Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. január 17.

Gyilkos indulataink
Alapige: Mt 5:21-26 Lekció: Zsolt 37:1-11
Kinek indult már úgy a napja, hogy valaki beolvasott neki? A fejéhez vágott valamit
haraggal? Amikor arra ébredtél, hogy valaki telefonon elmondott mindennek – vagy
éppen a házastársad kezdett el veszekedni veled valami miatt, amit elfelejtettél, és
megkaptad, hogy mennyire nem lehet rád számítani, milyen megbízhatatlan, sem-
mirekellő vagy? Milyen volt azután a napod? Nem érezted úgy, hogy elrabolták a na-
podat? Mondanom sem kell, hogy egy ilyen indítás után úgy érezzük az egész na-
punk el van rontva, legjobb lenne átugrani az egészet. Gondoljuk végig, hogy mit ér-
zünk! … Most fordítsuk meg a történetet. Amikor mi zúdulunk rá valakire a hara-
gunkkal. Akkor vajon átérezzük-e azt, hogy elraboltuk valakinek a napját?
Azért indítottam ezt a tanítást a visszájáról, hogy előbb helyezkedjünk bele abba,
hogy mi történik velünk, amikor valaki ránk önti a haragját … hogy igenis át tudjuk
élni azt, hogy mi történik akkor, ha mi öntjük rá valakire a haragunkat.
Ma arról a parancsolatról lesz szó, ami a Tízparancsolatban a 6. „Ne ölj!” Nézzük
meg Jézus hogyan magyarázza ezt a parancsolatot. Alapigénk a Hegyi Beszédből a
Mt 5:21-26
„21Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra,
hogy ítélkezzenek felette. 22Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik
atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiá-
nak: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! -
méltó a gyehenna tüzére. 23Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed,
és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, 24hagyd ott
ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután
térj vissza, s vidd fel ajándékodat. 25Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az
úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a
szolgának, és így börtönbe kerülj. 26Bizony, mondom néked, ki nem jössz on-
nan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”
Mivel a Hegyi Beszédről az ünnepek előtt beszéltünk utoljára, néhány mondatban
hadd foglaljam össze azt, hogy Jézus hogyan vezette be a törvénymagyarázatát.
1. Amikor Jézus a törvényről beszél akkor azalatt a mózesi törvényt érti, ami-
nek a forrása Isten. Ő adta át Mózesnek a Sínai-hegyen.
2. Világossá teszi, hogy a törvény Isten szándéka szerint teljes egészében ér-
vényben van az idők végéig.
3. Tanítványainak nincs joguk lazítani a törvény tanításán, ellenkezőleg a tör-
vényhez való viszonyulásukban nagyobb igazságot kell mutatniuk, mint a
farizeusoknak, ha nem akarják kizárni magukat a mennyek országából.
Aki ennél részletesebben szeretné átismételni Krisztusnak és tanítványainak a tör-
vényhez való viszonyát, a honlapunkon megtalálja a tanítást december 13-i dátum
alatt.

A 6. parancsolat
Jézus a törvényhez való viszonyát néhány parancsolaton keresztül mutatja meg a
gyakorlatban. Az első ilyen parancsolat a 6. parancsolat.
A következővel vezeti be:
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra,
hogy ítélkezzenek felette.

Gyilkos indulataink 1/7

Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. január 17.

Figyeljük a teljes mondatot. Itt ugyanis már nem tisztán a törvényt idézi Jézus, ha-
nem a törvénynek egy magyarázatát. A törvény úgy szól: „Ne ölj!” A magyarázat pe-
dig, ami a régieknek megmondatott: „Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felet-
te.” Ez a mondat már kiegészítés volt.
Ez nem azt jelenti, hogy a zsidó törvénymagyarázók helytelen dolgot tettek volna az-
zal, hogy ezt a mondatot hozzáfűzték az eredeti parancsolathoz. Hiszen a mózesi
törvény elég komolyan részletezi azt is, hogy különböző emberölési esetekben mi-
lyen eljárást kell lefolytatni és milyen büntetést kell alkalmazni. Sőt már a Noéval
kötött szövetségben Isten világosan kimondja azt, hogy
Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. 1
Isten világossá teszi azt, hogy aki gonosz szándékkal kioltja más ember életét, az ez-
zel lemond a saját élethez való jogáról is, méltó arra, hogy viszonzásul az ő életét is
elvegyék, mivel az elvett életet lehetetlen visszaadni.
Jézus ezért így folytatja a „Ne ölj!” parancsolat magyarázatát:
Én pedig azt mondom nektek …”
Vajon Jézus ezzel azt akarja mondani, hogy aki öl, az ne lenne méltó arra, hogy ítél-
kezzenek felette? Természetesen nem – bár később látni fogjuk, hogy Jézus több
esetben az „Én pedig azt mondom nektek …” mondattal azt fejezi ki, hogy bizony Is-
ten pont az ellenkezőjét gondolja mint a törvény magyarázói. Itt azonban az „Én pe-
dig azt mondom nektek” azt jelenti: „Igaz, amit mondotok, de ennyi nem elég.” Nem
elég annyit mondani, hogy ha valaki meggyilkolja embertársát, az ítéletet érdemel.
Még egyszer mondom: igaz, de nem elég.
A „Ne ölj!” sokkal többről szól, mint az emberi élet kioltásáról – a gyökere ott van a
haragban, és minden haraggal kimondott bántó szóban. Nem véletlen a szó szerinti
ismétlés.
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy
ítélkezzenek felette …
Hogy is mondja Jézus? „Aki öl, megérdemli az ítéletet – de ássunk mélyebbre, egé-
szen oda, ahova Isten ellát. Aki haragszik a testvérére, az megérdemli az ítéletet.”
Tudjuk – az emberi bíróságok kellő bizonyítás mellett elítélnek emberölésért. De
tudjuk azt is, hogy nincs az az emberi bíróság, amelyik elítélne azért, mert harag
van a szívetekben valaki iránt. De ti tanítványok vagytok – és ezért azt is tudjátok,
hogy nekünk nem az emberi bíróságokkal van dolgunk, hanem az egyetlen igaz Bí-
róval, akit nem lehet megdumálni. Ő elé nem tudunk úgy odaállni, hogy majd kidu-
máljuk magunkat valahogy. Nagyon jól látja azt, hogy mi van a szívünkben, leple-
zetlenül, és ismeri a haragot, ami a gyilkosság gyökere.
Káint is figyelmezteti: „Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és
miért horgasztod le a fejed?”2 Látta az Úr Káin haragját még a gyilkosság előtt és fi-
gyelmeztette arra, hogy a haragon keresztül milyen bűn leselkedik a szívére.
Jézus többet nem is beszél az emberölés bűntettéről – mindenki számára világos:
aki öl, megérdemli az ítéletet. De ez az Ige megkérdezi tőled: mi van a haraggal a
szívedben? Mi van azokkal a bántó szavaiddal, amelyek meggondolatlanul kicsúsz-
tak a szádon? És mi van azokkal a bántó szavaiddal, amit nagyon is tudatosan és
szándékosan formáltál olyanra, hogy minél jobban fájjon?
Nézzük ezt a három dolgot egy kicsit részletesebben

1 1Móz 9:6
2 1Móz 4:6

Gyilkos indulataink 2/7

Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. január 17.

A harag
Beszéljünk először a haragról. Milyen haragra gondol itt Jézus? Minden emberek
iránti haragra. Jézus nem különbözteti meg a jogos és jogtalan haragot. Nincs is ér-
telme, mert mindenki jogosnak érzi a maga haragját. Sőt minél inkább jogosnak
érzi, annál inkább táplálja a haragját. Ha jogosnak érzed a haragodat, nem szabadí-
tod-e fel magadat arra, hogy haragudj? Jézus ezzel szemben azt mondja: mondj le a
haragodról! Ezért nem különbözteti meg egymástól a jogos és jogtalan haragot. Aho-
gyan nincs jogos és jogtalan gyilkosság, úgy nincs jogos és jogtalan harag sem.
Csak harag van. És a harag mindig rosszra visz, ahogyan azt a 37. zsoltárban ol-
vastuk. A harag eljuttat oda, hogy ártani akarjak a másiknak, akár szavakkal, akár
tettekkel. És annál gyalázatosabb minél inkább akarom ezt jogosnak és igazságnak
feltüntetni – pedig csak haragról és bosszúról van szó.
Persze jól tudjuk mi azt, hogy nem szabad haragudni, ezért keressük a kiskapukat
a haragunknak. Jézus azonban azt mondja: nincs kiskapu. Ha engeded a haragot
eluralkodni a szívedben megérdemled az ítéletet.
De mit kezdjek azzal, ha olyan bántás ér, amire hirtelen harag támad a szívemben?
Fontos tudni, hogy amiről itt Jézus beszél az nem a hirtelen támadt harag, hanem a
haragtartás. Az eredeti szöveg olyan nyelvtani formában van megfogalmazva, ami a
tartós, őrizgetett haragról szól. Tapasztalhatjuk azt, hogy hirtelen támadhat harag a
szívünkben, de mit mond erre az Ige? Pál az efézusi levélben a 4. zsoltárt idézve így
tanít:
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal …”3
A 4. zsoltárban pedig a következőt:
Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csilla-
podjatok le!4
A zsoltár pedig egyenesen arra tanít, hogy még csak fel se kelj haraggal a szívedben.
Még mielőtt felkelsz vidd Isten elé a szívedet, hogy letehesd haragos indulataidat.
Jézus nem a hirtelen támadt haragról, hanem a szívben őrzött haragról mondja azt,
hogyha őrizgeted a szívedben, megérdemled az ítéletet.
Milyen formát ölthet a szívben őrzött harag? Mert ezt nem árt tisztázni, mert sok
haragtartó embertől hallottam azt, hogy ő nem haragszik – közben nagyon is tartot-
ta és őrizgette a haragját.
A szívben őrizgetett harag egyik legmarkánsabb formája a panaszáradat. Amikor
valaki elpanaszolja újra és újra és újra és újra és újra és újra …, hogy őt mennyire
megbántották. Nem egyszer, meg nem egynek. Elmondja egynek tízszer, megint má-
soknak megint tízszer, százszor. És némelyiket már évek óta újra és újra. Ez testvé-
reim őrizgetett harag. Mit mond Jézus? Megérdemli az ítéletet. Aki pedig ebben
partner, az meg bűnrészes.

3 Ef 4:26
4 Zsolt 4:5

Gyilkos indulataink 3/7

Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. január 17.

Emlékszem egy régi házassági esetre. Férj és feleség között időnként feszültség volt.
Előfordul. Az egyik fél nem akarta szőnyeg alá söpörni, segítséget kért, mert nem
tudták kezelni. Több éven át többször is megtörtént, hogy leültünk beszélgetni. Vé-
gighallgattam az egyik fél panaszáradatát egészen az esküvőjüktől kezdve. Később a
lista hosszabbodott. Később még hosszabb lett. Mindig ugyanonnan indult, és min-
dig hosszabb lett. Valahogy úgy hosszabbodott a lista, mint a játékban, amikor va-
laki mond egy szót, a következő elmondja azt a szót és hozzátesz még egyet, a har-
madik elmondja az első kettőt és még egyet – na valahogy így bővült a bűnlajtsrom,
kis túlzással végig tudnám most is sorolni. Valahogy sohasem rövidült, mindig csak
hosszabb lett a panaszáradat. Őrizgetett harag – Jézus szerint megérdemli az ítéle-
tet, mert a harag őrizgetésével a másik élete ellen intézünk támadást. Aki nem tesz
le a haragról annál a lista mindig hosszabbodik – újra és újra végigpanaszolja. Bi-
zony a panaszáradat a harag tartósítószere. Megérdemli az ítéletet – mert haragszik
atyjafiára.

Meggondolatlan sértés
A harag azonnal is testet ölthet meggondolatlan sértés formájában. A meggondolat-
lan sértés is bűn. A hirtelen haragból származó bántó szó is bűn. Jézus azt mondja:
aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra;
Lehetetlen észre nem venni a fokozást. Aki haragot őriz a szívében megérdemli az
ítéletet, mielőtt bármit tett vagy mondott volna – de aki hirtelen haragjában bántó
szavakat mond, az súlyosabb ítéletet érdemel.
Pedig ezeket a szavainkat de könnyen felmentjük. „Ilyen a természetem, nem tehe-
tek róla”. Bizony ilyen. De miért nincs még új természeted?
„Hamar haragszom, de hamar le is higgadok.” Mintha ez bizony mentség lenne. Et-
től talán kevésbé mérgezett az a nyíl, amit a másik szívébe lőttél? Miután a szavain-
kat kimondtuk nincs rajtuk hatalmunk. Előtte igen. Utána nem.
„Ami a szívemben, az a számon”. - Most már legalább tudjuk, hogy mi van a szíved-
ben.
Egyszer valamiért nagyon mérges voltam a gyermekeimre és ennek elég hevesen
hangot is adtam. Csöngetnek. Megyek ki, egy ismerős hajléktalan áll a kapuban, vi-
gyorog: „Hallom lelkész uram gyereket nevelsz!” Mit mondjak? Nem voltam büszke.
Egyvalamit megtanultam. A haragomban kimondott meggondolatlan bántó szavak-
ra nem mentség sem a harag, sem a hirtelenség, sőt senkit nem vádolhatok ezért –
nem mondhatom: de az a másik kihozott a sodromból. Egész egyszerűen nincs
mentség csak egy: „Atyám, bocsásd meg Fiadért és csendesíts le bűnömből.” A meg-
gondolatlan sértés súlyosabb ítéletet érdemel.

Tudatosan kimondott bántó szó

Dédelgetett haragunkban azonban nem egyszer vannak nagyon is tudatosan ki-
mondott gyalázó szavaink. Amikor igenis eltervezzük, hogy mit is fogunk mondani
annak a másiknak, hogy minél jobban fájjon neki. Jézus azt mondja, hogy az ilyen
méltó a legsúlyosabb ítéletre, az örök szenvedés tüzére.
aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.
Itt az „ostoba” és a „bolond” szavak között az árnyalatnyi eltérés az eredeti szöveg-
ben ezt takarja: a hirtelen kicsúszott sértés és a tudatos megbántás. Amikor jól
megrágjuk, hogy mit is fogunk mondani, amikor alaposan átgondoljuk, hogy ho-
gyan fogjuk megmondani a magunkét. Még fogadkozunk is hozzá: „Amit majd mon-
dani fogok, azt nem teszi az ablakba.”

Gyilkos indulataink 4/7

Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. január 17.

Volt már, hogy készültél így beolvasni valakinek? Amikor nem megbeszélni akartál
valamit, hanem csak jól megmondani? Hadd tudja, hadd fájjon. Hogy legalább így
szerezz elégtételt. Tudod testvérem: kiérdemelted a gyehenna tüzét. Ezzel nem töb-
bet és nem kevesebbet szereztél magadnak, mint a gyehenna tüzét.
Jézus nagyon világossá teszi, a törvénymagyarázók törvénymagyarázata a 6. paran-
csolathoz annyiban, hogy „aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” - igaz ugyan,
de nagyon kevés. Jézus mint Isten Fia egyértelművé teszi: a harag és a sértés Isten
ítélőszéke előtt nemcsak hogy egyenértékű a gyilkossággal, hanem az értük járó
büntetés sem kevesebb az isteni ítélet által kiszabott kárhozatnál.

Az ítélet elkerülésének útja

Jézus azonban folytatja a parancsolat magyarázatát. Világossá teszi azt, hogy gyil-
kos indulataink, haragos, bántó szavaink végeredményben minket is megölnek. Tu-
domásunkra akarja hozni Jézus egyrészt azt, hogy ha a harag ennyire súlyos és ve-
szélyes bűn, akkor azt úgy kell kerülnünk, akár a pestist. De nemcsak arra hívja fel
a figyelmet, hogy elkerüljük, hanem nagyon gyakorlatias parancsokat ad arra néz-
ve, hogy a már kimondott szavaink miatti ítéletet hogyan kerülhetjük el. Mert azt
soha sem szabad elfelejteni. Amikor Jézus ezeket a szavakat elmondja, akkor azt
azzal mondja el:
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, ha-
nem, hogy üdvözüljön a világ általa. 5
A folytatásban Jézus azt mutatja meg, hogy milyen gyakorlati lépései vannak an-
nak, hogy elkerüljük a megérdemelt ítéletet.
Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy
atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt,
menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel aján-
dékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy
át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe ke-
rülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó
fillért is.”
Rögtön látjuk ebből azt, hogy az aki a testvérére haragszik, aki bántó, sértő szava-
kat mond róla vagy neki, „annak mint gyilkosnak nincs többé helye Isten
előtt”6. Viheti az áldozatot, teheti az adományát a perselybe, borulhat térdre,
emelheti a kezét Isten felé, jöhet úrvacsorázni – csak éppen az egész hazug, hamis.
Istent nem hatják meg ezek a vallásos cselekedeteink, ha közben őrizzük a haragot
és bántó szavainkért nem keressük a kiengesztelődés útját a testvéreinkkel. Sőt Is-
tentől is hiába kérünk bocsánatot. Az áldozati ajándék az oltárnál a zsidó vallásban
lehetett akár vétekáldozati ajándék is. És a vétekáldozati ajándék is semmi.
Nézzük az adományt. Jézus nagyon határozottan mondja: Istennek nem kell. A hí-
rekben olvastam, hogy egy intézményvezető egy bizonyos szervezettől nem fogadta
el a felajánlott adományt, amit adni akartak. Ez a bizonyos szervezet felháborodott,
hogy ez a vezető alkalmatlan a feladatára. Mert nem számít, hogy ki adja. A példá-
zatból viszont kiderül, hogy Isten nagyon is nézi, hogy mi van az adakozó szívében.
És azt mondja, hogy ha a szívedben harag van, és testvérednek ellened panasza
van, ne add ide az adományodat. Pontosabban: így ne add ide! Előbb rendezd el a
dolgodat, azután add ide. Van velem is elrendezni valód – de vele kezdd!

5 Jn 3:17
6 Bonhoeffer

Gyilkos indulataink 5/7

Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. január 17.

Nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogyan is néz ez ki. Fogalmazzuk át Jézus-
nak ezt a parancsát a mi helyzetünkre. „Ha ott vagy a templomban, és az is-
tentisztelet kellős közepén eszedbe jut, hogy atyádfiának valami pa-
nasza van ellened, hagyd ott azonnal a templomot, és békülj ki vele!
Ne várd meg az istentisztelet végét. Keresd meg atyádfiát és kérj
bocsánatot tőle! Először menj el, és csak azután gyere vissza. Előbb
menj el és békítsd meg atyádfiát, csak azután jöjj vissza imádni Is-
tent.”
Mit is mond Jézus a panaszról? Azt mondja, hogy ha valakinek panasza van elle-
ned. A szavaidért, amit mondtál vagy tettél – bármennyire is jogosnak érezted a fel-
háborodásod. Menj el és békülj meg vele úgy, hogy bocsánatot kérsz. Addig Istentől
is hiába akarsz bocsánatot kérni – ő azt fogja mondani: rendben gyermekem, tudod,
hogy megbocsátok, de ott van ő is – vele kezdd.
Jézus azt mondja, hogy „panasza van ellened”. Nem azt kérdezi, hogy ki ellen van
neked panaszod. Ha leülnénk egy listát írni, hogy ki ellen van nekünk panaszunk
valószínűleg jó hosszú lenne a lista és jó gyorsan elkészülne. De könnyen el tudjuk
mondani: ez ellen ez a panaszunk, az ellen az a panaszunk – ez ezt mondta, az azt
tette, az azt nem tette … de Jézus nem azt kérdezi, hogy ki ellen van neked pana-
szod. Azt kérdezi: kinek van ellened panasza. Ellenem? Rám bárkinek is lenne pa-
nasza? Hogy lehet ilyet mondani? … Ha azt a listát kezdenénk el írni, hogy kinek
van panasza ellenünk, félek sokkal rövidebb lenne, és beleizzadnánk, mire elkészül-
ne. De mit mond a szíved? Hogy hagytad ma ott a családodat? Hogy jöttél most ide?
Beléptél a templomba … az ott ül, akkor én inkább a másik oldalra ülök. Van-e va-
lakinek panasza ellened? Isten azt mondja: Menj el hozzá és mentegetőzés nélkül …
mentegetőzés nélkül, kérj bocsánatot. Azután állj ismét Isten elé és imádd, és add
oda adományodat Istennek – és Isten gyönyörködni fog benned is, meg adományod-
ban is.
Szeretnék egy olyan dolgot mondani, amivel az utóbbi időben nem találkozom a
gyülekezetben, de régebben előfordult, és néha annyira felbuzdul néhányakban a
kegyesség, hogy jobb azért megemlíteni. Tudjuk, hogy a haragos érzés, és a gonosz
gondolatok is bűn. De amíg gondolat marad, maradjon is Isten előtt bűnbánatban a
gondolat, vagy legfeljebb a lelkigondozó tudjon róla. Nem véletlenül mondja Jézus,
hogy „ha valami panasza van ellened.” Odamenni a másikhoz és azt mondani neki:
bocsásd meg, hogy ezt gondoltam rólad – nem egyéb, mint a sértésnek egy nagyon
aljas és sunyi formája. Jézus itt kifejezetten a kimondott sértő szavakról, vagy az el-
követett bántó cselekedetekről beszél. Viszont azt se felejtsd el: ha vissza akarsz ke-
rülni Isten jelenlétébe kérj bocsánatot a szavaidért és a tetteidért.
Ne halogasd! Az utolsó példában Jézus kifejezetten sürget arra, hogy keressük a
másik kiengesztelését. Azt mondja addig tedd meg, amíg megteheted, ne várj addig,
mikor már nem teheted, mert rajtad marad a teher. Ezt vegyük nagyon komolyan.
Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne ad-
jon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bi-
zony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért
is.”
Jézus hasonlatként itt a peres adóssági ügyeket mondja el. Nem arra akar megtaní-
tani elsősorban, hogy hogyan kerüljük el a bírósági tárgyalást, hanem arra, hogy
hogyan meneküljünk meg Isten ítéletének a terhétől. Mert ha nem kérünk bocsána-
tát és a másik meghal, azt gondoljuk, hogy úgy majd egyszerűbb lesz elintézni Is-
tennel a dolgot? Jézus azért beszél erről nagyon komolyan, mert egy ilyen teherrel
végül együtt élni sokkal nehezebb. Odaállni Isten elé és azt mondani: Bocsásd meg
Uram? … Vajon végül nem azzal a kérdéssel szembesülünk-e: „Most jössz hozzám –
de amíg tehetted miért nem mentél oda őhozzá is?”

Gyilkos indulataink 6/7

Hű az, aki ígéretet tett. Gyál, 2010. január 17.

Ezzel sem Jézus, sem én nem akarom azt mondani, hogy egy ilyen tehertől nem le-
het megszabadulni. Isten világosan beszél arról, hogy minden bűn megbocsáttatik 7
– de azért ne halogassuk, a bocsánatkérést, mert késő lehet. Jézus arra hívja fel a
figyelmet, hogy ne menjünk bele a képmutatásnak abba a zsákutcájába, hogy majd
azután akarjuk ezt elrendezni, miután késő. „Amíg az úton együtt van veled.” Vilá-
gos beszéd: amíg teheted, azonnal. Ne halogass addig, amíg késő lesz akár neki,
akár neked.
Egy történettel szeretném befejezni, ami egy amerikai katonáról szól, aki végre ha-
zafelé tartott, miután Vietnamban harcolt. San Franciscoból felhívta a szüleit:
„Anya és apa, megyek haza, de szeretnék kérni tőletek egy szívességet. Szeretném
hazavinni magammal egy barátomat.”
„Természetesen!” - jött a válasz. - „Örülünk, hogy megismerhetjük.”
„De van valami, amit tudnotok kell.” - folytatta a fiú. - „A háborúban súlyosan meg-
sebesült. Aknára lépett, és elveszítette az egyik karját és egyik lábát. Nincs senkije,
akihez mehetne, és szeretném, ha velünk lakhatna.”
„Sajnáljuk, hogy ezt kell hallanunk, fiam. Talán segíthetünk neki egy helyet találni,
ahol lakhat.”
„Nem, apa és anya, én azt szeretném, ha velünk lakna!”
„Fiam,” – válaszolta az apa, - nem tudod, mit kérsz. egy ilyen nyomorék szörnyű te-
her lenne számunkra. Nekünk megvan a saját életünk, és nem hagyhatjuk, hogy
ilyesmi beleszóljon. Úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha hazajönnél, és elfelejtenéd
ezt fickót. Majd csak elboldogul ő is valahogy.”
Alighogy ez elhangzott, a fiú letette a kagylót. A szülők nem hallottak semmi egye-
bet.
Pár nap múlva a San Francisco-i rendőrség hívta fel a szülőket. Értesítették őket,
hogy a fiuk meghalt, miután lezuhant egy épület tetejéről. A rendőrség öngyilkossá-
got feltételez.
A gyásztól lesújtott szülők San Franciscoba utaztak, hogy a hullaházban azonosít-
sák gyermekük holttestét. Felismerték, hogy ő az, de nagy megdöbbenésükre valami
mást is felfedeztek, amiről nem tudtak – fiuknak csak egy karja és egy lába volt.

7 Mt 12:31 „Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az emberek-
nek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.”

Gyilkos indulataink 7/7