Nalini Singh

(Branded by Fire)

Megperzselve

Kedves Mindenki!
Ez a könyv rajongói fordítás! Saját szórakoztatásunkra és a Zárt
csoportunk számára készítettük.
Szeretnénk, ha megtisztelnétek annyival a munkánkat, hogy
semmilyen megosztó oldalra nem tennétek fel, csak saját
használatra/olvasásra szántuk.
Ha igény van rá, jelezzétek és folytatjuk a sorozat fordítását.
Köszönjük, és jó szórakozást kívánunk az olvasáshoz!

Tykee, LeviaAnne

1. Fejezet
Mercy elrúgott egy száraz ágat az útjából és dühösen bámult rá.
„Hülye bot.”
Persze nem erre a kiszolgáltatott botra volt dühös – csak éppen a
balszerencsén múlott, hogy az útjába került, begörbült vállal,
menekült el a falkától és Dorian párosodási ünnepér l.
Émelyít volt, hogy a legjobb barátja mennyire szerelmes volt a
párjába. S t, az összes többi rszem elkezdte peckelni t.
„ Clay nagy boci szemekkelnézett Tally-ra, és had ne kezdjem mi
ment végbe Luc-on és Saschán.”
Aztán ott voltak a legrosszabbak mindközül – Nate és Tamsyn. Hogy
lehetnek még mindig ennyire meg rülve egymásért ennyi év után is.
„ Törvényellenesnek kellene lennie” – vicsorogta. Még csak
gondolni sem mert Vaughra és Faithre.
Úgy döntött, hogy inkább futni megy helyette.
Egy órával kés bb, elég mélyen a falka által védett erd területén,
ahol már nem hallott semmit az éjszakai lények motoszkálásán kívül
a sötétben, leült egy kid lt fa sima törzsére és kifújta a leveg t. Az
igazság az volt, hogy nem haragszik sem az rszemekre vagy annak
párjaikra. A fenébe, annyira rülten örült nekik, hogy az már fájt. De
féltékeny volt. Mindenki párosodott már, kivéve t.
„ Úgy van.” – motyogta. „Elismerem. Én egy nagy, féltékeny gyerek
vagyok.”
Domináns n sténynek lenni az alakváltó társadalomban nem volt
rossz dolog. A n stény alfa ugyanolyan gyakori, mint a hím. De
domináns n sténynek lenni egy leopárd falkában, ahol egyik
domináns hím sem érdekl dött iránta, az rossz volt. És egy olyan

államban lenni domináns n sténynek, amit a leopárdok és a farkasok
irányítottak – ahol a lehet legrosszabb személy mutatott érdekl dést
irányába – na ez extra cseresznyepirosan rossz volt.
Nem mintha korlátozva lenne a saját területére – Dorian már
rámutatott, hogy elmehetne az államból, megnézni nem talál-e
valakit egy másik falkában, de nem tudta rávenni magát, hogy
elhagyja a DarkRivert, nem, amikor a dolgok ennyire kockázatosak
voltak. Persze, az élet kicsit lenyugodott az Ashaya, Dorian párja
elleni emberrablási kísérlet óta, de ez egy feszült nyugalom volt.
Mindenki a következ lépésre várt–függetlenül attól, hogy az a
gyanúsan csendes Mentál Tanácstól vagy az újonnan színre lépett
er szakos Emberi Szövetségt l fog jönni.
Ez bizonyos volt.
Mint DarkRiver rszem, meg kellett volna fontolnia a védelmi
stratégiájukat, a lehetséges forgatókönyveken kellett volna dolgoznia.
Ehelyett, szinte meg rült a vágytól, nem tudott másra gondolni csak
a lázra a testében, az éhségre a torkában, a kínzó karmolásra minden
sejtjében, minden lélegzetében. Az intim érintésre ugyanannyira
szüksége volt a ragadozó lelkének, mint ahogy az erd t hívta az
otthonának, de a dolog talán nem lenne olyan rossz, ha nem próbálna
megbirkózni a pár nappal ezel tti beszélgetéssel, amit Tamsynnal, a
falka gyógyítójával folytatott korábban.
Mercy volt az, aki kimondta. „Nagyon valószínű, hogy pár nélkül
maradok.”
„Nem tudhatod” –kezdte Tammy, ráncolva a homlokát – „még talál”
„Ez nem úgy megy. Lehet, hogy nem leszek képes együtt lenni
senkivel. Tudod, hogy ez megesik.”
Tammy kelletlenül lehajtotta a fejét és bólintott. „ Az esély erre
magasabb a domináns n stényeknél, mint a hímeknél. De
képtelenség, hogy elengedd…hogy feladd. Pláne, a társadat.”

És az egészben ez volt a vicc, gondolta Mercy. Talán egy párt akar
mindennel együtt, de ha feltűnik egy és az eléger s, de nem veszi
partnerszámban, ami szükséges lenne, el fordulhat, hogy ellenáll és
nemismerné el t a megfelel mértékben, ami nélkülözhetetlen lenne
egy igaz párzási kötelékhez. Oh, a párzási ösztön valószínűleg
meggy zné, hogy fogadja el szeret nek, talán többnek is…de ha a
leopárd nem igazán elégszik meg vele, akkor el fordulhat, hogy
id nként hónapokig barangolna, és csak akkor jönne vissza, ha már
nem tud küzdeni a vágy ellen.
Ez egy speciális kínzás volt azoknál a n stény leopárdoknál, akiknél
már a gondolat is fojtogató volt, hogy bármilyen hím rendelkezzen
felettük. Ha ezt valamilyen módon megpróbálná,- hacsak nem derül
ki a párjáról, hogy egy gyenge alárendelt – de a lány soha sem
vonzódna valaki ilyenhez, tehát ez nem lehet ség – akkor a férfi
megpróbálná uralni majd t.
„Nincs szükségem párra,” mormogta, felbámulva a fényes körre a
kora szi holdra. „De nem tudnál küldeni egy kedves, szexi, er s
férfit, akivel táncolhatnék? Szépen kérlek?” Már közel nyolc hónapja
nem volt szeret je és ez már minden szinten kezdett fájdalmas lenni.
„Nem kell okosnak lennie sem, csak legyen jó az ágyban.” Elég jó,
hogy levezesse a feszültséget a testében, hogy az újra rendesen
működjön.
Mivel a szex nemcsak szimpla élvezet egy olyan macska számára,
mint a – ez a vonzalomról, a bizalomról és minden egyéb jóról
szól. „Bár ebben a pillanatban a jó öreg forró szex is szóba jöhet.”
Ez volt az a pillanat, amikor Riley kisétált az árnyékok közül. „
Viszket cicus?”
Összezárta a lábait, a szemeit összehúzta, miközben tudta, hogy a
férfinak szándékosan a hátszélben kellett maradnia, hogy
odasettenkedhessen hozzá. „Kémkedünk?”

„Amikor olyan hangosan beszélsz, hogy attól még a halottak is
felébrednek?”
Megesküdött volna, hogy g z jön ki a fülén. Mindenki azt gondolta,
hogy Riley csendes, praktikus, alapos. Csak tudta, hogy van benne
egy kis gonoszság, amivel szereti bosszantani a lányt, amennyire
csak lehetséges. „Mit akarsz?” Ez a morgás ugyanannyira jött a
leopárd szívéb l, mint a n éb l.
„Meghívtak Dorian párosodási ünnepségére.” Lassú mosolyával
gúnyolódott rajta, megtorlásként. „Elég nehéz volt nem észrevenni,
hogy felégeted a helyet. És most nem a hajadról beszélek.” Szemei
elid ztek a hosszú tincseken, amik a mellét simogatták.
Mercy nem jött könnyen zavarba, de az arca most lángba borult.
Mert, ha Riley tudta, hogy tüzel – mint egy rohadt vadmacska! –
akkor az egész falka tudta. „Szóval, követtél abban reménykedve,
hogy majd a normákhoz képest lealacsonyodom és lefekszem egy
farkassal?”Szándékosan úgy ejtve a farkast, mintha az egy
étvágygerjeszt csúszómászó lenne.
Riley álla megfeszült a borosta alatt, ami egy árnyalattal sötétebb
volt, mint a mély gesztenyebarna színű haja. „Meg akarsz karmolni
cicus? Rajta.”
Ökölbe szorította a kezeit. A lány nem volt ekkora szuka. De a
nyavalyás Riley tudta, hogyan húzza ki nála a biztosítékot. „ Bocsi,
de nem verek meg védtelen kölyköket.”
Nevetett. A férfi tényleg nevetett. Rásziszegett. „Mi olyan vicces?”
„Mindketten tudjuk, hogy ki itt a dominánsabb…és az nem te vagy.”
Ez betett. A lány egy rszem volt. És mi van akkor, ha a férfi meg
egy hadnagy? Ez nem változtat azon a tényen, hogy ugyanazt a
helyet foglalta el a DarkRiverben, mint a férfi a SnowDancerben. A
farkas átlépett egy határozott vonalat – és mivel nem szexelt, ezért a
frusztrációját er szakkal tudta csak lerendezni.

Az érzés kicsit több volt a megvadulásnál, lecsapott.
Riley már készen várt rá. Szemrebbenés nélkül kivédte a combjára
mért rúgást, megállította t az ütésben és lefogta egy kézzel.
„Harcolj!” Kiáltotta. Szüksége volt egy jó, izzasztó tréningre, talán
elvenné egy részét a torokszorító dühének. A csizmás lábai betaláltak
a bordáiba. Meghallotta a morgást és elvigyorodott. „Nem vagyunk
olyan gyorsak, farkaska?”
„Próbállak,” mondta, blokkolva a következ
„nem bántani téged.”

ütéseket a karjával,

„Nem vagyok egy kibaszott hercegn ,” morogta, megcélozva a
legsebezhet bb részét a férfi testén – igen, igen ez nem volt fair. De
Riley akarta. Oh, ember, akarta. „Cicusod ezt, Kincaid.”
„Francba, Mercy!” Megragadta a lábát, ami majdnem lecsapódott az
ágyékába és átfordította a lányt. Er feszítés nélkül. Zihált, amint
rájött, hogy pontosan meddig tartotta vissza a leveg t, megpördült a
leveg ben és könnyen a lábára ereszkedett.
„Adhatok neked valamit,” mondta, lehajolva a lánnyal szemben,
ahogy köröztek egymás körül. „ Tudod a mozdulatot…cicus.”
Adrenalin száguldott végig rajta, forrón, mint a folyékony tűz. „
Jobban, mint egy felkapaszkodott pásztorkutya egyébként.” Akár
megtarthatta volna a hangsúlyt, de az izzadó feszes fekete póló alatt
megváltozott a táncoló, gyors ütemben ver szíve. „Karmok kint.” Ez
volt az egyetlen figyelmeztetés, amit adott, miel tt támadt volna.
Nem is látta, hogy mozdult. Az egyik pillanatban már majdnem
megkarmolta az arcát – oké, éppen csak karcolta a férfit, mert ez nem
egy halálig tartó harc, – a másikban már a hátán feküdt a csuklói a
földbe csapódtak és egy er s ökölmegragadta ket. „Oooohmp.”
Minden leveg kiszakadt bel le, ahogy a férfi alsó teste a földre
szegezte az övét. A rohadék nehéz volt, tiszta izom a szilárd
csontozat fölött.

„Ismerd be.” Az orra majdnem érintette az övét.
„Ahogy kívánod.” A csokoládé színű szemekbe mosolygott
önelégülten. „Gyere közelebb.”
„Hogy aztán megharaphass?” Kivillantotta a fogait. „El bb ismerd
be. Aztán majd közelítek.”
„Nem ebben az életben.” Ha engedne, akkor elismerné a férfi
dominanciáját, legalábbis ma estére.
„Akkor azt hiszem, rá kell vennem téged.”
„Próbáld meg.” Mosolygott, majd a torkára ment és majdnem
elkapta, mikor - egy illegális mozdulatot használva, – a férfi
átfordította, megint odapréselve a levéllel borított földhöz, a
csuklóját még mindig vasmarokkal összezárva a feje fölött. „Csaló.”
„Mondja ezt az a n , aki megpróbálta a golyóimat a torkomig rúgni,”
mutatott rá, s megnyalta a sót a b rén egy lassú és igen kihívó
mozdulattal.
„Meg foglak ölni.” Inkább sziszegte, mint mondta.
A férfi megharapta t.
A puha, érzékeny helyen a nyaka és a válla között.
Érezte, hogy az egész teste reszket belülr l kifelé az égbekiáltó
er fölényt l. „Hagyd abba.” Rekedten ejtette ki, nem olyan
elutasítóan, mint amilyennek szánta.
Elvette a száját a lányról. „Már megjelöltelek téged.”
„Ez egy farkasos hülyeség. Én macska vagyok.”

„Még mindig csapdában vagy alattam.” Hozzádörgöl zött a
nyakához. „ És a szagod alapján forró vagy, nedves és készen állsz.”
A hangja mélyült, miközben átment farkaséba.
A meleg a lány combjai között egy pulzáló dobpergéssé vált. A
gyomrában a szükség egy ördögi hullámot vetett. Istenem, éhes volt,
annyira érzékien éhes. És Riley tartotta t, a fogása törhetetlen.
Abban a pillanatban a leopárdot nem érdekelte, hogy nem macska.
Csak az érdekelte, hogy er s volt, szexi és felizgult.
Azon kapta magát, hogy felemeli a testét a férfiéhoz, anélkül, hogy
ráébredt volnahozzádörzsölte a fenekét csábítón, hívogatóan. „Ha
bárkinek elmondod, kitépem a szívedet.”
„A beszélgetés nem az, ami most éppen érdekelne.” Miközben
elengedte a kezét, hagyta, hogy a hátára forduljon… csak azért, hogy
széthúzhassa a lány combjait és az erekcióját szorosan
hozzányomja.Minden, amit a lány tenni tudott, hogy nem nyögött fel
hangosan.
A férfi felemelte magát a karjaira, és lenézett rá a farkas szemeivel –
fekete
szemek
körülötte
borostyánszínű
gyűrűvel,
ami
kihangsúlyozta a gazdag, barna íriszen, hogy a tekintetét az éjszakai
izzás szította. „Mennyire keményen?” A szexualitása egy si er
volt, ami a lány b rén csattant.
„Durván.” Azt akarta, hogy megjelölje, addig használja, míg
kicsavart és kábult nem lesz az örömt l. És ugyanazt akarta tenni
vele. Megragadta a kezével a vastag, selymes haját, lehúzta a fejét és
megcsókolta t, miközben a torka mélyér l morgott. Megmarkolta a
torkát egy kézzel és könnyedén megszorította. „Viselkedj.”
Ezúttal a lány harapta meg a férfit.
Er teljes morgás hagyta el a száját, darabonként Riley Kincaid
hozzáadta a farkasát és megmutatta, hogy miért is pontosan
a
SnowDancerek rangid s hadnagya. A fels je foszlányokban volt
miel tt pislogni tudott volna, a melltartója követte ugyanabban

pillanatban. A keze megszorította a lemeztelenített húst, a
gömbölyded íveket és mikor elszakította az ajkait az övér l, hogy
lejjebb mozduljon, tudta, hogy fogaitis érezni fogja.
Amit nem tudott az az volt, hogy Riley megszívta a mellbimbóját,
mintha az lenne a kedvenc nyalánksága, miel tt belemélyesztette
azokat az er s fogakat a lány finom húsába. A háta felívelt az erd
talajáról, és hevesen megszorította a sima vállát. Hová tűnt a férfi
inge? Nem érdekelte. Minden, amit tudott, hogy egy nagyszerű hím
izmai voltak a kezei alatt, és óó, ez jó érzés volt.
Figyelmen kívül hagyta a férfi morgását, felhúzta a fejét a melleir l
és megint megharapta az ajkát. A farkasnak, Rileynak gyönyörű
szája volt. Hónapokon keresztül bele akart harapni. Így is tett. Aztán
végigcsúsztatta az ajkait az állán és a nyaka fölött. Só és férfi és
farkas.
Farkas. Ellenség.
A macska újra vicsorgott.
De a vicsorgást elűzte a forróság. Jó íze volt a férfinak.
Mikora férfi feltekerte a kezére a derékig ér haját és hátrahúzta a
fejét egy újabb csókért, nem tiltakozott. Ugyanolyan vad volt, mint
az els , nedves és nyers, tele szexuális gyönyör ígéretével, semmi
visszafogottság. „Most.” rendelkezett a lány, mert szétfeszítette a
testében közelg vibrálás, az egyre szorító szükség.
„Nem.” Lecsúszott a testén és hirtelen a lány nadrágja és a bugyija is
eltűnt. Érezte, hogy végig simítja a karmaival a combja bels részét
és tudta, hogy ez volt a célja. Semmi fájdalom, nem is igazi érintés.
Csak egy célzás.
Csak annyi, hogy emlékeztesse a macskáját, mit tudna tenni vele.
Éppen elég, hogy izgalmában a sztratoszféráig dugja t.

„Az istenit farkas.” Fojtottan átkozódott.
Miközben beterítette a combjait az er s, kérges kezekkel,
hozzányomta a száját. Felsikoltott. Riley látszólag nem volt olyan
hangulatban, hogy lassú és egyszerű legyen. Nyalta a lányt kemény,
határozott mozdulatokkal, szívta majd megcsípte. Az orgazmus
annyira keményen száguldott keresztül rajta, hogy tudta az izmai
holnap tiltakozni fognak.
A férfi tovább használta rajta a száját, azokat a fogakat, és érezhette a
lány testén, hogy egy nevetségesen rövid id után megint
összerándult. De a lány többet akart, mint egy kirobbanó öröm.
Megragadta a vállát, húzta a férfit, tudva, hogy nem lenne képes
megtenni, ha nem működne együtt. Ez bosszantotta volna...bármely
más helyzetben. „Csináld farkas.”
A keze a hajában, fájdalmasan hátrahúzta a fejét. „Mi a nevem?”
Végigkarmolta hosszában a hátát. Még csak nem is rezzent össze. „
A nevem cicus. Mond a nevem.”
„Mr. Nagydarab Maradi(Mr. Mud Stick; Muddie), röviden Maradi,”
mondta, miközben hozzádörzsölte magát egy kemény lökéssel a
farmer borította merevedéshez; a szövet durvasága kitűn érzés volt.
Még jobban tetszene neki a meztelen b r érintése, de a férfi nem
mozdult.
„Mond ki, vagy ma nincs tovább a számodra.”
A szája tátva maradt. „Baszd meg.”
„Hamarosan ezt fogom tenni.” Újra megcsókolta a lányt,
összekuszálódott nyelv és fogak és a megszelídíthetetlen hím
hatalma. „Most” –lökött rajta egyet, engedve a lánynak, hogy
megérezze azt a nehéz, sötét forróságot, ami az övé lehetne –„mi
akibaszott nevem?”

Nagy volt a kísértés, hogy továbbra is vicsorogjon a férfira, de a b re
síkos volt az izzadságtól és a férfi nagy volt, vad és ínycsiklandó
fölötte. És azt akarta, hogy benne legyen. Most. „Férfiak meg az
egójuk.” morogta, csak hogy felidegesítse egy kicsit. „Most csináld
Riley. Vagy találok valaki mást.”
Tartotta a fejét, egy hosszú másodperccel tovább miel tt csökkentette
a távolságot az arcuk között, azok a borostyánszemek pontosan
elmondták neki ki volt az, aki kitölti t belülr l abban a pillanatban.
„Mit mondtál?” Csendes, nyugodt szavak.
Megint megkarmolta a hátát. Ez alkalommal a farkas rámorgott, és a
következ néhány percben eltelt dühvel, letépte a maradék ruhát és
miközben a csókjaival pusztította, az öröm kiáltásai vegyültek a
nyögések közé. És hirtelen meztelen volt felette. Er s, forró,
gyönyörű. Felemelkedett vele szemben, közben érezte, hogy a szeme
átmegy a leopárdéba, ahogy egy kézzel a combján lent tartja t és
megbökte a felágaskodó hosszával.
Lenyúlt, hogy megérintse, de a férfi rámorgott. Normális esetben
visszamorgott volna rá, de elérte, hogy olyan rohadtul jól érezze
magát. Úgyhogy a másik lábát a teste köré tekerte és belefúrta a
kezét a hajába, ringattaa testét felfelé. „Magamban akarlak érezni.”
Elkezdett behatolni. Mély leveg t vett. A férfi kemény volt, mint a
szikla és elég vastag ahhoz, hogy az izmait kiszélesítse egészen a
fájdalom szélére. Megborzongott. „Még.”
A szaván fogta, lassan nyomult belé, intenzív erotikus fókusszal,
hogy már a bels izmai görcsös extázisban kezdtek rángani, miel tt
még teljesen benne lett volna. Aztán benne volt és még soha nem
érezte magát ennyire teltnek az életében. De csak néhány
másodpercet adott neki, hogy megszokja, miel tt az ajkai még
egyszer lecsaptak a lányéra, olyan er vel csapódott ki és be a testébe,
amivel a leopárd is büszkélkedhetett. Farkas vagy sem, ezzel a
férfival megérte táncolni.
Együtt mozgott a férfival, visszacsókolta, végigfuttatta a kezét a
testén és rászorította, csak azért, mert megtehette. A földhöz rögzítve

tartotta a lányt, úgy fogva, mint aki tudja, hogy milyen nagy
szüksége van egy jó, kemény dugásra. Mikor elélvezett, az egy éles
kiáltás volt, buján összeszorult a forró vastagság körül, és a szemei
mögött csillagfények robbantak.
A fények folyamatosan vibráltak még azután is, hogy visszatért a
földre. Riley még mindig forró és felizgult volt benne, er teljes
lökésekkel pillanatok alatt átlökte t egy másik csúcsba. Ezúttal
farkas módjára harapta meg a férfi nyakát, és ez végre t is átlökte
vele együtt a csúcsra.

2. Fejezet
Másnap kora reggel, egy karcsú mentál n besétált egy étterembe
San Diego déli részén, leült, az aktatáskáját maga mellé téve. Az
elvárásoknak megfelel en sötétszürke ruhát viselt, egy deréknál
karcsúsított dzsekivel és egy személyre szabott nadrágot ugyanabból
az anyagból. Az ing gallérja tiszta fehér volt, a körmei ápoltak,
vagyis rövidek és tiszták.
A pincérn mosolygott, de nem számított válaszra. Minden mentál –
azok kivételével, akik nemrégiben megszöktek – érzéketlen robotok
voltak. Hallott pletykákat arról, hogy nem így születtek, hogy az
érzelmeket kiképzéssel távolítják el magukból. Átkozottul hülye
dolog ez, ha t kérdik. Milyen az élet szeretet és nevetés nélkül?
Igen, az út mentén volt néhány elhullajtott könny, de héé, ez az élet.
Az élet velejárója.
De nem mondta ki, hogy mi jár a fejében – a mentálok
érzelemnetesek voltak, de korrekt borravalót adtak. Ennél jobb volt
néhány olcsó csaló, akit l megremegett a lába, majd negyedév után
tovább állt. Bármelyik nap kiszolgál egy mentált. „Mit hozhatok?”
Kérdezte, miközen régimódian feltartotta a jegyzettömböt. Ez volt
az, ami miatt ez a hely fenn maradt – a nép a „hangulat”miatt jön,
ahogy a f nök mondani szokta.
A n nevetett rajta - az öreg a férje volt, de tartania kellett vele a
lépést – de igaza volt. Az emberek szerették a fából készült
asztalokat felettük kockás abrosszal, az emberi kiszolgálást szemben
a megrendelésre beépített táblaképekkel, még a régi zenegépet is,
amit esténként kapcsoltak be. Ezért van itt nagy emberi és alakváltó
forgalom.
Az a néhány mentál, akik többnyire betévednek ide, úton vannak egy
találkozóra a városba. Ez is ilyen típusnak tűnt. Csinos, azokkal a
ragyogó zöld szemekkel és az irigylésre méltó világos bronzszínű

b rrel. A mentálok id nként igazán feltűn ek – talán az anyaméhben
kísérleteznek a génjeikkel, gondolta a pincérn .
„Drágám?” Automatikusan kérdezte, mikor a n nem válaszolt.
A n i mentál pislogott miközben bámult rá.
És a pincérn esküdni, mert volna, hogy kétségbeesést látott azokban
a szemekben.
Ezután az aktatáska felrobbant.

3. Fejezet
Riley arra ébredt, hogy a testvére, Andrew ül az ágya végében,
kezében egy bögre kávéval, széles vigyorral az arcán. „ Szép trükk
tesó,” mondta. „ Lezuhanyozni, miel tt lefeküdnél. Valószínűleg
még a patakban is megmártóztál miel tt hazajöttél volna.”
Riley csak várt. Drew igazán jó volt abban, hogy elérje az
embereknél néhány ravasz célzással, hogy kiöntsék neki a szívüket,
amir l már egyébként is mindent tudott. Arra fogta ezt, hogy a
középs gyerek. Riley arra fogta ezt, hogy egy rohadt okostojás.
„De elfelejtetted kiüríteni a mosodai kosaradat.”
„A mosodában szimatolsz most már?” Felemelte a szemöldökét
tudva, hogy Drewnak nincs semmije. A ruhái megsemmisültek –
farkas formában jött vissza. És fejestül megmártózott egy fagyos
tóban miel tt visszatért. „Tényleg szükséged van arra, hogy lefeküdj
valakivel.”
„Oh, mi most nem az én szexuális életemr l beszélünk.” Megint egy
széles vigyor. „A tiéd jóval érdekesebb.”
Riley a hátán maradt fekve, és érezte a lágy sajgást a vállaiban.
„Miért vagy itt? Ezen a héten Los Angelesben kellene lenned.”
Drew-t nemrég el léptették – egy olyan szerepbe, ami szükségessé
teszi, hogy különböz városokban kóboroljon, amik a SnowDancer
hatásköre alá tartoznak, hogy ellen rizzen és jelentést tegyen a
SnowDancer alfának, Hawkenak.
Ez egy szükséges kötelesség volt.
Mert a SnowDancer megtanulta, az el z évi hófehér hideg télben,
hogy nem minden farkas jó. Nem minden farkas védett. A tanulság
mélyen lesújtott a falka szívében, és még azóta is vérzett. De ez a
fájdalom nem akadályozta meg ket abban, hogy helyrehozzák a
hibát, így az nem történhet meg újra.

Ezért Andrew új pozíciója, hogy Hawke szeme és füle azok között,
akiket egyébként figyelmen kívül hagynak. Egy kis csapatott
vezetett, azokból a férfiakból és n kb l, akik feltétel nélkül hűek a
SnowDancerhez, emberek, akik kivágnák a szívüket, semhogy
ártatlanokat bántsanak. Mindannyian könnyedén mosolyogtak és
könnyedén barátkoztak.
Drew különösen jó volt abban, hogy bárki elbeszélgessen vele akár a
semmir l is. Ez volt az oka annak, hogy Riley megtanult nagyon
óvatosan válaszolni öccse látszólag jámbor kérdéseire.
„Cseréltem Kierannal.” monda most Drew. „Valakit el akart kerülni
a barlangban.
Riley pontosan tudta, hogy ki az a másik katona, akit el akart kerülni.
„Szakított a legutóbbi barátn jével.” A tény az, hogy Kieran
technikailag ember, akit gyerekként a falka befogadott, de nem úgy
tűnt, hogy ez megakadályozná, hogy úgy portyázzon, mint egy
farkas. „A n ki akarja véreztetni, ahogy hallom.”
„Gondoltam”. A csillogás visszatért a szemébe. „Szóval ki volt?”
„Azt hittem tudod?”
Drew mogorván nézett. „Tudom, hogy lefektettek. Csak id kérdése,
míg kiszagolom az igazságot.”
„Üsd ki magad.” Elkezdett felkelni, aztán rájött, hogy miért is fáj a
válla. Mercy keményen megkarmolta. Ez a férfinak adott egy kis
szünetet. Riley farkasát megmosolyogtatta. A karmolásának nyomait
viselni kitüntetett megtiszteltetés – mert ez azt jelentette, hogy
akkora örömet szerzett neki, hogy megfeledkezett magáról. Ha
igazából is a szeret je lenne, megmutathatná ket, hogy mindenki
lássa.
De nem tudta, hogy mit is jelent neki a n . Kivéve, hogy a n
gyorsabban forrósította és dühítette fel, mint bárki más. Így maradt a

hátán, brutálisan tudatában annak, hogy egyszeri alkalom már nem
lesz elég. Közel sem elég. A hasa összeszorult. „Menj el Drew.
Kicsit kés bb kelek fel.”
„Hmm, azt akarod, hogy elmenjek. Miért?” Drew belekortyolt a
kávéjába. „Talán azért, mert a n stény macska megjelölte a nagyra
becsült hadnagyot?”
Riley alig tudta megállni, hogy reagáljon a n stény macska
megjegyzésre. Esze ágában sem volt elrejteni a Mercyvel való
összegabalyodást – meglehet pokolian frusztráló volt, királyi
fájdalmat okozott a seggének, de egy hihetetlenül er s, szexi n
volt, akit bármelyik hím büszkén hívott volna a szeret jének. De
id re volt szüksége, hogy kitalálja mit is kezdjen ezzel. Abban a
pillanatban, ahogy a gondolat megfogant a fejében, hallotta Mercy
hangját a fejében, egy töredék emléket a dulakodásukból.
„Jézus Riley, szoktál te reagálni?”
„Amikor szükséges.”
„Amikor szükséges.” Tökéletesen utánozta a hangját. „ Mentálnak
hívnálak, de azt hiszem, hogy ez sértés lenne a mentálokra.”
„Érzek.”
„De az érzésid tíz különböz szűr n mennek keresztül, miel tt
kiengednéd ket.” Felfogta a haját, összekötötte a válla felett.
„Engem nem zavar – kivéve, mikor az rületbe kergetsz ezekkel a
terveiddel.” A „terv” szó körülbelül hét szótag hosszú volt. „Néhány
helyzettel megbirkózunk, ahogy azok, majd felmerülnek. Nincs
szükségünk színkódolt folyamatábrára.”
Természetesen neki nem volt folyamatábrája. Mercy egyszerűen
szerette addig rángatni a láncait, amíg csak lehetséges. „Azt hiszem
meg kellene látogatnod Brennát.” Mondta Andrewnak, mikor látta,
hogy öccse ülve maradt. „A helyzet, hogy és Judd veszekedtek.”
Riley kedvelte Juddot, de a férfi a kishúgával párosodott – és Riley

élt a jogával, hogy id közönként egy kicsit zaklassa t. És arra
használja, hogy elvonja magáról az öccse figyelmét. „Velem nem fog
beszélni, menj gy z dj meg róla, hogy nem nyomja el.”
Drew olyan gyorsan hagyta ott, hogy a nyomában szelet kavart. Riley
azon töprengett, hogy vajon Judd meg ütné-e Drewt a nemkívánatos
– és teljesen felesleges – beavatkozásért.
„Úgy kell neki.” motyogta, felemelkedett és ellopta a kávét, amit az
öccse hagyott ott. Judd el bb vágná le a karját sem minthogy Brennát
bántsa. Ezért volt még életben. Mert amíg Rileynak nem volt Mercy
és a lány lélegzetelállító, élénk természete,addigmélyen érzett.
És szerette a húgát, olyan er vel, hogy a lány id közönként
védelmez medvének hívta a férfit. Nem érdekelte. A falka sokat
segített, de Riley volt az, aki vigyázott Brennára azóta, hogy a
szüleik meghaltak, Riley volt az, aki megcsókolta a sérüléseit és
megnyugtatta a rémálmai után. Attól a tényt l, hogy a húga
párosodott még nem vesztette el a jogot, hogy vigyázzon rá.
A bűntudat és a düh egy darabja még mindig ott volt a szívében.
El z éjjel nem álmodott, de a fájdalom ott volt, az mindig ott volt.
Mert az igazság az, hogy amikor Brennának legnagyobb szüksége
lett volna rá, elbukott. A rohadék mentál, Santano Enrique bántotta
a húgát, annyira, hogy az majdnem megtörte a lányt.
„De nem tört meg. Kurvára túlélte, és az utolsó dolog, amire neki
most szüksége van az egy önmarcangoló testvér.” Megint Mercy
hangja, azokkal a szavakkal, amiket a lány vágott hozzá, mikor
rámordult egy alkalommal azután, hogy Brennát megmentették.
Mit mondana, ha hallaná a gondolatait most?
Hátranyúlt, hogy megérintse a vállát, vonakodva elmosolyodott,
amikor a dühe visszavonult a vágy els hullámai alatt. Ha tudta
volna, hogy ez ilyen jó lesz közöttük, azt mondta volna, hogy a
pokolba az önkontrollal és már hónapokkal ezel tt utána ment volna.

Ez, gondolta, miközben besétált a fürd szobába, egy olyan hiba, amit
nem fog megismételni.
Mire Drew visszatolta a seggét az ajtón, Riley már felöltözött és
rántottát evett. „Nem láthatók zúzódások.” Mondta, szemei
végigfutottak Drew mellkasán. A testvérét tavaly télen szíven l tték,
a vére skarlátvörösrefestette a havat, Riley farkasa nem tudta
megállni, a közvetlen közelében automatikusan ellen rizte. „Vagy
Judd jó hangulatban volt, vagy a bordáidnak pokolian kell fájniuk.”
„Nevess, ha akarsz,” mondta Drew, gonosz vigyorral az arcán. „De
mostmár Brenna is tudja, hogy valami történt.”
Remek. Ha Drew kíváncsi volt, akkor Brenna hajthatatlan. „Neked
nincs életed, Drew.”
„Akkor gondolom nem bánod, ha beleütöm az orromat a tiédbe.”

Mercy feküdt az ágyában, a t le megszokott ébresztési id ben és a
mennyezetet bámulta a kabinjában. Fájt mindene, mint a fene, meg
volt jelölve harapással, karmolással, és zúzódássokkal, és ett l kedve
támadt dorombolni. Nem mintha elmondaná neki valaha is, de Riley
tudta, hogy mit csinál az ágyban. Vagy az erd talaján.
A farkas nemcsak majdnem az öntudatlanságig szexelt vele, de t le
kapta élete eddigi legjobb orgazmusát. És ez egy kissé kínos volt. A
legjobb szexe egy farkassal volt. Szánalmas. Kivéve, hogy a teste azt
mondta neki, hogy fogja be és csak dagonyázzon. Mert ez jó érzés
volt. Elég jó, hogy talán meg akarja ismételni.
„Nem.” mondta magának, abban a pillanatban, ahogy a gondolat
felütötte fejét. „Egyszeri – és az éjszaka legnagyobb része
határozottan egyszeri eset volt –hibának számítjuk. De ha még
egyszer megteszik, akkor a férfi elkezd gondolkodni azon, hogy jogai
vannak felette.” Ismerte a ragadozó alakváltó hímeket. Szerették az

irányítást. Különösen kedvelték, ha a n ik engedelmesek voltak. És
Riley egy nagy adag tesztoszteronnal ellátott neandervölgyi farkas
volt – aki azt gondolta, hogy az alárendeltségre nála joga van.
Horkantott. „Nem ebben az életben.”
Az izmai sóhajtva tiltakoztak, miközben megfordult. Tegnap este
lezuhanyozott, de egy forró fürd kétségtelenül jól jött volna. És egy
masszázs. A falkatársai közül bárki boldogan megadná neki az
utóbbit egyszerű barátságból, de akkor meglátnák a jeleket a hátán.
El tudta képzelni a reakcióikat, ha rájönnének, hogy mocskosan
együtt volt egy farkassal. A SnowDancerek a szövetségeseik voltak,
de a leopárdok és a farkasok nem könnyen keveredtek. Az igaz
barátság fene sok id t vesz igénybe. És bár nagyot szexelt Rileyval –
oké, forró, csodálatos szex volt – de nem volt a barátja, egyik sem.
A legtöbbször már a puszta lélegzése is pokolian irritálta.
Ugrott egyet, ahogy csipogott a kommunikációs panele. Er feszítés
volt, hogy kinyújtsa a kezét a meleg burokból és végignyúlva
felvegye a hordozható telefont. „Igen?”
„Kapcsold be a képet, Mercy.”
Minden lustaság kiszállt bel le. „Nagyi?”
„Persze, hogy én vagyok. Most a képet. Siess, te lány. A nagyapád
vár, így még betudunk szorítani egy kis vízszintes tangót a találkozó
el tt.”
Mercy elpirult. „Annyira nem volt szükségem erre a képre a
fejemben. És nincs kép – meztelen vagyok.” Ami miatt aggódott,
hogy a sasszemű nagyanyja észreveszi Riley harapásnyomát a
nyakán.
„Nincs semmi olyanod, amim nekem ne lenne.” mondta a nagyanyja.

„Nagyi.” Akarata ellenére elmosolyodott. „Nem vagyok a falkád
tagja, így ne játszd az alfát nekem.” Az anyai nagyanyja vezette az
AzureSun falkát lent, Brazíliában. Isabella rszemei mellette álltak,
ahogy öregedett, mert az alakváltóknál nem minden az er r l szólt –
a kor és a tapasztalat éppúgy számított. Nem mintha a nagyanyja nem
volna fenomenálisan jó formában.
„Nem játszom az alfát, Mercy lányom. Én alfa vagyok.” Ezt egy
olyan n nyugodt önbizalmával mondta, aki pontosan tudta, hogy ki
volt és nem adott rá okot, hogy bárki mást gondoljon. „És ennek az
alfának van egy ajándéka számodra.”
Minden egyes sejt Mercy testében megfeszült. „ Nagyi? Mit tettél?”
„Ne légy annyira aggodalmas drágám. Tudom, hogy azt mondtad,
hogy nem hagyhatod el a falkádat, hogy megnézd az egyik rszemem
nem lenne-e jó párodnak, de mi itt lent egész nyugodtan vagyunk,
ezért felküldöm hozzád Eduardót és Joaquint.”
Ó. Édes. Istenem. „Nagyi, nem kell kerít t játszanod. Már találtam
valakit.” Akivel vadul szexelt, de nem gondolta, hogy a
nagyanyjának ezt a részt hallania kellene.
„Tényleg?” Egy éles hang. „Kevésbé domináns?”
Mondd ki a nevem cicus.
A karmai kipattantak, azzal fenyeget zve, hogy szétszaggatják a
leped t. „Nem.”
„ a társad?”
A leopárd vicsorgott az ötletre. „Mi csak - ”
„Akkor nem árt, ha nagyobbak a választási lehet ségeid.”
Mercy mindene azon volt, hogy megfojtsa a készüléket. „Nagyi,
komolyan nincs szükségem segítségre. Ne küld fel az rszemeidet.”

Elkerülni, két kétségtelenül eltökélt hímet, nem volt benne a
közeljöv re vonatkozó elképzeléseiben. Különösen nem, amikor úgy
látszik, hogy testének egyetlen vágya egy farkas volt, akit nem
egyszer halállal fenyegetett meg.
„Kés ,” mondta Isabella. „Már napokkal ezel tt tisztáztam Lucassal
– az embereim már valószínűleg a területeiteken vannak. És ha k
nem jönnek össze, akkor van még számos más rszemem, akik azt
gondolják, hogy kiváló párjuk lehetnél.”
Mercy ököllel verte a homlokát. „Egyenesen visszaküldöm
Nincs szükségem komplikációra.”

ket.

„Hát persze, hogy van kedvesem. És ha az embered, akit kinéztél
nem tud kezelni egy kis versenyt, akkor ki kell szállnia a játékból.”
Megváltozott a hangja, tiszta alfává vált. „Er s emberre van
szükséged Mercy. Ellenkez esetben taposd ki a szívét és edd meg
reggelire.”
„Köszi.”
„Ilyen az élet, cicám” Egy alig hallható suttogás. „Er s emberekr l
beszélve, a nagyapád a türelme végét járja. Beszélni fogok veled
miután találkoztál Eduardóval és Joaquinal.”
Azon volt, hogy a készüléket az ágyra tegye, amikor az újra
megszólalt a kezében. Ezúttal megnézte a hívásazonosítót. „Lucas?
Mi a helyzet?”
„Azt akarom, hogy fuss és ellen rizd a Ligetet. Valami van ott,
aminek nem kellene ott lennie.”
Az elméje átváltott rszemmódba. „Mint legutóbb?” Akkor egy áruló
sebesült mentált találtak. Következménykén majdnem megölték
Doriant és Ashayát.
„Nem.” Lucas hangja komor volt. „ A hegyen halott szag van a
leveg ben.”

4. Fejezet
Jeges víz az ereiben. „Mentál, ember vagy alakváltó?”
„Nem er sítették meg – hívj, ha megtudod.” mondta. „Az egyik
SnowDancer már úton van, hogy csatlakozzon hozzád.”
„Miért?” A leopárdja felborzolódott. „A Liget a mi területünkön
van.”
„Az egyik fiataljuk volt, aki megérezte, amikor átment - ”
„Hah,” mondta Mercy. „Valószínűleg azért jött le, hogy bajt
keverjen.” Mint a DarkRiver hivatalos összeköt je a SnowDancerrel,
nem sok minden volt, amit ne tudott volna a macskák és farkasok
közötti kis gyep háborúról a fiatalok – és a fiatal feln ttek között,
amik voltak. Bármi, ami a két falka között volt és nem követelte meg
egy alfa figyelmét, az rajta keresztül ment…és Rileyn. A
harapásnyom a nyakán bizsergette az érzékszerveit – mindent tudott,
de az ajkai, a fogai vele szemben érzékennyé tették a húsát.
„Bármi komoly, ami miatt aggódnom kellene?”
Visszatérve a jelenbe, megrázta a fejét. „Nem, k csak kiadják a
g zt, miközben megpróbálják kitalálni a hierarchiát egymás között.”
A DarkRiver és a SnowDancer falka is fegyelmezett volt – a fiatalok
pontosan tudták, hogy milyen messzire mehetnek. „Talán le tudom
gy zni a SnowDancert a Ligetben.”
„Szövetségesek vagyunk” Lucas hangja türelmesnek hangzott. „Légy
kedves.”
Tudta, hogy Lucas tüskésen viselkedett Hawkeval, a SnowDancer
alfával, minden alkalommal, amikor találkoznak. „Az leszek, ha te is
az leszel.”
„Fogd be. Az alfád vagyok. Menj és nézd meg mi folyik ott fent.”

Vigyorgott, ami gyorsan elhalványult, amint azt fontolgatta, hogy mit
találhat odafent, sietve megmosta az arcát – a fürd várhat, amíg nem
lesz néhány órája pihenésre. Bár az izmai még egy kicsit fájtak, ez
nem volt elég ahhoz, hogy visszatartsa. A lány egy okkal volt
rszem– fitt volt, halálos, és a nála kétszer nagyobb férfiakkal is
elbírt.
Ide nem számítva Rileyt.
A fogait kivillantotta, mikor gondolatai arra az útra tértek – meglehet
élvezte a tegnap estét, de ha a farkas arra próbálja meg használni azt,
hogy megváltoztassa a hatalmi egyensúlyt az rszem – és a hadnagy
kapcsolat között, a dolgok nagyon csúnyára fordulhatnak.
Az elméje megtelt azokkal a képekkel, ahogy a férfi blokkolja az
ütéseit, próbálva nem bántani t. A parányi indulata a melegben azzal
fenyeget zött, hogy a felszínre emelkedik. Mert, ha volt egy dolog,
amit tudott az alakváltó ragadozó férfiakról, az az volt, hogy k nem
voltak jók a határokban – ha a kisujját nyújtja, az egész karját akarja
majd, és közben megpróbálja megvédeni a saját területén.
Mogorván a gondolatra, megtörölte az arcát, egy másodpercet szánt
arra, hogy eltakarja azt a bizonyos jelet a nyakán, azután felkötötte a
haját egy magas, szoros lófarokba, miel tt felvett egy farmert, és egy
sima fehér pólót csizmával. A mobilja az éjjeli szekrényen volt,
kifelé menet felkapta és a hátsózsebébe süllyesztette. Az szi leveg
íze ropogós, édes, majdnem túl hideg volt. Beszívta a tüdejébe,
ahogy futott, miközben átengedte az irányítást a leopárdnak, de
közben emberi alakban maradt. Ösztönösen tudta hová tegye a lábát,
mikor bukjon alá, mikor váltson irányt, ha az út járhatóbb lett egy
kicsit balra vagy jobbra.
Ez az érzék benne volt.
A sivár természet ellenére, ami el tte állt, mosolygott, amikor az els
illat megütötte az orrát. Pár lépést botladozott, ahogy a területre ért,
amit Liget-ként ismertek. „Istenem ne legyen.” De a férfi volt.

Mert ott volt Riley, vele szemben futott az ellenkez irányból, hogy
találkozzon vele. Arckifejezése a mostanra ismer s közömbös volt,
ami arra késztette a lányt, hogy egy tűt döfjön belé csak azért, hogy
kiváltson valamilyen reakciót nála. Ha nem látta volna ugyanezen az
arcon az er szakos szenvedélyt, azt gondolta volna, hogy egy
android. És egy ragadozó alakváltó hímnél – különösen egy olyan
dominánsnál, mint Riley – ez egy apró tett volt, hogy húzódjon
vissza.
„Véletlen?” kérdezte, émelyít en édesen.
A szemei – a sötét, intenzív, rendkívüli módon fókuszáltak – a
nyakára vándoroltak. „Nem tudhattad a harapást ilyen gyorsan
meggyógyítani.” Hűvös szavak, de az állkapcsa keményen
összezárult.
„Talán mégis.” Vagy talán volt egy igazán jó korrektora. „Csináljuk
a feladatot.” Úgy söpört balra, ahogy a férfi ment jobbra. „Bármi?”
Kérdezte, ahogy találkoztak a kör másik oldalán.
„Nem. Még egy kört.”
Rámorgott. „Tudom, hogy mit csinálok. Ne parancsolgass nekem.”
Azok az ó, de nyugodt szemek elkeskenyedtek. „Rendben.” És
eltűnt.
Ez felidegesítette a lányt. Persze, pontosan ezt az eredményt szerette
volna elérni. Riley pontosan tudta, hogyan mérgesítse fel t. Mintha
vett volna egy átkozott diplomát antagonizmusból – megdermedt,
beleszagolt a leveg be, és olyan illatot érzett, amit l csomó
keletkezett a gyomrában. „Francba.” Két ujját a szájába tette és
fütyült.
Riley egy percel kés bb megérkezett. „Valamilyen macskafajta.”
mondta, amikor közelebb került.

„Alakváltó hiúz.” Leguggolt, hogy meger sítse az illatot, megrázta a
fejét…és elkapott egy homályos illatot a „halott”szagból, amit l már
egy fiatal kiakadt. A lelke kihűlt, még akkor is, ha a leopárdja azt
súgta, hogy soha nem tartozott egy személyhez. „A lány itt van, mert
van egy vad hiúz a lakosság területén.”
Riley vállai megfeszültek, a keze ökölbe zárult. „Elfajzott.”
„Remélem, hogy nem túl kés .” Mercy nyelt egyet és felállt. Az
elfajzottak voltak azok az alakváltók, akik teljesen megadták
magukat a fenevadnak, miközben az emberi felüket feladták. Ha
tiszta állatokká válnának, akkor nem számítana semmi – igen
lennének összetörött szívek, de az elveszetteknek megengedték
volna, hogy szabadon éljenek. De az elfajzottak okosabbak,
er sebbek és gyorsabbak voltak. És azokat vadásszák le, akiket
egyszer a családjuknak hívtak. De ez… „Ez egy gyerek, Riley.”
A farkas nézett rá Riley szemein keresztül. „Ismered?”
„Willow családja megkapta az engedélyt, hogy a területünkön éljen.”
A ragadozó alakváltóknak szigorú szabályaik voltak. Ez tartotta fenn
a békét. És a legalapvet bb szabály volt, hogy nem megyünk más
ragadozók területére engedély nélkül. „A szülei egy olyan cégnél
dolgoznak, amit áthelyeztek Tahoe-ba.”
„Hány éves Willow?”
„Nyolc, azt hiszem.” Mély leveg t vett, megpróbálta megtalálni a
halványuló vér és halál permetének forrását. „Valaminek történnie
kellett a szüleivel.” El húzta a mobilját és kódolt hívást indított
Lucashoz, miközben elindultak követni Willow nyomát.
„Mercy, találtál - ”
„Willow az,” elmondta neki. „ El kell küldened valakit, hogy
megnézze a Barker házat.”

Lucas káromkodott. „Nathan arra vezetett ma kora reggel.
Megmondom neki, hogy menjen be.”
Letette, ahogy Riley intett, hogy menjen balra. Bólintott, a leopárd
lenyugodott, ahogy jobbra körözött és érezte, hogy Willow a
közelben van. De nem a lány volt, amit találtak. Ez egy test volt, ami
egy kis vad kutyáé volt. Kicsi, de izmos. „Közel van ahhoz a
ponthoz, ahonnan már nincs visszaút, ha tette ezt.” Hála istennek ez
egy igazi állat volt, nem alakváltó. Ha a lány megölt valakit...Onnan
már nincs visszaút.
Riley leguggolt mellé. „A lány nem evett a húsból. Ezt tiszta düh
volt.”
„Szegény kicsike.” A szíve összeszorult - mi hajtotta a kislányt, hogy
ezt tegye? „Nem lehet messze. Az illata túl er s.” Gyors döntést
hozott, elkezdte lehúzni a csizmáját. „Könnyebb lesz vele, ha
átváltozom.”
Riley bólintott. „Hátszélben maradok.”
„Jó ötlet.” A farkas könnyen megijesztheti vagy épp ellenkez leg, ki
tudja mit tenne a lány a jelenlegi állapotában. „Fordulj meg.” Az
alakváltók nem voltak prűdek a meztelenséggel kapcsolatban, de
most hogy Riley látta t meztelenül nagyon intim körülmények
között… Nos a dolgok mások voltak. És ez irritálta t. „Azt
mondtam fordulj meg.”
Karba fonta a kezét és egy fának d lt, azok a csokoládé sötét szemek
figyelték rezzenéstelen tekintettel.
Ó igen, Riley tudta hogyan idegesítse fel. De nem hiába volt a lány
macska. „Rendben.” Vállat vont, figyelmen kívül hagyta a férfit, az
alakváltók hatékonyságával a ruháit és a cip jét összecsomózva
akarta elrejteni egy fán.
„Ezt én tettem.” Riley hangja a háta mögül hallatszott. Aztán a kezét
a vállára tette.

Sistergés.
Az elektromosság, amit létrehozott az az egyszerű kapcsolat,
keresztülcikázott rajta, még akkor is, amikor lerázta magáról a kezét.
„Nincs érintés.” A macska ellenkezett, többet akart, de
összeszorította a fogát és kitartott, tudva, ha most nem állít fel
alapvet szabályokat, akkor Riley nyomulna és nyomulna, amíg
valami el nem pattanna. A férfi megszállottsága több, mint számos
leopárdé, tudta.
„Add ide a ruhákat.” A dühe csendes volt, készül d vihar a sima
felszín alatt, amit megmutat a világnak. Kitalálta, hogy ez egy
kellemetlen meglepetése volt, hogy megtagadta az érintés
kiváltságát, a kezébe nyomta a ruháit – „Rendben, üsd ki magad.” –
és átváltozott. Agónia és extázis, tiszta öröm és kínzó fájdalom.
Mindez egy pillanatban.
Riley letérdelt, miközben a bundáját a nyaka hátsó részén
összeszorította. „Kibaszottul véraláfutásos az egész hátad lent. Mi a
pokolért nem mondtad, hogy fáj?”
Mert éppen akkor nem fájt, zsenikém. Miközben felékapott a
fogaival, hátrahúzódott és elindult a hiúz irányába. Tudatában volt
annak, hogy Riley kissé hátrébb követi, a ruháit elrejtette, majd az
illata elhalványult. Ami emlékeztette t. A lány nem örült, hogy
érezte Rileyt a bundáján. Megállt, hogy a friss levelek között
meghemperegjen, hogy az erd illata elkeveredjen az övével.
Mikor végzett, az útját nagyon nagyon óvatosan tette meg a kis
ligetben feltűntetve az illata nyomvonalát.
Egy vad hiúz látta meg el ször. Köszöntötte t lágy mordulással és
elment a saját dolgára, mikor nem adott ki „menj el” hangot. Willow
egyhiúzkölykökb l álló csoport közepén ült. Hasonlított, csak
nagyobb volt, a szeme más, egyedi. Az, ahogy tartotta magát, ahogy
szaglott, hogy az alakváltók megjelölték t. Miközben átsétált,
Mercy odébb lökött egy másik kölyköt, vigyázva, hogy ne bántsa.

Elmentek az útjából, bár egy csintalan pár megpróbált belecsípni a
lábába. Egy morgás és szétszóródtak. Willow nem mozdult. Ez
önmagában megkülönböztette t. Ahelyett, hogy kihívta volna a
lányt, leült mellé, miközben egy fához szorította. Willow kicsiny
alkata hűvös volt szemben Mercy oldalával, a szívverése nem olyan
ütemben vert, mint ahogy kellet volna.
Szegény kölyök sokkban volt.
Mercy csak ült ott, had tudja meg Willow, hogy biztonságban van,
védve valaki olyan által, aki nagyobb és er sebb, aki nem fogja
bántani t. Id be telt, de ez a sokkos kis test végül megnyugodott egy
kicsit. Aztán még egy kicsit. Érezte, ahogy a kicsi test odabújik
hozzá és megkönnyebbülten sóhajtott, ha Willow felismerte és
kényelmet látott benne, akkor nem volt menthetetlen.
Fél órával kés bb Mercy úgy döntött, hogy itt az id a következ
lépésre. Felállt, megfordult és megharapta Willow fülét. A hiúz
kölyök megdöbbent hangot hallatott, mind a négy lábára
felkapaszkodott, és tágra nyílt szemmel nézett. Tartva az óvatos
tekintetet, Mercy átváltozott.
Willow még mindig hiúz formában volt, amikor Mercy visszaguggolt
hozzá és a haja lépcs zetesen a vállára hullott. Fenébe, elfelejtette a
hajából kivenni a gumit. Nem csak az, a korrektor is eltűnt. Minden
szétesett a váltás során. Még a tetoválásokat is speciális tintával
csinálták, ami a sejtek szintjén furcsa módon összekötöttek, amit a
lány nem különösebben akart felfedezni – elég volt azt a kett t
elviselnie, örült, hogy nem kell újracsinálni minden váltás után.
„Hé, kicsim.” Megsimogatta a kezével Willow fejét, végigsimított
azokon az imádnivaló bojhos füleken.
A lány hozzásimult, de ellenállt a váltásnak.

„Tudom, hogy félsz.” mondta, letérdelt így az ölébe tudta húzni
Willow-t. „De most itt vagyok és nem hagyom, hogy bárki bántson
téged.”
A lány nyugodtan feküdt a szívverésével ellentétben.
Mercy torka összeszorult a lány sebezhet ségét látva a karjaiban.
„Gyerünk Willow. Tudnom kell, hogy ki bántott téged, hogy
segíthessek neked.” Megsimogatta a pihe – puha sz rt, puszit
nyomott a hideg kis orrocskára. „Biztonságban vagy.” Beletette a
dominanciáját a hangjába. Számottev volt. Egyike volt a
legmagasabb rangú személyeknek a DarkRivernél vagy a
SnowDancernél. Ennél a kis hiúz lánynál ez okozta, hogy lehetetlen
volt ellenállnia a parancsnak. „Változz.”
És Willow engedelmeskedett.
Mercynek egy izma sem rándult, ahogy a kölyök eltűnt a mágikus
váltásban, a fényes és örömteli színek kavalkádjában. Egy pillanattal
kés bb egy kislány tülekedett az öle mellett, miközben leguggolt vele
szemben. A szemei nagyok voltak, tele fájdalommal. „Elvitték
Nasht.”
„A bátyjádat?” Nash, úgy tudta, hallgató volt az MIT-n, de voltak
kiváltságai a DarkRiver területének látogatásával kapcsolatban.
Gyors bólintás. „ Jöttek és bántották anyut és aput és aztán elvitték
Nasht.” Willow nagyot nyelt, és egyértelmű volt, hogy
kétségbeesetten próbál nem sírni. „Anyu és apu nem ébredtek fel.”
Ó, a pokolba.
„Willow, édesem.” Megsimogatta a kezével a lány hamu sz ke haját,
óvatosan érintve most. Az alakváltók viccesek voltak néhány
dologban. És amíg azállatkölyköknek nem okozott problémát az
ölelés, addig egy kicsi lány nem fogja megengedni az érintés teljes
kiváltságát a családon kívül valakinek, aki eddig idegen volt.
„Megyek és idehívom egy barátomat. egy farkas.”

Willow rábámult, fájdalmat és terrort pillanatnyilag felváltotta a
megdöbbenés. „Farkas?”
„Igen.” Vállat vont. „Tudom. „De nem harap” – hazugság – „így ne
aggódj.”
Willow nem tűnt különösebben meggy zöttnek, de a helyén maradt,
mikor Mercy füttyentett. Riley egy percen belül megjelent – a
ruháival, csizmájával és a telefonjával. Hálás volt, hogy
felöltözhetett. Amikor Riley levette a pólóját, és felajánlotta
Willownak, a hiúz habozott.
„Ne aggódj,” mondat Mercy, nem tudta megállni, hogy megbámulja
a karomnyomokat a hátán, „a farkas baktériumokat igazán könnyű
lemosni.” Fenébe, elég keményen megkarmolta Rileyt. Elérte, hogy
az arca égjen attól, hogy milyen messzire is ment el.
Willow néhány másodperc múlva elvette a fels t és felhúzta. Elég
sok mindent elfedett. Lehet, hogy alakváltók, de néha, idegenekkel
szemben, emberek voltak. A lány felállt és találkozott a tekintete
Riley-val, miközben olyan bátorságot mutatott, amit Mercy macskája
csöndes morgással jóváhagyott. „Köszönöm.”
„Szívesen.” Mercyre pillantott, kérdéssel a tekintetében.
Aprót bólintott. „Fáradt vagy, cica?”
Willow megrázta a fejét. „Sokat pihentem.”
De pokoli távolságot futott az otthonától. Mégis, a lány egy ragadozó
alakváltó volt. Kisebb, mint egy leopárd, de kétség kívül ragadozó.
Büszke volt. És ezzel a tettével kiérdemelte a jogot arra, hogy büszke
legyen. „Rendben. Adj egy percet és elindulunk.” Lucas számát
hívta.
„Mercy,” válaszolt. „Nálunk vannak Willow szülei. Életben.”

„Hogy?”
„Kábítószer. Nagyon er s.” Szünet, mintha vitatkozna valamir l
valaki mással. „Falkatag pár, akik orvosok, a szomszédban élnek
adtak neki ellenszert, de hamarosan úton kell lenniük. Hozd a
kölyköt Tammyhez.”
Letette, és Willowra mosolygott. „Anyukád és apukád jól vannak.”
Villanásnyi remény, majd bizalmatlanság. „Nem ébredtek fel és a
szaguk is nagyon rossz volt.”
Bizonyos esetekben, mint ez, a jó szaglás el tudja rontani a dolgokat.
Különösen a kicsiknél. „Valaki elkábította ket, emiatt voltak olyan
nagyon álmosak.”
Willow az ajkába harapott.
„Gyerünk akkor,” mondta, elcsodálkozva azon, hogy vajon a gyerek
rájött e, hogy egy farkas oldalán volt, „itt az id futni.” Mercy ment
el l, Willow középen, Riley hátul.
Mikor a gyerek elkezdett fáradni, Riley egyszerűen felkapta, a hátára
tette és futott tovább. Willow szorosan kapaszkodott. A leopárd
Mercyben jóváhagyóan morgott - bármi is a hibája (ami sok volt és
legendás) Riley tudta hogyan vigyázzon egy ártatlanra.

5. Fejezet
A mentálhálón volt egy reakcióhullám… mi is volt ez? Bomba?
Baleset? Bármi is volt, ezt az újdonságot az egész országban
feltöltötték. Az emberek több információt kértek, és a legközelebb
állók az étteremnél a helyi adókra hangolódtak, remélve, hogy majd
azok szállítják.
A nyilvános adatok gyérek voltak, amiért a Végrehajtók és a
ment sök pillanatokon belül reagáltak. Azonban egy emberi diáknak
sikerült néhány pillanatot megörökítenie a telefonjával. Nyilvánvaló
volt, hogy egy mentál n volt a robbanás epicentruma.
A spekulációk szélrohamban törtek el re – kiszámíthatatlanul,
különösen azután, ahogy Ashaya Aleine er szakosan leszakadt a
hálóról – de a hullámokat végül lecsendesítették. Ez egy elszigetelt
epizód volt, mondták az emberek, valószínűleg baleset volt, ami a n
táskájában lev vegyszerek okoztak. Tudományos kutató lehetett – a
bizonyítékok alapján úgy tűnt, hogy hibásan két illékony anyagot tett
össze.
Nem volt oka, hogy bármi másnak tartsák.

6. Fejezet
Mercy Riley-t és Willow-t egy járműhez vezette, ami kissé távolabb
parkolt a kabintól. „Öveket becsatolni.” mondta miközben beindította
a motort.
„Kész.” Fényes szemek találkoztak az övével a visszapillantó
tükörben. „Látod?”
Ahogy Mercy bólintott, megpillantotta Riley-t körbecsavarodva,
hogy megnézze a vállát. „Jó kislány.”
A világosság cserélte fel az alaphangulatot Tammy és Nate felé
vezetve – de Willow csak akkor lett igazán csendes, amikor
kinyitották az ajtót és belépetek. „Nem érzem anyut és aput.” A keze
ökölbe zárta Mercyét.
„Nekik hosszabb utat kell megtenniük.” mondta Riley a lánynak
nyers szinteséggel, amit a ragadozó alakváltó gyerekek értékelnek.
Többségük kiszagolja a hazugságot. „Valószínűleg fél órán belül itt
lesznek. Menj és harapj valamit.” Már jóval a reggeli után voltak.
„Nem vagyok éhes.” Willow belerúgott a fűbe.
Mercy megrángatta a kezét, hogy felnézzen rá. „Anyukád engedné,
hogy kihagyj egy étkezést?”
Megrázta a fejét.
„Akkor?”
Sóhajtás. „Megyek enni.” Egészen a házig húzta a lábát… legalábbis
addig, amíg Tammy ikrei ki nem futottak emberi alakban, és
elkezdtek fel–le ugrálni a gondolattól, hogy egy nagy lánnyal
játszhatnak. Az új kedvencük, egy Vérengz nevű cica, aki a
sarkukban rohant elhatározva, hogy nem hagyják maguk mögött.
Kihasználva Willow elragadtatását a pompás szürke lény iránt, az

ikrek lényegében véve elrabolták az új barátjukat azzal az ígérettel,
hogy engedik megölelni Vérengz t.
„Egy cica egy pár leopárd kölyökkel?” Mormolta Riley.
Mercy elvigyorodott. „Az a cica azt hiszi, hogy a világegyetem ura
– Jules és Rome morgása miatt egyetlen másik macska sem meri
bántani t.” Nevetett a férfi arckifejezésén, a ház felé bólintott.
„Engedd meg, hogy meggy z djem róla Willow jól van.” Mikor a
konyhába ért, Vérengz t hangosan dorombolva a hiúz ölében találta,
míg Roman és Julian a két oldalán álltak, a kis kezük a lány csupasz
karján tartva és mindent elmondtak neki, hogy mennyi „csodálatos”
dolgot tud tenni a kisállatuk.
„A fiaid csodálatosak.” mondta Mercy Tammynak. Ösztönösen
megértették, hogy Willownak gondoskodásra van szüksége, és tették
a dolgukat.
A gyógyító anyai büszkeséggel elmosolyodott. „Ettél már?”
Mercy a fejét rázta, amikor Lucas párja, Sascha, belépett a konyhába.
„Jó reggelt Mercy. Lucas kint van.”
Elégedetten, hogy Willow jó kezekben van – és minden valószínűség
szerint dédelgetve és elkényeztetve lesz – Mercy kiment s megtalálta
Lucast, ahogy egy figyelmeztet pillantást vet Riley hátára, amikor
az a rohadt farkas visszafordult, hogy megkeressen valamit az
autóban. Bassza meg.
Lucas, Mercy ezzel tisztában volt, biztosan tudta, hogy azokat a
nyomokat egy leopárd karom okozta. De nem mondott semmit,
amikor Riley visszafordult, telefonnal a kezében. „Biztos kicsúszott a
zsebemb l. Elmondom Hawke-nak, hogy mi folyik itt.”
Lucas bólintott és elindult a ház felé, hogy egy kis magánszférát
adjon Rileynak. Az alakváltók hallása hihetetlenül éles volt.
Akárcsak az alfája szeme, ahogy aggódott, mikor Mercy végre
követte t. „ Bármi ötlet, hogy mi történhetett?”

„Nate azt mondta, hogy a házat nyilvánvalóan megtámadták. A fiú
hiányzik, harc jeleiláthatóak.” A szeme összeszűkült, majd
végignézett rajta. Aztán vett egy mély lélegzetet. „Jól vigyázz vele.”
A lány határozottan nem akarta ezt a beszélgetést. „Oké.
Továbbléphetünk most már?”
„Nem.” Egy villanás azokban az intelligens zöld szemekben. „Rileynak van néhány érdekes jel a hátán és te hirtelen már nem éhezel az
érintésre. És az egy harapás, amit a nyakadon látok?”
„Mi köze van ennek a többihez?” Próbálta kivágni magát, de nem
bírta megállni, hogy a haját ne söpörje el re, hogy elrejtse a terhel
bizonyítékot. Természetesen Rileynak meg kellett t harapnia valami
feltűn helyen – ez pontosan az a fajta dolog volt, amit a domináns
hímek szerettek csinálni, az els szakaszban arra hivatkozva, hogy a
n stény az övék.
Lucas szája felfelé görbült, a vad jelekkel az arcán – négy szaggatott
vonal, amit néhány szörnyeteg karmai okoztak – éles
megkönnyebbülés látszott. „Dorian imádni fogja ezt.”
Rámeredt dühösen. „Istenre esküszöm, ha elmondod neki én” –
mégis mivel lehet egy alfát megfenyegetni – „Azt mondom
Hawkenak, hogy naponta akarsz vele futni a köt dés miatt.”
Lucas nem hagyta abba a vigyorgást, de azt mondta, „Ez csak
természetes, Mercy.” Átnézett a válla felett. „De, ha azt akarod,
hogy senki más ne tudja meg, adj Rileynak egy fels t.”
„Ez nem bizonyít semmit.” mondta és berohant a házba, és
megragadott egy pólót a tartalékból, amit az rszemek otttartottak.
Ennek volt értelme, hiszen Tammy a gyógyítójuk és sokszor
érkeznek hozzá vérezve vagy rosszabbul. A póló sima szürke volt,
Rileyhoz vágta, aki felvetteés hirtelen sokkal érdekesebbé vált az
anyag. Ez az ember eléri nála, hogy kilencven-kilenc százalékban

begerjedjen rá, de ez nem csoda, hiszen csodásan kemény izmokkal
volt felépítve, ami férfias er t tartalmazott.
Érezte, hogy melegség árad szét a gyomrában, ennek ellenére a fogait
csikorgatta ellen rzésképpen, épp id ben fordult meg, hogy elkapja
Lucas mosolyát. „Luc.”
„Én vagyok a szfinx.” ígérte. „Jut is eszembe, látogatóid vannak.
Tegnap este jöttek – nem messze vannak a helyedt l.”
Dühbe gurult, minden mást elfelejtve. „Miért nem mondtad el, hogy
mit tervez a nagyanyám?” Tudta, hogy Lucas és Isabella között er s
alfák közti kötelék van. Tizenöt évvel ezel tt, amikor a DarkRivert
megtámadták a ShadowWalkerek, Isabella felajánlotta a segítségét,
bár megvoltak a saját területi problémái. Végül a segítségre nem volt
szükség, de az ajánlatot soha nem felejtették el.
Most Lucas összefonta a karját. „Azt hittem fuldokolsz. A nagyanyád
felajánlott egy ment mellényt.” Fojtott szavak. „És lehet, hogy
egyikükr l kiderül, hogy a párod.” A figyelmét Rileyra irányította,
ahogy az odakocogott hozzájuk. „Hawke naprakész?”
Riley bólintott. „Mivel én vagyok itt lent, maradok ezen az ügyön.
Mit talált Nate?”
Lucas küldött felé egy ugyanolyan lapos pillantást, mint Mercynak.
„Willow mondott valamit?”
„Csak annyit, hogy elvitték Nash-t.” mondta Mercy, minden mást
kizárva a fejéb l. „Miért akarná bárki is futni hagyni t és elrabolni
egy egyetemistát?”
„Brenna egyetemista volt, amikor Enrique elrabolta
visszatartott düh Rileyban szinte fizikailag is tapintható volt.

t.” A

Mercy megértette – Santano Enrique egy kardinális telepata volt, aki
megölte Dorian húgát, és kegyetlenül megkínozta Riley húgát,
Brennát. Brenna túlélte, de olyan fajta módon sérült meg, ahogy

egyetlen n nek sem lenne szabad. „Rileynak igaza van.” Mondta, és
az ég nem szakadt le. „Tehette egy másik rült vagy valami konkrét
is lehet Nashel kapcsolatban.”
Lucas bólintott. „A szüleiknek meg kell magyarázniuk sok mindent,
de ne számítsatok semmire, az egész házat az elkövet k befújták
valamilyen nehéz parfüm illattal.
Riley szemei felizzottak. „Lehettek alakváltók.”
Mercy remélte, hogy ez nem igaz. Az árulás a falka szoros
szerkezetének körében ritka volt, de amikor ez megtörtént olyan volt,
mintharajtuk keresztül hatoló fájdalmat a legkegyetlenebb
jégcsákány ütése okozta volna. „Vissza kell mennünk a helyszínre,
miután meghallgattuk, amit Iainnek és Enidnek el kell mondania.”
Találkozott Lucas szemével. „Ezen az ügyön akarok maradni.”
„Rajta.” Lucas bólintott. „Nate segít Emmettnek néhány fontos
tréningedzésben Kitnél és a többi újonc katonánál. Jobb lenne, ha
folytathatná azt.”
Egy pillanattal kés bb érezték egy jármű okozta rezgést, ahogy
közeledett. Nem sokkal kés bb Nate SUV-ja hajtott be. Két ember,
akik úgy néztek ki mintha a poklon mentek volna keresztül, szálltak
ki, majd Nate követte ket vezet oldalon.
Mercy hallotta a futó lépteiket pár másodperccel azel tt, hogy
Willow felsikoltott, „Anyu! Apu!” És levetette magát a verandáról.
Csontropogtató ölelésbe zárta az apja és a másik kezével a párját is
az ölelésbe vonta. Mercy félrenézett err l a bels séges pillanatról, és
a szeme találkozott Riley-val.
Tiszta, elektromos forróság.
Állta a farkas tekintetét, merészen mondani akart neki valamit. A
férfi fenntartotta a csendes álarcát, de azok a szemek… a bennük
lév intenzitás elérte, hogy a combjai összezáruljanak az ösztönös
n i reakciótól. Maradinak hívta t, mert annyira átkozottul nyugodt

volt, annyira gyakorlatias, semmilyen módon nem volt forrófejű. De
ahogy tegnap este megtanulta, ha az intenzitásának középpontjában
egy n állt, akkor csak rá összpontosított. Éhség száguldott keresztül
rajta, nyers, durva, si érzékiség.
„Ti ketten képesek vagytok nem egymás torkának esni, addig amíg
Nash el nem kerül?” Lucas száraz hangja nem tett semmit annak
érdekében, hogy elrejtse a macska jól szórakozik a látványukon.
„Vagy talán inkább a ruhák miatt kellene aggódnom?”
Riley a torka mélyér l morgott. „Nem a te dolgod.” A hangja inkább
volt a farkasé, mint az emberé, ugyanazon szükségb l, amiért Mercy
karmai is el bukkantak.
„Mi van?” Kérdezte Lucas álnokul, ahogy Nathan elkezdte a zokogó
családot beterelni. „Gyerünk. Vége a játékid nek.”
Mercy hátra maradt egy kicsit, ahogy Lucas bement. „Legközelebb
tartsd magadon a fels det.”
„Tartsd a karmaidat… ne, ne tedd. Tetszett.” Szünet. „Cicus.”
Érezte, hogy a karmai ki akarnak ugrani. Komoly er feszítésébe
került bent tartania ket. „Miért is aggódom?” Mondta helyette,
sokkal hatásosabb módon is tudott vért ontani. Ha Riley egy
macskával akar játszadozni, akkor jobb, ha beruház egy páncélba.
„Soha többé nem engedem meg magamnak ezt a fajta kétségbeesést
– mármint, egy farkas? Tudod te, hogy hány évig fog tartani, amíg
együtt tudok élni ezzel?” A szavak majdnem dallamosak voltak,
egyedül csak a férfi fülének szánva. Érezte felborzolódni a sz rét, de
a szórakozása abban a pillanatban elhalt, ahogy meglátta Willowot az
anyja ölében.
„Kicsikém.” Mondogatta, miközben Willow arcát csókolgatta.
„Kicsikém.” Még egy puszi. Willow úgy kapaszkodott belé, mint egy
kismajom. Az apja mellettük ült, érintve a gyermekét és a párját, ahol
csak tudta.A szeretet, a kapcsolat közöttük szinte fizikailag is
tapintható volt. A mellkasa ennek láttán összeszorult.

Aztán megérezte, hogy Riley mögötte áll és a melegsége futótűzként
hatott rá. „Iain.” mondta, miközben érezte, ahogy a h végigsiklik az
ereiben. „Beszélnünk kell.” Minél hamarabb, annál jobb. „És Enid
veled is.”
Sascha lépett be a szobába a konyhából. „Willow, miért nem jössz
játszani Rome-al és Jules-al egy kicsit? Kezdik az rületbe kergetni
az anyjukat.” Mosolygott, de a szemei – a fehér csillagok a
feketeségben, ami egy kardinális jellemz i, a leger sebb fokozat
amentáloknál – a kislány szülei felé irányult.
Mercy érezte, ahogy a nyugalom, a melegség felváltja a félelem és a
kétségbeesés érzésének szagát Iainb l és Enidb l. Ez nem volt
meglepetés – Sascha pszichikus volt, azzal a képességgel született,
hogy meggyógyítsa a lelki sebeket. Elvette Bakerék fájdalmának egy
részét, és magába zárta. Mercy azon tűn dött, hogy ez fáj-e
Saschának, de tudta, hogy az alfája párja soha nem hátrálna meg, ha
így is lenne.
Iain és Enid öt perccel kés bb végre elengedték Willowot Saschával.
„Jól lesz.” Mercy nyugtatta ket, helyet foglalva velük szemben, míg
Lucas és Nathan a fal mellett maradtak.
Riley azonban mellé ült, a karjait a széktámlára tette a hátához. „Er s
kislány.” Mondta nekik, azon a nem ostoba módon. „Elszökött és
elbújt egy csapat vad hiúz kölyök között.”
Iain elmosolyodott, büszkén. „Azt hittük, hogy t is elvitték.”
„Láttátok, hogy kik törtek be a házatokba?” Kérdezte Mercy,
megpróbálva figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy Riley combja
szorosan az övé mellett volt, a nyers, férfias meleg a farmerján
keresztül is égetett, feltüzelve ezzel a leopárd telhetetlen szexuális
vágyát. Ez volt a célja. Határozottan ez volt a célja. A farkas bosszút
állt rajta, mivel arra utalt, hogy csak a kényelem kedvéért volt vele.
„Bármilyen tipp segítene.”

Bakerék a fejüket rázták. „Aludtunk.” Enid a sírástól fátyolos hangon
mondta. „De általában, abban a pillanatban felébredünk, amint bárki
is az udvarba lép. De ezúttal… mintha a kezdetekt l fogva el lettünk
volna kábulva.”
„Enidnek igaza van.” Iain összevonta a szemöldökét. „Emlékszem,
hogy küzdöttem, hogy felébredjek, biztos voltam abban, hogy valami
baj van, de nem tudtam. Láttam, hogy egy fekete árnyék hajolt
fölém, megbökve az én…” A kezére bámult, mintha keresne ott
valamit. „Pont itt éreztem.” Megnyomott egy helyet az alkarjában.
„Mintha egy fecskend lett volna. A következ , amit tudok, hogy
felébredek, a háznak rossz illata van és a gyerekek eltűntek.”
„Lehetett valamiféle gáz.” javasolta Nate. „Mind megnézzük, hogy
hogy jutottak be a házba.”
Enid felült, a szeme zaklatott volt. „Volt néhány munkás a ház körül
néhány nappal ezel tt – paranoiás voltam, biztosra akartam menni,
hogy minden rendben van, mert Willow mindig kimászik a kerítés
alatt. Akkor állíthattak valamit fel. Ha tudtam volna…”
„Shh.” Iain megsimogatta a fejét. „Az egyetlen, aki hibás ebben, az a
szörnyeteg, aki ezt tette.”
Mercy azt kívánta, hogy bárcsak több idejük lenne arra, hogy
mindezt feldolgozzák, de most Nash volt az els . „Ha ez valamiféle
gáz volt, akkor Willow hogy menekült meg?”
Enid nevetett, fojtott hangon felhorkant. „Az utóbbi id ben
kiszökdösött. Alattomosan, hogy az erd ben játszhasson éjszaka. Az
rületbe kergetett vele. Valószínűleg ez mentette meg az életét.” A
szája elé kapta a kezét. „Nem akartam ezt mondani. Nash jól van. Jól
kell lennie.”
„Biztos vagyok benne, hogy jól van.” Iain hangja annyira biztosan
hangzott, hogy mindenki ránézett. „A munkája.” Mondta nekik.
„Valaki a képességei miatt akarta t – a fiam elméje, zseniális.”

Mercy leopárdja felfigyelt egy párhuzamra, ami lehet, hogy csak egy
illúzió. De ha nem az volt… „Azt hittem, hogy hallgató volt.”
„Nem egy közönséges hallgató – a f iskolai tanulmányait tizenhárom
éves korában kezdte meg.” Iain büszkesége nyilvánvaló volt, még
akkor is, ha közben aggódott. „Már évek óta a saját projektjén
dolgozik.”
„Mindennek a nanotechnológiához van köze.” Mondta Edin és
Mercy fejében megszólalt a cseng hangosan és tisztán hallhatóan.
Mellette Riley combja megfeszült, és tudta, hogy ugyanaz a
gondolatmenet megy végbe az fejében is – három hónappal ezel tt
Dorian párját megpróbálta elrabolni az Emberi Szövetség. Bár
Ashaya egyetlen támadója sem élte túl, hogy meger sítsék, de
egyértelmű volt, hogy a tudását akarták a halálos vírusról. Jellegét l
függ en Nash munkája, úgy tűnt, nagyon hasonlít arra a fajta
működésre, amit a Szövetség akar.
„Van bármi részletük a fiúk munkájából?” Kérdezte Mercy, tudva,
hogy ez talán a Szövetség megtorlása volt a DarkRiver felé – mert
amíg Bakerék a területükön voltak, addig a falka részei. És a
DarkRiver soha nem felejtette el a sajátjait.
Enid és Iain is mindketten megrázták a fejüket. „Ez mind titkos”.
Mondta Iain. „Az egyetem támogatást kapott egy nagy cégt l és
el jogaik vannak az eredményekre.”
„De a tanára talán tudja.” Tette hozzá Enid. „Biztos vagyok benne,
hogy majd segít nektek.”
„Mercy” Lucas mondta. „Miért nem mentek te és Riley ki a házhoz?
Én megszerzem az adatokat Nashel kapcsolatban. Enid és Iain pedig
értesíteni fognak, ha Willow emlékezne valamire.”
Az izommunkája a sajátja ellen, a csekély reszel s szövet súrlódása a
szöveten elérte, hogy minden sz r a testén figyelmeztet en felálljon.
De ezúttal a farkas nem direkt csinálta, minden figyelme máshol járt.

„Nem lehetünk szűklátókörűek.” Figyelmeztette, a dühét láthatóan
nehezen tudta kontrollálni, ahogy beszélt. Riley, Mercy tudta,
megvetette azokat a szörnyetegeket, akik azokat bántották, akik
gyengébbek és kevésbé tudják megvédeni magukat. Ez egyike volt
azon kevés dolognak, amiben megegyeztek. „Lehetett egy
professzionális kapcsolat, ami rosszul jött ki, vagy egy versenytárs,
bármi. Minden lehetséges indítékot meg kell vizsgálnunk, amíg nincs
több infónk.”
Úgy hangzott a többiek megegyeztek, Riley és Mercy elhajtott, hogy
bekapjanak némi gyors kaját. Annak ellenére, hogy Riley
megkísérelte átvenni az irányítást – bár ez a lány kocsija volt –
Mercy ült a vezet ülésben. Nyilvánvalónak tűnt, hogy Riley utálta a
tényét is ennek a vadfajta szenvedélynek.
„Ha nem hagyod abba az öklöd összeszorítását,” mondta édesen, „a
vénáid szétrobbannak.”
„Ezt szakvéleménynek veszem, Mélisande.”
A fékre taposva megállt. „Ki mondta el ezt neked?” Tudnia kellett,
hogy kit kell feldarabolnia.
Felhorkant. „Átvilágítottalak.”
„Mi?”
„Azt hiszed, hogy a SnowDancer csak ült a seggén, miközben ti
macskák elfoglaltátok ezt a területet?”
Tekintettel arra, hogy kémkedett utána, nem tudott ezzel vitába
szállni. De – „Ez a név minden határon túl van. Halálbüntetés terhe
mellett.”
„Remegek a csizmámban, cicuskám”
Felsikoltott. „Azért élsz, hogy az én életemet súlyosbíts? Miért?”

Egy semmit mondó mosoly. „Csak egy dolgon csodálkozom – miért
indultál el azon a bikini versenyen, amikor tinédzser voltál?”
Az arca elvörösödött a düh és a szégyen keverékével. „Mégis milyen
messzire mentél el, hogy lenyomozz engem?”
„Elég messzire.” Szünet. „Nem válaszoltál a kérdésemre.”
„És te még mindig nem tűntél el egy füstfelh ben. A világ tele van
csalódásokkal.”
Halk morgás töltötte meg a kocsit.

7. fejezet
Kaleb Krychek tanácsnok megszűrte a Mentál-hálóhoz köt állandó
kapcsolatán át folyamatosan érkez információkat.
A Mentál-háló millió mentál elme által létrehozott hatalmas hálózat,
ehhez való él kapcsolódás semmiképpen sem ajánlott tűzfalak vagy
pajzsok nélkül, - a teljes kitárulkozás, - az ilyen obszcén mások iránti
nyitottság, nem jellemz a gyakorlatban.
De Tanácsnokként azonnal tisztában kellett lennie mindennel, ami
történik. Mivel a legtöbb mentál, szinte gondolkodás nélkül töltött fel
adatokat, mert a hálózat volt a leggyorsabb és leghatékonyabb
információs sztráda a világon.
Ezért Kaleb kapcsolata nagyon-nagyon jól rzött.
„Silver”, mondta, amint egy másik jelentés bevillant az elméjében
figyelmeztetve a férfit, hogy a hír a keresési kulcsszavait tartalmazza.

A legmagasabb rangú segédje lépett be a szobába, frissen és hűvösen
elegánsan, annak ellenére, hogy az ablakokon túl a sötétségbe
burkolózott Moszkva feküdt.
„Uram?”
„Már három mentál által elkövetett nyilvános er szakos
bűncselekmény jelentést fogtam el az elmúlt tizenkét órában,”
mondta, ebben a „nyilvános” volt a lényeges, mert az Elcsendesedés
célja, az er szak eltörlése volt a társadalmukból.
„Tudja meg, mi történik.”
„Igen, uram.” A n elhallgatott, és megvárta, amíg Kaleb felemeli a
fejét az íróasztalról miel tt megszólalt. ”Van egy kis esélye, hogy
TisztaMentál Faj lehet e mögött.”
Kaleb úgy ítélte meg, hogy az Elcsendesedés el tti polgár r
csoportnak volt lehet sége, hogy kikerülje az ellen rzéseket. Kaleb
uralkodott az arckifejezésén.
„Van bármilyen bizonyíték arra, hogy újra felbukkantak?” Mivel
Silver családtagjai kémek voltak, akik egy szempillantás alatt
elárulták a TisztaMentálFaj-t, mert Kalebet befolyásosabbnak ítélték,
és így nagyobb nyereség került kilátásba, hűségüket – a családon
kívül – csak a költség-haszonszámítás befolyásolta.
„Nem,” mondta Silver.” Azonban megkérdezem a családom tagjait,
hátha hallottak valamit. Van rá esélyt, hogy ez egy másik csoport.”
Nem kérdezte, hogy hogyan tudott a csoportokról, Kaleb nem azért
választotta Silvert maga mellé, mert ostoba volt.
„Készíts egy listát az összes közelmúltbeli eseményr l, amelyekre
illeszkednek a paraméterek. Menj vissza egy hónapot.” A csoportok
er szakos tetteiért – csak bizonyos ideig lehet a törékeny gyenge
elméket az Elcsendesedés megtöréséért okolni. Két hét volt a
leghosszabb id . Ha ez így megy tovább, el kell kezdeni egy másik
magyarázatot keresni.

Még Kaleb Silverrel beszélt, egy másik ember, egy ismert
információval keresked , kapott egy üzenetet, arra az email címére,
amit csak azok találnak meg, akik tudják, hogy hol kell keresniük.
Egy felkérést… váratlan megbízást.
El fordulhat, - gondolta még kés bb is –hogy lehetetlen teljesíteni.
De ez az információkeresked volt a legjobb a szakmában. Nem
fogadott el hibát.
Döntött. A férfi begépelte a választ a vezeték nélküli, asztalra vetített
virtuális billentyűzeten.
A válasz megérkezett. Átutalással egymillió dollárt kért a számlájára
az alábbiak szerint: munkát elkezdi, amint az átutalást ellen rizte.
További költségek a munkaórától függenek, és ebben az esetben a
fenyegetettség szintjét l.

8. Fejezet
Riley morgása visszhangzott a jármű bels terében.
Mercy elégedett volt, mert Riley végre dühös, lazított, fogta a
kormánykereket és a szó szoros értelmében gondolkodásra
kényszerítette az agyát.
„Tehát a ’vizsgáljunk meg minden
lehet séget’ cuccot félretéve, mi afene tehette ezt? A Szövetség?”
„Meg vannak az ismertet jegyeik, már amit tudunk róluk.” Riley
kibámult a szélvéd n, a farkasa nagyon érezhet volt a hangjában. És
ez alkalommal halálos éle volt. „Óramű pontos tervezés,” majd
folytatta. „Csak Willow jelentett a tervben hibát, de ez még nem
nagy ügy.
csak egy kölyök, valószínűleg túlságosan ijedt, hogy
bármit tehessen.”
„De ha ez a Szövetség, miért is ilyen ostobák?” Ez az, amit a lány
nem értett. „Azt tudniuk kellett, hogy keményen visszavágunk,
utolsó alkalommal a teljes csapatukat elkergettük.”
Riley hallgatott néhány percig. „Mit tudunk err l a Szövetségr l?”

„Keely már végzett egy kis kutatást,” mondta Mercy, utalva a falka
történészére. „Abból, amit a lány talált, úgy fest, hogy ez egy kétarcú
szervezet, a másodlagost - félkatonai részt -annyira mélyen
elrejtették, hogy a legtöbb saját tagjuk sem tudott róla, annak
ellenére, hogy ténylegesen k gondoskodtak a finanszírozásáról.”
„Ami megmutatja, hogy milyen intelligenesek.”
„Nem tudjuk, a millitarista rész milyen régóta létezik.” Mercy
gyorsított, hogy megel zzön egy nagy teherautót, amit l Riley
összeszorított ujjpercei elfehéredtek… és a leopárd önelégült
mosolya szentségtelen vidámságot tükrözött. „De nyilván, elkezdték
nyitottabban kezelni ezeket a tevékenységeiket.” Mercy egyik fele
meg tudta érteni, hogy az emberek miért kezdtek el ilyen
er szakosan eljárni. Az, hogy k voltak a leggyengébb faj a bolygón
folyó versenyben, meglehet sen fájhatott. „Azt viszont nem értem, motyogta – hogy a Szövetség, hogy süllyedhetett le olyan mélyre,
hogy megtámadjanak n ket, gyermekek és családokat? A társadalom
sérthetetlen magját.”
„Hosszú ideje megyünk.” Riley rácsapta a kezét a műszerfalra,
amikor a lány már jóval a sebességhatár fölé pörgette a Porshet.
„Mercy.” A domináns férfi visszatért, sötéten, er sen és jól
érezhet en az autó belsejében.
Nehéz volt lélegezni, de a lány kedves hangnemben tartotta a
hangját, a leopárdját pedig szorosan visszafogva. „Igen, Riley?”
„Én vezetek a visszaúton.”
„Nem.”
„Ez nem kérés volt.”
„És én nem vagyok az alárendelted.” Lány rávicsorgott és hagyta,
hogy a saját ereje forró hullámokban kiáramoljon. „Kapd be.”

A leveg tele lett agresszióval. Ez végig szánkázott a testén, végig a
gerincén, ki a torkán. Villámgyorsan, Mercy akarta a férfit. Riley
tudta, és szinte azonnal reagált rá, felhördült olyan durva módon,
ahogy csak egy férfi tud. Egy pillanattal kés bb a férfi izgalma
tükörképe lett az övének.
„Ezt nem tehetjük meg.” Mondta a lány, de a szavakat úgy kellett
kipréselnie az összeszűkült torkán.
Mercy a perifériás látásával figyelte, hogy a férfi borostyánszínű
szemei megcsillannak. „Már megtettük.”
A lány úgy érezte magát, mintha fuldokolna Riley kitörölhetetlen
férfiasságától. „Egyszer.” Elég volt ahhoz, hogy lecsillapítsa a testét,
és visszanyerje az irányítást saját maga felett. „És ez így is fog
maradni.” Lány megnyomott egy gombot, amivel leengedte az összes
ablakot.
Riley vett egy újabb mély lélegzetet, mintha meg akarná ízlelni lány
pézsma illatának párás melegét, Mercy keze ökölbe szorult a
kormánykeréken. Ha a lány nem lenne képes érzékelni a férfi vágyát,
azt gondolhatná, hogy Riley csak szórakozik vele. De a férfi nagyon
határozottan akarta t, brutális éhsége intenzív hullámokban érte a
lány testét er sen és vakmer en férfiasan.
„Állítsd meg a kocsit.”
A lány torkát egy méltatlankodó, nyikorgó hang hagyta el. „Nincs az
az Isten.” Mercy tudta, hogy abban a pillanatban, ha megtenné, az
lenne a vége, hogy Rileyra mászna és az erotikus feledésig
lovagolná.
Csend az anyósülésen.
A leopárd karmolta belülr l, arra késztetve a lányt, hogy elégítse ki
az éhségét. „Tudod, hogy igazam van.”

„Amiatt, mert farkas vagyok, vagy amiatt, hogy sikoltoztál alattam?”
Kontrollált szavak, - olyan átkozottul ellen rzöttek. Kivéve a
folyamatosan a lány testébe csapódó forró hullámokat, újra és újra.
„Ez a tény, csak súlyosbítja számomra ezt a szart.” Mercy megemelte
az állát. „Én nem vagyok a hormonjaim rabja.” Erre emlékeztetnie
kellett saját magát is.
A farkas rekedten felnevetett a lány mellett. Közel, olyan közel. A
lélegzete - meleg, kemény, férfias - suttogva a lány fülébe, azt
mondta: „Nem tudom, minden n jobban fegyelmezi magát, mint te.”
A lány összeszűkült szemmel pillantott rá. „És ez az, amit l lecsúszik
majd a bugyim, nem igaz?”
„Igen.”
Oké, nem ezt a választ várta. Verejték gyöngyözött végig a gerincén,
amint a teste küzdött a késztetés ellen, hogy a szexuális lángok
beborítsák a b re minden négyzetcentiméterét. Istenem, de akarta
ezt, feltérképezni és megízlelni az ölét. „Hadd találjam ki,” mondta a
lány, elhessegetve a válaszának zavaró mélységét. „A te álmod, egy
alázatos kis farkaslányka otthon, mezítláb és terhesen?”
„Mi a baj ezzel? Azt állítod, hogy az alázatos tagoknak nincs
értéke?”
Riley célja csak a lány bosszantása volt. „Nem mondtam ilyet. Ez
arról szól, hogy nem fogsz tudni kezelni egy n t, aki egyenl veled.”
Egy nagyon tudatos szünet. „Nem látok egyetsem a közelben.”
Mercy közel volt hozzá, hogy eltörje a kormánykereket. „Mostantól
figyelmen kívül hagylak.”
Meglepetésére Riley nem vágott vissza. Amikor rá pillantott, a férfi a
nyitott ablakon nézett ki. Er s állkapocs - makacs állkapocs - egy kis
sötét borosta, az ajkak, amikr l jól tudta, hogy puhák, amikor kell, a

haja, amit könnyen felborzolt a szél, bár rövidebben hordta, mint a
legtöbb alakváltó.
Mióta találja a lány ezeket szexisnek?
Hunyorgott, majd kibámult a szélvéd n. Ez csak egy furcsa kémiai
vonzás, mondta magának. Túl sokáig volt szex nélkül, ez okozta azt a
vadságot, ami Rileyhoz sodorta. k csak megvakarták egymásnak,
ami viszketett, és ennyi volt. Kész. Finito. Vége.
Túl sokat tiltakozol, kislány.
Ez az anyja hangján szólt. Valamilyen oknál fogva, amikor
hülyeséget csinált, a fejében mindig az anyja hangját hallotta. Jó,
hogy az anyja nem tudott Rileyról - valószínűleg infarktust kapna.
Farkas és leopárd?
Igen, igaz.

Miután valahogy túlélte Mercy vezetési stílusát, Riley biccentett
köszönésképpen a DarkRiver katonáknak, Nate beküldte ket
körülnézni Baker házába. Riley utasította az egyiket, hogy
ellen rizze a ház alatti részt. „Nézz körül, hátha találsz valamit,
amivel a csövet bevezették a házba. De ne nyúlj hozzá! Csak nézd
meg.”
A férfi szeme Mercyre villant. A lány rábólintott, a katona ezután
indult. Irritálta Rileyt, hogy a férfi nem azonnal engedelmeskedett, de
a benne lév hadnagy le volt nyűgözve. Ezek a katonák még nem
tudhatták, hogy Riley és Mercy együtt dolgoznak, ha a katona
azonnal engedelmeskedett volna neki, az a fegyelem hiányáról
árulkodik.
„Owen,” kiálltotta oda Mercy az ott maradt katonának. „Riley velem
dolgozik ezen.”

Owen tökéletes katonás bólintással felelt, de Mercy már elfordult.
Riley látta a csalódottságát. Miért? Amikor Owen orrlyukai
kitágultak már tudta. Fiú abban reménykedett, hogy Mercy t
választja, hogy megszüntesse a szexuális sóvárgását. Rileyban lév
farkas úgy vicsorgott, hogy megjelentek borotvaéles szemfogak, és
következ szavak abból a részéb l fakadtak, amit csak Mercy tudott
felébreszteni.
„Készen állsz, cica?” Halk hangja mélyr l jött… bens ségesen.
A lány tekintetét végig futtatta az ágyékán. Megnyalta az ajkait.
Riley pillanatok alatt tombolóan, fájdalmas kemény lett. „Hát igen,
Riley. Menjünk be.” Lány elsétált el tte, csíp jét provokálóan
ringatva.
A farkas nem tudta eldönteni, hogy vicsorogjon, vagy a száját vad
mosolyra húzza, egy olyan ragadozó mosolyára, aki tudja már
gy zött. Gondolkodott a döntésen és követte a lányt a házba. Az
emberrablók által permetezett er teljes parfüm illat elborította az
orrát.
El kellett volna nyomnia Mercy édes ébredez pézsma illatát.
Hát persze, hogy nem tette. Mivel a Mercy maga volt a n stény
ördög, aki örült, ha felhergelhette t. Rendben, Riley vonakodva
elismerte, talán az illatnak nem ez volt a célja, de - Mindenható Isten
– miért ilyen átkozottul jó? Azt akarta csinálni, amit tegnap este
csinált, beletemetni az arcát Mercy nyakába hátulról, és hosszan,
mélyen megízlelni.
Agya kigúnyolta t, képet vetített, amiken a lány lihegve és dühösen
fekszik alatta, a szenvedély tüze égette, amit kapott. Mercyvel lenni,
- csak vele -, tudta felszabadítaná a farkast. Riley nem szerette, ha
kicsúszott a kezéb l az irányítás. Nem tervezte, hogy engedi
Mercynek figyelmen kívül hagyni a pokoli tűzet közöttük.

Vágyainak tárgyával találkoztak a ház közepén, miután a lány
látszólag hátrafelé elindult keresztül a házon, és haladt egyenesen
el re. „Te felvettél valamit?” A lány hangja most hivatalos volt.
A férfi megrázta a fejét, és figyelmeztette magát, hogy higgadjon le.
Az év dés rendben volt – a lány játszott vele és a macska is, aki
Mercy valóban volt. Kapott még egy célzást, arra vonatkozóan, hogy
mennyire rossz, hogy akarja a lányt, és Mercy nem engedi egy
bizonyos távolságon belülre, elvei miatt. Így hát játszania kell ezt a
macska -és farkas játékot, amíg a lány behódol a közöttük feszül
éhségnek.
Aztán elkapja a lányt. Addig, amíg ez a kibaszott vonzás tart.
Mivel nincs az az Isten, hogy Riley Kincaid sokáig rabszolgává
váljon egy olyan vágynak, amely úgy tűnik, hogy nem ismer
határokat, pontosan olyannak, mint a n volt, aki felszította azt.
„Riley,” csattant fel a lány. „Ne nézd a melleim, inkább figyelj rám.”
„Már láttam ket,” reagált a férfi, úgy amit egyedül ez a macska
tudott kihozni bel le. „Semmi különleges.” A lány mellei érettek és
zamatosak voltak, tökéletesen harapni valók. A b re a gazdag tejszín,
mint egy igazi vöröshajúnak, meghintve egy zamatos csipetnyi
arannyal. Minden egyes csók, minden harapás nyomot hagyott rajta.
Még mindig látni lehetett, amit a férfi tett vele tegnap este. Ez
lecsillapította annyira, hogy, ne döntse le, és vegye ket a szájába,
hogy rácsókolja a bélyegét.
„Igen, ugyanaz.” A lány lesütötte a szemét, miel tt újra ránézett.
„Most, hogy ezt tisztáztuk tudnánk végre dolgozni?” Szarkasztikus
szavak, de a lány illata sokkolta a férfi érzékeit, áttörve a parfüm
ködén, mintha az nem is létezne.
A b re megfeszült a testén. De Riley hadnagy volt, és a kis Willow
számított rá, hogy megtalálják a bátyját. „Ellen rizd ezt az oldalt, én
pedig a másikat.”

A lány bólintott és elindult. Aférfi nézte még egy pillanatig, ahogy
mozog, miel tt elkezdte volna a saját részét. Riley szokott er s
n kkel dolgozni, Indigo volt a jobb keze a Falkában. Indigo nyugodt
és összeszedett, a gyakorlatias személyiség, tökéletes ellentéte
vörösen izzóan szenvedélyes Mercynek.
Soha sem vitatkozott Indigoval, nem volt semmi személyes
problémájuk. Így az a tény, hogy Mercy egy er s, domináns n sem
indokolta, hogy miért nem bírt körülötte lenni több mint két percig
anélkül, hogy a hűvös nyugalma, ami ugyanúgy része volt, mint a
státusza Hawke rangid s hadnagyaként, meginogjon.
Valami megmozgatta az érzékeit. Leguggolt, megpróbálta követni az
illatot az er s parfüm rejtekében. Ott volt érezhet en, de eltűn ben,
halványan, nagyon-nagyon halványan. De elkapta.
Fémes illat.
Az els gondolata, hogy Mentál volt. Sokaknak azok közül, akik a
Mentálhálón voltak érezni lehetett fémes szagát, ami taszította az
alakváltókat. Ez hasonló volt, de… túl fémes. Nem volt benne élet, a
Mentálok, bár hidegek voltak, azért még mindig érz , él lények.
Átnézett a szoba túl oldalára, látta, hogy valami fekszik a földön az
asztal végébe. „Mercy,” mondta halkan, de tudta, hogy a lány
meghallotta.
„Találtál valamit.” A lány mellette termett egy pillanattal kés bb.
„Ott.”
A lány körülnézett lenn, az alsó teste végig súrolta a férfi oldalát. A
farkas morgott, közelsem elutasítóan. Aztán füttyentett. „Láttam már
egy ilyet korábban. Ez ugyanaz a chip dolog, amit a Szövetség
tagjainál a nyakuk hátulján találtunk, akik megpróbálták elrabolni
Ashayát.”
„Erre én is rájöttem, bár még nem láttam, de Bren körülírta nekem.”
Riley húga egy nagyon szakképzett informatikus csapat tagjaként

dolgozik Ashaya Aleinenek, hogy megfejtsék a chipet. Egy véres
darab húsdarab is feküdt a chip mellett. „Kitépték. Talán Nash?”
„Azt hiszem.” Elhallgatott.„Tudtam, hogy amikor testvéreim
kiszökdöstek fiatal korunkban, én mindig el bb tudtam róla, mint a
szüleim. Id sebb testvér intuíció. Lehet, hogy Nash kinn volt Willow
nyomában, amikor elgázosították a helyet?”
Látta Mercyt a testvérei között, biztos volt benne, hogy régen is
olyanok voltak, mint most. Valószínűleg vörös hajú pokolfajzatok
voltak. „Ennek van értelme. Nash kimegy, megmenekül az
elgázosítás el l, de visszajön, mert hall valamit, és ez az, amikor
megpróbálják elkapni, de nem veszik észre, hogy van még egy
gyerek is az erd ben.”
Bólintott. Mercy megérintette a padlót és félresöpört egy vékony
porréteget. „Alakot váltott. Ezek az ruhafoszlányai.”
Riley megszagolta a lány felemelt ujjait. „Egy férfi illatát érzem.”
„Te érzed?” Felemelte az ujjait a saját orrához. „Én nem.”
Riley nem tehetett róla, a lány kihozta a farkasa leggonoszabb énjét.
„Azért, mert én id sebb és er sebb vagyok.”
A lány egy gonosz pillantást vetett rá. „Ahogy mondtam, Nash alakot
váltott. Legvalószínűbb, hogy miután kitépte a chipet.”
„Állati alakban is megtehette a hiúz kicsi és mozgékony, különösen
akkor, ha dühös.”
Alig tudott ellenállni a kísértésnek, hogy végigsimogassa a kezével a
hátát, le a fenekéig. Mercynek csodás alakja volt, sima ívek és izmos
alak. Mi lenne, ha kíváncsiságból megsimogatná, úgy ahogy akarja?
A farkas furcsán izgalmasnak találta az ötlet.
„Hmm.” A lány visszaült combjára. „De még mindig van valami.
Többen kellett, hogy legyenek, – Szövetség működése úgy tűnik,
hogy jobban el készített, mint vártuk.”

„Van itt elég hús, hogy a támadó DNS-ét megtaláljuk valamelyik
adatbázisban.” Nem volt kérdés, hogy igazságszolgáltatás
következik. Ez alakváltó terület, alakváltó áldozatokkal, ezért az
alakváltó törvényeket alkalmazzák.
Nem csak ezt, de a Végrehajtóknak már oly sok mentál besúgója
volt, hogy semmi sem maradhatott titokban. Amíg nem tudják, mi
történt, nem engedhetik meg maguknak, hogy információk jussanak
el a Tanácshoz. Miután elvesztette két magasan képzett tudományos
tagjukat, amikor Ashaya és ikertestvére, Amara, disszidált, meg volt
rá az esély, hogy Tanácsnokok megpróbálják megszerezni a
Szövetség chipjét és Nasht.
Csakúgy, mint a támadás… ez is kurva rossz volt. „Ne mozgasd a
chipet. Lehet, hogy vannak nyomok körülötte.”
„Tényleg?” Mercy egy déli szépség kegyetlen hangján énekelve
megrebegtette a szempilláit. „Miért? Annyira örülök, hogy itt vagy
Mr. Kincaid, és megosztod ezt velem, - magamtól talán sohasem
találtam volna ki.”
Riley érezte, hogy a szája megrándult. „Azt hiszem, hogy van valami
a szemeddel.”
A férfi biztos volt benne, hogy látott egy szórakoztató villanást, de
aztán a lány megrázta a fejét, és a hangja ismét hivatalos lett,
végetvetve minden játéknak. „A technikusoknak át kell vizsgálni az
egész házat, hátha hagytak más nyomot is. Hívhatnánk Ashayat is,
hogy jöjjön ki a csapattal.”
Mercy arról az O - Mentálról beszélt, aki Doriannal párosodott. Riley
közelebb húzódott éselfojtott egy mosolyt, ahogy a lány finoman
megremegett, Riley lehajolt, hogy megnézze a chipet. Nem volt
kicsi. Talán egy négyzetcentiméter. Még nem mikroszkópikus, de
bonyolult munkának látszott. Valamilyen neuroinhibitornak
gondolták jelenleg.
De pontosan mit is blokkol?

„Ashaya már úton is van.” Mercy összecsukta a telefont, és meglep módon - nem húzódott el. Ehelyett a közelebb bújt, a fejük
egymás mellé került. „Ez a pokoli része a munkának.”
A lány haja súrolta a karját, és eszébe jutott, legutóbb a szálak
simogatták a b rét, amikor a lány végigcsókolta a testét. „Igen.”
Riley hangja félig morgás volt, a farkas frusztrációja a felszínre tört.
„ Hagyjuk ezt Ashayara, és nézzünk szét a ház körül, lehet, hogy
nyomot hagytak ott, ahol bejutottak.”
„Nate katonái felváltva körülnéztek, - és semmi.”
„De egyikük sem hadnagy, vagy egy rszem.”
A lány ferdén rápillantott. „Ez egy bók volt?”
„Nem, ez tény.” Riley nézte, ahogy higany módjára Mercy talpra
emelkedik, mint egy macska. „Fel fogom hívni Juddot – neki vannak
a Hálón kapcsolatai, utánanéznek, hogy érintettek-e ebben a
Mentálok.”
Mercy bólintott. „Majd utánanézek a saját összeköt imnek is. De a
zsigereimben érzem, hogy ebben legalább közvetlenül nem vesznek
részt a mentálok.” Találkozott a tekintetük, a leopárd arany fénye egy
pillanat alatt elborította a szemét. „Ideje indulnunk farkas.”
Adrenalin száguldott az ereiben, és rájött, hogy kezdi elveszíteni a
csatát, hogy megfékezze a saját éhségét. „Mutasd az utat, macska.”

9. Fejezet

Mercy befejezte az els kört a Barker ház körül és megrázta a fejét.
Semmi. Nada. Zip. Az illat nyomok már órák óta eloszlottak. Riley
némán jelezte a következ lépést és elindultak, miután úgy döntöttek,
hogy ezt állati formában teszik meg. Ahogy odébb ment, Mercy
elcsodálkozott rajta, hogy vajon mit gondolna bárki is, ha látna egy
leopárdot szemt l – szemben állni egy er sen izmos farkassal.
Az alakváltó állatok általában nagyobbak voltak, mint a vadállatok, de
a váltás furcsa dolgokat tett a testtömeggel és mérettel. Ez soha nem
volt egy zéró - összegű elmélet. Bár a lány magasabbnak tűnt egy
átlagos ember oldalán, de leopárd formában egy csettintésre
közepesnagyságú lett. Riley, akárhogy is, nagy volt – és ellentétben a
legtöbb társával,
nem volt kecses. Nem, t makacs kitartás
jellemezte – nyilvánvalóan ezért volt Fal a beceneve.
Senki sem, - gondolta a lány,- téveszthetné össze a férfit bármi mással,
csak alakváltóval.
Valami csikorgott a mancsa alatt.
Biztonságosan félresöpörte a leveleket gyengéd gondossággal.
Semmiség volt. Egy régi játék. Valószínűleg Willowé, a ház
közelségében. Semmit sem találtak a harmadik és a negyedik körben
sem.Az ötödik volt az utolsó – er sen lakott területre mentek.
Ez az utolsó menet, mivel Mercy látta, hogy egymás felé tartanak.
Megcsillant az ezüst a fűben a járdaszegély mellett egy zsákutcában –
felhúzódott azoknak a fáknak az egyikére, amik elkülönítették a Baker
otthont ett l a rendes alosztálytól. Közben lelassított, és megállt. A
többi ház olyan közel volt, hogy a tárgy bármi lehetett. De közelebbr l
is megnézte.
Egy lánc. Nem, egy karköt , egy ezüstírással,rajta a„Bowen” névvel.
Nem tudta felvenni a fogaival. Megpróbálta nagyon- nagyon óvatosan
a karmaival. Oda ért, Riley lehajtotta a sötétszürke fejét és a fogaival
elvitte, megtartva, amíg körbe sétált azon a területen, ahol észrevették.
Semmi mást nem találtak.

Bólintottak egymásnak, majd visszafutottak és átváltoztak az erd
azon részén, ahol a ruháikat hagyták. Mercy abban a pillanatban
felvette a karköt t, ahogy ember volt és megfordította. Boldog
születésnapot Bo. Lilyt l.
Csalódottság ült meg a gyomrában, akár az ólom. „Akárkié lehet.”
„Akár háztól –házig is mehetnénk – az utcák a leglogikusabb helyek,
ahol egy jármű várhat.”
„Igen, az erd biztosította volna a fedezéket.” Összeszorította a
gyomrát az aggodalom és a harag dühös keveréke, a karköt t az oldala
mellé tette le, és felvette a ruháit. „Kíváncsi vagyok, hogy
kaphatnánk-e műholdas képet.”
Riley felhúzta a farmerjét és
Mercy.

majdnem felnyögött. Koncentrálj

„Megnézem,” mondta, felhúzva a cipzárt azon a rohadt farmeren,
ahogyan a sajátját felvette. „De lehet, hogy szerencsénk lesz egy
álmatlanságban függ vel.” Mikor megfordult látta, hogy a
karomnyomok a hátán majdnem begyógyultak.
Gyorsan, még egy alakváltóhoz képest is. Ami azt jelentette, hogy
Riley er sebb volt, mint azt gondolta, minthogymegengedte
magának. Semmi feltűn nem volt benne. Csak -„Mi a…” A kezei a
derekán voltak és a szája az övén, miel tt többet tudott volna tenni a
zihálásnál.
Villámló. Fényl . Serceg . Tökéletes.
Ezúttal felnyögött, a karjait köré zárta és a tobzódó ereje, és a puszta
sebessége köré, amivel rátámadt. Mind a ketten csak farmert viseltek,
a melleit hozzászorítva a finom puhaságú sz rhöz a mellkasán.
Hozzádörgöl zött a leopárd veleszületett érzékiségével.
Riley tépte el a száját el ször az övér l, de továbbra is egy
milliméternyi távolságra voltak egymástól. „Ez a te hibád.”

„Pokolba is, nem.” Megszívta a nyakát, megharapta egy kicsit a
hangsúly kedvéért. „Te ugrottál nekem.”
Visszarántotta a fejét, miközben megmarkolt a haját, s lenézett rá.
„Te néztél rám úgy, mintha végig akarnál nyalni.”
„A nézés nem ugyanaz, mint az érintés.” A szája megingott arra a
gondolatra, hogy végignyalja t. Túl gyorsan haladtak tegnap este.
Még a második és a harmadik alkalommal is. Mintha mindketten már
túl régóta lettek volna éhesek, jól kellett lakniuk. De – „Nincs id nk
erre.”
Pár másodpercig tartotta a lányt, tiszta férfias izom és forró b r. „
Akkor csinálnunk kell rá.”
Ez parancs volt.
A macska sziszegett. A n nek összeszűkült a szeme. „Amit neked
most tenned kell az az, hogy elengedsz, miel tt szerzel néhány heget,
amit nem tudsz olyan gyorsan begyógyítani.”
Az egyik nagy keze végig csúszott a hátán, elhúzva a fels szélét a
farmerjáról. „Fogadok, ha most megérintenélek, akkor selymesnek,
forrónak és nedvesnek találnálak.”
A hasa megfeszült, ahogy az ujjai a farmerjába csúsztak egy kicsit
keményen, de határozottan. Megdörzsölte. A férfi simogatta meg.
Dea lány nem egy cirmos cica volt. leopárd. Megharapta azokat az
érzéki farkas ajkakat, elég keményen megcsípte, arra használva a
mozdulatot, hogy kihátráljon a karjaiból. „Komolyan mondtam
Riley. Egyszer elég volt.” Hazugság. Hazugság.
Nem próbálta meg újra megragadni, a ruháját nézte a borostyán színű
szemeivel, ahogy befejezte a felöltözést. „Ez nem az, amit a tested
mond.”
„Igen, nos, nem a legjobb az ítél képességem.” Figyelmen kívül
hagyta a tekintetének súlyát, a haját lófarokba kötötte, miután végre

eszébe jutott, hogy volt egy tartalék gumi a farmerjában, amit pár
nappal ezel tt hagyott ott. „Nincs helye az életemben egy olyan
férfinak, aki megmondja, hogy mit csináljak.”
„Ez csak szex.”
A bolondját akarja járatni vele. Mintha bele menne. „Ó, kedves.”
Felhorkant, elment, hogy felvegye a csizmáját. „Semmi sem csak
szex egy olyan férfival, mint te – abban a pillanatban, ahogy szeret d
leszek, átmész: Én férfi, te nő, stílusba. Azt csinálod, amit mondok.”
És nem számít, hogy mennyire akart egy párt, Mercy nem tud
alárendelt lenni. Nem így. Nem olyan emberrel, aki azt akarja, hogy
valaki más legyen. Ez megtörné t. „Inkább verd a mellkasod és
üvölts a holdra.”
Riley nem volt elragadtatva. „Nem hiszed, hogy kezelni tudsz
engem?”
Oké, szóval nagyon jó volt, abban hogy felidegesítse t. „Azt
mondtam, hogy nincs id m.” Felemelte az egyik lábát és felhúzta a
csizmáját.
A férfi küzdött a vágya ellen, hogy a fához lökje és ezt a beszélgetést
alapjaiban letudják, Riley ökölbe szorította a kezét. Mercy szinte
ugyanabban a pillanatban felszisszent. Megdermedt. „Mi az?”
„Semmi.”
De a fogait nyilvánvalóan fájdalmában szorította össze. Lenézett a
meztelen lábára, ami a talaj felett feküdt, gyorsan megértette az
összefüggést. „Mibe léptél bele?” A farkasa a felszínre emelkedett
védelmez n és kissé túlontúl birtoklón.
„Semmibe.”
Makacs macska.

Odament hozzá és letérdelt elé, a lábát felemelte így meg tudta nézni
a talpát. „Ez a semmi úgy néz ki, mint egy nagy, kövér tüske.” Ez
feldühítette a férfit, látta, ahogy a tüske a lány húsában fúródott, és
máris vérezni kezdett.
A vállára helyezte a kezét, hogy egyensúlyban tartsa magát. „Tudok
gondoskodni róla.”
Ahelyett, hogy elengedte volna a lábát, szorosabban tartotta.
„Megkaptad már az oltásod?” Kérdezte, tudva, hogy a lány
bármilyen együttérzést utál. Mercy büszke volt, amilyen csak a
fajtája tudott lenni. És valamilyen okból fontos volt számára, hogy ne
törje össze. „Nem akarok veszettséget kapni.”
„Ha-ha.” Motyogta, de a hangja feszült volt. „Mivel nem engedsz el,
ki tudod húzni?”
Ellen rizte a földet, hogy nincs-e ott más veszély. Mercy véleménye
dacára az üggyel kapcsolatban, a férfi védelmez volt. Vigyázni a
n re, olyan természetesen jött nála, mint a légzés. „Ez könnyebb lesz,
ha leülsz.” Nem ajánlotta fel, hogy segít neki leülni, csak
megbizonyosodott róla, hogy nem szerzett több sérülést.
Egyszer csak háttal állt a csomagtartónak, az ölébe vette a lábát és
elfintorodott. „Nem lesz szép – azt hiszem elkezdett a b röd köré
gyógyulni.” Ez problémát jelentett az alakváltóknál – gyorsan
gyógyultak, különösen akkor, ha a seb kicsi. De ha begyógyul, akkor
a tüske végleg ott marad a sarkába ágyazódva.
„Csináld.” Összeszorította az álkapcsát.
Elhúzta a lányt, így háttal neki helyezkedett, megnyomta a b rt a
tüske mindkét oldalán, elég er vel, hogy ki tudja szedni. Hallotta,
ahogy Mercy mély leveg t vesz, és tudta, hogy fáj neki. Az átkozott
tüskének kisebb ágai voltak. A farkas végigsöpört a b rén, meg
akarta nyalni a lányt. Minden férfi ösztöne kényelembe akarta
helyezni, de tudta, hogy Mercy ezért utálná, nagy U-val. „Tudod,”
mondta, miközben próbálta visszafogni a hangját, „azt hiszem sok

hasonlóságot látok bennetek a tüskével. Talán ez az, amiért hozzád
vonzódott.”
„Azt hiszed vicces vagy?” Ezt egy kicsit kifulladva mondta.
Másik kemény nyomás után már majdnem kint volt. „Mond: ahhh.”
Egy utolsó nyomás és a csúfság kijött. Gondoskodott arról, hogy a
karmaival összezúzza miel tt leejtette a földre.
Mercy nem szólt semmit, miközben leellen rizte, hogy már gyógyult
a seb. Gyors volt, de alapos. „Nem hinném, hogy nyomot hagyna.
Nézesd meg azért Tammy-vel.”
„Egy óra múlva már teljesen begyógyul.”
Összehúzott szemmel nézett a lányra, miközben megjegyezte a
feszült kifejezést. „Azt akarod, hogy jelentést tegyek a
gyógyítódnak?”
A lány gyilkos pillantást vetett rá, a szín gyorsan visszatért az arcára.
„Azt akarom, hogy engedd el a lábamat.”
Továbbra is tartotta, miközben finoman masszírozta a területet a seb
körül, biztosítva a jó véráramlást. Ez segít neki még gyorsabban
gyógyulni. „Elmész Tammy-hoz?”
„Igen! Rendben! Indulhatunk?”
„Pillanat” Újra megnézte a sebet. „Ez egy kicsit érzékeny lesz, míg
meggyógyul. Légy óvatos.”
Úgy tűnt, mintha a lány hozzá akarna vágni valamit, de inkább
befogta a száját és felhúzta a zokniját és a csizmáját. Miközben ráállt,
tesztelte a lábát. „Rendben van, csak pokolian fájt, amíg benne volt.”
Riley bólintott, de a figyelmét az egyensúlyára összpontosította. Jó
volt. A farkasa visszahátrált. „Menjünk be.” Megragadta a karköt t
és a zsebébe csúsztatta.

Mercy összefonta a karját. „Köszönöm.” Ez egy zsémbes elismerés
volt.
„So gracious.”
Ahogy lehunyta a szemét, mintha tízig számolna, érezte, hogy a
farkasa felemelkedik, ezúttal inkább a bajkeverés volt a célja. „Még
nem válaszoltál a kérdésemre.”
„Mi?”
„Azért futsz el lem, mert nem tudsz kezelni.”
„Válaszoltam. Azt mondtam, hogy nincs id m.”
„Csirke” Mondta, miközben hallótávolságon belülre értek a házat
rz férfiakhoz és n khöz.
Mercy eltátotta a száját. Biztosan rosszul hallotta. Biztosan a szilárd,
higgadt, maradi Riley Aedan Kincaid nem merészelte csirkének
hívni. „Mit mondtál?”
„Hallottad.” Köszöntötte a négy másikat, akik csatlakoztak
Monroehoz és Owenhez. Ketten közülük farkasok voltak.
Monroe odasétált. „Semmit sem láttam a ház alatt, amit arra
használhattak volna, hogy gázt juttassanak a házba, de biztosra
megyek és a technikusokkal is leellen riztetem.” mondta nekik. „A
helyzet az, hogy Owen nem valami profi lövész – de azt mondja, ha
elég jó vagy, akkor be tudsz l ni egy kisebb gázgolyócskát a
fürd szoba ablakon.”
„Az a nyílás apró.” Motyogta Mercy.
Riley hangot adott egyet nem értésének. „Ismerek két embert, akik
képesek rá.”

Dorian és Judd. Bólintott, majd Monroe-ra pillantott. „Mond meg a
technikusoknak, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet erre a területre,
amikor megérkeznek.” Felemelte a hangját és a kezét. „Monroe és
Owen a háznál maradnak. A többiek – velünk.”

Mercy alig 5 percet áldozott a keresésre. Bekopogott egy kis ház
ajtaján, amin fodros függöny lógott és a kert annyira rendezett, hogy
egyetlen gyom sem merte felütni a fejét. Megállapította magában,
miközben egy apró n vizslatta, hogy szinte már pulzált a leveg . A
fényes barna szemek végigmérték Mercyt. „Szóval te
összegabalyodtál azzal a farkassal?”
Mercy túl sokat volt a falkával, hogy megsért djön egy ilyen
személyes kérdésen. Elvigyorodott. „Honnan tudja, hogy én
voltam?”
„Úgy nézek ki, mint aki szenilis?” Meg sem várva a választ folytatta.
„Kijöttem volna hozzátok, de gyorsan felszaladtál.”
Az rszem ösztönei figyelmeztették. „Látott valamit?”
Válaszként a n felkapott egy darab papírt az ajtó mell l és
megmutatta Mercy-nek. „Regisztrációs száma annak a furgonnak,
ami túl sokáig parkolt itt – tudtam, hogy bajkever k.”
„Hívta a Végrehajtókat?”
„Természetesen.” Szünet. „Ott van az unokaöcsém. Jó gyerek. Azt
mondta, hogy lopott jármű volt. De azt is leírtam, hogy hogyan nézett
ki a furgon.”
Mercy el vette a mobilját, hogy szóljon a DarkRiver technikusainak,
hogy felügyeljék.
„Na?” Kérdezte a n várva a válaszát, miel tt kódolni tudta volna a
hívást.

„Igen.” mondta Mercy. „És nem csinálom újra.” Ha ezt mondogatja
magának, akkor talán az áruló teste is észre fogja venni a
figyelmeztetést és gátat szab végre az igényeinek.
Az id s n egy savanyú pillantást küldött felé. „Átkozott szégyen.
Mivan, a csinosabbakat kedveled?” Felhorkant. „Az én id mben
azokat a férfiakat kedveltük, akik úgy is néztek ki, mint a férfiak.”
Mercynek nem volt ideje válaszolni, az ajtót az arcába csukták.
Mindenki milyen kritikus ma. És a tetejére jön még Riley „csirkés”
gúnyolódása, ett l nem lett jobb kedve. De a technikus válaszolt és
leadta neki az infót. Megígérte, hogy abban a másodpercben
tájékoztatja, amint találnak valamit.
Riley a járdán várta, elmagyarázta honnan tudta az öreg néni, hogy
hogy néz ki. „Van valami?”
A n szavaival a fejében, végigfutatta a szemét a férfin, ahogy
közölte az infót. Határozottan úgy nézett ki, mint egy férfi, gondolta,
mindene kemény, szilárd és durva. Er , hihetetlen er volt Rileyban.
Szelídség is része, ahogy tartotta a lábát, miközben kivette bel le a
tüskét, ez pedig még inkább rendkívülivé tette.
Tudta mi lett volna azokkal a tüskékkel a sarkában. Az átkozott
farkas vigyázott rá. És jól csinálta. Még most is, a leopárd nem tudta
egészen mi lesz ebb l, ezért inkább a vadászatra koncentrált. „Ez jó
el relátásra vall.”
„Valami baj van ezzel.” Morogta Riley, megdörzsölve az állát, amin
már halvány árnyéka látszott a délutáni borostának. „Ez a chip azt
mondja, hogy az elit Szövetség volt, de miért hagynának hátra
bizonyítékot, ha annyira szervezettek? És ilyen figyelmetlennek lenni
a járművel?”
„Azt gondolod, hogy a chip lehet, hogy egy terv része?”

Úgy nézett végig az utcán, mintha látta volna, hogy mi történt el z
éjjel. „Volt egy hívásom Lucastól miközben te az informátorral
beszéltél – Nash tanára azt mondja, hogy számos mentál cég
megkörnyékezte.”
Mercy pislogott. „A mentálok nagyon, nagyon elszigeteltek.
Különösen az R&D.Miért akarnának egy alakváltót?”
“Tehetséges
alakváltót.Nash
látszólag
egy
zseni
a
nanotechnológiában.És mindketten tudjuk, hogy a Tanácsnak
hiányzik két f technikusa.”
Mercy a fogai között kifújta a leveg t.“Az Implantátum Protokollnak
befellegzett Ashaya közvetítésével.” Ez a protokoll,azt jelenti, hogy
az egyéneket a mentálhálón összekapcsolja egy közös elmévé,
irányíthatóvá és problémamentessé.
“Igen, de mi van, ha valakinek olyan ötlete támadt, hogy félretegyék
a jöv re nézve.” Vállat vont.“Ez egy elmélet.”
„De ha igazad van, és a mentálok vitték el Nash-t és az Emberi
Szövetségre kenték, vagy - ”
„A Szövetség vitte el és hanyag munkát végeztek.”
Mercy megdörzsölte a homlokát. „Vagy addig csűrjük csavarjuk,
amíg túlkomplikáljuk az egészet.”
„Azt hiszem, hogy ki fog derülni, mikor megtaláljuk Nash-t.”
Mercy felkapta a fejét, mikor meghallotta a veszélyes élt a
hangjában. „Hey, hagyd abba. Az emberek szomszédságában
vagyunk.”
A szemek, amik ránéztek már nem voltak emberiek. „És ez farkas
terület.”

„Leopárd és farkas.” Nem volt hajlandó meghátrálni a ragadozó
tekintete alól, bár meghűlt t le a lelke. Még sosem látta Riley-t
ennyire elveszíteni a kontrollját. És ilyen gyorsan. „Mi ütött beléd?”
„Ha Nash megsérült, Willow magát fogja hibáztatni, amiért nem
tudott segíteni a testvérén.”
Oh. „De nem fog – egy ragadozó alakváltó. Nem könnyű megölni
minket.” Olyan arrogánsan szólalt meg, ahogy csak tudott. „Most
pedig húzd ki magad abból a nyálasan rendetlen önsajnálatodból és
szerezd meg a programot. Ez nem rólad szól.”
Riley rábámult azokkal a hideg farkasszemekkel, a gazdag
borostyánt tiszta veszélynek tartotta. „Egy nap,” mondta nyugodtan,
„a szád nagyobb bajba fog keverni, mint amit kezelni tudsz.”

10. Fejezet
Mercy suttogva érezte a megkönnyebbülést az arcán át. Biztos volt
benne, hogy fel tudná tartani Riley-t egy valós harcközben addig,
míg megérkezik a segítség, de ha a farkasa igazán támadott volna,
akkor nagy rá a lehet ség, hogy megölné t. Hacsak nem csal. Amit
egy halálig tartó küzdelemben, biztosan megtenne. Néha nem minden
az er , van, amikor az intelligencia számít. „Ó?” Mondta és
szándékosan végigfuttatta a nyelve hegyét a fels ajkán.
Riley nagy leveg t vett és a farkas eltűnt két szívverés között. „A
szexet használod, hogy eltereld a figyelmemet?”
„Bármit, ami működik.”
Különös módon amennyire szerette t piszkálni, annyira nem szerette
volna, ha Riley megsérül. Nem így. A poklon ment keresztül, amikor
Brennát elrabolták. Szóval most elvigyorodott és azt mondta, „Plusz
tudom, hogy a kép a nap hátralev részében gyötörni fog.”
Meglepetésére Riley ajka megrándult. Csak egy kicsit. Eléggé, hogy
a gyomra megremegjen. „Szóval, játszani szeretnél cicus?”
„Férfiak.” Megvet en felhorkant, de Riley látott felvillanni valami
gazdagabbat, forróbbat, sokkal csábítóbbat azokban az alakváltó
leopárd szemekben. Jó. Mert ennek nem volt vége. Nem egy hosszú
lövéssel.
„Visszatérhetnénk most már a munkához?” Egy íves kérdés.
Soha senki nem beszélt még úgy vele, mint Mercy. Ha nem tett volna
meg mindent, azért hogy doromboljon neki csak egy éjszakával
ezel tt, azt képzelte volna, hogy nem is tudja hogyan kell. „Többet
itt már nem tehetünk.” Végig gondolta a lehet ségeket. „Lucas és
Hawke gondoskodtak róla, hogy az informátoraink mindent
elmondjanak és úgy tűnik Bakerék nem tudnak más tippet adni, amit
kivizsgálhatnánk. A kommunikációs vonalakat megvizsgálták?”

Bólintott. „Nate szervezte meg. A technikusok ellen rizni tudják az
összes mobilt és számítógépet a házban – az adatok automatikusan
Dorianhez kerülnek.” A sz ke
rszem egy zseni volt a
számítógépekkel. „Figyelmeztetni fog minket, ha bármi is feltűnne.”
„Megkérem Brennát, hogy dolgozzon a műholdas adatokkal.”
Mercy tudta, hogy SnowDancerek egy teljes körű műholddal
rendelkeztek, szóval ennek volt értelme. „Én szintén kijelöltem
néhány falkatársat az államban, amíg Tammy-hez mentünk vissza.
Majd k beszélni fognak Nash barátaival az MIT-n.”
„Akkor, amíg nem kapunk egy tippet a furgonról vagy a helyszínel
csapat nem talál valamit, addig várunk. Lehet, hogy az emberrablók
felveszik velünk a kapcsolatot.”
Mercy a frusztáció hangját hallatta. „Utálok várni.”
„A leopárdok jó lesvadászok.”
„Az emberi felem a cselekvést részesíti el nyben.” A füvet rugdosta,
majd bólintott. „Oké, igazad van. Visszatérsz a barlangba vagy
lentmaradsz?”
Az órájára nézett. Öt múlt négy perccel. Volt rá esély, hogy ma
valami közbejön. „Elmehetnénk edzeni az új ütemterv szerint.”
„Inkább ennék tűt.” De elindult vissza a járműhez. „Miért gondoltuk
azt, hogy jó ötlet a fiatal macskákat és farkasokat összeereszteni?”
„Hogy a szövetség er sebb legyen.” Riley nem volt biztos benne,
hogy bárki is észrevette, hogy ez milyen illékony kombináció lehet.
A leopárdok és a farkasok mindketten ragadozók és megszokták,
hogy a tápláléklánc csúcsán vannak. Add hozzá a tinédzser
hormonokat a fazékba és már is kész a baj. „Készen vagyunk.”
Mercy mobilja megcsörrent miel tt válaszolhatott volna. „Igen?”

„Mercy” Rina hangja. „Követtem két pompás férfit a te helyedhez.
Elengedjem ket?”
„Megkapták a biztonságos áthaladást.” Morogta Mercy, a halántékát
dörzsölve. Szerette a nagymamáját, de ezért meg fogja fojtani. „És
nem is tervezem, hogy bármikor e században haza megyek.”
„Szánj rá id t, mert wow. Forróak. Gyönyörűen, tüzesen forróak.
„Szolgáld ki magad.”
„Ó nem, azt hiszem k csak és kizárólag téged akarnak.”
Mercy letette a fiatal n nevetésére… és észrevette, hogy Riley
farkasa benne volt a szemében. „Ne menj oda.” Azonnal levette a
hanger t a telefonjáról.
„Kik k?”
„Senki, akivel foglalkoznod kellene.” A telefonját a zsebébe tette, a
szemöldökét felhúzta. „Éhes vagy?” Egyikük sem evett ebéd óta.
Hosszú ideig tartott, míg válaszolt, de végül bólintott. „Igen.”
Végül egy gyorsétteremnél parkoltak egy külvárosi bevásárló
szalagnál. „Hús és zsír.” Megnyalta az ajkát a gyomra korgására.
„Imáááááádom a hamburgert.”
„Ez zsúfolt.” Ez volt Riley egyetlen válasza.
„Ülhetsz a kocsiban. Hozok neked valamit miután befejeztem az
evést.” Vigyorgott. „Hideg lesz és dermedt, de hey, a farkasoknak
amúgy sincsenek ízlel bimbóik, nem igaz?”
Kiszállt és követte a lányt az étterembe. Mikor a rend érdekében a
férfi fizetett, a lány vállat vont és úgy döntött, hogy ez egy olyan
csata volt, ahol nem érdekelte a harc. A ragadozó alakváltó

férfiaknál, néha engedményt kell tenned, vagy szerezhetsz magadnak
egy kis agyrázkódást. Véresen keményfejűek voltak. És mivel még
mindig nem hagyta Riley-t vezetni, ez egy jó kompromisszum volt.
Nem úgy, ahogy Riley gondolta. Az arckifejezése annyira irritált
volt, mikor leültek, hogy a tinédzserek, akik a szomszédos asztalnál
ültek – egy csapat nem ragadozó alakváltó gyerek – óvatos
pillantással nézték.
„Nyugi” mondta a gyerekeknek. „Csak morcos, amiért nem volt
édes-savanyú mártás.”
Az egyik lány megkockáztatott egy ideges mosoly, aztán a kölykök
visszatértek az ételükhöz.
Riley hozzávágott egy hamburgert. „Tedd ezt a szádba.”
„Azt akarod mondani, hogy fogjam be a lepényles met?”
Beleharapott a hamburgerbe és torka mélyér l dorombolt. „Finom.”
Ami úgy jött ki „hiinyom”.
Riley a fél hamburgert egy harapással megette, aztán nekilátott a
kétszersültnek, amit mindketten hozzárendeltek. Mikor lopott a
krumplijából, még csak nem is morgott. A macska úgy döntött, hogy
kedves lesz vele az étkezés során, világosan látva, hogy az étel
megpuhítja a férfit. A harmadik hamburgerénél tartott – hey, éhes
volt – és a férfi a negyediknél, mikor felállt a sz r a tarkóján
figyelmeztetésképpen, még Riley ragadozója is felfigyelt.
Mindketten nagyon óvatosan az ajtó felé néztek. Egy férfi jött be.
Egy mentál, az ruhája és az illata alapján. Nem volt rohadt, fémes
szaga, mint azoknak, akik teljesen elmerültek az elcsendesedésben,
de a visszhangja olyan volt. Romlott, morogta Mercy leopárdja, a
férfi romlott volt.
Elindult, miel tt meggondolta volna magát, tudatában, hogy Riley
mellette van. A férfi az ajtóban körülnézett, mintha megzavarodott
volna, majd benyúlt a papírzacskóba a kezében. Mercy némán

mozgott, a leopárd fegyelmével, tudatában annak, hogy mindenki az
étteremben nagyon – nagyon csendes. Alakváltók vagy sem, minden
él lénynek az agyában volt egy primitív mag, amely azt mondta
nekik, hogy veszély közeleg.
A férfi elkezdte kihúzni a kezét a zacskóból.
„Most.” Nem tudta melyikük szólt, de mire a férfi kezében volt a
pisztoly, farkas és leopárd, halálos sebességgel mozgott. Neki
csapódtak, egyenesen át az üvegajtón a járdára.
Felkiáltott, ahogy a cementre zuhant, a gyalogosok rohanva
szétszóródtak, táskákat leejtve és aprót sikítottak.
„Fogom.” Mondta Riley.
Elengedte a mentált, megragadta a fegyvert gyors és óvatos kézzel
kivette a töltényt. „Jézus, ez egy gépfegyver - az egész helyet ki tudta
volna végezni.” A kihűlt, ahogy az ártatlan gyerekekre, az anyára a
babakocsival, az id s házaspárra az ajtónál gondolt.
„Hívd a Végrehajtókat.” Mondta Riley, figyelmenkívül hagyva, hogy
üveg ragadt a b rére. „És a ment söket. Megsérült.”
A leend lövöldöz nyöszörgött, ahogy ott feküdt, de a szeme
váratlanul kitisztult. „Nem emlékszem,” suttogta. „Nem emlékszem.”
„Már hívtam ket.” Mondta egy remeg hang.
Mercy felnézett, hogy a tekintete találkozzon azzal a nem ragadozó
lányéval, aki rámosolygott – valamilyen madárfajta, a haja puha és
tollas, mintha a szárnyai lennének váltott formában. „Jó kislány.
Megkaphatom a pulóvered?”
Bólintás, majd a lány lehúzta a pulóverét, s ezzel felfedte a babarózsaszín fels jét. „Tessék.”

Mercy arra használta az anyagot, hogy a mentál fejéhez tegye. Az
üveg biztonsági volt, tehát nem vágott, de a fejét keményen beütötte
a járdába. A férfi vérzett. „Azt hiszem agyrázkódása van.”
„Jó.” A SnowDancer hadnagya ezt halkan nyilatkozta. „Ez azt
jelenti, hogy nem elég éber ahhoz, hogy problémát okozzon.” Felállt,
valószínűleg, hogy átvizsgálja a területet további fenyegetést
keresve. Mercy kapcsolatba akart lépni a Faith-el, tudna e szót
váltani err l az apjával, Anthony Kyriakus tanácsnokkal, de nem
kockáztatott egy ilyen hívást egy nyilvános helyen. Anthony
lázadókkal való szimpatizálása egy jól rzött titok volt.
Aztán felfigyelt egy n re, aki fekete gót ruhában volt, az ajkai éj
kékre festve, fél kezén kesztyűvel. Egy parányi tetkó volt a bal
mutatóujján,
az
érdekelte
Mercyt.
Egy
kis
patkány.
Megkönnyebbülten bólintott a n felé. Egy pillanattal kés bb az
emberi patkány – a kémhálózat tagja, amely a DarkRiver
szövetségese – elment. Tudta, hogy másodperceken belül a vérengzés
eljut a DarkRiverhez.
Riley visszaguggolt. „Patkány?” Kérdezte, olyan halkan, hogy senki
más nem hallotta.
Bólintott. „Egy másik mentál rült?” Ahogy a dolgok egyre inkább
instabilak a Hálón, egyre több repedés jelenik meg a mentál lakosság
körében is.
„Annak tűnik.” A szemöldök ráncolások megjelölték a homlokát.
„Nem kellene
kitalálnunk,
ha
kikérdezhetnénk
miután
összefügg bben gondolkozik, de nincs lövésünk – és a Végrehajtók
elviszik, rá tíz percre pedig a Mentál Tanács csendben biztosítani
fogja számára a rehabilitációt.”
Mercy összeszorította a fogát. „Ez az, amikor azt kívánom, hogy
bárcsak lenne mentál er m.” Mert miután a horrorisztikus pszichikai
agymosás lezajlik, a férfi szerencsés lesz, ha még képes lesz a
cip fűz jét bekötni.

Végszóra megszólaltak a Végrehajtók szirénái. Mivel a majdnem
lövöldöz mentál volt, sem a DarkRivernek, sem a SnowDancernek
nincs semmilyen hatásköre. A zsarukfeltételezhet en irányították a
mentál férfit és – miután vetettek egy pillantást a fegyverre – küldtek
Mercy és Riley felé egy elismer pillantást, azért amit tettek.
A Végrehajtók srácok, gondolta Mercy, valójában nem voltak mind
rosszak. De a tény az, hogy a Mentál Tanácsnak sok kéme található a
szervezetben, akik szivárogtattak, mint a szita. „Tudja, hogy hogyan
vegye fel velünk a kapcsolatot, ha bármire is szüksége van.” Mondta
az sz hajú zsarunak, aki felvette a vallomását.
„Nem szükséges.” Mondta, könnyed hangon. „Csak összefoltozzuk a
biztonsági kamerát – elég nyilvánvaló, hogy bedilizett.”
„Technikailag.”
A tiszt elvigyorodott. „Úgy hívom ket, ahogy látom. Van itt pár
dilis, aki megdolgoztat minket az elmúlt pár napban. Akadt egy
bomba San Diegoban egy étteremben, és egy másik fickó
keresztülhajtott teherautóval egy étterem falán L.A.-ben. Mind
mentál volt.”
„Áldozatok?”
Bólintott. „De nem olyan rossz. A bomba csak a mentált vitte ki, egy
pincérn megsérült, bár
már rendben lesz. A furcsa dolog a
teherautóval volt. Az elakadt – mintha az rült meggondolta volna
magát és er sen fékezett – ez elég id t hagyott az embereknek, hogy
elugorjanak az útjából. Golyót röpített az agyába, miel tt bárki
hozzáférhetett volna. De ha a dolgok így mennek tovább, még több
ember fog meghalni.”
Mercy bólintott. A DarkRiver és a SnowDancer magas rangú tagjai
tudták, hogy a dolgok ingatagok a mentálhálón, de azt nem gondolta
volna, hogy ennyire rossz a helyzet. „Tehát mehetünk?”

„Igen.” A hátuk mögött kuporgó kölykökre bólintott. „Már az
vallomásukat is felvettük. Haza vinné ket?”
Ez ésszerű feltevés volt – az alakváltó ragadozók uralkodtak – de ez
felel sséggel is járt. „Igen.” Nézve, ahogyan a helyszíni technikusok
elkezdték felszívni az üveget, rájött, hogy nem fog az összes gyerek
beférni az autóba.
Feléjük fordulva megkérdezte a nevüket és a címüket. Hárman
néhány percnyi sétára laktak, a másik kett tíz percnyi autóútra. „Jól
van,” mondta „hazasétálunk veletek hármatokkal, majd titeket
kett töket elviszünk autóval.”
A lány a rózsaszín fels ben – Jen – az ajkába harapott. „Jól leszünk.
Mi csak, tudod, kiakadtunk.”
„Tudom.” Átölelte a lányt. Alakváltók voltak. Az érintés segített a
gyógyulásban. „ De látnom kell, hogy biztonságban hazaértek.”
Vagy a leopárd átmegy dióba.
Bólintott felé. A lány addig nem engedte el, míg Mercy szorította és
nem engedte. Riley Mercy jobb oldalára lépett, és elmagyarázta neki
a tervet. Elindult, a fiúk követték, mert a lányok úgy döntöttek, hogy
Mercy mellett maradnak. A lány, akit Mercy nem ölelt meg,
miniszoknyát és has pólót viselt, addig araszolt közelebb Mercyhez,
míg vette a célzást és t isátölelte.
El ttük Riley és a fiúk megálltak, elfogva a szelet. Látta a férfit,
ahogy az egyik gyerek haját megborzolja, megpaskolja a másiknak a
hátát, majdnem fájdalmasan, vállon veregetve a harmadikat. Tör dik
velük.
A lány, aki átölelte– Lisha – megnyugodott és elhúzódott. „Olyan
gyors voltál.” Mondta, ahogy elkezdtek megint sétálni.
„Igen.” Mondta a barátja, aki szinte fel – le ugrált izgatottságában.
„Olyan voltál, mint wow!”

„Teljesen.” Lisha rámosolygott Mercyre. „Hallottam, hogy te, tudod,
rszem vagy, de sosem hittem volna, hogy láthatlak akció közben. A
fiúk néha azt mondják, hogy - ”
„Te valószínűleg nem vagy olyan kemény, mint a férfiak.” Fejezte be
Jen. „Úgy meg fogom etetni velük a szavaikat.”
Mercy nevetett. „Bocsáss meg nekik – a fiúk egy gyógyíthatatlan
fogyatékosságban szenvednek.”
„Mi az?”
„Tesztoszteron.”
Mindkét lány felnevetett. Riley felé fordult, küldött felé egy
pillantást, amivel emlékeztetette az összes dologra, amiért szereti a
tesztoszteront. Különösen, ha az egy kemény, izmos farkasnak a
testében volt, aki úgy tűnt készen áll felfalni t, apró szexi
harapásonként.

11. Fejezet
Anthony Kyriakus kiszállt a telepatikus konferenciából és azokra az
információkra gondolt, amiket a lányától kapott. A mai er szak

aggasztó volt, de az események id kereten belül történtek, ezek
lehettek egy rendellenes statisztikai esetek. A Háló normálisan
zökken mentes adatfolyam volt, káosz és érzelmek nélkül – de a
legutóbbi nagy erejű dezertálások, valamint a különböz lázadó
tevékenységek óta elkezdett ingadozni a bizonytalanság hullámán.
És a csendes mentálok zsigeri szinten csatlakoztak a Hálóhoz, a biovisszacsatolás szüksége miatt, bármi is történt ott, az hatással volt a
való életre. Annak is értelme volt, hogy az er szak ebben a régióban
történt – a mentálháló nem határoz meg földrajzi határokat, de ezen a
területen több zavar volt és a pszichés hatás lehet a leger sebb
hatással a kiindulási pontra. Elég nagy feszültség rövidre zárhat
néhány aspektust a kondicionálásban a Csendesség alatt.
Akárhogy is, Anthony nem volt meggy zve. A többi Tanácsnokot
úgy tűnt, hogy figyelmen kívül hagyja az események, de –
A kommunikációs panel sípot. Az ID képerny re pillantott és látta,
hogy Kaleb Krychek volt az, tanácsnok és talán a leger sebb
telekinetikus a Hálón. Abból, amit Anthony kiderített, tudta, hogy
Kaleb irányítja a Hálóelmét, azt az érz lényt, ami a Háló
könyvtárosa és rz je volt egyben, megközelítve a teljességet. Ez
olyan helyzet volt, amit a Tanács nem akart Santano Enrique után. A
már halott tanácsnok arra használta az erejét, hogy a Hálóelmével
elrejtse a gyilkos bűneit.
Kaleb sokkal finomabb volt. Hagyta, hogy a többiek azt higgyék
megtartották a hatalmat, még akkor is, ha a bolondját is járatja velük.
Nagyon veszélyes férfi. És akinek a múltja közel átlátszatlan - bár
voltak pletykák, miszerint Enrique pártfogoltja volt.
„Kaleb” mondta,
Moszkvában.”

válaszolva

a

hívásra.

„Még

korán

van

„Nagyon.” Mondta Kaleb, de mivel a vizuális nézet blokkolva volt,
mindkét végen, Anthony tudta, a másik férfi akárhol lehet. Nehéz
volt lekötni egy Tk-t teleport képességgel egy helyre. „De én a te
régiódat hívom – láttam a jelentéseket.”

„Újabb eset volt.”
„Egy lövöldöz ,” mondta Kaleb. „Az adatok már áramlanak be.”
„A többieknek úgy tűnhet, hogy ezek az események statisztikai
anomáliák.”
„És te?”
Anthony hátrad lt a székében. „Azt hiszem, hogy ellen riznünk kell
a lövöldöz agyát.” Elhallgatott, mert egy üzenete érkezett a
mobilján. Érdekes. „Henry küldött nekem egy üzenetet, amiben
ugyanezt javasolja – és felajánlotta, hogy felügyeli a vizsgálatot.” De
pontosan mit csinál Henry Kaliforniában? Az otthona Londonban
volt.
„Feltételezem, hogy vele mész.”
„Természetesen.” Elvégre egyik Tanácsnok sem bízott a másikban.
Anthony, mint a lázadás vezet je elhatározta, hogy hoz egy új
uralkodói rendet a Hálóra, elvégre nagyon, nagyon kevés emberben
bízott meg.

Egy szobában San Francisco centrumának közelében, a lövöldöz ki
volt kötve egy asztalra, az egész testét lefogva tartották. „Kérem,”
mondta. „Engedjen el.”
Az O-mentál, aki a szobát felügyelte hallotta t, de nem reagált a
kérlelésére. A munkája az volt, hogy meggy z djön róla, hogy
életben van és tekintettel az er szakos hajlamaira, a legjobb mód,
hogy biztonságban tartsa önmagától az az, hogy biztosítja, hogy nem
mozog.

A tény az, hogy a telepatikusan lezárt elméje köré vont pajzsokat más
fajok embertelennek tartották volna, de nekik nem volt tapasztalatuk
pszichotikus telepatákkal. Ez a férfi szét tudta égetni más ember
agyát egyetlen er s energialökettel – talán a saját agyát is
cseppfolyóssá tudta tenni, de ha öngyilkos volt, akkor az nem
számítana.
Így ültek csendben és éberen, mikor a férfi az ágyban elkezdte
mondani, „Meg kellett tennem. Meg kellett tennem. Meg kellett
tennem.” De soha nem mondta el, hogy mit kellett megtennie. És
nem jöttek rá addig, amíg már túl kés nem lett.

12. Fejezet
Mercy azon volt, hogy megállítsa az autóját kis távolságra a
kabinjától, mikor hírösszefoglaló jött.
„Egy huszonkilenc éves Tahoe-i n testét találták meg eltemetve egy
sekély sírban, a tó nyugati partjának közelében, egy órával ezel tt. A
testet egy helyi lakos találta meg kutyasétáltatás közben.”
„A Végrehajtók még nem adtak ki hivatalos nyilatkozatot, de a
források alapján a vizsgálat a kijelentette, hogy a test állapota arra
utal, hogy az elmúlt negyvennyolc órában halt meg. Folyamatosan
közvetítjük a történtek alakulását.”
Riley úgy döntött, hogy éppen eleget hallottak, el re hajolt, hogy
kikapcsolja a rádiót. „Figyelmeztetnünk kell az embereinket. Csak a
biztonság kedvéért.” A hangja egyenletes volt. Túlságosan is.
Mercy nem próbált meg beszélni vele a fájdalomról, amit ennyire
vadul hordoz a szívében, tudta, hogy csak egy üres pillantást kapna a
legjobb esetben – Brenna elrablása és annak következményei volt az
egyetlen dolog, amir l Riley egyszerűen nem volt hajlandó beszélni.
Ez ösztönös volt, hogy meg akarta érinteni, hogy megvigasztalja, de
tudta, hogy most nem fogadna el semmit. Szóval maradt a tényeknél.
„Reméljük, hogy ez egy egyszeri eset.”
Mély bánatot érzett a meggyilkolt n és családja iránt, de féltékeny
barát vagy férj lenne gyorsan elkapnák. Egy sorozatgyilkos,
másrészr l... „Nem használ, ha hitelbe vesszük a bajt. Ki fogom tenni
a keres szót és ott lesznek a kommunikációs embereink közül
néhányan, hogy kövessék a történetet.”
Riley bólintott, ahogy kilépett. A hátát a motorháztet nek támasztotta
és visszatért a korábbi témához. „Majd hívlak, ha hallunk bármit is
Nash-r l.” Az alapokat már lefektették – az infók jönnek, Mercy
biztos volt benne. „Megpróbálni elrejteni egy feln tt hiúzt egy

alakváltókkal teli városban nem lesz könnyű.” Különösen a
patkányokkal, akik bármilyen nyomra az eltűnt férfiról riasztanak.
„Nem szabad alábecsülni ket.” Figyelmeztette Riley. „Sikerült egy
zabos hím hiúzt megragadniuk és egész hatékonyan elkapni.”
Ugratni akarta az óvatosságával, de megpillantott valamit a hajában.
„Ne mozdulj.” Felérte és egy négyzet alakú üveget vett ki, az autó
háztetejére tette, nehogy szemét legyen az erd
talaján.
Ellen rzésképpen beletúrta az ujjait a sűrűszálú hajába. „Feszült
vagy, mint a deszka.” A teste olyan feszes volt, csoda, hogy tudott
lélegezni.
Nem válaszolt.
A szemébe nézve úgy érezte, hogy eláll a lélegzete. A farkas nézett
rá borostyán fénnyel, éhesen és idegesen, és veszélyesen. „Mi van
már megint?” Nem kellett volna provokálnia t, de nem tudott
segíteni magán. Ez olyan volt, mintha lenne a macskamenta. Egy
szippantás és elvesztette az eszét.
Riley alig tudta visszatartani a farkast. Azt akarta, hogy dobja Mercyt
a földre, tépje le a nadrágját, harapjon a nyakába és tegye magáévá.
Keményen. Gyorsan. Újra. És újra. Édes istenem a férfi is ugyanezt
akarta tenni. Harcolt az ösztöneivel, olyan szorosan zárta ökölbe a
kezeit, hogy az erei azzal fenyeget ztek, hogy felrobbannak.
„Riley?” Mercy összevonta a szemöldökét és hátrált egy lépést.
A farkas kivicsorította a fogait, de a férfi megtartotta az emberségét.
Korábban már vérzett a lány, mikor a karja az aszfaltot súrolta,
ahogy elkapták a majdnem lövöldöz t. A farkas meg rült az illatért.
Rileynak valahogy sikerült távol tartani akkor – nem a semmiért volt
önkontrolja – de a farkas most marcangolta, elhatározva, hogy kijut.
És mit csinál?
Mercy nem tartozott hozzá.

A farkast nem érdekelte, és Riley meglep dve vette észre, hogy a
férfit sem. Meg akarta szerezni t, megízlelni, kibaszottul meg akarta
harapni t, mert engedte magának, hogy megsérüljön. A birtoklási,
védelmez gondolatok megtréfálták az agyát olyan közel nyomva t
a széléhez, ahol már hosszú, hosszú id óta nem volt.
Fókuszálj.
Becsukta a szemét.
És érezte a leheletét a nyakán. „Annyira feszült vagy, hogy be fogsz
kattanni.” Az ajka súrolta a b rét, a kezei a vállán voltak.
„Mercy.” Morgásként tört ki.
„Kedves vagyok veled.” Fogak záródtak a pulzusára a nyakán,
gyengéd megrovás. „Fogadd el méltóságteljesen.”
Megszorította a csíp jét a kezével, amely valahogy megtalálta az utat
a testéhez, de egyhelyben maradt. Kedves volt vele, az érintést
használta, hogy lehorgonyozza t. Az alakváltóknál ez volt a mód.
De különösebben nem megnyugvást akart Mercy-t l. A hajába túrta a
kezét és kihúzta a durva lófarokból.
A keze megsimogatta a nyakát. „Ez nem segít, ugye?” Egy csókot
nyomott a torka bemélyedésébe. „Átmész farkasba, mert én egy
kicsit megsérültem.” Túlságosan is megdöbbent volt a tudásától,
semhogy válaszoljon.
„Nem gondolod, hogy láttam, ahogy a kezemet nézted, ugye?” A
kezeit a fels je alá csúsztatta, a körmeit gyengéden végighúzta a
hátán. „Szegény fiú – megvakult a tesztoszterontól.”
Most meg nevetett rajta. Rá kellett volna vicsorognia. Ehelyett
lazított a tartásán a hajában, így könnyebben meg tudta csókolni t.
Ezúttal a lány volt a támadó. Hagyta, hogy megízlelje a száját, hogy
a nyelvével végigsimítson az ajkain. Macska. Annyira macska volt.

Simogatta azokkal a macska karmaival, rászorította a száját azzal a
macskás kacérsággal.
Mikor megtörte a csókot, hogy lerángassa a fels jét, együttműködött
és áthúzta a feje fölött. A szempillája árnyékot vetett azokra a
kifejez szemekre, ahogy a kezeivel formálta t, lefelé simogatva a
mellkasán. A keze visszatért a n hajába, de már nem volt közel
hozzá, hogy elveszítse az uralmát, már nem volt olyan közel hozzá,
hogy farkassá váljon.
Akkor egy nyitott szájú csókot nyomott a mellkására és már egy
másfajta éhséget érzett eluralkodni magán. „Még.” Ez egy nyers
kérés volt.
A lány halkan felnevetett és közelebb hajolt hozzá, miközben körül
rajzolta a mellbimbóját a nyelvével. „Azt hiszem most már jól vagy.”
„Még.” A keze megfeszült a hajában.
Végig simított a kezével a testén… és megállt egy hüvelyknyire az
erekciójától, ami azzal fenyeget, hogy lyukat üt a farmerjában.
„Játssz szépen.” Az ujjai sztepptáncoltak egy hüvelyknyire a kemény
farkától.
„Nem.” Visszahúzta a fejét, lemeztelenítette a nyakát… aztán
elengedte.
Tartotta a helyzetét, felkínálva a torkát. Ez a bizalom ajándéka, mert
egy alakváltó küzdelemben elveszítheted az életed, ha az ellenfél az
állkapcsával átharapja a torkodat. Teljesen nyugodtan a tarkójára
csúsztatta a kezét és végigcsókolta a felfelé ível nyakát. Az íze
olyan –
Leveg a tenyere alatt. A vörös hajú macska csíp re tett kézzel állt
több méter távolságra t le.
Összehúzta a szemét. „Ugrattál?”

„Tudod, hogy ez nem az volt, amit csináltam.”
Megmutatta neki a fogait. „Gyáva.”
„Nézd, hadédelgetlek legközelebb örülhetnél.”
Szép volt, Riley. „Nem szeretem látni, hogy megsérülsz.”
„Ezen már túl vagyunk – értem nem kell aggodnod. Az egyetlen ok,
amiért nem köpök rád, mert tudom, hogy szó szoros értelmében nem
tehetsz róla.” Aztán elment.
Riley belebújt a pólójába, a gyomra megfeszült a tudattól, amit nem
akart figyelembe venni. Igaza volt – az alakváltó ragadozó férfiak
megvédték a szabályokat. De Riley volt az alfája jobb keze. A
kontrollja a reakciói felett legendásak voltak. Védelmezett, de nem
ilyen vadul. Nem így.
Ma farkas volt emberi formában, a farkas nehéz helyzetben egyedül
Mercyvel.
Utána akart menni, de tudta, hogy ez lenne a lehet legrosszabb lépés
a macskánál, éppen indulni készült, amikor elkapta két különböz és
ismeretlen férfi illatát a leveg ben.
A farkas élesen felrobbant a fejében.
A kabinnál termett miel tt észbe kapott volna – Mercy felfelé
lépkedett a verandára, szembenézve a két idegennel, akiket azonnal
a fenyeget kategóriába sorolt. A morgás, ami a torka mélyér l
kezd dött átfordult hideg összpontosítássá egyik pillanatról a
másikra. A karmait kieresztette.

13. Fejezet
Abban a pillanatban Henry Scott és Anthony Kyriakus Tanácsnokok
besétáltak a megfigyel szobába szemben a majdnem lövöldöz ével.
„Mondott már valamit?” Kérdezte Henry.
„Azt mondogatja, hogy meg kell tennie valamit.” az O-mentál felelt.
„De nem tudjuk, hogy mit.”
Henry az üvegen keresztül bámult. „Az elme vizsgálat megadhatja
nekünk a választ.”
Anthony tudta, hogy Henry volt az a Tanácsnok, aki leginkább
érintett a Tiszta Mentálokkal, a csoporttal, amely megfogadta, hogy
minden áron fenntartsa a Elcsendesedést. Azon tűn dött, hogy mi
lenne a reakciójuk ezekre az er szakos cselekedetekre, amelyek
tisztán bemutatják a Protokoll felbomlását. „Gyerünk.” Mondta
csendesen.
Ahogy bementek a szobába, megpillantotta a kibomlott szíjakat a
páciens karján. Anthony átkozódott telepatikusan a megállítása
érdekében… de túl kés volt. A páciens kirántotta a kezét, kihúzott
egy tollat az elüls zsebéb l és leszúrta magát fülön keresztül egy
másodperc alatt.
Anthony érezte, hogy az O-mentál az ágyhoz fut, de a haldokló férfi
agyára fókuszált, elolvasott mindent, amit tudott, miel tt a sokk az
agyában mindent k vé nem változtatott.
Elkapta a kényszer szélét, tudta, hogy valaki ezt a férfit zsinóron
rángatta. Semmi más nem volt csak egy báb.
Könnyen használható. Könnyen eldobható.
Világos volt, hogy a bábmester ültette be a javaslatot, hogy legyen
öngyilkos miután befejezte a feladatát, vagy ha elkapták.

Csak a tény, hogy a lövöldöz t elkábították a helyszínen, és a
mentális véd burok alá tették, állította meg, hogy a telepátiáját
használva elvégezze a feladatát.
Ahogy a gondolat keresztülhaladt Anthony fején, látta, hogy
szabályszerűen a földre gyűr dött, megkésve rájött, hogy a laborban
dolgozó férfi is kényszer alatt volt. Kinek volt hozzáférése és
képessége, hogy ezt a sok embert az ellen rzése alá vonja? A válasz
az volt, hogy jelent s számú ember a Tanács felépítményében.
A valódi kérdés, hogy miért.

14. Fejezet
Mercy megpördülve Riley sárga szemével találkozott és olyan hideg
volt, hogy semmi másra nem gondolhatott csak a vérre. „Riley.”
Nem nézett rá. „Kik ezek?”
A két férfi vele szemben átment csendes vadászó üzemmódba a
közeledtére és most érezte az er szak ígéretét a leveg ben. „Miért
van ez a farkas a házad közelében?” Kérdezte Eduardo, a leopárdja
fenyegetésével a hangjában.
„Csendet.” Rendelte, visszafordulva a jövevényekhez dühös
szemmel.„Neki joga van itt lenni. Te vagy a betolakodó, szóval fogd
be.”
Eduardo pislogott, mintha még soha senki nem beszélt volna vele
ilyen hangon. Mellette Joaquin visszahúzta a karmait, de nem volt
bolond. Ezek a férfiak rszemek voltak. Egy szempillantás alatt
készek lennének a támadásra. De ahogy k, úgy a lány is. „Maradj
itt.” Ellépett a tornácról, Riley felé fordult.
Még mindig nem vette le a szemét a férfiakról. Vicsorogva, meglökte
a mellkasán. A fejét felé fordította. „Kik ezek?” Ismét megkérdezte
azon a hideg farkas hangon.
„ rszemek a nagymamám falkájából.” Fakón mondta mind a három
férfinak, de leginkább Rileynak. Nem volt kedve a küzdelemhez.
Nem volt joga a területén eljárni – nem adta meg neki ezt a jogot.
„És azt hiszem megmondtam neked, hogy menj vissza.”
„Nem hagylak egyedül az idegenekkel.” Csend, kérlelhetetlen.
Az indulata fokozódott. „Csak meg kell ezt beszélnünk, Riley.”
A férfi nem válaszolt, a borostyán tekintete a válla felett nézett át.
„Miért vannak itt?”

„Mercy nagyanyja,” mondta Eduardo a tornácról, „azt gondolta,
hogy talán… vonzódni fog valamelyikünkhöz.”
Mercy legszívesebben lel tte volna Eduardot. Az a szünet, amit
belekalkulált, összetéveszthetetlen célzás volt. Az átkozott macska
élvezte. És érezte Riley b rének feszül fenevadat, készen vadságra
és gyilkolásra. „Tünés.” El ször Eduardóra majd Joaquinra mutatott.
„Ha legközelebb engedély nélkül jöttök a házam közelébe,
megmutatom, hogy pontosan miért is hív a nagymama engem a
kedvenc unokájának.”
Láthatóan mindkét férfi észrevehet en zöld lett, de lejöttek a
verandáról. „Nem hagylak egyedül a farkassal.” Megint Eduardo.
Úgy téve, mintha jogkörrel rendelkezne felette.
Mercy már kész volt. Figyelmeztetés nélkül indult, a karmaival a
másik rszem torka felé indult. Visszahátrált… de nem elég gyorsan,
hogy elkerülje a horzsolást a torkán. Ahogy káromkodott, a barátja
elvigyorodott és mondott valamit portugálul, amir l azt hitte, hogy
Mercy valószínűleg nem értette. De sok id t töltött barangolással a
hazájában.
Behúzta a karmait és azt mondta, „Joaquinnak igaza van.
Kiérdemelted.” Felemelte a szemöldökét, mikor még mindig nem
mozdultak. „Miért vagytok még mindig itt?”
Meglep módon a csendes volt az, aki válaszolt. „Szeretjük az
éjszakai leveg t.” A szemei Rileyn voltak, aki közelebb lépett, míg
már csak Mercy választotta el a három férfit.
Nem fognak rá hallgatni.
Bassza meg.
Kísértésbe esett, hogy hagyja ket, mikor Rileyra pillantott és látta a
düh kemény vonalát az állán és érezte, hogy a szíve szaggatottan ver.
Az uralma szélén volt mindazok után, ami ma történt – ha egyedül

hagyja ezzel a kett vel, valaki súlyosan meg fog sérülni. „Szeretitek
az éjszakai leveg t?” Elmosolyodott, édesen akár a pite. „Ebben az
esetben, menjünk futni.”
Farkas és leopárd is mind úgy néztek rá, mintha elvesztette volna az
eszét.
„Mi van? Nem hiszitek, hogy tudjátok tartani velem a lépést?
Valószínűleg igazatok van.” Ezzel besétált az erd be és levetk zött,
remélve, hogy a játéka működni fog. Működött. Mindhárom férfi
követte, a védelmez ösztön a természetükben legy zte a birtoklási
vágyat. Nem mintha szüksége lenne védelemre. Sohasem volt.
Sohasem lesz.
És a tény, hogy Riley ezt nem értette meg csak még inkább
bosszantotta t. De egy apró, titkos részében, meglep dve találta,
hogy egy árnyalatnyit élvezi. A farkas n ként látta
t,
mikorvalamennyiférfitúlságosan is vak, semhogy észrevegye ezt a
státuszát. Kár, hogy Kincaid nem tudja felfogni – amit elfogadna egy
szeret t l, azt soha nem fogadná el egy szövetségest l, akinek a
társának kellene lennie.
Most pokoli hajszába vitte ket. Mind gyorsak voltak. De Riley
ismerte ezt a földet, mint a tenyerét. Gyorsan megel zte Eduardot és
Joaquint, elvezette ket a házától a Sierra felé. Tartotta a lépést a
futásban még akkor is mikor mellé ért.
„Állj meg.” Mondta, miközben egyik kezét a karjára tette.
Lerázta. „Ha haza kell kísérnem téged, akkor azt fogom tenni. A
SnowDancer hadnagy nem fog megsérülni az én felügyeletem alatt a
DarkRiver földön.”
„Ez nem a szövetségr l szól.” A farkas olyan keményen ügetett,
hogy alig értette a szavát.
„Igen, ez arról szól, hogy játszod a hülyét.”

„Mercy, a fenébe is. Állj meg.” Riley megpördült, hogy az útját állja.
„Fáradt vagy és megsérültél ma. Egy fürd t kellene venned.” Ez
felizgatta a farkast, hogy még jobban fárasztja magát, amikor
pihennie kellene.
A lány megállt, felvonta a szemöldökét. „Tudom. Mit gondolsz mit
terveztem miel tt ti hárman elkezdtétek verni a mellkasotokat?”
A látása kiüvegesedett a másik férfiak említésére. „Azért vannak itt,
hogy igényt tartsanak rád.”
„Senki sem tarthat rám igényt, ha én nem engedem. És ha te nem
veszed ezt figyelembe, akkor nincs értelme ennek a beszélgetésnek.”
Kihallott valamit ebb l a megállapításból, hűvös véglegességet, ami
azt mondta neki, hogy elveszítheti a jogát rá ebben a pillanatban.
Meghúzta minden csepp önkontrollját, amije csak volt, megfékezte a
farkast és azt mondta, „Had kísérjelek haza. Utána azonnal
elmegyek.”
„Nem.” Egyszerű visszautasítás, de a szemei tűzben égtek. „Egyedül
megyek haza, és ha szükséges szétrúgom Eduardo és Joaquin
seggét.”
Riley érezte, hogy a farkas megrántja a gyepl t a nevük említésére,
de kitartott az embersége mellett. „Nem fognak utolérni téged. Úgy
mozogsz, mint a villám és ez a te területed.”
„Jó válasz.” De még mindig elzárva maradt. „El fogsz indulsz a
barlangba?”
Be akarta cserkészni a két ismeretlen leopárdot, meg akart gy z dni
arról, hogy tudják, hogy megjelölte a lányt, elvitte t.De rájött, hogy
ezzel minden esélyének vége lesz a n nél, akit jobban akart, mint a
következ lélegzetét. Visszaharapott egy morgást, farkasformába
változott és rábámult.

A hátsólábaira ereszkedett és végre megérintette, és eredend en
n iesen végigsimított a bundáján. „Menj.”
Harcolt a heves természetével, ami sürgette a farkast és a férfit is,
mindkett t, úgy tett, ahogy kérte.
Mercy pontosan tudta, hogy mibe került Rileynak azt tennie, amit
tett. Mégis megtette. Érte. Ledöntött egy másik akadályt benne,
elcsodálkozott, ha megtudnák csinálni ezt, szeret k lehetnének
anélkül, hogy elrontanák a munkakapcsolatot közöttük – a
kapcsolatot, ami létfontosságú volt a DarkRiver és SnowDancer
szövetségben. k rszem és hadnagy voltak, nem vonatkoztathattak
el ett l. Minden tettükben ott a lehet ség, hogy az visszapattan a
falkára.
Érezte, hogy a telefonja rezeg, ahogy besétált a hátsó ajtón keresztül,
miután kitért Eduardot és Joaquint. A hívó azonosítója kimutatta,
hogy a nagyanyja az. Felismerve, hogy jobb, ha nem válaszol rá a
jelenlegi állapotában, gyorsan evett, levetk zött majd besétált a
zuhany alá. A zuhany várhatott. Aludni akart.
De a pihenése törölve volt. Aggódott Nashért… és ha szinte akart
lenni, akkor képtelen volt távol maradni Riley-tól. Már szinte volt
vele korábban, mikor elmondta neki, hogy azért érintette meg, mert a
férfinak szüksége volt rá. De ez nem az egész történet volt.
Neki is szüksége volt rá.
Azok a gyönyörű sötét szemek, amelyek túl gyakran voltak
komolyak, a szép, sűrű haja, a makacs férfi test, ez mind vonzotta t.
Szilárd, Riley szilárd volt. A hasa elég kemény volt, a combjai
határozottan izmosak. De egyáltalán nem volt lassú – bár nagyon jó
volt abban, hogy tettesse magát. Ahogy Eduardo és Joaquin is
felfedezte, Riley ravaszul gyorsabban tudott mozogni, amikor tudott.
Akkor is ilyen higgadt türelmes volt a mozgásban, mikor egy n
testében volt.
Az egész teste felsóhajtott, többet akarva, t akarva. És csak t.

De ez az er s vonzalom volt, amit tudott kezelni. Egy n volt otthon
szükségleteivel – és ez nem olyan volt, hogy nem akarta viszont t.
Nem, nem a fizikai vágy volt az, ami aggasztotta t. Ez volt a másik
dolog, ami kezdte belesz ni t fizikálisan.
Mint a gyöngédség, amit ma érzett.
Le kellett volna hordania t, amikor átment rültbe, csak mert egy
kicsit megsérült, de nem,
ehelyett megsimogatta. Mert amikor
meglátta az üveg csillogását a hajában, a szíve kihagyott egy ütemet.
Ésszerűtlen aggodalom. De akkor is aggódott.
És kés bb, mikor hagynia kellett volna, hogy megküzdjön
Eduardoval és Joaquinnal, mit tett? Gondoskodott arról, hogy
vérontás nélkül hagyja ott. Egy része az rszem kötelességeit
hibáztatta – SnowDancer hadnagy volt, és ha megtámadják a
DarkRiver vendégei, akkor az alapjaiban rázná meg a szövetséget.
De a többi… annak ellenére, hogy a haragját kiérdemelte, nem akarta
bántani. Persze, gondolta, ha olyan hangulatban lett volna a férfi,
akkor vagdalt húst csinál a másik kett b l.
Neki kellett… alvás végre átkúszott rajta, mint egy alattomos hullám,
az álma forró és sötét volt.

Riley a kimerültségig futott, de
voltak.

is álmodott. Ezek nem jó álmok

Elkésett. Mindig elkésett. Willow törött teste egy sekély sírban
feküdt és nem tudta felvenni a lányt, nem tudta magához szorítani.
A szemei felpattantak, de ezek nem a lány szemei voltak. Csak
egyetlen személynek volt ilyen egyedi szeme – és ekkor látta, hogy
Brenna az, aki sírban van, élve eltemették. A lány kezei érte nyúltak,
de be volt zárva, nem tudott mozogni, mikor a húga felsikoltott.

Amíg a piszok eltakarta
megdermesztve a kezét.

az

arcát,

megtöltötte

a

száját,

Riley felpattant egy gyötrelmes sikoly a torkán akadt. Az els
gondolata az volt, hogy ellen rizze Brenna jól van-e, de hajnali kett
harminc volt. És nem akarta, hogy a húga megtudja, hogy a démonok
továbbra is kísértik t éjszakáról éjszakára.
Visszatolta az izzadságtól nedves haját a homlokán, felkelt, tudva,
hogy tudna visszaaludni. Ehelyett lezuhanyozott és felöltözött.
Nem tartott sokáig.
Olyan sok éjszakai óra van még hátra.
Amikor elindult a garázsba, azt ismételgette magának, hogy állj, de a
lábai tovább haladtak el re. Beszállt a kijárathoz legközelebbi
négykerék meghajtású autóba,keresztülhajtott Sierrán, át a DarkRiver
földre. Általában szerette az éjszakát, a szépségét és békéjét. De ma
esete a sötétség kísérte, visszaverve a rémálmának ezer visszhangját.
Harcolva azokkal az alattomos suttogásokkal, szigorúan
összpontosított a kijelölt helyére. Aztán megérkezett. Mercy járműve
ott állt a helyszínen. Valami megnyugodott benne. Leparkolt mellé,
kilépett a relytekéb l az átláthatatlan világba, egy holdtalan
éjszakába. Ösztönösen a lány kabinjához ment és leült a lépcs kre. A
farkasa még mindig zavart volt, de itt, itt tudott gondolkodni. Kifújta
a leveg t és úgy döntött megvárja a hajnalt. Mercyt.
Ekkor történt, hogy az ajtó kinyílt. „Riley?”
Persze, hogy tudta, hogy itt van – rszem volt. És a lelke egy része
számított erre. „Ne kérdezz ma este semmit Mercy.” Nem nézett rá,
oly módon érezte magát sebezhet nek, hogy a farkas pánikba esett.
„Rendben van.” Puha léptek. „De nem szeretnél bejönni?”

Óvakodva a megállapodástól, de szüksége van… valamire, besétált.
Megfogta a kezét, az arany szeme világított a sötétben. „Gyerünk
farkas.”
Hagyta, hogy a hálószobába vezesse.
„Cip t le.” Mondta és a takaró alá csúszott.
Egy széken ülve közel az ágyhoz,
lányt, nem biztos, hogy megtudja
nem tett fel egyelten kérdést
belelátna, hogy vannak dolgai,
magát.

levette a lábbelijét és csak nézte a
ezt tenni. A lány állta a szavát és
sem, mintha tudná, mélyenben
amiket elrejtett, mert szégyellte

„Nincs kérdés.” A lány mondta megint egy végtelen pillanat után,
majd felemelte a takarója szélét.
A férfi és a farkas is éheztek az egyszerű szépséges érintésére. Nem
volt ereje, nem volt akarata, hogy ellenálljon. Felállt, odament a
sz nyegen át és becsúszott mellé az ágyba, teljesen felöltözve. És
mikor a karjai körülölelték, mikor az ujjai a hajába simultak, az arcát
a nyakába temette és engedve a váratlan gyengédségnek, hogy
begyógyítsa az éjszakai sebeit.
Valamikor hajnal el tt elaludt.

Mercy arra a tudatra ébredt, hogy Riley köré tekeredett, mint a
borostyán, az arca a mellkasán, a lábai összegabalyodva a férfiével, a
kezei a pólója alatt, ahol egy khaki inget viselt. A takarót már
lerúgta, de pirítósra sült, attól a zamatos melegt l, amit a férfi
generált. A macskája dorombolt, így akart maradni egész nap.
Tehát amikor a telefon megcsörrent, nehezen kibontakozott, így meg
tudta ragadni miel tt a férfi tette volna. Csak azért sikerült a lánynak,
mert a farkas még félálomban feküdt.

„Kapcsolatba léptünk
„Találkozót akarnak.”

a

gyermekrablókkal.”

Mondta

Lucas.

Egyenesen felült. „Az enyém.”
„A tiéd.” Lucas egyetértett és megosztotta vele a részleteket. „Hívom
Hawke-ot, néhány farkassal ott találkozol.”
Úgy döntött nem említi, hogy már van egy farkas közvetlen mellette.
Letette a telefont és végigfuttatta az ujjait a borostás állán. „Ideje,
hogy megmozdulj Kincaid.”
Nem szólt, de az izmai fájdalmasan megmerevedtek a keze alatt.
Csak fél órával kés bb nyugodott meg, mikor továbbra is megtartotta
az ígéretét, hogy nincs kérdés. Nem is kellett. Tudta mi kísértette ezt
a hatalmas, büszke férfit, bár soha nem beszélt róla, még csak nem is
ismerte el. És mikor a démonok már túl rosszak voltak, hozzájött.
Ez megváltoztatta a dolgokat, de ez olyasvalami, amit most nem volt
idejük megbeszélni. Nem, amíg Nash túsz.

Az emberrabló várta ket a sötétben egy félig lebontott épület szélén
San Franciscoban. A kora reggeli fény suttogott az oldalukon, de
valahogy nem sikerült enyhíteni a vasnak és fémnek a durva
vonalakat.
Minden ebben a helyben felállította Mercy nyakán a sz rt.
A szemei végigpásztázták a fekete műanyagot, ami ott lebegett, ahol
az ablakoknak kellett volna lennie, így még baljósabbá tette az
épületet. Egyik oldala sem tetszett az épületnek, de kicsit sem
számított. A lány ment el ször… egy dühös vita után Riley-val, aki
visszatért a szokásos dühít önmagához.

„Az ember férfiak alábecsülik a n ket,” mondta, „még jobban, mint a
hülye alakváltó férfiak.”
„Fegyvere lehet.”
„Golyóálló mellényt viselek.” Megérintette a könnyű anyagot. „Te
bemész, annyira dühös vagy, hogy talán letépnéd az arcát, miel tt
bármit is mondana nekünk.”
Riley megragadta a felkarját, sötét szemében borostyán gyűrűzött.
„Megérdemli, hogy leszaggassam az arcát.”
„Attól nem fogja elmondani nekünk, hogy hol van Nash, ugye?” A
lány összeszorította a fogát. „Még nem érezzük az illatát sehol az
épület közelében. Ha megölöd ezt a srácot, ott vagyunk, ahol a part
szakad.”
„Nem tetszik, hogy egyedül mész be oda.”
„Vagy tízen vagytok itt kint. Csak néhány másodpercre leszel
mögöttem. Hogy is van az, hogy egyedül mész be?” Most már olyan
közel állt hozzá, hogy majdnem összeért az orruk.
Valaki megköszörülte a torkát.
Riley morgása elijesztette ket. „Ne húzz fel ilyen szarral, csak mert
fitogtatni akarsz.”
„Várj egy percet.” Felnézett, majd vissza. „Nem, nem én játszottam a
kakast az utolsó néhány percben. Nekem nem kell bebizonyítanom,
hogy ki a nagyobb.”
El rehajolt és az ajkába harapott. Elég keményen, hogy csípjen. Bele
kellett volna térdelnie, de szüksége volt erre a koszos farkasra, hogy
védje a seggét. „Most már boldog vagy?” Mormolta, elcsodálkozott
volna, ha valaki még nem veszi észre ezt a kirívó birtoklási

mozdulatot. Neki és Riley-nak hosszan el kell beszélgetniük miután
ennek vége lesz.
„Nem. Nem leszek boldog, amíg nem leszel az ágyákom fölött.”
Összehúzta a szemét. „Próbáld meg és meglátjuk, hogy kinek lesznek
meg még a golyói.”
Két perccel kés bb besétált a homályos szobába az épület egy
sarkában, az ablakokat félig, egy régi függöny helyett egy hétköznapi
fekete műanyag fedte. Némi fény kúszott be, de ez kevés volt, mintha
a szoba elnyelne minden energiát – az emberrabló éppen ezért jól
választotta meg a helyszínt. A b re csillámlott a sötétben és arra
használta az árnyékot, hogy a sziluettje bizonytalanul látszódjon. De
a lány macska volt, sötétben is jól látott. Látta a magasságát, ahogy
tartotta magát és tudta, hogy ez az ember képes vért ontani egyetlen
egyszerű mozdulattal.
„Fegyverem van, de nem áll szándékomban támadni.” Ezek voltak az
els szavai.
Mercy a kezét láthatóan tartotta. „Elnézést, ha nem veszem a szavait
komolyan.” Az angolja hibátlan volt, gondolta, az akcentusa túl
tiszta.
„Touché.” Ez a szó már sokkal természetesebben esett az ajkairól. „A
nevem Bowem.” Tökéletesen fehér fogak villanása. „Bo az, ahogy az
emberek a legtöbbször hívnak.”
„Gondtalan vagy, hogy elveszítetted az azonosító karköt det.”
„A hiúz er sebb volt, mint gondoltuk.” Még egy mosoly.
„Visszakaphatom?”
Elbűvöl , gondolta. És úgy használta a báját, mint egy fegyvert.
„Nem azért vagyunk itt, hogy barátkozzunk. Hol van Nash és mit
akartok cserébe érte?”

15. Fejezet
„Biztonságban van.” Mondta Bowen, nincs semmi célzás az
szagában, hogy pánikban lenne.
Mercy nem volt bolond. Az emberek megtanulhatják, hogy hogyan
szabályozzák a légzésüket és a testi reakciójukat, ha elég keményen
gyakorolják. „Szeretném látni t.”
„Miután beszéltünk.” Már báj nélkül mondta.
„Beszélj. Magyarázd meg, hogy miért traumatizáltatok egy fiatal
kislányt és raboltátok el a bátyját.”
Bowen kifújta a leveg t és ökölbe szorította a kezét. „Meg kellett
volna egyenesen ragadni, semmi sérelem, semmi hiba. A kicsit…
nem vettük észre, hogy kint van, amíg már túl kés nem volt.”
„Mit akartok?” Ismét megkérdezte.
„Beszélni a DarkRiver és a SnowDancer alfákkal. Vannak dolgok,
amikr l tudnotok kell az Emberi Szövetségr l.”
„És te ezt szívjóságból akarod elmondani nekünk?”
„Vérdíj van a fejemen Nash elrablásának az éjszakája óta.” Mondta
tompa hangon. „Akárcsak a többi férfién és n én az embereim közül.
Mi kiváló csapat vagyunk, de csak összesen tízen. Szövetségesekre
van szükségünk vagy halottak leszünk a napokon belül.”
Mercy felvonta a szemöldökét. „Már most megmondhatom, hogy az
esélyed nem túl magas.” Lehet, hogy ez nem az, amit egy emberi
tárgyaló mondott volna, de ha Bowen tudott is bármit az
alakváltókról, tudná, hogy egy kevésbé ellenséges válasz hazugság
lenne. Még most is érezte a szök ár szerű ellenségeskedést a
férfiaktól és n kt l a háta mögött. Macska vagy farkas nem számít –
mindannyian millió apró darabra akarták szaggatni Bowent.

„Igen, de ez jobb, mintha semmi esélyem nem lenne.” Bowen vállat
vont, a vállai egy harcos kecsességével mozogtak a viharvert műb r
dzseki alatt.
„Mindaddig, míg továbbra is fogva tartod Nasht, senki sem fog
beszélni veled.” Ugyanolyan hajthatatlanul mondta ezt, mint a férfi.
„Nem alku tárgya.”
Magas arccsontja élesen szembe vágta a b rét gazdag, egzotikus
árnyékot a legfinomabb karamellben. „Egy szobában ül a 10-en a
Boldogfogadóban az utca végén.”
„Eszméletlen.”
„Nem.” Bowen valóban szégyenkezve nézett. „Azt mondtuk neki,
hogy visszamegyünk és elragadjuk a kishúgát is, így
együttműködött.”
Ez megmagyarázza, hogy patkányok és a nyomozók miért nem
találták meg. Elrejteni egy dühös hiúzt messze más volt, mint
együttműködésben tartani. „Szép.”
Els alkalommal az udvarias maszk lecsúszott az arcáról. „A
fájdalmas érzéseket helyre lehet hozni. A halott ember nem kel fel.”
Mercy nem mondott semmit. „Megvárjuk, amíg az embereim
megnézik a fogadót.”
Vártak. Csendben. Riley energiája egy er szakos h volt a b rén, de
kívül megtartotta a pozícióját.
Tizenöt perccel kés bb nyugtalanság volt el l, majd valaki
felkiáltott. „Megvan Nash!” Szünet. „És vért akar.”
Mercy találkozott Bowen szemével és nem hagyva el az rzését.
„Bajt fogsz csinálni?”

„Visszaadtam a fiút vagy nem?”
„Igaz. Ezért most azonnal megölhetlek.” Nem volt olyan ellenséges,
mint Riley, de nem kedvelte azokat, akik a gyengéket ragadtak el.
Nash és Willow a DarkRiver védelme alatt állt – az övéik voltak
csakúgy, mint Tammy kölykei. „A karom felmetsz néhány fontosabb
pontot és te örökre kint leszel a forgalmunkból.”
Az id megállt.

Sok mérföldre odébb az elhagyott házban a kialakult patthelyzetben,
egy karcsú férfi a San Gabriel-hegységbe vezetett az autójával. Az
arcát verejték borította, a keze elfehéredett a kormánykerék körül.
Nem voltak elágazások ez idáig az úton, nincs az az isten, hogy ezt a
kis városi használt autót automatára tegye. Még ha lehetséges volna,
akkor sem választaná ezt.
Fókuszálnia kell, koncentrálnia.
A szeme csak kavicsokat és sziklákat látott, a végtelen kanyargós
úton.
Fogd a fegyvert és rejtsd el a kocsi csomagtartójába. Hajts az
enklávéhoz a művészek szélére a Mojaveba. Annyit ölj meg közülük,
amennyit csak tudsz, miel tt kifogysz a l szerb l. Ne feledd, egy
golyót ments meg magadnak.
Az autó megremegett, mikor bele hajtott egy kátyúba, az agya
összezördült, összekuszálva azokat a suttogó gondolatokat a
káoszban. Sikerült kihajtania bel le, de a gumi lapos volt. Lebeg
üzemmódba téve, tovább hajtott. Nem tudott megállni. Ha megállt, a
fegyver megfogja találni az utat a kezébe. És férfiak, n k, és
gyerekek fognak meghalni.

A kényszer összezúzta az agyát, tűszúrásszerű sötétséget kreálva a
szemhéja mögé – a vénái kezdtek szilánkosodni, a koponyája belülr l
kezdett vérezni. Nem mehetett tovább. Elfordította a kormányt,
megállította az autóját a durva hegyi úton. Mikor kiszállt – a tekintete
rögtön a csomagtartóra villant. Nem. Meg akart fordulni. Az a szirt
elég közel volt. A kezében tartva a fejét, kényszerítette magát, hogy
egyik lábát a másik elé tegye.
Csak annyit kellett tennie, hogy a szélére sétál. Nem bízott magában
a fegyverrel. De az esése ugyanúgy összezúzza az agyát.

Egy órával azután, hogy megtalálták Nasht, Mercy vezette a még
mindig él és sértetlen Bowent ki a városból, Indigóval az oldalán.
Bowen kezei bilincsben, a szemei be voltak kötve. Dorian jött ki és
arra használta a játékait, hogy megkeresse – és eltávolítsa – a két
nyomkövet berendezést.
Bowen nem aggódott. „Hülye lettem volna, ha nem lett volna tartalék
tervem.”
Feltételezve, hogy a csapata követi ket, Mercy több hátsó úton vitte
keresztül t, hogy lássa minden mozdulatát a nagyon jól látható
SUV, ami követte az autóját. Id vel körös-körül körözött és beállt
egy elhagyatott részre a Golden Gate Nemzeti Üdül parkhoz, a híd
másik oldalához, Bowen nagyon is egyedül volt.
Felemelte a csuklóját, mikor levették a kend t a szeme el l és
engedték kiszállni. „Azt hiszem ti srácok eltudtok kapni, még ha
szabad is vagyok.”
Mercy Riley elé mozdult, mikor az kiszállt a SUV-ból és odasétált
hozzájuk. „Ne ingerelj minket.” Mondta Bowennek. A Szövetség
emberei talán szívós rohadékok voltak, de Riley nagyon tapasztalt
farkas, fagyos dühvel.

A fekete szeme egyikükr l a másikukra ment. „Valami történt,
amir l én nyilvánvalóan nem tudok.”
„Az utóbbi id ben az embereinket elrabolták, az egyik meghalt, a
másikat megkínozták annyira, hogy a legtöbb ember azt gondolta,
hogy soha nem tér már vissza.” Mondta, hagyva hogy futó pillantást
vessen a leopárdok a fájdalmába, és büntetésébe. „Szóval az esély,
hogy meggy zz minket körülbelül nulla.”
Bowen káromkodott. „Az infónk téves volt. Soha nem tettük volna
meg, ha ezt tudjuk.”
„Elnézést, ha nem szimpatizálok veled.” Mercy mindent tudott, de
érezte Riley forró, dühös lélegzetét a tarkóján. Ez jobb volt, mint
Dorian, aki otthagyta a műszaki dolog elvégzése után. Nem tudja,
hogy biztonságban tudta volna e tartani Bowent a két férfitól, akik
továbbra is gonosz sebeket viselnek a húgaik elrablása miatt.
Nem számított, hogy Willow fiatal volt, nem számított az sem, hogy
lány, Nash pedig fiú – a lány traumatizálódott, mert nem tudott
segíteni a bátyján, a fiatal bizalma megcsorbult. Mercy tudta, hogyha
nem kezelik rendesen, a kicsi Willow abba fogja hagyni az éjszakai
kisurranásokat. És egy alakváltónak így bezárkózni…
Megfordult. „Indigo?”
„Fogom.”
Hagyta, hogy a SnowDancer hadnagy elkísérje Bowent a helyére,
Mercy szembefordult Rileyval. „Foglalkoznom kell ezzel.”
Borostyán csillogott a szemében, de nem vitatkozott. „Majd
visszahúzódom. Keményebb, hogy letépem a rohadék fejét innen.”
Azzal felvett egy pozíciót közel a küls kerülethez, egy védelmi
félkört Lucas és Hawke körül.
A két alfa közül Lucas volt a nyugodtabb. A része volt, így épült fel.
De leginkább azért, mert volt egy társa, aki kiegyensúlyozottá tette.

Hawke, másrészt… a jég kék szemei a farkasé voltak, a haja ezüst –
arany, mint a sz re állati formájában. Pontosan úgy nézett ki, mint
ami volt – ragadozó, aki kész bármire, hogy megmentse a falkáját. És
megfenyegetni a SnowDancer legnagyobb szövetségesét, azzal
Bowen megfenyegette a falkát is.
A farkas alfa tekintete találkozott Mercyével, mikor bejött Bowen
mellé, és a tarkóján felállt a sz r. Hawke teljes mértékben képes lett
volna megölni Bowent akkor és ott. Lucasra pillantott, s látta, hogy
keresztüldöfi a Szövetség férfit a zöld szemének a pillantásával, majd
a párduc beszélt bel le. „Beszélni akartál, beszélj.”
Igen, Lucas sokkal inkább sorolhatják a civilizált viselkedésbe, mint
Hawke-ot, de mikor feldühítik ugyanolyan halálos volt, mint a
farkas. „Miért vittetek el egyet közülünk?”
„Mert Nash veszélyben volt azáltal, hogy el akarták fogni katonai
jellegű fegyvereseka Szövetségt l.”
„Úgy tűnik, hogy ez egy hülye lépés lenne a Szövetség részér l,”
mondta Mercy. „Azok után, ami a történt a legutóbbi csoporttal,
mikor az egyikünket üldözték.” Minden egyes betolakodó meghalt,
néhányuk a puska golyójának esett áldozatul, míg mások a
karmoknak és fogaknak.
„Ahogy gondolod.” Bowen hangja keserű volt. „A férfiak, akik a
területeteken voltak a barátaim voltak, a katonatársaim.”
„Itt ne számíts szimpátiára t lünk.” Mondta Indigo, az lánytól jobbra,
a hangja jeges volt.
„Semmi ilyesmire nem számítottam.” Bowen állta Lucas tekintetét.
„Azt mondták, hogy Ashaya Alain segítene az Emberi Szövetségnek
elfoglalni a jogos helyét a világban. Azt hittük, hogy a parancs
fels bb körökb l jön. Azt gondoltuk, hogy csak a jöv nket tartják
szem el tt.”

Levelek susogtak a délel tti szélben, de még a fiúk is csöndben
elmentek.
„Kés bb… nyilvánvaló volt, hogy háborúba hívtak.” Bowen hangja
egyre keményebb lett a visszatartott haragtól. „Ez nem az volt, amit
én aláírtam. A vezet ség úgy tűnt, hogy ugyanabban az id ben vette
észre ezt és elhallgatattak minket. De két nappal kés bb hallottunk
egy döntésr l, miszerint el akarják rabolni Nasht.” Fel akarta emelni
a mandzsettás kezét, de félútón megakadt. „Nézd meg a nyakam
hátulját.”
Mercy bólintott Indigónak, hogy hajtsa le Bowen gallérját, miközben
fedezte a SnowDancer hadnagyot. „Van egy heg, ahol a chipnek kell
lennie.”
„Mindannyian kaptunk ilyet, minden Szövetség katonája.” Bowen
felemelte a fejét. „Azt mondták ez majd segít megvédeni minket –
kitaláltuk, hogy ennek köze van az árnyékoláshoz a mentál
befolyásolás ellen.”
Kezdett érdekessé válni Mercy számára. Az emberek voltak a
legsebezhet bbek a mentál behatolással szemben – az alakváltóknak
sziklakemény természetes pajzsuk volt. „Működött?”
„Soha nem tesztelték.” Megvonta a vállát. „Egy dolog jelentett, hogy
a vezetés követni tudott minket. Mintha egy kibaszott GPS lennénk.”
„Egyike azoknak a dolgoknak, amit Nash házában találtunk.”
„Annak a hiúznak éles karmai vannak.” Mondta Bowen. „Hárman
mentek be, de csak az egyiküknek volt chipje abban a szakaszban így a Szövetség tudta, hogy ki vitte el a fiút, de azt nem, hogy hová.
Nash mentett meg minket a bajtól azáltal, hogy eltávolította a
chipet.”
„Azt mondod, hogy felültetted a vezet séget?” Kérdezte Hawke
egyenesen.
„Igen, nagyon is.”

„Miért nem figyelmeztettek minket, így meg tudtuk volna védeni
Nasht?” Kérdezte Mercy.
„Egy – mert nem volt elég id . Kett – mert azt akartuk, hogy
tisztában legyetek vele, hogy mit tudunk tenni.” Jött a
megingathatatlan válasz. „Nem vagyunk könnyű préda, ne
tévesszetek össze minket azzal.”
„A mi városunkban vagytok,” mondta Lucas halkan. „Elkapunk
minden egyes emebert közületek el bb vagy utóbb. A Lily név
ismer sen cseng? Hanyag munka egyedül hagyni
t a
búvóhelyeteken.”
Bowen megdermedt. „Ha bántod t, mivisszaütünk. Az embereid ok
nélkül fognak meghalni.”
Mercy kitalálta, hogy az infó a búvóhelyr l akkor jött, mikor
Bowennel tárgyalt. Valószínűleg a Szövetség emberei, akkor hagyták
maguk mögött, mikor Bowen hátát védték – a friss nyom mindent
megváltoztatott.
„Mi nem ölünk ártatlanokat.” Mondta Lucas. „De te nem vagy
egészen ártatlan.”
„Amivé a Szövetség válik - ” Bowen keze ökölbe szorult – „az nem
olyasmi, aminek a részei akarunk lenni. És nem mi vagyunk az
egyetlenek.”
„Azt akarja, hogy lehet vé tegyük, hogy a gödörnyi viperát hozzunk
be a házunkba a mi területünkön?” Indigo gúnyos hangja.
Bowen ránézett. „Ti mind egyformák vagytok? Az összes farkas? Mi
hittünk a vezet inkben. Elárultak minket. Most lépéseket teszünk
arra, hogy kilépjünk az árnyékukból.”

„És el kellene fogadnunk a szavad, lehet vé tenni, hogy szövetségre
lépj két er s csoporttal?” Mercy megrázta a fejét. „Szép és
alkalmazkodó t led.”
„Mint a keselyűk.” tette hozzá Indigó.
A két n tekintete találkozott. Mercy elmosolyodott.
„Ha mi nem,” mondta Bowen, fehér vonalak alakultak ki a szája
mögül, „megölnek minket a puszta er létszámban. És azt hiszem,
ezt a SnowDancer és a DarkRiver sem szeretné, hogy megtörténjen.
Mert ha megtörténik, akkor a fegyveresek átveszik az irányítást a
Szövetség felett.”
Mercy látta, hogy Lucas Hawkera pillantott és a farkas bólintott.
Lucas világosan beszélt mindannyiuk számára, amikor azt mondta,
„Menj vissza a búvóhelyedre és maradj is ott. Ne okozz semmi
problémát. Abban a másodpercben, hogy megteszed, halott vagy.”
Halk, hűvös szavak.
„Nem tudunk csak ülni.” Bowen vállai feszesek voltak a
frusztrációtól.
Hawke vállat vont, és bár ember formájában volt, olyan mintha a
farkas tette volna a mozdulatot. „ Akkor mozdulj. És meghalsz.”
„Hatalmi játékot akarsz játszani a vezet iddel – keress másik helyet.”
Lucas arca pusztán alfa volt, semmi másra nem utalt. „Mi majd
gondoskodunk a Szövetségr l, hogy ne legyenek az utunkban.”
A legtöbb ember mostanra már meghátrált volna – pokolba is, a
legtöbb alakváltó is, de Bowen tartotta magát. „Mi tudunk segíteni
nektek.” Mondta. „Er sek vagyunk, jól képzettek és tudjuk, hogy mi
az a hűség.” A szája elhúzódott. „Legalábbis addig, amíg a hűséget el
nem árulják.”
„Azt mondod, hogy hajlandó vagy esküt tenni nekünk.” Kérdezte
Lucas.

Bowen bólintott. „Ha ez az ára.”
„Abban a pillanatban, ahogy megteszed,” folytatta Lucas, „kiesel a
Végrehajtók joghatóságából. Ki fogom tépni a szívedet, ha
megszeged a falka törvényét és k félreállnak és hagyni fogják.”
„Felejtsd el, hogy kitépik a szíved,” mondta Hawke könnyedén.
„Végtagról végtagra foglak szétszedni.”
Riley el ször szólalt meg. „Nem akarom, hogy bárki is a falkából azt
gondolja, hogy elrabolni egy gyereket az otthonából jó taktikai
lépés.”
Mercy tudta, hogy Bowen abban a percben rájött, hogy bár a két alfa
áll el tte, a valódi veszély a háta mögött van. Riley kész volt, hogy
kibelezze. Az emberi férfi megfordult. „Megmentettük Nasht egy
sokkal rosszabb sorstól. Ellen rizzék az összes járatot Európából az
elmúlt negyvennyolc órában. Fogadok, hogy pokoli sok férfit és n t
fog találni, akik úgy járnak, mint a zsoldosok.Azúj Szövetség osztaga
már itt van.”
„Biztosítékként tartasz még információt?” Megint Riley, annyira
nyugodtan hangzott. Már hat hónapja dolgozott vele, miel tt rájött,
hogy a nyugodtsága, a dühe volt.
„Nem teszem,” válaszolta Bowen. „Egy dolog, amiben az emberek
nagyon jók lettek az évek során, az elvegyülés.” A Szövetség csapata
a városban van, ez minden, amit tudok. A kapcsolatom a
parancsnokságnál azt mondta, hogy új célpontjuk van, de azt nem
tudjuk, hogy ki vagy mi.”
„Mercy,” monda Lucas, „kérdezd ki és vidd vissza az embereihez.”
Bowenhez fordult, majd azt mondta, „Attól tartok, te még mindig az
ellenség vagy. Bebizonyítod, hogy tévedünk akkor jóban leszünk. De
addig is, amíg te fegyver vagy ebben a városban, mi ki fogunk
vinni.”

A San Gabriel-hegységben, egy mások harc továbbra is folytatódott a
könyörtelen nap alatt.
A karcsú mentál férfi majdnem a szikla széléhez ért, amikor elesett.
A térde vérzett, ahogy a kavics felszakította a nadrágját, de alig
érezte a fájdalmat. A feje majdnem felrobbant. Folyadék szivárgott
az orrából és amikor megérintette az ujjait vörösre festette a vér.”
A kényszer nem szerette, ha megtagadták.
Határozottan, megpróbált felállni. A teste elutasította. Fájt. Mindene
fájt. De el kellett jutnia a széléhez. Így hát felvértezte magát és
elkezdett mászni. Még néhány méter és véget vethet ennek anélkül,
hogy megtenné azt, amit soha nem lenne szabad. Mentál volt. Nem
vehet fel fegyvert és mészárolhat le ártatlan férfiakat és n ket.
Belülr l az elméjében, a kényszer neki csapódott a fájdalomgátjainak
a Csendesség ellen. Az orra gyorsabban vérzett. Amikor meghallotta
a farkas üvöltését a szélben, rájött, hogy talán nem kell ezt a szélén
csinálnia. Talán a természet véget vet neki.

Mercy vezetett a még mindig dühös Riley-val vissza a kabinhoz, így
fel tud vezetni a barlanghoz. „Sajog miattad a fogam.”
A farkas bámult rá az anyósülésen az emberi szemekb l. „Nincs
kérdés még mindig?”
Meglepte, hogy felhozta, a lány megvonta a vállát. „Egyes ígéreteket
még csak nem is gondolsz arra, hogy megtörd.” Rábízta a fájdalmát
tegnap este, és tudta, hogy milyen nehéz volt ez a bizalom számára.
A leopárd megriadt ett l… de a riadalmon túl n tt benne valami
er sebb, valamit, amit fenyeget en távol akar tartani.

Riley kinyitotta száját, hogy válaszoljon, mikor valami felsípolt a
csendben. El vette a mobilját, megnézte az üzenetét majd
káromkodott.
Elszakította az elméjét a célzásokról az el z éjszakáról. Mert
beengedte t. És ez is a bizalom egy ritka fajtája volt. „Mi az?”
„Semmi. Csak a kölykök hülyék.” Visszatette a mobilját a zsebébe.
„El kell mennem néhány fejet leszednem a barlangban.”
„Miért kell neked kezelned a büntetéseket?”
„Mert a kölyköket elkapták, amint azt tervezték, hogy toalettpapírral
vonják be Jon-t. Nem Jon házát. Jon-t.” Úgy hangzott, mintha tüskét
nyomtak volna a szemébe. „És mióta én vagyok a DarkRiver
összeköt , Judd nagyon mulatságosnak tartja, hogy nekem kell ezzel
foglalkoznom.”
Mercy felnyögött. „Oh, Istenem.” Jont befogadta a DarkRiverbe Clay
és Tally néhány hónappal ezel tt. Nem csak beilleszkedett, lett
vitathatatlanul a korosztály vezet je – és Jon nem volt alakváltó, ami
elmond valamit a tudásáról. „Valószínűleg Jon tett el ször valamit.”
„És nem kapták el.” Riley megrázta a fejét. „Azt kívánom bárcsak
sokkal jobban elrejtették volna a nyomaikat.” A szeme borostyánként
csillogott, amikor ránézett. „Hol vannak a Dél-Amerikaiak?”
A leopárdja kivillantotta a fogait a hangtalan morgással a kellemetlen
témaváltásra. „Nem tudom. Nem érdekel.” Bár mindent megtesz,
hogy a véleményét tisztázza a nagymamájával. „És az a kett semmit
sem tett, hogy osztozzunk az érintés kiváltságában.”
Riley felhorkant. „Kérlek. A nagyanyád ideküldte ket, mert nagy rá
az esély, hogy a párod egy domináns leopárd lesz.”
„Mit számít ez neked?” Gondolkodás nélkül mondta ki, és nem volt
biztos benne, hogy ez figyelmeztetés vagy vakmer ség.

Riley telefonja megint sípolt miel tt válaszolni tudott volna. Riley
megnézte grimaszolva. „Fel kell jönnöd velem.”
„Hey, ezzel a farkasoknak kell foglalkozniuk.” Neki beszélnie kellett
Eduardoval és Joaquinel ez id alatt. Senki sem lökheti bele a lányt
egy olyan szituációba, amit nem választott. „Van elég - ”
„Odaragasztották Jon-t egy fához. Judd már leszedte – de talált egy
gyanús mennyiségű viszket port a zsebében. És több fiatal farkas
már órák óta vonaglik.”
Mercy szerette volna fejbe verni magát egy tompa tárgyal. „Kérlek
Istenem. Ölj meg most.”
„Inkább dolgoznám le a frusztrációmat azzal, hogy meztelenre
vetk ztetlek és hagyom, hogy használd a karmaidat rajtam.”
És gyorsan, minden, amit csinálni akart, hogy feltérképezze a lányt.

16. Fejezet
Egy csendes tárgyalóteremben, az elsüllyedt városban, Velencében,
négy n és öt férfi körül ült egy hosszú, sötét asztalt. Az ablakokon
kívül egy szintben helyezkedik el a kupola, ami ezt a várost tartotta
és annak lakóit biztonságban a fulladástól, a víz nyaldosta szelíden,
kék-zöld színben mosta. De belül a csend éles volt, hegyezve a kés
élével a feszültséget.
Két szék az asztal körül üres volt. Aurine és Douglas mindketten
elsétáltak a legutóbbi megbeszélés zajló vita alatt, vonakodva és
képtelen arra, hogy lássák azoknak a hosszú távú tervek jellegét, amit
k segítettek kidolgozni. Az elnöknek csalódást okozott a hiányuk
látása, de talán ez jobb volt, mint mikor elmentek – Aurelia
különösen hangosan volt a Nash Baker elleni tervben. Kétségtelenül
arra használta ezt az alkalmat, hogy egy kevésbé harcias
megközelítést felé álljon.
„Bowen csapata elment,” az elnök mondta a többieknek. „De nem k
az els dleges szempontunk – elküldtem az információkat a
célszemélyr l egy teljesen új csapatról, mégis Bowennek és a
csapatának sikerült megszerezni és cselekedni az információk alapján
miel tt a többiek megérkeztek volna a városba.”
„A szivárogtató – lehet Aurine?” Egy másik férfi kérdezte. „Hangos
volt a véleménykülönbsége miatt.”
„Nem.” Egy harmadik férfi válaszolt. „ egy olyan n , aki állja a
szavát – elég üzleti kapcsolatom van vele, hogy értékeljem ezt.”
„Douglas?”
„Két hét,” az egyik n mormolta. „A bizottságban volt, mert volt
pénze, de golyója nem.”
Néhány férfi fintorgott, de az elnök bólintott. „Amim azt jelenti,
hogy vagy közülünk valaki vagy valaki szivárogtat az irodából.

Szándékomban áll bedugaszolni azt a lyukat.” Nyilatkozott arról,
hogy végzett a fenyeget sötét fenyegetésr l.
„Menj el re.” Ez attól a n t l jött, aki korábban beszélt. „De ne
próbálja meg eljátszani a nagy embert.” Megvet szippantás.
„Lehetnek nagyzási téveszméid, de ez itt csapatmunka. Ha ezt nem
érti, akkor nem kellene itt lennie.”
Az elnök pislogott, meglep dött, de jól leplezte. „Természetesen.
Soha nem feltételeznék mást. De ti kértetek fel rá, hogy legyek az
elnök a biztonsági ügyekben - az én munkám, hogy bezárjam a
jogsért ket.”
És be is fogja. Senki sem fog az útjába állni az elképzeléseinek –
mire ennek vége lesz, az emberiség fog uralkodni… és úgy fogják t
látni, mint az istenüket. Még ha az utcákat a mentálok és az
alakváltók vére fogja festeni.

17. Fejezet
A helyzet a SnowDancer barlangban kiderült, hogy nem volt olyan
rossz, mint amit l Mercy félt. Lucas feljött Hawkeval így megtudták
vitatni a Szövetség kérdését alaposabban, és Sascha elkísérte a férfit
a saját céljaiból. Ennek eredményeként a megfelel en megfenyített
Jon a „fogdában” ült, amikor visszaértek.
„Miért néz úgy ki, mint aki nyers tojást nyelt le.” Mercy kérdezte
Saschától, miután megtalálta az alfa párját az említett fogda el tt. Az
egyik cellában a fiatal farkasokat tartották, a másikban Jont. Most,
hogy belegondolt, minden egyes gonosztev aszalt szilva arccal
nézett rá. „Mit csináltál velük?”
Sascha küldött felé egy üdvözült mosolyt, ahogy kisétált a folyosóra
és elkezdett délfelé haladni. „Kedves dolgot kellett mondaniuk
egymásról. Jonnak mondani kellett valami szépet minden egyes
farkasról, akit beporzott azzal a porral.”
Mercy leopárdja elvigyorodott. „Kedvelem ezt az új gonosz
oldaladat.” A természet Sascha képességében azt jelentette, hogy
nem tud bántani senkit anélkül, hogy fájdalmat okozna saját
magának. Ez nem jelenti azt, hogy a gerince ne lenne acélból. „Vadul
és mocskosul szexeltem Rileyval.” A sebesség, amivel ez kitört, azt
mondta neki, a tudatalattija egyszerűen csak az esélyre várt.
Sascha majdnem megbotlott a saját lábában. „Oh.” Szünetet tartott,
ahogy körülnézett a folyosón és lehalkította a hangját. „Lucas
említette, de… tényleg? Te és Riley?”
„Oh, igen.” Mercy megdörzsölte az arcát. „Nem tudom elhinni, hogy
csak úgy elmondtam neked. Ez azt jelenti, hogy arra gondolok, hogy
megint megcsináljam.”
„Jó volt?” Sascha a kezével a szájára csapott, a kardinális szemei
tágra nyíltak. „Túl régóta élek már macskák között. Ez egy
rettenetesen kíváncsi kérdés volt.”

„Fantasztikus volt.” Válaszolta Mercy. „Fan – kibaszott – tasztikus.
Többet akarok. Az rületbe kerget.”
„Mi gátol meg…?”
„Eltekintve attól, hogy egy farkas?” Felemelte a szemöldökét. „És
én macska vagyok? Minden fajta rossz van benne.”
„Mercy ne próbál megvezetni engem. Az alakváltók nem állatok. Te
ember is vagy. És semmi baj nincs azzal, ha egy er s n , mint te,
vonzónak találja Rileyt.”
Mercy felnyúlt és meghúzta a copfját. „Te tudod, hogy milyenek a
ragadozó alakváltó férfiak.” De tudta, hogy a férfi ennél több volt –
érezte a fájdalma mélységét, látta a szíve erejének csillogását, ez
elérte, hogy a leopárd éhezzen, hogy behívják.
„Te nehez vagy, mint a krém felfújt (krém brülé).” Sascha
arckifejezése tele volt csintalansággal. „Nem hiszem, hogy Riley
tudni fogja, hogy mibe csöppent bele.”
Borzongás sistergett végig a hátán, mikor Saschsa megjegyzésén
vigyorgott. Ösztönösen jobbra pillantott, látta, hogy Riley elindult a
területr l, ahol a fiúkat tartották. „Befejezted?”
„Ezúttal.” Saschara nézett. „A megtestesült ördögnek hívnak téged.”
Széles mosoly, Sascha leporolta a kezét. „Az én munkám itt véget
ért.” Az órájára pillantott. „Meg kell néznem Tobyt,” mondta,
megemlítve Judd unokaöccsét, „és aztán megyek és megmentem
Hawke-ot és Lucast egymástól. Ti ketten beültök a megbeszélésre?”
„Lehet, hogy beugrunk, hátha szükségük lesz ránk valamiben.”
Mondat Mercy. „Azután futok egy hosszút, hogy kitisztítsam a
fejem.” Túl sok minden telítette el t – az Emberi Szövetség hirtelen
átment pszichotikusba, a fiatalok feljárnak most már minden id ben,
és ez az átkozott, olthatatlan szomjúság Riley „a Fal” Kincad iránt.

k sokáig ellenségek voltak, de az egyre növekv érzések iránta
akaratlanul elkapták.
Riley nem mondott semmit arról, hogy elkíséri t Hawke irodájába,
ami nem lepte meg. A farkas nagyon csendes tudott lenni, mikor
gondolkozott –és amilyen furcsa volt, kényelmesen érezte magát a
férfi csendjét l. Mert Riley soha nem szűnt meg ott lenni, az
összpontosítása abszolút volt, mint mindig.
Hawke épp fogadott egy hívást, amikor besétáltak. Mercy áthajolt
Lucas széke fölött, meg szándékozta kérdezni, hogy szüksége van-e
rá, hogy csináljon valamit, miel tt elmegy, de Hawke megfeszült,
katonai-keményen, miel tt ki tudta volna mondani egy szót is akár.
Felnézett, hogy megtalálja az arcát, amin a harag és furcsa, szánalom
maszkja volt.
„Küldd át.” Mondta, és bekapcsolta a kommunikációs paneljét a
balján.
A képerny tele van egy arany-sz ke SnowDancer katona képével.
„Összeesve találtuk a szikla szépén. Úgy nézett ki, hogy megpróbált
átmászni rajta. Tartsd.” A katona megfordította a mobilját, így
láthatták a durva sátort, amit néhány méter távolságra tákoltak össze.
Közeledett, felemelte a vászon szélét, hogy felfedje a férfit, aki
eszméletlenül feküdt benne.
„Vér borította, és amennyire meg tudjuk mondani, továbbra is vérzik
az orra és a füle.” Szünet. „Jem azt mondja, hogy úgy néz ki mintha a
finom erek a szemében szintén elkezdtek volna. Nincsenek
forrásaink, hogy kezeljük t – már hívtam egy Evac egységet, de
nem hiszem, hogy id ben kórházba tudjuk vinni.”
„Bármi, ami elmondja nekünk, hogy ki ?” Kérdezte Hawke.
„Minden azonosító a zsebében – Samuel Rain, robotikai szakért a
Psion Kutatási részlegen dolgozik.”
„Ez egy mentál cég,” mormogta Mercy. „ mentál?”

„Nincs olyan szaga,” volt a válasz. „De a csontjai sűrűségéb l azt
mondanám, hogy az. Még egy dolog – van egy töltött félautomatája
az autója csomagtartójában.”
Lucas az ujjával kocogtatott a széke karfáján. „Szólhatunk valakinek,
aki talán id ben kihozza t onnan és közvetlenül egy mentál
orvoshoz viszi.”
A SnowDancer alfa nem habozott. „Tedd meg. Jézus, micsoda rohadt
módja a halálnak.”
Mercy már el is húzta a telefonját, pontosan tudva, hogy kir l
beszélt Lucas. Anthony Kyriakusról volt szó. Anthony Kyriakus
ismert egy nagyon, nagyon gyors teleportálót. „Mik a pontos
koordináták?” Kiment az irodából, ahogy megvolt az információ,
hogy bizalmasan hívja fel Faitht.
Riley a szemébe nézett, ahogy újra belépett. „Még mindig
titkolózol?”
„Természetesen. Ne mondd, hogy te mindent megosztasz?”
Visszatért a figyelme a kommunikációs panelre. „Mi vezet egy
mentált arra, hogy levesse magát egy szikláról?”
„Valószínűleg nem akarta használni a fegyvert.” Mondta Riley
csendes gyakorlatiassággal.
Lucas beletúrt a hajába. „Ha ez a fajta dolog a küls széle, mi fog
történni, ha a Mentálháló valóban megtörik?”
„Pokol a földön.” Mondta Hawke, szemei a képerny n.
„Hűha!” Ez a katonától jött a szikláról. „Eltűnt.” Átkapcsolta a
kameráját, hogy megmutassa az üres helyszínt, ahol a test feküdt.
„Bassza meg, a teleportálónak jónak kell lennie, ha ezt ilyen távolból
meg tudta csinálni.”

Mercy egyetértett. Ritkán látott teleportálót akcióban, de Sascha
elmondta neki, hogy a legtöbbnek szükség van kapcsolatra az
„utassal”.„Nos.” Mondta miután a kommunikációs panel kitisztult.
„Azt gondol ez az.”
„Gondolod,” mormolta Hawke, azok a halvány farkas szemek
szemlél dtek, „ k megtennék értünk ugyanezt, ha mi feküdnénk
sérülten és vérezve el ttük?”
„Ez a mentál egyént l függ.” Válaszolta Mercy, miután lett néhány
ötlete, hogy Hawke mennyire megveti a legtöbb pszichés fajt. „A
fickó szerencséjére mi nem vagyunk olyan elvetemültek, mint ahogy
a Tanács beállít minket.”
Riley megállt mellette. „Kellünk még a nap többi részében?”
Lucas volt az, aki válaszolt. „Nem. Menj… játszani.”
Hawke zord pillantással fordult a gonosz farkashoz, ahogy Mercy
szeme összeszűkült az alfájára és kiment a szobából. Érezte, hogy
Riley mellette lép ki, bár nem szóltak egy szót sem, amíg vissza nem
értek a f folyosóra. „Azt hiszem a titok kitudódott.”
„Mir l beszélsz?” Mondta, az ördög átvéve a helyét. Látva azt a
véres, összetört testet volt az utolsó csepp – szüksége volt arra, hogy
kitörjön. És mi erre a legjobb mód, ha nem az, hogy Rileyval
kötekedik.
„Te,” mondta és a hangja csökkent, ahogy megállt és szembefordult
vele, „és én.”
A mellbimbója fájó pontban megkeményedett, de az arckifejezése
elutasító volt. „Ne áltasd magad.” A kezét a farmerjának a hátsó
zsebébe süllyesztette és a sarkán hintázva, közölte a határozott
döntés. Izgalom feszült benne, mint a húr és azt mondta, „Viszketett.
Te megvakartad. Történet vége.”

Egy halk morgás, ami a combjait összeszorította. De elmosolyodott
és megmozgatta az ujjait. „Viszlát kés bb, farkaska.”
Riley utánaindulni készült, amikor elkésve rájött, hogy nincs
egyedül. A leveg ben szimatolt, rájött, hogy a behatoló, hogyan
settenkedett a védelme mögé. A farkasa nem tekintette a húgát
fenyegetésnek. „Bren, ne mondj semmit.”
Brenna egy pillantást vetett Riley arcára és elfojtotta a nevetést. De
nem elég gyorsan. A legid sebb bátyja felé fordult, azzal a nézéssel.
Azt, amelyik mindenki arra késztet, hogy viselkedjen. De ezúttal,
annyira nevetett, hogy nehéz volt tovább visszatartania.
Riley csak várt, addig míg a lány befejezte és kinevette magát,
miel tt felemelte a szemöldökét.
„Te és Mercy. Imádom.”
Csend.
A lány kuncogott. „Te egy Kicsi Miss Alázatosat akartál, erre kaptál
egy DarkRiver rszemet.” Újra vihogni kezdett, mélyen a torkából.
„Brenna, még mindig a legid sebb bátyját vagyok.”
„És én párosodtam egy nagy, gonosz mentállal.” El vette a
legjobban bosszantó kishúg hangját. „Plusz tudod, hogy szeretsz.”
„Most éppen tudom, de bárcsak lenne egy ragasztószalagom, amit a
szádra tehetnék.”
Oooh, ez érdekes volt. Soha senki nem ért igazán Rileyhoz. Tudta,
hogy darabokba szereti t, de még neki is ösztökélni és piszkálnia
kellett hosszú ideig, hogy kapjon valami reakciót. „Mercy és Riley a
fa alatt. Csó-ko-ló..” Visított, ahogy felkapta t, a vállára dobta és
elindult vele a kabinja felé.

A lány nevetése önkéntelenül jött. Szédült az örömt l. Riley mindig
is érett volt, tartózkodó, de neki is volt érzéke az egyfajta csendes
humorhoz. Az a fajta ember volt, akit a gyerekek szerettek, mert
türelmes és nyitott. De megváltozott az elrablása után, mindezt a
meleget visszavonta, annyira kemény lett, hogy úgy tűnt semmi sem
érheti el. Utálta ezt. És szerette Mercyt azért, mert megtagadta, hogy
megengedje Rileynak, hogy ezzé az idegen legyen, akivé vált.
Az orrlyukai kitágultak az ismer s jég tarkította illattól és valami,
ami kizárólag csak Judd volt.
„Felteszem, hogy van okod arra, hogy cipeld a páromat?” Hűvös
szavak, de a szórakozása nyilvánvaló volt.
„Riley kedveli Mercyt.” Színpadiasan suttogta, s próbálta kicsavarni
magát, hogy ránézhessen a párjára. „De azt mondta neki, hogy –
oomph.” Riley figyelmeztetés nélkül lábra állította a lányt.
A lány megingott, de Judd a csíp jére tette a kezét, hogy egyenesen
tartsa. Elfésülte a haját az arcából, a szexi mentál párjához hajolt és
Rileyra vigyorgott. „Tehát…”
„Judd.” Riley ügyet sem vetett rá. „Te nyilvánvalóan nem vagy elég
érdekes a húgom számára – túl sok id t tölt azzal, hogy mások
ügyeibe üsse az orrát.”
Judd átkarolta a lányt hátulról, az állát a hajára tette. „Érdekesebb
vagyok, mint te és Mercy.”
Morgott – Riley tényleg morgott – a bátyja sarkon fordult és elment.
Brenna megvárta míg hallótávolságon túl ért, majd azt mondta,
„Remélem Mercy átsegíti t ezen és egyben hozza vissza.”
„Megváltozott az elrablásodtól. Soha nem lesz az, aki korábban
volt.”
„Tudom.” Odadörzsölte az arcát a karjához. „De azt akarom, hogy
tanuljon meg újra boldognak lenni.”

Szünet.
Várt, elég jól ismerte a párját, hogy megértse, átgondolja a dolgokat.
Annyira logikus volt, hogy elragadtatta t minden egyes alkalommal,
hogy menjen. És volt egy szokása, hogy ezt az ágyban is csinálja.
Ami emlékeztette t, hogy ki kellett cserélnie a vas fejtámlát, ahová
becsapott tegnap éjjel a telekinézis ereje. Legalább ez jobban
feltartotta, mint a fából készült dolgok. Hmm, talán elkezdhetne
gondolkodni a matracon.
„A bátyjád hozzászokott ahhoz, hogy
Judd. „Ahogy Mercy is.”

a vezet .” Mondta végül

„Jó.”
„Miért?”
Istenem, de szerette az szinteségét, hogy hajlandó megmutatni
mindazt, ami . „Rileynak,” mondta, miközben megfordult, hogy és a
nyakához bújt, „van ez az elképzelése egy alázatos n r l, akit
kényeztethet és megvédhet, de soha nem lehet igazán önmaga azzal
a n vel.” Megrázta a fejét. „Valaki elég er s kell neki, elég kemény,
hogy ne legyen hajlandó elviselni azokat a falakat, amiket arra
használ, hogy mindenkit távol tartson magától.”
Még, ha túl makacs is, hogy lássa ezt.

Miután integetett Rileynak, Mercy fénysebességgel lelépett. Nem
számított, hogy Brenna elvonta a figyelmét. Tudta, hogy utána fog
jönni – kiolvasta a szándékát tisztán és hangosan az arcáról, az
illatából.
Ez volt az, amiért ily módón tolta el t, felvette a birtokos,
területfélt ösztöneit – ösztönöket, amikr l tudta, hogy gyorsan
jönnének utána a következmények, az el z negyvennyolc órát

követ en. Ezúttal, a férfi nem lesz kielégítve semmi mással, csak
kemény, izzadt menett l akár nyers szext l vagy er szaktól. És
nagyon is jól tudta, hogy melyiket fogja választani. A leopárdja
elmosolyodott a kihívástól, még akkor is, ha a n ies magja
megfeszült, felkészítve magát az elvárásokra.
Egy része elgondolkodott azon, hogy mi a fenét csinál.
A többit nem érdekelte.
Szélesen mosolygott az izgalomtól, emberi formában maradt, ahogy
elindult a Fehér Zónába, a biztonságos terület a SnowDancer
barlangnál, és a hatalmas földterületen túl. Ezen a területen nem
jár röznek, a Fehér Zóna és a szigorúan rzött terület között várt. Ez
volt az a terület, ahol a fiatal és a fiatal feln tt farkasok szabadon
vadászhattak, futhattak… és játszhattak.
A lábai gondolkodás nélkül átugrottak egy kid lt farönköt, a teste
olyan ritmusban mozgott, ahogy csak egy alakváltó tudott. Gyors
volt, gyorsabb bármely n sténynél a DarkRiverben. De egyre jobban
érezte t. Tehát el renyomult és lehetetlenül gyorsabban lett.
Ha a farkas akarta t, akkor el bb el kell kapnia.
Mélyen az agya primitív részén tudta, hogy mit csinál. A domináns
leopárd n stények soha nem jöttek könnyen a szeret je karjaiba.
Tesztelték a választott férfit, hogy tettekkel bizonyítva, hogy képesek
volt kezelni az összes n i adottságát. Többet, mint hogy hajlandó volt
harcolni érte.
De Mercy nem volt hajlandó gondolni a kihívása következményeire.
Csak annyit tudott, hogy ez volt a legpezsdít bb játék az életében.
Érezte Riley illatát a szélben, ahogy mögötte futott, érezte a puszta
súlyát a szándékának. A farkas azt hitte, hogy már megvan. De nem a
semmiért volt leopárd.
Nem lassult le, felugrott egy fa törzsére, felhúzta magát a karmaival.
Felkapaszkodott a macskaféle gének felépítésének köszönhet en,

felhúzta magát egy ágra, gyorsan a végére ment… hogy átugorjon a
következ fára. És a következ re. Nem hagyott nyomot, semmit, ami
megmondhatná a férfinek, hogy merre ment.
Nos, kivéve az illatát.
De gyorsan el kell kapnia… mert a macskája ravasz volt. Megkerülte
t, felé futott a maga útján. Ez meg fogja zavarni a nyomot, az egyik
irányba küldve t, míg a másikba ment. És pontosan ez az, ami
történt néhány perccel kés bb, mikor elhaladt alatta.
A csalódottság végig vágott rajta, forró, csíp s sebet hagyva.
Valójában nem akarta, hogy elbukjon. Ha a barlangban csinálja
el tte, és nyer és befogadja t az ágyába megint, többé már nem
lenne ugyanaz. Vágott egy pofát, miközben azt mondogatta
magának, hogy nem fog kiborulni – hazugság, hazugság – folytatta
az útját a fák között.
Száz méter után rájött, hogy nem tud tovább ugrani fáról fára. Mivel
Riley a rossz irányba haladt, leugrott az ágról és guggoló,
macskaszerű pózba érkezett egy kis tisztáson alább.
Egy ismer s kéz a nyaka köré zárult egy pillanattal kés bb és azon
kapta magát, hogy egy szilárd, pompás férfias mellkashoz húzza, a
szabad kezével a testét magához szorította. A forró lélegzete a
fülénél, ahogy a birtokló ajkai végigsöpörnek rajta, amit érezni akart
minden egyes négyzetcentiméteren a b rén. „Megvagy.”
Ösztönösen reagált, hátrarúgott a lábával, ahogy megpróbálta lazán
kicsavarni a testét. Minden, amit kapott az egy morgás és
káromkodás, miel tt hozzányomta egy fa törzséhez, kezét a háta
mögé bilincselte, a vállait rögzítette a karjaival és a lábait egyhelyben
tartották az er s férfias combok. Elég mozgásteret hagyott neki így el
tudta fordítani a fejét.
Mindketten nehezen lélegeztek, az állataik közel voltak a felszínhez,
de nagyon is tudatában volt egy dolognak. Mindezen keresztül,
Riley azon volt, hogy ne bántsa t. Még most is, hogy lenyomja a

súlya egy töredékével, mint tennie kellett volna, ha tényleg meg
akarta tartani t magának.
Nem csak átment a teszten, de kitűn lett.
Mert ez egy játék volt. Fájdalmat okozni a partnerednek nem a cél
volt. „Riley?”
„Igen.” Nem törte meg a tartását, még akkor sem, mikor közelebb
nyomult hozzá, az erekciója hozzányomódott az alsó részéhez.
Az apró sz rszálak a testén megborzongtak a reakcióként. „Azt
hiszem szexi vagy.”
Riley összehúzta a szemét Mercy köteked megjegyzését l. „Nem
bízok a szavakban, amik azon a csinos szádon jönnek ki, amíg el nem
ismered a dominanciámat.”
„Ha megteszem, használni fogod a szép szádat arra, hogy végig nyalj
a lábaim között.”
Krisztusom! „Mercy, közel vagyok hozzá, hogy leszaggassam rólad a
nadrágodat és felszereljelek téged.”
Az er sen buja n ies izgalom szaga kacérkodott a leveg ben, s egy
pillanattal kés bb rátette a kezét, de most ez mindet letakart
körülöttük. A farkas a felszínre emelkedett. A karját a vállaira
emelte, de a mellkasa visszanyomta t, végigfuttatta a száját a füle
héja fölött. „Vagy ez az, amit akarsz?”

18. Fejezet
A kezei közel voltak a lágyékához és egyik kezét összezárta az
erekciója körül. „Harapj meg.”
„Oké.” A fogát a nyaka és a válla közötti érzékeny részbe
süllyesztette.
Összerándult. „Bassza meg.” A keze megfeszült rajta, és olyan jó
volt, hogy majdnem elment.
Elérte közöttük, lefejtette az ujjait a szabad kezével, miközben a
nyelvével nyalogatta a harapásnyomot a nyakán. „Nincs játék
odalent. Lehet, hogy használni fogod a karmaidat.”
„Nem fogom.”
„Miért nem?” Megcsókolta a harapása helyét, tobzódott a tiszta,
szexi, veszélyes illatában. Ahelyett, hogy morogna, a farkas benne
meghempergett az illatban, többet követelve.
Követelve, hogy

vigye a férfi illatát a b rébe.

Mercy félrehajtotta a fejét, jobb hozzáférést adva neki. A farka
lüktetett, egyre vastagabb lett, de tartotta magát és elkerülte megadva
neki azt, amit akart. Helyette visszahúzódott. „Igen.”
„Mi van?”
„Igen, ha elismered a dominanciámat, a lábaid között foglak
nyalogatni.” És ezúttal kihasználja az idejét. „Nyalni és szopni foglak
és - ”
„Megadom magam.”
Minden elcsendesedett. Nem tudta elhinni, hogy jól hallott. A
legtöbb, amit várt az egy kelletlen elismerése a dominanciájának. De

ez… A farkasa belé akart kóstolni, simogatni
t, hogy
megbizonyosodjon róla, hogy tudja, hogy gondoskodni fog az
ajándékról, amit adott neki.
„Csak ezért. Csak most.”
A határid semmit sem változtatott az ajándék értékén. És ez egy
ajándék volt. Amit egy domináns n stény nagyon ritkán adott.
„Elfogadva.” Elengedte a kezét és lecsapta ket tenyérrel lefelé a fa
törzsére. „Tartsd itt ket.”
„És ha nem?”
Könnyedén rácsapott a farára. „Nem hiszem, hogy tudod, hogy mit
jelent a megadom magam.”
Vicsorogva felemelte a leveg be. „El a kezekkel a seggemr l.”
„Igen?” Szétterjesztette a kezét, megszorította, hogy szándékosan
gyötörje t.
Amikor a lány megborzongott, tovább mozdult és a kezét a csíp jére
tette. Ett l kapott egy morgást, de
a helyén maradt. A kezét
becsúsztatta a pólója alá, végigsimított a selymesen meleg b rén,
hogy összezáruljanak a lány mellén. A meleg, szexi súlya megtöltötte
a tenyerét, a mellbimbói a finom pamut melltartónak feszültek.
„B rt.” rendelte. „B rödet akarom.”
Mivel
is ezt akarta, elvette a kezeit és a karmait használva
összeaprította a fels jét és a melltartóját. majd visszatért a figyelme a
mellére. Felkiáltott, ahogy a keze rátalált újra, b r a b rön. És csak
éppen parányin, gördül mozgást végzett a testén.
Remegett a düht l a vágya, az arcát a nyakába temette. De csak egy
pillanatig. Volt egy ígérete, amit be kell tartania. És ezt az egyet a
leghatározottabban be akarta tartani. Visszahúzódott, letépte a
farmerját és a bugyiját, így semmi mást nem viselt csak zoknit és

csizmát. Ez olyan átkozottul erotikus volt, hogy elhatározta többször
fogja azb erd be csalogatni. „Tedd szét a lábad.”
„Kényszeríts.”
Az ajkai íveltek, még akkor is, ha a szorítása a szexuális éhségének
egyre szorosabb lett. Elhelyezte az egyik kezét a combja bels
oldalán, a másikkal felnyúlt, hogy megcsípje az egyik szép
mellbimbóját. A lány felkiáltott, a figyelme elterel dött… és
kihasználta az alkalmat, széttárta a combját. Ösztönösen engedett
neki. Felismerve, hogy mit tett, Mercy kifújta a leveg t. „Fáj a
mellbimbóm.”
„Hazug.” Szándékában állt leesni mögé, de annyira csábító volt
simogatni a fenekének feszes, izmos görbéjét, amit elhalasztott
kényeztetni magának. „Akarod, hogy megszopogassam neked?”
Megrántotta a megkeményedett részt a húson. „Annyira csinos és
piros. Mint a kedvenc málnás nyalókám.”
Fojtott hang. „Fenébe, Riley.”
Vigyorgott a döbbent szavakon. „Mi az?” Nem várta meg a választ, a
térde mögé nyúlt és a vállára helyezte a lábait így nyitott volt a
szájának. De nem érintette meg. Még nem.
Egyik kezét a combján tartotta, széttárta az ujjaival t… és fújta a
puha, forró leveg t a lányra. Felkiáltott, a teste összeszorult, hogy
kiadja sietve a gyönyör egy másik szükségnek. A nyelve ott volt,
hogy megfelel en nyalja a lányt hosszú, lusta mozdulatokkal.
Elhatározta, hogy megtanulja minden kis érzékeny helyét, minden
illatát, minden n ies kiáltását.
Mercy becsukta a szemét, hogy jobban élvezze a leghihetetlenebb
örömöt, amit valaha érzett. Soha többé nem fogja Rileyt azzal
vádolni, hogy nincs kreativitása. A férfinek b ven volt fantáziája.
Rengeteg. A nyelvével olyan dolgokat csinált, amir l tudta, hogy
valahol illegális, és – „Riley!” A teste megrázkódott egy er s
orgazmustól, ahogy összezárta a száját a csiklóján.

Simogatta a combját, lenyugtatta… majd végigsimított ugyanezekkel
az ujjaival a gyötrelmesen érzékeny nyílásán. Megpróbálta
összezárni a combjait, de az er s, izmos teste nyitva tartotta ket,
miközben a szája lecsapott rá. Azok a csúfondáros ujjak egy kicsit
keményebben dörzsölték t, aztán az egyiket belécsúsztatta.
Kinyitotta a szemét, de csak összemosódott színeket látott, miközben
az agya próbálta feldolgozni az összes érzést, ami a testében zajlott.
nem sikerült. Színek robbantak minden irányba, az izmok a testében
megfeszültek, a karmai a fa törzsébe vájtak, ahogy engedett a
vadságnak és meglovagolta az örömöt.
Mikor a felszínre ért, érezte a meleg, nehéz és buja meztelen férfi
testét maga mögött, egy er s kéz a combjai között. Simogatta t.
Megkönnyítette. Lehet, hogy farkas volt, de Riley tudta, hogy
hogyan kell kezelni egy macskát.
Mosolygott, kielégülten, a fenekét dörzsölte hozzá. A morgása volt
minden, amit remélni tudott. A hűvös, nyugodt Riley Kincaid
elvesztette az uralmát. Kivonta a kezét a lábai közül, hogy a csíp jére
bilincselje azokat, egyhelyben tartva t… nem, sürgette, hogy
változtasson egy kicsit a helyzetén.
Együttműködött, és egy pillanattal azután, hogy a kezét a fa törzsére
tette, belécsúszott. „Riley!” Ez egy rövid, riadt sikoly volt.
Megdermedt, a hangja, mikor megszólalt több volt a farkas, mint az
ember. „Fájt?”
Megrázta a fejét, egyszer. „I - ” a torka nyers volt, a hangja rekedt. „
Annyira érzékeny vagyok. Te meg annyira átkozottul vastag.”
Kuncogott, és a farkas arroganciájára komoly bizonyíték volt.
„Tetszik neked.” Megringatta vele szemben.
Felnyögött, rájött, hogy a teste megint összeszorult, felkészítve
magát egy újabb vad utazásra. „Csináld újra.”

Megtette. És újra. Csak éppen belejött a ritmusba, mikor szinte
teljesen visszavonult és visszatolta magát lassan, oh-annyira-lassan.
Az érzékeny id végz dései meg rültek és azon kapta magát, hogy
éhes hangokat ad ki a torka mélyér l. A férfi válaszként morgott és
gyorsított a tempón. Kemény és vastag, tökéletesen illeszkedett. Úgy
tűnt, hogy minden egyes öröm pontját elérte, ahogy bement, majd
újra kijött. A hasa megfeszült a szükségt l, ami jött, hogy magával
vigye, felkiáltott.
És a világ felrobbant.

Mercy arra ébredt, hogy valami puhán fekszik. Megérintette és rájött,
hogy csak ez maradt meg és Riley pólója. Fészket készített neki. Aw.
Megfordult, a könyökére támasztotta magát és lenézett a férfira, aki
mellette feküdt. A szeme csukva volt, és az els alkalommal
észrevette, hogy ugyanolyan gazdag csokoládébarna szempillái
voltak, mint az öccsének, Andrewnak. Hosszú és buja és kissé
göndörödött a végén. Csinos szempillák.
Elragadtatva a felfedezést l, odahajolt hozzá és gyengéden
megdörgölte az orrával az övét. A szája felívelt, de a szeme csukva
maradt. Egyik keze lassan fel-le siklott a hátán. „Milyen volt a
szieszta, cicus?”
Megcsípte az állát. „Ne kísértsd a szerencséd, Kincaid.”
A szempillái felemelte, hogy felfedje a meleg barna szemét, tele
bágyadtsággal. „Te dorombolsz.”
„Igen, és?” Felbátorította t, hogy csináljon valamit vele.
Természetes, hisz ez Riley volt, megtette. „Szóval miattam
dorombolsz.” Önelégült mosoly.

Mercy a homlokát ráncolta. „Ezt most már hivatalosan is két
egyéjszakás kaland.”
„Nincs éjszaka.” Továbbra is simogatta a hátát.
A nagy, legfinomabban érdes kézt l olyan jó érzése volt, hogy
majdnem felsóhajtott. „Tudod mire gondolok.”
„Miért?” A lusta szeret t sebesen felváltotta az a Riley, akit ismert
és… azért élt, hogy irritálja t.
„Oké,” mondta, „talán te nem az ördög ivadéka vagy, ahogy
eredetileg gondoltam - ”
„Kösz.”
„De” – rámeredt a megszakítás miatt – „te a pokolban lennél inkább,
mint egy kapcsolatban valakivel. POKOLBAN. Nagybetűkkel.” Egy
része a fejében ezt hevesen ellenezte – lefeküdni vele tegnap este, az
valami különleges volt, olyan élmény, ami a szíve köré tekeredett és
arra késztette, hogy megragadja a legvadabb esélyit. De ezt Riley
talán soha többé nem alkalmazza, nem ha a hadnagy úgy nem dönt,
hogy fenntartja a félelmetes önkontrollját.
„Nekem is van egóm, Mercy.”
Meghallva a figyelmeztetést a hangjában,
beletúrta az ujjait a
hajába. Gyönyörű és vastag, úgy csúszott a keze benne, mint a víz.
„Riley még mindig próbálsz rendet tenni Brenna körül, és már
párosodott az isten szerelmére.”
„ a kishúgom. Még akkor is megpróbálok rendet tenni körülötte,
amikor nyolcvan lesz és nagymama.”
„Nézd!”

„Nem, én nem nézem. Van egy lényeges különbség közted és Brenna
között. Te nem vagy a húgom. Hála istennek.”
Mercy hangot adott a csalódottságának és felült a combjaira. „Ez
nem arról szól. Ez a tény arról, hogy te irányításmániás vagy.
Megpróbálsz kezelni engem.” És
nem az a n volt, aki ezt
kedvesen kezelné. Továbbá… ez megsebezné t, ha a bizalmát adná
neki és visszaélve vele és megpróbálná olyanná változtatni, ami
nem volt.
Felült, Riley hosszú percekig nézett rá. „Mi van akkor, ha én
megígérem neked, hogy nem foglak sehogy máshogy kezelni csak,
mint a szeret m?”
„Nem tudod.” mondta, az ujjait az ökölbeszoruló kezeire tette és
megsimogatta. „Te egy domináns hím farkas vagy.” A birtoklás a
vérében volt.
„Jól van.” Összevonta a szemöldökét. „De a tény az, hogy felégessük
egymást és egyikünknek sincs más, akit potenciális partnernek
látnánk. Mi a baj azzal, hogy segítünk egymásnak feloldani a
feszültséget, amíg meg nem találjuk a párunkat?”
Mercy belé akart harapni ezért a vidám feltételezésért. De az igazság
az volt, hogy a férfi valószínűleg meg fogja találni a párját. Az
esélye magasabb volt, mint az övé – a domináns férfiaknak nem volt
probléma párzani kevésbé dominánsabb, vagy alázatosabb n kkel. És
Riley, persze, pontosan ilyen n t keresett. „Mi van, ha én nem akarok
a szexpartnered lenni?”
Megcsókolta t. Lassan, nedvesen és nyílt birtoklással. „De akarsz.”
Még egy csók, megharapta az alsó ajkát. „Ezeknek a szavaknak ’ orr
’, ’ rosszindulat ’, ’ arc ’ van bármi jelentése számodra?”
Nem ráncolta össze az orrát, hogy rosszindulatú legyen az arca.
nem volt olyan. Oké, talán figyelembe vehette azt. „Ha megtesszük
ezt, akkor tudnod kell – abban a pillanatban, hogy átmész ’ Én

Tarzan, te Jane ’ nálam, kirugdosom a farkas hátsódat az ágyamból.”
A kezeit a vállai köré zárta, a karmait gyúrta t. „Értem?”
„Megértem, hogy megpróbálsz majd kirúgni.” Egy olyan mosoly
kezd dött el a csupasz ajkain, ami végül sovány férfigödröcskékbe
gyűr dött az arcán. „Lehet, hogy gy zni is fogsz.”
Mióta húz el a mosolyának látványa a dolgokat benne? „Talán
kényszerképzeteid vannak – és tagadhatatlanul elmebeteg vagyok,
amiért megfontolom ezt, de próbáljuk meg.”
Riley kivillantotta a fogait benne. Akarta Mercyt, vágyott rá, amíg ez
nem volt már egy emészt sajgás a zsigereiben. Ez sokkal több volt,
mint szex, még ha a makacs macska nem is ismeri be. De mivel az
teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy teljesen frontális támadás nem
működne, akkor macskamódszereket fog használni és becserkészi t.
És ha a karmait kell használni a versenyben… nos talán nem kellene
az útjába kerülniük. Mercy az övé volt.
19. Fejezet
A következ nap délel ttjén, Riley beszélt Juddal, mert k
felügyeltek több nyolc évest a Fehér Zónában, mert a tanáruk egy kis
szünetre ment. „Szóval a kapcsolatod átjött.”
„Azt mondja, hogy a Tanács lebecsüli a kapcsolatot a lövöldöz és az
er szakos cselekedetek között.” A hangja hűvös volt, a szemei
elszántak. „Lehet, hogy igaz.”
Megint megtanult valamit arról, hogy hogyan működik a Mentálháló,
Riley egy pillanatra elgondolkodott. „A lázadó tevékenységnek lehet
bármi köze ehhez?”
A hadnagy társa bólintott. „A Elcsendesedés nem varázsütésre történt
meg egy nap alatt – a mentálok választották ezt, mert fenomenális
szinten kezdtünk el meg rülni. Ha ez a Elcsendesedés most kezd el
töredezni… ”

„Akkor többet fogunk látni ebb l. Mint azt a gyilkos-öngyilkosságot,
amit Dorian talált.” Az egész családot lemészárolta a családf miután
összetörte azt a leghalálosabb módon.
„Igen.” Judd arca sivár volt.
Riley nem tudta megérteni, hogy miért. A Lauren család levált a
Mentálhálóról, de még minidg tör dtek azokkal, akik csapdában
rekedtek az érzelemmentes Csendességben… és mégis a nagy
Csendesség volt az, ami életben tartotta a többieket. „De mond azt,
hogy ez nem azért van, mert baj van a Hálón,” mondta. „Milyen nagy
az esély erre?”
„Magas.” mondta Judd meglepetésére. „Úgy tűnik, van bizonyíték,
hogy a lövöldöz kényszer alatt volt. Lehetséges, hogy többiek is
kényszer alatt voltak.” Rileyra pillantott. „Ha a pasas tegnapról túléli,
akkor talán többet is megtudhatunk.”
Riley a képekre gondolt, amit látott. „Az agya volt az, ami mind
kiszivárgott a fülén – ha túl is éli, talán nem fog emlékezni semmire
sem.”
„De ha kényszerítették, akkor a telepata, aki beprogramozta, talán
hagyott hátra pszichés ujjlenyomatot.” Szünet. „Nem fogom
továbbítani az információt a túlél r l a kapcsolatomnak.”
„Azt hiszem ez egy jó hívás – a DarkRivel túl nagyszájú a saját
forrásukról.” A SnowDancer hadnagy megértette az aggodalmukat,
de a férfinak nem tetszett a bizonyítékok folyamatos elkülönítése a
két falka között, szilárd akadályt látott benne a Mercyvel való
törekvésében.
„Nem hibáztatom ket – a bizalom drága árucikk a Hálón.” Riley
visszarúgott egy futball labdát, ami a lábának ütközött. „A te
kapcsolatod lenne a Szellem?” kérdezte, megnevezve a hírhedt
lázadót, aki már kezdett ismerté válni a Hálón kívül is.
„Igen.”

„Tudod, hogy ki az?”
Judd figyelte, ahogy a gyerekek játszanak, de az elméje
egyértelműen máshol járt. „Van egy gyanúm, de nagyon, nagyon
óvatos. Nem fogok találgatni, amíg készen nem áll leleplezni az
álcáját.”
„Jogos.” Riley összefonta a karját. „De biztos vagy benn, hogy a
szava aranyat ér?”
„ veszélyes.” mondta Judd. „Brutális id nként. Bármit megtenne,
hogy megvédje a mentálokat, hazudna, még ölne is. De akkor, ha az
érinti a falkát, mint ahogy Hawke tenne.”
„Értem a célzást.” A SnowDancer alfájának lenni megtiszteltetés, de
ez csak másodlagos azok alatt, akivel tör dik. „Gondolod, hogy a
Tanács szelíden fog játszani? Már nem volt semmilyen valós
problémánk velük hónapok óta.”
„Készülnek valamire. El bb vagy utóbb rá fogunk jönni, hogy mire.”
Judd szemei összeszűkültek. „Az Emberi Szövetség az, ami aggaszt
mostanában.”
Riley bólintott. A közelmúltban el fordult er szak beszélt egy
szervezetr l, ami kevéssé tör dött az embereivel, meg kevésbé azzal,
hogy megtámadták ket. „Találtál valamit a repül téri biztonsági
felvételeken?”
„Bowen infója szilárd volt – számos zsoldos jött három különböz
Európából érkez repül vel. A városunkban bujkálnak.”
Riley nem kérdezte, hogy Judd hogyan ismerte fel ket – ez a férfi
egy bérgyilkos volt, mindezek után. „Bassza meg. Akkor ez azt
jelenti, hogy ennek még nincs vége.”

Tanulságosan, hogy a várost bérgyilkosok lepték el a várost Mercyt
is ugyanúgy aggasztotta, mint Rileyt és tárgyalt Clayel, hogy a
patkányok biztosan tudják, hogy mit keressenek. A kémhálózat
üzemeltet je Teijin, a patkány alfa, és az emberei rendkívüliek
voltak. De a Szövetség emberinek valahogy sikerült a radarjukon
kívül maradniuk.
Mégis, a SnowDancer – DarkRiver megbeszélés után úgy döntöttek,
hogy növelik a jelenlétüket a városban. Ez tudatja a zsoldosokkal,
hogy megfigyelés alatt vannak, ami talán elegend ahhoz, hogy
kisiklassa a tervüket.
Mivel nem volt változás a felügyeleti forgatagában a következ
napig, Mercy arra szándékozik használni az idejét, hogy utolérje
magát a munkában a CTX-nél, a kommunikációs hálózatban, amit a
DarkRiver-SnowDancer üzemeltetett. folyamatosan korszerűsítette
a biztonsági protokollt minden állomásnál, fontos az
el vigyázatosság, hiszen a CTX törte meg egyre több gyújtóhatású
történetet.
Azonban el ször egy másik problémával kell foglalkoznia. Követte
Eduardót le a vendég kabinhoz, amit s éd Joaquin használt a
DarkRiver földön, karba fonta a karját és megnézte rendesen az arcát.
Sötét szem, sötét haj, bronzos b r, tökéletes csontozat, bűnös mosoly.
„Szóval eljöttél hozzám,” mondta elragadó angol akcentussal.
És Mercy gondolta szórakozottan, az öntelt macska pontosan tudta,
hogyan is hangzott. Miután három nagyszerű fiatalabb testvérrel n tt
fel, egy keveset tudott a férfi egóról. „Azért jöttem, hogy elmondjam
köztünk nincs ’kémia’. Zero. Zip. Zlich. Szóval menj el.”
A mosolya megváltozott valami veszélyessé, meghatározóvá. „Nem
is adtál nekem esélyt. Tölts velem egy kis id t – a párzás nem mindig
nyilvánvaló.”
„Eduardo te nem vagy idióta. Tudnod kell, hogy Rileyval vagyok.”
Még mindig nem tudta elhinni, hogy beleegyezett abba, hogy a

szeret je lesz. Egy része meg volt gy z dve arról, hogy nem fog
működni –túl gyakran csaptak össze. De a másik része fel volt
villanyozódva, készen állt arra, hogy a farkasé legyen minden szinten
és még néhányban.
Eduardo vállat vont, a hangja hanyagul hangzott, mikor válaszolt.
„Nem viseled az illatát. Nem fogadtad el t, ahogy egy leopárd
n stény lefogad egy hímet. Azt jelenti, hogy tiszta a terep.”
A mód, ahogy mondta elég volt ahhoz, hogy felkavarja a leopárdot.
„Talán sosem fogom viselni egyetlen férfi szagát sem.” A leopárd
szeretett elvadulni. Egy máshoz kötve lenne, addig míg a szaguk
elkeveredik a másikéval, valami olyan volt, ami nyugtalanná tette,
óvatossá. „De még akkor is, semmi kémia nincs köztünk.”
A korlátnál állt félig ül pozícióban és adott neki egy mosolyt,
amib l rájött, hogy a legtöbb n nek orgazmust adott a helyben. „Mit
szólnál egy csókhoz, hogy ellen rizzük a teóriádat?”
„Mit szólsz ahhoz, hogy te ott maradsz.” Ez parancs volt.
„Dolgoznom kell menni – és neked pedig haza kell menned.”
Egy nagyon latinos sóhaj. „Összetöröd a szívem, Mercy.”
„Biztos vagyok benne, hogy találsz valakit, aki összerakja neked.”
Már volt néhány érdekes érdekl dés a személyekr l, hogy vajon ’ a
szexi, akinek gyönyörű szemei vannak ’ tabu volt e. k továbbra is
kissé óvatosak voltak, amolyan ’ veszélyesen gyönyörű harapás ’
módon. „Elmondom a falka n inek, hogy szabad vagy egy jó
otthonra.”
„Ilyen kegyetlenséget.” De mosolygott és ez most valós volt,
megfosztva a varázstól, amit eddig használt maszkként. Eduardo
pontosan olyan halálos volt, mint az rszemek a falkából, a
védelmez természete finoman élesen csiszolt – ugyanolyan birtokló
pár lenne, mint Riley.

A lány a homlokát ráncolta. Ez az egész beszélgetés a párosodásról
kezdte befolyásolni a józan eszét. Riley soha nem lesz az párja.
Melegségét félretéve, nem
volt az, amit a férfi keresett, és
pontosan az a fajta férfi volt, aki óvatossá tette a macskáját… annak
ellenére, hogy ez az ereje volt az, ami vonzotta hozzá.
Fájdalmas paradoxon.
Talán igaza volt abban, amit Tammynak mondott – talán sosem lesz
képes átadni magát egy férfinak, hogy teljes egészével bízzon benne.
Nagyon is való lehet ség volt, hogy hamarosan azt kell néznie,
ahogy Riley valaki mással párosodik. A keze ökölbeszorult. „Hívd,
ahogy akarod,” mondta Eduardonak, „de ne mond azt, hogy nem
figyelmeztettelek.”
Megvonta a vállát. „Maradok – elvégre Joaquinnak még mindig van
egy lövése.”
Nem méltóztatott válaszolni, sarkon fordult és távozott, megérkezett
a CTX állomásához, de csak miután ebédelt. Minden szándéka
megvolt munkánál, hogy céltudatosan fókuszáljon rá, de nem tudta
elfelejteni a zavaróan vad reakcióját a gondolatra, hogy Riley
párosodhat egy másik n vel, egy n vel akinek joga van megérinteni
t, megcsókolni t, tartani t, mikor a démonai már túl rosszak
lesznek. Még most is, ahogy a garázs felé ment, a gondolatra a vére
felforrósodott.
„Biztonsági kamerák, ellen rizve, fegyvert érzékel rendszer,
szükséges,” mormogta annak érdekében, hogy kiszorítsa a macska
dühös sziszegését. „Nem sokat tehetünk a mentál teleportálók ellen.
Hogyan észlelsz valakit, aki csak hirtelen ott terem?”
Családi illatot érzett a leveg ben. „Magadban beszélsz, n vérkém?”
Megpuszilta középs testvérének, Sagenek, az arcát. „Már egy
mérföldr l éreztelek Herb {Gyógynövény}.” Ez egy régi vicc volt,
amit soha nem mulasztott el megmorogni.

Ma sem történt másként. „Ha-ha. Ez az én nem vagyok vidám
arcom.” Ezzel végezve letette a kamera felszerelést a padlóra és
megdörzsölte a tarkóját. „Találd ki hol voltam.”
A fájdalmas arckifejezése alapján azt mondta, „Gazdagok és híresek
életmódja?”
Sage normál körülmények között bűnözéssel
foglalkozik.
„Közel. Végig kellett ülnöm egy interjút Bibi Pinkkel.” Úgy nézett
ki, mint aki mindjárt elhányja magát. „Ha neki van három agysejtje,
akkor én egy rohadt farkas vagyok.”
Mercy hasa megrándult, ahogy azt mondta farkas. Mit szólna a
családja, ha rájönnének, hogy az ellenséggel érintkezett nagyon intim
módon? „Kit dühítettél fel, hogy ezt kaptad?”
„Senkit – ez Eamon sora volt, hogy ezt a híresség dolgot csinálja, de
hívást kapott, hogy lövöldözés volt a Berkeley egyetemen. Én
közelebb voltam Bibihez így én fedeztem.”
„Még egy lövöldöz ?” Homlokát ráncolta, megfordult, hogy a
testvérére nézzen. Sage örökölte a családi vörös hajat, de nála a vörös
keveredet annyi barnával, hogy a legtöbb ember nem is vette észre.
hogy vörös volt, míg ki nem sétált a napra. „Részleteket.”
Mély mogyoró barna szemét összevonta. „Fájdalmat okozna, ha azt
mondanád kérlek?”
„Jobban szeretnéd, ha eltörném a karod?” Három kis huligánnal n tt
fel, akik nem tudták megérteni, hogy mit jelent a zárt ajtó. Ha
engedett volna nekik, akkor úgy nyüzsögtek volna, mint egy horda
sáska. „Add fel, nagymen .”
„Ez visszaélés,” mondta, de adott neki egy cuppanós puszit az arcára,
érezte a családi illatot és az erdei feny illatát hóval és az rölt
szerecsendió édes otthon illatát. Utálná, ha leírná ily módon, de ez az
volt, ahogy látta t – ha Bastien volt a szikla, Grey a tenger, akkor
Sage volt a dagály. Folyékony. Kitartó.

Most átkarolta a vállát. „Ezt másodkézb l szereztem,” mondta, „de
úgy tűnik, annyi rendetlenség volt ezzel, hogy nincs rá mód, hogy ezt
a Tanács titokban tartsa. Néhány magas rangú mentál tanár a fejéhez
rakta a pisztolyt és meghúzta a ravaszt.”
„Öngyilkosság a mentál hírekben, de te a megszakítási hírek
közleményér l beszélsz, ha Eamon lehúzza az ütemtervet. Miért?”
„Mert a professzor fogságban tartotta a fizika osztályát húsz perccel
el tte. El ttük l tte le magát.”
„Jézus,” Mercy hintázott a sarkán, az adatok az oldalához esnek.
„Hallottál bármely más epizódról, mint ez?”
„Van egy barátom Észak – Dakotában - azt mondta, hogy volt pár
ilyen eset, ahol a mentálok er szakosan jártak el. Egy srác majdnem
agyonvert egy másikat, miel tt sikerült lehúzni róla. És Garricknak,
Chicagóban, is volt pár találata a radarján.”
Ami azt jelentette, hogy valószínűleg még több van, amit még nem
szűrtek ki.
„Oh, és ez néhány perce jött – találtak egy ember férfit, akit halálra
szúrtak egy sikátorban Tahoeban. Úgy tűnik, hogy véletlen er szak
volt, de ez a második gyilkosság abban a térségben kevesebb, mint
egy hét alatt. Az els volt a n , abban a sekély sírban.”
Mercy bólintott, és elgondolkozott, hogy van e bármi kapcsolat a két
gyilkosság között. Lehet, hogy itt az ideje Doriannak betörni a
Végrehajtók adatbázisába. „Kösz, Herb.”
„Hagyd abba.” Megfordult, megragadta t egy meleg ölelésben,
er sen megszorította, a homlokát összeráncolta egy nagy mogorva
tekintettel. „Szívd vissza.”
„Ugyan kérlek. Egy másodperc alatt képes vagyok laposra verni
téged.”

„És hogy fogod megmagyarázni a zúzódásokat anyunak?”
„ Kitalálok valamit.” Küzdött a mosoly ellen.
A szeme összeszűkült, de látta, hogy a macskája nevet. „Szívd
vissza.”
„Vagy mi lesz?” Mikor kivillantotta a fogát egy álmorgás kíséretében
és még szorosabban kezdte el szorítani, kifújta a leveg t. „Rendben.
Sajnálom. Boldog vagy?”
Elengedte egy vigyorral, amit azóta a szívébe zárt, hogy az anyja
el ször a karjában tartotta t. „Mégis elmondom. Tudod milyen
dühös lesz anya, mikor valaki a nevünkkel viccel dik, Mélisande.
Épp válaszolni akart, mikor megérezte egy másik illatot belépni a
garázsba. „Van egy cégem. Majd kés bb beszélünk.”
Sage ajka megvet en lekonyult. „Farkas.”
„Szövetségesek vagyunk.” Ismételte Lucast. „Most, hess, kisöcsém.”
„Szép próbálkozás, de tudom, hogy ki nem állhatod ezt itt.” Lehajolt,
hogy felvegye a felszerelését, eltakarva a lány bűntudatos
arckifejezését. „Vacsora ma este? Bas most tért vissza New Yorkból
és Grey is ott lesz este.”
Mercy bólintott, a b re megfeszült a várakozástól. „Küld el a
részleteket.” De a figyelme a farkason volt, aki csak tegnap simogatta
t vad extázissal. Az alsó fele összeszorult és mindenével azon volt,
hogy lenyugtassa az emelked vágyának hullámát. Nem akarta, hogy
Sage észrevegye ezt a kis információt.
A testvére mondott egy civilizált hellot Rileynak, ahogy elhaladt
mellette. Riley egy bólintással viszonozta, aztán a fejével intett a
kijárat felé. Ment – semmiképpen sem akart elektronikus közönséget
a beszélgetésüknek.

„Nem tudsz távol maradni t lem?” Kérdezte, mikor már biztonságos
távolságban volt a fű szélén az épületen kívül. Beállított
ipari/professzionális terület, könnyen járható, a fű széepn nyírt. Úgy
tűnt egyedül vannak.
Riley felnézett az épületre mögöttük. „Érzem, ahogy figyelnek
minket.”
„Igen. Szóval ne próbálkozz semmi viccessel.”
A szeme elsötétült egyfajta tudástól, amely a lassan áramló melegét
egyenesen robbanásveszélybe vitte. „Futólag közel voltam, mert
gondoltam érdekelhet néhány dolog, amit nem beszélhettünk meg
telefonon korábban.”
„Futólag közel?” Felhúzta a szemöldökét.
„Elmentem meglátogatni a gyerekeket a hamburgeres helyr l,
ellen rizni, hogy minden rendben van e velük.”
Valami elolvadt a szívében. „Felhívtam ket ma.”
„Igen, mondták.” Tartotta a szemkontaktust, minden nyugodt és
szilárd és praktikus… kivéve a lángoló forróságot a tekintetében. „A
macskád nem fogja egyedül hagyni egyiküket sem, igaz?”
„Nem.” Ez szerves részük volt – meg kellet védeniük. „Úgy tűnik,
hogy jól vannak. Az a lány Jen, egy okos kis csitri.”
„Olyan akar lenni, mint te, mikor feln .”
Mercy vigyorgott. „Elfelejtettem elmondani neked valami mást – mi
gyorstanfolyamot veszünk, hogy pontosan mit is tanul Nash.”
„Adj a kölyöknek pár napot,” mondta Riley. „Lehet, hogy
meggondolja magát, miután azt hiszi, hogy vége.”

„Különösen azért, mert csak néhány információra van szükségünk,
hogy rendesen megvédjük t.” Tett egy megjegyzést az adatai
kipárnázásáról, hogy Ashaya nyomon tudja követni Nasht – a hiúz
talán jobban reagálna a tudós társaságra. „Szóval mir l akartál
beszélni?”
Riley szája fehér vonalba présel dött. „Judd meger sítést kapott,
hogy a lövöldöz t kényszerítették arra, hogy tegye azt, amit tett,
egyfajta mentális javaslat eltemetve mélyen az elméjében.”
Fenébe. Az együttérzése szegény férfi iránt, akit bábuvá tettek,
keveredett egy lassan ég haraggal, azokkal szemben, akik
kihasználják az embereket ilyen szívtelenül. „Csábító ezt mentál
bels háborúnak hívni és figyelmen kívül hagyni,” mondta, „de ez
mindenkit érint.” Elmondta neki az öngyilkos professzort. „Annyi
gyereket magával tudott volna vinni.”
„Nem lehet tudni, hogy be volt e programozva.”
„Vicces egybeesés, de az, ugye?” A lány összeszorította a fogát.
„Tudod az Emberi Szövetség talán a mentálok ellenségei, de kurvára
egyformák, mikor ártatlanok sérülnek meg.”
Riley szemében megcsillant a borostyán. „Le kell égetned. Gyere,
sétáljunk egyet.”
Harag robbant a nyers vágya alatt. „Nem kösz.” Különösen akkor, ha
a késztetést érezte arra, hogy megharapdálja azt az er s torkát, a
makacs állát, dobpergésként dübörgött a koponyájában. És duplán
különösen akkor, ha figyelembe veszi a mechanikus bizsergést a
végtagjaiban.
A farkas árnyéka a hangjában volt. „Félsz egyedül maradni velem?”
„Elfoglalt.” Annak ellenére, hogy a szíve versenyt vert, ez volt az
igazság. „Be akarom fejezni, amit itt csinálok, mert van egy kis
leállás.” És kezelnem kell ezt az éhséget, miel tt belekúszik élete
minden szegletébe. Mert ha túl mélyen beleesik és aztán a férfi
megtalálja a párját… Mercy ismerve önmagát, tudta, hogy a léleköl

fájdalom, ami kísérti az ilyen fajta elutasítást – nem abban jó, hogy
visszatartsa. Ha átadja magát neki, akkor mindenét adja. „Neked
nincs munkád?”
Végigfuttatta a kezét a haján, összekuszálva magát olyan édesen,
hogy küzdenie kellett a leopárd vágyával, hogy játsszon a szálakkal.
„Igen, de az Hawkeval van és most szar a hangulata.”
„Sienna?”
„Ki más?”
Mercy a lányra gondolt, aki úgy tűnt – nagyon röviden – kivágja a
biztosítékot Hawke indulatainál. „Mi van azzal a kett vel?”
„ az alfán,” mondta Riley, a szeme tele kihívással. „Nem fogok róla
beszélni egy leopárdnak.”
„Már nem vagyunk többé ellenségek, emlékszel?” Mondta, a hangja
felívelt. „Szövetségesek vagyunk.”
„Politikai szövetségesek – az állataink még mindig nem bíznak
egymásban.”
„Ami kiváló ok arra, hogy távol maradjunk egymástól.” mondta,
látva egy másik szembeszök igazságot – a falkája rendkívül fontos
volt az életében. Rileyval lenni, az növekv gyengédséget sugallt és
összecsavarja, mint egy inda a szívét, és úgy ítélte meg a lehet séget,
hogy alapjaiban rázza meg a kapcsolatát DarkRiverel.
Az rszem nem tudta odaadni a szívét az egykor ellenségnek/új
szövetségesnek és végezni a munkáját, mint els védelmi vonala a
falkájának. Képesnek kell lennie kitépni Riley torkát, ha megtörténik
az elképzelhetetlen és a SnowDancer megtöri a szövetséget a
DarkRiverrel.
A gyomra felkavarodott a hányingert l, de a hangja, mikor
megszólalt nyugodt volt. „Hűséges vagyok a falkámhoz, mint te a

tiédhez.” Ha ez a kötelék veszélybe kerül… akkor az megtör valami
alapvet jelent ségűtmindkettejükben.

Riley elment a megmaradt üzlethez a városba kifogástalan
hozzáértéssel, követve a listát a fejében. Ez volt az egyetlen mód,
hogy kordában tartsa a farkast, mikor ilyen zavart volt. Mercy
kétségtelenül forgatná a szemét, de neki is megvoltak a saját
módszerei arra, hogy ellen rizze a dolgokat, nem igaz? Éhséget
érzett, forrón és simán a napsütésben és mégis megtagadta
mindkettejüket.
A lámpa pirosra váltott el tte. Az autója automatikusan leállt.
Tenyerét a műszerfalra csapta, ahogy a farkas dühösen felcsattant
csalódottságában és dühében. És szükségében. Ez volt a bökken .
Elfordult t le az olyan volt, mintha fuldokolna. „Bassza meg.”
Beletúrt a kezével a hajába, minden egyes trükköt alkalmazott, amit
az évek során megtanult, hogy lenyugtassa magát.
Nem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt Mercy hitte. Riley pontot
tett a parancsnoki ösztöneire, mert tudta, hogy mi történne, ha nem
tenné meg. A farkasa vad volt, kegyetlen, képes megölni azokat, akik
fenyegetést jelentenek a szeretteire. Csak Mercyvel merte hagyni,
hogy a póráz kicsit kicsússzon. És mikor a testük egyesült… a
pokolba is, milyen póráz? De úgy tűnt, hogy tetszik neki így.
„Nem eléggé,” vicsorgott, mikor az autó újra elindult. A legrosszabb
az volt, hogy tudta, hogy a n nek igaza volt. Ez nem arról szólt, hogy
elszigetelik egymást, nem lehetett – ha ez csak szex lett volna… de
nem az volt. Érezte. Ahogy is. Ahogy a farkasa is. Most lemerült a
vad haragban, de ez elgondolkodtatta, miközben figyelembe vette…
hogy hiányzott.

20. Fejezet
Hónapok óta el ször a Szellem hallott suttogásokat, hogy a
Csendesség talán nem is olyan rossz, hogy talán k voltak
elhamarkodottak, hogy az elején, hogy elítélték. Hallgatott, nem
mondott semmit, de tudta, hogy valamit tenni kellett.
Mert míg a Szellemnek nem volt semmi baja a Csendességgel – sem
a béke, ami oly sokat garantált – tudta, hogy a Protkol volt az, ami
biztosította a Mentál Tanács hatalmát. Vedd el az ellen rzési
módszert, és talán a Mentál faj újra felfedezi a szabadság egy más
fajtáját.
De el ször, meg kellett találnia a gyökeret, fel kellett fedeznie, hogy
ki mozgatja szálakat. Az O-Mentál felel s a lövöldöz ért, a Szellem
tudatlan forrása, csak a kényszert ismerte, a miértet vagy, hogy ki az
nem. Most információért fésülte át a Hálót, de ez a személy nagyon,
nagyon óvatos volt. A férfi vagy n lehet vé tette, hogy a
legcsekélyebb szélr l se lehessen elmenekülni a Hálóról.
Nagyon okos ellenfél. De a Szellem a Tanács bérgyilkosa. Tudta
hogyan kell várni, hallgatni, tanulni. El bb vagy utóbb mindenki
elárulta magát. És nagyon jól tapasztalt volt abban, hogyan kell
elindítani egy pletykát, ami futótűzként terjed el.
És ebben a pillanatban azt suttogta, hogy a lövöldöz t és a többieket
manipulálták, hogy a Tanács megpróbálta szelídíteni a lakosságot a
félelemmel. Többet is mondhatna, de id nként jobb, ha az emberek
maguk töltik ki a hézagokat.

21. Fejezet
Mercy testvérei foglaltak helyet a kínai negyedben vacsorára.
Odasétált hozzájuk és a menün vitatkozva talált rájuk. Vigyorgott,
összeborzolta Sage haját, arcon csókolta Greyt és engedte
Bastiennek, hogy egy ölelésbe ragadja t, ami felemelte a lábáról is.
Az összes testvére er s férfi volt, de Bastien, aki legközelebb állt
hozzá korban, volt a legnagyobb.
„Nem, ha élni akarsz.” mondta, miután nevetve fenyeget zött azzal,
hogy a leveg be is dobálja. Látta, hogy a csini pincérn irigykedve
néz rá – bár nyilvánvaló volt, hogy rokoni kapcsolata van Bastiennel.
A haja sötétvörös volt, mint az övé, de a szeme éles, hihetetlenül
zöld. A testvérei mind nagyszerűek voltak önmagukban is, de együtt
a h mérsékletet úgy fel tudták emelni, mint senki más. A fél
tinédzseréletét azzal töltötte, hogy elijesztette a lányokat, akik
szimatolva jöttek az egyik vagy a másik után. Nem mintha az idióták
hálásak lennének neki.
„Jól nézel ki n vérkém.” Az egyik lábát a másikra helyezte, miután
Bas végre engedte leülni a helyére.
„Igen, szép ruha.” Grey valójában szintének hangzott.
Mercy lenézett a rövid királykék ruhára, amit ebben a városrészben
vett. A haját magas lófarokba kötötte és tett egy kevés sminket az
arcára, jól érezte magát. Még ha a kés éle továbbra is rendületlenül
fittyet hányva rá a gyomrában van, immunisan a gyakorlatiasságra,
amivel sakkban tartotta Rileyt délután. „Köszi, Árnyék {Shadow}.”
„ miért kapott király becenevet?” Motyogta Sage. „ Én a Herb-et
kaptam.”
„Hey, ne forszírozd,” mondta Bas. „Azt akarod, hogy helyette
Frenchie-nek hívjon? Úgy hangzik, mint egy rohadt óvszer neve.”

Mindannyian fuldokoltak az oolong teájuktól és az egyik pincérn
odalebegett, készen minden segítségre. Látta, hogy a bátyjai
megnézték a filigrán alkatú szépséget – férfiak - és bár küldtek felé
egy elbűvöl mosolyt, de ez nem terjedt ki meghívásra.
Nyilvánvalóan csalódott, végre rendet rakott és elment.
„Mi van?” Mercy körülnézett az asztalnál. „Ti srácok cölibátusi
fogadalmat tettetek?”
„Most, hogy kérded.” dünnyögte Grey, barna szeme csillogott.
„Hah.” Mercy felhorkant. Lehet, hogy Grey a legcsendesebb, de
volt a legravaszabb macska. „Majd akkor elhiszem, ha én” –
normális esetben azt mondta volna ’ együtt alszom egy farkassal ’ de
mivel ez a lehet ség kil ve, beérte ezzel – „szárnyakat növesztek és
repülni fogok.”
Bas a kezét a hátára tette, mintha ellen rizné a szárnyait. „Igen, itt
van. Hogy lehet, hogy mi értékelünk téged egy lágy, csinos
ruhában?”
„Hogy lehet, hogy én értékelem a mind hármótok mind fényes
flancos csillivilli ruhátokat?” Felemelte a szemöldökét a ruhájukra.
Farmer, ing és póló, semmi szokatlan. De mind új, tiszta és vasalt,
sokkal szebb, mint ami szükséges lenne egy vacsorára a n vérükkel.
„Úgy gondoltuk, hogy elmegyünk táncolni.” Kacsintott Grey. „És te
is jössz.”
„Én is?”
„Igen. Szükségünk van rád csaliként, hogy felhívjuk a többi n
figyelmét.”
És Mercy, mint egy balek támogatta a testvéreit, mikor mind a
hárman összeesküdtek ellene, elment táncolni a démonokkal. A
kiszolgáló személyzet az étteremben olyan szomorúan nézett, mikor
elmentek, hogy átkarolta Bas derekát és megrázta a fejét. „Nem

hiszem, hogy titeket hármótokat együtt nyilvános helyre kellene
engedni.”
Bas a karját a vállára tette. „És én tudom, hogy le fogok ütni valakit,
aki megpróbál fogdosni ebben a ruhában.” Nagyon lelkesnek
hangzott.
Nem emlékeztette, hogy saját maga is képes kiütni bárkit. Bas a
testvére volt – nem tudta nem védeni a lányt. Ahogy Riley sem
tehetett róla. Olyan volt, mint egy kapcsoló, ami id nként bekapcsolt.
Mercy meg tudta engedni, mikor szükségesnek ítélte, nem volt
mindig keményfejű. Bas valójában, elijesztette az embereket. Tudta
kezelni.
A probléma Rileyval volt, nem úgy tűnt, hogy adna neki bármilyen
engedményt magával kapcsolatosan. Nem akart rövid bepillantást
vetni csak a lelkére, miután összezúzta a sötétben a rémálom. Ahhoz,
hogy a macskája bízzon benne, az kellett, hogy a férfi is bízzon -.
„Hey.” Bas megszorította a vállát. „Merre voltált?”
El re pillantott, ahol Grey és Sage sétáltak, megnézte a kirakatot a
mellette lév üzletben. „Én elfogadok néhány dolgot.”
Pillanatnyi szünet. „Hogy hívják?”
„Mintha elmondanám.”
„Te üldözted el a legutolsó barátn met.”
„ egy hiéna volt,” nem szó szerint, de a szívében. „A pénzedért
akart téged.” Bas okos volt, rülten okos. Olyan egyszerűen szerezte
a pénzét a t zsdén, mint ahogy lélegzett. Ezért volt a DarkRiver
pénzügyi eszközeiért felel s.
„Vérzik az egóm.” A kezével dörzsölte szánalmasan a mellkasát.
„Hetekig fogjuk feltörölni a vért, olyan hatalmas.”

Közelebb húzta az ölelésében. „Gyerünk, nekem elmondhatod. A mi
titkunk lesz.”
„És abban a pillanatban levadászod, amint valami elvonja a
figyelmemet. Nem hinném.” De visszaölelte t. „Szóval van új hiéna,
akit üldöz be vehetek?”
„Még mindig az el z okozta sebekb l gyógyulok.” Szúrós pillantás.
„Tudom, ki az.”
„Nem, nem tudod.”
„Riley.”
A szája tátva maradt. Felnézett rá. „Mi?”
„Jézus.” Megállt. „Én csak találgattam, de igazam van. Te… k…
farkas!”
Körülnézett, hogy a másik kett biztosan ne hallja. „Mégis honnan
vetted te ezt?”
Az egyik kezét a hajába túrta, majdnem kikészített egy n t az utca
másik oldalán, olyan er sen bámulta a n . „Csak egy domináns hím
jutott eszembe, akire reagáltál mostanában. Sokat rinyálsz róla.”
Ismét a két öccsére nézett, jelenleg elvonta ket a kijelz lámpa. „Ne
mond el nekik.”
„Mi a francért ne?”
„Mert tudod, hogy valami hülyeséget csinálnának.”
„Ahogy én is.” Felrántotta a fejét és újra elkezdtek sétálni. „Talán
nem vagyok rszem, de a testvéred vagyok. És tudom, hogy kell
szétrúgni egy farkas seggét.”

„Bas.”
„Ne ’ Bas-ez ’ nekem. Talán képes vagy irányítani Greyt és Sage-et,
de ne is próbáld meg velem.”
Mercy rámeredt. „Ez az én dolgom.” Bízott Rileyban, hogy nem
bántja a testvéreit, de sok baj lehet, ha egy férfi átmegy hülyébe –
különösen, ha ezeknek a férfiaknak fogaik és karmaik vannak és
kiszagolják vadászni való prédát.
„El bb kellett volna gondolkoznod, mikor azt mondtad az exbarátn mnek, hogy él cicákat eszek reggelire.”
Egy kis bűntudatot érzett. Ezután a macska elgondolkodott, hogy mit
gondolna Riley az utolsó sikeres elhessentését l.
„Ki tudta, hogy hinni fog nekem?”
„Oh, nem? Mikor véletlenül kinyitottad a szekrényt, hogy leleplezd
az én cica ketrecemet, hogy az összes szegény, szomorú cicát be
akartam harapnivalónak kapni?” Felvonta a szemöldökét. „Nem volt
a ketrec mellett az én speciális cicasorjázó eszközöm?”
„Nyilvánvalóan hamisak voltak.”
Bas csak bámult rá.
Mercy morgott. „Fenébe is. Menjünk táncolni.”
„Igen, menjünk. Meg kell terveznem, hogyan fogom kifilézni ezt a
szemetet, ha megbánt téged.”

Riley nem tudta megtenni. Nem tudott távol maradni Mercyt l.
Ugyanakkor a kabinja üres volt. Habozott felhívni t, de aztán rájött,
hogy túl sokat árulna el védelmez kényszerér l. És nem engedhette,

hogy megtudja ezt, nem adhatott túl nagyhatalmat maga fölött.
Visszatette a telefonját a zsebébe és elindult vissza a járművéhez.
Ekkor megérezte t. Egy másik férfit. Az egyik dél-amerikait. A
farkas kivillantotta a fogait, de ez birtoklási vágy volt, nem düh. A
férfi itt volt, de nem sokáig. Valószínűleg eljött megnézni Mercyt.
Nagy volt a kísértés, olyan nagy, hogy kövesse, és megbizonyosodik
róla, hogy megértette Mercy tabu, de Riley ismerte a macskáját. Nem
az a fajta n volt, aki kijátszik egy férfit a másik ellen.
És ha Eduardo és Joaquin után megy, akkor azt fogja a n
feltételezni, hogy ezt nem tudta.
„Bassza meg.” A logika egy ribanc volt néha. Kényszerítette, hogy
beszálljon az autóba, megfordult és elindult haza, leparkolt a
négykerék-meghajtásúval a kijelölt helyre, pár mérföldre a barlangtól
és a maradék távolságot gyalog tette meg.
A gyakorlás sok frusztrációját és haragját elégette, de nem tudta
rávenni magát, hogy benn maradjon a gyönyörű hálózatban
megépített alagutakban, ami már megvédte a SnowDancert többször
az ellenségt l, mint arra bárki is számíthatott volna. Ehelyett, miután
lezuhanyozott és tiszta pólót és farmert húzott, kiment és talált egy
vihar miatt kid lt fát a Fehér Zóna szélén.
Ott ült és a másodszor döntötte el, hogy nem követi Mercyt, mikor
valaki a rátalált. Elkapta a szamóca és cukorka illatát a szélben, id t
hagyott a látogatójának, hogy eldöntse, akar-e vele beszélni.
Egy pillanattal kés bb két kis kéz megragadta a markát.
Megfordult, és Sakurát az álla alá fogta. „Nem kéne ágyban lenned?”
„Még csak kilenc van és ma már szundítottam egyet.” Egy mosoly és
egy reményked pillantás.
Tudta, hogy egy balfék volt, de nem tudott ellenállni neki, felkapta –
a babájával mindenestül – és a lábára ültette, ahol elégedetten

összegömbölyödött kis labdává és a fülét a szívére tette. Egy
gyengédség hullám söpört rajta végig és a tarkójánál fogva szelíden
tartotta.
„Riley?”
„Hmm?” Megsimogatta a kezével a fekete haját, amit az anyjától
örökölt.
„Láttad az apukámat?”
Riley átnézte a beosztást a fejében. „Eliasnak fél órán belül vissza
kell jönnie.”
„Akkor maradok és várok.”
„Elmondtad az anyukádnak?” Kérdezte, arra gondolva, hogy míg a
haja Yukié volt, addig a szeme vitathatatlanul Eliasé.
Bólintás. Az apró ujjak befonták a baba selymes haját. „Riley?”
„Sakura.”
Kuncogás. „Láttad a fogaimat?” Hátra döntötte a fejét. „Látod,
elveszettem kett t.”
„Hová mentek?” Cukkolta.
Még egy kuncogás, ártatlan és ragyogó. „Anyu azt mondta, hogy el
kellene jönnöd egy kávéra hozzá és apuhoz.”
Riley felvonta a szemöldökét. „Ezt mondta?”
„Aha, és készített pekándiós pitét.”
Riley szerette a pekándiós pitét, ahogy azt Yuki jól tudta. „Az
anyukád alattomos.”

„Apu is ezt mondja.” Közelebb húzódott, mire
megszorította
karjában, nagyon tisztában azzal, hogy milyen törékeny. Nem tudta
elhinni, hogy az egyik szívós katonája gyártotta ezt az apró lényt, de
igaz volt. Id nként Elias is úgy tűnt, hogy nehezen hiszi ezt el. A
máskor meg peckesen járkált, mint egy büszke apa, aki volt.
„Hogyan lehet alattomos?”
„Fel akar tenni nekem néhány kérdést és megvesztegetésül pitét ad.”
Nem volt kétsége, hogy Yuki Mercyr l akart tudni. Átkozott kíváncsi
falkatárs.
„Oh.” A figyelme a babáján volt. „Gondolod, hogy csinos?”
„Nagyon, akárcsak te.”
Egy napfényes mosoly volt a jutalma. „Szeretlek Riley.”
Riley érezte, hogy összeszorul a szíve. is szerette Sakurát. Brenna
egyszer megkérdezte t le, hogy elég volt annyi szül i felel sség,
amit felvállalt, hogy felnevelte t és Andrewt, de Riley soha nem így
látta. Védeni és felnevelni egy gyermeket az ajándék volt. „Hogy
hívják a babádat?”
„Mimi.” A babát az ölébe tette és megpaskolta a mellkasát. „Riley?”
Suttogás.
Lehajtotta a fülét a szájához.
„Ettem néhányat a pitéb l, mikor anya nem figyelt.”
Riley nevetésben tört ki, mert rájött, hogy azért jött, hogy elrejtse a
vétségét. Ez a farkasát is szórakoztatta. Mert ez a kölyök részben a
sajátja volt, a falka része és mind a férfi és a farkas megfogadta, hogy
megvédi. Most egy másik hűség kezdett el emelkedni és ez minden
szinten megzavarta t, ami kétségbe vonta az igazságot, ami annyira
szerves része volt az életének, hogy egyszerűen csak volt.

Egészen addig, míg

meg nem jelent.

Ha ez a tűz közöttük sötétbe fordul, és kifelé robban, akkor
lehetséges, hogy elpusztítja, mind a SnowDancert és DarkRivert.
Mégis, azon gondolkodott, hogyan érez Mercy a gyerekek iránt… ha
a gyerek egyáltalán lehetséges két ennyire elágazó alakváltó
csoportnál.

22. fejezet
Anthony Kyriakus tanácsnok nézte a kupacot, ami Samuel Rain volt,
és odafordult, ahol az O-Mentál állt mellette. „A gyógyulási
esélyei?”
Laniea reflexszerűen az elektronikus térképre pillantott, valószínűleg
tudta, hogyan fordítsa le. „Kicsi, de nem elhanyagolható. Képesek
vagyunk belépni és eltávolítani a kényszerkezelés utolsó szálait is, és
enyhíti az elméjére gyakorolt nyomást.”
„De?”
„De rengeteg károsodást szenvedett. Nem tudjuk, hogy pontosan
mennyi id , amíg felébred… ha felébred.”
Anthony tudta, hogy Samuel Rain zseniális robotika mérnök volt.
Mit fog csinálni vele, ha arra ébred, hogy a valóságban már soha
többé nem fog tudni létrehozni semmit? „A kényszerkezelést
feloldottuk. Találtál mást a vizsgálat során?”
Laniea megrázta a fejét. „A kényszerkezelést, egy nagy tapasztalattal
rendelkez telepata végezte – az engedély megadása csak az els
része a program kezdésének.”
„Küldd el nekem a részleteket. Lehet, hogy kimaradt valami, a
nekem küldött els vizsgálatanyagból.”
A telepatikus átadása egy pillanat alatt lezajlott. Laniea felemelte a
betegágy végén lév táblázatot és megrázta a fejét. „Van egy dolog,
amit még nem számítottak bele a túlélési esélyeibe, amit talán
kellene.”
Anthony várt.

„A férfi akarata.” Az O-Mentál megrázta a fejét. „Nem szabadott
volna képesnek lennie felvenni a harcot a kényszerkezeléssel, de
megtette. Lehet, hogy ugyanazzal az er vel fog harcolni a halálal.”
Ez a diagnózis veszélyesen közel állt ahhoz, hogy érzelmeket vegyen
figyelembe. De Laniea tudta, hogy Anthony soha nem árulja el t.
„Talán,” mondta Anthony „többet vesztettük, mint az érzelmeink,
amikor kiölte ket az Elcsendesedés, talán feláldoztuk az okot, ami
segít minket a harcban az életbemaradásért.”
„Ha újra felébred,” mondta Laniea. „Er szakos lesz.”
„De nem Samuel Rain.” Anthony látta a fiatalembert, és nem volt
hajlandó lemondani a reménysugárról a gy zelemre. „Ha felébredt
elhárítja a benne lév er szakot.”
Faith, gondolta, olyan boldog lesz, ha meghallja ezt. Lánya túl sok
sötétséget látott, a jöv belátóajándéka húzta le t er sen a
mélységbe.
És mégis, mindezek ellenére, ez tette a lányt egyre er sebbé.
Veszélyes volt a tanácsnoknak büszkeséget érezni, de mélyen, az
elméje legbels bugyraiban, ezer pajzs mögött, Anthony büszke volt
arra a n re, akivé a lánya vált. Laniea felé bólintott, majd elindult,
hogy tájékoztassa Faith Samuel állapotáról.

23. Fejezet
Mercy arra ébredt másnap, hogy a benne él macska gyötr dik,
ingoványos, mardosó szükséget érzett, amit l nem tudott

megnyugodni. A probémája nem csak a szexuális jellengű volt.
Hiányzott neki Riley. „Ó, Istenem.”
Össze kellett szednie magát, munkára volt szüksége, de Lucas
elrendelte, hogy szabad legyen, mivel nevetséges számú extra
műszakokot szedett össze a lány az elmúlt néhány hónapban.
Mondván, hogy Lucasnak minden az rszemére teljesen műszakban
szüksége lesz, amikor a nyugott helyzetnek vége szakad, egészen
odáig ment, hogy visszavonta a feladatát a városi felügyeletben, ami
azt jelentette, hogy Mercy teljesen szabad.
És szerencsétlen.
Abban a reményben, a hideg zuhany kiüzi bel le a sajgást,
kivonszolta magát a fürd szobába. Amikor kilépett, egy üzenet várta
a kommunikációs panelen. Visszahívta az ismer s számot. „Ashaya,
mi a helyzet?”
Ashaya jellegzetes kékesszürke szeme elkerekedett a meglepetést l.
„Ez gyors volt.”
„Lucas megparancsolta, hogy vegyek ki szabad napot. A mocsok.”
Ashaya mosolygott, a mosolyja még mindig új dolog volt, de
kétségtelen, hogy szívb l jött. „Egy szívességet akartam kérni, de
inkább szórakoznod kellene a szabad napodon.”
„Meg fogok rülni,” motyogta Mercy, és a szívére tette a kezét.
„Kérlek, adj nekem valami munkát!”
Ashaya mosolya elhalványult, aggodalomra váltott. „Mercy? Mi a
baj?”
„A hormonok átveszik az írányítást az agyamon.” Istenem,
keményen Rileyba fog harapni, amiért ez tette vele. Hogyan válhatott
a rabjává ilyen gyorsan?

„Ó”. Ashaya bólintott. „Volt egy pár ilyen pillanatom, a disszidálás
után”
Megfordult, és nevetett valamin, amit valószínűleg Dorian mondott,
miel tt visszanézett volna. „Ami a szívességet illeti, megígértem
Amarának, hogy elviszek neki valamit, amin dolgozom. Gondolod,
hogy meg tudnád oldani ezt nekem?”
Ashaya ikertestvére kemény dió volt, és olyan okos, mint a fene.
„Nem szeretne találkozni veled?”
„Nem, már egyeztettünk egy találkozót egy kés bbi id pontban.”
„Mit fogok szállítani?”
„Egyet azok közül a chipek közük, amiket azokon az embereken
találtunk, akik megpróbáltak elrabolni,” mondta Ashaya. „Már
megvizsgáltam, darabokra szedtem, hogy kitaláljam, hogyan
működik, mit csinál. Amara kapott egy másolatot, de azt akarom,
hogy megnézze, amit találtam, mert kell egy második vélemény is.”
„Odaadom a jelentést és a jegyzeteimet, Bowen veszi a dolgokat?”
Kérdezte.
„Igen. Megpróbálok nem levonni a következtetéseket, de megkaptam
az üzenetet, amin Nash beszél.”
„Van valami?”
„Nem,” szólt a kiábrándító válasz, „de megpróbálom újra egy nap
múlva. Lehet, hogy csak túlterheltek most.” Megfordult újra, a
borzos göndör haja lebegett önfeledten. „Várj, Dorian akar mondani
valamit.”
A képerny csak-audio üzemmódra váltott, a lány rájött, Dorian
biztos felvette a másik hordozható készüléket. „Merce, megcsináltam
az Igazságszolgáltatói ellen rzést számodra. Ugyanezt a kést
használták mindkét esetben Tahoeban.”

„A fenébe.”
„Újra figyelmeztessük az embereinket azon a területen, és terjesszük
ki a nem-ragadozó csoportokra is. Drew intézte a SnowDancer küls
területén
az
infócserét.
A
probléma
az,
hogy
az
Igazságszolgáltatásnak nem volt még semmi más a kezében, nem
tudjuk a részleteket.” Dorian kifújta a leveg t. „Hogy a francban
jönnek vissza?”
„Bárcsak tudnám, Szöszi.” Szándékosan a férfi régi gyermekkori
becenevét használta, hogy elűzze a Sötétséget. Dorian annyival
kiegyensúlyozottabb volt, mióta párosodott Ashayaval, de tudta,
hogy még mindig gyászolja meggyilkolt testvérét. Kylie, hiába volt
gyermek, elhatározta, hogy elköveti az összes Dorian és Mercy által
elkövetett csínyt, nem számít, hogy sokkal kisebb volt.
Kylie halála után Mercy határozott er feszítéseket tett, hogy a szépre
emlékezzen, a baj az, hogy a szíve még mindig fájt azoktól a furcsa
pillanatoktól, mint amikor meglátott valamit, és tudta, hogy Kylienak
tetszett volna. El sem tudta képzelni, hogy mennyivel rosszabb volt
ez Doriannek. Lenyelte a gombócot a torkában, és azt mondta: „Vagy
hívjalak Zsenifiúnak? Úgy tűnik ez is rajtad maradt.”
„Vigyázz, Sárgarépa,” mondta, majd elnevette magát. „
Visszaadom a Shayanak - Keenan azt mondja, hogy a mai
sorozat legjobb része jön.”
A kommunikációs panelt újra betöltötte Ashaya arca, fürtjei sokkal
vadabbnak tűntek, mint korábban. „Mit csináltatok?” Kérdezte
Mercy vigyorogva.
Ashaya elpirult. „Mondjuk, hogy Szöszi gyors futó.”
Mercy aggodott, hogy esetleg Dorian már el is tűnt. „Ott leszek,
mondjuk, két óra múlva? Ez rendben van?”
„Vagy talán még mindig összegömbölyödve az ágyban, nézte a
rajzfilmek.”
Szeme megtelt szeretettel. „A párom és fiam

felfedezték, hogy kölcsönösen szeretik a szuperh söket és a reggelit
az ágyban. k alakítják a programot.”
A kép, amit Ashaya felvázolt, a lusta családi reggel annyira
vonzónak tűnt, hogy Mercy szinte meglep dött. Majdnem. Már régen
rájött, hogy a család szerves része az álmainak. „Ne morzsázzátok
össze a papírokat.” Miel tt letette volna, hallotta Ashaya nevetését,
és rájött, hogy Sierra Tech, ahol Amara dolgozott, SnowDancer
terület közepében helyezkedett el.
Riley területén.
A leopárja megfeszült. Ahogy a n is. És hirtelen minden értelmes
gondolatot elfeledtetett, és összeomlott belül a feltör vágyakozás
hulláma alatt.

Riley befejezte a mai napra kitűzött munkáját, és kiosztotta a
feladatokat telefonon.
Sajnos, a rutin feladatoknak nem sikerült elterelni a gondolatait
Mercyr l - els alkalommal a hónap folyamán, nem álmodott Brenna
elrablásáról, de a vörös hajú macska, nem jött vissza. Ott hagyta a
férfit izzadtan, kusza leped kkel a végtagjai köré tekeredve, mintha
múmia lenne.
Még álmában is, küzdött ellene.
Az állát összeszorító frusztráció ellenére, majdnem készen volt,
amikor Hawke bejött, és megragadta a széket. „Mi a feladatom?”
Kérdezte, miután Riley letette a kagylót.
Ezt komoly kérdésnek szánta. Riley feladata volt, hogy koordinálja
az er forrásokat. Hawke a legjobbat akarta a Falkának. Pazarlás lett
volna, ha nem használja fel Rileyt, bár az
mindig a háttérben
maradt arra az esetre, ha Hawkenak elhúzódó alfa feladatai voltak.
„Van egy feladatom számodra, szeretni fogod.”

Hawke lassan pislogott, egy lusta pillantás, az éberré váló ragadozóé.
„Ha a Sienna név megjelenik abban a feladatban, felszaggatlak,
kitépem a beleidet és felzabáltatom a vadon él farkasokkal.”
Riley elmosolyodott, és folytatta, mintha Hawke meg sem szólalt
volna. „Kell, hogy vigyázz egy bizonyos fiatalkorú mentál n re is, ha
menedéket adtál nekik, amikor az egész család leszakadt a
Mentálhálóról.”
„Ezeket is meg kellett volna etetni velük.”
„A mentálok gumiizűek” mondta Riley rezzenéstelen arccal.
„Tudom. Megpróbáltam lerágni Judd karját egyszer, amikor vadászni
voltunk.”
„Ne nevess,” felelte Hawke, bár Riley nem adott ki hangot. „Csak
mondd meg, most mit tett.”
„Semmit.” Riley ledobta a bombát, és várta, hogy Hawke szája tátva
maradjon.
Az alphának eltartott néhány másodpercig, hogy magához térjen.
„Semmit?”
„Semmit.” Ismételte meg Riley, de amikor lazítani kezdett.
„Találnunk kell neki egy pozíciót a Falkában.”
„ …”
„Nincs több kifogás, Hawke.” Riley összefonta a karját. „Már
tizennyolc éves, majdnem három hónapja, és most végzett el egy
képzést Indigonál, ami tíz hónapig tartott.” Sienna aktáját emelte a
kezébe. „Nem, betetted a képzésre, több mint egy évvel ezel tt. Már
meg tudja védeni magát, elég jól, hogy elvégezzen számos feladatot.”
„A lány szeszélyes.” Hawke álla megfeszült.

„ egy telepata, er s.” Sienna kardinális volt, a képességei túlléptek
a mérhet skálán.
„Vannak képességei a telepátián kívül is. Láttam, amikor elveszíti az
irányítást, komoly károkat okozhat.”Hawke beletúrt a hajába.
„Már tudja,” mondta Riley csíp sen.„A lány tanult. Csak azért, mert
…”
„Ne kezdj bele.” Morogta.
Riley felvonta a szemöldökét. „Azt akartam mondani, hogy csak
azért, mert mentál nem jelenti azt is, hogy nem egy tizennyolc éves
befordulós.”
„Rendben.” Mondta Hawke a fogát csikorgatva. „Elintézem.”
„Akkor rádhagyom.” Álláspontott foglalt és Hawke bizonyára nem
volt ostoba. „Felmegyek, hogy megnézzem a medve populáció a 2.
szektorban. Jelentéseket kaptunk, hogy betegek.” Ha van valami
komoly, akkor állatorvosok kellenek, hogy felmenjenek és
vizsgáljanak. Mert bármi is volt, az okozza, hogy a medvék
leszivárognak a többi állat csoportokhoz a térségben, és
megtizedelték a teljes állományokat. És ahogy a Falka, mely azt
állította, ha területi jogokat akarunk erre a területre, akkor
SnowDancer a gondnokuk is.
Mi több, Rileynak szüksége van a lehet ségre, hogy kiszabaduljon a
területr l, miel tt a frusztrációja odavezet, hogy lázadás tör ki. A
farkasának kezdtek kitörni a karmai, járkált ide-oda, vért akart, ha
nem kaphatott szexet.

Mercy átadta Amarának a chipet, amit Ashaya egy kis, vízhatlan
tasakba csomagolt.
„Minden rendben?” Kérdezte Ashaya egypetéjű ikertestvérét.

Amara nem válaszolt, amíg nem ellen rizte le mikroszkóp alatt.
„Igen.”
Amarával a beszélgetés mindig nehéz volt. Nem használt verbális
jeleket, mint a legtöbb ember, de legalább nem volt már gyilkos.
„Bármi, amit vihetek Ashayanak?”
Ismer s kékesszürke szemekbe nézett, de a Mercynek volt egy olyan
érzése, hogy soha sem tévesztette volna össze Amara tekintetét
Ashayaéval. „Ebben a szakaszban nem.”
„Jó.” Bólintott, - kémcsövek sorakoztak fel a munkapadon, - azt
kérdezte: „Érdekesnek tűnik.”
„Ne aggódj,” mondta Amara. „Nem hozok létre szörnyeteg
vírusokat.”
Mivel pontosan ez volt, amit Mercy gondolt, elvigyorodott. „Soha
meg se fordult a fejemben. Mi ez?”
„Gyermekjáték, színezés. " Felemelte a lenyűgöz
szulfát.”

kéket. „Réz-

„Nem látszik olyannak, mint egy játék.”
„Alapos megfigyelés.” Letett a kémcs mellé egy fényes sárga
vegyületet. „De Sascha Duncan azt mondja, hogy meg kell
próbálnunk.”
Bármely más személy esetén, Mercy meg várta volna, hogy
folytassa. Amaraval tolakodónak kellett lennie. „Miért?”
„Azt mondja, játék úgy tűnik, hogy segíti az… érzelmeket.”
Megvonta a vállát, és felkapott egy üres kémcs vet. „Nem teszek
úgy, mintha megérteném az P-mentálok működését, de ha ezt
megteszem, Sascha magamra hagy pár napra.”

Mercy még nem tudta, hogy Sascha ennyi id t tölt Amarával,
különösen, ha figyelembe vesszük, hogy emlékezett rá, hogy milyen
volt Sascha kezdeti reakciója Amara abszolút hidegségére. De az
alpha párja megállíthatatlan volt, ha elhatározott valamit. Amarának
segítség kellett ebben a szokatlan új világban, így Sascha segített
neki. Nem volt ebben sem több, sem kevesebb. „Játék tanít nekünk
dolgokat,” mondta most Amarának. „Ez lehet vé teszi számunkra,
hogy kipróbáljuk az elképzeléseiket anélkül, hogy tudnák, hogy jó
lesz. Gondold azt, hogy ez a kreatív formája az ötletelésnek.”
Amara rábámult. „Ez rendkívül okos.”
„Valahogy nem hiszem, hogy ez egy bók volt.”
Amara nem szólt semmit. Egy pillanattal kés bb, Mercy rájött, hogy
azért, mert nem kérdezett t le. „Az volt?”
„Egy fajtája.” Mondta Amara. „Azt hittem, az alakváltó katonák csak
izomosak.”
„A húgod párosodott Doriannal, és így gondolod?” A fickó rszem
és pokolian okos.
„Néha még mindig megakarom ölni t, így Ashaya nem hagy minket
sokat kettesben.”
Mercy ajka megrándult az egyenes választól. „Ne aggódj, néha
nekem is gyilkos gondolataim támadnak írányába. „ Aztán komolyra
váltva. „Harcolj. Harcolj, amikor jönnek és le akarnak húzni a
mélybe. Tartsd ket távol.”
„Nem ez az, amit te is csinálsz Rileyval?”
Még elméje megingott a váratlan lelkisokktól, Amara pislogott.
„Nem csoda, hogy az ikertestvérem azt mondja, te vagy a kedvence.
Soha nem adja fel. Még az esetemben sem.”

El kellett döntenie, hogy mit csináljon ma, Mercy megfordult, hogy
távozzon, nem tudta kezelni a saját lázadó gondolatait és Amarát
egyszerre.
„Mercy?”
Visszafordult az ajtóból. „Igen?”
„Nézd meg.” Amara felemelt egy új üveget. „Ez a hajad színe.”

Hawke a Lauren lakrész felé indult, Sienna úgy döntött, hogy ott
marad a nagybátyjával, Walkerrel, annak lányával, Marleeval, és a
saját öccsével, Tobyval, még azután is, hogy betöltötte a tizennyolcat
és jogosult lett egy külön hálószobás lakrészre a barlangban. Sok
mindent lehet mondani Siennára, de egy dolog tagadhatatlan, a lány
egy jó családtag, és egy jó testvér. Marlee és Toby mindketten
imádták. Ami azt illeti, egy csomó más kölyök is.
Kár, hogy n sténydémonná vált minden egyes alkalommal, amikor
lélegzetvételnyi távolságra került hozzá. „Rileynak igaza van.”
Motyogott az orra alatt, és bámulta a zárt ajtót a lakásban. Egyik oka
annak, ami miatt Sienna az rületbe kergette t, az volt, hogy a
lánynak túl sok szabad ideje akadt.
Okos volt, és a nagybátyjai engedték neki, hogy beiratkozhasson egy
távoktatási végzettséget biztosító nagy egyetemre. De nem tett
semmit, hogy kiadja a fizikai energiáját. Indigo is piszkálta Hawkeot,
Sienna helyzetével a falkában, - mert, hiába volt már részese a
SnowDancernek, ha nem kapot állást, az sértés volt.
Hawke érezte, hogy állkapcsa megfeszül. Akár sértés, akár nem, meg
kellett találni az egyensúlyt, jogainak és a falka minden egyes
tagjának jóléte között, Sienna már kevésbé volt labilis, mint szinte
bárki más az életkorában, a falkában. Nem tudhatta, hogy véletlenül
pont akkor nem követi a parancsot, amikor az életet és halált jelent.

És mit gondolhatott, amikor megszökött a Mentál-hálóról? Hogy
keményfejű lesz, és nem engedelmeskedik Walkernek és Juddnak?
Néha gyűlölte ezt a hangot a fejében, a lány az egyike volt azoknak,
akit l szemt l-szemben bármikor megkapta, ha túl ostoba volt.
Vicces, hogy ez elég gyakran megtörtént Sienna mellett.
„Mit csinálsz?”
Lepillantott a hang apró tulajdonosára, miután felismerte az illatáról
a miniatűr árnyékot, több méterre a folyosón. „Juddot keresem.” A
hadnagya nem volt a szállásán, és Hawke azt akarta, hogy vegye
Siennát pszichikai ellen rzés alá.
Ben nyalt egy nagyot a narancssárga jégkréméb l. „Nincs itt.”
„Igen?” Hawke leguggolt, a jégkrémet figyelve.
Ben azonnal meg fordult, hogy szembe legyenek. „Meg akarod
kóstolni?”
„Nem, csak vicceltem.” Ez a kölyök, gondolta a férfi, amikor feln ,
az a fajta ember lesz, akire a falka is büszke lehet. Az alfa egyszerűen
tudta néhányukról. „Tudod, hol van Judd?”
„Kinn. Brennával.” Még egy kóstolás. „Pusziszkodós dolgokat
művelnek.”
Hawke elvigyorodott. „És ezt honnan tudod?” Ben túl fiatal volt
ahhoz, hogy kimehessen a Fehér Zónából, és Judd biztosan nem
csinál pusziszkodós dolgokat azon a területen, ahol a kicsik játszanak.
„ mondta nekem.”
„ mondta neked?”
„Igen. Megkérdeztem t le, hogy hova megy, és nem mehetnék-e
vele, azt mondta, meg fogja csókolni Brennát, úgyhogy valószínűleg

fújjolnék.” Ezúttal harapott egy falatot, és rágcsálta. „Úgy döntöttem,
hogy meglátogatom Marleet helyette.”
„Itt van?”
„Igen. Sinnaval és Tobyval.”
„Akkor azt hiszem, hogy Sinnával fogok közvetlenül beszélni,”
mondta, úgy használva a nevet, mint ahogy Ben. „Kopogj.”
Ben aprót ütött a kicsi öklével. „Meg rültél?”
„Nem.”
„Törpe vagy.”
És ekkor Sienna kinyitotta az ajtót.

24. fejezet
Az információs Keresked nél volt egy lista részlet. Azon
elmélkedett, hogy hogyan kellene ezt a listát átadni azoknak, akik
felbérelték. A legtöbb ember már kommunikációs panelt használt,
vagy biztonságos telefonos kapcsolatot, de az Információ Keresked
a végletekig óvatosan dolgozott.
Arra gondolt, hogy szemt l-szemben átadja, de megállapította, hogy
nem lenne tanácsos ebben a szakaszban. Ehelyett úgy döntött, hogy a
régi bevált módszerrel csinálja. Belopózott egy irodaháznak használt
épületbe, amit leginkább, de nem kizárólag, az emberek és az
alakváltók használtak, és bedobta az adatokat tartalmazó borítékot,

egy közeli tele „kimenő-üzenetek”dobozba, míg a recepciós hátat
fordított, és leült olvasni egy újságot, ahogy tervezte.
Az automatizált postázóba a kocsi megérkezett, tíz perccel kés bb,
kifogástalanul menetrend szerint, és kiürítette a „kimenő-üzenetek”
dobozt. Ezeket egy órán belül kézbesítik. Elégedett volt, az
Információ Keresked felállt, és odasétált a liftekhez, a találkozón
merengve, amin egy héttel korábban részt vett. Nem hitt az
elvarratlan szálakban.
Különösen akkor, mert

kereskedett a legnagyobb árulók titkaival.

25. fejezet
Riley egy órája ért ki a medvék területére, amikor megérzett egy
nagyon ismer s illatot. A Farkas és az ember egyformán megtorpant
és éberré vált. A szél borzolta a farkas sz rét, hűvös, gyengéd
lökésekkel. A föld, a szél, és az örökzöldek er teljes illatának,
mindennek megnyugtató kellett volna lennie… általában. Ma,
izgatott ütemben dobolt a vére.
Ahelyett, hogy elkerülte volna az illatot, becserkészte azt. Óvatosan,
óvatosan, a farkas suttogta a férfinek. Belebetegedik, ha eltűnik. És
nem akarta, hogy eltűnjön. Minden trükköt bevetett, amit tudott,
hogy elrejtse az illatát, ahogy haladt, egyre közelebb. És akkor ott
volt, összegömbölyödve egy meleg, kiálló sziklán, arany színezte
bronz, a teste sötétjén. A lány a természetes ellensége volt, de a
farkas egyetértett a férfival, ez alkalommal, hogy ez a leopárd túl
csodálatos ahhoz, hogy megtámadja. Lehet, hogy a férfi egy perce
állt ott, talán tíz. De amikor végre kilépett az árnyékból, a lány felé
forduló arca nem tükrözött meglepetést.
Ehelyett, álmosan félig kinyitotta a szemét. Élénk, közel
aranyszínűnek tűntek a szemei ebben a pillanatban, mintha a barnát
már izzította volna egy bels napfény. A szeme, mintha egyszerre azt
mondta volna: „Mit akarsz?” És a „Menj el, éppen szunyókáltam.”
Fogva tartva a tekintetét, megmozdult. Az öröm/fájdalom
végigsöpört a testén. Egy ismer s dolog. És mégis, minden egyes
alkalommal új. Azért jött, hogy eld ljön az erd talaján, és a leopárd
szeme még mindig zárva volt. „Te jöttél az én területemre.”
A lány megvet en söpört a farkával. Még ebben a formában is,
Mercy megtalálta a módját, hogy visszavágjon neki.
„A Cicusokat megeszik itt.”
Az ásítása ebben a pillanatban, fogakkal volt telve. Ja, Mercy tudta,
hogyan kell játszani.

„Én felmegyek, hogy ellen rizzem a medve populációt,” mondta,
mikor rájött, hogy szerette volna, ha a lány elfogadja az ajánlatot.
„Gyere velem.” A férfi egész teste megfeszült, ahogy a választ várta.
Vagyok olyan hűséges a Falkámhoz, mint te a tiédhez.
Mint hadnagy, tudta, hogy a tűzzel játszik, de folytatnia kellett ezt
Mercyvel. Tudta, hogy… de is férfib l volt, és itt volt az a n , aki
úgy hatott az érzékeire, mint a kábítószer. Ha a lány megtagadja
ismét, vajon továbbra is próbálkozzon, hogy meggondolja magát?
Igen, gondolta meglepetten. Megragadt Mercy, és amikor Rileyt
megfogta valaki, az elengedés egyszerűen nem volt napirenden.
A férfi tudott türelmes lenni, ami jó volt, mert a leopárd n stény
sokáig gondolkodott, még ásítozni is kezdett több alkalommal,
miel tt vonakodva felállt, és otthagyta a k fekhelyét. Riley tudta,
hogy ez mind csak bemutató volt, mert a lány olyan kíváncsi, mint a
macska-rokonai. Megállt szemt l szemben vele, és felvillantotta a
fogait.
„Félek.”
A leopárd fogak azzal fenyegettek, hogy megharapják Riley nyakát.
A férfi elugrott miel tt elkaphatta volna és alakot váltott, bízva
abban, hogy követve a játékszabályokat, a lány nem szakítja meg az
átalakulást. A lány nem tette. De abban a pillanatban, hogy a férfi
farkassá vált, támadott. A férfi behemperedett a buján, gazdagon
lehullott levelekbe, tudta, hogy az illatuk majd beborítja, mikor
visszatér.
Szokott ilyet játszani a gyerekekkel, utána megkéri ket, hogy
keressék meg. Ezzel is tanultak.
De most az volt a szándéka, hogy elkerülje Mercy állkapcsát. A lány
karmait behúzta az utolsó pillanatban, nem gondolta komolyan a
támadást. A férfi sem. Blokkolta, majd az ég felé emelte, azzal
fenyegetve, hogy megragadja a nyakát. A lány lerázta, majd egy
g gös pillantást l tt felé, és elhagyta a sziklát. Ideje volt indulni.

A férfi mellé lépett, szándékosan hozzáérintve a vállát, így mentek
egymás mellett, egymáshoz dörzsöl dve. Egy kis figyelmeztet
jelzés kigyúlt a férfi agyában, a tények, a tényeket a benne él farkas
azonnal el akarta ismertetni, de túl jó hangulatban volt, hogy
hallgasson rá. A futás a medvék területére könnyű játszadozással telt.
Mercy többször lehagyta, a férfi pedig merészen elkapta t. Amikor
megtette, a lány megszagolgatta és lusta módon folytatta a sétát,
mintha nem számítana semmi.
Még több játék.
Még több vészharang.
És Riley mindet figyelmen kívül hagyta.
Amikor elérték a medvéket, a férfi biccentett, a lány elindult balra,
míg jobbra ment. Mercy lehet, hogy olyan volt, mint a futótűz, de
szilárddá és két lábbal a földön állóvá vált, amikor dolgozott,
óraműpontos szinkronban működtek ketten.
Találkoztak egy órával kés bb a kiindulási ponton. Ki sem mondott
megállapodás szerint mentek vissza a k höz, ahol el ször
találkoztak, az alakváltás el tt. „A Nap elment,” panaszkodott a lány.
„Van itt másik k is, ami pont olyan jó.”
Mercy grimaszolt, majd odasétált egy másik lapos sziklához, néma
macska kecsességgel. Nem szégyenl sködött a meztelensége miatt.
A férfi sem. De figyelte a lányt. És ez nem általános az alakváltók
között. Nem a rendes tagok között a falkában, vagy akárkivel a
SnowDancerben vagy DarkRiverben. Meztelenség az alakváltás
során egyszerűen fennállt. Nem volt jelent sége.
De Riley agya feljegyezte Mercy minden részét. A lány tűzvörös
hajának hullámos ívét a feneke felett, megrajzolta a szemével az édes
formás alakját. Mercy katona volt, az izmai karcsúak és er sek. De
ugyanakkor nagyon is n , mindenhol a sima, puha b re és zamatos,
elképeszt ívekkel.

És a melle. Lenyelte a nyögést, ahogy elkapta pillantását róluk, a
lány könnyedén felugrott a k tetejére, - nagyon hasonlít a macskára,
aki volt,- és lefeküdt hasra, és egy nyögéssel jutalmazta a meleg adta
tiszta, érzéki boldogságot. „Ne bámulj, inkább gyere ide és
masszírozz meg.”
A férfi odasétált, a teste elnehezült a szükségt l. De nem volt ostoba.
Nem feltételezte, hogy a lány újra a testébe fogadja t. Ha ilyesmit
eleve feltételezne egy ragadozó alakváltó n r l, akkor lehet, hogy a
férfi semmit sem kapna, csak sérült egót és esetleg hiányzó
testrészeket. Felmászott a sziklára határozott lépésekkel, amelyek
természetéhez tartoztak, mint a fegyelem. „A fenébe is, Mercy,”
mondta, azonnal, amikor meglátta a lány hátát. „Te kibaszottul
fekete- kék vagy újra. Szólnod kellett volna nekem, én – ”
„Nem a veled való játszadozás okozta ezt, Kincaid.”
Düh gördült végig a férfin. „Ki az?” Darabokratépi szét ket.
„Gyakorlás, úgyhogy hagyd ezt abba.” Elfordította a fejét, és félre
húzta a haját az útból, és bámult rá. „Nem fáj. Ez csak a b r -, és ez
nem fekete- kék. Láttam a tükörben ma reggel, a nyomok szinte
teljesen elhalványultak.”
A férfi összevonta a szemöldökét, és kárt akart tenni abban, aki
bántani merészelte a lányt.
„Az izmaim másrészr l viszont fájnak. Így masszázs kell nekem,
miközben elmondom, mit találtam a medvéknél.”
„Biztos, hogy nem fáj?”
„Riley, én természetes vörös vagyok. „ Felnevetett. „Abban az
esetben, ha nem vetted volna észre.”
Természetesen a tekintete elindult lefelé. „Fordulj meg, akkor le
tudom ellen rizni.”

A lány felkacagott. „Masszírozz már.”
Még mindig nem volt túl boldog a sérülésekt l, de lovagló ülésben a
lányra telepedett. Aki felnyögött az els kis érintésre a vállán.
Nem mondott semmit, úgy döntött, hogy így üt vissza. „Medvék?”
Kérdezte végül, bár ez volt az utolsó dolog, amit a fejében járt.
„ k jól vanaaaak…” Az utolsó szó egy nyögés volt, amikor
megérintett egy feszes izmot. „Szeretem a kezed.”
Nem mondott semmit. Nem tudott. Megérinteni a lányt összezavarta
az agysejtjeit. És ezen meglep dne szinte mindenki, aki ismerte t.
Riley Kincaid nem szokott összezavarodni. A férfi volt az, akire
lehetett számítani, hogy ridegen összegyűjti az információkat, még
ha a világ ki is fordul a sarkaiból. Jobban mondva, most nem tudott
rideg és közömbös lenni… kivéve, ha Mercyt kellett védenie.
„A medvék jól vannak,” mondta, a hangja tisztán lusta macskás volt.
„Éreztem pár halottnak a szagát, de semmi sem utal betegségre talán harcoltak. Mit találtál?”
„Ugyanazt.” A férfi hangja, mint a smirgli, de Mercy egyetért en
morgott és nyugodtan feküdt a kezei alatt.
Ez –jött rá a férfi – egy egész másfajta bizalom volt. Általában a lány
csak egy falkatársnak engedte volna. A férfi kezei alatt, a lány izmai
lazák és ruganyosak lettek. Befejezte a vállát, és lecsúsztatta a kezét,
és dolgozni kezdett a hátát. A zúzódások ellenére, amit l a farkasa
továbbra is haragra lobbant, a b re úgy érezte, puha, mint a selyem,
meleg és csábító. Ujjai végig szaladtak a melle oldalán.
„Hé, ne szórakozz.”
A férfi odahajolt, és megcsípte a lány fülét. „Csend.”
Látta a szája szélén a mosolyát. „Pihenj.”

A lány bágyadt lustasága annyira macskás volt, hogy a férfi nem
tudott mást csinálni, csak simogatni. Miután befejezte a hátán,
visszasöpörte lány súlyos hajzuhatagát, hogy eltakarja. Csinos,
mondta a farkas, ahogy végig futotta az ujjait rajta.
Mercy nem sietette a férfit, rájött, hogy szerette, ahogy a hajával
játszott. Ez meglep felfedezés volt, olyan n ies dolog. De illet
hozzá. Hosszú-hosszú percek után elengedte a szálakat, majd az
ujjaival követte nyomon finom vonalak alkotta tetoválást a gerince
alján. Finom penge horgony körülötte tekervényes gyönyörű
körvonalakkal.
N ies és harcos.
Tetszett a férfinak. Ahogy tetszett az a tény is, hogy volt egy másik
tetoválása a jobb karján, karomnyomok visszatükrözend en a lány
alfájának arcán lév ket. Hűség. Ez a macska hűséges volt. És ezek
vonzották és frusztrálták t. De nem töprengett rajta, ma nem.
Ezekben a percekben, ezekben az órákban, k csak Riley és Mercy
voltak. Nem hadnagy és rszem. Itt, k csak két hétköznapi ember,
akik történetesen lángoltak egymásért… és talán, sokkal mélyebben
megérintették egymást, mint ahogy bármelyikük is hajlandó lenne
elismerni.
Alacsonyabbra sodródtak a férfi ujjai, végig rohantak a lány fenekén.
Semmi tiltakozás. A férfi gondos kezei gyúrni kezdték a lány izmait,
sokkal lassabban ismerkedett a lánnyal, mint bármely más
alkalommal, mikor együtt voltak.
Mire elérte a combja tetejét, a vágy ébredésének illata körülölelte,
mint ezernyi lágy suttogás.De a férfi nem mozdult. Élvezte, hogy a
lány a keze alatt volt, hogy Mercy néha megmerevedett alatta. A lány
reakciói ritka élvezetet nyújtottak, meg akarta ízlelni.
Egy lusta mozdulattal a lány a talpát egy finom mozdulattal a férfi
hátának nyomta. Riley megszorította a combját. Ahelyett, hogy
elvette volna a lábát, a lány újra megérintette vele. A férfi végig

simogatta újra lány testét, le a válláról, tenyérrel lefelé a lány feje
mellé téve a kezét, lehajolt a füléhez, hogy újra harapjon. De ezúttal,
ez szelíd volt, egy kérés.
Lesöpörte a haját a hátáról, lecsupaszítva a lány nyakának vonalát. A
férfi gyötrelmesen éhezett a lányra, de nem mozdult azonnal. A
másik két alkalommal dühös volt. Ma, meg akarta kóstolni, lassú,
ízletes kortyokban apró harapásokkal. Egy másik kóstolónál, a
fogaival végig harapdálná az állát. A lány nyöszörg hangot adott, de
ez igazából nem volt panasz. „Farkas.”
Megsimogatta a kezével a lány oldalát, a melle vonalán, a csíp jén,
majd vissza felfelé. „Cica.”
A lány háta felívelt a simogatásra, de a mozdulata bágyadt, nyugodt
volt. „Kényeztess egy kicsit.”
„Te mindig ilyen önz vagy az ágyban?” De a férfi azt tette, amit a
lány akart, kényeztette meleg, hozzáért kezekkel, könnyedén
felkeltve Mercy szexualitását. A pokolba is, ha szinte akart lenni,
egy erotikus fantáziája kelt életre.
„Nem.” Dorombolta a lány az érintése alatt. „De nem ígérek neked
semmit.”
„Természetesen.” A férfi leszállt róla és a k r l.
„Hé!”
„A k kemény.” Nem akart újabbakat hozzátenni a lányon meglév
zúzódásokhoz.
„Gyere le ide és kényeztetlek, ameddig csak akarod.”
„A megvesztegetés nem működik.” De a lány felállt lassú, kecses
mozgással és lefolyt a k r l. Ez az egyetlen szó, amivel
jellemezhette, leírhatta. A lány tiszta folyékony selyem volt. Azután
a férfi elé állt, kezeit a nyaka köré, a testét pedig a testéhez szorítva.

Ahogy a férfi lehajolt, hogy megcsókolja, elhessegetve egy
fantáziaképet arról, hogy hogyan simogatná a lány haja a b rét és a
hogyan borítaná be a farkát. Felnyögött, és elmélyítette a csókot,
simogatta a nyelvével a lányét. A kezét a hajába csúsztatta, és a lány
kis torokhangokat hallatott, hogy tudassa vele, hogy tetszett, amit
csinál.
„Én készen állok.” Suttogta a férfi szájába, majd az ajkait végig
csúsztatta az állán, puhán és n iesen.
„Én nem vagyok.” A férfi csókokkal borította be az utat le a torkán,
és szívogatta. Csak annyira, hogy nyomot hagyjon.
„Tudom, hogy mit csinálsz.”
A férfi mosolygott, és megharapta. A lány teste megrándult, de
visszatartotta a karmait. „Viselkedj, Riley.” Lusta figyelmeztetés.
„Te mondod nekem, hogy viselkedjek?” Kérdezte, és lehajtotta a
fejét, és beszívta a lány mellbimbóját a szájába.
A lány keze ökölbe szorult a hajába. „Mmm.” A macska
dorombolása vibrált a férfi b rén, ezer apró rángást okozva a férfi
idegvégz désein. A farka lüktetett.
A lány elkezdte lecsúsztatni az egyik kezét a férfi testén. Riley
elkapta, és visszatette a vállára. Mercy felhúzta a férfi fejét, és
felkínálta a száját. A férfinek nem esett nehezére teljesíteni a
követelést. És a csók… a lány csókja. H séget és buja, csábító
örömöt keltett. Ígéretet, egy csók ígéretét, ami lassú utat mutat a
feledésbe.
„Túl lassú,” mormolta a férfi ajkaiba. „Mikor engedsz nekem?”
Riley pislogott. „Öhmmm…” És kimondta a puszta igazságot. „Nem
vagyok jó abban, hogy átadjam az irányítást az ágyban.”
A lány kuncogott, egy halvány jókedv csillogott az aranyszínű
szemeiben. Amik már a leopárdé voltak, Riley rájött, de a leopárd

elégedett volt és hajlandó játszani. „Hol van az a hely, ahol átadod az
irányítást?” Egy nyalintás a torkán lüktet pulzuson. „Nyilvánvalóan
nem ebben az erd ben. Hmm, talán a konyhaasztalon.”
Mintha Rileynak szüksége lett volna arra, hogy további erotikus
képek kínozzák éjjel.
„Mercy.”
„A zuhany alatt.”
Mercy b re, mindene nedves és csúszós. A teste beszorulna a fal és a
férfi közé. Riley keze ökölbe szorult a lány hajában és nyersen
birtokba vette a száját. Amikor elváltak, a szemhéjai félig csukva
voltak, a csipkel d s mosoly még mindig az ajkán táncolt. „Akkor
határozottan a zuhany alatt.”
Remegve, rohant végig a férfi keze a hátán, magához húzva a lány
fenekét. „Teljesen meg akarsz rjíteni?”
„Mindenkinek szüksége van egy hobbira.”
A férfi ujjai megérintette a lány középpontját. Forró. Nedves. Készen
állt. A lány ismét megmozdult, lélegzett vissza fojtott szavakkal, azt
mondta: „Most, Riley.”
Az örömt l fellángolt és olvadozott a férfi b re, és vita nélkül
fektette volna a lányt a fűre. Kivéve most, mert gondoskodott róla,
hogy a férfi legyen alul. A lány elhelyezkedett fölötte, csupa vörös
haj, és szexi, szexi száj. A lány ajka ismét mosolyra görbült, a férfi
keze megfeszült a csíp jén. „Szükségem van egy Stetsonra.”
Várt.
„Akkor úgy tudnálak meglovagolni, mint egy igazi cowgirl.”
A gondolatra majdnem elment. „Veszek neked egyet
karácsonyra.”Nem tudta, hogy hol talált hozzá elég akarater t, hogy
ezt elmondja, mert a lány feltérdelt, és a férfi farka megérintette a

lány nedves melegét, és befogadta. „Mercy.” A
ellenállhatatlanul a lány hüvelyébe húzta magát. A
ellenkezhetett volna. De nem tette.

férfi
lány

Ehelyett mozogni kezdett és lovagolni felette, tűz és aranyszínű
szépsége fürdött a napfényben. A tűz borította el egy perccel kés bb.
És Riley farkasa nem tehetett semmit, csak nézte a lányt, és vad öröm
töltötte el a feszességét l, és is kitört.

26. Fejezet
Általában –ha hűvös van a piacon – a város részén, nem messze a
Place of Fine Arts, egy barna szemű, barna hajú férfi besétált a sarki
boltba és kifizette az extravagánsan megjelölt számos tisztítószert.
„Vészhelyzet.” mondta az öreg hölgynek, aki lesúgta neki, hogy
sokkal jobbat is tudna kapni a szupermarketban néhány háztömbnyire
innen. „Az új lakásnak nyálkás penész szaga van.” Grimaszolta. „A
barátn m azzal fenyeget, hogy visszamegy a szüleihez, ha nem
takarítok ki.”
Az öreg hölgy elmosolyodott és megveregette a karját, és sok
szerencsét kívánt neki a lánynál. Elvigyorodott és megbillentette a
baseball sapkáját felé. Nem volt semmi figyelemreméltó benne. A
sarki bolt vezet je elfelejtette t, amint kisétált az ajtón és azt is,
hogy valamilyen okból ellen rizte t a biztonsági felvételeken és azt
találta, hogy az ismeretlennek sikerült a kamerának háttal állnia vagy
a törvényjavaslatok ellenére lehajtotta a fejét, hogy a sapka
árnyékolja az arcát.
Ugyanez a jelenet vagy ennek a módosítása, megismétl dött az egész
városban. A vásárlók mind különböz dolgokat vásároltak.
Ártalmatlan dolgokat. Mindaddig, amíg nem rakták össze ket.

27. Fejezet
Mercy odadörgölte az arcát Riley nyakához és mélyen belélegezte.
Föld és erd illata volt, h és férfi. Alatta a teste meleg, izmos, a
selymes-durva sz rzet a mellkasán ingerelte az érzékeny b rt a
mellén.
Ott feküdt és hagyta, hogy a nyakát csókolgassa, a válla vonalát, a
torka bemélyedését, a férfi keze lazán feküdt a hátán. Nem volt
bolond. Ez egy birtokló mozdulat volt. De úgy gondolta, hogy most
az egyszer megengedi neki – kiérdemelte. És többet csinált, mint
egy kis petting.
Mikor felemelte a fejét és megharapta az állát, a férfi felemelte a
szempillát egy kicsit, de nem mondott semmit, a kezével tovább
simogatta a lányt lefelé.
„Tehát.” Mondta egy lassú mosollyal
Riley felemelte a szemöldökét, a tekintetében egy kifejezetten óvatos
pillantással.
„Milyen vagyok összehasonlítva a farkas n stényekkel?”
„Abban reménykedsz, hogy csomót kötve a nyelvemre próbálok
válaszolni, ugye?”
„Fenébe.” Az állát az összekulcsolt kezére támasztotta. „Lebuktam.”
Belecsípett a fenekébe.
„Hé!”
„Megérdemelted.”
Talán igen. De - „Nem válaszoltál a kérdésemre.”

„Nem csókollak és mondom el.”
„Vagy nincs is mit mondani, huh?” Felült, hogy közrefogja t és az
ujjai a mellkasán játszottak. „Volt egy száraz varázslat, Riley?”
A szemei intenzív koncentrációval figyelte t. Ez volt a dolog
Rileyval – mindig úgy éreztette vele, hogy teljesen ráösszpontosított.
Ezel tt, azt gondolta, hogy ez a módja, hogy elmondja neki valamit
rosszul csinál. De most…
„Nicsak, ki beszél cicus.”
A körmeivel a mellkasába vájt, de nem annyira, hogy fájjon neki.
„Nézd meg. Az endorfin annyira hosszan hat.”
A keze összezárult a combján. „Emlékezni fogok erre a következ
alkalommal.”
„Ne légy túl beképzelt, farkas fiú. Lehet, hogy háromszori alkalom
elég nekem.”
„Talán egy hazug vagy.”
A lány szeme összeszűkült. „Te és Indigó voltatok valaha együtt?” A
féltékenység tüskeként szúrta, veszélyes tüske, ami még
veszélyesebb érzelmet szült benne.
„Miért lenne ez a te dolgod?”
„Csak kíváncsi vagyok.”
„Nem,” mondta. „Kollégák vagyunk.”
Meglep dött, hogy válaszolt, néhány percig elgondolkozott ezen.
„Nem kedveled az er s n ket, ugye?”
Rábámult, egyértelműen bosszúsan. „Indigó az egyik alhadnagyom.”

„Nem a munkáról beszélek.” Legyintett. „Személy szerint – te
tényleg egy házias típusú n t akarsz társadnak, nem igaz? Te nem
rángatod a láncomat.”
„Van ezzel valami baj?”
Azt mondta magának, hogy a szúrás a mellkasában nem az elutasítás
szúrása volt. „Nincs. Az anyám egy anyai n és én tisztelem t ezért.
Egy leopárdnál azanyaiid szak sokkal több körül forgott, mint az
anyaság. A katonák lehet, hogy biztosítják az ártatlanoknál, hogy
problémamentességet távol maradjon, de az anyák voltak azok, akik
igazán egybetartották a falkát, sszekovácsolva a szálakat, ezáltal
összekötve egymást. „Az anyukád is ilyen volt?”
Riley arca bezárult. Olyan volt, mint amikor a red nyöket leengedik.
Többször volt szűkszavú vele, de soha nem volt ilyen távoli. „Nem.”
A szó lapos volt, hátborzongatóan színtelen. „Jobb lesz, ha
visszamegyek.”
A természetes ösztöne, hogy felismer dolgokat. Ez nem csak a
macska kíváncsisága volt – Mercy emberi része is kétségbeesett ett l
a pillanatnyi bels csendességt l, ami a farkasban volt. Mert Riley
számított. Miután annyi ideig elkerülte, hogy ezt kimondja. A férfi
számított. Hihetetlenül kíváncsi volt. De bár többször is intim
helyzetbe került vele, régóta ismerte, de soha nem engedte be igazán.
Még három éjszakával ezel tt sem.
Ne kérdezz semmit ma este, Mercy.
És minden szemtelensége ellenére, nem fogja átlépni ezt a határt – ha
be akarja hívni t, akkor azt szabad akaratából kell tennie. Nem volt
annyira arrogáns, hogy letépje a varrt a rejtett lelki sebeir l anélkül,
hogy fájdalmat ne okozna neki.
Riley, gondolta vad megtört védelmezéssel, már eleget szenvedett –
el ször elvesztette a szüleit, és kés bb a horror Brenna elrablásával.
Nem volt szándékában hozzátenni még többet a hegeihez. Ha az

emlékeit bizalommal osztaná meg… az már egy egészen más helyzet
lenne.
Próbálva elkerülni a nyilvánvalóan fájdalmas témát, lehajtotta a fejét
és megcsókolta t egy finom ígérettel. „Lefutok veled.”

A Mentál Tanács egy zárt boltozatban találkozott a Tanács
kamráiban, mélyen a Mentálháló szívében. Szétszórva éltek a
világban – Tatiana Ausztráliában, Kaleb Moszkvában, Shoshanna
Londonban, Henryvel útban a városba, Anthony és Nikita
Kaliforniában és Ming Franciaországban – de ez kicsit sem számított.
A Mentálháló lehet vé tette számukra, hogy navigáljanak ilyen
hatalmas távolságból töredék másodperc alatt, az elméjük oda is
elmegy, ahová a testük nem.
Most Kaleb a zár boltozatot figyelte és a hét elme szikrázva fénylett
belül. A Mentál Tanács ülésezett. Senkinek sem volt kétsége arról,
hogy miért jöttek oda.
„A nyilvános er szak n vekedésével kapcsolatban,” kezdte Nikita.
„Szükségünk van további meger sítésre, hogy valaki irányítja ket?”
„Nem, csak a lövöldöz a gyorsétteremben,” mondta Anthony. „A
többiek a bűncselekmény után meghaltak vagy öngyilkosságot
követtek el.”
„De,” mondat Ming, „tekintettel a hasonlóságra az eseteknél,
különösen a kényszerre, hogy öngyilkosságot követnek el, azt
mondanám, hogy keressünk tervezett esemény sorozatot.”
„Egyetértek.” Anthony jellegzetes mentál hangja. „Henry, mi az
esélye annak, hogy a Tiszta Mentál faj volt?”
„Nem hallottam t lük semmit ilyesfajta szándékról.” Válaszolta a
másik Tanácsnok „És mi lenne az értelme? A céljuk, hogy

biztosítsák, hogy az Elcsendesedés nem esik szét. Ezek az
események megkérd jelezik a Protokolt.”
„Épp ellenkez leg.” Shoshanna belépett a beszélgetésbe. „Kezdek
suttogásokat hallani a Hálón, amik azt mondják, hogy az események
eredményként megtörik a Csendességet.”
„Biztos, hogy ez a mi el nyünk?” Tatiana, a második legfiatalabb
Tanácstag és a leginkább ismeretlen.
Kaleb jelent s id t és er feszítést töltött azzal, hogy megpróbálta
nyomára akadni Tatiana történetének, de a másik Tanácstag okos
volt. Befedte a pályája kezdetét. Mindenki tudta, hogy megölte a
Tanácstagot, akinek a helyét elfoglalta, de olyan számító hidegséggel
csinálta azt, hogy senki nem tudott bizonyítani semmit. Kalebet nem
érdekelte, hogy bebizonyítsa a vádakat. Ami számított, hogy ismerje
a gyengeségét. Jelenleg, nem volt neki.
„Nem.” Mondta most . „Így tűnhet, de ez önállóan kívül jár el a
Tanács hatóságán. Kihívja az irányításunkat a Hálón.”
„Kalebnek igaza van.” Mondta Nikita mögötte, mint egy
megállapodásukként. A megállapodásuk folyékony volt, de egyel re
a céljaik egybeestek.
„Mi tudjuk, azonban,” Tatiana rámutatott, „vedd az ötletet és
hasznosítsd azt sokkal nagyobb léptékben.”
„Ez egy lehet ség,” mondat Ming, „de én ellene szavazok.”
„Az érvelésed?” Shoshanna.
„Az ilyen nyílt lebomlás lehet az oka, ami miatt a népesség
ragaszkodni fog az Elcsendesedéshez, de ez lehet az áramlás hatása
is. Minél több az er szak, annál jobban hullámzik a Háló.”
„A folyamatos visszacsatolás,” mondta Kaleb, meglátva az igazságot.
A Mentálháló egy zárt rendszer volt –ami nem hat más, kivéve magát

a Hálót. Minél több mentál lesz er szakos, annál több visszhangja
lesz az er szaknak a Hálón. „Ilyen módszerek használata, hogy
fenntartsák a Csendességet, a végén tovább töri a pilléreket. Ez már
folyamatban van – már tizenöt százalékos növekedésünk van az
er szakos cselekmények között, csak múlt héten.”
„Helyes.” Ming nem szólt többet.
Tatiana volt a következ , aki beszélt. „Értem mire gondolsz, Ming.
De úgy tűnik számomra, hogy jelent s irányítást elvesztettünk az
elmúlt öt évben. Talán újra kéne vizsgálnunk Henry javaslatát a
tömeges rehabilitációval kapcsolatban.”
„Már megbeszéltük ezt.” Mondta Nikita. „Túl keményen jönne le, és
a lázadóknak sikerülne a lakosságot ellenünk fordítani.”
„Az árnyékban munkálkodni ez a mi specialitásunk.” Válaszolta
Tatiana. „Bizonyára gyorsabban ki tudjuk küszöbölni a bajkever ket,
mint ahogy ezt eddig csináltuk.”
„Van egy alternatíva.” Mondta Nikita.
Mindenki várt.
„Kinyitjuk a Központot önkéntes rehabilitációra.” Elhallgatott, annak
érdekében, hogy mindenki figyeljen. „A Csendesség elnyom minden
érzelmet, de itt mindenki tudja, hogy néhány si ösztönt nehéz
teljesen megszüntetni. Mint például a túlélési ösztönt.”
Senki nem vitatkozott.
„Éppen most több millióan vannak a Hálón, akik kezdik érezni a
nyomást a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban. Ezek az egyének
kapaszkodni fognak a Csendességbe, ahhoz, ami ismernek, ha
megadatik a választási lehet ség. Mi felkínáljuk nekik azt a
lehet séget.”

„És ha hozzáteszünk némi kényszert, amikor bejönnek?” Kérdezte
Henry.
„Nem szükséges.” Ming nyilvánvalóan látta, hogy merre tart Nikita.
„Minél több ember jön magától a rehabilitációra, annál nyugodtabb
lesz a Háló. És minél nyugodtabb a Háló, annál kevesebb lázadóval
fognak együtt működni.”
„Nem fogunk olyan sokat kapni.” Mondta Shoshanna. „Az emberek
megpróbálják majd elkerülni a Központot.”
„Meglep dnél.” Tatiana hangja. „Mélyen, a Csendesség el tt, a
kondicionálás el tt, minden akadály, a fajunk fél a bels szörnyekt l.
Jönni fognak.”
És Kaleb tudta, hogy igaza van.

Mercy meglepte t, gondolta Riley, miközben kilépett a szobájából
másnap reggel. Várta az inkvizíciót és helyette tör dést kapott.
„Macska.” Suttogta az orra alatt.
„Riley!” Ez Indigo hangja volt.
Megfordult, hogy megvárja t, miközben Mercy szavai visszhangzott
az elméjében. Nem hazudott. Tisztelte Indigot pokoli sok mindenért.
Az egyik legmagasabb rangú személy volt a SnowDancernél – nem
volt semmi, amit nem bízott volna rá, hogy tudja kezelni.
Bosszantotta, hogy Mercy megkérd jelezte ezt a bizalmat. Ami még
jobban bosszantotta az az, hogy megkérd jelezte a személyes
beállítottságát – olyan rossz az, hogy olyan társat kíván, aki otthon
marad és nem néz szembe Isten tudja mivel?
Biztonságos, egy anyai n biztonságos lenne, védve a háztartási
szférában, ahol a férfi volt az úr.
Kivéve Brennát. Kivéve az anyját.

„Mi az?” Kérdezte, bezárva a fedelet azok felett az emlékek felett.
Indigo csíp re tette a kezét, a szeme, amir l a nevét kapta,
intelligensen ragyogott, fekete haját magas lófarokba fogta. Ez arra
emlékeztette t, hogy Mercy hogyan hordta a haját. Mindkét n vel
nem volt semmi gond, semmi rendetlenség. De csak egyikük volt rá
olyan intenzitással, mint egy karom a gyomrában vagy egy
ökölcsapás az arcába.
Mercy soha nem játszana biztonságosan, soha nem tenné lehet vé
számára, hogy megvédje t.
„Hol voltál tegnap?” Kérdezte Indigo, miközben az orrlyukai
kitágultak, így próbálva kitalálni.
Nem aggódott. Mert Mercy nem köt dött hozzá semmilyen módon,
az illata nem volt beágyazva a b rébe. Ahogy az övé sem a lányéba.
Ami azt jelentette, hogy senki sem ismerte a vágyait– kivéve a két
dél-amerikai rszemeket, akik továbbra is szimatoltak körülötte. A
keze ökölbeszorult.
„Ellen riztem a medvéket.” Válaszolta, kényszerítve magát, hogy az
ökle kiengedjen. „Próbáltál elérni?”
„Ja – a patkányok mondták, hogy a Szövetség zsoldosai mozgásban
vannak a városban. Semmi sajátosság még.”
„Akkor a megfigyelésnek nincs hatása.”
„Nem mondanám ezt – kikerülnek minket, bármit is csinálnak. Az
fájni fog.
„Reméljük, hogy annyira fog fájni nekik, hogy összecsomagolnak és
eltakarodnak.” Megpillantotta a kicsi kardinális szemű fiút, aki a
folyosón sétált. „Hello Toby.”

Judd unokaöccse megajándékozta egy kedves, szégyenl s mosollyal,
egy olyannal, amit l visszamosolygott rá. A kölyök ilyen hatással
volt az emberekre. „Szia Riley. Szia Indigo.”
„Szia, kölyök.” Indigo összekócolta a haját.
Toby csendben viselte a megaláztatást. „Megyek, megvárom
Saschát.”
„Sascha feljön?” Kérdezte Indigo egyik kezével a vállán.
Toby bólintott. „Segíteni fog nekem néhány dologban.” Megérintette
a halántékát, jelezve hogy a dolog mentális volt, valószínűleg az
egyik pszichikai képességének szempontjából.
„Menj csak.” Mondta Riley. „Nem akarsz elkésni.”
Toby megint elmosolyodott. „Okay.” De miel tt elment, a zsebébe
nyúlt és el húzott valamit, ami barna papírba volt burkolva. „Ez a
tiéd.” Riley meglepett kezébe nyomta és elfutott, miel tt
megkérdezhette volna t le, hogy mi az.
„Hey,” mondta Indigo szórakozottan. „Én nem kaptam ajándékot.”
„A nagybátyja vagyok.” A kapcsolat Brenna párján keresztül volt,
Juddon, de Riley nem állt ilyen korlátozásokra nagyon. „Kíváncsi
vagyok, hogy mi ez.”
„Nyisd ki.” Indigo nem mozdult, hogy távozzon.
„Hallottál már a magánéletr l?”
„Nem.”
Egy mosoly rángatta a száját. „Együtt kellene lógnod Mercyvel.”
„Beszélünk néha.” Vallotta be. „Ez… nem nehéz, de más er s n nek
lenni a sok férfi között.”

Meglepve nézett fel. „De nem vagy egyedül. Ott van Jem – ”
„Igen, egy hadnagy, de a legtöbbször úton van az L.A. régióba –
Mercy az egyetlen szomszéd, aki megérti ezeket a dolgokat.”
„Milyen dolgokat?”
„Nos, ha megtudnád érteni ket,” mondta eltúlzott türelemmel,
„akkor nem kellene egy macskával beszélnem, ugye?”
Nem hátrált meg. Nem a semmiért hívják t a Falnak. „Gondolod,
hogy a falka vezetése kiegyensúlyozatlan?” Az alakváltók nem
voltak emberek vagy mentálok. A n i dominánsok várható részei
voltak a falkának. De most, hogy Indigo rámutatott rájött, hogy a tíz
hadnagyból a SnowDancernél, csak kett volt n .
„Á.” Legyintett a kezével. „Ez csak ennél a generációnál jelent meg.
Emlékezz – mikor az anyád hadnagy volt, akkor hat – négy volt a
n k javára.”
Ez a második alkalom volt kevesebb, mint huszonnégy óra alatt,
hogy valaki megemlítette az anyját. Ha babonás volna, akkor lehet,
hogy már megérintette volna t. De nem volt. És nem tette. „Igaz.”
Mondta és kibontotta a csomagot.
„Ó.” Indigo felkapta az apró, fából készült egymásba fonódott
puzzlet és végigfuttatta rajta az ujjait. „Ez a munka túl sima egy
gyereknek.”
„Walker talán segített neki.” Judd bátyja nagyon ügyesen bánt a
kezeivel, valami, ami úgy tűnt ugyanúgy meglepte t, mint bárki
mást. „Ez egy farkas.”
Indigo visszaadta neki. „Igen, stilizált, de kivehet .”

Riley játszott a darabbal, elgondolkodva, hogy Mercy valószínűleg
élvezné ezt. Összezavarná és neki adná, csak hogy lássa a macska
koncentrációját az arcán.
Egy kéz integetett az arca el tt. „Föld Rileynak.”
„Mi az?”
„Azt kérdeztem, hogy lehet, hogy ajándékot kaptál?” Gyanakvón
nézte, emlékeztetve a fókusza kihagyására.
Átgondolta. „Egy kis id t töltöttem vele, megtanítva neki a
nyomkövetést meg ilyesmiket.”
„Jó vagy ebben.”
„Miben?”
„Nagy testvérnek lenni.” Mosolygott. „És most már nagybácsinak.
Brenna és Drew szerencsések, hogy ott vagy nekik.”
Ahogy elsétált, elgondolkodott, hogy vajon a testvérei is így
gondolják e. Felnevelte ket, a falka segítségével persze, nem volt
semmi, amit zokon vett volna – volt, aki volt. Szilárd. Két lábbal a
földön. De most eltűn dött – túl szilárd volt, túl praktikus, hogy rabul
ejtse a n t, aki vad volt és olyan fényes, mint Mercy?
És miért, ha azt állította, hogy egy házias n t akar párnak, számít,
hogy érdekes legyen eléggé, ahhoz, hogy elvarázsolja az rszemet?

28. Fejezet
Belépve a Fehér Zónába Sascha intett a kísér inek - Dezinek és
Vaughnak – és odament, hogy helyet foglaljon a földön Toby el tt.
választotta a békés helyet, ahol a kicsik nem zavarják ket, de nem
szegte meg a szabályt, hogy ne menjen túl messzire. „Szia, kicsim.”
„Szia.” A ragyogó mosoly, amit mutatott egy igazán gyengéd szívet
takart.
Egy csoda volt, ez a mosoly. Toby döbbent volt, túl csendes gyerek,
mikor el ször találkozott vele. Most olyan akár az összes gyerek
mindkét falkában, tele a szíve csintalansággal és nevetéssel. De,
gondolta, egy kicsit érzékenyebb, mint akár a gyógyítók. „Mi lenne,
ha azzal kezdenénk, ha elmondanád nekem, hogy mennek a dolgok?”
„Nos, a szivárványok er sebbek.”
A szivárványok voltak, azok a színrészecskék, amik lebegtek a sötét
téren belül a neutrális hálózaton. A Mentálhálónak nem voltak ilyen
szivárványai. A Csillagok Hálója volt az els , ahol megpillantotta
Sascha ezt, mert ezek a szivárványok voltak a pszichikai kisugárzásai
a P-mentáloknak, a pszichikusoknak. Sascha nem tudatosan kreálta
azokat a kisugárzásokat - ezek egyszerűen részesei voltak annak, aki
maga. De a Mentálhálón, az igazságot ezer pajzs alá temette.
Ahogy Tobynak is kellett.
Toby nem volt P-mentál. F képessége a telepata egy változata volt,
de volt elég P benne, hogy befolyásolja a Lauren Hálót. „Gondolod,
hogy ez er sebb lesz?” Van egy elmélete – ha a Lauren Hálónak
volna egy er s P-mentál a közepén, Toby képessége rejtve maradt
volna. De mivel a Lauren Háló saját pszichikus nélkül volt, a szükség
arra kényszerítette azon izmok er sítését, amelyek egyébként nyugvó
állapotban lettek volna.

A fiú homlokát ráncolva gondolkodott, könnyen megmutatva az
érzelmeit. Az arca férfias változata volt n vérének, Siennának,
intenzív és lenyűgöz . „Nem vagyok benne biztos,” mondta végül,
„de nem hiszem. Úgy érzem… befejez dött most már.”
„Én is ezt gondoltam.” Megérintette a kezét és az ujjaik
összefonódtak. „Érezted már az emberek érzelmeit?”
Bólintott. „Most már nem minden alkalommal – a pajzs, amit
mutattál jól működik.”
„Kiváló.” A lánynak már akkor meg kellett tanulnia ezt, mikor a
képességei még kiforratlanok voltak. Nem volt más P-mentál –
szabad P-mentál – aki megtaníthatta volna ezeket neki. A
nemrégiben felfedezette Elfeledettekt l, az els
lázadók
leszármazottai, akik csoportosan szakadtak le a MentálHálóról száz
évvel ezel tt, több ismeretet remélt, de az Elfeledettek különböz
módon fejl dtek tovább, a vérvonaluk emberi és alakváltó vérrel
gazdagodott. Tudtak adni neki némi segítséget, de nem sokat.
Ez kiábrándító volt, de nem katasztrofálisan –addigra már lábra
állt. Az árnyékolás képessége mindig is kiváló volt, még a Mentál
Hálón is, így lett egy jó alapja, amin dolgozhatott. Az egyik dolog,
amit megtanult, mióta Lucas párja, hogy nem mindig hagyják mások
nyitva az érzelmeiket – ez elvezetés volt, több annál, sem mint hogy
betörjön mások magánszférájába. De van néhány dolog, amit egy Pmentál nem tud kontrollálni. „Még mindig felveszed az emberek
érzelmeinek rezonanciáit?”
„Hogy anélkül tudom, hogy mit éreznek, hogy megpróbálnám?”
„Igen.” Ez a természetük
megállíthatatlanul, mint a légzés.

része,

olyan

könnyedén

és

Toby bólintott. „De ez nem fáj vagy ilyesmi. Ez normális.”
„Pontosan ez az –tudatában lenni mások érzelmeivel normális
számunkra.” Senki sem, gondolta hevesen, visszaemlékezve a saját

gyermekkorára, mondhatja ennek a ragyogó, okos fiúnak, hogy
hibás. Senki sem törheti össze a mosolyát. Sascha biztosítja róla. „Ez
olyan, mint amikor a farkasok ki tudják szagolni, hogy hol voltak az
emberek vagy kivel érintkeztek.”
„Láttam Riley, miel tt találkoztunk.” Mondta Toby önként.
„Igen?”
„Szomorú volt.” Csendes szavak. „Nem sírósan szomorú, hanem
mélyen belül szomorú. Régóta tartó szomorú.”
Sascha jobban megértette, mint a legtöbb ember. „Mintha a
szomorúsága olyan mélyen el lenne temetve, hogy talán nem is tud
róla, hogy ott van?”
„Igen.” Szünet. „Ez… etikátlan volt?” Az utolsó szót komor
koncentrációval mondta ki. „Hogy ezt tudtam róla?”
„Nos,” mondat Sascha, „ez attól függ, hogy hogy tudtad meg.
Tudatosan használtad a képességeidet vagy csak úgy tudtatd?”
„Én csak tudtam.” Határozottan bólintott. „Mint, amikor tudom, hogy
Sienna morcos vagy Marlee boldog.”
„Akkor nem látok okot az aggodalomra.” Mosolygott, ahogy
kifésülte a haját a homlokából, ebben a mozdulatban több volt a
szeretete, mint a szükségszerűség. „Most elkezdhetjük gyakorolni az
árnyékolást?”

Riley elindult az irodájába, hogy törölje a fedélzetet, amikor
meghallotta a legfurcsább dolgot. Sienna beszélt Hawke irodájában,
és mivel nyitva volt az ajtó, mindent hallott. Nem ez volt a furcsa rész.
A furcsa rész az volt, hogy Sienna udvarias volt az alfájukkal.

„Nagyra értékelem a pozíciót a hierarchiában, amit adtál.” Mondta,
érettebben hangzott, mint valaha is hallotta volna t.
Csend. Aztán. „Kiérdemelted.” Rövid, egyszerű. Hawke talán nem
volt biztos benne, hogy mi a pokol van most a lánnyal.
„Nem hagyom a falkát cserben.” Tette hozzá Sienna. „Indigo azt
mondja, hogy sokat kell még gyakorolnom fizikai szempontból a
katonai kiképzést – ez esetben megismerem a más részeit is.”
Rileyt nem lepte meg a rang, amit Hawke hozzárendelt. Sienna
domináns volt. Sokkal boldogabban végzi a munkáját a falka
védelmével kapcsolatban, mint bármi mást.
„Meglátjuk, hogy csinálod. Vagy Indigo élve megnyúz.”
„Értem.”
Oké, ez kezd furcsább lenni. Sienna nem ilyen engedékeny a
megfeleléssel. Olyan, mint Mercy. Egy kicsit vad, tele szenvedéllyel,
hihetetlenül élénk. Valami azt súgta neki, hogy bármi is történik
Hawke irodájában az fontos volt.
„Ez minden?” Kemény kérdés Hawketól.
„Igen. Szia.” És akkor Sienna kisétált. Látta Rileyt és bólintott neki,
de nem mondta ki, hogy szia. Riley összehúzta a szemét, közel került
ahhoz, hogy érezze a kegyetlen erejét, amivel a lány kontrol alatt
tartotta magát. Egy kemény nyomás és a lány összetörik. „Mi a franc
folyik itt?” Kérdezte, belépve Hawke irodájába és becsukta az ajtót.
„Engem kérdezel?” Az alfája állkapcsa olyan szorosan összeszorult,
hogy szinte hallotta a csontok csiszolását.
„Zártabb volt, mint egy kibaszott henger.” És Riley tudta, hogy
valami nem stimmel lényének minden idegszálával. „Ha farkas
volna, azt mondanám, hogy megpróbálja megfojtani az állata.”

„Bassza mag Riley.” Kitolta magát az asztalától és elkezdett járkálni
az irodában. „Nem tudom, hogy mi van. „Elmentem, hogy beszéljek
vele, hogy megadtam neki a lehet séget, hogy kezd katona legyen.”
„És?”
„És semmi.” Hawke belerúgott a k falba, eléggé hevesen ahhoz,
hogy fájjon neki, majd megfordult és elindult a másik irányba. „Azt
mondta köszönöm és örömmel elfogadom.”
„Ez nem Sienna.”
Hawke világos szemében düh villant. „Úgy tűnik most már igen. Ez
a falkának is jó dolog.” Kivéve, hogy nem hangzott meggy z en.

Mercy kinyitotta a bejárati ajtót egy gyönyörű férfinak. Sajnos, ez a
rossz személy volt. „Joaquin. Micsoda kellemes meglepetés.” A
hangja másról árulkodott.
Felnyúlt, hogy beletúrjon fekete hajába, sötét szeme éber volt.
Ellentétben Eduardoval, nem flörtölt. De ez csak annyit jelentett,
hogy alattomos módon vadászott. „Azt gondoltam, hogy együtt
reggelizhetnénk.”
„Nem rémlik, hogy meghívtalak volna.”
„A nagymamád parancsára vagyok itt.” Csillogott a macska
ravaszsága a szemében. „Azt mondta, hogy megbecsült vendégként
fogsz bánni velem.”
„Valószínűleg azt is mondta, hogy Mexikóig fogom rúgni a segged.”
Mercy felhorkant és összefonta a karjait. „De mi a fene. Ennem kell.”
Joaquin nem mozdult a bejárati ajtóból. „Nem hívsz be?”

„Te csak be akarsz jönni, hogy a szagod bent legyen.” És ha Riley
besétál és megérzi, nem lesz képes megállítani, hogy vért ontson.
Egy részét bosszantották, hogy egy hím birtoklási vágya diktálja a
cselekedeteit, de a többi része rszemként gondolkodott. És eltemette
alá ezt a vad védelmezést, amely beleütközött az erejével. „Nem
tűröm, hogy kreálj egy incidenst a falkák között. Egy palacsintázóba
megyünk.” Meglepetésére Joaquinról kiderült, hogy érdekes
reggeliz társ. Világosan látszott, hogy imádja a nagymamáját.
„Isabella olyan alfa, akit a sírba is követnénk, kérdés nélkül.”
„Nem ez a definíciója az rszemnek?” Mondta, közben vett egy
falatot a juhar sziruppal megöntött palacsintájából. „Én is
megtenném ugyanezt Lucasért.”
„Szerencsések vagyunk mindketten. Hallottam egy falkáról egy
gyenge alfával, aki nem tudott parancsolni tekintéllyel. Ez végül
megölte az egész falkát.”
Mercy bólintott. „Tehát ezért vagy itt? Mert

megkért rá?”

„Ez elég ok lett volna, de
mutatott videókat rólad.” Mosoly a
szemében. „Távol voltam, mikor meglátogattál minket. Ha nem
lettem volna… nos, talán most az Amazonason barangolnál.”
„Álmaidban.” Nevetett, befejezte a kávéját és felállt. „Munkába kell
mennem, de Joaquin, tudnod kell– nem nyitott a pálya. Menj haza.”
Engesztelhetetlen sötét szemek. „Még mindig nem viseled a szagát.”
Megforgatta a szemeit, ideiglenes feladatokat hagyott rá, amiket Cian
jelölt ki a megállapodás részeként, hogy a kett t kiengedik a falka
rszemeként területükre. De a mód, ahogy kimondta azokat az utolsó
szavakat, a bizonyosság bennük, ingerelte t. Az illatrétegek csak a
hosszú távú szeret kbe vagy párokba ivódik bele.
Csak néhány alkalommal volt intim kapcsolatban Rileyval, de sok
id t töltöttek egymással. És még mindig nem viseli az illatát? Ez volt
, gondolta, vetett egy megingathatatlan pillantást a majdnem

vészjóslóan független természetű leopárdjára. Ennek a leopárdnak
gyanús volt minden kötelék a szerelmesek között. Mi van, ha a gyanú
soha nem ér véget.
Ez a gondolat aggasztotta az elméjét, még akkor is, ha megkapta a
munkát a CTX állomáson Oaklandben. Megkönnyebbülés volt, hogy
kapott egy hívást Riatól, Lucas adminisztratív asszisztensét l –
betegvolt, hogy körbe körbe megy és zátonyra futott a saját fejében.
„ rz megbeszélés ma este.” Mondat Ria. „Lucasnál.”
„Id ?” Körbe járta a lehetséges biztonsági réseket a kék nyomtatónál
el tte, az elméjét eltöltötte az utolsó alkalom, amikor a
mélygarázsban volt. Francba, máris hiányolta a farkast. És rajta volt
a szaga vagy sem, ez betűzte a bajt.
„Hét. Sascha csinál vacsorát.”
„Isten óvjon minket.” Sascha úgy döntött, hogy tetszik neki a f zés.
Sajnos a f zés nem szerette t viszont.
Ria kuncogott. „Már javul. Csinált nekem a minap tortát, és csak egy
kicsit volt sós.”
„Ett l sokkal jobban érzem magam.”
„Ne aggódj – ma este taco lesz. Azt mondta nekem, hogy nem sok
mindent tud tenni, hogy elpusztítsa az adott ételt.”
„Majd meglátjuk.” Viccel dött Mercy. „Más újdonság?”
„Zara mától megint nekünk tervez.”
Mercy kedvelte vadmacska alakváltót, aki már leszerz dött a
DarkRivel épít ipari akrjáhozm miel tt visszatért a saját falkájához.
„Mond meg neki, hogy üdvözlöm. Mond meg neki, hogy Sage még
mindig odavan érte.”

„Ó, de édes. Hogy lehet, hogy a testvéreid még mindig szinglik?”
„Azt mondják, hogy elijesztem a n ket.”
„Sokkal inkább elkényeztetettek – nem fognak letelepedni egyetlen
n vel sem, aki nem felel meg a szabványnak, amit te felállítottál.”
Serkentette a bókot, Mercy lerázta magáról a furcsa hangulatot és a
munkára koncentrált. A nap többi része, beleértve a biztonsági
eltolódást a városban, eltelt egy meglep en kis drámával – a
Szövetség nyoma újra kihűlt és Bowen és csapata még mindig
viselkedik. Még Eduardot és Joaquint sem látta sehol, amely áldás,
amit csak az égnek tud megköszönni.
És ha továbbra is azon találja magát, hogy egy bizonyos farkasra
gondol túl gyakran, rszem volt eléggé ahhoz, hogy az érzelmei
összezavarják a munkájában. De ezek az érzelmek frissek voltak a
fejében, mikor kapott egy hívást, amit l esetleg hagyja, hogy
megváltoztassa a találkozót.
„Gyere fel és találkozzunk ma este.” Az a mély, mostanra már
ismer s hang teljesen átáztatta a b rét, gazdagon, sötéten és
csábítóan.
Keze megszorította a kagylót. „Nem lehet. Más programom van.”
„Mikor fejezed be? Találkozom veled.”
„Nem.”
„Ennyi – nem?” A végére egy morgás volt a hangjában. „Azt
gondoltam, hogy már lerendeztük ezt.”
A puszta arrogancia a parancsában – nem kérés, parancs –
vicsorgásra késztette a macskáját. „Nem azt jelenti, hogy belépésed
van a nadrágomba, amikor csak tetszik.”
„Jézus Mercy, csak beszélni akartam veled.”

Egy kis szúrást érzett. Bűntudat. Éhség. „Beszélj most.”
„Rendben.” Elmondta neki a beszélgetést, aminek szemtanúja volt
Hawke és Sienna között.
Mercy antennái riasztottak. „Valami nagyon nincs rendben.”
„Igen, én is ezt gondoltam. Azt akarom, hogy mond el Saschának.
az egyetlen mentál, akit ismerünk, akinek esetleg lövése van ennek a
végére járni. Judd azt mondja Sienna köntörfalazik neki.”
„Miért nem hívtad fel t te magad?”
Habozás nélkül. „Mert te vagy az, akivel beszélni akarok.” Nem
hazudik. Nincs kibúvó. Nem rejti el a szándékát.
„Francba Riley. Ez a végén mindkett nket megtörten fog hagyni.” A
meztelen érzelmi reakciók már minden cáfolatot kiszorítottak. Már
elkezdett úgy gondolni rá, mint a sajátja, az övé, de nem volt az,
talán sosem lesz. Nem, ha a leopárd nem fogadja el a kötelék illatát.
„És harcolni érte ugyanolyan fájdalmas?”
Nem. Nem, az ugyanúgy fájna.

29. Fejezet
A férfi még csak huszonkét éves volt, egy 7-es fokozatú
telekinetikus. Er s volt, igazán er s. Elvesztette az irányítást.
Remegett és lebegtette a szobatársa holttestét az irodában. A TPMentál összezúzott
szervekkel feküdt, az agya elpusztult. Halott. A TK-mentált gyötörte
a szó, mint a törött üveg a kiszáradt torkot. Soha nem látott halott
embert ezel tt. Ez nem volt része a Mentál tananyagnak.
De most a szobatársa volt, meghalt, és a férfi volt a gyilkosa.
Még csak nem is próbálja elrejteni. Nem akarta. Azt akarta, hogy
megtalálja a választ, valamit, ami megakadályozza, hogy ez a dolog
megismétl djön. Igazságszolgáltatás gyorsan dolgozott, mert nem
volt kérdés, hogy ki a bűnös.
Amikor a Központ egy képvisel je jött és ajánlott neki egy
lehet séget, az enyhe rehabilitáció helyett, a Tk-Mentál nem
habozott. Még amikor elmondták neki, hogy, mit kell tennie, az sem
akadályozta meg. Mert soha többé nem akarta érezni, hogy az ereje
kicsúszik a kezéb l, soha többé nem akarta, hogy vér beszivárogjon a
sz nyegbe.
Ez volt az els alkalom, hogy valóban megértette milyen megváltás
az Elcsendesedés.

30. Fejezet
Mercy a kocsiban ült, és bámulta a felh s alkonyat fényjátékát. Keze
megfeszült a kormánykeréken, addig, amíg úgy nem érezte, hogy
képes lenne összetörni ezt a szart. Amikor az els es csepp koppant a
szélvéd n, végül beindította a motort, és elindult a kabinjába, át akart
öltözni a munkaruhából, miel tt Lucas és Sascha otthonába ér.
Kiderült, hogy a lány érkezett els nek.
Sascha a konyhában volt, és gyászosan festett. „Lucas elment
beszerezni némi gyorskaját.”
„Megtaláltad a módját, hogy elrontsd a tacot?” Mercy felvonta a
szemöldökét. „Ezt látnom kell!”
Sascha paradicsomot dobott hozzá. ”Leejtettem a tacos dobozt, és
sikerült összetörni minden egyes darabot millió részre.”
Belenézve a dobozba, Mercy füttyentett, és félretette a hozzávágott
paradicsomot. „Wow, biztos, hogy nem dobtad ezt a párod fenséges
fejéhez?”
A bűnbánó arckifejezés. Mercy nevetésben tört ki. „Ez jót tesz a
szívemnek.”
„Mi?”
„A tudat, hogy ti ketten mindig harcoltok.”
Sascha szájának sarka megrándult. „Ez vicces.”
„Igen, ez az.” Vigyorogva az egyik törött darabot használta, hogy
összelapátolja a többit, Sascha már elkészült. „Van néhány
információm neked Siennáról.” Beavatta Saschát.
„Hmm, nekem is fel kellene mennem, megnézni, hogy mi történik
vele. Már dolgozom Tobyval, de nem beszéltem Siennával néhány

hete.” Sascha nekid lt a falnak, és nézett Mercyre, azokkal az átható
kardinális szemeivel. „Több a sérülésed, mint lenni szokott.”
Mercy úgy döntött, hogy elfogadja a burkolt ajánlatot. „Riley
nyomai.”
„Ezt csinálják a ragadozó alakváltó férfiak.” Egy érzelmes pillantást
küldött a törött taco kagylók felé.
„Nem az a fajta jel, mint Lucasé, - bár is csinálja. Többet akar, mint
pusztán a szex.” Elhallgatott, majd beismerte az igazságot. „Ez már
több mint szex.” Az új érzelmei ereje azzal fenyegette, hogy
összetöri a szívét, elfolytja a lélegzetét.
„Ah.” Sascha várt egy pár pillanatig. „Meg van rá a lehet ség, hogy
Riley a párod legyen?”
„Nem az a lány vagyok, akit párnak akarna, hidd el nekem.” Egy
szúrás érzett mélyen a lelkében, egy szorongató fájdalmat, ami úgy
tűnt, hogy minden nap elteltével er sebb.
„Ez fájdalmat okoz neked.”
Le akarta tagadni, aztán úgy döntött, hogy iszonyatos hülyeség
hazudni egy pszichikusnak, az érzelmek témájában. „Igen, így van.
De örülök, hogy szinte volt, ami sokkal fontosabb, mint bármi.
Mindaddig, amíg nem próbál meg átformálni engem, tudom kezelni.”
Mivel akarta a férfit, amilyen idióta volt.
És talán, mert a férfi nem kérte t le a holtodiglant, a leopárd nem
neheztel, hogy magához kötötte, talán még néha békére is lelt.
Kivéve… „A lehet ség vonz engem, a puszta ereje is . . . én nem
tudom, mit tegyek.”
Sascha küldött felé egy meglep en huncut mosolyt. „Ez nem jelenti
azt, hogy nem élvezheted t, miközben kitalálod.”
És a feszültség megtört, csak úgy. Mercy megdobta egy darab
tacoval Saschát. „Néha segítesz.”

Még mindig nevettek, amikor Dorian megérkezett, majd Clay. A
négyüknek sikerült tönkretenni a salsát, mire Lucas visszatért,
Natetel és Vaughnval a sarkában. Egyik rszem párja sem jött ma,
ami meglep volt. Mercy szóvá is tette.
„A gyerekek Tammynál. - Tally elment vacsorázni Riaval,”mesélte
Clay nekik. „Ez egy Stratégia Találkozó -, a téma, hogy az
embern k, hogyan kezeljék az alakváltó férfiakat.”
Mindenki nevetett kivéve Doriant. A következ kkel megindokolta
nekik, hogy miért.
„Shaya találkozik Amarával.”
„Rendben lesznek,” mondta Lucas. „A párod kemény.”
„Igen.” Mondta büszke mosollyal. „Nem tudok ezen segíteni,
aggódom, gondolhatod. Keenan is Tammynál van.”
„Faith is,” tette hozzá Vaughn. „És Brenna is ott volt, amikor
eljöttem”
Senki sem találta ezt furcsának. Brenna és a Faith nagyon jó barátok
lettek az elmúlt hónapokban. „Vajon Judd is lejött?” Kérdezte
Mercy.
„Talán.” Dorian elhaladt mellette egy gyorskaja dobozos sült rizzsel.
„Problémái vannak azzal, ha Brenna eltűnik a látóteréb l.”
„Ó, kérlek,” motyogta Mercy. „Te is mindig olyan túlvédelmez
vagy, akkor lennél boldog, ha be tudnád csomagolni a párod vattába,
és betennéd t egy üveg buborékba.”
Sascha annyira nevetni kezdett, hogy majdnem leejtette a tojásos
tekercsét. „Azt hittem, ez csak Lucas titkos fantáziája.”
Párja rámordult. „Csak azt mondtam, hogy egy kicsit fáradtnak tűnsz.
Nem kellett volna leüvölteni a fejem.”

„Azt mondta, hogy menjek lefeküdni.” Sascha pálcikákkal Lucas
irányába mutatva. „Úgy nézek ki, mint aki életképtelen?”
Persze, ez csak egy felhívás volt a férfiaknak, hogy mögé állva
támogassák Lucast, míg Mercy Sascha mellé állt már csak elvb l is.
Most jutott eszébe, hogy a kardinális szemek máshogy néznek ki.
Nem fáradtan. Pontosabban. Egy kicsit törékenyen. Puhábban. Több
törékenységgel.
„Elég volt.” Sascha zárta le a vitát a kezével. „Van itt tényleges
munka is.”
„Rendben,” mondta Lucas. „Clay, van valami infó.”
„A patkányok.” Clay nevezte el forrást. „ k adták a tippet, hogy egy
csoport ember összegyűjtött vegyi anyagokat, miket fel lehet
használni bombákhoz. Egyszerű bombákat, de ugyanazt a pusztítást
véghezviszi, mint egy bonyolult.”
Mindenki elcsendesedett.
„Szövetség?” Kérdezte Dorian végül.
„Nem er sítették meg, de a biztonsági felvételen, amit megkapunk,
az egyik vev arca nagyon úgy tűnik, hogy hasonlóan van
megjelölve, mint az egyik lehetséges szövetség zsoldos, aki a
járatokkal jött Nash elrablása idején.” Mondta Clay.„Teijannak 2Ő-27
embere rajta van, ha k azok, akkor nagyon óvatosak. Nincs nyoma,
hogy hol állították fel a bázisukat.”
„Megtaláljuk ket.” Mondta Lucas komor szemmel. „Senki sem
okozhat bajt a városunkban.”

A Mercyvel folytatott frusztráló éjszakai hívás után, Riley ideges
volt. Nagy volt a kísértés, hogy a lányt hibáztassa a napja miatt -

DarkRiver és SnowDancer is megnövelte a már látható jelenlétét a
városban csendesen figyelmeztetve a Szövetséget, de nem jutottak
közelebb a központjukhoz. Hiába jött le egy egész napos műszakra a
városba, akkor sem volt könnyű hazudni magának.
De ez nem is lett volna. „Mit szólnál hozzá, ha feltennék egy
hipotetikus kérdést?” Kérdezte Hawkeot, amint leadta a jelentést.
Hawke szeme felcsillant. „Azt, hogy nincs olyan, hogy hipotetikus
kérdés.”
„Ez az, amit én is gondoltam.” Visszaterelte a gondolatait.
Hawke rábámult. „Meg tudom válaszolni a hipotetikus kérdést,
gondolom.”
„Nem is tudod, mi az.”
„Tudom, hogy pokoli feszült vagy Mercy miatt. Keresd meg.
Vetk ztesd le. Itt a vége.”
Riley az alfájára nézett. „Ennyit tudsz a n kr l? Vetk ztessem le?”
Felhorkant. „Nem csoda, hogy kékülnek a golyóid.”
Hawke középs ujjal tisztelgett neki. „Foglakozz a saját golyóiddal.”
„Lehet, hogy azt is teszem.” Felkelt. „De tudom a választ számodra
is.”
„Nem akarom hallani.”
„Kár. Hadnagyi kiváltságom.” Riley keze már az iroda ajtón volt.
„Tudom, hogy miért kékek a golyóid.”
Csend.

„Bármi fene is legyen, ami köztetek történik, jegyezd meg, hogy
sokan vagyunk, többek között én is, akik meg fognak ölni, ha
megérinted. Nem áll még készen.”
„Nem tudom, kir l beszél.” Hawke hangja közömbös maradt, de a
keze megszorította a tollat olyan szorosam, hogy összetörte azt.
„De egyikünk sem fog megölni, ha vele töltesz egy kis id t.”
Kinyitotta az ajtót. „Vidd a pályára, gúnyolódj vele az edzésen. Itt
b r- b rrel való érintkezés is lehet.”
Hawke szeme tisztára a farkasé volt, amikor találkozott Rileyval.
„Nem hiszem.”
Riley ránézett alfára és egy kicsit bólintott. „Igen, értem az
álláspontodat.” Egy kis érintkezés csak feltüzeli a farkas. „Némi vért
kellene ontanunk?” Ez egy becsületes ajánlat volt, farkas a farkasnak,
frusztrált férfi a frusztrált férfinak.
„Még nem.” Letette a megcsonkított tollat, Hawke mindkét kezével a
hajába szántott, egy kis csík ragyogó kék tintát hagyva a sápadt
szálakon. „Megtalálsz, amikor szükségem lesz rá.” Felháborodottan
hangzott.
Riley vállat vont. „Ez a munkám.” Mivel f hadnagy volt, több
felel sséggel adózott a Falkának. Ez a felel sség az alfára is élt.
Hawke pártalan-, és valószínűleg az is marad – Rileynak kellett,
hogy ellen rizze, másik soha sem menjen túl közel a határhoz.
Hawke odafordult és felé fordította éber szemeit is.
Most az alfája volt és felemelte a fejét. „Te olyan kibaszott nyugodt
vagy, hogy átverhetsz mindenki mást, de magadat ne csapd be, Riley.
Nem vagy jobb állapotban, mint én.”
Magára hagyva Hawkeot a saját démonjaival, Riley átöltözött
gyakorló öltözetbe, talált egy üres kiképz szobát, és elkezdte végig
csinálni a szokásos edzési rutint, de partner nélkül - nem volt olyan
hangulatban, hogy tartsa az ütéseket. Hawkekal tudna gyakorolni, de

az alfa már így is túl sokat látott. Nem akart bármi mást már elárulni
neki.
„Riley?”
„Menj el.” Hallott Brennát bejönni, úgy döntött, hogy figyelmen
kívül hagyja a lányt.
De Brennát soha nem volt könnyű eltántorítani. „Drew azt mondta,
hogy nem alszol jól, hogy fenn voltál többször a múlt éjjel.”
Végig vitt egy ördögi mozdulat sort, és végül megállt egy lábra a
lánytól, lélegzete nyugodt volt, a szeme dühös. „Drewnak kurva nagy
szája van.”
„Igen, mondasz valamit, de nem is tudom.” Vigyorgott, de
aggódással teltek meg azok a csodálatos szemei, amikben a hegek a
bátorságának bizonyítékai voltak.
„Riley, ez... Én…”
Haragosan a férfi közelebb lépett megszüntetve a köztük lév
távolságot, és tenyerébe fogta a lány arcát. „Ez nem rólad szól.” A
lány fájdalma kísértette, de nem akarta, hogy ezt a terhet a lány is a
hátán cipelje. Ezt a keresztet a férfinek kell viselnie. „Azért nem
alszom, mert szexelni akarok.”
A lány szája tátva maradt. Aztán élénkvörös lett. „Túl. Sok.
Információ!”
Elégedetten, amiért elvonta a figyelmét a múltról, felvonta a
szemöldökét. „Te kérdezted.”
„Argh.” Megdörzsölte a halántékát. „Próbálom kitörölni a képet az
agyamból.”
A férfi indulata csökkent, a lány színpadias szereplésére. „Mi van,
azt hiszed, hogy szerzetesként élek?”

„Akár az is lehetséges lenne,” mondta egy vállrándítással. „Nem volt
senkid hónapok óta.”
„És ez nem túl sok információ?”
„Csak vigyázok a bátyámra.” Lány megbökte a mellkasát. „És ha
ilyen állapotban vagy, és tudod az okát, miért nem mész és teszel
ellene valamit?”
Megsimogatta a kezével a lány haját, megnyugtatva magát már a
milliomodik alkalommal, hogy még él, még lélegzik. Istenem, együtt
érzett Doriannal. A másik férfi húga nem jött vissza. A szívszorító
igazságot, amiért Riley hagyta, hogy Dorian üsse a gyilkos csapást,
amikor levadászták a szörnyet, aki annyi ártatlanságot lopott.
„Azt gondolod, hogy ez ilyen egyszerű?”
„Megbízhatóság szivárog még a pórusaidból is.”
„Minél nagyobb az egód,” motyogta, megismételve, amit Mercy
mondott neki, „annál hangosabban ugrálsz.”
Brenna felnevetett. „Soha nem volt ego problémád, Riley. Viszont
problémád van a felel sséggel. Soha sem mentél el kalandozni, hogy
mindig ott legyél nekem, és Drewnak.”
„Ti sokkal fontosabbak vagytok. És a Falka áll a központban
számomra.”
„Lehet, hogy most jött el a kalandozás ideje?” Vigyorgott rá a lány.
„Egy bizonyos vörössel.”
„Kifelé,” mondta, és az ajtóra mutatott. „Vannak dolgok, amiket a kis
húgoknak nem kell tudni.”
A lány vigyorgó arca el tt becsukta az ajtót, de ahogy visszatért a
rutinhoz, a gondolatai is visszatértek a problémához, ami ide vezette,
az els helyen a szakadék, amely mindig külön választotta t
Mercyt l. A farkasa minden vércseppjében hűséges a falkához, a
népéhez. Érezte, hogy a lány leopárdja ugyanígy a DarkRiverhez.

Tudta mindezt.
És mégis akarta a lányt, a düh, amit l vicsorgott elborította az ötlett l
is, hogy más hím hozzáérjen.

31. Fejezet
A férfi és a n bekopogtattak a második San Franciscoi üzembe,
amihez hűségesek voltak, és oka volt ennek a hűségnek.
„A mentál megölte a családomat.” Mondta egy férfi, az egyik
munkatársának. „De a Tanács elfedte, azt mondva, hogy nincs
er szak a köreikben. Úgy tűntették fel, mintha az apám megölte
volna az anyámat.”
„Kibaszott baromság.” Morogta a csapattársa. „Elkapták a Jax
drogosokat, a kattantakat az utcán. Az er szak – öngyilkosok lesznek
minden alkalommal, amikor f vonalban lesznek a cuccok.”
„Sosem gondoltam volna, hogy így lesz,” mondta az els férfi, „de
igazad van.” Szünet. „Miért regisztráltál?”
„Elegem van már a halálból, hogy a tápláléklánc legalján vagyunk.”
Vállrándítás. „Talán sikerül, talán nem, de soha senki nem fog
elutasítani minket ismét.”
„DarkRiver és a SnowDancer tudják, hogy itt vagyunk.” A partnere
válaszolt. „Majdnem elkaptak ma.”
„Elvesztettünk egy csomó kelléket is – senki sem tud közel kerülni a
felvételi ponthoz.” Egy szó átfordult azúrkékké. „Az emberek
hibáznak. Megtesszük ezt vagy akár fel is adhatjuk.”
„Tényleg azt hiszed, hogy fel tudjuk húzni ezt a farkas és leopárd
területen?”
„Persze.” Megvonta a vállát. „Tűt keresnek a szénakazalban.”
„Hová tegyem a drótot?”

„Ide.” A robbanóanyag szakért elvégezte az alacsony technológiájú,
de stabil bombát és átadta a harmadik embernek. „Tudod, hogy mit
csinálsz?”
A férfi bólintott. „Megbizonyosodom róla, hogy senki sem fog
meglátni.”
„Hey,” az els férfi mondja. „Miért vagy itt?”
Egy pillanatig a másik férfi csendben volt. Majd azt mondta, „Az
egyikük közülük tudni akart valamit, amit én tudtam. Nem adtam
meg neki. Így aztán kitépte a fejemb l és elvitte.”
Senki nem mondta ki, de mindenki tudta – er szak. A mentálok túl
messzire mentek. Most megfizetnek. És ha ez a kísérlet nem sikerül,
akkor a Szövetség majd ismét felemelkedik. És újra. És újra.
Mert a mentálok nem fognak megállni, amíg rá nem kényszerítik
ket.

32. Fejezet
Mercyt cseppet sem szórakoztatta, hogy miután hazaért a városból az
éjjeli műszakból, ott találja a reggelit, és hogy várnak rá. „Kifelé.”
Mondta mindkét férfinak a tornácon. „Nem szórakozom ma.”
Eduardo felemelte a kezét. „Hazamegyek. Ez a búcsú.”
„Köszönöm Istenem a kis irgalmasságot.” Mondta. „És te?”
Joaquin egy titokzatos mosolyt küldött neki. „Még mindig nem
viseled az illatát.”
„Ahogy gondolod.” Megragadott egy muffint, besétált a kabinjába és
becsukta az ajtót. Hallotta Eduardo nevetését és Joaquin átkozódását,
de tényleg nem volt abban a hangulatban. Gyorsan evett,
lezuhanyozott és kész volt némi szundításra. Mikor kinézett az
ablakon, észrevette, hogy a férfiak elmentek, bár az ételt a termikus
tartályban hagyták. Vonakodva elismerte, hogy lenyűgözte, hogy
nem adják fel, az ételt a konyhába vitte, majd bezuhant az ágyba és
azt tervezte, hogy egész délután ott marad.
Ha tudta volna, hogy mi történik az erd ben nem messze a házától,
az alvása nem lett volna olyan sima.

Riley lejött, hogy beszéljen Mercyvel és itt találta Eduardot és
Joaquint. Ezúttal nem volt elsétálós kedélyállapotban. Kilépett a
férfiak mögött, ahogy elhagyták Mercy kabinját, várta, hogy
megforduljanak.
Megfordultak, élesen szembenéztek a ragadozók. Ez a kett rszem
volt, er s és jól képzett. De nem futott végig az ereikben er szakos
birtoklási vágy. „Azt hittem, elmondta nektek, hogy vesztettetek.”

Eduardo volt az, aki válaszolt. „A domináns leopárd n stények nem
szeretik az olyan férfiakat, akik pontosan azt csinálják, amit
mondanak nekik. De ezt nem tudhatod, farkas.”
„Sokkal jobban ismerem ket, mint ti valaha is fogjátok.” A
szemükbe nézett, várva az agresszív lépésre.
„Nem hordja a jeledet a b rén.” Mondta Joaqin, és a nyilvánvaló volt
a hangjából, hogy nem hajlandó elhagyni a pályát.
„És fogadok, hogy nem engedi, hogy rátedd a kezedet.” Ismerte
Mercyt. Könnyen adta az érintés kiváltságát a falkában, de er sen
rzi a magánszféráját idegenekt l.
Joaquin elmosolyodott. „A b re puha, krémes.”
A gúnyos megjegyzés eredményeként, Rileyfarkasa vöröset látott, de
hadnagy is volt, aki tűzben forrt ki. Összehúzta a szemét. „Te és én.
Eduardo, te kimaradsz ebb l.”
„Eldöntve.” Joaquin karmai kiugrottak. „Nyerek, te elmész.”
„Ez soha nem fog megtörténni.” Saját karmai is kiugrottak,
meggondolatlanul könnyedén képes lenne felszeletelni valaki b rét,
aki félig váltott alakban is.
„Várj.” Mondta Eduardo homlokát ráncolva. „Mi a faszt csinálsz
Joaquin? Nem azért jöttünk ide, hogy összezavard a DarkRiver
egyességet a farkasokkal.”
Riley leintette. „A szavamat adom, hogy ez nem fogja befolyásolni a
dolgokat politikailag.”
Riley nem gondolkodott tovább. Joaquin csupán töredéknyit
mozdult, de Riley tudta, hogy felkészült a csapásra. A gyanúja
beigazolódott egy pillanattal kés bb, ahogy a dél-amerikai rszem
felé jött dühös karmokkal és sebesen. Joaquin jó volt, gondolta Riley,

elmozdult az útból, közben használta a saját karmait, hogy felhasítsa
a másik férfit.
Nem volt vér, bár Joaquin pólója darabokban hullott alá. Az rszem
elhajolt egy olyan kecses mozdulattal, amit a farkas sosem csinálna
meg. De a farkas tudta hasznosítani az ellenfele hajlékonyságát. Úgy
csinált, mintha meg akarná ütni, és Joaquin balra mozdult… és Riley
megütötte a szabad kezével.
„Basszus.” Joaquin kifújta a leveg t és a vére illata érz dött a
leveg ben. „Szerencsés ütés.”
Riley nem beszélt, figyelt. De nem volt elég gyors ahhoz, hogy
elkerülje a rúgást, ami majdnem kificamította a vállát. Elmozdult a
rúgás el l, megragadta Joaquin lábát és kicsavarta. A csont már eltört
volna egy embernél. De k nem voltak emberek. A másik férfi a
lábára érkezett, de az egyensúlyát vesztette egy kicsit. Riley
megsértett valamit.
Nem hagyta, hogy ellenfele visszaszerezze az irányítást, támadott, a
birtoklási vágy vezette, elég er t adott neki, hogy Joaquin macskája
nem tudott egyensúlyozni. Behúzta a karmait Joaquin torkánál,
ahogy leveg t vett, és összeszorított fogakkal engedte ki a szavakat.
„Légy a legközelebbi gépen, ami elvisz innen vagy legközelebb nem
fogok megállni.”
Joaquin agressziója arany fény volt a szemében. „Gyorsabb vagy,
mint amilyennek kinézel.”
Figyelembe véve az elfogadást, Riley elhúzódott.
Joaquin kiegyenesedett, letörölte a vért a szájáról. „Sok szerencsét.”
Kezet nyújtott.
Nem meglep en, Riley megrázta. Az alakváltók megtartották a
szavukat – ez része volt a becsület kódexüknek, ami fenntartotta a
nyugodt békét a köreikben. „Gy z dj meg róla, hogy az alfád nem
küld pótlást.”

Joaquin megdörzsölte az állát. „Ezt nem ígérhetem. Isabella maga a
törvény.”
„Akkor mond meg neki, ha bárki mást felküld,” mondta Riley
halkan, „Mínusz testrészekkel fogom visszaküldeni ket.”
Eduardo elvigyorodott. „Ezt meg fogja érteni. Biztos vagy abban,
hogy szórakozni akarsz Isabellával?”
„Ha Mercy nagyanyja, akkor végül is foglalkoznom kell vele.”
Bólintott, ahogy a két férfi elindult. Egy része követni akarta ket,
hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg elmentek, de a másik
fele kétségbeesetten látni akarta Mercyt, hogy a szagát a b rén
hagyja, hogy így más férfi sem merje megtenni azt, amit Joaquin.
Nem volt szabad pálya.
Bízva a két férfi tisztességében, balra indult, Mercyhez. A küszöbén
volt, amikor rájött, hogy sérült és vérzik. Egy pillantás és a lány tudni
fogja, hogy mit csinált. Nem érdekelte. Felemelte az öklét és
kopogott.
Az ajtót, néhány pillanattal kés bb kitárta egy álmos szemű macska
egy régi fels ben. Azok a szemek elkerekedtek, amikor meglátták, de
megcsókolta a lányt, miel tt akár csak egy szót is tudott volna szólni,
a kezét a tarkójára tette, hogy egyhelyben tartsa, ahogy felszítsa a
szükségét iránta. Várta, hogy pillanatokon belül érezni fogja a
karmait, de a kezét érezte, ahogy gyűrögette az anyagot a fels jén.
Remegett, amikor a kezét a hátára tette, mélyített a csókon, amíg
összeolvasztotta a szájukat a nyersesség a melegség és szinteség.
Ekkor történt, hogy a körmei belévájtak, elég mélyen, hogy tudta
nyomot fog hagyni. Megszakította a csókot, lenézett a szemeibe,
amik átmentek dühében a leopárdéba, bár az ajka lágy volt, csábító.
„Riley Kincaid, Joaquin vére van rajtad.” Az orrlyukai kitágultak.
„Él vagy meghalt.”

„Él.” Összerezzent, ahogy a karmai mélyebbre vájtak.
„Mondtam neked, hogy maradj távol t lük.”
„Nem vagyok öleb.” Morogta, és összezárta a kezét a nyakán. „Ne
próbálj pórázon rángatni engem, kiscica.”
Azokban az arany macskaszemekben csillogott az éles harapása a n i
haragnak. „Vedd le a kezed a nyakamról.”
Közelebb hajolt,
„Kényszeríts.”

a

következ

szavakat

a

szájába

lehelte.

Megfeszültek a pillanatban, ahogy nézték egymást, mindketten
dühösen, egyikük sem tudott elsétálni. A férfi várta, hogy valódi
fájdalmat – a ragadozó alakváltó n stények komoly károkat tudtak
okozni, amikor felbosszantották ket, és a férfi eléggé feldühítette –
de nem érdekelte. Éppen most, ebben a pillanatban, ez tiszta
ambrózia volt.
Mercy a szempilláit lehajtotta, és amikor felemelte ket, látta a
macskát ólálkodni az írisze mögött. „ rült vagy Kincaid.”
Megharapta az alsó ajkát elég keményen, hogy meger sítse az igazát.
Aztán visszahúzta a karmait, felemelte a kezét a torkához és
megrántotta a férfi kisujját. „Eltöröm ezt, ha nem veszed le a kezedet
rólam.”
Ösztönösen tudta a férfi, hogy eléggé messzire ment.
„Jó választás.” Mondta a lány, miközben a szorítás enyhült. „Most
gyere be és talán összefoltozlak.”
Ráj ve, hogy valahogy megkerülte a haragja jeges pengéjét, besétált.
A lány a berendezett fürd szobába ment és a férfi követte, levette a
pólóját, amikor belépett. A karom nyomokra meredt a mellkasán, a
vágásokra az oldalán, az arcán. „Nem szükséges összevarrni.” A
kezeit a karjára tette és megrántotta. „Fordulj.”

Úgy döntött, hogy engedelmeskedik neki, mert olyan jó érzés volt,
ahogy hozzá ért.
„Hmm. Itt sincs szükség öltésre, bár van néhány nagyobb zúzódásod.
A legtöbb meg fog gyógyulni a következ pár napban.”
„Van még zúzódás?”A merev izmok veszélyesek lehetnek, lassú
reakcióid t okoz, ami a leginkább számít.
Szembe nézett vele és azt mondta. „Talán. Mosd le a vért és keress
meg. Lehet, hogy jó a hangulatom. Lehet, hogy nem.”
Elállta a fürd szoba kijáratát, nagyon is tudatában a karcsú meztelen
n i testnek a régi fels alatt. „Maradj.” Istenem, éhezett az érintésére.
Csak arra, csak az érintésre.
Ránézett a szemével, ami továbbra is aranyszínű volt a szélénél.
„Zuhany és hagyom, hogy velem aludj. Éjszakai műszakom volt.”
A férfi rögtön elmozdult az útból. „Miért nem mondtad? Nem
rángattalak volna ki az ágyból.” Összevonta a szemöldökét, a
védelmez ösztön minden mást elűzött. „Öt perc múlva kész leszek.”
Volt olyan rendes, hogy állta a szavát, szárazra dörzsölte a haját
miközben meztelenül sétált be Mercy hálószobájába. A lány
összegömbölyödve feküdt, félálomban a takaró alatt, de intett neki.
„Horzsolásokra krém.”
„Majd én felteszem.”
„Fogd be és feküdj nyugodtan.”
Félredobta a törölköz t és lefeküdt a takaróra. Az ujjait tökéletesen
érezte a testén, n is és er s és egyedülállóan Mercy. Mikor feltette a
krémet minden zúzódására, ásított és felállt, hogy megmossa a kezét,
miel tt visszamászott volna az ágyba. Már várta a férfi a takaró alatt,
és legnagyobb meglepetésére nem szólt egy szót sem, ahogy a testét

az övéhez igazította, az alsó végtagjaik összegabalyodtak, a kezét a
lapos, meleg hasára tette.
„Vedd le a fels d.” Mormolta a fülébe.
„Nyomulós.” De megadta neki, amit akart, ismét meglepve vele
Rileyt.
Mercy, gondolta, eredend en nagylelkű n volt. Tudta ezt, de ma
látta a másik arcát a természete ezen részének. Dühös volt rá, amiért
harcolt Joaquinnal, de még így is megadta neki azt, amire szüksége
volt. Hajlandó lett volna könyörögni neki – annyira éhezett rá, hogy
megtette volna. Ehelyett, beengedte az ágyába lehet vé téve a
férfinak a legintimebb érintés kiváltságokat.
Ez az igazság a szívében valami bekapcsolt, kinyitotta, de nem volt
egészen biztos benne, hogy mi volt az.
N ies kéz hajlott a karjára, ami a dereka körül volt. „Aludj.”
Így szorosan hozzásimult, elöntötte a lány melege, úgy tett, ahogy
parancsolta. És ellentétben az éjszakákkal, amiket ébren töltött és
sétával a barlang termeiben, ez az alvás teljesen békés volt.

Mercy mosolygott azon a délutánon, ahogy ott ült a DarkRiver üzleti
f hadiszállásán. Együtt aludni Rileyval, megint nagyon kellemes
volt. Igazán kellemes. Együtt ébredtek, szeretkeztek lusta
lassúsággal, ami végül megolvasztotta a vérét. Kísértette, hogy az
ágyban maradjon, de Riley délutáni műszakban volt, jár röztek a
városban és neki be kellett fejeznie a biztonsági jelentéseket.
Éppen befejezett egy hívást a szakosodott cég high-tech behatolást
érzékel rendszerrel, mikor megszólalt a telefonja. Az azonosító
tökéletesen ismer s volt. Azt választotta, hogy átkapcsolja a világos
képerny t a számítógépen kommunikációs módba. „Riley?”

A válasza csak hang volt, egy kis ikon jelezte, hogy mobiltelefonról
jött. „Mercy, még mindig a városban vagy?”
A hangja belékúszott, megérintette a macskáját… és nem fújt rá
azonnal. „Igen, mi a helyzet?”
„Kaptunk egy fülest, hogy valami furcsa zajlik az egyik új raktárban,
amelyik az Embaraco épület mentén van.” mondta, utalva a hosszú
útra, ami végig fut a keleti öböl szélén. „Közel a Bay Bridgehez
{öbölhíd}.”
Az izgalom felgyűlt benne. „Ott leszek – ”
„Ne siess. Bejöttem egy kis csapattal, ellen rizni a dolgokat. k – ”
Mercy megpróbált türelmet er ltetni magára, de nem sikerült. „Hogy
mi? Ez a mi ügyünk, Riley. Nem a tiéd. Tudtad, hogy a városban
vagyok, hogy percek alatt ott lehettem volna, de még akkor sem
hívtál miután bementél?”
Nem zavartatta magát azzal, hogy hazudjon neki, hogy felhasználjon
valamit a saját er forrásainak bölcsességeib l vagy mást szart, mint
ez. A férfi csak annyit mondott, „Meghoztam egy döntést. Tör dj
bele.”
Tör djek bele? Rendben. „Mit találtál?” Kérdezte, kezét olyan
szorosan ökölbe szorította, hogy látta, ahogy az inak átütnek a b rén.
„Az adott raktár majdnem teljes és a művezet azt mondja, hogy két
hete nem látott munkást ott. De valaki volt ott nemrégiben.” Mondta,
a hangján érz dött a kissé er ltetett nyugalom.
Jó, gondolta. „A Szövetség?”
„Az emberi szagok és a tények alapján, találtunk bomba el állítására
alapanyagokat, azt mondom ez egy jó fogás.”

„Francba.” A lány az ujjaival dobolt az asztalon. „Ha valóban
megcsinálják, akkor az a valami a mi területünkön fog felrobbanni.”
„Rohadtul remélem, hogy nem. Ha mégis, akkor háború lesz.”
Mercy egy pillanatra elgondolkozott. „Lehet, hogy a célnak semmi
köze hozzánk, lehet, hogy azért vannak itt, hogy megszüntessék
Bowen csoportját.”
„Bombával?” Riley hitetlenkedése nyilvánvaló volt. „Egyszerűbb
lenne lel ni ket egy sötét sikátorban. k fel akarnak robbantani
valamit, ez arról szól, hogy felhívják mindenki figyelmét. Ebben a
másodpercben,” folytatta, „a motivációjuk kevésbé számít, mint hogy
megtaláljuk ket. Minden bizonyítékot magukkal vittek, de most már
van egy szagnyomunk.”
„Néhány leopárdot is ráállítok.” Máris egy mentális listát állított
össze azokról, akik a városban vannak vagy a közelben, hogy
szükség esetén kövessék a szagnyomot. „Úton vagyok.”
A haragja egész úton megmaradt és nem szólt egy szót sem, amikor
els nek Rileyt látta meg. Ehelyett meger sítette az állításait, majd
elküldte Aaront, Jamiet, Barkert és Kitet, hogy kövessék. „Kit, azt
akarom, hogy Markerrel legyél párban.”
Kit kinyitotta a száját, hogy panaszkodjon, de a lány elhallgattatta
egy pillantással. „Tudom, hogy jó nyomkövet vagy, de még mindig
képzés alatt vagy. Komolyan, fiú, ma ne szarakodj velem.”
Kit pislogott. Az illata egy jöv beni alfáé volt, és egy nap,
hamarosan, képes lesz legy zni a lányt harcban – de még Mercy a
rangid s, amíg a fiú nem válik alfává. És Kit tudta, és azt is, hogy
hogyan kell kezelni egy domináns n stényt, miután Rinával, a
n vérével együtt n tt fel. „Valaki jól feldühített.” Mormolta,
felemelve a kezeit. „Örülök, hogy nem én voltam. Már itt van
Barker?”
„Kint lesz. Jelentkezz a telefonomon tizenöt percenként.”

„Úgy lesz.” Bólintott és a fiatal katona elindult.
A raktárt mindenki tisztának találta, de Mercy, Riley és a jelen lév
emberek elhagyták tíz perccel kés bb. Ott hagyva a tudósokat,
Mercy elindult a kocsijához, Rileyval az oldalán. „Lenne egy
kérdésem hozzád,” mondta, ahogy sétáltak. „Mi volt a tipp?”
„Volt éjjel kimen és bejöv forgalom a raktárba, ami azt jelentett,
hogy senkinek sem tiltott terület az építési személyzetb l.”
„Ennyi?”
„Az egyik katona jár rözött a területen és azt hitte, hogy kiszagolt
valami veszélyeset – valószínűleg elkapott egy foszlányt a vegyi
anyagokból. A patkányok két perccel kés bb ugyanezzel az
információval jöttek.”
Mercy tudta, hogy hozzá érkeztek az adatok közvetlenül, mert
abban az id ben
volt a felel s a város biztonságáért. „Szóval
tudtad, hogy veszélybe kerülsz.” Odatette a hüvelyujját az
autózárhoz, hogy kinyissa.
„Lehetséges volt.” A szeme nyugodt volt, amikor ránézett, de
becsukta a kezével az ajtót, amikor a nyitott ajtóhoz siklott és vissza,
elfehéredett az ökle.
„És ez volt az, amikor eldöntötted, hogy nem hívsz?” Kérdezte,
tartva a szemkontaktust rezzenés nélkül. „Mikor rájöttél, hogy
életveszélyes lehet?”
„Fogalmunk se volt róla, hogy mibe sétálunk bele,” mondta. „A
helyet fel is robbanthatták volna.”
„Válaszolj a kérdésre.” Nem törte meg a szemkontaktust.
„Igen. Nem akartam, hogy bizonytalan helyzetnek legyél kitéve.”

Annyira dühös volt, hogy remegett belülr l. „Én is ezt gondoltam –
és ez nem a te feladatod volt, hogy eldöntsd, Riley.”
„Mi a francot használt volna, ha mind a tűzvonalban kerültünk
volna?”
„Ismétlem, nem a te feladatod.” Próbált lélegezni, de a torkát
elszorította a düh és ett l alig tudta beszívni a leveg t.
„Szövetségesek vagyunk. Ha elkezdesz visszatartani információkat,
akkor a szövetség szétesik.”
Az állkapcsa megfeszült. „Nagyon jól tudod, hogy ennek semmi
köze a szövetséghez.”
„De igen,” mondta, „van. Minden, amit teszünk, hatással van a
falkáinkra.”
A férfi nem válaszolt, de érezte a haragja pulzálását.
„Ne merészelj még egyszer úgy kezelni, mint a n det.” Mondta,
csikorgatva a fogát. „Nem, amikor az érinti a falkám biztonságát.
„Minden kapcsolatunk a jelen pillanatra fog koncentrálódni.”
„Nem.” Mondta és megragadta a könyökét. „Nem fogsz véget vetni
nekünk. Nem e miatt.”
A macska morgott és hagyta, hogy kiáramoljon a hangszálain
keresztül. „Azt csinálok, amit akarok.” A lány kitépte a karját az övéi
közül. „Behívtalak az otthonomba.” mondta, szemt l szembe vele.
„Megbíztam benned. És te szartál arra a bizalomra.” Becsúszott az
autóba és becsukta az ajtót.
A férfi nem volt hajlandó hagyni, hogy Mercy becsukja az ajtót,
lehajolt, hogy ránézzen. „Nem törtem meg a bizalmad.”
„Mondogasd csak magadnak, ha ett l jobban érzed magad.” Ezúttal
elég er sen megrántotta, hogy az izmai sikítottak és sípcsonton
találta el a férfit közben. A szorítása meglazult meglepetésében és

becsukhatta az ajtót. Majd olyan pokoli távolra indult el Rileytól,
miel tt csinálna még valami mást is, ami fájdalmat okozna neki.
A szeme égett és ez még dühösebbé tette. „Isten verjen meg téged,
Riley!” Rácsapta a tenyerét a kormányra, elég er sen ahhoz, hogy
kés bb meglátszódjon.

33. Fejezet
Sascha levált Lucasról, ahogy beléptek a SnowDancer barlangba.
„Mit mondott Mercy?”
„Találtak egy helyet, ami úgy néz ki, mint a Szövetség rejtekhelye,
de a zsoldosok már rég elmentek.” A kezét a hajába túrta. „ Kezelni
tudjuk ezt, miel tt lemegy. Mercy a kezében tartja a dolgokat.”
Bólintott. „Beszélnem kell Tobyval néhány percet. Menj, beszélj
Hawkekal.”
Csendes bólintás. „Visszajövök érted, bármit lesz is a döntés. De
kiscica, ez komoly lehet.”
„Tudom.” Nem döntött könnyedén. „Menj csak.”
A férfi követte a katonát, aki az ajtóban találkozott velük, a másik
elvezette a lányt a tanulószobába, ahol Toby a matekot csinálta.
„Minden rendben lesz itt.”
Sing-Liu bólintott. „Majd találkozunk.”
Nézte, ahogy a n elmegy, Saschát meglepte a változások
végbemenetele az elmúlt másfél évben. Az els alkalommal, amikor
ide jött, Hawke nem soha engedte volna meg, hogy szabadon
vándoroljon. Még most is, tudta, hogy vannak helyek, ahová nem
mehet, de mindent egybevetve ez határozott javulás.
Toby tanára rápillantott, és egy rövid beszélgetés után, a fiú kisétált
hozzá a folyosóra. „Mi a baj?” Kérdezte azonnal, a P képességei
megmondták neki, hogy a lány nem volt olyan nyugodt, mint
amilyennek kinézett.
„Gyere velem.” Besétált vele egy üres osztályterembe, becsukta az
ajtót és leült vele szemben. „Toby, beszélnem kell veled Siennáról.”

„Oh.” A lány szinte látta a benne dúló harcot. „A hűség fontos.”
„Tudom, kicsim.” Megfogta a kezét. „Nem akarom, hogy eláruld t.
Csak azt akarom, hogy válaszolj egy kérdésre.” A kérdésre Toby
jobban tudna válaszolni, mint a feln ttek a családjában.
„Csak egyre?”
„Csak egyre.”
„Okay.”
Fogta a kezét. „Siennának szüksége van segítségre?”
Toby az ajkába harapott és bólintott, a szaggatott mozdulat tele volt
érzelemmel. „Annyira fél Sascha. Megtöri t az itt lét.” Ökölbe
szorította a kezét és a mellkasán körözött vele.
„Oh, kicsim.” Felállt, letérdelt el tte, hogy átölelje és a kezével a
hátát simogatta. „Próbáltál segíteni neki?”
Bólintott, a fiú karjai szorosabban fonódtak köré. „Korábban, félt, de
rendben volt. Tudnék segíteni neki. De most mindent magába folyt.
Nem tudom a szivárványt beléjuttatni.”
„Jól csináltad Toby.” Kétségkívül sokkal többet segített Siennának,
mint gondolta. Ha a lány megtört a pszihikus téren, a testvére az
együttérz képességeivel semlegesíteni tudott néhány nyomást
benne. De most Sienna nem engedte be még az imádott kisöccsét
sem. Ez komoly bajt jelentett. „Okay édesem, most azt szeretném,
ha visszamennél az osztályba és próbálj meg nem aggódni.”
„Segítesz neki?” A kardinális szemek ünnepélyesen néztek az övébe.
„Minden er mmel megpróbálom.” Nem hazudott neki. „De Sienna
makacs. Küzdeni fog ellenem.”
Ett l Toby megnyugodott kissé. „Igen.

harcos.”

Sascha nevetett. „Ez .”
Visszakísérte Tobyt az osztályába, végig ment a SnowDancer
alagutakon Hawke irodájába. Beszélnie kell Siennával és ehhez
Hawke engedélyére van szüksége. Ami kemény menet lesz.
Homlokráncolva megállt, mert rájött, hogy elvétette az irányt.
Különös. Tudta, hogy kell eljutni Hawke irodájába, de ehelyett a
festményekhez ment, amelyek a bejáratnál vannak. Logikus lett
volna visszafordulni és a helyes úton elindulni, de már nem volt a
Hálón. A logika nem a legf bb dolog, ami számít.
Bízva ösztöneiben és az egyre növekv képességében, folytatta az
útját a folyosón a csodálatos képek mellett, amik a farkasok játékát
ábrázolták, pihenésüket, még a harcukat is. Nem volt meglepve,
amikor az alagút végén meglátta Sienna Laurent – a legközelebbi
ajtónál. A tinédzser arca fehér volt, a szabad kezét annyira ökölbe
zárta, hogy az már fájt. Végig futtatta az ujjait egy törésen, ami a
falon volt.
„Sienna.” Sascha lágy hangon szólalt meg, érzékelte a szorongást,
ami a lányból hullámokban áradt ki. Ez volt az els alkalom, hogy
ilyen közel látta a lányt a töréshez. Sienna már betöltötte a
tizennyolcat a nyáron, de a Hawke felé való futását kivéve, már
kijárta a végz s évét – nem meglep en, Sascha gyanította mik Sienna
képességei. A lány képzésének brutálisnak kellett lennie. „Sienna,”
mondta megint, a kezét a lány vállára tette.
Sienna eltávolodott a faltól. „Nem akartam.” A felszínen ez egy
dühös nyilatkozat volt. „Én nem, Sascha.”
Sascha nem volt közel Siennához, de felismerte az érz
képességeivel, hogy rendelkezett az emberek bizalmával. A
felel ssége volt, hogy kiérdemeljea tiszteletet… nem számítva a
körülményeket. „Rendben van.” Igyekezett megnyugtatni a lányt.

„Nem.” Sienna megszakadt. „Hawke meg fog rülni.” Nem volt
félelem benne, csak megdöbbent, miután valami rosszat tett. Valami
nagyon rosszat.
Hawke? Sascha a homlokát ráncolta aztán a falra nézett. A törés
súrolta a festményt. „Te tetted ezt?” Kérdezte a lányt, a legnagyobb
gyengédséggel megfogta a kezét és megfordította – k por tapadt a
kezére.
„Nem akartam,” mondta megint. „Csak meg akartam nézni ket –
fontosak Hawkenak. Én – ” A hangja megtört, a lélegzete elakadt.
„Az érzelmeim összezavarodtak, Sascha. És kontrol nélkül, én nem
tudok – ” felkiáltott, elrántotta a kezét. Egy másodperccel kés bb
hatalom töltötte meg a leveg t. Olyan er s volt, hogy felállította a
sz rt Sascha nyakán.
A félelem azzal fenyeget zött, hogy átveszi az uralmat felette, de
nem hátrált meg. A pánik csak rontana a helyzeten. Minden Sienna
harci képességére utalt – amelyek, Sascha nem volt biztos benne, de
egy dolog biztos volt – hogy a mentál nagyon, nagyon, nagyon
instabil lesz, addig, amíg nem képzik. Az Elcsendesedés el tt, sokan
extrém módon haltak meg, mikor a képességeik ellenük fordultak.
„Sienna,” mondta, felhívva a lány figyelmét. „Nézz rám.” A hangját
átitatta paranccsal, hogy a lány a szemébe nézzen. „Koncentrálj.”
Sienna pislogott a szemével, ami átment tinta feketébe, elfojtva a
fehér csillagokat és bólintott koordinálatlan rázós mozdulattal. Egy
perccel kés bb a keze kiegyenesedett és a hatalom érzete eltűnt.
Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottak. Egyetlen, tiszta
könnycsepp szökött ki Sienna fenomenális ellen rzése alól. A szíve
összecsavarodott, Sascha közelebb húzta a tinédzser lányt.”Shh, ki
fogunk találni valamit.”
„Én vagyok a borzalom a szekrényben Sascha, a rémálom, ami el l
még a mentálok is elrejt znek.” Szorosan tartotta, a lány az arcát
Sascha vállába temette.

„Ne légy melodramatikus.” Sascha nem tudta elhinni a fájdalmat,
amit ez a törékeny test hordozott. Sienna érzelmei annyira
megkínzottak voltak, hogy a lány közel volt a töréshez. Ennek nincs
értelme, nem akkor, amikor teljesen kondicionálták, miel tt elhagyta
a MentálHálót. „Neked harci fokozatú képességeid vannak. Ez nem
korlátozódik a mentális harcra, ugye?”
Megrázta a fejét. „Nem.”
Sascha tudta, hogy Sienna elrejti a teljes igazságot, de nem most volt
itt az ideje, hogy feszegesse ezt. „A nagybátyádnak nagyon er teljes
képességei vannak – megtanulta iránytani ket. Így te is megfogod.”
Judd nyilvános képessége a telepátia volt, de Saschának volt egy
olyan érzése, hogy voltak neki egyéb halálos képességei is. A férfi
egy Nyíl volt, egy bérgyilkos, akit soha senki nem látott, addig amíg
már túl kés nem lett.
„Nem vagyok olyan, mint Judd bácsi.” Hűvös nyilatkozat. „Rosszabb
vagyok.” Nincs több könny, nincs gyengeség a hangjában, csak az
igazság volt annyira fájdalmas, hogy azt senkinek sem kellene
elviselnie. „Te tudod ezt, ahogy én is. Egyetlen hiba és bumm,
kiviszem az egész barlangot.”
Sascha tudta, hogy a tinédzser nagyszerű a munkájában. „A te
kardinális státuszod nem a telepátia, ugye?” Mint Juddnál, ez volt az
a képesség, amir l mindenki tudta, hogy birtokolja.
Szünet. A válasz kevesebb volt, mint egy suttogás. „Nem.”
Istenem. Sascha közelebb húzta a lányt, hitetlenkedve. Kardinális
mentál ádáz harci képességekkel, amelyek halálosak. Sienna kiviheti
az egész SnowDancer barlangot, ha elveszíti az irányítást az erején.
„Próbáltad már kezelni ezt?”
„Mindent magamba zártam. Mindent.” A szavak összeszorított
fogain keresztül jöttek ki. „Azt gondoltam, ha visszatartom, csak
tartom, akkor jobb lesz. De nem lett.”

„Miért?” Kérdezte. „Miért veszíted el az irányítást ennyire rosszul?”
A válasz, ami kijött, összetörte Sascha szívét.
„Hawke.” Szinte hangtalan suttogás.
„Oh, Sienna.” Megsimogatta a kezével a lány haját, még akkor is,
amikor az agya átható sebességgel dolgozott. „Ez fokozatos volt?”
Sienna bólintott. „Abban a percben, ahogy találkoztam vele minden
összeomlott, a pajzsaim, a kondicionálásom, minden! És Sascha,
nekem szükségem van arra a kondicionálásra. Judd megmutatta
nekem, hogyan kell a fájdalmat rövidre zártan kontrolálni, de nem
megy – nem vagyok olyan, mint , nem hiszem, hogy megtudnék
állni fájdalom nélkül.”
Sascha szorosan behunyta a szemét, nyugtató hullámot küldött
Sienna felé. De nem söpörte félre a lány szavait. Az Elcsendesedés
már megmutatta az okait. Ez id vel eltorzult, de kezdetben a
Protokol a megváltásuk volt –ez megmentette az olyan embereket,
mint Sienna, a mentálokat, akik nem tudtak úgy gondolni a
képességükre, mint ajándék. Lehetséges volt, hogy a lány nem tudott
létezni az Elcsendesedés nélkül.
És ha ez így volt, akkor egy lökéshullám segítségével el tudta
pusztítani mind a Lauren családot, mind a SnowDancert.
„A LaurenHáló,” utalva a kis hálóra, amire az egész Lauren család
kapcsolódik, „elég er s ahhoz, hogy túléld, ha nem a barlangban
vagy?”
Sienna azonnal bólintott. „Marlee és Tobby már rendez dtek. Nem
próbálnak, majd visszacsatlakozni a MentálHálóra. És Brenna is már
a Hálón van, ett l meger södött. De nem mehetek el sokáig – talán
egy vagy két hétre. Toby az én felel sségem.”

„Persze,” mondta Sascha. „De szükséged van egy kis szünetre, te is
tudod. És elég közel vagyunk ahhoz, hogy valaki felhozzon, ha
szükséges.”
„Tudok vezetni. Walker bácsi megtanított.” Szünet, majd kissé
megrázta a fejét. „De ezeket a szemeket Sascha, nem tudjuk
elrejteni.”
Sascha elmosolyodott. „Néha én sem bírom ki, a technikusok már
dolgoznak azon, hogy új típusú kontaktlencsét fejlesszenek ki. Még
nem tökéletes, de már elég jó – viselni tudod ezeket egy hónapig,
miel tt ki kellene cserélned.”
Remény világította meg Sienna arcát. „Szabad lehetnék. Mármint,
nem mennék el vagy ilyesmi, de kimehetnék a városba, mozogni.”
„Igen.” Sascha megérintette a kezét. „De addig nem, amíg nem tudod
kontrolálni magad.”
Remegve bólintott. „Nem tudom, hogy ki tudna segíteni nekem –
Judd sokat tett, de nincs senki más olyan, mint én.”
Sascha agyán keresztülvillant egy gondolat. Mi van ha… Nem. A
kardinális X-mentál csak egy legenda volt. Még a középkategóriás
X-mentál is ritka volt, az
adottságuk ellenükfordult még
gyermekkorukban. Nem mindegyik, de nagyon kevesen élték meg a
feln ttkort. „Sienna, mi a te harci képességed?”
„Nem mondhatom el.” Sienna álla határozottan makacsul
összerándult. Csak rosszabb lett volna. Ez kétségbeesés volt. „Nem
tehetem. Senki sem tudhatja meg.”
Sascha újra végig simított a lány haján. „Ne aggódj – nem vonom
vissza az ajánlatom. De tudnom kell – biztonságos leszel a
falkámban?”
Sienna sokáig elgondolkodott ezen, ami meger sítette Sascha hitét a
lányban. „Én hideg voltam a Hálón Sascha,” mondta végül. „Nagyon

hideg – talán még Juddnál is hidegebb. Itt lenni, a barlangban,
megtör engem. Ha kiviszel engem innen, a kondicionálásom tavaszra
visszaállhat.”
Sascha pontosan tudta, hogy mit gondolna Hawke err l, de ha a
Csendesség működ képesen tartja Siennát, akkor foggal-körömmel
harcolni fog a lányért. „A Tanács tudott a képességedr l?”
„Igen.” Nagyot nyelt. „Ming azt akarta, hogy csatlakozzam a
Nyílhoz, hogy a védence legyek. Aztán kiderült, hogy er sebb
voltam nála. És ekkor történt, hogy a családomat beutalták
rehabilitációra.”
„Nem miattad,” mondta Sascha határozottan. „Ez csak a Tanács
miatt volt – k elhatározták, hogy elpusztítsák a saját embereiket.”
„Sascha… lehet, hogy vissza kell mennem.”
Mind a ketten tudták, hogy mir l beszél pontosan Sienna – a sötét ég
a Hálón, a Elcsendesedés és a hideg, talán ez lehet a lány egyetlen
reménye.
34. Fejezet
Riley tudta, hogy elbaszta. Még a farkasa is tudta, hogy elbaszta.
Amit nem tudott az az, hogy hogyan hozza rendbe a dolgokat. Ez
volt az, amit tett – helyre hozta a dolgokat. A családjáért, a falkáért,
mindenkiért, aki számított neki. De fogalma sem volt róla, hogy a
pokolba fogja rendbe hozni azt, ami ennyire rendkívülien fontos
számára. Mercy olyan dühös volt.
„Riley?”
Felnézett és látta, hogy Elias fut felé, izzadság gördült le a
halántékán. „Hogy ment?” Eli volt az egyik legjobb nyomkövet jük,
az orra finomhangolású emberi vagy farkas formájában is.

De ezúttal a SnowDancer katona megrázta a fejét. „Okosak –
egyenesen innen a 39-es mólóig mentek, amennyire meg tudom
mondani.”
„Fenébe.” A 39-es móló mindig zsúfolt volt emberekkel, és amilyen
kék egük volt ma, ez kétségkívül rosszabb volt, mint máskor. „Az
ösvény halott véget ért?”
Eli bólintott. „Nem mondtam semmit másoknak, nem akartam
befolyásolni ket arra az esetre, ha valamit kihagytam volna.”
Mondta egy katona nyugodt elfogadásával, hogy egy csapat része.
„Az a macska – Kit – nagyon jó. Lehet, hogy képes lesz a nyomot
újra felvenni.”
De fél óra múlva, mikor Mercy felhívta t, azt mondta, hogy Kit csak
részben tudta követni két mólóval lejjebb. „Azt gondolja, hogy talán
vízen mentek tovább. De már megvan az illatuk,” mondta a lány, a
hangja tömör, üzleties. „Odaküldök mindenkit, aki ismeri a szagot és
végigsöpörnek a városon.”
„Ugyanazt teszem.”
„Teijan átjön, hogy felvegye a szagot. Ne l dd le.”
Teijan, Riley tudta, a patkány alfa volt. „Rendben.”
Akart még mondani mást is, bármi mást, de már le is tette. Fogát
csikorgatva a telefont a zsebébe tette és – utána Teijan jött és ment –
úgy döntött, hogy csatlakozik a söpréshez. Ha a bombakészít k
okosan jártak el és a föld alá mentek, akkor nem fognak friss nyomot
találni, de ez nem jelenti azt, hogy gondtalanok voltak.

Sascha addig várt, amíg Lucasszal már készen álltak az indulásra,
hogy felnyissa a fedelét a baj puskaporos hordójának. Már megszegte
a szabályokat és beszélt Sienna nagybátyaival - Walker és Judd
mindketten egyetértettek abban, hogy valamit tenni kell. Aggódtak az
elvesztett n vérük lányáért, a sajgás a b rük alatt volt, de egyik férfi
sem mutatott sokat a felszínen.
„Siennának szüksége van egy kis szünetre a barlangtól.”, mondta
Hawkenak. „Már felajánlottam neki egy helyet a sasfészekben
(otthonunkban).” Lucas akkor épített egy extra szobát, amikor Julian
és Roman elkezdtek rendszeresen átjárni és ott aludni. „Azt akarom,
hogy elengedd t az itteni feladataitól.”
„Pokolba is, nem!” Hawkeaz asztalra csapta a kezét. „Ez az
felel ssége. Ha a Tanács rájön, hogy életben van, akkor az egész
családra elkezdenek vadászni.”
„Ez csak egy vagy két hét lenne.” mondta Sascha. „És képesek
vagyunk álcázni t. Beleegyezett, hogy levágjuk a haját, kap
kapcsolatokat. Még csak nem is jár úgy, mint egy mentál, miután
majdnem két éve a barlangban van. Jól be fog illeszkedni.”
„Levágni a haját?” Ismételte Hawke.
Meg tudta érteni a sokkját. Sienna haja hihetetlenül szép volt,
gazdag, egyedi árnyalatú, ami úgy égett, mint a bels tűz. Sötétebb
lett az elmúlt egy évben, már nem volt igazán piros. Rubin, mint a
szívhez közeli érb l kiöml vér. A színe annyira megkülönböztethet
volt, hogy ki kéne sz kíteni befestés el tt és a folyamat egyszerűbb
lenne rövid hajjal. Azonban Sascha elhivatott volt, hogy beszéljen a
tinédzser szükségleteir l - ez nagyon is szükséges pszichológiai
horgony lenne, ha minden más szétesik körülötte. „El kell engedned
t,” mondta az alfának. „Id re van szüksége, hogy újjáépítse a
pajzsait.”
Hawke fakó szeme csillogott. „És miért segítene a helyváltoztatás?”

Lucas a lány mellé állt, de nem lépett kettejük közé. „Mert,” mondta,
„te nem leszel ott.”
Mindenki elcsendesedett. Majd Hawke káromkodott. „Francba is
Sascha. Nem érintettem meg t. egy gyerek.”
„Nem hiszem, Sienna nagyon régóta nem gyerek már.” A szemébe
nézett. „És egyre gyorsabban n fel napról napra.”
Újabb szünet tele haraggal. Hawke végül a hajába túrt, összeszorított
fogai között fújta ki a leveg t. A szeme sivár volt, amikor ismét
találkozott a lányéval. „Igazad van. Vidd t és segíts rajta. Lehet,
hogy túljut a letörtségén.”
Sascha nem tudta, hogy miért monda azt, amit következ nek
mondott. „És ha nem?”
Hawke a száját fehér vonallá préselte. „Akkor mond meg neki, hogy
nem tudom megadni neki azt, amit akar.” Kimondatlan szavak: mert
már valaki másnak adta. Sascha mély veszteséget érzett, fájdalmat, és
tudta, hogy Hawke elvesztette a párját.
Lucas hátulról megérintette. „Megvédjük a lányt.” Mondta a másik
alfának, egyik férfi a másiknak.
Hawke bólintott. „Vigyázz rá. És egy hét múlva hozd vissza vagy
magam végzem el a munkát.”

Riley elindult vissza a barlangba kis id vel hat után. A söprés semmit
sem használt, de legalább annyit segített, hogy a lakosság tudta, hogy
fenyegetés van közöttük. Ez még éberebbé fogja tenni ket,
körültekint bbé. Megvitatta Mercyvel a közszolgálatot – bár a
megvitatni valószínűleg rossz volt, az elharapott szavak, amiket
váltottak – de úgy döntöttek, hogy a kis információkkal pánikot
kockáztatták volna.

Ehelyett azt mondták az embereiknek, hogy csendben informálják az
általuk megbízottaknak. A Szövetség egyre nehezebben tud
rejtekhelyet találni – a stressz hibákhoz vezethet. És ha ez
megtörténik, az alakváltók várni fogják. Változás történt, a felel sség
Indigo és Nate kezébe került.
Riley úgy döntött, hogy nem különösebben akar beszélni senkivel
sem, leparkolta az autóját a barlang szélének területére, átváltozott
farkas formába és kiügetett a fák közé. Elkapta több falkatársa illatát
az út mentén – Eli egész családja, kivéve a kis Sakurát; D’Arn a
párjával, Sing-Liu, Tai és Judd.
Az utóbbi párosításon rendszerint vigyorgott volna. Tai azt gondolta,
hogy Judd a vízen jár. A fiú minden edzésen megfordult és követte
Judd mindig könyörtelen fegyelmét anélkül, hogy egyetlen panasz
szót hallatna. Riley és a többi hadnagy, beleértve Juddot is, mind
tudták, hogy Tai mind szellemileg és mind fizikailag elég er s ahhoz,
hogy hadnagy legyen, miután id sebb lett még egy kicsit. Még
mindig megvolt benne a gyermek.
Megérezte Hawke halvány nyomát és elindult az ellenkez irányba.
Az utolsó személy, akit látni akart most, az egyike volt a néhány
férfinak, aki alázatot vert volna belé, és ráveszi, hogy beszéljen. Nem
akart beszélni, nem volt érdemes azon gondolkodni, hogy miért volt
olyan dühös és frusztrált… és elveszett.
De Hawkenak más elképzelései voltak. Az alfa farkas elé vágott, a
sáros nyomvonalon tapasztalat és szemfényvesztés révén. Riley nem
igazán örült, hogy látja. Kivillantotta a fogait, figyelmeztetve
Hawkeot, hogy menjen a pokolba az útjából. Most csak búslakodni
akart. Vagy ennek hiányában, vért ontani.
Hawke nyilván rájött erre. De ahelyett, hogy elment volna, támadott.
És gyors volt.
Rileynak nem rendelkezett Hawke sebességével. De volt valamije,
ami az alfának nem. Egy olyantest, ami nagy kárt tudott elszenvedni

és tovább menni. Hawke kibaszott k falnak hívta, nem egy
alkalommal, a beceneve révén.
Most felkészült a támadásra és a nehezét kivédte. Ezután talpra állt,
sértetlenül. Hawke kész volt a második támadásra és mivel Riley
agressziója, azóta n tt, mióta Mercyvel harcolt, a leveg ben
találkozott az alfájával. Az ütközésük nyers volt, véres, semmi
visszafogottság.
Riley volt a rendkívül kisszámú emberek egyike a barlangból, akivel
Hawkenak nem kellett, hogy visszafogja magát. Alfa volt – er sebb,
gyorsabb – de Riley kitartó volt. Egyszerűen nem omlott le. A régóta
tartó játéktéreken nagyon jól illeszkedtek. És ma, még a dühük is jól
összeillett – nem harcoltak logikusan. Úgy harcoltak, mint a
farkasok, akik voltak, ösztönükt l vezérelve, érzelmekkel, a szükség
miatt támadni az ellenfélre.
Egyikükben sem volt kegyelem.
Tíz perccel kés bb, még mindketten álltak… és véreztek, a
mellkasuk emelkedett. Egymást bámulták, Riley kereste a sápadt,
fakó szemeket, amik sosem változtak, nem számít, hogy Hawke
milyen formában volt. Ott helyben, figyelte, ahogy a káprázat színei
jelentek meg a farkas körül, és egy másodperc múlva egy férfi
kuporgott a helyén.
Riley egy pillanattal kés bb változott át, megérintette a kezével az
oldalát. Meg volt vágva, de miután korábban harcolt Joaquinnal, a
sérülései elég gyorsan gyógyultak.”Vérzem. Ahogy te is. De van egy
zúzódásod a bordáidon, akkora mint egy sárgadinnye. Ez azt jelenti,
hogy én nyertem.”
Hawke vicsorgott. „Fogd be.” De összerezzent, amikor leült.
„Kibaszott Fal. Azt hiszem eltört a kezem.” Behajlította az ujjait.
Riley leült egy kissé balra, ahonnan szemmel tudta tartani Hawke
arcát… és használni az éjszakai árnyékot, hogy álcázza a sajátját.
„Mit l vagy ennyire dühös?” Könnyebb hadnagynak lenni, és

meggy z dni róla az alfája teljesen működ képes, a káosz helyett,
amit teremtett magának.
„Sienna elment, hogy egy kis id t Lucassal és Saschával töltsön.”
„Jó.” Sascha talán lépes lesz segíteni a lánynak, ahogy segített
Brennának, miután a húgát úgy megsebezték, hogy az elméje
majdnem megtört. Riley befogott volna egy golyót is a pszichikus
el l – néhány adósságot soha nem lehet visszafizetni. „De mit számít
ez a farkasodnak?”
„Sienna fiatal,” mondta Hawke. „Az ösztöneim azt mondják, hogy
védjem meg t, ennyi.”
„Okay.”
Ez úgy tűnt irritálja Hawkeot. „Felhúzol Riley.”
„Igen?”
„Minden megalapozott és praktikus és szar.”
„Ez az, amit mondok.”
„Ah.” Hawke arca megnyugodott kissé. „Szóval Ms. Mercy az oka,
hogy itt duzzogsz.”
„Én töprengek. Te duzzogsz.”
Hawke kivillantotta a fogait. „Az alfád vagyok. Mutass némi
tiszteletet.”
Riley felhorkant, minden volt, csak nyugodt nem. „Láttam, ahogy
kihánytad a beledet, miután magadba tömtél egy csokoládétortát. A
tisztelet nem jön könnyen.”
„Hét voltam. És ha jól emlékszem, akkor te dobtad ki a taccsot
el ször.”

„Rossz az emlékezeted.”
Hawke szeme sápadt volt, mikor rápillantott. „Elég a táncból Riley.
Azt hiszed, hogy követlek téged és hagyom magam megverni, mert
azt akarom, hogy a leveg be lövöldözzünk, mint a régi szép
id kben?”
Riley vállat vont.
„Te és a macska – valami történt.” Ez nem volt kérdés.
Riley kifújta a leveg t. „Nem engedi, hogy vigyázzak rá.” A pusztító
kudarca után a húga védelmében, a férfinak kétségbeesetten szüksége
van rá, hogy vigyázzon a n re, aki sokkal többé vált, mint a
szeret je.
„Mercy nem az a n , akinek szüksége van arra, hogy vigyázzanak
rá.”
„Kösz.”
„A szarkazmus nem illik hozzád Mr. Nagydarab Maradi.”
Riley a vigyorgó Hawkera bámult. „Honnan a francból tudsz te
err l?”
„Nagy füleim vannak.” Megpöccintette a fülét, amit a rendetlen
vastag szálú ezüst arany haja rejtett.
„Akkor fejezd be a kibaszott hallgatózást.” Kibámult a hűvös fekete
éjszakába a Sierrában, a korai csillagok gyémánt tűszúrások az égen,
a feny k sziluettje mutatott szolgált háttérül a szikláknál és köveknél.
„Nem tudom, hogy képes vagyok-e elfogadni ezt.”
„Akkor el fogod veszíteni.” Komoly szavak. „A lány nem fogadja el
a korlátozásokat.”

„Brenna elfogadta.”
„Brenna elfogadta egy darabig, mert a bátyja vagy és imád téged.
Mercy valószínűleg most nem a rajongói státuszban van, és ha ott is
volt, nem tudom elképzelni, hogy feladja az rszem feladatait, hogy a
zoknidat stoppolja.”
„A zoknimat stoppolja?” Riley megrázta a fejét. „Honnan veszed
ezeket a dolgokat?” Annak ellenére, hogy a szavak világosak voltak,
nem tudta megállni, hogy ne a fájdalmas intenzitású érzelmeire
gondoljon. Eleinte vágy volt. Fényes, éles, változó annak
vadságában. Semmi baj nem volt a vágyban – különösen akkor nem,
amikor a lány is vágyott rá.
De most más dolgok is számítottak, a lány a karmaiban tartotta a
lelkét – hozzátéve ezt a torokszorító védelmezést is. Aztán ott volt az
egyszerű, de zsigeri ösztön, hogy láthassa, ölelhesse, és elfogadja t,
a lány a saját világában. „Nem akarom kalitkába zárni.” Mondta. „Én
csak ki nem állhatom a gondolatot, hogy valami történjen vele.” Ez
egy mélyen gyökerez félelem volt, amelyik úgy forgott a
gyomrában, mint a szögesdrót.
„Akkor sétálj el.” Csendes szavak az alfától. „Sétálj el, mert nem
tudod ezeket megtenni, csak egy barátként.”
„Túl kés .” Motyogta. „Alig beszél velem.” Aztán elmondta
Hawkenak, hogy mit tett.
Hawke rábámult. „Azt hittem, hogy okosabb vagy Riley.”
„Nyilvánvalóan nem.”
„Igaza van.” Mondta Hawke. „Nektek kett töknek nincs meg az a
luxusotok, hogy úgy tesztek, mintha a tevékenységetek csak nektek
számítana. Te kritikus része vagy a falkádnak – amit ma tettél az
nagyon közel van ahhoz, hogy megsértse a megállapodást az infók
megosztásában.”

„Lucas nem fogja tönkretenni az együttműködést veled emiatt.”
„Nem, hagyni fogja Mercynek, hogy lerendezze. Ahogy én is hagyni
fogom neked.”
„Most képtelen vagyok úgy kezelni t, mint rszemet.” Lehetetlen
volt. El ször is n ként látta t – egy intelligens, gyönyörű, er s
n ként.
Hawke a hajába túrt. „Akkor valaki mást kell kirendelnem, mint
összeköt .”
„Tedd meg és kitépem a torkodat.”
„Gondold végig egy pillanatra.” Mondta Hawke, gránit kemény
hangon. „Azért választottalak összeköt nek, mert tudtam, hogy nem
vagy forrófejű. Kell valaki, aki nem veszélyezteti ezt a szövetséget.”
Ha volt egy dolog, amivel Rileyt soha nem vádolták, az a
forrófejűség. „Dolgozni fogok ezen Mercyvel.”
„Tényleg elkapott téged.” Hawke hangja elmélked volt. „Mint a
SnowDancer alfa azt akarom, hogy fogd vissza magad, miel tt a
dolgok még inkább elromlanak.”
Riley várt.
„De, mint a barátod azt mondom, menj el érte… a n , aki ilyen
mélyen megérint, nem lesz több, csak egy az életedben.”
Riley megértett valamit ebben a megállapításban, kész volt követni.
Az igazság, amikor rájött nem volt lágy, nem jött fokozatosan. Egy
hatalmas mentális pofon volt, ami megdöbbentette. „Annyira vak
vagyok.”
„Magadban beszélsz?” Hawke megdörzsölte az állát. „Akarod, hogy
magadra hagyjalak?”

Riley alig hallotta, mikor tíz perccel kés bb, Hawke véghezvitte az
ajánlatát, szinte azt is alig vette észre. Mert – „Sosem gondoltam
volna, hogy a lány az.” Már régóta ismeri t. Ráadásul tisztelte az
erejét, még akkor is, amikor az rületbe kergette. A pokolba is, hisz
csodálta a teste karcsú szexualitását többször is – végül is férfi volt.
De miért nem tudta, hogy az?
Nem számít. Mert most már tudja… és nincs az az isten, hogy még
egyszer hagyja t elmenni.

35. fejezet
Nikita Duncan tanácsos bámulta az íróasztala közepén fekv
könyvet, festett b r kötésésén a kávésbögre gyűrűsnyoma látszott
éles vonalakkal. Azt kérdezte magától, hogy miért kutatta fel egy
példányát ennek a nagyon ritka, nagyon „újranyomtathatatlan”
kötetnek. Jelent s mennyiségű készpénzért tett rá szert.
Tudta, természetesen, hogy megfert zhette volna a könyvárus fejét
egy mentális vírussal, és egyszerűen elvihette volna, de azt akarta,
hogy ne vonzza a magára a figyelmet. Szóval, megteremtette a hamis
személyiséget, ami egy különc ember gyűjt gyűjt lett. Mivel a
könyvkeresked soha sem tudhatta meg, hogy ebben mentál keze
érintett.
Türelmesen együtműködött a biztonsági ellen rzésnél, majd
visszatért ugyanazzal a gazdag emberi személyiséggel. Kifizetette a
borsos árat, ezért a foltos, megégett könyvért. Az oldalán az élek
molyrágták, de a szavak… a szavak láthatók. Ez az, amiért olyan
drága volt. Semmi sem tűnt el bel le, semmi sem szakadt ki.
Nikita tudta, hogy el kellene pusztítania, és visszaszerezni a
költségeket a Tanács kasszájából. Egyik Tanácsosnak sem meredne a
szeme, - mert ez egy legitim költség. De nem azért vásárolta meg,
hogy elpusztítsa, bár ha valaki bármikor észleli a vásárlást, ez lesz,
amit mondani fog nekik.
Felkapta a könyvet, becsomagolta, és betette egy egyszerű, barna
vízálló
borítékba.
Aztán ráírta a címzett nevét a tetejére: Sascha Duncan.
Ismét megkérdezte magától, hogy miért csinálja ezt. "Erő", mondta
magának. Ez volt az a dolog, amiért mindent megtett.

36. fejezet
Kés este munka után Mercy éppen besétált a kabinjába, amikor a
kommunikációs panelen bevillant egy bejöv hívás. Csak han módba
fogadta
a
hívást.
„Szia,
nagyi.”
„Ne szia, nagyiz engem.” Vágott vissza Isabella. „Mit hallok rólad és
a
farkasról?”
„Meg fogom ölni Eduardot és Joaquint.” Kellett neki olyan gyorsan
hazaküldeni ezeket egy airjettel.
„Ez a kett nem szólt egy szót sem senkinek, pedig már készen
álltam, hogy ízekre szedem ket.”
„Akkor honnan tudsz, bármit is az életemr l?”
„Van fülem. Használom ket.” Egy türelmetlen hang. „Kapcsold be a
képerny t, hogy láthassam az arcodat.”
Kifújta a leveg t, majd Mercy megtette, amire utasították. Egy
pillanattal kés bb, az anyai nagyanyja arca jelent meg a képerny n,
szép, határozott, és veszélyesen intelligens. Isabella furcsasága része
volt a világának, halvány krémszínű b re és a haja, már a gazdag
sötét aranyban fellelhet lenyűgöz fehérrel, vonásait örökölte lánya,
Lia - Mercy anyja. A családi legenda szerint néhány bandita útjáról
visszatérve elrabolta egy francia admirális lányát, és most, mint ami
általában el fordul, a genetika felrúgott mindent és felbukkant egy
váratlan sz ke családtag. Mercy nem tudta, hogy ez igaz-e, de
Isabella minden bizonnyal fejedelmi. Kétségtelenül g gösen festett
százharminc évesen is.
„Farkas?” Isabella elismételte.
„Nem.”

Isabella összehúzta sötétbarna szemét. „A hazudni a nagymamádnak
halálos bűn.”
„Ez nem hazugság.

egy seggfej.”

„Ezt meg tudtam volna neked mondani.” Egy szippantás. „Tudom,
hogy a farkasok is lehetnek vonzóak, de komolyan…”
„Vegyél vissza.” Mercy felemelte a kezét. „Honnan tudtad? „
„Semmi közöd hozzá.”
Mercy elvigyorodott. „Játszadoztál farkas, ugye?”
„Ha tettem is ilyet, id ben megjött az eszem.” De a szája rángatózott.
„Légy óvatos, Mercy lány. k mások, mint mi.”
„Nagyi.”
„Nem, tudnod kell, hogy k mások. Általában több a brutalitás a
falka strukcúrájukban is és az egyénekben is.”
Mercy átgondolta Hawke szabályait, Lucaséval szemben. Igen,
voltak eltérések, de mindketten akár öltek volna is a gondjaikra
bízottakért. „Ugyanolyanok vagyunk azokban a dolgokban, amik
tényleg számítanak.”
„Ha párosodsz vele, - ”
Mercy majdnem felsikoltott. „Ki beszélt itt párosodásról? Csak
kivettem a részem egy kis szórakozásból. Vége a történetnek.”
Isabella felvonta a szemöldökét. „Soha nem láttam korábban, hogy
egy ember ennyire felidegesített volna.”
„Majd túlteszem magam rajta.” Kell, hogy megtegye. Mert, amit a
férfi tett… „Kibaszottul megbántott, nagyi.”

Sascha összegömbölyödve feküdt az ágyban Lucas mellett, ujjaival a
mellkasán játszott. „Gondolod, hogy Sienna jól van?” Úgy döntöttek,
hogy maradjon meg a lány igazi neve. A szemét elrejtették, és a haját
átfestette átmenetileg barnára, nem úgy nézett ki, mint a régi énje.
„Kit ismeri

t, meggy z dik róla, hogy nem terhel dik-e túl.”

„Végülis ez egy szabadtéri tánc, könnyebb neki, ha alkalmazkodik tud szórakozni menni, ha a dolgok túl feszültek. „Az id sebb
fiatalkorúak és a fiatal feln ttek összedobtak egy tánc / vacsora /
flörtölös bulit miután Sienna Tallin szül városában tett látogatás után
visszatért.
Az a tény, hogy a lány valójában Lucasnál és Saschanál alszik nem
zavart senkit, a Falkatárs fogadók, és Tally háza is tele volt. Tehát a
logisztika ezt kívánta, de még mindig… „Sienna mindig annyira
elszigetelt volt, el ször a Hálón, majd a SnowDancer barlangban.”
„Rendben lesz. Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja, hogy a
védelmem alatt áll” A férfi magához szorította a n t. „Nincs rá
szükség,
de
Kit
el
sem
mozdul
mell le.”
„Aggódom, hogy ez túl korai.”
„Az egész hétenen érveltem, hogy adjunk neki egy kis id t.” A férfi
széttárta ujjait a lány háta alján. „Ha Sienna tud a dolgokról, jobban
kontrollálja magát”
„Már most sokkal stabilabb,” mondta Sascha, érezte, hogy a lány
rendezettebb, miután elhagyta a barlangot.
„Jó. Ez majd segíti, hogy több ideje legyen.”
De Sascha tudta, amit a férfi nem mondott ki, hogy el bb vagy utóbb
Siennának több képzésre van szüksége, mint amit bárki bármelyik
Falkában nyújthat neki. Senki sem tudta azonban, hogy milyen

kardinális pusztító képességeket birtokol. „Biztonságban van egész
Falka,” mondta Sascha. „Judd és Walker is rajta tartja a szemét a
LaurenHálón, és telepatikus kapcsolat segítségével tudatják velem
abban a pillanatban, amint történik valami.”
„Meg tudod nyugtatni?”
„Igen, egy kicsit. Úgy döntöttünk, hogy ha nagyon rossz lesz a
helyzet, Judd majd megüti egy telepatikus csapással, ami
eszméletvesztést okoz. Nem az a megoldás, amit én választottam
volna, de ez elég önbizalmat ad neki, hogy eljárhasson gond nélkül.”
„Ami azt jelenti, hogy magunk vagyunk.” Vigyorgott a férfi. „Kit
mondta, Sienna találkozik vele és Rinával este, csak zártan, mivel ez
közeli id pont, azt akarom, hogy ellen rizd, hogy a lány
kényelmesen
érzi
magát
vele
az
els
estén.”
„Egy pillanat.” Telepatikusan elég volt egy gyors beszélgetést
Siennával, a lányt sokkal hosszabban tartott elérni. Sienna hallotta a
puszta kapcsolatfelvételt.
El ször egy udvarias mentális kopogás, amikor Sienna válaszolt,
megkérdezte, még mindig rendben van-e Rinaval és Kittel?
Igen. Kit azt mondta, lehet vé a szobája, neki majd megteszi a
kanapé.
Legyél

óvatos.

Szobája

valószínűleg

egy

szeméttelep.

Nem, azt mondta Rina, a srác katonásan ügyes. - Szünet. - Jól
vagyok, Sascha. Elérlek, ha valami történik?
Megértette az
természetesen.

emelked
Most

hanglejtést, Sascha azt
menj,
érezd
jól

mondta,
magad.

Megszakította a kapcsolatot, adott egy csókot Lucas vállára.
„Megbirkózik vele. De úgy érzem, már nyugtalanul várja, hogy

visszatérjen

a

barlangba.”

„Nem hiszem, hogy bármelyikünk tudna ezen változtatni.”
Aggodalom érz dött a hangjában. „Hawke hívott, hogy ellen rizze, a
lány telepedett-e, rábeszéltem, hogy engedje velünk maradni
meghatározhatatlan ideig. Rendszeresen fellátogat majd Tobyhoz és
a többiekhez.”
Ez több volt, mint Sascha gondolni mert volna. „Hogyan?”
„Elmondtam neki az igazat, Siennának jobb itt.” Kifújta a leveg t.
„Tartsd rajta a szemed, cica. A kölyökre egy nehéz út vár.”
Sascha bólintott. „Gondolod...talán?”
„Még a párduc sem tudja a választ.” Megfordult és lenézett a lányra,
világoszöld szeme éjszakai fényre változott.„De tudja, hogy
kényeztetni akarja a párját.”
„Nos, ez csak azért történik, mert szükségem van egy kis
simogatásra,” mormolta Sascha, és azon volt, hogy megcsókolja,
amikor a férfi vadász-csendesen megfeszült, majd ellazult.
„Dorian itt van, megnézem, hogy mit akar.”
„Remélem, nincs semmi baj.” A lány felült, a leped t a melléhez
szorítotva.
Megcsókolta a lány száját, majd Lucas kiszállt, és felhúzott egy
farmert, ami Sascha szerint, pazarlás volt. Mintha hallotta volna a
gondolatot, - ami lehetséges a párzási köteléken keresztül, megfordult, hogy rá vigyorogjon. „Egy perc, és beleharaphatsz a
hátsómba.”
A lány egy párnát vágott hozzá, de a férfi csak nevetett. Visszaesett
az ágyra, a lány rájött, hogy valójában akarja a férfit- nagyon
kétségbeesetten. A vágy köztük Lucassal vad volt és egyre nagyobb,
de külön n tt a múlt héten. Még soha nem volt probléma, Lucas
tudta, hogy megkívánta t, nem volt nehéz dolga, mert érezte az

illatán. De a lány majdnem letépte az ingét egy órával ezel tt.
A férfi szerette ezt. Sascha gyanította, hogy szexmániás lett.
„Sascha.” A férfi hangjának tónusa felülésre sarkalta.
Rá pillantott a válla fölött. „Hol van Dorian?”
„Elment.” Odasétált és leült mellé egy csomaggal a kezében. „Elvitte
Ashayát és Kennant vacsorázjni, beugrott a f hadiszállásra, hogy
felvegyen valamit, és ott volt, amikor ez megérkezett. Nincs feladó
címe, de…”
„De mi?” Nagyot nyelt, közelebb húzodott a meleghez. „Lucas?”
„Nikita illata van rajta.”
Bármit várt volna, csak ezt nem. „Ez nem.”
„Nem veszélyes,” nyugtatta meg. „Tudod Dorian átfutattott minden
diagnosztikai tesztet rajta, amit csak tudott. Veszélytelen. Könyv
lehet, a súly és a méret alapján.”
„Miért küldene az anyám nekem egy könyvet?”
Átadta neki. „Nézzük meg.”
„Én” Az ujjai remegtek, ahogy leszedte a csomagolást. Lucas keze
összezárult felettük.
„Nem tud bántani itt.” Párduc zöld szemekkel vizsgálta a párját.
„Te er sebb vagy, sokkal er sebb, mint valaha is lehet.”
Tudta, hogy az igazság benne volt mindig. Sascha elmegyógyító volt,
a lelkeké. Sascha rettenthetetlen sötétségben járt, rémálomban,
minden ok nélkül, mert nem tudott másokon nem segíteni. Benne
olyan bátorság volt, amivel Nikita Duncan tanácsos soha nem
rendelkezett.

A férfi látta, hogy megfeszíti a vállát, köréfonta a karjait, a megtört
ismer s szerénység egyenl mértékben elragadtatta, és szórakoztatta,
vett egy mély lélegzetet.
„Megtennéd, Mr. Alpha,” kérte a lány.
„Ahogy tetszik, Mrs. Alpha.” Kicsúsztatta egy halálosan éles karmát,
felbontva a fedelet, és résnyire kinyitotta.
„Szörnyen kényelmes, hogy a közelben vagy,” mondta a lány a
legjobb fontoskodó mentál hangján, és a férfi tudta, hogy Sascha,
nyugodt
er vel
és
meleg
szívvel,
visszatért.
Ölel karjaival körülütte, azt mondta: „Azért élek, hogy segítsek,” és
figyelték, ahogy kicsúsztat egy könyvet, a csomag maradványaiból.
„Ennyit a csomagolásról,” mondta, miközben kihámozta rétegenként.
„Biztos
valami
fontos.”
Vagy lehet, hogy Nikita csak játszik az elméjével. A férfi nem akarta
ezt kimondani, tudta, hogy Sascha még sebezhet , amikor az anyja
miatt aggódott. Hogyan tudná ezt megértetni? „Kiscicus,” kezdett
bele.
„Tudom, drágám.” Egy bizonytalan mosollyal. „Tudom. Éltem úgy,
hogy Nikita politikája és az etikája határozta meg az életem.” A
bontogatást befejezve, a lány azon kapta magát, az utolsó réteg finom
szövetet fogja, megragadta a férfi combját és lehámozta a papír
széleit az egyik kezével, hogy feltárja a címet. „A titokzatos P
Megnevezés” olvasta hangosan. „Pszichikusok Ajándékai és
Árnyoldalai.
Alice
Eldridge.”

Mercy kirúgott a lábával, és megpördült, megütötte a célt, a kedvenc
fáját. Rileynak nevezte. Írányítottan rúgdosta az els igazitalálka
helyüket. „felfutott „a fára, és egy hátraszaltóval jött vissza a lábára,
nem billent meg. Bár közeledett a 11:00, de túl ideges volt az

alváshoz. Még a nagyival való beszélgetés sem segített a dühös
fájdalom tovább száguldott az ereiben.
Következ rúgás. „Hülye.” Rúgás. „Férfi.” Rúgás. „Farkas.”
Dühét kiadta, legalábbis egyel re, vett egy mély lélegzetet,
középállásba állt, és elkezdte a harcművészeti rutint, a szokásos
edzés segített neki feldolgozni. Díszítette és megváltoztatta az évek
során, figyelembe véve növekv erejét és rugalmasságát, és Dorian
tanított számos új mozgást is, de az alap rutin, még mindig
tökéletesen működött. Így tartotta meg a lány a tónusait és
hajlékonyságát, ami sokszor el nyösebb volt, mint a nyers er .
Ahogy mozgott, érezte az örömöt. Ez volt az, aki volt. És ez jó érzés.
A lélek tánca. Senkinek sem volt joga, hogy ellopja t le. Még annak
az embernek sem, aki minden n i ösztönét el hozza bel le, és
figyeli. Dühe azzal fenyegetett, hogy kisiklik a ritmusból, de
összeszorította a fogát, és folytatta tovább.
Egyszer, nagyon régen, aggódott volna az értékei miatt - fiatal
tinikorban, úgy, mint a társai, de az azonosulási szándék, nem tartott
sokáig. Hogy lehet ez? Mentora, Juanita katona volt, nagyanyja egy
alfa, és még a nem domináns anyja gerince is tiszta acélból volt. k
mind azt tanították neki, hogy egy er s n nek lenni, egy jó dolog,
amit meg kell rizni.
Kár, hogy Mercynek mennie és vonzódnia kellett a
primitivizmushoz, mint Riley, aki egy kis feleségecskét akart otthon,
egy köténnyel a ruháján és a „Jaj, drágám, hiányoztál, én nem
tehetek
semmit
nélküled”
mosollyal
az
arcán.
„Ha!” Felgyorsította a rutint, remélve, hogy megállítsa záporozó
agysejteket.
Nem volt ilyen szerencséje. Ehelyett elkezdték Riley illatát hozni a
légáramlatok. Ebben az ütemben, mindjárt meglátja t. „Baszd meg!”
Folytatta az edzést, tudva, hogy a férfi figyeli. Semmit sem fogott

vissza, sem sebességet sem er t, megteszi a magáét, hogy
megfélemlítse a férfit.
Hogy megmutassa neki az igazságot, hogy ki a lány.
Riley nekid lt a fának, és nézte az intenzíven mozgó katonát, a férfi
már kiképzett több, mint néhány fiatalt. Figyelte a hibákat, nem azért,
hogy örömmel rájuk mutathasson, hanem azért, mert ez volt a
szokása. Jobb volt figyelmeztetni a harcos a képzésen, mint ha nem
szól, és ez, élet vagy halált jelenthet. Mercy tudta, ugyanígy
vélekedett magában.
A lány végül, egy jó húsz perccel kés bb, már visszavette a
sebességet, és elkezdte végigcsinálni a levezet rutint.
Riley nem szólalt meg, amíg a lány befejezte, és letörölte az
izzadságot az arcáról a törülköz vel, amit el z leg egy faágára
lógatott.
„Úgy mozogsz, mint a folyékony villám,” mondta csendesen. „Még
soha nem láttam semmit, ami ilyen szép lett volna.”
A szája kiszáradt. A fenébe is. A láűny jó volt ésdühös a férfira. És
most. . . „Te egy hadnagy vagy. Láttam sok embert mozogni.”
„Senki olyat, mint te.” Megrázta a fejét. „Ez olyan volt, mintha
táncolnál. Szerettem volna két kardot adni a kezedbe.”
„Meg tudom úgy is csinálni,” mondta a férfinak, vigyorgott és
felvillant az érdekl dés szikrája a szemében. „Egy nap, ha jó
hangulatban leszek, kérj meg és talán játszom neked késekkel.”
„Miért van az az érzésem, hogy ha vér folyik, akkor az az enyém
lenne?” Kérdezte sötét szemekkel, állhatatos tekintettel.
A lány vállat vont, nagyon is tudatában annak, hogy a verejtékt l a
fekete sport melltartó a testére tapad, a szell sen vékony laza fehér
jóganadrág, inkább harisnyának hat. „Nincs fájdalom Rileynak, nincs
móka Mercynek.” A lány még mindig olyan dühös volt rá, de most,

hogy
Mert

ittléte
eljött.

tompította
a
Az
arrogáns

„Könyörtelen vagy,”
(*Mercy=kegyelem)?

mondta.

haragját,
gazember
„Ezért
Elég

reménykedett.
eljött
hozzá.

hívnak

Mercynek
ironikus?”

„Nem.”
„Nem?”kérdezte a férfi nyiltan érdekl d arckifejezéssel.
„Azért kaptam, mert az anyám mindig azt mondogatta, ’Könyörülj
(mercy) meg az idegeimen, baby!’ Mikor egyik bámulatos dolgot
csináltam a másik után” mesélte, de nem volt biztos benne, miért
osztja meg a férfival a gyermekkori emlékeit. „Rámragad.”
„Szegény édesanyád.” Kilépett a férfi az árnyékból. „Milyen
mutatványokkal
húztad
fel?”
„Miért nem meséled el, hogy te milyen mutatványokat csináltál?”
Töpreng pillantást vetett rá. „Sajnálom. Én egy nagyon jó gyerek
voltam.”
A lány tudta, hogy segített felnevelni Brennát és Andrewt, de a szülei
tíz éves koráig életben voltak. „Mi van, jól viselkedtél már hét vagy
nyolc évesen is?”
„Igen.” A férfi olyan intenzíven nézte, hogy az már majdnem fizikai
érinkezés volt.„Anyám azt szokta mondani, hogy én már feln ttnek
születtem.”
„Egyetértesz vele?”
„Vagyok, aki vagyok.”
Ez annyira Rileys választ volt, hogy a lány elmosolyodott. „Azért
fájdalmas lehetett, amikor szeretted volna.” Különösen neki.

„Soha nem mondtam, hogy nem csináltam veszélyes doldogat, amint
feln ttem.”
Okos, okos. A macskának tetszett, hogy okos. „Mit csinálsz itt,
Kincaid?”
„Keresek egy macskát a játszékhoz.”
„Hmm.” A kezét a csíp jére rakta. „Azt hiszem, láttam egy szép
szelíd cirmost valahol.” A válla felett mutatott az ellenkez irányban
a hazától.
„Még mindig dühös vagy, mi?”
„Így is lehet mondani.”
A férfi felemelte a kezét, hogy megdörzsölje a tarkóját, ez egy ideges
gesztus volt… egy embert l, aki úgy tűnik, hogy nem tudja, milyen
szavakat mondjon. „Összezavarsz, Mercy.” Nem kifogást keresett,
hanem elmondta az szinte igazságot. „A veled töltött id felében,
azt sem tudom, hogy mit csináljak veled.”
„Új tapasztalat?” Kérdezte a lány, egy fának d lve a férfival
szemben.
„Egy kicsi.” Leejtése a kezét a nyakáról, becsúsztatta mindkét kezét a
zsebébe. „Ami azt illeti, inkább sok.”
„Nagytesó és a hadnagy,” mondta. „Mindkét pozíciód megköveteli,
hogy te írányíts.”
„Ez a természetemb l jön.”
De megharcolt a helyzetével a családban, és a Falkában. „Próbáltad
már elengedni a gyepl t?”
„Nem.”

Ott volt megint, puszta tisztességessége gyomron ütötte a lányt
minden alkalommal. „Soha sem?”
„Nem emlékszem.” Ahogy beszívta a leveg t fájdalmasan hangzott.
„Hawke néha képes helyre rakni, mint amikor Juddot darabokra
akartam tépni, miután róla és Brennáról el ször volt szó, de még
soha sem hódoltam be az életemben.” Szünetet tartott. „Ez az, amit
akarsz?”

37. Fejezet
„Mi van?” Pislogott. „Alázatosságot? T led?” Az ötlet annyira
rendkívüli volt, hogy a szája tátva maradt. „Mit gondolsz?”
„Hát ez az – nem tudom.” Úgy hangzott, mintha a fogát húznák.
„Hagyd abba Riley.” A kényelmetlensége aranyos volt, de nem ez volt
az, amit a lány akart. „Tudod a választ.”
Ett l Riley kivillantotta fogait. Mercy érezte az agressziót a
leveg ben, bár Riley ezt lenyűgöz en csinálta – és irritálóan –
bezárva tartva acélrácsok mögé.
„Azt gondolom, hogy te megrágnál” mondta, „és kiköpnél egy
alázatosat. És azt gondolom, hogy elég okos vagy, hogy tudd, hogy ez
nem tenne boldoggá.”
„Ezt tesz okosabbá nálad.” A visszavágás a macska karmai voltak,
még mindig dühös a férfira, amiért megpróbálta olyanná változtatni,
ami nem . Várta, hogy visszajöjjön egy olyan indoklással, amit millió
darabra téphet.
„Igen.” Mondta, kipukkasztva egy nagy, kövér lyukkal a
felháborodása ballonját. „De soha senki nem hívott engem hülyének –
csak forrófejűnek.”
A lány felvonta a szemöldökét, mintha nem vágta volna ki a leveg t
bel le.
„Talán,” mondta, s közben leejtette a kezét az oldalához és közelebb
lépett, „rádöbbentem a hibámra.”
„Valóban?” A lány megrázta a fejét. „Állj meg ott, farkaska.”
A férfi valóban engedelmeskedett. Hmm, gondolta a leopárd, talán
mindezek után megbocsájthatna neki. De ez még nem volt kész tény.
„És pontosan mire,” kérdezte, „döbbentél rá?”

A férfi keresztbefonta a karját.
„Testbeszéd.” Mutatott rá a lány csak egy kicsit vidám mosollyal.
„Nem teszed könnyebbé.” A férfi a karjait továbbra is keresztben
tartotta.
Makacs farkas. „Ha megtenném, az nem én lennék.”
„Igen.” Enyhe mosolyra húzódott a szája, ahogy leejtette a karjait.
Ekkorra már, a macskának benne, elege volt. Nem az volt a vágya,
hogy megalázza a férfit – amit mondott, amit tett, egy nagy lépés volt.
„Szóval, most már elmész, hogy véghez vitted ezt a félig-szar
bocsánatkérést?” Ez egy nagyon szándékos provokáció volt.
„Hívj be, és megmasszírozlak.” Ez egy játékos ajánlat attól a férfit l,
akir l már megtanulta, hogy ritkán játszott. „Megpróbálom a féligszart teljessé tenni.”
„Az már megvolt, legutoljára.” A törülköz t a nyaka köré tette és
megfordult, hogy a házához sétáljon. „Mid van még?”
A férfi mögötte sürgött. „A képességem, hogy észbontó orgazmust
adjak neked.”
„Had gondoljam át.”
is játszott – a férfinak már éreznie kellett,
hogy készen áll. Kezdett arra a pontra jutni, hogy egyszerűen csak
elég a közelében lennie, és feltüzelte a lányt, mióta el ször
beléharapott, hogy csillapítsa az éhségét. „Szórakoztasd magad, amíg
lezuhanyozom.”
„Okay.”
Egy kicsit gyanakvó volt, hogy a lány kész megbocsájtani – Riley
praktikus, koncentrált, becsületes, de semmiképpen sem könnyű eset.
Teljesen egyértelművé tette a lány számára, hogy miért hívjál Falnak

– ez a férfi nem moccant, amíg úgy nem döntött. A halálig harcolna.
Ezért, mindennek ellenére, kedvelte t.
És most, nyilvánvaló volt, hogy a férfi akarta t. Azért jött ide, hogy
elsimítsa a dolgokat kettejük között – és jól tudta, hogy ha könnyebbé
tenné a dolgokat, élne a lehet séggel. Pokolba is, férfi volt, büszke,
domináns férfi. De kész és hajlandó lenne úgy változni, mint az agyag,
csakis ezért nem karmolta össze, mint ahogy eltervezte, ahogy kellett
volna.
De nem tévedt Riley az maradt, aki mindig is volt. Okos, két lábbal a
földön álló, és nagyon, nagyon határozott.
Szóval, amikor megkapott t le mindent szelíden és engedelmesen, a
sz rszálak a karján felálltak a gyanúra. Mégis, úgy tűnt, hogy tényleg
nyugodt, ahogy kivette a sört az öko hűt jéb l és elterült a kanapén.
Úgy döntött, hogy talán megpróbálja a maga módján elbűvölni a lányt
és beédesgetni magát a kegyeibe – nem mintha működne, ha a lány
nem akarná, hogy működjön – besétált a fürd szobába, levetk zött és
belépett a zuhanyzóba.
Az ajtó kinyílt egy perc múlva és Riley állt ott sörrel a kezében.
Vörös nedves szálak tapadtak az arcára, a lány rábámult. „Nem
emlékszem, hogy behívtalak volna.”
„Azt mondtad szórakoztassam magam, miközben zuhanyozol.”
Lassan, lassan, édesen lassan elmosolyodott.
Azt mondta megvagy.
És Mercy rájött, hogy mikor egy férfi, aki ritkán játszott, egy n vel
megtette, pokolba is, jobb volt, mint bármilyen kifinomult báj a
földön. Szipákolt, mintha nem lenne teljesen elragadtatva, hátat
fordított neki és beszappanozta a haját. Érezte, ahogy a férfi tekintete
végigsiklik a testén.

Leöblítette a haját, érezte, ahogy végigsimítja a hátát, rásimulva a
b rére. Riley izgalma köré tekeredett, élénken, er sen… ismer sen. A
teste reagált rá, visszhangozta és er sítette az erotikusan egyesült az
illatot. Ez az öröm egy másik szintje volt, puha, láthatatlan tenger, ami
cirógatta és kísértette.
„Fordulj meg.” Ez egy rekedt kérés volt.
Hátrapillantott a válla felett, hogy a szemébe nézzen. „Rendben.”
Nem zavartatta magát azzal, hogy elrejtse meglep dését és
elismerését, amikor megmutatta neki, amit akart. Azok a sötét
csokoládé szemek átmentek a farkaséba – kábító borostyán tele
forrósággal. „Szép,” suttogta a lány, újra teljesen lebilincselve.
Nem úgy tűnt, hogy hallotta, a szeme követte a lassú mozdulatot,
ahogy a kezével a bolyhos szivacsot használta, hogy behabozza magát
szibarack illatú szappannal. Csak mert rszem volt, nem jelentette
azt, hogy nem volt nagyon is n ies. A férfi szeme követte minden
mozdulatát, ahogy a szivaccsal végigsimított lefelé a nyakán, a melle
fölött, egészen a mellbimbójáig.
A sörösüveg elfeledetten lógott a kezében, a merevedése olyan
keményen nyomult a farmerjának, amit l meg akarta nyalni az ajkát.
De folytatta tovább a lassú, csábító showt. Mert – és eltekintve attól a
tényt l, hogy a férfi úgy viselkedett, mint egy seggfej, de aztán
felbukkant, hogy csillapítsa a dühét – ez Riley köre volt. Elképeszt en
nagylelkű szeret volt. Tudta, ha kimenne hozzá és erotikus kérést
suttogna a fülébe, a férfi megadná neki pontosan azt, amit szeretne.
Természetesen, a nagylelkűsége megengedte neki, hogy kezében tartsa
az ellen rzést.
Mercy nem tervezte, hogy hagyja megtörténni ma este. Mert, ha
csinálják – és úgy tűnik fogják – akkor együtt fogják csinálni.
Végigsimított a szivaccsal a hasán, széttárta a lábát csupán egy
kicsit… és bemártotta közé.

A férfi kifújta a leveg t, valami fordult a leveg ben, és letette az
üveget a földre, miel tt a kezét a pólója aljára helyezte.
A szeme összeszűkült, ahogy letépte és közszemlére tette a mellkasát.
„Új zúzódásaid vannak.”
„Meg fognak gyógyulni. Harcolni akartam.”
gombjához ért.

A keze a farmerja

„Nem mondtam, hogy megérinthetsz.” Mormolta a lány, és nézte,
ahogy kibújik a csizmájából.
„De igen, mondtad.” Letolta a farmerjét. „Tisztán és egyértelműen
érzem.”
Megsimogatta magát a lába között, tisztában léve azzal, hogy a férfi
szeme nem mozdult el a kezér l. „Ah, vége a jó viselkedésnek?”
„Valami olyasmi.” A farmerját és az alsógatyáját félrerúgta és
odasétált tiszta férfias vággyal minden lépésében.
Elvette a szivacsot a kezéb l. „Tedd a kezed a fejed fölé.”
A parancs a hangjában körülötte hullámzott, a középpontja lüktetett.
Mindig is tudta, hogy szüksége van egy er s férfira, ezért nem
aggódott emiatt. Ami az ágyban ment, az az ágyban maradt. Vagy a
zuhany alatt. „Újra meg fogod törni a bizalmamat, Riley?” Nem
lehetnek hibák, nem mosódhatnak el a vonalak.
Találkozott a tekintetük. „Nem szándékosan. Soha nem szándékosan.”
Mély leveg t vett. „De valószínűleg el fogom baszni, amikor a farkas
fog irányítani.”
Most a lányon volt a sor, hogy meglep djön. „Most rögtön ki kellene
rúgnom a zuhanyból.”
„Valószínűleg.” Aztán megcsókolta a lányt. „De nem olyan n nek
tűnsz, aki hagyja magát felbaszni.”

Elmosolyodott. „Nem.” Felemelte a kezét és a feje fölé tette. „Riley,
de csak eddig vagyok hajlandó meghajolni. Nem találkozhatsz velem
félúton, mikor ennek vége lesz.” Nem fenyegetés volt. Nem, ez annál
sokkal fontosabb.
És megértette. „Megpróbálom Mercy. Odaadom mindenem, amim
van.” Egy nyers ígéret volt, a farkas szívéb l, a férfi lelkéb l.
Megteszi, gondolta, és a szíve összeszorult. Megteszi. Mert Riley
tiszteletben tartja az ígéretet, mindenével együtt. És ha nem működik,
ha mind a ketten túl er s akaratúak, túl makacsak, hogy középen
találkozzanak, akkor nem fog megtörténni, mert nem is próbálkoztak.
És az pokolian fog fájni. Tudta. Elfogadta ezt. És úgy döntött tesz egy
próbát. „Mond el Riley,” mondta, köteked en, „mit tennél velem, ha
nem lennének határok?”
Ledobta a szivacsot és az ujjaival helyettesítette. „Megkötözni téged
jó ötletnek tűnik.”
„Tehát, a higgad Riley Kincaidnek perverz titkai vannak?” Együtt
mozgott az ujjaival, élvezte a szorító érzést a testében, puszta örömöt a
férfi arcán. „Van ostorod?”
„Veled, az jól jöhet.”Az ujjait belécsúsztatta.
A lány feljutott a csúcsra.
Csak így.
Vad extázis robbanás söpört végig rajta röviden, szaggatott
hullámzásban és otthagyta kifulladva. Mellkasa emelkedett és süllyedt
egyenetlen ritmusban, felnézett a félig lehunyt szemhéján keresztül.
„Még csak nem is csókoltál meg rendesen. Milyen n nek gondolsz
engem?”
„Olyannak, aki bajt jelent.” De lehajtotta a fejét, adott neki egy olyan
csókot, ami egyenesen a legforróbb álmaiból érkezett, mind a

nyelvével és szex ígéretével. Mikor elváltak, a kezét a csíp jére tette,
hogy felemelje.
„Várj.” Visszatolta a férfit, amíg a víz alá nem ért, lerázta magáról a
kezét és letérdelt.
A férfi keze ökölbe szorult a haján, amikor felnézett a farkas volt,
akivel találkozott a tekintete. Tudta, hogy amikor elment az a macska
volt az orgazmusban, és hagyta nekik, hogy megmaradjanak ezen az
úton. Fogva tartva a tekintetét, a kezét a combjára tette… és a szájába
vette.
A fogása a hajában megfeszült annyira, hogy majdnem fájt, miel tt
elengedte volna, és mindkét kezét tenyérrel lefelé a csempére csapta
maga el tt. „Mercy!”
Mosolyogva végighúzta a nyelvét az erekciója alsó részén és
dorombolt. Elcsábítani Rileyt volt a legcsodálatosabb dolog, amit
valaha is tett. Most kiengedte játszani a macskát, hirtelen
megsimogatta a férfit, a macska megpöccintette a nyelvével, miel tt
mélyen és er sen elkezdte szopni.
A csíp je megrándult. Egyszer. Kétszer. Aztán megdermedt. „Mercy.”
Nem eresztette el a férfit, nem vetette alá magát a parancsnak a
hangtónusában. Ehelyett, végighúzta a körmeit a combjai hátán.
Szitkozódott, de sikerült visszatartania magát. Nem volt hajlandó
elengedni a férfit –addig nem fog Riley kiszállni innen, amíg legalább
egy kicsit meg nem adja magát a lánynak. Ez számított. Nem csak a
szex. Alakváltók voltak – ha fizikailag megbízott benne, akkor végül a
gondolatait és a titkait is rá fogja bízni.
De el ször is, azt akarta, hogy ez a gyönyörű test szétessen. Elvette a
száját róla, felnézett, találkozott a tekintetük… és megnyalta az ajkait.
Megborzongott. És ezúttal, pokolian nem volt rá remény, hogy
visszatartsa.

Jóval elmúlt éjfél, amikor bezuhantak az ágyba. Majdnem elaludt,
mikor Riley megszólalt, „Csak akkor álmodom jót, amikor veled
alszom.”
A nyakába fúrta a fejét, a száját a szívéhez szorította, hogy tudja itt
van vele, hogy figyel. Néhány percig nem mondott semmit, de amikor
megszólalt, a nyílt érzelmek darabokra tépték a lányt.
„Brenna olyan kicsi volt, amikor a szüleink meghaltak. Még nem is
tudott rendesen járni, csak megragadott valamit és reménykedett
benne, hogy nem fog meginogni.”
Mercy elmosolyodott a képen. „Gyermek.”
„Igen.” A hangja egyre rekedtebb. „És az én gyerekem volt. Nem
hinnéd el, hogy milyen birtokló voltam vele és Drewval.”
Az orrát a mellkasához dörzsölte. „Ez az egyetlen dolog, amit nem
nehéz elhinnem.”
„Macska.” Megszorította. „Egy másik család adoptált minket, de az
egész falka vigyázott ránk. Majdnem elkényeztetettek lettünk a sok
figyelemt l, amit kaptunk. De még akkor is, tudtam, hogy Brenna és
Drew az enyémek voltak, hogy vigyázzak rájuk.”
Tudatában annak, hogy mi következik, a kezével végigsimított a
mellkasán és egy másik csókot nyomott a szívére. Az érintés
kiváltságának a leggyengébb fajtája. A macskája kétségbeesetten meg
akarta védeni ezt a farkast, de tudta, hogy az ilyen méregnek ki kel
jönnie, meg kell tisztulnia.
„De,” mondta végül, „amikor kellett nem voltam ott. A dolgok, amiket
az a rohadék tett vele – ” A hangja megtartotta a leírhatatlan fájdalmat
keverve az abszolút dühvel. „Ez elpusztít engem, hogy a lánynak, akit
a kezemben ringattam, amikor még gyerek volt, el kellett szenvednie
azt. Értem kiáltott, de én nem voltam ott. Nem voltam ott.”

„Ott voltál,” mondta Mercy hevesen.
„Az a mentés volt – ”
„Nem arról beszélek.” Felhúzta magát az ágyon, amíg nem feküdtek
szemt l szemben egymással. „Sascha azt mondta, hogy Brenna
akarata olyan volt, mint az acélos láng, olyan er s, olyan gyönyörű.”
Heves büszkeség villant Riley szemében. „Tudom.”
„De Riley,” a tenyerébe fogta az arcát, „mit gondolsz honnan tanulta
ezt az er t, ezt az akaratot? Mit gondolsz ki tanította meg neki, hogy
elég kemény, hogy képes legy zni bármit?”
A megértés villant a tekintetében, de megrázta a fejét. „Mindig én
védtem meg.”
„De nem zártad ketrecbe,” mondta Mercy, tudva, hogy megpróbálta
megtenni a megmentése után. „Miattad lett egy büszke, er s farkas.
Te adtad neki az alapokat Riley.”
Hosszú szünet és a farkas csillogott a szemében. „Át kell gondolnom
ezt.”
Elmosolyodott. „Tedd azt farkas.” Egy része mindig aggódni fog
Brennáért. Ez normális volt. De talán, id vel, már nem fogja kísérteni
a szörnyetegek bűnei. „És ne feledd, Brenna megcsinálta.”
Végigsimított az ujjával az ajkán. „ talán pontosan olyan, mint a
nagy testvére.”
A homlokát az övéhez támasztotta, ami kimondatlanul is a
ragaszkodás jele. A kezével a haját cirógatta és úgy döntött, hogy
ennyi elég volt egy estére. De nem akarta, hogy ilyen komoly
gondolatokkal a fejében aludjon el – mosolyát akarta látni, ami
garantálja, hogy az álmai kellemesek lesznek. „Még mindig tudni
szeretnél a Csajos Bikini versenyr l?”
A csokoládébarna szemek hirtelen éberek lettek. „Pokolba is, igen.”

Olyan közel húzódott hozzá, hogy a lélegzetük keveredett, ahogy
beszéltek. „Szükségtelen mondanom, de ha elismétled valakinek,
akkor a karmaimat a bordáidon fogom élesíteni.”
Egy lassú pillantás. „Nem hagyja el a szobát.”
„Okay.” Mondta, s mély leveg t vett. „Amikor tizenöt éves voltam és
nagyon ostoba, bele voltam esve egy másik macskába.”
„Kibe?”
„Nem fontos. És komolyan mondom,” tette hozzá, hogy
megbizonyosodjon arról, hogy hagyni fogja. „Már akkor er sebb és
gyorsabb voltam, mint a korombéli fiúk. Azt hittem, hogy ez fiú tudja
kezelni – határozottan magabiztosnak tűnt. Kiderült, hogy egy taknyos
orrú fráter volt.”
„El fogod mondani, hogy mit tett?”
„Ha abbahagyod a morgást.”
Meghökkent szünet. „Sajnálom.”
„Nem volt nagydolog,” mondta a korabeli érettségével, bár akkor ez
letarolta. „Adtam neki egy Valentin-napi kártyát – kinyitotta a barátai
el tt és gondoskodott róla, hogy a barátaim és én is a közelben
legyünk. Nevetett miután elolvasta és azt mondta, hogy soha sem
randizna egy másik fiúval.” A sértés úgy terjedt az iskolában, mint
egy futótűz, megtámadva ezzel Mercy kibontakozó n i önbizalmát.
„Megölöm.”
Megcsípte a farkas morgása az ágyában. „Nem szükséges.
Gondoskodtam róla.”
Felcsillant az érdekl dés a szemében.

„Eleinte megalázó volt. „Az anyja vállán sírt, amíg Bas és Dorian
mindketten készek lettek volna gyilkolni. „Aztán dühös lettem. Úgy
döntöttem, hogy megmutatom neki, hogy pontosan mit is szalasztott
el.”
Vidáman felívelt a férfi szája. „Tetszik ez a történet.”
„Tudtam, hogy tetszeni fog.” Felengedett a feszültség a lelkében, hogy
megint nevetni látta. „Ki tudod találni ezt a részt – volt egy Csajos
Bikini verseny azon a nyáron, ami bemutatta az új fürd ruhákat a
tizenéveseknek. Tizenhatnak kellett lenned, hogy jelentkezz és csak
akkor, ha van szül i engedélyed –néhány héttel fiatalabb voltam, de
Dorian betört a számítógépüket és bejuttatott.”
Nem tudta megakadályozni, hogy egy igazán vidám mosoly
szétterjedt az arcán. „Miután nyertem, kinyomtattam azt a posztert,
amin a gy ztes szalagot viselem – és egy igazán apró bikini – és a srác
szekrényére ragasztottam azzal a szöveggel, hogy ’Pöcstelenül
alkalmaznak csak’, szöveggel az alján.”
Riley nevetésben tört ki. „Kibaszottul csodálatos vagy.”
„Köszönöm. Megalapoztam hónapokkal el re Doriannal együtt. És le
is tartóztattak a poszter csíny miatt.” Vigyorgott. „Nem érdekelt. Én
voltam a legdögösebb a kampuszon. És soha nem láttam még olyan
szánalmas arcot, mint azé a fráteré volt – úgy nézett ki, mint aki sírni
akar minden alkalommal, amikor meglátott a nyáron, a parton. És
biztosíthatlak sokat voltam a parton.”
Riley mosolya nem halványult. „Miért nem szereted, ha az emberek
tudnak err l? Szórakozott a macskáddal, gondoskodtál róla, hogy
vegye az üzenetet. Hol van ebben a szégyen?”
„Idióta voltam Riley – hagytam annak a baromnak, hogy befolyásolja
azt, hogy hogyan látom magam. Elvesztettem az érdekl désemet arról,
hogy gyötörjem t, elég gyorsan, miután láttam, hogy milyen gyenge.
Aztán dühös voltam magamra.” Szünet, aztán figyelmeztetés nélkül
gonoszság bukkant fel benne. „Tudod, még mindig beleférek a nyertes

bikinibe… annak
mikroszkopikusba.”

ellenére,

hogy

a

kicsib l

átment

„Most engem gyötörsz.”
Kuncogott, majd megcsókolta a férfit. „Szép álmokat farkas.”

a

38. Fejezet
Az információ keresked rendületlen léptekkel besétált a találkozójára
egy elhagyatott csónakházba egy privát kiköt nél. Talán a másik
férfinak voltak aggodalmai arról, hogy egy ilyen elszigetelt helyen
találkozzanak, aki már bizonyította, hogy képes és hajlandó ölni, de a
keresked egy magas szintű telepata volt. Tudott és már zúzott is
össze emberi elmét, egyetlen összpontosított gondolattal.
És egy információ keresked . Ez a szakmája és az emberek nagyon
is jól fizettek érte. Az ügyfelek csak ritkán akarták megölni az
aranytojást tojó tyúkot. Ha megtették, akkor felfedték a hibáikat.
Emlékezetb l, benyomta a beprogramozott kódot a szerkezetébe,
felhasználva a vezeték nélküli kapcsolatot az otthoni számítógépével,
majd a zsebébe csúsztatta.
Egy utolsó pillantást vetett a sötétbe, a ködbe burkolózott utcára,
kinyitotta a kis oldalsó ajtót, majd besétált.
A golyó keményen megütötte, a falhoz taszítva.
Hitetlenkedve bámult… a mellkasába fúródott egy dárda, megpróbálta
összeszedni a pszichés er forrásait egy halálos robbanáshoz.
Csak a fejébe csúszott jeget találta.
„Fontolják meg a kísérlet sikerét, uraim.” A hang az árnyákból jött.
„Mi még mindannyian életben vagyunk.”
Az információ keresked megragadta a dárdát és kirángatta. „Miért?”
A dárda átdöfte a gerincét, keresztülhatolt az idegrendszerén.
„Tudod a választ – informátor. Sajnálatosan túl sokat tudsz.”
Lépések jöttek az irányába.
Ekkor a fájdalom összetörte a szívét belülr l és minden megállt.

39. Fejezet
Másnap reggel kilenc után, kialvatlanul, de egyébként egy boldog
Mercyként ült szemben Hamiltonnal, a SilverBlade rszemével, akivel
volt egy kis mókája sok, sok hónappal ezel tt. Bámulta, és hirtelen
rájött, hogy egy nagyon jóképű férfi. Okay, már tudta ezt, de csak,
mint az erejéhez és sebességéhez kapcsolódó kiegészít t. De ma,
tényleg látta az arcát – a vésett arcélt, a zamatos napsütötte b rt, ami
egy mediterrán st l származott, az élénk topáz szemet és a
koromfekete hajat.
„Miért nézel úgy engem, mintha egy bogár lennék?” kérdezte, átadva
neki a fájlokat, amiket könnyedén e-mailben is át tudott volna küldeni.
Ez egy hatalmas nagy célzás volt. De a férfi nem játszadozott el, ami
Mercyt gyanakvóvá tette. „Csak rájöttem, hogy milyen gyönyörű
vagy.”
Elvörösödött. Élénkvörös lett. „Az istenit, Mercy!”
„Sajnálom.” Elvigyorgott.
„Nem, te nem.” Megforgatta a szemét és hátrad lt a székében. „Nem
hiszem, hogy falkádban van valaki más is, aki olyan, mint te?”
„Nem, én egy külön faj vagyok.” Rámeredt. „Te dorombolsz egy
n nek?”
„Be fognád?” De a férfi nevetett. „Nem, de nyitva tartom a szememet
– egyre idegesebb vagyok a letelepedéssel kapcsolatban.”
„Ez egy oximoron.” Komolytalan szavak, de az agya összekötötte a
dolgokat. „Visszajöttél megnézni, hátha én vagyok a párod?”
Megvonta a vállát. „Jó kémiánk volt és barátok vagyunk. Rájöttem,
hogy nem árt, ha visszajövök még egy szimatolásra – tudod, hogy
értem, szóval fejezd be az öklendezést – és biztosra megyek. Látom
elkéstem.”

Mercynek támadt egy nagyon rossz el érzete a gyomrában. „És ezt
honnan is tudod?”
„Az illat réteg új, de kétségtelenül ott van. Megjelöltek, bébi.”
Vigyorgott. „A szegény ember tudja, hogy mi vár rá?”
Mercy gyomrában egy hatalmas csomó keletkezett. Nem volt
meglep , hogy Hamilton gyorsabban felismerte a szagát, mint a
falkája. k tudták, hogy mennyi id t töltöttek együtt Rileyval,
valószínűleg azt gondolták, hogy ez egy felszíni kapcsolat. De
lezuhanyozott ma reggel, miután Riley elment, majd bekente magát
egy szépen illatozó testápolóval. És ha Hamilton mégis érzi Rileyt…
Nem kell pánikba esni, mondta magának. A szeret k gyakran hordják
egymás illatát, ami világossá tette, hogy kihez tartoznak – n k és
férfiak egyaránt. „Milyen ez az illat réteg?”
Hamilton vetett rá egy pillantást, majd füttyentett. „Te nem tudod.”
„Válaszolj a kérdésre.”
„Abban a pillanatban felismertem, ahogy besétáltam az ajtón – kaptam
egy nagyon határozott ’ el a kezekkel ’ hangulatot.”
Mercy szitkozódott az orra alatt.
„Ez a násztánc / párzási tánc kezdete.És ezért ülök az asztal ezen
oldalán és nem kísérlek meg semmilyen fizikai érintést.” mondta
Hamilton, felemelve a kezét a leveg be. „Nem vágyom semmiféle
vadászatra valamiféle veszett férfival, aki úgy döntött, hogy
megérintettem a n jét.”
„Senki n je nem vagyok.”
„Még nem egyébként. Én vagyok az els , aki megérezte?”
Bólintott, és megpróbálta újra megtalálni az egyensúlyt, amikor a
világ oldalra billent.

„Mivel falkádból senki sem ostoba,” jegyezte meg, „ez azt jelenti,
hogy a változás még új. Én valószínűleg azért vettem észre, mert már
régóta nem láttalak.”
„És te egyedülálló vagy.”Mondta az összeszorított fogai közül,
felismerve, hogy a táncba még az este el tt beleugrott. Elfogadva a
férfi szavát, hogy megpróbálja soha többé nem bántani, meg azzal
tegnap, hogy megbízott Rileyban úgy, mint el tte soha egyetlen
szeret jében sem. Annál is több… a férfi bízott benne. „Minden férfi,
akivel találkoztam ma reggel már párosodott. Az illat már nem
befolyásolja ket.”
„Szóval, ki a szerencsés fickó?”
„Meg fogom ölni,” mormolta. „Tudta és nem mondta el nekem.” Az
alakváltó férfiak mindig tudták, mikor kezd dik a tánc.
„Ah, Mercy… én sem mondtam volna el neked.”
Érezte, hogy a szeme átmegy a leopárdéba. „Férfiak!”
„Kérlek,” mondta ki lassan. „Nézd, hogy reagáltál. A domináns
n stényeknek nem tetszik az ötlet, hogy lekössék ket. Tehát, ha én
árultam el, mert te valahogy nem vetted észre az illatot, mert meg
akartam gy z dni róla, hogy jók vagyunk, miel tt valóban
belegabalyodom és bármi mást mondanék. Kevés az esélye, hogy úgy
döntesz, hogy nem fogadod el a párzási köteléket.” Felállt és küldött
felé egy színlelt tisztelgést. „Biztos vagy benne, hogy nem ismersz
senki olyat, aki hasonlítana rád?”
Átgondolta. „Indigo.”
„A farkas hadnagy?” Füttyentett. „Bármifajta kapcsolat nélkül. Vajon
randizna egy macskával?”
„ t kérdezd.”
„Fenébe is, ha nem.” Kinyújtotta a kezét Indigó számáért.

Mercy odaadta neki köszönetként, hogy elmondat a tényeket a
násztáncról. Bónuszként dobott neki egy figyelmeztetést. „Ne is
próbálkozz nála semmilyen domináns szarral – megenne reggelire,
majd desszertként kiszívná a vel t a csontjaidból.”
Igazolta Hamilton önbizalmát, hogy úgy vigyorgott, mint akinek most
mondták meg, hogy nyert egy millió dollárt. Hah, gondolta miközben
kisétált. Most csupa móka és kacagás volt, de ha ez komolyra fordul,
valószínűleg pont úgy be fog rülni, mint Riley, hogy távoltartsa
Indigot a bajtól.Nos ez, gondolta Mercy, egy olyan tűzijáték lenne,
amiért fizetne is, hogy tanúja lehessen.
Természetesen Riley belátta a hibáját. Többet tett, felajánlotta, hogy
pillanatra meglássa a szívét, amit
sosem várt volna el. Ez
megsemmisítette a lányt.
Tíz perccel kés bb a férfi újra meglepte. „Meg kell néznünk egy
holttestet.”
Mercy pislogott. „Wow, milyen romantikus.”
„Az infó hozzám jött, mivel én vagyok a felel s a városban a
biztonságért ma reggel. De azt gondoltam jobb, ha benne vagy. Úton
vagyok, hogy felvegyelek.”
„Hozom a készletet, a véd kesztyűt és a többi dolgot.”

Nem tartott sokáig, hogy a testhez érjenek – találkoztak egy csapat
patkánnyal az egyik kevésbé hozzáférhet sarki öbölnél, az információ
a macskák és a farkasok fülébe jutott nem pedig a Végrehajtókéba,
ami azt jelenti, hogy szabad kezet kaptak, legalábbis rövid id n belül.
A test beékel dött a sziklák közé, miután nyilvánvalóan a dagály nem
tudta kimosni. Leparkolták az autót egy nagy fa árnyékába, ketten
együtt elindultak a kissé koszos beköt úton, hogy leellen rizzék. Bár

a tenger jó munkát végzett, érz dött a férfin a megfulladás szaga,
mindketten elkapták a halvány fémes bűzt.
„Mentál,” mondta Mercy, leguggolt a holttest mellett. „Az az osztag,
amir l Sascha és Judd mesélt nekünk, át fogják fésülni a várost, t
keresve.” Minden mentál, aki eltűnt a MentálHálóról minden
magyarázat nélkül, nyomon követték, hogy ellen rizzék a hirtelen
leválás okát.
Riley bólintott. „Abban a pillanatban, hogy a teste a Végrehajtókhoz
kerül, elveszítjük minden reményünket azzal kapcsolatban, hogy
kiderítsük, hogy került ide.”
„Elég a technológiánk, hogy feldolgozzuk ezt,” mondta. „Idehozzuk a
technikusainkat és odaadjuk a játékot.” Semmi más nem volt itt – két
ember talán korcsolyázott a radaron, de a csapat jól látható.
„Én is ezt gondoltam.”
„Különben is, ez lehet szimpla vízbefulladás vagy öngyilkosság.”
Felvette a vékony véd kesztyűt, ellen rizte a holttesten a
bizonyítékot, hogy a férfi hogy halhatott meg, míg Riley fényképezett
egy kicsi, de nagy felbontású kamerával. „A halak már megrágták egy
kicsit és fel van puffadva, de nem látok semmit sem, ami gyilkosságra
utalna. Persze én nem vagyok szakért .”
Az ujjával megérintette a térdét. „Tudsz úgy mintát venni, hogy ne
legyen nyilvánvaló, hogy vettél?”
„Nem probléma – majd ez egyik harapás nyomból veszek.” Vérrel
volt körül rajzolva, miközben beszélt. „Már egy ideje nem csináltam
ilyesmit.”
„Az orvosira emlékeztet?”
Éles pillantást vetett rá. „Az átvilágítás biztos alapos volt.”

„Természetesen.” A szemét körüljártatta a környéken, ahogy beszélt,
hogy biztosra menjen még az eget is vizsgálta. „A sólymok ma
jönnek. Azt akarják, hogy megadjuk nekik az engedélyt, hogy a
falkájukkal a földünkön landoljanak.”
Több mintát vett, gyorsan feljegyezte ket, hogy honnan vette.
„Eltarthat egy ideig.” A WindHaven klán elfoglalt egy területet – ami
határos volt a SnowDancer területével. A kérésük nem volt példa
nélküli. A madár alakváltók, különösen azok a fajok, amelyeknek az a
célja, hogy széltében-hosszában repüljenek, gyakran tárgyaltak ilyen
megállapodásokat – a jogot, hogy kizárólag a kirajzolt területen
repülhetnek.
Ha a WindHaven méltányosan korlátolt leszállási kiváltságokat
akartak, akkor meg kell állapodniuk valamiféle szövetségben, de
el ször a SnowDancer – és a DarkRiver, mint a farkasok f
szövetségese – még ki kell dolgozniuk egy méltó szövetséget. A
gyenge partnerek hihetetlen károkat okozhatnak. Azonban – „Egész
megbízhatónak tűnnek.”
„Majd akkor kitaláljuk, amikor találkozunk velük.” Ránézett a lányra,
ahogy levette a kesztyűjét és egy biológiailag veszélyes zsákba tette,
miel tt rázárta a fed t a teljes készletre. „Kész?”
„Igen. Legalább van bel le elég.” Vágott egy pofát. „Valószínűleg
nem lesz elég, egyetlen valódi válaszra sem.”
„Lehet, hogy szerencsénk lesz a vérvizsgálattal.” Kinyújtotta a kezét a
felszerelésért. Mikor a lány felhúzta a szemöldökét, nem pislogott.
„Er sebb vagyok. Nyeld le.”
A szája tátva maradt, ahogy megfordult, miel tt mondhatott volna
neki valamit, amit már többször is hozzávágott. Megragadva a
lehet séget elvette a felszerelést, átügetett a sziklákon és beindította a
kocsit el tte.
Mivel háttal volt a macskának, aki mögötte sétált fel, elszalasztotta a
mosolyt, amire a lány szája húzódott.

Mercy ellen rizte a mobilját, amikor visszaértek a kocsihoz. A
sólymok elhalasztották, mondta Rileynak. „A találkozót holnaputánra
tették.”
„Biztos valami fontos jött közbe,” mormolta Riley. „Már hónapok óta
dolgoztak azon, hogy elérjék ezt a pontot.”
Egyetértve Mercy törölte az üzenetet. „Arra gondoltam, hogy kaptunk
egy hívást a patkányoktól, egy névtelen tippet a testr l. Nincs értelme
ott hagyni kint megrohadni t. Ki tudja mi van a szervezetében.”
„Találkoznom kell ezekkel a patkányokkal. Teijan nem az, akire
számítottam.”
Mercy megejtette a hívást, miel tt válaszolt neki. „Nem kedvelnek
titeket farkasokat, mint ahogy minket leopárdokat,” mondta, miközben
becsukta a telefonját. „Úgy tűnik, arról vagytok ismertek, hogy
megnyúztok bármely patkányt, akit kiszimatoltok.”
Riley zordan elmosolyodott. „Ez akkor volt, amikor kémkedtek
anélkül, hogy hűséget esküdtek volna bárkinek is. Most értékes
üzlettársak.”
Mercy felhorkant, de a macska érdekesnek találta a logikáját. Amilyen
mozgékony, szüksége volt egy olyan párra, aki képes mentálisan és
fizikailag is egyenl vele. „Visszatérve a testre – nem tudom kitalálni,
hogy ez a fickó, hogy illeszkedik a közelmúltban zajló mentál
gyilkosságok közé. Hallottál bármit is arról, hogy az elkövet t nem
találják?”
„Nem.”
„Én sem. De ez nem olyan, hogy a Végrehajtók küldenek nekünk
jegyzeteket.”
„Mi van a zsaruval?”

„Kivel? Maxel?” Mercy összevonta a szemöldökét. „Visszament New
York-ba.”
„Talán vannak kapcsolatai.”
Mercy bólintott. „Megkérem Clayt, hogy vegye fel vele a kapcsolatot.
De, ha a mentálok úgy döntenek, hogy elhallgattatják, senki sem fog
tudni semmit.” A lány frusztráltan fújta ki a leveg t.
„Mercy.” A hangja annyira visszafogott volt, tele volt érzelemmel.
„Mi az?”
„Kint vagyok a lyukból, amit legutóbb ástam magamnak?”
„Talán.” De nem tudott rajta segíteni – annyira komoly volt.
Keresztülnyúlva elérte t, az ujjai súrolták az állát, gyengédség öntötte
el a lelkét. Így, gondolta, nagyon könnyű volna bántani ezt a férfit és
sosem tudná meg, hogy megtette, mert mindent magába zárt. „Kint
vagy abból a lyukból.”
Megrándult az arca. „Kitaláltad.”
„Mióta gondolod azt, hogy a násztánc/párzási tánc elkerüli a
figyelmemet?” Összefonta a karját, bár csak simogatni akarta a férfit.
„Megbeszélhetjük ezt kés bb?”
„Hmm.” Rápillantott a felszerelésre, amit a férfi a hátsó ülésre tett.
„Miután letettük a mintákat.”
„Az egyik emberem felviszi a Sierra Techbe. Jó lesz így?”
Mercy bólintott. A legismertebb R&D cég kereskedelmi volt, de kis
részleget állítottak fel kutatásokra, hogy a falka tudja a szükséges
dolgokat. Mivel a DarkRiver és a SnowDancer fizeti részben a saját
forrásaikból, a kisebbségi részvényeseket ez nem zavarta. És mindkét
falkának volt helye, ahol hatékonyan tudják végezni a munkájukat.

„Felhívom Ashayát és elmondom neki a mintákat. Valószínűleg
szeretné irányítani a munkát.”
Ahogy befejezte a beszélgetést az O-mentállal, eszébe jutott valami
más. „Sikerült beszélned Nash-el?”
„Igen, de nem osztja meg a részleteket a kutatásáról a kommunikációs
kapcsolaton keresztül.” válaszolta Ashaya. „Sajnálom – tudom, hogy
többre
van
szükséged,
hogy
értékeld
a
védelmi
szükségleteit/igényeit.”
„Nem a te hibád.” Hátrad lt az ülésen. „Lássuk csak, lehet, hogy
össze tudok hozni egy szemt l szembeni találkozót. Talán úgy lesz
valami.”
„Sok sikert.”

A Hálóelme eljött Faith hívására, a lány az irodában ült, amit Vaugh
tákolt neki össze – egy irodát, amit Faith abszolút imádott, mert olyan
vad volt, mint a férfi, aki a párja. Az egyik üres barlangban
helyezkedett el, amit a lenyűgöz f barlangból alakított ki és tette
Vaugh az otthonukká. A falakon ásványi anyagok csillogtak, a fényük
eljutott a falak mentél vékony csöveken keresztül az egész házba.
Ezek a csövek mind a h t és fényt környezetbarát módon
működtették, beburkolva a jó melegbe.
Ez, gondolta, csak egy része volt annak, amit hozzáadott a totális
biztonság érzéséhez. Senki sem merészel hozzá érni most, hogy
Vaugh-hoz tartozott, jó volt úgy dolgozni, hogy nem kellett aggódnia
egyáltalán – az út az
és Vaugh otthonához mindenfajta módon
álcázva volt, amit csak el lehet képzelni és a legtöbb ember nem is
fogja soha megtudni.

Visszafeküdt kedvenc karosszékébe, végig ment azon listán, amit
kértek t le, hogy jelezzen el re. Soha nem csinált üzleti el rejelzést
egyedül, természetesen. Mindig meg volt a lehet sége a Cassandra
Spirálnak, a legf bb mentális örvénynek, ami elpusztíthatja a lányt - a
párosodási kötelék korlátozta a veszélyt, de sem , sem Vaugh nem
akart kockáztatni. Nem, amikor már annyira érzékeny volt a sötét
víziókra, ami figyelmeztetés nélkül tört be az elméjébe.
De még ott is, gondolta büszkén, megtanulta használni a párzási
köteléket, hogy lehorgonyozza magát vele, így a rémálmok nem
vették át az irányítást. Összehasonlításképpen, ez – játszott a listával,
beindítja az agyát – teljesen biztonságos volt.
Már harmadszor futotta át a listát, amikor a Hálóelme kopogott. Nem
látta igazán – eddig még soha nem volt rá képes. Egyszerűen tudta,
hogy ott van, a hatalmas, végtelen jelenlét, ami egyszerre volt
id s/kortalan és gyermek. Ma egy csokor rózsát kapott, ami az
elméjében azt jelentette, hogy hello, és felnevetett.
A beszélgetés a Hálóelmével nehéz volt – úgy tűnt,hogy jobban érti a
képeket, mint a szavakat, és mégis volt a MentálHáló könyvtárosa,
kapaszkodik és rendezi a milliárdnyi szavakat, amik áthaladnak a
MentálHálón. És mégis, egy él tudat volt, ami megváltoztatta a
Hálót. Most a rózsákat követte a képek áradata, amiket Faith alig
tudott feldolgozni.
Er szak. Vér. Öngyilkosság. Újra és újra.
A kezét mutatta a Hálóelmének, tenyérrel kifelé, ami az általuk ismert
lassítsjel. Engedelmeskedett, bár a lassú verzió is szinte még gyors
volt az agyának, hogy feldolgozza. De jobb volt, mint korábban.
Elkapta a képek lavináját, félretette, hogy majd kés bb átvizsgálhassa,
érzékelte a Hálóelme szorongását. Aggódott, küldött egy képet egy
n r l, akit körülvett a sötétség.
A Sötételme.

Ez a Hálóelme másik fele volt, horrorból, fájdalomból, gonoszságból
alakult ki, mindabból, amit l a mentálok Elcsendesedtek. Faith
fájdalmasan tapasztalta meg, hogy a Sötételme néma volt – de talált
módot arra, hogy hallassa magát, azon mentálok törékeny elméjén
keresztül adta ki dühét, akik hajlamosak voltak az er szakos
cselekedetekre, akik hajlottak a sötétség felé.
Most megkérdezte a Hálóelmét l, hogy a másik áll-e az er szakos
hullám mögött.
A válasz egy pillanattal kés bb jött.
A képe, amit küldött visszajött hozzá, de a Sötételme nem volt benne.
Tehát ez nem a Sötételme próbál meg beszélni akármilyen korlátozott,
megkínzott módon, ahogyan tudott. De aztán a Hálóelme küldött neki
egy másik képet – a MentálHáló, sötét indák kúsznak át rajta. Kivéve,
hogy ez a sötétség nem volt normális, nem volt egészséges. Rothadó
volt olyan módon, amit Faith nem tudott megmagyarázni – csak érezte
a lelke mélyén.
Egy kép, amin ezer könnycsepp beborította a MentálHálót.
A MentálHáló haldoklott, gondolta Faith, és a Hálóelme a MentálHáló
része volt. A szíve kalapált. Ez egy üzenet is hordozott – a Sötételme
talán nem vezeti ezeket a cselekedeteket, de hatással van a finoman
sérült egyénekre. Ugyanakkor, nagy kísértés volt úgy gondolni a
Sötételmére, mint gonoszra, Faith tudta, hogy téved. Ez is egy él
tudat volt, és a felel sség az rületére a Csendességben van.
Küldött a Hálóelmének egy képet kitárt karral, felajánlja a segítséget.
A válasz egy földgömb volt, de a földgömbön színek árnyékaként
Hálón – fehér csillagok fekete bársony háttérrel. A földgömb körül
fényl pajzs volt, amely taszította a segít kezét.
A Háló még nem volt kész a segítségre.

De voltak repedések a pajzson. Megérintette az ujjával az egyik
pajzsot és tudta, hogy az Judd volt. A mellette lév Walker. És nem
messze t lük Sascha. Annyi finom, finom repedések. A leginkább
elszigetelt, a legújabb… nem, ez volt a legels , de rejtve maradt,
mélyen elrejtve. Férfi volt, er s, annyira er s. Amikor ez a szellem…
„Oh,” suttogta, mikor rájött, hogy ki volt az, akit megérintett. „A
Szellem.” Amikor a leghírhedtebb lázadó a Hálón megtöri a
Csendességét, akkor a pajzs valóban és igazán összetörik.
Amit a Hálóelme nem tudott elmondani neki, és a jöv belátó
képessége is zátonyra futott, hogy láshassa, hogy a MentálHáló vagy
túléli… vagy megfullad.

40.fejezet

„Kés van.”
Riley kíváncsian körülnézett Mercy irodájában. Elegáns, de volt egy
meghatározhatatlan hangulata, ami vitathatatlanul a lány volt.
„Honnan szerezted ezt?” A feltűn falra mutatott, ami az íróasztala
mögött volt.
Meglepetésére nem lökte el t. „Peruból. Elmentem barangolni délre,
miután úgy döntöttem, hogy az orvosi nem nekem való.” Melléállt és
elmosolyodott. „Ez pokoli vicces volt. Egy ideig a nagymamám
falkájával lógtam együtt – még a Karneválra is a leopárdformámban
mentem.”
Látta t a vad színű Rio de Janeiro -ban. „Eduardoval és Joaquinnal?”
Nevetett a hangsúlyán. „Nem, k is épp akkor barangoltak.”
„Miért az orvosit választottad?”
„Tudod, hogy mi duplázzunk – beszéltem Tammyval és úgy
döntöttünk, hogy jó lenne, ha valaki más is képzett orvos lenne. De
nem illett hozzám.” Vállat vont. „Szóval kivettem egy kis szabadid t,
visszamentem és kommunikációs szakon végeztem. Sokkal jobban
illett hozzám.”
Riley bólintott. „Én nem tanultam tovább a középiskola után.”
Mercy meglepte, hogy egy csipetnyi habozást hallott a hangjában.
„Riley, te már örök id k óta a falkának dolgozol. Szakmai gyakorlatot
végeztél – lefogadom, hogy az a fajta srác vagy, aki mindenhez ért.”
Megajándékozta t egy lassú mosollyal, amit l megdobbant a szíve.
Ah, a fenébe. Nemsokára ez a farkas nélkülözhetetlenné válik a
boldogságában. És a leopárd egyaránt vágyott és tartott ett l.

„Azt hiszem,” mondta a férfi, „szeretném, ha az egyik évben elvinnél
a Karneválra.”
Ez volt az utolsó dolog, amire számított, hogy a férfi mondani fog, de
sikerült neki megolvasztani a szívét. Mert vele Riley hajlandó volt
játszani. „Te nem barangoltál, ugye?”
Vállat vont. „Én választottam ezt – a falka nem bánta volna, ha
elmegyek egy kicsit. De nem tudtam.”
Ez nem
volt, gondolta Mercy. A ragadozók védelmezésének
szükségességét le kell küzdeniük azzal, hogy szabadon barangolnak.
„El foglak vinni a Karneválra,” mondta, megállt el tte, kezét
megtámasztotta az asztalon, „ha abbahagyod a téma kerülgetését, ami
miatt itt vagyunk.”
A kezét a hajába túrta, és amikor megint ránézett, minden
sebezhet sége eltűnt, helyébe acélos elszántság került. „Megtartalak.”
Mercy pislogott, a leopárd annyira meglep dött, hogy nem tudta, hogy
vicsorogjon vagy bámuljon. „Ezt nem nekem kellene eldöntenem?”
Mindig a n k az utolsók, akik döntenek a párzási táncban.
Közelebb lépett, minden ízében SnowDancer hadnagy. „A párom
vagy. Vége a sztorinak.”
A lány felvonta a szemöldökét. „Nem diktálhatod ezt csak így.”
„Mercy, a násztáncban vagyunk – csak körülötted lenni, már az
rületbe kergeti a farkasomat.” A hangja tele frusztrációval, olyat tett,
amit soha sem várt volna a higgadt Riley Kincaidt l, miel tt
megmutatta neki a vad kreatív oldalát. Hevesen el relépett, egyik
karjával átölelte a nyakát, a hüvelykujját a szabad kezén az állára tette
és a szája nyitva volt, miel tt rájött volna, hogy mire készül.
A csók hosszú volt, mély, lélegzetelállítóan érzéki.
És a tartása sajátosan széls séges volt.

Ez, el kellett ismernie, valami csodálatos, hogy ilyan finoman csókolja
az egyetlen férfi, aki játszani mert a macskájával, azért, hogy
megnyerje t.
Megharapta az alsó ajkát.
A lány szeme felpattant. „A csók jobb.”
„Nem.” Megcsípte t újra. Mohón. Szexin. „Annyira kibaszottul
meg rjítesz, meg akarlak jelölni mindenhol. Így mindenki tudná, hogy
az enyém vagy.”
A leopárd morgott a torkán keresztül. „Nem a tiéd.”
volt, ugyanolyan ragadozó, mint a férfi.

saját magáé

„Majd meglátjuk.” Ezúttal, lehajtotta a fejét… és megharapta a
nyakát, majd megszívta, amit l felnyögött és a kezét a hajába fúrta,
visszahúzva t.
„Hagyd abba.”
Ahelyett, hogy engedelmeskedett volna felnyúlt, hogy megszorítsa a
mellét a pólóján keresztül, mintha minden joga meg lenne ahhoz, hogy
a saját irodájában simogassa a lányt. És talán, ahogy lepillantva látta a
nagy, napbarnított kezet a testén az elmezsibbasztóan erotikus volt,
de… „Oh.” Abbahagyta a nyaka harapdálását és most megharapta a
fülét.
Mercy megdöbbent a felfedezésen, hogy a fülcimpája is tökéletesen
érzékeny. „Megint,” parancsolta, egyik kezével a hajában, a másikkal
a vállán.
„Nem.” Felemelte a csillogó szemét. „Nem kaphatod meg, amit
akarsz, amíg meg nem adod, amit én akarok.”
A lány szeme összeszűkült. „Ne játszadozz egy macskával.”

„Kivel mással kellene játszanom?” Megszorította a mellét, egy csókot
nyomott a szétnyílt ajkára. „Játssz velem.”
Ez egy felhívás volt, amir l tudta, hogy megnyugtatja a macskát, egy
kicsit pihenteti t, talán még arra is ráveszi, hogy kötekedjen vele. De
el bb – „Azt mondtad, hogy megpróbálod tegnap este. Elfogadod ezt,
minket, elismersz a párzási tánc miatt?”
„Nem,” a keze még mindig a nyaka körül volt, az ujjai birtokló
mozdulattal simogatták. „Ez nem arról szól, hogy van egy párom.”
„Akkor mir l szól?” Eltolta a kezét a mellér l és felállt. A szabad
kezét azonnal a fenekére tette. Tolakodó. De így szerette t.
A férfi lehajolt, farkas szemet nézett vele. „Ez arról szól, hogy van egy
párod, aki imád téged.”
Nem tudta, hogy melyikükr l beszél, hogy ez egy ígéret vagy egy
nyilatkozat volt, de tudta, hogy egyetlen n sem tudna ellenállni neki
ebben a pillanatban. „Akkor táncolunk, farkas.” Lassú, csúfondáros
mosollyal felemelte a karját, hogy a nyaka köré tegye, még akkor is,
mikor valami mélyen felsikoltott benne figyelmeztetésként – fenn áll a
veszélye, hogy nem látja a sokkot, amit sosem lesz képes elviselni. De
Mercyt is utolérte a buja éhség, amire a násztánc alatt hallgatott.
„Lássuk utol tudsz-e érni.”
Végighúzta a kezét a lány nyakán, lefelé, hogy aztán a csíp jén
állapodjon meg. „Már megtettem, emlékszel?”
„Új játék.” Csókot nyomott a nyaka bemélyedésébe, oda amit már
annyira megszeretett. Különösen azért, mert mindig nagyot sóhajtott,
amikor megnyalta a nyelvével. Mint most. „Új szabályok.”
„Mondd el a szabályokat.” Nem úgy tűnt, hogy észrevette volna, hogy
vele szemben tartja a fejét.
Hmm, gondolta, Riley nagyon szerette, ha a nyakát csókolgatta. El
fogja vinni a lányt az erd be smárolni. Elmosolyodott, elkezdte

rágcsálni egy széles oszlopban, érezte, hogy a macskája dorombol,
ahogy megborzongott és oldalra döntötte a fejét, hogy jobb
hozzáférést adjon neki a nyakához. „A szabályok,” suttogta, beszívta a
meleg, férfias illatot a tüdejébe, „az, hogy nincsenek szabályok.”
Megdermedt egy pillanatra, majd felnyögött. „Elmegyógyintézetbe
fogsz juttatni engem.”
Mosolygott. „Ez a lényeg.” Riley szerette a szabályokat.
nem.
Lássuk a farkas tud e engedni az el vigyázatosságából eléggé, hogy
gyötörje a macskát.

Sascha az otthoni irodájában ült – az erkélyen kívül a sziklafészeknél
– és azt a könyvet bámulva, amit az anyja küldött neki. Reménykedett
a figyelemelterelésben, hogy ne kelljen kinyitnia az oldalakat, nem
akarta figyelembe vennie, hogy miért tette ezt Nikita, hogy ez egy
csapda vagy egy béke ajánlat volt.
Végszóra, a kommunikációs panel csipogott. Megkönnyebbülés áradt
végig rajta, mint egy felh szakadás, válaszolt a kézibeszél t
használva, amit az erkélyen helyezkedett el. „Sascha beszél.”
„Sascha, Nicki vagyok.”
„Szia cica.” Elkapta a pillantását a könyvr l és a fákat kezdte bámulni.
„Mi az?” Nicki csak tizennyolc éves volt, de nemrég lett tanonc a
falka történészénél, Keelynál. miután nyilvánvalóvá vált, hogy erre
született.
„Keely megkért, hogy végezzek némi kutatást –azt mondta, hogy
Alice Eldridge érdekel téged.”
Az élénkség érzése leeresztett. „Máris találtál valamit?”

„Szuper szerencsém volt az els személlyel, akivel beszéltem – valaki
Keely kapcsolatai közül.” Zizegés hangját hallotta, mintha papírokat
rendezne. „Bocsi,” mondta Niki. „Soha nem számítottam arra, hogy
ilyem hamar lesz nálam valami, ami ennyire klassz – ez izgalmas.”
Sascha mormogott valamit egyetértésként és várt.
„Oké, szóval az van, hogy Alice Eldridge doktori (Ph. D.) hallgató
volt, aki tanulmányozta a különböz mentálokat 1968 körül.”
Ezerkilencszázhatvannyolc – egy évvel korábban, amikor az
Elcsendesedés el ször ütötte fel a fejét. „Megkapta az engedélyt?”
„Igen, úgy néz ki az infó alapján, amit levadásztam. Minden dolog
róla mélyen el lett temetve – a legtöbbet, amit kaptam egy ritka
könyvekkel keresked fickótól kaptam, aki összeesküvés-elméleteket
gyárt, miután ma reggel felbukkantam nála személyesen és
meggy ztem t arról, hogy nem vagyok mentál. Igazából meg kellett
mutatnom neki a karmaimat, ha el tudod ezt hinni.”
„Tétova volt?”
„Oh, igen és miután elmondta Eldridge mögötti történetet,
megértettem miért.” Mélyet lélegzett. „Oké, szóval úgy tűnik, hogy a
tanulmánya felében Alice Eldridge úgy döntött, hogy csak a Pmentálokra fókuszál és az eredményei alapján úttörés volt, a legjobb
munka, amit a P-mentáloktól valaha csináltak.”
„Ismert volt a munkája?”
„A tudományos/akadémiai körökben igen. Az eredeti 1972-ben
nyomtatott példányszám – az egyetemi nyomdán keresztül – kevés
volt, körülbelül kétezer, de az a hír járta, hogy megkeresett egy
nagyobb kiadót. Az stílusa látszólag jó volt a nyilvános piacon.”
Niki szünetet tartott, hogy leveg t vegyen. „Sajnos, Alice Eldridge
meghalt egy hegymászó-balesetben 1975-ben, és a megegyezésre soha
nem került sorra.”

A hideg futott végig Sascha hátán. Olyan közel a teljes Elcsendesedés
végrehajtásához, tényleg baleset volt? „Miért nincs róla említés az
interneten?”
„Ez a dolog – a ritka könyves fickó azt mondta nekem, hogy a
munkája elpusztult egy hatalmas tisztogatás során, mintegy száz évvel
ezel tt.”
Sascha keze ökölbeszorult. Az Elcsendesedést teljes mértékben
elfogadták 1979-ben, száz és egy évvel ezel tt. És ez volt az, amikor a
P-mentálok teherré váltak… így aztán ket eltemették, megtörték,
kitörölték. Valahogy megtalálta a hangját, hogy megszólaljon.
„Nagyszerű munka, Nicki.”
„Valójában,” javította ki magát Nicki, „ez nem egy könyv volt, hanem
egy kézirat. Úgy tűnik, hogy Eldridge elkezdett egy kutatást egy
másik mentál csoport körül, miután befejezte a disszertációját.”
Sascha a homlokát ráncolta. „Ha ez egy kézirat volt, hogyan találtad
meg?”
„Nos, ez egy Szent Grál az Eldridge tudósok körében.” Mondta a lány.
„A n , akivel beszéltem –miután a ritka könyvekkel keresked
bemutatott minket – mondta nekem, hogy Eldridge nyíltan dolgozott
egy új projekten miel tt meghalt. Helene – a forrásom – mondta, hogy
van erre utalás a P-mentál könyvben.”
Sascha feljegyezte a mentális noteszében, hogy tartsa rajta a szemét.
„Tovább.”
„Az a helyzet, hogy a halála után senki sem talált semmilyen
támpontot erre a munkájára sem az irodájában sem az otthonában.
Olyan volt, mintha semmit sem csinált volna évekig.” Nicki egy
különös dallamot dúdolgatott. „Furcsa, mi?”
„Nagyon.” Mondta Sascha, de másik szemszögb l is látta. „Az
összeesküvés-elméletesek szerint valaki megszabadult a munkájától.”

„Bingo. Annak ellenére, hogy nem tudták mi volt az a munka.”
Szünet. „Úgy értem, azt hitték tudják – Helene szerint, a munkáját
átörökítette a családja Eldridge egy kollégájának – de fogalmuk sem
volt róla, hogy mit jelenthetett.”
„Adtak bármilyen támpontot arról, hogy szerintük min dolgozhatott?”
„Igen. Helene azt mondta, hogy egy hosszú távú projektet csinált az
X-mentálokról.” Nicki ismét elhallgatott. „Te tudod, hogy mi az X
jelentése?”
Sascha nyelt egyet és kitért a kérdés el l. „Fantasztikus munkát
végeztél Nicki. El fogom mondani Keelynek.”
Nicki csapott egy kis zajt az örömében. Felnevetett, Sascha azon volt,
hogy elbúcsúzzon, amikor Nicki megszólalt. „Oh, várj Sascha,
majdnem elfelejtettem – egy példány Eldridge könyvéb l több mint
ötszáz-ezer dollárba kerül, ennyire ritka. Bármi, ami megmaradt privát
magángyűjteményben van.”
„Köszönöm, Nicki.” Kilélegzett, letette a kagylót és több percen
keresztül csak ült ott. Ötszáz-ezer dollár? Édes Istenem. Nem mintha
Nikita nem engedhette volna meg magának – ez az összeg semmi volt
neki – de akkor is…
Újra a könyvre meredt, tudván, hogy az biztosítja a válaszokat, amiket
keres. Megszabadult az Elcsendesedés rabságától, a pszichikus ereje
is formálódik, növekszik, fejl dik. Amit nem tudott az az, hogy mivé
is növi ki magát.
A keze kinyúlt érte. Majd visszahúzta. „Gyáva vagyok?” Kérdezte
hangosan, majd megrázta a fejét. „Nem, óvatos vagyok.” Felvette,
visszavitte a házba – biztonságos helyen tárolta a környezetbarát
tűzhely alatt.
A kérdései és a kíváncsisága ellenére, még nem volt kész arra, hogy
szembenézzen az anyja ajándékával. Nikita egy pillantás nélkül

mell zné t. Id be telik, míg bármi mást lát benne, amikor ránéz, mint
elutasítást.

Riley elindult Mercy irodájából egy mély helyesség érzésével a
hasában. Elfogadta a párzási táncot. nem állt szándékában hagyni
elszökni t a párzás el l, nem számít mit kellett tennie.
Besétált a mélygarázsba, felvonta a szemöldökét, amikor meglátta a
magas, vörös hajú férfit, aki a négykerék-meghajtású járművére
támaszkodott. „Bastien.”
„Riley.”
„Hol vannak a testvéreid?”
Bastien elmosolyodott, de nem barátságossan. „Hamarosan itt lesznek.
Szóval, mib l gondolod, hogy van bármilyen jogod megérinteni a
n véremet?”
„ adta meg nekem ezt a jogot.” Szemrebbenés nélkül állta a ragyogó
zöld tekintetet. Fizikai harcban tudta, hogy nyerne. De ez nem a
fizikairól szólt. Ez valami sokkal fontosabb volt – Mercy szerette a
családját. Nem fogja elbaszni a kapcsolatukat azzal, hogy megveri a
bátyját. „Úgy tűnik nekem, hogy olyan n , aki tudja, hogy mit akar.”
„ akkor is a n vérem.” Bastien kiegyenesedett. „És te farkas vagy.”
A sz rszálak Riley tarkóján felálltak, ahogy egy másik férfi belépett a
garázsba. Id sebb volt, a haja enyhén szes volt. „Nem számítottam
az apádra.”
„Amikor megérintetted az kicsi lányát?” Bastien felhorkant. „Szia,
apa. Itt öljük meg vagy kivisszük az erd be?”

Michael Smith összefonta a karját és szúrós szemmel Rileyra
fókuszált. „Bántani fogod a lányomat?”
„Nem, uram.”
„A nagyanyja szerint, te máris összetörted az én Mercym szívét.”
Riley gyomra összeszorult, nem a szavaktól, hanem az emlékt l, hogy
hogyan bántotta meg t. „
nem olyan törékeny.” Hirtelen
rokonszenvet érzett Juddal. Riley és Drew pokollá tette az életét,
amikor el ször kezdte el látogatni Brennát.
„Nem, kurvára nem az.” Bastien elvigyorodott, amikor Sage és Grey
beléptek, az amúgy gyanúsan üres garázsba. Riley most körül volt
véve a Smith férfiakkal. Nem tett semmilyen agresszív mozdulatot a
két fiatalabb felé, bár k benyomultak a terébe. Kölykök, k csak
kölykök. Bastien veszélyes lehet, de itt most Michael Smith volt az,
aki igazán számított.
Most az id sebb férfi közelebb lépett. „Megvert már valaha a
harcban?”
„Majdnem.” És jól tudta, hogyha valaha is a lány utána jön gyilkos
szándékkal, akkor lehet, hogy a végén nem a férfi lenne a gy ztes – a
ragadozó alakváltó n k kérlelhetetlen vadászok voltak, ha úgy
döntöttek vért ontanak.
„Hogy nyelted le?”
Riley megértette, hogy ez volt a legfontosabb kérdés az egészben.
Nem tudott hazudni. Nem is tette. „Mint a smirglit.”
Michael pislogott, mintha meglep d t volna. „Akkor miért vagy
vele?”
Állta a férfi tekintetét, hagyta, hogy a sajátját kitöltse a farkas nyers
dühe. „Tudod, hogy miért. És azt is tudod, hogy nem fogok elsétálni.”

41. fejezet

Két órával Riley távozása után, Mercy felkereste és beszélt Teijannal.
A patkány alfa láthatóan frusztráltnak tűnt, az általában GQ –stílusban
viselt haja szélfújta kócosan állt, a fekete inge ráncosan. „Tudom,
hogy történik valami, de a fenébeis, jól elrejtétték a nyomokat.”
Mercy elgondolkodott. „Az emberek megtanulták, hogy hogyan
legyenek láthatatlanok. És ezek a srácok széls séges módon értenek
hozzá.”
Ha az Emberi Szövetség meg akarta mutatni az erejét, nyilvánvalóvá
téve, hogy mire képesek, legjobban teljesítve. A lány macskája
hirtelen felfigyelt, megoldást találva a rejtvényre.
Otthagyva Teijant, átszervezte csapatai felosztását, majd keresett egy
privát helyet, hogy felhívhassa Lucast. „Lehet, hogy fel kellene
használnunk Bowent és csapatát? Ismernek minden trükköt, amit az
ex-honfitársai használhatnak.”
Lucas kifújta a leveg t. „Igen.”
„Csak igen?”
„Az alfád vagyok, Mercy” mondta Lucas halk hangon. „Kezdetét vette
a párzási táncod ma reggel.”
A lány vett egy mély leveg t. „Azt mondod nekem, hogy kész vagy
felhasználni Bowent és csapatát, de nem szeretnéd, hogy Riley tudja?”
„Nem gondolkodik racionálisan err l. Ami azt illeti, Dorian sem.”
„De ez Riley, aki miatt aggódsz értem.” A lány fordulóponthoz ért, és
harcolt a késztetés ellen, hogy belerúgjon egy közeli falba. „Én
rszem vagyok, Lucas. A hűségem a DarkRiveré.” Ismét egy riasztás

lobbant a fejében. Ismét nem hallgatott rá, túl dühös volt, hogy
megértse, mit próbált jelezni neki.
„Sosem vontam ezt kétségbe.” Lucas hangja megváltozott, nyíltan
alfáé lett. „De a párzási tánc összezavarja az érzelmeket, nem akarom,
hogy egy kemény helyzetben találd magad.”
„Nem árulom el a dolgokat a párnacsaták alatt,” mondta, csalódott
volt, és fájt, hogy az alfája ilyen kevésre tartja. „Meg tudom tartani a
falka titkokat.”
„Tudom, hogy megtudod.” Ezúttal, a párduc volt a hangjában. „A
francba. Sajnálom, Merce. Sosem feltételeztem, hogy, ezzel a
megjegyzéssel megkérd jelezem a hűséged a falkához.”
A macskát még mindig zavarta a csapás, ami a semmib l jött, de nem
kételkedett az alfában. Lucas nem hazudott az rszemeinek, nem
számít, ha az igazság egy keserű pirula volt, amit le kellett nyelni. „Na
és?” Kérdezte a lány és kiengedte az ökölbe szorított kezét.
„Leellen riztük Bowent és csapatát, mindent, amit találtunk
alátámasztja a történetüket. Most kiadtam nekik, hogy dolgozzanak az
új szövetségi csapat nyomon követésén, de legnagyobb er az
információ.
Ha
sikerülne
felfedni
a
célt…”
Mercy bólintott. „Sokkal könnyebb visszafelé felgöngyölíteni. Ki
vezeti Bowent és a csapatát?”
„Én. Értesítelek abban a pillanatban, amint el kerül valami, ez nem
volt kérdés.”
A lány érzelmei csillapodtak, ha nem is lett jobban teljesen, bólintott.
„Rendben. Jobb, ha visszamegyek dolgozni.”

De nem tért vissza azonnal a jár rözési területre, miután letette, er s
késztetést érzett, hogy beszéljen az anyjával. Biztonság, - ez volt az
els gondolata. Olyan volt, mint egy kölyök, kereste a biztonságot.
Nem érdekelte. Beütötte a gyermekkori otthona számát, és megvárta,
míg Lia felvette. „Szia, anya.”
„Mi a baj, drágám?”
A lány torka összeszorult, a feltétel nélküli szeretett l ebben az
egyetlen mondatban. „A dolgok egy kicsit összekuszálódtak.”
Lehajolt, hogy felvegyen egy már jobb napokat látott márványszobrot,
és könnyedén a leveg be dobta, majd elkapta félúton lefelé. „Azt
hiszem,
csak
az
kellett,
hogy
halljam
a
hangod.”
„Gyere el vacsorára, kicsim.”
„Nem vagyok biztos benne, hogyma este tudok menni, anyu.” Pocsék
társaság lenne a jelenlegi hangulában. „De ott leszek valamikor a
héten.”
„Mercy, édesem, néhány ilyen " összekuszálódott" dolgot kell
csinálnod
egy
bizonyos
farkassal?”
Mercy összerezzent. „Ki mondta ezt neked?”
„Nos, én csak vártam, hogy…”
„Én terveztem, hogy” kezdte a lány, a márványt hüvelyk és mutatóujja
között görgetve, vajon miértgondolta valaha is, hogy bármi titokban
maradhat az anyja el l.

„Nem számít, kicsim. Ezért vettem a saját kezembe a dolgokat.” Egy
ismer sacélszorítás.
Mercy leopárdja felfigyelt. „Ó?”
„Felhívtam Rileyt néhány perccel ezel tt. Holnap hétkor jön
vacsorára. Ne késs el, szívem.”
Mercy néhány szó után letette, tudta, hogy „beidézik”, amikor anyja
meghall valamit. Ha nem jól fordult meg, nos, a Vezúv semmi sem
lesz az anyjához képest.
Úgy tűnt, hogy ez a telefonhívások napja, mert alighogy a lány letette,
hogy eltegye a telefont a zsebébe, megszólalt, ezúttal Ashaya.
„Nagyon, nagyon gyorsan lefutattuk a mintákat, amiket felhoztál a
testr l,” a tudós hangja izgatottságot sugallt. Túlságosan is izgatott
volt. Mercy meg akarta kérdezni, hogy mi a baj, de Ashaya már
tovább beszélt. „Nyomokban ugyanazon gyógyszert találtunk a
szervezetében, amit azokban a férfiakban, aki megpróbáltak
elrabolni.”
„A fenébe.” Mercy ökle összezárult a márványon. „Azon
gondolkodkodsz, hogy mi olyan különleges ebben?”
„Talán.” Ashaya elhallgatott. „Azt gondoltam, hogy meg kellene
gy zödnöd róla, hogy megfelel en szállítják a jelentéseket a
DarkRivernek és SnowDancernek ebben a kérdésben.”
Ez a szokásos eljárás, de Lucas hívása után, azon kapta magát, hogy
ez irritálja. Küzdött az irracionális érzelmekkel, azt mondta: „Riley a
városban van. Felhívom, hogy találkozzunk a f hadiszálláson.”
Letette, hagyott Rileynak egy üzenetet, miel tt visszaindult volna a
közepes méretű

irodaházba a DarkRiver tulajdonában a kínai negyed közelében. Úgy
kellett volna éreznie, hogy sokkal kényelmesebb a saját irodájában, de
a macska nem volt hajlandó megnyugodni, a sz re felborzolódott,
mintha megérezte volna a veszélyt, az emberi oldala túl sűrűn látta.
Csalódottság, amit elzárt az agya egy sötét hátsó szegletébe.
Semmi, -gondolta, - sem lehetne rosszabb, mint a hűségének
kétségbevonása, ha csak közvetve is.
„Hívtál?” Riley átlépett az iroda ajtaján, és bezárta maga mögött.
A leopárdnak nem tetszett, hogy látta benne a birtoklási vágyat, ami
azzal fenyegetett, hogy szerves részévé válik a lány életének. „Ashaya
talált valamit nekünk.” Váltott az üres képerny r l a számítógépén, a
kommunikációs funkcióra, majd kódolt hívást kezdett.
Riley megkerülte és megállt a széke mellett, egy karnyújtásnyira a
hátától, az ujjait végig futtatta a lány feje tetején. Meglepett arccal
nézte a férfit. A homlokát ráncolta, arra koncentrálva, hogy a
képerny n az viselkedése lesz megmagyarázhatatlan. „Ashaya,
készen állunk.”
A tudós látszott a képerny n, kék-szürke szeme élénken elütött a sima,
mokkaszínű, sötét b rét l. „Rendben,” mondta, és újra elismételte,
amit már elmondott Mercynek. „Már dolgozik Amara annak
érdekében, hogy felgyorsítsák a dolgokat, és hisszük, hogy
kiderítettük, hogy mi a gyógyszer célja.”
„Gyerünk,” bíztatta Mercy, ugyanabban a pillanatban, hogy Riley azt
mondta: „Mi az?”
A férfi összecsukta a karját, Mercy hátrad lt a székében.

Ashaya egyikr l a másikra nézett, de nem tett fel kérdéseket. „Ezt is
Amarának köszönhetjük. Az ikertestvérem úgy döntött, hogy mivel
úgy tűnik, hogy az anyagnak célpontja Mentálok voltak, beadja
magának.” A keze remegett, amikor felemelte, hogy visszaállítsa a
haját, amit két feszes copfba fogott össze.
Mercy felpattant. „Jól van?”
„Igen, igen. Jól van. Most már.” Ashaya elengedte a kezét. „Nagyon
kicsi mennyiségett vett be.”
„És?” Kérdezte Riley.
„És rájött, hogy nem tudja használni semmilyen pszichikai képességét
öt percig.”
Bosszúságáról elfeledkezve, Mercy elkapta Riley tekintetét. Látta,
hogy ugyanaz a kis izgalom buzog benne, mint amit a lány érzett a
gyomrában. Visszapillantott Ashayara, majd azt mondta: „Meg tudjuk
ismételni?”
Ashaya nem tűnt boldognak. „Ez egy olyan drog, mint ami nálatok
megakadályozza az alakváltást, Mercy. Hogyan tudnék esetleg
megismételt kísérlettel igazolni valamit, ami ilyen fájdalmas? Amara
összetört volna, ha nem kapcsolódom vele végig az egész folyamat
során.”
„A francba, nem gondoltam, hogy ez ilyen. " Mercy megdörzsölte az
arcát. „Az a helyzet, ha lenne ilyen kábítószerünk, akkor nem kellene
megölni a Mentálokat, amint meglátnak.” Most nincs beszéd, nincs
tárgyalás. Ha a Mentál találkozik az alakváltóval, neki az a célja, hogy
öljön.

„Ez elrettent lenne,” fűzte hozzá Riley.
Ashaya megrázta a fejét. „Amara szíve megállt.”
Mercy megdermedt. Hirtelen eszébe jutott a furcsa pánik. Érezte a
jár rözés közben pár
órával korábban. Azt hitte múló érzelem, hipertudatos figyelem a
környezetére, de
mi van, ha más is volt, Ashaya sikolya segítségért? Elvégre, mint
Dorian társa, Ashaya is ott van a CsillagokHálóján, a Lucashoz
vérszerz déssel kötötte a DarkRiver rszemeket a hálózatához. „Azt
hittem, azt mondtad, hogy rendben van.”
„Sikerült újraindítani.” Remeg ujjakkal szorította az ajkát. „Amara
nem tudta használni a képességeit öt percig, de összeomlott harminc
percnél. Az adagolástól függ en, a gyógyszer megállítja a Mentál
szívet, valamikor ebben a tartományban.”
Mercy félresöpörte az információkat ebben a pillanatban. „Fel fogom
hívni Doriant neked.”
„Már majdnem itt van.” Ashaya felemelte a kezét, néma hálaként, még
akkor is, düh színezte az arckifejezését. „Valószínűleg, azért
fejlesztették ki ezt a gyógyszert, hogy blokkolja a Mentál er ket, de
most arra használják, hogy gyengítsék, és megöljék ket.”
„Gondolod, hogy tudják?” Kérdezte Riley.
„Azt, hogy nem vizsgálták? Biztos úgy döntöttek, a kockázat megéri”
„Miért?” Firtatta Riley. „Mi értelme, ha a célpont meghal?”

„Mivel egy adagot találtunk a nyílhegyben, ha a megl vés
emberrablás kísérlet lenne, akkor rendelkezésükre áll egy legalább tíz
perces keret, hogy adjon valamilyen ellenszert, amelyik semlegesíteni
a végzetes vegyületet, vagy teljes felszereléssel, hogy újraindíthassa a
szívet.” Vett egy mély lélegzetet. „Rendkívül bizakodóak voltak a
használatában, amib l arra következtetek, hogy van ellenszere. Vagy
az egyik járműben orvosi berendezések voltak a csapda oldalon.”
„De nem találtunk nyomát az ellenszernek.” Mercy megrázta a fejét.
„Én inkább hajlamos vagyok azt gondolni, hogy orosz rulettet
játszottak. A szív nem mindig indul újra.”
Ashaya bólintott. „Akárhogy is, az EmberiSzövetség valós veszélyt
jelent.” Ezzel a lány szétkapcsolt.
Riley teljes magasságában kihúzta magát. „Ha ennek a gyógyszernek
nem volna halálos mellékhatása, te aggódnál az etikai dolgok miatt?”
A lány rászánt egy kis id t, hogy átgondolja. „Engem elpusztítana, ha
nem tudnék alakot váltani, de ha a hatása ideiglenes, én élnék a
lehet séggel. Most, semmilyen lehet ségünk sincs a Mentál
agresszorok ellen.” Mivel a mentálok megölhetnek bárkit egyetlen
er szakos mentális csapással.
„Mégis, ha ez olyan is, mint egyfajta végtag levágás, elég brutális.” A
férfi szavai ünnepélyesen hangzottak, a jelenléte pedig eredend en
dominánsan.
„Ez háború. Csendes. Alattomos, amit az EmberiSzövetség kezdett
nyilvánosságra hozni. De mégiscsak háború. " És egy ilyen gyógyszer,
mint ez, nagyon er s elrettent példával járna, a mentálokkal folytatott
harcban.” A lány ránézett, és hirtelen tudta, hogy miért reagált olyan
er sen, Lucas felvetésére, majd Rileyra magára. Egy ördögi rúgás a

gyomrában. Ó, Jézus. „Folytatnom kell a munkámat. Viszlát.”
„Mercy.”
„Menj el, farkas.” Felállt, és odament, hogy kinyissa a zárat, és kitárja
az ajtót. „Ne szórakozz velem.” A dühös igazság kavargott benne,
er szakosan és bizalmatlannul. Ha tudta volna? De nem kérhette meg,
hogy jobb ebben a pillanatban békén hagyni, amikor a leopárd brutális
kegyetlenséggel marcangolta belülr l.
A férfi közelebb jött, hogy a lábujjaik összeértek. Amikor lehajtotta a
fejét egy csókra, a lány rávicsorgott. A férfi ezért megcsípte a nyakát
helyette. Feldühítette a futótűz, amely végigsöpört rajta könnyedén
simogatva, a lány eltolta a férfi mellkasát kilökve az ajtón. „És ne
gyere vissza ma este sem. Van jobb dolgom is.”
A férfi tenyerének lapjával nyitva tartotta az ajtót. „Te nem ez a fajta
„forró és jéghideg” típus vagy. Mi a fasz ez?”
Annyira feldúlták érzelmileg, hogy a lány visszavágásként
megkarmolta, a szavak pedig meggondolatlanul tódultak ki. „Ez
vagyok én valójában. Nem érek rá, nem akarok nyelvez set játszani.
Nézd, minden rendben veled az ágyban, és jól tudunk együtt működni,
de szükségem van térre. Nem különösebben akarok teljes munkaid s
férfit az életemben.”
A férfi keze lehullott. „Azt hiszem, ez a párosodás pokol lesz
mindkett nk számára.”

42. fejezet

A Szellem figyelte, ahogy híre megy az ajánlatnak, ami önkéntes
enyhe rehabilitációs folyamatot hirdet, ami meger síti az
Elcsendesedés kondicionálás alapjait. Ez az els alkalom, amikor
valaki a Központba megy, és azt nem a halál várja, hanem az élet. . .
és az emberek kezdtek komolyan tartani t le. Nem meglep , hogy az
ötlet leginkább azoknak nyerte el a tetszészét, akiknek a
legveszélyesebbek
a
képességei.
A Szellem megértette. Saját képességei is hihetetlenül pusztítóak
voltak. De soha nem ment volna be egy O-mentálhoz a Központba.
Talán a csendesség volt, ami ketrecben tartotta a szörnyeket benne, de
ez mégiscsak egy ketrec. Tudta, milyen feln ni egy ketrecben, ami
olyan szoros, annyira korlátozó, hogy majdnem elfelejtette, hogy
hogyan kell lélegezni.
Az, hogy önként bekerüljön egy másik ezüst sávokkal bevont
börtönbe,
nem
az
a
valami
volt,
amit
akart.
De azon kapta magát, hogy elgondolkodik azokon, akik ezt a lépést,
választják az vével ellentétben. Vajon meg van a joga, hogy
elfordítsa ket attól, ami megmentheti ket? Annyi volt a repedés,
törés, hogy az megrázó volt. A gyilkosságok száma n tt az elmúlt
hónapokban, lassan kúszott be a romlottság a Háló sötétjében. Még
ebben a pillanatban is, az er szak villanását látta a szélén.
Az er szak mindig is része volt a Hálónak, de most kezdett a felszínre
emelkedni, elragadva az ellen rzést. De nem volt mellé szimmetria,
nem volt a skála egyensúlyban. Ezek a sérülések, mint a mini
kitörések, elpusztítottak mindent az útjukból. Lehet, hogy az a hibás,
aki úgy döntött, hogy a ketrec az Elcsendesedés, ha káosz volt az
egyetlen
alternatíva?
Rájött, hogy nem kellenek eszközök, hogy választ kapjon a kérdésre.
Ez az els alkalom, hogy a Szellem, a lény az Elcsendesedésben,
rájött, hogy szüksége van a válaszokhoz valakire, aki megértette az
érzelmeket.

43. Fejezet
Mercynek nem tetszett, hogy ribancként viselkedett. És nem is
gondolt magára úgy. De ma ribancként viselkedett Rileyval. Úgy lökte
ma el magától. Az egyetlen dolgot mondta neki, amit l tudta, hogy
meghátrálna. A ragadozó alakváltó férfiak büszkék voltak.
És nem tett semmit, amivel provokálta volna a lányt. Pontosan azt
adta, aki volt és a lány megvádolta t ezért. „Francba!” A keze
ökölbeszorult a kormánykeréken, az érzés egyik percr l a másikra
rosszabb lett.
Persze a férfi nem tudhatta és rejtette el el le az igazat. Riley nem volt
hazug. Soha nem tartott volna vissza valami ilyen fontosat, nem
akkor, amikor szavát adta, hogy megpróbálja. Érte. Egy macskáért, aki
annyira nagyon megbántotta t ma.
Azt hiszem, hogy ez a párosodás pokoli lesz mindkettőnk számára.
A leopárdja nem akarta ezt. De szembenézni sem akart az
elkerülhetetlen utóhatásokkal, miután párosodott vele. Akárhogy is,
egy dolog biztos volt – Riley utána fog jönni. Nem tehet másként.
volt a párja és a hév, az izgatottság a párzási tánc alatt, az éhsége
mélysége, félig rületbe fogja kergetni. Így hát el kell temetnie a
büszkeségét és vissza fog térni – valószínűleg, hogy valami értelmet
rázzon a lányba.
Az ajkát elhúzta, de levette a kezét a kormányról és kiszállt a kocsiból.
A SnowDancer barlang innen már tizenöt percnyi könnyű futásra volt.
Nagy a kísértés, hogy felhívja és megkérje, hogy találkozzon vele
odakint, de az gyávaság lett volna. És Mercy nem volt gyáva. Mély
leveg t vett, és ügyet sem vettet a figyelmeztet illatokra, amik azt
mondták neki, hogy megfigyelik t egy láthatatlan képerny n,
elindult.
Andrew a nyitott ajtóban várt rá. A szeme villogott. „Helló, jöv beni
sógorn m.”

„Tűnés az utamból, garnélarák.”
„Vérzik a szívem.” A szívére tette a kezét, olyan melodramatikusan,
amilyen csak egy fiatalabb testvér tud lenni. „Te vagy az oka, amiért
Riley néhány perccel ezel tt majdnem letépte a fejem?”
„Nem a te dolgod.” Félrelökte t. „Mutasd az utat a szállására.”
„Nem kellene Hawkeval beszélned, hogy rendben van az, hogy itt
vagy?”
„Andrew, a mai nap tényleg nem jó nap arra, hogy szórakozz velem.”
Andrew mellé sétált, balra mutatott, amikor egy elágazáshoz értek az
alagútban, amib l elég sok található a barlangban. „Ebben az esetben,
biztosítalak róla, hogy elintézem a formaságokat.”
„Kösz.” Vetett rá egy gyanakvó pillantást. „Miért vagy ilyen
segít kész?”
Vállat vont. „Szeretem a bátyjámat. És különösen szeretem nézni,
amikor felborul az egyensúlya.” Ördögien elvigyorodott. „Te és
vagytok a legjobb szórakozás, amiben évek óta részem volt.”
„Miért is nem ölt még meg eddig Riley?”
„Folyamatosan visszatáncoltam.” Vállrándítás, tágra nyílt szeme tele
ártatlansággal.
Akarata ellenére elbűvölte, megálltak az ajtó el tt, ahová vezette t.
„Most hallgass figyelmesen.” Mondta közelebb hajolva. „Ha ma este
vissza mersz jönni, hátralev életedben szopránban fogsz énekelni.
Capisce?”
Andrew szeme elkerekedett. „Ember, ijeszt vagy. Szerencsés Riley.”
És elmondhatta neki, hogy komolyan gondolta. „Itt sem vagyok.” De
megállt. „Légy gyengéd vele Mercy. Akkora szíve van, mint Texas –

szemrebbenés nélkül meghalna érted. De senkit l sem várja el
ugyanezt, hogy megtegye érte.”
Csomó keletkezett a torkában a váratlan komolyságtól, bólintott és
figyelte, ahogy elsétál. Majd kihúzta magát – és figyelmen kívül
hagyta a sok farkast, akiknek hirtelen valamit csinálniuk kellett a
folyosón – és bekopogott. Rileynak már éreznie kellett az illatát, tehát
a tény, hogy az ajtó még mindig csukva van, nem sok jót ígért.
Néhány másodperc telt el.
A homlokát ráncolta, mert az ilyen kicsinyesség nem tetszett neki, újra
kopogni akart, amikor az ajtó kivágódott és behúzták t. Meleg,
nedves, nagyon meztelen férfi mellkasának d lt. „Oh,” suttogta, majd
a bezárt ajtónak d lt, „a zuhany alatt voltál.”
Kisöpörte a nedves haját a szeméb l, majd mindkét kezét a válla fölé
tette. „Mit csinálsz itt?”
Túlságosan érdekelte a látvány, hogy válaszoljon. Egy törölköz t
tekert a dereka köré, de bizonytalanul állt. Az ajkába harapott, annak
érdekében, hogy harcoljon a késztetés ellen, hogy valahogy véletlenül
elmozdítsa a törölköz t az útból. Mert Riley nedvesen és parázslóan
megkapó volt, ami fura módon beindította t. A teste tiszta izom volt,
izmok, amiket többször is megérintett és mégis olyan ínycsiklandónak
találta, mintha ezel tt még sohasem látta volna. Az enyém, egy része
dorombolt, mégha a másik része komolyan az arcába vágta a
gondolatai következményeit.
Akkor éppen, nem érdekelte. Mert itt volt a párja. Hogy volt képes
nem megérinteni t, miközben el tte állt? Hogy nem tudta megadni
neki azt, amire szüksége van a férfinak, az egyszerű b r a b rrel való
érintkezést, amire mindketten vágytak?
„Mercy.” A vicsorgás a hangjában azt mondta, hogy a farkast nagy
kontroll alatt tartotta.

Azért jött, hogy beszéljen, de pokolba a beszéddel. A kezébe fogta az
arcát, lassan, birtoklóan megcsókolta a férfit, amit l begörbültek a
lábujjai. Visszacsókolta t, de a karjaival továbbra is a teste két
oldalán támaszkodott. Még mindig dühös. Ez rendben volt, gondolta,
megharapta az alsó ajkát. Hízelgett Rileynak, ami úgy hangzott, mint
egy vidám este számára. Különösen, ha a törülköz lekerül a testér l.
A férfi szeme átváltozott a farkasévá, mikor hátrahúzódott, az arcán a
b r élesen húzódott. „Jöttél szórakozni egyet az ágyban?”
Nem mérges. Komolyan dühös. „Lehet, hogy azért jöttem, hogy
bocsánatot kérjek.” Mondta, miközben átölelte a nyakát. „És talán
hallani is fogod, ha abbahagyod a vicsorgást.”
„Mi van, azt akarod mondani, hogy jobb vagyok, amikor
lecsillapodtam?”
Oh, ember, de ki volt akadva. Védelmére legyen, gondolta, a férfiak
akkor válnak ilyenné, ha megsértik a szexuális er sségüket. És ha ezt
az a n mondja, aki a párjuk… Fenébe, hogy fogja ezt helyrehozni?
„Az összes dolog közül, amit mondtam neked, azt az egyet vetted csak
a szívedre?”
Megingathatatlan borostyán tekintet.
„Fenébe is Riley, tudod, hogy meg rjítesz engem az ágyban,” mondta,
feladva minden kísérletet a finomkodásra.
„Valóban?”
„Már most készen állok rád és ezt te is nagyon jól tudod. A bugyim
annyira nedves, hogy az már kínos.”
„Oh?” És aztán széttépte a farmerját és a nagy keze becsúszott az
említett bugyiba, szétválasztotta a nedves, puha húst egytelen sima
mozdulattal.
Felkiáltott. „Riley.”

„Csak ellen rzöm a bizonyítékot.” Az arca kérlelhetetlen volt, de a
b re, a b re olyan forrón égett, érezte a h t hullámokban árad felé.
„Lehet, hogy látni is akarom.”
A szeme fennakadt a finom örömt l, amit a férfi simogatú ujjai
szereztek. Tudta, hogyan kell cirógatni… többek között, hogyan
frusztrálja t azzal, hogy a csiklója körül köröz, de nem ér hozzá.
„Kincaid, van benned egy kevés gonoszság.”
„Csak, ha veled vagyok.” Becsúsztatta egy ujját a testébe, ingerelve,
hogy mozogjon rajta. „Veled lenni olyan, mintha megint rohadt fiatal
lennék.”
„Jó.” Az ujjaival a tarkóján lév nedves hajába túrt, közelebb hajolt
egy újabb hosszú, gonoszul érzéki csókért. „Most, hagyd abba az
ingerlést.”
Visszahúzta a kezét.
Felnyögött. „Nem így értettem. Gyere vissza!”
„Készen állsz egy teljes munkaid s férfira?” Kemény szavak. „Mert
nem vagyok részmunkaid s.”
„Én sem.” A szavai dühösen, meggondolatlanul hangzottak.
„Még nem hallottam semmiféle bocsánatkérést.”
„Oh, Istenem Riley.” Végighúzta a kezét a mellkasán. „Te egy
hihetetlen szeret vagy. Mostmár játszhatok a gyönyörű farkaddal?”
Pislogott és a farkas visszavonult. „Jézusom, Mercy.”
De már máris lecsúsztatta a törülköz t a földre, közszemlére téve t.
Reszket sóhajjal lélegzett ki, ahogy összezárta a kezét a merev
hosszúsága körül. „Oh, nagyszerű dolgokat tervezek ezzel itt.”

Riley megrántotta a kezét, a következ szavai morogta. „Add nekem a
szádat.” A csók vad volt, meg nem szelídített, valós. Mindkett jük
légzése szaggatott zihálás volt mire befejezték és kétségbeesett
szükséggel húzogatta a kezét fel és le a hosszán. Nem lepte meg,
amikor a ruhái végül a földön végezték és Riley felemelte t és az
ajtóhoz nyomta.
„A csizmáim,” mormogta.
„Dögös.” morogta Riley, elhúzva a kezét így fogást váltott a csíp jén
és megkönnyítette neki, hogy lassan és egyszerűen rácsússzon.
Reszketett, a férfi vállába kapaszkodva tartotta magát és úgy érezte,
hogy meghalt és mennybe került. A férfi egyszerűen csodálatosan
birtokló volt, domináns, és minden. A férfi az övé volt. Ha tudna
találni egy kiutat az aknamez r l, ami közöttük van.

Riley a kezével simogatta a selymes vörös hajat, ami szétterült a
mellkasán. Egy ütést érzett a gyomrában attól, hogy Mercy itt van, az
területén. A farkas meg akarta harapni újra, nem azért, hogy fájjon,
sosem azért. Csak azért, hogy biztos legyen abban, hoyg tényleg itt
van.
Aztán megmozdult, a körmével könnyedén végigkarmolta a b rét
lusta szeretettel. „Még mindig rajtam van a csizmám.”
Elvigyorodott. „Meztelen vöröshajú a csizmájában. Nirvana.”
„Seggfej.” Egy csókot nyomott a szívverése fölé, egyik kezével
simogatta a mellkasát, oly módon játszva a mellsz rzetével, ami
nagyon is macskás volt. Dédelgeti t, gondolta. A lány dédelgette t.
Nem olyan férfi volt, akit bárki dédelgethet. De mivel ezt a párja
csinálja… belenyugodott, elégedetten.
„Riley, a délutánról.”

„Kvittek vagyunk, cicuskám.” Több mint kvittek. Egy millió év alatt
sem gondolta volna, hogy a megszelídíthetetlen Mercy el fog jönni
hozzá.
De a lány frusztráltan felsóhajtott és felült, kisöpörte a haját az
arcából. Amikor ez nem segített, mert a férfi csak bámulta a gyönyörű
melleit, a lány a torka mélyér l morgott és visszarakta a hosszú
hajszálakat rájuk.
Felnézett, mogorván. „Most mi van?”
„Átgondoltad már a párzásunk következményeit, Riley? Gondoltál
már rá?” Egy ujjával a mellkasára bökött. „Egyikünk ki fog szakadni a
falkájából. Egyikünk ki fogja vágni a szívét.” Az övét.
volt az,
akinek meg kell törnie. Tudta ezt minden kétség nélkül… mert Riley
csak egy kicsit volt id sebb, csak egy kicsit volt dominánsabb. Nem
eléggé, hogy megváltoztassa a kapcsolatuk dinamikáját, de eléggé
ahhoz, hogy elszakítsa t a DarkRivert l.
„Fizikailag akkor is közel leszünk – ”
„Ez baromság. Te is tudod, én is tudom.” Ökölbeszorítva a kezét, a
combjára vert velük. „A DarkRiver annyira része a lelkemnek, mint a
SnowDancer a tiédnek. Az rszemek nem hagyják el a falkájukat,
hacsak nem döntenek úgy, hogy követik az új alfát. Ahogy a
hadnagyok sem.”
„Szövetségesek vagyunk.” Mondta Riley, érezte, ahogy a hideg
végigkúszik a hátán. „Nincs rá semmilyen ok sem, hogy egyikünk is
megszakítsa a kapcsolatát a falkájával.”
„De mindenünk van. Amint párosodtunk egyikünk, a kapcsolatát az
alfájához, a falkájához, a véresküjét meg fogja szakítani. Itt fogjuk
érezni.” Mercy az öklével a szívére csapott. Megértette t – fenébe is
– a férfi nem mondta, de a lány tudta, hogy tisztában van vele, hogy a
lány lenne az.

„Nem fogod feladni a párodat, hogy a falkádban maradj.”
Összeszorított fogai közül morogta.
Nem tudott vitatkozni vele. „Nem.” Az, hogy van párod egy ajándék
volt, egy ragyogó lét. „De egy részemet el fogja pusztítani. Már nem
leszek ugyanaz a n . Kevesebb leszek.” Ez volt az, ami annyira
megrémítette t délután, a felismerés, hogy ezzel a férfival lenni, a
párjával, fel kell adnia nem csak a falkáját… de önmaga egy részét is.
„Nem tudom, hogy leopárdom ezt el tudja-e fogadni.”
Riley káromkodott, aztán kinyúlt, hogy a kezébe zárja az övét. A
leopárd vicsorgott, reflexszerűen visszarántva t. A szája megfeszült.
„Te nem csak leopárd vagy Mercy, ember is vagy. Nem leszel
kevesebb – alkalmazkodni fogsz.”
„Lehet, hogy ember vagyok,” mondta, fájón, hogy megérintse, de
ugyanakkor dühös is volt rá, „de én akkor is egy falkában él állat
vagyok. Nem vagyok magányos Riley. Soha nem is voltam. Nem
lehetek teljes a falkám nélkül.” Vett egy mély leveg t. „Ha egy másik
leopárd falka lenne, az is pokolian fájt volna, de azt hiszem a
macskám megtanult volna alkalmazkodni. De egy farkas falkába jönni
–”
„Ha ez megtörténik, ha a te köteléked törik meg,” mondat Riley,
felülve, hogy szembenézzen vele, „a SnowDancer a sajátjaként fog
kezelni téget, te is tudod. Tudod.”
„A n megérti,” mondta halkan, összetörve a férfi szívét a bánatával,
„de a leopárd nem. Annyit tud, hogy ha elfogadom a farkast, akkor
talán mindent elveszítek, ami valaha is számított.”

44. Fejezet
A következ reggel, közös megegyezéssel, Mercy és Riley vezettek,
hogy találkozzanak Nashel az úton lefelémenet Nate és Tamsyn
házában. Az egész Baker család ott tartózkodott, mert az otthonukat
felszerelték mindenféle high-tech biztonsági felszereléssel.
Az út csendesen telt. Egyikük sem említette a fájdalmas igazságot,
amir l a barlangban beszéltek, de a tény az volt, hogy nem is kellett,
hiszen az el z éjszaka… nos, önmagáért beszélt.
„Kösz, hogy itt kint találkoztok velem,” mondta Nash, közben
helyetfoglalt egy piknik asztal körül Zach és Annie házához tartozó
hátsó udvarban, a pár elment a napi további részében, de Zach felhívta
Mercyt, hogy elmondja hova rejtette a kulcsot. A kulcsot használva,
bement és feltette a kávét, míg Riley végig kísérte Nasht. Úgy
gondolta, hogy a fiú jobban érezné magát egy férfival.
Most kitett három üres bögrét az asztalra, ahogy Rileyval az élen
kihozza a h szigetelt kancsót. „Nem akartad, hogy aggódjanak a
szüleid, igaz?”
A fiatalember vele szemben bólintott. Barna szemű, a haja néhány
árnyalattal világosabb, jól nézett ki a maga kedves módján. De
szívósság volt alatta, a hiúza belül.
„Kávé.” Riley öntött és helyet foglalt. „A közepébe vágok, Nash. Már
egy hete és nekünk még minidg nem tiszta, hogy a Szövetség miért
téged célzott meg és miért nem valaki más tapasztaltabb kutatót. Az
MIT kijátszotta a kereskedelmi/reklám érzékeny kártyáit és te nem
voltál igazán együttműköd .”
„A titoktartás létfontosságú a finanszírozásunkhoz.” Nash tekintete
találkozott Mercyéval. „ Mindannyiunknak alá kellett írni egy
komplex titoktartási szerz dést.”
Tekintettel a gyorsaságra, amellyel a hiúzzal megállapodtak ebben a
találkozóban, Mercynek volt egy olyan érzése, hogy egyszerűen

nem akar semmit sem mondani, amit egy eszköz kicsit is
megörökíthet vagy visszavezethet hozzá. „Oké, értem.” mondat
Mercy. „De számításba kell vennünk az esélyét egy újabb
próbálkozásnak – akár ember, alakváltó vagy mentál. Nem csupán a te
számodra teszünk biztonsági intézkedéseket, hanem a családod
számára is.”
Nash egy pillanatig sem gondolkodott rajta. „Az esély nagyon magas.
Bármelyik a három közül lehet, de alakváltók valószínűleg nem
annyira.”
„Francba, ez az amit l tartottam.” Mercy az alsó ajkát rágta. „Ez a
cég, ami szponzorál téged, fognak fizetni test röket?”
„Azt hiszem.”
Riley bólintott, ahogy követte Mercy gondolatmenetét. „Majd mi
biztosítjuk a test röket.”
„Amúgy is megtennétek.” Mondta Nash. Majd elmosolyodott. „De a
megbízónak nem kell tudnia róla. A falkának akár fizetne is, hogy
megvédjék a seggemet.”
Mercy elvigyorodott. Jól volt, Nash volt. „ k a legvalószínűbb forrása
a szivárogtatásnak.”
„Igen. Volt egy hívásom az ügyvezet igazgatótól, azt mondta, hogy
minden személyt átvizsgálnak, aki kapcsolatban volt az Emberi
Szövetséggel.”
„Jó.” Riley egy ujjával dobogott a kávésbögréjén. „Ez a cég – milyen
reakciót váltott ki bel led?”
Nash arca komolyra fordult. „Pénzt adtak ki, hajlandóak a nehéz
id kben finanszírozni egy kutatást, amely talán soha sem fog sehova
vezetni. Úgy gondolom, hogy ez tisztességes.”
Mercy bólintott. „Az etikájuk?”

„Egyetértettek abban, hogy ha sikeres vagyok, akkor lehet vé teszik
orvosi célok használatára költségesen vagy kevesebbre, ha lehetséges.
Mindenki más prémiumot fizetett volna.” Nash találkozott Mercy
tekintetével. „A tulajdonos lánya olyan állapotban van, hogy talán
segíthet rajta a munkám. Hidd el, nem fogja visszatartani a többi
gyerekt l. egyike a jó fiúknak.”
Ez meggy zte Mercyt, ahogy semmi más nem tudta volna. Szív,
szeretet, ez volt a módja, hogy harcoljanak a sötétség ellen. „Bevallom
kíváncsi vagyok arra, amit csinálsz, de egyetértek a kereskedelmi
érzékenységgel. Tudunk dolgozni azzal, amink van.”
Nash egyik kezével beletúrt a hajába. „Amikor elkezdtem nem
gondoltam bele az összes következménybe. Tisztán orvosi használatra
gondoltam, de nos… mindenki er sebb akar lenni.”
Mercy mozdulatlan maradt a homályos célzásra. „Nem csoda, hogy a
Szövetség téged akar.” Megvetette a taktikájukat, de látta mi hajtja
ket. Az emberek voltak a leggyengébbek a három faj közül – a
mentálok fizikailag voltak gyengébbek, de a pszichikai képességeik
kompenzálták ezt. Ha az emberek azonos játék szinten lesznek úgy,
hogy meglesz nekik az alakváltók ereje… igen, látta a kísértést.
„Ez egy nagyon hosszútávú projekt.” Nash mondta neki. „Azt hiszem
a Szövetség azt gondolja, hogy van működ prototípusunk. Még csak
a közelében sem vagyunk.”
„De te jó úton haladsz,” mondat Riley. „Eléggé ahhoz, hogy komoly
célponttá válj.”
Egy másik félénk mosoly. „Akkor jó dolog, hogy leopárdok és
farkasok vannak az oldalamon.”

A furgon az utcán parkolt, ami tele volt turistákkal, azért hogy
megkóstolják a térség világhírű rákját, néhány képerny életre kelt.
„Szemmel tartjuk Nikita Duncant.” Mondat az operátor.
A partnere figyelte a Tanácsnokot, ahogy belép az irodaházba és –
frusztrálóan – a lépcs t használja a földszinten, ahol úgy tűnik egy
találkozója van, az öszpontosításából ítélve, amivel elindult balra az
els ajtóhoz. „Francba.”
„Ne aggódj. Majd elindul.”
„Nem így kellett volna lennie – az volt a célunk, hogy cselekedjünk,
ha ismerjük a pontos mozgását.”
„Még minidg menetrend szerint vagyunk.”
„De órákat veszítettünk azzal, hogy folyamatosan próbáljuk
visszatartani a macskákat és a farkasokat. A felderítésünk sem volt
olyan jó, mint amilyennek kellett volna lennie.” Szünetet tartott.
„Talán nem kellett volna megölnünk az információs brókerünket.”
„Most már mindegy.”
„Igen.”
„Különben is, úgy tűnik az elnöknek van valamilyen fels bb forrása –
is jó tippeket ad nekünk.”
„Hmm.” Szünet. „Milyen kár érte.”
„Huh?”
A férfi vállat vont és el vett egy pillanatképet Nikita Duncanr l.
„Nézd azt az arcot, azt a pofacsontot, azokat a lábakat.” A Tanácsnok
egzotikus keveréke volt az írnek, japánnak és orosz vérnek és mindb l
a legjobb oldalakat kapta. Magas és karcsú, mandulavágású szeme
volt, mint egy istenn nek és olyan selymes haja, amit minden

férfi szívesen látna szétterülve a párnáján. „Kár, hogy egy szívtelen
ribanc.”
„Nemsokára halott ribanc lesz.”

Mercy jelentette, hogy műszakot cserél a folyamatosan jár rözésben a
városban, de miután Rileyval külön utakon jártak, megkérte Clayt,
hogy fedezze, így el tudott vezetni Tammyhez. Szándékosan
választotta azt az rszemet, aki nem tesz fel kérdéseket, de
meglepetésére összeszűkült pillantást kapott és megsimogatta az egyik
kezének a hátoldalával az arcát. „Jól vagy?”
Meglepte a szeretet kimutatása egy leopárdtól, aki néhány hónappal
ezel tt minden megtett, hogy olyan legyen, mint egy k , érezte, hogy
minden egyes érzelme azzal fenyeget zik, hogy a felszínre tör.
Visszafogva a benne dúló vihart, megérintette a kezét
köszönetképpen. „Jól leszek.”
Minden további megjegyzés nélkül hagyta, hogy elmenjen, de tudta,
hogy rajta tartja a szemét. Ez megnyugtatta a macskáját – ma szüksége
volt a falka vígaszára, a tudatra, hogy részese egy összetartó és
alapvet egységnek. Hogyan is létezhet a vér kötelék nélkül, ami
ennyire alapvet en a DarkRiverhez köti t?
Amikor megérkezett Tammyhoz, a gyógyító egy pillantást vetett rá és
máris a konyhába húzta. „Mi a baj?”
„Bakerék?”
„Elmentek felfedezni az erd t. Kísérettel.
játszócsoporttal vannak. Most beszélj.”

A

gyerekeim

a

Csak úgy kitört bel le. „Ha párosodom Rileyval, lehetnek majd
gyerekeink?” Ez egy másik része volt az álmának, valami, amit
minidg is elképzelt. Ha nem lehet… fájni fog, ez nem kétséges.

„Természetesen lesznek.” Mondat Tammy egyszerre. „Már azóta
kutatok ez után, mióta el ször érdekl dést mutattatok egymás iránt. A
többi alakváltó egybeolvadás között a ragadozó fajoknál nem olyan
gyakori, ezért az infó szétszórt és hiányos.”
Megkönnyebülten, Mercy a sarkán hintázott. „Azért van, mert az
állatok sokkal inkább részesítok el nyben a saját fajtájukat.”
„Igen.” Tammy el rehajolt és megfogta Mercy kezét csillogó
szemekkel. „De néha az emberi szív olyan mélyen szeret, hogy az
legy zi az állat kifogásait.”
Mercy érezte, hogy egy csomó formálódik a torkában.
„Annyira örülök, hogy megvan neked ez,” folytatta Tammy. „Az
összes rszem közül, te vagy az, akiért a legjobban aggódtam.”
Döbbentem bámult. „Miattam? Miért?” Amikor Clay már majdnem
elment és Dorian közel volt ahhoz, hogy elpusztítsa önmagát?
„Valószínűleg sokkal stabilab vagyok, mint bárki más, kivéve
Lucast.”
„Pontosan,” mondat a gyógyító. „Az emberek hajlamosak figyelmen
kívül hagyni azokat, akik úgy tűnnik, hogy jól vannak. És nem
kellene. Szerves része vagy a falkának és aggódom, hogy túlságosan is
magadra hagytunk.”
Mercy a szemét forgatta. „Túl sokat aggódsz. Elmondjam neked, hogy
milyen egyedül voltam mostanában?” Nem várta meg a választ,
kihúzott egy széket, megfordította, hogy a karfára tegye a kezét, míg
Tammy leült egy székre a pultnál. „Amióta híre ment rólam és
Rileyról, megszámlálhatatlan tinédzser lányok oldalaztak oda hozzám
és megkérdezték, hogy a farkasok jó szeret k-e.”
Tammy fuldoklott. „Nem!”
„Oh, igen. A szemeik, elvándoroltak.”

„Oh, édes Istenem.” Tammy a nevetés és a szörnyülködés között
tépel dött. „Ha a tinédzserek elkezdenek randizni, Hawkenak és
Lucasnak egyaránt agyvérzést kap.”
„Oh, és még nem hallottad a legjobb részt.” Elhallgatott. „Egy egész
falka fiatal férfi sarokba szorított engem a minap, hogy megkérdezze,
hogy azt hiszem, hogy a leopárdok nem elég jók nekem.”
Tammy megdörzsölte a homlokát. „Azt hiszem fejfájásom van.”
„Neked nem lehet fejfájásod. Én vagyok az egyetlen, akinek itt
fejfájása van.” Megpróbálta megtartani a rezzenéstelen arckifejezését.
„Amikor rámutathattam arra, hogy kibelezhetném ket egy késsel, de
lehet, hogy zavarná, mert ugyanezt teszem Rileyval, elzöldültek.
Lehet, hogy kés bb kényeztetned kell néhányukat – azt hiszem, hogy
elijesztettem ket a szext l egy leopárd n sténnyel.”
Tammy egy kicsit zölden nézett ki magában. „Akarok én többet
tudni?”
„Valószínűleg nem.” Végigsimított az arcán. „Eléggé lefullasztottalak,
Tammy. Tudnak majd a gyerekeim alakot váltani?”
„Igen, abszolút.” Leugrott a székr l, bement a pult mögé, hogy egy kis
kávét öntsenek. „Nem tudtam, hogy e miatt aggódsz.”
„Azt hallottam, hogy ha két különböz alakváltó párosodik, az állatok
kioltják egymást és a gyerek nem tud váltani.”
„Babonaság.” Tammy vágott egy grimaszt, ahogy a poharakat az
asztalhoz hozta. „Semmi értelme genetikailag. A gének nem oltják ki
egymást.”
„De néhány gén lappangó, mások nem.” Mondta Mercy. „Hogy fog ez
működni az alakváltóknál?”
„Elcsesztük azokat a csinos génállomány táblázatokat, amit a
biológusok szeretnek tartani,” mondta Tammy.

„Tehát nem tudjuk, hogy fog történni?”
„Nem. Mi tudjuk. A gyógyítók meg rizték a kiterjedt
nyilvántartásokat és telefonáltam és e-maileztem több száz
gyógyítóval a világon az elmúlt pár napban.” Ivott egy korty kávét.
„Biztosak vagyunk benne, hogy mi folyik itt, annak elleénre, hogy
tudományosan nincs bizonyíték.”
„Elvisznek bármikor a gyógyítóktól a tudományig.” Különösen,
amikor az alakváltó genetika jött szóba. Összezavarták a normális
tudósokat. Dorian legjobb barátjának lenni gyerekkora óta, jobban
tudta, mint a legtöbben – a másik rszem latensnek született, nem
tudott átváltozni állatformába, ami a másik fele volt. A szülei elvitték
a legjobb O-Mentálokhoz. Egyik sem tudott segíteni. Szüksége volt
egy n re, akit mélyen a lelkébe zárt, hogy megtehesse ezt.
„Oké.” Tammy letette a kávéját és vett egy mély leveg t. „Tudod,
hogy te is Riley mindig veszekedtek a dominancián?”
Mercy bólintott.
„Igen, nos a gyerekeitek fogják kimondani a végs
témában.”

szót ebben a

„Mercy Tammyra meredt. „Mennyire végs ?”
„Nagyon. Amikor két alakváltó különböz fajból párosodnak, a
dominánsabb fél az, akinek a génjei kiváltják az alakváltást.” Tammy
szemeiben csillogott a visszafojtott nevetés. „Természetesen senki
sem tudja, mikor vannak a dolgok k be vésve – talán attól függ, hogy
ki érzi magát jobban elvadulva azon a napon, amikor megfogan.”
Mercy keze ökölbe szorult, még akkor is, amikor csodálatosan kivirult
arra a gondolatra, hogy várandós egy gyerekkel. „Még nem vagyunk
összekötve.” Addig nem lesznek babák, amíg a leopárdja el nem
fogadja Rileyt határok nélkül, feltétel nélkül, abszolút bizalommal.

„Kitalálom… akarsz beszélni a miértr l?”
„Nem. Megdolgozunk vele. Csak örülök a tudatnak, hogy ha végig
csináljuk ezt, akkor a gyerekeink képesek lesznek alakot váltani.”
„Nem bánod, ha a gyerekeid talán nem változnak macskává?”
„Át fognak változni. Ez az, ami számít.” Megszorította Tammy kezét,
tudta, hogy a gyógyító megértette. „Dorian soha nem beszélt róla –
annyira kibaszottul pasi – de tudom, hogy mennyire fájt neki, hogy
nem volt képes felvenni a leopárd alakját. Sokkal jobban aggódom
amiatt, hogy a gyerekeim tudnak e majd váltani, sem mint, hogy mivé
fognak átváltozni.”

A világ másik oldalán, Kaleb Krychek Tanácsnok hazafelé vezetett a
koromsötét éjszakában, Moszkvában. Automatikus navigációra rakta a
járművét félórányira a célállomástól, a szervez jét használta, hogy
csatlakozzon a ház biztonsági rendszeréhez – mindig ellen rizte a
védelmet, miel tt belépett a biztonságosnak tekinthet zónába. Nem
volt személyzet a házában, senki, aki el tudta volna árulni t. De az
egész terület körül a tulajdonát riasztozta és védelmezte. Azt is tudta,
ha egy pillangó landolt az erkélyen.
Azt is tudta, amikor az emberek a körül lopakodtak, ami körül nem
kellene.
Megérintette a teljes körű biztonsági naplót, látta a jelentést a számos
testületr l száz méterrel a külsö kerülete után. Persze, ez nem az
tényleges kerülete volt. Beüzemeltette a riasztót a mez körül, amivel
elszigetelte a házát, végig az úton egészen a szomszédja tulajdonáig.
Kaleb szerette az elvonultságát.
Mégegyszer ellen rizte az adatokat. Nem lehet megmondani, hogy
akik lesben álltak emberek voltak, mentálok vagy alakváltók. A

becsült testsúly alapján nem mentál, a mentálok azonos méretűek és a
magasságuk valamivel alacsonyabb volt a csont sűrűségét l függ en.
Harmadszorra is ellen rizta az adatokat, majd leszűrte az adatokat a
fejében.
Az ismer s BlackEdge farkasok szabályozták Moszkva nagyobb
területét. Selenka Durev, az alfájuk, nem kedvelte t, de hajlandó volt
együttdolgozni vele a város békéjéért addig, amíg nem üti bele az
orrát a dolgaiba. Az egyesség működött, mert Kalebet nem érdekelték
az alakváltó ügyek – bár nagyon szorosan rajtatartotta a szemét
Selenkán és a falkáján. A farkasok okosak voltak, veszélyesek és
halálos ellenfelek lehetnek, amint azt Nikita Duncan felfedezte a saját
régiójában.
A megállapodása a BlackEdge-vel szoros kapcsolatot alakított ki a
többi alakváltóval. Tk volt, használta a manipulációs kinetikus
energiáját. Figyelte a mozgásukat, megjegyezte ahol az izmaik és
csontjaik változtak anélkül, hogy észrevennék, hogy elvitte az
adatokat. Most összehasonlította azokat a mozdulatokat a
betolakodókéval.
Nem farkasok. Nem is medvék, egyik sem a területen lév nagyobb
csoportokból. Jelenleg a StoneWater klánnak óvatos fegyverszünete
volt a BlackEdge-vel. A medve alakváltók kevésbé kecsesen
mozogtak, de jellegzetes stílusuk olyan volt, mint egy védjegy. Egyik
sem méltó ellenfél. Mivel a BlackEdge és a StoneWater megöl
minden más alakváltót, aki a területükre jönnek engedély nélkül, azt
jelentette, hogy ez valószínűleg emberi támadás volt.
Felnézett a szélvéd n keresztül, a teljes biztonsági ellen rzés csak
három percbe telt neki. A következ kérdés – mit akarnak?
Megfigyelnek, volt a válasz, nem tudták feltörni a biztonsági
berendezését. A szervez jére pillantott és újra lehúzta az adatokat.
És meglátta, hogy mit hagyott ki az els ellen rzésnél.
Az emberek megtanulták, hogy hogyan kompenzálják a hiányzó
pszichikus vagy alakváltó képességeket. Küönösen egy területnyi

fegyverrel. A hordozható irányított rakétavet szinte rejtve van a
testtömeg h jében, és ami valószínűleg töltve van és készen áll, hogy
kil jék abban a pillanatban, ahogy belép a házába. Gyors, hirtelen
halál. Az egyetlen módja, hogy meglepj egy kardinális Tk-mentált.
Kár, hogy tudta, hogy ott vannak.

45. Fejezet
Néhány órával azután, hogy a kulcsot otthagyta neki, Mercy
nyomonkövette Rileyt az egykori Szövetség rejtekhelyére az
Embarcadero-ra. A farkasa felvillant a szemében, amikor meglátta t
és az volt minden, amit tehetett, hogy ne nyomuljon közelebb és
egyszerűen csak élvezze a meleg, férfias illatát.
Nem volt szakmai, hogy tartotta a hátát. A tudat, hogy azt csinálja,
amit kért, hogy kínozhassa mindkettejüket. „Mit keresel itt?”
Kérdezte.
„Mindig áthaladnak itt abban az esetben, ha nem veszik észre, hogy
azt csinálták. Lehet, hogy kapunk egy újabb nyomot.” A tekintete nem
mozdult róla, az álla egy brutálisan kemény vonal.
Az ilyen kontrol fájhatott.
Nem engedhette, hogy fájjon neki. Bezárta a távolságot közöttük,
megállt, a válluk és a combjuk összeért. Nagy leveg t vett, a keze
mozdult, hogy a hátára tegye. „Nem tudok közel lenni hozzád és nem
megérinteni téged.”
A lány bólintott. „Kit akarunk becsapni?” A humor törékeny volt, az
igazság elkerülhetetlen. „De nem ezért jöttem.”
Riley figyelte, ahogy a macskája el vett egy kis adat alátétet és
odahúzott egy térképet a városról. „Valami zavar engem a tippekben a
Szövetség lehetséges mozgásáról.” Bejelölte a térképen ezeknek a
tippeknek a helyét. „Ha eltávolítjuk a tiszta kiugró értékeket és
els sorban csak azokra a tippekre fókuszálunk, amelyeknek valóban
volt egy kis anyag a háta mögött, ezt kapjuk.”
El rehajolt, amíg a futótűzként terjed életereje be nem lepte minden
lélegzetét. „Egy nagyon durva kör.” Tanulmányozta a diagramot. „Ez
még mindig egy hatalmas terület. Tartalmazza a raktárat, amit Bowen
és a csapata használnak.”

„Tudom, de ez mind” – intett a kezével – „a bombakészítés, az álcázás
és t r dolgok – túl összehangoltnak tűnik egy kis találathoz, mint ez.”
El vett egy lézeres tollat és elkezdett X-ket csinálni. „Ha a bosszú
miatt jöttek, a csapatért, akiket kil ttünk, akkor lesújthatnak a falka
f hadiszállására (HQ), a központi CTX állomásra, egy két más helyre,
de a legtöbb cucc messzebb terjed – a Yosemite felé.”
„Azt gondolod, hogy köze van a mentálokhoz? A hulla?”
„Igen és mert akkor a központosításnak van értelme. Rengeteg a
mentál célpont a városban.” Bejegyezte a nagyobb mentál
intézményeket, beleértve a bankokat és undorodva az iskolákat.
Tudta miért – a Szövetség nem adott nekik okot arra, hogy azt
higgyék, van lelkiismeretük.
„De miért San Francisco?” Kérdezte, játszotta az ördög ügyvédjét. „Ez
nem logikus választás – tudjuk, hogy milyen a kilátás számukra. Máris
megzavartuk a műveletüket.”
Mercy lebigyesztette a száját azon a módon, amit a farkas
lenyűgöz nek talált. Még soha nem látta ezt a kifejezést ezel tt, soha
nem látta ezt az arckifejezést a lányon. „Egy adott célpont?” Szinte
azonnal megrázta a fejét. „Semmi különleges nincs ezekben a
helyekben. Fontosak, de nagy léptékű káoszt okozna, ha eltűnik, de a
Szövetség nem talált azonos kaliberű célpontot New Yorkban, Los
Angelesben és tucat más városokban.”
A farkas észrevett valamit. „De nekünk van valamink, ami a másik
városoknak nincs.” Megfogta a tollat, s tett egy X-et San Francisco
egyik legismertebb épületére.
„Nikita?” Mercy szája tátva maradt. „Nem.”
„Mi a jobb módja, hogy otthagyja a védjegyét.”
„Agyatlan idióták!” Kiáltotta, hevesen figyelmeztetés nélkül. „Aki ezt
a francos műveletet vezeti, szüksége van arra, hogy átvizsgálják a

fejét, lehet leg miután letépték azt! Nem igaz, hogy valaki ennyire
hülye legyen!”
Mercy meglepetésére Riley kuncogott, majd lehajolt, hogy egy csókot
nyomjon a szétnyílt ajkaira. „Istenem, az anyám szeretett volna.”
A szíve majdnem megállt. „Riley?”
„Hadnagy volt,” mondta neki, a hangja rekedt volt. „Ahogy az apám
is. Meghaltak, miközben a falkát védték.”
Megfordult, hogy körézárja a karjait. „Védelmez k voltak.”
„Igen.” A nyakához dörgöl zött, mintha magába szívná az illatát. „Az
apám, volt a leger sebb férfi, akit valaha ismertem, de anya kezében
át szokott fordulni ragaccsá.”
„Ez tökéletes párosodásnak hangzik.”
Kuncogott. „Tetszene, mi?”
„Fenébe az egyenl séggel.” Megcsókolta a nyakát, és elmosolyodott,
ahogyan érzékenyen megborzongott, majd szorosan megölelte t.
„Azt hiszem az édesanyád és édesapád büszkék lennének arra a
férfira, akivé váltál. Ha valaha is fiam lesz,” suttogta, „azt akarom,
hogy olyan legyen, mint te.”
Megborzongott. „Majd kitaláljuk, kiscica. Valahogy.”
Azon volt, hogy válaszoljon, amikor a telefonja megszólalt.
Feszültség töltötte meg a testét. Egy pillanattal kés bb már eltűnt.
„Vedd fel,” mondta. „ rszem vagy.”
A leopárd játékos humorral megütötte t. „A fenébe, te próbálsz jó
lenni, Kincaid.”
„Örülök, hogy észrevetted.”

A kezeit a csíp jére tette, ahogy el ásta a telefonját. „Hello?”
„Bo vagyok. Lucas mondta, hogy közvetlenül téged hívjalak, ha
találok valamit.”
Ez a bizalom megszavazása volt az alfájától és nagyra értékelte ezt.
„Mit találtál?” Rácsapott Riley mellkasára, amikor elkezdett morogni,
hallván Bowent, mert össze voltak tapadva.
„Azt hiszem tudom, hogy miért építenek bombát.”
Ezúttal a karmait vájta Rileyba, l tt felé egy csendet pillantást.
Összerezzent és lejebb vett a tónusán; azonban átérezte a szükségét,
hogy kitépje Bowen torkát puszta kézzel. „Mennyire jó az infód?”
„Jó, de nem atombiztos. Az elnökr l már ismert, hogy kizárja a
többieket a körb l.”
„Ki a célpont?”
„Nem célpont. Célpontok.” És aztán elmondta neki a neveket.
Mercy összezárta a telefont és Rileyra bámult. „Valaki annyira
gyengeelméjű. Ezt nem hiszem el.”
„Ha igaza van és sikerrel járnak, akkor az belesodorja a világot egy
nagykereskedelemi háborúba.” Riley már ki is húzta a mobilját.
„Hívom Faith-et.”
Mercy bólintott és gyors tárcsázta Saschát. „Vedd fel Sascha. Vedd
fel.”

Sascha összezárta a mobilját és nyelt egyet. Egy pillanattal kés bb
megszólalt a kezében. „Lucas?”

„Sascha érzem, hogy bánt valami. Mi az?”
És amilyen gyorsan jött úgy a terrort maga alá temette a szeretet. „El
kell juttatnom Nikitához.” Továbította, amit Mercy mondott neki.
„Francba.” Elhallgatott. „Akarod, hogy felhívjam?”
„Nem, megcsinálom. Majd utána hívlak.” Letette és beírta azt a
számot, amire nem számított, hogy még használni fogja.
Nikita az els csöngésre felvette. „Megkaptad a csomagomat.”
„Nem arról van szó.” Er feszítéssel visszatartotta a hangját – Nikita
nem értette meg a lánya érzelmi jellegű természetét. Talán nem is
fogja. De még mindig Sascha anyja volt. „Van egy tippünk, hogy a
Tanácsnokok merényletek célpontjai. Ellen rizd az épületben a
robbanóanyagokat.”
Ez visszatükrözte a világot, amiben élt, hogy Nikita nem vitatkozott,
csak letette a telefont miután azt mondta Saschának, hogy visszahívja.
Megrázta a rövid beszélgetés hatása, az els nem üzleti, amióta Nikita,
az anyja, kitagadta t, Sascha lecsúszott a fal mentén a padlóra.
Remegés rázta meg a testét a fejét l a talpáig.
Lucast akarta. Szükségem van rá. Egy gondolatot küldött a párzási
köteléken, szükséget és sebezhet séget. Olyan volt, mintha elvesztette
volna minden erejét, összetört lénnyé vált miután el ször megtanulta
mit tettek vele, hogyan nyomták el az erejét, elméje majdnem
megsemmisült. Lucas.
A párja szeretete körülölelte t, megvigasztalta, tartotta t. Becsukta a
szemét és beburkolta az érzést maga körül nagyon érzékenyen,
begubózta magát a férfi biztonságos vadságába. De lépést hallott az
erkély fel l, amit egy pillanattal kés bb megérzett, megtörve a
koncentrációját. Felnézett és egy feltűn en sz ke férfit látott, az
rszemek jelének tetoválásával a karján. És tudta, hogy Lucas küldte
neki.

Dorian leült mellé. „Hey.” Amikor átkarolta a vállát,
ellenált.
„Gyere, Sascha drágám.” Egy szelíd kötekedés. „Többször segítettél
rajtam, mint azt meg tudnám számolni. Csak gondolj rám, mint Luc
beugrójára.”
Ellágyult, hagyta, hogy átölelje. „Mi a helyzet Ashayával?” A másik
n is mentál volt és újonnan párosodtak. Talán nem értené meg ezt a
pillanatot, Dorian csak egyszerűen megadta egy falkatársának, amire
szüksége volt, hogy egyben tartsa magát, amíg a párja meg nem
érkezik.
„Látta bennem, látta hogyan segítettél épelméjűnek maradnom – ”
„Azt te saját magad tetted.” Mindig is hihetetlenül er s volt.
Megszorította t. „Épp azt mondom, hogy megérti.
ideküldött hozzád.”

az, aki

„Azt hittem – Lucas?”
„Megkaptam a hívását miután Shaya szólt. Érzett valamit fel led a
Hálón keresztül.” Beledörzsölte az arcát a lány hajába. „Néha
figyelünk rád.”
Megadva magát, az ölelésébe fordult, de azon kívül, hogy megkérte a
férfit, hogy hívja fel Vaughot, hogy megbizonyosodjon arról, hogy
Faith küldött az apjának üzenetet, nem szólt semmit… addig nem,
amíg Lucas meg nem jelent az ajtóban. Alig vette észre, hogy Dorian
elment, a szeme Lucasra összpontosított. Megizzadt, a pólója átázott.
Letépte, oldalra dobta és felkapta a lányt az ölébe, miközben leült az
egyik hatalmas párnára, amely kanapéként szolgált.
Egyszer, már átgondolta, hogy szüksége van a férfira hiányosságaival
és gyengeségével együtt. Ma csaknem belé mászott, az illata ismer s
volt számára, mint a saját szívverésének hangja.
„Izzadt vagyok.” Mormolta egy kis id múltán.

Egy csókot nyomott a nyaka oldalára. „Jól nézel ki izzadtan.” A fejét a
vállára hajtotta, s felsóhajtott. „Biztos megdöntöttél néhány
sebességrekordot, ahogy ideértél.” A városi irodában volt, ami azt
jelentette, hogy olyan gyorsan vezetett az erd ben, ahogy csak tudott,
majd az út többi részét lefutotta.
„A következ századik fogjuk fizetni a bírságokat.” Cirógatta a hátát.
„Jól vagy?”
„Ez keményen megütött. Hallani a hangját.” Nagyot nyelt. „Az utóbbi
id ben elkerültem vele az üzleti találkozókat és hagytad nekem.”
„Kaptunk néhány szabad elfoglaltságot.” Újabb cirógatás. „Mondott
bármi bántót neked?”
„Nem. Ellen rzi a robbanószereket.” Egy könnycsepp csorgott végig
az arcán, ahogy befejezte a mondatot. „Mi a baj velem?” Frusztráltan,
letörölte a nedves csíkot. „Nem vagyok ilyen gyenge. Egy alfa párja
vagyok!”
„Hey.” Lucas megragadta ökölbeszorított kezét. „Sokkot kaptál, az
adrenalin valószínűleg még mindig sikítva áramlik az ereiden
keresztül.”
„Nem.” Megrázta a fejét, homlokát ráncolva még egy könny szökött
ki a kontrolja alól. „Ez túl sok. Nem vagyok ilyen törékeny, már
nem.” És ez igaz volt. Képesnek kellett volna lennie kezelnie Nikitát
szétesés nélkül. „Az érzelmeim ingadoznak mindenfelé az elmúlt
napokban.”
Lucas nagyon csendes lett körülötte. Aztán az arcát a nyakába temette
és mélyen belélegezte. Az öröm, ami keresztüláramlott rajta egy
pillanattal kés bb annyira tiszta volt, annyira gyönyörű és annyira
tökéletesen védelmez , hogy megfordult a karjaiban, tágranyílt a
szeme. „Honnan tudod?”
A mosolya ádáz volt. „Tudom.” A karja megfeszült, ahogy az egyik
kezével befedte a hasát. „Tudom.”

Letette az aktatáskáját, ahogy bevitte, Kaleb levette a zakóját és
eltávolította a nyakkend jét miel tt kigombolta az els néhány
gombot az ingjén és fölgöngyölítette a karján. Sohasem tette meg az
utóbbit a házán kívül.
Senkinek sem szabad meglátnia a jelet a karján. A legtöbbeknek
fogalmuk sem volt róla, hogy mit jelent. Talán senki sem tudta. De a
MentálHáló volt a legnagyobb adat archívum a világon – nem
vállalhatta a rizikót, hogy valaki, valahol megtudja a történetet a jel
mögött. A szobát már feldolgozták a Végrehajtók, minden után.
Képesnek kellett lenniük rá, bár nem találtak DNS-t. Santano Enrique
ahhoz túl óvatos volt. És mindenre megtanította Kalebet, amit tudott.
Most, hogy semlegesítette a fenyegetést az emberekt l, Kaleb a
következ lépését fontolgatta. A férfi végzett az Emberi Szövetséggel,
de sajnos nem tudta kiszakítani a titkukat az elméjükb l. El ször is
volt valamilyen gátjuk és másodszor abban a pillanatban, ahogy
eltávolította az els t, a többieket megölték távirányító nyomásra.
Ránézett a chipre a kezében. Minden betolakodónak volt egy a
tarkójában. Nyilvánvalóan, fel voltak szerelkezve valamiféle
öngyilkos stratégiával – vagy talán a gyilkosság találó volt. De miért
vette célba a Szövetség Kalebet? Nem mintha az érvelés számított
volna. A bérgyilkosok aláírták a garantált halálukat abban a
pillanatban, ahogy elindultak, hogy elpusztítsák a házat.
Mivel ez nem igazán Kaleb háza volt. csak egy gondnok volt. És
nagyon, nagyon komolyan vette a felel sségét.

Mercy kapott egy hívást Vaughtól és kifújta a leveg t. „Faith apja
biztonságban van.” Mondta Rileynak, ahogy ott álltak a kocsifelhajtón
a szülei háza el tt. Olyan gyorsan jöttek a vacsorára, hogy alig volt
ideje lezuhanyozni – szerencsére, Riley el készített egy utazótáskát a

járművében. Mercy macskája egy kicsit üres volt az árnyalatni
állandóságtól, de nem eléggé ahhoz, hogy meghátráljon. Nem most.
Nem akkor, amikor a szorító érzés a szíve körül ennyire vadul er sen
növekszik. „Robbanóanyagot találtak abban az épületben, ahol
Anthonynak ma este találkozója lett volna.”
Riley ránézett, a szeme szemlél d n. „Mi van Nikitával?”
„A töltést a liftaknába rejtették – az elmélet az, hogy valaki betört a
megfigyelési rendszerbe, azzal a szándékkal, hogy felrobbantsa a
töltetet, amikor már Nikita bent van. A penthouse emeletén lakik,
okos terv volt.”
Riley a fejét rázta. „Hogy lehet még életben?”
„Vak szerencse. Egy nem tervezett utazást tett New Yorkba tegnap
este, és egyenesen a repül térr l a tárgyalásra ment az alsó szinten,
amikor ma hazaért. A másik ügyfél hosszabban tartotta fel a
várhatónál. Szinte biztos, hogy az mentette meg az életét.”
„Judd nem volt képes érintkezni a kapcsolatával, de mégis több
információnknak kell lennie, mikor képes felvenni a kapcsolatot.”
„Sosem gondoltam volna, hogy segítünk életben maradni a
Tanácsnak.” Mercy félresöpörte a haját, ami a férfi arcába lógott olyan
gesztussal, ami tökéletesen ismer snek tűnt, tökéletesen a sajátjuknak.
A h keresztüláramlott az ujjbenyein és egy másodpercbe telt, míg
észrevette, hogy bezárta a köztüklév távolságot, amíg a testük nem
találkozott.
„Te kapcsolódsz Nikitához és Anthonyhoz Saschán és Faithen
keresztül,” mondta Riley, a keze a csíp je köré zárult. „Nem hagyod,
hogy egy falkatárs elveszítse a szül jét.”
„Nem,” egyet értett, elcsodálkozott, hogy vajon mit mondana, ha
ismerné Anthony igazi lojalitását, azt kívánta bárcsak elmondhatná
neki. „De azt hiszem ugyanezt tettem volna, ha Sascha és Faith nem
lennének a falkában – Marshall Hyde legutóbbi merénylete után, nem

hinném, hogy a világ képes lenne elviselni azt a sokkot, hogy még egy
Tanácsnokot elveszítenek.”
Ott állt és hagyta a lánynak, hogy végig futtassa az ujjait a hajában,
végig az állán, egészen az ajkáig. „Igazad van.” Mondta, a szeme a
farkaséba fordult. „Amennyire utálom a Tanácsot, a mentálok még
mindig a legbefolyásosabb faj a világon – ha összeomlanak és
megégnek, mindannyian megfizetjük az árát.”
„És a Háló még nem áll készen.” Mondta Mercy. „Ez az, amit Sascha,
Faith és
Ashaya mind mondanak. Túl sokan túl hamar és több millió ártatlan
meghalhat.”
„Ez olyan, mintha a Szövetség akarná destabilizálni a világot.”
Mindkét karjával átölelte, beszívta az illatát, amíg már az ereiben volt,
a sajátjával együtt sodródott. „Az én elméletem, hogy valaki okos, de
erkölcsileg korrupt van hatalmon.”
„Sokkal könnyebb királynak lenni, ha a világban káosz van,” mondta
Riley, az ajkait az övéhez nyomta, ahogy a kezeit hozzászorította a
hevéhez az imos testéhez nyomva.
„Hmm.” Gyorsan elveszítette az érdekl dését a beszélgetés iránt,
sokkal inkább – ”
„Menjetek szobára!”

46. fejezet
Mercy érzékelte, hogy Riley megfordul, szembenézve a lány középs
testvérével, ahogy megjelent az ajtóban. „Akarsz valamit mondani
nekem, Herb?”
„Nem tudom elhinni, hogy összeálltál egy farkassal,” jött a csíp s
megjegyzés. „Tényleg ki vagy éhezve?”
Mély morgó hang hallatszott a lány torkából, miközben felé szaladt,
tudatában Riley harapásmentes átkának, követte Saget, az idiótát,
ahogy keresztülvágtázott a házon, hogy az anyjuk apró vékony alakja
mögött megálljon. Mercy lefékezett a konyha járólapján, és az ujjával
rámutatott. „Nyuszi.”
Sage kiöltötte rá a nyelvét az anyjuk háta mögül, átkarolta a derekát,
míg állt és salátát aprította egy salátástálba. „Ez ilyen egyszerű,
Mercy. Neked komoly hormonális… -Jaj!” Felemelte a kezét, hogy
megdörzsölje a bal halántékát, ahol az anyja meghúzta a haját. „Miért
kaptam?”
„Úgy viselkedsz, mint egy kölyök,” mondta Lia Smith, anélkül, hogy
abbahagyta volna a feladatát. „Néha azt hiszem, hogy mindannyian
még mindig pelenkások vagytok.”
„Csak akkor, amikor idejövünk,” szólt közbe Bas vontatottan a hátsó
ajtóból. "Úgy működik, hogy mikor belépek a házba, BUMM,
elvesztek húsz évet. "
Mercy, adrenalinszintje csökkent, hogy Sagere hatott a leszidás,
valamiképpen ott találta magát Rileyhoz támaszkodva. Ahogy a férfi
ott állt, háttal a falnak d lve, keze érdes melegével végigsimította a
lány karján. Simogatta, nyugtatgatta a lányt. Azt tette, amit egy pár
tenne.
Elöntötte a keserédes öröm, és Basra nézett. „Hol van Grey?”

„Itt vagyok.” A legfiatalabb öccse jött be a konyhába ajtóban az
apjukkal. „Szia, Riley.”
„Szia.”
Szeme összeszűkült, amikor senki sem zavartatta magát a
bemutatkozással. Még az apja iscsak kurtán bólintott és megcsókolta
Mercy arcát, miel tt a párjához ment. A lány Basra nézett. „Ti négyes
összefogtatok Riley ellen?”
Abszolút csend termett a konyhában, kivéve az anyja elkeseredett
leveg vételét. „Michael T. Smith, mondtam, hogy hagyjad békén a
fiút.”
A fiú állta az ellene villanó tekinteteket, nyilvánvalóan a legkevésbé
sem aggódott. „Jól vagyok, Mrs. Smith. És nekem is van egy húgom.”
Lia elfordította a tekintetét Rileyról. „Te jó ég, Mercy. Te hoztál még
egyet a családba?”
És Mercy tudta, hogy ez egy jó este lesz, nem számítva a gondot, ami
továbbra is marcangolta a szívét.
Sascha Tamsynra meredt a rózsás esti ragyogásban. „Biztos vagy
benne?”
„Sascha, drágám.” Mondta Tamsyn csipkel d türelemmel, „Ez egy
terhességi teszt, nem atomfizika. Ha nem is mutatna pozitívat, az a
tény, hogy Lucas szerint ragyogsz, - valószínűleg két hetes vagy. Ez
olyasmi, amit a férfiak általában megéreznek.”
„Azt mondta az illatom megváltozott, hogy a szervezetem már
el készítette az új élet befogadását a méhemben.” Az szeme
védelmez érzelmekt l csillogott, a lelkét is láthattam bennük.
„A párod mindig tudja,”mondta Tammy szelíd mosollyal. „A többiek
a Falkában is kezdik felismerni most, hogy már észrevette.”

„Hogyan?”
„Valami történik, amikor a pár férfi tagja felismeri, ez olyan, mint egy
védelmez kabáttal beburkol és a megváltozik az illatod, valami
egyedivé, ami az új élet megkezd désér l mesél.”
Élet. Sascha a kezét határozottan a hasára fektette. „Még mindig nem
tudom elhinni.” A puha melegséggel pihentette rásimulva a hasára, a
baba jelenlétét érezte, minden pszichikai értelemben. Ez szikra volt
most már. Nem, egy apró töredéke a szikrának. Olyan apró, hogy
összpontosítania kellett minden hatalmát, hogy érezhesse. „Soha sem
gondoltam, hogy anya leszek.” Talán ezért nem értette meg, amit a
teste már próbált elmondd neki.
Tamsyn meglep dött. „Tényleg? De szereted a gyerekeket.”
„Igen.” Nyúlt ki Tammy kezéért, szerette volna megosztani a mély
örömét. „De amikor a Hálón voltam, amikor azt hittem, hogy hibás
vagyok, megesküdtem, hogy soha nem lesz gyermekem, nehogy meg
kelljen ezt tapasztalnia.”
Tammy el rehajolt, hogy megcsókolja finoman a lány arcát. Ajándék.
Biztonság. „Te már nem vagy a Hálón.”
„És” egy mély férfihang szólalt meg az ajtóban, „te sohasem voltál
hibás.”
Felemelte a fejét, hogy megvizsgálja a párduc arcát, aki a szíve volt,
és most, az apja a születend gyermekének. „Lenn kellett volna, hogy
maradj.”
„Igen,” mondta Tammy, még akkor is Sascha kezét szorongatva,
mikor a lány elindult az ajtóhoz, „Ez egy csajos program.”
A lassú mosoly suhant át Lucas arcán. „Kíváncsi vagyok, hogy
kislány lesz-e.”

Tammy elhaladt mellette, végigsimítva az ujjait a lány karján egy
szeretetteljes gesztussal. „Túl korai lenne megmondani.”
Lucas átvette a helyét, miután Tammy elsétált, zöld szeme simogatva
végignézett rajta. „Félsz?”
„Igen.” Sascha nem tudta, hogyan kell anyának lenni. „Nikita alig
nevezhet jó példaképnek.”
„Én is félek.” Vallotta be a férfi. „Csak azért mondod, hogy jobban
érezzem magam.”
Megfogta a kezét, és a szívérehelyezte. „Figyeld.”
Egyenetlenül zakatolt, a félelem árnyával fűszerezve. „Miért?”
Suttogta.
„A szüleim csodálatosak voltak,” mesélte a lánynak, továbbra is ott
tartva a kezét. „De nem tudtak megvédeni engem. Úgy megrémít,
hogy én sem leszek képes megvédeni a gyermekemet.”
Megrázta a fejét, er sen megszorította a férfi kezét. „Úgy haltak meg,
hogy téged védtek. Ha ezt az örökségét hagyjuk a gyerekünkre, akkor
úgy fog feln ni, hogy tudja, mennyire szerették, teljes szeretettel.”
„Higgyj bennem, kiscica.” Megfogta a lány arcát szabad kezével, az
érintése meleg volt, csodálatosan ismer s. „És ugyanúgy magadban.”
Hitt benne, érezte a szíve ritmusán. „Adj egy pár hónapot. Meg kell
tanulnom ezt az anya dologot.”
„Ah, Sascha.” Nevetett, és a hangja körül vette, mint egy érzéki
takarót. „Biztos vagyok benne, hogy már diplomázni fogsz bel le,
amikor a gyerek úgy dönt, lelép.”
A lány ökölbe szorította a kezét, és rácsapott a férfi mellkasára,
harcias mosollyal, ami azzal fenyegetett, hogy meghódítja a száját.
„Ne bosszants.”

Megcsókolta t, egy gyors, vad férfi könnyű szeretetével, ami
visszhangzotta párzási köteléken keresztül. „Majd elviszlek egy
könyvesboltba.”
„El fogsz olvasni egy könyvet?”
„Nem lesz rá szükségem – majd felolvasod nekem. „A férfi
mosolygott, lassú, macskás görbe szájjal. „Szeretem, ahogy az ágyban
beszélsz.”
A lány, nevetésben tört ki, a nap érzelmi káoszát maga alá temette
közös örömük izzása.

Mindenki ott volt, a Tanács ülésén. „Biztonságban vagyunk?”
Kérdezte Nikita.
A körben mindenki meger sítette.
Kaleb kérdezett következ nek. „Szükségünk van egy felmérésre, hogy
mire képesek. Hajlandó vagyok megosztani, amit találtam, felteszem, hogy hozzám volt a legnehezebb eljutniuk?”
„Helyes,” Ming válaszolt. „A teleportáló képességed tesz téged a
legnehezebb célponttá. Ugyanakkor Tatiana közelébe is lehetetlen
eljutni figyelmeztetés nélkül. "
Kaleb hallott pletykákat a több Mentáltól is a szalag pajzsokról, hogy
csak az általa választott elmék jutnak közelébe. A n még nem törte át
a férfi pajzsát, és gondoskodott arról, hogy soha ne is tehesse, teljesen
felszerelkezett ellene.
„Tatiana?”
„Úgy látom, nem árt az információ megosztása,” mondta a másik
tanácsnok. „Letölthetitek a részleteket most.”

Ezüstös adat patakok kezdtek áramolni a tiszta feketeségben, ami az
elmék sötét pincéje volt a Tanácsteremben. Kaleb elkapta a fontos
tényeket, az els lépésként. „Úgy tervezték meg a mérget neked.”
„Úgy tűnik,” mondta Tatiana „nehéz teljes mértékben felügyelni a
rovarokat a területemen Ausztráliában. Az elkövet k kiengedtek
számos mérgez hálós pókot a házam körül.”
„Ezzel a stratégiával nagy a kudarc esélye,” mutatott rá Shoshanna.
„Igen,” Tatiana egyetértett. „Abból, amit felfedeztem, ezután az
opportunista trükk után, hogy az els kísérlet nem sikerült. Azt
jelentették, hogy egy privát gép, Pápua Új-Guinea felé – a
sugárhajtású, amir l beszélek, kifejlesztett titokzatos hajtóműve
meghibásodott, és lezuhant az óceánba, megölve mindenkit a
fedélzeten.”
„Hogy jutottak be a gépbe?” Kaleb kérdezte. „Feltételezem, hogy a
tiéd volt?”
„Egy kritikus biztonsági rést használva, tudom, hogy nem az én
népem tette.” A n hangszíne világosá tette, hogy honnan tudta. „Még
mindig dolgozunk rajta.”
Kaleb úgy döntött, hogy
beszél következ nek. „Megpróbáltak
felrobbantani házamat a távolból.” Meg adta nekik a szükséges
adatokat anélkül, hogy elárulta volna a saját biztonsági protokolljait.
Egyenként, a többiek is megosztották az adatokat. Meglep volt Ming,
aki a legközelebb állt ahhoz, hogy megöljék. A gyilkosok meg sem
kísérelték a lopakodást, a leginkább katonai irányba hajló tanácsosnál.
Ehelyett kil ttek egy páncélozott járműb l nagy robbanóerejű
páncéltör töltetet. Az autójából összetört fém kupac lett. Az egyetlen
ok, ami miatt Ming életben maradt, hogy az egyik Nyíl-osztagosa, aki
valódi teleportáló (utazó), abban a pillanatban vele volt. Vasic egy
szempillantás alatt kivitt mindenkit a járműb l a becsapódáskor.

„Van egy kém,” mondta Kaleb az adatokat feldolgozása után. „Valaki
a fels szinteken.”
„Egy férfi testét, aki arról volt ismert, hogy eladja az érzékeny
információkat, tegnap szedték össze,” tájékoztatta ket Nikita. „Úgy
volt, hogy elküldöm a laborba feldolgozásra.”
„Egyetértek Kalebbel,” mondta Ming. „Még egy fels szintű adat
tolvaj sem fedezhet fel minden helyet egy adott napon és id pontban,
anélkül hogy hatalmas er feszítést tegyen, még akkor se, ha
rendelkezésére áll a megfelel csatorna a szükséges forrásokból.”
„A másik lehet ség,” mutatott rá Nikita, „az, hogy ez egy hosszú távú
terv része. Figyeltek és vártak a tökéletes alkalomra.”
„Lehetséges,” szólalt meg Henry a megállapítást követ en el ször. „A
legutóbbi támadás óta, úgy ítélnek meg minket, mint a gyengéket.”
„Ez az
hibájuk.” Kaleb nem akarta lehet vé tenni, hogy bárki
összetörje azt, amit az vének tekintett. És pont most, amikor
MentálHálónak szüksége van társait, a Tanácsra. Amikor már nem
volt. . .
„Lehet, ahelyett, hogy spekulálunk, akkor kellene összeülnük, ha
vannak további részletek a támadásokról.” Vélekedett Shoshanna.
„Van egy másik kérdés, amit meg kell, hogy vitassunk” mutatott rá
Kaleb. „A programozott er szakról. Meg kell állítani.”
Néhány másodperces szünet, amíg a többi Tanácsnok feldolgozta a
fájlokat. Tatiana volt az els , aki beszélt. „Krychek Tanácsosnak igaza
van. A legutóbbi id kig, az összes er szakos tett egy-egy elleni volt,
vagy család ellen irányult. Nem akadt példa esetleges tömeges
halálesetekre.”
„Az id zítés minden bizonnyal véletlen.” Mondta Nikita.
Kaleb várta, hogy Henry megszólal. A férfi volt a tettes. És
meger sítette Kaleb minden gyanúját a sötét bábmester identitása.

„Lehetséges, hogy” mondta a másik Tanácsnok. „Az események célja
megvalósult. Mindezek után itt vagyunk, és felajánlottuk az önkéntes
újrakondicionálást. Egy lépést a helyes irányba, a tökéletes
Elcsendesedés felé.”

A vacsora vérontás nélkül eltelt. Mercy nem volt egészen biztos
benne, hogy hogyan, de sejtette, az anyja érdeme volt. Emiatt hagyta
Liával Rileyt, Bast, Greyt, és a Saget ott, miközben kiment a
konyhába, hogy segítsen az apjának feltenni a teát és a kávét.
„Ülj le,” mondta abban a pillanatban, amint belépett.
Sejtette, hogy ez lesz, felhúzta magát a pultra, és figyelte, ahogy a
férfi mozog. Michael Smith egy nagy, er s ember volt. Egy férfi, akire
egy n támaszkodhatott.
„Tehát,” mondta, „ez a legjobb, akit párodnak találhattál?”
Mercy vicsorgott, miel tt visszafoghatta volna magát. És egy pillanat
múlva, már tudta, hogy miért volt az egész. „Apa!”
„Ó, ne légy ilyen, kislány.” Felborzolta a lány haját, és megérintette az
arcát, mosolyra görbült szájjal. „Annyira ismernem kellett volna már
téged, hogy sohasem választod a könnyebbik utat.”
Mercy elfintorodott, és kinyitotta a konyhaszekrényt, hogy kivegyen
egy csomag biscottit, amit az anyja mindig ott tartott. Bas szerette. A
többiek már felvetették neki, hogy ez függ ség. Rágcsálta a feszültség
ellen. A lány megkérdezte: „Szóval?”
„Szóval mi?” Emelte fel az egyik sötétvörös szemöldökét az apja.
„Kedveled t?” Ez számított, az
véleménye és az anyjáé. Nem
mintha fel kellene adnia Rileyval, de a lány egy falka tagja volt, és a

ház falain belül, ennél a családnál, Michael és Lia alfa pár voltak.
Mindig is így marad, még akkor is, ha Lucas és Sascha átjöttek
vacsorázni.
Michael ráemelte csendes szemét. „Úgy tűnik, hogy jó lesz neked.”
„Jó?”
„Hmm.” Felelte köteked mosollyal. Nyilvánvaló volt, hogy honnan
örökölte Grey a gonosz humorát. „Egyél biscottit.”
Ismerte annyira az apját, hogy tudja, semmi többet nem szed ki bel le,
de a szíve megkönnyebbült a meger sítésre, hogy Rileyt befogadná a
családja, ha kérné.
Riley nézte Mercy testvéreit, nagyon is tudatában annak, hogy csak a
balján ül törékeny asszony tartja vissza ket, attól, hogy
megpróbáljanak a széttépett véres csontjaival játszadozni.
„Grey,” mondta Lia, miközben még több desszertet pakolt Riley
tányérjára, „miért nem játszol a szaxofonon nekünk?”
Grey úgy nézett, mintha arra kérték volna, hogy meztelenre
vetk zzön, és lejtsen öltáncot. „Csak akkor, ha Riley énekel.”
A vihogás kezd dött az asztal körül. Lia összeráncolta a homlokát, és
azonnal elcsendesedtek. Egyszerre, Riley látta maga el tt, ahogy
Mercy ugyanezt végrehajtja a saját asztaluknál. A gyerekeik
valószínűleg pokolfajzatok lesznek, de a párja kézben tartja majd ket,
nem is kérdéses. A párja. A szíve összeszorult.
Nem leszek többé ugyanaz. Kevesebb leszek.
Hogy tehette meg a lánnyal? És mégis, hogyan is lehetséges, hogy a
lány engedte?
„Riley.” Végig futtatta a férfi karján az ujjait. „Gondolom, nem tudsz
elénekelni egy versszakot?”

A férfi elmosolyodott. „Ami azt illeti, de.”
Grey összetörtnek tűnt. De Bastien volt, aki következ nek megszólalt.
„Vigyázni fogsz a húgomra?”
„A húgod tud magára vigyázni.” Nem számít, hogy Riley mennyire
akarta ezt a feladatott. A farkas felváltva volt büszke az erejére és
csalódott is. Talán ez a kett sség határozza meg az egész életét. Vagy
talán megtalálja a középutat. „De akár tűzbe is mennék érte.”
Lia megszorította a karját, a férfi a n re nézett, látta a lángoló bels
erejét, mikor azt mondta neki, ahogy Mercy becsoszogott. Felérte,
megpaskolta az arcát. „Meg csinálnod, Riley.”

47. fejezet
A dolgok felfordulást okoztak Velencében. Az elnök gondoskodott
arról, hogy elmondja a többi tagnak a fórumon, hogy húzzanak el a
Dodgedzsal, és tartsák a szájukat. Szerette az ellen rzést, de nem volt
áruló. Amit tett, a saját menekülésére tette, készen állt, hogy fogja a
kést, és végrehajtsa a céljait, amik miatt idejött egy évvel ezel tt.
Tekintve az eseményeket az elmúlt huszonnégy órában.
Egyesek úgy vélik az egész dolog hibás. úgy vélte, hogy ez az els
csapás. A Mentálok soha többé nem becsülik alá az Emberi
Szövetséget. Bónuszként, ha a Tanács a normál menetrendben
ragadnak a műveletek alatt, a Szövetség emberei hamarosan elkezdik
kivégezni ket. És az elnök álláspontja megvalósulna anélkül, hogy
egy szót szólna. Végülis, a mentálok gyilkosok voltak, szörnyek, és
összetörtek bárkit, aki fel mert ellenük lépni.
Ami az alakváltókat illeti, az elnöknek igazán nem volt nézeteltérése
velük, de nem tágítottak, egyre csak a Szövetség útját állták. Ma este
megfizetik a beavatkozásuk árát,
lássuk, hogyan tetszik nekik, hogy tehetetlenek a változásokkal
szemben.
Felemelte a kezét, szinte kényszeresen megérintette a chipet a gerince
tetején, jelenleg fedve van a merev gallérú zakójában. Ez egy
módosított változata a chipek, katonáknak készült. Bowen és
csapatánál a rossz béta verzió volt, ellentétben azokkal a férfiakkal,
aki Krychek tanácsos után mentek. Az elnök szomorúságot érzett, de
felülkerekedett rajta. Háború volt. Azok az emberek, akik meghaltak a
csatában. H sök voltak.

48. Fejezet
Riley tudta, hogy Mercy készül valamire, de nem tudott rájönni, hogy
mire. Ahogy hazafelé vitte a lányt, megpróbált úgy gondolkodni, mint
egy macska. Mint a macskája. De ez közel állt a lehetetlenhez. A lány
soha sem tervezett semmit el re.
„Visszamész a barlangba ma este?”
A férfi megrázta a fejét, a vére felforrósodott. „Nem. Úgy terveztem,
hogy bedumálom magam az ágyadba.”
„Bedumálod?”
„Lehet, hogy belöklek.”
A lány felkacagott, majd újra csend lett. Riley úgy döntött, hogy hadd
legyen, és mire az autót megállította a Mercy háza közelében, azt
hitte, hogy a lány talán el is aludt. „Cicamica?” Végig cirógatta az
ujjaival a lány arcát, szüksége volt arra, hogy megérinthesse, hogy
megnyugtassa a farkasát, hogy a lány még mindig ott van, hogy nem
választotta a Falka kötelékeit a párzási kapcsolatukkal szemben.
„Ugyan már, farkas,” mondta a lány, de a legkevésbé sem hangzott
álmosnak, „Van valami, amit meg akarok neked mutatni.”
Kíváncsian kiszállt a kocsiból, és elindult a lány mellett, aki bevitte
mélyen az éjszakai sötétbe, amit az otthonának nevezett. Békés volt,
és talán csendes is, ha csak az emberi érzékeivel figyel. De a férfi
hallotta az erdei lények futkározását, amint a dolgukra mentek, a
süvít szélet a fák között, a párja kibontott hajának suhogását a vállán.
Kinyújtotta a kezét, hogy sietve megérintse a csillogó tűzet, ami újra
lenyűgözte. „Hova viszel?” Nem mintha számítana. A szükség, hogy
egyszerűen csak vele legyen, olyan er s volt, hogy akár örökké az
erd ben sétálgatna vele, ha ez az, amit a lány akar.
„Majd meglátod.” Mosolyogva fokozta a tempót.

Tizenöt perccel kés bb, egy tisztás bukkantak el , amit egy vízesés
köde burkolt be, a férfi sejtette, hogy csillogó szivárvány ragyoghat itt
a napfényben. De a hold uralta az éjszakát, és sugarai tükröz dtek a
vízben, ezüstös fénnyel beborítva buja növényzetet. A dolgok
csillogtak a férfi éjszakai látásában, izgalmasan és vadul, még akkor
is, amikor ultra finom cseppek érintették a b rét.
Mercy mögé sétált, ahogy ott állt letaglózva a látvány szépségét l.
Nem talált szavakat, amikor a lány átölelte a derekát, és az arcát a
hátának támasztotta. A férfi rájött, hogy Mercy megmutatta neki egy
titkos rejtekhelyet, ajándékot kapott, egy részlelet a lány nagylelkű
természet közeli lelkéb l. A szívét egy ponton összeszorította a
fájdalom, majd fájdalom hullám szétfoszlása után leírhatatlan meleget
érzett.
A kezét az övéi közé fogta, és azt mondta: „Köszönöm.”
A lány játékosan megcsípte. A dorombolása átalakult valami mássá. A
lány ujjai táncoltak a férfi ingén, és megrángatta a gombokat. „Le
vele.”
A férfit több mint boldoggá tette a követelés. A lány hátulról
lehámozta az inget, és ledobta a földre, majd azt mondta: „Minden
mást is le.”
Megmosolyogta a parancsot, és úgy döntött, nincs semmi
vesztenivalója, ha engedelmeskedik. Viszont sokat nyerhet. Mercy
akkor sem változtatott a pozíción, amikor a férfi már meztelen b re
csillogott a holdfényben.
Az ujjai végig futtottak a gerincén, alacsonyabbra siklottak, majd újra
fel. Ezúttal széttárta a kezét, és simogatta, kényeztette, cirógatta, amíg
Riley úgy érezte, egy vékony rétegben izzadság borította el az egész
testét. Ahogy a férfi várt, egy helyben, hogy örömet szerezzen neki, a
lány nyomott egy csókot a hátára, ami a legközelebb volt hozzá.
„Tetszik a tested, Riley. Kemény, és szilárd és harapni való.”

Minden uralkodó ösztöne sürgette, hogy vegye át az irányítást. De
valami más, egy másik része az ösztöneinek, visszafogta. Ha a párja
az rületig akarja ingerelni, az is helyes volt. És nehéz volt
visszatartani a farkasát. Szerette ezt. Szerette tudni, hogy a párja
vonzónak találja a testét.
Fogak szántottak végig a hátán. „Szép.”
„Gyere ide.” Egy rekedt kérés.
„Még nem.” De megsimogatta a kezét, testét, és hozzá dörgöl zött.
Még mindig
teljesen felöltözve.
„A b rödet akarom érezni.”
Kezek siklottak át a karján, a vizsgálgatva az izmait. „Kényeztetni
akarlak téged.”
A farkas a tárgyalás mestere volt. „Addig csinálod, amíg csak akarod,
ha leveszed a ruháidat”
Lágy n i nevetés. „Kínozni fog téged.”
„Szeretem, ha kínzol.” A pokolba, ha nem ez volt az igazság. „Mercy,
cicamica.”
Karmok vájtak a b rébe. „Még mindig nem vagyok benne biztos,
hogy szeretem ezt a becenevet.”
„Gondoltam.” Amikor egy leopárd n sténnyel táncolsz, az a trükk,
ébredt rá, hogy engedj egy kicsit, de ne túl sokat. „Majd megszokod.”
A karmok nem engedtek. „Vagy talán lenyúzom a b rt a csontjaidról.”
Játék, gondolta csodálkozva, a társa játszott vele. „Nem tudtam, hogy
szereted, a mocskos beszédet az ágyban.”

A lány felnevetett, és behúzta a karmait, a férfi sértetlen b rét
csókolták a puha n i ajkak, és kóstolgatta a nyelvével, a férfi érezni
akarta minden testrészével. Istenem, amikor elindult lefelé...a Riley
feje már a majdnem felrobbant. A farka lelkesen megrándult.
Remeg n érezte, hogy simítja a hátát, hallotta a lágy susogás, ahogy a
lány leveti a ruháit... kivéve a csizmáit.
Egész teste lánga borult.
Arra számított, hogy hozzádörzsöli magát ismét, de ehelyett
megkerülte, hogy szembe kerüljön vele. Felnyögött, felemelte a kezét,
hogy a tenyerébe fogja a buja nehéz a melleit. „Te vagy az itt az
egyetlen, aki szép.” A szavak végül morgássá váltak, ahogy a lány
ujjai körbefogták az erekcióját és pumpáltak rajta egyet. „Mercy!”
Kezével a hajába markolt, és a száját a lányéra tapasztotta, miel tt a
hördülés véget ért volna. Olyan íze volt, mint a tűznek és a földnek,
igaz és a valóságos, er s és egyedi. A farkával a kezében ott volt a
bizonyíték, rájött a homályos mélységben fejében, hogy a lány nagyon
is n ies módon viselkedik. Tehát, amikor eltépte a száját, hogy
lefutathassa a nyakán, - ó, Istenem, a lány öröme, - hogy nem
kényszeríti vissza. Ehelyett a férfi megdöntötte a nyakát, hogy így
egyszerűen hozzáférjen a szájával… így könnyedén össze tudta zárni a
fogait rajta.
A harapás a lábujjáig megremegtette a férfit. Nem fájdalmasan, annyi endorfin volt a férfi szervezetében, hogy kételkedett benne,
hogy megérezne-e egyáltalán bármit is, ami gyengébb, mint egy
halálos csapás, de ez szívszorító öröm is volt. A lány megjelölte t,
egy olyan helyen, ahol senki sem tévesztheti el. Ez a bélyeg, úgy
megnyugtatta a ragadozó lelkét, mint semmi más.
Lehet, nincs egyszerű dolguk ezzel a párzással, nincs olyan megoldás,
ami nem jár könnyekkel és szívük darabokra szakításával, de
egymáshoz tartoztak. Semmi sem változtathat ezen.
„Jó ízű vagy, Riley.” A lágy dorombolást hallott a lány hangjában, a
lüktet pulzusa fölé tett jelet megnyalta a lány a nyelvével.

A férfi megremegett, és úgy döntött, elég hosszú ideje viselkedett.
„Mercy.” Megpróbálta kihúzni a kezéb l a farkát.
A lány megszorította.
szeretném.”

„Azt

mondtad

kényeztethetlek,

amíg

„De azt nem mondtam, hogy nem próbállak megdugni a kényeztetés
közepén.”
A lány felemelte a tekintetét, hogy a férfi szemébe nézzen. „Ez
macska logika. Te farkas vagy.”
„A legjobbtól tanulok.” Nem tudta rávenni a lányt, hogy elengedje, de
ha szinte akart lenni, nem is próbálta túlságosan. A lány tenyere
meleg kesztyűként simult a húsára. „Akarom a nedvességed,” suttogta
a fülébe, megharapva a cimpáját.
A lány reakcióként megszorította a farkát, és Riley majdnem
elélvezett. Alig tudott egyenesen megállni. „Eunuchok akarsz bel lem
csinálni?”
A nevetése, a cirógató leveg volt a b rén. A szorítása a farkán lassú
volt, és persze birtokló. „Ez az egyik olyan dolog, amit soha,
bűncselekmény lenne Mercy ellen.” Végül, még egy kanyargós
simogatás után elengedte, majd elkezdett lecsúszni a testén.
„Nem.” A férfi megállította használva a fizikai f lényét. „Most én
jövök.” Nyalta és szopta és ízlelte és imádta. Rászorította a száját a
lányéra, mikor halkan felmordult, s hízelegve finoman hasra fektette a
földre -, természetesen gondoskodott arról, hogy
feküdjön alul, a
lány pedig felette.
Folyton megcsókolta a jelet a férfi nyakán, és minden alkalommal
érezte, hogy a nyers érzelmek hulláma fut rajta keresztül, a heves
keveréke a gyengédségnek, a birtoklásnak, az éhségnek, és az
odaadásnak. A kétségbeesett zuhanást okozott a párja odaadása, aki
sürgette felfelé a testét. „Magasabbra,” mondta, amikor
elterpeszkedett a mellkasán.

A szeme, éjszakai fények a sötétben, vibráltak fényes arany színben.
„Biztos vagy benne?” Aztán megsimogatta lesikló ujjaival a saját
fürtjeit, és ziháló hangokat hallatott.
Miután a férfi elvesztette a hatalmát a hangja felett, csak nézte, ahogy
a macska feltérdelt, és megmutatta neki sima, n ies csúszós ujjait,
majd a férfi szájába dugta, hogy megízlelhesse. Nem akarta
megállítani. Ez volt a legerotikusabb látvány, amit valaha látott. Aztán
rájött, egy primitív sarkában az agyának a bizalom egy másik
megnyilvánulására is. Mercy nem tesz er feszítéseket arra, hogy a
szemét a lehetséges veszélyeken tartsa, átadta a feladatot neki.
Megértette, egy csavaró érzéssel a szívében, hogy a lány a maga
módján hagyta, hogy vigyázzon rá. Tanultak egymástól.
Megtalálják a középutat. Istenem, imádta t.
Aztán abbahagyta a gondolkodást. A tudatalatti része, az elméjének
egy része, ami soha ki nem kapcsolható a domináns alakváltó
hímeknél éber maradt, figyelt mindenre, ami árthat a párjának, míg a
többi része, csak büszke volt a szépségére és érzéki gyönyörre, amit
t le kapott. Az elsuhanó ujjaival keltett nedves h je, és szüksége, egy
lépéssel közelebb vitte a tébolyhoz.
„Mercy,” mondta, amikor már nem bírta tovább, nem tudta, hogy azért
mondta-e a nevét, hogy engedélyt kérjen. Szorosan megragadta a
derekát, és feljebb húzta a lányt, átvette az örömteli feladatot a
szájával. Ennyi volt a kis türelme ma estére, de úgy tűnt, a lány
tökéletesen elégedett a durva mozdulatokkal, a fogai horzsolásával, a
könyörtelen csókjainak követeléseivel.
A lány forrón és vadul élvezett el a nyelvét l az els alkalommal. És
amikor megmozdította az ernyedt testét visszahúzta, mozgatva magára
ültetette. Mikor benne volt, a lány olyan volt, mint egy forró
selyemkesztyű, ami csakis a férfinek készült. Nem tartott sokáig.

Az utolsó dolog, amire emlékezett a macskájának nyalintása a jel
felett, amit a lány tett oda.

49. fejezet
A Szellem leginkább a személyesen találkozókat részesítette
el nyben, így fel tudta mérni az emberek hangját, testbeszédét. Nem
bízott senkiben. De Judd Lauren és Xavier Perez elég hosszú ideje
vele voltak, nem feltételezte róluk, hogy elárulják. Ez már önmagában
is ellentmondás, sosem hitte volna, hogy lehetséges.
Lenézett a kezében tartott mobilra, elmélkedve, hogy melyiküket hívja
fel.
Xavier ember volt, Judd pedig Mentál disszidens. Xavier az
érzelmekkel élt egész életében. Judd mégcsak most kezdte.
Talán ezúttal, a férfi, aki ismeri az Elcsendesedést, és most már tudja,
hogy van valami más is, felismeri mi a jobb választás. Beütötte a
számokat, ahogy ott állt egy elhagyatott helyen, ahol senki sem tudta
nyomon követni a valódi személyazonosságát. Juddot hívta.
A másik férfi felvette öt csengetés után. Már aludt, de a hangja tiszta
volt, amikor azt mondta: „Nem vártam, hogy hallani fogok fel led. A
Hálón felfordulás van.”
A Szellem átgondolta a következ szavait. „Mire utalsz?”
„Még mindig nem bízol bennem?” Nem volt harag a megjegyzésben.
„Tanácsosok elleni gyilkossági kísérletek.”
„És nem csak a tanácsosok,” mondta a másik férfi. „Több magas
rangú ember, a struktúra halott.”
„De,” mondta Judd oly módon, hogy emlékeztette a Szellemet is,
hogy egyszer egy Nyíl volt, egy bérgyilkos, „ez nem lehetett
katasztrófa. Szóval, mit akarsz?”
„A válasz erre a kérdésre.” A tények ismeretében ajánlatot tettek
önkéntes rehabilitációra. „Muszáj útjukat állni azoknak, akik meg
akarják er síteni kondicionálás? Én még sosem foglalkoztam az
Elcsendesedés megtörésével.” A célja mélyebb és id sebb. Azt akarja

elérni, hogy kivágják a rothadás betegséget, amely azzal fenyegetett,
hogy újra lerombolja a népet… míg a Tanács csak figyelte, bűnrészes
volt a halálában. „De a protokoll fegyver a Tanácsoknak, és arra
használják, hogy a népet szabályozzák.”
Juddnak sokáig tartott mire válaszolt. „Van egy kis különbség a
között, hogy a szabad a választás, vagy, hogy választasz, mert félsz a
változástól. Senki sem tudja, milyen lesz a Háló, ha lesznek
érzelmek.”
„Tudjuk,” mondta a szellem. „Miel tt az Elcsendesedés jött, a
kipusztulás veszélye fenyegetett.” Er szak és rület elszabadulnak,
elemésztik a Hálót belülr l.
„Igen, pontosan, az Elcsendesedés el tt. A kondicionálás
megváltoztatott minket, megváltoztatta a Hálót. Én ma élek, mert
megtanultam a kondicionáló folyamatot. Nem megyünk vissza oda,
ami volt.”
A Szellem figyelembe vette, ezt az új gondolati utat, és rájött, Juddnak
igaza van. Nem lehet összehasonlítani múltat és a jelent, a jöv egy
igazi ismeretlen. „A gyengék nem fogják túlélni az Elcsendesedés
nélkül.” Megtörnek a képességeik súlya alatt.
„Nem,” Judd egyetértett. „Hadd menjenek. Nem tudjuk, megadni a
választás számukra, csak akkor, ha találunk nekik egy másik utat. Az
érzelem egy hatékony eszköz.”
Hosszú id vel azután, hogy a beszélgetés véget ért, a Szellem
elmélkedett egy magányos helyen, és átgondolta Judd szavait.
Érzelmek. . . Nem, - gondolta. Ez egy lehet ség, de nem bírta. Még
nem.
Talán soha sem.
Mert, ha a Szellem elveszíti az irányítást, a Háló valóban összetörik.

50. Fejezet
Mercynek az volt a szándéka, hogy a reggelt azzal tölti, hogy
megbeszéli ezt a tarthatatlan helyzetet Rilyeval remélve, hogy találnak
valamiféle kiutat, de hajnali háromkor a férfi felriadt az ágyból. „Mi
az?” Kérdezte, félig kinyitva a szemét, ahogy válaszolt a férfi a
hívására.
A karmai kipattantak. Felismerve, hogy valami nagyon nincs rendben,
felült és egyik kezét a háta aljára tett, ahogy befejezte a hívást.
A szeme a farkasé volt, amikor rápillantott. „Három fiatal férfi a
falkából nem jött haza tegnap este.”
Tisztában van azzal, hogy a fiatalok milyen vadak tudnak lenni. „Nem
kérdés, hogy ez egy aljas játék?”
Bólintott, ahogy felállt és elkezdett felöltözni. „Hawke hívta ket a
mobiljukon – ezek a fiúk már elmúltak húsz évesek és képzésben
vannak. Nem számít, hogy mi jött közbe, válaszolnának.”
Mercy felvette a saját ruháit. „Mozgosítani fogjuk a saját
er forrásainkat, segítünk megkeresni ket. Utolsó ismert helyük?”
„Egy klub a városban. Ez – ” A feje Mercy telefonja felé fordult,
amikor a vészhelyzet kódot trillázta.
Megragadva azt, Mercy válaszolt. „Vaugh, mi az?”
„Gyere a városba. Eltűnt Nicki, Cory, Mia és sajnálom Merce, de
Grey is eltűnt. Elmentek vacsorázni, nem jöttek haza.”
Grey. Ha valaki bántotta az
alattomos, vicces, legfiatalabb
testvérét… A gyomra összeszorult a félelem és a harag keverékét l,
küzdenie kellett, hogy leveg t kapjon ahhoz, hogy elmondja
Vaughnak a SnowDancer kölyköket. Káromkodott. „Indulj el. Indigo
már eleve lent van az éjszakai műszakja miatt – majd

összehangolódom vele, így minden csapatban lesz egy leopárd és egy
farkas.”
Letette, Mercy elmondta Rileynak, hogy mi történt. A hangja megtört,
amikor kimondta Grey nevét.
Riley adott neki egy összeprésel szoros ölelést. „Megtaláljuk ket.
Az öcséd olyannak tűnt, mint, aki tudja, hogyan kell vigyáznia magára
és a körülötte lév kre.”
Bólintott. „ kemény. Mindenkit megbolondít a zenei géniusz
homlokzattal, de földhöz tudja vágni Saget és Bast, amikor olyan a
hangulata.” Lenyugodott ett l és elhúzódott. „Induljunk.”
Riley ránézett. „Hogy vannak a kezeid?”
Riadtan feltartotta ket. „Szikla szilárd. Miért?”
„Mert azt hiszem, hogy ez a szituáció megköveteli a vezetési
stílusodat.”
Mercy rányomta a lábát a gázpedálra és fele id alatt a városba ért.
Megkapták az üzenetet közeledve az Union Squarehoz, ahol a keresési
rácsokat jelöltek ki, szóval leparkolt és futottak a helyszínre.
„Gondolt bárki is arra, hogy ellen rizza Bowen csoportját?” Kérdezte
Vaughot. A leopárdja nem érzett félrevezetést Bowennen. Er t, azt
igen. A meghatározását, hogy a férfi bármire képes lenne, igen. De
csalást nem. Ugyanakkor a leopárd nem volt tévedhetetlen.
Az rszem párja bólintott. „Tiszták – segítenek keresni az eltűnteket a
városban az részükön. Hülyék lettünk nem használni a kiváló csapatot,
amikor ott ültek.”
Mercy Rileyra pillantott, hogy hogyan fogadja ezt. Felhúzta a
szemöldökét. „Azt hiszem az ellenségem ellensége a barátom.”
Csendes tónus, de a farkas ott volt a szemében – tudta, hogy a harag

vezérelte azokat a szemeteket, akik kárt okoztak az általuk
gondozottakon.
Érezve ugyanazt a sértést, a kezét az övébe csúsztatta, miel tt
visszatért a figyelme Vaughra. „Biztos vagy benne, hogy az eltűntek
még a városban vannak?”
„Nem.” Mondta a jaguár, felfordítva a gyomrát. „Dorian a repül téren
és az autópálya felügyeletén dolgozik, a SnowDancerek a műholdas
felvételeket ellen rzik, Faith telepatikus vizsgálatot futtat. Minden
követ megmozgatunk Mercy.”
Nagyot nyelve bólintott. „Mire van szükséged t lünk?”
„Azt akarjuk, hogy nézzetek meg minden ismert Szövetség telket. Már
elküldem embereket, de jobban ismered a mozgásukat, mint bárki
más.”
„Nem éppen megbízható,” monda Mercy „de ennek Szövetség szaga
van. Mentál csapat nem szereti felhívni magára a figyelmet.”
Riley egyetért en bólintott, ahogy elindultak és úgy döntöttek, hogy
magukkal viszik a kocsit, mert sok lesz a földi felfedetés és mások
már dolgoznak az utcákon. Üresen jöttek fel az Embarcadero
raktárból, és a Tanderloinból, bár kiszálltak és gyalog végig mentek az
egészen. Az összes többi ismert rész ugyanezt eredményt hozta.
A pánik azzal fenyeget zött, hogy csomót köt Mercy szíve köré. Ez
volt minden, amit tehetett, hogy összetartsa. „Hol máshol? Az Isten
verje meg!”
A hideg leveg ellenére izzadt, ahogy ott álltak az autó mellett, Riley
próbált gondolkozni. Ez volt az ereje, amikor a helyzet kaotikussá
vált. Éppen most, a párzási tánc pusztítást játszott a fejében, de
Mercyvel mellette – még egy zaklatott Mercyvel is - megtalálta az
irányítást a kontrol alól. „Menjünk vissza az alapvet tényekhez,”
mondta. „A hálózatunk kiterjed a Szövetségre. Így azzal a

feltételezéssel dolgozunk, hogy a Szövetség tette ezt. Semmi ha,
semmi de.”
Mercy bólintott, a szeme tűzben égett.
„A következ kérdés – miért vinné el a Szövetség ket az els
helyr l?” Mondta. „Ez nagyon szándékos – három SnowDancer és
négy DarkRiver.”
„Vagy hadüzenet,” morogta Mercy, a gumiabroncsot rugdalva, „vagy
egy nagy, kövér bazd meg.”
Megfontolta ezt.
„Riley a gyilkosságok – két meger sített eset volt Tahoeban. Mi van
ha – ”
„Fenébe.” Kinyúlt és félretolt egy izzadságtól nedves vörös szálat az
arcából. „Elfelejtettem elmondani neked a tegnapi szórakozásban –
egyik kommunikációs tecchnikusunk továbbított nekem egy jelentést.
Úgy tűnik, hogy a két áldozat szeret k voltak. A Végrehajtók a férjet
okolták.”
A puszta banális bűncselekmény úgy tűnt, hogy sokkolja Mercyben a
kibontakozó pánikot. „Oh.” Egy gyors bólintás, szaggatott lélegzet.
„Oké, oké.” A kezét a hajába túrta és szinte látta hogyan húzza el a
magából az rszemet.
„Ha nem tudunk válaszolni a miértre, akkor próbáljuk meg a
hogyant.” Mercy a kezét a motorháztet re helyezte. „látom, hogyan
rabolták el a ti három fiútokat – csinos lányok megzavarták ket,
mások tettek valamit az italukba, majd a lányok segítőkészen
kivezették ket. Mindenki azt gondolja, hogy a részeg pasijaik, semmi
vészjósló. De a mi gyerekeint vacsorázni mentek, nem egy klubba.”
Riley bólintott. „Ha én lettem volna, és rá kellett volna vennem négy
józan embert, hogy azt tegyék, amit akarok, én megragadnám az
egyiket kiválasztva a csoportból, majd kényszerítva a többieket, hogy
kövessenek fenyeget zva azzal az eggyel.”

„A helyzet az, hogy tudod mennyire lojálisak vagyunk – tehette a
Szövetség?”
„Bebizonyították, hogy okosak. Tanulmányozzák az ellenséget,
miel tt lecsapnak.”
„A forgatókönyved egy lehet ség.” Mercy karmai kint voltak, bár úgy
tűnt, hogy nem vette észre. „De hacsak nem volt egy csomó támadó,
nehéz lenne kontrolálni azt a sok alakváltót, különösen akkor, ha
furgonban vagy teherautóban szállítják ket.”
„Hacsak nem fenyegeted meg a többieket azzal, hogy megölöd az
egyiket és ezzel kényszeríted ket, hogy viselkedjenek” – az agyában
tett egy kognitív lépést – „vagy egy nyugtató dózist adtak be nekik.”
Minden elfogott alakváltó keresett volna egy vészkijáratot, de ha
valaki fegyvert tart a barátod fejéhez, akkor nem mert volna
megkockáztatni olyan műveletet, ami nem ígér száz százalékos esélyt
a sikerre. A falkatársak nem áldoznak fel egyet, hogy megmentsék a
sokat. A mentál gyengeségnek hívná. Riley úgy gondolta, hogy ez a
legnagyobb er sségük. „De ha mind ki van ütva, akkor mi van?”
„Pontosan.” Mercy járkálni kezdett fel-le az utcán, mindketten
szándékosan figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a
forgatókönyvben a nyugtató dózisa akár halálos is lehet. „Ha ez egy
üzenet, akkor nekünk fogadnunk kell azt. Ellenkez esetben nem
tudjuk, hogy ki tette és k nem kapnak hitelt. És a Szövetség szeret a
figyelem középpontjában lenni.”
„Más dolgot is figyelembe kell vennünk – az emberrablóknak id re
van szükségük, hogy elmenjenek miután kézbesítették az üzenetet.” A
farkas látott benne egy csipetnyi lehet séget. „Elszigetelt helyet kell
keresnünk, ahol az eltűntek nem azonnal találhatók meg, de ahol
ésszerű id alatt meg tudjuk ket találni.”
Mercy látszólag talált egy hajgumit a zsebében, mert elkezdte felfogni
egy rendetlen lófarokba a haját. „Nem teljesen ismerik a várost, szóval
nem mennek messze a mozgási körükb l.”

„Az ostoba keresést lefelé kell irányítanunk.” Riley kiegyenesedett,
meglátva az igazságot. „Azokon a helyeken keresgéltünk, amiket
valószínűleg fogalmuk sincs hogyan lehet megtaláni.”
Mercy szeme éjszakai ragyogásba fordult át. „Voltak jelentések
esetleges Szövetség mozgások az utcán felfelé vezet úton a
Szépművészeti Palotába. Ez beleillik. Nem annyira elszigetelt, hogy
az eltűnteket ne lehessen megtalálni, de eléggé elszigetelt, hogy
valószínűleg senki sem fog áthaladni ott ebben a kora reggeli id ben.”
Az óra éppen öt harmincat mutatott.
Már mozgásban is voltak, ahogy befejezte a beszédet. Elfogadva
Mercy pokoli vezetési stílusát, Rileyval ott voltak a Palota területén öt
perccel kés bb.
Csodálatos napfénynél, a hatalmas oszlopok, amik a körtemplomban
íveltek vészjóslóak voltak a sötétben. Mercy szándékosan kerülte a tó
üveges területét t le jobbra. Nem megy oda, amíg nem szükséges.
Az éjszakai látását használta, hogy lásson a pillérek körül, közel
tartotta a testét a földhöz, megpróbált szagot fogni. Amit helyette talált
az egy szaggatott karom nyom a fűben. „Riley.” Ezt egy farkas
csinálta.
Egy pillanattal kés bb mellette volt. „Az illat szétszórt, de friss.”
A földön kúsztak éberen, hogy találjanak bármi más is, ami arra utal,
hogy a jeleket esetleg az egyik elveszett falkatárs csinálta. Riley találta
meg a következ nyomot – egy fülbevaló, amin üveggyöngyök lógtak.
Mercy szíve a torkában dobogott. „Mia. üveggel tanul dolgozni –
annyira rülten büszke azokra a fülbevalókra, soha sem vesztett el
még egyet sem. Nem, ha csak nem szándékosan.”
Néhány méterrel odébb meglátta a kopott, kézzelkészített gombot.
„Grey.” Szerette a kék ingét, annak ellenére, hogy az kopott volt. Sage
tette rá a gombokat, hogy illeszkedjenek a kreativitásához és az

anyjuk vágta ki és varrta meg az inget. „Nyomokat hagytak nekünk.
Talán nem voltak kiütve.”
„Vagy a drog hatása kezdett elmúlni.”
Nagy volt a kísértés, hogy a dolgokat felgyorsítsák most, hogy tudták
az eltűntek áthaladtak itt, de elakadtak a nyomoknál. Ez nagy terület
volt – jobb lassúnak lenni, mint hogy kihagyjanak bármit is. Voltak
olyan jók, hogy küzdöttek az ösztön ellen, hogy vakon üldözöbe
vegyék… mert néhány perccel kés bb megtalálták mind a macskákat
és farkasokat. Mindannyian a pillér árnyékában lev növényzet köré
voltak támasztva és olyan mélyen az árnyékban, hogy Mercy és Riley
könnyedén elmehettek volna mellettük. Mind a hetet leöntöttek egy
könnyű parfümmel, ami nagy pusztítást végezhet egy alakváltó
orrával.
Halottnak tűntek.
„Nem.” A térdére esett, Mercy elkezdte ellen rizni a pulzusukat.
Megkönnyebbült, mikor érezte az els lomha ütemet, ami azzal
fenyegetett, hogy megállítsa a sajátját. „Élnek, mindannyian.” A keze
elid zött az öccse arcán. „Istenem, szeretlek öcsi.”
Riley továbbította telefonon, hogy megtalálták ket és mind Tamsyn
és Lara, a SnowDancer gyógyító, megérkeztek néhány perccel kés bb.
Mind a hét fiatal úton voltak a kórházba néhány percen belül. Lucas
vezetett a gyógyítokkal, míg Hawke ott maradt, hogy lássa
találhatnak-e t bbet, mint az illatuk.
Mercy úgy tervezte, hogy Greyel megy, de úgy döntött, hogy a
Palotánál marad, amikor a szülei felhívták, hogy már majdnem a
kórháznál vannak. Meg akarta találni azokat a szemeteket, akik ezt
merészelték tenni. Visszatérve Riley mellé, miután a többiek
elmentek, Hawkeval beszélve talált rá.
„Az üzenet ki volt tűzve egy ládára.” Mondta Riley. „Maradjatok ki a
Szövetség ügyeiből vagy legközelebb nem fognak lélegezni.”

„Szép t lük, hogy elhagyták a hívó kártyájukat,” mondta Hawke,
nyilvánvalóan dühösen. „Biztosak vagyunk benne, hogy a Szövetség
volt?”
„A technikusok még mindig dolgoznak rajta, de a kezdeti szavak
nyomai megegyeznek azokkal, amiket a raktárban találtunk.”
Hawke megrázta a fejét. „Minden jel arra mutat, hogy ez egy hatalmi
játék, de az id zítés elgondolkodtat, hogy valami nagydolog fog
történni hamarosan és össze akarnak zavarni.”
„Mindkett lehet,” mormolta Riley, a gyönyörű haja bronzzá vált a
csendes hajnali fényben. „Egy nagyon tudatos demonstrációja a
hatalomnak és a ködösítésnek.”
„Elbukták a gyilkossági kísérletet a Tanácsnokoknál,” mondta Mercy.
„Vagyis marad Bowen és csapata, mint legvalószínűbb célpontok.”
Riley ugyanazon a gondolatmeneten ment végig. „Figyelmeztetnünk
kell ket.”
„És hívjuk a tűzszerészeket oda ki.” Mercy el vette a telefonját.
„Miután megtetted,” mondta Hawke, „mindkett tökre szökségem van,
hogy felmenjetek a Tisztásra.”
Riley érezte, hogy Mercy ellenszegül. „Te nem vagy az alfám.”
„Technikailag.” Mondta Hawke a t le megszokott arroganciával.
„Találkozó lesz a WindHavennel.”
Riley úgy döntött, hogy meg fogja ütni Hawket – többször is – amikor
Mercy felé fordult, miután a férfi elment, hogy beszéljen valaki
mással. „nem érdekel, hogy mit kell tennünk, nem hagyom el a
falkámat még, ha párosodtunk is.”
„Még ha?” Megragadta a karját és magafelé húzta. „Ne tedd ezt
velem. Vagyunk olyan jók, hogy párosodjunk.” Ha visszaveszi

mindazt, ami közöttük történt, ha azt mondja, hogy nem számított, az
kurvára megtörné t.
„Még mindig nem vagyok farkas.” Kivillantotta a fogait. Aztán
meglepetésére, megcsókolta t az összes tűzvihar intenzitásával a
természetében. „És én soha nem fogom azt a seggfejet az alfámnak
hívni.”
Riley még csak nem is vette fontolóra, hogy megvédje Hawkeot. „Kell
lennie valamilyen módnak, hogy ne szakadjon el a kapcsolódásod a
DarkRiverhez.”
„Nem tudok belegondolni, hogyan.” Frusztráltnak hangzott,
mérgesnek, ereje fogytánnak. „Ha elveszítem azt… ha a vérkötelék
megszakad… Istenem, Riley, mit fogok tenni?”
Riley átölelte t, pontosan megértette hogyan érez a lány. Hadnagynak
lenni nem egy pozíció volt, ez része volt annak, aki volt. „Mercy, én –
” Mi az ördögöt mondhatna? Nem volt rá mód, hogy helyrehozzák ezt.
Egyikük közülük meg fogja törni a vérszerz dését az alfájával. És ha
ezt a dominanciához kötötték, ami nagy valószínűséggel így volt,
akkor nagy rá az esély, hogy Mercy lesz az. „Bárcsak meg tudnám
javítani ezt, így én lennék az, akinek el kellene hagynia a falkáját.”
A teste megfeszült. „Te utálnád feladni a vérkötelékedet a
SnowDancerrel.”
„Nem annyira, mint ahogy utálom, hogy tehetetlen vagyok, mikor fáj
neked.” Szorosan tartotta t. A párja volt, a védelmez je. És mégis
tudta, hogyha egyek lesznek, akkor fájdalmat fog okozni neki úgy,
ahogy még soha senki nem bántotta t el tte. Ez elfogadhatatlan volt.
„Talán valahogy tudjuk manipulálni a dominanciát.” Mondta Riley,
meglátva a lehet séget. „Helyrehozva úgy, hogy én legyek az, aki
elválik a falkától.” Ez hatalmas darabot tépne ki a szívéb l, de ha ez
lenne az egyetlen mód, hogy megvédje a párját, százszor is megtenné.
„A dominancia folyékony, amely képes a változásra. Mindössze
annyit kell tennünk, hogy megtaláljuk a jobbik elindulási pontot.”

„Riley – ”
„Shh. Csak hagyd, hogy tartsalak. Csak még egy pillanatig.”
Megenyhült a karjaiban, megmutatva a bátorságát, amiben a férfi nem
volt biztos, hogy még rendelkezik vele. „Cicus, majd kitalálunk egy
módot.” Mert soha nem akarta, hogy Mercy kevesebbnek érezze
magát, töröttnek. Inkább támadná meg önmagát, miel tt lehet vé
tenné ezt.

51. Fejezet
Az Információs Keresked halott volt. De a számítógépei nem. Ezek a
higany hatékonyságával futottak. És mikor a végleges ellen rzés
elkészült határid re és nincs kapcsolat a mesterükkel, a
számítógépeken változtak a műveletek.
Az Információs Keresked annyira volt becsületes férfi, amennyire a
kémek lenni tudtak. Megtalálta az információt és átadta azokat a
megállapodás szerinti áron. Sosem tartott meg bármit is
váltságdíjként, soha nem használta azt, amit felfedezett zsarolási
alapként. Ez volt rossz az üzletben.
Azonban tudta, hogy nem mindenki olyan, mint . Így hát készített
egy vészhelyzeti tervet – nem látta értelmét, hogy fenntartsa a hitét
azzal, aki meg fogja ölni t. Öt másodperccel a végs határid után, a
számítógépe átküldte a minden részletre kiterjed adatokat az utolsó
munkáltatójától – az Emberi Szövetségt l – az információ, amit talált
és a terveiket a társaikról a Tanácsnak.
De a számítógép nem állt meg ott. A Keresked úgy döntött, hogy
nyomot hagy a világban. A második adatküldés, ez korlátozódott a
további tervek részleteire, amit sikerült felfedeznie, a média állomásra
lett elküldve az érintett területen, az információk keresztül mennek
világszerte, hogy összezavarja a nyomvonalat.
Csak miután ezeket a feladatokat elvégezte, a számítógép csak akkor
kezdte meg a teljes törlését a fájloknak. Tíz perccel kés bb, az
Információ Keresked igazán halott volt.

52. Fejezet
Mercy az autóban volt úton az elkerített raktárházba, ahová Bowen és
csapata éppen evakuálva voltak, amikor megcsörrent a telefonja.
„Sage? Mi az? Grey – ”
„Nem Sage vagyok.” Mondta egy ismeretlen n i hang. „Clara vagyok,
a CTX-b l. Sage irodáját használom. Tudtam, hogy megvan neki a
számod gyorstárcsázóban – ”
„Lassíts cica.” Szólt rá Mercy a gyorsan hadováló lányra. Clara,
eszébe jutott, egy emberi gyakornok. Nagyon fiatal. „Mire van
szükséged t lem?”
„Egy e-mailes fax jött át az el bb és senkit sem találok…” Szünet
tartott, hogy nagyot nyeljen. „Sajnálom. Csak kiakadtam.
Valószínűleg vannak itt emberek, de azt gondoltam, hogy tudnod kell
– van egy bomba a városban, ami fél óra múlva fel fog robbani.
Pontosan 7:32-kor.”
Mercy felült. „Részletek?”
Mikor Clara felolvasta
valami?”

ket, Mercy kifújta a leveg t. „Van még

„Azt mondja, hogy az Emberi Szövetség áll emögött és más halálos
támadás mögött szerte a világon és tiltakozásul kéri a vállalkozások
bojkottálását. Elküldjem a faxot a telefonodra?”
„Igen.” Átküldte Hawkenak és Lucasnak, amint megérkezett a
fiókjába.”ÉS Clara, jó hívás.”
Letette a megkönnyebbült lánynak, és Riley felé fordult. „Padlógázt.
Van egy határid nk.”
Riley mégkérdezte és sikerült Bowen csapatához id ben odaérni.
Mercy figyelmeztetésével a csapat kiürítette a helyet katonai
pontossággal. Bár Bowen ki volt akadva.

„Hogy a picsába helyeztek el idebent egy bombát?” A közel fekete
szeme összeszűkült. „Az egyikünknek kellett lennie, valaki átállt.”
Egy apró eurázsiai n
tudhatjuk.”

mellette a homlokát ráncolta. „Ezt nem

„Akkor hol a pokolban van Claud? Már huszonnégy órája nem
láttam.”
Mercy ott hagyta ket, ahogy halkan érveltek és elindult, hogy
csatlakozzon Rileyhoz. „Esély a járulékos károkra?” Kérdezte,
körülnézve a váratlanul zavaros reggeli fényben. Legalább a köd
kezelhet volt, alig nyalogatta a bokáját.
Riley megrázta a fejét. „Nincs. A másik raktárházat kiürítették. Bowen
és csapata kisöpörte a csavargókat az útjukból és én csináltam egy
másik söprést.”
„Jó.” Megdörzsölte a homlokát. „A tűzszerészek mostanra már
felálltak – talán képesek megtalálni és hatástalanítani a készülékeket.”
Körbepillantott, hogy biztosítja, hogy mindenki kint van a
veszélyzónából, s megbökte a lányt, hogy kövesse t. „Meg kell
tisztítanunk a területet.”
Ahogy sétáltak, Mercy érezte, hogy a farkasa karmai közel vannak a
felszínhez. A leopárdja sem volt jobban. De tudta, hogy ez rosszabb
volt a férfinak. Ez csak a természet módjának működése volt – a
násztánc a ragadozó alakváltó férfiakat közel nyomja az rülethez.
Riley összetartott. Érte.
És a farkas alakváltóknál a birtoklási vágy, az er sen védelmez
természete harcol a vadállat ösztöneivel… ez olyan volt, mint egy
utazás a poklon keresztül.
Bárcsak helyre tudnám hozni, így én lennék az, aki elhagyná a
falkáját.

Ez nem volt hamis ígéret. Tudta, hogy megtenné, ha ez lenne az
egyetlen mód. Riley feladna mindent, hogy távoltartsa t a
fájdalomtól.
Olyan nagy szíve van, mint Texas - pislogás nélkül meghalna érted.
De nem várja el senkitől sem, hogy ugyanezt megtegye érte.
Talán, gondolta Mercy, a saját szíve b vült a múltbéli félelmekkel,
minden aggodalommal, itt volt az ideje, hogy Riley megtanulja milyen
egy leopárddal párosodni. Ez a leopárd készen áll arra, hogy tegyen
egy lépést a sötétben, bízva, hogy elkapja t a másik oldalon. Ésneki,
ez egy nagyon is tudatos döntés volt – túl er s volt, túl független,
hogy véletlenszerűen essen ebbe bele.
A kezét a férfiéba csúsztatta, összekulcsolva az ujjaikat. Leopárd és n
egyaránt egyetértettek – ez a férfi, ez a farkas, er s volt, okos és kész
volt harcolni a párjáért, nem számít, hogy mibe kerül. A leopárd nem
tehetett kevesebbet.
Riley rámosolygott, amit l gödröcskék jelentek meg a szája körül. „Itt
van az én macsó képem.” De a keze megfeszült körülötte. Férfiasan
meleg, kérges tenyér, férfi érintése, aki soha nem engedné el.
A lelkében fájdalmasan n tt a szükség, egy érzés, ami semmi máshoz
nem hasonlítható, amit korábban valaha érzett. „Van számodra
valamim.”
Riley kersztül húzta t a kerületi vonalon – mivel a robbanóanyag
mérete a fax szerint, mint amit Nikita épületében is találtak, a
robbanás nem pusztítaná el még a félig ezt a távolságot sem. De nem
voltak hülyék – megvárták a tűzszerészeket a létrehozott biztonsági fal
mögött. És Riley nem állt meg, amíg a fal másik oldalán nem voltak.
„Igen? Mi az? Fényes?”
A macskája vissza akart vágni neki, de valaki félbeszakította miel tt
megszólalt volna. Indigó volt. „Mindenki más mozgásban van,”
mondta nekik a hadnagy. „Ti ketten itt maradtok?”

Bólintottak, folytatta. „A tűzoltók várnak az utca túloldalán, ahol
megbeszéltük. Ha bármi balul sül el, kiviszik a seggünket.”
„Jó.” Mercy az órájára pillantott, benttartva a türelmetlenségét a
fogaival. „A figyelmeztetés azt mondja, hogy tíz perc múlva fog
robbanni.”
Mindketten vártak, amíg Indigo odébb kocogott, miel tt folytatták a
beszélgetést. „Szóval,” kérdezte Riley, „mid van nekem?”
Megfogta a kezét, tenyérrel lefelé a szívére helyezte. Ez kurvára fog
fájni, gondolta, de a férfi az övé volt, hogy megvédje, mint amennyire
volt a férfié. „Én.” És kinyitotta a lelkét, lecsupaszította magát.
A párzási kötelék végig vonult a testén, mint a fehér villám, forrón és
vadan és igazin. Hihetetlenül, csodálatosan igazi. Az energiája más
volt, mint az övé – farkas, nem leopárd – de összefűz dött a sajátjával,
amíg az egyesített erejük sokkal nagyobb volt, mint ami egyedül
lehetett volna valaha is. „Wow.”
Riley pislogott, imbolygott a lábain. „Fenébe.”
Megragadta a karját, hogy egyenesen tartsa t nehéz mutatvány volt,
mivel úgy érezte magát, mintha ittas volna. Mindketten majdnem
hanyatt estek, nevettek, aztán csókolóztak. A fizikai kapcsolat
közöttük soha nem volt kétséges, de a párzási kötelék új rezonanciát
adott hozzá, amíg nem érezte az érintését a teste minden sejtjében.
„Mmm, tetszik.”
Riley hallotta Mercy szavait, de nem tudott válaszolni, a farkasa még
mindig döbbent volt a kötelék hatásától, mindig is tudott róla, de soha
nem értette igazán. Ez semmihez sem volt hasonlatos, mint amit
elképzelt – ez több volt, ez jobb volt, ez… kibaszottul csodálatos. A
nyelvét Mercy szájába dugva, felnyögött.
Valamivel kés bb, felemelte a fejét. „Ennek az épületnek hamarosan
fel kéne robbania.”

„Hmm.” Álmodozó tekintettel nézett az övébe. „Kit érdekel.”
Riley egyetértett. „Részegek vagyunk.” Nem merte megközelíteni a
témát az rszemi kapcsolatával kapcsolatosan. Érezte a saját
vérkötelékét Hawkeval er sen és biztosan, ami azt jelentette, hogy az
drága Mercyje elveszítette a szíve egy darabját. Megteszi érte,
megfogadta, olyan mélyen és igazin fogja szeretni, hogy az el fogja
temetni a fájdalmat a pusztító veszteséggel.
Azonban akkor olyan kielégít en nézett, nem akarta megtörni a
pillanatot, nem akarta elpusztítani az örömüket. A párja, a társa
odaadta magát neki. Ez több volt, mint amit valaha is várhatott ett l a
vad, független leopárdól, akit imádott. A kezével a haját simogatta,
tartotta a pillanat szépségét szorosan a szívében, titkos kincsként, amit
senki sem vehetett el t le. Mercy ajándéka. „Azt hiszem,” mondta az
érzelmek vastagságán keresztül, „ez jobb, mint részegnek lenni.”
„Igen.” Mercy a mellkasára hajtotta a fejét és hozzádörgölte az arcát.
Tudta mit csinál – dúskál az illatában. Ugyanezt akarta csinálni.
Lehet leg vele hosszan, hajlékonyan és meztelenül alatta.
Néhány percig ott álltak, hogy valamiféle kontrol alá vonják magukat.
Egy id után Mercy az órájára pillantott. „Egy perc múlva felrobban,
ha az tipp helyes volt.”
„Remélem, hogy nem volt.” Mert ha az volt, akkor a dolgok rondává
fognak fordulni.
„Igen.”
„Nem ismerem a Szövetség bels politikáját,” mondta Riley, „de nem
tetszik, hogy úgy használják fel az embereket, mintha nem érnének
semmit.”
Mercy bólintott. „És ha ölnek – Oh, Istenem!”
Riley követte a tekintetét az ég felé, látva, hogy valami zuhan, ami
úgy nézett ki, mint egy kontrollálatlan merülés. Túl nagy volt, hogy

egy átlagos madár legyen. „Pokolba.” Körülnézett, hogy valami
enyhítse a becsapódását, de az egész terület régimódi beton és fa volt.
„Erny zz a szárnyaddal.” Mondta a zuhanó madárnak az
összeszorított fogai közül. „Lassíts.”
„Gyerünk, gyerünk.” Mercy lábujjhegyre
elérhetné és elkaphatná a másik alakváltót.

emelkedett,

mintha

Három másodperccel a becsapódás el tt olyan volt, mintha a zuhanó
hallotta volna ket. A szárnyait kiterjesztette, bár az egyik furcsának
tűnt… töröttnek, jött rá Riley. Ez lassította az ereszkedését a gyilkos
megnyomorításból. Az alakváltónak sikerült pályát váltania, így egy
halom régi fán landolt a beton helyett, de még így is keményen
becsapódott, a sólyom a teljes állati formájában.
Mindketten futottak miel tt leszállt, elindultak vissza az épület felé.
Riley utálta, hogy a párja veszélyben forog, de a farkas tisztelte az
erejét. Ez volt és Mercy tökéletes volt. A sólyom úgy feküdt, mintha
halott lenne, de mikor Mercy a kezét a testére tette bólintott. „Él.”
Riley felmérte a madár súlyát. „Rohadtul nagy.” Állati formájában
cipelni kínos lenne, de madár formában ilyen nagy volt, akkor
valószínűleg ember formában nagyobb volt. A madár alakváltóknak
komolyan furcsa dolgaik vannak a súlyukkal, amikor átváltoznak, de
általában az állat formájuk kisebb. A végén mind a ketten vinni
fogják.
Riley a kezét a sólyom hátsó részéhez csúsztatta, míg Mercy elölfogta
meg. „Kész?”
„Indulj.” Elindultak a helyszínt l tudva, hogy csak másodperceik
vannak.
De még annyiuk sem volt. Ugyanabban a pillanatban érezték még a
gyújtókapcsoló illatát. „Változz!” Az állati testük közelebb volt a
földhöz, a hatás jobb volt.

Ráfeküdtek a terhükre, ahogy átalakultak, befedték a sérült alakváltót
az állati formájukkal, ahogy a világ tűzbe fordult körülöttük.
A farkas üvöltése a város felett gyászosan, szomorúan, olyan
kétségbeesetten szomorúan hangzott, hogy aki hallotta úgy érezte,
hogy a szíve reszketve visszhangozza a bánatát. Futott a
Szépművészeti Palotához olyan sebességgel, hogy akik látták
elcsodálkoztak rajta, hogy tényleg látták-e, Hawke követte a hangot
egy betonrészhez, nem messze az összeomlott épülett l. Por és füst
eltömítette a leveg t, de nem kellett látnia ahhoz, hogy megtalálja
ket.
A nagy szürke farkas az eszméletlen leopárd elé állt. A farkas az orrát
nyalogatta, megveregette a mancsával az arcát, megpróbálta a
lökésekkel felébreszteni t. De a leopárd mozdulatlanul feküdt
továbbra is, majdnem olyan volt mintha nem lélegezne.
A sólyom egy kicsit balra feküdt t lük. Életben volt. Elég jó. Hawke
visszafordult a kettejükhöz, akik a sajátjaik voltak és letérdelt
melléjük. A farkas nem nézett rá, minden figyelmét az elesett
leopárdra fordította. Amikor Hawke ment, hogy ellen rizze a leopárd
sérüléseit, lassan mozdult, biztosítva a farkast, hogy nem áll
szándékában ártani. Ennek ellenére a farkas készen állt lecsapni, a
borostyánszínű szemei figyelték Hawke minden mozdulatát.
Ekkor Hawke észrevette, hogy a farkas bal hátsó lába eltört. Nem
mondta a férfinak, hogy üljön le. Ehelyett arra koncentrált, hogy
megtalálja a leopárd sérüléseit. A legveszélyesebb nyilvánvalóan az
volt, amit abban a pillanatban észrevett, hogy a macskát az oldalára
döntötte. Egy hatalmas seb hasította szét a fekete és arany kormos
sz rt, amit feltehet en a repül törmelék okozott.
Hawke káromkodott és levette a fels jét, hogy megállítsa a vér
áramlását. Segített volna a farkason, de megosztani az erejét a
leopárddal meghaladta a képességeit. Ez felkavarta a farkast benne –
ez a leopárd, ez a n falka része volt. Segíteni kell rajta. „Tarts ki
Mercy.” Mormolta a kezét a zsebébe tolva a telefon köré zárta.

Fölöslegesnek bizonyult.
Lucas futott ki a füstös ködb l abban a pillanatban, Tamsyn követte
t. Tammy és Luc mögött látott két másik sólymot landolni és
átváltozni. Normál körülmények között, halottak lettek volna, amiért
betörtek egy másik ragadozó területére, de Hawke tudta, hogy
valószínűleg korábban jöttek a találkozóra, a Tisztásra.
„Larának a kórházban kellett maradnia,” mondta Tammy egy gyors
jelentésként. „Az egyik fiatalotok rosszul reagált a nyugtatóra, amit
használtak.”Egy pillantást vetett a farkasra, aki némán nézett. „Tudsz
vigyázni Rileyra?”
„Nem fogja engedni.” Informálta Hawke. „Nem, amíg Mercy nincs
rendben.”
„Férfiak,” motyogta Tamsyn, de már levette a pólóval kibélelt sebet és
ellen rizte azt. „Ez rossz, de egy harcos. Gyerünk Merce.” Két kezét
a sebre tette és lehunyta a szemét.
Hawke érezte a gyógyító energiát kiáradni bel le, bár az energiája
ismeretlen volt – macska. A gyógyítók mindenkit megnyugtattak,
amikor elkezdtek dolgozni; azonban a sérült farkas rt állt, felállt
füllel, de csukott szájjal. Figyelt. Várakozott. Ha bárki is tett egy rossz
mozdulatot, az a szerencsétlen egyén felvágva fogja találni a nyakát.
Riley egyáltalán nem volt ésszerű most.
Egyik kezét Mercy fejére téve Hawke mellett, a másikat Tammy
vállára, Lucas a homlokát ráncolta. „Sascha elkapta, azt hiszem.”
Hawke tudta, hogy Lucnak és Saschának er s kapcsolata volt, de nem
vette észre, hogy ez bizonyos fokig telepatikus. Az irigység szúrását
érezte a gyomrában. Mint a leopárdok, az alakváltó farkasok is egy
életre választanak párt. Sosem volt meg az esélye – a lány, aki azzá a
n vé n tt volna fel, akit imádott volna, már évtizedekkel ezel tt
meghalt. És most a farkasa egyedül járt.

Ezért volt jó, gondolta, hogy Riley párosodott. Szükségük volt egy
er s férfi-n i kötelékre a vezet ség struktúra tetejére.
Ez
lehorgonyozná a falkát. Most érezte a párzási köteléket erejét
átáramolni Tammyba és rajta keresztül vissza Mercybe. Az alakváltó
gyógyítók érintéssel hozták helyre a dolgokat, de az energia
valahonnan máshonnan jön. Riley megbökte Mercy orrát a sajátjával,
megérintve t gondoskodón a mancsával.
Ez volt az, amikor Hawke érezte, hogy valami áthúz rajta. Hasonlóan
ahhoz, amikor Lara felhívta a figyelmét a hatalom alatt lev bonyolult
gyógyulást. Tamyra pillantott. „Érezted ezt?”
Egy zaklatott bólintás. „Ez Rileyból jött.”
Nem, gondolta Hawke, ez nem. Ez bel le is jött. És ez azt jelentette,
hogy Riley és Mercy befejezte a párzást. A tekintete találkozott
Lucaséval.
„Nem kaphatod meg t.” Mondta a leopárd alfa, mintha olvasott volna
Hawke fejében.
A szemük összekapcsolódott, alfa az alfáéval, farkas a leopárdéval. A
leveg elcsendesedett.
„Kés bb harcoljatok érte.” Sziszegte Tammy, a hangja ostorként
csattant. „Gyerünk Mercy, a pokolba is ébredj fel.”
De nem ébredt fel. Nem számított, hogy a farkas hányszor próbált
hozzásimulni, hogy visszahozza t az öntudatba.

53. Fejezet
A Tanácsot nem zavarta, hogy egy teljeskörű találkozójuk van, ami a
Szövetséggel foglalkozik. Egyszerűen megállapodtak a lépéseken és
feladatul adták az osztagnak, hogy foglalkozzanak vele. Ha a
Szövetség háborút akar, akkor megkapják.
De az elnök elszámította magát egy fontos kérdésben. A Tanács
amellett döntött, hogy rejtve, nem nyílvánosan lép fel az er szakosan.
A legutóbbi hullám ellenségesked mentál miatt a nyílt vérontás
szemben állna azzal, hogy próbálják megnyugtatni a lakosságot.
Ehelyett a dolgokról finoman gondoskodtak, lehetetlen volt
bizonyítani, hogy mentál részt vett benne.
És a mentálok nem öltek meg mindenkit. Ehelyett szkennelték az
elméket és dossziékat építettek. Az egyik úgynevezett
elnökmegszökött, de három olyat, aki a tápláléklánc csúcsán volt
nevezhet nyomonkövettek és megszüntették. A többieket el bb vagy
utóbb megtalálják. A dolgozó méheket egyedül hagyták… az
elméjük arról, hogy mi történt érintetlen. A vezet jük elhagyta ket,
hogy tegyék meg, amit tudnak, tudván, hogy gyilkosok jönnek.
A mentáloknak egy évszázaduk volt arra, hogy kitanulják a hideg
logikával demorizáljni az ellenséget.
Most, a Szövetség katonai jellegű kara belülr l omladozott.

54. Fejezet
Lucas és Hawke a kórházi ágy mellett állt, és lenézett a súlyosan
sérülten fekv férfire. „Mi a szar történt, Adam?”
„Megl ttek az égb l. Mint egy rohadt gépet.” Számtalan egyéb sebét,
amik beborították a testét figyelmen kívül hagyva, a magas, izmos
férfi törött szárnyára meredt, miután félig-átváltozott formában
maradt, így volt rá lehet ség, hogy sínbe tegyék a szárnyát. „Bassza
meg, ez jó pár hét lesz, mire meggyógyul.”
„Az egyetlen ok, amiért nem vagy halott,” mutatott rá Hawke: „csak
azért, mert várhatóan alphává válsz.”
„Szárnyasok vezet je,” javította ki Adam, furcsa rezgéssel a
hangjában. „Ez az „Alpha” csak a ti négylábú megnevezésetek.”
„Sértegetsz?” Jegyezte meg Hawke vontatottan, bár nem feszült
hangulatban.
Lucas ránézett, fegyelmezett arccal. „Nem hiszem, hogy rájött volna,
hogy a mi területünkön van, és úgy el tudjuk temetni a testét, hogy
senki
sem
találja
meg.”
„Ha- ha.” Adam szarkazmusa kevésbé tűnt hatékonynak, attól, hogy a
normál esetben rézszínű b re mindenütt sérült volt, ahol nem éppen
fekete-kék.
„Itt
van
Naia?
A
gyógyítónk?”
„Igen, a sarkadban volt. Az egyik szárnysegédeddel.”Hawke felvonta
a
szemöldökét.
„Fogd be,” csattant fel Adam. „ az egyik legmagasabb rangú tagja a
Szárnyasoknak. Ott kellett lennie az ülésen.” Összerezzent. „Jézus, fáj
a
fejem.”
„Naianak le kellett borotválnia a hajad, hogy ellen rizze a
sérüléseket,” így Lucas. „Kiderült, hogy túl keményfejű vagy a

koponyatöréshez.”
Hawke összefonta a karját, kényszerítve magát, hogy összpontosítson
a problémára, és nem arra, amit semmiképpen sem tud megoldani.
„Már nem vagy olyan szép, a hosszú, selymes, - mi az a szó? -igen,
fürtjeid
nélkül.”
Adam bemutatott Hawkenak, amikor egy finoman gömbölyöd n ,
rejtélyes Görög-Szigetekr l származó jegyekkel ellátva, belépett a
szobába. „Kifelé,” mondta. „Mind a ketten. Tér kell a gyógyításhoz.”
„Megyünk, Naia,” szólt Lucas halk hangon. „De meg kell tudnunk,
hogy mi hozta Adamat a területünkre.”
„Semmi,” mondta Adam.
„Lehet, hogy elhiszem, ha meghallgatom Ariat.” Hawke összevonta a
szemöldökét.
„Nem, változás történt a Szárnyasok szerkezetében.”
„Mi változott?” Kérdezte Lucas, amikor a másik férfi elhallgatott.
„Aria halott.”
Hawke leveg t vett. „Pokolba. Kedveltem t.”
„Jó élete volt.” Mondta Naia, szemmel láthatóan fojtogatta a bánat.
„Jó Szárnyas vezér volt.” Rövid pillantás Adamre, és Hawke
megértette, szavak nélkül is, hogy miért Naia, és Jacques - most a
második legmagasabb rangú tagja WindHavennek, jött Adammal.
Aria nemcsak a Szárnyasok vezet je volt, hanem Adam nagymamája
is. Valószínűleg aggódtak, hogy felbolygatja a tárgyalásokat, harcot
kezd akár Lucassal, akár Hawkekal, csak azért, hogy kitombolja
magát. Mindkét férfi megértette, hogy ez lelassíthatta volna a
dolgokat.

„Az volt,” értett egyett Lucas. „Tehát most a te tollas seggeddel kell
foglakoznunk.”
„Ti már évek óta dolgoztok velem,” emlékeztette Adam ket. „Most
már nincs akadály, hogy barátok lehetünk.” A szarkazmustól csöpög
szavak.
„Megkaphatom
a
golyókat?”
„Nem. Egyik keresztülment a testeden, a másikat apróra törte a
szárnyad, és eltűnt.” Hawkenak nem tetszett. Az emberei az ellenséget
lövik csak le, de azt is ellen rzés után. Lucas már elmondta neki, hogy
nem az övéi voltak. „Meg fogjuk találni az elkövet t.”
„Jacques ismeri a helyet,” mormolta Adam ködös szavakat. „

volt…

Naia intett nekik, hogy távozzanak, mert Adam elvesztette az
eszméletét, néhány perccel kés bb kijött.
„Hogyan halt meg Aria?” Kérdezte Lucas.
„Öregségben.” Naia arca szomorú lett, de mégis békés. „Tudtuk, hogy
ez lesz. Valahogy túlélte a párja halálát, talán azért, mert volt a
Szárnyasok vezet je, de az élet távozott bel le - csak hat hónapig
tartott ki, azután, hogy a férfi az utolsót lélegezte. Nem volt már benne
a
lelke.”
Ez kevésbé tette valószínűvé, hogy valakinek Adam volt a célpontja.
Mivel sem Lucasnak, sem Hawkenak nem tetszett az ismeretlen
fenyegetés a területükön, kimentek Jacqueskal. Amit találtak, váratlan
volt, hordágyak és nyolc halott ember chipekkel a nyakuk hátulján.
Mia és Kenyon, az egyik SnowDancer fiú, akit már korábban elvittek,
azonosított hármat a nyolcból, akik valószínűleg részt vettek az
emberrablásban.
„Fel fogom hívni Bowent,” mondta Lucas: „hátha fényt tud deríteni
minderre.”

A Szövetségi férfi húsz perccel kés bb érkezett, egy pillantást vetett a
halott férfiakra, és bólintott. „Kett közülük közvetlenül az elnöknek
dolgozott, talán megláthatták az arcát.” Lehajolt egy bizonyos test
mellé, bánat szivárgott minden pólusából. „A fenébe, Claude. Miért?”
„A chipek úgy tűnik, hogy gyilkos kapcsolók.” Mondta Lucas, együtt
érzett a férfi veszteségével. „Az agyuk szó szerint kiszivárgott a
fülükön.”
A gyászt felváltotta a hideg düh. „Ezt senki sem mondta el nekünk.”
De a bizonyíték nem volt egyértelmű. Függetlenül attól, hogy ezek az
emberek megtámadták Adamat, megtorlásként a DarkRiver és
SnowDancer beavatkozásért a terveikbe, vagy, hogy adott esetben
egyszerűen csak káoszt kelltettek, nem számított.
Mivel úgy tűnt, az elnök tisztogatást végez.

Riley utálta látni, amikor Mercy olyan csendes. Úgy érezte, hogy a
lány lelkének vibráló jelenléte helyett, most sápadt volt és
mozdulatlan. Tamsyn aggódott a rejtett fert zések miatt Mercynél,
mert fel kellett volna már ébrednie. Riley farkasa egyre jobban
kétségbeesett minden múló másodperccel. Istenem, csak most találtam
meg t. Nem bírta volna ki, ha elveszíti. Ki gúnyolja ki a reakcióit,
amikor leginkább szüksége lesz rá? Ki fogja megnevetetni?
Összezárta a tenyerét a lány ujjai körül, és megszorította. „Kelj fel,
cica,” mondta, megpróbálta elérni a lányban rejl vadságot.
„Szükségem van rád.” Ezt senkinek sem mondta, azóta a nap óta,
mikor
a
szülei
meghaltak.
A lelke mélyén, úgy vélte, hogy érezte a szeretet pulzálását, a
melegségét, de a párzási kötelék új volt neki. Nem tudta, hogy
valóságos, vagy csak képzelte, mert annyira szüksége volt rá. A
kezében a lány ujjai nyugodtan feküdtek, ellentétben a n
személyiségével,
akit
minden
porcikájával
szeretett.

Az alatt a sok év alatt, amíg táncoltak egymás körül, sértéseket vágtak
egymáshoz, minden, amikor ott álltak szemt l-szemben, felkészülés
volt, gondolta. Nem álltak készen egymásra, akkor. De most már igen,
és a pokolba is, nem hagyja, hogy a sors ellopja a jöv jüket.
Er feszítések árán, befeküdt a lány mellé az ágyba, és felajánlotta a
szívét. Aztán leengedett minden fennmaradó pajzsot, minden akadályt,
és kényszerítette a lányt a gyógyulásra.

Bowen és csapata elhagyta San Francisco két nappal kés bb,
egyenesen Velencébe mentek. Bowen már visszahívta a megmaradt a
biztonsági csapat tagokat. „Nem tudom elhinni, hogy átveszed az
elnök munkáját,” mondta az egyik embere, és hitetlenkedve rázta meg
a fejét.
„Magam miatt teszem,” mondta Bowen, a fejében rengeteg halál
képeivel. Sokan a barátai közül elmentek, mind egy olyan elnök és
cimborái miatt, akik nem ismerték a legf bb szabályt. „Én nem
küldöm a népemet ágyútölteléknek, és nem harcolok csak azért, hogy
bizonyítani tudjam, hogy elbírok a nagy fiúkkal. Mostantól azt
csináljuk, amit az alakváltók, annyira er ssekké vállunk, hogy senki se
merje
felvenni
velünk
a
harcot.”
„A kísérlet azonban, Bo,” mondta Lily . „Ez nagy lépés lesz. És te
nem
vagy
politikus.”
„Igen?” Vigyorgott. „Akkor hogy lehet, hogy egy üzleti
megállapodást– talán többet – kötöttem a két leger sebb alakváltó
falkával
az
Egyesült
Államokban?”
Lily szája tátva maradt. „Hogyan? Azt hittem, hogy nemkívánatos
személy
vagy.”
„Elcsesztem,” mondta Bo, még mindig dühös volt magára, hogy részt
vett egy gyerek megijesztésében.” De felvállaltam. Az szinteség
számít az alakváltóknak. Amikor visszahívtak, megbeszéltünk egy
találkozót az alfákkal és azt mondtam: talán egy rossz kezdetb l még

válhat

valami

is.”

„És meghallgattak?”
„Ez egy folyamatban lév feladat. Már megállapodtunk, hogy nem
bojkottálják a Szövetség vállalkozásait, ez egy átmeneti üzlet, de ez
csak egy dolog.” DarkRiver és SnowDancer nem érhette volna el azt,
ahol tart, nagyon nagy intelligencia nélkül. Teljes mértékben képesek
lennének elszakítani minden kapcsolatot az EmberiSzövetséggel- úgy,
mint ahogy levágnak egy beteg végtagot, - ha Bowennek nem sikerül
megoldani, hogy megtisztítsa a szervezetet, a háttérben működ
er szakos
emberekt l.
Az elnök szabálytalanul cselekedett, embereket vont be a területi
háborúkba, mert így akarta újjáépíteni az életüket. Most, hogy a
hatékony üzleti/oktatási hálózat volt kialakulóban a világban, ártatlan
férfiak és n k vádolják ket er szakos tettekkel. Bowennak be kellett
bizonyítania, hogy a Szövetség több annál, mint amit el ször a
tagokról, megtudott a világ. „Megtörtünk, Lily,” mondta, Claudera
gondolva. „Azt akarom, hogy a darabokat újra egyesítsük.”
„Gondolod, hogy lehetséges?”
„Igen.” Nem volt túl kés . Az elnök a gonoszsága még nem vert
gyökeret. „A vezetés, lehet, hogy megpróbált dics séget szerezni a
háborúban, de tudjuk, hogy a népük er s, ha adunk nekik valami
szilárd alapot, jól felhasználjuk a chipeket, egy másik szintre
helyezzük
majd
a
játékot
egyszer
s
mindenkorra.”
A lány lassan bólintott, a fényes haja tükrözte a fényt. „Senki sem
tudja majd átszakítani a pajzsunkat, és ellopni a titkainkat.” Régi
fájdalom
volt
a
szavaiban,
szörnyű
emlékek.
„Igen.” Bowen megszorította a kezét. „Azt akarom az embereknek,
hogy részévé váljanak a világ szövetének. Ehhez az kell, hogy
hajlandóak legyünk kilépni az árnyékból, és elfoglalni a helyet a
tárgyalóasztalnál. Nincs több vérontás.”

A fogadott n vére ránézett, különös világossággal a nagy, szürke
szemeiben. „Nem fogsz sokáig biztonsági f nök maradni. Vezet
leszel.”

A világ másik oldalán, Tatiana Rika - Smythe felállt a székr l, és
megivott két pohár proteinmixet. A teste hasonlított egy csontvázhoz.
Nagy árat fizetett a játékért, de ha minden a terv szerint haladt volna,
most lenne az egyetlen életben maradt tagja a Tanácsnak, és senki
sem hibáztathatná t a társai haláláért. Mivel nem akad elég er s
aspiráns, aki a Tanács tagjává válhatna, tulajdonképpen a Háló
tulajdonosa
lehetett
volna.
Akkor a költség-haszon arány megfelel nek tűnt. Már nem ez volt a
helyzet.
Azt hittem, már rászolgált az eredményre.
Megvárta, míg az elnök szünetet tartott, és felfigyelt a chip hibájára.
A chip meghibásodott. Biztos volt benne, hogy amikor este
találkoznak, a férfi mentális pajzsa nem megfelel en védi a fizikai
támadástól. Csak egy emberi hiba.
A férfi remegve, csúsztatta a kezét a hajába.
Az elme kontroll nagy mennyiségű energiát használt, és tényleg nem
szabad többé ilyet tennie.
Az elnök kivonszolta magát a fürd szobába, nem számítva a
veszélyre. Halott volt öt perccel kés bb.
Tatiana kimerülten felsóhajtott, miközben visszatért a helyére. Nem
szívesen veszített el, egy olyan tökéletes eszközt, mint a férfi. Amikor
megtalálta három héttel ezel tt, elméje már tele volt gyűlölet a
mentálok felé, és a hajlandósággal az er szakra, hogy elérje a céljait.

Minden, amit tennie kellett egy lökés volt, hogy elpusztítsa a
Tanácsot.
Minden más intézkedés, hogy gyilkos kapcsolót tegyen az embereibe,
hogy megkeresse az alakváltókat, saját maga hozott. Tatianat nem
érdekelte semmi, ami független a tanácsostársai elleni
gyilkosságoktól. De ez a nagy függetlensége tette az elnököt
veszélyessé, amíg élt.
Persze jobb lett volna, ha ellen rizni tudja a Szövetség egészét, de
még egy elme-kontroll láncszem is elvezethet hozzá. Kénytelen volt
végignézni a folyamatos fejlesztését a chipnek és a gyógyszernek, de
úgy döntött, ez a kisebbik probléma, az ezekkel foglalkozik majd,
amint
meger södik.
Most, hogy visszatért… és felismerte a többi Tanácsnok gyengeségét.
Talán gondolta, miközben lefeküdt az ágyába, talán be fogja
programozni a következ vezet jét a Szövetségnek. Az emberek ezért
voltak olyan tökéletes bábok.

55. Fejezet
Mercy egy tágas, de ismeretlen szobában ébredt. Nem, emlékezett rá,
hogy látta volna már korábban, de a képek ködösnek tűntek.
Valószínűleg korábban már felébredt, majd visszazuhant az álomba.
Fájt az oldala, és mikor lehajolt, hogy megvizsgálja, kötszerek
közepén találta magát. Mégis, gondolta, nem is érezte túl rosszul
magát, annak ellenére, hogy egy darab fém vágta fel.
Ásított, és mélyebbre bújt az ismer s férfi test mellé. „Riley?”
Csend.
Meglep dött, felemelkedett a könyökére, és lenézett rá. Az arca
fáradságot tükrözött. Ostoba férfi, gondolta, itt volt mellette végig. A
lány érezte, hogy miközben aludt a férfi nem hagyta magára. Annak
ellenére, hogy begipszelték a lábszárát és a combját azt mondta neki,
hogy inkább sérült volna meg helyette. A várakozás rossz volt,
amikor Lara begipszelte. Állati alakban kellett volna maradnia a
gyógyulás miatt, de nem lepte meg, hogy nem tette. Az nem lenne,
de a szerepük megfordult.
Megcsókolta a férfi állkapcsát és megcirógatta a mellkasát, míg az
arca nyugodt lett, Mercy felnyögött, és roskatag lábon kiszállt az
ágyból. Riley ujjai azonnal összeszorultak a leped n, ahol feküdt.
„Aludj.” Mondta a lány, megfogta az ágytámlát, amíg az izmai
megszokták újra, hogy álló helyzetben van. „Itt vagyok.”
Néhány nyugtató szó, és visszamerült mélyebbre az alvásban.
Ez, - gondolta Mercy, - ahogy ott állt és lenézett rá, kimondhatatlanul
csodálatos, hogy van egy társa, aki minden porcikáját szeretett benne.
Körülötte lév k közül senki sem volt olyan életer s, mint szerette
volna. De persze, voltak emberek. De megadták neki és Rileynak a
magánéletet, csak ez számított.
Bevonszolta magát a fürd szobába, megtette, amit meg kellett tennie,
majd lezuhanyozott. A zúzódások ocsmány színéb l, rájött, hogy már

napok óta ki volt ütve. A teste tiszta volt, ami azt jelentette, vagy egy
gyógyító vagy Riley gondoskodott róla. Nem érzett semmi zavart a
gondolatra, a férfi az övé. Persze, hogy tör dik vele. Ahogy megtenné
Mercy is érte. Egy szempillantás alatt.
Felfrissülve visszament a hálószobába egy bolyhos fehér köpenybe
burkolózva. A lány kötszereinek felülete műanyag borítású, így
sértetlenül túlélte. Miután megragadta a hajkefét, leült Riley mellé és
elkezdte simává fésülni a gubancokat. A férfi azonnal befordult,
átölelte a lány derekát, az arcát a csíp jéhez szorította.
Mercy elmosolyodott, amikor egy férfikéz félre tolta a köpenyét, amíg
megtalálta a b rét. Er s ujjaival a lány combját fogta. Még mindig
aludt. De még így is tolakodó volt. Pontosan úgy, ahogy a lány
szerette.
Lerakta a hajkefét az éjjeliszekrényre, hosszú ideig simogatta a haját,
és a vállát.
Talán egy órán át. Nem számított. Egyszerűen boldog volt, hogy itt
van vele. Lusta kényeztetésre készült, kicsúsztatta a ruháját az ágy
mellé. Fél órával azután, hogy a férfi keze elmozdult a combjáról, a
hüvelykujjával lusta íveket írt le. Ásított a mellkasán fekve, bár nem
azért, mert álmos lenne, eltolta a férfit, amikor maga fölé akarta
fordítani.
„Vigyázz a lábadra,” rendelkezett a lány a leopárdjával a hangjában.
A férfi megrángatta a fürtjeit bosszúból. De nem a fején lév ket.
„Riley Aedan Kincaid,” mondta. „Tudom, hogy ébren vagy.”
A férfi megfogta t, merészen és birtoklóan.
Megborzongott. „A hátadra, farkas.”
A férfi engedelmeskedett, elvette a kezét a lány lába közér l.
Csalódott lett volna, ha nincs tudatában, hogy valami sokkal jobb vár
rá. Egy óvatos mozdulattal felült, és lenézett férfi meztelen testére,

ellen rizte, hogy máshol nem sérült-e meg. Csak akkor lett elégedett,
amikor megérezte, hogy a férfi megadta azt, amire még szüksége volt,
hogy a párja legyen, megköttetett a párzási kapcsolat. „Te az enyém
vagy.”
„Nincs ehhez elég energiád. Tudod, hogy hány napig voltál kiütve?”
„Szükségem van erre,” mondta Mercy, és ez volt az igazság.
„Szükségem van rád.”
Sötét szeme nem mosolygott. A keze simogatta a rajta lév kötéseket,
és a sötétség feler södött. A lány nem engedhetett, ha Riley felhúzza
újra a falakat, akkor megszakadna a lány szíve. „Morgó.” És
megharapta a férfi állát. „Ha morgolódsz, nem mászom le rólad.”
A férfi pislogott. Aztán egy apró mosoly tűnt fel a Riley ajkainak
szélénél.
„Ez már jobb.” Lány csókot nyomott a szája mindkét oldalára, a szíve
annyira tele lett, hogy nem tudta, hogy hogyan törjön ki. „Tudom,
hogy megsérültem, de ott voltál. Ilyen az életünk. Ez az, akik
vagyunk.”
„Majdnem meghaltál.”
„De te visszahoztál.” Lány tenyerébe fogta a férfi arcát. „Mindig
tudtam, hogy ott vagy. A halálnak nem volt esélye a Fallal.”
Hosszú csend következett.
„Kiérdemeltem a jogot, hogy egy kicsit meg rüljek,” mondta végül.
A lány elfeküdt rajta, b r a b rrel érintkezett az egész a fels testükön.
„Detto.” Még egy csók, és a férfi keze végig csúszott gyengéden a
lányon lév kötéseken és zúzódásokon. Elfogadta a gyengédséget, a
gondoskodást, és vissza is adta ugyanez. „Ez olyan jó érzés.” Suttogta
a férfi szájába.

Farkas-borostyán szemmel nézett vissza rá. „Jó.”
„Arrogáns.” De a lány mosolygott, mert a Riley visszatért hozzá.
Egy órával kés bb átalakultak, hogy megtalálják az üres házat. Mercy
elvigyorodott. „Megijesztjük ket.”
Riley mosolya tisztára a farkasé volt, ahogy egyensúlyozta magát a
mankóval. „Tegyük ket féltékennyé is.”
Mercy kuncogva kiment a tornácra... és érezte, hogy a szíve megtelik
örömmel, felsóhajtott. „Ez lenyűgöz .” Nem voltak magasan Sierrán,
és nem voltak lenn a DarkRiver területén sem. A feny k zöldelltek, a
leveg tiszta, de nem túl hideg, és a ház… „Húú. Svájci
faházegybeolvasztva egy hegyi kunyhóval.” Mikor megpillantott egy
k kandallót, már belátta, hogy a küls része úgy készült, hogy
otthonosan illeszkedjen az erd be. „Kié ez a hely?”
„Miénk.”
Rábámult. „Mi? Mióta van neked ilyened?”
„Öt éve.” Megvonta a vállát. „Én építtette a társamnak.”
„Az aranyos kis házias farkaskának?”
”Idióta voltam,” mondta, „de nyilvánvalóan olyan idióta, aki már
akkor is tudta, hogy egy idióta.”
A lány összefonta a karját, és metsz en rámeredt a férfira.
„Mercy, nézz körül. Ez olyan masszív, mint a fene. Látsz bármit is,
amit egy alázatos kis teremtmény túlélne itt?”
Villogó szemekkel, alaposan körül nézett. „Összepisilné magát, az
els furcsa zajra.” A lány leengedte a kezeit, odalépett, és megbökte a
férfi mellkasát. „Voltak itt más n k is?”

„Senki sem volt itt. Én sem töltöttem itt bent egyetlen éjszakát sem.”
Leejtette az egyik mankóját, a lány arcát a tenyerébe fogta. „Két
embernek építettem, nem egynek.”
Nos, meg kellett csókolnia, hogy ne tette volna?
„Cicamica,” mondta ünnepélyesen a szemébe nézve. „Sajnálom.”
A lány a homlokát ráncolta. „Miért? Semmi közöd nem volt a
robbanáshoz.”
„Nem. . . az rszemkötelékdet.”
A szíve összeszorult, amikor a lány megértette. . . „Nem érzek semmi
különbséget.”
„Kellene.” Riley félig aggódónak, félig megkönnyebbültnek látszott.
„Határozottan éreztem, amikor megkaptam a kötelékedet, és megvan a
kapcsolat Hawkeval, és a többi hadnaggyal. Nehéz megmagyarázni.”
„Tudom, mire gondolsz, ez olyan, mintha tűz lenne a közelben, és
érezném a melegét.” Megrázta a fejét. „Én is úgy érzem, hogy
melenget.”
„Nos. . .” Végigsimított a haján. „Ez jó. De ha azt akarod, hogy
fizikailag közelebb legyünk a falkához költözhetünk.”
Ah, a fenébe, a férfi képes volt a leggyengédebb dologokat mondani,
azon a mély, szilárd hangján. „Jól vagyok.” És ez volt az igazság.
Mivel a párjával volt. . . élvezte. Az ilyen öröm, betölti minden sejtjét,
arany szépségében ragyogott t le.
A férfi lehajtotta a fejét, a lány lábujjhegyre állt.
„Ahm.” Hangzott az éles köhögés. „Ti ketten már kaptatok engedélyt
a távozásra?”
„Menj el, Hawke,” mondta Riley úgy, hogy oda sem nézett.

A farkas alfa feljött a lépcs n, és megrángatta Mercy haját. „Vörös.
Csinos.”
Mercy elmosolyodott. . . és felvillantotta a karmait. De Hawke már a
tornác másik oldalán állt, egy önelégült mosollyal az arcán.
„Most már,” mondta: „Én vagyok az alfád.”
„Baromság.” Mercy behúzta a karmait, és megfordult, a hátát Riley
mellkasának feszítve hajolt rá a korlátra. „Én DarkRiver rszem
vagyok.”
A farkas alfa szeme felcsillant. „Biztos vagy benne?”
Elkapott pár ismer s illatot a szélben, és várt. Lucas és Sascha kilépett
az erd b l néhány perccel kés bb. Mercy egy pillantást vetett rájuk,
és elfojtott egy vigyort, de Hawke nem tudott ellenállni a
késztetésnek, hogy megjegyzést tegyen.
„Egy levél ragadt a hajadba, macska.”
Közönyösen, Lucas felnyúlt, hogy kiszedje. „Féltékeny vagy, farkas?”
„Fiúk” mondta Sascha. „Azért vagyunk itt, hogy megvitassunk valami
fontosat.” Felsétált a lépcs n, és megölelte Mercyt. „Annyira örülök,
hogy a mindketten rendben vagytok.” Változott a szeme, lehetetlenül
új mélységgel a lelkében az empátiával. És az illata. . .
Mercy leopárdja izgatottan majdnem lecsapott Saschara. „Szent szar!
Gratulálok!”
Sascha mosolygott, és ránézett Lucasra. „Nem hiszem, hogy el tudom
mondani, hogy mennyire izgatott vagyok.” Aztán visszafordult. „De
nem ezért vagyok itt. A Csillagok Hálójáról és a hasonló farkas
hálóról van szó. "
„Le kellene ülnünk,” mondta Lucas, de nem Mercyhez beszélt.

Sascha rábámult. „Nem tudtam, hogy a négy hetes terhességt l
képtelen vagyok álló helyzetben maradni.”
„Ezért kell elfoganod, amit mondok.” Lucasnak, minden porcikájából
sütött a báj. „Bízz bennem.”
Sascha a szemét forgatva visszafordult Mercyhez. „Menjünk és üljünk
le, Tamsyn itt volt, amikor felébredtél reggel, és azt mondta, rendbe
fogsz jönni, de több ágynyugalom kell.Lara ugyanazt a parancsot adta
neked.” Mutatott egy ujjával Rileyra.
„Sascha drágám, én nem tudom, hogy mit csináltok te és a macska az
ágyban, de ez a kett nem fog pihenni.” Hawke a padhoz ért, és Mercy
észrevette, hogy bár farmert és egy fehér pólót visel, mezítláb van.
rült farkas.
Lucas Hawkeot lehagyva, kinyitotta az ajtót, hogy beengedje a párját.
Saschat Mercy és
Riley követte. Egy pillanattal kés bb puffanást hallottak, majd néhány
káromkodást, de amikor a két alfa belépett, nem volt egy horzsolást
sem rajtuk. Sascha összehúzott szemmel méregette ket, jutalmul
elbűvöl fiús mosolyokat kapott.
„Feltételezem,” mondta Mercy, és megpróbálta elfojtani a nevetést,
„hogy valami furcsa dolog történt a Hálón?”
Sascha bólintott. „Amikor te és Riley el ször párosodtatok, olyan volt,
mintha a Hálónk és a SnowDancer Hálózat nem tudta volna, hogy mit
tegyen. A legtöbb esetben, azt hiszem, az egyikhez kellett volna
húznotok, mert a hálózatok kapcsolata elméletileg lehetetlen.”
Riley ujjai a csíp jén játszottak. Aggódóan. Birtoklóan. A lány felé
hajolt. „Tehát mi történt?”
„A lehetetlen.” Sascha szeme csillogott. „A párzási kötelék a helyére
kattant köztetek, a saját hálótokról való eltávolítás nélkül.”

Riley felkavarodott. „Azt mondod, most már látod mind a
SnowDancer és DarkRiver hálózatot?”
„Nem igazán.” Sascha rálehelt az üveg dohányzóasztal felszínére, az
ujjával felrajzolta a kapcsolatot, hogy megmagyarázza. „Lucas és
Hawke egy vérköteléket kötöttek, mint szövetségesek, így a Falkák
már összekapcsolódtak valamilyen szinten.”
Hawke mozgolódott és Mercy macskája felfigyelt a fenyegetésre a
mozgásában. Nem irányul senki felé a szobában, de mégis ott volt.
„Miért nem egyesültek a hálózatok?” Kérdezte.
Sascha ránézett farkas alfára majd a leopárd alfára. Az egyik a
kandallónál. A másik, a párjánál, mögötte.A szoba két oldalán. „Mivel
egyik tök sem hódolt be a másiknak.”
„Persze, hogy nem!” Hangzott két különböz torokból.
„Látjátok.” Sascha felemelte a kezét. „Azt hiszem, az alakváltó
hálózatoknak egy alfa a magja - és egynek sem lehet két alfája. De az
alfa- és- alfa vérköteléknek nyilván volt némi lelki hatása. Nem látom
a farkas hálót,” magyarázta, „de érzem, hogy most már egymás
mellett vannak DarkRiver Hálóval a pszichikai síkon. A párzási
kötelék megy Mercyt l és eltűnik, és mivel ti ketten párosodtatok. . .”
„Ez azt jelenti, hogy újra megjelenik a másik oldalon.” Gondolta
Mercy. „Hogy hogy a vérszerz dés nem látható kötelék DarkRiver és
SnowDancer között?”
„ szintén szólva,” mondta Sascha: „Nem tudom. Lehet, hogy végül
ugyanazt az eredményt hozta volna. Mindketten annyira elkötelezettek
a Falkájuk iránt - és alakváltóknál, az ilyen dolgok, úgy tűnik, hogy
számítanak a nagy lelki síkon is.”
Riley kihúzta magát ép lábán. „Azt akarjátok, hogy válasszunk.” Egy
pillantás Hawkera, majd vissza Lucasra.
„Ez szükséges,” mondta Hawke, fakó szemében elhatározással.

Lucas bólintott. „Az állatotoknak kell a konkrét válasz. Plusz,
szükségünk van rá a Falka szerkezetének stabilitásához.”
Mercy Rileyhoz fordult, és felvonta a szemöldökét. „Oké?”
Bólintott, úgy nézett Hawkera. „Én maradok SnowDancerben, Mercy
marad a DarkRiverben.”
„Nem lesz a hűségünk megkérd jelezhet ,” mondta Mercy. „A
hűségben a párom az els , majd a falkám.” Ez így volt, és mindig is
így lesz. A falka családi kapcsolatokból épül fel. És a család a
párodosással kezd dödik. „Ne kérjétek, hogy titkokat visszatartsunk
egymás el l.”
Lucas csinált egy álmeghajlást feleletként a csíp s válaszra. „Mintha
próbáltuk volna,” mondta, felemelkedve. „A pár az els .”
Riley csókja Mercy haján, mint egy simogatás, a lány lábujjáig
megremegett. „Szintén,” mondta, „a családi életünk könnyebb lesz, ha
a két falka nem hadakozik egymással a közeljöv ben.”
„Miért tennénk, ha most már az összeköt dött két csoport az
álmunk?” Ennyit mondott Lucas, de a kezét összedörzsölve. Tehát, ha
már itt tartunk, az Hawke volt.
„Mindkett töket utálom.” Mondta Mercy indulatok nélkül.
Riley átkarolta t. „Én is.”

Epilógus
Egy héttel kés bb a falka körében ünneplés volt, miután Tammsyn és
Clara megtisztította Mercyt és Rileyt. Közösen ünnepeltek – egy új
élet születését a falkába és Riley és Mercy párosodása.
Bas megveregette Riley hátát. „Vigyázz rá vagy megskalpollak
álmodban.” Olyan elvadultan mosolygott, hogy ha Mercy nem
ismerné jobban azt gondoloná, hogy a bátyja nem is tudja mi az az
öltöny, nem hogy még mi az a pénzügyi piac.
„Judd azt mondja, hogy egy nap vissza fog harapni még.” Riley
mormogta, a mankóra támaszkodva.
„Nem fog bántani,” ugratta Mercy. „Ha mégis, akkor használni fogom
rajta a cicakínzó eszközeit.”
Bas kivillantotta a fogait. „Nagyobb vagyok, mint te. És
szándékomban áll csalni.”
Nevetve puszit nyomott az arcára, majd a táncolók közé lökte. „Menj,
tedd élvezetesebbé néhány n estéjét.” És egy csomóan voltak
közülük, akik szemeztek Bassel.
Vigyorogva csókot dobott neki és beolvadt a táncolók közé. Grey
melegséggel a szívében nézett rá, felháborítóan flörtölt Miaval,
egyikük sem érezte magát rosszul az emberrablás miatt. Sage valahol
a kamerázott és felvette, ahogy Keely a fájlokat archiválta.
„Ez jó,” mondta, Rileyhoz hajolva, aki egy fa törzsének háttal ült.
„Mindkét falka itt van.”
„És mindenki viselkedik.” A két csoport fiatal felé bólintott, a Pack
Circle (a hely neve, ahol ünnepelnek) két oldalán helyezkedtek el. Ezt
az eseményt tartják a legújabb lépésnek a bizalom kialakulása felé. Az
alakváltók buzgón
rizték a Pack Circlest. Dorian párzási
ceremóniájára meghívtak bizonyos farkasokat, de csak korlátozott
számban.

De Riley és Mercy párosodásán, Lucas úgy döntött, hogy itt az ideje
meger síteni a barátságukat. Hawke ugyan vicsorgott, de elfogatta.
Lesz még egy másik buli a SnowDancernél egy hónap múlva.
Ugyanakkor a SnowDancer alfa csak egy kis ideig jelent meg ezen a
partyn – Mercynek volt egy jó sejtése, miért.
„Hey, mindaddig, amíg nem karmolják meg egymást,” mondta ezzel
megválaszolva a kérdést a fejében,” nem érdekel, hogy mennyire
fixírozzák egymást merev tekintettel.”
„Szegény Sascha,” mondta Riley nevetéssel a hangjában. „Nincs egy
perce sem magára.”
Mercy Sascha felé pillantott, ahol felajánlottak neki ételt, italt, takarót,
a babának neveket javasoltak és még Isten tudja, hogy mit. Az
alakváltók imádták a gyerekeket, de a termékenységi ráta nem volt
olyan magas, mint az embereknél vagy a mentáloknál. Ennek
eredményeként minden születést dédelgettek. És minden terhes n vel
barátságosak voltak, simogatták ket és általában az rületbe
kergették a egyaránt a falka férfi és n i tagjai ket.
Ahogy Mercy ott állt, szórakoztatta a tudat, hogy Lucas biztosan kap
egy ütést kés bb, amiért eltűnt. Megpillantotta Kittet, ahogy kilép az
erd b l. Ez nem volt szokatlan. Húsz éves férfi és mindennel együtt
egy gyönyörű példány. Ami szokatlan volt, az a lány, aki a kezét
fogta. Sienna Lauren.
Oh, francba.
Mercy azon volt, hogy azután a kett után menjen – csakhogy
megállítsa a falkák közötti vitát – amikor Riley megszólalt. „Nézz rá.”
A tekintetét követve Brennát látta meg, ahogy Juddra nevet, a színes
jelensége ellentétben áll párja halk intenzitásával – de nem számít
milyen a férfi, nem lehetett kétsége a kettejük közötti kötelékben. „Jók
együtt.”

Riley az oldalára húzta a lányt. „Igen, azok.” És els alkalommal nem
volt árnyék a szemében, amikor a hugára pillantott. Ez, Mercy
gondolta, egy kiváló kezdet. „Istenem” folytatta, „nem tudom elhinni,
hogy lovacskásat játszottam vele, amikor még olyan kicsi volt.”
Megrázta a fejét. „Te milyen játékokat játszottál a testvéreiddel?”
„Én Bast a saját személyes babámnak tartottam. Felöltöztettem
rszem felszerelésbe és rajtaütésekre vittem.”

t

Riley nevetett, olyan gazdagon és nyitottan, hogy a leopárdját
elvarázsolta. „Táncolunk?” Kérdezte.
Lenézett a gipszére. „Ha nem bánod, hogy egyhelyben kell állnunk.”
„Ha ez melléd ragaszt, akkor tökéletesenk hangzik számomra.”
Riley bizonyította ügyes egyensúlyát. Teljes mértékben képes és
hajlandó megtartani a társát, amikor a dolgok ingataggá válnak.

Kés bb aznap este fáradtan, de képtelenül arra, hogy aludjon, Sascha
a széfhez ment és kivette bel le Eldridge könyvét.
„Sascha?” Lucas hívta t. „Gyere és simogass meg.”
„Csak akkor, ha te is megsimogatsz.”
A válasz gyorsan jött. „Megegyeztünk.”
Mosolygott, ahogy izgalom futott végig rajta, bement a hálószobába
és háttal nekid lt a párjának. „Miel tt rátérnénk, el tte azt hiszem
ideje, hogy ezt elolvassuk.” Mert ez már nem csak róla szólt. Ez a
kisbabájáról szólt, a gyermekér l, aki talán az
vagy a párja
adottságával fog megszületni.
Lucas végigsimított a haján és bólintott. „Rajta, csináljuk.”
Mély lélegzetett vett és kinyitotta az els oldalon.

Bevezetés
A P-mentál, vagy pszichikus, ahogy a köznyelvben nevezik, valami
különleges személy. A leger sebbek közöttük képesek meggyógyítani
a legpusztítóbb érzelmi sebeket. Folklore azt mondja, hogy megtudják
gyógyítani az rületet. Ez még soha senki sem bizonyította. Ami tény,
az az, hogy bizonyosan segíteni tudnak az embereknek a nehéz
érzelmi id kben, elnyelni a negatív érzelmeket oly módon, amely
minden pszichés magyarázattal dacol.
A kutatásaim során kiváltságomban állt meginterjúvolni száz Pmentált New York nagyobb régiójában, akik közül három kardinális
volt, húszan nagy hatósugarúak voltak (6.5-9.9 er sséggű),
harmincheten középkategóriájú (4.0-6.Ő er sséggű) és negyvenen
alacsonyabb fokozatúak (0.1-3.9 er sséggű.)
„Lucas ez nagyon sok P-mentál egy térségben. Ha ilyen sokkal
dolgozott ezen a tézis projekten… ”
„Azt jelenti, hogy sokkal többen voltak szerte a Hálón.”
Sascha bólintott. „Gondolj vissza arra, amit Faith mondott – a
Hálóelme olyan sokat elrejt most is.” Kényelmesebben elhelyezkedett
és folytatta az olvasást… és megállapította, hogy Alice Eldridge
gondolatai a sajátjait tükrözi.
A P-mentál soha nem volt ritka, de nem sokat tudunk róluk, talán
azért, mert azt tanulmányozzuk, amit l félünk. És senki sem fél az
empatáktól. Miután közel állandó kapcsolatom volt velük tizenkét
hónapig, úgy érzem nyugodtan levonhatom az alábbi következtetés: a
P-mentálok a legmelegebb szívű, legvendégszeret bb emberek a
bolygón. k meglehet sen elragadó társaság és ritkán vannak
egyedül.
Azonban, ez a nagyon meleg és nagylelkű szellem adja a másik
szempontot, illetve néhány esetben, kifejezésben, hogy a képességük

zavaró. Ez az etikai dilemma, amely leginkább nyugtalanító bennük és
a könyv második felében erre az egyre fogok koncentrálni.
Sascha megtörten Lucasra nézett. „Ez nem hangzik túl jól.”
„Nem te voltál az, aki azt mondta nekem, hogy semmi sem fekete és
fehér?”
Sascha átgondolta. „A szürke árnyalatai.” Bólintott. „Ha én végképp
jó voltam, soha nem értettem volna meg a gonoszt.”
„Lapozzunk a következ oldalra?”
„Oh, igen.”
Riley néhány percig nem szólt semmit sem, amikor Mercy
megemlítette a Kit-Sienna dolgot valamikor a reggeli órákban. „Ez,”
mondta végül, „probléma lehet.”
„Én is ezt gondoltam.”
„Semmit sem tehetünk ellene –feln ttek.” Megsimogatta a hátát. „De
ett l függetlenül rajtuk tudjuk tartani a szemünket a játékosokon.”
„Egyetértek.” Kibuggyant bel le a nevetés. „Nézz ránk, az ágyban
vagyunk és a falka ügyeir l beszélünk.”
Szünet. Majd, „Te megdobogtatod a szívem Mercy.”
A szíve ugrott egyett a férfi keze alatt. Annyira átkozottul nyugodt
volt és úgy tette ezt a nyilatkozatot, mintha ez ez élet ténye volt.
„Riley.”
Megcsókolta az arcát, végig az állát. „Szóval, hány kölyköt akarsz?”
„Annyit, amennyi
érzelmekt l.

rületbe kerget téged.” A hangja rekedt volt az

„Egyetlen vöröshajú kislány megtenné ezt.”
„Szeretlek.” Túl a párzási köteléken, túl az érzelmi hullámvasúton,
egyszerűen szerette Rileyt. „Minden egyes nappal egyre jobban.” És
nem érdekelte milyen csöpög sen hangzott is ez.
Egy lassú, tökéletes Riley mosoly volt a válasz. Csak neki.
Vége.

Related Interests