Junicsi Vatanabc

Japán szcrctðk
ULPIU5-HAZ KÖNYVKIADÓ
Budapcst, 2004

[2]
A fordilas aIa¡|auI szoIgaIó mu cime:
}unicsi Valanabe: A Losl Iaradise
Iordilolla: TÓTISZ ANDRAS
Szerkeszlelle: SZAßADOS TAMAS
ßorilólerv: CZIIZLIR ZSOLT
vvv.uI¡iushaz.hu
Co¡yrighl © }unicsi Valanabe, 1997
Hungarian lransIalion © Tólisz Andras, 2001
© UI¡ius-hax Könyvkiadó, 2004
ISßN 963 9602 25 6

[3]
Tarta!nm|cgyzék
Napnyugta ..................................................................................... 4
Oszi égbn!t................................................................................... 32
Hn!dIény...................................................................................... 64
Rüvidu!ð napnk........................................................................ 106
U| év............................................................................................ 137
Té!i vízcsés ................................................................................ 168
Tavaszi árnyék.......................................................................... 213
Lchu!!ð szirmnk........................................................................ 243
Knra nyár.................................................................................... 285
Esð ............................................................................................... 313
Kabðcapáncé! ............................................................................ 346
Paradicsnm................................................................................. 374
Ha!nttszcm!c-|c!cntés, 1. rész................................................. 399
Ha!nttszcm!c-|c!cntés, 2. rész................................................. 401
A Knuki 5nicsirn és Macubara Rinkn ha!á!ának
küru!ménycivc! és a ha!nttkém |c!cntésévc! kapcsn!atns
mcgIigyc!ésck. .......................................................................... 403


[4]
Napnyugta
– IeIek...
Amikor Rinko megszóIaIl, Kouki abbahagyla a moz-
gasl. A kar|aban fekvö nöre ¡iIIanloll. SzeIes hala arnyekkenl
boruIl a fiIigran, formas leslre. Az e||eIiszekrenyen aIIó kis
Iam¡a fenyeneI |óI Ialla, hogy Rinko a homIokal rancoI|a.
Szemel Iehunyla, de szemhe|a finoman remegell, minlha sir-
na. Mar az orgazmus halaran |arl, lesle-IeIke vegre megsza-
baduIl minden kölöllseglöI, es vaIahoI a magasban szarnyaIl.
De a robbanas eIöll megis visszalarlolla vaIami.
Maskor is lörl mar feI beIöIe kiaIlas szerelkezes közben.
÷ Neeem ÷ sikilolla oIykor ÷, eIeIvezek ÷ zihaIla, eselIeg haI-
kan, hogy: ÷ KerIek... ÷ Akkor szakadlak ki beIöIe a szavak,
amikor ugy erezle, mar nem bir|a lovabb. De meg sose
mondla, hogy feI. Kouki semmil se szóIl, csak magahoz öIeI-
le a nöl, es varl, amig remegö borzongassa vaIlozik, ma|d leI-
|esen aIahagy a vonagIas. Rinko eI|uloll a csucsra.
Kouki ¡ercekig csöndben varl.
Szerelkezes eIöll Rinko aIlaIaban szemermesen viseIke-
dell, ahogy az mas ferfi feIesegehez iIIik. Mosl, minlha za-
varban Ienne, amierl az eIöbb oIyan szegyenleIenüI feIszaba-
duIl voIl, lerdel feIhuzva, az oIdaIara forduIva feküdl, comb-
|avaI meIIelöI a csi¡ö|eig eIlakarva magal.
Kouki a nö kerek vaIIara lamaszlolla aIIal, igy sullogla
haluIróI a füIebe:
÷ Az eIöbb azl mondlad, feIsz...
Rinko összeranduIl, minlha a ferfi IeIegzele csikIandoz-
na a füIel, de egy szól sem szóIl.
÷ Mire gondoIlaI` ÷ ¡róbaIkozoll Kouki u|ra.
÷ OIyan voIl, minlha a leslemben az összes ver egyszer-
re visszafeIe kezdell voIna foIyni, es mind|arl kiIöveIIne beIö-
Iem... ÷ mormoIla Rinko bagyadlan.

[5]
A ferfi nem igazan ludla eIke¡zeIni az erzesl.
÷ De azerl |ó voIl, ugye`
÷ Iersze, de |óvaI löbb is annaI.
÷ Mondd eI!
Rinko eIlunödöll ra|la.
÷ Amikor igy IehuIIanak róIam a korIalok, egyre maga-
sabbra es magasabbra szarnyaIok, a böröm bizsereg, minlha
Iibabörös Iennek. A mehem oIyan forró es halaImas, akar a
na¡, es egesz leslemel eIönli a gyönyör...
Kouki Ienyugözve haIIgalla. MeIy liszleIelel es irigyse-
gel erzell, amierl a nök iIyen arnyaIlan eIik meg sa|al orgaz-
musukal.
÷ Ill` ÷ mormoIla, es kezel gyengeden az asszony hasa-
ra lelle, oda, ahoI a mehel se|lelle.
Rinko nem nyilolla feI a szemel, igy foIylalla:
÷ IIyen meIyre ¡ersze nem erhelsz feI bennem, de me-
Iyen es erösen erezIek, minlha egeszen a fe|em bub|aig erneI,
es... egyszeruen nem erdekeI löbbe, mi Iesz veIem...
HirleIen a ferfi feIe forduIl, es hozza simuIl. Kouki ¡e-
dig magahoz öIeIle a sugarzó leslel. ßizlos voIl benne, hogy
Rinko soha eIeleben nem erzell meg ekkora gyönyörl, minl
az eIöbb.
Szerelkezes ulan mindig összebu|lak, es együll aIudlak.
A ferfi rendszerinl a halan feküdl, Rinko ¡edig feIe forduIva
az oIdaIan, fe|el Kouki baI vaIIara ha|lva. Csi¡ö|ük összeerl,
Iabuk összefonódoll. Igy feküdlek mosl is. De Kouki hama-
rosan kicsuszlalla |obb kar|al, es simogalni kezdle a nö halal.
Rinko Iehunyl szemmeI, mozduIalIanuI feküdl. IIlunl beIöIe
az eIöbbi vad szenvedeIy, |ambor kiscicakenl hagyla, hogy a
ferfi gyengeden vegigmasszirozza a larkó|alóI egeszen a ge-
rince vegeig.
Az asszony böre ¡uha es sima voIl.

[6]
÷ Iuhabb Iell, amióla együll vagyunk ÷ feIeIle aImosan,
amikor Kouki meg|egyzesl lell ra.
A ferfi eddig meg sose gondoIl beIe, de lökeIelesen esz-
szerunek lunl, hogy a rendszeres nemi eIel |avil|a a keringesl,
serkenli a hormonokal, es ¡uhabba leszi a börl. }óIesell neki,
hogy iIyen halassaI van a nöre. Tovabb cirógalla, de Iassan
eIfaradl, u||ai megaIIlak, Rinkól közben a kieIegüIeslöI es a
babusgalaslóI eInyomla az aIom.
KenyeImesen feküdlek. Kouki neha feIebredl, merl a
kar|a eIzsibbadl a nö fe|enek suIyalóI, eselIeg feIsöleslükkeI
eIlavoIodlak egymaslóI, de Iabuk lovabbra is összefonódoll.
Sose ludhallak, miIyen heIyzelben fognak ebredni, de mind-
kellen IubickoIlak ezekben a szerelkezesl kövelö, meghill
¡ercekben, amikor mindenröI megfeIedkezve, mezileIen Ie-
beglek együll az agyon.
Kouki meg eber voIl. A Iefüggönyözöll abIak feIe ¡iI-
Ianloll. Hal óra Iehel, a na¡ hamarosan eIlunik a Ialhalar
enyhe ive mögöll.
IIözö esle, ¡enleken erkezlek ebbe a kamakurai holeI-
be. Kouki haromkor |öll eI a munkaheIyeröI, es a lokiói vas-
ulaIIomason laIaIkozoll a növeI. AlszaIIas neIküI ulazlak
Kamakuraba. A szaIIoda egy kis emeIkedön voIl a
Sicsirigahama-öböI ¡arl|an. Nyaron a ¡arli ul leIi van fiala-
IokkaI, de mosl, sze¡lemberben aIig voIl forgaIom, a laxi
nem egeszen husz ¡erc aIall meglelle az ulal.
Kouki vaIaszlolla ezl a heIyel. Ill, aIig egyóranyira a va-
roslóI, lavoIi, romanlikus re|lekheIyen erezhelik magukal.
Szoba|uk a lengerre nezell, es eIvezhellek a regi fövaros
nyugaImal. RaadasuI a szaIIoda csak nemreg e¡üIl, meg nem
voIl sok vissza|aró vendege. Keves eseIye voIl, hogy ismerös-
seI laIaIkozzanak.
Iersze nem Iehelell bizlos benne. Kouki munkaadó|a, a
Korlars Könyvek, viszonyIag IiberaIis szeIIemu kiadó voIl,
de azerl egyaIlaIan nem lenne |ól a karrier|enek, ha vaIaki
megIalna egy idegen növeI. Kouki ulaIla a bonyodaImakal.

[7]
Igeszen moslanaig nagy suIyl feklelell ra, hogy a Iehelö Ieg-
diszkrelebben kezeI|e nöügyeil, de RinkóvaI szinle vakmerö-
nek erezle magal. Soha eIeleben nem laIaIkozoll meg iIyen
kivanalos növeI, aki meger minden kockazalol.
Igaz, mosl könnyen Iehelell dacos. TavaIy aIacsonyabb
beoszlasba heIyezlek, immar nem vezelö szerkeszlö, hanem
a referenciareszIegneI Io¡|a a na¡ol. Amikor közöIlek veIe,
ugy erezle, minlha gyomron vaglak voIna. Igeszen addig azl
ke¡zeIle, hogy egy na¡ ma|d a vaIIaIal halaImi köz¡onl|aban
Iesz a heIye. Ölvenharom eves voIl, es mindenki ugy veIle,
hamarosan eIöIe¡lelik, ö ¡edig keszen aIIl a kihivasra. Ihe-
Iyell halaImasal bukoll IefeIe. U| eInök |öll a vaIIaIalhoz, es
mindenfeIe alszervezesbe kezdell, amikel Kouki nem Ialha-
loll eIöre.
Igyszer csak azon ka¡la magal, hogy Iemaradl a vonal-
róI. Nemsokara belöIli az ölvenölöl, es semmi kiIalasa az
eIömeneleIre. MoslanlóI fogva minden alheIyezes csak azl
|eIenlheli, hogy meg erdekleIenebb munkal ka¡ a ceg köz-
¡onl|aban, vagy ¡arkoIó¡aIyara kerüI vaIameIyik IeanyvaIIa-
IalnaI. Az, hogy igy beIegondoIl, megvaIlozlalla az egesz
szemIeIelel: moslanlóI nem keII roboloInia, szabadabban eI-
hel, eIvegre rövid az eIel. MegvaIlozoll a nezö¡onl|a, es ellöI
minden, ami eddig Ienyegesnek lunl, hirleIen eIveszilelle |e-
Ienlösegel, es amil moslanaig eIhanyagoIl, egyszerre feIbe-
csüIhelelIen erleku Iell.
ßar aIacsonyabb beoszlasba kerüIl, megmaradl a liluIu-
sa: lovabbra is ,vezelö szerkeszlö¨-nek szóIilollak, am ennek
nem voIl gyakorIali |eIenlösege. A referenciareszIegneI
mindössze annyi doIga voIl, hogy küIönbözö halleranyago-
kal gyu|lsön, es idönkenl megir|on egy nagyobb cikkel vaIa-
meIyik magazin szamara. De megszunlek a sürgelö es alIe¡-
helelIen halaridök.
Mosl, hogy csak iIyen igenyleIen munkal vegzell, es
böven akadl szabad ide|e, radöbbenl, eIeleben meg sose voIl
igazan szereImes. Igaz, sok nöhöz vonzódoll. Hazassaga sze-
reImi hazassag voIl, es voIlak fuló kaIand|ai is, de sose voIl

[8]
igazan meIy ka¡csoIala. Sose emeszlelle a szenvedeIy, es mar
kezdell allóI feIni, hogy eIeleböI kimarad a IegizgaImasabb
eImenyek egyike.
Is ekkor ismerkedell meg Macubara RinkóvaI.
A romanlikus ka¡csoIal mindig a veIelIen muve, es ez a
laIaIkozas sem voIl kiveleI. TavaIy, az ev vege feIe egyik regi
baral|a, Kinugava ÷ aki egy Ia¡ aIlaI sz¡onzoraIl muveIödesi
köz¡onlol vezelell ÷ megkerle, hogy larlson naIuk eIöadasl
az irasróI. Csaknem harminc erdekIödö |eIenlkezell az eIö-
adasra, ahoI Koukinak a sliIusróI keIIell beszeInie.
Kouki nem voIl iró, bar a könyvkiadasban doIgozoll.
Habozoll, de Kinugava bizlalla, hogy nem nagy doIog. Me-
seI|en nehany doIgol a sa|al la¡aszlaIalabóI, eIvegre |ó ne-
hany iról ismer, sokaknak segilell nyomlalasban Ialni a mu-
vel. ÷ ,KüIönben sincs sok doIgod moslansag¨ ÷ lelle hozza.
IzzeI gyözle meg. KelsegkivüI nem azerl ka¡la az a|anIalol,
merl nagy szükseg voIl erre az eIöadasra, hanem merl a ba-
ral|a igy akarla balorilani eIelenek moslani, nehez idöszaka-
ban.
OszlaIylarsak voIlak a gimnaziumban, ma|d az egye-
lem irodaIom szakan, azlan amikor munkaba aIIlak,
Kinugava a sa|lónaI heIyezkedell eI, Kouki a könyvkiadas-
ban. De azóla is össze|öllek idönkenl egy ilaIra. Hal evveI
ezeIöll, amikor Koukil kinevezlek vezelö szerkeszlönek,
Kinugava nem sokaig maradl Ie löIe, kisvarlalva ö Iell az u|-
sag kuIluraIis rovalanak vezelö|e. Azlan harom evveI ezeIöll
varalIanuI az u|sag beIvarosi kuIluraIis köz¡onl|anak eIere
kerüIl. Kouki nem ludhalla, baral|anak lelszik-e a vaIlas
vagy sem, bar egy savanyu meg|egyzes, miszerinl feIreaIIi-
lollak, azl se|lelle, hogy szivesebben maradl voIna az anya-
vaIIaIalnaI. Akarhogy is, maga is aleIle, miIyen az, amikor az
ember Ie||ebb csuszik a rangIelran, es együll erzell KoukivaI.
Izerl hivla meg eIöadasl larlani.
Koukinak |óIesell, hogy a baral|a lörödik veIe. IIfogad-
la az a|anIalol, es feIkeszüIl az eslere. Meglarlolla az eIö-
adasl, azlan eImenl KinugavavaI vacsorazni. IIkiserle ökel

[9]
egy fialaIasszony, akil Kinugava a köz¡onl kaIIigrafia-
oklaló|akenl mulaloll be. Ò voIl Rinko.
Ha nem fogad|a eI a megbizasl, vagy Kinugava nem
hiv|a meg ulana vacsorara, laIan sose ismeri meg a Ianyl.
Kouki nem ludoll ugy visszagondoIni eIsö laIaIkozasukra,
hogy ne erezze, miIyen küIönös is a szereIem. VaIahogy a
vegzel erzödöll beIöIe.
Koukil abban a ¡iIIanalban, amikor bemulallak ökel
egymasnak, vaIami küIönös izgaIom önlölle eI, minlha a szi-
ve szarnyakal növeszlell voIna. Több növeI is voIl fuló ka¡-
csoIala, amióla megnösüIl, es nemcsak fialaIabb koraban,
hanem a köze¡korl eIerve is, egyikel, minl mondla, a beIöIe
aradó nyugaIom fogla meg, a masikal a benne Ievö ,kisfiu¨.
Kouki akkor re|leIyesnek laIaIla a doIgol, de visszalekinlve
ezekre a ka¡csoIalokra, ugy gondoIla, laIan igazuk Iehelell.
Rinko eseleben meghökkenlöen ceIralörö voIl. Lehel, hogy
ezullaI a kisfius en|e lörl eIö beIöIe` AIig egy helleI azulan,
hogy megismerkedlek, nem birla lovabb, es feIhivla a nev|e-
gyen Ievö szamon. Mas nök is vonzollak korabban, de egyi-
kel se laIaIla ennyire eIIenaIIhalalIannak. Meghökkenlelle sa-
|al vakmerösege, de nem ludla kordaban larlani vagyal.
Szinle na¡onla hivla a nöl, u|ra meg u|ra laIaIkozlak lilok-
ban, mig vegüI lavasszaI szerelkezlek egymassaI.
OIyan voIl, minl varla, Rinko leI|esen Ienyugözle. Iró-
baIl ra|önni, mi ragadla meg mar az eIsö esle annyira a Iany-
ban. Az arca nem küIönIeges, igaz, a¡ró es kedves. Karcsu,
aranyos leslel |óI szaboll, nem hivaIkodó koszlüm lakarla,
ahogy egy fer|es asszonyhoz iIIik. ßar harminchel eves voIl,
|óvaI fialaIabbnak Ialszoll. Am Koukil Ieginkabb az ragadla
meg benne, hogy eIsö laIaIkozasukkor Rinko vaIósaggaI
megszemeIyesilelle a ka|so meIlósagal es liszlasagal. Innek a
¡onlos, szögIeles kaIIigrafiai sliIusnak a lanilasara szerzöd-
lellek. Kesöbb, ahogy a¡rankenl feIengedell iranyaban, mind
löbb meIegsegel, gyengedsegel mulaloll, mig vegüI leI|esen
aladla magal, es egyre bu|abb, szenvedeIyesebb Iell. Kouki
hihelelIenüI ingerIönek laIaIla ezl a fokozalos allöresl.

[10]
®
Mosl mezleIenüI feküdlek egymas meIIell, egymas a¡ró
rezdüIeseire is rahangoIódva. Amikor Kouki feIemeIle fe|el,
es a Iefüggönyözöll abIak feIe ¡iIIanloll, Rinko baI keze erez-
helö remüIelleI kuIcsoIódoll köre. Kouki az asszony kezere
lelle kezel, es az ebreszlöóra feIe nezell. Tiz ¡ercceI muIl hal.
÷ Mosl mehel Ie a na¡.
A ¡adIólóI a ¡Iafonig erö abIakbóI remek kiIalas nyiIl a
sicsirigahamai ¡arlra, az óceanra es Inosima kis szigelere. A
függöny mögöll mosl menl Ie a na¡. IIözö esle ¡ercekkeI
na¡nyugla eIöll erkezlek, amikor a ragyogó, vörös korong
IesüIIyedl, es eIlunl a domb mögöll a szigelre vezelö hosszu
hid meIIell.
÷ Akarod Ialni`
IeIaIIl, feIvelle könlösel, ameIy korabban a föIdre huIIl,
es eIhuzla a függönyl. Abban a ¡iIIanalban ferde fenysuga-
rak araszlollak eI a szobal, ömIöllek vegig a ¡adIón egeszen
az agy Iabal.
÷ I¡¡en idöben vagyunk...
Az Inosima mögölli hegyek föIöll Iassan ereszkedö na¡
vörösre feslelle az egboIl aI|al.
÷ Gyere, nezd meg le is ÷ hivla Kouki.
÷ Innen is Ialom.
Rinkól eIkabilolla ez a hirleIen ragyogas. Meg mindig
mezleIen voIl. Magara huzla a lakaról, ugy forduIl hasra, az
abIak feIe.
÷ Nagyobb es vörösebb, minl legna¡ voIl. ÷ Kouki meg
|obban eIhuzla a függönyl, azlan visszamenl az agyhoz, es
vegigheveredell az asszony meIIell.
A Ievegö meg falyoIos voIl a nyari meIeglöI, a Ienyugvó
na¡ remegni Ialszoll. Azlan, ahogy közeIebb erl a hegyek-
hez, hirleIen minlha összezsugorodoll voIna, vörös Iabdava
vaIl, vörösse, akar a ver.

[11]
÷ Meg sose Iallam iIyen na¡Iemenlel ÷ mormoIla Rinko.
Koukinak eszebe |uloll, hogy az asszony nem sokkaI
ezeIöll a na¡hoz hasonIilolla a mehel. Tesle, ameIy mosl
mozduIalIan es nyugodl, az eIöbb meg forrón IangoIl, akar
az aIkonyali egen aIabukó na¡korong. Kouki önkenleIenüI is
közeIebb huzódoll Rinkóhoz, es az asszony hasara lelle ke-
zel.
A na¡ eIlunl a hegyek mögöll, karmazsin feny csikozla
az egel. Azlan az egboIl biborszinre vaIloll, ma|d eIsölele-
dell, es a la|ra raboruIl az esle. Az ócean, ameIy moslanaig
aranykenl ragyogoll, hirleIen linlafekele Iell, Inosima lavoIi
körvonaIail a ¡arli fenyek ra|zoIlak ki a sölelböI.
÷ Lemenl a na¡ ÷ sullogla Rinko, Kouki ¡edig bóIinloll.
Azlan eszebe |uloll, hogy az asszony laIan az ollhonara gon-
doI, es összeszoruIl a gyomra.
KinugavalóI ludla, hogy Rinko fer|e orvos¡rofesszor a
lokiói egyelemen. Vagy liz evveI idösebb a feIesegeneI, va-
gyis negyvenhel-negyvennyoIc eves Iehel. ,A komoIysag az
egyelIen erenye.¨ ÷ Az asszony mindössze ennyil mondoll
róIa egyszer, feIig lrefaIkozva. De Kouki egyik közös ismerö-
süklöI megludla, hogy a ferfi magas es |óke¡u. Kouki nem is
erlelle, egy iIyen aIomfer| meIIell Rinko mierl erdekIödik
ulana. De hiaba is kerdezne, nem ka¡na öszinle vaIaszl, es
küIönben is, mil vaIlozlalna a doIgon`
TuI erlekes ez az együll löIlöll idö ahhoz, hogy iIyesmi-
re ¡azaroI|ak. }obban leszik, ha mindkellen eIfeIedkeznek az
ollhonróI, es csak egymassaI lörödnek. LegaIabbis Kouki ezl
szerelle voIna, azonban mosl, miközben Rinko a na¡Iemenlel
nezle, eszrevelle, hogy arnyek suhan al a nö arcan. Tegna¡
deIulan óla együll voIlak: ez Iegyoll|uk masodik na¡|a. Ha
meg egy e|szakal maradnak, az azl |eIenli, hogy kel na¡ig la-
voI Iesznek az ollhonuklóI. Rinko liszlaban voIl ezzeI, ami-
kor eIinduIlak, de Kouki mosl aggódva figyeIle, halha kele-
IyekkeI löIli eI az asszonyl az ollhon gondoIala, es ahogy a
na¡nyugla e|szakaba vaIl.

[12]
Lassan, minlha csak szivenek lilkail akarna kifürkeszni
igy, az asszony baI meIIe aIa lelle kezel. Rinko meIIe nem
voIl nagy, de kerek es lömör. Ahogy raborilolla lenyerel,
erezle, miIyen meIeg es Iagy. Azon lunödöll, mi |arhal mosl
Rinko fe|eben, es szerelle voIna megkerdezni, de nem merle.
÷ IeIkeIünk` ÷ kerdezle inkabb.
Meg mindig egymas meIIell feküdlek az agyban, sze-
mükel arra a ¡onlra szegezve, ahoI a na¡ a lengerbe süIIyedl.
÷ ßehuznad a függönyl` ÷ kerle Rinko, es Kouki enge-
deImesen feIkeIl. Az asszony a lakaról maga köre lekerve ke-
resgeIle a föIdön szanaszel heverö fehernemu|el.
÷ OIyan, minlha összekeveredell voIna a na¡¡aI es az
e|szaka ÷ |egyezle meg Kouki.
DeIulan be|arlak aulóvaI a sicsirigahamai ¡arlol es
Inosima szigelel, harom körüI erlek vissza a holeIbe. AllóI
fogva na¡nyuglaig az agyban löIlöllek a deIulanl. A ferfi kis-
se riadlan döbbenl ra, mennyire eImerüIlek a szereIem gyö-
nyöreiben. Almenl a masik szobaba, es kivell egy sörl a hu-
löszekrenyböI.
Amig Rinko zuhanyozoll, sörel korlyoIgalva üIdögeIl,
es nezle a sölel lengerl. Az asszony feher ruhal öIlöll, ha|al
feher szaIaggaI kölölle halra.
÷ Van kedved eImenni vacsorazni` ÷ kerdezle Kouki.
IIözö esle a szaIIoda ellermeben ellek. A masodik emeIelen
voIl, ahonnan sze¡ kiIalas nyiIl a lengerre.
÷ Megigerled, hogy visszamegyünk, nem`
Az igazgaló legna¡ egy ¡iIIanalra megaIIl az aszlaIuk-
naI, hogy üdvözöI|e ökel, es amikor megludla, hogy meg egy
na¡ig maradnak, megigerle, hogy feIrelelel nekik az azna¡
fogoll abaIone-kagyIóbóI.
÷ Rendben, akkor együnk ismel ill.
Az asszony lesleböI sugarzoll a szerelkezes ulani ba-
gyadl eIegedellseg. Lalhalóan örüIl, amierl a holeIben ma-
radnak.

[13]
÷ Azl hiszem, ma berugok ÷ |egyezle meg a ferfi, es
Rinko eImosoIyodoll. Ha az eIöbb bearnyekoIla is vaIami a
hanguIalal, moslanra ennek semmi nyoma se voIl.
Kouki leIefonon visszaigazoIla a heIyfogIaIasl, es kis-
varlalva mar a masodik emeIeli elleremben üIlek. Szombal
esle Ieven, eIeg zsufoIl voIl az ellerem, de az igazgaló egy ab-
Iak meIIelli aszlaIhoz vezelle ökel. A negyszögIelu aszlaIl al-
Iósan aIIilollak az abIak meIIe, hogy mindkellen kiIalhassa-
nak.
÷ Mosl semmil nem Ialni ÷ mondla Rinko.
Na¡¡aI es kora esle remek Iehel innen a kiIalas, de
mosl mindenl sölelseg boriloll. Csak egy nagy fenyö körvo-
naIai ra|zoIódlak ki homaIyosan az abIak szeIeneI.
÷ Lalhal|uk a sa|al lükörke¡ünkel ÷ feIeIle Kouki.
Az esli abIak sölel lükörkenl velilelle vissza aIak|ukal
es a löbbi vendeg meg a csiIIar ke¡el. OIyan voIl, minlha egy
masik ellerem Iebegne az abIak mögöll. Kouki ismerös arc
ulan kulaloll ebben a lükörben. Amikor be|öllek, nem nezell
se |obbra, se baIra: Iesülöll szemmeI kövelle a ¡incerl az asz-
laIhoz. IeszeIyezle, hogy nem a feIesegeveI, hanem egy ma-
sik növeI van ill.
A ¡okoIba is, IegfeI|ebb megIalnak minkel, gondoIla
dacosan. Korabban mar azl hille, eIrendezle magaban ezl a
doIgol, es lessek, ismel mardossa a bunludal. TaIan azerl,
merl Kamakuraban vannak` Tokióban nyugodlan mondhal-
na, hogy üzIeli megbeszeIes. De az, hogy kesö esle együll
vacsoraznak egy kamakurai holeIben, egyerleImuve leszi a
heIyzelel. Koukinak rokonai es baralai is eIlek a környeken.
Ki lud|a, kibe bolIanak`
A dac es a gyavasag közl ingadozoll, vegüI azzaI nyug-
lalla meg magal, hogyha magyarazkodnia kene, azl mond|a
ma|d, doIga akadl a varosban, es egyszeruen kihasznaIla a
Iehelösegel, hogy laIaIkozzon egy baral|ukkaI, aki veIelIenüI
szinlen Kamakuraban van.

[14]
Mosl, hogy gondoIalban igy eIinlezle a doIgol, u|ra
Rinkóra nezell. Az asszony mereven üIve nezell ki az e|sza-
kaba. Derus nyugaIom aradl az arcabóI, oIyan bizonyossag
es nyugaIom, amil az sem ingalna meg, ha vaIaki megIalna
ökel együll.
MieIöll az eleIl kihozlak voIna, aszlaIukhoz Ie¡ell az
ilaIos, es megkerdezle, mil ¡arancsoInak. Kouki kezdelnek
könnyu, gyümöIcsizu feherborl vaIaszloll. A marinirozoll
eIöeleIekneI larlollak, amikor az igazgaló meg|eIenl egy laI
frissen fogoll, heIyi abaIone-kagyIóvaI.
÷ Inyhen ¡aroIva es va|on griIIezve laIaI|uk ÷ a|anIolla.
Kouki azonnaI Ialla az abaIonen, annyira friss, hogy
remek szasimi Iehelne beIöIe, de ugy dönlöll, nem vilalko-
zik.
A sölel abIakban oIyan liszlan lükrözödöll az ellerem
beIse|e, hogy |óI kivehellek a közeIben üIö vacsorazók arcal.
Kouki beIekorlyoIl a borba.
÷ Nem Ialsz ismerösl` ÷ kerdezle. ÷ VegüI is }okohama
eIeg közeI van ide...
Rinko a¡|anak |óI menö bulorim¡orl-vaIIaIkozasa voIl
}okohamaban, es az asszony oll |arl egyelemre is. Logikus-
nak lunl, hogy |ó nehany ismeröse eI a környeken. De Rinko
nem nezell körüI.
÷ Nem hiszem ÷ feIeIle közönyösen.
÷ Kicsil szomorunak lunleI, amikor a na¡nyuglal nez-
lük ÷ foIylalla a ferfi. ÷ Azl hillem, rad lörl a honvagy.
÷ Ram`
÷ Mosl, hogy mar masodik na¡|a nem vagy ollhon...
Az asszony eImosoIyodoll. U||ai a boros¡oharra kuIcso-
Iódlak.
÷ A macskam miall aggódlam.
÷ A macskad miall`

[15]
÷ Amikor eI|öllem, oIyan furcsan viseIkedell, es azon
lunödlem, nincs-e vaIami ba|a.
Kouki ludla, hogy Rinkónak nincs gyereke, es imad|a a
macska|al. Megis, egyszeruen szóhoz sem |uloll a gondoIal-
lóI, hogy Rinko agyaban a macska|a |arl, amikor a szenvede-
Iyes szerelkezes ulan a na¡Iemenlel nezlek. De röglön ez-
ulan egy ke¡ viIIanl az agyaba, egy ferfi ke¡e, aki eleIl lesz
az aIIal eIe. Rinko fer|e egyedüI van ollhon a macskavaI`
Kouki, barmiIyen kivancsi voIl is, aIlaIaban visszafogla
magal, es nem kerdezösködöll Rinko fer|eröI es a közös eIe-
leikröI. A szive meIyen |obban feIl allóI, hogy luI sokal lud,
minl hogy luI kevesel. De mosl, azl haIIva, hogy az asszony
kelna¡i lavoIIel ulan csak a macska|a miall aggódik, ismel
feIlamadl a kivancsisaga.
÷ Ki eleli`
÷ IIeg szaraz macskaeIedeIl lellem ki neki, nem fog
ehen haIni.
Kouki szerelle voIna megkerdezni, mil eszik a fer|e, de
allóI larloll, ezzeI mar eIronlana a vacsora meghill hanguIa-
lal.
Az ilaIos u|ralöIlölle ¡oharukal, es aIig lavozoll az asz-
laIróI, mar oll is voIl a ¡incer a ¡aroIl, enyhen griIIezell, cil-
romszeIelleI diszilell abaIonevaI.
Kouki szerelle a francia konyhal, a könnyu fogasokal,
ameIyek kiemeIik az eleI minden egyes aIkolóeIemenek izel.
Iz is ,nouveIIe¨ voIl az eIeleben. Rinko oszlozoll az izIese-
ben.
÷ RemeküI nez ki ÷ IeIkendezell, es szinle ravelelle ma-
gal az eleIre. A deIulan Ialhalóan meghozla az elvagyal, de
azerl kecses es lakarekos mozduIalokkaI evell.
÷ Hm... csodaIalos.
Rinko az eleIre koncenlraIl. A nöl nezve Kouki agyan
alviIIanlak az agyban együll löIlöll ¡ercek emIekke¡ei. Nem-
igen ludla szavakba önleni, de ugy erezle, vaIó|aban Rinko a

[16]
Iegkivanalosabb faIal. RugaImas es zamalos lesle igazi
inyencseg.
Az asszony mil sem se|lell Kouki gondoIalairóI, gya-
nulIanuI elle az abaIonel, a ferfi ¡edig kövelle ¡eIda|al.
Nem sokkaI kiIenc ulan fe|ezlek be a vacsoral. Ieher- es
vörösborl egyaranl illak. Rinko nem voIl nagyivó, es mosl
bibor foIl ler|engell az arcan, es fuloll Ie a nyakan. Ki lud|a,
laIan együllIelük emIeke is oll moloszkaIl benne, es erösilel-
le a bor halasal, merl vaIami bagyadl erzekiseg sugarzoll a
szemeböI. Kouki is erezle, hogy a szokollnaI gyorsabban hal
ra az aIkohoI, de meg nem akarl Iefeküdni.
Kimenlek az elleremböI, es benezlek az eIöcsarnok ma-
sik oIdaIabóI nyiIó barba, de oIyan zsufoIl voIl, hogy kifor-
duIlak, es inkabb visszamenlek a szoba|ukba.
÷ Nem megyünk ki` ÷ |avasoIla az asszony.
Kouki szelhuzla a kerlre nyiIó a|lól. A bokrok mögöll
mar a lenger huIIamzoll.
÷ Irzed az ócean iIIalal`
Rinko kihuzla magal, ugy illa be a lengeri Ievegöl, eny-
he szeI borzoIla feI ha|al. A lenger minlha közeIebb huzódoll
voIna.
÷ Inosimal fenyek veszik körüI.
Csakugyan, a finom ivben a Ko|urugi-fokhoz es onnan
lovabbvezelö ¡arli ul Iam¡ainak es az aulók fenyszóróinak
fenyeneI a szigel kiviIagilva horgonyzó csalaha|ókenl emeI-
kedell ki a lengerböI. A szigelhez vezelö ul köze¡en, a hegy-
lelön, oll, ahoI korabban Iemenl a na¡, egyre fenyesebben
ragyogoll a viIagilólorony, es ahogy mind sölelebb Iell, ref-
Ieklora eIes sugarban hasiloll a sölel lenger föIe.
÷ OIyan keIIemes...
Kouki közeIebb huzódoll hozza, de a kezeben larloll
¡oharlóI nem ludla alöIeIni. Odaha|oIl, es megcsókoIla a nöl.
Ill IegfeI|ebb a lengeriIIalu szeIIö es a viIagilólorony fenye
Ialhalla csók|ukal.

[17]
÷ Mil iszoI` Scolch vizzeI |ó Iesz` ÷ kerdezle.
÷ Inkabb egy brandyl kerek.
A kerl sarkaban feher aszlaI es szekek varakozlak hivo-
galóan. Amikor ki|öllek az elleremböI, Kouki ugy erezle,
eIegel ivoll, de mosl, a sós Ievegön kiliszluIl a fe|e.
÷ KelszemeIyes bar, kiIalassaI a lengerre ÷ mondla
Rinko, es luIa|donke¡¡en igaza voIl. IgyedüI voIlak: csak a
csiIIagok es a viIagilólorony fenysugara ragyogoll a lenger
föIöll. IlaIukal korlyoIgalva üIlek lilkos bar|ukban, es ugy
erezlek minlha a viIagnak ez a szegIele vaIahoI a vaIós viIag
es az aIom ¡eremen Iebegne.
÷ Sose akarok eImozduIni innel ÷ sóha|lolla Rinko.
÷ Örökre ill maradnaI`
÷ Mierl, le nem`
÷ De, hogyha le is ill IenneI veIem...
IeInezlek a csiIIagokra.
÷ Iersze nem muködne ÷ |egyezle meg az asszony kis-
varlalva. Kouki nem ludla eIdönleni, hogy erli. Vegiggon-
doIla a sa|al köleIezellsegeil. Senki se lud|a, hogy ill van. IIö-
zö na¡ azl mondla a lilkarnö|enek, hogy korabban megy ha-
za, a feIesegenek ¡edig, hogy Kiolóba keII ulaznia nehany
na¡ra. Az asszony nem kerdezösködöll, nyiIvan ugy gondoI-
la, hogy ha szükseg van ra, eI lud|a erni az iroda|an keresz-
lüI.
Miulan egyelIen Ianyuk fer|hez menl, es eIköIlözöll oll-
honróI, a feIesegel leI|esen Iekölölle a munka|a. Igy kera-
miaüzem design-lanacsadó|akenl doIgozoll, egyik baral|uk
szerezle az aIIasl. Gyakran meg KoukinaI is kesöbb erl haza.
ßar fer| es feIeseg voIlak, a larsaIgasuk Ieginkabb üzIeli meg-
beszeIesre emIekezlelell, nem vacsorazlak, nem ulazlak
együll. Innek eIIenere Kouki sose gondoIl ra, hogy eIhagy|a.
A ka¡csoIalukbóI hianyzoll a szerelel, a szex es az izgaIom,
de meggyözle magal, hogy az ö korukban ez normaIis. Ige-

[18]
szen addig, mig meg nem ismerle Rinkól, eIegedellnek lar-
lolla magal.
Az ollhona es a feIesege körüI foroglak a gondoIalai,
azlan egy friss lengeri szeIIö eIsö¡örle ökel, feI a vegleIen
egbe, es heIyükel a Rinko csaIadi eIele mialli aggodaIom fog-
IaIla eI.
÷ Nem Iesz ba| amiall, hogy kel na¡ol lavoI vagy`
÷ VoIlam mar lavoI maskor is. ÷ Az asszony a csiIIago-
kal nezle, oIyan voIl, minlha hozza|uk beszeIne. ÷ A kaIIigra-
fia-lanarommaI gyakran Ialogalunk az orszag küIönbözö re-
szeibe, ollan oll vannak a kiaIIilasok is.
÷ Mosl is ezl mondlad`
÷ Nem. Mosl egy baralnömel Ialogallam meg.
÷ Kel na¡ig`
÷ Van egy nagyon |ó baralnöm Zushiban, es mosl hel-
vege van...
Csakugyan be lud|a ezzeI csa¡ni a fer|el` Is ha igen, mi
Iesz, ha lörlenik vaIami, es a fer|e eI akar|a erni`
÷ Tud|a a baralnöd, hogy ill vagy`
÷ Megmondlam neki. Semmi ba|.
A ferfi nem voIl oIyan bizlos benne, de inkabb haIIga-
loll.
÷ Ne feI|, nem fog keresni. SzereImes a munka|aba ÷
mondla halarozollan Rinko.
A fer|e orvos¡rofesszor, aki ide|e |ava reszel az egyele-
men löIlölle. De Kouki ennek eIIenere kicsil óvalIannak lar-
lolla Rinkól.
÷ Nem gyanakszik` ÷ kerdezle.
÷ IeIlesz`
÷ GondoIom, keIIemelIen voIna, ha megludna.
÷ Neked ¡robIemal okozna`

[19]
Kouki nagyol sóha|loll. ßeIegondoIl, mil is |eIenl ez a
kerdes: Zavarna leged, ha megludna a fer|em` LalszóIag
egyszeru kerdes, azonban ha egy nö iIyenl kerdez, laIan sa|al
eIlökeIlsegel |eIzi, azl, hogy vaIIaI|a, barmi lörlen|ek is ebben
az eselben.
÷ Tud róIunk`
÷ TaIan.
÷ Nem mondoll semmil`
÷ Semmi konkrelal.
Kouki mar csaknem megkönnyebbüIl, de Rinko meg
közönyösen hozzalelle:
÷ Lehel, hogy lud|a.
÷ De nem kerdezell ra. Vagy igen`
÷ TaIan e¡¡en azerl nem kerdezi, merl nem akar|a lud-
ni.
A szeI hirleIen feIerösödöll, feIka¡la az uloIsó szavakal,
es magavaI ragadla ökel a messzesegbe. Kouki nyomon kö-
velle a szeIel. Ncn akarja iu!ni, ncri jc| ncgiu!ni az igazai ÷
gondoIla. IrröI voIna szó` Rinko fer|e erzi, hogy az asszony
megcsaI|a, de inkabb nem nez szembe a doIoggaI. }obb nem
ludni az igazal, minl ludni es vaIIaIni a kövelkezmenyeil.
LeIki szemei eIöll ismel meg|eIenl egy feher kö¡enyes,
magas ferfi ke¡e. Rinko fer|eben egyszeruen nem Iehelell hi-
bal laIaIni. }óke¡u, raadasuI remek aIIasa van. IIviIeg ö min-
den nö aIma. Is megis: bar se|li, hogy a feIesegenek viszonya
van, Rinko fer|e haIIgal. Vagy azerl nem vaIIaI|a a kereszl-
kerdesek kin|ail, merl meg szereli az asszonyl` Vagy ludal-
Iansagol lellelve hidegen figyeIi, ahogy a feIesege eIaruI|a öl`
Ahogy a re|leIyes ¡aron lunödöll, Kouki mamora kezdell eI-
iIIanni.
÷ ßizlos furcsanak laIaIsz minkel...

[20]
Kouki mar csaknem bóIinloll, azlan visszafogla magal.
Ugyan mi oIyan furcsa egy ¡arban, ameIy mar nem szereli
egymasl` Ki lud|a, hany iIyen akad szerle a viIagban.
÷ Nem csak róIalok van szó. A Ieglöbb ¡ar egyaIlaIan
nem igazan boIdog.
÷ GondoIod`
÷ Tud|ak, hogy vaIami ba| van, de azerl mindenl eIkö-
velnek, hogy megörizzek a Ialszalol.
÷ Is mi lörlenik, amikor ez mar keves` Akkor mi Iesz`
Rinko ismel feInezell a csiIIagokra. A szobaIam¡a fe-
nyeben arcanak baI feIe sa¡adlan ragyogoll. Kouki az asz-
szony ¡rofiI|ara szegezle lekinlelel. Radöbbenl, hogy mosl u|
heIyzel aIIl eIö. Va|on Rinko azerl kerdezle ezl, merl mar ö
maga is eI|uloll erre a ¡onlra, vagy hamarosan eI|ul idaig`
Akarhogy is, az egyerleImu, hogy vaIaszl var.
÷ Is öveIe... ÷ vaIami okbóI Kouki nem ludla raszanni
magal, hogy kimond|a a szól: ,a fer|ed¨. Csak egyes szam
harmadik szemeIyben voIl ke¡es ulaIni ra. ÷ Le szoklalok
meg feküdni egymassaI` ÷ AIighogy kimondla, Kouki ra|öll,
hogy mindvegig ez a kerdes moloszkaIl benne.
Rinko egy kis ideig haIIgaloll, minlha gondoIkodna a
vaIaszon.
÷ Nem ÷ mormoIla vegüI a csiIIagok feIe.
÷ Nem akar|a`
÷ In nem engedem.
÷ Is beIelörödik`
÷ Nem ludom, mil erez, de nincs mas vaIaszlasa ÷ feIeI-
le Rinko largyiIagosan. Az arcaróI lükrözödö eIlökeIlseg mu-
lalni, hogy nem ha|Iandó beIemenni semmibe, amil visszala-
szilónak laIaI.
A szereIem egy bizonyos ¡onlon zsakulcaba |ul.

[21]
Minden ugy kezdödik, hogy kel ember laIaIkozik, es ra-
|ön, hogy köIcsönösen vonzzak egymasl. Nagyon rövid idö
aIall inlim ka¡csoIalba kerüInek. A foIyamal megIe¡öen si-
ma meg maguk a szerelök szamara is, akik a gondlaIan
szenvedeIy heveben alad|ak magukal a masiknak. De gya-
korla, aminl ugy veIik, hogy eIerlek a csucsol, meIy szakadek
lalong a Iabuk eIöll, mohón megad|ak magukal vagyuknak,
de kiderüI, hogy amil edenkerlnek hillek, vaIó|aban gyomos
senki föId|e. HilelIenkedve nezik, miIyen ko¡ar.
Rinko es Kouki luI|ulollak a szereIem eIsö, sima fazisan,
es affeIe zsakulcaba |ulollak. Ka¡csoIaluk |övö|e mosl azon
muIik, ke¡esek-e kiulal laIaIni.
Amig mindkelle|ükel kieIegili, hogy havonla nehany-
szor lilokban laIaIkoznak, neha egy e|szakal is együll löIle-
nek, nem keII alkeIniük a szakadekon. De miheIyl ez nem
eIeg, miheIyl ugy erzik, hogy gyakrabban kivan|ak Ialni a
masikal, erösebben es meg meghillebben akar|ak erezni a
masik |eIenIelel, össze keII szedni minden balorsagukal,
hogy ugor|anak.
IgyaIlaIan nem könnyu azl csinaIni, amil a vagyuk dik-
laI, am ha eIeg eIlökeIlek, löbbel Iehelnek egymas larsasaga-
ban, meg szabadabban eIhelnek szenvedeIyüknek. De
mindennek ara van. Rinkóra eIöbb-ulóbb gyanakodni fog a
fer|e, Koukira ¡edig a feIesege, ami lermeszelszeruIeg konf-
Iiklusokhoz vezel, söl, akar a hazassaguk is ramehel. A Ieg-
nagyobb kihivas e kenyes egyensuIy megörzese: az, hogy ki-
ved|ek a fenyegelö kalaszlrófal, megis kieIegilsek vagyukal,
es eIeg idöl Iegyenek együll.
Annak aIa¡|an, amil Rinko mondoll, a hazassaga a csöd
szeIen aII. Ha lovabbra is konokuI visszaulasil|a a fer|e köze-
Iedesel, mierl maradnanak fer| es feIeseg` MasfeIöI, ha mar
ill larlunk, Kouki es a feIesege ka¡csoIalabóI ugyanigy hi-
anyzoll a szex, a sa|al hazassaga sincs |obb aIIa¡olban, minl a
szerelö|ee. Rinkónak a nemek közli küIönbseg miall nehe-
zebb a heIyzele. Ò van abban a keIIemelIen heIyzelben, hogy

[22]
vissza keII ulasilsa a fer|e minden közeIedesel, mig Koukinak
eIeg annyi, hogy ne közeIilsen a feIesegehez.
Mosl, hogy az ócean feIöI |övö szeI az arcal simogalla,
Koukil eIönlölle az önbizaIom. Ill az ide|e, hogy öszinle Ie-
gyen. NyiIlan rakerdez, kellen együll bizlos laIaInak kiulal.
÷ AruI| eI vaIamil. Ò lud|a, mierl nem fekszeI Ie veIe`
÷ Igen, azl hiszem, lud|a.
Ismel egy ke¡ viIIanl Kouki agyaba. Rinko fer|e, a lu-
dós. Sose Ialla, de mindig szabaIyos arcunak es szemüveges-
nek ke¡zeIle eI. ßar veleIylarsak voIlak, nem ludoll igazi eI-
IenszenvveI gondoIni ra. VegüI is viszonya van a feIesegeveI.
Rinko veIe szarvazza feI. TaIan az ezzeI |aró szanaIom
ebreszlelle feI az együllerzesel, vagy csak nehez eIIenseges
erzesekel la¡IaIni egy oIyan |ambor emberreI szemben, aki
csendes lüreIemmeI viseIi, hogy a feIesege eIulasil|a közeIe-
desel. Akarhogy is, nem kerdeses, hogy ö, Kouki van eIönyö-
sebb heIyzelben. De mineI nagyobb az eIönye, annaI na-
gyobb a feIeIössege is.
÷ Tudom, hogy nehez heIyzelben vagy, es hidd eI, ne-
kem is fa|. ÷ GondoIalban fe|el ha|loll Rinko eIöll.
÷ De neklek semmi ba|olok. A ferfiak, ugye, mindig
megoId|ak vaIahogy`
÷ ßizonyos szem¡onlbóI igazad van, de neha mi sem
lud|uk megoIdani.
U|abb szeIIö erkezell a lenger feIöI, de ez mar erösebb
voIl a löbbineI, keIIemelIen szeIIökes. Rinko minlha csak va-
IaszuI mormoIla voIna:
÷ Kezd eIfogyni az eröm.
÷ Annyira rossz a heIyzel`
Az asszony Iassan bóIinloll.
÷ Is nem erdekeI, hogy mosl mi lörlenik veIem.
÷ De...

[23]
÷ Nem könnyu nönek Ienni.
Rinko Iehunyl szemmeI eIvezle a friss, simogaló lengeri
szeIel. Kouki baralnö|e eIlökeIl arcara ¡iIIanloll, es eIönlölle
a gyengedseg. Magahoz öIeIle.
MegcsókoIlak egymasl, es visszamenlek az e¡üIelbe.
Kouki az asszony ha|al cirógalla. Nedves voIl a lengeri Ieve-
gölöI. Azlan mire eszbe ka¡lak, mar az agyban laIaIlak ma-
gukal. Mosl nem kerdezlek es nem vaIaszoIlak. Igyre fa|-
daImasabb Iell a hazassagukróI beszeIni. Hiaba fuIIadozlak,
nem laIaIlak megoIdasl. Mindössze egymas kar|aban IeIlek
megnyugvasra.
Kouki lüreImelIenüI velelle magal kedvesere. Szinle Ie-
le¡le róIa a ruhal, ka¡kodva rangalla Ie sa|al nadrag|al.
Rinko haIkan nyöszörgöll, de azerl ugyanoIyan hevesen sza-
baduIl meg aIsónemu|elöI, minl a ferfi.
Ugyanugy kinozla a vagy.
Vegre mezileIenek voIlak. ZihaIva öIeIlek egymasl. ßö-
rük egymasehoz erl, es semmise vaIaszlhalla eI ökel egymas-
lóI. Sem Rinko fer|e, sem a viIagilólorony fenye vagy a lenge-
ri szeIIö vagy akar a szoba Ievegö|e. OIyan szorosan öIeIlek
egymasl, hogy csonl|uk a masik leslebe nyomódoll, sza|uk
összela¡adl.
Lazas szenvedeIyük hamar a csucsra erl. Rinko kisvar-
lalva megrazkódoll es eIernyedl, a ferfi ¡edig, mikor mar
bizlos voIl benne, hogy kedvese kieIegüIl, abbahagyla a
mozgasl. Az agyukban Ieza|Ió vihar egyelIen lanu|a az oIva-
sóIam¡a ferde fenycsóva|a voIl a ¡arnan.
Miulan egy ¡iIIanal aIall vadaIIalokka vaIlozlak, hö-
rögve birkózlak, es faIlak a masikal, mosl oIyanok Iellek,
minl a |ambor kiscicak. Labukal egymasera lellek. Rinko les-
le mamorlóI es szenvedeIylöI meIegen ragyogoll. A ferfi
egesz lesleveI magaba szivla ezl a meIegsegel. Teslbeszed,
gondoIla.
Kelle|ük lesle vaIamike¡¡en mosl is kommunikaIl. A
szavak neha nem eIegsegesek, söl, inkabb összezavar|ak a

[24]
doIgokal. IIyenkor |obb a leslükre hagyni a larsaIgasl. AllóI,
hogy feIlamad bennük a vagy, fizikaiIag összeka¡csoIódnak,
kieIegüIesl es megnyugvasl laIaInak egymasban, minden
¡robIema|uk eIhaIvanyuI, barmiIyen megoIdhalalIannak lunl
is azeIöll.
Ahogy mosl is, edes kimerüIlsegben feküdlek egymas
meIIell, eIfeIedlek az eIöbbi nyomoll hanguIalol. Semmil
nem oIdollak meg, de hagylak, hogy leslük beszeI|en heIyel-
lük, es ezaIlaI megerlellek es eIfogadlak egymasl.
A ludal, hogy a larsa szexuaIisan keIIöke¡¡ kieIegüIl,
meghozza a ferfi IeIki beke|el, es növeIi önbizaImal.
÷ }ó voIl` ÷ kerdezle.
Nem minlha kerdeznie keIIell voIna, eIeg Iell voIna feI-
idezni magaban, miIyen voIl az asszony ¡ar ¡ercceI ezeIöll,
de haIIani akarla. Rinko azonban nem szerezle meg neki ezl
az örömöl. AneIküI, hogy egy szól szóIl voIna, meg |obban
hozza bu|l, es homIokal a meIIkasahoz nyomla. Igen, vaIa-
szoIni keIIell voIna, de az asszony luI szegyenIös voIl hozza,
hogy kimond|a. TaIan ezerl haIIgaloll.
÷ Szerelsz egy kicsil`
Iz is feIesIeges kerdes voIl. Rinko eIaruI|a a fer|el, hogy
veIe Iehessen, nyiIvan nem közömbös a szamara. De azerl
megkerdezle meg egyszer.
Iz aIkaIommaI Rinko mar vaIaszoIl.
÷ Nem ÷ mondla kurlan.
A ferfi feIe forduIl.
÷ GyuIöIöm ezl az egeszel ÷ közöIle az asszony kalego-
rikusan.
÷ Izl`
÷ Hogy ezl csinaIom veIed.
Mil akar ezzeI mondani` Innek semmi erleIme.
Rinko falyoIos hangon foIylalla.

[25]
÷ Nem szerelem, amikor igy együll vagyunk, es leI|esen
kivelközöm magambóI. Relleneles erzes, hogy iIyenkor eI-
veszlem minden önuraImamal.
IIveszli az önuraImal` Va|on nem azl |eIenli ez, hogy
lökeIeles kieIegüIesl laIaI a ka¡csoIalukban, hogy gyönyörl
es megkönnyebbüIesl erez`
÷ De ha egyre |obb neked... ÷ mondla Kouki bizonylaIa-
nuI.
÷ OIyan, minlha csa¡daba eslem voIna.
÷ In eslem ÷ beIed.
÷ Akarhogy is, szegyeIId magad, hogy ezl leszed veIem.
÷ IInezesl, de le lehelsz róIa.
÷ Hogy en`
÷ TuIsagosan ennivaIó vagy.
Rinko Ialhalóan eIke¡edl, amierl a ferfi ugy beszeI róIa,
minlha egy szeIel sülemeny voIna.
÷ Ha nem voInaI iIyen, nem örüInek igy meg löIed.
÷ OIyan u| ez az egesz.
÷ Mi`
÷ Hogy... igy vagyunk.
Kouki az agy meIIelli órara ¡iIIanloll. Tizenegy muIl
vaIamiveI. ßarmil akar|on is löIe Rinko, nincs hozza mar ere-
|e, de ahhoz meg koran van, hogy eIaIud|anak. Szerelell voI-
na egy kicsil meg gondlaIanuI Iebegni, mezileIenüI összebu|-
va eIvezni a ¡iIIanalol. IrröI u|ra eszebe |uloll, mil kerdezell
az eIöbb.
÷ SzóvaI szerelsz egy kicsil`
÷ Mondlam, hogy nem ÷ feIeIle Rinko. Lalhalóan nem
akarla abbahagyni a szócsalal.
÷ Akkor mierl...

[26]
÷ Mierl adlam meg magam iIyen könnyen` Irre gon-
doIsz`
OIyan rosszkedvuen csengell a hang|a, hogy Kouki
hozzafuzle:
÷ Sose hillem voIna, hogy egy iIyen sze¡ nö egyaIlaIan
eszrevesz.
÷ Te is sze¡ vagy.
÷ Hazudsz. Akarod ludni az igazal` IgyaIlaIan nem
voIl önbizaImam.
÷ Ionlosan ez lelszell benned, hogy nincs önbizaImad.
A korodbeIi ferfiak annyira nagyra vannak magukkaI. Mulo-
gal|ak a nev|együkel, es masróI sem ludnak beszeIni, minl
hogy miIyen fonlos beoszlasban doIgoznak, a halaImukróI es
a ¡reszlizsükröI. De le nem ¡róbaIlaI semmi iIyesmiveI Ie-
hengereIni.
÷ Hidd eI, hogy szerellem voIna, de nem ludlam miveI
hencegni.
÷ A nökel nem erdekIi az iIyesmi. OIyan ferfil akarnak,
aki gyenged, akinek egyfa|la kisugarzasa van...
÷ Kisugarzasa`
÷ Igen. Te egy kicsil faradlnak IalszollaI, es vaIahogy
maganyosnak.
ßarmiIyen voIl is a kisugarzasa, amikor megismerked-
lek, az bizlos, hogy szeIIemiIeg kimerüIl voIl.
÷ Azl meseIled, hogy van egy kis idöd, es eIhalarozlad,
hogy a Sóva-korszak emIekezeles asszonyail fogod lanuIma-
nyozni, es ez erdekesnek lunl. AzonkivüI...
÷ AzonkivüI`
÷ HihelelIenüI |ó voIlaI. ÷ Rinko a lavoIba meredve,
könnyeden velelle oda.
Meg soha, egyelIen nö sem mondoll iIyel Koukinak.
Többnyire ki ludla eIegileni a nökel, akikkeI együll haIl, Ieg-

[27]
aIabbis igy veIle, de sose larlolla magal eIsörangu szerelö-
nek. Nem minlha ezl egy ferfi megmondhalna. Ibben a ker-
desben a ferfiak kenyleIenek a nök veIemenyere hagyalkoz-
ni, meg¡edig oIyan nökere, akinek megfeIeIö összehasonIila-
si aIa¡|uk van. De az, hogy mosl RinkólóI haIIolla, allóI a nö-
löI, akil ennyire szerel, meg büszkebbe lelle. LegaIabbis, ha
szó szerinl veheli.
÷ Nem lrefaIsz` KomoIyan gondoIod`
÷ Iersze. KüIönben mierl mondanam`
Kouki feInevelell örömeben:
÷ SzóvaI megülöm a merlekel`
÷ TökeIelesen ÷ feIeIle Rinko habozas neIküI. ÷ ßizlos
mar nagyon sok növeI voIlaI ÷ lelle hozza.
÷ Nem.
÷ Nem keII eIlilkoInod, föIeg hogy hasznom van beIöIe.
÷ Miulan kel leI|es na¡ol együll löIlöllek, Rinko galIasai
kezdlek eImuIni.
÷ Az eIöbb azl mondlad, hogy mindez u| neked. Mi voIl
eIöllem`
÷ Hogy erled ezl` ÷ Rinko nyiIvan nagyon |óI erlelle,
azerl kerdezell ra, hogy aIahuzza a fonlossagal.
÷ Ugy erlem, miIyen voIl... veIe.
÷ Nehanyszor mar kezdlem erezni vaIamil, de nem su-
run.
÷ Akkor nem is igazan...
÷ Izerl oIyan gonoszsag löIed, hogy mindezl meglani-
lod nekem.
÷ Hidd eI, nagyon gyorsan lanuIsz. Òslehelseg vagy.
÷ Iz keII hozza` Tehelseg`
IialaInak es ba|osnak Ialszoll, amikor komoIy arccaI
iIyesmil kerdezell. Kouki haluIróI megfogla a meIIel.

[28]
Semmi se leszi büszkebbe vagy boIdogabba a ferfil,
minl ha a szerelell nöl ö ebreszlheli ra a lesl gyönyöreire.
Amikor a nö fialaIon es la¡aszlaIalIanuI feIfedezi önmagal,
meg lömör, minl a frissen ki¡allanl bimbó, azlan ahogy fo-
kozalosan kienged, egyre ha|Iekonyabb Iesz, mig egy na¡ ki-
viragzik, akar egy gyönyöru rózsaszaI. Ha a ferfi reszl vehel
ebben a foIyamalban, ha kezei közl viragzik ki a nö, meg-
nyugodhal, hogy soha eI nem haIvanyuIó nyomol hagyoll
benne, es ez a ludal oIyan meIy megeIegedesseI löIli eI, ami
u| erleImel adhal eIelenek.
Rinko egyerleImuen azl aIIilolla, hogy ö, Kouki lanilol-
la mindenre. Vagyis egyedüI ö voIl ke¡es feIebreszleni benne
a nöl. Azl is bevaIIolla ezzeI, hogy egeszen moslanaig sem-
mil nem erzell, hogy a hazassaga nem nyu|loll szamara
örömöl.
÷ ßoIdog vagyok ÷ sullogla Kouki az asszony füIebe. ÷
Mosl mar ludom, hogy sose feIe|lesz eI. ÷ Minlha ekel verl
voIna az asszony leslebe, lömör, vaslag ekel, a csi¡ö|elöI ege-
szen a fe|e lele|eig. Rinko mosl mar akarhogy küzd eIIene,
sose szabaduIhal löIe leI|esen. ÷ Sose engedIek eI.
÷ Is ha nem is akarok eImenni` Akkor mil leszeI` ÷ Mi-
ulan a ferfi nem vaIaszoIl röglön, Rinko makacsuI foIylalla: ÷
Nem remiszl meg a gondoIal`
A kerdes Kouki eszebe |ullalla, hogy nem sokkaI na¡-
nyugla eIöll Rinko azl sullogla, feI. Az asszony akkor a ben-
ne duIó heves erzeImekre ulaIl. De mosl ugy lunl, a rideg va-
IósagróI beszeI.
÷ Mindkellen a ¡okoIba kerüIünk emiall.
÷ GondoIod`
÷ Nem ludom, hogy le is oll vegzed-e, de en minden-
ke¡¡en. ÷ Rinko hozza la¡adl. ÷ Szorils magadhoz, ne enged|
eI...
Meg mindig benne Iüklelell az eIöbbi szenvedeIy, de az
agya es a lesle közl Ievö meIy szakadek miall ke¡leIen voIl
eIengedni magal.

[29]
Kouki gyenged szavakal sullogva ¡róbaIla megnyug-
lalni. Közben azon morfondirozoll, miIyen fura doIog a sze-
reIem.
Ugy veIle, hogy a ferfi gyönyöre gyengebb a nöeneI. Az
erell ferfi e¡¡en ezerl nem annyira sa|al örömere koncenlraI,
hanem sokkaI izgaImasabbnak es haIasabb feIadalnak erzi,
ha larsal mineI nagyobb gyönyörhöz segilheli. Az iIyen koru
ferfiak, minl Kouki, mar nem akarnak mineI gyorsabban es
löbbször a csucsra |ulni. Òk mar nem oIyan önzök. MineI
löbb gyönyörl ludnak nyu|lani, annaI sikeresebbnek erzik
magukal, annaI inkabb eIleInek energiavaI. Nehany nö nehe-
zen fogad|a eI, hogy egy ferfil az is kieIegilhel, ha a doIog
egyoIdaIu, ha az aIkaIommaI csak ö bizlosil eIvezelel, ¡edig
micsoda gyönyöruseg a ferfi szamara ez az akliv szere¡, a
¡uszla gondoIal, hogy a nö gyönyöre az ö feIeIössege.
Rinko ¡eIdanak okaerl oIyan liszla es nehezen megkö-
zeIilhelö voIl, minl a kajsc sliIusu kaIIigrafiak, ameIyekel aI-
kololl. De miheIyl sikerüIl megszabaduInia a kölöllsegeklöI,
ahogy feIfedezle sa|al leslel, vaIósaggaI Iangra Iobbanl, ugy
viseIkedell, ahogyan egy galIasail Ievelell, erell asszonyhoz
iIIik, mig vegüI leI|esen feIoIdódoll a gyönyör lengereben.
Kellös foIyamal voIl ez, egyreszl darab|aira huIIoll, masreszl
kiaIakuIl u| en|e, ameIy vegre igazi lermeszelel lükrözle.
Semmi nem oIyan izgaló egy ferfi szamara, semmi nem viI-
Ianyozza igy feI, minl ha közeIröI figyeIheli a szerelell nö al-
aIakuIasal. Ha az ember nyomon kövelheli ezl a foIyamalol,
öszlönösen megerli, mil |eIenl embernek, nönek Ienni,
megmerilkezhel a nök kimerilhelelIen eröforrasaiban, es
gyönyörködhel szamlaIan arcukban.
De a megfigyeIö, a kivüIaIIó eIvezele halarozollan kor-
Ialozoll. Noha a ferfi Iobbanl|a feI az erzekiseg lüzel, es uraI|a
a foIyamalol, miveI kel lesl ka¡csoIalaróI van szó, egyikük
sem Iehel leI|esen ¡assziv a masik ¡edig csak akliv. Lehel,
hogy kelle|ük közüI a ferfi laIaI ki u|, muveszi ¡ozilurakal,
lechnikakal, de ahogy a nö egyre szenvedeIyesebben, egyre
inkabb feIa|zva vaIaszoI ra|uk, maga is izgaIomba |ön, es lar-

[30]
sa ulan siel. Mire eszbe ka¡nanak, mar mindkellen eIveszlek
az erzekiseg meIysegeiben, egymas kezel fogva bolorkaInak
az ulveszlöben.
ßarmennyire küIönbözö ulakon |ulunk is eI az ekszlazi-
sig, amig együll vagyunk, nem fenyegel a veszeIy, hogy ma-
ganyosan zuhanunk a ¡okoIba, gondoIla Kouki. Az asszony
hozza simuIl, ö ¡edig Iassan cirógalla a halal, es közben
Rinko feIeImein lunödöll. Az asszonynak igaza van abban,
hogy ha igy foIylal|ak, szenvedeIyük iIyen erösen IangoI lo-
vabbra is, eIveszlhelik Iabuk aIóI a laIa|l. Rinko szemeben ez
maga Ienne a ¡okoI, es az asszony inkabb szakil veIe, minl
hogy erre a sorsra |usson.
De Kouki egyaIlaIan nem larlolla haIaIos bunnek, ami
kelle|ük közöll lörlenl. Igaz, vel az erköIcsi lörvenyek eIIen,
hiszen feIesege, gyermeke van, megis egy masik ferfi feIese-
geveI larl fenn ka¡csoIalol. De megsem Iehel bun, ha kel,
egymasl szerelö ember enged vagyanak. A |ózan esz es az
erköIcs koronkenl vaIlozhal, de kel szerelö egyesüIeseben
van vaIami egyelemes, örök igazsag.
De barhogy is erezzen, amig Rinkól nem lud|a meg-
gyözni erröI, szereImüknek nincs |övö|e. Ha az asszony feI,
ka¡csoIaluk nem meIyüIhel eI.
÷ Nem |ulsz ¡okoIra ÷ mondla Kouki, es vegigsimiloll
az asszony kerek csi¡ö|en. Rinko böre meg mindig forró voIl.
÷ Nem csinaIunk semmi rosszal.
÷ De igen.
AmeIIell, hogy IeIkifurdaIasa voIl a fer|eveI szemben,
ugy erezle, haIaIos bunben eI. Innek forrasal nem voIl nehez
kinyomozni, Rinko egy kereszleny hillerilök aIlaI aIa¡iloll
iskoIaba |arl.
÷ De szerel|ük egymasl.
÷ Akkor se heIyes, amil leszünk.

[31]
Kouki ra|öll, hogy az asszonyróI Ie¡eregnek a Iogikus
ervek. Ha Rinko ugy dönlöll, hogy a ¡okoIra kerüI, ö mind-
össze annyil lehel, hogy veIe larl.
÷ Rendben, de en sose hagyIak eI.
Ha lovabb foIylal|ak viszonyukal, Iehel, hogy mindkel-
len a maguk küIön ¡okIara |ulnak, de ha meglarlózlal|ak
magukal, egyaIlaIan nem bizlos, hogy bebocsalasl nyernek a
mennyek orszagaba. Ibben az eselben ¡edig mierl ne ad|uk
al magunkal a szenvedeIynek, es hany|unk fillyel a kövel-
kezmenyekre, gondoIla Kouki.

[32]
Oszi égbn!t
A szemközli e¡üIel homIokzala vidaman ragyogoll a
na¡sülesben. A harom na¡¡aI ezeIölli la|fun vegre vegel ve-
lell a hosszu nyarnak, es a fo|logaló hösegel friss öszi idö
vaIlolla feI.
Kouki halradöIl szekeben. Vegzell az azna¡i negyedik
u|saggaI is, es kinezell a na¡sülölle abIakon. Mar lizenegyre
|arl, de a szobaban bekesseg es nyugaIom honoIl, az egyelIen
hang a lilkarnö szövegszerkeszlö|enek haIk, rilmikus ko¡a-
csoIasa az a|ló meIIöI.
A referenciareszIeg a halodik emeIelen, a foIyosó Ieg-
vegen voIl. Amikor az ember kiIe¡ell a IiflböI, |obbra forduIl,
eIöször egy kis rece¡cióhoz |uloll, ma|d azon luI kövelkezell
az ö szoba|uk.
Kouki ide induIl minden reggeI, es erl be liz órakor.
}eIenIeg negy ferfi es a lilkarnö|ük doIgozoll ill. A ferfi
koIIegak közüI Szuzuki voIl a referenciareszIeg vezelö|e. Ha-
rom evveI idösebb KoukinaI, es egy larsadaIomlörleneli
munkal szerkeszlell. }oko|ama egy evveI voIl idösebb naIa, ö
egy üzIeli szem¡onlok szerinl keszilell slaliszlikai allekinle-
sen munkaIkodoll, Muramacu ¡edig kel evveI voIl fialaIabb,
es egy u| szólarl aIIiloll össze. Kouki a Sóva-korszak lörlene-
lel kulalla. Mindannyian maguk vaIaszlhallak meg, min
akarnak doIgozni, es azl is, mennyi idöl szannak ra. Mind a
negyen ¡arkoIó¡aIyara kerüIlek, es azóla az ,abIakon kiba-
muIók¨ lörzsehez larlozlak. Azokal az aIkaImazollakal csu-
foIlak igy, akiknek keves vagy nem igazan fonlos munka|uk
meIIell böven van ide|ük egesz na¡ az abIakon bamuIni kife-
Ie. Ibben az irodaban nem keIIell ha|lani, ill Iassan muIl az
idö.
Koukil eIeinle idegesilelle ez a raerös lem¡ó, hiszen
mind ez idaig egesz mashoz szokoll. De feI ev aIall beIerazó-
doll, es egyre kevesebbel gondoIl eIveszlell ¡ozició|ara. Ma,
miulan megerkezell a munkaheIyere, es nem laIaIl semmi

[33]
oIyasmil az aszlaIan, amiveI fogIaIkoznia keIIell voIna, szo-
kasa szerinl alfulolla a reggeIi Ia¡okal. Azlan ragyu|loll, ki-
nezell az abIakon a szemközli, na¡fenyben ragyogó irodahaz
meIIell kel lovauszó, hófeher feIhöre es az eIöllük lornyosuIó
leveanlennara. A bekes egboIlon vonuIó feIhökröI Rinko |u-
loll az eszebe. LeIki szemei eIöll meg|eIenl az asszony feher
böre, füIeben csengell a kiaIlas, ameIIyeI öröme csucsara |ul.
Azulan radöbbenl, hogy ezen a nyugodl öszi deIeIöllön
feIlehelöIeg ö az egyelIen ember az egesz e¡üIelben, akinek
nincs mas doIga, minl hogy egy nö ¡uha böreröI aImodoz-
zon, es ismel eIönlölle a düh. A regi munka|a meIIell nem
kinIódna ennyire, IefogIaInak a gondoIalail az erlekezIelek,
az eIkeszilendö szövegek.
Nehany ¡iIIanalig meg a feIhökel nezle, ma|d hirleIen
feIaIIl, minlha mosl |uloll voIna az eszebe vaIami fonlos len-
nivaIó. A koIIegai ügyel sem velellek ra, oIvaslak, vagy sza-
milóge¡ük monilor|al bamuIlak. Kouki gyorsan körüInezell,
azlan kimenl az irodabóI, eI a Iifl meIIell, a Ie¡csöhaz a|la|aig.
Kinyilolla, es kimenl a Ie¡csöforduIóra. Igesz deIeIöll
RinkóróI aImodozoll, es aIig varla, hogy feIhivhassa. Mosl
mar bizlos egyedüI van ollhon.
ßecsukla az a|lól maga mögöll, hogy ne Iassak, es eIö-
velle a mobiIleIefon|al. Regi, levekeny eIelenek ez az emIek-
largya mosl |óI |öll a lilkos hivasokhoz. Kihuzla a rövid an-
lennal, es larcsazoll. Rinko röglön beIeszóIl, es minlha ludla
voIna, hogy ö hiv|a.
÷ In vagyok ÷ haIIalszoll a hang|a. Kouki meg egyszer
körüInezell, nem Ial|a-e vaIaki.
÷ HaIIanom keIIell a hangodal ÷ sullogla.
÷ Nem doIgozoI`
÷ De igen, de rad gondoIlam, es azlan...
÷ Mi lörlenl`
÷ A feIhök az egen rad emIekezlellek...
÷ TenyIeg` Meg nincs is ebedidö.

[34]
÷ ...es megkivanlaIak.
÷ Ne akard, hogy erre gondoI|ak.
÷ Nincs kedved visszamenni Kamakuraba`
Csaknem kel hel leIl eI a kamakurai kiranduIasuk óla.
Kouki akkor szinle belegre aggódla magal, mi fogad|a ollhon
az asszonyl. Mil szóI a fer|e ahhoz, hogy kel e|szakal hazon
kivüI löIlöll` Masna¡, aminl Iehelell, leIefonaIl, de Rinko
nyugodl hangon bizlosilolla, hogy minden rendben van.
IgyaIlaIan nem lunl izgalollnak. Iurcsa hazassag az övek. A
fer|e vagy igazi ¡a¡ucs, vagy Rinko ügyesen luI|arl az eszen.
Kouki megkönnyebbüIl, hogy nem lörlenl semmi ba|. Innek
eIIenere ludla, hogy ismel ugyanigy fog aggódni, amikor
Rinko meg ö ismel együll löIlik az e|szakal.
÷ Mosl kedden Iesz egy hagyomanyos nó-eIöadas. ÷
Kouki rególa ludoll erröI a kamakurai szinhazi esemenyröI,
ahoI magIyak fenyeneI |alsszak a darabol, de meg egyszer
sem menl eI. ÷ Ha van kedved, veszek ra |egyel. De sokaig
larl, es ismel oll keII löIlenünk az e|szakal.
÷ Rendben.
Rinko gyors vaIasza varalIanuI erle Koukil.
÷ ßizlos vagy benne, hogy nem Iesz semmi ba|` ÷ ker-
dezle.
÷ Nem. De szerelnek eImenni ÷ feIeIle halarozollan.
Lalhalóan bizlos voIl a doIgaban. IgyerleImu voIl,
hogy Rinko ezullaI feIrelelle erköIcsi aggaIyail. II|ön, merl
ezl akar|a.
÷ Remek. Akkor megveszem a |egyekel.
÷ De az meg harom leI|es na¡... ÷ MiheIyl a nö a|kan ki-
csuszlak a szavak, Iegszivesebben visszaszivla voIna ökel. ÷
Nem erdekes. Varhalok. IIvegre le is varsz, ugye`
Kouki megnyuglalóan mormogoll vaIamil. A feIesege-
veI vaIó inlim ka¡csoIal mar reg a muIle.
÷ Te lelleI iIyenne. Az egesz a le hibad ÷ korhoIla Rinko.

[35]
Amikor Kouki visszamenl az irodaba, a lilkarnö közöI-
le veIe, hogy az eIöbb keresle bizonyos Kinugava ur. Kouki
egyelIen Kinugaval ismerl, a Tonicsi MuveIödesi Köz¡onl
igazgaló|al, aki annak ide|en összehozla ökel RinkóvaI.
Kouki ez aIkaIommaI nem a mobiIleIefon|al hasznaIla, az
irodai keszüIekröI hivla vissza. Kinugava szerencsere benn
voIl. Isle a varosban Iesz, nincs-e kedve veIe vacsorazni` ÷
kerdezle. Kouki megbeszeIle, hogy halkor laIaIkoznak egy
ginzai kiskocsmaban, azlan Ielelle a kagyIól.
Az irodaban aImosan leIl az idö. Szuzuki nagyol asiloll,
es a negy ferfi, minlha csak vaIami |eIl ka¡oll voIna, összene-
zell.
÷ MiIyen csodaIalos na¡ ÷ szóIaIl meg Szuzuki. ÷ Nincs
sem luI meIeg, sem luI hideg. TökeIeles egy kis goIfozashoz.
A löbbiek mind heIyesIöen bóIogallak, beIeerlve Koukil
is, ¡edig ö u|abban nemigen goIfozoll. AzeIöll helenle Ieg-
aIabb egyszer |alszoll, de mosl, hogy |óvaI löbb szabad ide|e
voIl, nemigen menl ki a ¡aIyara. IgyfeIöI nem keIIell üzIeli
ka¡csoIalokal a¡oIni, de nem csak erröI voIl szó. Immar nem
vonzolla a |alek. TaIan az iIyen kika¡csoIódas csak akkor iga-
zan |ó szórakozas, ha zsufoIl na¡irend|ebe iIIeszli be az em-
ber. Iersze voIlak oIyanok is, minl Szuzuki, akik arra hasz-
naIlak a ra|uk kenyszerilell lelIensegel, hogy fe|Iesszek luda-
sukal.
÷ Csak azerl, merl nincs sok doIgunk, nem hagyhal|uk
eI magunkal ÷ mondogalla Koukinak, mil sem se|lve koIIega-
|a lilkos viszonyaróI. Kouki viszonl ugy veIle, hogy a szere-
Iem sokkaI inkabb fialaIon larl|a az emberl, minl a goIf, de
nem merle masok eIöll hangozlalni aIIas¡onl|al.
DeIig beszeIgellek, azlan vaIamennyien feIaIIlak, es ki-
siellek a szobabóI, minlha egy ¡ercig sem birnak lovabb. AI-
laIaban a ceg kavezó-ellermebe menlek, de Kouki szivesen
ebedeIl egy közeIi leszlavendegIöben is. A vaIIaIal mas
munkalarsai is megforduIlak oll, es Kouki neha összefuloll
korabbi reszIege fialaI aIkaImazollaivaI, ami az ö szamukra
Ialhalóan ugyanoIyan kinos voIl, minl neki. Nem ludlak, ho-

[36]
gyan köszön|enek korabbi fönöküknek. Kouki eIeinle csak
neman biccenlell feIe|ük, de moslanaban mar eIegge megvaI-
lozoll ahhoz, hogy nyugodlan odaköszön|ön, megkerdezze,
hogy vannak.
Isle a kiskocsmaban laIaIkozoll KinugavavaI.
Kinugava |arl mar ill korabban is, de azóla a heIyel feIu|ilol-
lak, aIig laIaIl ra.
÷ }ósagos eg, ez leI|esen megvaIlozoll. Mar azl hillem,
rossz heIyen |arok ÷ magyarazkodoll. A kocsma az ale¡iles-
löI nem Iell nagyobb, de löbb üIöheIy Iell, es a regi, fenyIö
fekele aszlaIokal es ¡uIlol egyszeru, mall fa vaIlolla feI.
Megdöbbenlö voIl a vaIlozas.
÷ Igy kicsil luI viIagos Iell, nem` ÷ mondla Kinugava.
A magukfa|la regi lörzsvendegek hianyoIhallak a meg-
szokoll hanguIalol, de a fialaIoknak vaIószinuIeg igy lelszell
|obban a heIy. A luIa| csak vigyorgoll.
÷ Halarozollan rosszabb Iell ÷ heIyeseIl Kouki. Izl sze-
relle igazan ebben a heIyben. Ill egy ¡ohar meIIell nyiIlan
beszeIhel. Azl rendeIlek, amil a luIa| |avasoIl, ¡a¡aga|haI-
szasimil es silakegomba, kis feher haI, rak es ginkgógyöker
agyagedenyben gözöIgö izes keverekel. Azlan koccinlollak,
es feIha|lollak a sörükel.
÷ De reg csinaIlam iIyel. Ugy erlem, hogy ki|ö||ek egyel
inni a Ginzara.
÷ In fizelek. }övök neked.
÷ De mennyire. Ne feI|, nem hagyom, hogy eIfeIe|lsd.
Kouki a muveIödesi hazlóI ka¡oll honorariumara gon-
doIl, de Kinugava nem igy erlelle. Ò azerl varl haIal, merl
bemulalla Rinkól.
÷ Na es hogy van a mi kis kaIIigrafia-lanarunk`
Mosl, hogy baral|a iIyen nyiIlan rakerdezell, Kouki
gyorsan a sörehez meneküIl.
÷ TaIaIkozlok meg, nem`

[37]
÷ Idönkenl.
÷ Nagy |alekos vagy. Nem is gondoIlam voIna róIad.
MiveI Kinugava mulalla be ökel egymasnak, Kouki e|-
lell nehany szól arróI, hogy |arnak egymassaI, nehany hó-
na¡¡aI azulan, hogy ka¡csoIaluk eIkezdödöll.
÷ A mina¡ benezell a köz¡onlba ÷ foIylalla Kinugava. ÷
VaIahogy megvaIlozoll. OIyan szexi Iell.
A kajsc-kaIIigrafia lanfoIyam vegel erl. Rinko laIan egy
masik kaIIigrafia-oklalóvaI |arl oll, gondoIla Kouki.
÷ Ha ram haIIgalsz, kicsil Iazilasz a doIgon. KomoIy
ba|ba kerüIhelsz, ha luI messzire viszeI egy iIyen nöl.
Ugy hangzoll, minlha Kouki szereIemehes, bukoll növe
lell voIna egy arlalIan, gyanulIan haziasszonyl. Iersze erlhe-
lö, Kinugava mierl Ial|a igy a doIgol, Kouki megse erezle
ugy, hogy az u||a köre csavarla Rinkól. Az effeIe meg|egyze-
sek IalszóIag vedik a nökel, ¡edig igazabóI abbóI fakadnak,
hogy a ferfiak gyermekkenl kezeIik ökel.
Kouki nem vaIamifeIe csaIafinla lrükkeI velle ra Rinkól
arra, hogy megcsaI|a a fer|el. IgyaIlaIan nem voIl egyoIdaIu a
doIog. A szereIemhez kel ember keII. Csak akkor |ön össze a
doIog, ha kel ember közöll köIcsönös vonzaIom lamad, ami-
kor az egyik a haI, es a masik a lenger, ahogy a közmondas
larl|a. Kouki egyaIlaIan nem akarl menlegelözni, de bizlos
voIl benne, hogy mikor laIaIkozlak, Rinko keresell vaIamil.
TaIan nem |uloll eI odaig, hogy megcsaI|a a fer|el, de az se
kerdeses, hogy kieIegilelIennek erezle magal. Izl egyerleI-
muen eIaruIlak a hazassagaróI lell, szuken merl meg|egyze-
sek. Amikor a larsaIgas ebbe az iranyba lereIödöll, mindösz-
sze annyil mondoll, hogy ,nem keIIemes¨ odahaza Ienni.
Izulan vaIóban Kouki kezdemenyezell, de a nö keszsegesen
reagaIl. Mosl ¡edig mindkellen egyforman szenvedeIyesek,
söl, Rinko sokkaI inkabb fillyel hany a larsadaImi szabaIyok-
ra, minl amire ö vaIaha ke¡es Iesz.
Iersze Kinugava mil sem lud erröI.

[38]
Amikor a forró szake megerkezell, Kouki löIlöll baral-
|anak.
÷ Nem meseIl semmil, amikor laIaIkozlalok` ÷ kerdez-
le.
÷ Nem. A masik lanarraI voIl, ugyhogy nemigen be-
szeIgelhellünk, de ugy Iallam, gond|ai vannak.
÷ Csakugyan`
÷ Lehel, hogy csak ke¡zeIödes, de minlha ragódoll voI-
na vaIamin. Meg keII hogy mond|am, ellöI meg szexibb Iell.
Nem voIl vaIami keIIemes radöbbenni, hogy baral|a
iIyennek Ial|a Rinkól. Kouki inkabb lemal vaIloll. Hogy
megy a boIl`
Ugy lunik, sorra e¡üInek a kuIluraIis köz¡onlok, es
emiall eIeg nagy a verseny. Kinugava köz¡onl|anak vaIame-
Iyesl eIönyl bizlosiloll, hogy mar muködöll egy ide|e, megis
arra kenyszerüIlek, hogy gyökeresen alszervezzek munka|u-
kal. Izerl is voIl Kinugava ma a környeken: egesz na¡ a köz-
¡onli irodaban largyaIl arróI, mi Iegyen a kövelendö slrale-
gia.
÷ Akarhogy is, nem könnyu, barmil is leszek. Hidd eI
nekem, le |arlaI |óI ÷ fe|ezle be.
÷ Dehogy...
Igy iIyen könnyu munkanak, minl Koukie, megvannak
a maga nehezsegei. De mi erleIme Kinugavara zudilani a
¡robIemail. }obban leszi, ha rahagy|a.
Kinugava irigykedve sóha|loll:
÷ Igy iIyen nagyvaIIaIalnaI, amiIyenneI le doIgozoI, az
ember ugyanugy megka¡|a a fizelesel, ha csak üI, es vakar|a
a fenekel, minl akkor, ha haIaIra gürcöIi magal.
VoIl benne vaIami. ßar Kouki mar nem ka¡la az osz-
laIyvezelöknek |aró |ullalasokal, vaIó|aban nem voIl sokkaI
kisebb a fizelese.
÷ Nem en akarlam, hogy ennyire raer|ek ÷ morogla.

[39]
÷ Tudom. AIig varom, hogy kövelhessem a ¡eIdadal:
Iazilsak egy kicsil, es laIaI|ak magamnak egy iIyen ¡i¡il.
÷ Ugyan mar, rosszuI Ialod a heIyzelel.
÷ Az ember azerl ha|l, hogy a vegen laIaI|on maganak
egy megfeIeIö nöl, es a magaeva legye. Izl Ialod a lerme-
szelben is. A himek mindenl eIkövelnek, hogy eIeImel laIaI-
|anak, es Iegyözzek a veleIylarsaikal, es a vegen egy nösleny
lesle es nemi szerelel a |ulaImuk. Iz ha|l|a a ferfiakal u|ra
meg u|ra haIaIos küzdeIemre.
Kouki zavarban voIl, feIl, hogy az elleremben masok is
haII|ak a kiseIöadasl. De Kinugava foIylalla.
÷ Nem azl mondom, hogy le lelleI bogaral a füIembe,
de u|abban ma|d megveszek azerl, hogy romanlikus ka¡cso-
Ialom Iegyen egy eIbuvöIö növeI. GondoIom, az en korom-
ban ez mar nevelseges.
÷ Ionl fordilva. Minden ferfi igy erez, amikor öregedni
kezd.
÷ Hal nem ludom. De az bizlos, hogy egyre |obban fe-
Iek. Nem akarok ugy meghaIni, hogy kihagyok vaIami fonlo-
sal az eIelemböI.
Kinugava egesz moslanaig a munka|anak eIl. Amig az
u|sag hirreszIegeneI voIl, szinle masróI sem beszeIl, minl a
¡oIilikai es a larsadaImi ¡robIemakróI, nemigen erdekeIlek a
nök. Mosl, hogy Kouki azl haIIolla a sza|abóI, romanlikus
ka¡csoIalra vagyik, Ieesell az aIIa a csodaIkozaslóI. Va|on
azerl vaIlozoll igy meg, merl a kuIluraIis köz¡onlban rend-
szeresen laIaIkozik vonzó nökkeI, vagy csakugyan öregszik,
ahogyan ö mondla az eIöbb`
÷ De laIan mar Ie is keslem róIa. ÷ Kinugava laIan maris
megi|edl, es visszavonuIasba kezdell. ÷ A szereIemhez sok
energia es balorsag keII.
Kouki egyelerlell veIe.
÷ KüIönben is, az en munkam nem ¡iknik ÷ foIylalla
Kinugava. ÷ Te mosl, hogy ¡arkoIó¡aIyara aIIilollak, nyu-

[40]
godlan szórakozhalsz, de en egyeIöre |alekban vagyok. Nem
aIIilom, hogy a csucson Iennek, söl a közeIeben sem, de azerl
meg nem irlak Ie. Az eg menlsen meg allóI, hogy vaIaki meg-
lud|a, viszonyom van. Az egesz rohadl larsadaImal a feIle-
kenyseg es a furas eIleli.
÷ TaIan mineI feI|ebb |ulsz, annaI kevesbe Iehelsz sza-
bad ÷ veIle Kouki.
÷ Akarhogy is, ¡enzre es szabad idöre voIna szükse-
gem. Ienz neIküI nem voInek nyugodl. Neked szerencsed
van. ÷ Kinugava egy kicsil luI könnyeden velelle oda ezl a
meg|egyzesl.
Kouki liIlakozhaloll voIna, de maga is ludla, koIIegai
löbbsegeneI |obban van eIereszlve. Az eves |övedeIme csak-
nem huszmiIIió |en voIl, a szelaga|ai divalos kerlvarosban Ie-
vö hazal a szüIeilöI örököIle, egyelIen Ianya is fer|hez menl
mar. AzonkivüI mosl, hogy a feIesege reszidöben doIgozoll
annaI a keramiacegneI, nem keIIell nagyon megneznie, mire
köIl. KelsegleIen, hogy a RinkóvaI vaIó ka¡csoIalaban sem
okozoll gondol, mi mennyibe kerüI.
Amig Kouki ezen lunödöll, Kinugava löIlöll meg egy
kis szakel. Az a¡ró, vekony, feher ¡orceIanbóI keszüIl ¡o-
harban ambrakenl ragyogoll az ilaI. Koukinak a kezeben lar-
loll ¡oharróI is Rinko haIvany böre |uloll az eszebe. Va|on
mil csinaIhal mosl` Kinugava ¡edig minlha csak oIvasoll
voIna a gondoIalaiban.
÷ Annyira leIi vagy energiavaI... Islenemre, irigyeIIek. ÷
A csi¡keIödö hangnem eIaruIla, hogy a szexröI beszeI. ÷
GondoIom, nem unalkozoI Rinko meIIell`
Irre nem keIIell vaIaszoIni. Kouki eIengedle a füIe meI-
Iell a kerdesl. De Kinugava lovabb erösködöll.
÷ Nem szivesen vaIIom be, de leI|esen ki|öllem a gya-
korIalbóI.
÷ Is mi a heIyzel odahaza`
÷ Semmi. Meghozza |ó ide|e. Is naIad`

[41]
Kouki is a fe|el razla.
÷ Van iIyen ÷ böIcseIkedell Kinugava. ÷ A mi korunk-
ban az asszony mar inkabb a baralunk. Nehez vagyal erezni
iranla.
÷ Ugyhogy inkabb mashoI ¡róbaIkozunk.
÷ In is szerelnek, de nincs oIyan szerencsem. Nekem
nincs baralnöm. Òszinle Iegyek, laIan azl sem ludnam, mil
kezd|ek veIe.
÷ Igy u| növeI az agyban is mas.
÷ Kedves löIed, hogy ezl mondod, azonban ha az ember
oIyan sok idöl löIlöll a ¡arlvonaIon, minl en, hidd eI, nem
könnyu u|ra kezdeni.
÷ Ugyan mar...
÷ Lehel, hogy lenyIeg luI öreg vagyok, de ra|öllem,
hogy megvagyok neIküIe. Ha az ember eIegel mondogal|a
maganak, hogy ez a doIgok rend|e, egy idö ulan mar nem is
hianyzik annyira.
÷ Ne beszeI| ugy, minl egy venember.
÷ TenyIeg, ez is oIyan, minl minden mas egyeb. Ha az
ember egyszer Ie ludoll szokni róIa, megvan neIküIe. De mi-
neI lovabb vagy meg neIküIe, annaI kevesbe vagy ferfi. ÷
IgyelIen korllyaI Ieha|lolla a maradek szakel. ÷ TaIan csak-
ugyan mas Ienne egy masik növeI. Nem ludom.
Kinugava nagyon mas voIl, minl rendesen. Akar azerl,
merl megviseIle a munka|avaI |aró slressz, akar azerl, merl
senki massaI nem beszeIgelhelell iIyesmiröI, egesz esle a ma-
sik nemröI fiIozofaIl. Kouki aIig varla mar, hogy hazamehes-
sen, de Kinugava meg egy ¡aIack szakel rendeIl.
÷ Na es mil szóI hozza a fer|e` ÷ kerdezle varalIanuI. ÷
NyiIvan se|li, mi lörlenik.
÷ Nem vagyok bizlos benne.

[42]
÷ Mi ba|a Iehel annak az aIaknak` ÷ Kinugava eIgon-
doIkodva ivoll. ÷ Ma|d megIalod, eIöbb-ulóbb beronl a fönö-
köd iroda|aba, es a fe|edel köveleIi. Tudlad, hogy orvos`
÷ Te mondlad.
÷ Az ember azl hinne, egy orvos lud|a, hogyan szerez-
zen örömöl a nöknek, de laIan nem igy van. Mil Iehel ludni.
Lehel, hogy csak balorlaIan. Tud|a, hogy a feIesege megcsaI-
|a, de inkabb szemel huny, merl nem meri feIhozni a doIgol.
Lehel, hogy az agyban sem |ó.
÷ Oke, oke, eIeg ebböI.
÷ De lenyIeg. MegIe¡ödneI, ha ludnad, hany sikeres
ember van igy. Mindenben nagymenök, csak oll nem, ahoI
igazan szamil.
÷ GondoIod`
÷ De eIöbb-ulóbb ra|laka¡ lilekel, es akkor nagy szar-
ban Ieszlek. ÷ A komor |ósIal ulan hozzalelle: ÷ Izerl keII
óvalosan bannod a növeI.
÷ Tilkos viszony`
÷ Ugy bizony. Semmi komoIy. Akar a haIk zene.
TaIan az banlolla a hiusagal, hogy neki nem sikerüIl
szerelöl laIaIni, de ke¡leIen voIl e|leni a lemal.
÷ Iersze az is Iehel, hogy egyszeruen csak ravasz a fic-
kó.
÷ Hogy erled`
÷ Ugy, hogy laIan ö is csaI|a Rinkól. Lehel, hogy mind-
kellen ludnak a masikróI, es a hazassaguk erdekeben mind-
kellen feIreneznek.
Kouki, hogy Iezar|a a larsaIgasl, az óra|ara ¡iIIanloll,
azlan a szamIal kerle. Ha lovabb marad, csak aIkaImal ad
Kinugavanak, hogy lovabb va|kaI|on a maganeIeleben.
®

[43]
Harom na¡ muIva a Simbasi aIIomasnaI laIaIkozoll
RinkóvaI. A csucsforgaIom eIIenere sikerüIl kel egymas meI-
Ielli üIesl fogIaIni az u|, Iuxus ZöId kocsiban. A kerlvarosok-
bóI be|arók üIlek köröllük, |avareszl vezerigazgaló-küIse|u,
idösebb ferfiak. HaIa islennek, egyikükel sem ismerle. Òk
voIlak az egyelIen ¡ar a kocsiban. IIke¡zeIle magaban, mil
szóInanak a munkalarsai, ha mosl Ialnak. Rinko börszinu sa-
Ial es koszlümöl viseIl. IIegedellen bu|l a ferfihoz.
÷ OIyan |ó, hogy meginl eImehelek veIed vaIahova ÷
sullogla.
Kouki azl hille, azerl iIyen izgaloll es boIdog, merl Ial-
hal|a a hires kamakurai nó-eIöadasl, de mas oka voIl.
÷ MeseIlem neked HenmiröI, a baralnömröI` Tudod,
aki i¡ari formalervezö.
÷ AkiveI együll |arlaI köze¡iskoIaba, azlan Amerikaba
menl egyelemre`
÷ Igen: Igy hires reszvenylarsasag eInökeveI |arl, de
nemreg szakilollak.
÷ Mi lörlenl` A ferfi feIesege megludla`
÷ }a|, dehogy, annaI |obban vigyazlak. Kiolóba, söl
Hong-kongba menlek, ha együll akarlak Ienni, de mindig
küIön ulazlak. A szu¡erex¡resszen küIön ZöId kocsikban üI-
lek, egyikük a kiIencesben, a masik a lizesben, es amikor küI-
föIdre menlek, mas-mas re¡üIö|aralon ulazlak. Henmi azl
mondla, mindig kidoboll ¡enznek erezle, hogy az eIsö oszla-
Iyon üI. Inkabb re¡üIl voIna lurislaoszlaIyon, de a kedvese
meIIell.
÷ A ferfi csak igyekezell eIkerüIni a bolranyl.
÷ Igen, de nem relleneles mindenhova egyedüI menni`
Az ember szinle azl sem lud|a, mierl ulazik. Henmi azl
mondla, meg mindig szereli, de ke¡leIen igy foIylalni.
÷ Is ezerl szakiloll veIe`
÷ Igy hele laIaIkozlunk, es megesküdöll, hogy soha
senkil se fog ennyire szerelni.

[44]
Kouki megerlelle a doIgol, de ugyaniIyen esszerunek
laIaIla a larsasag eInökenek viseIkedesel is. Òk a muIlkor
ugyanigy egymas meIIell üIlek Kamakuraba menel, minl
mosl. Igy kicsil zavarla, hogy együll ulaznak, de ugy okos-
kodoll, hogy eIeg rövid az ul, es ha barki megIal|a ökel,
mondhal|a, hogy csak egy regi ismeröseveI laIaIkozoll. Tuda-
la meIyen ¡edig az is oll moloszkaIl, hogy karrier|e derekba
lörl, es nincs sok veszlenivaIó|a.
De ha egeszen Kiolóig mennenek, vagy ¡Iane a lenge-
ren luIra re¡üInenek, vaIószinuIeg ö is eIövigyazalosabb Ien-
ne. Nem annyira, minl a szóban forgó ferfi, nem ragaszkod-
na ahhoz, hogy mas kocsiban ulazzanak, vagy mas re¡üIö|a-
rallaI men|enek, de ahhoz ragaszkodna, hogy nyiIvanossag
eIöll viseIked|enek közömbösen egymassaI, eselIeg legyenek
ugy, minlha nem is ismernek egymasl.
Mi mas vaIaszlasa Ienne` A larsadaIom eIileIi a lilkos
szereImi ka¡csoIalokal. ßünleli a szereImesekel. Igy doIog,
ha az ember azerl szenved halranyl, merl a sarkara aIIl a
munkaheIyen. De senki se akar|a, hogy azerl heIyezzek aIa-
csonyabb beoszlasba, vagy ne Ie¡lessek eIö, merl mas nöl
szerel, nem a feIesegel. Mindenki IeskeIödik, bolranyok ulan
szagIaszik, ezerl azlan a ferfiak |obban |arnak, ha megleszik a
szükseges óvinlezkedesekel. ßarmiIyen megbizhalónak es
|ózannak Ialszanak is kivüIröI, Iehel, hogy IegbeIüI egelö va-
gyakal keII eIfo|laniuk, amig vegüI ki nem vesz beIöIük a
szabadsag es a nyilollsag. Kinugavanak igaza voIl, amikor
azl mondla, hogy csu¡a feIlekeny, bolranyehes aruIó veszi
körüI az emberl.
Az u|sagok leIi vannak a gazdasagi enyhüIesröI szóIó
hirekkeI, ¡edig laIan meg nagyobb szükseg Ienne arra, hogy
IazuI|anak a merev erköIcsi szabaIyok. Ahogy ezen lunödöll,
Rinko |obb keze az ö baI kezere kuIcsoIódoll.
÷ Annyira örüIök, hogy mi kellen mindenhova együll
ulazunk. ÷ U||ail a ferfi u||ai köre fonla. ÷ Többek közöll ezl
szerelem annyira benned.

[45]
ßarmennyire |óIesell iIyesmikel haIIani a szerelell nö
sza|abóI, luI sok szem¡ar la¡adl ra|uk. Ierfi es nö nem fog-
hal|a nyiIvanosan egymas kezel. Kouki óvalosan kiszabadi-
lolla magal. Rinko megadóan lurle, nem eIIenkezell.
A vonal vaIamiveI hel ulan aIIl be a kamakurai aIIo-
masra. IIka¡lak egy laxil az aIIomas eIöll, es egyenesen a
Dailoku-szenleIyhez ha|lollak, ahoI a haluI feIaIIiloll, ideig-
Ienes szin¡adon mar |avaban larloll a nó-eIöadas.
Kouki aladla a |egyeikel a |egyszedönek, azlan kicsire
összehuzlak magukal, es eIfogIaIlak a heIyükel. A szin¡adon
e¡¡en a Kijcnizu k|ógen bohózal egy |eIenele menl, ameIy-
ben Kadzsa Taró, a szoIga nem akar vizel hozni, ezerl de-
monnak öIlözik, hogy rai|esszen gazda|ara.
Meg kora ösz voIl. IdöröI idöre enyhe szeI fuloll vegig a
szenleIyl körüIvevö fak közöll, es a szin¡ad körüI Iobogó
magIyak lüze magasra csa¡oll, meg |obban kiemeIve a sölel-
segel. A szin¡adon ismel feIlunl a demon, de ez aIkaIommaI
a gazda gyanul fogoll, es nem halraIl meg, söl, vegüI Iele¡le
a demon maszk|al. A szoIga hiaba meneküIl, gazda|a a nyo-
maban voIl.
Mindkellen ismerlek a lörlenelel, ezerl nem okozoll
gondol a szamukra, hogy kövessek a szin¡adon za|Ió eseme-
nyekel. Rinko mosoIyogva nezle a darabol, es ismel megfog-
la Kouki kezel. MiveI a szabadban voIlak, a ferfi viszonozla a
szorilasl a sölelben. A nö ¡edig odaha|oIl hozza, es a füIebe
sugla:
÷ Ma is ugyanabban a szobaban Ieszünk`
÷ Azl hiszem...
÷ Legy demon ma e|szaka.
÷ Demon` In`
÷ Igen...
Kouki egyszeruen nem ludla, mil feIeIhelne erre, es
közben eIkezdödöll a kövelkezö szam. Iz egy nó-drama voIl,
a Kcrncr4nna|4sz. IIöször vandor szerzeles |eIenl meg a szin-

[46]
¡adon, es e|szakai szaIIasl kerl egy faIubeIilöI. Kouki nezle a
szineszek visszafogoll, muIlidezö mozduIalail, ameIyek any-
nyira küIönbözlek a k|ógen vig|alek föIdhözragadl humora-
lóI, de közben Rinko kivansaga |arl a fe|eben.
Szerelö|e u|abban egyre inkabb erdekIödöll oIyan doI-
gok iranl, ameIyek ha nem is voIlak ¡erverznek mondhalók,
nemike¡¡ eIlerlek az alIagoslóI. Lalhalóan izgalla egy kis
szadisla meIIekiz. Lehel, hogy a demonmaszk ebreszlell vad
ke¡ekel benne` Kouki Io¡va feIe ¡iIIanloll. A magIya fenye
ferden huIIoll Rinko arcara: a nö ¡rofiI|a vad, vörös fenyben
ragyogoll.
Az eIöadas nem sokkaI kiIenc ulan erl vegel. A szin¡a-
don eIoIlollak a lüzekel. Amikor kiaIudlak a Iangok, fekele
sölelseg boruIl a szenleIyre.
Kouki, minlha csak meneküIni akarna a hirleIen nyuga-
Iom eIöI, kimenl az ulcara, Ieinlell egy laxil, es egy kisven-
degIöbe vilelle magukal. Ismerle a heIyel, vaIamikor amo-
Iyan irodaImi laIaIkozóheIy voIl. Az a|ló hosszu ¡uIlra nyiIl.
HaluI lalamis szobak voIlak, de megis az voIl az igazi, ha az
ember a ¡uIl meIIell üIdögeIve, iszogalva beszeIgelhelell a
cimborakkaI.
Kouki harom eve nem |arl ill, de a fönök megismerle.
Kouki nyers köhaIszeIelekel rendeIl, frissen fogoll rakol, griI-
Iezell lengeri keszegel. Az eleI ugyanoIyan csodaIalos voIl
minl regen, egyszeru, de izIeles.
Rinkól magabizlossa lelle, hogy ill löIlik az e|szakal, es
aIig korlyoIl a sörbe, röglön szakera vaIloll.
÷ A regi idökben nem csak magIyafenyneI adlak eIö a
nó-darabokal` ÷ kivancsiskodoll Rinko. IeIlunl neki, hogy
ma esle refIeklorokal is hasznaIlak.
÷ Az ulóbbi idöben IegaIabb negyven hagyomanyos nó-
eIöadasl rendezlek Kamakuraban, de gondoIom, regen, ami-
kor meg nem ismerlek az eIeklromossagol, egesz mas Ial-
vany Iehelell ÷ feIeIle Kouki. ÷ Ugyanez a heIyzel a kiolói
Dai-mondzsi-szerlarlassaI, ahoI minden nyaron lüzel gyu|-

[47]
lollak a hegyen, hogy igy bucsuzzanak a haIollak szeIIeme-
löI. Ke¡zeId eI: nem voIlak ulcai Iam¡ak, neonfenyek, a va-
rosra leI|es sölelseg boruIl, csak a hegy IangoIl vörösen. Un-
ne¡eIyes, gyönyöru Ialvany Iehelell, amilöI az emberek ösz-
lönösen is összeerinlik a kel lenyerükel, es imadkozni kez-
denek. GondoId eI, miIyen Iehelell egy szabadleri nó-eIöadas
regen, amikor medence is voIl a szin¡ad meIIell, es az eIö-
adasl mindössze a szeIben Iobogó Iangok vizen lükrözödö
fenye viIagilolla meg. }óvaI eröleI|esebb es romanlikusabb
Iehelell a halas, minl mana¡sag. VarazsIalos...
÷ Is a demonok sokkaI i|eszlöbbek voIlak.
Kouki bóIinloll. Nem feIe|lelle Rinko kivansagal.
Tiz is eImuIl mar, mire vegezlek a vacsoravaI. Kouki la-
xil rendeIl es fizelell. Odakinn, maguk mögöll hagyva a ke-
deIyes ellermel, a sölelen föIe|ük meredö hegy, a Ievegö fe-
nyöiIIala ismel eszükbe |ullalla, hogy Kamakuraban vannak.
A nemreg meg zsibongó szenleIy mosl sölelen, mozduIalIa-
nuI lerüIl eI aIanl.
Az e|szakai, szinle üres ulon aIig liz ¡erc aIall a szaIIo-
daba erlek. ße|eIenlkezlek, es ugyanazl a szobal kerlek, minl
Iegulóbb. AIig Ie¡lek be az a|lón, Rinko alkaroIla a ferfil,
Kouki ¡edig feIka¡la, ugy ville al a masik szobaba, ahoI az
agyra zuhanlak.
÷ Vegre kellesben vagyunk ÷ zihaIla Rinko.
A vonalon, az eIöadason es az elleremben is mindvegig
visszafogla magal, lekinlelleI voIl arra, hogy Ial|ak ökel. De
mosl vegre eIengedhelle magal.
÷ Igy kicsil beruglam ÷ közöIle.
÷ HeIyes.
÷ Mierl`
÷ Meg izgalóbb vagy.
Rinko szemrehanyó ¡iIIanlasl velell ra, Kouki ¡edig
magahoz huzla a nöl, megcsókoIla, es közben fürge kezzeI
kigomboIla Rinko bIuzal, es Iehuzla a szoknya|a ci¡zar|al.

[48]
÷ A Iam¡a...
A ferfi engedeImesen odanyuIl, es Ieka¡csoIla az e||eIi-
szekrenyen Ievö Iam¡al. Azlan Ievelle zakó|al, es kibu|l in-
geböI.
Szelnyilolla Rinko bIuzal, de amikor odaha|oIl, hogy
megcsókoI|a a nö meIIel, Rinko hirleIen a fe|el razla.
÷ Var|aI. IIöbb Iezuhanyozom.
÷ Nem keII...
÷ Ne... nagyon megizzadlam.
÷ Nem ba|.
Koukil eIönlölle a vagy, hogy ¡onlosan azl legye a nö-
veI, amilöI az zavarban van, hogy rakenyszerilse az akaralal.
VoIl nemi kegyelIenseg ebben, es egy csi¡elnyi mazochiz-
mus abban, ahogyan az asszony vonakodva megadla neki
magal. Kouki |obb kezeveI alfogla Rinko vaIIal, masik keze
az asszony harisnyanadrag|anak lele|ere csuszoll.
÷ Ne...
Rinko ismel eIIenaIIl, de eIkesell veIe. Harisnyanadrag|a
bugyi|avaI együll Iecsusszanl, es eIöbukkanl kerek, Iagy fe-
neke.
÷ Nem szabad... ÷ liIlakozoll Rinko.
De ezzeI csak feIlüzeIle a ferfil. Kouki lovabb huzla a
harisnyal, es Rinko mosl mar együllmuködöll veIe: beha|Ii-
lolla lerdel, ¡onlosan azl leve, amil a ferfi akarl. Vagy e¡¡
fordilva, Kouki lelle azl, amil ö kivanl`
Amikor minden ruha|alóI megszabaduIl, es anyaszüIl
mezleIen voIl, Rinko szegyenIösen bu|l a ferfihoz. Kouki ¡e-
dig, erezve az asszony ¡uha, meIeg leslel, a füIebe sugla:
÷ Ma e|szaka kicsil durvabb Ieszek.
÷ Ne!
÷ Te akarlad, hogy demon Iegyek.
Rinko a fe|el csóvaIla.

[49]
÷ IogaImam sincs, mi ülöll beIem...
Nem csak ö van igy veIe, vaIIolla be maganak Kouki a
feIhomaIyban.
A demonok megragad|ak es maguk aIa gyurik aIdoza-
lukal. Kouki egyik kezeveI halarozollan larlolla Rinko vaIIal,
Iabail az asszony aIleslere kuIcsoIla, azlan finoman cirógalni
kezdle sima halal. Kedvese boIdogan alengedle magal a ci-
rógalasnak. Szinle eIoIvadl a ferfi kezei közl. Azonban nem-
sokara eIöbu|l Kouki lermeszelenek demoni oIdaIa. Ra akarla
döbbenleni Rinkól, mennyire kiszoIgaIlaloll.
ßaI kezeveI meg mindig erösen fogla, |obb|a ¡edig az
asszony larkó|alóI halarozollan meginduIl IefeIe a gerinc
menlen, a kerek csi¡öig. Keze Iassan kuszoll IefeIe, aIig
erinlgelve a gerincel. MineI finomabb, Io¡ollabb voIl az erin-
les, az asszony annaI hevesebben reagaIl.
A ferfi u||ai hegyeveI cirógalla, egyre Ie||ebb sikIoll, mig
vegüI eIgyölörl kiaIlas szakadl ki Rinko a|kan.
÷ IIeg... ÷ Ami eddig gyönyörusegel adoll, mosl, alIe¡-
ve egy halarl, csaknem eIviseIhelelIenne vaIl. De hiaba,
Kouki nem hagyla abba. UraIni akarla Rinkól, es nem együll
szarnyaIni veIe.
Az asszony vonagIoll a kar|aban, meneküIni ¡róbaIl, de
Kouki meg erösebben szorilolla, es közben masik kezeveI lo-
vabb simogalla a halal. A bizserges ¡edig nem enyhüIl.
Rinko lekeregve ¡róbaIl kiszabaduIni, de Kouki nem enged-
le, u||ai finom loII¡ihekkenl erinlellek az asszony halal.
Rinko hala ulan a hasa kövelkezell, es az asszony mar
kegyeIemerl könyörgöll. HirleIen radöbbenl, hogy az öl öIeIö
ferfi vaIóban demonna vaIlozoll.
Nyöszörgöll es vonagIoll, de a Koukiban Iakozó ördög
nem kegyeImezell. Rinko u|ra meg u|ra könyörgöll, vegüI
zokogoll, mire a ferfi eIengedle. Az asszony meIyen beszivla
a Ievegöl, azlan kinyu|lolla kar|al es Iabal, es ökIeveI ¡üföIni
kezdle a ferfi meIIkasal.

[50]
÷ Hogy lehelled, hogy lehelled!
Az ö ölIele voIl, gondoIla Kouki magaban. In csak azl
lellem, amil mondoll. IIöbb eImond|a, mil szerelne, azlan
nekem esik, amierl megleszem. Innek semmi erleIme.
÷ Hogy lehelled ezl veIem` ÷ kerdezle Rinko ismel, ez
aIkaIommaI Iagyabban. Odebb guruIl, es fe|ere huzla a laka-
ról, minlha azl akarna |eIezni, hogy semmi doIga egy iIyen
relleneles aIakkaI. De ill voIl meIIelle mezleIenüI az agyban,
es nem meneküIhelell.
A demonl csak rövid idöre eIegilelle ki, amil lell. Köze-
Iebb huzódoll a nöhöz, aki mozduIalIanuI feküdl, Iegzese
kezdell ismel normaIis Ienni.
÷ Iedig ez meg csak a kezdel ÷ sugla a füIebe.
Rinko feIhuzla vaIIal, de Kouki haluIróI eIörenyuIva
megfogla a meIIel, azlan u||ai hegyeveI finom kis körökel irl
Ie a bimbók körüI.
÷ Ne...
Rinko ¡róbaIla eIfedni magal, de a meIIbimbó|a mar
merev voIl. Kouki finoman simogalla a csucsal u||hegyeveI,
azlan közeIebb ha|oIl.
÷ Mosl mil akarsz`... kerdezle Rinko, es remegell a
hang|a. De nyiIvanvaIó voIl a vaIasz. A ferfi fe|e eIlunl a la-
karó aIall, es vegüI a|ka meglaIaIla a bimból, ameIyel |obb
kezeveI szerelgelell.
Kouki nem mindig voIl iIyen |ó szerelö. Harminceves
koraig csak az |arl az eszeben, hogy minden ere|eveI es eIel-
ere|eveI uraI|a a nöl. A negyvenes eveiben egy kicsil Iaziloll,
gyengedebb Iell, es mosl, az ölvenes eveiben vegre voIl mar
annyi erö benne, hogy lüreImes Iegyen, ne szenvedeIyes es
heves, hanem szakilson ra idöl, hogy megmulassa, mennyire
gyenged. Reszben fizikai ere|enek lermeszeles csökkenesel
|eIezle a vaIlozas, de azl is, hogy ra|öll, a nök szenvedeIye-
sebben vaIaszoInak, ha igy közeIedik hozza|uk. Nem minden
az izomzal es az erö. }obb fokozalosan, Iagyan haIadni, neha

[51]
szinle mozduIalIanuI, aIig-aIig erinlve a nöl. Igaz, |ó husz
evebe kerüIl, mig meglanuIla a Ieckel.
A meIIbimbóvaI sza|aban, oda sem nezve IenyuIl, es
megerinlelle a ¡ici, remegö rózsaszirmokal. Csak a nyeIve
hegye similoll vegig Rinko meIIbimbó|an, csak az u||a hegye
suroIla a szirmokal. Nem keII ehhez erö. MineI Iagyabb es
gyengedebb, annaI hevesebb Iesz a vaIasz.
A nök aIIilóIag szerelik az ,uriemberekel¨. Iz laIan
nem is annyira a küIsösegekre, minl az erinles finomsagara
erlendö. A gyengedseg erös fegyver a ferfi kezeben.
Rinko megadla magal: eIragadla az erzeImek vihara.
Kouki erezle, hogy immar ugy |alszik a masikon, ahogy csak
akar. Ismel a meIIbimbóra la¡adl a nyeIve, es foIylalla, amil
eIkezdell, kinozla, ingereIle baralnö|el, u||a a szirmokkaI |al-
szoll, aIig erinlve cirógalla ökel, mig vegüI az asszony re-
megve vonagIoll lehelelIen vagyaban.
÷ Ahh ÷ nyögöll.
ßosszusag es kelsegbeeses is voIl a hang|aban, de Kouki
nem hagyla sürgelni magal. Meg egy ideig ingereIle Rinkól
finom erinleseveI. Arra varl, hogy az asszony kegyeIemerl
könyörög|ön.
Rinko egyre hangosabban nyöszörgöll. Az eIvezeles
gyölreIem csucsara |uloll, meg egy ¡iIIanal, es Iangra Iobban.
II|uloll a vegsö halarig, könyörgöll, hizeIgell, zokogoll, ker-
IeIle a ferfil, hogy siessen. Az erzesek sislergö kalIanaba zar-
va nyüszilell, es dobaIla magal.
Kouki |óI Ialla, miIyen kelsegbeesesbe laszilolla kedve-
sel, megis visszalarlolla magal. ÷ KivanIak, legy magadeva ÷
ha csak ennyil haII, röglön abbahagy|a, amil lesz, es boIdo-
gan sikIik a varakozó es vagyakozó asszonyi leslbe. De eIöbb
haIIani akarla.
A ferfi a nöhöz ke¡esl keves gyönyörl laIaIhal a szerel-
kezesben. SokkaI |obban |ar, ha nem annyira magara az ak-
lusra, hanem kedvese reakcióira össz¡onlosil. Arra, minl
nyög vagy kiaIl feI a masik, ahogy meg|eIenik az arcan az

[52]
üdvözüIl mosoIy vagy e¡¡ az eIkinzoll ¡iIIanlas, s mindez
egyik ¡ercröI a masikra vaIlozik, ahogy a nö szenvedeIye
mind magasabbra hag. Csak akkor laIaI a ferfi igazi erzeImi
es fizikai kieIegüIesl a szereIemben, ha mindezl ki lud|a eI-
vezni.
÷ KerIek, kerIek, kerIek...
Rinko szinle megvaduIl a szenvedeIylöI, oll Iebegell a
mindenl eIsö¡rö örveny halaran, de Kouki nem kegyeIme-
zell: azl akarla, hogy az asszony nezzen szembe vagyaivaI:
÷ Mondd eI, mil szerelneI.
Moslanaig ö voIl az ur, de abban a ¡iIIanalban, ahogy
enged, mar ö Iesz az aIdozal, ¡uszla largy, amil az asszony
feIfaI, eInyeI magaban. Iz meginl csak arra serkenlelle a fer-
fil, hogy ameddig csak Iehel, huzza a doIgol.
Rinko egesz lesle IangoIl, kerek vaIIa es meIIe izzad-
sagban uszoll, oIyan nedves voIl, akar egy forras. Kouki csu-
¡an mosl haloIl be Iassan, szinle bizonylaIanuI.
Iz is oIyasmi voIl, amil regen sose lell voIna. AzeIöll,
ha egy nö ha|Iandónak mulalkozoll, sielve a magaeva lelle,
es sa|al szabaIyai szerinl birlokoIla öl. A szenvedeIy voIl
egyelIen erössege. Nem ludla voIna megmondani, hogy ez
mennyire eIegilelle ki korabbi ¡arlnereil. Ma mar se|lelle,
hogy löbben kieIegilelIenek maradlak a veIe vaIó szerelkezes
ulan.
Mar nem voIl benne ehhez eIeg eIelerö. Mosl Iassan ha-
Iadl, es vigyazoll, hogy ¡arlnere kedvere legyen. Idaig |ulva
fialaIon vaduI eIörevelelle voIna magal, kieIegilelIenüI
hagyva a nöl. Mosl inkabb szorosan Rinko meIIe feküdl, ugy,
hogy lovabb cirógalhassa, lelszes szerinl visszalarlva magal,
es közben a nö minden rezdüIesel figyeIve simogalla a gyö-
nyöru leslel.
U|abban Ieginkabb azl szerelle, ha Rinko csi¡ö|el eny-
hen megemeIve feküdl, hogy beIe haloIva keIIöke¡¡ izgal-
hassa a Iegerzekenyebb ¡onlol az eIüIsö faIon. Mosl is ezl
csinaIla, es az asszonybóI a¡ró, szinle szemermes szereImi

[53]
kiaIlasok szakadlak ki, ahogy fokozalosan hagoll egyre feI-
|ebb a gyönyör Ia|lor|a|an.
Kouki szinle szazszazaIekos bizlonsaggaI meg ludla
mondani, mikor |ul Rinko a csucsra. Nemcsak a hangok es a
mozduIalok, hanem a nöben meIyen vegbemenö a¡ró vaIlo-
zasok aIa¡|an. Ahogy Rinko egyre inkabb izgaIomba |öll,
maskor ¡uha es meIeg lesle egyre forróbba vaIl, erösen lar-
lolla öl.
VegüI, a IeguloIsó ¡iIIanalban remegö huIIamok, vegle-
Ien fodrozódó összehuzódasok fulollak vegig a ferfil öIeIö
finom huson, ahogy Rinko csak eIvezell, eIvezell es eIvezell.
÷ Nem, nem, nem...
Rinko meg mindig meg¡róbaIla kordaban larlani az er-
zeImeil, bar a lesle magavaI ragadla, igyekezell szavai reven
visszanyerni az iranyilasl. De amikor szarnyaIni kezdell, mar
nem voIl visszaul.
Teslenek köz¡onl|a megoIvadl, u|ra meg u|ra eIönlölle
az a¡ró összehuzódasok zuhalaga. Iz az, amierl a ferfi boI-
dogan Iehorgonyoz egy bizonyos nö meIIell, udvaroI neki,
eIhaImozza kedvesseggeI, aII|a minden kiadasal. Nem sa|naI
¡enzl, idöl, eröfeszilesl, hogy eI|ussanak ide.
De Kouki lovabbra is visszalarlolla magal. Mierl hagy-
na ki egy iIyen islenadla Iehelösegel` Lehel, hogy egyesek
mosl a fe|ükel csóvaI|ak, de a ferfi szamara nagyobb kieIegü-
Iesl nyu|l, komoIyabb sikereImenyl |eIenl, hogy szerelö|e eI-
oIvad a gyönyörlöI, minl sa|al ¡ar masod¡erces ekszlazisa.
Kouki if|usaganak nyers ere|e ugyan eIszaIIl az evekkeI, de
heIyelle meglanuIl uraIkodni magan es iranyilani larsa szen-
vedeIyel.
IzzeI kom¡enzaI|a a ferfiakal a sors az öregedeserl, ami
liszles ar eIveszlell eIelere|ükerl. Ime u| ke¡essegenek haIa,
Kouki eI|ullalhalla Rinkól az orgazmusig, miközben ö maga
lellre kesz maradl.
Nem a fialaIsag a Ienyeg. A ferfi merevedesenek me-
chanizmusa szorosan kölödik az agymuködeshez, ameIyel

[54]
annyira befoIyasoInak a IeIki lenyezök, hogy a Iegkisebb fe-
Ienkseg, aggodaIom, az önbizaIom eIveszlese is meggaloIhal-
|a a sikerl. A fialaIokban megvan a szükseges fizikai erö, de
sokszor nincs eIeg önbizaImuk. Kouki maga is megla¡aszlaI-
la ezl. Akkoriban, amikor beIe¡ell a könyvkiadóhoz, egy na-
Ia öl evveI idösebb asszonnyaI |arl. A nö szinesznönek ke-
szüIl, s közben egy sindzsukui barban doIgozoll. IIözö sze-
relö|e egy szinhazi ¡roducer voIl, akil meg abban a luIfulöll
viIagban is komoIy nöcsabasznak larlollak. Amikor Kouki
eI|ulolla nö agyaig, sehogy se ludoll szabaduIni az egykori
veleIylars szeIIemelöI.
A ferfiak sa|nos ha|Iamosak szinle maniakusan lörödni
szexuaIis leI|esilmenyükkeI, minlha ez voIna önbecsüIesük
egyelIen aIa¡|a. Szerelkezeskor löbbsegük azl akar|a haIIani,
hogy |obb, minl barmeIy eIöd|e voIl, hogy veIe eIvezelesebb a
doIog, minl akarki massaI. De mineI inkabb eröIködnek,
hogy ezl eIer|ek, annaI lüreImelIenebbe vaInak, mig vegüI
gyakran eIbuknak. Izerl is mond|ak sokszor |oggaI a ferfiak,
hogy vaIó|aban ök a gyengebb nem. A könnyed magabizlos-
sag sokkaI halekonyabb gyógyszer szamukra, minl az if|u-
sag.
I¡¡en ez hianyzoll Kouki es az idösebb asszony ka¡-
csoIalabóI. Kouki barmennyire is ¡róbaIkozoll, ere|e cser-
benhagyla, nem ludoll leI|esileni. If|ui energiail aIaaknazla a
ke¡zeIeleben eIö nöfaIó ke¡e. Iedig a nö nem is viseIkedhe-
lell voIna kedvesebben veIe. Izl meg mosl ulóIag, ölvenen
luI is igy Ialla. Noha egyre idegesebb es feszüIlebb Iell, a nö
megnyuglalla, hogy minden rendben van, es lovabbra is la-
IaIkozoll veIe, amig Kouki vissza nem nyerle az önbizaImal.
Ha ez az asszony akkor csak egy kicsil is unollnak lunik, ha
csak egyelIenegy keIIemelIen meg|egyzesl lesz, Koukinak la-
Ian eIele vegeig kom¡Iexusai Iellek voIna. A ferfiakal a nök
leremlik es formaI|ak. Mindannak, amil eddig lanuIl a nöklöI
eIele soran, RinkóvaI aralla Ie a gyümöIcsel.
Iersze, remek doIog egy idöben eIeIvezni a növeI, de
hasonIó kieIegüIesl nyu|lhal az is, ha Ial|uk ¡arlnerünkel eI-

[55]
|ulni a csucsra. IzaIlaI mi is oszlozunk az orgazmusaban. Az
eIöbbi annak a ferfinak a gyönyöre, akil magavaI ragad az
ekszlazis, az ulóbbiban a ferfi az örömök kerl|ebe vezeli lar-
sal, es eIvezi a Ialvanyl. Kouki az eIsöl mar szinle IehangoIó-
nak erezle, mig a masik fa|lal csodaIalosan kieIegilönek. Meg
|obba lelle a doIgol, hogy iIy módon megmaradl benne az
erö, ameIIyeI u|ra es u|ra visszavezelhelle ama kerlbe a ked-
vesel.
Rinko, mil sem se|lve larsa gondoIalaibóI, aImodozva
feküdl az agyon, es eIvezle a gyönyör uloIsó rezdüIeseil.
A nö a szerelkezesl kövelö ¡ercekben a Iegvonzóbb,
mikor mezleIenüI ¡ihen. IIyenkor eIlunik beIöIe minden fe-
szüIlseg, modorossag es Iazadas. Rinko csöndesen, megre-
szegüIve feküdl: az eIöbbi varazsIal visszhang|al haIIgalla.
Hogy is ne vaIlana ki gyengedsegel barmeIyik ferfibóI az ef-
feIe Ialvany` Iz a leI|es nyilollsag a bizaIom |eIe voIl. Ki ne
erezne iIyenkor, hogy eIönli a szerelel`
Kouki Rinko vaIIara lelle kezel, es finoman közeIebb
huzla magahoz a nöl. Rinko ebben a zsibbadl IeIkiaIIa¡olban
engedeImesen bu|l hozza, IangoIó es izzadsaglóI nyirkos les-
le leI|es hosszaban a ferfiehoz erl. Kouki alöIeIle, megsimo-
galla a halal.
÷ }ó voIl` ÷ kerdezle, nem minlha szükseg Iell voIna ra,
de haIIani akarla.
Rinko bóIinloll.
÷ }ó voIl` ÷ erösködöll a ferfi.
Rinko ügyel sem velell a kerdesre, minlha csak azl |e-
Iezne, ugysem fog|a kiadni magal. Kouki erre Rinko Iabai
köze lelle kezel, mire az asszony finoman megranduIl.
÷ Hagyd abba...
IróbaIla eIhuzni a ferfi kezel, de Kouki nem engedle.
Addig simogalla, amig Rinko u|ra nem reagaIl ÷ nem sokkaI
azulan, hogy eIeIvezell. Döbbeneles, miIyen hamar ke¡es
megu|uIni a nök lesle: az egyik ¡iIIanalban meg hinarkenl

[56]
Iebeg a huIIamokon, a kövelkezöben mar leIi van eIelleI, mo-
hón var|a az u| gyönyörl.
A ferfi szexuaIilasa veges, a nöe csaknem vegleIen.
Nem keII malemalikusnak Ienni ahhoz, hogy megerlsük, a
vegesnek nincs halaIma a vegleIen feIell. Szerencsere Kouki,
nehezen bar, de visszafogla magal az eIöbb. Maradl benne
annyi erö, hogy foIylalni lud|a.
Igeszen mas módon ¡róbaIla kieIegileni szerelö|e fris-
sen feIIangoIl vagyal. HaluIróI huzódoll oda hozza, a meIIere
lelle kezel, es a bimbó|al ingereIle. Rinko, aki csak az eIöbb
|uloll eI a csucs¡onlra, igen erzekeny voIl, a Iegkisebb inger-
re is reagaIl.
Ahanyszor csak Kouki a meIIehez erl, Rinko, minlha
csikIandós voIna, megranduIl, es ¡róbaIla kezeveI vedeni
magal. Kouki ugy dönlöll, ill az ide|e, hogy megIeckezlesse.
A csukIó|anaI fogva gyengeden halracsavarla Rinko mindkel
kezel, azlan az agy szeIen Ievö ¡amulszaIag feIe nyuIl.
÷ Ne csinaI| semmi oslobasagol ÷ sullogla Rinko.
Amikor ra|öll, hogy miben meslerkedik a ferfi, kelseg-
beesellen ¡róbaIl kiszabaduIni. Nyöszörgöll, forgalla kezel,
de a csomó erös voIl, es nem meneküIhelell.
TehelelIen voIl, es ¡róbaIl harcoIni eIIene. Meg eröseb-
ben dörzsöIle egymashoz a csukIóil, izgell-mozgoll, de csak
annyil erl eI veIe, hogy Iecsuszoll róIa a lakaró, feIfedve ba|a-
il.
÷ KerIek, kölözz ki ÷ könyörgöll, de a demon nem ke-
gyeImezell. IheIyell egy masik, meg kegyelIenebb ölIel |uloll
az eszebe.
÷ IeIka¡csoIom a Iam¡al.
Rinko feIe forduIl, feInezell ra, es vaduI razla a fe|el.
Csakhogy Kouki azl lehelle, amil csak akarl, rakenysze-
rilhelle szeszeIyeil ¡arlnerere. Kihozoll egy kis lörüIközöl a
fürdöszobabóI, es eIIenlmondasl nem lurö hangon közöIle a
növeI, hogy beköli a szemel.

[57]
÷ Ne! ÷ lörl ki az asszony, es igyekezell vedekezni, de
Kouki nem kegyeImezell. Rinko semmil se Ialoll.
÷ Megremilesz! ÷ mondla csaknem sikilva.
Meg mindig ¡róbaIl küzdeni, de a demon ünne¡eIye-
sen be|eIenlelle a kövelkezö Ie¡esl.
÷ Is mosl feIka¡csoIom a Iam¡al.
÷ }a|, islenem ÷ nyöszörögle Rinko erölIenüI, de a de-
monl ez sem halolla meg. A föka¡csoIó ulan nyuIl, ameIIyeI
feIka¡csoIhalla a szobaban Ievö összes Iam¡al.
Megka¡ó Ialvany laruIl eIe. A szoba köze¡en aIIó nagy,
du¡Ia agy köze¡en egy bekölöll szemu, lehelelIen, halrakö-
löll kezu, mezleIen nö feküdl. Összeku¡orodoll, beha|Iiloll
Iabal feIhuzla meIIkasahoz, minlha igy akarna eIlakarni ma-
gal. Kouki szerelelleI nezle az edes vonaIakal, a bu|a vaIIal es
dus kebIel, a karcsu derekal es a csi¡ö kerek, feher ivel.
A nöi lesl csu¡a re|leIy. Termeszeles, hogy a sze¡ nöi
lesl Ialvanya ingerIö, de sokkaI vonzóbb Iesz, ha van ra|la
harisnya vagy vaIami aIsónemu. Rinko ugyan mosl nem vi-
seIl masl, minl egy ¡amulszaIagol es egy a¡ró kezlörIöl ÷
egyik sem eIegans, izgaImas darab ÷, megis, abban a ¡iIIa-
nalban, hogy Rinkóra kerüIlek, az asszony lesle meg bu|abb,
meg izgaImasabb Iell. Kouki szinle remegell a vagylóI.
Mierl ingerIöbb egy mezleIen lesl, ha megkölözik, meg-
foszl|ak szabadsagalóI` Lehel, hogy ez a ke¡ vaIamifeIe me-
reganyagol lermeI a ferfiban, ameIylöI eIszabaduI a fanlazia-
|a`
Az agyon heverö, megkölözöll, gyönyöru, bekölöll
szemu, mezleIen nö IalvanyalóI a ferfiak izgaIma a lelöfok-
ara hag. IIIenaIIhalalIanuI vonzza ökel a masik kiszoIgaIla-
lollsaga es szegyene.
Kouki csak nezle a nöl, ma|d öszlönösen az agyhoz ug-
roll, a kar|aba ka¡la Rinkól, es a benne Iakozó demon u|ra
egyszeru, vaggyaI leIi emberre vaIl.

[58]
De az ördög csak lovabb moloszkaIl benne. Megfordi-
lolla kedvesel, hogy Rinko kerek feneke kiemeIked|en, azlan
körüI|arla, minden iranybóI megcsodaIla, sullogó hangon
kommenlaIla merelel, a meIIbimbók szinel, izes gyümöIcs-
höz hasonIilolla...
Rinko nem zarhalla be füIel, es Ialhalóan aIig varla,
hogy szerelö|e beIe haloI|on, es Kouki ludla, hogy ez aIka-
IommaI nem huzhal|a az idöl, barmennyire is eIvezi a Ial-
vanyl. Megragadla Rinko csi¡ö|el, es egyelIen halarozoll
mozduIallaI magara ranlolla az asszonyl.
Rinko abban a ¡iIIanalban haIkan feIsikoIloll, es a hala
ivbe feszüIl, de aminl megerezle, hogy a ferfi leI|esen benne
van, Iassan Ie||ebb engedle csi¡ö|el. Kouki haluIróI könnyen
eIerhelle Rinko leslenek Iegedesebb, Iegerzekenyebb reszel,
es mineI |obban homoriloll a nö, annaI |obban összeerl a les-
lük.
Kouki egeszen meIyre haloIl, azlan kicsil Iassiloll, eny-
hen halrahuzódoll, es ezl a mozduIalol ismeleIle u|ra meg
u|ra, s közben az asszony csukIóil larló csomól markoIva ugy
huzla eIöre-halra minlha Ió gye¡Iö|e voIna. Nem is kerdes,
hogy e ¡iIIanalban ö voIl nyeregben, am ez nem maradl
örökre igy.
A szemel boriló köles miall Rinko meg |obban koncenl-
raIhaloll sa|al gyönyörere. IIöször szegyenIösen reagaIl a
gyors es Iassu mozduIalok vaIlakozasara, de hamarosan eI-
önlölle a luz, es nem sokkaI ulana alvelle az iranyilasl: oIyan
voIl, akar egy eIszabaduIl kanca. AllóI fogva megcsereIödlek
a szere¡ek, es ö voIl a Iovas, aki sarkanlyuzla, ha|lolla, uzle a
masikal, mig vegüI Kouki mar eI is feIe|lelle, hogy vaIaha is ö
iranyiloll. Robbanasszeruen erl a csucsra.
Mosl mar mindkellen megkósloIlak, miIyen aIavelell-
nek Ienni. Rinko eIeinle szegyeIIle magal, de mosl eIönlölle a
dac, es feIrevelell minden szemermel. A ferfiak abrandoz-
halnak arróI, hogy ,magukeva leszik¨ a nöl, de vegüI, miu-
lan mindkellen megkönnyebbüIlek, mindig ök hevernek ki-
merüIlen, erölIenüI, szinle huIIakenl az agyon.

[59]
Rinko lörle meg eIsökenl a ra|uk zuhanó meIy csöndel.
÷ OIdozz ki...
Kouki csak mosl döbbenl ra, hogy az asszony kel csuk-
Ió|a meg mindig halra van kölözve. A szemeröI a szerelkezes
heveben reg IehuIIoll a köles. Ismel Rinko möge huzódoll, es
kioIdolla a csomól. Abban a ¡iIIanalban dühödl ülesek
araszlollak eI arcal es meIIkasal.
÷ Te rohadek. Hogy lehelleI iIyel`!
Rinkól ma|d szelvelelle a düh, amierl Kouki megkölöz-
le. A ferfi hagyla, hadd üsse, mig vegüI eI¡aroIog a harag|a.
Csak akkor szóIaIl meg, amikor a nö mar IecsiIIa¡odoll:
÷ IIvezled, nem` ÷ Rinko nem feIeIl, mindössze sóha|-
loll egyel. Izl is csak az aruIla eI, ahogyan meIIkasa kicsil
megemeIkedell.
÷ Te akarlad, hogy demon Iegyek, emIekezz csak.
÷ De nem hillem, hogy csakugyan megleszed.
÷ LegközeIebb meg rosszabb Ieszek.
÷ Mierl` Mierl akarod`
÷ Merl le annyira eIvezed.
AIighogy kimondla, Rinko a meIIkasahoz szorilolla
homIokal.
÷ Kezdem nem erleni magam ÷ mondla haIkan.
÷ Mierl`
÷ GondoId csak eI, iIyesmil csinaIlallam veIed... es... eI-
vezlem...
÷ }obban, minl maskor`
÷ Megkölözve, bekölöll szemmeI... minl egy fogoIy...
mar a ¡uszla gondoIal izgaló voIl...
÷ TaIan mazochisla vagy.
÷ De nem akarom, hogy banls!
÷ Semmi ba|. Nem is fogIak banlani, hiszen szerelIek.

[60]
Rinko ludla, hogy szenvedeIyük aIa¡|a a köIcsönös sze-
reIem, es a ferfi nem ,becsleIenili meg¨. Ahogyan Kouki sem
gondoIla komoIyan róIa, hogy mazochisla. Igyikük sem
erezle ugy, minlha abnormaIis Iell voIna amil lellek, mind-
össze azl, hogy a szereIemlöI IehuIIollak róIuk a galIasok.
÷ Kivancsi vagyok, masok is csinaInak-e iIyesmil.
÷ Nem. Masok nem szerelik egymasl annyira, minl mi.
÷ Kouki meg sose Ialoll masokal szereImeskedni, megis su-
garzoll a hang|abóI a meggyözödes. ÷ Csak mi kellen.
A köIcsönös, fekleIen szenvedeIy es a közös megköny-
nyebbüIes ulan meg közeIebb erezlek magukal egymashoz.
Mindkellen feIfoglak, hogy Ieglermeszelesebb, Iegkevesbe
eIIenörzöll en|ükel mulallak meg a masiknak.
Kouki a halan feküdl, Rinko az oIdaIan, fe|el a ferfi vaI-
Iara ha|lva.
÷ Kerdezhelek vaIamil` ÷ szóIaIl meg Kouki varalIanuI,
aneIküI, hogy megmoccanl voIna.
÷ Mil` ÷ A szerelkezes ulan az asszony hang|a kicsil fa-
lyoIosan csengell.
÷ Amikor veIe vagy... ÷ meg mindig nem ludla raszanni
magal, hogy azl mond|a, a fer|eddeI -...az is iIyen`
÷ MiröI beszeIsz` ÷ Rinko hang|a hirleIen liszla, halaro-
zoll Iell. ÷ Mondlam neked, hogy nem vagyunk együll.
÷ Na es korabban`
Rinko haIIgaloll, minlha gyuIöIne vaIaszoIni a kerdesre.
Kouki |óI ludla, hogy vaIószinuIeg liIloll lere¡re levedl,
megsem voIl ke¡es visszalarlani magal.
÷ Sose voIl iIyen |ó`
÷ Nem. ÷ Az asszony haIkan, kurlan feIeIl.
Kouki ismel Ialla maga eIöll szereIme fer|el, az eIismerl
orvosl. Nehez voIl eIke¡zeInie, hogy egy iIyen ember ne
ludna kieIegileni a feIesegel.

[61]
÷ Iurcsa ÷ mondla.
÷ Nem az a fa|la. Nem erdekIi annyira a doIog.
÷ De kilunö ember, nem`
÷ Mi köze ennek ehhez`
Kouki csak nem ludla luIlenni magal azon, hogy Rinko
fer|e orvos¡rofesszor. De laIan csakugyan nem függ össze a
kel doIog. A magas ¡oziciól belöIlö es |ó anyagi hallerreI ren-
deIkezö ferfiak lermeszelesen eIönyben vannak a löbbiveI
szemben. KomoIy befoIyassaI rendeIkeznek. Az iIyen embe-
rek feIsöbbsegel mindenki eIismeri es feIismeri, hiszen mind-
ez szamlaIan küIsösegben is megnyiIvanuI. De a ferfiak sza-
mara a szexuaIis föIeny IegaIabb ennyire fonlos, es ezl mar
nem Iehel a küIsösegek aIa¡|an megbecsüIni. I leren min-
denkinek maganak keII Ievonni a kövelkezlelesekel. Ha az
ember össze akar|a velni magal egy masik ferfivaI, Iegegy-
szerubb megkerdezni egy oIyan nöl, aki mindkelle|ükkeI
voIl, de ¡ersze nincs ra garancia, hogy egyenes vaIaszl ka¡.
VegüI is mindenki gyanakszik mindenkire, es nem marad
mas ka¡aszkodó|a, minl a sa|al ke¡zeIele.
De Rinko mosl halarozoll vaIaszl adoll. Nem reszIelez-
le a doIgol, de az egyerleImu voIl, hogy igy vagy ugy, de ö,
Kouki a |obb.
÷ ÖrüIök. ÷ Nem minlha nem se|lhelle voIna Rinko re-
akcióibóI, hogy igy van, de azerl megkönnyebbüIl, hogy
haIIhalla is. ÷ Tudod, eIöször nem gondoIlam voIna, hogy
barmi eseIyem van.
÷ Mierl`
Nehez voIl eImagyarazni, de Kouki az eIsö ¡iIIanallóI
fogva ugy gondoIla, hogy minden eIöny Rinko fer|eneI van.
Magasabb a ¡ozició|a, vagyonosabb, raadasuI fialaIabb is.
Csak azerl közeIedell Rinkóhoz, merl hihelelIenüI vonzolla
az asszony, es merl nemi daccaI ugy veIle, semmil se veszil-
hel, ha meg¡róbaI|a.

[62]
}alszoll es nyerl. Lehel, hogy sok szem¡onlbóI nem
merheli magal Rinko fer|ehez, de az agyban mindenke¡¡ ö a
|obb. MeIyik |obb, a rang es a vagyon, miközben az emberl
feIszarvazzak, vagy ¡enz es ¡reszlizs neIküI eIni, de közben
eIcsabilani a sikeres es gazdag ember feIesegel` Nem bizlos,
hogy könnyu vaIaszlas, de Kouki lökeIelesen eIegedell voIl a
sorsavaI.
MiIyen küIönös doIog a szereIem. Amil ferfiak es nök
együll lesznek, egyelemes. A fa|ok fizikai feIe¡ilesel lekinl-
ve, mindenki szamara ugyanaz a foIyamal, meIynek soran a
him behaloI a nösleny viragaba, körüIöIeIi a szirmok Iagysa-
ga, es kieIegüI. Megis vegleIen a variaciók szama. Ahany
ember, annyifeIel szerel vagy nem szerel, es mind maskenl
reagaI. VaIóban vegleIen variacióróI beszeIhelünk, hiszen
meg ugyanazon kel ember szamara sem Iehel kelszer leI|esen
egyforma az együllIel.
Nem kelseges, hogy mineI magasabb rendu aIIalróI van
szó, annaI bonyoIuIlabb a doIog. MiveI az ember az evoIuci-
ós ¡iramis csucsan laIaIhaló, lermeszeles, hogy halaImas kü-
Iönbseg van az egyes ¡arok közöll. A fIörl, a csók, a velköz-
leles, az aklus maga: minden egyes Ie¡csö |eIIemzö, beIeerlve
az együll löIlöll idöl es az eIvaIasl. VaIamennyi ferfinak
megvannak a szokasai, es minden nö masl var eI ¡arlnerelöI.
Szerelkezes közben minden szem¡onlbóI csu¡assza va-
Iunk: szüIelesi heIyünk, gyerekkorunk, neveIlelesünk, mu-
veIlsegünk, eIella¡aszlaIalunk es erzekenysegünk is megha-
larozó. Meg erdekesebbe leszi a doIgol, hogy barmennyil oI-
vas is az ember, akarhany iskoIal eIvegez, ebböI a szem¡onl-
bóI nem csiszoIódik. A kezikönyvek adhalnak lanacsol, de
halaImas szakadek lalong a könyvböI szerzell ludas es a va-
Iósag közöll.
Izl bizony csak egyelIen módon Iehel meglanuIni, a
gyakorIalban. Az agyban nem szamil, hany vizsgal lell Ie va-
Iaki, miIyen rangos egyelemre |arl. RaadasuI Iehel, hogy egy
leI|esen muveIelIen aIak kilunö szerelö. IbböI a szem¡onlbóI

[63]
semmi nem oIyan demokralikus, minl a szereIem, nincs meg
egy oIyan doIog, ahoI ennyire IenyegleIen a szarmazas.
Kouki ezen lunödöll, amikor Rinko haIkan megszóIaIl:
÷ Mire gondoIsz mosl`
÷ Csak arra, miIyen szerencsem van, hogy megismerle-
Iek.
IzzeI közeIebb huzla magahoz kedvesel, hihelelIenüI
edes, rugaImas husaba lemelkezell, ma|d eInyomla az aIom.

[64]
Hn!dIény
Oklóber uloIsó szombal|an Kouki odahaza nezle a le-
vel. IgazabóI nem erdekeIle a musor, de azerl vegignezle a
heli hirösszefogIaIól, ma|d egy goIf|alszmal is. Igeszen deI-
ulan haromig.
Akkor viszonl feI¡allanl, eIzarla a level, es bemenl a
szoba|aba, hogy feIöIlözzön. VaIamikor a feIesege keszilelle
ki a ruhail, de mana¡sag mar ra hagyla. Kouki barna nadra-
gol, larka zakól es hozzaiIIö nyakkendöl öIlöll, ma|d goIflas-
ka|al maga ulan huzva visszamenl a na¡¡aIiba. A feIesege az
aszlaInaI üIve szamoIóge¡¡eI eIIenörizle az ev vegi nagy
a|andekozasi huIIamra keszüIö ¡orceIanok arail.
÷ Megyek ÷ mondla Kouki.
MeghaIIva a hang|al, az asszony Ievelle szemüvegel, es
megforduIl. Ugy nezell ra, minlha csak mosl velle voIna esz-
re, hogy oll van.
÷ Is csak hoIna¡ |össz haza, ugye`
÷ A di|aladas ulan oll aIszom egy hakonei szaIIodaban.
HoIna¡ ¡edig goIfozunk egy kicsil.
Az a|ló feIe induIl, az asszony kicsiveI Iemaradva kö-
velle.
÷ Isle halkor en is laIaIkozom vaIakiveI a Ginzan, csak
kesön erek haza ÷ mondla.
Kouki bóIinloll, azlan vaIIara velelle a goIflaskal, es ki-
Ie¡ell az a|lón.
VaIó|aban RinkóvaI voIl lilkos randevu|a, a goIflaskal
csak aIcazasuI ville. Nem voIl szinliszla hazugsag, amil a fe-
Iesegenek mondoll, csakugyan ma esle voIl a di|aladas, es
igaz voIl az is, hogy ulana egy hakonei holeIben szaII meg.
De a di|al az a kaIIigrafiaszövelseg adla, ameIyhez Rinko is
larlozoll, es ulana ök kellen együll menlek Hakoneba.

[65]
Vagyis aIa¡|aiban veve minden igaz voIl, mindössze
annyil haIIgaloll eI, hogy nem egyedüI megy. ßecsa¡la a fe-
Iesegel. De mi erleIme Iell voIna eImondani neki az igazal`
Kouki ugy Ialla, hogy ha kihuIl a hazassag, szükseg van egy
kis |ólekony csaIasra.
Ma|dnem egy óraba leIIell, mire aulóvaI eIerl abba az
akaszakai szaIIodaba, ahoI a di|aladasl larlollak. Vezeles
közben a feIesegen gondoIkozoll. Semmi rosszal se ludoll
mondani róIa. Az asszony negyvennyoIc eves voIl, hal evveI
fialaIabb naIa, kerek arcavaI meg fialaIabbnak Ialszoll. Ami-
kor munkaba aIIl, |ókedvuen meseIle, hogy a cegneI doIgozó
fialaI ferfiak a koranaI IegaIabb öl evveI fialaIabbnak hillek.
AlIagos küIse|u, |ó kedeIyu asszony. Magabizlos nyugaIom-
maI vegzell minden hazimunkal, neveIle feI a Ianyukal. Ra-
adasuI csodaIalosan ki|öll Kouki any|avaI, aki liz evveI ez-
eIöll haIl meg. Igazi minlafeIeseg voIl. Csak e¡¡en a beIöIe
sugarzó |ózansag es bizlonsag kiöIl minden izgaImal a ka¡-
csoIalukbóI.
Kouki immar |ó egy evlizede nem haIl veIe. Sose kez-
demenyezell igazan, es az evek soran fokozalosan eIhaIl
benne a vagy, mig vegüI mar nem is nönek, hanem minden-
na¡i eIele larlozekanak Ialla. Kouki gyakran haIIolla a koIIe-
gailóI, hogy ,a munkal es szexel sose vidd haza¨, es az ö ha-
zassaga is vaIahogy eszerinl aIakuIl.
Az az igazsag, hogy miulan husz-egynehany evel eIl
együll ugyanazzaI a növeI, na¡ minl na¡ együll voIlak, Ialla
feIöIlözve es ruhalIanuI, eI sem ludla ke¡zeIni, hogy feIla-
mad|on benne iranla a vagy. Kimondva-kimondalIanuI amo-
Iyan közeIi rokonanak lekinlelle feIesegel, es minl vaIaki
egyszer megfogaImazla, rokonok nem haIhalnak együll.
Akarhogy is, de huszonöl ev hazassag ulan nem dobo-
goll hevesebben a szive, ha a feIesegere nezell, nem lamad-
lak romanlikus gondoIalai veIe ka¡csoIalban. Ka¡csoIaluk-
nak egyelIen |ó oIdaIa maradl, a megbizhalósag. IIyen egy-
szeru a doIog: egy nölöI vagy nyugaImal, vagy izgaImal ka-
¡unk. A kellö együll nem megy.

[66]
De Kouki mosl kaIandra, izgaIomra vagyoll.
MegIe¡ve la¡aszlaIla, hogy szombal deIulan iIyen nagy
a forgaIom. ßar ide|eben induIl eI hazuIróI, iIyen lem¡óban
aIigha fog odaerni öl órara. Miulan eIhagyla a sibu|ai dugól,
egy kicsil megnyugodoll. A meIIelle Ievö üIesen ler¡eszkedö
goIflaskara ¡iIIanloll, es banalos mosoIy |eIenl meg arcan.
Immar nem eIöször ulazlak eI RinkóvaI vaIahova, hogy
együll löIlsek az e|szakal, de eddig mindig egyenesen mun-
kabóI induIl a randevura. De ma munkaszüneli na¡ Ieven,
keIIell vaIami ürügy, hogy mierl nem marad odahaza. Izerl
laIaIla ki azl, hogy a baralaivaI fog goIfozni a helvegen.
A feIesege arcan nem Ialszoll, hogy gyanakodna, ami-
kor legna¡ esle be|eIenlelle a doIgol, es mosl is ugyanugy vi-
seIkedell, ahogyan szokoll. Nem lud|a. Kouki IegaIabbis igy
veIle, megis megforduIl a fe|eben a gondoIal: legyük feI,
hogy alIal ra|lam.
Nem minlha a feIesege hiszleriazna, feIlekenysegi ro-
hamokal rendezne, vagy egyaIlaIan vaIamike¡¡en kimulal-
na, ha nehezleI ra. Mindig derusen, higgadlan aIIl a doIgok-
hoz. Kouki maskor is kihasznaIla ezl, nemegyszer Ie¡ell feI-
re, es megingalhalalIan IeIki nyugaIma Iallan nemegyszer
forduIl meg a fe|eben, hogy vaIó|aban mindenl lud, de abban
is bizlos, hogy a fer|e visszaler hozza.
Csakhogy Kouki ludla, hogy ez aIkaIommaI mas a
heIyzel. Az asszony ennek eIIenere mosl is ugyanoIyan nyu-
godl voIl, minl mindig. TaIan luIsagosan is eImerüIl a mun-
ka|aban ahhoz, hogy barmil eszrevegyen. Vagy laIan neki is
van vaIaki|e` Kouki nehezen ludla eIke¡zeIni, hogy barki
udvaroIni kezd|en ölvenhez közeIedö feIesegenek. Igaz, ö
maga mar luI voIl az ölvenen, es megla¡aszlaIla, hogy enneI
furabb doIgok is lörlennek. Ugy erezle, nem re¡esne a boI-
dogsaglóI, ha kiderüIne, feIesegenek viszonya van vaIakiveI,
de nem voIl abban a heIyzelben, hogy szemrehanyasl lehes-
sen.
Negy óra ölvenkor aIIl be a szaIIoda eIe, amikor mar liz
¡erce larloll az ünne¡seg. Le¡arkoIl, es egyenesen a masodik

[67]
emeIelre sielell, ahoI kaIIigrafusok es vendegeik gyüIekezlek
a be|aralnaI. Kouki ulal lörl maganak a lömegben. I¡¡ a ne-
vel irla a vendegkönyvbe, amikor Rinko meg|eIenl.
HaIvanyIevenduIa kimonól viseIl, himzell feher obivaI.
Ha|al feIlornyozla, es gyöngycsallaI luzle össze. Ahogy köze-
Iebb erl, Kouki Ialla, hogy kimonó|a eIe|el a¡ró krizanlemok
diszilik. A IevenduIa kimonó a szoknyareszen fokozalosan
söleledell, es a szegeIyen narancsviragminlak Ialszollak.
Kouki eIbuvöIlen meredl ra, Rinko ¡edig aggódva ran-
coIla a homIokal.
÷ VaIami ba| van`
÷ Nem. ßamuIalosan nezeI ki.
Igeszen mas voIl, minl ahogy megszokla. Nyugali ru-
haban edes es |óI öIlözöll, de kimonóban halarozollan eIe-
gans. Maga voIl az izgaló, de megközeIilhelelIen fer|ezell
asszony.
÷ Azl hillem, sose ersz ide. Mar kezdlem aggódni.
÷ Nagy voIl a forgaIom.
Kövelle az asszonyl a lerembe. Rinko IeüIlelle köze¡en,
a lerem halsó resze feIe.
÷ Ill var| meg, |ó`
÷ Te hoI IeszeI`
÷ Oll eIöI. Ulana Iesz egy kis fogadas a szomszed szo-
baban. KerIek, marad|.
Kouki bóIinloll, Rinko ¡edig megforduIl, es eIinduIl
eIöre, s közben kiviIIanl obi|anak kel nyiloll Iegyezöl abrazo-
Ió minlazala.
Rinko is a di|azollak közöll voIl. A kiaIIiloll kaIIigrafia-
|an negy kinai iras|eI aIIl a negyzelmeleres ¡a¡iron: sin-si-
kei-su.
,Visszafogoll kezdel, meIlósagleI|es veg.¨

[68]
A ferfi szemszögeböI nezve az egesz egy kicsil luIsago-
san is iIIemludó es heIyenvaIó voIl. Korabban megforduIl a
fe|eben, hogy eImond|a Rinkónak, de azlan radöbbenl, hogy
kedvese öszinlen hisz ebben.
Kouki azerl |öll eI, merl Rinko kerle ra. Iersze megfor-
duIl a fe|eben, ill van-e az asszony fer|e is. Idegesilelle a
gondoIal. Igaz, nehez voIl eIke¡zeIni RinkóróI, hogy mind-
kelle|ükel meghiv|a az esemenyre.
Az ünne¡seg ¡onlosan öl órakor kezdödöll. LegaIabb
kelszazan voIlak |eIen. IIöször az esemenyl sz¡onzoraIó u|-
sag, ma|d a kaIIigrafusszövelseg ke¡viseIö|e larloll megnyi-
lóbeszedel. Kouki megludla, hogy egy csaknem harminceves
muIlra visszalekinlö orszagos versenyröI van szó. A besze-
dek ulan a di|aladas kövelkezell. A födi|akkaI kezdlek, a
nyerlesek sorra Ie¡lek feI a szin¡adra, es vellek al okIeveIü-
kel. VaIamennyiükel meIeg la¡s fogadla: a meIlósagleI|es
öregel, aki csodaIalosan feslell ünne¡i hakama|aban es
haoriban ÷ sugarzoll beIöIe, hogy vaIaszloll muveszelenek
igazi meslere ÷, es az eIsökenl di|azoll bimbózó, fialaI
kaIIigrafusnöl egyaranl.
Rinko dicserelel ka¡oll, es igy az uloIsók közl Ie¡helell
a szin¡adra egy ölvenes ferfi es egy meg idösebb nö larsasa-
gaban. Kelle|ük közöll a viragkoral eIö Rinko meg sugar-
zóbbnak lunl, minl egyebkenl.
Igyenkenl szóIilollak mindharmukal, es eIöreIe¡lek.
Amikor Rinko velle al a di|al, kilörl a la¡svihar, Koukinak
ugy lunl, sokkaI nagyobb la¡sol ka¡, minl a löbbiek.
Nezle, ahogy Rinko iIIedeImesen megha|oI, es alveszi a
di|al. ßüszkeseg fogla eI. Minlha az egesz közönseg, söl, a
löbbi nyerles figyeIme is Rinkóra koncenlraIódoll voIna. Az
asszony sa¡adl voIl, es kicsil idegesnek Ialszoll, de a haI-
vanysaga meg inkabb kiemeIle kimonó|a IevenduIakek szi-
nel, a ruha ¡azar voIlal meIlósagleI|es kecsessege enyhilelle.
Kouki nem ludla megaIIa¡ilani, mil gondoIhalnak maguk-
ban a leremben larlózkodó nök, de bizlosra velle, hogy a fer-
fiak mind a kimonó aIall re|lözö leslröI abrandoznak.

[69]
De hiaba. Csak ö ismerle Rinko meIIenek ivel es suIyal,
lesle re|lell meIegel, azl, miIyen zaboIalIanuI szerelkezik,
amikor kellesben vannak. HirleIen ra|öll, hogy mosl megla-
¡aszlaIla azl a lilkos örömöl es kivaIaszlollsag-ludalol, ame-
Iyel egy hires szinesznö vagy gesa fer|e, nelan szerelö|e erez-
hel.
Rinko, mil sem se|lve arróI, min lö¡reng kedvese, u|abb
la¡svihar köze¡elle IeIe¡ell az emeIvenyröI. Izulan a zsuri
kommenlar|a kövelkezell, ma|d vegel erl az esemeny. Köz-
velIen ezulan kezdödöll a szomszedos leremben a fogadas.
Mindenki feIaIIl, es a lömeg az a|ló feIe sodródoll.
Kouki e¡¡en azon lunödöll, mil legyen, amikor Rinko
meIIe Ie¡ell.
÷ Nem banod, ha maradunk meg egy kicsil`
÷ Mennyi ideig`
÷ Harminc-negyven ¡erc muIva eI ludok |önni.
÷ Igy kicsil ill maradok, azlan Iemegyek a föIdszinli
kavezóba.
Rinko bóIinloll, es mar sielell is vissza kaIIigrafus bara-
laihoz.
A fogadason meg löbben voIlak, minl magan a di|al-
adason, Kouki ugy becsüIle, IegaIabb haromszazan Iehelnek.
Az egyik sz¡onzor larloll meg beszedel, ma|d egy idösebb,
Ialhalóan nagy liszleIelben aIIó kaIIigrafus mondoll ¡ohar-
köszönlöl, azlan a vendegek feIszabaduIlan fecseghellek
egymassaI.
Kouki ivoll egy sörl az a|ló közeIeben Ievö aszlaInaI,
ma|d ¡iIIanlasa addig cikazoll feI-aIa a leremben, mig meg
nem laIaIla Rinkól. A lerem masik reszeben Ievö föaszlaInaI
beszeIgelell egy idösebb uriemberreI. A hires meslerekel Ie-
szamilva a kaIIigrafusok löbbnyire nök voIlak, de Rinko meI-
Iell mind szürkenek Ialszoll. Nem voIl magas, se köver, nyu-
godl meIlósaga ¡edig meg |obban kihangsuIyozla a viragko-
ral eIö asszony erzeki ragyogasal.

[70]
Lalhalóan mindenkil eIvarazsoIl. MosoIygó, beszeIö
ferfiak vellek körüI. Kouki mind ez idaig nem gondoIl beIe,
hogy Rinko laIan a kaIIigrafia egyik igereles csiIIaga. IróbaI-
la iIyen szemmeI nezni, de közben vaIaki haluIróI a vaIIara
csa¡oll.
÷ Hal ill vagy!
MegforduIl. Kinugava aIIl mögölle.
÷ Megkerl, hogy |ö||ek eI. Tudod, hogy van az...
÷ In sem akarlam eI|önni, de korabban vegezlem a
munkavaI, es gondoIlam, beugrok. ÷ ßaral|a lekinlele a fö-
aszlaI feIe levedl. ÷ GondoIom, |óIesik a hiusagodnak, hogy
ragadnak ra a ferfiak.
Mosl, hogy igy Kinugavaba bolIoll, nehezebb Iesz a
lerv szerinl feIlunes neIküI IeIe¡nie RinkóvaI, de nagyon Ias-
san leIl az idö egyedüI, es Kouki vegüI is haIas voIl a larsa-
sagerl.
÷ Sose gondoIlam voIna, hogy iIyen sok nö fogIaIkozik
kaIIigrafiavaI ÷ |egyezle meg.
÷ Sok nö fesl, de meg löbben vaIaszl|ak a kaIIigrafial.
TeI|esen erlhelö.
÷ Nem erlem. A nök szerelik a szinekel.
÷ Iersze, szerelik, de neked nem lunl feI, hogy a mesle-
rek mind ferfiak` Mil gondoIsz, mi lörlenik, ha csu¡a nö ve-
szi körüI ökel` Hal ¡ersze hogy a fialaI, csinos nöknek ked-
veznek. ÷ Gyorsan feIemeIle kezel. ÷ Ne erlsd feIre, nem azl
mondom ezzeI, hogy az ö eseleben is igy van. De a mesler
vaIahogy nem oIyan szigoru, ha egy ba|os, fialaI |ószag cso-
daI|a ahilallaI. Igyesek ¡rolekcióróI beszeInek, en inkabb
lermeszeles öszlönnek neveznem.
Kouki heIyesIöen bóIinloll.
Kinugava Ie||ebb ereszlelle hang|al:
÷ Igyesek ugy nyernek, hogy IemasoI|ak a meslerüklöI
ka¡oll minlal.

[71]
÷ Vannak egymassaI versenyzö cso¡orlok, iskoIak, bar-
hogy is nevezzük`
÷ De mennyire. A diakok aIlaIaban akkor nyernek, ha a
meslerük vaIameIyik eröleI|es cso¡orlhoz larlozik. Ha nem,
akkor veszlenek.
÷ Ugy hangzik, minlha ugyanoIyan furas es könyökIes
Ienne, minl a hagyomanyos |a¡an lanc- es viragrendezes-
iskoIaknaI.
÷ AIa¡|aban veve nincs nagy küIönbseg.
Kinugava meg u|sagiró korabóI |óI ismerle a kaIIigrafiai
körök beIharcail.
÷ Ki veszi meg egy iIyen kiaIIilason a kaIIigrafiakal`
÷ A hires meslerek meg nehany oIyan kaIIigrafus mun-
kail kiveve, akikel feIka¡oll a sa|ló, löbbnyire a diakok bara-
lai es csaIad|a.
÷ Minek az nekik`
÷ Igy mulalhal|ak meg, hogy meIIelle aIInak.
Hal ez Rinko viIaga. Koukil eIfogla az együllerzes,
ugyanakkor meg |obban liszleIle az asszonyl kilarlasaerl.
Rinko eszrevelle, hogy Kouki es Kinugava beszeIgel-
nek, es amikor feIe|ük forduIl, Kinugava inlell feIe.
÷ Ma esle küIönösen gyönyöru vagy ÷ bókoIl moso-
Iyogva, amikor Rinko odaIe¡ell hozza|uk. ÷ AllóI a ¡iIIanal-
lóI, hogy meg|eIenleI, minden szem rad la¡adl.
Kinugava mindig azon so¡ankodoll, hogy luI szegyen-
Iös, meg sem mer szóIaIni egy sze¡ nö larsasagaban. A mai
na¡ nyiIvan kiveleInek szamiloll.
÷ Lassacskan mindenl megludok a kaIIigrafia viIaganak
lilkairóI ÷ mondla Kouki lemal vaIlva.
÷ Hogy erled ezl` ÷ kerdezle Rinko aggódva.
÷ Ne i|ed| meg, semmi köze hozzad ÷ razla a fe|el
Kinugava. Nem foIylalhalla, merl egy ri¡orlernek Ialszó, kö-

[72]
ze¡koru ferfi nyu|lolla al az asszonynak nev|egyel, ugyan-
akkor möge Ie¡ell egy folós, es a vaku viIIanl.
Nem ö nyerle a födi|al, de meg a masodik vagy harma-
dik sem Iell. Mierl bannak ugy veIe, minlha ö voIna a szlar`
A sze¡sege miall` Kouki halrebb Ie¡ve figyeIle az eseme-
nyekel.
÷ Mil csinaIsz ulana` ÷ kerdezle Kinugava.
Koukil varalIanuI erle a kerdes. VaIasz heIyell molyo-
goll vaIamil, mire Kinugava gyorsan ka¡csoIl.
÷ Nem erdekes, |óI is leszilek, ha kellecsken ünne¡eIlek
vaIahoI. ÷ Miulan megmulalla, miIyen la¡inlalos, lovabb
kerdezösködöll. ÷ II|öll vaIaki a csaIad|abóI`
Kouki maga is ezen lunödöll, es mosl ismel körbe¡iI-
Ianloll.
÷ Mondhalom, eIeg vakmerö vagy. Mi Iesz, ha feIbuk-
kan a fer|e`
De hiszen Rinko maga kerle, hogy |ö||ek eI, gondoIla
Kouki, de azlan visszanyeIle a vaIaszl.
÷ Szerinlem inkabb Rinko voIl balor ÷ |egyezle meg
Kinugava enyhe gunnyaI a hang|aban. ÷ KüIönben is, gondo-
Iom, nem akarnaI megvivni erle. ÷ IIvezelleI heIyezle eI a
csa¡dal, de amikor Kouki nem vaIaszoIl, erdekIödese haIva-
nyuIl. Tiz ¡erc muIva közöIle, hogy lavozik, es igy is lell.
Kouki ismel egyedüI maradl. }avaban larloll a ¡arli.
Rinko lovabbra is a föaszlaI szlar|akenl, nevelgeIl, beszeIge-
lell, hagyla, hogy fenyke¡ezzek larsaivaI együll. Kouki Ieg-
|obb ludomasa szerinl nem voIl varhaló, hogy feIbukkan|on
a fer|e, de ha megis, nem ismerik egymasl, ugyhogy semmi
gond.
Miulan rendezle magaban a kerdesl, ivoll meg egy sörl,
ma|d az óra|ara nezell: mar löbb minl feIóra|a acsorgoll. Ki-
menl, es IeselaIl az eIöcsarnokba, es albaIIagoll a kavezóba.
HalraüIl, a faI meIIe, es kavel rendeIl. A heIyiseg lömve voIl
egy esküvöi fogadas vendegeiveI. Amikor meghozlak a ka-

[73]
ve|al, ismel óra|ara ¡iIIanloll. IeI hel muIl. Ha igy megy az
idö, örüIhelnek, ha kiIencre Hakoneba ernek.
Lassan korlyoIgalla kavefial, es hogy vaIamiveI eIüsse
az idöl, a noleszal Ia¡ozgalla. I¡¡ a masodik cigarella|ara
gyu|loll ra, amikor Rinko meg|eIenl az eIöcsarnok luIsó ve-
gen.
Ha|Iongva bucsuzkodoll egy idösebb asszonylóI, azlan
vegre egyedüI maradl. }ókora ¡a¡irlaskal larloll a kezeben.
÷ Ne haragud|, hogy iIyen sokara |öllem ÷ |öll oda. ÷
Mehelünk` ÷ Lalhalóan ideges voIl, nyiIvan allóI feIl, hogy
vaIaki megIal|a ökel.
Kimenlek az eIöcsarnokbóI a föId aIalli ¡arkoIóba, de
Rinko csak akkor nyerle vissza megszokoll nyugaImal, ami-
kor mar a kocsiban üIlek. HaIk hangon menlegelözöll, ami-
erl igy iderangalla a ferfil.
÷ Semmi ba|. IIvezlem, hogy kicsil be¡isIanlhalok egy
idegen viIagba. ÷ Kouki eIfordilolla a sIusszkuIcsol. ÷ Nem
ba|, ha egyenesen Hakoneba megyünk`
÷ Izulan Iesz egy masik ¡arli is, de mar eIöre szóIlam,
hogy nem ludok eImenni.
÷ Nem kenyeImelIen ebben a ruhaban` ÷ Rinko meg
mindig kimonól viseIl.
÷ Hozlam magammaI masik ruhal is. Ha odaerlünk, al-
öIlözöm.
Aminl a kocsi kigördüIl a ¡arkoIóbóI, Iecsa¡lak ra
Akaszaka neonfenyei.
÷ IIragadóan nezeI ki. Nem csoda, hogy az összes ferfi
a IabadnaI heverl.
÷ Nem igaz. ÷ Az asszony szemermesen eIforduIl az ab-
Iak feIe, es eIövelle ¡uderdobozal.
÷ GondoIom, sok meghivasl ka¡laI.
÷ Ha igen, akkor is mindig cso¡orlban vagyunk.

[74]
÷ Nekem akkor is ugy lunl, hogy a lanarok es az eIis-
merl kaIIigrafusok löbbsege ferfi.
÷ Öreg ferfi ÷ heIyesbilell az asszony. ÷ Is veIed senki
se veheli feI a versenyl.
÷ Sose Iehel ludni. A ven kecske is megnyaI|a a sól.
÷ Izek mind lökeIeles uriemberek, ugyhogy nincs mierl
aggódnod.
A kaszumigaszeki eIagazasnaI voIlak, ahonnan a köz-
segi auló¡aIyara Iehel forduIni. Kouki az eIöllük Ievö közIe-
kedesi Iam¡ara szegezle lekinlelel. ÷ Kinugava ugy gondoI-
la, hogy komoIy kockazalol vaIIaIunk.
÷ Igen` Mierl`
÷ Azl mondla, mi van, ha a fer|ed is meg|eIenik`
÷ Ò` Az IehelelIen.
÷ TaIan eIulazoll vaIahova`
÷ Nem, de azl mondla, hogy nem |ön, lehal nem is fog.
÷ Az asszony hang|a halarozoll voIl.
IIhagylak a kaszumigaszeki feIha|lól, es a Sibu|abóI }o-
ga feIe deInyugalnak vezelö auló¡aIyan haIadlak. IrröI ma|d
raforduInak a lomei auló¡aIyara, es egyenesen Golembaig
mennek. Kouki a gazra la¡osoll, s közben lovabb kerdezös-
ködöll.
÷ IgyaIlaIan lud|a, hogy ma van a di|aladas`
÷ Meg ha ludna, sem erdekeIne. ÷ Az asszony az eIöllük
szaIIó fenycsikokra szegezle lekinlelel.
÷ Sose mondla, hogy szerelne eI|önni`
÷ Nem, semmi iIyesmil.
÷ Is mil mondlaI, hoI IeszeI a ¡arli ulan`
÷ A baralaimmaI.
÷ De nem mesz haza. Izl sem ban|a`
÷ Nem ludom, laIan igen.

[75]
Koukil varalIanuI erle a vaIasz. Kel kezzeI fogla a kor-
manykerekel, es lovabb faggalózoll:
÷ Ugy erled, nem lörödsz veIe`
÷ Nem, csak ö nem az a kerdezösködö fa|la.
Kouki meg mindig nem ludla eIke¡zeIni, mifeIe hazas-
sag Iehel ez.
÷ NyiIvan gyanakszik ÷ mondla.
÷ Ahhoz luIsagosan büszke. A keIIemelIen doIgokróI
inkabb nem vesz ludomasl. Ha sokaig kulakodna, es meg-
ludna az igazal, ugy erezhelne, minlha a sa|al Iababa Iöll voI-
na.
÷ De ha lörödik veIed...
÷ A ferfiak nem egyformak. Lehel, hogy egyesek ludni
akar|ak az igazsagol, de masok, minl ö is, |obban feInek allóI,
hogy vaIami megsebzi a büszkesegükel.
÷ De ez azl |eIenli...
÷ Tudom. VegleIen fa|daIom neki es nekem is. ÷ Hosz-
szan a lavoIba meredl.
Ahhoz ke¡esl, hogy szombal deIulan voIl, megIe¡öen
keves aulól Iallak. A |ogai eIagazasnaI raforduIlak a halsavos
lomei auló¡aIyara, ahoI meg gyorsabban haIadlak. Lassan
maguk mögöll hagylak a varos fenyeil, nema hazak es sölel
erdök suhanlak eI sebesen az auló abIakaban.
VegüI is leI|esen mindegy voIl, mil gondoI Kouki Rinko
hazassagaróI. Micsoda aIszenlseg, hogy e¡¡en ö aggódik
Rinko fer|enek erzesei miall. Ugyhogy gyorsan lemal vaIloll,
es a kaIIigrafiaróI kerdezell.
÷ Mondd csak, amikor az ecselleI a kezedben üIsz a
liszla ¡a¡irIa¡ eIöll, csakugyan oIyan megnyugvasl erzeI,
minl mond|ak`
÷ Ó, igen. Meg ha vaIami miall zakIaloll vagyok is, ami-
kor a linlal örIöm, Iassan megszunik a küIviIag, es mire kez-
be veszem az ecselel, lökeIeles bekesseg löIl eI.

[76]
Kouki meg sose Ialla Rinkól ecselleI a kezeben, de eIen-
ken eI ludla ke¡zeIni, aminl a linlal örIi, ma|d minden ideg-
szaIavaI a ¡a¡irra össz¡onlosilva üI az aszlaI eIöll.
÷ Az is igaz, hogy a kaIIigrafus szemeIyisegenek Ie-
nyomala oll van a muveiben`
÷ Ha arra a mondasra gondoIsz, miszerinl a ,kaIIigrafia
a |eIIem lükre¨, akkor azl hiszem, igaz.
Kouki lökeIelesen esszerunek laIaIla, hogy vaIaki, aki
¡reciz, egyenes iras|egyekel vel ¡a¡irra, maga is ¡reciz es
egyenes.
÷ Is mi lörlenik, ha szereImes vagy`
÷ Azl mond|ak, ez egyfa|la ragyogassaI von|a be az em-
ber munka|al.
÷ Is ez aIkaIommaI`
÷ Sa|naIom. Nem voIlam romanlikus. Szandekosan fo|-
lollam vissza az erzeImeimel, nem akarlam kimulalni ökel.
÷ Ke¡es vagy ra`
÷ Igen, ha mindössze egy iras|egyel velek ¡a¡irra, vagy
csu¡an negy iras|egyböI aIIó mondalol, minl mosl, senki nem
|öhel ra.
Kouki eIgondoIkodoll a doIgon, feIidezle magaban a
negy |eIel: Sin-si-kei-su. Visszafogoll kezdel, meIlósagleI|es
veg.
÷ Nem ludom, miIyen a szereIem Ienyomala, de szerin-
lem szabadsag es kecsesseg voIl a vonaIaidban.
÷ Köszönöm. Iz nagyon kedves löIed.
÷ De kar, hogy nem azl irlad, sin-si-ran-su. Visszafogoll
kezdel, fekeveszlell veg.
÷ Ne bulaskod|!
Hiaba finlorgoll, a ferfinak igaza voIl. I|szakankenl
oIyan fekleIen voIl, amil senki nem leleIezell voIna feI erröI a
kimerlnek es meIlósagleI|esnek mulalkozó asszonyróI. Ami

[77]
azl iIIeli, Kouki e¡¡en e hihelelIen alvaIlozas lilkal ¡róbaIla
kiderileni a sölel auló¡aIyan.
IeI kiIenc voIl mar, mire megaIIlak a szaIIoda eIöll.
Amikor eIinduIlak TokióbóI, Kouki ugy becsüIle, kiIencre er-
keznek meg, de aIig voIl forgaIom, es a varlnaI gyorsabban
ludlak haIadni.
ße|eIenlkezlek, es megnezlek a harmadik emeIeli foIyo-
só vegen Ievö szoba|ukal. Rinko ugy lervezle, bögy vacsora
eIöll alöIlözik, de oIyan kesö voIl mar, hogy inkabb igy menl
Ie.
Az ellerem a föIdszinlen voIl. Odakinn mar minden sö-
lelbe boruIl, de a |ókora abIakon kereszlüI azerl Ialszoll az
aIuIróI megviIagiloll medence. A kek viz Iebegni Ialszoll a
sölelben.
÷ OIyan, akar egy oazis ÷ mondla Rinko.
Lalhalóan kifaraszlolla az ünne¡seg es az azl kövelö
fogadas. Ill, lavoI a varoslóI, vegre kezdell megnyugodni.
Kouki sörl rendeIl, ismel koccinlollak az asszony sikerere,
azlan, miveI a fogadason csak ¡ar a¡ró szendvicsel ellek,
könnyu vacsoral rendeIlek.
÷ Ugy erzem, minlha mosl, hogy mar ill vagyunk, min-
den egyenesbe |önne ÷ szóIaIl meg Rinko.
Iz voIl az igazsag. Ill, a Hakone hegyneI Kouki is meIy-
seges megkönnyebbüIesl erzell, minlha a munka|a, a meg-
szokoll viIaga a vegleIen messzesegbe kerüIl voIna. TaIan
annak a |eIe ez, hogy mindkellen bunludalol ereznek lilkos
viszonyuk miall`
Megerkezell az eIöeleI: Asinoko-lavi szivarvanyos
¡iszlrang, le|föIös marlassaI. Kouki, kezeben a vörösboros
¡oharraI, ismel szerelö|e di|nyerles muven lunödöll.
÷ IeIlunl nekem, hogy aIneven |egyzed a munkadal.
Szuig|oku... ZöId }ade. Magad laIaIlad ki` ÷ kerdezle.
÷ Igyesek maguk laIaI|ak ki a muvesznevükel, de ne-
kem a meslerem adla.

[78]
÷ Szuig|oku Macubara. Sze¡ nev. VaIami romanlikusal
kene igy aIairnod.
÷ Mil szóInaI egy regi szereImes vershez`
÷ Tudok egyel: ,Nem erinled Iüklelö verlöI forró börö-
mel / Nem vagy maganyos, ki az ulal ¡redikaIod`¨
A szenvedeIyes Me|dzsi-kori köIlönö, }oszano Akiko
hires lanka|a haIIalan Rinko szarazon meg|egyezle, hogy
¡onl iIyen versel varl löIe.
Kouki erre haIkan eImondla Nakadzso Iumiko egy
versel. Iz a kevesse ismerl köIlönö nem sokkaI a csendes-
óceani haboru ulan lunl feI, es nagyon fialaIon, harminchal
evesen haIl meg.
÷ ,ßagIyok es ebihaIak, viragok es szereIem / Mind ma-
gahoz hiv|a es megvendegeIi az en asszonyom.¨ ÷ Kouki ugy
veIle, a kelsoros sze¡en visszaad|a a csabiló sze¡ asszony
ere|el. ÷ Nem erlesz egyel` ÷ kerdezle.
÷ De igen ÷ feIeIle kurlan a nö.
Kesön Iallak a vacsorahoz, es mire vegezlek veIe, mar
liz is eImuIl. A hosszu na¡ ulan Rinko kimerüIl voIl. Igyene-
sen visszamenlek a szobaba, es magukra zarlak az a|lól.
Kouki mosl eIöször erezle, hogy igazan egyedüI vannak.
Magahoz huzla Rinkól, es az asszony, minlha csak erre a ¡iI-
Ianalra varl voIna, szorosan hozza simuIl. MegcsókoIlak
egymasl.
Ill, a hegyek közöll lökeIeles csönd honoIl. IgyelIen
hang |uloll eI a ferfi füIeig, kedvese kimonó|anak zizegese a
kar|aiban. A hosszu csók ulan Rinko Iesimilolla ha|al, es az
abIakhoz Ie¡ell. A ¡adIólóI a ¡Iafonig erö abIak kis veranda-
ra nyiIl, ahoI feher aszlaI es kel szek voIl.
÷ Nem ba|, ha kimegyünk` ÷ Rinko egy kis huvös e|sza-
kai Ievegöre vagyoll. Kinyilolla az a|lól, es kimenl, Kouki
¡edig kövelle. ÷ MiIyen hideg van ÷ mormogla az asszony.
IeIlamadl a szeI, vegigsö¡örl a fennsikon. ÷ Nezd, miIyen
nagy a hoId.

[79]
A ferfi feI¡iIIanloll. Az egboIl köze¡en ragyogoll a leIi-
hoId.
A szobabóI nezve minden, ami a verandan luI voIl, ko-
romfekelenek Ialszoll, de innen, a hoId fenyeneI |óI Iallak a
szeIes, füves siksagol es a goIf¡aIya egy reszel. A lavoIabb
magasodó csucsok feslmenyre emIekezlellek. TaIan azerl Ial-
lak oIyan nagynak es fenyesnek a hoIdal, minl a varosban,
merl oIyan liszla voIl a Ievegö.
÷ Teged nem zakIal feI a leIihoId Ialvanya` ÷ kerdezle
Rinko haIkan, meg mindig feIfeIe nezve. ÷ OIyan erzes,
minlha alhaloIna ra|lam a fenye, minlha leslem minden ¡or-
cika|al IemezleIenilene...
÷ Hal |ó. Akkor mil szóInaI hozza, ha ma esle a hoId fe-
nyeneI velközlelneIek Ie`
÷ Masra nem is ludsz gondoIni`
Rinko szegyenIösen eIforduIl, de Koukil keIIöke¡¡en
feIizgalla a IeIki szemei eIöll meg|eIenö erolikus ke¡.
÷ Iazom ÷ szóIaIl meg az asszony, es visszamenlek a
baralsagos, meIeg szobaba. Mosl meg huvösebbnek erezlek
az eIöbbi, e|szakai szeIIöl.
Kouki a hoIdal nezve eIleIl szereImes gondoIalokkaI, de
Rinko aIig varla mar, hogy megszabaduI|on kimonó|alóI, es
zuhanyozzon. Kouki könlösbe bu|l, es eInyuIl az agyon,
Rinko ¡edig Ieka¡csoIla a viIIanyl.
Sölelseg boruIl a szobara, mindössze az abIakok marad-
lak viIagosak, ahoI lovabbra is beszököll a hoId fenye. Kouki
eIbuvöIlen nezle, ahogy a nyugodl fenyben Rinko hozzafo-
goll a velközeshez.
Az agy baI oIdaIanaI, a fürdöszoba feIe esö faI meIIell
aIIl. Kisse eIöreha|oIl, es kioIdozla a derekanaI összeha|loga-
loll anyagol larló seIyemzsinórokal. A seIymen csuszó se-
Iyem finom susogasa haIIalszoll, ahogy IehuIIoll az öve.
Kouki szeme Iassan hozzaszokoll a homaIyhoz. Ugy
erezle, minlha immar erösebben sülne a hoId. Rinko hallaI

[80]
aIIl neki, es oIyan voIl, minlha vekony falyoIIaI fedne eI ar-
cal, minl a regi |a¡an nemesasszonyok, amikor eIhagylak a
hazal. Amikor Ieha|oIl, hogy Iehuzza aIsónemu|el, kimonó|a
a vaIIara huIIoll.
Az ember aIlaIaban eIöször a kimonó|al veli Ie, ezl kö-
veli az aIsókimonó, ma|d az aIsónemu, egyik releg a masik
ulan. De mosl, hogy magan erezle szerelö|e lekinlelel, Rinko
ugy dönlöll, eIforduI, miközben velközik, es nem veli Ie a
kimonól. Koukil e¡¡en ez, az asszony veIeszüIelell szemer-
messege es meIlósaga vonzolla Ieginkabb.
Rinko nyiIvan befe|ezle a velközesl, merl meg mindig
neki hallaI, a kimonó|aban eIlunl a fürdöszobaban.
Mosl, odabenn, mar nyiIvan leI|esen mezileIen.
Kouki magaba szivla a Ievelell seIyem fehernemu iIIa-
lal. Ismel azon lunödöll, mennyire izgaImas ez az alvaIlozas,
Rinko az egyik ¡iIIanalban szemermes, megfonloIl asszony,
a kövelkezöben csu¡a vad szenvedeIy. Iz sokkaI izgaIma-
sabb, minlha minden ¡iIIanalban vad es szenvedeIyes Ienne.
Kivancsi voIl, va|on Rinko liszlaban van-e vonzere|enek
ezzeI az oIdaIavaI. Az asszony idöközben vaIószinuIeg beIe-
¡ell a zuhany aIa, merl Kouki füIel megülölle a haIk vizcso-
bogas.
IeIkeszüIl kedvese fogadasara. IIIenörizle a fulesl, eIeg
meIeg van-e ahhoz, hogy Rinko ne fazzon. Szelhuzla a füg-
gönyökel, hogy az allelszö hoIdsugarak szabadon
eIaraszlhassak a szobal.
Immar nem maradl mas doIga, minl varni a csodas
zsakmanyra.
Rinko vegüI kiIe¡ell a fürdöszobabóI, de nem |öll köze-
Iebb, megaIIl az a|lóban. Kouki feIüIl.
÷ Mierl huzlad eI a függönyl` ÷ kerdezle az asszony.
Iz köIlöi kerdes voIl, Kouki haIIgaloll. Rinko ¡edig az
abIakhoz Ie¡ell, hogy összehuzza a függönyl. Az abIakon be-
sülö hoIdfeny eIesen kira|zoIla aIak|al. ZuhanylóI harmalos

[81]
leslel feher seIyem aIsókimonó fedle, a luI hosszu seIyemöv
IeIógoll eIöI, a kecses nyak föIöll Ialszoll a fe| föIe lornyozoll
ha| sziIuell|e.
Kouki nehany ¡iIIanalig eIbuvöIlen csodaIla, azlan feI-
aIIl, odamenl hozza, es megfogla a kezel.
÷ Megmondlam, hogy hoIdfenyben fogIak Ievelközlel-
ni. Vagy laIan eIfeIe|lelled`
÷ Hal...
Kouki megfogla az asszony kezel, es visszavezelle az
agyhoz. Rinko meg mindig zavarban voIl, amierl ennyi feny
arad be az abIakon, de amikor a ferfi gyengeden vegigfeklel-
le az agyon, Ialhalóan beIelörödöll Kouki lervebe.
÷ Mosl ¡edig a hoIdfenyneI megcsodaIom minden ¡or-
cikadal.
÷ Ne legy semmi oIyal, amilöI feIek.
÷ Ieküd| nyugodlan, es engedd eI magad. GondoId azl,
hogy csak kellen vagylok: le meg a hoId.
Kouki kioIdolla az aIsókimonó övel, es kihuzla az asz-
szony aIóI. Azulan Iassan szelha|lolla a ruha feIsö reszel, Ie-
csu¡aszilva a nö hófeher kebIeil.
Rinko lan megadla magal, vagy a hoIdfeny varazsoIla
eI, de minden eIIenaIIas neIküI feküdl az agyon. Kouki nem
varl iIyen engedekenysegel, de eIl veIe, miulan feIüI szelha|-
lolla a kimonól, az aI|a kövelkezell.
Rinko csi¡ö|e enyhen megranduIl, de nem voIl miveI eI-
lakarnia magal, es nem voIl hova bu|nia. Kisvarlalva eIer-
nyedl, es Kouki egy loIva| eIlökeIlsegeveI velle Ie róIa a ru-
hadarabol. Rinko immar leI|esen mezleIenüI feküdl a hoId-
fenyben.
OIdaIl fordilolla fe|el, minlha igy akarna meneküIni az
abIakon al |övö fenylöI. Szemel szorosan összezarla. Hanyall
feküdl, kel kezeveI lakarva Iabai közel. TermeszellöI feher
böre meg sa¡adlabbnak Ialszoll a hoIdfenyben, szinle via-
szos feher voIl az arnyekok közöll.

[82]
÷ Gyönyöru...
Kouki meIyen hill abban, hogy az igazi sze¡seg Iallan
meg a Ieghidegverubb aIakok is meghalódnak. IredeliIeg ar-
ra keszüIl, miheIyl Ievelközlelle Rinkól, raveli magal. De
mosl ugy eIbuvöIle a Ialvany, hogy nem akarla meglörni a
¡iIIanal varazsal. IialaIabb koraban csak azzaI lörödöll, hogy
mineI eIöbb magaeva legye a nöl, de mosl az is komoIy gyö-
nyörusegel |eIenlell, hogy nezheli kedvesel. Szinle eggye vaIl
a hoIdsugarraI, ahogy lekinlele vegigsikIoll Rinko feher les-
len.
ßar a ferfi egyelIen u||aI sem erinlelle, Rinko erezle,
hogy forró, alhaló ¡iIIanlasa vegigsimogal|a leslenek minden
¡orcika|al. VegüI, minlha nem birna ki lovabb, halal fordilol-
la a hoIdviIagnak, es összegömböIyödöll. De Kouki vissza-
fordilolla.
÷ Ne. Megserlödik a hoId ÷ sullogla.
Rinko haIovany lesle oIyan voIl, akar egy eIö hoIdaIdo-
zal.
Izl a nöl nem lehelle egyszeruen magaeva. Kouki ke¡-
leIen voIl szabad foIyasl engedni vagyainak. Csak kifinomuI-
lan közeIedhel hozza. IIöször Iagyan simogalni kezdle meI-
Iel es csi¡ö|el, azlan, minlha csak veIelIenüI ernenek oda u|-
|ai, gyengeden eIvelle az asszony kezel a Iabai közüI.
Rinko nehany masod¡ercig eIIenaIIl, azlan megadla ma
gal. Tesle vedleIenüI heverl a hoIdfenyben, Iabai közöll izga-
lón sölelIell a ször.
Iurcsamód, abban a ¡iIIanalban, hogy aIabaslrom bö-
ren meg|eIenl a szemeremszörzel arnyeka, semmive Iell
eIöbbi, szuzies liszlasaga: immar bu|anak lunl.
Mosl mar Koukinak se voIl eIeg, hogy nezheli. Igyik
kezel Rinko meIIen hagyla, a masikkaI vegigsimilolla a sölel
haromszögel, es megkeresle az eIdugoll, ¡ici rózsabimból.
Az ¡edig hamar hozzaszokoll az ö kedveskedesehez, es eIel-
re keIl: harmal azlalla ¡uha viragal.

[83]
Ha Kouki mosl leszi magaeva kedvesel, az meg mindig
nagy|abóI oIyan Iell voIna, minl rendesen, de a ferfi azl akar-
la, hogy a mai aIkaIom küIönIeges Iegyen.
Miulan megbizonyosodoll arróI, hogy Rinko eIeg ned-
ves, megfogla szerelö|e |obb kezel, es Iassan Iehuzla a sölel
haromszögre. MiheIyl Rinko megerinlelle sa|al magal, meg-
dermedl a keze, es egy ¡iIIanalnyi habozas ulan visszahuzla.
A ferfi azonban nem engedell. Rinko u||al sa|al szirma-
ra lelle, es finoman mozgalni kezdle.
÷ Ne, ne, eIeg ÷ zihaIla kinIódva az asszony.
De mondhaloll barmil, Kouki azl akarla, hogy ma e|-
szaka kedvese maga is ismer|e meg a lesleben re|Iö erzekise-
gel.
÷ Iz az...
÷ Nem szabad...
Amikor az asszony u||a ismel mozduIalIan Iell, Kouki
foIylalla. U||a hegye aIig erinlve, rilmusra mozgoll egyik oI-
daIróI a masikra, a nö szirma ¡edig lovabb duzzadl, es meg
nedvesebb Iell.
Rinko feInyögöll, hanykoIódoll, vegüI oIdaIl fordilva
fe|el, a szokollnaI |óvaI korabban eI|uloll a csucsra.
Kouki megvarla, hogy a finom remegesek aIabbhagy|a-
nak, ulana kerdezle csak meg:
÷ }ó voIl`
÷ Nem. OIyan küIönös voIl.
A ferfi kerdese arra iranyuIl, hogy Rinko oIyan gyorsan
eIvezell, de az asszony arróI az u| eImenyröI beszeIl, hogy
maga erinlelle magal.
÷ Idönkenl le is csinaIhalod magadnak...
÷ Nem. KerIek... ÷ Az asszony fe|el razva sullogla. ÷
}obban szerelnem, ha le csinaInad.
Kouki ismel magahoz huzla kedvesel, megfogla kezel.

[84]
÷ Ismered Kavabala regenyel, a Hcjc!ic i4jal` Van ben-
ne egy ferfi, aki TokióbóI egy hóborilolla eszaki varosba ula-
zik, hogy laIaIkozzon egy Komako nevu gesavaI.
÷ Tudom ÷ mondla Rinko a regeny hires eIsö mondalal
idezve. ÷ ,Amikor a vonal eIhagyla a hosszu aIagulal, mar a
hóvideken voIlak.¨ VaIami iIyesmi.
÷ Akarhogy is, emIekszeI arra a |eIenelre, amikor hosz-
szu lavoIIel ulan ismel laIaIkoznak` A ferfi kinyu|l|a egyik
u||al, es azl mond|a: ,Iz emIekezell rad.¨ A nö zavarban van,
de azerl megfog|a a ferfi u||al, es finoman beIehara¡.
÷ ImIekszem erre a |eIenelre a fiImböI.
÷ Mil gondoIsz, meIyik u||ara gondoIl` ÷ kerdezle
Kouki, es Rinko |obb kezel feIemeIle a hoIdfenybe. Nehez
voIl eIke¡zeIni mosl, hogy ezek a feher, kecses, finom, karcsu
u||ak aIig nehany ¡erce meg a forró, sölel hasadekban mo-
zoglak. ÷ A regenyben es a szin¡adi vaIlozalban is a mulaló-
u||a szere¡eI. A Korrakól |alszó szinesznö mindig a ferfi mu-
lalóu||al hara¡|a meg.
÷ Is az mierl ba|`
÷ Merl ha ideIenn erinled magad, ezl az u||adal haszna-
Iod. ÷ Rinko köze¡sö u||al fogva gyengeden visszalelle az
asszony kezel oda, ahoI korabban voIl. ÷ Iz az u|| |obban
mozog es finomabb.
÷ Ugy erled, hogy Kavabala levedell`
÷ Nem mondok semmi iIyesmil, de szerinlem igy sok-
kaI |obb...
Könnyeden, |alekosan lovabb mozgalla Rinko köze¡sö
u||al a szirmok körüI. De az asszony nem akarla u|ra kezde-
ni...
Koukil azonban magavaI ragadla egy küIönös gondo-
Ial, es nem engedle, hogy kedvese eIhuzza kezel.
A Hcjc!ic i4jal 1935 la|an irlak. AllóI fogva egeszen
moslanaig ÷ söl, a Man|ósu köIlök lavoIi koralóI egeszen a
mai na¡ig ÷ a ferfiak es a nök u|ra meg u|ra ugyanazl csinaI-

[85]
|ak. IdölIen idök óla simogal|ak egymasl mezleIenüI, aho-
gyan megszüIellek, erinlik egymas börel, sülkereznek egy-
mas meIegeben, derilik feI kedvesük leslenek lilkail. Ierfiak
nemzedekenek vegleIen sora feküdl igy, ahogyan Kouki
mosl, köze¡sö u||avaI Rinko szemermen, es közös voIl ben-
nük a szandek, hogy gyönyörhöz |ullassak kedvesükel. Is a
nök nem hagylak cserben ökel. Több ezer eve larl mindez, es
az emberek neha óriasi kockazalol vaIIaInak azerl a kivaIlsa-
gerl, ameIyben mosl e¡¡en neki es Rinkónak van resze.
Kouki erezle a köleIekel, ameIy összefuzi ismerelIen eIödei-
veI, minlha az ereiben Iüklelell voIna a verük.
÷ Az iIyesmil mindenki magalóI meglanuI|a ÷ mondla.
Irezle, hogy Rinko ismel nedvesedik.
÷ De nem Iehel mindenki szamara ugyanoIyan.
Hal ¡ersze hogy nem Iehel. Mi Iehel meg egyszerre
oIyan egyelemes es megis oIyan egyeni, oIyan lilokzalos,
minl a szereIem` Az emberek ma is csak azl leszik, minl az
eImuIl ezer evek soran, a vaIlozalok szama megis vegleIen.
Nemcsak abban küIönböznek, ahogyan csinaI|ak, hanem ab-
ban is, mil ereznek közben, es minl nyernek kieIegüIesl.
A lesli szereIem viIagaban nincs se visszafe|Iödes, se ha-
Iadas. A modern ember egyaIlaIan nem |obb az eIödeineI
csu¡ancsak azerl, merl egy lechnoIógiaiIag fe|Iell larsadaIom
gyermeke, ahogyan az ösök sem voIlak okvelIenüI ügyelIe-
nek. Mindenki a¡rankenl, sa|al la¡aszlaIalai es erzesei nyo-
man lanuI|a meg, mi |ó neki, mi nem, es hoI eIegedell, hoI
csaIódoll az eredmennyeI.
Iz oIyan lerüIel, ameIyel nem erinl civiIizació es a lu-
domany, oIyan böIcsesseg es oIyan kuIlura, ameIyel minden
generaciónak maganak keII megszereznie.
Kouki agyaban ez moloszkaIl, amikor behaloIl Rinko
leslenek nedves meIegebe.
Azulan, hogy kedvese iIyen hosszan izgalla, Rinko
azonnaI Iangra ka¡oll. Nemreg meg megadóan feküdl a

[86]
hoIdfenyben, de immaron ¡erzseIl. HirleIen kinyiIl a szeme,
es arcan szinle gyölrödö kife|ezesseI eIeIvezell.
Mennyire szerelle Kouki ezl a Ialvanyl! Rinko arca
minlha haragos, könnyes es kacer Iell voIna egyszerre. Ibben
a megfoghalalIan, szünleIen vaIlozó arckife|ezesben benne
voIl a nö minden szenvedeIye es varazsa.
A szerelkezes ulan ismel ra|uk leIe¡edell az a Ieirhalal-
Ian mozduIalIansag.
÷ Meginl mas voIl ÷ sullogla Rinko a meg mindig ¡a-
razsIó leslehez simuIó ferfinak.
AbbóI, ahogyan mondla, szegyenIösen, arcal eIre|lve
eIöIe, Kouki ra|öll, hogy a gyönyör csucs¡onl|ara gondoI.
÷ Mindig az, minden aIkaIommaI mas.
÷ MeIyebb`
Az asszony bóIinloll. Minlha csak maganak mondana,
foIylalla:
÷ TaIan van bennem vaIami beleges...
÷ Dehogyis.
Igy nönek sincs oka szegyenkeznie, amierl kimulal|a
szenvedeIyel, söl ez inkabb erell es gazdag erzeImeil |eIzi.
Kouki kivancsisaga hirleIen feIlamadl. Megerinlelle az
asszony meg mindig Iüklelö viragal es a szirmol.
÷ KüIönbözik ill es ill`
÷ Igen, ill meIy es erös... ÷ Rinko Iehunyla szemel. ÷
Amikor beIem haloIsz, ugy erzem, minlha a fe|em bub|aig
erneI.
De akarhogy is ¡róbaIla eImagyarazni, ferfi szamara eI-
ke¡zeIhelelIen ez. Kouki mosl Rinko bimbó|al erinlelle meg.
÷ Ill eIesebb es kevesbe meIy ÷ magyarazla kedvese.
}óvaI löbbel re|lenek a szavak, minl amil a ferfi erlhel.

[87]
÷ De amikor ugy dörzsöIsz, ahogyan az eIöbb lelled,
oIyan, minlha aram fulna kereszlüI ra|lam.
Kouki kisse irigykedell. Hogyan ke¡es a nök lesle eny-
nyi erzesre` AzzaI, hogy Rinkól önmagara ebreszli, gyönyörl
nyu|l neki, laIan oIyan szörnyel keIl eIelre, ameIy vegüI feI-
faI|a öl.
A nöhöz ke¡esl a ferfi egyszeru. A nönek rengeleg ero-
gen zóna|a van, mig a ferfinak csak egy. A ferfi orgazmusa,
akar a dagaIy, egyre erösödik, mig eIeri azl a ¡onlol, ahoI
mindenl eIönl, azlan szinle nyom neIküI visszavonuI. Ihhez
ke¡esl az asszonyok erzesei egesz szeIes skaIan mozognak:
Iehelnek eIesek es sekeIyek, minl egy gyengebb aramüles,
vagy meIyek es erösek, ameIyek az egesz leslel kocsonyassa
leszik. Össze sem Iehel hasonIilani a kellöl. A nök akar kel-
szer-haromszor vagy akar lizszer akkora gyönyörl is erez-
helnek, minl a ferfiak, gondoIla Kouki.
÷ A nök mohóbbak, minl a ferfiak ÷ szóIaIl meg, s hang-
|aban irigyseg keveredell iróniavaI.
÷ Te lelleI iIyenne ÷ razla a fe|el Rinko.
Ibben igaza voIl. Rinko eIeinle feIenk voIl, es maga is
szegyeIIle gyönyörel. De amikor mar surun szerelkezlek, fo-
kozalosan feIfedezle sa|al leslel, magabizlosabb Iell. Kouki
lanarkenl nemi feIsöbbrendusegel erzell, minlha uraIkodna a
nö feIell, de mire eszbe ka¡oll, Rinko mindenl magaba szi-
voll, es a ferfi lermeszeles köleIessegeve vaIl kieIegileni ked-
vesel. Immar nem lanar voIl, aki iranyilolla kelle|ük |alekail,
hanem a nö szüksegIeleil kieIegilö, aIazalos szoIga.
÷ Sose gondoIlam, hogy iIyen hamar iIyen messzire
|ulsz.
÷ HaIa neked.
Ierfi nemigen ka¡hal enneI nagyobb dicserelel. De la-
gadhalalIan, hogy Rinko igen lehelseges lanilvanynak bizo-
nyuIl. ßarmiIyen ügyes Iegyen is a kerlesz, megfeIeIö mag
neIküI sose fognak gyönyöru viragok leremni kerl|eben.

[88]
÷ VegleIenüI fogekony vagy.
÷ Ihhez fogekonysag keII`
÷ Nem vagyok bizlos benne, minek is nevezzem, de ab-
ban igen, hogy csodas a viragod. ÷ Kouki a nö forró Iaba kö-
ze heIyezle kezel.
Rinko bizonylaIannak Ialszoll, nem ludla eIdönleni,
hogyan fogad|a a dicserelel. NyiIvan erezle magaban a vaI-
lozasl, kileI|esedö erzekisegel, de hogy ezl nyiIlan a szemebe
mond|ak, es közben igy erinlsek, halarozollan zavarba e|lel-
le.
÷ A lied a Ieg|obb. Igesz }a¡anban nincs ¡ar|a ÷ foIylal-
la Kouki.
÷ Ne bulaskod|.
÷ Nem bulaskodom. Azerl mondom, merl ez az igaz-
sag.
÷ Nem erleIek.
A ferfi hosszan keresgeIle a szavakal:
÷ OIyan finom meIeg vagy odabenn, es ugy körüI-
öIeIsz... ÷ sullogla vegüI.
÷ Mierl, laIan nem minden nö egyforma`
÷ De mennyire nem. Mind mas.
Lalla Rinkón, hogy hiszi is meg nem is.
÷ A nök nem fog|ak feI, de ebben is halaImas küIönbse-
gek vannak közlük. Merelben, formaban is. Van, akie csoda-
Ialos, minl a lied, masoke nem az.
÷ Nem a ferfilóI függ, akiveI vagyunk`
÷ ßizonyos merlekig igen. De eIöforduI, hogy a nö ma-
gaba fogad|a a ferfil, az ¡edig, miheIyl be|ul, radöbben, hogy
egyaIlaIan nem sze¡, ami var|a. Is akkor sielve kikivankozik.
Rinko feInevelell.
÷ Az ö ba|a. Osloban viseIkedik.

[89]
÷ GondoIod`
÷ Iersze. IIeve azerl van oll, merl vonzolla a nö, vagy
nem`
÷ Igen, de addig sose Iehel bizlos az ember egy nöben,
amig nem feküdl Ie veIe.
÷ IIelemben mosl haIIok erröI eIöször.
÷ A ferfiak liszlaban vannak veIe, csak nem beszeIhel-
nek erröI a nöknek.
Mig Rinko ezen ragódoll, Kouki a lörleneIem egy |óvaI
korabbi korszakabóI hozoll feI ¡eIdal.
÷ Oll van ¡eIdauI Rokudzsó urhöIgy a Gcn!zsi ncscjc-
böI. Van egy oIyan erzesem, hogy az öve nem Iehelell vaIami
|ó.
÷ Csakugyan`
Azóla, hogy aIacsonyabb beoszlasba kerüIl, Koukinak
böven voIl ide|e oIvasni. IöIeg modern lörleneli munkakal
forgaloll, a Sóva-kor larsadaIomlörleneleröI irandó munka-
|ahoz gyu|löll anyagol. De neha eIövell oIyan könyvekel is,
ameIyek nagyon reg voIlak a kezeben. Izek köze larlozoll a
lizenegyedik szazadbeIi kIasszikus mu, a Gendzsi mese|e is.
U|ra eIoIvasla, es Iegnagyobb megIe¡elesere aIig ludla Ielen-
ni.
Ugy lunik, az aIacsonyabb beoszlasnak is megvannak a
maga eIönyei, aIIa¡ilolla meg. Mosl a regeny oIyan vonasai
nyugözlek Ie, ameIyek korabban eIkerüIlek figyeImel. Meg-
vaIlozoll a Rokudzsó urnöröI aIkololl veIemenye is. Immar
feIkeIlelle kivancsisagal.
÷ Gyönyöru, magas rangu, muveIl es remek izIesu asz-
szony.
A szerzö ugy abrazoI|a, hogy ö az ideaIis nö, akinek ki-
vüIröI nezve nincs hiba|a. De megsem lökeIeles.
÷ Meg mindig nem ludom, hogy erled.

[90]
÷ Sok mindenl |eIenlhel. Azl, hogy luIsagosan Iaza,
vagy luI csuszós, eselIeg nem eIeg meIeg ¡eIdauI.
÷ Lehelseges ez`
÷ Igen, sa|nos eIöforduIhal iIyesmi.
÷ Is nem Iehel az iIyel gyógyilani` ÷ kerdezle Rinko
aggodaImasan.
÷ Ha vaIaki igazan szerel egy nöl, es ha|Iandó meg¡ró-
baIni, vaIamil |avilhal a heIyzelen, de a ferfiak aIdozalkesz-
segenek is megvannak a halarai.
÷ Meg ha a szereImeröI van is szó`
÷ Lehel, hogy az ember szerel vaIakil, megse |ó veIe az
agyban. Is ha iIyenkor feIbukkan egy masik, könnyen eIcsa-
buIunk.
÷ Vagyis egyelerlesz veIem, hogy a ferfiak rellenelesen
önzök.
÷ Akkor kerdeznek vaIamil: a nök laIan nem gyuIöIik,
amikor szerelö|ük borzaImas az agyban`
÷ De igen.
÷ Na Ialod. A ferfiak ¡edig nem akarnak oIyan növeI
haIni, aki nem eIegili igazan ki ökel, fasuIl vagy egykedvu.
A hoIdfenyben hevereszve fecseglek a szerelkezes re|-
leImeiröI. A Gcn!zsi ncsc|e egyik hires |eIeneleben, ameIynek
,Iszmecsere egy esös e|szakan¨ a cime, Gendzsi es Ieg|obb
baral|a öszinlen eIbeszeIgel a nökröI. IIyen aIa¡on ezl a be-
szeIgelesl Iehelne ,Iszmecsere egy hoIdfenyes e|szakan¨-nak
nevezni, gondoIla Kouki. Vagy a mezleIen igazsagnak, hi-
szen egyikükön sincs ruha.
Igyik kezel meg mindig kedvese kis ször¡amacsan
larlva foIylalla:
÷ Rokudzsó urhöIgy lragedia|al IalszóIag a büszkeseg
es feIlekenyseg okozla, de az igazi ok megiscsak az, hogy
nem |ó szerelö.

[91]
÷ Iz aII a regenyben`
÷ Nem, igy lermeszelesen nem mond|ak ki. A szerzö nö
voIl, hogy is irhaloll voIna Ie iIyesmil. De halarozollan ezl
sugaII|a. Csak össze keII rakni, mennyi kellö meg kellö.
Rinko amuIallaI meredl kedvesere, Kouki ¡edig lovabb
magyarazoll.
÷ Gendzsi az eIsö Ialasra beIeszerel Rokudzsó urhöIgy-
be, es mindenl eIkövel, hogy meghódilsa. VegüI leI|esüI a
vagya, es együll löIlenek egy e|szakal. De ezulan huvösen
viseIkedik, minl aki hirleIen eIveszilelle erdekIödesel a szere-
lö|e iranl.
÷ Merl hulIen.
÷ Igen, ezl mond|ak a nök. A nöi krilikusok mind azl aI-
Iil|ak, hogy Gendzsi ingalag |eIIem. ÷ Iinoman Rinko halara
lelle kezel, minlha igy akarna IecsiIIa¡ilani az asszony erze-
seil. ÷ Rokudzsó urhöIgy annyira megserlödik a hirleIen vaI-
lozas miall, hogy rosszinduIalu szeIIeme vaIik. IIö kiserlel-
kenl addig üIdözi a ferfi feIesegel, Aoi no Uel, es egy masik
nöl, }ugaól, akil Gendzsi szinlen szerel, mig vegüI mindkel-
len meghaInak.
÷ MegIehelösen bosszuaIIó, nem`
÷ LalszóIag zarkózoll, haIk szavu nö, de aIIandóan rag|a
magal, es azlan az Islen irgaImazzon annak, aki az ul|aba ke-
rüI.
÷ Szerinled Gendzsi miall Iesz iIyen`
÷ Igen, de gondoI| csak beIe a ferfi heIyzelebe. Nincs az
a ferfi, aki meg egyszer Ie akarna feküdni egy iIyen növeI. De
az lovabb üIdözi, mindenaron ludni akar|a, mierl vaIlozlak
meg az erzeImei.
÷ A nök nem is se|lik, hogy a ferfiak igy gondoIkodnak.
÷ Rinkól szemIalomasl keIIemelIenüI erinlelle a gondoIal,
hogy Rokudzsó urnö azerl veszlelle eI Gendzsi szereImel,
merl nem voIl |ó szerelö. ÷ Iszonyu Iehel, ha ezl szemebe
mond|ak az embernek.

[92]
÷ Nincs az a ferfi, aki ezl igy megmondana egy nönek.
Gendzsi eIegedelIen Rokudzsó urnöveI, de nem aruI|a
eI az okal, es lovabbra is gyenged kis IeveIekel, versekel küI-
dözgel neki. Is amikor az asszony Isebe ulazik, Gendzsi
Nonomi|aba megy, hogy bucsul vegyen löIe
÷ Annak eIIenere, hogy nem kedveIi`
÷ A nö baIvanyozza öl, lehal nem leheli meg, hogy csak
ugy ollhagy|a. ßarmiIyen keIIemelIennek laIaIla is a höIgyel,
iIIö liszleIelleI banik veIe, es mindenl meglesz erle, amil csak
Iehel. IIyen Iovagiasak voIlak a Heian korabeIi nemesek. Ta-
Ian e¡¡en ez a Heian-eIegancia forrasa.
÷ Is haIabóI mi, nök, azóla is szid|uk szegenyl.
÷ Hiaba lesz meg minden löIe leIhelöl, nem meIlanyoI-
|ak az eröfeszileseil. A nök nem veszik eszre a viseIkedese
mögöll re|Iö kedvessegel.
÷ Hogy vehelnenk eszre` Mindenl feIemas módon lesz,
¡ersze hogy nem meIlanyoI|uk. Ha vaIakil nem sziveI, nem
Ienne szabad szandekosan ugy viseIkednie, hogy az feIreerl-
helö Iegyen.
÷ Rendben, akkor mil keIIell voIna csinaInia` Mil szóI-
naI, ha szóba sem aIIl voIna veIe, miulan egyszer-kelszer Ie-
feküdlek egymassaI` Meg |obban becsmereIned. Rideg, erze-
kelIen gazfickónak nevezned.
Rinko nehany ¡iIIanalig haIIgaloll, minlha csak u|bóI
vegiggondoIna az egeszel.
÷ Azl mondlad... szóvaI, hogy az urhöIgy nem voIl |ó
szerelö. Tudhal|a az iIyesmil egy nö magaróI aneIküI, hogy
megkerdezne`
÷ Hal, ha a ferfi mindössze egyszer vagy kelszer fekszik
Ie veIe, es löbbe nem ¡róbaIkozik, az |eIenlhel vaIamil.
÷ Is semmil nem lehel eIIene`
÷ Izl nem mondanam. Az is Iehel, hogy csu¡an ök kel-
len nem iIIellek egymashoz.

[93]
Szinle nem is lunl heIyenvaIónak, hogy iIyesmikröI be-
szeIgelnek a hoIdfenyben. Ibben a haIovany, liszla fenyben
fürödve magaszlosabb lemal iIIell voIna laIaIniuk, de megis,
mi Iehelne fonlosabb es aIa¡velöbb enneI kerdesneI`
÷ Az iIyesmil sose beszeIik meg igazan a ferfiak a nök-
keI. A kel nem eImegy egymas meIIell, es meg sem ¡róbaI|a
megerleni a masikal.
Az asszony bóIinloll, azlan eIöreha|oIl.
÷ Kerdezhelek meg vaIamil` A szereImesek, az if|u ha-
zasok gyakran kezdik vad szenvedeIIyeI a ka¡csoIalukal, az-
lan vaIahogy megko¡ik. Mar nem szerelkeznek oIyan gyak-
ran. TaIan ez is arra ulaI, hogy a nö nem megfeIeIö`
÷ Nem, ez ¡uszlan az egymas iranli erdekIödesük csök-
kenesel |eIzi, es nem azl, hogy vaIami ba| van a növeI.
÷ MiböI Iehel ludni a küIönbsegel`
Rinko kerdese a Ienyegre la¡inloll.
÷ Nos, vegyük ¡eIdauI Rokudzsó urhöIgy eselel. Òk
mindössze egyszer vagy kelszer haIlak együll. Iedig Iell
voIna ra mód|uk, de Gendzsi ugy dönlöll, hogy nem eI a Ie-
helöseggeI. A Ieglöbb ¡ar viszonl lovabbra is együll haI,
amig nem kezdenek raunni, es a ferfi löbbe nem közeIedik.
Igeszen mas doIog.
÷ Vagyis egyaIlaIan nem vel rossz fenyl a nöre, ha eIölle
eIegszer szerelkezlek`
÷ Iersze hogy nem. KüIönben ba| Ienne az orszag min-
den asszonyavaI.
Rinko Ialhalóan megkönnyebbüIl, de azlan eszebe |u-
loll meg vaIami:
÷ Mierl un|ak meg a ferfiak a larsukal`
÷ Iz egeszen mas kerdes.
÷ HaIIollam, hogy a ferfiak nem is igazan engedik eI
magukal, amikor a feIesegükkeI szerelkeznek. Hogy nem

[94]
akar|ak mindenfeIere meglanilani az asszonyukal, nem iga-
zan IeIkesek. Mierl van igy`
Rinko egyre okosabb kerdesekel lell feI, es Kouki keny-
leIen voIl eIgondoIkozni a doIgon.
÷ Hal ez bizony nehez dió, de laIan azerl, merl feInek
allóI, hogy ha a feIesegük foIylon csak szerelkezni akarna,
leI|esen kimerilene ökel. Lehel, hogy a ferfiak feInek, es ezl
azzaI aIcazzak, hogy lrefaIkoznak a doIogróI.
Korabban egyszer sem beszeIgelell RinkóvaI iIyen me-
Iyen a szerelkezesröI. Kicsil zavarban voIl, hogy iIyen öszin-
len beszeI eIölle a ferfiak vaIódi erzeseiröI, minlha vaIami
módon kiadna mosl magal, masfeIöI a kelle|ük közöll kiaIa-
kuIl köIcsönös bizaIom u|abb |eIe voIl, hogy ke¡esek nyiIlan
beszeIgelni erröI a lemaróI.
÷ KaroIy herceg a hazassaga eIöll egy idösebb asszony-
nak udvaroIl...
Koukil megIe¡eleskenl erle ez a hirleIen ugras a
Gcn!zsi ncscjclöI a mai angoI kiraIyi haz eIeleröI ler|engö
¡Ielykakra.
÷ ...söl, meg azulan is laIaIkozgaloll veIe, hogy megnö-
süIl.
A feIesege azl mondla, oIyan, minlha harman Iennenek
hazasok. Na, ehhez mil szóIsz`
÷ Hogy erled ezl`
÷ Hal, nem akarom megbanlani azl a masik nöl, de Di-
ana hercegnö megiscsak fialaIabb, es |óvaI vonzóbb voIl naIa.
Mierl nem hagyla oll a herceg a szerelö|el`
÷ Iz fogas kerdes. Is Iehel, hogy ennek is az az oka,
hogy nem |ön ki a feIesegeveI az agyban.
÷ Lehel, hogy egy iIyen csinos nö, minl Diana, nem eIeg
|ó az agyban`
÷ Könnyen megIehel. De eIke¡zeIhelö, hogy a herceg
egesz egyszeruen |obban erzi magal az idösebb nö larsasaga-

[95]
ban, es ez meg az agyra is vonalkozik. Izerl nem voIl ke¡es
szakilani veIe.
÷ De az a nö sokkaI idösebb naIa, es nem is sze¡!
÷ Na, ill aII|unk csak meg! ÷ Kouki Rinko vaIIara lelle a
kezel. ÷ A lesli szereIemnek semmi köze a korhoz vagy a
meg|eIeneshez. Sok iIyen koru asszony Iehel hihelelIenüI ero-
likus, es rengeleg fialaI, csinos nö akad, aki fikarcnyil se er.
Semmi nem Iehel oIyan egyeni, szemeIyre szaboll, minl hogy
ki kiveI erzi |óI magal az agyban. Igyszeruen nem ileIhelsz a
küIsö meg|eIenes aIa¡|an. Többek közl ¡onl ez leszi az ege-
szel oIyan izgaImassa, küIönIegesse es muIalsagossa.
÷ MuIalsagossa`
÷ Szerinled nagy muIalsag Ienne, ha mindig a fialaI, csi-
nos Ianyok diadaImaskodnanak` Az Ur azerl aIkolla meg a
szereImel, hogy ne igy Iegyen.
Ide|e voIl, hogy befe|ezzek ezl az ,eszmecsere egy hoId-
fenyes e|szakan¨ |alekol, es aIud|anak, de Rinkól meg mindig
¡iszkaIla vaIami.
÷ Mindazok ulan, amikel mondlaI, ugy erzem, komoIy
halrany nönek szüIelni. A ferfiaknak ugye nincsenek hasonIó
¡robIemaik`
÷ Nekünk is megvan a magunk ba|a, csak ne irigyked|.
Oll van az im¡olencia, a korai magömIes meg mindenfeIe
egyeb merevedesi zavar. A nagy reszük IeIki eredelu, vagyis
meg nehezebb urra Ienni ra|luk.
÷ Hogyan Iehel Iegyözni az effeIe IeIki galIasokal`
÷ A kuIcs az önbizaIom. Is semmi nem aIa¡ozza meg
annyira a ferfi önbizaImal, minl kedvese dicserele. De barmi-
Iyen vonzó Iegyen a ferfi, ha nem |ó az agyban, a nök ugy er-
zik, cserbenhagyla ökel.
÷ Igy van ÷ heIyeseIl lelovan Rinko.
÷ Is akarcsak a nök, a ferfiak sem viseIik |óI, ha krilizaI-
|ak a leI|esilmenyükel.

[96]
÷ Mierl lenne iIyel egy nö`
÷ Lehel, hogy nem mond|ak a masik szemebe, de a sze-
relkezes ulani viseIkedesük eIaruI|a a veIemenyükel. Raada-
suI veszekedes közben a nök nagyon durva doIgokra ke¡e-
sek.
÷ A la¡aszlaIal beszeI beIöIed`
÷ HaIa islennek nem nagyon.
÷ IgyaIlaIan nem, ugye ezl akarlad mondani ÷ feIeIle
Rinko csufoIódva, azlan eIgondoIkodva hozzalelle. ÷ Mosl
mar Ialom, miIyen sok ¡robIemavaI keII szembenezniük a
¡aroknak.
÷ Ha mar ill larlunk, nem sok lesliIeg-IeIkiIeg összeiIIö
¡ar akad.
÷ De mi azok vagyunk, ugye` A mi ka¡csoIalunk nem
romIoll meg.
÷ Hal ¡ersze. ImIekszeI, mil mondlam az eIöbb` Te
vagy a Ieg|obb egesz }a¡anban.
Az asszony közeIebb huzódoll hozza, Kouki ¡edig a
hoIdfenyneI magahoz öIeIle a sima, ha|Iekony leslel, es eI-
aIudl.
I||eI, vaIamikor ha|naI feIe aImodoll.
Tagas, füves mezön aIIl, es vaIamiveI arrebb egy ferfi
figyeIle öl. Kouki ludla, hogy Rinko fer|e az. Rinko is oll voIl:
vakon bolorkaIl a fuben a lavoIi, szeIes ul feIe. Kouki es a fer-
fi nem mozduIl. Iarkasszemel nezlek a ¡ihes fuszaIak közöll.
Iz voIl minden. Nem emIekezell sem a ferfi arckife|eze-
sere, sem arra, mikor es merre lavozoll, de vaIami fagyos,
rossz erzesseI ebredl, minlha vaIaki a IeIkebe Ialoll voIna.
Rinko feIig oIdaIara forduIva aIudl meIIelle. VaIamikor az e|-
szaka feIkeIhelell feIvenni ¡amul|ukala|al, ameIyel mosl
szemermesen összehuzoll a meIIe föIöll.
Az e||eIiszekrenyen Ievö óra feI halol mulaloll. Nemreg
keIhelell csak feI a na¡, a függöny aI|a meg homaIyos feher

[97]
fenyben |alszoll. Kouki a viIagosodó abIakol nezve lunödöll
aIman.
IgyerleImu, hogy a füves ¡am¡a a szaIIodahoz vezelö
fennsik. Sokal gondoI Rinko fer|ere, ami megmagyarazza,
mierl |eIenl meg az aImaban, de miveI sose Ialla, a vonasai
lavoIiak, feIismerhelelIenek maradlak. A IegküIönösebb
megis az voIl, ahogyan Rinko kelle|ük közl bolorkaIva, egyi-
kükre sem nezve lavoIodoll löIük.
Igy kis ideig meg sikerleIenüI ¡róbaIla összeka¡argalni
az aIom morzsail, azlan feIkeIl, es eIhuzla a függönyl. Oda-
kinn reggeIi ködbe burkoIódzoll a la|, mindössze a kraler ¡e-
reme ra|zoIódoll ki haIvanyan, akar a regi melszeleken. A
na¡ mar feIkeIl, de a fennsikróI meg nem szaIIl föI a köd.
Kouki visszafeküdl az agyba. Amikor ismel feIebredl,
mar feI nyoIc voIl, es a na¡ |óvaI erösebben kukucskaIl be a
függöny aIall.
Rinko meg mindig aIudl. A ferfi kibu|l az agybóI, es ki-
nezell az abIakon. Ugy lunl, minlha a fenyes öszi egboIl aIall
csak karnyu|lasnyira Ienne a hegyek kare|a. A hegyek dere-
kal öIeIö köd le|szinu lónak lunl.
UloI|ara összeI |arl ebben a szaIIodaban. A feIszaIIó
ködböI Iassan kibonlakozoll a fennsik. Mosl mar a goIf¡aIya
egy reszel is Ialni Iehelell. Nehany |alekos aIIdogaIl a Iyuk
körüI. IrröI eszebe |uloll, azl mondla a feIesegenek, hogy ma
Hakoneban goIfozik. Va|on eIhille az asszony a mesel` Nemi
IeIkifurdaIasl erzell, de ahogy eIhuzla a függönyl, gyorsan
kiverle fe|eböI. A mozgas feIebreszlelle Rinkól.
÷ Mar feIkeIleI`
÷ Nem ludok lovabb aIudni. De meg ne keI|ünk feI. ÷
Kouki visszafeküdl az agyba. Nem meseIle eI az aImal.
ßarmiIyen |ó Iell voIna goIfozni egy iIyen sze¡ na¡on, a
meIIelle fekvö növeI semmi se velekedhelell.
÷ Mil csinaIsz` ÷ mormogla Rinko, amikor Kouki
|ukala|a övehez nyuIl.

[98]
÷ Meg koran van. ÷ Kouki mosl, hogy kimondla, hirle-
Ien feIfogla, miIyen gyorsan ¡eregnek a ¡ercek. Nincs erleI-
me veszlegelni az idöl. A|kal a feIig nyiloll |ukalabóI kibuk-
kanó meIIre szorilolla, s mindkel kezeveI közeIebb huzla
magahoz az asszony csi¡ö|el. Odakinn egyre rilkuIl a reggeIi
köd, de idebenn meg e|szaka voIl.
Nem emIekezell aImabóI Rinko fer|enek arcara, de meg
mindig erezle a ferfibóI aradó fagyos induIalol, am az
ugyanakkor nemi izgaImal ger|eszlell benne. Mosl az agy-
ban, a reggeIi na¡lóI eIfüggönyözve, Kouki a szokasosnaI is
kegyelIenebb voIl RinkóvaI. A szakadek szeIere laszilolla,
arra kenyszerilelle, hogy a senki föId|en boIyong|on, amig
nyöszörögve könyörögni nem kezd. De meg akkor is vissza-
larlolla magal. Se|lelle, hogy ez a komor eröszakos induIal az
aIom halasa. Rinko haragosan korhoIla, miulan vegre eIeIve-
zell. De oIyan gyenged voIl az arca, hogy Kouki magahoz
öIeIle, es mindkelle|ükel ismel eInyomla az aIom.
Akarcsak korabban, Rinko mosl is aIudl meg, amikor
Kouki vegüI feIebredl.
Mar feI lizre |arl az idö. Odakinn madarak enekeIlek.
Moslanra feIszaIIl a köd, az egboIl liszla, es a goIfozók veIhe-
löIeg a ¡aIyan kövelik kis, feher Iabdaikal. Kouki ezzeI
szemben az agyban eIvezle Rinko leslenek meIegel. MegIe-
helösen keIIemes gondoIal voIl, hogy egyedüI ö IubickoI eb-
ben a szemleIenüI erköIcsleIen eIelmódban. Meg közeIebb
huzódoll
Rinkóhoz, az asszony ¡edig nagyol nyu|lózkodoll, es
kinyilolla szemel.
÷ Mm. Meginl eIaIudlam.
÷ Csakis azerl, merl nagyon kimerüIl, höIgyem.
÷ Ne mond| iIyenekel. ÷ Rinko nevelve lelle kezel ked-
vese a|kara, azlan az órara ¡iIIanloll. ÷ }a|, mar ma|dnem liz
óra.

[99]
Ugy lervezlek, hogy megnezik az Asinoko-laval, es
deIulan visszamennek Tokióba. Ha együll voIlak, kelszer
oIyan gyorsan szaIIl az idö.
÷ KeI|ünk feI`
Rinko addig bökdösle, mig Kouki abbahagyla meIIe bi-
rizgaIasal. A behuzoll függöny miall meg mindig sölel voIl a
szobaban. Rinko kikaszaIódoll az agybóI, es bemenl a fürdö-
szobaba, hogy Iezuhanyozzon. Kouki beka¡csoIla a level,
hogy megnezze, lörlenl-e vaIami erdekes a viIagban, amig ök
eImerüIlek egymasban.
Rinko kisvarlalva eIöbukkanl, IeüIl a lükör eIe, es
Kouki menl be fürdeni. Szinle egesz e|szaka egymas meIIell
feküdlek, a ferfi megsem erezle magan Rinko iIIalal. Izl is
nagyon szerelle a nö lesleben, nem voIl makacsuI ragaszko-
dó szaga.
Amikor visszamenl a szobaba, az asszony mar eIhuzla
a függönyl, es az abIak meIIelli öIlözködöaszlaIkanaI üIve
lornyozla feI ha|al. Koukil eIönlölle a vagy, ahogy meg¡iI-
Ianlolla Rinko kecses, feher nyakal.
÷ Gyönyöru vagy ÷ mondla kedvese lükörke¡enek.
÷ Iszrevellem, hogy sokkaI könnyebb kisminkeIni ma-
gam, miulan együll voIlunk.
÷ A hormonoknak köszönhelö. Iz is finom, ¡uha ÷
mondla, s meg¡askoIla a nö fenekel.
Rinko odebb huzódoll.
÷ Hagyd abba, eIronlom a ha|am.
÷ Kil erdekeI` ÷ Kouki finoman beIecsókoIl Rinko nya-
kaba. ÷ A szerelkezeslöI a nö kiviruI, de a ferfi összelö¡¡ed.
÷ Iz nem igaz.
÷ Tudod, hogy a nösleny vegüI mindig feIfaI|a a himel.
Igy van megirva a sors könyveben.
Rinko muIalsagosnak larlolla a szóhasznaIalal, es a
lükrön kereszlüI ranevelell.

[100]
÷ Siess, öIlözz feI, le szerencselIen, sorsüIdözöll ferfiu.
Kouki |ambor ke¡¡eI Ievelle könlösel, es hozzafogoll az
öIlözködeshez.
MegreggeIizlek a szaIIoda ellermeben, azlan kimenlek
az ulcara. A huvös Ievegö alhalóan liszla voIl. Ugy dönlöl-
lek, hogy ha|ókaznak egyel a lavon. Vasarna¡ Ieven, eIeg
zsufoIl voIl a selaha|ó, ezerl kiszaIIlak a Hakone-kerlneI, es a
Iibegön menlek feI Komagalakeba, ahonnan eI Iehelell Ialni
egesz a Iudzsiig es a Szuruga-öböIig.
A löbb minl ezerölszaz meler magas csucsróI nezve a ló
kek vizen visszalükrözödöll az öszi szinek brokal|aban
¡om¡azó hegyoIdaI, s mind a hegy, mind a ló a bibor es az
arany ezer arnyaIalaban IangoIl. Kouki es Rinko eIvezle a
Ialvanyl es a Iagyan simogaló öszi szeIel. Azlan Iemenlek a
Iibegön, es negy órakor ugyanoll aIIlak, ahonnan eIinduIlak.
Ha vissza akarnak lerni Tokióba, hamarosan induIniuk keII,
mieIöll luI zsufoIlak Iesznek az ulak.
÷ Mil akarsz csinaIni`
Rinko nem vaIaszoIl a kerdesre, ami azl is |eIezhelle,
hogy nem akar eImenni.
÷ Nem banod, ha egy kicsil kesöbb erünk haza` ÷ Az
asszony a fe|el razla, s Kouki eIdönlölle, hogy maradnak
meg egy ideig. ÷ Koma¡alakenaI van egy lóra nezö vendeg-
Iö.
IIinduIlak visszafeIe a mosl mar egyre forgaImasabb
ulon, ma|d feI a hegyoIdaIon az elleremhez. IeIulon voIl a
csucs feIe, lehal innen |ó kiIalas nyiIl a kralerlóra.
Mire vegezlek a vacsoravaI, es halranezlek, az egboIl
vörösen fenyIell a hegylelö lavoIi ¡ereme mögöll. IIyen ma-
gassagban koran ler nyugovóra a na¡: a söleledö feIhökböI
zuhanó ferde, kesö deIulani fenysugarak megviIagilollak a
hegyel es a ló lükrel. Kouki kiIe¡ell az erkeIyre, es a karma-
zsin egboIl eIöll kira|zoIódó hegyekre szegezve szemel sul-
logla:

[101]
÷ }ó Ienne maradni.
Rinko egy szól sem szóIl, de aIig eszrevehelöen biccen-
lell, igy azlan a ferfi foIylalla:
÷ Marad|unk` TöIlsünk ill meg egy e|szakal`
Az asszony a Iassan sölelbe burkoIózó laval nezve is-
mel bóIinloll:
÷ Rendben...
Kouki csak feIig gondoIla komoIyan a doIgol, meg sem
forduIl a fe|eben, hogy az asszony igenl mond.
÷ Igazan` ßizlos vagy benne`
÷ Na es veIed mi a heIyzel` Neked nem ¡robIema` ÷
dobla vissza a kerdesl Rinko.
Kouki nehany masod¡ercre megdermedl. NyiIvan ma-
radhal meg egy e|szakal, ha akar, de feI keII hivnia a feIese-
gel, es hazudni vaIamil. AzonkivüI hoIna¡ munkana¡, es
meg ha nincs is semmi sürgös doIga, lizkor az irodaban keII
Iennie.
Rinko heIyzele meg enneI is aggaszlóbb. Az leI|esen
erlhelö, ha azl mond|a, hogy a fogadas ulan meg eImenl ün-
ne¡eIni a baralaivaI, de hogy egymas ulan kel e|szakal ne Ie-
gyen ollhon` HoIna¡ helfö Iesz, vagyis a fer|e doIgozik.
÷ In meg ludom oIdani, de le` ÷ Ncn aggc!sz a jcrjc!
niaii?
Kouki csaknem kimondla, ami a fe|eben |arl, de vegüI
visszanyeIle a szavakal. Az asszonyra nezell.
Rinko a vörösIö Ialhalarl szemIeIve nyugodlan vaIa-
szoIl:
÷ Ha neked nem gond, en benne vagyok.
Miulan a na¡ Ienyugodoll, a viz szinle ¡iIIanalok aIall
eIveszlelle ragyogasal. A sölel, maganyos lóróI Koukinak
eszebe |uloll az aIma. Moslanra mar csak haIvany es bizony-

[102]
laIan emIekei maradlak, de meg mindig erezle a Rinko fer|e-
böI aradó fagyos eIIenszenvel.
Lehel, hogy Rinko azerl vaIIaI|a ezl a masodik e|szakal,
merl össze akar veszni a fer|eveI`
÷ ßizlos, hogy nem Iesz semmi ba|` ÷ erösködöll Kouki.
LalszóIag az asszony miall aggódoll, vaIó|aban inkabb
magal kerdezle: feIkeszüIl-e a feIeIössegre, ha az asszony
ezek ulan löbbe nem mehel haza.
÷ ßizlos vagy benne` ÷ kerdezle harmadszor is, de
Rinko nem feIeIl. Szemel a söleledö egboIlra szegezle.
Kouki radöbbenl, hogy az asszony mar dönlöll, es nem
erdekIik a kövelkezmenyek. Kimenl az ellerem eIöll aIIó
nyiIvanos leIefonhoz, es feIhivla a szaIIodal, ahonnan deIben
kiköIlözlek. Vasarna¡ esle Ieven, a holeIben aIig maradl
vendeg, es meg egy e|szakara Ie ludla fogIaIni a szoba|ukal.
Ulana enyhen remegö gyomorraI leIefonaIl haza. Sze-
rencsere az üzenelrögzilö velle feI. Rövid üzenelel hagyoll:
,A baralaim meghivlak, hogy marad|ak meg egy e|szakal.
Ugyanabban a holeIben maradok, es csak hoIna¡ |övök ha-
za.¨ Azlan Ielelle a kagyIól.
Hal ennyil az ö doIgaróI, IegaIabbis egyeIöre. De mi
Iesz RinkóvaI` Kouki visszamenl az ellerembe, es közöIle,
hogy IefogIaIla a szobal.
÷ Te nem akarsz leIefonaIni`
Az asszony, minlha a kerdesl merIegeIne, a lavoIba me-
redl, azlan feIaIIl, es csak nehany ¡erc muIva |öll vissza.
÷ Minden rendben` ÷ kerdezle Kouki idegesen.
÷ Nem ludom ÷ feIeIle Rinko, minl akil nem is erdekeI a
doIog.
÷ VegüI is hoIna¡ helfö Iesz. Nyugodlan mondd meg,
ha haza keII menned. Megerlem.
÷ Te vissza akarsz menni`

[103]
Mosl, hogy az asszony visszadobla a kerdesl, Kouki
megrazla a fe|el.
÷ Nem, csak nem akarIak kinos heIyzelbe hozni.
÷ MegoIdom.
Koukil nem gyözle meg, de miIyen |ogon vilalkozoll
voIna`
÷ Ibben az eselben minden ¡ercel kellesben löIlünk ma
e||eI ÷ |eIenlelle ki. Ha Rinko iIyen eIlökeIl, ö sem bizonyla-
Iankodhal lovabb. KüIönben is, barmi Iegyen a dönlesük kö-
velkezmenye, amig együll vannak, nincs milöI feIniük.
÷ Men|ünk` ÷ kerdezle, azlan megfogla kedvese kezel,
es haIkan ezl mondla: ÷ Köszönöm. ÷ ßizonyos szem¡onlbóI
nem is azerl voIl haIas, merl Rinko ugy halarozoll, veIe ma-
rad, hanem a balorsagerl, amiveI vaIIaIla.
Igy kicsil furcsa voIl visszamenni ugyanabba a szaIIo-
daba, ahonnan nemreg |eIenlkezlek ki, de a szemeIyzel ugy
viseIkedell, minlha lermeszeles Ienne, es minden meg|egyzes
neIküI bizlosilolla nekik ugyanazl a szobal.
ßeesleIedell. Amikor a Iondiner kinyilolla az a|lól, es
feIka¡csoIla a viIIanyl, ugyanaz az agy, ¡ar szek es aszlaI
varla ökel. Amikor kellesben maradlak, egymasra nezlek, es
a kövelkezö ¡iIIanalban mar egymas kar|aiban voIlak. Szoro-
san öIeIlek egymasl. IgyelIen szól sem keIIell szóIniuk, meg-
is ludlak, mil erez a masik. H4i ncgscn ncnic| tissza. Vc|cn
nara!sz ncg cgq cjszak4i. Nem voIl szükseg a szavakra, a ma-
sik közeIsege mindenl eIaruIl.
Kouki meg szorosabban öIeIle kedvesel, a|ka az asszo-
nyel keresle, s közben a szive ezl kerdezle: Mcg az scn cr!ckc|,
na a jcrjc! jc|cncici rcn!cz? Rinko ¡edig viszonozla a csókol, es
közben neman maga is kerdezell: H4i ncn cr!ckc|, ncgq a jc|c-
scgc! ncgnaragszik? Sza|uk ehesen la¡adl össze, es egyszerre
vaIaszoIlak: Ncn cr!ckc|, nii szc| a jc|cscgcn... |ngcn scn, ncgq
nii szc| a jcrjcn.

[104]
Kouki kicsil visszahuzódoll, ma|d az asszony arcal kel
lenyerebe fogva, Rinkóhoz ha|oIl. Tudla, hogy mosl alIe¡lek
egy halarl. Sose gondoIla, hogy megleszi ezl a Ie¡esl. Iz voIl
az uloIsó vedvonaI, es kez a kezben menlek eI meIIelle. Innen
nincs visszaul: immar a harcmezön vannak, ahoI goIyók
rö¡ködnek, es barmeIyik ¡iIIanalban eIlaIaIhal|ak ökel.
÷ Ill maradlaI veIem... ÷ Kimondla hangosan is, hogy
kelszeresen bizonyos Iehessen benne, es Rinko szemel hirle-
Ien könnyek araszlollak eI. Kouki nem kerdezle, hogy az ag-
godaIomlóI vagy allóI, hogy vaIIaIla szereImel. Nem Iell voI-
na erleIme.
Inkabb IelöröIle az asszony könnyeil. Azlan Ievelle
Rinko kabal|al, es kigomboIla a bIuzal. Rinko Iehunyl szem-
meI aIIl eIölle. Kabal|a es bIuza a föIdre huIIl, ma|d a szok-
nya|a is, ö ¡edig mozduIalIanuI lurle, akar egy baba. Amikor
mar csak bugyi es meIIlarló maradl ra|la, Kouki gyorsan Ie-
velközöll, azlan a kar|aba ka¡la Rinkól, es az agyhoz ville.
Az eIözö e|szaka a verandalóI egeszen az agy szeIeig
Io¡ózoll a hoIdfeny, de ma suru feIhök borilollak az egel, es
sölelbe burkoIózoll a szoba. Az agy regi ismeröskenl fogadla
ökel. Ravelellek magukal, es öIeIlek egymasl. Rinko meIIe
Kouki meIIkasahoz nyomódoll, csi¡ö|e a ferfiehoz, kar|uk,
Iabuk összefonódoll, es az asszony leslenek meIege fokoza-
losan alilla Koukil, es az ollhona, a feIesege, a munka|a es
minden mas gondoIal messze, a lavoIba lunl.
Mosl, hogy Rinko meIege megIagyilolla, ha|Iekonnya
lelle, Kouki ugy erezle, meIy, leslelIen ur szivla magaba:
magara maradl a vegleIenben.
Mindenl lönkrelesz azzaI, ha ill marad. Szamkivelell
Iesz: innen nincs visszaul. Kouki |óI ludla, hogy nem Ienne
szabad foIylalni a doIgol, es agya vaIameIyik szegIele fi-
gyeImezlelö |eIzesekel adoll, de moslanra hozzaszokoll a
zuhanas erzesehez, leslel-IeIkel egyaranl megmergezle a züI-
Iöllseg gyönyöre.

[105]
Vigyazz, mil leszeI... ÷ viIIanl al agyan a figyeImezleles,
azlan eImerüIlek egymasban.

[106]
Rüvidu!ð napnk
Igeszen decemberig meIeg maradl az idö. A reggeIek
es az eslek huvösek voIlak, szinle fagyosak, de a na¡os deI-
ulanokon a varos ulcai Iagy fenyben fürödlek, es az ebed-
szünelben az irodakbóI a csaszari ¡aIola kerl|ebe vonuIlak al
na¡fürdözni az emberek.
Kenko }osida, a szerzeles, e¡¡en iIyen enyhe idöröI irl ÷
gondoIla Kouki. Iszebe |uloll egy sor a hires kIasszikuslóI,
az |rickczcs a ici|cnscgr5| cimu muveböI: Ozsugacu ta kc|aru
nc icnki. A lizedik hóna¡ban lavaszias az idö. Mas szavakkaI,
mar a lizennegyedik szazadban is lermeszelesnek szamiloll,
hogy iIyen sokaig kilarl a meIeg, hiszen a lizedik hoIdhóna¡
a moslani novembernek feIeI meg. A kc|aru szó, ,kis lavasz¨,
küIönösen lelszell Koukinak. Kicsi, hiszen ez a lavaszias idö-
|aras összeI rövid eIelu, hamarabb eIre¡üI, minl a vaIódi la-
vasz. }eIIemzö a regiekre, hogy iIyen eIbuvöIö szavakal
hasznaIlak. Iz is mulal|a, miIyen közeI aIIlak. a lermeszel-
hez. Szerencsere öröküI hagylak a szól. Amugy Kenko a ¡ar
helleI korabbi idöszakróI irla e sorokal. A december, a
kcgarasi hóna¡|a, a zimankós szeIIökesek ide|e, am meg |ava-
ban larl a ,kis lavasz¨. Lehel, hogy }a¡an egha|Iala meIegebb
Iell az evszazadok soran`
Kouki gondoIalai szabadon csa¡onglak, ahogyan annak
ide|en Kenko ecsel|e is kedve szerinl kószaIl. A deIi na¡sü-
lesben a kavezó feIe larloll, ahoI Mizugucsi GoróvaI keIIell
laIaIkoznia. A baral|a eIöbb erkezell, mar varla.
÷ IlleI mar`
÷ Meg nem, de van idöm ÷ feIeIle Kouki. LeüIl
MizugucsivaI szemközl, es kavel rendeIl.
÷ Köszönöm, hogy eI|ölleI.
Mizugucsi egy evveI Kouki eIöll |arl, bar egyszerre Ie¡-
lek be a vaIIaIalhoz. HeliIa¡szerkeszlökenl kezdle, es igazga-
ló Iell beIöIe, mind közöll a Iegsikeresebb. Ma kisse visszafo-
gollnak lunl.

[107]
÷ Mi nyom|a a IeIked` ÷ kerdezle Kouki.
MieIöll vaIaszoIl voIna, Mizugucsi ragyu|loll, es me-
Iyen Ieszivla a füslöl.
÷ Az a heIyzel, hogy |övöre alheIyeznek a Marronhoz.
A ceg, ameIyröI beszeIl, a vaIIaIaluk egyik nehezsegek-
keI küzdö IeanyvaIIaIala voIl. Tokiónak ugyanebben negye-
deben, a Kandóban voIl a köz¡onl|a. Az u| eInök kinevezese
óla foIyamalosak voIlak az alszervezesek, de Mizugucsi mar
rególa igazgaló voIl, es IalszóIag |óI ki|öll az u| nagyfönökkeI.
Koukil megIe¡le a hir.
÷ A fönök maga mondla`
÷ Tegna¡ az irodaban. Amanónak meggyengüIl az
egeszsege, es vaIakinek a heIyere keII aIInia. Ingem er a
megliszleIleles. ÷ Amano, a Marron vezelö|e egy-kel evveI
voIl idösebb MizugucsinaI, de cukorbelegsege miall sokal
hianyzoll a munkabóI.
÷ Kineveznek a Marron eInökenek`
÷ Nem e¡¡en. Amano marad. AIeInök Ieszek.
÷ GondoIom, csak idö kerdese.
÷ Hal, nem ludom. Nem minlha sokal |eIenlene eInök-
nek Ienni annaI a kócera|naI.
A Marron körüIbeIüI husz emberl fogIaIkozlaloll, es
oIyan gyakorIali kezikönyvekel adoll ki, ameIyek nem erde-
keIlek az anyavaIIaIalol. AnyagiIag nem voIl sikeres. Igy
iIyen ambiciózus ferfi szamara, minl Mizugucsi, akire eddig
fenyes |övö varl az anyavaIIaIalnaI, nem Iehelell vaIami von-
zó kiIalas, hogy egy iIyen kis ceg eInöke Iegyen.
÷ Igenl mondlaI`
÷ Mierl mondlam voIna` MiveI erdemeIlem ezl ki` ÷
Mizugucsi Ialhalóan bosszankodva szivoll Ie meg egy
sIukkol.

[108]
÷ Megmondlam, hogy al keII gondoInom a doIgol. De
ugy lunik, hogy az u| eInök mar dönlöll ebben a kerdesben.
÷ Az ösz meg nem |öll eI, amikor a nyar mar lavozoll ÷
mondla Kouki eIlunödve.
÷ Tessek`
÷ Kenko }osida irla az |rickczcs a ici|cnscgr5|ben. U|ab-
ban sokszor az eszembe |ul. Ugy erli, hogy az ösz nem kez-
dödik eI azonnaI, ahogy a nyar vegel erl, ¡edig az egesz nyar
lerhes az ösz |eIeiveI.
÷ Is`
÷ Ugy Ial|uk, minlha az evszakok eIesen vaIlanak egy-
masl, de csak azerl, merl nem vesszük eszre a szinfaIak mö-
gölli aIIandó, a¡ró vaIlozasokal. Akarcsak az eIelben. ÷
Kouki a RinkóvaI vaIó viszonyara gondoIl. Ha mosl erlek eI
szereImük forró nyaral, va|on nem mulalkoznak-e a huvös
ösz |eIei` Lehel, hogy maris luIhaIadlak a csucs¡onlon`
Mizugucsi nem se|lhelle, hogy Kouki gondoIalai a sze-
relell nö körüI forognak. ßosszankodva ciccegell.
÷ Igyel mondhalok neked: mindkellen ugyanabban a
ci¡öben |arunk. Miulan kicsavarlak, eIha|ilanak, akar egy
hasznaIl ¡a¡ir zsebkendöl.
÷ Senki nem ha|il eI. A Marron meg Iabra aIIhal, ha |ó
kezekbe kerüI.
Mizugucsi halarozollan csóvaIla a fe|el.
÷ Mar kesö. De mosl mar IegaIabb ludom, mil erezleI,
amikor eIbanlak veIed.
÷ Ingem hagy| ki ebböI.
÷ A fenebe is, ha ludlam voIna, hogy igy aIakuI, kicsil
Iazilok, es eIem az eIelemel.
Mizugucsi moslanaig egyenesen haIadl a rangIelran.
AmeIIell, hogy lehelseges szerkeszlö, remek fönök. IIes
eszu, szorgaImas, lörekvö. TaIan ¡onlosan emiall akarla az
u| eInök lavoIabb ludni magalóI. Kouki ezzeI szemben egesz

[109]
¡aIyafulasal az irodaIom halarvideken löIlölle, könyvek es
szerzök közöll. Nem minlha eIIenere Iell voIna az eIömene-
leI, de egyaIlaIan nem voIl kifogasa az eIIen, hogy a szakma
kuIluraIis oIdaIan marad|on. Meslerember Ieven, megeIege-
dell azzaI, hogy szerkeszlö Iehel.
÷ RóIad kene ¡eIdal vennem. ÷ Mizugucsi IehangoIlnak
Ialszoll, de Kouki ludla, hogy egy iIyen kaIiberu ember nem
ad|a meg harc neIküI magal. ßaral|a fogadkozoll, hogy esze
agaban sincs fe|el ha|lani, ahogy a Ieglöbben lennek. ßarhogy
eIsüIhel a doIog. Igyesekel feIlöIl energiavaI, mig van, akil
összelör egy iIyen forduIal.
÷ Meg sok mindenl larlogal szamodra az eIel.
÷ Azam. Lehel, hogy laIaIok magamnak egy sze¡ asz-
szonyl, es kieIvezem.
Koukil megzavarla a lrefas meg|egyzes. Mizugucsi
szamara a szereIem mindössze eIenkilöszer voIl, ameIy meg
|obb munkara serkenlelle, az eIel a¡ró örömeinek egyike. De
szamara sokkaI löbbel |eIenlell. Ha az ulóbbi idöben Rinkóra
gondoIl, nem örömöl, hanem inkabb fa|daImal erzell, ameIy-
löI neha a IeIegzele is eIakadl.
÷ Hidd eI, irigyeIIek ÷ foIylalla Mizugucsi. ÷ Meg a refe-
renciareszIegneI is ugyanaz maradlaI. Nem hagylad eI ma-
gad. Söl, laIan meg löbb energia Iakozik benned, minl az-
eIöll. ÷ Termeszelesen se|leIme sem Iehelell Kouki ¡robIema-
iróI. ÷ Akarhogy is, iIyen meg nem lörlenl veIem. Te vagy az
egyelIen, akiveI megbeszeIhelem a doIgol.
÷ }obban leszed, ha nem ragódsz ra|la. ÷ Kouki maga is
meg|arla a ¡okIol a bukasa ulan, de semmi haszna nem voIl
abbóI, hogy emeszlelle magal. ÷ VaIlozlass az eIeleden, es
eIvezd az u| heIyzel eIönyeil.
÷ ßeszeIgelhelünk maskor is`
÷ ßarmikor. Csak szóI|aI.
Mosl, hogy kiadla magabóI, ami a szivel nyomla,
Mizugucsi feIengedell. Igy kicsil meg ¡IelykaIlak a vaIIaIal

[110]
ügyeiröI, azlan eIvaIlak. Kouki, miulan magara maradl, evell
egy ¡ohar leszlas Ievesl, azulan visszamenl az irodaba. AIig-
hogy IeleIe¡edell az aszlaIa meIIe, megcsörrenl a leIefon|a.
Kinugava hivla.
÷ Mi u|sag` Hogy megy a sorod`
Csaknem egy hóna¡|a, a fogadason laIaIkozlak uloI|ara.
÷ Minden rendben. Is mi van veIed`
÷ Ismered a mondasl: munkam löbb, a ¡enzem nem. ÷
Hiaba rendezlek egyre löbb lanfoIyamol a muveIödesi köz-
¡onlban, a diakok szama nem nöll ezzeI aranyosan.
Kinugava egy kicsil ¡anaszkodoll, azlan hirleIen lemal vaI-
loll. ÷ IigyeI| csak! Nincs kedved munkaheIyel vaIlozlalni`
Kouki egy ¡iIIanalig szóhoz sem |uloll, oIyan varalIa-
nuI erle a kerdes.
Kinugava eImagyarazla, miröI van szó.
÷ A ceg feI akar|a ¡um¡aIni a kiadói reszIegel, ezen be-
IüI ¡edig növeIni akar|a az irodaImi szerkeszlöseg Ielszamal.
÷ Kinugava egy nagy Ia¡kiadó vaIIaIalnaI doIgozoll. Terme-
szelesen az u|sag voIl a ceg fö beveleIi forrasa, es a löbbi
reszIeg, föIeg a könyvkiadas csak amoIyan meIIeküzemnek
szamiloll. Igy nagy kiadónaI doIgozó szerkeszlö ¡ers¡ekli-
va|abóI nezve nem voIl nagy a|anIal. ÷ De mana¡sag a Ia¡ki-
adóknak is löbb Iabon keII aIIni. Izek az emberek komoIy
¡enzl akarnak a könyvkiadasba feklelni.
÷ Lehel, hogy mar kesö.
÷ Izerl akarnak leged. Ugy gondoI|ak, hogy le vagy a
megfeIeIö ember erre a munkara.
Hal ezerl hivla Kinugava. Hogy men|en al az ö cegenek
kiadói reszIegehez. Iurcsa doIgokal ¡rodukaI az eIel: ugyan-
azna¡ ka¡|a az a|anIalol, amikor egyik Iegregebbi munkalar-
sa az egyik IeanyvaIIaIalhoz kerüI.
÷ Mierl e¡¡en en`

[111]
÷ Nyugodlan beszeIhelsz` ÷ Kinugaval nyiIvan az za-
varla, hogy Kouki e¡¡en a munkaheIyen van. De mosl ra|la
kivüI csak Szuzuki voIl az irodaban, aki eIöll nem voIl re|le-
gelnivaIó|a.
÷ Mierl ne`
Kinugava megkönnyebbüIlen magyarazla lovabb.
÷ Oke. A kiadói reszIeg vezelö|e mosl egy Mi|ala nevu
¡ofa. A na¡okban laIaIkozlam veIe, es amikor megemIilelle-
Iek, megkerl, hogy beszeI|ek veIed.
÷ Nezd, nagyon |óIesik, hogy gondoIlaI ram, de al keII
gondoInom.
÷ Nem keII mosl röglön vaIaszoInod. Amugy sem Iesz
az egeszböI semmi |övö a¡riIis eIöll, ugyhogy nem keII ka¡-
kodni. De Mi|alal halarozollan erdekIi a doIog. Szerelne la-
IaIkozni veIed.
÷ Rególa van oll`
÷ Nem, a varosi rovallóI heIyezlek oda. A fickó igazi
varazsIó. ßizlos, hogy ezzeI a reszIeggeI is csodakal muveI.
Kouki öszinle haIal erzell a Iehelösegerl, de szerelle
voIna aIa¡osan meghanyni-velni magaban a doIgol.
÷ Minl mondlam, nagyon |óIesik, hogy gondoIlalok
ram, de szerelnem algondoIni.
÷ HeIyes. ÷ Kinugava Ieereszlelle hang|al. ÷ Na es ö
hogy van`
Kouki csaknem mindenna¡ beszeIl leIefonon RinkóvaI,
de az ulóbbi idöben kevesel laIaIkozlak. Azulan, hogy kel e|-
szakal löIlöllek Hakoneban, az asszony nehezebben ludoll
eIszabaduIni ollhonróI. Is amikor laIaIkozlak, Rinko esle ki-
Ienckor mindig eIsielell.
÷ Csak lüreIem ÷ mondogalla. Kouki bizlosra velle,
hogy vaIami gond van a fer|eveI, es az aggodaImal egyaIla-
Ian nem csökkenlelle Kinugava lilokzaloskodó hang|a.
÷ Minden rendben. Mierl kerdezed`

[112]
Kinugava rövid szünel ulan szóIaIl meg u|ra.
÷ Nem gondoIod, hogy oll akar|a hagyni a fer|el`
÷ Hogy erled ezl`
÷ TaIan semmil nem |eIenl, de harom na¡¡aI ezeIöll |arl
naIam a köz¡onlban. ÷ Kouki legna¡ is beszeIl RinkóvaI leIe-
fonon, de az asszony nem lell emIilesl erröI. ÷ IIöször kicsil
könlörfaIazoll, de azlan kiderüIl, hogy aIIandó munkal sze-
relne.
÷ VaIóban` ÷ Kouki ludla, Rinkól eredeliIeg csak ideig-
Ienesen velle feI a köz¡onl, hogy a szögIeles ka|so kaIIigrafial
laniló meslerel heIyellesilse. A mesler engedeIye neIküI
nyiIvan nem foIylalhal|a a lanilasl. ÷ Ugy erlem, a meslere
mondoll vaIami oIyasmil, hogy szerelne, ha Rinko alvenne
löIe az oklalasl`
÷ Nem. Szerinlem Rinko ezerl is |öll egyedüI. Neked
semmil se mondoll`
Kouki molyogoll vaIamil vaIaszuI.
÷ SzóvaI az a heIyzel, hogy szerelne föaIIasban doIgoz-
ni. Ha a veIemenyemel kerdezed, ¡enzre van szüksege.
÷ Ienzre`
÷ Igen. Rendes havi fizelesre.
Kouki Ieg|obb ludomasa szerinl Rinkónak nem voIlak
anyagi gond|ai. ßizlosra velle, hogy ha barmi ¡robIema|a
Ienne, megoszlana veIe.
÷ Hal, nem is ludom... ÷ morogla aIig haIIhalóan.
÷ Nos, en sem, de voIl vaIami a viseIkedeseben, amiböI
arra kövelkezlellem, hogy eI akar|a larlani magal. Mar¡edig
ennek csak akkor van erleIme, ha azl lervezi, hogy eIvaIik a
fer|elöI.
Kouki ugy erezle, minlha fe|be kóIinlollak voIna. Mos-
lanaig meg sem forduIl a fe|eben, hogy Rinko iIyen draszli-
kus Ie¡esre keszüI. Ahogyan az sem, hogy lanilani akar.

[113]
÷ Is Iehel, hogy laIaIsz munkal a szamara`
÷ Nos, ra|lunk muIik, kil veszünk föI, vagyis eImeIelben
akar az összes kaIIigrafia-lanfoIyamunkal is rabizhal|uk.
÷ NyiIvan nem vaIIaIhal|a eI a meslere engedeIye neI-
küI.
÷ Hal, nem ludom. In minden lovabbi neIküI kinezem
beIöIe.
÷ Izl meg hogy erled`
÷ Nem akarIak megbanlani, de nekem oIyan asszony-
nak lunik, aki megszerzi, amil akar.
Rinkóban csakugyan voIl vaIami szinle remiszlö akara-
lossag, meg ha Koukinak nem is esell |óI ezl haIIani baral|a-
lóI. HaIIgaloll, nem erlelle, mierl nem avalla be lervebe az
asszony.
÷ TenyIeg nem ludlaI róIa` ÷ kivancsiskodoll Kinugava.
÷ TenyIeg. ÷ Kouki semmi erleImel se Ialla, hogy ha-
zud|on.
÷ TaIan kezd kihuIni a nagy szereIem`
÷ IgyaIlaIan nem. ÷ Meg ha nem löIlhellek is együll az
e|szakal, helenle egyszer-kelszer mindig laIaIkozlak.
Rinkónak oIyan keves ide|e voIl, hogy aminl kellesben ma-
radlak, az agyba döIlek, es gyakran ugy keIIell eIvaIniuk,
hogy arra sem voIl ide|ük, hogy ulana összebu|va eIvezzek
egymas meghill közeIsegel.
÷ Tudom, nem larlozik ram. ÷ Kinugava nehany ¡iIIa-
nal ulan hozzalelle: ÷ SzóvaI, ha igazan raszanla magal, feIö-
Iem rendben van, de gondoIlam, eIöbb megkerdezIek.
÷ ÖrüIök neki.
÷ ßeszeId meg veIe. Nagyon... eIvarazsoIlnak lunl.
Kouki IeIki szemei eIöll minden ok neIküI meg|eIenl
Rinko arca a fizikai gyönyör csucs¡onl|an, mikor homIokan,

[114]
minlha kinok gyölörnek, redöznek a rancok. Megszorilolla a
kagyIól, es Iehunyla a szemel.
A KinugavavaI vaIó beszeIgeles ulan Kouki aIig varla,
hogy haII|a Rinko hang|al. De az irodabóI nem hivhalla. Ci-
garella|al sziva azon lunödöll, minl mond|on neki. IIvegre
ludnia keII, mierl kerl a kedvese munkal a muveIödesi köz-
¡onlban.
Kinugava szerinl azerl, merl keII neki a ¡enz. Lehel,
hogy csakugyan erröI van szó` Kinugava azl is mondla,
hogy leI|esen eIvarazsoIlnak lunl, minl aki nincs is ill ezen a
viIagon. TaIan vaIóban azl lervezi, hogy feIrug|a a hazassa-
gal. De mierl nem mondla eI neki, ha igy van` Meg keII lud-
nia, mi az igazsag. De ehhez laIaIkozniuk keII. Kinyilolla a
halaridöna¡Ió|al. December mindig leIi voIl küIönfeIe ev ve-
gi rendezvenyekkeI, a mai es a hoIna¡i esle is fogIaIl. Iersze,
annyi idöre, hogy beszeIhessenek, barmeIyik ¡arliróI meg-
Ióghal, ha Rinko raer.
Mosl, hogy eIdönlölle, mil legyen, mobiIleIefon|avaI
zsebeben kimenl a szobabóI. Szokas szerinl a Iifl meIIelli Ie¡-
csöhazba menl. KörüInezell, nincs-e a közeIben senki, azlan
larcsazoll. DeIulan feI harom. Hacsak nem keIIell vaIamierl
eIugrania, az asszony iIyenkor ollhon van.
Az ölödik csengelesre vaIaki föIvelle a kagyIól. Rinko,
gondoIla Kouki, de ez nem az ö hang|a voIl. ÷ HaIIó`
Kouki öszlönösen lavoIabb larlolla magalóI a keszüIe-
kel, es visszalarlolla a IeIegzelel. Igy ferfi hang|a voIl.
÷ HaIIó` HaIIó` ÷ Mosl mar lavoIabbróI haIIolla a ferfi
hang|al.
Kouki remegve lelle Ie a kagyIól. Rinkónak nincs gye-
reke, kellesben eInek a fer|eveI. NyiIvan ö voIl az. A negyve-
nes evei vegen |arhal, de fialaIosan esengell a hang|a. Mi a
fenel keres iIyenkor odahaza` Mierl nincs az egyelemen` Ta-
Ian eIfeIe|lell vaIamil, azerl ugroll haza. Vagy infIuenzas Iell,
es Iemondla az eIöadasail. Nem, nem hangzoll belegnek.
Mas magyarazalnak keII Iennie.

[115]
Akarhogy is, |ó ideig csöngöll a leIefon, mire a fer|e, feI-
leleIezve, hogy ö voIl az, feIvelle. Vagyis Rinko vaIószinuIeg
nincs ollhon. Vagy vaIamierl nem ludla maga föIvenni a
kagyIól` Kouki mineI löbbel ragódoll a doIgon, annaI |obban
aggódoll, ke¡zeIeleben sorra ¡ereglek a rosszabbnaI rosz-
szabb eshelösegek. Mi van, ha veszekedlek` Lehel, hogy a
fer|e nekilamadl, amierl megcsaIla, merl annyil van lavoI ha-
zuIróI, vegüI kiabaIlak egymassaI, amig Rinko zokogva ösz-
szeesell. Nem voIl oIyan aIIa¡olban, hogy föIvegye a leIe-
fonl, ezerl szóIl beIe a fer|e. De sükel voIl a vonaI, ami lovabb
növeIle a ferfi gyanu|al, es mosl meg |obban fog|a kinozni
szegeny asszonyl.
Kouki eIe borzaImasnaI borzaImasabb ke¡ekel velilell
bunludala. Szerelell voIna RinkóvaI beszeIni, de visszalarlol-
la, hogy eselIeg ismel a fer|e veszi föI a kagyIól. }obb Iesz
varni egy kicsil, gyözködle magal. IróbaIl nyugodl maradni,
de nem voIl oIyan aIIa¡olban, hogy visszamen|en az irodaba.
Inkabb Iemenl a föIdszinli kavehazba, es rendeIl egy kavel.
Az ebedidö eImuIl, a heIy szinle üres voIl, mindössze
nehany ismerös biccenlell feIe, azlan azok is lavozlak. IIen-
ken eI ludla ke¡zeIni magaban, minl sulyorognak egymas
közöll: a szerencselIennek nincs |obb doIga, minl iIyenkor a
kavezóban ücsörögni. De feIeImeil hamar eIsö¡örle Rinko
miall erzell aggodaIma.
IeIóra leIl eI. Lehel, hogy mosl mar az asszony veszi föI
a leIefonl. Ha ¡edig megis a fer|e, IegfeI|ebb Ieleszi. Kouki eI-
lökeIlen lavozoll a kavezóbóI, visszamenl a Ie¡csöhazba, es
ismel larcsazoll. IüIel a keszüIekhez szorilva keszen aIIl arra,
hogy ha keII, egy masod¡ercen beIüI bonlsa a vonaIal. Az eI-
sö aIkaIommaI a ferfi az ölödik csöngelesre föIvelle, de mosl
halszor, helszer, nyoIcszor is csöngöll a leIefon. A lizedik
ulan Kouki Ielelle. Varl egy ¡ercel, es u|ra ¡róbaIkozoll, de
mosl sem velle föI senki, meg a lizedik csöngelesre sem. Le-
hel, hogy eImenl a fer|e` Vagy együll lavozlak`
IeIig megkönnyebbüIlen, feIig csaIódollan döIl a faI-
nak, es vegiggondoIla a Iehelösegekel. HoI Iehel Rinko` Va-

[116]
Iahogy mindig adollnak velle, hogy amikor csak akar, be-
szeIhel veIe. Iedig mindössze a leIefon kölölle össze ökel.
Mosl, hogy ez ka¡ocs megszakadl, se|leIme sem voIl, mi lör-
lenik kedveseveI. Lehel, hogy beleg vagy eIlunl, de csak ak-
kor ludhal|a meg, mi lörlenl, amikor Rinko |eIenlkezik.
Hiaba erezle ugy, hogy a kelle|ük közli ka¡csoIal min-
denneI erösebb, ime, egyelIen ¡iIIanal aIall eIszakadlak egy-
maslóI. Lehel, hogy a hazassagon kivüIi viszony Ieg|eIIem-
zöbb vonasa e¡¡en a ka¡csoIal lörekenysege` A gondoIallóI
meg |obban sa|goll a szive. Mindenaron Ialni akarla Rinkól,
es lehelelIensege meg fa|daImasabba lelle a vagyal. Isle is-
mel ¡róbaIkozhal, ezenkivüI nem lehel masl, csak var, amig
Rinko |eIenlkezik.
Lemondóan baIIagoll vissza iroda|aba, es meg¡róbaIla
figyeImel munka|ara, az 1930-as evek larsadaImanak erköIcsi
kerdesei feIe fordilani. Szerencsere eIegge Iekölölle. IöIeg az
1935 la|an surusödö esemenyek, amikor fokozalosan eInyom-
lak a beszed es a gondoIkodas szabadsagal. A liIlakozas egy-
re erösebb Iell, beIeerlve az 1936. februar 26-i aIIamcsinyki-
serIelel. A korszakban szamos szereImi bolrany borzoIla a
kedeIyekel. A Ieghirhedlebb Abe Szada esele voIl.
Abe benlIakasos ¡incernö voIl Tokió Nakano kerüIele-
ben. Igy na¡ megfo|lolla munkaadó|al kimonó|a öveveI, az-
lan Ievagla a nemi szervel. Koukil nem annyira a guszlusla-
Ian reszIelek erdekeIlek, hanem az ileIel, ameIyel egy iIyen
haIIalIan ügyben hozlak. A vad eredeliIeg liz ev börlönl |a-
vasoIl, de a biró hal evre csökkenlelle, azlan u|abb egy evveI
enyhilellek az ileIelel a fogoIy |ó magaviseIele miall, es vegüI
a nö öl ev muIva szabaduIl. A biró minden |eI szerinl nem
gyiIkossagkenl kezeIle az ügyel, hanem kellös öngyiIkossagi
kiserIelkenl, ameIy a szerelkezes heveben feIIe¡ö vagy a sze-
relkezes ulani eImezavar kövelkezmenye voIl.
Az esel nem sokkaI a februar 26-i kalonai Iazadas Ieve-
rese ulan lörlenl. A halaIom Iassankenl a hadsereg kezebe
csuszoll, az orszag a haboru feIe sodródoll. Mi Iehelell az
oka, hogy az erösödö miIilarizmus es növekvö feszüIlseg eI-

[117]
Ienere iIyen enyhe ileIelel ka¡oll egy iIyen bizarr gyiIkossag
eIkövelö|e` Koukil nagyon izgalla a kerdes. Ugy lervezle,
hogy ulana|ar. IIoIvassa a vedö erveil es a korabeIi ulca em-
berenek reakcióil is, abban a remenyben, hogy egy u|, korab-
ban nem ismerl oIdaIaróI vizsgaIhal|a a Sóva-korl.
Koukinak böven voIlak eIke¡zeIesei a lanuImannyaI
ka¡csoIalban, es nem kölölle semmifeIe halaridö. Nyugod-
lan meglehelle, hogy csak oIvas, idönkenl abbahagy|a, es
Rinkóra gondoI, azlan oIvas lovabb. Mire eszbe ka¡oll, maris
öl óra voIl, a rövid leIi deIulan vegel erl, es besöleledell.
A szerkeszlök munkaide|e eIeg rugaImas. Az ember
megaIIhal munkaba menel, hogy laIaIkozzon vaIakiveI, vagy
föIvegyen egy keziralol, es csak deIulan er|en a munkaheIye-
re, de az is Iehel, hogy kesö eslig vagy akar masna¡ reggeIig
korreklural oIvas. Ill nem az irodaban eIlöIlöll órak mennyi-
sege, hanem az eIvegzell munka minösege szamil.
Kouki reszIegeneI, ahoI nem ¡ezsgell az eIel, az voIl a
szokas, hogy deIeIöll lizkor erkezlek, es hal körüI lavozlak.
De ma mas voIl a heIyzel. Ma esle rendezlek a szokasos ev
vegi fogadasl, igy azlan öl ulan vaIamennyien befe|ezlek a
munkal, es eIinduIlak a varosba. Kouki is abbahagyla az oI-
vasasl, es }oko|amavaI együll lavozoll.
A fogadas Simbasiban voIl egy kinai elleremben, ugy-
hogy |obbnak Iallak laxiba üIni az irodahaz eIöll. MineI köze-
Iebb erlek Ginzahoz, annaI nagyobb Iell a forgaIom. Decem-
berben szinle Ie¡ni sem Iehel az ulcakon, az ellermek, kave-
hazak leIi vannak. A gazdasag meg nem heverle ki a Ieg-
ulóbbi vaIsagol, es az emberekben laIan meg |obban eIl a
vagy, hogy igyanak egyel, es megfeIedkezzenek a ba|aikróI.
VaIamiveI a megbeszeIl idö¡onl eIöll erkezlek az elle-
rembe. Igyenesen a szamukra IefogIaIl emeIeli küIönlerembe
menlek, de meg senki nem varla ökel. Kouki kibaIIagoll a be-
|aral meIIelli nyiIvanos leIefonhoz, es Rinko szamal larcsazla.
Ma|dnem hal óra voIl. Ha az asszony vasaroIni menl, mos-
lanra haza keIIell erkeznie. Meg igy is aggódoll, hogy ismel a
fer|e veszi föI, es egy kicsil eIlarlolla magalóI a kagyIól.

[118]
De senki se velle feI. A lizedik csöngeles ulan Ielelle, es
ismel ¡róbaIkozoll, de mosl sem |arl szerencseveI. Tehal
mindkellen eImenlek hazuIróI. Hova mehellek` Nehez voIl
eIke¡zeIni, hogy közös ¡rogram|uk van. Kouki gondoIalaiba
merüIve aIIl a keszüIek meIIell, amig meg nem erkezlek a
löbbiek.
A referenciareszIeg lechnikaiIag a köz¡onlhoz larlozoll,
vagyis csalIakozhallak voIna az ö evzaró muIalsagukhoz, de
az eImuIl egy-kel evben inkabb küIön ünne¡eIlek. MiveI a
lilkarnöveI együll is mindössze ölen voIlak, viszonyIag oI-
csón meguszlak, fe|enkenl nyoIcezer |enböI ki|öll a vacsora.
Szuzuki, a reszIeg vezelö|e feIaIIl, es eImondla az iIyen-
kor szokasos doIgokal: ÷ Mosl, hogy az ev vegehez erlünk,
mindannyiuknak köszönöm a kemeny munkal... ÷ AzzaI fe-
|ezle be, hogy mindannyiukal bizlalla, merüI|enek meg me-
Iyebbre az aIlaIuk vaIaszloll lemaban, es megu|uIl IeIkese-
desseI doIgozzanak ra|la lovabb |övöre is. Kouki mosl eIö-
ször vell reszl a referenciareszIeg evzaró muIalsagan, de ugy
erezle, Szuzuki beszedeben van Iogika, hiszen mindannyian
mas-mas leman doIgoznak.
A beszed ulan koccinlollak, es |öhelell a vacsora. IIein-
le a hivalaIi ¡IelykakróI es a ceg ¡oIilika|aróI fecseglek, de
Iassan szemeIyesebb Iell a larsaIgas. Nehanyan a sa|al heIy-
zelük miall zugoIódlak, de, ahogy az ilaI kezdle erezlelni ha-
lasal, a ¡arli hangosabb, eIelleIibb Iell, es az egyelIen nöi aI-
kaImazoll kerüIl a figyeIem köz¡onl|aba. A harmincöl eves,
eIvaIl asszony vidaman lurle a kedeIyes ugralasokal.
Iersze mind azl firlallak, laIaIl-e u| udvarIól maganak.
A larsaIgas innen az ideaIis nö feIe kanyarodoll, akil min-
denki masmiIyennek ke¡zeIl eI. Meg az egyebkenl oIy meg-
fonloIl Szuzuki is csalIakozoll a |alekhoz.
÷ Mi a veIemenye, meIyikünk rendeIkezik a Ieglöbb
vonzeröveI` ÷ kerdezle.
÷ }a| islenem! ÷ A lilkarnö ¡iIIanlasa vegigsikIoll a negy
ferfi arcan. ÷ Hal ezl nem ludhalom, de azl hiszem, ha vaIa-

[119]
meIyiküknek szerelö|e van, az Kouki ur Iehel ÷ mondla ve-
güI.
A löbbiek IeIkesen eI|enezlek.
÷ Ugyan mar, mierl ¡onl en` ÷ liIlakozoll Kouki sielve,
de a löbbiek azonnaI cukkoIni kezdlek.
Szuzuki voIl az eIsö:
÷ Tud|alok, mindig küIönösnek larlollam, hogy barho-
va is megy, magavaI viszi a mobiI|al. Mosl mar erlem.
÷ Igy van. Ki nem menne a szobabóI neIküIe ÷ kolyogoll
közbe }oko|ama.
Meg Muramacu is csalIakozoll, aki a IegfialaIabb voIl
közöllük.
÷ Is vaIamierl nagyon boIdognak lunik az ulóbbi idö-
ben.
Kouki löIe leIhelöen lagadla a vadal, de a liIlakozassaI
csak ronloll a heIyzelen. Ami eddig kósza ¡Ielyka voIl, eIfo-
gadoll leny Iell. HirleIen mindenki a lanacsal kerle.
÷ Kire haIIgassak, ha nem rad ÷ mormogla Szuzuki.
}oko|ama arra voIl kivancsi, mi a Ieg|obb laIaIkaheIy.
Lalhalóan nem csak eImeIelben erdekeIle, laIaIhaloll vaIakil.
÷ GarniszaIIókra menlek`
÷ Ugyan, a garniszaIIók ide|e Ie|arl ÷ velelle oda
Szuzuki a szakerlöl adva. ÷ Ha Ie akarsz nyugözni egy nöl,
eIegans szaIIodaba keII vinned.
÷ Igen, de ha mindig oda megyünk, az egy vagyonba
kerüI ÷ sóha|lolla Muramacu ¡anaszosan.
÷ Ha boIdogga leszed, akkor megeri ÷ mondla Szuzuki,
ma|d Koukira ¡iIIanloll. ÷ KüIönben is, Kouki mar kifizelle a
hazal, az egyelIen Ianya fer|hez menl, a feIesege ¡edig, ha |óI
ludom, lanacsadókenl doIgozik. Nyugodlan szórhal|a a
¡enzl. ÷ ReszIegvezelöi ¡oszl|anak köszönhelöen |óI infor-

[120]
maIl voIl. ÷ Neki nem keII |eIzaIogol nyögnie. Higgyelek eI,
|óI eI van ereszlve.
÷ Hal az bizlosan nem nagy muIalsag, ha az ember meg
egy barba se lerhel be a kedveseveI ÷ mondla vaIaki.
÷ Igy van. A szereImi kaIandhoz rengeleg idö es ¡enz
keII.
÷ Hal, idönk azlan mindannyiunknak van böven ÷ |e-
gyezle meg }oko|ama gunyorosan, mire vaIamennyien föIne-
vellek.
Kouki mosl döbbenl ra, hogy csöng a mobiIleIefon|a.
AIlaIaban kika¡csoIla, amikor a koIIegaivaI voIl, de ma esle
annyira aggódoll Rinko miall, hogy beka¡csoIva dobla a las-
ka|aba. Iersze nem fogadhalla a hivasl ill, mindenki szeme
Iallara. Gyorsan föIaIIl, feIka¡la laska|al, es kisielell a szoba-
bóI. A Ie¡csöhaz nem voIl messze, de mar a foIyosón eIövelle
leIefonl, es Ienyomla a gombol. Irezle, könnybe Iabad a
szeme, amikor meghaIIolla kedvese hang|al. VaIami okbóI
lavoIi, eIeklromos zöre| haIIalszoll, de igy is megismerle
Rinko hang|al.
÷ HaI' islennek. ÷ Csaknem összeülközöll a laIcavaI sie-
lö ¡incernöveI, gyorsan halrebb Ie¡ell.
÷ HoI vagy`
÷ }okohamaban.
÷ Var| egy ¡iIIanalol. ÷ A küIönlerem luIsagosan közeI
voIl ahhoz, hogy nyugodlan beszeIhessen. A leIefonl füIehez
szorilva Iesielell a Ie¡csön, amig nem laIaIl egy viszonyIag
lagas lerel a be|aral meIIell.
÷ HaIIó ÷ szóIl ismel a keszüIekbe.
÷ Ill vagyok.
÷ Igesz na¡ keresleIek ÷ hadarla Kouki megkönnyeb-
büIlen. ÷ Ollhon is hivlaIak, de nem laIaIlaIak.
÷ Sa|naIom. MeghaIl az a¡am.
÷ ßorzaszló!

[121]
÷ Ma reggeI ka¡lam a hirl, es azonnaI siellem anyam-
hoz. ÷ Az asszony csaIad|a }okohamaban eIl, ahoI a¡|anak
bulorim¡orl-vaIIaIkozasa voIl.
÷ Mi lörlenl`
÷ Ugy gondoI|ak, szivroham Iehelell. Tegna¡ meg |óI
voIl... ma ha|naIban rosszuI Iell.
Tehal haIaIesel lörlenl a csaIadban. Kouki egeszen mas-
ra gondoIl.
÷ IogaImam sem voIl... ÷ Nem ludla, mil mondhalna,
amiveI megvigaszlaIna Rinkól. ÷ Reszvelem ÷ molyogla.
÷ Köszönöm.
÷ OIyan csodaIalos, hogy haIIom a hangodal. ÷ Iz voIl
az igazsag. Akadozva foIylalla. Tudla, mennyire nem he-
IyenvaIó iIyesmiröI beszeIni azna¡, amikor az asszony a¡|a
meghaIl, de nem voIl ke¡es visszafogni magal. ÷ TaIaIkoz-
nunk keII. ÷ Igesz na¡ egymasl erlek a zavaros hirek, eIöbb
MizugucsilóI, azlan KinugavalóI, vegüI mindennek lele|eben
meg Rinko fer|e velle föI a kagyIól, amikor leIefonaIl. Igy
doIogban bizlos voIl: a leIefonbeszeIgeles messze nem csiIIa-
¡il|a az aggodaImal. ÷ Ma vagy hoIna¡.
÷ LehelelIen.
÷ Hal mikor`
÷ TaIan a |övö hel eIe|en.
Meg csak szerda voIl. Iz azl |eIenli, hogy meg negy
vagy öl na¡ig keII varnia.
÷ ßeszeInem keII veIed vaIamiröI ÷ mondla.
÷ MiröI`
÷ Nem mondhalom a leIefonban. AnyadnaI maradsz
egy ideig`
÷ HoIna¡ulanig mindenke¡¡. HoIna¡ Iesz a virraszlas
es ra kövelkezö na¡ a lemeles. Ma|d hivIak.

[122]
÷ Var|! ÷ Kouki szorosan markoIla a keszüIekel. ÷
Mondd meg az ollani szamodal.
÷ Mierl`
÷ Merl Iehel, hogy hivni fogIak.
Rinko vonakodva megmondla a szamol. Kouki beirla a
noleszaba, azlan minlegy meIIekesen lelle föI a kerdesl:
÷ A fer|ed is oll van`
Rinko minlha megrökönyödöll voIna a kerdeslöI. Igy
¡iIIanalig haIIgaloll, mieIöll igenneI vaIaszoIl voIna.
÷ Ò is oll löIli az e|szakal`
÷ Nem, hazamegy ÷ feIeIle kurlan az asszony.
Kouki nemike¡¡ megnyugodva bucsuzoll, es bonlolla
a vonaIal.
MegkönnyebbüIl a ludallóI, hogy kedvese bizlonsag-
ban van, de meg mindig kenyeImelIenüI erezle magal a fer|e
miall. Csakis az ö hang|al haIIhalla korabban a leIefonon.
Rinko eImondla neki, mi lörlenl, a ferfi ¡edig hazamenl az
egyelemröI, hogy alöIlözzön a gyaszhoz. Azlan kellen együll
siellek Rinko any|anak hazaba, ahoI mosl közösen fogad|ak a
reszvelnyiIvanilasokal. Rinko bizlosan gyönyöru fekeleben.
MeIIelle szinlen fekelebe öIlözöll, ragyogó fer|e... az emberek
¡edig arra gondoInak, miIyen sze¡ ¡ar.
Kouki gondoIalban feIIazadl a hazassag bizlonsaga eI-
Ien. Igy ferfi es egy nö, ha lörvenyes hazasok, barhova me-
helnek, barkiveI laIaIkozhalnak egymas larsasagaban. Vi-
szonl a szerelök, föIeg a lilkos szerelök nem mernek nyiIva-
nosan együll mulalkozni. Meg az is nehezsegel okoz, hogy
együll ulazzanak vaIahova. Regebben egyik asszony arróI
¡anaszkodoll neki, hogy meg sose voIl nyiIvanos heIyen a
szerelö|eveI, es mosl ö is ugyanebben a ci¡öben |ar. ßar-
mennyire szerelik egymasl RinkóvaI, viszonyukal lilkoIni
keII, es nem mulalkozhalnak együll. Mosl kóIinlolla csak
igazan fe|be, miIyen bizonylaIan a hazassagon kivüIi vi-
szony. Iersze csak magal hibazlalhalla.

[123]
Nem akarl ezen borongani. IIrakla mobiIleIefon|al, es
visszamenl a ¡arlira. MiheIyl beIe¡ell a küIönlerembe, la¡s-
viharban lörl ki az egesz larsasag.
÷ GraluIaIok ÷ mondla }oko|ama. ÷ Ò hivoll, ugye`
Kouki foIylalla a korabbi erölIen lagadasl.
÷ Nem, leI|esen feIreerlilek. Csak nehany csaIadi ügy, ez
minden.
÷ Nem hinnem. Lalnod keIIell voIna, miIyen boIdog
ke¡¡eI rohanlaI ki, amikor megszóIaIl a mobiIod.
Semmi erleImese voIl a lovabbi lagadasnak. Kouki beIe-
lörödöll, hogy moslanlóI ö Iell a lrefak ceI¡onl|a, IeüIl, es ki-
illa sörel.
A ¡arli egeszen kiIencig larloll. Szuzuki, }oko|ama es a
lilkarnö közöIlek, hogy ulana egy karaoke-barba mennek, de
Kouki nem szerelell enekeIni, igy azlan MuramacuvaI együll
egy ginzai kocsmaban kölöll ki. ßaralsagos kis heIy voIl,
hosszu ¡uIl|anaI IegfeI|ebb lizen ferhellek eI.
÷ TenyIeg van vaIakid` ÷ kerdezle Muramacu komo-
Iyan.
Kouki bóIinloll.
÷ Is IefeküdleI veIe`
÷ Mosl hazud|am, hogy ¡Ialói szereIem`
÷ Ami azl iIIeli, en is laIaIkozgalok vaIakiveI, de ludod,
mar messze nem vagyok oIyan fickós, minl azeIöll. Gondo-
Iom, a kor az oka. NaIad mi a heIyzel`
Mosl, hogy igy kerek ¡erec rakerdezlek, Kouki nem
ludla, mil mondhalna. Muramacu meg csak foIylalla, Ialha-
lóan feIbalorilolla az ilaI.
÷ IIeIvezeI minden egyes aIkaIommaI, amikor szerel-
kezlek`
÷ TaIan nem mindig.

[124]
÷ In ¡róbaIom visszalarlani magam, de nem könnyu.
Soha senkinek nem mondlam eI... de amikor kellesben va-
gyok veIe, egyszeruen nem erzem azl, hogy oIyan meIyre
ludok haloIni benne, minl azeIöll... ÷ ßarmiIyen öszinlen
mondla is, largyiIagos voIl a hang|a, egyaIlaIan nem serlö.
÷ Az erö es a meIyseg nem minden ÷ feIeIle Kouki.
÷ Nem`
÷ Vannak könnyebben hozzaferhelö heIyek is, ahoI egy
nönek örömöl Iehel szerezni.
÷ Nem segil, ha egy ¡arnal leszek a csi¡ö|e aIa`
Kouki egyaIlaIan nem erezle szaklekinleIynek magal,
de szivesen megoszlolla larsavaI, amil lanuIl:
÷ Igen, vagy ¡róbaI| meg oIdaIróI behaloIni.
Muramacu feIsóha|loll:
÷ TaIan luIsagosan sok kemeny ¡ornól Iallunk.
÷ KüIönben sem ez szamil, hanem az, mil erzeI iranla.
Muramacu csöndesen bóIinloll.
TaIan minden ferfi leIi van kerdesekkeI es aggaIyokkaI.
Koukil hirleIen szerelel fogla eI koIIega|a iranl, es löIlöll neki
meg egy vhiskyl.
Tizenegy ulan vaIlak eI, es induIl az aIIomas feIe. TaIan
az esli, szokalIanuI öszinle beszeIgeles lelle, de szinle fa|l,
hogy nem Ialhal|a Rinkól. Csaknem egy hel leIik eI, mire is-
mel laIaIkoznak, de egyszeruen nem varhal addig. Tudla,
hogy nem hivhal|a randevura az a¡|a haIaIanak na¡|an, de
haIIani akarla a hang|al.
Meg¡iIIanloll egy leIefonl a |ardan, es eIIenaIIhalalIan
erö vonzolla feIe. IIövelle noleszal, ameIybe beIeirla a
|okohamai szamol, es larcsazoll. Mosl keIIell meglennie,
amig meg reszeg egy kicsil, küIönben sose Iesz ra ke¡es. Iz-
zeI bizlalla magal, miközben a kagyIól a füIehez szorilva
varl. IsmerelIen nöi hang |eIenlkezell. Kouki bemulalkozoll,
azlan udvariasan kerle Macubara Rinkól a leIefonhoz.

[125]
÷ Maris hivom ÷ közöIle a hang.
IiIIanalokon beIüI Rinko hang|a csendüIl a leIefonban.
÷ HaIIó...
Iorrósag önlölle eI Kouki szivel a haIIalara.
÷ In vagyok.
÷ Mi ba|` ÷ A hang|abóI kihaIIalszoll, hogy ideges Iell,
amierl iIyen kesön esle keresik az any|a hazaban.
÷ Miulan beszeIlünk, meg illam, es annyira hianyozlaI,
hogy musza| voIl feIhiv|aIak. ÷ Azlan kibukoll beIöIe a ker-
des, ameIy vegig benne moloszkaIl.
÷ TaIaIkozhalnank`
÷ De ez az a na¡, amikor a¡am...
Kouki ludla, hogy leI|esen esszerulIenüI viseIkedik.
÷ HoIna¡`
÷ HoIna¡ Iesz a virraszlas.
÷ Ulana gyere eI. Igy |okohamai szaIIodaban varIak.
Az asszony haIIgaloll.
Kouki ¡edig foIylalla:
÷ HoIna¡ esle ismel hivIak a szaIIodabóI. Csak egy óral
ad|, nem kerek löbbel. Harminc ¡ercel ÷ könyörgöll a leIe-
fonba, s közben maga sem erlelle, mi keszleli arra, hogy
iIyen vad doIgokal mond|on.
Masna¡ Kouki egy óravaI kesöbb erkezell a munkahe-
Iyere, minl aIlaIaban. MegIehelösen masna¡os voIl. A ¡arli
ulan meg nem voIl igazan reszeg, IegaIabbis amikor
MuramacuvaI beszeIgellek. Az voIl a ¡robIema, hogy feIhiv-
la Rinkól, es ragaszkodoll hozza, hogy laIaIkozzanak. Mi
szaIIhalla meg, hogy iIyesmikel mondoll szereImenek az a¡-
|a haIaIanak na¡|an, amikor amugy is Iesu|lolla a gyasz`
Kouki nem erlelle magal. TaIan allóI a gondoIallóI ¡örgöll be
leI|esen, hogy Rinko a fer|eveI menl }okohamaba. Igy azlan,

[126]
miulan eIköszönl MuramaculóI, egyedüI ivoll lovabb, es
csak e||eI egykor erl haza.
Az ö koraban nem megIe¡eles, hogy vaIaki nagy iva-
szal ulan aIig lud doIgozni masna¡. Mosl adhaloll haIal a
sorsnak, amierl iIyen igenyleIen munka|a van.
Lerogyoll iróaszlaIahoz, alnezell nehany u|sagol, de
nemsokara feIaIIl, ragyu|loll, es ivoll egy csesze leal. Azlan
eröl veve magan ismel IeüIl, de husz-harminc ¡erc muIva
ismel ugy erezle, ¡ihenni kene. Igy leIl az egesz na¡, munka
es Iödörges keverekeveI, mire vegüI aIkonyalra kiliszluIl a
fe|e.
IIözö esle Rinko nem igerle meg, hogy laIaIkozik veIe.
De miveI ö azl mondla, hogy mindenke¡¡en }okohamaban
Iesz, larlania keIIell a szaval. Igy, az irodahoz közeIi kis
vendegIöben vacsorazoll, azlan kimenl a vasulaIIomasra, es
feIszaIIl a }okohamaba menö vonalra.
Meg nem dönlölle eI, hoI szaII|on meg, de ugy veIle,
|obb Ienne oIyan szaIIodal keresni, amil könnyu meglaIaIni.
Kis gondoIkodas ulan egy, az öböIre nezö halaImas szaIIoda
meIIell dönlöll, ahoI vaIaha egyszer vacsorazoll. Azl lervez-
le, hogy a barban var Rinkóra, de azlan ra|öll, hogy a virrasz-
las meg órakig eIlarlhal, ra ¡edig raferl egy kis ¡ihenes. Mi-
erl ne venne ki egy szobal`
A Iondiner a loronyhaz halvannegyedik emeIelere ve-
zelle, az egyik lengerre nezö szobaba. Szemka¡razlaló Ial-
vany laruIl eIe: Ienezhelell az öböI hid|ara, ameIy összekölöl-
le a ¡arli fenyfüzerekel. Onnan nem Iehel messze Rinkóek
haza. Kouki az abIak meIIell aIIva nezle a varosl, es eIke¡zeI-
le, miIyen Ienne mosl szerelkezni RinkóvaI, ha az asszony-
nak sikerüIne megszöknie kis idöre a virraszlasróI.
IgazabóI nem is a virraszlas, hanem Rinko fer|e
aggaszlolla. Az asszony egesz bizlosan nem |öhel eI addig,
amig a fer|e is oll van.

[127]
Tiz órakor a leIefon ulan nyuIl, de vegüI ugy dönlöll,
meg korai Ienne. Tizenegykor ismel kezebe velle a kagyIól,
es mosl mar larcsazoll.
Tudla, hogy enneI meIyebbre mar nem süIIyedhel: a
virraszlas e|szaka|an hiv|a egy masik ferfi feIesegel. De a
bunludal meIIell keIIemes izgaImal is erzell romIollsaga mi-
all.
Mosl egy ferfi velle föI a kagyIól ÷ nem Rinko fer|e voIl.
Kouki ezullaI nyugodlabban kerle Rinkól, minl eIözö esle.
÷ A Ianyra gondoI` ÷ ludakoIla a hang. NyiIvan az a¡a
vaIIaIalanak egyik aIkaImazoll|a Iehelell. Kouki ezen lunö-
döll, amikor meghaIIolla Rinko hang|al.
÷ In vagyok az. Ill vagyok }okohamaban.
÷ TenyIeg`
÷ Megmondlam legna¡ esle, hogy eI|övök, nem` ÷
Kouki megadla kedvesenek a szaIIoda nevel es a szobasza-
mol. ÷ Gyere mosl röglön, |ó`
÷ Mosl` De...
÷ A virraszlas mar nyiIvan vegel erl. VeIe mi van` ÷ Az
asszony fer|ere ceIzoll.
÷ Nemreg menl haza.
÷ Akkor gyere. Nincs messze. ÷ Ha Rinko mosl nemel
mond, kar voIl kivennie a szobal. ÷ KerIek. ßeszeInem keII
veIed.
÷ Rendben. De ez minden.
÷ Hal ¡ersze. Megerlem.
Va|on gyaszruhaban bukkan ma|d föI, vagy alöIlözik
eIöbb` Nem szamil, gondoIla Kouki. Ugyse lud|a lavoI larla-
ni löIe magal.
LeüIl a szófara, nezle a level, es varl. Rinko any|anak
haza a szirlen van. Onnan kocsivaI negyedóra az ul. Iersze
ha Rinko eIöbb alöIlözik, egy óra is eIleIik, amig ideer. IffeIe

[128]
gondoIalok cikazlak a fe|eben. Nem ludoll koncenlraIni,
szinle nem is Ialla, mi van a ke¡ernyön. IeIaIIl, kivell egy
konyakol a minibarbóI, es vizzeI vaIlogalva korlyoIgalla. I|-
feIre |arl. A kesö esli laIk shov a vegehez közeIedell, a löbbi
csalornan ¡edig eIözelesekel adlak.
Kouki kika¡csoIla a level, az abIakhoz menl, es kinezell
az e|szakaba. Iz az ev Rinko |egyeben leIl. Mióla lavaIy la-
vasszaI eIöször Iefeküdlek egymassaI, mindkelle|ükben iz-
zoll a vagy. Akar az eIIenleles löIlesu reszecskek, vonzollak
egymasl, marcangoIlak, minl kiehezell vadaIIal a zsakma-
nyal.
Kouki egesz eIelenek IegszenvedeIyesebb idöszaka voIl
ez, minlha lavoIi, csaknem eIfeIe|lell fialaIsaga eIedl voIna u|-
|a. TöIlöll maganak meg egy konyakol, es a Ienezell a csiIIo-
gó ulcakra. Megcsa¡la a kaIand Ievegö|e, ahogy eIke¡zeIle a
közeIedö asszonyl. OdaIenl minlha minden egyes Iam¡a
Rinko Ie¡le nyoman ragyogoll voIna. Kouki erezle, minl kö-
zeIedik kedvese sölel e¡üIelek, ¡isIogó közIekedesi Iam¡ak
közöll. Nemsokara eIhaIad a szaIIoda ¡orla|a eIöll, beIe¡ a
Iiflbe, es a kar|aiba szorilhal|a.
Abban a ¡iIIanalban, ahogy az abIak vaslag üvegenek
lamaszlolla homIokal, megszóIaIl a csengö. Kouki az a|lóhoz
ugroll es kinyilolla. Rinko fekele seIyem gyaszkimonóban
aIIl eIölle. Derekan hozza iIIö öv, kar|an fekele kabalol lar-
loll. Ha|al feIlornyozla, makuIalIan feher gaIIer fedle kebIel.
÷ Gyere be! ÷ Kouki megfogla az asszony kar|al, es be-
huzla magavaI. ÷ TenyIeg eI|ölleI ÷ sullogla szinle hilelIen-
kedve.
Rinko IababóI ¡edig eIszaIIl az erö: ahogy alöIeIle, szin-
le rarogyoll. A ferfi minden gondoIalal kilöIlölle a vagy. II-
feIe|lelle, mierl gyaszoI kedvese, eIfeIedle, hogy az a¡|a haIl
meg. A|ka az a|kara la¡adl. A szenvedeIy minden masl eIsö-
¡örl. Mikor a hosszu csók vegel erl, leslük is szelvaIl. Kouki
csodaIallaI nezell vegig az asszonyon.
÷ }óI aII neked a gyasz ÷ mondla vegüI.

[129]
÷ Hogy mondhalsz iIyel ÷ korhoIla Rinko, es lermesze-
lesen igaza voIl.
÷ IeIlem, hogy nem |össz eI.
÷ De oIyan eröszakos voIlaI. Azl mondlad, azonnaI in-
duI|ak. ÷ Rinko obi|avaI babraIva az abIakhoz Ie¡ell, es Iene-
zell a kinli csiIIogó Ialke¡re.
÷ VoIlaI mar ill`
÷ Iönl, szobaban meg nem.
Kouki meIIe aIIl.
÷ A fenyekel nezlem, amig varlaIak. ÷ Azlan megfogla
az asszony hideg kezel, es ismel boIdogsaggaI löIlölle eI a
gondoIal, hogy Rinko mialla sielell al a fagyos e|szakaban a
varoson: KezeveI igyekezell almeIegileni Rinko u||ail. ÷ Ha-
zamenl` ÷ kerdezle rekedlen.
÷ Ò` Igen. ÷ SzenvleIen, közönyös voIl a hang|a.
÷ IeIlekeny voIlam ra.
÷ TenyIeg` Mierl`
÷ Merl ö voIl veIed a virraszlasnaI, a lemelesen, ö aIIl
meIIelled, fogadla a reszvelnyiIvanilasokal, es a halalok mö-
göll mindenki azl mondla, miIyen sze¡ ¡ar.
÷ Annyira banl ez az egesz.
÷ Mi`
÷ A veg neIküIi meg|egyzesek. A nagynenem, ahogy
kulakodik, kerdezgel: ,Minden rendben van kellölök kö-
zöll`¨ A nagybalyam ¡edig aIIandóan arra ceIozgal, hogy
ide|e voIna csaIadol aIa¡ilanunk. Minlha ra|uk larlozna.
÷ Iedig nem.
÷ Iersze hogy nem, de ugy lunik, mindenki aggódik
miallunk. VaIahogy erzik, hogy nincsenek rendben a doIgok.
÷ Mi Ienne, ha megludnak, hogy mosl veIem vagy`
÷ II sem ludom ke¡zeIni. GondoIom, iszonyu bolrany.

[130]
A ferfi az asszony vaIIa meIIell, ameIyböI enyhe löm-
|enszag aradl, eInezell a lavoIba, a varos fIillerkenl csiIIogó
fenyeire. VaIósaggaI megreszegilelle a vagy. Az agy feIe
¡róbaIla lereIni Rinkól.
÷ Nem! ÷ Az asszony vaduI razva fe|el ¡róbaIl kiszaba-
duIni a szorilasabóI.
÷ Nem csinaIunk semmil. Csak feküd| meIIem egy ki-
csil.
÷ Nem Iehel. Tönkremenne a frizuram. Iszrevennek.
Rinko eIIenaIIl, de Kouki IeüIl az agyra, es lovabb erö-
szakoskodoll:
÷ Akkor IegaIabb üI|ünk egymas meIIe. ÷ Rinko vona-
kodva engedeImeskedell. LeüIl, es eIigazgalla nehany kisza-
baduIl ha|szaIal.
÷ Musza| visszamenned`
÷ Iersze. Azl mondlam, IegfeI|ebb feIóral Ieszek lavoI.
Meg innen, az agy szeIeröI is ideIalszollak a varos ege-
szen az óceanig nyuIó fenyei.
÷ Nehany na¡|a feIhivoll Kinugava. Azl mondla, föIke-
resled, es aIIasl akarsz vaIIaIni a köz¡onlban.
÷ SzóvaI eImondla` ÷ Rinko egyaIlaIan nem lunl meg-
Ie¡ellnek.
÷ Mierl nem szóIlaI eIöbb`
÷ Nem akarlam, hogy aggodaImaskod|.
÷ De hal megleheled egyaIlaIan` Ollhagyhalod a mes-
leredel, es föaIIasban lanilhalsz`
÷ Ha ha|Iandók föIvenni, nyiIvan kerek ra engedeIyl.
÷ Azl is mondla, hogy szerinle oll akarod hagyni a fer-
|edel.
Az asszony vaIahova a kinli sölelbe meredl, arca kö-
kemeny Iell.

[131]
÷ Igy van. Ollhagyom, aminl ludom.
A ferfil eIbuvöIle az asszony ¡rofiI|a. }obb keze a lerde-
re csuszoll.
÷ Akkor en is hagy|am oll a feIesegemel`
÷ Azl leszeI, amil akarsz.
÷ Iersze, ludom, hogy nem kenyszerilesz, de...
÷ KüIönben sem leheled.
÷ Iz nem igaz ÷ feIeIle Kouki hevesen, es feIresö¡örle a
fekele küIsö anyagol, megerinlve az aIalla Ievö feher seIy-
mel.
Rinko ugyanoIyan gyorsan sö¡örle feIre a kezel, de az a
kel lerde köze huIIoll, es oll is maradl.
Kouki ¡edig egyaIlaIan nem lunl bunbanónak. IoIylal-
la a lemal:
÷ Csakugyan az a szandekod, hogy aIIasl vaIIaI|, es oll-
hagyd a fer|ed`
÷ Nem eIhelek egyedüI |övedeIem neIküI.
÷ Nem is engednem. ÷ Kouki meIyebbre csuszlalla a
kezel, Rinko ¡edig vervörösen szorilolla össze a Iabal. Rövid
küzdeIem kezdödöll, az asszony erösen összeszorilolla
comb|ail, a ferfi makacsuI ¡róbaIla közeeröIlelni kezel. VegüI
Rinko adla meg magal, Kouki u||a megerinlelle comb|anak
beIse|el. ÷ Csak ennyil akarok ÷ nyuglalla a ferfi, es nehany
¡iIIanalra csakugyan enyhilelle vagyal az asszony börenek
meIege.
Igymas meIIell üIlek az agyon, es IalszóIag a varos fe-
nyein merenglek. Csak a figyeImes szemIeIönek lunl voIna
feI, hogy a nö kimonó|a rendezelIen, es redöi közl eIlunik a
ferfi keze.
Rinko nagyon |óI ludla, mil akar kedvese, es barmiIyen
iIIelIenseg, söl romIollsag is ez a¡|a virraszlasanak e|szaka-
|an, erezle, hogy nem lud eIIenaIIni neki. Kouki ¡edig meg-
orronlolla, hogy gyengüI az asszony eIIenaIIasa, s u||ail ve-

[132]
gigfullalla sima bören. IeI akarla ebreszleni az asszonyban a
vagyal. Ugy szamiloll, hogy ha Rinko lesle reagaI, mar luI
kesö Iesz: barhogy is liIlakozzon az agya, eIbukoll.
Amikor Kouki keze a ¡uha, feher seIyemmeI lakarl in-
lim reszehez erl, RinkóbóI haIk kis kiaIlas szakadl ki, az asz-
szony vaIIal Iehorgaszlva eIöreha|oIl. A ferfi lenyere egy ¡iI-
Ianalra az egesz viragra la¡adl, ma|d mulalóu||a hegye fino-
man megerinlelle az a¡rócska bimból. Lassan, gyengeden
haIadl, mig Rinko nedves es ¡uha nem Iell.
Igyikük sem mocorgoll, szemük az abIakra la¡adl. A
ferfi u||a Iassu körökel irl Ie, lovabb nedvesilve az asszonyl.
Azlan a bimbólóI az a|kakhoz sikIoll, finoman szelha|lolla
ökel, eIöbb Iagyan, azlan egyre eröleI|esebben kulakodoll.
U||ai mind gyorsabban mozoglak ki-be, mig vegüI az asz-
szony ugy erezle, nem bir|a lovabb. Igesz lesle megmereve-
dell, es rekedlen feIkiaIloll:
÷ Hagyd abba!
A ferfi u||ai meg nehany masod¡ercig mozoglak, azlan
Iemondóan megaIIl.
÷ KivanIak... ÷ sullogla Kouki könyörögve. Az asszony
nem feIeIl, es Kouki lovabb gyözködle. ÷ Csak meg egy ki-
csil.
De Rinko mar feIriadl a lranszbóI. HirleIen radöbbenl,
mil csinaInak, es vaduI razla fe|el.
÷ Nem. Mosl nem Iehel.
÷ Csak egy ¡erc ÷ mondla Kouki |amboran.
÷ Mennem keII.
A ferfi sliIusl vaIloll:
÷ IorduI| meg ÷ ¡arancsoIl hidegen.
Rinko erlelIenkedve nezell ra.
Kouki gyengedebben foIylalla:

[133]
÷ Ha megforduIsz, es feIhuzod a szoknyadal, nem kóco-
Iom össze a ha|adal.
Rinko vegre feIfogla, mil akar.
÷ Ne eIIenkezz, forduI| meg ÷ ismeleIle a ferfi.
Kouki rególa ludla, hogy egyesek igy szerelkeznek, es
löbbször ¡róbaIla eIke¡zeIni, miIyen Iehel. Mosl megvaIósuIl
az aIma.
Rinko fe|el Ieha|lva a kar|ara lamaszkodoll. SzemböI
nezve minlha negykezIab aIIna, de Kouki Ialla, hogy a Iaba a
föIdre lamaszkodik. ßeha|Iiloll lerddeI ha|oIl eIöre, es az agy
szeIenek lamaszkodoll. Ahogy feIhuzla kimonój a szoknya-
|al, a fekele es feher seIyem közüI eIöbukkanl kerek feneke.
Kouki meIy IeIegzelel vell. HihelelIenüI erolikus Ial-
vany voIl, egesz lesleben megremegell löIe. Nincs oIyan ferfi
}a¡anban, aki nem aImodoll eIeleben IegaIabb egyszer erröI.
Am az, hogy vaIaki vaIóban magaeva legyen egy nöl, aki a
Iegszerlarlasosabb kimonól viseIi, föIemeIlesse veIe szoknya-
|al, es ugy haloI|on beIe haluIróI, oIyan iIIelIen es aIIali mód|a
a szerelkezesnek, hogy kevesen mernek meg¡róbaIni vagy
akar beszeIni róIa.
Megis a |a¡an kuIlura resze. A reg muIl idökben ra-
kenyszerüIlek erre a leslheIyzelre, merl a ne¡szeru gesak az
ünne¡ek ide|en vendegek soral szórakozlallak diszes, ünne-
¡i kimonóba öIlözve, Iakkozoll, bonyoIuIl frizuraköIlemeny-
nyeI a fe|ükön. Gyakran csak nehany Io¡oll ¡ercük maradl,
hogy kel vendeg közl szerelö|ükkeI Iegyenek, es ez az egyel-
Ien ¡ozició, ameIy Iehelöve lelle, hogy a ferfi a höIgy meg|e-
Ienesenek lönkrelevese neIküI kieIhesse vagyal. Akarcsak
mosl, a virraszlas e|szaka|an, amikor keves ide|ük voIl, es vi-
gyazniuk keIIell az asszony ruha|ara es frizura|ara. Maskenl
nem egyesüIhellek.
Rinko kilaruIkozva varla, akar egy facan.
Amikor megforduIl, meg vonakodoll, de azlan föIvelle
a ferfi aIlaI kivanl leslheIyzelel, es aladla magal a ferfi va-
gyanak. Kouki ¡edig u|ra meg u|ra eIismeleIle, miIyen sze¡,

[134]
miIyen kivanalos, es egyre növekvö izgaIommaI gyönyörkö-
döll benne.
÷ CsodaIalos vagy... gyönyöru... fanlaszlikus... ÷ Szaraz,
reszeIös hang|a minlha Iilanial mormoIl voIna.
HirleIen eIhaIIgaloll. Gyönyörködve meredl a feIha|loll
kimonó aIóI kibukkanó feher feIgömbökre, simogalla a me-
Ieg, sima börl. Azlan nem birla lovabb, egyelIen döfesseI az
asszony meIyere haloIl, es RinkóbóI eIes kiaIlas szakadl ki.
Kouki mindkel kezeveI markoIla a nö csi¡ö|el, nem engedle,
hogy eIöreessen. Ugy la¡adlak össze, akar kel aIIal a renge-
legben.
Ugy erezle, ez a leslheIyzel vadaIIali es lermeszeles
egyszerre. Irimiliv, nincs benne semmi lelleles, es ¡uszlan
ellöI gyönyörleIi. Kel aIIal egyesüI, him es nösleny, nem mas.
Ibben nincs erköIcs es elika, muveIlseg, semmi oIyan kuIlu-
raIis maz, ameIy a lörleneIem kezdele óla rakódoll az embe-
risegre.
Igymashoz la¡adva vonagIollak, azlan Iassan eIcsen-
desüIlek, ahogyan az aIIalok rangasa csiIIa¡uI fokozalosan.
HoIlleslkenl rogylak az agyra. Kis ideig mozduIalIanuI
heverlek, minl kel eIelleIen köszobor. TeI|es nyugaIom velle
körüI ökel, föIe|ük boruIl a szereIem csucs¡onl|a mögöll Ia¡-
¡angó haIaI arnyeka.
A ferfi akkor lerl magahoz kabuIalabóI, amikor Rinko is
visszahuIIoll a gyönyör birodaImabóI. Kouki gyorsan vissza-
lerl a föIdre, de az asszony meg egy ideig feIaIomban Iebe-
gell: lesleböI, larlasabóI meg sugarzoll a minden szemermel
feIresö¡rö szenvedeIy. Csak akkor fogla föI, miIyen iszonyu
doIgol muveIl, amikor feIaIIl, es bemenl a fürdöszobaba. }ó
ideig nem is |öll ki, minlha luIsagosan is feIzakIalla voIna,
ami lörlenl.
Öl ¡erc leIl eI, ma|d liz. Mar csaknem negyedóra is eI-
muIl, mire haIkan nyiIl az a|ló, es Rinko eIöbukkanl.
÷ IImesz` ÷ kerdezle Kouki aggodaImasan.

[135]
Rinko oIyan haIkan vaIaszoIl, hogy Kouki nem erlelle,
mil mond, de az asszony azlan aIig eszrevehelöen bóIinloll
is. Kouki erösködöll, hogy |ö||ön oda hozza, merl nyiIvanva-
Ió Iell, hogy Rinko megbanla, amil lell. Koukinak fogaIma
sem voIl, mil mondhalna.
Az a|lóvaI szemben aIIlak. A ferfi Iehorgaszlolla fe|el.
÷ Sa|naIom ÷ nyögle ki vegüI. Nehany ¡erce meg vadaI-
Ial voIl, de mosl u|ra ember Iell, es eIfogla a döbbenel es a
szegyen. ÷ Nem Iell voIna szabad meglörlennie, de... ÷ meIy
IeIegzelel vell, es haIkan, öszinlen fe|ezle be a mondalol ÷
annyira kivanlaIak.
Rinko a fe|el razla.
÷ Az en hibam.
÷ Nem igaz.
÷ Ionl ezen az e|szakan lellem iIyel! MegerdemeInem,
hogy ill heIyben agyonsu|lson az eg.
Kouki ¡edig gyorsan a kar|aba vonla.
÷ Akkor su|lson Ie ram is. Ha ez bun, akkor abban is
egyek vagyunk.
De az asszonyróI mosl Ie¡ergell minden kedvesseg.
Rinko megigazilolla kimonó|a gaIIer|al, azlan kinyilolla az
a|lól. HaIaIosan sa¡adl voIl az arca. Kouki meg akarla csó-
koIni bucsuzóuI, de az asszony kiIe¡ell a foIyosóra, megaka-
daIyozva minden lovabbi fizikai erinlkezesl. Halra se nezve
vegigsielell a foIyosón, ma|d beIe¡ell a Iiflbe, es eIlunl a ferfi
szeme eIöI.
Kouki becsukla az a|lól, visszamenl az agyhoz, es ve-
gigheveredell ra|la. Rinko egyelIen szó neIküI lavozoll. Any-
nyil se mondoll: Islen veIed: Va|on ez azl |eIenli, hogy az
egesz aklusl ban|a, vagy csak a ¡iIIanal razla meg`
Ahogy szelvelelle kar|al az agyon, az u||a vaIami a¡ró
femlargyhoz erl. Rinko egyik ha|lu|e voIl. Nehany ¡erce az
asszony meg az agy föIe ha|oIl, kel kezzeI markoIla az agy-
nemul, ö ¡edig haluIróI beIe haloIl. A fe|e ill Iehelell, ahoI

[136]
mosl a lul laIaIla. Kouki meg¡róbaIla feIidezni magaban a |e-
Ienelel, de a szoba haIaIos csöndel araszloll. Csak a kiesell
ha|lu emIekezlelell az eIöbbi, mindenl eIsö¡rö szenvedeIyre.
Kouki, a kezeben forgalva a ha|lul, radöbbenl, hogy
Rinko ¡erceken beIüI hazaer. Va|on mil mond ma|d, hoI |arl`
Ma|dnem egy óral löIlöll ill, ulazassaI együll IegaIabb masfeI
óraig voIl lavoI. MiIyen kifogasl laIaIhal iIyenkor` Hiaba ma-
radl lökeIeles a ha|a es a kimonó|a, nyiIvan meginduI a
¡Ielyka.
InneI is fonlosabb, hogyan doIgozza feI Rinko maga-
ban ezl az eslel. Aki bunludalol erez, ha|Iamos bünlelesl var-
ni. Is ha Ialszik ra|la, hogy rossz a IeIkiismerele, az meg in-
kabb föIkeIli a gyanul. Kouki remeIle, hogy kedvese ke¡es
Iesz a megszokoll módon viseIkedni, de feszüIl, sa¡adl arca-
nak emIeke nagyon aggaszlolla.
Imadkozoll, hogy ne Iegyen ba|a, es közben eIönlölle a
gyengedseg huIIama. Iszre sem velle, hogy megcsókoIla a
kezeben larloll ha|lul.

[137]
U| év
December uloIsó na¡|alóI |anuar masodikaig Kouki
nem Ie¡ell ki a hazbóI. Iz lermeszelesen nem azl |eIenlelle,
hogy az egesz idö aIall kellesben voIl a feIesegeveI. A Ianya,
Csika es a fer|e naIuk löIlölle az ünne¡ekel, es a haz megleIl
vidam csevegesseI. De miheIyl eImenlek, ollhonuk ismel
csöndes Iell, akar a sir. A ¡arok aIIilóIag annaI kevesebbel
beszeIgelnek, mineI regebben eInek együll, de ez a csönd
lermeszeleIIenes voIl. Koukiban nem voIl eIeg energia, hogy
alhidaI|a a kelle|ük közli szakadekol, igazsag szerinl nem is
akarla, a feIesege ¡edig megerezle, hogy magaba zarkózik, es
nem közeIedell.
Mindezek eIIenere harmadikan deIulan együll induIlak
a nacunc!cra, a hagyomanyos u|evi szenleIyIalogalasra, hogy
boIdogsagerl es |óIelerl imadkozzanak. IImenlek, merl min-
dig igy lellek.
A szenleIy egy Iakónegyed szeIen bu|l meg. KocsivaI
nem egeszen liz¡ercnyire voIl a hazuklóI. A Ialogalók löbb-
sege ugyanugy környekbeIi voIl, minl ök. Kouki a kel lenye-
rel összeerinlve aIIl az asszony meIIell a szenleIy eIöll. IIö-
ször IeIki bekeerl es |ó egeszsegerl imadkozoll, azlan azerl,
hogy RinkóvaI vaIó szereIme sokaig larlson, es meg meIyebb
Iegyen.
Ugy ke¡zeIle, hogy a feIesege egeszsegerl imadkozik,
vagy azerl, hogy nagyobb sikerei Iegyenek a munka|aban,
eselIeg egy unokaerl. AlviIIanl az agyan, hogy va|on vannak-
e egyeb, lilkos kivansagai is, ameIyekröI ö nem ludhal. Azlan
sorsol huzlak. Az asszony ceduIa|an !ajkicsi voIl, a nagy |ó
szerencse az öven sckicsi, kis |ó szerencse. Az asszony boIdo-
gan mosoIygoll, reg huzoll !ajkicsil. Koukil nem erdekeIle a
doIog. Ugy erezle, hogy meglelle a köleIessegel, es miheIyl
hazaerlek, keszen aIIl, hogy u|ra eIinduI|on.
÷ MegIalogalom a fönököl ÷ közöIle az asszonnyaI öI-
lözködes közben. KomoIyan gondoIla, de vaIó|aban azerl

[138]
rendezle igy, hogy ulana RinkóvaI Iehessen. Abban marad-
lak, hogy halkor laIaIkoznak a |okohamai holeIben.
MiveI mosl veszlelle eI a¡|al, Rinko ugy dönlöll, hogy
az u|evel az any|anaI löIli. Immar a baly|a voIl a csaIadfö, de
Rinko ebben a nehez idöben nem akarla egyedüI hagyni az
any|al. MiaIall mindezl eImagyarazla a leIefonban, Kouki
azon lö¡rengell, mil szóI mindehhez a fer|e, Rinko ¡edig,
minlha csak oIvasna a gondoIalaiban, magalóI közöIle, hogy
egyedüI van. A ferfi veIhelöIeg megIalogalla sa|al szüIeil.
Kouki halarozollan |obban erezle magal, amikor megludla,
hogy a fer|e nincs Rinko közeIeben.
Az asszony egy ideig huzódozoll, nem akarl röglön ev
eIe|en laIaIkozni veIe. Azl mondla, nem er ra, de Kouki lud-
la, hogy nem erröI van szó: Rinko meg mindig bunludalol
erez amiall, amil a¡|a virraszlasanak e|szaka|an muveIlek.
U|ra meg u|ra bocsanalol kerl mialla, s vegüI, amikor
mar vagy lizedszer vaIIolla be, hogy hibazoll, az asszony be-
Ieegyezell, hogy harmadikan laIaIkozzanak. Ahogy leIlek a
na¡ok, Kouki egyre |obban aggódoll, hogy Rinko eI|ön-e
egyaIlaIan, es minden akaralere|el össze keIIell szednie, hogy
ne hiv|a u|ra. Mindeneselre hamar eI|öll a fönökelöI. Mar
|ócskan hal eIöll a szaIIodaban voIl, es igyekezell Iegyözni a
beIse|el marcangoIó feIeImekel.
Az eIöcsarnokban feIlunöen sok, szines kimonól viseIö
nö acsorgoll. }ó nehany gyermekes csaIad löIlhelle ill az ün-
ne¡el. Koukinak az az erzese lamadl, hogy mindenki mosl
|eIenlkezik ki. HalaImas voIl a nyüzsges. Kouki IeüIl egy feI-
reesö szófara, ahonnan szemmeI larlhalla a be|aralol. Ahogy
az óra mulaló|a hal feIe közeIedell, egyre feszüIlebb Iell. Va-
|on miIyen ruha Iesz ra|la` Tekinlele a be|aralra la¡adl. Az-
lan hirleIen, minlegy varazsülesre, Rinko bukkanl eIö a for-
góa|lóbóI. Kouki abban a ¡iIIanalban föI¡allanl, es eIinduIl
eIe.
Az asszony feher kimonól viseIl geszlenyebarna obivaI,
egyik kar|an szörmeslóIa. Ahogy közeIebb erl, mar Ialszoll a
kimonó viragminla|a, sziIvaviragok es szirmok borilollak.

[139]
÷ ßoIdog u| evel.
Az asszony Ieha|lolla fe|el.
÷ Neked is.
÷ Gyönyöru vagy.
Rinko Iesülölle szemel. Zavarban voIl, de |óIesell neki a
bók. Ugy lunl, mindenl megbocsaloll.
÷ Men|ünk föI, |ó`
Kouki nem nagyon ismerle }okohamal, ezerl a szaIIoda
IegfeIsö emeIelen Ievö elleremben fogIaIl aszlaIl. IöImenlek,
es IeüIlek egymassaI szemben az abIak meIIelli aszlaInaI. Az
ellerem is leIi voIl, sok csaIad dönlöll ugy, hogy az ünne¡
vegen vacsorazni megy, de Kouki megsem erezle feszeIyezve
magal ennyi ember közl. Rinko is leI|esen nyugodlnak lunl.
Kezd|ük megszokni, hogy együll mulalkozunk ÷ gon-
doIla a ferfi. ÷ Igyre mereszebbek vagyunk.
Kouki mindkelle|üknek rendeIl, ma|d, miulan koccin-
lollak, az asszony szemebe nezell:
÷ IeIlem, hogy nem |össz eI.
÷ Mierl`
÷ Semmi, eIfogoll vaIami rossz erzes... ÷ Meg mindig
nyomaszlolla muIlkori cseIekedele. Kouki lemal vaIloll: ÷
AnyadnaI löIlölled az ünne¡ekel`
÷ Igen.
VeIhelöIeg a fer|e neIküI, fuloll al a ferfi agyan.
÷ Kezdenek heIyrerazódni a doIgok`
÷ Igen, csak anya nagyon maganyos.
Rinko a¡|anak haIaIa nagyon megviseIle az any|al.
÷ TaIan |óI lenned, ha meg naIa maradnaI egy ideig ÷
|avasoIla.
Kenyes kerdes voIl, de Rinko könnyeden vaIaszoIl:
÷ Nem bannam...

[140]
Az eIsö fogas enyhe ¡ezsgöiIIalol araszló ¡aroIl oszlri-
ga voIl. Kouki szinle semmil sem evell a fönökeneI. IeIemeI-
le ¡oharal, es u|ra koccinlollak.
÷ Az eIsö evforduIónkra ÷ mondla. TavaIy iIyenkor is-
merlek meg egymasl a muveIödesi köz¡onlban. Azulan
idönkenl együll vacsorazlak, de meg nem szerellek egymas-
ba. Koukil Ienyugözle, rö¡ke lizenkel hóna¡ aIall miIyen
meIy vaIlozas aIIl be a ka¡csoIalukban.
÷ Mennyi mindenl |eIenlhel egy ev ÷ gondoIkodoll
hangosan. Vannak evek, ameIyek örökre az ember emIekeze-
lebe ivódnak, masok a feIedes homaIyaba vesznek. ßizlos
voIl benne, hogy az eImuIl evel mindig eIele feIe|lhelelIen
idöszakanak larl|a ma|d.
÷ Ha meIegebb Iesz az idö, visszamegyünk Mamiba` ÷
Azulan szerelkezlek eIöször, hogy oll megnezlek sziI-
vaviragzasl. Kouki mindig szerelell voIna eImenni oda, es
amikor eIhivla az asszonyl, Rinko igenl mondoll. Igyüll
gyönyörködlek a kora lavaszi viragok Ialvanyaban, azlan
visszamenlek Tokióba, együll vacsorazlak, es vegüI beüIlek
nehany ilaIra egy barba. Koukinak egyszeruen nem akaró-
dzoll eIbucsuzni, azl |avasoIla, men|enek egy szaIIodaba. Ta-
Ian azerl, merl oIyan sok idöl löIlöllek együll, vagy merl az
ilaI feIoIdolla galIasail, Rinko csak kicsil eIIenkezell, azlan
beIemenl a doIogba. Kouki meg |óI emIekezell, miIyen arlal-
Ian voIl.
÷ RemeküI aII neked ez a kimonó ÷ mondla. A ruhal a
baI meIIlöI az obiig eIszórl sziIvaviragok borilollak. Kouki
mosl döbbenl ra, hogy a nyugodl, meIlósagleI|es sziIva sok-
kaI |obban iIIik kedvesehez, minl a szines cseresznyevirag.
÷ Azerl csinaIlallam, hogy az eIsö együllIelünkre emIe-
kezlessen.
Koukil keIIemes izgaIommaI löIlölle eI a gondoIal,
hogy szereIme iIyen gyönyöru ruhavaI emIekezik meg az aI-
kaIomróI.

[141]
Megerkezell a Ieves. Rinko Iassan evell. Igyenes hallaI
üIl, könyökel enyhen beha|Iilva emeIle a kanaIal a sza|ahoz:
az iIIem minlake¡e, gondoIla Kouki gyönyörködve.
÷ Csakugyan sokkaI inkabb sziIva-, minl cseresznyevi-
rag vagy ÷ szóIaIl meg nehany ¡iIIanal muIva.
÷ Hogy erled ezl` ÷ nezell feI az asszony.
÷ A cseresznyevirag gyönyöru, de luI harsany, szinle
eröszakos. A sziIva sokkaI visszafogollabb.
÷ TaIan egy kicsil luIsagosan is`
÷ IgyaIlaIan nem. Van benne vaIami fennköIl... frisses-
seg.
Rinko emIekezlelle ra, hogy vaIamikor reg a viragol |e-
Ienlö hang szól a sziIva viragara erlellek.
÷ Igy van. Csak vaIamikor a lizedik szazad la|an kez-
dell a cseresznye a figyeIem köze¡¡onl|aba kerüIni. A sziIva
agai ugyanoIyan sze¡ek, minl maguk a viragok.
Rinko bóIinloll, es kimonó|a u||ara nezell.
÷ Lalod, ill a minlal` Csak agak, viragok neIküI.
÷ A regi meslerek ugy mondlak: A cseresznyeben vira-
ga, a sziIvaban maga a fa megka¡ó. Van vaIami kecsesseg az
agaiban. ÷ Azlan eszebe |uloll egy haiku. ÷ Isida Hak|ónak, a
Me|dzsi-korbeIi köIlönek van egy |ó haiku|a: ,Viragzó sziI-
vaag ÷ a leslel ahogy keII, kilerilellek.¨
Abban a ¡iIIanalban, hogy kimondla, ra|öll, hibal köve-
lell eI, a vers az a¡|ara emIekezleli az asszonyl.
Gyorsan meg¡róbaIl magyarazkodni.
÷ Nem minlha ennek a viragnak barmiIyen küIönIeges
ka¡csoIala voIna a haIaIIaI, de van benne vaIami... liszlasag,
ünne¡eIyesseg. Ibben a versben a cseresznyevirag nem aIIna
meg a heIyel, luI erzeImes voIna. A sziIvavirag nyugaImal
sugaII.
÷ Azl hiszem, erlem, mire gondoIsz.

[142]
÷ De azerl muIalsagos...
÷ Mi`
÷ Nem erdekes. Csak eszembe |uloll vaIami.
HirleIen maga eIöll Ialla Rinkól a fekezhelelIen szenve-
deIy csucsan: minlha egy sziIvaag lancoIna, inlegelne a szeI-
viharban.
Hogy kiver|e a ke¡el az agyabóI, nekiaIIl feIvagni a ka-
csasüIlel.
÷ VoIlaI vaIahoI hacumoden` ÷ kerdezle, hogy lemal
vaIlson.
÷ Nem, amig gyaszoIunk, nem megyünk. Is le`
Kihagyva az a¡rósagol, hogy a feIesegeveI menl, eIme-
seIle, hogy sckicsil huzoll.
÷ Akarcsak lavaIy ÷ mondla Rinko.
÷ Hal nem feIe|lelled eI` ÷ TavaIy együll voIlak a Hie-
szenleIyben Akaszakaban. }anuar lizedike voIl, egy kicsil ke-
sö mar. De az, hogy együll imadkozlak, es huzlak sorsol,
minlha közeIebb hozla voIna ökel egymashoz.
÷ SzóvaI nem mesz`
÷ Szerelnek, de vaIószinuIeg nem Iehel.
Kouki bóIinloll, ma|d igyekezell közönyös hangon ker-
dezni:
÷ Is a fer|ed`
÷ ßizlos, hogy nem.
Kouki csodaIkozva hagyla abba a kacsa szeIeleIesel.
÷ Mierl` Ò is annyira gyaszoI` Az a¡ósa megsem az a¡-
|a.
÷ Nem erdekIi a doIog. Szerinle semmi erleIme.
÷ Minek`
÷ SzenleIyeknek, |övendömondasnak, iIyesminek. Sze-
rinle mindez csak idö¡ocsekoIas.

[143]
÷ A ludós hang|a.
÷ Te igy mondanad`
Kouki kihaIIolla az eIessegel Rinko hang|abóI. Ismel
lemal vaIlozlaloll.
÷ Meddig maradsz }okohamaban`
÷ HoIna¡ kene hazamennem.
÷ IIyen koran` ÷ Kouki ugy gondoIla, az asszony Ieg-
aIabb meg nehany na¡ig marad. ÷ Meg nem kezdödöll eI az
egyelem, erröI van szó`
Rinko aIig eszrevehelöen razla meg fe|el.
÷ Hianyzom a macskamnak ÷ mondla könnyeden.
Kouki emIekezell ra, hogy Rinkónak van egy himaIa|ai
macska|a.
÷ Ugy erled, hogy a fer|ed sincs ollhon`
÷ A szüIeineI löIlölle az u|evel, de gondoIom, legna¡
hazamenl.
÷ Hogy egyedüI Iegyen`
÷ Csak a doIgozószoba|aban, a könyvei közöll erzi |óI
magal.
÷ Tudós.
Az asszony mosl nem lell ra meg|egyzesl. Kouki ivoll
egy korlyol, azlan meg hozzalelle:
÷ LegaIabb nincs egyedüI a macskad.
÷ Ugyan mar. A fer|emel egyaIlaIan nem erdekIik az
eIöIenyek.
÷ De hal orvos.
÷ AnnaI inkabb. TavaIy Zsazsa megbelegedell, es nem
ludoll rendesen ¡isiIni, ezerl eIvillem egy aIIalorvoshoz. A
fer|em azl mondla, csak az idömel veszlegelem, merl az aI-
Ialorvosok mind sarIalanok: a hasukra ülnek, es mondanak
vaIami diagnózisl, azlan feIirnak vaIamil, ami ugyse hasznaI.

[144]
Kar a faradsagerl. In ¡ersze eIvillem a macskal, es |obban is
Iell.
Akkor ¡edig azerl morgoll, mennyibe kerüIl.
÷ TenyIeg eIeg dragak az aIIalorvosok.
÷ De a macskam beleg voIl. Tennem keIIell vaIamil ÷
rancoIla Rinko a homIokal.
÷ Hal ¡ersze. A hazi kedvencek csaIadlagnak szamila-
nak.
÷ Ha a fer|emen muIna, vaIószinuIeg feIhasznaIna va-
IameIyik kiserIelehez.
÷ Ugye lrefaIsz`
÷ Ò nem ebben a viIagban eI.
Az ilaIos u|ralöIlölle ¡oharaikal. Kouki kis ideig nezle,
ma|d az abIak feIe forduIl. A varos fenyarban uszoll. KözIe-
kedesi Iam¡ak, neonrekIamok, kiviIagiloll abIakok... es
mindegyik kis feny¡onl egy-egy csaIadol |eIenl. Halborzon-
galó eröveI hasiloll beIe a gondoIal. A ¡arok nemeIyike iIIik
egymashoz, masok nem. Rinko es a fer|e nyiIvan az ulóbbi
kalegóriaba esik.
Mosl, hogy a messzi fenyekel figyeIle, Iassankenl meg-
viIagosodoll eIölle vaIami. Sose erlelle igazan, mierl kezdell
viszonyl veIe Rinko. Mindeddig ugy veIle, hogy az asszony
mar un|a a fer|el, es egy kis kaIandra vagyik. De mosl radöb-
benl, hogy egyaIlaIan nem erröI voIl szó. Nem sokal ludoll a
ferfiróI, aki szerinl a hagyomanyok belarlasa idö¡ocsekoIas,
es a hazi kedvencre fordiloll összeg kidoboll ¡enz csu¡an.
VeIhelöIeg meg se ¡róbaI|a megerleni Rinko erzeseil. Sem a
macskavaI, sem massaI ka¡csoIalban. Vannak, akik |eIenlek-
leIennek larl|ak az effeIe doIgokal, ameIyek megmulal|ak,
miIyen vaIaki vaIó|aban, de Rinko szemeben nyiIvan sokal
szamilanak. Ihhez semmi köze a Iogikanak, hiszen erlekek-
röI es erzesekröI van szó, es ez leszi nehezze a kom¡romisz-
szumokal, egymas köIcsönös eIfogadasal. Mindegy, hogy
Rinko fer|e miIyen |óke¡u es sikeres, nem iIIenek össze az

[145]
asszonnyaI. A maganyossag, kieIegüIelIenseg es üres eIele
ha|lolla a kar|aiba.
Miközben Kouki az esl fenyein merengell, Rinko az ab-
Iaknak döIve szinlen a varosl figyeIle. Va|on ö mire gondoI-
hal, fuloll al Kouki agyan. Azulan ismel egymasra nezlek.
÷ Nehez az eIel ÷ sóha|lolla Kouki.
Rinko biccenlell, es menlegelözöll, amierl eIronlolla a
hanguIalol.
÷ Nem, örüIök, hogy eImondlad. ÷ Iersze nem örüIl,
hogy az asszony boIdoglaIan, de megis nemi megkönnyeb-
büIesl |eIenlellek a haIIollak. ÷ KüIönben is, u| ev kezdödik.
Legyen |obb, minl az eImuIl voIl ÷ mondla, es ¡oharal az asz-
szonyehoz erinlelle. Irre illak, azlan Kouki eIgondoIkodva
u|ra megszóIaIl. ÷ Kivancsi vagyok, mil hoz ez az ev.
÷ Ugy erled, szamunkra`
÷ Meg löbbel szerelnek laIaIkozni veIed, löbbel ulazni
együll. ÷ MiveI Rinko IeIkesen bóIinloll, Kouki lovabb eröI-
lelle a doIgol. ÷ Lehelseges Iesz`
÷ Igen ÷ feIeIle az asszony, azlan a gondoIalaiba me-
Iyedl. ÷ De mi Iesz veIünk, ha igy foIylal|uk`
÷ VeIünk`
÷ Igen, veIünk.
Koukil keszüIelIenüI erle a kerdes. Tucalnyi kilerö vagy
akar lrefas vaIaszl is adhaloll voIna, de nem akarla eIülni a
doIgol. ßarmiIyen izgaló es csodaIalos is ez a lilkos viszony,
rengeleg bonyodaImal |eIenl, ha nyiIlan feIvaIIaI|ak.
IgyerleImu voIl, ha egy oIyan asszony, minl Rinko,
szereImes, nem ha|Iandó sokaig kellös eIelel eIni. A hozza
hasonIó emberek szerelik kilerileni az aszlaIra a Ia¡okal,
hogy Iassak, mil ernek. I¡¡ ezerl öszinle vaIaszl erdemeI.
Csakugyan, mil csinaInak ma|d, ha meg |obban, meg
szenvedeIyesebben szerelik egymasl` Igyre löbb idöl löIle-
nek együll, ulaznak mindenfeIe, es egyre kevesebbel Iesznek

[146]
ollhon. Akkor mi Iesz` UgyanoIyan erös marad a kelle|ük
közölli köleIek` Vagy vegel er a viszonyuk` Nelan együll
zuhannak a szakadekba` Nem voIl benne erö vagy balorsag,
hogy ennyire eIöre gondoIkod|on. GyavasagbóI, vagy merl
lelovazoll meg, lemal vaIloll.
÷ Ill löIlheled az e|szakal`
Az asszony haIIgaloll.
÷ Marad| ill veIem.
Nem minlha ez vaIasz Iell voIna Rinko kerdesere, de
Kouki azzaI nyuglalla meg a IeIkiismerelel, hogy az e|szaka
soran böven Iesz ide|ük vegiggondoIni a |övö|ükel.
Vegezlek a föfogassaI, a saIala, ma|d a sa|l kövelkezell.
Amikor ill larlollak az elkezesben, Kouki gondoIalban mar
velközlelle kedvesel. De mosl Rinko nem fogadla eI a meg-
hivasal, bar nem mondoll nemel. NyiIvan nem lud dönleni.
IIyen eselben |obb egy szól sem szóIni, csak alvenni az ira-
nyilasl.
IeIaIIl, a leIefonhoz menl, es IefogIaIl egy szobal e|sza-
kara. A lengerre nezö, kelagyas szobal kerl. Amikor uloI|ara
ill voIlak, Rinko eIöbb lavozoll, minl ö, es ö sem löIlölle ill az
e|szakal. Nem Ialhallak együll a na¡keIlel a lengeren. Kouki
ugy lervezle, ezullaI reggeIig maradnak.
Visszamenl az aszlaIukhoz, IeüIl, es közöIle, hogy van
szoba|uk.
÷ Nem kerleIek ra.
÷ AllóI meg fogIaIlam. ÷ Mosl mar nem engedhelle ha-
za.
÷ Mosl eIöször vagyunk együll az u| evben. ÷ Gyenge-
den megfogla az asszony kezel, es föIemeIle az aszlaIróI. ÷
ÖrüIök, hogy ismel kimonól viseIsz. ÷ Rinko zavarlan eIfor-
duIl, nyiIvan eszebe |uloll, mi lörlenl Iegulóbb. ÷ De mosl
semmi iIyesmil nem csinaIok. ÷ A virraszlas e|szaka|an csak
keves ide|ük voIl, de mosl mas a heIyzel. ÷ Gyere, men|ünk
föI.

[147]
÷ Musza| ill maradnom egesz e|szaka`
÷ Iersze. Nem engedIek eI.
÷ Ó! Ismel csa¡daba eslem` ÷ Kouki nem ludla eIdön-
leni, neki vagy sa|al maganak mond|a az asszony.
Teal es konyakol rendeIl. Rinko nem kerl, de azerl neki
is löIlöll egy kicsil.
÷ InnyilöI meg nem Iesz ba|od ÷ nyuglalgalla. Rinko
nem voIl nagyivó, egy feI ¡oharlóI is becsiccsenlell. Kouki
bizlosra velle, hogy a konyak keIIö halassaI Iesz ra. De miveI
ugyis ill löIlik az e|szakal, ugy veIle, nem szamil, a Ienyeg,
hogy ke¡es Iegyen Ievelni a kimonól.
÷ Az oll Csiba a lavoIban`
Rinko, mil sem se|lve arróI, hogy a ferfi mil lervez, is-
mel kinezell az abIakon. A kikölö fenyein luI az ócean sölel-
Iell, de lavoIabb keskeny fenycsik Ialszoll.
÷ Azl hiszem, oll keI föI a na¡ ÷ mondla Kouki. Csiba
}okohamalóI keIelre voIl. ÷ LallaI mar na¡keIlel az iden`
÷ Sa|nos nem.
÷ Akkor hoIna¡ együll nezzük. Lefogadom, hogy az
agybóI is Ial|uk. ÷ IIke¡zeIle, ahogy egymasl alöIeIve gyö-
nyörködnek a na¡keIleben.
÷ Nem haragudnak meg rank az islenek`
TaIan csakugyan szenlseglöres egy iIyen küIönIeges
esemenyl, minl az ev eIsö na¡keIle|e, hazassaglörökenl, az
agybóI nezni. De voIl benne vaIami izgaImas, vaIami vonzó
romIollsag.
÷ Akkor megyünk` ÷ sürgelle Kouki, akil feIa|zoll a
gondoIal.
÷ Igy ¡iIIanal ÷ feIeIle Rinko, es ö is a leIefonhoz menl.
Va|on az any|anak leIefonaI, vagy haza Tokióba` ÷ lu-
nödöll közben a ferfi.
Rinko egy kicsil szórakozollnak lunl, amikor visszalerl.

[148]
÷ ßizlos vagy benne, hogy szükseg van erre`
÷ Termeszelesen ÷ feIeIle Kouki halarozollan.
Rinko eIgondoIkodoll.
÷ De Iegkesöbb ölkor eI keII mennem.
Iz eselben nem nezhelik együll a na¡keIlel, de Kouki
ugy veIle, emiall raer hoIna¡ aggódni. IeIaIIl.
Rinko ¡ar Ie¡esseI Iemaradva kövelle, minlha meg
mindig nem ludna dönleni. Csak akkor Ie¡ell a szobaba,
amikor a Iondiner mar kimenl. Kouki becsukla az a|lól, ma|d
alöIeIle kedvesel.
÷ OIyan reg voIlunk együll. ÷ Igaz, az ev vegen laIaI-
kozlak, de csak egy órara. Mosl e|szaka be¡óloIhal|ak, amil
muIaszlollak.
Csók közben az asszony obi|a ulan nyuIl. Nem is iga-
zan ludla, mil lesz, de öIeIkezes közben az öv megoIdódoll,
egyik vege a föIdre huIIoll.
÷ Var|! ÷ mondla Rinko, es bemenl a fürdöszobaba Ie-
velközni. Kouki Iassan megnyugodoll. Izulan mar bizlosan
nem akar hazamenni.
LeüIl a szófara. Rinko belelle kimonó|al a szekrenybe,
es bezarkózoll a fürdöszobaba. Kouki a szaIIoda aIlaI kike-
szilell ¡amul|ukalaba bu|l, es óra|ara ¡iIIanloll. Meg kiIenc
sincs. Akkor is böven van ide|ük, ha Rinko csakugyan eI-
megy hoIna¡ ha|naIban.
KörüInezell. Kelszobas kis IakoszlaIy voIl, na¡¡aIivaI
es haIószobavaI. A na¡¡aIiban hosszu szófa aIIl a faInaI, meI-
Ielle dohanyzóaszlaI, az abIaknaI ¡edig egy kis iróaszlaI. A
szófa föIöll a faIon Iógó lükör mindenl megkellözöll. A haIó-
szobaban Ievö franciaagy az abIakra nezell. Odakinl vaksölel
voIl, de ha|naIban oll keI föI a na¡.
Azerl velle ki ezl a szobal, hogy együll nezhessek a
na¡keIlel. Rinkónak maradnia keII. Leka¡csoIla a Iam¡akal,
mindössze a lükör meIIelli Iam¡al hagyla egve a na¡¡aIiban,

[149]
es a haIóban is csak az oIvasóIam¡a kis fenyköre viIagiloll.
OIyan izgalollan varla kedvesel, akar egy kamasz.
VegüI nyiIl a fürdöszobaa|ló, es Rinko kiIe¡ell. Ieher
seIyem aIsókimonól viseIl, es feIluzle a ha|al.
÷ TuI sokal illam. ÷ Rinko óvalos Ie¡lekkeI induIl meg
feIe, minlha allóI feIne, hogy eIveszli egyensuIyal. TaIan zu-
hanyozas közben döbbenl ra, hogy |óvaI reszegebb, minl
gondoIla. Kouki feIaIIl es alkaroIla.
÷ CsodaIalos vagy.
A kólyagossag es a zuhany meg kivanalosabba lelle.
Kouki karon fogla, es a szófahoz vezelle. Rinko hunyorgoll.
ßanlolla szemel a feny, ezerl a ferfi kar|aba lemelle arcal.
Nem velle eszre a faIon Ievö lükröl. Kouki egy szól sem
szóIl, eIvezle a Ialvanyl. A dus lincsek aIall |óI Ialszoll Rinko
karcsu nyaka, vaIIanak ive, karcsu dereka, formas csi¡ö|e. A
vekony seIymen alse|Iell az asszony lesle.
Kouki egyik kezel becsuszlalla a ruha aIa, es megfogla
az asszony halal. Kis ideig csu¡an eIvezle meIegel, azlan si-
mogalni kezdle. Igyre nagyobb ulal |arl be a lenyere. Az aI-
sókimonó aI|a kisse megemeIkedell, es eIöviIIanlak Rinko
comb|ai.
Az asszony semmil se viseIl az aIsókimonó aIall.
Kouki Iagyan cirógalla a nö halal, es közben óvalosan,
eszrevelIenüI föI|ebb huzla a ruha aI|al, mig vegüI a hosszu,
karcsu Iab ulan feIfedle a fenek kerek feIgömb|eil. Nem ludla
Ievenni róIuk a szemel. A kel dombocska varazsIalosan viIa-
giloll a szoba feIhomaIyaban az aIsókimonó szegeIye aIall.
Rinko barmiIyen kaba voIl is, megerzell vaIamil, es ösz-
lönösen a lükör feIe ¡iIIanloll. Kouki eIengedle a ruha szege-
Iyel, de mar kesö voIl. Az asszony döbbenlen feIsikoIloll.
Kile¡le magal a ferfi kar|abóI, megforduIl, es eszrevelle
a faIon Ievö lükröl. SzemviIIanas aIall kirobbanl beIöIe az in-
duIal, amikor ra|öll, hogy a ferfi csu¡an azerl simogalla,

[150]
hogy feImezleIen lükörke¡eben gyönyörködhessen. Tiz kö-
römmeI esell Koukinak.
÷ Var|... nyugod| meg... ÷ ¡róbaIla csiIIa¡ilani kedvese.
Az egyik ¡iIIanalban meg kiscicakenl doromboIl hozza
bu|va, a kövelkezöben ligriskenl lamadl a ferfira. Kouki ege-
szen a kel szoba közli a|lóig halraIl, de oll megvelelle halal,
es eIka¡la az asszony mindkel kezel.
÷ Rohadl kukkoIó!
Rinko az ökIeveI ¡üföIle, de Kouki ügyel sem velell ra.
Igyszeruen föIka¡la, es az agyhoz ville. Ledobla, azulan ra-
velelle magal, es vaIósaggaI beIe¡reseIle a divanyba.
÷ Inged| eI! ÷ visilolla Rinko, de eIöre Ialhaló voIl, mi
Iesz a lusa vege. MineI lovabb birkóznak, annaI |obban hal a
konyak es a bor. A haszonlaIan ka¡aIózas csak meg kiszoI-
gaIlalollabba leszi.
÷ Add meg magad ÷ sugla Kouki az asszony füIebe,
ma|d egyelIen fürge mozduIallaI kioIdolla az övel, es szel-
huzla az aIsókimonól. IIöbukkanlak kicsi, de kerek, feszes
meIIei. Zavarlan nezell a ferfira.
Meg¡róbaIla összefogni a ruha|al, de Kouki megragad-
la a csukIó|al, es az oIdaIahoz szorilolla kezel. Amikor Rinko
ismel ¡róbaIkozoll, u|ra ezl lelle. VegüI az asszony mozdu-
IalIan maradl. Az erzeImi kilöres feIemeszlelle maradek
energia|al. ßagyadlnak, neheznek, lehelelIennek erezle ma-
gal. Nem ludoll eIIenaIIni.
Kouki ludla, hogy durvan viseIkedik veIe, de erezle,
hogy Rinko önludalIanuI azl akar|a, vegye al az iranyilasl. A
vacsora ulan kezdödöll, amikor az asszony megkerdezle,
lenyIeg musza|-e egesz e|szaka maradnia, azlan azl mondla,
eI keII mennie meg ha|naI eIöll. Nem mondla ki, de egyer-
leImu voIl, hogy vegyesek az erzesei. Azulan, hogy a¡|a vir-
raszlasanak na¡|an kiszököll hozza, es oIyan iIIelIen módon
aladla neki magal, ismel eI|öll. NyiIvan meg mindig sze-
gyenkezik emiall. Mosl, hogy Ieilalla, lesliIeg-IeIkiIeg kiszoI-
gaIlalolla vaIl. Rinko igy azzaI menlegelözhel maga eIöll,

[151]
hogy en nemel mondlam, de ö nem voIl ha|Iandó beIelöröd-
ni.
÷ Iden mosl eIöször vagyunk együll ÷ sullogla Kouki a
nönek, aki lökeIelesen mozduIalIanuI, megadóan feküdl. ÷
Tudod, hogy hiv|ak ezl`
Csönd.
÷ Hincna!zsinc.
HazassaglöresseI kezdlek az u| evel. A bunludal meIIell
Kouki keIIemes izgaImal erzell, az aruIas zamalal. Is mosl,
hogy Rinko megadla magal, megIe¡le öl, merl ¡iIIanalokon
beIüI szenvedeIyesebb Iell, minl eddig barmikor. Ahogy vo-
nagIoll, nyögöll, ahogy kibomIoll a ha|a, IangoIl a lesle, ne-
hez voIl eIhinni, hogy nehany ¡erce meg liIlakozoll.
Koukil annyira luzbe hozla a Ialvany, hogy aIig ludla
visszafogni magal.
÷ Ne! ÷ kiaIlolla az asszony, s közben egyre feI|ebb ha-
goll n gyönyör vegleIen s¡iraI|an. Megremiszlelle az erzes
erössege. VegüI kimerüIlen rogyoll vissza az agyra. Tesle
meg meg-megremegell, razlak az eIöbbi, mindenl eIsö¡rö
huIIam ulórezgesei.
Kouki alöIeIle az izzadsagban fürdö leslel. MeIy boI-
dogsaggaI löIlölle eI, hogy kedvese iIyen szenvedeIyl eIl al
kar|aiban. Ismel csodaIallaI döbbenl ra, hogy ahanyszor csak
együll vannak, Rinko egyre megIe¡öbben alvaIlozik. Az asz-
szony szenvedeIyenek hevessege mar-mar i|eszlö voIl. Rinko
bevaIIolla, hogy maga is megremüIl sa|al erzeseilöI.
÷ Iden szakilani akarlam veIed.
÷ Nem mondod komoIyan.
÷ Mindig ezl lervezlem, de a leslem nem engedle. ÷
Koukinak nehezere esell beIegondoIni, hogy egyedüI Rinko
leslenek köszönheli ezl az e|szakal. ÷ Tudom, hogy nem Ien-
ne szabad ezl lennem ÷ foIylalla az asszony. ÷ Tudom, hogy
abba kene hagynom, u|ra meg u|ra eImondom magamnak, es
erre ill vagyok. ÷ A ferfi nem ludla eIdönleni, hogy mosl az

[152]
asszony en|enek meIyik oIdaIa beszeI hozza. ÷ Megfogadom,
hogy soha löbbe nem laIaIkozom veIed, azlan mindig meg-
adom magam...
Kouki liszlaban voIl veIe, miIyen erös Iehel a fizikai
vonzaIom, de nem ludoll visszalarlani egy gonosz kis ker-
desl.
÷ Meg sose voIl iIyen`
÷ Nem.
÷ A fer|eddeI sem`
Az asszony feIe forduIl, a szemebe nezell:
÷ ßizlos vagy benne, hogy azl akarod, erröI beszeI|ek`
Nem fogsz meggyuIöIni mialla`
÷ IoIylasd csak.
÷ ßizlos` Hal |ó, neha voIlunk együll. Nem gyakran, de
ahhoz eIegel, hogy nagy|abóI se|lsem, miröI van szó. Is ami-
kor mar kezdlem azl hinni, ennyi az egesz, meg|eIenleI, es
megvaIlozlam.
÷ Is azóla...
÷ Azóla nem feküdlem Ie veIe. Mondlam mar.
÷ Is hogyan viseIi`
÷ Nem ludom, de ez a heIyzel, es semmil nem lehel eI-
Iene.
IIyesmil nem iIIik kerdezni, de Kouki nem ludla vissza-
fo|lani, ludni akarla, mi Iehel oIyan lasziló a fer|eben.
÷ Nem ludom. A hang|a, a böre... nem Iehel szavakba
önleni.
÷ ßarmennyire kivan|on is` Az sem erdekeI`
÷ A nök nem igy gondoIkodnak. Masok vagyunk.
IeIlehelöIeg ugy erlelle, IegaIabbis ami a husegel iIIeli,
hogy a nök lesle fegyeImezellebb, minl a ferfiake.
÷ Is mil csinaI mosl a fer|ed`

[153]
÷ IogaImam sincs ÷ feIeIle Rinko, ma|d hozzalelle. ÷ Te
lehelsz róIa, le lanilollaI iIyesmikre.
Kouki hirleIeneben nem ludla, mil is mondhalna a vad-
ra. De ha egy ferfi es egy nö szereli egymasl, lermeszeles,
hogy szerelkeznek, gondoIla, es fogaIma sem voIl, mierl ö az
oka, hogy az asszony nem |ön ki a fer|eveI.
÷ Igymasnak leremlell minkel a sors ÷ feIeIle vegüI.
Rinko bóIinloll.
÷ Nekem is ez |uloll eszembe, mar a masodik aIkaIom-
maI, amikor Iefeküdlem veIed. Mar akkor ludlam, hogy ez
komoIy.
÷ VaIami komoIy`
÷ Igen. OIyan erzes voIl, minlha ismerelIen meIysegbe
velnem magam. I|eszlö.
Kouki viszonl egyaIlaIan nem erzell magaban ehhez
hasonIó vaIlozasl. Iinoman megerinlelle Rinko meIIel. Sze¡
voIl, kerek, ugyanoIyan, minl azeIöll, de az asszony vaIóban
maskenl reagaIl az erinlesere, minl azeIöll. Kouki ¡ersze
nem aIIla meg szó neIküI.
÷ Sose gondoIlam voIna, hogy iIyen Ieszek.
÷ Is ez ba|`
÷ Igen! Semmil sem ludlam a lesli szereIemröI, amig
nem laIaIkozlunk, es mosl nezz meg!
÷ De hiszen annaI |obb.
÷ Innen nincs visszaul. ÷ Rinko keze a meIIel cirógaló
ferfilenyerre la¡adl. ÷ Mondd, mil fogsz csinaIni` VaIIaInod
keII a feIeIössegel.
÷ Mierl`
÷ Amierl mar csak veIed ludok Iefeküdni. Mar csak le
ludsz kieIegileni. ÷ VaduI beIecsi¡ell a ferfi kezebe, es Kouki
feI|a|duIl.

[154]
ßarmennyire hizeIgö egy sze¡ nölöI iIyel haIIani, hala-
rozollan gyengilelle a halasl, hogy vaIIaInia keII a feIeIösse-
gel. A szerelkezeshez kel ember keII. AzonkivüI Rinko is ra-
buI e|lelle öl. Ugyan nem merl voIna oIyasmil aIIilani, hogy
csak Rinko voIna ke¡es kieIegileni, hiszen a ferfiak vagyai
aIa¡velöen masok, de sóvargoll Rinko ulan.
Vagyis mindkellen egyforman okoIhalók a kiaIakuIl
heIyzelerl.
Kezdle eImagyarazni mindezl, de hirleIen eIhaIIgaloll.
Lehel, hogy megis aIa¡velöen ö a feIeIös` AIlaIaban a ferfi
gyu|l|a feI a nöl, es la¡IaI|a a Iangol. A Ieglöbb nö nem ebred
ra a szerelkezes örömeire, ha nem laIaIkozik a megfeIeIö fer-
fivaI. A ¡uberlaskorban a ferfilesl szinle önaIIó eIelel eI:
oIyan erzekeny, hogy a fiuk leI|esen lermeszelesen eIegilik ki
magukal ¡uszlan az eIeIvezes gyönyöreerl. GyakorIaliIag
nincs szüksegük nöi segilsegre, söl, a gyönyör, ameIyel erez-
nek, nem küIönbözik allóI, amil egy nö nyu|lana, nemeIyik-
neI meg sokkaI |obb is. A szereIem IeIki oIdaIa lermeszelesen
egeszen mas kerdes.
Innen nezve laIan megiscsak Rinkónak van igaza.
Kouki fa|daImasan dörzsöIgelle kezel oll, ahoI az asz-
szony beIecsi¡ell.
÷ Mi voIl ez` Kilörl beIöIed a szadisla`
÷ Nem. De le ugye örüIsz, amierl csak veIed vagyok
ke¡es Iefeküdni` Ugy gondoIod, igy van rend|en, nem igaz`
÷ Nem. De azerl boIdogga lesz.
÷ Ingem nem. Ugy erzem, minlha mani¡uIaInanak.
÷ Szó sincs róIa.
÷ Dehogynem. Ha igy foIylal|uk, a rabszoIgad Ieszek. ÷
Rinko hirleIen föIüIl, haIvany rózsaszin körmeil a ferfi
nyakahoz erinlelle. ÷ Is mi van veIed` Te is azl mondod,
hogy csak en, senki mas`
÷ Hal ¡ersze.

[155]
÷ Hazudsz. ÷ Rinko u||ai a lorkara kuIcsoIódlak. ÷ Ne
hazud|.
÷ Nem hazudok.
De aIighogy kimondla, az asszony u||ai megfeszüIlek.
÷ }óI van, akkor... ÷ Kouki azl hille, Rinko csak lrefaI, de
az asszony ügyel sem velell arra, amil mondoll, meg eröseb-
ben szorilolla. Nem voIl oIyan erös, hogy meg lud|a megfo|-
lani, de egyre keIIemelIenebbe vaIl a doIog. Kouki köhögni
kezdell.
÷ IngeggyeI.
÷ Nem.
÷ Hagyd abba! ÷ VegüI sikerüIl Iefe|leni magaróI a nö
kezel, de meg egy ideig razla a köhöges. ÷ Mi a fene voIl ez`
MegöIhelleI voIna.
÷ MegerdemeIned.
Kouki óvalosan megla¡ogalla a nyakal. Nem vaIószi-
nu, hogy nyomok maradnak ra|la, de meg mindig erezle a
szorilasl.
÷ Mi ülöll beIed` ÷ morogla rekedlen, a nyakal dörzsöI-
gelve. Ia|l a nyeIes. Azlan vaIami küIönös izgaIom kerilelle
halaImaba. Rinko az eIöbb ravelelle magal, meg¡róbaIla
megfo|lani. Ò eIöször azl hille, |alek, de kiderüIl, hogy feIig
komoIy. I|eszlö voIl, hogy veIelIenüI megöIhelle voIna a ba-
ralnö|e, ugyanakkor voIl benne vaIami lagadhalalIanuI von-
zó.
A fuIIadaslóI vaIó feIeIem aIall oll Ia¡uIl a beIenyugvas
¡icinyke magva is, az az eIfuló gondoIal, hogy nem banna,
ha mosl kihunyna a ludala. Mi voIl ez az egesz` Maga se er-
lelle magal.
÷ UlaIIak ÷ szóIaIl meg Rinko haIkan.
÷ De az eIöbb mondlad, hogy szerelsz.

[156]
÷ Merl szerelIek. Ionl azerl ulaIIak, merl szerelIek. II
ludod ke¡zeIni, miIyen szerencselIenüI erezlem magam a
muIlkor`
÷ A virraszlaskor`
÷ Igen, es |óI ludod, hogy mierl.
÷ Ra|öll vaIaki`
÷ Anyam megerezle, hogy vaIami nincs rendben. Sze-
rencsere meg csak nem is se|li, mil muveIlem. Nem hinne eI,
hogy igy viseIkedlem. Sirni ludnek, ha arra gondoIok, mil
szóIna ehhez az a¡am.
Kouki nem ludla, mil mondhalna erre.
÷ Hogy lehellem iIyesmil a virraszlasa e|szaka|an! Nem
ludom feIfogni. Annyira szerelell. MegerdemIem, hogy a
¡okoIra kerüI|ek... ÷ IIsirla magal, es halal fordiloll a ferfi-
nak.
÷ Mierl csinaIlam iIyel`
÷ Az en hibam.
÷ Az ra|lam nem segil. Magamra haragszom, amierl
hagylam, hogy meglörlen|en.
Kouki igyekezell megvigaszlaIni.
÷ Ha ennyire banod, a¡ad bizlosan megbocsalana ne-
ked. Semmi erleIme ugy lenni, minlha vaIami lragedia lör-
lenl voIna. KüIönben is, |ó voIl, nem` ÷ lelle hozza.
÷ Hagyd abba. Hogy Iehelne iIyesmi |ó`
Kouki eIenken emIekezell ra. Agyan alviIIanl az asz-
szony orgazmuslóI remegö, kerek feneke.
÷ HihelelIen voIlaI.
÷ Ne is mondd!
MineI inkabb zavarba |öll, a ferfil annaI inkabb eIönlöl-
le a vagy, hogy kinozza veIe:

[157]
÷ Nem akarod ismel meg¡róbaIni` ÷ sugla a füIebe,
hogy IeheIele meIegen csikIandozla az asszony nyakal. Rinko
behuzla a fe|el.
÷ Ne bulaskod|!
÷ Iedig azl csinaIom. ÷ Mosl mar kar amiall aggódniuk,
ami a Iegulóbb lörlenl. De vaIami szadisla öszlön arra ha|lol-
la, hogy finoman Rinko vaIIaba hara¡|on. ÷ Meg akarIak en-
ni.
÷ ViseIked| rendesen.
Rinko a fe|el razla, de Kouki mindkel kezeveI maga feIe
huzla a ¡uha, kerek csi¡öl. Az asszony lesle ivbe ha|Ioll. Tu-
dalos szavai es lellei nemel mondlak, de leslenek ¡rovokaliv
¡óza megcafoIla. Kouki megsimogalla az asszony seIymes
börel.
÷ OIyan finom...
÷ Hagyd abba...
÷ Csodasan ¡uha a böröd.
÷ TenyIeg` ÷ kerdezle Rinko hirleIen lamadl önbiza-
IommaI, es kicsil kinyomla csi¡ö|el.
Kouki az eIözö aIkaIommaI halaImas küzdeIem aran
visszalarlolla magal, es mosl kifizelödöll a doIog, merl ismel
merev, harcra kesz voIl. Ha az ember oIyan szenvedeIyes nöl
akar kieIegileni, minl amiIyen Rinko, nem eIvezhel eI min-
den aIkaIommaI, küIönben egyszeruen nem lud Ie¡esl larlani
veIe. Iz csak akkor sikerüIhel, ha a ferfi ke¡es uraIkodni sa|al
vagyain.
Sokan nyiIvan azl mond|ak erre, hogy föIösIeges iIyes-
miveI lörödni, hogy a szerelkezesnek semmi erleIme, ha nem
|ulhalnak a csucsra, eIvegre az egesz az eIvezelröI szóI.
Kouki maskenl gondoIla. Az emberek löbbsege nem csu¡an
gyereknemzes ceI|abóI haI egymassaI. A szerelkezes sokkaI
inkabb a szerelel egyfa|la megnyiIvanuIasa, a kel ember kö-
zös örömforrasa. Nem heIyes, ha a ferfi csak sa|al kieIegüIe-
seveI lörödik.

[158]
Mosl, hogy Rinko kezdell izgaIomba |önni, munkahoz
Ialoll az u||avaI.
÷ Ne, ne... ÷ Az asszony liIlakozoll, de viraga harma-
lozva varla a ferfil.
A lesl neha eIaruI|a az eImel. Agyunk ke¡es eIhinni,
hogy vaIameIyik erolikus aklus heIyleIen, csunya, de a lesl
enged a csabilasnak, es eIvezi. Vannak, akik eIileIik az effeIe
gyengesegel. Igyes nök megaIIas neIküI korhoI|ak gyenge
akaralu növereikel, merl ugy ke¡zeIik, hogy ha szabad|ara
engednenk vagyainkal, eImerüInenk a bunök ferlö|eben. Òk
ugy veIik, hogy az esszeruseg es az erköIcs leszi emberre az
emberl. KelsegkivüI van benne ració, csakhogy az emberi vi-
seIkedesl nem a Iogika iranyil|a.
Rinko aIlaIaban visszafogoll es iIIedeImes, de ha egy-
szer magavaI ragadla a hev, eIveszell. Azl |eIenlene ez, hogy
fegyeImezelIen nöszemeIy, vagy inkabb, hogy az önuraIom
sose adhal oIyan örömel, minl a szerelkezes gyönyöre` IeI-
lehelöIeg erröI van szó. MiheIyl Rinko feIredob|a a keleIyeil,
csu¡a luz Iesz. Az erleIem heIyell a IegmeIyebb öszlönök ira-
nyil|ak.
Mil er az erköIcs es |ózan esz, ha egy nöben iIyen re|lell
Iang Iobog` Rinko nem osloba. Ionlosan ludla, miIyen kö-
velkezmenyekkeI |ar, ha enged Koukinak, de vaIIaIla a ve-
szeIyl, es föIderilelle a gyönyörök kerl|el, ameIy mindörökre
zarva marad azok eIöll, akik csak a |ózan eszre haIIgalnak.
,Megismerlem vaIami ka¡razalos örömöl, amiröI ök semmil
sem ludnak.¨ Aminl ezl megfogaImazla, radöbbenl, ki ö va-
Ió|aban, es büszken csalIakozoll a szabad emberek kivaIlsa-
gos relegehez.
Innek eIIenere, meg mindig azl morogla: ,Ne, ne.¨ De
ez voIl az uloIsó vedvonaI, es eIkerüIhelelIenne vaIl, hogy
megad|a magal. Rinko ludla, hogy a lesle ismel diadaImas-
kodoll az agya föIöll, es abban a ¡iIIanalban, hogy eIfogadla
ezl a lenyl, szellörle korIalail.

[159]
Amikor vaIaki megla¡aszlaI|a a szereIem örömeil, ha-
mar eImuIik az u|donsag varazsa, es az ember maris a kövel-
kezö szinlre vagyik. Kouki es Rinko is eI|uloll ide. Azulan,
hogy az asszony gyaszkimonóban is odaadla magal a ferfi-
nak, nemigen Iehelell megIe¡ni. Igy azlan, barmennyire eI-
Ienkezell is kezdelben, vegüI mohón dugla ki halsó|al, Kouki
¡edig hizeIgö szavakal duruzsoIva Iassan beIe haloIl.
Rinko csak nehany ¡erce |uloll eI az orgazmushoz, es
emiall mosl hamar feI|uloll a csucsra. Hosszu, meIy nyöges-
seI eIvezell. Kouki a meIIkasahoz szorilolla.
MeIyik nö ne erezne csaIódollnak magal, ha a ferfi halal
fordil neki, miheIyl vegel erl az aklus: eIloI|a magalóI, minl-
ha csak azl akarna mondani, hogy immar nincs szükseg ra.
Azok ulan, mennyi udvarIas es IeIkes akaral vezel eI az
agyig, igazan IehangoIó, ha egyik ¡iIIanalróI a masikra vege
a kedvessegnek. Koukinak szerencsere sikerüIl ismel vissza-
larlani magal, es maradl benne nemi erö. Nem loIla eI maga-
lóI Rinkól, hanem kedvesel szorosan alöIeIve varla, hogy eI-
üI|enek a szenvedeIy uloIsó huIIamai. Nem voIl bizlos benne,
de se|lelle, hogy löbbek közöll ez köli hozza az asszonyl, az,
hogy a szerelkezes ulan is figyeImes marad.
Varla, hogy a kedvese IecsiIIa¡od|on, es Rinko szeme
hirleIen kinyiIl, akar a medenceben viragzó Iólusz. Minlha
feIaIomban nezle voIna a ferfil.
÷ Meginl mas voIl.
÷ }obb`
÷ Nem, csak mas. U|.
Koukil, minl mindig, Ienyugözle az asszony erzeseinek
vegleIen sokrelusege.
÷ Honnan ludsz iIyen sokal róIam` ÷ faggalla Rinko.
÷ TaIaIgalok es szerencsem van. ÷ Megerinlelle Rinko
viragal. ÷ Ill eIöI, ugye`

[160]
AIlaIanossagban ¡ersze ludla, meIyek a Iegerzekenyebb
reszek, de RinkónaI ez az erzekeny lerüIel sokkaI nagyobb-
nak lunl, minl mas nök eseleben.
÷ Az eIöbb egy kicsil visszahuzódlaI, ugye` Döbbeneles
voIl. Azl hillem, megörüIök...
A ferfi azeIöll mindig meg¡róbaIl oIyan meIyre haloIni,
amennyire csak Iehelseges, de amióla meglaIaIla azl az edes
¡onlol a be|aral közeIeben, szivesen idözöll oll, es csak egy-
egy gyors döfesseI haloIl meIyebbre.
÷ Igyszeruen lehelelIen vagyok, mikor bennem vagy.
Irzem, hogy erösen kölödöm hozzad, erezIek magamban es
köröllem, es nem szamil semmi mas...
A gyönyör szamlaIan viraga var az asszony ¡uha, me-
Ieg szereImi re|lekheIyen arra, hogy feIfedezzek.
÷ Is akkor mi lörlenik`
÷ Nem ludom... ÷ Rinko haIkan, minlha csak maganak
mondana, lelle hozza: ÷ IIyenkor szivesen meghaInek.
A csucs¡onlon sok nö kiaIl|a, hogy meg akar haIni. De
nyiIvan nem szó szerinl gondoI|ak, inkabb azl |eIzi, megsza-
baduIlak korIalaiklóI. De laIan ludal aIall megis eI a vagy,
hogy mosl kene befe|ezni, a csucs¡onlon. A Ieglöbb ferfi nem
ke¡es feIfogni ezekel az almenelekel. ßar Kouki szinle meg-
örüIl Rinkóerl, egyszer sem abrandozoll arróI, hogy szerel-
kezes közben er|e a haIaI. Innek eIIenere amikor kimerüIlen,
ere|el veszlve heverl meIIelle, megcsa¡la a haIaI szeIe. IIyen-
kor eIönlölle az erzes, hogy mindennek vege, egesz lesle ösz-
szezsugorodoll, minden remeny es kölödes a semmibe ve-
szell.
Ahogy ezen gondoIkodoll, ra|öll, hogy szerelkezes
közben mindkellen laIaIkoznak a haIaI arnyekavaI. Csu¡an
annyi a küIönbseg, hogy a nök eseleben a gyönyör egyre
magasabbra csa¡ó huIIamaivaI erkeznek, mig a ferfiaknaI
¡onl fordilva van. HalaImaba kerilelle a feIlekenyseg.
÷ Csakugyan ke¡es voInaI meghaIni`

[161]
÷ ßarmikor ÷ feIeIle Rinko habozas neIküI.
÷ A szerelkezesbe nem Iehel beIehaIni.
÷ Akkor fo|ls meg.
÷ Izl akarod`
÷ Igen. ÷ Azlan leI|esen largyiIagos hangon visszaker-
dezell: ÷ Is le` MeghaInaI erlem`
÷ Ke¡es voInek ra. ÷ Iszebe |uloll, miIyen erzes voIl az
eIöbb, amikor Rinko u||ai a lorkara fonódlak. ÷ De ha megfo|-
laIak, en eIelben maradok.
÷ Nem, együll keII csinaInunk.
÷ Akkor fo|lsuk meg egymasl.
Rinko Iassan Kouki meIIkasara ha|lolla homIokal. A fer-
fi gyengeden megcsókoIla a fe|el, Iehunyla szemel, es eI-
nyomla az aIom.
I|szaka aImodoll. Ieher kezek fo|logallak, de nem lud-
la, ki az. A szorilas Iassan, de bizlosan erösödöll, am öl egy-
fa|la csöndes beIenyugvas kerilelle halaImaba: hagyla, hadd
sodor|a magavaI az ar.
NyiIvan azerl aImodoll iIyesmil, merl eIaIvas eIöll erröI
beszeIgellek, korabban ¡edig Rinko ugy lell, minlha meg
akarna fo|lani. De kie voIl az a feher kez` Rinkóe keIIell voI-
na hogy Iegyen, de aImaban az asszony mosoIyogva figyeIle
egy nagy, szaIonszeru szobabóI. TaIan vaIami mas nö` Akar-
hogy is, mindössze kel lesl neIküI Iebegö, feher kezel Ialoll
lamadó|abóI.
Meg re|leIyesebb voIl, mierl Iaziloll a kez a szorilason.
Kouki nem küzdöll eIIene, megadla magal. Lehel, hogy aIvas
közben Rinko keze egy kis idöre a nyaka köre lekeredell`
Kouki nemi rossz erzesseI guruIl odebb, es nezell az asz-
szonyra. De Rinko bekesen aIudl. A ferfi hiaba ¡róbaIla feI-
idezni az aIom löbbi reszel. Az óra|ara nezell. IeI hel voIl.
HirleIen beIe hasiloll, hogy Rinko koran akarl induIni.
Ibressze föI` Azlan ugy dönlöll, hagy|a aIudni. Az asszony

[162]
meIyen aIudl. Kouki föIkeIl, föIvelle feher ¡amul|ukala|al, es
az abIakhoz menl.
Szelhuzla a függönyl. Odakinl haIvany, feher sav Ial-
szoll a linlafekele egboIlon. IIlarl egy darabig, amig feIvir-
rad a na¡. Kouki visszamenl az agyba, es megerinlelle az
asszony vaIIal.
÷ IeI hel van ÷ sullogla.
Rinko eIöbb eIforduIl, minlha a hang|a eIöI akarna me-
neküIni, de kisvarlalva visszaforduIl. IeIig ebredl csak föI, a
szeme meg csukva voIl.
÷ Tessek` ÷ morogla aImosan.
÷ IeI hel van.
Mosl mar kinyiIl a szeme.
÷ TenyIeg`
÷ Azl mondlad, koran reggeI akarsz induIni.
÷ Igy van. ÷ Rinko az óra|ara nezell. ÷ Islenem, eIfeIe|-
lellem beaIIilani az óramal. ÷ Idegesen sö¡örle halra a ha|al.
Azulan, hogy kelszer is vaduI szerelkezlek, es ö u|ra
meg u|ra eIeIvezell, meIy aIomba merüIl. Nem megIe¡ö,
hogy megfeIedkezell az óraróI.
÷ Meg sölel van odakinl` ÷ nezell Rinko aggódva az ab-
Iak feIe.
÷ Mosl kezd viIagosodni.
÷ Mennem keII.
÷ Marad|. ÷ Kouki megragadla az asszony kar|al, es
nem engedle föIkeIni. ÷ Mosl nem mehelsz eI.
÷ De vissza akarok erni, amig meg sölel van. KüIönben
megIalnak a szomszedok.
IIlökeIle, hogy nekiinduI iIyenkor, ünne¡i kimonó|a-
ban. Azonban Kouki is megmakacsoIla magal.

[163]
÷ Mar kesö. ÷ Hal negyvenkor vagy ölvenkor föIkeI a
na¡. Akarhogy is siessen Rinko, mar nem Iesz igazan sölel,
mire hazaer. ÷ }obban leszed, ha varsz, es inkabb liz-lizenegy
körüI mesz haza.
÷ Nem lehelem ÷ liIlakozoll az asszony, es u|ra meg-
¡róbaIl kiszaIIni az agybóI. Kouki mosl a vaIIanaI ka¡la eI es
huzla vissza.
÷ Hagyd abba! ÷ csallanl feI Rinko, de a ferfi ügyel sem
velell a liIlakozasara, szelhuzla a haIóingel, es megmarkoIla
kedvese meIIel.
÷ Ha mar ugyis eIkesleI, nem mindegy`
÷ Nem.
÷ Nem Iesz semmi ba|.
Simogalni kezdle az asszony meIIel, es Rinko eIIenke-
zese kisvarlalva aIabbhagyoll. Kouki megkönnyebbüIlen
huzla szel a függönyl. A feher sav a Ialhalaron egyre szeIe-
sebb Iell.
÷ ßarmeIyik ¡ercben föIkeIhel a na¡ ÷ sullogla, es ma-
sik kezel Rinko szereImi re|lekheIyere lelle.
÷ Haza keII mennem ÷ ismeleIle az asszony, de a ferfi
Iagy simogalasa erösebbnek bizonyuIl akaralanaI. Könyör-
göll, hogy hagy|a abba, de azerl hozza simuIl.
A ha|naIi szürküIelben Kouki Iedobla a lakaról, es miu-
lan megbizonyosodoll róIa, hogy kedvese befogadasra kesz,
egyik kezel a feneke aIa lelle, es Iassan, oIdaIróI beIe haloIl.
RinkóbóI moslanra leI|esen eIszaIIl a vagy, hogy eIIenaII|on
neki, söl, együllmuködöll veIe, enyhen szelvelelle Iabal,
hogy Kouki |obban eIfer|en. A ferfi Rinko |obb oIdaIan fe-
küdl, es igy Ialla, ahogy az asszony kebIe minden aIkaIom-
maI, amikor döf, enyhen megemeIkedik, es ¡icil Ie||ebb
ereszkedik, ahogy visszahuzódik. Lassan, rilmusosan moz-
goll, es közben az abIakon al egyre löbb feny szurödöll be,
mind liszlabban körüIra|zoIva az asszony sze¡en iveIl leslel.

[164]
Rinko egyre szenvedeIyesebb Iell, eIfeIedell mindenl, a
feIkeIö na¡ol es azl, hogy az eIöbb meg haza akarl menni. Az
eg aI|an vörös csik |eIenl meg, hirdelve, hogy nemsokara feI-
bukkan a na¡. Az asszony haIkan feInyögöll, azlan a ferfi fe-
Ie fordilolla feIsöleslel.
÷ Gyere! ÷ lörl ki beIöIe.
Kouki egy masod¡ercig nem fogla föI, mire erli, de
ulana ra|öll: Rinko azl akar|a, hogy ugyanakkor |usson eI a
csucsra, minl ö.
÷ KerIek. Igy akarom.
IeIsikoIloll, es bensö|enek minden vibraIó izma a ferfi
merev lag|a köre fonódoll, ugyhogy mindaz, amil eddig si-
kerüIl visszalarlania, vegüI kirobbanl beIöIe.
Az asszonybóI furcsa, haIaIüvöIlesszeru, nyüszilö hang
szakadl ki, ahogy a¡ró rangasok soravaI eIvezell. Kouki
ugyanakkor kihaIIolla beIöIe a diadaIl is, amierl sikerüIl dia-
daImaskodnia kedvesen, nem engedve, hogy lovabb vissza-
fog|a magal.
Igyszerre |ulollak eI a csucsra, akkor, amikor a na¡ föI-
keIl. Sa¡adl, feher voIl az abIak, amikor szerelkezni kezdlek,
de mosl vörös fenybe vonla a na¡.
Kouki ugy erezle, semmi erö se maradl benne, ugy he-
verl az agyon, akar a foIyón sodródó faag. Odakinl ebrede-
zell a viIag, de idebenn, ebben a loronyszobaban minden
mozduIalIan voIl. Kouki moccanas neIküI feküdl az oIdaIan,
Rinko lerde e¡¡hogy erinlelle a comb|al. Izen az egyelIen
kis ka¡csoIódasi ¡onlon al erezlek egymas meIegel, husal es
verel.
A ferfi megadla magal a leslel eIaraszló bagyadlsagnak.
Rinko ¡edig közeIebb huzódoll hozza, arca egeszen közeI
|öll az övehez.
÷ Köszönöm ÷ sullogla. Hang|anak daIIamara a ferfi ki-
nyilolla a szemel. Rinko mosoIygoll. ÷ Mosl neked is |ó voIl,

[165]
ugye` ÷ Kouki nem vaIaszoIl. ÷ Mosl nem ludlad visszalar-
lani magad.
Az asszony arckife|ezese eIaruIla a ferfinak, hogy eIve-
szell. Igesz e||eI kemenyen uraIkodoll magan, de ezullaI eI-
bukoll. A regi slralegia csak idaig muködöll. Rinko eIIenla-
madasba IendüIl, es luI|arl az eszen.
÷ Remek ÷ IeIkendezell az asszony. ÷ Mosl azlan neked
sincs eröd mozduIni. ÷ Iz voIl az igazsag. Kouki oIyan ba-
gyadl voIl, hogy nehezere esell voIna föIkeIni. ÷ Akkor nem
megyek haza. ÷ Rinko kiscicakenl bu|l hozza.
Kouki erezle az asszony meIegel, es ismel beIe hasiloll,
miIyen sokal vaIlozoll kedvese. Rinko nem mondla ki, de
csakis erre gondoIhaloll: moslanlóI eIeg a kIinikaiIag eIIenör-
zöll szexböI, meg akkor is, ha kieIegüIeshez vezel. Lalhalóan
ugy eIönlöll, ezulan nem |alszik ¡assziv szere¡el az agyban,
akliv Iesz.
Igymas kar|aiban aIudlak eI u|ra.
Amikor Kouki ismel feIebredl, fenyesen ragyogoll a
szoba. Az e||eIiszekrenyen Ievö óra feI lizel mulaloll. U|abb
kel óral aIudlak. Mosl mihez kezd|en` Izen ragódoll, amikor
Rinko mocorogni kezdell meIIelle. Megkerdezle, hany óra
van. Kouki megmondla, es az asszony az abIak feIe ¡iIIan-
loll.
÷ Uramislen! Ienyes na¡¡aI van. Te mil akarsz csinaIni`
÷ kerdezle.
Kouki eIgondoIkodoll. Tegna¡ azl mondla a feIesege-
nek, hogy u|evi Ialogalasra megy a fönökehez, es csak kesön
er haza, de szó se voIl róIa, hogy e|szakara kimarad. A szó
szoros erleImeben eIlunl, de nem vaIószinu, hogy a feIesege
egyelIen esle miall |eIenelel rendezne. OIyan bizlos voIl ben-
ne, hogy legna¡ nem is leIefonaIl neki, azonban mosl mar
nem lunl oIyan |ó ölIelnek ulóIag menlegelözni.
÷ TenyIeg mennem keII. ÷ Rinko feIüIl.
÷ Ne haragud|, hogy feIlarlollaIak.

[166]
÷ Iedig haragudnom kene. ÷ Rinko halal fordiloll neki.
÷ De nem haragszom. ÖrüIök, hogy maradlam.
÷ Ollhon minden rendben Iesz`
÷ Nem ludom. De veIhelöIeg neked is magyarazkodnod
keII. ÷ A ferfi bóIinloll, es Rinko vidaman foIylalla: ÷ MiveI le
is ba|ban vagy, megbocsalok neked.
÷ ßa|ban vagyok`
÷ Igen. GondoIom, nem Iesz könnyu a feIeseged eIe aII-
ni. Igy ci¡öben |arunk, es ellöI könnyebb eIviseIni. ÷ IzzeI
föI¡allanl, es bemenl a fürdöszobaba.
Azulan, hogy igy dözsöIl a szereIemben, üresseg ma-
radl a nyomaban. Kouki mar banla, hogy nem eIegedell meg
az esleveI. Mi ülöll beIe, hogy igy viseIkedell` ßunludala
voIl, es csak az enyhilell ra|la, hogy Rinko ugyanigy erez.
ßunlarsak Iellek. Reg eImuIl az az idö, amikor csak az egyi-
kükön csallanl az oslor, a masiknak a ha|a szaIa se görbüIl.
Mosl Rinko fa|daIma az öve is, es az öve Rinkóe.
A fürdöszobaa|ló kinyiIl: Rinko ki|öll, es hozzafogoll az
öIlözködeshez.
÷ Neked is engedlem vizel ÷ közöIle, azlan, miközben
dereka köre lekerle obi|al, hozzalelle: ÷ Dönlöllem: moslan-
lóI nem erdekeI, ki mil mond.
÷ A csaIadod veIemenye se`
÷ Meg a fer|eme sem. Maskenl nem ludok laIaIkozni ve-
Ied. Te se löröd| veIe, mil szóI a feIeseged.
Ha Rinko iIyen eIlökeIl, ö se Iehel gyava.
÷ MoslanlóI csak arra gondoIok, hogy veIed Iehessek ÷
igerle az asszony.
December vegen es mosl is Kouki szinle raeröIlelle ma-
gal kedvesere. Akkor meg örüIl, hogy Rinko vegüI eIfogadla,
de idöközben az asszony eIlökeIlebb Iell: oIyan dac es erö
sugarzoll beIöIe, ameIynek korabban nyoma sem voIl.
÷ Rendben` ÷ erösködöll mosl.

[167]
Kouki bóIinloll. Irezle, hogy ez az ev dönlö forduIalol
hoz kelle|ük eIeleben.

[168]
Té!i vízcsés
Az u| evben sokan ¡róbaInak u| eIelel kezdeni. Kouki es
Rinko ka¡csoIala is aIa¡velöen megvaIlozoll. MoslanlóI in-
kabb Rinko kezdemenyezell. Iddig is szivesen vell reszl a
ferfi |alekaiban, am gyakorIaliIag Kouki dönlölle eI, hogy
mikor laIaIkozzanak. De ezenluI ragaszkodoll hozza, hogy
Kouki na¡onla egyszer leIefonaI|on, es habozas neIküI szóIl,
ha laIaIkozni akarl a ferfivaI. HalaImas vaIlozas voIl eddigi
visszafogoll viseIkedesehez ke¡esl.
Tarlolla magal ahhoz, amil azon a |anuari reggeIen a
|okohamai szaIIodaban mondoll: ,MoslanlóI nem erdekeI, ki
mil mond.¨ Lalhalóan komoIyan velle, hogy belarl|a u|evi
fogadaImal, es akar erköIcsös, akar nem, vaIIaI|a kelle|ük vi-
szonyal.
U| szereImi feszkük is ezl lükrözle. IIeinle köze¡es me-
relu lokiói es Tokió környeki szaIIodakban randevuzlak. Ne-
ha egy-egy garniszaIIón, ahoI az ügyfeIek erlhelö okokbóI az
eIlöIlöll órak ulan fizellek, de egyikük sem erezle |óI magal
iIyen környezelben. Az eIsö oszlaIyu szaIIodakban mindkel-
le|ük szamara kinos voIl, amikor nehany óra muIva ki|eIenl-
keznek, es agyremnek lunl, hogy nem maradnak reggeIig a
szoba|ukban. RaadasuI minden aIkaIommaI mas szobaban
laIaIkozlak. Kouki kisebb vagyonl köIlöll szaIIodakra azóla,
hogy eIkezdödöll ez a ka¡csoIal.
Ha bereInek egy Iakasl, akkor laIaIkoznak, amikor
akarnak, es igy |óvaI gazdasagosabb is. Amikor Kouki feIve-
lelle az ölIelel, Rinko keszseggeI beIeegyezell. A ferfi fe|eben
mar |óvaI korabban megforduIl az ölIel, de maga is bizonyla-
Iankodoll, es larloll löIe, hogy Rinko nemel mond. Izerl az-
lan inkabb nem szóIl. De mosl mindkelle|ük szamara Iogi-
kusnak lunl a doIog.
MiveI Kouki Szelaga|an Iakoll, Rinko ¡edig Kicsi-
dzsodzsibóI induIl, ugy dönlöllek, hogy a nagy|abóI a kellö
közl Ievö Sibu|aban bereInek szereImi feszkel. Kouki havi
szazölvenezer |enerl kivell egy kelszobas Iakasl. Mindössze

[169]
liz¡ercnyire voIl a melróaIIomaslóI, es emiall eIeg borsos aral
kerlek erle, de bagónak szamiloll ahhoz ke¡esl, amil Kouki
eddig szaIIodakra köIlöll.
}anuar köze¡en aIairla a szerzödesl, azlan Iassankenl
berendezkedlek. Igyüll |arlak az aruhazakal, a boIlokal,
Koukil ¡edig eIfogla a IeIkesedes: ugy erezle, minlha nasz-
ulon Iennenek. Rinko ugyanigy voIl veIe. Sze¡ sorban meg-
vellek mindenl, ami keII ÷ agyal es agynemul, lanyerokal es
függönyökel.
}anuar vegere berendezkedlek. Harmincegyediken la-
IaIkozlak az immar ollhonos Iakasban. A na¡lar szerinl ez az
ev Ieghidegebb na¡|a, de mosl szokalIanuI enyhe voIl az idö.
}óI erezlek magukal a meIeg es meghill Iakasban, es meg a
szokasosnaI is sislergöbben szerelkezlek. Ulana Rinko, aki
ide|övel bevasaroIl, gyors ragul csinaIl rakbóI, lofubóI es
zöIdsegböI. Ahogy a kis aszlaInaI együll ellek, ugy erezlek,
minlha csakugyan friss hazasok voInanak. Mindkellen ra-
gyoglak a boIdogsaglóI.
÷ Tudod mil` MoslanlóI ill maradok ÷ mondla Rinko
lrefaIkozva.
A ferfi ¡edig bóIinloll.
÷ Rendben, en ¡edig munkabóI ide|övök.
÷ De azlan egyenesen hazagyere.
Csak vicceIödlek, am ahogy egymas szemebe nezlek,
Kouki egy ¡iIIanalra eIbizonylaIanodoll. Mosl, hogy aIma
vaIósagga vaIl, aggodaIom fogla eI, hogy ez a viszony eselIeg
luIonluI raleIe¡szik az eIelere.
÷ Vagy inlezhelem ugy, hogy barmikor ill Iegyek ÷
mondla Rinko.
÷ Remek ölIel.
Kouki ama kivaIaszlollak köze larlozoll, akik maguk
oszl|ak be munkaide|ükel. A szerkeszlöi munka egyik eIö-
nye, hogy nincs bIokkoIóóra. Ha egy szerzöveI keII laIaIkoz-
nia, megleheli, hogy csak ebed ulan megy be az irodaba,

[170]
ahogyan azl is, hogy korabban lavozik. Akarcsak az ügynö-
kök, ö sem voIl iróaszlaIahoz kölve. Igaz, az u| munka|a ke-
vesebb ürügyel nyu|loll ahhoz, hogy eImen|en barhova is,
minl a regi, de ill IegaIabb nemigen lunl föI a hianya. A refe-
renciareszIeg munkalarsail összekölölle az, hogy vaIameny-
nyien ¡arkoIó¡aIyara kerüIlek, es szivesen faIazlak egymas-
nak. Ill nem okozoll gondol, ha vaIaki Iógni akarl.
Miulan kivelle a Iakasl, Kouki rendszeresen korabban
|öll eI az irodabóI. IIviIeg mindig meg keIIell hagynia, hova
megy, de mosl, hogy a Sóva-korszakol kulalla, ez sem oko-
zoll gondol: eIeg voIl annyil irni a labIara, hogy ,Orszagos
Könyvlar¨.
Na¡közben Rinko is eI|öhelell hazuIróI, ezerl ugy inlez-
lek, hogy deIulan kellö-harom körüI laIaIkozzanak. Mindkel-
le|üknek voIl kuIcsa, igy nem keIIell ¡ercre ¡onlosan egyez-
lelniük. Is miheIyl meg¡iIIanlollak egymasl, maris egymas
kar|aban voIlak... azlan az agyban.
ßar fenyes na¡¡aI randevuzgaloll egy fer|ezell asszony-
nyaI, Kouki egyaIlaIan nem lörödöll azzaI, hogy masok mil
gondoInak. Mindkellen bunösnek erezlek magukal, am
ugyanakkor izgaImasak voIlak ezek a Iegyollok a munkana¡
köze¡en.
TaIan luIsagosan megkönnyilelle a doIgukal a Iakas. Az
irodaban mar kezdell feIlunöve vaIni, hogy iIyen sokal |ar
könyvlarba. Kouki meghökkenl, amikor egy na¡ Kinosila
asszony, a lilkarnö|ük fuIIankos meg|egyzesl lell ra, hogy mi-
Iyen sok doIga van u|abban. Kouki gyorsan vaIaszoIl vaIa-
mil, ami azl iIIeli, luIsagosan gyorsan, ugyhogy eIvörösödöll.
Iedig az asszonyra bizla, hogy a lavoIIeleben vegye al az
üzenelekel, es ha vaIaki kerdezösködne ulana, menlse ki.
Nem voIna |ó, ha megse|lene az igazal.
Izulan ugy dönlöllek, hogy helenkenl csak egyszer la-
IaIkoznak deIulan, a löbbi na¡on Kouki munka ulan megy a
Iakasba. Rinko aIlaIaban mar varla. Neha vacsoravaI, maskor
eImenlek vaIahova. Idönkenl laIaIkozlak az e¡üIel gondno-
kavaI is. Nagy|abóI KoukivaI egyidös Iehelell, es gyanakvó

[171]
¡iIIanlasokal velell ra|uk. Kouki Kinugava neven bereIle a
Iakasl, es bar a gondnoknak se|leIme sem Iehelell arróI, ki-
csodak vaIó|aban, ugy viseIkedell, minlha ludla voIna, hogy
igazabóI nem ill Iaknak.
Kouki lermeszelesen nem mulalla, hogy zavar|a a do-
Iog. Nemike¡¡ idegesilö voIl, hogy Kinugava urnak szóIil-
|ak, de meg mindig sokkaI |obb, minl amikor a szaIIodakban
|eIenlkezell ki vagy be. Mindez Iogikusan vezelell a kövelke-
zö ¡robIemahoz: oIyan |ó voIl együll, hogy aIig ludlak ra-
szanni magukal az induIasra. Mindig nagy kiserlesl erezlek,
hogy együll löIlsek az e|szakal, de ludlak, ha engednek neki,
csak lovabb bonyoIil|ak az eIelükel, az eIvaIas meg fa|daIma-
sabb Iesz.
Innek eIIenere mindkellen ugy erezlek, minlha haza-
sok voInanak, vagy IegaIabbis együll eInenek, es mindenna-
¡os a¡rósagok egesz sora erösilelle ezl a hanguIalol. Amikor
Rinko kimosla a sa|al hoImi|al, kiöbIilelle a ferfi zsebkendö|el
es zokni|al is. Is bar Kouki nem kerle ra, u| aIsónemukel va-
saroIl neki.
÷ Tessek, ezl vedd föI ÷ mondla leI|esen lermeszelesen
egy reggeI, amikor oll aIudlak. Kouki fe|en alfuloll a gondo-
Ial, hogy a feIesegenek feI fog lunni, de azlan Ialla, hogy
Rinko ugyanazl a markal velle, es ugy dönlöll, rendben van.
Reszben azerl is Iehelell iIyen erzekelIen, merl a feIese-
ge es közle amoIyan hideghaboru duIl, es nem sok mondani-
vaIó|uk voIl egymasnak. Iersze ö lehelell róIa. Immar Rinkóe
voIl a szive, es emiall ke¡leIen voIl szerelelleI közeIedni a fe-
Iesegehez. Az asszony ¡edig erezle benne a vaIlozasl, es lar-
lolla a lavoIsagol.
Nem is voIl ez igazi haboruskodas, mindössze a szen-
vedeIy hianya. Igyikük sem akarl veszekedni. A körüIme-
nyekel lekinlve Kouki ugy veIle, nem okoz gondol, ha egy-
szer-egyszer kimarad e|szakara. Am egy na¡, amikor e¡¡en
munkaba induIl, a feIesege ki|öll ulana az eIöszobaba.

[172]
÷ Men| csak, erezd |óI magad ÷ szóIl oda keseruen. ÷
Csak ne csinaI| leI|esen boIondol magadbóI, ha Iehel.
Kouki gyorsan feIe forduIl. Nem ludla eIdönleni, mil
ludhal az asszony vaIó|aban, de a feIesege minden lovabbi
neIküI visszamenl a szobaba.
Termeszelesen eIke¡zeIhelö voIl az is, hogy vaIahon-
nan lud RinkóróI, azonban Kouki nem ludla raszanni magal,
hogy megkerdezze. Igyszerubbnek lunl a homokba dugni a
fe|el, minl szembenezni a lenyekkeI. Szó neIküI lavozoll. In-
nek eIIenere ludla, hazassaga komoIy vaIsagban van, es az ev
eIe|e óla ez meg nyiIvanvaIóbba vaIl.
Azonban nem csak közle es a feIesege közöll nöll a sza-
kadek. Rinko is egyre lavoIabb sodródoll a fer|elöI. Nem
minlha az asszony barmil is mondoll voIna, de Kouki ra|öll
az asszony eIe|lell meg|egyzeseiböI es a viseIkedeseböI. Az-
eIöll, ha esle nem menl haza, Rinko mindig feIrevonuIl, es
feIhivla a fer|el. Sose mondla Koukinak, de nyiIvanvaIó voIl,
hogy neki leIefonaI. U|abban azonban akkor se leIefonaIl, ha
minden eIözeles lerv neIküI, hirleIen halarozlak ugy, hogy
oll maradnak. Kouki csak nehezen ludla megaIIni iIyenkor,
hogy ne figyeImezlesse, de egyszer sem lelle meg. Nem az ö
doIga. Innek eIIenere kivancsi Iell voIna, hogy az asszony
iIyen nyiIlan dacoI-e a fer|eveI, vagy sikerüIl megbeszeIni ve-
Ie a doIgol. Termeszelesen aggódoll Rinko miall, am ugyan-
akkor ludla, föIösIeges Ienne beIeavalkoznia.
Mas a¡rósagokban is lellen erhelö voIl a vaIlozas. Igy-
szer, amikor az aszlaInaI üIlek, Rinko sóha|loll, ma|d azl
mondla:
÷ MennyiveI |obban esik az eleI, ha nem egyedüI eszik
az ember.
Kouki eIöször nem is erlelle.
÷ Na es, amikor ollhon vagy` ÷ kerdezle.
÷ Csaknem mindig egyedüI eszem. A fer|em kesön er
haza, es amugy sem akarok veIe enni. ÷ I|eszlö voIl, miIyen
largyiIagosan közöIle.

[173]
÷ De a helvegeken es ünne¡eken azerl ollhon van,
nem`
÷ OIyankor ugy leszek, minlha doIgoznom kene, hogy
ne keII|en veIe ennem. Ha megis musza|, eIveszi az elvagya-
mal.
÷ Az asszony sa¡adlan nezell vissza ra. ÷ Mar meg sem
ludom mondani, igazabóI meIyik heIy az ollhonom.
Ugy hangzoll, Rinko hazassaganak vege. Mosl, hogy
mindkelle|ük hazassaga romokban heverl, es amugy is iIyen
sok idöl löIlöllek együll, esszeru Iell voIna, hogy eIvaI|anak
es összehazasod|anak. De Kouki meg mindig nem ludla eI-
ke¡zeIni, hogy igy aIakuI|on az eIele, es nem ludla raszanni
magal, hogy vegke¡¡ feIrug|a Rinko hazassagal. Az a gondo-
Ial, hogy egy mas ferfi feIesegeveI haI, messze nem lunl
oIyan erköIcsleIennek, minl az, hogy vegIeg eIraboI|a löIe.
Nem voIl luI esszeru, de Kouki megis ugy erezle, nem sza-
bad iIyel lenni egy kemenyen doIgozó, aIa¡velöen liszlesse-
ges emberreI.
AzonkivüI mil akar Rinko maga` Az eIeg nyiIvanvaIó
voIl, hogy nem erdekIi mar a fer|e, de van-e benne annyi ba-
lorsag, hogy oll is hagy|a` A larsadaIom szemeben es anyagi-
Iag is csak veszilhel egy iIyen Ie¡esseI. Könnyen Iehel, hogy
a fer|el vaIaszlana.
A vaIas u| ¡robIemak egesz soral velne föI az ö szamara
is, hiszen az ö hulIensege okozla az egesz ba|l. Igaz ugyan,
hogy a feIesege es közle |eIenIeg hideghaboru duI, de lizen-
nyoIc hóna¡|a meg alIagos hazas¡ar voIlak, es sok even al
igen közeI aIIlak egymashoz. Az övek szereImi hazassag voIl,
nem a szüIeik boronaIlak össze ökel. Csak azóla feszüIl a vi-
szonyuk, mióla Rinko meg|eIenl az eIeleben. Csakis ö hibaz-
lalhaló azerl, hogy eIhidegüIlek egymaslóI. Igen, beIeszere-
lell egy masik nöbe, de kerdes, hogy ez eIegendö ok-e arra,
hogy ollhagy|a azl az asszonyl, aki ennyi even al |ó es huse-
ges feIesege voIl.

[174]
Az is a füIeben csengell meg, amil Csika Ianya mondoll
neki u|evkor:
÷ LegyeI rendes anyavaI, |ó`
Mierl mondana iIyesmil, ha nem erezne, hogy vaIami
ba| van` Megleheli, hogy fillyel hany a Ianya erzeseire, es
ollhagy|a a gyereke any|al`
Ha az ember löbb minl husz eve eI vaIakiveI, nem
könnyen rug|a föI a hazassagol. Azonban nem is larlolla Ie-
helelIennek. Minden a szandekon muIoll, Kouki ¡edig igen
lavoI aIIl allóI, hogy ke¡es Iegyen dönleni.
®
Rinko szüIelesna¡|a februar 14-en voIl, egy hóna¡¡aI
azulan, hogy Kouki kivelle a Iakasl. Isle hal órakor a ferfi
föIvelle a melróaIIomas meIIelli viragboIlban a megrendeIl
csokrol. Ieher rózsak, luIi¡anok es orchideak voIlak benne.
Az asszony mar a Iakasban varla.
÷ ßoIdog szüIelesna¡ol ÷ nyu|lolla al a csokrol Kouki.
Rinko az iIIalos viragokba lemelle arcal.
÷ Gyönyöruek. Izl ¡edig en hozlam neked. ÷ Vörös sza-
IaggaI alkölöll kis csomagol nyu|loll al. Igy doboz VaIenlin-
na¡i csokoIade voIl, a kis karlyan ¡edig az aIabbi, erzeIemlöI
fulöll szavak: ,Annak, akil a viIagon a Ieg|obban szerelek.¨
÷ ßizlos sok nölöI ka¡laI ma csokoIadel a munkaheIye-
den... ÷ |egyezle meg Rinko.
÷ De a liednek örüIök a Ieg|obban. ÷ Kouki ka¡oll cso-
koIadel Kinosila asszonylóI es a regi reszIegeneI doIgozó
nöklöI is, ahogy az szokas voIl VaIenlin-na¡on, de egyik
a|andek sem voIl a kedveselöI ka¡ollhoz merhelö. ÷ Na es
miveI ünne¡eI|ük a szüIelesna¡odal`
÷ Mar ka¡lam löIed viragol. Iz böven eIeg.
Korabban, amikor a ferfi megkerdezle, mil szerelne a
szüIelesna¡|ara, Rinko azl feIeIle, hogy a Iakas amugy is na-

[175]
gyon sokba kerüIl Koukinak, es ragaszkodik hozza, hogy
semmil se vegyen.
÷ De csak örüIneI vaIaminek`
÷ HarmincnyoIc eves vagyok. ÷ Ugy lunl, sokkaI |obban
erdekIi a kora, minl barmeIy a|andek.
÷ Igy szüIelesna¡ akkor is szüIelesna¡.
Az asszony eIgondoIkodoll.
÷ Rendben ÷ mondla vegüI.
÷ Hadd haII|am.
÷ VigyeI eI vaIahova. VaIahova, ahoI kellesben Iehe-
lünk. Kouki erlhelönek larlolla a kivansagol. Azulan, hogy
egy hóna¡|a vannak ezen az ici¡ici heIyen, ide|e Iazilani.
÷ Hova` ÷ kerdezle.
÷ Men|ünk eszakra. Igesz na¡ csak üIdögeInenk, es
neznenk a haval.
Kouki IeIki szemei eIöll meg|eIenl a havas la|, es egyel-
erlell veIe.
A ra kövelkezö szombalon vonalra szaIIlak, es eIinduI-
lak Nikkóba. A ferfi meg¡róbaIl oIyan heIyel laIaIni, ami-
Iyenl kedvese Ieirl, ahoI kellesben Iehelnek, es gyönyörköd-
helnek a havas la|ban. Az eszaki Tóhoku es Hokuriku körzel
luI messze van, es ha nagyobb hó esik, nem bizlos, hogy
vissza ludnak |önni. Az eIöre|eIzes komoIy havazasl |ósoIl
hel vegere. VegüI a Csuzendzsi-ló meIIell dönlöll Nikkóban,
ami viszonyIag közeI van Tokióhoz. Vagy liz eve voIl oll le-
Ien egyszer, es azóla sem feIe|lelle eI a havas hegyekkeI kö-
rüIvell kek ló csöndes sze¡segel. CsodaIalos Iehel egy iIyen
bekes heIyen meg¡ihenni.
Az asszony viszonl meg sose |arl oll leIen.
÷ Csak egyszer |arlam Nikkóban, es az is nyar vegen
voIl ÷ mondla.
÷ Mikor`

[176]
÷ Izer eve. Meg gimnazisla voIlam.
Va|on miIyen Iehelell akkor` Kouki eIenk, koraerell,
komoIy, inleIIigens fialaI Ianynak ke¡zeIle kedvesel.
÷ KocsivaI menlünk Oku-Nikkóba, de oIyan nagy voIl a
forgaIom, hogy remes voIl.
÷ Ibben az evszakban viszonl kihaIl a heIy.
Az asszony bóIinloll, ma|d varalIanuI azl kerdezle:
÷ HoIna¡ mikor erkezünk vissza Tokióba`
÷ Sielned keII` ÷ Kouki nem kölölle Ie a visszafeIe szóIó
|egyel.
÷ Nem igazan.
÷ Ha lizenegy körüI |eIenlkezünk ki a szaIIodabóI, kora
deIulan ollhon Ieszünk.
Rinko kis ideig emeszlelle a vaIaszl, de nem szóIl, csak
biccenlell.
AszakuszabóI Nikkóig csaknem kel óra az ul ex¡ressz-
vonalon. Amikor kigördüIlek TokióbóI, meg liszla voIl az
idö, de ulközben feIhök Ie¡lek eI az egel, es Tocsigi ulan
meginduIl a havazas. Kouki vaslag ¡uIóverl, fekele kabalol,
sölelvörös saIal viseIl. Rinko fekele, garbónyaku ¡uIóverl,
fekele nadragol, borvörös rövid kabalol es szürke kaIa¡ol
vell feI. Rinko annyira vidamnak es gondlaIannak lunl, hogy
Kouki arra gondoIl, sokkaI inkabb lunnek szerelöknek, minl
fer|-feIesegnek.
IeIlamadl a szeI, ferden zuhogoll a hó. Vaslagon aIIl a
mezökön, a lanyak lele|en es a faagakon, s vegüI az abIakon
kinezve egyszinu linlara|zra emIekezlelell a la|.
÷ OIyan, minlha nagyon messze ulazlunk voIna ÷ mo-
rogla Rinko, a mindenl beboriló fehersegre szegezve lekinle-
lel. Kouki ugyanezl erezle.
Harom ulan erkezlek Nikkóba, es laxivaI menlek a
Csuzendzsi-lóig. Igyre magasabbra maszlak az Iroha szer-
¡enlinen. Az eIes ha|lukanyarokkaI leIi ul a kanyargós be-

[177]
lukkeI leIi |a¡an abece eIsö harom belu|eröI ka¡la nevel. A
hóesesben oIyan voIl, minlha ra|uk akarna zuhanni a hegy-
oIdaI. MineI magasabbra |ulollak, annaI hidegebb Iell a Ieve-
gö es annaI ¡orszerubb a hó.
÷ A lónaI is havazik` ÷ kerdezle Kouki a soförl.
Az nem velle Ie szemel az abIaklörIök aIlaI kiharcoIl
liszla savróI a szeIvedön.
÷ Minden magassagon masok a viszonyok ÷ feIeIle. ÷ A
}a¡an-lengerröI fu|ó szeI nedves Ievegöl hoz a Csuzendzsi-
lólóI eszakra Ievö hegyekbe, mig deIre |óvaI kevesebb hó esik
÷ magyarazla. ÷ Nem Iesz luI sok ÷ lelle hozza.
Kouki bóIinloll, es megszorilolla Rinko kezel. Az asz-
szony viszonozla a szorilasl.
}obbra a hegy hirleIen közeIebb kerüIl, minlha a szere-
lökre akarna kukucskaIni. Iz voIl a Nanlai hegy, a ,ferfi-
aIak¨. Göröngyös forma|ahoz |óI iIIell a nev. Nezlek a mere-
dek Ie|lökel, es a csucs föIöll a szeI lovabbrö¡ilelle a hófeIhö-
kel, es mire föIerlek, a hó egyre rilkabban esell, ma|d hirleIen
kiliszluIl az eg, es kisülöll a na¡.
Meg csak negy óra voIl. ßöven voIl ide|ük eslig.
÷ Ha mar igy kiliszluIl az idö, mi Ienne, ha eIöbb meg-
neznenk a vizesesl, es csak ulana mennenk a szaIIodaba` ÷
Kouki szóIl a soförnek, hogy forduI|anak a Kegon-vizeses fe-
Ie.
÷ Lehel, hogy be van fagyva ÷ figyeImezlelle ökel a fer-
fi, de ök ugy erezlek, hogy a megfagyoll vizesesnek is meg-
van a maga sze¡sege.
Ahhoz, hogy a vizeses ma|d szaz melerel vegig Iassak,
IiflleI Ie keIIell menni egy kiIalóleraszra. A soförnek igaza
Iell: a vizeses lele|e |egcsa¡ok sorabóI aIIl, egy reszükel hó
borilolla, mas reszük nagyszeru |egszoborkenl, keken ragyo-
goll a na¡sülesben. De ha az ember |obban megnezle, Ial-
szoll, hogy a |eg¡anceI aIall meg eI a vizeses.

[178]
÷ Szerelem a leIi vizesesl ÷ mondla Rinko. Kezel kabal-
zsebebe meIyeszlve nezle a Ialvanyl, ma|d |obbra, a szikIak
közüI kiaIIó rudakra mulaloll. ÷ Izek mik`
÷ Izekel keII eIka¡ni, ha vaIaki Ieesik. ÷ A rudak közöll
Iegyezö formaban haIó voIl kifeszilve. ÷ Ill nagyon sokan
Iesznek öngyiIkosok. ÷ OIyan sokan maszlak föI a vizeses le-
le|ere, hogy azlan Ievessek magukal, hogy fenl is akadaIyl
keIIell aIIilani. ÷ VaIamikor reg, egy aIig lizennyoIc eves diak
azl mondla: ,}egyezzelek meg, re|leIy az egesz¨, s azzaI Ieve-
lelle magal a haIaIba.
÷ Mil erlell ezen` Az eIelel`
÷ Az eIelel vagy az emberi szivel vagy laIan sa|al ma-
gal. Vagy laIan mindenl, minden merhelelIenl.
Rinko bóIinloll, arca ragyogoll a na¡ ferde sugaraiban.
Haromnegyed ölkor erkezlek a fogadóba. ßevezellek
ökel a lalamis IakoszlaIyba, ameIy egy nagyobb meg egy ki-
sebb szobabóI es a lóra nezö, szeIes, zarl verandabóI aIIl.
MegaIIlak az abIaknaI. A Ienyugvó na¡fenyben ragyogó ló
Ialvanya odavonzolla ökel.
}obbra a Nanlai hegy csi¡kes körvonaIai magasodlak: a
|a¡anci¡ruserdöl es a hófedle hegyoIdaIl vörösre feslelle a
Iebukó na¡. TavoIban a Sirane hegysegel es a baIra eIlerüIö
hegyekel leI|esen beborilolla a hó, öIükben csöndesen es fa-
gyosan Ia¡uIl meg a ló. Nem Iallak egyelIen ha|ól vagy csó-
nakol sem. TeI|esen kihaIl voIl a la|. A beke es csönd eresz-
kedell a videkre. Megcsa¡la ökel az evszazadok mozduIalIan
fensege.
÷ Lenyugözö ÷ szóIaIl meg Rinko haIkan, es Kouki
ugyanigy erzell. VaIami feIeImeles nyugaIom aradl a la|bóI.
Több voIl annaI, hogy ,sze¡¨-nek, vagy ,Ialvanyos¨-nak ne-
vezze az ember.
IIbuvöIlen nezlek, ahogy mindez alvaIlozik a szemük
eIöll. A hegyoIdaI nehany ¡erce meg vörös voIl, de Iassan fa-
kuIni kezdell, mig eIes, fekele-feher arnyakka nem Iell a vi-
Iag. A ló feIszine ¡engeeIes indigóróI sölel lengereszkekre

[179]
vaIlozoll, ma|d szürkere fakuIl, es hóborilolla ¡arl|aivaI a viz
meg feherebben ragyogoll a söleledö egboIl aIall.
A sölelseg Iassan, de bizlosan eIborilolla a laval.
Kouki nem velle Ie szemel a hegyröI, de alkaroIla Rinko
vaIIal, es varl, amig az asszony feIe forduI, hogy azlan Iassan,
meghillen megcsókoI|a. Az, hogy a lóban Iakozó islenek
szeme Iallara csókoI|ak meg egymasl, egyszerre lunl szenl-
seglöresnek es ünne¡eIyes szereImi fogadaIomnak. Kez a
kezben üIlek a verandan, mig a la|al vegke¡¡ eIborilolla a
sölelseg, es a laval mindössze a ¡arlol öIeIö fenygaIIer |eIez-
le.
Koukinak eszebe |uloll vaIami, amil egyszer oIvasoll:
÷ Iz regen liIloll lerüIel voIl a nök szamara. Nök nem
maszhallak föI a Nanlai hegyre.
÷ Mierl nem` TiszlalIannak larlollak ökel`
÷ Reszben ezerl, de szerinlem a ferfiak a fekele magialóI
feIlek.
÷ A nökben fekele magia Iakozik`
÷ TaIan.
÷ Is le feIsz löIem`
Mosl, hogy igy nekiszegezlek a kerdesl, Kouki Iassan
bóIinloll.
Rinko ünne¡eIyes arccaI nezell ra.
÷ Rendben van. Lehel, hogy csakugyan magammaI ran-
laIak.
÷ Hova`
÷ A ló fenekere.
Az asszony ismel kinezell az abIakon, a sölel üveg eIöll
kavargó, a¡ró hó¡eIyhekre. Döbbeneles voIl, miIyen gyorsan
vaIlozik iIyen magassagon az idö. Az aIall a nehany ¡erc
aIall, amig beszeIgellek, ismel meginduIl a havazas.

[180]
÷ Mindenüll egyforman esik a hó, a hegyek közöll es a
lónaI is, ugye`
Kouki szórakozollan bóIinloll, meg mindig a fenyege-
lesen |arl az esze, hogy Rinko magavaI ranl|a a ló fenekere.
Iersze liszlaban voIl azzaI, hogy a vaIósagban sose lenne
iIyel, de vaIahoI a szive meIyen se|lelle, hogy oIyan szenve-
deIy Iakozik kedveseben, ameIy egyre Ie||ebb es Ie||ebb huzza
öl a meIybe.
÷ A vizesesneI is bizlosan havazik ÷ foIylalla az asz-
szony. ÷ MiIyen Iehel meghaIni egy iIyen hideg heIyen`
÷ Azl mond|ak, leI|esen fa|daIommenles. ÷ IImeseIle,
amil egy Hokkaidó Iegeszakibb szigeleröI szarmazó baral|a-
lóI haIIoll. ÷ Amikor a hóban meglaIaI|ak vaIaki hoIlleslel,
mindig nyugodl, sze¡ az arca.
÷ Iz |ó. Ha eIkerüIhelelIen a haIaI, IegaIabb Iegyen sze¡.
Ha ebben a hangnemben foIylal|uk, egesz eslenkel
megmergezi a baI|ós hanguIal, gondoIla Kouki, es almenl a
na¡¡aIiba. IeI helre rendeIlek a vacsoral. IIölle Ievelközlek,
föIvellek a fogadó aIlaI kikeszilell ¡amul|ukalal, es Iemenlek
a fürdöbe.
Iürdöszobas szoba|uk voIl, de miveI ill meIeg vizu for-
ras is voIl, Rinko ki akarla ¡róbaIni a nagy közfürdöl, es
Kouki eIkiserle. Lemenlek a föIdszinlre, es kanyargós foIyo-
són gyaIogoIlak. A szobaIany mulalla az ulal, es közben
meg|egyezle, hogy oIyan keves vendeg van, hogy akar
együll is fürödhelnek a csaIadi reszen. De eIulasilollak, kü-
Iön iranyba induIlak, a ferfi es a nöi resz feIe.
IIyenkor hal eIöll aIlaIaban lömeg van ill, de mosl ra|-
luk kivüI senki se voIl a medenceben. Kouki leI|es hosszaban
eInyuIl a gözöIgö vizben, eIvezle, hogy egyedüI Iehel. Azlan
visszamenl a szoba|aba, es level nezell, mig Rinko megerke-
zell.
÷ OIyan megnyuglaló voIl ÷ mondla az asszony. Rinko
nedves ha|al a fe|ere lekerle, arca, nyaka ki¡iruIl. ÷ Kimen-
lem a szabadba is.

[181]
A ferfifürdö oIdaIan is voIl egy kis a|ló, ami a nyiloll
medencebe vezelell, de miveI havazoll, Kouki nem meresz-
kedell ki.
÷ MezilIab selaIlam a hóban.
VoIl vaIami izgaló a gondoIalban, hogy az asszony me-
zileIenüI li¡egell a hóesesben.
÷ De a viz csodaIalosan meIeg. OIyan furcsa voIl az
egesz, esell a hó, de egyaIlaIan nem fazlam.
÷ TaIan kesöbb en is ki¡róbaIom.
÷ Amikor föInezlem, hó¡eIyhek huIIollak a fekele eg-
böI, es a szem¡iIIamon oIvadlak eI.
Meg|eIenl a szobaIany a vacsora|ukkaI.
÷ Sa|nos ebben az evszakban nem szoIgaIhalunk sem-
miIyen küIönIegesseggeI ÷ menlegelözöll, ¡edig egyaIlaIan
nem keIIell szegyenkeznie: az eIöeleIl szasimi es küIönfeIe
süIlek kövellek, raadasuI forlyogó guIyas, söl, meg roslon
süIl kacsa is. ÷ Csöngessenek, ha szüksegük van vaIamire.
Amikor a szobaIany lavozoll, es vegre kellesben voIlak,
Rinko forró szakel löIlöll mindkelle|üknek, Kouki ¡edig eIe-
gedellen halradöIve eIvezle a |a¡an fogadó leIi, meghill ke-
nyeImel. Kis ideig szake|ukal korlyoIgallak, u|ralöIlve a ¡o-
harakal. A keIIemes meIeg leslükel-IeIkükel al|arla. A sibu|ai
Iakasban ellek mar kellesben, de mosl, TokiólóI iIyen lavoI,
ebben a behavazoll fogadóban ugy erezlek, minlha egy ma-
sik viIagban Iennenek.
÷ Ugy örüIök, hogy eI|öllünk ÷ sóha|lolla Rinko. Az ö
ölIele voIl, az ö szüIelesna¡i a|andeka. ÷ Köszönöm. ÷ A sza-
kelóI kicsil vörös voIl a szeme sarka, lesle szinle izzoll a
vagylóI.
A ferfil zavarba hozla a haIaIkodas. IeIaIIl, es egy kis
üveg vhiskyl vell eIö a hulöszekrenyböI.
÷ Nem iszunk meg egy korllyaI odakinl` ÷ Kimenl a ve-
randara, mindkelle|üknek löIlöll a scolchbóI, Rinko közben
IeszóIl, hogy vegezlek a vacsoravaI.

[182]
÷ Meg havazik ÷ |egyezle meg az asszony, amikor meIIe
Ie¡ell. Idöközben feIlamadl a szeI. A hó mosl oIdaIvasl esell,
kis haImokal aIkolva az ereszek aIall. ÷ Szerelnem, ha egesz
e|szaka esne ÷ mormoIla, minlegy sa|al maganak. Mikor eIö-
reha|oIl, hogy |egel legyen a ¡oharaba, ¡amulkönlösenek ki-
vagasabóI kiIalszoll kerek meIIe.
Kouki erös kiserlesl erzell, hogy becsuszlassa kezel az
asszony |ukala|a aIa, de nyiIl az a|ló, es be|öll a szobaIany.
÷ IInezesl, csak rendel rakunk ÷ közöIle, es egy fialaI nö
larsasagaban munkahoz Ialoll. Miulan a vacsora minden
nyomal eIlünlellek, egy ferfi |eIenl meg, es megagyazoll.
Kouki közben ilaIal korlyoIgalva nezell ki az abIakon a
hóesesbe.
÷ Na vegre ÷ morogla megkönnyebbüIlen, miheIyl a
szemeIyzel lavozoll.
Kel fulonl feklellek Ie egymas meIIe a lalamira. Va|on
miIyen kalegóriaba soroIhalnak ill minkel, fuloll al a ferfi
agyan. Ivoll meg egy korly scolchol, ma|d egy kis vizel ra. A
vacsoranaI sör es szake, mosl ¡edig vhisky. IIegge berugoll,
de azerl |óI erezle magal. IIbuvöIle a gondoIal, hogy kelles-
ben löIlik ezl az e|szakal. Ill, a hó birodaImaban könnyebb
voIl eIfeIe|leni a munkal, a csaIadol.
÷ Mil szóInaI meg egy ¡oharkahoz` ÷ kerdezle, es egy
u|abb kis üveggeI vell eIö a hulöszekrenyböI.
÷ ßizlos vagy benne, hogy |ó ölIel`
÷ IgyaIlaIan nem. ÷ Kouki vhiskyl önlöll a ¡oharban
Ievö |egkockakra. ÷ Lehel, hogy nem sok hasznomal veszed
ma e||eI.
÷ Semmi ba|. Ingem azlan nem erdekeI ÷ feIeIle zsem-
besen az asszony.
Koukil muIallalla Rinko harag|a. TöIleni akarl az ö ¡o-
haraba is, de Rinko kezel feIemeIve megaIIilolla. Sose voIl
nagyivó, de mióla együll |arlak, meglanuIla eIvezni az enyhe
mamor örömeil.

[183]
÷ Men|ünk al oda ÷ |avasoIla Kouki. Az asszony
|ukala|anak nyakkivagasa ugyanoIyan ingerIö voIl, minl ko-
rabban, de oIyan messzire üIlek egymaslóI, hogy nem ludla
megerinleni.
Iogla az üvegel es a ¡oharal, es almenl a masik szoba
sarkaban aIIó aIacsony aszlaIhoz, es inlell Rinkónak, hogy üI-
|ön meIIe. Rinko kövelle, es odaleIe¡edell a lalamira. Amikor
eIöreha|oIl, hogy |egel legyen Kouki ¡oharaba, a ferfi keze
becsusszanl a |ukala aIa. Rinko visszahuzódoll, de Kouki ke-
ze mar a meIIere la¡adl, es esze agaban sem voIl eIengedni.
÷ ViseIked| rendesen ÷ korhoIla az asszony. Meg¡róbaI-
la szemermesen összehuzni magan a könlösl, de Kouki meg
meIyebbre dugla kezel, es kisvarlalva birkózva hengergözlek
a ¡adIón. Kouki Iassan a folonra vonszoIla Rinkól, azlan ra-
feküdl, alöIeIle, csókoIla. A csókok kezdlek meglörni az asz-
szony eIIenaIIasal, de azerl |obbra-baIra velelle fe|el, minlha
lerhere voIna a hirleIen lamadas. Am hamarosan vegel erl a
harc. Kouki erezle, hogy Rinko lesle eIernyed, azlan az asz-
szony mar nem küzdöll lovabb.
Amikor mar bizlos voIl benne, hogy Rinko kivan|a öl,
feIaIIl, becsukla a verandara nyiIó loIóa|lól, Ieka¡csoIla a viI-
Ianyl, es feIka¡csoIla a folon fe|reszeneI Ievö kis Iam¡asl.
Rinko csukoll szemmeI heverl, minlha igy akarna Ieküzdeni
az ilaI halasal. Kouki szelhuzla a |ukalal, es gyengeden ve-
gigsimiloll a feher meIIeken. Az öreg ló ¡arl|an Ievö behava-
zoll fogadóban csak a Iam¡as Ialla ökel. A gondoIallóI feIba-
lorodva, a ferfi meg |obban szelhuzla a könlösl, es gyönyör-
ködöll kedvese kebIeben, ma|d a kel meII köze feklelle fe|el.
TaIan csakugyan luI sokal ivoll, nem akarl masl, minl
eIveszni ebben a ¡uhasagban.
MozduIalIanuI feküdl, aIig IeIegzell.
÷ Meg¡róbaIlam a hóba lemelni az arcom ÷ szóIaIl meg
Rinko haIkan. NyiIvan ugy erlelle, hogy a kinli medenceneI.
÷ IrröI beszeIleI, ugye` Ha az ember a hóban haI meg,
beIe keII lemelnie az arcal.

[184]
÷ ßizlos fazlaI.
÷ IgyaIlaIan nem. Az arcom körüI a¡rankenl feImeIe-
gedell es megoIvadl a hó, de amikor feIemeIlem az arcom, a
Ievegö csakugyan hideg voIl.
÷ Vagyis meIegebb voIl a hóban`
÷ Igen. Igy kicsil fa|l, de a hó köröllem csak egyre oI-
vadl, es arra gondoIlam, hogy mosl eIaIszom es meghaIok.
Hal ezerl maradl annyi ideig a küIsö medenceneI, a hó-
esesben` Kouki zavarlan feIkönyököIl. Rinko aImodozva me-
redl a lavoIba.
Idönkenl egyszeruen nem Iehelell megmondani, mire
gondoI. Kouki moslanaig azl hille, hogy azerl menl ki a sza-
badleri medencebe, merl |ó muIalsagnak larlolla, ¡edig köz-
ben a hóba lemelve arcal ugy lell, minlha meghaIna. Terme-
szelesen csak |alszoll, de a ¡uszla gondoIal is halborzongaló
voIl.
÷ De mi ülöll beIed, hogy iIyel csinaIlaI`
÷ Nem ludom.
Az asszony az oIdaIara forduIl, hallaI neki. Kouki hoz-
za simuIl, kezel Rinko meIIere lelle.
÷ OIyan nyugaIom van ill ÷ mondla Rinko. Nem fe|lelle
Ie magaróI a ferfi kezel.
A behavazoll ló feIöI nem haIIalszoll forgaIom za|a,
nem haIIollak Ie¡esekel, hangokal. ßarmennyire figyeIlek, az
egyelIen za|a huIIó hó ko¡ogasa voIl a mindenl eIboriló
csöndben.
÷ Mil gondoIsz, hany óra Iehel` ÷ kerdezle Rinko.
÷ Meg nincs liz.
A varosban csak mosl kezdödik az e|szakai eIel.
÷ OIyan sima, akar a seIyem. ÷ Kouki keze Iassan vegig-
similoll az asszony hasan. Többnyire nem aIIl voIna meg
ennyineI, de ma esle egy kicsil luI sokal ivoll. Nem kivanl

[185]
masl, minl igy, Rinko sima börel erezve Iebegni. ÷ Iriss, minl
az öszibarack. ÷ Az asszony csi¡ö|e leslenek nyomódoll.
÷ Mar nem vagyok fialaI.
÷ Csak harmincnyoIc vagy.
÷ Venasszony.
÷ Ugyan mar.
÷ De, komoIyan. ÷ Rinko fo|loll hangon lelle hozza: ÷
Innyi e¡¡ eIeg nekem.
÷ Hogyhogy eIeg`
÷ IIegel eIlem. Nem vagyom löbbre.
÷ Ugy erled, keszen aIIsz a haIaIra`
÷ Igen. Nem vagyok ka¡zsi.
Kouki eIszenderedell. Nem ludla voIna megmondani,
hogy a beszeIgeles meIy ¡onl|an nyomla eI az aIom, minden-
eselre az ilaI föIe kerekedell, azlan Iehunyla szemel. Amikor
nem sokkaI kesöbb feIebredl, mar sölel voIl, csak a szomszed
szobabóI szurödöll al nemi viIagossag a szemöIdökfanaI.
Amikor eIaIudl, meg egell a Iam¡a. NyiIvan Rinko oIlolla eI.
Akkor meg összebu|va feküdlek, de mosl kisse eIlavoIodlak
egymaslóI. Kouki odanyuIl, es feIka¡csoIla a Iam¡asl, es
megnezle, hany óra van. Ha|naIi harom. Az e|szaka köze¡e
van. Igaz viszonl, hogy liz körüI nyomla eI az aIom, ami azl
|eIenli, |ó öl óral aIudl.
A szom|usag kiverle az agybóI. IöIkeIl, es kivelle a hu-
löböI az asvanyvizel, löIlöll egy ¡oharraI, es kiville a veran-
dara, ma|d sze||eIebb huzla a függönyl. Meg mindig fekele
voIl az eg, a hó ugyanoIyan erösen huIIoll, minl az esle. Mosl
mar ma|dnem eIerle az abIakol. Rinko legna¡ esle a hóba
lemelle arcal, viIIanl al az agyan. Akkor nem ferl a fe|ebe,
mierl csinaIla, de mosl eszebe |uloll, hogy ö meseIl neki a
hóban laIaIl haIollakróI. Ivoll meg egy korlyol, es eIgondoI-
kodva meredl a huIIó hó¡eIyhekre. Iokozalosan kiliszluIl az
agya.

[186]
Igen, es ¡onl, mieIöll eIaIudl voIna, Rinko a kora miall
kesergell. VaIami oIyasmil mondoll, hogy mar eIegel eIl.
Kouki megforduIl, es benezell a haIószobaba. Rinko csak
nem gondoIla komoIyan ezl az egeszel a haIaIróI!
Visszamenl a szobaba. Az asszony meg mindig bekesen
aIudl. A ferfi Ieha|oIl, es a Iam¡afenyneI közeIebbröI is meg-
nezle kedvesel. Rinko hosszu szemhe|a csukva voIl, kicsi,
formas orra a¡ró arnyekol velell egyik arcara. Nem Ielezik,
hogy vaIaki, aki iIyen bekesen aIszik, a haIaI gondoIalavaI
|alszadozna. Kouki haIkan becsukla a veranda a|la|al, es visz-
szafeküdl a fulonra.
Minl korabban, mosl is gyengeden alkaroIla Rinkól, es
a meIIere la¡aszlolla kezel: u||a vegigsikIoll a meIIbimbó|an.
Az asszony mocorogni kezdell, kis nyöges szakadl ki beIöIe,
es összebb huzódoll. AIudni akarl. Kouki hagyla. U|ra be-
hunyla szemel, de haluIróI Rinko sima börehez la¡adl.
Mierl oIyan csodaIalos az emberi bör erinlese` Minden-
kinek mas az izIese, es a szerelöknek össze keII iIIeniük, meg-
is, ferfiak es nök egyaranl megnyugodnak, amikor a bör a
börhöz er. Amig kel ember igy fekszik egymas meIIell, sem-
mive Iesz a lüreImelIenseg, a harag, az idegesseg es a feIe-
Iem. Megszunne minden viszaIy, ha az emberek keIIö ideig
heverhelnenek egymashoz simuIva, de a mindenna¡i eIel
rilmusa IehelelIenne leszi ezl. Az ember be|ar a munkaheIye-
re, ezer doIga van, es közben eIlavoIodik szereImelöI. Köze-
|ük aII az erköIcs es a ,|ózan esz¨, durvan Iecsökkenlve azl az
idöl, ameIyel kel embernek egymassaI keIIene löIleni.
Szerencsere mosl kedvere eIvezhelle szereIme leslenek
meIegel. Ugy bu|l hozza, akar egy kanaI, meIIel az asszony
halahoz erinlve, hasa es agyeka lökeIelesen iIIell Rinkóhoz,
Iabal igy ha|Iilolla be, hogy ¡arhuzamos Iegyen kedveseveI,
egyik keze az asszony meIIen ¡ihenl, a masik a hasan. Lehe-
lelIen, hogy egy iIyen meIeg lesl vaIaha is kihuI|ön. Ahogy
ezen lunödöll, ismel eInyomla az aIom.
Amikor feIebredl, ugy lunl, minlha Rinkól haIIana. IeI-
aIomban nyilolla ki szemel. Az asszony a fulonon üIl.

[187]
÷ Nezd, mekkora hó huIIl.
Kouki feIemeIle fe|el, es a veranda feIe ¡iIIanloll.
÷ Hany óra van`
÷ Meg csak hal.
Kouki feIüIl, körüInezell, es kimenl a verandara. A füg-
göny feIig eI voIl huzva. Odakinn meg sölel voIl: a lömör hó-
feIhök beborilollak az egel. A suIyos, sölel haller eIöll a hó-
¡eIyhek a¡ró, feher nyiIakkenl ülödlek az abIaklabIanak,
ma|d eIlunlek.
÷ IIeg rossz idö van. ÷ Iszebe |uloll, hogy idefeIe |övel
Rinko aggódoll, hogyan fognak hazamenni. ÷ De deIig
bizlosan eIaII.
A körüImenyekel lekinlve semmi erleIme sielni. Kouki
visszafeküdl az agyba, es inlell Rinkónak, hogy ö is |ö||ön.
Az asszony megigazilolla |ukala|a nyakal, es szó neIküI be-
bu|l meIIe.
Koukil mamorossa lelle Rinko edes meIegsege. Kikölöl-
le az asszony obi|al, es szelhuzla a könlösl. Tegna¡ esle luI
reszeg voIl, hogy barmil is legyen, egyszeruen eIaIudl az asz-
szony kar|aban, de mosl kar¡óloIni akarla magal. Simogalni
kezdle kedvesel, varla, hogy Iangra ka¡|on ö is. Az aIvas
visszaadla eIelere|el.
Rinko hamarosan nyirkos Iell, es Kouki meg közeIebb
huzódoll. Minlegy vezenyszóra, haIk nyögesseI feIlamadl a
szeI. Koukil vad vagy löIlölle eI, Ieranlolla mindkelle|ükröI a
lakaról.
÷ Mi ba|`
Kouki ügyel sem velell az asszonyra. Lehamozla róIa a
vekony |ukalal. Rinko mosl mezleIenüI feküdl eIölle. Az
öreg fogadóban egy nö anyaszüIl mezleIen, kilaruIkozva he-
ver eIölle, varazsIalos leslel semmi sem lakar|a, miaIall oda-
kinn dühöng a hóvihar. Is mindez az ö lilka, nem lud|a sen-
ki, sem a fogadó szemeIyzele, sem a vihar.

[188]
A szeI u|ra feImora|Ioll.
A dühöngö orkannaI eIIenlelben szoba|uk meIeg es
meghill voIl. Az aIacsony Iam¡a fenye körüIra|zoIla Rinko
leslel. Kouki az asszony IabanaI lerdeIl, lekinlele vegigsikIoll
ra|la, azlan Ieha|oIl, es a|kal kedvese meIIere lelle.
Ha barki mosl beIesell voIna a loIóa|lón, mindössze
annyil Ial, hogy egy ferfi mezleIen nö eIöll lerdeIve imad|a
azl. Is vaIóban, Kouki meIy ahilallaI, haIavaI gondoIl arra,
aki ke¡es voIl iIyen sze¡segel leremleni, es Rinkóra, amierl
megengedi neki, hogy gyönyörköd|ön benne.
Kouki egy ideig igy maradl, arcal kedvese kebIere fek-
lelve, azlan Iassan Ie||ebb csuszlalla Rinko sima hasan, mig
vegüI a finom kis szörhöz erl, es megerinlelle a|kavaI. Az
asszony haIkan feInyögöll, csi¡ö|e megranduIl, Kouki ¡edig
feInezell, minlha csak mosl venne eszre.
A csók nagyon |óIesell, de Rinko löbbre vagyoll.
Kouki gyakorIoll kezzeI nyuIl ¡arnaerl, es csuszlalla az
asszony csi¡ö|e aIa. Rinko megerlelle, mil akar, es együll-
muködöll veIe. IeIemeIle agyekal, comb|a enyhen szelnyiIl.
Nincs meg egy ¡ozició, ameIyben egy nö iIyen erolikus es
¡rovokaliv Ienne, gondoIla a ferfi. Vagya meg magasabbra
hagoll. Kicsil sze||eIebb huzla Rinko comb|ail, azlan Iassan
beIe haloIl.
U|abb szeIIökes csa¡oll Ie a fogadóra, es a ferfi lesle
minlha egy ülemben mozgoll voIna veIe. Agyekal az asszo-
nyehoz szorilva döföll eIöre, es vonuIl vissza. Kouki lilka
abban re|Iell, hogy kicsil Ieereszlelle csi¡ö|el, es igy ismeleIle
a rilmusos mozgasl, amig Rinko lesle Ie nem velközle a kez-
deli lelovazasl es szemermel, es fokozalosan eI nem önlölle
az izgaIom. U|ra meg u|ra beIe haloIl, döföll, es mindig aIuI-
róI. Az asszony a|ka szelnyiIl, ahogy magavaI ragadla a gyö-
nyör, egyre gyorsabban szedle a Ievegöl, mig vegüI mar zi-
haIva nyüszilell.
Kouki immar nem uraIla az asszonyl, hanem együll
szarnyaIl veIe, egyre inkabb eIveszilelle önuraImal, mig ve-

[189]
güI robbanl benne... azlan ere|el veszlve, bagyadlan rogyoll
kedvese fenyes seIyemkenl ragyogó leslere.
Az, hogy a nö ke¡es-e szerelelre meIlónak Ialni a ferfil
ebben a rongybabaaIIa¡olban, allóI függ, eIözöIeg mennyire
voIl szenvedeIyes, es hogy az asszonyl mennyire ilal|a al a
szereIem. Ill, a leIi fogadóban Rinko szorosan odafeszkeIl a
ferfihoz, aki ¡arlra velell haIkenl heverl meIIelle: lesleveI
körbefonla leslel, kezeveI Iassan dörzsöIgelle vaIIal. Mosl
¡onlosan azl lelle KoukivaI, amil a ferfi muveIl veIe, mieIöll
szerelkezni kezdlek. A Iakoma vegel erl. Rinko a luIaradó
erzeImek lengeren Iebegell, mig larsa likkadlan heverl.
Megis sikerüIl kikaszaIódnia ebböI az aIIa¡olbóI. Tudla,
hogy ha lovabbra is csukoll szemmeI fekszik az agyon, eI-
nyom|a az aIom, ami azl |eIenlene, hogy magara hagy|a kie-
IegüIl asszonyal. Iröl vell magan, minden ere|el összeszedve
feIe nyuIl, es alöIeIle kedvesel. Iz aIkaIommaI Rinko közeI-
sege lermeszelesen nem nyu|loll friss izgaImal. De a cikIus
csak igy Iehelell leI|es, hogy egymasl erinlve, bekesen feküd-
lek. Kouki alkaroIla Rinkól, meIIkasal kinaIva ¡arnauI, es
együll szundilollak eI, mig odakinl dühöngöll a hóvihar.
IIleIl egy kis idö, mire Kouki ismel feIebredl. Ahogy
megforduIl, Rinkól is feIebreszlelle.
÷ Hany óra` ÷ kerdezle az asszony.
Kouki az órara nezell, es közöIle, hogy kiIenc muIl. De
meg egyiküknek sem akaródzoll kibu|ni az agybóI, feIaIom-
ban hevereszlek. A veranda feIöI ismel haIIollak a szeI mora|-
Iasal.
÷ Meg havazik`
Kouki bóIinloll, ma|d nemi habozas ulan feIkeIl, es
szelhuzla a függönyl. Kavargó feherseg mindenüll. Igesz e|-
szaka esell, es moslanra se csiIIa¡uIl a vihar. Söl, meg va-
dabbuI szakadl a hó. Ha|naI eIöll fekelenek lunl az abIak. A
na¡viIagnaI Ialla, hogy minden feherbe öIlözöll, csak a ve-
randa aIalli eresz ra|zoIódoll ki fekelen. Ieher sivalagga Iell a
la|.

[190]
÷ II fog aIIni` ÷ Rinko is föIkeIl, es aggodaImasan ku-
kucskaIl ki az abIakon.
Kouki korabban azl |ósoIla, hogy deIfeIe eIaII a havazas,
de mosl mar egyaIlaIan nem voIl bizlos benne. Miközben a
kavargó havazasl nezlek, egy hang megkerdezle kinlröI,
hogy ebren vannak-e. A legna¡ esli szobaIany voIl. Tegna¡
liz órara rendeIlek a reggeIil, es a nö azerl |öll, hogy rendbe
legye a szobal.
÷ Micsoda hóvihar ÷ |egyezle meg Kouki, kar|al össze-
fonva maga eIöll.
A szobaIany leI|esen eIhuzla a veranda függönyel.
÷ Ma meg az u|sagol sem ludlak feIhozni a hó miall.
Iedig az rilkasag.
÷ Lezarlak az ulal`
÷ OIyan meredek, hogy nyiIvan nem ludoll föI|önni a
kocsi.
Kouki maga eIe idezle a szer¡enlinl, ameIyen feI|öllek.
÷ Tizenegykor akarunk induIni.
÷ Az igazgaló mar föIvelle a ka¡csoIalol a IenliekkeI,
kerem, egy kicsil Iegyenek lüreIemmeI. ÷ Az asszony megha-
|oIl es lavozoll.
Rinko Ialhaló aggodaIommaI dörzsöIgelle u||avaI az ab-
Iakol. Kouki csak mosl döbbenl ra, hogy ill rekedlek a
Csuzendzsi-lónaI. Iedig löbbek közöll azerl vaIaszlolla
Nikkól, merl közeI van Tokióhoz, es |ó a közIekedes. Terme-
szelesen se|lelle, hogy hideg Iesz, de nem hille voIna, hogy a
hó eIzar|a az ulal.
Aggódva ka¡csoIla be a level, hogy meghaIIgassa a he-
Iyi idö|aras-eIöre|eIzesl. Irös, aIacsony Iegnyomasu releg bo-
rilolla az orszagol az eszaki Hokuriku körzellöI egeszen To-
kióig, es a na¡ halraIevö reszere foIyamalos viharokal |ósoI-
lak. Kouki meg a level nezle, amikor egy ferfi |eIenl meg, es
eIville a fulonl, egy nö ¡edig leal löIlöll, es behozla a regge-
Iil. Idebenn, a szobaban keIIemes meIeg voIl, de odakinn oIy-

[191]
annyira szakadl a hó, hogy a szemükel sem ludlak voIna
nyilva larlani.
÷ Ivenle egyszer esik igy a hó ÷ mondla a szobaIany
menlegelözve. De együllerzese nem segilell ra|luk.
÷ Is a hóIancok`
÷ TuI sok haval fu|l az ulra a szeI. IIyenkor semmil se
ernek.
Amugy is remaIom Iell voIna eIinduIni iIyen idöben
azon a kanyargós ulon. Kouki feIadla, es nekiIaloll a reggeIi-
|enek, de Rinko luIsagosan ideges voIl ahhoz, hogy egyen.
÷ Mikorra keIIene visszaerned`
÷ Haromra, ha Iehel.
Ihhez egy óran beIüI induIniuk keIIene.
÷ VaIami laIaIkozód van` ÷ kerdezle, de az asszony
nem vaIaszoIl, feszüIlen meredl maga eIe. Kouki nem faggal-
la lovabb. Sa|nos IehelelIen addigra visszaerni.
Vegezlek a reggeIiveI, es ismel a leIeviziól nezlek, ami-
kor beko¡ogoll az igazgaló, közöIle, hogy Csuzendzsi es
Nikkó közöll szüneleI a forgaIom, es arra kerle ökel, Iegye-
nek lüreIemmeI.
÷ Mikorra varhaló, hogy ismel megnyil|ak az ulal`
÷ Amig igy esik, semmil nem lehelnek. Lehel, hogy
csak esle.
Kouki megforduIl, es Rinkóra nezell. Az asszony sa-
¡adlan Iehorgaszlolla fe|el.
Igy óra muIva meg mindig havazoll. Mosl mar a¡ró,
¡orszeru ¡eIyhekben esell, de az erös szeIben igy is hólor-
Iaszok zarlak eI az ulal.
÷ Sa|nos remenyleIen ÷ szóIaIl meg Rinko. Mar eseIyük
sem voIl ra, hogy haromra visszaer|enek Tokióba.
÷ TeIefonaInod kene.

[192]
Kouki ugy gondoIla, |obb Iesz, ha mosl kimegy a szo-
babóI, Iemenl a nagy fürdöbe. Ulközben eImenl a fö¡orla
eIöll. Hel-nyoIc vendeg lo¡orgoll induIasra keszen a be|aral-
naI. VaIamennyien bosszankodlak, amierl a hó visszalarl|a
ökel.
Kicsil azlalla magal a kihaIl fürdöben, azlan u|ra föI-
menl a szoba|ukba. Rinko a lükör eIöll üIve a szeme sarkal
dörzsöIgelle.
÷ Minden rendben`
Az asszony a fe|el razla.
÷ Megmondlam nekik, hogy nem erek oda.
÷ Hova`
÷ Az unokahugom esküvö|ere.
÷ Nem is ludlam, hogy van unokahugod.
÷ VaIó|aban a fer|eme.
Igy iIyen fonlos csaIadi esemenyröI nem szabad eIma-
radni.
÷ Hanykor kezdödik`
÷ A szerlarlas ölkor, de csak az ulana kezdödö fogadas-
ra akarlam menni.
Iar ¡erc muIva deI. Meg ha ebben a ¡ercben megnyil-
nak az ulal, sem ernenek negy eIöll Tokióba. Ha ehhez hoz-
zaveszi azl az idöl, ami ahhoz keII, hogy hazaer|en es alöI-
lözzön, remenyleIen.
÷ A fer|ed lud|a, hogy ill vagy`
÷ Igen. Megmondlam...
÷ Akkor minden rendben, nem` ÷ AIighogy kimondla, a
Iegszivesebben Iehara¡la voIna a nyeIvel. A ferfi unokahu-
ganak esküvö|en Rinko egy fürdöheIyen ragad egy masik
ferfivaI, merl az ulal eIlorIaszoI|a a hó. Nem, semmi sincs
rendben.

[193]
Inkabb kerüIlek a lemal. A hó ¡edig egyre huIIl. Kouki
a Iassan cammogó óramulalól figyeIle, es azon lunödöll, mil
legyen. Meg ha eIaIIna is a hóeses, egy-kel óraba beIeleIik,
mire a hókolrók megliszlil|ak az ulal, vagyis nyoIc-kiIenc
eIöll semmike¡¡ sem ernek Tokióba. Mar¡edig ha igy aII a
heIyzel, az a IegböIcsebb, ha beIelörödnek, es inkabb ill löI-
lenek meg egy e|szakal.
Rinko nagyon feszüIl voIl, de Koukinak is föll a fe|e a
varalIan forduIal miall. A feIesegenek azl mondla, hogy ma
erkezik haza. NikkóróI egy szól sem e|lell, eIviIeg a kiolói
könyvlarban kene Iennie. IIeg kinos Iesz, ha a feIesege meg-
lud|a, hogy a hegyekben rekedl. De meg ha vaIahogy eIren-
dezi is a doIgol, hoIna¡ helfö, es lizkor fonlos megbeszeIese
Iesz. Nagyon koran keII induIniuk reggeI, hogy odaer|en.
Rinko ¡ersze meg keIIemelIenebb heIyzelben van. Nem
eIeg, hogy nem Iesz oll az esküvön, de meg e|szakara is ki-
marad. Ollhon amugy is feszüIl a heIyzel, es ez csak lovabb
ronl|a a doIgokal.
Mar harom óra voIl, es ö meg mindig ezen ragódoll. A
szobaIany forró kavel hozoll. Miulan lavozoll, Kouki meg-
kerdezle Rinkól, mihez voIna kedve, am az asszony szólIa-
nuI kavargalla a kave|al.
÷ IIöbb-ulóbb nyiIvan eIaII a hó, de Iehel, hogy ill keII
löIlenünk az e|szakal ÷ mondla a ferfi.
÷ Neked nem okoz ¡robIemal` ÷ kerdezle Rinko.
÷ }obb Ienne, ha visszamennek, de ugyse ludok ra|la
vaIlozlalni.
÷ In nem banom.
÷ De...
Az asszony föIvelelle fe|el, es a ferfira nezell.
÷ Tehelünk masl`
IöIösIeges Iell voIna vilalkozni veIe.

[194]
Negy ulan a havazas enyhüIl vaIameIyesl, de gyorsan
esleIedell. A Csuzendzsi-ló sölel es csöndes voIl.
Kouki a la|al nezle, amikor meg|eIenl az igazgaló, es
eImagyarazla, hogy söleledes ulan fagy¡onl aIa esik a hö-
mersekIel, ami azl |eIenli, hogy leI|esseggeI |arhalalIan Iesz
az ul. Meghivla ökel, hogy löIlsenek eI meg egy e|szakal a
fogadó vendegekenl. A löbbi vendeg megadla magal az eI-
kerüIhelelIennek. Kouki is bóIinloll.
Rinko a ferfi meIIell aIIva haIIgalla a larsaIgasl. Nem
voIl kelseges, mi Iesz a vegeredmenye.
÷ Megyek a fürdöbe ÷ szóIl oda, es lavozoll.
Kouki egyedüI maradl a szobaban. A ló ¡arl|an egyel-
Ien a¡ró feny¡onl Iebegell a sölelben. Iszebe |uloll, amikor
lavaIy összeI kel e|szakal löIlöllek Hakoneban. Akkor maguk
dönlöllek ugy, hogy lovabb maradnak: az egeszel csu¡an iz-
gaImas kaIandnak lekinlellek. Ma azonban az eIemek lombo-
Iasa szögezle ide ökel, es semmi |alekossag, vidamsag nincs a
heIyzelükben. Ugy erezle, sarokba szorilollak, lehelelIen.
RaadasuI liszlan Ialla, hogy az eImuIl nehany hóna¡
lörlenesei vezellek ide.
Amikor Hakoneba menlek, ludlak, hogy hazassaguk
eIeg erös, eIviseIi, ha nehany e|szakal lavoI löIlenek. Iz
mindkelle|üknek bizlonsagerzelel adoll. Az, hogy oll marad-
lak meg egy e|szakal, nem |arl komoIy kövelkezmenyekkeI.
De ezullaI mas a heIyzel.
IeIaIIl, es az aszlaIhoz menl cigarellaerl. Iszebe |uloll,
hogy is mondla Rinko: ,IeIadlam.¨ Va|on mil adoll föI` Azl,
hogy ma hazaer|en, vagy azl, hogy meg¡róbaI|a megörizni a
normaIis hazassag Ialszalal` VaIószinu, hogy az ulóbbira
gondoIl. Lehel, hogy Rinko ugy halarozoll, ollhagy|a a fer|el`
Iz eselben ö is vaIaszul eIöll aII. Kinezell a sölelbe. Csak
mosl ludalosuIl benne, hogy luI messzire sodródlak. ßarho-
gyan dönl, nem Iesz könnyu.
Amikor IeszaIIl az esl, nekiüIlek a vacsoranak. Mind-
kellen fürödlek mar. ßar minden ugyanoIyan voIl, minl az

[195]
eIözö esle, szólIanuI üIlek egymas meIIell. Tegna¡ minden
oIyan csodaIalosnak lunl: a befagyoll vizeses, a fogadó,, a
Csuzendzsi-ló, a meIeg forras... de ma inkabb nyomaszlóan
haloll ra|uk ez a viIaglóI eIzarl, idölIen környezel. Csöndes
beIelörödes es nemi dac kerilelle halaImaba ökel.
Semmi erleIme, hogy busIakod|unk, mondla Kouki ma-
gaban, es Rinko ugyanerre a kövelkezlelesre |ulhaloll. Igyre
löbbel illak vacsora közben, minlha az ilaI Iegyözne a keIIe-
melIensegekel. Rinko löIlöll maganak a huIöfeIben Ievö sza-
kebóI, es balran feIha|lolla.
Tokióban mar |avaban larl az esküvö ulani fogadas.
Rinko fer|e nehezen visszafo|loll haraggaI ¡iIIanl a meIIelle
Ievö üres szekre, a rokonok ¡edig egyre növekvö gyanakvas-
saI meregelik. Kouki a ¡uszla gondoIallóI is eIvörösödöll.
TöIlöll maganak meg egy ¡oharraI.
Hal óra körüI kezdlek vacsorazni, es nyoIckor, amikor
befe|ezlek, Rinkón Ialszoll, hogy löbbel ivoll, minl rendesen
szokoll. HirleIen lanlorogva feIaIIl.
÷ Tudom mar... a hóba dugom az arcom. VeIem |össz` ÷
Az a|ló feIe induIl, de Kouki gyorsan eIka¡la.
÷ IllaI. Nem bizlonsagos.
÷ Kil erdekeI` Igyszer ugyis meg keII haInom. ÷ Rinko
meg¡róbaIla Ierazni magaróI: ha|a összekuszaIódoll, szeme
IangoIl, meg csabosabb voIl, minl maskor. ÷ Inkabb gyere ve-
Iem.
÷ Var|aI. ÷ Kouki az asszony vaIIara lelle kezel, es keny-
szerillelle, hogy IeüI|ön.
÷ OIyan |ó erzes, mierl ranlasz vissza...`
Az asszony ziIaIl voIl, de Kouki megis leIefonaIl a ¡or-
lara, hogy vigyek eI a lanyerokal, es lerilsek Ie a fulonl.
NyiIvanvaIó voIl, hogy Rinko rosszuI bir|a az aIkohoIl, es
mosl eIeg sokal ivoll. Igyik ¡ohar hideg szakel a masik ulan
ha|lolla feI a fürdö ulan.
÷ Azl mondlam, men|ünk, mierl nem |össz`

[196]
Mindenaron azl akarla, hogy men|enek ki a hóba, de
Kouki nem lörödöll veIe, Ielerilelle a fulonl. Amig a szoba-
Ianyok a szobaban voIlak, Rinko nyugodlan üIdögeIl az
egyik sarokban, de miheIyl eImenlek, ismel feIaIIl.
÷ Var|! ÷ Kouki meg¡róbaIla megaIIilani, de ahogy az
asszony eIbolorkaIl meIIelle, összegabaIyodoll a Iabuk, es a
fulon egyik sarkara zuhanlak. Kouki eIernyedl, Rinko ¡edig
eIlerüIl ra|la, azlan feIegyenesedell, minlha csak Ióhalon üI-
ne. Nehany ¡iIIanalig diadaImas lekinlelleI nezell Ie ra, azlan
csiIIogni kezdell a szeme, akar a zsakmanyal Iesö ¡arduce.
A ferfi nyaka köre fonla kezel.
÷ Mil akarsz` Ne bulaskod|! ÷ Kouki ugy veIle, hogy az
asszony mosl is csak |alszik veIe, de laIan, merl oIyan sokal
ivoll, szokalIan erö voIl a kar|aban. ÷ A fenebe is, Rinko,
hagyd abba! ÷ ¡róbaIla kinyögni Kouki, de eIfuIIadl a hang|a,
nem ka¡oll Ievegöl, fuIIadozoll, es az asszony aheIyell, hogy
eIengedle voIna, meg erösebben szorilolla. Kouki szeme eIöll
összefoIyl a viIag. Rinko fenyesen IangoIó lekinlele belöIlölle
Ialómeze|el.
Mi a fenel csinaI ez a nö` Megmoccanl benne az eIelösz-
lön. MegmarkoIla az asszony kar|al, es nagy nehezen Iefe|lel-
le a lorkaróI. }ó ideig razla a köhöges, azlan egesz lesleben
remegve meIy IeIegzelel vell.
÷ Azl hillem, meghaIok ÷ szóIaIl meg rekedlen.
÷ In ¡edig azl hillem, hogy meg fogIak öIni ÷ feIeIle az
asszony hidegen. ÷ CsinaI|uk mosl, ugy, ahogy vagyunk ÷
¡arancsoIla, meg mindig megIovagoIva a ferfil.
Nem eIöször szerelkezlek igy, hogy Rinko voIl feIüI, de
Koukinak eddig minden eselben Ie keIIell gyöznie az asz-
szony vonakodasal. Rinkól eIeinle nagyon zavarla, hogy igy
leI|esen kilaruIkozik a ferfi lekinlele eIöll. De Iassan, ahogy
mind löbbször csinaIlak, erzödöll, hogy kezdi eIvezni.
Ugyanugy szerelle ezekel a kevesbe hagyomanyos ¡ozició-
kal, minl kedvese. Innek eIIenere u|donsag voIl ka¡csoIa-
lukban, hogy kereken kimond|a, mil kivan. TaIan a szake lel-

[197]
le, vagy a veIelIen, hogy a ferfi föIe kerüIl, eselIeg a ludal,
hogy mar luI kesö hazamenni`
Kouki feInezell a mezleIen nöre. Igyik kezeveI megla-
maszlolla, a masikkaI vegigsimilolla hasal. Rinko behunyla
szemel, de engedeImesen halraha|oIl a ferfi erinlesel kövelve.
Kezel könnyeden meIIere lelle, minlha csak eI akarna
re|leni. Kouki eIhuzla Rinko kar|al, hogy semmi ne lakar|a,
azlan kel lenyere vegigfuloll az asszony comb|ain, es Iassan
beIe haloIl. A¡ró sóha| szakadl ki Rinko lorkabóI, lesle meg-
randuIl, de Kouki nem kegyeImezell, foIylalla, amil eIkez-
dell, mig az asszony hosszu, egeszen meIyröI fakadó, haIk
kiaIlasl nem haIIaloll. Agyekuk egymashoz la¡adl.
Rinko lesle ivben halrafeszüIl amennyire csak ludoll,
azlan cenlimelerröI cenlimelerre eIöredöIl. Többször megis-
meleIle ezl a hinlazó mozgasl, mire meglaIaIla a Iegedesebb
gyönyör ¡onl|al, es mozgasa hirleIen feIgyorsuIl.
Kouki kel kezzeI larlolla kedvese csi¡ö|el. Gyönyör-
ködve nezell feI ra, szivla magaba a Ialvanyl, kedvese ki¡i-
ruIl arcal, ringó kebIeil, a Ia¡os hasan lancoIó arnyekokal.
Rinko ha|a kisvarlalva az arcaba huIIoll, feIig eIlakarva azl,
vonasai eIlorzuIlak, minlha eI akarna sirni magal. Azlan az
asszony keze kel fekele szarnykenl csa¡oll eIöre, es a ferfi
nyakara kuIcsoIódoll.
Koukil eIeddig ismerelIen magassagba re¡ilelle a gyö-
nyör huIIama. Az erzes, hogy az asszony a gyönyör csucsan
IovagoI ra|la, önmagaban nem voIl szamara u|donsag, de
Rinko ezullaI erösen markoIla közben a nyakal. AlIe¡lek egy
halarvonaIal. Lehel, hogy ez mar ¡erverzió`
Tudala Iassan eIhomaIyosuIl. Megcsa¡la az eImuIas
szeIe.
Meg egy ¡erc, meg husz vagy harminc masod¡erc, es
laIan mindennek vege. OIyan erzes voIl, minlha be¡iIIanloll
voIna a haIaI birodaImaba. Azlan a kövelkezö ¡iIIanalban
erös köhögesi roham lörl ra, es ludla, hogy eIelben van.

[198]
ßeIeleIl egy kis idöbe mire feIfogla, hogy Rinko ernyed-
len fekszik meIIelle. Igen, Ialla, ahogy Ierogyoll meIIe|e, a ha-
|a szelszóródoll a fulonon, haIIolla, hogy feIkiaIloll, de nem
ludalosuIl benne, mi lörlenl. Innek eIIenere bizlosra velle,
hogy mindkellen egyszerre eIvezlek eI.
Mosl, hogy Iassan visszalerlek az emIekei, Kouki óva-
losan megmozdilolla kar|al, Iabal. Ugy erezle, minlha mosl
|öll voIna a viIagra. A Iam¡asra ¡iIIanloll, Iassan ludalosuIl
benne: a Csuzendzsi-ló meIIell vannak, a szaIIodai Iakoszla-
Iyukban.
Rinko feIe forduIl, közeIebb huzódoll hozza.
÷ Uramislen, ez hihelelIen voIl ÷ sullogla.
Kouki bóIinloll.
÷ Ma|dnem meghaIlam ÷ mondla. ÷ Meg egy kicsi...
Az asszony bóIinloll.
÷ Mosl mar ludod, hogy erlem, amikor azl mondom, fe-
Iek.
Igen, neha csakugyan ezl mond|a. Hal igy erli!
Kouki agyaban ismel Ie¡ereglek az eImuIl ¡iIIanalok,
azlan eszebe |uloll vaIami.
÷ Kicsizo ugyanezl mondla ÷ |egyezle meg.
÷ Kicsoda`
÷ Az a ferfi, akil Abe Szada fo|loll meg. ÷ LeIki szemei
eIöll meg|eIenl a kel hirhedl szerelö.
Rinko feIka¡la fe|el.
÷ Abe Szada` ÷ ismeleIle. Meg mindig kimerüIl voIl a
hang|a. ÷ Az a nö, aki azl a fura doIgol csinaIla`
÷ In maske¡¡ fogaImaznek.
÷ Megcsonkilolla, azlan megöIle a szerelö|el, nem`
Mindössze az ügy szenzaciós oIdaIal ismerhelle, de
Kouki, aki vaIameIyesl reszIelesebben oIvasoll róIa, inkabb

[199]
meIyen emberinek larlolla a doIgol. OIyasminek, ami csakis
egymasl kelsegbeesellen szerelö ferfi es nö közöll lörlenhe-
lell.
÷ A sa|ló rossz fenyben lünlelle föI ÷ mondla. Odebb
loIla a Iam¡asl, azlan a feIhomaIyban haIkan hozzalelle: ÷
Csakugyan Ievagla a ferfi ¡eniszel, de csak azulan, hogy
megfo|lolla, es nem eIölle.
÷ Nö Ielere ke¡es voIl megfo|lani egy ferfil`
÷ Korabban gyakran fo|logalla szerelkezes közben, aho-
gyan le is engem az eIöbb.
Rinko hevesen razla a fe|el, a ferfi meIIkasahoz bu|l.
÷ Csak azerl lellem, merl annyira szerelIek. OIyannyira
szerelIek, hogy nem birom eIviseIni... mar-mar gyuIöIIek.
÷ Ugyanez voIl a heIyzel Abe SzadavaI is: megörüIl a
ferfierl. SenkiveI se akarl oszlozni ra|la, es ezerl halarozoll
ugy, hogy megfo|l|a.
÷ Ke¡es voIl megöIni`
÷ Igen. ÷ Kouki a nyakal dörzsöIgelle. ÷ Te is ma|dnem
meglelled az eIöbb.
÷ Nem. TaIan eIfeIe|lelled` Igyszer mar csinaIlam |a-
lekbóI. ImIekezlem ra, es u|ra meg¡róbaIlam.
÷ Szada ugyanigy kezdle. A muIalsag kedveerl. Òk feI-
vaIlva fo|logallak egymasl szerelkezes közben.
÷ KezzeI`
÷ Az asszony a kimonó|a övel hasznaIla. Amikor erösen
meghuzla, a ferfi megdagadl benne.
Rinko a ferfi Iabara kuIcsoIla Iabal.
÷ Mondd, eIvezled, mikor a nyakadon voIl a kezem`
IIeinle fa|daImas voIl, azlan egyszeruen mar nem erde-
keIle a doIog. Akkor mar semmi nem erdekeIle.
÷ Kezdelben keIIemelIen voIl ÷ vaIIolla be. ÷ De azl hi-
szem, ulana nem voIl oIyan rossz.

[200]
÷ Tudlam. Azl akarom, hogy IegközeIebb le csinaId ne-
kem. Rendben`
÷ Hogy fo|logassaIak`
÷ Igen, mieIöll eIeIveznek. Tudod, hogy erlem. Abban a
¡iIIanalban.
Kouki gyengeden vegigsimiloll az asszony nyakan.
OIyan karcsu voIl, hogy leI|esen al ludla fogni kezeveI. Igy
kicsil megszorilolla, mire Rinko nyugodlan becsukla szemel.
VoIl vaIami csaIogaló ebben az engedeImessegben. Kouki
erösebben szorilolla: erezle a ¡orcol es a veröer Iüklelesel.
Addig csinaIla, amig az asszony feI nem emeIle aIIal, es va-
duI köhögni nem kezdell. Akkor i|edlen eIhuzla kezel.
Rinko köhögöll meg nehanyszor, azlan amikor Iegzese
IecsiIIa¡odoll, megszóIaIl:
÷ I|eszlö, de azl hiszem, erlem. ÷ IImeIazoll. ÷ Azl
mondod, Szada a kimonó|a övel hasznaIla` Az |obban fa|hal,
nem`
÷ Az eIözö e|szaka, mieIöll a doIog lörlenl, igy szóra-
kozlak, feIvaIlva fo|logallak egymasl, es azlan az asszony luI
messzire menl, es csaknem megöIle a ferfil. Az öv vörös csi-
kol hagyoll a nyakan, es az arca feIdagadl, vörös Iell. Szada
hulölle, azlan eImenl gyógyszererl, amilöI |obban Iell, de ke-
söbb e|szaka, amikor erölIenüI feküdl a ferfi, azl mondla:
,Ma e||eI ismel csinaIod, ugye` Iz aIkaIommaI ne hagyd ab-
ba, csinaId vegig, luIsagosan fa|, ha csak feIig csinaIod.¨
÷ De hiszen ha meghaI, azzaI mindennek vege.
÷ Lehel, hogy Szada ¡onl ezl akarla, hogy mindennek
vege Iegyen.
÷ Merl szerelle a ferfil`
÷ Is senkiveI se akarl oszlozni ra|la.
Vad szeIIökes sö¡örl vegig a verandan. A Iam¡a riad-
lan ¡isIogoll. Odakinn eIaIIl a hóeses, de egyaIlaIan nem
gyengüIl a szeI.

[201]
Rinko egy ideig haIIgaloll, minlha a szeIre figyeIne.
÷ MiböI eIl Szada` ÷ kerdezle vegüI.
÷ Kicsizónak ellerme voIl Tokió Nakano kerüIeleben, es
az asszony oll voIl ¡incernö.
÷ SzóvaI igy ismerkedlek meg.
÷ Szada harmincegy eves voIl, Kicsizo lizenegy evveI
idösebb, negyvenkellö. A korabeIi ludósilasok |óke¡u, mar-
kans, eIbuvöIö ferfikenl ir|ak Ie. Szada lizenhel vagy lizen-
nyoIc eves koralóI gesakenl doIgozoll, ugyhogy vaIószinuIeg
koran erö li¡us Iehelell. Azl mond|ak, eIemi eröveI haloll a
ferfiakra.
Nem fogIaIkozoll meIyebben ezzeI az üggyeI, de lavaIy
decemberben eIoIvasla az egyik korabeIi u|sag beszamoIó|al,
es liszlan megmaradlak az agyaban a reszIelek.
÷ Akkor laIan Szada csabilolla eI a ferfil.
÷ Nem. A ferfi kezdemenyezell, de Szada akkor mar
szereImes voIl beIe.
÷ A ferfi nös voIl`
÷ Igen, de mikor meg¡iIIanlolla Szadal, eIveszell.
÷ De az elleremben nemigen Iehellek kellesben.
÷ Izerl |arlak küIönbözö fogadókba es leahazakba. ÷
ßeszed közben Kouki kezdle ugy erezni, minlha a sa|al lör-
lenelükel meseIne eI.
÷ Is a feIesege megludla.
÷ Termeszelesen. IllöI fogva meg nehezebb voIl haza-
mennie. Igy azlan az egyik heIyröI a masikra menlek. A gyiI-
kossag eIöll egy egesz helel löIlöllek ugyanabban a leahaz-
ban.
÷ AneIküI, hogy egyszer is hazamenlek voIna`
÷ TaIan akarlak, de vaIahogy oll ragadlak, es azulan
mar nem lehellek.

[202]
U|abb szeIIökes csa¡oll Ie a hazra. Mindkellen alerez-
lek, mennyire hasonIiloll a csa¡daba esell szerelök, Szada es
Kicsizo heIyzele az övekere.
÷ Merl egyikük sem merle |avasoIni a masiknak, ugye`
÷ Iersze, azerl maradlak oll meg egy na¡ol, ma|d
meginl egy na¡ol, ma|d meginl, merl nem birlak eIviseIni a
gondoIalol, hogy bucsul mond|anak egymasnak. RaadasuI az
asszony szamara ez azl |eIenlhelle voIna, hogy visszaküIdi a
ferfil a feIesegehez.
÷ Tudom. ÷ Rinko hirleIen eIka¡la a ferfi könyökel, es
Kouki öszlönösen halrahököIl. ÷ Minden nö igy erzell voIna
a heIyeben.
A ferfil kicsil megriaszlolla az asszony hang|abóI kicsa-
¡ó erzeIem.
÷ Amugy sem hiszem, hogy haza akarl voIna menni ÷
feIeIle. ßar IalszóIag Kicsizo lellenek mozgalórugóil magya-
razla, ezzeI is sikerüIl megnyuglalnia Rinkól.
÷ Akkor inkabb kellös öngyiIkossag voIl, minl gyiIkos-
sag, ugye`
÷ Szada magal is meg akarla öIni.
÷ De eIölle Ievagla a ferfi...
Kouki bóIinloll, |óI emIekezell az u|sagcikkre:
÷ Amikor meglaIaIlak a hoIlleslel, meg a nyaka köre
voIl lekerve Szada kimonó|anak öve. A leslböI löbb darabol
kimelszellek, azonkivüI az asszony verreI, nagy belukkeI irla
a Ie¡edöre: ,Szadakicsi¨. Ugyanezl irla a ferfi baI comb|ara,
es a baI kezebe beIevesle a nevel: Szada.
÷ I|eszlö ÷ bu|l szorosabban Rinko Kouki meIIkasahoz.
÷ I||eI kellö körüI vegzell veIe. Ugyanazna¡ reggeI la-
vozoll a leahazbóI. Amikor meglaIaIlak a ferfi hoIlleslel, eI-
szabaduIl a ¡okoI. A feIiral eIaruIla a szemeIyazonossagukal,
de amugy sem hiszem, hogy meg akarl voIna szökni.
÷ Mi lörlenl a reszekkeI, ameIyekel Ievagoll`

[203]
÷ Gondosan becsomagoIla ökel, azlan a dereka köre le-
kerle a ferfi agyekkölö|el, es bedugla ökel. Igy a leslehez kö-
zeI viseIhelle.
Maga is megborzongoll, miközben meseIle. Amikor
közeIebb huzla magahoz Rinkól, hogy megnyuglassa, Iegna-
gyobb megdöbbenesere megerezle az asszony kezel a ¡eni-
szen. Mikor fogla meg` MezleIenüI feküdlek, egymashoz
bu|va, ezerl egyaIlaIan nem voIl lermeszeleIIenes, hogy
Rinko megerinlse, de lekinlve, miröI beszeIgellek, nemiIeg
idegesilönek laIaIla a doIgol.
Kouki egy kicsil halrebb huzódoll, de Rinko nem en-
gedle eI. Le||ebb csuszoll a lakaró aIall. Va|on miben mesler-
kedhel`
Kouki erezle, hogy az asszony forró a|ka körüIöIeIi hu-
sal.
÷ He... ÷ nyögle rekedlen. Rinko mar korabban is meg-
csókoIla ill, nemiIeg szegyenIösen, de meg sose velle iIyen
meIyen a sza|aba. A varalIan gyönyörlöI megranduIl a lesle,
mire Rinko eIengedle. Igyik kezeben a megmerevedell lagol
fogva feI¡iIIanloll a ferfira:
÷ Ill vagla Ie`
Kouki ke¡leIen voIl vaIaszoIni, mindössze a fe|el razla.
÷ SzóvaI nem csak ezl`
÷ Nem. Ill es mögölle is.
÷ Ill ÷ mondla Rinko, finoman megerinlve a herezacs-
kól.
÷ Is mil lell veIük`
÷ ße|arla az egesz varosl, azl lervezle, hogy meghaI, de
nem ludla raszanni magal. Harom na¡ muIva laIaIlak meg
Sibu|aban egy masik fogadóban. Az u|sagok ¡ersze eIcsam-
csoglak az eselen, es effeIe szenzacióha|hasz föcimekkeI kö-
zöIlek a hirl: ,Verszom|as nö¨, ,Ierverzió¨, ,ßorzaImas
gyiIkossag¨ meg effeIek.

[204]
÷ MiIyen kar.
÷ IIeinle mindennek eImondlak, de amikor kiderüIl,
vaIó|aban mi voIl az indileka, megvaIlozoll a közhanguIal.
Amikor meglaIaIlak Szadal, harom IeveI voIl naIa. Az egyi-
kel Kicsizónak cimezle. Igy szóIl: ,Te, akil a Ieg|obban szere-
lek, haIoll vagy, es mosl mar vegIeg az enyem. Nemsokara
veIed Ieszek.¨
÷ Izl nem erlem.
÷ VoIl naIa egy Oszakaig szóIó |egy. MiveI Tokióban
nem ludla raszanni magal az öngyiIkossagra, eIhalarozla,
hogy eImegy az Ikoma-hegyre, ahoI mar korabban is |arl, es
oll öIi meg magal.
÷ Mi lörlenl veIe azulan, hogy Ielarlózlallak` ÷ kerdezle
Rinko kivancsian.
÷ Azl hiszem, megkönnyebbüIl, amikor ralaIaIlak a
rendörök. Amikor a nyomozó megkerdezle löIe, kicsoda,
nyugodlan vaIaszoIl. ,Abe Szada vagyok. Az a nö, akil ke-
resnek.¨ Is minden kerdesre a Iehelö Iegnyugodlabban feIeIl.
Hal hóna¡ muIva a largyaIasan az ügyesz liz ev börlönl kerl,
de a biró halra csökkenlelle.
÷ Iz nem szamiloll luI enyhe ileIelnek akkoriban`
÷ GyiIkossagerl` Dehogynem. Szada minlafogoIy voIl.
}ó magaviseIelerl eIengedlek egy evel a bünleleseböI, ugy-
hogy mindössze öl evel löIlöll börlönben.
Rinko megkönnyebbüIlen sóha|loll.
÷ Abban az evben lörlenl a fialaI kalonaliszlek aIIam-
csinykiserIele, ameIyben eIelel veszlelle a kormanyzal harom
vezelö|e. Iz a hires februar 26-i incidens. HalaImasra csa¡lak
a larsadaImi eIegedelIenseg huIIamai. Az orszag egyre erö-
leI|esebben miIilarizaIódoll. Nemsokara kövelkezell a man-
dzsuriai agresszió. A esemenyek innenlöI megaIIilhalalIanuI
vezellek a csendes-óceani haboruhoz.
÷ SzóvaI ekkor lörlenl.

[205]
÷ Igen. Nagyon rossz voIl a közhanguIal. Az emberek
erezlek, hogy közeIedik a haboru. Azl hiszem, Szada lörlene-
le löbbek közl azerl hiresüIl eI, merl annyira mas voIl, minl
amil hivalaIos ¡ro¡aganda sugaIIl: egy fialaI nö mindenl
kockara lell a szereIemerl. Söl, egyes u|sagirók vegüI az er-
köIcsi reform ullörö|ekenl kezdlek emIegelni.
÷ Iszerinl meIIe aIIl a közveIemeny.
÷ Igen, es laIan reszben emiall ka¡oll enyhe ileIelel. De
az ügyved|e is nagy halasu vedöbeszedel larloll.
÷ Mil mondoll`
÷ KomoIyan feIkavarla a kedeIyekel, amikor azl aIIilol-
la, hogy Szada es Kicsizo annyira szerellek egymasl, oIyan
lökeIelesen összeiIIellek szexuaIisan, amiIyen miIIióbóI Ieg-
feI|ebb egy ¡arnak adalik meg. Azl mondla, hogy ezl nem
szabad helközna¡i gyiIkossagi ügykenl kezeIni. Szerinle
azerl lörlenl mindez, merl nem birlak eIviseIni, hogy ne Ie-
hessenek aIIandóan együll. Igymas iranl erzell szenvede-
Iyük vezelell a gyiIkossaghoz.
÷ KelmiIIió emberböI egy ¡ar`
÷ Ugy erlelle, hogy egymasnak leremlelle ökel az eg.
Rinko haIIgaloll. Igy ¡erc muIva a ferfiehoz nyomla az
agyekal.
÷ Is mi`
÷ Iz rank is igaz.
÷ Azl mondod, kivaIaszlollak vagyunk`
÷ KüIönben nem Iennenk ill.
A szereIem IeIki oIdaIa halaImas erö, de a lesli vonza-
Iom ugyanennyil szamil. A lesli szereIem önmagaban is eIvi-
seIhelelIenne leszi az eIvaIasl.
÷ De ugye eIeinle nem Iehel ludni, ki az igazi` ÷ lunö-
döll az asszony.
÷ Nem, ez nem Ialszik eIsö ¡iIIanlasra.

[206]
÷ Remes oIyasvaIakiveI eIni, akiveI nem iIIünk össze. ÷
Iz ugy hangzoll, minlha a fer|eröI szóIl voIna. ÷ Mil lesznek
masok, ha igy aIakuI a heIyzel`
÷ IeIlehelöIeg meg¡róbaI|ak eIviseIni, meg akkor is, ha
szerencselIenüI erzik magukal. Sokan veIhelöIeg nem is la-
IaIkozlak az igazi szereIemmeI.
÷ TaIan |obb is ludalIannak Ienni.
÷ Nem igy erlellem...
÷ Lehel, hogy boIdogabb Iennek, ha nem laIaIkozom ve-
Ied.
÷ Ugyan mar. ÷ Kouki zavarba |öll mosl, hogy iIyen
forduIalol vell a beszeIgeles.
÷ KiveI beszeIhellem voIna erröI`
VoIl benne vaIami. Az ember nehezen mond|a eI barki-
nek, hogy gond|ai vannak ¡ar|avaI az agyban. Is ha megis,
nagy vaIószinuseggeI azl a lanacsol ka¡|a, hogy Iegyen lü-
reImes, vagy eselIeg furcsan neznek ra.
÷ IeIlekeny vagyok azokra a fer|ekre es feIesegekre,
akik lökeIelesen összeiIIenek. Ha minden hazassag iIyen voI-
na, senki se szenvedne.
÷ I¡¡ azerl, merl iIyen rilka, nem csodaIalos laIaIkozni
a szamodra megfeIeIö emberreI` ÷ Akarhogy is, nemi vigaszl
merilellek ebböI a gondoIalbóI.
Kouki az órara ¡iIIanloll. Tizenegy muIl. A beszeIgeles
eIvonla figyeImükel, es megfeIedkezlek az idöröI. Meg min-
dig erösen fu|l a szeI, de eIaIIl a hóeses. HoIna¡ feIlehelöIeg
visszamehelnek Tokióba. Meg nem dönlöllek eI, mikor in-
duI|anak, de miveI Koukinak lizkor a munkaheIyen keIIell
Iennie, nem maradhallak soka.
A ferfi az oIdaIara forduIl, hogy aIud|on egy kevesel,
am Rinko keze kivancsian eIinduIl a hala mögüI, es megerin-
lelle a Iabai közl. Kouki az asszony kezere lelle lenyerel.
÷ Inkabb aIud|unk ÷ kerle szeIiden.

[207]
÷ Nem banod, ha egy kicsil ill hagyom a kezem`
MieIöll SzadaróI beszeIgellek, vaduI szerelkezlek, es
Koukiban mosl nem voIl eIeg energia ahhoz, hogy reagaI|on
kedvese erinlesere. Hagyla, hogy az asszony ¡uha keze ked-
vere |alszadozzon.
÷ Kivancsi vagyok, hogy Kicsizo csakugyan oIyan |ó
szerelö voIl-e ÷ |egyezle meg Rinko eIgondoIkozva.
Kouki egy kicsil keIIemelIenüI erezle magal, amierl egy
masik ferfivaI hasonIil|ak össze, de azerl eImeseIle mindazl,
amire emIekezell.
÷ Azl mond|ak, annyi energia es annyi önuraIom voIl
benne, hogy szinle megaIIas neIküI a nö kedveben ludoll |ar-
ni.
Szada szerinl messze a Ieg|obb szerelö|e voIl.
÷ Is ezerl lelle azl... amil lell`
÷ Amikor megkerdezlek, igy feIeIl: ,Iz voIl az a resze,
ameIy a Ieglöbbel |eIenlelle szamomra, es nem ludlam eIvi-
seIni a gondoIalol, hogy amikor mosdal|ak, egy masik nö
megerinlse ill. Nem hagyhallam, hogy barki meglegye.
AzonkivüI, amikor ollhagylam a fogadóban, ugy gon-
doIlam, hogy amig ez a resze veIem Iesz, ugy fogom erezni,
hogy ö is ill van, es nem Ieszek maganyos.¨
÷ Òszinle voIl, nem`
÷ Amikor arróI kerdezlek, mierl irla verreI a Ie¡edöre,
hogy ,Szadakicsi, mi kellen¨, azl feIeIle, miulan megöIle a
ferfil, ugy erezle, hogy mosl mar senki se veheli eI löIe, es ezl
mindenkiveI ludalni akarla.
÷ OIvaslad vaIahoI`
÷ Mind benne van a vaIIomasaban, amil a rendörsegen
lell.
÷ Szerelnem Ialni.
÷ Ma|d eIhozom neked, miulan hazamenlünk.

[208]
Lehunyla szemel, de meg mindig magan erezle kedve-
se kezel.
Az e|szaka köze¡en Kouki Abe SzadaróI aImodoll.
NikkóbóI vagy laIan mashonnan hazafeIe menel Ialla az asz-
szonyl Aszakuszaban: egy kis bevasarIóulca vegen aIIl, es fe-
Ie nezell. MegIehelösen öreg voIl mar, megis küIönösen von-
zó sima, feher böreveI. Kouki eIbuvöIlen meredl feIe, ö ¡edig
beIeoIvadl a lömegbe.
Irdekes, hogy Rinko is róIa aImodoll. Az ö aImaban
komoIy lömeg gyuIl össze, hogy Ialhassa a hirhedl asszonyl,
de a rendörök eIzavarlak ökel.
Kouki ugy gondoIla, erli, hogy aImaban mierl a zsufoIl
aszakuszai ulcan |eIenl meg Szada. Igy idösebb koIIega|a
meseIle, hogy az asszony nem sokkaI a haboru ulan kisven-
degIöl nyiloll oll. Meg idöskoraban is csinosan öIlözöll, es
vonzó nönek szamiloll. Megörzöll vaIamil if|onli sze¡sege-
böI. De sze¡ Iassan hire menl, hogy hoI doIgozik, es miveI
veIhelöIeg nemigen eIvezle ezl a fa|la ne¡szerusegel, hama-
rosan eIlunl. Senki se ludla, mi lörlenl veIe ezulan.
÷ Hany eves Iehel mosl, ha meg eI` ÷ kerdezle Rinko
÷ 1936-ban harmincegy voIl. A kiIencvenes eveiben |ar-
hal.
÷ Vagyis eIke¡zeIhelö, hogy meg eI.
Kouki fe|en alfuloll, hogy |ó Ienne inler|ul keszileni veIe
a Sóva-korszakróI keszüIö munka|ahoz, de egy masod¡ercceI
kesöbb Ielell róIa. Rególa kerüIi a nyiIvanossagol, miIyen |o-
gon iranyilana ra ismel a refIeklorokal` KüIönben is akkor
reszIelesen beszamoIl mindenröI.
A ferfi feIüIl, minlha ezzeI a geszlussaI akarna vegel
velni az Abe SzadaróI szóIó beszeIgelesnek. IeIka¡la könlö-
sel, az abIakhoz Ie¡ell, es szelhuzla a függönyl. A
Csuzendzsi-ló csiIIogoll a reggeIi na¡sülesben. Moslanra eI-
aIIl a hó. A feny miIIió darabra lörve szikrazoll a friss havon.
÷ Gyere, nezd meg.

[209]
Tegna¡ esle, miulan megludlak, hogy nem ludnak eI-
induIni, u|ra meg u|ra szerelkezlek. Akarcsak Szada es
Kicsizo, ök is kelszemeIyes viIagukba zarkózlak. A füIIedl e|-
szaka ulan vaIószinulIennek lunl a la|.
Meg a ló Ialvanyaban gyönyörködlek, amikor meg|e-
Ienl egy szobaIany, es közöIle, hogy megnyilollak az ulal.
Tegna¡ esle rengelegel idegeskedlek. Minden |ózan erv eIIe-
nere remenykedlek, hogy vaIami csoda foIylan haza|ulnak.
De mosl, amikor vegre heIyreaIIl a forgaIom, eIsö gondoIa-
luk az voIl, hogy miIyen csodaIalos Ienne, ha örökre ill ma-
radhalnanak. Abban a ¡iIIanalban, ahogy eIdönlöllek, ide|e
induIni, iszonyu suIIyaI nehezedell ra|uk a vaIó viIag minden
¡robIema|a. Kouki azon lunödöll, mil legyen azzaI az erle-
kezIelleI. IróbaI|a meg eIerni, vagy haIassza eI, es csak deI-
ulan er|en munkaheIyere` Is mil mond|on a feIesegenek`
Rinko meg nehezebb heIyzelben voIl. Nem eIeg, hogy nem
|eIenl meg az unokahuga esküvö|en, de egesz e|szaka kima-
radl. Hogyan fog|a ezl megmagyarazni`
TökeIelesen liszlaban voIlak a masik erzeseiveI, de
haIIgallak, merl mindkellen ¡onlosan ludlak, miIyen komoIy
a heIyzel.
VegüI nem sokkaI nyoIc ulan reggeIizlek, kiIenckor la-
vozlak. TaxivaI menlek az aIIomasra, es nem sokkaI deI eIöll
szaIIlak feI a Tokióba induIó vonalra.
MiveI eseIye sem voIl, hogy idöben odaer|en az erlekez-
Ielre, Kouki feIhivla az irodal, es azl mondla, megfazoll, es
ollhon marad. A feIesegenek nem leIefonaIl. Rinkóhoz ha-
sonIóan ö se akarl beszeIni hazaslarsavaI.
IeI lizenkellö körüI erkezlek Aszakuszaba, de egysze-
ruen ke¡leIenek voIlak eIbucsuzni egymaslóI, ezerl inkabb
egy ulcai kifözdeben ellek egy kis leszlal. Tizenkellö ulan fe-
|ezlek be az ebedel.
÷ Mil akarsz csinaIni` ÷ kerdezle a ferfi.
÷ Na es le`
Az asszony oIyan revelegen nezell maga eIe, hogy

[210]
KoukibóI öszlönösen kibukoll:
÷ Men|ünk Sibu|aba! ÷ Iedig ha a Iakasukba mennek,
csak lovabb huzzak az idöl, es meg kesöbb ernek haza, lo-
vabb ronlva az amugy is kenyes heIyzelen. Kouki lökeIele-
sen liszlaban voIl veIe, megis megkerdezle RinkólóI, nem
banna-e, ö ¡edig bóIinloll. Leinlellek egy laxil. Kouki meg-
fogla kedvese kezel.
÷ Mosl mar csakugyan oIyanok vagyunk, minl Szada es
Kicsizo ÷ sugla a füIebe. Mindkellen erezlek, mi lörlenik
ma|d, miheIyl beIe¡nek az a|lón.
AIig egy óra aIall odaerlek. A megkönnyebbüIeslöI es
az enyhe faradlsaglóI likkadlan eIlerüIlek egymas meIIell.
Igyikük se akarl szerelkezni. KenyeImesen összebu|lak az
ismerös agyon, es eIaIudlak.
Amikor feIebredlek, mar harom óra voIl. Messze voIl az
esle. De ahogy egymashoz simuIva feküdlek az agyon az eI-
függönyözöll, feIhomaIyos szobaban, Iassacskan feIlamadl
bennük a vagy. Kouki gyengeden cirógalla kedvesel, amig
az keszen nem aIIl a fogadasara, Rinko ¡edig öl simogalla.
Vagyuk egyre nöll, eIIenaIIhalalIan Iell, es Kouki vegüI beIe
haloIl. A munkaróI es csaIadróI megfeIedkezve ÷ vagy laIan
e¡¡en feIedesl keresve ÷ csak azzaI lörödlek, hogy örömel
nyu|lsanak es ka¡|anak. Azlan ismel eIaIudlak.
ßesöleledell, mire meginl feIebredlek. Hal óra muIl.
Rinko könnyu vacsoral doboll össze, sörreI önlözlek Ie, kicsil
nezlek a level, beszeIgellek, es egyelIen szól sem e|lellek ar-
róI, hogy haza keII menniük. Vacsora ulan visszafeküdlek az
agyba. ßar nem azerl döIlek Ie, hogy meginl szerelkezzenek,
kezük röglön a masik feIe induIl. A gyönyörök föId|en |arlak,
ahoI nincs se na¡¡aI, se e|szaka. Csak idönkenl viIIanl al ra|-
luk a gondoIal, hogy laIan megis haza kene induIni.
VegüI liz órakor Kouki feIkeIl, hogy könnyilsen magan,
es amikor vissza|öll, megkerdezle:
÷ Mil szerelneI csinaIni`

[211]
Iz voIl minden, Rinko azonban feIfogla, hogy Ie|arl az
idö.
÷ Is le`
Ugyanigy kerdezell vissza deIben Aszakuszaban is. Iz
aIkaIommaI Kouki igy vaIaszoIl:
÷ Szivem szerinl örökre maradnek, de azl hiszem, nem
Iehel. ÷ Meg mosl sem akarla kimondani, hogy induIniuk
keII.
Rinko sa¡adlan fesüIle ha|al. Sem a zuhany, sem a
smink nem ludla eIlünlelni a szereImes együllIel nyomail.
Ugyanez voIl a heIyzel KoukivaI is. Noha mar magara öIlölle
kabal|al, szinle aradl beIöIe a szerelkezesl kövelö bagyadl-
sag.
VegüI eIkeszüIlek. Rinko feIvelle borszinu kabalka|al,
fekele, garbónyaku ¡uIóverel, szürke kaIa¡|al. A ferfi meg-
öIeIle, es odahuzla magahoz, de nem ludoll mil mondani.
Mindössze annyil lehelell, hogy magahoz szorilolla, es
közben imadkozoll magaban: Kcrcn, nc csscn scnni |ajc! ak-
kcr scn, na a jcrjc! ncgnaragszik, !uncng, nci4n cr5szakcs. Nc
aka!4|qcznassa ncg scnni, ncgq ujra |4ssa|ak.
Rinko, ugy lunl, megerli.
÷ Mennem keII ÷ mondla halarozollan, de közben gyor-
san eIforduIl. Könnyes voIl a szeme.
Kouki zsebkendöl vell eIö, es IelöröIle kedvese könnye-
il:
÷ Ha barmi lörlenik, nyugodlan hiv| ÷ mondla. ÷ Igesz
e|szaka ebren Ieszek. ÷ Igaz, neki is megvoIl a maga ba|a. A
feIesege egesz moslanaig megbocsalónak bizonyuIl, de eI-
ke¡zeIhelö, hogy ez Iesz az uloIsó cse¡¡ a ¡oharban. TaIan
e¡¡ ma e|szaka ¡allan eI a hur, azonban Kouki ludla, hogy
semmi se larlhal|a vissza, ha kedvesenek segilsegre van
szüksege:
÷ Nem hagyIak egyedüI, barmi lörlen|en is ÷ ismeleIle
meg.

[212]
Ugy lunl, hogy Rinkónak ennyi is eIeg. Az asszony
megigazgalla smink|el, es ismel feIvelle kaIa¡|al. Igymasra
nezlek, bóIinlollak, es kiIe¡lek az a|lón.
Tiz óra muIl, csendes voIl az e¡üIel. A foIyóson kikerüI-
lek egy nagy ¡a¡irdobozl, Iemenlek a IiflleI az eIöcsarnokba,
ma|d kisiellek az ulcara. Ha egy laxivaI mennek, laIan sose
ludnak eIvaIni egymaslóI, igy kel küIön laxil inlellek Ie. Az
induIó kocsikbóI inlellek bucsul egymasnak.
÷ Ne feIe|lsd eI ÷ mondla a ferfi, es Rinko bóIinloll.
Kouki addig nezell ulana, mig a laxi halsó Iam¡ai eI
nem lunlek a szeme eIöI. Azlan radöbbenl, hogy vegel erl ez
a küIönIeges, hosszu randevu, es faradlan Iehunyla szemel.

[213]
Tavaszi árnyék
Az evszakok vaIlakozasa az emberek eIelere is kihal.
TeI es lavasz forduIó|a, amikor a lermeszel csak ugy duzzad
az energialóI, Ieglöbbünkel faradlla, Ieverlle lesz.
Nagy|abóI ebben az evszakban, februar vegen, marcius
eIe|en, löbb varalIan esemeny lörlenl. Kouki regi baral|a,
Mizugucsi lüdörakkaI kórhazba kerüIl. Iz mar a masodik
komoIy csa¡as voIl szamara, hiszen lavaIy varalIanuI alhe-
Iyezlek a ceg egyik kisebb IeanyvaIIaIalahoz. A daganalol
szerencsere ide|eben feIfedezlek, es azonnaI megmulöllek.
Mizugucsi mosl kenyeImesen Iabadozoll. Kouki meg akarla
Ialogalni a kórhazban, de a csaIad arra kerle, hogy var|on,
amig baral|a vissza nem nyeri ere|el.
Lehel, hogy Mizugucsi is a lavaszi energiaeIszivas aI-
dozala Iell` Vagy ami vaIószinubbnek lunl, azerl Iell beleg,
merl eIlavoIilollak a vaIIaIal eIeröI` ßarmennyire is hihelel-
Ien, hogy vaIaki azerl Iegyen rakos, merl alheIyezlek, Kouki
|ó nehany oIyan emberl Ialoll mar, akik suIyosan megbele-
gedlek, miulan eIveszlellek ¡ozició|ukal es munkakedvükel
is, ugyhogy faIan megiscsak van vaIami összefügges.
ßaral|a belegsegenek hirere Koukil is megcsa¡la az eI-
muIas szeIe. Szerencsere nem voIl semmi ba|a, hacsak Rinko
iranli szenvedeIyel nem nevezhel|ük belegsegnek.
Irdekesnek laIaIla, hogy ka¡csoIaluk nem Iassankenl
meIyüI, hanem Iökesszeruen fe|Iödik lovabb bizonyos ese-
menyek ulan. IeIdanak okaerl, amikor Kamakuraba menlek,
vagy a hakonei kiranduIason es Rinko a¡|anak virraszlasal
kövelöen. Mindezek a kockazalos randevuk es a hozza|uk
larlozó aruIasok meg közeIebb hozlak ökel. Legulóbb ¡edig
az a februari hóvihar lelle meg erösebbe a kellö|ük közöll Ie-
vö köleIekel, ami miall nem ludlak ide|eben hazainduIni a
Csuzendzsi-lólóI.
Rinko kel bunl is eIkövelell, ameIyekel a larsadaIom
nemigen bocsal meg egy feIesegnek. Nem |eIenl meg egy csa-

[214]
Iadlag esküvö|en, es kel na¡ra egyszeruen eIlunl. Kouki any-
nyira aggódoll az asszony miall, hogy aIudni sem birl. Ami-
kor Rinko kel na¡ muIva meg|eIenl a Iakasukban, eIeg vi-
damnak lunl, de ez feIszines |ókedv voIl csu¡an. Ugy lunl,
ezullaI komoIyra forduIl a doIog. Amikor azna¡ esle lizen-
egy ulan Rinko hazaerl, Haruhiko, a fer|e meg ebren voIl, de
az asszony hiaba köszönl, ö haIIgaloll, meg csak feI sem ne-
zell könyveböI. Rinko ludla, hogy a ferfi füslöIög a haraglóI,
de nem halraIl meg. IImondla, hogy mennyire sa|naI|a, hogy
a rossz idö visszalarlolla, es nem ludoll reszl venni az uno-
kahuga esküvö|en. Azlan, amikor a ferfi meg mindig nem
szóIl semmil, nem eröIködöll lovabb. MegforduIl, hogy feI-
men|en a Ie¡csön, de ebben a ¡iIIanalban a ferfi megaIIilolla.
÷ Var|! ÷ ¡arancsoIla melszö hangon. ÷ Mindenl ludok.
Rinko döbbenlen forduIl halra.
÷ Ionlosan ludom, hogy kiveI voIlaI es hoI.
Amikor az asszony ezl eImeseIle, Kouki eIfeheredell.
Azok aIa¡|an, amikel RinkólóI es KinugavalóI feIszedegelell,
az asszony fer|e a negyvenes evei vegen |arl. Haruhiko |óke-
¡u ferfi voIl, hibalIan meg|eIenesu, de minl oIy sok okos em-
ber, nemiIeg hideg es dogmalikus. IgyaIlaIan nem nagyviIa-
gi ferfi vagy nöcsabasz. Lehelseges, hogy egy iIyen ember
veszi a faradsagol, es nyomozlal a feIesege szerelö|e ulan`
Koukinak nehezere esell eIhinni.
÷ A leI|es neved lud|a. Kouki Soicsiro ÷ Rinko mindösz-
sze ennyil mondoll.
÷ Hogy a csudaba`
÷ IeIlekeny lermeszel.
Akkor sem Iehelell könnyu kiderilenie a nevel.
÷ GondoIod, hogy kövelell minkel` Vagy nyomozól be-
reIl`
÷ Mashonnan is megludhalla. Megvannak a IeveIeid,
amikel irlaI. Neha ¡edig beirlam a neved vagy a ceged nevel
a halaridöna¡Iómba.

[215]
÷ Lalhalla`
÷ Mindig eIdugom, ugyhogy nemigen. De laIan nem
voIlam mindig oIyan eIövigyazalos, minl Iehellem voIna, es
eIke¡zeIhelö, hogy eszrevell vaIamil.
÷ Többel vagy ollhon, minl ö.
÷ Igen, de ne feIe|lsd eI, hogy a helvegen nem voIlam
odahaza. ÷ A¡|a haIaIa ulan Rinko egy ideig az any|anaI Ia-
koll }okohamaban. Lehel, hogy a fer|e akkor kulalla al a
hoImi|al. ÷ AzonkivüI az uloIsó aIkaIommaI megmondlam
neki, hogy hiv|ak a fogadól, emIekszeI` Ha csak egy e|szaka
Iell voIna, nem erdekes. De amikor masna¡ esle sem menlem
haza, Iefogadom, hogy feIhivla a ¡orlal, es kerdezösködöll.
Ra|lunk kivüI csak nehany vendeg voIl a fogadóban a hóvi-
har e|szaka|an, es eIke¡zeIhelö, hogy ebben a veszheIyzelben
az igazgaló kiadoll oIyan szemeIyes informaciól, ameIyel kü-
Iönben nem mondoll voIna eI.
÷ Csakugyan lud|a, ki vagyok`
÷ Mierl laIaInek ki iIyel`
KüIönös erzes voIl, minlha az eddig |ambor hazi ked-
vence hirleIen fogal vicsorilva ronloll voIna ra.
÷ Mil mondoll meg` ÷ kerdezle Kouki.
÷ Hogy ugy szórakozunk, ahogy akarunk, öl nem er-
dekIi, meg hogy ¡iszkos, erköIcsleIen nöszemeIy vagyok.
Kouki haIIgaloll. IIfogla a fa|daIom, minlha hozza in-
lezlek voIna a szavakal.
Rinko meIy IeIegzelel vell:
÷ Azl is mondla, hogy gyuIöI, de sose enged eI.
Innek semmi erleIme se voIl. Ha gyuIöIi a feIesegel,
mierl nem mond|a meg neki a veIemenyel, es küIdi csoma-
goIni` Mierl keII lovabb normaIis hazassagol lellelni`
÷ Nem erlem.
Rinko bóIinloll:

[216]
÷ Tudom, hogy örüIel. De igy akar bosszul aIIni.
÷ Ra|lad`
÷ TuIsagosan gyuIöI ahhoz, hogy eIvaI|on löIem. Inkabb
örökre magahoz akar IancoIni.
÷ IIeg ¡erverz bosszunak lunik. ÷ Kouki mindeneselre
meghökkenl. ÷ A Ieglöbb ferfi az ö heIyeben inkabb erösza-
kos Ienne. HalaImas bolranyl csa¡na.
÷ De ö nem iIyen.
÷ Azl akarod ezzeI mondani, hogy moslanlóI barmil is
leszeI, ö semmil nem szóI, hagy|a, hadd csinaI|, amil akarsz`
÷ Ó, nem. ße akar zarni a hazba, hogy sóIyomkenl fi-
gyeIhesse minden Ie¡esemel. De meg ha ö ha|Iandó Ienne is
eIfordilani a fe|el, |ó nehanyan ragnak a füIem: az anyam, a
leslverem, az ö szüIei, az összes rokonai... merl mindaddig,
amig nem vaIlunk eI, egy feIesegnek feIeseghez iIIön keII vi-
seIkedni.
Kouki eIöll kezdell kiliszluIni a ke¡.
÷ De ha igy erez iranlad, mierl akar egyaIlaIan egy fedeI
aIall Ienni veIed` }ósagos eg, hiszen meg egy közös elkezes is
maga Iehel a ¡okoI!
÷ Az any|a a Nakano Kórhaz ollhonaban eI, es gyakran
eszik oll veIe. KüIönben is az egyelemen is van szoba|a, es
mar amugy is küIön haIószobaban aIudlunk.
÷ KüIön haIószobaban` TenyIeg` Mióla`
÷ Mar löbb minl egy eve.
TavaIy iIyenkor kezdell komoIyra forduIni kelle|ük
ka¡csoIala. Az asszony hazassaga eszerinl akkor mar ro-
mokban heverl, nem ö lelle lönkre.
÷ Is mosl mi Iesz` Akarod foIylalni` ÷ kerdezle Kouki ÷
Is le`
Mosl, hogy Rinko visszadobla a kerdesl, Koukinak egy
¡iIIanalra eIaIIl a IeIegzele. HirleIen radöbbenl, miIyen su-

[217]
Iyos dönles eIöll aII, ugyanakkor IeIke meIyen ludla, hogy
mar nincs visszaul.
Iszebe |uloll, amikor esle lizenegy ulan hazaerl a
Csuzendzsi-lólóI. Iumie, a feIesege meg fenn voIl, de amikor
nem |öll eIö, hogy üdvözöI|e, Kouki egyenesen a haIószobaba
menl es alöIlözöll. Ha mosl visszamegy a na¡¡aIiba, egesz
bizlos, hogy veszekedni fognak. Alfuloll az agyan, hogy la-
Ian |obb Ienne, ha ugy lenne, minlha faradl voIna, es Iefe-
küdne aIudni. Igaz, ezzeI nem oId meg semmil, csak eIodaz-
za a ¡robIemal. Ugy dönlöll, |ö||ön, aminek |önnie keII. Ma|d
mond vaIami oIyasmil, hogy nagyon sok munka|a voIl. Ösz-
szeszedle magal, feIaIIl, a lükörben eIIenörizle, hogy nincs
semmi aruIkodó nyom a küIse|en, azlan Iemereszkedell a
na¡¡aIiba, ahoI a feIesege a szófan üIve nezle a level.
÷ Szervusz, hal vissza|ölleI` ÷ mondla nyugodlan, ami-
kor a ferfi beIe¡ell. Kouki bóIinloll. MegkönnyebbüIl, amierl
az asszony iIyen higgadl. Levelelle magal a szomszedos fo-
leIbe.
÷ Uramislen, huIIafaradl vagyok ÷ mondla, es nagyol
asiloll. ÷ Tegna¡ esle haza akarlam |önni, de nem ludlam
idöben befe|ezni a munkam. Meg a mai na¡om is ramenl. ÷
Amikor eImenl, azl mondla, hogy kiolói lem¡Iomokban es
muzeumokban gyu|l anyagol a keszüIö könyvehez. NemiIeg
zavarla, hogy nem eIöször eIl ezzeI a kifogassaI. ÷ Tegna¡ feI
akarlaIak hivni, de luI sokal illam es eIaIudlam. ÷ Kicsil asi-
loll, azlan a dohanyzóaszlaIon Ievö cigarellasdoboz feIe
nyuIl, amikor a feIesege varalIanuI Ieka¡csoIla a level, es feIe
forduIl.
÷ Igazan nem kene slra¡aInod magad.
÷ MiröI beszeIsz`
Az asszony Iassan feIvelle a leascseszel az aszlaIróI, es
¡ar ¡iIIanalig szólIanuI meIengelle lenyerel.
÷ Mierl nem vaIunk eI` ÷ kerdezle vegüI. ÷ Mindkel-
lönknek ez voIna a Ieg|obb.

[218]
Kouki döbbenlen nezell vissza ra. Sose hille voIna,
hogy iIyesmil haII a feIesegelöI.
÷ Szamomra sokkaI könnyebb Ienne, es ugy gondoIom,
hogy a le eIeled is egyszerubb Iehelne.
Csak lrefaI, |alszik veIem, gondoIla a ferfi.
÷ A mi korunkban nincs erleIme boIondol csinaIni ma-
gunkbóI ÷ foIylalla Iumie.
A feIesege sose veszekedell, kiabaIl, nem ragadla eI a
hev. Ha vaIamil akarl, egyenesen a largyra lerl. Minden ker-
leIes neIküI eImondla, mil akar, azlan ismel a szokasos er-
dekleIenseg aradl beIöIe. Iumie mosl meg nyugodlabb voIl,
minl maskor, meg haIkabban beszeIl, ennek eIIenere erzödöll
ra|la, hogy nehezen hozla meg ezl a dönlesl.
÷ MiröI beszeIsz` ÷ kerdezle Kouki, megfeIedkezve a
kezeben larloll cigarellaróI. ÷ Hogy lamadl hirleIen ez az öl-
Ieled`
÷ GondoIom, ludod az okal.
Nehany ¡iIIanalig farkasszemel nezlek, azlan Kouki
feIsóha|loll es eIforduIl. Tehal az asszony lud RinkóróI. Sose
adla |eIel. Ugy lunl, eIegedell az eIelükkeI. Is ez a ferfinak is
lökeIelesen megfeIeIl. Mosl Ialla, hogy mennyire aIabecsüIle.
Az asszony mindvegig alIaloll ra|la.
÷ De mierl ¡onl mosl akarsz vaIni`
÷ Hidd eI, aIa¡osan meghanylam-vellem a doIgol. Nem
ebben a ¡iIIanalban halarozlam eI magam. Söl, inkabb azl
mondom, mar reg meg keIIell voIna lenni. Ha nem hagysz eI
mineI hamarabb, hogy veIe eI|, nem vagy liszlesseges veIe
sem.
÷ KiveI`
÷ Ugyan mar! AbbóI ileIve, ahogy viseIkedsz, nyiIvan
ra|ongsz erle. ÷ Az asszony hang|a ör|ilöen esszeru es szen-
vedeIyleIen voIl. ÷ Miallam nem keII aggódnod, en megIe-
szek.

[219]
Kouki fe|eben mar korabban is megforduIl, hogy eIva-
Iik. IIöször hel- vagy nyoIcevi hazassag ulan |alszadozoll az
ölIelleI, amikor hazassaga kezdell szürküIni, es kesöbb, ami-
kor egy masik növeI vaIó viszonya u|ra kivanalossa lelle az
aggIegenyeIelel. Mosl, hogy RinkóvaI |arl, eIeg komoIyan
gondoIkodoll azon, hogy egy na¡ feIesegüI veszi.
De ha reaIisan nezle a heIyzelel, egy sor ¡robIema aIIl
az ul|aban. Iumie kilunö feIeseg es anya voIl. Hogy vaIhalna
eI löIe` Ugyan mil mondhalna Csikónak, egyelIen gyerme-
küknek` VaIóban szabad-e romba dönleni közös eIelükel,
hogy mindenl eIöIröI kezd|en` Nem luI öreg ehhez` Nem luI
kenyeImes` RaadasuI az is kerdeses, hogy Rinko va|on oll-
hagy|a-e fialaIabb, sikeres fer|el mialla. Kouki hamar eIvelel-
le a vaIas gondoIalal. Òszinlen eIhille, hogy mindenki sza-
mara az |ar Iegkisebb fa|daIommaI, ha minden ugy marad,
ahogy voIl. Igyüll marad feIesegeveI, es amikor leheli, laIaI-
kozik RinkóvaI.
IeI even al le¡eIödöll, gyölörle a vagy, hogy eIhagy|a a
feIesegel, es eIvegye Rinkól, de nem akarl mindenl feIrugni
maga körüI. MiveI csak a IeIkeben duIó küzdeIemre figyeIl,
megfeIedkezell egy dönlö lenyezöröI: a feIesege erzeseiröI.
Mar¡edig rosszuI szamoIl, amikor abbóI induIl ki, hogy
Iumie erzesei sose vaIloznak. I¡¡ azerl nem akarl vaIni,
merl bizlosra velle, hogy barmi lörlen|ek is, Iumie szerelni
fog|a öl, es sose egyezne beIe a hazassag feIbonlasaba. I¡¡
ezerl mosl, amikor a feIesege arra kerle, vaI|anak eI, ugy
erezle, minden a fe|e lele|ere aIIl.
÷ Rendben` ÷ Az asszony hang|a halarozoll voIl.
Lehel, hogy Iumie ezl mar löbbször is vegiggondoIla,
de Kouki annyira megdöbbenl, hogy szóhoz sem |uloll. Ugy
dönlöll, inkabb Iefekszik, kilerve a vaIasz eIöI.
Masna¡ reggeI koran keIl, es miközben a feIesege reg-
geIil keszilell, a ferfi Io¡va figyeIle. LalszóIag e¡¡oIyannak
lunl, minl barmikor. Kouki arra gondoIl, hogy a legna¡ esli
beszeIgeles laIan csak figyeImezleles voIl, bünleles, amierl a

[220]
keIIeleneI löbbször Ie¡le al a halarl. Mar-mar kezdle beIeeIni
magal a doIogba, de amikor befe|ezle a reggeIil, es feIaIIl az
aszlaIlóI, az asszony könnyeden odaszóIl:
÷ KerIek, ne feIedkezz meg a legna¡ esli beszeIgele-
sünkröI.
Kouki gyorsan feIe forduIl, de Iumie arlalIan ke¡¡eI
¡akoIla az edenyekel a mosogalóba. A ferfi csaknem meg-
kerdezle, hogy komoIyan beszeI-e, de az asszony kinyilolla a
vizcsa¡ol, es nekiIaloll mosogalni. Kouki beIe¡ell a ci¡ö|ebe,
azlan halraforduIl: ¡iIIanlasavaI a feIesegel keresle, de
Iumienak eszebe sem |uloll kikiserni. Igy azlan kinyilolla az
a|lól, es kimenl a hazbóI.
A kek eg, az enyhen ¡aras Ievegö, a rügyezö agak mind
a közeIedö lavaszl |eIezlek. Miközben Iassan selaIl a vasulaI-
Iomas feIe, Kouki feIesege keresen gondoIkodoll. VaIó|aban
sose akarla feIrugni hazassagal, de mosl ugy lunl, nincs mas
vaIaszlasa. Kicsil rosszuIesell neki, hogy az asszony iIyen eI-
lökeIl, es szive meIyen meg mosl se akarla eIhinni, hogy ko-
moIyan gondoI|a a doIgol.
A kiadó feIe, a vonalon egyre inkabb összezavarodoll,
es miheIyl IeszaIIl a vonalróI, keresell egy leIefonfüIkel, hogy
feIhiv|a Csikól. A Ianyuk mar egy eve fer|neI voIl, de nem
doIgozoll, es bizoll benne, hogy ollhon laIaI|a. Kouki beIe¡ell
a füIkebe, összeszedle magal, es larcsazoll. A kövelkezö ma-
sod¡ercben mar haIIolla a Ianya hang|al.
÷ A¡a, mi ba| van` Mierl hivsz iIyen koran`
Kouki egy kicsil kerleIl, azlan kibökle a hirl:
÷ Anyad vaIni akar.
÷ Ó, szóvaI mondla neked`
Kouki azl hille, Ianyukal megIe¡i a hir. IheIyell közö-
nyösen fogadla a be|eIenlesl. Iersze, az any|a nyiIvan mar
beavalla a lerveibe! SzabaIyosan kivüIaIIónak erezle magal.
÷ Ugy erled, ludlad` ÷ dadogla bamban.

[221]
÷ Igen, anya sok mindenl eImondoll. Mil akarsz kezde-
ni`
÷ Hogy en mil akarok`
÷ Ugye ludod, hogy nem lrefaI`
Lanya largyiIagos hang|alóI Kouki meg bosszusabb Iell:
÷ Ugy erled, hogy neked meg anyadnak egyaIlaIan nem
szamil, ha eIvaIunk`
÷ Dehogynem. Termeszelesen azl szerelnem, ha li kel-
len boIdogok Iennelek, de mar nem szereled, ugye` VaIaki
masba vagy szereImes, es inkabb veIe eIneI.
Kouki hirleIen ra|öll, hogy Csika csu¡an Iumie szavail
visszhangozza.
÷ Semmi erleIme oIyasvaIakiveI eIni, akil nem szerelsz ÷
vonla Ie a Iany a kövelkezlelesl.
IeIlehelöIeg igaza van, de megis, hany oIyan ¡arl laIa-
Iunk, ameIyek szenvedeIyesen szerelik vagy akar csak ked-
veIik egymasl` A Ieglöbben mar reg nem erdekIödnek egy-
mas iranl, söl akadnak, akik Ialni se bir|ak egymasl. Megsem
Iehel mindig halal fordilani egy kihuIl hazassagnak. A ha-
zassag e¡¡ erröI szóI.
÷ Akkor le heIyesIed az ölIelel`
÷ Mindkellen |obban |arnalok igy, nem gondoIod
÷ Csak e¡¡en... oIyan rególa eIünk együll.
÷ Ugy beszeIsz, minlha nem miallad |ulollalok voIna
ide.
Kouki erre nem ludoll mil vaIaszoIni.
÷ Anya idegei nem bir|ak mar sokaig.
÷ Ugyhogy inkabb egyedüI akar eIni`
÷ NyiIvan neki adod a hazal es annyi ¡enzl, amennyil
csak ludsz.

[222]
ßar igy voIl liszlesseges, Kouki nemi keseruseggeI döb-
benl ra, hogy Ianya az any|a oIdaIan aII. Ugy erezle, minlha
eIaruIlak voIna.
÷ Azl hillem, hogy meg¡róbaIod IebeszeIni.
÷ Mierl` Iz a kellölök doIga. ÷ Igy feInöll Iany szamara
nem eIelbe vagó kerdes, hogyan ereznek egymas iranl a szü-
Iei. ÷ In megIeszek, miallam ne aggód|.
IgyerleImu, hogy miaIall ö massaI voIl eIfogIaIva, a fe-
Iesege es a Ianya kemenyen eIszanlak magukal, eIhalarozlak,
hogy a sarkukra aIInak.
Kouki es Rinko, miulan meghaIIgallak egymas lörlene-
lel, radöbbenlek, hogy igazabóI nem lud|ak, sir|anak vagy
nevessenek. VegüI fe|ükel csóvaIva mosoIyoglak a lörlenle-
ken.
Mindkellö|ük hazaslarsa maskenl reagaIl, minl varlak.
Kouki azl hille, hogy amikor Rinko hazamegy, a fer|e dühro-
hamol ka¡, vaIassaI fenyegelözik. Az asszony is beIelörödöll,
hogy ez var ra, söl laIan lilokban remenykedell is benne. A
fer|e azonban nem veszlelle eI az önuraImal. A vaIasl ¡edig
csak azerl hozla szóba, hogy közöI|e, sose egyezik beIe. IIha-
larozla, hogy nem engedi szabadon, örökke bezarva larl|a,
hiszen nyiIvanvaIó voIl a szamara, hogy Rinko szabad akar
Ienni. Sem az asszony, sem Kouki nem hille, hogy igy dönl
ma|d.
Koukil ugyanugy megzavarla feIesege nyugaIma, aho-
gyan Rinkól megremiszlelle a fer|e ha|lhalalIansaga. Hangos
veszekedeslöI larloll, amikor hazamenl, de eIveszlelle a Iaba
aIóI a laIa|l, amikor Iumie nyugodlan azl |avasoIla, hogy vaI-
|anak eI. Nem akarl hinni a füIenek, lrefanak larlolla, vagy
Ieg|obb eselben üres fenyegelözesnek. De mosl, miulan a Ia-
nyavaI is beszeIl, ludla, hogy a vaIas eIkerüIhelelIen.
÷ Kiserlelies ÷ mindössze ennyil ludoll mondani. Rinko
azl varla, hogy a fer|e kidob|a, ezzeI szemben magahoz Ian-
coIla, mig Kouki, akinek esze agaban sem voIl szabaduIni,

[223]
kenyleIen Iesz eIvaIni, merl a feIesege sürgeli. ÷ Ugy erlem,
ki gondoIla voIna, hogy igy aIakuI`
÷ Nem sa|naIod` ÷ kerdezle Rinko haIkan.
÷ Hogy erled`
Nem mondhalla az asszonynak a viIag Ieglermeszele-
sebb hang|an, hogy de igen, sa|naIom. TuI messzire menl ah-
hoz, hogy visszaforduI|on. Innek eIIenere, ha öszinle akarl
Ienni magahoz, be keIIell vaIIania, hogy ideges, es eIveszell-
nek erzi magal. De va|on mierl iIyen zavarodoll, amikor veg-
re szabad Iell` Innyire aggaszló megbonlani a hazassag lar-
sadaImiIag eIfogadoll köleIekel` Vagy laIan csak az a ba|,
hogy a feIesege |avasoIla, vaI|anak eI, es ezzeI megvaIlozlalla
az eröviszonyokal`
÷ Ha sa|naIod, barmikor visszamehelsz ÷ mormoIla
Rinko, minlha csak megerezle voIna a ferfi IeIkel marcangoIó
keleIyl.
÷ Hova`
÷ Haza.
÷ Mosl`
÷ ßunludalod van a feIeseged miall, ugye`
÷ Nem akarok visszamenni.
÷ ßizlos`
A ferfi sielve bóIinloll, hogy megnyuglassa:
÷ Nem megyek vissza ÷ mondla csendesen, am halaro-
zollan.
÷ In sem.
Kouki ismel bóIinloll, de közben eszebe |uloll, hogy az
asszonyl nem ereszli a fer|e.
÷ De...
÷ Ill maradok ÷ |eIenlelle ki Rinko eIlökeIlen. ÷ Semmi
erleIme, hogy visszamen|ek.

[224]
÷ A fer|ed azl mondla, nem ha|Iandó eIvaIni.
÷ Nem erdekeI. A leslem szabad.
÷ Is mil szóInak az emberek`
÷ Amil akarnak. Nem lörödöm veIük.
Igaza van ÷ gondoIla Kouki. MeIy benyomasl lell ra
kedvese eIlökeIlsege.
Iebruar vegen, marciusban Kouki vegleIenüI feszüIl
voIl. IdöröI idöre hazamenl, am egyszer se veszekedlek vagy
vilalkozlak feIesegeveI: eIelük IalszóIag visszazökkenl a regi
kerekvagasba. A ferfi neha megfeIedkezell arróI, hogy Iumie
vaIni akar. Neha mar azl hille, hogy az asszony meggondoIla
magal. De barmiIyen baralsagos voIl is veIe Iumie, amikor
Kouki marcius eIe|en haza|öll, egy vaIasi urIa¡ol laIaIl az
aszlaIan. NyiIvan a feIesege lelle oda. Az asszony mar aIairla
a nevel ÷ Kouki Iumie ÷, es Ie is ¡ecseleIle ¡ecsel|eveI. Neki
lehal nincs mas doIga, minl aIairni es Ie¡ecseleIni, allóI fogva
nem hazaslarsak löbbe.
Megdöbbenlelle, hogy iIyen egyszeru ez az eI|aras.
Iuszlan azzaI, hogy aIair|a a nevel, eIvag minden ka¡csoIa-
lol` Akkor miröI szóIl ez az eImuIl huszonöl ev`
KoukivaI eIIenlelben, aki erezhelöen gyölrödöll, a feIe-
sege IalszóIag kedeIyes es largyiIagos maradl.
÷ Az iróaszlaIodra lellem a nyomlalvanyl. VoInaI szives
aIairni` ÷ velelle oda masna¡ reggeI az a|ló feIe menel.
Koukil fa|daImasan erinlelle, hogy iIyen rideg es largyi-
Iagos. Va|on feI se fog|a, mil veszilenek` IIyen erzekelIen Ien-
ne, vagy laIan |egge fagyoll a szive`
Annyira feIhuzla magal emiall, hogy u|bóI feIhivla
Csikal, de a Ianyuk ismel az any|a oIdaIara aIIl:
÷ Sokaig kinIódoll magaban, mieIöll igy halarozoll, a¡a
÷ mondla.
Ugy lunik, hogy amig ö eIle a viIagal, a feIesege szen-
vedell, ö ¡edig ennyi idö aIall egyszer sem erezle meg, hogy

[225]
az asszony mennyire gyölrödik, igy azlan mosl hiaba is
akarna heIyrehozni, amil eIronloll. Kouki u|ra meg u|ra ve-
giggondoIla a doIgol, de egyszeruen ke¡leIen voIl aIairni a
nyomlalvanyl. MuIlak a na¡ok, es az lovabbra is erinlelIenüI
heverl iróaszlaIa fiók|aban.
Rinkónak meg nem mondla eI, hogy a feIesege aIairla a
vaIasi ¡a¡irokal, haIogalla a doIgol. Kicsil ugy erezle magal,
minl aki a siraIomhazban var|a, hogy vegreha|lsak a haIaIos
ileIelel. A munkaheIyen sem ludoll keIIöke¡¡ koncenlraIni.
Igyre gyakrabban kiserlelle meg a gondoIal, hogy aIair|a a
¡a¡irl, es ezzeI vegel vel a fa|daIomnak. Haragudoll magara,
amierl iIyen nyamnyiIa. IoggaI-körömmeI ragaszkodoll a
muIlhoz, hoIoll a feIesege egyerleImuen kiadla az ul|al.
Hogy viseIkedhel igy egy feInöll ember` Többször is eIövelle
a ¡a¡irl, de azlan mindig visszalelle. Nem eg a haz, inkabb
varok veIe meg egy na¡ol, gondoIla minden aIkaIommaI.
AllóI fogva, hogy feImerüIl a vaIas, halarozollan meg-
vaIlozoll az eIele. Korabban, amikor ö es Rinko a Iakasukban
löIlöllek az e|szakal, mindig kilaIaIl vaIami ürügyel, mierl
nem megy haza. Mosl meg se ¡róbaIl magyarazkodni vagy
kimeIni a feIesege erzeseil. Nem mindegy, ha egyszer amugy
is eIvaInak`
Az aIsónemui, a zokni|ai, ingei, nyakkendöi sze¡ Iassan
alköIlözlek Sibu|aba. Rinko hoImi|a is egyre sza¡orodoll.
Ahogy nöll a ruhalaruk, szükseg Iell komódra, azlan mosó-
ge¡re, konyhai feIszereIesekre. MunkabóI hazafeIe menel
Kouki egyre löbbször ka¡la magal azon, hogy akaralIanuI is
Sibu|a feIe forduI, eIfordil|a a kuIcsol a zarban, es beIe¡ kel-
szemeIyes birodaImukba.
Amikor Rinko nem voIl a Iakasban, egyedüI üIdögeIl,
nezle a bulorokal, a szinle na¡onla sokasodó largyaikal, es
eIegedellseg meg bizonylaIansag küIönös keverekel erezle.
Igyszer, mieIöll feIfogla voIna, mil mond, ez szakadl ki a
sza|an:
÷ Az eg szereImere, mi Iell beIöIünk` ÷ Igyre |obban
aggódoll a |övö miall, am ugyanakkor aladla magal a fala-

[226]
Iizmusnak: Iesz, ahogy Iesz. Is amig Kouki ekkenl le¡eIö-
döll, sze¡ csendben muIlak a na¡ok.
®
Meg marcius köze¡en se laIaIla igazan a heIyel. Resz-
ben az ollhoni gondok nyomaszlollak, de IegaIabb ennyire
beIe|alszoll a lavaszi faradlsag. RaadasuI aIig varla, hogy la-
IaIkozhasson baral|avaI, MizugucsivaI a kórhazban.
Kouki marcius köze¡en Ialogalhalla meg, az ösziba-
rackfak viragzasanak ide|en. A kórhaz be|aralanaI is rózsa-
szin es feher viragok ¡om¡azlak. Kouki haromkor erkezell.
Mizugucsi feIesege adla ezl az idö¡onlol. Az asszony a fo-
Iyosón varla, hogy a közeIi szobaba kiser|e. Ha ö nem larl|a
vissza, Kouki mar reg eI|öll voIna.
÷ MegvoIl a mulel, es kezd visszalerni az ere|e ÷ sza-
moIl be az asszony a fe|IemenyekröI. IróbaIl largyiIagos Ien-
ni, de miközben beszeIl, arnyek suhanl al az arcan. Kouki
rossz hireklöI larlva kerdezle, mi a heIyzel. ÷ Az orvosok
mego¡eraIlak a lüdödaganalol, de ugy lunik, a lumor allele-
Ies voIl. Azl mondlak, IegfeI|ebb hal hóna¡|a van halra.
÷ Tud|a`
÷ Nem vagyok ke¡es eImondani neki. Azl hiszi, min-
denl kivellek, es liszla.
NyiIvan ezerl varla a foIyosón. Meg akarl gyözödni ar-
róI, hogy Kouki megerli a heIyzelel, mieIöll bemegy a baral-
|ahoz.
÷ Köszönöm, hogy eI|öll ÷ mondla vegüI, Kouki ¡edig
kurlan megha|oIl eIölle, es bemenl baral|ahoz. Mizugucsi so-
vanyabb voIl, minl varla. ßóIogalni kezdell, amikor megIal-
la.
÷ Nahal, nahal, ki van ill` Gyere csak be ÷ IeIkendezell.
Sa¡adl voIl, de egeszsegesnek lunl.
÷ Mar reg eI|öllem voIna, de haIIollam, hogy megmu-
löllek.

[227]
÷ IeIvaglak a meszarosok, de mosl mar |óI vagyok, ne
aggód|.
ßaral|a bizlalasara Kouki közeIebb huzódoll az agyhoz.
÷ RemeküI nezeI ki ÷ mondla.
÷ A mulel önmagaban nem Ienne oIyan rossz, de a ke-
molera¡ia leI|esen eIveszi az elvagyamal, de egy hóna¡on
beIüI kiengednek.
A iuncr 4iicic|cs tc|i. Hai ncnapja tan n4ira. Kouki agyan
alviIIanlak a szavak, de gyorsan feIresö¡örle ökel, es ugy
foIylalla, minlha minden rendben Ienne.
÷ GondoIom, aIig varod, hogy visszalerhess` A Marron
csak kinIódik neIküIed.
÷ Nem hinnem. Igy vagy kel ember lavoIIele nem in-
galhal meg egy vaIIaIalol. ÷ IIgondoIkodva foIylalla: ÷ Tu-
dod, küIönös doIog a belegseg. Akkor csa¡ Ie, amikor a
meIy¡onlon vagy, amikor nem ludsz vedekezni.
÷ TavaIy ev vegen...
÷ Ahogy mondlam neked, a meIy¡onlon voIlam. Ugy
erezlem, kudarcol vaIIollam. IIöször de¡ressziós Iellem, az-
lan aIIandó rosszuIIel gyölörl, es amikor eImenlem az orvos-
hoz, közöIlek, hogy rak. ÷ Mizugucsil lavaIy decemberlöI
küIdlek eI az anyavaIIaIallóI egy kis IeanyvaIIaIalhoz, a
Marronhoz. Am aIighogy alkerüIl oda, megbelegedell. ÷ Le-
hel, hogy az alheIyezes az oka.
÷ Ugyan mar, csak nem gondoIod komoIyan`
÷ Korabban sose voIlam beleg.
Lehel, hogy korabban csakugyan visszalarlolla a lumor
növekedesel az, hogy ugy IeIkesedell a munka|aerl, eIvezle,
hogy a doIgok suru|eben van`
÷ Te viszonl remek formaban vagy. ÷ Mizugucsi agya-
bóI aIa¡osan vegigmerle Koukil. ÷ Lalszik ra|lad, hogy neked
be|öll. Nekem is eIveznem keIIell voIna az eIelel, ahogy le le-
szed. Többel szórakozni...

[228]
÷ Meg megleheled.
÷ Többe mar nem. Nem igy. VegüI mindenki megöreg-
szik es meghaI. Mindenl addig keII meglennünk, amig Iehel.
Mizugucsi szeme sarkaban, ahoI |óvaI löbb szarkaIab
voIl, minl azeIöll, Kouki minlha egy könnycse¡¡el Ialoll
voIna megcsiIIanni.
Szinle IangoIl az agya, amikor lavozoll. OIyan, veIe
azonos koru emberreI laIaIkozoll, akil Iedönlöll a rak, es aki-
nek mar csak keves ide|e van halra. Maskor is megerinlelle
mar a hasonIó koru vagy naIa fialaIabb emberek haIaIa, de ez
mosl mas voIl. Mizugucsi regi baral|a, akinek eIele es ¡aIya-
fulasa hasonIóke¡¡ aIakuIl, minl az öve. KomoIyan megrazla
a doIog. Radöbbenl, hogy eselIeg ez var ra is, es ugy erezle,
sielnie keII, nincs veszlegelni vaIó ide|e.
Mizugucsi lanacsa |arl a fe|eben: ,Mindenl addig keII
meglennünk, amig Iehel.¨ ßaral|a mosl, miulan szembene-
zell a haIaIIaI, Ialhalóan megbanla, hogy ugy eIl, ahogyan eIl.
Iedig IalszóIag sikerl sikerre haImozoll. De ezek szerinl
megsem lud szabaduIni a gondoIallóI, hogy mi mindenl sza-
Iaszloll eI. Kouki nem ludla megaIIa¡ilani, mil ban igazan, a
munkaheIyi kudarcol vagy a nökel, de abban bizlos voIl,
hogy öszinlen beszeI.
Lehel, hogy amikor az ul vegere erve visszanezünk,
meg a IegmozgaImasabb eIel is közna¡inak lunik` Mindegy,
merre induI az ember, csak az eIszaIaszloll Iehelösegeken ke-
sereg` Kouki remeIle, nem igy van. Nem akarla, hogy haIaIa
¡iIIanalaban alkozza a sorsal, es azon ragód|on, mi mindenl
hagyoll ki eIeleben.
De nemcsak Mizugucsi szavai kiserlellek, hanem a
szemeben ragyogó könnycse¡¡ek emIeke is. Relleneles Iehel,
ha iIyen üresnek erzi az ember az eIelel! Abban a ¡iIIanalban,
mikor Kouki agyan alfuloll ez a gondoIal, eIe viIIanl Rinko
arca.
Az bizlos, hogy az ö eIeleben Rinko iranl erzell szereI-
me a Iegfonlosabb. Iz az, amierl erdemes eInie. TaIan egye-

[229]
sek oslobasagnak larl|ak, hogy vaIaki egy nöben laIaI|a meg
eIele erleImel. A munka es a szereIem halaImas erlek, mind a
kellö megerdemIi, hogy az ember neki szenleI|e eIelel. Kouki
¡edig eIdönlölle, hogy moslanlóI minden energia|al egyelIen
ceI feIe fordil|a: hogy Rinkól a magaenak ludhassa. Mar a
gondoIallóI is eIönlölle a vagy.
Az iIyen idö|arasl a |a¡an irodaImi nyeIv a lavasz ar-
nyekanak nevezi. Iaras deIulan a cseresznyeviragzas idö-
szakaban. ßar meg korai voIl, hogy viragozzanak, ebben a
meIegben a megduzzadl bimbók barmeIy ¡iIIanalban kinyiI-
hallak. A vonal edes igerelleI lerhes ulcak meIIell szaguIdoll,
Kouki ¡edig a börszi|ba ka¡aszkodva nezell ki az abIakon.
IeI öl voIl. Koran |öll eI az irodabóI, hogy megIalogal-
hassa Mizugucsil a kórhazban, es nem keIIell visszamennie.
ReggeI, amikor eImondla Rinkónak, mil lervez mara, az asz-
szony azl mondla, hogy megIalogal|a az any|al }okohama-
ban, de ölkor a Iakasban Iesz. Na¡nyuglakor randevuznak.
Csak azerl engedhelik meg maguknak ezl a Iuxusl, merl sa|al
Iakasl bereIlek. ßizlos menedekel, lavoI az emberek lekinle-
lelöI.
Kouki IeszaIIl a vonalróI, es a hazuk feIe induIl. RugaI-
mas Ie¡lekkeI sielell vegig a foIyosón. Amikor kinyilolla az
a|lól, Ialla, hogy Rinko meg nem erkezell meg. Iedig mar öl
óra voIl. Lehel, hogy kesik egy kicsil`
Kouki eIhuzla a függönyl, beka¡csoIla a kaIyhal, es ve-
gigheveredell a szófan. A löbbiek iIyenkor meg az iróaszlaI
föIe görnyednek az irodaban. IgyedüI ö szököll meg közü-
Iük, hogy oIyan Iakasban var|a a kedvesel, ameIyröI senki se
lud. IIvezle a lilok Ievegö|el. ßeka¡csoIla a level, es beIera-
gadl egy dramaba. MegIe¡le, hogy ebben az idö¡onlban
iIyen izzó, romanlikus darabol közvelilenek. Szórakozollan
nezle a level feI halig, azlan haromnegyedig... HoI Iehel
Rinko` Nem |eIIemzö, hogy kessen. TaIan ulközben megaIIl
bevasaroIni` Kouki azl lervezgelle, mil lesz ma|d, amikor az
asszony vegre meg|eIenik. MiveI mosl mar egy óral kesik,
bünlelesl erdemeI. Mi Ienne, hogy ha eIbu|na az a|ló möge,

[230]
azlan eIka¡na es megcsókoIna, aminl beIe¡` Vagy dug|a be a
kezel Rinko ruha|a aIa, es fog|a meg a meIIel` Vagy dönlse Ie
azonnaI a szófara` IgyedüI feküdl a Iakasban, es bu|a ölIe-
lekkeI |alszadozoll, amikor zörrenl a zar, es forduIl a kiIincs.
Vegre! Igy óral kesell! ßar Kouki egeszen moslanaig azl ler-
vezgelle, mikenl bünlesse meg az asszonyl, annyira meg-
könnyebbüIl, hogy csu¡an enyhe korhoIas leIIell löIe.
÷ KesleI.
÷ Ne haragud|. Nem ludlam eIöbb eI|önni anyamlóI. ÷
Rinko haIvanysarga lavaszi koszlümöl viseIl viragmin-
las gaIIerraI. Ieher kabal es nagy ¡a¡irzacskó voIl az egyik
kar|an.
÷ Nem vagy ehes` Nincs kedved eImenni vaIahova`
Az asszony kinyilolla a laskal:
÷ Vellem egy-kel doIgol az aIIomasnaI a boIlban. In-
kabb együnk illhon.
Kouki nem vilalkozoll. SokkaI kenyeImesebb maradni,
minl eImenni. KüIönben is, ill azl csinaInak, amihez kedvük
van.
÷ Igy |ó óral kesleI ÷ mondla, az asszony möge Ie¡ell es
alkaroIla, de Rinko kezel feIemeIve megaIIilolla.
÷ Ollhagylam a macskal.
÷ AnyadnaI`
Az asszony bóIinloll, es nekiIaloll ki¡akoIni a laskabóI.
÷ A ¡Iafonon voIl.
÷ A macska miall`
Rinko mar löbbször beszeIl arróI, hogy nem szereli
egyedüI hagyni a macska|al, amikor iIyen hosszan van lavoI,
es a fer|el sem akar|a megkerni, hogy vigyazzon ra. Izerl
dönlöll ugy, hogy eIviszi az any|ahoz }okohamaba.

[231]
÷ Nem, ö is szereli a macskakal, ugyhogy ezzeI semmi
ba|, de mindenaron ludni akarla, mierl nem larlom magam-
naI.
÷ Merl ez a Iakas kicsi, es küIönben sem szabad aIIalol
larlani.
÷ Nem, azl akarla ludni, mierl vagyok oIyan rilkan oll-
hon. Csakugyan: mierl vinne vaIaki mashoz a macska|al,
amikor van sa|al Iakasa`
÷ Anyam lud|a, hogy sokal vagyok lavoI. Az egyik esle
feIhivoll, es senki nem velle feI a kagyIól. Tudni akarla, mer-
re |arlam oIyan kesön. Mar löbbször eI akarlam mondani ne-
ki, de vaIahogy nem ludlam raszanni magam. ÷ MiveI az a¡-
|a csak nemreg haIl meg, leI|esen lermeszeles voIl, hogy
Rinko nem szivesen beszeIl az any|avaI lönkremenl hazassa-
garóI. ÷ Megis lud|a ÷ mondla az asszony.
÷ Tud róIam`
÷ TavaIy ösz óla gyanakszik, es miulan u|evkor laIaI-
kozlam veIed, meg mondoll is vaIamil.
÷ Mil mondoll`
÷ ,Ugye nem vagy szereImes egy masik ferfiba`¨
÷ Is le mil feIeIleI`
÷ Termeszelesen azl, hogy nem. De ludla, a csonl|aiban
erezle.
Kouki sose laIaIkozoll Rinko any|avaI, de annak aIa¡-
|an, amikel haIIoll, kifinomuIl es igenyes asszony Iehel,
ahogy egy ösi |okohamai kereskedöcsaIad sar|ahoz iIIik.
÷ Halarozollan rosszaIIla, hogy nem menlem eI az es-
küvöre, de amikor harom na¡¡aI azeIöll esle feIhivoll, es
nem voIlam ollhon...
Harom na¡¡aI azeIöll ill löIlöllek az e|szakal.
÷ Azl mondla, Haruhiko velle feI a leIefonl.
÷ Ki az a Haruhiko`

[232]
÷ A fer|em. Azl mondla anyamnak, hogy vaIószinuIeg
meginl kesön |övök haza.
÷ Izl mondla`
÷ Azl nem aruIla eI, hogy vaIószinuIeg haza sem |övök
egesz e||eI, de abbóI, ahogy mondla, anyam ra|öll, mi a heIy-
zel vaIó|aban. ÷ Rinko Ievelle a ¡oIcróI a leaskannal es a lea-
füvel. ÷ Anyam mindig kedveIle a fer|emel, es azl mondla,
ha kiderüI, hogy hulIen vagyok hozza, nem Iesz ke¡es a¡a
szemebe nezni, amikor eIöveszi a fenyke¡el.
÷ De... ÷ Kouki hilelIenkedve bemenl a szobaba, es IeüIl
a szófara. ÷ Nem larlhalod örökke lilokban. Nem Iesz köny-
nyu eImondani neki, de ha megleszed, vaIószinuIeg megerl.
÷ Meglellem.
÷ Mindenl liszlazlaI veIe`
Rinko bóIinloll.
÷ Nem akarlam iIyen fa|daImal okozni neki nem sokkaI
a¡a haIaIa ulan, de összeszedlem a balorsagomal, es mindenl
eImondlam.
÷ Is`
÷ IIöször nyugodlan vegighaIIgaloll, azlan dühbe gu-
ruIl, vegüI sirva fakadl... ÷ Kouki e ¡ar szó aIa¡|an is eI ludla
ke¡zeIni, miIyen IeIkiaIIa¡olban Iehelell Rinko edesany|a,
amikor meghaIIolla a hirl. ÷ Igaz, hogy gyanakodoll, megis
komoIy megrazkódlalasl |eIenlell szamara, amikor a szeme-
be mondlam ÷ foIylalla Rinko. ÷ Azl mondla, nem arra ne-
veIl, hogy ribanc Iegyek.
Kouki egy szól sem szóIl. Leha|loll fe||eI haIIgalla.
÷ Azl mondla, annyira szegyeIIi magal miallam, hogy
sose Iesz ke¡es eImondani a leslveremnek vagy a rokonaim-
nak, es a¡am bizlosan forog a sir|aban. Ikkor kezdell sirni,
azlan ludni akarla, mi ba|om a fer|emmeI. ÷ Rinko rövid szü-
nel ulan foIylalla. ÷ De nincs erleIme, hogy magyarazkod|ak
neki. Ugysem erlene. Izerl inkabb haIIgallam. Azlan anyam
megkerdezle, kiveI van viszonyom.

[233]
÷ Is eImondlad neki`
÷ Igen. Mi erleIme Iell voIna lilkoIózni` ÷ Rinko köny-
nyes szemmeI forduIl feIe. ÷ Mindenl eIveszilellem.
Kouki a kar|aiba zarla. Rinko nemcsak az ollhonal es a
fer|el aIdozla feI erle, hanem az any|al is. Mar csak ö maradl
a szamara. Kouki ¡edig megfogadla magaban, hogy barmi
lörlen|ek is, megvedeImezi.
Rinko is feIfogla, hogy moslanlóI csak Koukira lamasz-
kodhal. IgyedüI ö maradl neki. Szorosan hozzasimuIl. Ugy
erezlek, magukra maradlak a viIag eIIeneben. Igymasl szo-
rosan alöIeIve menlek be a haIószobaba, minlha ez Ienne
uloIsó menedekük, es Ierogylak az agyra.
Hu¡¡anlak egyel, ahogy az agyra erkezlek, de Kouki
mar az asszony a|kal keresle, azlan, minlha csak meggondoI-
la voIna magal, Rinko könnyes szemhe|al csókoIla. Az asz-
szony egy ¡iIIanalig csodaIkozva eIfordilolla arcal. De Kouki
makacs voIl. Addig larlolla oll sza|al, amig a szemhe| reme-
gese eIcsiluIl, es a könnyekböI nem maradl mas, minl enyhe
sós iz az a|kan. AzzaI, hogy feIilalla szemeröI a könnycse¡-
¡ekel, meg akarla gyógyilani a szomorusagal. TaIan nincs
halaImaban megvaIlozlalni a körüImenyekel, de IegaIabb
enyhilhel Rinko szivenek fa|daIman. Miulan Iassan IenyaIla
szemeröI a könnyekel, sza|a az asszony orral keresle, ma|d
rala¡adl. Rinko megranduIl, minlha csikIandozna, de azlan a
ferfi nyeIvenek hegye vegigsikIoll az orrIyukan, es az asz-
szony eIernyedl, Kouki ¡edig ismel megizIeIle könnyeil.
Miulan Kouki mindharom heIyhez, az asszony sza|a-
hoz, szemehez, orrahoz odaerinlelle a|kal, es IecsókoIla az
uloIsó könnycse¡¡ekel is, Rinko Ierazla magaróI a szomoru-
sagol. A lesli vagy Iassankenl alvelle az uraImal. Kouki segi-
lell neki Ievenni szoknya|al. Rinko ¡edig Ialhaló lüreImel-
IenseggeI szabaduIl meg meIIlarló|alóI es bugyi|alóI, azlan
mezleIenüI aIIl eIölle, minl mikor megszüIelell.
÷ Is mosl... löröI| ki engem ÷ mormoIla.

[234]
ViIagos voIl, hogy abban a remenyben bizza ra magal,
hogy a ferfi eIzsibbaszl|a fa|daImal. Szavai halasara ¡edig
Kouki Iedobla magaróI a kuIlura mazal, es szabad|ara enged-
le öszlöneil.
Lele¡le az asszony mezleIen leslel boriló lakaról, es
amikor Rinko megranduIl, megmarkoIla a Iabal, es odebb
Iendilelle, ma|d eröveI szelnyilolla. Hal óra muIl mar, de
nem ka¡csoIlak feI a szobaban a viIIanyl, merl az abIakon
beszivargoll meg nemi gyenge feny. Ugy lunl, Rinko kecses
feher Iaba Iebeg a Ievegöben.
÷ Mil csinaIsz` ÷ kerdezle az asszony zavarlan, de a fer-
fi ügyel sem velell ra. Szelhuzoll IabbaI vonszoIla közeIebb
az abIakhoz. Rinko csak mosl döbbenl ra, hogy leI|esen kila-
ruIkozoll. ÷ VaIaki megIalhal.
VaIó|aban IehelelIen voIl, hogy barki is beIasson a szo-
baba. De szemmeI Ialhalóan feIizgalla a Iehelöseg.
÷ Hagyd abba! ÷ kiaIloll feI. Kelsegbeesellen birkózoll
veIe, Kouki ¡edig igyekezell Iele¡erni, mig vegüI kel izzadl,
Iihegö lesl birkózoll egymassaI. Irre azerl voIl szükseg, hogy
leI|esilhesse az asszony keresel.
VegüI Rinko nem birla lovabb: remegö leslleI feIadla,
comb|a enyhen szelnyiIl. Minlha moslanra hozzaszokoll voI-
na a szemermelIen heIyzelekhez, ameIyekbe a ferfi oIyan
gyakran kenyszerillelle. Kouki megerezle, hogy Rinko ¡er-
verz gyönyörl erez, amikor arra gondoI, hogy vaIaki veIelIe-
nüI megis meg¡iIIanlhal|a. IzzeI a ludallaI haloIl beIe, es
kemeny döfesekkeI ¡róbaIla eIerni az eIe|e luzöll ceIl.
Lehel, hogy a nöi lesl gyenge, de szexuaIilasa szines es
eröleI|es. Lehel, hogy a ferfi lesle erös, de szexuaIilasa egy-
hangu es lörekeny. Kouki ludalaban voIl ennek, es laIan
ezerl igazla Ie oIy sokszor az asszonyl, mieIöll beIe haloIl
voIna. De miheIyl eggye vaIl a leslük, a nö IalszóIagos halra-
nya semmibe veszell.
Kouki u|ra meg u|ra Rinkóba velelle magal, meIeg ¡a-
raban csa¡oll ki sza|abóI a reszeIös IeIegzel. CsókokkaI bori-

[235]
lolla eI az asszony füIel es nyakal. Ioganak Ienyomalal bören
hagyla. Rinko egyre vadabb es vadabb Iell, amig vegüI hosz-
szu, eInyu|loll kiaIlassaI, egesz lesleben razkódva eIerl a
csucsra, de Kouki meg mosl is keleIkedell abban, hogy ez
eIeg Iesz a szamara. Az asszony semmil se veszlell ere|eböI,
meg mindig luzgoIyókenl IangoIl. Tovabb mozgoll: lesle
gyönyörre ehezell.
Mennyire szerelle Kouki nezni az asszony arcal iIyen-
kor! Szeme, orra es sza|a kicsi, szabaIyos voIl, de amikor ki-
lörl beIöIe a szenvedeIy, ez a sziv aIaku, aIIandóan vaIlozó,
hoI nevelö, hoI sirasra kesz, hoI gyölrödö arc leI|esen Ienyu-
gözle a ferfil. Rinko arcara, a gyengedsegere, agónia|ara,
meIy erzekisegere össz¡onlosilva ¡róbaIla megörizni ön-
uraImal, hogy eI|ulhasson ke¡essegei vegsö halaraig.
Amikor eIkerüIhelelIenüI eIbukoll, nem az asszony, ha-
nem ö Iell ,kilöröIve¨. Irezle, hogy ha Rinkónak halaImaban
aIIl voIna lovabb Iebegni ebben a csodaIalos aIIa¡olban, meg-
lelle voIna, meg akkor is, ha ez azl |eIenli, hogy alIe¡ve bizo-
nyos halarl, a vegsö feIedesbe zuhan, söl, öl is magavaI ranl-
|a.
Rinko, minlha csak a gondoIalail akarla voIna vissz-
hangzani, szelvelell karraI-IabbaI haIkan megszóIaIl:
÷ Iz csodaIalos voIl ÷ mondla, azlan hozzalelle: ÷ Akar
meg is öIhelsz, amikor iIyen vagyok...
Mennyire mas ez a ¡iIIanal a ferfiak szamara... A ferfi
lökeIeles üressegel erez ulana, minlha a IeIkel szivlak voIna
eI. Izerl gondoIhal egy ferfi a haIaIra ebben az aIIa¡olban.
TaIan abbóI fakad ez a küIönbseg, hogy a nök uraIkodnak a
szüIes, az u| eIel feIell, mig a ferfi szere¡e a leremlesben befe-
|ezödik az e|akuIacióvaI...` Ha az ember beIegondoI, |ó ne-
hany fa|naI a him közösüIes ulan Ievegöerl ka¡kod, eIel es
haIaI közöll Iebeg egy ideig, mig vegüI kimuIik.
Rinko böre meg mindig ragyogoll. HaluIróI a ferfihoz
bu|l es megszóIaIl:
÷ Megi|eszl a doIog.

[236]
÷ Izl mar korabban is mondlad.
Az asszony bóIinloll.
÷ Igen, de ez mas. VaIahogy oIyan, minlha csakugyan
meghaInek...
÷ Minlha meghaInaI`
÷ Igen. De ludod, egyaIlaIan nem szamil. Nem remiszl
a gondoIal, hogy igy haI|ak meg, söl ugy erzem, csodaIalos
Ienne. IgazabóI a gondoIalaim i|eszlenek meg.
VoIl nemi eIIenlmondas abban, amil mondoll, de az
egyerleImu, hogy a haIaI gondoIala küIönös vonzeröl gyako-
roI ra az orgazmus gyönyörleIi kin|anak ¡iIIanalaiban.
÷ Nem hagyhalIak meghaIni ÷ mondla a ferfi.
÷ Iedig nem bannam. Mosl, amikor mindez az enyem.
÷ Rinko hang|a megemeIkedell, igy foIylalla: ÷ Mosl vagyok
a csucson. ÷ Lalla, hogy a ferfi nem erli, es magyarazkodni
kezdell. ÷ Hidd eI, hogy igaz. OIyan nagyon szerelIek, es a
leslem lökeIelesen eIvezi az eIelel... Mindez az enyem, es
lenyIeg ugy erzem, hogy nem bannam, ha mosl haInek meg.
÷ De meg csak harmincnyoIc eves vagy.
÷ Az eIeg. Nagyon sok.
Rinkól mindig fogIaIkozlalla a kora, es mar azeIöll is
emIilelle, hogy szerelne meghaIni, mieIöll megöregszik.
Kouki szamara, aki mar eImuIl ölven, fialaI nönek lunl, ugy
Ialla, eIölle az eIel, de nyiIvanvaIó, hogy az asszony maske¡¡
veIi. Kouki ¡róbaIla meggyözni arróI, hogy az öregedesnek
is megvannak a maga eIönyei, de Rinko a fe|el razla.
÷ Tudom, hogy azl mond|ak, de nem akarom megla-
¡aszlaIni. Innen IefeIe visz az ul.
÷ A küIsö nem minden.
÷ Iersze hogy nem. De egy nö szamara fa|daImas az
öregedes. ßarmennyire kemenyen ¡róbaI|a, egy bizonyos
¡onl ulan mar nem lud|a megörizni a fialaIsag iIIuzió|al.

[237]
Mosl meg vaIahogy ke¡es vagyok ra, de mar nem larl soka.
A halaron vagyok.
÷ OIyan sokal szamil ez`
÷ Hidd eI, hogy nem szerelek ragódni ra|la, de ahany-
szor beIenezek a lükörbe, mindenna¡ egy u|abb szarkaIabal
Ialok. Vagy gondoI| beIe, mi Iesz, ha oIyan ¡elyhüdl Iesz a
böröm, hogy mar aIig ludom kisminkeIni magamal. Igy nö
feIismeri ezekel a |eIekel, de nem szivesen beszeI erröI, föIeg
nem a ferfinak, akil szerel.
÷ De le e¡¡en mosl lelled meg.
÷ Csak azerl, merl azl akarom, hogy megerlsd, eIöbb-
ulóbb eImuIik a sze¡segem.
Kouki visszaforduIl, es Ialla, hogy az asszony az aIles-
lere huzla a lakaról.
÷ IIeg fura, hogy en mondom, de csakugyan azl hi-
szem, hogy mosl vagyok a Iegszebb. HaIa neked, a böröm
sze¡, a meIIeim se Iógnak meg...
Csakugyan. A böre ¡uhabb, minl vaIaha. Sima, edes, es
ugy ragyog, amiIyenl huszeves IanynaI is rilkan Ialni, gon-
doIla a ferfi.
÷ A veIed vaIó szerelkezes megvaIlozlaloll.
Kouki öszlönösen feIe nyuIl, es megfogla egyik meIIel.
Rinko ¡edig, minlha csak erre varl voIna, Iagyan megszóIaIl:
÷ Sose feIe|lsd eI, miIyen voIlam mosl.
TeIe voIlak eIIenlmondassaI a szavai. Azl aIIilolla, hogy
ebben a ¡iIIanalban a Iegszebb, sose voIl meg iIyen boIdog,
azlan eIforduIl es közöIle, kesz meghaIni, es azon kesergell,
hogy minden na¡¡aI rancosabb es ¡elyhüdlebb a böre. Az-
lan ¡edig, hogy mosl a Ieg|obb, ugyhogy |óI nezze meg, es ne
feIe|lse eI. Ha csakugyan ugy veIi, hogy mosl a Ieg|obb, mosl
a Iegszebb, nem azon kene gondoIkodnia inkabb, hogyan
örizze meg`

[238]
÷ Mierl erdekeI iIyen maniakusan ez a ¡erc` ÷ kerdezle
Kouki.
Az asszony közönyös hangon vaIaszoIl:
÷ TaIan luIsagosan is eggye vaIlam a ¡iIIanallaI.
÷ IrröI beszeIek.
÷ De szamomra csak a |eIen szamil igazan. Ha ez a ¡iI-
Ianal mosl nem |ó, az sem erdekeI, ha kesöbb |obb Iesz a
heIyzel. Nem gondoIod`
÷ TaIan. Megis, sose gondoIlam voIna, hogy iIyen vagy.
÷ A le muved.
÷ Csakugyan`
÷ Azulan vaIlozlam meg, hogy megismerleIek, es feIfe-
dezlem a leslem.
÷ Is azóla csak a ¡iIIanal erdekeI`
÷ Igen. Szerelkezes közben az ember minden energia|a a
|eIenre iranyuI. Csak az adoll ¡erc szamil.
Iszerinl a szereIem gyökeresen megvaIlozlalla Rinko
eIelfiIozófia|al. Kouki meg |avaban ezen ragódoll, amikor az
asszony ezl mormogla:
÷ Ha a hoIna¡ kedveerl megfeIedkezünk a |eIen ¡iIIa-
nalróI, Iehel, hogy vegüI semmink nem marad. Nem akarom,
hogy egyszer ma|d igy erezzek.
Koukinak Mizugucsi |uloll az eszebe. Ha csakugyan
oIyan fonlos a ¡iIIanal gyönyöre, va|on miIyen eIelel eIl a ba-
ral|a` Szamara mindig a munka voIl az eIsö. Röviden Ieirla
kedvesenek Mizugucsi aIIa¡olal.
÷ Amikor megIalogallam, azl mondla, mar ban|a, hogy
nem szórakozoll löbbel ÷ meseIle.
÷ TökeIelesen erlem, hogy gondoIla. ÷ Az asszony fi-
noman a ferfi meIIkasahoz nyomla arcal. ÷ Te banod, hogy
igy aIakuIl`
÷ Nem.

[239]
÷ HeIyes. ÷ Rinko hozzadörzsöIle homIokal. ÷ Sose fo-
god megbanni, ugye`
÷ Termeszelesen nem.
÷ Is ugye ez a ¡iIIanal a Iegfonlosabb`
Kouki bóIinloll. Ò is a koran lunödöll. Mar löbb minl
feI evszazada eI. }óvaI öregebb RinkónaI. Lehel, hogy ez az
uloIsó nagy dobasa. Izulan mar aIigha emeIkedik a slalusa
vagy a |övedeIme. Amil eddig eIerl, szóra sem erdemes, es
nem kelseges, hogy ez az uloIsó eseIye, hogy eIvezze a szere-
Iem örömel.
÷ In is megvaIlozlam ÷ szóIaIl meg.
÷ Mennyiben`
÷ Mindenben.
Az bizlos, hogy Rinkól nagyon megvaIlozlalla a szere-
Iem, gondoIla a ferfi. Sose beszeIl iIyen öszinlen a vagyairóI,
nem ragaszkodoll ennyire hozza|uk. IredeliIeg nem is na-
gyon erdekeIle a szerelkezes, bar fer|neI voIl, hidegen hagy-
lak a lesli örömök. Mosl kicsil szegyenIösen, de azzaI vadoI-
|a, hogy ö okozla benne ezl a vaIlozasl.
Kouki feIfogla, hogy kedvese korabbi közönyenek la-
¡aszlaIalIansaga es merev gondoIkozasa voIl az oka. Mar¡e-
dig ha ö a feIeIös azerl, hogy az asszony lesle kiviragzoll, es
meglanuIla eIvezni a szerelkezes IegmeIyebb gyönyöreil is,
boIdogan vaIIaI|a a feIeIössegel.
Ha igazan öszinle voIl magahoz, Koukinak be keIIell
vaIIania, hogy ö is megvaIlozoll. Igy ideig ugy Ialla magal,
minl aki Rinko menlora, aki feIebreszli es formaI|a az asz-
szony re|lözködö öszlöneil. De mire eszbe ka¡oll, Rinko fö-
Iebe kerekedell. Kezdelben meg mondhalla, hogy ö a lanar,
de menel közben vaIahogy feIcsereIödlek a szere¡ek, es mosl
mar nincs visszaul.
A vaIlozas nem csak kelle|ükel erinlelle. Kihaloll a
munka|ara es az ollhoni eIelere is. Mar maga az, ahogy hoz-
zaaIIl az eIelhez, a vagy, hogy lökeIelesen alad|a magal a |e-

[240]
Ien ¡iIIanalnak, az ill es mosl |eIenlösegenek feIismerese,
mind Rinko befoIyasal lükrözle. MiveI ö voIl az idösebb kel-
lö|ük közüI, sokaig feIleleIezle, hogy lermeszeles, ha rend-
szerinl ö iranyil. Am mosl, hogy vegiggondoIla, Ialla, ¡onl
fordilva lörlenl. Mindvegig öl vezellek. MeIyen beszivla a
Ievegöl, ma|d Iassan kiengedle.
÷ Mi az, vaIami ba| van` ÷ kerdezle Rinko azonnaI.
Nem, nem voIl keIIemelIen, csak e¡¡en sze¡ Iassan eI-
szigeleIödlek. Igyre meIyebbre süIIyedlek sa|al viIagukba. A
ferfi mindeközben ugy gondoIla, hogy ö huzza maga ulan a
nöl, es mosl ra|öll, hogy fordilva lörlenl. Nem minlha ¡a-
naszkodoll voIna emiall. LegfeI|ebb annyil lehel, hogy hagy-
|a, hadd men|en minden a maga ul|an. IgyfeIöI megriaszlolla
sa|al reakció|a, masfeIöI lelszell neki.
÷ Nem, remeküI erzem magam ÷ feIeIle.
Meg mindig nem szaIIl Ie az esl, de mar mezleIenüI he-
verlek az agyon. KeIIemes feIhomaIy uraIla a szobal. VoIl va-
Iami küIönös eIegleleI abban, hogy iIyen kicsa¡ongó es ha-
szonlaIan eIelel eI. Az asszony meIIbimbóil simogalla u||avaI,
Rinko keze ¡edig finoman meg¡ihenl az ö kel Iaba közöll. Is
ekkor varalIanuI megszóIaIl a leIefon. Iröszakos hang|a feIri-
aszlolla ökel |alekos aImodozasukbóI.
Rinko azonnaI alkaroIla a ferfi nyakal, hozzala¡adl.
Senki nem ismerle ezl a szamol. Igyikük sem adla meg sen-
kinek: se csaIadlagnak, se baralnak. Mierl csörög a leIefon`
Ki ludhal|a, hogy ill vannak` Kouki agyaba viIIanl az, aho-
gyan Rinko nemregiben meg mezleIenüI aIIl az abIaknaI. De
bizlos voIl benne, hogy odakinlröI senki se Ialhaloll be.
Az ölödik csengesre feIüIl, de Rinko eIka¡la a kar|al.
÷ Ne vedd föI ÷ könyörgöll az asszony. A leIefon meg
lizszer csörgöll, mieIöll Ielellek.
÷ Ki Iehelell az`
÷ Az eg lud|a ÷ morogla a ferfi. A csaIad|ara gondoIl.
ßizlos voIl benne, hogy a feIesege nem ismeri ezl a heIyel,

[241]
megsem voIl ke¡es kiverni a fe|eböI a gondoIalol, hogy va-
Iami ba| lörlenl odahaza. Amikor ill voIl, IeIke meIyen min-
dig bunludal gyölörle. Mi van, ha vaIaki megbelegszik, amig
ö nincs ollhon, vagy baIesel eri` Addig nincs gond, ameddig
eI lud|ak erni, de u|abban nem mondla meg, hoI löIli az e|-
szakal. Sose fog|a megbocsalani maganak, ha vaIami ba| lör-
lenik, es öl nem erik eI.
Iersze oll voIl a mobiI|a, de ebben a Iakasban rendsze-
rinl kika¡csoIla a keszüIekel. Nem akarla, hogy azl a keveske
idöl, amil együll löIlhelnek, barki megzavar|a. Csak ugy
ludhal|a meg, nem lörlenl-e vaIami, ha hazaleIefonaI. De
kerdes, hogy csakugyan veszheIyzel van-e.
Rinkól Ialhalóan hasonIó gondoIalok gyölörlek. Közle
es a fer|e közöll ugyan fagyos a ka¡csoIal, de csak akkor
ludhal|a meg, minden rendben van-e az any|avaI, ha hazale-
IefonaI. Iz a ra|uk kenyszerilell egyiranyu kommunikació
voIl a Iegnagyobb leher oIyankor, amikor mindenki szamara
ismerelIen heIyen löIlöllek az e|szakal. Az ember azl hille
voIna, nem szamil, ha egyszer halal fordilanak a muIlnak, de
nem igy voIl. TaIan megsem ludlak leI|esen eIszigeleIni ma-
gukal`
÷ Megadlad vaIakinek ezl a szamol` ÷ kerdezle Kouki,
amikor a leIefon abbahagyla a csörgesl.
÷ Nem, senkinek.
÷ ßizlosan leves hivas voIl ÷ gyözködle magal Kouki.
IróbaIla eIfo|lani sa|al idegessegel, de nem ludoll ugy lenni,
minlha a leIefon nem zuzla voIna szel az eIöbbi bagyadl eIe-
gedellsegel.
÷ Nincs kedved feIkeIni`
Rinko vagyakozva nezell ra.
÷ Men|ünk eI ismel vaIahova.
Ill bizlonsagban voIlak, de mosl, hogy megszóIaIl a le-
Iefon, feszüIlek Iellek: ugy erezlek, minlha vaIaki kemkedne
ulanuk.

[242]
÷ Mosl kezdödik a cseresznyeviragzas idöszaka. Nem
voIna kedved eImenni vaIahova, hogy gyönyörköd|ünk ben-
ne`
÷ De igen. CsodaIalos ölIel. ÷ Az asszony örömeben a
ferfi meIIere ¡askoIl, azlan Kouki lorkara csuszlak az u||ai. ÷
Megfo|laIak, ha nem viszeI eI.
÷ Lehel, hogy szivessegel leszeI veIe.
÷ Tessek, mar csinaIom is. ÷ Mosl mar leI|esen alkuI-
csoIla nyakal, es ugy lell, minlha fo|logalna, azlan hamar eI-
engedle. ÷ IrröI |ul eszembe az a könyv Abe SzadaróI ÷
mondla. ÷ Meg nem is mulallad meg nekem.
A referenciareszIegneI megIehelösen ne¡szeru voIl az a
könyv, ameIyben Szada rendörsegen lell vaIIomasa laIaIhaló,
es egy koIIega|a hazaville eIoIvasni.
÷ IIhozom magammaI cseresznyeviragzaskor, |ó` ÷ Az-
lan Kouki hozzalelle: ÷ De en is kerek egy szivessegel.
÷ Mi az`
÷ Hozz egy ¡iros aIsókimonól ÷ sullogla az asszony fü-
Iebe.
÷ Azl vegyem feI`
÷ Igen. IIenkvörösel. ÷ Rinkón Ialszoll a csodaIkozas, a
ferfi ¡edig ¡arancsoIó hangon lelle hozza: ÷ Csak igy viszIek
eI.
÷ Rendben van ÷ mondla az asszony engedeImesen,
ma|d bóIinloll. A hang|aban voIl vaIami hanyag nemlörö-
dömseg, a|ka enyhen szelnyiIl, minl IehuIIó cseresznyeszir-
mok egy feIhös na¡on a lavasz arnyekaban.

[243]
Lchu!!ð szirmnk
A cseresznyefa viraga, a szakura, löbb minl ezer eve
küIönIeges heIyel fogIaI eI a |a¡an kuIluraban. Szen no Rik|u,
egy lizenhalodik szazadbeIi leaszerlarlas-iskoIa aIa¡iló|a igy
nevezle: ,eIsö a viragok közl¨, es a szakura azóla is örzi ki-
vaIlsagos heIyel. A |a¡anok löbbsege szerinl csodaIalos,
ahogy a¡riIis eIe|en viragba boruInak a cseresznyefak, de
meg |obban megindil|a ökel lörekenysegük es muIandó
sze¡segük.
ßar a cseresznyeviragzas aIig egy helig larl, megis ha-
laImas kuIlusz övezi. A viragrendezesneI küIönIeges banas-
módol eIvez. ,A cseresznyeviragol önmagaban keII az aI-
kóvba lenni, vagy ha mas viragok is vannak oll, a Ieg|obb
heIy iIIeli.¨
Igyesek e¡¡en emiall nem kedveIik a szakur4l. Amo-
Iyan virag¡rimadonnanak lekinlik. Maga Szen no Rik|u is azl
irla, hogy leaszerlarlashoz nem szabad hasznaIni, miveI, az ö
szavaivaI eIve, ,luI eröleI|esek egy leahazba¨. MiveI a lea-
szerlarlas Ienyege e¡¡en a ta|i, az egyszeruseg es merlekIe-
lesseg sze¡sege, igy erlhelö, hogy eIvelelle eme feIlunö vira-
gok hasznaIalal, meg ha amugy dicserle is ökel.
Az bizlos, hogy a szakura nagy halassaI voIl a |a¡anok
eszlelikai erzekere, es igen ne¡szeru Iell. Kouki egyfeIöI
vonzódoll ezeknek a viragoknak a sze¡segehez, mig masfe-
IöI hangosnak es loIakodónak laIaIla. Az is megforduIl a fe-
|eben, hogy laIan e¡¡en azerl nem ke¡es löbb IeIkesedesseI
fogadni a viragok rövid viragzasal, merl a sa|al eIeleböI hi-
anyzik a higgadl nyugaIom.
A szezon közeIedleveI minden lavasszaI leveri¡orlerek
hada kövelle figyeIemmeI a ,cseresznyeviragfronlol¨. Resz-
Ielesen beszamoIlak róIa, hogy az orszag meIy videken ho-
gyan za|Iik a foIyamal. Kamerak közvelilellek a ragyogó cse-
resznyefak Ialvanyal az orszag küIönbözö heIyeiröI. ßesza-
moIlak arróI, hoI bimbók meg, hoI nyiIlak ki feIig, es hoI
¡om¡aznak leI|es sze¡segükben. Sok |a¡an szamara a szak-

[244]
ur4ban vaIó gyönyörködes evenle ismelIödö rilus, Kouki
azonban sose szanl ra idöl, hogy igazabóI kieIvezze ezl az
idöszakol. ßarmiIyen sze¡en hangzoll is, hogy csak azerl
ulazzon eI vaIahova, hogy oll ¡ihen|en, es nezegesse a leI|e-
sen kibomIoll viragokal, es barmiIyen nagy voIl a kiserles, a
munka mindig hallerbe szorilolla. Igy azlan Kouki mindösz-
sze a környezö ulcak cseresznyefaiban gyönyörködhelell.
Igy regi vers a IehuIIó szirmok ,nyuglaIan szivel¨ em-
Iili. Koukil minden a¡riIisban eIfogla a nyuglaIansag: nem
laIaIla a heIyel. Mindig megkönnyebbüIl, amikor vegel erl a
cseresznyeviragzas. Az evek soran bizonyos eIIenszenv aIa-
kuIl ki benne a szakura iranl, de iden mas voIl a heIyzel. A
sors küIönös lrefa|akenl e¡¡ az alheIyezese lelle Iehelöve,
hogy eIeleben eIöször maradeklaIanuI eIvezhesse az ese-
menyl. RinkóvaI ugy lervezlek, hogy eIlöIlenek egy egesz
helvegel vaIahoI.
De hoI` Kouki szamara a cseresznyeviragzas Kiolól |e-
Ienlelle. A Heian-szenleIy fainak IeIógó fürl|ei es a foIyó¡ar-
lon eslenkenl kiviIagiloll rózsaszin es feher fak meIIell oll
van a Goda|dzsi, a Ninnandzsi, a Dzsonangu es szamlaIan
egyeb lem¡Iom meg szenleIy, ameIy a szakur4róI is hires. A
muIlban Kouki idönkenl kihasznaIla az aIkaImal, amikor üz-
Ieli vagy mas ügyben Kiolóban |arl, hogy sielve velhessen
egy ¡iIIanlasl ezeknek a heIyeknek nemeIyikere. Mindegyik
gyönyöru voIl a maga mód|an, söl neha annyira, hogy az
ember IeIegzele is eIaIIl. OIyan erzes kerilelle halaImaba az
emberl, hogy mindez laIan luI lökeIeles. Kiolóban a cseresz-
nyeviragzas csodaIalosan oIvadl egybe a hallerreI, az ösi
lem¡IomokkaI es kerlekkeI, a zöIdeIIö hegyekkeI. Az ösi
környezel lökeIelesen kiemeIle a viragok sze¡segel. Megis
voIl vaIami zavaró ebben a lökeIelessegben. Akar egy mar-
kanev egy lökeIeles csomagoIason. Mindenki ra|ongoll ezerl
a hires IeveIezöIa¡-Ialvanyerl. De mierl ne Iehelne a virago-
kal önmagukerl csodaIni` Igyre vonzóbbnak laIaIla a gon-
doIalol, hogy vaIami csendes heIyen, a bameszkodók löme-
gelöI lavoI eIvezzek a Ialvanyl.

[245]
VegüI eszebe |uloll Suzendzsi, ez a meIeg vizu forrasa-
róI ismerl varos az Izu-feIszigelen. Nincs messze TokiólóI, es
a hegyekben fekszik, vagyis a la| es a szaIIas csöndes es bekes
Iesz. A¡riIis masodik vasarna¡|an induIlak ulnak. IIyenkorra
aIlaIaban vegel erl a szakuraIaz, de az idö|aras szeszeIye foIy-
lan a feIszigelen meg |avaban larloll a viragzas. Ragyogó, fe-
nyes lavaszi na¡ voIl.
A IakasukbóI induIlak. Kouki bezs szinu, nyiloll nyaku
ingel es vaIamiveI sölelebb zakól vell feI. Rinko haIvany ró-
zsaszin koszlümöl, szürke kaIa¡ol es viragminlas saIal viseIl.
IIözö na¡ hazamenl a lavaszi ruhaierl. Kouki kivancsi voIl,
hogy beIefuloll-e a fer|ebe, es ha igen, mi lörlenl. De voIl
annyi di¡Iomaciai erzeke, hogy ne kerdezzen ra, az asszony
¡edig egy szól sem szóIl. A ferfi ezl ugy erleImezle, hogy
nem szivesen beszeIne erröI.
Annyil azonban eIaruIl, hogy amikor Iegulóbb az any-
|anaI |arl, ö azl mondla, hogy gondoI|a vegig a doIgokal a fer-
|eveI, es legye rendbe az eIelel. Rinko any|a, mióla megludla,
hogy a Ianya hazassaga lönkremenl, raadasuI viszonya van
egy idegen ferfivaI, aIIandóan nyaggalla, hogy vessen vegel
a ka¡csoIalnak, es laIaI|on vaIamifeIe megoIdasl. Szerinle ez
lönkreleszi a csaIad |ó hirel. Rinko mindig azzaI feIeIl, hogy a
fer|e nem ha|Iandó eIvaIni, igy akar bosszul aIIni ra|la. Ami-
kor Kouki megkerdezle, hogy mil szóIl ehhez az any|a,
mindössze annyil feIeIl, hiaba mondom neki, nem erli. Igy
iIyen regi vagasu asszony, minl amiIyen Rinko any|a, egy-
szeruen nem ludla feIfogni, mierl nem ha|Iandó vaIaki eIvaI-
ni hazassaglörö feIesegelöI.
÷ Azl mond|a, üI|ünk Ie harman, es beszeI|ük meg a
doIgol ÷ meseIle Rinko. Kouki feIleleIezle, ugy erli, Rinko, a
fer|e es az anya. ÷ Anyam kedveIi, es ugy gondoI|a, hogy eI-
similhal|a a doIgokal közlünk. De nem egyezem beIe. IIö-
ször is, hogyan mondhalnam eI, hogy nem |ó veIe az agyban`
Rinko hazassaga azerl kerüIl a szakadek szeIere, merl
se lesliIeg, se IeIkiIeg nem iIIell össze a fer|eveI. De nem aIIl

[246]
szandekaban megoszlani any|avaI a reszIelekel. Ihhez luI
szemermes voIl.
Kouki hazassaga is haIódoll. Meg mindig nem irla aIa a
vaIasi nyomlalvanyl. Tekinlve, miIyen komoIy a ka¡csoIala
RinkóvaI, a feIesege kerese leI|esen erlhelö, megis keIIemel-
IenüI erinlelle a vaIas gondoIala. ßunludalol erzell azerl,
amierl iIyen önzö. IogaIma se voIl, hogyan mond|a eI koIIe-
gainak, baralainak, rokonainak a hirl. Nem akarl magyaraz-
kodni. AzonkivüI feIl feIrugni hazassagal, mieIöll Rinko ki-
szabaduI az öveböI. VisszahököIl allóI, hogy halal fordilson
eddigi eIelenek.
A vaIas vegIeges Ie¡es. Nehezen szanla ra magal. Nem
Ialla, mierl keIIene sielnie. A feIesege se sürgelle. Amikor
idönkenl hazamenl, |obbara aIig beszeIgellek. Miulan ne-
hany szól vaIlollak, Kouki mindig eIsielell. Sose veszeked-
lek. Ugy lunik, az emberek szinle barmiIyen heIyzelhez ke-
¡esek aIkaImazkodni. SzereImük leI|esen kihuIl, ennek eIIe-
nere nem gyuIöIlek meg egymasl. Azonban, minl kiderüIl, ez
egyaIlaIan nem vaIlozlalla meg feIesege aIIas¡onl|al. Igy
na¡ a¡riIis eIe|en eIe aIIl:
÷ Ugye nem feIe|lelled eI`
Kouki ludla, hogy a vaIasi nyomlalvanyra ceIoz. Meg-
razla fe|el, am egyelIen szól sem mondoll arróI, mikor szan
ra idöl. KifeIe induIl, de a feIesege ulana menl.
÷ HoIna¡ulan en sem Ieszek illhon.
÷ Hova mesz` ÷ kerdezle Kouki aulomalikusan, de aIig-
hogy kimondla, radöbbenl, nincs abban a heIyzelben, hogy
kerdöre vonhassa az asszonyl.
÷ Nem mindegy` ÷ kerdezell vissza az asszony hide-
gen.
Tudhallam voIna, gondoIla Kouki. Iumie mindig iIyen
voIl: egyenes es halarozoll. Is mosl, amikor eIhagy|a, ugyan-
iIyen. Akarcsak Rinkól, a feIesegel sem Iehel eIlerileni a
szandekalóI, ha egyszer eIdönlölle, hogy vegel vel a hazas-
saganak. Hozza|uk ke¡esl ö halarozalIan es lelova. A ferfiak

[247]
mar csak iIyenek, ha|Iamosak luI sokal ragódni a kövelkez-
menyeken. Hal |ó, laIan ill az idö, hogy cseIeked|ek, gondoI-
la.
IzzeI eIinlezle magaban a doIgol. Kimenl a lokiói aIIo-
masra, heIyel fogIaIl Rinko meIIell a Misimaba larló Kodama
ex¡resszen. Misimaban szaIInak ma|d al az Izu Hakone vas-
ulra, es igy mennek Suzendzsiba.
ßar a cseresznyeviragzas-szezon csucsan voIlak, kon-
goll a vonal. Ugy dönlöllek, vasarna¡ deIulan induInak, es
helfön |önnek haza, hogy eIkerüI|ek a lömegel. I¡¡ |eIenlek-
leIen munka|a lelle Iehelöve Koukinak ezl a Iuxusl. Az ulób-
bi idöben egyre löbbre erlekeIle ezl a szabadsagol, egyaIlaIan
nem larlolla megaIazónak.
A MisinabóI induIó vonal is üres voIl, es ahogy deI feIe
haIadlak a feIszigelen, egyre kevesebb Iell a haz, es minde-
nüll viragzó cseresznyefak ¡om¡azlak. A Iegközönsegesebb
fa|la voIl, ameIyel }a¡anban szomei |osinónak neveznek. Sze-
Ies, egyszirmu viraguk rózsaszin szaIagos kaIa¡kenl ülöll eI
a zöId hegyoIdaIlóI.
÷ Mindig szerellem voIna egyszer iIyen vonalon ulazni
÷ mondla Rinko. A kis heIyi vasul idönkenl megaIIl egy-egy
aIIomas közöll, es csak akkor induIl lovabb, amikor a kaIauz
füllyszóvaI |eIzell. KenyeImes lem¡óban ulazlak. Tiszla he-
gyi ¡alak fuloll a sin meIIell, heIyenkenl horgaszok Iógallak
beIe zsinór|ukal. Nem ludlak Ievenni szemükel a la|róI. Ma|d
ugy feIóra muIva a vonal megerkezell vegaIIomasara, Suzen-
dzsibe.
A suzendzsi meIeg forrasokal aIIilóIag a nyoIcadik sza-
zadban fedezle feI Kukai, a vandorszerzeles, a varos nevel
adó lem¡Iom aIa¡iló|a. Ill mar vege feIe |arl a cseresznyevi-
ragzas. Nehany szirmuk ¡uhan e¡¡ Kouki es Rinko vaIIara
esell, amikor eImenlek megnezni a regi lem¡Iomol, mieIöll
be|eIenlkezlek voIna fogadó|ukba.
Az aIIomaslóI egyenesen feImenlek a meredek löIgy-
Ie¡csökön, ma|d beIe¡lek a lem¡Iomka¡un, a bambusszaI

[248]
körüIvell lerüIelre, ahoI a föcsarnok aIIl. Ugy nyoIcszaz evveI
ezeIöll Minamolo no }orilomo, a Kamakura sogunalus meg-
aIa¡iló|a ebbe a lem¡Iomba börlönözle be leslverel, Nori|oril,
es amikor }orilomo vazaIIusa meglamadla, Nori|ori ill velell
vegel az eIelenek 1193-ban. }orilomo 1199-ben meghaIl, es
Iegidösebb fial, a ¡oIilikaiIag aIkaImalIan masodik sógunl,
Minamolo no }oriiel megfoszlollak halaImalóI, szamuzlek, es
vegüI meggyiIkoIlak. Az összeesküvesl nagya¡|a, Hódzsó
Tokimasza vezelle. Any|a, Maszako, fial gyaszoIva, kesöbb
emIekheIyel aIIillaloll a közeIi hegy IabanaI.
ßar iIyen komor lörlenelek ka¡csoIódnak a lem¡Iom-
hoz, a hosszukas köz¡onli csarnok finoman Ie|lös lele|eveI, a
hallerben a hegyoIdaI faivaI, eIbuvöIö voIl, akar egy kecses,
|ó hazbóI szarmazó urihöIgy.
Miulan megIalogallak a lem¡Iomol, liszleIelükel lellek
}oriie sir|anaI es emIekheIyeneI, ma|d visszamenlek a kocsi-
hoz. Öl óra muIl, es kezdell fakuIni a na¡süles, de a lavaszi
ragyogas meg erzödöll a Ievegöben. IürdöhazakkaI szege-
Iyezell, keskeny foIyó¡arli ulcan haIadlak, azlan az ulca ki-
szeIesedell, es feIbukkanl szemük eIöll az im¡ozans, regi fo-
gadó.
A be|aral lömör fabóI keszüIl, beI|ebb ¡edig csucsos le-
le|u, szeIes veranda Ialszoll. A laxi megaIIl a ka¡u eIöll, ahoI
mar a szobaIany varla ökel. A lagas eIöcsarnokban gyönyö-
ruen faragoll faaszlaI es fonoll nadszekek fogadlak az erke-
zökel. Az abIakok egy kis lóra nezlek.
RinkóbóI haIk sóha| szakadl ki örömeben, amikor meg-
¡iIIanlolla a vizen Iebegö nó-szin¡adol. Az ovaIis ló luIoIda-
IaróI nezve a szin¡ad ke¡e finoman lükrözödöll a feIszinen.
Mögölle suru erdös, meredek hegyoIdaI emeIkedell. IöIdbe
gyökerezell IabbaI aIIl, lagra nyilolla szemel, szinle ¡iIIa|a is
aIig rebbenl, annyira Ienyugözle ez a varalIan sze¡seg.
A szobaIany az emeIeli, halsó IakoszlaIyba vezelle ökel.
SzaIIasuk kel lalamis szobabóI aIIl: az egyik köze¡es, a masik
megIehelösen lagas. A lóra nezö abIak meIIelli lerüIelel fa-
¡adIó borilolla.

[249]
÷ Gyere, nezd ezl a fal. TeI|esen kinyiIlak a viragai.
Kouki engedeImesen az abIakhoz menl, es Ialla, hogy
baIra, szemmagassagban viragokkaI leIi cseresznyefa aII,
oIyan közeI, hogy akar meg is erinlheli.
÷ IImondlam, hogy azerl |övünk ide, hogy ill eIvezzük
a cseresznyeviragzasl, ezerl adhallak ezl a szobal. ÷ Kouki
meg sose |arl ill. Igyszer a baral|a a munkaheIyen meseIl ne-
ki erröI a csendes, öreg fogadóróI, ahoI nó-szin¡ad is van. Ò
¡edig Ieirla a nevel es leIefonszamal.
÷ Nezd, nezd ÷ IeIkendezell Rinko ÷, hogy huIIanak a
szirmok.
Az esle közeIedleveI enyhe szeIIö lamadl. Viragszirom
huIIoll az asszony kinyu|loll kezebe, ma|d lovabbIibegell a ló
feIe.
÷ OIyan nyugaIom van ill ÷ szóIaIl meg Kouki. Munka,
csaIad, vaIas, minden a lavoIi, masik viIaghoz larlozik. Me-
Iyen beszivla a hegyi Ievegöl, azlan Rinko möge aIIl, gyen-
geden kar|ai köze huzla. Az asszony eIforduIl, minlha feIne,
hogy megIesik ökel, ¡edig csak a viragzó fa es a csendes la-
vacska Ialhalla kelle|ükel.
Kouki megcsókoIla.
÷ IIhozlad` ÷ sugla a füIebe.
÷ Micsodal`
÷ Tudod, a ¡iros aIsókimonól.
÷ Azl mondlad, hogy hozzam, ¡ersze hogy hozlam ÷ fe-
IeIle az asszony egyszeruen. IIhuzódoll az abIaklóI, es eIlunl
a fürdöszobaban.
Kouki egyedüI maradl a szobaban, nezle a szaIIdosó
cseresznyeszirmokal, es ragyu|loll. Az abIak nyilva voIl, de
nem erzell hidegel. Kinn es benn egyaranl erzödöll a Ievegö-
ben az evszak ragyogasa. Kouki keIIemes, nemlörödöm han-
guIalban voIl. Iszebe |uloll nehany verssor, haIkan eImondla
ökel. ,Ha Iehel, lavasszaI haI|ak meg, cseresznyeviragok
aIall, az u||aszüIeles hóna¡|aban, leIihoId ide|en.¨ Iz a rövid

[250]
köIlemeny az egyik kedvence voIl. Szaig|ó, egy lizenkelledik
szazadi köIlö irla, aki a kormanyban belöIlöll aIIasal adla feI,
hogy lovabbi eIeleben vandorkenl gyönyörköd|ön a lerme-
szel sze¡segeben.
Kicsil ¡ihenl, korlyoIgalla a leal, ameIyel a szobaIany
hozoll, azlan kimenl megnezni a meIeg vizes fürdöl. A fo-
Iyosó vegeröI nyiIlak a ferfi- es nöi fürdök, de Koukil a Ienli,
nyiloll medence erdekeIle.
Hal óra is eImuIl mar. Az egboIl kekröI indigóra vaIloll,
de meg nem voIl linlafekele. Mosl, az esle beaIIla eIölli uloI-
só ¡iIIanalokban a nyiloll medence üres voIl. IeIlehelöIeg
amugy sem sok vendeg van a fogadóban vasarna¡ esle. Az
üres fürdö csönd|eben haIIalszoll a szikIakon csobogó viz
hang|a.
÷ Men|ünk be együll ÷ |avasoIla Kouki, de Rinko habo-
zoll.
÷ Nem Iesz semmi ba| ÷ gyözködle a ferfi. Ha barki |ön-
ne, aminl megIal|a ökel kellesben, ugyis ugy dönl, hogy
ma|d kesöbb |ön vissza. Rinko vegüI megadla magal. Kicsil
arrebb huzódoll, es halal fordilva nekiaIIl Ievenni magaróI
ruhail.
A szeIes, ovaIis medencenek nadbóI szöll lele|e voIl, es
faIail is nad borilolla, hogy eIlakar|a a fürdözökel a kivancsi
lekinlelek eIöI, amikor odakinl lermeszeles körüImenyek kö-
zöll akarnak eIIazuIni. Kouki egy |ókora szikIanak döIve ki-
nyu|lolla a Iabal a forró vizben. Rinko lörüIközöveI a keze-
ben Ie¡ell be. Óvalos voIl. IIöször csak a Iabu||al dugla a gö-
zöIgö vizbe. Kouki megvarla, amig az asszony leI|esen beIe-
ereszkedik a vizbe, csak akkor hivla, hogy |ö||ön oda hozza,
ahoI a medence vegel er, es a ló kezdödik.
÷ Gyere, nezd meg.
Ahogy igy eInyuIlak a küIsö medence szeIen, ahoI mar
nem voIl lelö, egyenesen feInezhellek az esli egboIlra. A szo-
ba|uk meIIelli fa nehany viragzó aga a fe|ük föIe Iógoll. Mö-
göllük az egboIl kimosoll, sa¡adl indigónak Ialszoll.

[251]
÷ Meg sose Iallam iIyennek az egel ÷ aImeIkodoll
Rinko.
Maganyos cseresznyeszirom huIIoll feIe|ük keringözve
a hoIdlaIan, csiIIaglaIan egboIlbóI. Rinko kinyu|lolla a kezel,
hogy eIka¡|a, es röglön egy masik Iebegell feIe. Isli arnyekok
gyüIekezlek az egboIl aIall, es a szirmokal ka¡dosó asszony
kinyuIó, ma|d eIöreha|Ió lesle küIönös es gyönyöru Ialvanyl
nyu|loll. OIyan voIl, akar egy ¡iIIangó.
A fürdö ulan a szoba|ukban vacsorazlak. Mosl mar hu-
vös voIl a Ievegö, ezerl becsuklak az abIakol, es a fogadó
¡amul|ukala|a föIe meIeg, beIeIl feIsöreszl vellek. De meg igy
is Iallak az egyik oIdaIróI megviIagiloll cseresznyeviragokal.
Az evszak nyiIvanvaIó |eIei megIalszollak a fogasokon
is: ¡aroIl acsaIa¡uzöId u!c szezamszószban. Kouki sörreI
kezdell, de hamarosan alvaIloll forró szakera. Az eIsö ilaIl a
szobaIany önlölle, de miulan eIlavozoll, Rinko figyeImesen
mindig u|ralöIlölle ¡oharal. A kövelkezö fogas fedö aIall
burgonyavaI ¡aroIl ezüslös serlefarku haI voIl, es koIoncos
ba|móca liszla eröIevesben. Rinko ügyeIl a Iangra, es mind-
kellö|üknek laIaIl egy-egy cseszeveI, amikor mar luzforró
voIl.
Kouki eInezle az asszony fürge, halekony mozduIalail.
Iszebe |uloll, amikor meg a feIesegeveI elkezell. IvekkeI ez-
eIöll veIe is iIyen Iehelell, de immar nem az. A sok even al
larló közöny meglelle a magael. Lenyugözö voIl az eIIenlel.
Micsoda küIönbseg, ha szereImes az ember. De miIyen Iehel
Rinko ollhoni eIele, lunödöll eI. Va|on ügyel sem vel a fer|e-
re, amikor veIe elkezik` Vagy mar nem is elkeznek együll`
Kouki önlöll egy kis szakel Rinkónak.
÷ Ha együll eszünk, mindennek |ó ize van ÷ mondla.
÷ Tudom. ßarmiIyen finom Iegyen is az eleI, barmiIyen
sze¡ a környezel, a vacsora csak akkor izIik igazan, amikor
oIyasvaIakiveI vagy, akil szerelsz.
A ferfi bóIinloll. MiIyen szörnyu, hogy egy idö ulan
eImuIik a szereIem. VaIamikor a feIesege ulan vagyakozoll.

[252]
A szive az ö gondoIalara verl hevesebben, de immar kihunyl
a Iang. IeIlehelöIeg Rinko is megbizoll a fer|eben. Megeskü-
döll, hogy szerelni fog|a. De ime, moslanra eIIensegekke Iel-
lek. A hazassaguk egyforman aIakuIl. Ugyanugy ki|ózanilol-
la ökel iIIuzióik eIveszlese, es mosl egymasban laIaIlak meg
az u| a|zószerl.
Kouki mindössze egyelIen ¡ohar sörl es löbb a¡ró ¡o-
harka szakel ivoll, de kicsil kólyagosnak erezle magal. TaIan
Rinko közeIsege erösilelle az aIkohoI halasal. Az abIakon luI,
az egyik oIdaIon meg Ialszollak a viragzó cseresznyeagak.
÷ Nem megyünk Ie egy kis idöre` ÷ |avasoIla Kouki. Az
eIöcsarnokban Ialhal|ak a nó-szin¡adol a lavacska luIoIdaIan.
Megvarlak, amig a szobaIany kiviszi a laIcaikal, azlan
kimenlek, Ie a Ie¡csökön, eIhaIadlak a szabadleri fürdö be|a-
rala meIIell, ma|d Iemenlek meg egy Ie¡csön az eIöcsarnok-
ba. }obbra nyiloll a|ló vezelell a ló föIe nyuIó faerkeIyre. Le-
üIlek egymas meIIe, es gyönyörködve sóha|lollak feI. Akkor
is csodaIalosnak Iallak a viz föIe nyuIó szin¡adol, amikor
eIöször ¡iIIanlollak meg, de mosl mas Ialvany fogadla ökel.
Az erkeIy korIal|ara mindkel oIdaIon fenyszórókal erö-
silellek, sugaruk megviIagilolla a lavacska luIsó vegen Ievö
nó-szin¡adol. A szin¡ad ugy hel meler szeIes Iehelell. A
¡adIó|a lükörfenyes, a halsó reszen nagy labIara feslell ke¡
öreg fenyöfal abrazoIl, a szin¡adlóI baIra öIlözöszoba voIl
feher sc!zsi a|lóvaI. Kecses kis hid kölölle össze a szin¡addaI.
A ló vizen lökeIeles szimmelriavaI lükrözödöll a ke¡.
OIyan voIl, minl egy gyönyöru feslmeny. A szin¡adol
eredeliIeg a kagai Maeda-birlokon e¡ilellek, es a szazadfor-
duIón köIlözlellek al a lomiokai Hacsiman-szenleIybe, ma|d
kesöbb ill aIIilollak u|ra heIyre. Azóla is adnak eIö ill nó-
darabokal eslenkenl ugy, hogy a lavacska körüI eIheIyezell
magIyak szoIgaIlal|ak a viIagossagol. De mas hagyomanyos
eIöadó-muveszeleknek is heIyel ad, |a¡an lancnak vagy fu-
voIa|aleknak vagy a sinnai |usinak, ameIy amoIyan bab|alek-
kaI egybekölöll eIbeszeIes. Ma esle ugyan nem Iesz eIöadas,
de a haIIgalag es re|leIyes szin¡ad meg |obban kihangsuIyoz-

[253]
la a la| sze¡segel. Kouki es Rinko egeszen közeI üIlek egy-
mashoz, a vaIIuk összeerl. Nem ludlak szemükel Ievenni a
nó-szin¡adróI. Is nem ludlak szabaduIni a ke¡löI, hogy
barmeIyik ¡iIIanalban eIöbukkanhal a sölelböI egy ferfi es
egy nö az örüIl maszk|al viseIve.
TavaIy összeI együll nezlek meg egy nó-darabol luz-
fenyneI a kamakurai szenleIyneI, ulana a lenger¡arli szaIIo-
daba menlek, hogy oll löIlsek az e|szakal. Akkor laIan szen-
vedeIyesebb szerelök voIlak, de ka¡csoIaluk koranlsem voIl
iIyen eröleI|es, minl mosl. Akkor meg az együll löIlöll e|sza-
ka ulan Rinko hazamenl a fer|ehez, es Kouki is sielell a feIe-
segehez. AIig hal hóna¡ eIleIleveI a hazassaguk üres kagyIó-
he| csu¡an.
÷ Akkor voIl egy lengu-maszk is ÷ szóIaIl meg Kouki.
Iszebe |uloll a hosszu orru manómaszk a k|ógen komedia-
ban, ameIyel együll Iallak Kamakuraban. De ide nem iIIik a
k|ógen. Ill, meIyen a hegyek közöll, ez a szin¡ad oIyan finom
es ünne¡eIyes sze¡segel araszloll, hogy csak drama iIIell
hozza, ameIy az emberi sziv meIyere haloI, es eIöhozza Ieg-
re|lellebb, IegmeIyebb erzeseil.
÷ Kivancsi vagyok... ÷ Kouki haIkan szóIaIl meg, es nez-
le, ahogy a feny lükrözödik a viz feIszinen. ÷ GondoIod,
hogy reges-reg, amikor az emberek ide|öllek, ugy gondoIlak,
hogy soha löbbe senki se bukkan ra|uk`
÷ Szökeveny ¡arok`
÷ Szerelök... ÷ Kouki feInezell a nó-szin¡ad mögöll
emeIkedö sölel, haIIgalag hegyoIdaIra. ÷ Tudod, ha mi kellen
ill eInenk, laIan az sem Ienne eIeg.
÷ IIöbb-ulóbb raunnank egymasra, erre gondoIsz`
A Iuslasag a¡rankenl uraIkodik eI, akar a belegseg.
Kouki aIa¡velöen cinikus voIl, mar reg nem oIyan arlalIan,
hogy if|ui magabizlossaggaI ke¡es Iegyen eIhinni, hogy kel
ember, aki igazan szereImes egymasba, örökke szereImes
marad.

[254]
÷ A szereIem csak egy ideig marad szenvedeIyes ÷
mondla.
÷ Tudom. In is igy gondoIom.
A ferfi meghökkenl, nem hille voIna, hogy Rinko heIye-
seIni fog.
÷ Csakugyan`
÷ Izerl is szerelnek mosl meghaIni, amig igy szerel|ük
egymasl.
A fenyben uszó szin¡ad varazsIalos hanguIalaban az
asszony szavai halborzongalóan, szinle hi¡nolizaIóan hang-
zollak. Kouki halan vegigfuloll a hideg. Kezel bedugla
|ukala|a aIa. Amióla beesleIedell, halarozollan hidegebb Iell.
÷ Nem megyünk be` ÷ Szinle ugy erzele, ha lovabbra is kinl
maradnak, visszahuzna egy reg eIlunl viIag, a nó-szin¡ad
varazsIala.
IeIaIIlak. VisszaforduIva velellek meg egy ¡iIIanlasl a
la|ra, azulan bemenlek a verandaróI. Szoba|ukban keIIemes
meIeg varla ökel. A fulonl mar kilerilellek az abIak meIIe.
Kouki a halan fekve nezell ki az abIakon bekukucskaIó vira-
gokra. ßarmi lörlen|ek is ill ma e||eI, ök szólIan lanui Iesznek.
Rinkól szóIilolla, de nem ka¡oll vaIaszl. Lehunyla szemel, es
mozduIalIanuI feküdl, kezel-Iabal kinyu|lva, amig az asz-
szony ki nem |öll a fürdöszobabóI. Mindössze
¡amul|ukala|al viseIle, ha|al, ameIyel a fürdö ulan feIluzöll,
mosl Ieengedle, es a vaIIara huIIl.
÷ Nem veszed feI a vörösel`
Az asszony meglor¡anl.
÷ Csakugyan azl akarod, hogy feIvegyem`
÷ IIhozlad, nem`
Rinko eIlunl a fürdöszobaban. Kouki Ieka¡csoIla az
összes Iam¡al, kiveve azl, ameIyik a ¡arna|a meIIell voIl, es
u|ra a sölel abIakra szegezle lekinlelel.

[255]
Ill fekszik az agyban, ebben a hegyek közöll megbuvó
fogadóban, miulan egy lilokzalosan gyönyöru nó-
szin¡adban gyönyörködöll, es mosl a szerelö|el var|a, aki az
ö keresere vörös seIyem aIsókimonól öIl. IIsö ¡iIIanalra hihe-
lelIenüI eIIenlmondasosnak lunl a kel eImeny. Az egyik oIy
eleri, a masik oIyan hedonisla. Megis voIl közlük összefüg-
ges. IIvegre a nó-drama mind az öl hagyomanyos kalegória-
|al: islenl, emberl, asszonyl, az örüIl nöl es a demonl az em-
beri szenvedeIyek iranyil|ak. Is lagadhalalIan, hogy egy ki-
csiveI ezeIöll a fabóI keszüIl szin¡ad ünne¡eIyessege fokoza-
losan lerel engedell vaIamifeIe erzeki varazsIalnak. IIIenle-
lekböI e¡üI a viIag. A fenseges es a könnyed, a nyugaIom es
az örüIel, a Iehasag es az ereny.
Izeken lö¡rengell, amikor nyiIl az a|ló, es Rinko |eIenl
meg ismel, vörös seIyembe öIlözve. Kouki feIüIl, lagra me-
redl szemmeI nezle. Az aIacsonyan eIheIyezell Iam¡a fenye-
ben az asszony aIak|a halaImas arnyekol velell, egesz a ¡Ia-
fonig nyuIl. Igy ¡iIIanalra ugy erezle, minlha egy nó-darab
nöi szere¡Iö|e öIlöll voIna leslel eIölle. Meg |obban meresz-
lelle szemel, es az asszony vonasai a¡rankenl egy Mago-
dzsiro-maszkra kezdlek emIekezlelni. A fialaIos sze¡seg a
gyasz es csaberö keverekeveI. Igyszeruen nem |öll ki hang a
sza|an. IIbuvöIlen figyeIle a vörös seIyembe öIlözöll, masz-
kol viseIö nöl. Rinko Iassan közeIedell, azlan kilarla kar|al, es
megmarkoIla Kouki nyakal.
A ferfi öszlönösen megranduIl, megrazla fe|el.
÷ HihelelIen ÷ molyogla.
Az aIak enyhen eImosoIyodoll, a maszkszeru vonasok
ismel feIvellek Rinko megszokoll, gyenged arcal.
÷ Megesküdlem voIna, hogy egy nó-dramabóI Ie¡leI
eIö.
÷ Csak azerl, merl az eIöbb a szin¡adol nezlük.
÷ Minlha csak aImodlam voIna.
Koukinak eszebe |uloll egyik kedvenc ke¡e, egy fekele
haller eIöll Magodzsiro-maszkol abrazoIó feslmeny. Vegle-

[256]
IenüI erolikusnak larlolla ezl a muaIkolasl. Rinko arca
ugyaniIyen voIl az eIöbb.
÷ Nyugodl, zarl, de aradl beIöIe az erolika ÷ mondla
hangosan.
÷ Mi az`
÷ Nó-maszk ÷ mondla Kouki, azlan hirleIen magahoz
huzla Rinkól. Az asszonyl varalIanuI erle a lamadas, es eIö-
reesell. Kouki kereszlbe rafeküdl, es a füIebe sugla: ÷ Ma e||eI
Iele¡em a maszkodal.
Az aIsókimonó meIy, fenyes vörös voIl. A ver szine.
Kouki vegleIenüI izgaImasnak laIaIla a ruhadarabol. A vörös
seIyem önmagaban küIönIegesseg, es ha egy szemermes küI-
se|u, viIagos böru asszony viseIi, nem maradhal eI a halas.
Leszorilolla Rinkól a fulonra, es Iassan hozzanyomla
arcal. Ugy erezle magal, minl a vervörös husl marcangoIó
szörnyeleg. Nem lilkoIla, hogy izgaIomba hozla a skarIalszi-
nu öIlözek, es haIas voIl kedvesenek, amierl leI|esilelle kere-
sel. Igy ideig hozzasimuIl, eIvezle bören a seIyem hideg
erinlesel, azlan fokozalosan engedell szorilasan, es kezel az
asszony kel kebIe közli vöIgybe csuszlalla.
÷ Var|... ÷ Rinko lermeszelesen mindvegig liszlaban voIl
veIe, hogy a ruha vegüI IekerüI róIa, de a ferfi hirleIen moz-
duIalalóI halrebb huzódoll, es Iesö¡örle magaróI a loIakodó
kezel. ÷ Szerelnem, ha ludnaI vaIamil. Relleneles eImenyben
voIl reszem emiall.
A ferfi keze ismel az asszony meIIel cirógalla.
÷ Mierl` Mi lörlenl`
÷ Nem voIlam ollhon, amikor meghozlak, es a fer|em
velle al.
÷ Tudla, mi van a dobozban`
÷ NyiIvan megnezle, azlan amikor radöbbenl, mi ez,
vaIósaggaI ör|öngöll, mindenaron ludni akarla, mierl van
szüksegem ra.

[257]
÷ GondoIom, szoklaI viseIni aIsókimonól a rendes ki-
monód aIall, nem`
÷ Igen, de ö megis ra|öll, hogy mosl nem erröI van szó.
,Az agyban akarod feIvenni egy masik ferfinak, ugye`¨ ÷
mondla. Rinko azl aIIilolla, hogy mar evek óla nem feküdl Ie
a fer|eveI. A ferfi nyiIvan füslöIgöll a haraglóI a vörös seIyem
aIsónemu Iallan.
÷ Is azlan`
÷ Azlan sza|hanak nevezell.
AIig hagyla eI a szó az a|kal, Kouki eIka¡la kezel Rinko
meIIeröI, minlha csak ö Iell voIna az, aki igy megserlelle. Az
igaz, hogy a ¡rosliluaIlak hordanak iIyen hoImikal, hogy eI-
buvöI|ek a ferfiakal. Ha Rinko nem is erdemeIle meg, hogy
igy nevezzek, lökeIelesen erlhelö voIl, mi keszlelle ra a fer|el,
hogy a fe|ehez vag|a. A feIesege azok ulan, hogy eveken al
visszaulasil|a minden közeIedesel, egyszer csak fenyes, vörös
aIsónemul vasaroI, hogy feIlüzeI|e egy masik ferfi vagyail.
Nem csoda, hogy fer|eböI kirobbanl az induIal.
÷ Azlan mi lörlenl` ÷ Kouki kivancsisaga urra Iell rossz
eIöerzelen. ÷ Megülöll`
÷ Nem, de közöIle, hogy darabokra le¡i, es...
÷ Izl`
÷ Igen. Megmondlam, hogy hagy|a abba, azlan hirleIen
megragadoll, es összekölözle a csukIóm. ÷ Rinko eIhaIIgaloll.
Szegyenkezve, undorodva eIfordilolla fe|el. ÷ Nem ludom...
Nem vagyok ke¡es eImondani.
÷ IoIylasd, meseI| eI mindenl ÷ könyörgöll Kouki.
Az asszony a|kaba hara¡oll, azlan Ieha|lolla fe|el.
÷ Lele¡le a ruhamal, leI|esen Ievelközlelell.
÷ MegeröszakoIl`
÷ Ò nem lenne iIyesmil egy növeI, akil sza|hanak neve-
zell. Csak ugy viseIkedell, hogy annak erezzem magam.

[258]
Kouki visszafo|lolla a IeIegzelel.
÷ Azl mondla, lud|a, hogyan keII megbünlelni az effeIe
ribancokal, es eIövell egy fenyke¡ezöge¡el.
÷ Ienyke¡ekel keszilell`
Rinko bóIinloll. Kouki egy ¡iIIanalra ugy erezle, minl-
ha egy kemenyebb ¡ornófolól nezne. Rinko fer|e kegyelIen
es aI|as bosszul aIIl feIesegen, am ez |óI mulal|a, miIyen hara-
gol es gyuIöIelel ke¡es kivaIlani egy emberböI a feIlekeny-
seg.
Rinko hirleIen sirva fakadl.
÷ In nem birom ezl lovabb. Többe nem megyek vissza
oda. ÷ Könnycse¡¡ek csiIIoglak Iehunyl szem¡iIIai közöll.
MegaIazó es gonosz doIog ugy bünlelni egy nöl, hogy
mezleIenre velközlelik es megkölözik, meg akkor is, ha az
ember kezebe kerüIl hulIensegenek bizonyileka. Igaz, a fer|e
egy u||aI se nyuIl hozza, megis megbecsleIenilelle a kamera
szemeveI. IffeIel csak egy ludós ke¡es kilaIaIni hideg harag-
|aban. Nem csoda, ha Rinko nem akar haza menni. Nem is
mehel vissza egy iIyen ferfihoz. Ma|d ö, Kouki gondoskodik
róIa.
Csaknem remegell az induIallóI. De barmiIyen megbo-
csalhalalIan, amil Rinko fer|e lell, Kouki küIönös forrósagol
erzell a gondoIalra, hogy Rinkól megkölözlek, es |eIke¡esen
megeröszakoIlak. U||avaI megerinlelle az asszony leslel laka-
ró vörös seIymel. Iz az egyszeru kis ruhadarab kel ferfil is
megör|ilell: egyikben a szereIem, a masikban a gyuIöIel Iang-
|al Iobbanlolla föI.
Minlha az, amil a fer|e RinkóvaI lell, egyfa|la afrodi-
ziakum Ienne, Koukiban ismel mocorogni kezdell a vagy.
ßarmil csinaIl is az asszonnyaI a fer|e, ö |óvaI messzebbre fog
menni. Lassan feIüIl, ¡iIIanlasa vegigfuloll a vörös seIyem
aIsókimonóban heverö asszonyon. Azlan a nyakanaI szelha|-
lolla az aIsókimonól.

[259]
Rinko haIIgaloll. Lehunyl szemmeI feküdl a fulonon. A
fer|eveI nyiIvan ugy harcoIl, akar egy vadmacska, am mosl
engedeImesen varla, mire keszüI a kedvese. Koukinak hizeI-
gell a gondoIal. MegaceIozla önbizaImal, kioIdozla Rinko
ruha|an az övel, es leI|esen szellarla az aIsókimonól.
Abban a ¡iIIanalban szinle Ialla maga eIöll Rinko fer|el,
ahogy az asszonyra szegezi a fenyke¡ezöge¡el. A vörös se-
Iyem redöi közüI kiviIIanl az asszony karcsu Iaba. Va|on leI-
|esen kilaruIkozoll a fenyke¡ezöge¡ kivancsi Iencse|e eIöll`
Semmise maradl re|lve, meg a lilkos heIy se a Iabai közöll` A
gondoIallóI csaknem eIaIIl a IeIegzele. IIörevelelle magal, es
Rinko kel Iaba köze lemelle fe|el.
Mindig van vaIami inlim ka¡csoIal az eröszaklevö es
aIdozala közöll. Kouki birlokoIni akarla az asszonyl, me-
Iyebben es lökeIelesebben, minl a fer|e lelle. Arcal Rinko hu-
saba lemelve feküdl, nyeIve meglaIaIla a re|lell rózsaszin
bimból. Iinoman |alszadozoll veIe, mig kedvese reagaIl a
vegleIenüI Iagy, finom cirógalasra.
IIöször haIk kis kiaIlasok szakadlak ki beIöIe, azlan si-
rós hangon zihaIni kezdell, lesle megfeszüIl, nagyokal ran-
duIl. A ferfi nyeIve aIall megdagadl a bimbó. Az asszony
ide-oda dobaIla magal, de Kouki a fulonra szögezle, es foIy-
lalla, amil eIkezdell.
÷ Ne, ez luI sok ÷ sirla Rinko. Könyörgöll, hogy hagy|a
abba, ad|on egy kis idöl neki, de a ferfi a|ka es nyeIve egy ¡iI-
Ianalra sem aIIl meg.
Kouki meg akarla bünlelni kedvesel, amierl oIyan fi-
gyeImelIen voIl, es hagyla, hogy a fer|e meglaIaI|a a vörös aI-
sókimonól. Az asszony hiaba sirl, könyörgöll, vonagIoll, ö
nem kegyeImezell. Abban a ¡iIIanalban, amikor lökeIeles bi-
zonyossaggaI ludla, hogy Rinko minden erzeke egyelIen
¡onlra koncenlraIódik, hogy az asszony IangoI, es mar
ma|dnem kilör, nyeIve hirleIen, minlha megmerevedell voI-
na, megaIIl. MifeIe bünleles Ienne, ha lovabb foIylal|a, hagy-
|a, hogy Rinko könnyen eIeIvezzen` InneI |óvaI kegyelIenebb

[260]
akarl Ienni. Csak azzaI Iehel eIegedell, ha az asszony sokaig
szenved igy, es addig nyöszörög, ameddig |arlanyi ere|e van.
Rinkól megzavarla ez a hirleIen ¡ihenö, meglekeredell,
minlha csak meg akarna kerdezni, mi lörlenl. VagylóI Iango-
Ió lesle kelsegbeesellen vonagIoll. Amikor az asszony izgaI-
ma egy ¡icil aIabbhagyoll, a ferfi nyeIve ismel cikazni kez-
dell, es Rinkól csakhamar eIborilollak a Iangok. Kouki u|ra
meg u|ra eIville egeszen a halarig. Az asszony eIveszellen
kóboroIl a vegleIen ¡okoIban, minl akire azl az ileIelel ról-
lak, hogy sose laIaI megkönnyebbüIesl. U|ra meg u|ra eI|uloll
a küszöbig, de mindannyiszor megaIIilollak, hogy azlan u|ra
kezdöd|ön az egesz. Igyikük sem voIl mar ke¡es szamoIni,
hanyszor lörlenl mindez.
Amikor a ferfi nem fokozla lovabb gyölreImel, es vegre
megengedle, hogy eIeIvezzen, RinkóbóI haIk, gyölrödö nyö-
szörges szakadl ki. Igesz lesle merev voIl, akar a bol. Kouki
az arcaba nezell. Rinko Iehunyla szemel, es csak remegö
szemhe|a, enyhe zihaIasa mulalla, hogy minden rendben
van.
KegyelIensege meglelle a kivanl halasl, raadasuI
RinkóvaI eIIenlelben ö megörizle ere|el, s ha keII, u|ra meg
u|ra lud lamadni.
÷ SzenvedleI` IIeg voIl` ÷ kerdezle diadaImasan.
Rinko vaIaszuI hirleIen dühödlen csa¡kodni kezdle az
arcal, a meIIel, ahoI csak erle, azlan ravelelle magal. Visiloll,
ha|a vad zuhalagkenl döIl eIöre. OIyan voIl, akar egy igazi
demon: a hosszu, kinzó csókoklóI egyedüI a bimbó|a ka¡oll
Iangra, es |uloll eI a csucs¡onlig. A virag erinlelIen maradl.
Igesz lesleveI kivanla a ferfil. Kouki mar-mar vaIaszoIl,
am meg ide|eben visszafogla magal. Ha mosl egyesüInek, hi-
abavaIó voIl mindaz, amil az asszony eddig kiaIIl. Meg meg
keII lennie vaIamil.
A kar|aba szorilolla az asszonyl, csókokkaI haImozla eI
a sza|al, füIel, ahoI csak erle, azlan Ie||ebb haIadl a lorkan, a
vaIIan, a meIIen, vaduI hara¡la, csókoIla, kiszivla börel,

[261]
minlegy meg|eIöIve, hogy Rinko az öve. Csak ezulan haloIl
be, de meg mindig az asszony fer|enek arnyekal üIdözle.
Sose laIaIkozlak, csak Rinko szukszavu Ieirasanak aIa¡-
|an ludla eIke¡zeIni, hogyan nezhel ki. Am ezullaI ugy erez-
le, minlha az asszony leslen kereszlüI küzdene veIe. Igyer-
leImu voIl, mi Iesz a csala vegkife|Iele. A fer| Iesz a veszles, ö
¡edig gyözni fog. Meg akarla semmisileni, kilöröIni Rinko
lesleböI a nyomal.
Semmi nem oIyan IeIkesilö, minl az a küzdeIem, ahoI
lud|uk, gyözni fogunk, merl vegzelesen meggyengüIl az eI-
IenfeI. KüIönösen igaz ez a szereIem birodaImaban, ahoI a
feIsöbbsegenek ludala önbizaImal ad a ferfinak, es megkel-
lözi eIelere|el. Rinko megerezle Kouki eIlökeIlsegel, es a
szenvedeIy egyik huIIamal a masik ulan IovagoIla meg, hoI
szarnyaIva, hoI kegyeIemerl könyörögve. Kouki uraIla, ira-
nyilolla, minl egy him a nöslenyel, csak akkor lavozoll beIö-
Ie a szenvedeIy, miulan mindenl meglell, amil akarl. Csak
ekkor erl vegel ez az örüIl szereImi Iakoma.
Csu¡an a cseresznyeviragok voIlak lanui ennek az ör-
|öngesnek az abIakon kereszlüI, de mind Kouki, mind Rinko
reg megfeIedkezell róIuk. KimerüIlen lerüIlek eI az összega-
baIyodoll agynemun.
Kouki lerl eIöször magahoz, Iassan feIüIl, ma|d Ialva
Rinkól maga meIIell, Ieha|oIl, es haIkan a füIebe sugoll:
÷ }ó voIl`
Az asszony nem nyilolla ki a szemel, csak bóIinloll:
÷ HihelelIenüI |ó.
A ferfi ludni akarla, ¡onlosan miIyen erzes voIl a meg-
nyu|loll inlim csók, a hara¡asok, leslük egyesüIese, de Rinko
ismel csak bóIinloll, ahogy az eIöbb.
÷ Hiaba mondom, hogy ne, hogy hagyd abba, sose fo-
gadsz szól.
÷ Csunyan viseIkedleI, móresre lanilollaIak.

[262]
÷ U|abban sose aIIsz meg, amikor arra kerIek, es azl hi-
szem, Iassacskan hozzaszokom, hogy igy bansz veIem.
VoIl vaIami bagyadlsag a hang|aban. VaIahoI egy eIke-
nyezlelell gyerek nyafogasara emIekezlelle a ferfil. Kouki
csodaIkozva nezle. Iz az asszony nehany ¡erce meg viny-
nyogva könyörgöll neki, hogy hagy|a abba. Mosl, hogy befe-
|ezlek a szerelkezesl, nem mulal megbanasl, csak kieIegüIl-
segel, söl azl mond|a, lelszik neki, hogy ö ügyel sem velell a
könyörgesere, es nem hagyla abba.
÷ Nem erlem ÷ sóha|loll Kouki ismel. ÷ Az eIöbb meg
azl mondlad, meghaIsz, ha igy foIylalom.
÷ Igy van.
÷ Megis eIvezled`
÷ Mindenl eIvezek, amil veIem leszeI.
Rinko a szó szoros erleImeben feIoIdódoll az erolika bi-
rodaImaban, es a megingas minden |eIe neIküI haIadl lovabb
ezen az ulon. OIyan voIl, akar az ócean: vegleIen meIysegek
re|lözlek a nyugodl feIszin aIall. Ia|daIom, kegyelIenseg,
aIavelellseg, mindezekel magaba szivla, es azonnaI feI is oI-
dolla, hozzaadla a gyönyör lengerehez.
Kouki Iassan feIüIl, homIokal Rinko meIIen ¡ihenlelle,
azlan keze vegigsikIoll az asszony csu¡asz vaIIan, amig meg
nem erinlelle a nyiloll aIsókimonó u||al. Iinoman meghuzla,
es erezle, hogy szakadas ful vegig a ruhau|| egesz oIdaIan.
÷ IIszakadl ÷ |egyezle meg Kouki, es kezel aldugla a
nyiIason.
Rinko visszaloIla a kezel.
÷ Ò csinaIla ÷ magyarazla.
÷ IIszakilolla`
÷ IIle¡le düheben. Megvarrlam, de nagyon siellem.
Kouki ismel megerinlelle a szakadl seIymel. Ugy erez-
le, minlha a szakadas Rinko hazassagal |eIke¡ezne.

[263]
Az asszonyl bosszanlolla a szakadl ruhau||. IeIaIIl, be-
menl a fürdöszobaba. AIig leIl eI nehany masod¡erc, es mar
ki is ronloll:
÷ }a| ne, mosl mil legyek`
Kouki csodaIkozva forduIl feIe. Az asszony mindkel
kezel aIsókimonó|a nyaka aIa dugla.
÷ Azok a remes kiszivasnyomok, es meg is hara¡laI! Izl
nezd meg! ÷ LeüIl a ferfi eIe, szelnyilolla aIsókimonó|al, ki-
larva lorkal, meIIkasal. ÷ Ill es ill. Lalod`
VeraIafulasok borilollak lorka baI oIdaIal, kuIcscsonl|a
környekel es meIIel.
÷ Igy nem mehelek haza.
÷ Azl mondlad, amugy sem mesz haza.
÷ Haza nem, lermeszelesen, de meg az ulcara sem me-
helek igy.
÷ Semmi ba|. ÷ Kouki u||avaI megerinlelle az asszony
nyakan Ievö vörös foIlol. ÷ Hamar eIlunnek.
÷ MiIyen hamar`
÷ Nehany na¡ aIall. Legrosszabb eselben negy-öl na¡.
÷ Iz borzaszló. HoIna¡ meg keII Ialogalnom az anya-
mal.
÷ Nem lakarhalod eI aIa¡ozóvaI`
÷ Tudni fog|a. Hogy |uloll eszedbe, hogy iIyesmil csi-
naI|`
Csak nyugaIom. Az asszony egesz leslel meg|eIöIle. A
lorkalóI a hasaig szenvedeIyes csókok nyomai borilollak.
IIöször azerl lelle, hogy ne men|en vissza a fer|ehez, masod-
szor merl irigyeIle a nök ama ke¡essegel, ameIy u|ra meg u|-
ra ke¡es a szenvedeIy csucsara eI|ullalni kedvesel. Terve be-
vaIl, megis mosl, amikor haIIolla, hogy Rinko soha löbbe
nem mehel haza, kenyleIen voIl bevaIIani, hogy komoIyra
forduIl a heIyzel.

[264]
÷ Nem mehelek eI hozza hoIna¡.
÷ Megigerled, hogy eImesz, nem`
÷ Azl akar|a, hogy meg egyszer beszeI|em meg a doIgo-
kal a fer|emmeI. Meg keII mondanom neki, hogy szó sem Ie-
hel róIa. ÷ Rinko Ialhalóan az uloIsó cse¡¡ noszlaIgial is eI-
veszlelle hazassaga iranl. ÷ Is mi a heIyzel veIed` Te sem
mesz haza`
÷ Termeszelesen nem.
÷ De azerl neha meg hazamesz.
÷ Csak alöIlözni es megnezni a ¡oslamal.
÷ IzenluI nem leheled. Nem engedem ÷ |eIenlelle ki
Rinko. AzzaI a ferfi meIIkasa feIe ha|oIl. ßeIehara¡oll ¡onl a
meIIbimbó föIöll.
÷ He! ÷ lörl ki KoukibóI. Halrahuzódoll, de az asszony
erösen la¡adl hozza.
÷ Ma|d en eIinlezIek, hogy le se mehess haza.
÷ Kar faradnod, mondlam, hogy nem megyek.
÷ A ferfiak mindig masl mondanak, minl amil csinaI-
nak.
A|ka ismel Kouki börere la¡adl, foga beIeva|l. Miköz-
ben Koukiba beIehasiloll a fa|daIom huIIama, arra gondoIl,
hogy immar nincs mil lenni, vaIIaIni keII ezl a szereImel,
barhova vezessen is. Kis idö muIlan Rinko Iassan visszahu-
zódoll, es u||a hegyeveI vegigsimiloll a ferfi bören. ÷ Iedig
miIyen kemenyen hara¡lam. ÷ Ugy hangzoll, bosszanl|a,
hogy ez a nyom haIvany az ö Iagy börel boriló eIenkvörös
foIlokhoz ke¡esl, noha eIes, vörös fognyomok Ialszódlak a
ferfi meIIbimbó|a föIöll. ÷ Ieküd| a haladra ÷ ulasilolla a fer-
fil, es Kouki engedeImesen vegigfeküdl az agyon, az asszony
¡edig Ievelle aIsókimonó|a övel, es aldugla a nyaka aIall. ÷
Ne mozduI|! ÷ Kereszlbe velelle a seIyemöv kel vegel, es Ias-
san huzni kezdle.

[265]
÷ He! ÷ Kouki meg mindig ugy veIle, hogy lrefa az
egesz, de Rinko nyugodlan foIylalla, es az öv meg |obban
megfeszüIl a ferfi nyaka körüI. ÷ Meg akarsz öIni`
÷ Iz meg semmiseg.
RaüIl es megIovagoIla. Az öv kel vegel markoIva ker-
dezle:
÷ IsküszöI, hogy soha löbbe nem megy haza`
÷ Mondlam, hogy nem megyek, nem`
A ferfinak sikerüIl bedugnia egyik u||al a nyaka es az
öv köze, igy a nö nem ludla lovabb feszileni.
÷ Ha hazamesz aneIküI, hogy szóInaI nekem, megöIIek,
Islen engem ugy segeI|en.
÷ Nem megyek ÷ esküdözöll a ferfi. Köhögve foIylalla:
÷ Hagyd mar abba. Mil gondoIsz, ki vagy le` Abe Szada`
Az asszony szorilasa azonnaI engedell. Az öv Iazan
huIIoll a ferfi nyaka meIIe.
÷ Az igerled, hogy megmulalod nekem azl a könyvel,
vagy eIfeIe|lelled`
÷ IIhozlam, ahogy igerlem.
÷ Rendben, akkor mosl mulasd meg.
÷ Csak igy`
÷ Igen.
Kouki mezleIenüI, nyakaban a vörös övveI odakuszoll
aklalaska|ahoz, kivelle a könyvel, es visszakuszoll.
÷ Mosl mar Ievehelem ezl`
÷ Nem. Ugy oIvasd feI, ahogy vagy. ÷ Rinko, meg min-
dig kezeben larlva az öv kel vegel, szigoruan mondla: ÷ Azl
akarom, hogy feküd| Ie, es hangosan oIvasd feI azokal a re-
szekel, ameIyek leged a Ieg|obban erdekeIlek.
Kouki hirleIen kivüIröI Ialla a |eIenelel: egy ferfi es egy
nö fekszik Suzendzsi egyik ösi fogadó|aban. A ferfi leI|esen

[266]
mezleIen, csak egy vörös seIyemöv van a nyaka köre lekerve.
A kezeben könyvel larl, az asszony ¡edig az öv kel vegel
markoIva haIIgal|a. A könyvben az a vaIIomas oIvashaló,
ameIyel egy asszony lell a rendörsegen, aki szenvedeIyes
szereImi ka¡csoIala lelö¡onl|an megfo|lolla szerelö|el, ma|d
Ievagla a nemi szervel, es azl maganaI larlva meneküIl.
÷ Hosszu, de az eIe|elöI fogva oIvasom.
A beszamoIó vagy helven oIdaIl lell ki. Abe Szada
öszinle, kerleIesmenles vaIIomasa eIenk ke¡el feslell
KicsizóvaI foIylaloll ka¡csoIalaróI. Kouki oIdaIara forduIl, es
az eIsö oIdaIra Ia¡ozoll, Rinko ¡edig közeI huzódoll hozza.
AzzaI kezdödöll, hogy a vadIollal emIekezlellek ra,
hogy a lenyek aIa¡|an az ügyesz gyiIkossaggaI, a hoIllesl
megcsonkilasavaI vadoI|a, ma|d feIlellek a kerdesl, van-e va-
Iami hozzafuznivaIó|a a lenyekkeI ka¡csoIalosan. Abe Szada
azl feIeIle, hogy ¡onlosan azok a lenyek, ameIyekel az eIöbb
feIoIvaslak neki. Izulan a |egyzökönyv kerdes-feIeIel forma-
|aban foIylalódoll.
®
K.: Mierl dönlöll ugy, hogy megöIi Isida Kicsizöl`
V.: Annyira szerellem, hogy egyedüI magamnak akarlam.
MiveI nem voIlunk hazasok, ludlam, hogy ameddig csak
eI, mas nökhöz is Iesz köze. De ha megöIöm, löbbe nem
nyuI mas nöhöz. Izerl lellem.
K.: Ò viszonozla a maga erzeseil`
V.: Igen, de en meg |obban szerellem, minl ö engem. Nem fe-
Ie-feIe voIl miközlünk, inkabb negyven-halvan. Isidanak
meIIellem oll voIl a csaIad|a is. Kel gyereke, akikel eI keI-
Iell larlania. Meg is mondla, hogy nem kezdhel veIem u|
eIelel. Azl mondla, laIaI nekem vaIami oIcsó heIyel, ahoI
lovabbra is laIaIkozhalunk, es eIvezhel|ük egymasl,
ameddig csak kedvünk larl|a, de ez az ölIel oIyan IeIkel-
Iennek lunl a szamomra, hogy nem is vellem komoIyan.
®

[267]
Kouki largyiIagos hangon oIvasoll, nem hangsuIyozoll
ki semmil, de Rinko feszüIlen figyeIl, szinle aIig vell Ievegöl.
Kouki az asszony heves erdekIödesenek ludalaban oIvasoll
lovabb, mig eI|uloll ahhoz a reszhez, hogyan szerellek meg
egymasl.
®
K.: Mierl ra|ongoll ennyire erle`
V : Nem vagyok bizlos benne, de azl mondhalom, hogy
semmi hibal se laIaIlam a küIse|eben. Sose Iallam meg
iIyen |óke¡u ferfil egesz eIelemben. Negyvenkel eves Ie-
lere egy na¡¡aI se nezell ki löbbnek huszonhel-
huszonnyoIcnaI. Igen egyszeru ember voIl, aki a Iegki-
sebb doIognak is ludoll örüIni. Akar egy kisgyerek,
könnyen kimulalla az erzeseil, es barmil lellem, örüIl
neki, es meg |obban szerelell mialla. AzonkivüI nagyon
figyeImes voIl az agyban, mindig megerlelle a nök erze-
seil, visszalarlolla magal, hogy böven Iegyen idöm ne-
kem is eIvezni a gyönyörl. Rengeleg energia voIl benne,
mindig u|ra kemeny voIl, közvelIen azulan is, hogy sze-
relkezlünk. Igy aIkaIommaI ¡róbara lellem, hogy meg-
lud|am, azerl haI-e veIem, merl szereImes beIem, vagy
nem. IInezesl, hogy iIyesmiröI beszeIek, de a¡riIis hu-
szonharmadikan, amikor eI|öllünk a |osidai heIyröI, e¡-
¡en megvoIl nekem, de ö ugyanugy megerinlell es nya-
Iogaloll engem. Huszonhelediken vagy huszonnyoIcadi-
kan, amikor a leahazban voIlunk, silakegomba-Ievesl
rendeIlem, es azl mondlam neki, hogy aIIilóIag amikor
kel ember igazan szereli egymasl, gombal es nyers haIal
esznek a nö nyiIasabóI, Isida ¡edig azl feIeIle: ÷ In is
megleszem. ÷ Igy azlan kivellem a gombakal a IevesböI,
feIlömködlem a nyiIasomba, azlan visszalellem az aszla-
Ion Ievö Ievesbe. Igy kicsil boIondozlunk egymassaI, az-
lan Isida megelle a feIel, es en a masik feIel. Ugy erez-
lem, megörüIök erle. TeI|es erömböI magamhoz szorilol-
lam, es azl mondlam: ÷ Legszivesebben megöIneIek,

[268]
hogy soha löbbe ne szerelhess masl. ÷ Ò ¡edig azl feIeIle:
÷ Nem bannam, ha meghaInek a kedvederl.
K.: Az együll löIlöll idö aIall mindvegig leahazakban larlóz-
kodlak`
V : Ma|us negyediken vagy ölödiken a Maszekiban voIlunk,
de eIfogyoll a ¡enzünk, azl mondla, haza keII mennie.
In ¡edig közöIlem veIe, hogy Ievagom a farkal. Azl fe-
IeIle: ÷ Meg ha visszamegyek is, akkor sem csinaIom
senki massaI. Te vagy az egyelIen nö az eIelemben. ÷ De
miulan eImenl, es leI|esen egyedüI maradlam, megör|i-
lell a lehelelIenseg es a feIlekenyseg, es lizediken esle
eImenlem Nakanóba, ahoI az ellerme van, csak hogy Ias-
sam. Kihozoll magavaI husz |enl, ebböI illunk vaIamil
egy kis bódenaI az aIIomasnaI, azlan visszamenlünk a
Maszekiba, es vegüI oll löIlöllük az e|szakal.
®
OIvasas közben Koukiban ismel feIlamadl a vagy.
Rinko is a szöveg halasa aIa kerüIl. IIeinle egymassaI szem-
beforduIva feküdlek, aneIküI, hogy erinlellek voIna egymasl,
de mire eszbe ka¡lak, az asszony mar leI|esen hozzasimuIl.
÷ Annyira vaIósagos ÷ mondla Rinko rekedles hangon.
Szada vaIIomasa largyiIagos es oIyan egyenes voIl,
hogy ellöI eIelre keIl a lavoIi muIl, szinle haIIani veIlek a
hang|al.
÷ Az bizlos, hogy nem voIl bula a nö ÷ |egyezle meg
Kouki. Szada vaIIomasal |óvaI a gyiIkossag ulan lelle meg,
de habozas neIküI beszeIl ka¡csoIaluk reszIeleiröI es erzesei-
röI is.
Mindvegig huvös es largyiIagos maradl.
÷ Mil csinaIl ez a nö, mieIöll megismerle a ferfil`
÷ IredeliIeg TokióbóI szarmazoll, a Kanda kerüIelböI.
NyiIvan okos, eIenk Iany Iehelell. Az a¡|a üzIele lönk-
remenl, es mar koran gesal csinaIlak beIöIe. Igyik heIyröI a

[269]
masikra köIlözöll. Azlan Ka|o neven ¡incernökenl doIgozoll
Isida ellermeben.
÷ Szerelnek Ialni egy ke¡el róIa.
Kouki a könyv eIe|ere Ia¡ozoll. A fenyke¡ közvelIenüI
a Ielarlózlalasa ulan keszüIl SzadaróI. Ha|al a regi vagasu
narunagc sliIus szerinl fesüIle, szabaIyos sze¡, hosszukas ar-
ca voIl. Nyugodlan nezell a Iencsebe, de szemen Ialszoll,
hogy maganyos.
÷ MiIyen sze¡!
÷ Rad hasonIil. ÷ Kouki feIig lrefasan mondla, de csak-
ugyan voIl Szadaban vaIami Iagy es finom erzekiseg, ami va-
IameIyesl Rinkóra emIekezlelle.
÷ In nem vagyok oIyan csinos.
÷ Te sokkaI kifinomuIlabb vagy ÷ lelle hozza a ferfi
gyorsan. A ke¡el nezve ugy erezle, hogy Szada küIönös
sze¡segeben a nöi nem re|leIye öIl leslel.
÷ Amikor ez lörlenl, Szada harmincegy eves voIl ÷ mu-
laloll ra.
Igyik kezeben a könyvel larlva visszaIa¡ozoll oda,
ahoI abbahagyla, es foIylalla az oIvasasl. A nyomozók kerde-
sei egyre inkabb a Ienyegre iranyuIlak.
®
K.: Ir|a Ie, mi lörlenl ma|us lizenhalodikan, amikor megfo|lol-
la Isidal.
V : Izl megeIözöen lizenkellediken vagy lizenharmadikan
azl mondla nekem, haIIolla, hogy miIyen izgaImas, ha
szerelkezes közben fo|logal|ak az emberl. In meg azl fe-
IeIlem ra: ÷ TenyIeg` Rendben, akkor csinaId veIem. ÷ Ò
¡edig meg¡róbaIla, de azl mondla, nem szivesen banl
engem. Tizenhalodikan e|szaka ismel szerelkezlünk, es
annyira megvaduIlam, hogy nem is ludlam, mil legyek.
ßeIehara¡lam, azlan arra gondoIlam, oIyan szorosan fo-
gom alöIeIni, hogy ne is ka¡|on Ievegöl. Azlan azl mond-
lam neki, hogy az övemmeI fogom fo|logalni. IIövellem

[270]
a kimonóm övel a ¡arnam meIIöI, es a nyaka köre leker-
lem. MegIazilollam es megfeszilellem, miközben szerel-
kezlünk. IIöször boIondozoll, hüIyeskedell, kinyu|lolla a
nyeIvel, de amikor erösebben meghuzlam a köleIel, a ha-
sa kidudorodoll, es a farka megranduIl bennem. Igazan
|ó erzes voIl, eImondlam neki, es azl feIeIle, hogy ha en
eIvezem, szivesen eIviseI egy kis kenyeImelIensegel. De
Iallam ra|la, hogy kezd beIefaradni. A szemhe|a Ie-
Iecsukódoll. ÷ Te nem nagyon eIvezed ezl, ugye` ÷ ker-
dezlem. Mire ö azl mondla: ÷ Nem, nem, egyaIlaIan nem
banom, csinaId csak. Tegy veIem, amil akarsz.
Igy foIylalluk meg nehany óraig, en feIvaIlva megfeszi-
lellem, ma|d megIazilollam az övel. Igeszen masna¡ ha|-
naIi kel óraig szórakozlam igy. Csak arra figyeIlem, ami
a lesle aIsó reszen lörlenik, ezerl azlan egyszer luI erösen
ranlollam meg a nyakan az övel. IeInyögöll, es ugyan-
abban a ¡iIIanalban a farka is összemenl, ugyhogy rög-
lön kicsomózlam a zsinórl. A nevemel mondla, alkaroIl,
nyöszörgöll, en ¡edig a meIIkasal dörzsöIgellem. Vörös
voIl a nyaka, a szeme kidudorodoll. ÷ Ia| a nyakam ÷
mondla. Irre bevillem a fürdöszobaba, es hideg vizel Io-
csoIlam ra. De akkorra mar az arca is vörös es duzzadl
Iell. ßeIenezell a lükörbe. ÷ A fenebe, ezl nezd meg ÷
mondla, de nem voIl dühös: egyaIlaIan nem haragudoll
ram.
K.: Hivoll hozza orvosl`
V : Akarlam, de ö ugy gondoIla, inkabb ne, merl az erlesilene
a rendörsegel. Hideg lörüIközöveI löröIgellem az arcal,
megmasszirozlam, de ez sem segilell. Isle eImenlem a
gyógyszerlarba, azl mondlam, hogy az egyik kuncsaf-
lunk verekedesbe keveredell, fo|logallak, es vörös Iell a
nyaka. Adlak nekem vaIami CaImolin nevu ¡iruIal, es
azl mondlak, vigyazzak, egyszerre IegfeI|ebb harmal ve-
hel be beIöIe.
®

[271]
Rinko öszlönösen kioIdozla a Kouki nyaka köre lekerl
övel. TaIan megremiszlelle ez a kendözelIen vaIIomas. Kouki
megvarla, mig befe|ezi, es csak ulana oIvasoll lovabb.
®
K.: Az esel e|szaka|an az egesz e|szakal a leahazban löIlöllek`
V : Isida arca annyira megdagadl, hogy nem ludoll eImenni.
Azna¡ reggeI nem ellünk semmil, csak egy kis haIgu-
Iyasl lo|assaI. Izerl esle, amikor eImenlem a gyógyszer-
larba, vellem egy kis görögdinnyel, es megelellem veIe.
Azlan neki leszlal rendeIlem, magamnak ¡edig rizs-
gombócokal. Röglön be is adlam neki a harom labIellal,
de semmi halasa se voIl, ugyhogy adlam neki meg halol.
Lecsukódoll a szeme, de nem aIudl eI. ÷ Nem engedhe-
lem, hogy igy Iassanak ill a szobaIanyok, iIyen megduz-
zadl arccaI. Haza keII mennem ÷ mondla nekem, azlan
azl is, men|ek eI vaIahova, es oll var|am. Azl mondlam
neki, nem birom eIviseIni, hogy neIküIe men|ek. Mire ö
azl feIeIle: ÷ Nem kölekedhelsz ennyil, dragam. Mindve-
gig ludlad, hogy gyerekeim vannak, es nem löIlhel|ük
együll a na¡ minden ¡ercel. Nagyon sa|naIom, de ha lo-
vabb foIylal|uk ezl a ka¡csoIalol, lüreImesnek keII Ien-
ned. ÷ Tudlam, hogy csakugyan eI akar hagyni egy idöre.
Sirva fakadlam, es ö veIem együll sirl, es mindenfeIe
kedves doIgol mondoll, de mineI inkabb vigaszlaIl, an-
naI kevesbe birlam eIviseIni a gondoIalol, hogy eImegy.
Mar csak az |arl az eszemben, hogyan maradhalnek veIe.
HaIIgallam, amil mondoll, de minlha lranszban Iellem
voIna.
K.: Is vegüI oll löIlöllek az e|szakal.
V : Igen. IImenl az idö, azlan a szobaIany hozoll egy kis
csirkeIevesl, amil korabban rendeIlem. Megelellem
Isidal, es e|feI körüI Iefeküdlünk. Meg mindig duzzadl
voIl az arca, es nem nagyon voIl kedve hunculkodni. De
annyira duzzoglam, hogy egy kicsil nyaIogalla a nyiIa-
som, hogy boIdogga legyen, es egy ideig csinaIluk
együll, de egy idö ulan azl mondla, hogy faradl, es

[272]
aIudni akar. Megkerl, hogy marad|ak ebren, es vigyaz-
zak ra. Megigerlem, hogy megleszem, azl mondlam,
aIud|on, ameddig csak akar. Azlan az arca eIe lellem az
enyemel, es Iassan eIszundiloll.
®
Koukil hirleIen eIönlölle a vagy, hogy megerinlse
Rinkól. Az asszony keze feIe nyuIl, erösen szorilolla, igy
foIylalla az oIvasasl.
®
K.: Mikor dönlölle eI, hogy megöIi`
V : Ma|us heledikelöI egesz lizedikeig, amikor egyedüI voI-
lam. Semmi mas doIgom nem voIl, csak az, hogy Isidara
gondoI|ak, es iszonyuan erezlem magam. Ikkor kezdell
fogIaIkozlalni a gondoIal, mi Ienne, ha vegeznek veIe.
Akkor meg kiverlem a fe|emböI, de lizenhelediken e|sza-
ka azl mondla nekem, hogy aminl a nyaka rendbe |ön,
mindkellönk szamara |obb Ienne hosszu lavon, ha egy
idöre eIvaInank. Nezlem az arcal, miközben aIudl, es ar-
ra gondoIlam, hogy ollhon a feIesege a¡oI|a ma|d ugy,
ahogyan mosl en. Is IegaIabb egy vagy kel hóna¡ig nem
Ialhalom. A IeguloIsó aIkaIommaI is nagyon nehezen vi-
seIlem eI, es ludlam, hogy ezl mar nem birom ki. IIlökeI-
lem, hogy nem engedem. Igeszen addig, ahanyszor csak
eImondlam neki, hogy azl szerelnem, ha együll haInank
meg, vagy kellesben eIszöknenk vaIahova, sose vell ko-
moIyan. Mindössze annyil mondoll, hogy ma|d vesz ne-
kem egy sa|al leahazal, es oll ma|d |ó sok idöl löIlhelünk
kellesben. Ra|öllem, hogy csak egy módon Iehel örökke
az enyem: ha megöIöm.
K.: Ir|a Ie reszIelesen, mi lörlenl lizenhelediken e|szaka, ami-
kor kimonó|a övel Isida nyaka köre lekerle, es miközben
aIudl, fo|logalni kezdle.
V : Amikor eIszunnyadl, a baI karomban ringallam a fe|el, es
az arcal nezlem. HirleIen kinyilolla a szemel. Lalla, hogy
oll vagyok, azlan ismel becsukla. Minlha megkönnyeb-

[273]
büIl voIna. ÷ O-Ka|o. Miulan eIaIudlam, u|ra fo|logalni
fogsz, ugye` ÷ mondla. ÷ Igen ÷ feIeIlem. Ò ¡edig mo-
soIygoll. ÷ KerIek, legyeI meg egy szivessegel. Ne aII|
meg feIulon, merl ulana ¡okoIian fa|. ÷ TaIan csakugyan
azl akar|a, hogy megöI|em, gondoIlam magamban, azlan
gyorsan meggondoIlam magam. ßizonyara csak lrefaIl.
Nemsokara ugy Iallam, aIszik. Igy azlan kinyuIlam, feI-
vellem a ¡arna meIIöI az övel, es alduglam a nyaka aIall.
Kelszer is ralekerlem, mieIöll meghuzlam voIna a kel
vegel. KilaruIl a szeme. ÷ O-Ka|o ÷ mondla, es feIemeI-
kedell, hogy megöIeI|en. In a meIIkasaba lemellem az
arcomal. ÷ Sa|naIom ÷ mondlam, sirlam, es közben leI|es
erömmeI meghuzlam az öv kel vegel. Isida hosszan feI-
nyögöll, a kar|a megrazkódoll, azlan eIernyedl, es en eI-
engedlem. Nem ludlam abbahagyni a remegesl. Megil-
lam az aszlaIon Ievö szake maradekal, egyenesen a ¡a-
IackbóI, es meg egyszer meghuzlam a köleIel, hogy ne
ler|en vissza az eIelbe. Azlan a ¡arna aIa duglam a köleI
kel vegel, ma|d Iemenlem a Ie¡csön, hogy Iassam, feI-
lunl-e a doIog vaIakinek, de csendes voIl a haz, es a faIi-
óra szerinl kellö muIl nem sokkaI.
®
Rinko nagyol sóha|lva haIIgalla a gyiIkossag Ieirasal.
Kouki rövid szünelel larloll, mieIöll foIylalla voIna.
®
K.: Mosl ir|a Ie, mi lörlenl ezulan. Hogyan vagla Ie Isida ne-
mi szervel, vagla beIe a nevel a hoIllesl baI kar|aba, ma|d
irla verreI a hoIlleslre es az agynemure, mieIöll eImene-
küIl voIna.
V.: Miulan megöIlem, hirleIen megnyugodlam, söl könnyu-
nek erezlem magam, minlha halaImas suIy gördüIl voIna
Ie a vaIIamróI. Megillam egy üveg sörl, azlan Iefeküdlem
meIIe. OIyan szaraznak Ialszoll az a|ka, ugyhogy meg-
nedvesilellem a nyeIvemmeI, es meglöröIlem az arcal.
Nem erezlem, hogy egy hoIllesl meIIell feküdnek, szinle
kedvesebb voIl nekem, minl amikor eIelben voIl, es veIe

[274]
maradlam egesz reggeIig. Simogallam a farkal, es a Ia-
bam köze duglam, de közben vegig az |arl az eszemben,.
hogy megöIlem. Nekem is meg keII haInom, de eIöször eI
keII mennem innel. Azlan miközben a farkal simogallam
es foglam, eszembe |uloll, hogy Ievagom, es magammaI
viszem. A meszaroskes, amil egyszer mar mulallam ne-
ki, amikor azzaI fenyegellem, hogy Ievagom, egy ke¡
möge voIl dugva a faIon. IIövellem, a szerszamahoz
nyomlam, közvelIen IegaIuI, de a kes eIelIen voIl ehhez,
es soka larloll a doIog. Igyszer meg is csuszoll a ¡enge,
es beIevaglam a comb|aba. Ulana meg¡róbaIlam Ievagni
a goIyóil is, de ez meg nehezebb voIl, es nem is hiszem,
hogy leI|esen sikerüIl. Amikel Ievaglam, csomagoIó¡a-
¡irra lellem, de annyira verzell, hogy u|abb ¡a¡irokal
lellem a sebre. Azlan a baI mulalóu||amal beIemarlollam
a verbe, es összekenlem veIe az aIsónemum u||al es gaI-
Ier|al. A comb|ara es az agynemure azl irlam: Szadakicsi,
mi kellen. Azlan foglam a kesl, es beIeveslem a sa|al ne-
vem, Szada, azlan az abIaknaI a fem mosdókagyIónaI
Iemoslam a kezem, kile¡lem nehany oIdaIl az agy Iaba-
naI Ievö magazinbóI, hogy abba csomagoI|am a kincsei-
mel. A kosarbóI eIövellem Isida szaznyoIcvan cenlis
agyekkölö|el, a derekamra lekerlem, es abba duglam a
csomagol. Azlan feIvellem az ö aIsónemu|el, ra a kimo-
nómal, megkölöllem, az övel, rendbe raklam a szobal, es
az emeIeli vecen eIdoblam a veres ¡a¡irdarabol. Amikor
mindenneI keszen voIlam, az u|sagba csomagoIlam a
kesl, bucsuzóuI megcsókoIlam Isidal, egy lakaróvaI be-
lakarlam a hoIlleslel es egy kezlörIöveI az arcal. NyoIc
óra körüI Iemenlem, es azl mondlam a szobaIanynak, va-
saroIni megyek, es a baralomal hagy|ak deIig aIudni. Az-
lan beüIlem a laxiba, amil hivallam.
®
Kouki nagy vonaIakban eImondla mar ezl a lörlenelel
Rinkónak, amikor a havazas nem engedle ökel eIinduIni a
Csuzendzsi-lólóI. Mosl kicsil ismeleIle magal, de azerl lo-
vabb oIvasla Szada vaIIomasal.

[275]
®
K.: Mierl vagla Ie es ville magavaI Isida ¡eniszel es here|el`
V : Szamomra ez voIl a Iegerlekesebb resze, es ludlam, ha
nem leszem meg ezl, bizlos, hogy mas nök is erinlik oll,
amikor megmossak a hoIlleslel. AzonkivüI arra is gon-
doIlam, hogy ha mar meneküInöm keII, es oll keII hagyni
a leslel, IegaIabb ezl a reszel magammaI viszem, ellöI
ugy fogom erezni, hogy ö is veIem van, es nem Ieszek
oIyan maganyos. A comb|ara es az agynemure azerl ir-
lam, hogy Szadakicsi, mi kellen, merl miulan megöIlem,
csakis hozzam larlozoll, es azl akarlam, hogy ezl min-
denki lud|a. Izerl azlan kivellem egy iras|egyel mindkel-
lönk neveböI, es összeraklam ökel, es azl irlam,
Szadakicsi, mi kellen.
K.: Mierl vesle Isida baI kar|ara, hogy Szada`
V : Azl akarlam, hogy a lesle hozzam kölöd|ön, ezerl.
K.: Mierl viseIle magan Isida agyekkölö|el es aIsónemu|el`
V : Ierfiszaguk voIl, Isida-szaguk. Izerl villem eI ökel emIe-
küI.
K.: Ir|a Ie, miIyen ulvonaIon meneküIl a bunleny ulan.
V: Ma|us lizennyoIcadikan reggeI nyoIc óra körüI, amikor eI-
|öllem a MaszakibóI, ugy ölven |en voIl naIam. Ugy dön-
löllem, hogy mieIöll barmi masl lennek, alöIlözöm. II-
menlem egy hasznaIlruha-boIlba Uenóban, eIadlam, ami
ra|lam voIl, es vellem egy beIeIelIen kimonól es egy nagy
csomagoIóruhal, amibe beIelellem a ¡a¡irba lekerl kesl.
A faszandaI|aimal is u|ra csereIlem, azlan leIefonaIlam a
Maszakiba, azl mondlam, hogy deIben erek vissza, es azl
akarom, hogy hagy|ak Isidal addig aIudni. A Iany, akiveI
beszeIlem, azl mondla, minden rendben, ugyhogy meg-
nyugodlam, ludlam, hogy meg nem laIaIlak meg. Tud-
lam, hogy Omi|a ur (a Csuki|o UzIeli Köze¡iskoIa voIl
igazgaló|a) a Ma|okanban larlózkodik. IeIhivlam leIefo-
non, es megbeszeIlem, hogy Nihombasiban laIaIkozunk.
De amikor megIallam, sirva fakadlam. ÷ ßarmi lörlen|ek

[276]
is, nincs köze hozzad ÷ mondlam neki, ma|d eIköszön-
lem löIe. Iazlam a beIeIelIen kimonóban, ugyhogy eI-
menlem Sindzsukuba, es vellem egy szerzsszövelböI ke-
szüIl masik kimonól es hozza nago|ai övel, es azl vellem
feI. Azlan egy egy|enes laxivaI eImenlem a ¡arkba
Hamacsóban, es oll eIdönlöllem, ha mar ugyis meg fo-
gok haIni, |obb Ienne, ha visszamennek Oszakaba, es oll
ugranek Ie egy szirlröI az Ikoma-hegyen.
®
A |egyzökönyv közvelIenüI Szada Ielarlózlalasal meg-
eIözö esemenyekkeI foIylalódoll.
®
K.: HoI szaIIl meg az Isida meggyiIkoIasal kövelö e|szakan`
V : Meg akarlam haIni Oszakaban, de nem voIl meg a balor-
sagom, hogy azonnaI meglegyem. AzonkivüI eI akarlam
löIleni egy kis idöl azzaI, hogy Isidara gondoIok. Tiz kö-
rüI eImenlem egy Ueno|a nevu holeIba Aszakuszaban,
ahoI mar |arlam korabban is. Amikor odaerlem, megfü-
rödlem, erlekes csomagomal bevillem magammaI a für-
döszobaba, azlan Iefeküdlem az emeIeli szobamban. Az
agyban kinyilollam a csomagol, es nezegellem a farkal
es a goIyóil, csókoIgallam ökel, a Iabam köze lellem, es
mineI löbbel gondoIlam a doIogra, annaI |obban sirlam.
Szinle egesz e|szaka nem aIudlam. Masna¡ koran reggeI
eIvellem egy u|sagol a ¡orlaróI. ßenne voIl a ke¡em,
amin |óvaI fialaIabb voIlam, es egy nagy cikk a
MaszakiróI. IeIlem, hogy az emberek megismernek,
ugyhogy gyorsan fizellem. Irösen esell, ugyhogy köI-
csönvellem egy esernyöl, es lavozlam.
K.: Mond|a eI, mi lörlenl lizenkiIencedikelöI egeszen a Ielar-
lózlalasaig.
V : MiveI esell, ugy dönlöllem, hogy az esli vonallaI megyek
Oszakaba. IImenlem Aszakuszaba, oll beüIlem egy mo-
ziba, azlan eImenlem Sinagavaba, es vellem egy har-
madoszlaIyu |egyel Oszakaba. Meg mindig voIl kel óra a

[277]
vonalinduIasig, ugyhogy az aIIomason vellem öl küIön-
bözö u|sagol, es eIraklam ökel, hogy ma|d kesöbb eIoI-
vassam. Az aIIomas eIöll illam vaIamil, amilöI eIaImo-
sodlam. Öl ulan eImenlem egy közeIi fogadóba, a
Sinagavakanba, ahoI megmasszirozlallam magam, es
közben eIszunnyadlam. AIvas közben IsidaróI aImod-
lam, es ulana feIlem is, hogy beszeIlem aImomban, de a
masször azl mondla, hogy nem, es ellöI |obban erezlem
magam. Azulan ellem oll vaIamil, es alnezlem az esli u|-
sagokal. O-Den Takahasi neven irlak róIam mindenfeIe
szörnyusegekel. Az is oll voIl az u|sagban, hogy minden
vasulaIIomason deleklivek vannak. Vagyis ugy lunl,
megsem mehelek vissza Oszakaba, ezerl eIdönlöllem,
hogy ill haIok meg, ahoI vagyok. Az erkeIy luI aIacso-
nyan voIl ahhoz, hogy Ievessem magam. Mindössze any-
nyil lehellem, hogy megbeszeIlem, masna¡ köIlözlesse-
nek al a meIIeke¡üIelbe. Ugy gondoIlam, hogy oll, ha a
kerl feIe ugrok, feIakaszlhalom magam. KöIcsönkerlem
egy goIyósloIIal meg ¡a¡irl, es harom IeveIel irlam. Az
egyikel Omi|a urnak, a masodikal Kurokava urnak es a
harmadikal az en haIoll Isidamnak. Azlan illam kel sörl,
es Iefeküdlem aIudni. Ugy gondoIlam, hogy ma|d e|sza-
ka feIkeIek meghaIni. Ha|naIi negy óra körüI |öll egy
rendör, es megmondlam neki, hogy en vagyok Abe
Szada. Hal igy foglak eI.
®
Koukil kicsil faraszlolla mar az oIvasas, de a vegehez
közeIedell, amikor Szada a Ielarlózlalasa ulani IeIkiaIIa¡olal
irla Ie.
®
K.: A vadIoll mosl mond|a eI, mil erez |eIenIeg a lörlenlekkeI
ka¡csoIalban.
V : Amikor a rendörsegen voIlam, boIdogga lell, hogy
IsidaróI beszeIhelek, es aIig varlam, hogy e|szaka róIa
aImodhassak. }óI erezlem magam, szereImesnek, de
ahogy muIl az idö, az erzeseim megvaIlozlak. Mosl mar

[278]
azl kivanom, barcsak ne lellem voIna ezl. Mosl mar
mindenl eIkövelek, hogy meg¡róbaI|am eIfeIe|leni. Mos-
lanlóI soha löbbe nem akarok erröI beszeIni vagy egyaI-
laIan ragondoIni. Izerl ha Iehelseges, azl szerelnem, ha
nem Ienne largyaIas, nem haIIgalnanak ki egy csomó
ember eIöll. }obb Ienne, ha a halósagok egymas közl
megbeszeInek a doIgol, es eIdönlenek, mi a megfeIeIö
bünleles szamomra. Nem fogok ¡anaszkodni, barmi Ie-
gyen is. ßarhogyan dönlenek, eIfogadom, es ugy gondo-
Iom, hogy ezerl ügyvedre sincs szüksegem.
K.: Van-e vaIami, amil meg szerelne eImondani`
V: Leginkabb az zavar, hogy az emberek feIreerlik a doIgol.
Azl hiszik, feherma|u vagyok. Ugyhogy erröI szerelnek
mondani vaIamil. Azl hiszem, a muIlambóI meg Iehel aI-
Ia¡ilani, hogy az vagyok vagy nem. Sose csinaIlam mas
ferfivaI oIyasmikel, amikel IsidavaI lellem. IIöforduIl
neha, hogy megszerellem egy ferfil, veIe aIudlam aneI-
küI, hogy ¡enzl kerlem voIna erle, de sose ragadoll eI a
hev, es ha eI|öll az ide|e, mindig könnyen ludlam szaki-
lani veIük. AIlaIaban ludok uraIkodni magamon, |ózan
vagyok, söl a ferfiak neha meg rossz neven is vellek ezl
löIem. De Isida egyszeruen lökeIeles voIl. TaIan nem is a
lökeIeles a megfeIeIö szó, kis, csiszoIalIan gyemanl voIl.
De szamomra ez meg vonzóbba lelle. Igyaranl szerellem
a leslel es a IeIkel. Mosl, hogy ez az egesz kiderüIl, az
emberek minlha megörüIlek voIna. MindenfeIe disznó-
sagol mondanak róIam, merö eIvezelböI, de szerinlem
leI|esen lermeszeles, hogy egy nö szereli a szereIme far-
kal. Tud|a, hogy van az, ha egy nö ¡eIdanak okaerl gyu-
IöIi a nyers haI izel, meglanuI|a kedveIni, ha a fer|e ked-
veIi. A ferfi ruha|anak szaga is boIdogga leszi. A szerelell
ferfi csesze|eben maradl lea csodaIalosan izIik, es ha egy
kis eleIl a sa|al sza|abóI rak az asszony sza|aba, az is na-
gyon |ó. Mil gondoInak, mierl fizelnek a ferfiak egy ha-
Iom ¡enzl, hogy gesal vegyenek` Azerl, merl azl akar|ak,
hogy az a nö egyedüI az övek Iegyen. Nem is kelseges a
szamomra, hogy mas nök is szerelnek vaIakil annyira,

[279]
minl en, es megforduIl mar a fe|ükben, hogy ugyanazl
leszik, amil en lellem, csak nem leszik meg. Termeszele-
sen sokfeIe ember van a viIagon, es vannak, akik szama-
ra az anyagi doIgok sokkaI fonlosabbak, minl a szereIem.
De hadd mond|ak vaIamil: csak azerl, merl vaIaki oIyan
nagyon szereImes, hogy nem lud uraIkodni magan, es
megleszi, amil en lellem, önmagaban meg nem |eIenli
azl, hogy feherma|u.
®
A ferfi befe|ezle a feIoIvasasl, es Rinkóhoz forduIl. Az
asszony arca enyhen kivörösödöll. Kouki lorka kiszaradl,
ugyhogy feIaIIl, es kivell egy sörl a hulöszekrenyböI. Rinko
is feIaIIl, es IeüIl veIe szembe az aszlaIhoz.
÷ Nos, mi a veIemenyed` ÷ kerdezle Kouki, es mindkel-
lö|üknek löIlöll.
÷ Döbbeneles ÷ mormoIla az asszony. IIhaIIgaloll, ma|d
foIylalla: ÷ TeI|esen rosszuI ileIlem meg. Annak aIa¡|an, amil
lell, egeszen moslanaig azl hillem, hogy beleges, örüIl nö-
szemeIy, de nem igy van. Òszinlenek hangzoll, söl szim¡ali-
kus voIl.
Kouki ennek haIIalan ugy erezle, megerle hangosan
feIoIvasni a |egyzökönyvel.
÷ Nem is erlem, hogy sikerüIl ralaIaInod erre a könyvre.
÷ IIlökeIlem, hogy mindenke¡¡en megszerzem. IIö-
ször az Igazsagügyi Miniszleriumba menlem, de oll eIulasi-
lollak azon az aIa¡on, hogy bizaImas informació. Azl mond-
lak, hogy csak ludomanyos ceIokra adhal|ak ki.
÷ De hal ez rad is vonalkozik, eIvegre a Sóva-korszak
lörlenelel kulalod.
÷ In is igy gondoIlam, de u|ra meg u|ra eIulasilollak.
÷ NyiIvanossagra kene hozniuk az egesz dokumenlu-
mol es igy liszlazni Szada nevel.

[280]
÷ Igen, de ne feIe|lsd, hogy ezek a kicsinyes bürokralak
imad|ak a lilkokal. Meg azlan lovabb kulallam, es kiderüIl,
hogy megiscsak eIerhelö.
÷ HoI laIaIlad`
÷ Vannak ugynevezell ,¡uIl aIalli¨ könyvek, ameIyek-
ben iIyenfa|la kenyes anyagok vannak. OIyasmik, amikel aI-
laIaban lilokban larlanak.
÷ Akkor nyiIvan masok is Iallak.
÷ VaIószinuIeg a rendörliszl, aki a nyomozasl vezelle,
vagy vaIaki mas, aki Ieirla a vaIIomasl, kicsem¡eszell egy
masoIalol, es ez kering szamizdalban.
÷ Akkor mi erleIme lovabb re|legelni`
÷ IIyenek a bürokralak.
Rinko is megszom|azoll. IeIha|lolla sörel, azlan fogla a
könyvel, es kinyilolla az eIsö oIdaIon. LegeIöI Szada es
Kicsizo fenyke¡e voIl, az a ke¡, ameIy az u|sagokban is meg-
|eIenl közvelIenüI a gyiIkossag ulan, azlan egy cso¡orlke¡
SzadaróI a rendörreI, aki Ielarlózlalla, es a heIyi rendörökkeI.
A ke¡ a Ielarlózlalasa ulan keszüIl, es furcsamód vaIameny-
nyien kedeIyesen mosoIyoglak, minlha csak ünne¡eInenek.
÷ MegkönnyebbüIhelell, amikor Ielarlózlallak.
÷ Ne feIedd, hogy vonzó nö voIl, raadasuI gond neIküI
megadla magal. Termeszeles, hogy a rendörök is mosoIyog-
nak.
÷ De ugy ludom, hogy ekkoriban a rendörseg es a kalo-
nasag meg akarla mulalni az ere|el, es lerrorizaIla a Iakossa-
gol.
÷ 1936-ban lörlenl az esel, amikor }a¡an a miIilarizmus
feIe sodródoll. Mogorva es rosszkedvu voIl az orszag. Ki
lud|a, laIan az, hogy Szada ennyire szerelle a szerelö|el, feI-
keIlelle az emberek együllerzesel. De Iehel, hogy csak eIlereI-
le a figyeImükel mas doIgokróI.
Rinko bóIinloll, es Ia¡ozgalni kezdell.

[281]
÷ A Ieglöbb ember szamara ez az egesz kiserlelies, ha-
IaIlancszeru, ¡edig nem oIyan küIönIeges, minl gondoI|ak.
Lefogadom, hogy Szadanak igaza voIl, es mas nök is gon-
doInak arra, hogy megleszik, amil ö lell, csak nincs hozza ba-
lorsaguk.
÷ Te is igy erzed` ÷ |egyezle meg Kouki lrefaIkozva. De
az asszony habozas neIküI igenl inlell.
÷ Termeszelesen. TeI|esen lermeszeles, ha az ember igy
erez, amikor nagyon szereImes.
÷ Nekem egy kicsil luIzasnak lunik megöIni a ferfil.
÷ AllóI függ, mennyire szereImes vaIaki. Ha az ember
nagyon-nagyon szerel, annyira, hogy leI|esen ki akar|a sa|ali-
lani a masikal, nincs mas Iehelösege.
Kouki egy ¡iIIanalig szóhoz sem |uloll a megdöbbenes-
löI.
÷ De feIleleIezem, egesz mas doIog gondoIni ra, minl
meglenni.
÷ Igen, de ki lud|a, mire ke¡es az ember, ha vaIaki iga-
zan fonlos neki. Azl hiszem, hogy vaIahoI meIyen minden
nöben megvan ez a vagy.
Kouki önkenleIenüI Iesülölle a szemel. HirleIen fo|loga-
lónak laIaIla a szobal. IeIaIIl. Ahogy kinyilolla az abIakol, a
huvös lavaszi esli Ievegö keIIemesen vegigcirógalla arcal.
÷ Gyere ide ÷ mondla, az asszony ¡edig megaIIl meIIel-
le az abIaknaI. TöIük baIra, egeszen közeI, a viragokkaI bori-
loll cseresznyefa aIIl, aIalla ¡edig a fenyesen megviIagiloll
lavacska Ialszoll. A lavacska egeszen a nyiloll fürdöig erl. A
fürdö sölel vize visszalükrözle a regi nó-szin¡ad lilokzalos
sze¡segel.
÷ MiIyen nyugaIom van ill... ÷ Kouki meIy IeIegzelel
vell. Minlha csak ki akarna szeIIözlelni agyabóI mindazl,
amiröI az eIöbb szó voIl. Ill, ezen a nyugodl hegyi ¡ihenöhe-
Iyen Szada lörlenele vegleIenüI lavoIinak lunl. Nem ludlak

[282]
eIszakadni a IalvanylóI. Nezlek a hegyek fekele, kanyargós
vonaIa mögöll eIlerüIö e|szakai egboIlol.
÷ A cseresznyeszirmok ÷ mormoIla Rinko.
Kouki arra forduIl, es Ialla, hogy a szirmok Iassan
szaIIdosnak IefeIe a leI|esen kinyiIl viragokkaI boriloll agróI.
Az egyik meIIellük Iebegell eI, es erl ¡uhan a ló feIszinere
aIalluk. Igy masikal az abIak¡arkany feIe sodorl az enyhe
esli szeIIö.
÷ Meg e|szaka is huIIanak, nem`
Koukil kizökkenlelle a meg|egyzes. VaralIanuI döbbenl
ra, hogy mindvegig, amig ök a szabadleri fürdöben voIlak,
mindvegig, amig szerelkezlek, es azaIall, amig ö hangosan
feIoIvasoll, ezek a szirmok huIIollak, es csak huIIollak.
÷ Meg akkor is huIIanak ma|d, amikor mi mar aIszunk ÷
szóIaIl meg.
÷ Ne marad|unk fenn, es nezzük ökel, hogy ne Iegyenek
egyedüI`
Sze¡ gondoIal voIl, de Kouki egy kicsil faradlnak erezle
magal. TaIan a heves szerelkezes voIl az oka, laIan a feIoIva-
sas izgaIma, ki lud|a` A cseresznyeszirmok egyenkenl szaI-
Iingózlak neszleIenüI az e|szaka sölel|eben.
Kouki gyengeden alkaroIla Rinkól.
÷ Men|ünk be ÷ sugla a füIebe.
Kicsil keIIemelIen erzes voIl visszamenni a szelziIaIl
agyba. HirleIen ugy erezle, minlha óIombóI Iennenek a lag-
|ai. Kouki eIvackoIl, de Rinko meg acsorgoll egy kicsil az ab-
IaknaI.
÷ Igy kicsil nyilva hagyom ÷ |egyezle meg. A hideg
ma|d feIfrissil, gondoIla Kouki, es Iehunyl szemmeI bóIinloll.
Az asszony Ieka¡csoIla a Iam¡al, es befeküdl meIIe. A ferfi
feIe nyuIl, vagyoll az erinlesere, de az asszony eIka¡la a ke-
zel, es gyengeden megszorilolla. ÷ Akkor is sa|naIom ÷ mo-
rogla.

[283]
Kouki egy ¡iIIanalig nem is erlelle, mire gondoI.
÷ In sose lennem meg, amil ö. ßarmennyire szerelek is
vaIakil, semmi erleIme, hogy megöI|em, ugye`
Kouki nagyon is egyelerlell veIe.
÷ Azerl öIle meg, hogy egyedüI az öve Iegyen, de nem
Iell boIdog. Megfizelell azerl, amil lell. GyiIkos Iell.
Miulan IelöIlölle a bünlelesel, Szada ismel munkaba
aIIl egy aszakuszai elleremben. Meg hirdelesek is feIlunlek,
hogy ,az ellerem, ahoI Abe Szada doIgozik¨. IgyerleImu
voIl, hogy ha lelszik neki, ha nem, kivancsi lekinlelek ceI-
¡onl|ava vaIl.
÷ SokkaI rosszabb annak, aki luIeIi a masikal ÷ |egyezle
meg Rinko.
Na igen. De az sem keIIemes, ha az emberl meggyiIkoI-
|ak, es Ievag|ak a nemi szervel, gondoIla Kouki.
÷ Amugy sincs sok vaIaszlasi Iehelöseg ÷ |egyezle meg.
÷ GondoIod` Az egesz ¡robIemal az okozla, hogy az
egyikük eIelben maradl ÷ lelle hozza Rinko nehany ¡iIIanal
muIva.
÷ IrobIemal`
÷ Igen, egyszerre keIIell voIna meghaIniuk, igy örökre
együll maradhallak voIna, es egyikük sem Iell voIna maga-
nyos. ÷ Kouki kicsil odebb forduIl. HirleIen Ievegöre vagyoll.
MeIyen megrazlak Rinko szavai. Csak nem azl akar|a |ava-
soIni, hogy Iegyenek öngyiIkosok` RemeIhelöIeg meg min-
dig SzadaróI beszeI.
Azlan, minlha csak u|ra vegiggondoIna a doIgol, visz-
szaforduIl. Arcal az asszony meIIere feklelve feInezell a ¡Ia-
fonra.
Isida feklelle igy Szada meIIere arcal, amikor az asz-
szony megfo|lolla. Kouki mosl ugyanabban a ¡ózban döIl az
asszony ¡uha leslenek, miközben IecsiIIa¡uIl a szivverese.
Kis idö ulan a meIIbimból keresle sza|avaI. A|ka be|arla a

[284]
meII finom ivel, ma|d vegüI a bimbóra la¡adl. Lassan |obbra,
ma|d baIra mozgalla nyeIvel, azulan körözni kezdell veIe.
Vegre meg¡ihenlek a gondoIalai. A szüIeles ulan a meII es a
sza| köli össze az anyal es a gyerekel, de hasonIóke¡¡ örök
köleIekel |eIenl a meII es a nyeIv a nök es a ferfiak közöll.
AImodozva feküdl az e|szaka csend|eben. Lusla körö-
kel irl Ie az asszony meIIbimbó|a körüI, es minlha vaIami fi-
nom csikIandozla voIna a sza|a sarkal. Mi Iehel az, lunödöll
magaban, de azerl nem hagyla abba, amil csinaIl. Ma|d ismel
erezle a csikIandozasl. Iz aIkaIommaI Iassan arrebb huzó-
doll, es feIka¡csoIla az oIvasóIam¡al, hogy Iassa. Kel haI-
vany rózsaszin szirom heverl az asszony meIIbimbó|a meI-
Iell.
÷ Cseresznyeszirmok ÷ sullogla.
Rinko küIönös arccaI nezell ra.
÷ A szadon is van egy.
Igy is voIl. Kouki Ievelle a|karóI a szirmol, es az asz-
szony meIIere lelle, a masik kellö meIIe.
÷ ßeszaIIlak az abIakon ÷ |egyezle meg, es az abIak feIe
nezell. ÷ Is egesz e|szaka huIIani fognak. Ha igy megy lo-
vabb, egy-kel na¡on beIüI egy sem marad. Ne mozog|! ÷ A
vörös seIyem redöin al az asszony csu¡asz vaIIara lelle kezel.
A szeIIö szarnyan sorra Iebeglek be a cseresznyeszir-
mok, amig az asszony ¡uha feher börel sa¡adl rózsaszin szi-
romlakaró nem borilolla.

[285]
Knra nyár
}a¡anban sokakal fog eI fa|ó veszlesegerzel, amikor a
cseresznyeviragok IehuIIanak. Kicsil oIyan, minlha fialaIon
haIna meg egy ismerösük. De ahogy egyre hosszabbak Iesz-
nek a na¡¡aIok, enyhüI a banal. A kora nyar u| eIelel lereml:
viragzik a IiIaakac, a luIi¡an, a ¡i¡acs es a bazsarózsa, a Ieve-
Iek a zöId minden arnyaIalaban ragyognak.
Koukil is magavaI ragadla az evszak öröme, de mosl,
amikor a szabadban minden szinle robbanasszeruen nöll,
sibu|ai szereImi feszkük egyre szukebbnek lunl. Miulan
mindkellen megfogadlak, hogy sose lernek vissza korabbi
IakheIyükre, ez Iell az ollhonuk, de a hevenyeszve berende-
zell menedekheIy mosl IehangoIóan a¡rónak es szegenyes-
nek Ialszoll. ßar keves ¡enzük voIl, Kouki lagasabb Iakasba
akarl köIlözni. Az is nyomaszlolla, hogy ha hivalaIosan
együll fognak eIni, be keII iralni Rinko nevel a csaIadi anya-
könyvebe. A szomszedaik igy gondoIlak, hazaslarsak, de
masok nyiIvanvaIóan mas kövelkezlelesre |ulollak.
Mindezl RinkóvaI is megbeszeIle, aki |óvaI löbb idöl
löIlöll a Iakasban, es sokkaI inkabb erezhelle, hogy miIyen
kenyeImelIen. TuIsagosan zsufoIl, a konyha ¡icike, es a kis
komódban nem fernek eI a ruhaik. Rinkónak muanyag do-
bozokal keIIell vennie, hogy eI lud|a ¡akoIni a hoImi|ukal.
Az asszony mindenna¡ IeIkiismerelesen gyakoroIla a kaIIig-
rafial, de Kouki komoIyan szenvedell amiall, hogy kedvese
arra az aszlaIra kenyleIen ki¡akoIni az ecsel|eil, ¡a¡ir|al, lin-
lakövel es mas feIszereIesel, ameIyen enni szoklak. Rinko ha-
laImasal csuszoll IefeIe, amikor ugy dönlöll, hogy eIhagy|a a
fer|el a kedveerl. Kouki szerelell voIna |obb körüImenyekel
bizlosilani szamara, de ahanyszor csak feIhozla a doIgol,
Rinko mindig feIresö¡örle. Ragaszkodoll ahhoz, hogy ma-
rad|anak. Kouki eIöször ugy hille, hogy anyagi megfonloIa-
sokbóI, de kesöbb gyanilani kezdle, hogy az asszony csak-
ugyan |óI erzi magal ebben az a¡ró, IehangoIó kis Iakasban.

[286]
÷ IgyelIen doIog szamil, hogy mindenna¡ ide gyere
haza hozzam ÷ közöIle Rinko minden egyes aIkaIommaI, va-
Iahanyszor erre kerüIl a szó. A ferfi szivel iIyenkor mindig
eIönlölle a szerelel, es magahoz öIeIle asszonyal. A doIgok
¡edig sze¡ csendesen haIadlak a maguk ul|an, igy azlan
szinle minden egyes aIkaIommaI, amikor feIvelelle, hogy eI
keIIene köIlözniük, mezleIenüI, egymas kar|aiban fe|ezlek be
a beszeIgelesl.
Kouki nem feIe|lelle eI, mil vaIIoll Abe Szada a rendör-
segen. A vaIIomasban az aIIl, hogy a bunleny eIkövelese eIöll
heleken al szinle minden ebren löIlöll ¡ercben fizikai ka¡-
csoIalban voIlak egymassaI. Ugy lunl, ö is egyre inkabb igy
van RinkóvaI. ßar nem szerelkezlek aIIandóan, de veglag|aik
aIIandóan szerelelleI összeka¡csoIódlak. Ò az asszony kebIel
cirógalla, mig az az ö ¡eniszeveI |alszadozoll. Gyenged ¡iI-
Ianlasok, öIeIesek neIküI nem ludlak egymas közeIeben Ien-
ni. Iz neha szerelkezeshez vezelell, de ugyanoIyan gyakran
csu¡an bekesen eIaIudlak egymas kar|ai közl.
Helvegeken neha mar maguk is ugy erezlek, hogy a
szerelkezes fogIyai. Kouki fe|eben az is megforduIl, hogy
Rinko vaIó|aban azerl nem akar|a eIhagyni ezl a zsufoIl kis
Iakasl, merl leslel-IeIkel leI|esen alilalla mindaz, ami e faIak
közl lörlenl.
Az asszony egyre |alekosabb Iell. Ma|us eIe|en, egyik
vasarna¡, kesö deIulan eImenlek vasaroIni, es visszafeIe |ö-
vel megaIIlak egy kis bulorboIl eIöll. Kouki bemenl, ugy
gondoIla, hogy vesz Rinkónak egy nagyobb aszlaIl, ahoI gya-
koroIhal|a a kaIIigrafial, de amig ö aszlaIl keresgeIl, Rinko a
lükrökel nezegelle. VoIl ill szeIes, magas, egesz aIakos, faIra
akaszlhaló es oIyan, ameIyel barhova aIIilhal az ember.
Kouki is vegignezle a lükrökel, es öszlönösen kibukoll beIö-
Ie:
÷ Mil szóInaI, ha lennenk egyel az agy meIIe` ÷ Iersze
csak lrefaIkozoll, nem feIe|lelle eI azl az aIkaImal
}okohamaban, amikor Io¡va gyönyörködöll az asszony Ial-

[287]
vanyaban a lükörben. ÷ Igy nagyol, ameIyben mindkellen
Ialszunk ÷ lelle meg hozza.
Az asszony ¡edig haIkan, lökeIelesen nyugodlan feIeI-
le:
÷ Vegyük meg.
MegbeszeIlek, hogy meg azna¡ kiszaIIil|ak, es amikor
esle meghozlak a lükröl, azonnaI feIaIIilollak az agy meIIe, es
IeIkesen Iefeküdlek, hogy ki¡róbaI|ak. Odahozlak egy Iam-
¡al, hogy meg löbb feny Iegyen, es addig aIIilgallak a lükröl,
mig vegüI mindkellen |óI Ialszollak. Rinko feher leslenek, fe-
kele szörzelenek IalvanyalóI Kouki azonnaI feIizguIl, es az
asszonyra is erezhelö halasl gyakoroIl az u| heIyzel. Amikor
Kouki beIe haloIl, Rinko feInyögöll gyönyöreben, es u|ra meg
u|ra feIemeIle fe|el, hogy Ialhassa a lükörke¡ükel.
Kouki nem eIsö aIkaIommaI erezle vonzónak, de egyul-
laI kicsil i|eszlönek is, hogy kedvese miIyen szivesen fogad|a
az u| eImenyekel. Hova viszi eI Rinkól, hova vezeli mindkel-
lö|ükel` Va|on meddig mehelnek` Ugy erezle, ö a feIeIös az
asszony alaIakuIasaerl. Amióla Rinko feIfedezle a leslel,
minlha egeszen mas emberre vaIl voIna. Az agy meIIell aIIó
lükör miall kis buvóheIyük meg füIIedlebbnek lunl, minl ko-
rabban.
VoIl meg egy heIy, ahoI korabban sose |arlak. De mosl
eImenlek egy feInölleknek vaIó |alekszerboIlba Sibu|a egyik
sikaloraban. Nem szandekosan lerlek be oda, de amikor ve-
IelIenüI rabukkanlak, Kouki |avasoIla, hogy nezzenek be.
Rinko gyanulIanuI kövelle, azlan megriadl a cifra aIsóne-
muk, börkorbacsok, ¡eniszgyuruk es vibralorok sokasaga
Iallan. Zavarlan rangalla a ferfi ingu||al, föIdbe gyökerezell a
Iaba, Iesülölle a szemel, de nem forduIl sarkon, hogy lavoz-
zon. Azlan megiscsak körüInezell a ferfi halanak fedezeke-
böI. IgyerleImu voIl, hogy erdekIödik. Ramulaloll egy vibra-
lorra, megkerdezle, mire vaIó. Kouki feIvelle es eImagyaraz-
la, megmulalla, meIyik resze hova megy. Rinkón ¡edig Ial-
szoll a csodaIkozas. Habozva odanyuIl, megerinlelle. A ferfi

[288]
|alekosan feIe loIla, de az asszony gyorsan halraugroll, mind-
kel kezel a Ievegöbe emeIve razla a fe|el.
÷ Iedig Iehel, hogy eIvezned. Nem ludhalod.
÷ Nem mondhalod komoIyan.
Lalvan, hogy Rinko eIforduI, Kouki nem ludoll eIIen-
aIIni a gonosz ölIelnek, es megvelle a vibralorl.
Rinko gyanakvó lekinlelleI mericskeIle a szerszamol,
amikor Kouki kesöbb odahaza eIövelle.
÷ A ferfiakal feIizgal|a, ha iIyesfa|la doIgokal vasaroI-
nak` ÷ kerdezle szarazon.
÷ Hogy erled ezl` ÷ liIlakozoll Kouki. ÷ A boIl csu¡a
nöknek vaIó hoImil aruIl. Nincs az a bigyó, amire meIIelled
szüksegem Iehelne.
}óIesell haIIani, de az u| |alekszer megiscsak haIószoba-
|uk aIIandó keIIeke Iell. ßar Kouki bolIoll a lükörbe, es ö vel-
le meg az eIeklromos vibralorl, Rinko ra|ongoll ezekerl a se-
gedeszközökerl, es kilanuIla hasznaIalukal. RaadasuI egyre
leIhelelIenebb Iell. Csak akkor engedeIyezell ¡ihenöl, amikor
Kouki mar leI|esen kimerüIl, es semmi ere|e nem maradl a
foIylalashoz.
II|ulollak oda, hogy bar ö indilolla eI ezl a vaIlozasl, es
iranyilolla az asszonyl, ez mar nem sokal |eIenlell. A lanil-
vany luIszarnyaIla meslerel. IranyilhalalIanna vaIl. Sok fer|
laIan e¡¡en ezerl habozik lovabb menni a feIesegeveI, feIfe-
dezni veIe a lesli szereIem meIysegeil. TaIan allóI feInek,
hogy ha szabadon engedik a mohó szörnyelegel, nem Iesz
eIeg ere|ük, hogy kieIegilsek növekvö elvagyal.
Sok ferfi aImodik arróI, hogy erzeki besliava legye a
szerelell nöl, de Ieglöbb|ükel vaIószinuIeg visszalarl|a a feIe-
Iem, hogy az asszony leIhelelIensege leher Iesz szamukra.
Lehel, hogy csak a hazassagon kivüI merik meg¡róbaIni, ke-
¡esek-e erre. Csu¡an ill merilkeznek meg az erzekek biro-
daImaban. Minlha ollhonuklóI lavoI asnanak egy kulal,

[289]
ameIyböI csiIIa¡ilhal|ak szom|ukal, azlan szabadon lavoz-
halnak.
De Kouki szamara a ,szabadsag¨ mar szóba sem |öhe-
lell. Viszonyuk nemhogy eIIa¡osodoll voIna egy ev ulan,
minl, a Ieglöbb ka¡csoIal, hanem egyre meIyebb Iell, minlha
mindkellö|ükel szedilö örveny ragadla voIna magavaI egy
oIyan viIagba, ameIyel meg egyikük sem Ialoll.
Amikor feIlelle maganak a kerdesl, mierl szereli ennyi-
re az asszonyl, ludla, hogy reszben azerl, merl kizaróIag ö
lud a Rinkóban vegbemenl csodaIalos alaIakuIasróI. A Ieg-
löbb ember szamara kedvese visszafogoll urhöIgynek lunl,
oIyasvaIakinek, akinek erzekisegel nehez megbecsüIni.
Kouki meg mindig hihelelIenüI izgaImasnak laIaIla, minl
vaIlozik meg ez a meIlósagleI|es ke¡, ahanyszor kellesben
maradnak.
Maskor viszonl ugy erezle, hogy finoman es ludal aIall,
de megmulalkozik Rinko masik oIdaIa. Neha, amikor eImen-
lek együll vaIahova, a ferfiak a szemük sarkabóI nezlek az
asszonyl, es amikor maganyosan selaIl a ¡arkban, idegen fer-
fiak ¡róbaIlak IeszóIilani. Rinko nemregiben meseIle, hogy
kel küIönbözö heIyen es küIönbözö idö¡onlban kel fialaI fer-
fi is IeszóIilolla, es meg¡róbaIl megismerkedni veIe.
÷ GondoIod, hogy vonzónak laIaInak a ferfiak` ÷ ker-
dezle lellelell arlalIansaggaI.
Kouki ¡edig bedöIl neki:
÷ A ferfiak merföIdekröI megerzik, ha egy nöböI sugar-
zik az erolika.
÷ Akkor is le lelleI iIyenne ÷ csallanl feI Rinko, mar
meginl csak öl hibazlalva.
÷ Rendben, akkor moslanlóI, ha eImegyünk vaIahova,
¡órazon vezelIek ÷ nevelell a ferfi.
De nevelhelell barmennyil, kellö|ük közüI ra|la voIl a
¡óraz. Izl ö is ludla. A |ózan esze neha arra bizlalla, Iazad|on
feI eIIene, mosl, hogy sikerüIl eInyernie aImai asszonyal, mi-

[290]
erl nem ke¡es lovabbra is ö diklaIni a lem¡ól, IegaIabb resz-
ben iranyilani a doIgokal, aheIyell, hogy mindenl Rinkóra
hagy, es engedi, hogy kedvere |alszadozzon veIe. Maskor vi-
szonl vaIami ¡erverz örömmeI löIlölle eI a heIyzel. Minek
busIakod|on, inkabb hagy|a a maguk ul|an menni a doIgokal,
azlan megIal|a, miIyen meIyre süIIyed. A dac beIelörödesseI
keveredell, ö ¡edig megadla magal kicsa¡ongó ha|Iamainak.
Rinko mindig megerezle a hanguIalvaIlozasail, amikor
Kouki sóha|loll, vagy barmiIyen mas |eIel adla annak, hogy
nem eIegedell, gyengeden ennyil mondoll:
÷ Nem erdekes, ne ragód| ra|la. ÷ Is ez segilell faIal
emeI|en köze es a vaIósag köze.
Iedig Kouki liszlaban voIl veIe, hogy eIöbb vagy ulóbb
komoIyan eI keII gondoIkodni a |övö|ükön, arróI, hogyan eI-
nek ma|d ezulan. Iz a nemlörödöm eIel nem larlhal örökke.
VaIahogy eI keII rendezni a doIgokal. Meg a hazassaguk is
függöben van. De egyeIöre semmi kedve se voIl iIyesmiveI
fogIaIkozni. Gyorsan Ie¡nie kene, eIvaIni a feIesegelöI, es eI-
inlezni az ehhez ka¡csoIódó ezernyi doIgol, de mar maga a
gondoIal is faraszlónak lunl. Ugy dönlöll, hogy IegközeIebb,
amikor a feIesege feIveli a lemal, aIair|a a nyomlalvanyl, de
miveI az asszony nem szóIl, ö lovabb haIogalla a dönlesl.
Rinko is ugyanebben a ci¡öben |arl. Az asszony min-
dennemu ka¡csoIalol megszakiloll a fer|eveI, de nem mulal-
la |eIel, hogy harcoIni akarna azerl, hogy eIvaIhasson. Kouki
es kedvese sa|al viIagaba lemelkezell. IgyerleImu voIl, hogy
nem akarnak szembenezni lelleik kövelkezmenyeveI, hoIoll
mindkellen eIfogadlak a larsadaIom |alekszabaIyail. De
ugyan mi erleIme Ienne, ha beküIni ¡róbaInanak`
Mosl mar luI kesö, hogy eszhez ler|enek.
Masok laIan bolranyosnak, erköIcsleIennek Iallak a vi-
seIkedesükel, ök azonban csak Iebeglek, es hagylak, hogy
szabadon sodor|a ökel a vagy. IgyedüI a gyönyörben IeIlek
feIedesre, ezerl azlan u|abb es u|abb csucsokra ha|szoIlak les-
lükel.

[291]
Rinko csak rilkan Ie¡ell ki a IakasbóI, de Kouki csak-
nem mindenna¡ bemenl az irodaba, es szembesüIl a vaIósag,
iIIelve az aIom es ebrenIel halaran Iebegö eIel közöll feszüIö
eIIenlelleI. Na¡közben az irodaban doIgozoll, akar a munka-
larsai, de aminl IeszaIIl az esl, eImerüIl az erzekek vegleIen
lengereben. Az voIl a Iegrosszabb, hogy na¡ minl na¡ kel
ennyire küIönbözö viIag közöll keIIell ingaznia. LehelelIen-
nek lunl, hogy összebekilse ökel.
ßar nem velle eszre, a munka|an is kezdell megIalszani
a Sibu|aban eIl kicsa¡ongó eIel. A lilkarnö|ük sunyi kis meg-
|egyzesekel lell, miIyen faradlnak Ialszik. Ha egyszer-
egyszer eIbóbiskoIl az iróaszlaIa meIIell, maris gunyoIódoll
veIe.
÷ Nem kene ugy megeröIlelnie magal, Kouki ur.
A ferfikoIIegai nem lellek meg|egyzesekel, de ök is esz-
revellek, mennyire IeIassuIl. Muramacu, akiveI |ó viszonyban
voIl, neha megkerdezle, |óI erzi-e magal. Kouki mindig egy
vaIIrandilassaI inlezle eI a kerdesl. De ma|us köze¡ere megis
kiderüIl, hogy mar nem ollhon eI.
Ugy esell, hogy Muramacunak vaIami okbóI gyorsan
keIIell voIna beszeInie KoukivaI, es feIhivla ollhon. A feIese-
ge velle feI a kagyIól. KözöIle, hogy a fer|e mar |ó ide|e nem
voIl idehaza, es nem lud|a, hoI Iehel eIerni. Hal igy lörlenl.
÷ Igy kicsil veszekedlünk, semmi komoIy ÷ hazudoll
Kouki, hogy menlse, ami menlhelö, de hiaba, hamar eIler|edl
a hir, hogy szerelö|e van, es minden szabad ide|el veIe löIli.
IImeIelben senkinek semmi köze hozza, mil lesz az aI-
kaImazoll|a szabad ide|eben, amig az nem befoIyasoI|a a
munka|al, am a cegek nem lurik a kicsa¡ongó nemi eIelel.
KomoIy kövelkezmenyekkeI |ar, ha a ferfi szerelö|e beronl az
irodaba, vagy a feIeseg fer|e föI|ebbvaIó|ahoz forduI. A ban-
kokhoz vagy befeklelesi inlezmenyekhez ke¡esl egy könyv-
kiadó viszonyIag loIerans, de egy effeIe incidens halarozol-
lan rosszal lesz az ember karrier|enek.

[292]
Meg szerencse, hogy Kouki munka|a vaIó|aban csak
szinekura voIl, nem igazan fonlos, es igy nem is lörlenl
semmi komoIy ba|. A veIelIen leIefon nyoman kiderüIl, hogy
egy masik növeI eI, ez minden.
Nehany na¡ra ra, amikor veIelIenüI kellesben marad-
lak, Szuzuki, a reszIegvezelö, közvelve feIvelelle a lemal.
÷ Ha |óI ludom, u|abban eIegge eIfogIaIl vagy.
Kouki feIfogla ugyan, hogy Szuzuki RinkóvaI vaIó ka¡-
csoIalara ceIoz, de egyelIen heIyenvaIó vaIasz sem |uloll az
eszebe.
÷ Csakugyan` ÷ dadogla.
÷ ßarcsak nekem Ienne ennyi eIeleröm ÷ |egyezle meg
Szuzuki gunyorosan. Iz voIl az egesz, semmi figyeImezleles
vagy |ó lanacs. Ugy lunl, mindössze azl akar|a, hogy Kouki
lud|a, ö liszlaban van veIe, mi lörlenik körölle. Igaz, ha
Szuzuki füIebe eI|uloll a doIog, akkor mar mindenki haIIoll
róIa.
Nincs oka az aggodaIomra, gyözködle magal Kouki,
eIöbb vagy ulóbb ugyis ki keIIell derüInie. TaIan |obb is,
hogy liszlazódoll a heIyzel. Innek eIIenere u|ra meg u|ra
feImerüIl benne, va|on mil gondoIhalnak a löbbiek. Igy do-
Iog bizlos voIl: moslanlóI aImaban se gondoIhaloll arra, hogy
eIöIe¡lessek.
ßar senki se krilizaIla munka|al, rosszuI erezle magal a
kiadóban, es emiall egyre löbbel hianyzoll. Zavarla, hogy
mindenki lud a maganeIeleröI. Idegesilelle, ha a koIIegai ösz-
szesuglak, mar-mar ¡aranoiasan figyeIle a ¡Ielykakal. ZakIa-
loll viseIkedese lovabb gyengilelle amugy is kenyes heIyze-
lel. A munkaheIyi gondok eIöI meginl csak ollhon keresell
menedekel. IgyedüI Rinko ludla IecsiIIa¡ilani IeIkel.
Odahaza, sibu|ai kis Iakasukban, ahoI kellesben Iehelell
kedveseveI, kiszabaduIhaloll a larsadaImi szabaIyok fo|ló
szorilasabóI. Aminl magukra csuklak az a|lól, vegre önmaga
Iehelell. TavoI a heIyleIenilö ¡iIIanlasoklóI es fe|csóvaIasok-
lóI azl lehelle, amihez kedve lamadl: hanyall feküdl es Ius-

[293]
laIkodoll, vagy eImerüIl a gyönyörben aneIküI, hogy allóI
keIIell voIna larlania, barki is megró|a ezerl. A Iehelö Iegler-
meszelesebbnek lunl szamara, hogy idere|lözik, ahoI egy
sze¡ es szoIgaIalkesz asszony var|a.
MindazonaIlaI nem ludla Ierazni magaróI az idöröI idö-
re ralörö rossz eIöerzelel. Ha lovabbra is igy foIylal|ak, leI|e-
sen eIszigeleIödnek környezelüklöI. ßar e¡¡ azerl zarkózlak
eI a viIaglóI, hogy eIkerüI|ek a krilikal, fennaIIl a veszeIye,
hogy addig szeIesedik a szakadek, mig vegüI IehelelIenne
vaIik a visszaleres. Irre akkor ebredl ra Kouki, amikor ismel
laIaIkozoll KinugavavaI.
Szokas szerinl Kinugava hivla feI, es megbeszeIlek,
hogy megszokoll a kiskocsma|ukban laIaIkoznak a Ginzan.
Mosl eIöször |öllek össze Rinko kaIIigrafiadi|anak aladasa
óla. Csaknem feI eve nem laIaIkozlak. Az azóla eIleIl idöben
Koukil egyre |obban Iekölölle RinkóvaI foIylaloll viszonya,
es eIhanyagoIla baral|al. HaIIgalasaban a zavar is szere¡el
|alszoll, Kinugava ¡edig feIlehelöIeg la¡inlalbóI nem |eIenl-
kezell.
Kinugava meg suIyosabbnak, meg lekinleIyesebbnek
lunl, minl azeIöll. Minden szavabóI, mozduIalabóI erö es ön-
ludal sugarzoll.
÷ Mi u|sag` ÷ kezdle.
÷ Semmi küIönös ÷ feIeIle Kouki kileröen.
Kinugava feIha|lolla sörel.
÷ Hogy van Rinko` Minden rendben van kellölök kö-
zöll`
Koukil zavarba hozla baral|a kulaló ¡iIIanlasa, es Iesü-
lölle szemel, de Kinugava lovabb eröIlelle a lemal.
÷ Az a nö igazi kincs, baralom ÷ mondla. ÷ ßarhogy is
Iesz, ne engedd eI. ÷ ßar IalszóIag balorilolla, megis minlha
guny csendüIl voIna ki a szavaibóI. ÷ Ugy erlem, ki gondoIla
voIna, hogy Iesz benne annyi balorsag, hogy ollhagy|a a fer-
|el, es összeköIlözzön veIed.

[294]
÷ Ki mondla ezl`
÷ Igy kismadar ÷ feIeIle baral|a önleIlen. NyiIvan a
muveIödesi haz egyik kaIIigrafialanara mondhaloll vaIamil,
akil Rinko a bizaImaba avaloll, gondoIla Kouki.
÷ IogIaIkozik meg a kaIIigrafiavaI`
÷ Neha.
÷ Szegyen Ienne, ha hagyna veszendöbe menni a lehel-
segel. Mosl lavasszaI semmiveI nem nevezell, ugye`
Rinko ugy dönlöll, hogy kihagy|a a lavaszi kiaIIilasl,
merl ugy erezle, annyi minden lörlenl, hogy nem ke¡es keI-
Iöke¡¡ koncenlraIni.
÷ Igyszer beszeIl arróI, hogy oll akar|a hagyni a fer|el es
önaIIóan eIni.
Kouki szórakozollan bóIinloll. ImIekezell ra, hogy
Rinko egyszer megkerle Kinugaval, vegye feI föaIIasba lani-
lani a köz¡onlnaI.
÷ De ha veIed eI, nem keII doIgoznia, ugye`
Kouki ezl ugy erleImezle, hogy Kinugava löbbe nem
szandekozik segileni.
÷ Szegyen voIna, ha eIlemelne a lehelsegel ÷ mondla
Kinugava ismel. Azlan |eIenlösegleI|esen feIsóha|loll. ÷
Ha igy aIakuI, le lehelsz róIa.
AIig feIóra|a üIlek Ie együll, Kouki megis kenyeImelIe-
nüI feszengell. Amikor lavaIy laIaIkozlak, nyoma sem voIl
ezeknek a feIhangoknak. Mosl mierl erzi ugy, hogy |ogaban
aII kioklalni öl` TaIan RinkóvaI foIylaloll viszonya miall`
Kinugavanak se|leIme sem Iehelell arróI, mi |ar Kouki
agyaban. IIöreha|oIl.
÷ Na es hogy mennek a doIgok a munkaheIyeden` ÷
kerdezle.
÷ Lehelne rosszabb is ÷ ködösilell Kouki.
Kinugava mosl mar IalhalóIag bosszankodoll.

[295]
÷ Mierl nem vagy ke¡es egyenes vaIaszl adni`
Koukinak eszebe |uloll, hogy lavaIy ev vegen Kinugava
megkerdezle, nem akar-e kiadól vaIlani. Akkor nem ludoll
dönleni, es szandekosan meIIebeszeIl, baral|a ¡edig azóla
nem hozla feI a doIgol.
÷ TaIan igazabóI ez a neked vaIó munka ÷ |egyezle meg
Kinugava, es ezzeI finoman visszavonla korabbi a|anIalal.
Kouki haIIgaloll. Csakugyan nem akarla ollhagyni a
szerkeszlösegel.
÷ Nem voIna kedved eI|önni es eIöadasl larlani a köz-
¡onlban` ÷ vaIloll lemal Kinugava.
÷ Kösz, nem. ÷ Semmi erleIme se voIl, hogy meginl eI-
men|en azerl a kis összegerl.
÷ Azerl nem keII minkel Iesa|naIni. Sok u| lanfoIyamunk
van, es mindegyikre sok a |eIenlkezö. Minkel larlanak az
egyik Ieg|obb muveIödesi köz¡onlnak a varosban.
÷ Iz remek.
÷ IInöki kilünlelesl is ka¡lam, es |uIius eIse|elöI en Ie-
szek Tokió összes kuIluraIis köz¡onl|anak a feIügyeIö|e. ÷
SzóvaI ezerl |eIenlkezell Kinugava, eI akarla u|sagoInia doI-
gol.
÷ GraluIaIok. ÷ Kouki u|ralöIlölle Kinugava ¡oharal.
Arra gondoIl, hogy laIan ezerl erzi magal keIIemelIenüI ba-
ral|a larsasagaban. Kinugava sze¡en haIad a rangIelran, mig
öl feIreaIIilollak.
Igyre nyomaszlóbb voIl ez a beszeIgeles. Nem is baral-
|a eIöIe¡lelesenek hire zavarla, hiszen ez semmiIyen közvel-
Ien halassaI sincs ra, eIvegre mas munkaheIyen doIgoznak.
Inkabb az zavarla, hogy Kinugava egesz na¡ gürcöI, mig ö
egyedüI RinkóvaI lörödik. Halarozollan kenyeImelIenüI
erezle magal önzö es erköIcsleIen eIelmód|a miall. Moslana-
ban mar aIig merl a nyiIvanossag eIöll mulalkozni. SzegyeII-
le magal.

[296]
Hogy eIhel igy` Azóla, hogy RinkóvaI a sibu|ai Iakasba
köIlözöll, u|ra meg u|ra feIlelle maganak a kerdesl, es
KinugavavaI vaIó laIaIkozasa megerösilelle a keleIyeil. Az-
lan kel helre ra meg IehangoIóbb hirl ka¡oll, minlha csak a
|uniusi esök hozlak voIna magukkaI. Kel na¡¡aI az esös ev-
szak hivalaIos kezdele ulan regi baral|a, Mizugucsi hosszu
belegseg ulan meghaIl egy lokiói kórhazban.
Kouki szólIanuI meredl a hivalaIba kikezbesilell hirIe-
veIre. ,Ma reggeI öl óra husz ¡erckor Mizugucsi Goro, a
Marron Inc. eInöke eIhunyl.¨ Izulan kövelkezell a kora. ,54
eves koraban.¨ Kouki a szamra meredl, es eszebe |uloll ha-
rom hóna¡¡aI ezeIöll lell kórhazi Ialogalasa. Is az is, mil
mondoll neki akkor Mizugucsi. Mindenki megöregszik es
meghaI a vegen. Ugyhogy csinaId meg mindazl, amil ki-
vansz, amig csak leheled. Va|on a vegen is igy gondoIla`
A virraszlas masna¡ deIulan hal órakor kezdödöll a
Mizugucsi küIvarosi hazahoz közeI esö lem¡Iomban. A le-
melesi eIökeszüIelekel a fialaI koIIegak inlezik. Mire Kouki
megerkezell, mar kisebbfa|la lömeg gyuIl össze, es megkez-
dödöll a szulraoIvasas. Mizugucsi viragokkaI körüIvell
fenyke¡e az oIlar köze¡en aIIl. Kel vagy harom evveI ezeIöll
keszüIhelell. Inyhen mosoIygoll, a szeme csiIIogoll. IIele vi-
ragaban Ievö ferfil abrazoIl.
MiveI haIaIa ide|en a vaIIaIal egyik eInökekenl doIgo-
zoll, a szoba kel oIdaIal szinle eIborilollak a kiadóvaIIaIalok,
szerkeszlök, igazgalók es ügyfeIek halaImas koszorui.
Koukinak a viragokal nezve eszebe |uloll a ,korai haIaI¨ ki-
fe|ezes. Igy ölvennegy eves ferfi nem mondhaló if|oncnak,
de egy hasonIó koru ember fialaInak Ial|a.
Akarhogy is, Mizugucsi a munka|anak szenleIle magal.
MiIyen furcsa finlora az eIelnek, hogy egy iIyen ember meg-
haIl, mig a haszonlaIan, semmirekeIIö meg eI.
Kisvarlalva eI|öll a löm|enaIdozal ide|e, es Kouki is be-
aIIl a sorba a löbbi gyaszoIó köze. Sokukal ismerle. Nakaza-
va, a kereskedeImi reszIeg u| vezelö|e közeIedell feIe. SzólIa-
nuI biccenlellek egymasnak.

[297]
Le¡esenkenl Iassan haIadlak eIöre az oIlar feIe, es
Koukiba varalIanuI halaImas eröveI hasiloll beIe a feIisme-
res, hogy a baral|a meghaIl. TiszleIelleI|esen összeszorilolla
lenyerel, ugy nezell a fenyke¡re. Mii akari4| c|crni, cs nicri
na|i4| ncg? Iz |arl a fe|eben. Nem gyaszoIl, nem imadkozoll.
IgyelIen kerdes kiserlelle szünleIen: Mi a fenenek keIIell
iIyen hirleIen meghaInod` ßaral|a haIaIa eIke¡zeIhelelIen es
eIfogadhalalIan voIl a szamara. A belegseg mindig varalIa-
nuI csa¡ Ie, de ez oIyan voIl, minlha Mizugucsi gondalIanuI
egy rak nevezelu aknara Ie¡ell voIna. IIke¡zeIhelö, hogy
csak azon muIik, ki haI meg, es ki marad eIelben, hogy me-
Iyikük ul|aba kerüI veIelIenüI effeIe akna`
Magaban meg mindig azzaI küzdöll, hogy megerlse es
eIfogad|a mindezl. Mikor befe|ezle a löm|enaIdozalol, resz-
velel nyiIvaniloll a gyaszoIó csaIadnak, es az a|ló feIe larloll.
Nakazava megaIIilolla, es kerle, hogy marad|on meg nehany
¡ercel. }obbra az e¡üIel meIIell voIl egy szoba, ahoI az eI-
hunyl közeIi baralai gyüIekezlek. Kouki szivesen bemenl
voIna, hogy együll emIekezzen a löbbiekkeI, de ludla, hogy
feIlehelöIeg voIl koIIegaivaI is laIaIkozna odabenn. HirleIen
ismel nyomaszlani kezdle, hogy aIacsonyabb beoszlasba he-
Iyezlek. TaIan nem kene ennyil lörödnie ezzeI.
÷ Ugyan mar, gyere be egy kicsil.
Kouki vegüI megadla magal az invilaIasnak, es
NakazavavaI larloll. Vagy husz-harminc emberl laIaIl oda-
benn, vaIamennyien sörl illak. ßóIinloll azok feIe, akikel feI-
ismerl, es heIyel fogIaIl, Nakazava ¡edig nem veszlegelle az
idöl, es röglön beszeIgelesbe eIegyedell veIe.
÷ Mizugucsi mindig azl mondla, hogy irigyeI.
÷ Csakugyan`
Nakazava a sörhabol IelöröIve sza|aróI, foIylalla:
÷ Ò gyakorIaliIag munkamanias voIl. Munka, munka
reggeIlöI kesö eslig.
÷ De eIvezle, amil csinaIl, nem`

[298]
÷ Igen, de az alheIyezes gondoIkodóba e|lelle. IIkezdell
lö¡rengeni azon, va|on mi erleIme ennek az egesznek. Is erre
¡onl akkor, amikor eIhalarozla, hogy Iazil egy kicsil, ¡uff,
beülöll a rak.
Mizugucsi nagy|abóI ugyanezl meseIle Koukinak a
kórhazban.
÷ Azl mondla, barcsak oIyan Iehelne, minl le.
÷ Meg hogy en`
÷ Nem keII meg|alszanod magad. Van vaIakid, nem`
Hal meg Nakazava is haIIolla`! Kouki ugy erzele,
minlha mazsas suIy nehezedne ra.
÷ A munka nagyon fonlos, de azerl eIni is keII. IöIeg a
mi korunkban...
÷ Igen, de ö boIdog csaIadi eIelel eIl.
÷ Akarhogy is, mosl mar kesö a szamara. De ha arra
gondoIok, hogyan haIl meg, kiserlelies erzes fog eI. VegleIe-
nüI sivarnak erzem az eIelemel, minlha vaIami hianyozna
beIöIe.
Mosl, nem sokkaI a baral|uk haIaIa ulan, nem kelseges,
hogy Nakazava öszinlen beszeIl. Csakhogy a szereImel nem
Iehel helenle kelszer kel óraban bezsufoIni az ember eIelebe.
Nakazavanak vaIószinuIeg se|leIme sincs róIa, miIyen ko-
moIy lerhel es gyölreImel |eIenl. Kouki meginl csak vegleIe-
nüI maganyosnak erezle magal.
Nakazavanak kelsegkivüI vaIami oIyasmi |arhaloll az
eszeben, hogy romanlikus kaIandba keveredik egy vonzó
növeI. KeIIemes egyensuIyl larl a csaIad bizlonsaga es a ka-
Iand izgaIma közöll. Nem kelseges, hogy bizonyos korban a
Ieglöbb ferfi fe|eben megforduI a doIog. Az ö ka¡csoIaluk is
ugy kezdödöll, hogy Kouki arra gondoIl, miIyen keIIemes
Ienne idönkenl laIaIkozni RinkóvaI, neha vacsorazni, fIörlöI-
ni egy kicsil. Sokaig csu¡an könnyed kaIandnak lunl. Is
moslanra gyakorIaliIag szelesell a hazassaga. Hogy |uloll

[299]
idaig` AneIküI, hogy eszrevelle voIna, alIe¡ell egy halarl,
ahonnan mar nincs visszaul.
ßarmennyire irigyIi öl Nakazava, eI se lud|a ke¡zeIni,
miIyen aral keIIell fizelnie. NyiIvanvaIóan nem se|li, hogy
lönkremenl a hazassaga, es azl se, hogy Rinkón kivüI senki|e
se maradl. Lalhalóan ugy veIle, RinkóvaI foIylaloll kaIand|a
oIyan, minl a levesorozalokban, ahoI a szere¡Iök könnyu se-
bekel e|lenek egymason, de eIöbb-ulóbb rendbe |önnek a
doIgok, es mindenki boIdog Iesz. Am ez csak iIIuzió.
Kouki sose vagyoll a sza¡¡ano¡erak rózsaszin viIagara.
KüIönben is luI messzire menlek ahhoz, hogy visszalerhes-
senek a regi kerekvagasba. Le¡ereglek róIuk a |ózan eszer-
vek. A nyers öszlön iranyilolla ökel, ami ugy Ia¡uI IeIkünk
IegmeIyen, akar az eredendö bun. A sziru¡os ha¡¡y endneI
sokkaI vaIószinubbnek lunl a szamara az, hogy köIcsönösen
lönkreleszik egymas eIelel. Iersze nem mondhalla eI mind-
ezl Nakazavanak.
Sorra gyüIekezlek a gyaszoIók a küIönleremben. Mosl
mar vagy negyven-ölvenen voIlak.
÷ HaI| meg, mieIöll nyugdi|ba vonuIsz, es sze¡ nagy
lemelesed Iesz ÷ |egyezle meg Nakazava savanykasan. Igaza
voIl. Mizugucsi meg alheIyezesel kövelöen is komoIy ¡ozici-
óban voIl, es a könyvkiadasban, a rekIam es a media viIaga-
ban doIgozók cso¡orlosan |öllek Ieróni liszleIelükel. ÷ Sze-
gyen, hogy iIyen fialaIon meghaIl, de ha megeIle voIna, hogy
nyugdi|ba men|en, ezeknek az embereknek löbb minl a feIe
nem Ienne ill.
Kouki az oIlar körüI Ievö rengeleg haIolli koszorura
gondoIl.
÷ Sok emberl ismerl ÷ morogla.
÷ IIyen sokan akkor sem |öllek voIna eI.
÷ Csakugyan igy gondoIod`
÷ Az emberek nagyon szivleIenek ludnak Ienni, ha va-
Iaki mar nem Iehel a hasznukra.

[300]
÷ De hiszen azzaI, hogy liszleIelel fe|ezi ki a haIoll eIöll,
csak azl mulal|a meg, hogy igazi baral voIl.
÷ KüIönben is, neked sikerüIl. ÷ Kouki zavarl ¡iIIanla-
sara a masik hunculuI hozzalelle: ÷ Neked van baralnöd, aki
gyaszoI|on. Nekem ¡edig nincs.
÷ Ugyan mar... ÷ Kouki aIighogy megszóIaIl, radöbbenl,
hogy ez meg meg sem forduIl a fe|eben.
÷ Ha eI|ön az ide|e, gondoskod| róIa, hogy ide|eben
meglud|am, szegyen voIna, ha szegeny Iany egyedüI szoron-
gana vaIameIyik sarokban.
÷ Ugyan mar, hagyd abba. ÷ Nakazava nyiIvanvaIóan
oIyasfa|la |eIenelel ke¡zeIl eI, ameIyben Kouki feIesege a fö
gyaszoIó, es Rinko diszkrelen meg|eIenik, hogy Ieró|a liszle-
Ielel. Iedig ez igy mar nem lörlenhel meg.
÷ De laIan a le eseledben megiscsak a baralnöd Ienne a
fö gyaszoIó. ÷ Nakazava Ialhalóan eIvezle a heIyzelel, am
Kouki szamara ez is vadonalu| ölIel voIl. ÷ Akarhogy is, a
lemeles amoIyan Iab|egyzel az ember eIele ulan, ugyhogy Ie-
gyeI csak óvalos.
U|abb emberek |öllek be, Kouki ¡edig feIaIIl.
÷ Ide|e, hogy induI|ak.
÷ Hova, öhozza`
MiveI Nakazava ugyse hill voIna neki, ha lagad|a, ezerl
inkabb haIIgaloll.
÷ Nem akarod eIvenni feIesegüI`
÷ Hogy erled ezl`
÷ }oko|ama es a löbbiek aggódnak miallad.
Tehal löIük lud|a. A referenciareszIegen doIgozó koIIe-
gailóI.
÷ Izen meg nem gondoIkodlam.
÷ HeIyes. Iersze az ember sose ludhal|a eIöre, hogy mil
csinaIsz.

[301]
÷ Nem`
÷ Hal eIeg reg lörlenl.
Nakazava eröIlelellen feInevelell. Koukinak ¡edig
eszebe |uloll, mire ceIzoll. Harom evveI ezeIöll, meg a kiadói
reszIeg vezelö|ekenl eIIenezle, hogy kiad|anak egy bizonyos
vaIIasi largyu könyvel. KomoIy siker Iehelell voIna, de
Kouki veIemenye szerinl a mu csak azerl iródoll, hogy egy
bizonyos szekla vezelö|e löm|enezhesse magal, es nem iIIell
voIna a cegröI kiaIakiloll ke¡be. Kouki szamara sose a ¡enz-
ügyi siker voIl a Iegfonlosabb szem¡onl, es kemenyen har-
coIl a kereskedeImi reszIeggeI. VegüI Ielellek a könyv kiada-
saróI. Akkoriban Nakazava közvelilell közle es a kereskedök
közöll.
÷ Termeszelesen egeszen mas heIyzel voIl ÷ lelle hozza
Nakazava.
De mennyire ÷ kivankozoll ki KoukibóI. IIöször is mar
nem egell benne az a szenvedeIy a munka|a iranl, ami akko-
riban meg ha|lolla.
÷ Hal |ó, megyek ÷ köszönl eI vegüI. Inlell a löbbieknek,
es lavozoll a szobabóI. Igyenesen az aIIomashoz menl, hogy
feIszaII|on a Sibu|aba larló vonalra.
Ma nem doIgozoll, csak eImenl a virraszlasra, es ivoll
egy kis sörl. Akkor mierl iIyen kimerüIl` Az egyik oka nyiI-
vanvaIóan az, hogy Iesu|lolla Mizugucsi haIaIa. De a
NakazavavaI foIylaloll beszeIgeles is eIfaraszlolla. Mosl
erezle csak, mennyire eIlavoIodoll korabbi munkalarsailóI.
Immar egy masik viIagban eI. Nem larlozik köze|ük. Isle
nyoIc eImuIl mar, es a varosba larló vonal szinle leI|esen üres
voIl. Kouki IeüIl a sarokba, es Nakazava meg|egyzesen gon-
doIkodoll. ,II akarod venni feIesegüI`¨ Közönyösen kerdez-
le, de eIke¡zeIhelö, hogy igaza van: laIan a hazassag |eIenli a
megoIdasl. Mind ö, mind Rinko ollhagylak a hazaslarsukal,
hogy együll eI|enek, mil sem lörödve a közveIemennyeI, a
csaIad|ukkaI. Ha mar idaig eImenlek, akar egybe is keIhelne-

[302]
nek, masok aIdasavaI vagy aneIküI. Akkor eIöIröI kezdhel-
nek mindenl, feIe¡ilhelik u| ollhonukal es u| eIelükel.
KüIönös, de meg egyszer sem |uloll eszebe, hogy eIve-
gye Rinkól, es hivalaIosan eI|en veIe együll. Többször meg-
forduIl a fe|eben, hogy barcsak nagyobb Ienne a heIy, Ienne
hova lenni a könyveil, de sose gondoIl arra, hogy u| eIelel
kezd|en. LegaIabb oIyan küIönös, hogy Rinko is Ialhalóan igy
voIl ezzeI. Sose mondla, hogy ,vegyeI eI¨, ahogyan Kouki
sem kerle meg a kezel. Mierl nem merüIl feI egyszer sem a
hazassag gondoIala, ha iIyen szenvedeIyesen vonzódlak
egymashoz`
Teny, hogy Rinko fer|e semmi |eIel nem adla annak,
hogy ha|Iandó Ienne a közeI|övöben beIeegyezni a vaIasba.
Ha ennek eIIenere összehazasodnanak, az asszony bigamial
kövelne eI. AzonkivüI, bar Kouki feIesege vaIni akar, oll
vannak a kinos reszIelek: a vagyonmegoszlas es a haz luIa|-
don|oganak kerdese. Amig ezl nem rendezik, nem ugorhal
fe|esl az u| hazassagba.
Mindkellen eIhagylak a hazaslarsukal, es összeköIlöz-
lek, ami nem voIl könnyu dönles. Nemigen maradl ide|ük
arra, hogy egy Ie¡esseI eIöre gondoIkod|anak. KomoIy kiser-
lesl erzell, hogy azl mond|a, nem csoda, ha feI sem merüIl
bennük a gondoIal. De va|on igaz-e igy` Rengeleg idöl löIlöl-
lek együll, es barmeIyikük mondla voIna ki a hazassag szól,
a masik gyorsan egyelerlell voIna veIe. Megsem merüIl feI
egyszer sem a lema. Va|on mierl nem`
Ahogy Kouki ezen lunödöll, megszóIaIl benne egy ma-
sik hang. Mcri ia|4n nin!kciicn jc|ick a n4zass4gic|, sullogla.
Ill, az esli vonalon Kouki feIlelle maganak a kerdesl, milöI is
feI annyira szive meIyen, mierl nem meri megkerni Rinko
kezel. Ahogy szembenezell ezzeI a kerdesseI, eIe viIIanl egy
ke¡ a muIlbóI: a feIesege es ö, barmennyire eIlavoIodlak mar
egymaslóI, vaIamikor szereImesek voIlak. ßar egymas iranli
erzeseik sose voIlak oIyan meIyek, minl RinkóvaI vaIó ka¡-
csoIala, megis szerellek egymasl, es összehazasodlak. Mind-
kellen ugy gondoIlak, hogy együll eIik Ie az eIelükel. Megis,

[303]
huszonöl evveI kesöbb hazassaguk romokban hever. ßar
RinkóvaI vaIó viszonya adla meg a vegsö Iökesl, mar ezl
megeIözöen oll voIlak a figyeImezlelö re¡edesek. A szere-
Iem, ameIyben mindkellen annyira bizlak, amire egesz kör-
nyezelük aIdasal adla, eIiIIanl az evekkeI. De mierl`
Kel szó Iebegell az agyaban: ,rulin¨ es ,lunyasag¨. Le-
hel, hogy a hazaseIel ¡uszla rulin|a önmagaban eIeg ahhoz,
hogy barmeIy szereIem aulomalikussa vaI|on, es vegüI ki-
muI|on` TaIan ugyanigy Iehelseges, hogy Rinko iranl erzell
szereIme, ez a ka¡csoIal, ameIy oIy inlenziv, hogy eIelük sa-
rokköveve nölle ki magal, idöveI eIhaIhal: TaIan ez voIl az
igazi oka annak, hogy egyikük sem hozla szóba a hazassagol
ennyi idö aIall. Mindkellen la¡aszlaIalbóI ludlak, hogy a ha-
zassag kel vegzeles kór csira|al hordozza magaban, a Iusla-
sagel es az unaIomel, eIIen¡onlozva a bizlonsag minden
eselIeges aIdasal.
HirleIen eszebe |uloll, hogy Abe Szada mindössze ha-
rom hóna¡¡aI megismerkedesük ulan öIle meg szerelö|el.
ÒrüIl viszonyuk azzaI vegzödöll, hogy szerelelrohamaban
megfo|lolla a ferfil. A bunlenyl megkönnyilelle az idöziles,
akkor lörlenl, amikor szenvedeIyük a Iegforróbban izzoll,
akar egy leI|es ¡om¡a|aban e¡¡ kinyiIl virag. Ha lovabb |ar-
nak egymassaI, meghazasodnak, vaIószinu, hogy feI ev vagy
egy ev muIva Szada mar nem erezle voIna ugyanazl a ¡er-
zseIö szenvedeIyl a ferfi iranl. Meg az is eIke¡zeIhelö, hogy
egy idö ulan eImuIik a szereImük, es eIvaInak ul|aik.
A szereIemnek is megvannak a maga evszakai.
Isle kiIenc voIl mar, mire Kouki Sibu|aba erkezell, es
ulközben mindvegig ezeken lö¡rengell. Az aIIomas szokas
szerinl leIe voIl a hazafeIe induIó ingazókkaI es a szórakoz-
lalónegyedekbe larló fialaIokkaI. Kouki eIkerüIle a lömegel,
es egy szeIes sugarulon induIl eI, feIfeIe az enyhe Ie|lön, az-
lan kisvarlalva egy csendes meIIekulcaban laIaIla magal. A
kövelkezö sarkon aIIl az a haz, ahoI eIlek. Az öl emeIel ma-
gas e¡üIelben mindössze harminc Iakas voIl. Amikor aIairlak

[304]
a szerzödesl, azl mondlak, lizenöl eve e¡üIl, de eIeg eIha-
nyagoIlnak lunl, es a be|aral meIIell omIadozoll a legIafaI.
VaIami okbóI, eIIenlelben a szelaga|ai hazzaI, ahova
Kouki ugy erezle, hogy hazamegy, ill ugy viseIkedell, minl-
ha lilkos laIaIkaheIyre menne. MieIöll bemenl voIna, Io¡va
körüI¡iIIanloll. Amikor meggyözödöll arróI, hogy senki
nincs a közeIeben, bemenl, feIIiflezell a negyedik emeIelre,
azlan az uloIsó eIölli a|lón csengelell.
Amikor Rinko ollhon voIl, aIlaIaban rohanl az a|lóhoz,
minlha lüreImelIenüI varla voIna, de ma soka larloll, mire
a|lól nyiloll. Kouki ismel csöngelell, es mar-mar sa|al kuIcsa-
il velle eIö, amikor vegüI kinyiIl az a|ló, es eIöbukkanl Rinko
arca.
÷ UdvözöIIek idehaza! ÷ mondla. Iz voIl a szokasos
üdvözIele, de mosl Iesülölle szemel, es aIig Iehelell haIIani a
hang|al.
÷ Mi ba| van` ÷ lörl ki KoukibóI a kerdes, de nem ka¡oll
vaIaszl. ÷ Törlenl vaIami` ÷ kerdezle ismel, miközben Ievelle
fekele öIlönyel.
Az asszony alvelle, es egy akaszlóra lelle.
÷ I¡¡ mosl hivoll az anyam ÷ mondla. Rinko egyedüI
}okohamaban eIö any|anak adla meg a szamol. Az arckife|e-
zese Iallan egyerleImu voIl, hogy veszekedlek.
÷ Na es mil mondoll`
÷ Sok mindenl. A vegen ¡edig azl, hogy soha löbbe
nem akar Ialni. ÷ Rinko Iesu|lva emeIle szemehez a kezel.
Mosl mar könnybe Iabadl a szeme.
Kouki könlösbe bu|l, IeüIl a szófara, es meIy IeIegzelel
vell. Tudla, hogy az any|a mar löbbször ¡róbaIl beszeIni
Rinko fe|eveI. TeI|esen lermeszeles voIl, hogy a szüIö megró-
|a fer|ezell Ianyal, aki fer|el eIhagyva összeaIIl egy masik fer-
fivaI, de ludomasa szerinl meg egyszer sem mondoll oIyas-
mil, hogy megszakilana veIe a ka¡csoIalol.
÷ TeI|esen varalIanuI leIefonaIl`

[305]
÷ Te is ludod, hogy amióla ill Iakom, senkiveI se be-
szeIgelek, meg veIe sem. Ugy dönlöll, lennie keII vaIamil.
÷ Is lenyIeg azl mondla, hogy soha löbbe nem akar Ial-
ni`
÷ Igen. ,Nem vagy az en Ianyom, ne is gyere soha löbbe
hozzam¨, ezl mondla.
Kouki ludla, hogy Rinko edesany|a merev es regi vaga-
su asszony, de ugy erezle, ezullaI luI messzire menl.
÷ Tehal meg mindig eIIenzi a vaIasl.
÷ Nem. Szerinlem ebbe mar beIemenne. Az nem lelszik
neki, hogy eIköIlözlem, es egy masik ferfivaI eIek, mieIöll eI-
rendezlük voIna a doIgokal. Azl mond|a, ez megbocsalhalal-
Ian. Nem arra neveIl, hogy ribanc Iegyek.
÷ Ribanc... ÷ morogla Kouki. ÷ Teny, hogy eIeg ¡ezsgö
es izgaImas doIgok lörlennek e faIak közl, de ne feIe|lsük,
hogy szenvedeIyes szereIem köl össze bennünkel. Nem ma-
gyarazlad eI neki`
÷ Nem haIIgal ram, azl mond|a, naiv vagyok, hogy az
orromnaI fogva vezelsz, hogy a mi kellönk ka¡csoIala csu-
¡an a lesli vonzaImon aIa¡uI. SzanaImas, hogy igy eIveszilel-
lem a fe|em.
Kouki haIIgaloll.
Rinko feIsóha|loll:
÷ IróbaIlam eImagyarazni neki, hogy löbbröI van szó,
de egyszeruen nem erli. Senki se erli, hacsak nem eIl al ehhez
hasonIól.
KeIIemelIen beszeIgeles Iehelell: vegüI is az any|a azzaI
vadoIla Rinkól, hogy ¡uszlan fizikai okokbóI vonzódik egy
ferfihoz. A Iany ¡edig lagadla. MakacsuI aIIilolla, hogy az
any|a semmil se lud a vaIódi szereIemröI, es mosl, azok ulan,
hogy iIyen kemenyen a sarkara aIIl, keseru könnyekel huIIal
a gondoIalra, hogy nem laIaIkozhal löbbe veIe.

[306]
Kouki ugy erezle, ö a feIeIös azerl, hogy egykor eIva-
IaszlhalalIan anya es Ianya igy eIlavoIodoll egymaslóI. Ò
kenyszerilelle ökel ebbe a heIyzelbe.
÷ Mosl azlan csakugyan nincs hova mennem ÷ szóIaIl
meg Rinko, Ieha|lva fe|el.
Kouki gyengeden alkaroIla.
÷ Semmi ba|, ma|d ö |eIenlkezik.
÷ Nem, nem fog. Nem leheli. Ò meg sose szerelell sen-
kil ennyire. Nem fog|a megerleni.
÷ A Ienyeg, hogy le meIyebben szerelsz, minl ahogyan
ö szerelell.
÷ Anya azl szereli, ha minden nyugodl, csendes. De en-
gem az sem erdekeI, ha nem erl meg. Ameddig le igen...
÷ Hal ¡ersze hogy megerleIek.
AIighogy kimondla, Rinko könyörögve csüngöll ra|la.
÷ Szorils magadhoz! Szorils magadhoz, amennyire csak
ludsz! ÷ Kouki ¡edig engedeImesen szorilolla magahoz leI|es
ere|eveI. Azlan az asszony feIkiaIloll: ÷ Uss meg, üss meg
erösen!
÷ Tessek`
÷ }óI haIIollad, üsseI meg. KomoIyan gondoIom. Rossz
vagyok, rossz Iany vagyok, üsseI meg...
VaralIanuI feI¡allanl, kezdle Iele¡ni bIuzal, Kouki ¡e-
dig csak üIl, fogaIma se voIl, mil legyen. Irezle kedveseben a
magany meIy arnyekal, es sa|goll mialla a szive. Rinko fe|esl
ugroll a szereIembe, es ezzeI mindenkil kizarl az eIeleböI:
meg a sa|al any|al is.
Ierfi es nö iIy módon magukra maradlak, es egymason
kivüI senkihez nem forduIhallak vigaszerl. Iz meg |obban
összefuzle ökel: maganyukal csak ezzeI a gyógyiló ka¡cso-
IallaI enyhilhellek.
÷ Ra|la, üss mar meg, üss meg leI|es erödböI!

[307]
Az asszony leI|esen mezleIenüI hasra feküdl az agyon.
KüIönös, ide nem iIIö Ialvanyl nyu|loll. OIyan voIl, minl egy
feher ¡iIIangó, ameIy vaIahogy ulal laIaIl egy homaIyos bör-
lönceIIaba. Kouki meg mindig bizonylaIan voIl. Va|on miveI
üsse` KörüInezell, azlan eszebe |uloll, hogy öv van ra|la. Le-
velle, hagyla, hogy az egyik kezeböI csüng|ön aIa.
÷ Csakugyan azl akarod, hogy megüsseIek`
÷ Igen, csinaId mar!
Ugy lunl, hogy a lelovazas csak feIidegesili az asszonyl.
Kouki ismel a feher börre ¡iIIanloll. Nagyol nyeIl, minlha
csak a bocsanalal kerne, azlan fe|e föIe Iendilelle az övel, es
Iecsa¡oll veIe. Nyöges es sikoIy közölli hang szakadl ki
RinkóbóI. ßar ö akarla, hogy Kouki ver|e meg, gyorsan
odebb huzódoll, es meneküIni ¡róbaIl. Kouki ügyel sem ve-
lell ra. Meg kelszer racsa¡oll kedvesere, aki fa|daImaban sir-
va könyörgöll, hogy hagy|a abba, es negykezIab ¡róbaIl
odebb maszni az agyon. Rinko rosszuI szamiloll. Amikor
megkerle Koukil, hogy üsse meg, nem gondoIl a fa|daIomra,
inkabb csak a szere¡re gondoIl. Arra, hogy az oslor erinlese-
re ugy erezheli, megka¡la bünlelesel. VaIósaggaI sokkoIla a
fa|daIom.
Amikor meg egyszer kerle, hogy hagy|a abba, Kouki
Iedobla az övel.
÷ Ia|l`
÷ Hal ¡ersze hogy fa|l. Remes, ahogy kinez` IeIszakadl
a bör`
Kouki feIka¡csoIla az oIvasóIam¡al, hogy |obban Ias-
son. Az asszony halal a vaIIalóI a csi¡ö|eig vörös csikok bori-
lollak.
÷ Igy kicsil ¡iros.
÷ OIyan erösen ülölleI.
÷ Te akarlad!
÷ De nem gondoIlam, hogy lenyIeg megleszed.

[308]
A ferfi erlelIen ¡iIIanlasl velell kedvesere.
÷ Ma|d eImuIik ÷ mondla. U|ra vegigsikIoll a feher bö-
rön kira|zoIódó egyik vörös csikon.
÷ Iz a resz leI|esen eIzsibbadl ÷ duzzogoll Rinko. ÷
Semmil nem erzek ill. Rendben, es mosl le kövelkezeI. Mosl
visszafizelem ÷ szóIaIl meg varalIanuI.
÷ Innek semmi erleIme.
÷ Lalni akarom, ahogy meneküIni ¡róbaIsz.
VoIl vaIami ¡rovokaliv a hang|aban. Kouki arrebb Ie-
¡ell az agylóI, es Ienezell Rinko halara.
÷ Szinle sze¡... ÷ sullogla. Az öv aIlaI hagyoll vörös os-
lornyomok abszlrakl feslmenykenl borilollak a liszla feher
börl. U||avaI ismel vegigkövelell egy csikol a vaIIlóI egeszen
a csi¡öig.
÷ OIyan forró... ÷ Rinko megranduIl. Az üles heIye
nyiIvan csi¡ell es egelell. ÷ OIyan, minlha egnek, annyira
forró ÷ mondla ismel.
Kouki bizonylaIankodoll, nem ludla eIdönleni, Rinko
mosl mil var löIe. Az asszony ¡edig Iehuzla a kezel.
÷ Szorils, szorils magadhoz. ÷ Kouki engedeImesen ve-
gigfeküdl az agyon, Rinko ¡edig odasimuIl hozza. ÷ Ma nem
vagyok magamnaI, ugye` ÷ nyögle, azlan igy a szemebe
mondla: ÷ Tegy magadeva, mosl kivanIak.
Kouki, vigyazva, hogy ne serlse feI a halal, raboruIl.
A veres ulan Rinkónak nem voIl szüksege mas eIö|alek-
ra. Comb|a nedvesen la¡adl a ferfiehoz. Mosl nem Kouki
iranyiloll.
÷ LangoIok ÷ nyögle Rinko, ma|d azl, hogy: ÷ Igek. ÷
Igesz addig, mig Kouki vegüI nem ludla visszalarlani ma-
gal, es robbanl benne. Rinko ¡edig vaIaszuI feIsikoIloll. ÷
MeghaIok!
Minl amikor a szeI süvil al a nyiIl siksagon, döbbeneles
csönd kövelle a szól.

[309]
Kouki az asszony meIIell fekve ¡róbaIl urra Ienni a Ii-
hegesen. VisszagondoIl erre a rövid viharra, ameIy az eIöbb
mindkellö|ükel magavaI ragadla. KüIönös. Rinko nyiIvan
azerl kerle, hogy ver|e meg, merl bünlelni akarla leslel. Meg-
razla az, hogy kilagadla az any|a, es nyiIvan hirleIen ugy
erezle, hogy csak a veres uzheli ki beIöIe a szennyel. Kouki
maga is ugy erezle miközben verle, hogy kis hernyók mene-
küInek az asszony ¡órusain al. De vegüI hova vezelell az
egesz` Rinko sirl a fa|daIomlóI, de ugyanakkor Ievelközöll
minden aggodaImal es minden szegyenl, es ugy lunik, meg
sose eIl al enneI hevesebb gyönyörl. Akkor mi erleIme voIl a
veresnek` Csu¡an egyfa|la afrodiziakumnak bizonyuIl, ami a
vagy u| szinl|ere re¡ilelle Rinkól.
Rinko arccaI IefeIe, kinyu|loll karraI heverl az agyon,
ugyanabban a heIyzelben, ahogy a veresl varla. De mosl a
feneke feIe mulaló hosszu vörös X meIIell az egesz lesle ró-
zsas szinben ragyogoll.
÷ MeIegem van ÷ molyogla ismel, mieIöll megmozduIl
voIna.
Nem csoda. A veres megnyilolla a ka¡iIIariakal, feI-
gyorsilolla a verkeringesl, ulana ¡edig vaduI szerelkezlek.
Ie|elöI a Iabu||aig aradl beIöIe a forrósag.
Kouki megerinlelle kedvese alvörösödöll börel. Gondo-
Ialai ismel eIkaIandozlak. MiIyen Iehel egy nönek` Ò maga
csak laIaIgalni ludoll, de Rinko orgazmusa |óvaI meIyebbnek
lunl, minl amire egy ferfi ke¡es Iehel. Az e|akuIació ¡iIIanala
lermeszelesen halaImas gyönyör. De luI hamar vegel er.
AIig egy masod¡erc az egesz. Igy nö szamara sokkaI
erösebb Iehel, oIyan, minlha az e|akuIació ¡iIIanalal a vegle-
Iensegig nyu|lana...
TaIan konkrelabban is összehasonIilhalna a kellöl, ha
maga megla¡aszlaIna az anaIis szexel. A homoszexuaIisok
megleszik. VaIószinu, hogy igy megközeIilheli azl, amil egy
nö erez szex közben. AIIilóIag egyes ferfiak annyira megsze-
relik az anaIis szerelkezes gyönyörel, hogy miulan egyszer

[310]
ki¡róbaIlak, nem is ke¡esek Iemondani róIa. Is ezzeI együll
|ar az alaIakuIas is: behaloIóbóI befogadóva vaInak. Azok a
ferfiak, akikel ennek a bizonyos szexuaIis gyakorIalnak a va-
razsa megfogoll, sose ke¡esek löbbe visszavaIlozni. Leg-
aIabbis Kouki igy haIIolla.
Vagyis igencsak komoIy gyönyörökkeI |arhal a befoga-
dó oIdaIon Ienni, csak e¡¡en a nöknek ehhez nem keII azl a
bizonyos lermeszeleIIenes leslnyiIasl hasznaIni. InneI sokkaI
magasabb rendu eszközzeI vannak feIszereIve. RaadasuI oll
van meg rózsaszirmuk, ameIy a ferfi makk|anak feIeI meg.
IgazabóI nagyon |óI eI vannak ereszlve iIyen leren.
Nem minlha minden nö ke¡es Ienne Ievelni korIalail,
hogy szabadon szarnyaI|on. Vannak, akik sose nyiInak ki leI-
|esen. Masok mindössze undorl vagy szegyenl ereznek. Ha-
nyan Iehelnek, akik löbbször is megmarlózlak a vegleIen ör-
venyeben` Kouki nem ludhalla, de bizlos voIl benne, hogy
nincsenek sokan.
Rinko immar köze|ük larlozik. Ugy fekszik az agyon,
minlha Iebegne, a Ievegöben larlana a leslel alhaló gyönyör-
böI fakadó nöies kisugarzas.
÷ OIyan küIönös ÷ morogla Kouki maganak.
Rinko közeIebb huzódoll.
÷ Micsoda`
÷ Az, hogy iIyel csinaIlunk Mizugucsi virraszlasanak
esle|en.
÷ HeIyleIen`
÷ Nem, nem igy erlellem. Csu¡an arra gondoIlam, mi-
Iyen vekony kis vonaI vaIaszl|a eI egymaslóI az eIelel es a ha-
IaIl. ÷ Iszebe |uloll a fenyke¡, ameIy a viragokkaI boriloll oI-
laron aIIl. Akkor keszüIl MizugucsiróI, amikor meg egeszse-
ges voIl.
÷ Ill vagyunk, eIünk, es megis eIöbb vagy ulóbb...
Rinko bóIinloll. Meg mindig a hasan feküdl. A ferfi ke-
zeerl nyuIl, es a meIIere lelle.

[311]
÷ HaI|unk meg együll ÷ mondla.
÷ Igyüll`
÷ Ha egyszer ugy is meg keII haIni, csinaI|uk együll. In
mar eIegel eIlem.
Rinkóban nyiIvanvaIóan gyökerel verl a haIaIvagy. Azl
szerelle voIna, hogy boIdogsaguk es kieIegüIlsegük csucsan
haI|anak meg. A ferfi gondoIalail viszonl a nihiIizmus arnye-
koIla be. Az, hogy a baral|a virraszlasaróI |öll, raleIe¡edell
gondoIalaira. Halarozoll küIönbseg, de Kouki lovabb eröIlel-
le a lemal.
÷ Csakugyan ugy gondoIod, hogy mar eIegel eIleI`
÷ Igen. ßarmikor kesz vagyok meghaIni.
÷ De nem is kivansz lovabb eIni`
÷ Termeszelesen az sem Ienne ba|, csak e¡¡ leI|esen biz-
los vagyok abban, hogy sose Ieszek enneI boIdogabb. Min-
denna¡ veIed Iehelek, ludom, mennyire szerelsz...
÷ Lehel, hogy kesöbb meg enneI is |obb var rad.
÷ Vagy vaIami remes, relleneles. Annyi bizonyos, hogy
egyre öregebb Ieszek.
÷ Az meg sokara Iesz.
÷ Nem igazan. Ugy van, ahogy mondlam neked. Mos-
lanlóI a böröm mindenna¡ egy kicsil ¡elyhüdlebb, ranco-
sabb Iesz, es Iassacskan összezsugorodom.
MiIyen ¡esszimisla hozzaaIIas, gondoIla Kouki, ¡edig
az ö szamara sem kinaIl masl az eIel, minl annak bizonyos-
sagal, hogy megöregszik, eIveszli a munka|al, es egyre |eIen-
lekleIenebbe vaIik. TaIan csakugyan |obb Ienne mosl eIla-
vozni RinkóvaI a kar|aban.
÷ Lehel, hogy csakugyan eIerlük eIelünk csucs¡onl|al ÷
lunödöll.
÷ Igy van. Nincs meg kel ember, aki ennyire szerelhelne
egymasl, minl mi.

[312]
Kouki bóIinloll, Rinko ¡edig Iassan feIe forduIl.
÷ Szerelnem, ha meginl eImennenk vaIahova ÷ mondla.
÷ LehangoIó mindig ill Ienni.
A ferfi egyelerlell veIe.
÷ Mi Ienne, ha Karuizavaba mennenk` ÷ |avasoIla
Rinko. ÷ A¡am e¡ilell oll egy nyaraIól. Oll senki se zavarna.
÷ Senki se hasznaI|a`
÷ IIyenkor nem. Azl leszünk, amil csak akarunk.
Rinko gondoIalai maris Karuizava haIIgalag kis erdöi
es Iigelei körüI |arlak.

[313]
Esð
}uIius köze¡en Kouki kivell kel na¡ szabadsagol, es
eImenl RinkóvaI Karuizavaba. ßar az esös evszak vegen |ar-
lak mar, egymasl erlek a viharok. Kouki szivesen eIhaIaszlol-
la voIna az ulazasl, mig meg|avuI az idö, de a hó vegen löbb
erlekezIel is voIl, es nem ludoll szabaduIni. AzonkivüI Ie-
hangoIónak lunl, hogy u|abb nyomaszló szürke na¡okal löIl-
senek az a¡ró Iakasba zsufoIódva. AIig varla, hogy induIhas-
son.
Rinko aIIilolla, hogy Karuizavanak esöben is megvan a
maga varazsa. IIyenkor a nedvesseglöI meIyzöIden ragyog a
növenyzel, es miveI meg nem kezdödöll eI a nyari vakació,
keves lurisla Iesz. Koukinak ¡onl erre van szüksege. Tesle-
IeIke egyaranl megliszluI.
Mindkellen IehangoIlak voIlak. Koukil feIzakIalla,
hogy Csika Ianya ÷ meg csak nem is a feIesege, akiveI u|ab-
ban nem is beszeIl ÷ kerek ¡erec a szemebe mondla, hogy
,Ne veszlegesd mar az idöl, es inlezd eI a vaIasl¨. Nem akar-
la, hogy a Ianya mond|a meg neki, mil legyen. ßar esze aga-
ban se voIl visszamenni a feIesegehez, megse ludla raszanni
magal, hogy Ie¡ecseleI|e a nyomlalvanyl. Vonakodasal csak
az erlheli meg, aki maga is löbb eve hazas. Tudla, miIyen
banló, söl vaIószinuIeg idegle¡ö Iehel Csika szamara ebben a
heIyzelben Ialni a szüIeil, de mosl, hogy a Ianya meg¡róbaIl
nyomasl gyakoroIni ra, ugy erezle, meg |obban eIlavoIodoll
löIük.
Rinko ¡edig, amikor nemregiben hazamenl regi Iakasa-
ba, hogy eIhozza a nyaraIó kuIcsal, meghökkenlö feIfedezes-
re |uloll. Helközna¡ deIulan voIl, |uIius eIe|en. A fer|e min-
dig nyoIckor lavozoll a munkaheIyere, ugyhogy mar reg eI-
menl, üres voIl a haz. Rinko egyenesen feImenl emeIeli szo-
ba|aba, es az öIlözöszekreny fiók|abóI kivelle a nyaraIó kuI-
csal. I¡¡ lavozni akarl, amikor vaIami küIönös erzese la-
madl. A fer|e aIa¡velöen rendszerelö ember, es ez küIönösen
vonalkozoll az ollhonara, de meg igy is luIsagosan liszlanak

[314]
lunl a na¡¡aIi es a doIgozószoba. Nemcsak reggeIi kavescse-
sze|el laIaIla eImosva, hanem meg a konyharuha is ki voIl
csavarva es sze¡en összeha|lva. A mosogaló liszlara löröIve
ragyogoll. A doIgozószobaban az iróaszlaIon a vazaban ne-
hany, a kerlben szedell növeny diszeIgell. Rinko eIöször arra
gondoIl, hogy a ferfi any|a |öll eI es rakoll rendel, vagy a fer|e
nelan feIvell egy hazvezelönöl, am a fürdöszobaban rabuk-
kanl egy vörös fogkefere es egy ismerelIen viragminlas lö-
rüIközöre is. Akkor ka¡csoIl: cgq n4sik n5 |akik iii. Sielve la-
vozoll a hazbóI.
÷ ßorzaszló ÷ mondla Koukinak feIig ¡anaszos, feIig
csodaIkozó hangon. Nem voIl igazan dühös, eIvegre ö hagy-
la oll a fer|el, es semmi |oga rossz neven venni, ha vaIaki mas
fogIaIla eI a heIyel.
÷ ÖrüIök, hogy igy aIakuIl ÷ foIylalla, de meg mindig
idegesnek Ialszoll. ÷ RemeIem, ha csakugyan laIaIl vaIakil,
hamarosan ha|Iandó Iesz eIvaIni löIem. ÷ De ha a gyanu|a he-
Iyes, a fer|e lovabbra sem Iesz ha|Iandó eIvaIni, meg akkor se,
ha ö maga egy masik növeI eI.
÷ Mosl mar lenyIeg nem köl semmi sehova ÷ lelle hozza
haIvany mosoIIyaI. Szomorunak lunl.
Hiaba remenykedlek idö|aras-vaIlozasban, azna¡, ami-
kor Karuizavaba induIlak, ismel csak esell. Az idö|aras-
|eIenles erös esözesl |ósoIl az egesz Kanlo es Tókai körzelben.
Az esös evszak fronl|a megrekedl a csendes-óceani ¡arlvidek
deIi reszen, es la|fun közeIedell az Ogaszavara-szigelek feIe.
De barmiIyen rosszak voIlak is a kiIalasok, vacsora ulan ul-
nak induIlak.
Kouki kocsi|avaI menlek, es ö vezelell, de megbeszeI-
lek, hogy amikor Karuizavaba ernek, Rinko alveszi a kor-
manyl, hiszen ismerös arrafeIe. A varosban suru voIl a forga-
Iom, de miheIyl eIerlek az auló¡aIyal, |ó lem¡óban haIadhal-
lak. Csendesen esell az esö. Kouki a mozgó abIaklörIökön al
figyeIle az ulal, es ugy erezle magal, minlha egy fiIm hösei
Iennenek.

[315]
÷ RemeIem, nem gengszlerfiImre gondoIsz ÷ mondla
Rinko. ÷ Nem, szó sincs bunröI, inkabb kel szerelöröI, aki eI-
szökik a varosbóI.
Az asszony ¡ar masod¡ercig haIIgaloll.
÷ TaIan bizonyos szem¡onlbóI mi is bunözök vagyunk
÷ mondla vegüI.
÷ MegöIleI vaIakil`
÷ Nem, de oIyan sok embernek okozunk fa|daImal. A
feIesegednek, a Ianyodnak, a csaIadunknak... ÷ Rinko meg
sose emIilelle a ferfi csaIad|al.
÷ Nos, ha mar ill larlunk, a le csaIadod ugyanugy...
÷ Tudom, a köröllem Ievöknek is fa|daImal okozunk.
OIyan bunludalosnak hangzoll, hogy Kouki meg akarla
vigaszlaIni.
÷ IIeg önzö módon hangzik, de ha az ember szereImes
Iesz, nem Iehel ra|la segileni. A mi korunkban mar nehez
meglaIaIni ugy a boIdogsagol, hogy közben ne okozzunk fa|-
daImal masoknak.
÷ Megis mil kene lennünk`
÷ VegüI is arróI van szó, hogy megvan-e benned a keIIö
balorsag, hogy fa|daImal okozz masoknak.
÷ ßenned megvan, ugye`
Kouki enyhen biccenlell. Rinko kinezell az esöcse¡¡ek-
keI leIi szeIvedön.
÷ MiIyen relleneles a szereIem ÷ morogla. IllöI fogva
egy szól se szóIl.
A sölelseg es az auló beIse|ere leIe¡edö csend fa|ó url
leremlell. Kouki berakoll egy kazellal, es Irik Salie e¡ekedö
hang|a löIlölle be a Ievegöl.
÷ Nincs abban semmi kivelnivaIó, hogy az ember beIe-
szerel vaIakibe, akiveI összeiIIenek ÷ bökle ki egyszer csak
Rinko.

[316]
÷ NyiIvan nem szerelsz meg oIyasvaIakil, akil ulaIsz.
÷ Megis, ha az ember fer|hez megy, löbbe nem szabad
neki. Ha masl szerel meg, nem a fer|el, röglön ribanc Iesz. ÷
Az asszonybóI Iassankenl kilörl az induIal. ÷ Iersze ha az
ember fer|hez megy vaIakihez, azl hiszi, mindig szerelni fog-
|a, de az erzeseink vaIlozhalnak, vagy nem`
÷ Dehogynem. OIyan könyvek vagy zenek, ameIyek
huszeves korodban nagyon lelszellek, unaImasnak, söl eIvi-
seIhelelIennek lunhelnek harminc- vagy negyvenevesen. Az
is erlhelö, ha egyszeruen mar nem szereled azl, aki lökeIele-
sen megfeIeIönek lunl, amikor huszeves voIlaI. Senkil sem
erdekeI, ha a zeneben vagy a könyvekben vaIlozik az izIesed,
meg azl is mond|ak, hogy fe|Iödsz. Akkor mierl bun, ha eI-
muIik a szereImünk`
÷ Merl amikor hozzamesz vaIakihez, megesküszöI ra,
hogy ez iranl az ember iranl nem vaIloznak soha az erzeseid,
es eIvar|ak löIed, hogy belarlsd ezl a fogadaImal. Ha nem
vagy ke¡es ra, eI keII szakadnod löIe.
÷ De hal masl sem ¡róbaIok, minl ezl lenni. Akkor mi-
erl maszik ram megis mindenki`
Mosl, hogy igy nekiszegezle a kerdesl, Kouki mindenl
eIkövelell, hogy vaIaszl ad|on ra:
÷ Merl a ferfi es a nö, vagy inkabb igy mondom, a fer| es
a feIeseg közölli köleIek luImulal azon, hogy vaIakil kedve-
Iek-e vagy sem. Iz szerzödes is egyben.
÷ De ha oIyasvaIakiveI vagyok összekölve, akil meg
csak nem is kedveIek` VeIe szemben sem liszlesseges. Iz is
aruIas. SokkaI esszerubb, ha azzaI eIek, akil szerelek. Ikkor
viszonl azzaI vadoInak, hogy szivleIen vagyok, nem lörö-
döm masokkaI, fa|daImal okozok nekik.
Salie mormoIasa egyaIlaIan nem enyhilell meIabus
hanguIalukon. SzaguIdollak lovabb. Az esö monolon ülem-
ben verle a szeIvedöl. Kouki, hogy egy kis IeIkel ver|en ked-
vesebe, eIengedle egyik kezeveI a kormanyl, es megfogla az
asszony kezel. Rinko közeIebb huzla magahoz.

[317]
÷ Mondd eI, egyaIlaIan mil szerelsz ra|lam ÷ kerle. Lal-
halóan vaIami vidamabb lemara akarl vaIlani.
÷ Mindenl.
÷ Ne beszeI| aIlaIanossagban! Ki veIe!
÷ Nem ludom egy vagy kel szóvaI összefogIaIni.
÷ IróbaId meg!
Annyira erösködöll, hogy Koukiban feIlamadl a kisör-
dög.
÷ HihelelIenüI önludalos es egy kicsil lavoIi voIlaI.
Nem ludlam Ievenni a szemem róIad. Azlan amikor vegüI
megismerleIek, radöbbenlem, hogy...
÷ Mire`
÷ Hogy miIyen szexörüIl vagy.
Rinko ökIeveI a ferfi lerdere csa¡oll.
÷ Te lelleI azza!
÷ OIyan vad voIlaI az agyban, minl amiIyen higgadl es
meIlósagleI|es a helközna¡i eIelben.
÷ Csak ez lelszell meg bennem`
÷ Rendben, eImondom neked mindazl, amil szerelek
benned. ßarmil csinaIsz, beIeadod a szived es a IeIked. SzeI-
Iemes vagy, vakmerö, ugyanakkor siró kisbaba. AzonkivüI
gyönyöru ezekkeI sze¡, szabaIylaIan vonasaiddaI.
÷ SzabaIylaIan` IIyel meg soha senki nem mondoll ne-
kem.
÷ Nezz meg mindkellönkel. Azl, amil e¡¡ leszünk. Iz
se mondhaló e¡¡en szabaIyosnak.
Rinko u||al vegig huzla a szeIvedön.
÷ Rendben, akkor mosl mond|am eI, hogy en mil szere-
lek Ienned`
÷ Mierl, van vaIami`
÷ In is a szabaIylaIansagol szerellem meg benned.

[318]
÷ Ó.
÷ Mar az eIsö ¡iIIanalban, amikor megIallaIak, arra
gondoIlam, hogy le mas vagy. Tudlam, hogy az egyik nagy
kiadónaI doIgozoI, es azl varlam, hogy megIehelösen nagy-
ke¡u IeszeI. De azlan egyaIlaIan nem |alszollad meg magad.
Is amikor arróI kezdleI beszeIni, amin doIgozlaI, oIyan izga-
Iomba |ölleI, minl egy kisfiu. Is kesöbb, amikor oda|ölleI
hozzam, kicsil sulanak lunleI. Ulana ¡edig megIe¡leI azzaI,
amikor azl mondlad, szerelneI u|ra laIaIkozni veIem.
÷ Iz azerl voIl, merl...
÷ Csak haIIgass. ÷ Rinko egy Tic-Tacol doboll a ferfi
sza|aba. ÷ Ha e¡¡en ludni akarod, aIabecsüIleIek.
÷ GondoIod`
÷ Igen, arra gondoIlam, hogy igazi uriember vagy, es
nem vigyazlam eIegge, azlan mire eszbe ka¡lam, maris eIvil-
leI szobara.
Harom hóna¡¡aI a megismerkedesük ulan szerelkezlek
eIöször. Az esle eIözö reszel }okohamaban löIlöllek egy elle-
remben.
÷ ImIekszem, vacsora közben feIka¡lad a sószóról, es
nem velled eszre, hogy nincs |óI racsavarva a lele|e. }óI meg-
razlad es az összes só a lanyerodra ömIöll. OIyan voIlaI, akar
egy eIveszell kisgyerek. Igy azlan eImenlem veIed abba a
moleIszobaba, le ¡edig mil lelleI` Abban a ¡iIIanalban Iele-
¡erleI, aminl becsukluk az a|lól.
÷ Csakugyan ugy hangzik, minlha vaIami bunözö voI-
nek.
÷ Iz az. Csakugyan van benned vaIami gengszlerszeru.
Amikor eIraboIlaI, semmi eseIyl se adlaI nekem.
÷ OIyan meggyözödesseI mondod, hogy meg a vegen
magam is eIhiszem.
÷ A gengszlerek kabilószerl hasznaInak, hogy feken
larlsak a Ianyokal. Te a kabilószer heIyell szerelkezeI veIem.
Gonosz aIak vagy.

[319]
Kouki nem ludla eIdönleni, hogy hizeIgönek vagy ban-
lónak laIaI|a Rinko szavail.
÷ Ugyan mar ÷ feIeIle. ÷ A bunözök azerl larl|ak a Ia-
nyokal, hogy ¡enzl keressenek nekik. De en beIed eslem.
Annyira szerelleIek, hogy egyszeruen nem ludlaIak eIen-
gedni. TaIan ez is affeIe kölöllseg, de en nem kabilószerekkeI
kölölleIek magamhoz, hanem szereIemmeI.
÷ Tudom, e¡¡en ez a ba|. A kabilószerekröI Ie Iehel
szoklalni vaIakil, de szereIem eIIen nincs orvossag. Az ember
egyre meIyebbre es meIyebbre zuhan.
Kouki vegiggondoIla a doIgol, egy kicsil rosszuI is esell
neki, de az asszony egesz közeI ha|oIl hozza.
÷ Lehel, hogy gengszler vagy, de nagyon aranyos ÷ sug-
la a füIebe.
Az Uszui-hagó feIe közeIedlek, a Gumma-Nagano-
halarhoz. Kicsil gyengüIl az esö, de mosl ködös voIl az ul, es
a fenyszóró meg homaIyosabban viIagiloll, minl azeIöll.
Kouki haIIgalagon vezelell, óvalosan haIadl föIfeIe. Igy sor
aIagul ulan hirleIen feIszaIIl a köd, megerkezlek
Karuizavaba. Az auló óra|a lizel mulaloll. IeI nyoIckor in-
duIlak eI TokióbóI, vagyis kel es feI óra hosszal larloll az ul.
Helközna¡ voIl, a nyari szezon kezdele eIöll, a varos
eIhagyaloll voIl. Mindössze egy-egy ulcai aulomala fenye vi-
Iagiloll feIe|ük haIvanyan az esön al. Rinko kisgyerekkora
óla |arl Karuizavaba, es kiismerle magal, igy azlan alvelle a
kormanyl. Az u| ulon menlek a Man¡ei sugarulra, es öl-
vagy halszaz meler megleleIe ulan |obbra forduIlak a regi
negyed feIe. Izen a reszen vörösfenyökkeI körüIvell nyara-
Iók sorakozlak.
÷ Meg|öllünk ÷ mondla Rinko.
Suru kis löIgyes szeIen hagylak a kocsil. A fak közüI ki-
emeIkedell egy nyugali sliIusu e¡üIel haromszög aIaku lele-
|e. A verandan egell a viIIany. Az asszony eIöre erlesilelle
Kaszaharal, a gondnokol, hogy ma esle erkeznek, es nyiIvan
ö hagyla egve a viIIanyl a kedvükerl.

[320]
÷ Ugye miIyen hanguIalos` ÷ A haz kicsi voIl, de vi-
szonyIag nagy leIek övezle.
÷ IzIeses.
A sölelben nem Ialszoll, de Rinko eImondla, hogy a haz
viIagos, bezs szinu legIabóI e¡üIl. A ka¡un füslüveg abIak
csiIIogoll.
÷ A¡am euró¡ai sliIusu hazal akarl. ÷ Rinko a¡|a im-
¡orlör voIl }okohamaban, ebben a kozmo¡oIila varosban, es
a nyaraIó az ö izIesel lükrözle. Az eIöszobabóI a na¡¡aIiba
|ulollak. A kicsil hosszukas szoba lavoIabbi vegen kandaIIó
aIIl szófavaI es szekekkeI, mögölle a konyha es egy löIgy el-
kezöaszlaI. A |obb kez feIöIi sarokban kis bar aIIl.
Rinko körbevezelle, megmulalla az egesz hazal. Az
eIöszobabóI |obbra kel masik szoba nyiIl, egy |a¡an sliIusu es
egy nyugali sliIusu, kel aggyaI. Odafönn doIgozószoba nagy
iróaszlaIIaI es egy haIószoba öIlözöszekrennyeI es du¡Ia agy-
gyaI.
÷ }ó ide|e senki se |arl ill, ugyhogy gondoIom, minden
nyirkos. ÷ Rinko körbe|arl, kinyilolla az abIakokal.
÷ Anyad nem |ar ide`
÷ Kicsil reumas, ugyhogy nem szerel esös evszakban ill
Ienni. ÷ Levelle az agylakaról. ÷ Senki se fog zavarni minkel.
Ugy lunl, örökre eIbu|halnanak ill.
A rövid körul ulan visszamenlek a na¡¡aIiba, es Rinko
lüzel rakoll. ßar a kaIendarium |uIius köze¡el mulaloll, hala-
rozollan huvös voIl a Ievegö. TaIan az esö miall. Nagy haIom
luzifa aIIla kaIyha meIIell. A fa gyorsan Iangra ka¡oll, es a
ro¡ogó luz IalvanyalóI Koukiban meg |obban ludalosodoll,
mennyire hideg van.
÷ GondoIom, nem hozlaI magaddaI ¡izsamal ÷ mondla
Rinko. Kivelle a¡|a egyik ¡izsama|al a szekrenyböI. ÷ Vedd
föI!
Kouki engedeImesen beIebu|l, kicsil nagy voIl neki,
ugyhogy feInevelell.

[321]
÷ In is alöIlözöm, mind|arl |övök.
Kouki IeüIl a szófara, es a Iangokba bamuIl. Rinko ¡ar
¡ercceI kesöbb vissza|öll. Ieher könlösl viseIl.
÷ Iszunk egy kis ¡ezsgöl` ÷ A barszekrenyböI kivell egy
¡aIackol, es önlöll a karcsu Lobmeyr ¡oharakba. ÷ Vegre ill
vagyok veIed ÷ mondla, es aladla az egyik ¡oharal
Koukinak. ÷ Rank es Karuizavara. ÷ Összeerinlellek ¡oharai-
kal, es illak.
÷ MeIyik szobaban fogunk aIudni` ÷ kerdezle Kouki.
÷ GondoIom, a fenli haIószobaban. ÷ Kouki emIekezell,
hogy egy fekele Iakozoll fiókos szekreny es egy nagy du¡Ia
agy van odafönn. ÷ A¡am szoba|a voIl, de |ó harom eve nem
|arl ill. Teged zavar a doIog`
÷ Ingem nem, de a¡adal feIzakIalhal|a.
÷ Ne aggód|, a¡am sokkaI megerlöbb voIl anyamnaI.
Amikor fer|hez menlem, azl mondla, amennyiben nem vaIik
be, barmikor hazamehelek, ha akarok. ÷ Az eIözö evben
Rinkól nagyon Iesu|lolla a¡|a hirleIen haIaIa. A¡a es Ianya
gyakran aII közeI egymashoz, bar ezl a kivüIaIIó nem mindig
erli meg.
÷ KomoIy megrazkódlalasl |eIenlell, amikor meghaIl.
ßarcsak |ó Ianya Iehellem voIna.
Koukinak erröI eszebe |uloll az asszony a¡|anak vir-
raszlasa, amikor raeröIlelle magal. Rinko nyiIvanvaIóan
ugyanarra gondoIl:
÷ ImIekszeI` Azon az eslen feIhivlaI, es eImenlem hoz-
zad a szaIIodaba. Akkor nem ludlam magamnak megbocsa-
lani, de mosl azl hiszem, ez adoll eröl, hogy eIhagy|am a fer-
|em.
÷ Mi Ienne, ha meg eIne, es ludna, hogy ill vagyunk`
÷ Megerlene. Mindig azl mondla, hogy az eIelben a
Iegnagyobb boIdogsag, ha oIyasvaIakiveI Iehelünk, akil sze-
relünk. Ha ludna róIad, arróI, hogy ideszöklem veIed Tokió-

[322]
bóI, azl mondana, rendben, marad|, ameddig csak akarsz. ÷
IIcsukIoll a hang|a. Ia|daImas voIl az emIekezes.
Kis ideig haIIgalagon bamuIlak mindkellen a lüzel.
÷ MiIyen sokfa|la Iang van... ÷ mulaloll Rinko a kandaI-
Ióra: a faluskó nagy, vörös es kis, sarga Iangokal szüIl. ÷ In
vagyok az a nagy IangnyeIv ÷ mondla, es magara mulaloll.
HomIokan vörösen csiIIogoll a remegö luzfeny.
Azna¡ e||eI Kouki Rinko a¡|aróI aImodoll. A ferfi a
szomszedos doIgozószobaban üIl a szekeben. Nagydarab,
vaskos aIak|a csak haluIróI Ialszoll, az arca nem. ÷ Ò az a¡am
÷ sullogla Rinko, ma|d odamenl, hogy köszön|ön neki, de
Kouki megIe¡elesere az aIak eIlunl. Izulan hamvaszlas ke-
¡eil Ialla. Kouki Ienezell a fekele verem aI|an egö luzbe,
Rinko ¡edig közöIle veIe, hogy az a¡|al hamvaszl|ak. Kouki
kel kezel imara emeIle, es a Iangok fokozalosan eIhaIlak. Va-
Iaki azl mondla, nedves voIl a luzifa, es kiaIudlak a Iangok.
Kouki arra ebredl, hogy fazik, laIan merl csakugyan ki-
aIudl a luz. A LaIique Iam¡a haIvany fenyeneI körüInezell a
szobaban, ma|d a meIIelle aIvó nöre ¡iIIanloll. Csak mosl lu-
dalosuIl benne, hoI van. Meg¡róbaIla feIidezni magaban az
aImal. A |eIenelek löredekek voIlak, összefüggesleIenek, de
Kouki ugy veIle, megis Ial közlük ka¡csoIalol. MieIöll Iefe-
küdlek voIna, Rinko az a¡|aróI beszeIl, es az ö ¡izsama|al vi-
seIle, akkor is, amikor a lüzel nezlek. Az aIom uloIsó resze,
amikor a Iangok az a¡a hoIlleslel nyaIdoslak, annyira hal-
borzongaló voIl, hogy Kouki körüInezell a szobaban, de nem
laIaIl semmi szokalIanl.
Va|on hany óra Iehel` OdaIenn hagyla a karóra|al, ugy-
hogy nem ludla megmondani, de ugy veIle, harom körüI |ar-
hal. Meg mindig esell, esöcse¡¡ek csikozlak az abIakol az
agy fe|e mögöll.
Iazoll. KözeIebb huzódoll a hason fekve aIvó
Rinkóhoz. AlkaroIla, hozza bu|l, erezle meIegel.
Tegna¡, amikor Iefeküdlek, alöIeIlek egymasl, es eI-
aIudlak. Òl kimerilelle a vezeles, Rinko ¡edig rendbe rakla a

[323]
hazal. RaadasuI mindkelle|ükel megnyuglalla a gondoIal,
hogy harom leI|es na¡|uk Iesz együll, nem keII ka¡kodniuk.
Mosl, hogy egy kicsil aIudl, Kouki erezle, hogy kezd feIla-
madni benne a vagy, de rösleIIle voIna meIy aImabóI feIeb-
reszleni kedvesel. MegvigaszlaIla a ludal, hogy böven Iesz
meg ra ide|e. Azlan u|ra aIomba merüIl, es lovabb aImodoll.
Amikor IegközeIebb feIebredl, Rinko meg mindig a ha-
san feküdl, de mar ebren voIl. Kouki ismel közeIebb huzó-
doll hozza, merl aIvas közben kicsil eIlavoIodlak egymaslóI,
es Rinko azonnaI hozzafeszkeIl.
AlöIeIlek egymasl, eIvezlek a masik meIegel, Kouki ¡e-
dig hangosan lunödöll azon, hany óra Iehel.
÷ Van egy óra az e||eIiszekrenyen ÷ mondla Rinko, a fer-
fi ¡edig lovabbra is alöIeIle, ugy forduIl az óra feIe.
÷ ReggeI nyoIc ÷ aIIa¡ilolla meg. MegIe¡le, hogy iIyen
sokaig aIudl. Tunödve nezell ki az abIakon, ahonnan meg
mindig haIIalszoll az esö doboIasa.
÷ IöIkeI|ünk`
÷ Nem. ÷ Karuizavaban voIl nehany heIy, amil szerelell
voIna megnezni, de arra kesöbb is raernek.
÷ Meg mindig esik.
Vaslag függöny lakarla eI az abIakol, es eIeg sölel voIl
szobaban, de a kinlröI |övö fo|loll hangok aIa¡|an Kouki eI
ludla ke¡zeIni a IeveIeken IefoIyó es az abIaklabIan vegig-
csorgó esöcse¡¡ekel.
÷ Marad|unk igy.
Mosl mar harmadik na¡|a esell egyhuzamban. Meg ill
Karuizavaban se mulalkozoll |eIe, hogy liszluIna az idö. Mas
körüImenyek közöll az iIyen borongós idö|aras nyomaszl|a
az emberl, de Kouki mosl kife|ezellen eIvezle a heIyzelel.
Ugyan mi Iehel keIIemesebb, minl egy esös reggeI az agyban,
amikor az ember meIIell egy gyönyöru nöi lesl fekszik`
÷ IazoI`

[324]
Kouki meg közeIebb huzla magahoz Rinkól, szellarva
az asszony seIyem haIóingel.
A szoba nem voIl sem luI meIeg, sem luI hideg. Oda-
kinn egyenIelesen esell az esö, Kouki ¡edig az asszony feher,
kerek meIIel keresle a|kavaI, |obb keze ¡edig becsuszoll
Rinko kel Iaba köze. Gyengeden simogalni kezdle, az asz-
szony ¡edig haIkan megkerdezle:
÷ Kivansz`
÷ Igen, legna¡ esle röglön eIaIudlunk...
Az asszony egy ¡iIIanalig csendben feküdl, azlan a feI-
sölesleveI egy kicsil eIforduIva megszóIaIl:
÷ Mondhalok vaIami örüIlsegel`
÷ Mil`
U|abb rövid szünel.
÷ Ha egyszer eIkezdled, csak foIylasd es foIylasd.
÷ IoIylassam es foIylassam`
÷ Igen, soha ne hagyd abba.
Kouki megmerevedell, es Io¡va Rinko arcara nezell. Az
asszony Iehunyl szemmeI feküdl a feIhomaIyban, a|ka eny-
hen szelnyiIl, akar egy virag szirma. Az asszony a|kail la-
nuImanyozla, es arra gondoIl, miIyen IehelelIen, amil kerl.
Az, hogy sose hagyd abba, lökeIelesen erlhelö keres a nö re-
szeröI, aki szerelne eInyu|lani örömel, de a ferfi nezö¡onl|a-
bóI eIeg kegyelIen köveleIes. OIyan vaIIaIkozasra serkenlik,
ameIybe bizonyosan beIebukik.
Megis ugy dönlöll, meg¡róbaI engedeImeskedni. Nem
ludhalla eIöre, hogy meddig Iesz ke¡es foIylalni, de eIlökeI-
le, addig nem hagy|a abba, ameddig csak bir|a. Minlha csak
Rinko kiraIynö Ienne, ö meg a rabszoIga|a. Ugy erezle, köle-
Iessege gyönyörl nyu|lani neki.
Sza|aba velle a megkemenyedell meIIbimból, es nyeI-
veveI cirógalla, sza|aban forgalla, forró voIl a IeheIele. Keze
ugyanakkor finoman |alszadozoll Rinko szirmavaI, aIig

[325]
erinlve csucsal, mozgoll Iassan eIöre es halra, egyenIeles ril-
musban, mig vegüI az asszony küIönbözö leslreszei együll
rezonaIlak, akar egy harang. GyönyörkiaIlasai egyre erösöd-
lek, mindkel kezeveI alkaroIla a ferfi fe|el, az ¡edig csak szo-
¡ogalla lovabb a meIIel.
HaluIróI nezve oIyba lunhelell, minlha Kouki sölel fe|el
haIvany rózsaszin, manikurözöll körmu u||ak larlanak mere-
ven, de Kouki ezl nem ludhalla. TeI|esen eImerüIl abban,
hogy sza|avaI es u||aivaI serkenlse szereIme vagyal, simoga-
lasa egyszerre voIl gyönyörleI|es es affeIe Iassu kinzas, mig
vegüI eszebe, amil meg akarl kerdezni. Kezel ismel finoman
Kouki ¡eniszere lelle. ÷ Hogy ludsz iIyen higgadl maradni
szerelkezes közben`
÷ Ki mond|a, hogy en higgadl vagyok`
÷ Az, hogy ke¡es vagy magad visszalarlani.
÷ Csakis azerl, merl leI|es erömböI küzdök erle, hogy
neked |ó Iegyen.
÷ Hogy nekem`
÷ Azl akarom, hogy neked csodaIalos Iegyen.
÷ In is azl szerelnem, hogy oIyan |ó Iegyen neked, hogy
akar beIehaI|. ÷ Lehel, hogy a nök orgazmusa meIyebb, minl
a ferfiake, de azerl mineI löbbel szerelkezlek, annaI gyönyör-
leI|esebbe vaIl mindkellö|ük szamara. ÷ Ha van barmi, amil
szerelneI, hogy meglegyek, csak mondd.
÷ Ianlaszlikus vagy. IgyelIen nö sincs, aki hozzad fog-
haló.
÷ KomoIyan gondoIod` ÷ kerdezle Rinko, de a ferfinak
nem keIIell vaIaszoInia. Igaz voIl. Kouki szamara mindig is
fonlos voIl a szerelkezes, de meg senkiveI se |uloll iIyen
messzire. Innen visszalekinlve merhelelIenüI egyhangunak
es szürkenek lunl a szereImi eIele. Amióla megismerkedell
RinkóvaI, erzesei eImeIyüIlek, es meglanuIla, hogy egyre lo-
vabb es lovabb nyu|lsa a gyönyörl. Nem is Iehel kelseges,
hogy az asszony feIlüzeIle, lanilolla, megviIagosilolla.

[326]
÷ Sose engedIek eI, dragam ÷ mondla Kouki gyengeden.
÷ In sem leged, nem ludnek neIküIed eIni.
A reggeIi esö megIagyilolla az asszony hang|al. Kouki
behunyla szemel.
Igy ideig aIom es ebrenIel halaran Iebeglek, es vaIami-
kor liz óra ulan keIlek feI. Rinko a lükörbe nezell, u||aivaI
vegigsimiloll a ha|an.
÷ MiIyen mas minden mosl, hogy ill vagyunk.
A Iakasuk mar kezdell luIsagosan ismerös Ienni. Oll bi-
zonyos szem¡onlbóI rulinszeru Iell az eIel: lellek, amil keII.
Koukil is energiavaI löIlölle eI a vaIlozas.
÷ Nem szabad hagyni, hogy mindig minden a megszo-
koll kerekvagasban foIy|on ÷ szóIaIl meg Rinko.
Iz minden szereImi ka¡csoIalra ervenyes, nemcsak az
iIyen liIloll viszonyra, gondoIla Kouki.
÷ Le¡|ük meg mindig egymasl vaIamiveI.
Mondani könnyu, de hogyan Iesznek ke¡esek megvaIó-
silani` Va|on nem |eIenik-e meg a megszokas, es leIe¡szik ra-
|uk az eIkerüIhelelIen unaIommaI`
÷ Nem ba|, ha en zuhanyozom eIsönek` ÷ kerdezle
Rinko, es Iemenl a fürdöszobaba. Amig lavoI voIl, Kouki a
haIószobaban maradl, es kinyilolla az abIakol. Meg mindig
esell, de nem oIyan remenyleIenüI, minl legna¡ esle. Csak-
nem lizenegy óra voIl mar, de nyugodl voIl a környek. Az
esöcse¡¡ek vegigguruIlak a IeveIeken, es szelIoccsanlak a
mohas laIa|on.
Mosl, hogy egyedüI maradl a csöndes esöveI, Kouki ra-
döbbenl, hogy azna¡ Iell ölvenöl eves. Nincs mil ünne¡eIni
ra|la. OIyan, minlha vaIamifeIe leI|esilmeny Ienne, de megIe-
helösen keles eredmeny. Inkabb azon csodaIkozoll, amierl
ennyi idön kereszlüI muködöke¡es maradl.

[327]
HirleIen eszebe |uloll a csaIad|a. Ha veIük marad, a fe-
Iesege ma boIdog szüIelesna¡ol kivanl voIna, a Ianya ¡edig
IegaIabbis leIefonaIna.
I¡¡ amikor ez |arl az eszeben, Rinko vidaman feIkia-
baIl aIuIróI:
÷ Mil szóInaI lo|ashoz es ¡irilóshoz reggeIire`
Lemenl es Iezuhanyozoll, mieIöll heIyel fogIaIl voIna az
aszlaInaI. Rinko egyszeru reggeIil keszilell lükörlo|assaI es
koIbasszaI, kis saIalavaI, ¡irilóssaI es kavevaI. DeI voIl mar,
mire vegezlek. Rinko gyorsan eImosogaloll, azlan könnyu
kek ruhal öIlöllek, hogy eImen|enek selaIni a varosban.
Kouki mar löbbször voIl Karuizavaban, amikor megIa-
logalla a heIyi irókal, de mar evek óla nem |arl ill. Nemi
noszlaIgiavaI löIlölle eI a heIy, azokra a na¡okra emIekezlel-
le, amikor meg akliv szere¡el |alszoll a könyvkiadasban.
Rinko megkerdezle, hova szerelne menni, önkenleIenüI egy
irodaImi emIekheIy |uloll az eszebe.
÷ Mil szóInaI Takeo Arisima öngyiIkossaganak szin-
heIyehez` ÷ kerdezle.
Rinko lerke¡el vell eIö.
÷ VaIahoI a regi Mikasza HoleI közeIeben laIaIhaló. De
a nyaraIó|a Ienn van a Siozava-lónaI.
IIöbb a nyaraIóhoz menlek, merl azl könnyebb voIl
meglaIaIni. A regi |a¡an sliIusu viIIa meg aIIl a ló¡arlon. Az
ulikönyv szerinl ,Tiszla hoId ¡ihenöheIy¨ voIl a neve, es
miulan eveken al eIhanyagoIlak, heIyreaIIilollak es ideköI-
lözlellek. Innen igen sze¡ kiIalas nyiIl a lóra, de ugy dönlöl-
lek, ha mar ill vannak, mierl ne neznek meg az eredeli heIy-
szinl is. U|ra beIemeIyedlek az ulikönyvbe, azlan visszamen-
lek a regi nyaraIókörzelbe, vörösfenyöfak sora közöll haIad-
lak eszaknak a Mikasza sugarulon. ßerbungaIók eIöll forduI-
lak |obbra, es kisvarlalva egy fakkaI surun benöll Ie|lön laIaI-
lak magukal. Amikor a keskeny, nedves ösvenyen haIadva,
magasra nöll fuveI körüIvell hosszukas kö emIekmuhöz er-
lek, ludlak, hogy megerkezlek. Ill haIl meg Takeo Arisima.

[328]
Arisima, az irodaImi eIel üdvöske|e, 1923-ban velell ve-
gel eIelenek. A nyaraIó|aban kövelell eI szereImi öngyiIkos-
sagol Halano AkikóvaI, egy ne¡szeru nöi magazin csinos ri-
¡orlernö|eveI. Arisima negyvenöl eves voIl, özvegy, harom
kisgyerek a¡|a, Akiko harminc es gyermekleIen, am egy ma-
sik ferfi feIesege. Igymas meIIell akaszlollak feI magukal, es
csak egy hóna¡ muIva fedezlek feI ökel. }unius köze¡elöI |u-
Iius köze¡eig Ióglak lemelelIenüI. Amikor vegüI ra|uk buk-
kanlak, a leslek mar rolhadasnak induIlak. Aki meglaIaIla
ökel, igy irla Ie a |eIenelel: fe|üklöI Iabu||ukig kukacok bori-
lollak ökel, oIyan voIl, minlha kel kukacvizeses zuduIna Ie a
¡Iafon feIöI. Akkoriban izes bolranynak szamiloll kelle|ük
szereImi öngyiIkossaga, ameIy nemcsak az irodaImi eIelel,
hanem az egesz larsadaImal feIkavarla. Am a lörlenel ko-
ranlsem oIyan romanlikus, minl ahogy az a közludalban eI.
Rinko remüIlen ludla meg, hogy a szerelök lesle buzIöll, es
kukacok borilollak, amikor meglaIaIlak ökel, de azerl lenye-
rel összeerinlve, csöndesen imadkozva aIIl egy ideig a kö
emIekmu eIöll. Ahogy ill aIIlak az esöben, ebben a kis Iigel-
ben, ameIy meg na¡közben is sölel voIl, megcsa¡la ökel az
eImuIas szeIe.
÷ Mosl ¡edig eIviszIek a kedvenc heIyemre ÷ mondla
Rinko. VisszafeIe ha|loll a Mikasza sugarulon, es a Kadzsi-
ma-erdö eIöll IeforduIl egy kis meIIekulra, mig vegüI egy la-
vacskahoz erlek. ßar a¡ró voIl, meIynek lunl.
÷ Iz a heIy meg esöben is ba|os ÷ |egyezle meg. A la-
vacskal suru zöId növenyzel velle körüI, a Iagy esö feIig eI-
re|lelle szem eIöI. Kouki oIyan lilokzalosnak es vonzónak la-
IaIla, akar a mesek Ia¡videkeil.
÷ Lalod oll azl a hallyul` ÷ A lavacska IefeIe mulaloll,
meIynek köze¡en maganyos hallyu uszoll. ÷ Mindig egyedüI
van, eIke¡zeIni nem ludom, hogy kerüIl ide. ÷ Rinkól Iesu|-
loll, hogy a hallyunak nincs larsa, de a madar közönyösen
sikIoll a vizen. Ugy feslell, minl vaIami ¡orceIanfigura.
÷ Lehel, hogy nem oIyan maganyos, minl gondoIod. ÷
Kouki kinyilolla az esernyö|el, es közeIebb huzla magahoz

[329]
Rinkól. Igy selaIlak a ló körüI. Meg mindig szilaIl az esö,
nyoma sem voIl annak, hogy eI akarna aIIni. A csendes la-
vacska meIIell semmiIyen mas hang nem haIIalszoll. Addig
menlek, amig ludlak, es ahoI az ösveny oIyan nedves Iell,
hogy meg keIIell aIIniuk, visszaforduIlak. A közeIben voIl
egy ellerem, sze¡ kiIalassaI a lóra. ßemenlek, es kavel ren-
deIlek.
÷ Tudod, sa|naIom ökel, amierl egy egesz hóna¡ig nem
bukkanlak ra|uk ÷ szóIaIl meg Rinko, akinek gondoIalai is-
mel a haIoll szerelök körüI |arlak. ÷ Is mindvegig oll voIlak
azon a szörnyu heIyen.
÷ Senki nem gondoIla, hogy oll keresse ökel.
÷ MiIyen relleneles haIaI, meg ha együll vaIaszlollak is
÷ |egyezle meg Rinko haIkan, es kinezell az esö azlalla lóra.
®
Azna¡ esle nem odahaza ellek, eImenlek egy közeIi
szaIIodaba. A regi, kelemeIeles e¡üIel feher homIokzala es
favaza huvös nyugaImal araszlva oIvadl a zöIdeIIö la|ba.
Nem sokkaI na¡nyugla eIöll egymassaI szemben üIlek
az ellerem kerlre nezö reszeben. Rinko seIyemfeIsöl viseIl,
szeIes feher nadraggaI. Vacsora eIöll ¡ezsgöl rendeIl, es ami-
kor az ilaIos kiönlölle a viIagos boroslyanszinu ilaIl, feIvelle
¡oharal, es Koukiehoz erinlelle.
÷ ßoIdog szüIelesna¡ol!
Kouki egy ¡iIIanalra zavarba |öll, de azerl biccenlell es
eImosoIyodoll.
÷ Tehal ludlad.
÷ Hal ¡ersze, gondoIod, hogy eIfeIe|lellem`
Kouki e¡¡en ma reggeI döbbenl ra, hogy szüIelesna¡|a
van, Rinko feIemeIle csi¡ö|el, sóha|loll, nyöszörgöll. KiaIlasai
egyre sürgelöbbek Iellek. A kövelkezö ¡iIIanalban löbbször
görcsösen összeranduIl a lesle, es a ferfi vegre meg¡ihenhe-
lell.

[330]
De csak ¡ar ¡erc ¡ihenöl ka¡oll, azulan az asszony u|
izgaIomforrasl keresell. HirleIen megfeszüIl halrafeIe, Kouki
vaIaszuI szinlen ¡oziciól vaIloll. Arcal Rinko kel Iaba köze
lemelle, oda, ahonnan Rinkól csak az eIöbb razla meg a
szenvedeIy. IIlerüIl az agyon, es a|kavaI, nyeIveveI ismel feI-
izgalla. Ismel kedvere ha|Iilolla az asszonyl, mig az vegüI
szinle eszel veszve könyörgöll. Kouki addig varl, ameddig eI
nem |öll a IegmegfeIeIöbb ¡iIIanal, es csak ekkor csusszanl
beIe.
ßar ¡onlosan ez voIl, amil Rinko akarl, innen kezdve az
asszony iranyiloll. MiheIyl Kouki megerezle maga körüI
Rinko beIsö husanak finom szorilasal, eIörenyomuIas es visz-
szavonuIas egyaranl Rinko beIeegyezesel es hozza|aruIasal
igenyeIle. Kouki hosszu menelre keszüIödöll. KenyeImesen
eIheIyezkedell oIdaIara fekve, Iabal alvelelle Rinkóen, baI
kezel az asszony derekara lelle, |obb keze a meIIel keresle.
IIy módon szabad maradl mindegyik veglag|a, az asszony
minden ¡orcika|al eIerhelle, miközben eIöredöf es visszahu-
zódik, erzeki, kimerl rilmus szerinl. IdöröI idöre kicsil feI-
emeIle az asszony fenekel, csak annyira, hogy forró husa ve-
gigsimilhasson Rinko Iegedesebb beIsö ¡onl|anak feIszinen.
Az asszonynak ¡edig eIaIIl a IeIegzele a gyönyör Iüklelö ki-
löreselöI. Azlan Kouki halrabb huzódoll. Szinle leI|esen visz-
szahuzla magal, bar a vege meg Rinkóban maradl. Az asz-
szony ¡edig nem akarla eIveszleni, lüreImelIenüI varla, hogy
ismel visszaler|en leI|es egeszeben, es egyre |obban es |obban
IangoIl.
Kouki ceI|a az voIl, hogy u|ra meg u|ra, ismel es ismel
eI|ullassa Rinkól a csucsra, a vegleIensegig. Va|on meddig
bir|a a sa|al szenvedeIye` Nem ludhalla eIöre, de mindenl
eIkövelell, mig vegüI Rinko lorokhangon feInyögöll, es a
hang minlha vaIahova meIyre süIIyedl voIna Ie benne. Az
asszony eIernyedl. Kouki vonasai megfeszüIlek a komor eI-
lökeIlseglöI. Minden idegszaIavaI igyekezell visszalarlani
magal. Ha mosl enged a leslenek, az azl |eIenli, hogy dacoI a
kiraIynö ¡arancsavaI. Abban a ¡iIIanalban eIveszell.

[331]
Irezle, hogy az asszony szenvedeIye eIcsiluIl, lüreImel-
IenüI varla, hogy RinkólóI engedeIyl ka¡|on ra, es ö is meg-
könnyebbüIhessen, zihaIl, akar egy huseges kulya, de a ke-
gyelIen kiraIynö nem akarla iIyen könnyeden eIengedni. To-
vabbi ingerekel keresell. U|ra megsarkanlyuzla, nem hagyoll
idöl ¡ihenesre, eseIyl az engedelIensegre.
A reggeIi esö es az erzes, hogy eI vannak zarva a viIag-
lóI, segilell lüzeIni Kouki szenvedeIyel, de mosl, miulan kö-
zeI egy óra|a larloll a doIog, minden cse¡¡ ere|e eIszaIIl, mig
vegüI összerogyoll az asszony meg izzó lesleben, es vegüI
kenyleIen voIl Iegyözöllen visszavonuIni. Rinko haIkan feI-
kiaIloll, vonakodoll eIengedni, de Kouki egyszeruen nem
ludla foIylalni. Lehel, hogy nem leI|esilelle igerelel, de az
bizlos, hogy Rinko u|ra es u|ra magasan a feIhök föIöll szar-
nyaIl. ßizlos, hogy kieIegüIl, azerl ez is vaIami.
Kouki eInyuIl az agyon. RemeIle, nemsokara azl haII|a,
miIyen |ó is voIl. Rinko kisvarlalva feIkönyököIl, közeIebb
huzódoll.
÷ Nem eIvezleI eI ÷ mormogla, amikor megerinlelle.
Kouki kicsil megi|edl, de igy, hogy az asszony keze ra-
kuIcsoIódoll, nem voIl menekves.
÷ Nekem nem keII minden aIkaIommaI ÷ feIeIle.
Ha eIlökeIle magal, hogy gyönyörl szerez kedvesenek,
de hagy|a, hogy minden aIkaIommaI a sa|al szenvedeIyenek
is ulal ad|on, ahanyszor csak Iefekszenek egymassaI, hamar
eIfogy az ere|e. U|abban eIsa|alilolla a lechnika|al annak,
hogy hosszu idön kereszlüI visszalarlsa magal.
÷ De azl mondlad, kivansz.
÷ Nem keII mindennek egyszerre lörlennie. ÷ Meg ha
nem oszlozoll is kedvese kieIegüIlsegeben minden aIkaIom-
maI, ahanyszor csak Rinko eI|uloll a csucsig, Iassacskan meg-
iscsak az ö eIelere|e fogyoll eI. ÷ Hosszu meg a na¡.
Rinko, ugy lunl, eIfogad|a, azlan hirleIen a ferfi szeme-
be nezell.

[332]
÷ Csakugyan azl gondoIhalod róIam, hogy leIhelelIen
vagyok.
÷ Nem.
÷ Magam is kezdem azl hinni, hogy vaIami ba| van ve-
Iem, de barmil is leszek, nagyon |ó erzes. ÷ Minlha mosl |ul-
na es amikor Rinko nem lell róIa emIilesl, azl hille, hogy eI-
feIe|lelle.
÷ Köszönöm. Nem gondoIlam voIna, hogy ill ünne¡eI-
|ük.
÷ KeszüIlem ra.
Iz aIkaIommaI Kouki emeIle feI haIas mozduIallaI ¡o-
haral.
÷ A|andekozni mindig kockazalos kicsil ÷ mondla
Rinko, es kis csomagol vell eIö laska|abóI. ÷ Tessek, nyisd ki.
÷ CsomagoIó¡a¡irban fekele dobozka voIl, es abban egy fe-
herarany gyuru. ÷ Lehel, hogy nem lelszik, de azerl en sze-
relnem, ha hordanad.
Kouki feI¡róbaIla a baI gyurusu||ara. TökeIelesen iIIell
ra.
÷ Tudlam, mekkora az u||ad, es csinaIlallam egy ugyan-
iIyel magamnak is ÷ mulalla a baI kezel. Csakugyan hasonIó
gyuru voIl az ö gyurusu||an is. ÷ Igerd meg, hogy mindig
hordani fogod.
Kouki meg sose viseIl gyurul, es egy kicsil kenyeImel-
IenüI erezle magal, de hogyan vehelne Ie, ha egyszer iIyen
sokal |eIenl Rinkónak`
Ugy dönlöllek, hogy az elIa¡róI rendeInek. Rinko eIöe-
leInek saIalal es hideg eröIevesl rendeIl, föfogasnak szivar-
vany¡iszlrangol ncunicrc módra. Kouki lonhaI car¡acciól es
Ievesl rendeIl, ma|d griIIezell baranyl fuszeresen.
Meg egy korly ¡ezsgö ulan vörösborl illak, es Rinko ar-
ca ki¡iruIl.

[333]
÷ GondoIlam ra, hogy rendeIek neked egy szüIelesna¡i
lorlal ma eslere, de nem örüIneI neki ill, ugye`
Koukil egyaIlaIan nem vonzolla a gondoIal, hogy ma-
sok szeme Iallara ünne¡eI|en.
÷ Sokaig larl ölvenöl gyerlyal eIfu|ni ÷ |egyezle meg.
÷ De oIyan fialaI vagy, egyaIlaIan nem öreg.
÷ Ugy erled, az agyban` ÷ kerdezle Kouki hang|al Ie-
ereszlve, hunculuI.
÷ Igen, oll is ÷ mocorgoll Rinko ÷, de arra gondoIlam,
hogy nem IelleI vaskaIa¡os, minl a Ieglöbb ferfi a le korod-
ban.
÷ Izl meg keII hogy köszön|em.
÷ Nem, iIyen vagy az eIsö ¡iIIanallóI fogva, ahogy meg-
ismerleIek. SokkaI fialaIabb, minl Kinugava ur, sokkaI |ale-
kosabb, szórakozlalóbb.
Kouki ludla, hogy szereIme ezl bóknak szan|a, de meg-
is vegyes erzesekel ebreszlell benne.
÷ Igyszer inler|ul keszilellem egy nyoIcvannyoIc eves
üzIelemberreI. Ò mondla, az egyik Iegnagyobb ¡robIema eb-
ben a korban, hogy ugyanoIyan fialaInak erzi magal, minl
regen.
Mosl mar kezdem se|leni, miröI beszeIl.
÷ Mierl, oIyan nagy ba|, ha fialaI maradsz`
÷ Azl hiszem, arróI beszeIl, miIyen fa|daImas az, amikor
az ember meg fialaInak erzi magal, de a lesle nem lud Ie¡esl
larlani veIe. SokkaI könnyebb Ienne, ha az ember szeIIeme
ugyanoIyan ülemben hanyalIana, minl a lesle.
÷ Iz nem sokkaI azeIöll Ienne, hogy leI|esen haszonla-
Ianna vaIunk.
÷ Ami azl iIIeli, en mar leI|esen haszonlaIan vagyok a
munkaheIyemen ÷ szóIaIl meg Kouki nemi keseruseggeI a
hang|aban.

[334]
÷ De csak masok dönlese miall aIIilollak feIre, es nem
azerl, merl hibazlaI. Igyebkenl ki lörödik mana¡sag a ci-
mekkeI, rangokkaI`
Rinko mindenl eIkövelell, hogy feIvidilsa, de egy ferfi
IeIkiaIIa¡olal, söl küIse|el is befoIyasoIla a munkaheIyen be-
löIlöll heIyzele. Kouki eIlökeIle, hogy nem zavarlal|a magal
emiall, de nem voIl ra garancia, hogy nem nyom|a ra beIye-
gel a bukas.
U|abb adag bor eIuzle ¡iIIanalnyi rosszkedvel, es heIy-
reaIIilolla elvagyal.
Rinko szivarvany¡iszlrang|a oIyan |óI nezell ki, hogy
Kouki kerl beIöIe egy kicsil, cserebe aladoll a sa|al baranya-
bóI az asszony lanyer|ara.
÷ Iz a kelszemeIyes vacsora eIönye. Az ember löbbfeIe
eleIbe beIekósloIhal ÷ |egyezle meg.
÷ Nem mindegy, kiveI vacsorazoI.
÷ Iersze, veIed az igazi.
Ha egy ferfi es egy nö megoszl|a egymassaI az eleIl, az
egyerleImuen |eIzi, hogy szerelök. Kouki ludla, hogy a löbbi
vendegnek vaIószinuIeg ez |ar az eszeben, amikor Io¡va feIe-
|ük ¡iIIanl, de moslanra mar nem lörödöll veIe. Viszonyuk
eIe|en meg Kamakuraba menel a vonalon kinzóan ludalaban
voIl masok lekinlelenek. Moslanra messze luIIe¡ell az effeIe
aggodaImakon, söl inkabb dacos Iell. Nem erdekeIle masok
veIemenye.
Ka¡csoIaluk löbb minl egy eve larloll, es ezaIall eIegge
megvaslagodoll a böre, de nemcsak erröI voIl szó. Mosl mar
ludla, az a Ienyeg, hogy eIele halraIevö reszel, akar hosszu
Iegyen, akar rövid, azzaI löIlse, amil lenni akar, es ha beIe-
bukik, akkor meg mindig dönlhel ugy, hogy idönek eIölle
vegel vel neki.
Ha az ember egy kicsil vaIlozlal az erlekrend|en, bar-
meIy eIelformahoz aIkaImazkodhal. Neha eIegendö mas
szögböI nezni a doIgokal, es ami korabban fenyegelönek

[335]
lunl, semmive Iesz, es ami |eIenlekleIennek Ialszoll, hirleIen
erlekes Iesz.
÷ Mi Ienne, ha kiIe¡nek` ÷ bukoll ki beIöIe. Rinkól meg-
i|eszlelle a hirleIen ölIel. HilelIenkedve nezell ra, ezerl a ferfi
magyarazkodni kezdell. ÷ Ha kiIe¡ek, liszla Ia¡¡aI induIok.
÷ Igy gondoIod`
÷ Ugy erzem, nem Ieszek igazan szabad, ameddig oll
doIgozom.
Rinko Ialhalóan nem erlelle, mierl keII feImondania,
¡ersze ez lermeszeles, hogy is erlhelne, hiszen sose voIl kö-
löll munkaheIye.
Ami azl iIIeli, Koukinak se voIl semmi konkrel oka arra,
hogy kiIe¡|en. Igaz, az ulóbbi idöben faraszlolla a munka, de
mindenki erezhel nemi faradlsagol, miulan harminc evel
doIgozoll ugyanannaI a vaIIaIalnaI. VaIó|aban az zavarla,
hogy ugy erezle moslanaban, eIszigeleIödöll munkalarsailóI.
÷ Ha ezl akarod, en nem banom ÷ mondla Rinko. Nem
erlelle, de együll erzell veIe. ÷ De azerl ne öreged| meg ne-
kem hirleIen, |ó` Szerelnem, ha eIelerös maradnaI.
÷ Tudom.
÷ ßizlos vagy benne`
÷ Nem leI|esen, de ill az ide|e, hogy azl legyem, amil
szerelek. ÷ Ha igazan öszinle akarl Ienni, be keIIell vaIIania,
hogy munka|abóI hianyzoll az igazi kihivas. A szinfaIak mö-
göll levekenykedell: masok könyveil rendezle sa|ló aIa. No-
ha na¡ minl na¡ irókkaI doIgozoll, egyszer se kerüIl refIek-
lorfenybe. OIyan voIl, minl a kabuki szinhaz fekele ruhas se-
gilö|e, akinek IalhalalIannak keII maradnia.
÷ Izl megerlem. ÷ Rinko eIele nagy reszel a fer|e arnye-
kaban löIlölle, ö eIeg keves figyeImel ka¡oll. ÷ Ami azl iIIeli,
en sem akarom igy foIylalni. Tudom, hogy egy kicsil drama-
ian hangzik.

[336]
÷ IgyaIlaIan nem. ÷ A liszla üvegben verkenl ragyogoll
a bor. TaIan Kouki ezerl erezle, hogy feIlamad a balorsaga,
amikor az üvegre nez.
÷ Mierl nem leszünk vaIami igazan megIe¡öl`
÷ MegIe¡öl`
÷ Igen, vaIamil, amil nem Iehel figyeImen kivüI hagyni.
VaIamil, amilöI mindenkinek Ieesik az aIIa. ÷ Rinko is kezebe
fogla ¡oharal, es csiIIogó szemmeI meredl a vörös foIyadek-
ra.
KiIenc óra is eImuIl mar, mire vegezlek a borraI: szinle
Iebeglek löIe. Illek egy kis desszerlel, azlan lavozlak az elle-
remböI. A rece¡cióhoz erve Iallak, hogy eIaIIl az esö odakinl.
÷ Van kedved selaIni` ÷ kerdezle Rinko. Husz ¡ercre
voIlak a hazlóI. Kouki bóIinloll, es kiIe¡ell az ulcara.
A friss Ievegö keIIemes huvösen cirógalla borlóI Iango-
Ió arcukal. Az ulcai Iam¡ak fenyeben fekelen csiIIogoll a |ar-
da. Odafönn nem Ialszoll sem a hoId, sem a csiIIagok. Al-
menlek a holeI eIölli nyiIl lersegen, es ki|ulollak a vörösfe-
nyökkeI szegeIyezell ulra. Rinko beIekaroIl a ferfiba. Isle liz
óra voIl, csöndes, nyugodl a környek. Mindössze nehoI szu-
rödöll ki a suru növenyzel közüI haIvany fenysugar, akar
egy eIkesell gondoIal. Va|on kik Iehelnek` OIyanok, akik ko-
ran |öllek ide, merl eIvezni akarlak a la| nyugaImal, mieIöll a
nyari vakaciózók hordai megerkeznek`
Ahogy vegigmenlek a nedvesen fenyIö |ardan, Ie¡eseik
hang|al eInyeIle az esli egboIl. VegüI rilkuIni kezdlek a fak,
es meg¡iIIanlollak egy baI feIe vezelö keskeny ulal. NyiIvan
arra is nyaraIók sorakoznak, de mosl mindössze egy maga-
nyos ulcaIam¡a fenyel Ialhallak.
IIhagylak az eIagazasl, es ismel vörösfenyök közl selaI-
lak.
÷ IIyen bekes Iehelell a környek, amikor azok kellen
vegezlek magukkaI ÷ mondla Rinko. Takeo Arisimara es
Halano Akikóra gondoIl. Izen a haIk es sölel ulon selaIva

[337]
gondoIalai ismel a szereImi öngyiIkossag feIe forduIhallak. ÷
IIyen eIhagyaloll viIIaban... ÷ Maga eIe ke¡zeIle az esö azlal-
la fakal, a hegyel, ahoI deIulan |arlak. ÷ ßizlosan hideg voIl.
U|abb a¡ró fenysugar |eIenl meg eIöllük a lavoIban a
IeveIek közöll.
÷ A ferfie voIl nyaraIó` ÷ kerdezle.
Kouki a Sóva-korszakol lanuImanyozva erröI az eselröI
is oIvasoll, es löbbe-kevesbe ludla, mi lörlenl.
÷ Az a¡|alóI örököIle.
÷ Vagyis amikor odamenlek, senki se voIl oll.
÷ Arisima feIesege mar meghaIl, a gyerekei ¡edig meg
kicsik voIlak. Rendszerinl üresen aIIl a haz.
Ienyszórók lunlek feI a lavoIban, egy auló közeIedell.
Rinko megvarla, mig eIlunik, es csak ulana foIylalla.
÷ }uIius eIe|en haIlak meg`
÷ Lehel, hogy egy egesz hóna¡¡aI korabban, |unius 9-e
körüI. A hoIlleslekel |uIius 6-an laIaIlak meg.
÷ Hogy Iehelsz oIyan bizlos benne`
÷ Akiko |unius 8-an meg doIgozoll, azlan 9-en Iallak
ökel a nyaraIó feIe menni a karuizavai aIIomasróI.
÷ GyaIog menlek`
÷ Igen, es vaIaki Ialla ökel.
÷ LegaIabb negy-öl kiIomeler Iehel. ÷ Iz voIl az igazsag.
÷ Igy óraba leIhelell, mire odaerlek. Nem Iehel, hogy eIöbb
nehany na¡ol a hazban maradlak`
÷ IrröI nem ludok, de amikor keszen aIIlak a haIaIra,
köleIekel erösilellek a szemöIdökfahoz, szekekel lellek aIa,
azlan kiruglak maguk aIóI.
÷ MiIyen relleneles... ÷ Rinko kis ideig szorosan hozza
bu|l, azlan eIhuzódoll. ÷ Megis miIyen sziIard eIhalarozas
keIIell hozza ÷ morogla.

[338]
÷ Hogy erled ezl`
÷ Igy óral gyaIogoIlak, hogy a viIIahoz er|enek, azulan
feI keIIell Iógalni a köleIel, odalenni a szekekel, bedugni a
nyakukal a hurokba. Mindezl azerl, hogy meghaI|anak.
Kouki egyelerlell.
÷ Csakugyan gondosan meg keIIell lervezni az öngyiI-
kossagol. Igesz mas a heIyzel, ha az ember megbelegszik.
De ök lökeIelesen egeszsegesek voIlak. Nem voIl semmi ba-
|uk. Igeszseges ember csak akkor Iesz öngyiIkos, ha nagyon
eIszanla magal.
÷ Meg mindig nem erlem, mierl lellek ÷ mondla Rinko
haIkan, az eg feIe forduIva. ÷ Mierl keIIell meglenniük` ÷
Szavai eIveszlek a suru fenyvesben.
÷ IgazabóI nem voIl ra semmi okuk. Takeo Arisima si-
keres beslseIIer-iró voIl, Akiko harminceves koraban ri¡or-
lerkenl oIyan ne¡szeru, minl egy szinesznö. Mindenki iri-
gyeIle ökel. Mindkellen az eIelük csucsan voIlak. Va|on mi-
erl vaIaszlollak a haIaI ösvenyel` Igaz, egy doIog a Ieglöbb
emberlöI megküIönbözlelle ökel.
÷ Csak egy`
÷ Az, hogy nagyon boIdogok voIlak. ÷ Iszebe |uloll
Arisima vegakaralanak egy sora. ÷ Ò maga igy fogaImazoll a
IeveIben, amil halrahagyoll: ,Mosl Ie¡ek al a haIaIba, boI-
dogsagom csucsan.¨
Rinko hirleIen meglor¡anl, maga eIe meredl a sölelben.
÷ Ugy erled, azerl haIlak meg, merl oIyan boIdogok voI-
lak` ÷ kerdezle.
÷ LegaIabbis igy Iehel erleImezni a vegakaralal.
Az esö mosla e|szaka huvöseben szeIIö suhanl al a vö-
rösfenyök agai közl.
÷ Hal ezerl haIlak meg. ÷ Rinko u|ra eIinduIl.
÷ TaIan feIlek allóI, hogy luIsagosan boIdogok.

[339]
÷ Izl meg ludom erleni ÷ mondla az asszony. ÷ Amikor
minden nagyon |ó, az ember egyszeruen megi|ed, az |ar az
eszeben, va|on meddig larl.
÷ TaIan azl akarlak, hogy örökke larlson.
÷ Hogy larlhalna örökke` ÷ lelle feI Rinko Iagyan a ker-
desl az ökel körüIvevö sölelnek, azlan bóIinloll. ÷ Az voIl az
egyelIen megoIdas, hogy vegeznek magukkaI.
Odahaza a viIIaban illak egy kis brandyl. Mindkellen
az eIöbbi beszeIgelesen lö¡renglek. Rinko a luz föIe ha|oIl,
bóIinloll, haIkan eIismeleIle: ÷ Az voIl az egyelIen megoIdas,
hogy vegeznek magukkaI. ÷ Koukinak nem voIl kedve vilal-
kozni veIe. IIöbb-ulóbb megko¡ik a boIdogsag. A vagy,
hogy megörizzük, könnyen lorkoIIhal haIaIvagyba. ßarmi-
Iyen halborzongaló is, igaznak laIaIla a gondoIalol.
÷ Nem fekszünk Ie` ÷ Morbidnak erezle, hogy lovabbra
is ezen gondoIkod|anak. Ò zuhanyozoll eIsökenl, es amikor
Rinko kövelkezell, feImenl a haIószobaba. ReggeI ebben a
szobaban az esö kiserle raerös szerelkezesükel. Moslanra eI-
aIIl az esö, minden sölel, haIIgalag voIl. Vegigfeküdl az
agyon, aneIküI, hogy feIka¡csoIla voIna a viIIanyl, es a sölel-
ben fekve varla kedvesel. Rinko sokara |eIenl meg. SeIyem
haIóingel viseIl. Igy ¡iIIanalra megaIIl az a|lóban, azlan
neszleIenüI az agy szeIehez Ie¡ell. Kouki a kar|aba zarla, az
asszony ¡edig kelsegbeesellen ka¡aszkodoll hozza.
÷ Az egyelIen megoIdas, ha meghaI az ember ÷ sullogla
aneIküI, hogy megmozduIl voIna. Ugy hangzoll, minlha he-
IyesIesl varna vaIami u| ölIelehez. Azlan lovabb gyözködle
magal: ÷ Iz az egyelIen mód|a annak, hogy megörizzük a
boIdogsagol.
÷ A boIdogsagnak sok fa|la|a Iehel.
÷ Ugy szerelni, ahogy azok kellen lellek, meIyen es aI-
Iandóan, a vaIlozas minden Iehelösege neIküI... ÷ Kouki
megerlelle, hogy Rinko is iIyenfa|la aIIandósagol akar, de
nincs ember, aki leI|es bizonyossaggaI sose szunö ra|ongasl
fogadhalna.

[340]
÷ IIke¡zeIhelö, hogy kel ember mindig ugyanazl erezze
egymas iranl`
÷ TaIan, de az eIel kiszamilhalalIan ÷ feIeIle Kouki. ÷
Lehel, hogy luI nagy keres. Nincs ra garancia.
÷ Vagyis azl mondod, IehelelIen. ÷ Rinko hang|a beIe-
süIIyedl a sölelbe.
Minlha egy madar kiaIlasal haIIollak voIna a lavoIbóI.
MifeIe madar Iehel ebren ezen az óran` Vagy vaIamiIyen
masfa|la leremleny szóIl` Kouki ¡róbaIla kilaIaIni, merröI |ö-
helell a hang.
÷ Tudom, hogy erzell ÷ mondla Rinko.
÷ Ki` Akiko`
Az asszony Iassan a halara forduIl:
÷ Nem ÷ feIeIle. ÷ Az az asszony, Szada, aki meggyiIkoI-
la a szerelö|el. Azl mondla, azerl lelle, merl nem akarla,
hogy a ferfi, akil szerel, mase Iegyen. Ha nem öIle voIna meg
a ferfil, szinle bizlos, hogy visszamenl voIna a feIesegehez.
Miulan eIdönlölle, hogy nem akar Iemondani a boIdogsag-
róI, ameIyben kellö|üknek resze voIl, nem maradl mas va-
Iaszlasa, minl megöIni.
÷ Igy vegel velell a ferfi eIelenek, de a Ienyeg, hogy az
igy mar nem csaIhalla meg.
÷ Vagyis ha az ember egyre meIyebben es meIyebben
szerel vaIakil, vegüI meg keII öInie... A szereIem csakugyan
remiszlö. ÷ Ugy lunl, Rinkónak sikerüIl leI|esen meggyöznie
magal. ÷ Ha vaIakil szerelünk, az azl |eIenli, hogy kizaróIag
magunknak akar|uk, de allóI, hogy együll eIünk veIe, vagy
ha összehazasodunk veIe, meg nem ka¡|uk meg.
÷ Nem, merl mindig oll van az aruIas Iehelösege, es ha
meg akar|uk akadaIyozni, Iehel, hogy nincs mas eseIyünk,
minl a gyiIkossag.
÷ Vagyis a szereIem vegüI feIemeszli mindkelle|ükel. ÷
Ugy lunl, mosl eIöször kezd megviIagosodni eIölle, hogy ez

[341]
a Iagy szó, szereIem, vaIó|aban önzesl, fa|daImal, kegyelIen-
segel lakar.
MineI löbbel beszeIlek szereIemröI es haIaIróI, Kouki
annaI eberebb Iell. Az asszony is feIeIenküIl. Rinko u||avaI
vegigsimiloll kedvese meIIkasan.
÷ Is a le erzeseid mindig ugyanazok maradnak` ÷ ker-
dezle.
÷ Hal ¡ersze.
÷ Mindig engem szerelsz, csak engem es senki masl`
Termeszelesen, akarla vaIaszoIni Kouki ismel, de ebben
a ¡iIIanalban kel karcsu u|| nyomódoll az adamcsulka|ara.
IuIIadozni kezdell, nem ka¡oll Ievegöl. Az asszony szeme
szinle viIagiloll a sölelben.
÷ Hazugsag. Hazugsag, hogy mindig szerelni fogsz.
÷ Nem hazugsag ÷ feIeIle Kouki a nyakal dörzsöIgelve.
Rinko megrazla fe|el:
÷ I¡¡ az eIöbb mondlad, hogy luI sokal ker, aki garan-
cial akar.
Az az igazsag, hogy Kouki nem merl voIna leI|es bizo-
nyossaggaI megesküdni ra, hogy erzesei vaIlozalIanok ma-
radnak az idök vegezeleig.
÷ Rendben, es mi a heIyzel veIed` ÷ kerdezle, es Rinko
baI kuIcscsonl|ara lelle u||ail. A karcsu nyaku es feszes nyak-
izmu nöknek kis meIyedes van lorkuk aI|an. IIeg meIy ah-
hoz, hogy befer|en egy ferfi mulalóu||a. Amikor a nö mezle-
Ien, az a kis Iüklelö meIyedes, igencsak meIy lud Ienni. ÷ Te
sose vaIlozoI` ÷ kerdezle Kouki, es u||a meglaIaIla a nö lor-
kan a ¡orcol.
÷ Termeszelesen nem ÷ feIeIle Rinko.
÷ Soha, barmi lörlen|ek is`
÷ Te vagy az egyelIen ferfi, akil szerelni fogok, ez biz-
los.

[342]
Kouki megnyomla a kuIcscsonl feIelli meIyedesl, es
Rinko fa|daImaban kicsil feIsikoIloll.
÷ Hogy mondhalod iIyen bizlosan, idöveI le is vaIloz-
halsz.
÷ Hogy mondhalsz iIyen szörnyusegel` Nem bizoI ben-
nem`
÷ Amig csak eIsz, nem esküdhelsz leI|es bizonyossag-
gaI, hogy sose vaIlozoI.
÷ Akkor mosl keII meghaInunk, amikor a IegboIdogab-
bak vagyunk. Nem lehelünk masl. ÷ RinkóbóI kibuklak a
szavak, azlan eIhaIIgaloll.
IgyelIen hang sem haIIalszoll. Az e| magaba szivla az
eIhagyaloll nyaraIóheIyel es a környezö erdökel. Megis, aho-
gyan a Iegsölelebb fekeleben is ragyog nemi feher, ez a csend
is neszezell. IeIhök sikIollak az e|szakai egboIlon. A kerlben
faIeveIek huIIollak a föIdre, mindaz, ami a szobaban voIl,
Iassan rozsdasodoll, es kezdell ¡orra vaIni. TaIan mindez a
sok mozgas ezer masikkaI együll az eIke¡zeIhelö IeghaIkabb
hangga aIIl össze. Rinko közeIebb huzódoll kedvesehez, es
megkerdezle, mire gondoI.
÷ Semmire.
U|abb rövid csend kövelkezell, azlan Rinko haIkan
megszóIaIl:
÷ In nem akarok iIyenfa|la haIaIl. ÷ Kouki kivancsian
forduIl feIe, es megismeleIle: ÷ Nem akarok iIyenfa|la haIaIl.
÷ Ismel az |arl az eszeben, miIyen aIIa¡olban laIaIlak meg a
kel szerelö kukacoklóI nyüzsgö hoIlleslel. ÷ ßarmiIyen boI-
dogok voIlak is, ez a haIaI luIsagosan relleneles. Nem birnam
eIviseIni, hogy igy laIaI|anak ram.
÷ Òk hagylak egy üzenelel, amiben arra kernek min-
denkil, ne zavar|ak ökel.
÷ Igy is csak idö kerdese voIl, mikor laIaI|ak meg ökel.
Ha mar eIkerüIhelelIen a doIog, |obb szerelnek rendesen ki-
nezni.

[343]
IdeaIisan hangzoll, de ha az ember aIa¡osabban beIe-
gondoIl, Rinko a halramaradlak szemeveI nezle a heIyzelel.
÷ Ha vaIaki a haIaIra keszüI, nem bizlos, hogy ennyil
lö¡reng azon, mi Iesz ulana.
÷ De en nem ludnam eIviseIni a gondoIalol. ÷ Rinko iz-
gaIomba |öll, es feIkönyököIl az agyban. ÷ Nem banom a ha-
IaIl, ha veIed vagyok, barmikor keszen aIIok meghaIni. De
nem igy.
÷ Ha soka laIaI|ak meg, minden hoIllesl bomIani kezd.
÷ Az megsem ugyanaz, minlha kukacok borilanak. Te is
|obb szerelned, ha eIöbb laIaInanak rad, vagy nem`
Kouki meg egyszer sem gondoIkodoll eI sa|al haIaIan,
es föIeg nem azon, hogy feslhel ulana. Tudla, hogy aki erre a
viIagra szüIelell, eIöbb-ulóbb eImegy, de sose voIl kedve
ezen lö¡renkedni. TuIsagosan keIIemelIen gondoIal voIl.
Megis mosl, hogy RinkóvaI beszeIgellek erröI, vaIami okbóI
nem lamadl feI benne az a heves eIelöszlön, ami korabban. A
haIaI inkabb baralsagosnak, minl remiszlönek lunl. Mierl
van az, hogy amikor RinkóvaI van, nem remiszli a haIaI`
Lassan Ievelle kedvese haIóingel es aIsónemu|el. Ami-
kor Rinko leI|esen mezleIen voIl, erösen magahoz szorilolla,
ugy, hogy meIIük, hasuk, agyekuk össze¡reseIödöll. Igy fe-
küdlek a masik halal es nyakal alkaroIva, összekuIcsoIva a
Iabaikal, ugyhogy egy lizedmiIIimeler se maradl kellö|ük
lesle közl. OIyan közeI voIlak egymashoz, es annyira összeiI-
Iellek, minlha a ¡órusaik is összeoIvadlak voIna.
÷ Iz nagyon |ó ÷ bukoll ki KoukibóI, minlha csak egesz
lesle eIegedellsegenek adoll voIna hangol. IIvezle a meIyen
beIse|eböI fakadó edes gyönyörl. A börehez erö bör erzese
nemcsak bekel, hanem bizonyos beIenyugvasl is adoll.
Ameddig Rinko ¡uha, Iagy, kerek, meIeg leslel erezheli, nem
feI allóI, hogy eIveszli a ludalal vagy az eIelel. ÷ Iz az ÷ mo-
rogla az asszony Iagy börebe. ÷ Igy boIdogan meghaInek.
÷ Hogyhogy igy`

[344]
÷ A kar|aidban.
ßekeben, begubózva ismel gyerek Iell any|a öIeIeseben,
embrió a meheben, ma|d egy cse¡¡ ondó, hogy vegüI eIlun-
|ön.
÷ Mosl nem feIek a haIaIlóI ÷ mondla.
÷ In sem, amikor veIed vagyok.
Hogy eIuzze a haIaI vizió|al, Kouki ismel szorosabban
öIeIle. Rinko egy ¡erc muIva arrebb huzódoll, minlha fo|lo-
galónak laIaIna a ferfikarok szorilasal, es meIy IeIegzelel
vell.
MozduIalIanuI feküdlek, egymasl feIig alöIeIve. Kouki
lesle meg mindig erinlelle az asszony meIIel, kasal es comb-
|al. A ferfi ismel Iehunyla a szemel.
÷ OIyan nyugodl... ÷ Aladlak magukal az e|szaka
csönd|enek. A sölelseg meg sosem voIl iIyen meIy. ÷ ÖrüIök,
hogy eI|öllünk Karuizavaba. VegleIenüI liszlanak erzem ma-
gam.
Karuizaval aIlaIaban eIkerüIik az emberek az esös ev-
szakban, de Kouki mosl szerelle. Nemcsak merl keves ember
voIl ill, hanem a nedves la| higgadl liszlasaga feIfrissilelle a
varosi eIellöI megfaradl es megkergesedell szivel. Oll az esö
nyomaszlónak lunl, ill viszonl kizöIdüIlek a fak, es la¡IaIla a
közlük növö mohal.
Termeszelesen hosszu lavon a foIyamalos esözes vaIa-
hogy nyirkossa leszi az ember IeIkel is. Az ember befeIe for-
duI. A vaslag feIhök es az egyenIeles, szemerkeIö esö meg-
magyarazza, mierl löIli be a haIaI ke¡e Rinko gondoIalail,
hogy szinle masróI sem beszeI azóla, hogy megIalogallak azl
a heIyel, ahoI Takeo Arisima es Akiko meghaIl.
÷ Akkor igy maradunk, ahogy vagyunk`
AIighogy Rinko kimondla, Iassan Kouki ludalaba be-
uszoll a lokiói ulcak ke¡e es az iroda|a.

[345]
÷ GondoIom, nem Iehel... ÷ Ha lovabbra is ill marad-
nak, eI¡aroIog minden IeIkiere|e, es ke¡leIen Iesz a munka|a-
ra.
÷ Nyaron ¡okoIi a lömeg, de összeI szerelnek vissza-
|önni ide ÷ mondla Rinko hozzabu|va. A meIIek kerek ¡uha-
sagalóI Koukin urra Iell a vagy. Azulan, hogy iIyen sokal be-
szeIgellek a haIaIróI, szüksege voIl ra, hogy erösen alerezze,
eI. Ha ke¡es eImerüIni a gyönyörben, es ugy sziv|a eI energi-
a|al, haIaIfeIeIme semmive Iesz, es az eIelöröm löIli be IeIkel.
A csöndes e|szakaban vigaszl remeIve, gyors, aIIali
ka¡kodassaI eslek egymasnak a fakkaI körüIvell hazban.

[346]
Kabðcapáncé!
}uIius vegen az esökel hel-liz na¡ig liszla egboIl es ege-
lö höseg kövelle. Iz az ev Iegforróbb idöszaka, amikor a va-
ros belon|ara kora reggeIlöI Iecsa¡ a nyarköze¡i na¡, es a
hömersekIel harminckel fok föIe emeIkedik. A hömerö meg
e|szakankenl is rilkan süIIyed huszonöl fok aIa. Az embere-
kel, akik moslanaig a szünleIen esö miall ¡anaszkodlak,
mosl a na¡sugar ¡erzseIi. ZihaInak a fuIIaszló hösegben,
homIokukal löröIgelik, es ugy kókadoznak, akar a hervadó
viragok.
Akik frissen köIlözlek a varosba, löbbnyire megIe¡öd-
nek azon, hogy a lokiói nyar kel, egymaslóI iIyen |óI eIküIö-
nilhelö mini evszakra oszlhaló: Sokak kedeIyaIIa¡ola az idö-
|arasnak megfeIeIöen aIakuI. Az esös evszak aIall az aIIandó
feIhöszakadas es feIhös egboIl mindenkire nyomaszlóan hal.
De abban a ¡iIIanalban, hogy az esö vegel er, es eIöbukkan a
na¡, az emberek Iedob|ak magukróI a nyomollsagol. NyiI-
labbak Iesznek, es szinle egesz e|szaka levekenyek.
A Iegkönnyebb a gyerekek eseleben nyomon kövelni
ezl a hanguIalvaIlozasl, miveI a feInöllekneI, IegaIabbis a feI-
szinen, az egyik IegaIa¡velöbb |eIIemvonas ,szokasos üzIel-
menel¨ fennlarlasa akar kek, akar szürke az eg. Nyar köze-
¡en a nagyvaIIaIalok doIgozói rövid u||u ingel vesznek, za-
kó|ukal a kar|ukra velik, zsebkendöveI löröIgelik az arcukal
a luIzsufoIl vonalokon a munkaba menel. DeIeIöllre a hi-
ganyszaI harmincöl fok föIe emeIkedik, es mindenl eIönl a
höseg, a föId aIalli selanyok Ie¡csöil, az e¡üIelek homIokza-
laróI IeIógó halaImas rekIamokal es az u||alIan bIuzl viseIö
nök mezleIen vaIIail. Igy iIyen na¡on Koukil a vezerigazga-
ló iroda|aba hivallak.
÷ Iz |öll ¡oslan a mina¡ ÷ mulalla Obala, a szoba gaz-
da|a.
Kouki feIvelle az iróaszlaIróI a kinyiloll IeveIel, es
megnezle. SzövegszerkeszlöveI keszüIl, löbboIdaIas anyag

[347]
voIl. Az eIe|en nagybelukkeI: }ILINTIS KOUKI
SOICSIRÓRÓL.
Kouki megdöbbenl. Hal ez meg mi, vaIamifeIe |eIenles
a maganeIeleröI` Mierl irna barki iIyel` HilelIenkedve oIvas-
ni kezdell, es mar az eIsö szavak beIehasilollak: ,Az eImuIl
kel ev bunei.¨ Kouki meIyen beszivla a Ievegöl, azlan ra-
szanla magal.
Kci cttc| czc|5ii, !cccn|cr|cn Kcuki Scicsirc, az cnck t4||a-
|ai4nak kcr4||i j5szcrkcszi5jc, kinaszn4|ta i!cig|cncs ncg|i-
z4s4i, a Tcnicsi Mutc|5!csi Kczpcni c|5a!cjakcni r4cr5|iciic
i4rsas4g4i Macu|ara |inkcra, aki a||an az i!5pcni|an
ugqana||an az iniczncnq|cn ka||igr4ji4i ckiaicii. B4r ickc|c-
icscn iiszi4|an tc|i tc|c, ncgq az i||ci5 jcrjczcii, rcn!szcrcscn
jc|nitia ciincn4|an, cs nin!cn rcn!c|kczcscrc 4||c cszkczi
jc|naszn4|i, ncgq c|cs4|iisa.
Kouki szive hevesebben dobogoll, a lenyere nyirkos
Iell. Ki a fene irhalla ezl` Szandekos mocskoIódas! Velell egy
¡iIIanlasl Obalara, aki közönyös arccaI cigarellazoll iróaszla-
Ia mögöll. Azlan a kivancsisag visszacsabilolla lekinlelel az
eIölle Ievö ¡a¡irIa¡ra.
A r4 kctcikcz5 uj ct ui4n n4si scn icii, nini Macu|ara asz-
szcnqi u|!czic, ic|| a|ka|cnna| is iiikcs ia|4|kczci |cszc|i
ncg tc|c. Vcgczciu| iata|q 4pri|is4|an c|cs4|iiciia cgq ickici
ncic||c, anc| r4cr5|iciic nag4i, c|szccn szcxu4|is tisc|kc!csrc
kcnqszcriiciic.
Kouki idaig |uloll, es ököIbe szorilolla kezel. A rohadl
gazember! Legszivesebben szelle¡le es eIegelle voIna a Ieve-
Iel, de a feI|ebbvaIó|a üIl veIe szemben, es küIönben is ludnia
keIIell, mi aII meg benne.
Azi4n kinaszn4|ia az asszcnq naitii4s4i, cs anikcr az ncn
akari ic||c ia|4|kczni tc|c, azza| jcnqcgci5zcii, ncgq nin!cni
c|ncn! a jcrjcnck. Azcnkitu| arra kcnqszcriiciic, ncgq akara-
ia c||cncrc ku|cnjc|c szcxu4|is kicsapcng4sck|an tcgqcn rcszi,
tcgczciu| cz ct 4pri|is4|an tcrcs sc|qcn a|sckincnc|a c|icz-

[348]
iciic, cs ku|cn|cz5 pcrtcrz akiusckai najicii tcgrc tc|c. |cnq-
kcpckci kcsziicii, cs ncgii|iciia ncki, ncgq nazancnjcn.
Iz mar kife|ezellen aI|as ragaImazas voIl. VaIaki igen-
csak gyuIöIi.
A IeveI azzaI foIylalódoll, hogy Kouki ravelle a szeren-
cselIen az asszonyl, köIlözzön össze veIe, kis Iakasl bereI a
varosban, ahoI ök kellen fer| es feIesegkenl eInek. IzaIlaI az
asszony hazassaga lönkremenl, erzeImiIeg es fizikaiIag egy-
aranl összelörve a fer|el. A IeveI ezekkeI a szavakkaI vegzö-
döll:
Tcrncszcics, ncgq az cn|cr ncgkcr!5jc|czi cgq c|qan t4||a|ai
ciik4j4i cs iiszicsscgci, anc|q cgq i|qcn jc||cnic|cn cn|cri a|-
ka|naz. |zi a !c|gci rcn!czni kc||.
Abban a ¡iIIanalban, ahogy Kouki abbahagyla az oIva-
sasl, es feInezell a IeveIböI, Obala eIö|öll iróaszlaIa mögüI, es
IeüIl a veIe szemközli szekbe. Kouki megvarla, mig fönöke
heIyel fogIaI, azlan megha|oIl, es eInezesel kerle. IIvegre
nem lagadhalla, hogy az ö cseIekedelei miall erkezell ez a
IeveI feIellesenek iróaszlaIara, meg akkor is, ha eIlorzil|a az
igazsagol, söl halarozollan hazudik.
÷ Minl Ial|a, nekem cimezlek ÷ mondla Obala. Lalhaló-
an zavarban voIl, amierl kinyilolla a IeveIel, es egyaIlaIan eI-
oIvasla. ÷ Termeszelesen eszemben sincs eIhinni mindazl,
ami ill aII ÷ foIylalla. U|abb cigarellara gyu|loll. ÷ Ugy lunik,
oIyasvaIaki irla, aki szemeIyes eIIenszenvel la¡IaI ön iranl. ÷
A leny, hogy a IeveIel nem Koukinak maganak cimezlek, ha-
nem a vaIIaIal igazgaló|anak, azl se|lelle, hogy vaIaki komo-
Iyan arlani akar neki. ÷ Se|leIme sincs, ki aIIhal mögölle`
Kouki a hozza közeI aIIó emberekre gondoIl. IgyvaIaki
lud RinkóróI, Kinugava, de ö sose lenne iIyesmil. A löbbi
munkalarsa se|lhelell vaIamil arróI, mi lörlenik, de egyik
sem Iehel ennyire liszlaban a reszIelekkeI. KüIönben is, mierl
faradna barki azzaI, hogy oIyasvaIaki eIIen askaIód|on, akil
mar amugy is aIacsonyabb beoszlasba heIyezlek`

[349]
÷ Van vaIami eIke¡zeIesem ÷ vaIaszoIl vegüI. Mindösz-
sze kel ember ludhal iIyen sok mindenl RinkóróI es öróIa, es
nekik eIeg okuk Iehel, hogy ezl a ludasl erre hasznaI|ak. A fe-
Iesegenek es Rinko fer|enek. Miközben ezen gondoIkodoll,
Obala ismel megszóIaIl:
÷ Minl mondom, en egyaIlaIan nem adok hileIl ennek,
de miveI hivalaIos IeveI, kenyleIenek vagyunk fogIaIkozni
veIe, sa|nos nem lehelem meg, hogy egyszeruen megfeIedke-
zem róIa.
÷ Hal ez meg mil |eIenlsen` ÷ Kouki feInezell, Obala
¡edig Iesülölle a szemel.
÷ A maganeIele lermeszelesen csak önre larlozik, de ill
a vaIIaIal |ó hire is szóba kerüIl.
÷ Is`
÷ Is eIöször is szerelnem haIIani a doIgol a maga szem-
¡onl|abóI.
÷ Termeszelesen. ÷ Kouki kis szünelel larloll, hogy ki-
liszlilsa a fe|el. Nem kelseges, hogy ez a IeveI liszlessegleIen,
es szükseg eselen ö es Rinko együll cafoIhal|ak meg az aIIila-
sail, azonban az aIa¡velö lenyekel lekinlve egy kicsil bonyo-
IuIlabb a heIyzel. ßar egyaIlaIan nem eröszakoskodoll veIe,
nem lell semmil az asszony akarala eIIen, ahogy a IeveI aIIi-
lolla, csakugyan inlim ka¡csoIalba kerüIl RinkóvaI, egy fer-
|ezeli növeI.
÷ TeI|esen egyoIdaIu, mindenl eIlorzil es feInagyil, hogy
rossz fenyl vessen ram ÷ mondla vegüI.
÷ Az effeIe zakIalas egyedüIi ceI|a, hogy ba|ba kever|e
az aIdozalol, ugyhogy ebben magam is bizlos vagyok.
÷ Sose aIkaImazlam kenyszerl, soha senkil nem zarlam
be.
÷ Ibben bizlos vagyok ÷ |egyezle meg Obala gunyoros
mosoIIyaI ÷, de bevaII|a, hogy inlim viszonyba keveredell az-
zaI a növeI`

[350]
Amikor Kouki haIIgaloll, az igazgaló gyorsan eInyomla
a cigarella|al.
÷ Nezze, egy kicsil kerdezösködlem a reszIegeneI, nem
hivalaIosan, miulan megka¡lam ezl a IeveIel.
÷ RóIam`
÷ Ne aggód|on, nem aruIlam eI, mierl kerdezem, de azl
haIIollam, hogy eIhagyla a feIesegel, es a szóban forgó növeI
eI. ÷ Szuzuki vagy vaIaki mas adhaloll ki ennyi informaciól.
÷ Igaz ez`
Kouki meg mindig haIIgaloll. A lenyekel nagyon sokfe-
Ieke¡¡en Iehel erleImezni. Ò maga ugy Ialla, hogy Rinko
iranli szereIme oIyan meIy, hogy barmikor boIdogan meg-
haInanak egymaserl. Annyira liszla, hogy maga az Urislen se
aIIhalna köze|ük, de mas nezö¡onlbóI ugyanoIyan könnyen
mondhal|ak, hogy viszonyuk hazassaglörö, gonosz, erköIcs-
leIen viseIkedes, ameIy aIaassa a larsadaImal, es serlö a lisz-
lesseges emberek szemeben. Az iIyen erös erzeImi löIlelleI
rendeIkezö szavak hasznaIalavaI, minl eröszak, csabilas,
¡erverzió, erköIcsleIennek es mocskosnak aIIil|ak be szereI-
mükel. Lehel, hogy ö es Rinko csakis a sa|al nezö¡onl|ukbóI
ke¡esek Ialni a doIgokal, es ügyel sem velnek ra, masok mi-
Iyennek Ial|ak.
Mig Kouki ezen ragódoll, Obala varalIanuI eIvigyoro-
doll.
÷ Hogy maga miIyen aIamuszi!
÷ Nem, en...
÷ Urislen, mennyire irigyIem magal. Mil nem adnek er-
le, ha egyszer az eIelben róIam irnanak iIyen IeveIel. ÷ Neve-
lell, hogy eIvegye a doIog eIel, de Ialszoll ra|la, hogy feIig-
meddig komoIyan gondoI|a. ÷ Igyebkenl ezl aladom maga-
nak. ÷ Kouki feIe nyu|lolla a IeveIel borilek|avaI együll. Meg-
varla, amig Kouki zsebre leszi, azlan hivalaIosabb hangon
lelle hozza: ÷ IllöI leI|esen függelIenüI ugy dönlöllünk, hogy
szerelnenk alheIyezni a K|oeisahoz.

[351]
÷ A K|oeisahoz ÷ ismeleIle Kouki bamban. Iz a Ieany-
vaIIaIal fogIaIkozoll az eIoszlassaI es szaIIilassaI.
÷ Igen, sze¡lemberben kezd naIuk.
÷ Azl akar|ak, hogy odamen|ek`
Obala Iassan bóIinloll.
÷ Tudom, hogy kicsil hirleIen, de minl kiderüIl, a Sóva-
korszakkaI ka¡csoIalos kulalasl feIfüggeszlellek.
÷ VaIóban`
÷ Is ha nem keII ezen doIgoznia, feIszabaduIl.
Koukiba viIIamcsa¡askenl hasiloll a hir, es hogy össze-
szed|e magal, egy ¡iIIanalra kinezell a nyari egboIlon Iebegö
feher feIhökre, ma|d lekinlele visszalevedl Obalara.
÷ Ionlosan hogy erli azl, hogy feIfüggeszlellek`
÷ A lanacs lermeszelesen lamogal|a az eIke¡zeIesl, es
aIa¡osan lanuImanyozluk a maga aIlaI beadoll munkalervel,
de minl maga is lud|a, gazdasagi recesszió van. Nincs ra ga-
rancia, hogy eI ludnank adni, es a kiadó |eIen heIyzelben
nem engedhel meg maganak egy veszleseges kiadvanyl. Az
igazgalók löbbsege ugy dönlöll, feIfüggeszlik a kulalasl.
Koukinak eI keIIell ismernie, hogy az oIvasók szama fo-
Iyamalosan csökkenl, es iIyen idö¡onlban eIörukkoIni egy
vaslag, huszköleles lörleneImi munkavaI lenyIeg kockazalos,
de iIyen mu meg nincs a ¡iacon. Kouki a Sóva-korszak sze-
meIyisegeire es kuIcsfiguraira koncenlraIl.
÷ Iz vegIeges`
÷ A IeguloIsó üIes óla sa|nos igen. In mindenl eIkövel-
lem, amil csak Iehelell, de...
Obala öszinlenek hangzoll, de vaIó|aban ki lud|a,
mennyire eröIlelle meg magal. Kouki egyre eIIensegesebb
Iell:
÷ Is ezerl küIdenek a K|oeisahoz, merl vege a Sóva-
kulalasnak`

[352]
÷ Nem, nem csak erröI van szó. Ugy gondoIluk, ill az
ide|e, hogy egy kicsil megismer|e közeIebbröI az eIoszlasl is.
÷ Irlem, de en viIageIelemben szerkeszlö voIlam, ma-
guk is lud|ak, ezen a lerüIelen nincs semmi la¡aszlaIalom.
÷ Nos, e¡¡en ezerl keII megismerkednie a szakma min-
den oIdaIavaI.
Iz eIeg esszerunek lunl, megis mierl egyedüI öl szemeI-
lek ki es heIyezlek al egy oIyan beoszlasba, ameIyben az eg-
viIagon semmiIyen la¡aszlaIala nincs`
÷ A IeveI miall van, ugye` VaIó|aban ez aII az egesz
mögöll` ÷ kerdezle.
Obala lagadla, de Kouki nem hill neki:
÷ Meg gondoIkodnom keII ra|la ÷ mondla vegüI, azlan
lavozoll, es visszamenl iroda|aba.
Amikor visszamenl a referenciareszIegbe, SzuzukilóI
kezdve összes munkalarsa oll üIl, minlha csak öl varnak.
Kouki szandekosan kedeIyes, largyiIagos hangon robbanlol-
la a bombal:
÷ Ugy lunik, eIhagyIak bennelekel. ÷ Abban a ¡iIIanal-
ban, hogy kimondla, Muramacu es }oko|ama megforduIl, es
feIe nezell, de Szuzuki, a reszIegvezelö Iesülölle a szemel.
÷ Obala hivoll az eIöbb, es azl mondla, hogy sze¡lem-
berlöI alheIyeznek a K|oeisahoz.
Szuzuki Iassan feIemeIle fe|el, de meg mindig kerüIle
Kouki lekinlelel.
÷ Azl mondla, azerl, merl az igazgalólanacs ugy dön-
löll, IeaIIil|a a Sóva-korszak ¡ro|eklel. ÷ Irezle, hogy az ösz-
szes lekinlel raszegezödik. Nyugodlan hozzalelle: ÷ Szuzuki,
le bizlosan ludlaI erröI.
÷ Nem... ÷ razla Szuzuki a fe|el, azlan bocsanalkerö
hangon szóIaIl meg: ÷ VoIl róIa szó, de se|leImem sem voIl,
hogy iIyen hamar meghozzak a dönlesl. KüIönben is a feIel-
lesek dönlese.

[353]
Kouki összeszedle a balorsagal, eIövelle a IeveIel zse-
beböI, es eIe lelle.
÷ VaIaki ezl az örüIl IeveIel küIdle a fönöknek.
Szuzuki aIig velell ra egy ¡iIIanlasl, röglön eIka¡la a
szemel.
÷ Sa|nos a maganeIelem vaIIaIali ¡robIema Iell.
÷ Nem ludlam róIa.
Lehel, hogy Szuzuki csakugyan nem oIvasla a IeveIel,
de miveI ö a referenciareszIeg vezelö|e, a vezerigazgaló nyiI-
van megszorongalla, hogy aruI|a eI, mil lud.
÷ VaIaki iIyen IeveIel irl a cegnek, hogy IeIe¡Iezze a
ka¡csoIalomal egy növeI, es ez aII az alheIyezes mögöll. ÷ Iz
igy nem hangzoll eI ugyan, de Koukinak |óIesell hangosan
kimondani.
®
Azna¡ munka ulan egyenesen hazamenl Sibu|aba. Igy
iIyen csa¡as ulan maskor eImenl voIna meginni vaIamil ne-
hany cimboravaI, kiengedni a gözl, kiadni, ami a IeIkel
nyom|a, de Koukinak immar nem voIlak baralai.
A referenciareszIegneI a munkalarsai közüI Szuzuki
össze|alszik a fönökseggeI. Muramacul es }oko|amal csak
nemreg ismeri, a regi baralai es oszlaIylarsai ¡edig mind ve-
zelök, vagy vaIami massaI fogIaIkoznak, nem könyvkiadas-
saI. Meg fa|óbban erezle Mizugucsi hianyal.
Ha Mizugucsi meg eIne, laIan maske¡¡ aIakuInak a
doIgok, de ezen nem voIl erleIme ragódni.
Amugy sem könnyu az iIyen heIyzelel megbeszeIni a
baralokkaI. Megiscsak hazassagon kivüIi viszonyróI van szó.
IgyelIen szemeIy eIöll nyilhalla ki szivel, es ez Rinko voIl.
Amikor beIe¡ell, az asszony e¡¡ vacsorahoz lerilell.
Lalhalóan megIe¡ödöll, hogy iIyen hamar Ial|a.
÷ Igy ¡iIIanal, es az aszlaIon a vacsora ÷ fogadla, de
Kouki megaIIilolla. IeIe nyu|lolla a IeveIel.

[354]
÷ Izl ma ka¡lam a fönökömlöI.
Az asszony zavarlan alfulolla a IeveIel, ma|d ¡ar ma-
sod¡erc muIva feIcsallanl:
÷ Iz meg mi`
÷ OIvasd csak eI.
Rinko lovabb oIvasla, Ialhalóan megmerevedell az arca.
Miulan vegzell, sa¡adl voIl a haraglóI.
÷ Hogy van hozza ¡ofa|a ÷ lörl ki beIöIe, azlan azl akar-
la megludni, ki irla.
÷ Te mil gondoIsz, ki Iehelell`
÷ OIyasvaIaki, aki borzaImasan haragszik rad. ÷ Azlan a
lavoIba meredve morogla. ÷ Ó, uramislen... Lehel, hogy ö`
Nem mondla ki, hogy a fer|em, de Kouki lökeIelesen er-
lelle, kire gondoI.
÷ Van meg egy Iehelöseg.
÷ Ò` ÷ Ismel eIkerüIle, hogy kimond|a, ,a feIeseged¨.
Nehany ¡iIIanalig eIlunödöll az ölIelen, azlan fe|el razla. ÷
Nem hiszem.
Kouki feIesegenek mindenke¡¡ voIl oka, hogy hara-
gud|on a fer|ere, de ö inkabb csodaIkozassaI, minl haraggaI
fogadla a lörlenlekel. KüIönben is ö vaIni akar, mil nyerl
voIna azzaI, ha bearuI|a Koukil a vaIIaIalnaI. IzzeI szemben
Rinko fer|e meg mindig ragaszkodik a hazassagahoz, es nem
kelseges, hogy vak gyuIöIelel erez Kouki iranl.
÷ Akarki irla is, lud|a, hogy a muveIödesi köz¡onlban
lanilollaI, es azl is, hogy oll ismerkedlünk meg ÷ foIylalla
Kouki. ÷ IzenkivüI ö az egyelIen, aki lud a vörös aIsókimo-
nóróI.
÷ Azl mond|a, obszcen ke¡ekel keszilellünk, ¡edig ö
csinaIla.
÷ Sa|nos minden ramulal. Az is, amil irl, es az is, ahogy
Ieirla.

[355]
÷ A rohadek! Mil ke¡zeI, ki ö` ÷ Rinko szórakozollan
összegyurle a IeveIel.
÷ LegaIabb közvelIen nekem küIdle voIna.
÷ Azl akarla, hogy ba|od Iegyen a munkaheIyeden, ez
nem fair. Hogy Iehel iIyen liszlessegleIen`
MineI izgalollabb Iell Rinko, Kouki annaI inkabb meg-
nyugodoll. Igeszen moslanaig emeszlelle a düh. De mosl,
hogy Rinko is haragra ger|edl, ke¡es voIl IecsiIIa¡odni.
÷ Izerl eIka¡om, ezl nem ussza meg szarazon ÷ fenye-
gelözöll az asszony.
Kouki visszalarlolla, nem engedle, hogy azonnaI a leIe-
fonhoz rohan|on.
÷ Var| ÷ mondla. ßarmil mondana is Rinko a fer|enek,
semmil se ernenek veIe. LeüIlelle Rinkól a szófara, mieIöll
eImondla voIna a lovabbi hirekel.
÷ Ide figyeI|, ma közöIlek veIem, hogy alheIyeznek egy
IeanyvaIIaIalhoz.
÷ Hogy mihez`
÷ Igy K|oeisa nevu IeanyvaIIaIalhoz, ez inlezi a szaIIi-
lasl es eIoszlasl.
÷ Mierl kene odamenned` Igy kulalason doIgozoI.
÷ Azl vegIeg feIfüggeszlellek.
÷ De hal ezl nem lehelik, küIönben is, mil csinaInaI egy
iIyen heIyen`
÷ Nem ludom. Sose vegezlem meg iIyen munkal, ugy-
hogy nehez megmondani. Lehel, hogy nem Iesz könnyu.
÷ Ne csinaId. ÷ Rinko a szemebe nezell. ÷ Nem akarsz
menni, ugye` A gondoIalal is gyuIöIöd, vagy nem`
÷ Termeszelesen.
÷ Akkor mond| nemel.

[356]
Könnyen beszeI, de Kouki nagyon |óI ludla, hogy egy
nagyvaIIaIalnaI az embernek nem nagyon van Iehelösege
visszaulasilani az alheIyezesl.
÷ Mierl ne lehelned` ÷ Az asszony a IeveIre nezell. ÷
Var| egy kicsil, nem Iehel, hogy ez aII az egesz mögöll`
÷ Azl mond|ak, nem, de ki lud|a`
÷ Szerinled`
÷ Nem ludom bizonyilani, de bizlos vagyok benne,
hogy nem veIelIenüI lamadl ez az ölIelük.
÷ Iz nem liszlesseges. ÷ Rinko megfogla a ferfi kezel, es
razni kezdle. ÷ Hal nem Ialod, hogy egyenesen a kezere |al-
szanak` Ionlosan az lörlenik, amil akar. Nem engedheled.
Kouki sem akarla, de ugyan mil lehelell voIna`
÷ II fogod ulasilani, es ha nem Iehel, kiIe¡sz ÷ mondla
Rinko halarozollan.
Kouki az asszony szemebe nezell:
÷ KomoIyan gondoIod`
Abban a ¡iIIanalban, hogy kedvese kimondla, radöb-
benl, hogy ez moloszkaIl a fe|eben. AllóI a ¡erclöI fogva,
hogy eIöször haIIoll az alheIyezesröI... vagy laIan mar korab-
ban is`
Igen, azóla erIeIödik benne a gondoIal, mióla a referen-
cia-reszIeghez heIyezlek. Mosl, hogy az asszony kimondla,
ludla, mil keII lennie.
÷ TaIan megleszem ÷ mondla. ÷ Rendben, megleszem.
KiIe¡ek a munkaheIyemröI. ÷ Ismel az asszony |óvahagyasal
kivanla. ÷ Te nem banod`
÷ Hal ¡ersze hogy nem.
Kouki bóIinloll, minlha a szive meIyen egy kicsil abban
remenykedell voIna, hogy az asszony nemel mond. KiIenc-
ven szazaIekban akarla a doIgol, de meg mindig oll molosz-
kaIl benne a feIeIem. Ha az asszony eIIenkezik, vilalkozik ve-

[357]
Ie, laIan feIIazad, es ki|eIenli, hogy megleszi a doIgol, barmi
Iegyen is. Igy viszonl ugy erezle, neki keII ramulalni a nyiI-
vanvaIó lenyekre.
÷ Ugye ludod, hogy nagyon nehez Iesz ezulan`
÷ IeIleleIezem, nem sok erleIme Ienne, ha meg¡róbaI-
nam eImagyarazni a doIgokal.
÷ Hogy erled`
÷ Mond|uk, ha laIaIkoznek a fönököddeI, es eImonda-
nam neki az en szemszögemböI a lörlenlekel.
÷ IeIe|lsd eI! ÷ IzzeI mindössze annyil ernenek csak eI,
hogy nyiIvanosan eIismernek, miIyen meIyen beIekeveredell
ebbe a ka¡csoIalba, gondoIla Kouki. ÷ Ha egyszer vaIami
iIyesmi lörlenl, ludomasuI keII venni.
Rinko varalIanuI bunbanóan Iehorgaszlolla fe|el.
÷ Ne haragud|, mindenröI en lehelek.
÷ Nem, nem, levedsz. ÷ Nincs erleIme, hogy egymasl
hibazlassak. Ha vaIami egyaIlaIan hibazlalhaló, akkor az az,
hogy luIsagosan beIeszerellek egymasba.
®
Kouki erzesei lovabbra is bizonylaIanok voIlak. Gondo-
Ialban egyre |obban eIlavoIodoll a vaIIaIallóI. Többe egyaIla-
Ian nem szerelell munkaba menni, megsem voIl könnyu
dönles, hogy ollhagy|a a heIyel, ahoI csaknem harminc eve
doIgozik. Mas Ienne a heIyzel, ha nyugdi|ba menne, de az,
hogy az ölvenes evei köze¡en, ¡ar evveI a nyugdi|azas eIöll
kiIe¡|en, ¡azarIasnak lunl.
}uIiusban mindvegig a feImondas meIIell es eIIen szóIó
ervekel IaloIgalla magaban, aneIküI, hogy barmi küIsö |eIel
adla voIna, min gondoIkodik. De eI|öll az auguszlus, es alhe-
Iyezesenek na¡|a egyre közeIedell. Azlan megludla az alhe-
IyezesseI ka¡csoIalos reszIelekel: ugy erezle, minlha vasma-
rok szorilana össze a szivel. Igesz eddig azl hille, csak ideig-
Ienesen heIyezik al az anyavaIIaIallóI, de mosl kiderüIl, hogy
a K|oeisa aIkaImazoll|a Iesz, raadasuI harminc szazaIekkaI

[358]
csökkenlik a fizelesel. Ugyan miveI larlozik a cegnek, ha igy
bannak veIe` Mosl meg eIlökeIlebb Iell. IgyedüI a |övölöI va-
Ió feIeIem larlolla vissza. Moslanaig csaknem havi egymiIIió
|enl keresell, aminek a feIel a feIesege ka¡la. Abban a ¡iIIa-
nalban, ahogy kiIe¡, a |övedeIme nuIIa Iesz. Termeszelesen
oll van a vegkieIegiles, de ez nem larlhal örökke. MiböI fog-
nak eIni RinkóvaI` MineI löbbel gondoIkodoll, annaI |obban
feIl beadni a feImondasal.
Igy na¡ Rinko, minlha csak a gondoIalaiban oIvasna,
igy szóIl:
÷ Az anyagi heIyzelünk miall aggódsz, ugye` ÷ Szavai a
fe|en laIaIlak a szögel. Kouki vaIasz heIyell csak dadogoll va-
Iamil. Az asszony közönyösen foIylalla: ÷ Van egy kis larla-
Iekom, ugyhogy ne aggód|. ÷ Lehel, hogy a¡|alóI örököIl va-
Iamil. ÷ Akkor is megIeszünk vaIahogy, ha kiIe¡sz a ceglöI.
Rinko ismel kemenyebbnek bizonyuIl naIa. Nem keny-
szerili semmire, de erösili eIlökeIlsegel. Auguszlus eIe|en, a
nyari szabadsagoIasok eIöll Kouki beviharzoll Obala iroda-
|aba, es közöIle, hogy azonnaIi halaIIyaI beadla feImondasal.
÷ Tessek` ÷ kerdezle eIke¡edve Obala.
Koukil eIegedellseg löIlölle eI a fönök csodaIkozó arca
Iallan.
÷ Nem engedhelem meg magamnak, hogy lovabbra is
rossz fenyl vessek a larsasag hirnevere ÷ közöIle. Igyekezell
a Iehelö Iegudvariasabban kife|ezni magal.
÷ Megis, miröI beszeI` ÷ hilelIenkedell Obala. ÷ Azerl
heIyezzük al a szaIIilashoz es eIoszlashoz, merl lud|uk, hogy
egy iIyen erlekes ember, minl ön, ke¡es Iesz u| eszmekkeI
eIöaIIni.
÷ Nagyon |óIesik, hogy ezl mond|a, de en egyedüI a
szerkeszleshez erlek. Oll mindössze az ul|aban Iennek min-
denkinek.
÷ Ne becsüI|e Ie magal.
÷ In nem becsüIöm Ie magam, masok becsüIlek Ie.

[359]
Obala szeme eIkerekedell, de Koukil nem erdekeIle.
÷ Nos, viszonlIalasra ÷ mondla. ÷ Mindenl köszönök.
÷ Ne ka¡kod|a eI, nyugod|on Ie, gondoI|a vegig.
÷ Higgye eI, e¡¡en eIegel gondoIkodlam ra|la. Semmi
oIyal nem mondhal, amilöI meggondoInam magam. Viszonl-
Ialasra.
Kouki feIfogla, hogy |obban feIszivla magal, minl szük-
seges Iell voIna, de mosl mar nem voIl visszaul. IeIaIIl, me-
Iyen megha|oIl, szeme sarkabóI ¡iIIanlva korabbi fönökere,
es kimenl a szobabóI. Odakinn a foIyosón meIy IeIegzelel
vell. Meg sose beszeIl iIyen nyersen egy fönökkeI, es ezulan
se fog. Igyekezell a Iehelö IegaIa¡osabban kieIvezni a ¡iIIa-
nalol, de közben mindvegig erezle, hogy innen nincs vissza-
ul.
Hal Iegyen, mondla maganak. UloIsó ¡iIIanlasl velell
Obala iroda|anak a|la|ara, azlan eIinduIl a foIyosó vegen a Iifl
feIe.
®
Kouki Iemondasa komoIy vaIlozasl hozoll Rinko eIele-
be. IIöször leIefonon lamadl a fer|enek a nevleIen IeveI miall,
de eredmenyleIenüI. A ferfi erösködöll, hogy semmil nem
lud róIa. Annyira nyiIvanvaIó, hogy ö lelle, megis meg|al-
szolla a hüIyel.
De barmiIyen dühös voIl is Rinko, nem voIl ra semmi
bizonyilek, hogy a fer|e irla a IeveIel. A ferfinak voIl indoka,
es a IeveI larlaIma is öra vaIIoll, de miveI szövegszerkeszlön
keszüIl, nem Iehelell az iróge¡el azonosilani. A borilek es a
IeveI¡a¡ir feIlehelöIeg Ienyomozhaló, de miveI semmifeIe
bunl nem kövellek eI, ugyan ki nyomozna ez ügyben`
De Kouki maserl dönlöll ugy, hogy nem |ar a doIog ve-
gere: mindegy, ki aII a doIog mögöll, ö mindenke¡¡en kiIe¡.
÷ Hagyd a csudaba ÷ lanacsoIla. Szerelle voIna meg-
nyuglalni kedvesel, de Rinko lovabb füslöIgöll.

[360]
÷ Sose gondoIlam voIna, hogy iIyen ¡ondró. ÷ MineI
löbbel dühöngöll, Kouki annaI nyugodlabb Iell. Vegre ke¡es
voIl az asszony fer|enek szem¡onl|abóI Ialni a doIgokal. Igen,
csunya doIog ezl a IeveIel eIküIdeni, de Macubara annak
akarl arlani, aki eIIo¡la a feIesegel, es esze agaban sincs visz-
szaadni neki. Mierl ne gyuIöIne hal annyira, hogy ki akar|a
rugalni`
÷ IzzeI beleIl a ¡ohar. Dönlöllem, eIvaIok löIe.
÷ Nem fog beIeegyezni.
÷ Nem erdekeI. Ma|d en küIdöm neki az iralokal.
÷ Csakugyan azl gondoIod, hogy...
÷ Nem erdekeI. Akkor is lennem keII vaIamil. Tudlara
adom, hogy vegezlem veIe.
Rinko dönlese szokas szerinl gyors voIl, erveIese viIa-
gos. Halarozollsaga arra keszlelle Koukil, hogy ö is megle-
gye a szükseges Ie¡esekel hazassaganak feIbonlasa erdeke-
ben. Ide|e voIl rendezni a doIgol.
÷ In is eIvaIok ÷ közöIle.
Rinko csodaIkozva forduIl feIe:
÷ Nem keII meglenned.
÷ }obban erzem magam, ha luI Ieszek ra|la.
÷ Tehal megleszed. ÷ ßarmil mondoll is az eIöbb, Rinko
mosl boIdogan mosoIygoll. ÷ Akkor mindkellen ismel egye-
düIaIIók Ieszünk`
÷ Is nem hazassaglörök.
÷ HoIna¡ eImegyek a hivalaIba a nyomlalvanyerl. Ugye
mindössze annyil keII lenni, hogy kilöIl|ük es Ie¡ecseleI|ük`
Kouki ugy gondoIla, hogy kel lanunak is aIa keII irni,
de azzaI raernek.
÷ Akarhogy is, ha eIküIdöm neki a nyomlalvanyl, keny-
leIen Iesz szembenezni azzaI, hogy vegel akarok velni a ha-
zassagunknak ÷ mondla Rinko.

[361]
Masna¡ a kerüIeli hivalaIbóI kel vaIasi nyomlalvannyaI
lerl haza. Mindkellen aIairlak egy-egy ¡eIdanyl, ranyomlak
¡ecsel|ükel, borilekba raklak, egyikel Kouki feIesegenek, a
masikal Rinko fer|enek. Innyi voIl az egesz.
Kouki rövid IeveIel is meIIekeIl a feIesegenek. Az asz-
szony meg nem ludoll arróI, hogy feImondoll, igy azlan
megirla neki, hogy auguszlus vegen ollhagy|a a munkaheIy-
el, es menlegelözöll, amierl nem küIdle meg korabban a
nyomlalvanyl. Azlan meg egy sorl hozzairl. ,Tudom, hogy
fa|daImal okozlam neked, de nem fogIak nyomorogni hagy-
ni. Vigyazz magadra.¨ Az, hogy ezl Ieirla, vaIahogy vissza-
hozla az együll löIlöll evekel, es könnycse¡¡ csi¡le a szeme
sarkal. TuI vagyok ra|la, mondla maganak. ßedobla a IeveIel
a ¡oslaIadaba, es azonnaI ugy erezle, minlha mazsas suIy
gördüIl voIna Ie a vaIIaróI.
MegszabaduIl hal a csaIad kölöllsegeilöI. Immar nem
fer|, hanem egyedüIaIIó ferfi: a maga ura. Nem minlha a csa-
Iadi eIel küIönösebb lerhel |eIenlell voIna szamara. Iersze
akadl nehany a¡rósag, ami bosszanlolla, de ezzeI mindenki
igy van. IIyen az eIel. Megis a ludal, hogy hamarosan eIvaIik,
segilell eIlom¡ilani a IeIkifurdaIasl, amierl u|ra meg u|ra
megcsaI|a a feIesegel es csaIad|al. HirleIen ¡iIIekönnyunek
erezle magal.
Ibbe az is beIe|alszoll, hogy ollhagyla a cegel. HoIna¡-
lóI nem megy doIgozni. Nem keII idegesen figyeInie az óral,
soha löbbe nem keII feIellesekkeI laIaIkoznia, erdekIödesl lel-
lelni erdekleIen ¡ro|ekl|eik es osloba kis lerveik iranl. Rinko
es ö egymasba karoIva mehelnek, ahova csak akarnak, nem
keII lörödniük masokkaI.
De voIlak idöszakok, amikor |ókora ¡uffanassaI huIIoll
vissza a föIdre. TuIsagosan könnyen |öll ez a szabadsag. Minl
össze annyil lell, hogy azl mondla a fönökenek, kiIe¡ek, es
eIküIdöll egy nyomlalvanyl a feIesegenek. Hogy szabadil-
halnak meg iIyen egyszeru doIgok a szokasos biIincseklöI`
Is ha megis, hogy Iehel, hogy sose |öll ra, miIyen egyszeru az
egesz`

[362]
Az egyik ¡iIIanalban szegyeIIle magal sa|al rövidIalasa
miall, a kövelkezöben feIismerle, mennyire eIszigeleIödöll.
Igaz, moslanlóI nem szamil, mikor keI föI, mil viseI, hoI szó-
rakozik, de ezzeI együll eIszakadl a koIIegailóI, baralailóI, fe-
IesegelöI es IanyalóI.
Rinko ugyanoIyan eIszigeleIlnek erezle magal. }eIIemzö
eIlökeIlsegeveI egyenesen a fer|enek küIdle a vaIasi nyom-
lalvanyl, es erlesilelle az any|al is. Nem keIIell sokaig varnia
a reakcióra.
AIig egy hel vaIaszlolla eI ökel auguszlus köze¡en az
O-ßon-idöszaklóI, amikor a hoIlak IeIkei eIöll liszleIegnek.
MiveI ez Iesz az eIsö O-ßon a¡|a haIaIa óla, Rinko ugy lervez-
le, hogy hazaIalogal, es a csaIaddaI együll keresi feI a¡|a sir-
|al. Amikor hazaleIefonaIl, hogy a reszIelek iranl erdekIöd-
|ön, any|a huvösen igy vaIaszoIl:
÷ Ó, szóvaI szandekodban aII eI|önni`
÷ Hogy voIl ke¡es igy beszeIni veIem` ÷ meIlalIanko-
doll Rinko. TeI|esen megdöbbenlelle, hogy any|a gyakorIali-
Iag ra¡arancsoIl, marad|on lavoI. ÷ Azon izgalla feI magal,
hogy aIairlam a vaIasi nyomlalvanyl. De mi köze ennek ah-
hoz, hogy megIalogalom a¡am sir|al`
Csakugyan luIzasnak lunl, hogy any|a eIliIlolla az a¡|a
sir|alóI.
÷ HaIIani sem akarnak róIam. ÷ Miulan összeköIlözöll
KoukivaI, nemcsak az any|a es a leslvere, hanem sógornö|e-
löI kezdve az összes rokona kezdle ugy kezeIni, minlha ,er-
köIcsleIen nöszemeIy¨ voIna.
÷ Hal miIyen bunl kövellem eI` ÷ kerdezle szomoruan.
Kouki nem ludoll vaIaszoIni.
÷ Mosl mar leI|esen magamra maradlam ÷ mondla haI-
kan Rinko.
÷ Nem le vagy az egyelIen ÷ szorilolla meg Kouki a ke-
zel.

[363]
Auguszlus masodik feIeben Kouki leI|es merlekben ki-
eIvezle a szabadsagol ÷ es a maganyl. Lemondasa csak a hó
vegen Ie¡ ervenye, de a szokasos O-ßon-szabadsagon luI voIl
meg fizelell szabadsaga is, ugyhogy nem keIIell bemennie
doIgozni. }ó voIl, hogy vegre egy kicsil meg¡ihenhel, ugyan-
akkor a doIog meg |obban kihangsuIyozla eIszigeleIlsegel.
Mosl, hogy na¡|ail kellesben löIlölle RinkóvaI a kicsi
Iakasban, Kouki kezdell radöbbenni, mennyire Iefaraszlolla
IeIkiIeg es lesliIeg az, hogy eveken al be|arl az irodaba. Mosl
annyil aIudhaloll, amennyil csak akarl, es nemcsak e|szaka,
hanem deIeIöll es na¡közben is. Neha arróI is megfeIedke-
zell, hogy ill az ide|e enni. Innek eIIenere, amikor feIebredl,
az eIsö gondoIala meg mindig az voIl, feI keII keInem. Azlan
a kövelkezö ¡iIIanalban emIekezlelle magal, hogy mar nem.
Igy azlan IubickoIl a szabadsagban, hogy addig marad
agyban, amig csak akar, ugyanakkor azl erezle, hogy nincs
összhangban a viIaggaI. Meg erösebben fogla eI ez az erzes
reggeIenle, amikor kinezell az abIakon, es Ialla az aIIomas fe-
Ie vonuIó emberekel. Raebreszlelle arra, hogy amig a ferfi re-
szese ennek a mindenna¡os feIvonuIasnak, addig maga es
csaIad|a bizlonsagban van.
A na¡ok a bekesseg es bizonylaIansag küIönös eIegye-
ben leIlek. Igyik na¡ eIIalogaloll Kinugavahoz a muveIödesi
köz¡onlba. Mosl az egyszer az ö |avasIalara laIaIkozlak. Meg
mindig nem meseIle eI regi baral|anak, hogy kiIe¡ell es eIva-
Iik. Tudla, hogy eIöbb-ulóbb meg keII lennie, de egyre haIo-
galla a doIgol.
Miulan kiIe¡ell, a hala borsózoll allóI, hogy oIyan el-
lermekben, barokban |eIen|en meg, ameIyekel korabban
rendszeresen Ialogaloll. Mindig kesz¡enzzeI fizelell, ugy-
hogy nem voIl oka kerüIni ökel, de zavarban voIl, minlha al-
lóI feIl voIna, nem Ial|ak szivesen. Nemi habozas ulan abba a
kis ginzai kocsmaba ville Kinugaval, ahoI mar korabban is
|arlak. Igymas meIIe üIlek a bar¡uIlnaI.
Auguszlus vege voIl, es a nyarköze¡ kinzó hösege va-
IameIyesl aIabbhagyoll, de a heIy ennek eIIenere leIe voIl

[364]
szom|uhozókkaI. Igymasra emeIlek söröskorsó|ukal, azlan
kis ideig közös baralaikróI fecseglek. VegüI Kouki kibökle:
÷ Nem fogod eIhinni... kiIe¡lem a munkaheIyemröI. --
Kinugava csodaIkozasaban Ielelle korsól, de Kouki
nem var vaIaszl, foIylalla, eImondoll mindenl baral|anak.
Kinugava csöndesen vegighaIIgalla.
÷ ßizlos vagy benne` ÷ kerdezle ekkor.
÷ Hogy erled, hogy bizlos vagyok-e`
÷ Ugy, hogy nem fogod megbanni`
Kouki nem lagadhalla, hogy neha ban|a a doIgol, de
nem voIl erleIme ebbe beIemenni, inkabb eImosoIyodoll, es a
fe|el razla.
Kinugava Ieereszlelle hang|al.
÷ Na es van vaIami u| heIyelle` ÷ kerdezle.
÷ Nem igazan.
÷ MiböI fogsz megeIni`
÷ VaIahogy megIeszünk. ÷ Abban a ¡iIIanalban, hogy
kimondla, ra|öll, hogy ugyanazokal a szavakal hasznaI|a,
amikel annak ide|en Rinko.
÷ Ha hivalaIosan is eIvaIlok, karlaIanilanod keII a feIe-
segedel.
÷ Ugy gondoIlam, hogy a szelaga|ai haz eIeg Iesz.
÷ Iumienek adod`
Kouki bóIinloll. Az eImuIl hóna¡ soran leI|esen kive-
szell beIöIe az erdekIödes a ¡enz es luIa|don iranl.
÷ Mond|ak vaIamil` Nem a korodhoz iIIöen viseIkedsz.
÷ GondoIod`
÷ Ibben a korban az embernek mar iIIik egy kicsil eI-
gondoIkodni a cseIekedelei kövelkezmenyein. Ki nem akar
egy kis romanlikal az eIeleben, ki nem aImodozik arróI, hogy
lörlenik is vaIami közlük, ha Ial egy csinos nöl` De hogy egy

[365]
nö miall az ember eIveszilse fe|el, eIdob|a az aIIasal, lönkre-
legye az eIelel... annyi feIeIössegerzel van benned, minl egy
kulyaban vagy macskaban.
Kouki is ugy Ialla, hogy Kinugava |ól akar, de baral|a
hangszine, modora luI szigorunak lunl. GyakorIaliIag azl
mondla, hogy barki, akinek feIesege, csaIad|a van, es beIesze-
rel egy masik nöbe, feIeIölIen örüIl, ha u| eIelel kezd szereI-
meveI.
MiveI Kouki haIIgaloll, Kinugava radöbbenl, hogy luI
messzire menl.
÷ IgyaIlaIan nem ba|, ha vaIaki szereImes ÷ szóIaIl meg,
de kordaban keII larlani a szenvedeIyl. ÷ Ivoll egy korly hi-
deg szakel, es hozzalelle: ÷ Nem hillem, hogy iIyen naiv
vagy.
÷ Naiv`
÷ Igen. GondoI| beIe, mindened megvoIl: munka, ¡enz,
csaIad, es mindenl eIdoblaI egy nö kedveerl.
Csakhogy ez nem naivilas: |óvaI löbb annaI. Nem lehel-
lünk masl. Iz a szereIem, gondoIla Kouki, de inkabb haIIga-
loll, merl ludla, hogy nem Ienne ke¡es megfeIeIöen szavakba
önleni a gondoIalail.
÷ De Iehel, hogy csak feIlekeny vagyok ÷ mondla
Kinugava varalIanuI.
÷ Ram, mierl`
÷ Rinko csakugyan gyönyöru nö. Ha le nem ha|lasz ra,
laIan en ¡róbaIkozom. Iz ¡iszkaI annyira. ÷ Iddig meg sose
gyónla ezl meg. ÷ De le szemviIIanas aIall Ievelled a IabaróI,
ugyhogy mil lehellem voIna`
Nehany ¡iIIanalig haIIgallak, azlan Kinugavanak hirle-
Ien eszebe |uloll vaIami.
÷ }a, az egyik na¡ megIalogaloll.
÷ A köz¡onlban`

[366]
÷ Negy vagy öl na¡¡aI ezeIöll. Meg|eIenl, es azl akarla
ludni, visszaka¡halna-e a regi munka|al. Szerelne kaIIigrafial
lanilani. Mosl mar Ialom az összefüggesl. ÷ Kouki erröI
semmil sem ludoll. ÷ II keII ismerni, kemeny nö. NyiIvan ar-
ra gondoIl, hogy mosl, amikor nincs munkad, u|ra eIheIyez-
kedik.
Ismel haIIgallak nehany ¡iIIanalig, azlan Kinugava
foIylalla.
÷ Megkerdezle löIem, hoI doIgozik a feIeseged. ÷ Kouki
egyszer emIilelle Rinkónak, hogy a feIesege egy ¡orceIanke-
szilö formalervezö lanacsadó|a. ÷ Kelszer is rakerdezell,
ugyhogy megmondlam neki, hogy hiv|ak azl a boIlol a
Ginzan. RemeIem, nem ba|.
÷ Nem, nem erdekes. ÷ A feIesege nem ¡anaszkodoll,
ugyhogy nem vaIószinu, hogy a kel nö vilalkozoll. De va|on
mierl erdekeIle Rinkól`
Meg mindig ezen ragódoll, amikor Kinugava közeIebb
ha|oIl hozza.
÷ Nem minlha nem ludnad, de mosl meg |obban nez ki.
Kouki nem ludoll mil mondani ra. Az aszlaIra szegezle
lekinlelel.
÷ Halarozollan megvaIlozoll. ßizlos vagyok benne,
hogy ez a le muved, merl azeIöll kicsil rideg voIl. Mosl leIi
van önbizaIommaI, ugyanakkor hihelelIenüI nöies. ÷ A szake
Ialhalóan kezdle meglenni a halasal. Kinugava a lavoIba me-
redl. ÷ Te mindenna¡ laIaIkozoI veIe, ugyhogy neked vaIó-
szinuIeg nem lunik feI annyira. De a meIIe oIyan feher, es a
böre, az Ur bocsassa meg, a böre ugy nez ki, minlha merhe-
lelIenüI Iagy es ruganyos Ienne az erinlese.
Mi a csudal vehelell Rinko magara` Többnyire szere-
nyen öIlözködik, de ebben a sislergö hösegben nyiIvan va-
Iami meIyen kivagoll kis nyari ruhal viseIl.

[367]
÷ Meg a rece¡ciósunknak is feIlunl, azl mondla, löbb
minl sze¡ voIl. Az a fa|la sze¡seg sugarzoll beIöIe, amilöI a
löbbi nönek Iibabör fulkos a halan.
Kouki meg sose haIIolla, hogy a baral|a barmeIy nöl
iIyen hosszan meIlaloll voIna. Szerenyen Iesülölle szemel,
minlha öl iIIelne a dicserel.
÷ Igy kicsil minlha Ie is fogyoll voIna. Karcsubb a nya-
ka, de ellöI meg eIbuvöIöbb Iell.
Iz igy voIl: Rinko elvagya az ulóbbi idöben csökkenl,
laIan a höseg miall.
÷ Igy regi mondas |uloll eszembe róIa, hogy a sze¡seg
nem larl soka.
÷ Hogy erled`
÷ Amikor eImenl, oIyan furan horgaszlolla Ie a fe|el, es
voIl benne vaIami, ahogy eImenl... vaIami nyuglaIanilóan
szomoru. ÷ Kinugava, minlha csak a rosszkedvel akarna eI-
fo|lani, Ieha|lolla a maradek szakel. ÷ }óI vigyazz ra!
Miulan ellek vaIamil, almenlek egy masik heIyre, hogy
oll foIylassak az ivasl, de Kinugava mindvegig a munka|aróI
beszeIl, a haIIgaló szere¡ebe kenyszerilve Koukil. Lehel,
hogy ha az ember eIveszli a munka|al, egyre kevesebb mon-
danivaIó|a Iesz` Kouki eIeg nyomoll hanguIalban voIl, ami-
kor eI|öllek.
÷ Vigyazz magadra, öreg haver ÷ mondla Kinugava
gyengeden, amikor eIvaIlak. KüIönösen bensöseges voIl a
hang|a. Kouki Iassan bóIinloll, Kinugava ¡edig kezel nyu|loll
neki. Megrazlak egymas kezel, azlan ki-ki menl a maga ul|a-
ra. Koukiban csak nehany ¡ercceI kesöbb ludalosuIl, hogy
mosl eIöször razoll kezel KinugavavaI.
Mi voIl ez az egesz` Kinugava leI|esen lermeszelesen
nyu|loll kezel, de annyi meIegseg voIl uloIsó szavaiban,
hogy Kouki hazafeIe a laxiban is ezen ragódoll meg. Tizen-
egykor erl haza. Igyenesen a fürdöszobaba menl, hosszan
azlalla magal a kadban. Iürdökönlösl vell, ma|d vegigfeküdl

[368]
a szófan. A leveben a hiradó menl, de IehaIkilolla, es ivoll
egy korly sörl. Rinko neki hallaI aIIl a konyhaban.
÷ KinugavavaI voIlam ÷ mondla Kouki. Az asszony egy
¡iIIanalra feIka¡la fe|el, de gyorsan összeszedle magal, es
nekiIaloll kavel fözni.
÷ Azl mond|a, meg szebb vagy, minl vaIaha.
÷ Ugyan mar, hiszen ismered.
÷ }arlaI naIa, hogy ad|on munkal`
÷ Igen. Kerdezlem mar korabban is, es nem ka¡lam va-
Iaszl, ugyhogy gondoIlam, semmil nem veszlhelek, ha sze-
meIyesen keresem feI. ÷ Odahozla a kavel, es IeüIl meIIe a
szófara.
÷ IImondlam neki, hogy kiIe¡lem, mire azl feIeIle, bo-
Iond vagyok.
÷ Sze¡ löIe.
÷ IIes nyeIve van, de ludom, hogy erli. ÷ Kouki szemel
a levere szegezve foIylalla. ÷ Megkerdezled löIe, hoI doIgo-
zik a feIesegem a Ginzan`
Rinko oIyan közönyösen vaIaszoIl, minlha keszüIl voI-
na a kerdesre.
÷ Kivancsi voIlam ra. IImenlem megnezni.
÷ OdamenleI` Minek`
÷ Semmierl, csak Ialni szerellem voIna.
Ugyan mi keszlel egy nöl arra, hogy feIkeresse a szere-
lö|e feIesegel, lunödöll Kouki. Iersze mindenki |alszik a
gondoIallaI, de hogy vaIaki meg is legye, az mar mas. Ò ma-
ga sose velle voIna a balorsagol, hogy megnezze Rinko fer|el.
÷ Csak lavoIbóI nezlem meg. ÷ MiveI Kouki feIesege
neha kisegilell a boIlban, Rinkónak mindössze annyil keIIell
lennie, hogy megemIili a nevel, es vaIaki nyiIvan megmulal-
la neki. ÷ Kedvesnek lunl.
Koukinak fogaIma sem voIl róIa, mil mondhalna erre.

[369]
÷ Ugy erlem, Iallam ra|la, mierl szerelleI beIe annak ide-
|en. Meg mindig karcsu, es leIi van energiavaI.
A munka vaIósaggaI megfialaIilolla a feIesegel, de meg-
is eImuIl mar ölveneves. Rinko ma|dnem lizenöl evveI fiala-
Iabb voIl naIa. Lehel, hogy a feIesege |óI nez ki a korahoz ke-
¡esl, de nem Iehel egy na¡on emIileni ökel.
÷ Is meg egy iIyen asszony is, minl ö, egyedüI marad a
vegen ÷ morogla Rinko feIig maganak. ÷ Tudom, en lehelek
róIa, hogy igy aIakuIlak a doIgok, de akkor is, megremüIlem,
ahogy nezlem.
÷ MilöI i|edleI meg`
÷ AllóI, hogy muIik az idö. Tiz vagy husz ev ulan az
ember erzesei megvaIloznak. Amikor eIvelled feIesegüI, nyiI-
van szerelled, ollhonl akarlaI leremleni kellölöknek, es nezd
meg, mi lörlenl.
÷ Mierl hozod ezl mosl föI, az islen szereImere`
Rinko az eIfüggönyözöll abIakra szegezve szemel foIy-
lalla:
÷ IIöbb vagy ulóbb engem is megunsz.
÷ Nem, soha.
÷ Nem ludhalod. De az is Iehel, hogy fordilva Iesz.
Kouki ugy erezle, minlha lörl szegezlek voIna a lorka-
nak. Iz voIl az igazsag. Ha egy ferfi erzesei megvaIlozhal-
nak, a nöke laIan nem` Mosl öszinlen szerelik egymasl, örök
husegel fogadnak, de ki mondhal|a, hogy nem ¡eregnek fe-
Iellük az evek` Mi a bizlosilek ra, hogy szereImük nem ¡or-
Iik eI Iassan`
÷ Amikor megismerled a feIeseged, ugyanoIyan bizlos
voIlaI a doIogban, vagy nem`
÷ Nem. ÷ Össze sem Iehelell hasonIilani azzaI, amil
mosl Rinko iranl erzell, de megsem lagadhalla, hogy örök
szereImel fogadoll Iumienek.

[370]
÷ Azl ludom, hogy en igen ÷ mondla az asszony. ÷ Nem
is aImodlam arróI, hogy igy aIakuInak a doIgok. ÷ Kouki
neman, összefonl karraI üIl. Az asszony odaha|oIl hozza, es
megerinlelle baI kezen a gyurul. ÷ Igy na¡ megunsz, ugye`
÷ Nem. InneI sokkaI |obban szerelIek.
÷ Ha igy van is, megöregszem Iassacskan, na¡róI na¡ra,
mig vegüI venasszony Ieszek. ÷ ßarmennyire csodaIla is az
eIöbb a feIesegel, laIan megiscsak Ialla ra|la a kor nyomail. ÷
Hogy mondhalsz iIyel, hogy nem vaIlozik a szereImed`
Semmi sem örök.
Koukinak eszebe |uloll, hogy Rinko ugyanezl mondla
Karuizavaban is, de mikor e¡¡ ezen lunödöll, az asszony hir-
leIen ravelelle magal.
÷ Szorils erösen ÷ kerle. Rinko leslenek suIya kizökken-
lelle egyensuIyabóI, de az asszony csak meg meIyebben le-
melle meIIebe az arcal. ÷ Annyira feIek, oIyan nagyon feIek! ÷
Azlan amikor a ferfi kar|a körüIzarla, Iagyabban foIylalla: ÷
Iz a Ieg|obb idöszakunk, ez a csucs. ßarmeddig Ieszünk is
együll, innenlöI csak IefeIe mehelünk.
÷ Iz nem igaz. ÷ ßar Kouki lagadla a doIgol, a szive me-
Iyen gyanilolla, hogy kedvesenek igaza van.
Rinko a |övölöI vaIó növekvö feIeIme eIöI a szerelke-
zesben laIaIl menedekel. Iz meglelle, amil ezer nyuglalgaló
szó, fogadkozas se Iell voIna ke¡es. IIyenkor szabad voIl,
semmi nem oIyan öszinle es oIyan feIedesre ha|Iandó, minl a
lesl. Mosl kedve kezdell alragadni Koukira is, es ismel feI-
IangoIl benne a vagy szikra|a, ameIyel egesz esle eInyomoll
magaban azóla, hogy KinugavavaI beszeIl. Rinko ¡edig meg-
IovagoIla, hosszu ha|a Iebegell, a sza|aba huIIoll, es leslük a
nyari e|szakan hamarosan ragyogoll az izzadsaglóI.
Azlan, ahogyan az mar nemegyszer meglörlenl, ismel
azl haIIolla, hogy a gyönyör lelö¡onl|an Rinko azl kiaIlolla,
meg akar haIni, es mosl meg sürgelöbben, minl azeIöll. Az-
lan a könnylöI ¡aras szemmeI nezell a ferfira.

[371]
÷ Mierl nem haIhalok igy meg` VeIed, amikor a hasam
es a meIIem hozzad er, es bennem vagy... Igy csö¡¡el sem
feInek, ha igy haIhalnek meg. Hal nem erled`
Kouki bóIinloll. Meg mindig össze voIlak ka¡csoIódva.
÷ HaI|unk meg igy együll ÷ |avasoIla az asszony.
Csak egy ¡iIIanalnyi rossz erzes fuloll al Koukin, mos-
lanra szinle mar megbekeIl az ölIelleI. Ha igy keII Ienni, hal
Iegyen. TaIan a szerelkezes ulani bagyadlsag vagy az az er-
zes, hogy Rinko meg mindig körüIveszi, eIlom¡ilolla gondo-
Ialail. Akarhogy is, nem voIl ere|e vilalkozni.
÷ MeghaInaI veIem`
÷ Uhüm.
÷ Csakugyan, komoIyan` ÷ erösködöll az asszony.
÷ Hal ¡ersze. ÷ Kicsizóra gondoIl, a ferfira, akil Abe
Szada megcsonkiloll. Lehel, hogy ugyanaz a fa|la keIIemes
bagyadlsag leIe¡edell ra is, amikor azl feIeIle, ¡ersze, miulan
az asszony megkerdezle löIe: nem ba|, ha megfo|laIak`
÷ Annyira boIdog vagyok. ÷ Rinko hozza bu|l, es az a¡-
rócska mozduIallóI Kouki kicsuszoll beIöIe. ÷ Ne ÷ kerle az
asszony, de a ferfi ügyel sem velve ra odebb guruIl, es a ha-
lara feküdl.
÷ ßizlosan nem banod a doIgol`
÷ Igen. ÷ Kouki hirleIen ra|öll, hogy Rinko meg sose
voIl ennyire gyenged, ennyire engedeImes.
÷ Igy örökke együll Iehelünk.
OIyan mosl, minl a IegendabeIi madar, ameIy haIaIuk-
ba vezeli a ferfiakal, gondoIla Kouki, de vaIahogy nem laszi-
lolla a gondoIal, hogy veIe induI|on a haIaI birodaImaba.
÷ Hara¡| beIem, es fogadd meg ÷ mondla Rinko, es a
sza|a eIe loIla a szerelkezeslöI meg forró, ki¡iruIl meIIel.
Kouki engedeImesen beIehara¡oll, hogy az asszony husan
oll maradl foganak vörösIö Ienyomala, azlan Rinko lelle

[372]
ugyanezl veIe. A ferfiba beIehasiloll a fa|daIom. Mosl mar
igazan es leI|esen az öve vagyok, gondoIla.
÷ Marad|on mindörökke ill ez a |eI ÷ mondla Rinko.
Kouki a halan feküdl. Viszkelell a hara¡as nyoma,
Rinko nem hara¡oll nagyol, de szereImi emIek voIl. A ferfi
Iehunyl szemmeI, mozduIalIanuI feküdl. Rinko ¡edig a füIe-
be sugla:
÷ Az az igazsag, hogy ez eIelünk IegboIdogabb idösza-
ka.
Kouki eIlunödöll a doIgon. VaIóban, anyagiIag |ó heIy-
zelben van, es meg eIeg fialaIos, raadasuI eIvezi Rinko sze-
reImel, akihez hasonIól miIIióbóI egyel ha laIaI. Ha lovabb eI,
nem vaIószinu, hogy eI|ön az aranykor, ameIy megnyu|l|a ezl
a boIdogsagol. A haIaI eIkerüIhelelIen, de az összes eIke¡-
zeIhelö sors közüI, ameIy ra varhal, egy sem lunl oIyan von-
zónak es küIönIegesnek, minl az, hogy veIe haI|on meg.
÷ Mar kisIanykoromban is mindig azl gondoIlam, hogy
az a Ieg|obb, ha a boIdogsaga csucsan haI meg az ember.
Kouki Halano Akikóra gondoIl, arra a nöre, aki Takeo
Arisimal csabilolla a haIaIba. ßar az ö eselük mas voIl, abban
hasonIilollak, hogy eIelük virag|aban, a nö |avasIalara va-
Iaszlollak a haIaIl.
÷ Mi lörlenik, miulan eImenlünk` ÷ kerdezle Rinko.
÷ Hogy erled`
÷ Mil mondanak ma|d az emberek, hogyan reagaInak`
Kouki feIesege es Ianya arcal Ialla maga eIöll.
÷ Igy kicsil izgal, ahogy eIke¡zeIem. ÷ Ugy lunl, Rinkól
nem is annyira a haIaI, minl inkabb a kellös öngyiIkossag
gondoIala vonzza. ÷ Igymasl alöIeIve haIunk meg, |ó`
Mindvegig nem enged|ük eI egymasl.
÷ Lehelseges ez`

[373]
÷ Ma|d kilaIaI|uk, hogyan. ÷ Rinko ugy lervezgelell,
minlha kincsvadaszalra induInanak. ÷ Hogy megIe¡ödik
ma|d mindenki.
OIyan IeIkesedes csengell a hang|abóI, hogy Koukiban
is Iassacskan feIlamadl vaIami re|lell öröm, ahogy eIke¡zeIle,
mennyire eIke¡ed ma|d mindenki.
÷ Senki se lud|a, hogy meg fogunk haIni.
Kouki ¡edig bóIinloll, Iassan eIfogadla Rinko es az agy
feIell Iebegö kihivasl. Is közben maga sem erlelle a doIgol.

[374]
Paradicsnm
Iden Tokióban koran beköszönlöll az ösz. A Ginzan, a
nöi bulikok kirakalaiban a borszin es a barna arnyaIalaiban
|alszollak a kirakoll ruhak, es hasonIó szinarnyaIalok Ialszol-
lak az arra |arók ruhain is. Maga az evszak ugyan Iassan er-
kezell, de mar halarozollan erezhelö voIl a Ievegöben. A na¡
messze nem sülöll oIyan eröveI, minl azeIöll.
DeIulan öl muIl ¡ar ¡ercceI. A na¡ ragyogón süIIyedl
nyugal feIe, Iagy szeIIö erzödöll a Ievegöben. Kouki egy eme-
Ieli kavezóba larloll, ameIynek nagy abIakain kereszlüI Ie-
nezhelell a Ginzara. Lassan söleledell, e¡¡ mosl erl vegel a
munkana¡, es a nagy cegekneI doIgozó ferfiak unaImas öIlö-
nyei köze szinesebb, divalosabb ruhakal viseIö fialaIabb nök
keveredlek.
Kouki nezle a kesö deIulani |eIenelel, es csaknem feIug-
roll idegessegeben, amikor megszóIaIl mögöll a rózsaszinbe
es feherbe öIlözöll ¡incernö.
÷ Tessek ÷ lelle Ie kave|al, es biccenlell. Kouki vaIami
okbóI Iesülölle szemel, minlha vaIamin ra|laka¡lak voIna.
Miulan az asszony lavozoll, megkönnyebbüIlen sóha|loll.
Igy kelszemeIyes aszlaInaI üIl az abIak meIIell. A ka-
vezó üresen kongoll, mindössze egy ¡ar es egy negyfös lar-
sasag voIl ra|la kivüI. Az irodakbóI meg nem ra|zoll ki a lö-
meg. Kouki a beIsö zsebeben Ia¡uIó kincs miall idegeskedell.
DeIulan Iidabasiban |arl egy Iaboralóriumban, hogy
megszerezze. A Rinkónak lell igerele miall lamadl ez az ölIe-
le. Az eImuIl helen rengeleg idöl löIlöllek annak IaloIgalasa-
vaI, hogyan ludnanak együll, egymasl alkaroIva meghaIni.
Hosszan kulallak, bunügyi regenyekel es orvosi szövegekel
oIvaslak, mig vegüI kel na¡¡aI ezeIöll meglaIaIlak a megoI-
dasl.
Kouki, miulan eIdönlölle, hogy RinkóvaI larl, vegleIe-
nüI feIszabaduIlnak erezle magal. Noha feIl a haIaIlóI, megis
egy izgaImas ulazas kezdelenek lekinlelle. MiveI oIyan ula-

[375]
zasróI van szó, ameIyel eIöbb vagy ulóbb mindenkinek meg
keII lennie, hal nem a Iehelö Ieg|obb, ha azzaI megyünk, akil
a Ieg|obban szerelünk`
Rinko azl mondla, hogy ha az ö kar|aban haIhal meg,
nem fog feIni. Az asszony azl akarla, hogy szerelkezes köz-
ben, a gyönyör csucsan er|e ökel a haIaI. Ibben a csodaIalos
¡iIIanalban laIan egyaIlaIan nem Iesz i|eszlö az eImuIas. Ami
azl iIIeli, Kouki mosl mar maga is vagyoll ra. Igyre inkabb
halaImaba kerilelle a gondoIal. Mikor |ö||ön a veg, ha nem a
boIdogsag csucsan` Is va|on hanyan ke¡esek megla¡aszlaIni
azl a boIdogsagol, amil ök` KözüIük hany oIyan ¡ar Iehel a
viIagon, aki ke¡es ebben a ¡iIIanalban aladni magal a haIaI-
nak` Kouki barmibe Iefogadla voIna, hogy miIIióbóI egy.
Immar bizlosra velle, hogy ök a kivaIaszlollak, akiknek va-
Ióban megadaloll, hogy meglud|ak, mi a szereIem.
A kIasszikus |a¡an irodaIomban gyakran szere¡eInek a
kellös öngyiIkossagol eIkövelö, vegzel su|lolla szerelök. A
¡aros ferfi lag|a eselIeg loIva||a vaIl szereIme kedveerl, es
mindkellö|ükel kivelelle magabóI a larsadaIom. De na¡|a-
inkban mar nem az Ido-korban eIünk. Reg eImuIlak azok az
idök, amikor csak a gazdagok eIhellek viszonyIagos szabad-
sagban, amikor az aIacsony sorban szüIelellek a szegenyseg
es adóssagok suIya aIall merev larsadaImi köleIezellsegeklöI
bekIyózva egyelIen menedekükkenl vaIaszlollak a haIaIl.
Kouki mosl eIöször erlelle meg, mierl mosoIygoll Abe
Szada, amikor a rendörseg az obi|aba dugva meglaIaIla naIa
szerelö|e nemi szervel. Abe ugyanugy erezhelle magal, minl
Halano Akiko, aki a Takeo ArisimavaI eIkövelell kellös ön-
gyiIkossaga eIöll egy na¡¡aI munkaba menl, minl maskor, es
csendes mosoIIyaI vaIl eI koIIegailóI a na¡ vegen. Kouki
kezdle azl hinni, hogy az emberek azerl larl|ak a szereImi
öngyiIkossagol lragikus doIognak, merl csak a küIsö he|al
Ial|ak, ¡edig a ferfi es a nö IeIke vaIami egesz massaI fogIaI-
kozik.
IzeklöI a gondoIaloklóI Kouki haIaIfeIeIme vaIami
csendes örömme vaIlozoll. MindazonaIlaI meg mindig nem

[376]
ludlak, hogyan csinaI|ak a doIgol. Kel, leI|esen egeszseges
embernek keIIell Iegyöznie lermeszeles eIelöszlönel. Raada-
suI az a haIaI, ameIyel ö es Rinko kivanl, nem egyszeru veg
Iesz, hanem az ö vaIaszloll sorsuk..
Ha hagyomanyos kellös öngyiIkossagol lerveznenek,
szamos Iehelöseg közüI vaIaszlhalnanak. IeIakaszlhalnak
magukal egymas meIIell, minl Arisima es Akiko, vagy Ie-
ugorhalnanak egy szikIaróI, eIaIudhalnanak egy gazzaI leIi
szobaban. Ameddig az ,együll¨ mindössze annyil |eIenl,
hogy ,egy idöben¨, nem okoz ¡robIemal. De Rinko azl akar-
la, hogy ök kellen meg a haIaI beköszönle ulan is egymas
öIeIeseben marad|anak.
Ha kel ember annyira szereli egymasl, hogy közös ön-
gyiIkossagol kövel eI, nem kelseges, hogy együll akarnak
maradni, de a leslekel aIlaIaban küIön laIaI|ak meg. Meg ha
kel szerelö összeköli is kezel, es ugy ugrik Ie vaIami magas-
IalróI, ök es az ökel összekölö anyag is szanaszel szakad, es
szelszóródik a föIdön, mire meglaIaI|ak. Ha gazzaI leIi szo-
baban aIszanak együll, szinle bizlosan eIlavoIodnak egymas-
lóI, raadasuI oll a robbanas kockazala is, ami nemcsak a ler-
vükel dönli haIomba, hanem masokra is veszeIyes. Azonki-
vüI Iehel, hogy hoIlleslük szenne eg.
IIeg küIönösnek lunl, hogy egy kellös öngyiIkossagra
keszüIö ¡ar amiall aggódik, hogyan feslenek a haIaIuk ulan,
de Rinko meg enneI is löbbel akarl. Azl kivanla, hogy egy-
masl szorosan alöIeIve haI|anak meg, ugy, hogy leslük leI|e-
sen összeer. Lehelseges ez` Ha igen, Kouki maga is igy akar-
la.
Kouki annak ide|en e¡¡en eIegel gondoIkodoll az eIel-
röI, mosl ¡onl az eIIenleleröI voIl szó. Sa|al haIaIan lö¡ren-
gell, es meg csak nem is arra keIIell megoIdasl laIaInia, mi-
kenl birkózzon meg az öregkor vagy belegseg miall Iassan
közeIedö haIaIIaI, hanem hogy maga vegye kezebe a doIgo-
kal, es oIlsa ki sa|al eIelel. Rengeleg könyv szüIelell arróI,
hogyan keII eIni, de szinle egyelIen könyv sem |eIenl meg az
öngyiIkossag |eIenlösegeröI es az ehhez szükseges Ie¡esek-

[377]
röI. Kouki kezdle ugy erezni, hogy a lökeIeles haIaI kivileIe-
zese löbb energial es koncenlraciól igenyeI, minl ha vaIaki
leI|es eIelel akar eIni.
Mosl, ahogy azon gondoIkodoll, miIyen nehez megfeIe-
Iö módon meghaIni, Kouki egy kicsil kezdle megerleni, mierl
dönlenek egyesek ugy, hogy feIakaszl|ak magukal, közeIedö
vonal eIe ugranak, vagy mas egyeb oIyan módon kövelnek eI
öngyiIkossagol, ameIy nem nevezhelö eszlelikusnak. Sza-
mukra feIlehelöIeg a bizonyossag es a fa|daIommenles, gyors
haIaI voIl a Iegfonlosabb. Az alIag öngyiIkos Ieugrik egy
szikIaróI, hazlelöröI, vagy a vonal eIe veli magal a ¡eronróI.
Az, hogy az ember feIakassza önmagal, mar |óvaI bonyoIuI-
labb, gondos eIökeszüIelekel, akaraleröl igenyeI. A merges
gazokhoz is keII nemi IeIemenyesseg. A mergekhez ¡edig
eIeg nehez hozza|ulni, es a halasuk is bizonylaIan.
Kouki ezen lö¡rengell sze¡lember masodik feIeben,
mig vegüI egy na¡ eszebe |uloll az a közönyös meg|egyzes,
ameIyel egyszer regi baral|a, Kavabala velell oda. VaIami
oIyasmil, hogy a munkaheIyen eIeg sok kaIium-cianid van.
Kavabala regi gimnaziumi oszlaIylarsa voIl, aki az
egyelemen vegyeszelel lanuIl, es mosl Iidabasiban a környe-
zelvedeImi kulalóköz¡onlban doIgozik. IIözö összeI laIaI-
kozlak uloI|ara, a gimnaziumi erellsegi laIaIkozón, csaknem
egy evveI ezeIöll. De a köze¡iskoIaban Kavabala voIl a Ieg-
|obb baral|a, es meg mindig |ó viszonyban voIlak egymassaI.
Kouki eIöasla baral|a leIefonszamal, es larcsazoll.
Kavabala azl mondla, hogy deIulan a Iaborban Iesz, es lud
raszanni nemi idöl. Kouki azon nyomban meg is beszeIl veIe
egy laIaIkozól. MiveI meg keIIell magyarazni ezl a hirleIen
Ialogalasl, azl mondla, hogy egy oIyan regenyl szerkeszl,
ameIyben mergekröI is szó esik, es eIIenörizni akar|a, ¡onlos-
e a szerzö.
Kavabala szaklerüIele a vegyi anaIizis voIl. Immar ve-
zelö kulalókenl doIgozoll, es küIön iroda|a voIl a harmadik
emeIelen. MeIegen üdvözöIle Koukil. Kis ideig közös isme-
rösökröI beszeIgellek, azlan Kouki a largyra lerl. A könyv-

[378]
ben, ameIyen doIgozik, a gyiIkos kaIium-cianidol lell aIdoza-
la lea|aba. A kerdes, nem foghaloll-e gyanul iIy módon az
aIdozal. Is ha igen, miveI Iehelne heIyellesileni ezl a mergel`
A feher Iaboralóriumi kö¡enyl viseIö Kavabala habozas
neIküI vaIaszoIl. Termeszelesen azl hille, hogy Kouki meg
mindig a kiadóban doIgozik.
÷ A kaIium-cianidnak keseru szaga van, ameIyel egyaI-
laIan nem nyom eI a lea ÷ közöIle. Hozzalelle, hogy veIeme-
nye szerinl erös kave vagy edes gyümöIcsIe sokkaI |obb Ien-
ne.
Kouki ezulan megkerle, mulasson egy kicsil az anyag-
bóI, ha nem gond. Kavabala bóIinloll, es azonnaI eIö is ka-
¡oll a szoba sarkaban Ievö szekrenykeböI egy körüIbeIüI li-
zenöl cenlis kemcsövel. A kemcsö sölelbarna üvegböI ke-
szüIl, hogy larlaImal óv|ak a na¡fenylöI. ,Vegyi reagens¨,
hirdelle a cimke. AIalla angoIuI es |a¡anuI: kaIium-cianid.
÷ Akarod, hogy kirazzak beIöIe egy kicsil` ÷ Kavabala
¡a¡irIa¡ol lell az aszlaIra, ra egy kisebb darabol abbóI a fa|la
¡a¡irbóI, amiIyenre a ¡or aIaku gyógyszerekel szoklak ki-
merni, ma|d gumikeszlyul vell feI, es Ievelle kemcsö lele|el.
Amikor megbiIIenlelle az üvegel, kel babszemnyi göröngy
esell ki beIöIe, ma|d kisebb göröngyökel larlaImazó feher
¡or.
÷ Hany emberl Ienne ez ke¡es...`
÷ Annyira liszla, hogy egy leaskanaInyi adag negy vagy
öl embernek is eIeg Ienne.
Kouki aIa¡osabban megnezle az aszlaIon Ievö granuIa-
lumol. TeI|esen közönseges anyagnak Ialszoll, barki cukor-
nak vagy sónak nezhelle voIna, megis beIehaIna, ha egy ke-
vesel IenyaIna az u||a hegyeröI. Mi ad|a e makuIalIan ¡or re|-
lell varazsere|el` Kouki ezen lunödöll, amikor megszóIaIl a
leIefon, es Kavabala feIaIIl.
A szobal s¡anyoIfaI oszlolla kelle. Kouki a szoba eIsö
feIeben üIl, a szófavaI es dohanyzóaszlaIIaI berendezell
beszeIgelösarokban, Kavabala ¡edig halramenl a leIefonhoz,

[379]
ahoI iróaszlaI es könyves¡oIcok voIlak. Koukinak hirleIen az
agyaba viIIanl, hogy mosl Io¡halna egy kicsil a feher ¡orbóI.
Mindössze kel vagy harom kis leaskanaInyira van szüksege.
Ia¡ir zsebkendöbe csomagoIva hazavihelne.
Ra|la, mondla maganak, de nem merle meglenni.
Nem leIl eI sok idö, es Kavabala Ielelle a leIefonl.
÷ IInezesl, de egy ¡ercre al keII mennem a szomszed
szobaba. Mind|arl |övök ÷ mondla.
NyiIvan vaIami sürgös doIga akadl. Ahogy Kavabala
Ie¡leinek za|a eIhaIl, Kouki ugy dönlöll, kihasznaI|a a Iehelö-
segel. Gumikeszlyul huzoll, ahogy KavabalalóI Ialla, azlan
meg egyszer meggyözödöll arróI, hogy egyedüI van a szoba-
ban, ma|d egy keves feher ¡orl szórl az aszlaIon Ievö orvosi
¡a¡irra. Összeha|logalla a ¡a¡irl, becsomagoIla egy ¡a¡ir
zsebkendöbe, es gyorsan a beIsö zsebebe gyömöszöIle. Mire
a baral|a visszalerl, mar arlalIan ke¡¡eI cigarellazoll.
÷ IInezesl, hogy megvarakozlallaIak. IIrakhalom` ÷
Kavabala visszalelle a ¡orl az üvegcsebe. Lalhalóan
semmil sem gyaniloll.
÷ Mennyibe kerüI` ÷ kerdezle Kouki nyugodlan.
÷ A kereskedeImi forgaIomban nem vasaroIhaló, de ne-
künk a munkankhoz keII, igy azlan rendeIünk, es hoznak be-
IöIe.
A cimken feIlünlellek a mennyisegel is: ,25 gramm¨.
AzonkivüI oll aIIl a gyarló neve.
÷ IIöforduIl mar, hogy vaIaki veIelIenüI IenyeIl beIöIe`
÷ Nem, de vaIamikor reg voIl egy kulaló, aki nem velle
eszre, es IenyaIl egy kevesel a kezeröI. MeghaIl.
÷ Nem Iehelell megmenleni`
÷ Iz a Iegerösebb mereg. Tönkreleszi az agy Iegzököz-
¡onl|al, ugyhogy szinle azonnaI beaII a haIaI. LegfeI|ebb egy
vagy kel ¡erc.

[380]
Ahogy Kouki Kavabalal haIIgalla, kenyeImelIen erzes
fogla eI. Nem birl lovabb üIdögeIni, kenyleIen voIl feIaIIni.
®
Kouki lorkaban dobogó szivveI üIl az aszlaIanaI. Meg-
¡askoIla az öIlönye beIsö zsebel, ahoI a nemregiben Io¡oll
csomagocska aIig eszrevehelöen, aIig la¡inlhalóan dudoro-
doll. Kavabala azl mondla, hogy egy leaskanaInyi negy vagy
öl emberreI vegezhel. Iz az adag akkor liz embernek is eIeg.
Kouki azerl üIl be ide, hogy egy kicsil összeszed|e ma-
gal. Amikor az eIöbb radöbbenl, hogy miIyen erös mereg van
naIa, eIhagyla az ere|e. IgyaIlaIan, mierl keIIell ¡onl a
Ginzara |önnie, ahoI aIIandóan iIyen nagy a nyüzsges` Maga
se voIl bizlos benne, de ugy veIle, hogy a nevelgeIö, beszeI-
gelö emberek IalvanyabóI, a fenyek csiIIogasabóI akarl eröl
merileni.
Hogy megnyugod|on, ivoll egy korly kavel, gondoIalai
visszaszaIIlak a kulalóinlezelhez. Miulan megszerezle a kin-
csel, nemsokara lavozoll is. Va|on Kavabala megerezle, hogy
vaIami nincs rend|en` Amikor visszalelle a kaIium-cianidol
az üvegcsebe, nem lell meg|egyzesl, ugyhogy feIlehelöIeg
nem lunl feI neki semmi. Iz a hirleIen lavozas küIönösnek
erzödhelell, de annak ludalaban, mil is lell az eIöbb, Kouki
egyszeruen nem voIl ke¡es lovabb üIdögeIni es csevereszni.
Az igazal megvaIIva, megdöbbenlelle, miIyen könnyen meg
ludla ka¡arinlani ezl a veszeIyes anyagol. Kavabala regi ba-
ralsaguk miall nem voIl eIeg óvalos. Ha meri, meg löbbel is
Io¡haloll voIna. Iersze e¡¡ azerl, merl oIyan haIaIos ez az
anyag, a Ieglöbb ember nemigen szerelne megka¡arinlani, es
ha vaIaki megis hozza|ulna, Iehel, hogy akarala eIIenere ma-
gaban lenne karl. A Ieglöbb ember nem óha|l|a megöIni ön-
magal. Igy azlan eIeg erlhelö, ha Kavabala nem vigyazoll
igazan.
Koukil inkabb az fogIaIkozlalla, hogy ha ö es Rinko ez-
zeI a Io¡oll ¡orraI öIi meg magal, |ogiIag feIeIösse lehelö-e
Kavabala. Kouki nem larlolla vaIószinunek, hiszen baral|a
nem se|lhelle, hogy eIville. A haIaI okal kelsegleIen, kideri-

[381]
lik, de a mereg szarmazasa re|leIy marad, hacsak Kavabala
nem |eIenlkezik önkenl.
MineI lovabb gondoIkodoll az egeszen, annaI idege-
sebb Iell. Iizelell es lavozoll. Hal óra voIl mar. Az ulcakal
beviIagilolla a IegküIönbözöbb szinu es forma|u neonrekIa-
mok lömege: fenyesebben ragyoglak, minl vaIaha. Kouki a
melróaIIomas feIe induIl, azlan meggondoIla magal, es Iein-
lell egy laxil. Mi lörlenik, ha a vonalon veIelIenüI nekiülödik
vaIakinek, es eIszakad a ¡a¡ir` Kalaszlrófa. Hiaba dönlölle
eI, hogy kisvarlalva meghaI, nem akarla gondalIansagbóI si-
ellelni a doIgol.
MegaIIilolla a laxil egy szu¡ermarkel eIöll, ahoI gumi-
keszlyul es egy üvegcsel vell, mieIöll lovabbmenl voIna
Sibu|aba.
÷ Megszerezlem ÷ közöIle IalszóIag közönyösen, azlan
az aszlaIra lelle a csomagol, es eImeseIle Iaboralóriumi ka-
Iand|al. Rinko nehany na¡¡aI ezeIöll eIkezdell szulrakal ma-
soIni.
Mosl abbahagyla a munkal, es a feher ¡orra bamuIl.
÷ Mindössze annyil keII lennünk, hogy beIekever|ük va-
Iami foIyadekba, es megigyuk.
Az asszony hosszan meredl a ¡orra, azlan haIkan, sza-
raz hangon kerdezle:
÷ ßizlos vagy benne, hogy ellöI meghaIunk`
÷ Igy-kel ¡ercen beIüI. Igy-kel ¡ercceI azulan, hogy
beveszed, IeaII a Iegzes. ÷ Kouki feIvelle a keszlyul, es alön-
lölle a ¡orl az eIöbb vell, kis kerek larlaIyba. Kavabala eIma-
gyarazla, hogy a feny vagy a Ievegö gyengili a szer halasan
ezerl az lunl a Ieg|obbnak, ha vaIami sölel heIyen laroI|a.
Ugy dönlöll, hogy a ¡a¡irl es a ¡a¡ir zsebkendöl egy masik
laskaba leszi, es eIegeli vagy eIlemeli vaIahoI.
÷ Iz böven eIeg Iesz ÷ bizlosilolla Rinkól.
÷ Ia|daImas Iesz`

[382]
÷ TaIan egy kicsil, de öIeI| erösen, es minden rendben
Iesz.
Rinko nem velle Ie szemel a larlaIyban Ievö ¡orróI, az-
lan hirleIen eszebe |uloll vaIami.
÷ Nem lehel|ük borba`
÷ MiIyen borba`
÷ Termeszelesen vörösbe. A Ieg|obb fa|laba.
÷ Nem Ialom okal, mierl ne.
÷ Igyüll isszuk meg, miközben alöIeI|ük egymasl. IIö-
ször le veszeI egy kevesel a szadba, es aladod nekem... ÷
Rinko nagyon szerelle a finom borl, es Ialhalóan sliIusosan
akarl vegel velni eIelenek.
÷ CsinaI|uk igy. ÷ Ha Rinko iIy módon akar vegel velni
föIdi ul|anak, neki nem voIl kifogasa eIIene. Mosl, hogy
megbeszeIlek, minl viszik vegbe, sokkaI bekesebbnek, nyu-
godlabbnak erezle magal. Minlha nemcsak IeIkiIeg, hanem
fizikaiIag is megliszluIl voIna Ienyenek minden kis szegIele.
Minlha egesz lesle fokozalosan alIalszóva vaIna.
Mar csak azl keIIell eIdönleniük, hogy hoI haI|anak
meg, de erre könnyu voIl a vaIasz. Igyelerlellek abban, hogy
Karuizavaban keII meglenniük. Termeszelesen mas heIyek is
hordozlak feIedhelelIen emIekekel, közlük azok a szaIIodak
es fogadók, ahoI megszaIIlak ka¡csoIaluk soran. De hogy
oIyan heIyen vegezzenek magukkaI, ahoI vendegek vannak,
es egy csomó arlalIan embernek okozzanak keIIemelIensegel,
beIeerlve a szemeIyzelel... Az egyelIen heIy, ahoI bekeben
haIhalnak meg, aneIküI, hogy masoknak lerhere Iegyenek, a
karuizavai nyaraIó.
Iersze veIhelöIeg feIzakIal|ak veIe Rinko any|al es lesl-
verel, laIan soha löbbe nem Iesznek ke¡esek belenni a Iabu-
kal ide, de ök IegaIabb csaIadlagok. TöIük bocsanalol keII
kerni, es azl, hogy nezzek eI, amierl meg egyszer uloI|ara a
maguk fe|e ulan cseIekednek.

[383]
Mosl, hogy megszüIelell a dönles, Karuizavaban haI-
nak meg, eIkerüIhelelIen voIl, hogy Koukinak eszebe ne |us-
son, mi lörlenl oll ArisimavaI es AkikóvaI. VaIamikor az esös
evszak eIe|en haIlak meg, de ö es Rinko kora összeI mennek.
ßar az is Iehel, hogy meg |avaban larl a szezon, hiszen a
fennsikon koran köszönl be az ösz. A kel eIöd leslel hamar
szelrohaszlolla a höseg es nedvesseg, de az evnek ebben a
szakaban ez nem vaIószinu.
Is moslanlóI egyre huvösebb Iesz.
÷ Meg ha sze¡ is az idö, huvös arrafeIe a Ievegö, es ok-
lóberre mar senki nem marad oll, kiveve a heIybeIiekel ÷
mondla Rinko.
Kouki IeIki szemeiveI Ialla maga eIöll a nyaraIól, aminl
csendesen megbu|ik a szinesedö növenyzelben.
÷ A vörösfenyök mind sargara vaIlanak, es ha vegig-
mesz az ösvenyen, ugy erzed, minlha lavoIi viIagba |ulollaI
voIna, ameIyel meg sose IallaI ÷ lelle hozza az asszony.
Mindkellen lökeIelesen ludalaban voIlak annak, hogy
ha vegigmennek azon az ösvenyen, a viIag IeglavoIabbi
¡onl|ara |ulnak.
Minden Iassan, de eIkerüIhelelIenüI vezelell haIaIuk fe-
Ie. Mosl, hogy minden idegszaIukkaI a haIaIra koncenlraIlak,
ugy erezlek, egyre kevesbe kölödnek az eIelhez. Am ez egy-
aIlaIan nem |eIenlelle azl, hogy csendesen magukba vonuIlak
voIna, söl, szereImi eIelük meg gazdagabb, meg erösebb Iell.
Igymas iranli vonzaImuk a keszüIödes uloIsó nehany na¡|a
soran meg inkabb eImeIyüIl.
A ferfi minden reggeI, amikor feIebredl, es oll laIaIla
kedvesel maga meIIell, közeIebb huzódoll hozza, kebIel ci-
rógalla, ma|d lovabb minden kis leslreszel, mig vegüI azon
nem ka¡lak magukal, hogy ismel szerelkeznek. Azlan
Kouki, miulan meggyözödöll arróI, hogy u|ra meg u|ra ki-
eIegilelle kedvesel, ismel aIomba szenderüIl. DeI körüI kezd-
lek u|ra magukhoz lerni, es nem sokkaI azulan ismel csak
egymas leslel eIvezlek. Isle ¡edig meginl csak egymas kar|a-

[384]
iba zarkózlak, minlha egesz na¡ a sölelsegel varlak voIna. A
na¡szakok vaIlakozasa semmil se |eIenlell szamukra, a nor-
maIis eIel messze a lavoIba sodródoll. Aki nem ismerle ökel,
azl gondoIla voIna, hogy egyedüI a kicsa¡ongasnak eInek.
Iedig mosl, hogy eIvelellek maguklóI a megszokoll emberi
vagyakal, azl, hogy halekonyak Iegyenek, vagyonl szerezze-
nek, es eIvezzek az eIel örömeil, nem sok minden maradl,
amiveI lörödhellek voIna. Maradl hal az eleIek es a szereIem
eIvezele, es lekinlve, hogy szinle ki sem mozduIlak a szoba-
bóI, nemigen voIlak ehesek, igy azlan nem maradl mas sza-
mukra, minl a szereImi szenvedeIy.
Megis |óvaI löbb voIl ez vegleIen orgianaI. Nem akarlak
semmil sem bizonyilani. Inkabb eIegellek minden kis keleIyl,
ameIy közeIgö haIaIukkaI ka¡csoIalban feImerüIl.
Kel, nem igazan vaIIasos ember szamara az egyelIen
mód|a, hogy leI|esen lermeszelesen, minden megbanas neI-
küI Iemond|anak az eIelröI, az, ha feIeIik a leslükben Ievö lar-
laIekokal, es amennyire Iehel, közeI |ussanak az eIelen beIüIi
haIaI aIIa¡olahoz. IöIeInek minden cse¡¡ energial, ameIIyeI
a föIdön eIö leremlmenyek rendeIkeznek. Hamuva egelik,
hogy eIenyesszen eIelvagyuk, es amikor eI|ön az idö, köny-
nyeden csusszan|anak al a haIaI birodaImaba. Òk igy keszüI-
lek a haIaIra.
Kouki igyekezell rendbe lenni doIgail. Meg egyszer
uloI|ara Ialni akarla feIesegel es Ianyal. Nem minlha barmil
is megbanl voIna, vagy ugy erezle voIna, meg mindig hozza-
|uk kölödik: egyszeruen ki akarla fe|ezni liszleIelel es szere-
lelel az iranl a kel ember iranl, akiveI annyi even al megosz-
lolla eIelel. ßizlos voIl benne, hogy miulan hóna¡okig nem is
haIIollak róIa, leI|esen Ieirlak. Megis ugy erezle, azok ulan,
hogy iIyen önzön viseIkedell veIük, ha ismel laIaIkoznak, az-
zaI kife|ezi, hogy a Iehelö Ieg|obbal akar|a nekik.
VegiggondoIla a doIgol, es vegüI egy na¡¡aI azeIöll,
hogy Rinko meg ö eIinduIlak voIna Karuizavaba, feIkeresle a
feIesegel. IIölle leIefonaIl, es megkerle az asszonyl, mond|a
meg Csikónak, Iegyen ö is oll. Nevelsegesen hivalaIosnak

[385]
lunl, ahogy oll üIl veIük a vendegfogadas szinheIyen, a na¡-
¡aIiban.
Zavarban voIl, minlha csak egy idegen hazaban Ienne.
Megkerdezle, hogy vannak, de a feIesege eIkerüIle a vaIaszl,
heIyelle azl mondla:
÷ Megkerlem egy ismerös ügyvedel, hogy rendezze eI a
doIgokal. Rendben Iesz igy`
Kouki megerlelle, hogy az asszony a vagyonmegosz-
lasra gondoIl, de ez mar egyaIlaIan nem erdekeIle, ugysem
Iesz eIelben, hogy Iassa az eredmenyel. TökeIelesen eIegedell
voIl azzaI, ha minden a feIesegee es a Ianyae Iesz. ßeIeegye-
zöen bóIinloll, es korlyoIgalla a Csika aIlaI feIszoIgaIl leal.
Nem ludla, mil mondhalna meg.
÷ Igy kicsil IefogylaI ÷ közöIle Csika, ö ¡edig azl feIeIle:
÷ Te viszonl |óI nezeI ki. ÷ Meginl megfenekIell a larsaI-
gas.
A feIesege vegüI kel nagy ¡a¡irzsakol hozoll eIö.
÷ Òsz van mar, ugyhogy ezekre szükseged Iehel.
Kouki beIenezell a ¡a¡irzsakokba. A vaslagabb öIlö-
nyei es ¡uIóverei voIlak benne, sze¡en összeha|logalva.
÷ Nekem keszilelled össze` ÷ Igy ¡iIIanalra leI|esen
megrazla a feIismeres, hogy az asszony iIyen figyeImessegre
ke¡es, miközben ö mindvegig azl hille, hogy gyuIöIi öl. A
megmaradl szerelel |eIenek gondoIla, hogy Iumie iIyel lell a
ferfi kedveerl, aki ollhagyla egy masik nö miall. Vagy csak a
regi megszokas, hiszen oIyan sok even al voIl a feIesege`
÷ Köszönöm. ÷ Leha|lolla fe|el, ugy erezle, minlha meg-
aIazla voIna ez az uloIsó nagyvonaIu geszlus. Az egesz heIy-
zel oIyan küIönös voIl. Meg nem vaIlak eI, csak ö menl eI, es
egy masik növeI oszlolla meg agyal. A feIesege megveli erle,
es mereven viseIkedik, megis gondosan összeszedle, kivaIo-
galla azokal a ruhakal, ameIyekre szüksege Iehel ebben az
evszakban. A Ianya is haragszik ra, amierl iIyen önzö,
ugyanakkor mindössze annyil akar, hogy a szüIei ismel

[386]
együll Iegyenek. Ò maga azl lervezi, hogy nehany na¡on be-
IüI megöIi magal, es nekik se|leImük sincs róIa. Mindharman
zavarban voIlak vaIameIyesl, de ugyanakkor szerellek voIna
meg egy kicsil igy maradni harmasban.
Kouki megivoll meg egy ¡ohar leal, azlan eInezesl kerl,
es feImenl a Ie¡csön, hogy vessen egy ¡iIIanlasl regi doIgo-
zószoba|ara. Ugyanugy nezell ki, minl nyar eIe|en, amikor
eI|öll hazuIróI. A csi¡kefüggöny be voIl huzva, a loIIlarló es
az aklalaska, ameIyre löbbe nem Iesz szüksege, a regi heIyen
¡ihenl. Az aszlaIl vekony ¡orreleg borilolla. Kouki eIszivoll
egy cigarellal, azlan u|ra Iemenl, es közöIle, hogy lavozik.
A feIesege egy kicsil megIe¡ödöllnek lunl, de nem ma-
raszlaIla. Csika ¡iIIanlasa idegesen cikazoll oda-vissza a szü-
Iei közöll.
÷ Akkor ezekel magammaI viszem. ÷ Kouki feIvelle a
¡a¡irzsakokal, es a be|aralhoz menl, azlan megforduIl, a fe-
Iesege es a Ianya feIe nezell:
÷ ViszIal. ÷ VaIami löbbel akarl mondani, bocsanalol
kerni löIük, de lorkan akadlak a szavak. VaIószinuIeg ugyis
hamisan csengenenek. ÷ Vigyazzalok magalokra ÷ mondla
haIkan. Igyekezell közönyös hangol megülni, de fa|daImasra
sikerüIl. Lesülöll szemmeI nyilolla ki a ka¡ul.
÷ Ne men| eI! ÷ kiaIloll Csika ulana.
VisszaforduIl, Ialla, hogy a feIesege eIforduI, Csika ¡e-
dig könnyes szemmeI mered ra. Igy maradlak meg az emIe-
kezeleben. SzólIanuI islenhozzadol mondoll nekik, es kimenl
az a|lón. Amikor kiIe¡ell a verandaróI az ulcara, meg egy-
szer halranezell, de senki se |öll ulana.
®
A szelaga|ai regi hazaban lell Ialogalasa ulan masna¡
Kouki RinkóvaI együll lavozoll TokióbóI. Iz voIl az uloIsó
ul|uk, es a gondoIal, hogy mindenl mosl Ialnak uloI|ara, ked-
vesse lelle a zsufoIl kis sibu|ai Iakasl, ahoI rövid ideig eIlek,
es a za|os, zsufoIl ulcakal körölle. De nem akarlak erzeIgös-
segre veszlegelni az idöl.

[387]
÷ InduIunk ÷ mondla Rinko vidaman, es lavozlak a Ia-
kasbóI.
Az asszony az evszakhoz iIIö leveször koszlümöl es ka-
Ia¡ol viseIl, mig Kouki barna nadragol es bezs szinu zakól
huzoll. Mindössze egyelIen ulilaskal vill magavaI. IeIszines
megfigyeIö szamara oIyba lunlek, minl rövid kiranduIasra
induIó, szerelö ¡ar.
Kouki üIl a kormany möge, es ha|loll al a varosköz¡on-
lon Kan'ecu auló¡aIya feIe. Mosl Ialom uloI|ara Tokiól,
mondla magaban a ferfi, amikor megka¡la az auló¡aIya|e-
gyel. Rinko kivelle a kezeböI a ¡a¡irdarabol.
÷ Igyiranyu |egy ÷ morogla angoIuI. Igy igaz, gondoIla
a ferfi. ÷ Irany a Iaradicsom. ÷ Kicsil osloban hangzoll, de az
asszony nem velle Ie szemel az eIöllük kanyargó ulróI.
Kouki ¡edig a kormanykerekel fogva eIismeleIle maga-
ban a szól: Iaradicsom. Rinko hill a Iaradicsomban, hill ab-
ban, hogy miulan eIhagy|ak ezl az eIelel, egymas iranli sze-
reImük vaIlozalIanuI eI lovabb.
VaIamikor reg egy ferfi es egy nö evell a liIloll gyü-
möIcsböI, es kiuzlek ökel az IdenkerlböI. Mosl ugyanaz a
kel ember, Adam es Iva, meg¡róbaIl vissza|ulni, annak eIIe-
nere, hogy haIIgallak a kigyó csabilasara, Islen eIIen forduI-
lak, es megkósloIlak a gyümöIcsöl. Lehelseges, hogy vaIaha
vissza|ussanak a Iaradicsomba` Koukinak se|leIme sem voIl
róIa, de meg ha meglagad|ak is löIük a be|ulasl, nem ¡anasz-
kodoll. Amiall voIlak ezen a bunös viIagon, merl megkósloI-
lak a szereIem liIloll gyümöIcsel, es ha mar eIeve emiall es-
lek ki az Ur kegyeiböI, mierl ne hasznaInak ki a Iehelö Ieg-
|obban, es eIveznek ki lelszesük szerinl`
Kouki nem ludla voIna megmondani, hogy igaz-e az
asszony aIlaI a luIviIagróI feslell, rózsas ke¡. Abban viszonl
bizlos voIl, hogy barmeddig eInek, semmi nem muIhalna
föIüI a RinkóvaI megismerl örömöl. Az öröm öIeIeseben fog
meghaIni, a gyönyör csucsan, Rinko megingalhalalIan sze-

[388]
reImenek bizlos ludalaban. IzzeI feIfegyverkezve, bekes
szivveI induIl Rinko larsasagaban az egyiranyu ulra.
Amikor megerkezlek Karuizavaba, a |c|i4na!i a szc|
eIöszava |uloll Kouki eszebe. Hori Tacuo regenyiró lö¡ren-
gell igy a szereIemröI es haIaIróI. ,Igy iIyen deIulan... a
semmiböI egyszeriben feIlamadl a szeI.¨ A löbbi eIveszell
emIekei ködeben. VaIamiveI kesöbb egy IauI VaIery-idezel
|uloll az eszebe.
,Le venl se Ieve, iI faul lenler de vivre.¨ IeIlamadl a
szeI, az eIelel keII keresnünk. ßar a feIlamadó szeI nem |eI-
Iegzelesen öszi ke¡, a szavak zene|e az öszi la|al idezle. Iz az
idezel a maga erös eIeligenIeseveI nem lunl heIyenvaIónak a
haIaIba induIók szamara, megis a szavak rilmusaba re|lve er-
zödöll vaIami, ami inkabb a beIenyugvassaI, minl az eIelleI
voIl rokonilhaló, az ösz ke¡zele, ameIynek erell bösegeben
egyszerre |eIenik meg az eIel es a haIaI.
Termekeny ösz varla ökel Karuizavaban. A csendes ul-
cakon eIenken fu|l a szeI. DeIulan erkezlek, amikor a na¡
meg magasan aIIl, ezerl azlan alha|lollak a varosköz¡onlon,
eIhaIadlak Szengalaki meIIell egeszen Oni-osidasiig, hogy
leI|esen kieIvezhessek a magas fennsik Ialvanyal.
A ragyogó, liszla idö mas voIl, minl az esölöI lerhes,
füIIedl nyareIö. A füslfeIhöl eregelö Aszama hegy kicsinek
Ialszoll a lagas, magas egboIl aIall. A hegyoIdaI heIyenkenl
mar feIöIlölle az ösz szineil, es Ie||ebb hosszu ¡am¡afu ra-
gyogoll az öszi na¡sülesben.
Igyikük se beszeIl sokal. Nem azerl, minlha nem Iell
voIna mondanivaIó|uk, hanem merl agyukban meg akarlak
örizni az ösz csodainak Ienyomalal. Ahogy a na¡ kezdell Ie-
nyugodni, az Aszama hegy ¡ereme meg fenyesebben ragyo-
goll. S ahogy nezlek az aIkonyodó egboIlol, a hegy az aI|alóI
feIfeIe Iassan sölelsegbe boruIl. Igy szedilö ¡iIIanalig mind-
össze a feIhök feher|e viIagiloll, azlan esle Iell.
KüIönös, de amig gondoIalaikal az eIel fogIaIla Ie, von-
zónak laIaIlak az öszi maganyl, de mosl, hogy gondoIalaik a

[389]
haIaI feIe forduIlak, meneküIni akarlak a szomoru IalvanylóI,
es Iesiellek a hegyröI. Igy óra muIva erkezlek a nyaraIóba,
addigra mar leI|esen beesleIedell. A gondnok egve hagyla a
verandan a Iam¡al, es ez a feny meg |obban kihangsuIyozla,
miIyen sölel van.
÷ Vegre vissza|öllünk ÷ mondla Rinko, Kouki ¡edig ba-
|usza aIall molyogva megismeleIle a szavakal. Megegyezlek
abban, hogy eIlöIlenek ill meg egy e|szakal, azlan hoIna¡ es-
le megisszak együll a vörösborl, es ezzeI vegel er eIelük ezen
a viIagon.
Isle a közeIi szaIIodaban vacsorazlak. Ugy lervezlek,
masna¡ ollhon maradnak, igy ez voIl az uloIsó aIkaIom,
hogy vaIahoI együll vacsoraznak. }uIius eIe|en is ill vacsoraz-
lak, ¡ezsgöveI koccinlollak Kouki szüIelesna¡|ara. Meg sem
forduIl a fe|ükben, hogy aIig harom hóna¡¡aI kesöbb ugyan-
azon a heIyen mondanak bucsul a viIagnak. Iedig visszale-
kinlve laIan mar megvoIlak a |eIek akkor is, Kouki ¡eIdauI
azl fonloIgalla, hogy kiIe¡ a munkaheIyeröI, bar akkor meg
fogaIma sem Iehelell arróI, hogy alheIyezik egy IeanyvaIIa-
Ialhoz, es mar akkor ugy erezle, erleImelIen az eIele. Rinko a
szereIem muIandósagan es az öregedes |eIein kesergell.
Izl kövelle Mizugucsi haIaIa, ma|d a nevleIen, mocsko-
Iódó IeveI, ameIy az alheIyezesehez vezelell. Innek kövel-
kezleben ollhagyla a vaIIaIalol. De nem kelseges, hogy ha-
IaIvagya Rinko iranli szenvedeIyeböI fakadl, es abbóI, hogy
ugy erezle, lökeIelesen kieIvezle az eIelel. Minlha a lavasz es
a nyar soran összegyu|löll goIyókal egyelIen na¡on Iönek ki
az egboIl feIe, ök kellen ¡edig örökre eIlunnenek a rövid, de
heves goIyóza¡orban.
Kouki megremegell e varalIan, hirleIen vegnek a gon-
doIalara, amikor aszlaIukhoz Ie¡ell az ilaIos, es egy kis borl
önlöll a ¡oharaba. Châleau Margaux voIl. A csodas aroma|u,
vervörös ilaI kicsil Iölyögöll a kerek, szeIes boros¡oharban.
÷ }ó, ugye` ÷ Rinko vaIaszlolla a borl, es abbóI induIl ki,
hogy mosl heIyenvaIó vaIami borzaszlóan draga vörösborl
inniuk. Lagy erellseg erzödöll ra|la, az euró¡ai lermekenyseg

[390]
es hagyomany evszazadai, akarcsak az aIalluk meghuzódó
liszla, szibarila gyönyör. ÷ Ker|ünk meg egy üveggeI hoIna¡-
ra is`
Ma|d eIvezelleI megisznak nehany korly borl, ahogyan
mosl is, ma|d kez a kezben eIinduIhalnak abba a rózsaszinu
viIagba, ami ezulan kövelkezik.
Azna¡ e||eI Kouki es Rinko csak aIudl es aIudl. Reszinl
kimerilellek ökel az uloIsó nehany na¡ eIökeszüIelei, de ezen
luImenöen az eIel maga is eIbagyaszlolla ökel. OIyan voIl,
minlha egesz eddigi eIelük minden nyuge nehezedell voIna
ra|uk, meIy aIomba ringalva ökel.
Kouki koran ebredl, gyenge fenysugarak szurödlek be
az abIakon. Megbizonyosodoll arróI, hogy Rinko oll fekszik
meIIelle, es ismel eIaIudl. Mosl mar Rinko is eberen aIudl, de
az, hogy maga meIIell erezle Koukil, megnyuglalla annyira,
hogy meg közeIebb bu|l hozza, es ismel eIszunnyadl. Mar
deI is eImuIl, mire mindkellen leI|esen feIebredlek.
Rinko szokas szerinl Iezuhanyozoll, kis sminkel lell feI,
kasmir¡uIóverl vell, hosszu, geszlenyeszinu szoknyal, azlan
nekiIaloll rendbe lenni a hazal. Kouki addig kimenl a veran-
dara, hogy eIsziv|on egy cigarellal. Meg koran voIl ahhoz,
hogy öszi szinekben ¡om¡azzon a kerl, de a növenyzel ill-oll
mar kezdle megvaIlozlalni szinel, es az eImuIl nehany na¡
soran IehuIIoll IeveIek vaslagon borilollak a sölel laIa|l.
AIIl, es nezle az egel a fak csucsai mögöll. Rinko ki|öll,
es megaIIl mögölle.
÷ Mil nezeI`
÷ Az egel ÷ mulalla a ferfi, azlan együll csodaIlak a Ii-
gel fai mögöll a vegleIen meIy keksegel.
÷ Meg kene irnunk a vegrendeIelünkel ÷ mormoIla az
asszony.
Koukinak ugyanez |arl az eszeben.
÷ Van vaIami uloIsó kivansagod`

[391]
÷ Csak egy. Azl akarom, hogy együll lemessenek eI
minkel.
÷ Masra nincs szüksegünk, ugye`
÷ Igen, csak erre van szüksegünk. ÷ Akar leI|esilik, akar
nem, ez voIl uloIsó kivansaguk.
Kesöbb, a deIulan foIyaman egymas meIIell üIve irlak
bucsuIeveIükel. IIöször Rinko irla ecselleI. ,ßocsassalok meg
ezl az uloIsó önzö lellünkel. Ker|ük, együll lemesselek eI
minkel. Iz minden, amil kerünk.¨ Ulana mindkellen aIair-
lak. IIöször Kouki, ulana Rinko.
Kouki ezulan küIön IeveIel is irl a feIesegenek es a Ia-
nyanak. Rinko is irl az edesany|anak. A ferfi mosl nemcsak
bocsanalol kerl azerl, amil lenni szandekozik, hanem vegre
Ieirla azokal a szavakal, ameIyek kel na¡|a a lorkan akadlak.
,Tiszla szivemböI köszönök mindenl.¨ Iras közben a füIeben
csengell, ahogyan Csika sirva ulana kiaIloll, amikor ö eI-
menl. ÷ Ne men| eI! ÷ Va|on hogy erlelle` Igyszeruen arra
gondoIl, hogy ne hagy|a eI a hazal, vagy a Ianya vaIahogy
megerezle, mi |ar a fe|eben, es vissza akarla larlani` HoIna¡-
ra mind Iumie, mind a Ianya ludni fog|a, mi |arl akkor a fe-
|eben.
Amikor befe|ezlek, hirleIen ugy lunl, minlha ebben az
eIelben mar nem Ienne löbb feIadaluk. Kis idöl medilacióvaI
löIlöllek, Rinko a haz egyelIen karosszekeben üIve, Kouki
kenyeImesen eInyuIva meIIelle a szófan, igy maradlak Ie-
hunyl szemmeI, alengedve magukal a nyugaIomnak, mig
vegüI az öszi na¡ Iassan Ienyugodni keszüIl, es mire eszbe
ka¡lak, mar aIkonyodoll.
Rinko csöndesen feIkeIl, feIka¡csoIla a Iam¡al, es ki-
menl a konyhaba, hogy eIkeszilse uloIsó elkezesükel. Mar
korabban mindenl megvell hozza. Hamar összerakoll egy
sonkas-gombas saIalal, zsaIyas kacsas ragul, azlan az aszlaI-
hoz hivla Koukil. Kis lanyerokban laIaIla a saIalal, a ferfil
¡edig eIönlölle a boIdogsag a gondoIalra, hogy uloIsó vacso-
ra|al Rinko csinaIla.

[392]
÷ Nyissuk ki a borl ÷ |avasoIla. Kihuzla a dugól a ¡aIack
Châleau Margaux-bóI, ameIyel eIözö esle vasaroIlak, es Ias-
san önlöll. IeIvellek ¡oharukal, es összeerinlellek, de nem
ludlak mire koccinlani.
÷ ...CsodaIalos ulazasunkra ÷ |avasoIla vegüI Rinko le-
lovazva. Irre illak hal, egymas szemebe nezve.
÷ }ó voIl az eIel ÷ szóIaIl meg Rinko meIy meggyözö-
desseI.
Kouki egy ¡iIIanalig küIönösnek laIaIla, hogy is mond-
hal vaIaki iIyel a haIaIba vezelö ul be|aralanaI.
Az asszony ¡edig a kezeben larlva a ¡oharal, foIylalla:
÷ MegismerleIek leged, mindenfeIe csodaIalos doIgol
lanuIlam, es oIyan sok boIdog emIekem van.
Kouki ugyanigy erzell, haIasan bóIinloll.
Az asszony csiIIogó szemmeI foIylalla:
÷ Az, hogy megkedveIleIek, megszerelleIek, minden-
na¡ boIdogga lell. Meglaniloll ra, mil |eIenl eIni. Termesze-
les, hogy neha fa|daImas voIl, de szazszor annyi boIdogsagol
adoll. Az, hogy szerelleIek, ke¡esse lell arra, hogy oIyasmi-
kel eI|ek al, amikel azeIöll soha. MeglanuIlam mindenl meg-
becsüIni, amil csak Ialok, es Ialni azl, hogy mindennek meg-
van a maga erleke.
÷ Is megis meghaIunk le meg en...
÷ Igen. CsorduIlig vagyok csodaIalos emIekekkeI. Több
mar nem fer beIem, keszen aIIok. Minden megbanas neIküI
ke¡es vagyok meghaIni. Is le`
Kouki bóIinloll. TeI|es sziveböI szerelle es dedeIgelle
ezl a nöl, es ö is megbanas neIküI keszen aIIl a haIaIra.
÷ }ó voIl az eIel ÷ mormoIla önludalIanuI is Rinko sza-
vail ismeleIve. Òszinlen ugy erezle, hogy az eImuIl lizen-
nyoIc hóna¡ soran oIyan meIy es leI|es eIelel eIlek, hogy ke-
¡esek minden feIeIem neIküI meghaIni.

[393]
÷ Köszönöm ÷ szóIaIl meg Rinko, ismel feIe nyu|lva bo-
ros¡oharal.
÷ In köszönöm neked ÷ koccinlolla hozza Kouki az
övel.
ßóIinlollak egymas feIe, es Iassan beIekorlyoIlak a bor-
ba.
Kesöbb, ma e|szaka megismelIik ezl az egyszeru kis
szerlarlasl, es ezzeI megkezdik ul|ukal. Innek ludalaban, er-
re emIekezlelve egymasl, koccinlollak össze ismel ¡oharai-
kal.
Hal órakor fe|ezlek be uloIsó elkezesükel. Odakinn mar
sölel voIl. Mindössze a veranda szeIen Ievö Iam¡a fenye csiI-
Iogoll a sölelbe boruIl kerlben. Oklóberben senki nem hasz-
naI|a a nyaraIó|al.
Lassan keszüIlek a haIaIra. IIöször is Kouki eIövell egy
liszla boros¡oharal, negyedeig löIlölle a maradek Margaux-
vaI, ma|d a feher larlaIybóI kaIium-cianidol szórl beIe. Mind-
össze nehany kiskanaInyi voIl, de miveI ez löbb ember eIele-
nek kioIlasara is eIegendö, nekik böven eIeg Iesz.
Kouki nezle a mergezell borl, Rinko ¡edig haIkan meg-
|eIenl, es IeüIl meIIe.
÷ Amikor ezl megisszuk, mindennek vege, ugye` ÷ szó-
IaIl meg az asszony. Óvalosan kinyuIl, megfogla az üveg
szaral, az arcahoz emeIle, minlha meg akarna kósloIni.
÷ Nem erzem a szagal.
÷ A bor eInyom|a a mereg izel is, IegfeI|ebb egy kis ke-
seru ulóize Iesz.
÷ Ki mond|a`
Kouki KavabalalóI haIIolla, de mosl, hogy az asszony
szóba hozla, vaIóban furcsanak lunl, hogy barki eIö ludhas-
sa, miIyen ulóize van annak a meregnek, ameIy azonnaIi ha-
IaIl okoz.

[394]
÷ Lehel, hogy vaIaki levedesböI egy nagyon ¡ici meny-
nyisegel IenyeIl, es eIelben maradl. TaIan ö mondla eI, mi-
Iyen.
÷ VeIünk ez nem lörlenhel meg, ugye`
÷ Szó sincs róIa ÷ feIeIle Kouki önbizaIommaI leIve,
ma|d a leIefonra ¡iIIanloll. ÷ Ide|e megkerned Kaszaharal,
hogy |ö||ön al hoIna¡ egy óra körüI. ÷ Durvan kiszamilolla a
haIaIuk idö¡onl|al. Azl akarla, hogy egymas öIeIeseben laIaI-
|ak meg ökel, ahogy Rinko szerelle voIna. Ihhez az keII,
hogy a haIaI beaIIla ulan lizenkel-husz óran beIüI meglaIaI-
|ak ökel, amikor Iegerösebb a huIIamerevseg. ÷ Mondd azl
neki, hogy luzifara van szüksegünk, akkor bizlosan eI|ön. ÷
Rossz erzese voIl amiall, hogy beIekeveri a doIogba a gond-
nokol is, de mire ö megerkezik, leslük mar kihuIve ka¡asz-
kodik egymasba.
÷ Megyünk` ÷ Iz a közönyösen odavelell szó eIeg voIl,
Rinko bóIinloll, es egymas kezel fogva feImenlek a Ie¡-
csön. Odafenn a haIószobaban a kerlre nezö abIak egesz na¡
nyilva voIl, de moslanra becsuklak, es egy kicsil feIlekerlek a
fulesl. Kouki feIka¡csoIla az oIvasóIam¡al, es az e||eIiszek-
renyre lelle a borl, azlan IeüIl Rinko meIIe az agy szeIere.
Meg nem szaIIl Ie az e|szaka, de meIy csend velle körüI ökel,
ameIyel csak kihangsuIyozoll a madarak haIk csiri¡eIese.
Kouki figyeImesen haIIgalla, bekesseggeI löIlölle eI, hogy
iIyen nyugaIom köze¡elle is Iehel eIni.
÷ Nem banod` ÷ kerdezle Rinko Iagyan.
Kouki a fe|el razla az asszony haIk sullogasara.
÷ Nem.
÷ Az eIeled...
÷ VoIl benne |ó es rossz egyaranl, de a vegen laIaIkoz-
lam veIed, es ellöI csodaIalos Iell.
÷ In sem banom. VegleIenüI boIdogga lell, hogy meg-
ismerleIek.

[395]
Koukil hirleIen gyengedseghuIIam önlölle eI, nem lu-
doll uraIkodni magan. AlöIeIle, csókoIni kezdle az asszonyl.
Nemcsak az a|kal, hanem az orral, a szemel is. Mindazl, ami
oIyan kedves voIl neki. CsókokkaI araszlolla eI, azlan abba-
hagyla, ra keIIell neznie.
÷ VegyeI Ie mindenl, |ó` ÷ Meg egyszer uloI|ara gyö-
nyörködni vagyoll az asszony leslenek Ialvanyaban a haIaIa
eIöll, agyaba akarla egelni a Ialvanyl. ÷ Szerelnem, ha mezle-
Ien IenneI!
HaIIva, hogy ugy könyörög, minl egy kisfiu, Rinko
anyasan bóIinloll, azlan a ferfinak halal fordilva Ievelle a ¡u-
Ióverel, ma|d a hosszu szoknyal. Izulan kika¡csoIla meIIlar-
ló|al, feIrevelelle, es kibu|l a bugyibóI, mieIöll visszaforduIl
voIna.
÷ Igy gondoIlad` ÷ kerdezle. AnyaszüIl mezleIenüI aIIl
a ferfi eIöll. Igy uloIsó szereny geszlussaI eIlakarla kezeveI
meIIel. Mosl, közvelIenüI a haIaI eIöll lesle haIvany, feher
voIl, kecses, akar egy sze¡ ¡orceIanfigura.
Minlha csak az eIölle aIIó mezleIen aIak huzna maga-
hoz, Kouki feIaIIl. Megfogla az asszony meIIel lakaró kezel,
es eIvelle onnan.
÷ OIyan gyönyöru vagy! ÷ Iddig meg sose nezle iIyen
gondosan es feszüIlen Rinko leslel a Iam¡afenyneI. AhilallaI
Iesle minden ¡orcika|al u|ra es u|ra a fe|elöI a Iabu||aig, ma|d
visszafeIe. Kezdle ugy ereznie minlha ez a nöi lesl lem¡Iomi
szobor Ienne, Amilabha vagy ßodhiszallva szobra. Mosl eb-
redl ra, hogy mindvegig ezl a Ialvanyl keresle, ßuddha ke-
¡el, a szenlsegel, a nöi lesl Ialvanyaban, es ahogyan a hivö
erinli meg ßuddha szobral aIdasl kerve, ugy nyu|lolla ki
mosl mindkel kezel, ugy erinlelle meg az asszony karcsu
nyakal, sze¡en iveIl vaIIal, kerek, feszes meIIel, a bimbókal.
Keze IesikIoll a karcsu derekon, a csi¡ö gyenged iven, a ke-
rek feneken, mig eI nem erl a Iaba közli kis suru bozólig. Az-
lan lerdre rogyoll, es minlha imadkozna, igy sullogoll: ÷ Mu-
lasd meg ezl is!

[396]
Rinko Ialhalóan meghökkenl, de Iassan Ieereszkedell az
agyra, es enyhen szellarla a comb|al. Kouki csiIIogó szemmeI
fogla meg az asszony kel lerdel, loIla szel comb|ail, ameny-
nyire csak ludla, azlan fokozalosan közeIebb huzódoll.
IIyen szeIesre larva a fekele ször eIvekonyodoll, es a
göndör szaIak közöll kiIalszoll a rózsabimbó csucsa. Kouki,
eInyomva vagyal, hogy megcsókoI|a, lovabb kulakodoll. U|-
|anak hegyel odalelle, ahoI surubb, sölelebb voIl a ször, Ias-
san szelhuzla, es meglaIaIla a lesl köze¡¡onl|al. KivüIröI
senki nem mondla voIna meg, miIyen Iazacrózsaszinen ra-
gyog, mennyire bu|a es nyirkos.
Ibben az egyszerre eIegans es obszcen, meIy hasadek-
ban kezdödöll az eIele, es ill is vegzödik. I mögöll a ¡uha es
rózsaszinen ragyogó küszöb mögöll ismerelIen meIysegek
fekszenek, ahonnan, miulan fogIyuI e|lellek a Iagy hus finom
relegei, nem ler vissza eIve. AzzaI vezekeI a bu|asag sölel es
csodaIalos buneerl, amierl belörl ebbe a gazdag, lermekeny
kerlbe, hogy idönek eIölle lavozik erröI a viIagróI.
Miulan uloI|ara kieIvezle kedvese Ialvanyal, Kouki lü-
reImelIenüI Ievelle ruha|al, azlan a|kal az asszonyra szorilol-
la, nyeIveveI cirógalla. Az asszony is feIbalorodoll ellöI a
vakmeröseglöI. Kouki vessze|e ulan nyuIl. Lalhaló banallaI
cirógalla, azlan meIyen a sza|aba velle, es ugy larlolla. Ò is
alerezle, mennyire megvaIlozlalla az eIelel ez a leslresz,
ameIyel mosl oIyan imadallaI szerel, es ameIy miall nemso-
kara vegel vel eIelenek.
Igy ideig igy maradlak, egyszeruen eIvezlek a masik
leslenek izel, azlan megforduIlak, egymassaI szemben Iefe-
küdlek az agyra. Kezdödhel az uloIsó Iakoma, ameIynek csu-
csan együll lavoznak az arnyekviIagbóI. Rinko hanyall fe-
küdl, es egy ¡arnal dugoll a dereka aIa, amilöI csi¡ö|e meg-
emeIkedell, Kouki ¡edig eIheIyezkedell föIölle, minlha csak
eI akarna lakarni. Ibben a heIyzelben öIeIlek al egymasl az-
zaI a gondoIallaI, hogy löbbe sose vaInak eI.
IllöI fogva nem voIl milöI feIniük. Mindössze annyi le-
endö|ük maradl, hogy együll |ussanak eI a gyönyör csucsara.

[397]
Rinko szavak neIküI is erlelle Kouki szandekal, amikor a fer-
fi összegyu|lölle minden ere|el az uloIsó ¡iIIanalban, ö meg-
borzongoll, megrazkódoll, mig vegüI egesz lesle remegell.
÷ Nem ÷ nyögle, azlan feIkiaIloll ÷, meghaIok! ÷ Ibben
a ¡iIIanalban meg |obban magaba huzla a ferfil, alöIeIle es
szorilolla, hogy öbenne is magasra csa¡oll a Iang. ÷ OIyan
boIdog vagyok... ÷ Minlha Ienyenek meIyeböI szakadl voIna
ki ez az eIragadlaloll kiaIlas. Is ezzeI kiszivla KoukibóI a
Iangol, az eIelerö minden maradekal. A ferfi nem larlolla lo-
vabb vissza magal.
Amikor mar mindkellen leI|esen kieIvezlek a ¡iIIanalol,
Kouki |obb kezeveI az e||eIiszekreny feIe nyuIl. Mosl, amikor
meg benne Iüklel a gyönyör, eIöször ö korlyoI a meregböI,
azlan Rinko kövelkezik. II|öll hal az idö, kezdödik az ulazas.
Nem bizonylaIankodoll. Mind az öl u||avaI erösen szo-
rilolla a boros¡oharal, es a sza|ahoz emeIle. A biborszinu fo-
Iyadek Iangkenl nyaIdosla a ¡ohar beIse|el. A sza|ahoz emeI-
le. MegIe¡ödöll, merl egyaIlaIan nem voIl keseru vagy savas
meIIekize. Ha megis, ö nem erezle, egyedüI a nyeIesre össz-
¡onlosiloll.
Ivoll egy korlyol, azulan, ahogy erezle, minl csuszik Ie
a lorkan, Ieha|lolla fe|el, es a sza|aban Ievö maradekol Rinko
vörös a|kai köze engedle, ameIyek mosl egy bodhiszallva eI-
buvöIö mosoIyavaI nyiIlak szel. Az asszony alöIeIle, lesle
meg mindig magaba fogIaIla öl. Minden eIIenaIIas neIküI,
ahogyan egy kisbaba szo¡|a a le|el any|a meIIeröI, IeIkesen
szürcsöIle ki a foIyadekol a ferfi a|kabóI. A vörösbor al|uloll
a ferfi sza|abóI a nöebe, vegüI kicsorduIl a|ka kel sarkaban, es
Iecsurgoll feher arcan.
Kouki eIbuvöIlen nezle, azlan görcsbe ranlolla vaIami
sölel erö, fuIIadozni kezdell. Megrazla fe|el, es maradek ere-
|el összeszedve feIkiaIloll:
÷ Rinko...
÷ Dragam!

[398]
Hang|uk oIyan voIl, minl a ha|ókürl a ködben. UloIsó
kiaIlasuk, uloIsó daIuk az eIelben.

[399]
Ha!nttszcm!c-|c!cntés, 1. rész
Dátum és idð: 1996. oklóber 6. 15.30
Hc!y: 2-450 Nasinoki, O-aza Karuizava-ue, Karuizava-cho,
Kalaaszaku-gun, Nagano-ken
Tanú: Szailo Takesi a karuizavai rendörseglöI.
Az c!hunyt ncvc, knra, címc és Ing!a!knzása:
Kouki Soicsiro, ferfi, 55 eves
2-15 Szakura Sinmacsi 3-csome, Szelaga|a-ku, Tokió
A Korlars Könyvek KiadóvaIIaIal voIl aIkaImazoll|a
A ha!á! bcá!!ta: körüIbeIüI 1996. oklóber 5. 19.30
A hn!ttcst: magassaga 176 cenli, alIagosan la¡IaIl, kicsil luI-
suIyos.
A haIaI beaIIla óla eIleIl idö körüIbeIüI husz óra.
A ha!nttkém mcg|cgyzésc:
Az eIhunylal mezleIenüI laIaIlak meg ¡arlnernö|el al-
öIeIve (Iasd csaloIl |eIenles), aki aIalla feküdl. A kel
hoIllesl agyeknaI összela¡adl, az eIhunyl ¡enisze a nö
hüveIyeben maradl. A hoIlleslekel akkor laIaIlak meg,
amikor a rigor morlis a Iegerösebb voIl, emiall a kel les-
lel igen nehez voIl szelvaIaszlani. VegüI kel rendör ve-
gezle eI.
Az eIhunyl böre sa¡adl voIl, ha|a fekele, a haIanlekanaI
öszüIö. Szemeremszörzele fekele, suru.
MiveI az eIhunyl hason feküdl, kar|al-Iabal az aIalla
fekvö nö köre kuIcsoIva, a Iivor morlis a meIIkas- es
hasla|on |eIenl meg. A rigor morlis erös voIl az izüIe-
lekben. A feIsö veglagok öIeIö heIyzelben voIlak, kö-
nyökben eIesen beha|Iilva. Mindkel kez a nö hala möge
nyuIl, es reszben beagyazódoll a börebe. Az aIsó veg-
lagok eIesen be voIlak ha|Iilva lerdben es csi¡öben.
MiveI az eIhunyl hason feküdl, az arcla|ek vörösesbar-
na voIl az erös verloIuIaslóI. A szemhe| es szemkölö-

[400]
harlya veredenyei eIlömödlek. A szemkölöharlyaban
nehany kisebb börverzeses beverzes voIl Ialhaló.
A hal aIa¡velöen sa¡adl voIl, bar mindkel oIdaIon vaII-
lóI IefeIe karcoIas voIl laIaIhaló egeszen a derekig, ame-
Iyekel a nö körme okozoll.
A sza| szorosan a nö sza|ara la¡adl, kis mennyisegu ve-
res, idegen foIyadekkaI a sza|üregben. A sza| nyaIkahar-
lya|a es az a|ak vörösesbarna es verloIuIasos voIl, az
a|ak kel oIdaIan idegen foIyadek csorgoll vissza.
Mas küIsö serüIes nem Ialszoll.
Ha!á! nka: akul Iegzesi eIegleIenseg mereg halasara (kaIium-
cianid).
Ha!á! Ia|tá|a: öngyiIkossag.
A |c!cntést hitc!csíti:
HIRATA R}ÓSZUKI
RINDÒRSIGI HALOTTKIM

[401]
Ha!nttszcm!c-|c!cntés, 2. rész
Dátum és idð: 1996. oklóber 6. 15.30
Hc!y: 2-450 Nasinoki, O-aza Karuizava-ue, Karuizava-cho,
Kalaaszaku-gun, Nagano-ken
Tanú: Szailo Takesi a karuizavai rendörseglöI
Az c!hunyt ncvc, knra, címc és Ing!a!knzása:
Macubura Rinko, nö, 38 eves
6-3-10 Kuga|ama, Shuginami-ku, Tokió, munkaneIküIi
A ha!á! bcá!!ta: körüIbeIüI 1996. oklóber 5. 19.30.
A hoIllesl magassaga 165 cenli, alIagosan la¡IaIl, es kö-
ze¡es feIe¡ilesu. A haIaI beaIIla óla eIleIl idö körüIbeIüI
husz óra.
A ha!nttkém mcg|cgyzésc:
Az eIhunylal mezileIenüI laIaIlak ferfi ¡arlnere öIeIese-
ben (Iasd a csaloIl |eIenlesl), ugy, hogy a kel hoIllesl agyek-
ban összela¡adl. A hoIlleslekel akkor laIaIlak meg, amikor a
rigor morlis a Iegerösebb voIl, emiall a kel leslel igen nehez
voIl szelvaIaszlani. VegüI kel rendör vegezle eI.
A bör aIlaIanossagban sa¡adl szinu voIl, a ha| fekele, a
szemeremszörzel fekele. A ferfi ¡enisze a hüveIyben maradl,
es ondónyomokal laIaIlunk a hüveIyben es környeken.
Az eIhunyl a halan feküdl a ferfi aIall. Kiler|edl Iivor
morlis |eIenlkezell a lesl halsó reszen. A feIsö veglagok öIeIö
heIyzelben voIlak, mindkel kar a ferfi vaIIaba es halaba ka-
¡aszkodoll, ameIyen Ialhalók voIlak a körmök okozla hor-
zsoIasok. Az aIsó veglagok lerdben es csi¡öben be voIlak ha|-
Iilva.
MiveI a ferfi ra|la feküdl, es suIya ranyomódoll, a hal
feIsö resze es a fenek sa¡adl voIl, de mas lerüIeleken |eIenl-
kezell a ka¡csoIódó Iivor morlis. A vaII es a hal lovabbi lerü-
Ielein Ialszollak a ferfi kar|anak feheren maradl nyomai.

[402]
Az arcon enyhe verloIuIas Ialszoll, vörösesbarna foIlok
|eIenlkezlek. A szemhe| es a szem kölöharlya-eIlömödese
nem voIl suIyos.
A sza| erösen a ferfi sza|ahoz la¡adl. A nyeIv csucsa a
fogak mögöll voIl, es kis mennyisegu idegen foIyadekol la-
IaIlunk a sza|üregben. A sza| nyaIkaharlya|a es a sza| erös
verbösegel mulaloll, es vörös verloIuIasvonaIak nyuIlak a
sza| kel oIdaIalóI az arcon IefeIe, az idegen foIyadek kifoIyasa
miall.
Mas küIsö serüIes nem voIl laIaIhaló.
Ha!á! nka: akul Iegzesi eIegleIenseg mereg halasara (kaIium-
cianid).
Ha!á! Ia|tá|a: öngyiIkossag.
A |c!cntést hitc!csíti:
HIRATA R}ÓSZUKI
RINDÒRSIGI HALOTTKIM

[403]
A Knuki 5nicsirn és Macubara Rinkn
ha!á!ának küru!ménycivc! és
a ha!nttkém |c!cntésévc! kapcsn!atns
mcgIigyc!ésck.
Annak aIa¡|an, hogy az agy meIIe esell boros¡oharban
Ievö foIyadekban kaIium-cianid voIl |eIen, a haIaI oka mind-
kel eselben akul Iegzesi eIegleIenseg mereg halasara (kaIi-
um-cianid). }eIenIeg nem ismereles, mikenl lellek szerl a me-
regre, de a vörösbor feIlehelöIeg a vegzeles mennyisegneI |ó-
vaI löbbel larlaImaz beIöIe.
A kel hoIlleslel egymasl alöIeIve laIaIlak meg, hogy
csak nagy nehezsegek aran sikerüIl ökel szelvaIaszlani. A
szemeIyl, aki a hoIlleslekel meglaIaIla, megadoll idö¡onlra
hivlak a nyaraIóba. Kaszahara Kendzsil, a gondnokol eIözö
na¡ feIhivlak leIefonon, es ulasilollak, hogy masna¡ 13 óra-
kor hozzon luzifal, miveI a hazban Ievö larlaIek kifogyoll.
Az esel na¡|an a gondnok körüIbeIüI 13.30-kor erkezell. Mi-
veI hiaba ko¡oglaloll, bemenl, es miulan meglaIaIla a kel
hoIlleslel, erlesilelle a rendörsegel. MiveI a leIefonaIó, akinek
hang|al a gondnok feIismerle, es Macubara Rinko hang|akenl
azonosilolla, löbbször is nyomalekosan hangsuIyozla, hogy
Kaszabara mikor erkezzen a hazba, a ¡ar feIlehelöIeg kisza-
milolla, meIyik idö¡onlban Iesz a Iegnehezebb leslükel szel-
vaIaszlani, es ugy inlezle, hogy a gondnok akkor bukkan|on
ra|uk.
A ferfi es a nö közvelIen haIaIa eIöll szerelkezell, es les-
lük meg haIaIuk ulan is összela¡adl oIy módon, hogy nemi
szerveik egyesüIlek, ami igen szokalIan heIyzel. Az izmok
kezdeli eIIazuIasa miall a leslek aIlaIaban eIlavoIodnak, ez
eselben feIlehelöIeg azerl maradlak szorosan együll, merl a
ferfi az e|akuIació ulan közvelIenüI magaba szivla a mergel,
es a ra kövelkezö agónial egymasl szorosan alkaroIva viseI-
lek eI. A nö arcan enyhe mosoIy Ialszoll.

[404]
Az ingósagok közöll voIl kel azonos minla|u aranygyu-
ru, ameIyel mindkellen baI gyurusu||ukon viseIlek.
Az agy fe|eneI harom bucsuIeveIel laIaIlak: egyikük a
ferfi feIesegenek, Kouki Iumienek es Ianyanak, Csikónak
szóIl, egy az asszony any|anak, Kudo Kunikónak, es egy,
ameIyre ez voIl irva: Mindenkinek. Innek az uloIsó IeveInek
a larlaIma igy szóI: ,ßocsassalok meg ezl az uloIsó önzö lel-
lünkel. Ker|ük, együll lemesselek eI minkel. Iz minden, amil
kerünk.¨ Az iras feIlehelöIeg a nö irasa, de a vegen mindkel-
le|ük aIairasa meglaIaIhaló: Kouki Soicsiro es Macubara
Rinko.
A fenli bizonyilekok aIa¡|an ugy veIem, hogy az esel
egyerleImuen közös szandekkaI eIkövelell kellös öngyiIkos-
sag. ßunlenyre ulaIó nyomok nincsenek, boncoIasra nincs
szükseg.
HIRATA R}ÓSZUKI
RINDÒRSIGI HALOTTKIM

[405]
A kiadó könyvei megvasaroIhalók
az U!pius-ház könyvesboIlban:
1137 ßuda¡esl, Iozsonyi ul 23.
TeIefon: 349-2753
Nyilva larlas:
helközna¡ 10-18 óraig
szombalon 10-14 óraig
KinaIalunk meglekinlhelö az inlernelen is:
vvv.uI¡iushaz.hu
UI¡ius-haz Könyvkiadó
ßuda¡esl, 2004
IeIeIös kiadó: Ke¡els Andras
TördeIes: }eges Irzsi
Nyomla es kölölle a Szegedi Kossulh Nyomda Kfl.
IeIeIös vezelö: Racz KaroIy ügyvezelö igazgaló

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful