyaghoz elektromos gyújtás helyett általában gyújtótömlős eljárást alkalmaznak.
A kőzetek fejtésére tehát a brizáns robbanó anyagokat használják. Ezek a külső behatásokkal
szemben (ütődés, rázkódás) nem érzékenyek, kezelésük biztonságos. Csak iniciáló
anyagokkal robbanhatók fel. A robbantásuk robbanógyutacsokkal, vagy robbanózsinórokkal
történik. A gyutacsokban kis mennyiségű igen érzékeny robbanóanyag van elhelyezve,
amelyet a gyújtózsinórral, vagy villamos árammal, vagy gyújtó tömlővel robbantanak. A
gyújtózsinór lőporral van töltve, meggyújtva lassan ég el és így időt ad a biztonságos
fedezékbe jutáshoz, kb. 1 cm/s az égési sebessége.
Az izzószálas gyutacsokat elektromos árammal robbantják. Használnak még nitropentás, vagy
durranóhiganyos robbanózsinórt, amelynél nem kell a töltetbe gyutacsot helyezni. Az
indításnál a robbanózsinórt gyutaccsal kell működésbe hozni. Ezeknél a robbanás pillanatok
alatt bekövetkezik. Az emulziós robbanóanyagot robbantó gyutacsos tömlővel robbantják,
amely egy csőbe, tömlőbe zárt gyorsan égő folyadék.
A kőzetek robbantással való fejtésnél nagyon fontos a furatok megfelelő elhelyezése,
mélysége, távolsága egymástól.
Általában két alapvető furatrendszert használnak:
• a középen kúp, ék illetve szív alakú betörő robbantással és ezt követő
koszorúlövésekkel végzett kőzetfejtést, (ilyen például a kanadai kezdő vágat)
• a párhuzamos, hengeres betörésekkel kialakított megoldást.
Az első típust az jellemzi, hogy a homlokfal közepén egy kúp, ék vagy szív alakú
robbantással kezdik a fejtést. Ezt követik a széleken a kifelé hajló koszorúfuratok. Ezáltal
Alagútépítés 148
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
több és újabb szabad felület keletkezik a további robbantások részére. A másik típust a
párhuzamos fúrások jellemzik. A lyukak egy részébe nem kerül töltet, ezek teszik lehetővé a
kőzet elmozdulását. Ez a megoldás morzsoló hatású, valamivel nagyobb fúrási mélység
alkalmazható, elsősorban homogén anyagban használják.
A robbantás hatása függ a fúrólyukak átmérőjétől, mélységétől, a robbanóanyagtól és a kőzet
szilárdsági jellemzőitől. A furatok 26-40 mm átmérőjűek és mélységük 1,2-3,5 m. Az
elrendezésnél a soros, koszorús, vagy spirális megoldás a szokásos.

160. ábra: Töltetek elhelyezésének jellegzetes típusai
A szükséges töltet tömegére /kg/ igen sok tapasztalati képletet használnak. Stini képlete a
következő:
L = e⋅v⋅f⋅s⋅w
2

ahol
• e a robbanó anyag brizánsságára jellemző tényező értéke 0,8-1,1 közötti,
• f a kőzet szilárdsági tényezője, amely 0,6-1,5 között változik. A kisebb érték a puha
mészkőre, a nagyobb kvarcitra vonatkozik,
• w a legkisebb távolság a furat és a szabad felület között,
• v a feszítési tényező, értéke 1,2-1,6 között vehető fel, ahol csak egy szabad felület van
1,6, ahol kettő ott 1,2,
• s a kőzet rétegződésétől függő tényező, értéke 0,6-2,0 között változik.
A megfelelő töltetek nagyságát és azok kiosztását kísérleti robbantásokkal kell meghatározni.
A tölteteket a milliszekundumos robbantásnál, nem egyszerre, hanem ezredmásodpercekkel
Alagútépítés 149
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
eltolva robbantják. Így a hatás kedvezően összegződik, egyenletesebben oszlik el, erőteljesebb
lesz, és nem terjed olyan nagy távolságra. A szükséges furatok száma a homlokfelület egy m
2
-
ére 2-4 között mozog.
Az alkalmazott robbanóanyagok ammonsalétromot, trinitrotoluolt, nitroglicerint tartalmaznak.
A robbantáskor keletkezett gázok egy része mérgező, ezért a munkahely megfelelő
szellőztetéséről is gondoskodni kell.
A mechanikus fejtési módnál a kőzet törését ütéssel vagy fúrási forgó mozgással érik el.
Kézi fejtésnél fejtőkalapácsot használnak 800-1200 percenkénti ütésszámmal. A szerszámokat
5-7 bar üzemi nyomású sűrített levegővel hajtják. Különböző kőzetekben alkalmazható kézi
és gépi fejtésre használatos fejtő görgők, acélkések, bontó tüskék stb.


161. ábra: Fejtőszerszámok és -berendezések
Alagútépítés 150
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
A kifúrt, roncsolt kőzetet lehet nagynyomású vízsugárral is eltávolítani. Így pormentes
egészségre kevésbé ártalmas megoldás alkalmazható.
A forgó mozgással dolgozó kőzetbontásnál nagyteljesítményű marógömbös, marótárcsás
fejtőgépeket használnak. Általában a közepes szilárdságú kőzetekben lehet ezekkel
eredményesen dolgozni. Az ilyen berendezések lehetnek lánctalpas, a homlokfelületet
részletekben fejtő maró berendezések, vagy a teljes alagútszelvényt egyben fejtő szerkezetek.
Az ilyen teljes szelvényben dolgozó berendezések fejtés közben a kivájt üreg belső felületére
támaszkodnak hidraulikus sajtókkal működtetett sugárirányban befeszített papucsok
segítségével.

162. ábra: A Wirth alagútfúrógép ütemei
Alagútépítés 151
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Ha a teljes kőzetnyomás nem hárítható a kőzetre, a végleges falazat beépítéséig ideiglenes
támasztásokat kell elhelyezni. Ezek a támasztások szilárd kőzetekben kisebb terheléseket
kapnak, így aránylag könnyed szerkezetekkel oldhatók meg. Ilyenek a következők:
A fa szerkezetű dúcolások előnye, hogy túlterhelés esetén a fellépő töréseket a fa recsegése
jelzi, úgyhogy a teljes törés bekövetkezése előtt mód van a megerősítésre.
Az acélszerkezetek aránylag kisebb méreteket igényelnek, tekintettel arra, hogy az acél jóval
nagyobb szilárdságú, és többször újra felhasználható.
Ezeket a megoldásokat a legújabb időkben, a lövellt (lőtt) beton réteggel való megtámasztás
váltotta fel. Ez a módszer az új osztrák alagútépítési eljárás keretében a későbbiekben kerül
ismertetésre.
Igen előnyös megoldás a horgonyzással való biztosítás, amely teljesen szabad munkateret
biztosít és aránylag egyszerű szerkezetekkel oldható meg.
Az eljárás lényege abban áll, hogy sugárirányú horgonyokat építenek be, amelyek benyúlnak
a kőzet meg nem zavart tartományába és ezzel a teherviselésben együttműködésre
kényszerítenek egy nagyobb vastagságú kőzetréteget.
A horgonyzásokat statikai szempontból két fő csoportba szokták sorolni:
• statikus,
• dinamikus horgonyzásokra.
Statikusnak tekintik a horgonyzást akkor, ha a horgony feladata a kőzettömeg, kőzetréteg
felfüggesztése. A horgonyt ez esetekben egy meghatározott gravitációs súly terheli, amely
időben nem változik. Ilyen megoldást használnak vékony kőzetrétegek felfüggesztésére,
meglazult kőzetdarabok megfogására stb.
Dinamikus a horgonyzás, ha az üreg áthidalásában résztvevő kőzettárcsa teherbírásának
megnövelése a horgonyzás célja. Az üreg körül a kőzettárcsa a beépített horgonyokkal
lényegesen egységesebb, teherbíróbb lesz. A kőzettárcsának az üreg felé való elmozdulását
akadályozzák, illetve csökkentik a horgonyok és így a fellépő igénybevételek egy jelentős
részét felveszik. Az ilyen horgonyokban az időben fokozatosan, a kőzet elmozdulásával
összefüggésben alakul ki a horgonyerő.
A horgony rögzítése az alagutaknál leggyakrabban alkalmazott acélrudas horgonyoknál
történhet:
• ékes szorító hatással, amikor a horgonyerőt kis felületen viszik át a kőzetre,
• habarcsba ágyazva, amikor nagyobb felületen, megoszló terheléssel habarcs közvetíti
a horgonyerőt. (perfo horgony)
• műgyanta habarcsba ágyazott horgony.
Az ékes rendszerű szerkezet legegyszerűbb formája a felhasított végű horgony, amelyet egy
ékbe történő beveréssel feszítenek be. Ennél lényegesen jobb a táguló csavaros hüvellyel
készített megoldás. Ennek egyik változata a kettős hüvellyel felszerelt horgony, amely
nagyobb felületen teszi lehetővé a beszorítást, így kisebb szilárdságú kőzetekben használható.
Alagútépítés 152
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

163. ábra: Jellegzetes horgonyzási módok
10.1.2 Építés laza kőzetekben és talajokban
Laza kőzetekben és talajokban a kibontott üreget általában meg kell támasztani. A támasztás
módja, sorrendje olyan kell legyen, hogy a fejtés, a beépítés és a dúcolás folyamatosan és
biztonságosan legyen végezhető.
A hagyományos (klasszikus) bányászati módszerek igen gyakran csak az üreg egy részét
bontják ki egyszerre, úgy véve fel a sorrendet, hogy minél kisebb dúcolással lehessen a
végleges falazatot beépíteni. Ott, ahol a kőzet állékonyabb, nagyobb területet bontanak ki egy
ütemben, ahol az alagút lazább kőzetben fekszik, ott kisebb lépésekben történik az építés.
Elsősorban a dúcoló anyagok és a dúcolási mód tekintetében különböznek a ma alkalmazott
hagyományos eljárások a régitől. A korábbi fadúcolások helyett, ma inkább acéldúcolásokat,
kőzethorgonyzásokat, lövellt betont használnak.
A kézi talajfejtés helyett gépesített fejtési módszerek kerültek előtérbe. Ezek megrövidítik az
építési időt, és ezzel lehetővé vélik a szükséges dúcolások könnyítése is.
Az alagútfalazatoknál az előre gyártott elemek nagyobb térhódítása is jelentős.
Alagútépítés 153
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
10.1.3 A tárók rendeltetése és szerkezete
Az alagút építése a hagyományos eljárásoknál a két végén un. Iránytárók építésével indul
meg. Ezek az iránytárók az alagút iránykitűzése és a talaj- és vízviszonyok előzetes
megismerésére szolgálnak, ezen kívül szerves részei az alagút kiépítési rendszerének is.
Ezeken történik a kifejtett anyag kiszállítása és a hagyományos alagútépítési módszereknél
ebből indítják ki az alagút teljes szelvényének kiépítéséhez szükséges fokozatos
szelvénybővítési munkákat is. Az iránytáró az alagút geológiai szelvényét egész hosszában
feltárja és a vájási, valamint falazási munkák megkezdését egyidejűleg több helyen is lehetővé
teszi. Az iránytáróban kell elhelyezni a szállítópályát, a szellőzőcsöveket és egyéb elektromos
vagy légvezetékeket stb. Ugyancsak az iránytáró szolgál a beszivárgó talajvíz összegyűjtésére
és elvezetésére is. Az iránytárónak tehát az alagút megépítésében igen fontos szerepe van és
ezért helyének és méreteinek megválasztása döntő feladat, melynek megoldásánál igen sok
körülményre kell tekintettel lenni.
Elvileg a táró lehet talptáró gerinc- vagy válltáró. Üzemileg előnyösebb az iránytárót a
szelvény aljára helyezni, vagyis talptárót alkalmazni. Kitűzés szempontjából ez a választás
ugyan közömbös, azonban az anyagok ki- és beszállítására, főként pedig a földanyag
kiszállítására szolgáló vágányok elhelyezése célszerű, ha a szelvény alján történik, mert akkor
az egész építés folyamán áthelyezés nélkül ott maradhat. Ugyanígy a vízelvezetés
szempontjából is a leghelyesebb a vízelvezető csatornának (30x30 cm méret, amely laza
anyagban pallókkal bélelendő) a talptáró fenekén való elhelyezése.
A faácsolatú tárók rendesen trapéz alakúak, így alkalmasak úgy függőleges, mind oldalirányú
erők felvételére. Magasságuk 1,8-2,2 m, szélességük fent 1,5-2,0m, alul 2,0-2,5 m között
változik. Elkészítésükhöz egyenes növésű, csomómentes fenyőfát használnak. A gerendákat
ívesen megfaragva, tompán ütköztetik egymáshoz, csapokat nem alkalmaznak.
Ácskapcsokkal kötik össze az elemeket.
Az egyes kereteket hosszirányban 1-1,5 m közötti távolságban helyezik el.

164. ábra: Tárók az alagútszelvény különböző helyein
Alagútépítés 154
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

165. ábra: Irány- ill. talptáró kereszt- és hosszmetszete fadúcolással
Kis kőzetnyomás esetén a keretek között felül hézagosan helyeznek el hosszirányban pallókat.
Ha nagyobb a kőzetnyomás, akkor nemcsak felül, hanem oldalt is elhelyezik a pallózatot. A
pallókat ékekkel feszítik a kőzethez. Omlós talajban nem lehet, még kisebb hosszban sem az
üreget kibontani a beomlás elkerülése nélkül. Ilyen esetben előrevert tűzőpallókat
alkalmaznak, és ezek védelmében bontják ki a talajt. A tűzőpallókat zálogdeszkával
támasztják alá, és ezeket zálogékekkel feszítik a tetőgerendához. A zálogékek közötti
hézagokban lehet előreverni a következő keret tűzőpallóit.

166. ábra: Táró dúcolás részletei
Ezeket kisebb méretű feszítőékekkel támasztják ki a zálogdeszkákhoz. Ezután kiütik a
zálogéket és annak helyén is előreverik a tűzőpallókat.
Az alagútszelvény egyes részeinek a kibontása a tárókból indul ki.
Alagútépítés 155
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Két fő építési mód van ma is elterjedve a keresztmetszetet részletekben kibontó és
szakaszosan építő eljárásokból:
• a belga, vagy aláfogásos módszer
• a német, vagy meghagyó módszer.
10.1.4 A belga építési módszer
A belga módszernél először a szelvény felső részét, a kalottot bontják ki és beépítik a
végleges felső boltozatot, megfelelő dúcolások védelmében. Ezután a középső magot bontják
ki, majd a boltozatot szakaszosan aláfogják az oldalfalak, illetve a szelvény alsó részének
beépítésével.

167. ábra: Belga építési mód
Általában állékony talajban használható, ahol a felső boltozat megfelelően aláépíthető, ahol a
tetőboltozat terhelését az aláfogáskor el tudja viselni. Nagy előnye, hogy a főte gyors és
Alagútépítés 156
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
végleges biztosításának védelmében a további munkák könnyebben végezhetők. Ezzel
szemben nagyon kényes az aláfogásnál a csatlakozás tömör hézagmentes kivitelezése.
Az építés legtöbbször egy gerinctartóval indul az alagút tengely irányában, amelyből azután a
felső boltozati szakasz az un. süvegszelvény (kalott) kiépítését indítják meg 3-6 m hosszú
szakaszokban. Minél lazább a talaj, annál rövidebb szakaszt bontanak ki egyszerre. A
táróácsolatból a kalottot mindkét oldal felé a tengelyre merőlegesen hajtott pallók és behúzott
koronagerendák segítségével ívesen kiszélesítik: „kilegyezik”. A pallókat közben újabb és
újabb koronagerendákkal fogják alá, a gerendákat pedig oszlopokkal a kiemelt süvegszelvényt
aljára magra támasztják. A süvegszelvényt (kalott) addig mélyítik, amíg le nem érnek a
boltozat válláig. Ekkor beállítják a kibontott szakaszon a mintaíveket, elkészítik a zsaluzást és
a boltvállról kiindulva mindkét oldalról a tetőpont felé haladva, elkészítik a tetőboltozat
falazatát.

168. ábra: A belga építési módnál a kalott kihajtása
Nagyobb szelvénynél talptáróval kezdik az építést és ebből kiindított feltörésekből hajtják ki a
gerinctárót. Az anyagok beszállítása, a kitermelt föld elszállítása a talptárón keresztül történik.
Több helyen kialakított feltörésekből, egyszerre több munkaterületen lehet a boltozat építését
folytatni.
A boltozat elkészülte és kizsaluzása után fognak hozzá a szelvény lemélyítéséhez és az
aláfalazáshoz, az oldalfalak készítéséhez. A helyén hagyott kőzetmag eltávolítása már a
teherbíró boltozat védelme alatt megy végbe. A munka többféle módon hajtható végre.
Bizonyos pontokon aknaszerű lemélyítéseket vájnak ki és innen pillérszerű falazatokkal
fogják alá a boltozat vállát annak legkényesebb szakaszain. Arra rendkívül gondosan ügyelni
kell, hogy egy szakaszon a két szemben fekvő oldal egyszerre ne legyen kibontva. Ezt az
eljárást laza, igen kis teherbírású talajban használják.
Alagútépítés 157
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

169. ábra: A boltozat aláfalazása, aknaszerű lemélyítésekkel, szakaszosan, kis
teherbírású talajban
Anyagszállítás és munkavégrehajtás szempontjából kedvezőbb, ha az alagútszelvény közepén
hasítékot mélyítenek le és ebből a hasítékból oldalt kitörve készítik el sakktáblaszerűen az
egyes aláfogó ellenfalakat. Ez a módszer állékonyabb talajban alkalmazható.

170. ábra: Aláfalazás, a középső hasítékból sakktáblaszerűen
Végül történhet az oldalfalak készítése folyamatosan is. Így a boltozat aláfalazása bizonyos
távolságban követi a felső boltozat építését. Ez az eljárás állékonyabb talajban használható.
Ilyenkor az oldalfalépítés mindig ½ fogás eltolással készüljön a főteboltozathoz viszonyítva.
Minden esetben igen fontos a boltozat vállainál a csatlakozás hézagmentes, tömör kialakítása.
E rendszernél a beton boltozat zsaluzását alátámasztó acél mintaív tartja mozgatható lovasok
közvetítésével a kibontott üreget támasztó íves acéldúcolás is, mely legtöbbször kisvasúti
sínből áll. Így a boltozat betonozásakor a támasztások áthelyezése a lovasok mozgatásával
egyszerűen oldható meg és így folyamatosan lehet betonozni amellett, hogy a főte is
állandóan meg van támasztva.
A belga építési módszert 3 m-nél magasabb aláfogásoknál már csak szilárd kőzetekben lehet
alkalmazni.
Alagútépítés 158
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

171. ábra: Kuncz-féle dúcolás
10.1.5 A német építési módszer
A német, vagy maghagyó módszert is több változatban használják. Általában nagyobb alagút
szelvények jellegzetes építési módja. A falazatot alulról felfelé építik meg. Először az
ellenfalakat, majd a felső boltozatot és végül a talpboltozatot készítik el. Építésközben a
középső földmagot használják fel a dúcolások alátámasztására. A bennhagyott földmag
lecsökkenti a szabad homlokfelületet is.
Az építés ennél a módszernél az oldalfalak alján indított két talp vagy válltáróval kezdődik. A
boltvállakig kibontott tárókat 6-10 m-re előrehajtják, majd visszafelé készítik el az ellenfalak
betonozását. Az ellenfalakat lehetőleg szorosan a táró oldalához falazzák, a végleges
szelvényen kívül eső részeket pedig a belső oldalon sovány betonnal, száraz kőrakattal töltik
ki, amelyet a mag kifejtésekor elbontanak.
Az oldalfalak elkészítése után felül egy gerinctárót indítanak, amelyből a szokásos módon két
oldalra „kilegyezve” kifejtik a süvegszelvényt és az előzőleg elkészített oldalfalakra
támasztva, felfalazzák a boltozatot. Közben mind a kihajtáshoz szükséges dúcokat, mind a
mintaíveket a bennhagyott földmagra támasztják. A boltozat elkészülte után következik a mag
kitermelése és legvégül a fenékboltozat elkészítése.
A módszer nagy előnye, hogy lazább talajban is alkalmazható, mert szilárd alátámasztást
nyújt a boltozatnak. További előnye, hogy a bent maradó földmag biztos támasztást nyújt a
homlokfelületnek és lecsökkenti az állványozási munkát.
A német módszernél ügyelni kell arra, hogy a boltozat kitörésének megtámasztására szolgáló
magot az oldaltárókkal túlságosan le ne gyöngítsék és ezért inkább csak nagyobb szelvényű
alagutakban alkalmazható. Igen alkalmas pl. földalatti raktárak, csarnokok vagy pajzskamrák
építésére.
Az előzőekben ismertetett alagútépítési rendszerek igen nagy faanyag felhasználást kívánnak
meg. Bár a faanyagból rendszerint csak a tűzőpallók vesznek el, mert a dúckereteket,
ászokfákat, koronagerendákat és szaruzatokat rendszerint vissza lehet nyerni, ki lehet
„rabolni” az építés folyamán, mégis sok a veszteség, mert a kibontott anyagok megsérülnek,
részben eltörnek.
Az építést lehet fejtáróval, vagy talptáróval is kezdeni, elsősorban nagyobb szelvénynél, ahol
ez kevésbé gyengíti le a bennmaradó földmagot.
Alagútépítés 159
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

172. ábra: Német építési mód
10.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 160
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
11 HÉT
11.1 Alagutak szigetelése
11.1.1 Tömegszigetelések
11.1.1.1 Öntöttvas és acél tübbingek szigetelése

173. ábra: A tübbingek csavarkapcsolata a szigeteléssel
11.1.1.2 A vízzáró beton
11.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 161
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
12 HÉT
12.1 Alagutak szigetelése
12.1.1 Felületi szigetelések
12.1.1.1 Vízzáró vakolatok
12.1.1.2 Acéllemez szigetelések

174. ábra: Dongalemezes és sík acéllemezes szigetelések
Alagútépítés 162
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

175. ábra: Dongalemezben fellépő húzóerő víznyomás terhelésre
12.1.1.3 Bitumenes szigetelések
12.1.1.4 Műanyag szigetelések

176. ábra: Műanyagfólia felerősítése függőleges vagy íves felületen
Alagútépítés 163
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

177. ábra: Szorítóillesztés és hegesztett kapcsolat üreg kihagyásával
12.1.1.5 Öntapadó bitumenes műanyagok
12.1.2 Dilatációs hézagok, munkahézagok

178. ábra: Bitumenes lemezszigetelés átvezetése dilatációs hézagon
Alagútépítés 164
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

179. ábra: Neoprén dilatációs szerkezet bituthene szigeteléshez csatlakoztatva
Alagútépítés 165
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

180. ábra: Neoprén műgumi fúgaszalagok
Alagútépítés 166
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

181. ábra: Külső elhelyezésű és hézagzáró fúgaszalagok
12.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 167
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
13 HÉT
13.1 Nyitott eljárással épülő szerkezetek
13.1.1 Sík alapozású szerkezetek

182. ábra: Közúti alagút nyitott építési eljárással (München)
Alagútépítés 168
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.

183. ábra: Közúti- és villamosforgalomra épített aluljáró a Béke úton
13.1.2 Mélyvezetésű nyitott utak szerkezetei

184. ábra: A felúszás elleni védekezés módjai
Alagútépítés 169
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
13.1.3 Résfalakkal, cölöpfalakkal épített szerkezetek

185. ábra: Résfalas alagutak jellegzetes megoldási módjai
13.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 170
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
14 HÉT
14.1 Felszíni süllyedések

186. ábra: A süllyedési teknő alakja Gauss összefüggéssel, és a süllyedések vízszintes
komponensei

187. ábra: A süllyedési teknő adatai Peck módszere szerint

14.2 Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak
Alagútépítés 171
BME Geotechnikai Tanszék 2007. október 22.
Irodalom
Internetes anyagok
Petrasovits, Fazakas, Kovácsházy: Városi földalatti műtárgyak

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful