You are on page 1of 2

2.

tétel: Periodikus mozgások

Periodikus mozgásnak nevezzük az olyan mozgást, amelyben a test ugyanazt a mozgásszakaszt folyamatosan,
ugyanúgy ismételgeti. Az ilyen mozgások egyik jellemzője a periódusidő, amely alatt egyszer játszódik le a
mozgásszakasz ismétlődése. Jele: T.
Azt a mennyiséget, amely megmutatja a periodikus mozgás egységnyi idő alatt bekövetkező ismétlődéseinek
1
számát, frekvenciának nevezzük. Jele: f, mértékegysége a hertz: Hz, 1Hz = . A periódusidő és a frekvencia
s
1 1
azonos szempontból jellemzi a periodikus változásokat. A közöttük levő kapcsolat: f = , illetve T = f .
T
Körmozgás
A mozgás fontos alaptípusa a forgás. A forgómozgás legegyszerűbb esete az, amikor a merev test rögzített
tengelyen forog. A forgómozgásnak azt a sajátos, legegyszerűbb változatát, amikor a test anyagi pontnak
tekinthető, és így csak egyetlen körpálya van, körmozgásnak nevezzük. (A körmozgás párhuzamos eltolásként
is kezelhető.) A körmozgás akkor egyenletes, ha az anyagi pont egyenlő idők alatt egyenlő íveket fut be. Az
egyenletes körmozgás periodikus mozgás, így van periódusideje, amit itt keringési időnek nevezünk, és van
frekvenciája, amelynek fordulatszám a neve. Ezek állandók. A körmozgást végző anyagi pont mindig egy kör
kerületén mozog, ezért pillanatnyi sebességét kerületi sebességnek nevezzük. Jele: vk . A következő módon
∆s 2rπ
számítható ki: vk = = .
∆t T
A kerületisebesség-vektor nagysága állandó, iránya azonban mindig a körpálya érintőjének irányával
egyezik meg, vagyis egyenletes körmozgásnál a kerületisebesség-vektor egyenletesen változik. Az egyenletes
körmozgás tehát egyenletesen változó mozgás, így van gyorsulása ( acp ), amely merőleges a kerületi
sebességre (tehát mindig a körpálya felé mutat), és nagysága állandó.
v2
acp = .
r
Az egyenletes körmozgás gyorsulását centripetális gyorsulásnak, a fenntartó erőt pedig centripetális erőnek
nevezik.
Fcp = m ⋅ acp
A gyorsulás iránya mindig megegyezik az azt fenntartó erőhatás irányával, és ha az erőhatás nagysága
állandó, akkor a gyorsulás nagysága is változatlan. Ezért az egyenletes körmozgás fenntartásának az a
dinamikai feltétele, hogy az anyagi pontot érő erők eredője mindig a kör középpontja felé mutasson, és
nagysága változatlan legyen.
Christiaan Huygens (1629-1695) holland fizikus megfigyelések és matematikai meggondolások alapján
levezette az egyenletes körmozgás gyorsulását megadó képletet. Ő ismerte fel azt is, hogy a körmozgás
létrehozásához erőhatás kell. Ez volt az első eset, amikor bebizonyították, hogy nem az egyenes vonalú
egyenletes mozgás fenntartásához hanem annak megváltozásához kell erőhatás. Huygens nevéhez fűződik még
a hullámelmélet (a fény hullámokból áll), és a róla elnevezett Huygens-elv a hullámok terjedéséről.
A rögzített tengelyen forgó merev test pontjai által megtett utak, és így a kerületi sebességeik is
különböző nagyságúak lehetnek. A kiterjedt merev test forgómozgása tehát nem jellemezhető egyetlen
pontjával és sebességével. A rögzített tengelyen forgó merev testek bármely pontjához húzott sugár azonban
ugyanakkora szöggel fordul el. Ezért az egész test elfordulása jellemezhető ezzel a szöggel, amit
szögelfordulásnak nevezünk, ϕ-vel jelölünk, és radiánban mérünk. A forgómozgás akkor egyenletes, ha
egyenlő idők alatt egyenlő a test szögelfordulása. Egyenletes forgásnál a szögelfordulás egyenesen arányos az
elfordulás időtartamával, tehát hányadosuk állandó:
∆ϕ
∆ϕ ~ ∆t ⇒ = állandó .
∆t
Ez a hányados annál nagyobb, minél gyorsabban forog a test. A hányados neve szögsebesség. Jele: ω ,
1 ∆ϕ
mértékegysége: . Egyenletes forgásnál: ω = . Ha ∆ϕ = 2π (egy teljes körülfordulás), akkor ∆t = T , a
s ∆t
szögsebesség tehát a következő módon is kiszámítható:

ω= = 2π ⋅ f
T
Az egyenletes körmozgás dinamikai feltétele, hogy a testet érő erők eredője állandó legyen, és a kör közepe fele
mutasson.
Rezgőmozgás
Rezgés: minden olyan változás, amely időben valamilyen ismétlődést mutat.
Teljes rezgés: szabályosan ismétlődő mozgásszakasz. Több teljes rezgésből áll a rezgés.
Rezgéseknél is van T és f, itt rezgésidő, és rezgésszám.

A harmonikus rezgőmozgás a periodikus rezgések egyik fajtája. Kitérés-idő függvényen ábrázolva egy sinus-
függvényt kapunk. A kitérés (y) az egyensúlyi helyzettől mért távolságot jelenti, ennek a maximuma az
amplitúdó (A). Minden harmónikus rezgőmozgást végző kisméretű testhez létrehozható egy olyan egyenletes
(referencia) körmozgás, amelyben az ugyancsak kisméretű test merőleges vetülete (árnyéka) együtt mozog a
rezgő ponttal.

A referencia körmozgást végző test helyvektorának rezgésirányú komponense, egyenlő a kitéréssel. y=r sin ϕ,
ahol r=A és ϕ=ϖ t, tehát y=r sin(ϖ t)
A referencia körmozgást végző test kerületi sebességvektorának a rezgésirányú komponense minden pillanatban
megegyezik a rezgő test sebességével. v=Aϖ cos(ϖ t)
A referencia körmozgást végző test centripetális gyorsulásvektorának a rezgésirányú komponense egyenlő a
rezgő test gyorsulásvektorával.
a= -Aϖ 2sin(ϖ t)
A harmonikus rezgőmozgást végző test sebessége egyensúlyi helyzetben lesz a legnagyobb, tehát ahol cos ϕ=1
(vmax=Aϖ )
Gyorsulása a szélső helyzetekben lesz legnagyobb, ahol sin ϕ=1 (amax=Aϖ 2)

A harmonikus rezgőmozgás dinamikai feltétele, hogy a testet érők eredője egyenletesen arányos legyen a
kitéréssel, és azzal ellentétes irányú.

A rezgő rendszer mechanikai energiáját legérdemesebb úgy vizsgálni, hogyha vízszintes irányú rezgést nézünk,
ugyanis akkor nincs helyzeti energiaváltozás. A rugóra erősített test, hogy rezgőmozgást végezzen, a rugót meg
kell feszíteni, a mechanikai energiája a rendszernek a rugalmas energia. (nincs mozgási energia, mert nyugalmi
1
állapotban van). Ha elengedjük a testet, akkor a rendszer energiája nulla kitérésű helyen mv2 lesz. Az
2
energiamegmaradás törvénye értelmében a rendszer összes mechanikai energiája a rugó rugalmas energiájának
1 1
és a test mozgási energiájának összegével egyenlő. Eö= mv2+ Dx2.
2 2

A rezonancia fizikai jelenség, mely gerjesztett rezgéseknél lép fel olyankor, ha a gerjesztés frekvenciája és a
rezgő rendszer rezgéseinek frekvenciája közel van egymáshoz. Ilyen esetben a gerjesztés által a rendszerbe egy-
egy kitérés alatt bevitt kis energiaadagok fokozatosan összegeződnek és nagy rezgésamplitúdót okoznak.
Csillapítás nélküli rendszerek esetén a rezgésamplitúdó rezonanciában végtelen nagy is lehet.