You are on page 1of 65

E. W.

KENYON
Jézus csodálatos neve
Isten, aki több, mint elegendõ
Isten, aki hosszú élettel elégít meg
A könyv Internet-es változata
(HUNGARY / E. W. Kenyon / The Wonderful Name of Jesus
/ Our Rights and Privileges in Prayer / Kenyons Gospel Publishingg Society)
ISBN 963 00 2398 9
Hungarian translation © Krisztus Szeretete Egyház, 1999
Hungarian edition © Krisztus Szeretete Egyház, 1999
© Internet-kiadás, 2001
Minden jog fenntartva
Krisztus Szeretete Egyház
* 1461 Budapest, Pf. 174
Tel./Fax (36 1) 283 87 22
krisztus@krisztusszeretete-egyhaz.hu
http://www.krisztusszeretete-egyhaz.hu
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék *
Elõszó *
1. fejezet: Miért írtam ezt a könyvet? *
2. fejezet: Hogyan kapta Jézus a nevét? *
3. fejezet: Mi áll a név mögött? *
4. fejezet: A név használata *
5. fejezet: Az én nevemben ördögöket ûztök *
6. fejezet: Az ember és a csodák *
7. fejezet: A hit helye az Õ nevének használatában *
8. fejezet: A név az evangéliumokban *
9. fejezet: Az Apostolok cselekedetei *
10. fejezet: A név az apostoli levelekben *
11. fejezet: A név a mindennapi konfliktusokban *
12. fejezet: Az érzéki tudásból és a kijelentésbõl származó hit közötti különbség *
13. fejezet: A név a keresztségben *
14. fejezet: A Krisztussal való azonosítás *
15. fejezet: Az ember hármas természete *
16. fejezet: Közösség és kapcsolat *
17. fejezet: Szellemi kezdeményezõkészségünk az imában *
Elõszó
Ez az üzenet megpróbálja valóságossá tenni a modern egyház számára Isten Igéjének
jesen ismeretlen rejtett gazdagságát.
A könyv írója éveken át úgy érezte, hogy a tanítványok olyan erõvel rendelkeztek,
kra teljesen ismeretlen, és hogy ezzel az erõvel ma is rendelkeznie kellene az egyházn
ak.
Hosszú idõn keresztül kereste a megoldást erre a problémára, és hiszi, hogy ez a k
felfedi majd e rejtett forrást.
Hisszük, hogy mások is építeni fognak erre az alapra, és hogy a mi Urunk visszajöv
etele elõtt a hívõknek legalább egy része a korai egyház erejének frissességében fog élni.
Ha segít neked ez a könyv, add tovább.

1. fejezet
Miért írtam ezt a könyvet?
Jónéhány évvel ezelõtt összejöveteleket tartottam Tennessee állam egyik váro
gy délután, amint éppen Jézus nevérõl tanítottam, egy ügyvéd félbeszakított, és azt kérdezte
Ezzel azt akarod mondani, Jézus meghatalmazást, törvényes jogot adott nekünk, ho
gy használjuk az Õ nevét?
Én azt válaszoltam:
Testvérem, te ügyvéd vagy, én meg laikus. Te mondd meg: Jézus valóban meghatalma
adott nekünk?
Õ azt mondta:
Ha hiszünk annak, ami le van írva, akkor Jézus meghatalmazást adott az egyháznak
.
Majd azt kérdeztem tõle:
Mi az értéke e meghatalmazásnak?
Õ azt válaszolta:
Ez attól függ, hogy mi van mögötte, mekkora hatalmat, mekkora erõt képvisel ez a
.
Ezt követõen elkezdtem kutatni, mekkora ereje és hatalma volt Jézusnak.
Majd megszületett ez a könyv
Az Õ nevének értéke az Õ képességével mérhetõ, és mindaz, amit e név hordoz,
zik, mert Jézus megadta nekünk, hogy korlátok nélkül használjuk az Õ nevét.
János 16:24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és
kapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.
Jézus itt nemcsak megadja nekünk nevének használatát, hanem még azt is kijelenti,
hogy azt az imát, amit az Õ nevében mondunk el, Õ különleges figyelemmel fogadja.
Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Jézus azt mondja: Ti az Atyától kértek az én nevemben; én támogatni fogom azt, az
ya pedig meg fogja adni nektek.
Ez tisztán jogi alapra helyezi az imát, mivel nekünk adta a törvényes jogot, hog
y használjuk az Õ nevét.
Ahogy élünk a kiváltságainkkal és jogainkkal az új szövetségben, és imádkozunk Jéz
az ima átkerül a kezünkbõl Jézus kezébe; ezt követõen Õ felelõsséget vállal érte, mi pedig t
t mondta: Atyám, hálát adok Néked, hogy meghallgatsz engem, én tudom is, hogy Te mindenkor
meghallgatsz engem.
Más szavakkal: tudjuk, hogy az Atya mindig meghallgatja Jézust, így amikor Jéz
us nevében imádkozunk, az olyan, mintha maga Jézus imádkozna Õ veszi át a mi helyünket.
Az ima mint hivatalos eljárás
Az imát ez nemcsak jogi alapokra helyezi, hanem hivatalos eljárássá tesz
i.
Amikor imádkozunk, átvesszük Jézus helyét, hogy beteljesítsük az Õ akaratát; Õ ped
a mi helyünket az Atya elõtt.
Õ azt mondta, hogy a nevét nemcsak imaéletünkben használhatjuk, hanem a körülöttün
hatatlan erõk elleni harcban is.
Azokat pedig, akik hisznek [szó szerinti fordításban: a hívõket Isten minden
ke hívõ] ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólanak, kígyóka
és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak
.
Itt felfedi a saját részét a nagy küldetésben.
Abban a nagy dokumentumban Jézus azt mondja: Nékem adatott minden hatal
om mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket.
Imé, én tiveletek vagyok minden napon.
Jézus az Õ nevének erejével és hatalmával van velünk.
Mit jelent a név az Atyának, az egyháznak és a sátánnak?
Az Atyának többet jelent, mint amit valaha is felfoghat ebbõl a szívünk vagy értel
münk; mégis, egy keveset megsejthetünk abból a gazdagságból, amit az Atya elrejtett ebben a
névben.
Elõször, Õ kiválóbb nevet örökölt az angyaloknál, mint elsõszülött Fiú.
Másodszor, Isten egy olyan nevet adott neki, amely minden név fölött való; hogy
a Jézus nevére minden térd meghajoljon mindhárom világban.
Harmadszor, gyõzelmével a bûn, a sátán, a betegség, a halál, a pokol és a sír fele
an nevet szerzett, amely minden név felett való.
Amikor Jézus törvényes jogot adott nekünk, hogy használjuk ezt a nevet, az Atya
tudott mindarról, amit ez a név magában foglal. Amikor az elnyomott lelkek suttogják e n
evet imáikban, Õ nagy örömmel ismeri el ezt a nevet.
Értelmünk számára felfoghatatlan, hogy milyen lehetõségeket foglal magában ez a né
amikor azt mondja az egyháznak: Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja n
tek ezzel egy elõre aláírt csekket ad át nekünk a menny minden erõforrásával, és arra kér
ki.
Nagyon megérné az egyháznak, ha elkezdené alaposan tanulmányozni Jézus erõforrásai
ogy felmérhesse azt a gazdagságot, amit e név tartalmaz a számára ma.
2. fejezet
Hogyan kapta Jézus a nevét?
Mielõtt folytatnánk Jézus nevének tanulmányozását, jó lenne, ha megtudnánk valamit
berfiáról, megértenénk a mennyben elfoglalt helyét, hogy mit vitt véghez a megváltás terve s
milyen dicsõség és méltóság illeti meg Õt ma, amint ott ül a Felséges jobbján a magasságban
Menjünk a Zsidó levél 1:14-hez:
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az Atyáknak a pró
l [itt-ott egy-egy üzenet], ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindennek
ki által a világot is teremtette, aki az Õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az Õ valóságán
a szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bûneinkbõl megtisztítván üle a Felségesnek j
a a magasságban, annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azo
Isten hajdan embereken keresztül szólt értelmük megvilágosítása által, míg ezekben
olsó napokban az Õ Fia személyében szól hozzánk.
Ez több, mint hogy õrajta keresztül, ez több, mint hogy õáltala; ez azt jelenti, I
sten megjelenik testben, hogy véghezvigye az akaratát, hogy kimondja saját rejtett gon
dolatait a Fiú életén és cselekedetein keresztül.
Nemcsak szólt Jézuson keresztül, hanem ami sokkal több, Isten kinyilatkoztatta
magát a Fiúban Isten volt jelen Krisztusban, és errõl az új trónról, ami az Õ Fiának a te
az emberhez önmaga egy új kinyilatkoztatásában.
Ez a Fiú pedig, akit Õ tett mindennek örökösévé, és aki az Õ dicsõségének visszatü
a képmása, és aki hatalma szavával tartja fenn a mindenséget, miután Õ lett a helyettesítõ
a bûnökért, miután az igazságosság minden követelményének eleget tett és betöltötte az ember
etét, leült a Felségesnek jobbjára a magasságban, az univerzum legmagasabb hatalmi helyére.
Amikor Isten az emberen keresztül szól, teljesen birtokába kell vennie az em
bert, hogy az ember ne a saját értelmi képességeit használja.
Jézus esetében azonban nem volt szó birtokbavételrõl mert Õ maga volt az örök Fi
Õ mondhatta: Te dicsõíts meg engem Atyám, temagadnál azzal a dicsõséggel, mellyel
m tenálad a világ létele elõtt.
Emlékezett a helyére az Atya kebelében.
Õ mondhatta: Kijöttem az Atyától, és jöttem e világra.
Majd: Ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.
Annyi idõ óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem? Aki engem látott, lát
z Atyát.
Õ volt az Atya kinyilatkoztatása.
Neki nem kellett utánoznia Istent Õ Isten volt!
Az Õ háromszoros nagysága
Vannak, akik beleszületnek egy nagy névbe, mint például egy cár vagy egy király; m
ok a nagy nevet elért eredményeikkel szerzik maguknak, vagy adományozzák nekik.
Jézus hatalmas, mert egy hatalmas nevet örökölt; az Õ neve hatalmas elért eredmény
miatt; Õ hatalmas, mert egy hatalmas nevet adományoztak neki.
Õ nagyobb nevet örökölt bármely angyali lénynél, és mint Fiú, Õ az örököse mindenn
létre a világkorszakok.
Õ a ragyogás az Atya dicsõségének kisugárzása.
Neve örökségként jár neki; és mi hatalmasabbat örökölhetett volna az Õ fennséges A
mint ezt a nevet!
A Filippi 2:910-ben azt találjuk: Annakokáért az Isten is felmagasztalá Õt, és a
a néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon,
nyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az At
dicsõségére.
A Zsidókhoz írt levél elmondja nekünk, hogy Õ nagyobb nevet örökölt az angyaloknál
pedig kijelenti, hogy Isten olyan nevet adott neki, amely minden név fölött való.
Ebbõl arra következtethetünk, hogy volt egy név a mennyben, amit ott ismertek,
de mindenütt máshol ismeretlen volt. Ezt a nevet annak tartották fenn, aki kiérdemli: és
Jézus, ahogy mi ismerjük Õt; és az Örök Fiú, ahogy Õt az Atya kebelében ismerték, megkapta e
et. Erre a névre minden térdnek meg kell hajolnia a három világban a mennyben, a földön és
okolban , és minden nyelvnek meg kell vallania, hogy Õ az ura ennek a három világnak, az
Atya Isten dicsõségére.
Ímé, az Ember
Õ az, aki megadta nekünk a jogot, hogy használjuk az Õ nevét.
Az Efézus 1:17-ben találjuk Pál egyik imáját egy igen különleges imát.
Imádkozik, hogy az Atya nyissa meg értelmünk szemeit, hogy megismerhessünk val
amit az Atya bennünk levõ örökségének a gazdagságából, hogy nyíljanak meg szemeink és lássuk
i az Õ erejének felséges nagysága irántunk, akik hiszünk.
Kijelenti, hogy ez az Õ hatalma erejének ama munkája szerint való, amit Isten
megmutatott Jézus halott testében, mikor feltámasztotta Õt a halálból és ültette Õt a maga j
a mennyekben, magasan felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erõn és uraságon és mi
en, mely neveztetik nemcsak e világkorszakban, hanem a következõkben is; és tette Õt minde
nnek felette az Anyaszentegyháznak a fejévé, mely az Õ teste, teljessége Õnéki, aki mindenek
betölt mindenekkel.
Nemcsak hogy kiválóbb nevet örökölt, mint bármely más lény az univerzumban Isten
sak egy olyan nevet adott neki, ami elõtt minden lénynek a három világban meg kell hajol
nia és meg kell vallania, hogy Õ az Úr hanem Isten egy olyan nevet adott neki, ami min
den név felett áll, és az univerzum legmagasabb helyére ültette Jézust, és tette Õt mindenne
fejévé.
Miért tette Isten?
Isten ezt a befektetést az egyház javára tette; Isten ezt a betétet az e
gyház számára helyezte el, amibõl az egyháznak joga van meríteni minden szüksége betöltésére
Isten adta Jézusnak ezt a nevet, ami magában foglalja az Istenség teljességét, a
z örökkévalóság gazdagságát, és az Atya Isten szívének szeretetét, és ez a név nekünk adatot
Jogunk van használni ezt a nevet ellenségeinkkel szemben.
Jogunk van használni ezt a nevet kéréseinkben.
Jogunk van használni ezt a nevet dicséreteinkben és imádásunkban.
Ez a név nekünk adatott.
De ez csak a kezdete a csodáknak és e név nagyságában rejlõ valódi értékeknek.
A Kolosse 2:15-ben mélyebb betekintést kaphatunk arról a gyõzelemrõl, amit Õ a sát
erõk felett aratott közvetlenül a halálból való feltámadása elõtt: Lefegyverezvén a fejedel
hatalmasságokat, õket bátran mutogatta [nevetségessé tette õket ang. ford.], diadalt vévé
uk abban.
Itt Krisztusról az elkárhozottak sötét birodalmában ad képet az Ige, amint szörnyû
cot vív a sötétség erõivel.
Bepillantást enged abba a félelmetes csatába és a gyõzelembe, amit Jézus aratott,
mielõtt feltámadt a halálból.
A lábjegyzet szerint lerázta magáról a fejedelemségeket és a hatalmasságokat.
Nyilvánvaló, hogy a pokol démoni seregei, amikor látták, hogy Jézus a hatalmukba k
erült, egyszerûen be akarták kebelezni, le akarták igázni Õt; félelmetes kötelékben tartottá
iáltás ki nem jött Isten trónjától, miszerint Jézus már betöltötte az igazságosság követelmé
orvoslást nyert, és így az ember megváltása befejezett ténnyé lett.
A hatalmas gyõztes
Amikor ez a kiáltás elért a sötétség birodalmába, Jézus feltámadt, lerázta m
seregeit, miután szörnyûséges csatában megmérkõzött a sátánnal, ahogy azt a Zsidó 2:14-ben o
:
Hogy a halál által megbénítsa õt, akinek hatalma volt a halálon, vagyis, az ördög
erham-féle fordítás)
Más szavakkal, miután Jézus lerázta magáról a démoni erõket és megszabadult a bûnt
bûn és a betegség szörnyû terhétõl, amiket Õ vitt le oda magával; megküzdött a sátánnal, gyõ
elette, és otthagyta megbénítva, megverve és legyõzve.
Beteljesedtek azok a szavak, amiket Jézus a Lukács 11:2122-ben mondott:
Mikor az erõs fegyveres õrzi a palotáját, amije van, békességben van; de amikor a
erõsebb reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyben bízott, és amit tõle zsákmá
ja.
Amikor tehát Krisztus feltámadt a halálból, nemcsak a halál és a pokol kulcsai vol
tak nála, hanem az a fegyverzet is, amiben a sátán bízott.
Legyõzte az ördögöt, legyõzte az egész poklot, és úgy áll most a három világ a m
a pokol elõtt, mint a minden kétséget kizáró gyõztes az ember õsi pusztítója felett.
Legyõzte a sátánt a saját seregei elõtt saját szolgái elõtt az elkárhozottak s
n, és ott állt gyõztesen azon a szörnyûséges helyen, mint abszolút gyõztes és Mester.
Nem csoda, hogy egy ilyen óriási gyõzelem után még frissiben azt mondja a tanítván
knak: minden hatalom nékem adatott mennyen és földön.
Õ áll az univerzum élén, Õ a világmindenség Ura és kormányzója.
Az Õ neve most minden név felett való, és megérthetjük, hogy az Õ nevére miként ke
den térdnek meghajolnia; hogy mindaz a hatalom és erõ, amit Jézus hatalmas gyõzelmével szerz
ett, benne van a névben és Õ nekünk adta ezt a nevet.
Jézus ránk ruházta nevének használata által azt a hatalmat, amit megszerzett.
Mindaz ami Õ volt, benne van ebben a névben.
Mindaz ami Õ ma, benne van ebben a névben és ez a név a miénk.
Jézus azért kapta ezt a nevet, hogy nekünk adhassa.
Odaadta nekünk a nevét, hogy mi véghez tudjuk vinni az Atya akaratát ebben az
idõkorszakban, amiben élünk.
Tudjuk, hogy a korai egyház használta is ezt a hatalmat. A korai egyház Jézusért
cselekedett, Jézus távollétében Jézus helyett cselekedett.
Csodákat tettek, a csodák pedig ajtót nyitottak a szolgálat és az istentisztelet
számára.
A hatalom
Ez adott tekintélyt a küldetésüknek, és rangot a közösségekben, ahol prédiká
Megvolt a belépõjük a láthatatlan királyságba.
Isten mindenhatósága volt befektetve abba a névbe a korai egyház számára, a tanítv
k pedig elképesztõ bátorsággal, felszabadultan használták a nevet.
Õk hittek Istenben!
A természetfeletti birodalmában éltek és jártak.
Azokban a napokban amerre csak szolgáltak, Isten nyilvánult meg rajtuk ker
esztül az emberek felé.
A név használata
Hasznos lenne, ha most megvizsgálnánk azokat az ígéreteket, amelyeket Jézus a fi
gyelmünkbe ajánl nevének használatával kapcsolatban.
És akármit kértek majd az én nevemben, én megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék a
a Fiúban. (Ján. 14:13)
Döbbenetes ez az ígéret, tudva, hogy Jézus az Atya jobbján ül hogy az egyház fej
Jézusé a legmagasabb rang az egész univerzumban.
Íme az ígéret, ami törvényes meghatalmazást ad nekünk: Mostanáig semmit sem kérte
tyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. (Ján. 16:
Jézus azt mondja: Mostanáig vagyis egészen idáig ti még sohasem imádkoztatok a
evemben, mostantól fogva azonban amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, meg fog
ja adni nektek.
Ez az ígéret a létezõ legdöbbenetesebb kijelentés, ami valaha is elhagyta a galile
ai Ember ajkát mi használhatjuk az Õ nevét, ezt a mindenható nevet.
Nem azt mondja: akkor, ha hisztek , vagy majd, ha lesz erre hitetek .
Ezt a nevet már nekünk adta. Ez már a miénk!
Mivel az enyém, nincs szükségem hitre ahhoz, hogy használjam.
Amikor beleszületünk Isten családjába, a jog és kiváltság, hogy használhatjuk a ne
együtt jár újjászületésünkkel.
Mindaz a hatalom, ami be van fektetve a névbe, nekünk adatik, hogy dicsõséget
szerezzünk az Atya nevének hogy az Atya megdicsõüljön a Fiúban.
Ennek a Fiúnak aki kivetett volt a földön és megfeszíttetett, meztelenül függött
elõtt a nevét visszhangozzák majd az idõkorszakok örökkön örökké.
Ahova csak eljutott a keresztre feszítés szégyene, oda e név méltósága, ereje, hat
ma és dicsõsége is eljutott.
Ahol az emberek kigúnyolták Jézust, ez a név oda is eljutott.
Ahol az emberek átkozták az Embert, ez a név eljut oda is mindenhatóságával, hatal
mával és erejével, kiáradó áldásaival, gyógyulást és vigaszt nyújt az emberi fajnak, és tisz
et ad Istennek, az Atyának.
Õ most is velünk van e névnek az erejében ez a név vette át az Õ helyét.
Mindazt, amit Õ akkor ott meg tudott tenni, ma is megteheti minden hívõ.
Más szavakkal, éppolyan gyorsan, ahogy megsokasítja az egyházat, megsokasítja önma
gát is, mert a leggyengébb fiúnak is megvan már a törvényes joga mindarra a kegyelemre, hata
lomra, erõre, áldásra, egészségre, gyógyulásra és életre, amit birtokol az a személy, aki ez
t viselte.
Mindaz, ami Jézus volt, benne van az Õ nevében.
Mindaz, ami Jézus volt, benne lesz ebben a névben ezen idõkorszak alatt.
Ez a név semmit sem veszített annak az embernek az erejébõl, aki viselte e nev
et.
Láttuk ezekben az igeversekben, hogy az Atya az univerzum legmagasabb he
lyére emelte Õt.
Õ adományozta neki a világegyetem legmagasságosabb nevét.
Tisztességet, dicsõséget és erõt adományozott neki, és saját jobbjára ültette Õt a
n, magasan minden létezõ hatalmasság fölé; és most mindez a tisztesség, mindez a dicsõség, m
a hatalom, mindez az erõ benne foglaltatik Jézus nevében ez a név pedig nekünk adatott.
Új föld elõttünk
Bárcsak megnyílnának a szemeink; bárcsak fel merne szállni a lelkünk a Mindenható
rodalmába, bárcsak ez a név mindazt jelentené nekünk, amit az Atya belefektetett; bárcsak el
kezdenénk cselekedni is a Krisztus Jézusban levõ magas kiváltságaink alapján.
Ez a terület gyakorlatilag még felfedezetlen a keresztény megtapasztalás számára.
Itt és ott néhányunk már megtapasztalta azt a hatalmat, ami Jézus nevében megadato
tt.
Láttuk már, hogy a bénák járnak, a süketek hallanak, a vakok szemei megnyílnak, ho
a halálos betegek azonnal meggyógyulnak és erõre kapnak, de ezideig még egyikünknek sem sik
erült tartósan elfoglalnia a helyét kiváltságainkban és megmaradni azokban, hogy élvezni tud
ennek a hatalmas erõnek a teljességét.
Meg vagyunk azonban gyõzõdve arról, hogy mielõtt az Úr Jézus visszatér, a hívõknek
egy hatalmas serege, akik megtanulják a névben való élet titkát, az uralkodást az életben, é
ten Fiának gyõzedelmes, természetfeletti, feltámadott életét fogják élni az emberek között.
Ha elménk fel tudná fogni azt a tényt, hogy a sátán meg van bénítva, hogy teljes f
yverzetétõl megfosztotta õt az Úr Jézus, hogy a betegség és a gyengeség az Ember szolgái; ho
szavára ezeknek távozniuk kell, akkor könnyû lenne a feltámadás birodalmában élni.
Emlékszünk, hogy a Máté 8-ban, amikor a százados Jézussal beszélt azt mondta: ...
m csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember
, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte,
eljõ; ...
A százados más szavakkal ezt mondta: Neked hatalmad van a betegségek felett,
ahogy nekem hatalmam van száz ember felett, engem századosnak hívnak, Te viszont Úr vag
y a betegségek, a démonok és a természet törvényei felett.
Neked csak szólnod kell, és a Te szolgáid engedelmeskednek Neked, miként amiko
r én szólok, az én szolgáim is engedelmeskednek nekem.
Láthatjuk ebbõl a csodálatos példából, hogy az a százados a Jézusban való szellemi
k magasabb síkjára jutott, mint amit ma a legtöbb hívõ élvez.
3. fejezet
Mi áll a név mögött?
Még sohasem dúlt ilyen éles harc a galileai férfi isteni mivoltával kapcso
latban, mint manapság.
Az egyház hatalmas teste nincs egységes állásponton ahogy soha nem is volt ebb
en a kérdésben; azzal sincsenek tisztában, hogy hova vezethet ez a harc.
Sajnos beálltunk azok közé a félértelmiségiek közé, akik tagadják Krisztus Istensé
Az ország különbözõ részein zajló viták inkább a modern politikai demagógia egymás
kívánó taktikai harcaihoz hasonlíthatók, mint józan okfejtéshez, amelynek során érdemben meg
e kérdést.
A galileai férfi Istensége a kereszténység próbaköve.
Ha sikerül efelõl kétséget támasztani, a kereszténység elveszti szívét és hatékony
vallássá válik.
Tagadhatatlan, hogy az Õ Istenségének megkérdõjelezése már elkezdte éreztetni elle
a társadalomra.
Ha Jézus nem isten, akkor Õ nem is Úr.
Ha Õ nem Úr, akkor nem avatkozhat erkölcsi életvitelünkbe.
Ha Õ nem Úr, akkor azok a törvények, amelyek az Õ tanításainak alapját képezték, e
ték az erejüket.
Akkor a házasságot övezõ magasztos erkölcsi eszméknek sincs biztos alapja.
Ha a názáreti Jézus nem Istentõl való kinyilatkoztatás isteni hatalommal, akkor Õ
ak egy közönséges ember.
Ha Õ csak egy közönséges ember, akkor meg kell semmisíteni mindazt, amit felépítet
köré; mi azonban ezen Ember köré építettük fel modern civilizációnkat.
Õ ihlette meg a fiatalembereket; akik tisztán és mocsok nélkül meg tudták tartani
magukat, mivel az Õ csodálatos életére tekintettek, és arra törekedtek, hogy elnyerjék az Õ
zését.
Fiatal nõk a szobájuk rejtekében a galileai férfi arcára vetették tekintetüket és
tettek, hogy megõrzik nõi mivoltuk tisztaságát, hogy méltók legyenek annak az embernek a sz
eretetére és bizalmára, aki kétezer évvel ezelõtt meghalt az emberiségért.
Gyerekeket ösztönzött engedelmességre és tisztaságra ennek az embernek a példája é
.
Üzletemberek visszariadtak attól, hogy kétes üzletekbe menjenek bele, mert tud
atában voltak annak, hogy egy napon találkoznak majd ezzel az Emberrel, és akkor számot
kell adniuk a cselekedeteikrõl.
A társadalom különbözõ rétegeihez tartozó emberek érezték úgy, hogy valami különös
nak azzal az Emberrel, aki a tömegben is magányosan járt Galilea partvidékein.
Sértésnek számít, ha azt mondjuk hogy Õ csupán egy jó ember volt.
Meghazudtoljuk Õt, ha azt mondjuk, hogy Õ volt az emberek között az, akiben le
gjobban megnyilvánult az Istenség.
Jézus vagy az, amit Õ mondott magáról, vagy nem.
A négy evangéliumon kívül nincs más feljegyzésünk az Õ mondásairól, ill. cselekede
a ezeket visszautasítjuk, akkor csupán egy mítikus képünk marad meg az Emberrõl.
Ha kétségbe vonunk egyet is ezek közül, akkor jogunk van mindegyiket kétségbe vonn
i. Õ ezen a négy életrajzi íráson áll, vagy bukik.
Ha Õ nem az Isten fia, akkor ki Õ?
Én azt akarom hinni, hogy Õ a megtestesült Isten, hogy Õ megoldotta a bûn problémá
hogy Õ meghalt az én bûneimért, és feltámadt az én megigazulásomért.
Én azt akarom hinni, hogy Õ ma ott ül Isten jobbján, mint az emberi faj közbenjáró
és szószólója.
Én azt akarom hinni, hogy amit Õ mondott a mennyrõl, az az igazság: Az én Atyámna
házában sok lakóhely van; Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és he
készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott
etek.
A kételkedés semmilyen garanciát nem ad a jövõmre nézve.
A civilizáció nemcsak hogy köréje épült fel, de Õ maga is beépült a civilizációba.
Ha leromboljuk az Õ személyiségét, az Õ rangját, az Õ helyét, akkor a civilizáción
kell esnie. Az a bûnözési hullám és törvénytelenség, ami ma végigsöpör az egész országon, c
annak a modernista felfogásnak, ami kétségbe vonja az Õ sérthetetlenségét.
4. fejezet
A név használata
Sokat segíthet nekünk, ha tanulmányozzuk a név jelentõségét az üdvösség terv
, hogy milyen helyet foglal el a név a hívõ keresztény életében.
Szülsz pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert Õ szabadítja meg az Õ né
k bûneibõl. Ímé a szûz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami a
: Velünk az Isten. (Mát. 1:21,23)
Ez a név, Jézus, elválaszthatatlanul összekapcsolódott az üdvösséggel.
Milyen csodálatos hangzása van ennek a névnek a bûnbánó lélek számára.
És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt
ely által kellene nékünk megtartatnunk. (ApCsel. 4:12)
Ez az egyetlen név, amin keresztül a bûnös közelíthet a hatalmas Atya Istenhez. Ez
az egyetlen név, ami meghallgatást ad számára, és ez az egyetlen név, ami felfedi számára J
benjárói szolgálatát.
Megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.
Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a b
nek eltörlésére és veszitek a Szent Szellem ajándékát.
Nekünk nemcsak üdvösségünk van a név által, hanem a hívõ bele is keresztelkedik a
Ugyanabban a versben találjuk azt is, hogy mi nemcsak belekeresztelkedtünk
a névbe, hanem a név alapján fogjuk megkapni a Szent Szellem ajándékát.
Jézus azt is megengedte nekünk, hogy az imában használjuk az Õ nevét.
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az A
a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az
én parancsolataimat megtartsátok. (Ján. 14:1315)
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok,
a ti örömetek teljes legyen. (Ján. 16:24)
Az ApCsel. 3:6-ban halljuk, amint Péter azt mondja: Ezüstöm és aranyam nincsen
nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
Az emberek belekeresztelkednek a névbe, az emberek imádkoznak a névben, és ebb
en a névben a bénák és magatehetetlenek felkelnek és járnak.
Az ApCsel. 16:18-ban látjuk, amint Pál apostol démont ûz ki egy megszállott lánybó
a lány megszabadul, és ez az eset alapjaiban rázza meg Efézus városát.
Milyen hatalmas erõt jelent ez a név a mai egyház számára is!
Mert ahol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (
8:20)
A gyülekezet ezt megtanulta hajdan; amikor összejöttek, mindig ebben a névben
jöttek össze.
Milyen különös ámulat szállhatott a tanítványok szívére, amikor tudatára ébredtek
y az õ kis összejöveteleik során ez a név a középpont, ami körül forog minden!
Imáikat ebben a névben mondták el, és ebben a névben gyógyultak meg a betegek, ebb
en a névben ûzték ki a démonokat, és ebben a névben szállt le a Szent Szellem a hívõkre, ebb
ben imádták Istent; ebben a névben az Õ távollévõ Uruk nevében végezte a korai egyház mi
A Kolosse 3:17-bõl megtanulták, hogy mindent ebben névben tegyenek.
Az Efezus 5:20 alapján megtanulták, hogy mindenkor, mindenért hálát adjanak ebbe
n a névben.
Az I. Korinthus 6:11-bõl megtudták, hogy Isten megmosta, megszentelte és meg
igazította õket ebben a névben.
A Zsidó 13:15 alapján megtanulták, hogy vallást tegyenek az Õ nevérõl.
A Jakab 5:14-bõl megtanulták, hogy megkenjék a betegeket az Úr nevében.
Az I. János 3:23-ból megtudták: Ez pedig az Õ parancsolata, hogy higgyünk az Õ fi
, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.
Az volt az új parancsolat, hogy szeressék egymást és higgyenek a névben.
Láthatjuk ebbõl, hogy azokban a korai napokban Jézus neve úgy áthatotta az egyház
etének minden területét; olyan teret nyert gondolataikban, imáikban és prédikációjukban, aho
z ma teljesen ismeretlen elõttünk.
Az Úr nyissa meg szívünk szemeit, hogy megismerjük Isten dicsõségének azt a gazdag
ami el van rejtve ebben a névben.
5. fejezet
Az én nevemben ördögöket ûztök
Ennek a könyvnek legtöbb olvasója pontosan tudja, hogy milyen anyagi j
avai vannak.
Ha farmer vagy, pontosan tudod, mekkora földterület tartozik hozzád az adásvétel
i szerzõdés szerint.
Ha a városban van valami tulajdonod, vagy ha bérlõ vagy, pontosan tudod, hog
y hány szoba tartozik hozzád.
Ebben a mi kapzsi világunkban megpróbáljuk kihasználni minden tulajdonunkat; a
szellemi világban azonban milyen kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy mi az, ami a
miénk; így nem is élvezzük azt, ami jog szerint hozzánk tartozik.
Közülünk még a legbölcsebbek is csak nagyon keveset értenek meg a szellemi életbõl
Emlékezzünk, mit mondott Jézus a tanítványoknak elmenetele elõtt: Az én nevemben
tök , és azt se feledjük, hogy szolgálatának nagy részében a sötétség láthatatlan seregeive
harcot.
A természetesen gondolkodó ember, aki hallgatja az átlag prédikátor szónoklatait é
olvassa a mai vallásos írásokat, azt hiheti, hogy a démonok ma már nem is léteznek, vagy arr
a gondol, hogy ezek már csak a nagyvárosok nyomornegyedeiben sereglenek össze, és egész id
ejüket az emberiség alacsonyabb társadalmi rétegei között töltik.
Évekkel ezelõtt késztetést kaptam arra, hogy tanulmányozzam ezt a kérdést.
Úgy találtam, hogy az Írás nagyon is sokat tanít a démonokról, szokásaikról, hatás
emberek feletti hatalmukról.
Amikor Pál az efézusi gyülekezetnek írt, elmondta nekik, hogy az õ harcuk nem vér
test ellen van, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének vi
ellen.
A Kolosséban lakókhoz ezt írja: Köszönt titeket Epafrás, ki tiközületek való, Kri
szolgája, mindenkor tusakodván tiérettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és
s meggyõzõdéssel az Istennek minden akaratjában.
Figyeljünk fel arra, hogy a tusakodván-nak fordított szó jelentése: birkózni, küzd
i, harcolni.
Kivel is harcolt õ? Kivel folyt ez a tusakodása?
Egészen biztos, hogy nem az Atyával! Az Atya örök célja az, hogy megáldja az ember
t.
Tudjuk, hogy az ima nem tudja megváltoztatni Isten célját; a szó hétköznapi értelm
semmiképpen sem.
Az ima felgyorsíthatja vagy ösztönözheti Istent, hogy segítségünkre jöjjön, vagy e
vele, hogy együttmûködjön és együttérezzen velünk, segítsen minket a nehéz idõkben, de a kin
tások teljes során át érzékelhetõ az a tény, hogy létezik egy rejtett erõ, ami intelligens m
en célja ellen hadakozik.
Saját szolgálatom során hosszú éveken keresztül nagyon sok nehézséggel kellett sze
nöm; persze lehet, hogy minden prédikátor és evangélista így van ezzel. Bizonyos emberek áll
dóan csak próbálkoztak, és úgy tûnt, hogy sohasem tudnak Istenben megnyugodni.
Õk voltak azok, akik mindig imát kértek magukért, de soha nem jutottak elõbbre.
Másoknál úgy tûnt, hogy valóban megkapták a világosságot, de valami láthatatlan er
sszatartotta õket.
Ezek az emberek természetesen nagyon sok nehézséget okoztak nekem azon törtem
a fejem, miként segíthetnék nekik.
Történt egy napon, hogy rajtam kívülálló különös vezetésre megparancsoltam a látha
k, hogy törjön meg az illetõ ember felett, akit fogva tart.
Jézus nevében imádkoztam.
Azt kiáltottam: Jézus nevében megparancsolom, hogy a te erõd törjön meg ezen élet
ett.
Abban a pillanatban megszabadult az az ember, én pedig döbbenten álltam az e
set elõtt.
Különös félelem jött rám attól, hogy képes voltam mûködésbe hozni ezt a csodálatos
zal, hogy egyszerûen parancsot adtam Jézus nevében. Attól fogva, ahogy használtam Jézus nevé
számos döbbenetes eredményt tapasztalhattam meg az ébredési összejövetelek során.
Rájöttem, hogy sok ember azért nem tudta elfogadni Jézust személyes Megváltójának,
t démonikus erõk megkötözöttségben tartották.
Az emberek éhesek; meg akarnak szabadulni a bûntõl, vágyakoznak az örök életre, de
okan közülük képtelenek megszabadulni azokból a kötöttségekbõl, amik fogva tartják õket.
Sok száz ember mondta már nekem: Én nem lehetek keresztény. Szeretnék keresztény
nni, de valami visszatart.
Ilyenkor egyszerûen csak a vállukra tettem a kezem, és azt mondtam: A názáreti Jé
s nevében megparancsolom a téged fogva tartó erõnek, hogy törjön meg. Most pedig az Õ hatalm
nevében állj lábra.
Õk pedig örömkönnyek között engedelmeskedtek.
Imádkoztam olyan emberekért, akiket szenvedélyek kerítettek hatalmukba dohányzás
alkohol, kéjvágyak , és láttam, ahogy õk is megszabadultak ugyanabban a hatalmas névben.
Láttam olyan keresztényeket is, akik azelõtt képtelenek voltak nyilvános bizonyság
tevésre vagy imára, mert úgy érezték, nem tudják a szájukat megnyitni, miközben a szívük sza
tott.
Amikor emberekért imádkoztam ebben a névben és megparancsoltam az erõnek, hogy tör
jön meg, szinte kivétel nélkül azonnal megszabadultak.
Láttam az isteni gyógyításnak néhány olyan esetét, ami felrázhatta volna az egész
, ha az emberek tudomást szereztek volna róla.
Egy majdnem teljesen vak nõt gyógyított meg Jézus nevének ereje, annyira, hogy m
a már szemüveg nélkül olvas.
Mások súlyos szívbetegségbõl, és különbözõ bajokból gyógyultak meg.
Sokan viszont nagyon nehezen tudták átvenni a gyógyulásukat.
Több alkalommal imádkoztam értük, és rájöttem, az a baj velük, hogy meg vannak köt
nikus erõk tartják õket fogságban. Õk akkor szabadultak meg, amikor azt mondtam: Jézus nevé
démonok hagyjátok el ezt a testet!
Ma csak akkor végezhetünk sikeres munkát, a hívõk csak akkor élhetnek állandó gyõz
n, ha felismerjük, hogy a veszély forrását a démonikus erõk jelentik, és hogy az õket legyõz
n Fiának, a názáreti Jézusnak nevében van.
Minél hamarabb felismerjük azt, hogy a minket körülvevõ légtér tele van ellenséges
el, amik megkísérlik tönkretenni az Atyával való közösségünket és hatástalanítani akarnak mi
sterünk szolgálatában, annál jobb lesz nekünk.
Három dolog szükséges ahhoz, hogy imádkozni tudjunk, megszabaduljunk és gyõzelmet
arassunk a démonok felett.
Elõször, Isten gyermekének kell lennünk.
Másodszor, nem szabad megvallatlan, vagy meg nem bocsátott bûnnek lennie a s
zívünkben, mert ha így van, a démonok csak nevetni fognak imáinkon.
Harmadszor, ismernünk kell Jézus nevének az erejét, és tudnunk kell használni azt.
Olvasd el figyelmesen az Apostolok cselekedeteit, és figyeld meg, hogyan
használták a tanítványok e nevet. Kedves olvasó, ha az életed eddig csak kudarcokbó
lt, ha az ellenség ereje körülzárt, kelj fel most Jézus mindenható nevében, és rázd le magad
llenséget, szabadítsd meg magad, aztán menj és tegyél szabaddá másokat!
Az Õ nevében
Mit jelent az a kifejezés, hogy az Õ nevében?
Tudjuk, hogy az a kifejezés, Krisztusban, körülbelül százharmincszor található meg
z Újszövetségben. Ez megmutatja nekünk a hívõ helyzetét, törvényes jogát Isten programjában,
jaiban, valamint családjában elfoglalt helyét.
Amikor Jézus megadta a korai egyháznak azt a jogot, hogy használja az Õ nevét, e
z a jog azt jelentette, hogy õk fogják képviselni Õt. A hívõk cselekszenek helyette, és amik
Jézus nevében imádkoznak, az olyan, mintha maga Jézus imádkozna.
Ez azt jelenti, hogy mi átvesszük Krisztus helyét, és Krisztus képviselõjeként cse
kszünk.
Krisztus jelenleg az Atya jobbján van, mi pedig itt vagyunk, mint az Õ képvi
selõi, nemcsak egyetemesen, hanem egyénileg is.
Amikor Jézus nevében imádkozunk, átvesszük a távollévõ Krisztus helyét; használjuk
használjuk az Õ hatalmát, hogy véghezvigyük az Õ akaratát a földön.
Amikor azt mondjuk: Atyám, mi ezt kérjük Jézus nevében , akkor mint Jézus képvis
ozunk.
Ilyenkor ezt mondjuk: Atyám, Jézus ott van fent a Te jobb kezed felõl, és Õ megha
talmazást adott nekünk, hogy hajtsuk végre a Te akaratodat a földön. Most itt van ez a nag
y szükség. Mi megkérünk Téged az Õ nevében, hogy töltsd be ezt a szükséget.
Ez lehet anyagi szükség, lehet szolgálatra való erõ, lehet lelkek üdvössége, beteg
yógyulása mi vesszük át Jézus helyét, és használjuk Jézus nevét éppúgy, mintha maga Jézus
Az egyedüli különbség: ahelyett, hogy Jézus tenné, most mi tesszük ezt helyette, a
parancsolatára.
Õ ugyanazt a hatalmat adta nekünk, ami neki volt, amikor itt járt a földön, és a h
ek Krisztusban való helye megadja számára ugyanazt a rangot az Atyánál, ami Krisztusé volt i
tt a földön.
Jézus nevének korlátlan használata felfedi elõttünk azt a végtelen bizalmat, amit
Atya az egyházba helyezett.
Ez már önmagában hatalmas kihívás.
Az az egyszerûség, amivel Péter használta Jézus nevét az Apostolok cselekedeteiben
, arra enged következtetni, hogy Péter tisztában volt azzal, hogy Õ Jézus helyett cseleksz
ik, ugyanazzal a hatalommal, ami Jézusnak volt.
Figyeljük meg, még imádkozni sem kezdett el a betegekért, egyszerûen csak azt mo
ndta: Jézus nevében kelj fel és járj!
Itt még burkolt célzás sincs arra, hogy megpróbált volna valamiféle hitet alkalm
. Ez az egész nagyon egyszerûnek tûnt a korai egyház számára õk emlékeztek arra, amit a Me
ondott, és amit Õ mondott, azt igazságnak fogadták el.
Hiszen Õ azt mondta: Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Nem folytattak efelõl vitákat, nem aggodalmaskodtak emiatt, nem kezdték el k
ielemezni, hogy vajon mit jelenthet ez egyszerûen csak elfogadták és cselekedtek Jézus s
zavai alapján.
Õk még nem tudtak mindarról, amit késõbb Pál kijelentett nekünk a Római, a Galata
Efézusi levelekben, azt viszont tudták, hogy Jézus megadta nekik azt a jogot, hogy has
ználják az Õ nevét, és õk gyermeki egyszerûséggel éltek is ezzel.
Azt hiszem, nekünk is ezt kellene ma tennünk.
Az én nevemben ördögöket ûztök, az én nevemben kezeteket a betegekre teszitek, és
meggyógyulnak.
Ez a hívõknek szól, és mi hívõk vagyunk.
Akármit kértek az Atyától, az én nevemben, Õ megadja néktek ez egy olyan egysz
ntés, amit bárki megérthet.
Mi nyilvánosan bele lettünk keresztelve ebbe a névbe. Szellemi értelemben is m
eg lettünk keresztelve: Krisztusba lettünk helyezve az újjászületés által, így mi most már a
vagyunk, annak egyik szõlõvesszeje vagyunk, a szõlõtõ pedig maga Krisztus.
Mi Krisztusban vagyunk, és mivel Krisztusban vagyunk, megvan a jogunk, h
ogy használjuk az Õ nevét! Így ebben a névben cselekszünk, mint képviselõk, teljes törvényes
Ez dicsõíti meg az Atyát, ez magasztalja fel Jézust, ez ad választ az emberiség sz
ségeire.
Ez a természetfeletti erõ minden hívõ rendelkezésére áll.
Ez nem képzettség vagy felszenteltség kérdése, ez pusztán annak a megértése, hogy
valóságos helyem Krisztusban, és hogy használom-e azt az erõt, ami nekem, és minden más hív
vényesen megadatott.
Milyen hatalmasak Isten csodái és az Õ kegyelme!
6. fejezet
Az ember és a csodák
Jézus! Csodatévõ erõ van ebben a névben mind a mai napig, bár majdnem kétezer év t
el azóta, hogy Õ itt járt az emberek között.
Jézus, a Galileai, csodatévõ volt.
Jézus élete csoda volt.
Az Õ bölcsessége és tanításai csodaszámba mentek.
Õ a csodák birodalmában élt és járt.
Õ mindennapossá tette a csodákat.
Az Õ halála csoda volt.
Az Õ feltámadása csoda volt.
Az Õ megjelenései csodaszámba mentek.
Az Õ felemeltetése megrázó csoda volt.
Azoknak a csodálatos napoknak a legnagyobb csodája azonban mégis a Pünkösd esemény
e lehetett.
A felsõházból férfiak és nõk jöttek elõ és bátran tettek bizonyságot Jézus nevérõl
, akik ötven nappal azelõtt még rettegtek a fõpap és társainak nevétõl.
Péter, a félénk és reszketõ Péter, most valami olyan erõvel és rettenthetetlen bát
van felruházva, ami megmagyarázhatatlan; elmegy és szembenéz a zsidó fõtanáccsal, a nagytan
al és a fõpapokkal; elképeszt bennünket a bátorsága.
Az apostolok kezeibõl kifolyó csodák áradata felforgatja a judaizmust, és alapja
iban rázza meg a római kormányzást. Felfedezik, hogy annak az Embernek a neve,
akit õk szerettek, akit láttak meztelenül keresztre feszítve, most ugyanazzal az erõvel bír,
mint amivel Õ szolgált, amikor még közöttük volt.
A betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak, a démonok kiûzettek egyszerûen
csak azáltal, hogy kimondták a nevet a lesújtottak felett.
Csodálatos szeretet, élet, remény és öröm árad ki ezeknek az alázatos galileai emb
nek a szolgálata során.
Az Apostolok cselekedeteiben leírt elsõ harminchárom évnek példaképként kell állni
egyház elõtt, hogy mi is ugyanazokat cselekedjük, amíg Urunk és Mesterünk vissza nem tér.
Az ember a csodatevés eredménye.
A csodatevés utáni vágy mélyen be van ágyazva az ember tudatába.
A kereszténység alapja egy olyan csodasorozat, ami Pünkösd napján éri el a csúcspo
ját.
A csodák természetessége
A kereszténység csodákkal kezdõdött, és csodák által terjed.
Minden egyes újjászületés csoda; minden imára érkezett válasz csoda; minden kisért
ett aratott gyõzelem csoda.
Amikor az észérvek átveszik a csodák helyét, a kereszténység elveszíti férfias ere
al ragadó vonzását és hatékonyságát.
A kereszténység nem vallás.
A kereszténység Isten élete az emberben.
A kereszténység úgy jött létre, hogy a hatalmas Atya Isten felfedte az Õ szívét és
etét az ember Jézusban.
Egy olyan vallás nem elégítette volna meg az embert, ami nem csodákra alapul és
nem a csodák útján terjed.
Az ember ma is sóvárog egy csodatevõ Isten után.
Amikor csak felbukkannak olyan férfiak és nõk, akiknek imáira válasz jön, máris em
rek sokasága veszi körül õket.
Az embernek egy élõ Istenre van szüksége.
Az ember sóvárog a csodák után.
Valamennyi vallás visszavezethetõ arra a mélységes vágyakozásra és éhségre, ami az
i szívben él Isten után.
Ez a természetfeletti utáni éhség vezet oda, hogy az embert könnyen becsapják a ha
mis csodatevõk.
Amerika egyik vezetõ pszichológusa, aki több mint harminc éven keresztül gúnyolódo
a csodákon az órái alatt egyik tekintélyes egyetemünkön, végül egy spiritiszta papnõ lábain
agát, és saját maga írta alá azt a vallomását tartalmazó cikket egy népszerû lapban, miszeri
ud hinni a természetfelettiben.
Milyen szánalmas ez a kép! Elfordulnak a csodatévõ Jézustól a csodatévõ sátánhoz.
Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, és Jézus Krisztuson k
ztül lehetõvé teszi az embernek, hogy részesedjen az Õ természetébõl.
Ez emeli fel az embert Isten birodalmába, és ebben a birodalomban az Atya
Isten ki tudja jelenteni magát az Õ gyermekének.
A választ az ember természetfeletti után való egyetemes sóvárgására az újjászületé
zellem bennünk lakozó jelenléte és Jézus neve adja meg.
Az ima csodatévõ erõvé válik a világban.
A kereszténység csoda
Isten egy csodatévõ Isten.
Jézus Krisztus csoda volt, és csoda is marad.
A Biblia a csodák könyve.
Ha kivesszük a kereszténységbõl a természetfelettit, csupán egy vallás marad.
A csodák nem ellentétesek az emberiség vágyaival.
Egy csodatévõ ember legyen valódi vagy megtévesztõ nagyobb tömeget vonz, mint
lág legnagyobb filozófusa vagy államférfia.
Ez a csodavárás nem a tudatlanság jele, hanem inkább az ember törekvése arra, hogy
kinyúlhasson a láthatatlan Isten felé.
A mûveltség sem oltja ki az emberben a csodák utáni vágyat.
Ez a vágy inkább felfokozódik, mivel az ismeret felfedi, hogy az ember tehet
etlen a természet törvényeivel szemben, és megmutatja, hogy az ember teljes mértékben alá va
rendelve a láthatatlannak. Az nem a nagy tudás, bölcsesség vagy éleselméjûség jele, ha valak
gadja a csodák létezését.
Az ember hisz a csodákban
A Biblia a csodák és az isteni közbelépések, beavatkozások egész sorát jegyzi fel.
Olyan esetekrõl tudósít minket, amelyekben a természetfeletti betör a természetes
világba.
Ábrahámtól kezdve, az Ószövetség minden meghatározó személyisége csodatévõ volt, p
zólva Isten csodákat vitt végbe rajtuk keresztül.
Józsefet is egy csoda hozta ki a börtönbõl és tette Egyiptom fejedelmévé.
Csodák sorozata szabadította ki Izrael népét az egyiptomi szolgaságból és alapjaib
rázta meg egész Egyiptomot.
A Vörös-tengeren való átkelés és a pusztában töltött negyven év az egész emberi tö
n csodáinak sorozata volt.
E csodáknak az volt a célja, hogy elválasszák Izraelt Egyiptom halott isteneitõl
, és hogy Izrael népe Ábrahám élõ Istenét imádja.
A judaizmus addig volt valóban judaizmus, amíg a csodatévõ Isten kinyilvánította m
agát benne.
Amikor vége szakadt a csodáknak, Izrael visszasüllyedt a pogányságba, és csak azut
kerültek vissza az Istenükkel való közösségbe, miután döbbenetes csodák sorozata történt kö
Ha lenne helyünk rá, érdekes lenne tanulmányozni azokat a csodákat, amik Kánaán fö
k elfoglalása során történtek, a királyok korszakának csodáit, vagy azt a négy hatalmas csod
l könyvében, ami visszahozta Izraelt a fogságból a saját földjére és szabaddá tette a bálván
bszolgaságban lévõ nép megszabadult és visszaküldetett saját hazájába, engedéllyel, és ami
anyagiakkal, arra, hogy újra fölépítsék városukat, templomukat, lerakva imádatuk alapját. M
z páratlan az emberi történelemben, igen különleges, a maga nemében egyedülálló csoda.
Amikor Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, az a csodák szolgálata volt.
Amikor az egyház elkezdte szolgálatát, az a csodák szolgálata volt.
Minden olyan ébredés Pünkösd óta, ami az alázatos Galileainak szerzett tisztessége
a csodák újraéledését jelentette.
Az egyházat sohasem a nagy filozófus tanítók mentették ki visszaeséseibõl, hanem a
k az alázatos laikusok, akiknek új látásuk volt Krisztusról, arról a Krisztusról Aki tegnap
, és mindörökké ugyanaz.
Mi sóvárgunk a Szent Szellem jelenlétének megnyilvánulásaira vallásos összejövetel
, hiszen a száraz és halott összejövetelek nem vonzzák az embereket. Azok az összejövetelek
onban, ahol gazdag áldás jön elõ az Ige feltárulásából, ahol lelkek nyernek üdvösséget, ahol
yógyulnak meg, ahol az emberek betöltekeznek a Szellemmel, mindig is vonzották az embe
reket.
A Szellem kiáradása minden esetben kihívást jelent egy közösség számára.
Minden normális ember vágyakozik a természetfeletti után. Vágyakoznak arra, hogy
Isten ereje megnyilvánuljon közöttük, hogy megérezzék a láthatatlan érintésének örömét.
Az ember igényli a csodákat
Az embert egy csodatevõ Isten teremtette. A csoda alkotóeleme az embernek.
Az ember vágyakozik arra, hogy csodákat vigyen végbe, hogy a természetfeletti
légkörében éljen.
Ez az alkotóelem tette feltalálóvá, felfedezõvé, kutatóvá.
Ez késztette arra, hogy addig kísérletezzen, amíg hatalma alá nem veti a vegysze
reket, az elektromosságot, a levegõt.
Ez adta nekünk a repülõgépet, a tengeralattjárót, a drótnélküli távírót, a rádiót
zközt, találmányt és felfedezést, ami létrehozta modern civilizációnkat.
A csodák birodalma az ember természetes birodalma az ember teremtésénél fogva tá
a a csodatévõ Atya Istennek.
A bûn megfosztotta az embert a csodák birodalmának trónjától, a kegyelem azonban v
isszaállítja az õt megilletõ helyre.
Igen nehéz volt számunkra e különös hitélet alapelveit felfogni.
A bûn munkásokká tett minket, a kegyelem bizakodóvá tehet minket.
Kezdetben az emberi szellem volt az uralkodó erõ a világban; de amikor az em
ber bûnbeesett, az elméje vette át az uralmat. A bûn megfosztotta trónjától a szellemet, és
elmet koronázta meg.
A kegyelem azonban visszaállítja a szellemet az uralom helyére, és amikor az e
mber elfogadja a szellem uralmát, minden erõlködés nélkül a természetfeletti világában él ma
A hit nem lesz többé görcsös akarás és küzdelem, hanem szinte ösztönösen éljük meg
A szellemi világ az ember normális otthona. Ez teszi õt arra a helyre, ahol
az Istennel való közösség természetes megtapasztalás, ahol a legmagasabb szinten gyakorolja
a hitet, mégis oly ösztönösen, mint amikor kiállít egy csekket.
7. fejezet
A hit helye az Õ nevének használatában
Aki imádkozva tanulmányozza az Igét, szembesül azzal a ténnyel, hogy Jézus sehol s
em említi a hitet vagy a bizalmat, amikor nevének használatáról beszél csupán jövõ idõbe t
Vegyük példaként a Márk 16:1718 verseket:
Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek;
yelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik, be
kre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Ennek a szó szerinti fordítása így hangzik: A hívõk ezeket a dolgokat fogják megt
az én nevemben.
Magától értetõdõ, hogy csakis a hívõknek van meg az a joguk, hogy használják Jézus
Õ nevének használati joga az egyházra ruházott áldás. Olyan jog, amivel Isten minden gyerme
rendelkezik.
Nekünk négyszeres jogunk van arra, hogy használjuk e nevet.
Elõször, mi beleszülettünk Isten családjába, és a név a családhoz tartozik.
Másodszor, belekeresztelkedtünk a névbe, és mivel be vagyunk keresztelve a névbe
, magába Krisztusba vagyunk bekeresztelkedve.
Harmadszor, Jézus nekünk adományozta, meghatalmazást adott nekünk erre.
Negyedszer, nekünk, mint követeknek, küldetésünk van arra, hogy hirdessük a nevet
a nemzetek között.
Mivel ez a hatalom ránk lett ruházva, mi Krisztus képviselõiként cselekszünk.
Tesszük ezt elõször a születési jogunk alapján; másodszor azon az alapon, hogy be
gyunk keresztelve ebbe a névbe; és harmadszor, mivel törvényes joggal vagyunk felruházva,
hogy használjuk ezt a nevet.
Végül azon az alapon, hogy mint követeknek, küldetésünk van arra, hogy hirdessük e
a nevet a nemzetek között.
Én nem értem, miért kellene valami különleges hit ahhoz, hogy használjuk Jézus nev
hiszen ez a név már törvényesen a miénk.
Ha lenne ezer dollárom a bankban, nem volna szükséges semmilyen tudatos hitc
selekedet ahhoz, hogy kiállíthassak egy csekket száz dollárról. Ha viszont ezeregyszáz dollá
akarnék kivenni az ezer dolláros bankbetétemrõl, ez esetben már hitre lenne szükségem.
Néhányunkkal bizony megtörtént már az a kellemetlenség, hogy túlléptük a földi ban
Jézus Krisztus befejezett mûve által viszont a mennyei bankban olyan betétünk van, amit l
ehetetlen túllépnünk.
Ez már a miénk. Ez a mi áldásunk, ez örökre a miénk. Hála ezért Istennek!
Ha te gyermek vagy, akkor Istennek örököse vagy Krisztusnak pedig társörököse ,
n a jogod, hogy használd Jézus nevét. A családban elfoglalt helyed adja ezt a jogot, hog
y használhatod e nevet.
Hiszem, hogy eljön az idõ, amikor hívõk sokasága éli majd ezt az egyszerû hitélete
tönösen, szinte napról napra, ebben a fenti világban fognak élni, ahol meglátják majd, hogy
s nevében ugyanannak az erõnek és hatalomnak teljességében vannak, amiben Krisztus volt, a
mikor itt járt a földön.
Mi még csak a csecsemõkor állapotában vagyunk. Azzal próbálkozunk, hogy legyen hit
k, megpróbálunk hinni, és amikor összejövünk alkalmainkon, mindenki a másikat sürgeti valami
an dolog megtételére, amit maga sem tesz meg.
Sokszor úgy tûnik, mintha csak játszadoznánk egymást ugratva.
Olyan igei kifejezéseket és magasztos hangzású frázisokat használunk, amik semmit
sem jelentenek belsõ tudatunknak.
Hála Istennek, néhányunk már kezdi meglátni ezt az új világosságot, ami azonban cs
kkor jön, ha alaposan tanulmányozzuk és valóban átgondoljuk ezt a problémát.
Túl sokan vannak, akik hallgatják a prédikátorokat, állandóan csak hallgatják õket
sohasem emésztik meg a hallottakat, sohasem gondolkodnak önállóan õket hívta így Jézus: a
hallgatói és nem megtartói.
Abban a pillanatban, ha valaki valóban átgondolja ezt a problémát, a Krisztusb
an való élet egy új világába fog felemelkedni, és valóban uralkodni kezd az élet birodalmába
Akkor majd képes lesz szembeszállni a démonokkal és a betegségekkel, és le is fogj
a gyõzni azokat. Élvezni fogja majd Krisztus befejezett munkájának gyümölcsét, és belép az Õ
azdagságába.
Jézus van e névben
Õ maga az a név.
Mindaz ami Õ volt, mindaz amit tett, mindaz ami Õ jelenleg, és mindaz, ami Õ v
alaha is lesz benne van e névben most.
Megszerezte a gyógyulást; Õ a gyógyulás a számunkra most.
Kielégítette az igazság követelményeit, és Õ lett a mi igazságunk Õ a mi igazság
Lement, át a halálon és életre kelt, Õ a mi életünk most.
Õ adott nekünk életet Õ maga az az élet, amit adott nekünk.
Õ a gyógyulás, Õ az egészség, Õ a gyõzelem, Õ a mi mindenünk és Õ van mindenben.
E név a gyógyulás
És amikor megadta nekünk azt a jogot, hogy használjuk az Õ nevét a betegek gyógyít
, ez egyszerûen azért történt, hogy a név használatával elõhozhassuk az Õ befejezett munkájá
ességét, hogy a rászorult emberek megtudják, e név használatában az élõ, gyógyító Krisztus v
Nem arról van szó, hogy próbáljunk meg hinni, sem arról, hogy próbáljuk meg megsze
zni a gyógyulást.
A hit szükségtelenné válik a szó jelenlegi értelmében.
A gyógyulás már a miénk; ez a név teszi elérhetõvé számunkra.
Ez a név a miénk, és ebben a névben található minden segítség, minden gyõzelem, mi
rõ, minden egészség.
Ne próbálkozz; ne erõlködj egyszerûen csak használd a nevet.
Használd ezt a nevet olyan szabadon, ahogy a csekkfüzetedet használod.
A pénz letétbe van helyezve; ezért a csekk kitöltéséhez nem szükséges valamiféle
hit; pontosabban nem vagy tudatában annak, hogy hitet alkalmazol, bár azt teszed.
Jézus nevének használatában is hitet gyakorolsz ez az ösztönös hit, az a fajta
amit olyan bizonyságok hoztak nekünk, amelyek a kétség árnyékát is kiszorítják.
Minden másfajta hit természetellenes.
Jézus Krisztus második eljövetelekor részünkrõl a hitnek semmiféle cselekedetére n
esz szükség ahhoz, hogy elváltozzunk; semmiféle erõfeszítésre nem lesz szükségünk, hogy elfo
halhatatlanságot egyszerûen csak halhatatlanná válunk el fogunk változni.
Ez benne van a tervben, Isten örök programjában. Nem lesz szükség különleges hi
e a feltámadáshoz a feltámadás benne van a programban.
Az Õ terve
Ha megértenénk az Õ mának szóló programját, a betegek abban a pillanatban meggyógy
k, amint a betegség megérinti õket.
Ha annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyan
az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti [vagyis meggyógyítja] a ti h
andó testeiteket is az Õ tibennetek lakozó Szelleme által.
Ez itt nem a feltámadásunkra vonatkozik; ez a testünkre vonatkozik mostani áll
apotában (a halandó azt jelenti, ki van téve a halálnak). A mi testünk a sírban nem lesz hal
andó, hiszen már meghalt, sem a szellemünk nem marad a halott testben.
Ez a terv egy része a Szellem e célból lakik bennünk.
Nem az egyedüli cél, de az egyik oka az Õ bennünk lakozásának, hogy meggyógyítsa a
fizikai testünket azokból a betegségekbõl, amik folytonosan ránk próbálnak akaszkodni.
Amikor megértjük ezt, nem próbálkozunk majd azzal, hogy hitet gyakoroljunk a g
yógyulásunk vagy bármilyen más szükségletünk átvételekor mert egyszerûen fel fogjuk ismern
t, hogy a gyógyulás, a szükségleteink betöltése benne van a programban, része a programnak é
fogadjuk azt, ami már hozzánk tartozik.
Vegyük például ezt az Igét:
Aki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek meghalván, az
azságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg , vagyis akinek sebeivel mi gyógyultunk m
eg.
Õ vitte fel a mi bûneinket az Õ testében a fára és Õ azok miatt a bûnök miatt halt
mi pedig hisszük, hogy meghaltunk Õvele együtt így nem kell újra meghalnunk a bûnnek.
Életre keltünk
Õ életre kelt és mi életre keltünk Vele együtt.
Meghaltunk a bûneinknek, meghaltunk a régi természetünknek, meghaltunk a beteg
ségeinknek, és feltámadtunk az Õ életének teljességében. Megszabadultunk régi bûnös természe
adultunk azoktól a bûnöktõl, amiket valaha elkövettünk, és megszabadultunk betegségeinktõl.
Amint megértjük ezt, amint tudatára ébredünk annak, hogy a mi régi bûnös természet
emmi joga, semmi hatalma sincs arra, hogy uralkodjék felettünk, mivelhogy halott; ak
kor nem fogadjuk el többé a sátán hamisítványát, amit tudatlanságunk miatt próbál ránk erõlt
gadjuk el a múltban elkövetett bûneink miatt való kárhoztatást sem, mert Krisztus azokat már
lhordozta, és nekünk azokat már sohasem kell újra hordoznunk. Kárhoztatást sem kell elszenve
dnünk miattuk, mert Õ kárhozatra ment miattuk, és elhordozta azokat.
Következésképpen mi már szabadok vagyunk, és nincsen azért immár semmi kárhoztatás
künk, akik Krisztus Jézusban vagyunk.
Ugyanez igaz a betegségeinkre is. Betegségeinket Õ viselte és fájdalmainkat hordo
zta. (Ésaiás 53:4)
Õt tették beteggé miértünk, és Õ viselte el a mi betegségeinket; amikor feltámadt,
egség uralma megszûnt. Õ pedig feltámadt, életre kelt, megszabadulván a betegség hatalmától.
Most már semmi joga a betegségnek, hogy ránk erõltesse magát, a sátánnak pedig sem
féle joga nincs arra, hogy bármilyen betegséget helyezzen ránk.
Szabadok vagyunk!
Amikor jönnek ezek a betegségek és bajok, ezeket éppen úgy kell kezelnünk, ahogy a
múltbéli bûneinkkel is tesszük.
Lehet, hogy az ördög megpróbál minket kárhoztatás alá helyezni oly módon, hogy fel
elõttünk múltbéli bûneinket, mi azonban azt mondjuk neki: Sátán, nincs nekünk már semmi kár
mert mi Jézus Krisztusban vagyunk. Õ elbánt már azokkal a bûnökkel és eltörölte azokat, és
tudod azokat elõhozni. A bûnök fényképét elõhozhatod, de magukat a bûnöket nem, mivel azok
ettek törölve.
Törvényes jogaim
Amikor az ördög megpróbál betegségeket helyezni rám, jogom van azt mondani neki:
ezeket a betegségeket Jézus az Õ testében már elhordozta, neked nincs jogod arra, hogy elõh
ozd ezek fényképeit és ezekkel ijesztgess engem.
Azok a betegségek feltétel nélkül meg lettek semmisítve, én pedig éppúgy szabad v
a betegségtõl, mint Jézus teste, amikor feltámadt a halálból. Mivel én Jézus Krisztusban vag
te nem teheted rám ezeket.
És ha a sátán esetleg megtámadná a testemet, nekem csak annyit kell tennem, hogy
felhívom az én Atyám figyelmét a fent említett tényre, a betegségnek pedig el kell mennie,
szen én már szabad vagyok!
Tudom, hogy az Õ sebeivel én meggyógyultam.
Ha meggyógyultam, egészséges vagyok.
Tudom, hogy az Õ feltámadása által én megigazultam, és nincs szükségem arra, hogy
egigazuljak. Én már igaz vagyok!
Tudom, hogy az Õ élete által életre keltem, és én élek!
Tudom, hogy én meghaltam Vele együtt; tudom, hogy feltámadtam Vele együtt; és tu
dom, hogy én Õbenne vagyok.
Tudom, hogy az Õ sebeivel meggyógyultam, ha pedig meggyógyultam, akkor én egészség
es vagyok. Hála Istennek!
Nekem már semmit sem kell tennem a gyógyulásomért, mint ahogy semmit sem kell
tennem a feltámadásomért, mert Õ az én feltámadásom! Õ az én gyógyulásom!
Õ mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet!
Õ az én feltámadásom; Õ az én életem; Õ az én gyógyulásom; Õ az én egészségem; Õ a
em, és Õ van jelen mindenben.
Most egyszerûen csak elismerem azt a tényt, hogy Õ meggyógyított engem az Õ helyet
tesítõ munkája során, és ennek köszönhetõen én már meggyógyultam.
Eljön az idõ, mikor ez a fajta tudás olyan elterjedt lesz, hogy azok a férfiak
és nõk, akik Krisztusban vannak és Õbenne járnak, abban a pillanatban meggyógyulnak majd, a
hogy megtámadja õket a betegség. Tökéletes egészségben élnek majd, testileg éppúgy, mint lel
zellemileg.
Így fognak élni, míg testük el nem használódik, és aztán elalszanak Krisztusban.
Éppúgy nem szükséges, hogy testünkben betegséget hordozzunk, mint ahogy nem szüks
, hogy szellemünkben meg nem bocsátott bûnt hordozzunk.
Az Õ Igéje igaz
Abban a pillanatban, amikor megvallom bûneimet, Õ hû és igaz, hogy megbocsássa bûn
eimet, és amikor Õ megbocsát nekem, akkor nekem meg van bocsátva.
Ugyanilyen alapon, amikor megvallom, hogy a sátán betegséget vagy gyengeséget
tett rám, Õ hû és igaz, hogy abban a pillanatban meggyógyítson engem, és én már meg is gyógy
Õ meggyógyított engem a bûnömbõl, most meggyógyít a betegségembõl hisz mindkettõ
forrásból származik.
Nincs szükség erõlködésre, nem kell véget nem érõ harcot folytatnunk a hitért.
Nekünk birtokunkban van az írott Ige, és Isten örökkön örökké fennálló trónja keze
Az Ige éppúgy nem vallhat kudarcot, mint ahogy Isten sem vallhat kudarcot,
és amikor megvallom bûneimet, bûnbocsánatot nyerek.
Ha én ezt elutasítom, ha ezt kétségbe vonom, elutasításommal, illetve kétkedésemme
nyilvánítom, hogy Isten hazug, hogy az Õ Igéje nem igaz, hogy mindaz amit Õ az Írásban mondo
, hazugság.
Minden hitetlenség Isten teljességének a megkérdõjelezése.
Ez az Õbenne való újfajta hit szilárddá teszi az ember egész szellemi természetét.
Ez a hit Isten hûségességének, és az Igében adott bizonyságoknak a megismerésébõl
k a tények részévé váltak a szellemi ismeretnek, így amikor a hívõ hitet gyakorol, olyan ö
ekszik, mint amikor egy olyan pénzösszegrõl állít ki csekket, amirõl tudja, hogy megvan a ba
nkban.
Eztán már nem több hitre, hanem több tudásra van szüksége, ami ösztönös hitet hoz
hatalmas szeretõ Atya Istenünk irányában.
A megvallás helye
Az egyház még sohasem adott helyet tanításai között ennek az életbevágóan fontos t
dig a megválaszolt ima, Jézus nevének a használata és a hit teljes mértékben ettõl függ.
Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vall
unknak (megvallásunknak) apostolára és fõpapjára, Krisztus Jézusra. (Zsid. 3:1)
A kereszténységet a mi megvallásunknak nevezi az Ige, és a Zsidó 4:14-ben ezt mo
ndja nekünk: ragaszkodjunk megvallásunkhoz .
A mi bibliafordításunk itt vallást ír, de ennek a görög szónak a jelentése: tanúsá
megvallásával.
Ismerjük a Róma 10:910-et: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, é
n hiszed, hogy Isten feltámasztotta Õt a halálból, megtartatol [azaz üdvözülsz]. Mert szívve
szünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Láthatjuk, milyen helyet foglal el a megvallás az üdvösségben.
Ugyanilyen helyet foglal el a hitben járásunk területén is.
A kereszténység megvallást jelent. Nyíltan megvalljuk, hogy kik vagyunk mi Kri
sztusban, és hogy ki Krisztus nekünk.
A megvallásainkkal lehet mérni a hitünket.
A hitünk nem tudja túlszárnyalni a megvallásainkat.
Nem a bûnmegvallásról beszélek. Itt most arról van szó, hogy megvallást teszünk a
ztusban elfoglalt helyünkrõl, törvényes jogainkról, arról, hogy mit tett meg értünk az Atya
ztusban, hogy mit végzett bennünk a Szent Szellem az Igén keresztül, valamint arról, mire
képes Õ rajtunk keresztül.
Nagyon komoly veszéllyel jár, ha kétféle megvallást teszünk.
Az egyik megvallásunkban megerõsítjük az Ige sérthetetlenségét, a másikban viszont
yeink és félelmeink jönnek elõ.
Valahányszor megvalljuk gyengeségeinket, kudarcainkat, kételyeinket és félelmein
ket, lesüllyedünk ezek szintjére.
Lehet, hogy nagyon buzgón és elszántan imádkozunk, és imáink során meg is valljuk
tünket az Igében, ennek ellenére a következõ pillanatban még azt is kétségbe vonjuk, hogy Õ
lgatott bennünket, mivel arról teszünk megvallást, hogy nincs meg nekünk az, amiért imádkozt
k. Ez az utóbbi megvallásunk tönkretette az elõbbi imánkat.
Egyszer megkért valaki, hogy imádkozzam a gyógyulásáért. Én imádkoztam érte, az il
ig azt mondta: Szeretném, ha továbbra is imádkoznál értem. Megkérdeztem, mi a kívánsága, m
m. Így felelt: Hát a gyógyulásomért. Azt mondtam erre: Nincs értelme imádkozni. Te épp mo
d meg Isten Igéjét.
Mert az Ige azt mondja: Akik hisznek, betegekre vetik kezeiket, és azok
meggyógyulnak; valamint hogy akármit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt .
Én a hit imáját imádkoztam, õ azonban nem fogadta el. Megvallásával érvényteleníte
mámat, és hatástalanná tette az én hitemet.
Megvallásodnak teljes mértékben meg kell egyeznie az Igével, és ha imádkoztál Jézu
vében, ki kell tartanod a megvallásod mellett. A negatív megvallás könnyen megsemmisítheti i
mád hatását.
8. fejezet
A név az evangéliumokban
Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Õ szabadítja meg az Õ népét
eibõl. (Mát. 1:21)
Keveset tudott akkor még Mária arról, hogy mit jelentett ez az angyali látogatás
és az a parancs, hogy az Õ nevét nevezzék Jézusnak.
Ez a név mindmáig növekszik, és az egész földkerekséget betölti immár.
E név jelentése igazság, szeretet, megigazultság, civilizáció, feltalálás, felfe
zet, irodalom, zene, egészség, boldogság, otthon, és még ennél is jóval többet jelent, ahogy
már felfedeztük a név tanulmányozása során.
Imé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek [vagyis megtest
k]. (Ésa. 7:14)
Az Immánuel jelentése velünk az Isten. A velünk az Isten jelentése pedig a meg
stesült Isten.
És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk most pedig ennek a megtestesült Ist
a neve ragadja meg a figyelmünket.
És gyûlöletesek lesztek az én nevemért. (Mát. 10:22)
Jézus tudta, hogy milyen helyet foglal majd el az Õ neve az emberek között. Tu
dta, lesznek olyanok, akik annyira szeretik e nevet, hogy meghalnak érte; mások anny
ira gyûlölik majd, hogy még gyilkolnak is miatta a bûnösök reszketnek, a szentek pedig örv
znek e névtõl.
És az Õ nevében reménykednek majd a pogányok. (Mát. 12:21)
Milyen igaz! Jézus neve az egyetlen név, ami megállíthatja a háborút a nemzetek kö
.
Ez a név magában hordozza a szeretetet, az életet, a világosságot, a szabadságot,
az örömet.
És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. (Mát. 1
8:5)
A gyerekeknek, elõször az emberi történelem során, van egy barátjuk a gyerekeket
e lehet fogadni az Õ nevében.
És micsoda ítélet vár majd mindazokra, akik akárcsak egyet is sértettek vagy bánta
aztak ezen kicsinyek közül, akik Õbenne vagy az Õ nevében hittek!
Milyen különösen értékes az, ahogy Jézus összeköti az Õ nevét az ember gyermekkor
A 20. vers beavat minket abba a titokba, hogy Krisztus egy a hívõkkel, ami
kor összejönnek.
Mert ahol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (
8:20)
Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és
sokakat elhitetnek. (Mát. 24:5)
Mennyire megértette Jézus, hogy mit fog jelenteni az Õ neve a világnak!
Tudta, hogy hamis tanítók és csalók fognak jönni az Õ nevében, és elõre figyelmezt
z egyházat erre a veszélyre, amellyel szembe kell majd néznie az idõk során.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az At
Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében. (Mát. 28:19)
Ez a nagy küldetés és a keresztség apostoli formulája.
A név Márk evangéliumában
Márk evangéliumában csupán négy utalást találunk a név használatára.
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a Te nevedben ördö
, aki nem követ minket; és eltiltottuk õt, mivelhogy nem követ minket. Jézus pedig monda:
Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul sz
hatna felõlem. (Márk 9:38-39)
Láthatjuk, hogy Jézus neve már halála elõtt hatalmas volt; voltak emberek, akik ör
dögöket ûztek és betegeket gyógyítottak az Õ nevében még az Õ halála, feltámadása és az Atya
gasztalása elõtt.
Ez önmagában is döbbenetes tény, és érdemes mélyen elgondolkoznunk rajta.
És lesztek gyûlöletesek mindenki elõtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad,
megtartatik. (Márk 13:13)
Jézus tudta, hogy az Õ neve miatt gyûlölni fogják követõit a világban, és ezzel a
meztetéssel készíti fel õket erre.
Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek;
yelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: be
kre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. (Márk 16:17-18) Ez az a nagy megbízatás, amit Õ adott
tanítványoknak.
Jézus ebben az igeversben említ még néhány dolgot, amit ez a név visz majd véghez.
Szinte zavarbaejtõ, ha arra gondolunk, hogy a világegyetem Istene megadja
az emberiségnek azt a jogot, hogy használja az Õ nevét törvényes jogot az embernek, hogy h
ználja Isten Fiának erejét és hatalmát.
Ebben a névben az anya gyermekére helyezheti kezét és gyógyulást szerezhet számára
Az eredeti görög szöveg szerint: a hívõk kezeiket a betegekre fogják tenni ebben
ben, és azok meg fognak gyógyulni.
Ez magában foglalja Isten minden gyermekét: nem különleges ajándék, nem különlege
t hanem egyszerûen csak a hívõk -rõl van szó.
Jézus azt mondta: Íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig , és
eg is ily módon van velünk.
Megadta nekünk az Õ nevének használatát, és ha elmegyünk a pogány népekhez hirdetn
egyelmét, úgy fogunk cselekedni, ahogy azt Pál is tette Málta szigetén, és sok más helyen.
Ebben a névben kell kiûzni az ördögöket, ebben a névben kell meggyógyítani a beteg
, és ebben a névben történnek más hatalmas csodák is, amelyek hatására azt kérdezik majd az
k: Ki ez a Jézus, akinek a nevében ti munkálkodtok?
Istennek sohasem volt szándékában, hogy bármilyen változás legyen a módszerekben v
y a szolgálatban az idõk során. Csupán azt akarta, hogy a nemzetek fejlõdésével nagyobb tere
nyerjenek ezek a módszerek, viszont a Jézus nevébe helyezett csodaelem legyen az, ami
mindenhol megnyitja a zárt ajtókat az egyház számára; ezáltal gyógyuljanak meg a betegek; ez
l törjön meg a sátán ereje az emberek élete felett, és ezáltal váljanak szabaddá a foglyok.
Mindennek e láthatatlan megváltó nevében kell megtörténnie.
A név Lukács evangéliumában
Lukács evangéliumában hét utalás van a névre; röviden tekintsük át ezeket.
Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki
engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött: mert aki legkisebb mindnyájan ti közöt
tetek, az lesz nagy. (Luk. 9:48)
Ugyanezzel a gondolattal már találkoztunk Máté evangéliumában. Jézus megbecsüli a
yerekeket, és helyet ad a gyerekeknek a gyülekezetben.
Nem elég hittanórára járatni gyermekeinket. A gyerekeknek megvan a saját helyük a
gyülekezetben, és ne olyan valaki tanítsa õket, akinek még üdvössége sincs. Isten valóságos
ktassa õket.
Egy másik meglepõ dolgot is közöl velünk ez a vers Valaki e kis gyermeke
befogadja az én nevemben, engem fogad be.
Ezek szerint az Õ neve azonos õmagával.
Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be.
Jézus megtanítja nekünk az Õ nevének szentségét. Felelvén pedig János, monda:
láttunk valakit, aki a Te nevedben ördögöket ûz; és eltiltottuk õt, mivelhogy Téged nem köve
lünk. És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk, mellettünk van. (Luk.
-50)
Jézus azt mondta Jánosnak: Ne tiltsátok meg neki. Hadd csinálja tovább. Hála Isten
nek mindazokért akiken segítettek, akár velünk járnak, akár nem.
Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is eng
Te neved által! (Luk. 10:17)
A tanítványok lehetõséget kaptak, hogy még Pünkösd napja elõtt meglássák Jézus nev
Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemb
en, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Luk. 21:
Jézus tudta, hogy támadnak majd hamis próféták, akik Krisztusnak adják ki maguka
t.
E fejezet 12. versében azt mondta, hogy a tanítványokat királyok és helytartók elé
iszik az Õ nevéért.
És prédikáltatni az Õ nevében a megtérésnek és a bûnök eltörlésének minden pogány
lkezdve. (Luk. 24:47)
Ez része a nagy küldetésnek prédikálni kell az Õ nevében a megtérést és a bûnök
Milyen kevés evangélista és prédikátor kapott megértést errõl a hatalmas igazságró
vének helyérõl az Evangélium hirdetésében!
Az ApCsel 8. fejezetében azt olvassuk, hogy az emberek miután meghallgatták
Fülöpöt, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirde
ogadták a Krisztust.
Milyen kevés helyet kap Jézus neve a mai egyházban!
A név János evangéliumában
Valakik pedig befogadák Õt, hatalmat (jogot) ada azoknak, hogy Isten fiaivá l
egyenek, azoknak, akik az Õ nevében hisznek. (Ján. 1:12)
Ezek szerint az üdvösség az Õ nevében való hit által jön.
Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az Õ nevében,
jeleit, amelyeket cselekszik vala. (Ján. 2:23)
Egy új elem jelenne meg a kereszténységben, ha értelmes módon megtanítanánk az emb
eknek azt, hogy mit jelent bûnösként hinni a névnek, majd pedig hívõként hinni a névben.
Bûnösként hittem a névnek; hívõként bele vagyok keresztelve a névbe; most már a né
és élek; és ez az Ember a feje az egyháznak.
Jézus a fej mi vagyunk a test.
Mi bele vagyunk keresztelve a fejbe.
A név a fejhez tartozik, és a fej adja meg nekünk, a testnek azt a jogot, ho
gy ennek a névnek az erejében éljünk és járjunk.
Aki hisz Õbenne, nem kerül ítélet alá: aki nem hisz máris ítélet alatt van, mert
tt az Isten egyszülött Fiának nevében. (ASV American Standard Version)(Ján. 3:18)
Az ember azért kerül ítélet alá, mert nem hitt e névben.
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az A
a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. (Ján. 14:1314)
Ekkor történt meg elõször, hogy azt tanították az embereknek, hogy egy közbenjáró
imádkozzanak.
Jézus itt megadja a tanítványoknak azt a különleges elõjogot, hogy az Õ nevében im
anak.
Egészen eddig a fõpapon keresztül imádkoztak. Mostantól fogva azonban az új Fõpapo
keresztül kell imádkozniuk.
Bárhová mennek, bármit is tesznek, nekik kell viselni annak a nevét, aki az At
ya jobbján ül. Jézus pedig azt mondja, hogy az Atya dicsõül meg a Fiúban, ha mi az Õ nevében
ozunk és kérünk.
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
Jézus azért ül ott az Atya jobbján, hogy támogassa a kéréseinket, amikor feljutnak
z Atya elé az Õ nevében.
...akármit kértek az Atyától az én nevemben, Õ megadja néktek. (Ján. 15:16)
És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek
, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, Õ megadja néktek. Mostanáig semmit
m kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes leg
. 16:2324)
Íme a hatalmas ígéret, Krisztus nevében.
Ebbõl világosan láthatjuk az egyház csodálatos imaéletének törvényes alapját a j
evének megszorítások nélküli használatára.
Ha mi Isten gyermekei vagyunk, mindaz, ami ebben a névben van, hozzánk tar
tozik.
Nem az a kérdés, hogy méltók vagyunk-e erre; arról van szó, hogy Õ elfoglalta a he
a mennyben, mi pedig mint fiak és leányok elfoglaljuk a mi helyünket és élünk a jogainkkal.
9. fejezet
Az Apostolok cselekedetei
ApCsel. 2:38 Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusn
ak nevében...
Jézus nevének elsõ használata minden bizonnyal különös erõvel hatott a zsidókra.
Ötven nappal elõtte õk voltak, akik mezítelenül keresztre feszítették Õt. Most ped
háromezren így kiáltanak fel: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
Péter azt válaszolja: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Kr
ztusnak nevében, a bûnöknek eltörlésére;...
Ez szakítást jelentett a zsidó vallással, bár ez akkor még nem volt nyilvánvaló el
e a névbe való keresztelkedés azt jelentette, hogy felvették ezt a nevet, és ezentúl viselni
fogják ennek a névnek a bélyegét honfitársaik között.
Az elsõ csoda a névben
A 3. fejezetben találjuk a név elsõ nyilvános használatát.
Péter és János felmennek a templomba imádkozni (még nem különültek el a templomi i
tisztelettõl), és ahogy odaérnek a templom kapujához, amelyet Ékesnek neveznek, meglátnak ot
t egy sánta embert rongyokban, mocskosan és magatehetetlenül, amint alamizsnára nyújtja a
kezét.
Péter és János, szemeiket rávetve, azt mondják ennek az embernek: Nézz mireánk!
Õ pedig remélve, hogy kap valamit, felnéz rájuk.
Majd azt mondja Péter: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom
néked:...
Szinte látom, ahogy ennek az embernek a szemében a titokzatos várakozást csalódo
ttság váltja fel, amint ránéz erre a két alázatos halászemberre.
Péter így folytatja: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj föl és járj!
Hirtelen izgalom járja át a testét. Péter lehajol érte, megfogja a kezét, és felse
õt; és azok a bokák, amik csecsemõkora óta erõtelenek voltak, a férfikor erejével telnek me
Elõször életében ugrál, fut és jár ez az ember.
Kiskorától kezdve csak nézni tudta, ahogy más gyerekek játszottak, nem tudott rész
t venni a játékaikban, és most ez a magatehetetlen, a környezete számára haszontalan ember,
csak úgy kicsattan az életerõtõl és egészségtõl.
Szökdelve, ugrálva és Istent hangosan dicsérve befut a templomba, végül visszatér
rhez és Jánoshoz, kezüket szorongatja, mialatt az összesereglett tömegnek Péter bejelenti:
Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tulajdon erõnkk
el vagy jámborságunkkal mûveltük volna azt, hogy az járjon. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákob
ne, a mi atyáinknak Istene megdicsõítette az Õ Fiát Jézust, kit ti elárultatok, és megtagadt
ilátus elõtt, noha Õ úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtá
tátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek. Az életnek fejedelmét pedig megöltétek,
az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. És az Õ nevében való hit ál
ette meg az Õ neve ezt, akit láttok és ismertek; és a hit, mely Õáltala van, adta néki ezt a
séget mindnyájan a ti szemetek láttára. (ApCsel. 3:12-16)
Hogyan használta a korai egyház a nevet?
Ez az elsõ feljegyzett csoda Jézus nevében.
Figyeljük meg, mit mond az Írás:
Az Õ nevében való hit által erõsítette meg az Õ neve ezt, akit ti láttok és ismer
hit mely Õáltala van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. (ApCsel. 3
Itt lépünk elõször érintkezésbe azzal a különös erõvel, amivel Jézus neve felruház
Ez a csoda szenzációt keltett; a tanítványokat letartóztatták, õrizetbe vették más

Ennek a csodának a hatására a tanítványok száma mintegy ötezerre nõtt.
Lõn pedig, hogy másnapra egybegyûltek azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsále
nás, a fõpap, és Kajafás és János és Sándor, és akik csak fõpapi nemzetségbeliek valának. És
e állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
Akkor Péter, Szent Szellemmel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izraelnek vénei
! Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felõl hallgattatunk ki, mi által
yult meg ez: Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáreti J
Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból,
azáltal áll ez tielõttetek épségben. Ez ama kõ, melyet ti építõk megvetettetek, mely lett a
etnek fejévé. És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég
név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. (ApCsel. 4:512)
Megdöbbenés a fõtanácsban
Azt akarták tudni, milyen erõvel vagy milyen eszközzel, vagy milyen név által vi
tték végbe e hatalmas cselekedetet.
Péter elmondta nekik, hogy ezt a názáreti Jézus nevében cselekedték, akit õk keres
re feszítettek, akit Isten feltámasztott a halálból az Õ nevében történt, hogy most itt ál
ez az ember épségben.
Majd a fõtanács intézkedett.
Azt mondták: Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lõn által
uk, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak; tudtukra van, és el nem tagadhatjuk. (ApC
sel. 4:16)
Bármennyire is szeretnénk, ezt a tényt nem tagadhatjuk le: egy ember, aki évek
óta nyomorék volt, hirtelen meggyógyult Jézus nevében.
Ilyen csoda ezelõtt még sohasem történt az emberi történelem során. Ez alapjaiban
a meg a fõtanácsot. A legbölcsebb emberei is zavarban voltak, a tanítványokat kiküldték egy
e, mialatt a fõtanács határozott, és végül félelmükben megfenyegették õket:
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg õket, hog
egy embernek se szóljanak ebben a névben. Azért beszólítván õket, megparancsolták nékik, hog
ességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. (ApCsel. 4:1718)
Úgy tûnik, azt nem ellenezték, hogy tanítsák az Õ feltámadását, viszont féltek enn
k az erejétõl, és megparancsolták nekik, hogy ne tanítsanak és ne prédikáljanak ebben a névb
tán elküldték õket.
Azok pedig visszamentek az övéikhez, és elmondták, hogy mi történt.
Majd egy figyelemreméltó imádságot mondtak el:
Most azért, Urunk, tekints az õ fenyegetéseikre: és adjad a Te szolgáidnak, hogy
teljes bátorsággal szólják a Te beszédedet. A Te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jel
ténjenek a Te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. (ApCsel. 4:2930)
A tanítványok most már azt várták, hogy jelek és csodák kövessék a Jézus nevében v
És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyûltek, és betelének min
Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala. (ApCsel. 4:31)
Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lõn a nép között; és a szomszéd v
okasága is Jeruzsálembe gyûlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektõl gyötretteket: kik
ind meggyógyulának. (ApCsel. 5:12,16)
A börtönajtók megnyíltak
Újra letartóztatták és bebörtönözték õket, de az Úr angyala megnyitotta a börtön a
ondta nekik, hogy menjenek el a templomba és hirdessék a népnek ez életnek minden beszédét.
Reggel a tanács elé állították õket, a fõpap pedig ezt kérdezte tõlük:
Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben?
És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mireánk akarjátok hárítani annak az e
sel. 5:28)
Ekkor történt meg az egyik legdrámaibb esemény a korai egyház életében: mivel a ta
megosztott volt, Isten ereje pedig ilyen hatalmasan megnyilvánult az emberek között G
amáliel figyelmeztette õket, hogy ne bántsák a tanítványokat, nehogy esetleg Isten ellen har
coljanak ily módon.
Ennek ellenére megverették a tanítványokat, és megparancsolták nekik, hogy ne szól
nak Jézus nevében, majd elbocsátották õket.
Õk annakokáért örömmel menének el a tanács elõl, hogy méltónak tétettek arra, hog
lázattal illettessenek. (ApCsel. 5:41)
Senki sem tudja úgy elolvasni az Apostolok cselekedeteinek ezt a részét, hog
y ne vegye észre, Jézus neve milyen hatalmas helyet foglalt el a korai egyház életében.
István halálát és Fülöp Samáriában való prédikálását követõen eljutunk ehhez a fon
De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tart
etes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok. (ApCsel
. 8:12)
Õ nem csak Isten országát, hanem Jézus nevét is hirdette.
Úgy tûnik, hogy a korai egyház szentelt idõt arra, hogy tanítsa az embereket Jézus
nevének használatára.
Bizonyára megértették, hogy birtokukban van az, amit ma úgy hívhatnánk: törvényes
Jézus nevének használatára.
A név a gyógyulásban
Használták e nevet a betegekkel kapcsolatban is. Úgy tûnik, különösebben nem imádk
k a betegekért, hanem csak rájuk tették a kezüket Jézus nevében, vagy mint az Ékes kapunál,
mondták: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
Pál megtérését követõen Isten elküldi Ananiást, hogy keresztelje meg Pált. Isten e
dja az ApCsel. 9:15-16-ban:
Mert õ nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és király
rael fiai elõtt. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.
Jézus neve volt a csatabárd Pál szolgálatában.
Pál kezében olyan volt ez a név, mint Mózes kezében a vesszõ.
Ha az egyiptomiak el tudták volna lopni azt a vesszõt, megfosztották volna Móz
est a fegyverétõl.
Ugyanígy, ha a pogányok és a zsidók meg tudták volna akadályozni az egyházat Jézus
ek használatában, megfoszthatták volna az egyházat természetfeletti erejétõl, és a hajától m
tt Sámsonhoz hasonlóan, csupán közönséges emberek lettek volna.
A modern egyház, miután elveszítette Jézus nevének erejét, a hajától megfosztott S
szintjére süllyedt.
Az ApCsel. 9:27-29-ben olvassuk:
Barnabás azonban maga mellé vevén õt (Pált), vivé az apostolokhoz, és elbeszélé n
látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorságga
Jézus nevében. És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben: és nagy bátorsággal tanítván a
n...
Ez többet jelentett az evangélium egyszerû hirdetésénél, ahogy azt ma elgondoljuk.

Újfent, a jeruzsálemi gyûlésen, az ApCsel. 15:13-14 feljegyzése szerint, Jakab a
zt mondta:
Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodot
t elõször Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az Õ nevének.
A név köré összegyûjtött nép
A pogányokból lett egyház egy olyan nép, amely kijött a világból és Jézus nevéhez
lyan nép vagyunk, akik a név köré csoportosulunk; amikor gyülekezetként, illetve egyházként
k Jézus neve köré jövünk össze.
Ez egy természetfeletti test, természetfeletti erõvel felruházva, egy természetf
eletti névhez felsorakozva.
Az Úr legyen hozzánk irgalmas! Hogyan estünk ki ebbõl a magas méltóságunkból.
Amikor az ember elmegy egy átlagos gyülekezeti vagy egyházi alkalomra, csak
azt hallja, hogy férfiak és nõk Istenhez könyörögnek hitért, panaszkodnak gyengeségeik miatt
gvallják, hogy képtelenek megállni az élet nehéz helyzeteiben. Ha ismernék az igazságot, fel
rakoznának Jézus neve mellett e magasságos név pedig magában foglalja Isten mindenhatóságá
ak az erejét, aki viselte e nevet, és õk nem tudják ezt!
Bárcsak tudnák, hogyan kell felkapcsolni azt a kapcsolót, hogy fényt, dicsõséget é
a Mindenható erejét megkapják, mindazt ami a rendelkezésükre áll.
Az ApCsel. 16:16-18 nagy erõvel mutatja be nekünk a név használatát:
Lõn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve elõnkbe, ki
dásnak szelleme vala, ki az õ urainak nagy hasznot hajta jövendõmondásával. Ez követvén Pált
et, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az üdvöss
hirdetik. Ezt pedig több napon át mûvelte, Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván,
dá a szellemnek: Parancsolom néked a Jézus nevében, hogy menj ki belõle. És kiméne abban az
.
A lány megszabadult, az apostolokat letartóztatták; ekkor történt az a hatalmas
csoda, hogy a filippibeli börtön ajtaja megnyílt, a börtönõr pedig Pál és Silás lábainál sír
e azt kérdezte:
Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?
Õk azt válaszolták: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a
.
Ugyanaz a név, ami délután megszabadította azt a lányt a démon hatalmából, most ez
embert Isten családjának fiúsági jogon járó kiváltságaiba vezette.
Jézus neve többet jelentett a korai egyház számára, mint ma nekünk, megvolt a hely
e a szolgálatukban, amit ma már nem mondhatunk el.
Van valami, ami elfoglalta e név helyét?
Mondják, hogy az iskolai oktatás veszi majd át a helyét; hogy az egyháznak már nin
cs szüksége Isten természetfeletti erejére.
Így okoskodnak: Mi már túljutottunk a Szent Szellem tanításán, és az emberi bölcse
elyettesíteni tudja Krisztus nevének az erejét; az a név már kiüresedett, nincs ereje; mert
fõiskoláink, egyetemeink és értelmi képességeink hatalmas fejlõdésével már túljutottunk Iste
mberi értelem képes olyan csodákra, hogy Isten fizikai csodái szükségtelenné váltak.
Ez szégyen ránk nézve!
Hitehagyott egyházzá lettünk, hason csúszunk a porban, saját tudatlanságunk tart m
inket rabságban.
Izrael babiloni fogsága elõképe annak, ahogy a világi erõknek sikerült az egyházat
gy Babilon-szerû fogságba vinni.
Semmi más, csakis egy természetfeletti Isten fog minket valaha is megszaba
dítani!
Milyen kevéssé vagyunk tudatában annak, hogy az ellenség egyszerûen csak jókat nev
et semmitérõ prédikációinkon és semmitérõ irományainkon.
Egy hatalmas csoda Jézus Krisztus nevében többet ér száz modernista prédikációnál,
legtöbb egyházban hallható.
Isten elveszítette erejét?
Jézus talán nyugdíjba ment?
Van feljegyzésünk valahol arról, hogy Isten azt mondta, Jézus nevére nincs többé s
k?
Hogy a fõiskolák, az egyetemek és az egész oktatási rendszer átveszi majd e név he
?
Olvassunk el még egy lenyûgözõ esetet az ApCsel. 19:1117-bõl:
És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által: annyira, hogy
etegekhez is elvivék az õ testérõl a keszkenõket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a
a gonosz szellemek kimenének belõlük. Elkezdék pedig némelyek a lézengõ zsidó ördögûzõk köz
ni azokra, akikben gonosz szellemek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit P
prédikál. Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó fõpapnak fiai heten, akik ezt mûvelik
reájuk ugorván az az ember, akiben a gonosz szellem vala, és legyõzvén õket, hatalmat võn r
tuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. Ez pedig tudtokr
lõn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szál
nyájukra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.
Pál szolgálata Jézus nevében olyan nagy hatású volt, a csodák annyira magukért bes
, hogy még a gonosz lelkületû emberek, a varázslók is megpróbálkoztak e név használatával; é
talmas csodák által megdicsõült Efézusban.
Bárcsak a mai gyülekezetekben és egyházakban is megdicsõülne Jézus neve!
Ez meg is történne, ha a hívõk ismernék törvényes jogaikat, és tudnák, hogyan élje
kal.
Az ApCsel. 26:9-ben Pál védekezésképpen azt mondja: Én bizonyára elvégeztem
magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
Figyeljük meg, milyen helyet ad Pál a névnek ebben az igeversben azelõtt úgy gon
dolta, hogy Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednie!
Milyen végkövetkeztetést tudnánk levonni az Apostolok cselekedeteibõl a név haszná
tával és helyével kapcsolatban?
Jézus neve valójában átvette helyét a mennybe felemeltetett és felmagasztaltatott
nak. Ahol csak Jézus megdicsõült volna személyes jelenléte által, ott most az Õ neve vette á
helyét.
Nyissa meg az Úr megvakított szemeinket!
Az a név semmit sem veszített hatalmából, sem erejébõl; kudarcra van ítélve az a p
, ami a világkorszak helytelen értelmezésével meg akar fosztani minket az Ige hatékonyságátó
iszen világosan látható Pálnak a pogányok felé való szolgálatából és a pogányoknak írt level
en helyet ad Jézus nevének. Ez teljes mértékben cáfolja azoknak a tanítását, akik Jézus nevé
áthelyezik az eljövendõ ezeréves földi királyság korszakába.
Nem, ez nem így van! Jézus neve hozzánk tartozik most.
Ez a mi törvényes jogunk; ez a név a miénk.
Milyen gazdag lehetne a mai egyház erõben, tapasztalatban és kegyelemben, ha
ismerné kiváltságait, felkelne ebben a névben és mindezt magához merné venni!
10. fejezet
A név az apostoli levelekben
Nagy világosságot nyerhetünk, ha tanulmányozzuk a név használatát az apostoli leve
kben.
Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszent
elteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét
segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken. (I. Kor. 1:2)
Mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják.
Azokban a korai napokban a hívõk ismerték ennek a névnek az értékét, helyét és hat
igen nagyra becsülték e nevet.
Jézus neve erejének frissessége tudatában jártak és éltek.
Amikor felhívást intéztek testvéreikhez, ilyen fordulatot használtak:
Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyáj
an egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások...
Felhívásukat Jézus nevében hozták elõ.
Az I. Kor. 5:4-ben olvassuk: ...a mi Urunk, Jézus Krisztusnak nevében egybe
gyûlvén.
Itt a gyülekezetnek éppen egy belsõ nehézséggel kellett szembenéznie az egyik fi
alember egy igen súlyos vétséget követett el.
Pál pedig azt mondja nekik, hogy amikor összejönnek az Úr Jézus Krisztus nevében,
adják át az ilyet a sátánnak a test pusztulására, hogy a szelleme üdvözüljön az Úr Jézusnak
Abban a névben volt az élet és a halál ereje azokban a napokban.
Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, de megszenteltettetek,
de megigazíttatatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által. (I. Kor. 6:11)
Itt az áll, hogy õk meg vannak mosva, szentelve, igazítva abban a névben.
Minél tovább megyünk az apostoli levelekben, annál mélyebben megérint minket az, h
ogy milyen erõ, méltóság és isteni kegyelem helyeztetett e névbe.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Isten
k és Atyának. (Ef. 5:20)
Még dicséretünk és imádatunk sem mehet közvetlenül Isten elé: az Úr Jézus Krisztus
ell ezeket elõhoznunk.
Ez nem akadályoz minket abban, hogy imádjuk és dicsérjük magát Jézust, de amikor a
Atyát dicsérjük, ezt az Úr Jézus Krisztus nevében kell tennünk.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá Õt, és ajándékoza néki oly nevet, amely min
felett való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és föld alat
minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére. (Fil. 2:911)
Isten hatalmasan felmagasztalta Jézus nevét mindhárom világban minden térd megha
jol, minden angyali lény meghajol ennek a csodálatos ember Jézusnak a neve elõtt.
Nincs név, ami ilyen hatalmas lenne; nincs név, amihez ilyen hatalmas dicsõség
tartozna, mint Jézus nevéhez.
Jézus neve egyre csak növekedett a földön, attól a naptól fogva, hogy ott feküdt a
zolban, és Mária, ahogy Õt nézte, visszaemlékezett az angyal szavaira: ...és nevezd annak n
Jézusnak, mert Õ szabadítja meg az Õ népét annak bûneibõl.
A jászolról szóló próféciától a kereszt tragédiáján át végigszáguldván az elmúlt k
csak növekedett egészen a mai napig. A zsidók és az egész világ pogányai kénytelenek elismer
zt a nevet.
A keresztény országokban senki sem írhat meg egy hivatalos okiratot anélkül, hog
y meg ne emlékezne Jézus nevérõl. A dokumentumon fel kell tüntetni, hogy az Úr hányadik évéb
.
Az Úr úgy intézte, hogy hitétõl függetlenül mindenki ismerje el Krisztus születésé
n egyes alkalommal, amikor egy levelet keltez.
Ahol csak ez a név ismertté, elismertté és tiszteltté vált, a lakóhely otthonná vá
z anya rabszolgából az otthon tisztelt királynõjévé lesz, a semmibevett kislánykákat pedig s
tet és tisztelet veszi körül.
Ahol csak tisztelettel illetik ezt a nevet, az oktatási intézmények gomba módr
a szaporodnak, a találmányok, a tudományos kutatások és a felfedezések támogatókra lelnek.
Ez a név, amit semmibe vettek és megtapostak a kegyelem korszakában, ez a név
félelemmel fogja eltölteni a gonosz emberek szívét.
Cselekedj mindent a névben
És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevébe
n cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Õáltala. (Kol. 3:17)
Az Efézusi levél azt mondja, hogy amikor az Atyát imádjuk, e néven keresztül kell
tennünk, itt viszont még azt is mondja, hogy: Mindent, amit csak cselekesztek szóval v
agy tettel, mindent e névben cselekedjetek.
Ez véget vet annak a vitának, hogy Jézushoz imádkozzunk-e.
Ez adja meg Jézus helyét; ez emeli fel e nevet mindennapi életünkben.
Mindent, amit csak teszünk szóval vagy tettel, ebben a névben kell tennünk, és c
sakis ebben a névben.
A II. Thessz. 1:1112-ben erre kapunk egy újabb utalást: Mivégbõl imádkozunk is m
denkor tiérettetek, hogy a mi Istenünk méltónak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be
t a jóban való teljes gyönyörûséggel, és a hitnek hathatós munkálásával, hogy dicsõíttessék
us Krisztusnak neve tibennetek, és ti is Õbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak
kegyelmébõl.
Ez az igevers talán még az eddigieknél is világosabban hangsúlyozza a név helyét m
dennapi életünkben és szolgálatunkban. E névnek meg kell dicsõülnie az életünkben, és meg ke
e a szolgálatunkon keresztül.
Lehetne-e a nevet annál jobban megdicsõíteni, mint ha úgy használjuk, ahogy a ko
rai egyház használta?
A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonját
el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mit
k kapott. (II. Thessz. 3:6)
Itt Pál apostol utasítja az egyházat az Úr Jézus nevében, hogy a hívõk vonják el m
minden olyan testvértõl, aki rendetlenül él.
Milyen hatalmas lehetett az a név a korai egyház szemében!
Annakokáért Õáltala vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az Õ
tévõ ajkaknak gyümölcsét. (Zsid. 13:15)
Az õ bizonyságtételük a világ elõtt e név megvallása volt.
Most már értem, hogy mit jelent az ApCsel. 8-ban, hogy Fülöp Isten országát és Jéz
evét hirdette.
Prédikálták a nevet; hirdették e név erejét, hatalmát és csodáit.
Nagyra értékelték Jézus ígéretét, amikor azt mondta: Mostanáig semmit sem kértete
vemben.
Elmentek és szenvedtek a névért.
Most már világosabban értem, hogyan érezhették magukat a zsidó papok, amikor megti
ltották a tanítványoknak, hogy többé ne prédikáljanak ebben a névben.
Miután letartóztatták a tanítványokat, azt mondták nekik: Nem megparancsoltuk-e n
k, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal...
Õk ismerték, hogy mit ér ez a név, e név erejének a frissességében éltek, és azok
s tisztában voltak e név erejével.
A Jakab 2:7-ben olvassuk: Nem õk káromolják-é azt a szép nevet, amelyrõl neveztet
k?
Jakab szép névnek nevezi, az angol fordítás szerint tiszteletre méltó név . Ti
, megbecsüléssel és szeretettel tekintettek fel arra a névre, ami igen hatalmas dolgokat
cselekedett az egész országban.
Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felet
gkenvén õt olajjal az Úrnak nevében. (Jak. 5:14)
A betegeket ebben a névben kenték meg, hogy meggyógyuljanak.
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket... (I. Pét. 4:14)
Boldogan viselték a gyalázatot ezért a névért.
Nagyon világosan láthatjuk, hogy Jézus neve vezetõ helyet foglal el tanításaikban;
amikor pedig egy pogány faluba vagy városba mentek, ezt a nevet prédikálták az embereknek
, ahogy Fülöp is azt prédikálta, amikor lement Samáriába.
Elmondták az embereknek, hogy Jézus nevében van az az erõ, ami meggyógyítja a bete
geket, kiûzi a démonokat, hatalmas dolgokat és csodákat tesz hogy az Õ Istenük képviseltet
gát ebben a névben.
Írok néktek gyermekek, mert a ti bûneitek megbocsáttattak az Õ nevéért. (I. Ján.
Itt egy másik értelemben használatos a név, viszont igen hatalmas üzenetet közöl v
k. A bûnök az Õ nevéért az Õ neve miatt bocsáttatnak meg.
Ez pedig az Õ parancsolata, hogy higgyünk az Õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevébe
szeressük egymást... (I. Ján. 3:23)
Az a parancsolat, hogy higgyünk a névben, az eredeti görög szövegben így áll szó s
nt: higgyük a nevet.
Akkor nekünk hinnünk kell ezt a nevet hinnünk kell mindazt, amit képvisel hinn
k kell mindazt, amit ez a név jelent az Atya szívének. Nekünk hinnünk kell ezt a nevet!
Kedves olvasó, most tedd fel magadnak õszintén a kérdést: Én hiszem a Jézus nevét
jelent ez a név az én életemben?
Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hog
y örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. (I. Ján. 5:13)
Hiszünk a névben, hogy üdvözüljünk; hiszünk a névben, hogy legyen erõnk a szolgála
Nekünk hívõknek Krisztusban elfoglalt helyünk miatt törvényes jogunk van arra, hog
y Jézus nevében imádkozzunk, és magunkhoz vehetjük e névbõl mindazt a végtelen szeretetet, g
gságot, kegyelmet, üdvösséget és szabadulást, ami már hozzánk tartozik.
Látjuk az apostoli levelek tanításaiból, hogy mi volt Jézus szándéka, amikor azt a
atalmas ígéretet tette nevének használatáról.
Jézus neve lett a középpont, mindent e név köré építettek missziós tevékenységük s
Ebben a névben éltek, cselekedtek és dicsérték Istent.
Ez a név jelentette a táplálékot és az öltözetet. Ez a név jelentette a megszabadu
llenségeik kezébõl. Ez a név jelentette az erõt a démonok és a betegségek felett. Ez a név j
tte Isten imádatát és dicséretét, és e néven keresztül járultak Isten elé.
Jézus Krisztus egyházának láthatatlan ereje és csodatévõ hatalma ma is ebben a hat
mas névben található.
11. fejezet
A név a mindennapi konfliktusokban
Ebben a névben található a kereszténység lényege. Ez különbözteti meg minden más v
Ez az a név, aminek leírására nem találunk jelzõket.
Mialatt itt volt a földön testben, Jézus mindenható Isten volt. Isten mindig m
eghallgatta az imáit és megengedte, hogy használja az Õ mindenható erejét, az Õ tetszése sze
.
Mielõtt elment, megígérte, hogy az embereknek ugyanúgy joguk lesz majd itt a föl
dön használni a mindenható Isten erejét.
Azt mondta a tanítványoknak, hogy ne menjenek el addig Jeruzsálembõl, amíg nem r
uháztatnak fel mennyei erõvel. A Szent Szellem fog majd beléjük költözni, és képes
zi õket arra, hogy használják az Õ nevét Isten akarata szerint, úgy, mintha Krisztus jött vo
a vissza ismét testben, használva ezt az isteni erõt, de most már kiterjedtebben, mivel
olyan sokan fogják majd használni.
Miután betöltekeztek a Szellemmel, ebben a névben prédikáltak félelmetes erõvel.
A betegek meggyógyultak, a démonok kiûzettek, a halottak pedig feltámadtak; eb
ben a névben hatástalan volt a kígyócsípés, ami oda vezetett, hogy egy egész sziget lakosság
fogadta Jézus Krisztust megváltójának.
Ebben a névben jött a nyelvek ajándéka, ami lehetõvé tette a Pünkösd napján összeg
nféle nemzetbõl való embereknek, hogy meghallják a bûnök eltörlésének örömhírét.
Ránk hagyta az Õ nevét
Mindez Jézus azon szavai által teljesedett be, amelyeket mennybemenetele e
lõtt mondott.
Az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólanak; kígyókat vesznek föl; és h
ost isznak meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Ez az erõ nem a Szent Szellemben volt, hanem abban, hogy a Szellem képessé t
ette a tanítványokat Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus nevének használatára.
Minden erõ annak a feltámadott ember Jézus Krisztusnak a nevében van, aki ott ül
az Atya jobbján a mennyekben. Az erõ nem a böjtölésben vagy a megszentelõdésben van, se
pedig a hosszú imákban, hanem Isten Fiának, a názáreti Jézusnak egyszerû nevében.
Az emberek keresik ezt az erõt Pünkösd erejének hívják mindenütt keresik, csak
em, ahol van. Ez az erõ a névben van keresd ott az erõt.
Ha megtanulod használni a nevet az Ige szerint, a Szellem erejében, megtalál
od azt a titkot, ami az apostolokon keresztül megrázta a világot.
Hogyan kell használni az Õ nevét?
Az Ige hívõjének kell lenned, Isten gyermekének kell lenned, engedelmes kell h
ogy légy az Igének.
Istenhez, az Atyához kell járulnod Krisztuson keresztül. Ne Jézushoz imádko
zz. Ne a Szent Szellemhez imádkozz; sohase mondd, hogy Jézus miatt kérsz valamit hanem
mindig az Õ nevében imádkozz.
Legyél határozott; ne sértsd meg azzal az Atyát, hogy csak össze-vissza beszélsz,
hanem kérd azt, amit akarsz.
Fiúként járulj az Atya elé ne úgy, mintha valami cseléd vagy rabszolga lennél; t
Õ saját gyermeke vagy, Õ pedig a te szeretõ Atyád. Õ szeret téged, te szereted Õt, ezért sz
boldog vagy az Õ jelenlétében.
Legfõbb vágyad, hogy Õ dicsõséget vegyen magának, ezért beszélj Vele õszintén, nyi
szívedet, fedd fel elõtte vágyaidat, és világosan fogalmazd meg a kéréseidet. Hadd lássa, h
ez az Õ dicsõségére és mások javára szolgál.
Adj formát az egésznek azzal, hogy jogos kérésedet az Õ Fiának nevében teszed meg,
ki ott ül az Õ jobbján, emlékeztesd Õt az ígéretére: Akármit kértek az Atyától az én nevemb
.
Az isteni ügyvéd
Most már egyenes az út kérésed elõtt. Az Úr Jézus vette át kérésed ügyintézését.
Te az Õ nevében kértél, ezzel Krisztust tetted meg személyes ügyvédeddé, most már
rtozik az ügyed.
Alázatos és egyszerû imád, amit ily módon az Ige alapján intéztél Hozzá, az Isten
Krisztus imájává lesz; te átadtad ügyedet a hatalmas ügyvédnek, aki átvette ügyed intézését.
Ez jól mutatja, hogy mekkora hatalmunk van odafent és idelent.
Ezután már semmitõl ne félj. Szállj szembe a heggyel ebben a mindenható névben; a
gynek el kell mozdulnia.
Bûn, betegség, körülmények, sátán mindezeknek hódolniuk kell e névre.
Használd ezt a nevet, bár reszketsz, amikor ezt teszed, ez azonban nem te
vagy, hanem az erõ, ami e név mögött áll. Nem kell érezned e név erejét elég, ha tudod ezt
nek meg kell futamodnia erre a mindenek felett diadalmas névre.
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben; kérjetek és megkapjátok,
a ti örömetek teljes legyen.
Az ima egyszerûsége
Ez az Evangélium egyik legdöbbenetesebb kijelentése: Akármit kértek az Atyától az
vemben, én megcselekszem azt.
Figyeljük meg, hogy mit mond Jézus: ti kértek én pedig megcselekszem azt.
Milyen csodálatos is ez imánk leegyszerûsödik.
Ti kértek mondja Jézus , én pedig megcselekszem azt.
Jézus azt mondja, hogy minden hatalom neki adatott mennyen és földön.
Jézus ereje korlátlan, és most kihívást intéz hozzánk, hogy korlátlanul kérjünk.
Õ hatalmas arra, hogy bármit megtegyen, amire megkérjük.
Az Õ hatalma elégséges ahhoz, hogy bármit is kérsz, megnyerd.
A még üdvösséget nem nyert barátoddal kapcsolatban azt mondja: Te kérd az üdvösség
cselekszem azt.
Lehet, hogy a te gyülekezeted hideg és a pásztorod úgy be van bugyolálva a hagyo
mányok halotti leplének kötelékeibe, mint Lázár, de te ettõl függetlenül kérsz, és Jézus azt
gcselekszem azt.
Õ fel fogja melegíteni az egyház fagyott hangulatát.
Te ébredésért imádkozol, és Jézus meg fogja cselekedni. Jézus az Atya jobbján
kármit kérsz az Atyától az Õ mindenható nevében, azt mondja: Én megcselekszem azt.
Ha valaki a szeretteid közül megbetegszik, kérd a gyógyulását, és amilyen biztos a
hogy Isten ott ül a trónján, olyan biztos, hogy Õ meg fogja tenni.
Amikor segítséget kérsz az Úrtól, mert anyagiakra van szükséged egy terved végreha
, a te dolgod csak annyi hogy kérsz, az Õ dolga pedig hogy mindezt elintézze.
Mind emögött Krisztusnak ezek a szavai állnak: Én megcselekszem azt.
Semmi sem indokolja, hogy gyengék legyünk, semmi sem indokolja, hogy beteg
ek legyünk.
Semmi sem indokolja, hogy egy gyülekezet vagy egy szolgálat gyümölcstelen legy
en.
Semmi sem indokolja, hogy életünk erõtlen legyen.
Odaszánod életedet az imakérések szolgálatának bátran segítségül hívod az élõ és
indenhatóságát, neki pedig gondja lesz rá, hogy a szerzõdésben Õrá esõ dolgokat végrehajtsa.
Te az Õ társa vagy most; erre a kapcsolatra nem lehet azt mondani, hogy kor
látozott , mert az Õ közössége nincs korlátok közé szorítva. Õ képes megadni szükségeidet;
gatni bármely vállalkozást.
A nagy és hatalmas Krisztus azt akarja, hogy kérj, azért hogy Õ adhasson.
A gyengeség most már bûncselekménynek számít, a szegénység szelleme bûn, neked min
nnyit kell csak tenned, hogy megkéred Õt, és Õ meg fogja cselekedni.
Hogyan imádkozzunk?
Jézus megmondja nekünk, hogyan imádkozzunk. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk.
Nem Jézushoz kell imádkoznunk.
Ez nem zárja ki azt az örömteli kiváltságot, hogy közösségben és bensõséges kapcso
yünk Vele, sem azt, hogy dicsérjük és imádjuk Õt, de amikor egy konkrét kérésünk van, imánka
intézzük, Jézus nevében.
Ne Jézusért kérd, mert ez azt jelentené, hogy Jézus érdekében kéred, nem pedig a
en, akinek szüksége van rá.
Az imát egyszerûen a mi Atyánkhoz kell intéznünk, Jézus nevében; ez garantálja az
válaszát, Jézus támogatását és közbenjárását.
Tudom, hogy nagyon elterjedt az a szokás, miszerint Jézushoz imádkozunk, de
ha az igazságot akarjuk és úgy szeretnénk imádkozni, hogy biztosak legyünk abban, hogy imáin
a választ is kapunk, akkor engedelmeskednünk kell az Írásnak, és úgy kell imádkoznunk, ahogy
z Ige tanít minket.
Értenünk kell, hogy Jézus neve vette át Jézus helyét. Ami a vesszõ volt
s kezében, ugyanazt jelenti Jézus neve még Isten leggyengébb gyermekének kezében is.
Nem Mózes volt hatalmas, hanem az a vesszõ. Nem a hívõ hatalmas, hanem Jézus nev
e.
Ígéretünk van arra, hogy minden hívõ használhatja ezt a nevet, és minden hívõnek m
az a joga, hogy betegekre tegye a kezét ebben a névben.
A hívõnek joga van arra, hogy használja a nevet az élet minden olyan helyzetében
, amikor az Atya jelenlétére és segítségére van szükség.
Tény, hogy Jézus neve minden hívõnek a kezében ugyanaz kellene hogy legyen, mint
ha maga Jézus lenne jelen és Õ cselekedne.
Jézus adta meg nekünk azt a törvényes jogot, hogy használjuk az Õ nevét.
Jézus adta meg nekünk a meghatalmazást, a meghatalmazás pedig a jog és az üzlet vi
lágában azonos annak a személynek a jelenlétével, aki adta azt.
Pontosan úgy van, ahogy Jézus mondta: Amikor ti az én nevemben imádkoztok, ezz
el lehetõséget adtok nekem, hogy elkezdjek munkálkodni, és ily módon megdicsõíthessem az én
t.
Ha nem imádkoztok az én nevemben, akkor nem adtok nekem lehetõséget arra, hogy
megmutassam az én erõmet.
Ily módon, mind az Atya, mind a Fiú számára igen fontosak a kéréseink.
Te az Atyához imádkozol az Õ Fiának nevében.
12. fejezet
Az érzéki tudásból és a kijelentésbõl származó hit közötti különbség
Az érzéki tudásból származó hit fizikai bizonyítékokon alapszik.
Ilyenkor az emberek abban hisznek, amit látnak, hallanak, vagy érzékelnek.
Tudjuk, hogy bennünk van a Szent Szellem, mert voltak olyan fizikai bizon
yítékaink, amik ezt bizonyítják.
Rengeteg ember okoskodott így, és sajnálatos módon becsapták saját magukat. Ha Ist
en Igéjébe vetették volna bizalmukat, mit sem törõdve a fizikai érzékszervek diktálta bizony
l, életük teljesen másként alakult volna.
Mások miután anyagiakért imádkoztak, nem hittek addig az Igének, amíg nem látták a
onyítékokat. Ahogy egyikük mondta: Amikor meglátom a pénzt, akkor fogom elhinni az Igét.
Világos elõttünk, hogy ez egyáltalán nem hit, mert amit látunk, azt már nem kell h
nünk.
A hit ad kézzelfogható alapot azoknak a dolgoknak, amiket nem látunk, nem érzéke
lünk vagy nem hallunk.
Van, aki ezt mondja: Tudom, hogy meggyógyultam, mert elmúlt a fájdalom.
Nem pedig azt: Tudom, hogy meggyógyultam, mert az Ige azt mondja: az Õ sebe
ivel meggyógyultam.
Az Õ hite nem abban volt, amit Isten mondott, hanem abban, amit érzett, láto
tt vagy hallott.
Ezek az emberek az Igét a második helyre teszik az életükben.
A testüket érzékszerveik otthonát teszik az elsõ helyre.
Az egyik azt mondja: Tudom, hogy van üdvösségem, mert megtértem a bûneimbõl. Felh
ytam minden rossz szokásommal.
Azok a dolgok, amikre õ az üdvösségét alapozta, mind a saját cselekedetei voltak.
vösségének nincs semmilyen igei bizonyítéka. Fizikai bizonyítékokra hagyatkozott, és nem Ist
géjét vette alapul.
Egy idõ után majd felfedezi, hogy az érzékeink által nyert bizonyítékok nem képese
elégíteni szellemünk vágyakozását.
Az érzéki tudásra alapozott filozófia irányítja ma az egyházat, ez azonban nem kép
aszt adni az ember szellemének kétségbeesett kiáltására.
Az emberi szellem úgy keresi Istent, mint ahogy a virág keresi a napot.
Ha arra alapozzuk a hitünket, amit tettünk, és ha jobban bízunk a tapasztalato
kban, mint az Igében, ez végül a kételkedésbe és a sötétségbe visz minket.
Ha az érveléseink szerint cselekszünk, nem pedig az Ige alapján, az azt jelent
i, hogy az emberben bízunk, és nem Isten Igéjében.
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét... (Jer. 17:5)
Igen veszélyes az, amikor más valaki hitében bízunk. Nekünk magunknak kellene bízn
unk Isten Igéjében.
A legtöbb ember, aki nem járatos Isten Igéjében olyan valakit keres, aki elimádk
ozná érte a hit imáját. A hit imája idõlegesen segíthet, a vége azonban úgy is az lesz, hogy
etlenség hatástalanítani fogja az imákat.
Gyõztes akkor leszel, ha van saját hited, ha hiszel a saját hitedben, ha saját
magad hiszel Isten Igéjében. Nem beszélni kell a hitrõl vagy a hit szükségességérõl, hanem
rtás nélkül bízni az élõ Igében.
A hitért való ima nem más, mint a hitetlenség imája. Következésképpen az ilyen imá
jöhet válasz. Amikor hitért imádkozunk, egyszerûen csak bizonyságot teszünk hitetlenségünkr
svalamit próbálunk megszerezni, amit egyedül csak az Ige tud megadni.
Tudjuk, hogy az Igében való egyszerû bizalom sohasem ésszerû az olyan embernek,
aki az érzékek birodalmában él, mert õ csak azt hiszi el, amit lát, hall, vagy amit az értel
l fel tud fogni.
A hit adja meg a valóságát azoknak a dolgoknak, amelyeket az érzéki tudás nem képe
felfogni vagy megérteni.
Ez emeli fel az embert az érzékek birodalmából az újjáteremtett emberi szellem bir
odalmába.
Az emberek mindig korlátot szabnak a hitnek, ahogy ezt látjuk Márta és Tamás ese
tében is. Márta azt mondta: Uram, immár szaga van [ti. Lázár testének], hiszen negyednapos.
Tamás azt mondta: Ha nem láthatom az Õ kezein a szegek helyeit, és be nem bocsáto
m ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Õ oldalába, semmiképpen el
m hiszem.
Az ilyen fajta hitet ajánlják nekünk a mi modern vallási vezetõink, viszont ez n
em az a hit, amirõl Jézus és az Újszövetség írói beszélnek.
Minket úgy tanítottak, hogy az emberi szakképzettségben higgyünk. Nagyobb a bizo
dalmunk egy sebészben, mint az Igében, és nagyon ritkán látjuk az élõ Igében való hit valósá
lvánulásait, mert az emberi szakképzettség és amit úgy hívunk hogy tudomány, átvette az Ige
z emberek szívében. Hitük az emberben van, és az embert tisztelik ajkaikkal.
Megvallásaik nem arról szólnak, hogy Isten Igéje igaz, hanem arról, hogy az embe
r és az õ szavai igazak. Azt látjuk, hogy szájukkal Istent tisztelik, de szívükben az emberi
erõfeszítésben bíznak.
Az elme szintjén való elfogadás
Az ilyen emberek elfogadják azt a tényt, hogy Isten egész biztosan megsegít mi
nket a bajban, de amikor arra kerül a sor, mégis a világhoz fordulnak segítségért, ez pedig
igen veszélyes lehet.
Az Igének az elme szintjén való elfogadása a hitélet legveszélyesebb ellensége. Az
lyen vallásosnak tûnik és hangzik. Az ilyen ember még azt is kijelenti: Én hiszek abban, ho
gy a Biblia minden szavát Isten sugalmazta. Én azért küzdök, hogy nekem is meglegyen az a
hit, ami egykor a szenteknek volt." Ennek ellenére nem mernek az Ige alapján cseleke
dni, nem helyezik az Igét az elsõ helyre, csupán beszélnek az Ige hitelességérõl.
Igen nagy veszélyben van az, aki az Igével csak az elme szintjén ért egyet. Ol
yan helyen van, ahol Isten nem tudja elérni õt; a sátán azonban be tud lépni belsõ világába.
módon elveszíti jogait és kiváltságait Krisztusban.
Cselekedet az Ige alapján
A legnagyobb csata, amit Isten bármely gyermeke valaha is meg fog vívni, a
hit csatája.
Gyakran elgondolkozunk azon, hogy miért is olyan nehéz a hitünket Istenbe ve
tni.
Ennek az az oka, hogy a körülöttünk lévõ légkörben jelen van az ellenség, és erõiv
ság ellen munkálkodik. Mi az õ megtévesztéssel teljes világában élünk, és az általános hitet
yira körmönfont, hogy szinte alig vagyunk tudatában ennek, ezért nem állunk ellen és így c
kevesen tudnak rajta felülkerekedni.
Miközben anyagi helyzetünkkel kapcsolatban Istenbe vetjük hitünket, állandó harcba
n állunk a bennünket sújtó pénzügyi válságokkal.
Miközben hisszük, hogy gyõzelmet arattunk a bûn felett Krisztusban való hitünk ált
, a lelkiismeretünk minden pillanatban tudatos harcot folytat a sötétség szellemi serege
ivel.
Mialatt Istenbe vetjük hitünket fizikai gyógyulásunkkal kapcsolatban, meg kell
vívnunk a harcot az orvostudomány érveléseivel.
Így egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy olyan sokan kudarcot vallanak hitéletük
során. Nem szabadna megítélnünk vagy szigorúan megbírálnunk azokat, akik elbuknak.
A hit fõnév és a hinni ige
A hit fõnév és a hinni ige segíthet az Úrban való hitben, ha megvizsgáljuk ezt a
zót.
A hinni ige, cselekedetet kifejezõ szó. Azt jelenti, hogy elvenni. Hinni a
Biblia értelmében annyit jelent, mint elvenni, megragadni.
Jézusban hinni azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézust mindannak, amit az Írás kij
elent Õróla.
Hinni Krisztusban, mint Megváltóban, azt jelenti, hogy elfogadjuk Krisztus
t Megváltónak; hinni Krisztusban, mint gyógyítóban, azt jelenti, hogy elfogadjuk Õt gyógyító
lismerjük, hogy Õ a mi személyes gyógyítónk.
Hinni annyit jelent, mint szándékosan cselekedni; amikor hiszek, akkor cse
lekszem is. Amikor már cselekedtem, eljutottam arra, amit hitnek hívnak.
A hit fõnév.
Teszek egy lépést, és miután megtettem ezt a lépést, megérkeztem.
A hit jelenti a megérkezést.
Hinni ezek szerint annyit jelent, mint cselekedni Isten Igéje alapján. A h
it cselekedetet jelent. A kételkedés azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók cselekedn
i Isten Igéje alapján.
Kétfajta hitetlenség létezik: az egyik az, amikor nem vagyunk hajlandók az által
unk ismert Ige alapján cselekedni.
Ezt ellenszegülésnek hívhatjuk. Nem vagyunk hajlandók az általunk megismert igaz
ság alapján cselekedni; megtagadjuk, hogy ismeretünk fényében cselekedjünk.
A másik fajta hitetlenség az Ige ismeretének hiányából származik.
Nincs meg a tudásunk; innen van, hogy nem is tudunk cselekedni.
Nincs meg a megértésünk; ezért félünk cselekedni.
Cselekednénk, de nem tudjuk hogyan cselekedjünk.
Ez utóbbinak orvossága az ismeret; az elõbbinek pedig az engedelmesség.
13. fejezet
A név a keresztségben
Amikor a hívõ bekeresztelkedik az Úr Jézus nevébe, Krisztust ölti magára, ahogy Pá
ndja nekünk a Galata 3:27-ben: Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztus
t öltöztétek fel.
A keresztség ebben az értelemben teljesen egyenértékû a házassággal.
Amikor a feleség a házasságot köt, felveszi férje nevét, belép férje javaiba, és t
ogai lesznek a férje otthonában.
Ugyanígy, amikor a hívõ bekeresztelkedik az Úr Jézus nevébe, felveszi az Úr Jézus
Nemcsak a nevet veszi fel, hanem elveszi törvényes jogait és kiváltságait Kriszt
usban.
Amikor bekeresztelkedünk az Atya nevébe, ez megadja nekünk a gyermeknek járó hel
yet, a gyermekséggel járó valamennyi kiváltságot, és a gyermeket megilletõ minden örökséget
ot.
Bekeresztelkedtünk a mi Atyánk az univerzum Istenének védelmébe, gondoskodásáb
.
Felvesszük mindazt, amit ez az egyesülés jelent.
Megvan a fiúsági rangunk, megvannak a fiúsági kiváltságaink és a fiúsággal járó fe
Ezen keresztség által Jézus társörökösévé váltunk és Isten örököse lettünk.
Az univerzum Istenétõl való örökség gazdagságába léptünk be.
Amikor bekeresztelkedtünk a Szent Szellem nevébe, bekereszteltettünk Isten föl
di képviselõjének nevébe, gazdagságába, erejébe, bölcsességébe és dicsõségébe. Mindabba beke
i a Szellemnek van.
Részesedünk az Õ kegyelmébõl, az Õ gyengédségébõl, az Õ bölcsességébõl, az Õ képes
Így, amikor bekeresztelkedünk az Úr Jézus nevébe, mindaz, amit ez a név jelent a m
ennyben, a miénk lesz; mindaz a hatalmas gyõzelem, amit Jézus a halálával és feltámadásával
tt, a miénk.
Mit jelent bekeresztelkedni a névbe?
Vegyük ezt az Igét: Megkeresztelvén õket az Atyának a nevébe, a Fiúnak a nevébe,
nt Szellemnek a nevébe.
Ez szellemileg csakis ezt jelentheti:
Mi be lettünk keresztelve mindabba, amit ez a név jelent a megváltás tervében, b
ekereszteltettünk Krisztus bevégzett munkájába.
Krisztus a mi teljességünk
Mi az Õ teljességébõl vettünk, és Õbenne vagyunk teljesek.
Mindaz a kegyelem, ami megnyilvánult Krisztusban, körbevesz és beborít minket
ebben a kegyelemben állunk.
Jézus életének és személyiségének minden tökéletessége és szépsége a miénk.
Pál azt mondja: Ti Õbenne vagytok teljesek. (ang. ford. Kol. 2:10)
Pál ezalatt azt érti, hogy Krisztus egész teljessége és tökéletessége, teljes mért
künk tulajdoníttatott.
Pál azt mondta: Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, a Krisztust öltöztétek f
el.
Gondoljuk csak meg, milyen hatalmas felelõsséggel jár ez! Gondoljuk csak meg
, hogy milyen dicsõséges dolog ez. Gondoljuk csak meg, milyen hatalmas áldások származhatn
ak ebbõl.
A Krisztus nevében való keresztség és Krisztus felöltözése, Krisztus nevének a vis
e a legnagyobb tisztesség, amit a menny megadhat egy emberi lénynek.
Milyen hatalmas dolgokat lehetne megcselekednünk a szent gyermek, Jézus álta
l.
Az Úr felemel minket az Úr képessé tesz minket az Õ kegyelme által, hogy belép
ségünkbe és vállaljuk kötelezettségeinket az Õ csodálatos családjában.
Minden gyõzelme és minden diadala, amit helyettesítõi munkája aratott, az egyház j
avára történt.
A mi örökségünk
Mindaz, amit ez a név képvisel, mindazt képviseli a hívõ az Atya elõtt.
Te be vagy keresztelve abba a törvényes jogba, hogy használd a nevet.
Te be vagy keresztelve ennek a névnek a törvényes kiváltságába.
Te be vagy keresztelve a fiúsággal járó minden kötelezettségbe, e hatalmas névnek
lséges elõjogaival együtt.
Isten segítsen nekünk a Szellem ereje által, hogy be tudjunk lépni a benne való ör
ségünk gazdagságába.
Amikor Õ azt mondta: Minden hatalom nekem adatott mennyen és földön, én elküldtele
k titeket, mint hírnököket. ekkor az a hatalom, ami az övé volt, a miénk lett; mi lettünk
viselõi.
Az Õ igazsága a miénk, az Õ szeretete a miénk; mindaz a kegyelem, ami az Õ csodála
s életét ékesítette a miénk.
Mikor a keresztségben felöltözzük a Krisztust, az Õ kegyelme által minden kegyelme
t élvezhetünk immár.
Mindez a gazdagság, mindez a kegyelem a miénk a hívõké.
Semmi különleges cselekedet nem szükséges Isten részérõl, semmi különleges cseleke
gy elõkészület nem szükséges a mi részünkrõl: hit által fogadjuk el Krisztust Megváltónknak
és amikor ezt megtesszük, mindaz a gazdagság és mindaz a kincs, ami Krisztus Jézusban van
, automatikusan a miénk lesz.
Mi felöltve Isten Fiának jogait, kiváltságait és erejét állunk meg.
Hármas jelentés
Róma 6:4 Eltemettettünk azért Õvele együtt a keresztség által a halálba: hogy miké
eltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképpen mi is új életben j
A keresztségnek hármas jelentõsége van.
Elõször: a múlt halálát és eltemetését jelenti.
Másodszor: feltámadás egy új közösségbe.
Harmadszor: egyesülés azzal, akinek a nevébe bekereszteltetünk.
Mi bekereszteltettünk az Atya nevébe.
Ez fiúságot jelent számunkra, az ezzel járó minden kiváltsággal, ami az Atya Isten
l való közösségünkbõl fakad.
Ez azt jelenti, hogy meghaltunk minden ezt megelõzõ kapcsolatunknak mostan
tól fogva Õrá bíztuk az életünket. A Szent Szellemben való keresztség azt jelenti,
meghaltam a múltamnak megszûntek régi kapcsolataim feltámadtam Õbenne, hogy közösségben
ak Õvele.
Az Õ bölcsessége átveszi a helyét az én tudatlanságomnak; az Õ ereje átveszi a hel
gyengeségeimnek; az Õ teljessége átveszi a helyét az én kudarcaimnak.
Más szavakkal, én annyira azonos, olyan teljesen egy vagyok Õvele, hogy már ne
m is én élek, hanem Õ az, aki éli az Õ életét énbennem.
Még e két keresztségnél is gazdagabb és teljesebb azonban az Úr Jézus Krisztus nev
való keresztség. Ez magába foglalja mindezeket, és még többet is.
Amikor bekeresztelkedem Krisztusba, Krisztust öltözöm fel.
Mind a világ, mind a menny elõtt törvényesen keresztény, azaz krisztusi ember va
gyok.
A keresztség ebben az értelmében azonos a házassággal.
Amikor a feleség házasságra lép, felveszi a férje nevét és belép férje javaiba, tö
gai vannak férje házában.
Amikor a hívõ bekeresztelkedik Krisztus nevébe, mindazt magára ölti, ami Krisztu
sban van.
Nem csak a nevet veszi fel, hanem átveszi Krisztusban való törvényes jogait és k
iváltságait.
Amikor a feleség beházasodik férje nevébe, beházasodik férje vagyonába, rangjába é
e; azonossá válik férjével mindabban, ami a férj valaha is volt, vagy valaha is lesz.
Így amikor mi bekeresztelkedünk az Úr Jézus nevébe, bekeresztelkedünk mindabba, am
it ez a név jelent e név teljes gazdagságába, teljes tisztességébe, teljes erejébe, egész
elen- és jövõbeli dicsõségébe.
Mindaz, amit a név jelent a mennyben, a miénk; minden hatalmas gyõzelem, ami
t Õ aratott halála, szenvedése, pokolbeli diadala és feltámadása során, a miénk.
Minden, minden a miénk
Nincs olyan gyõzelme, nincs olyan diadala, amit helyettesítõi munkája során arat
ott, amit ne azok számára nyert volna, akik egyesültek Õvele a keresztségben.
Mindaz, amit ez a név képvisel az Atya elõtt, a hívõhöz tartozik.
Mi bekereszteltettünk abba a törvényes jogba, hogy használjuk e nevet, valamin
t ennek a névnek törvényes kiváltságaiba, a fiúsággal járó minden felelõsségbe, ennek a hata
felséges elõjogaiba.
Amikor Õ azt mondta: Nékem adatott minden hatalom a mennyen és a földön , és én
k titeket, mint hírnököket , akkor az a hatalom, ami az Övé volt, a miénk lett mi az Õ ké
megyünk ki e világba, hogy hordozzuk az Õ nevét.
Nem is annyira mi hordozzuk a nevet, valójában a név hordoz és segít minket.
Mi be vagyunk keresztelve az Õ megigazultságába, az Õ feltámadásába, erejébe és di
Az Õ megigazultsága a miénk; az Õ kegyelme a miénk; az Õ szeretete a miénk; az Õ e
a miénk; igen, Õ maga is a miénk.
Milyen gazdagok is vagyunk!
Ennek a névnek a használata nem kíván semmiféle különleges hitet, mert ez a név a
Hívõként, minden gazdagság és kegyelem a miénk. Isten részérõl nincs szükség semmi
cselekedetre, részünkrõl sincs szükség semmiféle különleges elõkészületre, amikor valami baj
z a név már a miénk, törvényesen kaptuk meg, hogy használjuk Isten ellenségeinek seregei ell
. Mi pedig megállunk felöltve magunkra Isten fiainak jogait, kiváltságait és minden erejét.
Nem kell használnunk semmiféle különleges hitet egyszerûen csak használnunk kell
nevet.
A szív alig képes felfogni ezt. Amikor belekeresztelkedtünk ebbe a névbe, Jézus
Krisztus egész teljességébe és tökéletességébe keresztelkedtünk bele.
Az Õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
14. fejezet
A Krisztussal való azonosítás
A mi Krisztussal való azonosításunk dicsõséges ténye egyike a leggazdagabb mozzana
toknak a megváltás egész tervében.
Isten szemében mi Krisztussal együtt keresztre feszíttettünk Vele együtt odaszeg
eztettünk a keresztfára.
Ahogy Õ ott függött a kereszten mezítelenül, szégyenteljesen és megalázva, mi is o
gtünk Vele együtt meztelenül, mert Õ a mi helyünket vette át a kereszten.
Ahogy Õ meghalt, úgy mi is meghaltunk Krisztussal együtt.
Ahogy Õ meghalt a bûnnek, úgy mi is meghaltunk a bûnnek.
Ahogy Õ meghalt a sátán uralmának, úgy mi is meghaltunk annak.
Ahogy Õ meghalt a betegségnek, úgy mi is meghaltunk annak.
Vele együtt temettettünk el, majd Õ elment értünk a szenvedés helyére a pokolba, é
gfizette értünk az árat, Õ fizette meg a mi bûneinkért és a sátánnal való egyesülésünkért já
Ahogy Õ lerázta magáról a bûn és a sötétség erõit, az ember betegségét és gyengesé
k meg mi is ezektõl Õbenne; mindezeket a pokolban hagytuk.
Mi Krisztussal együtt feltámadtunk.
Miután kielégítette az igazságosság követelményeit és a sötétség régióiban megmérk
nségünkkel a sátánnal és az Õ seregével és diadalt aratott felettük, feltámadt az Atya d
Életre kelt szellemben, és megigazíttatott szellemben.
Majd feltámadt; és mi is feltámadtunk Õvele.
Õ feltámasztatott, mert Isten megigazította Õt, így a halál és a pokol többé nem t
ta fogságban Õt.
Amikor Õ megigazíttatott, mi is megigazultunk Õbenne.
Amikor Õ meggyógyult a halálból, mi is meggyógyultunk Õbenne.
Amikor Õ legyõzte a betegséget és a gyengeséget, mi is hasonlóképpen legyõztük azt
Mindazok számára, akik Krisztusban vannak a betegség legyõzött ellenség.
Mi Krisztussal együtt ülünk az Atya jobbján a világegyetem legmagasabb hatalmi h
elyén.
Azonosulva Vele az Õ szenvedéseiben és szégyenében, valamint dicsõségében is.
Az azonosítás törvénye
Õ legyõzte a halált, a poklot és a sírt.
Gyõztesként támadt fel, legyõzve a mi ellenségeinket. Mi azonosíttattunk Õ
le abban a gyõzelemben.
Meghaltunk Õvele, szenvedtünk Õvele, és amikor lerázta magáról a fejedelemségeket
atalmasságokat, legyõzte a sátánt, megbénította halált osztó erejét, mi gyõzelmében azonosít
Amikor feltámadt a halottak közül és ott állt gyõzedelmesen a halál, a pokol, a sá
betegség és a sír felett, mi is ott állunk vele együtt.
Most nekünk adja az Õ nevét, amit akkor adományoztak neki, amikor végrehajtotta
ezt a hatalmas mûvet, aminek során betöltötte az igazságosság követelményeit. Legyõzte a sát
adott az emberiség szükségleteire.
Odaadja nekünk azt a nevet, ami minden név felett való, azt a nevet, amire m
inden térd meghajol, és amit minden nyelvnek meg kell vallania mindhárom világban.
Az Õ nagy kegyelmébõl megadta nekünk, hogy használjuk e nevet, törvényes jogot ado
nekünk nevének használatához.
A mi képviselõnkként halt meg, mi pedig mint az Õ képviselõi élünk most itt.
Ez a név képvisel mindent: ami Õ volt és van; mindazt, amit Õ valaha is tett, va
gy tenni fog.
Amikor teljesen megértjük ezt, bejutunk az ebben való hit birodalmába és értelmes
módon használjuk ezt a nevet, akkor mindazt, amit e név a mennyben jelent, nekünk is jel
enti majd.
Õ semmiféle korlátot nem szabott e név használatával kapcsolatban.
Most már csak az a kérdés: Megértem-e, hogy Istennek mi volt a célja azzal, hogy
nekem adta e név használatának jogát ?
Nem szabad úgy használnunk e nevet, mint ahogy a pogányok használják bálványaikat,
anem gyakorlatias módon kell használnunk, úgy, hogy tisztában vagyunk azzal, felhatalmazás
unk van erre.
Úgy használjuk ezt a nevet, mint az Õ képviselõi.
Amikor a betegek és lesújtottak hozzánk jönnek segítségért, a gyógyító erõ amely
és az Õ befejezett munkájában van a betegek rendelkezésére áll ebben a névben.
Ily módon, a gyógyulás már nem Krisztuson keresztül történik, hanem e név lesz mag
isztus, a gyógyító.
Egy élõ tény
Amikor Jézust keresztre feszítették, Õ átvette az én helyemet mint bûnösét.
Õ vitte fel az én bûneimet testében a fára; Õ viselte az én szégyenemet, ami a sát
ló egyesülésembõl származott; Õ viselte azokat a betegségeket, amiket a sátán helyezett rám;
el a nekem járó ítéletet az Isten ellenségeivel való egyesülésem miatt.
Amikor Õ meghalt, mindezeket elhordozta a feledés földjére és feltámadt, mert mind
ezeket félre tette az útból.
Nemcsak a bûnömet, a szégyenemet és a betegségeimet semmisítette meg, hanem engem
is, az én régi bûnös énemet is megsemmisítette.
Megsemmisítette az én bûnös természetemet.
Megsemmisítette az én gyengeségeimet, bûneimmel, betegségeimmel és bajaimmal együt
most pedig Vele együtt állok, Õbenne vagyok, és éppúgy megszabadultam ezektõl, mint ahogy Õ
szabadult ezektõl, amikor feltámadt.
Egy új teremtés
Az Õ megigazultsága az én megigazultságom; az Õ igazsága az én igazságom; az Õ egé
egészségem; az Õ szabadsága a sátán uralmától az én szabadságom; az Õ megszabadulása a kárh
zabadulásom a kárhozattól, az Õ megszabadulása a gyengeségektõl az én megszabadulásom a gyen
; mert Õbenne én mindazt élvezem, amit Õ tett, és mindazt, ami Õ jelenleg is.
Mindazt, amit Õ tett, értem tette.
Szeretném újból kijelenteni:
Jézus az én helyettesítõm
Ha Õ viselte az én bûneimet, akkor nekem már nem kell viselnem azokat; ha Õ vise
lte az én bûnös természetemet, akkor nekem már nem kell viselnem, ha Õ elhordozta az én gyen
ségeimet, akkor nekem már nem kell. Ha én mégis hordozom ezeket, akkor Õ hiába halt meg.
Így amikor elfogadom Õt Megváltómnak, megvallom Õt Uramnak és bekereszteltetem az
nevébe, én az Õ Atya elõtt elfoglalt helyébe kereszteltetem be.
Én bekereszteltettem az Õ igazságába, amit Õ szerzett meg; belekereszteltettem a
z Õ megigazultságába; belekereszteltettem az Õ testi, lelki és szellemi egészségébe; beleker
eltettem az Õ sátán feletti gyõzelmébe; és bele lettem keresztelve mindabba, amit Õ jelent a
Atyának, mert Õ az én képviselõmként halt meg; most pedig ott fent uralkodik, mint az én kép
lõm.
Miként Õ az én képviselõm ott fent, én vagyok az Õ képviselõje itt lent a földön.
Õ megsemmisítette mindazt, ami én voltam és ami az enyém volt és minden bûnt énben
és mindazt odaadta nekem, ami az Övé volt; mindazt, amit Õ tett és mindazt ami Õ volt, azér
hogy amint Õ van, úgy legyek én is e világban.
Vége a harcnak
Részemrõl nincs szükség hitre ahhoz, hogy élvezzem ezt, mert Õ nekem adta, ez már
enyém, és ami az enyém, ahhoz nem kell hit, hogy elnyerjem, mert már megkaptam; már a bir
tokomban van.
Nem kell mást tennem, mint hogy dicsérem Õt ezért, és amikor dicsérem Õt és hálát
i, a dolgok elkezdenek megvalósulni az életemben.
Így én most Isten és az angyalok elõtt állok igen persze a sátán elõtt is Kris
felöltözve, Krisztusban elrejtve, Krisztusban befedve.
Gondoljuk csak meg, hogy mit jelent ez! Az Õ neve a gyõztes neve, én pedig b
ele vagyok keresztelve ebbe a névbe, és viselem ezt a nevet; a gyõztes nevét viselem.
Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
Én felöltöztem Krisztust, maga Krisztus sátorozik felettem.
Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.
Akkor én egy új teremtés vagyok, és ez az új teremtés együtt trónol Krisztussal.
...a régiek elmúltak...
Elmúltak a régi gyengeségek, a régi kudarcok, a régi tehetetlenség, a régi hitetle
, mindezek elmúltak és új dolgok jöttek létre; új hit, új élet, új testi, lelki és szellemi
d az enyém lett.
Olyan új világban élek, ahol ezek az új dolgok valóságosak.
Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szere
tett engem és önmagát adta érettem.
Nekem nem kell harcolnom, hogy elérjek erre a helyre; én már ezen a helyen v
agyok.
Nem kell küzdenem érte, a hit harcát sem kell megvívnom ezért, nem kell ezért napo
nta meghalnom, mert én már ezen a helyen vagyok ez a hely az enyém. Az enyém, mert amiko
r újjászülettem és belekeresztelkedtem az Úr Jézus nevébe, beleszülettem mindebbe, belekeres
tettem ebbe, és benne vagyok. Hallelúja!
Ez vitathatatlanul jogot ad nekem az Õ nevének használatára és mindarra, amit ez
a név képvisel a földön, a mennyben és a pokolban.
Az imaharc
Ha imaharcban kívánjuk használni Jézus nevét, tudnunk kell, hogy milyen erõ helyez
tetett abba a névbe, amit Isten minden más névnél magasabbra becsül.
Ez a név értünk van, mint ahogy Jézus értünk van. Amikor valaki ebben a névben
lmes módon imádkozik az Ige alapján és Isten akarata szerint akkor ez olyan, mintha maga
Krisztus imádkozna.
Nincs olyan erõ, hatalom vagy méltóság, sem a földön, sem a levegõben, sem pedig a
okolban, ami megakadályozhatná, hogy az ilyen imára válasz jöjjön; ennek egyszerûen meg kell
ténnie.
Saját jogaid, kiváltságaid és hatalmad alapján szembeszállsz az ellened tornyosuló
eggyel, és megparancsolod neki e névben: Kelj fel és vessd magad a tengerbe!
Te csak ennyit teszel és annak a hegynek mennie kell. A pokol teljes ere
je sem tudja megakadályozni ezt. A hegynek egyszerûen mennie kell.
Parancsszavad mögött ott áll Isten Igéjének sérthetetlensége, az Õ mindenhatósága
s végtelen ereje, mindez a te rendelkezésedre áll.
Álljunk meg a névben
Lehet, hogy a pokol seregei megtámadtak, te azonban ellenállsz nekik abban
a névben, amely egykor szétzilálta a pokol minden seregét, amikor Õ semmivé tette azt, aki
k hatalma volt a halálon, tudniillik az ördögöt. (Zsid. 2:14)
A sátán nem mer szembeszállni azzal a harcossal, aki magára öltötte Krisztus megig
azultságát, és aki ismeri annak a hatalmas névnek az erejét.
Márk 11:23 Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tenger
be és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit
ndott.
Te azt hiszed, hogy a hegy, ami téged körbevesz hatalmas, a tenger nagyon
messze van, és hogy a hited kevés; nos, lehet, hogy mindez igaz, azonban még ha a saját
hitedben nem is bízol, abban a névben meg kell bíznod.
Ezért ebben a hatalmas névben parancsold csak meg annak a hegynek, hogy ke
ljen fel és menjen el ne tekints a saját hitedre, hanem tekints arra a névre. A hegy
el fog menni. El kell, hogy menjen!
Nem a hitünk mértékén múlik, hanem azon, hogy hova összpontosítjuk.
Ha kértél abban a névben, attól a pillanattól fogva gyõztes vagy, mindegy, hogy mi
t kértél, pénzt, egészséget vagy lelkek üdvösségét, egész biztosan megkapod, amit kértél.
Isten akarata
A rendíthetetlen és legyõzhetetlen akarat nem ismeri a kudarcot.
Odalépsz a hegyhez, ismered az erejét és a nagyságát; már több, mint hét napon ker
körbe és körbe jártad; lehet, hogy már régóta nézegeted, de ma kell megharcolnod vele.
Tudod, hogy az Õ akaratában vagy.
Most, hogy azt akarod, hogy ez a hegy menjen el; a te akaratod az Õ akar
atává lett; a te parancsszavad az Õ parancsszava egyben.
Azt mondod: Jézus nevében megparancsolom neked, hogy menj el!
Ez olyan, mintha Jézus mondta volna, és amikor Jézus mondja, azt az Atya is
mondja.
A Szentháromság egysége és az univerzum ereje áll mögötted.
A te akaratod és Isten akarata egyesül az ellenség ellen. E két akarat m
ost megegyezik.
Isten most képes arra, hogy rajtad keresztül megharcoljon az Õ ellenségeivel.
Isten most rajtad keresztül tud cselekedni.
Isten most képes arra, hogy rajtad keresztül használja az Õ erejét, az Õ akarata s
zerint.
Te az Õ Fiának páratlan, semmi máshoz nem hasonlítható, mindenek felett való nevév
esújtasz a pokol seregeire, azok pedig zavarodottan elfutnak.
Te úgy jársz az emberek között, mint egy Isten-ember Istennek egy embere.
Isten kezedbe helyezte Önmagát, és azt mondja: Használd az én akaratomat, az én n
emet, az én Igémet és az én erõmet, és a hegy amely körülvesz, síksággá válik.
Istennel kell megharcolni azoknak, akik veled szembeszállnak.
A harc az Övé.
Ellenségeid most már az Õ tekintélye ellen hadakoznak. Õ harcol; az emberek
meg remegve elbuknak, és többé fel nem állhatnak.
Övezd fel magad a névvel
Amikor a gonoszság seregei ellened támadnak, összeszedve minden erkölcsi, észbel
i és szellemi erõdet, Krisztus nevében bátran szállsz szembe velük.
Te éppúgy része vagy ennek a névnek, ahogy része vagy Istennek, ezért egész biztos
teljes gyõzelmet fogsz aratni.
Te azonossá lettél Krisztussal, mindazzal, ami Õ jelenleg, ami Õ volt vagy ami
Õ lesz.
Lehet hogy ellenséged makacs és ellenáll neked, te azonban eltökélted magad te e
lhatároztad, hogy gyõzni fogsz, és szó szerint megrohamozod az ellenséget abban a mindenek
felett és mindenkor gyõztes névben.
Lehet, hogy az ellenség egy ideig ellenáll, de végül kénytelen megadni magát.
Néhány helyzetben erõs akaratra van szükségünk, hogy megõrizzük béketûrésünket, de
rra, hogy elegendõen erõs akaratot adjon nekünk ehhez.
Kitartás
Ismered Isten akaratát, és elhatároztad, hogy Isten akaratát cselekszed; most
pedig átgázolsz mindazokon az akadályokon, amiket az ellenség próbál utadba gördíteni.
Szedd össze mindazt, ami benned van, és fegyelmezd meg bátortalan hústestedet,
ami megpróbál visszatartani. Az ellenségnek engedelmeskednie kell bátran add k
i a parancsot és tarts ki a szavad mellett, míg be nem teljesedik.
És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a Szellemem ez az igevers sok nehéz h
átsegített már, és szörnyû nehézségekben is megtartott.
Ha már egyszer megragadtad az eke szarvát, tarts ki amíg be nem fejezed a szán
tást.
Szomorú képet nyújt ez a reszketõ térdû férfiakból és nõkbõl álló hadsereg.
Nézz arra a hegyre; az a hely már a tiéd!
Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam örökségül ez az áldott és
tötte Izraelt, ahogy ott álltak az ígéret földje elõtt. Minden hely, amit talpuk érintett, a
lett, de saját maguknak kellett birtokba venniük minden helyet.
A mi Józsuénk ugyanúgy ösztönöz minket a hódításra. Az Újszövetség minden e
z: amit talpunk érint a miénk.
A gyógyulás gazdagon termõ sík földje a tiéd, ha egyszerûen ráteszed a lábadat.
A szellemi erõk magaslatai is a tiéd, bár lehet, hogy ott él az óriás Anák; a tiéd
nban ez a föld is, ha szembe szállsz vele és kiûzöd õt erõdítményeibõl ebben a hatalmas névb
A Régi Könyv minden áldott ígérete a tiéd, mire vársz akkor, miért nem foglalod
det?
Közted és az örökséged között ami téged illet, ott magaslik az a hatalmasnak látsz
Öltözd fel erõsségedet, és ebben a mindenre elegendõ névben szállj vele szembe.
Ne add fel, míg az utolsó ellenséget is le nem gyõzted és vissza nem hozta köteles
tartozását.
Az örökséged nagysága attól függ, hogy mekkora földterületet jelöltél ki lábad nyo
s hogy mekkora földterületet foglaltál el és hódítottál meg.
Igényt tarthatsz mindazokra az ígéretekre (és tulajdonodként rájuk teheted a kezed
), amiket az Ige szerint megvizsgáltál és igaznak találtál.
Ezért vonulj ki a hegyhez és vedd birtokodba.
Foglyul ejthetsz és a kereszt katonájává tehetsz minden vágyat és kívánságot, ha r
etlenül kitartasz olyan akarattal, amit nem lehet letörni és kiszorítani a hadszíntérrõl.
A rendíthetetlen kitartás sokkal többet ér az emberi zsenialitásnál.
A sátán tudja, hogy te tisztában vagy azzal, hogy a te érdekeid és Isten érdekei a
zonosak, és ha te kudarcot vallanál, akkor Isten azt úgy tekintené, hogy Õ maga bukott el;
ezt azonban Õ semmiképpen nem fogja megengedni.
Ha már megismerted az Isten gyermekeként neked járó kiváltságaidat, és meg akarod
eket magadnak és másoknak szerezni, ez olyan kitartást fog benned szülni, ami nem ismeri
a vereséget, így a tengerbe vethetsz minden olyan hegyet, ami az utadba áll.
Járj ebben a hatalomban, ami a tiéd és Isten dicsõséget vesz magának, te pedig g
lmet aratsz.
15. fejezet
Az ember hármas természete
Az ember hármas lény szellem, lélek, test.
Az embernek az egész lényét kellene fejleszteni.
Ha csupán a fizikai testet fejlesztjük, kizárólag professzionális boxolókat fogunk
kapni.
Ha csak az elmét fejlesztjük, mindent felforgató értelmiségieket fogunk kapni.
Ha csak a szellemet fejlesztjük, elvakult szélsõségekbe fogunk ütközni.
Isten úgy tervezte, hogy az egész embert fejlesszük.
Az ember szellemi természete fogékony a kultúrára, ami képessé teszi arra, hogy me
gismerje Istent, és intelligens kapcsolatot tartson fenn Vele.
Istennek az volt az álma, hogy az ember az Õ társa legyen, ezért az ember szel
lemi képességei eredetileg összhangban voltak ezzel az álommal.
A bûnbeesés következtében azonban az ember elidegenedett Istentõl.
Az ember szellemi képességei nagy mértékben leromlottak; de Krisztuson keresztül
ez az elveszett közösség visszaállt.
Az ember szellemi adottságait csodálatos módon lehetne fejleszteni; oktatási i
ntézményeink azonban még nem fedezték fel az ebben rejlõ lehetõségeket.
A mi birodalmunk
Valójában a természetfeletti birodalom a hívõ birodalma.
Senki sem ismeri még, milyen hatalmasan lehetne az elmét és a szellemet fejl
eszteni.
Ha a testet jó formában tartjuk, szinte korlátok nélkül fejleszthetõ az ember érte
e és szelleme.
Lassan jöttünk rá arra, hogy az ember szellemi lény és szellemi természete az alap
természete.
Arra törekedtünk, hogy az embert értelmi képességeiben fejlesszük, viszont teljese
n megfeledkeztünk a szellemérõl, ily módon az ember önzõ, énközpontú lénnyé lett.
Így történt, hogy az ember már nem látja annak értelmét, hogy közösségben legyen I
embertársaival, hogy felelõsséget tanúsítson Isten és az emberek iránt.
Ettõl válik az ember törvénynélkülivé mindent felforgató lázadóvá.
Ha megfeledkezünk az ember szellemi természetérõl, ez oda vezet minket, hogy f
elmagasztaljuk az értelem és a test dolgait; és ha ezt a szellem megerõsítése nélkül tesszük
l szabadjára engedjük a testi vágyakat és megengedjük, hogy uralkodjon az egész ember felett
.
Az embernek közösségre van szüksége szellemi természete miatt.
Az ember szellemi természetét fel kell fejleszteni arra a szintre, ahol már él
vezni tudja az Atya Istennel való közösséget.
Az ember szíve, vagyis szelleme természetfeletti érintésre vágyakozik.
A csoda szeretete benne van az emberben.
Az elme nem képes arra, hogy alaposan feltárja vagy megismerje az ember sz
ellemi dolgait; a szellem az elme felett van, ahogy Isten is felette van az anya
gi természetnek.
Az emberi értelem állandóan tudatában van a természetfeletti erõknek, amelyek körü
zik, de nem tudja õket megérteni, illetve megmagyarázni; talán ezért van, hogy az ember an
nyira vágyódik a csodák után.
A lélek csodákért kiált
A csodák utáni vágyakozás be van ültetve az ember lényének a mélyébe.
Az embert egy csodatévõ Isten hozta létre, és az ember mindig vágyakozni fog arr
a, hogy csodákat tudjon tenni.
Valójában a természetfeletti birodalom az ember birodalma.
A bûn megvakított minket, és megakadályozott abban, hogy megtaláljuk azt a titko
s ajtót, ami visszavezet majd minket egykori elõkelõ helyünkre.
A csodák utáni éhség azonban jelen van, és ez vezeti vissza az embert Istenhez.
Megvan még ez a csodaelem a mai kereszténységben?
A tanítványok halálával véget értek a csodák?
Azok az úgynevezett csodák, amiket manapság az emberek tesznek, csalás vagy cs
upán emberi képzelgés?
Ezek olyan kérdések, amelyek mellett nem mehetünk el. Az egyházak nagymértékbe
n eltávolodtak a csodákban való hit világától.
A modernizmus uralkodik a kereszténység nagy vallásos tömegei felett; mivel ta
gadják a kereszténység természetfeletti elemét, ettõl az egész csupán egy erkölcsökkel fogla
sá lett.
Másfelõl ott vannak azok, akik kiállnak amellett, hogy kezdetben jelen volt
ez a csodaelem a kereszténységben, de kijelentik, hogy a csodák kora véget ért az apostolo
k halálával; hogy a kereszténységnek ma már nincs szüksége a csodákra ahhoz, hogy meggyõzze
ereket Jézus Istenségérõl.
Van még egy harmadik csoport, akik azt állítják, hogy ma is történnek csodák; hogy
betegek meggyógyulnak, hogy az imádságra válasz jön, és hogy Isten élõ valóság a hívõ minde
Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy milyen döbbenetesen terjednek az álkeres
ztény irányzatok (Christian Science, Unity, New Thought és a spiritizmus).
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy sok Csendes-óceán parti városunkban több
etõje van manapság Mrs. Eddy-nek [a Christian Science elsõ pásztora, aki azt hirdette, h
ogy Jézus nem Isten fia a ford.], és több ember látogatja az õ egyházait, mint a régi vo
i felekezeteket, és követõinek nagy százaléka valaha ezeknek a gyülekezeteknek volt a tagja
Az emberek azért hagyták el ezeket a gyülekezeteket, mert úgy érzik, hogy több seg
séget kapnak Mrs. Eddy tanításaiból, mint a prédikátoroktól.
Az emberek elmesélik, hogyan gyógyultak meg és hogyan segített szellemi életükben
ez a furcsa kultusz.
Ez szégyenfolt a mai egyházon, de nemcsak szégyenfolt, hanem kihívás is.
Amire szükségünk van
Elvesztettük a kereszténység természetfeletti elemét, és reszketõ kézzel ragaszkod
egy olyan történelmi Krisztushoz, akinek ma már nincs ereje meggyógyítani a betegeket, és ar
ra sem képes már, hogy betöltse mindennapi szükségleteinket.
A valóságos evangelizálás szelleme már majdnem a múlt dolgai közé tartozik.
Kiûztük a csodatévõ Krisztust az egyházból; most pedig a csodákban hívõket ûzzük k
.
Nem háríthatjuk a felelõsséget azokra az egyházellenes mozgalmakra és kultuszokra,
amik mindenütt gombamódon szaporodnak.
Az emberek így tiltakoznak az ellen a modern teológiai felfogás ellen, ami u
ralja az egyházat.
A Christian Science nem juthatott volna el odáig, hogy sok nagyvárosunkban
uralomra jusson, ha az emberek szívében nem lett volna meg a vágy egy természetfeletti
vallás után.
A pünkösdi mozgalom sem támadhatott volna fel ilyen erõvel, ha az emberek szíve
nem sóvárgott volna, hogy egy új, friss látásmódot kapjon Krisztusról.
A hagyományokhoz mereven ragaszkodó halott vallásban nincs meg a feltámadás erej
e, nincs mögötte csodatévõ erõ.
Az emberek inkább elviselik a különcségeket és a szélsõségeket, csakhogy egy kicsi
megérintse õket a természetfeletti Isten.
Iskolázott férfiak és nõk hallgatják a tanulatlan prédikátorokat, mert még ha a sz
tuk nem is olyan elõkelõ, de legalább van hitük egy élõ Istenben.
Amikor az emberek azt mondják nekünk, hogy ma már nincs szükségünk csodákra mert
iskolázottság átvette a csodák helyét , akkor még nem gondolták végig ezt az egész dolgot.
Valójában senki sem élhet és járhat együtt a Galileaival anélkül, hogy a csodák bi
an élne.
Jézus ma legalább annyira csoda, mint valaha volt.
Az embernek ma nagyobb szüksége van az Õ csodálatos érintésére, mint valaha.
Csak az mentheti meg országunkat és népünket, ha visszatérünk a csodák Istenéhez.
Ez igaz lehet?
Ha híre megy annak, hogy egy prédikátor a Jakab 5:14 vagy a Márk 16:18 alapján c
selekszik, a legtöbb hagyományos egyház alkalmatlannak nyilvánítja õt a szolgálatra.
Az egyházat már nem Isten irányítja, hanem olyan merev gondolkodású emberek, akik
nem tûrnek ellentmondást.
Jelszavunknak így kellene hangzani: Térjünk vissza az élõ, csodatevõ Krisztushoz.
Az emberek akarják Õt, ezért zsúfolásig megtöltik azt az épületet, ahol megengedik
i, hogy cselekedjen.
Jézus az emberek sokaságát vonzotta a csodákkal.
Jézus ma is vonzani fogja õket.
Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.
Az embereket ma három csoportba oszthatjuk.
Az elsõ csoportba azokat sorolhatjuk, akik felett a fizikai test uralkod
ik. Szenvedélyeik, vágyaik és testi kívánságaik irányítják ezeket az embereket.
A második csoportba azok tartoznak, akik felett az értelem, az elme uralko
dik.
Ebben a csoportban találhatjuk a nagy pénzügyi, mûvelõdési, társadalmi és politika
zetõket.
Nagyon veszélyes lehet a társadalom számára, ha az embereknek csupán az értelmét,
eli képességeit fejlesztjük. Ez az ember saját énjét, az ember önzését és énközpontúságát he
A harmadik csoportban azokat találjuk, akik felett a szellem uralkodik.
Ma ezek az emberek az egyház nagy szellemi vezetõi, akik arra törekszenek, h
ogy visszaállítsák az embert eredeti szellemi birodalmába.
Háromszoros fejlesztés
Háromszoros képzésre van szükség ahhoz, hogy a társadalmat egészségessé, biztonság
essé tegyük.
Amikor kizárólag az értelmi képességeket fejlesztjük, hiányozni fog az az egyensúl
z a vezetés és fegyelmezettség, amit csak a szellem tud megadni.
Ez a magyarázata annak a bûnözési hullámnak, ami végigsöpör jelenleg az országon.
Már két generáció is felnõtt úgy, hogy a fizikai és értelmi képességeket fejleszte
llemiek rovására.
Amikor a gyerekek sem otthon, sem az iskolában sem pedig az egyházban nem
részesülnek szellemi oktatásban, tudat alatt ki fog fejlõdni bennük egy rendellenes énközpon

Ez az alapja az anarchiának.
Így válik minden ember öntörvényûvé; csak a saját vágyaikat kívánják kielégíteni,
iket akarják megvalósítani. Ennek az lesz az eredménye, hogy semmilyen személyes felelõssége
sem tanúsítanak embertársaik iránt.
Minden normális ember vágyakozik a természetfeletti után.
A természetfeletti birodalom volt az ember eredeti birodalma; ahol királykén
t uralkodott.
Jött a bûn, és az ember elvesztette a trónját; mégis az emberi történelem során mi
zt látjuk, hogy az ember egyre csak próbál kinyúlni a csodák felé.
A sátán sokmindent kínált már helyette az embernek, ezek azonban mindig csalódásho
vezettek.
A szellemnek kellene uralkodnia
Amikor Isten megteremtette az embert, úgy tervezte, hogy az ember szelle
me legyen az uralkodó erõ.
A bûn ledöntötte trónjáról a szellemet, és a testet illetve az elmét tette uralkod
Az emberiség megoszlik azok között, akiknek az elméje uralkodik a teste és a sze
lleme felett, és azok között, akiknek a teste uralkodik az elméje és a szelleme felett.
A mûvelõdési, a pénzügyi és a társadalmi élet nagy vezetõi között az elme az uralk
Van egy másik nagy csoport országunkban, akik között a fizikai test az uralkodó.

Egy generációval ezelõtt még azt tanítottuk fiainknak és leányainknak, hogy alávet
ben kell tartaniuk a testet, mert különben a test el fogja pusztítani õket.
A mai középiskolákban a fizikai test vette át a vezetõ szerepet.
A kereszténység visszaállítaná a szellemet vezetõ helyére, ha lenne rá lehetõsége.
Az embernek szellemi természetébõl adódóan szüksége van szellemi táplálékra.
Addig kell képezni, fejleszteni, ápolni az ember szellemi természetét, míg az át n
em veszi a hatalmat az értelem és a fizikai test felett. Amikor ez valóban megtörténik, az
ember visszariad a törvénytelenségtõl.
Az ember szellemi természetének ez a felébredése adja erkölcsi tudatunkat; ez fe
jleszti ki bennünk a felelõsségérzetet embertársaink iránt.
Az az ember, akinek csak az elméje mûvelt, egyharmad részben mûvelt, az az emb
er, akinek teste és elméje mûvelt, kétharmad részben mûvelt; az viszont akinek elméje, teste
a szelleme is mûvelt, teljesen mûveltnek mondható.
Az ember akkor válik anarchistává, amikor megfeledkezünk a szellemrõl és felmagasz
taljuk az emberi értelmet az ember így kiegyensúlyozatlan, irányíthatatlan és veszélyes er
a világban.
Amikor kivesszük a természetfelettit a kereszténységbõl, elveszti minden ízét; pon
azt veszíti el, amivel vonzást gyakorolhatna a fiatalokra.
A kereszténység nem lehet meg egy élõ Isten nélkül aki uralkodik és megkövetel b
s áldozatot, mivel az önmegtagadás nélküli vallás kudarcra van ítélve.
Azt látjuk mindenütt az elmúlt korok során, hogy a harc a természetfeletti és az e
mberi értelem között folyt.
A csodák Istene az ember Istene, és amikor kiküszöböljük a csodákat, a kereszténys
vonzóbb elemét vesszük el.
16. fejezet
Közösség és kapcsolat
Hû az Isten, ki elhívott titeket az Õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való k
e. (I. Kor. 1:9)
A megváltás egész terve ebben a csodálatos szóban tetõzik: közösség; mert mi lenne
lme a megváltásnak és az új teremtésnek, ha Õ nem lehetne közösségben a gyermekeivel.
Az Úr azokra bízza titkait, akik közösségben vannak vele.
A hívõk azért nem képesek belemélyedni az Igébe és élvezni a Krisztusban való kivá
yümölcseit, mert közösségük megszakadt, vagy igen alacsony szinten tartják.
Az otthon boldogsága az illetõ család tagjai között levõ közösségben van. Az élet
cse a közösség.
Sohasem kerülne sor válásra, ha a közösség nem szakadna meg a férj és a feleség kö
Amikor közösségben vannak, gyerekek után vágyakoznak.
Amikor megszakad a közösségük, ennek még a gondolatától is visszariadnak.
Amikor a közösség megszakad, egyszerûen csak együtt élnek; elviselik egymást.
A házasság oka a közösség utáni vágy, és az ebbõl a közösségbõl származó öröm a há
Amikor valaki újjászületik, új teremtéssé válik, szellemének legnagyobb öröme abbó
hogy közösségben lehet az Atyával, Jézussal és az Igével.
A meggondolatlan cselekedetek, a durva szavak és a kihívó tekintetek törik meg
az otthoni közösséget. Ezek sebzik meg a szívet; ezek betegítik meg a szellemi természetet.
A közösség nem elmebeli, hanem szellemi dolog. Az elme összhangba kerül a szelle
mmel, és gazdagabbá teszi a közösséget.
Amikor a közösség megszakad az Úrral, a Biblia olyan bezárt könyvvé válik, ami csa
oztat és fájdalmat okoz.
Ezért van az, hogy azok az emberek, akik kikerülnek az Úrral való közösségbõl, elv
k az Ige után való éhségüket. Nincs bennük vágyakozás arra sem, hogy imádkozzanak. Jézus nev
ata sem egy kis boldogságot, sem egy csepp örömet nem jelent nekik. Szellemi természetük úgy
lebénult, mint egy merev kéz.
A Szellem azt mondja: Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek i
s közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Õ Fiával, a Jézus Kr
et azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. (I. Ján. 1:34)
Érted a különbséget a boldogság és az öröm között?
A boldogság a helyes társkapcsolatokból származik. Az öröm pedig az Atyával való k
az Igén keresztül.
Milyen különösen jólesik megtapasztalni, mikor imánkra válasz jön. Csodálatos dolo
dni azt, hogy Jézus nevében ördögöket ûzhetünk, embereket szabadíthatunk meg. Ezzel szerezhe
et az Atya szívének, és ez okoz örömet a te saját szívednek is.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van Vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem
t cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Õ maga a világosságban van: közösségü
mással, és Jézus Krisztusnak, az Õ Fiának vére megtisztít minket minden bûntõl. (I. Ján. 1:
A mi közösségünk háromszoros; közösségben vagyunk az Atyával, az Igével és egymáss
t is hozzá tehetnénk, hogy saját magunkkal.
Amikor a közösségünk megszakad, tudjuk, hogy elvesztettünk valamit, és saját elmén
vitatkozunk, magunkat vádoljuk azzal, hogy valami olyasmit tettünk, amivel megszakíto
ttuk a közösséget és elvesztettük az örömünket.
Ha annyira esztelenek vagyunk, hogy azt mondjuk, nem követtünk el bûnt vagy
semmi olyat nem tettünk, ami megszakíthatta volna a közösségünket, ilyenkor nem az igazságot
zóljuk, mert az Atya sohasem vonja meg az Õ közösségét senkitõl, aki a világosságban jár. (I
)
Aki azt mondja, hogy a világosságban van és gyûlöli az õ atyjafiát az még mindig
n van. Aki szereti az õ atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.
pedig gyûlöli az õ atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová meg
lleme a sötétségben van.) (I. Ján. 2:911)
Az I. János 1:9-ben viszont az áll: Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy meg
bocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Az I. János 2:1-ben olvassuk: ...ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. É
ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az Igaz Jézus Krisztus.
Amint megtöröd a közösséget, abban a pillanatban mondd azt: Atyám, Jézus nevében
meg nekem, és a te Szószólód, vagyis a te ügyvéded, aki az Atya jobbján foglal helyet, átve
det és visszaállítja megszakadt közösségedet.
Ha csak egy pillanatra is kikerültünk ebbõl a közösségbõl, nem vagyunk biztonságba
ert amikor kint vagyunk a közösségbõl, a sátán közösségében vagyunk minden védelem nélkül.
, és nem tudunk okos döntéseket hozni; nem tudjuk felfogni az Õ akaratát.
Sohasem fogsz a hamis tanítások felé tévedni, amíg közösségben vagy Õvele.
Amikor megszakadt a közösséged, ez nem jelenti azt, hogy a kapcsolatot is me
gszakítottad; még mindig az Õ fia vagy. A kapcsolatot egyedül Õ tudja felbontani. A közösség
edig csak te tudod megszakítani.
Alapvetõen fontos, hogy megtanuljuk ezt a leckét és ennek a világosságában járjunk
sohasem tudhatjuk, hogy mikor kell az Atya elé járulnunk minden félelem nélkül, magunk vag
y szeretteink érdekében ezért járjunk a világosságban, ahogy Õ is a világosságban van.
Senki sem használhatja a nevet, amíg kívül van ezen a közösségen. Életbevágóan fon
y megõrizzük e közösség teljességét.
17. fejezet
Szellemi kezdeményezõkészségünk az imában
Az imában való szellemi kezdeményezõkészségünket akadályozza, ha elhanyagoljuk az
olvasását és az Igével való táplálkozást. Nyilvánvaló, hogy ez egy alacsony szintû szellemi
t.
Amikor elveszítjük szellemi kezdeményezõkészségünket, azt veszítjük el, ami nehéz
kben gyõzelemre tudna vezetni bennünket. Ideje lenne már, hogy átadjuk magunkat az Ige t
anulmányozásának. Az számít, hogy saját magunk mennyit tanulmányozzuk az Igét.
Amikor a hit elveszíti bátor kezdeményezõkészségét, az érzékek veszik át az irányí
Amikor a szellemi dolgok második helyre szorulnak, nyilvánvaló, hogy az iste
ni dolgok valósága elhalványul; az érzéki tudás lassan, de biztosan a helyére lép, és átvesz
tõ szerepet. Ez lesz a meghatározó erõ a keresztutakon , amikor szükségünk lenne a megfel
lemi ítélõképességre, hogy jó döntéseket hozzunk.
Nem engedhetjük meg, hogy negatív módon viszonyuljunk az Igéhez.
Ahelyett, hogy az Igét cselekednénk, csupán értelmi egyetértésben vagyunk az Igéve

Ilyenkor a szív már nem mondja: Mindenre van erõm a Krisztusban ma.
Amikor a szellemi kezdeményezõkészség leapad, az ember már nem mondja azt: Nagyob
b Õ, Aki bennem van, mint azok az erõk, amik körülvesznek engem.
Ekkor az Írás hatalmas dolgai csupán tantételekké válnak, és nem élõ valóságot jel
kkor többet adunk az emberek véleményére, mint Isten Igéjére. Ebbõl származik a kisebbségi é
ellemi birodalomban.
Amikor az ember szíve elveszti a bátorságot az Úr felé, azt a bátorságot, hogy fél
t nem ismerve képes az Ige szerint cselekedni, akkor veszélyben van. Az imaélet elvesz
ti valóságosságát, és az érzékek dolgai foglalják el a helyét.
Tudnunk kell, hogy ez már valóságos szellemi betegség. A test most már támogatás n
marad. Egy külsõ erõ irányítja az elmét, amiben betegség és félelem fejlõdött ki, és az embe
lyzetbe került.
Az egyedüli gyógymód az, hogy visszatérünk az Igéhez, és bátran elfoglaljuk a hely
Kitartóan ragaszkodunk az Ige megvallásához.
Most már te vagy a felelõs
Láttuk, milyen csodálatos lehetõségei vannak annak a hívõnek, aki tudja, hogy mekk
ora hatalom és erõ van Jézus nevében. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez a tu
dás felelõsséggel jár. Most már sohasem lehetsz ugyanaz a keresztény, aki a múltban voltál.
Már van fogalmad arról, hogy mit tehetsz meg, ha mered használni azt a hatal
mat, ami most már a sajátod, mivel abban a pillanatban, hogy újjászületsz, a név a tiéd lesz
Ez ad neked lehetõséget arra, hogy segíts a körülötted levõ embereknek.
Legtöbbünket úgy neveltek, hogy állandóan panaszkodjunk gyengeségeink és kudarcain
miatt, és úgy lássuk magunkat, mint akik képtelenek vagyunk bizonyos dolgok megtételére.
Ezzel a névvel azonban tudnánk segíteni a betegeken és szükségben lévõkön. Vannak
k, akiket bizonyos szokások tartanak megkötözöttségben, a sátán uralkodik felettük irgalmatl
zel; õk szabaddá válhatnának, ha elfoglalnánk a helyünket.
Kérlek figyeld meg a különbséget a János 14:1314, és a János 16:2324 között. És
jd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõítessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek
az én nevemben, én megcselekszem azt.
Ehhez jön még a Márk 16:1718,20.
Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek,
yelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: be
kre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr egy
nkálván velük, és megerõsítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala.
Jól figyeljük meg, hogy ezek az igeversek különböznek a János 16:2324-tõl, ahol J
zt mondja: És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl [azaz nem hozzám fogtok majd
imádkozni]. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én neve
mben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és m
pjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
Ebben az igeversben, te az Atyához imádkozol Jézus nevében. Dicséreteiddel és kéré
del Jézus nevében járulsz az Atyához.
Abban a másik igeversben nem imádkozol, hanem használod a név hatalmát a betegek
gyógyítására, ördögök kiûzésére, férfiak és nõk megszabadítására.
Ezt mutatja be az ApCsel. 3:110 igerész. Péter nem imádkozott, amikor azt mon
dta a sánta embernek: a názáreti Jézus Krisztus nevében, járj!
Az Apostolok cselekedeteiben nem találunk feljegyzést arról, hogy imádkoztak v
olna a betegekért. Egyszerûen a betegekre tették a kezüket, és megparancsolták az ellenségne
hogy távozzon, a betegeknek pedig, hogy keljenek fel és járjanak.
A Márk 16-ból láthatjuk, hogy az újjászületés pillanatától kezdõdõen az embertõl e
zdje el használni a nevet. Tedd a kezedet a betegekre és mondd: Betegség, hagyd el ezt
a testet!
Egy másik döbbenetes dolog, hogy a nevet fõként olyan emberek gyógyítására használ
k nem voltak keresztények. Nyilvánvalóan Isten ilyen módon hirdette ezt a szolgálatot. Így t
e is ráteheted a kezedet azokra, akik még nem üdvözültek.
Amikor rájövünk arra, hogy ezt a hatalmat Krisztus testének minden tagja személy
re szólóan megkapta, nemcsak azok, akik szolgálatban állnak, ez teljes mértékû felelõsséget
valamennyi hívõ számára. Nem csak tagja vagy a testnek, hanem felelõsségteljes tagjává lett
estnek.
Egy másik fontos tény az, hogy a János evangéliumtól kezdve a hit vagy a hinni s
zavak nem kerülnek említésre a hatalomról szóló igeversekben. Nyilvánvaló, hogy a hívõnek jo
használni a nevet, és nem a hit kérdése merült fel, hanem az, hogy engedelmesen használja-e
azt a képességet, amit Isten adott neki.
Utószó
Elolvastad ezt a figyelemreméltó könyvet. Sokan úgy gondolják, hogy ez az egyik
legjelentõsebb üzenet, amit az egyház kapott az elmúlt ötven év során. Most, hogy elolvastad
mi a te felelõsséged, esetleg segíthetnél azzal, hogy átadod ezt az üzenetet azoknak a férfi
nak és nõknek, akiknek életbevágóan szükségük van rá.
Ez a könyv már több százezer ember imaéletét és gondolkodásmódját változtatta meg.
, hogy e könyv elsõ tízezer példánya megváltoztatta az egész Csendes-óceáni partvidék imaéle
z az igazság eljutott.
A könyvet lefordították kínai nyelvre, és ott is hatalmas szolgálatot tett.
Esetleg meghívhatnád otthonodba barátaidat közös bibliatanulmányozásra, átvehetnét
a könyvet, miközben mindennek alaposan utána járnátok a Bibliából. Talán lenne kedved elolv
a többi könyvemet is. Egyéb könyveim listája az utolsó oldalon található. Ezek a könyvek se
neked abban, hogy úgy tanítsd az Igét, hogy áldás legyél a világ számára.
Ha valaki megérti az ebben a könyvben leírtakat, ezután már sohasem vallhat kuda
rcot az életben. Írd meg nekünk, hogy milyen benyomásaid voltak és azt, ha esetleg szeretnél
segíteni az ilyen jellegû írások terjesztésében.
Hasznos lenne elolvasnod Az Atya és az Õ családja címû könyvemet, ami felfedi, val
an mi rejlik a mi megváltásunk mögött.