I.

A személyiség-lélektan fogalma, a személyiségelméletek áttekintése

A köznapi pszichológia egyik központi témája az emberi viselkedés megismerése. Az együttélés természetes
velejárója a környezetünkben élő személyek megfigyelése.
A személyiség kifejezés főként az emberekben fellelhető egyéni különbözőségre utal, általában az ember
olyan tulajdonságaira melyek elkülönítik a többiektől.
Személyiség-lélektan a személyiség működésével foglalkozik, azzal, amit egyedi, emberi lényegünknek
tartunk.
Minden ember naiv pszichológus, tudunk kommunikálni, kapcsolatot teremteni másokkal, utánzásos
tanulással tanuljuk meg
A személyiség-lélektan arról szól, hogy milyen belső késztetések alapján, milyen mechanizmusok
segítségével, hogyan működünk a világban, az egyedi emberrel, annak típusaival és csoportjaival foglalkozik.
Az egyedi adottságoktól, az egyedi életkörülményektől függ, hogy milyenné is alakulunk.
A személyiség-lélektan alkalmazott területe a klinikai- és orvosi lélektan.
A tudományos pszichológia két megközelítést használ:
1. nomotetikus megközelítés, törvényszerűségeket keresi az emberek viselkedésében.
2. idioszinkrotikus megközelítés, szocializációs eltérés (pl. egy családban több gyerek)
A személyiség-lélektan azt vizsgálja, hogy hogyan váltunk ilyenné, milyen fejlődés során?
A személyiség lélektan nagy hangsúlyt helyez a gyerekkori élményekre.
Tabula-rasa elv: fehér lap

Valahányszor a személyiségtípus, -vonás kifejezést használjuk, akkor a különböző egyének közötti

hasonlóságokat próbáljuk megragadni.
A tudományos személyiség-lélektan tehát a személyiség minél pontosabb, teljesebb feltárására irányul,
olyan vonásokat próbál feltárni, melyek több viselkedés alapját képezik.
Személyiség-lélektani elméletek
- Empírizmus (tapasztalatelvűség): A tapasztalatoknak van tehát döntő szerepe.
- Nativizmus (Örökléselvűség): a velünk született lehetőségeknek, a génjeinknek van döntő szerepe.
A személyiség elméletek: az ember viselkedésében létezik állandóság, a háttérben öröklött biológiai
elméletek, tipológiák, típustanok állnak.
Kezdetben inkább a típusokat kedvelték, aztán inkább a vonás lett az elterjedt.
3-4 ezer évvel ezelőtt kezdték.
A típustan elkülönülő kategória. Lényege, hogy objektíven meghatározható módon egy ember besorolható egy
típusba, egy csoportba.
A tipológiákat az emberek kategorizálására hozták létre.
Típustanok: Hippokratész-Galénoszi tipológia, Kretschmer és Sheldon alaktana (alkati tipológiák)
A pszichológia fejlődésével a tipológiákat felváltotta a vonáselméletek.
Vonásaelmélet: Jung, Cattel, Eísenck elméletei (funkcionális tipológiák)
A vonások alapvetően abban különböznek a típusoktól, hogy valamiféle folytonosságot, folytonos átmeneteket
jelentenek.
Számítógép megjelenése, szerepe: Faktoranalízis-módszer: nem véletlenül történik, hanem valami korreláció
van a kapcsolatok között.
A pszichoanalizis: a mentális panaszokban szenvedő emberek gyógyításából alakult ki, a személyiség
általános elméletévé fejlődött. (Freud személyiségelmélete, Jung és Adler személyiségelméleeteÖ)
A szűk tartományú elméletek: az emberi lélek, a személyiség alakulásáról csak egy szúk tartományt
vizsgálnak. (Lewin mezőelmélete, teljesitmény motivációs elméletek)
Humanisztikus elméletek: Maslow motivációs elmélete Rogers énkép (self) elmélete.
A tanulás elméleti megközelitések: Skinner, Dollard és Bandura elméletei
 2

II. Alkati és tipológiák(Hippokratész, Kretschmer, Sheldon)

Az emberek tipizálására irányuló törekvés régi keletű. Egy ember objekíven meghatározható módon
besorolható egy típusba. Legrégebbi ismert tipológia az ókorból Indiából származik (gazella, szarvastehén,
elefánttehén – nőkre; nyúl, bika, csődör típust a férfiakra).
Az első típustant Hippokratész dolgozta ki (ie.400), római Galénosz fejlesztette tovább.E tipológia az emberi
vérmérséklet változatait a testnedvek arányainak függvényében írta le, Galénosz őselemekhez kötötte.
Hippokratész-Galénoszi tipológia:
Az ókori filozófiai tanításokból indultak ki, mely szerint a világegyetem négy őselemből tevődik össze: levegő,
föld, víz és tűz. A két filozófus szerint ennek a négy elemnek valamilyen módon tükröződnie kell a
személyiségen belül. Abban az időben négy testnedvet írtak le (ez ma a hormonoknak felel meg) és úgy
tekintették, hogy az őselemek ezekben tükröződnek.
Őselem Testnedv Vérmérséklet Személyiségprofil
LEVEGŐ VÉR SZANGVINIKUS Gyors, de kevésbé kitartó
Aktív, erőteljes, negatív és
TŰZ SÁRGA EPE KOLERIKUS
pozitív irányban is kitartó
Lassú, kitartó, búskomor
FÖLD FEKETE EPE MELANKOLIKUS
pesszimisztikus,
Nem annyira pesszimista,
VÍZ NYÁL FLEGMATIKUS
mint a melankolikus
A testnedvek keveredésén kívül még számos más öröklött vagy biológiai alapot véltek felfedezni a kutatók a
személyiség hátterében.
Ezek közül kettő vált népszerűvé a pszichológiában, ezeket már kifejezetten idegorvosok, pszichiáterek hoztak
létre, az egyik a testalkattípust (Kretschmer), a másik a fejformát (Sheldon) társította a személyiségtípusokkal.

Kretschmer (pszichiáter) Megfigyelte: hogy a lelki megbetegedés típusa összefügg a páciensek testalkatával.
Három testalkattípust, az ezeknek megfelelő személyiségvonásokat, valamint a lelki megbetegedésre való
hajlamot írta le.
• Don Quihote vagy LEPTOSZOM típus. Sovány alkatot jelöli. Intellektuális beállítottságú, a
szellemi tevékenységet előnyben részesítik a fizikaival szemben.
Leggyakoribb kórforma: gondolkodási zavarok, szkizofrénia, tudathasadásos elmezavar.
Hallucinációk, téveszmék is jellemzik.
• Sancho Pansa vagy PIKNIKUS típus: kerekded, az ilyen testalkattal rendelkező személyek
általában jókedvűek, vidámak, mélyen átélik érzelmeiket, gyakran szomorkásak, de kedvelik a
viccelődést
Leggyakoribb kórforma a mániás-depresszív elmezavar, melyben (mániás illetve depresszív)
(Ezért ciklikus típusnak is nevezik).
• ATLETIKUS típus. a sportolókra jellemző, a magas, izmos személyeket jelöli, sikerorientáltak,
szeretik a kockázatot. Érzelmeik gyenge intenzitásúak, kedvelik a fizikai megerőltetést, kerülik a
pusztán intellektuális erőfeszítésre alapozó tevékenységeket. Karaktertípusukat nem tisztázta
egyértelműen, sőt nem talált összefüggést egyetlen lelki zavar és e testalkattípus között.
(epilepsziások között felfedezhető)

Sheldon tipológiája nagymértékben hasonlít a kretschmeri tipológiára, de Sheldon a koponyaformát

azonosította személyiségvonásokkal egy hármas tipológiát állítva fel, melyben fellelhetőek a kretschmeri
testalkattípusok is.

• ENDOMORF: E típusba tartozó személyek szeretik a társaságot, a kényelmet. A környezet ingereire

történő reagálásuk lassú, általában elégedettek az élettel. Szeretnek enni, kedvelik a kényelmet.
A kretschmeri piknikus alkatnak felelnek meg.
• MEZOMORF: Az ingerekre történő gyors reagálás jellemzi, szeretik a változatosságot, jól
alkalmazkodnak. Biztos fellépésű, energikus személyek, igyekeznek vezetői pozíciót betölteni,
uralkodnak másokon.
A kretschmeri atletikus alkatnak felelnek meg.
• EKTOMORF: Gyorsan reagáló személyek, azonban állandóan feszültek, kiegyensúlyozatlanok.
Szorongóak, gyakran foglalkoznak egzisztenciális problémákkal, zárkózottak, introvertáltak. Jobban
kedvelik az egyedüllétet a hangos, vidám társaságnál.
A kretschmeri leptoszom alkatnak felelnek meg.
 3

III. Funkcionális tipológiák (Eysenek, Cattel)

Két típusú kiindulása lehet a vonáselméleteknek (Eysenck és Cattell):

1. Hans J. Eysenck típuselmélete

Eysenck (1916, Németország) majd a nácizmus elől Angliába menekült. Munkásságát mérési precizitás
valamint elméleti pontosság, megfontoltság jellemzi. Hatalmas vizsgálati anyag (kérdőíves vizsg.) különböző
emberekről különböző tulajdonság-listák álltak rendelkezésére.
Ezeket matematikai módszerekkel vizsgálta, majd összevetette az ókori tipológiákkal.
Az eredmény egy átfogó elmélet kialakítása,
Az öröklődésnek nagy szerepet tulajdonított, továbbá az egyes vonások mögött jól meghatározott,
elkülönülő biológiai alapokat vélt felfedezni.
A vonások magyarázatát igen érdekesen valósította meg, körforgásszerűen képzelte el.
A faktoranalízis célja kimutatni az egymással összefüggő viselkedéseket és ezek közös alapjainak feltárása.
Eysenck meghatározta, feltárta azokat az alapdimenziókat, melyek az egyes vonások gyökerét képezik.
Ezeket az alapdimenziókat típusnak nevezte. Ezeket összefüggésbe hozta a Hippokratész és Galénosz által
feltárt vérmérsékletekkel.

Szeszélyes, Érzékeny,
szorongó, merev,
józan,
INSTABIL nyugtalan,
agresszív,
pesszimista, változékony,
tartózkodó, melankolikus kolerikus impulzív,
nyugodt optimista, aktív

EXTROVERTÁLT
INTROVERTÁLT (kifelé forduló)
(befelé forduló)
flegmatikus szangvinikus
Passzív, gondos, Szociábilis,
tapintatos, békés, kifelé nyitott,
fegyelmezett, beszéde,
megbízható, készséges,
kiegyensúlyozott, könnyed, élénk,
nyugodt
STABIL gondtalan

Az introvertált személyek befele fordulóak, magányosak, kevés barátjuk van, inkább a könyveket részesítik
előnyben a hangos társaságnál. Visszahúzódóak, a csoporton belül nem törekednek a vezetői pozíció
betöltésére, szerények.
Az extrovertált személyeknél erős a külvilág fele történő irányulás, sokat beszélnek, kedvelik a társaságot.
Lelki konfliktusaik megoldására is inkább a barátok társaságát keresik, szeretnek irányítani, vezetni. Kedvelik a
durva vicceket, általában optimisták.
Az instabil személyek kiegyensúlyozatlanok, érzelmeik múlóak, változékonyak, gyakran szorongással
küszködnek.
A stabil személyek kiegyensúlyozottak, optimisták, érzelmeik tartósak. Nyugodt személyek, fegyelmezettek,
munkájukat gondosan végzik.
Eysenck értelmezésében a típusok kialakulásában mind a környezet, mind az öröklődés szerepet játszik.
(Ikerkutatások: genetikai állomány meghatározza a személyiségtípust)
 4

2. Raymond B. Cattell vonáselmélete:

Cattell (1905, Anglia) 1937-től az Egyesült Államokban él, Számos tanulmánya jelent meg a személyiségről,
főként a klinikán szerzett tapasztalatait írja le.

Egynyelvű angol szótárból indult ki, több mint 500 melléknevet kigyűjtött, amivel embereket lehet minősíteni.
Ezeket kiadták különböző embereknek, hogy bizonyos emberekkel párosítsák. Amikor ebből összegyűlt több
ezer, betáplálták számítógépbe, és elemezték, ebből kapnak különböző vonásokat, Cattel elsőrendű
vonásoknak nevezte.

Kutatásai eredményeképpen 16 faktort emelt ki, melyeket elsődleges vonásoknak, faktoroknak nevezett.
16 olyan tulajdonság, irány van, amely egy személyiséget jellemezhet.
Cattell elkészített egy kérdőívet is, mely a 16 PF (16 personality factor) azt mutatja, hogy a személyek milyen
mennyiségben rendelkeznek egy adott elsőrendű vonással.
Cattell elméletének alkalmazása a klinikai pszichológia területén valósult meg, kiválóan alkalmazható
jellemzések, esettanulmányok elkészítésére.

Későbbiekben a 16 vonásból 5 vonás lett, melynek neve:

BIG FIVE (nagy ötök):
értelem,
érzelem,
szeretet,
munka,
hatalom.

A XX. században leáldozott a fenti elméleteknek, ennek oka az, hogy az emberek döntő többsége kevert
típusú.
 5

IV. S. Freud személyiségelmélete és a pszichoxeszuális fejlődés

Sigmund Freud a pszichológia-történet legismertebb alakja.
Freud 1856-ban született (Morvaország), az Osztrák-Magyar Monarchiában, zsidó származású. 1860-tól
azonban családjával Bécsbe költözött. Iskoláit Bécsben végezte. Késői gyermek volt, jóval értelmesebb a
társainál. Volt két bátyja, az apja öreg (ödipusz-kompleszus) az anyja nagyon fiatal.
A Freud család könyve: megfelelő illusztrációkkal díszített héber nyelvű biblia (főleg az ábrái hatottak rá).
Különbözött a társaitól, fantáziálgatott, hogy ő mi lesz. Az orvosi egyetemre iratkozott be.
Ideg anatómiával, agypatológiával foglalkozott. Freud tanít az Egyetemen + magánpraxist vállal,
neurológusként dolgozik
Agyszövet-festési eljárás az ő nevéhez kötődik. Megállapítja, hogy a gyermekkorban ért hatások, események
akkor is hatnak a viselkedésre, ha erről a személy tudatosan nem tud beszámolni.
Agyvérzett betegekkel (fiatal arisztokrata nők bénulásaival) kezd foglalkozni, s megállapítja, hogy a hisztériás
zavar hátterében nem agyvérzés áll, hanem valamilyen lelki konfliktus.

Az igazi pszichológusi munkásságát Jean Charcot párizsi intézetében kezdi. Francia kollégája hatékonyan
kezelte a hisztériát hipnózissal, Freud elhatározza, hogy ezt a módszert megtanulja.
A megszerzett tapasztalatok alapján következtetett arra, hogy nem az agyban történt katasztrófa, hanem a
lélek volt beteg.
Az is nyilvánvaló volt, hogy ez a stresszel volt összefüggésben.
Freud rájött, hogy a bénulás hátterében a stressz áll.

1896-ban először használja a pszichoanalízis kifejezést, önmagát kezdi el analizálni, depressziós, nem tud
tudatos magyarázatot adni állapotának lehetséges okairól, ezek hozzáférhetetlenek a tudatos emlékezés
számára.
Elkezdi a tudattalant tanulmányozni.
FREUD azt mondta, hogy ami a tudat számára hozzáférhető, az csak a jéghegy csúcsa,
Felfedezte, hogy bizonyos események, gondolatok nem véletlenül válnak a felejtés „áldozataivá”. Azért nem
tudunk rájuk emlékezni, mert kínos, fájdalmas, szégyenteljes emlékeket ébresztenek bennünk. Nem
egyszerűen felejtésről van tehát szó, hanem lelki konfliktus következményeként létrejövő elfojtásról.

A pszichoanalitikus elmélet új nézőpont: a viselkedés, nem tudatos összetevőjére helyezte a hangsúlyt, a

személyiség-fejlődésben pedig kiemelte a gyermekkori élményeket, melyek hatásai felnőttkorban mutatkoznak
meg,
Általában minden felnőttkori zavar (Freud szerint) a gyermekkorban keresendő, az itt elszenvedett kínos
élmények okozták.
A személyiség topografikus modellje: a tudatos, tudatelőttes és tudattalan hármassága.
Freud szerint a tudatos régió nagyon kicsi a tudattalanhoz képest, a tudattalan irányítja az embert. A tudattalan
hozzáférési módszere a hipnózis és a szabad asszociáció. A hipnózist kiegészítette beszélgetéssel.

A személyiség struktúrája, v, lelki struktúra: ösztön-én, én, felettes-én.

• Az ösztön-én (ID) velünk születik, a szükségletek kielégítését célozza meg, szoros kapcsolatban van a
létfenntartáshoz szükséges alapvető funkciókkal, másrészt a személyiségfejlődés során szerzett
tapasztalatokkal. Az ösztön-én működése a vágyak gyors és maradéktalan teljesülésére irányul
(örömelv). Az ösztön-én befelé irányul, nem érdekli a biztonság, a fantázia világában él.
(reflextevékenység)
• az én (EGO): Az én az összekötő kapocs a belső törekvések, vágyak és a külső valóság között, ún.
realitáselv szerint működik. Az én egyrészt tapasztalatokat szerez a külvilágból, másrészt az ösztön-
énnel folytat harcot.
• a felettes-én (SUPER EGO) tanult dolog, társadalmi eredetű, az ösztön-én kielégülésének
visszaszorítására, korlátozására törekszik. Az én és a felettes-én viszonyát minden részletében vissza
lehet vezetni a gyermeknek a szüleihez való viszonyára. Elképzelhető, hogy a felettes-én felismeri a
társadalmi együttélési szabályokat, de ennek ellenére megsérti azokat – ez erkölcsi, neveltetési kérdés

A dinamikus pszichológiában az Én be van szorítva az ösztön-én és a felettes én közé.

A fokozódó feszültség (szorongás) a szervezet működését veszélyeztetheti, ezért az én ezt elhárítani
igyekszik.
Tehát ez kifejezetten az én működése.
 6

Ezt a funkciót elhárításnak, az alkalmazott eljárásokat elhárító mechanizmusoknak nevezzük (ANNA FREUD
rendszerezte):

Elfojtás: Az elfojtás révén kínosnak, veszélyesnek tartott vágyakhoz kapcsolódó gondolati tartalmak
kiszorulnak a tudatból, azaz elfelejtjük őket. Nem felejtésről van szó, hanem elfojtásról. Regresszió:
egy már korábban elért és túlhaladott fejlődési szintre való visszaesés. Ez már nem csak lélekben,
hanem viselkedésben is történik.
Izoláció: hasonló az elfojtáshoz. Nem az egészet tuszkolom vissza a tudattalanba, hanem
szétválasztom az érzelmi hatást és a valódi történést. Ilyenkor a kognitív (valódi) élmény megmarad,
de az érzelmi hatást sikerült elfelejteni.
Reakcióképzés: Valami kellemetlentől úgy akarunk megszabadulni, hogy ennek az ellenkezőjéről
próbáljuk meggyőzni magunkat.Az elfojtott vággyal ellentétes beállítódás és viselkedés jelenik meg.
Racionalizáció: Ideologizáció, amivel az ember megmagyarázza, ideologizálja a dolgozat. Ha
valamilyen csorba esik az önértékelésen akkor jön a racionalizáció. Általában a csalódásainkat szoktuk
megmagyarázni.
Projekció: Kivetítés: a saját lelki folyamatok kivetítése a külvilágra. A szorongáskeltő vágyaktól és
indulatoktól úgy szabadul meg a személy, hogy azokat másoknak tulajdonítja.
Azonosítás (identifikáció): agresszív szülők gyereke azonosul az agresszióval, és ő is azzá válik. Fiú
(gyerek) először az anyjához vonzódik, de később változik és akar hasonlítani/azonosulni/ az apához.
Szublimáció: Azt jelenti, hogy az ember a negatív késztetéseit (erőszak) átkonvertálja, (Szondi Lipót) .
Ez már nem egyszerűen elhárítás, hanem átdolgozás. Pl. az összes nagy zeneszerző mániás
depressziós. (Lationovits)
A jelentős embereknek általában van valami „mássága”.
Fixációról akkor beszélünk, ha a szorongások túlzottan elhatalmasodnak, ez megakasztja a fejlődést.
Régen perverziónak hívták ezeket a problémákat, ma már másságnak nevezzük.

A fejlődés szakaszai:
Freud a személyiség fejlődését (melynek középpontjába a libidófejlődést állítja) a születéstől a felnőtté
válásig
öt szakaszra bontja:

Orális szakasz (csecsemőkor: 0-2 év) : a libidó legkiemelkedőbb levezetése a szájhoz kapcsolódik. (pl. evés,
szopás). A megismerésben is a száj környékét használja.
Anális szakasz (kisgyerekkor: 2-3 év): a végbélnyílás zónájának működtetése kerül a középpontba.
(szobatisztaság) A Fallikus szakasz (óvodáskor: 3-6 év): Fő örömforrás a nemi szervre koncentrálódik. (nemi
szervek ingerlése, Ödipusz-komplexus) a gyermek azonosul az azonos nemű szülővel, Freud ezt a szakaszt
tartotta a legfontosabbnak, a belső szabályozó rendszer, a felettes-én kiépülésének.
Latencia (kisiskoláskor: 6-12 év): A teljesítmény kerül előtérbe, a libidó háttérbe szorul. Megjelenik a
műveltségi intelligencia. Ekkor válik a gyermek „ösztönlényből” alkalmazkodni tudó kis kultúrlénnyé.
Iskolaérettségi kor kezdete.Ez a serdülőkorig tart.
Genitális szakasz (serdülőkor: 11-19 év): az ösztönélet fokozódó követelményei felborítják a kialakult
nyugalmi helyzetet,A genitális (genitális = nemi szervekkel kapcsolatos) örömszerzés lesz a kielégülés
elsődleges forrása. A gyermek felnőtté válik a szexualitásra, némileg éretté válik.
 7

V. A pszichoanalízis leágazásai Jung & Adler személyiségelmélete:

Carl Gustav Jung (német)

Orvos lett. Ő volt Freud kijelölt utódja, rendkívül jó eszű, okos. Filozófiával, mélylélektannal foglalkozott.
Szerinte Freud neki túl szélsőséges, pánszexualizmusa miatt nem szimpatizált a későbbiekben Freud-
dal.Nagyon sok mindent azonban elfogadott. Ő volt az, aki elsőként szembefordult Freud-dal.
A személyiséget négy részre osztotta, oly módon, hogy a tudattalant két részre bontotta:
1. Tudatos 2. Személyes tudattalan
3. Kollektív tudattalan 4. Soha nem tudatosuló
Freud szerint azok a dolgok válnak tudattalanná, amelyek valamilyen szempontból kellemetlenek számunkra.
Ezek leggyakrabban az elfojtás révén válik kellemetlen dolog tudattalanná.
- erre jó a hipnózis, a szabad asszociáció
- spontán módon bizonyos dolgok feltörhetnek a mentális kapu enyhülésével,(ezek az ún. Freud-i
elszólások)
- az álmunkban is feltörhet, mert ilyenkor a cenzor is alszik, Az álomképekben a magunktól
elhesegetett dolgok törnek fel, ezeket is meg lehet fejteni. (Szabad asszociáció segítségével
bogozzák ki – terapeuta – páciens)
Itt lép be Jung, aki azt mondja, hogy nem csak elfojtásokból származnak ezek a tartalmak, hanem vannak
kollektív tudattalan tartalmak is, amelyek képesek szimbólumokban tudatosodni. (pl. műalkotások, elmebetegek
téves eszméi, stb.)
Van valami ős, amit valahonnan a régmúltból minden ember cipel magával. A kollektív tudattalan főbb
összetevőinek az arhetipusokat (ősképeket) tartja. Arhetipusok, amelyek minden emberben megvannak.
Ezek is bizonyos módon, elsősorban szimbólumokban tudatosulnak.
Minden embernek van egy szerepszemélyisége (persona, maszk), ez az amit kifelé mutatunk a világ felé.
Ha lekerül az álarc megnyilvánul az árnyékszemélyiség.
Intrapszichés ellentétpárok:
persona-árnyék, animusz (férfiasság) – anima (nőiesség),
Az anima és az animusz, mindkettő benne van minden emberben. Ennek az az értelme, hogy az emberek
aszerint választanak párt maguknak, hogy pl. a nő animája mögött milyen animusz van – ezt kivetítve, ezzel
összehasonlítva keresi a párját. Az ember a belső elvárásait vetíti ki, amikor párt választ.
Például : a hős archetípusa – jóságos, kemény, férfias
A női gonosz archetípusa – vasorrú bába

Alfred ADLER
Osztrák–Magyar Monarchiában született., Bécsben nő fel, sokat betegeskedik, majd a szellemi tudományok
felé fordult, orvos lett belőle. Freud és Jung kortársa volt, de más szemlélete, nézőpontja volt. Őt is
megérintette a pszichoanalízis, de ő egészen másképp látta a dolgokat, mind kortársai.
Kedvenc elmélete lett a kisebbrendűségi érzés elmélete.
A csökkentértékűség, vagy kisebbrendűségi érzés, mely a gyereknél, amikor bekerül az iskolába akkor
jelenhet meg, amennyiben nem sikerül teljesíteni.
Úgy képzelte, hogy az ember, mint biológiai lény csökevényes , kivétel az agyunk),
A csökkentértékűség érzés az emberben eredendően benne van, mert aprónak születik. Ha felnövünk
ezt kinőjük.
Az ember kisebbrendűségi érzését megpróbálja kompenzálni. A legnagyobb diktátorok alacsony
emberek voltak.
A testi fogyatékossággal rendelkező emberek néha kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkeznek.
Másik elmélete a családban elfoglalt pozícióra, helyekre vonatkozik: szokták testvérsorrendnek is nevezni,
vagy születési sorrendnek.
Minek a legjobb lenni a családban? Anyagi értelemben az elsőszülöttnek a legjobb, más értelemben
nyakába szakad a család összes nyűgje-baja. Tehát van ennek előnye és hátránya. A középső
gyereknek a legrosszabb lenni, mert ott elkallódik az ember. A legkisebb gyereket elkényeztetik,
mindenki a tenyerén hordozza, de lehet hátránya is, szenved a kisebbrendűségtől.
A nevelés. (Adler pedagógiai orientációja)
Adlerhez az iskolarendszer állt közel. Neki köszönhető, hogy sikerült felszámolni a XX. század közepére az
elkülönített nevelést (a nemek külön nevelését). Adler szerint az elkülönített nevelésnek több kára volt mint
haszna. (szorongás)
 8

Adler érdeklődésének a középpontjában nem a betegek voltak, hanem az egészséges ember, azok közül is a
gyermek volt és az iskolarendszer. Elmélete: a pedagógusok ne csökkentképességűként fogják fel a
gyerekeket, lehet, hogy a jövő zsenijeit (Nobel-díjasait) tanítják.
VI. Az identitás fejlődése (Erik H. Erikson elmélete)
Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete

Erikson talán a pszichológia történetében a személyiségfejlődés legösszetettebb modelljét alkotta meg.

Elmélete átfogja a fejlődés folyamatát születéstől egészen a halálig. Erikson szerint a fejlődés nem áll meg
bizonyos életkorban, hanem az ember állandóan változik, fejlődik.

Erikson kutatásait meghatározták saját élettapasztalatai. Élete állandó identitás-kereséssel asszociálható.

Édesapja elhagyja a családot, édesanyja új élettársat választ. Nevelőapja zsidó, a családja Németországban
él, Eriksont egyik közösség sem fogadja be igazán. Serdülőkorának másik traumája amikor megtudja, hogy
apja nem az igazi édesapja, identitáskeresése így kétszeresen is akadályozott.
Tanulmányai után különböző népcsoportokat vizsgál. Szignifikáns különbségeket ír le az egyes népcsoportok
egyénei között, melyeket mindenekelőtt a környezeti, illetve kulturális hatásoknak tulajdonít.

A Freud-i elméletből indul ki, létrehozta a pszichoszociális - identitás-elméletét.

Fejlődési sort állított fel, (mint Freud) kiegészíti három szakasszal, mert az mondja, hog a fejlődés nem áll le a
serdülőkorban, szerinte a korábbi szakaszok is újraintegrálódnak a későbbi érési szakaszokban. Függetlenül
attól, hogy egy gyereknek sikerül-e lezárnia egy szakaszt ⇒ továbblép.
Erikson a Freudi libidófejlődés szerint halad.
Minden életkornak megvan a saját, jól elkülöníthető krízise, és a megoldása függvényében jelentkezik vagy
nem a kompetenciaérzés a személyben. Minden pszichoszociális krízis egy adott fejlődési szakaszhoz kötött,
megoldása révén történik az átlépés a következő szakaszba. Erikson 8 krízishelyzetet állapított meg, ezeknek
8 fejlődési szakasz felel meg.

1. Bizalom vagy bizalmatlanság (0-2 év csecsemőkor – orális)

Ezt a szakaszt Erikson az ősbizalom szakaszának nevezi.
Az anya szerepe, az anyának ki kell elégíteni a gyermek szükségleteit, kellően empátiása kezelni, az
anya kezében van a kulcspozíció. Ahol ez nem sikerül az ember élete végéig gyanakvó marad.

2. Autonómia (2-3 év kisgyermekkor – anális)

Ezt a szakaszt az autonómia illetve kétségbeesés krízise jellemzi.
Úgy kell szabályozni a gyereket, hogy a társadalmi igényeknek , elvárásoknak megfeleljen, ugyanakkor
az autonómiáját nem korlátozzuk. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.

3. Kezdeményezés vagy bűntudat (3-5 év óvodáskor –genitális)

Ilyenkor meg kell tartani a kezdeményezőkészséget. A szülők helyett a tágabb család, ill. kortársak
belépnek. (régi nagycsalád) Óvodáskor. Szellemi típusu kezdeményezések, óvodáskorban a gyermek
nem hazudik, hanem kimondja a fantáziákat is. Általában a fiók 7 éves, lányok 6 éves korban válnak
iskolaéretté.

4. Teljesítmény vagy kisebbrendűségi érzés (6-11 év kisiskoláskor – latencia)

Ebben a szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban a családjától. A játék szerepét
átveszi a tanulás, melyben már teret kap az állandó minősítés. Az iskola teljesítmény-centrikus
intézmény, megkezdődik a versengés a kortársak között. A magyar iskolarendszer túlságosan
memóriacentrikus, háttérbe szorítja a fizikai (ügyességi) képességeket.
Az iskola szerepe: haverok, ellenségek, tanárok

5. Identitás vagy elszakadás (12-20 év - serdülőkor )

Serdülőkorban a gyerek megpróbálja megtalálni a saját helyét a világban, elkezd lelkizni.
Amennyiben egyetlen szerepet sem talál megfelelőnek, konfúz lesz, nem találja a helyét (konfúzió =
zűrzavar, összevisszaság) eredményez.
Ki vagyok – Honnan jöttem – hová tartok

6. Intimitás vagy elszigetelődés (20-40 év- fiatal felnőttkor)

 9

Ebben az életkorban fejezi be a tanulmányait és családalapításra törekszik. Megjelenik az intimitás

iránti igény, a személy beilleszkedik egy családba, baráti társaságot alakít ki, kialakítja saját személyes
életterét.
Amennyiben nem sikerül, elszigetelődik, fokozatosan leválik környezetéről, magányos lesz.
Elköteleződés: párválasztás, - élet sors választás
7. Alkotóképesség (40-60 év - középső felnőttkor)
Ezt a szakaszt Erikson a generativitás illetve stagnálás szakaszának tekinti. Ebben az életkorban a
személyek még nem érzik öregnek magukat ahhoz, hogy bizonyos változtatásokat eszközöljenek
életükben, legtöbben ekkor érik el alkotóképességük csúcsát. Családi életben a gyermeknevelés
tartozik ide. Megpróbál a személy még ki nem aknázott lehetőségeket találni életében, változtatni
szeretne. Amennyiben ez sikerül, nyugodtan készül fel az öregedésre. Ellenkező esetben a személy
stagnálhat, beletörődik abba, amit elért, nem akar változtatni,

8. Integritás vagy kétségbeesés (60 év késői felnőttkor/öregkor)

60 éves kora körül kezdi kiértékelni az ember az életútját, egyfajta leltárt készít. Elemzi mindazt, amit
élete folyamán elért.
Bölcsesség stádiuma.

Az Erikson elmélet későbbi átgondolásai

A tevékenységek aspektusai:
biológiai (a gyermekek világra hozása, gondozása, nevezése),
szülői (a gyermekek gondozása alapvető szocializálása),
technikai (technikai kultúra fejlesztése és átadása),
valódi kulturális (társadalmilag hasznos alkotások).

Identitásállapotok:

Az identitás elérése:
Ha minden rendben van akkor a fejlődés következő szakaszát eléri a személy.
Ha nincs rendben, szétcsúszik identitás diffúzió történik. A krízist általában negatív szakasznak tekinti.
Erikson úgy értelmezi, hogy a krízis a fejlődés velejárója, amiből ki lehet jönni pozitívan is és negatívan is.
A moratórium azt jelenti, hogy kellő időt adunk a fiatalnak arra, hogy saját maga kísérletezzen az ismeretek
között, szerezzen meg bizonyos tapasztalatokat (pl. házasságkötés előtt a párválasztással kapcsolatosan).
Polarizálás, v korai választás: amikor pl. mások döntenek helyette.
 10

VII. Szűk tartományú elméletek:

Egymástól messze eső elméletekről van szó, mégis összekapcsolhatók ezek, a szűk tartománnyal. Arra
törekszenek, hogy speciális helyzetekben olyan sajátosságokat emeljen ki, hogy egyes embereket jobban,
másokat kevésbé jellemeznek.
Általában minden ember sajátossága, függetlenül attól, hogy betegek-e, normálisak-e, stb. Érett személyiség,
kritérium család (normális)

A szűk tartományú elméletek mindig az egészséges emberekről szólnak. Érzékelés területén működő
elméletek. Az érzékelést tágabban kell értelmezni.

1. Represszió-elemélet (represszió=visszaszorítást, elnyomást).

Represszoroknak nevezzük az olyan személyiség típusokat, akik elnyomnak másokat.
A represszor személyiség olyan aki nem veszi észre a hibákat, barátságos figurák, a békesség
kedvéért hajlamosak szemet hunyni bizonyos dolgok felett. (példája: szociális munkás)
A szenzitív érzelmi típusú, v. motivált érzékenységről van szó.)
A szenzitizátor személyiség a kákán is csomót talál, ilyen az alapbeállítottsága. (példája: ügyész,
nyomozó)

2. Mezőfüggés-mezőfüggetlenség elmélete (LEWIN)

Mezőelmélet Egy fizikai analógiát használó elmélet (pl. a Földnek is van mágneses mezője).
Pszichikus mező Az embernek is van ilyen mezeje, ebben a mezőben az emberre hatnak mindenféle
erők vonzások és taszítások (pl. kocsma – annak a vonereje)
WITKIN (amereikai) a fentiekből kiindulva létrehoz ún. rúd-keret elméletet.: külön lehet mozgatni a
rudat és a keretet, ha ez sötét szobában zajlik, akkor minden ember megtéveszthető, másik ilyen
kísérlet a dönthető szoba-dönthető szék
Ebből következően két pólusú személyiségjegy/ -vonás hozható ki:
 mezőfüggő ember: az ember utána megy a döntésnek, magát fordítja olyan pózba,
hogy a vízszintest lássa (azaz eldönti a fejét) szélkakas típusú ember.
 mezőfüggetlen ember: minden esetben képes beállítani a problémát, beállítani a
függőlegest, belső értékekkel rendelkező ember

3. Külső-belső kontroll (K-B kontroll) elmélete (J. ROTTER)

Külső kontrollos:Az emberek egy része úgy gondolja, hogy élete a véletlentől, a sorstól, vagy égi
hatalomtól függ nem saját cselekvéseitől. A mezőfüggő ember általában külső kontrollos.
Belső kontrollos: mások úgy látják, hogy az eseményeket maguk is nagymértékben befolyásolni
tudják, s e szerint is járnak el. A mezőfüggetlen belső kontrollos.

Külső-belső kontroll kérdőív. 83 itemből indult ki és kikötött 32 item-nél,

Az emberek többségére szituációk szerint vagy élethossziglan jellemző, arról van szó, hogy az ember
mit választ saját maga zsinórmértékéül: belső tényezőket, értékeket vagy külső tényezőket, pusztán az
aktuális előfordulásokat.
Monte-Carlo csapda jelensége: ha a kaszinóba bemegy egy külső kontrollos vagy egy belső
kontrollos ember, egy pszichológus jól megtudja őket egymástól különböztetni:
- Belső kontrolos: 50-50 % az esély annak fekete, vagy piros
Tehát a belső kontrollos ember mindig logikusan gondolkodik, mindig valamilyen belső
értékek alapján, ha lehetősége van rá tudományosan gondolkodik. Ő az, aki általában
megoldja a problémáit.
- Külső kontrolos típus: ellenkezőre fogad (elcsábul) mint amelyik ellőtte nyert,
a külső kontrollos ember elcsábul, a látszólagos valószínűségeknek bedől.
A külső kontrollos ember becsődöl a problémáktól.

Tanult gyámoltatlanság (tejetetéemság) elméletet. /Pavlov/

A kísérletekben össze-vissza, nem kiszámíthatóan jön a büntetés vagy a jutalom ⇒búskomorság,
apátia (depresszió)
Összefüggéseket találtak a depresszióra való hajlam és a külső kontrollosság között.
 11

4. A teljesítménymotiváció elmélete
Az embereket mi viszi arra, hogy próbálkozzanak valamit létrehozni.
Két alapvető elv létezik
mézesmadzag (csábítani, jutalmazni) és a
furkósbot (üldözni, büntetés) – ezek mind külső, motivációk, ezt alkalmazzák az iskolákban is.
Gausz görbe: az emberek többsége ha jutalmazzák, akkor jobban teljesít. Azonban a két szélsőségnél
– görbe elején és végén – nagyon érdekes szélsőségek tapasztalhatók
Kudarckerülő és sikerorientált emberek: a normális ember úgy működik, ha van esélye a sikerre,
akkor növeli a tétet, kudarc esetében azonban csökkenti.
Normális ember a sikert magának tulajdonítja, a kudarcot a külső okokra vezeti.

A (külső) extrinzik motiváció azért nem jó, mert ha elfogy a késztetés, abbahagyja, vagy a „furkós bot
eltűnik” eltűnik a motiváció.
Ezzel szemben a (belső) intrinzik motiváció, más szóval a belső késztetés a jó képességű
emberekre érvényes,
Tudósokra jellemző. Sajátos kölcsönviszonya van: a külső motivációval meg lehet ölni a belső
motivációt.

5. Ingerkeresési elmélet SSS – szenzációhajhász viselkedésűeket kiszűrő skála.

M. ZUCKERMAN azt gondolta, hogy a szenzációhajhász emberek úgy vannak beprogramozva, hogy
adrenalin hiányosak. (de nem)
Akkor érzik jól magukat amikor csúcsrajáratva vannak. „két végéről égetik a gyertyát”
Ezekkel az emberekkel mi lesz? Nagy valószínűséggel az életük 10 évvel rövidebb lesz, mint ha nem
pörögnének, s 50 évesen már 70 évesnek néznek ki.
 12

VIII. Humanisztikus elméletek ( Rogers és Maslow)

Humanisztikus pszichológia

Attól humanisztikus ez az elmélet, hogy a hangsúlyt a szükségletekre, testi szükségletekre helyezték.

Maslow személyiségelmélete az emberi szükségletekre vonatkozik, melyek mint a cselekvés hajtóerői hatnak.
Az ember alapvetően növekedés-orientált. Újabb és újabb szükségletek jönnek elő. Az alapszükségletek
kielégülése után a magasabbrendű szükségletek jelennek meg. Szerinte az emberek viselkedését ki nem
elégített szükségletek motiválják.
Maslow szerint erőszak akkor jelenik meg, amikor a személyt valamely szükséglete kielégítésében
meggátolják.

Maslow az embereket mozgató szükségleteket 5 kategóriába sorolta, melyeket hierarchikus szerkezetűnek

képzelt el, egy háromszögben ábrázolja.

Maslow háromszög alulról felfelé: Az öt szinten elhelyezkedő szükségletek három csoportba sorolható.
Alap szükségletek: - fiziológiai szükségletek (élelem, ital, oxigén,)
- biztonság szükséglete (fizikai védettség, biztonság)
Pszichológiai szükségletek: - valahová tartozás és szeretettség szükséglete: (szociális interakció)
- önértékelés szükséglete, (hírnév, becsvágy)
Önmegvalósítás szükséglete:- elérni a bennünk rejlő lehetőségeket
A legnehezebb az önmegvalósítást véghezvinni.
A háromszög csúcsán elhelyezkedő önmegvalósítási szükséglet alatt Maslow azt érti, hogy az emberben él
egy sajátos késztetés a benne rejlő képességek megvalósítására, és csak akkor érezheti magát boldognak, ha
sikerül kibontakoztatnia a kreativitást is, s nem csak mások elképzelését kell mindig megvalósítania. Ez a
humanisztikus pszichológia sarokköve.

A hiererchiában egy magasabb szinten elhelyezkedő szükséglet csak akkor hat a viselkedésre, ha az
alapvetőbbek ki vannak elégítve (hierarchia törvény).

Rogers fenomenológiai elmélete

Carl Rogers (1902. Egyesült Államok) mezőgazdasági főiskolára küldik tanulni, nem szerette.
Valószínűleg a kora gyermeki és ifjúkori negatív tapasztalatai miatt tulajdonított nagy jelentőséget az énnek, az
egyén szándékainak, önmegvalósítási törekvéseinek.

A humanisztikus szemléletmód szerint úgy tekintsük az embereket, hogy megvan bennük a jobbra vágyás, a
tenni akarás, ehhez a feltételeket csak biztosítani kell. Ne próbáljunk meg ráerőszakolni senkire semmit.
Általános nézet szerint a pszichoanalitikus úgy dolgozik, mint egy szerelő, aki szétszedi, megjavítja és
összerakja az elromlott dolgokat.
Rogers szerint a pszichológus csak arra tud építeni, hogy az eleve meglévő belső késztetéseket
kibontakoztathatja – ezért inkább a kertészre hasonlítja.
Az egyént Rogers kliensnek nevezi (ami egyfajta partnerséget jelent), a kliens szükségleteinek kielégítésére
törekszik, célja az önmegvalósítás.
Minden helyzetben a kliens valamilyen módon reagál a környezet ingereire és ez összhangban kell legyen
azzal, ahogyan az énkép reagálni szeretne. Ha valaki állandóan énképének ellentmondóan cselekszik, akkor
érzelmi egyensúlya megbomlik, feszültség keletkezik.

- A feltétel nélküli elfogadásról

A pszichológusnak azt kell éreztetni a klienssel, hogy én valamiben specialista vagyok és abban tudok segíteni,
hogy valahogyan az énképedből kinyesegetjük a negatív dolgokat.
(Az alkoholistát, mint embert elfogadjuk, de az alkoholizmusát nem.)
- Az egészséges személyiség Rogers-i értelmezésben kongruensen cselekszik, tehát én-azonos marad.
Hitelesség, kongruencia elve: ha valaki segíteni akar másokon, akkor maga is, empátiával kell, hogy
rendelkezzen, mert ha valaki nem így él (vizet prédikál de bort iszik)

A lelki betegség úgy alakul ki, hogy az embernek az önértékelése sérül, ezáltal saját magával sincs tisztában,
saját magával van baja, az identitása sérült.
 13

IX. Tanuláselméleti megközelítése (A. Bandura):

Előzmények:
- Behavioristák: A behaviorisa pszichológia egyik legfontosabb területének a tanulás jelenségeinek
vizsgálatát választotta, a tanulást, mint viselkedésváltozást értelmezte.
- Pavlov: kutyák - Klasszikus, R-tipusú kondicionálás
- Skinner: Klasszikus, S-tipusú kondicionálás (viselkedés alapja a megerősítés)
- Watson: operáns kondicionálás (jutalommal történő megerősítés)
Csecsemőkorban működik az operáns és a klasszikus kondicionálás.
Van jutalmazás, instrumentális kondicionálás és büntetés (Watsoni elveket alkalmazzuk).

Bandura elmélete a szociális összefüggésben kialakuló illetve módosuló viselkedést vizsgálja.

Skinnerhez hasonlóan azt állítja, hogy a viselkedés, normális illetve deviáns megnyilvánulásaiban egyaránt,
tanult reakció.
Bandura elismeri, hogy számos viselkedés a közvetlen megerősítés hatására alakul ki, de ugyanakkor
hangsúlyozza, hogy csaknem minden viselkedési forma megtanulható a közvetlen megerősítés hiányában is,
mégpedig a megfigyeléses tanulás révén.
Mások viselkedésének és a viselkedés következményeinek megfigyelése alapján megtanuljuk, hogy hasonló
viselkedés hasonló következménnyel fog járni. Ez nem közvetlen tapasztalat, hanem közvetett megerősítés.

Bandura szociális tanulás elméletében a tanulás alapja a megfigyelés, az utánzás.

A megerősítést, mint viselkedés alapját elveti.
Szerinte a gondolkodás meghatározza a megfigyeléses tanulás mikéntjét. Egy személy nem automatikusan
másolja le és reprodukálja a látott viselkedést, hanem tudatosan és szabadon dönt arról, hogy hasonlóan
cselekedjen-e vagy sem.

A közvetett megerősítés által történő tanulás feltételezi, hogy a személy felbecsüli a már másoknál megfigyelt,
de közvetlenül még nem tapasztalt következményeket. Ezáltal a személy szabályozni és irányítani képes a
saját viselkedését.
Nincs tehát közvetlen kapcsolat az inger és a válasz, vagy a viselkedés és a közvetlen megerősítés között,
mint Skinner esetében. Ehelyett, a kettő közé egy közvetítő mechanizmus ékelődik: a személyiség, vagy
pontosabban a személyiség kognitív folyamatai.

Az utánzás: a megfigyeléses tanulás alapja

Szerinte a megerősítés nem eléggé hatékony, időigényes és veszélyes is lehet.
Pl. olyan viselkedések tanulásában, mint a közlekedés.
Az operáns kondicionálás (jutalommal történő megerősítés) nem megfelelő módszer olyan új készségek
kialakulására is, mint az úszás vagy az autóvezetés
A viselkedés legtöbb formája megtanulható egyszerű utánzással: a személy megfigyeli, majd reprodukálja
mások viselkedését. Így a személy új válaszokat tanul, illetve megerősíti a régi válaszokat.
A híres Bobo-doll kísérletben a kiscsoport tagjai utánozták a modell agresszív viselkedését függetlenül attól,
hogy élő, filmben vagy rajzfilmben szereplő modellt figyeltek meg.

Az én
Bandura megközelítésében az én a kognitív funkciók és struktúrák együttese, amelyek megvalósítják az
észlelést, az értékelést és a viselkedés szabályozását.
Az énhez tartozó önmegerősítés és az én-hatékonyság különösen fontos a megfigyeléses tanulás.

Az utánzás fejlődési szakaszai

Csecsemőkorban a megfigyeléses tanulás az azonnali utánzásra korlátozódik. Náluk ugyanis még nem
fejlődtek ki a kognitív funkciók, különösen a képzeleti és verbális reprezentáció, amelyek a késleltetett utánzás
alapjai.
2 éves kor után a gyermekek képessé válnak arra, hogy a megfigyelt viselkedést egy bizonyos idő után
elismételje.
Csecsemőknél és gyerekeknél a megerősítést fizikai ingerek képviselik, mint táplálék, büntetés, érzelmek.
Idősebb korban a megerősítést mások helyeslése vagy helytelenítése jelenti. A külső megerősítések idővel
beépülnek a személyiségbe, belsővé válnak és az önmegerősítés (jutalmazás vagy büntetés) eszközeivé
válnak.
 14

A tanult viselkedés megváltoztatása, módosítása

Ha a viselkedés a megfigyeléses tanulás szabályai szerint alakul ki, akkor lehetséges a viselkedés
megváltoztatása vagy újratanulása is - ez a viselkedésterápia kiindulópontja. A nem megfelelő, deviáns,
destruktív viselkedési formákat semlegesíteni lehet és új, megfelelő viselkedéssel lehet őket helyettesíteni.

Bandura emberképe

A viselkedést egyaránt szabályozza a személyiség (a kognitív folyamatok révén) és a környezet (a szociális

ingerek, események révén). Ezt a kettős szabályozást Bandura kölcsönös determinizmusnak nevezi.

Jóllehet az emberi viselkedést befolyásolják a külső, szociális ingerek, az egyén nem automatikusan reagál
ezekre, hanem a következmények előrevetítése és felbecsülése után aktiválja a válaszokat. Az egyén képes
arra, hogy értékelje a viselkedés hatásait és hogy ennek alapján meghatározza, milyen helyzetben melyik a
megfelelő viselkedés.
 15

X. Az én fejlődése, az önkontroll kialakulása

Rogers: az én-kép és az önértékelés

Rogers személyiség elméletében központi szerepet az énképnek tulajdonít. Az énkép lényegében azon
érzéseknek, érzelmeknek, a belső sémája, amelyeket a személy sajátjainak tart. Az énkép kialakulása szociális
környezethez kötött, mivel szociális interakcióink révén jön létre, a személy csak másokkal való
összehasonlítás révén tudja megítélni saját értékeit. A ki vagyok én, milyen vagyok én kérdésekre a választ a
szociális interakciókból érkező visszajelzések révén lehet megtalálni.

Az embernek az önértékelése és az énképe szorosan összefonódik, mert mind a kettőnek az alapja, az ún.
autonómia („én csinálom”). A kisgyerek 3 hónapos korában csodálkozva nézegeti a kezeit.
Ezek az első lépések, amiket kompetenciának hívunk.
A kompetencia fejlődés legkorábbi alakját a testkép:
- saját testünkről alkotott kép,
- ura vagyok a saját testemnek, akaratomnak,
- később már a környezetemet is befolyásolni tudom.
Gyermekkorunkban alakult ki a vizuális - poszturális testmodell, ami, mentális sémává állt össze.
(az egész testünket tudjuk, hogy van, tudjuk uralni, bízhatunk benne)

A kognitív sémák képezik az alapját az énképeknek.

A későbbiek során jönnek sorba a szociális visszajelentések, melyeknek nagyon nagy szerepe van az én-
képek kialakulásában. (Pistike felmászik mindenre!)
Verbális-nem verbális kommunikáció: A gyermekek például sokkal jobban olvasnak a nem-verbális
kommunikációból.
Később megjelennek a minősítő jelzők, (hülye, okos, piros pont, érdemjegy) előbb utóbb azt is megtanuljuk.

Rogers: szociális visszajelzésekből az én-kép:

- ideális én-kép, ami tulajdonképpen a vágyainkat testesíti meg, hogy milyen szeretnék lenni,
- az ideális-én és reális-én között hatalmas nagy szakadék tátong.
(Az a jó ha az ideális-én az egy kicsivel mindig pozitívabb, előbbre tart mint a reális-én.)
A rogers-i terapeuta egyrészt a reális célkitűzések megfogalmazásában segít, másrészt nagyon fontos
szerepe van a visszajelentéseinek.
Az énkép akkor jó, ha pozitív, tehát bízik magában a személy.

A személyiség másik összetevője az én-ideál, ez az a személy, akinek az ember látni szeretné önmagát.
A harmonikus személyiség feltétele, hogy az énkép és az én-ideál minél közelebb legyenek egymáshoz.

Önkontroll (pozitív és negatív önkontroll funkció)

Ide tartoznak már a csecsemők szobatisztává válása. Nagyon fontos az ún. önkontroll funkciók megléte:
- alkalmazkodóképesség (kompromisszumképesség): a maga által kitűzött célokhoz,
- önkontroll funkció: tudok uralkodni saját érzelmeimen, indulataimon, vágyaimon. Ezt meg kell tanulni
és ebben a szülőknek kell nagyon sokat segíteni.
- A legelső lépés a késleltetés képességének kialakulása. A gyermek egy idő után már az előjelekből
asszociál arra, hogy mi is fog következni, megtanulja. Így kapcsolódik össze az önkontroll a felettes-én
funkcióval. A felettes-én-be bele kell épülnie, hogy mit lehet és mit szabad és azt milyen körülmények
között. Ezek a pozitív önkontroll funkciók.
- A negatív önkontroll funkciók kevésbé jók „ezt sem szabad, azt sem szabad”, alapvetően tiltásokra
épülnek. (tiltott gyümölcs csábítása). Nem elég önmagában tiltani, a gyerekkel meg is kell beszélni,
hogy miért nem jó az a dolog.
Az önkontroll funkció tehát: szabályozott környezetbe tudom terelni a vágyaimat

Egy jól működő embernek van egy pozitív én-képe, olyan környezetbe tud kerülni, ahol megfelelő
visszajelzéseket kap.
 16

Rogers elmélete végső soron nem is személyiségelmélet, hanem egy életstílus leírása, illetve egy terápiás
eljárás körvonalazása. Teljesen átfogalmazta a pszichoterápiák célját, kiemelte az emberek olyan képességeit,
mint a döntési képesség, önmegvalósítás, szándék, akarat stb.
A minden emberben rejlő pozitív tulajdonságokat kívánja kiemelni, felhívja a figyelmet arra, hogy minden ember
alapvetően pozitív irányultságú.
A tapasztalat határozza meg az életminőséget, azt kell kifejezésre juttatni, ami egyedi bennünk.

Az én és egy másik
Lelki életünk magánjellegű, de a személyes megfigyelés számára korlátlanul áttekinthető. Önmagunkról való
tudásunkat a többi emberhez fűződő szociális viszonyaink közvetítik, nem pedig a „magányos én” önvizsgálata.

Az érett személyiség kritériumai:

A teljesség igénye nélkül néhány legjellemzőbb kritérium:
- alkalmazkodás, alkalmazkodóképesség
- Önkontroll: az érzelmek, indulatok, vágyak kontrollja
- Humorérzék, ha ez másokat nem sért.