You are on page 1of 45

Fodor Ákos

Jazz
TARTALOM
Ámulat Ha már J. P. Contamine de Latour
In memoriam & Erik Satie
a Nap alatt BRABANTI GENOVÉVA
Éjszaka
Sarkalatos bizonytalanság ÉGI ÉS FÖLDI
Hommage
Gyerek (névtelen költők öt verse)
Határok children’s corner (Szent Godrik himnusza)
Hajnal Axióma (Te, ki ha erre-jársz...)
A kegyelem állapota és Törés (Élvezvén édes új tavaszt...)
egy másik Dialektika (A hosszú éj)
A múlt (bal)SOR(s) (A halál)
A tükörről Geller a Napba nézve
Hajnali telefoncsörgés Egy tökéletes Talált Tárgy (egy
Még mindig
Monológ kisfiúval készült rádióriportból)
Koan
A turizmus dicsérete Történelem
Dallam
Kamasz Kórszak
Négy sorköz
Egy szenvedély anatómiája Üzenet az urnából
Koan
Meta-metafizika Hipotézis
Újkör
Dél Három magyar limerick
Rondó
Ifjúság Udvariasság
Egy hálaadás
Egy tű hegye Alkat-vázlatok
Axióma
Patt D. T. levélszekrényébe
Címerpajzsfölirat
Házassági emlék-mű Főhajtás egy boldog-élet-modell
előtt Gyűrű
Biztosíték
Barátság Változat
Meta-techné
Utcai gyorsfénykép Blow-up
Pilinszky-emlékzaj
Mese Fordulópont
Tűnődés a nap alatt
A tudomány Középpont
Prés
Tábla egy egyirányú utca sarkán Élőpont
A kivétel szabálya
Egy Molnár-aforizma Csak ez
Egy fog éneke
Egy demokratikus modell Axióma
Halottak
Egy tragikomédia szinopszisa Egy Pilinszky-dallam
Alapszabályok
Szeretők
Szinopszis Örökbefogadás Koan
Öregség FÖLDI ÉS ÉGI Portrévázlat
Quasi una novella (neves költők öt verse)
Xénia
Metagnoszeológia JOHN LENNON
(Ugyanaz)
Bizonyos érettkori remekművek Bodri, jó kutyus
szelíd lázadása MAURICE FOMBEURE
Egy edzésminta
Mozart Ez rendelet! A teremtmény éneke
In memoriam P. A. JOHN LENNON Félálom
Pilinszky-emlék-mű A ciki, ciki lény Indiszpozíció
MAURICE CARÉME Ima
Summa
A Cseresznyefa Meséje A kérés
Az emberi állapotról
JOHN LENNON Metasztatika
Haiku - rondó Nélküldögéltem
Meta-inferno SZÉP, „te, milyen szép”
Zen-történet

2
A pillanat Hi-fi felvétel: Monolit
Mindennapi teszt-kérdés egy hangszer hallgatása Axióma
Szavak Egy optikai helyzet Koan
P. Por, idő Egy emlék-mű
Pont Valójában Most már
Kockavetés Pernye
Vakrepülés Titok Műhely-haiku
Metaesztétika Alakvázlat D. környékén
Vetkezés Haiku-szerelem Kavics
Jel Egy kiállás Jelentés-vázlat a jelenidőről
Axióma Petite chanson spirituelle Hódolat az öregek előtt
Divertimento Egészségtani kérdés Ariel, futólag
Író-olvasó(-stb-stb-)napló Egy éretlen szöveg - karambolozva az idővel:
Szerelem fogyókúra után rémületében dudorászgat
Kérelem Koan Canto
Boldogság

3
Azoknak, akiket szeretek
És
Azoknak, akiket nem ismerek.

Ámulat

Csodálatos az a vonulás.
Nem tömeg, de végeláthatatlan,
számtalan és széle nincs, se hossza
s nincs köztük kettő, ki egyszerre lépne,
mindegyikük egy-egy világmindenség
nem szorul másra - mást ki nem szorít;
hallatlan léptük minden zajt kiolt,
magába ölelve mind-mind a zenét;
érinthetetlenségüket tapintom,
állandóságuk szélvészében élek:
égek-fogyok, mint áldozati máglya
- döbbenetes Azok Vonulása,
akik szembe többé sose jönnek.

4
a Nap alatt

Sarkalatos
bizonytalanság

Ki mondaná meg:
mely tettünk hanyadszorra
lehet az Első?

Gyerek

ahogy a szél fúj,


vagy épp nem

Határok

Van határ, ami attól van,


hogy meghúzzák, kijelölik.
Van természetes határ
- még az sem
változhatatlan.
És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban.

Hajnal

érvényt szerez: elszigetelődik egy-egy


boldog-boldogtalan szépségű tömb

A kegyelem állapota és egy másik

A szeretők tengernél, napnál,


időtlen térnél többet nem akarnak,
kevesebbel be nem érhetik.
A lehetségességek
csüggedt/csüggesztő
mérleghintázása
házastársi-háztartási erény.
Kád víz.
Fűtő-
test-
meleg.
Lakóterület.

5
A múlt

képlékeny, mint a pletyka,


megfoghatatlan, mint a rémhír,
idillé apad, mint a népdal,
hegyesre kopik, mint a rágalom,
rövidre zárul, mint a vicc,
méreggé bomlik, mint a pánik,
csömörig eltölt, mint a sláger,
szívünk körül döng, mint a döglégy.

A tükörről

a szeretetlen
élet ernyedt és kusza,
mint vakok arca

Hajnali telefoncsörgés

boldogtalanul ziháló kérés, amely


régen túlbukott már okán, túl tárgyán, önmagát
felejtve szól, szól, úgy könyörög, hogy már csupán
megbánthatná akármi meghallgattatás, őrjöngve
kér és kér és kér és
immár maga a cél nélküli vágy, mely nem akar
és nem tud sem kielégülni, sem feladni.
Alhatatlanul, ébredhetetlenül
hallom és hallom

Monológ

miért,
ugyan miért is furcsább,
ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek
magamtól valamit és válaszolok rá valamit,
mint az, amikor
két, vagy több tökéletesen idegen ember
beszél, beszél, beszél?

A turizmus dicsérete

arcomra, mint egy város főterére,


kiül egy idegen kifejezés
és céltalanul
elidőzik

6
Kamasz

nincstelen tékozló

Egy szenvedély anatómiája

HAMLET: „...mely dolgokat, uram, bár magam is


rettentően és roppantul meghiszek,
mégis úgy tartom, nem becsület így
papírra tenni:”
Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
- Én akarlak eltaszítani.

Meta-metafizika

Az idő - ha van -
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.

Dél

a meredeken zuhogó fényben


látszanak, árnyukon állva mind a dolgok.
Árnyékunkat magunkba vetjük
magunk is. - Rosszul látunk,
jól látszunk

Ifjúság

amíg a kör túl tág a szemnek:


látszik ív-szakasza egyenesnek

Egy tű hegye

nagyon szeretlek:
egyetlen
elveszíthetetlen,
megismételhetetlen
napunkon

7
Patt

ha elmondanám:
miért becsüllek nagyra:
vérig sérthetne

Házassági emlék-mű

van, mikor t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

Biztosíték

bárhogy törekedj:
nem moshatod ma le a
holnapi mocskot

Meta-techné

Lendülve induljon a mozdulat, de mélyen


fékezve a legelső pillanattól,
hogy odaérjen,
ne becsapódjon.

Pilinszky-emlékzaj

Tandori Dezsőnek
Tettesek vagyunk.

Tűnődés a nap alatt

Valami árnyék
megtaposta árnyamat
- nehezteljek rá?

Prés

Így, veledlen:
nélküleddel
- egyedül sem.
Még
egyedül sem.

8
A kivétel szabálya

Életem tárlója - éppen úgy, mint minden


vitrin - tarka, vegyes, áttekinthetetlen.
Egyetlenegy külön posztamensen
ezért állsz s ragyogsz, bennem is: fölöttem.

Egy fog éneke

már kilazulok.
Ha kell: vigyázni kell rám.
Rágni, velem? Nem

Halottak

képeik falnak
fordultak felőlünk és
a hátuk: tükör

Alapszabályok

A vendégnek minden jár.


A vendég mindent mások kegyéből, ajándékba kap.
A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
A vendég magával semmit nem vihet.
Mindenki vendég.

Szinopszis

Hallomásból tudom, hogy megszülettem.


Életem azt pletykálja: meghalok.
- Valami más (aminek nevére se leltem)
biztosít: a z is csak múló állapot.

Öregség

túl közelről
nem látlak jól

9
Quasi una novella

Az öregedő test, kipihenendő


a szexus hadijátékait: a volt
férfi elkeblesedik, a volt asszony
szakállat ereszt, addig is,
amíg csak végképp meg nem oldódik
a köldökök rettenetes csomója.
Az e g é s z talán nem is egyéb,
mint egy megkönnyebbült sóhaj
kezdete

Metagnoszeológia

én soha másban
nem csalódom, csak saját
ítéletemben

Bizonyos érettkori remekművek


szelíd lázadása

„Ti édesek, dagályosak, avatagok,


a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti - utolszor hálát mormolok
Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
- már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem.”

Mozart

hommage à K. D.
nincs rossz fű. Nincs szél,
ami ne jól fújna. Nincs
hamis madárfütty

In memoriam P. A.

- v é g eredmény:
a törléstől.

10
Pilinszky-emlék-mű

Születésünkkel sebet ejtünk.


Létezésünk kiszakít valamit
és eltakar valamit a teljességből,
halálunkkal pedig árnyékot vetünk.
- Mivégre vajjon mindez? Vajjon mivégre?

Summa

nem nyughatunk

Az emberi állapotról

bizakodj - lévén
helyzetünk mindenkor a
l e g pillanatnyibb

Haiku - rondó

az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szül
- semmi nincs, csak történik
az én poklomban

Meta-inferno

A rosszat is? - jó.


De, hogy a Legjobbat is
meg lehet szokni!

11
Ha már

(én csak akkor ettem-ittam valamit is,


ha tányérom, poharam el is mostam)
(én csak akkor voltam valahol is,
ha már haza is érkeztem onnan)
(én csak akkor éltem majd valaha is,
ha már halálomat is letudtam)
Csak a szeretet v a n. Csak a Rózsa:
nem „ha”, nem „már”. - Föltétlen. Bonthatatlan

In memoriam

hajdani pörgés - forgás


zaja, fénye egy rezgő
fej ezüstös shakerében
- a táncosok ugyan mind,
a muzsikusok mind
s mind, aki hallotta, látta,
mind halottak azóta s a Szála
helyén pedig rom és gyom:
valami zene mégis
és mégis vissz-
hangzik

Éjszaka

a friss ablaküvegek is
saját szobádat tükrözik:
befelé nyílnak, mint az álmok
- mutatva, mekkora a világod

Hommage

áldassék és tiszteltessék
az állvány, amit elbontanak
a megépült építmény körül, áldassék
és tiszteltessék a gyógyulás után
eldobott bot, leoldozott kötés

12
children’s corner

A tréfa nem vágyirodalom, hanem


a legigazibb realitás. Nem azt fejezi ki,
aminek lennie kellene, hanem azt, ami van.
Nagy Olga: ÚJABB PARASZT DEKAMERON
- Előszó

Ezalatt a marsall sátrában szomorú és


őszinte események játszódtak le.
Rejtő Jenő: A LÁTHATATLAN LÉGIÓ

Ez mind nem tartozik ide, nem tudom,


hova tartozik.
Szép Ernő: ÁDÁMCSUTKA

Axióma

egyiknek fejre
kell állni, hogy jobbszeme
jobbszembe nézzen

Törés

porcel
efánt

Dialektika

rabadság

(bal)SOR(s)

avagy egy Dusán-sor eltérítése


AKIKET ÉN SZERETEK: EGÉSZEN EGYSZERŰen nem bírják egymást.

Geller

S. Gy.-nek
ébren töltöttem az egész
káposztát

13
Egy tökéletes Talált Tárgy
(egy kisfiúval készült rádióriportból)

(...)
Kiskoromban nagyon szerettem az ősállatokat.
(...)

Történelem

Ünnepi Játékok
a tűzzel

Kórszak

száj- és körömtépés

Üzenet az urnából

alapjában véve elégetett vagyok

Hipotézis

az angyalok a pokolban nyaralnak

Három magyar limerick

Élt egy agyafúrt öregúr Pápán,


szüntelen csomót keresett a kákán:
szó-szerint vette és eladta
- meg is tollasodott rajta
az ebadta, szófacsaró öregúr Pápán!
Élt egy fiatal hölgy Baján.
Szép nagy fej nőtt pár szál haján;
fejenállva-élve hitte:
világot hányhat a fittyre!
Excentrikus fiatal hölgy Baján...
Élt egy ifjú ember Érden
- nem volt benne semmi érdem!
Egyetlen volt mindünk között,
ki mástól nem különbözött!
Nem élt nála különb különc Érden...!

Udvariasság

„Ne tessék parancsolni!”

14
Alkat-vázlatok

hódolat Romhányi Józsefnek


CSONTHÉJAS
Kívül kemény,
belül puha.
Erő? Erény?
Kölcsönruha.
Belül puha,
Kívül kemény
- habitusa:
főnyeremény.

GERINCES
Belül kemény,
kívül lágy.
- Sorsa nem épp
vetett ágy.
Kívül lágy.
belül kemény:
csupasz vágy,
kemény remény.

PIKKELYES GERINCES
Belül zordon, kívül morcos
- nem született békeharcos -
akár nagy, akár kicsi:
baljós, mint egy harckocsi.
Tettei, mint ő, pocsék,
vér-banális rémmesék.

CSONTTELEN-HÉJATLAN
Vezéregyéniség.

D. T. levélszekrényébe

az is viszony (sőt!)
a Parizer Árához,
ha nem szólsz hozzá

15
Főhajtás
egy boldog-élet-modell előtt

A mai kirándulás részemre - nagyszerű


- vólt!! (...) Állandóan, amerre csak
mentem, jobbról-balról, - érdekesebbnél
érdekesebb-különböző alakú, érdekes for-
májú, kisebb-nagyobb dombok mellett
mentem el.
- Nagyon érdekes - szinte FANTASZTI-
KUS VIDÉK!
(ÚTAZÁSI ÉS ÜDÜLÉSI ÉLMÉNYEM

1971 JÚLIUS 16-TÓL JÚLIUS 30-


IG ÍRTA = Brakl András)
és Keljfeljancsi
és Hübelebalázs
és Rontópál
és Hüvelykmatyi
és Feketepéter
és Paprikajancsi
és Babszemjankó
és Maszatpeti
és Mások: csak
mennek-mennek,
mendegélnek

Barátság

alig látok tovább az orrodnál.


Mégis mindig a lábad elé nézek

Utcai gyorsfénykép

Bájos. Csúf. Ígéret.


Mint egy ebihal.

Mese

volt egyszer egy iciripiciri óriás

A TUDOMÁNY
be-
bizonyítja a vízről,
hogy nem vízszintes

16
Tábla egy egyirányú utca sarkán

- az ecet bezzeg
sose borosodik meg -

Egy Molnár-aforizma

Tökéletesen mindegy, ki hozza a rossz hírt,


csak az a fontos, hogy ne közölje.

Egy demokratikus modell

„elolvastad-e mára legalább kilencvenkilencszer,


elolvastad-e mára legalább kilencvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább kilencvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább kilencvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább kilencvenötször,
elolvastad-e mára legalább kilencvennégyszer
elolvastad-e mára legalább kilencvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább kilencvenkétszer
elolvastad-e mára legalább kilencvenegyszer
elolvastad-e mára legalább kilencvenszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvankilencszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvannyolcszor,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanhétszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanhatszor,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanötször,
elolvastad-e mára legalább nyolcvannégyszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanháromszor,
elolvastad-e mára legalább nyolcvankétszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanegyszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcvanszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább hetvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább hetvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenötször,
elolvastad-e mára legalább hetvennégyszer
elolvastad-e mára legalább hetvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább hetvenkétszer,
elolvastad-e mára legalább hetvenegyszer,
elolvastad-e mára legalább hetvenszer,
elolvastad-e mára legalább hatvankilencszer,
elolvastad-e mára legalább hatvannyolcszor,
elolvastad-e mára legalább hatvanhétszer,
elolvastad-e mára legalább hatvanhatszor,
elolvastad-e mára legalább hatvanötször,
elolvastad-e mára legalább hatvannégyszer,

17
elolvastad-e mára legalább hatvanháromszor,
elolvastad-e mára legalább hatvankétszer,
elolvastad-e mára legalább hatvanegyszer,
elolvastad-e mára legalább hatvanszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább ötvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenötször,
elolvastad-e mára legalább ötvennégyszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább ötvenkétszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenegyszer,
elolvastad-e mára legalább ötvenszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább negyvennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább negyvenhétszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenhatszor,
elolvastad-e mára legalább negyvenötször,
elolvastad-e mára legalább negyvennégyszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenháromszor,
elolvastad-e mára legalább negyvenkétszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenegyszer,
elolvastad-e mára legalább negyvenszer,
elolvastad-e mára legalább harminckilencszer,
elolvastad-e mára legalább harmincnyolcszor,
elolvastad-e mára legalább harminchétszer,
elolvastad-e mára legalább harminchatszor,
elolvastad-e mára legalább harmincötször,
elolvastad-e mára legalább harmincnégyszer,
elolvastad-e mára legalább harmincháromszor,
elolvastad-e mára legalább harminckétszer,
elolvastad-e mára legalább harmincegyszer,
elolvastad-e mára legalább harmincszor,
elolvastad-e mára legalább huszonkilencszer,
elolvastad-e mára legalább huszonnyolcszor,
elolvastad-e mára legalább huszonhétszer,
elolvastad-e mára legalább huszonhatszor,
elolvastad-e mára legalább huszonötször,
elolvastad-e mára legalább huszonnégyszer,
elolvastad-e mára legalább huszonháromszor,
elolvastad-e mára legalább huszonkétszer,
elolvastad-e mára legalább huszonegyszer,
elolvastad-e mára legalább hússzor,
elolvastad-e mára legalább tizenkilencszer,
elolvastad-e mára legalább tizennyolcszor,
elolvastad-e mára legalább tizenhétszer,
elolvastad-e mára legalább tizenhatszor,
elolvastad-e mára legalább tizenötször,

18
elolvastad-e mára legalább tizennégyszer,
elolvastad-e mára legalább tizenháromszor,
elolvastad-e mára legalább tizenkétszer,
elolvastad-e mára legalább tizenegyszer,
elolvastad-e mára legalább tízszer,
elolvastad-e mára legalább kilencszer,
elolvastad-e mára legalább nyolcszor,
elolvastad-e mára legalább hétszer,
elolvastad-e mára legalább hatszor,
elolvastad-e mára legalább ötször,
elolvastad-e mára legalább négyszer,
elolvastad-e mára legalább háromszor,
elolvastad-e mára legalább kétszer,
elolvastad-e mára legalább egyszer,
amit leírattál velem tegnapra százszor?”

Egy tragikomédia szinopszisa

Mindenkinek van igaza.

19
Örökbefogadás

FÖLDI ÉS ÉGI
(neves költők öt verse)

JOHN LENNON
Bodri, jó kutyus

Vau! Vau! - ki jő? mi Tünde Lény?


A Négylábu Barát!
„Vau-vau” intézi lámpafény-
holdhoz vonzulatát.
Kutyuli-Kuty,
farkincád csóvikáld!
Derék Kutyus, el ne aludj

(míg el nem altatunk úgy végleg majd


egy fincsibincsi kis injekcióval, jó Bodri)

MAURICE FOMBEURE
Ez rendelet!

„Ez rendelet:”
szólt a Király
„Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis tujafából lehet!”
„Ez rendelet:”
szólt a Királyné
„Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis kőrisfából lehet!”
„Ez rendelet:”
szólt a Királyfi
„Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis ébenfából lehet!”
„Ez rendelet:”
szólt a Királylány
„Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis cédrusfából lehet!”
„Ez rendelet:”
szólt az Udvari Bolond
„Öszvéremen szerszám s nyereg
csakis piszkafából lehet!”

20
(Ám kiviláglott, mire
meglelték a nyergesmestert:
nem volt annak egyebe,
csak po-fája, mit nem is restellt...)

JOHN LENNON
A ciki, ciki lény

Én ciki, ciki lény vagyok


keresztül & kasul...
Én ciki, ciki lény vagyok
(ezt kapd ki!) piszkosul:
ciki a szemgolyóimig,
lábujjaimtól cziky!
Nem villog, ki golyóiig
mélabéla, nem jani...

MAURICE CARÉME
A Cseresznyefa Meséje

A Cseresznyefa kuncogni kezdett


- bár fogalma se volt, miért -
egy csapat veréb rajt’ üldögélt
s nevetését hallván: vele nevettek.
A kacagás elöntötte a házat
és már a fák csúcsáig ért
s a láthatár széléig szerteáradt!
„Ugyan vajjon mi ütött a világba?”
csudálkozott el akkor Isten,
állván a Mennyek Kerek Ablakába,
melynél kerekebb s ablakabb nincsen.
S mert hogy bőrébe már sehogyse fért
a Cseresznyefa s a föld is majd’ kipukkadt:
kevés vártatván az Úrnak
- bár fogalma se volt, miért -
Orcája elé kellett kapni Kezét,
hogy az angyalok, meg a szentek
ne botránkozzanak: hogy’ is nevethet
Mindennek Ura - s e m m i é r t ?!

21
JOHN LENNON
Nélküldögéltem

Nélküldögéltem egy fa’latt


önteltelen s dagin.
Egy Kisded Hölgy dallva-fakadt
(totál nem láttam én)
fül-néztem, sőt az égre föl:
a hang forrása vé-
gett; ámde bármint tündököl,
majd tűvé is tevé
az Elme: „Jöjj! Szólj! Mit hülyítsz?!
- ekként a Zagyvalő -
e fán lappangni hülye vicc!”
- Ő nem s nem jön elő...
...Többórahosszt eláltatott
ez agyalágy zene,
majd, fölkelvén, látom legott:
hölgylátvány szálnyi se.
Ám hirtelen - úgy gondolom:
egy ágacskán, ez az! -
torkaszakadtából dalol
egy pinduri malac!
„S még Kisded Hölgynek véltelek -
rötyögtem -, nos, sebaj.”
- Fölállt a Hölgy s jól meglepett:
elröppent, mint a dal.

J. P. Contamine de Latour
&
Erik Satie
BRABANTI GENOVÉVA

commedia spiritualis
(egy középkori legenda
és egy utókori szatíra
kontaminációja)
Most jól figyelj, Érdemes Publikum:
halld Genovévának történetét,
ki az Úr előtt kedves volt nagyon.
Kövesd Erényét és Mérsékletét!
- Erében hercegi vér csörgedezett
s Brabantban született ő egy napon.

22
A Keresztségben szép nevet kapott:
Genovéva lett. - Szülei szerették.
A magányhoz önként s korán szokott
s a Legfőbb Úrnak szánta ő a lelkét.
Tizennyolc volt és erényekbe’ dús,
hogy Nemes Házhoz feleségül vitték.
Kis idő múltán nagy háboru lőn
s urának, ki Pfalz-nak Kegyura:
a Becsületnek eleget-tevőn
el kelle a Várandóst hagynia,
ki szent terhéről maga sem tudott...
Búcsúztak ők, mindketten könnyezőn.
KÓRUS
Eljöttünk - Széles Tömegek : mi -
a nyitóképben szerepelni,
hangot is, rangot is adón!
Don, don-don-don, di-ri-don.
Noha állagunk csak karton,
elfújjuk sztoriját (pardon!)
Királynénk Bús Ügyének.
Don-don,
a Lényeg:
Szép Erény s Rút Merények.
A bájos Hercegnő egy aljas Háznagy:
egy Hamis Sáfár gondjára maradt,
ki szőtte gonosz tervét bűnös násznak,
mit nyélbeüt - ha törik, ha szakad!
Ám e Hölgy, ki volt jámbor és kedves,
ellenszegült és minden módon lázadt.
A Nyomorult bevádolá a Nőt,
hogy lovászával fajtalankodott
s mert lepénzelte jól a lókötőt:
a Hölgy szégyenbe s tömlöcbe jutott.
Majd, mintegy megbizonyítván a Bűnt:
szép kisfiúnak lett szülője ott...
GENOVÉVA NAGYÁRIÁJA
Testem, lelkem is ártatlan - ám a vád komisz!
Gonosz csapdába estem, sorsom rossz végbe visz...
Jaj, érzem szörnyű vesztem,
hogy fejemet elvesztem!
Ah, ronda egy dolog,
elhunynom, mikor élek!
- Gyönyörködnivalót
nem lel ebben a lélek:
senki sem vágyhat arra,
hogy Szépséget és Bájt
szemléljen feje-hullva...

23
Egészségnek ez árt!
Ha vágja majd nyakam:
fájlalja biztosan
- ám Önért mit sem tehetek majd, Uram...
Idővel kint a hadak vége lett
s a Győztes Szigfrid Úr honába tért
- elé Golo Strasbourg-ig sietett,
hogy Aljas Művét betetézze még:
a Gaz Ripők azzal csalá Urát,
hogy Hölgye megtiprá Becsületét!
GOLO ÁRIÁJA
Él Szigfrid... Eleven...
Ám írva van: „Ki elstrabancol,
nincs az otthon.”
- Ez jó sansz nekem!
Láttok majdan, trónján ülvén
s az én szavam lesz csak a Törvény;
mindezért és ennek örvén:
enyém lesz majd a Rendőrség,
Tűzoltó-Főcső-Vezetőség,
- fölvetend akkoron a Bőség -
Kalap és Kalapács,
Szegfű és Szegkovács
és Dohány
s Puhány
Élvek, ha nő kell...
- Mindezt aljas és hűvös fővel
máris élvezem én, úgy ám!
Ez a bánattól-tépett lélek, e
Gond-űzte Zsarnok Golo-t bízta meg,
hogy Hitvesét hamar ölesse le
s ugyaneképpen járjon a Gyerek...!
- Készségest kész volt a Gaz Áruló:
aljas gyönyört ígért neki e tett...
E Genovévát hajhászó Pribék
most megfosztatta ruhájától Őt
s meghagyta, hogy zord erdőbe vigyék
két tagbaszakadt, durva őr között
s velehurcolják Zsenge Gyermekét,
Vele, ki volt csak búba-öltözött...
A Hölgy, már szinte látván a Halált,
a Szolgákhoz könnyek közt úgy beszélt,
hogy szavához hangot alig talált:
elébb ölnék le őt, mint Gyermekét...
- aztán szelíden, akarattalan
a Szolgák kényére bízta magát.

24
Rátekintvén az irgalmasb-szivű,
így szólt: „E Véres Tettet nem teszem!”
- sejtvén: ha most a Hölgyhöz lenne hű,
szolgálatja még szép babért terem -
„Fusson, Úrnőnk! megvédi a vadon!
Rejtezzen el, hogy meg ne lássa szem!”
Ki ilyen emberséges lelkű volt,
szólt még: „Tudom már, hogy mi lesz a Csel:
egy eb nyelvével hitetjük el Golo-t
- a Gaz Csaló csalást érdemel -
s a Hűtlen Háznagy majd örvendezik:
Ez Genovéva nyelve, ki halott!”
A vad vadonban vájt barlang ölén
tengette Genovéva életét:
kenyér és tűz híjában volt szegény,
vigyázva kicsiny fiúgyermekét...
Ám Isten is vigyázta e Helyet
s mit Isten helyesel: úgy van helyén.
Egy szarvasünő ott föl- s fölkereste,
nap- s nap megszoptatván kisfiát
s neki dalolt sok szárnyas énekeske,
hogy enyhítenék néma bánatát
és melegítvén testük: vélük háltak
a vadont lakó minden bestiák...
...S most lássátok a Búverte Urat
a várban, mint vigasztalja Golo:
hol víg játszmát, hol vad tornát mutat
- holott Szigfridnek keserves, mi jó!
Szívében vég ne’kül s határtalan:
Jó Asszonya sírása hallható...
Mi-Urunk-Jézus, Ki az Irgalom:
fölfedte Genovéva Érdemét!
- Vadászgatván a Herceg, egy napon
egy magányos szarvascsapásra tért,
nyomonkövetvén az ünőt, amely
tejjel táplálta kitett Gyermekét.
A riadt szarvas sebtében futott
az Ártatlankák barlangja felé.
Az őt üldöző Szigfrid legott
öldöklő íját megfeszítené
- ám meglátott egy Teremtményt, aki
pucéran egy kisdedet ringatott;

25
e Fénytelen Helyen egy csak-hajába-
öltözött-testű Ifjú Nőt talált.
Kérdezte tőle - s bizony: nem hiába -
„Ki vagy, Teremtmény? s mért vagy ily zilált?
Ember-társ, kérve kérlek, mondd neved!
Kérdőn kérdlek, választ várván-várva!”
„Nevem Genovéva, megmondhatom
s Brabantban születtem” így válaszolt
„egy Nagyúr lett uram s parancsolóm,
ki szép házba vitt, majd elhagyott.
Szegény úrnő vagyok, kit az ura
magától oktalan eltaszított...”
„Legelső-havi Áldott Állapotban
egy álnok Háznagy gondjára hagyott,
ki Erényemre tört - s mert vonakodtam,
az véres bosszút állni kész legott,
parancsolván két szolgának a Gaz,
hogy gyermekestül ölnének le nyomban.”
A Herceg, megismervén Asszonyát
e Vadonban - ím sírva is fakadt:
„Te: Genovéva? kit karom fog át?
te élsz, kit százszor meggyászoltalak?!
- Ó, Isten! Minő Csudás Kegyelem,
hogy él a holtnak vélt Dicső Alak!”
Merő öröm! harsány kürtharsogás!
Jő száz vadász, harsan a hallali,
látván a Herceget és Asszonyát!
- S csak Genovéva nevét hallani!
És a gyermek és az ünő előtt
szelíden meghódoltak a kutyák.
A madarak és minden bestiák
fölpanaszolták távozásukat:
bőgvén-nyihogván s cserregvén imát,
mely jót-kívánván is mély gyászt mutat.
Így búcsúztatván el Jó Genovévát,
Jó Genovévát és Kicsiny Fiát...
A Herceg, hogy megbűnhődnék Golo,
az Aljas Cselszövő, a Gaz Ripők
- hírrel hirdette meg, mily áruló!
S meghagyta, hogy hamar nyúznák meg őt
és útfelen szórnák szét tagjait
- mint ily esetben illik és való.
Erényes Hercegnőnk csak röptön élt
szeretett Herceg-Ura oldalán.
- Hisz’ feledé bár zordon börtönét:
csak Szabadító Jézus, Kit kiván...

26
Lángragyúlt lelke Istenhez eseng
éjt napba nyújtván s viszont: napba, éjt.
GENOVÉVA KISEBB ÁRIÁJA
Lám, nyugtázta az Ég Hónál-Is-Szűzibb Erényem!
- Ám illan e gyönyör s nem sokat segít a tényen:
ha vagdossák fejünket,
kevéssé vigasztal meg
bármily megható ünnep...
Már nem volt képes mást venni magához,
csak gyökeret, mint egykor a Vadonban
s fohászkodik az Uraknak Urához
- hallá Szigfrid Úr megszomorodottan;
nem lévén közömbös Úrnője iránt,
ki nem csüggedt e Szent Gyakorlatokban...
...„Nagyuram, szám most utoljára kér
- mert Örök Búcsúnk Napja lesz e nap -
megtégy minden jót Kicsiny Fiadér’!
Álmát is óvd, s ő óvja álmodat
s az ő Tudatlan Bánata legyen
jobb ügyvédem, mint Bölcs, Tanult Urak.”
E szókkal Genovéva tiszta lelke
a Legfőbb Úrnak Kezére került;
a Fájdalom-Fiú majd’ holtát lelte
- így sír anyjáért, kit ily Anya szült -
együtt gyászolván ő és nemző atyja,
zokogván, ríva sujtatván a földre...
...A Mennyből tűz-nyaláb zuhant alá,
mikéntha volna új Nap fénye az
s az éjt mintegy nappá téve soká’
- s úgy tűnt: nincs szebb és ragyogóbb Vigasz...
Sok Dús és Pór, meg a Szelíd Ünő
éj- s nap jó Genovévát gyászolá.
S hogy Genovéváról az árnyat is,
mit Gaz Golo rútul reá-vetett,
(s ez Árnyék nem csekély, habár hamis!)
eloszlassa a Szarvas - szép e tett! -:
a sírra dőlt s nem vett ételt, italt
- a Szenvedő Sírján kiszenvedett.
KÓRUS-FINÁLÉ
Hát happy end lett a vége,
mert az Erény győzött végre
s a vesztes a Gaz Csaló!
Hát végre vége - jó, jó
- s minden jó, ha vége jó!

27
ÉGI ÉS FÖLDI
(névtelen költők öt verse)

(Szent Godrik himnusza)

Mária, Szentséges Szűz Anya!


Názáreti Jézus Krisztus Anyja!
Közbenjárásodat kérvén kéri Godrik,
mert lelke anélkül Isten Küszöbén felbotlik!
Mária, Szent Szűz, Kisjézus Fészke,
Szüzesség Virága, Anyaság Éke!
Töröld el vétkemet, fogadd el szívemet,
segélj be Istennek Üdvösségébe!
(XII.sz.)

(Te, ki ha erre-jársz...)

Te, ki ha erre-jársz,
állítsd meg léptedet.
Szemléld meg, Embertárs,
bárha is látsz ilyet:
kereszt fájához keményen
kötnek három vas-szegek.
Dárdától töretvén törzsem.
Szívem is általüttetett.
(XIV. sz.)

(Élvezvén édes új tavaszt...)

Élvezvén édes új tavaszt,


mely bimbót, madárdalt fakaszt,
vigasztal s boldogít;
a völgyben százszorszép ezer
s minden madár dalt énekel,
vígan hangoskodik
rigó, pirók, fülemüle:
múlik rosszkedvünk zord tele,
midőn a rét virít.
- Örömben bővelkedve most
egyetlen dalt, csodálatost
hallunk, kószálva itt!

28
A rózsa rózsás arcot ölt
s az erdő mélye is derült!
Gyönyör gyönyört követ:
a hold pazarlón ragyog
s öröm látnunk liliomot,
ánizst, kakukkfüvet!
Nászra kelnek a vadkacsák,
szelíd, szerelmes tarkaság:
tavak, folyók, erek!
- A vágytól kínzott férfi sír...
Sebzett szívemre nincsen ír,
míg boldog nem lehet!
Úgy süt a hold, csaknem vakít!
A nap ontja sugarait,
zeng madárhang-özön;
harmat lepi a dombokat
s barmok mondják ki titkukat
rejtélyes nyelvükön!
Földi féreg férget szeret!
Ám a Hölgyek s a némberek
rátartók, idefönn...
- Ha az Egyet meg nem kapom,
kire legfőbb’ kívánkozom:
a vadonba szököm!
(XII. sz.)

(A hosszú éj)

Örvendetes, míg tart a nyár


s madár dalol.
- Ám most a zord idő beáll
s szél szava szól.
Jaj, jaj. Hosszú lesz ez az éjjel
s én nagy vétkemnek szeplőjével
fertezvén, vezeklek ma már...
(XIII. sz.)

(A halál)

Midőn szememre hályog hull majd,


fülem zugai zúgnak-búgnak,
orrom hegyes, hideg,
nyelvem görcs-merev,
ajkam fekete lesz
s orcáim petyhüdöttek;
szájam torzan vigyorog,
nyálam rajta kicsorog,

29
hajam égnek mered,
szívem ugrál-remeg,
kezem is reszketeg,
lábam is megmered:
a Halál rám talál
s Szent Mihály lova már a kapuban áll;
akkoron majd, általkelve
ágyból deszkapadlóra,
padlóról koporsóba,
koporsóból ravatalra,
ravatalról mély verembe
s dombot is halmoznak erre;
lesz bár így Föld Terhe orromra tornyozva:
már fittyet hányok Minden Földi Dolgokra!
(XIII. sz.)

30
a Napba nézve

Még mindig

nem vagyok elég szegény.


Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.

Koan

„sötét van” mondta


és a lámpa fénye is
belehalványult

Dallam

Úttalan úton az időtlen időben


valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?

Négy sorköz

(Befalazott madarak álomröpülése?)


(Nagy, nehéz nyár lesz,
jelenlétünkben: nélkülünk?)
(Vagy mégis, Isten Lakásában a Gyerekszoba?
Mégis, a Pokol Általános Iskolájában:
Szénszünet?)

Koan

röpül az ég

31
Újkör

Tavasz, Hatalmas!
Egyfelé menet: röpít.
Másként: földhöz csap.

Rondó

mert aki Téged megtalált, életet talált.


elvetted tőlem a halált
és adsz helyette életet
napról-napra; napról-napra
köszönöm és bocsátom meg neked,
hogy elvéve tőlem napról-napra
a jól megérdemelt halált
- adsz béke helyett örömet:
veszendőt az örök helyett,
elvéve tőlem a halált

Egy hálaadás

Nemigen van világ. Ami mégis


lenni tűnik: többnyire érvénytelen. De szobák
vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van.
Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni jó; ahol
meg lehet szólalni, de nem muszáj.
Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még
a csend is lehetséges - szobák, ahol
nem erőszakolnak meg, nem fosztanak ki,
nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül.
- Jó, hogy vannak szobák.

Axióma

A szeretésen
k í v ü l minden emberi
tett: romépítés.

Címerpajzsfölirat

Nagyon - vagy sehogy.

32
Gyűrű

mindenről te jutsz eszembe


rólad minden eszembe jut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembe jutsz
mindenről te jutsz eszembe

Változat

üvegesedem.
Tisztán tartom magam, hogy
mögém is láthass

Blow-up

Valamit elfelejtünk,
elmulasztunk valamit,
elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk.
És ez a majdnem-semmi attól fogva
jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak
mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka
csendjében egy padlóreccsenés.

Fordulópont

átédesedik.
A kín mélye felragyog.
Öröm lesz, béke

Középpont

most minősíthetetlenül szeretlek.


Ahogy talán a gyerekek,
ahogy talán az állatok
vehetnek részt. Távlattalanul,
boldogan

Élőpont

Kiemelsz a veszendőség tengeréből


és felmutatsz.
Kiemellek a veszendőség tengeréből
és felmutatlak.
Egymás kezében ragyogunk; szorongunk
és ragyogunk.

33
Csak ez

A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég, se kezdet,
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

Egy Pilinszky-dallam

Mikor már csaknem elveszek:


hiányod megfogalmaz.
Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!
Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
- nem része az egésznek.
Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.

Szeretők

Két Nap süti egymást:


értelmetlenül: gyönyörűen.

Koan

madárfa

Portrévázlat

titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű

34
Xénia

Hozzám tartozol
- nekem: nem.

(Ugyanaz)

mert végösszegben
minden számlád vállalom:
sose részletezd

Egy edzésminta

csak a nálad is
kisebb előtt hajts fejet
- az: öröm, ima

A teremtmény éneke

új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk

Félálom

a gyerekek, a költők, a részegek


szavakban gondolkoznak,
névtelen dolgokat éreznek, csakis
a jelenre emlékeznek és
a jelenre is csak emlékeznek

Indiszpozíció

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

Ima

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,


átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.

35
A kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

Metasztatika

csupán a hasznos kapcsolódások


hínárjából kimenekedve, viszonzó
viszonylatok védőhálójáról végképp lemondva
emelhetjük lapos életünkre a szeretet
meg nem ingó merőlegesét

SZÉP, „te, milyen szép”

„kezek mozdulnak
és indulnak és lelnek
egy másik kezet”
„maguktól mennek
mint gyökerek a földben
a maguk útján”
„jó nékik együtt”
- szavaiddal ölellek,
Drága-Szép Ernő.

Zen-történet

tojáspörgés

A pillanat

fellobban és kialszik.
De akkorra már örökre beégett
valami Megnevezhetetlen
mintái közé

Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,


amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

36
Szavak

minden szó: műfordítás, emlékezetből


- a Megközelíthetetlen Hiteles Szövegé.
Hihetetlenül fontos,
tűrhetetlenül pontatlan
minden szavunk.

P.

Talán csak a szóközöket.


- búcsúzás után, a viszontlátás előtt
a z t:
a Parttalan Hidat.

Pont

Nem út és nem cél:


érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.

37
Vakrepülés

„Voltaképpen miért nem maradunk itt örökre?


...
- Be szép itt nálatok - mondta egyszer
V. Károly a perjelnek, akinek kolostorát
meglátogatta. - Transeuntibus! - válaszolt
a prior. - Szép? Igen, az átutazóknak.
...
- Ma ma van - állapította meg
a hercegkisasszony, mert most már minden
készen állt az elutazáshoz:”
Kurt Tucholsky: A GRIPSHOLMI KASTÉLY

Metaesztétika

...minden éretlen épségnél szebb


kopások, törések...

Vetkezés

jó abbahagyni
s korábban, mint „időben”:
nem tudunk mikor-t
*
Hála azoknak,
akik elhagytak. Bántott
- nem én bántottam.
*
Vállalkozásba
fogni többé nem fogok.
Tű hegyén forgok.
*
Szögletesítik
a gyönyörű kört, csak, hogy
hozzányúljanak.
*
a történők: egy-
irányú, szűk utcácskák.
A tűhegy is: Tér

38
Jel

Vér-szem a hóban.
Kié? mié? nem tudom.
Piros, fehér. Föld.

Axióma

az nem unalmas,
mi nem „szól” valamiről:
csak a Fehér Fény

Divertimento

A dolgok
fantasztikusan természetesek.

Író-olvasó(-stb-stb-)napló

Már inkább újra-,


mintsemhogy újat.

Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt:


nem a függöny, nem a szél. A lebbenés

Kérelem

rajtam úgy segíts:


gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

Hi-fi felvétel:
egy hangszer hallgatása

(én Játékosomnak
nincs játékos kedve:
hangtalan heverek,
tok nélkül; talán:
okkal)

39
Egy optikai helyzet

Van, hogy olyan közelből nézed életed,


mint kézcsókot provokáló kezet:
nem azt látod, hogy Csodásabb Eszköz az,
mint bármi,
csak bőrhibát. S hogy körmöt kellene vágni.

Por, idő

az idő elkedvetlenít és cselekvésre ingerel,


mint a gyönyörű tárgyakon minduntalan megülő
por - és habár az egész végtére is reménytelen;
ragyogásukért mégis érdemes, igen, érdemes újra
és újra és újra
letörölgetni a dolgokról a port, a por-időt

Valójában

Nemtompuló vájatokat vés, örök üregeket váj


bennünk,
megfejthetetlen jelekkel jelöl meg
mindent, amit elfelejtettünk.
Valójában ezek
volnánk?
- mindaz, amit épp mi veszítettünk el.

Kockavetés

mindennel úgy bánj,


mintha rengeteg volna
belőle - úgy: l e s z

Titok

hommage à W.S.
Fölmérem határaimat:
határtalanok.
Kitapogatom korlátaimat:
korlátlanok.
Talán nem is lehetne hol s hogy lennem
- mégis vagyok.

40
Alakvázlat

Késel. Sietsz. Félsz. Azértis belevágsz,


belémvágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: magamagával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

Haiku-szerelem

Egy végtelen nap.


Egy, amely csak hosszú volt.
Többé: egyik se.

Egy kiállás

hommage à P. J.
a gondolatok hallatlan
megnevezhetetlen bűnei,
melyeknek,
mert nem bűnügyek:
nem bűntények:
holmi
büntetés élüket nem veszi,
nem
veheti soha

Petite chanson spirituelle

Öngyilkos, ki lázad.
Haldoklik, ki nem.
- Hol állhat Kórházad,
Orvos Istenem?

Egészségtani kérdés

miből old? mire


edz születés - meghalás
Nagy Szaunája?

41
Egy éretlen szöveg -
fogyókúra után

...finomul a látás,
tompul a szem...

Koan

leplezetlen titok

Boldogság

Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy „nem-tudom”.

Monolit

majd szél lesz,


majd szélcsend.
Minden lesz.
Minden volt már

Axióma

szaporázod-e
lépteidet? ritkítod-e?
- mindenképpen odaérsz, eléred
helyben-szálló
halálodat

Koan

még az sem kizárt,


hogy a céltábla nyilad
útjába kerül

Egy emlék-mű

Jelenlét, Visszahozhatatlan!
Jelenlét, Visszavonhatatlan.

42
Most már

most már vigyázni kell.


A feldőlt, elszórt tárgyak, dolgok
dőltségére, szórtságára is. Hogy rendet ne
csináljak
a Rend helyett, hogy más helyre ne toljam
a Helyén-Így-Levőt

Pernye

csodakamasz

Műhely-haiku

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

D. környékén

Felébemenet
megtörténhet valami.
- S hogy hovaérsz-e? -
(valaki, útban
oda: látott valakit
s Harmadikká vált)
Ez a Város nincs
is, csak az út, mely felé
visz. Nevében: él
(„rossz anyagomból,
hogy gazember ne legyek,
szentté kell lennem”)
Mindegy, hogy honnan.
Mindegy, hogy hová. Mindegy,
hogy mégy-e. Figyelj.
(elvétel, hozzá-
tétel nélkül: ugyanaz
át r e n d e z ő d ö t t)
aki AZT látta,
színeket többé nem néz,
csak a Fehér Fényt

43
Kavics

Remélem: igen?
Remélem: nem?
- Tudom: úgy lesz
jó, ahogyan lesz.

Jelentés-vázlat a jelenidőről

valahogy úgy, mint a csecsemők:


iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elunok,
fogok, megszorítok és elejtek;
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök össze.
Nagyon
megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem kell bizonyos szavaktól.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, egy lyukon, egy repedésen; jót
csodálkozom azon,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. - Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom

Hódolat az öregek előtt

Arcuk ráncbaszedte
a haszontalan időt.
Az élet méze bennük megikrásodott.
A legkeservesebb-életű is: édes.
A leghitványabbjuk is: kincstár.

44
Ariel, futólag karambolozva az idővel:
rémületében dudorászgat

------
------
szél, ne moccanj,
ág, ne roppanj,
haj, ne nőj és haj, ne hullj;
hab, ne pattanj,
zár, ne kattanj,
álnok elme, elborulj
- ne mo - -
- ne ro - - -
- - - ne - -
------
- ne - - - -
------

Canto

Titok a rózsa.
Aki firtatja - talmi a tudása.
Ki csak csodálja: az a tudósa.
A rózsa: rózsa.

-&-

45