BERCHTESGADEN,
NEMETORSZAG
Dietrich feszengett René Bellog térsasigsban, Nem is
1 franciéval szembeni bizalmatlanség okozta ez, a2
Grzése, hogy Bellog szinte mindent egyformén cinikus
t5r6démséggel kezel, pontosabban Tekezel,hanem in-
Bellog egyéniségének kiilinds kisugiraisa fesélyezte:
emberck, ki tudja miért, kedvelni akartik ezt a franci-
akaracukon Kival vonz6dtak hozz.
‘A két férfi a berchtesgadeni rezidencia egyik eldszobé-
mn alt; Dietrich most jért el6szdr a Fuhrer sasfészké-
v8 ez némi elfogédouiséggal, mér-mér abftatal eleotte
Bellogon viszont semmi ilyesmi nem litszott: fesztele-
clnyilt kaross2ékében, hosszi labat kinydjtota. Olyan
ténddém knnyedséggel terpeszkedett el, mintha csak
oles6 francia kavéhézban tldogéine, példéul abban,
lyikben Dietrich Marseille-ben rétalalt. Ez semmit se
sel - gondolta Dietrich. Nem érzi at az gy fontosségat.
régész viselkedése hatérozottan ingerelte.
Hallgatta, amint egy 6ra Gtni kezds a harangjaték esi-
gelése elgybayorkodtette, Bellog folsohajtott, keresztbe
ette a labit, sa kar6réjéa pllantott.
= Mire varunk, Dietrich? ~ kérdezte.
Dietrich Snkéntelentl surtogsra fogta a hang:
__ ~Arra, hogy a Fubrernek legyen idejefogadni minket.
“Azt hiszi, Bellog, nines neki fontosabb dolga, minthogy
Imi régiségekr6l tarsalogjon magival?
a~ Ez nem ,holmi régiség” — horkant fol Bellog, és lesj-
16 pillantast vetett a német felé. Hogy ezek mennyire nem
‘tudnak semmit - gondolta. Mennyire nem érik a torténel
‘met... Sosem azzal trddnek, amivel kellene: irdatlan dia
daliveket emelnek, pardéztatjak a katonsikat, esak arra
‘nem jonnek r4, hogy mesterségesen nem teremthetik meg
a torténelem ahftatat. Azt esak maga a térténelem teremt-
hheti meg, az ember nagyravigy6 mesterkedései soba. A frigy-
lida... Mér a puszta gondolat is, hogy rétaldthat a frigy
lidara, tarelmetlenné tette. Egyéltalén, miért kell ezze]
a nyomorult kis szobafest6vel beszélnie? Miért Kell tarsal-
sista fecséretnie a dréga ideét, amikor Egyiptomban mér
megkezd6dort az dsatés? Végtére is mi Gjat tudhat meg
Hitlert6l? Semmit — gondolta. A vilgon semmit. Végis-
huallgathat egy fellengzs beszédet, pufog6 frézisokkal a
Birodalom nagységér6l. Meg hogy a frigylada, ha létezik,
‘sak Németorszigotilleti
‘Ugyan mit tudnak ezek?
A frigyléda valojaban nem illet egyctlen orseigot se. Ha
csakugyan rejt titkokat, ha benne lakozik az az er6, amely-
161 annyit beszélnek, esak 6 az, Bellog, akinek meg kell
Jalnia, akinek fel kell térnia a titkot. Bs ha egyaltalan léte~
zik az az er6, akkor nem ez a méniakus az, aki itl, ennek
a hegyilaknak valamelyik szobdjaban, és 6t, Bellogot vara-
koztatja, akinek a kezébe Iehetne adni, Tarelmetlenil fel-
sohajtott, és fészkel6dort sztkében.
Folillt, az ablakhoz sétit, kinézett: tekintete végigsik-
lott a hegyeken, de szinte nem is litta Gket. Arra a pill
natra gondolt, arnikor majd felnyitja a lid, belepillant,
's meglitja azoknak a kétablsknak a darabjait, amelyeket
Mézes hozott le a Hreb hegyérsl. Maga el6tt lita a sit
kezét, amint felemeli a léda fedelét, hallotta a sajdt hang-
jdt —s ezutan elérkezik a felfedezés nagy pillanata.
Egész élete legnagyobb pillanata lenne ez: nincs az a
jutalom, az a kitdntetés, amely felérneafrigylédaval. Mikor
62
rdult, a tekintete talélkozott a Dietrichével. A német
Imét nem kerilte el, hogy Bellog szeme kilindsen
illog, ajkén mosoly bujkl: mintha egy olyan viecen ne-
ie, amelyet egyediil 6 ismer, 6s nem is akar megosztani
sokkal. Megint s6hajtott, mennyire nem bizik a fran-
~ de hat ez a Fuhrer tigye, a Fuhrer akarta a legjobb
smbert, a Fuhrer ragaszkodott René Belloghoz.
Ismeét Gtdte az Gra. Negyedéra telt el. Valahol az egyik
lyosin lepések kopogtak. Bellog egy francia kéromkodist
It el a fogai kizt.
| = Mégis, meddig kell még itt virnunk? ~ kérdezte.
Dietrich megvonta a villa.
Bellog folesattant:
= Nehogy azt akarja nekem bemesélni, hogy a Fahrer
dsképp méri az id6t, mint mi, kozbnséges halandok!
talan neki sajét kal6n id6szimitésa van? Azt hiszi,
fz id6t is jobban ismeri bérki mésnél? ~ Bellog ingerl-
legyintett, majd gényosan elmosolyodott.
Dietrich idegesen fészkel6détt: tudta, hogy a szobaban
igatOkészlékek vannak, 6s Hitler, ha akatja, minden
hall ebbél az esztelen locsogasb6l. Szemrehinyéan
te:
= Maga semmit se tisztel, Bellog?
= Elmondhatnim, hogy mit tisztelek, Dietrich, csak
hogy maga megértené.
‘Mindketten clhallgattak. Bellog visszament az ablakhoz.
iden itt elfecsérelt perc szizszorta hasznosabban telne
fptomban ~ gondolta, Riadtan dabbent ri, hogy val6-
milyen fontos az id6: az ésatésnak hire megy, nem Iehet
kre titokban tartani. Csak abban reménykedett, hogy @
k biztonségi szolgélata jl makodik.
“Asmét a némether fordult:
= Tulajdonképpen még nem magyardzta el pontosan,
fogidk megtalélni a csdcsdiszt. Pedig ezt tudnom
8= Megtettik a megfelel6 lépéseket ~felelte Dietrich. ~
ElkldtGk az embereinket...
= Miféle embereket, Dietrich? Van kozttk régész is?
Hit... az nines...
= Gengszterek, mi? Bérgyilkosok.
~ Szakemberek.
— Csakhogy nem régész szakemberck. Honnan fogidk
tudni, hogy az igazi csicsdiszt taléluék-e meg, és nem va-
Jami hamisitvényt?
Dietrich elmosolyodott.
=A siker titka #2, hogy tudjuk, hol keressik, Bellog.
Nem elég azt tudni, hogy mit kerestink.
= Ravenwood nem egykonnyen enged a nyomisnak...
~ Ki beszélt nyomésrél?
— Anélkil is tudom, hogy szikség lesz ré. Tada, van-
nak dolgok, amelyekben igazan nem vagyok finnyés, st,
nem tagadom, épp ellenkez6leg...
Dietrich bélintott Ismét kézcled6 léptek hallatszottak.
‘Mindketten felkaptak a fejaket. Kinyilt az at6. Egy had-
segéd lépett be, fekete egyenruhsban, amit6l Dietrichben
ismét feleamadt az ellenszenv. A gyiszhuszar egy sz6t se
sz6lt, csupain egy kurta feimozdulattal jlezte, hogy kovessék.
Bellog elindult az ajt6 felé. Most bebocsdttatunk @ kegy-
helyre- gondolta. A legbens6 szentélybe, ahol a kis mit-
ugrisz szobafest6 a t6rténelem letéteményesének almodia
‘magét, mikézben fogalma sines arr6l, mi is val6jéban 2
‘tGrténclem. Az igazi torténelem az, ami Bellogot is mémo-
rossé tette... Ennek a torténelemnek egyik legnagyobb tit-
ka ott fekszik eltemetve az egyiptomi sivatagban. Ha sze-
rencsém van ~ gondolta Bellog. Ha.
Dietrich mellette lépkedett. Lathacélag ideges volt, az
arca olyan spadt, mintha a tle telhet6 legnagyobb mél:
‘Gséggal masirozna a sajit kivégzésére.
Bellog kajanul eljétszadozott ezzel a gondolattal.
64
NEPAL
A DC-3-as héfiidte hegyesticsok folott repilt; hasi-
tott bele a stird felhétombok faléba, mint kés a: be sedir-
iy geen alg arin soda
Becta ince ui arayutioyis mak ep eee
kor ter ~ pend Indy tr baton Wotan 5
[66 sokdig is tart: el6bb keresztal az Egyesilt Allamokon
ae Laer ts Pan Am kinai jératén - egy
mo leszillassal - Hongkongba, aztin egy rozoga kavé-
es eset Seratca ee be
aamaried
By cioeseep ts mores cekeetn sta.
ja fagyos, kopar vilagat: a nyaktir6 szirteket, a téerképen
szerepl6 vizmosisokat, volgyeket, a mindent vastagon
»6 havat. Ennél zordabb vidéket elképzelni se lehet,
be cock eter aibeaaniecc ia
‘ta a kényvet ~ Abner Ravenwood naplojat -, és ké-
fect nips Benyeh thatainbcateaboos ieee,
Bisham peetiieyea irene
idta: eldleg az Egyestilt Allamok hadseregétél a med-
‘bérére. Tobb mint dtezer dollar volt nla; gondolta, ez-
‘Aboer Ravenwood sjbb baer aie,
bs covtdleriorneg eaneben Booger
fas tery wader sues a ace
__xiliiatey etme berigelag mere
_ areca rine mop ot
65mile években a kutat6k kalvériajat; kilineselnie kellett,
hogy anyagi tamogatést szerezzen az dsatdsaihoz. Sorra kel-
lett jérnia minden elképzelhets helyet, hogy alamizsnit
kunyeriljon, Ehhez képest dtezer... Indy csak most dob-
bent ré, hogy ennyi pénz még soha élerében nem volt a ke-
zében. Hatérozottan kinosan érezte magit emiatt. Mindig
nagyvonaldan bant a pénzzel; amit megkeresett, legalébb
olyan gyorsan el is koltétte.
Behunyta a szemét; azon toprengett, vajon Mariont az
apja mellett talalja-e még, Végil arra a koverkeztetésre ju-
tott, hogy ez aligha valészind. Marion id6kézben feln6tt,
lia sajit letét, talin még férjhez is ment, s most bizonys-
ra otthon van, valahol Amerikaban. Na és ha nem? Ha az
apja mellett maradt? Akkor mi lesz? Egyszeriben elment
a kedve att6l, hogy szemtél szembe talilkozzék Raven-
wooddal.
De hat az, amiért tartott a taldlkozist6, régen tOrtént..
‘Az6ta biatos megvaltozott minden.
‘Biztos? Bgyaltaldn nem. Ha valaki olyan makacs, mint
Ravenwood... Akkor az nem felejt. Es ha egy kolléxja el-
csavarta a lanya fejét, akkor tartja a haragot, nem bocsit
meg egyhamar, Indy felsGhajtott. Egy apr6 botlis volt 22
egész — gondolta. Miért is nem tudtal jobban vigyézni?
‘Miért vesztetted el a fejedet? Miért kezdtel ki egy ilyen
‘sitrivel? Igen Am, csakhogy akkor egyaltalin nem létszott
csitrinek: minden szemvillandsa érett ndre vallott, é nem
egy dbrandos bakfisra.
'No mindegy, most mér nem érdemes ezen rigédni. Fon-
tosabb dolgokkal kell teddnie. Nepal csak az els6 allomés
Egyiptom felé.
Indy érezte, hogy a gép ereszkedni kezd: el6bb alig ész-
revehetsen, majd ahogy a leszéll6pélyihoz kézeledett, egyre
hatérozottabban, Hunyorgo fényeket latott a h6lepte pusz-
tasigon: egy viros fényeit. Behunyta szemét, és nem is
nyitotta ki egészen addig, amig nem hallotta, hogy a kere-
66
kkek a foldh6z titédnek, s a gép nagyokat doccenve gurul a
| reptér talajin. Begurultak a repiloter épilettig, amely j6-
szerivel nem volt més, mint egy e eéira berendezett hangi.
Indy folkaszilédott, Osszeszedte a papirjait, KOnyveit, az
‘és al6l elohiizta csomagjat, és elindult a gép ajtaja fle
Indiana Jones nem vette észre a nyomaban haladé bal-
onkabétos férfit, aki Sanghajban szillt fol a gépre, és az~
ta le sem vette szemét az amerikairsl
oo @
‘Mersz6,csontig hatol6 szélstivitett végig a repalotéren
Indy leszegett fejjel sieett a hangar fel, egyik kezével vi-
Tarver: kalapjatszoritoua a fejére, a mésikkal a vtorlavé-
‘somagjét fogta. Bent az épiiletben sem volt sokkal
3b, a fltést” csak az Ssszezsifolédott tOmeg kipd-
i szolgdlatték. A vmvizsgélatformaségain gyorsan
1, de ekkor megrohanték a koldusok: sinta, vak,
gyerekek és a felnéwtek: megillapithatatlan nemé,
aszott emberi roncsok. Réakaszkodtak, riméakodtak,
tltak, de Indynck mér épp elég koldussal volt dolga
a vilégon, é jl tudta, nem tandesos jotékonykods-
ezdenie. Utat tort magénak a siserahad kozott, s meg-
ave Hatta, milyen nylzsg6 élet zajlik a hangérben.
aldbb annyira volt ez a piac is, mint amennyire rept-
vagy istillé, & mindegyiknek meglehetSsen eleven
irmés. Az egyik sarokban borjimirigyet sutottek, m
valamilyen kocksiték folyt nagy orditozés kézepette,
segyik falnal Oszvéreket ~ megadéan sorakoz6, csont €
jszigokat -drvereztek, amelyek veges szemmel me-
a hadondsz6, kiabal6 sokasdgra. Indy hatdrozott
1 sortetert kifelé; a koldusok ko mar esak aleg-
sndsebbek maradtak a sarkiban. Elhaledt a pénzvél-
pultjai clot, amelyck utén ismeretlen gyimdlesdket és
et kind drusok standai sorakozrak; lirotso6nye-
endéket, jakbérbsl készit ruhdkat, sosem késtolt
7ételek és italok szaga csapta meg, az orrét hényingert kelt6
elegyet alkotva a forr6 zsir, az émelyit6 parfimdk, az egz0-
tikus flszerek illataval. Hallotta, hogy a tmegben valaki
a nevér kidltja; megtorpant, vészonzsakjaval hatrasuhintva
clkergette az Sbégat6 koldusokat, majd korilnézett, keresve,
honnan sz6litjék. Végre megpillantotta Lin Szu oly sok év
utén is ismerés arcét. Utat tort maginak az apré termett!
kkinaihoz, és erdsen megrézta a kezét. Lin Szu csupa rnc
rca fogatlan mosolyba dermedt; Karon ragadia Indyt, é
egy ait6 felé terelte. Aztén végre kint voltak az utedn, ame-
lyen a hegyekbél stvitve lecsap6, eszel6sen tombolé szél
Ligy sbport vévig, mintha valami Gsidokben esett sérelemért
{lina bossaiit, Bebiizédtak egy rozzant kapualjba; a kinai
még mindig szorosan fogta Indy karjt.
~ Orldk, hogy sjra Idtom ~ mondta Lin Szu kissé aka-
dozva; érezhetéen nehezére esett feleleventteni igencsak
derozsdésodott nyelvtudssét. — Sok év volt az6ta.
= De még milyen sok ~ mondta Indy. ~ Mennyi is
zenkett6? Tizenhirom?
= Ahogy mondja, tizenkett6... ~ Lin Szu elhallgatott,
65 Koriilnézett. - Latja, megkaptam a taviratét.. ~ Ismét
elnémule: felfigyelt ré, hogy az egyik kapualjban egy érny
tinik el. ~ Megbocsisson kérdést, régi bardtom: kov«
Jaki?
Indy meghokkent.
~ Tudtommal nem. En nem lattam senkit.
= Nem szamit. Szemek kipraznak.
Indy végignézett az utcdn. Nem létott mast, esak lehiizott
redényi kis tzleteket, egy kavéhaz.ajtajat, amelyen petré-
leumlémpa halvany fénye sztirdd6tt ki.
‘A kinai egy percig habozott, majd megszdlalt:
= Elvégeztem tudakoz6dasokat, amiket kért.
Es?
— Ebben az orszgban nehéz hireket gyorsan szerezni.
Ezt érti biztos. Nincs telefon, posta lassi. Es az id6jarés.
Ti
68
‘A megétkozott hé teszi nehézzé. A telefon rossz,ahol van is.
“Lin Su menteget6zve nevetgélt.— Mégis tudom monda-
ni, hogy mikor utoljéra hallottak hirt Abner Ravenwood,
Patén vidékén volt. Ennyit garantilhatok. Minden mas, amit
hallottam, hiresztelés, beszéini nem érdemes r6la,
= Patén vidékén? Es ez mikor volt?
= Ezt nehezen megmondani. Talén hérom év ezel6t.
Lin Szu sajnélkozva es6valta a fejét. ~ Nagyon kérem
elnézését, jobban nem tadom, baritom,
— Ugyan, remek munkit végzett ~ nyugtatta Indy. ~ El-
-képzelhets, hogy még ott van?
= Azt tudom mondani, hogy senkinek nem lett tudo-
‘mésa, hogy 6 elhagyta az orszigot. Ezen kival.,.—Lin Szu
Bsezeborzongott, és feltirte vastag kabirjénak a gallerjét
Ez is valami ~ mondta Indy.
= Nagyon szerettem volna, ha tobbet mondhatok. Nem
felejtettem el a segitséget, amikor én voltam az On nagy or-
‘srigiban.
"= Ugyan, csak seéltam pir sz6ta Bevandorlési Hivatalnél
|