You are on page 1of 55

Nők az iszlámban

Tévhitek Tévhitek Tévhitek Tévhitek
és és és és
a valóság a valóság a valóság a valóság




Írta: Sherif Abdel Azim
Fordította: Csányi Tímea (Ája)
Lektorálta: Karasszon Attila (Szulejmán)
Nyelvi ellenőrzés: Balogh Adrienn
Átolvasta: Adorján Hanna


N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



2

Tartalomjegyzék

Bevezetés__________________________________________________________3. oldal
Éva bűnbeesése_____________________________________________________6. oldal
Éva öröksége_______________________________________________________7. oldal
Szégyenletes lányutódok____________________________________________11. oldal
A nők oktatása_____________________________________________________13. oldal
Tisztátalan nők_____________________________________________________14. oldal
Tanúskodás_______________________________________________________15. oldal
Házasságtörés_____________________________________________________17. oldal
Fogadalmak_______________________________________________________19. oldal
A feleség tulajdona_________________________________________________21. oldal
Válás_____________________________________________________________23. oldal
Édesanyák________________________________________________________29. oldal
A nők örökösödése_________________________________________________31. oldal
Az özvegyek helyzete_______________________________________________33. oldal
Többnejűség______________________________________________________35. oldal
A fejkendő viselete_________________________________________________41. oldal
Utószó___________________________________________________________45. oldal
Lábjegyzet________________________________________________________50. oldal


N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



3

Bevezetés

Öt évvel ezelőtt, a „Torontói Csillag” 1990. július 3-ai számában olvastam egy cikket Gwynee
Dyertől, melynek címe: „Nincs egyedül az iszlám régimódi rendszerével”. A cikk egy a nőkkel és
azok jogaival kapcsolatos, Montrealban megrendezésre kerülő konferencia résztvevőinek
ingerült reakcióiról számol be, melyet a híres egyiptomi feminista, Dr. Nawal Saadawi szavai
váltottak ki. Politikailag helytelen kijelentéseiben kifejtette: „a legnagyobb korlátozó elemeket a
nőkkel szemben először a zsidók Ótestamentumában, majd a kereszténységben, ezt követően a
Koránban találjuk.” „ Minden vallás idejétmúlt, mert régimódi társadalomból erednek” és „ a
nők elfátyolozása nem kimondottan az iszlám valláshoz köthető, inkább csak egy antik kultúra
örökségének szokása a testvér vallások mintájára.„ A jelenlévők többsége nem bírta elviselni a
hitüket és vallásukat becsmérlő szavakat, majd távozott a konferenciáról. Nem nagy
meglepetésre, Dr. Saadawi ezt követően temérdek kritikát kapott a konferencián tanúsított
megnyilvánulása miatt. „Dr. Saadawi vádjai elfogadhatatlanok. Válaszai teljes mértékben
elárulják tudásának hiányát más emberek hitével kapcsolatban”, jelentette ki az Édesanyák
Világszövetségének elnöke, Bernice Dubois. „Tiltakozom”, írta egy izraeli nő, Alice Shalvi, egy
internetes női vitafórum oldalán. „Nincsen semmiféle eszméje a kendőnek a zsidó vallásban.” A
cikk ezeket a dühödt tiltakozásokat a nyugaton megerősödött vádaskodásnak tulajdonítja,
melyek olyan iszlám szokások ellen irányulnak, amik voltaképpen a nyugat saját kulturális
örökségének szerves részét is képezik. „A keresztény és zsidó feministák nem készültek
csatlakozni a konferenciához, nehogy egy kategóriában említsék őket a ’gonosz’ muszlimokkal”,
írta Gwynee Dyer.

Nem voltam meglepődve, hogy a konferencián részvevők mennyire negatív véleménnyel voltak
az iszlámról, főleg mikor a nők helyzetének kérdése került megvitatásra. Nyugaton az iszlám a
nők alárendeltségének szimbólumává vált. Példának okáért had említsem meg Voltaire
szülőhazáját, ahol is a francia Oktatási Minisztérium elrendelte minden fejkendőt viselő, fiatal
muszlim lány eltanácsolását az iskolákból!
1
A kendős muszlim nők oktatáshoz való jogaikat
megtagadják Franciaországban, miközben egy keresztényét, kinek kereszt függ a nyakában vagy
egy kipát viselő zsidó diákét érdekes módon nem. Azt a jelenetet, mikor a francia rendőr
visszatartotta a hijabot viselő muszlim lányokat, hogy bemenjenek saját gimnáziumukba, nem
lehet csak úgy elfelejteni. Egy másik, szintén példátlan esetre emlékeztet engem ez, mikor is
George Wallace, Alabama kormányzója, 1962-ben az iskola kapujában állva próbálta
feltartóztatni a fekete diákokat, megakadályozva ezzel a szegregáció megszüntetését. A
különbség csak az, hogy a fekete diákok számos támogatóra találtak az USA-ban és világszerte.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



4

Kennedy elnök az U.S. nemzetőreit küldte, hogy segítse a fekete diákokat bejutni iskolájukba.
Ezzel szemben napjainkban, a muszlim diáklányok sehonnan nem kapnak segítséget.
Támogatóik száma elenyésző mind Franciaországban mind más országokban.
Ennek oka pedig nem más, mint a manapság tapasztalt széleskörű félreértése az iszlámnak és a
félelem mindentől, ami hozzá fűződik.
A montreali konferenciával kapcsolatban felmerült bennem egy kérdés, ami nem hagyott
nyugodni: Saadawi és kritikusainak állításai tényleg igazak lennének? Másképp fogalmazva: a
nőkről kialakult eszme ugyanaz lenne a kereszténységben és a zsidó vallásban is, mint az
iszlámban? A nő tényleg jobb bánásmódban részesülne e két vallásban, mint az iszlámban? Hol
az igazság?
A válaszokat nem könnyű meglelni az ilyen problémás kérdésekre. Igazságosnak és
elfogulatlannak kell lennünk, mikor válaszok után kutatunk kérdéseinkre, vagy legalábbis
törekednünk kell rá. Ez persze okozhat némi nehézséget. De pont ez az, amire az iszlám is tanít
minket, muszlimokat. Allah a Koránban elvárja a hívőktől, hogy minden helyzetben igazat
mondjanak, még akkor is, ha a hozzájuk közel állóknak ez nem tetszik: „és ha kijelentetek
valamit, legyetek igazságosak, még ha egy rokonról van is szó!” (6:152). „Ti hívők! Tartsátok be
az igazságosságot, és Allahért tanúzzatok, még ha magatok, a szüleitek vagy a közeli rokonaitok
ellen is kell tennetek, legyen bár gazdag vagy szegény (az, akinek ügyében tanúskodtok), hisz
Allah közelebb áll mindkettőjükhöz (mint ti). És ne kövessétek (a tanúságtételben a személyes)
hajlandóságotokat nehogy eltérjetek az igazságtól. Ha hamisan tanúztok vagy megtagadjátok a
tanúságtételt, úgy Allahnak mindenről tud, amit tesztek.” (4:135).
A másik problémát a téma széles terjedelme jelenti. Ebből kifolyólag, az elmúlt pár évben jó
néhány órát töltöttem a Biblia, a Vallás Enciklopédiájának és a Zsidó Lexikon olvasásával,
válaszok után kutatva. Továbbá számos tudós, hitvédő és kritikus írását olvastam el a nők
helyzetével kapcsolatban, hogy hogyan tekintenek rájuk a könyv népe vallásaiban. Könyvem
anyaga e szerény kutatásomat és annak jelentős eredményeit foglalja össze. Nem állítom, hogy
minden esetben teljesen elfogulatlan lettem volna, mivel ez túlmegy képességeim határán. De
annyit mondhatok, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy a legtökéletesebben megfeleljek a
Korán által előírt kötelességemnek: hogy igazságos és őszinte legyek minden egyes leírt
szavamban.
Szeretném hangsúlyozni továbbá ebben a bevezetőben, hogy nem célom ezzel a könyvvel a
zsidó vallás vagy a kereszténység befeketítése.
Muszlimokként hiszünk mindkét vallás isteni eredetében. Senki nem mondhatja magáról, hogy
muszlim, anélkül, hogy hinne Mózes és Jézus, Isten két kiemelkedően fontos prófétájában.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



5

Egyetlen célom, hogy megvédjem az iszlámot, a végső és igaz üzenetét Istennek az emberiség
számára, és ezzel visszafizessem a nyugatnak a már régóta esedékes tartozást.
Engem kizárólag az érdekel, hogy miként tekintenek a nőkre e három vallásban, az eredeti, és
nem pedig világszerte milliónyi követőjük egyéni értelmezése szerint.
Ezért a legtöbb bizonyítékot a Koránból, Muhammad Próféta mondásaiból, a Bibliából, a
Talmudból idéztem, illetve néhány igen befolyásos templomi atya kijelentéseit is felhasználtam,
akik nagyban hozzájárultak a keresztény vallás végleges formájának kialakításához és
értelmezéséhez.
Nagy hangsúlyt fektettem a vallások eredeti szövegeire és egyéb forrásaira, mivel úgy vélem,
hogy csupán egyes vallások névleges követőinek hozzáállását és viselkedését alapul venni hitük
megértéséhez a legtöbb esetben félrevezethető és mutat nem pontos képet. Számtalan ember
összekeveri a kultúrát a vallással, sokan mások nincsenek is tisztában, mit ír elő saját hitük
könyve, jó néhányukat pedig még csak nem is érdekli.



















N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



6

Éva bűnbeesése

A könyv vallásai egyetértenek abban, hogy mind a férfit, mind a nőt Isten teremtette, az egész
világ Létrehozója. Habár, a különbségek rögtön Ádám és Éva teremtése után megmutatkoznak.
Hogy miként is vélekednek a zsidók és a keresztények Ádámról és Éváról, Mózes első könyve
második részének 4-24 soraiban olvashatunk részletesebben. Isten megtiltotta
mindkettőjüknek, hogy egyenek a tiltott fa gyümölcséből. A kígyó először Évát csábította el,
hogy egyen belőle, majd rábírta Ádámot is, hogy osztozzon Évával a gyümölcsön.
Mikor Isten kérdőre vonta Ádámot, ő Évát hibáztatta: „és monda az Úr Isten az asszonynak: Mit
cselekedtél? Az asszony pedig monda: a kígyó ámított el engem, úgy evém.”
Ezért Isten azt mondta Évának: „Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged
fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te
rajtad.”
Ezután azt mondta Ádámnak: “Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged
szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a
föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.”
Az Iszlám koncepciója az első teremtésről több helyen szerepel a Koránban: “És Ádám! Lakj te
és a párod a Kertben, és egyetek onnan ahonnan csak akartok, de nem közelítsétek ezt a fát,
ugyanis akkor az engedetlenek közé fogtok tartozni!”
20. A Sátán (Iblísz) azonban elhitető erővel suttogott (fülükbe), hogy felfedje előttük azt, ami
rejtve volt előlük a szeméremtájékukból. És azt mondta (Iblísz): „Az Uratok csupán ezért tiltott
titeket e fától, nehogy angyalok vagy öröklétűek legyetek.”
21. És megesküdött nekik: „Én bizony a jót tanácsolom nektek.”
22. Becsapva bíztatta őket. Majd miután mindketten megízlelték a fa gyümölcsét feltűnt nekik a
szemérmük, és a Kert néhány levelével kezdtél el magukat takargatni. Az Uruk pedig így szólt
hozzájuk: „Nem tiltottalak-e titeket attól a fától, és mondtam nektek, hogy a Sátán bizony a ti
nyilvánvaló ellenségetek?”
23. Mondták: „Urunk! Bűnt követtünk el magunkkal szemben, és ha nem bocsátasz meg nékünk
és könyörülsz rajtunk, akkor bizony a kárhozottak közé fogunk tartozni.”
(7:19-23)
Ha vetünk egy gondos pillantást a teremtés történetének két leírására, néhány nagyon jelentős
eltérésre lehetünk figyelmesek. A Korán, a Bibliával ellentétben, egyenlően okolja Ádámot és
Évát bűnbeesésükért. Sehol a Koránban nem találunk egyetlen utalást sem arra, hogy Éva
ösztönözte volna Ádámot, hogy egyen a fa gyümölcséből, de arról sem, hogy Éva evett volna
először. A Koránban Éva nem egy csábító nő, kinek Isten a szülés fájdalmait adta büntetésként.
Isten, a Korán szerint, nem büntet senkit mások hibájáért. Ádám és Éva egyenlően bűnt
követtek el és kérték Isten bocsánatát, aki mindkettőjüknek megbocsájtott.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



7

Éva öröksége

A Biblia által lefestett csábító Éva képe rendkívül negatívan kihatott a nők helyzetére a zsidó-
keresztény kultúrkörben. A nők hittek abban, hogy megörökölték édesanyjuk, a bibliai Éva
vétkességét és ármányosságát. Következésképpen, megbízhatatlanoknak, erkölcsileg
alsóbbrendűeknek és gonoszaknak lettek titulálva. A menstruáció, a terhesség és a szülés
nehézségei a megátkozott női nem igazságos és meg nem szűnő büntetéseként volt
elkönyvelve. Hogy megértsük, mennyire negatív is volt az a hatás, amit a bibliai Éva hamis képe
okozott női leszármazottai számára, meg kell vizsgálnunk néhányat a legfontosabb zsidó és
keresztény írások közül.
Pillantsunk rá először az Ótestamentum néhány idézetére, melyben a következőket találjuk: „és
találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan,
mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul
attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor
gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, amit az én lelkem folyton keresett, és
nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.”
(Prédikátor könyve 7:26-28).

A héber irodalom egy másik fejezetében, mely a katolikus Biblia része is egyben, ezt
olvashatjuk: „Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök
végzete… Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan.”
(Szirák fia könyve 25:19, 24).
Zsidó rabbik felsoroltak kilenc okot, amiért a női nemen átok ül Éva bűnbeesése miatt: „Isten
kilenc átokkal sújtotta a nőket: a menstruáció terhe és a szüzesség elvesztésének vére, a
terhesség és a szülés fájdalmai, a gyermek felnevelésével járó nehézségek, feje eltakarása,
mintha gyászolna, füle átlyukasztása, mint a cselédnek, ki urát hűen szolgálja, tanúskodástól
való teljes eltiltás és végsőként—a halál. „
2


Mind a mai napig, az ortodox zsidó férfiak napi imájukban ekképp fohászkodnak:” Hála legyen
Istennek, a világok Urának, hogy nem nőnek teremtett. ” A nők pedig minden reggel
megköszönik Istennek, hogy „akarata szerint teremtette őket.”
3

Számos zsidó imakönyvben találunk hasonló imákat, mint például: ”Dicsőség Istennek, hogy
nem idegen nép (=vagyis olyan nép, mely nem zsidó) közé teremtett. Dicsőség Istennek, hogy
nem nőnek teremtett. Dicsőség Istennek, hogy nem tudatlannak teremtett.”
4

N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



8

A bibliai „bűnös” Éva személye sokkal nagyobb szerepet játszik a kereszténységben, mint a zsidó
vallásban. Bűne kulcsfontosságú a keresztény hitben, mivel álláspontjuk szerint Jézus Krisztus
földi küldetésének oka Éva, Istennel szemben tanúsított engedetlenségéből ered. Bűnt követett
el és Ádámot is bűnre csábította. Ezért Isten kiutasította mindkettőjüket a Paradicsomból a
Földre, ami bűnük miatt átkozottá vált. Örökségül hagyva vétküket leszármazottaikra, melyet
Isten nem bocsájtott meg nekik, minden ember bűnösként születik. Annak érdekében, hogy az
emberiség megszabaduljon az eredendő bűn terhétől, Isten feláldozta Jézust a kereszten, kire a
keresztények Isten fiaként tekintenek. Éva nem csak a saját hibájáért és férje hibájáért felelős,
hanem az egész emberiséget sújtó eredendő bűnért és Isten fiának haláláért is egyben. Más
szavakkal, egy nő egyetlen cselekedete az egész emberiség bukását eredményezte.
5
Így Éva női leszármazottai is ugyanolyan bűnösök és ez által ugyanazt a bánásmódot is érdemlik,
mint Éva maga. Nézzük csak meg, milyen kemény szavakkal szól Szent Pál a nőkről az
Újtestamentumban: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást
pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen
csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg,
hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.” (I. Timóteus levele 2:11-14)
Szent Tertullian még Szent Pálnál is nyersebben fogalmazott szeretett hitbéli nővéreihez
intézett beszédében:
6
„Hát nem tudjátok, hogy mindegyikőtök egy Éva? Isten ítélete nemetekre
a mai napig él, életben tartva ezzel a bűnösséget is. A sátán kapui vagytok: a tiltott fa árulója,
az első, aki megsértette az isteni törvényt. Te vagy az, aki rávetted a bűnre őt, akihez a Sátán
nem volt elég bátor, hogy megkísértse. Olyan könnyedén tetted tönkre Isten képmását, a férfit s
te hibádból még Isten fiának is meg kellett halnia.”

Szent Augusztin tisztelettudó volt felmenői iránt, mégis így írt barátjának egyik levelében: „Mi a
különbség egy anya és egy feleség között? Hiszen mindkettő csak egy Éva, a megkísértő, akitől
óvakodnunk kell, mert minden nőben ott rejtőzik… Nem látom mi haszna a nőnek a férfi
számára a gyermek kihordásán és megszülésén kívül?”

Századokkal később, Aquinói Szent Tamás még mindig megvetendőnek tekintette a női nemet:
„Ha az egyén természetét nézzük, a nő tökéletlen és értéktelen. Az aktív energia a férfi
magjában hajlamos tökéletes formát létrehozni a férfi nem között, míg a nő az aktív energiában
bekövetkezett hiba során jön létre, vagy egy idegen anyagból, vagy egyéb külső hatás
eredményeként.”

Végül had tegyek említést a híres reformátorról, Luther Mártonról, aki nem látta semmi más
hasznosságát a női nemnek, csak hogy annyi gyermeket hozzon a világra, amennyi lehetséges,
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



9

figyelembe sem véve az esetleges következményeket: „Ha megbetegednek vagy meghalnak,
nem számít. Hagyjátok őket gyermekágyon meghalni, hiszen azért vannak.”

Nők millióit feketítik be újra és újra a kísértőként megbélyegzett Éva-imázs miatt, köszönhető ez
a Teremtés könyvében leírtaknak.
Az eddigieket összegezve, a zsidó-keresztény vallásban a nő eszményét megmérgezték azzal a
hittel, miszerint Éva és leszármazottainak természete bűnös és az is marad örökké.
Ha megnézzük, ezzel szemben mit mond a Korán a gyengébbik nem képviselőiről, rögtön
észrevesszük a radikális különbséget az iszlám és a zsidó-keresztény vallás koncepciója között.
„Azon férfiaknak és nőknek, akik muszlimok, hívők, engedelmesek, az igazat mondják, akik
állhatatosak, akik alázatosak, akik adakoznak, akik böjtölnek, akik szemérmüket féltve őrzik, és
akik gyakorta megemlékeznek Allahról, Allah megbocsátást és óriási fizetséget készített elő.”
(Korán 33:35)

“A hívő férfiak és a hívő nők egymás pártfogói. A helyesre utasítanak, a helytelentől tiltanak,
megtartják az imát, kiadják a zakát =(évenkénti kötelező adomány), és engedelmeskednek
Allahnak és a küldöttjének. Nekik Allah meg fog majd irgalmazni. Allah bizony legyőzhetetlen és
bölcs.” ( Korán 9:71)
“Meghallgatta Uruk [fohászukat, mondván]: „Nálam bizony nem marad el a fizetsége egyetlen
cselekvőnek sem közületek, legyen az férfi vagy nő, hiszen egyformán részesültök a jutalomból.”
(Korán 3:195)
“Aki rosszat cselekszik, annak a fizetsége ugyanannyi lesz csupán. Amelyik hívő férfi vagy nő jót
tesz, az belép majd a Kertbe, ahol számlálatlanul gondoskodásban részesülnek.” (Korán 40:40)
“ Amelyik férfi vagy nő jót tesz és ő hívő, annak bizony jó életet fogunk adni. És a legjobb tetteik
mértékében fogjuk a teljes fizetséget nekik megadni.” (16:97)
Tisztán láthatjuk, hogy a Korán szemszögéből a nők nem különböznek a férfiaktól. Ők
mindketten Isten teremtményei, akiknek magasztos célja a Földön Isten imádása, fáradozás a
jócselekedetekben és elkerülése a rosszaknak. Mindketten ezek mértéke szerint lesznek
megítélve teljes igazsággal az utolsó napon.

A Korán sehol nem említi, hogy a nő a sátán kapuja lenne, vagy hogy természeténél fogva
gonosz. A Korán szerint a nő szerepe nincsen lekorlátozva a gyermekszülésre. Köteles
ugyanannyi jót cselekedni életében, mint egy férfi. A Korán sehol nem állítja, hogy soha nem
létezett volna példaértékű nő. Éppen ellenkezőleg; arra utasított minden hívő nőt és férfit, hogy
kövessék az olyan példamutató asszonyokat, mint Szűz Mária vagy a fáraó felesége: „Allah
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



10

példának állította a hívők elé Fáraó feleségét. Emlékezz arra, amikor azt mondta: „Uram! Építs
nekem egy házat nálad a Kertben, és ments meg engem az Fáraótól és cselekedetétől, és ments
meg engem az igazságtalan néptől!”
12. És Máriát, Imrán lányát, aki érintetlenül őrizte meg a szemérmét, és mi beléleheltünk a
lelkünkből. És ő hitt Ura szavaiban és Írásaiban és áhítatos volt az áhítatosak között.
(Korán 66:11-12)


























N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



11

Szégyenletes lányutódok

Valójában, a különbségek a Biblia és a Korán között a női nem tekintetében már születésük után
közvetlenül előjönnek. Például a Biblia azt állítja, hogy az édesanya, a szülés utáni rituális
tisztátalanságban töltött időtartama kétszer hosszabb amennyiben lánygyermeknek ad életet,
mint ha fiúnak. (Lev. 12:2-5). A katolikus Biblia pedig határozottan kijelenti, hogy „egy
lánygyermek születése veszteség”
a
(Szirák fia könyve 22:3)

Zsidó rabbik kötelességként írták elő a zsidó férfiak számára az utódnemzést annak érdekében,
hogy népük számát gyarapítsák.
Ugyanakkor nem rejtették véka alá véleményüket, miszerint a fiú utód értékesebb a
lányutódnál: ”Szerencsés az, aki fiúörökössel lett megáldva és szerencsétlen, kinek
lánygyermekei vannak”, „Egy fiú születésekor mindenki örvendezik… egy lány születésekor
mindenkire szomorúság telepedik”,” Mikor egy fiú születik a világra, békesség jön vele a
világra… Mikor egy lány születik, semmit nem hoz magával. „
7
A lányutódot fájdalmas teherként könyvelik el, aki édesapja számára a szégyen lehetséges
forrását jelenti: „Makacs lányod fölött őrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet,
nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki előtt.”
(Szirák fia könyve 42:11).

„Szemérmetlen lányod éberen őrizzed, nehogy kihasználja gyengeséged. Tartsd rajta szemed
szégyentelen arcán és ne csodálkozz, ha szégyent hoz rád.”
(Szirák fia könyve 26: 10-11)

A leánygyermek, mint a szégyen forrása szemlélet a pogány arabok között is élt az iszlám
eljövetele előtt, ami egészen a gyermekgyilkosságig fajult.
A Korán keményen elítéli az ilyen förtelmes cselekedetet: Bujdosott az emberek elől a hír rossz
következménye miatt: vajon megtartsa-e őt szégyenére, vagy homokba temesse-e őt? Mily
rossz is az, amit döntöttek! (Korán 16:59)




a: Egy is utánajárást követően szembesültem a ténnyel, hogy az idézet modern fordítása eltér az eredi szövegtől. „A neveletlen fiú szégyene
apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van.”
Vetettem egy pillantást a régebbi fordításokra is és észrevettem, hogy ezt az idézetet, ami a Biblia arab fordításában szerepel, a Biblia Szövetség
keleti (Libanoni) képviseltjei a következőképpen fordítottak:
„ A neveletlen fiú szégyene apjának, a leánygyermek pedig apja kárára fogantatott.”
(fordítója: Paul Basim atya, Latin Pátriárka, 1988. Október 7: ISBN 2-7214-5225-8)
Ignatus Ziadah, Bejruti püspök változatában így található meg az idézet: „ A neveletlen fiú szégyene apjának, a leánygyermek születése pedig
csak veszteséget hoz rá.”
(Arab nyelvű Biblia, Bejrut, 1983: J43 UBS-EPF 1992-15M)
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



12


Meg kell említeni, hogy ezek a szörnyű gyilkosságok Arábiában soha nem értek volna véget,
ahol ebben az időszakban nagy kegyetlenség uralkodott, ha a Korán nem ítéli el mélyen az
effajta gyakorlatot. (Korán 16:59, 43:17, 81:8-9). Mindazonáltal, a Korán nem tesz különbséget
fiú és lányutódok között. Ellentétben a Bibliával, a Korán ugyanúgy Isten ajándékaként és
áldásaként tekint egy kislány születésére, mint egy kisfiú születésére. „Allahé az egek és a föld
országlása. Azt teremt, amit akar. Leányutódokat ajándékoz annak, akinek akar, és fiúkat
ajándékoz annak, akinek akar.” (Korán 42:49)

Mohamed próféta, annak érdekében, hogy a gyermekgyilkosság bűntényét teljes mértékben
eltörölje az új, fejlődő muszlim társadalomban, hatalmas jutalmat ígért azoknak, akiket Isten
lánygyermekkel áldott meg, amennyiben tisztességgel nevelik fel őket: „Az, aki tisztességben
neveli fel leánygyermekeit és jól bánik velük, menedéket nyújtanak majd számára a Pokol
tüzétől.” (Bukhari és Muszlim)
„Bárki, aki gondoskodik két lányáról addig, míg azok el nem érik az érett kort, így jövünk elő, ő
meg én, a Feltámadás Napján; és összetette a két ujját.” (Muszlim)


















N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



13

A nők oktatása

A Biblia és a Korán közötti különbség, ami a nőket illeti, nem csak az újonnan született lányokra
vonatkozik, hanem jóval továbbmegy azon. Vessük csak össze, miként vélekednek a nők vallási
oktatáshoz való jogáról. A zsidó vallás szíve a Tóra, vagy más néven a törvény. Habár, a Talmud
szerint „a nők mentesek a Tóra tanulásának kötelezettsége alól”, számos rabbi határozottan
kijelentette: „inkább legyen a Tora a tűz martaléka, minthogy nő kézébe kerüljön,” illetve „aki a
Tórát leánygyermekének tanítja, olyan, mintha illetlenséget tanítana neki.”
8

“A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy
szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja.
Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog
asszonynak szólni a gyülekezetben.” (Pál apostolnak korinthusiakhoz írt első levele 14:34-35)

Hogyan tud egy nő tanulni, ha nem megengedett neki a beszéd? Hogyan tud szellemileg
fejlődni, ha a teljes alázatosság kötelezi? Hogyan tudja látókörét szélesíteni, mikor be van zárva
otthonába és egyetlen hírforrása a világ dolgairól kizárólag saját férjére?

A kérdés: Vajon a Korán más állásponton van ebben a témában?
Egy rövid történet a Koránból tömören összefoglalja mindezt. Khawlah egy muszlim nő volt,
kinek férje, Aws, egy dühödt pillanatában a következő kijelentést tette: „Olyan vagy nekem,
mint az anyám háta.” A pogány araboknál ez a kifejezés a válást jelentette, ami mentessé tette
a férjet minden házastársi kötelességtől, ám nem engedélyezte a feleségnek, hogy elhagyja
férje házát, vagy hogy egy másik férfival házasságot kössön. Férjének e szavai hallatán Khawlah
nagyon szerencsétlen helyzetbe került. Ezt követően rögtön Muhammad prófétához fordult
panaszra. Ő azt tanácsolta neki, hogy legyen türelemmel, mivel nem látott kiutat a nő számára
ebből a helyzetből. Khawlah tovább folytatta a vitát, reménytelenül küzdve nyomorult
házassága ellen. Végül a Korán kinyilatkoztatott sorai megmentették őt: Allah elfogadta Khawla
kérését. Az isteni ítélet eltörölte ezt az igazságtalan szokást. A Korán egy egész fejezete (az 58.
fejezet), melynek címe „Almudzsedile” vagy „ A vitatkozó nő” erről az esetről kapta a nevét.

“ Allah bizony hallotta annak a szavát, aki a férje miatt szót emelt előtted és panaszkodott
Allahnak. Allah bizony hallja a párbeszédeteket. Allah mindent halló és látó.” (Korán 58:1)

A Korán véleménye szerint a nőnek joga van ahhoz, hogy vitába szálljon, akár még magával az
iszlám prófétájával is. Senki nem utasíthatja őt, hogy csöndbe maradjon. Semmi nem kötelezi
őt, hogy kizárólag férje véleményét kövesse jogi és vallási kérdésekben.



N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



14

Tisztátalan nők

A zsidók jogszabálya nagyon szélsőséges véleményen van a menstruáló nőkről. Az
Ótestamentum egyenesen piszkosnak és tisztátalannak tartja őket, mellyel másokat is
„megfertőz”. Akihez, vagy amihez hozzáér, egy napra tisztátalanná válik:
„Mikor asszony lesz magfolyóssá és véressé lesz az ő magfolyása a testén, hét napig legyen az ő
havi bajában, és valaki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.
Mindaz is, amin hál az ő havi bajában, tisztátalan legyen és mindaz is, amin ül, tisztátalan
legyen.
És mindaz, aki illeti az ő ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen
estvéig.
És mindaz is, aki illet bármely holmit, amelyen ült, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben,
és tisztátalan legyen estvéig.
Sőt ha valaki az ő ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, amelyeken ő ült, tisztátalan legyen
estvéig.” (Mózes III. Könyve 15:19-23)

“Szennyező” természetének köszönhetően, sokszor száműzték a menstruáló nőt a közösségből
annak érdekében, hogy elkerüljék a vele való bármiféle lehetséges kontaktust. Egy külön házba
küldték, melyet a „tisztátalanság házának” neveztek el.
9
Ide volt bezárva mindaddig, míg a
menstruációja véget nem ért. A Talmud egyenesen „halálosnak” nyilvánította a menstruáló nőt
bármiféle fizikai kapcsolat nélkül is: „Rabbiink azt tanították… ha egy menstruáló nő elhalad két
férfi között, és periódusa elején van, halált hoz ezzel az egyikre. Ha már periódusa végén jár,
viszályt szít közöttük.” (bPes.111a.)

Továbbá, a menstruáló nő férjének tilos volt zsinagógába menni, amennyiben felesége által
tisztátalanná vált, még akkor is, ha csak a nő lába alatt lévő homokkal került érintkezésbe.
Annak a rabbinak, akinek a felesége, leánygyermekei vagy édesanyja menstruált, nem volt
szabad istentiszteletet tartani a zsinagógában.
10
Nem csoda, hogy nagyon sok zsidó nő a mai
napig átokként emlegeti a menstruációs ciklust.
11

Az iszlám nem tekint úgy a menstruáló nőre, mint a „fertőző tisztátalanság” hordozójára. Se
nem „érinthetetlen”, se nem „átkozott”. Ugyanúgy éli életét, mintha nem is menstruálna, egyet
kivéve: periódusa alatt nem élhet nemi életet házastársával. Ettől eltekintve, bármilyen más
fizikai kontaktus megengedett kettőjük között. A menstruáló nő ugyanakkor mentes néhány
vallási rituálé alól is periódusa végeztéig, mint például a napi imádkozás és a böjtölés.






N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



15

Tanúskodás

Egy másik kérdés, melyben különbözik a Korán a Bibliától, ez pedig a tanúskodás. A Korán
utasította a hívőket, hogy mikor pénzügyleteket fojtatnak, legyen jelen tanúként két férfi vagy
egy férfi és két nő. (Korán 2:282) Habár az is igaz, hogy más esetekben a Korán egyenértékűnek
tekinti a nő tanúvallomását a férfiéval. Sőt, a nő tanúskodása akár érvénytelenítheti is a férfiét!

Ha egy férfi erkölcstelenséggel vádolja feleségét, köteles négyszer, komoly szándékkal esküdnie
a Koránra, hogy állítása teljes mértékben igaz, mint egy bizonyítékként felesége bűnösségére.
Amennyiben a feleség elutasítja ezt és ő is ugyanúgy négyszer esküszik a Koránra, hogy ártatlan,
úgy nem tekinthető bűnösnek és mindkét esetben a házasság felbontható. (Korán 24:6-11)

Ezzel szemben, a korai zsidó társadalomban a nőknek nem volt megengedett a tanúskodás.
12

A rabbik a kilenc átok egyikeként tartották számon, mely a bűnbeesés miatt sújtotta a nőket.
(Lásd az „Éva öröksége” c. fejezetben). Napjainkban a nők Izraelben nem tehetnek
tanúvallomást rabbi által vezetett bíróságon.
13
A rabbik a Teremtés könyve 18. fejezetének 9-
16. soraival indokolják ezt, amelyben az Ószövetség Sára - Ábrahám feleségének - hazugságáról
ír. A rabbik ezt használták fel, hogy bebizonyítsák, a nők képtelenek tanúskodni. Meg kell itt
említenem, hogy a Teremtés könyvének e történetével több helyen is találkozhatunk a
Koránban, bármiféle utalás nélkül Sára hazugságára. (Korán 11:69-74, 51:24-30) A keresztény
nyugaton, mind az egyházi, mind a világi jogszabály eltiltotta a nőket a tanúvallomás jogától
egészen a múlt század végéig.
14
A Biblia szerint, ha egy férfi erkölcstelenséggel vádolja feleségét, a nő ellentanúskodását nem
lehet elfogadni. A megvádolt feleséget egy megalázó szertartásnak vetik alá, melynek
eredménye bizonyítékul fog szolgálni bűnösségére vagy ártatlanságára. (Mózes IV. könyve
5:11-31). Ha a próba után bűnösnek találják, a büntetése halál. Amennyiben ártatlan, férje
semmilyen megtorlásnak nem lesz áldozata hamis vádaskodása miatt.
Ezen kívül, ha férfi házasságot köt egy nővel, akit azzal gyanúsít, hogy nem érintetlen, a nő
ellentanúskodását szintén nem veszik számba. Szüleinek kell bizonyítékkal szolgálni lányuk
szüzességét illetően a város idősei előtt. Amennyiben nem tudják ezt megtenni, a lány
megkövezésre van ítélve, melyet apja háza előtt kell végrehajtani. Ha a szülők még is tudják
bizonyítani vétlenségét, úgy a férjnek csupán száz shekel (= Izrael pénzneme) ezüstöt kell
fizetnie bírságként és soha nem válhat el feleségétől:
„Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, és meggyűlöli azt, És szégyenletes dolgokkal
vádolja, és rossz hírbe keveri azt, mert ezt mondja: E feleséget vettem magamnak, és hozzá
mentem, de nem találtam ő benne szüzességet.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



16

Akkor vegye azt a leánynak atyja és anyja, és vigyék a leány szüzességének jeleit a város vénei
elé a kapuba;
És mondja a leánynak atyja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfiúnak, de gyűlöli őt;
És íme, szégyenletes dolgokkal vádolja, mondván: Nem találtam a te leányodban szüzességet;
pedig ímhol vannak az én leányom szüzességének jelei! És terítsék ki a ruhát a város vénei elé.
Akkor a város vénei fogják meg azt a férfit, és ostorozzák meg őt;
És bírságolják meg száz ezüst siklusra, és adják ezt a leány atyjának; mert rossz hírbe kevert egy
izraelita szüzet; és legyen annak felesége, és el nem bocsáthatja azt teljes életében.
Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szüzesség a leányban:
Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel,
hogy meghaljon; mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az az ő atyjának
házánál. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt. (Mózes V. könyve 22:13-21)























N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



17

Házasságtörés

Minden vallás bűnnek tartja a házasságtörést. A Biblia mind a házasságtörő férfit, mind a
házasságtörő nőt halálra ítéli. (Mózes III. könyve 20:10). Az iszlámban szintén egyenlően
bűnhődik a házasságtörő férfi és a házasságtörő nő is, (Korán 24:2), habár a házasságtörés
definíciója a Koránban lényegesen eltér a Bibliáétól. A Korán szerint, a házasságtörés egy házas
férfi vagy nő részvétele egy házasságán kívüli viszonyban. A Biblia viszont csak a házas nő
házasságon kívüli kapcsolatát tekinti házasságtörésnek. (Mózes III. könyve 20:10, Mózes V.
könyve 22:22, Példabeszédek könyve 6:20-7:27).
„Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a
férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.” (Mózes V.
könyve 22:22).
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével
paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.” (Mózes III. könyve 20:10)
A Biblia értelmezése szerint, ha egy nős férfi hajadon nővel hál, tette nem tekinthető
házasságtörésnek. A házas férfi, akinek házasságon kívüli kapcsolata van egy hajadonnal, nem
nevezhető házasságtörőnek, csak úgy, mint a nő, akivel elkövette a bűnt. Csak akkor
beszélhetünk házasságtörésről, amennyiben egy férfi, függetlenül attól, hogy nős vagy nőtlen,
egy házas nővel él nemi életet. Ebben az esetben a férfi és a nő is házasságtörő, még ha a férfi
nőtlen is. Tehát a nős férfi házasságon kívül folytatott viszonya önmagában nem nevezhető
bűntettnek a Bibliában. Miért létezik ez a kettős erkölcsi norma? A Zsidó Lexikon szerint, a nő
férje tulajdonaként volt számon tartva. Így a vele való viszony, a férj feleségén gyakorolt
kizárólagos jogának megbecstelenítését jelentette, míg a feleséget, férje tulajdonaként, semmi
efféle jog nem illette.
15
Tehát, ha egy férfi nemi életet élt egy házas nővel, ezzel egy másik férfi
vagyonát sértette meg, melynek következményeként komoly büntetést érdemelt.
Izraelben a mai napig, ha egy nős férfi házasságtörő viszonyt folytat egy hajadon nővel, az ebből
a viszonyból született gyermek törvényesnek tekintendő. Viszont, ha egy házas nőnek van
kapcsolata egy másik férfival, akár nős akár nőtlen az, gyermeke ettől a férfitól nem csak, hogy
törvénytelen, de fattyúként is el van könyvelve, aki nem köthet házasságot más zsidóval, csak
azzal, aki áttért a zsidó vallásra vagy maga is fattyú gyermek.
Ez a tilalom leszármazottai tízedik generációjáig van érvényben, mikor már a házasságtörés
romlottsága feltehetőleg meggyengült.
16

N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



18

Ezzel szemben, a Korán soha nem tekint úgy a nőre, mint férje tulajdonára. Kiválóan írja le a
házastársak közötti kapcsolatot: „és a jelei közé tartozik az, hogy saját magatokból feleségeket
teremtett nektek, hogy megnyugvást leljen a lelketek. És szeretetet és irgalmat tett közöttetek.
Bizony, jel van ebben azok számára, akik gondolkoznak.” (Korán 30:21)
Ez hát a Korán eszméje a házasságról: szeretet, könyörület és békesség, birtoklás és jogtalan
bánásmód nélkül.






























N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



19

Fogadalmak

A Biblia szerint, a férfi köteles megtartani Istennek tett fogadalmát és nem szegheti azt meg.
Másrészről viszont, a nőt nem kötelezi szükségszerűen fogadalma, mivel édesapja hozzájárulása
is kell hozzá, amíg az ő házában lakik, vagy a férjéjé, amennyiben már házas.
Ha az édesapa/férj nem hagyja jóvá lánya/felesége esküjét, minden általa tett ígéret
hitelességét veszti és érvénytelenné válik:
„Ha pedig megtiltja azt az ő atyja azon a napon, amelyen hallotta: nem áll meg semmi fogadása
és kötelezése, amellyel lekötelezte magát… Minden fogadását, és minden esküvéssel való
kötelezését a maga megsanyargattatására, a férje teszi erőssé, és a férje teszi azt erőtlenné.”
( Mózes IV. könyve)
Miért nem elfogadott a nő esküje önmagában? A válasz nagyon egyszerű: mert házassága előtt
az apja, házassága után pedig a férje birtokolja őt. Az édesapa fennhatósága lánya felett odáig
terjedt, hogy amennyiben úgy kívánta, akár el is adhatta saját lányát! A rabbik így írnak erről:
„Az édesapának jogában áll eladni leányát, de a feleségnek nincs jogában eladni leányait: az
édesapa feleségül adhatja leányát, de az édesanyának ez nem áll jogában.”
17
A rabbik
irodalmában arra is találunk leírást, hogy a házasság a nő feletti irányítást jelenti, melyet az apa
a férjre ruház át: „a jegyesség annyi, mint a férj szent és sérthetetlen tulajdonává tenni a nőt.”
Nyilvánvaló, hogy ha a nőt valaki vagyonának tekintik, nem tehet fogadalmat tulajdonosa
hozzájárulása nélkül.
Érdekes megemlíteni azt a tényt is, miszerint a Biblia véleménye a nők esküjét illetően egy
negatív befolyást is jelentett a nők számára a zsidó-keresztény vallásban, mely egészen a század
elejéig élt. Férjes asszony a nyugati világban semmilyen joggal nem rendelkezett.
Cselekedeteinek jogilag nem volt semmi értéke. A férj felesége által kötött bármilyen
szerződést, üzletet vagy alkut megtagadhatott. A nők nyugaton-a zsidóság és a kereszténység
hagyatékának legnagyobb számú örökösei-képtelenek voltak olyan szerződést kötni, amelyért
kizárólag csak ők tartoztak volna felelősséggel, mivel gyakorlatilag valaki más birtokolta őket.
A nyugati nők kétszáz éven át szenvedtek a Biblia negatív hozzáállása miatt, ami alárendelt
helyzetbe hozta őket édesapjukkal és férjükkel szemben.
18
Az iszlámban minden muszlim
fogadalmát, legyen az férfi vagy nő, köteles betartani és senki sem rendelkezhet a másik esküje
felett.
Aki nem tartja be esküjét, melyet komoly szándékkal tett, a Korán így ír büntetéséről:
„Allah nem kéri számon rajtatok az akaratlanul tett esküvéseiteket, azonban számon kéri
rajtatok a tudatosat, aminek levezeklése: tíz szegénynek olyan közepes étel adása, amit ti a
családotoknak is adtok; vagy ruha adása, vagy rabszolga felszabadítása. Aki viszont ezek
valamelyikére nem képes, annak három napot kell böjtölnie.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



20

Ez a tudatosan tett esküdtök levezeklése. Ügyeljetek a tudatos (esküre). Allah így teszi világossá
számotokra a jeleit (Korán idézeteit, előírásait), tán hálásak lesztek.” (Korán 5:89)

Mohamed próféta társai, férfiak és nők egyaránt, személyesen jöttek a prófétához, hogy
hűségesküjüket tegyék neki. A nők, kísérő nélkül, függetlenül jöttek, hogy fogadalmukat tegyék:
Ó Próféta! Ha hívő nők jönnek hozzád, s leteszik neked a hűségesküt, hogy Allah mellé nem
állítanak társként semmit, nem lopnak, nem paráználkodnak, nem ölik meg a gyermekeiket, és
nem állnak elő hazugsággal, amit szándékosan koholtak (azaz, azt hazudják, hogy a férjé a
gyermek, holott nem), és nem lesznek engedetlenek veled szemben abban, ami helyénvaló,
akkor fogadd el a hűségesküjüket, és kérj nekik Allahtól bocsánatot! Allah megbocsátó és
rendkívül irgalmas. (Korán 60:12)

Egy férfi sem esküdhetett lánya vagy felesége helyett és nem tagadhatta meg egyik nőnemű
családtagja fogadalmát sem.

























N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



21

A feleség tulajdona

A könyv népéi között egységesen felleljük a házasság és a család fontosságába vetett szilárd
hitet, illetve mindhárom vallás egyetért abban, hogy a férj a család feje és vezetője. Ennek
ellenére számos különbséget találunk közöttük ennek a vezető pozíciónak a határait illetően. A
zsidó-keresztény kultúrkörben, az iszlámmal ellentétben, a férj családvezető szerepe
gyakorlatilag a feleség felett gyakorolt birtoklás jogára terjed ki.

A zsidó tradíciók szerint, a férj, mint saját szolgáját, úgy birtokolja feleségét. Ez az eszme az oka
a házasságtörés kettős normájának, illetve ennek az eszmének köszönhető, hogy a férjnek
jogában áll felesége fogadalmát érvényteleníteni. Ez az a koncepció, ami ellehetetlenítette a nőt
saját vagyonától és keresetétől. Amint egy zsidó nő férjhez megy, a házassággal minden
fennhatóságát elveszti vagyona és keresete felett, és onnantól kezdve férje veszi át az
irányítást. Zsidó rabbik szintén megerősítették, hogy a férjnek felügyeleti joga van felesége
vagyona felett, mivel a nő a férj tulajdona részét képezi, amivel szabadon rendelkezhet:
„Miután valaki birtokba vett egy nőt, talán nem következik-e ebből, hogy egyúttal tulajdonát is
birtokba vette?”
20
Így a leggazdagabb nők is gyakorlatilag nincstelenné váltak a házasság által. A
Talmud a következőként írja le a nők vagyoni helyzetét: „Hogyan is rendelkezne bármivel egy
nő: bármi, ami hozzá tartozik, az a férje tulajdonát képezi.
Ami a férjé az a férjé, és ami a feleségéjé, az is a férj tulajdona. Amit a nő megkeres, és amit az
utcán talál, az is a férjéjé. A háztartási cikkek, még egy darab kenyérmorzsa az asztalon, az is a
férjé. Ha a nő vendéget hívna a házba és megetetné, az olyan lenne, mintha meglopta volna
saját urát…”
(San.71a, Git. 62a)

Tény, hogy a zsidó nő vagyona arra kellett, hogy vonzza a kérőket. Az édesapa vagyona egy
részét átruházta leányára, mely a házasságkötéskor hozományként szolgált férje számára. Így, a
hozomány miatt, egy nem kívánt teherként tekintettek az édesapák a leánygyermek
születésére. Az apának fel kellett nevelnie lányát, majd előteremteni hozományát az esküvőre.
Ennél fogva, a leánygyermek csak egy megtűrt kötelezettség volt a zsidó család nyakán.
21
Ez arra
is magyarázatot ad, miért nem ünnepelték nagy örömmel a lánycsecsemő születését a régi zsidó
társadalomban (Lásd a „Szégyenletes leányutódok” c. fejezetben). A hozomány volt a
nászajándék a menyasszony részéről, amit a vőlegény a házasságkötés napján, bizonyos
feltételekkel, megkapott. A férj a hozomány tényleges birtokosává vált, de nem adhatta azt el.
Ezzel a menyasszony házassága megkötésének pillanatában elvesztette minden fennhatóságát a
hozomány felett. Továbbá, köteles volt ezután dolgozni és minden keresetét férjének adni, hogy
visszatérítse mindazt, amit a férfi az ő ellátására költ.
A feleség két esetben kaphatta vissza vagyonát: ha válásra került a sor, vagy ha férje meghalt.
Amennyiben a feleség előbb távozott el, úgy a férj örökölte minden vagyonát. A férj halálakor a
feleség visszakapta mindazt, amit a házasság előtt birtokolt, viszont nem volt jogosult arra, hogy
megboldogult férje saját vagyonából akár egy kevéske részt is örököljön. Hozzá kell még tenni,
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



22

hogy a házasságkötéskor a férj is köteles volt jegyajándékot adni a menyasszonynak, ám
ameddig házasok voltak, addig ő volt a tényleges gazdája ennek is.
22
A kereszténység, a mai napig, ugyanezt a zsidó tradíciót követi. A keresztény Római
Birodalomban (Konstantin után) mind az egyházi, mind a világi törvénykezés feltételként írta elő
a tulajdon megállapodást a házasság elismeréséhez. A családok magas hozományt adtak
lányuknak, ami miatt a férfiak minél előbb igyekeztek megnősülni, míg a lányok családjai
próbálták késleltetni a férjhezmenetelt.
23
Az egyházjog szerint, a feleségnek jogában állt
visszakérni a hozományát amennyiben a házasságot visszavonták, kivéve, ha a feleség
házasságtörést követett el. Ebben az esetben elvesztette a hozományhoz való jogát, ami így a
férj kezében maradt.
24
A keresztény Amerikában és Európában mind az egyházi, mind a polgári
jog szerint, a férjes asszony nem rendelkezett semmiféle joggal vagyona felett egészen a 19.
század vége-20. század elejéig. Például, az angol törvénykönyv, mely 1632-ben lett összeállítva
és került kiadásra, a következőket tartalmazza: „Ami a férj tulajdona, az őt illeti meg. Ami pedig
a feleség tulajdona, az is a férjet illeti meg.”
25
A nő nemcsak vagyonát, de a házassággal
személyiségét is elvesztette. Semmilyen tettének nem volt jogi értéke, férje bármilyen általa
kötött adásvételt elutasíthatott. Sőt mi több, az a személy, akivel a nő bármiféle szerződést
kötött, csalónak volt titulálva. A nő nem indíthatott pert saját nevében és nem lehetett őt perbe
fogni, továbbá saját férjét sem volt joga beperelni.
26
A férjes nőt gyakorlatilag gyerekként
kezelte a jog. A feleség férje tulajdonához tartozott és ezáltal elvesztette nem csak vagyonát és
jogi személyiségét, de saját családnevét sem tarthatta meg.
27
Az iszlám, a 17. század óta független személyiséget adott a férjes asszonyoknak, amitől a
zsidó-keresztény nyugat egészen a közelmúltig megfosztotta őket. Az iszlámban a menyasszony
és családja semmilyen ajándékkal nem tartozik a vőlegénynek. A leánygyermek egy muszlim
családban nem jelent terhet vagy szomorúságot. Az iszlám nagy tiszteletben tartja a nőt;
semmilyen hozománnyal nem rendelkezik, amivel a potenciális kérőket vonzaná. A vőlegény az,
aki jegyajándékot ad menyasszonyának. Ezzel csak és kizárólag őt illeti meg, se a férjnek sem
pedig családjának nincsen joga részt kérni belőle vagy elvenni tőle. Napjaink néhány muszlim
társadalmában nem ritka dolog százezer dollárt érő gyémántot adni jegyajándékként.
28
A feleség
akkor is megtarthatja az ajándékot, ha később esetleg válásra kerülne sor. Férjének nincs
jogában részt kérni felesége vagyonából, de a feleségnek meg van a lehetősége, hogy vagyonát
önként felajánlja férje számára.
29
A Korán világos állásponton van a témában: „és adjátok oda a nőknek (akiket elvettetek
feleségül) a nekik járó hozományt jó szívvel! Ám ha szívesen átengednek belőle nektek
valamennyit, akkor használjátok azt gondtalanul és egészséggel.” (Korán 4:4)

A feleség vagyona és keresete kizárólag őt illeti meg és ő rendelkezik felette; a férj teljes
kötelezettsége feleségének és gyermekeinek eltartása.
30
Nem számít, mennyire gazdag a
feleség, nem köteles azt családjára fordítani, hacsak nem saját önszántából teszi azt.
Az iszlámban a házastársak örökölnek egymástól. Sőt mi több, a férjes muszlim nő megtartja
mind jogi személyiségét, mind családnevét a házasságkötés után is.
31
Egy amerikai bíró a
következőképpen nyilatkozott a muszlim nők jogaival kapcsolatban: ”Egy muszlim lány akár
tízszer is köthet házasságot, mégsem veszíti el egyéniségét. Olyan, mint egy energiabolygó saját
névvel és saját jogi személyiséggel.”
32
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



23

Válás

Jelentős különbségekre lelünk a három vallásban a válás kérdését illetően is. A kereszténység
teljes mértékben elutasítja, és utálatos tettnek minősíti a válást. Az Újtestamentum
egyértelműen a házasság felbonthatatlanságát pártolja.
Máté evangéliuma szerint Jézus azt mondta: „Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja
feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el,
paráználkodik.”
(Máté Evangéliuma 5:32)
Ez az elképzelés kétségtelenül irreális; egy olyan erkölcsi kiválóságot feltételez, amit az emberi
társadalom eddig még soha nem volt képes elérni. Mikor egy házaspár rájön, hogy házasságukat
már nem lehet megmenteni, a válás megtiltása semmi jó eredményhez nem vezet. Olyan
párokat, akik már nem tudnak többé egymással élni, akaratuk ellenére kényszeríteni, hogy
együtt maradjanak, semmiképpen sem ésszerű és eredményes megoldás. Nem csoda, hogy az
egész keresztény világ kénytelen volt szankcionálni a válást.

A zsidó vallás jelenti a másik végletet, amely engedélyezi a válást, akár bármilyen komolyabb
indok nélkül is.
Az Ószövetség jogot ad a férjnek a válásra még akkor is, ha már felesége nem kedvére való: „Ha
valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére
valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt
annak, és elküldi őt házától. És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz. És a második
férfiú is meggyűlöli őt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha
meghal az a második férfi, aki elvette azt magának feleségül. Az első férje, aki elküldte őt, nem
veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertőztetett.”
(Mózes VI. könyve 24:1-4)
Az előbb említett bibliai idézet heves vitát váltott ki a zsidó tudósok körében, ugyanis
többféleképpen lehet értelmezni az említett „nem kedvére való”szót. Jelenthet ezen kívül
„illetlent” illetve „meggyűlölt”-et is. A Talmud a következőképpen őrizte meg eltérő
véleményüket: „a Shammai iskola azon a véleményen volt, hogy egy férfi ne váljon el
feleségétől, csak ha azt házasságtörés bűne terheli. Míg a Hillel iskola szerint, a férfi
kimondhatja a válást, még ha az indok rá csupán az, hogy nem lett eléggé finom az étel. Rabbi
Akiba azt mondja, hogy „a férfi akkor is váláshoz folyamodhat, ha egyszerűen csak szebb nőt
talált feleségénél.” (Gittin 90a-b)
Az Újtestamentum a Shammai iskola nézeteit vallja, míg a zsidó törvények a Hilliták és Rabbi
Akiba véleményét követik.
33
Amióta a Hilleliták véleménye van túlsúlyban, a zsidó törvények
eltörölhetetlen tradíciójává vált, hogy a férfi szabadon, bármiféle indok nélkül elválhat
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



24

feleségétől. Az Ótestamentum nemcsak hogy megengedi a férjnek, hogy a már „nem kedvére
való” feleségétől elváljon, de még kötelességnek is tekinti a „rossz asszonytól” való elválást:
„Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Nyomott
kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és
megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Asszonytól indul el útjára a vétek,
az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt
ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden
kapcsolatot.” (Szirák fia könyve 25:22-26)

A Talmudban találunk néhány speciális esetet, amikor is a férjnek kötelessége elválnia
feleségétől: „Ha a nő enne vagy mohón inna, vagy szoptatna az utcán, Rabbi Meir kimondja,
hogy az alábbi esetekben a nőnek el kell hagynia férjét.” (Git. 89a)

A Talmud kötelezővé tette a meddő feleségtől való elválást is (aki 10 éven át nem tud
gyermeket szülni): „Rabbijaink úgy tanították: Ha egy férfi feleségül vesz egy nőt, akitől tíz éven
át nem születik gyermeke, jobb, ha elválik tőle.” (Yeb. 64a).

A zsidó törvények szerint ugyanakkor a nő nem kezdeményezheti a válást. A zsidó nő,
amennyiben erős indoka van rá, kérheti a zsidó bíróságot, hogy engedélyezzék neki a válást,
habár a lehetséges indokok eléggé korlátoltak. Ilyen például, ha a férj rokkant, bőrbetegségben
szenved, vagy ha nem teljesíti házastársi kötelességeit, stb.
A bíróság ugyan elfogadhatja a feleség indokát a válásra, ám ezzel házassága nem bontható fel.
Csak a férjnek van joga, hogy kimondja a válást. A bíróság megkorbácsoltathatja, pénzbírságra
ítélheti, bebörtönözheti vagy kiközösítheti a férjet, hogy ezzel rábírja a válás kimondására. Ám
ha a férj elég önfejű, elutasíthatja a kérést, ezzel örökre magához láncolva feleségét. Még
rosszabb, hogy a férj válás nélkül is elhagyhatja feleségét, ezzel magára hagyva őt egy hajadon,
ám mégis házas közti állapotban. A férj ezután házasságot köthet bárki mással vagy akár
házasság nélkül is együtt élhet egy hajadon nővel, és gyermekeiket a zsidó törvények törvényes
utódoknak tekinti.

Ezzel szemben a sorsára hagyott feleség nem házasodhat újra, mivel jogilag még házasnak
tekinthető, de együtt sem élhet más férfival, mivel ez házasságtörésnek minősül, és az ebből a
kapcsolatból született gyermekek törvénytelennek van elkönyvelve az elkövetkezendő tíz évre.
Az ilyen nőt agunah-nak, vagyis megláncolt nőnek nevezik.
34
Napjainkban az Amerikai Egyesült
Államokban körülbelül 1000-1500 ilyen nő élhet, míg Izraelben számuk meghaladhatja az
16000-et is. Nagyon sok férfi kihasználja ezt a helyzetet és nehéz helyzetbe került feleségeiktől
több ezer dollárt csikarnak ki, annak cserébe, hogy kimondja a válást.
35

Az iszlám, ezzel szemben tiszteletben tartja, hogy mindkét fél egyenlően jogosult a válás
kimondására.
A házasság az iszlámban egy szent kötelék, ami csak nyomós indokkal bontható fel. A házaspár
köteles minden tőle telhetőt megtenni, hogy megoldja a felmerülő problémákat, ha házasságuk
veszélyben forogna.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



25


Váláshoz akkor folyamodik egy muszlim, ha már nincs más kiút. Dióhéjban, az iszlám elfogadja a
válás lehetőségét, de egyáltalán nem támogatja. Az iszlám elismeri mindkét hitvesi fél jogát a
válás (arabul Talaq) kezdeményezéséhez. Tehát az iszlámban a férj mellett, a zsidó vallással
ellentétben, a feleségnek is jogában áll, hogy felbontsa házasságát, miután elkülönültek
egymástól egy meghatározatlan időre. Ezt arabul Khula’-nak hívják.
36
Amennyiben a férj bontja
fel házasságát, nem vehet vissza jegyajándékot feleségétől. A Korán határozottan megtiltja
minden válófélben lévő férjnek, hogy visszakérje a jegyajándékot, akármilyen értékes legyen is
az: „Amennyiben egy másikat kívántok a már meglévő feleség helyett elvenni, és
valamelyiküknek nagy vagyont adtatok (hozományként), úgy ne vegyetek abból el semmit!
Elvennétek-e azt, hazugságot és nyilvánvaló bűnt (elkövetve)?” (Korán 4:20)

De ha a feleség dönt úgy, hogy véget akar vetni házasságának, ha úgy kívánja, visszaadhatja a
jegyajándékot férjének. Ebben az esetben ennek visszaadása egyféle kártérítést jelképez a férj
számára, mivel neki nem áll szándékában elválni; ez kizárólag felesége döntése.
A Korán arra utasítja a muszlim férfiakat, hogy semmiféle ajándékot ne vegyenek vissza a
feleségtől, kivéve, ha a feleség kezdeményezi a válást:
„A válás kétszer [visszavonható]. Ekkor vagy méltányosan meg kell tartani [a feleséget], vagy
jótékonyan el kell bocsátani. [A válás esetén] nem megengedett a férfiaknak, hogy elvegyenek
valamit abból, amit [jegyajándékként] adtak nekik (a feleségüknek), kivéve, ha mindketten (a
férj és a feleség) félnek attól, hogy [egymás iránt] nem tartják be Allah szabályait.
És ha ti [képviselők, illetve bírók] is féltek, hogy nem tartják be mindketten Allah szabályait,
akkor nem követ el egyikük sem bűnt, ha az asszony valamivel megváltja magát. Ezek Allah
szabályai, így hát ne szegjétek meg azokat! Akik áthágják Allah előírásait, azok bizony a
vétkesek.” (Korán 2:229)

Egyszer egy nő jött a Prófétához azzal a kéréssel, hogy fel akarja bontani házasságát. Semmi
problémája nem volt férje személyiségével vagy viselkedésével. Egyszerűen csak annyira nem
szerette, hogy többé már nem bírt vele egy fedél alatt élni. A Próféta azt kérdezte tőle:
„Visszaadnád neki kertjét?” (a jegyajándékot, amit még férjétől kapott). A nő azt felelte: „igen.”
A Próféta így utasította a férfit, hogy vegye vissza a jegyajándékot és fogadja el a házasság
felbontását. (Bukhari)

Néhány esetben, habár a muszlim feleség hajlandó lenne fenntartani házasságát, mégis
kötelessége, hogy válást kezdeményezzen bizonyos kényszerítő körülmények miatt, mint
például: a férj kegyetlensége, ha feleségét indok nélkül sorsára hagyja, vagy ha nem tesz eleget
hitvesi kötelességeinek, stb. Az ilyen esetekben a muszlim bíróság felbontja házasságukat.
37
Röviden, az iszlám néhány egyedülálló jogot biztosít a muszlim nőnek: Khula’ eljárással (mikor is
a házastársak elkülönülnek egymástól egy időre, amivel házasságuk érvénytelenné válik, de
amennyiben újra együtt akarnak élni, ezt megtehetik egy újabb házassági szerződéssel, ford.),
vagy pedig a muszlim bíróságnál váláshoz folyamodhat, amennyiben férje nem hajlandó
kimondani a válást részéről. Egy muszlim nőt soha nem lehet egy akaratos férjhez láncolni. Ezek
a jogok voltak azok, melyek elcsábították a korai, hetedik századi iszlám társadalomban élő
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



26

zsidó hölgyeket, akik a muszlim bíróságon keresztül próbáltak hozzájutni a csekkhez, amit a
zsidó férj köteles adni, ha a válás mellett dönt. A rabbik érvénytelenítették ezeket a „válási
csekkeket” és hogy végleg eltöröljék ezt a szokást, új jogokat és kiváltságokat adtak a zsidó
asszonyoknak, megkísérelve ezzel a muszlim bíróságok vonzerejének gyengítését. Azon zsidó
nők részére, akik keresztény országokban éltek, semmilyen hasonló kiváltság nem volt
felajánlva, hiszen ott a római jog volt érvényben, ami egyáltalán nem volt vonzóbb a zsidó
törvényeknél.
38

Ezek után most nézzük meg, miképp próbálja az iszlám elbátortalanítani hívőit a válás
kimondásától. Mohamed Próféta azt mondta a hívőknek: „A megengedett dolgok közül a válás
az, ami Isten előtt a legutálatosabb.” (Abu Dawud)

Egy muszlim férfinak nem szabadna csak azért elválni feleségétől, mert már nem szereti őt. A
Korán kötelezi a muszlim férfit, hogy jól bánjon feleségével, még abban az esetben is, ha már
közömbösen érez iránta:
„Aki viszont ellenszegül Allahnak és küldöttjének, és áthágja (Allah) előírásait, azt tűzbe lépteti,
amelyben örökké lesz, és őt megalázó kínzás illeti.” (Korán 4:19)

A Próféta hasonlóan szólt a hívőkhöz: „Egy hívő férfi nem érezhet utálatot egy hívő nő iránt. Ha
nemtetszésére van egyik jellemvonása, elégedett lesz majd egy másikkal.” (Muszlim)

Mohamed Próféta azt is hangsúlyozta, hogy a legjobb muszlimok azok, akik a legjobbak a
feleségeikkel:
„Azok a legjobb hívők, akiknek a legtökéletesebb a jellemük, és a legjobbak közületek azok, akik
a legjobbak feleségeikhez.” (Tirmidi)

Az iszlám egy gyakorlatias vallás és ezért fenntartja annak a lehetőségét, hogy adódhatnak
olyan körülmények, mikor egy házasság a felbomlás szélére kerül. Mikor az egyszerű kedvesség
és önuralom már nem egy hatásos megoldás a problémára. Szóval mi a teendő ilyen esetekben,
hogy megvédjük a házasságot? A Korán néhány gyakorlati megoldással szolgál a
hitvestársaknak. Ha a feleségnek nem megfelelő a magatartása és ezzel veszélyezteti a
házasságot, a Korán négy tanácsot ad a férjnek, a következő sorokban részletezve azokat:
A férfiak a nők gondviselői, amiért Allah előnyben részesített a férfiakat a nőkkel szemben, és
amiért a férfiak a vagyonukból őket eltartják. Nos, az erényes nők alázatosan engedelmesek
(Allahnak és a férjeinek), és óvják a férfi távollétében azt, amit Allah megparancsolt nekik (pl.
becsületét, vagyonát stb.). Azon nőket, akiknek engedetlenségétől tartotok, (először) intsétek (a
jó útra), majd, (ha nem javultak) forduljatok el tőlük az ágyban, és végül, (ha nem javultak)
üssétek meg őket. Ha engedelmeskednek, úgy ne keressetek módot (arra, hogy árthassatok
nekik). Allah bizony mindenek feletti és rendkívül nagy.
És ha féltek, hogy elszakadnak egymástól, küldjetek egy bírát a férfi családjából és egyet a
nőéből, amennyiben ők (a bírák) békülést szándékoznak, Allah egyezséget tesz közöttük (a
házaspárok között).
(Korán 4:34-35)
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



27


Először az első három megoldással kell próbálkozni. Amennyiben nem vezettek célra, a család
segítségét kell kérni. Meg kell említeni, a félreértések elkerülése végett, hogy habár a férjnek
joga van megütni lázadó természetű feleségét, annak mértéke nem lehet nagyobb, mint mikor
az édesanya gyengéden rácsap gyermeke kezére, ha az valami rosszat csinált. Ehhez is csak
végső esetben lehet folyamodni abban a reményben, hogy ez majd megváltoztatja a feleség
hozzáállását. Amennyiben működik, a férjnek nem megengedett tovább büntetnie feleségét,
ahogyan ezt a Korán idézet világosan leírja. Amennyiben nem sikerül a férjnek feleségét jobb
belátásra bírni, ebben az esetben sem zaklathatja tovább feleségét, hanem utolsó
próbálkozásként a családhoz kell fordulni kibékítésért és annak két tagjával megbeszélni a
problémát, kikérni tanácsukat.

Mohamed próféta arra kérte a muszlim férfiakat, hogy csak olyan kivételes esetekben
forduljanak ezekhez az intézkedésekhez, mint például ha a feleség nyilvános helyen nem
viselkedik egy muszlim nőhöz illő tisztességgel és szerénységgel. De még ilyen esetekben is
enyhe büntetést érdemel, és ha a feleség felhagy bűnével, a férjnek nem áll jogában tovább
bántani őt:
„Amennyiben nyílt erkölcstelenséget követtek el, hagyd őket magukra az ágyban, és adj nekik
enyhe büntetést. És ha engedelmesek és megjavulnak, úgy ne büntesd őket tovább.” (Tirmidi)

Továbbá, az iszlám prófétája elítél minden indokolatlan ütést. Néhány muszlim nő arra
panaszkodott, hogy férjeik rosszul bánnak velük és verik őket. Ezt hallva a Próféta kategorikusan
kijelentette:
„Akik megütik feleségeiket, nem a legjobbak közül valók.” (Abu Dawud)
A próféta azt is mondta:
„A legjobbak azok, akik a legjobbak a családjához, és közületek én vagyok a legjobb a
családomhoz.” (Tirmidi)

Mohamed próféta azt tanácsolta egy muszlim nőnek, akit Fatima bint Qaisnak hívtak, hogy ne
menjen hozzá egy bizonyos muszlim férfihoz, aki ismert volt arról, hogy képes egy nőt megütni:
„Mikor meglátogattam a Prófétát, azt mondtam neki: Abul Jahm és Mu’awiah megkérték a
kezemet. A Próféta tanácsképpen a következőket mondta nekem: Mu’awiah nagyon szegény,
Abul Jahmról pedig mindenki tudja, hogy képes megütni a nőket.” (Muszlim)

Meg kell említenünk, hogy a Talmud támogatja a feleség megütését, mint a fenyítés eszközét,
ha az fegyelmező céllal történik.
39
A férj e joga nem korlátozódik le kizárólag az olyan extrém
esetekre, mint a nyilvános szemérmetlenség. Akkor is megütheti feleségét, ha ő csak
egyszerűen nem csinálta meg a házimunkát. Továbbá, a férjnek nem muszáj az enyhe
büntetésekre szorítkoznia. Megengedett számára, hogy korbáccsal vagy éheztetéssel törje meg
felesége önfejűségét.
40
Azt a feleséget, akinek férje helytelen magatartása miatt kerül házasságuk a felbomlás szélére, a
Korán a következő tanácsokkal látja el:
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



28

„Ha egy asszonynak félnie kell attól, hogy a férje rosszul bánik vele, vagy huzamosan
elhanyagolja őt, akkor nem róható föl vétkükül, ha békés megegyezésre jutnak egymás között. A
békés megegyezés jobb a viszálykodásnál.” (Korán 4:128)

Ebben az esetben a feleségnek törekednie kell arra, hogy kibéküljön férjével (a család
támogatásával vagy anélkül). Figyelemre méltó az a tény, hogy a Korán nem tanácsolja azt a
feleségnek, hogy büntetésként tartózkodjon a férjével való nemi élettől, vagy azt, hogy
megüsse őt. Az oka pedig ennek a két fél közötti egyenlőtlen bánásmódnak a feleség
megvédelmezése a már amúgy is helytelenül viselkedő férj esetlegesen erőszakos fizikai
reakciójától. Egy ilyen reakció mind a feleségnek, mind a házasságnak többet árt, mint használ.
Néhány muszlim tudós azon a véleményen van, hogy a bíróság a feleség nevében kiszabhatja
ezeket a büntetéseket a férjre.
Először figyelmeztetheti a lázadó természetű férjet, majd megtilthatja neki, hogy feleségéhez
közeledjen az ágyban és végül, ha ez sem használ, jelképes ütéssel próbálhatja őt jó belátásra
bírni.
41

Összegzésképpen, az iszlám életképes tanácsokkal látja el a muszlim házastársakat, annak
érdekében, hogy megvédjék házasságukat a krízis helyzetekben. Ha valamelyik fél veszélyezteti
a hitvesi kapcsolatot, a Korán a másik félnek elegendő hasznos tanácsot biztosít, hogy meg
tudja védelmezni a házasság szent kötelékét. Ha minden lehetséges javaslat megbukna, úgy az
iszlám megengedi, hogy békességben elváljanak útjaik.



















N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



29

Édesanyák

Az Ótestamentum számtalan helyen utasít a szülőkkel szembeni kedves és előzékeny
bánásmódra és elítéli mindazokat, akik nem mutatnak feléjük kellő tiszteletet.
„Mert valaki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (Mózes III. könyve 20:9)
„A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megveti az anyját.”
(Példabeszédek könyve 15:20)
Habár az édesapa tiszteletének fontossága számos helyen önmagában is fellelhető, mint
például: „A bölcs fiú enged atyja intésének.” (Példabeszédek könyve 13:1), ám az édesanyáé
sehol sem. Sőt, nem találkozunk olyan résszel, ami különösebb hangsúlyt fektetne az
édesanyával való udvarias bánásmód fontosságára, mint a gyermek részéről való megbecsülés
egyik jelére, hogy nagy fájdalmakkal megszülte és szoptatta őt. Ezen kívül, az édesanyák semmit
sem örökölnek gyermekeiktől, míg és édesapák igen.
42

Nagyon nehéz lenne az Újtestamentumra úgy tekinteni, mint szentírásra, mely nagy hangsúlyt
fektetne az édesanyák tiszteletére. Ugyanis az Újtestamentum bárkiben azt az érzést keltheti,
hogy véleménye szerint az anyákkal való illedelmes bánásmód egy akadály, mely a hívő és Isten
között áll. Az Újtestamentumban leírtak alapján nem válhat senkiből sem Krisztus igaz
tanítványa, amíg nem fordul utálattal édesanyja felé. Lukács evangéliuma szerint Jézus azt
mondta: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és
gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”
(Lukács Evangéliuma 14:26)

Az Újtestamentum úgy ábrázolja Jézust, mint egy közömbös, sőt, tiszteletlen prófétát
édesanyjával szemben. Például, mikor Mária fiát kereste, ő épp a tömegnek prédikált, ám nem
tartotta fontosnak, hogy válaszoljon anyja hívvására.

„És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn
keresnek téged.
Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.”
(Márk Evangéliuma 3:31-35)

Most mondhatná valaki: de Jézus csak arra tanította ezzel hallgatóságát, hogy a vallási
kötelékek nem kevésbé fontosabbak, mint a családi kötelékek. Habár taníthatta volna híveinek
mindezt anélkül is, hogy ekkora nagy közömbösséget mutat saját édesanyja iránt. Ugyanez a
tiszteletlen bánásmód jelenik meg abban a bibliai történetben is, mikor nem helyeselt egyik
tanítványa állítására, aki áldást kért Máriára, amiért életet adott neki és táplálta őt:

N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



30

„Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki:
Boldog méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.
Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.”
(Lukács Evangéliuma 11:27-28)

Ha egy olyan édesanya, mint Szűz Mária, ilyen udvariatlan bánásmódban részesült, ahogyan azt
az Újtestamentum beállítja, egy olyan jelentős személytől, mint Jézus, akkor mit várhat el egy
átlagos keresztény édesanya az átlagos keresztény fiától?

Az iszlám páratlanul kapcsolja össze a méltóságot, a tiszteletet és megbecsülést az anyaság
fogalmával. A Korán, rögtön a Mindenható Isten imádata után, a második helyre emeli a
szülőkkel való előzékeny bánásmód fontosságát:

„És elrendelte a te Urad, hogy csupán őt szolgáljátok, és hogy legyetek jók a szülőkhöz! Ha
kettőjük közül az egyik, vagy mindketten élemedett korba jutnak, ne mondd nekik azt, hogy
"Pfúj!" És ne becsméreld őket, és jóravaló szavakkal beszélj velük! És terjeszd föléjük
könyörületességből az alázatosság szárnyát és mondd: "Uram! Légy hozzájuk irgalmas,
amiképpen ők fölneveltek engem, amikor kicsi voltam!" (Korán 17:23-24)

A Korán számtalan helyen hangsúlyozza az édesanyák nagyszerű szerepét a gyermek világra
hozásában és táplálásában:
„Meghagytuk az embernek szüleivel kapcsolatban a jó bánásmódot, hiszen az édesanyja kínos-
keservesen hordozta őt s az elválasztásáig két év telt el. Légy hálás nekem és a szüleidnek!”
(Korán 31:14)

Mohamed Próféta gyönyörű szavakkal írta le az édesanyák különleges szerepét az Iszlámban:
„Egy férfi azt kérdezte a Prófétától: Kit kell a legjobban tisztelnem?’ A Próféta azt felelte: ’Az
édesanyádat.’ ’És utána kit?’- kérdezte a férfi. ’Az édesanyádat’. ’És utána?’ ’Az édesanyádat’.
’És utána?’ ’Az édesapádat.’” (Bukhari és Muszlim)

Az édesanyákkal szemben tanúsított előzékeny bánásmód az iszlám azon kevés elveinek egyike,
amit a muszlimok a mai napig hűen tartanak. Az a mértékű tisztelet, amit a muszlim édesanyák
kapnak gyermekeiktől példaértékű. Az a meleg kapcsolat, ami egy muszlim édesanya és
gyermekei között van és az a mély tisztelet, amit egy muszlim férfi tanúsít édesanyja iránt,
gyakran válik a nyugati emberek csodálatának tárgyává.
43







N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



31

A nők örökösödése

Az egyik talán legnagyobb különbség a Biblia és Korán között, hogy milyen jogokat ad a nő
kezébe, mikor egy rokon vagyonának öröklésére kerül sor. A bibliai nézetet Rabbi Epstein
foglalja össze tömören: ”A bibliai időktől kezdve az a bevett szokás, hogy egy háztartás női
tagjainak nem áll jogában a családi vagyonból örökségi részt kérni. Egyes társadalmak
örökösödési rendszerében a család női tagjai a vagyon részeit jelentették. Olyan távol álltak
attól, hogy jogilag örökösként tekintsenek rájuk, amennyire egy szolga áll távol tőle. A mózesi
törvények szerint, amennyiben nincsen férfi örökös, úgy kizárólag a leánygyermekeknek áll
jogában örökölni; a feleség még ebben az esetben sem részesedik az örökségből.”
44
Hogy miért voltak a női családtagok a családi vagyon részeként kezelve? Rabbi Epstein a
következőként válaszolt erre: ”Házasság előtt az édesapa rendelkezik felettük, házasság után
pedig a férj.”
45

Az örökösödésről szóló bibliai törvénykezést Mózes IV. könyve 27:1-11 fejezetében találjuk. A
feleséget semmi nem illeti meg férje vagyonából, ám a férj az első számú örököse feleségének,
még saját fiainál is előbbre való. A leánygyermek abban az esetben örökölhet, ha nincs más fiú
örökös. Az édesanya semmilyen esetben sem örökölhet, míg az édesapa igen. Az özvegyek és
leányok, amennyiben van fiúgyermek, a fiú örökös kegyelmében voltak ellátásukat illetően.
Ennek következtében, az özvegyek és az árva lányok voltak a zsidó társadalom legnélkülözőbb
tagjai.

A kereszténységben, mind az egyházi, mind a polgári törvények eltiltották a leánygyermeket,
hogy fiútestvérével osztozzon az apai örökségen. Ezen kívül a feleség teljes mértékben meg volt
fosztva az öröklés jogától. Ezek az igazságtalan törvények egészen a múlt század közepéig még
gyakorlatban voltak.
46

Az iszlám előtti pogány arabok körében az öröklés kizárólag a család férfi tagjaira korlátozódott.
A Korán eltörölte az összes effajta igazságtalan szokást, és jogot adott minden női rokonnak az
öröklésre:

„A férfiaknak jár egy rész abból, amit a szülők és a közeli rokonok hátrahagynak. A nőknek is jár
egy rész abból, amit a szülők és a közeli rokonok hátrahagynak. Lett légyen az kevés, avagy sok
törvényes rész gyanánt jár nekik.” (Korán 4:7)

Muszlim édesanyák, feleségek, leányok és lánytestvérek kaptak örökösödési jogot háromszáz
évvel azelőtt, hogy Európa egyáltalán elismerte volna ezen jogok létét. Az öröklés kérdése az
iszlámban egy nagyon tág témakör, tele részletekkel. ( Korán 4:7, 11, 12, 176) Általános
szabálya, hogy a nő a felét kapja, mint amennyi a férfit illeti meg az örökségből, kivéve az
édesanya, aki ugyanannyit kap, mint az édesapa. Ez a törvény, mely elkülönül a többi, férfit és
nőt érintő törvénykezéstől, talán igazságtalannak tűnhet. Ám annak érdekében, hogy felleljük a
mögötte húzódó értelmet, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az anyagi kötelezettségek a
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



32

férfit terhelik az iszlámban (Lásd „A feleség tulajdona” c. fejezetben). A vőlegénynek
kötelessége jegyajándékot adni menyasszonyának, ami az ő kizárólagos tulajdonává válik és az
is marad, még ha válásra is kerülne a sor.

A menyasszonyt semmilyen kötelezettség nem terheli, semmiféle jegyajándékot nem kell adnia
vőlegényének. Sőt mi több, teljes mértékben a muszlim férfi a felelős felesége és gyermekei
ellátásáról. A feleségnek nem kötelessége, hogy anyagilag besegítsen férjének. Minden vagyona
és keresete felett kizárólag ő rendelkezik, kivéve, ha önként felajánlja azt férjének.
Ezenkívül észre kell venni, hogy az iszlám a család szentségének heves pártfogója. A fiatalokat a
házasságkötésre ösztönzi, nem támogatja a válást és nem tekinti erkölcsi erénynek a cölibátust.
Ennek következtében, egy igazi muszlim társadalomban a család jelenti a normát, az
egyedülálló élet pedig a ritka kivételt. Ezért van az, hogy egy iszlám társadalomban szinte
minden házasulandó korban lévő férfi és nő házas is. Ezen tényeket alapul véve, értékelnünk
kell, hogy a muszlim férfiaknak sokkal nagyobb anyagi akadályokkal kell szembenéznie, mint a
nőknek, és ebből kifolyólag az örökösödési előírások arra vannak, hogy kiegyenlítsék ezt a
kiegyensúlyozatlanságot, így a társadalom független bármiféle nemi vagy osztálybeli
viszálykodástól. A muszlim nők vagyonnal kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek egyszerű
összevetése után, egy brit írónő azt a következtetést vonta le, miszerint az iszlám nem csak
igazságosan, de nagylelkűen is bánik a női nem képviselőivel.
47




















N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



33

Az özvegyek helyzete

Mivel az Ótestamentum nem ad az öröklésre semmiféle jogot az özvegyek számára, így ők
váltak a zsidó társadalom legsebezhetőbb tagjaivá. Azon férfi rokonok, akik a nő megboldogult
férje vagyonát megörökölték, kötelesek az örökségből az özvegyet anyagilag támogatni. Habár a
nők nem lehettek afelől biztosak, hogy ezt az örökösök meg is teszik, így sok esetben mások
adományaiból éltek. Ennek következtében az özvegyek jelentették az ókori Izrael
társadalmának legalsóbb rétegét, és ezzel az özvegységet a lealacsonyodás szimbólumának
tekintették. (Ézsaiás könyve 54:4) Habár helyzetük a bibliai tradíciókban még ezt is felülmúlta.
Mózes I. könyvének 38. Fejezete szerint, a gyermektelen özvegy köteles volt férjének
fiútestvéréhez feleségül menni, még akkor is, ha az már házas volt. Ezáltal gyermekeket
nemzett halott testvére számára és gondoskodott arról, hogy neve fennmaradjon.

“És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségül, mint sógor, és
támassz magot bátyádnak.” (Mózes I. könyve 38:8)

Az özvegy beleegyezése a házasságba nem szükséges, mivel megboldogult férje tulajdonaként
kezelik, akinek a legfőbb feladata a férje utódairól való gondoskodás. Ez a bibliai törvény még
ma is él Izraelben.
48
Izraelben a gyermektelen özvegyet férjének testvérére hagyják. Amennyiben a fiútestvér még
túl fiatal a házassághoz, úgy a nőnek meg kell várnia, még az érett korba lép. Ha a testvér
elutasítja a házasságot, az özvegy szabaddá válik és bármelyik férfival választása szerint
házasodhat. Nem ritka jelenség Izraelben, hogy az özvegyet sógora megzsarolja szabadsága
fejében.

Az iszlám előtti pogány araboknak is voltak hasonló szokásaik. Az özvegyet férje vagyonának
részeként kezeltek, melyet általában a megboldogult egy másik feleségének legidősebb fia
örökölt. A Korán kategorikusan bírálta és eltörölte ezt a lealacsonyító szokást:

„Ne házasodjatok olyan asszonyokkal, akikkel atyáitok kötöttek házasságot - kivéve azt, ami
már a múltban megtörtént. Szégyenletes és gyűlöletes dolog ez! Milyen rossz út!”
(Korán 4:22)

A bibliai kultúrkör annyira semmibe nézte az özvegyeket és az elvált nőket, hogy egy főpap nem
vehetett feleségül se özvegyet, se elvált nőt, se prostituáltat:

“Hajadont vegyen feleségül. (a főpap. Lásd a Biblia ezen fejezetének 10. Bekezdésében, a ford.)
Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont
vegyen feleségül az ő népe közül,
Hogy meg ne fertőztesse az ő magzatát az ő népe között; mert én, az Úr vagyok az ő
megszentelője.” (Mózes III. Könyve 21:13-15)

N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



34

Izraelben a Cohen kaszt leszármazottai (napjaink zsinagógáinak főpapjai) nem házasodhatnak
sem özveggyel, sem elvált nővel, sem prostituálttal.
49
A zsidó törvénykezés szerint, ha egy nő
három alkalommal, természetes körülmények között özvegyül meg, úgy „végzetesnek” lesz
elkönyvelve és soha többé nem mehet újra férjhez.
50
A Korán, ezzel ellentétben, nem néz
társadalmi helyeztet vagy hogy ki hányszor özvegyült meg. Özvegyek és elvált asszonyok szabad
akaratuk szerint azzal házasodhatnak, akivel akarnak.

A Korán nem bélyegzi meg sem az elvált nőket sem az özvegyeket:

“Ha elváltatok asszonyaitoktól és ők kiszabott várakozási idejüket elérték, akkor vagy tartsátok
meg őket tisztességes módon, vagy bocsássátok el őket tisztességesen! Ne tartsátok vissza őket
kényszerrel, hogy bántalmazzátok! Aki eképpen cselekszik, az önmaga ellen vét. Ne tegyétek
Allah verseit gúny tárgyává!” (Korán 2:231)

„Akiket Allah elszólít közületek és feleségeket hagynak hátra, azoknak az asszonyoknak várniuk
kell négy hónapot és tíz napot! Ha ők a kiszabott várakozási időt elérik, nem róható föl
vétketekül az, amit magukkal cselekszenek illendő módon házasságkötésük végett.”
(Korán 2:234)

“Akiket Allah elszólít közületek és feleségeket hagynak hátra, azoknak kötelességük feleségeik
ellátásáról egy évre szólóan hagyatkozniuk lakhelyükről való elűzésük nélkül! Ha azonban az egy
év letelte előtt ők maguk elhagyják azt, nem lehet bűnötökül fölróni azt, amit ők az
illendőségnek megfelelően cselekszenek.” (Korán 2:240)

















N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



35

Többnejűség

És most nézzük meg a sokak által elítélt többnejűség hátterét és miértjeit.

A poligámia egy már az ókorban is ismert szokás, amely a legtöbb emberi társadalomban
megtalálható. A Biblia írása nem tiltja a többnejűséget. Éppen ellenkezőleg, mind az
Ótestamentum, mind a rabbik írásai számos esetben a többnejűség jogszerűségét bizonyítják.
Salamon királynak is 700 felesége és 300 ágyasa volt. (Királyok I. könyve 11:3)
Ugyanígy, Dávid király is számos feleséggel és ágyassal rendelkezett. (Sámuel I. könyve 5:13)
Az Ótestamentumban találunk olyan rendelkezéseket, amik arról írnak, hogy miként kell egy
férfi vagyonát különböző feleségeitől született gyermekei között elosztani.
(Mózes V. könyve 22:7)
Egyetlen kikötés van csupán: nem lehet házasságot kötni a feleség leánytestvérével, a rivalizálás
elkerülése végett. (Mózes III. könyve 18:18) A Talmud maximum négy feleséget
engedélyez,
51
mely szokás az európai zsidók körében egészen a 16. század közepéig élt. A keleti
zsidók többsége poligámiában élt mielőtt Izraelt megalapították volna, ahol ugyanis a polgári
jog szerint tiltott a többnejűség. Ennek ellenére, az egyházi jogban, mely sok esetben felülírja a
polgári jogot, a poligámia megengedett.
52


És mit ír erről az Újtestamentum? Eugene Hillman atya könyvében felülvizsgálja a
többnejűséget: „Sehol nem találkozunk az Újtestamentumban olyan határozott kijelentéssel,
hogy csak monogám házasságban lehetne élni vagy olyan világos paranccsal, hogy a poligámia
tiltva lenne.”
53
Ezenkívül, Jézus sosem prédikált a többnejűség ellen, holott társadalma zsidó körében ez
népszerű szokás volt. Hillman atya könyvében hangsúlyozza azt a tényt, hogy a Római egyház
volt az, mely betiltotta a többnejűséget, a görög-római kultúrkörhöz való alkalmazkodás végett
(ami kimondta, hogy csak egy feleség a megengedett, miközben tolerálta az ágyasokkal és
prostituáltakkal folytatott kapcsolatokat). Így idézett Szent Augusztintól: „Jelen korunkban, a
római szokásokat követve, többé már nem megengedett több feleséget tartani.”
54

Afrikai keresztény felekezetek és hívőik gyakran emlékeztetik európai hittestvéreiket arra, hogy
az egyház törvénye a poligámia betiltására csak egy kultúrából fakadó tradíció és nem hiteles
keresztény rendelkezés.

A Korán is engedélyezi a poligámiát, ám bizonyos feltételekkel:
„Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a női árvákkal, akkor házasodjatok meg a
néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok
igazságosak lenni egyszerre többhöz, akkor vegyetek feleségül csak egyet,…” (Korán 4:3)

A Korán, a Bibliával ellentétben, maximum négyre korlátozza a feleségek számát és szab egy
szigorú feltételt, miszerint a férjnek egyenlően és igazságosan kell bánnia feleségeivel. Nem
szabad félreértelmezni a tényt, hogy a Korán egyáltalán nem ösztönzi a hívőket a többnejűségre
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



36

vagy követendő példaként tekint rá. A Korán „tolerálja” és „engedélyezi” a poligámiát, és nem
több, de miért? Miért megengedett a többnejűség? A válasz egyszerű: vannak olyan helyek és
idők, ahol kényszerítő társadalmi vagy erkölcsi okok szólnak a poligámia mellett. Ahogy az előző
Korán idézet is mutatja, a poligámia kérdését az iszlámban nem lehet értelmezni anélkül, hogy
tudomásul vennénk az árvák és özvegyek felé irányuló társadalmi kötelezettségeket. Az iszlám,
mint egyetemes vallás mely minden helyen és időben érvényes, nem utasíthatja el ezeket a
fontos kötelességeket.
A legtöbb társadalomban a női nem számbelileg felülmúlja a férfi nemet. Az USA-ban legalább 8
millióval több nő él, mint férfi. Egy olyan országban, mint Guinea, 122 nő jut minden 100
férfira. Tanzániában 95.1 férfi jut 100 nőre.
55
Mit csinálhatna a társadalom a nemek ennyire kiegyenlítetlen arányával? Számos megoldás
létezik a problémára: egyesek a cölibátust javasolják, mások inkább a leánygyermek-
gyilkosságot pártolják (ami még ma is elterjedt szokás a világ némely pontján!). Vannak, akik
talán úgy gondolják, hogy az egyetlen kiút, ha a társadalom tolerálja és engedélyezi a
szexualitás minden formáját: a prostitúciót, a házasságon kívüli szexuális életet, a
homoszexualitást, stb. Más társadalmaknál, mint amilyen a mai afrikai társadalmaké is, a
legtisztességesebb megoldásnak a többnejű házasság engedélyezését tartják, mint kulturálisan
elfogadott és társadalmilag tisztelt szokást. Nyugaton a legtöbb félreértést az okozza, hogy más
kultúrában élő feleségek nem feltétlenül úgy tekintenek a poligámiára, mint a nők
alárendeltségére. Például számtalan afrikai menyasszony, akár keresztény, akár muszlim,
inkább menne olyan házas férfihez, aki egy tisztességes férj és jól bánik feleségével, mint aki
nőtlen és meglehet, hogy férjnek abszolút felelőtlen.
Számos afrikai feleség ösztönzi arra férjét, hogy még egy feleséget vegyen magához, így az első
feleségek nem érzik majd egyedül magukat.
56
Nigéria második legnagyobb városában egy
közvélemény kutatást végeztek több, mint hatezer, 15 és 59 év közötti nőt megkérdezve, mely
kimutatta, hogy a nők 60%-a elégedett lenne, ha férjének egy másik felesége is lenne. Csupán
23%-uk ellenezte, hogy más nővel osztozzon férjén. Egy Kenyában végzett kutatás szerint az
ottani nők 76%-a pozitívan vélekedik a poligámiáról.

Kenya faluiban lakó feleségek között végzett kutatásban 27-ből 25 nő mondta azt, hogy a
többnejűség jobb, mint a monogámia. Úgy érzik, a poligámia boldogabb és hasznosabb
tapasztalatot nyújt számukra, amennyiben a feleségek együttműködnek egymással.
57
A legtöbb afrikai társadalomban, a poligámia egy igen tisztelt szokás, olyannyira, hogy néhány
protestáns felekezet is már sokkal toleránsabbá vált a kérdéssel szemben. A kenyai Anglikán
egyház püspöke kijelentette, hogy „habár a monogámia lenne az ideális egy férj és feleség
közötti szeretet kifejezésére, az egyháznak figyelembe kell vennie azt, hogy bizonyos
kultúrákban a poligámia társadalmilag elfogadott. Így az a tény, hogy a kereszténység
ellentétben áll a többnejűséggel, tovább már nem tartható fenn.”
58

Az afrikai poligámia kérdésén fojtatott alapos tanulmányok után David Gitari, az Anglikán
egyház tiszteletese, összegezte, hogy a többnejűség, amennyiben helyesen gyakorolják,
keresztényebb szokás, mint a válás vagy az újraházasodás, ameddig a többi feleség és
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



37

gyermekeik egyenlő törődést élveznek.
59
Személyesen ismerek olyan magas végzettségű afrikai
feleségeket, akiknek semmi ellenvetésük sincsen a poligámia ellen.
Egyikük, aki az Egyesült Államokban élt, nagy erőkkel arra próbálta férjét rábírni, hogy vegyen
feleségül egy másik nőt is, így lenne, aki segítene neki a gyermekek nevelésében.

Háborús időkben valóban nagy problémát jelent a nemek egyenlőtlen aránya. Az amerikai
őslakos indián törzsek rettentően szenvedtek ettől a háborús veszteségek után. A nők ezekben
a közösségekben, akik eddig meglehetősen jó körülmények között éltek, elfogadták a
többnejűséget, csak hogy megvédjék magukat az erkölcstelenségtől. Az európai telepesek,
anélkül, hogy jobb megoldással szolgáltak volna a problémára, „civilizálatlan”-nak titulálták ezt
az indiánok által bevett szokást.
60
A második világháború után 7.300.000-al több nő élt, mint férfi Németországban, amiből 3.3
millió özvegy volt. Száz, 20 és 30 év közötti férfi jutott minden 167 nőre ugyanebben a
korcsoportban.
61
Nagyon sok nőnek szüksége volt egy férfira, nem csak azért, hogy társa legyen, hanem hogy
fenntartsa a háztartást azokban a példátlanul nehéz és kegyetlen időkben. A győztes szövetség
hadseregének katonái kihasználták ezeknek a nőknek a sebezhetőségét. Számtalan fiatal lány és
özvegy került szerelmi viszonyba a megszálló erők tagjaival. Sok amerikai és angol katona
fizetett cigarettával, csokoládéval és kenyérrel az élvezetekért. A gyerekek végtelenül boldogak
voltak az ajándékok láttán, amiket az idegenek hoztak nekik.

Egy 10 éves kisfiú, hallva hogy más gyerekek milyen csuda dolgokat kapnak, teljes szívéből
kívánta, hogy édesanyjának is legyen egy ’angol férfija’, hogy ne kelljen többé éhezniük.
62

Ezen a ponton fel kell tennünk a kérdést: mi az, ami tiszteletreméltóbb egy nő számára? Egy
elfogadott és megbecsült második feleségnek lenni, mint ahogyan az őslakos indiánok is tették,
vagy pedig prostituáltnak lenni, mint ami a „civilizált” szövetség idejében volt elterjedt?
Másképp fogalmazva, mi az, ami megtisztelőbb pozíció a nő számára, a Koránban leírtak, vagy a
Római Birodalom kultúráján alapuló teológiai nézet?

Érdekes az a tény, hogy az 1948-ban megrendezett Münnichi nemzetközi ifjúsági konferencián
megvitatásra került a Németországot sújtó nemek közötti arány egyenlőtlenségének
problémája. Amikor világossá vált, hogy egyik megoldással sem értenek egyet egységesen a
résztvevők, néhányan közülük a poligámia javaslatával álltak elő. Ez először meghökkenést és
undort váltott ki. Habár, az indítványozás gondos tanulmányozása után, a résztvevők
megegyeztek, hogy ez az egyetlen lehetséges megoldás. Következésképpen, a többnejűség a
konferencia végső javaslatai között szerepelt.
63

A világon ma több tömegpusztító fegyver létezik, mint eddig bármikor, és előbb vagy utóbb az
európai egyházaknak el kell fogadniuk a poligámia létét, mint az egyetlen kiutat a válságból.
Hillman atya elgondolkodtatóan írja le azt a tényt, miszerint „eléggé elképzelhető, hogy ezek a
néppusztító eszközök, legyen szó nukleáris, biológiai vagy kémiai eszközről, olyan drasztikus
aránykülönbséget fognak okozni a két nem között, hogy a poligámia válhat a túlélés egyetlen
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



38

lehetőségévé… így az eddigi szokásokkal és jogszabályokkal ellentétben, egy elsőbbrendű,
természetes és erkölcsi hajlandóság merülhet fel a többnejűségre. Egy ilyen helyzetben a
teológusoknak és egyházi vezetőknek minél előbb nyomós okokkal és bibliai szövegekkel kellene
előállni, hogy igazolják a házasság új eszméjét.
64

A poligámia mind a mai napig egy életképes megoldást jelent a modern társadalmak számos
közösségi problémájára. Az egymás iránti kötelezettségek, amit a Korán is említ a többnejűség
engedélyezésével kapcsolatban, talán még jobban észrevehetőek a nyugati társadalomban,
mint Afrikában. Például ma az Egyesült Államokban, számos, a két nemet érintő krízissel
találkozunk az afroamerikai közösség körében. Minden huszadik afroamerikai fiatal meghal,
mielőtt még elérné a 21 éves kort. 20 és 35 év között a leggyakoribb elhalálozási ok a
gyilkosság.
65

Ezen felül, nagyon sok afroamerikai férfi munkanélküli, börtönben ül, vagy a kábítószer rabja.
66
Ennek eredményeképpen, minden negyedik afroamerikai nő 40 éves korára még mindig nem
ment férjhez, holott a többi amerikai nő között csak minden tízedikről mondható el ugyanez.
67
Ráadásul megannyi afroamerikai nő marad egyedül anyaként, még mielőtt a 20 éves kort
elérnék, holott nagy szükségük lenne valakire, aki gondoskodik róluk és gyermekükről. Ezeknek
a szörnyű körülményeknek a következménye az, hogy több afroamerikai nő kénytelen
megosztani egyetlen férfit egymás között.
68
Rengeteg szerencsétlen, egyedülálló afroamerikai nő keveredik viszonyba házas férfival. A
feleségek gyakran nem is tudják, hogy más nőkkel is „osztoznak” férjükön. Többen már
felfigyeltek a férfin való osztozkodás problémájára az afroamerikai közösség körében. Átmeneti
megoldást jelentene, ha egy egységes megállapodás születne a poligámia gyakorlásának
engedélyezéséről az afroamerikai férfiak hiánya miatt addig, míg átfogóbb reformokba nem
kezd az amerikai társadalom.
69

A poligámiáról való közös megegyezésen olyan többnejű kapcsolatot értenek, melyet szentesít
a közösség és minden tagja elfogadja, szemben a jelenlegi gyakorlattal, mikor a férfinek
titokban más nő is van az életében feleségén kívül, ami káros mind a feleségre nézve, mind a
közösség egészére. Ennek témája került megvitatásra a philadelphiai Temple Egyetemen 1993.
Január 27-én.
70
Szép számmal voltak a felszólalók közül, akik a többnejűség javaslatával álltak
elő, mint a krízis lehetséges orvoslására. Azt is felvetették, hogy a poligámiát nem szabadna
jogilag betiltani, főleg nem egy olyan társadalomban, ami tolerálja mind a prostitúciót, mind a
szeretőtartást. A hallgatóság egyik női tagja megjegyezte, hogy az afroamerikaiaknak tanulni
kellene afrikai testvéreiktől, ahol is a többnejűség egy felelősségteljesen gyakorolt szokás, mely
elismerést vált ki az emberekből.

Philip Kilbride, a Római Katolikus Örökség amerikai antropológusa, provokatív könyvében, a
„Többnejű Házasság jelen korunkban”, felveti a poligámia kérdését, mint megoldást számos, az
amerikai társadalom egészét érintő problémára. Azzal érvel, hogy a többes házasság egyfajta
lehetséges alternatívaként szolgálna a válás helyett jó néhány esetben, annak érdekében, hogy
megkíméljék a gyermeket annak káros következményeitől. Állítása szerint a legtöbb válást az
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



39

amerikai társadalomban az egyre növekvő házasságon kívüli viszonyok okozzák. Kilbride szerint,
sokkal előnyösebb a gyermek számára egy többnejű házasság, mint egy házasságon kívüli
kapcsolat, vagy egy válás, mert „a gyerekek többet nyernének azzal, ha a család gyarapodna,
mintha szétválna és felbomlana.” Továbbá azt állítja, hogy a társadalom más tagjai is előnyre
tennének szert a többnejűség bevezetésével, mint például az idősebb nők, akik tartós
férfihiányban szenvednek, vagy azok az afroamerikaiak, akiket érint a férfin való osztozás
problémája.
71

1987-ben egy felmérést végzett Berkeleyben a kaliforniai egyetem diáklapja, amiben
megkérdezte a tanulókat, egyetértenek-e azzal, hogy a férfiaknak törvény által kellene
engedélyezni a több feleséggel való házasságot, mivel Kaliforniában már érzékelték a
házasulandó korban lévő férfiak tartós hiányát. Szinte az összes megkérdezett diák támogatta
az ötletet. Az egyik nőnemű válaszoló még meg is jegyezte, hogy a többnejű házasság
kielégítené mind érzelmi mind fizikai szükségleteit, miközben nagyobb szabadsággal
rendelkezne, mintha monogám házasságban élne.
72
Valójában ezzel érvel néhány
fundamentalista mormon hitű nő is, akiknél még mindig él a többnejűség az Amerikai Egyesült
Államokban. Hitvallásuk szerint a poligámia egy ideális életstílus arra, hogy egyszerre legyen a
nőnek karrierje és gyermekei is, hiszen a feleségek segítenek egymásnak a gyerekek
felnevelésében.
73

Meg kell említenünk, hogy az iszlámban a poligámia közös megegyezésen alapszik. Senkinek
nem áll jogában egy nőt arra kényszeríteni, hogy egy házas férfihoz menjen feleségül. Ezen felül
a feleség kikötheti azt, hogy férje ne vehessen magához másik feleséget.
74
(Házasságkötéskor, a
házassági szerződésben a feleség kikötheti, hogy amennyiben férje második feleséget
szándékozik elvenni, úgy neki jogában áll elválni, de megtiltani nem tilthatja meg, hogy férjének
több felesége legyen, mert ezt a jogát Allahtól kapta. Persze egy igaz hitű muszlim férfi kikéri
felesége véleményét a témában és törődik annak érzéseivel, illetve nem tesz olyat, amivel
megbántaná őt. A ford.)


Ezzel szemben a Biblia néhány esetben rákényszeríti hívőit a poligámiára. Mint már korábban,
„Az özvegyek helyzete” című fejezetben említettük, a gyermektelen özvegynek, még ha nem is
járul hozzá, feleségül kell mennie megboldogult férje fiútestvéréhez, abban az esetben is, ha ő
már házas. (Mózes I. könyve 38:8-10)

A mai muszlim társadalmakban a többnejűséget nagyon kevesen gyakorolják, mivel az eltérés a
női és férfi nem aránya között csekély. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a muszlim
világban kötött poligám házasságok száma jóval kevesebb, mint a Nyugaton folytatott,
házasságon kívüli viszonyok aránya. Másképp fogalmazva, a muszlim férfiak jóval
monogámabban élnek, mint a Nyugati világ férfi tagjai.

Billy Graham, a kiemelkedő keresztény evangélista észlelte a problémát: „a kereszténység nem
tud kiegyezni a poligámia kérdésével. Ha jelen korunk kereszténysége sem birkózik meg ezzel a
feladattal, az a saját kárára fog válni. Az iszlám engedélyezte a poligámia gyakorlását, ezzel
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



40

egyfajta megoldást nyújtva a társadalom gondjaira és bizonyos szinten az emberi természet
szükségleteinek kielégítésére is, de szigorúan betartva az ezzel kapcsolatos jogszabályt. A
keresztény országok nagyban hirdetik a monogámiát, miközben valójában poligámiát
folytatnak. Senki nincs tudatában annak, milyen fontos szerepet játszik a szeretőtartás a
nyugati társadalomban.
Az iszlám alapjában véve egy őszinte vallás, mely engedélyezi a muszlim férfinak, hogy második
felesége is legyen, ha olyan helyzetbe kerül, de szigorúan megtiltja a titkos szerelmi
kapcsolatokat annak érdekében, hogy megvédje a közösség erkölcsi normáit.
75

Érdekességképpen megjegyezném, hogy manapság több nem muszlim illetve muszlim
országban is törvényen kívüli poligámiát folytatnak. Ugyanis a többnejű házasságkötés, még ha
az első feleség a beleegyezését is adta, törvénysértő. Másrészt viszont a feleség megcsalása
tudta és beleegyezése nélkül teljesen legális addig, míg a jogszabályt betartják! Mi tehát a jogi
bölcsesség e teljes ellentét mögött? A törvénykezés szándékosan jutalmazza a csalást és bünteti
az őszinteséget? Hát ez bizony modern „civilizált” világunk egyik kifürkészhetetlen
ellentmondása.






















N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



41

A fejkendő viselete

Végezetül, világítsunk rá a nyugati világban az elnyomás és szolgaság szimbólumaként
emlegetett fejkendő, vagy arabul ’hidzsáb’ igazságára. Igaz az, hogy a zsidó-keresztény
kultúrkörben nem lenne ismeretes a kendő viselete? Nézzünk ennek csak utána néhány
feljegyzésen keresztül. Rabbi Dr. Menachem M. Brayer, a New York-i Yeshiva Egyetem
bibliairodalom professzorának könyve, „Zsidó nők a rabbinikus irodalomban” szerint a zsidó nők
szokásához tartozott, hogy kendőt viseljenek fejükön, ha emberek közé mentek. Néha még az
egész arcukat is eltakarták, egyik szemük kivételével.
76
Így idéz néhány híres, régi rabbitól: ”Nem
méltó egy zsidó lányhoz, hogy fedetlen fővel lépjen az utcára.” és „átok legyen azon a férjen, aki
hagyja, hogy feleségének haja látható legyen bárki számára… az a nő, aki felfedi haját, hogy
másoknak csinosítsa magát, szegénységet hoz a házhoz.” A rabbik törvényei tiltják, hogy áldást
mondjanak vagy imádkozzanak egy olyan házas asszony jelenlétében, aki nem takarja el haját,
mivel ez meztelenségnek számít.
77
Dr. Brayer azt is említette, hogy „a Misna (= ismétlés. A Biblia utáni zsidó irodalom, az
úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez
kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha)
gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. A ford.) időszak
alatt”, ha egy zsidó nő nem viselte a fejét eltakaró kendőt, erkölcsössége megszégyenülésének
tekintették azt és akár négyszáz zuzim (=zsidó pénznem, melyet a római Palesztinában
használtak) pénzbírságot is kiszabhattak rá büntetésként.”
Dr. Brayer azt is elmagyarázza, hogy a zsidó nők kendője nem mindig az erkölcsösség jele volt.
Sok esetben inkább szimbolizálta a hírnevet és a luxust, mint a szerénységet. A fejkendő a
nemes asszonyok méltóságát és felsőbbrendűségét személyesítette meg. Ugyanakkor kifejezte
egy hölgy megközelíthetetlenségét is, ezzel mutatva férje iránti elkötelezettségét.
78

A fejkendő a nők tiszteletét és társadalmi rangját jelképezte. Az alacsonyabb rangú nők is
gyakran hordtak fejkendőt, csakhogy magasabb rangból valónak tűnjenek. Mivel a kendő a
nemesség szimbóluma volt, a régi zsidó társadalom prostituáltjainak nem szabadott eltakarni
vele hajukat, habár ők is gyakran hordtak egy bizonyos fajta kendőt, hogy tiszteletreméltóbbnak
tűnjenek.
79
Európában a zsidó nők egészen a tizenkilencedik század elejéig viselték fejkendőiket,
míg jobban beintegrálódtak az őket körülvevő világi kultúrába. A tizenkilencedik századi európai
élet külső nyomására egyre többen mentek kendő nélkül az utcára. Számos zsidó nő
alkalmasabbnak találta, hogy tradicionális fejkendőjüket parókával váltság fel, hogy elrejtsék
eredeti hajkoronájukat. Manapság a legtöbb vallásos zsidó nő csak a zsinagógában fedi el
haját.
80
Néhányuk, mint például a Hasidic szekta, mind a mai napig parókát használ.
81
És mi van a keresztény szokásokkal? Közismert, hogy a katolikus apácák már több száz éve
elkendőzik hajukat, de ez még nem minden. Szent Pál az Újtestamentumban néhány nagyon
érdekes kijelentést tesz a kendővel kapcsolatban:
„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a
férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.
Minden férfiú, aki befedett fővel imádkozik, avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



42

Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik, avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét,
mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.
Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog
asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.
Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az
asszony a férfiú dicsősége.
Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.
Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.”
(I. Korintus level 11:3-10).

Szent Pál ésszerű magyarázata a nők elkendőzésére, miszerint a kendő képviseli a férj, aki Isten
dicsősége és képmása, fennhatóságát felesége felett, aki pedig férfiből, a férfi számára lett
teremtve. Szent Tertullian, „A szüzek elkendőzése” c. neves értekezésében a következőket írja:
„Fiatal leányok, akik utcára lépve felveszik kendőiket, viseljétek azt a templomban is, vagy mikor
idegenek vagy fiútestvéreitek között vagytok”. A katolikus egyházjogban a mai napig
megtalálható egy olyan rendelet, ami kötelezi a nőket arra, hogy eltakarják hajukat, mikor
templomba lépnek.
82
Néhány keresztény felekezet női tagjai, mint például az Ámisok vagy a
Mennoniták, manapság is kendőben járnak. Az oka a kendőviselésnek, az egyházi vezetők
rendelete mellett, hogy „a fejkendő a nők Istenük és férjük iránt tanúsított alávetettségük
szimbóluma”, ahogyan ez Szent Pál írásában is megjelenik, amit az Újtestamentumban
olvashatunk.
83


Az előzőekből nyilvánvalóan kiderül, hogy a fejkendő nem az iszlám újítása, bár támogatja
annak viselését. A Korán figyelmezteti a hívő férfiakat és hívő nőket, hogy süssék le szemüket és
őrizzék tisztességüket, majd figyelmezteti a hívő nőket, hogy hosszabbítsák meg fejkendőiket,
és takarják el vele nyakukat és kebleiket:

“Mond a hívő férfiaknak, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre! …És
mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre és ne
mutassák a díszeiket, csupán azt, ami látható és kendőzzék el a ruhakivágásukat…” (Korán
24:30,31)

A Korán érthetően elmagyarázza, hogy a kendő igen lényeges az erkölcsösség megőrzésének
szempontjából. De miért is fontos ez annyira? A Korán ezt is világosan leírja:

„Próféta! Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy borítsák magukra
(az arcukra) Dzsilbábjaik egy részét! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek, és ne
zaklattassanak.” (Korán 33:59)

A lényeg: az erkölcsösség azért lett előírva, hogy megvédje a nőt a zaklatásoktól. Vagy még
egyszerűbben; erkölcsösség = védelem. Így tehát, a fejkendő viselésének egyetlen célja az
iszlámban a nő védelmezése. A muszlim kendő, ellentétben a keresztény kultúrkörben viselt
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



43

kendővel, nem a férfi fennhatóságának jelképe felesége felett, és nem is a nők alávetettségének
szimbóluma. A muszlim kendő, ellentétben a zsidó tradíciókkal, nem a nemes, férjezett nők
luxusát és felsőbbrendűségét szimbolizálta. Az iszlám fejkendője kizárólag a szerénység jelképe,
melynek célja a nők védelme. Az iszlám filozófiája: mindig jobb a biztonságos utat választani,
mint később megbánni valamit. A Korán nagy figyelmet fordít arra, hogy fizikailag védelmezze a
nőket, de arra is, hogy jó hírnevükön se essen csorba. Így ha egy férfi szemérmetlenséggel
hamisan vádolna egy nőt, úgy súlyos büntetést szabnának ki rá:

“Aki tisztes férjes asszonyoknak kelti rosszhírét, és azután nem hoz négy szemtanút, azt
korbácsoljátok meg nyolcvan korbácsütéssel, és ne fogadjatok el tőle tanúságtételt soha többé!
Ők a bűnösök.” (Korán 24:4)

Vessük össze a Korán szigorú hozzáállását a Biblia meglepően enyhe büntetésével a nemi
erőszakot illetően: „Ha valaki el nem jegyzett szűz leánnyal találkozik, és megragadja azt, és
vele hál, és rajta kapják őket, akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst
siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt
teljes életében.” (Mózes V. könyve 22:28-29)
Ezek után bárki logikusan felteheti a kérdést, hogy ebben az esetben ki is az, akit jobban
büntetnek? Azt a férfit, aki csupán kárpótlást fizet tettéért, vagy a lányt, akinek feleségül kell
mennie megerőszakolójához és haláláig vele maradni? Melyik nyújt nagyobb védelmet egy nő
számára; a Korán szigorú vagy a Biblia hanyag magatartása a nőkkel szemben? Néhányan, főleg
nyugaton, nevetségesnek tartják ezt az egész „erkölcsösség a menedékért” érvet. Úgy
gondolják, hogy a legjobban az önuralom, az oktatás és a civilizált magatartás terjesztése
nyújtja a legnagyobb védelmet a nők számára. Mi inkább azt mondanánk: jó, de korántsem
elég. Ha a civilizáció elég védelmet nyújt, miért van az, hogy a nők Észak-Amerikában nem
mernek egyedül sétálni egy sötét utcában vagy akár csak átvágni egy üres parkon? Ha az
oktatás a megoldás, akkor miért van az, hogy egy nagyra becsült egyetemnek, mint amilyen a
Queen Egyetem, rendelkeznie kell olyan szolgáltatással, hogy az egyetem női diákjait hazáig
kísérik óráik után?
Amennyiben az önuralom a válasz, akkor miért találkozunk a hírekben minden nap munkahelyi
zaklatással? Az elmúlt néhány év szexuális zaklatói között találunk olyanokat, mint
tengerésztisztek, menedzserek, egyetemi professzorok, szenátorok, a legfelsőbb bíróság bírói és
maga az Egyesült Államok elnöke!

Nem hittem a szememnek a következő statisztikát olvasva, amit a Queen Egyetem női hallgatói
részlegének dékánja adott ki egy röpiratban:


N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



44

• Kanadában minden hatodik percben ér nőt szexuális zaklatás,
• Minden harmadik nő válik szexuális erőszak áldozatává,
• Minden negyedik nő van kitéve a kockázatnak, hogy megerőszakolják, vagy
megpróbálják megerőszakolni,
• Főiskolán vagy egyetemen minden nyolcadik nőt bántalmaznak szexuálisan, és
• A kanadai egyetemisták körében végzett közvélemény-kutatásban a megkérdezettek
60%-a nyilatkozta azt, hogy követne el nemi erőszakot, ha biztos lenne benne, hogy nem
fogják őt elkapni.

Valami alapjaiban véve nem jó jelenkori társadalmunkban, mely életvitelében és kultúrájában
szükség lenne egy radikális változásra. Az erkölcsösségre égetően szükség van, mind az
öltözködésben, a beszédben, mind a férfiak és a nők viselkedésében. Máskülönben ez az ijesztő
statisztika napról napra ijesztőbbé válik, aminek az árát sajnos a női nem fizeti meg. Igazából
mindannyiunk szenved valamitől, de ahogy K. Gibran mondta, „aki súlyos csapásokat kap az
nem olyan, mint aki számlálja őket.”
84

Ennek következtében, az olyan társadalom, mint Franciaországé is, ahol a fiatal lányokat
eltanácsolják az iskolákból erkölcsös viseletük miatt, valójában saját magának árt ezzel.

Mai világunk talán legnagyobb iróniája, hogy ugyanaz a fejkendő, amit a katolikus nővérek a
„szentség” jelképeként viselnek, azzal a céllal, hogy a férfiak felettük gyakorolt fennhatóságát
mutassák, nagyrabecsülést vált ki, de ha azt egy muszlim nő saját épsége védelmére viseli, a
fejkendőt az elnyomás szimbólumaként bélyegzik meg.













N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



45

Utószó

Már csak egyetlen kérdése maradhatott kedves nem muszlim olvasóimnak: a muszlim nők
tényleg ebben a nemes bánásmódban részesülnének ma a muszlim világban, mint ahogyan azt
előzőkben olvashattuk? Sajnálatos módon a válasz erre: nem. Mivel e kérdés szinte
elkerülhetetlen, ha a beszédtéma a muszlim nők helyzetére terelődik, így kötelességünk, hogy a
tisztelt olvasónak pontos képet mutassunk a valódi helyzetről.

A nőkkel szemben tanúsított magatartás széles skálájával találkozunk a mai muszlim világban.
Az egyik közösség viselkedési formája különbözik a másikétól, de az eltérések egy társadalmon
belül is fellelhetőek. Mindazonáltal bizonyos általános trendekkel is találkozunk. Szinte minden
társadalomban megfigyelhető egy bizonyos fokú véleménykülönbség, hogy mik is az iszlám elvei
a nőket illetően. Ennek a véleménykülönbségnek legtöbbször két, egymásnak ellent mondó
iránya létezik: az egyik a konzervatívabb, korlátozóbb, tradíció-orientált irányzat, míg a másik a
sokkal liberálisabb, a nyugati életstílust követő irányzat.

Azok a közösségek, melyek inkább az első irányzatot képviselik, felmenőiktől örökölt szokásaik
és tradícióik szerint bánnak a közösség női tagjaival. Ezek a szokások általában megfosztják a
nőket számos olyan joguktól, melyet az iszlám egyébként biztosít nekik. Továbbá, a nők felé
irányuló bánásmód normái teljesen eltérnek a férfiakétól. Ez a diszkrimináció teljesen áthatja
minden nő életét. Kevésbé örülnek egy lánygyermek születésének, mint egy fiúénak; nagy a
valószínűsége, hogy nem járatják őt iskolába, eltiltják attól, hogy bármiféle családi örökségben
részesüljön, folyamatos megfigyelés alatt tartják, hogy semmiféle erkölcstelenséget ne
kövessen el, míg bátyjai mindenféle szégyentelenségét viszont tolerálják. Akár meg is ölhetik őt,
ha szemérmetlenségen kapják, amivel a család férfitagjai amúgy könnyelműen büszkélkednek,
csekély beleszólási joga van a család vagy a közösség dolgaiba, nem rendelkezhet kizárólagosan
saját vagyona és jegyajándéka felett, és végezetül, anyaként jobban szeretné, ha egy kisfiúnak
adna életet, így magasabb ranghoz jutva ezzel az őt körülvevő társadalomban.

Másrészről léteznek olyan muszlim társadalmak (vagy egy társadalmon belül bizonyos rétegek),
melyeken végigsöpört a nyugati kultúra és életstílus. Ezek a közösségek gyakran gondolkodás
nélkül utánozzák mindazt, amit nyugaton látnak, aminek általában az a vége, hogy a nyugati
civilizáció legrosszabb szokásait veszik át és terjesztik a lakosság körében. Ezekben a
társadalmakban a tipikus modern nő legfőbb prioritása az életében, hogy szépségét növelje.
Ennek következtében gyakran megszállottan ügyel alakjára, ruhaméretére és testsúlyára.
Hajlamos több figyelmet fordítani testére, bájaira, mint elméjére és intellektusára.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



46

Egy vonzó nőt, aki bájaival képes másokat elbűvölni, a társadalom sokkal jobban megbecsül,
mint azt, aki szociális munkát végez vagy tanulmányi eredményeivel és szellemi törekvéseivel
jeleskedik. Egy ilyen nő táskájában ne várjuk, hogy a Korán egy példáját találjuk, hiszen csupa
kozmetikai szerekkel van tele, melyeket mindig magánál hord. Szellemiségének nincs helye egy
olyan társadalomban, amelyet kizárólag szépsége és vonzereje foglalkoztat. Ennek
következtében egész életében jobban küzd nőiességéért, mint intellektusáért.

De miért tértek el a muszlim társadalmak az iszlám elveitől? A válasz erre nem könnyű. Az okok
mélyre hatoló magyarázata arra, hogy a muszlimok miért is nem ragaszkodtak eléggé a Korán
útmutatásához a nők tiszteletét illetően, túlmegy ezen tanulmány határain. Habár tisztáznunk
kell, hogy a muszlim közösségek már egy jó ideje életük számos részében nem az iszlám
tanításait követték. Egy széles szakadék van aközött, hogy miben kellene hinnie és hogyan
kellene élnie egy muszlimnak, illetve mi az, amit valójában hisz és megtesz. Bizony ez a szakadék
nem egy új keletű jelenség.

Már évszázadok óta jelen van és napról napra egyre szélesebb. Ez az egyre mélyülő rés
katasztrofális következményeket okozott a muszlim világnak, amely az élet szinte minden
területén megnyilvánul: politikai zsarnokság és a rend felbomlása, gazdasági visszamaradottság,
társadalmi igazságtalanság, tudományos csőd, szellemi stagnálás, stb. A nők nem muszlim
társaikhoz hasonlító helyzete a mai muszlim világban pusztán egy súlyosabb betegség tünete.
Ne várjunk pozitív eredményt semmiféle reformtól a muszlim nők jelenlegi helyzetét illetően
addig, míg egy átfogóbb átalakításra nem kerül sor, mely a muszlim társadalmak életvitelének
egészét érinti. A muszlim világnak nagy szüksége van egy újjászületésre, amely közelebb hozná
a közösségeket az iszlám elveihez és nem távolítaná el azokat. Összefoglalásképpen, az a
vélemény, miszerint az iszlám a felelős napjaink muszlim nőinek sajnálatraméltó helyzete miatt,
egy óriási tévedés. A muszlimok problémái többnyire nem az iszlám iránti túlzott
ragaszkodásból erednek, hanem a már hosszú idő óta tartó eltávolodás eredménye.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy e három monoteista vallást összehasonlító
tanulmány célja semmiképp sem a zsidó vagy a keresztény vallás becsmérlése.

A huszadik század utolsó éveinek normái miatt talán kissé ijesztőnek tűnhet a nők helyzete a
zsidó-keresztény kultúrkörben. Mindazonáltal alaposabban meg kell értenünk a jelenség
történelmi hátterét is. Más szóval, mielőtt bármiféle véleményt alkotnánk a nők helyzetéről a
zsidó-keresztény kultúrkörben, figyelembe kell venni a történelmi körülményeket, amelyekben
a szokások kialakultak. Semmi kétség afelől, hogy a rabbik és a keresztény atyák a nőkről
kialakult szemléletét nagyban befolyásolta az őket körülvevő társadalomban elterjedt nézetek.
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



47

A Biblia szövege önmagában több írótól, több korszakból származik. Ezek az írók természetesen
nem tudtak elvonatkoztatni népük értékeitől és életmódjuktól.
Például az Ótestamentum házasságtörésre vonatkozó törvényei annyira elfogultak a nőkkel
szemben, hogy dacolnak még az értelem racionális érveivel is.

Habár tekintettel kell lennünk a tényre, miszerint a korai zsidó törzsek megszállottá váltak
genetikai homogenitásuknak és égtek a vágytól, hogy megkülönböztessék magukat a többi
törzstől. Úgy vélték, hogy dédelgetett vágyaikat csak a törzs házas asszonyainak szexuális
magatartása fenyegetheti. Mindezt figyelembe véve meg kell értenünk elfogultságuk okait, bár
nem szükséges egyetértenünk velük. Ugyanígy az egyházi atyák nőkről szóló negatív írásait is
nagyban befolyásolta a nőgyűlölő görög-római kultúrkör, melyben keletkeztek. Nem lenne
igazságos tehát, ha a történelmi háttér ismerete nélkül alkotnánk véleményt a zsidó-keresztény
törvénykezésről.

Valójában a zsidó és keresztény vallás történelmi környezetének átfogó és alapos értelmezése
kulcsfontosságú ahhoz is, hogy megértsük az iszlám az ember civilizációjára és a
világtörténelemre gyakorolt hatásának jelentőségét. A zsidó vallás és a kereszténység szokásait
befolyásolta és formálta környezete, a körülmények, mind pedig az akkor jelenlévő más
kultúrák is. A hetedik századra ezek a hatások a felismerhetetlenségig elferdítették Mózes és
Jézus számára kinyilatkoztatott isteni üzenet eredeti tartalmát. Jó példája ennek a nők
szerencsétlen sorsa a hetedik századi zsidó-keresztény világban. Ennek következtében egy új
isteni útmutatóra volt szükség, mely visszavezeti az emberiséget a helyes útra. A Korán mint egy
felszabadulásként írja le az új küldött misszióját, aki megszabadítja a zsidókat és keresztényeket
a rájuk nehezedő súlyos terhektől:
„Akik követik a küldöttet, az analfabéta prófétát, akit megtalálnak maguknál írással hírül adva a
Tórában és az Evangéliumban - aki megparancsolja nekik, ami helyénvaló, és megtiltja nekik,
ami elvetendő, aki megengedi nekik a jó dolgok élvezetét és tilalmasnak nyilvánítja nekik a
tisztátalan dolgok élvezetét, és aki leveszi róluk a súlyos terhet és a bilincseket, amelyek rajtuk
voltak. Akik tehát hisznek benne, támogatják és segítik őt, és követik a fényt, ami leküldetett
vele - azok boldogulnak." (Korán 7:157)

Így tehát az iszlámra nem úgy kell tekinteni, mint a zsidó vallás és a kereszténység riválisára.
Sokkal inkább az eddig leküldött isteni üzenetek beteljesülése és tökéletességük végső
állomásaként kell rá nézni.

Így tanulmányom végén járva a következőket szeretném tanácsolni a világ muszlim
közösségének: már hosszú idő óta több millió muszlim nő van megfosztva az iszlám által adott
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



48

alapvető jogaitól. A múlt hibáit itt az ideje kijavítani. Ez nem egy szívesség, hanem kötelesség
minden muszlim számára.
A Muszlimok Világközösségének feladata lenne egy a nők jogairól szóló rendeletet kiadni, mely
a Korán és az iszlám prófétájának tanításain alapul. Ennek az okiratnak a muszlim nők összes
jogát biztosítani kell, mellyel Teremtőjük megáldotta őket. Minden szükséges eszközt ki kell
dolgozni annak érdekében, hogy biztosítsák a törvények következetes végrehajtását. Ez az irat
már régóta esedékes, de jobb későn, mint soha. Hogyha maguk a muszlimok nem biztosítják
édesanyáik, feleségeik, leánytestvéreik és leánygyermekeik teljes, az iszlám által előírt jogaikat,
akkor ki más fogja helyettük?
Továbbá bátorságot kell nyernünk ahhoz, hogy szembenézzünk múltunkkal és nyíltan
elutasítsuk őseink azon tradícióit és szokásait, melyek ellentmondanak az iszlám elveinek. Nem
bírálta-e a Korán súlyosan a pogány arabokat azért, mert vakon követték elődjeik
hagyományait? Kritikus szemmel kell tekintenünk minden olyan szokásra, mely a nyugatról vagy
más kultúrából jön át a muszlimokhoz. Az együttműködés és az ismeretszerzés más kultúráktól
felbecsülhetetlen értékű. A Korán röviden erre az együttműködésre a teremtés egyik
szándékaként tekint:
“Ti emberek! Férfiből és nőből teremtettünk benneteket s népekké és törzsekké tettünk
benneteket, hogy ismerkedjetek, és ismerjétek meg egymást!” (Korán 49:13)
Magától értetődik így, hogy mások vak utánzása az önbecsülés teljes hiányának biztos jele.

Hihetetlen, hogy egy vallást, mely forradalmasította a nők helyzetét, csúnyán befeketítenek, és
olyan rágalmakkal illetik, miszerint a nők elnyomását hirdeti. Ez az iszlámról kialakult téves
felfogás jelenkorunk legelterjedtebb mítosza, mely állandósult a világban a szenzációhajhász
könyvek, a médiában megjelent képek, cikkek és a hollywoodi filmeknek köszönhetően.
Ezeknek a szüntelen félrevezetéseknek az elkerülhetetlen eredménye a teljes félreértés és
félelem mindentől, ami az iszlámmal kapcsolatos. A médiának véget kell vetnie annak, hogy az
iszlámot ennyire negatívan ábrázolja, ha egy diszkriminációtól, félreértésektől és előítéletektől
mentes világban akarunk élni.
A nem muszlimoknak észre kell venniük azt a szakadékot, ami a muszlimok hite és cselekedeteik
között húzódik, mivel sajnos tetteik sok esetben nem egyeznek az iszlám tanaival. Hogy a nők
helyzetét ma a muszlim világban „iszlám szerinti”-nek nevezzük, olyan távol áll az igazságtól,
mintha a nyugati nők helyzetét ma a „zsidó és keresztény vallás elveivel megegyező” jelzővel
illetnénk.
E tény felfogásával kellene egy olyan párbeszédet kezdeményeznie muszlimoknak és nem
muszlimoknak egymás között, mellyel minden félreértést és gyanakvást eloszlathatnának. A
békés jövő reményében egy ilyen párbeszédre mindenképpen szükség van. Az iszlám az a vallás,
mely mérhetetlenül javított a nők helyzetén és olyan jogokkal ruházta fel őket, melyeket a
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



49

modern világ csak a huszadik században ismert el. Az iszlámnak még mindig van mit adnia
korunk női tagjainak: méltóságot, tiszteletet illetve védelmet minden szempontból és életének
minden szakaszában, a születésétől haláláig. Mindemellett elismerést, egyensúlyt és eszközöket
nyújt spirituális, szellemi, fizikai és érzelmi szükségleteik teljes kielégítésére. Nem meglepő,
hogy egy olyan országban, mint Nagy-Britannia, a legtöbb muszlim, aki vallásának az iszlámot
választotta és nem beleszületett, nő. Az Amerikai Egyesült Államokban az iszlámra áttért nők
száma 4:1 arányban felülmúlja az áttért férfi muszlimok lélekszámát.
85

Az iszlám sok mindent kínál világunknak, amire nagy szükségünk van, többek között az erkölcsi
útmutatást és vezetést. Herman Eilts, az USA volt szaúd-arábiai nagykövete, egy az Egyesült
Államok Kongresszusán belül a Képviselőház Külügyi Bizottsága előtt, 1985. Június 24.-én tett
tanúvallomásában a következőket mondta: „Ma közel egy milliárd hívőt számlálnak a világ
muszlim közösségei. Ez lenyűgöző szám. De ami hasonlóan lenyűgöző számomra, hogy jelen
századunkban az Iszlám a leggyorsabban terjedő monoteista vallás a világban. Ezt
mindenképpen figyelembe kell vennünk. Van valami igazán rendkívüli az Iszlámban és ez szép
számmal vonzza az embereket.” Igen. Van valami rendkívüli az iszlámban, amit itt az ideje
felfedezni. Remélem, ez a tanulmány egy lépéssel előrébb viszi ebben az olvasót.











N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



50

Lábjegyzet

1. The Globe and Mail, 1994.Okt. 4.
2. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 115. oldal
3. Thena Kendath, „Egy ortodox fiatal emlékei”, Susannah Heschel, „Egy zsidó feministáról” c.
könyvében. (New York: Schocken könyvek, 1983), 96-97. oldal
4. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 80-81. oldal
5. Rosemary R. Ruether, „Kereszténység”, Arvind Sharma” Nők a világ vallásaiban” c.
könyvében. (Albany: New York-i Sajtó Egyeteme,1987) 209. oldal
6. Karen Armstrong, „Evangélium a nők szerint” (London:Elm Tree könyvek,1986) 52-62. oldal.
Lásd, még Nancy van Vuuren, „A nők zaklatása az egyházak, boszorkányvadászok és más
szexisták által.”(Philadelphia: Westminster kiadó) 28-30. oldal
7. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 140. oldal
8. Denise L. Carmody,” A zsidóság”, Arvind Sharma művében, 197. oldal
9. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 137. oldal
10. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 138. oldal
11. Sally Priesand: „a zsidó vallás és a New York-i nő”. (New York: Behrman House Magazin,
1975) 24. oldal
12. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 115. oldal
13. Lesley Hazleton:” Izraeli nők: Valóság a mítoszok mögött” (New York: Simon and Schuster,
1977) 41. oldal
14. Matilda J. Gage: „Nő, Egyház és Állam” (New York: Truth Seeker Company, 1983) 142. oldal
15. Jeffrey H. Togay:” Házasságtörés”, Magyar Zsidó Lexikon, II. kötet, 313. oldal. Lásd még
Judith Plaskow, „Újra a Sínain állva: a zsidó vallás egy feminista szemszögéből” (New York:
Harper & Row Kiadó, 1990) 170-177. oldal
16. Lesley Hazleton:” Izraeli nők: Valóság a mítoszok mögött” (New York: Simon and Schuster,
1977) 41-42. oldal
17. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 141. oldal
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



51

18. Matilda J. Gage: „Nő, Egyház és Állam” (New York: Truth Seeker Company, 1983) 141. oldal
19. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 149.oldal
20. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 142. oldal
21. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 164-165. oldal
22. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 112-113. oldal
Lásd még Sally Priesand: „a zsidó vallás és a New York-i nő”. (New York: Behrman House
Magazin, 1975) 15. oldal
23. James A. Brundage:” Jog, szex és a keresztény társadalom a középkor Európájában” (Chicago:
Chicagói Sajtó Egyeteme, 1987) 88. oldal
24. James A. Brundage:” Jog, szex és a keresztény társadalom a középkor Európájában”
(Chicago: Chicagói Sajtó Egyeteme, 1987) 480. oldal
25. R. Thompson:” Nők a Stuart kori Angliában és Amerikában” (London: Routledge & Kegan
Paul, 1974) 162. oldal
26. Mary Murray:” Az édesapa jogai” (London: Routledge, 1995) 67. oldal
27. Matilda J. Gage: „Nő, Egyház és Állam” (New York: Truth Seeker Company, 1983) 143. oldal
28. Lásd Jeffrey Lang:” A megadásért küzdeni” (Beltsville, MD: Amana kiadványai, 1994) 167.
oldal
29. Elsayyed Sabiq:” Fiqh al Sunnah (Kairó: Darul Fatah lile’lam Al-Arabi, 11. kiadás, 1994) II.
kötet, 218-229. oldal
30. Abdel-Haleem Abu Shuqqa, Tahreer al Mar’aa fi Asr al Risala (Kuvait: Dar al Qalam, 1990)
109-112. oldal
31. Leila Badawi: „Iszlám”, Jean Holm és John Bowker:” Nők a vallásban” c. könyvben (London:
Pinter kiadó: 1994) 102. oldal
32. Amir H. Siddiqi:” Tanulmányok az Iszlám történelmében” (Karacsi: Jamiyatul Falah
kiadványok, 3. kiadás, 1967) 138. oldal
33. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 196. oldal
34. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 162-163. oldal
35. A Torontói Csillag, 1995, Ápr.8.
36. Elsayyed Sabiq:” Fiqh al Sunnah (Kairó: Darul Fatah lile’lam Al-Arabi, 11. kiadás, 1994) II.
kötet, 318-329. oldal Lásd még Muhammad al Ghazali:” Qadaya al Mar’aa bin al Taqaleed al
Rakida wal Wafida” (Kairó: Dar al Shorooq, 4. kiadás, 1992) 178-180. oldal
37. még Muhammad al Ghazali:” Qadaya al Mar’aa bin al Taqaleed al Rakida wal Wafida” (Kairó:
Dar al Shorooq, 4. kiadás, 1992) 313-318. oldal
38. David W. Amram: „A válás törvénykezése a zsidó vallásban, a Biblia és a Talmud szerint
(Philadelphia: Edward Stern & CO., 1896) 125-126. oldal
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



52

39. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 219. oldal
40. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 156-157. oldal
41. Muhammad Abu Zahra:” Usbu al Fiqh al Islami (Kairó: al Majlis al A’la li Ri’ayat al Funun”,
1963) 66. oldal
42. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 122. oldal
43. Karen Armstrong, „Evangélium a nők szerint” (London:Elm Tree könyvek,1986) 8. oldal
44. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 175. oldal
45. Louis M. Epstein:” A zsidó házassági szerződés” (New York: Arno Press, 1973) 121. oldal
46. Matilda J. Gage: „Nő, Egyház és Állam” (New York: Truth Seeker Company, 1983) 142. oldal
47. B. Aisha Lemu és Fatima Heeren:” Nők az Iszlámban” (London: Islamic Foundation, 1978) 23.
oldal
48. Lesley Hazleton:” Izraeli nők: Valóság a mítoszok mögött” (New York: Simon and Schuster,
1977) 45-46. oldal
49. Lesley Hazleton:” Izraeli nők: Valóság a mítoszok mögött” (New York: Simon and Schuster,
1977) 47. oldal
50. Lesley Hazleton:” Izraeli nők: Valóság a mítoszok mögött” (New York: Simon and Schuster,
1977) 49. oldal
51. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 144-148. oldal
52. Lesley Hazleton:” Izraeli nők: Valóság a mítoszok mögött” (New York: Simon and Schuster,
1977) 44-45. oldal
53. Eugene Hillman:” A poligámia felülvizsgálata: Afrikai többnejű házasságok és a Keresztény
Egyház (New York: Orbis könyvek, 1975) 140. oldal
54. Eugene Hillman:” A poligámia felülvizsgálata: Afrikai többnejű házasságok és a Keresztény
Egyház (New York: Orbis könyvek, 1975) 17. oldal
55. Eugene Hillman:” A poligámia felülvizsgálata: Afrikai többnejű házasságok és a Keresztény
Egyház (New York: Orbis könyvek, 1975) 88-93. oldal
56. Eugene Hillman:” A poligámia felülvizsgálata: Afrikai többnejű házasságok és a Keresztény
Egyház (New York: Orbis könyvek, 1975) 92-97. oldal
57. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994) 108-109. oldal
58. Heti Szemle, 1987. Aug. 1.
59. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994) 126. oldal
60. John D’Emilio és Estelle B. Freedman:” Intim témák: A szexualitás történelme Amerikában”
(New York: Harper & Row kiadó, 1988) 87. oldal
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



53

61. Ute Frevert:”Nők Németország történelmében: A polgári emancipációtól a szexuális
felszabadulásig” (New York: Berg kiadó, 1988) 263-264. oldal
62. Ute Frevert:”Nők Németország történelmében: A polgári emancipációtól a szexuális
felszabadulásig” (New York: Berg kiadó, 1988) 257-258. oldal
63. Elsayyed Sabiq:” Fiqh al Sunnah (Kairó: Darul Fatah lile’lam Al-Arabi, 11. kiadás, 1994) II.
kötet, 191. oldal
64. Eugene Hillman:” A poligámia felülvizsgálata: Afrikai többnejű házasságok és a Keresztény
Egyház (New York: Orbis könyvek, 1975) 12. oldal
65. Nathan Hare és Julie Hare:” Krízis a feketék szexuálpolitikájában (San Francisco: Black Think
Tank, 1989) 25. oldal
66. Nathan Hare és Julie Hare:” Krízis a feketék szexuálpolitikájában (San Francisco: Black Think
Tank, 1989)
67. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994) 94. oldal
68. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994) 95. oldal
69. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994)
70. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994) 95-99. oldal
71. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994) 118. oldal
72. Jeffrey Lang:” A megadásért küzdeni” (Beltsville, MD: Amana kiadványai, 1994) 172. oldal
73. Philip L. Kilbride:” Poligám házasság mai korunkban” (Westport, Conn: Bergin & Garvey,
1994) 72-73. oldal
74. Elsayyed Sabiq:” Fiqh al Sunnah (Kairó: Darul Fatah lile’lam Al-Arabi, 11. kiadás, 1994) II.
kötet, 187-188. oldal
75. Abdul Rahman Doi, Nők a sharia törvenykezesben (London: Ta-Ha kiadó, 1994) 76. oldal
76. Menachem M. Brayer:” Zsidó nők a Rabbik írásaiban: Pszichológiai Perspektíva” ( Hoboken,
N.J: Ktav Kiadó Ház, 1986) 239. oldal
77. Menachem M. Brayer:” Zsidó nők a Rabbik írásaiban: Pszichológiai Perspektíva” ( Hoboken,
N.J: Ktav Kiadó Ház, 1986) 316-317. oldal Lásd még: Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó
vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban” (Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda,
1976) 121-123. oldal
78. Leonard J. Swidler:” Nők a zsidó vallásban: A nők helyzete a formatív zsidóságban”
(Metuchen, N. J: Scarecrow nyomda, 1976) 139. oldal
79. Susan W. Schneider:”A zsidó vallás és a nők” (New York: Simon és Schuster, 1984) 237. oldal
N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



54

80. Susan W. Schneider:”A zsidó vallás és a nők” (New York: Simon és Schuster, 1984) 238-239.
oldal
81. Alexandra Wright:” A Zsidó vallás”, Holm és Bowker:”Nők a vallásban” c. könyvben (London:
Pinter kiadó, 1994) 128-129. oldal
82. Clara M. Henning:” Egyházjog és a nemek harca”, Rosemary R. Ruether:” Vallás és szexizmus:
A nő ideálja a zsidó és keresztény tradíciókban” (New York: Simon és Schuster,1974) 272.
oldal
83. Donald B. Kraybill:” Az Amis kultúra rejtélye( Baltimore: John Hopkins Egyetem Sajtó, 1989)
56. oldal
84. Khalil Gibran:” Gondolatok és Meditációk” (New York: Bantam könyvek,1960) 28. oldal
85. The Times, 1993. Nov. 8.









N NN Nők az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban k az iszlámban



55


Conveying Islamic Message Society Conveying Islamic Message Society Conveying Islamic Message Society Conveying Islamic Message Society
Ingyenes könyvkiadványok
info_en@islamic-message.net


Magyar könyvek listája

Jézus & Islam– Dár al Szálám Mecset

Mohamed prófétaságának igaz voltára–Huszain Alkhalidi, ford.:Abdul
Fattah Munif

Rövid képes útmutató az Iszlám megértéséhez –I.A. Ibrahim, ford.:
Abdulrahman Daróczi Viktor

Amit a Biblia Mohamedről mond –Ahmed Deedat, ford.: Abdulrahman
Daróczi Viktor

Az Ima –Abdu-’l- Azím ibn Badawíj, ford.: Karasszon Attila Szulejmán

Amit az Iszlámról tudni kell –Hussain Elkhalidi, ford.: Karasszon Attila
Szulejmán

Minden, amit az Iszlám CD