P. 1
Milyen nép a magyar?

Milyen nép a magyar?

|Views: 611|Likes:
Published by Melpomene13

More info:

Published by: Melpomene13 on Dec 27, 2009
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as RTF, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/19/2011

pdf

text

original

MILYEN NÉP A MAGYAR?

PANNONICA KIADÓ
A kötetet válogatta, szerkesztette és az előszót írta HOVANYECZ LÁSZLÓ E kötet szövegét a 168 Óra című hetilap által szervezett internetes vita anyagából válogattuk. Köszönet a 168 Órának kollegialitásáért, a publikáláshoz való önzetlen hozzájárulásáért Hungarian edition © Pannonica Kiadó, 2002 ISBN 963 9252 43 3 ISSN 1585-6380 Felelős kiadó a Pannonica Kiadó igazgatója Felelős szerkesztő: Jávor Éva Tördelés: Typo D'Apo Bt. Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft. Felelős vezető: Vadász József

Előszó
Nemzetkarakterológia mindig volt a világon. Máig haragszunk az 1147-ben Magyarországon járt Freisingi Ottó német püspökre. Az utókor – benne az önsajnálatra hajlamos magyarság – tőle vette azt a legendát, amely szerint a 955-ös augsburgi csatából mindössze hét magyar menekült meg, s őket is megvakítva küldte haza a győztes német császár, az itthon maradottak elborzasztására. Ez az Ottó híresztelte azt, hogy annyira félünk fejedelmeinktől, hogy őket nemcsak nyílt ellentmondásokkal felizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanánk. Freisingi Ottó erősen elfogult volt velünk szemben. Hiszen testvérét, a Jasomirgott (Isten engem úgy segéljen) gúnynevű Henrik őrgrófot éppen az előző évben páholta el igen alaposan II. Géza királyunk. A Freisingi Ottóéhoz hasonló elfogultságok azután végigkísérték történelmünket. Voltak időszakok, amikor bátor és szabadságszeretőnek látta népünket a világ. Ekkoriban a törökök és a Habsburgok ellen vívtuk harcainkat. Azután fordult a kocka. Egyszeriben zsarnokok lettünk. Igaz, ekkor már a mi nemzetiségeink akartak tőlünk szabadulni. Ám a magyarok ostorozásának nincs nagyobb mestere saját magunknál. Sok évszázados az irodalma széthúzásaink történetének. Himnuszunk – állítólag – a legpesszimistább a maga műfajában a világon. A nemzeti önvizsgálat a múlt évszázad első felében érte el csúcspontját. – Kik vagyunk? Milyenek vagyunk? – hangzott el a kérdés milliószor Trianon után. És ugyanazok is sokszor sokféleképp válaszoltak. Szabó Dezső például 1919 után a "magyar balekről" írt, azután Toldi Miklósban látta megtestesülni a magyar erényeket, míg a harmincas évek végén a "magyar nihilizmust" tekintette a legfőbb veszélynek. 1937-ben az elsősorban a József Attila neve által fémjelzett Szép Szó című folyóirat jelentetett meg egy baloldali-liberális beállítottságú kötetet "Mi a magyar most?" címmel. Két esztendővel később Szekfű Gyula szerkesztésében adták ki a konzervatív szellemiségű "Mi a magyar?" című tanulmánykötetet. A címükben feltett kérdésre egyik sem adott igazán érvényes választ, ám mindkettő máig tanulságos olvasmány Olyasfajta műről, amilyet az olvasó most tart a kezében, nem tudunk. A 168 Óra igen dicséretes vállalkozása nyomán született

az az ötlet, hogy az eredetileg az angolok által kiadott Miért nem bírják a magyarokat? című könyv mintegy ikerköteteként jellegzetes magyar vélekedéseket is közöljön a Pannonica Kiadó. Bár csak "internetképes" honfitársaink mondhatták el a véleményüket a folyóirat által szervezett vitában, az valószínűleg kellőképpen reprezentatív. Bizonyára nagyon sokak sérelmezik, hogy a "nagyvilág" számára még mindig csak a puszta, a gulasch népe vagyunk, hogy tziganok vagyunk, hogy a legismertebb magyar máig Puskás Öcsi. De vajon baj-e ez? Baj-e, hogy némelyek azt tapasztalják, hogy külföldön baleknek tartanak bennünket, mások meg – épp ellenkezőleg – azt, hogy nagyon is ügyeskedőnek látnak. Valószínűleg még az sem baj, hogy 1956 megítélésében is oly végletesek a vélemények. Tegyük a kezünket a szívünkre: 1848-cal és 1849-cel kapcsolatban mennyivel jobb a helyzet? Amint látjuk, Kossuth és Széchenyi máig nem békült össze. Petőfiről nem is beszélve. E művecske szerzői "egyszerű újságolvasók", nem tudós művelői a nemzetkarakterológiának. A szerkesztőnek azonban, aki a majd 700 hozzászólásból választotta ki az itt olvashatókat, az a benyomása, hogy közös munkájuk nem kevésbé rangos, mint ama tudós szerzőké, akiket szóba hozott. Hovanyecz László

Puszta, gulasch, tzigan, Puskás?
Na végre valami, amit első kézből tudok. Laktam egypár országban életem során, és jó néhány tucatban utaztam. Az emberek nagy része a világban szinte semmit vagy nagyon minimálisat ha tud Magyarországról, és még annál is kevesebbet a magyarokról. A leghíresebb magyar, akit nekem említettek, kb. ilyen sorrend: Puskás (focista), Bartók, Liszt, és evvel általában még a műveltebb emberek tudása is kifutott. A környező országok népei akik többet tudnak rólunk. Ez utóbbiak nagy része – ha csak nincs kapcsolatban valami módon hazánkkal – nem igazán tartja azt nagyra. A "magyarszko cigányszko" beszólást már többször volt szerencsém hallani, és nemegyszer mint kívülálló. Szóval hogy a világ mit gondol rólunk? Keveset, szinte semmit. És az a kevés, aki személyes tapasztalatokkal rendelkezik is megoszlik a magyar ételek dicséretében vagy a taxisok, hotelok, éttermek szidásában. A világban az a néhány millió turista, akik minket látogatnak, elenyésző számnak számít. Egy biztos, soha senki nem veszi a fáradságot hogy önmagukat hozzánk hasonlítsa. Egy "jó" magyar szokás, hogy mi mindenkihez hasonlítgassuk magunkat, és persze mi mindenkinél mindenben jobbak vagyunk. Ha ezt a hatalmas magyar büszkeséget sikerülne a népnek kinőnie, esetleg még esélye is lenne, hogy világszínvonalon tündököljön, és nem csak nekünk magyaroknak a kis elménkben. Ja hogy a büszkeségnek még pártja is van? Ki találja ki a nevét? dcat Azok az amerikaiak, akik együtt dolgoztak kis hazánk szülötteivel, nem hiszik, hogy hónunk alatt hegedűvel, orrunkban karikával szaladgáló náció volnánk. Sajnos a múlt miatt hazánkat elhagyni kényszerült sok tehetséges ember. Ezek sok jót tettek a befogadó országok átlagpolgáraiban. Bárha a tehetségüket otthon gyümölcsöztették volna. pali Még jó egy évvel ezelőtt, amikor először látogattam el erre a fórumra, elhatároztam, hogy Bécsben egy kis közvéleménykutatást tartok. Úgy terveztem, hogy a villamoson, metróban egyszerűen megkérdezem az embereket, hogy mit tudnak Magyarországról. Azt hiszem kitaláltátok, hogy nem jött össze ez

a dolog, mert nem mertem csak úgy leszólítani az embereket. Így maradt a legkézenfekvőbb megoldás, az ismerőseimet kérdeztem meg. Ha jói emlékszem, az volt a kérdésem, hogy ki a miniszterelnök, ki az államfő, és hogy mit hallott utoljára Magyarországról. Nagyon lehangoló volt az eredmény! Talán 10 ember közül 2 tudott egy kérdésre válaszolni. Már nem emléxem pontosan, hogy miket válaszoltak, csak a széttárt karokra emlékszem és a szégyenkező pillantásokra. Nem sok. Az osztrákok lelkének fenekén valahol még az egzotikus különlegesség meg a tschikósch-gulásch nosztalgia keveredik. Egyet azonban biztosan tudok, sokkal jobban kedvelik a magyarok dialektusát, mint a csehekét vagy szlovákokét. K.u.K. (Kádár und Kreisky...) ti-is Épp múltkorában írtam erről egy kisebb tanulmányszerűséget franciául, úgyhogy köszönöm a témát. Érdemes elolvasni Paul Lendvai könyvének utolsó fejezetét ("Mindenki magyar..."), de hozzá kell tenni, hogy sajnos egyre inkább nem az a kép él rólunk. A legmeghatározóbb még mindig a gulyás-puszta-Puskás szentháromsága, esetleg az idősebbek még tudnak Imrénádzsról, de inkább egy kedves kis balkáni nép vagyunk – főleg a Legnyugatabb-Európa szemében –, mintsem az, amit mi gondolunk magunkról. Nyelvünk és származásunk miatt persze valamiféle egzotikum leng körül bennünket, de ezek is csak olyan tévedéseken alapuló cuccosok. Egy osztrák emberrel beszéltem a nyáron, aki azt mondta, hogy egy átlag osztráknak a hétköznapokon a magyar annyit jelent, hogy ők lopják a kocsikat. Semmi Teller Ede, semmi Bartók, semmi Rubik-kocka, semmi golyóstoll, semmi finn-magyar rokonság... egyszerűen az autólopkodás. Egy finn még ennyit sem tudott, egy fiatal gyerek volt, így infói rólunk csak annyi volt: hogy háború Szerbiával, és jó idő van nálunk... Ismeretlenek vagyunk. Szeretnek, de nem ismernek minket. Legendák, anekdoták határozzák meg a képünket, meg a mai tények, az, hogy tegnap az 5-ös buszon a német turista angolul, olaszul, majd németül akarta megtudni, hogy hol lehet jegyet kapni, a buszsofőr meg csak azt mondta "Écsed má meg, hogy a Deákon, a zaluljáróba, ott, bazmeg..." Meg meghatározó, hogy milliókba kerülhet nálunk egy kóla, hogy nem tudunk nyelveket, hogy az utcáink piszkosak, ezeket tudják... laetitiacasta

Hát igen, ismerem ezeket a dolgokat, amiket írtatok, és meg is felelnek nagyjábúl a valóságnak. Most már nincsenek illúzióim, de mikor először szembesültem (kb. néhány évtizede) azzal, hogy csak mi képzeljük magunkról, hogy nagyok vagyunk meg ismertek, hát az meglepő volt; beszéltem én már olyan belgákkal (is), akik nem tudták megmondani, hogy egyáltalán van-e ilyen ország Európa közepén. Angliában meg tényleg, ha nem képzett, művelt emberekkel beszélsz, akkor csak a Puskás, Hidegkuti asszociáció működik (nagy pofon volt az a 6:3). Nem is folytatom, ebből csak annyi egy kicsit új, amit Ti-is mesélt, hogy az osztrákokat sem izgatja fel a keleti szomszéd tartalmilag, bár magam is tapasztaltam. Mert azért azt tudják, hogy a fogorvos, meg a kaja, pia az olcsóbb. Szerintem nem is érdemes feszegetni ezt a témát, mármint azt, hogy hogyan látnak bennünket kívülről. Kb. úgy, ahogy mi a bengáliakat ismerjük. Van viszont a témának egy másik vetülete: hogyan látjuk mi magunkat? smirgli Van egy kollégám, akiről messziről se lehetne ilyesmit feltételezni, mert olyan 50-es, tehát akkor még nagyon kisgyerek lehetett, szóval ő hibátlanul elsorolja (kérés nélkül) az Aranycsapatot. Egyébként Ausztriában van egy kifejezés: "Tschusch". Ezt többnyire az olyan külföldiekre használják, mint a törökök vagy arabok. De a magyarok nem tartoznak ebbe a kategóriába. Valószínűleg az Osztrák-Magyar Monarchia az oka. Szóval nem vagyunk egészen az alsó fokon a ranglétrán náluk. És ami még nagyon meglepő számomra, hogy nagyon sok "bennszülött", mikor szóba kerül Magyarország, fel tud mutatni legalább egy felmenőt, aki magyar... ti-is Azért emlékeztek még arra, amikor a labancok a bécsi nagyáruházuk falára kurták nagy betűkkel: MAGYAR NE LOPJ! De jártam Zürichben is többször. Több áruházban magyarul van kiírva, hogy lopás esetén a rendőrséget értesítik. Svájcban volt étterem, amikor meghallották, hogy magyarul beszélünk, nagyon kedvesek maradtak, de az ételek árát előre kérték. Viszont Madridban amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, a kisvendéglő tulajdonosa egy üveg bort hozott nekünk ajándékba, és lelkendezve dicsőítette Puskás Öcsit. 56 októberében sokan tudtak rólunk, sokan tudták, hogy megpróbáljuk fegyverrel

megvédeni, visszaszerezni a szabadságunkat. Németéknél inkább ungarische gulás jelentett minket. Sógorék és fritzék szívesen jöttek át nyaralni a Balatonhoz, mert nekik ez gyakorlatilag ingyen volt. Arab országokból szerettek idejárni tanulni. Az oktatásunk egyrészről nem volt túl alacsony színvonalú, másrészről megfizethető volt külföldi diákok számára is. A 6:3 kapcsán a legendásan focibuzi angolok is emlékeznek még ránk. Akik sportrajongók, azok azért ismerik legalább azt, hogy van egy ilyen nevű ország valahol a Balkán felé. Hiszen a vízilabdázóink világklasszisok, Egerszegit, Kovács Ágit, a kézis lányainkat, legendás kajakosainkat-kenusainkat azért ismerik. Kevesebben tudják, hogy Teller Ede magyar. Lugosi Béláról is a Drakula jut inkább az eszükbe és nem a szülőhazája. Magyarország azok számára bír jelentőséggel akik itt élnek, akik itt születtek, illetve a környező országoknak. Kár áltatni magunkat, általában tojnak ránk. Hogy jogosan vagy érdemtelenül az egy teljesen más téma. Arról könyvet írni, hogy milyenek a magyarok, roppant nagy marhaság. Mert ilyenek meg olyanok egyrészről. Másrészről alig hiszem, hogy mondjuk Bristolban azért állnak sorba az emberek a könyvesbolt előtt, hogy végre kezükbe kaphassák a rólunk írt könyvet. Kik veszik a könyvet? Magyarok. De akkor minek írni, hiszen mi tudjuk. Tudjuk egyáltalán? Rózsa Misi Eltekintve attól, hogy még mindig pushkasch, legtöbbször olyan, mint amilyennel éppen találkoznak. Túlélő fajta, egyszál magában. De ha már ketten vannak, hajjaj... Jóakarat A külföldi kollégáim közül néhány járt már Magyarországon, ezek azonnal megemlítették, hogy Budapest milyen gyönyörű, a magyarokról viszont nem nyilatkoztak. A korábbi takarítónő, a Therese, minden évben 3 hetet töltött a Balatonnál, és nagyon tetszett neki. A Magyarországon még nem járt kollégák persze nem tudtak semmilyen értelemben megnyilatkozni, és nem is látszott, hogy érdekelné őket. Tudják, hogy van Magyarország, és magyarok lakják, de nem strapálják magukat, hogy jelentős eltéréseket próbáljanak felfedezni mondjuk a magyarok meg a jugoszlávok között. Ez mind afféle volt kommunista blokkbeli népség. Az ilyeneket pedig inkább negatívabb érzelmi töltéssel kezelik, akár magyar, akár jugoszláv, akár albán, satöbbi. Most

pedig megyek főzök egy gulyáslevest. katicabogár Szerintem szállj be a kolbásztöltésbe. Az is magyaros, igaz az OV már rábukott. Magyar paprikát még az USA-ban is lehet kapni – Budapest néven fut. Egyéb magyar teméket nem találtam. A gulyás az jó!! Javasoljuk az országimázsnak. Én még nem jártam olyan fejlett országban, ahol legalább ezt ne ismerték volna. Álmodom – az most kötelező –, egy nagy puszta közepén fő a gulyás a bográcsban, körülötte téblábol a csipetcsapat bőgatyában, igazán – szép kép, Kövér azzal a szép bajszával, Ádernak még a búsulást sem kell imitálnia, gyönyörű... Demszki biztos ezért tiltotta be az óriásplakátot. Tanítóbácsi Sok hozzászólást végigolvastam, és sokan vannak azon a véleményen, hogy a külföldiek általában semmit sem tudnak Magyarországról, max. a gulascht. Egyetértek ezzel, és éppen ezért helyeslem az OiK törekvéseit, hogy pozitív propagandával terítse tele a világot Mo.-ról, a magyarokról. És éppen ezért elítélem azokat a publicistákat, akik valótlanul(!) keltik Mo. rosszhírét a határokon túl, csak azért, mert nem tudják elviselni, hogy ellenzékbe szorultak. Ezzel nyilván nem az a baj, hogy Günter(nek), aki kazánfűtő Bonnban, esetleg negatív véleménye alakul ki, hanem az, hogy esetleg magas, döntési pozícióban levő emberek véleménye negatív Mo.-ról. És külföldi lapokba ilyeneket irkálni igenis egyenlő a saját fészekbe piszkítással, csak az tesz ilyent, aki nem érzi otthonának az országot, ergo "szellemi homeless"! lionheart Én inkább azt veszem ki az eddigiekből, hogy keveset tudnak vagy dezinformáltak. Egyetértek veled, hogy jó hírét keltsék az országnak, de ez igen korlátozott, tekintve hogy nem tudunk magunkból nagyobbat csinálni, mint amekkorák vagyunk. Az OiK-tal meg csak az a baj, hogy nem külföldre dolgozik, hanem belföldi politikai propagandát folytat. s.p.a. De jó topic: A magyar nagy bajuszú, mindég lovon ül, pálinkát iszik meg gulyást eszik, és cifrákat káromkodik. Ez utóbbit, amikor ilyen hülyeségeket hall-lát-olvas. Milyen nép a román?

Vagy a szerb? Vagy a tót? Vagy az orosz? Egyáltalán, milyen lehet egy nép? Mik az ismérvei? Mondjuk, hogy milyen nyelven beszél. Hát a magyar magyarul. Többnyire csak... Mer oroszul má elfelelytett, magyarul se igen tud, főleg nem hejesen... Aztán még milyen? Hát fehér... Fehér? Mer már az angol, a francia is sárga, barna, fekete, bármilyen... lassan a mi szemünk is elferdül, már nekünk is van sötét (bőrű) játékosunk a válogatottban... Szorgalmas nép a magyar. Milyen? Ja, hát sokat dolgozik, második gazdaság, meg túlóra... Ez sem áll. Fülemben hallom... "...egy becsületes magyar ember..." tényleg, becsületes a magyar... illetve becsületes magyar... nem, ez sem jó. Vendégszerető nép a magyar... igen, szereti a vendéget – megkopasztani... Tényleg, mit lehet erre írni? Milyenek vagyunk? Te meg én? Mi? Egyáltalán: magyar vagyok? Kaphatok magyar igazolványt? És ha nem? Akkor nem vagyok az? Vagy ha igen, akkor az vagyok? És ki mondja meg, hogy az vagyok-e? Vagy hogy kaphatok-e? A Pistabá? Ez a nép hülye, megérdemli sorsát... hallhattam lépten-nyomon 94-ben. Ez a nép hülye? Ez megérdemli a sorsát? Más nép bezzeg nem hülye? Más nép nem érdemli meg a sorsát? A magyar egy nagyon európai nép – hallom. Ki mondja ezt? A románok? Frászt... Az EU-pógár? Na, asse... A magyar mondja. Magáról. Szerényen... A magyar szerény nép. Szerény képességű? Ilyet még szóviccnek se, mert... Szóval meg vagyok lőve. Nem tudom, milyen nép a magyar. Most vagy azért nem, mert ostoba vagyok, vagy ezért, mert a kérdés ostoba... libi-komcsi Szerencsémre közvetlen környezetemben 19 nemzet van képviselve. Magyar, amerikai, kanadai, mexikói, argentin, kolumbiai, finn, dán, ír, spanyol, francia, görög, török, kínai, japán, indiai, jugoszláviai, aki montenegróinak vallja magát és egy grúz, aki orosznak vallja magát, ...fenét, egy kimaradt... de reggel még megvolt a 19. Sokszor jövünk össze egy-egy partyra és dumálunk, hallunk a másik hazájáról. Vannak otthonról hozott könyveim Magyarországról, Pestről. Használom is őket, és szeretnék valami hülye, magyar, genetikusan determinált kirakatmánia-rögeszmémnek engedve villogni. Részben sikerül, de tény ami tény, az egyetlen "nagy" magyar találmány a gulyás. Lehetne pedig Philipsünk, KLM-ünk, Cyba-Geigynk, legónk stb. stb. csak, hogy a kis nemzeteket hozzam fel példának.

cOLOMBUS Nyugaton rengetegen azt sem tudják, hogy hol van Magyarország. Portugál egyetemisták (!!!) nem hallottak soha Budapestről. Az EU-állampolgárok számára Európa határa=EU határa, ami attól keletre van, az nem is létezik. (Hacsak nem Ázsia, mert az meg egzotikus.) A nyugatiak egy kisebb része járt már itt, vagy ismer valakit, aki járt itt, nekik általában jó véleménye van az országról, a szépsége elfeledteti a turisták megkopasztását, a használhatatlan tömegközlekedést és egyéb kellemetlenségeket (végül is ilyesmivel pl. Rómában is lehet találkozni). Magáról a népről szerintem semmit sem tudnak, azonkívül hogy Puskás meg Bartók. Nekem viszont lenne egy másik kérdésem: mitől vagyunk mi európaiak? Mivel érvelhetünk mi az EU-nak? – van valakinek ötlete? Manci A gulyást (hogy az isten verné meg azt a löttyöt) ismerik még a marhahúst nem zabáló indiaiak is. De mást nem ismernek. Nem én nem ismerem, hanem a külföldiek nem ismerik, mint magyar sikerterméket. A bűvös kocka remek példa. Tekertem eleget. Ismerem. Felcsigázott a bűvös kockád, és ma megkérdeztem 4 amerikait, 1 lengyelt, 1 finnt, 1 kolumbiait, 1 indiait meg 3 kínai studentet. A jó hírem számodra az, hogy mind ismerték. A lengyel tudta egyedül, hogy magyar a kocka. Az összes többi biztos benne, hogy ázsiai játék. Az egyik szerint már a középkorban ismerték. No comment, köszönd az IZÉIMPEX-nek. Most bizonyíthatom, hogy magyar, de még nincs ötletem, hogy hogyan. Majd megnézem a neten. De azt a qrva gulyást mindegyik ismeri! OK, van még egy javaslatom, ha elfogadod. Hagyjuk a témát a fenébe, mert kezd infantilissé válni a vitánk (magamat is beleértve) a gulyás körül. A másik dolog, hogy Amerika protestáns ez igaz, de a protestáns Jézuska sincs a költségvetésbe beleépítve. Az amerikai ateista hangoskodásom miatt ne aggódj. A környezetem már kénytelen volt megszokni. Szerencsére a laborban ateistákkal vagyok körülvéve. De ez más történet. Üdv... a barom cOLOMBUS. Ui.: Ha most rákezditek, hogy miért löttyöztem le a gulyást, akkor menjetek a fenébe. cOLOMBUS

Szépek vagy rútak, okosak vagy oktondiak, hűek vagy hűtelenek vagyunk?
A kérdés nem normális! A magyar nép milyen? Hát milyen egy ország vagy népe? Hogy lehet erre válaszolni? Milyen? Kék! Hol meg zöld! Fanyalgós! Hol meg humoros! És így tovább... A milyenre nem lehet válaszolni Puskás Öcsivel meg gulyással... A kutyát sem érdekli a készülő könyv! A nagy büdös francot érdekli a nagyobb és kisebb, nálunktól kb. 500 km-re messzebb levő országokat, hogy "milyen nép a magyar". Tudod kit érdekel? Itt a helyben levő egypár agyonlihegő, másokat kirekesztőket. De ezt nem érdek nélkül teszik ám! Ha belelihegünk olyat, hogy erre kell egy külön Központ, amit úgy hívnak hogy Országimázs (mert innen felőliektől fúj a szél!), akkor arra ugye kell egynéhány közpénzecske, amivel elörülget a happy end, és elhajózgat vele az ezüsthajó korlátolt. Na most ezzel semmiféle "hírünket" nem tudjuk az ilyen H betűkkel meg jópofa szövegekkel iderándítani senki emberfiát, mert azóta se jöttek ide 4,2 Mrd Ft költve rájuk, holott már a hatásnak az eltelt idő függvényében valamirevaló túrónak kellene látszani valahol. Tényleg! De nagy kuss van erről a dologról! Hol és mit csinálnak most abból a regiment lóvéból??? Biztos jó távol elhajózva vannak, valahol most télidő közeledtével Honduras környékén fut a vitorlásuk (ennyiből megtehetik!) meg a H betű, mert az égegyadta világon semmit nem lehet hallani róluk. Na mindegy! De az egésznek ez a veleje! Amivel viszont lehetne öregbíteni, vagy legalábbis a köztudatba jólesően rágondolva "beágyazni" ezt az országot, az az lenne, ha normális életvitelt biztosítva, normális tisztességesebb) vezetés mellett lenne valamilyenfajta kormány aki tényleg a jólétet biztosíthatná ebben az országban. Akkor nyilván és természetszerűleg a gazdaság, a megélhetés, a kultúra, az emberek jövőbe vetett hite, ezáltal kedélyállapota megváltozna, mit megváltozna – szárnyalna!, ami mindenféle imázs és happoló kft. és minduntalan lóvéval elhajózó korlátolt helyett, a saját maga kisugárzása által önnönmagától tenné vonzóvá ezt a népet és országot. Akkor ilyen hülyeségről sem születhetne könyv, mert a bérírnokkal együtt a gyanítható megrendelőnek is felkopna az álla az eladhatatlan könyvhalmaz alatt. Ősspanyol Zseniális és nagyon hülye. Zseniális, hiszen annyi művészt,

tudóst adtunk már a világnak, ami méretünket figyelembe véve a legnagyobb nemzetekkel is felveheti a versenyt. Hülye, mert mindig sikerül neki a vesztesek rossz oldalára állnia. (Most támogatjuk az USA-t a terrorizmus elleni harcban. Hatalmas fórt adunk ezzel a táliboknak.) Rendkívül jól megtanultunk túlélni. Élni kevés lehetőségünk volt itt nyugat-kelet átjárójában. Kevés nép tudja hamarabb megtalálni a kiskapukat, mint mi. Túlélésünk része ez. Birkanyáj, mert sokáig a hatalom azt teheti velünk kénye-kedve szerint amit csak akar, és mi csak morgolódunk. De lehet, egy félmondat lesz az, amitől beindulunk, és akkor oroszlánként tudunk harcolni. Egy érdekes és furcsa kelet-európai nép, akinek a józan ész szerint már rég el kellett volna tűnnie a semmibe, mégis meg tudott maradni. Van egyénisége, van önálló arculata. Hogy jobb-e, rosszabb-e másoknál, nem lehet megmondani, elfogultságom révén. Az biztos hogy többre hivatott, mint ami számára megadatott. Örök vészek tengerében örült, ha levegőt kapott. Hátrányból indult másokhoz képest, és ahhoz képest többre tudta vinni. Túlélő. Rózsa Misi Az elmúlt évet volt szerencsém egy kicsi, de nemzetközileg elég színes oktatási intézményben tölteni. Azt tapasztaltam, hogy a nem európai országból érkezettek időnként tényleg nem tudtak hova tenni, de az európaiaknak, ha különböző szinten isi volt fogalmuk Magyarországról meg a magyarokról. És általában jó véleménnyel voltak. Persze ez messze nem volt reprezentatív, mert iskolázott emberekről volt szó. A britek úgy általában már nem így néznek ki. Azok akik jártak Magyarországon vagy ismernek magyarokat, többnyire jó tapasztalatokat emlegetnek, de az átlagemberek többségének fogalma sincs rólunk – bár azért azt még tudják, hogy van ilyen ország. Mindebből azért le kell vonni az angol szemtől szembe udvariaskodást. Egyébként pedig szerintem a magyar úgy általában tehetséges, de sértett öntudatú és cseppet paranoiás. Én is. s.p.a. Amit a Ti-is elmondott, az jól mutatja azt, amiről már többször lelkiztünk: nyugodjunk már bele, hogy senkit sem érdekel, hogy mik vagyunk, meg kik vagyunk. És ez nem is olyan rossz! tegyetek magatokon kísérletet: csak arra figyeltek fel, ha valami nagy gáz van, vagy valami óriási eredmény születik. Tegye mindenki szívére kezecskéjét és vallja be, hogy 1 hónappal

ezelőtt azt sem tudta, hogy van olyan város, hogy: Kandahar. Most meg mindenki tudja. De még azt a fő gazembert (O.B.L.) sem ismerték sokan. Na most aztán jól megismertük Afganisztánt, kellett ez nekik és nekünk? Ha nem igazán tudnak Mo.-ról, akkor az nemzetközi szinten igen jó eredmény: az ilyen helyre szívesen jönnek turisták, mert azok oda mennek, ahol nincs esemény Aztán mikor begyünnek, akkor megláthatják, hogy milyen a barlang belülről. Akinek tetszik, jön újra, akinek meg nem, az nem. Nekünk meg itt van ez a kolbásztöltő géniusz a nyakunkon. Hogy macska csípje meg. smirgli Milyen nép a magyar? Emberekből áll, van köztük jó is, rossz is, okos is, butább is, becsületes is, szélhámos is. Amúgy pont olyan, mint a többi kicsi nép! Valamivel nagyobbnak, jobbnak, különlegesebbnek akar látszani, és majd belehal, ha nem sikerül (ugyan ez a tészta a szomszédokkal is). Ebből a szempontból Kormányviktor jól reprezentál bennünket. Mi a valós helyzet? Vegyes. Függ a konkrét tapasztalattól is. Mindenesetre engem személy szerint nagyon bosszant, hogy az "Attila the hun" nem egy pozitív kiszólás. Az országimázs meg jó szar munkát végez, a kutya se tud rólunk többet, bár állítólag hatalmas kampányban vannak (a pénzt legalábbis költik). Igen meglepődem, amikor az HBO közvetítette a vb-címért folyó mérkőzést a Koko súlycsoportjában, és az előzetes összefoglalóban, ahol felsorolták a nagymenőket nemhogy Koko, de még a legyőzője sem szerepelt, pedig felsoroltak pár nevet. A brit-arab persze igen (Hammad-Prince) fare-luci Milyenek vagyunk mi magyarok? Azt gondolom, hogy nagyon ellentmondásosak. A végletek emberei vagyunk, és sajnos ez sokáig nem fog változni. A történelmünk során olyan sok konfrontációt élt át ez a nemzet, ami tulajdonképpen meghatározza a jelenlegi mentalitásunkat és az alapján a külső megítélésünket. Amikor nagy volt a baj, össze tudott fogni az ország, de ugyanakkor a széthúzás szintén az erősségeink között szerepelt mindig is. Érdekek mentén gondolkodunk. Biztosan ez a helyes, nem tudom. Az viszont valószínűleg jobb lenne, ha inkább az értékek mentén gondolkodnánk. Amikor kell, hideg fejel és nem érzelmeink alapján. Mert ezt a kettőt is szívesen összekeverjük. Mi mindig túl akartunk élni valamit. Aztán éppen

csak túléltük. És kezdhettük előlről. Mindig meg akartunk felelni kifelé, pedig csupán önmagunkkal kellene elsősorban tisztában lennünk. Büszkék vagyunk nagyjainkra, és közben túlteng bennünk a kishitűség. Nehezen viseljük, ha diktálnak nekünk, de mivel mindig is diktáltak valakik nekünk, ezért pánikba esünk, ha magunk kell döntenünk a holnapról. Mert ezt is mindenki másként szeretné elérni. Normális dolog ez? Ez normális dolog. Legalábbis ma Magyarországon. Bizalmatlanok vagyunk, mert sokszor átvertek bennünket, de közben kíváncsiak és hiszékenyek vagyunk. Úgy akarunk napjainkban is összetartani, hogy széthúzunk. Rosszul választjuk többnyire a vezetőinket, mert a szívünkre hallgatunk az eszünk helyett. Aztán sírva vigadunk. Büszke nemzetnek tartjuk magunkat. Nem is alaptalanul. Mégis tétovázunk és fejet hajtunk, mert nem bízunk egyteásban. Ember legyen a talpán aki eligazodik rajtunk. gapi Én itt születtem és itt is élek. Itt voltam a rendszer által üldözött; itt voltam megtűrt, és itt vagyok most szükséges rossz. Voltak nagyon rossz napjaim, de voltak nagyon vidámak is. Volt amikor úgy éreztem, hogy nem lehet itt normálisan elviselni, volt amikor nem érdekelt semmi. Lehetőségem lett volna elmenni, és nagyon jó anyagi körülmények között létezni családommal együtt. Ma egy kisvállalkozó vagyok itt, és olykor még a közüzemi számlák azonnali kifizetése is nagy probléma. Nincs villám, egy rozzant 15 éves Argentával közlekedek. Nem panaszkodom mégsem. Amire szükségünk van az élethez, az megvan. Mert van otthonom, van autóin, van munkám, a hűtőben van kaja. Nyáron nem megyek igaz a Bahamákra, csak Nagyrévre. De jóban és rosszban is tudom, hogy itthon vagyok. Tudod, itt jártam óvodába. Itt van ma is az a barátom, akivel akkor lettünk barátok, és utána együtt kerültünk általános iskolába is, és együtt választottunk gimnáziumot. Itt lettem először szerelmes, ma itt van a Kiscelli utcában az a kapualj, ahol a Kadlecsik Andival először csókolóztam. Ja és a Kadlecsik Andi is itt van. Néha ma is kimegyek a régi grundhoz, ahol kölyökként éhjelnappal rúgtuk a bőrt. Jó ott üldögélni. A feleségem kezét a rakparton kértem meg, a Petőfi híd alatt. Ma is sokszor elmegyek a hely mellett, és nagyon jó visszaemlékezni. Olyan biztonságos vagy mi a fenének hívjam ezt. Aztán itt van a VII. kerületi Tanács ahol kimondtuk az igent. Itt van a kórház, ahol az első fiam megszületett. És persze itt van a bíróság, ahol kimondták a

válásomat. És itt van az a falu, ahol volt egy tábor, ahol megismertem a második feleségemet. Néha visszamegyünk együtt oda egy hétvégére, ami szintén mindig jó dolog. Itt van az a kórház, ahol a második fiam születésénél végig bent lehettem, és láthattam a születés csodáját. Itt vannak a barátaim, itt van az újságos, aki minden nap előre kiteszi az aktuális újságjaimat, nem is kell már kérni. Itt van a hentes, akivel nagyokat szoktunk fociról vitatkozni. Hülye fradista! Itt van a kis bolt, ahol ha nincs nálam pénz éppen, akkor akár hitelbe is vásárolhatok. És itt vettek őrizetbe Kádár kopói, itt vertek meg a rendőrök, mert nem egyeztek nézeteim az aktuális hatalom nézeteivel, itt kerültem politikai izgatás bűncselekménye miatt börtönbe, itt halt meg a nagymamám, akit nagyon szerettem, itt éltem át a legnagyobb fájdalmakat és a legnagyobb örömöket. Minden, ami igazán fontos számomra, az itt van. Ha elmennék, túl sok mindent kéne itthagynom érte. Lehet, hogy lenne nagy és szép lakásom, járhatnék új autóval, munkámat jobban megbecsülnék, és könnyebb lenne a létezés. De ezért túl nagy árat kéne fizetni, ami számomra nem éri meg. Maradok. Jöjjön bármi, én itt leszek. "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen Sors keze: ITT élned, halnod kell." "Szívet cseréljen az, ki hazát cserél." Nem veled van problémám. Sok barátom van, aki úgy döntött, elmegy az országból, és máshol teremt magának új otthont. Ehhez bárkinek joga van. Mindenki maga dönti el, hogy mit kezd az életével. Még az is lehet, hogy mi vagyunk a gyávák, akik itt maradtunk. Még egyszer mondom, nem veled van problémám, hanem azokkal akik emigránsként akarják magukat magyarabbá tenni, mint az itt maradók. Hogy mi szidjuk az országot? Ez nem igaz. Magyarország, a haza nem azonos az aktuális politikai vezetéssel. Mi pedig a politikai és gazdasági vezetők diktatúráját bíráljuk. Az ország mi vagyunk, mi, akik itt élünk, mi, akiknek a pénzéből működik az ország, mi, akik jól vagy rosszul, de valóban minden erkölcsi alappal dönthetünk arról, mi történjen itt. Elmondhatod persze te is és bárki, aki elment a véleményét bármiről. De mivel a döntési jog azt illeti, aki ezzel a kockázatot is vállalja, így lesz az emigránsból kibic. Nem mindig pejoratív jelző ez. Hiszen vannak, akik valóban jó tanácsot adnak, és okos, megfontolandó véleményt mondanak. És vannak olyanok is sajnos, akik csak köpködnek és összevissza írogatnak marhaságokat. Rózsa Misi

Egyébként ha még eddig nem jöttetek rá, hogy milyen a magyar, akkor holnap reggel jól nézzétek meg azt az álmos, borostás alakot a tükörben: ott lesz pontosan a megbeszélt időben. Ha hölgyek is járnak még ide, akkor rájuk nem vonatkozik a borosta, az a kis bajuszka meg direkt sexis. smirgli Rózsa Misi, először azt hittem, hogy önéletrajzi regényt írtál, aminek nincs helye a topicon. Aztán többszöri olvasás után rájöttem, hogy hülye vagyok, nem önéletrajznak kell tekintenem az írásodat, hanem úgy, mint egy tipikus magyar polgár átlagéletét. Semmi pejoratív! Te nem magadról írtál, hanem sok hasonszőrű magyarról, akit te meglehetősen jól reprezentálsz. Jól látom? Válaszolok azért is, mert láthatóan a lelkedet dolgoztad bele az írásodba, és ez engem megkapott. Én sem életrajzi művet akarok írni, hanem szeretném hinni, hogy reprezentálom magyar kollégáimat is (ismerek vagy ötvenet), akik hozzám hasonlóan az USA-ban kutatnak. Ne gondold, hogy azért jöttem ki és hagytam ott a magam fűzfáját, mert a Daciámat akartam Toyotára cserélni. Egyszerűen dolgozni akartam, kutatni, amihez sem az eszközök, sem a pénz, sem a politikai gondolkodás nem volt meg. Van egy pont, ahol az emberben eltörik valami, és elordítja magát, hogy elég. Hagyjatok dolgozni, és felkapja a hamuban sült pogácsát. Én 12 évvel ezelőtt ordítottam. A rendszerváltás utáni időket innen figyelve azt kell mondjam, jól tettem. Ha maradok, akkor legjobb esetben is zacskóval a kezemben járnám az országot, és mint vigéc ajánlanám a legújabb nyugati gyógyszereket, kétes hatású teákat a gyógyszerészeknek, orvosoknak. Ennél talán hasznosabb az, amit most csinálok. Próbálok nagy szavakat mellőzve szerény maradni de csak le kell írnom hogy hasznosabb vagyok a földlakóknak, magyaroknak itt, mint szülőföldemen. Nyugodtan mondhatom, hogy a kollégáimat is elsősorban a szakmájuk szeretete motiválta abban, hogy vándorbotot fogtak és nem az, hogy olcsóbb nyugaton a banán. Talán az megnyugtató(?), hogy nem csak magyarok hagyják el hasonló okokból a szülőföldjüket és jönnek Amerikába, hanem szinte mindenhonnan a világból. Az ok egyszerű. Itt van elegendő pénz a kutatásra. Vagy csak itt értették meg a korábban bevándoroltak, hogy a kutatás támogatásával könnyebb magasabb életszínvonalat biztosítani, mint az egyház támogatásával. A világ reprezentánsai pedig hihetetlen békében tudnak egymással dolgozni itt a laborokban

hajnalokig, szombaton és vasárnap. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a sarki fűszerest vagy a hentest. Csupán arról van szó, hogy találtunk egy békés sarkot a világban, ahol hagynak minket dolgozni. De ahogy elnézem a külföldi kollégákat munka közben vagy után, gyakran nézik az interneten a hazai híreket vagy írnak a maguk 168 Órájának. cOLOMBUS Csatlakoznék Mr. Colombushoz. Én 3 éve döntöttem úgy, hogy viszlát Budapest. Azóta Svédországban élek, és egyelőre nem bántam meg. Kb. 10 nap ami elviselhető otthon a számomra. Nem lettem nagy ember, és nem is akarok az lenni, csak nyugodtan szeretném felnevelni a gyerekeimet. Itt sem tudnak sokat rólunk, legfeljebb amelyik svéd járt már Pesten elmondja, hogy hízott a kajától 10 kilót egy hét alatt. Nem is nagyon érdekli őket, hogy kik vagyunk. Viszont van egy tulajdonságuk, amit az összes eddigi hozzászólónak a figyelmébe ajánlanék: nem össznépileg, hanem a saját privát lelkükben vannak meggyőződve arról, hogy jó svédnek lenni, és nem akarnak senki után kullogva összehasonlításokba bocsátkozni. Ha nem folyamatosan arról keseregnénk, hogy mi volt, hanem megpróbálnánk a jelenben élni, jobb lenne mindenkinek. Puskás Öcsi 70 éves, 56 is lassan nyugdíjas lesz, Mátyás király meg 400 éve halott. A könyvet megírni max. egy gyenge pr-osnak juthatott eszébe. Még a magyarok se fogják megvenni. Rózsa Misi, én is óbudai vagyok, és az első csajom nekem is ott él a 3 gyerekével a Bogdáni úton. Az emlékek bennem vannak, és viszem őket magammal mindenhova. Neked ott jó, nekem meg itt a távolban. Sem neked Colombust, sem viszont nem kell elítélned, bár remélhetőleg két intelligens ember lévén nem is ez volt a szándékotok. Canismerga A történelem nem egy év, még csak nem is egy század, és nagyon úgy néz ki, hogy vannak benne ciklusok. Én bizakodom! Most felfelé indultunk, amúgy szerintem sohasem voltunk igazán lent, mert megmaradt a kultúránk és az egyedülálló nyelvünk is, amit sokan nem mondhatnak el magukról. A hozzászólásaitokból egyébként érződik az az elszántság, küzdeni akarás, ami ezt eddig is lehetővé tette. Ez az ami jellemző ránk. Örülök, hogy veletek együtt magyar lehetek. Már több mint egy éve nem voltam otthon, már kezdek nagyon magyar lenni, hiányzik a

határőr aki tojik a sorra és elvonul, a vámos aki kekeckedik, az eladó aki udvariatlan, de legalább mind magyarul beszél, és nem néz rád mint egy csodabogárra, ha megmondod honnan jöttél litvak Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány levelet írtam az utóbbi X év alatt. Az írás valahogy mindig is fárasztott, és sajnos nem sikerült az ismeretrádiusz gyökeres átalakulását elérnem felnőtt koromra sem. Ezt a (nem)vitapartnerek néha jelezték is. Most azonban ismét (szív)billentyűzetet kellett ragadni, mert számomra a magyar emberek sorsa az egyik legfontosabb dolog a világon. Figyelj MAGYAR! Az a benyomásom, hogy teljesen elpuhultál a RENGETEGBEN. Édesapám, ne szónokolj, hanem gyere HAZA, mert most van a legnagyobb szükség RÁD és a többi MAGYARRA! Szónok az van itthon is bőven! Azt mondjátok, hogy nektek már megvan az új HAZÁTOK. Van a ló...!!! Kihívást kerestetek, bizonyítottatok, kényelmesen éltek. ENNYI. Édesapám, itthon mutasd meg, hogy mit tudsz! Garantálom, hogy nincs a földön még egy olyan ország, ahol ne kellene annyi problémával szembenézni, mint itt! LEKÖPTEK, MEGALÁZTAK, NINCSENEK MEG A FELTÉTELEK!? Sok ember megszenvedte már ezt, és felül tudott emelkedni rajta. Cselekedeteiddel mutasd meg, hogy mit tudsz, és akkor büszke lesz rád – minimum – a fiad vagy a lányod! A fiatalabb nemzedéknek mindig szüksége van olyan példaképre, aki megmutatja, hogy a semmiből is lehet vizet fakasztani (lásd Bay Zoltán). Magyarországnak nem TŐKE és egyéb ÁLDOLOG kell, hanem olyan ember vagy emberek, akikre fel lehet nézni és akikre büszkék lehetünk. A lehetőség adott: a nulláról kezdheted. (Bár valószínűleg ilyen hozzáállással ismét visszarohansz a RENGETEGBE.) Éppen ezért azt mondom: Apafej, légy férfi, mert teljesen elpuhultál az utóbbi X évben!!! Ha érzel valamit a HAZA iránt, akkor gyere és bizonyíts, gyere és küzdj, gyere és mutasd meg, hogy mit tudsz! A HAZASZERETET az IGAZ ÉRTÉK!!! Nem lehet egyszerűen eldobni, elfelejteni, mert a szívben van! Gyertek HAZA MAGYAROK, mert a HAZÁTOK SZABAD, de elhagyatott. MOST van szüksége a HAZÁNAK az el(meg)tévedt fiaira és leányaira. A szívetek a biztosíték erre! HUNTER Hú, de felcsaptak a lángok. Én nem piszkálnék senkit, aki fogta magát és elköltözködött. Nyilván a többségnek jó oka volt rá. Ahol az ember felnő gyerekként és az anyanyelv, ezeket

sohasem lehet elfelejteni. De utána, mikor el kezd önállóan gondolkodni az ember, akkor bizony jöhet sok indok, amiért elvágyódik máshova. Azért mert én nem mentem el, nem tudom elítélni egyik volt honfitársamat se, mert elment. Kicsi a világ, egy nagy falu. Egyet nem szeretek, ha valaki nagyképű lesz attól, hogy máshol él. Itt most nem tapasztaltam ilyet. Sajnos Mo. politikailag macerás egy hely Nem lenne az, ha mértéktartó politikai vezetőink lennének. De alig vannak. Itt van ez az Orbán a 40 évével. Óriási lehetőséget hagyott ki azzal, hogy Mo.-t nem a demokratikus jogállamok szelleme szerint kormányozza. Orbán visszakanyarodott Mo. legrosszabb XX. századi hagyományához, a félfeudális, félfasiszta rendszerhez. Az pedig csak országromlásban végződhet. Ennyit már tanulhatott volna iskolái alatt. Persze lehet, hogy tudja ezt, de a pénz elvette az eszét. Ez viszont hót biztos. Amit ez a ficesz kft. összezabrált a közpénzekből, az már önmaga egy erkölcsi csőd az országnak. És ennek fedezésére lett szélsőjobboldali Orbán. Ez a jelen Mo. csődje. smirgli Van egy interned ismerősöm Kölnben. Magyar származású, de már időtlen idők óta Németországban él. Eleinte azt hitte, hogy én is külföldre szakatt vagyok. Eccer valami magyar pártpolitikai dolgot kezdtem neki taglalni, mire azt mondta: te még ilyenekkel foglalkozol? Egy kiszakadt magyarnak igenis az az új hazája. A régi, az már csak külföld. Szitapatikus, kedves külföld, de külföld. Ezt tudomásul kell venni. Kanadában élő unokanővérem is eccer így beszélt: ti magyarok... Szóval a tudatukban nem igazán magyarok többé. Hanem németek, kanadaiak, satöbbi. Ettől még ott hordozzák továbbra is a sajátos magyar kultúrát magukban, paprikás csirkét és sztrapacskát és krumplinudlit és rácpontyot főznek, na jó, néha tán még gulyáslevest is. Többnyire jóindulattal, de egy picit távolról szemlélik a magyarországi történéseket. Én ebben nem tudok semmi rosszat felfedezni. katicabogár Katicabogár, igazad van. Aki innen elmegy, annak ide már semmi köze. Kötődhet ezer szállal, érdeklődhet, figyelemmel kísérheti a napi eseményeket – de nem itt él. Az itteni eseményekből nem veszi ki a részét. Ha valaki – bármilyen okból – elment a Tisza mellől nyugatra, az nem tudhatja, milyen volt a 2001-es árvíz. Annak csupán annyi, mint nekünk a bangladesi áradások. Ez nem

kirekesztés. Ő döntött így, saját szándéka vagy a körülmények kényszere miatt. Elment. Olyan, mint amikor otthagysz egy közösséget. Egy darabig hiányzik, te is hiányzol. Aztán lassan mindenki megszokja. Ritkulnak a telefonok, a levelek, aztán végleg elmaradnak. Attól még lehet valaki magyar Los Angelesben. Attól ő még tarthatja magát magyarnak. Csak nem itt él, ezért már nem tartozik ide. De azt magam sem szeretem, amikor a külföldre szakadtaknak vagy a határon túl élőknek akar bárki szavazati jogot adni. Azt ne. Annyira nem tartozik ide. Ide az tartozik, aki itt él, aki itt állampolgár, aki itt fizet adót és aki jóban-rosszban akarva-akaratlanul (mindenben) osztozik az itt élők sorsában. Azokat sem szeretem, akik így vagy úgy elítélik a kint élő magyarokat. Soxor hallom: "és a gyerekei egy kukkot sem tudnak magyarul". Na és? Helyeslem, ha a kint született magyar megtanul magyarul. De azt is megértem, ha nem. Minek? Mi haszna belőle? Beleöl egy csomó energiát szentimentális okokból? Nagyon magányos tud lenni kint egy magyar. Nem fiatalnak. Öregnek. Az öregek a múltba fordulnak. 30-40 éve nem látott gyerekkori barátok, ismerősök, osztálytársak ismeretségét keresik. Újra megtalálják egymást. Ismeretségi körömben az öregek fél év alatt többet vannak együtt hajdani pajtásaikkal, mint a megelőző 40-50 évben. Jó lehet szembesülni a múlttal. Feleleveníteni az emlékeket. És ez nem adatik meg a külföldre szakadtaknak. Nincs ott gyökerük, nincs ott a múltjuk. Ismerek olyat, aki képes havonta több százezer forintért hazautazni, hogy egy vendéglőben ott legyen a szokásos havi találkozón... És az eltávozónak arra is kell ügyelni, hogy döntése következményeit utódai ne viseljék. Azoknak ott legyen minden gyökere, ahol élnek. Azok legyenek angolok, németek, amerikaiak vagy hottentották. Mert ha nem válnak azzá, akkor idegenek maradnak. Ha ehhez az kell, hogy tökéletesen beszéljenek három idegen nyelvet, és törjék a magyart – vagy egy szót se beszéljenek magyarul – tegyék azt. Ezért ne ítéljük el őket. Maradjanak meg lelkükben egy kicsit magyarnak. Tudják, hol van Magyarország, hol van Budapest, esetleg egyszer, ha tehetik, látogassanak el ide. De ők – ők már nem mi. libi-komcsi A kérdést kettéválasztanám. Milyenek a magyarok egyénileg, illetve milyenek a magyarok mint nép? Egyénileg nézve: a magyarokkal kapcsolatban semmi velőtrázót nem lehet

elmondani, sem pro, sem kontra. Éppen ugyanolyanok, mint akármelyik más európai, az ír partok és az uráli hegyvonulatok között. A magyarok csoportképe, nemzeti portréja, viszont annál lehangolóbb. Mint nemzet – valljuk be legalább magunknak – igencsak kiábrándító bagázs vagyunk. Elég csak az általunk kitermelt és megválasztott politikusokra tekintenünk, és máris előáll a patologikus alkat: feudális gőgösség és megalázkodás, kisebbségi komplexus és megalománia kavarog, a külső szemlélő számára kiismerhetetlen ütemben, hogy aztán váratlanul egyik vagy másik irányban törjön ki. Képtelenek vagyunk sorskérdéseinkre a helyes válaszokat megadni. Kívülről várjuk a csodákat, a Nyugatot majmoljuk megállás nélkül, miközben a nyakunkba emeltek sunyi pillantással azt lesik, mit és hol lehet még lopni. Ostobán pislogunk mikor látjuk, hogy a frissen beszerzett csebebecse (legyen az technikai rendszer vagy társadalmi eszme), ami amúgy a Lajtán túl kiválóan működik, nálunk csak tönkremegy. Még szellemileg nem tartunk ott, hogy felismerjük, nem feltétlenül a végeredményben, hanem talán a folyamatok végigvitelében rejlenek az értékek. Immár lassan tizenkettedik éve romboljuk égből pottyant demokráciánkat, szisztematikusan, konok acsarkodással. Talán ez a sok undorító, gyűlölködő, adóinkból Rudiban pöffeszkedő, szűkagyú figura egy konkrét üzenetet közvetít számunkra és a külvilágnak is, nevezetesen és egyszerűen: a Kárpát-medencében még odébb van a felvilágosodás kora. Tasziló A magyar olyan nép, hogy ha hagyják szabadon élni és dolgozni, akkor jelentős dolgokat alkot. A gond, hogy ilyen szakasz kevés volt a magyar történelemben. Ezért is van oly sok magyar külföldön, akik ott kint a szabad légkörben megtáltosodtak, és ontották a modern világ alapjainak szolgáló találmányokat és felfedezéseket. Itthon meg csak a pénztelenség, az irigység, gyűlölködés, üldöztetés, megnemértés várt (volna) rájuk. Persze vannak kivételek, de azok kevesebben vannak, sajnos. Csak 1 példa: a szoftvervilág egyik fő irányítója magyar (a mostanában elhunyt Simonyi prof. fia). Na most képzeljétek el, mi lett volna belőle, ha itthon marad. Ezzel szemben áll a Graphisoft. De azért ég és föld a Microsoft és a Graphisoft... és végül is magyarokat szidhattok, ha Wordben írtok. smirgli

Kedves vitatkozótársaim! Jórészt mindenki eltért a véleményével a megadott iránytól, de igazán, hogy ne süssék ránk a demagógia bélyegét, nem is lehet röviden válaszolni erre a kérdésre. Mert tényleg milyen nép is a magyar? Vajon pénzsóvár, a családját is eladó, és a végletekig megalkuvó, és – tisztelet a kivételnek – alulképzett hiszékeny nép? Talán egyszerűségében is zseniális, találékony és mindig és mindent túlélő? Lehet, hogy mindkettő igaz, és lehet, hogy látszólagos ellentétként így együtt igaz minden szó. Egy biztos, az utóbbi évek politikai-gazdasági történései mély jóvátehetetlen morális válságba döntötték ezt az amúgy jóravaló és nehéz sorsú népet, ezért e kérdés megválaszolását várni pont egy magyartól botorság: kalmár Sohasem fogsz választ kapni arra, hogy milyen nép a magyar. 10 millió ember és mindegyik más. A nyelv közös. A történelem részei közösek. A kultúra alapjai nagyjából azonosak. A többi különbözik, mégha vannak közösnek tűnő jellemzők is. Impossible mission. smirgli Megmondom őszintén, bizonytalan vagyok. Azért mert fontosnak tartom, hogy mit gondolnak rólunk, de nem annyira, hogy erről könyvet kellene írni. Engem igenis zavar, ha külföldön járva lenéznek, mert magyar vagyok, és nagyon jól esik, ha kedvesek, mert magyar vagyok. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy minden magyar állampolgár tisztában legyen azzal, hogy az egyén viselkedése külföldön nagyon nagy befolyással van a többi magyar megítélésében (rossz esetben elítélésében). Azt hiszem az országblamázs központnak inkább országon belülre kellene koncentrálnia és nem a külföldöt "hülyítenie". Péter Papó Létezik Ejrópában egy közkedvelt könyvsorozat: "Miért utáljuk az angolokat?" "Miért utáljuk az olaszokat?", stb. Kíváncsi vagyok, milyen vélemények kísérnének egy "Miért utáljuk a magyarokat?" könyvet. – Ennek az egész kérdésnek a valósághoz nyilván semmi köze, hiszen minden nép fiai ilyenek is meg olyanok is. Ami viszont érdekes lehet (tükörként is), hogy milyen kép alakult ki rólunk (akár igaz, akár hamis), és főleg, hogy MIÉRT AZ A KÉP ALAKULT KI? Ezen már esetleg érdemes lenne elgondolkodni.

leguan Budapest olcsó, a munkás csóró! Az Európai Unió legrosszabbul fizetett munkásai ötször annyit keresnek, mint a budapestiek. Az árak viszont megegyeznek a lisszabonival – derül ki egy svájci bank 58 országra kiterjedő körképéből. A magyar fővárosban élők 20 százalékkal többet dolgoznak, mint a bécsiek, de munkájukért még a varsóiaknál is kisebb fizetést vihetnek haza. A Budapesttel azonos "drágasági" kategóriában lévő lengyel fővárosban élők kis híján a dupláját viszik haza, mint mi, a berliniek pedig majdnem 11-szer többet. A magyaroknál rosszabbul csak a legszegényebb ázsiai (Bombay) és afrikai (Nairobi) nagyvárosokban keresnek, illetve Moszkvában. Nem is lenne semmi baj, ha a jóval kisebb bérért kevesebbet kellene dolgoznunk. Csakhogy a háromévente megismételt kutatás szerint a magyarok tavaly átlagosan 1988 órát dolgoztak. Nálunk többet csak a munkamániás ázsiai kistigrisek dolgozóitól, illetve néhány latin-amerikai város lakóitól követelnek a munkáltatók. Ráadásul a magyar fővárosban a fizetett szabadsággal is csínján bánnak, a berlinieknek például majdnem dupla annyi szabadság jár, mint nekünk. Azokban az európai országokban, amelyekhez három év múlva csatlakozni szeretnénk, 2,5-5-ször nagyobb a polgárok "vásárlóereje" a budapestinél! Milyen nép a ma cOLOMBUS! Semmi baj barátom, legalábbis engem nem zavar, ha valaki "belecsap" a nullás lisztbe. Neked sikerült ez a gulyással. Kétségtelen, hogy még hozzánk sokkal közelebb élő népek is igen keveset tudnak rólunk. Tőlem Bonnban kérdezte meg egy ügyvéd, van-e telekkönyvünk. Csak az évszámot mondtam neki, udvariasságból nem azt, hogy régebbi, mint az egységes Németország. De pl. a franciák is meglepődtek azon, hogy a boreredet-védelmi szervezetüknél a miénk régebbi. Az USA-ban meg a közraktározással kapcsolatban büszkélkedett el egy bájos fekete hölgy, hogy náluk ezt 1917 óta szabályozza törvény. Amikor elmondtam neki, hogy ez nálunk negyven évvel korábban megtörtént, láttam rajta, arra gondolhat, hogy a "messziről jött ember azt mond, amit akar". Szóval, amikor mások büszkélkednek az eredményeikkel, soha nem mulasztom el, hogy szerényen megemlítsem a mieinket. Úgy gondolom, nekünk magyaroknak van mire szerénynek lennünk. És ez azért jó érzéssel tölt el. Üdv

varjú Van viszont egy probléma. Sok mindenben valóban élen jártunk Európában, de az utóbbi évtizedben sok mindent felszámoltunk, átalakítottunk, de rosszul. Amit az egyik kormány kialakított, a másik szétverte. Gondolok itt pl. a munkakönyv megszüntetésére, a nyugdíj- és egészségbiztosítás teljes szétverésére, a személyi szám használatának leszűkítésére. Az utóbbit azért váltották fel további két számsorral (taj-, adószám), hogy ne lehessen összekapcsolni az adatokat. Erre mi történt 1998-ban? Az Apehnél összekapcsolódik minden! Arról nem is beszélve, hogy amit az egyik fél jól megcsinál, és az működik is, hatalomra kerülve a másik fél gondolkodás nélkül szétveri. Nagyon gazdag nemzet vagyunk! Cave Kissé sokáig tartott a fentebbi véleményeket végigolvasni, de megérte (vagy nem?). Remek, hogy vannak közöttünk olyanok, akik franciául írnak tanulmányszerűséget, és talán joggal büszkék is erre; a magyar átlagfizetéseket figyelembe véve meglepő volt számomra, mennyi tapasztalt világutazó osztja itt meg véleményét... Amit hiányolok a vélemények megfogalmazásából, az az árnyaltság! Nem lehet mindenkire és mindenre ráhúzni, hogy gőze sincs arról, hol található Magyarország, vagy hogy a külföldiek egyáltalán nem tudják, mi fán terem a magyarság (minthogy biztos vannak egy páran Mo.-a is, akik a kanton szót hallva talán egy óvszermárkára gondolnak). Az is csúsztatás, hogy senkit nem érdekel, mi történik Magyarországon; a baj az esetek többségében csupán az, hogy az államilag előre legyártott "imidzs" külhonban már nem annyira rágható (vendégszeretet, intelligencia, türelem, meg minden szép és jó, valamint hasonlók)! A személyes tapasztalatok soha nem vetíthetők ki az egészre, mert ezek csupán apró részletei az egész képnek; így én sem tudom nyugodtan kimondani, hogy Mo.-a döglődik az értelmiség, csak azt, hogy sokszor évekig tarthat, mire rátalálsz egy ilyen emberre!!! Üdv mindenkinek! Kampen, Hollandia mijamoto Na ha eddig nem tudtam volna, hogy milyenek a magyarok, most aztán tudom. Hála nektek. Egyformák. Olyanannyira, hogy egynevűek. Móricka a nevük. Mindegyiknek mindenről ugyanaz

jut az eszébe. Prűdek is, ezért nem beszélnek azonnal a négybetűs szerszámokról, de mindig arra gondolnak, amikor anyáznak. Most éppen 1956 lett a négybetűs. Ebből aztán megismerszik a magyar újabb jó tulajdonsága: históriánk odaadó ismerete, amelyet már csak a szeretete múl felül. De legfőképpen és elsősorban homo politicus a magyar ember: minden politikusról van legalább egy rossz szava. Vissza- és előre menőlelt. És akkor csak saját nációnkról alkotott véleményt. Képzelem, mit mondana a jenkikről vagy a ruszkikról (hogy az oláhokat, tótokat, no és persze az izraelitákat (szépen írtam?] ne is említsem). Befogadó, toleráns, békés, tettrekész, pozitív nép vagyunk. Ámen. okosticián Valaki már emlegette fentebb asszem a svédekkel példálózva, hogy egy fő bajunk, hogy állandóan másokhoz méricskéljük magunkat. Nyilván ez is hozzátartozik az identitás megtalálásához meg a helyes önértékeléshez, de úgy vélem, hogy mindig rossz kontrollcsoportot találunk. (Amúgy erről is írt itt már valaki.) Már miért kéne nekünk az amerikaiakhoz mérnünk magunkat? Mi alapján? Se méretben, se kultúrában, se történelemben, meg még ki tudja miben nem vagyunk egy kategória. Az meg végképp nem ok rá, mert egy amerikai történész ilyen vagy olyan következtetésre jut. Egyébként szerintem bármennyire is igaz, hogy a Monarchiában alárendelt szerepünk volt, nem csak rossz származott belőle. Azt nem hiszem, hogy ezért vagyunk előrébb valamivel a régióban. Sokkal inkább lehet az az ok a három felsorolt ország esetében, hogy a régióból csak nekik/nekünk van nemzetország múltunk, gyökerünk, így ezen országoknak volt valamelyest önálló gazdaságuk történelmi korszakokon át. A többiek ehhez képest viszonylag frissek és nem annyira függetlenek, főleg a sok átszabdalás után. Persze nem vagyok történész. s.p.a. Az, hogy egy nemzet milyen, véleményem szerint leginkább kiélezett helyzetekben mutatott viselkedése alapján ítélhető meg. A bizonyítványt egyébként nehéz kiállítani, mert a hétköznapokban az emberek döntő többsége, legyen az bármilyen náció tagja, igen egyformán viselkedik: mindenki szalad a dolga után, intézi az életét. Remélem nem kerül sor az úgynevezett kiélezett helyzetre, de ha mégis, a múlt században

kialakult bizonyítványunkon van mit javítani. Különösen annak első felében sikeredett rosszul a vizsga. Én úgy gondolom, hogy rossz tanulók vannak most is, de a "nemzet" döntő többsége jobb eredményt érne el mint az elődök. Hangsúlyozom, hogy soha ne kelljen ezt a vizsgát megtartani. 1923 Okosticiánnak üzenem, hogy el kéne olvasni a leguán által említett könyvek közül legalább egyet... pl.: hmm az amerikaiakról... a pontos címe: Miért nem bírjuk az amcsikat – a kiadót nem tudom pontosan, de érdekes részek vannak benne, egy ANGOL szerző tollából származik. Pontosan nem merem idézni, de kiemelnék egy apró részt: "amikor az amerikaiak nyaralni mennek, eltűnik a hagyományos amerikai prüdéria és megkövetelt mértékletesség: babarózsaszín és kanárisárga butuska mintás pólókban tündökölnek és zabálnak, zabálnak mindent, és nem törődnek a koleszterinnel." Nagyjából ennyi... Ez egy angol tollából értve... Mikor lesz képes egy magyar hasonlóan szellemesen írni vagy beszélni magáról – ez itt a probléma... Ámen kalmár Jön itt mindenki 56-al, a Fidesszel... a MIÉP-pel, az MSZP-vel... nem ez a magyarság, nem ez a fontos. A jelenkorunk történelme bár szégyenletesre sikeredett, de egy 1000 éves állam nem ezt érdemelné... ezek csak megerősítenek abban, hogy súlyos morális válságban vagyunk, és önök közül senki nem tett hozzá… mégis hozzátesz... kalmár Miért nem számoltok le az illúziókkal? Az országimázst nem lehet államilag intézni. Az állam erre – és még sok minden másra – alkalmatlan, csak selejtet termel, bárki is van a kormányrúdnál – bár zongorázni lehet a különbséget. Elvileg most nagy kampány folyik külföldön, kár hogy ebből legalábbis én semmit sem látok. Merő pénzpocséklás, az egész. Egy Forma-1 futamnak is nagyobb a hatása, mint az egész országimázsbagázsnak. penna Kimentem az utcára megnézni milyen nép a magyar. Találtam: feketét, vöröset (ez ipari vörös volt), szőkét, kicsit, nagyot, soványat, dagadtat. Egy közös volt bennük. Mindenki körül

idegesen vibrált a levegő. Ma feszültséggel terhes a légkör. Milyen volt bő tíz évvel ezelőtt? Már nem is emlékszem. Kb. 1 órája ment el az unokatestvérem tőlünk, aki 18 éve kitelepült Kanadába, s most volt azóta először itthon. Ő tette fel ezt a kérdést. Mitől ilyen ideges itt mindenki. Hat órát magyaráztam neki, de úgy ment el, hogy egy büdös szót nem értett meg belőle. Hát ma ilyen a magyar. Törpe Lucifer Smirgli, úgy tűnik, mi egy húron pendülünk. Meglátásod fedi a valóságot, és egybeesik az én véleményemmel (megállapítás nem minősítés). Végeztem itt egy kis közvélemény-kutatást a kollégák körében (spanyol, pakisztáni, indiai, orosz, mexikói, a házigazdákat nem kérdeztem). Nagyjából azt hiszik magukról mint népről, mint mi – barátságos, vendégszerető, alkotó, jó kajákat csinál, vannak okos tudósaik és szégyellni való polgártársaik etc... Lehet, hogy ez a kérdés így egy nagy butaság, hacsak valaki nem specifikálja a kritériumokat és annak mérési módját. Azt hiszem ezt hívják statisztikának, és mint tudjuk van a kis hazugság, nagy hazugság... – Nekem egyelőre az a fontos, hogy magyarnak érezhetem magam, és ezzel a ténnyel békében, elégedetten élek. penna Milyen nép a magyar? Szőke-barna, alacsony-magas, soványkövér, szangvinikus-piknikus, férfi-nő, öreg-fiatal, szemesszemtelen, visszahúzódó-törtető, rosszul öltözött-elegáns, egryedülálló-házas, villalakó-hajléktalan, gyermekesgyermektelen, jobboldali-baloldali, párttag-pártonkívüli, választó és választható, bölcs-balga, komoly-komolytalan és így tovább, és így tovább... Cave Az, hogy mi mit hiszünk magunkról, az az igazán fontos. Fontos azért, mert mindenkinek szüksége van egy identitásra, olyanra amit méltósággal vállalhat, másodszor pedig azért mert amilyennek hiszed magad, nagyjából annak megfelelően is viselkedsz, vagy legalábbis megpróbálsz annak a képnek megfelelni. Másodsorban a politikai pártoknak van azért némi köze a néphez, mivel nem légüres térben működnek, és valaki csak szavaz rájuk, amivel kifejezi az egyetértését vagy elutasítását. Ez is egyféle tükör, bár nagyon torz. Gondolj arra,

hogy aminek nincs gyökere, az nem él meg. Állítólag befogadó nép vagyunk – genetikailag mindenképpen –, mégis van nálunk zsidózás, cigány- – bocs – romakérdés is, valaki itt feljebb említette a fekete focistát (szerintem magyar, ha vállalja), és van párt is amelyik ezeket meglovagolja. A magyarság történelmének pedig rengeteg köze van a magyarságtudathoz. penna Kösz Ősspanyol. Sokat segítettél. Magyar az akinek semmi sem elég jó, és nem is lesz jobb – mert meg vagyunk átkozva –, és megsértődik, ha NEM az ő igazsága érvényesül. Nem véletlenül az egyik, ha nem a legnépszerűbb nótánk az Akácos út. Egyébként nem büszkét írtam, hanem elégedettet, ami azért nem ugyanaz. penna Azt nem tudom, hogy mások mennyire tartják fontosnak a saját történelmüket, illetve annak tanítását, csak valószínűnek tartom, hogy azoknál a népeknél, amelyekben erős a nemzeti önbecsülés (franciák, amerikaiak), nem hanyagolják el. De nemcsak emiatt fontos. Ismerjük a latin mondást: a történelem az élet tanítómestere. Szerintem ez nem veszített az étvényéből, hiszen a ma tényleg nem érthető meg a múlt nélkül. Az élet soha és sehol nem szűnt meg, majd kezdődött újra egy-egy nagy korszakváltással. Nem hiszem, hogy a szabadságjogok kérdésköre vagy a parlamentarizmus megérthető a Magna Charta nélkül, vagy az önkormányzatiság lényege a nemesi vármegye nélkül. Szerintem szemléletmódot is formálhat a történelem. Rá lehet jönni pl. arra, hogy az élet egyaránt konzervatív és haladó, tehát értékőrző és modernizációra hajló. Nem ártana a politikával foglalkozóknak is felismerniük, hogy nem vagy-vagy, hanem is-is. Üdv varjú Ajánlom a témát valóban érdeklők szíves figyelmébe Benedek István Pusztába kiáltott szó c. könyvét. Ebben van egy fejezet (Magyar fa sorsa), amely igen tanulságos megállapításokat tartalmaz. Ha tényleg készül ezzel kapcsolatban valamilyen kiadvány vagy mű, nem szabad kihagyni BI gondolatait belőle. Illetve egy külföldi ismerőse rólunk megfogalmazott véleményét, melyet a következőképpen foglalt össze: "...talán azért nem szeretnek bennünket (mármint külföldön), mert nem vagyunk

semmilyenek. Hogyhogy semmilyenek? Úgy, hogy nem lehet tudni, milyenek vagyunk, és magunk sem tudjuk. Minden nemzet valamilyen, komplexitásában, és ellentmondásaiban is egységes, kiszámítható. Az angol, a német, a francia, az olasz, az amerikai összes rossz tulajdonságaival együtt olyan, amilyen. Számítani lehet a jellemére, a hibáira, az erényeire. Tudni lehet, hová tartozik, ellenség vagy jóbarát. A magyarról sohasem lehet tudni. A történelme tette ilyenné, vagy ő tette ilyenné a történelmét? Akárhogy is, Proteus-nemzetté lett, és ezt nehéz elviselni. Ezért nem becsülnek, nem vesznek egész komolyan bennünket, nem figyelnek ránk. Épp csak ki nem mondta a szót: ezért utálnak." Frank Véleményem szerint külföldön sokkal jobb vélemény alakult ki a magyarokról, mint Magyarországon. Túl kritikusak vagyunk saját honfitársainkkal szemben, míg a külföldieknek mindent elnézünk. Mindennek ellenére a magyarok közkedveltek külföldön, hibánkként legfeljebb az önbizalomhiányt, a passzivitást és a múlt állandó felemlegetését róják fel, és azt, hogy nincs bennünk összetartás. Ria Ez ám a téma, rengeteg írás és szinte mind tartalmaz igaz tapasztalatot. Az egyszerű ember, nem történész meg nem szociológus, csak utazik, ha teheti. Nos – csak európai példáim vannak – egyedül a lengyelek azok, akik bennünket kritika nélkül elfogadnak. Egyenesen szeretnek. És ez kölcsönös. De álljon itt pár minisztori: Schönbrunnban a parkolóban hárman vadásztunk egy üres helyre, nekem volt szerencsém, beálltam. Az egyik vesztes elment, a másik lekurvázta a feleségemet, és kilátásba helyezte, hogy megnézhetem a kocsit mire kijövök a kastélyból. Gyáva voltam és eljöttem. Korzikán a butikosnő tudakolta, kifélék vagyunk. Mondtam magyarok, mire ő: á, franszoá zsozef, voltam maguknál Salzburgban. Moszkvában a kelet-európaiak (ott a nyugati szomszédok) közül minket tartanak a legtöbbre. Hja 56, a Magas-Tátrában a szlovák hegyi vezető büszke a szépen jelölt turistautakra, az erdő tisztaságára. Nekem sül a képemről a bőr a pilisi parkerdőben a szeméthegyek miatt. Közhely hogy egy ország közállapotairól a nyilvános vécék árulkodnak leginkább. Nálunk gyalázatos a kép. Folytatható a példasor nyelvi bunkóságunkkal és még sok mindennel. De Illyésnek van mégis igaza: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak, mert pl.

tisztábbak vagyunk a franciáknál, jobban főzünk az angoloknál, műveltebbek vagyunk az amerikaiaknál stb., egy biztos: a 19. sz. végi dzsentribunkóság diktálta az extra hungariam non est vita (Magyaroszágon kívül nincs élet) szemléletet, amelyet kedvenc miniszterelnököm ekként korszerűsített: az Európai Unión kívül is van élet. A kabarétréfa szerint is van, de sz.r. korall A legtöbb magyar szerint a magyar az egyik legjobb mindenben, csak éppen mindig mindenhol a körülmények, amik körbe veszik a felelősek, hogy soha semmire sehol nem jut. És ha van is benne annyi akarat, hogy azt a valamit valahogy előhozza, az esetek legnagyobb részében el kell hagynia az országot. Vajon mi a baj abban az országban, ami visszatartja?? Az étel? A víz? A csúnya természet? Vagy esetleg ez a mindenben legjobb nép maga az, ami visszatartja a tagot, hogy valamit kezdhessen magával. Lehet, hogy ez a mindenben a legjobb a valóságban szarabb, mint a legtöbb, csak éppen a hatalmas büszkeségtől senki nem veszi észre? dcat Mi lenne, ha egy kicsit szeminarizálnánk a témáról? Ha jól vettem ki, a kiinduló kérdés: Mi a magyar? Ezen magam is régóta meditálok, megpróbálom hát röviden összefoglalni. A magyar hatalmi elitek évszázados élménye a nagyhatalmak közé és alá való beszorítottsága. Ez a nagyon különböző formákban megnyilvánuló tendencia kialakította ezekben a rétegekben az alkalmazkodás és a szervilizmus tulajdonságát és képességét. Ennek megnyilvánulása a saját népe iránti teljes közömbösség, egoista kizsákmányolásra való hajlam, az emberek tárgyként való felhasználása, a magyarok különböző csoportjainak egymás ellen való kijátszása, összeugrasztása, a rasszista indulatok állandó gerjesztése, az "idegenekkel" szembeni kirekesztő magatartás, saját hibáik és bűneik elfedésére szolgáló bűnbakkeresés. A nagyhatalmi elitek által diktált divatok kritikátlan átvétele, majmolása, mindenfajta önálló döntésre való képtelenség. Ez kifejeződésre jut az erkölcsi romlottságban, vagyis abban, hogy az "elit lefelé rúg, felfelé nyal", de nem a "keleties" orosz formában, hanem mindezt egy felvilágosító ideológiával még erénnyé is avatja. Ez a hagyomány megnyilvánul olyképpen is, hogy az elit bármilyen korábbi elvet, meggyőződést egy pillanat alatt felad, megtagad. Mindezt

természetesen a nemzeti ideológiával és más ideológiai maszlaggal, jogi csűrés-csavarással elfogadtat széles társadalmi tömegekkel. Mindebből sok minden áthatja a magyar társadalom különböző generációit is évszázadok óta. A belenyugvás, a gerinctelen alkalmazkodás a felsőbbség iránt, a meghunyászkodás és az ellenállás nyílt vállalásának képtelensége. A bűnbakképzés technikáinak elfogadása és a tettetés művészete, mintha nem is értenék, miben vétkesek (világháborúk, holokauszt, egyebek). Ez a társadalom progrediáló elbutulásának is tünete. Ezt kiegészíti az ellenállás nagyon ritka spontán vagy nyílt kitörése, amely hol idealista elkötelezettségek heroikus vállalásában, hol az önfelszámolás szélsőséges eseteiben nyilvánul meg. Nem véletlen tehát a szintén nemzeti sajátosságnak tekinthető befelé fordulás, a hiszékenység-önsorsrontás, a múltba fordulás, az öngyilkosság, társadalmi méretű depresszió, alkoholizmus együttes jelenléte. Jellemző vonásunk a hősködés, a hősi pózokban való tetszelgés, a magyarság romantikus megszépítése, nemzeti héroszok teremtése, szinte kabaréba illő formákban. Így nézünk hát ki, de mindez természetesen nem értékítélet, hisz a többi nép sem jobb (végül is nem lehetünk rasszisták), de jó tudatában lenni a valóságnak. Végül, további egymással összefüggő nemzeti sajátosságok: a korrupció szégyenlős imádata, az önirónia teljes hiánya és a határtalan bizalmatlanság. magyarprofesszo Magyarprof. jó kis nemzetkarakterisztikát adott – egyebek között maga példázva azt, hogy mennyire igaza van abban, hogy nincs bennünk öniróniára való hajlam és hajlandóság. Mindenhol csak véresen komolyan, önpusztító módon, állandóan meakulpázva, vagy éppenséggel ellenkezőleg: csupa nemzeti színbe öltözve, árvalányhajas bokrétával a kalpagunkon ömlengve tudunk csak nyilatkozni. Hol egy csipetnyi lazaság, nagyvonalúság, távolságtartás önmagunktól? A valóban egészséges önbizalom, saját magunk esetenkénti idézőjelbe tevése? Végtére is nemzeti bűn az, ha egy nép a jég hátán is megél, nagyhatalmak között ügyesen lavírozik, és a mindenkori hatalomnak nem egyszerűen benyal, hanem inkább csak a látszatát kelti, miközben egész létezése a passzív rezisztencia körül forog? Nagy baj az, ha bizalmatlan (netán sunyi) a magyar paraszt, az értelmiség esélyleső, a munkás zabráló-fusizó, az állampolgár pedig adóelkerülő? Elgondolkodtatok már azon, hogy miért a magyar

viccek a legjobbak a világon? A jelek szerint jókat tudunk röhögni, csak komoly pofát vágva ügyesen titkoljuk. okosticián A világ nem mindenhol olyan barátságtalan a magyarokkal, mint a magyarok egymással vagy a világgal. Van még néhány ehhez hasonló. A világ a magyarokat "hírnökein" (turisták, disszidensek, bevándorlók, munkavállalók) keresztül ismeri meg, mert amúgy a világot mi nem érdekeljük. A világ csak akkor vesz rólunk tudomást, ha valami nagy balhé van, vagy valamit rosszul csináltunk, ha minden stimmel, akkor nem derül ki magyarságunk. A világnak nincs baja a magyarokkal, amíg a magyarok nem bánnak úgy a külföldiekkel, mint a magyarokkal. A világ külföldön egy kicsit tovább tolerálja a "magyar virtust", mint az itthoni magyar, de ez épp elegendő az ítélet megalkotásához, a rossz hírnév rögzüléséhez. A világnak általában akkor nincs baja a különféle nációkkal, ha azok nem cipelik ki hátukon hazájuk devianciáit... Üdv bixi Bikszády Az első számú sztereotípia ugye a forgóajtós (utánad be, előtted ki, mármint a magyar), vagyis hogy élelmesek vagyunk. Ezt bizonyítja a sok Nobel-díjas stb. Ezt az élelmességet én megtoldanám egy kis emócióval is, egy nemzetközi egyetemi koleszos példázaton keresztül. Ami azt bizonyítja, hogy azért a magyar nemcsak élelmes, de azért érző szíve is van. Ha a németek maguknak valók, az oroszok meg a lelküket is odaadnák másnak, hát a magyarok e kettő keveréke. Tegyük fel, hogy egy kollégiumi szobában hárman sütnek vacsorára három tojást, és betéved a szomszédból valaki. A németek azt mondják: várd meg míg megvacsorázunk, aztán majd elbeszélgetünk veled. Az oroszok azt mondják: ülj közénk, fogd a kanalat, és a három tojást négyfelé osztjuk, aztán majd beszélgetünk is. A magyarok pedig: ülj közénk, fogd a kanalat, addig felütünk egy negyedik tojást is neked, aztán majd elbeszélgetünk. Tiborcsik Magyarprofesszor! Elolvastam néhányszor az írásod. Mit mondjak? Fájdalmas. A saját szakmámban van egy elterjedt mondás. Az a jó kritika, amelyik fáj. Összefoglalásod a magyarokról, tehát rólad, rólam (talán róluk is) felfogható kritikának, önkritikának, és megítélésem szerint, tökéletesen

ült... és bizony fájt. Valóban ilyenek vagyunk. Persze van, aki azt mondja, hogy "ha ez mind igaz lenne, akkor már nem lenne egy magyar se a Földön..." Szerintem pedig pont azért van még magyar a Földön, mert ilyenek vagyunk. Alkalmazkodók. Azért is tetszik az írás, mert egy szóval sem említi nemzeti bűnnek azt, "ha egy nép a jég hátán is megél, nagyhatalmak között ügyesen lavírozik", és nem ösztönöz hamuszórásra sem. Csak megállapít. Egyszerűen kezünkbe adja a tükröt. Vannak persze, akik nemzeti önteltségből nem fájdalmasnak, hanem sértőnek érzik, de ilyen esetben nem a tükörrel van a baj, hanem azzal, aki belenéz. Az ilyen hazafias gőzmozdonyok nem a "jó, de miért ilyen"-en gondolkodnak el, hanem egyszerűen viszautasítják a kritikát, nem ismerve fel annak építő jellegét. Hát... ilyen ember is a magyar. Köszönöm az írásod, szerintem telitalálat. Üdv cOLOMBUS Nem tagadom, kedves cOLOMBUS, soraid jól estek, bár elgondolkodtam azon, vajon nem túlságosan aránytalan-e az összkép. Azután Okosticián megnyugtatott, hiszen a "rendes magyar ember" bármilyen állapotból képes erényt kovácsolni, például úgy, hogy a "túlélés" mindent igazol. Nekem csak egyetlen dolog fontos emberi és elméleti síkon egyaránt, talán Ranke fogalmazta meg, már nem emlékszem pontosan, de akár Marx is lehetett: Istenhez minden nép egyformán messze (vagy közel) van. A népek között nincsen hierarchia. Az amerikaiak többsége tényleg elhiszi, hogy bombákkal elűzik a terrorizmust, az oroszok milliói elhitték, hogy az "igazi" szocializmus az, amit ők csináltak, a németek (a britek másképpen) hosszú időn át gondolták (vagy gondolják?), hogy a kelet-európai kis népek alábbvalóak, mint ők maguk. Mi, kis népekhez tartozók ezen csak úgy tudurík változtatni, ha a kis népek "betegségeit" mutatjuk meg, s– ennek jegyében össze fogunk találkozni a "nagy" népek kritikailag hangolt embereivel, autonóm gondolkodóival. Kösz. Bye magyarprofesszo Nagy baj, ha valaki mégis bizakodó a jövőre nézve? Lehet, hogy merész, de szerintem a magyar egy túlélő típus. Kicsit mord, de tud mulatni is. Vagy van, aki ebbe is beleköt? fare-luci Fare-luci! Aki nem túlélő típus, az rövid időn belül nem éli túl,

akár morcos, akár mulatós. Nem igazán értem, habár tudok olyanokról, akik szerint az ember legjobban tenné, ha lazán kihalna. Van ilyen ... izmus is. ultralights Hogy milyen nép a magyar? A LEGJOBB!!! Tökfej Eredetileg nem akartam kifejteni, de úgy látszik szükséges: a túlélő típust nem a magyarokra általában, hanem a magyarságot alkotó egyedekre értettem. Mivel színmagyar genetikailag nem létezik, létezett?, ezért a magyarságot olyanok kell, hogy alkossák, akik eredetileg más népek tagjai voltak, és túlélési képességük segítette őket a megmaradásban. Már a 7 törzs is igen sokféle volt, és ehhez jöttek a kunok, besenyők, jászok és így tovább, és így tovább. A többiek is keveredtek a környéken, de azért nem ennyire. Más szóval a magyar úgy halt ki, hogy túlélte. Itt többször felvetődött Mátyás király Az ő esetével inkább a románoknak vannak problémái, mint ahogy Petőfivel a szlovákok nem tudnak mit kezdeni. Mi nyugodtan vállalhatjuk őket. (Persze ha Barguzin igaz lenne, az rendesen megkeverné a humanmergát.) fare-luci Akkor zárjuk a topicot valami jó kis listával. Mindenki választhat. A magyar: nagyon okos; nagyon ügyes; nagyon kitartó; nincsen párja földön; míg a Nyugat hanyatlik, mi feljövőben vagyunk; széthúzó; nem fér össze senkivel; állandóan el van keseredve; nem ismeri meg a saját történelmét sem (nem beszélve Mátyás királyról és az aranykoronáról); utálja a szomszédját, de még a saját rokonait is; megalkuvó; kifejezetten innovatív; egy született feltaláló; a szabadság bajnoka etc., más szóval EU-érett. Remélem mindenki megtalálta a neki kedveset. penna Saját felméréseimet 2000-ben, Németországban végeztem kifejezetten kultúrával foglalkozó és általában a politika, valamint a Közép-Kelet-Európa országai iránt érdeklődő emberek körében: ezek szerint itt Magyarország imázsa pozitív. A magyar kormány abbéli félelme, hogy az országról megjelenő kritikus cikkek az ország imázsát kisebbítik, nem igazolódik be (egyébként is relatíve kevés kritikus cikk jelenik meg). A

magyarországi kulturális megosztottság itt nem ismeretes. Elenyésző hányad tud csak a fokozódó antiszemitizmusról. Felméréseimbe bevontain a 99-es Frankfurti Könyvvásár sajtódokumentációját is. Az ott megjelent újságcikkek kis hányada foglalkozik csak az annak idején a magyar médiában szinte naponta felmerülő problémával, hogy ki a magyar és nem magyar író. Az újságcikkek legtöbbje ezzel szemben kritikátlanul átveszi a központilag kiadott sajtóanyagot, így sok bennük az ismétlés is. Németországban a magyarországi imázst elsősorban az "Ich denke oft an Piroschka" című film, a "legvidámabb barakk országa", valamint az "1989-es határnyitás" határozza meg. Ez a három összetevőből kialakított imázs annyira erősnek tűnik, hogy mindenfajta kritikus nyitottságot elnyomni látszik. Talán ennek tudható be az a tény is, hogy 2000 augusztusában a ZDF televízióban dr. Grespik László mint progresszív politikus nyilatkozhatott. arsovszky

És még ráadásul 56-osak is?
Az én öntudatomat már rég nem zavarja, ha összekevernek a szomszédokkal, de annak "örülök" leginkább, amikor Budapestet, Bukaresttel keverik. Az elején tényleg zavart, aztán rájöttem, hogy ha zavar, ha nem, akkor is összekeverik; végül is egy speciális nép vagyunk egy nagy szláv tengerben, jobbról meg a labancok szorongatnak. Igazán leszokhatnánk arról, hogy egymás torkának essünk, de ez is csak egy álomféle, mert tudom, hogy ahol két magyar van, ott már lőttek a nyugalomnak. Ilyenek vagyunk. Ami meg a nemzeti egységet illeti, arról kormányviktornak halvány segédfogalma sincs, egyébként is össze-vissza beszél, és ezt sajnos nemcsak álmában teszi. Én megéltem egy igazi nemzeti egységet, igaz gyerek voltam még, de éreztem, és ilyen csak minden évszázadban egy v kettő lehet. 56-ban volt ilyen néhány napig. Az utcán mindenki mindenkinek barátja volt, és mindenki egyet akart: szabadságot. Most mondok valamit nagyon halkan: nem hiszem, hogy sokáig tartott volna ez az állapot, szörnyű volt, ahogy a ruszkik szétverték a szabadságot, de ha nem, néhány hónap múlva mi tettük vona pokollá a megszerzett szabadságunkat. Nekem ez a véleményem. Ha magunkra hagynak, szétcincáljuk magunkat: itt a példa, ami most történik: szabadon, tisztességben élhetnénk, erre jön öt yuppie és ránkszabadítja a gyűlöletet és a demoralizációt. A k. anyjukat, hogy Petőfi szavával éljek. smirgli Milyen nép a magyar? "Mi baj van szegény afgánokkal? Hogy menekülnek, mint a többi nép, a csecsenek, a palesztinok, és mint ahogy mi is menekültünk 56-ban?" Palesztin – csecsen – magyar. Most már csak azt várom, hogy végre az amerikai kormány is kimondja, amit szegény jó Nagy Imre mondott 1956 november negyedikén hajnalban, kétségbeesésében: "a kormány a helyén van". Barlangban, mint Bin Laden. Csurka Ma kaptam egy e-mailt egy magyarországi barátomtól. Ő hallotta ma reggel a magyar rádióban, ahol megkérdeztek egy gimnazistát, hogy mit ünnepelünk okt. 23-án. Válasz: ezen a napon végezték ki az aradi vértanúkat. Üdv... cOLOMBUS

A magyarok 1/15000000-od része nagyon ideges lett. Ezért. Kaposvár, 2001. október 22. (MTI) – Az MSZP mai vezetése büszkén vállalja 1956 örökségét – hangoztatta Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök jelöltje hétfőn Kaposváron, Nagy Imre szülővárosában, a mártír miniszterelnök szobránál tartott megemlékezésen... Ez az emberszabású felcserélte a sorrendet. Először bocsánatot kellett volna kérnie a néptől, hogy annak a pártnak volt tagja s kormányának miniszterelnök-helyettese, aki Nagy Imrét kivégeztette, utána – de nem azon a napon – lehet elismerőleg nyilatkozni az elhunytról. Ja, az MSZP vezetőségének tagja Horn Gyula pufajkás is... Úgy látom, a politikai ízléstelenségnek nincs határa... fat Ettől tartottam. Eljött október 23-a és a tisztességes megemlékezések helyett majd csak azt hallani, hogy kinek van joga ezen napon tisztelegni a halottak előtt. Még ilyenkor is csak a másiktól való elzárkózás a lényeg? Kicsi voltam 56-ban, semmire sem emlékezhetek, valószínűleg fontosabb volt nekem akkor, hogy a bilihez időben érkezzem. De nagyon sok ismerőstől azt hallottam, hogy akkor összetartottak az emberek. Nem lehetne az évforduló napján is ezt tenni? primax Kedves Fat! Mivel ebbe a topicba írtál, illendő, hogy beágyazzuk a témába a mondandódat. Tudod, van nekem egy kedves ismerősöm, Herr Dammer. Vele beszélgettem azokról a dolgokról, hogy most nálunk ünnep van, milyen ünnep? Szóval nagyjából elmeséltem neki azt a bizonyos majd félévszázados dolgot. Sok mindent tud, nem kellett sokat magyaráznom. Es akkor rátértünk a Te kérdéseidre. Kérdezte, hogy ez a Medgyessy mennyi idős, mondok, olyan 50 körül. Aha, azt mondja, akkor ő még csak igen kisgyerek volt akkoriban. Kérdi, hogy miért kellene neki azokért a dolgokért elnézést kérnie, amiket pendelyes korában mások követtek el. Hm... (Ez volt az első hm.) Aztán beszéltünk Horn Gyuláról. Kérdezte, hogy ez ugyanaz, akit most Németországban mindenféle kitüntetésekkel halmoznak el? Mondok, igen. És kérdezte, ez ugyanaz a Horn, aki jó tíz évvel ezelőtt az NDK-sokat kiengedte? Aha! Erre jött egy fura kérdés: És közébök lövetett?? Mondok, az isten szerelmére ne keverje a dolgokat, éppen hogy átsegítette őket Ausztriába,

és onnan mehettek tovább Németországba!! Szóval nem lövetett? Hagyja már ezt a lődözést! De tovább beszélgettünk, kérdezte, hogy mikor nálunk a rendszerváltás megtörtént, akkor is ez a bizonyos Horn volt az egyik főnök az országban. Mondok, igen. Persze ezt biztosan nem tudta elviselni, és ekkor már csak belelövetett a tömegbe. Mondtam, nem!!, szépen, gond nélkül átadták a hatalmat az akkor megválasztott új kormánynak. De amikor kiderült, hogy ellenzékben volt, kérdi Dammer úr, akkor csak a nép közé lövetett. Most már tényleg úgy éreztem, ez mániás. Mondtam nem, böcsületesen eljátszotta az ellenzéki politikus szerepét. Azt mondja Dammer, hogy de ezek után már biztosan elmerült a történelem süllyesztőjében ez a Horn? Mondtam, nem, mert a 94-es választásokat ők nyerték meg. Erre ő mondta, hogy hmmm. De mondtam, ezzel még nincs vége, mert 98-ban mások nyerték a választásokat. Na aszongya, de ekkor már biztosan a nép közé lövetett. .. Itt feladtam, de annyit még elmondtam neki, hogy ha lehet, egy picivel jobb állapotban adták át az országot, mint ahogy megkapták, és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, felállt a miniszterelnöki székből és átadta az újaknak a hatalmat. Ezek után már csak az a kérdése volt, hogy akkor miért van az, hogy a választók kb. fele "rájuk" szavaz. Erre megint csak egy hm következett... Hát csoda, hogy nem tudnak eligazodni rajtunk "odaát"??? ti-is Nem értem, mit akar mindenki a lődözéssel. Nem lődöz senki, hála istennek. Még Horváth Balázs se lövetett a tömegbe a taxisblokád idején. Legfeljebb csak majdnem. katicabogár Hogy az ünnepnél is és a topicnál is maradjak, itt egy régi emlék. Vagy 7 évvel ezelőtt a lányom nyolcadikos földrajztanára (ne nevessetek, van ilyen Amerikában) kiállt az osztály elé, és elmesélte a gyerekeinek, hogy mi történt ezen a napon 56-ban Magyarországon. Mondandóját azzal fejezte be, hogy ...és mi szégyelhetjük magunkat, hogy nem segítettünk nekik. Később elkérte a matyar guilas receptjét is. Akkor most ünnepeljünk. Csináltunk valami olyat is szaros ezeréves történelmünk során, amit nem kell szégyelnünk. Forradalmat meg matyar guilast. (cOLOMBUS szellemileg hontalan) cOLOMBUS

Fat, ennél azért okosabbnak véltelek. Nagy Imre szerinted melyik párt tagja volt? Maléter szerinted melyik párt tagja volt? Angyal szerinted melyik párt tagja volt? És lehetne még sorolni hosszasan azt hiszem. Nem tudom Medgyessy hány éves, de meglepődnék ha 10 évesnél több lett volna 56-ban. Mi olyan meglepő abban, ha ő nem Kádár hanem Nagy Imre örökösének tartja magát? JL Hurrrá!!!! Dicsőség Horn Gyulának és az MSZMP-nek, áldjuk dalokban neveiket azért, mert 89-90-ben nem lövettek a tömegbe. Valahogy ezt én mégis kihagynám. Az MSZMP-nek nem volt más lehetősége, mint békésen átadni a hatalmat. A sztálini birodalom mögülük ekkorra már teljesen összeomlott. Ha lövetnek az egyenlő a polgárháborúval, és mivel már hátországuk ekkor nem volt, egyenlő lett volna részükről az öngyilkossággal. Tehát saját jól felfogott érdekükben nem lövettek. Ráadásul egy tényleges forradalom esetén esélyük sem lett volna arra, hogy gazdasági, politikai hatalmukat átmentsék. Az MSZP ma egy civilizáltan politizáló, mérsékelt baloldali párt. Ez tény De arról azért nemigen kell megfeledkezni, melyik pártnak a jogutódjáról beszélgetünk!!!! Az MSZP az, amelyik ma leváltani képes a FIDESZ-MPP rezsimét. Az én meglátásom szerint, sajnos ők erre a legalkalmasabbak jelen pillanatban. Szívesebben váltatnám le a FIDESZ-MPP-t az SZDSZ-el, de ez sajna nem csak rajtam múlik. Egész pontosan rajtam nem múlik majd. De október 23-ának ünnepén az MSZMP jogutódja inkább maradjon csendben. Ez nem az ő napjuk. Rózsa Misi Primax, Rózsa Misi! Itt van. Aszongya, hogy az MSZP-nek semmi köze október 23-hoz, coki. Ne szónokoljanak, ne mennyenek közelébe se. Hát én pediglen teljes mellszélességben felsorakozom Primax mögé, nem kell kirekeszteni ebből az október 23 témából senkit. Eccer már ne arról szóljon az október 23, hogy kinek – nem – az ünnepe. Szerintem nyugodtan nyilvánuljon meg az MSZP október 23 kapcsán. Sőt! Figyelni fogom minden szavukat. Árgus fülekkel. Tudod, Rózsa Misi, itten ebben a kicsi országban mindenki valamilyen ...istáknak a politikai utódja. Kádáristáknak, Rákosistáknak, Gömbösistáknak, Kunbélistáknak, Bánkbánistáknak, Vazulistáknak az utódja. Hol húzod meg a határt, és milyen megfontolás alapján, hogy kit

tartunk már szalonképesnek, és kit még nem? katicabogár Sok mindenben valóban igazad van Fat. Én viszont egyet szeretnék: ha egyszer valaki valóban leírná 56-ot tisztességesen és becsületesen! Ez eddig ellentmondóak a történészek és közírók bárminemű fogalmazványai e kérdésben e korszakról. Pl. egyáltalán nem vagyok arról meggyőzve, hogy 56 mit akart valójában. Egyáltalán nem igaz az, hogy a nyugati világhoz akart tartozni. Segítséget kért tőle áz elnyomás alóli szabadságharcához, de hogy mit akart valójában, az korántsem tisztázott!!!!... Ha Medgyessynek nem is kellett volna bocsánatot kérnie, hiszen akkor ő a bilijét igazgatta akkoriban a segge alá még, de azok, akik abban részt vettek, azoknak valóban egyszer legalább bocsánatot kellett volna kérnie azért amit csináltak. Ez még csak a legkevesebb lett volna. Ma az MSZP nem az 56-os MSZMP, hiszen Hornon és Gálon kívül nincs olyan személye akiknek "olyan" köze lenne 56-hoz, mint amilyet általánosságban írsz vagy írtok ebben a témában. Nagy Imréről is azért "álltak" le, mert alapjában véve a kommunista akkori vezetés tagja volt. Annak történeti szerepe is bőven feldolgozásra vár, mert így ma minden kuszált állapotban van, és gyanítom nagyon sokáig. A forradalomnak nem volt vezéregyénisége, mert spontán felkelés volt. Ha Rákosi "konszolidáltabban" kezelte volna itt a "kommunizmust", egyáltalán nem biztos, hogy a forradalom létrejött volna. Ezen azért el kellene gondolkodni. Nagy Imre nem rögtön, csak később vette úgymond a kezébe a kormánybotot, sok minden ok volt arra, hogy miért. Ajánlanám Gyurkó "bakancsos forradalmát" elolvasni – tán még az a leghitelesebb. Most hallottain a mai nap alkalmából, hogy a kisiskolást megkérdezték, hogy mit tanult az iskolában 56-ról. "Nem sokat alapjában véve! Azt, hogy a magyarok felkeltek az oroszok ellen!" Tehát az MSZMP maija és Medgyessy meg pláne nem azonosítható az 56-os eseményekkel. Ha csak az nem, hogy az MSZP az MSZMP utódja, de nem abban az értelemben, ami értelemben az 56-os gyilkolászás történt. Mindent úgy össze lehet kavarni, hogy a fal adja a másikat. Miért nem lehet szétválasztani, és miért kell összemosni a dolgokat. Én nem szeretem az MSZP-t, de nem azért, mert a "Medgyessy kommunista volt!!!", hanem azért, mert az MSZP olyan politikát sugall, ahol központiasabb gazdaság– és politikai irányítást akar. Olyat, mint a Fidesz, ami szintén ugyanezt teszi. A

tisztességtelen érdekdiktátumból innen is és onnan is elegem volt. Legyen "erősebb" kormány de igazságosan a gyengébbeket segítve és a "gazdagabbját" fékezve – kicsit úgy, hogy kevesebbet fejlődve ugyan, de általánosabban és igazságosabban éljünk. Ez nem is egy nagy kívánalom, de alapkívánalomnak fogom fel. Érdekes az, hogy mitől ilyen nehéz ezt teljesíteni. Ősspanyol Rózsa! Egy civilizáltan politizáló mérsékelt baloldali párt (ami szerinted az MSZP), amely úgy mellékesen le szeretné váltani a jelenlegi kormányzó pártokat, megtehetné, hogy nem emlékezik meg 56-ról!? Ha elfogadjuk, hogy a mai MSZP nem ugyanaz a párt, mint az MSZMP volt, mi a probléma, ha nem fogadod el, akkor ugyanazt mondod amit a Fidesz és a MIÉP De ebben az esetben miért akarod leváltani a Fideszt? Sok mindent a szemére vethetsz a Fidesznek, de hogy nem lenne antikommunista azt nem hinném! JL Ősspanyol! Soha senki nem fogja leírni 56 történetét "tisztességesen és becsületesen", ahogy kívánod, mert ez elvileg is lehetetlen: 56 története egy igazi kaotikus történet, ahány világnézetű ember van, annyi olvasatja van nekije. Egy biztos: a Rákosi-rendszer jobbítására indult megmozdulás órákon belül szabadságharccá is változott, mert beavatkoztak az oroszok. Ennyi a tuti biztos. Innentől kezdve a valóság keverése álmokkal, jó kis utólagos halandzsákkal. Csak nézzétek a mai ünnepet: a még élő 56-os VALÓDI főszereplők nagy része sehol sincs a műsoron (Király Göncz, Mécs, Darvas), mert ugye ők szabad demokraták, és még el tudnák mondani a részleteket. Ha valami kis köze is lenne ennek az országnak a tisztességhez meg a demokráciához, akkor ezeknek) az embereknek ott kellene ülni a díszünnepségeken az első sorban. De nincs. Aztán itt van az MSZP Ezeknek szinte semmi közük sincs az 57-es MSZMP-hez, azt kormányviktor és jóllakott lászlóék is tudják, akiknek viszont dugig volt a családjuk MSZMP-s tagokkal. A szellem, amit viszont a jelenlegi kormányzat képvisel, az sokkal közelebb van ahhoz a Rákosi-rendszerhez, mint ahhoz amit a mai MSZP képvisel. Ez a valóság, és ez nem jó hír a magyar demokráciának. smirgli

23-án összeült a pol. vezetés (Rákosi, Gerő, Münnich, Hegedűs stb.) és megválasztották Nagy Imrét. Ez egy leíró kijelentés. De miért Nagy Imrét választották meg? Nagy Imre azelőtti szerepe is? – számtalan "verzió" jelent meg, de megúszta Rákosi üldöztetését is. Miért? (Nem mintha azt kívánnám, hogy ne úszta volna meg!) Szóval az akkori időben és cél nem "az" a fajta "Demokráciára" vették az irányt, mint amit ma nagy bőszen gondolnak és hirdetnek, mert egy csomó "ilyen" olvasmányban erre utaló ilyet nem olvastam egy cseppet sem, sőt! azt olvastam, hogy megalakultak a "szocialista önigazgatású munkástanácsok", ami messze nem a "polgári" forradalmak sajátja... és még lehetne az embernek mondani vagy leírni kétségeit ezekkel is! kapcsolatosan. Az az egy tiszta, amit smirgli is írt: a "ruszkik haza" van egyedülien és alaposan igazolva. A többi meg csak szájíz szerinti előadás – mint a mai nap is... Mit taníthatnak ma az alsósoknak erről??? És holnap? Holnapután? Ősspanyol Bibó akkor azt írta (és azért neki még lehet hinni!), 56-ban az oroszok megakadályozták egy "tisztább" szocialista létforma kialakulását". Ez azért furcsa, nem? Bár tudható, hogy Bibó a kommunizmussal az első időkben szimpatizált, csak később fordult el tőle... Ősspanyol Ma nagyon sok megemlékezést hallottam, és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy én akkor milyen idősíkban, milyen galaxisban éltem. Esetenként csak a régi filmfelvételek alapján jöttem rá, hogy én is ott voltam több iskolatársammal együtt. És amit végképp nem értek, hogy mi közel nem vagyunk olyan véresszájúak, mint azok a fiatalok, akiknek a diplomától az ösztöndíjig minden az ölébe hullt, és ma jól jövedelmező állásokat töltenek be, de gondolkodásmódban az 1950-es évek elejét idézik. Cave Rózsa Misi, ritkán vitázom veled, de akkor nagyon. Igazad van. Rekesszük ki őket. Mocsok komcsik, fuj, dögöjjön meg mind! Örüjjenek, hogy levegőt vehetnek. Mer 56 az enyém meg a tied, de az övék nem. Hogy 56 kivégzett miniszterelnöke kommunistának vallotta magát? Haláláig? Hogy akiket 89 júniusában újratemettünk azok mind kommunistának vallották

magukat? Az nem számít. Ők mit adtak ennek az országnak? Az életüket? Na és? A mi liberális felfogásunk szerint vannak a rendes fasza gyerekek meg a rohatt komcsik. Akikről asse baj, ha nem azok, aminek gondoljuk őket. Gondoljuk? Gondolod! Végre egy platformon Rózsa Misi és az Orbán-Torgyán kormány, meg a Csurkapista. Mert ők is azt mondják, amit Te, kedves Misi! Tőled is megkérdem: Milyen alapon lehet bárkit kizárni a nemzetből? Hogy neki ehhez nincs joga. Mert miért is? Ismered a viccet a rókáról meg a medvéről? Hogy nyuszi hol a sapkád? Ha magukat valamilyen szinten liberálisnak nevezők ilyen kirekesztők, akkor mit várunk a jobboldaltól? Milyenek legyenek ott a fasiszták, a neonácik, ahol még a liberálisok is kirekesztők? Mert ha azt mondod, hogy XY és Z legalább október 23-án maradjon csendben, azt még elfogadom. De hogy valaki csak azért ne vallhassa magáénak 56-ot, mert MSZP-s vagy MSZPszimpatizáns? Csak óvatosan teszem hozzá: cirka az ország fele... Meg amit a másik topicon írtam, zömük már nagycsoportos volt 56-ban, ha egyáltalán élt... Bezzeg a Torgyán aki, ha 56-ban nem is, de utána a vérbíróságon tette a dolgát... Az igen. Vagy a sok szemétláda, aki ma 56-os meg hős, meg minden, legfőképpen kirekesztő, szélsőjobbos, aztán lehet,, hogy 56-ban szart se csinált... 56-os "hős" ma annyi van, mint korábban partizán meg ellenálló – nem lehet, hogy azok léptek át? Hallgatom a Pongrácz Gergely nevű idióta hőbörgését a rádióban: ők szovjet páncéloshadosztályt semmisítettek meg... Persze, igen, nővér még egy injekciót... Övé 56. Ő megmondja, hogy kié 56. Akiről azt hallottam, hogy mint a környéken hírhedt Pongrácz-banda feje, maga lőtte volna le ellenlábasát a Corvin közben, a korábbi parancsnokot... Nagyszájú. Lehet, hogy jó, hogy 56 elbukott. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha a Pongrácz-félék kezébe kerül a hatalom. Sok torzsalkodó vén marha. Ismerek olyan embert, aki korábban betege volt, hogy nem vették fel a pártba. Ma egyik vidéki városunk 56-os veteránjainak vezetője. Tagja az országos szervezetnek is. 56ban cirka 18 éves volt, és a képét sem dugta ki az utcára se... De Mécs Imrét kifütyülik. Göncz Árpádot lehazaárulózzák. Ők méltósággal tűrik. Ők megbocsátottak mindenkinek. Ők tényleg képviselnek valamit, amiről sokaknak gőzük sincs. A kirekesztőknek végképp. Ők nem rekesztenek ki senkit. Sőt, szólnak a kirekesztők ellen. Akik pedig egyre többen vannak. És Misikém, Te is közéjük tartozol? Oda akarsz tartozni? Biztosan jó asztalhoz ültél?

libi-komcsi Libi-komcsi! Csúnya, durva ami a Pongrácz Gergelyről futtatott eszmédet illeti: nem ismerem a mai szellemi állapotát, de mindenesetre gondolom, helytelen idiótának nevezni. Azért a Pongrácz Gergely annak idején aktívan tett valamit az élete kockáztatásával a szovjet megszállás ellen. Odaállt és csinálta. Pedig életveszélyes volt. Sokan bele is haltak, tudod? Akkor én még csak féléves csecsemő voltam, helyettem is csinálta. Meg még sokak helyett. Én, ha megengeded, tisztelem érte. Akár naccájú, akár nem az. Amúgy a kirekesztésről írottakkal egyetértek. katicabogár Katicabogár: 1. Személyesen ismertem olyan hajdani Corvin közi harcosokat, akik azután jöttek el onnan, hogy a Pongrácz átvette a parancsnokságot. Ők mesélték, hogy az elődjét a Pongráczék lőtték le. Ők azért jöttek el, mert féltek. Nem az oroszoktól... 2. Én Pongráczot csak 89 után ismertem, csak a médiából. Soha egy percig nem tartottam szimpatikusnak. Tökéletesen megfelelt annak a képnek, amit az előzőekben említett urak lefestettek róla. Nagy hangú, primitív ember. Lehet, hogy nem ő lőtte le az elődjét. Mindez szóbeszéd. Utcai barikádharcban bármi előfordulhat. 3. Pongrácz hazajött. Elkezdte a kirekesztősdit. Ő volt az, aki kezdettől szélsőjobboldali volt, aki az 56-os kommunisták szerepét (Nagy Imre) megkérdőjelezte. 4. 89-ben ott voltam október 23-án a Parlamentnél. Délben is, és este is. Délben jó érzéssel távoztam: végre köztársaság vagyunk. Este nem éreztem jól magam. Már akkor méltatlan hangokat hallottam, amelyek akkor csak valamilyen megmagyarázhatatlan rossz érzést keltettek bennem. És amelyek aztán az évek múltán rátelepedtek az 56-os megemlékezésekre. Felszínre tört a gyűlölet. Az utóbbi években már nem megyek október 23-án sehova. Szüleimnek nem mondom – nem merem mondani (apám börtönben ült 56 után, nagybátyám már 51-től sitten volt egy "köteles" per kapcsán, 56-ban kiszabadult és nyugatra ment, nagyapámat internálták), hogy lassan hányingerem támad attól, amivé 56 lett. Valahol vágyom a titkos családi megemlékezések, az "illegális" anyagok, relikviák terjesztésének korszakára, ami valamilyen hihetetlenül szép és tiszta dologra utalt. Aztán eljött a szabadság, előjött sok megkeseredett ember, akik a gyűlölettől nem látnak, és sok olyan, aki kiment nyugatra, élt mint Marci

Hevesen, aztán hazajött, és közölte, hogy Ő NEKIK VANNAK IGAZÁN JOGAIK. Mert miért is? No, ez is a Pongrácz. 5. Tudod, ha 56 szelleme a Pongrácz-félék szelleme, akkor én abból nem kérek. Számomra, aki csak két és fél évvel később születtem, 56 üzenetét nem ők hordozzák. Vagy ha igen, akkor nem kérek belőle. Számomra 56 üzenete 40 évvel későbbre a nemzet megbékélése, a csendes, megbocsátani képes hősök példája, akik tűrték sorsukat, a megaláztatást, a mellőzést, itt Magyarországon. Igen, a Göncz Árpádokra, a Mécs Imrékre gondolok és a névtelenekre, akik ma nem a gyűlöletről beszélnek. 6. Legyünk reálisak. 56 soha sem volt az, aminek lefestették. Nem volt ellenforradalom, aminek 34 évig nevezte a hivatalos politika. De nem volt patyolattiszta forradalom sem: azért voltak lincselések, azért volt Köztársaság tér is. Ezek az események két dologra voltak jók: hogy az ÁVÓ-s pribékeknél semmivel sem különb csőcselék kéjesen kiélhesse primitív hajlamait – és hogy ezzel és ezáltal ugyanő lejárassa a valóban tisztának és szeplőtelennek indult forradalmat. Saját szüleim látták Mező Imréék meglincselését, ők meséltek lámpavasra akasztott emberekről. Tehát hiába tagadjuk, 56-nak volt egy ilyen irányultsága is. És gyanítom, a Pongrácz és a hasonló, ma is véresszájú hőbörgő, acsarkodó szerencsétlenek inkább ezeket a hangokat idézik. 7. 56 akkor kerül majd méltó helyére, amikor már mi a föld alatt leszünk. Azok is, akik átélték, és mi is, akik az 56-ot követő negyed évszázadban születtünk. Az 56-ot megélteknek azért kell elhalnia ehhez, hogy ne maradjon "szubjektív tanú" – ahogy a történészek jó érzékkel látják. Nekünk meg azért, mert a mi számunkra 56 már a nemzet súlyos megosztását eredményező, kizárólag pártszempontokat, rövidlátó pártérdekeket figyelembe vevő, kirekesztő, gyűlöletre uszító megemlékezéseket jelent. 1848-at ma már lehet tiszta szívvel ünnepelni. Nem áll fenn a veszélye, hogy Kossuth és Széchenyi egymás torkának esik. Nem kell attól tartani, hogy egy hang leárulózza Görgeyt. Hogy leárulózzák Deákot a kiegyezésért. Hogy egy féllábú öreg honvéd valami ordenáréságot ordít bele a mikrofonba. Nem, ők már szépen megférnek a panoptikumban egymás mellett. Kell még vagy 50 év, és mindenki helyére kerül. Nagy Imre is, Maléter is, Göncz is, Mécs is, Pongrácz is. És a kisemberek is. Ismertek, ismeretlenek. 8. Tudod, még egy dolog eszembe jutott. Van egy mondás, hogy a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra lehessen bízni... Hát, tudod, egyesek szerint a politikát pláne nem szabad

katonákra bízni. Pongrácz ugyan nem volt katona a szó szoros értelmében. De a fentiek illenek rá... libi-komcsi Libi-komcsi! Nem értem, miért estél neki Rózsa Misinek, csupán azt mondta, hogy a volt MSZMP-sek legalább ilyenkor maradjanak csendben. Nincs másról szó, csupán a jóérzésről. Kovácsnak és Medgyessynek tudnia kell, hogy a 301-es parcellába nem a Politikai Főiskola egykori hallgatói járnak osztálytalálkozóra, a közönség többsége olyan, 56 által valamilyen módon érintett, akiben – akár tetszik, akár nem – a puszta megjelenésük ellenérzést kelt, és nem tudják nem azonosítani őket a múlt rendszerrel. (Mellesleg nem is lehet.) Rózsa Misivel meg már csak azért is lehetnél megértőbb, mert végül is neki vannak "empirikus" tapasztalatai még a "reformszocialisták" országlásának idejéből is a szólásszabadságot és a demokráciát illetően. Üdv varjú Varjú! Ez mind igaz, amit írtál, de elhallgatsz olyan tételeket, amitől világosabb lesz a paletta. Csak a tényeket nézzük: 56-ot azok a kommunisták kezdték, akik rájöttek, hogy átverték őket és a hitüket. Mára ezt a Fidesz 1000-rel próbálja meghamisítani; még Antallnak is volt annyi tisztessége, hogy kijelentette: 56 mindannyiunké (aztán ő is beborult). Most itt van ez a MISI gyerek. Ő egy nagy érzelmekkel teli, jó szándékú ember, akinek, mint sokan másnak (pl. nekem is), voltak kellemetlen élményei az átkosban. Ő nem tud ezen érzelmein túllépni, pedig a mai világ messze nem erről szól. Aztán: a 89-90 átmenetet megint azok a fránya – nevezzük őket reform– – kommunisták NEM akadályozták meg, sőt próbálták megérteni az új idők szelét. Hát persze, hogy jó lenne" a múltra nem emlékezni, de nem lehet, mert az ország többsége MSZMP-s párttag volt, a jelenlegi kormánypártokban is hemzsegnek, hogy a szélsőjobbot hagyjuk a francba. Ezt nem bírja sok ember felfogni, hogy itt így történt az átmenet, és ráadásul ezek a frányák nem is gátolták (nagyon). Akkor most miért baj ha M. kimegy a temetőbe? Azért mert néhány szélsőséges ember ott uszul? Uszuljon a Pénzügyminisztérium előtt, hogy a lábuk alól lopják szét az ország közvagyonát magánvagyonná, ellenőrizhetetlen módon. Ez senkit sem zavar? Például téged ez nem zavar? Végig tudod gondolni, hogy hová vezet ez a politika? Miközben egy szocialista

politikusnak ma is több köze van 56-hoz, mint a szélsőjobb bármely alakjának. smirgli Természetesen senki sem vitatja el a jogát Medgyessynek meg Kovácsnak, hogy kimenjen a 301-es parcellába. Joga van hozzá. A történetesen ott tartózkodó idősebb Mansfeldnek meg ahhoz van joga, hogy esetleg kifütyülje. Az meg, hogy a szocialista politikusoknak is köze van 56-hoz, kétségtelen. Csak épp elég sajátos, és abban ragadható meg, hogy mindegyikük azt fújta 89-ig, hogy ellenforradalom volt. Üdv varjú Varjú barátom! 1. Nem "estem neki" Rózsa Misinek, őt, bár személyesen nem ismerem, virtuális barátomnak tekintem. Csak éppen ebben az esetben nem osztom a nézetét, és megpróbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy milyen nézetekkel azonosul, amikor ilyet állít. Szerintem. Mert ez is a lényeg, hogy egyikünk sincs birtokában az abszolút tudásnak, csak véleményünk van, amit megírunk és kész. Vannak persze kinyilatkoztatók is, de azokat hagyjuk. 2. Veled is vitába szállnék. Magyarországon 800 ezer MSZMP-tag volt a rendszerváltáskor. Korábban kicsit több. Az ötvenes években pedig még több MDPtag volt. Szerintem az MSZMP kismiska az MDP-hez képest, már ha ordenáré szervezetek között lehet ilyen összehasonlítást tenni. Kádár jópofa öreg bácsi Rákosihoz képest. Már ha két gennyláda között lehet értelme ilyen összevetésnek. De a nép, az rendesen felsorakozott mögéjük. És a népet nem lehet leváltani. Nagy Imre egyik utolsó mondata volt, hogy reméli, újratemetésén többen lesznek, mint Rajkén. Szomorú, de nem voltak. Kádár szavára kiment 57 május elsején vagy egymillió ember a Ligetbe. Ez lett volna a MUK? Nagy Imre újratemetésén – én végig ott voltam – szerintem kevesebben voltak, mint egy éwel korábban az erdélyi tüntetésen. Akkor majd agyontapostak. 89-ben pedig kényelmesen álldogáltunk, nem volt tömegnyomor. Voltak mondjuk 50-100 ezren, maximum. Meg sem közelítették a Rajkot vagy 57 május elsejét. Ez van. Ilyen ország ez, ilyen a nép. A népet nem lehet leváltani. Medgyessy lehetett vagy 10 éves 56-ban. Ezt kéne már felfogni, hogy lassan nem lesz olyan élő ember, akit bármilyen felelősség terhel 56-ért és az utána következő megtorlásért. Meg egy kis önkritikát kéne gyakorolni. Mit mondott utólag Kádár? Meg korábban Gerő? Hogy előjöttek a

nyilasok meg jön a fehérterror. Hazudtak? Sokáig azt hittem, igen. Ma már tudom, hogy nem hazudtak. Csak csúsztattak. Ugyanis 56-ban jelen voltak a nyilasok IS, meg a fehér terror IS. Picikét. Csak annyit, hogy beszennyezzék. Főleg, amíg veszély volt, és lőttek. Utána egyre nagyobb pofával álltak elő. Én például Mindszenty beszédét is a nem kívánatos felhangokhoz sorolom. És ugye voltak a már általam is említett lincselések, akasztások. Aztán jött az "erdész" és rendet csinált, kizavart mindenkit az erdőből. Bő harminc évre. Aztán jött 89. És előjöttek az 56-os hősök. Meg a "hősök". És most nem 12 nap állt rendelkezésére az embereknek, hanem 12 év Ezalatt nem lehet félrevezetni a népet. Akiről a nagy szabadság alatt kiderült, hogy antiszemita, nyilasszimpatizáns, horthysta szélsőjobboldali alak, arról 56-ban is kiderült VOLNA, ha hagyják. Nem volt rá ideje. Mindössze. Nagy Imre kommunista volt, kommunistaként halt meg. Az 58. június 16-án kivégzettek mind baloldaliak voltak. Ma már kevesen vállalják velük az eszmei közösséget, pedig sokkal többet tettek az országért, sokkal többet adtak az országnak, mint a kétes hírű Pongráczok. Könnyű az utcán barikádról lövöldözni, ezt megteszik a világ bármely országában a hőbörgők. De odaállni egy bíróság elé úgy, hogy csak egyetlen szavadba kerül és megkegyelmeznek, és a bírák szemébe mondani az igazságot, ami egyben a saját halálos ítéleted, de ami egyben azt is kimondja, hogy Kádár áruló, az oroszok megszállók és Magyarországnak nincs legitim kormánya: ez igazi hőstett. Ezt nem lehet forró fejel, elborult aggyal megtenni. Ezt csak ezerszer végiggondolva, hideg fejel, meggyőződésből lehet megtenni. Lövöldözni lehet dühből, első felháborodásból, vérszomjból, gyűlöletből. A bíróság előtt elmondani az IGAZSÁGot – ezt csak meggyőződésből lehet. Nem akarom Nagy Imrét érdemtelenül magasztalni, de ugye ki-ki emlékszik arra, hogy volt más olyan személy is, akinek csak egy szavába került volna, hogy elkerülje a kivégzését... Hát ezért hős számomra Nagy Imre. Elsősorban. És ezért nem ér a nyomába, nem érhet sohase a nyomába egy Pongrácz, semmisített volna meg akárhány orosz dandárt is... 56 össznépi felkelés volt. Ahogy a baloldaliak nem sajátíthatják ki, ugyanúgy nem sajátíthatja ki más sem. Valószínűleg kb. 57 februárjára egymás torkának estek volna az akkoriak, de a történelem megkímélte őket attól, hogy győztes forradalom dicstelen hősei legyenek. Nem tűnt még fel, hogy dicsőséget csak a vesztes forradalom ad? Mivé lett a francia forradalom? Vagy az orosz? Vagy mivé lettek a korábbi,

szentként tisztelt hős ellenállók? Wałesa? Corazon Aquino? Még valami: az MSZMP utolsó kongresszusán új párt alapítását határozták el, MSZP néven létrejött egy új párt. Tehát jogilag sem korrekt összemosni az MSZP-t az MSZMP-vel. De aki korábbi MSZMP-sként ma MSZP-s – én nem vagyok, sose voltam, sose leszek –, az százszor tisztességesebb, mint az, aki ma Fideszes vagy MDF-es, Kisgazda vagy MIÉP-es. Ugyanis számomra hitelesebb, ha valaki a ló ugyanazon oldalán marad... Mert azt mondhatja valaki, hogy ő baloldali, és hát nem így kellett volna... De mivel indokolja korábbi MSZMP-tagságát ma egy jobboldali párt tagja-híve? Főleg, ha 1989-ig volt tag, nem pedig korábban lépett ki? Még valami. A 301-es parcellában nyugszik Nagy Imre, Magyarország kivégzett miniszterelnöke, haláláig kommunista, az MSZMP alapító tagja. Ha ma élne, biztos nem fideszes volna. És ha Mansfeld Péterre tekintettel lehet ott "kommunistázni", akkor én azt mondom: Nagy Imrére tekintettel nem lehet ott kommunistázni. És Nagy Imrére való tekintettel bátran mehet oda bárki, akinek bal oldalon van a szíve. Akár október 23-án is. Szégyen az országnak, hogy van egy sírkert, ami a már az ott nyugvók miatt is a megbékélést kellene segítse, ma mégis megosztja a társadalmat. És még valami: a holtaknak megnyugvás és tisztelet jár. Minden kultúrnép tiszteli a holtakat. Talán azért, mert ők már így vagy úgy, de végigmentek azon az úton, amelyik elkerülhetetlenül mindannyiunkra vár. libi-komcsi Az ég szerelmére, 1948-1989 között egypártrendszer volt kis hazánkban. Ergo nem lehetett a Fidesz 1956-os tagja Medgyessy De tapintatosan szeretném közölni, hogy a KISZ az MSZMP előszobája volt. És mintha jelenlegi politikusaink egy része KISZtag lett volna. Hogy elvből vagy egyéb ok miatt (külföldi ösztöndíj, jó beosztás stb.), azt most hagyjuk. De próbáljunk végre emberi módon viselkedni. Higgyétek el, hogy akkor este, a Bem-szobornál, meg a Rádiónál senkinek sem jutott eszébe a kapitalizmus meg a privatizáció. Független Magyarországot akartunk! Csak az a baj, hogy magunkra maradtunk. (Szuez, ENSZ szerepe stb.) Utána évekig szívtunk, mint a torkos borz, akik akkor fiatalon hittünk abban, hogy megválthatjuk a világot. És szívunk ma is! Mert ma is ez a generáció az oka mindennek a vezetőink szemében. OK. Vállalom. Én vagyok az oka a Rigómezei vereségnek, a mohácsi vésznek, Dózsa bukásának, a törökök 150 éves uralmának etc. Mea culpa, mea maxima culpa!

Cave Ha volt ott Mansfeld-rokon, akkor fütyülhet, de a hazaárulózás az nem jogos. Tudod Varjukám: a Mécset és Gönczöt is hazaárulózta ez a banda, akiknek a cipőzsinórjáig sem érnek fel ezek a neonácik. Ebből is látni, csak te nem látod, hogy ennek az általad védett csürhének semmi köze 56-hoz, ők közönséges politikai alvilág. Aztán az utolsó megjegyzésed: hát ez tényleg nevetséges volt, de gyorsan kigyógyult a többségük belőle. Üdv smirgli Cave! Ahogy kiveszem soraidból, te 56-ban cselekvőképes korban voltál. Nekem is vannak emlékeim róla. Október 31-én elszöktem otthonról, s egy kerékpárral behajtottam Pestre (Pest környékén laktunk). Láttam a soroksári Juta dombot, az ottani ütegállást, aztán a Nagyvárad téren hason csúszva kellett átmennem, mert a tűzszünet ellenére arrafelé lövöldöztek, a Lövölde téren akasztott ember lógott a fán, az akkori Gorkij fasorban (ma Városligeti fasor) tankok álltak sorban, az egyikből egy kormos arcú orosz rám fogta a géppisztolyát s úgy követett tekintetével a Szinyei Merse sarokig stb. Ezeket nem dicsekvésképpen (és ha azért?) írtam, hanem csak azért, hogy lásd, van fogalmam azokról az eseményekről. Szóval, meg szeretném tőled kérdezni, hogy szerinted a mai ünnepségek 56 kapcsán visszaadják-e az akkori hangulatot, hitelesek-e ezek a műsorok? Mert szerintem NEM. Frank Frank! Tudod, ennyi évtized után még nem lehet hiteles megemlékezést tartani. Furcsa dolog az emlékezet. Ugyanazon eseményt másképp lát mindenki. Valaki azt mondta, hogy 1956 októbert igazán akkor lehet megünnepelni, amikor már senki nem él a résztvevők közül. Ami zavaró, hogy miért kell kifütyülni egy szónokot? Bár ezt megtették Göncz Árpáddal is. No comment. Cave Libi-komcsi! Te is tudod, rohadt kényes téma ez. Maga 56 is erősen vitatott valami. Van aki így látta, van aki úgy emlékszik rá. Őrület, hogy Nagy Imre, aki valóban mártír miniszterelnökünk volt, az előtte a gyűlölt padlástisztító miniszter is volt. Kommunista volt, de az ő kommunizmusa, illetve amit 56-ban

felvállalt, az éles ellentétben állt Rákosi kommunizmusával, de Kádár kommunizmusával is. Ráadásul az én véleményem szerint Nagy Imrét a helyzet tette naggyá, illetve igazán legitim miniszterelnöke az országnak és hőse 56-nak akkor lett, amikor meghalt érte, de az életét mentve nem mondott le miniszterelnökségéről, hitet téve ezzel maximálisan a szabadság mellett. Mi történt 56-ban? Sok véleményt hallottunk már erről. Egy biztos, akik ellenforradalomnak nevezték és vallották, azok ma ne nagyon akarják a szabadság szimbólumának kikiáltani. Nem azért, mert nem az volt. Persze, hogy a szabadság és a nemzet önbecsülésének szimbóluma volt a forradalom és szabadságharc. Szabadságharcnak kell tekinteni, mert egy idegen megszálló hadsereg ellen folytatott harcot a felkelt magyar nép: Forradalom is volt viszont, mert egy sztálinista rezsim megdöntése volt a legfőbb célja, illetve az ellenség nemcsak a megszálló nagy Vörös Hadsereg volt, hanem annak belső kiszolgálói is. Anomália az ügyben, hogy az egykori kiszolgálók álltak a felkelés élére, aminek oka szintén vitatott. Van, aki azt mondja meggyőződésből. Van, aki azt mondja azért, mert ha nem állnak a forradalom mellé, akkor nem élik azt túl. Nem tudom. Furcsa egy helyzet, amikor egy adott esemény egyszerre szabadságharc és ugyanakkor forradalom is, sőt akár még részben polgárháborúnak is tekinthető. 56 színes megmozdulás volt. Egy oldalon harcoltak a reformisták, a szocdemek, a liberálisok, nemzeti konzervatívok és a hungaristák. Mert bizony a nyilasok is előbújtak. Ne feledjük, ekkor 9 éve lettek csak elpicsázva!! 56 antikommunista megmozdulás volt alapjaiban, hiszen a sztálini rendszer gyűlölete és az ország szuverenitásának igénye tette ekkor egységessé a különböző nézeteket valló magyarok tömegét. "Soha többé kommunizmust!" Skandálták már az egyetemisták is a felkelés előestéjén. 56-ra mindenki büszke lehet, aki hisz a szabadságban, hisz Magyarországban, hisz a demokráciában. 56ot vérbe fojtották. Nem Medgyessy senki nem beszélt arról, hogy Medgyessy gyilkolt volna. Kádár Jánosnak hívták azt a jellemtelen alakot, aki elárulta hazáját és a szabadságharcot. Kádár Jánosnak hívták a tömeggyilkost, aki parancsot adott a véres megtorlásra. Kádár János pártja az MSZMP volt. Az MSZMP áruló, revizionista disznónak kezelte a forradalmárokat és a mártír miniszterelnököt. Az MSZMP nem fogadta el, hogy 56 október 23-án szabadságharc és forradalom volt Magyarországon. Ellenforradalomként köpködtek rá. Az MSZMP

egyértelműen kiállt a tömeggyilkos Kádár mellett. Az MSZMP kormánya üldözte és terrorizálta, büntette, eltaposta azokat, akik megemlékezni mertek 56-ról. Ezért enyhébb esetben "csak" gumibot járt, durvább esetben könnyen rács mögött találhattad magad. Az MSZMP barátnak tekintette a megszálló hadsereget. Aztán jött a nagy változás. Nem itt, itt akkor még május elsejéket és különböző 5 éves terveket dicsőítettek az MSZMP vezetésében. Nem. A változás Moszkvában történt meg, Gorbacsov által. A Nagy Kommunista Birodalom összeomlott. A sötét bálvány ledőlt. A változás megtörténte után egyértelmű lett, hogy a sztálini légvár nem tartható fent sehol. Nálunk sem. Varsó még lelkesen forrongott, és Moszkva nem rohanta le. Tudták a régi rend vezetői, hogy idejük eljárt, ennyi volt, nincs tovább. Választhatták Ceau-hoz hasonlóan a fegyveres ellenállást. Az okosabbja ekkor már tudta, ez egyenértékű az öngyilkossággal. A legtöbb volt szovjet gyarmatországban a vezetők "önként" adták át a hatalmat és kapcsolták a szemafort zöldre a demokrácia számára. Magyarország sem volt kivétel ez alól, szerencsére. Hirtelen Grósz Károly távollétében Pozsgay megvilágosodott, és rájött, hogy 56 népfelkelés volt. Nem az volt, de ez már óriási lépés volt az ellenforradalomhoz képest. Az MSZMP pár hónapon belül összeomlott. Az elvhű kommunisták, akik komolyan gondolták amit addig lelkesen daloltak és mondtak, a Munkáspártba kerültek. Az értelmesebbje megalapította az MSZP-t. Az MSZP örökölte az MSZMP teljes vagyonát. Övék lett a vagyon, a balhét meg ott hagyták a Munkáspártnak. Az MDF egy menekülési útvonalnak lett létrehozva – nem véletlenül bábáskodott születésénél Pozsgay – hogyha nem jön be az MSZP, legyen más alternatívájuk is. Az MSZP valójában tényleg az MSZMP jogutódja, csupán a munkás szavacskát hagyták ki nevükből, a szegfűjükből a vörös csillag rakható ki. Az MSZP alapítói azok voltak, akik aktív résztvevői voltak az MSZMP-nek. Az MSZP ma már nem egy kommunista párt, bár nagyon sok régi undor megtalálható köztük (pl. Nagy Sanyika), és elég erős platformjuk van párton belül. Az MSZP nem akar most visszatérni az egypártrendszerre. Ha az MSZP hatalomra kerül, eszük ágában sem lesz kommunista rezsimet felépíteni. Az MSZP-ben ma a legszűkebb réteget jelenítő liberálisok vannak előretolva nagyobb részben. Kovács László hitelesnek tűnő, józanul érvelő és gondolkodó politikus. Vitányi Iván lángész. Az MSZP jogi értelemben véve abszolút legitim párt. Az MSZP ma jóval európaibb erő, mint mondjuk az FKgP De

az MSZP ettől még jogutódja marad az MSZMP-nek. Hétköznapokban ezzel nem érdemes ma már foglalkozni, az állandó kommunistázás nem használ az országnak. Erre nincs szükség. De október 23-án engedtessék meg, az MSZP ne ünnepeljen a 301-es parcellában, ott, ahol a szabadságharc és forradalom hősi halottai nyugszanak. Az MSZP mint legitim párt megünnepelheti persze október 23-át. Miért nem ünnepeltek mondjuk a MOM székházban, vagy valami semlegesebb területen? Ez politikai hiba volt részükről. Nagy hiba. Kicsit cinizmus íze is volt. Hasonló ahhoz, amikor Horn mondott ünnepi beszédet október 23-án miniszterelnökként. Az MSZP rossz helyen volt rossz időben. Azért történelmünket, nem kell elfelejtenünk. Megbékélésről kell beszélni és netn felejtsük elről. Különben igazat adok azoknak, akik azt mondják, ahol nem hangzott el bocsánatkérés, ott nehéz megbocsátást várni. A hétköznapok más tészta. Rózsa Misi Libi-komcsi! Folytatom. Nagyon jogos felvetésed volt, hogy 56ban kik voltak itt hősök? Igazad van, Pongrácz Gergely egy kis, de annál hangosabb szélsőjobbos csoport élére állt 56-ban. Igen, valóban én is úgy tudom, hogy Szabó tanár úr meggyilkolása után ragadta magához önkényesen a Corvin köz parancsnokságát, és az is tény, hogy ezután az egyetemisták és a jobb érzésűek otthagyták a Corvin közt, nem véletlen, hogy márványtáblája ma ott a Falábúnak van, aki egy közönséges rablógyilkos volt. Igazad van abban, hogy Göncz, Mécs, Bibó, Fónay 56 hősei. Ezek előtt az emberek előtt mindenkinek erkölcsi kötelessége kalapot emelni, hiszen életüket adták volna a szabadságért. Aki ezeket fütyüli ki, az csürhe, és ezáltal 56-ot magát fütyüli ki. Sokan voltak akik részt vettek 56-ban, aztán amikor szorult a hurok és meleg lett a helyzet, gyorsan leléptek nyugatra. Mint tette ezt Pongrácz Gergely testvérével együtt, ahol jobb élet várta őket, amíg a többiek börtönben ültek vagy a bitó alá lettek kísérve. Aztán kint kussolás, ellenzéket nem támogatták, amikor vége volt a diktatúrának akkor lett újra hangjuk. De az is igaz, hogy Krassó Gyuri is elment, viszont ő kint az életét tette fel a forradalom megismertetésére külföldön, segítette azokat akik Kádár elől menekülni kényszerültek, írt, szervezkedett, követelt és hatalmas segítséget adott kintről az itthoni ellenzéknek. Az ember sokféle, és kinek mi a legfontosabb. Érték és erkölcs különböző lehet. Igazi tiszteletem

azoké, akik részesei voltak a szabadságharcnak, és az utolsó pillanat után is kitartottak mellette, nem menekültek, hanem vállalták cselekedetüket a nem túl humánus vérbírák előtt. Életüket, szabadságukat áldozták volna fel a mi szabadságunkért. Hősei a forradalomnak a harcokban elesett magyarok, akik a forradalom oldalán harcoltak. Hősei azok az orvosok, akik MINDENKI életét menteni igyekeztek. Hősei azok akik megrokkantak a forradalmárok közül. Igazad van abban is maximálisan, hogy egy Torgyán, aki Tutschek vérbíró mellett volt lelkes kis jegyző, ne nagyon ugráljon és szerepeljen október 23án, mert ehhez nincs semmi erkölcsi alapja. Igazad van abban is, hogy ma annyian vallják magukat 56-osnak, hogyha tényleg ennyien lettek volna, Kádáréknak esélyük sem lett volna ekkora tömeggel szemben. Tudod, olyan ez, mint anno a partizánszövetség. Akkor mindenki partizán volt, ma mindenki 56-os. Igazad van abban, hogy sok a gusztustalan ember, aki akkor lelkesen nyalta a diktatúra pártjának seggét a felvételéért, ma pedig leghangosabban ők szidják a pártot. Igazad van sok mindenben. Látod én egyet is tudok veled érteni. Rózsa Misi Penna! Kétségeim vannak arra nézve, hogy EU vagy generációkkal később megjövő valami lenne önnönmagától. Ugyanitt fogunknak) élni, és a mentalitásunkat és rezignáltságunkat ugyanúgy adjuk át verbális kísérettel fiainknak, lányainknak, hovatovább és legalább 100 éve már. Mo.-a ennyi idő alatt volt itt mindenféle -izmus, de azt minden esetben erős érzelmi és azon alapuló "erőfitogtató" szembeállító hatalmat fogadtunk el magunknak, vagy erőltettek ránk, ami alatt örült az állampolgár (alkalomkor – elvtárs), ha lélegzethez jutott ideológiailag, mentálisan és fizikai gyakorlatában is (volt kajája). Ezen hatalmak okozta sok baljós intézkedés ellen hozzállásaink mindig is gyengék voltak, kivétel akkor, amikor már annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy kimondani végül azt kellett – ne tovább! Így volt ez 56-ban is. És szerintem mindezekért nehezen értékelhető, mit is akart voltaképpen 56 – a ruszkik elűzésén kívül ma és tegnap. Ez a nép még tegnapelőtt sem fogott össze békés úton, hogy legalább hosszú tömött sorokban reklamálja legalább alapvető jogainak meglétét, vagy gyakorlásának akár egyik létének leírt biztosítsát. A kultúránk ez irányba alaposan egyszerűen szar, azaz hagyjuk a végletekig ennek a folyamatnak a folyását mindenféle magunknak jogosnak

ítélt retorzió nélkül. Voltak és vannak elszigetelt vagy szelektált megmozdulások, amiknek valamilyen téren már úgy érzik vagy érezhetik, hogy már a nyakára léptek (ma akt.: tűzoltók, egészségügy), és ez ellen már tenniük kell valamit. De Mo. állampolgárainak tömeges nemtetszéséről, bizonyos fajta válaszáról nem hallottam ugyanúgy mint pl. azt a franciák vagy akár az amik vagy koreaiak népmegnyilvánulásaikról beszélhetnénk. Ez nálunk olyan "hagyomány", amit mint majdnem már kultúránk egyik részét – azt betartunk, és betartatunk magunknak azzal is, hogy csírájában lehurrogjuk a másikat, ha az tenni akar valamit – annak bárminemű javítására. Ezért aztán kesergünk, fanyalgunk, és főleg kibaszottul sajnáljuk magunkat (tök mindegy, hogy Trianonért vagy Karády Katalinért). Megmutatkozik minden megnyilvánulásunkban a himnuszunk alaptónusában és mondanivalójától kezdve, az öngyilkosságok magas számában és a szív– és egyéb stresszel járó betegségek EU-normáinak egyik legmagasabb produktumán, vagy az alapokban való egymás meg nem értésének, nyilatkozatainak fröcsögésén át. Erre nagyon jó ürügy az egyik oldalnak csak mint példa (itt mint politikai), hogy vannak és voltak kommunisták a baloldal ellen, míg a másik oldalnak pl. a MIÉP létezése, amin keresztül szíthatják a tüzet a jobboldaliság ellen. Lehet ezt (ki)magyarázni, hogy ki hogy igen vagy nem gondolja, de bőven akad ezen példa említése okán erre is számtalan eset. A magyar mint olyan így (is) a világban betöltött szerepe semmi se, de véleményem szerint nem szükséges semmilyen "szerep" , hanem a világban magunknak kell tudni benne jól elhelyezkedni. Nem tragédia ha nem vesznek észre bennünket! Ez viszont nem megy (nem tudom meddig), mert szinte a végletekig megosztjuk egymást szinte mindenben: Danon és a nemzet, Orbán-Medgyessy, MIEP-MSZP, zsidókeresztény, Fradi-Dózsa, meleg-heteró, McDonald-resti, majd és ezt adjuk "örökségül" gyermekeinknek is, teli tüdőből ellihegve nekik és "kellemes" vérnősző módon kidagadt inakkal (ha mást mer mondani – netán ellenkezik, sőt, MSZP-s a drága!). Lásd a mostani 20 éveseket, akik merem mondani, lassan túltesznek rajtunk a gyűlöletkeltésben – nagyon sokan vannak, és pláne ha nekiveselkednek. Nem teremt hozzá jó feltételt a javuláshoz (ha egyáltalán akarjuk!) a mai világ berendezkedése és működése sem. Akkor hogy lehetne ma érdemben válaszolni arra a kérdésre; hogy "Milyen nép a magyar?"... Ősspanyol

56 is áldozatául vált vagy válik, az emberi (magyar?) gyengeségnek, agyi gyalázatnak, ami valójában lehetne. Beállítani ezt a forradalmat úgy is lehet, mint az idegen uralmi elnyomás ellen küzdőt, slussz!! De úgy is, hogy az "polgári" volt, és a demokráciáért küzdött. Ez az utóbbi abszolúte, illetve egyáltalán nem "bizonyított", csak nagyon "ütően" hangzó, felhasználható valami ma (10 éve). Egyetértek leguan leírtjaiban 56 kitörésének "kétértelműségeiről" és az eddigi (hogy mondjam?) valamennyire mértékadóbb történészek által (és Bibó által akkoriban kimondottak erről) még mindig vitázó következtetései "zavaráról" is. Ezen utóbbiakra nagy nyomás nehezedik időnként, hogy nehogy a mindenkori politika számára "elbagaterizálják" ennek a forradalomnak a "vágyott" mondanivalóját, Ez a forradalom mindenképp az elnyomás ellen szólt, illetve ezért haltak meg a legtöbben. A "polgári" rend felállásáért és azért a fajta "demokráciáért", amire ma gondolnak és hivatkoznak a 23-ával kapcsolatosan ez ünnepekkor mondandójuk között neves politikusaink közel 11 éve, na az a vitatott, és még ma sem egyértelmű ennyi év után!!! Azért szerintem, mert a "példakép" ezen része csorbát szenvedne, pedig nem, csak végre IGAZ lehetne (ha fájdalmas is !)... Ősspanyol Ősspanyol! Ha már eltér az eredeti kérdéstől ez a topicfolyam, azért 56 kitárgyalása valahol kapcsolható a kérdésfeltevéséhez. A becenevem azért drukker, mert érzésem szerint idősebb vagyok nálatok, és azért drukkolok, hogy vitáitok barátságos és gyümölcsöző legyen, ahogy az kultúrkörökben szokásos. Mint említettem, 56-ban kiskamaszként a pincében megbújva vészeltük át családommal az eseményeket, főleg a második felvonást. Tehát nem voltam hős, mint több nálam valamivel idősebb "PESTI SRÁC", akik fegyvert fogva harcoltak az utcákon, és nem egy esetben életüket áldozták. Viszont emlékszem, és igen élénken, hogy amikor az utcán lőttek, valaki lerohant a pincébe és elkiáltotta magát, hogy a sarki nagy fűszeres nyitva van, és mindenki aki nem félti a bőrét, visz mindent ami fogható. Hirtelen kiürült a pince fele, a gyerekek és idősek kivételével mindenki rohant a nagyközérthez. Ha jól emlékszem, szegény anyám csak két doboz mese csokoládét tudott megmenteni, mert már nem maradt más. Arra is élénken emlékszem, hogy a másodikról a Tatár néni mennyire meglepődött, hogy a fia, aki

mint háborús bűnös beállított a harcok alatt egy hatalmas golyószóróval a hóna alatt, üdvözölni a mamát, majd amikor megette a mama kevéske ennivalóját elkiabálta magát, hogy most megy és szétlövi a Kazinczy utcai zsidó templomot, elviharzott, majd három hónap múlva Ausztráliából küldött lapot a mamának. Arra is emlékszem, hogy mindenki félt a házunkban, mert a felnőttek nem tudták, mi van az utcákon. Az üzletek kifosztva, rengeteg összeégett ember a barikádok mindkét oldalán, és bizonytalanság a végtelenségig. Szeretném, ha mások is elmondanák az élményeiket ezekről az időkről, mert úgy látom a mai beállítása ennek a valóban hős időszaknak elferdítve kerül az utókor elé. Vagyis nem igaz, hogy eleve az egész rendszer megdöntése volt az indíték, az csak a végére lett volna célkitűzés. Büszkék vagyunk erre a cselekedetre, de igazán azokra tudok felnézni akik ott voltak, amikor ott kelett lenni, mint a harcosok, a politikusok, színészek, mint Sinkovits Imre, akit a század talán legnagyobb színészének tartok, aki fiatalos és hazafias hevülettől égve szavalta a Nemzeti Dalt, vagyis részese volt az eseményeknek. De nem tudok felnézni Grosits Gyulára, aki éppen abban az időben a Budapesti Honvéd labdarúgócsapatával külföldön turnézott, az akkori Magyar Néphadsereg századosi rangú tisztjeként, és csak akkor került haza, amikor már szedték szét a barikádokat. Hát ez a Grosits úr nekem ne papoljon a TV ben, hogy akkor lesz boldog, ha félelemmentesen ünnepelheti meg 56-ot a Corvin közben. Ehhez azért pofa kell. Folytathatnám az ilyen és ehhez hasonló meséléseket, de akkor az már regény lenne, csupán azt szeretném, hogy aki az elmúlt 11 év előtt tudatánál vol kilétének és nem amnéziás, ne hazudja el a múltját, mert az is az ő és valamennyiünk élete, történelme volt. Ezt javaslom a tisztelt országgyűlési képviselő uraknak és hölgyeknek, hogy egy régi szabolcsi közmondás szerint: mielőtt kinyitod a szádat és beszélni kezdesz: nézz előbb hátra. drukker Még utoljára elmagyarázom Medgyessyék esetét 56-tal: az MSZMP, amely 56-ban alakult, szovjet fegyverek árnyékában, a diktatúra pártja volt. Leszámolást is végeztek, főleg külföldi nyomásra (Kína stb.). Az MSZMP nem jöhetett volna létre az oroszok nélkül. Kádár a 60-as évekre a legszabadabb orosz vezérelt diktatúrát hozta létre. Ez relatíve nem volt rossz az országnak. Ha éltél, tudhatnád. A 80-as évek elejétől látszott a

komcsiknak is, hogy nem működik az orosz típusú szocializmus gazdaságtana. Erre az MSZMP-ben is rájöttek néhányan. A magukat reformkommunistáknak valló emberek ki akartak mászni ebből a zárványból, ezeknek a ref.kom-oknak semmi közük nem volt fizikai elődjeikhez, mert az már egy más párt és más szellemű emberek voltak (nagyjábul). A mai MSZP-ben nem valószínű, hogy egy ember is lenne, aki részt vett leszámolásban. Az a szerencsétlen hülye Horn sem tett ilyet; amit tett, azt én megértem, annak ellenére, hogy antikommunista vagyok: pogromlovagok meggyilkolták bátyját és ezért beállt a karhatalomba, te is ezt tetted volna valószínűleg. Medgyessyék szellemisége messze közelebb van Nagy Imréhez, mint bármely jobboldali alaknak ebben az országban. Csurka meg egy fasiszta, náci alak, aki képes lenne Mo.-t teljesen lepusztítani, mint szellemi elődei tették 1944-ben. Ha te ezekhez tartozol, akkor te egy potenciális ellensége vagy minden magyarnak és egyben potenciális tömeggyilkos is. Ezek tények sajnos, úgyhogy pá, Fat. smirgli Smirgli! Te jó isten! Még, hogy orosz fegyverek kényszere alatt? Te bediliztél! Semmi kényszer nem volt, Smirgli! Ezek önként, KÉNYSZER NELKÜL, a hatalom mámorától tiportak el minket! Érted? És amikor kezdett világosodni, hogy nem tartható egy egész ország hosszú ideig sötétségben, rabságban, módszeresen és tervszerűen hazavitték azt az országot! Ne akard már úgyanúgy magyarázni ma azt, amit már akkor sem hittünk el, nem beszélve arról, hogy mi benne éltünk! A fenébe is, ilyenkor szégyellem, hogy ugyanahhoz a nációhoz tartozom, amelyikhez te! bixi Bikszády Bikszády! Neked fogalmad sincs a magyar történelemről: összevissza hazudozol és a tényeket hamisítod: ha nincsenek oroszok, akkor győz a forradalom, te meg azt hazudozod itt, hogy Kádárék verték le a forradalmat. Azt hiszem egy ilyen analfabétával egy szót sem érdemes beszélni. smirgli Bixikém... Úgy látszik a rögeszmétek megmarad. Történelmi ismereteid hiányosak, de Smirglié is. Ha hiszitek, ha nem, az MSZMP-t eredetileg az MDP helyett alapították. Alapítói között ott

van Nagy Imre éppúgy, mint Kádár és az 56-os első kormány több tagja. Tehát Smirglikém, speciel az MSZMP alapításánál nem bábáskodtak orosz fegyverek. De kedves Bixi, nov. 4-től az MSZMP kimúlásáig igen. Nem tisztem védeni Kádárt, nem is akarom, áruló, gazember. Tagja volt Nagy Imre kormányának, aztán eltűnt... Ma sem ismert pontosan, hogy hol járt november elején. Egy biztos, ő kapta az oroszoktól azt a feladatot, hogy megalakítsa a forradalmi munkás-paraszt kormányt, és átvegye a hatalmat Nagy Imrétől. A fegyveres segítséget ehhez a Záhonynál beáramló oroszoktól kapta. Nem ismert az sem, hogy az oroszok színlelt egyezkedési hajlandósága mellett előkészített akcióban eredetileg milyen szerepet szántak Kádárnak, milyen alternatívák között választhatott (nyilvánvalóan az egyetlen tisztességes alternatíva az lett volna, ha beint nekik, de hát nem ezt tette...). Nagy Imrének még funkciót és hivatalt is kínáltak volna, ha önként lemond, és ezzel legitimálta volna Kádárt. Nem tette. Való igaz, hogy a Nagy Imre-per külföldi nyomásra jött létre, a rohadék ferdeszeműek ebben majdnem annyira ludasak, mint a ruszkik. Hitszegés is volt bőven. Ugye lefogták a Maléterküldöttséget. Aztán, bár szabad elvonulást ígértek Nagy Imrééknek a jugoszláv követségről, mégis lefogták őket is. Majd, a korábbi ígéretekkel ellentétben megkezdték a felelősségre vonásokat, először a kisembereknél, majd egészen a kormányig. És végül, beindultak a kivégzések. Nyilvánvaló, kedves Bixi, hogy orosz fegyverek nélkül nem győzhetett volna az ellenforradalom. libi-komcsi Libi-komcsi! Nem vontam kétségbe semmilyen történelmi tényt, kérlek ne torzítsd el amit mondtam! Nem a forradalom leverése, illetve annak következményéről szóltam, hanem arról az egy mondatról, amit Te nagyvonalúan lesöpörtél: ("nyilvánvalóan az egyetlen tisztességes alternatíva az lett volna, ha beint nekik, de hát nem ezt tette...") Azokról van szó, akik az oroszok árnyékában (tehát árnyékban s nem kényszerből) folytatták gonosz tevékenységüket, s ebből a szerepükből még akkor sem zökkentek ki, amikor azt már javában megtehették volna! Ha csak a te ismertetésedre lennék hagyatkozva, még sírva is fakadnék szerencsétleneken, akik a halántékukra szegezett puskacsővel voltak kénytelenek kivégezni, bíróság elé állítgatni, kínozni, hároméves, majd ötéves terveket gyártani, majd a szocializmus nagyszerűségéről és az ellenforradalomról szónokolni, mint ahogy könnyeket fogok hullajtani védőbeszéded

után azokért, akik oly szerencsétlenek voltak, hogy nem is tudták, milyen jelentések tornyosodnak asztalaikon... stb. stb... tudod, Tibi-komcsi ezt tartom gusztustalannak, hogy a nyilvánvaló gerinctelenségre még magyarázatot is gyártasz. Üdv Bikszády Bixi! Te tényleg a csúsztatások mestere vagy... Mi a téma? 1956, a forradalom leverése, megbuktatása. Mit állítok én? Hogy az oroszok elhatározták, hogy nem engednek és kész, a Nnyugat meg leszarta az egészet, fontosabb volt nekik a szuezi válság. Mi kell ehhez az orosz recept szerint? Néhány báb. Tehát a világ bármely országában találtak volna olyat, aki Nalry Imre helyére ültethető. Egy szóval sem mondtam, hogy Kádár nem áruló, sőt, éppen az általad is idézett mondat tartalmazta ezt, csak hát a szokásos csúsztatással te ezt úgy aposztrofáltad, mintha én nagyvonalúan lesöpörtem volna, miközben éppen Te tetted ezt. De azt gondolom, te is tudod, hogy ha Kádár nem az lett volna, mint aki, akkor őt is fellógatják, legfeljebb akkor ma ő is a 301esben nyugszik, és lett volna helyette Münnich vagy bárki más. A forradalom szempontjából tök mindegy, az abban a pillanatban bukásra volt ítélve, amikor kitört, mert a ruszkik úgy gondolták, hogy nem engednek. És punktum. EI lehet játszani – csak nincs értelme –, hogy ha a tetű Kádár helyett másból csinálnak bábot, akkor mi lett volna. Valószínűleg könnyen találhattak volna rosszabbat is, de lehet, hogy lett volna jobb is. Tök mindegy, az illető ma hazaáruló lenne. És tényleg az lenne. Ezzel együtt a mi elmúlt 33 évünk szempontjából nem lett volna mindegy, hogy egy második Rákosi, egy Ceausescu-palánta vagy ki került volna hatalomra. Olvass utána, tény hogy az 56-os kormány kivégzését elsősorban külföld követelte. Kádár elárulta a forradalmat, itt sem állt ellen. De azt nem feltételezem róla, hogy saját kezdeményezésére kivégeztette volna Nagy Imrét. Nem véletlen, hogy legközelebbi bizalmasai sem ejthették ki előtte Nagy Imre nevét, haláláig. Ne feledd, egyszer őt már csőbe húzták Rajkkal... Ami pedig a történelmi ismereteidet illeti meg a csúsztatásokat: mikor volt a hároméves terv? libi-komcsi Libi-komcsi csak hát a szokásos csúsztatással te ezt úgy aposztrofáltad, mintha én nagyvonalúan lesöpörtem volna, miközben éppen te tetted ezt. Nincsen ott csúsztatás, mert amíg te mindössze annyit fűztél hozzá az idézett mondatodhoz, hogy

"de hát nem ezt tette", és tovább nyargaltál, addig nekem ez az egész dolog lényegi része! Sokan nem "azt" tették, megbékéltek a kettősséggel (ha finoman fogalmazok), a képmutatással, lelkiismeret-furdalás nélkül beálltak a sorba, és tiporták az országot, évtizedekre előre elrontottak mindent, s most, amikor ezt a szemükre hányjuk, úgy néz ki, hogy nekünk kell szégyenkeznünk, amiért ezt felhánytorgatjuk nekik. Igaz, hogy ha nem Kádár, akkor találtak vona mást! Itt a baj, mert tényleg találtak volna mást, viszont én meg azt mondom, hogy akit megtaláltak akkor és folyamatosan a rendszerváltozásig, abban miért nincs annyi gerinc, hogy önként vonul vissza? Ha meg ezt nem teszi, ne csodálkozzon azon., hogy van olyan, akinek a maradóktól viszont felfordul a gyomra. Valahol itt kapcsolódok Fat utolsó soraihoz. Üdv Bikszády Figyelj, Smirgli! Megpróbálom neked 56 történetét röviden elmagyarázni, mert te sem értesz az egészből semmit, nyilván nem tanulmányoztad az eredményeket rendesen. A forradalom az oroszok nélkül sem győzött volna. Mert mi volt a forradalom? A forradalom mindenekelőtt a munkástanácsok voltak, amelyek az állami tulajdont társadalmasítani akarták. Voltak a demokratikus szocialista értelmiségiek, akik Nagy Imrével az élen valami nem diktatorikus szocializmust akartak, voltak a kapitalizmus visszaállításában érdekelt kisgazdák konzervatív szárnya, egyháziak, a királypárti Mindszenty, ők restaurálni akarták a Horthy-rendszert, Orbán Viktor az ő korszerűsített utóduk. Voltak polgári demokraták kis számban, és végül ott voltak a szélsőjobboldali-fasiszta-nyilas banditák. Mivel itt röviden kell fogalmazni, megmondom neked nyíltan, ebből a szovjetek és a Nyugat beavatkozása nélkül (ami persze képtelenség, hisz a két világhatalom felosztotta egymás között az érdekszférákat, s elvárták egymástól a rend fenntartását) szimpla kis polgárháború lett volna, mert az állami tulajdont, a közös földeket akkor nem rabló privatizáció útján osztották volna szét, hanem fegyverrel. Érted már, hogy miről szólt a dolog? Bocs, ne haragudj, hogy ilyen hosszú voltam, de ezt tényleg meg kellene érteni rendesen. Mert így válik érthetővé, hogy a kormány ma miért hamisítja meg oly gyalázatosan 56 történetét, miért húzza ki belőle pl. a munkástanácsok szerepét, mert gyűlöli a proli szagukat, meg azt, hogy nem akarták visszaállítani a magántulajdon uralmát. Hát ennyit, tényleg befejezem. Fel

kellene adni azt a nagyon egyszerű történetszemléletet, amely jókra és rosszakra, erősekre meg gyengékre osztja a világot. Kicsit fogjuk fel a dolgokat bonyolultabban... magyarprofesszo

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->