GEORG^IMMEL

Velence,
Firenze, Roma
MUVESZETELMELETI
IRASOK

FSZEK 1/1 konyvtar

ATLANTISZ
MEDVETANC

1990

A NATURALIZMUS PROBLEMAJA

A modern naturalizmus fogalma 6s gyakorlata a 19. szazad hatvanas 6s hetvenes eveiben jelentkezett, s legmelyebb ertelme szerint oly modon ertelmezte lenyiinket,
hogy ugyanazokban a korokben 6s szandekokkal 16trej6tt
a Part pour Part jelszava. Ez a harci jelszo az ellen a muv6szet ellen iranyult, amely eszkdznek tartotta magat valamilyen anekdota, erzelem, tendencia vagy irodalmi eszme
eloadasahoz: a Part pour Part szerint a muv6szet onmaga
c61ja, belso torvenyei vannak, s alakzatai csak ezeknek,
nem pedig valamdyen szamara kiilso torv6nynek kell engedelmeskedjenek. Az sem korlatozta ennek az elvnek a
hatokoret, hogy a muveszet egeszet ismet csak metafizikai
vagy vitalis hatalmakkal oveztek, sot alapoztak meg; ezek
ugyanis nem avatkozhattak bele a muv6szet ontorvenyusegebe, nem eroszakolhattak ra olyan iranyt az egyes alkotasra, amelyet az, egyediil sajat torvenyeinek engedelmeskedve, nem kovetett volna. Ahogy partikularis akarasaval isten sem avatkozik bele az elet reszleteibe, ugy a
valosagosan aramlo elet egyetlen reszerdeke nem hathat
a muveszet ontorvenyeire. De ha a muv6szetet nem hatarozhatjak meg azok a jelentosegek 6s kapcsolatok,
amelyekkel tartalma muveszeten kfviil rendelkezik - formainak megiscsak kell valamilyen tartalommal birniuk.
(Hiszen a dekorativizmus es az expresszionizmus szamara ez is kerdes: vajon mifele tartalma" van a zenenek?
Vajon nem a zene a katexochen muveszet?) Mivel pedig
ezt a tartalmat semmifele eszme" nem nyujthatja, ez6rt
csak abban talalhato meg, amit latunk", vagy mas muv6szetek eseteben abban, ami tortenik". A mindenkori
muveszetnek tulajdonitott ertelem altal kozvetleniil megragadhato valosagos targy marad a muv6szet egyediiU
tartalma, ha azt felszabadftjuk mindannak uralma alol,
ami formai tiszta autonomiajanak ervenyre jutasat mindeddig gatolta. Ebbol ered a modern naturalizmus: nem
131

mas ez, mint a muveszetnek arra a tartalomra korlatozasa, amely egyediilikent maradt meg szamara azutan, hogy
elvalasztottak tole minden, nem tisztan muvdszi forrasbol
eredo tartalmat. Persze a vilag adott" anyagat sem a
muvdszet teremti; mdgis ugy latszik, hogy - mivel nem
hatarozza meg s iranyat nem szabja meg emberi szandek
- teljesen ellenallas ndlkul veti aM magat a tiszta muvdszi normak szerint tortdno megformalasnak.
Ebben mutatkozik meg ama termdszettudomanyosmechnikus vilagszemlelet hatasa, amely a valosagot onmagaban kozombosnek, eszmdktol mentesnek tekinti.
Korabban metafizikai, vallasi, sot - a gorog 6s reneszansz gondolkodasban - esztetikai drtdkeket pillantottak meg kozvetlenul a ldtben. Ha azonban a ldt az eszme
felol ndzve onmagaban formatlan tdmeg, ha hianyzik belole mindenfajta, az drtdkek ds a jelentosdg hangsulykiilonbsdgeibol eredo tagolodas, akkor teljesen engedelmes
eszkoze a muvdszi megformalasnak, s a muvdszet mikozben mint nyersanyagot magaba fogadja, kizar6lag a maga
ura lehet. A naturalizmus egyuttal gyakorlatilag is igazolta azt az elofeltevdst, amikor targyaul a leghdtkoznapibb
diet targyait valasztotta, amelyekben masfajta drtdkek
nem konnyen vagy egyaltalan nem drezhetok. Mindl kozombosebb volt a targy, mindl inkabb pusztan termdszetszeru, onmagaban hangsulytalan valosagot dbrazoltak,
annal nyilvanval6bb volt, hogy a targyat magaba fogad6
muvdszet benne kizar61ag csak a muvdszi drtdket, nem
pedig valami egyebet fejezett ki. Legmdlyebb targyi
osszefiiggdsei felol tekintve tehat a naturalista iranyzat
semmi mas, mint a Part pour Part elvdnek a modern vilagszemldlethez leginkabb illo kovetkezmdnye. Forrasa
nem a termdszetben, hanem a miiveszetben val6 drdekeltsdg.
A kdrdds most mar a kovetkezo: mihez kezd a muvdszet ezzel a valosaggal? Vajon utanozza, hogy ily m6don
meg egyszer szert tegyiink kdpdre, mint a latkdp ds a viaszlenyomat esetdben? Ennek szemmel lathatolag m^r a
kdp ds a drama esetdben sines drtelme, az dpitdszet, a
tanc ds a zene esetdben pedig fel sem vetheto a kdrdds.

Mivel azonban ugy drezzuk, hogy a naturalizmus bizonyos mdrtdkig igdnyt tart arra, hogy altalanos elvdvd valjdk a muvdszetnek (fuggetlenul attol, hogy valamilyen
magasabbrendu f6rumon ismdt elvitatjuk-e tole ezt a jogot), fel kell lelnunk valamit drtelmdben, ami valamikdppen ezekre a muvdszetekre is alkalmazhat6va teszi.
Hogy egyaltalan mit jelenthet a kulso val6sag a mualkotas szamara, az azon az egyszeru ds alapveto tdnyen
mdrheto le, hogy a mualkotas teremtes. Olyan tortdnds, a
muvdszldlek teremto eroibol fakad6 folyamat, amelynek
eredmdnye ds lenyomata a mu. (Goethe dletnyomokr61"
beszdl, amelyeket, hogy nevet adjanak a gyereknek, muveknek neveznek".) Egyetlen targynak, egyetlen adotts^ignak sines tehat - hogy ilyen magdt61 drtetodo dolgot emlitsunk - kozvetlen viszonya a mualkotashoz. Val6sag ds
mualkotas kozott csak az a jelentosdg teremt kapcsolatot,
amely a teremto, a tisztan belso forrasbol elotoro folyamatb61 ered. Tehat a reatista muvdsz sem olyan g61yaorr" amely mechanikusan tapogat le, s ultet at muvdbe
valamilyen valosagot, csupan arrol van szo, hogy funkciondlisan kulonosen nagy mdrtekben befolyasolja a megfigyelt valosag, ahogy mds muveszeket sem onmagaban befolydsolt valamilyen irodalmi vagy vallasi eszme, amelyet
nem tudtak Stultetni muvukbe, hanem egyedul teremto
folyamatukon keresztul. Ez a befolyas nem volt szubsztancialis, egyszeruen azt a m6dot jelentette, ahogy az emlitett folyamat zajlott, s tobbnyire csak modositotta az
aramlo belso tortdndst; s csak e tortdnds figyelembeveteldvel kereshetok az ilyen befolyasok nyomai a megszilardult mfiben. Hiszen a muvdsz mdgsem egy darab val6sgot helyez el muvdben, ahogy az aranymuves foglalja a
gyurube a mashonnan szarmaz6 dragakovet. Teljessdggel
helyreigazitdsra szorul ez a - naiv ismeretelmdleti realizmusnak megfelelo - szubsztancialista elkdpzelds. A festo
nem kozlekeddsi eszkoz a valosag ds a vaszon kozott. A
val6sagnak mdg a naturalista muvdsz szamara is csak
annyiban van jelentosdge, amennyiben szamos, alkot6i
folyamatat befolyasolo tenyezo koziil kulonosen eroteljesen hat xk a valosdg megfigyelese. A val6sdg a muvdsz 1-

132

133

Abbol a megdrzdsbol kiindulva, hogy a val6sag puszta

letezdsdndl fogva mdgsem hatarozhatja meg a mualkotast, a naturalizmushoz csatlakozott, illetve vele szembeszegiilt az impresszionizmus fogalma; az elobbi objektfv
hasonlosag eloaUitasara torekszik a targy ds muvdszi kdpe
kozott, az utobbi viszont a targyr61 kialakult szubjektfv
benyomast pr6balja meg visszaadni. Barmennyire fontos
is ez a kiilonbseg az abrazolt tartalom szempontjabol, a
naturalizmus elvi kdrddsdben mdgsem donto jelentosdgu.
Hiszen 1. a dolgok objektfv" kdpdt is a szubjektfv ldtas
milyensdge hatarozza meg ds 2. a szubjektfv benyomassal
szemben is drvdnyes a naturalizmus kdrddse, vagyis az,
hogy vajon elsosorban csak a muvdszi teremto folyamat
dinamikus eleme-e, amely valtozatlan formaban, mint annak eredmdnye jon ujra ldtre, vagy sem. Az impresszionizmus persze azzal kezdi a dolgot, hogy megszunteti az
allitolagos objektivitas ds adottsag merev szubsztanciajat,
de azutan a benyomsr61 alkotott kdpet mdgis rogzfti,
hogy mint ilyen keriiljon bele a mualkotasba.

tal befogadvan teljesen dinamizmussa oldodik, nem az alkot6i folyamatba vetett, s altala csupan tovabb hordozott
idegen test; hato energiava valik ezen az aramlaton belul,
dppugy mint a muvdsz altalanos elethangoltsaga, kornyezetdnek szinezete, stflusdrzdke stb.
Nem is kdrddses, hogy sok muvdsz, akiket semmi esetre sem nevezunk naturalistanak, dppugy megfigyelte ds
magaba fogadta a valosagot, mint a naturalistak. A valosagos benyomasoknak Michelangelo ds Rembrandt alkoto folyamataban talan dppoly mdly ds donto jelentosdguk
volt, mint Manet-nal ds Liebermann-nal. Ha a kdsz muvek a kozvetlen jelensdghez val6 viszony tekintetdben
mdgis igen jelentosen kiilonboznek egymastol, akkor ez
csak annak a bizonyitdka, hogy az oknak 6s az okozatnak
korantsem kell formailag azonosnak lennie; s dppen ez az,
amit a naturalizmus elmdlete mindig figyelmen kfvul
hagy. Ugyanaz az okkdnt felldpo elem eltdro tortdnds-sorokban igen kulonbozo jelnesdgekre vezethet. A tobbi,
szintdn hato mozzanat, s mindenekelott a muvdsz sajat,
spontan teremto, onmagaban formameghatarozo ldnyege
szerint az eredmdny kiilsoleg, megjeleno formajaban kisebb vagy nagyobb hasonlosagot mutathat az okkdnt hat6
termdszeti kdppel. Csak az alacsonyabbrendu, teh&t nem
teremto muvdsz viszi at pontr61 pdhtra a termdszetben
megfigyelt vonasokat muvdbe; a val6ban alkot6 muvdsz
szamara mindaz, amit magaba fogad, csupan belso, teremto detit taplalja, amely a muben nyer tart6s format,
mint a melldkaram, amely bearamlasanak pillanataban
nemcsak az altala hordozott vizet keveri ossze megkulonboztethetetlenul a foaramdval, hanem teljesen elvdsz sajat ldtezdse is, hogy magaba fogadja a foaramdt. E teremto folyamat belso szerkezete viszont magaval hozhatja,
hogy az eredmdny objektive kimutathato morfol6giai hasonlosagot mutat a beleolvadt megfigyeldsi elemekkel.
De a kdp nem azdrt valik ily modon naturalistava, mert
ezek az elemek ezt megkovetelik, hanem azdrt, mert ez
magabol a teremto folyamatbol, annak sajat torvdnyeibol
kovetkezik, s ezek a belso torvdnyek hozzak ldtre az
egyes elem ds az eredmdny ilyenfajta hasonulasat.

Ha a ldlek nem nyujthat kifinomultabb, differencialtabb es a muvdszi forma tekintetdben tokdletesebb tartalmakat, mint a termdszeti dolgok, sot, ha ezekkel szemben
kezdetlegesebbnek, kevdsbd harmonikusnak, toredezettebbnek mutatkozik, akkor nem latom be, milyen elonyei
lehetnek az expresszionista muvdszetnek a naturalistaval
szemben. Vdgiil is a terbeli mualkotas nem azonos a ldlekkel, ez ut6bbi dlete kozvetlenul nem mutatkozhat meg
(raadasul annak drteke is vitathat6 volna); vdgso soron ez
a megldvo s annak idealis muvdszi normak szerinti jelentosdge a lenyeg. Ha ezeknek expresszionista modon gazdagabban ds tokdletesebben lehet eleget tenni, mint impresszionista vagy naturalista m6don - nines is baj. De
onmagaban az expresszionista eljarasanak semmi elonye
nines: kozvetlenul csupan lelki naturalizmus, melynek
muvdszi drteke problematikus. S ha azt mondanank:
emiatt ez nem is muvdszet - nos, az elnevezds ds a
kategoria vdgtdre nem fontos, ldnyeg, hogy egyaltalan
valami drtekesrol van sz6. Ekkor mindenesetre a
muvdszetnek mint olyannak, mdg lenne helye mellette.

134

135

A naturalizmus kerddsdnek igazi magva mdlyebben

rcjlik. Az adottsagnak, a magaban megvaltoztathatatlannak, a kozvetlennek vagy elsodlegesnek, roviden annak,
amit ebben az osszefuggdsben termeszetnek mondunk s
amit a naturalista mualkotas valtozatlan formaban akar
visszaadni, korantsem kell kulsd tdrgynak lennie. A donto
kdrdds inkabb ez: a teremto individuum, az, amit mint
osztont, benyomast, dletet, roviden mint termdszetes-kozvetlent talal magaban - ez lesz-e a mu egyeduli forrasa
(mikozben a mu targya barmi lehet), amelyet nem modosft vagy valtoztat meg az egydntol fuggetlen formatorvdny; vagy pedig a belso folyamatot, mikozben bearamlik
a mube, egy ilyen szubjektumfeletti, idealisan fennallo
alakitastorvdny iranyitja. A naturalista muvdsz a maga
belso tenyszerusdgdt, dletdnek mozgalmassagat ugyszolvan egyenesvonaluan folytatja a muben: benne rezeg tovabb, lgy szabadul meg terhdtol, muvdnek drteke (szamara s a ndzo szamara egyarant) abban rejlik, hogy az 6 valosaga, az 6 termdszete, a benne megfesziilt energiakdnt
elo val6sag jutott nyugvopontra, ez alkotja a mualkotas
tartalmat, s a mualkotas immar ezek okozata, ezt a belso
elevensdget hordozza, s igy valojaban az 6 valosaganak
rdsze.
Naturalizmus annyit jelent, hogy a mualkotasban valamilyen adottsdg lelheto fel, amely nem a muvdszi alkot6folyamatban jott ldtre, s amely ldnyeges ds meghataroz6
jellegu a mualkotas szempontjab61. Ennek alapveto ellentdte, amelyre nines hasonloan megbizhato kifejezdsiink
(stilus-, forma-, eszmemuvdszet), az, amikor a mualkotas
formaja ds jelentosege szerint eloldodott az 6t letrehozo
eroktol, mikor olyan torvdny alakftja ki, amely csak a mualkotasra mint olyanra drvdnyes - miutan csak az dgbol
hullott volna ala - , mikor csak a muvdszi logika eredmdnye ds megtestesulese, de nem a muvdsz pszichologiai
dletdd. Ezzel a muvdszet mindenfajta megdrtdsdnek csomopontjahoz drkeztiink, s az itt 6sszefut6 fonalakat egymast61 elszigetelt eredetuk szerint kell tisztaznunk, dppen
mert az egyes muvdszeti jelensdgek valoszmuleg mindig
osszebogozzak oket.
136

A belso allapot folytatasa valamilyen tisztan kiilsonek

tekintett ldtben, nem veti fel azt a kdrddst, hogy mikdnt
fest ez a kiilso eredmdny. Aki azdrt kialt, mert fajdalmat
drez, annak szamara kozombos, hogy mikdnt hangzik ez
a kialtas, aki szenveddlydben haragos vagy sovar gesztusokkal dl, azt nem drdekli ezek lathato alakja, sot, aki valamilyen gondolatot vagy drzelmet akar kozolni, s onmagat valamely megnyilvanulason keresztul masok szamara
drthetovd tenni, annak szamara onmagaban kozombos e
megnyilvanulas formaja ds kindzete, felteve ha betolti
szemleleten kiviili kozldsi celjat. Ketsdgteleniil szamos
mualkotas jott ldtre ilyen szanddkkal, pontosan ugy abrazolva az dnekldst, ahogy a madar dalol. Ezdrt nem egdszen talalo az impresszionizmus kifejezds erre a muvdszi
iranyultsagra - bar ez az elso lepes a targyhoz val6 mechanikus hasonlosag aloli felszabadulas fontos felismerdsehez. A kovetkeztetdseket a modern expresszionizmus
vonja le, hiszen ennek mdlyebb drtelme megiscsak az,
hogy a ldlek mo/galmassaga az ecsetet tarto kdzben folytatodik, s a ldtrejovo kdp nem egydb, mint azok a jelek,
amelyeket az emlitett mozgasok hagytak maguk mogott a
vasznon, teljesen fiiggetleniil attol, hogy ezeknek a jeleknek van-e meg valamilyen drtelmuk vagy jelentosdguk e
tisztan hozzajuk vezeto oksagi soron kivul. Puszta kovetkezetlensdg vagy veletlen, mikor az expresszionista kdpek
meg bemutatni" kfvannak valamit. Ebben az osszefuggdsben az expresszionizmus nem visszahatas a naturalizmusra, nem annak megsziintetdse, hanem - talan megsemmisito - beteljeseddse.

137

Kiterd a mualkotas szubjektivizmusarol es

objektivizmusar61
Elozetesen le kell szogezniink, hogy igen bizonytalan a
szubjektivizmus 6s az objektivizmus kozotti kiilonbseg a
muveszetben, vagy mas szavakkal: minden egyes mualkotasban a ketto kever6k6vel talalkozunk, s az objektivizmus es a szubjektivizmus a lenyeget csak 6rinto megjelolesek. Ezt elorebocsaiva ugy velem, hogy a mualkotas
szubjektivizmusanak 6s objektivizmusanak viszonya az
oksag es a teleol6gia kozotti altalanos viszonyban oldodik
fel. Ahol ugy erezzuk, hogy az alkoto 61et6nek mozgasabol eredo impulzus mintegy keze mozgasaban folytatodik, ahol valamilyen legbenso allapot vagy belso tort6n6s
a teremto tettben kel 61etre vagy csap6dik le, ahol tehat a
muveszi tevekenyseg a szamara el6gs6ges okot szolgaltato muveszek szubjektfv folyamataibol jon letre - nos, ebben az esetben besz61unk szubjektivizmusrol. Ahol viszont ugy 6rezzuk, hogy a mu letrehozasa, az, hogy 6ppen
mint ilyen letezzek, motivalta a muv6szt; ahol a c61, a muv6szi vfzi6 megva!6sftasa latszik eloidezni a tev6kenys6get, oly modon, hogy ugyszolvan csak az eredm6ny az 6rdekes, amelyben tovatunt es k5z6mboss6 valt a folyamat
csakugy, mint a mualkotas megteremtes6nek funkcionalis
okai - ott besz61hetunk a muveszi gyakorlat objektivizmusarol. Ahol nagyon hatarozott kozeledest tapasztalunk
valamilyen adott kiilso val6saghoz, ott nem t6telezziik fel,
hogy valamely beliilrol feltoro oszton hozta letre 6s formalta meg ezen a meghatarozott modon az adott alakzatot. Termeszetesen nem lehetetlen e minden harmoniak
kozul a legszerencsesebb, s Goeth6ben lathatjuk is legtok61etesebb k6pvisel6jet. Masfelol viszont keresztiil-kasul
objektivista szandekot tiikrozhet olyan mualkotas is,
amelynek egyaltalan nines valosagos mintaja, vagy azt teljesen fantasztikus modon dolgozza fel. E fogalmat ugyanis nem a muv6szeten kfviili tdrgy hatarozza meg, hanem a
mualkotasban magaban erezheto belso tendencia: vajon
magat az alkotast is mint targyat ertekelik-e, amely 6n138

magaert letezik, hogy ily m6don onallo, az alkotoi folyamattol kiilonvalt lete legyen a celja megalkotasanak, vagy
pedig alanya csak sajdt 61et6t akarja-e kinyilvamtani benne, amire tehetsege iranyitja 6s osztonzi. Ez6rt 6s nem a
targynak" val6 megfelel6s hianya miatt van az, hogy bizonyos muvek, melyeket 6ppen szubjektivistanak neveziink, teremtojiikre, annak 16t6re, szenvedelyeire 6s sorsara latszanak visszautalni. Ahol viszont nem besz61hetiink ilyen visszakapcsolasroL ahol a mu nemcsak formajat tekintve, hanem altalunk val6 at6rzeseben, sot, 16tezes6nek 6rtelme szerint is onmagaba zart, ott objektivista
jellegu; s ezen szemmel lathatolag semmit sem valtoztat
az, hogy sajatos minosegei egy6rtelmuen utalnak egy
meghatarozott muveszre. Kezenfekvo, hogy a mu stflusbeU formai zartsaga a legmeggyozobb megjelenftoje 6ncel-voltanak.
Az impresszionizmus a szubjektivitas 6s az objektivitas
kozvetlen, de 6ppen ez6rt nyersen mechanikus szint6zise,
hiszen szamara a tisztan szubjektfv benyomas valik
targgya, s ennek valtozatlan formaban val6 Iek6pez6s6re
torekszik. Egyarant ellent6tben all a naturalista objektivizmussal es a szabadon alakito szubjektivizmussal,
amennyiben - helyesen - felismeri, hogy ezen egyoldalu
iranyzatok egyike sem oldja meg a muv6szet igazi, szintetizalo feladatait. Csakhogy e feladatok azzal m6g nincsenek megoldva, hogy a szubjektumot egyszeruen targgya
valtoztatjuk. A muvdsz feladata, az az eszmei eel, amely
elotte csak mint megtalalando, megvalosftando lebeg, valami mas: a targynak az a tok61etesen muv6sziv6 valasa,
amelyet eppen ez az individualis szubjektum tesz lehetove (lasd A szine'szfilozdfiajacfmu frasomat). Sem a targy
a maga magaertvalosagaban, sem a szubjektum, ahogy
onmagabol letrejon, sem a szubjektum kozvetlen reagalasa a targyra nem azonos az idealis kovetelm6nnyel, a mualkotas objektfv szellemevel. Valamilyen 6rtelemben ez
meg mindig naturalizmus. A dolog sokkal inkabb ugy all,
hogy a muveszi szubjektummal szemben fellepo, sajit minosegeitol meghatarozott kovetel6s szabja meg, hogy hogyan alakftsa eppen o, 6ppen ezt a tdrgyat. Nem jon itt
139

szoba sem a szubjektum termdszeti 16te, sem pedig az objektumd; inkabb azt kell transzponalni az eszmei muveszi
mintak birodalmaba, amit az impresszionizmus a naturalizmus utjan keres.
Ez a naturalizmus, amely nevdt a szubjektum termdszete utan kapta, megjeleno formajaban szamos esetben
egybeesik azzal a naturalizmussal, amely a targy masolasa. Ahol ugyanis valamely val6sag keltette kozvetlen benyomas valt ki izgalmat a muvdszbol, ahol a muvdsz teljesen feloldodik ebben a benyomasban, s egdsz alkoto hangulata csak annak tart6eddnye - ott a belole kovetkezo
kifejezo mozgas mintegy mimikrikdnt ugyanazokban a
formakban megy vdgbe. Ehhez hasonlo a zene befogadasa. A felizgato zene ndha szenvedelyes gesztusokra osztonozhet, cselekedetekre sarkallhat benniinket, mint a katonakat a csataban, vagyis az altala keltett benyomast
benniink megelevenito rezduldseket olyan iranyok feld terelheti, amelyek morfologiailag a legcsekdlyebb rokonsagban sem allnak vele. Ndha azonban arra is indit, hogy
taktusara iitemesen dobogjunk a labunkkal vagy egyiitt
enekeljiink vele - tiszta expresszionizmus, szubjektive
naturalista megnyilvanulas ez, amely teljesen kivaltojanak
formajaban, sot, tartalmaval zajlik. Hogy a mualkotasokban van-e valami a valodi naturalizmusbol, az a puszta
oksagtol, az adott terminus a quo altali meghatarozottsagtol fiigg, s vdletlen csupan, hogy ebbol valami objektiv
naturalizmus jon-e ldtre; az alakjaban a kiilso ok objektivitdsdt61 egdszen eliito eredmdny ugyanennyire naturalista lenne. Nem vdletlen, hogy a naturalista muvdszet
ugyanazokban az dvtizedekben jutott uralkodo szerephez,
mint a pszichologizmus. De e korszakban egyuttal a leg*vadabb fanatizmussal hittek a termdszettudomanyos precizitasban is, amelynek eszmdnydt drvdnyesiteni pr6baltak minden lehetsdges teriileten, meg azokon is, amelyeken egdszen mas eszmdnyek voltak drvdnyben. Mindez
bizonyos vaksagot eredmdnyezett a naturalizmus legmdlyebb motlvumaval szemben: a belso muvdszi allapot dinamikus tovabbfolytatasaval, az egyoldalu osztonossdggel szemben, amellyel itt csak az diet aramlik kifeld, s mi-

vel eppen muveszi diet, valamikdppen alakzatta szilardul.

Belso eleteben a muvdsz immar elfordult az irodalmi eszmektol es attol a konzervativizmustol, amely mindaddig
uralkodott a 19. szazad muvdszetdben, s szenveddlyesen
taplalkozott a dolgok kdpevel. Mivel pedig a megnyilatkozas impulzusat kovetve a dolgok e kepdt mintegy a masik
vegen megfogva ismet onmagabol hozta ldtre, a tudat
egyfajta aggodalmas precizitassal fordult ehhez az eredmdnyhez, s azt magyar&zgatta, hogy az uj ds ldnyeges dolog az objektiv hasonlosag kozte ds a valosag kozott. Valojaban a naturalizmus elvenek lenyege az, hogy a muvdszi megnyilvanulas valamilyen oksagi, s nem teleologikus
folyamatbol ered. A tenyleges muveszi teljesitmenyben
ehhez persze hozzajarul egy masik meghatarozo mozzanat is, amellyel kesobb talakozunk, s amely megoldja az
allitasban rejlo paradoxont.
Annyi mindenesetre vilagos, hogy a naturalizmus nemcsak azokban a muvdszetekben jatszhat uralkodo szerepet, amelyek teret engednek valamilyen utanzasnak"; talalkozhatunk tehat vele a Uraban, a zendben, a tancmuvdszetben, sot, az dpitdszetben is. Egy tanc peldaul, amely
kiilsoleg raadasul tisztan diszito vagy konvencionalis format olt, olyan erotikus elragadtatottsagot sugarozhat meghozza nem muveszileg megformaltan, hanem pszichikailag kozvetlenul - , amely csupa vdgteleniil finom ds drzdkileg felfoghatatlan dologban fejezodik ki, s talan attevodik a ndzore is. Ehhez a tancnak nem kell kenyes helyzeteket utanoznia, az erotikanak semmifele Idthato, objektiv naturalizmusarol nines szo, csupan a termdszetes
belso tdny tovabbrezgdsdrol a jelensdgben. Hogy ez kfviilrol hogyan fest, az szdlsosdges esetben a tancos szamara
teljesen kozombos - ezdrt aztan a kulso megjelends ndha
lehet teljesen illo, ndha viszont teljesen illetlen is. Gyakran tapasztal hasonlo dolgot a zendben mindenki, aki fantazialni tud a zongoran. Fajdalmas, oromteli, vagy egyaltalan csak targynelkulien szenvedelyes izgalom tor fel
kozvetlenul az ujjakon keresztiil, s valik azza a mozgissa,
hogy valamilyen fizikai energia uj formaba csap at. Hogy
ez mikdnt szol, az a jatekost nem drdekli, ezdrt aztan

140

141

ilyenkor nem szfvesen tiirnek hallgatosagot. A zendben ez

a mozzanat - ha hat, hiszen mindent meghatarozo aligha
lehet - naturalista, de nem a termeszetes hangok gyerekes utanzasa miatt, amivel neha talalkozunk. Az 6pft6szetben az anyag termeszeten61 fogva nehezen mutathato
ki a belso val6sag e tovabbfolytatodasa, amely kdzombosen viseltetik a megjeleno forma 6nt6rv6nyeivel szemben;
de meg itt is elofordul. Mikor az 6pftomuveszetbe is betort a szecesszi6, s megrazkodtatta a hagyomanyos formak logikajat, olyan fantasztikus epitmenyek - ktilonosen dfszftmenyek - keletkeztek, melyek mintha csak valamilyen hangulatimpulzus fellangolasai volnanak, s egyaltalan nem lennenek tekintettel az eredmdny onallo jelentdsere. A szubjektfv naturalizmus a leghatarozottabban a szfnmuvdszetben jelentkezik. Az ezzel kapcsolatos
elmdletben ket iranyzat figyelheto meg: az egyik azon
eroskodik, hogy a szinesz kizarolag a koltoi alakzat 6s az
alkoto benne targyiasult szandekainak megvalosftoja. Attol fiiggetleniil, hogy elerheto-e vagy sem, az eszm6ny
mindenesetre az irodalmi-dramai kepzodmeny puszta
megelevenftese, s a szfn6szi teljesftmeny annal tok61etesebb, minel nagyobb mertekben kozelft ehhez az idealhoz. E teljesftmeny individuals kulonossege 6s szfnezete
muveszi adiaphoron, sziikseges rossz, egyben azonban a
muveszi ertekskalan kfvuli vonzero is. A masik szelsos6ges felfogas viszont eppen ebbe az individualitasba helyezi a szinjatszas muv6szetenek eg6sz 6rtelm6t. Amennyiben itt az ember a maga t6nyleges eg6sz voltaban nemcsak hordozza ezt a teljesftmenyt, hanem - az osszes
miiv6szet koziil csak itt - ugyszolvan maga a teljesftmeny, annyiban a szinesz szemelyisege egy6rtelmuen muv6szet6nek szubsztanciajak6nt jelentkezik; 6 az egyediili
maradando es erdeklodesre melto tenyezo szerepeinek
minden valtozasaban es 6rtekkulonbs6g6ben. Az emlftett
individualitas-ellenes eszmeny, amely szerint a koltoi alak
ugyszolvan elnyeli a szfneszt, hogy minden objektivitasa
6s rogzftettsege dacara eletre keljen - ez az eszm6ny irodalmi, de nem szfneszi jellegu. A szinesz teljesftmeny6nek, amennyiben mas mint deklamacio es egy sor 616k6p

osszege, kiilon jelentos6ge van: bcnnc egy zsenialis, sajat

ritmusa, v6rm6rs6klete, testi 6s lelki sajatossagai r6v6n
erdekes szem61yis6g nyilvanul meg, s a szin6szi tehets6g
nem egy6b, mint Iehet6s6g arra, hogy e term6szetszeru
valami mintegy targgya valjek valamilyen koltoi alakban,
masok szamara lathat6 6s 6rtheto legyen. Az elso
pont szamara alapjaban mindegy, hogy ki jatssza a szerepet, ha megfeleloen iibrazolja, addig az utobbi szamara
az kozombos, hogy mely szerepet jatssza a muv6sz, ha 6
jdtssza. Itt az egyik, amott pedig a masik a nyugv6 p61us a
jelensegek aramaban.
Persze most azt mondhatjak: ami ilyen tisztan oksagi,
ugyszolvan csak fiziologiai folyamatban letrejon - mint
egy kialtas, vagy mint mikor valaki idegi okokbol keny6rgalacsinokat gyur - , az nem muv6szet, hanem 6ppens6ggel termeszet. Helyes. Ezert sohasem megvalosulo fogalom a kizarolag naturalista muv6szet, mindig csak bizonyos elemeket es reszleges hangulatokat jelent a muv6szi
folyamaton beliil. Egeszen vilagos azonban, hogy e viszony csak akkor johet letre, ha szemiigyre vesszuk ellentetet: a miivet, amely (a benyomasban) eloldodik term6szeti eredetetol, s valamilyen onallo, csak a muveszi alkotasra ervenyes norma alapjan alakul.
Persze minden mualkotas a lelek eroibol jon letre, s a
161ekre akar hatni; meg legkisebb atomjaban is magaban
hordozza - nagysaganak mertekeben - valamilyen lelki
szemelyiseg - akar individuum, akar nep - lenyomatat.
Megis csak akkor muveszet, ha olyan torvenyeknek engedelmeskedik, olyan eszmeket valosft meg (termeszetesen
muveszieket, es nem irodalmiakat vagy erkolcsieket),
amelyek erteke es ervenyessege teljesen fiiggetlen azoktol az eroktol, amelyek reven bizonyos vez6rmotfvumban
megvalosulnak. A muveszetnek nines koze sem a pszichologiahoz, sem a metafizikahoz, egyedul a muveszethez bar koriilveszi es hordozza az ember lelki 61ete csakugy,
mint a vilag egeszenek metafizikai ertelme es osszefuggese. A mualkotas lenyegileg donto mozzanata, hogy folotte
all mind a fizikai, mind a lelki-tortenelmi valosag szovevenyenek. Szemlelhetjiik termeszetesen ezen a szovev6-

142

143

nyen beliil is. Egy kdp, csakugy mint egy szimf6nia elemeit optikai, illetve akusztikai szempontbol, fizikai 6s fiziologiai tekintetben a legvegsokig elemezhetjiik 6s szintetizalhatjuk; ennyiben azonban egy szinten all valamilyen
term6szeti jelens6ggel vagy taplalekkal. Ugyanigy - legalabbis egyesek szerint - levezethetjuk tortdnelmi feltdtelekbol, jelen6nek tendenciaib61 6s standardjabol, alkotojanak pszichologiai szerkezetebol; ennyiben azonban
nem kulonbozik valamilyen tudomanyos vagy vallasi eszmdtol, vagy akar a kerdkpar feltalalasatol. Ahol valamilyen elott"-tel 6s utan"-nal kapcsoljak ossze, ahol olyan
elemekbol rakjak ossze, amelyek.rajta kivul, a dolgok
mas rendj6hez tartoztak - roviden a mualkotas termeszettudomanyos, tortdneti 6s pszichologiai levezetdseirol
van szo - , ott ugyan talan szemunk elott hozzak 16tre a
valosag e darabjai, de ezekbol a kapcsolatokb61 sohasem
derul ki, hogy mualkotasrdl van sz6, amely belso, targyi
16nyege alapjan kulonbozik minden mas k6pzodm6nyt61.
Mert mint mualkotasnak 6ppen az a 16nyege, hogy mentes mindazokt61 a kapcsolatokt6L amelyek r6v6n kiilsotortdneti val6saga a tobbi, sot, valamennyi val6sag vdgtelenul gordiilo sorahoz illeszkedik, s hogy onmagaban
megall6, onmagaban teljesen elegendo egys6g. Kizarolagos jellege m6g erosebb, mint a megismer6s6 vagy a vallase. Persze valaminek az igaz volta sem erthcto meg
azokbol a genetikus kapcsolatokb61, amelyekben minden
egyes t6ved6ssel osztozik, hanem csupan az igazsag idotlen fogalmabol; s a vallas eset6n is a tort6neti megert6s
csak kulso burkara vonatkozik, nem pedig lenyegere,
amely a burkot vallassa teszi. M6gis az e kategoriakhoz
tartoz6 egyedi kepzodm6nyek nem annyira zartak es 6nmagukban elegendok, mint az egyes mualkotasok. Minden ismeret mas ismeretek vegtelen soraval all belso kapcsolatban, egyszerre megalapozva idotlen ismereteket 6s
altaluk lelve alapjara. A vallas pedig nem gondolhato el
vallasos 61et nelkul, amellyel idotlen tartalmai semmi
massal ossze nem hasonlithato modon fonodnak ossze. A
mualkotas viszont elmetszett minden kifele iranyulo fonalat, s befele fordulva, ezeket kivulrol ^ittorhetetlen for144

mava kapcsolta ossze: 6nmagaban udvozult". A benne

felhalmozodott osszes lelki 6rt6k 6s esem6ny kil6pett eredeti mozgalmassaganak formajab61, s olyan immanens
format oltott, amelyet egyedul a muveszet fogalma hatdroz meg.; Egyetlen mualkotast mint olyant sem igazolhat
kora vagy lctrehozojanak pszichologiaja: ez kizar61ag a
muv6szet kovetelm6nyei alapjan tortenhet, amelyek lehetnek igen sokretuek, s kulonbozo korokban egymassal
nagyon is ellentetesek, m6gis fennallasuk minden pillanataban az idofelettis6g, a tisztan dologi eszmenyi jelentos6g szintj6n talalhatok. A mualkotast persze tekinthetjuk
az emberi nem vegtelenbe aramlo, v6gtelenul sok 6s heterogen forrasbol taplalkozo 61ete 6rver6s6nek; mint mualkotas azonban ugyszolvan az 6gb61 potryant le, teljesen
sajat hatarai koze zarult, s anyagabol kizarolag muvdszi
- a muvdszi format meghatarozo - fogalmakat szo, nem
olyanokat, amelyek a valosaghoz tartoznak.j Mindenekelott e szigoru elhatarolas alapjan kell szembeallftanunk
a naturalista mualkotas kozvetlen ldnyegdt mualkots-ldnyegdvel.
Ebbol adodik az a rcndkivul fontos, feltetleniil szem
elott tartando kovetkeztetes, hogy tisztan v61etlen, vagy ha tetszik - egyaltalaban semmilyen viszony sem all fenn
a mint term6szetes hatasaban valamilyen megnyilvanulasban vagy k6pzodm6nyben folytatodo lelki oszton vagy allapot es a mualkotas kozott, amelyben objektfv-artisztikus normak jelennek meg onmagukat hordozo formak
idealis logikdja szerint. A ketto egymastol teljesen kulonbozo lenyegfogalmak hat6korebe tartozik: az egyik a kifejl6s mozgalmassag, ahol a vilag valos mozgasai oksagilag fonodnak ossze, a masik viszont a sajal terdben, statikusan es veg6rvenyesen koriilhatarolt jelenseg, meghatdrozottsag es kovetkezm6nyek nelkul, magaert-val6 vilag,
amely azonban nem a valosag, hanem a tiszta, 16tt61 mentes tartalmak kategoriaja ala tartozik. Csak ha ezt k6rlelhetetlenul tisztazzuk, hatarozhatjuk meg a teremto muvesz fogalmat; olyan emberrol van szo, akinek termdszetadta, impulziv ds dinamikusan feltoro eroi olyan kdpzodmenyben nyilvanulnak meg, amely megfelel ama objek145

tfv-idealis, minden keletkezovel szemben kozombos, tisztan artisztikus-idotlen kovetelmdnyeknek - mintha csak
ezek az erok alakftd hatalommal volnanak terhesek, s 6nmagukbol alkotnak meg azt a kdpzodmdnyt, amely val6jaban valami egdszen masb61, a tortdnelmi ds lelki tortdnds dinamikus sorabol szarmazik. igy fogalmazhatjuk
meg altalanossagban a zsenit. Mikor peldaul intellektualis szempontb61 azt mondjak r61a, hogy olyasmit is tud,
amit nem tanult, akkor ez mdgiscsak azt jelenti, hogy a
lelki-oksagi, belulrol indul6 folyamat ldtrehoz bizonyos
tartalmakat, s ezek osszhangban vannak a dolgk logikaiobjektiv viselkeddsdvel, mintha csak az igazsag egydnfeletti ds idotlen normal alapjan keletkeztek volna... A zseni mint termdszet.
Ezzel valaszt kaptunk arra a kdrddsre, amelynek a mualkotas ldnyegdvel kapcsolatban fel kellett merulnie: mikdnt lehet egyaltalaban mualkotas valamely naturalista,
vagyis pusztan a terminus a quo-bol, termdszetileg adott
energiak felszabadulasibol eredo mu? A zseni dppen az,
aki ugy dnekel, mint a madarak, ekozben azonban nem
termdszetes hangokat, hanem mualkotast hoz letre...
ahogy minden muvdszetnek az egyik, sot, az alapfeltdtele,
hogy mikor a dolgokat ugy abrazoljdk, ahogy a muvdsz
latja oket, akkor dppen ezaltal jelentkezik sajat legmdlyebb ldnyeguk.
Emiatt elso pillantasra minden zsenialis teremtot
szubjektfv drtelemben vett naturalistanak lehetne nevezni. Ennek termeszetesen semmi drtelme, mdgis megvil&gitja azt, amire a muvdszet minden elfogulatlan szemldlojdnek magatol is ra kell jonnie: teljesen iires minden fecsegds a naturalista elvekrol ds ellentdtukrol; ugy drzem,
egyetlen nagy mualkotassal kapcsolatban sem vetheto fel
ez a hovatartozasra vonatkoz6 vagy fogalmi kdrdds. Att61
fiiggoen, hogy milyen szempontbol tekintjiik, minden mualkotast nevezhetiink naturalistanak is, antinaturalistanak
is. Az ok a termdszet, az okozat azonban mar nem fiigg a
termdszettol. Valojaban csak egyetlen kulonbsdg van:
muvdszet ds nem-muvdszet kozott; hogy a mu vajon kizirolag mifveszi normaknak felel-e meg, vagy mas aramla-

tok is dreztetik benne hatasukat - a muvdszeten kiviih

drzdkisdg, az anekdotikus, a moralizal6, a kozonsdghatasra toro irdnyzat stb. S a valodi muvdszeten beliil is megkiilonboztetiink j6t ds rosszat. Amennyiben valodi, kiilonosen pedig ha nagy muvdszetrol van sz6, a naturalizmus
mindig csak annyit jelenthet, hogy a mualkotas oksagi
mozzanata viszonylag elotdrbe kerul, eroteljesebben
drezheto ido^lensdgdndl, hangsulyosabba valik az irany,
ahonnan jott, a kdsz, minden eredettol" eloldott, sajat
drtdkkozegdben lebego alakzatnal; ekozben elvileg mindegy, hogy ez az eredeti irany az impulzusaiban dlo, szukebb drtelemben vett ldlekbol szarmazik-e, vagy a dolgokt61, amelyeknek e ldlekre gyakorolt hatasa a muben
megnyilatkozas termdszetes osztokdldsdben folytat6dik.
A ndzd oldalar61 is a naturalizmusnak dppen ezt a jelentdsdt figyelhetjuk meg, mikor a targgyal valo mechanikus tartalmi azonossag helydbe az eleven szubjektfv funkci6 ldp. Az elmeletileg megallapftott valosag egyaltalaban
nem drinti a muvdszetet, csupan a tudomanyt, s vdgso soron a gyakorlatot; a muveszet szempontjab61 a val6sagnak csak ama masodlagos tiikrozoddsei drdekesek, amelyeket - logikailag meglehetosen pontatlanul, de szamunkra most eldgsdgesen - drzdseknek neveziink. Kant
dszrevdtele szerint egy dolog tartalman logikailag mit
sem valtoztat az, hogy val6sagos-e vagy tartalmat csak
eszmeinek gondoljuk (hiszen maskiilonben nem pont ez a
tartalom, hanem valami mas lenne valosagos). Nos, a dolog drzds-jelentosdgdre ez korantsem drvdnyes. A val6sag
mozgalmassagat nemcsak a tartalomnak koszonhetjuk; az
a tdny, hogy dppen ezt a tartalmat val6sagosnak tudjuk,
illetve a tulajdonkeppeni tudason tul az a sajatos ldtkapcsolat fuz hozza, amely a mi valosagunk ds egy masik valosag kozott szovodik - ez a tdny kolcsonoz egdszen
meghatarozott tonust drzdsreakcionknak, amellyel a
puszta minosegek elkepzeldse nem rendelkezne. Mintegy
ez az emeltyuje azoknak a tonusoknak, amelyeket e puszta tartalom erzokdpessdgunkbol kivalt. Ez az egyik lenyeges kulonbsdg a muvdszet ds a valosag hatasa kozott, hi-

146

147

szen az elobbi a mualkotas zartsagahoz kotodik. A val6sagok kapui nyitva allnak egymas szamara.
Ugy gondolom tehat, hogy a naturalistanak vagy realistanak nevezett muvdszetet az jellemzi, hogy ugyanazokat az erzeseket valtjak ki a nezoben, amelyek a dolgok
es dletek valosagahoz kapcsolodnak, de - amennyiben
va!6ban miive'szetrdl van szo - ezt mas eszkdzokkel teszik, mint maga a valosag. Nem foglalkozunk a kozvetleniil a valosaghoz kozelito, s ennyiben valosagdrzeteket
elohivo kozonseges effektusokkal: a korkeppel, a viaszfiguraval, a megdobbent6 hasonlosaggal", mikor a kep
szinte kilep a keretek koziil", a nezovel valo kacdrkod&ssal. Itt a valosagos effektusokat a valosag eszkozeivel erik
el. A nagy naturalista muvdszetnek dppen az a vonzereje,
hogy mindezt megvetdssel elutasitva, a dolgok ldgkordt
erezteti veliink, amennyiben azok valosagosak, de mindezt a valosagtol idegen muveszet eszkozeivel teszi. A valosag, amelyrol itt szo van, minosegi jellegu, nem a tartalmat valtozatlanul hagyo kategoria. A val6sag drzdsbeli jelentdse itt egdszen a valosag nclkiil valt a muvdszet rdszdvd. Renoir Lisa-ja vagy Manet Maximilian kivigzese cimu
kdpe szandekuk szerint bizonyosan rendkfviil artisztikusak, olyannyira, hogy mdg a pszichologiai kifejezds ertdkei is csaknem hianyoznak beloliik; hatasukban mdgis van
valami abbol a fesziiltsdgbol ds izgalomb61, amelyet csak
a val6sag ldgkordben drziink. Nem arrol van sz6, hogy mint a muvdszet egyik gyakorta elofordulo fdlredrtdse vdli - e kdpeken keresztul betekintdst nyerunk abba a val6sagba, amely mintajukul szolgalt. Ez a fdnykdp feladata,
amely nem oncel, hanem csak a lefotografalt dolgot kell
kdpviselnie, s ezt annal tokdletesebben teszi, mindl kevesbd latjuk 6t magat. A mualkotas azonban nem eszkoz:
nem azdrt ldtezik, hogy atldpjiink rajta, hanem hogy mint
valami vegdrvdnyesnel kikossiink mellette, nem azdrt,
hogy a vilaghoz vezessen benniinket, hanem hogy a vilag
valjdk az 6 rdszdve. A kep nem ad valaszt arra, hogy milyen volt a valodi Lisa, mert ezt a kerddst egyaltalan nem
lehet feltenni; de a tisztan kdpszeru ds eszmei, ahogy
elottiink megjelenik, a valosagot kikapcsolva mdgis kivalt-

ja belolunk azt a sajatos rcakci6t, amelyre egydbkdnt csak

az eleven ds val6sagos kdpes.
Itt csak az egyik ilyen masodlagos valosagreakci6t emhtem meg. Az ember valosagaval kapcsolatos drzdsek kozott kulonosen jelentos a rokon- ds ellenszenv. Egy ember kiilso megjelendsdt akkor is szepnek vagy csunyanak,
jelentdkenynek vagy semmitmond6nak, oromet okozonak
vagy kozombosnek latjuk, ha csak mint puszta felszint,
megjeleno format kdpzeljiik el; rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek akkor tartjuk, mihelyt megjelendsdnek tartalmait valosagnak drezziik, s reahtasa hat rank. E kategoriahoz hozzatartozik, hogy valamely ember rank gyakorolt empirikus, tisztan szemldleti hatasat eroteljesen befolydsolja annak elolegzdse, hogy mit jelentene szamunkra, ha gyakorlati kapcsolatra ldpne veliink. Ezdrt all tavol
ez az alternativa bizonyos portrdtipusok hatasatol, az antik portrdtol csakugy, mint egdszdben a reneszansz, sot a
rembrandti portrdtol is. Ezekben az esetekben tul nagy
ahhoz a tavolsag, hogy eldrne hozzank a valosag levegqje.
Ettol a kepet meg drezhetjiik rokon- vagy ellenszenvesnek, ami egdszen mas kdrdds. Liebermann vagy Corynth
valamelyik arckepet nezve azonban igen hatarozottan ez
az drzesiink, meghozza az abrazolt s nem a valosagos, a
kep mogott alio szemdllyel kapcsolatban - ez muvdszietlen volna. Mindig ennek az embernek az eszme'je az,
amely itt muvdszi formaban ugyanazokat az drzeteket
kelti benniink, amelyeket egydbkdnt csak a valosag-forma
hiv elo. Itt azonban a muvdszi forma veszi magara a val6sag-jelentest, ezt az egydbkdnt csak a valosagot megilleto,
pszichologiai magatartast, az ember kdpe valtja ki benniink azt az drzdst, amelyre kulonben csak az ember valosaga kdpes. Hasonlo a testi attitudok hatasa. Az aktfoto
azdrt hat, mert hat az a valosag, amelyet a kdpzeletben
megjelenit, s a fdnykdp pszichologiai hid e valosaghoz;
ugyanez ervdnyes bizonyos durva drtelemben realista kdpekre. Vannak azutan olyan aktkepek - az antik aktok, a
korai reneszansz, kulonosen Botticelli kdpei - , amelyekbol teljesen hianyzik ez az elem. Masokban viszont, bar
valojaban csak a valosag hatasanak sajatja, mdgis jelen

148

149

van, de a muveszi komplexum reszekdnt azok kozott az

drzesek kozott foglal helyet, amelyek magat a mualkotast
illetik meg, s nem valamilyen azt kiegeszito valdsagot. A
mube mint muveszi elem keriilt bele ez a hatas, s ennyiben e kepeket magasabbrendu drtelemben naturalistanak
kell nevezniink. E megallapftas igazsaga rdgtdn kivilaglik,
mihelyt Tiziano egyik Danaejat dsszehasonlitjuk Botticelli vagy Signorelli valamelyik aktjaval. Bizonyos, hogy a valosag ilyen - vagy maskdnt kifejezheto - drzdsbeli hatasai leginkabb olyan muvekhez kapcsolodnak, amelyek objektive is a valosaghoz kdzeli hatast gyakorolnak. De nem
ez a donto. Mas eszkdzokkel is eldrhetd, hogy szubjektive
eredmdnnyel jarjon a tdbbd-kevdsbd artisztikussa valt valdsagdrzds bevitele a miivdszetbe (Beardsley!). Sot, a
nagyszabasu naturalizmus nagysaga mindig abban mutatkozott meg, hogy a valdsag e masodlagos vagy drzdsbeli
hatasait mas eszkdzokkel kelti fel, mint maga a valosag.
Ugyanilyen jelensdgek mutatkozhatnak a zendben es a
tancban is.
Ugy gondolom tehat, hogy a naturalizmus fogalma e
k6t jelenteseben alkalmazhatd joggal a muvdszetre; mind
a muvdszbdl kiinduld, mind a nezo feld haladd iranyt tekintve, eltunik a termdszet objektiv lekdpezdsdnek tdvfogalma, a modern intellektualizmus e termdke. A muben
az artisztikus objektivitasbdl eredo alakitas helyett uralkodd szerepet jatszhat a muvdsz impulzivitasa, termeszetszerusdge, mindaz, ami csak meg akar nyilvanulni benne,
s ezt a tiszta artisztikumon keresztiil is drezziik; masfelol
a ndzoben keltett drzdsek magukba foglaljak a val6sag drzeteit is, bar ezeket muvdszi eszkdzokkel valtjak ki - ime
e kdt modon valhat valoban elevennd a szerzo szamara a
valosag a mualkotasban, s ezekhez kdpest a mu objektiv
termeszetszerusege csak kovetkezmdny, eszkoz vagy atmenet lehet, de nem muvdszileg lenyeges vdgsd drtdk.

megformalasa, amelyekkcl a valdsag formajaban is talalkozunk. Mikor a muvdszi kdpzodmdnyektol torvdnyszerusdget, az onkdny kizarasat ds objektivitast kovetelunk, akkor tavolrdl sem a valdsagos kdp egydrtelmusdgdre gondolunk, hiszen minden muvdsz mas ds mas muvdszi kdpzodmdnyt alkot egy ds ugyanazon valdsagbol. E kovetelmdnyek nem a muvdszi kdpzodmdnynek a tartalmai val6sagahoz fuzodo viszonyara vonatkoznak, hanem arra,
hogy a szemelyisdg eszmeileg rogzitett viszonyban van
ezekkel a tartalmakkal, s eszmeileg eloirt optimuma van
annak, hogy e teremto eronek mikdnt kell alakitania ezeket a tartalmakat. Itt valamifdle teljesen objektiv kovetelmdnnyel allunk szemben. Nem a szemdly torvdnye, de
nem is a magukban tekintett tartalmakd, ahogy szamunkra a valosag formajaban adva vannak, hanem valami harmadik, amely valamikdppen tartalmazza a szemdlytjs, a
tartalmakat is, bar nem keverdkuk, hanem aulondm egysdg. Technikailag ds pszichologiailag azonban ehhez a
harmadikhoz ugy jutunk el, hogy ismerjiik a tartalmakat,
mdghozza termdszetszerCQeg abban a formaban, ahogy
elsokent ds legnyomatekosabban adodnak: a valdsag formajaban. Leonarddt ds Michelangeldt, Velasquezt ds
Rembrandtot bizonnyal nem az dsztdndzte a termdszet
szakadatlan tanulmanyozasara, hogy erdeklo'ddst tanusitottak annak valosaga irant, amit lattak, s ami szamukra a
muveszi teremtds anyagaul szolgalt - hiszen ez mindig a
forma teremtdse. Ama prestabilizalt harmdnia rdvdn,
amely igazi csodaja a muvdszetnek, s mindenestiil aranyos a zseaialitas mertdkdvel, langeszuk legbensdbb, legsajatabb ds legteremto'bb ldnyegdt annal korlatlanabbul
ds energikusabban bontakoztathattak ki, mindl mdlyebbre hatoltak a dolgok szerkezetdbe - vagyis mikor a dolgokat a muveszet tartalmaiva tettdk, dppen valdsaguktdl
fosztottak meg oket.

A naturalizmus teoretikusai folyton arra hivatkoznak,

hogy a nagy muvdszek lankadatlanul tanulmanyoztak a
termdszetet, s kijelentdseikre, hogy egyedul a termdszetet
tekintik tanitomesteriiknek stb. Ezzel teljesen athelyezik
a bizonyftas sulypontjat. A muvdszet olyan vilagtartalmak

Ha e ponton meg egyszer visszatekintiink a realizmus

banalis fogalmara, amelyet - talan csak elmdleteben megbabonaz a valdsag, pusztan mert valdsagos, akkor azt
mondhatjuk, hogy ezzel nem valik kevdsbd hutlennd a
muveszethez, mint ahogy az idealizald" muvdszetnek

150

151

van, de a muveszi komplexum reszekdnt azok kozott az

drzesek kozott foglal helyet, amelyek magat a mualkotast
illetik meg, s nem valamilyen azt kiegdszito valdsagot. A
mube mint miiviszi elem keriilt bele ez a hatas, s ennyiben e kdpeket magasabbrendu drtelemben naturalistanak
kell nevezniink. E megallapftas igazsaga rdgtdn kivilaglik,
mihelyt Tiziano egyik Danaejat dsszehasonlitjuk Botticelli vagy Signorelli valamelyik aktjaval. Bizonyos, hogy a valosag ilyen - vagy maskdnt kifejezheto - drzdsbeli hatasai leginkabb olyan muvekhez kapcsolodnak, amelyek objektfve is a valosaghoz kdzeli hatast gyakorolnak. De nem
ez a donto. Mas eszkdzokkel is eldrheto, hogy szubjektlve
eredmdnnyel jarjon a tdbbd-kevdsbd artisztikussa valt valdsagdrzds bevitele a muvdszetbe (Beardsley!). Sot, a
nagyszabasu naturalizmus nagysaga mindig abban mutatkozott meg, hogy a valdsag e masodlagos vagy drzdsbeli
hatasait mas eszkdzokkel kelti fel, mint maga a valdsag.
Ugyanilyen jelensdgek mutatkozhatnak a zendben es a
tancban is.
Ugy gondolom tehat, hogy a naturalizmus fogalma e
kdt jelentdsdben alkalmazhatd joggal a muvdszetre; mind
a muvdszbdl kiinduld, mind a ndzd feld haladd iranyt tekintve, eltunik a termdszet objektiv lekdpezdsdnek tdvfogalma, a modern intellektualizmus e termdke. A muben
az artisztikus objektivitasbdl eredo alakftas helyett uralkodd szerepet jatszhat a muvdsz impulzivitasa, termdszetszerusdge, mindaz, ami csak meg akar nyilvanulni benne,
s ezt a tiszta artisztikumon keresztiil is drezzuk; masfeldl
a ndzdben keltett drzesek magukba foglaljak a valdsag drzeteit is, bar ezeket muvdszi eszkdzokkel valtjak ki - fme
e kdt modon valhat valdban elevennd a szerzd szamara a
valdsag a mualkotasban, s ezekhez kepest a mu objektfv
termdszetszerusdge csak kdvetkezmdny, eszkdz vagy atmenet lehet, de nem muvdszileg ldnyeges vdgsd drtdk.

megformalasa, amelyekkcl a valdsag formajaban is talalkozunk. Mikor a muvdszi kdpzddmdnyektol tdrvdnyszerusdget, az dnkdny kizarasat ds objektivitast kdvetelunk, akkor tavolrdl sem a valdsagos kdp egydrtelmusdgdre gondolunk, hiszen minden muvdsz mas ds mas muvdszi kdpzddmdnyt alkot egy ds ugyanazon valdsagbdl. E kdvetelmdnyek nem a muvdszi kdpzddmdnynek a tartalmai valdsagahoz fuzddd viszonyara vonatkoznak, hanem arra,
hogy a szemdlyisdg eszmeileg rdgzftett viszonyban van
ezekkel a tartalmakkal, s eszmeileg elofrt optimuma van
annak, hogy e teremto erdnek mikdnt kell alakftania ezeket a tartalmakat. Itt valamifdle teljesen objektfv kdvetelmdnnyel allunk szemben. Nem a szemdly tdrvdnye, de
nem is a magukban tekintett tartalmakd, ahogy szamunkra a valdsag formajaban adva vannak, hanem valami harmadik, amely valamikeppen tartalmazza a szemdlyUis, a
tartalmakat is, bar nem keverdkiik, hanem autondm egysdg. Technikailag es pszicholdgiailag azonban ehhez a
harmadikhoz ugy jutunk el, hogy ismerjuk a tartalmakat,
mdghozza termdszetszeruleg abban a formaban, ahogy
elsokent ds legnyomatdkosabban adddnak: a valdsag formajaban. Leonarddt ds Michelangeldt, Velasquezt ds
Rembrandtot bizonnyal nem az dsztdndzte a termdszet
szakadatlan tanulmanyozasara, hogy drdekldddst tanusftottak annak valosaga irant, amit lattak, s ami szamukra a
muvdszi teremtds anyagaul szolgalt - hiszen ez mindig a
forma teremtese. Ama prestabilizalt harmdnia rdvdn,
amely igazi csodaja a muvdszetnek, s mindenestul aranyos a zseHialitas mdrtdkdvel, langeszuk legbensdbb, legsajatabb es legteremtotb lenyegdt annal korlatlanabbul
ds energikusabban bontakoztathattak ki, mindl mdlyebbre hatoltak a dolgok szerkezetdbe - vagyis mikor a dolgokat a muvdszet tartalmaiva tettdk, dppen valdsaguktdl
fosztottak meg oket.

A naturalizmus teoretikusai folyton arra hivatkoznak,

hogy a nagy muvdszek lankadatlanul tanulmanyoztak a
termdszetet, s kijelentdseikre, hogy egyediil a termdszetet
tekintik tanftdmesteriiknek stb. Ezzel teljesen athelyezik
a bizonyitas sulypontjat. A mfivdszet olyan vilagtartalmak

Ha e ponton meg egyszer visszatekintiink a realizmus

banalis fogalmara, amelyet - talan csak elmdletdben megbabonaz a valdsag, pusztan mert valdsigos, akkor azt
mondhatjuk, hogy ezzel nem valik kevdsbd hutlennd a
muveszethez, mint ahogy az idealizald" muvdszetnek

150

151

szemere veti. A kifogas maga jogos. Az a mualkotas,

amelynek kozdpponti, az egdszet meghataroz6 es az
egdsznek drtdket ad6 jelentdse a megjeleno forman tul
valamilyen eszme", amely 6rtelm6t 6s drtdket onmagaban, e jelens6gtol fiiggetleniil birtokolja - az ilyen mualkotas a miivdszetet ugyanigy egyfelol valami muvdszeten
kfvuli fele tarto drzesek 6s impulzusok kivaltasanak puszta eszkozeve teszi, masfelol viszont az eszm6t a mualkotas 6rt6k6nek 6s hatasanak eszkozevd valtoztatja, tehat
valamifele nem megszolgalt vonzerovel ruhazza fel. Nyersebb formdban ennek forrasat tortdnelmi reminiszcenciak alkotjak, kifmomultabb esetekben idealis - vallasi
vagy etikai, metafizikai vagy kedelybeli - drtdkek. A realizmus 6s ez az idealizmus csupan kulonbozo dimenziokban, de egyforman messze keriil a muvdszet mint muvdszet onallosagatol 6s zartsagatol. A kdpzomuvdszet hat6kordbe kizarolag a jelens6g tartozik, az, amit a szemldleti
vilag minosdgi tartalmanak nevezhetn6nk. A jelens6g
mintegy felszin alatti ldte dppugy tul van a muvdszeten,
mint az eszmek, amelyek jelens6g felettiek. A muveszet
mindk6t esetben hitelbol 61", szfntere nem a dolgok realitasa, nem is idealitasuk, nem letuk, nem az erkolcsis6g
vagy a megismer6s, a tarsadalmi vagy a vallasi 6rtekek
idealis rendjehez tartozas, hanem valami harmadik: az
ugysz61van tiszta, a valosagforma bekly6it61 megszabadult vilagtartalmak, abban a formaban, amelyet viszonyuk
a teremto szellemmel rajuk k6nyszerit. Ha realista oldalrol kulonosen felhaborodva vetik el, hogy a muveszet valami legyen", akkor ez magatol 6rtet6d6en nem 6rv6nyes
azokra a kovetehn6nyekre es eszm6nyekfe, amelyek a
muv6szet 16nyegehez tartoznak: a mualkotas persze legyen valami, nevezetesen a leheto Iegt6k61etesebb. Teljesen jogos viszont az elutasitas azokkal a - moralis vagy a
kellemesseget szolgal6, hazafias vagy vallasi - c61kituz6sekkel szemben, amelyeket kiviilrol akarnak a muveszetre kenyszeriteni. De mikozben a muveszet v6dekezik az
6t puszta eszkozze lealacsonyito idegen torvenyekkel
szemben, nem feledheti, hogy a val6sagot mint val6sagot
engedve hatni a mualkotasban - akar durvan kozvetle152

mil, akar az cmlilclt finomabb, mSsodlagos, lelki reakci6k formajaban

, pontosan ugyanezt a hibat koveti el.
Eppugy szolgalja a rcalitaV' eszmeje't, mint amazok a
vallaset, az erkolcsnemesit6s6t vagy a hazaet. A muveszetet szintugy a valosag fejlod6senek eszkozeve fokozza le
- olyan hats eszkoz6v6 tehat, amely 6rt6k6t nem a mualkotasbol, hanem rajta kiviui dolgokbol 6s jelentos6gekbol merfti.

Csak ha megertjiik, hogy a muveszet ama harmadik - tul

mind a valosagon, mind a szubjektiv 6nk6nyen - , s ezt
azzal eri el, hogy a muv6sz szubjektfv-naturalista impulzusa, szabadsaga olyasmit hoz 16tre, ami a muvdszet objektiv kovetelm6nyei szerint sziiks6gszerii - csak akkor
lehet sejtelmiink arrol, hogy mik6nt veszti el ellent6tes
karakteret a nagy mualkotasban az a ket nagy ellenlabas
is, melyek egy6bkent egymas kozott osztjak fel a vilaghoz
fuzodo viszonyunkat: a szabadsag es a sziiksegszeruseg.

A naturalizmus nemcsak szuken, mechanikusan fogta fel

az igazsag fogalmat, hanem hamis iranyt is adott ncki,
amennyiben a muveszi igazsagot valamilyen a mualkotason kfvuli targgyal valo megegyez6snek tekintette. Mulhatatlan erdeme egyediil annyi, hogy egyaltalaban valamilyen igazsageszmenyt honositott meg a muveszetben.
Emiatt most az abszolut nem naturalista muveszettel
szemben is felteheto' az igazsag vagy hazugsag kerdese. A
hazugsag ugyanis nem az objektive, hanem a szubjektive
helytelen.

153

A mualkotas igazsaga: egy 16t (a muvdszldlek) adekvat kifejez6se, nem a tartalomd valami hozza kepest kiilsohoz
valo viszonyaban.

Az intellektuali/mus: az elmdleti igazsag felcserdldse a

muvdszivel - az a naturalizmus vezdrmotivuma.

A mualkotas igazsaga nem egyeb, mint a muvdsz szavahihetosdge, az, hogy a belso latast, amely mint muvdszben
.negvan benne, kiilso alakra hozza, anclkiil, hogy ekozben
mas swfSrak befolyasa eltdritend utjabol. Ha vallasi dogmak, . Kozonsdg tetszese vagy a tortdnelmi hagyomany
hatarozza meg, ugy ez a mu objektiv allomanyaban jelentkezik osszehangolatlansagok ds veletlenek alakjaban,
s ezt a mu nem-igazsaganak nevezziik.

Fiedler elmdlete az alkot6 folyamat megismdtloddsdrol a

ndzoben a muveszet szfdrajaba Stultetett naturalizmus.
Mindig ugyanaz az ezer formaban rejtozkodo alapveto
tdvedds, hogy az eredetinek ds a masolatnak mechanikusan hasonlonak" kell lennie, s hogy az oknak ds az okozatnak formailag azonosnak kell lennie. Analogia: a 15tszolagos pszichologiai azonossag a tortdnelmileg megdrto
es a megertett targy kozott, hogy letrejojjon a megdrtds.
A megdrtds nem masolas, bar a megdrtdshez termdszetesen hozzatartozik a let valamilyen parhuzamossaga.

Az elmdleti igazsag valamennyi elem osszhangja, vagyis

harmonikus egyesiildsiik gondolkodo En-iink egysdgdvd.
Ugyanfgy a muvdszi igazsag is a mu valamennyi rdszdnek
osszhangja, ami drezhetovd teszi, hogy egytol-egyig egyetlen muvdszldlekbol szarmaznak. Ezdrt nem-igazsag mindenfajta stflustisztatalansag, a mu elemeinek kiilonbozo
drzetsorokbdl val6 kolcsonzdse, hiszen ugy drezziik, hogy
mindez nem egyetlen lelki gyokdrbol, tehat nem egyetlen
lelki gyokerbol nott ki.
Ugyanaz a taj, amely a festot szemldleti visszaadasara
sarkallja, a koltot versirasra, a zeneszerzot kompozicio
megalkotasara inditja. Az egyikben dppoly kevds az objektiv igazsag, mint a masikban.

154

Eppen a benyomasok termdszete" feletti orom kozvetett: a fiilemiile hangja, a viragok, a hegyek formai, ha
utanozzak oket, s az utanzast felismerik (hegyek a felhokon at), elvesztik vonzerejiiket. Itt tehat a formalis esztdtikai vonzeron kivul meg van valami, ami miatt a termdszet gazdagabb ugyan a muvdszetndl, de amitol az utobbi
mdgsem foszthato meg. A termdszet termdkdben drezziik
a keletkezdst, kozvetlenul visszavezetjuk arra az altalanos
ldtre, amelybol mi is szarmazunk. Az utanzas, amely egdszen mas uton ugyanazt a jelensdget eredmdnyezi, teljesen bizonytalanna tesz bennunket; hianyzik az alap,
amelynek atdrzdsdhez eljuthatnank, az utanzas a levegoben lebeg, vele kapcsolatban akaratlanul is az eredet utan
kutatunk abban a sorban, amelynek termdke, s nem tudjuk, milyen iranyba kellene keresniink. Vdgiil olyan iranyra leliink, amely egdszen eltdr az e dolgokkal kapcsolatos
megszokott elkdpzeldseinktol, s hozzajuk kepest teljesen
155

ertelmetlen. A mualkotassal szemben viszont nem

tessziik fel ezt a kerddst; bar az is talajtalanul lebeg a levegoben, de ott is a helye. Onmagan kiviil nines mas alapja, de lenyegenel fogva ilyenre nines is sziiks6ge, sot, nem
is lehet olyan alapja, amely kiviil lenne megjelen6s6n.

Ha muveszet a let puszta tartalmainak birodalmaban lakozik, fiiggetleniil letezesiik vagy nem-16tez6siik kerdesetol, akkor e tartalmakat ugy kell kivalogatnia 6s abrazolnia, hogy valoban pszichologiailag se merulhessen fel e
k6rdes. Ez6rt bizonyos tartalmak tobbe-kevesbe mar eleve ki vannak zarva: szexualis k6pzetek, az eg6szen koznapi elet 6rdekess6gei, igen csodalatra m61to v61etlenek s
tortenelmi esemenyek efkeriilhetetlen kepzettarsitasok 6s
belso kozvetit6sek reven 61ettel toltik meg a valosag kategoriajat. Az effajta k6pzetek puszta tartalmaval kapcsolatban pszichologiailag felmeriil valosaguk vagya, kerd6se
6s tudasa, vagyis hogy (val6sagosan vagy Iehet6s6g szerint) milyen kapcsolatban allnak mas 6rz6kekkel azon kiviil, amelyhez a mualkotas szol.

A reneszansz nem illu/.ionizmusra torekszik a trecentoval

szemben, csupan egyre tobb elemet iiltet at a valosagb61
a muv6szet sajatos vildgdba. Teljesen enelkiil meg a trecento muv6szete sem boldogult. De ott ezek persze mar
onmagukban is teljesen valdsagidegenkent hatottak, mert
tul sok olyan alkot6resz hianyzott, amely megfelelt a va16s^gnak, s csak ezek egyiittmu'kdde'se teremthet valosaghu hatast. Ez6rt ahol a muv6szet sok val6sagos elem felett lesz urra, a kepzetlen n6z6ben konnyen a realizmus
benyomasa tamad. Min61 tobb valosagelem keriil bele a
muveszetbe, annal nagyobb a feladat, hogy ezeket a sajatos auton6m miiveszi vilagnak megfeleloen alakitsa.
Ezert van az, hogy a muv6szi problemak gazdagodasaval
parhuzamosan egyre ritkabbak az olyan k6pek, amelyek
val6ban tiszta muveszetkent hatnak. Ezzel szemben a legkorabbi muveszetben a val6sagtol termeszetszeruen adodo tavolsag azt eredmenyezi, hogy a kisebb jelentosegu
muveszek muvei is a muv6szet szferajaba emelnek benniinket. K6s6bb novekszik az illuzionizmus veszelye.
Emiatt menekiilnek az ornamentikaba. Ez6rt a muv6szi
szferak elmelyit6se 6s kibovit6se.
A t6rbelis6g kizarasa, vagy egyaltalaban a valosagelemektol valo elvi elvonatkoztatas pusztan mechanikus,
kiilsodleges eszkoze a muveszet magaert valo 16t6nek 6s
6nt6rv6nyuseg6nek nyomatekositasara. A muv6szet csak
nagyobb lesz attol, ha az elobbit magaba fogadja, anelkul,
hogy az ut6bbit elveszitene, ha sajat szolgalataba allitja
ellenseget.

A naturalizmus viszonya az individualizaciohoz, a stilizalase az altalanositashoz.

Azaltal, hogy a komedia csak tipusokat abrazol, muveszileg lehetove teszi realis voltukat.
A szoborcsoportok legtobbszor teljesen szetesnek, mert
hezagaik koze benyomul a valo vilag. Csak Michelangelo
6s Rodin teremt olyan zart csoportokat, hogy mindez ne
tortenjek meg.
A szoborcsoportban van valami realisztikus. A figurak
viszonya a valosagot jelenti. Az alakok lehetnek idealisak;
156

157

a koztuk levo viszonyok valosagos alakok kozott is fennallhatnak. A csoport az6rt annal muv6szibb, minel zartabb, mert ekkor afiguraJcnem ebben a viszonylatban kerulnek szembe egymassal; nem el6g onalloak ahhoz, hogy
kolcsondsen megorizzek valosagukat.
A szoborfigura ldnyege ugyanis az abszoliit maganyossag a tdrben. Mihelyt a csoprt feloldja a maganyossagot,
veszely fenyegeti a szobraszat mint muvdszet elvdt.

A naturalizmus elegtelen volta 6s viharos ellankadasa

persze ismet valamilyen absztrakt, stilizalt muvdszet karjai kozd vetett benniinket. Csakhogy egdszen beliilrol valahogy ezzel sem vagyunk teljesen megel6gedve. A valoban uj muveszet valami harmadik lesz. Ezt sejti meg Rodin. Ismet a pszichol6gia es logika dualizmusa. Ha a naturalizmust szubjektivistanak nevezziik (impresszionizmus, a muvdsz naturalizmusa), a stilizmust objektivistdnak, akkor a probldmat ugy is kifejezhetjuk, mint a szubjektum objektivalasat.
A muveszben az elmeny.- de nem az egyes vagy kiilso
61m6ny, amelyre semmi sziiks6ge nines, hanem az 61et
ritmusa 6s dinamikaja - kozvetlenul alkotd, alakfto beidegzesse alakul. Ezert oly m6lyen idegen tole az elmdleti
alkat, akin61 az 61m6ny benso marad, s nem alakMst, hanem csak gondolatokat valt ki; de ugyanfgy idegenkedik a
gyakorlati alkatt61 is, akinel nem az 61m6ny, hanem a kovetelm6ny vagy a tisztan a cselekv6s centrumb61 elotoro
oszton valtja ki az innervaciot.
Mihelyt az ilyen megnyilvanulas abszolut kozvetlen,
m6g nem muv6szet. Expresszionizmus. A mualkotas ugy
hat, mintha a terminus ad quern hatarozna meg. A muvesznel az oksag teleologia 6s megforditva.
Amilyen m6rtekben tulsulyra jut az oksag, naturalizmusrol, mert termeszetrol besz6liink.

158

Eppen a legm61yebbcn teremto ember allitja szembe magaval belso folyamatainak tartalmait, s igy azt, amit masok csak mcg6lnek, dppugy tapasztalja, mint a kiilso megfigyelo; ez talan a dramafr6nal nyilvanul meg a legeroteljesebben, hiszen & azokat a fejloddsi sorokat, amelyek kizarolag szellem6nck teremtm6nyei, mint sorsokat, jellemeket, 6nall6 szem61yis6gek megnyilvanulasait latja maga elott. Teljes joggal mondhatnank: Shakespeare 6ppugy
tapasztalta Hamlet alakjat, ahogy sajat 61et6nek belso fejlod6s6t is. Ennek Iegt6k61etesebb ellentete a masodrangu
tehets6g, a pszeudo-kolto, aki csak mas szem61yek tapasztalatait rakja ossze, s mivel ezek onmaguktol sohasem allnak ossze egys6ges 6s folyamatos szem61yis6gk6ppe, eppen szubjektivitasabol kell potolnia a kapcsolatokat
6s az osszetarto motivumokat. Az objektiv 6s a szubjektfv
itt nem fiigg ossze, aminek kovetkezteben 6rezzuk 61es
elkiilonul6suket. Ez6rt a nem ugyanebben az 6rtelemberi
teremto, hanem csak naturalista m6don megfigyelo kolto
sok tekintetben jelentos mertekben szubjektfvebb annal,
akiben az alkot6 folyamat elej6tol v6gig belso tapasztalat,
s a szubjektfv alkotas belso latas.

Nem k6ts6ges elottem, hogy a tapasztalat az a forras,

amelybol az alkoto a sziikseges ismereteket merfti - de
ez ismet csak nem kiilso, toredekes megfigyel6sekb61
osszeallo, hanem sajat maganak tapasztalasa; vagyis benne magaban, valamilyen eredeti vfziobol, egy benne rejlo,
s most megtermekenyitett csfrab61 fejlodik ki mozzanatrol mozzanatra az alak. Ez az autogen tapasztalat nem
belso tapasztalat", hiszen ezen mindig a sajat szem61y
tapasztalasat ertik. A tartalmak szubjektuma itt mindig
az 6n". A zsenivel azonban olyan k6pzodm6ny jon 16tre,
amelynek mas a szubjektuma.

159

Csakugy, mint az igazsagot, a mualkotast is fellelik",

mint eszmeileg kijeloltet lemasoljak. Ugyanigy szubjektfv
oldalrol, a befogadoban. Ha teljesen megertiink valamilyen mualkotast, ha azt teljesen megragadjuk 6s beteljesftjiik, akkor mintha csak kitoltene benniink valamilyen
helyet, amely 6ppen erre a kitoltesre vart. Olyasminek a
megvalosulasa, ami pozitiv lehetos6gk6nt mindenkor
benniink volt.

Ez a tulajdonkeppen isteni a muveszetben: az 6n valamilyen objektiv valosagban fejezodik ki, valamiben, ami teljesen onalloan, teremtqjetol elszakadva letezik, ahogy istenrol mondjak, hogy megalkotta ugyan a vilagot, s bel6helyezte minos6geit es eroit, ezutan azonban teljesen immar sajat torvenyeire hagyta. A gyakorlati ember ezzel
szemben vagy uj format ad a meglevo dolgoknak, tehat
nem teremt uj totalitasokat - vagy ha ezt teszi, mint a
feltalalo vagy az allamferfi, akkor a megalkotott ertelme
mindig messzebbre hato celkapcsolataban van, s nem onmagaban elegendo 16teben.

160