You are on page 1of 3

1

Találkozás egy fiatalemberrel

Karinthy Frigyes novellája nyomán

a forgatókönyvet írta:

Erhardt Domonkos



















Illyés Művészeti Szakképző Akadémia
Mozgókép- és animációkészítő szak
Dramaturgia
Tanár: Magyar Fruzsina 2013. 12.5.


2

Park, tavacska, nő és egy férfi állnak egymástól kicsit távol, minden csendes, senki, és
semmi nincs rajtuk kívül. A nő egyenes testtartású, kalap, egybe ruha, csinos cipő, ki
van fenve. A férfin zakó, hozzá illő nadrág, lazán betűrt ing, valami nyakkendő van,
haja választékos.
Nő (kérdően és félve)
Már megint kezdi.

Férfi ( kicsit odébb, gesztikulál,
magában beszél, mintha vitatkozna valakivel)


Már nem lehet tolerálni. Jókedvű voltam, sok mindent elnéztem az úton, de most…
Összezavarodtam. De úgy sajnálom őt ilyenkor.

Hirtelen a férfi szemszögéből látjuk a parkot és a tavat. Ami így sokkal világosabbá,
tarkábbá, színesebbé, elnagyoltabbá válik. A tóból sodró árufolyó (Duna) keletkezik,
a vízen úszó levelekből csónakok, és a kikövezett kis sétány a rakparttá alakul át. A
nőt sejtelmesen látjuk a férfi szemszögéből, időnként a karját, lábát, ruháját.
A férfi a nagy beleélés miatt a tó mellé ér, ahol eddig csendes tiszta vizű meder volt,
de a vizionálás miatt a víz szinte fekete átláthatatlan lett. A férfi tekintete bele téved,
ahol az idősödő arcát, a kezdődő ráncait figyeli. Flegmán a lábával belerúg egy a
parton lévő kis kavicsba, ami beesik a vízbe és a hullámzásával eltorzítja az arcképet.
Miután a víz kezd lecsendesedni, egy újabb arckép látszik visszatükröződni. A férfi
csodálkozva veszi észre, hogy nem más néz rá vissza, mint saját maga, csak jóval
fiatalabban.

Férfi
Azonnal megismertelek, amint elmentél mellettem. De hát miért nem nézel rám…

A víz még kicsit morajlik, a tükörkép nem teljesen tiszta, mintha a fiatal arckép
máshová tekintene.

Férfi
De furcsa vagy. Haragszol rám? Ó! Ugyan! Nagyon tökéletesnek képzeled magad.
Elismert író vagyok... Nem vagy kíváncsi rám?...

A férfi félig letérdel a partra és kissé ingerülten bele nyúl a vízbe. Egyenesen a
tükörképe arcába.



3


Férfi
szeret engem… látod… vagyok valaki. Hát… mit tegyek… Nincs igazad. Nekem van
igazam. Mit tudsz te az életről!

A férfi már ingerültebben, kalimpál, csapkodja a vizet. A zakója ujja belelóg és az
csurom víz.

Férfi
Ne gyötörj... Ostoba gyerek vagy… Merj a szemembe nézni...

A vízben tükröződő fiatalkori arckép a férfi mozdulatai miatt teljesen eltűnik

Férfi
Hová mész? Maradj…

A nő kettő hatalmas koffert tesz le a bejárat előtti beton küszöbre. És a tompa
puffanással visszaváltunk a hétköznapi realista ábrázolásba. A két alak ott áll háttal
nekünk egy régi építésű hatalmas szanatóriumszerű épület bejáratánál. A kamera
távolodik, és egyre többet látunk a környezetből: a kis tó és a park egy
szanatóriumhoz tartozik. Ahogy távolodunk, látjuk a vas cizellált kaput, ahogy a férfi
fiatal kor i énje éppen becsukja azt.