You are on page 1of 15

MIÉRT

TARTJUK MEG
A
VASÁRNAPOT
SZOMBAT
HELYETT
AZ
ÚJSZÖVETSÉGBEN?
Dr. Bányai János
II. kiadás
Szarvas, 1993
"448/1993. Nihil obstat. Antonius Lotz dr. Censor.
Imprimatur. Ferdinandus Katona Vicarius
Generalis.
Szeged 19 IV. 1993"
2010
e-book formában terjeszti az ADAMO BOOKS webáruház
http://adamobooks.info
3
MIÉRT TARTJUK MEG A VASÁRNAPOT A SZOMBAT HELYETT AZ
ÚJSZÖVETSÉGBEN ?
Négy részben tárgyaljuk ezt a kérdést az áttekinthetőség kedvéért. A négy rész
együtt ad kielégítő megoldást a felvetődő fontosabb problémákra. Külön-külön
is választ adnak az említett fejezetek arra, hogy miért tartjuk meg a szombat helyett
a vasárnapot, természetesen az egész dolgozat több kérdésre vet világosságot.
A dolgozat beosztása:
I. A problémának és megoldásnak rövid összefoglalása 1..old.
II. A bizonyítás kidolgozott gondolatmenete 2..old.
III. Válasz a vasárnap megünneplése elleni kifogásokra 8..old.
IV. A szombat megülése melletti érvek bírálata 11..old.
I. A problémának és a megoldásnak rövid összefoglalása.
A tízparancsolat bibliai szövegében találjuk a szombat megtartásának parancsát.
Viszont a legtöbb keresztény vallás kötelezőnek ismeri el az Újszövetségben a
tízparancsolatot. Miért nem tartják meg általában tehát a szombatot mint heti
ünnepet?
A felelet a következő: 1. A jeruzsálemi apostoli zsinat kimondta, hogy a mózesi
"Törvény" az Újszövetségben nem kötelező. Apostolok
Cselekedetei 15, 28-29). "Törvény" alatt Mózes öt könyvét
értették.
2. Szt. Pál tanítása szerint csak az a "törvény" kötelez az
Újszövetségben, amelyet a pogányok is a Szentírás ismerete
nélkül is lelkiismeretük alapján magukra nézve kötelezőnek
ismertek el. (Rom.2,14-15). Márpedig a szombat megünneplése
senkinek sincs a szívébe írva.
3. Ezek (1 és 2 pont) alapján tanítja ugyancsak Szt.
Pál apostol, hogy semmiféle ószövetségi napot, s így a
szombatot sem kell a keresztényeknek megtartaniok.
(Galatákhoz írt levél 4, l0. Kolosszeiek-írt levél 2, 16-17)
4. A Szentírás (Ap.Csel.20.7) és már az első századból
származó más írás is (Didaché) továbbá az első keresztény
századok minden idevonatkozó írott emléke csakis a vasárnapot
jelöli meg a "kenyérszegés" és a heti ünneplés napjának. – Azt s
elárulják a régi emlékek, hogy azért tartják meg a keresztények a
vasárnapot, mert akkor támadt fel Krisztus.
5. A tízparancsolat lényegében megmarad, mert
nyilvánvaló, hogy Istennek komoly szándéka volt minden
"hetedik" napot munkaszüneti és istentiszteleti nappá tenni. Erre
a nem lényeges változásra, t.i. hogy a szombat helyett a
vasárnapot tartsák, viszont a Szentlélek vezette az apostolokat.
Ugyanaz a Szentlélek, aki az apostoli zsinaton az apostolok
által üzente a híveknek, hogy nem kö-
4
telező a maga teljességében a mózesi Törvény. (Ap.Csel.15.28.)
II. Bizonyításunk kidolgozott gondolatmenete.
Érdemes részletesen foglalkoznunk a szombat-vasárnap problémájával, hogy
a velünk vitázok és magunk előtt is tisztázhassuk a felvetődő kérdéseket. Úgy
kell ugyanis előadnunk a vasárnap megtartásának helyes voltát, hogy
ugyanakkor magyarázatot adunk Jézusnak és az apostoloknak eljárására, akik
"szokás szerint" (Lk. 4,16: Ap.Csel. 17.2.) - s az apostolok még a Szentlélek
eljövetele után is - szombatonként elmentek az imaházba.
(A feleletben az I. rész 1-5 pontjait fejtjük ki részletesebben.)
Felelet a felvetett kérdésre:
1./ A szombat megszűnését elsősorban azzal okoljuk meg,
hogy az Ószövetség törvénye egészben már nem kötelez (Ap.Csel.15.fej.
főképp 7-12. 28-29 versek). Ezért lehetséges egyáltalán, hogy egy ilyen
Bibliában sokszor emlegetett előírás érvényét veszítse. Ap.Csel. 15.
fejezetének fenti tanítása ellenére is sokakban felmerül a kérdés: helyesen
tanítjuk - e mi keresztények a szombat megszűnését, amikor Jézus azt tanítja,
hogy elmúlik ég és föld, és egy betű, vagy egy vesszőcske sem szűnik meg a
törvényből? (Mt. 5. 18.)
A megoldás a következő: Jézus a törvényt (mózesi törvényt) nem
felbontani jött, hanem "beteljesíteni" (Mt.5.17.) - Ez a beteljesítés viszont
tökéletesítést jelent. Tökéletesítést az erkölcsi törvényekben. Fenti szavaihoz
Jézus mindjárt hozzáfűzi: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek... én pedig
mondom nektek..." (Mt.5, 21.) A Mester nem bontja ugyan fel az ószövetségi
törvényt (Mt. 5.17.) és mégis a tökéletesítés által megváltoztatja azt, amit az
ószövetségi Biblia előír, pl. "Szemet szemért"... (Mt. 5. 38.; 2 Móz. 21, 24.) A
beteljesítés jelenti továbbá,hogy beteljesednek a próféták jövendölései: vagyis
új lesz az istentiszteleti rend is: új szertartásokat kell már megtartani: amilyen
a keresztelés (Mt. 28.) - Tehát Jézusnak az a megállapítása az "I" betű
megszűnésével kapcsolatban nem jelenti azt, hogy az Újszövetségben nem
lehet semmiféle változás; ellenkezőleg: épp az Újszövetség alapján, amely
megjövendöli a tökéletesebb Újszövetséget (pl. Mal. l. Iz. 52. 53.-Mt. 26. 26-
28: Zsid.7.).szükséges, hogy legyenek változtatások. Épp ezek által
teljesednek be a törvény és a próféták.
Miután láttuk, hogy az apostoli zsinat bejelentette az ószövetségi törvény
egészének a megszűntét és Jézus szavai megtanítottak arra, hogy a "törvény"
egy "I" betűjének a megszűnése nélkül lehetségesek sőt szükségesek a
változások az Újszövetségben, lássuk, hogyan történt a valóságban az
ószövetségi, főképp szertartási törvények megszüntetése. A Szentírás szerint
ez nem egyszerre, hanem fokozatosan történt, amint a Szentlélek is nem
egyszerre világosította fel az apostolokat. Jóval pünkösd után tanította Isten
Szt. Péter apostolt arra, hogy többé nincs helye a tiszta és tisztátalan állatok
közötti különbségtevésnek. (Joppéi látomás. Ap.Csel. 10, 15.) Időben ezután
következik az apostoli zsinat. Ez kevés kivételtől eltekintve (bálvá-
5
nyoknak áldozott húsok, vér, fullasztott állat evése) kimondta az ószövetségi
szertartási törvények kötelező erejének megszűntét. A jellegzetesen ószövetségi
szombat-törvényt tehát az. apostoli zsinat nem tartja meg.
Hogy az a kevés, amit az apostoli zsinat az ószövetségi szertartási törvényből
megtartandónak ítél, az sem kötelez minden időre, ez két okból is kiviláglik:
a. Jakab apostol arra a helyzetre utal, hogy zsidóke-
resztények még eljárnak a Mózes rendelte szertartások-
ra. Ott viszont Mózes rendelkezéseit tanították szomba-
tonként. Az apostoli zsinat tehát nem akart botránko-
zást okozni azok lelkében, akik még oktatást nyertek az
ószövetségi törvényekben és ezért hagyott meg abból kö-
telezőnek valamit (Ap.Csel. 15.20-21.) - A kereszté-
nyek ugyanis kezdetben résztvettek mind a zsinagógai
mind pedig a keresztény istentiszteleteken. Azok t. i.
akik zsinagógából tértek át. (Ap. Csel. 2. 46.) Később
viszont, amikor a kereszténység külsőleg elszakadt a
zsinagógától, (Ap.Csel. 18, 6-8: 19, 8-9.) már nem volt
értelme ennek a rendelkezésnek. Ezért
b. Kb. 7 évvel a jeruzsálemi zsinat után, Kr.u. 56 táján
Szt. Pál apostol egyszerűen megállapítja, hogy még a
bálványoknak áldozott húst is meg lehet enni, amit az
apostoli zsinat tiltott (I. Kor. 10. 19. 20. 25. 26.)
Csak annyi megszorítást tesz az apostol, hogy tartóz-
kodjanak az ilyen húsevéstől, ha bárkinek ez botránko-
zást okozna.
Mindezekből látszik, hogy Jakab apostol gyakorlati javaslata az apostoli zsinaton,
amely szerint (egyelőre) tartsanak meg még a zsinagógai igehirdetésre való
tekintettel bizonyos ószövetségi törvényeket, semmit sem vont le Szt. Péter zsinati
beszédének megállapításából, annak érvényéből, hogy t. i. nem kötelező az egész
ószövetségi törvény (Ap. Csel. 15. 10.)
Szt. Pál apostol is minden kétséget kizáróan az egész ószövetségi törvény
megszűnését hirdeti. (Római levél, Galátákhoz írt levél) Erről írja: "mert a
rendelkezéseket magában foglaló s minket vádoló okmányt mely ellenünk szólt,
megszüntette, eltette útból és feltűzte a keresztre" (Kol. 2. 14.)
Az apostol kijelenti: nem keresztény többé az, aki az ószövetségi törvény
érvénybenmaradását, kötelező voltát továbbra is hirdeti: "...elszakadtatok
Krisztustól, kik a törvényben keresitek a megigazulást" (Gal. 5. 4. ) A
szövegösszefüggésből világos, hogy itt az ószövetségi mózesi törvényről van szó.
A dolgozat II. részének 1. pontját zárjuk le két megállapítással:
Először: A Biblia alapján biztos az Ószövetség szertartási
törvényeinek megszűnte, s ez már burkoltan magában foglalja a
szombati (bizony sok nehezen megtartható előírással ellátott)
törvény megszűntét.
6
Másodszor: A mózesi törvénynek Isten akarata szerinti fokozatos
megszűnése a gyakorlatban megmagyarázza Jézusnak - és az
apostoloknak (még a Szt. Lélek eljövetele után is egy ideig tartó) -
szokását, hogy szombatonként részt vesznek az ószövetségi
Istentiszteleten.
2. Miután láttuk a mózesi törvény érvényének megszűntét, még
mindig feleletre vár a kérdés: ha az Apostol általában úgy beszél a
tízparancsolat egyes parancsairól, hogy azok az Újszövetségben is
érvényben vannak (Rom. 13, 8-10), akkor milyen alapon maradhat
ki belőle a szombat megünneplésének törvénye?
Hogy a feleletet megadjuk,_ egy másik kérdést kell felvetnünk: Miért maradnak meg
általában az Újszövetségben a tízparancsolat törvényei? Szt. Pál apostol a római
levélben adja meg erre a választ: mert Isten csak arra akar az Újszövetségben
kötelezni (az Ószövetségben is kinyilatkoztatott parancsok közül), ami kinek-kinek a
szívében van írva, "...a pogányok, holott törvényük nincsen, megteszik a
természettől vezetve, amik a törvényben vannak.... s azt mutatják, hogy a törvény
cselekvése szivükbe van írva...." (Rom. 2. 14-15.)
Miért kívánja az Isten, hogy csak ezek a "természeti" törvények kössenek bennünket
az Ószövetségből? Mert Isten akarja a szabadságunkat a fölösleges
megkötöttségektől. (Gal. 2, 4, v.ö. Kol. 2,20: Gal. 4, 3-9) - Viszont a szombat
ószövetségi megtartása ilyen fölösleges terheket rak az emberre (V. ö. Ap. Csel. 15,
10.) Így a kihágásokat nagyon szigorúan büntették (4. Móz. 15. 32-36.) - Szombaton
olyan áldozatokat kellett bemutatni (4, Móz. 28, 9-10), amelyek már nincsenek meg
az Újszövetségben.
Csupán a természettörvények érvényben maradása összhangban van Jeremiás
prófétának jövendölésével, hogy szívünkbe írja majd a messiási időkben Isten
törvényeit (Jer. 31. - Zsid. 8, 10) Az Újszövetség tökéletesebb voltát mutatja, hogy a
külső törvény helyett a szeretet parancsát szorgalmazza (Mt. 22. Rom. 13.) Ha csak
a "természeti" törvényt kell megtartani, akkor nem marad hely a szombat számára,
mert világos, hogy senkinek sincs a lelkiismeretébe, szívébe írva, hogy a szombatot
meg kell tartani. - Viszont, ha a szombat is kötelező volna, helytelen volna az
apostol megállapítása: "pogányok is megtartják a törvényt" - hiszen a szombatot
nem tartották meg.
3/a. A fenti 2. pont meglehetősen elméleti okoskodás. Helyességét igazolja az, hogy
az apostol félreérthetetlenül, tanítja: a szombat-törvény már nincs érvényben az
Újszövetségben. Szt. Pál miután a kolosszeiekhez írt levélben megállapítja, hogy
Isten "megszüntette" a mózesi törvényt (Kol. 2. 14.), e b b ő l k ö v e t k e z t
e t i , hogy nincs semmi jelentősége a szombat-törvénynek. Ezért ugyanott így
folytatja fejtegetéseit: "Senki se mondjon t e h á t ítéletet rólatok étel vagy ital...
avagy szombatra vonatkozó dolgokban. Ezek árnyékai a jövendő dolgoknak. (Kol.
2, 16-17)
Miért csak árnyék a szombatra vonatkozó előírás? Mert Isten megszüntette (Kol. 2.
14.) az összes ószövetségi rendelkezéseket. (Ezért kapcsolja a 16 és 17 verset a
következtető értelmű "Tehát" kötőszó-
7
val.) Tehát megszűnt a szombattörvény is!
A Galatákhoz írt levelében az apostol olyan szavakat használ, amelyek kizárják,
hogy a szombatot továbbra is szükséges volna megtartani. A Galatákhoz írt levélben
ugyanis félreérthetetlenül megmondja Szt. Pál, hogy s e m m i f é l e ószövetségi
n a p o t nem vagyunk kötelesek továbbra is megtartani. A 4. fejezetben arról
beszél, hogy Isten Jézus által megszüntette számunkra az ószövetség szolgaságát (3-
5 vers). Korholja őket, hogy miért fordulnak vissza a "szegényes elemekhez" (9.v.)
Az elemek szolgasága éppen az ószövetséget jelenti. (3.v.) Majd a kilencedik vers
után így folytatja figyelmeztetését: "Napokat tartatok meg és hónapokat és időket és
esztendőket, féltetek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek! (Gal. 4. 10)
Az egész szövegösszefüggés alapján ezt n e m l e h e t m á s k é p p é r t
e l m e z n i , mint hogy semmiféle ószövetségi nap megtartása nem kötelező.
Tekintve, hogy a felsorolásban a hónapok előtt állanak a napok, majd utána még
hosszabb időközi ünneplések, olyan napokról van szó, amelyekből több is van egy
hónapban. Tehát "napok" alatt semmiképpen sem értheti a ritkán előforduló
ünnepeket. A "hónap" itt havi ünnepet jelent. Minthogy az ószövetségi Biblia
semmiféle más nap gyakori megünnepléséről nem beszél mint a szombatról, ezeket
a napokat sem lehet másra mint a szombatra érteni. - Egyébként is világos, hogy
helyteleníti az apostol egyáltalán az ószövetségi napok megtartását. Tehát bármilyen
napot. Tehát nincs hely a szombat törvényesnek való kimondására. - Ha ugyanis
bármilyen napot - tegyük fel a szombatot -még meg kellene tartani az ószövetségből,
akkor nem volna értelme ennek az általános értelmű (suppositio communis)
figyelmeztetésnek. Jézus erre a tanításra csak e l ő k é s z í t e t t e hallgatóit;
hiszen a szombati gyógyítások (Mk. 1, 21-26; Lk. 13,10-16; Jn. 5) miatt került
szembe a farizeusokkal. Megengedte - az akkori szokással s látszat szerint - Mózes
törvényével (2. Móz. 16, 22-23) ellentétben -, hogy tanítványai kalászokat szedjenek
szombaton. (Mt.12 ,6-8). Ekkor utalt arra is, hogy neki joga van a szombat-
törvényen változtatni. Ezzel Jézus csak előre jelzi, hogy milyen alapon változtathat-
ják meg az apostolok a szombati törvényt a Szentlélek indítására. A szombat
megtartása tehát nem kötelező éspedig azért, mert jellegzetesen ószövetségi. Ezért
állítja Szt. Pál a szombattörvényt egy sorba az étel törvényekkel, (Kol. 2,16-17.)
amelyek megszűnését Isten látomással magyarázza meg Szt. Péternek. (Ap.Csel.
10.)
3/b. Jézus a tízparancsolatból nemcsak a szombattörvényt módosította. Az
Újszövetség tökéletesebb szemlélete még lényegesebb változást hozott a VI. és IX.
parancsnál (Móz. V. 24, 1. Mt. 5, 31-32.)
4. A vasárnapot azért tartjuk ma szombat helyett, mert az apostolok idejétől
fogva, megtartották a hívek. Tehát így vezette a Szentlélek az apostolokat.
Kezdve az Apostolok Cselekedeteitől egyetlenegy más napot sem jelölnek meg a
legrégibb (már az első századból is) származó emlékek mint a keresztények heti
ünnepét, csakis a vasárnapot.
Harmadik apostoli útján Szt. Pál Filippi városából Troász városába hajózott. Itt
töltött 7 napot. (Ap. Csel. 20, 6.) A hét nap közül vasárnap volt az, amikor alkalma
volt bővebben beszélni az ottani hívek-
8
kel, mert ekkor gyűltek össze kenyérszegésre. (Ap. Csel. 20, 7.) - Nyilvánvalóan
azért a "hét első napján" (v.i. vasárnap) tartották, a "kenyérszegést , mert akkor
támadt fel Jézus mind a négy evangélium tanúsága szerint. (Mt. 28,1; Mk. 16.2;
Lk.24,1; Jn. 20,1.) Figyelemreméltó, hogy az apostol és útitársai 7 napot töltöttek
Troászban, a hét közül a vasárnap volt az, amikor kenyérszegésre összejöttek. Lát-
szik abból is, hogy szándékosan tartották meg ezt a napot mert másnap Pál útnak
indult s ezért kellett éjszakába nyúlóan beszélnie. Sokkal kényelmesebben
beszélhetett volna szombaton, ha ezt a napot tartották volna.
Mivel akkor a napokat estével kezdődően számították, ez tulajdonképpen szombat
estére esett. De akkori felfogásban ez már nem szombat volt, s így változatlanul áll a
tény, hogy a hét első napján akarták végezni a kenyérszegést.
A vasárnap megtartását bizonyítja még egy, az apostoli korból származó írás: "A
tizenkét apostol tanítása" Ebben a következőket olvassuk:"Az Úrnak uri napján
gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret s adjatok hálát". Ez Kr. u. 90 táján
íródott.(Ez a "Didáché") Szt. Ignác Antiochia püspöke, akinek nagy tekintélye van a
legrégibb egyházi írók között, s tekintélyét vére hullásával is megalapozta, arra tanít,
hogy ne a szombatot, hanem a vasárnapot üljék meg: "Többé már ne a szombatot
tartsátok, hanem éljetek az Úr napja szerint". Szt. Ignác Kr. u. 107-ben halt meg.
Kr.u. 100. körül keletkezett egy írás (Péter apostol evangéluma,)ez az evangéliumok
"első napja" helyett mindenütt "úri napot" mond. 153-155 körül Justinus
Apologiájában, hitvédelmében, melyet Marcus Aurélius császárhoz írt, azt mondja,
hogy a "Napnak a napján" szoktak a keresztények összegyűlni. Márpedig tudjuk,
hogy a rómaiaknál ez ugyanaz mint nálunk a vasárnap.
Tertullianus Kr. u. 200 táján szintén azt írja, hogy a Napnak a napján jönnek össze a
keresztények. Így ír a pogányoknak szánt műveiben (Ad nationes, Apologeticum);
viszont mindig "Dominicus dies"-t ír a keresztények számára írt könyveiben, v.i.
"Úri napot". Természetesen Krisztusra való vonatkoztatással. Ezekből világos, hogy
keresztények az apostolok korától fogva a vasárnapot tartották meg, csak különféle-
képp nevezték: "a hét első napja" a zsidóknál (Ap.Csel. 20, 7.) A "Napnak napja" a
rómaiaknál (Justinus Apologia), "Úri nap" vagy az Úr napja a keresztényeknél
(Didaché: Tizenkét apostol tanítása.) Minthogy az első századok írásainak a
tanúsága szerint a keresztények számára csak az istentisztelet miatt volt jelentős a
hét első napja volt, s az azzal kapcsolatos munkaszünet miatt, amennyire ez
megvalósítható, (hiszen a böjt napja a szerda és péntek volt,) ezért így megértjük,
hogy miért ír Szt. Pál a korintusi hívekhez a gyűjtéssel kapcsolatban a hét első
napjáról. (I. Kor. 16, 2.) Ekkor kell, hogy félretegyék a jeruzsálemiek számára szánt
adományaikat, mert ez ünnepük volt, s így jobban ráértek ezzel foglalkozni: s
természetesen, mivel ekkor gyűltek össze a kenyérszegésre (Ap. Csel. 20. 7.)
A fenti bibliai és más írások tanúságából érthetjük meg (pl. Didaché-ból), hogy miért
épp a hét első napján kéri az adományok félretevését más vidéken is. "Ami pedig a
szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy tegyetek, amint az Galácia egyházaiban
elrendeltem. A hét első napján mindegyiketek tegye félre magánál.. ."(I. Kor. 16.
1-
9
2) Ugyancsak a fentebbi írások elnevezéseiből lesz világossá az is, hogy a Jelenések
könyvében (1, 10) "az Úr napján" vasárnapot kell értenünk.
5. Láttuk, hogy a szombat az Újszövetségben nem
kötelező. Azt is láttuk, hogy az apostolok korától fogva a vasárnap lép szombat
helyébe. Szó volt arról is, hogy miért éppen a vasárnapot tartották meg. Jézus
feltámadása miatt, amely legnagyobb csodája, legnagyobb bizonyságtétele s a
megváltói működés fontos eleme volt. Erről ír pl. Szt. Ágoston (†430); de megőrizte
ennek az emlékét főképp a keleti rítus ..." minden egyes vasárnap a keleti rítusban
kis húsvét - ünnepe". (Radó: Az Egyházi év.)
Még csak az lehet kérdésünk: Volt-e valaki, aki az apostolokat erre a változtatásra
serkentette? Jézus maga adja meg a választ: "Még sok mondanivalóm volna nektek,
- mondja az utolsó vacsorán - de most nem vagytok hozzá elég erősek. Mikor pedig
eljövend Ő, az igazságnak Lelke, ő majd eligazít titeket minden igazságban" (Jn. 16,
12-13.) A változtatásnak fő szerzője a Szentlélek volt. Az ő kezében az apostolok
voltak az emberi eszközök. " Ők hirdették ki, amint láttuk, először hivatalosan a
jeruzsálemi zsinaton az egész törvény kötelező erejének a megszűntét. Apostol volt
az (Szt. Pál), aki külön megállapította, hogy a szombattörvény sem kötelező. (Gal.
4, 10: Kol. 2. 16.)
- Apostol üli meg a hét első napját kenyérszegéssel (Ap. Csel. 20,7.)
- Vegyük még hozzá: az első századnak szilárd meggyőződése volt, hogy csak azt
hiszi, amit az apostolok tanítottak.
A vasárnap apostoli eredetének legszebb pecsétje az apostoli korból származó írás:
A tizenkét apostol tanítása, amely a szakértők véleménye szerint gondolatilag
valóban az 12 apostol tanítását tartalmazza, s így apostoli az a tanítás is, hogy
vasárnap kell összejönni a kenyérszegésre.
A bizonyítás (II. rész) Befejező megjegyzései:
Néhány gondolatot fel kell még vetnünk ahhoz, hogy az egész kérdést
világosabban lássuk. - Miért nem akarta Jézus maga kinyilatkoztatni a
Szombattörvény megváltoztatását, miért nem voltak hozzá az apostolok "elég
erősek"? (Jn. 16, 12.). Nemzeti önérzetük és az ószövetségi Bibliának nagy
tisztelete miatt. Láttuk, hogy még a Szentlélek eljövetele után is erős vita folyt az
ószövetségi szertartási törvények kötelező ereje körül Péter beszéde előtt. Isten tehát
megfelelő előkészítés után hozta csak ezt az apostolok tudomására.
Isten, amint láttuk - ha szabad azt mondani -, a Szentlélek eljövetele után is
fokozatosan és t a p i n t a t t a l vezette be az apostolokon keresztül az
ószövetségi szertartási törvények megszűntét - a gyakorlatban. Ezért amikor az
apostol - bizonyára a hívek lelkiállapotát tartva szem előtt - jónak látta, (bár
kimondja, hogy a szombattörvény nem érvényes (V. ö. Kol.2. 14; 16-17), nem
mondja azt, hogy tilos.
"Senki ne mondjon tehát ítéletet rólatok". (Kol. 2. 16.) Ugyanúgy jár el, mint a
bálványoknak áldozott hús kérdésében (I. Kor. 10. 27-28.) A gyakorlatot a hívekre
bízza, de megmondja, hogy nincs szó kötelezésről. A Galatákkal szemben, úgy
látszik, nagyobb lelki veszély miatt,- már határozottabban beszél (Gal. 4. 10-ben,
Gal 5, 4-ben).
10
Biztos tehát, hogy bár pünkösdkor végleg megalakult az Újszövetség, a mózesi
törvényt egy ideig még meg lehetett tartani, legkésőbb Jeruzsálem pusztulásáig, ami
után már nem is lehetett ószövetségi áldozatokat bemutatni. Láttuk, hogy a
Szentlélek az apostolok által is csak fokozatosan hirdette ki az új Törvény egészét, s
amíg nem volt kihirdetve, nem is kötelezhetett.
Ebben az eljárásban az Istennek és Jézusnak szelíd módszerét kell látnunk, aki a
megroppant nádat el nem töri s a füstölgő mécsbelet el nem oltja. (Iz. 42. Mt. 12.)
Még egy gondolat a kérdés teljességéhez. A Szentlélek világosította fel a szombatra
vonatkozólag az apostolokat, de a megbízást a tanítás-fa és a tekintélyt Jézustól
kapták, ö mondta: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk.10. 16.)
III. Válasz a vasárnap megünneplése elleni kifogásokra.
a. E l l e n v e t é s : vasárnap hívei abból bizonyítják igazukat, hogy Jézus a
hét első napján j'elent meg először feltámadása után az apostoloknak. Úgy
gondolják, hogy az apostolok heti ünneplésre jöttek volna össze. (Jn. 20, 19-22.)
F e l e l e t :
Nem ebből igazoljuk a vasárnap kötelező voltát, hanem abból, hogy a mózesi
"törvény" egésze nem kötelez az Újszövetségben (Ap.Csel.15; Gal. 5,4.) és
abból, hogy az apostolok koráig igazolni tudjuk a hét első napjának, vagyis a
vasárnapnak a megtartását szombat helyett. (Ap. Csel. 20,7. A tizenkét apostol
tanítása c. irat Kr. u. 90 táján stb.)
b. E l l e n v e t é s : a vasárnap megülését azzal is alátámasztják, hogy
feltámadása után egy héttel Jézus az apostoloknak megjelent, tehát ez szerintük
vasárnapra esett. Viszont ez nem vasárnapra, hanem szombatra esett. (Jn. 20. 26.)
F e l e l e t :
Ismét nem ebből bizonyítjuk a vasárnapot.
Már csak azért sem, mert a Szentlélek eljövetele előtt nincsen nyoma a Bibliában
annak, hogy a "kenyérszegést" végezték volna az apostolok. - Viszont állítanunk
kell, hogy ez a megjelenés vasárnap volt. Magyarázat: a szentírás szerint Jézus
harmadnap támadt föl (Mt. 12, 40); mint ahogy Jézus ebbe beleszámította a halál
napját, ugyanúgy az evangelista, amikor nyolcad napot mond beleszámítja a
feltámadás napját s így a második megjelenés vasárnapra esik. Ámbár tehát nem Jn.
20, 26-ból bizonyítjuk a vasárnap kötelező voltát, nem kizárt, hogy az itt elmondott
esemény kapcsolatban van a vasárnap megünneplésének kialakulásával.
c. E l l e n v e t é s : hivatkoznak a vasárnap megtartásának hí-
11
vei arra, hogy Troászban "a hét első napján" vagyis vasárnap gyűltek össze a
kenyérszegésre. (Ap.Csel. 20,7.) - Viszont 3. Móz. 23, 32. szerint este áll be a
következő nap. Tehát a mai számítás szerint ez szombat este volt. - Azonkívül Ap.
Csel. 20,-7-ből nyilvánvaló, hogy azért gyűltek akkor egybe, mert a következő
napon Pál tovább akart utazni.
F e l e l e t :
Először: Igaz, hogy ez az összejövetel mai számítás szerint szombat este volt.
Viszont épp. Ap. Csel. 20,7 alapján nem vitás, hogy az apostol ezt már vasárnapnak,
a hét első napjának számította, tehát nem a szombatot, hanem a vasárnapot akarta
megtartani. (VI. Pál pápa 1964-ben több egyházmegyében engedélyt adott szombat
este a vasárnapi misehallgatásra; mint ahogy idős emberek most is beszélik, hogy
még fiatalkorukban már szombat délután nem mentek ki a határba dolgozni, hanem
este elmentek litániára: valamiképp beállt a vasárnap.)
- Ha pedig a szentírásnak ezt az adatát összevetjük a keresztény íróktól szármázó
legrégibb emlékekkel, (Pl. Szt. Ignác püspök, aki 107-ben halt meginti a híveket,
hogy ne a szombatot, hanem a vasárnapot tartsák meg), akkor semmiképpen sem
vonható kétségbe, hogy az Ap.Csel. 20, 7. is a vasárnap megülésére vonatkozik,
annál is inkább, mert egy hétig voltak Troászban (Ap. Csel. 20, -6.)
Másodszor: Némelyek azt gondolják, hogy csak véletlenül esett a hét első napjának
estéjére a "kenyérszegés" Troászban, azért mert másnap reggel Szt. Pál tovább akart
menni (Ap. Csel. 20. 11.) - Erre az a válasz, hogy biztos tény a következő: éppen az
apostolok korában este tartották általában a "kenyérszegéssel" és szeretetlakomával
kapcsolatos istentiszteletet, továbbá történelmileg igazolt tény, hogy az esti mise
szokása, miután reggel is kezdtek misézni még századokig megmaradt. Tehát, ha az
általános szokás szerint az apostol este akarta tartani a "kenyérszegést" és a hét első
napján, akkor nem is tehette más időpontra, mint a mai felfogás szerint szombat
estére, mert vasárnap este már hétfőnek számított az akkori felfogásban. Tehát az
esti kenyérszegés a hét első napján nem alkalomszerű megoldás volt!
d. E 1 1 e n v e t é s: előző állításaik nyomatékozására említik, hogy
ugyanabban a fejezetében az Ap. Csel-nek (20, 17-20) Pál az efezusiaktól úgy
búcsúzik, mint aki velük teljes egyetértésben van. Viszont az efezusi egyházközség
is a szombatot tartotta meg. Tehát a szombat hívei úgy gondolják, hogy ez a hely
elveszi a vasárnapot megtartók Ap.Csel. 20, 7-től vett érvének erejét.
F e l e l e t :
Már az előző fejezetben olvassuk, hogy Efezusban az apostol szakított a
zsinagógával (Ap. Csel. 19, 8-9) "eltávozzék tőlük, külön választotta a
tanítványokat, és nap-nap után bizonyos Tirannusznak az iskolájában mond vala
beszédet." - Tehát az efezusi egyházközséggel való kapcsolata nagyon is
megalapozza - nem a szombat - hanem a vasárnap megünneplését!
12
e. E l l e n v e t é s : hogy az apostol a gyűjtést a jeruzsálemi-
ek részére "a hét első napján" (I.Kor. 16. 2) rendeztette, ez nem je-
lenti, hogy ez volt az ünnepnap, mert az apostol azt rendeli, hogy
"mindegyiktek tegye félre m a g á n á l " . Tehát nem volt sző nyilvá-
nos gyűjtésről. Vagyis ebből nem lehet a vasárnapot igazolni.
F e l e l e t :
Egyetlen komoly szentírás magyarázó sem állítja, hogy ez a bibliai hely egyedül
igazolja a vasárnap kötelező voltát szombat helyett. - Elsősorban figyelembe kell
vennünk a megelőző verset (16, 1.) ..."úgy tegyetek, amint az Galácia egyházaiban
elrendeltem." Ezután mondja: "A hét első napján..." Tehát egy nagy kisázsiai
tartomány összes egyházközségeiben is ezen a napon történt a gyűjtés. Amint az
előző feleletekben láttuk, a bibliai és a legrégibb profán írásoknak nincsen
tudomásuk a hét első napjának más jelentőségégről, mint a heti ünnepről, azért
csakis ez lehet az ok, ami miatt az apostol számos helyen ezen a napon akarja a
gyűjtést. - Ekkor jobban ki lehet hirdetni, s a hívek is jobban ráérnek.
Világosabb áttekintés kedvéért még egy megjegyzés:
A vasárnap megülésének tényét tulajdonképpen három forrásból tudjuk:
A szentírásból (Ap. Csel. 20. 7. I. Kor. 16, 1-2)
A legrégibb keresztény írásokból (Didáché. Szt. Ignác, Szt. Jusztin írásai.)
Az egyház élő tanításából (Jézus ugyanis nem azt a parancsot adta, hogy
írjatok, hanem, hogy "tanítsatok". Mt. 28.)
Ez a három forrás együtt kétségtelenül bizonyít.
A vasárnap megülésének kötelességét az apostolokon és az Egyházon keresztül
Jézustól származtatjuk: Aki titeket hallgat, engem hallgat". (Lk. 10, 16.)
f. E 1 1 e n v e t é s : A jelenések könyvének I. fejezetében (10
v.) szereplő "Úr napja" nem a vasárnap, hanem a szombat. Csak a XVI.
században kezdik a vasárnapot az Úr napjának nevezni.
F e l e l e t :
Már Szt. Ignác (107) szembeállítja a szombatot és az Úr napját: "többé már ne
szombatot tartsátok, hanem éljetek az Úr szent napja szerint" (Ugyanígy világosan a
vasárnapra értik az Úr napját más II. és III. századi írások.) Ebből következik, hogy
a titkos jelenések könyvének a szerzője is olyan értelemben használta ezt a
kifejezést, mint keresztény kortársai, különben nem érthették volna meg. Tehát a
vasárnapra értette. - Önmagában természetesen ez nem bizonyítja a vasárnap
kötelező voltát, de a többi bizonyítékkal együtt mutatja, hogy az új elnevezés által is
kiemelték ezt a napot a többi közül.
13
IV. A szombat megünneplése melletti érvek bírálata.
a. É r v : Izaiás próféta szerint Jézus dicsőségessé fogja tenni (42,21) a törvényt.
Jézus maga megtartotta (Pl. Lk. 4, 16.)
Az apostolok is megtartották (Pl. Ap.Csel.17,2.)
Jézus feltámadásakor az asszonyok is megtartották
(Pl. Lk. 23. 56-57.)
Évtizedekkel Jézus feltámadása után is előadják az apostolok az evangéliumban,
miképpen tartják meg az asszonyok a szombatot. A Biblia előírja (2. Móz. 20, 8-
11.)
F e l e l e t :
1. A fenti érvek kiragadva a szentírás egészének tanításából természetesen
bizonyítanák vagy alátámasztanák a szombat megtartásának a kötelezettségét.
2. Ha figyelembe vesszük a szentírásnak minden szombatra és vasárnapra
vonatkozó tanítását, akkor a fenti érvek semmit sem bizonyítanak, mert
A törvény dicsőségessé tétele épp azáltal valósul meg, hogy Isten új
szövetséget köt (Jer. 31.), amelyben változások vannak a régivel szemben, (Mal. 1.)
Az Ószövetség megváltoztatását a szertartási életre vonatkozóan Isten csak
fokozatosan akarta végrehajtani (Jn. 16, 12-13; Ap. Csel. 10, 15; 15, 28-29; Kol. 2,
16-17; Gal. 4,10; Ap. Csel. 20, 7; I. Kor. 16,1-2) Jézus tehát és az apostolok és a
hívek is megtartották a szombatot, amíg a Szentlélek másképpen nem irányította az
Egyházat. Ők akkor helyesen tették. Miután pedig a Szentlélek másképpen vezette
az apostolokat (Kol, 2,16-17; Gal. 4,10) mi helytelenül tennénk, ha megtartanánk.
Tehát az újszövetségi szentírás fényében látjuk, hogy a szombattörvény nincs
érvényben.
b. É r v : Jézus (Mt. 5, 18-19) azt mondja, hogy nem jött a törvényt felbontani,
hanem beteljesíteni. Jak. 2, 8. szerint viszont teljesítés annyi mint megtartás.
F e l e l e t :
Nyilvánvalóan más értelme van Jézus - mint Szt. Jakab szavainak. Látszik ez abból
is, hogy mindjárt fenti megállapítása után Jézus bejelenti az ószövetségi Bibliában
(éspedig éppen a "törvénynek" nevezett részben) foglaltak megváltozását. (2, Móz.
21, 24- Mt. 5, 38.). Jézus szavaiban a beteljesítés, tökéletesítést jelent (Zsid. 8. Lásd
még: Móz. V. 24, 1. Mt. V. 31-32.)
c. É r v : "...aki az egész törvényt megtartja, de egy ellen vét, valamennyiben
vétkes lett". (Jak. 2,10)
14
F e l e l e t :
Természetesen nem mondja az apostol, hogy ugyanúgy vétkezik, aki csak az egyiket
hágja át, mintha mindegyikben bűnös volna, csak azt, hogy egyetlen súlyos bűn is
kizár az örök boldogságból (Mt. 5, 19.) A 11. versben magyarázza szavait.
Szavainak értelme tehát az, hogy ha csak egyik parancs ellen vétünk is megszegtük a
törvényt. A m í g a szombattörvény érvényben volt, a d d i g Szt. Jakab
megállapítása állt is a megszegőkre.
Miután azonban Isten az Újszövetségben csak azoknak a parancsoknak a megtartását
sürgeti az Ószövetségből, amelyek minden ember szívébe vannak írva, vagyis a
természeti törvényekét (Rom. 2. 14-15) és miután Isten kinyilatkoztatta, hogy
semmiféle ószövetségi napot nem keli megtartani, a szombatot sem, (Kol. 2, 16-17;
Gal. 4. 10), most már senkire sem vonatkozik ítélete!
d. É r v : I. Pét. 2,21. szerint nekünk Jézus nyomdokait kell követnünk.
Ámde Jézus megtartotta a szombatot (Lk. 4,31.). Tehát nekünk is meg kell
tartanunk a szombatot.
F e l e l e t :
Szt. Pál apostol foglalja össze legjobban (Fil. 2, 5-8), miben kell Jézus nyomdokait
követnünk: a kereszthordozó alázatos engedelmességben. Ilyen értelemben beszél
Péter apostol is a fenti helyen. Azért jó ez az összefoglalás, mert ebben minden
benne van (Mt. 7. 21.) Jézus pedig azt akarta, hogy legyünk engedelmesek az
apostolok és az Egyház iránt. (Lk. 10, 16.) Egyháza és az apostolok által pedig
kinyilatkoztatta, hogy megszűnt a mózesi törvény kötelező ereje (Kol. 2, 14; Gal.
5.4) és a szombati parancs is: Kol. 2, 16-17; Gal. 4, 10. Ezt vallotta az Egyház már
az apostolok korától (Didáché c. írás az I. sz.-ból; Ignác, Jusztin vértanuk iratai a II.
sz.-ból stb.) - Ha tehát az apostoloknak és az Egyháznak engedelmeskedve nem
tartjuk meg a szombatot, a kereszthalálig engedelmes Krisztus nyomaiban járunk.
e. É r v : Jézus utasítása szerint a keresztényeknek 40 évig kelkellett
imádkozniok, hogy futásuk Jeruzsálem pusztulásakor ne legyen
szombatnapon (Mt. 24. 20), hogy ne kényszerítsenek megszegni a
szombatot.
A f e l e l e t
adódik az előzőkből. Jézus beszélhetett szombatról, mert még igen sokan nem tértek
át a kereszténységre a jeruzsálemiek közül, s ezt Ö előre tudta; továbbá azért, mert
amint láttuk, az Egyház nem minden helyen egy időben szakadt el a zsinagógától
(Ap. Csel. 18. 4-7; 19, B-10). Amikor Jézus előre bejelentette a város pusztulását,
akkor Isten még nem akarta kinyilatkoztatni a szombat megszűntét. Tehát Jézus nem
is beszélhetett vasárnapról. Nem áll ellentétben a Bibliával az a nézet sem, hogy a
szombatot, - bár nem volt kötelező, - zsidó keresztények éppen Jeruzsálem
pusztulásáig megtarthatták: A vasárnapra később kellett a Szt. léleknek tanítania az
apostolokat. (Jn.16. 12-13.)
15
f. É r v : Zsid. 4, 9 szerint "a szombati nyugalom az Isten népe számára marad
fenn"
F e l e l e t :
Itt az egész szöveg összefüggése szerint, főképpen 4, 1 alapján nem egy nap
nyugalmáról, hanem az örök boldogságról van szó. Vagyis itt á t v i t t
é r t e l e m b e n beszél az apostol szombatról .
g. É r v : A szentírásból merített érvek mellett a szombat védői azzal igyekeznek
támogatni saját álláspontjukat, hogy azt állítják: az "Úr napja" elnevezés a
vasárnapra vonatkozólag nem régi. Nagy Constantin türelmi rendeletében a IV.
században sem nevezi így, hanem "a Nap tiszteletreméltó napjának".
Az állítják tehát, hogy "ettől a pogány ünnepségtől ered a vasárnap elnevezése"
(német: Sonntag; angol: Sunday)
F e l e l e t :
Régi írásokból igazolni tudjuk, hogy már az első századokban a vasárnapnak több
elnevezése volt: a pogányok a nap napjának (Justinus 153-155 körül), a zsidók a
hét első napjának (evang.), a keresztények uri napnak, vagy az Úr napjának
(Didaché 90 táján, Szt. Ignác a II. sz. elején) nevezték.
Tehát az Úr napja elnevezés az apostoli korból való !
Viszont éppen mert többféle elnevezése volt, nem csodálnivaló, hogy egyes
népek különféleképpen nevezik ma is. Az "Úr napja" elnevezésre vezethető vissza
a francia "dominical" - vasárnapi, a román "Duminica" - (Vasárnap), az olasz
"domenica" - (vasárnap), a latin "dominica" - (vasárnap).
Ha az e l n e v e z é s némely nép nyelvében pogány eredetű is, ez egyáltalán
n e m j e l e n t i , hogy a vasárnap eredete is pogány. Hiszen már az első
század fordulója táján világos volt a pogányok előtt, hogy a keresztények egy külön
napot tartanak meg. Plinius Traján császárhoz írt levelében említi, hogy a
keresztények "meghatározott napon" jönnek össze vallási gyakorlatra. Szt. Ágoston
pedig az egész keresztény ókor legnagyobb hittudósa értesít bennünket arról, hogy
honnan kell eredeztetnünk a vasárnap megünneplését: "Az Úrnak napját szeretett
testvéreim kegyes áhítattal kell megülnünk: ránk sugárzik a feltámadás és béke
napja: az igaz világosság és élet napja, ezen a napon támadt fel Krisztus, a hívók
élete halottaiból."
Jegyzet: Antiochiai Szt. Ignác,- (akinek a neve sokszor szerepel ebben az írásban,) -
halálának éve nem egészen biztos.