P. 1
A manipuláció művészete

A manipuláció művészete

|Views: 8,883|Likes:
Published by Anutheo

More info:

Published by: Anutheo on Dec 16, 2009
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/28/2013

pdf

text

original

Beszámoló Josef Kirschner „A manipuláció müvészete” címü könyvéböl

Mint azt a bevezetőben leszögezi, a szerző célja az volt, hogy egy gyakorlati jellegű kézikönyvet írjon azok számára, akik megelégelték, hogy a manipuláltak tömegéhez tartozzanak. Alaptételként leszögezi, hogy manipuláció VAN, és csak az a kérdés, hogy a manipulálók kis létszámú, de nagy hatalmú csoportjához tartozunk, vagy a manipuláltak hatalmas tömegeihez, melyek „másodkézből való” életet élnek, és csak arra várnak, hogy megmondják, mit csináljanak. Kirschner 8 fő szabályt határoz meg, melyekre a manipuláló épít(het). A könyv elemzésének alapjául én is ezt a szerkezetet választottam. Leírom röviden a szabály lényegét, és a szerző által tanácsoltakat, a kérdéseket, melyeket felvet, illetve a gondolataimat, melyeket érdemesnek találtam arra, hogy papírra vessem. A bevezetőben egy nagyon hatásos eszmefuttatással találkozhat az olvasó, melynek lényege, hogy a ragyogó képességek önmagukban nem elegendőek, akik pusztán szorgalmas munkára és elhivatottságra építik karrierjüket, nem juthatnak előre. A következőkben csupa igazságot sorol fel: ∗ Sokan inkább hagyják magukat manipulálni, mert így sokkal kényelmesebb. ∗ Félelem ébresztésével tartanak minket sakkban bizonyos csoportok. ∗ Mindenki szeretné érvényesíteni akaratát másokkal szemben. ∗ Mindenki igyekszik megfelelni környezetének, akár görcsösen is. Ám a sorok között elrejtve néhány egészen elképesztő következtetést von le, melyeket ki se fejt, csupán megemlít. Ez egyébként a manipuláció igen gyakran alkalmazott és kedvelt csele, vagyis az igazságok mellé odatenni néhány féligazságot, vagy hamis állítást és az egészet igazságként becsomagolva eladni. Ezek az állítások a következők: ∗ A manipulációt egészen egyszerűen egyenlővé teszi a meggyőzés, ráhatás és befolyásolás fogalmakkal, pedig az utóbbiakba beletartozik a nyílt érvelés, a kérés és a jóindulatú segítségre, szívességre, kölcsönösségre épülő együttműködés is! A manipuláció sosem nyílt, hanem rejtett aknamunka. Meg sem adja az esélyt, hogy valaki önszántából tegye meg a kívánt dolgot, inkább „megdolgozza”.

Második elötti oldal (1)

∗ Ami a manipuláció etikai oldalát illeti Kirschner úr összesen négy sorban elintézi a kérdéskört, ennek egyik „oka” a helyhiány, a másik pedig egy sommás megállapítás: „mindent, ami közelebb visz a célunkhoz, helyesnek tartunk.” Ez nem igaz minden emberre, inkább csak azokra, akikre a magyar nyelv a „gátlástalan” szót használja. Aki esetleg elsiklik ezen dolgok felett, könnyebben elfogadja azt az állítást, hogy csak a manipuláltak, vagy manipulálók csoportja között választunk, nincs középút. Pedig szerintem van. Az asszertív viselkedés az, mely középutat mutat, és nem kell elfogadni azt a világképet, melyet szeretnék szó szerint idézni: „Ebben a szembenállásban minden, vagy legalábbis majdnem minden eszköz megengedett. Még akkor is, ha legtöbben kifelé ügyelnek a látszatra és hangzatos szavakat zengenek az együttérzésről. Végül is minden szentnek maga felé hajlik a keze.” Nem. Nem állíthatja senki sem, hogy minden ami nemes és érték, ami jó, az csupán hitvány máz, mellyel önző énünket takargatjuk. ELSŐ SZABÁLY: A hat ellenfél megismerése A szerző azzal a kijelentéssel indít, hogy mindenki, akivel kapcsolatban állunk, az ellenfelünk az állandó manipulációs játszmában. Ezeket részletezi is, elsőként a másik nemet említi. Tény, hogy jobb képet igyekszünk magunkról kialakítani, és szeretnénk úgy megtartani a másikat, hogy minél kevesebbet kelljen feladni önmagunkból, és mennyivel könnyebb a másikat kézben tartani, mint a problémákkal szembenézni és úgy alakítani a dolgokat, hogy mindkettőnek jó legyen. De még ha rövid távon sikerül is ez, azért senki sem hülye, idővel rájön a manipulációra, ha magától nem is, mert mondjuk annyira elvakítja a szerelem, vagy mert olyan jóhiszemű, hogy nem feltételez fel ilyet a másikról, de a barátok, hozzátartozók felhívhatják a figyelmét. És mivel az ember ősidők óta retteg a befolyásolástól, beindul a reaktancia jelensége, és mit tehet a partner? Vagy beszáll a „játékba” és egy kölcsönös aknamunka indul meg, mely biztos vagyok benne, hogy bármilyen erős szerelmet felőröl egy idő után, vagy kiszáll a kapcsolatból. Nem mondom, néha egy kis manipuláció, mint kiegészítés, segítség szóba jöhet egy kapcsolatban, de az igazi alap inkább az őszinteség és kölcsönös ragaszkodás legyen. A következő csoport, aki az „utunkban áll”. Azt be kell látni, hogy valóban nem elég jónak lenni, meg is kell azt mutatni a világnak, hogy elismerjenek. Harmadik ellenfélként a tekintélyt jelöli meg. Itt részben igaza van, mivel nem szabad a tekintélynek kritika nélkül alávetnünk magunkat, meg kell vizsgálni, hogy miből származik, és ha hiteles akkor el kell fogadni, viszont abban nagyon igaza van, hogy ha a tekintélyükkel visszaélőket felismerjük és semlegesítjük azt, akkor az jó. Negyedik ellenfélként a

társadalmat jelöli meg, az általa előírt sémákat, a divatot veszi górcső alá. Nagyon igaza van abban, hogy sokan görcsösen ragaszkodnak a konvenciókhoz és a divathoz mindennél erősebb a konformitásuk. Ezt sokan kihasználhatják, ezért magunknak kell kialakítani egy határt, meddig követük ezeket a sémákat. A következő ellenfél a média, melyből információkon és hirdetéseken túl viselkedési sémák is áradnak. Én a reklám szakirányt szeretném választani, tehát jól tudom, hogy a reklámnak az a feladata, hogy egy terméket minél kívánatosabbá tegyen, de az viszont a vevő dolga, hogy eldöntse, hogy mire van szüksége. Elég nehezen lehet lenyelni az utolsó csoportot, mely a család. Igen, nap mint nap befolyásolni igyekszünk családtagjainkat is, már gyermekkorunk óta, de ez nem manipuláció, mert nem rosszindulatú és rejtett. Ha a valaki pusztán a meggyőzésről beszél, akkor használja azt a szót, de ne mossa össze a manipulációval. MÁSODIK SZABÁLY: A figyelem felkeltése tettekkel A szerzőnek nagyon igaza van abban, hogy ki kell lépni a passzivitásból. az órán felrajzolt táblázat: passzív-asszertívagresszív/manipulatív világosan megmutatja, hogy semmivel sem jobb „ártatlan, jámbor áldozatként” éldegélnünk, akinek a cselekvése kimerül a várakozásban. Ideális körülmények között (segítő, empatikus környezet, stb.) ez a passzív modell is működhet, de csak ezen körülmények között! Minden egyéb esetben ki kell lépni a passzivitásból, mert a passzív embernek egy „eszköze” van: a várakozás, egy mottója: „A remény hal meg utoljára.” Nagyon szimpatikus volt a jegyzetben, ami a társas viszonyhoz került az asszertív viselkedésből: A kockázatot önmaga vállalja, de nem egyedül. Ellenben minden porcikám tiltakozott az „éttermi kísérlet” bemutatása során (41.-42. oldal) Ez inkább hepciáskodásnak tűnt számomra, sem mint érdekérvényesítésnek. A hat tipp azonban, amit a szerző ajánl, hasznosnak tűnnek. Ezek a következők: ∗ Tegyük az ellenkezőjét annak, amit várnak tőlünk. Ez valóban hasznos védekezés, ha mások manipulálni akarnak. Ez megzavarja őket, és időt nyerhetünk. ∗ A célirányos hízelgés. Sokan büszkeségből utasítják ezt el, pedig nagyon hasznos. Ha őszinte, akkor a legjobb. Ám valóban nagyon hatékony lehet, ha látjuk, hogy valaki támadólag lép fel velünk szemben, erre mi megdicsérjük. Büszkeségünk nem sérül, hiszen mi tudjuk, ez miért volt, de a másik nem fogja tudni hova tegye a dolgot.

Elsö utáni oldal (2)

∗ A célirányos provokáció. Aki provokál annál a kezdeményezés, de veszélyes lehet, hiszen tulajdonképpen a blöff egy fajtája, és ha kifullad visszájára fordulhat. ∗ A kiemelkedő tudás. Nos, ez nem újdonság. A tudás hatalom. ∗ A kerülő módszer. Ennek lényege egy hatékony cselekvéssorozat, melynek keretében másodkézből származó, tehát nem közvetlen információkkal keltjük fel mások érdeklődését magunk (vagy termékünk) iránt. ∗ A keljfeljancsi-módszer. Lényeg, hogy kitartás és elszántság nélkül nem érünk célt. HARMADIK SZABÁLY: A csomagolás és a tartalom Kirschner úr minden szava arany ebben a részben. Kissé ironikusan írja le, hogy a legtöbbünket azért csapják be (vagy enyhébb esetekben: veszik rá olyan dolgokra, amit nem akar igazán), mert hagyjuk magunkat elkábítani: erről szól a marketing is. Olyan csalit kell tenni a horogra, amire ráharap a hal. Rátér arra e kérdésre is, miért manipulálható a kisember olyan könnyen, választ is ad: a neveltetéséből eredően. Szüleink, az iskola, a bürokratikus állam, a tömegtermelés mind mind az alkalmazkodó, konform embereket preferálja, akik azt teszik, amit mondanak nekik. De nem vagyunk tehetetlen bábok. a szerző két nagyon hasznos tippet ad: 1. Vizsgáljuk meg a csomagolás tartalmát elfogulatlanul. Mi a valós értéke? Ennek lényege, hogy amennyire lehet, zárjuk ki az érzelmeket, és hallgassunk az eszünkre, nem baj ha érzelmi alapon vásárolunk, hiszen az a cél, hogy szeressük a megvásárolt terméket, de legyen bennünk kritikai érzék is. 2. Tisztázni kell valós szükségleteinket, és igényeinket. Ez önmagát magyarázza. Mint már fentebb említettem, a reklám dolga vágyat ébreszteni, a marketingnek pedig bevallott alaptétele, hogy szükségleteket ébresszen. A fogyasztó dolga pedig az, hogy legyen esze, csak azt vegye meg amire tényleg szüksége van. Harmadik szabályként Kirschner arra biztat, hogy a csomagolást érdemes használni, mert nagyon hatékony a befolyásolásban. NEGYEDIK SZABÁLY: Az ismétlés hatalma Már nagyon sokan mondták, hogy az ismétlés, bármilyen egyszerű is, annál nagyobb hatalma van, megkülönböztetünk sztereotip és különböző formákban, de azonos üzenetet tartalmazó ismétlést (mennyiségi és minőségi felerősítés). ÖTÖDIK SZABÁLY: Az érzelmek hatalma A szerző kifejti, hogy az ember inkább racionalizáló, mint racionális lény. Persze később kitér arra, hogy az érzelmek elnyomása nem

Utolsó elötti oldal (3)

csak lehetetlen de dehumanizáló is lenne. Ám be kell látnunk, hogy az érzelmeinkkel történő manipuláció roppant elterjedt. Általában eszünkbe sem jut, hogy megkérdőjelezzük a gyermekkorunktól belénk táplált értékképzeteket. Ez különösen érthető egy német szerzőtől, ahol ugye az egyik legfontosabb elv az „Ordnung muß sein”, vagyis rendnek kell lenni. Félünk őket elhagyni de még megkérdőjelezni is, mert irányt mutatnak és biztonságot adnak. A szerző megállapítja, hogy ezek az ősi eredetű értékek csak a befolyásolás megkönnyítésére teremtődtek. ezt nem szívesen fogadom el. Azt viszont igen, hogy a társadalmi sémák kritikátlan megvalósítása teljesen kiégett „szerepembereket” produkálhat, akik egyre kevésbé akarják eljátszani szerepüket, és mégis „kell”. Viszont másfelől nem lehet felrúgni az összes társadalmi megállapodást kedvünk szerint, mert a káosznál, amit ez eredményezne, minden jobb. Viszont, amit a rendőrös esettel kapcsolatban hoz fel, egyenesen nevetséges! Próbálná ezt Magyarországon eljátszani! Arra befizetnék! A következő részben arról ír, hogy hogyan használhatjuk ki mások érzelemit. A felhozott példák nem elítélendőek, mert védekezésre szolgálnak. Ezek a megjátszott szerénység és a menekülés előre. HATODIK SZABÁLY: A félelem Megdöbbentő és igaz, hogy mennyire befolyásolja életünket a félelem! A félelem, hogy elveszíthetjük, amit már megszereztünk, a félelem a bizonytalanságtól. Pedig sokszor a „veszély” csak a mi tudatunkban létezik, és ragaszkodunk hozzá. Ehhez kapcsolódnak az „önbeteljesítő jóslatok”, melyek nem mások mint a félelem által befolyásolt viselkedés teremtette szituációk. Jelen van még a realitásoktól való félelem is. Itt két alternatíva kínálkozik: vagy menekülünk a probléma elől, vagy szembenézünk vele. A szerző megjegyzi, hogy az emberek sokkal leleményesebbek a problémák kikerülésében, mint megoldásában. Végül kitér arra, hogy a tudatosított félelmek sokkal könnyebben feloldhatók, mint a homályos balsejtelmek. HETEDIK SZABÁLY: A döntés A döntés életünknek mindig kritikus pontja, olyan értelemben, hogy alternatívák között választunk, melyek a lehetséges jövőkből egyet fog megvalósítani. Éppen ezért megdöbbentő, hogy még fontos dolgokban is mennyire gyakori a megalapozatlan, pillanatnyi szempont alapján hozott döntés. A döntéshozóknak két szélsőséges típusát különbözteti meg, akik között persze egyéni árnyalatok sokasága helyezkedik el. Az „A” típus a következetes, megingathatatlan, a „B” pedig a bizonytalan. Felhívja a figyelmünket az egyoldalú tájékoztatás veszélyére (módszerére :) illetve arra, hogy tetszik vagy nem, állandóan befolyásolnak minket. Érdekes a „mi”-módszer is, melyet például én is előszeretettel

használok. Érdekes volt, ahogy leírta a másik „körüludvarlását” is, hogy a példa szerint „eljöjjön velünk moziba”. NYOLCADIK SZABÁLY: A szavak ereje Itt a kommunikáció sajátosságaira épít a szerző, leírja, hogy mikor érdemes győzködni valakit, a figyelem szerepét is megemlíti. Igaz az a megállapítása, hogy az emberek szertik ha róluk beszélnek, és figyelnek rájuk, de határozottan tagadom, hogy ez csak pusztán taktikai fogás lenne! Az olyan lehetetlen, hogy valakit érdekel mások mondandója? Ami igaz, hogy „gyarló” világunkban állandó szakadék van aközött, amit gondolunk, mondani szeretnénk és ténylegesen mondhatunk. Amit a mondandó ellenőrzéséről szól, az nem más, mint az „ami a szívemen az számon” felelőtlenségének elítélése. Négy módszert ajánl: Igen-igen, Nem-igenbe; Kicsalogatni az ellenfelet a tartózkodásából; Adjunk szárnyakat a fantáziának!; Kapaszkodjunk be a részletekbe!

Utolsó oldal (4)

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->