Műemléki helyreállítás és rekonstrukció

a Ripa Pannonica világörökségi nevezés helyszínein

A Magyar Limes Szövetség elvi állásfoglalása


A Magyar Limes Szövetség az előkészítés alatt álló világörökségi helyszín kulturális turisztikai
hasznosítási tervének elkészítésére kapott kormányzati felkérést. A nemrégiben elkészült tervezet
több, általános tanulsággal is jár. Ezek egyike a nevezésben szereplő régészeti helyszínek minőségi,
állapotbeli különbsége. Az MLimSZ fontosnak tartja a munkája során felmerült gondokat, kérdéseket
összefoglaló módon rögzíteni és nyilvánosságra hozni.

A Ripa Pannonica magyarországi szakaszán csak kevés olyan emlék van, amelynek a felmenő falai
ásatás nélkül is láthatók lennének a felszínen, azonban ezek is csak régészeti kutatással, illetve azt
követő konzerválással értelmezhetők, mutathatók meg. A természetes pusztulásnak és a
kőbányászásnak áldozatul esett építmények nagyrészt csak előzetes felderítést követő ásatással
tárhatók fel, igaz, sok ilyen kutatás meglepően gazdag, látványos eredményekkel járt, és ép vagy
viszonylag ép objektumokat, épületeket, épületrészleteket és leleteket hozott napvilágra.

Az utóbbi évtizedekben szisztematikusan végzett roncsolásmentes kutatások számos olyan
objektumot (táborok, őrtornyok, limes-út szakaszok) derítettek fel és azonosítottak teljes
biztonsággal, amelyekben ásatás még nem volt, de belátható időn belül is csak egy részükben lesz.
Mivel a Világörökségi Konvenció kritériumrendszere nem zárja ki az ilyen helyszínek nevezését, a
Ripa Pannonica linearitásának és összefüggő rendszerének az érzékeltetése céljából számos ilyen
helyszín is bekerült a nevezési dokumentációba.

A Ripa Pannonica világörökségi nevezés helyszínei tehát a láthatóság, bejárhatóság és a bemutatás
színvonala alapján az alábbiak szerint csoportosíthatók:
 azonosított, de fel nem tárt,
 feltárt, majd visszatemetett,
 feltárás után romként konzervált,
 feltárás után részben vagy egészben rekonstruált helyszínek.

Minden helyszínre egyaránt érvényes a genius loci, a hely szellemének jelenléte és érzékeltetése,
ami az eltemetett emlékek esetében is jelentős vonzerőt jelenthet. Természetesen ezek esetében
sokrétű információt nyújtva különös gondot kell fordítani ennek bemutatására és érzékeltetésére.

Noha kellő igyekezettel és anyagi ráfordítással (egymagában, illetve más római vagy nem római
attrakcióval összekapcsolva) minden helyszín megfelelő turisztikai vonzerővel rendelkezhet,
kétségtelen, hogy a régészeti parkokban bemutatott emlékek, a látható, háromdimenziós
épületekkel rendelkező helyszínek magasabb kategóriát képviselnek.

Fontos tehát, hogy minél több olyan épületkonzerválásra, műemléki bemutatásra kerüljön sor a
Ripa Pannonica mentén, amelyik önmagában és társított rendezvényei, fesztiváljai révén hazai és
külföldi érdeklődők ezreit képes megszólítani.

A leglátványosabb bemutatási mód kétségtelenül a teljes rekonstrukció. Ez hazánkban különösen
fontos lenne, hiszen a romok számára kedvezőtlen éghajlatunk, viharos történelmünk és a tudatos
pusztítás miatt ilyen emlékkel nem rendelkezünk. A külföldön, de immár Magyarországon is
megvalósított néhány teljes rekonstrukció közkedveltsége és látogatói vonzereje hatalmas, de
készítésük mindenütt visszaesett, leállt, mert létrehozásuk nem felel meg a szakmai, műemléki
elveknek, ellentétesek a nemzetközi műemléki egyezményekkel, a velencei chartával. Különös
hangsúlyt ad ennek a gyakorlatnak az elutasítása az UNESCO Világörökségi Bizottsága
döntéseiben. A Bizottság abból kiindulva, hogy ezt a rangot csupán a régi kultúrák kiemelkedő
alkotásai érdemlik meg, döntéseiben – mint nem odatartozót – kizárja modern korunk bármely
látványos vagy didaktikus rekonstrukcióját. Nem véletlen, hogy a németországi Xantenben, ahol
pedig a római város több épületének teljes rekonstruálására került sor a hetvenes és nyolcvanas
években, a város nagy fürdőjének a konzerválására hosszas vita és egy nemzetközi, erre a célra
összehívott kollokvium véleménye hatására elálltak, és egy acélból és üvegből konstruált, a fürdő
eredeti kubatúráját érzékeltető védőépület került a konzervált romok fölé. Hasonló példa
említhető Magyarországról is: a Paks-dunakömlődi későrómai erőd északi kapujának egy olyan
formai rekonstrukciója történt meg, ami a kaputornyok formáját megmutatja, de nem téveszthető
össze semmilyen római épületszerkezettel. Nyilvánvaló, hogy világörökségi nevezésével szemben
semmilyen ellenvetés nem fog felmerülni a Bizottság részéről.

A római épületek és a közép- és újkori épületek teljes rekonstruálása között van egy lényeges
különbség, a hitelesség kérdése. Míg az utóbbiaknál ismertek az eredeti magassági méretek, a
belső formák, a gyakran csak alapfalaiban megmaradt római épületeknél erre nincs adat.
Esetükben tehát nem lehet rekonstrukcióról, csupán az eredetihez többé-kevésbé hasonló másolat
késztéséről beszélni, ami hangsúlyozottan veti föl a hitelesség kérdését.

A MLimSZ nézete szerint tehát a következő teendők szükségesek ahhoz, hogy a Ripa Pannonica
kiemelkedő vonzerővel rendelkezzen:
 Gondoskodni kell az összes helyszín magas szintű ismertetéséről, bemutatásáról (széleskörű
helyszíni információ, hagyományos épület-makettek, terepasztalok, korszerű 3D digitális
technológia alkalmazásával előállított virtuális épületmodellek, stb.).
 Gyarapítani kell a romkertek, régészeti parkok, műemléki konzerválások és bemutatások számát.
 Az eredeti épületmaradványokon (azokra ráépítve) rekonstruálni egyetlen épületet sem tanácsos,
mivel ez kizárja az adott örökségi helyszín világörökségi nevezhetőségét. A világörökségi
védőzóna tiszteletben tartásával, az eredeti romok szomszédságában (azok sértetlenül
hagyásával) azonban új, zöldmezős beruházásként – a hitelességet az elvárható legnagyobb
mértékben alátámasztó ismeretek birtokában – akár elméleti rekonstrukciók is megvalósíthatók.
Az ilyen, az eredeti romok közelében, érintetlen területen felépített másolat-épületek nemzetközi
szinten is az újdonság erejével hatnának, hiszen ezekkel olyan helyszínek alakíthatók ki,
amelyekben (az eredeti épületrészek és tárgyak magas szintű védelme jelentette kényszerű
korlátozások és kompromisszumok nélkül) a jelenleginél sokkal változatosabb, gazdagabb és
sokrétűbb bemutatási lehetőségeket, kulturális programokat lehet megvalósítani.
 Az eredeti romokon a bejárható, háromdimenziós vizualizáció célját csak a történeti kubatúra (az
eredetitől eltérő, azzal össze nem téveszthető) korszerű anyagokkal történő sematikus
rekonstrukciója szolgálja a világörökségi szempontoknak megfelelően.

Budapest, 2014. szeptember 10.

Magyar Limes Szövetség
Az elvi útmutatóban hivatkozott gyakorlatok:


Római település 3D vizualizációja hagyományos épület-makettek, terepasztalok segítségével
(Carnuntum)


Római település virtuális 3D vizualizációja korszerű digitális technológia segítségével (Carnuntum)

Vizualizáció a romterületre kihelyezett tájékoztató táblán megjelenített épületrajz segítségével
(Carnuntum)


Konzervált eredeti rommező (a kép előterében) és az eredeti romokon megvalósított, vitatható
hitelességű, a világörökségi státuszt kizáró utólagos ráépítés (a kép hátterében) (Carnuntum)



A római fürdő acél-üveg sematikus rekonstrukciója a feltételezett egykori kubatúrát érzékeltető
korszerű védőépülettel (Xanten)



A római fürdő sértetlen, eredeti romjai, valamint a vizualizációt segítő acélszerkezet és épületmodell
kombinált alkalmazása a védőépületben (Xanten)
Az elvi útmutatóban hivatkozott egyezmények, jogszabályok, szakmai állásfoglalások:


 The International Charter for the Conservation and Restoration of Monuments and Sites. Venice
1964.
 UNESCO Convention concerning the Protection of the World Cultural and Natural Heritage.
1972.
 Charter for the Protection and Management of the Archaelogical Heritage. 9th General Assembly
of ICOMOS, Lausanne 1990.
 European Convention on the Protection of the Archaeological Heritage. Council of Europe,
Valetta 1992.
 The Declaration of San Antonio on Authenticity in the Consarvation and Management of the
Cultural Heritage. San Antonio 1996.
 The Riga Charter on Authenticity and Historical Reconstruction in Relationship to Cultural
Heritage. Riga 2000.
 ICOMOS Charter: Principles for the Analysis, Conservation and Structural Restoration of
Architectural Heritage. 14th General Assembly of ICOMOS, Victoria Falls 2003.
 Xi'an Declaration on the Conservation of Setting of Heritage Structures, Sites and Areas. Xi'an
2005.
 The ICOMOS Charter for the Interpretation and Presentation of Cultural Heritage Sites. 16th
General Assembly of ICOMOS, Québec 2008.
 Declaration on the Preservation of the Spirit of the Place. Québec 2008.
 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről (többszörösen módosítva).
 2011. évi LXXVII. törvény a világörökségről.