ANNONA

NOVA 2009

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kerényi Károly Szakkollégium

Annona Nova 2009
A Kerényi Károly Szakkollégium évkönyve

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kerényi Károly Szakkollégium Pécs, 2010

Köszönjük a tanulmányokat lektoráló oktatók és kutatók lelkiismeretes munkáját.

A kötet megjelenését támogatta: PTE EHÖK Pécsi Bölcsész

ISSN: 2061-4926 Felelős kiadó: Bagi Zsolt Felelős szerkesztők: Vörös Dóra, Major Zoltán, Vörös Zoltán Borítóterv: Vörös Dóra, Glied Viktor Borítófotó: Bakos Brigitta

© A szerzők, 2009 © A szerkesztők, 2009 Minden jog fenntartva.

Tartalom
Bagi Zsolt Előszó 7

Theoria – Megismerés és tudás
Forgács Gábor Konvenció és anti-konvencionalizmus: Davidson értelmezés-elmélete Szendrő Júlia Eszter A szükségszerűség fogalma Wittgensteinnél Rohácsi Dávid A különböző társadalmak közötti morális ellentétek anti-realista -konstruktivista magyarázata 11 35

51

Praxis – Társadalom és művészet
Erdős Zoltán Kapitalizmus és etika a modernitás kultúrájában Galambos Attila A globalizáció okozta problémák iránti érzékenyítés fogalmának pedagógiai vizsgálata Gyöngyösi Katalin Többnyelvűség ma, holnap. Svájci nyelvpoltika a XXI. század fordulóján Horváth Norbert A Csernobil jelenség 23 évvel a katasztrófa után Szigeti Eszter „Bela Lugosi’s Dead” 73

85

121 157 173

Hermeneia – Értelmezés és megértés
Makk Krisztina A művészet léte vagy a lét művészete? – Heidegger művészetfelfogása 193

5

Major Zoltán A „blaxploitation” film: afroamerikai identitás filmen az 1970-es években, a műfaj társadalmi-filmtörténeti előzményei és hatása Mateisz Martin Temetővirágok avagy a zombifilm története és társadalomkritikai kontextusai Garami András Mitikus idő és mitikus szövegek fantasy regényekben Somfai Katalin A Szkhárosi Horvát András műveiben megjelenő szentkultuszról A Kerényi Károly Szakkollégium tagjainak OTDK-n és KTDK-n elért helyezései, különdíjai

215

249 281 297 313

6

Előszó
A Kerényi Károly Szakkollégium megújult periodikáját tartja kezében az olvasó, egy tanulmánygyűjteményt, amely reprezentatív több szempontból is. Reprezentatív a Szakkollégium éves munkájára nézve, mert bemutatja azokat a kutatási témákat, amelyeken a Kollégium tagjai dolgoztak; reprezentatív a Kollégiumra magára nézve, mert bemutatja, hogy a hallgatók önszerveződése ma is képes eredeti alkotásokat létrehozni, egyszerűen szólva, hogy szakmai szakkollégiumok léteznek és létezni is fognak; végül pedig reprezentatív a Kerényi Károly Szakkollégium saját folyamatosságára nézve, mert az Annona Nova cím arra az egykori Annonára utal, amelyet a Kollégium egy másik, kezdeti időszakában adott ki, összefoglalandó az akkori tagok munkáját. Az Annona Nova ugyanis egy soha nem folytatott sorozat folytatása, A Kerényi Kollégium történetének kezdetén, az alapító, Jankovits László szakkollégiumi tanársága alatt sokáig terveződött, majd halogatódott, majd mégiscsak megszületett egy kötet, amely eredetileg a Kollégium évkönyve szeretett volna lenni. Valójában azonban magányos maradt és ily módon inkább egy emlékmű, válogatás a Kollégium akkori munkáiból. Ahhoz, hogy valóban összefoglalója lehessen a Kollégium tevékenységének éppenséggel egy dolog hiányzott: a folytatás. A szakkollégiumi munka legfontosabb jellemzője ugyanis éppen az, hogy folyamat-jellege van, élő közösségi hatás, amely a tudományos kutatást állandó meghatározás alatt tartja. A szakkollégium ugyanis sokkal szervesebb valami mintsem azt nevében a „szak” előtag sugallná. Benne a szakmaiság nem diszciplináris széttagoltságban jelentkezik, hanem egy heterogén tudományos közösség egységében és folyamatosságában. A Kerényi Károly Szakkollégium szervezetileg a PTE Bölcsészettudományi Karához tartozik, tagjai a Bölcsészettudományok művelői. A bölcsészettudományok azonban régóta nem mutatják azt az egységet, amely eredetileg a bölcsészet sajátossága volt. Egységet vinni a bölcsészettudományok szétszóródott diszciplináiba ma feladat. A Szakkollégium egyike azon intézményeknek, ahol ezt a feladatot nem csupán lehetséges, hanem szükséges is elvégezni. A szakkollégisták különböző szakterületekről származnak, különböző kutatási módszerekkel és elméleti előfeltevésekkel dolgoznak és mégis szót kell érteniük egymással, segíteni, megtárgyalni, vitatni kell a másik szakmai munkáját. A Kérényi Szakkollégium munká-

7

A NNONA NOVA

jának legjelentősebb része alapításától kezdve mindmáig a tagok előadás formájában megtartott kutatási beszámolója, amelyet ma egy konferencia egészít ki az akadémiai év lezárásaként. A kutatás tehát legalább két helyen közvetlenül is ütközik a társak nézeteivel, kritikai véleményével. Egyrészről még a munkafázisban másrészt egy lezáró tanulmány előadásának sokkal kerekebb formájában. Kötetünkben olyan előadások szerkesztett változatai jelennek meg, amelyeket a kollégisták vitája és lektorok javaslatai egyaránt segítettek. Mit jelent tehát az, ha az egykori Annona évekkel később folytatódik? Részben természetesen jelöli a közvetlen folytatás hiányát. Azaz, hogy valami megszakadt a Szakkollégium tevékenységében, új korszak kezdődött. Másrészt azonban bemutat egyfajta „mégis”-t, azt, hogy ennek ellenére a Kerényi Károly szakollégium még mindig ugyanazokon az alapokon, ugyanolyan célokkal és nagyrészt ugyanazokat az eszközöket használva létezik, mint a régi. Nekem, mint az egykori Kollégium tagjának és a jelenlegi vezető tanárjának nagy örömöm telik abban, hogy láthatom, hogy az, ha valami megváltozott a Kollégium életében az sokkal inkább az autonómia igenlése, semmint a szakmaiság értékeinek feladása. Manapság a szakkollégiumi tanár tisztsége sokkal inkább szimbolikus jellegű és egyfajta biztosítékként szolgál csupán a tagság öntevékenységének támogatásában. Az Annona nova ennek az újkeletű autonómiának a legfényesebb bizonyítéka.

Bagi Zsolt

8

Theoria Megismerés és tudás

Konvenció és anti-konvencionalizmus: Davidson értelmezés-elmélete
KÉSZÍTETTE: FORGÁCS GÁBOR

Konvenció alatt általában a nyelvészek és a filozófusok hasonló dolgot értenek. A konvenció feltételezett vagy általánosan elfogadott nyelvi normák, szabályok egy olyan halmaza, amelyhez minden, a beszédaktusban résztvevő tartja magát, és ennek figyelembe vételével járul hozzá a beszélgetéshez.1 Ennek értelmében kell lennie valamilyen szabályrendszernek, amelyhez mindenki alkalmazkodik. Ezt általában valamilyen nyelvi struktúrához való alkalmazkodással magyarázzák. Létezik egy közös nyelvi struktúra, és a beszélők a szavaik és mondataik jelentését a közös nyelvi struktúrára való hivatkozással adják át egymásnak.2 Amikor egy nyelvet tanulunk meg, akkor gyakorlatilag az adott nyelv nyelvi struktúráját, szintaktikai, szemantikai sajátosságait tanuljuk meg. Davidson elmélete az ilyen típusú elgondolásokat igyekszik kikezdeni. Elmélete szerint nem közös nyelvi struktúrára való hivatkozással érjük el beszédaktusaink sikerességét. Ezt még fokozza, ugyanis véleménye szerint nem létezik nyelv sem, abban az értelemben, ahogyan azt a filozófusok és a nyelvészek feltételezték. Davidson anti-konvencionalizmusa az ellen irányul, hogy nincs szükség konvencióra annak érdekében, hogy sikeres nyelvi kommunikációt hajthassunk végre. Davidson kritikájának három forrása van 3: • Új szavak: képesek vagyunk arra, hogy új szavak jelentését sajátítsuk el, képesek vagyunk azok jelentését a kontextusból meghatározni. Erre remek példa egy egynyelvű szótár, amelyik igyekszik a legpontosabban körülírni az adott szót. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem gondolhatjuk azt, hogy mindenki fejében ugyanazok a jelentések (szavak) lennének. • Malapropizmusok: a malapropizmus egy olyan rossz nyelvhasználathoz köthető, ahol a beszélő szándékának megfelelően értelmezi a kommunikatív szándékot a hallgató, annak ellenére, hogy a beszélő a használt szónak nem a megfelelő jelentést tulajdonítja.
1 2 3

Stanford Encyclopedia of Philosophy szócikk Vö Davidson, D. (2005b) p 116 Vö Davidson, D. (2005b) p 115

11

A NNONA NOVA

Dialektusok/beszédhibák/elírások: képesek vagyunk arra, hogy megfelelően értelmezzük azokat a beszélőket is, akik nem tudják úgy mondani vagy leírni a szavakat, ahogyan azok a konvencióban szerepelnek.

Davidson konklúziója tehát az, hogy nem kell semmilyen közös gondolkozási rendszerrel (shared way of thinking) rendelkezni ahhoz, hogy sikeres legyen a kommunikáció. Egyedül az a fontos, hogy a beszélőt a szándékának megfelelően értelmezzék. A következőkben Davidson jelentésre vonatkozó elméletét igyekszem ismertetni. Davidson elgondolása szerint, amelyet a fenti kételyei is alátámasztanak, nem lehetséges a jelentéseket valamilyen szilárd, előzetesen elfogadott és elsajátított szemantikai és szintaktikai rendszerre való hivatkozással megadni. A standard jelentés helyét a szándékolt jelentés veszi át. Az első jelentés az, amelyik elsőként jelentkezik az értelmezés sorrendjében, a beszélő szándékain keresztül. Amit a beszélő tud, mindenképpen kell, hogy korrespondáljon valamivel, amit a hallgatóság is tud, ellenkező esetben nem lehetséges megértés. Ha a beszélőt megértették, akkor a kommunikatív szándékának megfelelően értelmezte a hallgatósága. Grice erre azt a koncepciót adja, hogy a beszélő és a hallgató osztozik egy elméletben. Ez ebben a megfogalmazásban nem elfogadható, ugyanis problémás lesz bizonyos szavak jelentésének meghatározása. Az elsődleges jelentésekkel kapcsolatban három alapelvet kell elkülönítenünk:4 1. az elsődleges jelentés szisztematikus: a megnyilatkozások jelentései közt valamilyen szisztematikus relációnak kell lennie. 2. az elsődleges jelentés megosztott: a sikeres kommunikáció érdekében a beszélőnek és a hallgatónak osztoznia kell az értelmezés módszerén 3. az elsődleges jelentést valamilyen szabályszerűségek illetve konvenciók határozzák meg: a szisztematikus jelentéseket előzőleg tanulják meg a beszédaktusban résztvevők, és mindez jellegét tekintve konvencionális. Davidson leginkább az utolsó elgondolással nem ért egyet, viszont a másik két alapelvet sem hagyja érintetlenül. Az első elv kiemelt problémája az, hogy egyetlen elmélet sem rendelkezhet végtelen alappal, és mindenképpen rekurzívnak kell lennie. Dummett megjegyzése a rekurzivitáshoz az, hogy a rekurzív jelen esetben pusztán azt jelenti, hogy induktívan elsajátított.5
4 5

Vö Davidson, D. (2005a): p. 93 Dummett, M. (1986). 469

12

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

Nem gondolhatjuk azt tehát, hogy a beszélő még a beszédaktus előtt rendelkezik az összes szó szemantikai funkciójával, ez ugyanis ellentétes azzal, hogy az elméletnek egy véges alappal kell rendelkeznie. Mivel a második elmélet nem követeli meg, hogy a beszélő és a hallgató ugyanazt a nyelvet beszéljék, ezért nem kell semmilyen előre megtanult nyelvi rendszerben osztozniuk, elég, ha a beszélő és a hallgatóság azt érti a szavakon, amelyek megegyeznek a beszélő szándékával. Nem szükséges több feltétel a jelentések megosztottságához. A harmadik tétel tárgyalása egy előzetes megfontolást igényel, a malapropizmusokét. Malapropizmuson egy olyan értelmezett szót értünk, ahol a hallgató tudja a szándékozott jelentést, viszont nem bizonyos a szó konkrét jelentéséről. A hallgató tehát tud a beszélő szándékozott jelentéséről, viszont nem tudja a szó jelentését. A hallgató felismeri, hogy ebben az esetben nem lehet semmilyen standard értelmezésről szó, amely jelentést a beszélő szándékozik jelenteni, az nem azonosítható be konvencionális használatok segítségével. Davidson ezzel a példával bizonyítja, hogy nem szükséges semmilyen szilárd, előzetesen elsajátított nyelvi struktúra a sikeres megértéshez.6 Elégséges tehát az, ahogyan módosította a második tézist: elég, ha a hallgató és a beszélő a beszélő által szándékozott jelentést érti a szavakon. Donnellan kritizálja Davidsont; szerinte ugyanis egy ilyen, a beszélő szándékára hivatkozó interpretáció-elmélettel Dingidungi7 jelentéselméletéhez jutunk. „Ha én használok egy szót - mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal -, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet!”8 Bármelyik szó jelentését szabadon választhatja meg a beszélő, jelen esetben Dingidungi, minden esetben azt jelent, amit éppenséggel akar. Davidson állítása viszont az, hogy kell valamilyen megegyezés ahhoz, hogy sikeres kommunikációhoz juthassunk. A beszélő szándékai kapcsolódnak az elvárásaihoz. Elvárja a hallgatótól, hogy úgy értelmezze a megnyilatkozásait, ahogy azt ő szándékozza. Kontrafaktuális formában: nem szándékozhat valamit jelenteni, hacsak nem hiszi azt, hogy a hallgatója úgy fogja értelmezni őt, ahogy azt szándékozza.9 Ezt a kontrafaktuálist (Grice-i körforgás) később igyekszik Dummett is kihasználni, véleményem szerint kevés sikerrel.
6 7 8 9

Davidson, D. (2005a) p. 90 Angolul Humpty-Dumpty Alice Tükörországban Davidson, D. (2005a) p. 97

13

A NNONA NOVA

Dingidungi problémája az, hogy a szavai a beszédaktus közben jelentést változtatnak, viszont Davidson értelmezéselméletében a szavak jelentései nem változnak meg. Elemezzük a következő mondatot: ’Smith gyilkosa egy állat.’10 A mondat elsődleges értelme az, hogy Smith-t tényleg valamilyen ragadozó állat ölte meg. Elgondolható viszont egy olyan értelmezés is, amelyben Smith-t valaki olyan kiemelt kegyetlenséggel ölte meg, hogy nem tudunk rá más leírást adni, csak azt, hogy egy ’állat’. A mondatot viszont tudjuk akkor is értelmezni, ha a gyilkosságot történetesen nem egy állat követte el, hanem egy ember. Így a mondatunk igazságértéke hamis lesz, viszont a másodlagos értelmezése igaz. Az irónia és a metafora esetében teszünk igaz állításokat olyan mondatokkal, amelyek igazságértéke hamis. Az értelmező tehát rendelkezik valamilyen elmélettel, amelyet igazít a beszélő jelentéshez. Davidson problémája a következő: azok az emberek, akik rendelkeznek egy nyelvvel, hogyan alkalmazzák a képességeiket a tényleges értelmezési helyzetekben? A hallgatónak az alkalomhoz igazodva kell értelmeznie a megnyilatkozást, amíg a beszélőnek úgy kell beszélnie, hogy szándékozik megértetni magát, és a hallgató értelmezni fogja. Davidson ennek érdekében két fajta elméletet vezet be, mindegyik számára. A hallgató számára az előzetes (prior) elmélet azt fejezi ki, hogyan fel van előre készülve az értelmezésre, a lefolyásbeli (passing) elmélet pedig azt, hogy ténylegesen hogyan értelmezi a megnyilatkozást. A beszélő számára a két elmélet a következő:11 az előzetes (prior) elmélet az, amit a beszélő hisz, hogy a hallgató előzetes elmélete, a lefolyásbeli (passing) elmélet pedig az, amelyet szándékozik, hogy a hallgató használja. A lefolyásbeli (passing) elmélet tehát nemcsak a nyelvi kompetenciát tartalmazza, hanem minden egyes sikeres értelmezését valamely másik szónak vagy kifejezésnek. Ez az elmélet tehát mindig a beszédhelyzethez alkalmazkodik, és részévé tesz minden egyes egyéb használatot is. Bármely deviáns használatban megegyeznek, és ezt mind a hallgató, mind a beszélő felveszi az elméletébe. Ha a beszélő és a hallgató még soha nem találkoztak, akkor aszerint fogják értelmezni a beszédet, amit standard értelmezésnek gondolnak. Itt azt az ellenvetést hozhatjuk fel Davidson elmélete ellen, hogy az előzetes és a lefolyási elméletek egymástól elkülönítése azt eredményezi,
10 11

Davidson, D. (2005a) p.98 Davidson, D. (2005a) p. 101

14

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

hogy minden egyes deviáns használatot egyeztetni kell a beszédaktusban, és azok nem kerülhetnek be az előzetes elméletbe, hiszen ez az elmélet alkotja a nyelvi kompetenciát.12 Itt egy fontos félreértelmezésre kell felhívni a figyelmet. Davidson elveti azt az elgondolást, amely szerint létezne valamilyen szilárd struktúra, amelyet nyelvnek lehetne nevezni. Az előzetes elmélet tehát változhat az idők során, ahogy mi is képesek vagyunk megtanulni akár több nyelvet is, vagy éppenséggel egyre szofisztikáltabban tudunk beszélni. Az elméletet inkább úgy kéne felfogni, mint ahogyan azt Dummett teszi.13 Értelmezése szerint a két elmélet megfeleltethető egy rövid- és egy hosszútávú elméletnek. Az előzetes elmélet a hosszútávú, míg a lefolyási elmélet egy rövidtávú elmélet. A fenti ellenvetést azzal oldja fel, hogy a rövidtávú elméletek összessége adja meg a hosszútávú elméletet. Így az egyes használatok, és az azt követő értelmezések adják a rövidtávú elméletet, a használatok és értelmezések összessége pedig egy hosszútávú elméletet fog eredményezni. Dummett viszont a fenti értelmezést kihasználva a következő ellenvetést teszi: képzeljünk el egy hallgatózó embert, aki kihallgatja beszélőnk és hallgatónk párbeszédét.14 A beszélő és a hallgató szerepe felcserélhető, ugyanis mind a ketten részt vesznek a párbeszédben. Mivel a beszélő előzetes elmélete, a hallgató elméletéről szól és a hallgató előzetes elmélete a beszélő elméletéről szól, ezért a két elmélet folyamatos egymásra hivatkozásával végtelen regresszusba juthatunk. Ezt a regresszust Dummett szerint egy olyan jelentés elmélettel lehet feloldani, amelyik a kifejezések tartalmának elmélete15, tehát egy olyan szemantikai jelentéselmélet, amelyet Davidson elutasított. Ezt a kérdést később, a Social Aspect of Language16 című cikkében igyekszik tisztázni. Elméletében a nyelv egy merevebb felfogása nem kaphat semmilyen szerepet, ugyanis egy ilyen elmélet nem képes megfelelni egyszerre a következőknek: feleljen meg az elméleti elvárásoknak (legyen rekurzív és véges), illetve legyen képes magyarázatot adni arra, hogy beszélő és hallgató miben osztoznak. Tehát képtelen leírni azt a képességet, amelyben beszélő és hallgató osztoznak, és amelyik megfelel az értelmezés számára.
12 13 14 15 16

Dummett, M. (1986) p. 462 Dummett, M. (1986) p. 460 Dummett, M. (1986) p. 467 Dummett, M. (1986) p. 467 Dummett, M. (1986) p. 467

15

A NNONA NOVA

Egy szigorú nyelvi értelmezési rendszer, mint amilyet Dummett is igyekszik szorgalmazni, nem tudja megállni a helyét. Egyrészt, mivel egy általános szerkezet képtelen megadni egyes szavak használatát; túl általános ahhoz, hogy ki tudjon térni a részletekre. Másrészt viszont egy kielégítő nyelvi rendszert azonnal hiteltelenné tehet egyetlen malapropizmus is. Egyedül egyetlen dologban osztozhat beszélő és hallgató, mégpedig a lefolyási elméletben. Ez az egyedüli az, amelyik megfelel a fenti kihívásoknak, képes magyarázni a megértést anélkül, hogy belegabalyodna a malapropizmusok által okozott problémába. DUMMETT KRITIKÁJA Dummett kiindulópontja a hétköznapi nyelv: a szavak jelentése a hétköznapi nyelvben17, valamint beszélő jelentés a hétköznapi nyelvben. Ezen fogalmak jelentését Davidson sem tagadhatja, ugyanis az ő elmélete is egy hétköznapi nyelven fogalmazódik meg. A hétköznapi nyelvnek valamilyen kapcsolatban kell lennie az előzetes és lefolyási elméletekkel, ugyanis a hétköznapi nyelv használata az, amelyik meghatározza az egyes szavak általában vett használatát, és különbséget tesz a szavak egyedi esetekben történő használatától. Dummett Davidson fogalmait ennek megfelelően alakítja át.18 Az előzetes elmélet, amely a szavak általában vett értelmét adja meg, a hosszú távú elmélet nevet kapja. Az általában vett értelmezések mellett ez az elmélet tartalmazza az előzetes elvárásokat is, tehát azt, hogy a beszélő a szavakat az általános értelmükben fogja használni. A lefolyási elmélet pedig a rövid távú elmélet nevet kapja, ugyanis ebbe az elméletbe tartoznak a konkrét beszédaktusba tartozó jelentésbeli eltérések. A rövid távú elmélet úgy fogható fel legegyszerűbben, hogy az adott beszédaktusban elhangzott összes mondat T-mondatát tartalmazza. Ezek később bekerülnek a hosszútávú elméletbe, így határozva meg a későbbi elvárásokat a beszédaktusokra vonatkozóan. Még az átalakított elmélet is képes tehát arra, hogy megmagyarázza a beszéd elemeinek változását, a nyelvhasználati közösségek (pl. szleng) kialakulását, amelyre a Davidson által kritizált elmélet nem képes. Ennek ellenére Dummett, érveivel mégis inkább egy merevebb elméletet igyekszik alátámasztani. Kritizálja Davidsont, hogy semmilyen jelentőséget nem tulajdonít a hétköznapi nyelvnek, és így elveszti a kommunikáció lehetőségét is. Ez teszi lehetővé Dummettnek, hogy számára előnyösen alakítsa
17 18

Dummett, M. (1986) p. 461 Dummett, M. (1986) p. 460

16

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

át a davidsoni kettős értelmezési elméletet.19 Mivel Davidson a nyelvet azonosítja az idiolektussal 20, azzal a nyelvvel, amit egyes nyelvhasználók használnak egymás közt, ezért lehetséges a hosszútávú elméletet úgy felfogni, mint rövidtávú elmélet, egyes használatokra vonatkozó rengeteg szabály összességét. Ez teszi lehetővé Dummettnek, hogy a fentebb már említett hallgatózó példáján keresztül igyekezzen cáfolni Davidson elméletét. Mivel a nyelv, a jelentés elmélete és a nyelvet beszélő aktuális nyelvhasználata között nincs különbség, ezért a Grice-i körforgásra való hivatkozás problémákkal néz szembe. A hallgatózó azért lesz képtelen megadni a beszélő és a hallgató elméletét, mivel ha ők folyamatosan egymás elméletére hivatkoznak, akkor nincs egyetlen kezdeti hivatkozási alap, amely adott mind a hallgató, mind a beszélő számára. Így a beszélő arra hivatkozik, amit a hallgató hisz, hogy a beszélő hisz, és így tovább. Egy ilyen folyamatos egymásra hivatkozás végtelen regresszushoz vezet Dummett szerint. Egy másodlagos szintű elmélet nem lehet nyelvi elmélet, kell lennie valamilyen megelőző elméletnek. Egy ilyen helyzetet csak úgy lehetünk képesek magyarázni, ha egy másik, szilárd jelentéselméletet vezetünk be, amelyik mind a két beszélő számára elérhető. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy Davidson védekezhet a példa ellen. Két ember, akik nem találkoztak még egymással, olyan módon beszélnek egymással, amelyet általánosnak gondolnak.21 Annak ellenére, hogy Davidson ezt nem fejti ki részletesen a korábbi cikkeiben, mégis alapot adhatnak Dummett példájának cáfolására. A hallgatózónak ugyanis adott a tények egy bizonyos állása, amelyek nincsenek semmilyen kapcsolatban a nyelvvel. Amit Davidson mond az egymást eddig még nem látott emberekkel, gyakorlatilag felfogható a tények egy bizonyos állásának a tudásaként. Tehát mind a beszélő, mind a hallgató úgy van jelen a beszédaktusban, mint akik számára adott, hogy még nem látták egymást. Így egy olyan jelentéselméletet fognak alkalmazni a beszélgetés során, amelyet előzőleg sajátítottak el (előzetes elmélet). Ezt fogják majd később hozzá alakítani, konvergáltatni egymás elméleteihez, (lefolyási elmélet) és képesek egymás megértésének elérésére. Ezt az ellenvetést Davidson Radical Interpretation című cikkével megerősíti, amelyről később még részletesebben szólok.
19 20 21

Dummett, M. (1986) p. 467 Dummett, M. (1986) p. 461 Davidson, D. (2005a) p. 103

17

A NNONA NOVA

A hallgatózónak is elérhető tények egy bizonyos állása, amelynek megfelelően igyekszik majd értelmezni az egyes résztvevők kommunikatív szándékait, amelynek fényében már képes lehet arra, hogy megalkosson egy részleges értelmezést a lefolyó beszédaktusról. Az értelmezése természetesen nem lehet tökéletes, amelyet bizonyít a sok hétköznapi probléma, amely a hallgatózók félreértelmezéséből ered. Dummett a probléma kikerülésének ilyen magyarázatát nem veszi figyelembe, hanem egyből saját elméletét igyekszik javasolni, amely a nyelv egy másfajta felfogásával könnyedén magyarázatot adhat a fenti problémára. Elgondolása szerint ugyanis meg kell különböztetni három szintet.22 Az első szint a nyelv szintje, amely a kommunikatív beszédnek egy meglévő mintázata. A második szint a jelentések elmélete, amely a kifejezések tartalmának elmélete. Végül a másodlagos rendű elmélet, amely a tényleges értelmezéseket tartalmazza. Davidson elméletét véleményem szerint nem írhatjuk le, mint a nyelv elméletét, ugyanis sem a hosszútávú, sem pedig a rövidtávú elmélet nem rendelkezik a megfelelő formulával ahhoz, hogy a jelentés egy elméleteként adhassuk meg.23 A jelentések elmélete ugyanis a szavakat és a kifejezéseket, mint típusokat írja le, rekurzív alapon. A szavak és kifejezések elmélete tehát induktív módon tesz szert az egyes szavak és kifejezések típus-jelentésére. Egy ilyen jelentéselméletben nem tudunk helyet szorítani az egyedi értelmezéseknek, ez minden esetben a másodlagos elmélet feladata. A másodlagos elmélet tehát a jelentéselméletről adott elmélet, amely különbözik minden egyes beszélőnél. Mindenki máshogy használja a szavakat, mást ért rajtuk; ez annak köszönhető, hogy a másodlagos elméleteik különböznek egymástól, máshogy hivatkoznak a jelentés típus-elméletére. Dummett elméletének viszont magyarázatot kell tudni adnia a félreértésekre. Ezeknek három forrása lehetséges:24 a hallgató nem ismeri a szót vagy kifejezést; egy szó deviáns használata (malapropizmus); egy szó szándékosan deviáns használata. Az első és a harmadik eset könnyedén megoldható. Az első esetben a hallgatónak nincs másodlagos elmélete az első elméletről, nem ismeri a szó jelentéstani jellemzőit. A harmadik esetben a beszélőnek – feltételezve a kölcsönös megértésre való törekvést – utalásokat kell tennie arra vonatkozólag, hogyan is érti az adott szót. Egy metafora esetében pél22 23 24

Dummett, M. (1986) p. 467 Dummett, M. (1986) p. 466 Dummett, M. (1986) p. 460

18

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

dául igyekszik a hallgatósága felé jelezni, nyelvi vagy nem nyelvi eszközökkel, hogy az általa használt szó jelentése nem a fordítási kézikönyvben leírtaknak megfelelő, hanem egy szándékos deviancia esete forog fenn. Davidson esetében viszont nem tudunk megkülönböztetést tenni a második és a harmadik eset közt. Mivel nem számol el azzal, hogyan cserélnek pozíciót beszélő és hallgató, ezért a beszélő nem tud sehonnan sem értesülni arról, hogy rosszul használta-e a szót, rossz szóval igyekezett kifejezni a kommunikatív szándékát. Dummett ebből arra következtet, hogy Davidson képtelen elszámolni a nyelvi munkamegosztás putnami fogalmával.25 Davidson erre az ellenvetésre a következőképpen válaszol.26 A legfontosabb az, hogyan fogjuk fel a nyelv társadalmi voltát. Az elvárásokból, hogy a jelentések nem a fejben vannak, és vannak szakértők egyes szavak használatára vonatkozólag, még nem következik, hogy a szavak értelmes használata egy társadalmi közeget igényel. A szavak referenciáját egy szakértő véleménye határozza meg; ez pusztán azt követeli meg, hogy a beszélő higgye, hogy léteznek szakértők az adott szó használatára vonatkozóan. Nem lényeges tehát, hogy a gyakorlatban mennyire általános a nyelvi munkamegosztás, nem képezheti a nyelvben az esszenciális társadalmi részt.27 Hacking is tesz az értelmezés davidsoni felfogására vonatkozólag egy ellenvetést: Davidson túl tágan értelmezi az interpretáció fogalmát, összemossa a fordítási kézikönyv és a jelentés elmélet fogalmakat.28 A jelentés elmélete tehát nem lesz más, mint egyes megnyilatkozások értelmezésének összessége. Dummett ezt az érvet úgy védi ki,29 hogy a jelentés elmélete az egyes jelentések ideája, tehát a jelentéselmélet a szavak jelentését mindig típus formájában tartalmazza. Egy kifejezés egyedi értelmezésének alkalmazása a szabály megragadásának egy módja, amelyik önmagában nem egy értelmezés. Az értelmezés tehát az a folyamat, amely a jelentés elméletével összekapcsolja a fordítási kézikönyv egyes elemeit. 30 Hacking ellenvetése összekeveri az Auflauflassung és Deutung fogalmait.31 Az első szó a nyelvi elemek megragadását jelenti, azt, hogy hogyan ragadjuk meg a szavak egyes jelentéseit, hogyan alkalmazzuk azokat a tényleges nyelvhasználatokban.
25 26 27 28 29 30 31

Dummett, M. (1986) P. 462 Davidson, D. (2005b) p. 113 Davidson, D. (2005b) p. 114 Dummett, M. (1986) P. 463 Dummett, M. (1986) P. 464 Wittgenstein, L. (1994) 201 Wittgenstein, L. (1994): 32

19

A NNONA NOVA

A második fogalom viszont a szavak általános értelmére vonatkozik, tehát arra, milyen pozíciót foglal el a jelentés elméletében. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Dummett az ellenvetés kivédésére előfeltételezi a fent már ismertetett elméletét, amelyet a cikkben csak később ismertet. Wittgenstein-értelmezése szintén ezt az elgondolásomat igyekszik alátámasztani, ugyanis Davidson Wittgenstein egy másik, a szabálykövetés paradoxonára való hivatkozással igyekszik cáfolni Dummett elképzelését. A második eset, a malapropizmusoké, viszont egy olyan pont, amely nem illik bele Dummett elméletébe. Számára ugyanis nem lehetséges egy szó olyan félreértelmezése, ahol a szót az eredeti szándéknak megfelelően értelmezzük. Ezekről a devianciákat Dummett azzal igyekszik kivédeni, hogy ilyenkor Mrs. Malaprop nem tudja magának megfelelően reprezentálni a szót32, ugyanis a szó hangalakjához nem megfelelő jelentést párosít. Kell, hogy legyen valamilyen elsődleges jelentéselmélet, amely meghatározza a jelentéseket. Ebből tudjuk levezetni azt, hogy milyen jelentéselméleti szabályok vannak az egyes beszélők fejében. Dummett a játék analógiáját hozza fel példaként. A nyelv egy olyan gyakorlat, amelyben legalább két ember vesz részt, így bizonyos fajta játéknak tekinthető. Minden játékosnak van valamilyen tudása az egyes játékszabályokról, de ezek a szabályok minden játékos fejében máshogyan vannak reprezentálva. A játék valódi szabályai viszont rögzítve vannak egy előzetes szabálykönyvben. A játékban mindenki a saját felfogása szerint használja az egyes szabályokat, ahogy az egyes szavakat is, de létezik egy olyan szabálykönyv, amelyre mindenki hivatkozik, amikor meg akarja adni az egyes szavak jelentését. A fenti elemzés nyomán be kell látnunk, hogy Dummett mind a davidsoni elmélet védelmében 33, mind pedig cáfolatként egy olyan elgondolást használ, amelyik az ő nyelvelméletére hivatkozik folyamatosan. Davidson elmélete pont arra igyekszik fektetni a hangsúlyt, hogy hogyan is tudunk úgy értelmezni, hogy nem feltételezzük a nyelv egyetlen elemezhető formáját sem.34 Davidson nem csak azért javasol egy ilyen elméletet, mert az eddigi kutatások az igazolás természetét tekintve kudarcba fulladtak, hanem azért is, mert ez nem egyeztethető össze egyik korábbi érvével, a parittya érvvel.

32 33 34

Wittgenstein, L. (1994) 510 Ld. Hacking kritikája a két elméletről. Davidson, D. (2001a) p. 278

20

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

A PARITTYA-ÉRV Az érvet Davidson azon elméletek ellen dolgozta ki, amelyek valamilyen megfelelési relációt látnak tények és az igaz mondatok között. Az ilyen elméletek szerint egy mondat igazságfeltételein azokat a körülményeket kell érteni, amelyek mellett a mondat igaz. Másképpen megfogalmazva: az m mondat jelentése az a tény, amely igazzá teszi m mondatot.35 A mondat tehát akkor igaz, ha a világban fennállnak azok a tények, amelyek azt igazzá teszik és a mondat jelentése a tények fennállása. Dummett elmélete egy olyan jelentéselméletet feltételez, amelynek viszont tartalmaznia kell a mondatok jelentését, illetve azok igazságfeltételeit is. Erre a hipotetikus jelentéselméletre hivatkozik a beszélő, amikor kimond egy mondatot. Az elsődleges és másodlagos elméletek között viszont egy olyan megfelelési viszonyt kell feltételeznünk, amely Davidson számára elfogadhatatlan. Lássuk miért is: A tények individuálása viszont meglehetősen nehézkesnek bizonyul. A két állítás megfogalmazásának, hogy Budapest északabbra van, mint Pécs, és Pécs délebbre van, mint Budapest, ekvivalensnek kell lennie. Továbbá Pécs város leírásának megfelelő a „Baranya megye székhelye” leírás is. Ezek a megfontolások így „[...] két általános elvet sugallnak: (i) ha ’s’ és ’t’ logikailag ekvivalens mondatok, akkor ugyanaz a tény teszi őket igazzá, és (ii) ha ’s’ és ’t’ két olyan mondat, amely egymástól csak abban különbözik, hogy egy kifejezést egy ugyanarra a dologra utaló kifejezéssel helyettesítünk, akkor a két mondatot ugyanaz a tény teszi igazzá.”36 1) ιx[x = Szókratész] = ιx[x = Szókratész] [ [x [ [x Ez a mondat egy logikai igazságot tartalmaz. A mondat elején található deskriptor mindig egy mondat típusú kifejezést 37 jelöl, amely valamilyen x-re vonatkozó állítást fogalmaz meg. A logikai egység előtt lévő deskriptor viszont egy egyedi dolgot jelöl, tehát egy határozott leírásnak feleltethető meg. A fenti mondat tehát a következőképpen értelmezhető: az az ’x’, amelyik megfelel Szókratésznek azonos azzal az ’x’-szel, amelyik megfelel Szókratésznek.

35 36 37

Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 110 Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 111 Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 112

21

A NNONA NOVA

Fontoljuk meg a következő két mondat logikai formáját 2) (ιx[x = Szókratész] = ιx[x = Szókratész])&s [ [x [ [x 3) ιx[x = Szókratész&s] = ιx[x = Szókratész] [ [x [ [x A (2) mondatban egy logikai igazság és egy tény ekvivalenciáját képeztük. A mondat igazságfeltétele így pusztán csak ’s’ igazságától függ, mivel a logikai igazságok mindig igazak. Mivel a deskriptort követő zárójelben egy mondat típusú állítás szerepel, ezért a (3) mondat helyesen formált, sőt logikailag ekvivalens lesz (2) mondattal.38 A logikai egyenlőség első felében egy olyan mondat áll tehát amelyik ’ az az x, amelyik azonos Szókratésszel és s’. A határozott leírás tehát csak akkor teljesül, ha ’s’ igaz lesz. „Ha ’s’ igaz, akkor ennek a leírásnak a jelölete nem más, mint [...]” Szókratész.39 E logikai ekvivalencia bevezetésével már készen is állunk arra, hogy levezethessük a parittya-érvet. A következő premisszák állnak rendelkezésünkre: 4) s 5) ιx[x = Szókratész és s] = ιx[x = Szókratész] [ [x [ [x 6) ιx[x = Szókratész és t] = ιx[x = Szókratész] [ [x [ [x 7) t (4) és (7) mondatok két tetszőleges igaz mondat, amelyek jelölete megegyezik. Felfoghatóak úgy is, mint ugyanannak a ténynek különböző határozott leírásai. (5) és (6) pedig a fentebb ismertetett logikai ekvivalenciák. A fenti érvelésmenettel be kell látnunk, hogy bármelyik mondat igazságát ugyanaz a tény teszi igazzá. Davidson fenti érvelése azért kapta a parittya nevet, mert addig hosszú életet megélt elméleteket döntött a porba, ahogy Dávid tette ezt Góliáttal szemben. Dummett elméletét is felül kell vizsgálnunk, ugyanis az ő nyelvről alkotott programja egy olyan nyelvelméletet feltételez, amely tartalmazza a nyelv jelentéselméletét, tehát a nyelv mondatainak igazság-feltételeit. Ezt az elgondolást igyekszik a parittya-érv cáfolni. Ennek értelmében ugyanis nem lehet igazságfeltételeket adni egyetlen nyelvnek sem. Így mind a jelen38 39

Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 113 Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 113

22

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

tések, és a nyelvi megértés számára is egy másik lehetőséget kell keresnünk. Ennek módja Davidson szerint a radikális interpretáció. A RADIKÁLIS INTERPRETÁCIÓ Az elmélet kiinduló gondolata a következő: Kurt a következő szavakat mondja ki: „Es regnet”. A megfelelő körülmények közt kimondva értelmezni tudjuk a mondatát, mégpedig úgy, hogy esik az eső.40 Mi teszi lehetővé számunkra, hogy a mondatát értelmezzük, méghozzá helyesen? A radikális interpretáció gondolata a Quine-i radikális fordítás gondolatából táplálkozik. Az értelmezés azért lesz radikális, mert Quine-hoz hasonlóan ebben az esetben sincs hozzáférésünk az interpretálandó nyelvhez. Davidson ezt a lehetőséget már elvetette, ugyanis tagadja, hogy lenne közös hivatkozási alap a beszélő és hallgató számára. Bármely hivatkozási alap – akár jelentéselmélet, akár konvenció – feltétételezése tarthatatlan állításokba kényszerítene minket. Bármely interpretációs elméletnek két feltételnek kell megfelelnie: egyrészt végesnek, másrészt pedig támogathatónak vagy igazolhatónak kell lennie az interpretáló számára elérhető bizonyítékokkal is41. Az első kritérium bármely elméletre vonatkozik, ugyanis logikailag egyetlen elmélet sem rendelkezhet végtelen axiómával. Így kiesnek azok az elméletek, amelyek az egyes mondatok igazságfeltételeit igyekeztek megadni. A konvenció eddigi felfogása tehát nem felel meg az első kritériumnak, amelynek minden elméletnek meg kell felelnie. A második kritérium azoknak az interpretációs elméleteknek int búcsút, amelyek a szavakkal igyekeznek megadni az egyes mondatok jelentését. Ez megfelelne az első kritériumnak, hiszen egyetlen nyelv sem tartalmaz végtelen szót, és ezek összegyűjtve megtalálhatóak a szótárakban. A probléma pont itt jelentkezik, hogy különböző beszélők más és más szemantikai tartalmat tulajdonítanak egyes szavaknak. Így sajnos nem tudunk a szavakra sem egy megfelelő jelentéselméletet alapozni. 42 Egyetlen jelölt marad már csak Davidson számára, amelyikkel meg kell birkóznia: egy fordítási módszer az egyedüli szükséges elmélet, amelyik képes arra, hogy a megnyilatkozó nyelvéről az értelmező nyelvére fordítson. Ez gyakorlatilag megfeleltethető egy fordítási kézikönyvnek, leszámítva azt, hogy itt nem végtelen számú mondat kap helyet, hanem egy
40 41 42

Davidson, D. (2001b) p. 125 Davidson, D. (2001b) p. 127 Davidson, D. (2001b) p. 127

23

A NNONA NOVA

módszer, amellyel többé-kevésbé helyes interpretációkat tudunk adni. Egy ilyen elmélet számára általában három nyelv szükséges: egy tárgynyelv, egy célnyelv, és egy metanyelv, amelyen a fordítás végbemegy. Davidson két módon próbálja cáfolni az érvet. Az egyik módszer arra vonatkozik, hogy meglehetősen furcsa explicitté tenni a kifejezést, hogy a kimondott mondat valakinek a saját nyelvéhez tartozik. Ebben az esetben Kurt nyelvében az „Es regnet” mondatnak az „Esik az eső” értelmezése az én nyelvemben helyes. Az elméletben alkalmazott önreferencia viszont nem fogadható el, hiszen az elméletnek mindenkire vonatkoztathatónak kell lennie, és egy ilyen önreferencia nem elfogadható.43 Nemcsak nem elfogadható, hanem felesleges is a radikális interpretáció számára. Davidson egy olyan határelméletet szeretne megalkotni, amely az ismert nyelvből egy strukturálisan kielégítő interpretációs elméletből és a nem ismert nyelvből egy ismert nyelvbe való fordítási rendszerből áll. Egy ilyen elmélet számára az ismert nyelvre való hivatkozás haszontalannak tűnik.44 Az ismert nyelvre való hivatkozás elhagyásával egy olyan strukturálisan értelmező elméletet nyerünk a tárgynyelvre, amelyik ismerős szavakkal képes megadni a tárgynyelv mondatait. Ennek ellenére koncepciója nem üt el radikálisan attól, amit az előző elméletek javasolnak. Davidson annyit tesz, hogy az egyes mondatok igazságfeltételeit tartalmazó merev elméleteket lecseréli egy másik, sokkal rugalmasabb elméletre. Tarski szemantikai igazságelméletét fogja átalakítani a természetes nyelvekre. Ez az elmélet ugyanis megfelel mind a két feltételnek, egyetlen problémába sem ütközik. Az elmélet axiómája véges számú, amelyek a következő két csoportra oszlanak:45 a. amelyek megadják, hogy a legegyszerűbb típusú mondatokat milyen feltételek mellett elégíti ki egy értékelés b. amelyek megadják az összetett mondatok kielégítés-feltételeit, az egyszerűbb mondatok kielégítés feltételeinek segítségével. Az elmélet tehát rekurzív, hiszen (a) egyes értelmezéseiből indukció útján kapjuk meg a T mondatokra vonatkozó igazság-elméletet. Az axiómák száma viszont, ahogy Tarski elméletében is, véges számú. Davidsonnak viszont egy fontos módosítást kell tennie:
43 44 45

Davidson, D. (2001b) p. 129 Davidson, D. (2001b) p. 130 Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 117

24

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

(T) s igaz akkor és csak akkor, ha p S mondat igaz, ha p metanyelvi mondat igaz. S-re vonatkozó minden állításunkat, az igazság definíciót, továbbá azokat az ekvivalenciákat, amelyek ebből következnek, a metanyelven kell megfogalmaznunk. Tarski elméletében az igazság efféle felfogása egy fordítás eredménye metanyelv és tárgynyelv közt.46 Davidson elmélete nem engedhet meg magának egy ilyen fordítási relációt, elméletét csak a természetes nyelvekre alkalmazhatja. A megoldás: megfordítja a magyarázat irányát47 és igazságfogalmát primitívumként fogja alkalmazni.48 Davidson tehát az igazságból fogja levezetni értelmezéselméletét, nem pedig az igazolásból, ahogy azt Dummett tette. Elvárja továbbá azt, hogy a tárgynyelv minden mondatára következzen egy T mondat. Ennek következményeként a tárgynyelv s mondataira úgy kell megalkotnunk a T mondatokat, hogy ne tartalmazzanak semmilyen fordítást tárgynyelv és metanyelv között. Így p egy olyan mondat lesz, ami akkor és csak akkor igaz, ha s igaz. Davidson szerint egy olyan értelmezéselmélet, amelyik a nyelv minden egyes mondatához egy T mondat rendelhető, alkalmas lesz az interpretáció céljaira. Az interpretációs elméletekkel szemben támasztott követelések egyike, hogy olyan bizonyítékot kell szolgáltatniuk az értelmezés alapjaként, amely elérhető az értelmező számára is. Davidson a következő bizonyítékot adja az interpretáló kezébe: a T mondatok igazak. Annak érdekében, hogy az interpretáló elmélet működjön, meg kell oldanunk a következő problémát: Egy beszélő azért tart igaznak egy mondatot, mert a mondat azt jelenti, amit jelent, és mert ő azt hiszi, amit hisz. Ha tudjuk, hogy igaznak tart egy mondatot és tudjuk a mondat jelentését, akkor ebből következtethetünk hiteire; ha elegendő információ áll rendelkezésünkre a hiteiről, akkor talán következtethetünk arra, hogy a mondatok mit jelentenek. A radikális interpretáció azonban olyan bizonyítékokra támaszkodik, amelyek nem feltételezhetik a jelentések ismeretét, sem pedig a hitek részletes ismeretét. 49
46 47 48 49

Tarski, A. (1990) p. 325 Davidson, D. (2001b). P. 134 Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 117 Davidson, D. (2001b) p. 134-135. Farkas Kata fordítását használtam. In: Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 119

25

A NNONA NOVA

Davidson elmélete egy olyan egyenlet megoldása, amely három komponenst tartalmaz: milyen hitet fejez ki a mondat, a mondat mit jelent, és a mondatot a beszélő igaznak tartja-e. Ezt a jelenséget Davidson a hit és jelentés kölcsönös függésének nevezi. Egy beszélő két dolog miatt tart igaznak egy mondatot: amit a mondat jelent az ő nyelvén, és a hite miatt. Ismerve a mondat jelentését, és azt, hogy igaznak tartja a mondatot, következtethetünk a hiteire.50 Annak érdekében, hogy az egyenlet megoldását megkapjuk, be kell vezetnünk a „jószándék elvét ”. Az elv szerint igyek„ szünk olyan hiteket tulajdonítani másoknak, amelyet az adott körülmények közt mi is elfogadunk. Ennek elfogadásával már a mondat jelentéséből közvetlenül következtethetünk a beszélő hiteire. Davidson szavaival: „olyan igazságfeltételeket rendelünk az idegen nyelv mondataihoz, amelyek igazat adnak a beszélőnek, amikor csak lehetséges – természetesen aszerint, hogy mi magunk mit tekintünk igaznak.”51 Összefoglalásként: Davidson értelmezéselmélete, a radikális interpretáció, képes meghaladni azokat a problémákat, amelyekkel más elméleteknek szembe kell nézniük. Ahhoz, hogy az elméletünk kikerüljön minden olyan problémát, amelyet a nyelv tanulmányozása okoz, inkább kikerüli a nyelv filozófiai és nyelvészeti fogalmát, semmint belebonyolódjon egy ilyen súlyos problémába. Az értelmezési elmélet alapegysége a mondat. Itt helyet adhatunk Dummett azon ellenvetésének, mely szerint Davidson nem számol el a hétköznapi nyelv fogalmával, a mondatokat ugyanis ezen fogalmazzuk meg. A radikális interpretáció viszont ezt a problémát is megoldja, ugyanis az értelmezési elmélet radikális volta miatt képtelenek vagyunk megadni azt, hogy mit is ért a beszélő az ő mondatain. Itt jelentkezik a T mondatok fontossága. Minden „s igaz akkor és csak akkor, ha p” mondat lesz az alapvető kifejezés, amelyet Davidson a természetes nyelvre ír fel. Tarski ezt a programot lehetetlennek tartja, ugyanis ő az elméletét egy igazság meghatározására találta fel. Davidson az elképzelést a másik oldalról ragadja meg, az igazság felől fogja megközelíteni az értelmezést. Ehhez viszont be kell vezetnie a „jószándék elvét”. Az elv szerint azokat az igazságfeltételeket tulajdonítjuk a beszélőnek, amelyet mi is elfogadnánk. Így az általunk igaznak tartott igazságfeltételek mentén már értelmezhetjük a beszélő gon50 51

Davidson, D. (2001b) p. 134 Davidson, D. (2001b) p. 137 Farkas Kata fordítását használtam. In: Farkas K. és Kelemen J. (2002) p. 120

26

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

dolatait, vagyis azt, hogy mit is akart mondani. Egy dologról még szót kell ejtenünk: a hit és jelentés kölcsönös függéséről. Ez a kölcsönös függés az, ami lehetővé teszi az értelmezést számunkra, de csakis az általunk tartott igazságfeltételek mentén, továbbá megfelelő magyarázatot ad a malapropizmusokra is. Nem kell tehát a jelentéseknek olyan elméletet adnunk, amelyik akár szótári elemekkel dolgozik, mint egy fordítási kézikönyv, akár pedig a konvenció elemzésével, ahogy azt Hacking teszi. A NYELV TÁRSAS ASPEKTUSA Davidson elméletének fenti bevezetésével már részletesebb képet kapunk arról, hogy miért is az idiolektust részesíti előnyben a nyelvvel szemben. Az idiolektussal szembeni kritikák kiindulópontja, hogy ebben az esetben nincs egy társadalmi norma, amelyhez igazodva tudjuk magyarázni a sikeres kommunikációt. Ha a nyelvet vesszük fogalmilag elsődlegesnek, akkor ebben az esetben viszont nem lehet egyértelmű referenciát alkotni a szociális norma, és a társas gyakorlat, a nyelv gyakorlása közt.52 Dummett a társas gyakorlatot alkalmazza, de nem megfelelően, míg Davidson a privát nyelv problémájával kénytelen szembenézni. Davidson elgondolása a következő: nem a hétköznapi nyelv felfogását tagadja, hanem azt, ahogyan ezt a filozófusok és nyelvészek igyekeztek leírni. A szintaktikai és szemantikai szabályoknak megfelelő viselkedési képesség, mint a nyelv definíciója nem lehet sem esetleges, sem pedig szükséges feltétele a kommunikációnak. Davidson egyetért azzal az elgondolással,53 hogy a nyelv nem egy merev szabályrendszer. Nincsenek egységes nyelvi kompetenciák, és vannak individuális eltérések arra vonatkozólag, hogy ki mit is ért az egyes szavakon, milyen jelentéseket tulajdonít nekik. Nem tud viszont egyetérteni azzal a tézissel, amely szerint a beszélő jelentés a nyelv definíciójától függene. Davidson azzal, hogy megfordítja az igazság és jelentés viszonyát, pont az ellenkező utat javasolja. A nyelvről való gondolkodás nem tudott felmutatni eddig egy olyan elméletet sem, amelyik elég rugalmas lett volna ahhoz, hogy el tudjon bánni ezekkel a problémákkal. A radikális interpretáció elmélete, az igazságfeltételek megelőlegezésével (jószándék elve) képes arra, (jószándék elve) hogy megfelelő interpretációs elméletet adjon. Az értelmezés fogalmának értelmezési tartománya nem lehet elég tág. Értelmezés közben nem csapunk fel egyetlen fordítási kézikönyvet sem, az
52 53

Davidson, D. (2005b). P. 109 Davidson, D. (2005b). P. 111

27

A NNONA NOVA

interpretáló az esetek többségében viszonylagos könnyedséggel érti meg az egyes mondatokat. Ennek ellenére az értelmezőnek képesnek kell lennie arra, hogy beszámolót adjon arról, mit is ért az adott szó vagy mondat alatt, viszont nem kell tudnia magyarázatot adni arra, hogyan érti a fogalmakat. Ez Davidson szerint abból eredeztethető, hogy az eddigi filozófiai vizsgálódások összemosták egy szó említését egy szó használatával.54 Ennek az öszszemosásnak megfelelően egy elmélet alkalmazásához nem kell tudnunk az elméletet magát. Davidson lényegi mondanivalója a következő: S és H egy elmélettel összhangban értelmeznek. Viszont nem kell tudniuk beszámolót adni arról, hogy mi is az az elmélet, amellyel értelmeznek. Erre az elméletre csak akkor van szükség, amikor a nyelvi kompetenciájukat, képességeiket és teljesítményüket akarjuk kiértékelni. Davidson egyetért azzal az elvvel, amely szerint a verbális viselkedés társadalmi szintéren megy végbe. Nem ért egyet viszont azzal, ahogyan eddig azt gondolták, hogy a társas közeg hogyan határozza meg az értelmezést. Térjünk vissza Putnam nyelvi munkamegosztás érvéhez. Ez az érv arra vonatkozólag születik, hogy a szavak jelentései nem a fejben vannak, nem is lehetnének, hiszen akkor Dingidungi jelentéselméletét kéne elfogadnunk. Az érv a szavak használatára vonatkozóan azt mondja ki, kell, hogy legyenek szakértők, akik ismerik az egyes nyelvi elemek jelentését. Más szavakkal: egy kifejezés jelentése nem lehet a fejben, ennek referenciájának meghatározásához szakértők kellenek. Davidson egyetért Dummettel azzal kapcsolatban, hogy a nyelvi kommunikáció esszenciálisan függ attól a társadalomtól, amelyikben történik. Ezt igyekszik alátámasztani olyan módon, hogy a beszélő és a hallgató egymás értelmezési elméleteit konvergáltatja egymáshoz, így hozzák létre azt a szociális közösséget, amelyben a beszéd végbe megy. Az elmélet viszont nem engedi meg egy szélesebb társas közeg magyarázatát, úgymint konvenció, nyelvi közösség. Ezek elutasításra kerülnek, ugyanis nem szükségesek az értelmezés elméletéhez. Ugyanígy nem szükséges egy szó értelmezéséhez az sem, hogy a beszélő találkozzon a szó jelentését ismerő szakértővel, elég, ha elhiszi, hogy vannak szakértők. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy bármennyire univerzális a nyelvi munkamegosztás a gyakorlatban, az elmélet szintjén nem alkothatja a nyelvben az esszenciális szociális közeget.

54

Davidson, D. (2005b). P. 112

28

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

Davidson érdeklődési köre a következő: mi szükséges a nyelvi kommunikációhoz?55 Ezt a konvencióval kapcsolatban egy kontrafaktuális formában is megfogalmazza: lehetséges-e nyelvi kommunikáció konvenció nélkül?56 A két mondat összehasonlítása már magában foglalja Davidson válaszát: igen. A konvenció minden esetben egyetértésen alapul, ebben senki nem kételkedne. Lewis elgondolása az, hogy a szavak és jelentések közti viszonyt konvenció határozza meg, mivel az egyes szavak hangalakja esetleges, jelentésüket pedig mindenki elfogadja. Az viszont, hogy egyetértésen alapul, még nem vonja magával azt, hogy egy konvencióhoz kell igazodnia. Erre a kérdésre az vethet fényt, ha a jelentés elméletének hagyományos felfogását összekötjük a hitekkel, vágyakkal és intenciókkal. Így három fajta elgondoláshoz jutunk:57 • elméletek, amelyek úgy gondolják, hogy a különböző idejű mondatok és az illokúciós szándékok között konvencionális kapcsolat van • elméletek, amelyek konvencionális használatot keresnek minden mondat számára és • elméletek, amelyek úgy gondolják, hogy létezik konvenció, amely az egyes szavakat köti össze egy extenzióval, vagy intenzióval. Az első csoportba Dummett egy korai elmélete tartozik, amely a kijelentő mondatok megnyilatkozása és a kijelentésre való állítás használata között keresi a konvencionális kapcsolatot, illetve konceptuális kapcsolatot állít fel egy kijelentés megtétele és annak szándéka közt, hogy a kijelentés igaz. Dummett erre vonatkozólag a játék analógiáját hozza fel, ahogy fenn már azt ismertettem. Az egyedüli különbség az, hogy ebben az esetben mindenki olyan módon törekszik az igaz állítások megtételére, mint ahogyan a játékosok törekednek a győzelemre. Davidson szerint ez az analógia három ellenvetés miatt sem állhatja meg a helyét. Először is, az emberek nyerni szeretnének a játékban. Az igaz állításokra ez viszont nem vonatkoztatható, mivel előfordulhat az is, hogy éppenséggel valakinek az a szándéka, hogy megtévesszen minket. Saját maguk számára úgy reprezentálják ezt, mint aki győzni akar. Nem tudják maguk számára azt reprezentálni, hogy ők csak úgy tesznek, mint akik csak úgy tesznek, mintha győzni akarnának.
55 56 57

Davidson, D. (2005b) p. 115 Davidson, D. (2001a) p. 265 Davidson, D. (2001a) p. 266

29

A NNONA NOVA

Másodszor: a játékot csak a szabályok által előzőleg előírt rendszerben való lépések megtételével nyerhetjük meg, és a nyerés a szabályok által valósul meg. Egy ilyen feltétel tartása Dummettet arra kényszeríti, hogy tartsa a már korábban cáfolt premisszát, amely szerint a kommunikáció egy előre, a konvenció által meghatározott normákhoz való igazodással magyarázható. Harmadszor pedig a játék megnyerése a játék végét jelenti. Egyetlen kommunikatív aktus sem fejeződik be az első igaz mondat megtételével, sőt, épp ilyenkor kezdődik el. Be kell látnunk tehát, hogy ezen levezetések bármelyikének tartása már komoly problémákba ütközik; mindegyik tartása pedig egyenesen badarságnak tűnik. Dummett második állítása, hogy létezik konvenció arra, hogy egy állítás megtételével a beszélőt úgy értelmezik, mint aki egy igaz mondatot mond ki.58 Konvencióként kell tehát azt magyarázni, hogy igazként értelmezzük a megnyilatkozó mondatait. Davidson ellenvetése a következő: amit értelmeznek59, az, ha a beszélő tett egy kijelentést, úgy reprezentálta saját magát, mint aki maga is hiszi a mondat jelentését – mivel egy-egy olyan mondatot mond ki akkor, amelyet igaznak hisz. Ez viszont nem lehet konvenció által meghatározott, hanem része a kijelentés fogalma elemzésének. Egy kijelentést tenni, más dolgok mellett azt jelenti, hogy úgy reprezentáljuk magunkat, mint amit igaznak hiszünk.60 Davidson célja nem annak cáfolása, hogy lehetséges konvencionális értelmezés ebben az esetben, hanem az, hogy megmutassa, nem szükséges a konvenció ennek leírására. Minden nyelvi megnyilatkozás mögé szándékok vannak beépülve, és ezeket a szándékokat általában felismerjük akkor, ha tudjuk, hogy a szavak általában mit jelentenek. Ennek cáfolatára a következő példát eszelhetjük ki.61 Az ’Edd meg a padlizsánt!’ mondattal valaki egy nyelvi szándékot fejez ki, amelyet a szavak jelentésén keresztül szeretne közölni. A szavakat nem mondhatjuk ki anélkül, hogy ne szándékoznánk azt, hogy valaki megegye a padlizsánját, tehát a beszélő szándékozza, hogy a mondatnak az legyen az értelme, amit a szavak jelentenek. A szándék önmagában viszont szintén nem adja meg azt, hogy mit szeretnénk elérni. Levonhatjuk tehát a konklúziót, hogy a szó szerinti jelentésnek, és a szándékozott jelentésnek egybe
58 59

60 61

Davidson, D. (2001a) p. 270 Dummett és Davidson mindketten az „understood” szót használják, ami félreértésekre adhat okot. A jelentése ugyanis értés, értelmezés. Nem egyértelmű, ki az értelmező ebben az esetben: Dummett és Davidson, vagy a beszédaktusban résztvevő. Davidson, D. (2001a) p. 270 Davidson, D. (2001a) p. 271

30

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

kell esnie. Egy olyan konvenció, amely a szavak egyes értelmének bizonyos szándék szerinti használata illetve a szavak szó szerinti jelentése közt teremt kapcsolatot, nem tudná magyarázni a szó szerinti jelentést, hanem függene ettEgy olyan konvenció, amely a szavak egyes értelmének bizonyos szándék szerinti használata illetve a szavak szó szerinti jelentése közt teremt kapcsolatot, nem tudná magyarázni a szó szerinti jelentést, hanem függene ett 62 Egy ilyen magyarázat ugyanis azt feltételezné, hogy az egyes szavak jelentései már előzőleg le legyenek fektetve, és ehhez alkalmazkodik mindenki. Az elgondolás tehát a szavak jelentéséhez kapcsolja a szándékokat; így bizonyos szavakat csak bizonyos szándékok kifejezésére használhatnék, amelyek jelentései már előre meghatározottak. Ez viszont ellentétes mind a konvenció definíciójával, mind pedig azzal a feltételezéssel, hogy a nyelvet az azt beszélők alakítják. A harmadik típusú elméleteket részben a második tézisre adott válaszban, részben pedig már korábban, a malapropizmusok bevezetésével sikerült cáfolnunk. Nem lehet, hogy minden beszélő, nyelvhasználó ugyanazt értse a különböző szavakon, sem pedig az, hogy egy előzetesen meglévő – Dummett megfogalmazásában elsődleges értelmezési elmélet – értelmezésre hivatkozzon. ÖSSZEGZÉS Davidson elmélete tehát nem csak ellenvetéseket volt képes megmagyarázni, hanem arra is képes, hogy egy koherens elméletet mutasson be az értelmezésről. A konvencionalista oldalról érkező támadások általában már feltételeznek valamilyen nyelvfelfogást. Davidson azt igyekszik megmutatni, hogy ezek a nyelvfelfogások nem helyesek. A nyelvnek ugyanis egy olyan felfogását alkalmazzák, ahol a háttérben már létezik valamilyen konvencionalista felfogás. Dummett kritikáját arra vonatkozólag, hogy Davidson kevés jelentőséget tulajdonít a köznapi nyelvnek, ezért nem fogadhatjuk el. Ehelyett a radikális interpretációt ajánlja értelmezési elméletként. A radikális interpretáció esetében nincs semmilyen tudásunk arról, hogy mit akar jelenteni a beszélő közlése. Nem fogadhatjuk el egyetlen olyan létező jelenlétét, amelyik nyilvánvaló minden beszédaktusban résztvevő számára, és erre hivatkoznak a beszédaktus során. Ehelyett bevezeti a hit és a jelentés kölcsönös függését, amelynek segítségével képesek lehetünk megadni, hogy mit is szeretne mondani a beszélő. Be kell vezetnünk a
62

Davidson, D. (2001a) p. 272

31

A NNONA NOVA

T mondatok egy sajátos fajtáját. Nem használhatjuk az igazságra, ugyanis nem fordíthatunk egyik nyelvről a másikra. Ehelyett értelmezni fogunk vele, mégpedig úgy, hogy a mondat első fele a mondat értelme, a másik fele pedig az igazságfeltétel. Annak érdekében, hogy az értelmezés sikeres legyen, be kell vezetnünk a „jószándék elvét ”. Az elv azt határozza meg, hogy „ másoknak is ugyanazokat az igazságfeltételeket tulajdonítjuk, amelyeket mi is tartanánk az adott helyzetben. Így tudunk a T séma segítségével a beszélő hiteire, vágyaira, szándékaira következtetni. Be kell látnunk tehát, hogy a konvenció ábrándjától el kell búcsúznunk. Helyettesítsük inkább a következővel: azért beszélünk mindannyian hasonlóan, mert szeretnénk megértetni magunkat a világban. A megértés és a megértetés kudarcának elkerülése végett fogunk mindannyian hasonlóan beszélni. FELHASZNÁLT IRODALOM Boros 2004 Boros, J. (2004). „Igazság, megértés, kommunikáció – rövid bevezető Davidson filozófiájába” in: Igazság és kommunikáció, Tanulmányok Donald Davidson filozófiájáról Pécs: Brambauer, pp. 11-26 Davidson, D. (2001a). „Communication and Convention” in: Inquiries into Truth and Interpretation. Oxford: Clarendon Press, pp.265-280 Davidson, D. (2001b). „Radical Interpretation.” in: Inquiries into Truth and Interpretation. Oxford: Clarendon Press, pp.125-140 Davidson, D. (2001c). „Thought and Talk” in: Inquiries into Truth and Interpretation. Oxford: Clarendon Press, pp.155-170 Davidson, D. (2001d). „The Second Person” in: Subjective, Intersubjective, Objective. Oxford: Clarendon Press, pp.107-121 Davidson, D. (2005a). „A Nice Derangement of Epitaphs” in: Truth, Language and History Oxford: Clarendon Press, pp.89-107

Davidson 2001a

Davidson 2001b

Davidson 2001c

Davidson 2001d

Davidson 2005a

32

KONVENCIÓ ÉS ANTI-KONVENCIONALIZMUS: DAVIDSON ÉRTELMEZÉS-ELMÉLETE

Davidson 2005b

Davidson, D. (2005b). „The Social Aspect of Language” in: Truth, Language and History Oxford: Clarendon Press, pp.109-125 Davidson, D. (2005c). „ Seeing Through Language” in: Truth, Language and History Oxford: Clarendon Press, pp.127-141 Davidson, D. (1999). “Amit a metaforák jelentenek” in: Theléme, (1998/4 – 1999/1) Budapest. Dummett, M. (1986) „A Nice Derangement of Epitaphs: Some Comments on Davidson and Hacking” in LePore 1986, pp. 459-476.

Davidson 2005c

Davidson 1999

Dummett 1986

Farkas-Kelemen 2002 Farkas K. és Kelemen J. (2002) Nyelvfilozófia Budapest: Áron kiadó. Pete 2004 Pete, K. (2004). „A háromszögelésről“ in: Igazság és kommunikáció. Tanulmányok Donald Davidson filozófiájáról. Pécs: Brambauer, pp. 119-132 Tarski, A. (1990) „Az igazság szemantikus felfogása és a szemantika megalapozása” in: Bizonyítás és igazság Budapest: Gondolat, pp. 307-336 Wittgenstein, L. (1994). Filozófiai vizsgálódások. Budapest: Atlantisz kiadó

Tarski 1990

Wittgenstein 1994

33

A szükségszerűség fogalma Wittgensteinnél
KÉSZÍTETTE: SZENDRŐ JÚLIA ESZTER*

1. BEVEZETÉS Dolgozatomban Wittgenstein szükségszerűség fogalmával foglalkozom. A Wittgensteini álláspont ismertetéséhez a Bemerkungen über die Grundlagen der Mathematik és a Philosophische Bemerkungen néhány passzusát kívánom felhasználni. A téma kidolgozásához további két filozófus véleményét is megvizsgálom. Egyikük Michael Dummett, aki szerint Wittgenstein a „telivér” konvencionalizmus képviselője, és aki szerint Wittgenstein példái nem elég meggyőzőek, továbbá a szükségszerűségről alkotott elmélete hibás; a másikuk Barry Stroud, aki vitatja Dummett álláspontját és megpróbálja felfedni, mi állhat Wittgenstein példáinak érthetetlensége mögött. Köszönettel tartozom a Pro Renovanda Cultura Hungariaea Alapítványnak, akik anyagi támogatásukkal hozzájárultak e dolgozat megszületéséhez. 2. A WITTGENSTEINI KONCEPCIÓ ÉS A SZABÁLYKÖVETÉS PARADOXONJA Elterjedt nézet, hogy a matematikusok alapvetően platonista módon tekintenek a matematikára. Ezt Wright [2001: 3] is megerősíti, amikor a következőket állítja: „A logikát és a tiszta matematikát érintő általános elgondolás nagymértékben realista. Mindkét diszciplínára úgy tekint, mint teljes mértékben szilárd fogalmi kényszerek követésére. Felfedezéseket tenni a matematikában, az egyszerűen nem más, mint feltárni az alapvető matematikai fogalmakra vonatkozó megértésünk szerkezetének (meglehetősen) mély, de előre meghatározott implikációit […]; és a logikai következtetésekre, ami azt illeti, úgy tekintünk, mint olyan lépések követésére, amelyeket bizonyos értelemben, már megtettek, és amelyekre nézve nincs racionális választásunk, csak elismerjük, ha egyszer már megmutatták nekünk. Ez a fajta elgondolás úgy vélekedik a szabályok által támasztott követelményekről –
* Konzulensek: Prof. Dr. Boros János (egyetemi tanár), Kocsis László (PhD hallgató), Pécsi Tudományegyetem

35

A NNONA NOVA

vagy legalábbis a logikai és matematikai szabályok által támasztott követelményekről – mint ultra-objektívekről ….”1 Wittgenstein azonban nem ért egyet a matematikának effajta felfogásával, véleménye szerint „a matematikus feltaláló és nem felfedező”2. Első látásra úgy tűnik tehát, hogy Wittgenstein inkább az anti-platonista elveket követi. Műveiben a filozófia szükségszerűségről alkotott nézeteit is kritizálja. Úgy tartja, a filozófusok tévednek, amikor azt mondják, hogy a matematika és a logika ránk nehezedő, saját szavaival élve „engesztelhetetlen” tudományok (die Unerbittlichkeit der Mathematik und der Logik 3). Witt( genstein éppen azt hangsúlyozza, hogy nincsenek előre meghatározott lépések és eredmények, amelyek kényszerítő erővel nehezednek a vállunkra. A Filozófiai vizsgálódások sín-hasonlata [218.] éppen ezt az előre meghatározottságot veszi alapul és azt a bizonyos ránk nehezedő kényszert kérdőjelezi meg, amikor ezt mondja: „Honnét támad a gondolat, hogy a megkezdett sor egy láthatatlanul a végtelenbe futó sínpár látható darabja?” Vagyis, honnan tudjuk, hogy megkezdett cselekedeteink csak egyféleképpen folytatódhatnak? Másképpen feltéve a kérdést: miért érezzük úgy, hogy a sínpárról nem tudunk lelépni? Wittgenstein szerint „óvakodnunk kell [attól] a képtől [hogy a sínek folytatását végtelennek feltételezzük].”4 Hasonló és talán a legismertebb wittgensteini példa a szabálykövetés problémájának bemutatására: a tanár-diák parabola 5. Itt a következőről van szó: egy diáknak előzetesen megtanították a tőszámnevek sorozatát a tízes számrendszerben. Hogy a diák megértette a feladatot, azt az bizonyítja, hogy ké1

2

3 4 5

„Ordinary thinking about logic and pure mathematics is highly realist. It views both disciplines as tracking absolutely hard conceptual constraints. Discoveries in the mathematics are merely the unpacking of (possibly) deep but predeterminate implications of the architecture of our understanding of basic mathematical concepts […]; and logical inference, for its part, is seen as the tracing of steps which are, in some sence, already drawn and which we have no rational option but to acknowledge once presented to us. This kind of thinking conceives of the requirements of rules – or at least, the requirements of logical and mathematical rules – as ultra-objective ...” Az ismert matematikus, Hardy [2001: 97] a következőt mondja a matematika realista megközelítéséről: „Meg vagyok győződve arról, hogy a matematikai valóság része a minket körülvevő világnak, a mi szerepünk pedig az, hogy fedezzük és megfigyeljük. Tételeink, amelyeket bebizonyítunk, és amelyeket fellengzősen a saját teremtményeinknek nevezünk, egyszerű feljegyzések ezekről a megfigyelésekről.” Wittgenstein [1991: I. 168]: „Der Mathematiker ist ein Erfinder, kein Entdecker.” Wittgenstein idézett művei esetében nem az oldalszámokra, hanem az egyes paragrafusokra hivatkozom. ibid: I. 4 és I. 118 Wittgenstein [1991: I. 119]: „Vor diesem Bild muss man warnen.” Wittgenstein [1998: 143 és 185]

36

A SZÜKSÉGSZERŰSÉG FOGALMA WITTGENSTEINNÉL

pes önállóan folytatni a számsorozatot. (Amennyiben a diák önállóan, de nem sorrendben írja fel a számokat, akkor feltételezhető, hogy nem értette meg a feladatot vagy hibát követett el.) Ezt követően a diák elsajátítja a ’+1’ parancs helyes alkalmazását is, s 1000-ig helyesen írja fel a sorozatot. Ezt a tanár úgy értelmezte, hogy a tanuló érti a feladatot, ezért felkérte őt egy másik, a ’+2’ számtani sorozat 1000 feletti folytatására is. Ekkor a diák a ’…, 996, 998, 1000’ sort a következőképp folytatta: 1004, 1008, 1012, stb. A tanár felhívta a hibára a tanítvány figyelmét, mire ő azt mondta: „Azt hittem, így kell csinálnom. … De hiszen ugyanúgy folytattam.” Ez a megoldás a tanár számára azonban elfogadhatatlan. Ha a diák megértette a ’+2’ utasítást és 1000-ig megfelelően alkalmazta azt, akkor lehetetlen, hogy 1000 után 1004-gyel folytassa, mondván ő ugyanúgy vezette tovább a sorozatot, mint korábban. Elképzelhető persze, hogy a tanuló természettől fogva úgy értette az utasításokat, hogy „1000-ig adj hozzá mindig 2-t, 2000-ig 4-et, 3000-ig 6-ot, stb.”. A helyes folytatás azonban csakis 1002 lehet, hiszen ez „már benne foglaltatik ezeknek az utasításoknak a jelentésében, és ha valaki egyszer beleegyezett, hogy követi azokat, akkor mivel azt jelentik, amit éppen jelentenek, vannak bizonyos lépések, amelyeket logikai értelemben meg kell tennie az illetőnek”6 . Ha egyszer a diák megértette, hogy mit jelent ’+2’, akkor „logikailag biztosított”7, hogy 1000 után 1002-t ír. Ezek szerint, ha 1000 után 1004-et ír, az az utasítások félreértése miatt lehet. Mi is itt a probléma? A tanár szerint a diák hibázik, amikor 1000 után 1004-et ír le a ’+2’ parancsot követve. A tanárban az az érzés merül fel, hogy a sorozatot csak egyféleképpen lehet folytatni, mégpedig 1002-vel. Ebben az esetben a tanár platonistának nevezhető, mivel úgy gondolja, hogy a szabályt egy „aritmetikai archetípus”8 -nak megfelelően kell követünk, csakis így lehet helyes a megoldás. Ám a tanár nem tudhatja, hogy valóban az ő megoldása-e a megfelelő. Ugyanis „egy szabály, melyet valaki követ, lehet egy rossz szabály is, mely hamis tényekhez vezethet.9 Elképzelhető tehát, hogy a diák hibát követ el, amikor 1004-gyel folytatja a sorozatot, de az sem kizárt, hogy a tanár szabályértelmezése a problematikus.
6

7 8 9

Stroud [2000: 3]: „That it is correct to write ‘1002’ is already contained in the meaning of those instructions, and once one has agreed to follow them, then because they mean what they do there are certain steps which one logically must take.” ibid: 4: „logically guaranteed” Bloor [1995: 274] Boghossian [2005: 187]: „… a rule that one may be following … may be a quite bad rule, leading to thoughts that are false …”

37

A NNONA NOVA

Wittgenstein nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megmutassa, a dolgoknak lehet más megoldásuk is: a példáiban szereplő emberek semmiben sem különböznek tőlünk, csupán néhány lehetséges alternatíva megtestesítői. Véleményem szerint ez egy újabb10 indok arra, hogy Wittgensteint anti-platonistának nevezzük. (A platonizmus ugyanis nem tételez más megoldást az archetípuson kívül.) Az általa felhozott példák11 szereplői bár más módon számolnak, vagy vonják le következtetéseiket, de ettől még nem ’roszszabbak’, mint mi. Számításaik és következtetéseik nem nevezhetőek helytelennek, csupán alternatívák, melyek arra hívják fel a figyelmünket, hogy bár „mi nem ilyen szokatlan módszerekkel végezzük számításainkat, de úgy tűnik, hogy így is megtehetnénk”12 . Egy közösségben, egy nyelvjátékban vagy akár egy számítási gyakorlatban vannak helyes és helytelen szokások. De honnan tudjuk, hogy gyakorlataink helyesek? A szabályok önmagukban még nem garantálják logikailag, hogy az emberek helyesen értelmezik őket. Cselekvéseinket tehát nem szabályok irányítják, mivel a szabályokat utólag rendeljük a cselekedetekhez – mint ahogyan azt már Quine is említette. Ezáltal „minden cselekvésmódot összhangba lehet hozni egy szabállyal”13 vagy szembeállítani vele. Ebben áll Wittgenstein szabálykövetés-paradoxonja. Vagyis a szabályok rendszerét különválasztva a tetteinktől, értelmezzük a cselekvéseinket. Holott a hangsúly épp azon van, hogy a szabályokat vakon követjük14 . Vakon, azaz mindenféle értelmezés nélkül ’csak’ cselekszünk. A gyakorlat pedig önmagát igazolja, vagyis magából a cselekvésből derül ki, hogy az helyes-e vagy sem. Az igazság és helytelenség tehát konszenzus következménye, azaz „az emberek közti megegyezés dönt arról, hogy mi igaz, és mi hamis. … [A megegyezés alapja pedig] nem a vélemények egyezése, hanem az életformáé.”15 Wittgenstein az életformák létezésében látja a paradoxon megoldási lehetőségét.
10

11 12

13 14 15

Ahogyan azt korábban már említettem, Wittgenstein „a matematikus feltaláló” kijelentése is anti-platonizmusra utal. A teljesség igénye nélkül ld. Wittgenstein [1991: I. 5, 136, 139, 148, 152, 168] Stroud [2000: 9]: „We don’t happen to do things in these strange ways, but, it seems, we could.” Wittgenstein [1998: 201] ibid: 219 Wittgenstein [1998: 241]. Bloor [1995: 280-1] értelmezése szerint Wittgenstein a matematikát szociológiailag próbálja magyarázni. „A logika embertársaink szankciói által kényszerít: A következtetés törvényei mindazonáltal kötnek bennünket; ugyanabban az értelemben, ahogyan az emberi társadalom más törvényei.” /Wittgenstein [1991: I. 116]/. Azt mondja tehát, hogy a szabálykövetés társadalmi „gyakorlat”, mely konszenzuson alapul.

38

A SZÜKSÉGSZERŰSÉG FOGALMA WITTGENSTEINNÉL

Ha az eddigieket a tanár és a diák konfliktusára alkalmazzuk, akkor a fentiek értelmében kijelenthetjük, hogy a tanárnak csak akkor van igaza – tehát a diák csak akkor hibázik – ha a szituációt az ő életformájukban képzeljük el. Vagyis a példában említett szokásokat nem kezelhetjük univerzálisan igazként, szabályait nem tekinthetjük engesztelhetetlen törvénynek, hiszen más-más életformákban a ’+2’ más-más jelentéssel bírhat. A +2 megfelelő értelmezése tehát a helyes használatban igazolódik, legyen akár szó a tanulóról vagy a tanárról. Az ő szemszögükből az lesz a helyes, ahogyan ők értik az adott szabályt. A szükségszerűség Wittgenstein számára tehát nem egy külső kényszerítő erő, mely minden cselekedetünknél súlyként nehezedik a vállunkra. A szükségszerűség abból fakad, ahogyan a szabályokat értik. Itt nem az egyéni értelmezésre gondolok, hogy mit jelent nekem egy adott utasítás, hanem arra, amelyet embertársaimmal megegyezve fogadok el helyesnek. Ha egy utasítást félreértek, akkor a közösség tagjai figyelmeztetni fognak, hogy helytelenül cselekszem. Úgy gondolom, a szükségszerűség Wittgensteinnél univerzális, abban a tekintetben, hogy minden életformában jelen van, mivel minden életforma tartalmaz szabályokat. Viszont életformákként eltérő lehet, hogy mi szükségszerű és mi nem, vagyis lehetnek olyan szabályok, melyek a mi életformánkban elfogadottak, egyik másikban azonban nem. Ekkor a szükségszerűséget már nem univerzálisnak, hanem különös szóhasználattal ’életforma-függőnek’ nevezném. 3. BARRY STROUD – A VÉDELMEZŐ FÉL A szükségszerűség kérdését illetően több Wittgenstein-interpretáció is született. Volt, aki támadta Wittgensteint, volt, aki védelmébe vette elméletét. Utóbbiak közé tartozik Barry Stroud, akinek 2000-ben megjelent Wittgenstein and Logical Necessity című tanulmányával szeretnék most részletesebben foglalkozni. A tanulmány alapja Michael Dummett azon kijelentése, hogy Wittgenstein szükségszerűségre vonatkozó elmélete egy „telivér konvencionalizmus”16 megtestesítője, ami a szükségszerűség forrását az adott állítás
„A matematika intézmény és az intézmények nincsenek kitéve egyéni szeszélyeknek. […] Az intézmények megállapodott és szokásossá vált viselkedésmódokat foglalnak magukban.” Dummett [1959: 329]: „a full-blooded conventionalism”. Ez a tanulmány lesz a következő fejezet fő témája, ezért itt csak azokat a gondolatokat emelem ki, melyek Stroud szempontjából kulcsfontosságúak.

16

39

A NNONA NOVA

megkérdőjelezhetetlenségében látja. Továbbá Dummett azt állítja, hogy egy adott bizonyítás esetén eldönthetjük, hogy elfogadjuk-e a bizonyítást vagy sem, ugyanis nincsen semmi előre lefixált az elménkben, ami arra kötelezne bennünket, hogy elfogadjuk a bizonyítást. Ennek értelmében Stroud lehetségesnek tartja azt az esetet, hogy „valaki elfogadja az axiómákat és a következtetési szabályokat, ugyanakkor elutasítsa a bizonyítást, anélkül, hogy félreértené az adott axiómákat vagy szabályokat”17, így megvédi Wittgenstein álláspontját a tekintetben, hogy valaki „képes lehet értelmes ember módjára úgy válaszolni, hogy nem a mi játékunkat játssza”18 . Dummett megkérdőjelezi Wittgenstein példáinak hitelességét, pontosabban arra hivatkozva, hogy a bizonyítások nem elég részletesek és meggyőzőek ahhoz, hogy belássuk lehetséges úgy elutasítani egy bizonyítást, hogy ismerjük a benne szereplő fogalmakat, több helyen hibásnak tarja őket. Stroud – kiállva Wittgenstein mellett – éppen ezért tűzi ki célul, hogy maga Wittgenstein megjegyzéseinek felhasználásával megmagyarázza, mi lehet az oka az ilyen esetekben felmerülő értelmetlenségeknek. Bár az előző fejezetben azt hangsúlyoztam, hogy Wittgenstein igyekszik megmutatni, hogy a dolgoknak több alternatívájuk is lehet, a Bemerkungen über die Grundlagen der Mathematik I. 116-ban azonban rámutat, hogy a következtetések esetében nem minden eredmény fogadható el. „Ha mindenki kedve szerint folytatna egy sorozatot, és így valamilyen módon következtetne, azt még nem nevezhetnénk ’egy sorozat folytatásának’, sem ’következtetésnek’”.19 És ezzel Stroud is egyetért, véleménye szerint egy érvényes következtetés feltételeit a logika szabályaiban 20 kell keresnünk. Szó szerint a szabályokban, ugyanis a benne szereplő definíciók és szavak jelentései mutatják meg, mit kell tennünk. A szabályok értelmezésének legtöbb vitát kiváltó példája a +2 számolási sorozat. Az előző fejezetben már tárgyaltam a tanuló és a tanár esetét, most csak a Stroud tanulmányában felmerülő kérdésekkel kívánok foglalkozni. A platonisták szerint a +2-sorozat esetén lehetetlen, hogy valaki 998, 1000 után 1004, 1008-at írjon arra hivatkozva, hogy ugyanúgy folytatta. A tanu17

18

19

20

Stroud [2000: 1]: „it is possible for someone to accept the axioms and the rules of inference and yet to reject the proof, without having failed to understand those axioms and rules.” Wittgenstein [1991: I. 115]: „er kann antworten, wie ein verständiger Mensch und doch das Spiel mit uns nicht spielen.” „»Nach dir könnte also jeder die Reihe fortsetzen, wie er will, und so also auch auf irgend eine Weise schließen.« Wir werden es dann nicht »die Reihe fortsetzen« nennen und auch wohl nicht »schließen«.” Stroud [2000:2]: „correct inference is just ’defined’ by the laws of logic.”

40

A SZÜKSÉGSZERŰSÉG FOGALMA WITTGENSTEINNÉL

ló hibát követett el – például félreértette az utasításokat, vagy helytelenül értelmezte a +2 jelentését –, mivel a sorozat következő eleme csakis 1002 lehet. Hangsúlyozom, a platonisták szerint. A konvencionalista nézet ugyanis lehetségesnek tartja egyéb alternatívák létezését is. Ellenben ők is „visszautasítják az állítólagos lehetőségét annak, hogy az ehhez hasonló tényállások ellentmondásokat tartalmazzanak”21. Ha a tanuló megértette a +2 jelentését és 1000-ig helyesen alkalmazta, 1000 után 1002-t kell írnia. Hogy így kell cselekednie, az a +2 jelentéséből fakad. Ha helyesen értelmezte a szabályt, akkor 1002-t fog írni, ha 1004-gyel folytatja, akkor annak lehet az is az oka, hogy a szabályt „természettől fogva”2 2 másképp értette, például 1000-ig +2-t, 2000-ig +4-t, stb. fog hozzáadni. Wittgenstein nagy hangsúlyt fektet egy szó vagy szabály jelentésének megértésére. S hogy mit jelent helyesen értelmezni? Stroud a válaszhoz továbbra is Wittgensteint hívja segítségül. Két opció 23 lehetséges: ahogyan mi (az adott feladat mindenkori végrehajtója) értjük az utasításokat, illetve aszerint, amit az utasításokat adó személy24 értett rajtuk. Hogy mit értettek egy adott utasításon az a használatában 25 mutatkozik meg. Ha a tanuló 1000 után nem 1002-t ír, akkor rosszul értette az utasításokat, hiszen nem megfelelően használja őket – legalább is a tanár szemszögéből. Adott esetben azonban a tanuló 1004-gyel folytatja a sorozatot, mégpedig arra hivatkozva, hogy „ugyanúgy”26 folytatta, mint korábban. Stroud szerint „senki nem mondja meg, mit jelent ugyanúgy (kiemelés tőlem) és meg mit jelent másképp (kiemelés tőlem); csupán tény, hogy a tanuló hibázik, ha azt feltételezi, hogy az ’1004, 1008, …’ leírásával ugyanúgy folytatja [a sorozatot], mint amikor a ’2, 4, 6, …’-t írja le”2 7. Korábban említettem már, hogy a Wittgenstein példáiban szereplő emberek igyekeznek arra rámutatni, hogy a dolgoknak több alternatívájuk is lehet, s hogy melyiket fogadják el helyesnek, arról konvenció által döntenek.
21

22 23

24 25 26 27

ibid: 3: „But the standard conventionalist would also reject the alleged possibility on the grounds that the description of such a state of affairs is contradictory.” Vö. Wittgenstein [1998: 185] Stroud [2000: 4]: „the way the order was meant, or what was meant by the person giving the order” Wittgenstein [1998: 186]: „ahogyan a parancsot értették ” Wittgenstein [1991: I. 2.] Wittgenstein [1998: 185] Stroud [2000: 5]: „I think, that nobody says what is the same and what is different; it is just a fact that the pupil is wrong in supposing that going on ’1004, 1008, …’ is doing the same as he was in writing down ’2, 4, 6, …’.”

41

A NNONA NOVA

Az általunk elfogadott konklúziótól eltérő megoldások is születhetnek, ettől még nem nevezhetjük ostobának az illetőt. Ám a +2-sorozat esetében úgy tűnik, nincsen más alternatíva 28 . Dummett legnagyobb problémája Wittgensteinnel az, hogy példái nem elég meggyőzőek. Nem derül ki belőlük, hogy egy adott bizonyítás esetén „milyen lehet az, amikor valaki elutasítja ezt a bizonyítást, miközben az alkalmazott fogalmait, a szokásos kritériumok alapján, már megértette”29. Az osztrák filozófus több – a +2-sorozathoz hasonló – példát is említ, ezzel is utalva arra, hogy a számításoknak és következtetéseknek más, akár ilyen különös módon kikövetkeztetett eredményei is lehetnek. Stroud szerint „a példák kezdeti érthetősége és erőssége a szigorú izoláltságukból vagy korlátozottságukból ered. Úgy gondoljuk, csak azért értjük meg és fogadjuk el őket valódi alternatívákként, mert a számolások, következtetések, stb. szerteágazó eredményei nincsenek expliciten meghatározva ezekben az eltérő módozatokban.”3 0 Stroud visszautasítja Dummett azon vádját, miszerint Wittgenstein radikális konvencionalista lenne. Az alternatívák létezéséből (vagy nem létezéséből) még nem következik, hogy valaki kedve szerint folytathat egy sorozatot. Ám ugyanúgy nem garantálja semmi sem, hogy ha úgy döntünk, 1002-t írunk 1000 után, akkor az a helyes lépés. Számunkra csupán azért természetes 1002-vel folytatni a sorozatot, mert kezdettől fogva így értettük az utasításokat. „A mi szabályaink önmagukban nem garantálják logikailag, hogy nem használhatják és érthetik őket másképp”31. Nincs bennük előre rögzítve, hogy hogyan kell alkalmazni őket. Azonban az, hogy miként értjük őket, már meghatározza a használatukat. Így, amikor valaki azt mondja, ugyanúgy folytattam, akkor azt érti rajta, hogy ahogy kezdettől fogva értettem. „A szabályok megértése, azon a módon, ahogy megértjük őket, olyan dolgoktól függ, mint természetesnek találni 1002-t 1000 után írni. Az, hogy megtehetjük ezt a lépést, amit itt
28

29

30

31

ibid: 7: „in the case of writing ’1002’ right after ’1000’ there appear to be no alternatives open to us.” Dummett [1959: 333]: „what it would be like for someone who, by ordinary criteria, already understood the concepts employed, to reject this proof.” Stroud [2000: 10]: „I think the initial intelligibility and strength of Wittgenstein’s examples derive from their being severely isolated or restricted. We think we can understand and accept them as representing genuine alternatives only because the wider-reaching consequences of continuing, calculating, and so forth, in these deviant ways are not brought out explicitly.” ibid: 12: „our rules alone do not logically guarantee that they will not be taken or understood in deviant ways.”

42

A SZÜKSÉGSZERŰSÉG FOGALMA WITTGENSTEINNÉL

megteszünk, az egy kontingens tény, de nem egy döntés eredménye, nem egy olyan konvenció, amelynek lennének olyan alternatívái, amelyek közül választhatnánk.”32 Stroud szerint Wittgensteint nem lehet sem platonistának, sem standard konvencionalistának titulálni. Amikor a Filozófiai vizsgálódások 241.-ben Wittgenstein az életformák egyezéséről beszél, akkor ez az egyezés, nem jelent mást, mint az emberek közötti univerzális megegyezést, „azokat a természetes reakciókat, amelyekkel mindnyájan rendelkezünk”33. A Bemerkungen über die Grundlagen der Mathematik VII. 21.-ben pedig kijelenti, hogy „az empíria határai nem nem-hiteles feltevések, vagy intuitív módon helyesen felismert dolgok, hanem a megegyezések és cselekvések módjai”34. Stroud ebben a módban látja a logikai szükségszerűség forrását. 4. MICHAEL DUMMETT – A TÁMADÓ FÉL Ebben a fejezetben Michael Dummett Wittgenstein’s Philosophy of Mathematics című, 1959-ben megjelent Wittgenstein interpretációjával kívánok foglalkozni. Az ominózus szöveg ösztönözte Stroudot arra, hogy az előző részben tárgyalt tanulmányát megírja. Azért döntöttem a szövegek fordított kronológiai tárgyalása mellett, mert a két olvasat közül leginkább Dummett nézetével értek egyet. Dummett abból az akkoriban elterjedt nézetből indul ki, hogy Wittgenstein munkái – főként a Bemerkungen über die Grundlagen der Mathematik és a Filozófiai vizsgálódások – pontatlanok, önellentmondásokat tartalmaznak, példáik nem meggyőzőek, némely helyen pedig hibásak. Ő ezt a nézetet határozottan cáfolja, véleményét pedig azzal támasztja alá, hogy a Bemerkungen csupán feljegyzések gyűjteménye, nem feltétlenül kell összefüggéseket keresni köztük, ellenben az olvasó több helyen is vélhet némi kapcsolatot felfedezni az egyes részek között. Ami pedig a Vizsgálódásokat illeti, azt mondja „sok erős, mély, és egészen határozott elképzelést fejt ki igen tiszta formában”35.
32

33 34

35

ibid: 12-3: „So understanding the rule in the way we do depends on such things as finding it natural to go on to ’1002’ right after ’1000’. That we take just the step we do here is a contingent fact, but it is not the result of a decision; it is not a convention to which there are alternatives among which we could choose.” ibid: 15: „those ’natural reactions’ which we all share.” „Die Grenzen der Empirie sind nicht unverbürgte Annahmen, oder intuitiv als richtig erkannte; sondern Arten und Weisen des Vergleichens und Handelns.” Vö. Dummett [1959: 324]: „the book expresses with great clarity many forceful, profound, and quite definite ideas”

43

A NNONA NOVA

Ezt követően rátér a matematikafilozófia általam is említett két pólusára, a platonizmusra és a konstruktivizmusra. Röviden összefoglalja a két filozófiai álláspont ontológiáját, majd rátér a szemantikai különbségükre. Véleménye szerint nem tekinthetőek ellenfeleknek, csupán „eszközök [a] különböző matematikai területek elhatárolására […] a bizonyítási módszerek tekintetében”3 6 . Párhuzamos vizsgálatukkor felmerül a kérdés, hogy melyiket tekinthetjük helyesnek. Dummett úgy véli, Wittgenstein Vizsgálódásai épp e kérdés megválaszolásában segítenek. Meglátása szerint Wittgenstein a konstruktivisták táborát erősíti, ezt a kijelentését a filozófus logikai szükségszerűségről kialakult nézetével támasztja alá. Dummett olvasata szerint Wittgenstein a szükségszerűséget közvetlenül 37 a nyelvi konvenciókból származtatja, ezért is nevezi őt „telivér” (full( blooded) konvencionalistának. Itt szeretném még egyszer kiemelni, hogy a konvencionalizmus elmélete szerint egy állítás azért szükségszerű, mert egy adott közösség tagjai megegyeztek abban, hogy az adott állítást cáfolhatatlannak fogadják el. A ’2+2=4’ azért lesz szükségszerűen igaz, mert a közösség megegyezett abban, hogy semmilyen tényezőt nem vesz figyelembe, ami ezt megcáfolná. A brit filozófus azonban nehezen tud elhatárolódni attól a képtől, hogy a matematika az, amely kényszerítő erővel hat ránk 38 . Mielőtt Dummett egy konkrét példát említene, többek között a Vizsgálódásokra hivatkozva, a bizonyítások kapcsán megjegyzi, hogy egy bizonyítási folyamat „bizonyos logikai elvek vagy következtetési szabályok révén halad előre”39. Abban az esetben, ha valaki elutasít egy bizonyítást, két eset lehetséges: vagy nem érti magát a bizonyítást, vagy azokat a szabályokat, amelyek a bizonyítást előrébb viszik. Ezek a szabályok nem tartalmaznak semmit a jövőbeli alkalmazásukra vonatkozólag, így nem is „kényszerítenek ”4 0 senkit arra, hogy elfogadja az adott bizonyítást. Az illetőnek megvan a lehetősége arra, hogy „minden egyes lépésnél szabadon válasszon”41 elfogadja-e vagy elutasítja a bizonyítást. Amennyiben elfogadja, hallgatóla36

37

38 39 40 41

ibid: 325: „means of demarcating different areas of mathematics with respect [...] to methods of proof.” Dummett különbséget tesz közvetlen és származtatott forrás között, vagyis a szükségszerűség származhat a már elfogadott konvenciókból vagy a konvenciók „közelebbi vagy távolabbi következményeiből”. [328] ibid: 329: „it appears that the mathematical proof drives us along willy-nilly” Uo.: „A proof proceeds according to certain logical principles or rules of inference.” ibid: 330: „there is nothing which forces us” Uo.: „at each step we are free to choose”

44

A SZÜKSÉGSZERŰSÉG FOGALMA WITTGENSTEINNÉL

gosan beleegyezik abba is, hogy a továbbiakban semmi olyan tényezőt nem fogad el, ami a bizonyítást megdöntené. Ezt követően Dummett rátér a ’+n’ típusú példákra, melyekkel – véleménye szerint – Wittgenstein a matematikai logikával szembeni ellenszenvét fejezi ki. Ha megnézzük ezeket és az ezekhez hasonló példákat, melyek közül néhányat már korábban is említettem, beláthatjuk, hogy valóban a logika elleni támadásról van szó. Mégpedig abban az értelemben, hogy megmutassa, a matematika nem engesztelhetetlen (unerbittlich), a dolgoknak más megoldásuk is lehetséges. Dummett azonban nem erre futtatja ki a gondolatait, hanem arra, hogy Wittgenstein elmélete hibát rejt magában. A ’+n’ parancs kapcsán feleleveníti azt a helyzetet, amikor a tanuló a(z általunk) megszokottól eltérő módon folytatja a sorozatot. Igazat ad Wittgensteinnek abban, hogy utasításokból még nem derül ki, hogy a tanuló így nem folytathatja a sorozatot. Azonban Dummett tovább megy és kibővíti az eredeti példát annyival, hogy „a gyakorlást nem csak példák segítségével folytattuk, hanem explicite felállítottuk azt a szabályt, hogy hogyan kell egy arab szám rákövetkezőjét megalkotni. Egy gép képes ezt a szabályt követni: honnan jön az ember szabadsága ebben az esetben, ami egy gépnek nincs meg?”42 Dummett a kérdés megválaszolásához egy általános matematikai állítást hív segítségül, és visszatér a bizonyításokról mondottakhoz. A platonisták szerint az állítás bizonyítható vagy cáfolható. Ha igaz, akkor az abban mutatkozik meg, hogy létezik bizonyítása, még akkor is, ha ezt még senki nem fedezte fel 43. Wittgenstein azonban azt mondja, hogy ha ott állnánk a bizonyítás előtt, az sem jelentene semmit, ugyanis még mindig megvan a döntési lehetőségünk, hogy elfogadjuk-e a bizonyítást vagy sem. Ennek fényében teljesen lényegtelen, hogy az adott állításnak van-e bizonyítása vagy sem (vagyis igaz-e vagy sem). Dummett nem igazán érti Wittgenstein álláspontját a tekintetben, hogy a platonizmus elvetése, miért vonja maga után az általa említett opciót, vagyis a bizonyítás elfogadásának vagy elutasításának lehetőségéről való döntést. Dummett ugyanis úgy gondolja, hogy ha „egyszer a bizonyítást felfedezték, akkor már nincs más választásunk, mint követni”4 4.
42

43 44

ibid: 331: „But suppose the training was not given only by example, but made use also of an explicit formulation of the rule for forming from an Arabic numeral its successor. A machine can follow this rule; whence does a human being gain a freedom of choice in this matter which the machine does not possess?” ibid: 332 Uo. „once the proof was discovered, we had no choice but to follow it”

45

A NNONA NOVA

Wittgenstein szerint néhány esetben természetes, hogy ugyanúgy járunk el, mint tettük azt korábban. Ez teszi lehetővé, hogy bármilyen szabályt követni tudjunk. Dummett viszont azt tartja természetesnek, hogy ha egy felfedezett bizonyítással állunk szemben, akkor úgy érezzük, el kell fogadnunk. Értetlenül áll a wittgensteini tény előtt, hogy valaki úgy utasítson el egy bizonyítást, hogy érti a benne szereplő fogalmakat. Mint mondja, ha valaki nem fogad el egy bizonyítást, orvosolható azzal, hogy „a bizonyítás lépéseit még egyszerűbb lépésekre”45 bontjuk szét. Wittgenstein példái pedig pont ezt a feladatot nem teljesítik, ezért Dummett arra a következtetésre jut, hogy Wittgenstein elmélete hibás. Amikor Dummett az „igaz” szó jelentésére tér rá, újabb összehasonlítást tesz a realisták és Wittgenstein között. A realisták szerint ugyanis, ha egy állítás igaz, akkor „léteznie kell valaminek, aminek az alapján igaz”46 , vagy az ellentettje igaz, vagyis ennek függvényében jelenthető ki az adott állítás. Az intuícionisták ezzel a kijelentéssel csak részben értenek egyet, ugyanis igazoltnak tekintenek egy állítást, ha az állítást tevőnek „van módszere elérni valamit, aminek alapján igazoltan állíthatja”47, amit állít. Viszont tagadják, hogy „csak azért, mert egy állításnak egészen meghatározott használati módja van, feltétlenül léteznie is kell valaminek, aminek az alapján az állítás vagy igaz, vagy hamis”48 . A logikai igazságok esetében azonban nem tudunk felmutatni semmit, ami alapján igazak lennének. Wittgenstein a fentiektől eltérően, egy harmadik lehetőségként úgy látja, hogy a mi döntésünk határozza meg, mit tekintünk szükségszerűnek. A Bemerkungen VI. 7.-ben azt mondja: „Úgy döntök, hogy a dolgokat így tekintem. Tehát, így és így cselekszem.”49 Dummett ezt a fajta felfogást azért tekinti hibásnak, mert a döntés pillanatától kezdve az ’így’ szónak olyan meghatározott – általunk meghatározott – jelentése lesz, amely alapján igazoltnak fogjuk tekinteni az adott állítást, amelyre vonatkozik, ám elmulasztjuk figyelembe venni a szó korábbi – esetlegesen eltérő – jelentéseit. Mikor Dummett visszatér a számolási gondokkal küzdő személy példájához (legyen az akár a +2 sorozatot folytató személy, vagy aki öt fiú és hét
45 46 47

48

49

ibid: 333: „to interpolate simpler steps between each line of the proof.” ibid: 335: „there must be something in virtue of which it is true” ibid: 336: „only when one has a method for arriving at something which would justify the assertion” Uo.: „there is no reason for supposing in general that, just because a statement has a quite definite use, there must be something in virtue of which either it is true or it is false” „Ich entscheide mich dafür, die Dinge so anzusehen. Also auch, so uns so zu handeln.”

46

A SZÜKSÉGSZERŰSÉG FOGALMA WITTGENSTEINNÉL

lány esetén tizenhárom gyereket számol össze), megkérdőjelezi azt, hogy a számolást végző ember hibázott volna. Feltevését arra alapozza, hogy nem tudjuk, kinek a nyelvén tettük a kijelentés, hogy hibázott, ezáltal azt sem tudjuk, hogy igaz-e a kijelentésünk. A mi szemszögünkből azért tekinthető igaznak, mert amikor az utasításokat adtuk, az utasításban szereplő fogalmak jelentése számunkra meghatározta, hogy mely eredményt fogjuk helyesnek tekinteni. Ha a tanuló az általunk elvárt eredménytől különbözőt kap, akkor ezt a tényt mi tekinthetjük a kijelentésünk alapjának, vagyis annak a kritériumnak, amelyben az állítás igaz. A tanuló azonban az ő értelmezése szerint nem követ el hibát, ezért fog tovább számolni. Az ilyen alternatívák felmerülése ellen hangoztatja Dummett, hogy „felelősséggel tartozunk azért a jelentésért, amelyet előzőleg az adott állítást alkotó szavaknak már adtunk”50. Bár Wittgenstein ódzkodik az empirista felfogástól, számára mégis empirikus szabályszerűségek állnak a matematikai törvények mögött. A Bemerkungen III. 44.-ben így fogalmaz: „Szeretném úgymond megmutatni, hogy a matematikában elszökhetünk a logikai bizonyítások elől”51. Ha ugyanis újra és újra megszámoljuk a gyerekeket, és más eredményre jutunk, akkor talán arra is rájövünk, hol hibáztunk, és a végén a helyes eredményt is sikerül megkapnunk. Legközelebb pedig már csak elég emlékeznünk, vagy visszakeresnünk az archívumból (archives52), hogy 5+7=12. Dummett sze( rint azonban Wittgensteinnek épp azt nem sikerül kifejtenie, hogy miként kerülnek be a szabályok az archívumba, hogy mi az, ami arra „kényszerít bennünket, hogy betegyük”5 3 oda őket. Dummett célja ebben a tanulmányban nem a matematikai szükségszerűség egy új alternatívájának felvázolása, csupán érvelni próbált amellett, hogy a wittgensteini „felfogásnak rossznak kell lennie”5 4 Dummett, logikai álláspontját illetően, anti-realista. Számára egy mondat jelentését annak verifikációja adja meg. A matematikában az igazolások maguk a bizonyítások. Ezzel szemben a platonisták a mondat igazolását az igazságfeltételekben látják. Ebből fakad a konfliktus a két nézet között.
50

51

52 53 54

ibid: 340: „we have a responsibility to the sense we have already given to the words of which the statement is composed” „Ich möchte sozusagen, zeigen, daß wir den logischen Beweisen in der Mathematik entlaufen können.” Dummett [1959: 341] Uo.: „induces us to put the law in the archives” Uo.: „Wittgenstein’s account […] must be wrong”

47

A NNONA NOVA

A filozófus tanulmánya végén egy köztes megoldásban látja a matematikafilozófia tartható értelmezését. Teóriája szerint „az objektumok a mi próbálkozásunkra válaszul lökődnek bele a létbe. Nem mi teremtjük meg őket, de el kell fogadnunk őket, ha már rájuk találtunk […]; viszont nem léteztek már az állításunk megtétele előtt, annak igaz vagy hamis volta megalapozásául, hanem a vizsgálódásunk keltette életre őket”55. 5. ÖSSZEFOGLALÁS Elemzésemben két filozófus tekintélyre, Stroudra és Dummettra hivatkozva igyekeztem megmutatni, mit jelent Wittgenstein számára a szükségszerűség fogalma. Stroud védelmébe veszi a Dummett által konvencionalistának ’bélyegzett’ Wittgensteint, a filozófus példáit alapul véve megmutatja, hogy azok több alternatívát is magukban hordoznak, ezért nem nevezhetjük őket hibásnak. Stroud interpretációjának középpontjában a szabálykövetés áll, a szabályok helyes követése pedig a használatban mutatkozik meg. Dummett álláspontját összefoglalva, szeretném elmondani, hogy a brit filozófus a színtiszta konvencionalizmus követőjének tartja Wittgensteint, akit többen is támadták könyvei érthetetlensége miatt. Dummett feljegyzései elején arra hivatkozva veszi őt védelmébe, hogy filozófiai megjegyzéseit csupán gyűjteményként és nem előre megszerkesztett könyvként kell értelmezni, így kiküszöbölhető az a téves nézet, hogy inkoherenciát vélünk felfedezni az egyes szöveghelyek között. Később azonban, ahogy egyre jobban elmélyül az egyes paragrafusok között, arra a következtetésre jut, hogy Wittgenstein szükségszerűségről kialakított elmélete kivetnivalókat hagy maga után. Ebben a tanulmányában három hibát ró fel neki, ezek: 1. a bizonyítások nem meggyőzőek, ez abból ered, hogy Wittgenstein elnagyolt lépésekkel halad előre, ahelyett, hogy a bizonyítást több és részletesebb lépésre bontaná le. 2. amikor egy közösség konvenció által eldönti, hogy egy állítás adott formában meghatározott szavait a döntés pillanatától igaznak fogadja el, elmulasztják figyelembe venni a szavak korábbi jelentéseit, amely aztán félreértésekhez vezethet. És végül 3. Dummett hiányolja annak kifejtését, hogy mi az, ami arra késztet
55

ibid: 348 „objects springing into being in response to our probing. We do not make the objects but must accept them as we find them […]; but they were not already there for our statements to be true or false of before we carried out the investigations which brought them into being.”

48

A SZÜKSÉGSZERŰSÉG FOGALMA WITTGENSTEINNÉL

bennünket, hogy szabályainkat és törvényeinket elménkben, mint egy archívumban tároljuk. Wittgenstein példái számomra azt mutatják, hogy a matematikai és logikai szükségszerűséget illetően ő az anti-platonista felfogást részesíti előnyben. Példáival azonban nagy vihart karvart a filozófia területén, ezért is nehéz őt besorolni csak az egyik, vagy csak a másik nézet alá. Mint ahogy azt Dummett és Stroud is mondja, egy köztes út kialakítása megszüntethetné a Wittgensteint körülvevő vitákat. FELHASZNÁLT IRODALOM Bloor 1995 Bloor, David [1995]: Wittgenstein és Mannheim a matematikai szociológiájáról, in Magyar Filozófiai Szemle, I-II, pp. 265-285. Dummett, Michael [1959]: Wittgenstein’s Philosophy of Mathematics, in The Philosophical Review, Vol. 58, pp. 324-348. Magyarul megjelent: URL = http://hps.elte.hu/ ~zagoni/5-Dumm.htm Stroud 2000 Stroud, Barry [2000]: Wittgenstein and Logical Necessity, in Meaning, Understanding, and Practice: Philosophical Essays, OUP, pp. 1-16. Wittgenstein, Ludwig [1991]: Bemerkungen über die Grundlagen der Mathematik, Suhrkamp, Frankfurt am Main Wittgenstein, Ludwig [1991]: Philosophische Bemerkungen, Suhrkamp, Frankfurt am Main Magyarul megjelent: Filozófiai vizsgálódások, Atlantisz, Budapest, 1998 Wright, Crispin [2001]: Rails to Infinity, HUP, Cambridge/Massachusetts/London

Dummett 1959

Wittgenstein 1991a

Wittgeinstein 1991b

Wright 2001

49

A Morál mint mentális-fikcionalista diskurzus
KÉSZÍTETTE: ROHÁCSI DÁVID

1. BEVEZETÉS

Esszémben a kortárs analitikus metaetikai elméletek egy erősen vitatott pontjáról szeretnék beszélni. Jelesül arról, hogy tekinthető-e a moralitás egy realista értelemben vett fikcionális diskurzusban megjelenő stratégiának, szemben például azon elméletekkel, melyek tudományosan1 vizsgálható, naturalisztikusan fennálló entitásként kezelik. Hipotézisem bizonyítása arra fog rámutatni, hogy mindez lehetséges. Így a moralitás hagyományos értelemben vett fogalmi elemzése az általam felvázolt gondolatmenetben eliminálható, és a nem egyszer cinikus anti-realista, amoralista és nihilista elköteleződéseket megkerülve megőrizhetjük az erkölcshöz kapcsolt pozitív asszociációinkat és a morálhoz hagyományosan kapcsolódó értékes tartalmakat. Ehhez mindenekelőtt az általam vizsgált területet határolom körül, s első lépésként néhány olyan alapvető definíciót kívánok tisztázni, amelyek mentén a továbbiakban el fogok köteleződni. A metaetika a tradicionális morálfilozófián kívül helyezkedik el, ezért elkerüli a normatív elköteleződéseket. A metaetikát az erkölcs mibenléte, a morális megnyilatkozások gondolkodásban és cselekvésben betöltött szerepe foglalkoztatja, s ennek fellelésére a konceptuális, fogalmi elemzést használja. Az etikai célok létjogosultsága, jogossága, az etikai kifejezések nyelvi szerepe és működése, a moralitás metafizikai és episztemológiai vizsgálata érdekli.2
1

2

A „tudományos vizsgálat” (scientific inquiry) kifejezésen olyan konkrét kutatásokat értek, olyan metódust, amely a tudományos vizsgálódások formai jegyeit felmutatva jelenik meg: empirikus igazoláson alapuló racionális feltárást, mely a világ jelenségeire irányul. Ennek meglehetősen szigorú példája a tudományos realizmus pl. Boyd: „A tudományos realizmus az a tétel, mely azt mondja ki, hogy a tudományos elméleteket úgy kell értenünk, mint a valós jelenségek vélt leírásait; mely szerint az általában vett tudományos módszerek megbízható eljárást biztosítanak ahhoz, hogy megszerezzük és fejlesszük a tudásunkat azon valós jelenségekről, melyeket az elmélet leír; és ami kimondja, hogy a tudományos módszerek által leírt valóság nagymértékben független a mi elméletalkotásainktól. A tudományos elméletek leírják a valóságot, a valóság ‘megelőzi a gondolkodást’.” In: Boyd, 1988. p. 181. (Fordítás tőlem – R. D.) Blackburn, 1996. p. 239.

51

A NNONA NOVA

A diskurzus általában egy, „a mindennapokban használatos, körülírható beszédmód.”3 Az etikai naturalizmust tagadó álláspont (non-naturalism) nézete szerint a tudományos elképzelések nem képesek feltárni a morális tulajdonságok létezését, lévén a morális tulajdonságok nem tudományos természetűek.4 A morális realizmus nézete szerint a morális értékek a világban vannak. A morális hiteink a valóságtól függetlenül lehetnek igazak, vagy hamisak. A világban ott vannak a morális értékek, s képesek vagyunk megismerni azokat.5 Demeter Tamás a realizmus két változatát különbözteti meg:6 egyik értelemben entitások egy osztályára irányuló ontológiai elkötelezettséget takar (vagyis: miként állnak a dolgok a világban), míg a másik felfogásban a realizmus voltaképpen egy diskurzus realista interpretációját (vagyis: miként szemlélünk egy adott régióra vonatkozó beszédmódot) jelenti. Az első értelmezés szerint a létezők listáján szerepelnek olyan entitások, mint a morális tulajdonságok, azokhoz való hozzáférés… stb., attól függően, hogy milyen konkrét tartalmat adunk a moralitásra vonatkozó ontológiának, a második értelemben a vizsgált, moralitásra vonatkozó fogalmainkat magában foglaló diskurzus tényállító értelmezését jelenti. A kétféle realizmus nem összeegyeztethetetlen egymással, ugyanakkor nem is állnak szükségszerű kapcsolatban. Lehetséges a morális entitásokkal kapcsolatban realistának lenni anélkül, hogy realista módon értelmeznénk a morálra vonatkozó diskurzust, s lehetséges a diskurzus realista értelmezését nyújtani anélkül, hogy hagyományos értelemben vett realisták lennénk a morális entitásokkal kapcsolatban. Metaetikai vizsgálódásomban ez utóbbi lehetőség mellett török lándzsát. A morálfilozófia több szempontból is különlegesnek számíthat a filozófiai diskurzusok sorában, hiszen olyan tárgyat vizsgál, amely abszolút „emberinek” tekinthető, nemcsak a hozzáférésünk, de – mint majd az kitűnik – az „eredete” miatt is. Ez azonban, kapcsolódva egyéb megfontolásokkal, meglehetősen ingoványos talajra is vihet, komoly metafizikai viták terepére, melyek azt firtatják, vajon reálisan létezőknek tekinthetőek-e a morális entitások, megismerhetőek-e tudományos módszerekkel, és létezésük „minősége” tekinthető-e ugyanolyannak, mint a minket körülvevő, naturálisan jelen lévő létezőké. Ebből a kérdéskörből reményeim szerint a mentális realizmussal találom meg a kiutat.
3 4 5 6

Demeter, 2008. p. 24. Schafer-Landau, 2003. p. 63. Blackburn, 1996. p. 251. Demeter, 2008. p. 22. – 23.

52

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

Esszém több diszciplínát jár majd körül, melyek segítségével először is azt mutatom be, hogy miért is problematikusak a „hagyományos”, főként naturalista-realista metaetikai elgondolások, melyeknek igyekszem kritikáját adni. Majd ezt követően Demeter Tamás mentális fikcionalizmusát a morális vizsgálódások platformjára átültetve egy, a körüljárt témát tekintve plauzibilisebb alternatívát fogok adni. Így ezen elméleteket vizsgálva és öszszefűzve azt szándékozom bebizonyítani, hogy a moralitás nem a külvilágban adott, annak mintegy „bútorzatát” alkotó valós, esetlegesen naturális entitás, hanem kizárólag egy olyan, emberek által alkotott interperszonális diskurzus, mely arra szolgál, hogy a benne működő stratégiák segítségével rávegyünk bizonyos személyeket arra, hogy valami olyat tegyenek meg, amit mi szeretnénk, hogy megtegyék. Tézisem szerint a moralitás olyan diskurzus, mely során kollektív fikció részesei vagyunk: hivatkozunk morális tulajdonságokra és létezőkre, azonban ezek csak fikcionálisan jelenlevő entitások, melyek ugyanakkor egy meglehetősen hatékony és komoly társadalmi fikciót alkotnak, hiszen egy cselekvésirányító stratégia részei. A stratégia célja pedig az, hogy belsőleg indokolva, érzelmileg kondicionálva a racionális belátásuk mentén a diskurzus egyéb résztvevői megcselekedjenek bizonyos dolgokat, méghozzá saját elsődleges cselekvésmotivációik mentén. Elgondolásom magja tehát a diskurzuselemző-realizmushoz kapcsolódik. A rawls-i konstruktivizmussal nem kerülök szöges ellentétbe, de mégis elkülönülve attól, a moralitás pszichológiai aspektusaira szándékozom fókuszálni dolgozatomban. 2. NATURALISTA REALIZMUS – MIÉRT NE? 2. 1. (Meta)etikai kérdések E ponton rögtön felmerülhet néhány kérdés: 1, Egyáltalán miért gondolom azt, hogy a moralitás nem naturális létező, ha egyszer tézisem szerint valaki más, „kívülről” érkező indokait interiorizáljuk? 2, Ha ez így van, miért tartom „kívülről” vezéreltnek a „belső” morális cselekvések indokait? És 3, Ha ezek után a moralitás sem belül, sem kívül nem létezik a „megszokott” értelemben, akkor „hol és hogyan van”? A továbbiakban igyekszem választ adni ezen felvetésekre, amelyekből remélhetőleg kiderül, miért is gondolom úgy, hogy szerencsésebb egy olyan mentális magyarázat felé fordulni, amelyhez elegendő mindössze azt elfogadnunk, hogy a morális entitások léteznek, minden egyéb „parttalan” ontológiai és episztemológiai vizsgálódást zárójelbe téve, mégis koherens és meggyőző választ adva a morali53

A NNONA NOVA

tással kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Ezen magyarázat fellelésére a következő, mondhatni „hétköznapi” észrevételeim indítottak. Először is a moralitásra túlságosan is jellemző a pluralizmus, és túlságosan is szubjektív, meglehetősen súlyos, és nem egyszer megoldhatatlan szubjektív problémákat okozva így az embereknek, melyeknek orvoslására ugyanakkor sohasem ad egy „kézzelfogható”, biztos pontot, melynek objektív perspektívájából bárki is igazságos döntőbíró lehetne. Másodsorban a moralitással kapcsolatban igen erős az a gyanúnk, hogy rajtunk, embereken kívül egyáltalán nem létezik, nincs értelme tőlünk független erkölcsöket tételezni, vagy morális kategóriákról beszélni. Habár a morál is létező entitás, és a morális cselekvés is létező dologra törekszik, és létezők hajtják végre azokat, mégsem vonható tökéletes párhuzam a morális cselekvések, és egyéb létezők cselekvései közé. Például ha két oroszlán a déli napsugár elől elbújva leheveredik egy majomkenyérfa kellemes árnyékába, akkor megállapítható, hogy mindegyik cselekvés megtörténik, és létező entitások hajtják végre azokat. Azonban a két fekvő oroszlán valószínűsíthetően akkor is két fekvő oroszlán marad, ha történetesen senki emberfia nem számolja meg, vagy nem nevezi el oroszlánnak őket, és teljesen mindegy, hogy mi utólag hogyan értelmezzük ezeket a történéseket. Ugyanakkor az is biztos, hogy az említett egyéb, nem emberi lények cselekvéseit abszurd lenne morális tartalmakkal felruházni.7 Tehát ezek a tények és jelenségek ontológiailag és episztemológiailag és morális értelemben is az emberi megismeréstől, nyelvtől, hitektől függetleneknek látszanak. Harmadrészt, még ha a morális entitások léte tőlünk is függ, egészen más természetűnek tűnnek, mint egyéb, az általunk alkotott naturálisan jelen lévő artifaktumok, vagy esetlegesen nem naturálisan jelen lévő egyéb absztrakt entitások. Míg „ A kalapács feje kemény” kijelentés nagyon egyszerűen igazolható empirikusan, addig az „ Aljas tett volt, hogy kalapáccsal agyonverted a szomszédodat ” kijelentés igazolása meglehetős problémákat vethet fel, hiszen az első tagmondat igazolása lehetetlen empirikusan, nem is az „igaz-hamis” típusú kijelentések közé tartozik. Emellett nem beszélhetünk az erkölcsi cselekvésekhez köt7

Még ha nem is ismerjük az állatok belső világát, behaviorista szempontból el tudom fogadni azt, hogy valamiféle „jó”-ra (ami itt kedvezőbb ingert, vagy egy kellemetlen inger elkerülését jelenti) törekedtek. Azonban még így is meglehetősen furcsán hatna az, ha, csak mert teszem azt, a hiénák kiszorultak az árnyékból, az oroszlánokat morálisan „helytelen” cselekvőknek bélyegeznénk. Egészen egyszerűen azért, mert a moralitást az emberek hozzák létre saját maguk számára, más élőlények cselekvése „nem fér bele” a moralitás kérdéskörébe. Egészen egyszerűen nem ugyanazon a platformon állnak. Másképpen kifejezve: rajtunk kívül más létezők cselekedetei kiszorulnak a morális diskurzusból.

54

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

hető kijelentések a priori mivoltáról sem – ellentétben az olyan „kalkulációfüggő absztrakt entitásokról”8 szóló matematikai kijelentésekkel, mint pl. „ A háromszög súlypontja a súlyvonalak metszéspontja.” Látható, hogy a példákkal ellentétben „tudományos” módszerekkel aligha lehet megítélni egy-egy morális cselekvés helyességét, verifikálni a róla tett kijelentés igazságát, vagy definiálni egy-egy morális tulajdonságot.9 Erre a szembetűnő jelenségre vezethető vissza a tény-érték megkülönböztetése is a kortárs metaetikában, hiszen úgy tűnik, a moralitás túlságosan is képlékeny ahhoz, hogy olyan, valódi tényeket lássunk az erkölcsről tett kijelentéseink mögött, melyek valamilyen objektív mérce alapján biztonsággal azonosíthatóak. 2. 2. Realizmus A világ realista felfogása meglehetősen biztos alapokon nyugszik, lévén 1, igen erős az a meggyőződésünk, mely szerint a világ (és minden benne található jelenség és entitás) valóságos, létezik, és 2, a „valós”, reális létezés az úgynevezett „absztrakt”, vagy fiktív entitásokra is kiterjed. Sőt, a ténylegesen meg nem valósuló, csak elviekben, mondhatni potenciálisan megjelenő tényállásokat is magában foglalhatja egy „szigorú” realista értelemben vett létezésdefiníció, mint ahogyan ez például a lehetséges világokról szóló elméletekben is tetten érhető. Vagyis a fenomenális, fiktív, vagy akár a végletekig absztrakt, (tehát bizonyosan nem naturális) létezőknek is létezniük kell „valamilyen módon”, valamilyen formában. Nem nehéz egy tetszőleges, „ad absurdum” logikai érvmenetet kiötölni mindennek alátámasztására, amelyet józan eszemre hallgatva mindenképpen elfogadok – annál is inkább, hiszen a későbbiekben elméleti szempontból is szükségem lesz arra, hogy a mentális fikcionalizmus kapcsán elköteleződjek a realizmus diskurzuselemző formája mellett. Tehát: P1: „Minden naturális, vagy nem naturális entitás létezik, vagy nem létezik.” P2: „X naturális entitás, például egy oroszlán” P3: „Y nem naturális, absztrakt entitás, például egy griff”
8 9

Daniel Dennett kifejezését idézi Demeter, ehhez lásd bővebben: Demeter, 2008. p. 34. Az erkölcsi relativizmus is pontosan ezt a – tudományos szempontból tekintett – elmosódottságot lovagolja meg: míg a súlypont tételét racionális evidenciaként bárki beláthatja és ellenőrizheti, addig nehéz igazságot tenni olyan esetekben, mikor a mi társadalmunkban aligha elfogadott a szófogadatlan feleségek kivégzésének jogossága, más kultúrákban azonban igen.

55

A NNONA NOVA

P4: „Z nem naturális, absztrakt entitás, például a morálisan jó.” P5: „W nem naturális, fiktív entitás, például egy diskurzus.” P6: „ X, Y és Z és W a naturális világban, és az emberi elmében léteznek” P7: „A naturális entitások léteznek.” P8: „A nem naturális entitások léteznek.” K: „X és Y és Z és W léteznek.” Azonban egy efféle, alapvető realizmus az entitások létezésének mibenlétével kapcsolatban nem ad megfelelően cizellált választ, még a naturalizmussal megtámogatva sem. Hiszen nem lenne szerencsés a létezésnek valamiféle „homogenitását” feltételezni – míg ez a realizmus felől nézve meglehetősen „bombabiztos” érvet biztosít a létezés tételezéséhez („minden létezik valamilyen formában”), a naturalizmus vizsgálati módszerei felől tekintve azonban inkonzisztens. 2. 3. Naturalista hibák Ha hallgathatunk a naturalistákra, akkor a létező morális tulajdonságok létmódjukat tekintve megegyeznek a naturális tulajdonságokkal: mindegyikük a világban található, leírható tulajdonság, s a naturalista elemzések alkalmasak a morális állítások megfejtésére, definiálására, igazolására. Ellenben úgy tűnik, a hétköznapi tapasztalataink, mindezt cáfolják, lévén mindeddig nem sikerült egy objektív, ugyanakkor adekvát definícióját adni például a morális értelemben vett „jó”-nak. Ez a kritika nem új keletű a metaetikai vizsgálódásokban, G. E. Moore is hasonló észrevételt tett ismert könyvében, a Principia Ethica-ban, felszítva ezzel a modern metaetikai viták tüzét. Az érvmenet „nyitott kérdés argumentum” néven híresült el, mely arra hivatott, hogy a „naturalista hiba” tévedését leleplezze. Észrevétele szerint a morális tartalmakat és tulajdonságokat kifejező szavainkat (jó, ( kívánatos, illendő, helyes, stb.) nem lehet ugyanúgy kezelni, mint a többi, természetes (naturális) tulajdonságot. A nyitott kérdés argumentum ezért (naturális) naturális minden morális tulajdonságra tett kijelentés igazságának a próbája. Ha valamilyen leíró tulajdonságról, vagy P állapotáról azt mondjuk, hogy „P jó”, akkor azonnal visszakérdezhetünk: „P valóban jó?” Mivel a kérdés nyitott, intuícióink alapján rögtön megállapíthatjuk azt, hogy P valóban jó-e, avagy sem, de ettől még nem adhatjuk meg definíciószerűen azt, hogy mi

56

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

a ‘jó’. A ‘P tulajdonsággal rendelkezni’, vagy ‘P-nek lenni jó’ nem egyezik a ‘jó’ -val, ahogyan azt mi értjük.10 Schafer-Landau a naturalista hibát a következőképpen szemlélteti: „Amennyiben a ’ jó’ és a ’kívánatos’ szinonimak, akkor a két kérdésnek episztemológiailag és szemantikailag is azonosnak kell lennie: (A) Tudom, hogy X jó, de valóban jó? (B) Tudom, hogy X kívánatos, de valóban jó? (B) egy nyitott kérdés. (A) nem az. A két kérdés episztemológiailag és szemantikailag nem analógiái egymásnak. Ennek az a magyarázata, hogy a ’ jó’ nem ugyanazt jelenti, mint a ’kívánatos’. A ’ jó’ bármely naturalista elemzése ezt vonja maga után.”11 Az érv tehát azt tételezi, hogy naturális tulajdonságokkal nem definiálhatóak a morális tulajdonságok, hiszen ez mindig egy nyitott kérdéshez vezet. A morális értelemben vett jó pedig egy egyszerű és definiálhatatlan tulajdonság.12 A problémafelvetés igen találó, azonban komoly kritika forrása az a módszer, mely során az érvmenet kifejtését követően Moore egyszerűen a „jó” lehetséges eseteit és intuíciónk alapján fellelhető példáit sorolja könyvének második felében, elúsztatva ezzel a Principia Ethica-ban rejlő filozófiai potenciált. Ezért sokak véleménye szerint esetlegesen bármennyire is jogos lehet Moore problémafelvetése és filozófiai kételye, a nyitott kérdés argumentum egyszerűen érvénytelen,13 hiszen Moore a „jó” minden definíciós analízisét tagadja, de önkényes filozófiai, vagy tudományos definíciókban bízik. Mindemellett további gyenge pontja az elméletnek a „jó” cselekvésmotiváló szerepének elemzése. Ha a „jó” elég motivációt adna a cselekvéshez, akkor erős lehetne a gyanúnk, hogy minden morális cselekvő mindig jól cselekedne, azonban ez köztudottan nem így van. Ha P jó, attól még nem feltétlenül érezzük motiváltnak magunkat arra, hogy véghez is vigyük. Ha ismerünk, vagy elképzelünk bármely R természetes tulajdonságot, ez, és R-nek a puszta léte még nem ad elegendő okot vagy motivációt arra, hogy
10 11 12 13

Moore, 2000. és Darwall – Gibbard – Railton, 1992. p. 115. – 117. Schafer-Landau, 2003. p. 56. – 57. (Fordítás tőlem – R. D.) Moore, 2000 és Williams 1993. p. 40. Habár a dolgozatomnak sem tematikája, sem tartalma nem engedi felsorolni a „naturalista hiba” és a „nyitott kérdés argumentum” kritikáinak további részletes és kimerítő értelmezését, ismert, és mindenképpen érdekes kritika Frankena, 1939. Warnock 1966. és Harman 1977.

57

A NNONA NOVA

a szerint is cselekedjünk. Vagyis a jó cselekvésmotiváló szerepe logikailag nem biztosított, tehát a meghatározása további akadályokba ütközik.14 Azonban még ha Moore nem is ad adekvát választ az általa felvetett kérdésre, s ugyanakkor súlyos módszertani hibákba is esik, a problémafelvetését mindenképpen elismerésre méltónak tartom, hiszen mégiscsak megvilágítja a morális entitások naturalista elemzésének meglehetősen problematikus voltát, mely nagyon „makacs” észrevételnek bizonyul. A helyzetet például a reduktív naturalizmus sem látszik menteni, mely már – súlyos kompromisszumként – egyenesen felhagy a naturalista analízis lehetőségével, s mindössze azért száll síkra, hogy bizonyítsa a naturális és a morális létezők ontológiai „egyenjogúságát.”15 Ez a fajta naturalizmus már sokkal szimpatikusabbnak tűnik, hiszen magam sem tartom védhető álláspontnak azt, hogy naturális tulajdonságokkal próbáljuk meg meghatározni azon létezők tulajdonságait, amelyek a mindennapi tapasztalataink szerint nem ugyanabba a kategóriába látszanak tartozni. Azonban pontosan ez adja az elmélet implauzibilitását is, hiszen ha mégis egy kalap alá vesszük a fizikai, a morális és a mentális létezőket, illetve a rájuk referáló kijelentéseket, akkor miért ne elemezhetnénk, illetve magyarázhatnánk őket egymással? Mindezeket figyelembe véve teljesen szükségtelen akár még reduktív naturalizmus mellett is elköteleződni – még ha némileg hasonló módon is tételezzük a létezők effajta elemzésének lehetetlenségét –, hiszen ezzel mindössze annyit teszünk, hogy „kidobjuk” mindazt, ami nem fér bele az elméletbe, s ráadásul – akár vissza is kanyarodva a realizmus kapcsán kifejtett formalizált érvmenethez – a másik oldalról nem mondunk többet annál, hogy a naturális létezők és az absztrakt entitások egyenjogúak abban a tekintetben, hogy léteznek. Ekkor viszont újfent ott találjuk magunkat, hogy pusztán a létezés tényét tételezzük, de ezen felül nem mondhatunk semmit, holott a probléma éppen abban áll, hogy (akár mindennapi tapasztalatainkat is szem előtt tartva) a morális létezők egészen másfajta tulajdonságokkal bírnak, mint a világban megtalálható naturális létezők. Ráadásul a helyzetet tovább bonyolítja az, hogy a morális értelemben vett „jó”-t nem lehet megfogni, nem lehet felmutatni, s nem lehet definiálni sem, főleg olyan naturális terminusokkal, mint amilyenekkel például a tudományos vizsgálatok dolgoznak. Az etikai naturalizmust tagadó álláspont (non-naturalism)16
14 15 16

Darwall – Gibbard – Railton, 1992. p. 117. Schafer-Landau, 2003. p. 63. Schafer-Landau, 2003. p. 63. (Fordítás tőlem – R.D.)

58

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

pontosan ugyanezt tételezi: „a nem-naturalista szerint a tudományos nézetek nem képesek feltárni a morális tulajdonságok létezését, lévén a morális tulajdonságok nem tudományos természetűek”. Erről szólt a fentebb megtárgyalt „naturalista hiba” is, ám pontosan e miatt a módszertani tévedés miatt vérzett el Moore intuicionista elmélete, hiszen nem naturalista fogalmak használatával, de végső soron mégis majdnem ugyanabba a csapdába esett, mikor az intuíció segítségével feltáruló példákon keresztül sorjázta a jó lehetséges jelentéseit. S mint majd látni fogjuk, eltérő perspektívából szemlélve ez a felmutathatatlanság szüli azt a problémát, amiről az erkölcsi relativizmus szól. Vagyis itt egy olyan tulajdonsággal állunk szemben, amely a tudományos módszerekkel egyszerűen meghatározhatatlan. S ha bizonyos tulajdonságok nem határozhatóak meg valamely egyéb tulajdonságok által, akkor láthatóan nem ugyanazon a „platformon” állnak, nem képezhetnek ugyanazon kategóriát. 2. 3. Tény és érték - Emotivizmus Ayer logikai pozitivistaként verifikácionista (igazolhatósági) elméletében úgy látta, hogy a teológiai, az esztétikai és a morális kijelentések másfajta jelentéstartalommal bírnak, mint egyéb kijelentéseink, például az önmagukból igaz analitikus a priori kijelentések (logika, matematika), vagy a hétköznapi és a tudományos nyelv szintetikus kijelentései, melyek a tapasztalat alapján igazolhatóak. A teológiai, az esztétikai és a morális kijelentések esetében nem találkozhatunk objektív, megfigyelésen keresztül igazolható tényekkel, amelyek fennakadnának a szigorú tudományos analízis hálóján. E kijelentéseink nem referálnak közvetlenül valóságos létezőkre, és hozzájuk köthető tényállásokra, kizárólag más tényállásokhoz fűződő érzelmeink kifejezésére szolgálnak. Pontosan ezért nevezik ezt a gondolatrendszert emotivizmusnak. Ez a gondolatsor kísérhető végig Ayer ismert példáján keresztül: „ Rosszul tetted, hogy elloptad a pénzt!”17 Ez a kijelentés felbontva két, jól elkülöníthető egységre osztható: tartalmaz egy olyan részt, mely az empirikusan is megfigyelhető tényállások alapján könnyen igazolható: a pénz eltűnt, és tudjuk, hogy az a valaki lopta el, akit a (a magyar nyelvű kijelentésben grammatikailag rejtett alanyként megbújó) „te” személyes névmás takar. Azonban a kijelentés másik fele korántsem tartalmaz igazolható tényeket („rosszul tetted ”), kizárólag azt a negatív érzelmi attitűdöt fejezi ki, miszerint a kijelentést tevőnek ez a tényállás (te
17

Ayer, 1946. p. 107 – 108.

59

A NNONA NOVA

elloptad a pénzt) nincs ínyére, nem ért vele egyet. Vagyis ezen attitűdöt kifejező kijelentéseink egészen egyszerűen „átcsúsznak” az empirikus verifikáción alapuló „tudományos” analízisen, Ayer álláspontja alapján nem referálnak semmiféle objektív tényállásra a világban, kizárólag az egyének személyiségéhez köthető pszichológiai és érzelmi beállítódásairól árulkodnak, melyek azonban egyáltalán nem vizsgálhatóak a racionális feltárás metódusával, következésképpen módszertanilag kizárhatók az effajta vizsgálódásokból. Habár a szigorú pozitivista Ayer moralitásról alkotott felfogása túlságosan rigorózusnak is tűnhet – lévén a moralitás és a morális cselekvések konceptuálisan kötődnek az emberek életéhez, s nem csak mint afféle „kísérőjelenségekként” vannak jelen benne –, példája mindenképpen szemlélteti, hogy a moralitás külvilágban adott, tudományos analízissel feltárható létezőként való felfogása problematikus lehet, s hogy ezen létezőket valószínűleg valahol máshol kell keresnünk. Másrészt észrevette azt a lényeges tulajdonságát is a morális kijelentéseknek, hogy ezek szerint a tényekre való referencia helyett sokkal inkább a cselekvésekhez kapcsolható, és az érzelmi attitűdökkel, valamint a pszichológiai aspektusokkal hozhatók összefüggésbe, melyek ugyanakkor erősen determinálják egy cselekvés kimenetelét, megítélését és akár kivitelezhetőségét. 2. 4. Pluralizmus és relativizmus A címben szereplő két fogalom mondhatni kéz a kézben jár, hiszen bizonyos szempontokat tekintve közösen lehatárolt jelenség köré sűrűsödnek. Az emberi kultúrák különbsége jól megfigyelhető – s sajnos keserű tapasztalataink arról is árulkodnak, hogy ezek a különbségek olykor olyannyira markánsnak is bizonyulnak, hogy találkozásaik fatális következményekkel járnak. Az erkölcsi pluralizmus egyértelmű létezéséhez alighanem kétség sem férhet, lévén a morális értékrendek széles skálán helyezkednek el a világban, még manapság, a 21. században is, ahol a kulturális határok sokszor egyszerűen összemosódnak. Azonban a pluralizmus „mibenléte” érdekesebb problémákat vet fel. Hogyan lehetséges az, hogy a spártaiak számára az erkölcsi jót az jelentette, hogy mai szemszögből tekintve kvázi pszichopatákként élték le életüket? Hogyan lehetséges az, hogy a morális értelemben vett „erény” számukra nagyrészt a legendásan egyszerű életkörülmények megbecsülését, a királyok tiszteletét, a krüpteiát, és a végletekig maszkulin, katonai életformát

60

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

jelentette, mely szemben állt pl. az athéniak nem egyszer gyökeresen eltérő fogalmaikkal a „jóról” és az „erényről”? Azaz némi túlzással kifejezve: Leonidász és Odüsszeusz értékrendjei gyökeresen eltérőek. Alighanem ez a relativizmus és a kulturális-morális pluralizmus egyik „klasszikus” alapfelállása. Ha tényállító nézőpontból közelítünk a kérdés felé, elakadunk. E probléma megoldására, vagy legalábbis magyarázatára tett egyik kísérlet a relativizmus, amely elmélet amellett próbál érvelni, hogy a különböző társadalmak nem szólhatnak bele egymás ügyeibe, hanem el kell fogadniuk a tőlük különböző közösségek szokásait, hagyományait. A relativizmus megpróbál valami több, vagy legalábbis más lenni, mint az egyszerű tolerancia. A toleráns inkább ezt gondolhatná: „ Nem mindig értem mit miért csinálnak, nem is mindig tetszik, de elviselem őket, megtanulok velük együtt élni, ha ők is elviselnek engem és együtt tudnak élni velem”. Ellenben a relativista szerint a társadalmak csakis azt tarthatják helyesnek más társadalmak erkölcsrendszerében, ami a tőlük különbözőek számára is az, saját morális rendszerük alapján nem ítélhetik meg a tőlük eltérő gondolkodású közösséget. Azonban két fontos dologgal nem tud elszámolni az elmélet. Először is elfelejteni látszik azt a tényt, hogy a társadalmak mihelyst érintkeznek egymással, rögtön és spontán módon értékítéletet alkotnak egymásról, s ezen ítéletek mentén viszonyulnak egymáshoz a későbbiekben is (Ugyanerről a jelenségről árulkodik „Az első benyomás fontos” közmondás is). Ahogyan Williams kiváló cikkében találóan megfogalmazza: a relativista számára mindig túl korán, vagy túl későn van ahhoz, hogy bármit is mondhasson ezekről a viszonyokról.18 Mert egyértelmű, hogy mielőtt két vagy több közösség találkozna, nincs semmiféle interakció. Ellenben közvetlenül a találkozás után pedig már nincs értelme „gyorsan előre” lefektetni bármiféle, az egymáshoz való viszonyulásokat rendező, egymás kölcsönös toleranciáját, de még inkább egymás tényleges elfogadását biztosító méltányos és igazságos erkölcsi szabályrendszert és maximahálózatot, hiszen ez akkorra már nagyrészt és meghatározóan azon nyomban és spontán módon végbement, s minden új eseményértelmezés és viszonyulás már ezen spontán értékrendszer mentén zajlik. Másodszor logikusnak látszik, hogy az elmélet által keresett „objektivitás”, mely esetlegesen biztosíthatná a kölcsönös elfogadást biztosító érték- és erkölcsi maximarendszer semleges origóból történő felépítését, csak egy harmadik, minden érdekelt csoportot tekintve semleges nézőpontban lenne megtalálható. Ez akár a naturálisan létező, megfogható „jó” is lehetne,
18

Williams, 1995. p. 607.

61

A NNONA NOVA

ezt azonban sajnálatosan máig sem sikerült felmutatnia a relativizmusnak. Vagyis az elmélet gyakorlati szempontból teljesen tehetetlennek látszik, elméleti aspektusát tekintve pedig inkonzisztens, hiszen a kérdéses objektív nézőpont létezése kétes, s még ha meg is találnánk, ellentétes lenne az elmélet azon igényével, miszerint valami morálisan akkor „jó”, vagy „helyes”, ha azt az adott közösségek saját rendszerükben helyesnek tekintik.19 Ezért számomra úgy tűnik, a relativizmus ahelyett, hogy megoldást adna a pluralizmusban megmutatkozó problémára, csak még jobban kidomborítja azt – jelesül hogy nem létezik objektív értelemben vett naturális morális entitás, melynek fellelése esetén megtudhatnánk a morális értelemben vett „jó” titkát. Sőt, azt gondolom, a kifejtett tézis kudarca is – most elsősorban az elméleti aspektus inkonzisztenciájára gondolok – a diskurzus realista interpretációjaként értett mentális realizmus malmára hajtja a vizet, hiszen megmutatja, hogy a morális entitásokat nem egy objektív, naturális pontban kell keresnünk. 3. A MORÁL MINT FIKTÍV DISKURZUS Továbbra is adott a kérdés: ha a morális tulajdonságok nem naturális entitások, akkor mégis micsodák? Hiszen úgy tűnik, Moore végtére is helyesen tapintott rá arra a problémára, hogy a moralitás nem látszik naturális természetűnek, s a relativizmus és a pluralizmus is ezt támasztja alá. S arra, hogy mennyire megfoghatatlan a moralitás a tudományos igazolhatósági szempontok segítségével, rávilágít a tény-érték megkülönböztetése is. Ezért talán szerencsésebb egy kevésbé terhelt fogalmi hálóban keresni a megoldást, melynek segítségével viszonylag könnyen eliminálhatóak azok a problémák, amelyeket a moralitás elméletek fentebb felsorolt elméletein keresztül végzett vizsgálata von maga után. A magam részéről előnyben részesítem azt a lehetőséget, mely szerint a morális létezők, és a róluk tett kijelentések nem a concreta (azaz az „ott” lévő, valóságos világ) szintjén jelennek meg számunkra, hanem fikcióként. Ez persze nem negatív értelemben vett fikció, nem azt jelenti, hogy mindezek miatt nem vehetnénk elég komolyan a moralitást, éppen ellenkezőleg: ahogyan azt már az emotivizmus kapcsán is kifejtettem, a morál „konceptuálisan kötődik ” az életünkhöz. Ez a fikció nem azonos például a szerepjátékokkal, vagy a színházzal. A morális fikció sokkal fajsúlyosabb, az életvezetésünket nagyban meghatározó közös és explicit társadalmi diskurzusként
19

Ennek kifejtett levezetését lásd: Williams, 1997. (pp. 20 – 21.)

62

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

tételezhető, s így holisztikus értelemben is mégiscsak plauzibilis marad. A most következő szakasz témája a diskurzus természetének vizsgálata, és a feltételezett működése.20 Ám miben is áll ez a morális fikcionalizmus? Amíg Demeter a mentális fikcionalizmussal a népi pszichológia számára ágyaz meg, addig én a fikcionalizmust a moralitásra kívánom használni, olyan egységes platformot hozva létre ezzel, melyen a morális létezők vizsgálata és magyarázata sokkal szerencsésebb lehet a rivális elméleteknél. Ezt két dolog alapján merem megtenni: 1, Demeter a cselekedeteinkhez kapcsolt erkölcsi felelősség kapcsán expliciten is ír könyvében 21 a népi pszichológia és a morál szoros kapcsolatáról, 2, ez a vizsgált diskurzus realista interpretációjaként értett realizmus logikai, elméleti, és működésbeli analógiákat felmutatva kedvező fogalmi és elméleti keretet biztosít az általam tételezett moralitás vizsgálatához is. Az őáltala képviselt elmélet is elkülönül mind a szcientizmustól,22 mind a spekulatív 23 attitűdöktől, amire én szintén törekszem. A szcientizmustól való elhatárolódás alatt azt kell érteni, hogy a filozófia a tudományokkal nem folytonos; a spekulatív tudományosságtól való elhatárolódás annyit tesz, hogy nem a priori belátásokból von le következtetéseket az elmélet arról, hogy hogyan állnak a dolgok a világban a moralitást illetően, szemben a morális diskurzus sokkal gyakorlatibb működését figyelembe vevő elmélettel. Ezek szerint a dolgozatomban felvonultatott metaetikai vizsgálódás szintén részben fogalomértelmezésként értett filozófia 24, mely elkülönül az empirikus vizsgálódásként és elméletalkotásként értett tudománytól, s annak eredményeire sem támaszkodik. Mert nem egyszerűbbnek gondolt fogalmakkal próbál fogalmakat magyarázni, hanem a fogalmak egymás közötti viszonyainak feltérképezésére törekszik. Ez a módszer ugyanakkor azt a veszélyt rejti magában, hogy egészen egyszerűen végtelen regresszusba torkollik, hiszen első pillantásra úgy tűnik, hogy
20

21 22 23 24

E helyen nem kívánok a konstruktivizmussal foglalkozni, egyszerűen szétfeszítené dolgozatom kereteit. Bár nyilvánvalóan a diskurzus természetének és működésének vizsgálata mindezt szükségszerűen érinti. Mindkét elmélet inkább a „common sense” felől, gyakorlatibb módon szemléli a moralitást, amely a társadalom olykor explicit, olykor implicit közös megegyezésében konstituálódik, s ezt a társadalmi nézőpontot veszi alapul. Azonban e helyütt a moralitás mint társadalmi diskurzus pszichológiai aspektusait szeretném kidomborítani. A konstruktivizmus kifejtését bővebben lásd: Darwall – Gibbar – Railton, 1992., Rawls, 1951. és Williams 1995. Demeter, 2008. p. 185., 189. Demeter 2008. p. 13. Demeter, 2008. p. 14. Demeter, 2008. p. 14. (Kiemelés tőlem – R. D.)

63

A NNONA NOVA

amíg a fogalmak megértése csak a diskurzus megértésén keresztül lehetséges, addig a diskurzus feltárása csakis a fogalmak természetének tisztázása után történhet meg. Demeter ezt a nagyon is reális veszélyt úgy eliminálja, hogy azt a descartes-i elvet tartja szem előtt, miszerint a fogalmakat úgy kell vizsgálnunk, hogy közben a globális rendszerre is rálátásunk legyen, s a fogalmi feltárás eredményeinek megfelelően maga a rendszerről alkotott képünk is módosul, flexibilisen reagálva az elemzésének eredményeire, elkerülve ezzel a körben forgást.25 A morális fiktív diskurzus elemzése már eleve kizár bizonyos területeket, hiszen hogy mi tartozhat egy-egy diskurzusba, az annak belső normarendszerének a függvénye. Erre egyszerű példaként fel lehet hozni azt, hogy a mi kultúránkban például az állatokkal szembeni bánásmódnak is megvan a maga társadalmi szabályozottsága, azaz etikája, és (egyre markánsabban megjelenő) törvényi szabályozása. Ettől függetlenül más kultúrák etikai diskurzusában ez nem feltétlenül szerepel tényezőként, vagy ha igen, sokszor akkor sem hangsúlyosan. Míg a tudományos diskurzus csak mint megoldandó tudományos kérdést tételezi például a klónozást, addig az erkölcsi diskurzusok ezt egészen másképpen szemlélik, hiszen valahogy nem érezzük helyesnek azt a fajta hübriszt, miszerint önhatalmúlag, puszta kíváncsiságból, vagy a legjobb esetben is az emberiség érdekeire hivatkozva mi alkossunk, változtassunk, vagy akár pusztítsunk el élőlényeket, ennél is elítélendőbb esetben embereket. (A két diskurzus metszéspontja nyilvánvalóan a tudományos, azon belül valószínűsíthetően az orvosi etika, mely ezt a morális aspektust így mégis beemeli a tudományos diskurzusokba.) Azonban a leglényegesebb észrevétel, ami mindebből leszűrhető, hogy a moralitás maga teremti a jelenségeit, hiszen mind egy ekképpen elgondolt rendszerben, mind a valóságban ténylegesen is mi határozzuk meg azokat. Ahogyan a moralitásról Demeter írja expliciten: a moralitás egzisztenciálisan erősen kreatív fikció, 26 lévén pontosan az a lényege, hogy kreatív legyen, rengeteg lehetőséget nyújtva ezáltal arra, hogy például a cselekvésmotivációkat szabadon alakíthassuk. Ezért is maradhat mindig nyitott – ahogyan azt Moore is kimutatta – az erkölcsi értékelés kérdése.27 Nyitott marad, mert nem tényeket közöl, legalábbis nem a megszokott értelemben. Azonban ez nem számít problematikusnak, hiszen az efféle diskurzusokkal
25 26 27

Demeter, 2008. p. 16. Demeter, 2008. p. 185. Demeter, 2008. p. 185.

64

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

kapcsolatban elmondható, hogy az értelmezések által kommunikált nem szemantikai tartalom a releváns, s a szociális, valamint ehhez kapcsolhatóan a pszichológiai erősségeit érdemes kidomborítani. Azaz, amíg morális fogalmaink „krónikusan problematikusak”, s lehetetlen őket fogalmi és definíciós szinten, egzakt módon meghatározni, addig a társadalmi szerepüket mégis mindenki „érti”, aki vagy neveléssel, vagy egyéb módon, de belekerül az adott diskurzusba. A fogalmi elmosódások problémája is ebből ered, túlságosan is „benne vagyunk” egy diskurzusban (hiszen abban nevelnek fel bennünket), túlságosan is az emberekhez tartozik, s ezért túlságosan is egyértelműekké, mindennapivá válnak mind a diskurzusok jelenléte, mind a diskurzusokban használt fogalmak. Egyszerűen csak „használjuk” őket. Az ekképpen tételezett diskurzust tekintve látható, hogy a realizmus kétféleképpen jelenik meg. Egyrészt fikcionálisan létrehozott diskurzusaink egzisztálásában, másrészt módszertani értelemben azáltal, hogy a morális vizsgálódás ezeket tekinti vizsgálandó morális létezőknek. „Az itt képviselt mentális fikcionalizmus tehát a nép pszichológia [vagyis: egy diskurzus] értelmezésével kapcsolatos álláspont…”28 Így nyilvánvaló az, amiről eddig még csak érintőlegesen esett szó: például a realizmus-anti-realizmus vita is azért lesz végeredményben „talajt vesztett” a vizsgált rendszerben, hiszen egészen egyszerűen nincs relevanciája. Mindkét elmélet „hagyományos” kritériumai alapján a fikcionális valóság megfoghatatlan az elméletek számára, míg a vizsgálódás terepének értelmében vett fikcionalizmus eleve adottnak kell, hogy vegye, tehát értelmetlen bármiféle anti-realista attitűd. attitűd Ekkor továbbra is kérdéses, miként kell kezelnünk a morális kijelentéseket. A diskurzus megfelelő értelmezése során azonban úgy tűnik, nem az a megfelelő kérdés, hogy mit jelent azt mondani, hogy egy morális kijelentés igaz, és nem sokkal szerencsésebb arra sem rákérdeznünk, hogy egy morális kijelentést mi teszi igazzá? Hiszen ahogyan arról már korábban is szó volt, a fiktív diskurzus esetében értelmezhetetlen, hogy mi teszi igazzá a morális kijelentéseket, lévén a fogalmi jelentés nehezen meghatározható. Azonban úgy tűnik, hogy mindennapi társalgásainkban egy morális kijelentés igazságfeltételeit valahogy mégiscsak „el tudjuk képzelni”. Visszatérve Ayer példájához, a „Gazság volt, hogy elloptad azt a pénzt! ” kijelentésnek valahogyan mégis tudunk értelmet tulajdonítani, mégis érezzük, hogy ez a
28

Demeter, 2008. p. 181. (kiegészítés tőlem, R. D.)

65

A NNONA NOVA

mi kultúrkörünk morális diskurzusában tulajdonképpen igaz, hiszen nagyrészt általánosan elfogadott tétel, hogy „lopni rossz”. Ez azonban már nem a szemantikai tartalom felé vezet bennünket, hiszen két sarkalatos példán keresztül fentebb (emotivizmus, intiucionalizmus) már megvilágítottam, hogy a verifikáción alapuló fogalmi- és igazságfeltétel elemzés nem vezet közelebb a morális kijelentések megértéséhez, értelmezéséhez. És itt látható a fikcionalista realizmus igazi ereje, amellyel egy csapásra áthidalható a relativizmus által tételezett probléma is. Ugyanis sokkal közelebb jutunk a megoldáshoz, ha Demeter tanácsát megfogadva a fogalmak egymáshoz viszonyított rendszerét vesszük górcső alá. A megoldást a „mi kultúrkörünk” kifejezés táján kell keresnünk. Vagyis, a mi erkölcsi kultúrkörünkben, azaz diskurzusunkban – melyről általánosan elfogadott, hogy a tízparancsolatot alapvető életvezetési stratégiának tekintő morális diskurzusok közé tartozik – a lopás a legtöbb esetben nem számít helyes, erényes, hasznos, hosszú távon kifizetődő, Isten által elfogadott (itt ki-ki ízlése szerint kiválaszthatja a neki legmegfelelőbb normatív etikai irányzatot)… stb. cselekedetnek. Vagyis – diskurzusunkat tekintve – a nyolcadik bibliai („ Ne lopj!”) parancsolathoz (ami explicit és garantáltan „hiteles forrásból” származó felszólítás) viszonyítva „Gazság volt, hogy elloptad azt a pénzt” kijelentés hamis „színezetet” kap. Demetert idézve: „Az adott szempontból az értelmezések által kommunikált nem szemantikai tartalom a releváns”29 Vagyis a morál esetében kizárólag egy fiktív diskurzus által tételezett, társadalmilag hasznos, elismert, erényesnek tartott, elfogadott… stb. életvezetési stratégián belül kialakított fiktív entitásokhoz viszonyítva számíthat valami igaznak, vagy hamisnak, azaz jelen esetünkben például helyesnek, vagy helytelennek. Ezek a kifejezéspárok hagyományos értelemben véve jelentésüket tekintve nem feleltethetőek meg egymásnak, ám a diskurzuson belül értett tartalmaik alapján azonban igen, melyet a diskurzus bizonyos szempontból elmosódott, ám más szempontokat tekintve flexibilis elemei biztosítanak. Kijelentéseink is a fiktív diskurzus elemeire referálnak, melyben azonban – erősen kreatív diskurzusról lévén szó –, ez a referencia meglehetősen „joker” természetű, mely csak a fogalmi hálóban érthető meg igazán. Vagyis a lopás lehet rossz, helytelen, gazság, míg például a gazság lehet lopás, gyilkosság, hazugság, vagyis csupa olyan cselekedet, melyek
29

Demeter, 2008. p. 186.

66

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

adott társadalmak adott diskurzusában nem kívánatosak. Megfordítva ugyanez az analógia a „jó” esetében is. „ Morális cselekedeteink végső soron nagyrészt a jóra irányulnak, ám hogy mi számít jónak, az már igencsak rugalmasan kezelhető, afféle „csaliként”, melynek folytonos követésével, erős pszichológiai ráhatás részeként és mintegy a racionalizálás előkészítésének érdekében, jó eséllyel téríthetők olyan cselekvés felé az individuumok, amilyenre a közösség, vagy akár csak egyetlenegy adott személy szeretné – függetlenül attól, hogy milyen normatív etika mellett köteleződünk el, s ebben mit tételezünk „jónak”, vagy „rossznak”. Ez a befolyásolás nem szükségszerűen rossz szándékú – bár kétségtelen, hogy ez mindig benne lehet a pakliban. Egyszerűen lehetséges bármiféle, például a túléléshez fontos (vagy fontosnak tartott) eredmény elérése, amely mindemellett rengeteg kellemetlenséggel is járhat. Például a hazát fegyverrel megvédeni kétséget kizáróan erény, bár kétségtelenül rengeteg áldozattal jár (sőt, ez a tény még nemesebbé, „szakrálisabbá” teszi ezt az erényt), ám feltétlenül szükséges, hiszen ez siker esetén nemcsak az uralkodó csoportok hatalmát őrzi meg, de magát a közösséget is, azáltal, hogy így fennmaradhatnak a saját tulajdonukban fizikális, szellemi és kulturális javaik. Vagyis: „a diskurzus erényei nem episztemikusak, hanem szociálisak.”30 4. KONKLÚZIÓ Remélhetőleg esszémben sikerült bemutatnom – a rendelkezésre álló tartalmi és terjedelmi kereteken belül maradva –, hogy miért is lehet a moralitást fiktív diskurzusként tételező elmélet annak értelmezése során üdvözítőbb megoldás, szemben a rivális elméletekkel. Hiszen akár célzott vizsgálódásaink, akár mindennapi tapasztalataink és intuícióink alapján meglehetősen problematikusnak számíthatnak azok a hagyományos, ám közkeletű álláspontok, miszerint a morális kijelentéseink igazolható, objektíven és naturálisan megjelenő morális entitásokra referáló, „tudományos természetű” ténykijelentések.

30

Demeter, 2008. p. 187.

67

A NNONA NOVA

FELHASZNÁLT IRODALOM Ayer 1947 Blackburn 1996 Blackburn 1998 Boyd 1988 Ayer, Alfred Jules: Language, Truth and Logic, Gollancz, London, 1947. Blackburn, Simon: The Oxford Dictionary of Philosophy, Oxford University Press, Oxford, 1996. Blackburn, Simon: Ruling Passions, Clarendon Press, Oxford, 1998. Boyd, Richard N.: How to Be a Moral Realist in: Sayre-McCord, Geoffrey [szerk.]: Essays on Moral Realism, Cornell University Press, New York, 1988. Darwall, Gibbard, Railton: Towards Fin de Siécle Ethics: Some Trends, The Philosophycal Review, Vol. 101. No. 1., 1992. Davidson, Donald: Cselekvések, indokok és okok, Thélème, 1998/4 Demeter Tamás: Mentális fikcionalizmus, Gondolat Kiadó, Budapest, 2008. Demeter Tamás: Akkor hát miért is ne? Válasz Tőzsér János „Miért ne legyünk mentális fikcionalisták” c. írására,BUKSZ, 2009. nyár, 21. évfolyam 2. szám Frankena, William Klaas: The Naturalistic Fallacy, Mind vol. 48. No. 192., 1939 p. 464 – 477. Gensler, Harry J.: Ethics, A Contemporary Introduction, Routledge, London, 1998. Gettier, Edmund L.: „Lehet-e a tudás igazolt hit?” in: Forrai Gábor /szerk./: Mikor igazolt egy hit?, Láthatatlan Kollégium – Osiris Kiadó, Budapest, 2002.

Darwall 1992

Davidson Demeter 2008 Demeter

Frankena 1939 Gensler 1998 Gettier 2002

68

A MORÁL MINT MENTÁLIS-FIKCIONALISTA DISKURZUS

Harman 1977 Lónyai 1981 McNaughton 1988 Moore 2000 Rawls 1997 Rawls 1951

Harman, Gilbert: The Nature of Morality, Oxford University Press, New York, 1977. Lónyai Mária: Bevezetés in: Tények és értékek, Gondolat kiadó, Budapest, 1981. McNaughton, David: Moral Vision – An Introduction to Ethics, Blackwell, 1988. Moore, G. E.: Principia Ethica, Cambridge University Press, Cambridge, 2000. Rawls, John: Az igazságosság elmélete, Osiris kiadó, Budapest, 1997. Rawls, John: Outline of a Decision Procedure for Ethics, in: The Philosophical Review, Vol. 60. No. 2. 1951. Schafer – Landau, Russ: Moral Realism – A Defence, Oxford University Press, New York, 2003. Stanford Encyclopedia of Philosophy ’Realism’ (substantive version Aug 4,2005) in: http:// plato.stanford.edu/entries/realism/ (utolsó lehívás: 2009. október 4.) Tőzsér János: Miért ne legyünk mentális fikcionalisták? BUKSZ, 2009. tavasz, 21. évfolyam 1. szám Tőzsér János: Viszontválasz Demeter Tamásnak, BUKSZ, 2009. nyár, 21. évfolyam 2. szám Warnock, Mary: Ethics since 1900, Oxford University Press, London, 1966. Williams, Bernard: Etika (1995.), in: Grayling, A. C.(szerk.): Filozófiai kalauz, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997.

Schafer – Landau 2003 Stanford

Tőzsér

Tőzsér Warnock 1966 Williams 1997

69

A NNONA NOVA

Williams 1993

Williams, Bernard: Morality -An Introduction to Ethics, Cambridge University Press, Cambridge, 1993. Williams, Bernard: Internal and External Reasons, in: Moral Luck – Philosophical Papers 1973 – 1980, Cambridge University Press, 1981.

Williams 1981

70

Praxis Társadalom és művészet

Kapitalizmus és etika a modernitás kultúrájában
KÉSZÍTETTE: ERDŐS ZOLTÁN

A 20. század eleji német szociológiát erősen foglalkoztatta a kapitalizmus eredete és lényege. A kutatás kiindulópontja az volt, hogy a modern kapitalizmus kialakulása valamilyen módon a vallási tanok hatásával függ össze. A vallások ugyanis különböző világgal szembeni álláspontokat dolgozhattak ki, illetve implikálhattak; Weber fogalmaival kifejezve: másfajta lelkületet és társadalmi magatartást feltételez a kontemplatív vallásosság, mást a világot elutasító aszkézis, és megint mást a világon belüli aszkézis.1 A kapitalizmus eredetére vonatkozóan különféle megoldásokat dolgozott ki Werner Sombart, és Ernst Troeltsch; Weber tőlük eltérően a legfőbb mozzanatot a 16-18. századi protestantizmus irányzataiban fedezte fel. Műveinek célja az volt, hogy láthatóvá tegyék a protestantizmus azon világtörténelmi jelentőségű elemeit, amelyek lehetővé tették a racionális gazdasági etika, végül pedig a kapitalista szellem kialakulását. Weber alapgondolata, hogy a protestáns etika rendszere vált egy sajátos, a kor polgári gazdaságszemléletének és a gazdaság racionalizációjának megfelelő lelkület alapjává. Az ezeken az alapokon kialakult racionális kapitalista formák és a gazdasági éthosz azonban idővel önállósultak a valláserkölcsi megalapozástól, sőt a 18. század végére már béklyónak tekintették azt.2 A protestáns etika a kapitalista gazdasági rendszerhez vezető út legjelentősebb „váltóállítása ”, amely meghatározta, „mely pályán mozgatja tova „ az érdekek dinamikája a cselekvést.”3 Dolgozatomban a kialakult kapitalista gazdaság etikai komponenseit vizsgálom meg, alapvetően Weber műveiből és a hozzájuk kapcsolódó hagyományból kiindulva; az angolszász gazdasági etikákat, amelyek egészen más perspektívát kínálnak, itt nem tudom elemezni. Más irányban azonban kitágítom Weber gondolatmenetének értelmezési keretét. Ez az oka annak, hogy a jellegzetesen Weber-i „kapitalizmus szelleme” megjelölés helyett a „modernitás” terminust fogom használni, jelezve, hogy ezek a megvilágítandó jellemzők egy tágabb összefüggés, a modernség, a modernitás kultúrájának részei.
1 2 3

Weber 1992. 241-244; 274. – Vö.: Münch 1986. 49-54. Weber 1982. 77. Weber 1982a. 310. – Schluchter 1979. 221; 228.

73

A NNONA NOVA

Ezúton mondok köszönetet a dolgozat elkészítésében nyújtott segítségért Prof. Weiss Jánosnak, a PTE BTK Filozófiatörténeti Tanszék egyetemi tanárának, Dr. Fodor Mártának, a PTE ÁJK Jogtörténeti Tanszék ny. egyetemi adjunktusának, és Dezsőné Dr. Zemplényi Verának, a PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék ny. egyetemi adjunktusának. *** A 20. század elején a német szociológiában több ellentétes nézet alakult ki a kapitalizmus lényegét illetően. Voltak, akik a 19. századi liberálkapitalizmus rendszerét vetítették vissza a koraújkorba, a könyörtelen és korlátozásmentes szerzést, az önérdek és a gazdasági individualizmus uralmát, amit nem korlátoz semmilyen vallási etika. Werner Sombart szerint a kapitalizmus alapvetően evilági jellegű, a földi örömök igenlésével kapcsolódik össze, ezért a protestantizmus, intenzív vallásossága és metafizikai irányultsága miatt nem kedvezett a kapitalizmus kialakulásának.4 Weber ezzel szemben egészen más fogalommal dolgozott. Számára a kapitalizmus (legalábbis kezdeti formájában) a racionális, józan és önmegtartóztató szerzéssel volt azonos. Ilyen értelmezésben (és ezt Weber korai elemzői közt már Ernst Troeltsch is hangsúlyozta) az etika gazdasági folyamatokat szabályozó ereje nemhogy nem akadályozza, hanem segíti a kapitalizmus kialakulását.5 Míg Sombart olvasatában a puritán szerzők élesen tiltakoznak a kapitalista szerzés és a gazdagság minden formája ellen, addig Weber szerint éppen evvel az etikai szigorúsággal járultak hozzá a kapitalista magatartásban lényeges polgári erények (józanság, mértékletesség, takarékosság) kialakulásához. A túlzott, „visszataszító” szerzési ösztönnek a gazdaság racionális és etici„ zált megszervezése szabott gátat, amely hosszú távra előre biztosította a gazdaság működőképességét: „ Az eredmény a szerzési ösztönnek mérsékelt játékteret biztosító szabályozott gazdaság.”6 Ezzel ellentétben az egyégazdaság ni érdek és szerzési vágy éppen ott érvényesült a leginkább gátlástalanul, ahol a polgári kapitalista fejlődés visszamaradt, ahol nem állt rendelkezésre racionális gazdasági etikai rendszer.7 A kapitalizmus tehát Weber számára nem a korlátlan haszonszerzési vágyat jelenti, hanem a szükségletek kielégítését és a többlettermelést racionális vállalkozás útján. Formai jellemzőinek tekinthetjük a szabad bérmunka
4 5 6 7

Felkai 2006. 219-221. Molnár 1994. 131-133. Weber 1979. 283. Weber 1982. 59-61.

74

K APITALIZMUS ÉS ETIKA A MODERNITÁS KULTÚRÁJÁBAN

alkalmazását és a racionális üzemszervezést (mérlegkészítés, a kockázat és a haszon tervezése). Tartalmi jellemzője pedig a kötelességtudat és az aszketikus életvitel: a pénz „fialtatása” (Benjamin Franklin szavával) erkölcsi kötelesség, a vagyont a nyereség megújulása érdekében nem szabad felhasználni, így a kapitalista vállalkozót azért, hogy „megvonja a szájától a falatot”, csak a kötelesség teljesítése felett érzett irracionális öröm kárpótolja.8 A kapitalizmus ideáltípusa etikai szempontból két egymással ellentétes irányú folyamatra nyitott. Egyrészt a külső kényszerítő erőket igénybe vevő és külsődleges magatartásmintákat kiformáló jog specifikálódik, elválik az etikától, pontosabban „a jogi személy morális motívumaitól”, és pusztán elvont engedelmességet követel meg. Másrészt viszont az autonóm etika egyre bensőbbé válik, a jogtól egészen elütő típusai alakulnak ki (érzületés felelősségetika), ami már szinte kizárólag az ember belső világára korlátozódik, kizárólag a viselkedés belső kontrollját látja el.9 Ennek oka az individualizmus és a közösségiség új konstellációjában keresendő. Az egyén többé nem a közösség részeként értelmezhető, hanem épp fordítva, a közösség áll össze az egyénekből, ez a másodlagos, a származtatott. Ugyanakkor a korábban homogén erkölcsi-vallási közösség felbomlott. Míg régebben a keresztény univerzalizmus korában mindenki közel azonos etikai álláspontot képviselt (illetve kellett hogy képviseljen), ez az egyetemesség most versengő felekezetekre és szektákra bomlott. Míg azelőtt mindenkire egyként kiterjedő etika nem csak a jog komplementere lehetett, hanem megegyezhetett a joggal, most a jog uralma mellett sokféle vallási és etikai nézet terjedt el, és többé nem követelhető meg, hogy két ember ugyanazon erkölcsi mérce alapján ítélje meg a dolgokat.10 Az etikai szabályozó kis közösségek és az egyének belső ügyévé változott. Ezt a folyamatot Weber a modernitás egyik alapvető jellegzetességeként diagnosztizálja. „ Korunknak, melyre a világ racionalizálása, s mindenek előtt a varázslat alól való feloldása a jellemző, az a sorsa, hogy éppen a végső, és legmagasabb rendű értékek húzódtak vissza a nyilvánosságból, mégpedig vagy a misztikus élet világon túli birodalmába, vagy az egyének közvetlen kapcsolatainak testvériségébe.”11
8 9 10

11

Molnár 1994. 16-17. Schluchter 1979. 151-152. – Habermas 1985. 195. Ezt a pluralitást tartja az újkor egyik legfontosabb ismérvének Ernst Troeltsch is. (Felkai 2006. 439.) Weber 2004. 54.

75

A NNONA NOVA

A következőkben ezzel a kettős tendenciával foglakozom. Egyrészt az etikai szabályozó kiszorul az élet bizonyos területeiről, másrészt azonban egy egészen új típusú etika veszi át a szerepét, amely csak az egyéni életre és a közvetlen személyes kapcsolatokra korlátozódik. Weber a modernitással kapcsolatban két lehetséges magatartást írt le: vagy férfiasan szembenézünk korunk állapotával, vagy pedig visszatérhetünk a régi vallásokhoz, elfogadva azok metafizikai világképét és etikai rendszerét.12 Tudósoknak és leendő tudósoknak tartott előadásában azonban nem vette figyelembe a gazdaságban tért nyerő harmadik lehetőséget, amit „etikai nihilizmusnak” nevezhetnénk: a kapitalizmus rendszerszerű folyamatainak vallási és minden egyéb objektív etika szabályozása nélküli igenlését, illetve ezekbe az eltárgyiasult viszonyokba való kényszerű betagolódást. A vállalkozó lélektani kényszernek engedve szenteli magát hivatásának, az „ügynek”, mert vállalkozása csak így marad működőképes, mert ezt követeli meg „a dolgok rendje”. A gazdaság belső logikája rabul ejti a vállalkozót, akinek így elvész egyéni szabadsága és minden személyes megfontolása, a kapitalista gazdaság gépezetének elemévé válik. Etikailag szabályozni csak emberek személyközi viszonyait lehet, racionális üzleti kapcsolatok és folyamatok rendszerét nem lehet a konkrét személyekhez intézett karitatív felszólításokkal szabályozni. A gazdaság a saját törvényszerűségei szerint működik, értelmüket vesztik benne az etikai normák, az igazságosság, szeretet és együttérzés.13 A gazdasági viszonyokat így kizárólag a jog, illetve egy abszolút személytelen etika szabályozza. Természetesen szükség van az „ ’etikai minimum’ értelmében vett ’ jó kereskedelmi erkölcsök’”14 jelenlétére. Azonban a becsület itt mindössze annyit jelent, hogy az üzletfelek az üzletmenet zavartalansága érdekében azt várják egymástól, hogy a másik feltétlenül állja a szavát.15 A piaci etika tehát végtelenül formális, a külsődlegeség és a személytelenség értelmében.
12 13

14 15

Weber 2004. 55. „Úr és szolga viszonya elvégre maradéktalanul szabályozható, épp azért ugyanis, mivel személyi viszony. Nem vihető végbe ugyanez, legalábbis nem hasonló értelemben és hasonló sikerrel, záloglevelek váltakozó birtoklói (…) között, hiszen semmilyen személyi kötelék nincs közöttük.” Ennek magyarázata a pénz természetében keresendő: „a legelvontabb és ’legszemélytelenebb’ dolog, ami csak a világon létezik ”. Így a racionális kapitalista gazdaság, minél inkább saját törvényszerűségeit követi, annál hozzáférhetetlenebb bármilyen vallásos testvériség-etika számára. (Weber 1982a. 350. – Vö.: Weber 1992. 280. – Schluchter 1979. 78-80.) Weber 1995. 197. Weber 1992. 326-327.

76

K APITALIZMUS ÉS ETIKA A MODERNITÁS KULTÚRÁJÁBAN

Az etikai szabályozó térvesztését a gazdaságban Weber jól körülhatárolható történeti folyamatként írja le. A protestáns etika életre hívott egy önmagával analóg gazdasági rendszert, amelynek a későbbiekben többé nem volt szüksége a teológiai alapokra. „ Isten birodalmának görcsös kutatása oldódni kezdett a józan hivatáserények folytonos gyakorlásában s a vallásos gyökérzet halódni kezdett, hogy helyet engedjen az utilitarista világiságnak.”16 A jellegzetes polgári erények megmaradtak; a vállalkozó legfőbb jó tulajdonsága és sikerének kulcsa a szorgalom, a józanság, a racionális kalkuláció volt. A protestáns etika alapelemei azonban jelentős változáson mentek át: vallási alapjuk eróziójával a kapitalista gazdaság szerkezeti összetevőjévé vált a formális jog, a szekularizált munkaetika, és erkölcsi tartalmától megfosztva spontán mechanizmusként működött tovább az a szerep, amely a gazdaság negatív hatásait volt hivatva tompítani, és amelyet korábban vallási-etikai normák viseltek. A gazdaság belső logikája aztán átnyúlik a többi életszférába és uralma alá hajtva a maga képére formálja, eltárgyiasítja azokat.17 Ugyanez a folyamat megy végbe a jog területén, amelynek hordozói szociológiai értelemben a bürokratikus állam és a hivatalnokok. A hivatalnok akkor végzi jól a feladatát, ha tárgyszerűen, a „személyre való tekintet nélkül” jár el, kizárólag az állam racionális jogi rendjének pozitív szabályait követi.18 Az ilyen elveken alapuló bürokratikus szervezet éppolyan mereven és ellentmondást nem tűrően határozza meg a hétköznapi életet,mint a kapitalista gazdaság formái, a gyártósorok gépesítéséhez hasonló eleven gépként: „ Ez a gép a holt géppel szövetkezve munkálkodik ma azon, hogy felépítse a jövő szolgaságának házát, ahova az emberek egykor talán tehetetlenül fejet hajtva kényszerülnek majd belépni, mint az óegyiptomi állam fellahjai, ha ügyeik intézésében szemükben a végső és egyetlen érték a technikailag jó, azaz a racionális hivatalnoki igazgatás és gondolkodás marad.”19 marad Habermas saját filozófiai programjába illesztve más tényezőket emel ki ebben a folyamatban. A protestantizmus etikai racionalizmusa a tudati struktúrákat csak szelektíven engedte intézményesülni. Ez mutatkozik meg a belső elmagányosodásban, a felebarátokkal szembeni viselkedés forma16 17

18 19

Weber 1982. – Vö.: Felkai 2006. 431. Vö. Sombart diagnózisával: a kapitalista gazdasági forma „nem elégszik meg a gazdasági érdekszférába tartozó jelenségek megragadásával, hanem átnyúlik az emberi kultúra más területeire is és tendenciaszerűen proklamálja az üzleti érdekek primátusát a teljes értékvilág felett.” (Id.: Felkai 2006. 249.) Weber 1982a. 353. – Weber 1987. 232. Id.: Felkai 2006. 367.

77

A NNONA NOVA

lizálódásában, és az ösztönök merev elfojtásában, a módszeres életvitel követelményei szerint. Vagyis a protestáns etika egy sajátos, funkcionális moralitást biztosított a kapitalizmus számára, ami viszont a továbbiakban már egy másfajta racionalitást részesített előnyben. A testvériség-etika nem tudott intézményesülni a gazdaság öntörvényű fejlődésével, és a kialakuló hedonisztikus életstílussal szemben; így alakult ki a „testvérietlenség világuralma”.20 Ezt a folyamatot erősítette a jog fejlődése is, amelynek modern intézményes formáját a pozitivitás, a legalizmus (a jogi személyeknek a jog nem tulajdonít erkölcsi motívumokat), és a formalitás (amely a magánszemélyek legitim önkényének határait írja körül) jellemzi. A jog pusztán funkcionálisan használható szervező eszköz, amely elkülönül a moralitástól, és amelynek szempontjából a moralitás irracionálisnak tűnik.21 A szervezetekben a sikerorientált, célracionális cselekvés egyáltalán nem veszi figyelembe a tagok szubjektív értékválasztásait, független azok erkölcsi, lelkiismereti motívumaitól, sőt elnyomja azokat. Weber ezért látja a modernizációban az egyéni szabadság veszélyeztetettségét, sőt a „szolgaság házát”.22 Weber korában általánosan elfogadott nézet volt, hogy mik lehetnek mindennek a következményei. A szociológusok figyelmeztettek arra, hogy az életformákat a „holt” technika kezdi uralni, a személyes kapcsolatok formalizálódnak, és a racionális-számító gondolkodás teret nyer a gazdaságon kívüli területeken is.23 Weber mindezt sorsszerű, elkerülhetetlen folyamatnak és állapotnak látta. Az evilági aszkézis hatására az anyagi javak „olyan növekvő, s végül is annyira menthetetlen hatalomra jutottak az emberek felett, mint még a történelemben soha korábban.” 24 A kapitalista gazdaság a „dolgok uralmának” köszönhetően kényszerűséggé vált, olyan rendszerré, amelyből többé nem lehet kilépni; „az emberiség ismeretlen jövőjére nyíló kapu fölé az van írva: ’hagyj fel minden reménnyel!’” 25
20 21 22 23

24 25

Habermas 1985. 77-79. Habermas 1985. 81-82. Habermas 1985. 129; 229-230. Sombart ennek a folyamatnak három elemét írja le. Az eltárgyiasulás azt jelenti, hogy a korábban kommunikáción alapuló, személyes és informális viszonyokat felváltják a szerződés- és előírásszerűen szabályozott kapcsolatok. Az elpolgáriasodás az emberi viszonyok racionalizálódását és kontraaktualizálódását jelöli, a proletarizálódás pedig a természetes életformák kiüresedését és elszegényedését. (Felkai 2006. 267-268.) Weber 1982. 287. (Id.: Tomka 2005. 99.) – Weber aggályai az ipari termelés „acélkemény burkával” kapcsolatban a 20. század tapasztalatai alapján megalapozottnak bizonyultak. (Habermas 1998. 62.)

78

K APITALIZMUS ÉS ETIKA A MODERNITÁS KULTÚRÁJÁBAN

Az etika visszaszorulása a jog és gazdaság szférájában azonban korántsem általánosítható az élet valamennyi területére. A modernségben, amelynek alapstruktúráját Webert két eltérő rendszerben elemezve Jürgen Habermas és Richard Münch fejti ki, etikai értelemben is komoly, bár korántsem problémamentes potenciál rejlik. Habermas szerint a racionalizáció folyamatát az érték- és cselekvésszférák, valamint a hozzájuk kapcsolódó érvényességi igények differenciálódása jelenti: más megítélések alá esik az objektív világról tett kijelentések igazsága, a jogi és etikai normák helyessége, végül pedig a beszélő megnyilatkozásának hihetősége. A kognitív, a jogi és morális, valamint az esztétikai szférák létszerű, funkcionális és logikai értelemben is elkülönülnek egymástól, egyenértékűek és egymásra visszavezethetetlenek. A rendet éppen az jelenti, hogy mindegyik szféra a lehető legnagyobb szakszerűséggel a saját dolgát teszi. Mindhárom terület a saját belső törvényszerűségei mentén épül ki és fejlődik tovább: „ Az értékfokozódás a tapasztalati tudományoknál a megismerésben való előrehaladást jelenti; a jogi és morális elképzeléseknél a jog- s morálelmélet egyetemes alapelveinek mind pontosabb kidolgozását; az esztétikai területen pedig az esztétikai alaptapasztalatoknak minden idegen (elméleti vagy morális) elemtől megtisztított kidolgozását.”26 Az értékszférák differenciálódásában azonban etikai értelemben is komoly lehetőségek rejlenek. Ez teszi lehetővé, hogy egyre pontosabban lehessen megfogalmazni az igazság, az igazságosság és az ízlés kérdéseit, ez pedig az állásfoglalások világosabbá tételéhez, a kritika kifejtéséhez járul hozzá.27 Persze kérdéses, hogy ez mennyire képes érvényesülni, hogy megvannak-e ennek feltételei: a szubjektum szabadsága, és egy alternatív etikai rendszer megalapozása. Richard Münch a modernitás kultúrájának gyökereit keresve, Weber írásai nyomán kíséri végig az európai társadalmak és kultúra történetét. Véleménye szerint már az ókori zsidó vallásosságban felfedezhetők a modern etika irányába mutató tényezők. Az Isten törvényadásának abszolút kötelező és egyetemes érvényessége az univerzalizmus, a mágia kiiktatása az Istennel való kapcsolatból pedig ugyanekkor a vallási racionalizmus irányába hatott.28 A középkori városokban fejlődött tovább ez az univerzalista és aktivista etika, jóllehet a középkori társadalom még távol volt attól, hogy
26

27 28

(Habermas 1985. 58-59; 70. – Schluchter 1979. 192. – Cs. Kiss 2005. 180-181.) – Weberhez hasonlóan ezt a folyamatot, az értékszférák differenciálódását jól látta Sombart is, bár ő ehhez a folyamathoz jóval komolyabb aggályokat fűzött. (Felkai 2006. 226.) Habermas 1998. 97. Münch 1986. 78-79; 81.

79

A NNONA NOVA

ez a különböző differenciálódó életterületeken intézményesedjen.29 Végül a protestáns etika az egyéni felelősség, vagyis az individualizmus útjából távolított el minden akadályt azzal, hogy eltörölt minden közvetítő instanciát, és az embert közvetlenül Isten ítélőszéke elé helyezte. Az egyén így minden korábbinál jobban önmagára van utalva, saját felelősségére kell a parancsokat megtartania és etikusan cselekednie.30 Wolfgang Schluchter mindezt egy fontos megkülönbözetéssel hoszszabbítja meg. Nemcsak szembeállítja egymással a normatív, vagyis a törvényektől irányított konvencionális, és az elvek mentén orientálódó posztkonvencionális etikát, hanem ez utóbbit két fejlődéstörténeti szakaszra is bontja. Az érzület- és felelősségetika közti átmenet nem annyira a mögöttük meghúzódó hit vagy tudás szerkezeteinek megváltozásában érhető tetten, mint inkább az elvekhez való reflexív viszonyulás kialakulásában. A felelősségetika bonyolultabb szerkezetű, mivel reflexiós tevékenységet feltételez az egyén részéről, elvek ütköztetését és kombinációját is magában foglalja. A felelősségetika létrejötte a protestáns etikából következik, de azt meghaladja (Kant művéhez köthető), mivel a protestantizmus még nem lépett túl a teológiai-metafizikai megalapozáson, így megakadályozott minden reflexiót.31 Münch ehhez hasonlóan kijelenti, hogy korunkban, amikor egyre nő a kognitív racionalitás, a személyiség autonómiája, és a normatív kultúra egyetemessége az egyéntől önálló reflexió várható el.32 A posztkonvencionális etika alapelve – immár hagyományos nézetek szerint – a szubjektivitás és ennek három (szempontunkból lényeges) vonatkozása: az individualizmus, a kritika joga és lehetősége, valamint a cselekvés autonómiája, vagyis a teljes körű felelősségvállalás saját tetteinkért.33 Többé nem a vallás, az egyházi közösség vagy a család alakítja a normákat, a készen kapott tradíciók kiiktatódásával egyre több döntés van az egyénre bízva, egyre nagyobb szerepet kap a saját racionális életvezetése. Vonatkoztatási csoportok helyett a cselekvés elvont, általános elvek szerint rendeződik. Egy posztkonvencionális szabály és cselekvés akkor helyes, illetve jó, ha egy független szemlélő azt absztrakt elvek alapján helyesnek, illetve jónak ítélhetné.34
29 30 31 32 33 34

Münch 1986. 119. Münch 1986. 139-140; 146. Schluchter 1979. 88-89; 93-95. Münch 1986. 172-178. Hegel nyomán Habermas 1998. 20. Schluchter 1979. 61-64. – Münch 1986. 168. – Münch 2002. 174.

80

K APITALIZMUS ÉS ETIKA A MODERNITÁS KULTÚRÁJÁBAN

A szubjektivizmus modellje azonban igen sérülékeny. Weber diagnózisa szerint a személyiség a modern társadalomban erős romboló hatásoknak van kitéve. Az embert „a hallatlan belső elmagányosodás érzése kínozza”, az individualizmus „illúziók nélküli és pesszimista” lett. Ehhez járul a társadalmi racionalizálódás folyamata, amely erősen korlátozza az emberek tényleges szabadságát. Nem látható, hogy „a bürokratizálódás hatalmi túlsúlyának tendenciája láttán hogyan lehetséges megmenteni a bármilyen értelemben vett ’egyéni’ mozgástér valamilyen maradványát.”35 Beszűkül az egyén döntési szabadságához nélkülözhetetlen kulturális háttér, a kognitív, esztétikai és morális szférák önállósulása jelentősen szegényíti a hétköznapi életet, és a „modernizáció megakadályozza, hogy a köznapi gyakorlat a maga gazdagodására kamatoztathassa a modern kultúrát.”36 A posztkonvencionális etikának az egyéniség problémája mellett szembe kell néznie a megalapozás és az értelemadás problémáival is, ami az értékszférák differenciálódásával függ össze. A protestáns etika nyomán kialakult sajátos kapitalista etika jellegzetesen szekularizált, polgári értékrendet képvisel. Eszménye a sajátos utilitarista erényekkel rendelkező „hitelképes úriember”. Elsődlegesen fontos a formális becsületesség, például a fizetési határidők pontos megtartása, amely a külvilág szemében megbízható üzletféllé teszi a vállalkozót. Jelentős továbbá a józanság, a tartózkodás mindenféle terméketlen, sőt káros költekezéstől és kicsapongástól. A szerénység és szorgalom olyan erények, amelyek a polgári társadalom megbecsülését vívják ki, és evvel jót tesznek az üzletmenetnek is.37 Ennek az etikának már nem része (vagy csak egészen minimálisan) a tapasztalaton túli megalapozás. Benjamin Franklin egészen racionális, szinte kalkulációként levezetett erkölcsi rendszert és öntökéletesítő programot dolgozott ki, a vallási tradíció kifejezett kritikájával; a vallásos hitnek evvel szemben csak a legalapvetőbb néhány ponton juttat némi szerepet.38 A vallásos világképekben lehetséges volt az értéktételezés a profán cselekvésszférák számára is; a vallási tanok világossá tették,
35 36 37 38

Weber több művéből id. Tomka 2005. 99. Habermas 1985. 230. – Vö.: Habermas 1994. 41. Weber 1982. 47-49. Megállapítása szerint bizonyos dolgok nem azért rosszak, mert a kinyilatkoztatás tiltja őket, hanem fordítva, a tiltás magyarázata, hogy azok természet szerint rosszak nekünk. A vallási tradícióból mindössze annyit fogadott el, hogy „az Isten tiszteletének legelfogadhatóbb módja jót cselekednünk embertársainkkal (…) minden bűn elnyeri büntetését, hasonlóképpen minden erény a jutalmát, akár ezen, akár a túlvilágon.” (Franklin 1961. 96-108.)

81

A NNONA NOVA

milyen cselekvések tekinthetők jónak, és milyen célokra kell törekedni. A kultúra alrendszereinek elválásával és a teológiai megalapozás lehetetlenné válásával megszűnt az átmenet tények és értékek között. A jog például megmutathatja, hogy bizonyos eredmény érdekében milyen jogi szabályozás lehet célravezető; de hogy ezekre az eredményekre kell-e törekedni, és hogy egyáltalán legyen-e jog, arra nem képes választ adni.39 Nem alapozhat a modernitás a tudományra sem, annak sajátos szerkezetéből következően. A modern tudomány végtelen haladást feltételez; a tudós azért dolgozik, hogy követői messzebb jussanak nála, eredményeit meghaladják, elavulttá tegyék. A tudós munkája irracionálissá válik: „egyáltalán nem magától értetődő, hogy valami, ami egy ilyen törvénynek van alávetve, magában hordja az értelmét és igazolását.”40 A régi értelemkonstrukciók .” szétestek; a tudomány a saját maga értelmességét sem tudja megalapozni, így egyáltalán nem tud választ adni arra a kérdésre sem, mit tegyünk, és hogyan éljünk.41 A modernség azonban mindezek mellett szakít a tradíciókkal; sajátos időtudatára jellemző, hogy éppen a jövő felé nyitott, és a megelőző koroktól határolja el önmagát. Ebben az újra és újra megismétlődő „korszakos újat kezdésben” a modernségnek önmagából kell megalapoznia saját normativitását, a modern művészetnek pedig a maga klasszicitását. „ A modernség kibúvók lehetősége nélkül önmagára van utalva”.42 Természetesen ez a szubjektum visszaszorulásával és a tudomány értelem- és értékadó funkciójának kimerülésével egyre nehezebb; ezt a gondot kísérli meg megoldani Habermas kommunikatív etikája és Münch az egyénre alapozó, univerzalista és aktivista posztkonvencionális etikája.

39 40 41 42

Weber gondolatmenetét id. Felkai 2006. 331. Weber 2004. 22-23. Weber 2004. 32. Habermas 1998. 11-12. – Habermas 1994. 34.

82

K APITALIZMUS ÉS ETIKA A MODERNITÁS KULTÚRÁJÁBAN

FELHASZNÁLT IRODALOM Cs. Kiss 2005 Cs. Kiss Lajos: Max Weber tudományfelfogása és a protestáns etika. In: Szellem és etika. A „100 éves a Protestáns etika” konferencia előadásai. Szerk.: Molnár Attila Károly. Századvég Kiadó, Bp., 2005. 175-200. o. Felkai Gábor: A német szociológia története a századfordulótól 1933-ig. I. Bp., Századvég Kiadó, 2006. Franklin Benjámin számadása életéről. Ford., utószó, jegyz.: Bartos Tibor. Európa, 1961. (Világirodalmi kiskönyvtár) Habermas, Jürgen: A kommunikatív cselekvés elmélete. A Filozófiai Figyelő és a Szociológiai Figyelő különkiadványa. Szerk.: Heller Mária. [1985.] Habermas, Jürgen: Die Moderne – ein unvollendetes Projekt. Philosophisch-politische Aufsätze. Reclam, Leipzig, É.n. [1994.] Habermas, Jürgen: Filozófiai diskurzus a modernségről. Helikon Kiadó, É.n. [1998.] Molnár Attila Károly: A „protestáns etika” Magyarországon. Debrecen, 1994. (Societas et ecclesia 2.) Münch, Richard: Die Kultur der Moderne, Band I. Suhrkamp, Frankfurt am Main, É.n. [1986.] Münch, Richard: Soziologische Theorie. Band I. Grundlegung durch die Klassiker. Campus, Frankfurt, 2002. Schluchter, Wolfgang: Die Entwicklung des okzidentalen Rationalismus. Eine Analyse von Max Webers Gesellschaftsgeschichte. Tübingen, 1979. Tomka Miklós: Széljegyzetek Max Webernek A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című tanulmányához. In: Szellem és etika. A „100 éves a Protestáns etika” konferencia előadásai. Szerk.: Molnár Attila Károly. Századvég Kiadó, Bp., 2005. 87-103. o. 83

Felkai 2006 Franklin 1961 Habermas 1985

Habermas 1994 Habermas 1998 Molnár 1994 Münch 1986 Münch 2002 Schluchter 1979 Tomka 2005

A NNONA NOVA

Weber 1979 Weber 1982 Weber 1982a

Weber 1987 Weber 1992

Weber 1995

Weber 2004

Weber, Max: Gazdaságtörténet. Vál.: Bertalan László, ford., jegyz.: Erdélyi Ágnes. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1979. Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat, Bp., 1982. (Társadalomtudományi Könyvtár) Weber, Max: A világvallások gazdasági etikája. In: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat, Bp., 1982. (Társadalomtudományi Könyvtár) 291-535. o. Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. 1. Szociológiai kategóriatan. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1987. Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. 2/1. A gazdaság, a társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái. Közösségek, társulások, vallások. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1992. Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. 2/2. A gazdaság, a társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái. Jogszociológia. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1995. Weber, Max: A tudomány mint hivatás. In: A tudomány és a politika mint hivatás. Kossuth Kiadó, 2004. 5-56. o.

84

A globalizáció okozta problémák iránti érzékenyítés fogalmának pedagógiai vizsgálata
A Globális nevelés program magyarországi helyzetének elemező bemutatása
KÉSZÍTETTE: GALAMBOS ATTILA

„Ez idő szerint az emberiség kilátásai a jövőre nézvést rendkívül borúsak. Felettébb valószínű, hogy nukleáris fegyvereit önmaga ellen fordítva gyors, de a legkevésbé sem fájdalommentes öngyilkosságot követ majd el. S még ha ez nem történnék is meg, lassú halál fenyegeti, mert megmérgezi, mellesleg pedig megsemmisíti a környezetet, amelyben és amelyből él. Még ha idejekorán megálljt parancsolna is vak és hihetetlenül ostoba ténykedésének, ki van téve annak a veszélynek, hogy fokozatosan elsorvadnak mindazon tulajdonságai, amelyek emberi voltát alkotják. Számos gondolkodó felismerte ezt, és jó néhány könyv tartalmazza azt a felismerést, hogy a környezetpusztítás és a kultúra „hanyatlása” kéz a kézben járnak...” Konrad Lorenz BEVEZETŐ1 Unokaöcsém kilenc éves. Van mobiltelefonja, e-mail címe, Iwiw profilja. Délutánonként amerikai rajzfilmeket néz a televízióban, török együttesek számait hallgatja a zenecsatornákon és japán szoftvereket használ a számítógépén. Volt a párizsi Disenyland-ben, ahová repülővel vitte el édesapja. Két nyelvet tanul az iskolában, ahová majdnem minden nap autóval viszik. Néha a McDonald’s-ban, néha kínai étteremben eszik, de gyakran spanyol banánt, holland sajtot, román vajkrémet fogyaszt. Coca Colát iszik, aminek
1

A szöveg a 2008-as OTDK dolgozatom rövidített változata. Kiszedtem a szövegből a mellékleteket, illetve a hosszadalmasabb magyarázatokat, melyek nélkül is érthető a koncepcióm. A szöveg bizonyos részeit (például a bevezetőt és a globális nevelés történetét bemutató részt) publikáltam máshol is, amikre a bibliográfiában utalok.

85

A NNONA NOVA

üres, műanyag palackját nem a szelektív hulladékgyűjtőbe dobja, és még véletlenül sem „tapossa laposra”. A ruháit Thaiföldön varrják, a cipőjét pedig Koreában. Mikor megkérdeztem tőle tudja-e, kik készítik ruháit, tudja-e, mennyit utazik az a banán, amit jóízűen majszol, és ez az út mennyi energiát emészt fel, tudja-e, mennyi pénzért dolgoznak azok, akik leszedik neki a banánfáról, vagy azok, akik a cipőjét varrják, van-e fogalma róla, mennyi mérges gázt bocsátott ki az a repülő, ami Franciaországba vitte, ismeri-e az ökológiai lábnyom, vagy a fenntartható fejlesztés fogalmát, tudja-e, mi a különbség a multinacionális és transznacionális cégek között (miközben folyamatosan ezek termékeiért rágja szülei fülét), meg tudja-e fogalmazni mit jelent az, hogy „globalizáció”, akkor csak kérdőn nézett rám. Az édesapja pedig megkér, hogy ne terheljem feleslegesen a gyereket butaságokkal. Pedig mindkettőjük (mindannyiunk) életét behálózta a globalizáció. Érdekes módon, mikor unokaöcsémmel különféle szituációs játékokat játszom, vagy nem direkt módon beszélgetek vele a globalizált világunkban zajló dolgokról, meglepő kiváncsiságot és még meglepőbb érzékenységet mutat a legváltozatosabb problémák iránt is. Természetesen nem beszélek neki a kínai gyerekmunkáról és a klímaoszcillációról, de véleményem szerint, ha intézményesített keretek között hallana a világban sűrgős orvoslást igénylő nehézéségekről, akkor Ő, mint a jövő generációja, sokkal fogékonyabb lenne ezek megoldására. Unokaöcsém nem különleges gyerek. Teljesen átlagos (természetesen amennyire egy individuum „átlagos” lehet), normális fiú. Ezért ha Ő fogékonyságot mutat, akkor miért ne gondolhatnánk, hogy a legtöbb gyerek figyelmét és érdeklődését felkelthetnénk a globális jelenségek iránt? Egy globális struktúrában ébredünk, abban élünk nap mint nap, és mikor kikapcsoljuk az Ikeában vásárolt kislámpánkat, majd álomra hajtjuk a fejünket, talán a globalizációról álmodunk. Az én unokaöcsém pedig nem tudja mit jelent ez a szó. Pedig a globalizációs folyamat és hatásainak a feldolgozása tanulható, tanítható. PROPOZÍCIÓ Dolgozatom témája egy olyan újszerű nevelési paradigma bemutatása, amit jobb híján „globális nevelésnek ” hívhatunk, és jelenleg civil szervezetek munkájában valósul meg. Célja - elsősorban - az állami oktatási rendszerben tanuló fiatalok felkészítése a globalizációs folyamatok hatásaira, illetve 86

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

figyelmük felkeltése, hogy ennek a folyamatnak az esetleges káros hatásai ellen ők is sokat tehetnek, azaz, hogy érzékennyé váljanak a világban megjelenő és feldolgozható problémák iránt. Munkám végén röviden kitérek arra, hogy a globális neveléssel foglakozó civil szervezetek milyen módokon integrálják programjaikat az állami oktatásba, és hogy ezekből milyen konkrét tapasztalatokat szűrhetünk le. Ennek a nevelési programnak elemző bemutatásához, és értelmezéséhez szükségesnek tartom a globalizáció fogalmának bevezetését, amit munkám legelején teszek meg. Ebben a részben tömören vázolom, hogy milyen módokon gondolkodhatunk a globalizációról, majd kitérek arra, hogy milyen nehézségek adódnak ebből a jelenségből. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhány problémát, amelyet a globális nevelés határozottan megcéloz, és próbál feldolgozni, viszont bővebb kifejtésüktől tartózkodom, lényegesebb kritika nélkül úgy fogadom el azokat, mint valóban adott problémákat. Később, a globális nevelés világméretű programját mutatom be. Áttekintem azokat a jelentős történeti eseményeket, melyek serkentették a globális nevelés létrejöttét. A továbbiakban kitérek a globális nevelés elméleti hátterére, melyek meghatározzák stratégiáit, metódusait, és hosszabban vizsgálom az úgynevezett nem-formális és kooperatív nevelés fogalmait, ami a globális nevelés lényeges technikái, mivel ezekkel hatékonyabban lehet érzékenyíteni, mint a száraz információk forntális átadásával. Munkámban hosszabban írok az érzékenyítés fogalmáról és annak nevelésfilozófiai aspektusairól. Dolgozatomban kitérek egy rövid leírással a „civil szervezet” fogalmára, de bővebb feldolgozásától tartózkodom, mivel dolgozatomnak nem képezi tárgyát a civil szervezetek belső struktúrájának kifejtése. Némi fogalmi tisztázás után bemutatom a magyarországi globális neveléssel foglalkozó civil szervezetek munkáját, és reményeim szerint választ találok arra a kérdésre, hogy milyen módokon, stratégiákon és kapcsolati hálókon keresztül építik be globális nevelés programjukat az állami oktatásba. Végül néhány példával szeretném bemutatni a globális nevelés érzékenyítésének (rész)eredményeit, álátámasztva koncepcióm azon állítását, mely szerint a globális nevelés program képes a gyerekekben olyan gondolatokat elindítani, melyeken keresztül változtathatnak környezetükön. Az érzékenyítés eredményeit elsősorban empírikus, kvalitatív módszerekkel mértem fel, melynek eredményeit a mellékletekben mutatom be.

87

A NNONA NOVA

Dolgozatom végén kitérek a magyarországi globális nevelés program nehézségeire. Itt utalok a finanszírozási és lekövethetőségi problémákra. Munkámban nem célom választ találni arra, hogy a globalizáció jó vagy rossz jelenség-e. Feltehetően ezt az évszázadok óta tartó folyamatot nem is lehet a jó és a rossz dichotómiájába helyezni, hiszen a legtöbbünk által ismert pozitív, és sokaknak rejtve maradt negatív oldali is vannak; nem a globalizációval, mint jelenséggel foglalkozom, hanem egy, a globalizáció jelenségére a civil szférában megjelent pedagógiai reakcióval, illetve ennek egy konkrét céljával. 1. GLOBALIZÁCIÓ 1.1 Mi az a globalizáció? Globalizációról gyakorlatilag onnantól kezdve beszélhetünk, amióta az emberekben tudatosult, hogy egy Föld nevű bolygón élnek, ahol különböző földrészeken, különféle emberek léteznek. Azonban a globalizáció fogalmának rengeteg meghatározásával találkozhatunk; a Globalizációs túlélőkönyv középiskolásoknak című kiadvány például így ír róla: „Napjaink gyakran használt fogalma a globalizáció, amely a nemzeti kereteken túlmutató társadalmi-gazdasági-kulturális nemzetköziesülést, és a világ gazdasági rendszereinek egyesülését jelenti.” 2 Kiss Endre szerint a „globalizáció olyan átfogó, mindenkit érintő egyes problémák tudománya, amelyek az egész emberiséget új módon, kvalitatívan, tendenciájukban egyenesen egzisztenciálisan is érintik.”3 Helmut Schmidt pedig négy rövid, személyes példával írja le a globalizáció jelenségét, melyek az információk nyílt áramlására, a gazdaság globalizálódására, a távolságok megtételére szánt idő rövidségére és a pénzmozgások összefonódására utalnak.4 Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a globalizációnak több, de legalább négy szintjéről van tudomásunk. Beszélhetünk kulturális, gazdasági, technikai és társadalmi globalizációról. Ez a négy szint azért fontos, mert egyrészt, külön-külön ezek a szintek írhatják le a globalizációt mint folyamatot, másrészt ezeken keresztül feltérképezhetjük a hatásait. Természetesen ez a négy szint nem választható
2

3

4

Barta Géza, Blahó György szerk.: Globalizációs túlélőkönyv középiskolásoknak. Budapest, Anthroplis, 2007, 6. old. Kiss Endre: A globalizáció társadalomfilozófiájához. http://www.szochalo.hu/szochalotudomany/hircentrum/article/100110/750/page/1/ Helmut Schmidt: A globalizáció. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1999, 10-12. old.

88

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

élesen külön. Ezek egy rendkívül összetett hálózatban forrnak egységgé, úgy, hogy számos fogalom jellemezheti a különféle szinteket (például a technikai globalizáció alszintje lehet az információs globalizáció, de az információáramlás hatással van a másik három globalizációs szintre is). Azzal a legtöbb globalizációt megfogalmazni próbáló munka egyetért, hogy a globalizáció szükségszerű hatással van az emberiségre (ezen belül az egyes személyekre is), és kihívást jelent számukra, úgy hogy mindenki vissza tud hatni a globális folyamatokra. A globalizáció fogalmával olyan társadalmi folyamatokat jelölünk, amely mindenkit érint, határokon átívelő, nem nemzeti és hatását a társadalmon belül mindenhol érezzük. A fent említett definíciók azonban nem utalnak arra, hogy milyen új keletű problémákat hordoz magában. 1.2 Mi a baj a globalizációval? Azzal az alterglob 5 mozgalom civil résztvevői, illetve számos tudós is egyetért,6 hogy a globalizáció – bár rendkívül hasznos következményei vannak – rengeteg nehézséget is okoz, vagy régebbi problémákat tesz nyilvánvalóvá, lokalizálhatóvá. 2002-ben Johanessburgban, a Fenntartható Fejlődés Világkonferencián a globalizációhoz kapcsolódó terv elismeri, hogy a globalizációnak vannak jó és rossz oldalai. Eszerint, miközben új lehetőségeket nyújt a világgazdasági növekedéshez és a magasabb életszínvonal eléréséhez, a szegényebb országok különleges hátrányokat szenvednek, s emiatt sürgősen bevonandók a profitálók körébe.7 A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük még problémaként a következő jelenségeket: kultúrák eltűnése, uniformizálódás, szegénység, a világ fejlett észak és szegény délre szakadása és ezek közötti távolság növekedése, kizsákmányolás, médiamanipuláció, emberi jogok megsértése, környezetszennyezés, klímaváltozás, xenofóbia, homofóbia, rasszizmus, állandósult fegyveres konfliktusok, fegyverkezés, túlter5

6

7

Az „alterglob” kifejezés az alternatív és a globalizáció szavak összevonásából született. Az alterglob szervezetek tehát a jelenlegi globalizációs folyamatok helyett egy alternatív, pozitívabb, igazságosabb globalizációt képzelnek el. A mozgalmat gyakran összekeverik az „antiglobalista” mozgalommal. Háttér: www.vedegylet.hu A globalizáció jelenségével vagy a globalizáció hatásainak részterületeivel számos, különböző tudományos szférában tevékenykedő kutató foglakozik, mivel ezek a problémák gazdasági, társadalmi, környezeti szempontú kérdéseket is felvetnek. Rengeteg nevet fel lehet sorolni: a közgazdász Amartya Sen és Robert Went, a nyelvész-filozófus Noam Chomsky, a fizikus Stephen Hawking, a filozófus Lányi András, a szociológus-társadalomkutató Naomi Klein, a politikus Al Gore, a biológus Konrad Lorenz és még sokan mások különböző szempontokból értékelik mostani életvitelünk fenntarthatatlanságát. Háttér: Fenntartható fejlődés honlap: http://www.ff3.hu/stock.html

89

A NNONA NOVA

melés, túlfogyasztás, természeti erőforrások kimerítése, tömeges migráció, túlnépesedés, stb. Ezeket a nagyon általános fogalmakat több szempontból is lehet célirányosítani: A Millenniumi Fejlesztési Célok nyolc pontban határozzák meg azokat a súlyos problémákat, amelyeket meg kell oldani (ez később is szóba kerül), az Anthropolis Egyesület tizenkét konkrét pontban definiálja a világ problémáit,8 de Konrad Lorenz például a civilizált emberiség nyolc halálos bűnéről beszél,9 Aldous Huxley pedig egy tizenkét pontos manifesztumban szólítja meg az embereket.10 Mivel a fentebb említett probléma-csomag komplex megoldásokat igényelnének, ezért nem lehet elvárni, hogy a globális nevelés ezekre mind, külön-külön felkészítse a diákokat (vagy az embereket), de ezek a csomagok számos olyan ponton keresztezik egymást, amire a globális nevelés program is reagálni próbál. Azonban azt a szükséges igényt, hogy a globális nevelés érzékennyé tegye az embereket a világban zajló folyamatokra, és így globális változás esélyeit készítse elő, talán megfelelően alátámasztja ez a számos hivatkozás. Az alterglob mozgalom civil szervezetei alapvető feladatuknak tekintik, hogy ezeket a tényeket felkutassák, feldolgozzák és beépítsék figyelemfelkeltő programjaikba, melyek jelenthetik például különféle kiadványok megjelentetését, vagy akár utcai, figyelemfelkeltő demonstrációk szervezését, de ezeknek a programoknak a változatossága csupán a szervezetek aktivistáinak kreativitásán múlik. 2. A GLOBÁLIS NEVELÉS TÖRTÉNETE A globális nevelést az a felismerés hívta életre, hogy a globalizáció olyan új és komoly konfliktusokat okoz, amelyek eddig ismeretlenek voltak, vagy legalábbis kevésbé nyilvánvalóak, és ha ezeket nem próbáljuk közösen feldolgozni, megoldani, és ebbe a megoldási folyamatba mindenkit bevonni, akkor annak végzetes következményei lehetnek. Ezért a globális nevelés története nem tekint vissza hosszú múltra, létrejöttében pedig két megha8

9

10

Éhínség, világméretű szegénység; ivóvíz hiánya; AIDS és egyébb járványok; túlnépesedés; környezetszennyezés és klímaváltozás; emberi jogok; családon belüli erőszak; fegyverkezés; menekültek, migráció; rasszizmus és kirekesztés; írástudatlanság; kábítószerek. Frida Balázs: A világ 12 problémája és amit te tehetsz. Budapest, HAND-Anthropolis, 2007 Túlnépesedés; az élettér pusztulása; versenyfutás önmagunkkal; az érzelmek fagyhalála; genetikai összemosódás; a tradíciók összeomlása; a dogmák ereje; az atomfegyverek. Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Budapest, Cartaphilus Kiadó, 2001 Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz. Dee-Sign Kiadó, Budapest, 2000

90

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

tározó tényező játszott fontos szerepet. Ezek a nagy, nemzetközi- (ENSZ, Európai Tanács), és civil szervezetek munkái, melyek hatottak egymásra és inspirálták a másik tevékenységét. A nemzetközi szervezetek fontosságát a globalizáció problémájának felismerése után, az alapelvek lefektetésében lehet látni, illetve a civil szervezeteknek nyújtott anyagi támogatásban (amihez azok pályázatokon keresztül tudnak hozzájutni), akik pedig a gyakorlati tevékenységeket végzik. Az 1972-ben, Stockholmban megrendezett ENSZ-konferencián fogalmazták meg először a környezet és a társadalom világméretű válságának problémáját.11 A világszervezet, miután részletesebb vizsgálatot tartott ebben a témában, életre hívta a Környezet és Fejlődés Világbizottságot,12 melynek elnöke Gro Harlem Brundtland norvég politikusasszony volt. A bizottság 1987-ben megjelent, Közös Jövőnk 13 című jelentése már tartalmazza a fenntartható fejlődés14 fogalmát, mely a globális nevelés egyik alapfogalma az ökológiai lábnyom15 mellett. Az Európai Tanács által 1990-ben, Lisszabonban létrehozott Észak-Dél Központ (North-South Centre of the Council of Europe), hivatalos nevén az Európai Központ a Globális Egymásrautaltságért és Szolidaritásért (European Centre for Global Interdependence and Solidarity) koordinálja a Globális Nevelési Programot.16 Az Észak- Dél Központ legfontosabb céljai közé tartozik, hogy fejlessze az egymásrautaltsággal kapcsolatos oktatást és információáramlást a világ polgárai között. Összetett tevékenysége Európa mellett Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaira terjed ki.17
11

12

13 14

15

16 17

Az általam is felsorolt történelmi eseményekre hivatkozik a Fenntartható fejlődés honlapja. Információimat részben innen vettem át. http://www.ff3.hu/stock.html Bővebben: Kiss Ferenc: Fenntartható fejlődés. http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/ megujulo/Fenntarthato%20fejlodes/Fenntarthato%20fejlodes.html http://www.un-documents.net/wced-ocf.htm A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely biztosítani tudja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésére. A fogalom a fenntartható gazdasági, ökológiai és társadalmi fejlődést jelenti. Az ökológiai lábnyom kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre, vízre és energiára van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez, mindezt hektárban kifejezve. A fogalom William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is. Bővebben: http://www.coe.int/t/dg4/nscentre/default_EN.asp Háttér: Berecz Ági szerk.: Globális nevelés - Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez. Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2006, 13. old.

91

A NNONA NOVA

Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban tartott konferenciáján, amely mérföldkőnek számított a környezet védelmének és a környezeti nevelés előremozdításának érdekében, a tízezer fős nemzetközi küldöttség több közös dokumentumot és két egyezményt dolgozott ki: • A „ Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről” a fenntartható fejlődés 27 alapelvét tartalmazza; • A „ Feladatok a XXI. Századra (Agenda 21)” a környezet és fejlődés kapcsolatrendszerével foglakozik; • A „ Nyilatkozat az erdőkre vonatkozó elvekről” az erdők környezetvédelemben betöltött szerepére figyelmeztet; • A „ Biológiai Sokféleség Egyezmény” két nagy területet ölel fel: a természetvédelmet, illetve a genetikai erőforrások biotechnikai módszerekkel való hasznosítása révén keletkező hasznos méltányos elosztását18. 2000-ben 189 ENSZ tagállam kötelezte el magát, hogy 2015-ig egy nyolc pontban megfogalmazott programot hajt végre. A tervezet neve Millenniumi Fejlesztési Célok (Millennium Development Goals (MDG)) és a globális nevelés program céljainak egyik alappillére.19 Az ENSZ döntése értelmében ezeket a célkitűzéseket a civilek bevonásával lehet megvalósítani. Magyarországon az egyik legnívósabb, globális neveléssel foglakozó szervezet állandó érvei között szerepel az MDG. Azonban az általuk megjelentetett Egyenesen a globalizációról című kiadványukban Balogh Réka komolyan kritizálja az MDG eddig elért eredményeit.20 A globális nevelés történetének egyik, ha nem a legfontosabb és legjelentősebb mozzanata, ami napjainkig erősen meghatározza a globális nevelésről való gondolkodást, a hollandiai Maastrichtban tartott Global
18

19

20

Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről: http://www.foek.hu/zsibongo/egyezm/ agenda21/rionyil.htm, Feladatok a XXI. Századra (Agenda 21): http://www.foek.hu/ zsibongo/egyezm/agenda21/agenda21.htm, Nyilatkozat az erdőkre vonatkozó elvekről: http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/kornyezetvedelem/Fogalomtar.doc, Biológiai sokfeléség egyezmény: http://biodiv.kvvm.hu/convention Millenniumi Fejlesztési Célok: 1. A súlyos szegénység és éhínség leküzdése; 2. A mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás; 3. A nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása 4. A gyermekhalandóság csökkentése; 5. Az anyák egészségének védelme, a gyermekágyi halálozás csökkentése; 6. A HIV/AIDS, a malária és egyéb betegségek leküzdése; 7. Fenntartható fejlődés környezeti szempontból; 8. A világ országainak együttműködése a fejlődés érdekében. Balogh Réka: Félig teli vagy félig üres? A Milleniumi Célokról. in.: Anthropolis 4. 1-2, 2007, 8-17.old.

92

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

Educaiton in Europe to 2015 kongresszus, melyet az Észak-Dél Központ szervezett. A kongresszuson kétszáz delegált, több mint ötven országból – beleértve az Európai Unió számos tagországát, ázsiai, afrikai, latin-amerikai országokat – megpróbált olyan elméleti és gyakorlati ütemtervet kidolgozni, mely illeszkedik a MDG célkitűzéseihez és megpróbálja elősegíteni annak megvalósítását. A globális nevelés koncepciója tehát a MDG egyik gyakorlati programja lehet az oktatásügyben, melyben Magyarországnak is részt kell vennie. Ezt a megvalósítási tervet kiegészíti számos, a globális nevelés gyakorlatához kapcsolódó fejezet, illetve elkötelezettség megerősítése, hogy a civil szférának és a politikai szintnek együtt kell dolgoznia egy megfelelő kapcsolati háló kiépítésén és annak hatékony működésén. Dolgozatomban számos helyen utalni fogok a kongresszus szövegére, vagy olyan hivatkozásokra, melyek a deklaráció szövegét gondolják tovább. 2003-ban a harmadik, Porto Alegrében megtartott Nemzetközi Szociális Fórumon (World Social Forum), melynek jelmondata a „Lehet Más a Világ” volt, civil szervezetek és magánszemélyek olyan cselekvési tervet dolgoztak ki, amely a mai napig mélyen meghatározza az alterglob gondolkodást, így a globális nevelés céljait és attitűdjét is. Ezen a fórumon a híres nyelvész, filozófus, gondolkodó, aktivista Noam Chomsky is részt vett.21 Azonban a számos külföldi esemény mellett 2008-ban hazánkban is jelentős dolog történt a globális nevelés szempontjából. Az említett év nyarán, június 5-én megnyílt az első magyar Globális Nevelés Tudásközpont,22 ami számomra nyilvánvalóvá teszi, hogy a globalizáció kritikai oktatása fontos és aktuális feladat. 3. A CIVILEK 3.1 Kik azok a „civilek”? A globális nevelés programban a civil szervezeteknek kiemelt szerep jut. Egyrészt ma Magyrországon elsősorban civil szervezetek foglalkoznak globális neveléssel, másrészt az érzékenyítés feladatának elvégzéséhez – azaz, hogy a programban részt vevő diákok (vagy emberek) megértsék, érezzék és átérezzék a globalizáció okozta problémákat és azok megoldásában részt vegyenek – hiteles emberek részvételére van szükség. Ezt a hitelességet, ha
21

22

Információk a fórumról: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Social_Forum és a Lehet Más a Világ weblapon: http://www.lmv.hu http://www.globedu.hu/

93

A NNONA NOVA

mással nem is, hát egy ellenőrizhető, leinformálható, alapító okiratokkal és gyakorlott munkatársakkal dolgozó civil struktúrával ellenőrizni lehet. Természetesen nem csak a hitelesség zsinórmércéjét biztosítja az ellenőrizhetőség, hanem védelmet is nyújt, illetve biztosítékot arra, hogy az esetleges foglakozásokon semmi olyan ne hangozzon el, ami vállalhatatlan. Egy foglalkozás eredménye ne uszítás és kirekesztés, hanem aktivizálás legyen. Érdekes, hogy az általam kutatott civil szervezeteknél egyre jellemzőbb, hogy képzett pedagógusok dolgoznak a globális nevelés munkacsoportokban. Tehát egy civil szervezeten keresztül tanítanak (globalizációt), nem pedig az intézményesített oktatásban keresnek maguknak lehetőseget a globalizáció kérdéseinek boncolgatására. Mindemellett a civil életben is aktív szerepet vállalnak, kampányokat vezetnek, demonstrációkat szerveznek, nem utolsó sorban pedig embereket próbálnak bevonni ezekbe a munkákba. Így egy globalizációt oktató globális nevelő nem „csupán” tanár, hanem aktivista is, és azt hiszem, ez az aktivista jelző tesz lényeges különbséget közte és egy „sima” földrajz, történelem, filozófia tanár között. A globalizációról való beszéd, és az ezzel kapcsolatos oktatás újszerű módokon nyilvánul meg, ezért el kell képzelnünk, hogy lehetséges egy olyan koncepció, ami az intézményesített oktatásban nem csupán tanárokat foglalkoztat, hanem „aktivistákat” is, aki rendszeresen órákat, foglalkozásokat tartanak. Ezek után szükségesnek találom, hogy a globális nevelés és a civil szervezetek kapcsolatáról szóló fejezetemet egy, a civil szervezeteket bemutató, rövid bekezdéssel kezdjem. A civil szervezet (NGO – Non Goverment Organization, azaz nem kormányzati szervezet)23 egy olyan jogszerűen megalkotott alapszabállyal, világos céllal és látható tevékenységekkel, valamint irányító testülettel rendelkező helyi, országos vagy nemzetközi csoport, amely jogosult tagságának nevében fellépni. Rendszerint non-profit szervezet, a kormányzati szervekkel, az üzleti szféra résztvevőivel, vagy politikai pártokkal fennálló kapcsolatok nélkül. Célját általában a társadalmi jólét elősegítése, a szociális és jogi problémák felvetése és megjelenítése által érhetjük tetten, és

23

A civil szervezet és a nem kormányzati szervezet kifejezések félreértésekre adhat okok. Egyrészt tapasztalatom szerint, nem minden civil szervezet szereti az NGO meghatározást önmagára nézve, azonban a nem kormányzati szervezet kifejezést a magyarnyelvű oldalak nem használják, ellenben a civil szervezet kifejezéssel. Én, dolgozatomban végig konzekvensen a „civil szervezet” meghatározást használom, az NGO fogalmát csak a bevezetőben vázolom fel.

94

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

azáltal, hogy más demokratikus intézményekkel együtt hozzájárul a civil társadalom fejlődéséhez és haladásához.24 A globális neveléssel foglakozó civil szervezetek általában pályázatokon szerzett pénzekből finanszírozzák programjaikat, azaz a non-profit státusz nem sérül. Ellenben ez a finonszírozási forma gyakran komoly nehézségeket okoz, pont az érzékenyítés eredményeinek felmérésében. Ha ugyanis a pályázati pénz elfogy, a civil szervezetek kivonulnak az adott iskolából (területről), így gyakran semmilyen visszajelzést sem kapnak munkájuk eredményességéről vagy eredménytelenségéről. Egy pozitív külföldi pédával élve, Portugáliában tananyagváltozás zajlott le néhány évvel ezelőtt, melynek folyamán civil szervezeteket is bevontak a tanárképzésbe és a kötelező tananyag kidolgozásába, hogy az iskolai rendszer alkalmazkodni tudjon a megváltozott elvárásokhoz, és hogy kialakítsa az emberekben a lokális és globális szinteken való aktív részvétel igényét. A Portugál módszer az iskolát olyan közegnek tartja, amelynek tudatosítania kell a polgárokban, hogy milyen a világ, ahol élnek, és milyen módokon tudják a békét fenntartani, hogyan tudnak részt venni a társadalmi folyamatokban.25 3.2 HAND szövetség, Globális Nevelés Munkacsoport Lényeges hangsúlyozni azt az újfajta stratégiát, amit a civil szervezetek és aktivisták lehetséges integrálása jelent a közoktatásba a globális nevelés kapcsán. A globalizációs problémákra való érzékenyítés társadalmi és oktatáspolitikai szempontból is megváltozott látásmódod igényel, mind az intézményesített oktatáspolitikától, mind a civil szférától. Azonban a civil társadalom készen áll ezeknek a kihívásoknak megfelelni. 2003-ban a fejlesztési és humanitárius területen dolgozó magyar nonprofit szervezetek szükségesnek ítéltek egy, a magyar NGDO-kat (Non-governmental Development Organisation – Nem kormányzati, fejlesztési célú szervezetek) tömörítő szervezet létrehozását, ami a HAND elnevezést kapta.26 „Az Egyesület tagok által meghatározott küldetése, hogy a tagszervezetek fejlesztés és humanitárius segélyezés terén szerzett évtizedes tapasztalatát hasznosítva
24 25

26

Háttér: www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/ngo-szerepe.doc Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht, The Netherlands 15th-17 th November 2002: Global Education in Europe to 2015 Strategy, policies, and perspectives. 63.old. Hungarian Association of NGOs for Development and Humanitarian Aid – Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség; www.hand.org.hu

95

A NNONA NOVA

hozzájáruljon egy fenntartható fejlesztést szolgáló, átlátható nemzetközi együttműködési politika kialakításához, és ennek során szakmai együttműködő partnere legyen a magyar kormányzati szerveknek.” A szervezet több munkacsoportja között Globális Nevelés Munkacsoport is működik, mely több civil szervezetet tömörít.27 A szervezet globális nevelés definíciója legitimálja az általam felvetett kérdés létjogosultságát, azaz, hogy a globalizáció problémái iránti érzékenyítésre az intézményesített oktatásban is reflektálni kell képzett, civil aktivisták bevonásával: „A globális nevelés a globalizáció által létrehozott és felismert – társadalmi, gazdasági, technológiai, politikai, demográfiai és környezeti – egyenlőtlenségek, globális folyamatok megismerését szolgálja. Ezt egy dinamikus, aktív tanulási folyamat, szemléletformálás keretében éri el, mely az állandóan változó globális társadalom, ezzel kapcsolatban az én és tágabb környezete viszonyára fókuszál. Globális folyamatokban értékeli az egyén helyét, szerepét, esetleges felelősségét és feladatait. A megismerés útján nyitott gondolkodásra, kritikus szemléletre, globális szolidaritásra, felelősségvállalásra és tudatos cselekvésre sarkall. A globális nevelés célja az attitűdök és kompetenciák fejlesztése annak érdekében, hogy az egyén érzékenyebbé váljon, társadalmi részvétele növekedjen, valamint a jövő generációk iránti felelőssége kialakuljon.”28 A HAND szervezet munkája nem merül ki abban, hogy egy munkacsoportba tömöríti a globális neveléssel foglakozó szervezeteket, hanem többek között a maastrichti konferencián meghatározott politikai szféra és a civil szféra közti kommunikációt is megpróbálja elősegíteni azzal, hogy a globális nevelés közoktatásba történő integrálásával kapcsolatos programcsomagot nyújt be az Oktatásügyi Minisztériumnak. De számos kiadványt, segédanyagot adtak ki, illetve segítik a munkacsoportban tevékenykedő civil szervezetek munkáját, például pályázatok kezelésével.

27

28

A munkacsoport jelenlegi (2008 november) tagjai: Afrikáért Alapítvány, Anthropolis Egyesület, Artemisszió Alapítvány, BOCS Alapítvány, Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet), Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA), Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat (MÖSZ), Magyar Önkéntesküldő Alapítvány, Planet Alapítvány, UNICEF Magyar Bizottság, Védegylet, Zöld Fiatalok Egyesület (ZÖFI), Zöld-Híd Alapítvány és független szakértők HAND Globális nevelés munkacsoport: Globális nevelés – ahogy mi csináljuk. 2008, 5. old.

96

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

3.3 A globális nevelés a civil szférában (az érzékenyítés eredményességének egyik módja) Ha a globális nevelés és a civil szervezetek kapcsolatáról beszélünk, legalább három csoportot figyelhetünk meg. Hangsúlyozni szeretném, hogy a civil szervezetek maguk is komplex tevékenységi körökkel dolgoznak, ezért a csoportfelosztásomban gyakran átfedések lehetnek. Mivel a civil szférát szinte átláthatatlan összefonódások jellemzik, nem célom, hogy teljes képet adjak a globális neveléshez közvetve kapcsolható civil szervezetek repertoárjából. Ehelyett néhány konkrét, de jellemző példával szeretném alátámasztani azt a koncepciómat, miszerint a globális neveléssel foglalkozó civil szervezetek különféle módokon tudják segíteni egymás munkáját, és ezáltal találnak utat a közoktatáshoz.

1. ábra: A Globális nevelés „útja” (Saját szerkesztés) A civil szférából kiemelve az első csoport, ami közvetve kapcsolható globális neveléshez, azok a szervezetek lehetnek, akik specializálódott tevékenységük miatt nehezen tudnak kitérni a globális nevelés részterületeire, azonban a civil szvérában végzett munkájuk, illetve tapasztalataik könnyen illeszthetők a globális nevelés teljes, interdiszciplináris koncepciójába 29 (1.). Az Afrikáért Alapítvány (www.afrikaert.hu) például (legjobb tudomásom szerint) soha nem tartott olyan, átfogó, interdiszplináris globális nevelés foglalkozásokat, melyek több, a globális neveléshez kapcsolódó részterületet is érintettek volna a profiljukon kívül, azonban több helyen találkoztam olyan forrásokkal, melyek rájuk hivatkoznak, illetve a Színt az iskolába! program keretében France Mutombo Tshimuanga, az Afrikáért Alapítvány vezetője is előadást tartott.
29

A globális nevelés részterületeiről bővebben írni fogok a nem-formális oktatás a Globális nevelésben című alfejezetben.

97

A NNONA NOVA

A második csoportba olyan civil szervezetek illeszthetők, amik maguk nem folytatnak globális nevelés képzést, de kiadványaik konkrétan beilleszthetők a globális nevelés anyagai közé, és hasznos, gyakran nélkülözhetetlen információkkal szolgálnak (2.). Budapesten a Tudatos Vásárlók Egyesülete (www.tve.hu), melynek legfontosabb üzenete a fenntartható fogyasztás, több kiadványa rendkívül hasznos segédanyag a globális neveléshez, bár ők maguk soha nem vettek részt kifejezetten ebben a munkákban. Törekvésük elsősorban, hogy információs és propagandatevékenységet folytassanak. Ők jelentették meg a Youth X Change című útmutatót, amit több globális neveléssel foglakozó civil szervezet használ, és Naomi Klein No Logo 30 című könyvét is, melyet az alterglob mozgalom egyik alapműveként tartanak számon. A szintén budapesti Védegylet (www.vedegylet.hu) tevékenységeit eddig számos módon is sikerült integrálni a globális nevelés programba. A Védegylet is rengeteg kiadványt adott ki alterglob témában, de ők koordinálják Magyarországon az úgynevezett „Globál projekt” (www.globalprojekt.hu) programot, melynek keretein belül több kritikai film került globális nevelés előadásokba, illetve a méltányos kereskedelem munkacsoportjuk 31 jó néhány, a témához kapcsolódó képzést tartott eddig. A harmadik csoport azokat a szervezeteket jellemzi, melyek egyik konkrét tevékenységi köre a globális nevelés (3.). A budapesti Anthropolis (www.anthropolis.hu) adta ki a Globalizációs túlélőkönyv középiskolásoknak 32 című tankönyvet, ami a legszínvonalasabb oktatókönyv ebben a témában, de több kiadványuk is szervesen kapcsolódik a globális neveléshez. Emellett ők üzemeltetik a Globális Nevelés Tudásközpontot is. A globális nevelés programban részt venni kívánó pedagógusokat vagy civileket a Planet Alapítvány (www.planetclub.hu) és a Zöld Fiatalok Egyesülete (www.planetclub.hu) www.planetclub.hu (www.zofi.hu) (www.zofi.hu) képzi a fővárosban, a Zöld Fiatalok Egyesülete rendszerewww.zofi.hu sen járja a budapesti iskolákat a Tükörben a Világ (www.tukorbenavilag. blogspot.com) elnevezésű programjával.
30

31 32

Naomi Klein: No Logo, Budapest, TVE, 2004. Klein ebben a könyvben kifejti, hogy az olyan transznacionális vállalatok mint a Nike konkrét termék helyett logókat, brend-eket árulnak. Tulajdonképpen úgy manipulálják az embereket, hogy ha azok a cégek logóját meglátják, akkor egy pozitív, számukra kívánatos életstílus (a Nike-nál mondjuk a sportos) ugorjon be, amit mindenképpen el akarnak majd érni, hiszen csak így lehetnek divatosak, trendik. Ez a mentalitás túlfogyasztáshoz vezet. http://vedegylet.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=79 A tankönyvről bővebben: Galambos Attila: Globalizációt tanulni. In.: Képzés és gyakorlat 2008/1

98

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

Pécsen eddig két szervezet foglakozott intenzívebben globális neveléssel. A Zöld-Híd Alapítvány (www.zold-hid.hu) évek óta rendez programokat Öko-kuckójában, illetve tart képzéseket középiskolákban, míg a Zöld Fiatalok Egyesület Pécs (www.zofipecs.blogspot.com) aktivistái több pécsi (www.zofipecs.blogspot.com) www.zofipecs.blogspot.com középiskolában tartották meg a Tüköben a Világ program foglalkozásait a 2007-es tanévben. A felsorolt forrásokból építkezve pozícionálható egy globális neveléssel gyakorlati szinten és aktívan foglalkozó csoport. Ez a korábban meghatározott célcsoportoknak tart konkrét globális nevelés előadásokat. Tehát aktivisták képeznek aktivistákat, akik később szintén részt vesznek a globális nevelés gyakorlatában, amire jellemző példa lehet a PLANET Alapítvány Színt az iskolába! elnevezésű programja (4.). Mindez az jelenti, hogy a civil szervezetek munkatársai részt vesznek egymás képzésein, rendszeresen tapasztalatokat cserélnek, használják egymás kiadványait. Ezek a csoportok már foglalkoznak globalizációs problémákkal, érzékenyítésük megoldott. Ez a képzett aktivista kör további képzéseket tarthat gyakorló, érdeklődő tanároknak (5.), majd akár közösen, akár külön-külön eljuttathatják a globalizációval kapcsolatos információkat a diákokhoz (6.) különféle metódusokon és nem-formális módszereken keresztül. Ideális esetben, ebben a folyamatban állandó visszajelzések (feedback) vannak, hiszen ha a rendszer statikussá, egyirányúvá válik, akkor az információk egyes szinten megrekednek. Ha a diákok érzékenységének felmérése egyes témákhoz megszűnik, akkor érdektelenek, inaktívak lesznek a foglakozásokon. Az érzékenyítéssel kapcsolatos legfontosabb célcsoport természetsen a diákok csoportja, hiszen elsősorban nekik – akik még soha nem hallottak ezekről az információkról az oktatásügyben, de legalább is nem ilyen módokon – kell a megfelelő módszerekkel átadni azt az attitűdöt, amivel cselekvő tagjai lesznek a globalizált társadalomnak. Mivel a Globális nevelés képzések nyitottak – hiszen rendszerint nem az előadó mondja el az adatokat, hanem különféle módokon próbálja bevonni az résztvevőket a munkába a foglalkozásokon – ezért az általam szétválasztott mezők között gyakran átfedések lehetnek. A programokon minden érdeklődő részt vehet, és nem feltétlenül lesz produktív, azaz nem biztos, hogy a programokon résztvevő személyek bármikor előadásokat fognak tartani globális neveléssel kapcsolatban. Azonban az „aktivizált” személyek iskolákban kamatoztatják megszerzett tudásukat, programokhoz kapcsolódhatnak, maguk is „aktivisták” lehetnek. Nem elképzelhetetlen te-

99

A NNONA NOVA

hát, hogy egy diák, miután részt vett egy globális nevelés előadáson, később megtekint egy képzést, majd ő maga fog előadásokat tartani. Ez a nyitott struktúra lehetőséget ad erre. 4. A GLOBÁLIS NEVELÉS ELMÉLETE, GONDOLATISÁGA A környezeti nevelés már nagyjából hatvan éve használatos fogalom, s célja a világgal való minél harmonikusabb együttélésre nevelés. Később megjelentek a környezeti nevelés „testvérei”, a fenntarthatóságra nevelés 33 és a globális nevelés. Ezek megnevezésükben is tartalmazzák azt az összetettséget, amely fokozatosan a környezeti nevelés terén is kialakult. A fenntarthatóságra nevelés a célt fogalmazza meg, a globális nevelés pedig a feladat dimenzióját. Mielőtt a globális nevelésnek definícióját megkapjuk, érdemes kitérni az oktatással kapcsolatos egyéb, innovatív, elsősorban nemzetközi szervezetek által megfogalmazott, az oktatás feladatára irányuló definíciókra. A társadalmi nevelés, a globalizáció által meghatározott újszerű kihívásait már egy 1974-ben, az UNESCO által megfogalmazott definíció is leírja: „ A Nevelésnek az emberi személyiség teljes fejlesztésére, valamint az emberi és alapvető szabadságjogok elismerésének megerősítésére kell irányulnia. Támogatnia kell a nemzetek, rasszok és vallási csoportok közötti megértést, toleranciát és barátságot.”34 Az UNICEF majd húsz évvel később az oktatást, mint eszközt határozza meg, amelyen keresztül az egyének és a társadalmak kiteljesíthetik önmagukat. Emellett az oktatásnak tudatosítania kell a fenntartható fejlődés fogalmát, és hozzá kell segítenie az embereket ahhoz, hogy a környezeti problémákkal, illetve a fejlődéssel együtt járó nehézségeket leküzdhessék.35 Újabb húsz év elteltével, az úgynevezett maastrichti deklarációban, már a globálisnak nevezett nevelés definícióját fektették le, és tapasztalatim
33

34 35

2002-ben, az UNESCO támogatásával a Tudatos Vásárlók Egyesülete (www.tve.hu) megje(www.tve.hu) www.tve.hu lentette a YouthXChange című képzési csomagját a felelős fogyasztásról. A kiadvány hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság tanulása megkíván egy olyan jövőképet a társadalomtól, amely nem csupán ökológiailag, de szociálisan, gazdaságilag és politikailag is fenntartható. UNESCO 1974: Recommendation concerning Education for International Understanding Education should be recognized as a process by which human beings and societies can reach their fullest potential. Education is critical for promoting sustainable development and improving the capacity of the pople to address environmental and development issues. (UNICEF 1992: Agenda 21, Chap. 36: Promoting Education Public Awareness and Training

100

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

szerint ezt a meghatározást használják a legszívesebben azok, akik globális neveléssel foglakoznak, vagy ezt a definíciót gondolják újra, ahogy azt a HAND is tette. A deklaráció szerint a „Globális nevelés olyan nevelés, amely kinyitja az emberek szemét, kitárja lelküket a világ realitásai felé és ráébreszti őket, hogy létrehozzanak egy olyan világot, melyben az igazság, a méltányosság és az emberi jogok mindenki számára elérhetőek.”36 „A globális, fenntarthatóságot képviselő látásmód nagyon mély erkölcsi alapozású. Egyfajta etikai alapállás a lényege.”37 Sokan és sokféleképpen fogalmazták már meg ezt a „Föld-védő” etikát, de talán László Ervin planetáris etikájának tízparancsolata 38 adja át a legtömörebben és legemocionálisabban, amit azért is bátorkodom megemlíteni, mert a Globális nevelés oktatócsomag is hivatkozik rá.39
36

37

38

39

Global Education is education that opens people’s eyes and minds to the realities of the world, and awakens them to bring about a world of greater justice, equity and human rights for all. Global education in Europe to 2015- Strategy, policies, and perspectives. 13. old Berecz Ági szerk.: Globális nevelés - Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez. Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2006, 9. old. Élj embertársaid és a természet iránti tisztelettel 1. Élj úgy, hogy alapvető szükségleteid kielégítése közben mások hasonló igényei is maradéktalanul kielégülhessenek. 2. Élj úgy, hogy érvényesülhessen az emberek élethez és fejlődéshez való joga etnikumra, állampolgárságra, hitre és nemre való tekintet nélkül. 3. Élj úgy, hogy oltalmazza életed magát az életet és az életadó környezetet a Föld minden élőlénye számára. 4. Élj úgy, hogy személyes boldogságod, szabadságod és önkiteljesítésed harmonikusan illeszkedjék a természet integrált egységébe, és tiszteld a többi ember hasonló igényét. Másokkal együtt munkálkodj egy jobb világ megteremtésén 5. Követeld meg kormányodtól, hogy alakítsa a kardot ekévé, hogy más népekkel békében, sőt együttműködésben kormányozza az országot. 6. Követeld meg az üzleti vállalkozásoktól, hogy ne csak részvényeseik, hanem minden érintett iránt érezzenek felelősséget, s olyan termékeket gyártsanak, olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek nem károsítják a természetet, valós szükségleteket elégítenek ki, és lehetőséget adnak a helyi és globális gazdaság egészséges egyensúlyára. 7. Követeld meg a médiától, hogy megbízható tájékoztatást nyújtson a fontos folyamatokról, hogy mindenki felelős döntéseket tudjon hozni. 8. Legyem időd és energiád annak segítésére, hogy a hátrányosabb helyzetűek emberi méltóságuknak megfelelően élhessenek, és hogy a környezet önfenntartó, önmegújító ciklusai megőrződjenek. Fejleszd belső énedet, hogy a körülötted élők is fejlődhessenek 9. Fejleszd tudatod a planetáris szintűvé, hogy érzékeld és átéld az emberiség egymásutaltságát és alapvető egységét, s hogy felismerd, hogy a túlélést csakis az ilyen tudattal rendelkező emberek kritikus tömege képes megvalósítani. 10. Tudatosságod és életed legyen kortársaid és gyermekeid számára inspiráló és követendő példa. In.: László Ervin: Meg tudod változtatni a világot, Budapest, Magyar Könyvklub, 2002, 72.-75. old. Berecz Ági szerk.: Globális nevelés - Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez, Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2006, 9.-10. old.

101

A NNONA NOVA

Mivel, ma Magyarországon a Globális nevelés egyrészt gyerekcipőben jár (hiszen az első komoly tankönyv ebben a témában 2007-ben jelent meg, és összesen talán három-négy magyar nyelvű segédanyag létezik), másrészt az ezzel foglakozó emberek, mind valamilyen környezetvédő és/vagy emberjogi civil csoport aktivistái közül kerülnek ki, ez az alterglobalista, földvédő gondolatiság még inkább tetten érhető. A Globális nevelés programja abból a már említett hipotézisből indul ki, hogy a globalizáció rettenetes károkat okoz az emberi társadalmakban, és abból a reményből, hogy ha az emberek megismerik a rémisztő adatokat és a globalizáció negatív oldalát, egyáltalán megértik a globalizációt, mint folyamatot, talán saját józan belátásuktól vezérelve változtatnak gondolkodásukon és életstílusukon, hiszen a tolerancia, a környezettudatosság, a tudatos fogyasztás, stb. tanulható viselkedésformák. A Globális nevelés célja tehát az, hogy olyan tanulási élményt nyújtson a diákok számára, amely lehetővé teszi a különböző készségek, attitűdök és ismeretek elsajátítását, amelyeket a Globális nevelés oktatócsomag40 az alábbi pontokban határoz meg: • • • • • • • • • • • •
40

Készségek: kritikus és kreatív gondolkodás; szóbeli, írásbeli és vizuális kommunikáció; társas képességek és együttműködés; konfliktuskezelés; döntéshozatal, problémamegoldás és tervezés; megfelelő média és információs-kommunikációs technológiák használata; állampolgári részvétel és cselekvés; értékelés és mérlegelés. Attitűdök: a Föld, az élet és annak sokszínűségének tisztelete; megértő, együtt-érző és szerető figyelem az élők – mind emberek, mind más élőlények – iránt; igazságos, fenntartható, békés, és az állampolgárok részvételén alapuló demokratikus társadalmak építése; a Föld gazdagságának és szépségének megőrzése a jelenlegi és eljövendő generációk számára.
Berecz Ági szerk.: Globális nevelés - Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez. Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2006, 7-9. old.

102

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

• • • • • • • • • •

Ismeretek: fenntartható fejlődés, kölcsönös függőség, alapvető emberi szükségletek, emberi jogok, demokrácia, a helyi és a globális szintek közötti összefüggések, biológiai sokféleség, fajok közötti méltányosság, ökológiai lábnyom, elővigyázatosság elve

Nehezen állíthatnám, hogy a fentebb felsorolt készségek, attitűdök és ismeretek fejlesztése csupán a globális nevelés koncepció sajátjai. Számos olyan alternatív pedagógiai módszer és iskola működik,41 mely hasonló célokat tűz ki maga elé, viszont véleményem szerint, lényeges különbség van azok között és a globális nevelés koncepciója között. A globális nevelés gyakorlata nem kíván az intézményesített oktatás helyébe lépni, hanem abban, a hagyományos módszereket kiegészítve, de meghatározott céllal aktivitásra sarkallni a benne lévő gyerekeket (embereket). A globális nevelés koncepciója az érzékenyítés után felszínre kívánja hozni azokat az információkat és érzéseket, melyek egy szolidárisabb, környezettudatosabb, cselekvőképesebb, aktívabb társadalom létrejöttét segíthetik. Így egyfajta holisztikus gondolatiság megértését serkenthetik, ami elfogadtathatja a diákokkal, hogy mint emberek, autonóm, szerves egységként a természet és egy globális társadalom integráns részei, és amelyek megkönynyíthetik számukra a globalizáció új kihívásaival való megbirkózást, hogy tudatosabb, felelősségteljesebb polgárokká válhassanak. Ezeket a képességeket a nevelési programon belül különböző módokon lehet fejleszteni. 5. A GLOBÁLIS NEVELÉS MÓDSZEREI, TECHNIKÁI 5.1 Az érzékenyítés koncepciója Hospitáló, pedagógia-képzésben résztvevő egyetemistaként immáron a harmadik félévben járok különféle iskolákba, ahol a legváltozatosabb
41

Talán elég csak a méltán elhíresült, először munkásgyerekek oktatására kidolgozott waldorf módszert, vagy a Summerhill iskolát megemlíteni.

103

A NNONA NOVA

órákon figyelhetem meg az állami oktatás gyakorlatait. Állításom szerint a hagyományos iskolai, frontális – elsősorban adatrögzítésre és lexikális tudás elsajátítására törekvő – módszerek nem tudnak az általam hangoztatott társadalmi-környezeti-szociális érzékenyítés feladatának megfelelni. A 45 perces, hirtelen ugrálások a különféle tudományos területek között inkább az információk elleni immunitást erősítik, mint azt, hogy a gyerekek holisztikusan, átfogóan és érzékenyen reagáljanak a világban körülöttük zajló eseményekre. A hagyományos pedagógiai gyakorlat inkább az „én, egyedül úgy sem tehetek semmit” érzését hagyják meg a diákokban ahelyett, hogy azt feloldani próbálnák. Ezzel az erős állításommal azt szeretném hangsúlyozni, hogy a közoktatásban jelenleg kevés olyan óra és foglalkozás zajlik, mely a diákokat a mindennapi élet hatás-visszahatás, illetve globális összefonódás jelenségeinek megértésére kondicionálná. Ahogy azt már említettem, a globális nevelésnek nem célja és feladata a hagyományos iskolai gyakorlat átalakítása, vagy annak felülírása, hanem az mellett és azt kiegészítve, olyan attitűd kialakítása és kompetenciák fejlesztése, melyek a diákokat a társadalom aktív tagjaivá teszik. Ezt az aktivizálást az a tény teszi szükségessé, hogy a társadalmi fejlődés újfajta igényeket támaszt az emberek társadalmi és környezeti viselkedésével kapcsolatban. A maastrichti deklaráció négy kulcskomponenst említ meg, melyek az érzékenyítés fogalmának kidolgozásához elengedhetetlen kapaszkodót nyújthatnak: • A fenntartható fejlődés ismeretei • Szolidáris érzékenység más emberek iránt • Empátia más emberek és kultúrák felé • Elkötelezett egyéni és társadalmi cselekvőkészség42 A kongresszus fontosnak tartotta leszögezni, hogy a kulcskomponensek fejlesztése mellett tudatosítani kell az emberekben, hogy úgy gondolkodjanak magukról, mint olyan személyekről, akik helyi, nemzeti és globális szinteken is közösségek részei.43 Ezeken a szinteken való tudatos és érzékeny cselekvés akár a fogyasztói attitűdben is tetten érhető, például a helyi kereskedelem, vagy a Fair Trade típusú kereskedelmi forma támogatásában, mivel a szegénység gazdasági és emberjogi vetülete határokon átívelő, a
42

43

Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht, The Netherlands 15th-17 th November 2002: Global Education in Europe to 2015 Strategy, policies, and perspectives. 45. old. Uo.: 66. old.

104

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

globalizáció hatásához szorosan kapcsolható jelenség. Ezen pedig gazdasági manőverekkel is lehet segíteni, például úgy, hogy a gazdagabb országok olyan igazságos és hatékony gazdasági rendszereket támogatnak, melyek elősegíthetik az igazságtalanság és a szegénység felszámolását.44 Az érzékenyítésnek tehát olyan új jelenségekre kell reflektálnia, melyek a globalizálódott rendszer sajátosságai, melyben mindennapos cselekedetek is globális szinteken hatnak, és a nem-tudatos cselekedetek fenntartják az igazságtalanságot és a szegénységet. Az érzékenyítésnek emellett rá kell mutatnia az emberek helyzetére a világban. A globális perspektívának kell tehát megjelennie az oktatás átalakulásában. Mikor a globális nevelés oktatási technikáiról és az érzékenyítésről beszélünk, négy célcsoportot lehet megemlítenünk: a középiskolások nevelése mellett az idősebb, az iskolát már befejezett embereknek tartott előadásokat (ennek speciális formája a politikusoknak tartott képzés), illetve a leendő oktatók felkészítését fontos kiemelnünk. A döntéshozók képzése rendkívül érdekes program lehet, és a diákok képzéstől eltérő módszerű, mivel ők más módokon tudnak részt venni a globalizációs problémák megoldásában. Magyarországon a „politikusok globális nevelése” még nem indult be, de a maastrichti deklaráció is utal ennek a fontosságára. Az idősebb generációknak tartott nevelési csomag nem tér el lényegesen az iskolák programjaitól, talán kicsit komolyabb hangvételűek. Az oktatók képzése összetett, speciális folyamat. Egyrészt az oktatók rendszerint a civil szférában aktívan tevékenykedő, autentikus emberek közül kerülnek ki, akiknek már van a birtokukban valamennyi, a témához kapcsolódó tudás és megfelelő affinitás, hogy ezzel foglakozzanak. Másrészt ők is végigcsinálják az iskolások készségfejlesztő programjait, de emellett hozzájutnak a globális neveléssel kapcsolatos irodalmakhoz, megismerhetik ennek a nevelési rendszernek speciális metodológiáját, illetve átfogóbb képet kapnak a globalizációhoz és a globális neveléshez kapcsolódó fogalmakról. Mindezek mellett azonban kijelenthetjük, hogy a globális nevelés legfontosabb célcsoportjai a még oktatási intézményekbe járó fiatalok.

44

Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht, The Netherlands 15th-17 th November 2002: Global Education in Europe to 2015 Strategy, policies, and perspectives. 72. old.

105

A NNONA NOVA

Ezt az önkényes, tapasztalati felosztást kiegészítheti a 2006. november 21-én tartott budapesti globális nevelés konferencia,45 melynek programja a következő célcsoportokat határozza meg (az Ausztriában felépített stratégia szerint): • Tanárok, tanulók… (teachers, pupils, students…) • Nyilvánosság, újságírók és a média (public, journalists and media) • Civil szervezetek (NGOs) • Fogyasztók (Consumers) • Ipar és marketing (industry and commerce) Természetesen az érzékenyítés eredményessége ezeknél a célcsoportoknál különböző lehet. Feltehetően nem mindenki akar civil szervezetekhez csatlakozni, amit nem is lehet célként meghatározni. 5.2 Metodológia A célcsoportok bevonására, és az információk közlésére minden globális neveléssel foglalkozó csoport speciális módszereket ajánl. Írhatnám azt is, hogy a globális nevelés metodológiája egy izgalmas játszótér, ahol fontos játszótér eszközök a játékszerek. Franz Halbartschlager előadása46 szerint globális nevelés metodológiája átfogó (holistic; ez a kifejezés Halbartschlager szerint a világot, és benne az embereket egységként képzeli el), részvételi (participatory), interdiszciplináris (Halbartschlager a transdisciplinary kifejezést használta, de előadásában nem véltem különbséget felfedezni a két kifejezés között47). A megváltozott világ átalakította a fiatal diákok igényét az információk, tananyagok ismertetésével kapcsolatban. Ez az új szükséglet és a globalizá45

46

47

Global Education in Austria - An overview from an NGO-Standpoint, 21st of November, 2006, Budapest Az előadás 2007. november 24-25-én zajlott a Csillebérci Szabadidő Központban, ahol a PLANET Alapítvány és az Osztrák Südwind szervezett globális nevelési képzést. Az 1.2 ábrát az ott kiadott programfüzetből másoltam ide. Csak a fogalmak tisztázása végett szeretnék megemlíteni egy módszert, amelyet képzés alatt mutattak be, és több módszertani könyvben ajánlják: A Gyémánt Metódus (Diamond Method) egy komplex készségfejlesztő játék. A résztvevők kilenc lapot kapnak, amiből hétre globalizációs problémákat írtak (például: szegénység, háború és konfliktus, klímaváltozás) kettőt pedig üresen hagynak. A résztvevőknek a kilenc lapot gyémánt alakba kell egymás mellé helyezniük (egy legfelülre, kettő alá, majd három lap középre, újra kettő és végül egy alulra), aszerint, hogy melyik problémát tartják a legégetőbben, majd alá kettőt és így tovább. Ez a módszer érdekes tapasztalatokat mutat azzal kapcsolatban, hogy menynyire különbözően gondolkodunk ezekről a problémákat. A Globális nevelés oktatócsomag számos ilyen metódust ajánl.

106

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

ciós gondok komplexitása kényszerítő erővel hatott a globális nevelés program oktatási stratégiáira. Mivel a globális nevelés a globalizáció által létrehozott és felismert igazságtalanságokat próbálja orvosolni az iskoláskorú fiatalok bevonásával, különböző formáin keresztül a fiataloknak végig kellene gondolniuk az alapvető emberi egyenlőség kérdéseit. A globális folyamatok ismerete lényeges, de a tudás önmagában mit sem ér, ha nem társul mellé tudatosság, és nem célozzuk meg rajta keresztül az attitűdök és kompetenciák fejlesztését, hogy a fiatalok érzékenyebbé váljanak, és társadalmi aktivitásuk növekedhessen.

1.2. ábra: Megértés, gyakorlat és értékek a nevelésben 5.2.1 A nem-formális oktatás a Globális nevelésben A globális nevelés gyakorlatához állandóan hozzákapcsolják a nem-formális nevelés kifejezést. Az Ugródeszka című magazin például így ír: „A globális nevelés (Global Education) egy főként nemformális tanulási formaként és gondolkodási módként arra ösztökéli a benne résztvevőket, hogy aktív állampolgárként fedezzék fel a kapcsolatokat a helyi, regionális és globális szintek között, és vegyék fel a harcot az egyenlőtlenségekkel szemben.”48 A nem-formális oktatás (nonformal education) tehát – a fentebbi idézet szerint mindenképp, de tapasztalatom szerint a globális neveléssel foglalkozó emberek szerint is – a globális nevelés metodológiájának az alapját
48

Ugródeszka, 38. szám, http://www.eurodesk.hu/fajlok/ugrodeszka/38.pdf

107

A NNONA NOVA

adja. Mindez a globális nevelésben résztvevő oktatók szerint azért fontos, mert egy, a gyakorlati életben is hasznosítható speciális ismeretanyagot biztosabban lehet átadni egy olyan módszerrel, ami maga is gyakorlati, és nem frontálisan, formálisan oktat. Emellett a nem-formális gyakorlatokkal lényegesebb hatékony az érzékenyítés folyamata, hiszen számos szituációs játékot tartalmaz a globális nevelés metodológiája, így a diákok a saját bőrükön érezhetik a globalizációs jelenség nehézségeit. Az Európai Bizottság 2001-ben kiadott Memoranduma hívta fel a figyelmet a különféle tanulási módok (formális, nem-formális, informális) közötti különbség jelentőségére, úgy, hogy ezeket a módokat egy szinten kezelte: „Napjainkig az oktatáspolitikai gondolkodásmódot, az oktatási és képzési ellátás módjának alakítását és az emberek tanulásról alkotott képzetét a formális tanulás uralta. Az egész életen át tartó tanulás kontinuuma által egyre teljesebben jelenik meg látókörünkben a nem formális és az informális tanulás is. A nem formális tanulás természetéből adódóan kívül esik az iskolákon, főiskolákon, képzési központokon vagy egyetemeken. Rendszerint nem tekintik „igazi” tanulásnak, és nincs nagy forgalmi értéke a munkaerőpiacon. A nem formális tanulást ennélfogva általában alulértékelik.”49 Tót Éva egyik publicisztikájában a következő különbségtételt fogalmazza meg: „Formális tanulás alatt azt a tevékenységet értjük, amelyben az életkor szerinti hierarchiába rendezett tanulócsoportok, erre feljogosított és kiképzett oktatók irányítása alatt tanulnak, a képzés célja, tartalma, időpontja, helyszíne és módja részletesen szabályozott. Ezzel szemben a nem-formális tanulás körébe sorolhatók azok a foglalkozásszerűen képzést folytatók által irányított, az iskolarendszerű képzésen kívül szervezett különféle tanfolyamok, szemináriumok, vagy hasonló keretek között szerveződő tevékenységek, amelyeknek célja ismeretek átadása, a képességek ill. a személyiség fejlesztése. A formális- és nem-formális képzés egyaránt jellemző a szervezettség és irányítottság.”50 A már említett Memorandum ezeket a pontos meghatározásokat adja: „Formális tanulás: oktatási és képzési intézményekben valósul meg, és oklevéllel, szakképesítéssel ismerik el. Nem formális tanulás: a rendes oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik, és általában nem ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal. A nem for49 50

Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, 2001, 7. old. Az informális és nem-formális tanulási keretek között szerzett tudás elismertetése, ETENIM KFT, 2006

108

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

mális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok (pl. ifjúsági szervezetek, szakszervezet, politikai pártok) tevékenysége keretében is. Megvalósulhat a formális rendszert kiegészítő szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. művészeti, zenei kurzusok, sportoktatás vagy vizsgára felkészítő magánoktatás).” Ezeket pedig Komenczi Bertalan a következőképpen egészíti ki: „A formális tanulás (formal learning) a hagyományos oktatási rendszer keretein belül történik erre a célra létrehozott intézményekben, pontosan definiált időbeosztással, előre meghatározott tanulási tartalmakkal és szabályozott belépési, kilépési és a rendszeren belüli továbbhaladási feltételekkel. A formális tanulás szakaszait, a részvételt és a követelmények teljesítését igazoló, államilag elismert bizonyítványok zárják. A nem formális tanulás (non-formal learning) az oktatási rendszer fő áramán kívül történik, és nem mindig jellemző rá a részvétel végbizonyítvánnyal történő elismerése. Ide tartoznak a munkaerőpiaci tréningek, szakmai továbbképzések, civil szervezetek, pártok, művészeti és sportegyesületek szervezésében történő képzések, tanfolyamok.”51 Érdekes módon mindegyik meghatározás a nem-formális oktatást a formális oktatás mellett, vagy azon kívül kezeli, míg a globális nevelés célja, hogy a formális oktatást kiegészítve, új, használható tapasztalatokat nyújtson. Ahogy dolgozatom Globális nevelés gondolatisága részében megpróbáltam kifejteni, ez az oktatási folyamat, szemben a formális oktatással nem pusztán adatközlésre szorítkozik, hanem készségek, kompetenciák fejlesztést irányozza meg, hogy a globalizáció folyamatait feldolgozhassák a célcsoportok. Ennek a célnak az eléréséhez használhatóbb módot kellett találni, mint a globalizációs folyamatokkal kapcsolatos adatok közlése. Az érzékenyítés szempontjából a nem-formális módszer hasznosabbnak tűnhet, mint a hagyományos középiskolai tananyagok átadására szolgáló módszerek. A nem-formális oktatási módszert azonban sajátosságai miatt leginkább a gyakorlatban lehet megfigyelni és azokból leírni jellemzőit. „ A globális nevelés tehát egy olyan interdiszciplináris terület, mely kiterjed a formális, a nem formális és az informális oktatás területeire egyaránt.”52 Így, a hagyományos, frontális oktatás területei (földrajz, törté51

52

Komenczi Bertalan: Az Európai Bizottság memoranduma az egész életre kiterjedő tanulásról; http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2001-06-eu-komenczi-europai HAND Globális nevelés munkacsoport: Globális nevelés – ahogy mi csináljuk. 2008, 5. old.

109

A NNONA NOVA

nelem, irodalom, stb.) mellett szorosan kapcsolódik a következő, fiatalokat integráló oktatási formákhoz, tevékenységekhez: • Oktatás és képzés a fejlődésért / nemzetközi fejlesztési képzés, szolidarításra nevelés • Emberi jogi oktatás • Fenntarthatóságért nevelés • Békére nevelés • Interkulturális tanulás / kultúrák, vallások közötti megértés • Polgárrá nevelés • Nemek közötti egyenlőség • Népesedési és egészségre nevelés • Médiaoktatás / reklámkritikus, környezettudatos vásárlóvá nevelés, fogyasztóvédelmi képzés • Környezeti nevelés, környezettudatosságra nevelés / állatvédelem 53 Ezek a képzések az ismeretek nagyon széles spektrumát vonultatják fel. A globális nevelés gyakorlatában nem is lehet cél, hogy a gyerekek az öszszes terület terminus technikusát ismerjék, sokkal inkább az, hogy a különböző készségfejlesztő játékok és programok segítségével rálátást nyerjenek a globalizációs folyamatokra. Ideális esetben ezek a programok úgynevezett workshop-ok keretein belül zajlanak, ahol az oktató iránymutatása mellett, különböző feladatok végrehajtása közben, a diákok maguk fogalmazzák meg a világban felmerülő problémákat, és azok lehetséges megoldásait, miközben, mondjuk, pénztárcákat készítenek Tetra Pak dobozokból. Természetesen vannak hagyományosabb előadások is, ahol az oktatók órákat tekintenek meg. Ezek az előadások az oktatók munkaterülete (emberi jogok, környezetvédelem, tudatos fogyasztás, stb.), érdeklődése és habitusa szerint változhat. Mindezért rendkívül fontos, hogy a globális nevelésben résztvevő szervezetek előadói ismerjék a leglényegesebb fogalmakat és azok definiálásában egyet is értsenek, illetve, hogy maximálisan megbízzanak egymásban. De még ezen kitételek mellett is rendkívül nagy szabadságot kapnak az oktatók a programok összeállításban.
53

Global Education is understood to encompass Development Education, Human Rights Education, Education for Sustainability, Education for Peace and Conflict Prevention and Intercultural Education as well as the global dimension of Education for Citizenship. (Delegates of Maasricht 2002: Maastricht Declaration.) (Ez az átfogó koncepció és iránymutatás kiegészíthető még a Környezeti nevelés fogalmával, ahogy azt a Globális Nevelés című kiadvány is teszi, ezt a kiegészítést vastagított betűkkel, míg a dőlt betűs kiegészítéseket a Globális nevelés – ahogy mi csináljuk kiadvány alapján tettem meg.)

110

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

5.3 A globális nevelés gyakorlata néhány konkrét példán keresztül Budapest (Csillebérc): PLANET Alapítvány – Südwind (Bécs) – Színt az iskolákba! Globális nevelési és nemzetközi ifjúsági projektvezetési képzés és gyakorlat. A budapesti székhelyű PLANET alapítvány – ahogy sok másik civil szervezet is – széles spektrumon tevékenykedik. A Színt az iskolába! projektvezetési képzésen elsősorban gyakorló tanárok, civil szervezeteknél tevékenykedő, a globális nevelés gyakorlata iránt érdeklődő aktivisták vettek részt, de a majd harminc fős csoportban akadt néhány „szimpla” érdeklődő is. A képzés célja négy pontban meghatározható: • ismerkedés a nemzetközi fejlesztés témakörével, • globális nevelési módszerek és nemzetközi ifjúsági projekt szervezési ismeretek átadása, • globális nevelési foglakozások és nemzetközi ifjúsági projektek tervezése, • partneri kapcsolatok építése pedagógusok, civil szervezetek ifjúsági munkásai és aktív fiatalok között A képzés három, időben elkülönített részből állt. Az első, 2007. november 24-25-én, illetve a 2007. december 1-2-án tartott részben zajlott le a program elméleti-képzés szakasza. Ezen a két hétvégén több egyesület és civil szervezet (PLANET Alapítvány, Südwind, Anthropolis Egyesület, Zöld-Híd Egyesület, Afrikáért Alapítvány) munkatársainak részvételével, a globalizációval és a globális nevelés gyakorlati és elméleti aspektusaival kapcsolatos témák kerültek szóba. A második szakaszban, 2008. február 16-án, a korábban megszerzett tudásanyag esetleges alkalmazásának ismertetése, illetve a résztvevők, saját maguk által kidolgozott nem-formális gyakorlatainak kipróbálása zajlott. A PLANET, mintegy a program záróakkordjaként, lehetőséget biztosított 2008. március-június havában 20 globális nevelési foglakozás megtartására iskolákban, illetve civil szervezetek programjain az ország hét régiójában.

111

A NNONA NOVA

Budapest, Pécs: Zöld Fiatalok Egyesület – Tükörben a világ; Földlakó programok A Zöld Fiatalok Egyesület budapesti és pécsi munkacsoportjai Tükörben a világ 54 néven olyan 45-90 perces programokat kínál 12-18 éves fiatalok számára, melyek fókuszában valamilyen, az egész Földet érintő probléma áll. A Tükörben a világ promóciós anyagain az egyesület hangsúlyozza, hogy az előre megbeszélt időpontokban, civil szervezetekben is tevékeny, tapasztalt emberek tartják a foglalkozásokat. A foglakozások alatt több, speciális témát (fogyasztási attitűdök, emberi jogok, globális gondolkodás) dolgoznak fel különféle módszerekkel. Ezek rendszerint interaktív előadások keretében zajlanak, ahol a Színt az iskolába! képzésen bemutatott metódusokat (például: Gyémánt Metódus), vagy a globális nevelés oktatócsomagban bemutatott foglalkozásterveket alkalmazzák.55 Tapasztalataim szerint ezeknek a rövid programoknak a hatása változó. Voltak olyan fiatalok, akik egyáltalán nem vettek részt a közös munkában, nem érdekelte őket egyik téma sem, de voltak olyanok is, akik nagyon aktívak voltak, sőt az órák után is érdeklődtek az előadóknál, keresték a további kapcsolattartási lehetőségeket. Mind Budapesten, mind Pécsen több középiskolában zajlottak előadások. A Földlakó klub a budapesti Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolában zajló, féléves program volt. A programtervezet szerint az alábbi témákban tevékenykedtek a résztvevők az egyes klubnapokon: Csoport és közösségi tér; Fogyasztói kultúra, hulladék; Ökológiai lábnyom, közlekedés; Élelmiszer, állatvédelem; A Föld lakói, tolerancia, multikulturalizmus; Alternatív nyár. A program célja, hogy a félév során olyan plakátok, installációk, játékok készüljenek a feldolgozott témákhoz kapcsolódóan, amelyek ifjúsági rendezvényeken, illetve iskolai terepen a jövőben is használhatóak lesznek, fogyasztható formában terjeszthetik a résztvevők által megfogalmazott értékes gondolatokat kortársaik számára. A szervezők nem titkolt célja, hogy a projektben résztvevő fiatalokat később bevonja a civil szférába. (Érdekes adalékként szolgálhat a globális nevelés gyakorlatát végző civil aktivisták gondolkodásmódjának megértéséhez és motivációik feltérképezéshez az az e-mail váltás, amit Jagodics Edittel, a Zöld Fiatalok globális neveléssel foglakozó munkacsoportjának koordinátorával folytattam. Arra kérdésemre, hogy miért foglakozik globális neveléssel Edit saját, személyes
54 55

http://www.tukorbenavilag.hu/ Berecz Ági szerk.: Globális nevelés - Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez, Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2006, 51.-108. old.

112

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

tapasztalatira hivatkozik. Egyrészt tinédzserkora „nomád tábor” és klubélményeire, másrészt külföldi tapasztalataira. Egy másik kérdésemre, miszerint miért foglakozik Globális neveléssel így válaszolt: „…mert nagyon izgalmas terület, érdekel a Föld sorsa, nemcsak Magyarországhoz kötődöm, hanem az egész sokszínű világhoz. Voltam Dániában 1999-ben egy olyan iskolában, ahol együtt éltem hónapokig fekete afrikaiakkal, ázsiaiakkal, dél-amerikaiakkal, és az egyszerűen annyira izgalmas volt, hogy nem is tudom leírni.”) Pécs: Zöld-Híd Alapítvány – Globális értékek – nevelés egy igazságosabb és egyenlőbb világért A pécsi Zöld-Híd Alapítvány, 2008 februárjában, egy hónapon keresztül futtatta globális nevelés programját a baranyai megyeszékhely Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskolájában, Fonyódi Szabolcs (a Zöld-Híd munkatársa) felügyelete és vezetése mellett. A programban tanárok és a Zöld-Híd munkatársa közösen végezték a munkát, tehát nem csupán diákok vagy tanárok képzése történt, hanem a diákok nem-formális módszerben dolgozhattak fel a „szegénység” témáját, míg a pedagógusok (akik Fonyódi állítása szerint nem vettek részt előtte globális nevelésre felkészítő képzésben), miután tanulmányozták a programba iktatott módszereket és feladatokat, a gyakorlatban sajátíthatták el azokat. A projekt struktúrája átlátható, összeszedett volt. A Zöld-Híd munkatársa kész programtervvel látogatta meg a fogadó iskolát. A diákoknak a „szegénység” globálisan megjelenő problémáját kellett feldolgozniuk csoportokban, saját maguk által kitalált módokon (plakátok, fényképalbumok készítése, előadások tartása, stb.), és meghatározott szempontrendszerek szerint (ilyenek voltak például a lokális-globális aspektus feltérképezése, a probléma aktualitásának ismertetése), melyeket a program kezdetén ismertettek velük. Ehhez ütemtervet kellett leadniuk, melynek kidolgozásában a tanárok és Szabolcs is segítséget nyújtott. Így a feladat elősegítette a csoportok szerveződését, ösztönözte a gyakorlati, iskolán kívüli aktív munkát. A diákoknak maguknak kellett forrásokat, hivatkozásokat keresniük saját projektjeikhez. Ez azonban a program lezárása csupán. Előbb több tanórába iktatva különféle készségfejlesztő játékkal, filmek nézésével készülhettek fel a szegénység problémájának korrekt feldolgozására. Szabolcsnak két tanárnő földrajzórájba sikerült beillesztenie programját. Az órák plusz érdekessége, hogy németül zajlottak. A metódusoknak te-

113

A NNONA NOVA

hát a német nyelvel és a földrajzzal is kapcsolatban kellett állniuk. Az egyik „játékban” a diákoknak fel kellett térképezniük a ruhaneműk útvonalát a gyapottermesztéstől a kész termék boltba kerüléséig (ezt a „játékot” a Színt az iskolába! programon is feldolgozták, nevezhetjük a Nadrág útjának). A diákok, akik három-négy fős csoportokban tevékenykedtek, térképet kaptak, melyek mellékleteként olyan instrukciók voltak, ami megkönnyítette a különböző részfolyamatok lokalizálását a térképen, de a részfolyamatok országainak megkeresést nekik kellett végrehajtaniuk. Tehát amellett, hogy információkat kaptak gazdasági folyamatok globalizálódásáról, felmérhették, hogy a ruháik, amiket minden nap viselnek, bejárják az egész világot, földrajzi ismereteiket is szélesíthették, hiszen a térképen nekik kellett megkeresniük Guatemalát, ahol a gyapotot színezik, vagy Bolíviát, ahol összevarrják a ruhákat. Egy másik, ehhez kapcsolódó metódusban a diákok egy dél-amerikai szegény kisgyerek történetének részeit kapták meg, minden csoport másikat. A csoportok feladata a részszövegek feldolgozása, majd egy kérdőív kitöltése volt, aminek kérdéseit egymásnak tették fel. A program lezárásaként február 29-én a csoportok két, összevont órán mutatták be egymásnak az elkészült projekteket, melyeket hagyományos osztályzatokkal értékeltek, ami véleményem szerint cáfolata lehet a nemformális oktatással szemben felhozott érvnek, miszerint nem lehet kamatoztatni a munkaerőpiacon, mert nincsen rá kiépített értékelési rendszer. A projektek értékelésén a korábban már említett, Südwind munkatárs, Franz Halbartschlager is jelen volt, ami mutatja a civil szervezetek kapcsolódását. Pécs: Zöld-Híd Alapítvány – Zöld Fiatalok Egyesület – Természetismeret Epocha 2008. április 7 és 24 között zajlott a pécsi Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégiumban a nulladikosoknak tartott Természetismeret Epocha, melynek levezetésében nekem is sikerült részt vennem, mint a Zöld Fiatalok Egyesületének aktivistája. A négyhetes program eredményeként Fonyódi Szabolcs neve alatt megjelent egy füzet, ami a Globális nevelés az iskolán belül és kívül – Oktatási segédanyag a globalizációról pedagógusoknak címet viseli. Az epochális módszer bemutatását innen idézem: „Az epochális oktatási rendszerben a tantárgyak helyét 3-6 hét terjedelmű tematikus egységek, az úgynevezett epochkák veszik át. Ezekben a tanulási modulokban

114

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

a logikailag összetartozó elemek nem elkülönülten, hanem lehetőség szerint azok összetettségében, az egészből a rész felé haladva kerülnek tárgyalásra. Az epochához egy pedagógiai projekt elvégzése is társul, melynek megvalósítása iskolaidőn kívül történik. A tanórák időtartama 90 perc, melyek elméleti és gyakorlati elemekből épülnek fel. Az epochális oktatási rendszer kitűnő lehetőség a globális nevelés fogalomhoz kapcsolódó tárgykörök és folyamatok iskolán belüli oktatására. Struktúrája, alapvető jellemzői tág keretet és megfelelő rendszerszemléletet biztosítanak. Ötosztályos gimnázium nulladik évfolyamán végeztünk az iskola pedagógusaival és meghívott, a témával foglalkozó civil szervezetekkel globalizáció epochát.”56 Ez alatt a képzés alatt több szempontból is sikerült felmérni azt az érzékenyítő munkát, amit a globális nevelésnek, véleményem szerint el kellene érnie. A Zöld Fiatalok Egyesület foglalkozásai után megkértük a gyerekeket, hogy írják le, mit gondolnak a foglalkozásról, a véleményekből pedig, az látszik, hogy a gyerekek élvezték a foglakozásokat és több szinten is érzékenyen érintette őket. A program végén a gyerekek több projektmunkával próbálták ismertetni az epocha alatt tanultakat. Sajnos ezeknek eredménye viszont nem volt túl jó. A gyerekek szinte semmit sem kamatoztattak a foglalkozáson hallottakból, munkájuk kapkodó és összecsapott volt. Forrásnak általában a „Google”-t adták meg, pedig számos információt kaptak, hogy milyen weboldalakon és könyvekben, kiadványokban találhatnak munkájukhoz kapcsolódó anyagokat. Azt is meg kell említenem, hogy az iskola tanárai nem nagyon foglakoztak a projektekkel, nem inspirálták a gyerekeket munkára. 6. A PROBLÉMÁK A globális neveléssel kapcsolatban számos probléma, nehézség megemlíthető. Mivel Magyarországon csak civil szervezetek foglalkoznak ezzel a fajta nevelési gyakorlattal elsősorban, a felmerülő problémák is ezek munkájához kapcsolható. Számos, különböző attitűdű civil szervezet tagja a HAND-nek, de ezek munkája között gyakran nincs kapcsolat, nincs olyan egységes elvárás, aminek egy globális neveléssel foglalkozó szervezetnek meg kellene felelnie. Bár a globális nevelés koncepciója világosan megha56

Fonyódi Szablocs: Globális nevelés az iskolán belül és kívül – Oktatási segédanyag a globalizációról pedagógusoknak. Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2008, 13. old.

115

A NNONA NOVA

tározott, nincs olyan szervezet vagy csoport, ami a globális nevelés foglalkozásokat ellenőrizné. Gyakran a szervezetek között sincs kommunikáció, nem tudnak egymás programjairól. Véleményem szerint ezek a problémák a közeljövőben meg fognak oldódni, egyre intenzívebb érdeklődés mutatkozik a civil szervezeteknél egymás munkája iránt. Fontos megemlíteni a finanszírozás nehézségeit. Mivel a civil szervezetek csak projektpénzekből tudják dotálni saját képzéseiket, ezért ha egy forrás elapad, akkor a civil szervezeteknek várniuk kell a következő projektre (amit vagy megnyernek, vagy nem). Ez a folyamatos programok kidolgozását nagyban gátolja. A középiskolák pedig nem tehetik meg, hogy a civil szervezetek aktivistáit főállásban foglalkoztatni tudják. Ezért rövidtávú villámprojektek (maximum hat hónapos időtartamúak) jellemzik a hazai globális nevelés gyakorlatot, amik a hatékonyságot nagyban nehezítik. A civil szervezetek is inkább rövidtávú projektek kidolgozásával foglalkoznak, ami a globális nevelés fejlődését gátolja. Ebből a nehézségből egyenes úton következik az eredmények ellenőrzésének problémája. Miután egy civil szervezet lefuttatta programját egy iskolában, majd pénze felélésével kivonul onnan, nem tudja ellenőrizni munkája eredményességét vagy eredménytelenségét. Pedig a globális nevelés hazai fejlődéséhez az esetleges hibák feldolgozása a visszajelzések alapján nélkülözhetetlen lenne. VÉGSZÓ Az a terv, hogy a civil szférát be lehessen építeni a magyar közoktatásba, számos érdekes és izgalmas lehetőséggel kecsegtet. Vajon mennyire utópisztikus az az idea, hogy egy földrajz óra keretein belül, akár több oktató (egy tanár és egy civil aktivista) is részt vegyen? Vajon lehetséges-e az, hogy a globalizációs kérdések és a megoldási javaslatok akár az egyetemi oktatásban is megjelenjenek? Ha a válasz ezekre a kérdésekre igen, akkor ez mennyiben igényel újfajta hozzáállást az oktatáspolitikához? Mivel napjaink társadalma rendkívül érdektelen a világban zajló folyamatok iránt, mivel napjaink embere csak saját vélt vagy valós problémájával foglakozik, ezért a kritikai szervezetek elsődleges célja a társadalmi, környezeti és globális problémák iránti érzékenyítés kell hogy legyen. Dolgozatom sok lehetséges témát csak érintőlegesen tárgyalt, vagy nem is említett. Csak érintőlegesen említettem meg a Globális nevelés külföldi helyzetét, pedig Európa szerte rengeteg NGO foglakozik ezzel a tevékeny116

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

séggel. Tettem ezt mindazért, mert idegen nyelvű szakirodalmat szinte csak az Interneten találtam, illetve mert elsősorban a magyar vonatkozásokat próbáltam megérteni. Dolgozatomban megkíséreltem a lehető legobjektívebb lenni, de nem tagadom, hogy ez nem mindig sikerült. Szimpatikusnak találom ezt a törekvést. Már csak azért is, mert nagyon szeretem az unokaöcsémet és azt gondolom, hogy nagyon sokat tehet a világunkért. FELHASZNÁLT IRODALOM Globális nevelés: Barta 2007 Brundtland 2007 Barta Géza, Blahó György szerk.: Globalizációs túlélőkönyv középiskolásoknak. Budapest, Anthroplis, 2007 Brundtland, Gro Harlem: Report of the World Commission on Environment and Development: Our Common Future. http://www.un-documents.net/wced-ocf.htm (2007) Berecz Ági szerk.: Globális nevelés - Oktatócsomag fiatalok iskolai és iskolán kívüli neveléséhez. Pécs, Zöld-Híd Alapítvány, 2006 Frida Balázs: A világ 12 problémája és amit te tehetsz. Budapest, HAND-Anthropolis, 2007 Fonyódi Szabolcs: Globális nevelés az iskolán belül és kívül – Oktatási segédanyag a globalizációról pedagógusoknak. Pécs, Zöld-Híd Alapítvány Galambos Attila: Globalizációt tanulni. In.: Képzés és gyakorlat 2008/1 Galambos Attila: A szabadságra és autonómiára nevelés fontosságának elemzése. In.: Helikon Irodalomtudományi Szemle, Budapest, Argumentum Kiadó, 2008/4, 626-644. o. Galambos Attila: A globális problémák oktatásának lehetőségei, metodológiája. In.: Pedagógusetika, Pécs, ETHOSZ, 2009, 85-98. o.

Berecz 2006 Frida 2007 Fonyódi Galambos Galambos

Galambos

117

A NNONA NOVA

HAND Globális nevelés munkacsoport Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht

Ugródeszka

HAND Globális nevelés munkacsoport: Globális nevelés – ahogy mi csináljuk. 2008 Outcomes and Papers of the Europe-wide Global Education Congress Maastricht, The Netherlands 15th-17 th November 2002: Global Education in Europe to 2015 Strategy, policies, and perspectives. ht t p://w w w.coe.i nt /t /e /nor t h-sout h _cent re / programmes/3_global_education/h_publications/ Maastricht_Congress_Report.pdf Ugródeszka, 38. szám, 2004 december: http://www.eurodesk.hu/fajlok/ugrodeszka/38.pdf

Globális jelenségek és megoldási javaslatok: Balogh Klein 2004 Kiss László 2002 Lorenz 2001 Schmidt 1999 Ujhegyi 2002 UNICEF UNESCO Went 2002 Balogh Réka: Félig teli vagy félig üres? A Milleniumi Célokról. In.: Anthropolis 4. 1-2, 2007 Klein, Naomi: No Logo. Budapest, Tudatos Vásárlók Egyesülete, 2004 Kiss Endre: A globalizáció társadalomfilozófiájá hoz. http://www.szochalo.hu/szochalo-tudomany/ hircentrum/article/100110/750/page/1/ László Ervin: Meg tudod változtatni a világot. Budapest, Magyar Könyvklub, 2002 Lorenz, Konrad: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Budapest, Cartaphilus Kiadó, 2001 Schmidt, Helmut: A globalizáció. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1999 Ujhegyi Kata ford.: Youth X Change, képzési csomag a felelős fogyasztásról. Budapest, Tudatos Vásárlók Egyesülete, 2002 UNICEF: Youth and Sustainable Consumption (Fiatalok és a Fenntartható Fogyasztás). Nairobi/ Párizs, 1999 UNESCO: Oktatás a fenntartható fejlődés szolgálatában. Riótól Johannesburgig. Párizs 2002 Went, Robert: Globalizáció – Neoliberális feladatok, radikális válaszok. Perfekt Kiadó, 2002

118

A GLOBALIZÁCIÓ OKOZTA PROBLÉMÁK IRÁNTI ÉRZÉKENYÍTÉS FOGALMÁNAK PEDAGÓGIAI VIZSGÁLATA

Internet: Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről: http://www.foek.hu/ zsibongo/egyezm/agenda21/rionyil.htm, Feladatok a XXI. Századra (Agenda 21): http://www.foek.hu/zsibongo/ egyezm/agenda21/agenda21.htm, Nyilatkozat az erdőkre vonatkozó elvekről: http://goliat.eik.bme.hu/~emese/ gtk-mo/kornyezetvedelem/Fogalomtar.doc, Biológiai sokfeléség egyezmény: http://biodiv.kvvm.hu/convention NGOs: www.meoszinfo.hu/diszkr/doc/ngo-szerepe.doc www.oki.hu: Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, 2001, Az informális és nem-formális tanulási keretek között szerzett tudás elismertetése, ETENIM KFT, 2006 Kromenczi Komenczi Bertalan: Az Európai Bizottság memoranduma az egész életre kiterjedő tanulásról. http: //www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=200106-eu-komenczi-europai

Civilek: Anthropolis Antropológiai Közhasznú Egyesület: http://www.anthropolis.hu/ Angliai nemzeti globális nevelés program: http://www.dfes.gov.uk/publications/guidanceonthelaw/115_00/globald.pdf Afrikáért Alapítvány: www.afrikaert.hu BOCS Alapítvány: www.bocs.hu Fiatalok Lendületben Program: www.eurodek.hu HAND: www.hand.org.hu Lehet Más a Világ oldal: www.lmv.hu North-South Centre of the Council of Europe: http://www.coe.int (2008) Planet Alapítvány: http://www.planetclub.hu/ Südwind Agentur: www.suedwind-agentur.at Védegylet: www.vedegylet.hu Zöld Fiatalok oldalak: www.zofi.hu, www.zofipecs.blogspot.com Zöld-Híd Alapítvány: www.zold-hid.hu

119

Többnyelvűség ma, holnap
Svájci nyelvpoltika a XXI. század fordulóján
KÉSZÍTETTE: GYÖNGYÖSI KATALIN

BEVEZETÉS Svájcot mint különböző nyelvű közösségek békés együttélését mintaszerű demokratikus berendezkedésben megvalósító országot bemutató írások jelentős számban állnak azok rendelkezésére, akik Svájc nyelvi kérdései felől a vonatkozó szakirodalomból kívánnak tájékozódni. Ugyanakkor egyes közelmúltbeli történések, illetve a jelenben is zajló folyamatok a svájci társadalomban a jövőben új irányokban befolyásolhatják az e mögött a – mára valamelyest tipizált – kép mögött álló valóságot. Ilyen történésekkel és folyamatokkal foglalkozom tanulmányomban. A Svájc aktuális nyelvi helyzetére hatást gyakoroló tényezők közül a közösségi és egyéni nyelvhasználatot alakítani szándékozó, tudatos, tervezett cselekvéseket, beavatkozásokat veszem számba, azaz a kérdést nyelvpolitikai szempontból közelítem meg. Svájc jelenlegi nyelvi/ szociolingvisztikai adottságainak vázlatos áttekintésére támaszkodva bemutatok két, még napjainkban1 sem lezárult esemény-láncolatot, a 2008ban életbe lépett nyelvtörvény és a 2009-ben aktuálissá váló oktatási reform létrejöttét. Az említett két terület kapcsán vizsgálom a „többnyelvűség” különböző lehetséges felfogásait, és a jelenlegi svájci helyzet, illetve történések-folyamatok esetleges, a svájci határokon túlmutató tanulságait. Abból a feltevésből indulok ki, hogy a svájci társadalmat most foglalkoztató kérdések más, többnyelvű-többkultúrájú társadalomban is felmerülhetnek, s ennyiben tanulságos lehet a kezelésük svájci mikéntjével megismerkedni. Megközelítésemben kiemelt figyelmet szentelek a francia nyelvnek, melynek beszélői Svájc legnagyobb nyelvi kisebbségét alkotják. Többségében németajkú 2 országról lévén szó, a Svájccal kapcsolatos írások kisebb hányada foglalkozik a kisebbséget jelentő neolatin nyelvű közösségekkel; ezen írásokhoz igyekszem csatlakozni a magaméval.3
1 2

3

2009. március 7-én, a tanulmány lezárása idején. „Németajkún” értem a standard-irodalmi német nyelvet és a svájci németajkú dialektusokat beszélőket. A bibliográfiában felhasznált forrásaim többségükben francia nyelvűek. Az esetleges részlehajló (a Svájcról mint egészről, illetve a többi nyelvi közösségről a franciaajkúak

121

A NNONA NOVA

A NYELVPOLITIKA HÁTTERE: SVÁJC NÉHÁNY, NYELVI SZEMPONTBÓL RELEVÁNS JELLEMZŐJE4 A legutóbbi svájc népszámlás adatai szerint Svájc állandó lakosságának közel kétharmada (63,7%-a) német, egyötöde (20,4%-a) francia, körülbelül egy hatoda (6,5%) olasz, és alig fél század része (0,5%) rétoromán nyelvű. A lakosság csaknem egy tizede (9%) valamilyen, a fentiektől eltérő nyelvet beszél5. A Svájci Konföderáció6 1996-ban módosított, 1999-ben érvénybe lépett alkotmányának nyelvekre vonatkozó cikkelyei értelmében a Konföderáció nemzeti nyelvei a német, a francia, az olasz és a rétoromán7. Ezek közül általánosságban hivatalos nyelv az első három, míg a rétoromán kifejezetten az állami hivatalok és a rétorománul beszélő állampolgárok közötti kommunikációban minősül – negyedikként – hivatalos nyelvnek8. A svájci alkotmány biztosítja a szabad nyelvhasználat (egyéni) jogát 9, és kötelezi a Konföderációt és a kantonokat a különböző nyelveket beszélő közösségek közti érintkezés elősegítésére10. Speciálisan a kantonok kötelessége az Alkotmány értelmében a saját területükön „honos” nyelvi kisebbségek
szemszögéből elfogultan nyilatkozó) értelmezések kiszűrése és a franciaajkú megközelítések dominanciájának elkerülése érdekében a felhasznált hír-dokumentumokat federális szintű, többnyelvű forrásból gyűjtöttem (lásd a federális hírügynökség által publikált cikkeket). Az egyes hivatkozott jogszabályok a francián kívül más, hivatalos svájci nyelveken is elérhetőek. A tényszerű elemek szintézisén túlmutató elemzésben a hivatkozott forrásokon túl sem franciaajkú, sem más nyelvű szerzők értelmezéseire nem támaszkodtam. Jelen írás keretei között, részben terjedelmi okokból, részben mert ez alkalommal nem kapcsolódnak szorosan választott témámhoz, nincs alkalmam több, szorosan témámhoz nem kapcsolódó, ám Svájc vonatkozásában egyébként fontos és érdekes kérdéssel foglalkozni – úgy mint például a rétoromán és beszélőinek története és jelenlegi helyzete Svájcban, a svájci német kapcsán az afölötti vita, hogy dialektusokról vagy nyelv(ek)ről beszélhetünk-e stb. Forrás: 2000-es népszámlálási adatok, in: Lüdi, Werlen (2000). A népesség nyelvhasználati jellemzőiről lásd még a Függelékeket. A magyarul nem hivatalos, de ismert, érthető és a neolatin hivatalos megnevezéseknek pontos fordítását adó„Svájci Konföderáció” megnevezést használom, tekintettel arra is, hogy a hivatalos magyar terminus, a „Svájci Államszövetség”, mely államokként hivatkozik Svájc kantonjaira, félrevezetően, pontatlanul írja le Svájc politikai szerkezetét. Kiegészítő megjegyzés: E megjelölés mellett a svájci politikai berendezkedésre a „federális” (és nem a „konföderális”) jelzőt fogom haszálni. A Svájci Konföderáció Alkotmánya (a továbbiakban: Alkotmány), 4. § Alkotmány, 70. §, 1. bekezdés Alkotmány, 18. § Alkotmány, 70. §, 3. bekezdés

4

5

6

7 8 9 10

122

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

tisztelete11 és a „hagyományos nyelvi megoszlás” felügyelete. Kifejezetten a Konföderáció alkotmányos kötelezettsége a többnyelvű kantonok segítése többnyelvűségükből adódó sajátos feladataik megoldásában12, illetve német-olasz-rétoromán nyelvű Graubünden/Grigioni/Grischun13 és az olasz nyelvű Ticino kanton támogatása „a rétoromán és az olasz megóvása” érdekében tett erőfeszítéseiben14. A jelenlegi huszonhat svájci (egy olasz egynyelvű15, négy francia egynyelvű16, tizenhét német egynyelvű17, három francia-német kényelvű18 és egy német-olasz-rétoromán háromnyelvű19) kanton hivatalos nyelve vagy nyelvei – az ún. területi vagy territoriális elv értelmében – a hagyományosan az adott területen élő közösség(ek) nyelvének (nyelveinek) felel (felelnek) meg. A szabad nyelvhasználat biztosításának szintén alkotmányos kötelezettségével egyébként problematikusan összeegyeztethető területi elv20 a „hagyományos nyelvi megoszlás” rögzítésével biztosít egyfajta stabilitást, mellyel bizonyos konfliktusok megelőzhetőek, és eszközként szolgál a kisebbségi nyelvek – a francia, az olasz és a rétoromán – védelmére, amennyiben a betelepülőket asszimilációra kényszeríti az állandósított nyelvi határokon belül. Ugyanakkor, ennek mintegy árnyoldalaként, megnehezíti a különböző nyelvi régiók közti migrációt és érintkezést. A területi elv szerinti, évszázados nyelvi tagozódás hozzájárul ahhoz, hogy Svájc hivatalos többnyelvűsége távolról sem implikálja általánosságban az egyes svájci polgárok többnyelvűségét. A különböző hivatalos nyelveket beszélő lakosság keveredése egyes területeken 21 különösen magas, az ország – viszonylag kis – mérete és a ma rendelkezésre álló közlekedési
11 12 13

14 15 16 17

18 19 20 21

Alkotmány, 70. §, 2. bekezdés Alkotmány, 70. §, 4. bekezdés Az egyes kantonok neveit hivatalos nyelvükön adom meg. Többnyelvű kantonok esetében a megnevezést minden hivatalos nyelven feltüntetem. Olyan kantonok esetében, melyeknek magyar nyelven elterjedt megnevezése létezik (Bern, Bázel, Genf), ezt használom. Alkotmány, 70. §, 5. bekezdés Ticino kanton Genf, Jura, Neuchâtel és Vaud kantonok Aargau, Appenzell Innerrhoden, Appenzell Ausserhoden, Bázel-Város (Basel-Stadt), Bázell-Vidék (Basel-Landschaft), Glarus, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Sankt Gallen, Schaff hausen, Schwyz, Solothurn, Thurgau, Uri, Zoug és Zürich kantonok Bern, Fribourg/Freiburg és Valais/Wallis kantonok Graubünden/Grigioni/Grischun kanton Ld. erről pl.: Rossinelli (1992) Ld. például a németajkú területen Bázel-Város kantont, a franciaajkú területen Genf kantont.

123

A NNONA NOVA

módok lehetővé teszik a személyes érintkezést egymástól távol eső területek lakói számára is, a XX. századtól elterjedő tömegkommunikációs eszközök révén pedig a virtuális kontaktus gyakorlatilag bárki számára elérhető. Ugyanakkor az egyes nyelveket beszélők érintkezésére adott lehetőségek mégsem eredményezik általánosságban a svájciak életében a hivatalos nyelvek közül többnek a rendszeres, mindennapos használatát. Tényszerű okokból elsősorban a kisebb nyelveket beszélők, illetve a többnyelvű kantonok, települések lakói és svájci hivatalos nyelvektől eltérő anyanyelvűek azok, akik számára szükséges, hogy a sajátjukon túl más – Svájcban hivatalos – nyelvet is ismerjenek, a saját lakóhelyüknél szélesebb kontextusban, illetve a mindennapi (főleg köz-)életben való boldogulásuk érdekében. Ami az egyéni többnyelvűséget a de facto szükségszerűségen túl elvi síkon befolyásolni képes tényezőket illeti, kiemelendő a törvényi szabályozás, melyre feljebb is utaltam, s amire részletesebben vissza fogok térni a későbbeikben is. Az említett, nyelvhasználatra vonatkozó alkotmányos-törvényi háttér a lakosságra nézve az egyéni nyelvhasználatot nem korlátozza; kötelezettségei a nyelvhasználat vonatkozásában a kormányzat különböző szintjeit képviselő állami és kantonális hivataloknak-intézményeknek vannak. Országos ügyekben, a Konföderáció hivatalaiban az ügyintézés elvben minden hivatalos nyelven biztosított, az állampolgár számára a sajátján túl más hivatalos nyelv(ek) ismerete tehát itt nem elengedhetetlen. Az oktatás mint a szervezett, tömeges nyelvtanulás eszköze szintén lehetőséget biztosíthat hivatalos nyelv(ek) idegen nyelvként történő elsajátítására, erre nézve azonban a közelmúltig nem létezett állami szintű, explicit szabályozás – s ami született, nem feltétlenül mutat a több svájci hagyományos-hivatalos nyelvet beszélők számának a növekedése irányába. Erre a kérdésre is részletesebben vissza fogok térni a későbbiekben. A kontextus megvilágításához szükséges még elöljáróban emlékeztetni Svájc németajkú régiójának kettős nyelvhasználatára, diglossziás helyzetére22: Bár a svájci alkotmányban megjelölt hivatalos nyelvek között a (standardként értelmezett) „német” szerepel, a németajkú területen ténylegesen beszélt nyelv nem ez, hanem a kantononként változó alemann dialektusok. Ezeknek a hivatalos írott formával nem rendelkező dialektusok valamelyikét sajátítják el anyanyelvükként a németajkú svájciak, míg később, az iskolában standard német nyelven tanulnak meg írni-olvasni. Az
22

A diglosszia jelenségének Svájc példáján keresztüli első, immár klasszikusnak tekinthető leírását lásd Charles Fergusonnál (Ferguson, 1959).

124

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

1970-80-as évektől a dialektusok – több hullámban – egyre nagyobb teret hódítottak a mindennapi érintkezésben a németajkú területeken, nem kis részben az újabb, élőszóra épülő tömegkommunikációs eszközöknek (rádiónak, televíziónak) köszönhetően, s fokozatosan szorították ki az ezzel inkább a formális, hivatalos alkalmak, kommunikációs helyzetek nyelvévé váló a standard németet 23. A dialektus és a standard német nyelv kettős használata (diglosszia)24 a németajkú svájciak között a társadalom mindenféle rétegében, az alacsonyan képzett, szociálisan kevésbé előnyös helyzetű szakmunkásoktól a magasan képzett üzletemberekig, értelmiségiekig egyaránt jellemző. Az ilyen fajta diglosszia svájci specifikumának tekinthető a dialektusok és a standard német egymást kiegészítő jelenléte: mindegyik sajátos funkciót tölt be, viszonyuk nem konfliktusos; kiegészítik, és nem kizárják egymást25. Ennek a helyzetnek a hatását az országos szintű nyelvi szabályozásra a későbbiekben látni fogjuk. A migráció kérdése további adalék Svájc jelenlegi helyzetének megértéséhez. Míg a XX. századot megelőzően Svájcot lakossága elvándorlása jellemezte (lásd például az európai seregekben való zsoldosság évszázados svájci hagyományát)26, a tendencia fokozatosan megfordult a világháborúk rombolásától megkímélt svájci gazdaság fellendülésével. Az ország munkaerőigényét kielégítendő, jórészt nemzetközi egyezmények keretében nagy számú külföldi érkezett Svájcba, több hullámban; jellemzően a semmilyen, vagy csak alacsonyabb fokú szakképzettséget igénylő állások betöltésére. A bevándorlók, az Olaszországból érkezők kivételével, nem-nemzeti nyelveiket hozták magukkal, s az ezredvégre az 1950-es 1%-ról a lakosság 9%-ra ugrott a főnyelvként 27 valamely nem-nemzeti nyelven (a legutóbbi, 2000-es népszámlálási adatok szerint, a beszélők száma szerinti sorrendben, főképp szerb/horvátul 28, albánul, portugálul és a spanyolul) beszélők aránya 29.

23 24

25 26 27

28 29

Wyler (1989) Lásd még a németajkú sváci diglosszia részletei kapcsán, magyar nyelven: Hoffmann (2006) De Pietro, Matthey (1997) Büchi (2001) A „főnyelv” kifejezéssel fordítom franciából a 2000-es népszámlálási kérdőívekben szereplő „langue principale” terminust. A kérdőív értelmezése szerint főnyelv az, amelyen a válaszadó „gondolkodik és amelyet a legjobban ismer”. Ld. Lüdi és Werlen (2005). A „szerb/horvát” megjelöléssel a népszámlálási adatokban szereplő megjelölést veszem át. Lüdi, Werlen (2005). A 2000-es népszámlálási adatok szerint Svájcban beszélt nem nemzeti nyelvekről lásd még a 2. Függeléket.

125

A NNONA NOVA

Ami a nyelvieken túl a továbbiak szempontjából mindenképp releváns politikai körülményeket illeti, megemlítendő, hogy a svájci Államszövetség politikai szerkezetéből adódóan a döntéshozás a közügyek nagyobb részében erősen decentralizált, azaz a Konföderációt alkotó kantonok, illetve az ezeknél is alacsonyabb szintű, kisebb közigazgatási egységek: körzetek, önkormányzatok kezében van. A Konföderáció csak olyan kérdésekben dönt, melyek megoldására a kantonok külön-külön, egymagukban nem lennének képesek; amelyek mindegyikük együttműködését igénylik (ilyenek például az országos pénzügyek vagy a külpolitika). A kantonok hatáskörbe tartozó területek között szerepel nemcsak a kantonális közigazgatás, de a kultúra és az oktatás is, azaz három olyan szféra, melyeken keresztül a társadalmi nyelvhasználatra hatni lehet, s melyekről az alábbiakban is szó fog esni. NYELVPOLITIKA, SVÁJCBAN Nyelvpolitikán, főképp országok/államok esetében vizsgálódva, szokás főképp bizonyos, nyelvi ügyekben állami szinten megfogalmazott célokat, programokat, illetve azok megvalósítását érteni30. Olyan országokban, ahol a politikai hatalom erősen centralizált (ilyen például Európában Franciaország), a hatékony érdekérvényesítésre, elképzelései megvalósítására csakugyan ennek a felsőbb szintű (állam)hatalomnak van leginkább – vagy akár egyedül – lehetősége, s ez általában egyéb partnerek bevonása nélkül történik. Ilyenkor értelemszerű az állami szintű állásfoglalások és intézkedések számbavételére koncentrálni. Olyan országokban azonban, ahol a központi hatalom gyengébb, a tervezésnek és döntéshozatalnak több szintje, több szereplője is lehet: ezen országok „nyelvpolitikáját” felső szintről megfogalmazott állásfoglalások, szabályok, utasítások (többé vagy kevésbé koherens) halmaza helyett olyan színtérként tekintem célszerűbbnek elgondolni, ahol több résztvevő különféle nézetei kapnak helyet, lépnek kölcsönhatásba és járulnak hozzá – változó mértékben – a közös koncepciók, cselekvési tervek kialakításához és megvalósításához. Svájc példaként hozható az említett, dinamikus-decentralizált modellre. Mint a továbbiakban is megfigyelhető lesz, a nyelvi kérdések országos szintű alakításában, befolyásolásában az ebben a tanulmányban tárgyalt területeken több érintett vesz részt: a nyelvtörvény esetében a parlament alsó- és felsőháza, azaz a politikai pártok és a kantonok képviselői, illetve
30

A terminológiai és megközelítésbeli sokszínűségről általánosságban lásd: Labrie (1996) és Bochmann (1993), in: Derényi-Szépe (1999)

126

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

a kormány; az oktatás esetében az oktatásigazgatás szervezetei is – s mindezek mellett a Svájcban rendszeres, folyó ügyeket érintő, illetőleg polgári kezdeményezésre szervezett népszavazásokra bocsátott kérdéseket elfogadó vagy elutasító lakosság. A közép-európai országról mindemellett elmondható, hogy federális államszerkezetében a gyenge központi hatalomhoz társuló erős regionális (kantonális) autonómia teret enged az alsóbb szintről induló kezdeményezéseknek az országos ügyekben is. Az ország további jellegzetessége, hogy a közvetlen (illetve a központi hatalom elkerülhetetlen modern kori erősödésével fél-közvetlenné váló) demokrácia szintén évszázadok óta őrzött intézménye pedig nemcsak megengedi, de inspirálja a folyamatos, aktív társadalmi szerepvállalást. Az aktivitás a politikai intézményrendszeren kívüli formában is megmutatkozik a civil szervezetek tevékenységében. Tekintettel arra, hogy a különféle szabadidős, kulturális, sport-vagy jótékonysági csoportokban, szervezetekben való részvétel Svájcban – hagyományosan – elterjedt gyakorlat31, az itt bemutatandó folyamatok feltárását megelőzően azt a hipotézist fogalmaztam meg, hogy az ilyen, civil csoportosulások léte nyelvi ügyek vonatkozásában is valószínű. Amennyiben pedig csakugyan léteznek ilyen szervezetek, mindjárt felvetődik annak kérdése is, hogy játszanak-e valamilyen szerepet az országos szintű nyelvpolitikai színtéren, illetve, hogy az általuk képviselt nézetek mennyiben azonosak vagy különbözőek a fent említett más résztvevőkéitől. Mindezzel a jelen tanulmány egy szakaszában külön fogok foglalkozni. Az alábbiakban, az új svájci nyelvtörvény, majd a nyelvoktatás reformjának történetével, illetve a civil szférának a nyelvi ügyek alakításában való részvételével foglalkozva igyekszem minél tényszerűbben, értelmező kommentárok nélkül eljárni, csupán a gyűjtött dokumentumokra és a civil szervezetek esetében ezeken túl a megkérdezett személyek közléseire támaszkodva. KÉT FEJEZET A SVÁJCI NYELVPOLITIKA ELMÚLT MÁSFÉL ÉVTIZEDÉBŐL (1992-2009) A jog mint a nyelvpolitika eszköze: a svájci nyelvtörvény 1985-ben Martin Bundi, Graubündeni/Grigioni/Grischun kanton képviselője indítvánnyal fordult a svájci Parlamenthez: kérte, hogy a Konföderáció
31

Lásd erről.: Im Hof, Bernard (1983); Windisch (1998). Saját svájci tapasztalataim szintén megerősítik ezt.

127

A NNONA NOVA

tegyen lépéseket az 1938-ban ugyan nemzeti nyelvként alkotmányosan elismert, de az ezt követő fél évszázad statisztikái szerint egyre kevesebbek által beszélt, sokak szerint máris veszélyeztetett rétoromán nyelv védelmére, helyzete javítására. Az indítvány olyan feladatot szánt a Konföderációnak, ami hagyományosan csupán a kantonok kompetenciája volt Svájcban, azaz adott földrajzi területen nyelvi kérdések kezelését. A javaslat kedvező fogadtatásra talált; hatására néhány év alatt – 1989-re – a Federális Belügyi Főosztályon (ez nagyjából a magyar belügyminisztérium megfelelője) jelentés készült, nem csupán a rétoromán helyzetét megvilágítandó, hanem általánosabban a svájci négynyelvűség jelenéről és perspektíváiról, helyzetelemzéssel és ajánlásokkal32. A Bundi-indítvány, illetve az ennek nyomán készülő tanulmány tekinthető a nyelvi kérdésekre vonatkozó federális, azaz országos szintű szabályozás gondolata első széles, hivatalos közéleti felvetésének Svájcban a XX. század vége felé. Néhány évvel később, az 1990-es évtized elején 33 Svájcban népszavazásra került sor az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozást előkészítő tárgyalások megkezdéséről. Az eredmény „nem” volt; a romand (franciaajkú) kantonok támogatták, de a két Bázel-félkanton (Bázel-Város és Bázel-Vidék) kivételével a németajkú (németajkú) többség és az egyetlen olasz nyelvű kanton, Ticino elutasította a kezdeményezést. A nyelvi régiók szerinti megosztottságnak, melyről a választási eredmények tanúskodtak, a médiában és a közvéleményben – főképp romand oldalról – megjelentek a svájci nemzeti egység válságaként való értelmezései. A helyzetet az ország politikai vezetése is aggasztónak ítélte, és bizottság létrehozásáról határozott, ezúttal annak vizsgálatára, hogy mi állhat a különböző nyelvi közösségek közti kölcsönös megértés útjában, illetőleg milyen módon lehetne ezt a megértést előmozdítani. A felkért bizottság mindössze egy év alatt, 1993-ra készült el jelentésével, az ebben szereplő konkrét javaslatok megvalósítása azonban jórészt elmaradt. Ugyanakkor a svájci nemzeti egység, identitás és a nyelvi különbségek viszonya nem került le a napirendről, és a kérdés hamarosan megjelent az elkövetkező évek jogalkotásában. Nyelvekre vonatkozó kitételeket már az 1990-es éveket megelőzően is tartalmazott néhány federális törvény, de mindig csak adott területekre vonatkozóan megszabva a Konföderáció kompetenciáit. Ilyen volt a nyelvi
32

33

Le Quadrilinguisme en Suisse – Présent et Futur: Analyse, Propositions et Recommandations d’un Groupe de Travail du DFI, Federális Belügyi Főosztály, Bern, 1989; idézi Grin (1989). 1992. december 6-án.

128

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

közösségek arányos reprezentációjának elve a szövetségi hivatalokban, közigazgatásban és bíróságokon, vagy a hivatalos szövetségi dokumentumok több nyelvre fordításának, több nyelven való kiadásának kötelezettsége. A nyelvi kérdések jogi szabályozásában az addigiakhoz képest újítást jelentett, amikor 1996-ban, egy alkotmány-módosításról szóló szavazás alkalmával a szavazók jóváhagyták a Konföderáció kompetenciáinak kiterjesztését, illetve megerősítését nyelvi kérdésekben. A módosított Alkotmány nemcsak rögzítette a szabad nyelvhasználat addig íratlan elvét, de explicit módon a Konföderáció feladatává tette, hogy támogassa a nyelvi közösségek közti megértést és érintkezést”34, „segítse a többnyelvű kantonokat különleges/ speciális feladataik megvalósításában”35, és közülük kettőt, Graubünden/ Grischun/Grigioni és Ticino kantonokat a rétoromán és az olasz nyelvek védelmében és helyzetük előre mozdításában”36. Az alkotmány-módosítás egészében a kantonok hatáskörében hagyta saját hivatalos nyelvük (vagy nyelveik) megválasztását, azzal az alkotmányos kötelezettséggel, hogy megőrizzék a „különböző nyelvi közösségek közötti összhang/harmóniát”, felügyeljenek a nyelvek hagyományos területi megoszlására, és legyenek tekintettel a területükön honos kisebbségekre37. A Konföderációra háruló új feladatok megvalósításához való konkrét eszközökről nem szólt az alkotmány-módosítás: az elvek gyakorlatban való érvényesítésére egy későbbiekben kidolgozandó, általános – federális – nyelvtörvény volt hivatott. Az új, átfogó nyelvtörvényt – pontos megnevezése szerint: a „nemzeti nyelvekről és a nyelvi közösségek közti megértésről szóló törvényt”38 – előkészítő konzultáció 2001-ben indult el, a Federális Tanács (a Konföderáció kormányzati szerve) kezdeményezésére. A konzultáció során tizenkét kanton (Freiburg/Fribourg, Genf, Jura, Ticino, Bern (/Berne), Wallis/Valais, Graubünden/Grigioni/Grischun, Bázel-Város, Bázel-Vidék, Zürich, Lucern és Argau) fenntartás néllkül támogatták a javaslatot. Kevéssel ezelőtt, 2000 júniusában, az angol nyelv németajkú területeken történő térhódítását ellensúlyozni szándékozó szocialista párti, neuchâteli képviselő, Didier Berberat, javaslatot tett egy újabb, a kantonokat első ideAlkotmány, 70. §, 3. bekezdés Alkotmány, 70. §, 4. bekezdés 36 Alkotmán y, 70. §, 5. bekezdés. 37 Alkotmány, 70. §, 2. bekezdés. 38 Franciául: Initiative parlementaire – Loi sur les langues nationales et la compréhension entre les communautés linguistiques .
34 35

129

A NNONA NOVA

gen nyelvként valamely nemzeti nyelv oktatására kötelező Alkotmány-kiegészítésre. Indítványát a pártok képviselőit tömörítő Alsóház 2001 márciusában jóváhagyta, és továbbította Tudományos, Oktatásügyi és Kulturális Bizottságához, a gyakorlati megvalósítás koncepciójának kidolgozására. Az ekkori tervek szerint a Berberat-indítvány nyomán kidolgozott ajánlást az épp párhuzamosan konzultáció alatt lévő nyelvtörvénnyel egy időben tárgyalta volna a parlament. A nyelvtörvény-javaslat 2004-re készült el, középpontjában a svájci nemzeti nyelvek „promóciója” állt.. A tervezet, a módosított Alkotmánynak megfelelően, kilátásba helyezte a Konföderáció segítségét a rétoromán és olasz nyelv megóvásában, kiegészítve ezzel az érintett kantonok ezirányú erőfeszítéseit. Másrészt a „svájci többnyelvűség” védelmét és megerősítését célozta, ennek eszközeiként megnevezve a kompetens nyelvtanárok képzését, megfelelő tanítási segédeszközök kidolgozását; a több kantonban kísérleti jelleggel, esetleg már átfogóan is bevezetett „immerzív” nyelvoktatás39 általánosítását és a különböző nyelvi régiók közötti tanár- és diákcseréket. A tervezet egyben javasolta egy, a többnyelvűség kérdéseivel foglalkozó, federális finanszírozású kutatóközpont létrehozását, és anyanyelvi és kulturális modulok bevezetését azon diákok számára, akik az általuk látogatott iskoláétól eltérő nyelveket beszélnek. Az idegen nyelvek iskolai oktatásának sorrendjére nézve egyértelműen a svájci hivatalos nyelvek elsőbbségét szorgalmazta. Amikor az elkészült törvényjavaslat az Alsóház elé kerülését megelőzően jóváhagyásra ismét az – időközben megváltozott összetételű – Szövetségi Tanács elé került, a testület levette a napirendről, hivatkozva „várható költségeire”40 és arra, hogy a benne megfogalmazott célok elérésére máris rendelkezésre állnak „egyéb” jogi eszközök. Erre reagálva Christian Levrat szocialista párti, neuchâteli illetőségű, franciaajkú parlamenti képviselő egyénileg indítványozta a tervezet újbóli tárgyalását, megakadályozandó, hogy az a Szövetségi Tanács döntése értelmében végleg eltűnjön a napirendről. A következő években, 2005 és 2006 között az Alsóház egy ezzel megbízott testülete 41 dolgozta át az első formájában elutasított törvényjavaslatot, ám amikor az 2007 szeptemberében továbbkerült a Felsőházhoz, azaz a
39 40 41

Lásd erről pl.: Baker (1993) Évi 17 millió svájci frank 2008-tól, a törvény eredetileg tervezett életbe lépésétől kezdve. A Parlament Tudományos, Oktatási és Kulturális Bizottságának jelentése, francia címe szerint: Initiative parlementaire: Loi fédérale sur les langues nationales et la compréhension entre les communautés linguistiques (Loi sur les langues, LLC): rapport.

130

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

kantonok képviselőihez, ott ismét zátonyra futott. A tervezet elfogadásának akadályát a Felsőházban a tervezetnek az idegen nyelvek iskolai oktatásának sorrendjére vonatkozó kitétele jelentette; a nemzeti nyelvek elsőbbségének federális törvénybe iktatását többen a Konföderáció kompetenciáin túlmutató, a kantonok belügyeibe avatkozó eljárásnak, s mint ilyet alkotmányellenesnek tekintették. Az Alsóház, az elutasításra válaszként, hajlandó volt a megegyezéshez szükséges módosításra, azaz kiemelte a tervezetből az idegen nyelvek oktatásának kérdését. Ezzel lehetségessé vált és 2007. október 5-én meg is történt a törvénytervezet jóváhagyása. Mivel általános népszavazás kiírására ez esetben nem állt fenn kötelezettség (ellen-indítvány pedig, az ezek beadására kiszabott határidőn belül, 2008. február végéig nem érkezett), a nyelvtörvény előtt elviekben szabad volt az út. Hatályba lépésének idejét az ezt meghatározni jogosult kormányzat 2010-re tűzte ki. .A hányatott sorsú nyelvtörvény-tervezet elsősorban problematikus elemét, mint láthattuk, az idegen nyelvek oktatásának sorrendje jelentette. Ugyanez a probléma jelent meg nagyjából ugyanebben az időszakban, az országos oktatási reform vonatkozásában. Ezt mutatom be az alábbiakban. Az iskola mint a nyelvpolitika eszköze: az idegennyelv-oktatás reformja Svájcban az alkotmány értelmében az oktatás a kantonok kompetenciájába tartozik; országos szintű koordinálására nem is létezik központi, kormányzati szerv. A kantonok közötti egyeztetés, együttműködés a Közoktatási Tanfelügyelők Kantonközi Konferenciájának42 (a továbbiakban: Tanfelügyelői Konferencia) keretei között történik.(A Tanfelügyelői Konferencia négy, regionális alszekcióval is rendelkezik; ezek, bár főképp területi és nem nyelvi alapon szerveződnek, annyiban mégis tükrözik valamelyest az ország nyelvi megoszlását, hogy a franciaajkú kantonok mind egyazon alszekció tagjai43, a részben franciaajkú kantonok pedig ennek is, és más, németajkú kantonokat tömörítő alszekciónak is.) E szervezet javaslatainak, állásfoglalásainak azonban semmilyen kényszerítő jellege nincsen a kantonokra nézve; bármely, általuk javasolt intézkedés életbe léptetéséhez kantononként
42

43

Franciául: Conference suisse des directeurs cantonaux de l’instruction publique (CDIP); németül: Schweizerische Konferenz der kantonalen Erziehungsdirektoren; olaszul: Conferenza svizzera dei direttori cantonali della pubblica educazione (CDPE); rétorománul: conferenza svizra da las directuras e dals directurs chantunals da l’educaziun publica (CDEP). Conférence intercantonale des directeurs de l’instruction publique de la Suisse romande et du Tessin (tagjai: Bern, Fribourg/Freiburg, Genf, Jura, Neuchâtel, Valais/Wallis, Vaud és Ticino kantonok)

131

A NNONA NOVA

előzetes szavazás szükségeltetik. A svájci oktatási rendszer ennél fogva hagyományosan nem egységes, és a kantonok közti harmonizációs kísérletek komoly energiákat igényelnek – ahogy azt a nyelvoktatást is érintő iskolai reform esetében látni fogjuk. Az idegen nyelvek iskolai tananyagként való oktatása igazán csak az 1970-es években vált általánossá Svájcban44. A tanított-tanulható nyelveket, azok számát, tanításuk megkezdésének idejét és sorrendjét megválasztani a legutóbbi időkig is mind a kantonok kizárólagos hatáskörébe tartozott. Hagyományosan, az 1990-es éveket megelőzően a két legnagyobb nyelvi régióban, a német- és a franciaajkúban, általában egymás nyelvét tanították egyetlen, később első idegen nyelvként az iskolákban. Az olasz nyelvű Ticino kanton iskoláiban a német és francia nyelvek valamelyikét, a rétoromán nyelvi térségben, vagyis Graubünden/Grigioni/Grischun kanton egyes területein jellemzően a német volt az első idegen nyelv. Az 1980-as évektől megjelent az angol nyelv a tanulható/tanítandó idegen nyelvek palettáján. Svájc gazdaságilag egyre inkább domináns németajkú területén, ahol a bankvilág és a nemzetközi vállalatok elsősorban összpontosulnak, az angol jelenléte a munka világának nyelveként különösen hangsúlyossá vált, azon a hatáson felül, amit az angolszász, főképp amerikai életforma, kultúra, majd, főleg a 90-es évektől, az újabb és alapvetően angol nyelvű információs technológiák – az Internet – elterjedése általánosságban gyakoroltak a nyelvtanuló közvéleményre 45. Bár a romand terület egyik központja, Genf is számos nemzetközi szervezetnek ad otthont, ezek közül soknak46 – és a jelentősebbeknek – egyik hivatalos nyelve eredetileg a francia lévén, csak fokozatos eltolódással az angol felé, a francia nyelvű térségben az angol nyelv hatása, és a tanulására való egyre növekvő motiváció valamivel kevésbé volt érezhető, mint az németajkú területeken. Az idegen nyelvek tanulásában az angollal szemben a svájci nyelveknek a franciaajkú és a franciaajkú területekhez közel fekvő németajkú kantonok hajlamosabban voltak elsőbbséget adni, míg a németajkú területek többsége az angol nyelv tanulását tekintette prioritásnak. Az idegennyelv-oktatásra nézve a legutóbbi időkig a kantonok egyetlen közös referenciája (minden kötelező érvény nélkül) a Tanfelügyelői Konfe-

44 45 46

Kübler (2001) Heather, Wegmüller, Khan (2001) Pl. az ENSZ európai központja, vagy a Nemzetközi Vöröskereszté.

132

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

rencia egy 1975-ös ajánlása volt47. Már az új, nyelvi vonatkozású alkotmánycikkelyek elfogadása után, 1997-ben, a legnagyobb s gazdaságilag legjelentősebb svájci – németajkú – kanton, Zürich úgy határozott, hogy 1998tól bevezeti az angol nyelv első idegen nyelvként való oktatását, már az iskolakötelezettség első évétől, mintegy 180 kísérleti osztályban. A döntés a Tanfelügyelői Konferenciával való mindenfajta előzetes konzultáció nélkül született, annak korábbi, a nemzeti nyelvek első helyen való oktatását pártoló állásfoglalásait figyelmen kívül hagyva. Ugyanakkor teljesen legálisan, amennyiben az új alkotmány is biztosította a kantonok kizárólagos hatáskörét az oktatás területén. A zürichi döntés kapcsán mindazonáltal felvetődött az új alkotmány nyelvi cikkelyeivel való kompatibilitás kérdése is, főképp a franciaajkú kisebbség részéről. A különböző nyelvi közösségek közötti kölcsönös megértés és érintkezés elősegítését azonban kétségkívül csupán a Konföderáció, és nem a kantonok feladatává tette az alkotmánymódosítás, nem változtatva azon az általános elven, amely a Konföderáció beavatkozását a kantonok ügyeibe csak olyan esetekben engedi meg, amikor a kantonok maguk nem tudnak eleget tenni valamely feladatuknak, kötelezettségüknek. Zürich kanton 1997-es döntése, mely egy nem-nemzeti nyelv korai, intenzív oktatását preferálta a nemzetiekével szemben, ugyan nem mozdította elő a „nyelvi közösségek közötti megértést”, de a Konföderációnak a beavatkozáshoz, a kantonális szuverenitás elvével szemben, tényszerűen nem volt sem alapja, sem eszközei. Zürich kanton döntésének hatására nyomán megsokasodtak azok a vélemények, melyek egyrészt átfogó, szövetségi nyelvi szabályozás kidolgozását, másrészt a kantonok közti oktatásügyi együttműködés megszilárdítását szorgalmazták. Utóbbi irányában tett lépést a Tanfelügyelői Konferencia, amikor 1998-ban szakértői csoportot kért fel országos, általános nyelvoktatási koncepció kidolgozására. A testület munkájának befejezése előtt pár hónappal, még az 1998-as évben, Zürich újabb bejelentést tett: immár az angol nyelv a kanton minden iskolájában, az iskola minél alacsonyabb évfolyamától való oktatásának tervéről48. Zürich újabb lépése a végét jelentette az országos közös koncepció kidolgozására való kísérleteknek; innentől kezdve a Tanfelügyelői Konfe47

48

Franciául: Recommandations et décisions de la CDIP concernant l’introduction la réforme et la coordination de l’enseignement de la deuxičme langue nationale pour tous les élčves pendant la scolarité obligatoire. Az Ernst Buchor (Zürich kantonális kormányzatának volt képviselője és a kanton akkori közoktatási tanfelügyelője) neve által fémjelzett „Schulprojekt 21”.

133

A NNONA NOVA

rencia már csak mérsékelt, „középutas’ megoldásokat javasolt, elébe menve a nem kellően kompromisszumos kezdeményezések előre borítékolható kudarcának. Érvényes volt ez az 1998-ban – a körülményektől függetlenül – elkészült jelentésre is, ami az idegennyelv-oktatás mihamarabbi megkezdését javasolta az ország minden iskolájában, és legalább két idegen nyelv kötelező tanulását mindenki számára: az angolét és egy nemzeti nyelvét; anélkül azonban, hogy ezek tanulásának sorrendjére ajánlást tett volna. Ugyanakkor a jelentés – kompromisszumos megoldásként – az iskolarendszer bizonyos szintjeire eljutva megszerzendő nyelvtudásra, nyelvi kompetenciákra nézve egységes standardok kidolgozását szorgalmazta. Ezen ajánlások nyomán valamivel később, 2000 novemberében és 2001 júniusában a Tanfelügyelői Konferencia ismét elővette a nyelvoktatás kérdését. Első próbálkozásra nem sikerült egységes koncepciót elfogadnia, mire külön-külön állásfoglalást kért regionális al-szekcióitól, s ennek nyomán dolgozott ki és fogadott el egy egységes állásfoglalást49. Ez az oktatandó idegen nyelvek sorrendjét újfent nem határozta meg; viszont javaslatot tett a nyelvoktatás országos koordinációjának megerősítésére, és ehhez országosan egységes standardok kidolgozására. A nyelvoktatás országos szintű egységesítésének törekvése beleilleszkedett az svájci oktatásügy ekkori általános tendenciájába. Az egyes kantonok oktatási rendszerei közötti eltérések, az egyes rendszerek viszonylagosan nehezen átlátható mivolta, s a kiadott bizonyítványok megfeleltetésének nehézségei a megnövekedett országon belüli mobilitásnak egyre inkább akadályát képezték, ennek a helyzetnek az orvoslására 2002 júniusában a Tanfelügyelői Konferencia országos oktatási reform-tervezetet fogadott el, az ún. HarmoS-program formájában. A reformtervezet nemcsak az iskolai év, az iskolai képzés szakaszainak egységesítésére – de legalábbis közelítésére – nézve tartalmazott javaslatokat, hanem az oktatás tartalmára vonatkozóan is, országos képzési célok, standardok formájában, megszerzendő kompetenciák szintenkénti meghatározásának tervével. A HarmoS-programban tervezett harmonizáció az idegennyelv-oktatást is érintette: az idegen nyelvek esetében az iskola adott szakaszainak (a 6. ill. 9. év) végére tetszőleges nyelv meghatározott ideig tartó tanulásával mindenki számára elérendő célokat tűzött ki. A tanulandó nyelvek sorrendjére nézve, a Tanfelügyelői Konferencia mérsékelt álláspontjával összhangban, ez a program sem tartalmazott pontosítást, a döntést az egyes kantonok hatáskörében hagyva.
49

CDIP - Plan d’action Enseignement des langues, 2001.

134

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

A nemzeti oktatás egységesítésére vonatkozó tervek kidolgozásának éveire esett egy, közvetetten az angol nyelv érdekében fellépő, de elutasított népi kezdeményezés néhány németajkú kanton részéről (Zürich kanton kezdeményezésével) 2004 júniusában (jobboldali pártokhoz közel álló) pedagógusok egy csoportja, Rolf Sauermann nyugdíjas középiskolai angoltanár vezetésével, indítványozta a Zürich kanton iskoláiban oktatott idegen nyelvek számának egyre csökkentését, arra hivatkozva, hogy a svájci németajkú gyerekeknek az iskola alsó fokán túlságosan nagy megterhelést jelent a beszélt dialektusuktól eltérő standard német nyelven írni-olvasni tanuláson túl egynél több idegen nyelvet megtanulni50 (míg az írás és olvasás készségeinek megszilárdulása után, az iskola későbbi fokain, hatékonyabbá válhatna az idegen nyelvek oktatása). Zürich nyomán három másik, alemann kantonban, Schaffhausenben, Thurgauban és Zougban is indult hasonló kezdeményezés, s az elkövetkező két évben mindenhol népszavazás döntött a sorsáról. Minden esetben elutasítóan. Noha a kezdeményezés az angol és a nemzeti nyelvek oktatási sorrendjének kérdését közvetlenül nem érintette, a szavazások lezajlásáig (különös tekintettel az egész németajkú régióban domináns, közvélemény-formáló erejű Zürich kantonban mind közül a legkésőbb, csak 2006 novemberére kiírt szavazásra) fennállt annak lehetősége, hogy a javaslat elfogadása esetén az angol nyelv pozíciói radikálisan megerősödnek a nemzeti nyelvekkel szemben a németajkú terület iskoláiban; illetve annak veszélye, hogy ezáltal zátonyra fut az oktatás országos szintű harmonizációjának a Tanfelügyelői Konferencia ajánlásai nyomán és koordinációja alatt évek óta formálódó, hosszú munkával kidolgozott projektje. Végül a hagyományosan kantonális hatáskörbe tartozó oktatás kérdéseiben kantonok feletti szabályozást igénylő HarmoS-program elindításához egy, a Konföderáció kompetenciáit oktatási téren kiterjesztő alkotmánymódosításra volt szükség; ezt 2006 májusában országos népszavazás hagyta jóvá. Ezt követően a kantonok kormányzatai maguk dönthetik el, hogy csatlakoznak-e; tizenkét csatlakozó esetén indulhat el a program a részt venni szándékozó kantonokban (a csatlakozás a továbbiakban is nyitott marad; országos érvényűvé akkor válhat, hogyha legalább tizennyolc kanton csatlakozik hozzá). Az induláshoz szükséges tíz kanton 2009 februárjára csatlakozott (Vaud, Jura, Neuchâtel, Valais/Wallis, Zürich, St.Gallen, Schaffhausen, Glarus, Genf és Fribourg/Freiburg kantonok), tizenegyedikként Ticino
50

Ebben az érintettek hivatkoztak a korábbi évek PISA-felméréseinek eredményeire, melyek az németajkú iskolások gyengébb nyelvi-szövegértési kompetenciáiról tanúskodtak.

135

A NNONA NOVA

kantonnal51, a program így várhatóan – leghamarabb – a szeptemberi tanévkezdéssel indulhat útjára. A nyelvtörvény és a nyelvoktatás-szabályozás körüli viták eredményei A nyelvtörvény létrejöttének, elfogadásának története azt mutatja, hogy a Svájcban leginkább kisebbségben lévő hivatalos-nemzeti nyelvek, a rétoromán és az olasz pártolása, közelebbről ezek használatának támogatása az olasz, illetve rétoromán nyelvű kantonokon belül a szélesebb társadalom számára is közfeladatként elfogadható tevékenység (anyagi vonzataival együtt). Ugyanakkor a „nyelvi közösségek közötti kölcsönös megértés és érintkezés elősegítésének52” a mikéntjére nézve, mely a két nagyobb nyelvet, a németet – illetve az alemann dialektusokat – és a franciát is érinti, távolról sem ilyen nagy az egyetértés. A nyelvtörvény – szövegének nagyobbik részében – meghatároz olyan eszközöket, amelyek kifejezetten a federális adminisztráció és a kormányzat nyelvhasználatra vonatkoznak53, erre nézve azonban a korábban több jogszabályban szereplő kötelezettségeken és feladatokon túl nem vezet be kiemelkedő újításokat. Kifejezetten újszerű viszont abban, hogy az egyes nyelvi közösségek közötti megértésnek és a nyelvek „promóciójának” a feladataiban kötelezettségeket ró a Konföderáció mellett a kantonokra is, a nyelvoktatás és a többnyelvűség tudományos igényű kutatása vonatkozásában. Csupán tematikája alapján a nyelvtörvény a „többnyelvűséget” támogató, viszonylag széleskörű rendelkezésnek volna tekinthető; közelebbről nézve azonban kitűnik hatókörének korlátozott volta. Már a jogszabály fogalmazásmódja is tükrözi a törvény történetének ismertetésekor említett nézetkülönbségekből eredő kompromisszumos megoldásokat: a Konföderáció kompetenciáin túlmutató feladatokat felsoroló rész54 túlnyomórészt nem előír, hanem csupán a cselekvés lehetőségét rögzíti. Összesen kilenc feladat megnevezése közül öt esetében „potenciálisan” jár el a Konföderá51

52

53

54

A csatlakozásról elutasító döntést hoztak Thurgau, Luzern, Graubünden/Grigioni/ Grischun, Nidwald és Obwald kantonok. Bern kantonban a program ellenzői 2009 őszén esedékes referendumot kezdeményeztek a kérdés eldöntésére. Nyelvtörvény (Federális törvény a nemzeti nyelvekről és a nyelvi közösségek közti megértésről), 2007. október 5-i, végleges változat. Mivel az itt tárgyaltak megértése szempontjából ezek ismerete nélkülözhető, eltekintek a felsorolásuktól. A részletek iránt érdeklődő olvasóknak javaslom a nyelvtörvény szövegének tanulmányozását; ennek elektronikus elérhetőségét a bibliogárfiában jelzem. A nyelvtörvény III. része, 14-19. cikkely.

136

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

ció, illetőleg a kantonok: a Konföderáció anyagilag támogathatja az egyes nyelvi közösségek közti, kantonok vagy erre szakosodó szervezetek által bonyolított tanár-és diákcserét55; a kantonokat a nemzeti nyelvek tanulásának előmozdításában – a más svájci nyelvet vagy egyéb nyelveket anyanyelvükként beszélők számára56 –, vagy a „többnyelvűség” és az egyes nyelvi közösségek közötti megértést elősegítő helyi/civil projekteket, a többnyelvű médiát57 stb. A Konföderáció és a kantonok együttesen támogathatnak egy nyelvi-többnyelvűségi tudományos központot 58. Nem pusztán lehetőségként szerepelnek a törvény szövegében a Konföderáció és a kantonok közös feladatai kifejezetten az idegen nyelvek oktatása tekintetében. Itt azonban a törvény hangsúlyozza, hogy mind a Konföderáció, mint a kantonok csak „jogosultsági körükön belül” járhatnak el az egyes kérdésekben, s a szöveg alapján feladataik a konkrétumok szintjén nehezen tűnnek megragadhatónak. A Konföderáció és a kantonok „ügyelnek” arra, hogy az oktatás nyelve az oktatás minden szintjén „különleges odafigyelés tárgya legyen”59; „támogatják a tanárok és diákok többnyelvűségét”60 és „elköteleződnek” egy olyan idegennyelv-oktatás mellett, amelynek eredményeképp a kötelező iskoláztatás végére a tanulók „kompetenciákat” szereznek legalább egy „második nemzeti nyelv” és egy „másik idegen nyelv” területén61. A nyelvtörvény, mely végül elfogadott formájában kevés kötelező érvénnyel megvalósítandó feladatot ír elő, és amely a tervezését elindító problémák közül a nyelvi közösségek közötti kapcsolatokat befolyásoló nyelvtanulás kérdését nem feszegeti, inkább tűnik bizonyos hagyományok mellett szóló kollektív nyilatkozatnak, mint a tényleges helyzetet befolyásolni szándékozó és tudó normatív eszköznek. Az iskolai nyelvoktatás szabályozása kérdésében, mint láttuk, a végeredmény hasonló. Az oktatási reform, a nyelvtörvénnyel szemben, sok radikális újítást hoz az iskolák számára (lásd például az iskolai év kezdetének-végének vagy az iskola egyes évfolyamain elvárható kompetenciaszinteknek a harmonizálását). Azonban kifejezetten a idegennyelv-nyelvoktatás
55 56 57 58 59 60 61

Nyelvtörvény, 14. cikkely Nyelvtörvény, 16. cikkely Nyelvtörvény, 18. cikkely Nyelvtörvény, 17. cikkely Nyelvtörvény, 15. cikkely (1) Nyelvtörvény, 15. cikkely (2) Nyelvtörvény, 15. cikkely (3)

137

A NNONA NOVA

tekintetében a status quohoz alkalmazkodik. Ha nem is az egyes kantonok, de Svájc „régiói” – melyen feltehetően, bár az egyezmény szövege által meg nem erősített módon nyelvi régiók értendők – meghatározhatják az idegen nyelvek oktatásának sorrendjét, ha a reform bevezetése mellett döntenek is. Tovább folytathatják azt az eddigi gyakorlatukat, hogy két idegen nyelvet oktatnak tetszőleges sorrendben, melyek egyike valamely svájci nyelv – míg a másik az angol, ahogyan azt a HarmoS egyezmény egyértelműen ki is mondja62. Az egyezmény egyben előírja, hogy a kötelezően oktatandó két idegen nyelv közül – melyekhez továbbiak természetesen járulhatnak – az egyiket legkésőbb az iskola 5. évfolyamán, a másikat legkésőbb az iskola 7. évfolyamán kell elkezdeni tanítani; az idegen nyelvként tanított svájci nyelv tanításának „kulturális dimenziójának”63 is kell lennie, ami az angol esetében nem előírás. A sorrendiségre vonatkozó eltérő vélemények közötti konfliktus feloldásaként pedig szerepel az a követelmény, hogy az oktatásban kötelezően eltöltendő időszak végére a tanulóknak mindkét kötelezően tanulandó nyelvből egyforma szintű kompetenciákkal kell rendelkezniük, tekintet nélkül arra, hogy milyen sorrendben kezdték el tanulni őket. Az utóbbi kitétel ugyan elvben lehetővé teheti, hogy a svájci nyelveket az angolhoz hasonló mértékben sajátítsák el az iskolások, de kérdés, hogy a reform útnak indulása után és az első végzős évfolyamok kompetenciáinak mérésekor igazolódik-e a megvalósíthatósága. A nyelvtörvény és a nyelvoktatás szabályozási kísérletének az esete felvetik azt a kérdést, hogy hogyan lehet értelmezni ezek fényében a svájci „többnyelvűség” fogalmát. Az erre a kérdésre adható válaszokra, lehetséges értelmezésekre térek rá az alábbiakban. A SVÁJCI „TÖBBNYELVŰSÉG” A NYELVTÖRVÉNY ÉS A NYELVOKTATÁS-SZABÁLYOZÁS TÜKRÉBEN A „többnyelvű” Svájc, a „négynyelvű Svájc”, a többnyelvűség mint svájci sajátosság és Svájc sajátos sokszínűségének szegmense mind olyan (elterjedt) toposzok ezzel az országgal kapcsolatban, melyeknek nyilvánvalóan van valóságalapja. Egy négy nemzeti-hivatalos nyelvvel rendelkező államra, ahol évszázadok óta élnek egyazon politikai formáció keretei között különböző nyelveket beszélő, különböző kultúrájú közösségek, jogosnak
62 63

HarmoS, 14. cikkely HarmoS (franciául: Accord intercantonal du 14 juin 2007 sur l’harmonisation de la scolarité obligatoire), 14.cikkely

138

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

tűnik a fenti jelzők használata. A különböző nyelvű közösségek egymás mellett élése – értelemszerűen – azt már nem implikálja, hogy az egyes közösségek egymás nyelveit is beszélik. És mint azt a közelmúltból nyelvtörvény és a nyelvoktatás szabályozása is jelzik, nem is feltétlenül motiváltak minden más lehetőséggel szemben egymás nyelveit beszélni, megtanulni. Ez a tény, az egymás nyelvei megismerése iránti motiváció hiánya (illetve ennek nyilvánosságra kerülése) a „többnyelvűség”-nek egy olyan felfogása mellett, amelyben az nem több a különböző nyelvű közösségek egymás mellett élésénél egy nagyobb – politikai-földrajzi- egységben, logikusan nem okozna problémát, nem adna alapot vitára. Hogy Svájc esetében mégis ez történt, mutatja, hogy a „többnyelvűség” ebben a kontextusban mást (is) jelent az érintetteknek. A kérdésnek egy lehetséges megközelítése a nézetkülönbségeket a legnagyobb svájci nyelvi közösségek, a franciaajkúak és a németajkúak viszonyán keresztül megpróbálni értelmezni. A nyelvtörvény kidolgozásánál és az oktatási egyezmény tervezésénél egyaránt németajkú kantonok fennálló nyelvoktatási gyakorlatával állt elsősorban összeütközésben a nemzeti nyelvek prioritásának gondolata, s ezek a kantonok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy a náluk második nyelvként tanított franciát a nemzeti nyelvek előnyben részesítésével első helyre emeljék. (A franciaajkú kantonokban, ahol a német nyelvet még nem szorította ki általánosan az első helyről az angol, a nemzeti nyelvek előnyben részesítése nem igényelt volna ilyen megváltozatását a jelenlegi helyzetnek.) Mivel Svájcban a németajkúak jelentik a népesség hozzávetőlegesen kétharmados többségét, hogyha ők elvetik a francia nyelv elsőként való tanulását, az jelentős presztízsveszteséget jelent a francia nyelv számára az országon belüli viszonylatban. Amennyiben a francia nyelv a svájci franciaajkú közösség (kisebbség) közösségi identitásának fontos eleme, a francia nyelvtudás jelentőségének másodlagossá minősítését valamely egyéb, országon kívüli nyelvvel szemben a franciaajkú svájciak atrocitásként élhetik meg. Ha pedig ők maguk továbbra is a németet tanulják első nyelvként, akkor érezhetik úgy, hogy a helyzet rájuk nézve kedvezőtlen egyenlőtlenséget teremt. Az, hogy a nyelvi kérdések federális szabályozásának ügyében kulcsfontosságú lépések Svájc neolatin nyelvi kisebbségei képviselőinek nevéhez fűződnek64, további eleme lehet az események egy, a németajkú többség és
64

A rétoromán védelmében keletkezett parlamenti beadvány volt a nyelvtörvény előzménye; az napirendről levételét franciaajkú képviselő akadályozta meg.

139

A NNONA NOVA

a legjelentősebb nyelvi kisebbség, a franciaajkúak közötti konfliktusként való értelmezésének65. A franciaajkúak ebben az értelmezésben eszközként használják a nyelvoktatás kérdését általában vett társadalmi-politikai helyzetük, státuszuk megtartására, biztosítására a Konföderáción belül. A németajkú többség számszerű és évek óta erősödő gazdasági fölényével szemben, valamint a franciaajkú kisebbség nyelvét beszélő, egyfajta hátországot jelentő Franciaország világpolitikai és világgazdasági pozícióinak szintén az elmúlt évtizedekben tapasztalható gyengülése nyomán a többségi elnyomástól, háttérbe szorulástól való félelmek akkor is megerősödhettek a svájci franciaajkú kisebbségben, ha jogi helyzete alapján a többséggel teljes egyenlőséget élvez is. A nyilvánosan, a vitában elhangzó érvek azonban jellemzően nem az erőfölényben lévő többség és a gyengébb kisebbség közötti ellentétre hivatkoznak, hanem egy másik kérdésre66, amely ettől függetlenül, önmagában is releváns: a svájci „nemzeti egység”-re és „nemzeti identitásra”, mint amelynek szerves, sőt alapvető része a kulturális és nyelvi „sokféleség”, mely ezért federális összefogással pártolandó, akár a nyelvi közösségek egymás nyelvének tanulására való kötelezésén keresztül. Ha eltekintünk is annak az imént vázolt lehetőségétől, hogy a nyíltan emlegetett érvek mögött egyéb, nem kifejezetten nyelvi indokok is állhatnak, és a „svájci nemzet” fogalmának értelmezésébe sem bocsátkozunk bele67, megmarad a kérdés, hogy a „nemzeti egységre” vagy „identitásra” való hivatkozás önmagában mennyire hatásos érv az adott helyzet adott irányú befolyásolása érdekében. Svájc története során az egyes nyelvi közösségek közötti állandó érintkezés, illetve egymás nyelveinek általános, „tömeges” tanulása viszonylag új keletű jelenség, a XX. század produktuma. A Svájci Konföderáció fennállása nagyobb részében ennek hiányában fogta össze egy politikai egységbe a különböző nyelvű kantonokat, és ez az európai viszonylatban egyedülálló politikai szerveződés mint az együttélés kerete erősebb – és tartósabb – alapként szolgálhatott és szolgálhat valamiféle nemzeti identitáshoz a kü65

66 67

Ebbe beleilleszthető az is, hogy a franciaajkúak általában a saját nyelvük tanulásával együtt egyszerre igénylik a standard német nyelv minél általánosabb használatát az németajkú többségtől, az alemann dialektusok rovására. Ld. erről a vonatkozó újságcikkek, tanulmányok utalásain túl pl.: Widmer et al. (2004) A svájci „nemzeti egység”, „nemzeti identitás”, sőt: a svájci „nemzet” egy, az Európában elterjedt nemzetállami szerkezettel igen kevés hasonlóságot mutató, gyenge központi hatalommal és erős regionális egységekkel rendelkező, „alulról szervezett”, többnyelvű, többkultúrájú és többvallású országban nem egyértelműen értelmezhető fogalmak.

140

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

lönböző nyelvű svájci közösségek számára, mint az egymással fennálló tényleges kapcsolataik intenzitása68. Egy ilyen módon megalapozott nemzettudat szempontjából egymás nyelveinek ismerete nem tekinthető elsődleges jelentőségűnek. Ha mégis megfontoljuk azt az állítást, hogy a „többnyelvűség” a „svájci nemzeti identitás” lényegi elemeinek tekinthetők, akkor további kérdésként felmerül, hogy egy ilyen általánosságban és az absztrakció bizonyos fokán tett kijelentést az egyes svájciak vélekedései vajon alátámasztanak-e. Noha ezt empirikus alapon itt és most sem igazolni, sem cáfolni nem áll módomban, néhány feltételezést megfogalmazok ennek kapcsán. Egy egynyelvű közegben élő, egynyelvű individuum maga nyilván nem többnyelvű (nem tekinthető többnyelvűnek) annak okán, hogy tagja valamely tágabb, a közvetlen környezetén túlmutató közösségnek, amelyben más nyelveket beszélő (potenciálisan szintén egynyelvű) individuumok is élnek. (Ekként az egyes svájciakra nézve sem állítható, hogy többnyelvűek volnának csupán államuk hivatalos többnyelvűségéből következően.) Az egyéni többnyelvűség hiányában ugyan nem kizárható, de kevéssé látszik valószínűnek, hogy pusztán egy különböző nyelveket beszélőket magában foglaló közösséghez való tartozás mint közös nevező elegendő volna az egyén számára ahhoz, hogy a közösség más nyelveket beszélő tagjaival is olyan mértékű összetartozást, sőt azonosságot érezzen, ami adott esetben egyéni érdekeit is felülírhatja döntései meghozatalában. A nyelvtörvény és a nyelvoktatás problémájának esete arra utal, hogy ez Svájc esetében sincs így. A németajkúak részéről az angol nyelv elsőként való tanulására való motiváció erősebb, mint az arra való indíttatás, hogy a franciát részesítsék előnyben azon az alapon, hogy ez az angollal szemben egy másik – hozzájuk hasonlóan – svájci közösség és a Svájci Konföderáció hivatalos nyelve. Ami pedig a franciaajkúakat illeti, részükről az alemann dialektusok valamelyikének mint németajkú polgártársaik anyanyelvének tanulása láthatólag nem írja felül a standard német nyelv tanulása iránti igényt. A „többnyelvű svájci – nemzeti identitásra” való hivatkozások mellett az egymás nyelvének ismerete által lehetővé tett kölcsönös megértés szükségessége is felvethető érvként – és elő is fordult a nyelvtörvény, illetve a nyelvoktatás körüli diszkussziókban – a nemzeti-hivatalos nyelvek tanulásának a szükségessége mellett, az angol nyelv tanulásával szemben. Ez az érv azonban csak akkor állja meg a helyét, hogyha a „kölcsönös megértésen”
68

Lásd erről részletesebben: Windisch (1998)

141

A NNONA NOVA

nem csupán az egymással való (sikeres) kommunikáció lehetőségét értjük – hiszen ennek eszköze lehetne akár az angol nyelv is. Ha a nyelvet nem csak a kommunikáció eszköznek tekintjük, hanem egy adott kultúra részének és egyben hordozójának, a kultúrát az egyéni és/vagy kollektív identitás részének, és „kölcsönös megértést” egymás megismeréseként is értelmezzük, akkor jogosan állítható, hogy a „kölcsönös megértéshez” nem a közvetítő nyelven való érintkezés, hanem egymás nyelveinek megismerése visz közelebb. A nyelvtanulás iránti motiváció, a tanulandó nyelv megválasztása szempontjából azonban a jelen korban jellemzően a kommunikációs funkció jelenti az elsődleges69 szempontot; még ha a nyelvek identitás-funkciója sem elhanyagolható. Minél nagyobb körben lehetséges használni egy adott nyelvet (másképp mondva, minél nagyobb haszon várható az ismeretétől), annál nagyobb a valószínűsége, hogy a nyelvet tanulni vágyók preferálni fogják más, szűkebb körben használható nyelvekkel szemben. Egyéb, személyes tényezők természetesen szintén szerepet játszhatnak a választásban, úgymint a munkahelyi nyelvhasználat, adott tanulmányi vagy szakmai karrierhez szükséges nyelvi követelmények etc. Ezek mellett, személyes kötődések fennállása mellett, egymás megismerésének igénye is motiválhatja a tanulandó nyelv választását, és ez esetben az adott nyelv nem csupán eszköz lehet a másik féllel való kommunikációhoz, hanem mint a másik fél személyiségének, kultúrájának (identitásának) eleme válthat a megismerés tárgyává. A tárgyalt esetek alapján azonban a svájci nyelvi közösségek egymás iránti érdeklődése nem látszik olyan mértékűnek, hogy általánosságban a kölcsönös jobb megismerésre indítsa mind a közösségek tagjait, egymás nyelvei tanulásának formájában. Ha egy közösség vagy társadalom „többnyelvűségét” a tagjai többnyelvűsége felől értelmezzük, a közösség vagy társadalom tagjainak nyelvtanulásra való motivációit egyéni érdekeikből eredőnek (de legalábbis ezekkel összhangban állónak) tekintjük, és mindezt Svájc esetére is érvényesnek tartjuk, ezáltal világosabban kivehetővé válik, milyen megfontolásból lehetséges (mégis) a „a svájci többnyelvűségre” hivatkozni a nyelvpolitikai jellegű döntések körüli vitákban. A svájci többnyelvűség”-re való hivatkozások értelmezhetőek egy hagyományőrző, konzervatív diskurzus, ideológia keretei között: ez esetben a többnyelvűség „megóvása” a fennálló nyelvi viszonyok konzerválását jelenti. Morális színezetű értelmezésben jelenthet továbbá „értéket” ez a többnyelvűség, olyan értéket, melyet – logikusan –
69

Lásd erről pl.: de Swaan (2004)

142

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

feladata óvni az egyéneknek és a közösségnek egyaránt. Svájc nyelvpolitikájára vonatkoztatva ezt, itt a hagyományok őrzésére, illetve a (nemzeti) értékekre való hivatkozás azokra az érintettekre nem látszott hatást gyakorolni, akik a hagyományosan fennálló helyzet megváltozásában voltak érdekeltek; a „többnyelvűségnek” egy ilyen, eszmei alapokon nyugvó értelmezése az egyének és közösségek viselkedésére korlátozott mértékben tűnik befolyással lenni. Ezen a ponton felvethetőek párhuzamok a svájci helyzet és a svájci határokon túli, európai keretek között. A TÖBBNYELVŰSÉG FOGALMA EURÓPAI KONTEXTUSBAN Svájc helyzete, adottságai bizonyos tekintetben hasonlóságot mutatnak, párhuzamba állíthatók az európai kontinens országait magában foglaló Európai Unió, illetve az Európa Tanács intézményei által képviselt európai közösség jellemzőivel. Ha csak a mára az eredeti méretéhez képest több mint kétszeresére bővült Európai Uniót tekintjük, ennek a kulturális és nyelvi sokféleség a korábbiaknál még hangsúlyosabb, még több figyelmet igénylő és érdemlő vonása. Svájcban ez, vagyis a különböző nyelvű, vallású, kultúrájú közösségek együttélése több évszázados gyakorlat és tapasztalat. Másfelől, az Unió a tagországai közti kapcsolatok és együttműködés folyamatos megerősítésére, kiterjesztésére törekszik, föderális berendezkedést célozva, párhuzamosan a tagok (nemzeti) autonómiájának megtartásával. Az ilyen jellegű politikai berendezkedés Svájcot, egyedüliként a kontinensen, kezdeteitől napjainkig jellemzi. Mindennek alapján nem kizárt, hogy a svájci tapasztalatok, azok tanulsága felhasználható lehet tágabb, európai viszonylatokban is. Ezen nem csupán az Európai Unió már kitűzött céljainak a megvalósításában felhasználható tapasztalatok70 gyűjtését értem, a hivatalosan kitűzött célokkal akár ellentétes irányba mutató tanulságokat is. Az Európai Unió nyelvi és/vagy kulturális sokféleséggel kapcsolatos hivatalos állásfoglalásaiban71, Svájc esetéhez hasonlóan, a „nyelvi sokféleség” mint a közös európai örökség és hagyomány, s ebből levezetve mint az „eu70

71

Körülbelül az Európai Unió angol nyelvű hivatalos szövegeiben előforduló „good practice” (jó gyakorlat) kifejezés értelmében. Az általam itt felhasznált dokumentumok: az Európai Tanács jegyezte Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartája (1992) és Közös Európai Nyelvi Keretstratégia: Tanulni, tanítani, értékelni c. 2000-es dokumentuma; az Európai Unió Alapjogi Chartája (2000), az EU Lisszaboni Stratégiája (2000-es első és 2005-ös második programterv), illetve az ezen szervezetek hivatalos honlapjain szereplő nyilatkozatok és leírások.

143

A NNONA NOVA

rópai identitás” része jelenik meg. Svájchoz hasonlóan itt is esik rá utalás a különböző közösségek közti béke garanciájaként. Gyakori egyéb, politikai jegyekkel való összekapcsolása, mint amilyenek a demokrácia és az egyenlőség. Az idegen nyelvek tanulása az európai polgárok minden korosztálya számára hivatalosan javasolt, folyamatos tevékenység, mely az Európai Unió oktatási stratégiájának egyik kiemelt elemét képezi. Az uniós ajánlások a tanulandó nyelvek között az angolon túl szorgalmazzák valamilyen, az adott országgal szomszédos nyelv tanulását is, a nagy világnyelvek mellett. Az európai többnyelvűségről alkotott, az uniós dokumentumok és állásfoglalások tükrözte felfogásban a „többnyelvűség” mint egymástól meglehetősen szilárd határokkal elválasztott, eltérő kultúrájú és nyelvű, autonóm közösségek nyelveinek egymás mellett élése jelenik meg, amely kultúrák és nyelvek, képviselőik számától, gazdasági-politikai vagy más adottságaitól függetlenül egyenlőkként vannak elismerve. A szóban forgó nyelvek egymáshoz való viszonyainak, státuszának közösen kezdeményezett, tervezett, radikális befolyásolásáról az Európai Unió szintjén egyelőre nem esik szó, bár az egyes nyelveket képviselő országok nézetei láthatóan eltérőek a közösségi nyelvhasználattal kapcsolatban.72 Többségi és kisebbségi csoportok itt is léteznek, bár az a tény, hogy itt a néhány nyelvi „nagyhatalommal” szemben számos nyelvi „kisebbség” áll, viszonylag kiegyensúlyozottabb viszonyt tesz is lehetővé közöttük. A saját területen nem „honos” nyelvek elismerése sem Svájcban, sem Európában nem bevett gyakorlat73; a „többnyelvűség” előmozdítása ezek fényében jobbára csak a hivatalosan elismert – állami – nyelveket érinti. Az EU intézményeinek működésének, az uniós adminisztrációnak a nyelvhasználatára hatást gyakorolni az EU rendelkezik eszközökkel. Az Európai Unió intézményeihez, ahogyan a Svájcon belül a federális hivatalokhoz, saját nyelvükön fordulhatnak a polgárai, elviekben minden hivatalos nyelven lehetséges a tolmácsolás az intézményi üléseken, a hivatalos, jogforrásul szolgáló dokumentumoknak az EU összes hivatalos nyelvén elérhetőnek kell válniuk fordításban. Azonban az uniós intézményeken kívüli
72

73

Lásd pl., hogy nehezményezi Franciaország az angol nyelv térhódítását az EU intézményeiben és a nemzetközi érintkezés eszközeként. Ld. erről a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, mely a kisebbségi nyelvek legitimációját az adott európai területen való „történelmi” jelenlét feltételéhez köti, illetve az eleve fakultatívan aláíró országok saját belátására bízza, hogy egyáltalán elismer-e a területén adott kisebbségi nyelveket, melyekre a Charta rendelkezéseinek egy, ráadásul általa összeválogatható csokrát alkalmazza (mindezt függetlenül az ország területén ténylegesen élő kisebbségek szándékaitól és igényeitől).

144

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

társadalmi, és az ennek alapjául szolgáló egyéni többnyelvűség előmozdítása nehezebb feladatnak látszik. A különböző kultúrájú és nyelvű tagországok egymás iránti érdeklődésének, pláne egymás nyelveinek tanulása iránti motivációjának felébresztésére a „többféleség”-nek az adott nyelvek és kultúrák egyszerű soraként, egymás mellett éléseként való felfogása nem látszik alkalmasnak. A számos lehetőség közül az EU nyelvtanulói számára az idegen nyelv megválasztásakor a legszélesebb körben való kommunikációt lehetővé tévő angol elsőbbséget élvez például szűk körben használható, szomszédos országokban beszélt nyelveknél, és az a tény, hogy az Európai Uniónak huszonhárom hivatalos nyelve van, benne sok, különböző nyelvű közösség él egymás mellett, nem látszik a „nagy” nyelveken túl a kicsiket is magában foglaló „diverzitás” irányában befolyásolni a tömeges nyelvtanulást. A többnyelvűségnek az „európai identitás”-ban való lehetséges szerepéről elmondható ugyanaz, ami a svájci nemzeti identitás esetében; azzal kiegészítve, hogy az európai országok viszonyainak történetét számos, nagyon véres konfliktus jellemezte, és együttműködésük, egyazon politikai szervezetben való részvételük rendkívül friss fejlemény ezen előzményekhez viszonyítva. Míg a közös politikai struktúrában való részvétel Svájcban hosszú hagyományon alapuló összetartó erőt jelent a különböző kultúrájú és nyelvű közösségek között, ez a kapocs Európában még csak alakulóban van. A nyelvek és kultúrák közötti kapcsolatok, kommunikáció erősítésén azonban az Európán belüli szabad mozgás lehetősége várhatóan spontán módon fog javítani, kiegészítve az EU tudatos erőfeszítéseit ennek irányában.74 Valószínűsíthető, hogy a többnyelvűség szélesebb körű elterjedése az európai társadalmakban elsősorban az európai embereknek ehhez az egyéni mozgásához fog kötődni, ezt a mozgást pedig kevésbé az egyes országokban vagy az Unió szintjén tervszerűen kivitelezett nyelvoktatási elképzelések, mint individuális – szakmai-gazdasági, esetleg személyes-családi – indokok fogják meghatározni. Az európai vezetés, a közösségi programok, stratégiák tervezői mintha a legutóbbi időkben kezdenék felismerni az ilyen fajta, hangsúlyozottan egyéni-társadalmi több-nyelvűség” perspektíváit, s vizsgálni, a közösségi

74

Amilyenek az oktatás kereteiben megvalósuló, nevelő célzatú egyéni mobilitási programok (a felsőoktatás esetében a lassan egy egész generáció közös tapasztalatát jelentő Erasmusszal).

145

A NNONA NOVA

identitásról szóló állásfoglalások, nyilatkozatok, az uniós intézményi nyelvhasználat kérdésen túl, a lehetőségeket ennek előmozdítására is75. ÖSSZEFOGLALÁS Többnyelvűsége kezelésében ma Svájc bizonyos tekintetben hasonló problémákkal néz szembe, mint a közös politikai szervezetbe csak nemrég óta foglalt, többnyelvű európai társadalom. A svájci nyelvtörvény és nyelvoktatási reform kapcsán láttuk, milyen válaszok születtek erre Svájcban a közelmúltban. Európai szinten, az európai integráció óvatos előrehaladása mellett hasonlóan élénk, széles társadalmi viták nyelvi kérdésekben jelenleg nem zajlanak, mindazonáltal a svájci események tanulsággal szolgálhatnak a jövőre nézve, különösképpen ami a többnyelvűség svájci nyelvpolitikában megjelenő felfogásai relevanciájának, illetve nyelvpolitikai alkalmazásaikban erő-viszonyaiknak a fejlődését illeti. A Svájcban történtek tanulságait máris megkísérelhetjük európai kontextusban alkalmazni. Záró megjegyzésként álljon itt annak említése, hogy az Európai Bizottság megrendelésére és finanszírozásában máris zajlik egy, az európai többnyelvűséget empirikus úton, tudományos alapon feltérképezni hivatott kutatás, Language Dynamics and Management of Diversity (DYLAN)76 elnevezéssel. Az Európai Unió 2002-2006-os, 6. Keretprogramjának77 keretében 2006-ban indított, húsz európai felsőoktatási intézmény illetve kutatóközpont közreműködése révén megvalósítandó integrált projekt célja feltárni, hogy a különböző nyelvekhez kapcsoló különböző gondolkodás-, érvelés- és cselekvésmódok milyen szerepet játszanak az új ismeretek generálásában, a tudásszerzésben- és átadásban, illetőleg az együttműködésben, problémamegoldásban és döntéshozatalban. A vizsgálat kiterjed a nyelvhasználatra, a nyelvi sokszínűség különböző reprezentációinak megjelenésére, és az állami szervek és magáncégek által követett nyelvpolitikai stratégiákra, három kiemelt területekén az Európai Unió nyelvhasználatának, az egyes országok oktatási rendszerének és a nemzetközi cégek gyakorlatának
75

76 77

Ezt tükrözi az Európa Tanács részéről a 2007-es (de alapelveiben már egy 1999-es konferencián kidolgozott) De la diversité linguistique ŕ l’éducation plurilingue: Guide pour l’élaboration des politiques linguistiques éducatives en Europe c., elsősorban nyelvpolitikai döntéshozóknak szánt, azaz praktikus célzatú kiadvány, az EU esetében pedig az többnyelvűséget vizsgáló felsőbb szakértői csoportnak a Európai Bizottság számára 2007. szeptember végén elkészült szakértői jelentés. A projekt honlapja: www.dylan-project.org Lásd: http://ec.europa.eu/research/fp6/pdf/fp6-in-brief_en.pdf

146

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

az elemzésével. A kutatás célja eredményei révén tudományos alapokon megmutatni, hogy a „többnyelvűség” milyen haszonnal járhat munkaerőpiaci, politikai és oktatási vonatkozásban, az európai kontextusban. Az előzmények nélküli, nagyszabású európai projektet három svájci nyelvész78 vezeti. FÜGGELÉK Az állandó svájci lakosság főnyelvek79 szerinti megoszlása 2000-ben Főnyelv Német Francia Olasz Rétoromán Beszélőinek aránya (%) 63, 7 20, 4 6, 5 0, 5 Beszélőinek száma (Fő) 4 640 359 1 485 056 470 961 35 095 659 539

Nem nemzeti nyelvek együttesen 9, 0

Az állandó svájci lakosság főnyelvek szerinti megoszlásának arányai 1950-ben és 2000-ben Beszélőinek aránya Beszélőinek Főnyelv 1950-ben aránya 2000-ben (%) (%) Német Francia Olasz 72, 1 20, 3 5, 9 63, 7 20, 4 6, 5

78

79

Anne-Claude Berthoud (Lausanne-i Egyetem), François Grin (Genfi Egyetem) és Georges Lüdi (Bázeli Egyetem) A svájci népszámlálás „főnyelvként” tartja számon azt a nyelvet, amelyen a megkérdezett saját bevallása szerint gondolkodik és amelyet a legjobban ismer. (A beszélni még nem tudó gyermek esetében az anya nyelve tekintendő „főnyelvüknek”.)

147

A NNONA NOVA

Rétoromán

1, 0

0, 5 9, 0

Nem nemzeti nyelvek együttesen 0, 7

Az külföldi állampolgárságú svájci lakosok főnyelvei 2000-ben Főnyelv Német Francia Olasz Rétoromán Beszélőinek aránya (%) 29, 4 18, 0 14, 8 0, 1 Beszélőinek száma (fő) 439 122 268 752 221 981 1 227 564 467

Nem nemzeti nyelvek együttesen 37, 7

A svájci lakosság körében leggyakrabban beszélt 15 nem nemzeti nyelv 2000-ben Beszélőinek aránya Nyelv Beszélőinek száma (fő) a lakosságban (%) Szerb/horvát 1, 4 103 350 Albán 1, 3 94 937 Portugál 1, 2 89 527 Spanyol 1, 1 77 506 Angol 1, 0 73 425 Török 0, 6 44 523 Tamil 0, 3 21 816 Arab 0, 2 14 345 Holland 0, 2 11 840 Orosz 0, 1 9 003 Kínai 0, 1 8 279 Thai 0, 1 7 569 Kurd 0, 1 7 531 Makedón 0, 1 6 414

148

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

A helyi hivatalos nyelvet főnyelvként beszélő lakosság aránya nyelvi régiónként 2000-ben Régió Német Francia Olasz Rétoromán 86, 6 81, 6 83, 3 68, 9 Forrás: Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2000-es népszámlálási adatok FELHASZNÁLT IRODALOM Nyelvpolitikáról, Svájc nyelvi adottságairól és a svájci többnyelvűségről általában: Baker 1993 Baker, Colin: Foundations of Bilingual Education and Bilingualism. Multilingual Matters, Clevedon, 1993. Berthoud 1994 Berthoud, Eric: Les monts Athos de la francophonie. Essai sur l’éveil de la Suisse française. Szerzői kiadás, Neuchâtel, 1994. Bochmann Bochmann, Klaus: A nyelvpolitika elmélete, módszerei és elemzése. In: Derényi András-Szépe György (szerk.): Nyelv, hatalom, egyenlőség. Nyelvpolitikai írások. MTA Nyelvtudományi Intézet – Corvina Kiadó, Budapest, 1999, pp. 25-69. Büchi 2001 Büchi, Christophe: Mariage de raison. Romands et Alémaniques: une histoire suisse. Zoé, Genčve, 2001, 335 old. Constitution fédérale de la Confédération suisse [A Svájci Konföderáció alkotmánya]. (http://www.admin.ch/ch/f/rs/10.html#101) Beszélőinek aránya (%)

149

A NNONA NOVA

de Pietro

de Swaan 2004 Elmiger 2005

Ferguson

Froidevaux

Furer

Grin 1998

Grin 2005

de Pietro, Jean-François; Matthey, Marinette.: La société plurilingue: utopie souhaitable ou domination acceptée? In: Boyer, Henri (szerk.): Plurilinguisme: «contact» ou «conflit» de langues? L’Harmattan, Párizs, 1997; pp. 133-190. de Swaan, Abram: A nyelvek társadalma - A globális nyelvrendszer. Typotex Kiadó, Budapest, 2004. Elmiger, Daniel; Forster, Simone: La Suisse face ŕ ses langues: histoire et politique du plurilinguisme, situation actuelle de l’enseignement des langues. Institut de recherche et de documantation pédagogique, Neuchâtel, 2005, 74 p. Ferguson, Charles A.: Diglosszia. In: Pap Mária – Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Gondolat, Budapest, 1975, pp. 291–317. Froidevaux, Didier; Grin, François, Knuesel, René et al.: hozzászólások a Revue suisse de science politique 1997-es számainak „Débat”-rovatában a svájci nyelvpolitikáról folytatott, François Grin indította nyilvános vitában. Furer, Jean-Jacques: Le plurilinguisme de la Suisse: un modčle? In: Girodan, Henri (szerk.): Les minorités en Europe. Droits linguistiques et droits de l’Homme. Kimé, Párizs, 1992; pp. 193–212.old. Grin, François: Language Policy in Multilingual Switzerland: Overview and Recent Developments. Európai Kisebbségügyi Központ, Flensburg, 1998, 9 p. Grin, François: L’enseignement des langues étrangčres comme politique publique. Jelentés a francia Oktatási Minisztérium számára, 2005. (http://lesrapports.ladocumentationfrancaise.fr/ BRP/054000678/0000.pdf)

150

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

Hoffmann 2006

Labrie 1999

Lüdi Lüdi

Lüdi 2005

Heather 2001

Rossinelli

Windisch

Wyler 1989

Hoffmann Zsuzsanna: A diglosszia fogalmának problémái – a német nyelvű Svájc példáján. Argumentum, No. 2, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2006, pp. 160–166. Labrie, Norman: Nyelvpolitika. In: Derényi András – Szépe György (szerk.): Nyelv, hatalom, egyenlőség. Nyelvpolitikai írások. MTA Nyelvtudományi Intézet – Corvina Kiadó, Budapest, 1999, pp. 15–24. Lüdi, Georges: De la compétence linguistique au répertoire plurilingue. In: Bulletin suisse de linguistique appliquée, No.84, 2006, pp. 173–189. Lüdi, Georges: De la Suisse quadrilingue ŕ la Suisse plurilingue: Bases démographiques, modčles de développement et problčmes de gestion. In: DiversCité Langues. Internetes újság. Vol. III. (http://www.uquebec.ca/diverscite) ( Lüdi, Georges; Werlen, Iwar: Le paysage linguistique de la Suisse. A 2000-es svájci népszámlálás adatai alapján. Federális Statisztikai Hivatal (Office fédéral de la statistique), Neuchâtel, 2005. Heather, Murray; Wegmüller, Ursula; Khan, Fayaz Ali: L’anglais en Suisse. Rapport de recherche. Federális Oktatási és Tudományos Ügyek Hivatala (Office fédéral de l’éducation et de la science), Bern, 2001, 44 p. Rossinelli, Michel: Le droit des langues en Suisse. In: Giordan, Henri (szerk.): Les minorités en Europe. Droits linguistiques et droits de l’Homme. Kimé, Párizs, 1992, pp. 172–191. Windisch, Uli: La Suisse plurilingue et pluriculturelle: une réalité culturelle et politique spécifique. In: Windisch, Uli: La Suisse: clichés, délire, réalité. L’Age d’Homme, Lausanne, 1998, pp. 3–26.. Wyler, Alfred: Le dialecte et l’allemand en Suisse alémanique. Pro Helvetia, Zürich, 1989.

151

A NNONA NOVA

A svájci nyelvtörvény kapcsán: Commentaires sur la genčse et la portée de l’avant-projet de loi sur les langues (LLC). Groupe de travail paritaire de la Confédération et des cantons pour la préparation de la loi sur les langues, 2001. (ht t p://w w w.bak.ad min.ch / bak /themen /sprachen _u nd _ k ult u relle_ minderheiten/00506/00632/index.html?lang=fr) Enseignement des langues nationales: Christian Levrat, conseiller national PS / FR, réagit aux refus de son initiative par le Conseil des Etats – A Svájci Romand Televízió (Télévision Suisse Romande) interjúja Christian Levrat képviselővel, 2007. szeptember 25. (http://www.swissinfo.org/eng/multimedia/video/detail.html?siteSect=150 45&ne_id=8251845&type=real) Loi fédérale sur les langues nationales et la compréhension entre les communautés lingusitiques (Loi fédérale sur les langues, LLC): rapport sur les résultats de la procédure de consultation. Federális Kulturális Hivatal (Office fédéral de la culture), 2002. október 16., 40 p. Loi fédérale sur les langues nationales (Federális törvény a nemzeti nyelvekr- Loi fédérale sur les langues nationales (Federális törvény a nemzeti nyelvekr.Christian Levrat alsóházi képvisel.Christian Levrat alsóházi képvisel.Christian Levrat alsóházi képvisel(http://search.parlament.ch/f/ homepage/cv-geschaefte.htm?gesch_id=20040429) Initiative parlementaire: Loi fédérale sur les langues nationales et la compréhension entre les communautés linguistiques (Loi sur les langues, LLC): rapport. A Parlament Tudományos, Oktatási és Kulturális Bizottsága (Commission de la science, de l’éducation et de la culture du Conseil national), 2006. szeptember 15., 57 old. (http://www.admin.ch/ch/f/ff/2006/index0_46.html) Federális törvény a nemzeti nyelvekről és a nyelvi közösségek közötti kölcsönös megértésről (Loi fédérale sur les langues nationales et la compréhension entre les communautés linguistiques (Loi sur les langues, LLC)); 2007. október 5 (http://www.admin.ch/ch/f/ff/2007/6557.pdf) Pichard, Alain: La nouvelle loi sur les langues. In: Babylonia, No.2, 2003; pp. 82–83.

152

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

Cikkek a Svájci Rádió- és Televízió-Társaság elektronikus hírportáljának archívumából (a megjelenés sorrendjében): L’administration ne respecte pas assez le plurilinguisme - 2006. december 11. (http://www.swissinfo.ch/eng/search/Result.html?siteSect=882&ty=st&si d=7339188) La loi sur les langues est toujours ŕ l’ordre du jour - 2007. június 18. (http://www.swissinfo.ch/eng/search/Result.html?siteSect=882&ty=st&si d=7915188) Une seconde langue nationale d’abord, l’anglais ensuite – 2007. június 21. (http://www.swissinfo.org/eng/front/Une_seconde_langue_nationale_d_abord_l_anglais_ensuite.html?siteSect=105&sid=7950143&cKey=1182455404000&ty=st) Le Parlement divisé sur la loi sur les langues - 2007. szeptember 25. (http://www.swissinfo.org/eng/front/Le_Parlement_divise_sur_la_loi_ sur_les_langues.html?siteSect=105&sid=8250693&cKey=1190736972000&ty=st) A svájci nyelvpolitikáról az oktatás vonatkozásában: Accord intercantonal sur l’harmonisation de la scolarité obligatoire (Concordat HarmoS. [Kantonközi egyezmény a kötelező iskolai oktatás harmonizációjáról]. 2007. június 14-i, végleges, a kantonok általi ratifikációra bocsátott változat. (http://edudoc.ch/record/24710/files/HarmoS_f.pdf?ln=enversion=1) Accord intercantonal du 14 juin 2007 sur l’harmonisation de la scolarité obligatoire (Concordat HarmoS). Commentaires sur les diverses dispositions de l’accord. (Végleges, a kantonok általi ratifikációra bocsátott változat.) Brohy, Claudine: L’enseignement bilingue en Suisse: Ubi es, quo vadis? In: Babylonia, Vol. 2, 2006, pp. 14–16. (http://www.babylonia-ti.ch/BABY206/PDF/brohy.pdf) Forster, Simone: Les politiques d’enesignement des langues ŕ l’école primaire. In: Babylonia, No.4, 2005, pp. 53–56. (http://www.babylonia-ti.ch/BABY405/PDF/forster.pdf) Kübler, Christine: Le développement de l’éducation/formation au cours de la derničre décennie du XXe sičcle. Rapport national de la Suisse. KTIK (EDK/CDIP), Bern/Berne, 2001, 116 p.. 153

A NNONA NOVA

(http://www.formations.ch/r/cache/OCDE_ch_2504858.pdf) Le systčme d’éducation suisse en comparaison européenne. Une sélection d’indicateurs. Federális Statisztikai Hivatal (Office fédéral de la statistique), Neuchâtel, 2005, 39 p. Maradan, Olivier: Stratégie de la CDIP et programme de travail pour la coordination de l’enseignement des langues ŕ l’école obligatoire en Suisse, in: Bulletin suisse de linguistique appliquée, No.79, 2004; pp. 31–45. Programme d’activité de la CIIP (Conférence intercantonale de l’instruction publique de la Suisse romande et du Tessin) 2005-2008. A 2005 szeptember 22-én elfogadott szöveg 2006. június 22-én aktualizált változata, 17 p. (http://www.fapeco.ch/dossiers/ecole/Prog_CIIP_05-08.pdf) „Les Romands doivent se rendre compte que le français en primaire, c’est un alibi politique” Interjú Rolf Saurenmann-nal a Le Temps c. svájci napilapban; 2005. május 3. Les Zurichois se lancent dans la bataille des langues, qui ne se jouera qu’en 2007 – Cikk a Le Temps c. svájci napilapban, 2006. január 13. www.cdip.ch - A svájci EDK/CDIP (Közoktatási Tanfelügyelők Kantonközi Konferenciájának) honlapja Cikkek a Svájci Rádió- és Televízió-Társaság elektronikus hírportáljának archívumából (a megjelenés sorrendjében): L’anglais, 5e langue nationale? - 2002. augusztus 21. (http://www.swissinfo.org/fre/a_la_une/detail/L_8217_anglais_5e_langue_nationale.html?siteSect=105&sid=1286911&cKey=1029934140000) Vers un espace éducatif suisse homogčne - 2005. december 6. (http://www.swissinfo.org/fre/sept_ jours_en_suisse/detail/Vers_un_ espace_educatif_suisse_homogene.html?siteSect=107&sid=6293886&cKe y=1133894351000&ty=st) Une seule école pour toute la Suisse - 2006. február 22. (http://www.swissinfo.org/fre/sept_ jours_en_suisse/detail/Une_seule_ecole_pour_toute_la_Suisse.html?siteSect=107&sid=6491291&cKey=1140621786000&ty=st) Langues: une votation qui fera office d’étalon - 2006. február 24.

154

TÖBBNYELVŰSÉG MA, HOLNAP. SVÁJCI NYELVPOLTIKA A XXI. SZÁZAD FORDULÓJÁN

(http://www.swissinfo.ch/eng/front/Langues_une_votation_qui_fera_office_d_etalon.html?siteSect=105&sid=6494602&cKey=1140768241000&ty=st) Quatre langues étrangčres en primaire? - 2006. november 20. (http://www.swissinfo.ch/eng/front/Quatre_langues_etrangeres_en_ primaire.html?siteSect=105&sid=7229225&cKey=1164039157000&ty=st) Le français sauve sa place dans les écoles zurichoises - 2006. november 26. (http://www.swissinfo.ch/eng/search/Result.html?siteSect=882&ty=st&si d=7294199) Az Európai Unió nyelvi kérdései kapcsán: Charte européenne des langues nationales et minoritaires, Európa Tanács, 1992. Közös Európai Nyelvi Keretstratégia: Tanulni, tanítani, értékelni. Európa Tanács, 2000. Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 2000. The Lisbon Special European Council (March 2000): Towards a Europe of Innovation and Knowledge. (Referencia-dokumentum az Európai Unió ún. Lisszaboni Stratégiájáról, 2000. március.) (http://europa.eu/scadplus/leg/en/cha/c10241.htm) Final Report of the High Level Group on Multilingualism. Európai Bizottság, 2007. (http://ec.europa.eu/education/policies/lang/doc/multireport_ en.pdf) De la diversité linguistique ŕ l’éducation plurilingue: Guide pour l’élaboration des politiques linguistiques éducatives en Europe. Európa Tanács, 2007. http://www.dylan-project.org/Dylan_fr/home/home.php - az Európai Unió „Dylan”-projektjének honlapja

155

Csernobil1 utóhatásai
23 évvel a katasztrófa után
KÉSZÍTETTE: HORVÁTH NORBERT

1986. április 26. Ez a tragikus szombat átírta Európa modern kori történelemkönyvének nukleáris biztonságpolitika fejezetét, olyannyira, hogy ettől a naptól kezdve inkább nukleáris „bizonytalanság-politikáról” beszélhetünk. Félretájékozott politikusok, félrevezetett közvélemény, vitatkozó szakemberek, áldozatok, sanyarú emberi sorsok. Laikusként úgy hihetjük, a csernobili tragédia közvetlen következményeit ismerjük, viszont ma sem lehetünk teljesen biztosak egyes kérdésekben. Hány áldozatot követelt a katasztrófa? Milyen népegészségügyi tendenciákat tapasztalunk a baleset óta az érintett országokban? A szennyezett területeken élőket és a sugárzás követeztében egészségben károsultakat mely szervek és milyen módon rehabilitálják? Mit tesznek annak érdekében, hogy a sérült erőmű-blokkot izolálják egy újabb baleset elkerülése végett? Az érintett államok politikusai és főbb döntéshozói különféleképpen értelmezik a feltett kérdéseket, a közvélemény pedig érthetően bizonytalan. A baleset hatásai érzékenyen érintették hazánkat is, ezért nem könnyű objektív következtetéseket levonni a történtekből. Csupán az ismert tények és adatok alapján, a tanulmány hátralévő részében igyekszem választ adni a politika oldaláról felmerülő kérdésekre, felvetésekre, ezáltal szeretnék egy átfogó képet adni az ökológiai és társadalmi katasztrófa következményeiről. DOZIMETRIAI BEVEZETŐ A fogalmak tisztázása érdekében ismerkedjünk meg néhány elengedhetetlen fizikai kifejezéssel. Egy radioaktív sugárzóforrás erősségét az aktivitás jellemzi, mely az egy másodperc alatt bekövetkező radioaktív bomlások számát jelöli. Ennek egysége a Bq (Becquerel – ejtsd: bekerel). Sugárvédelmi szempontból nagyobb jelentősége van a fajlagos aktivitásnak, vagyis az egységnyi térfogatban, vagy tömegben található aktivitásnak. A csernobili katasztrófa után a tejben lévő 131I 2 fajlagos aktivitása 300 Bq/liter
1

2

A csernobili atomerőmű a Pripjaty vidékén, a mai Ukrajna és Fehéroroszország határán található. A Jód egyik sugárzó izotópja, a pajzsmirigyben észlelhető élettani hatása.

157

A NNONA NOVA

volt 3, vagyis egy liter tejben a fenti jódizotóp 300 Bq aktivitást mutatott. Fontos tényező még a felezési idő. Ez a mutató kifejezi, hogy az adott radioaktív anyag fele, nagy valószínűséggel mennyi idő alatt képes elbomlani. A 131I felezési ideje nyolc nap, vagyis a 300 Bq/liter fajlagos aktivitású tej nyolc nap múlva 150Bq/liter-, 16 nap múlva 75 Bq/liter-, (és így tovább) aktivitású lesz. A következő alapfogalom a dózis. A radioaktív sugárzás energiát ad át a közegnek, amelyen áthalad. Ez az egységnyi tömeggel közölt energia a dózis, és ennek egysége a gray (Gy, ejtsd: gréj). 1 Gy a dózis, ha 1 kilogrammnyi közegben 1 Joule energia nyelődik el. A dózisból jutunk el a Csernobil kapcsán fontosabb fogalomhoz, a dózisegyenértékhez. Mivel minden sugárzás egyéb módon nyelődik el, különféleképpen roncsolja a szövetet, ezért egy sugárzástól függő tényezővel kell beszoroznunk a dózist, így a szövetekre jutó sugárzásmennyiség és a biológiai hatás az összes radioaktív sugárzó anyagnál összevethető lesz. A dózisegyenérték fogalma ezért fontos számunkra. Ennek egysége a sievert (Sv, ejtsd: szívert). A dózisintenzitás megmutatja, hogy időegység alatt mekkora dózis éri az adott közeget. Ez különösen fontos annak a megértésénél, amikor az emberi test által elnyelt dózisok határértékeit és egészségügyi hatásait vesszük szemügyre, a dózisintenzitást tehát Sv/év-, Sv/hónap-, mSv/évvel jellemezzük. Természetes eredetű korlátja nincs a dózisintenzitásnak. Itt a tudósok az emberi szervezetre nézve az ALARA-elvet4 alkalmazzák, vagyis akkora dózis érheti csak az emberi testet, amilyen csekély csak lehetséges. A határértékeket az évtizedek során, pontosan az olyan baleseteknek köszönhetően, mint Csernobil, folyamatosan módosították. Jelenleg a civil lakosság dóziskorlátja 1 mSv/év. Dózist egyébként egyéb módszerekkel is lehet mérni, pontosan a határérték elérésének ellenőrizhetősége végett. Általában a dózist a közismert Geiger-Müller-számlálóval mérik, de például atomerőművekben személyi dózismérőket használnak. A KÜLSŐ SZENNYEZÉS Megállapítható, hogy Csernobil esetében a sugárzás emberi szervezethez való eljutásához két, markánsan ugyan nem megkülönböztethető ágens játszott szerepet. Az egyik a radioaktivitás közvetlen hatása, amikor a mentés
3

4

Magyarországon a tej fajlagos aktivitásának egészségügyi határa 200 Bq/liter volt 1986ban. ALARA – As Low As Reasonable – olyan alacsony, amennyire csak lehetséges

158

CSERNOBIL UTÓHATÁSAI

során valaki a sugárzó anyag közelében tartózkodik (nagy aktivitású anyagnál, magas szervezetben elnyelt dózis mellett), a másik a sugárzó anyag közvetetten az emberi szervezetbe való eljutása, majd ott történő esetleges felhalmozódása (kisebb aktivitású és/vagy mennyiségű anyagnál). Az utóbbit a szakirodalom külső dózisnak nevezi, ilyenkor tulajdonképpen ugyanaz játszódik le, mint a közvetlen sugárzásnál, csupán a transzfer közeg más (föld, levegő, táplálék). A radioaktív szennyezés a katasztrófa során keletkezett grafittűzzel és széllel került a levegőbe, ahol a légköri áramlatok csóvaként szállították a káros anyagokat Európa, Észak-Afrika, valamint a Közel-Kelet térségébe, ahol a környezetben lerakták azokat, gyakran természetes úton, csapadék formájában. Az atomerőmű katasztrófája után főként három érintett szovjet tagköztársaságban: Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban keletkeztek radioaktív anyagokkal szennyezett területek. (1. táblázat)

Két fő csoportja van a baleset során a környezetbe jutott anyagoknak. A felezési idejük rövidsége miatt gyorsan lebomló anyagok, ezek közül legfontosabb a Jód 131-es izotópja7, a másik fő csoport a felezési idejük hossza miatt évekig a természetben fennmaradó sugárzó anyagok, itt a Cézium 137-es8 és 134-es izotópját9 érdemes megemlítenünk. Mindezen sugárzó
56
5

6

7

8 9

Enyhén szennyezett: 37-185 kBq m-2; Közepesen szennyezett: 185-555 kBq m-2, Közepesen-erősen szennyezett: 555-1480 kBq m-2, Erősen szennyezett: >1480 kBq m-2 Svédország, Finnország, Ausztria, Norvégia, Bulgária, Svájc, Görögország, Szlovénia, Olaszország, Moldávia Felezési ideje körülbelül 8 nap 7 felezési ideje 30 év 8 felezési ideje 2,1 év, ezért a 1990-es évek közepére elbomlott. Felezési ideje 30 év. Felezési ideje 2,1 év, ezért a 1990-es évek közepére elbomlott.

159

A NNONA NOVA

anyagok nem csak közvetlenül fejtik ki ionizáló hatásukat, indirekt módon, többféleképpen juthattak el és juthatnak el ma is az emberi szervezethez: • A radioaktív anyagok a levegőt beszennyezték, a levegőt pedig közvetlenül belélegezték az emberek; • A szennyezett levegőből a sugárzó anyagok a csapadékkal kiülepedtek a talajba, ahonnan megszennyezték a növényzetet (gyümölcs, zöldség, gabona) és a vizeket (öntözés, ivóvíz), ami az emberek táplálékforrását jelentette; • A növényzet és a víz beszennyezte az ott élő állatokat (ivóvíz által például a tejet adó tehenet, és az édesvízi élő halakat), amelyek az emberek táplálékául szolgáltak.

A baleset után közvetlenül az elhárítási munkákat végző katonák és mentőcsapatok tagjai, az ún. likvidátorok közül többen kaptak közvetlenül nagymennyiségű sugárdózist. A Szovjetunió minden területéről odavezényelt közel 800.000 katona közül kerültek ki a baleset közvetlen áldozatai.10 Már az első napon 132 embert szállítottak kórházba. Azon 237 munkásból, akik a közvetlen elhárításban vettek részt, 134-nél akut sugárfertőzést állapítottak meg, ők átlagosan 3,4 Gy dózist kaptak – béta- és gamma-sugárzásnál ez az egészségügyi határérték több százszorosa. 2004-ig további tizenkilenc likvidátor hunyt el a balesetet követő közvetlen sugárdózis következtében. Összesen ötven munkás vesztette életét közvetlenül a baleset után akut sugárzási szindrómában (ARS). Megközelítőleg 4000 fő11 azon emberek (munkások, szennyezett területen tartózkodók) száma, akik a sugárzás közvetlen következtében halhattak meg, vagy jövőben várható a haláluk.
10

11

9A Chernobyl Children’s Project International adatai alapján http://www.chernobylinternational.com/chernobyl_disaster/fate_of_the_liquidators.475.html – 2007. 04. 20. A 2005-ös Csernobil Fórum jelentése szerint.

160

CSERNOBIL UTÓHATÁSAI

Csernobil érintettjeinek következő nagy csoportja a kitelepített lakosság. Sugárterhelésük becsülhető, az ukrán kitelepítettek átlagos dózisa 17 mSv nagyságrendű12, a belorusz kitelepítetteké átlagosan 31 mSv volt13. Voltak azonban olyan lakosok, akik visszaköltöztek a szennyezett területekre, vagy el sem hagyták lakhelyüket a katasztrófa után. A szennyezett területeken élők nagy része, a fentebb említett módokon (talaj, ivóvíz, élelmiszer) fertőződhetett radioaktív anyagokkal. Ezen lakosságot ért, átlagosan felhalmozódott dózis 1986 és 2005 között 10 és 20 mSv volt a különböző vidékeken. Itt megjegyzendő, hogy Földünkön vannak olyan területek, ahol a természetes háttérsugárzás, a földben található radioaktív nyersanyagok következtében magasabb, mint a Csernobil által szenynyezett területeken, ilyen országok például India, Brazília, Irán és Kína, ahol egyes területeken a lakosok sugárterhelése több mint 25 mSv/év. A szakirodalom ennél a csoportnál említi meg azon gyermekek számát, akik a katasztrófa után a szennyezett területeken legelő tehenek tejét itták napokig. Ebben a tejben a felhalmozódott 131-es Jódizotóp volt jelen és okozta a gyermekek pajzsmirigyének jelentős sugárterhelését. A SUGÁRTERHELÉS KÖVETKEZMÉNYEI „Csernobil gyermekei” Ahogy azt az előző fejezetben már láttuk, a szennyezett területeken élő gyermekek a katasztrófa utáni napokban és hetekben jelentős sugárterhelést kaptak. Ennek oka a I131 izotópjának pajzsmirigyükben való felhalmozódása, amely elsősorban belégzés, illetve a szennyezett talaj, fű, szarvasmarha, tehéntej táplálékláncon keresztül jutott el hozzájuk. A gyermekek magasabb terhelése a gyermekkori magasabb tejfogyasztással magyarázható. 1992 és 2000 között Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban közel 4000 pajzsmirigydaganatot regisztráltak a 0-18 éves korosztályban. Fehéroroszországban azonban az 1986 és 2002 között kezelt 1152 pajzsmirigyrákos esetből csupán nyolc volt halálos.14

12 13 14

az akkori éves határérték 17 szerese. az akkori éves határérték 31 szerese. Hat gyermek pedig nem a pajzsmirigyrák miatt hunyt el.

161

A NNONA NOVA

1. ábra Leukémia, daganatok, keringési és egyéb betegségek Az ionizáló sugárzás bizonyítottan leukémia és más daganatos betegség kialakulásához vezethet, kivéve a krónikus limfoid leukémiát, amelyről egyes orvosok úgy vélik, nem közvetlenül a sugárterhelés okozza. Tudósok azonban kimutatták azt is, hogy a sugárterhelt egyéneknél a szív- és érrendszeri betegségek száma kis mértékben, de szignifikánsan megnövekszik. Csernobil kapcsán orosz kutatók bebizonyították, hogy a leukémiás esetek száma kétszeresére nőtt azon munkások körében, akik a katasztrófa után a helyreállítási munkálatokban vettek részt és külső dózisuk 150 mGy feletti volt. A kitelepítettek és a szennyezett területeken lakók körében azonban nincsen bizonyított összefüggés a megnövekedett háttérsugárzás és a leukémiás esetek száma között. A baleset utáni, gyermekeken és a helyreállítási munkában résztvevőkön végzett szemvizsgálatok kimutatták, hogy a 250 mGy-t meghaladó dózis esetén szürkehályog alakult ki. A balesetnek azonban nemcsak ezen objektív következményei voltak. A sugárzás által érintett népcsoportoknál 3-4-szer magasabb volt a stressz, a depresszió, valamint a szorongás okozta pszichés ártalmak kialakulásának esélye, mint a sugárzás által nem érintett népcsoportoknál. Maga az a kommunikációs hiba is közrejátszhat ebben, hogy a sugárterhelteket Csernobil 162

CSERNOBIL UTÓHATÁSAI

áldozatainak hívják, és ezek a személyek ezáltal arra kapnak ösztönzést, hogy áldozatként is viselkedjenek, gyakran rokkantnak állítsák be önmagukat, akik nem képesek a saját sorsukat önállóan saját kezükbe venni. Ezzel szemben viszont ténylegesen őket tarthatjuk a baleset túlélőinek. Csernobil következtében felmerült az öröklődő, reproduktív betegségek növekedésének valószínűsége.

2. ábra: A veleszületett rendellenességek elterjedése Fehéroroszország négy területén (Lazjuk et al., 1999) Egyes jelentések szerint15 Fehéroroszországban növekedett a rendellenességgel születettek száma, de ez nem feltétlenül írható a katasztrófa számlájára (2. ábra). Ennek okát azzal magyarázzák, hogy nagyobb precizitással regisztrálják a baleset óta előforduló, veleszületett rendellenességeket. Fehéroroszország azon 17 körzetében, ahol a mért fajlagos aktivitás 555 kBq/ km2 felett volt, magasabb volt a veleszületett elváltozások regisztrált száma 1986 és 1990 között, mint abban a 30 kontrol körzetben, ahol az aktivitás meg sem közelítette a fenti aktivitási szintet. Ez egyértelmű bizonyítéknak tekinthető arra, hogy a katasztrófának voltak ilyen jellegű áldozatai is. A KIHÍVÁSRA ADOTT POLITIKAI VÁLASZOK, MEGOLDÁSOK A tragédiát követően a sugárterhelés miatt a hatóságok kialakítottak egy hermetikusan lezárt zónát, ahonnan azonnal evakuálni kezdték a lakosságot. A baleset utáni napokban az erőműtől néhány kilométerre fekvő, körülbelül 50.000-es lélekszámú Pripjaty városát teljesen ki kellett telepí15

A 2005-ös Chernobyl’s Legacy: Health, Environmental and Socio-Economic Impacts and Recommendations to the Governments of Belarus, the Russian Federation and Ukraine című Csernobil Fórum jelentése szerint.

163

A NNONA NOVA

teni. Az érintett területekről összesen közel 350.000 embert költöztettek el néhány hét alatt. A kitelepített lakosságnak ugyanakkor lakóhelyet kellett teremteni. Egy részüket a balti-térségébe és Szovjetunió északi részére, sokakat Moszkvába, Kijevbe szállították. A három szovjet tagállam nagymértékű beruházásokat indított a szerencsétlenül járt emberek elhelyezése érdekében.

3. ábra: A veleszületett elváltozások regisztrált aránya 17 magas mért aktivitású- és 30 kontroll körzetben forrás: 20 Years after the Chernobyl Catastrophe: the consequences in the Republic of Belarus and their overcoming. National report// Edited by V.E. Shevchuk, V. L. Gurachevsky - Minsk: Committee on the Problems of the Consequences of the Catastrophe at the Chernobyl NPP under the Belarusian Council of Ministers. 2006. – p. 55 Az infrastrukturális fejlesztésekhez hozzátartozott 8980 kilométer gázvezeték lefektetése. Erre azért volt szükség, mert a szennyezés miatt nagy területű, kitermelhető erdők váltak szennyezetté, a kivágott fa elégetése viszont kockázatos volt. A Csernobillal kapcsolatos beruházások száma idővel csökkent, mivel az érintett tagköztársaságok költségvetése nem engedhette meg a hatalmas mértékű kiadásokat. Ezt tetézik még a katasztrófa extern gazdasági hatásai is. Fehéroroszország mezőgazdaság alá bevont területeinek 22%-a, erdeinek 21%-a vált haszontalanná, az ország becsült összkiadása a katasztrófa kapcsán 235 milliárd amerikai dollár (USD) volt, amely az 1997-es GNP-jük tízszerese és az ország éves költségvetését hatvanszor túllépi. Ukrajna erdeinek közel 40%-a vált szennyezetté, az ország által a helyreállításra költött összeg 2015-ig megközelíti majd a 201 milliárd amerikai dollárt. Oroszország kiadásai csekélyebbek, 1992 és 1998 között 3,8 milliárd amerikai dollárt költöttek rehabilitációra, különböző kompenzációs segélyekre és 164

CSERNOBIL UTÓHATÁSAI

juttatásokra az orosz állam idáig 3 milliárd USD-t fizetett ki.16 A Szovjetunióban 1986-ban külön kártalanítási rendszert vezettek be. Ennek egyetlen problémája az volt, hogy a kockázat szerint folyósítottak juttatást, és nem tényleges károsodás szerint. A szocialista rendszerre jellemzően a kártalanításnál találkozhatunk olyan, a katasztrófával közvetlenül kapcsolatban egyáltalán nem álló elemekkel, mint például az áldozatok ingyenes fogorvosi ellátása, vagy egyetemi felvételük kedvezőbb elbírálása.

3. táblázat: Csernobillal kapcsolatos építési tevékenységek 1986-2000 A 2005-ös, Chernobyl’s Legacy: Health, Environmental and SocioEconomic Impacts and Recommendations to the Governments of Belarus, the Russian Federation and Ukraine című Csernobil Fórum jelentése alapján FEHÉROROSZORSZÁG 1986-ban az evakuálást a szovjet hatóságok ellenőrzésével végezték el az ország szennyezett térségeiben. A baleset hatására az első kormányzati lépés az egészségügyi határértékek módosítása volt, főként az élelmiszerekre vonatkozóan. 1986 decemberéig a Belorusz SZSZK kormánya 32 normatívát dolgozott ki a lakosság védelme érdekében, különös figyelmet fordítva a gyermekek, fiatalkorúak, állapotos anyák, és a lakóhelyükről kitelepítettek pénzbeli kárpótlására. 1989-ben a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Belorusz SZSZK minisztertanácsa útjára indított egy átfogó nemzeti programot a csernobili katasztrófa káros hatásainak felszámolására. Egyúttal a szennyezett területeket nemzeti ökológiai katasztrófaterületté

16

A www.chernobyl.info a három érintett országra vonatkozó adatai alapján.

165

A NNONA NOVA

nyilvánították. A nemzeti program a következő főbb célkitűzéseket irányozta elő az 1990-1995-ös időszakra: • Különböző mérések végrehajtása a besugárzási szint maximális redukálása érdekében; • A szennyezés miatt egészségügyileg bizonytalanná vált területekről a lakosság kitelepítése; • A szennyezett területeken olyan feltételek biztosítása, amelyek garantálják a biztonságos nukleáris aktivitás szintjét; • Ezeken a területeken élő emberek életszínvonalának javítása; • A sugárzás emberi, környezeti, stb. hatásainak kutatása. Az 1989-es célkitűzések végrehajtása érdekében Minszk 1991-ben létrehozta a Csernobil Bizottságot. A Szovjetunió felbomlásával azonban Fehéroroszországnak egyedül kellett mindezen intézkedéseket végrehajtani. 1991-ben kezdődött meg különböző előjogok deklarálásának sora, melyekkel a katasztrófa áldozatai élhettek. A kárpótlás egyrészt készpénzben, másrészt természetben érkezett. Az iskolás gyermekek ingyenes étkezése, az egészségügyi célból történő szanatóriumi üdülések térítésmentessé tétele, és még egy sor olyan juttatást biztosított a fehérorosz állam, melyek hozzájárultak a gyermekek és ifjúkorúak, a szennyezett területeken élők, valamint a katasztrófa elhárításban részt vett munkások számára. A katasztrófa hatásainak megszüntetésében az akkori fehérorosz elnök is részt vett. Az államfő és a mögötte álló szakértői csoport kidolgozott egy rendszert a Csernobillal kapcsolatos előjogok, törvények és nemzeti programok végrehajtásának ellenőrzése érdekében. Ennek keretében az elnök évente többször felkeresi az érintett területeket és folyamatosan felméri a szociálisan rászorulók szükséges támogatását. Bizonyos tevékenységek kiterjesztésében, pénzbeli kifejezésében az elnök dönt és határozza meg a végrehajtás ütemét. 2003 októberében Fehéroroszország létrehozott egy nemzetközi Csernobil programot, a CORE-t17. A kezdeményezés nemzetközi segítséggel próbálja meg orvosolni a katasztrófa okozta problémákat az országban. A program célja a fertőzött területeken élő emberek életszínvonalának javítása, amit nemzetközi projektek mentén regionális és országos szinteken kívánnak elérni. A CORE igyekszik átfogó megoldásokat kínálni az egészségügyben, a környezetvédelemben, a gazdasági fejlődésben, a nukleáris vé17

Co-operation for Rehabilitation of living conditions in Chernobyl affected areas in Belarus

166

CSERNOBIL UTÓHATÁSAI

delemben, az oktatásban, a kulturális örökségek megőrzésében Fehéroroszország négy erősen szennyezett körzetében.18 11 európai ország19 mellett az UNESCO, a UNDP20, a UNFPA 21, az EBESZ, Moldova, Ukrajna és Fehéroroszország európai bizottsági delegációja, a Svájci Fejlődés és Együttműködés Ügynöksége és még számos NGO támogatja a programot. A kezdeményezés még kialakulóban van, a kidolgozott projektekhez már csak a kellő financiális hátteret kell előteremteni. Jelenleg a nemzetközi és állami forrásból körülbelül négymillió eurót tudtak elkülöníteni az összesen 105 különböző projekt végrehajtásához, viszont még közel nyolcmillió euró hiányzik.22 Az ENSZ és szervezetei a katasztrófa óta 92 projektet hajtottak végre és 58 millió USD-t költöttek a helyreállításra az országban.23 Ezenfelül jelentősek voltak még a nem-kormányzati szervezetek erőfeszítései a térségben. Az áldozatok között említésre került a pajzsmirigy-daganatos fiatalkorúak csoportja. Az ő rehabilitálásukra és gyógyíttatásukra NGO-k által létrehozott Chernobyl Children’s Project eddig 29 millió dollárt folyósított. Szót kell ejtenünk még a szennyezett termőföldekről is. Az országban a termelésből szennyezés miatt kivont területek megtisztítása évente 77 millió dollárba kerül. Nagy hangsúlyt fektetnek erre a problémára, mivel a lakosság nagy része az érintett területeken elsősorban mezőgazdaságból él. A rehabilitációhoz és rekultivációhoz szintén ENSZ segítség szükséges, ugyanis a ’90-es évek közepén az enyhe gazdasági recessziónak, majd az országot súlyosan érintő 1998-as rubelválságnak köszönhetően a cézium-megkötő anyagokra költött pénzeket gazdasági kényszerből korlátozták, ennek pedig az lett a következménye, hogy rövidtávon a növényi és állati eredetű mezőgazdasági termékek radioaktív izotóp-tartalma megnövekedett. UKRAJNA, OROSZORSZÁG Ukrajnában a katasztrófa után nagy hangsúlyt fektettek a hosszútávon lebomló sugárzó anyaggal fertőzött területek felmérésére. 1986 őszére Pripjaty városát teljesen kitelepítették, az evakuált lakosság számára pe18 19

20 21 22 23

Stollin körzet, Bragin körzet, Chechersk körzet és Slavgorod körzete. Írország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Svájc, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Németország, Svédország, Litvánia. Az ENSZ Fejlesztési Programja. Az ENSZ Népesedési Alapja. A CORE számadatai alapján - http://www.core-chernobyl.org/eng/localinitiatives/ Az Európai Közösség és az UNESCO projektjein felül.

167

A NNONA NOVA

dig egy másik város építésébe kezdtek Szlavutics-nál. A település a ’90-es évek elejére teljesen felépült. Az ukrán állam nagy hangsúlyt fektetett az áldozatok kárpótlására. Az anyagi juttatások mellett természetbeni javakkal kompenzálták a lakosság érintett részét. Például 1994 és 2000 között az ukrán kormány évente 400.000-500.000 hónap egészségügyi üdülést finanszírozott, de még a baleset 20 éves évfordulóján is foglalkoztak a politikai jóvátétellel. Az ukrán elnök egy ünnepség keretében Travija Nova típusú személygépkocsikat adományozott az ukrán likvidátoroknak. Az 1990-es évek elején elkezdődött Csernobil áldozatainak regisztrálása. Mivel az ország ebben az időszakban az oroszhoz hasonló recessziós időszakot élt át, sokak számára az egyetlen bevételi lehetőséget az áldozatoknak járó juttatások és engedmények adták. Ezek tükrében érthető, hogy az „áldozatok” száma rohamosan kezdett növekedni.24 Voltak olyan családok, melyek inkább visszaköltöztek a szennyezett területekre, hogy ismét jogosultak legyenek az állami juttatásokra. Ukrajna kormánya az információ-eltitkolás vádját elkerülve létrehozott egy információs ügynökséget a katasztrófával kapcsolatban. Emellett létrehoztak több tucat hivatalos mérőállomást az országban, ahol figyelemmel kísérik a háttérsugárzás változását az egyes régiókban. Szlavuticsban az ukrán kormány létrehozott egy Csernobil Központot. Itt egészségügyi, ökológiai és szociológiai kutatásokat végeznek, ezzel segítve az ukrán államot a források megfelelő elosztásában. Fehéroroszországhoz hasonlóan Ukrajnában is részt vesznek nemzetközi szervezetek a rehabilitációban. 1986 óta az ENSZ és alapszervezetei, valamint az NGO-k 86 projektet hajtottak végre az országban, és ennek keretén belül 30,5 millió USD-t költöttek a helyreállításra és a különböző humanitárius tevékenységekre. A Japán által finanszírozott Sasakawa Egészségügyi Együttműködés keretében 1991 és 1995 között több tízezer gyermeket vizsgáltak meg a szennyezett területeken. A Sasakawa Alapítvány forráselosztás tekintetében különösen érdekelt a három érintett országban, kutatásokra és segélyezésre idáig 33 millió amerikai dollárt költöttek. Ukrajna számára a legnagyobb lehetőséget azonban az 1997-ben a G7ek által létrehozott Csernobil Védelmi Alap jelentette. Az alap kezelésére az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot kérték fel. Az EBRD-vel való egyedi támogatási megállapodásokkal lehet pénzt nyerni az alapból, a finanszírozást pedig Ukrajna az Európai Bizottság és a 22 támogató ország koordinálják. A közösség és az államok idáig közel 750 millió eurót ajánlot24

1991-ben 200 áldozat, 1997-ben 64 500 áldozat, 2001-re pedig 91 219 áldozat.

168

CSERNOBIL UTÓHATÁSAI

tak fel az alap javára, ebből a kifizetéseket közel 250 millió euró összegben hajtották végre.25 OROSZORSZÁG Oroszországban szinte ugyanazokat a humanitárius lépéseket foganatosították 1986 óta, mint Ukrajnában. 1991 óta az orosz kormány aktívan részt vesz az érintettek rehabilitációjának segítésében, a jogosultsági alapok felmérésében. A jogosultságot az extra háttérsugárzás alapján állapították meg, ezáltal tizennégy orosz körzet érintett a támogatásokban.26 A likvidátorok és a kitelepítettek mellett az itt élő emberek jogosulhattak pluszjuttatásokban és kompenzációkban. Az orosz állam a különböző állami programok keretein belül 2000-ig közel 250 milliárd rubelt költött. Természetesen az orosz érintett régiókra is ráfért a nemzetközi segítség, 1986-óta az ENSZ és a különböző NGO-k 70 projekt keretén belül 22 millió dollárt költöttek el a térségben. Nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi közösség az orosz fertőzött területek rehabilitációjára, Oroszország teljes lakosságának jelentős hányada ugyanis legalább egyszer fogyasztott szennyezett élelmiszert. Az ENSZ összesen egy millió dollárt különített el a különböző, orosz földeken hasznosított cézium-semlegesítő eljárásokra. A JÖVŐ KIHÍVÁSAI Amellett, hogy mindhárom országnak folytatnia kell a károk felszámolását, és a káros hatások csökkentését, a háttérsugárzás mérését és közvetett szinten tartását, az újabb baleset bekövetkezésére is oda kell figyelni. A csernobili sérült blokk tartogathat újabb katasztrófával járó veszélyeket, ha nem hárítanak el egy-két veszélyforrást. Az egyik fő probléma a sérült reaktorblokk alatti betonréteg rossz állapota. Ha ez a réteg átengedi a reaktorblokkból leszivárgó radioaktív sarat, akkor az könnyen a Pripjaty-folyó vizén át Kijev vízgyűjtőibe juthat, ezzel megfertőzve a fővárosi vízhálózatot. A másik fő probléma a betonszarkofág állapota. A húsz éve épült betoncsarnok, hevenyészett konstrukciója és rossz állapota miatt beomolhat, ezzel újabb, nagy mennyiségű radioaktív por juthat a környezetbe. Mindkét problémá25

26

számadatok forrása: AZ EURÓPA TANÁCS HATÁROZATA - az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban a Csernobili Védelmi Alap javára - http://eur-lex.europa.eu/ LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0305:FIN:HU:PDF – 2007.04.24. Bryansk, Kaluga, Oryol, Tula, Belgorod, Voronezh, Kursk, Leningrad, Lipetsk, Republic of Mordovia, Penza, Ryazan, Tambov, Ulianovsk

169

A NNONA NOVA

ra megoldást jelenthet egy új szarkofág felhúzása. Ehhez az Európai Unió államai az Európai Fejlesztési Banknál elkülönítettek 650 millió eurót és a közeljövőben további 150 millióval fogják gyarapítani a Csernobili Szarkofág Alapot. A beruházás összköltsége körülbelül egymilliárd euró lenne. A tervek szerint a 150 méter magas és 246 fesztávú, íves vasszerkezetet az erőmű mellett fogják megépíteni és síneken tolják a reaktor fölé. Az új szarkofág a következő száz évre garantálja a környezet káros anyagoktól való védelmét. Az építkezés hamarosan megkezdődhet és talán 2009-re be is fejeződhet. Ezt követően elkezdhetik lebontani a sérült blokkot és biztonságos nukleáris temetőbe helyezhetik a belül lévő hasadóanyagokat. Ha a futó projektek és a sérült blokk semlegesítése sikeresen folytatódik, akkor körülbelül száz év múlva már csak a történelemkönyvekből fogjuk ismerni Csernobil káros utóhatásait. FELHASZNÁLT IRODALOM Szatmáry – Aszódi 2005 Csernobil: Tények, okok, hiedelmek / Szatmáry Zoltán, Aszódi Attila - Budapest : Typotex, 2005. Chernobyl Assessment of Radiological and Health Impacts - NUCLEAR ENERGY AGENCY ORGANISATION FOR ECONOMIC CO-OPERATION AND DEVELOPMENT, 2002 - http: //www.nea.fr/html/r p/repor ts/2003/nea3508chernobyl.pdf - 2007-04-26 Chernobyl’s Legacy: Health, Environmental and Socio-Economic Impacts and Recommendations to the Governments of Belarus, the Russian Federation and Ukraine - The Chernobyl Forum: 2003– 2005, 2005 - http://www.iaea.org/Publications/ Booklets/Chernobyl/chernobyl.pdf - 2007-04-26 International Cooperation on Chernobyl - http: //w w w.rel ief web.i nt /OCH A _OL/prog r a m s / response/cherno/index.html - 2007-04-26 www.pripyat.com - http://www.pripyat.com/en/ 2007-04-26

170

CSERNOBIL UTÓHATÁSAI

Raics

Dr. Raics Péter - Nukleáris energetika, környezet, hulladék - http://falcon.phys.unideb.hu/kisfiz/ RAICS/mfnuk/nukipko2.doc - 2007-04-26 The international communications platform on the longterm consequences of the Chernobyl disaster – chernobyl.info – www.chernobyl.info - 200704-26 WHO/IAEA/UNDP - Chernobyl: the true scale of the accident, 2005 - http://www.who.int/ m e d i a c e nt r e /n e ws /r ele a s e s / 20 05/ p r38 /e n / index.html -2007-04-26 UNSCEAR assessments of the Chernobyl accident, 2007 - http://www.unscear.org/unscear/en/ chernobyl.html - 2007-04-26 Chernobyl Children Project International - http:// www.chernobyl-international.com/ - 2007-04-26 The Ministry for Emergency Situations of the Republic of Belarus The Departament on the Liquidate of the Consequences of the Catastrophe at the Chernobyl NPP - http://www.chernobyl.gov.by/ en/index.php?option=com_frontpage&Itemid=2 - 2007-04-26 AZ EURÓPA TANÁCS HATÁROZATA - az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban a Csernobili Védelmi Alap javára - http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri= COM:2006:0305:FIN:HU:PDF – 2007-04-24 Chernobyl accident - Results and Problems in Eliminating Its Consequences in Russia 19862001 – Russian National Report, 2001 - http:// www.ibrae.ac.ru/english/natrep-2001.htm - 200704-26

171

A NNONA NOVA

The United Nations and Chernobyl - http: //chernobyl.undp.org/english/index.html - 200704-26 Co-operation for Rehabilitation of living conditions in Chernobyl affected areas in Belarus - http: //www.core-chernobyl.org/eng - 2007-04-26 Chornobyl Center for Nuclear Safety, Radioactive Waste and Radioecology - http: //www.chornobyl.net/en/ - 2007-04-26

172

„Bela Lugosi’s Dead”
A Goth szubkultúra és az LD50
KÉSZÍTETTE: SZIGETI ESZTER

BEVEZETÉS Jelen tanulmányban egy olyan honlapot szeretnék bemutatni, amelyet hat évvel ezelőtt indított útjára Damage, a magyarországi goth közösség egy tagja. Az LD50 oldal bár eredetileg goth és cyberpunk felhasználók számára készült és elsősorban fotókat mutatott be, mára egy „interszubkulturális” portállá vált, amely már jóval több funkciót tölt be. Felhasználói között egyaránt jelen vannak a goth, cyberpunk, dark, industrial, metal, és az elektro (goa, drum ’n’ bass, noise, hardcore) szubkultúrák képviselői is. Közös fórumokon, közös témákról beszélgetnek; közös, az oldalon hirdetett rendezvényeken vesznek részt. Kutatásom során azt szeretném megvizsgálni, hogy ezen a közös oldalon/ennek az oldalnak a hatására létrejön-e valamiféle keveredés az egyes közösségek között, hatnak-e ezek a csoportok egymásra, és ha igen, milyen mértékben és ez miben nyilvánul meg. Az oldal bemutatása, elemzése mellett szeretnék részletesebben írni magáról a goth közösségről, hiszen eredetileg az ő tagjai számára készült az LD50. Ismertetem a szubkultúra történetét kialakulásától napjainkig, főbb jellemzőit, sajátosságait. A goth közösség aktív zenei élete mellett igen terjedelmes irodalommal és jelentős filmművészettel is büszkélkedhet. Ezeket a területeket is szeretném alaposabban bemutatni. Sorra veszem általában a szubkultúrák, a szubkultúrához való tartozás, a szubkulturális identitás kialakításának főbb elemeit és megpróbálom a goth közösségre vetíteni őket. Végezetül pedig a két fő téma összekapcsolásaként megfigyelem a gothok jelenlétét az LD50-en regisztrált felhasználóik profiljain, fórumhozzászólásain keresztül. 1. SZUBKULTURÁLIS ELEMZÉS Mi a szubkultúra? A szubkultúra egy olyan sajátos ideológiával rendelkező társadalmi-kulturális képződmény, amely a kultúra egészének keretein belül létezik, s

173

A NNONA NOVA

amelynek tagjai nagymértékben azonos stílussal, célokkal, és értékrendszerrel bírnak1. A szubkultúrák elemzésével foglalkozó kutatók a legkülönfélébb módokon próbálták megközelíteni, vizsgálni, értelmezni a szubkulturális jelenséget. Hodkinson elképzelése szerint a szubkultúrák lényege egy bizonyos „kulturális szubsztanciában” rejlik, melyet négy elem segítségével ragadhatunk meg. Az első elem a következetes jellegzetesség, amely az ízlések és jellegzetesség attitűdök hasonlóságára vonatkozik. A második elem az identitás, amely a tagok közösségi kultúrájukkal szemben érzett azonosulástudatára utal. A harmadik elem a szubkultúrával szembeni elkötelezettség. Az utolsó elem elkötelezettség az autonómia, a tömegmédiától való függetlenség. Ez az elem megköveteli, hogy az adott szubkultúra rendelkezzen egy saját kommunikációs rendszerrel, amelyen keresztül fenn tudja tartani önmagát. 2 A szubkulturális elemzés korszakai A szubkulturális elemzés, azaz a szubkultúrakutatás egy elkülönített kutatási terület. A szubkultúrákkal kapcsolatos elemzések három nagyobb korszaka, három „hulláma” különböztethető meg. A szubkultúrakutatás kezdete, a klasszikus megközelítés, a chicagói iskola nevéhez fűződik. Ez az 1950-es évekbeli, kezdeti megközelítés a szubkultúrák és a deviancia között egyértelmű párhuzamot vont. Albert Cohen szerint a szubkultúrák kialakulásában az a folyamat játszotta a döntő szerepet, amelynek során a munkásosztálybeli fiatal fiúk szembesülnek a középosztálybeli elvárások és a tényleges lehetőségeik közötti ellentmondással. Ebben a kilátástalan helyzetükben a „bűnözői szubkultúrákban” találnak hozzájuk hasonló helyzetben lévő, megértő társakra. Ezeket a közösségeket egyértelműen deviánsnak titulálták. A deviáns kifejezést nem csak egyénekre, hanem olyan közösségekre is lehet használni, amelyek tagjai a társadalom tagjainak többségéhez képest eltérő életmódot folytatnak, eltérő értékrenddel bírnak. Cohen igen sokat foglalkozott a bandakultúrákkal. Egy amerikai kisvárosban több „bűnöző szubkultúrát” vizsgált. Tapasztalatait összegezve arra a következtetésre jutott, hogy a lopás és egyéb bűncselekmények elkövetése ezen csoportok esetében nem a vagyonszerzésről szól, hanem a tömeg által normálisnak tartott társadalom elutasításáról,
1 2

http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/szubkultura5_bemutatas.html Kacsuk Zoltán: Szubkultúrák. poszt-szubkultúrák és neo-törzsek. Replika (53), 107-108.

174

„BELA LUGOSI’S DEAD”

csakúgy, mint a vandáloknál. Ennek alapján érthető, hogy a normálistól eltérő, azaz szubkultúrákhoz tartozó egyéneket miért tekintették deviánsnak, társadalomtól idegennek. 3 Ez a klasszikus megközelítés azonban nem csak a bűnöző szubkultúrákat, hanem egyéb közösségeket is deviánsnak minősített átlagtól való eltérésük miatt A hetvenes években jelent meg a magát „új hullámnak ” nevező második kutatási irányzat, amely a birminghami iskolához kötődik. Ez az irányzat már nem annyira a deviáns csoportokkal, hanem inkább a stílus-orientált közösségekkel foglalkozott. A Richard Hoggart által alapított birminghami Kortárs Kritikai Kultúrakutatási Központ (Centre for Contemporary Cultural Studies, CCCS) a szubkultúrákat a mélyebb társadalmi konfliktusok, erőviszonyok megjelenési formáiként tekintették. Az egyes csoportok sajátos stílusjegyeit jelekként értelmezték, és szemiotikai úton próbálták elemezni. Ezen értelmezések szerint ezek a sajátos megjelenési formák, jelek, a társadalmi feszültségekre adott válaszokként tekinthetők. Ebből a szemszögből közelítette meg és elemezte például Hebdige a punk szubkultúrát. A CCCS értelmezése szerint a szubkultúrák csak a munkásosztály tagjaiból szerveződhetnek, és a szubkulturális megoldások csupán ideológiák maradnak. Ez az irányzat már nagyobb hangsúlyt fektetett a zenei szubkultúrák vizsgálatára. Leginkább a modokkal és a rockerekkel, illetve a punk mozgalommal foglalkoztak. Stanley Cohen úgynevezett morális pánik elméletében azt fejtegeti, hogy „a szubkultúrák az elnevezés, illetve a médiában való reprezentáció révén válnak felismerhetővé – saját maguk számára is –, azáltal jönek létre konkrét szubkultúraként”. 4 Az egyes csoportok közötti összeütközések szerepelnek a tömegmédiában, újságíróktól, szerkesztőktől kapott elnevezésük is itt jelenik meg először. Elméletét az 1972-ben megjelent Folk Devils and Moral Panics: The Creation of the Mods and Rockers című művében írta le, amelyben részletesen beszél a mod-rocker összecsapásokról. A mod egy fogyasztás- és divatorientált stílusirányzat, amely a második világháború után alakult ki Angliában. Az 1960-as években a munkásosztálybeli fiatalság csak reménykedhetett a felemelkedésben, ám a háború utáni gazdasági fellendülés sokat javított a helyzetükön. Az alapvető szükségletek kielégítése mellett egyre többet tudtak foglalkozni külső megjelenésükkel, egyre többet áldozhattak a divatra. A Carnabe streeti ru3 4

http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Deviancia&oldid=2552175 Kacsuk Zoltán: Szubkultúrák. poszt-szubkultúrák és neo-törzsek. Replika (53),94.

175

A NNONA NOVA

hakereskedelem körül több stílusirányzat szerveződött, ezek közé tartozott a mod is. A rocker kultúra Amerikából ered, de hamar átterjedt Angliára is a motoros, férfias stílusirányzat. A rockerek a modokat jellemzően feminin tulajdonságokkal rendelkező ficsúroknak tartották, a modok pedig elítélték a rockerek durva elképzeléseit a férfiasságról. A modok leginkább a progresszív jazzt részesítették előnyben, míg a rockerek ugyanezt a stílust mélységesen lenézték. Ezért több összeütközésre is sor került közöttük. 5 A birminghami iskola nézetei több tekintetben is kifogásolhatóak, bizonyos szinten hiányosnak is minősíthetőek. Muggleton egy elemzésében például a résztvevőkre való odafigyelés hiányára hívja fel a figyelmet. A birminghami iskola kutatói a lányokat nem tekintették a szubkultúrák teljes értékű résztvevőinek, ezért elemzéseikben leginkább csak a fiúkkal, férfiakkal foglalkoztak. Úgy gondolták, hogy a lányokkal szemben sokkal jelentősebb a szülői szigor, ezért nekik leginkább a poprajongói kultúrában való részvétel jutott. McRobbi és Garber világítottak rá arra, hogy ebben az időben családszociológiával szinte egyáltalán nem foglalkoztak a kutatók. Senkit nem érdekelt, az, hogy az otthoni családi légkörben hogyan viselkedtek az egyes szubkultúrák résztvevői, illetve velük hogyan bántak. „...miközben a deviancia és a fiatalság szociológiája virágoztak a korai hetvenes években, a családszociológia volt mindenki számára a legkevésbé vonzó választás...úgy látszott, kevés írót érdekel, hogy mi történik, amikor egy mod hazamegy egy átspeedezett hétvége után. Csak az számított, ami ott kint történt az utcákon.” 6 A birminghami kutatások másik hiányossága a fogyasztással kapcsolatos tevékenységek kutatása. Az egyes szubkultúrákhoz kapcsolódó sajátos ruhákkal, szabásformákkal azért nem foglalkoztak, mert a ruhavásárlást, szabás-varrást kizárólag női feladatoknak tekintették. Nem ismerték fel a stílust, mint összetartó erőt. A szubkulturális elemzés harmadik nagy hulláma, a posztmodern szubkultúrakutatás nagyban támaszkodik McRobbi munkáira. Ez az irányzat igen nagy figyelemmel tekint a média szerepére a szubkultúrák életében. Kacsuk Zoltán szerint ezt az irányzatot részben a stílus, a zenei ízlés és a

5

6

Cremer, Günter: Die Subkultur der Rocker. Erscheinungsform und Selbstdarstellung. 5051. Andy Benett: Szubkultúrák vagy neo- törzsek? Replika (53), 130.

176

„BELA LUGOSI’S DEAD”

fogyasztással kapcsolatos kérdések iránti érdeklődés, részben pedig CCCSsel szembeni kritikák határozzák meg. Ezt a korszakot két nagyobb egységre lehet bontani: a klubkultúrák és a poszt-klubkultúrák időszakára. A klubkultúrákkal leginkább a nyolcvanas évek végén, és a kilencvenes évek elején foglalkoztak. Ennek a kornak a legjellemzőbb szubkulturális zenei irányzatai az acid house és a post-punk. Az acid house tisztán zenei irányzat; minimalista elektronikus zene jellegzetes basszussal. Bár Amerikában jelentek meg az első acid house felvételek, Anglián keresztül indult világhódító útjára. Az 1980-as évek végén élte virágkorát. Addigra Angliában már kifulladóban volt a punk, ezért szabad tér nyílt a stílusnak. Jelentős képviselői többek között a Massive Attack, a Fatboy Slim, valamint a Prodigy. Fontos megemlíteni, hogy ez az első Prodigy könnyűzenei irányzat, amely időben és eredeti formájában jutott el Magyarországra. A post-punk egy Angliából indult irányzat, amely az 1970-es évek végén, ’80-as évek elején alakult ki a lendületét vesztett punk mozgalomból megtartván annak stílusát, ám elvesztve politikai tartalmát. Később ebben az irányzatban kezdtek el olyan zenekarok tevékenykedni, amelyek zenéjéből lett később a goth zene. Sara Thornton vezette be a „szubkulturális tőke” fogalmát, melyet a kulturális tőkével hoz párhuzamba. Szerinte ez a szubkulturális tőke inkább a társadalmi nemmel áll kapcsolatban, nem pedig az osztályhelyzettel. Úgy véli, hogy a szubkultúrák tagjai önálló ízléssel rendelkező egyéneknek tartják magukat, akik elhatárolódnak az egyforma tömegtől. Thornton a média szerepét is vizsgálta a szubkultúrákkal kapcsolatban. A szubkulturális közösségek szempontjából a média három szintjét különbözteti meg. Az első a makromédia, amely tulajdonképpen a tömegmédiát fedi. A második az úgynevezett niche-média, amely a különböző szaklapokra, műsorokra, honlapokra utal. A harmadik szintre, a mikromédia szintjére Thornton a fanzinokat (amatőr magazinok) helyezi, amelyek egy adott szubkultúra belső kommunikációs csatornájaként szolgálnak. A poszt-klubkultúrák elemzésével az ezredfordulón foglalkoztak; ezeknek a kutatásoknak egyik kiemelkedő alakja David Muggleton, aki elsőként tulajdonított igazán nagy jelentőséget a divat- illetve fogyasztáskutatásnak. Az ő érdeklődése leginkább az adott közösség tagjainak csoportjukról való gondolkodására irányul; tehát azt vizsgálja, hogy a tagok hogyan viszonyulnak a hitelességhez, valamint a szubkulturális kötődéshez. Úgy véli, hogy csak a kezdeti időkben léteztek erős csoportidentitással, határozott stílussal

177

A NNONA NOVA

és konkrét politikai tartalommal bíró szubkultúrák. A punk megjelenése mindezt feldúlta, és azóta már nem lehet ennyire éles megállapításokat tenni az egyes közösségekre. Jól látható a szubkultúrák megközelítésében történt hatalmas változás. Ma egy adott közösséget vizsgálva nem a deviancia az első dolog ami a kutató eszébe jut, nem lát feltétlenül bűnözőt egy a fősodortól eltérő egyénben. Mára ezek a kutatások leginkább a szubkulturális stílussal, identitással, „szubkulturális tőkével” foglalkoznak. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy ahogyan Muggleton is írja, napjainkban tényleg lényegesen kevesebb a radikális eszméket valló, valóban deviáns közösségek száma. 2. A GOTH SZUBKULTÚRA BEMUTATÁSA Ahhoz, hogy egy egyén egy bizonyos szubkultúra tagjává váljon, elengedhetetlen az adott szubkultúrához való igen erős kötődés. Ez a szubkulturális kötődés megnyilvánul az öltözködésben, a közös zenei ízlésben, gondolkodásmódban, ideológiában. Nagyon fontos, hogy a közösség tagjai egy erős összetartozás-tudattal rendelkezzenek. A szubkultúrák talán legfontosabb eleme a közös identitástudat, amely a csoport tagjai és a kívülállók között tett éles különbségtétel alapja. Ez a gondolkodásbeli tényező kapcsolódik össze a külső stílusbeli jegyekkel, és így jön létre egy valódi, mind szellemben, mind vizuális jegyeit tekintve nagyban hasonló tagokból álló közösség. Elemzésemben egy ilyen szubkultúrát szeretnék bemutatni, a goth közösséget, amely az LD50 mediális terébe tartozik. Gyökerek Az 1900-as évek végi Anglia jelentős társadalmi gondokkal küzdött. A második világháború utáni rendezetlen viszonyok a társadalmi osztályok között még nem tisztázódtak. A rossz oktatási helyzet miatt sokan igen fiatalon, 16 éves koruk körül otthagyják az iskolát, és alkalmi munkákból próbálják fenntartani magukat. Kisiklott életüket, céltalanságukat a dark zenében látták tükröződni. Belőlük alakult ki az 1970-es évek végén a goth szubkultúra, amely az 1980-as években élte virágkorát. Magyarországon is nagy számban találkozhatunk a goth színtér tagjaival. Hazánkban csak később, a rendszerváltozás után tudtak kibontakozni a dark közösségek. Nálunk a kezdetekben leginkább a dark kifejezést használták mind a zenére, mind a közösségre, mára azonban már a goth elnevezés is elterjedté vált. 178

„BELA LUGOSI’S DEAD”

A goth/dark szubkultúra az angol punk mozgalomban gyökerezik. Bár mind a két irányzat non- konformista és a fennálló rendszerrel helyezi szembe magát, vannak köztük különbségek. Míg a punkok aktívan fellázadnak a rendszer ellen és az újraszervezés szükségességét hirdetik, a gothok passzív visszahúzódásukkal utasítják el a fennálló normákat. A goth színtér tagjai a társadalomra nem, önmagukra viszont jelenthetnek veszélyt, mert kilátástalan helyzetük miatt gyakran válnak szuicid hajlamúakká. Nincsenek politikai célkitűzéseik, ideáljaik csak saját csoportjukra, illetve kulturális felsőbbrendűségükre vonatkoznak. Stílus, megjelenés A goth közösség tagjai különösen nagy hangsúlyt fektetnek külső megjelenésükre. Ezt tükrözi a rengeteg goth divatoldal, az LD50-en szereplő „Divat – Miben látha[t]tunk ma?” fórumtéma és a nagy gyakorisággal megrendezett goth divatbemutatók is. Külső megjelenésüket tekintve jellemző rájuk a sötét öltözködés, a hoszszú, feketére festett haj, az erős smink fiúknál és lányoknál egyaránt. Mint már említettem, jellemzőek rájuk az androgün vonások, ebből adódóan a fiúk és a lányok frizurája, illetve sminkje igen hasonló. Legszívesebben fekete acélbetétes bakancsot, talpig fekete ruhákat és hosszú, fekete bőrkabátokat viselnek. A lányok előszeretettel hordanak csipkés ruhadarabokat, például földig érő, fekete csipkés aljú szoknyát, vagy csipkés, trapézujjú felsőt. Kedvelt ruhadarabjaik még a fűző, a neccharisnya, amely akár szakadt is lehet, vámpír-, illetve boszorkányos stílusú ruhák, hosszú köpenyek, lakk és bőr ruhák, extra magas sarkú/talpú cipők, lakkcipők, csíkos, ill. pöttyös ruhák (rocker goth), a lolita, illetve doll kosztümök. Frizurájuk a sztenderd fekete hosszú haj mellett lehet műraszta, amely feltűnőn színes (leggyakrabban rózsaszín), elengedhetetlen a frufru, valamint gyakori a lófarok is. A műrasztát, de a természetes hajat is gyakran fogják össze két oldalt lófarokban. Kiegészítőik között a szőrős táskák mellett szerepel a nyakörv, pókos, pókhálós medálok (a pókháló-minta ruhákon is gyakran szerepel), valamint szado-mazo játékszerek, amelyeket az utcán is látható helyen hordanak. A férfiak öltözködése nem sokban különbözik a lányokétól. A pókhálós, csíkos minták tulajdonképpen azonosak, lényegében csak a tűsarkú cipők hiányoznak. A különböző gothikus divatoldalakon kedvükre válogathatnak a rengeteg férfiszoknya közül, melyek jellemzően A-vonalúak, esetleg bera-

179

A NNONA NOVA

kottak. Ezek a szoknyák, de a férfinadrágok is jellemzően bőrből készültek vagy lakkozottak, gyakran fűzővel ellátottak (dark goth). A férfi hajviseletre jellemző a hosszú, oldalt felnyírt fekete haj. A legdivatosabb gothok cipőiket tekintve a lányokéhoz hasonlóan magas talpú darabokat választják. Ők is előszeretettel viselnek szado-mazo játékszereket látható helyeken. A military gothoknál megjelennek a terepmintázatok, valamint a zöld szín különböző árnyalatai a tipikus goth színek mellett. Mindkét nemre jellemző a csontvázutánzó ruházat, illetve goth együtteses pólók viselete. A fekete szín mellett szerepelhet a vörös, bordó, esetleg a lila, de egy tipikus goth viseletben, ha megtalálhatóak is ezek a színek, a fekete a domináns. A goth lányok jellemzően „cuki” kiegészítőket viselnek, mint például szőrös, esetleg plüssállat alakú kézitáska. Az ilyen és ehhez hasonló szőrös, valamint plüss tárgyak általában a szobájukban is nagy számmal előfordulnak dekorációként. Szeretik a halál jelképeit, ezeket akár a ruhájukra és testükre teszik, valamint fel is tetoválják. Vonzza őket minden elmúlással kapcsolatos dolog; egyesek képesek akár még koporsóban is aludni.7 Gothikus zene és színtér Közösségük leginkább a zene köré szerveződik. Az első goth zenekarnak tartott együttes az 1978-ban alakult Bauhaus volt. Goth zene, mint önálló stílus, nem létezik; különböző stílusirányzatok, zenekarok (vagy azok bizonyos korszakainak) összessége. A goth zene leginkább elektromos, vagy gitárzene. A számok témája a halál, az elmúlás, drámai történetek, klasszikus témák újrafeldolgozásai (például Szépség és a szörnyeteg), okkult, ezoterikus gondolatok, szürrealista képek. A Bauhaus tagjai színpadi megjelenésének meghatározó elemei voltak az erős fekete-fehér smink, a sötét ruházat. Ezt a stílust vették át rajongóik is, ebből alakult ki a goth öltözködés. 1979-ben jelent meg az első kislemezük, a Bela Lugosi’s Dead. Dead A zenekar kultuszfigurái Peter Murphy, az énekes, és Daniel Asch, a gitáros. A Sisters of Mercy nevű együttes bár a Bauhaus előtt alakult, mégsem ők váltak a stílus megalapítóivá. Az okkult és ezoterikus témákat leginkább előnyben részesítő zenekar a Fields of the Nephilim volt, melynek első nagylemeze 1987-ben jelent meg. Az első generációs zenekarok közül érdemes még megemlíteni a Christian Death, Joy Division, valamint a Siouxsie and the Banshees együtteseket (utóbbi bár eredetileg punk zenekarként kezdte, mégis a goth színtéren vált ismertté). A második generációs együttesek kö7

http://www.x-tra-x.de/

180

„BELA LUGOSI’S DEAD”

zül fontos megemlíteni a London After Midnight, a Corpus Delicti, illetve a Das Ich zenekarokat. Erre a korszakra jellemző az elektroindusztriális hangzás, melyet a Skinny Puppy, a Nine Inch Nails, a Cabaret Voltaire, az Einstürzende Neubauten, a Soft Cell és a Front Line Assembly képvisel. Az újabb generáció legnagyobb előadói között mindenképpen meg kell említeni a Cure-t, a Dead Can Dance-t, valamim a Depeche Mode-ot. 8 A goth közösség tagjai hatalmas közösségi identitástudattal rendelkeznek, és éles különbséget tesznek a csoport tagjai és a kívülállók között. Paul Hodkinson a goth színtér tagjaként „kritikusan vizsgálódó beavatottként” elemzi a közösséget, és igen érdekes megállapításokat tesz. Kifejti például, hogy a gothok általában erőteljesen hangoztatják egyéniségüket, mégis a legtöbben besorolják magukat a színtér tagjai közé, és igen sokat beszélnek szubkulturális identitásukról is. Egyes résztvevők még a közösségen belüli típusok szerint is „osztályozzák” magukat. Hodkinsonnak volt olyan interjúalanya is, aki a közösséget egy törzsként írta le. „ A goth az egy törzs...egyszerűen emberek csoportja, akik összejönnek és azt gondolják....van valami közös bennünk- közös bennünk az, ahogyan öltözködünk, ahogyan kinézünk, ahogyan érzünk, hogy milyen fajta emberek iránt érdeklődünk, és hogy milyen zenék iránt érdeklődünk.”9 A gothok előszeretettel beszélnek identitásuk földrajzi kiterjedtségéről is. A legtöbben igen pozitív dolognak tartják, hogy a világ több országában fellelhetőek ilyen közösségek. Ez a szemlélet azonban – bár nagyon sok tag egyetért vele – nem általánosítható. Vannak a színtérnek olyan tagjai is, akik csak az angliai gothokat tekintik true (`valódi`) gothoknak, és még közöttük is elkülönítenek egymástól csoportokat, amelyek akár rivalizálhatnak is egymással. Ezt a jelenséget „Gothfazék szindrómának” nevezték el. Ők tehát nem csak a külföldi gothokkal, hanem egyes angliai társaikkal is rivalizálnak. Ez azonban nem jelent valódi ellentéteket vagy versengést, mert arra a kérdésre, hogy szabadidejüket hazai nem gothokkal, vagy külföldi gothokkal töltenék, egyöntetűen az volt a válasz, hogy külföldi társaikkal, hiszen mégiscsak van bennük valami közös. A társadalmi identitás a szubkulturális kötődéshez képest csak másodlagos fontosságú a résztvevők számára. A tagok többsége 16-30 év közöt8 9

http://www.gothic.hu/szubkultura_generaciok.html Paul Hodkinson: Beavatottak és kívülállók. Replika (53) 147.o.

181

A NNONA NOVA

ti középosztálybeli fehérek közül kerül ki. A résztvevők jelentős része tanult/tanul felsőfokú intézményben. Nemek tekintetében az arányok eléggé kiegyenlítettek. A goth színtérre jellemzőek az androgün vonások, a férfi és a női jellegek kicsit összemosódnak, de nem tűnnek el teljesen (példa erre a férfiaknál is használt erős smink). A színtéren belül a szubkulturális azonosságérzés fölérendelődik mind a faji, mind pedig a nemi identitástudatnak. A csoporton belül elég elterjedtek (sőt, gyakran tiszteletet is élveznek) a nem heteroszexuális alkalmi kapcsolatok. Mivel a legtöbb goth nem él tartós párkapcsolatban, mind a heteroszexuális, mind pedig a bi- illetve homoszexuális kapcsolatok is leginkább alkalmi jellegűek. Gyakran panaszkodnak arról a jelenségről, hogy ők bár saját közösségükben igen nagy teret biztosítanak a nem heteroszexuális kapcsolatoknak, a meleg színtéren belül az ő külső megjelenésükkel, zenei ízlésükkel szemben egyáltalán nem toleránsak, és igen sokszor érik őket atrocitások az ilyen helyeken. „Bármi alternatív, ami a zenét vagy a ruhát illeti, teljesen gáznak számít [a meleg klubokban]... sok szúrós tekintetet kapsz miatta... úgy mérnek végig, mintha, tudod, »húzzál el a klubunkból, te is csak egy olyan rúzs- leszbi vagy«”10 A csoport tagjaival szemben nem csak az ilyen szórakozóhelyeken tanúsítanak ellenszenvet. Az általuk „trendiknek” nevezett fősodorhoz tartozó emberektől is gyakran kapnak negatív visszajelzéseket. A szubkultúra tagjai számára a „közös ellenség” még egy olyan pont, amely erősíti összetartozás-tudatukat. Ezt a tudatot csak tovább növeli a kívülállókkal szembeni felsőbbrendűségi érzésük. A Hodkinson által leírt kulturális szubsztancia négy eleme, a következetes jellegzetesség, az identitás, az elkötelezettség, valamint az autonómia elkötelezettség igen jól nyomon követhető a goth színtéren belül. A következetes jellegzetesség megnyilvánul a gothok igen hasonló megjelenésében, viselkedésében. Külső szemlélő gyakran nem tekinti egyéniségeknek őket, hiszen rájuk nézve mindegyikükön ugyanazt a bakancsot, ruhát, sminket, frizurát látja. A true gothok viselkedése, attitűdje is igen hasonló. A legtöbben felsőbbrendűnek érzik magukat nem csak a fősodorral, hanem más szubkultúrák tagjaival szemben is. Ez a felsőbbrendűségi érzés elsősorban intellektuális természetű; műveltebbnek, okosabbnak vélik magukat másoknál. A következetes jellegzetesség kategóriájába sorolható továbbá a közös zenei ízlés
10

Paul Hodkinson: Beavatottak és kívülállók. Replika (53) ,150.

182

„BELA LUGOSI’S DEAD”

is, amely a közösség egyik legmeghatározóbb eleme. A szubkulturális identitás egyértelműen megjelenik a tagok közösségükhöz való igen erős kapcsolódásában. Választott identitásuk egyértelműen társadalmi identitásuk fölé emelkedik, a közösséghez való tartozás meghatározza hétköznapjaikat. Gyakori jelenség, hogy az idősebb, már dolgozó, családos gothok kezdenek elszakadni a színtértől, mert elfoglaltságaik miatt már nem tudnak a teljes közösségi élet részesei lenni. A csoport elkötelezett hívei szerint ez egy életstílus, amit nem lehet pusztán csak a hétvégi szórakozásokon, vagy havonta gyakorolni. Szerintük attól nem lesz valaki goth, hogy egy- vagy kéthetente felöltözik feketébe, kisminkeli magát és elmegy egy koncertre. A gothságot minden nap át kell élni. A harmadik elem, az elkötelezettség szerintem részben összefügg az identitással. Azzal, hogy szubkulturális identitásukat a társadalmi fölé helyezik, valamint a közösséghez való tartozásuk az egész életvitelüket behatárolja, egyértelműen elkötelezik magukat csoportjukkal szemben. Az autonómia, a tömegmédiától való függetlenség a goth közösségen belül több formában is megvalósul. Ezek közé tartozik például a Fangoria horrormagazin, a Dose fanzin, vagy LD50 honlap.11 A fentiek alapján a Thornton által bevezetett szubkulturális tőke fogalmához rendelt kritériumok is körvonalazhatók. A színtér tagjai (felsőbbrendűségi érzésükből is fakadóan) egyértelműen elhatárolják magukat a tömegtől, valamint mindannyian önálló ízléssel, stílussal rendelkező egyéniségeknek tartják magukat. Gothikus irodalom, gothikus filmek A zenén kívül igen terjedelmes irodalommal és több goth filmmel is büszkélkedhetnek. Az első jelentős goth film a Drakula, amelyben egy magyar színész, Lugosi Béla játszotta a főszerepet. Az idő múlásával egyre több goth film jelent meg. Ezek közé tartozik a Holló, az Ollókezű Edward, a Beetlejuice vagy az Addams Family című vígjáték. Manapság a goth filmek jelentős részét Tim Burton rendezi. A fenti goth filmek tökéletesen tükrözik a jellegzetes goth ízlésvilágot, (sötét) gondolkodásmódot. A közösség tagjai az animációs filmeket is nagyon szeretik. A leghíresebb goth animációs filmek a Karácsonyi lidércnyomás, valamint a Halott menyasszony. Gothok által, illetve specifikusan gothoknak írt irodalom, mint olyan, mostanában kezd kialakulni, viszont a gothok mindig is sokat olvastak,
11

Ide sorolhatjuk még a Páncél János által szerkesztett magyarországi MozgaloM fanzint is.

183

A NNONA NOVA

ezzel is alátámasztva maguknak intellektuális felsőbbrendűségüket. A legfontosabb gothok által olvasott szerzők Lovecraft illetve Poe, de előszeretettel olvasnak Goethet (például Faust, Az ifjú Werther szenvedése és halála), Kunderát, Camust (Pestis), Nietzschét, Viant, a magyarok közül pedig Babitsot, Adyt, valamint Csáth Gézát. 3. HÁLÓZAT, MÉDIUM, KAPCSOLATÉPÍTÉS, LD50 A hálózati kommunikáció, azaz az interneten történő kommunikáció napjainkban igen elterjedtté vált a legtöbb országban. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az internetes kapcsolatépítés és kapcsolattartás egyszerű, gyors, interkontinentális és nem utolsó sorban olcsó. Mivel dolgozatom témája a szubkulturális elemzés mellett az LD50 honlapon történő „interszubkulturális” kapcsolatépítés, elsősorban a hálózati kommunikáció szubkulturális közösségekben betöltött szerepével foglalkoznék. A különböző internetes oldalak, fórumok egy közös mediális teret biztosítanak a felhasználók számára, amelyben virtuálisan kapcsolatba léphetnek egymással. Ez a virtuális kapcsolattartás a legtöbb szubkultúrán belül igen fontos. Vályi Gábor Az alulról jövő kulturális globalizáció és az internet c. tanulmányában kifejti az interneten történő kapcsolattartás szerepét a nu-jazz zenészek körében. Úgy vélem, azok a megállapítások, amelyek a fenti írásban szerepelnek, általánosíthatóak több hasonló közösségre. Vályi leírja, hogy a legtöbb nu-jazz DJ nem él meg pusztán a zenélésből, nincs pénze lemezekre, berendezésre. Az internet sokuk számára nem pusztán megkönnyíti, hanem egyenesen lehetővé teszi a tájékozódást az adott irányzaton belül, új hanganyagok beszerzését, külföldi DJ-kkel való kapcsolatfelvételt/kapcsolattartást. Ez a tájékozódási lehetőség a hallgatók, műkedvelők számára is fennáll. Ők is bármilyen anyaghoz hozzáférhetnek, létrehozhatják saját fórumaikat, legyen az akár rajongói fórum, vagy egy adott közösség saját oldala. Ennek a közös mediális térnek bárki a tagjává válhat. Az sem ritka, hogy az egy adott fórumhoz tartozók a virtuális téren kívül még soha nem léptek kapcsolatba egymással.12 Az online kommunikáció a goth színtéren belül igen nagy jelentőséggel bír, tekintettel több országban való jelenlétükre. Kutatásom fő témája, az LD50 honlap, több szubkultúra közös mediális tere. Maga az oldal most ünnepli hatéves fennállását. Eredetileg goth illetve cyberpunk felhasználók
12

Vályi Gábor: Az alulról jövő kulturális globalizáció és az internet. Médiakutató (2004. nyár), 95-114.

184

„BELA LUGOSI’S DEAD”

számára készült, mára azonban industrial, metál, valamint egyéb underground és alternatív csoportok tagjai is a regisztrált felhasználói közé sorolhatók. Az oldal alkotója, Damage, eredetileg egy fotókat bemutató oldalnak szánta, de rövidesen könyv- és partybeszámolók vették át a fotók helyét. Mára egy kulturális portállá vált, amely több ezer regisztrált felhasználóval büszkélkedhet különböző underground és alternatív körökből. Az oldalon többek között fórumok, kritikák, rendezvény hírek, valamint a felhasználók profiljai is szerepelhetnek. A legtöbb felhasználó általában a nem saját szubkultúrájához tartozó tagokkal is tartja a kapcsolatot. Számomra érdekes tapasztalat, hogy az LD50 felhasználók a honlapon is meghirdetett rendezvényeken a személyes bemutatkozáskor (akár a virtuális térből ismeretlenekkel szemben is) nem a polgári, hanem felhasználói nevüket használják. Születési nevük a legtöbb esetben nem is kerül elő (többször hosszabb személyes kapcsolattartás után sem). Ez talán összefüggésben áll a „választott identitás” elsődlegességével a „kapott identitással” szemben. Ez a jelenség tükrözi azt, hogy az LD50-hez való tartozás a felhasználók számára majdnem olyan fontos, mint magához a szubkultúrához való tartozás. Kicsit paradoxikus jelenség, hogy bár a goth (de más szubkultúrák is) elhatárolja magát egyéb közösségektől, ezen a portálon a közösség tagjai mégis kapcsolatba lépnek más csoportokhoz tartozókkal is, illetve az oldalon meghirdetett rendezvényeken közösen vesznek részt. Ezeken a rendezvényeken érdekes módon nem is annyira a szubkultúrához, mint inkább az LD50-hez való tartozás a hangsúlyos. Az oldal felépítése, dizájnja Az oldalról már első ránézésre is azonnal látszik, hogy elsősorban dark felhasználók számára készült. Domináns színe a sötétvörös, amelyet fekete motívumokkal, mintákkal, feliratokkal ötvöznek. A szövegek zöme fehér, a kulcsszavak, a legfontosabb részek narancssárgával vannak kiemelve. A narancssárga kiemelés az LD50 sajátossága, a dőlt, aláhúzott és vastag betűs kiemelések mellett egy új nyomatékosítási lehetőséget ad, mellyel a közlés „LD50-essé” tehető. Az egyik operátor például az összes hozzászólását narancssárga kiemelésbe foglalja. A főoldal egy portál, középen a hírsodorral, amelyet körbevesznek különféle rendezvényajánlók, a friss fórumhozzászólások és a legutóbbi felhasználói aktivitások jegyzéke, a főmenü és linkajánlók, bannerek.

185

A NNONA NOVA

Az oldal szellemiségéről igen sokat elmond a hivatalos szabályzat rövidített változata. Tökéletesen látszik, hogy az oldalnak nincs semmiféle politikai célkitűzése és elhatárolódik mindenféle ideológia hirdetésétől. „SZABÁLYZAT (a sietősöknek) A fehér a hivatalos szöveg, a narancsot azért írtuk ide, hogy röviden megfogd a lényegét, hogy mit NEM csinálhatsz itt. Ha politizálsz, kirakunk. Ha zsidózol, cigányozol, buzizol, nácizol, Trianonozol, 88azol, satöbbi, kirakunk. Ha máshogyan politizálsz, kirakunk. Ha szexhirdetést pakolsz ki, ha megbotránkoztatsz, ha pedo vagy, kirakunk, a pedoért még utánad is küldünk valakit. Ha nagyon összerúgod a port mindenkivel, kirakunk. Ha sokáig nem lépsz be az oldalra (egy év), kirakunk. Lehet meggyőződésed, de ne hirdesd, ez az oldal nem erről szól. Ha automata zenelejátszót akarsz berakni a profilodba, ne. Kösz, legyél korrekt meg normális, akkor béke van. A főnök (d4m4g3) és a moderátorok (Ninth, sick.reality)”13 A több ezer regisztrált felhasználó mindegyike rendelkezik egy felhasználói profiloldallal, melyet egyedi ízlése, stílusa, szubkulturális identitása szerint alakíthat ki. A felhasználó a profiljában képgalériát tölthet fel tetszőleges képekkel. Ezek tartalma egyénenként változó, van, aki exhibicionizmusát azzal éli ki, hogy teletölti róla készült fotókkal, van, aki érdeklődési körét vázolja fel ezekkel, a fotós alkatok saját műveiket teszik fel, s vannak olyanok, akik csak olyan képeket, amelyekben valami megfogta őket. Az LD50 tagjai rengeteg időt töltenek el mások profiljainak nézegetésével (és sajátjuk csinosításával) és még arra is van lehetőségük, hogy értékeljék őket különféle szempontok alapján, mint: mennyire vállalható be [SEX.OBJEKT], mennyire dögös [COOLNESS] és hogy mennyire jó a profilja. A felhasználó profiljában vezetheti az oldalon regisztrált barátainak és haverjainak listáját, melyek kitöltése kölcsönös jelölésen alapul, viszont az is látható, ha egy jelölés egyoldalú. Az LD50-függő tagok egész napjaikat töltik el a számítógép előtt, ezzel a virtuális életük a valós élet fölé helyeződik, bizonyos esetekben ki is váltja azt. Ilyenkor nem csak profilokat nézegetnek, hanem folyamatosan a fóru13

http://www.ld50.hu/page/ld50/userpolicy

186

„BELA LUGOSI’S DEAD”

mokon beszélgetnek. A fórumtémák gyakorlatilag mindenre kiterjednek, a hozzászóló hangulatától a divaton keresztül a filozófiai meggyőződésekig. A „Divat- miben láthat[t]unk ma” fórumtéma elég jól tükrözi a dark felhasználók divat/megjelenés-orientáltságát. Maga a goth és a hasonló szubkultúrák elvileg nem kötődnek a fogyasztáshoz, azonban a fórumban több téma is foglalkozik a fogyasztási szokásokkal. Például „Mit vettél most?”, „Mit eszel v. iszol most?”. A menü pontjai leginkább kulturális, valamint közéleti információkhoz vezetnek. Itt olvashatunk különböző recenziókat, megtekinthetjük egyes tagok fotósorozatait, rendezvények ajánlóit olvasgathatjuk. Az oldalon jellemzően sok rendezvényajánló van az ország egész területéről, az ilyen hirdetéseknek külön felelőseik vannak. A menüben kereshetünk rá a felhasználók írásaira, amelyekhez akár hozzá is szólhatunk blogkommentárok formájában. A főoldal cikkeihez is hozzá lehet szólni ilyen formában. Az oldalt idővel felszerelték egy privát üzenetküldő szolgáltatással. A tagok ilyen módon kapcsolatba léphetnek egymással, hogy csak a két fél látja az üzenetet. Ezen keresztül szerelmi kapcsolatok is elindultak. A tagok között legendák keringenek arról, hogy mi minden történhetett már ebben a „privát szférában”, valamint arról, hogy mivel Damage főnök tulajdonképpen hozzáférhet az adatbázis teljes tartalmához, ezért mi minden titkok tudója lehet. Mivel a tagok a profilokon, a fórumokon és a privát üzeneteken keresztül is kapcsolatba lépnek egymással, egy idő után elkerülhetetlenné válik, hogy más szubkultúrákhoz tartozó tagok profiljait is nézegessék, reagáljanak fórumhozzászólásaikra és valamilyen ürügy okán a privát kapcsolatot is felvegyék egymással, tehát a szubkultúrák keveredése — ha nem is összemosódása — teljes bizonyossággal megtörténik ezen a portálon. A fogyasztással kapcsolatos fórumokon keresztül valamennyire biztos, hogy hatnak is egymásra az eltérő közösségekhez tartozó felhasználók, hiszen például a „Divat — miben láthat[t]unk ma” fórumtéma nem csak egy adott csoport tagjaihoz, hanem mindenkihez szól, így akár ötleteket is menthetnek (és merítenek is) megjelenésük „frissítéséhez”. Mint ahogy azt már említettem, a valós életben megrendezett, LD50-en reklámozott programokon a szubkulturális identitás tulajdonképpen a felhasználói identitás alá rendelődik, tehát a gothok, a cyberpunkok, a metálosok, stb. itt egymással nem mint egy másik szubkultúra tagjával találkoznak, hanem mint egy másik LD50-essel. A fentiekből jól látható, hogy ez a portál egyfajta olvasztóté-

187

A NNONA NOVA

gely ezen csoportok számára, és ha a konkrét közösségek között nem is, az LD50 körébe tartozó emberek között igenis végbemegy egyfajta keveredés, egymásra hatás. 4. ÖSSZEGZÉS Dolgozatomban igyekeztem alaposan bemutatni a szubkulturális elemzés három nagy korszakát, valamint hű képet adni a goth közösségnek és tagjainak főbb jellemzőiről, a szubkultúra kialakulásáról, ideológiai hátteréről. A csoport bemutatása után az LD50 honlap elemzésén keresztül vizsgáltam nem csak a goth, hanem egyéb, az oldal felhasználói közé tartozó közösségek e közös virtuális térben való létezését, kölcsönös egymásra hatását, esetleges összeolvadását. Úgy érzem, a kutatás folyamán választ kaptam kérdéseimre. Beigazolódott a feltételezésem, miszerint az LD50 körébe tartozó csoportok keverednek egymással, virtuális kapcsolatépítésükben a portálhoz való tartozás érzése erősebb az adott szubkultúrához való tartozás érzésénél.

1. melléklet 188

„BELA LUGOSI’S DEAD”

2. melléklet

3. melléklet

4. melléklet 189

A NNONA NOVA

FELHASZNÁLT IRODALOM Benett Cremer 1992 Hodkinson Kaucsuk Muggleton Vályi 2004 Vályi 2004 FORRÁSOK http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/szubkultura5_bemutatas.html http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Deviancia&oldid=2552175 http://www.x-tra-x.de/ http://www.gothic.hu/szubkultura_generaciok.html http://www.ld50.hu/page/ld50/userpolicy MELLÉKLETEK 1. melléklet: a Bauhaus zenekar Bela Lugosi’s Dead című albumának borítója 2. melléklet: divatos női és férfi goth öltözet 3. melléklet: a Das Ich goth zenekar Antichrist című albumának borítója 4. melléklet: egy megvásárolható LD50 póló mintája Benett, Andy: Szubkultúrák vagy neo- törzsek? Replika (53), 127-143. Cremer, Günter: Die Subkultur der Rocker. Erscheinungsform und Selbstdarstellung. 1992. Hodkinson, Paul: Beavatottak és kívülállók. Replika (53), 145-164. Kacsuk Zoltán: Szubkultúrák. poszt- szubkultúrák és neo-törzsek. Replika (53), 91- 109. Muggleton, David: A poszt-szubkulturalista. Replika (53) 116-126. Vályi Gábor: Az alulról jövő kulturális globalizáció és az internet. Médiakutató (2004. nyár), 95-114. Vályi Gábor: Közösségek hálózati kommunikációja. Szociológiai Szemle (2004/4) 47-60.

190

Hermencia Értelmezés és megértés

A művészet léte vagy a lét művészete? – Heidegger művészetfelfogása
KÉSZÍTETTE: MAKK KRISZTINA*

„ Die Besinnung darauf, was die Kunst sei, ist ganz und entschieden nur aus der Frage nach dem Sein bestimmt.”1 Olvasható Heidegger Der Ursprung des Kunstwerkes című művének Zusatz szövegében. A művészetre való rákérdezés egyedül a létre való rákérdezés által lehetséges. De hogyan? Maga Heidegger is ennek megfejtésével kísérletezik A műalkotás eredetében. Amit dolgozatomban megvilágítani kívánok, hogy Heidegger a művében minek is tulajdonít elsőbbséget. A művészetnek vagy magának a létnek, amit a művészeten keresztül ragadhatunk meg? A fent idézett mondat alapján egyértelműen a létre vonatkozó kérdés kap elsődleges szerepet a könyvben. De hol van akkor a művészet? Dolgozatom pusztán egy lehetőséget kínál arra vonatkozóan, hogy hogyan értelmezhető Heidegger művészetről alkotott felfogása. Véleményem szerint ugyanis, maga a szöveg 2 részre bontható. Egy művészetfilozófiai és egy létfilozófiai részre, amelyek kölcsönösen vonatkoznak egymásra, de ugyanakkor mindegyiknek megvan a maga sajátos mozgástere. Egymásért vannak, de nem egymásban. Mindössze annyit szeretnék érzékeltetni, hogy hol húzható meg a határ, vagyis hogy mely pontig beszélhetünk művészetfilozófiáról a szerző esetében. Ezen dolgozat megírására annak megfigyelése vezetett, hogy milyen színes az az értelmezési paletta, amely A műalkotás eredetével foglalkozik. Az eddig olvasott tanulmányok, esszék stb. a kérdéskörrel kapcsolatban, arra a következtetésre engedtek jutni, hogy a heideggeri művészetfilozófia interpretálói két táborra oszlanak. Az egyik oldalt képviselik azok, akik a művészi oldalát helyezik előtérbe, és gondolok itt olyan szerzőkre, mint például Derrida, Meyer Shapiro vagy Dieter Jähnig. A másik oldalon pedig azon szerzők állnak, akik a létre vonatkozó kérdések felől közelítik meg a szöveget, mint például Otto Pöggeler vagy maga Gadamer. Hogyan lehet* Témavezető: Dr. Weiss János, egyetemi tanár, PTE-BTK, Filozófia Tanszék 1 Ez az idézet magától Heideggertől származik, a Der Ursprung des Kunstwerkes, Reclam kiadásának 1956-os Zusatz szövegéből, viszont én Otto Pöggeler: Der Denkweg Martin Heideggers, (Neske, Tübingen, 1983.) című könyvének 207. oldaláról idézem.

193

A NNONA NOVA

séges tehát az, hogy egyetlen szöveget olyan eltérő módokon lehet interpretálni? Valószínűleg már a cím is felvet néhány értelmezési problémát. A műalkotás eredete – ezt olvasva, nagy valószínűséggel majdnem mindenkinek a műalkotások, a művészet jut eszébe. Otto Pöggeler viszont egyértelműen kijelenti, hogy a műalkotás eredete nem a művészet filozófiája.2 Sokkal inkább arról van szó, hogy a mi a művészet? kérdésre, csakis a létre való kérdezés által kaphatunk választ. Ezen megállapítás a kései Heidegger azon véleményét támasztja alá, hogy a létnek minden mással szemben elsőbbsége van, nem úgy, mint a Lét és időben, ahol a Dasein fogalma felől közelít meg mindent. Hogy Lars Olof Ählberg szavaival éljek: „Talán azt is mondhatnánk, hogy Heidegger kései filozófiája kísérlet a léthez való közvetlen eljutáshoz, amit szinte misztikus hatalommal ruház fel.”3 Mégis miért van az, hogy sok értelmező pusztán „művészetfilozófiát” lát Heidegger fejtegetéseiben (ha egyáltalán beszélhetünk heideggeri művészetfilozófiáról)? Talán pont ők azok, mint pl. Derrida vagy Meyer Shapiro, akik félreértelmezik a szerző gondolatait vagy esetleg túl szubjektíven közelítik meg a szöveget? Miért gondolják sokan azt, hogy A műalkotás eredete a művészet lényegéről és ontológiájáról szóló általános igényű értekezés? Talán azért, mert valójában a lét fogalma nem is játszik olyan fontos szerepet a szövegben, annak ellenére, hogy a főszerepet egyértelműen neki kellett volna kapnia a szerző szerint. A lét fogalma helyett olyan szavak uralják az egész diskurzust, mint az igazság, világ és a föld.4 Tehát az első lényegi kérdés, hogy Heidegger a művében valójában minek is tulajdonít elsőbbséget? A művészet létének vagy magának a létnek? Ez idáig leginkább olyan tanulmányokkal foglalkoztam, melyek a művészet létét tartották szem előtt, és nem próbálták meg a művészetben megragadható létet mintegy objektívvé tenni. Ez alatt azt értem, hogy A műalkotás eredetét nem úgy próbálták meg felfogni, mintha Heidegger egy kísérlete lett volna a Lét és idő folytatására, amikor is a 30-as években bekövetkezett metafizikai fordulat utáni gondolkodó szólal meg. Ezen szerzők közé tartozik többek között Derrida, Shapiro, Dieter Jähnig vagy Hans Belting. Ezen szerzők véleményem szerint pusztán a „művészit” szemlélik a heideggeri műben, vagyis csak a művészetfilozófiai lényeget ragadják ki belőle. Gon2 3

4

Pöggeler, Otto: Der Denkweg Martin Heideggers, Neske, Tübingen, 1983. p.207 Ählberg, Lars Olof: Heidegger van Gogh-ja – Gondolatok Heidegger művészetfilozófiájáról. In. Enigma, V. évfolyam/17. 1998. p.52 Uo. 52

194

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

dolok itt például a van Gogh parasztcipői kapcsán felmerült vitákra (Derrida és Shapiro közt), vagy Dieter Jähnig modern művészetekkel kapcsolatos írására, amely azt vizsgálja, hogy mit is jelent a modernitás Heidegger számára és mennyire alkalmazható elmélete a modern művészetekre. Különös tekintettel a festészetre, hisz majdnem minden szerző, aki A műalkotás eredetével foglalkozik, legelőször a van Gogh képekre irányítja a figyelmet. Ez idáig senkinél nem találkoztam annak a kérdésével, hogy tegyük fel A műalkotás eredetében leírtak alkalmazhatók-e más művészeti ágakra, gondolok itt konkrétan a zenére. Viszont most nem is ez az elsődleges kérdés, hanem az, hogy a fent említett szerzők miért csupán a művészetre vonatkoztatják a heideggeri művet, miközben ennek ellenére nagyon óvatosan, határvonalakat meg nem sértve ragadnak ki a műből lényegi dolgokat a létkérdéssel kapcsolatban. Véleményem szerint meg kell húznunk egy nagyon halovány határvonalat a művészetre és a létre vonatkozó kérdések között. Azzal persze teljes mértékben egyetértek, hogy e kettőt, mint egymásra vonatkozást lehet értelmezni, de csak úgy, hogy mindez nem a művészet rovására történik. Gondolok itt arra, hogy a művészet fogalma esetleg elveszíti azt a jelentést, amit tulajdonítani kellene neki. Hogy ez micsoda, arra Heidegger is rákérdez már a könyve első bekezdéseiben, majd megállapítja, hogy a művészet az igazság működésbe lépése.5 Persze a kérdéskört alaposan kibővíti a létre való rákérdezéssel is. Ahhoz, hogy megtudhassuk mit ért Heidegger művészet alatt, illetve miért beszélhetünk az ő esetében inkább művészetfilozófiáról és az esztétika destrukciójáról, egészen a legelején kell kezdeni a vizsgálódást. Szemügyre kell vennünk, hogy mit is jelent az esztétika, majd azt, hogy mi a művészetfilozófia. ESZTÉTIKA VAGY MŰVÉSZETFILOZÓFIA? Már rögtön a dolgozatomnak választott cím felvet több problémát: A lét művészete vagy a művészet léte? – Heidegger művészetfilozófiája. Beszélhetünk-e művészetfilozófiáról, vagy inkább a filozófiai esztétika diszciplínája alá sorolható be Heidegger művészetről alkotott felfogása? Ha valóban a művészetről van szó, és nem valami olyasmiről, ami inkább már valamiféle származtatása a művészetnek. Legelőször az esztétikával kezdeném.
5

Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. p. 91

195

A NNONA NOVA

Mi az esztétika? A legáltalánosabb meghatározás talán, ha azt mondjuk, hogy az esztétika a szépség természetével foglalkozó filozófiai ág. Az esztétika, mint kifejezés a görög aisztheszisz szóból származik, amely annyit jelent, érzékelés, észlelés. Mai esztétikának az esztétikum törvényszerűségeivel foglalkozó tudományt nevezzük. A kategóriát elsőként Baumgarten használta a világ tökéletességére irányuló érzéki megismerés, azaz a szépművészet tudományának fogalmaként. Baumgarten elméletében meghatározta, hogy az esztétika a tökéletesség érzéki megismerésének tudománya, és ezzel az esztétikum szféráját a szépség fogalmával azonosította. Ez a felfogás egybecseng azzal a ma is elfogadott nézettel, hogy az esztétika úgynevezett széptan; a hétköznapokban és a művészetekben egyaránt jelenlévő szépség tudománya.6 Ez a megállapítás az antikvitásig visszavezethető, egészen az antik görögségig, ezen belül pedig Platónig, aki szerint a művészet feladata elsősorban a szépség megjelenítése volt. A művészeteknek olyan valóságot kell felidézniük, amely eszményi szép. Nem valamilyen szubjektív örömöt szolgálnak, hanem van egy objektív mérce, ami alapján azt mondhatjuk valamiről, hogy szép. Meghatározó továbbá Platónnál a mimézis fogalma, vagyis „ „valami már meglévő életképszerűnek az utánacsinálása, utánzása.” 7 Majd őt követte Arisztotelész, akinek már kulcsfogalma a mimézis. Csakis utánzás révén éri el a művészet az elsődleges feladatát, mégpedig, hogy az ember jellemvonásait utánozza, hisz ezek határozzák meg magát az embert. A felvilágosodás esztétái (Rousseau, Diderot, D’Alambert) mindenekelőtt azért jelentősek, mert a művészetet az emberiség felvilágosításának szent ügyébe kapcsolták, a klasszicista dogmák eltörlésével forradalmasították a művészetelméletet, náluk vált tudatos követelménnyé az ésszerűség. Az esztétika kiteljesedésére a klasszikus német filozófiában lelhetünk rá, olyan híres nevekkel védjegyezve, mint Kant és Hegel. Első jelentős képviselője Kant, aki első ízben tesz kísérletet az esztétikum sajátosságainak a megragadására, és ezzel lefekteti a modernkori művészetelmélet alapjait. Az esztétikai ízlésítélet, nagyon sarkítva, annyit jelent, hogy mit tartunk szépnek vagy rútnak. Kant szerint pedig a szépség és a rútság nem általánosan megfogalmazott és mindenki által elfogadott alapokon nyugszik, hanem a szép és a rút mindig szubjektíve igazolódik. „… az esztétikának a kedély6 7

Vö. Esztétikai Kislexikon, Kossuth Kiadó, Bp. 1972. Gadamer, Hans-Georg: A művészetfogalom változása, in. Enigma, 22. szám, 1999. p. 41

196

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

erők szubjektivitásával való megalapozása veszedelmes szubjektivizálás kezdetét jelentette.”8, írja Gadamer A műalkotás eredetéhez írt előszavában. Kant - miután a megismerés lehetőségfeltételeit teszi kritikája tárgyává - az egyes fogalmakat sokszor mintegy „kiemelve”, „ideális környezetben” vizsgálja. Így például a szépről, a tiszta ízlésítéletről úgy beszél, hogy fokozatosan lefejt róla minden mellékes, járulékos összetevőt. Az utókor ezt a hozzáállást értékítéletként értelmezte: a járulékos szépséget alsóbbrendűnek tartotta az igazi, a szabad szépségnél. Kant ezt nem mondta, ő csupán egy megismerőképesség működését igyekezett minél pontosabban leírni. Ebből pedig az az évszázadokat végigkísérő nézet következik, miszerint a szép szubjektív, minden igazságértéket nélkülöz, nem számol a valóság megismerésével. Így a német idealizmus idejében megfogalmazódott tézisek az esztétikai ízlésítéletekről, mint előítéletekről továbbra is fennmaradtak a neokantianizmus filozófiájában, sőt a mai napig fennállnak.9 Heidegger azonban pont arra tesz kísérletet, hogy szakítson az esztétikai előítéletekkel, amikor is a mű elején elkezdi fejtegetéseit a műalkotás és a dolog közti elhatárolással kapcsolatban. Ezek szerint minden műalkotás dolog, de a dologiságon kívül még valami más is. Éppen ezért Heidegger különbséget tesz dolog-lét és eszköz-lét közt. Az esztétika ott véti el a lépést, hogy a dologiságon túl nem feltételez mást, és ezáltal megragad a tárgyak szintjén, amikről ugyebár szubjektív ízlésítéletek adhatók. Heidegger éppen ezért az esztétikának túl sok szubjektív fogalmat tulajdonít, és szerinte az esztétika a műalkotásokat tárgyként kezeli. Vagyis a felvilágosodás korából ránk maradt előítéletek miatt Heidegger semmiképpen nem az esztétika oldalán száll síkra, hanem destrukció tárgyává kívánja tenni azt, sőt mi több, túljutni kíván azon és legyőzni azt. „ Heidegger szándéka, hogy az esztétika legyőzésével a művészetről való gondolkodást visszasegítse jogaiba, melynek folytán az eddig irányt adó (Leitfrage) metafizikai kérdés, amely tehát a létezőt egy a szubjektum felől/ által rögzített vonatkozásban vette tekintetbe, átfordulhat abba az „alapkérdésbe”, amely már nem hagyja figyelmen kívül a művészet létvonatkozását.”10
8

9 10

Ld. Gadamer, Hans-Georg: Előszó in. M. Heidegger: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. p.15 Vö. Uo. 17 Ld. Bacsó Béla: Az esztétika destrukciója, lsd. url = www.c3.hu/~gond/tartalom/18-19/ bacso.html

197

A NNONA NOVA

Vagyis a fent tárgyaltak alapján nem beszélhetünk heideggeri esztétikáról. De vajon nevezhetjük-e művészetfelfogását művészetfilozófiának? Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy mit is jelent a művészetfilozófia fogalma? Ezen a ponton kisebb nehézségekbe ütközünk, mivel a fogalom tisztázására nem sokan vállalkoztak eddig. Kiindulási alapot csupán az adhat, ha konfrontáljuk más fogalmak meghatározásával. Például: Mi az esztétika? Az esztétika az, amely művészi értékeket közvetít. Mi a művészetfilozófia? Szerény meglátásom szerint a művésziként megjelenő jelenségekkel foglalkozó „tan”. Vagyis a művészi alkotásokról, a művészetről való filozófiai gondolkodás. Ha így határozzuk meg a fogalmat, akkor teljesen egyértelműen látszik, hogy a heideggeri művészetfelfogás sokkal inkább nevezhető művészetfilozófiának, mint esztétikának, hiszen semmiféle értékítéletekre vonatkozó utalások nincsenek benne. Pusztán a művészetről való elmélkedés gondolatait olvashatjuk. De csak akkor, ha valóban a művészet ontológiai megalapozása volt a cél, és nem fordítva. Mi a helyzet abban az esetben, ha nem a művészet meghatározása volt az elsődleges cél? Akkor egyértelmű, hogy nem is beszélhetünk semmilyen művészetfilozófiai felfogásról. „ Die Abhandlung Der Ursprung des Kunstwerkes gibt keine Philosophie der Kunst.”11 – mondja Otto Pöggeler, sőt maga Heidegger is. De vajon miért? Bacsó Béla írja a Kiállni a zavart című könyvében, hogy ha meg akarjuk érteni mit jelentett a művészet Heidegger számára, akkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a „subjectum, mint alapot adó”12 végérvényes elutasítását. Ennek figyelembe vétele nélkül bárminemű próbálkozás annak irányába, hogy megértsük a művet, hiábavalóság. Az eddig leírtak alapján tehát biztosan állíthatjuk, hogy heideggeri esztétikáról nem beszélhetünk. Ahhoz azonban, hogy heideggeri művészetfilozófiáról beszélhessünk (ha lehetséges), kis időre vissza kell kanyarodnunk a „fordulat” Heideggeréhez, és meg kell vizsgálnunk, mit is jelentett pontosan számára az, hogy gondolkodása középpontjába nem a létezőt helyezte, hanem magát a létet. A METAFIZIKAI FORDULAT Az 1930-as évek elején Heidegger a különböző politikai és társadalmi szembenállások miatt nem publikált újabb írásokat, helyette mély hallgatás11 12

Ld. Pöggeler, Otto: Der Denkweg Martin Heideggers, Neske, Tübingen, 1983. p. 207 Ld. Bacsó Béla: Kiállni a zavart – filozófiai és művészetelméleti írások, Kijárat, Bp. 2004. p. 129

198

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

ba merült. Majd a Levél a humanizmusról című tanulmányával törte meg a csendet 1947-ben.13 Ekkor vált mindenki számára tudatossá, hogy Heidegger gondolkodásában döntő fordulat állt be, amiről később aztán kiderül, hogy már jóval korábbra visszavezethető. Mindenesetre az mindenki számára világossá vált, hogy már nem a Dasein felől próbálta meg elgondolni a Seint, hanem éppen fordítva. Ez egy olyan gondolkodást tételez, amelynek fogalmai jóval meghaladják a hagyományos metafizikai gondolkodás szóhasználatát, így egy metafizikán túli gondolkodás igényével lép fel. Háttérbe szorul az egzisztencialista gondolkodásmód, sőt Heidegger „feladja „ a fundamentálontológiának, mint a létre vonatkozó kérdés szisztematikus kidolgozásának a programját”14, míg a Lét és idő „will einen letzten Grund „will für die Lehre vom Sein bereitstellen, und so ist dieses Werk nicht nur existenziale Analytik, sondern auch Fundamentalontologie.”15 Fehér M. István kutatásaira támaszkodva pedig elmondható, hogy Heidegger számára a fordulat már a Lét és idő alatt elkezdődött, de nem álltak rendelkezésére a megfelelő metafizikai fogalmak, hogy pontosan kifejtse elméletét. Tehát a kései, a fordulat utáni Heidegger legfőbb feladata az volt, hogy megtalálja a lét és nyelv közti viszonyt, a minél szabatosabb körülhatárolás és leírhatóság érdekében. A nyelv, a logosz szerepének behozatala a diskurzusba, amelynek használatával sikerülhet a metafizikán túli gondolkodás kivitelezése, a másik döntő lépés a fordulatban. Tehát mit is jelent a metafizikai fordulat? A metafizika a létezőkkel foglalkozik, magához a léthez nem jut el, már Arisztotelész óta. Heidegger gondolkodása a Lét és időben még a hagyományos metafizikai gondolkodáshoz idomul, hiszen a létet a létező perspektívájából gondolja el. A fordulat utáni Heidegger azonban a lét felől kívánja megközelíteni a létezőket, vagyis egy olyan gondolkodással, amely már túl van a metafizikán. Miért van szükség erre a fajta gondolkodásra? A metafizika már a görögség ideje óta nem mond semmit a létről. Úgy tűnik, mintha az egész európai gondolkodás a lét elfelejtésével az ontológiai differenciát is elfeledte volna.16 „ A létinterpretáció görög kezdeményeinek talaján kialakult egy dogma,
13 14 15 16

Vö. Fehér M. István: Martin Heidegger, Göncöl, Bp. 1992. p. 267 Ld. Uo. 268 Ld. Pöggeler, Otto: Der Denkweg Martin Heideggers, Neske, Tübingen, 1983. p. 176 Az ontológiai differencia kifejezés annyit jelent, hogy magát a filozófiát ontológiaként határozzuk meg. Köztudott pedig, hogy az ontológia a léttel, a létezőkkel foglalkozó „tudomáy”. A fordulat pedig annyi, hogy a lét, az mindig a létező léte, de önmaga nem létező.

199

A NNONA NOVA

mely nem csupán feleslegesnek nyilvánítja a lét értelmére irányuló kérdést, de ráadásul szentesíti a kérdés megkerülését.”17 A metafizika csak a létezőt gondolja el, a létet viszont nem. Pontosabban: a létet, mint létezőt gondolja el, ezáltal elsiklik figyelme a lét felett, és a „lét a metafizikában elgondolatlan marad.”18 Ezen alapszik a létfelejtés gondolata: hogy a létkérdés elmarad felejtése a lét lényegéhez tartozik, „…a lét létező általi árnyékba borítása magából a létből ered.”19 Vagyis a lét az által, hogy a létezőt lenni hagyja, ered felfedi azt, önmagát mégis elfedi. „ A lét éppen a létező felfedésébe rejti el magát.” 20 Így egyértelmű, hogy mivel a lét mindig feledésbe merül és nem lehet elgondolni, nehéz a létező létben való eredetét elképzelni, tehát maga a létnek a története a létfelejtéssel kezdődik. A létfelejtés pedig a metafizika története.21 A létező a lét által előjön elrejtettségéből, a lét viszont, mint elrejtett soha nem mutatkozik meg, hiszen ő maga is létezővé válik, s így hiány, törés következik be az elrejtettségből el nem rejtettségbe való átmenet során.22 Ez a kései Heidegger szerint az európai gondolkodás, mint metafizika új „alapja”, ellentétben a korai Heidegger gondolataival. „Sein und Zeit ist nicht irgendwelcher äußerer Umstände wegen nicht zu Ende geführt worden, sondern der Ansatz dieses Werkes trug die Notwendigkeit des Scheiterns in sich, weil das Denken von Sein und Zeit einerseits unterwegs war zur Wahrheit des Seins, andererseits jedoch in einer metaphysischen Weise die Wahrheit des Seins so suchte, wie sie niemals zu erfahren ist, als das letzte Fundament, des beizustellenden Grund für die Seinslehre.” 23
17 18 19 20 21

22

23

Ld. Heidegger, Martin: Lét és idő, Osiris, Bp. 2004. p.17 Ld. Fehér M. István: Martin Heidegger, Göncöl, Bp. 1992. p. 283 Ld. Uo. 285 Ld. Uo. 287 Ezen a ponton úgy érzem fontos ismertetni Fehér M. Istvánnak és Otto Pöggelernek ezzel kapcsolatos nézeteit. Fehér M. ugyanis arra a következtetésre jut, hogy azáltal, hogy a léttörténet a létfelejtéssel kezdődik, a lét és a létező közti egymásra vonatkozás sem tartozik szervesen a metafizikához. Egymásra vonatkozás alatt pedig azt kell érteni, hogy a lét és létező között olyan viszony áll fenn, amiben a lét mindinkább egyre létezőbbé válik. Vagyis a lét a létező fölött áll, de amint megnevezik, ő maga is létezővé válik, eredetét pedig egy magasabb létezőben találja meg. Így azt is mondhatjuk, hogy a lét az semmi, és ez alkotja a metafizika alapját. Míg a görögök úgy értelmezik a létező létét, mint jelenséget. Otto Pöggeler erről így ír:”die Griechen erfahren das Sein des Seienden als das Anwesen, durch das alles Anwesende ins Unverborgene kommt. Das Sein bestimmt sich zur Unverborgenheit des Seienden, läßt aber dabei den Bezug der Unverborgenheit zur Verbergung in die Vergessenheit entsinken.” (O. Pöggeler: Der Denkweg M. Heideggers) Ld. Pöggeler, Otto: Der Denkweg Martin Heideggers, Neske, Tübingen, 1983. p. 179

200

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

Nagyvonalakban így lehetne ismertetni a fordulat utáni Heidegger alapgondolatait. Legfontosabb mozzanatok véleményem szerint a létező lét felőli megközelítése, illetve a nyelv fontosságának beemelése a diskurzusba. És ismét felvetődik a kérdés, hogy hogyan jön be a képbe a művészet, a műalkotások. Miért pont a művészet szolgáltatja azt a bizonyos kitérőt Heidegger gondolkodásában? És miért van az, hogy oly eltérő módon értelmezhető a szöveg, hiszen Pöggeler, Heidegger „harmadik korszakát az úgynevezett lét topológiáját próbálta meg lényegi kategóriáin keresztül megvilágítani, míg Gadamer arra vállalkozott, hogy Heidegger művészetfelfogását […] mutassa be.” 24 A következőkben arra szeretnék koncentrálni, hogy minél pontosabban bemutassam a mű fő gondolatait, illetve kijelöljem azt a pontot, amikor a szöveget két részre lehet osztani. A MŰALKOTÁS EREDETÉNEK LEHETSÉGES ÉRTELMEZÉSE A fentiekben tárgyalt és értelmezett fordulat után rátérnék magára a fő műre, A műalkotás eredetére. Mint ahogyan azt már a dolgozatom elején említettem, pusztán egy lehetséges értelmezésről szeretnék számot adni, de nem állítom, hogy ez a fajta értelmezés lenne az egyedül helyénvaló. Ahhoz viszont, hogy megtudhassam, értelmezésem megállja-e a helyét végig kell mennem az egész művön, és ki kell ragadnom belőle a legfontosabb alapgondolatokat. A legelső probléma, melyet a szöveg felvet, hogy tulajdonképpen mi minek az eredete. A művész a mű eredete, de ugyanakkor a mű a művész eredete is, egyik sincs a másik nélkül. Ahhoz, hogy ezt a körben forgást feloldjuk, feltételezzük egy harmadik dolog meglétét, ez pedig a művészet. Mind a művész, mind a mű csak a művészet által van. De mi a művészet, hogy belőle nyeri jelentését a művész és a műalkotás is? Heidegger válasza: „ A műalkotás eredetére irányuló kérdés a művészet lényegére irányuló kérdéssé lesz.” 25 Tehát „ahhoz, hogy a művészetnek a valóságos műben működő lényegét felleljük, a valóságos műhöz fordulunk, és azt kérdezzük, hogy mi is ő és miképpen van.” 26 Ezzel a kérdéssel indít a könyv. Ahhoz, hogy kutatásunkat elkezdhessük, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi is egy műalkotás. Lehet-e a
24

25 26

Ld. Bacsó Béla: Művészet és esemény (Heidegger posztmetafizikus mű-felfogásához) in. „Az eleven szép”, Kijárat, Bp. 2006. p. 170 Ld. Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. p. 34 Ld. Uo. 35

201

A NNONA NOVA

műalkotásra azt mondani, hogy dolog? Heidegger azt mondja, hogy minden műalkotás dologszerű. Vagyis úgy dolgok, mint pl. egy darab kő. De mégis van bennük valami más, aminek köszönhetően műalkotássá lesznek. Heidegger különbséget tesz puszta dolgok és eszköznek nevezett dolgok között és vitára kel az eddigi nézetekkel, melyek a dolgokat helytelenül ragadták meg. Vagyis amik szerint a dolog ismertetőjegyeinek hordozója, érzetsokféleségek egysége, vagy mint megformált anyag.27 Az elsőre az ellenvetés, hogy ez a meghatározás túl általános és a dologi létező nem különíthető el a nem dologi létezőtől. A másodikra az ellenvetés, hogy a dolgok maguk sokkal közelebb vannak hozzánk. A harmadik megállapítással már-már egyetért, de a későbbiekben azt is elveti, mivel ez is csak egy támadás a dolog dologléte ellen. Miért? Az anyag az, amely alapként szolgál a művész számára. Az anyag és a forma pedig, mint a létező meghatározásai az eszközzel állnak lényegi viszonyban, így az eszköz hasonlít a műalkotásra. De ezt az eszközt csakis filozófiai elméletektől mentesen lehet meghatározni. Itt jön be a képbe a van Gogh féle hírhedt parasztcipők példája. A cipők, mint eszközök alaptulajdonsága az alkalmasságban rejlik.28 Heidegger, van Gogh festményén keresztül mutatja be az eszköz eszközlétének jellegét, a megbízhatóságot, ami az alkalmasságon alapszik. A megbízhatóság által „jut el a parasztasszonyhoz a föld hallgató hívása, az eszköz „ által és az eszköz megbízhatóságánál fogva biztos világában.” 29 A festmény az, amely tudtunkra adta mi is az a cipő, a parasztcipő természete. A továbbiakban pedig hozzáteszi, hogy „a művészet művében a létező igazsága lép működésbe.”30, „így tehát a művészet lényege: a létező igazságának működésbe lépése.”31 Az igazság történése a műben a létezőt a maga teljességében el nem rejtetté teszi és megtartja azt. A van Gogh festmény pusztán annak szemléltetésére szolgál, hogy az eszköz eszközlétét megmagyarázzuk, mégpedig úgy, hogy odaállunk a festmény elé.32 Az eszköz eszközléte a műben kerül napvilágra, vagyis a létező kilép létének el nem rejtettségébe. A parasztcipők egy paraszt világát, létének igazságát nyilvánítják ki. Heidegger van Gogh parasztcipőinek példája kapcsán számos ellenvetés felmerült,
27 28 29 30 31 32

Vö.Uo. 40-51 Vö. Uo. 58 Ld. Uo. 58 Ld. Uo. 60 Ld. Uo. 61 Vö. Ählberg, Lars Olof: Heidegger van Gogh-ja – művészetfilozófiájáról. In. Enigma, V. évfolyam/17. 1998. p.53

Gondolatok

Heidegger

202

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

többek között Derrida és Meyer Shapiro részéről, akik nem az ontikus jellegét emelték ki a műnek, hanem pusztán a művészit.33
33

Meyer Shapiro művészettörténész A csendélet mint személyes tárgy – Megjegyzések Heideggerről és van Goghról című munkájában élesen kritizálja Heideggert, de valójában olyan dolgok miatt, melyek nem helyénvalók. Gondolok itt arra, hogy Shapiro legfőbb szándéka az volt, hogy kimutassa, van Gogh nem is egy parasztasszony cipőit festette le, hanem a sajátjait, tehát egy városlakóét. Valamint még az okoz fejtörést Shapiro számára, hogy Heidegger egyáltalán melyik van Gogh képről ad leírást, hiszen legalább 7 parasztcipőket ábrázoló képről beszélhetünk. Heidegger készségesen elárulja neki, hogy arról a képről van szó, amelyet 1930-ban látott egy amszterdami kiállításon. Ebben a kérdésben én is Ählberg álláspontján helyezkedem el, mivel egyáltalán nem tartom fontosnak ezeket a vizsgálódásokat, és (hogy az ő szavaival éljek) „Heidegger nézeteinek ilyetén értelmezése megkérdőjelezhető.” Abban viszont teljes mértékben elfogadható Shapiro bírálata, hogy Heidegger miért pont egy parasztasszonynak tulajdonítja a cipőket, mikor semmi nem utal a cipő tulajdonosára. Talán erre lehetne azt mondani, hogy a műalkotás önkényesen ki van ragadva eredeti környezetéből. Véleményem szerint pusztán csak arról van szó, hogy Heideggerhez is nagyon közel állt a vidéki, paraszti lét. Erre való utalást találhatunk az Alkotó tájék – miért maradunk vidéken? címet viselő 1933-as igen furcsa szövege: „A városiakat egy úgynevezett vidéki tartózkodás felpezsdíti, az én munkámat viszont a hegyek és a parasztok csöndes, makacs világa vezeti, melynek nem én vagyok ura.” (szövegforrás: www.c3.hu/~tillmann/forditasok/tobbiek/hdgvidek.html). Tehát valószínűleg arról van szó, hogy Heideggert a paraszti világ éppen annyira megérintette, mint van Gogh-ot, és benne valami olyasmit látott, ami az ő egész „létére” nagy hatással volt. Ebből a szempontból viszont teljesen jogos Shapiro ellenvetése, tudniillik, hogy Hei-degger túl szubjektíven közelítette meg a festményt, és csupán saját életére nagy hatással levő lényegiségeket vitt bele az értelmezésbe, ezáltal pedig kiszakította a képet eredeti környezetéből. Shapiro további ellenvetése még, hogy Heidegger nem veszi figyelembe a művész jelenlétét a műben. Shapiro ugyanis arra a következtetésre jut, hogy a parasztcipők, valójában önarcképek, mégpedig van Gogh önarcképei. Derrida bírálata pedig a következőképpen hangzik: „…mitől olyan biztos benne, hogy egy pár cipőről van szó? Mi az, hogy egy pár?” (Derrida: Visszaszolgáltatások – A cipőméretben rejlő igazságról in. Enigma, V./17. 1998. p. 117.) Úgy gondolom, hogy Derridának ez a megállapítása, sem igazán döntő az előrejutást érdekében. Ha párban vannak, ha nincsenek párban oly mindegy, hiszen ki garantálja azt, hogy akár van Goghnak, akár magának egy parasztasszonynak csak egyetlen pár cipője van? A lényegen a párban levés nem változtat semmit. Derrida legfőbb ellenvetése mind Heideggerrel, mind Shapiroval szemben az, hogy mindketten tulajdonítják valakinek a cipőket, éppen ezért szerinte „a tulajdonítás vágya a kisajátítás vágyával egyezik.” Tehát, ha valamit tulajdonítunk, akkor azt kisajátítjuk. További ellenvetése, hogy Shapiro a képen levő cipőre utal és nem veszi figyelembe Heidegger eredeti szándékát, vagyis azt, hogy a cipők eszközlétére mutat rá. Heidegger nem egy bizonyos képet ír le, ő pusztán az eszközlétet akarja megragadhatóvá tenni a képen ábrázolt cipő által. Tehát Derrida szerint Shapiro téved ezzel kapcsolatban. Heidegger szándéka tehát annyi volt, hogy megmutassa egy eszköz eszközlétét, és van Gogh parasztcipői tökéletesen alkalmasak voltak erre a célra. Persze felvetődhet a kérdés, hogy miért van szükség egy műalkotásra ahhoz, hogy valaminek az eszközléte megmutatkozzon számunkra, annak ellenére, hogy az alkalmasságban kellene mindennek napvilágot látnia. „A különbség az explicit és implicit megmutatkozásban és megértésben lehet…”– mondja Ählberg. „Van Gogh festménye annak megnyilatkozása, hogy a maga igazságában mi is az eszköz, e pár

203

A NNONA NOVA

A következőkben pedig, ahhoz, hogy megválaszolhassuk, hogyan lép működésbe az igazság a műben, Heidegger egy görög templom példájával él. A templom egy világot nyit meg, pusztán azáltal, hogy az (van) ami. Maga a műalkotás semmit nem állít, csupán egy olyan teret határoz meg, amelyben emberek élnek. Amíg a mű, mint mű őrződik meg, és nem válik az esztétikai szemlélődés tárgyává, meghatározza a valóságot. A mű jelentése ennél fogva, egy világot felállítani. A templom tehát egy világot állít fel. A világot értjük meg a műalkotásból, így elmondható, hogy a műalkotás magával hozza saját világát és megnyitja azt. De hogyan nyílik meg ez a világ? A műalkotás minél inkább háttérbe húzódik az általa és belőle kiemelkedő világ mögött az anyaga annál erőteljesebben van jelen. Amiből kinő és amibe visszahúzódik, az a föld. A létező mindig a világ nyitottságába lép be, de úgy hogy amiből kilép, az soha nem oldódik fel a nyitottságban. Vagyis a világ és a föld kölcsönösen feltételezik egymást. „ A világ alapja a föld, a föld meg áthatja a világot..”34 Ezek összetartozása és ugyanakkor szembenállása viszályt alkot, és ebben a viszályban az igazság mint elrejtés és elrejtetlenség együttesen történik. Az igazság a világ és a föld vitájaként történik meg a műben. Heidegger továbbviszi ezt a gondolatot és megállapítja, hogy ebből kettősség adódik. Egyfelől azt jelenti, hogy „a mű lényegéhez tartozik az igazság történése. Az alkotás lényegét eleve az igazság lényegéhez – a létező el nem rejtettségéhez – való vonatkozásból határozzuk meg.”35 Másrészről pedig a működésbe lépés azt meg is jelenti, hogy a műlét megindítása megtörténik és megtörténése mintegy beindul, akkor az, mint megőrzés történik meg. Vagyis művészet az igazság levése és megtörténése. Ha jobban belegondolunk, akkor a föld és a világ fogalmai megfeleltethetők a lét és a létező fogalmainak. Tehát, a föld egyenlő a léttel, amelyből a világ el-nem-rejtettként jön elő, s közben a föld, a lét mégis rejtett marad.
parasztcipő.” Kanyarodjunk át arra a részre, ahol Heidegger leírja, milyen szerepet játszik a cipő a parasztasszony világában. Derrida ezt egyszerűen nevetségesnek tartja, és azt állítja, hogy a képen az eszköz eszközléte nem általában véve nyilatkozik meg – ahogyan Heidegger gondolta – hanem magának az eszköznek az igazságáról van szó. Én személy szerint nem értek egyet Derrida minden ellenvetésével, ugyanis Heidegger célja pusztán az volt, hogy bemutassa valaminek az eszközlétét. Erre tökéletes példát nyújtanak van Gogh parasztcipői. Valamint az is tökéletesen előjön Heidegger elemzéseiben, hogy az igazság hogyan lép működésbe, amikor a parasztcipők által megnyílik a paraszti lét, a maga lényegében. Ld. Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. p. 78 Ld. Uo. 102

34 35

204

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

Ez a viszály a kettő között az a semmi, amiről már dolgozatom elején beszéltem, a metafizikai fordulat kapcsán. Majd ezek után jön Heideggernek egy olyan kijelentése, amely elég homályos az olvasó számára. „ Az igazság a létező világlásaként és elrejtéseként akkor történik meg, ha megköltik ”36, vagyis minden művészet a lényegét tekintve költészet. Véleményem szerint ez az a pont, ahol meg lehet húzni azt az említett határvonalat művészetfilozófia és létfilozófia közt. Hogy miért? Az egésznek a kulcsa a nyelv beemelése a diskurzusba. HEIDEGGER ÉS A NYELV Mit jelentett Heidegger számára a nyelv? Már a Lét és időben is mint alapprobléma lépett fel a nyelv kérdése. Heidegger a létező létének megragadására használta volna fel, de szerinte ehhez a megragadáshoz hiányoznak a szavak, sőt maga a grammatika is. A következőkben Heideggernek a nyelvről írt tanulmányára koncentrálnék, amely Joós Ernő fordításában jelent meg. „ Egyedül a nyelvet szeretnénk gondolatainkban követni, semmi mást. Csak a nyelv létezik – rajta kívül semmi más. Maga a nyelv, nyelv.”37 Mit jenyelv lent ez? Hogyan lesz magából a nyelvből nyelv? Heidegger válasza: „ A nyelv beszél”38. Tehát a nyelvet nem úgy kell megközelítenünk, mint a saját nyelvünket, amin beszélünk, hanem magának a nyelvnek a beszédében. De mit jelent egyáltalán beszélni? A beszédet elsődlegesen mindenképpen, mint valamilyen kifejezési módot képzeljük el. Tehát a beszéd által nyilvánul meg az ember belső világa. Másodszor pedig, mint tevékenységre tekintünk a beszédre. Mindebből az következik, hogy maga az ember beszél és nem a nyelv. Ebből olyan általánosságok vonhatók le, amelyek a tradicionális nyelvleírások körébe tartoznak, például, hogy a nyelv kép és szimbólum jelleggel bír. De felvetődik az a kérdés is, hogy hol találkozunk egyáltalán a nyelvvel? Egyértelmű, hogy a közlésben? De nem mindegy, hogy milyen minőségű közlésben. Azt, hogy mit mond a nyelv, egyedül a mondottakban/ hallottakban kell keresni, de „tiszta beszédről ott lehet szólni, ahol a mondanivaló teljességében megfelel a mondottaknak s így eredeti gondolat lesz. Ilyen tiszta beszéd a költemény.”39 Ezek után Heidegger Georg Trakl egy költemény
36 37

38 39

Ld Uo. 110 Ld. Heidegger, Martin: A dolog és A nyelv – két tanulmány, Sylvester János Könyvtár, Sárvár, 1998. p. 54 Ld. Uo. 58 Ld. Uo. 66

205

A NNONA NOVA

versét, nevezetesen az Egy téli este címet viselőt elemzi, és arra keresi a választ, hogy a költeményben hogyan, miként beszél a nyelv. A költemény a képzelet által jön létre, tehát egy puszta kifejezésmódja az embernek. De ez ellentmondani látszik Heidegger állításának, miszerint a nyelv beszél. Tehát mégsem csupán kifejezésmódról van szó. De akkor miről? Hogy ezt megtudja Heidegger, hosszasan elemezni kezdi magát a verset. Az első lényeges megállapítása, hogy a versben szereplő megszólítások (pl. estebéd, harang stb.) szavakba öntik a tárgyakat, amelyeket a költő hív, hogy legyenek a segítői. A hangsúly a híváson van. A hívás hív, de nem úgy, hogy kiragadja a hívottakat a környezetükből, hanem meghagyja őket eredeti helyükben és a hívásban „lesznek jelen”. „ Azzal, hogy a dolgoknak nevet adunk, meghívjuk őket, hogy végezzék dolgukat, ahogy azt a természetük diktálja. Ebben a tevékenységben tárul fel a világ… ”40 Vagyis világ… elmondható, hogy maguk a dolgok hozzák létre a világot. „ A dolgok egyenként ellátogatnak a halandókhoz, s megajándékozzák őket a világgal.”41 De .” a dolgok és a világ Heidegger szerint nem mint egymás mellet létezők „vannak”, hanem keresztezik egymást, de nem olvadnak egybe, mégis egységet alkotnak. Van a kettő között egy kicsi rés, és ez a rés képezi a különbséget. A különbség pedig elválasztja egymástól a dolgokat és a világot és ugyanez teszi lehetővé az egymástól való eltávolodást és ugyanakkor a közeledést. Vagyis a különbség szót itt nem a hagyományos értelemben használjuk. Nem úgy mintha tárgyakra alkalmaznánk. „ A különbség se nem megkülönböztetés, se nem kapcsolat.”42 .” Majd konklúzióként Heidegger levonja, hogy a nyelv beszél. „ Az ember is beszél, de csak akkor, ha úgy beszél, ahogy azt a nyelv megkívánja. A beszéd a hallgatásban találkozik a nyelvvel. Ez csak úgy történik, ha felfigyel a csend hívására.”43 .” Heidegger szerint az ember csak akkor képes beszélni, amikor magára a nyelvre hallgat. Tehát, amire Heidegger ebben a tanulmányban rámutat, az az, hogy a nyelv, mint tiszta nyelv, vagyis a nyelv nyelve, a költészetben érhető tetten. Egyedül a költészet képes a nyelvet úgy megragadni, hogy az tiszta valójában „jelenjen meg” számunkra.
40 41 42 43

Ld. Uo. 78 Ld Uo. 80 Ld Uo. 88 Ld. Uo. 106

206

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

Egy másik tanulmányában Heidegger, mely Az út a nyelvhez címet viseli, hasonló fejtegetésekbe bonyolódik. Fő kérdése itt az, hogy szükségünk van-e egy útra a nyelvhez, vagy már eleve magánál a nyelvnél vagyunk? A legfőbb cél: „ A nyelvet nyelvként szóba hozni.”44 De hogyan sikerülhet ez? Ez .” a tanulmány is hasonló kijelentésekkel kezdődik a nyelvvel kapcsolatban, mint A nyelv tanulmány. Tehát, hogy nyelv alatt elsődlegesen a beszédet értjük, és már ősidők óta úgy fogjuk fel, mint közvetlen jelenséget. Vagyis a nyelvet a beszéd által fogjuk fel, a beszéd pedig egy emberi tevékenység. Ez a „tévhit” uralja talán a mai napig a nyugati kultúrák nyelvről alkotott véleményét. Majd Heidegger sokat hivatkozik Humboldt-ra, aki „a nyelvet úgy fogja föl, mint a szellem egy sajátos munkáját ”45, mint egy világot. De ez a felfogás még nem mutatja meg számunkra a nyelvet úgy, mint módot, amely által a nyelv, mint nyelv létezik. Ahhoz, hogy a nyelvet, mint nyelvet közelebbről meg tudjuk vizsgálni, úgy kell közelednünk felé, hogy a nyelv úgy mutatkozzon meg számunkra, mint a beszédünk. Különbséget kell továbbá tenni beszéd és mondás közt.46 Mi a mondás? „ A beszéd, mint mondás a nyelvi létezés vázlatába/feltörésébe tartozik…”47 a beszéd nem egyedül áll. A beszédhez hozzátartozik a …” hallás is. Valaki beszél, a másik pedig hallgatja. „ A beszéd, mint monda: önmagánál fogva hallás.”48 Vagyis a beszéd, azon kívül, hogy valaminek .” a mondása, ugyanakkor annak a valaminek a hallása is. Vagyis abból beszélünk, amit hallunk is. Nem csak a nyelvvel beszélünk, hanem ugyanebből a nyelvből beszélünk. Amit hallunk, azt beszéljük. Majd ezután jön Heidegger azon kijelentése, mely a másik tanulmányban is fontos szerepet kap, mégpedig, hogy a nyelv beszél. „ A nyelvet így neveztem: a lét háza.”49 Heidegger a Levél a humanizmus.” ról című tanulmányában ezt állítja. Ezt az egy mondatot összevetve a „… költőien lakozik az ember...”-ben írtakkal, a következőt állapíthatjuk meg. ember Hölderlin egy versét elemezve Heidegger arra a megállapításra jut, hogy az embernek valahol lakoznia kell. Tehát kell számára egy „lakás”. Ezen a földön kell számára egy lakás, vagyis a nyelv a lét háza. A költőit nem szabad
44

45 46 47 48 49

Ld. Heidegger, Martin: Az út a nyelvhez in. „…költőien lakozik az ember…” – válogatott írások, T-Twins/Pompeji, Bp., Szeged, 1994. p. 224 Ld. Uo. 230 Vö. Uo. 235 Ld. Uo. 236 Ld. Uo. 237 Ld. Uo. 251

207

A NNONA NOVA

úgy felfognunk, hogy nem evilági, hanem csupán a képzelet számára hozzáférhető. Hölderlin is ezért nyomatékosítja, hogy költőien lakozik az ember ezen a földön.50 Vagyis a költés ezen a földön történik és nem egy másik világban, esetleg egy teljesen szubjektív világban. „ A költésben történik meg a mérték vétele. A költés a szó szigorú értelmében vett mérték-vétel, amely révén az ember mértéket kap létezésének tágasságához.”51 Vagyis véleményem szerint a költés Heidegger szemszögéből, nagyjából megfeleltethető a nyelvnek. A nyelv a lét háza és a költés által igazodunk ki benne. A költés hoz bennünket közelebb a nyelvhez, a nyelv pedig magához a léthez. „MINDEN MŰVÉSZET A LÉNYEGÉT TEKINTVE KÖLTÉSZET.”52 Dolgozatom ezen részében pedig arra szeretnék kitérni, hogy A műalkotás eredetében, hogyan is nyilvánul meg Heidegger nyelvről alkotott véleménye. Hogyan hozható összefüggésbe a nyelv a művészettel, a műalkotásokkal? A következőkben pedig Fehér M. István interpretációjára támaszkodom, amellyel tökéletesen egyetértek. „…a lét és a nyelv közti viszony a Lét és időben is igen szoros, ám ez … nem a probléma tematikus tárgyalásában mutatkozik meg, hanem sokkal inkább annak a nyelvnek, nyelvezetnek a keresésében, mellyel a létet szóhoz lehet juttatni.”53 Mint azt már dolgozatom elején említettem, a létet úgy kell elgondolnunk Heidegger olvasatában, mint, ami tulajdonképpen „semmi”. A lét maga is létezővé válik, amint kimondjuk azt. Tehát a lét az, amit soha nem tudunk tetten érni, mivel az ő elrejtettségéből már, mint létező válik el-nemrejtetté. A metafizika tulajdonképpen a létfelejtéssel kezdődik, vagyis azzal, hogy a lét az által, hogy létezővé válik, elfelejtődik. Ez által a metafizika, mintegy teljesen kiteljesedett voltáról beszélhetünk, vagyis már nincs semmi olyan „túli”, amiről beszélni lehetne. Fehér M. István szerint ugyanis a metafizika a technika korában érte el csúcspontját, aminek „köszönhetően” a metafizika már teljesen kiteljesedetté vált. A technika annyit jelent, hogy az ember általa egy olyan pozícióba jutott, ahol már azt képzeli, hogy „min50

51 52 53

Vö. Heidegger, Martin: „…költőien lakozik az ember…” in. „…költőien lakozik az ember…” – válogatott írások, T-Twins/Pompeji, Bp, Szeged, 1994. p. 196 Ld. Uo. 201 Ld. Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. p. 110 Ld. Fehér M. István: Martin Heidegger, Göncöl, Bp. 1992. p. 316

208

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

den az ember termékeként áll fent.”54 A tudomány radikális módszereivel szinte minden megismerhetővé válik az ember számára, mivel eltűnt az a bizonyos ontológiai differencia, amire dolgozatom egy korábbi szakaszában már utaltam. Egy ilyen korban/világban az emberi megismerés az egyetlen adottnak és egyértelműnek számít. Vagyis ez annyit jelent, hogy az ember a gondolkodást pusztán olyan célokra fordítja, amelyek technikai jellegűek. Fehér M. szerint ha a metafizika egészen idáig hallgatott azokban a kérdésekben, melyek a létet érintették, akkor azon törekvés, amely a metafizika meghaladására összpontosít, nem léphet fel olyan igénnyel, hogy a metafizika egyszer csak mégis elkezdjen beszélni a létről. Ahhoz, hogy a létet el lehessen gondolni, nem új metafizikai fogalmak bevezetésére van szükség, hanem új gondolkodásmódra. És úgy tűnik, hogy Heidegger is eme új alternatíva irányába indul el, amikor is „a metafizika megjelenítő-megalapozó fogalmiságával szemben a lét ama gondolása, mely most Heidegger meditációjának előterébe lép, szoros kapcsolatot mutat a Dichtennel, a költői mondással.”55 Mit jelent ez? Az eddigiekből kiderült, hogy Heidegger az új technikák korában, mintegy a metafizika hanyatlását látja. A technikai gondolkodásban egyre inkább háttérbe szorul az elmélyült gondolkodás, és mindent tudományos módszerekkel próbálnak meg megragadni. Ennek érdekében képesek az emberek minél újabb, és minél precízebb fogalmakat kidolgozni, azért, hogy elérhetővé tegyék maguk számára az eddig meg nem ragadható fogalmakat. Heidegger ezzel szemben azt mondja, hogy az új metafizikai fogalmak helyett pusztán szemléletváltásra van szükség. Voltaképpen azt mondhatnánk, hogy a technika korában a nyelv elveszíti azon érvényességét, amely például az antikvitásban még megvolt. A nyelv elsilányul és ezért nem is vagyunk képesek közelebb kerülni azokhoz a fogalmakhoz, vagy dolgokhoz, amelyek igazán fontos szerepet játszanak a számunkra, mint például a lét. Éppen azért Heidegger, hogy ő maga is új szemléletmódot vegyen fel, a művészet, a műalkotások felől próbálja megközelíteni a létet, a létezőket. Tehát, „ha a metafizika a létfelejtés voltaképpeni helye, a költői mondás viszont […] nem esett áldozatául a nyelv, a logosz hanyatlásának, akkor a műalkotásban, illetve a költői beszédben a lét igazságának fölcsillanása kell, hogy tapasztalható legyen.”56 S mindez leginkább abban a nyelv54 55 56

Ld. Uo. 309 Ld. Uo. 310 Ld. Uo. 311

209

A NNONA NOVA

ben, amely még a görögök nyelve volt. Ehhez a nyelvhez a görögök álltak a legközelebb. „ Frühes griechisches Denken und Dichten kommen nach Heideggers Erfahrung darin überein, daß beide in ihrem Wesen dichterisch sind: sie stiften und bewahren die geschickhaft geschehende Wahrheit des Seins. Freilich bringt Heidegger Denken und Dichten nur in eine Nähe, um das mythische Sagen der Dichter und das denkerische Fragen entschieden auseinanderhalten zu können.”57 Tehát, Heidegger a Lét és időben puszta elméletet adott a lét és a nyelv viszonyáról és ez adja benne a nyelvvel kapcsolatos hiányosságot. A műalkotás eredetében úgy tűnik, hogy ezt az akadályt szeretné kiiktatni. Ismét Fehért idézném: „ha a fordulat Heideggere számára a nyelv éppenséggel a lét nyelve, akkor ez a felfogás semmiképpen sem tekinthető a Lét és idő szemléletmódjához képest valami radikálisan újnak, vagy azzal éppenséggel ellentétesnek.”58 A Lét és időben elakadó nyelv problematikája: ha az ittlét egy világba van belevetve, akkor egy meghatározott értelmezési állapotban is van. Heidegger a létet, mint egy végső alapot kívánta megnevezni és ezzel a létfelejtés gondolata ellenére egy olyan nyelvfelfogásra utalt, amely szerint a nyelv az ittlét szabad rendelkezéséhez tartozik. „ A létnek a Lét és időben az ittlét létmegértésében, projektumában kellett volna megnyílnia, ám amenynyiben a projektum a kivetés [Entwurf] önmaga is belevetettként jelent meg, annyiban csupán a negatívumból folyó tanulságokat kellett levonnia a létkérdésnek a megalapozó jellegű transzcendentálfilozófiai gondolkodás terében történt felvetést illetően”.59 Vagyis ha maga a létről való gondolkodás történeti, akkor ez a gondolkodás és maga a nyelv is létnek a történetéhez tartozik. Így a lét fogalmát nem zárhatjuk egyetlen véges fogalomba. Mindezt a műalkotásra vonatkoztatva: Ismét át el kell ismételnünk, hogy mi is egy műalkotás. A műalkotás az, ami által a létező kilép elrejtettségéből, tehát igaz voltában mutatkozik meg számunkra. A műalkotásban működésbe lép az igazság. Van Gogh parasztcipői megmutatták számunkra, hogy mi egy eszköz. Rajtuk keresztül nem a műalkotást értjük meg a világból, hanem a világot a műalkotásból. Vagyis a műalkotás az, amely magában rejti saját világát. Ez a világ a Földből nyílik meg és ugyanoda is húzódik vissza. A létező kilép ennek a világnak a nyitottságába, és az amiből kilép (a Föld), soha nem oldódik fel ebben a
57 58 59

Ld. Pöggeler, Otto: Der Denkweg Martin Heideggers, Neske, Tübingen, 1983. p. 206 Ld. Fehér M. István: Martin Heidegger, Göncöl, Bp. 1992. p. 316 Ld. Uo. 317

210

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

nyitottságban. Vagyis a lét kilép elrejtettségéből és oda is húzódik vissza. A létező (Világ) a lét(b)en (Föld) nyugszik és a lét az, amely ezt a létezőt (Világ) átszövi. A kettő egymással való viszályában az igazság, mint elrejtés és el-nem-rejtettség működik. Vagyis a műben működik az igazság eseménye és a művészet pedig az, amely működésbe állítja az igazságot.60 Vagyis „a művészet az igazság alkotó megőrzése a műben. Akkor a művészet az igazság levése és megtörténése.”61 Majd ezek után Heidegger azt mondja, hogy az igazság akkor történik meg, ha a létező világlásaként és elrejtéseként megköltik. Mit jelent Heidegger olvasatában a megkölteni szó? „ Ha a műalkotás az igazságesemény helye, akkor a művészet nyelve, a költői mondás különösképpen a lét nyelve.”62 Mindez annyit jelentene, hogy tulajdonképpen nem az ember, hanem a nyelv beszél. Az ember csak anynyiban beszél, amennyiben meghallja a nyelvnek hozzá intézett szavát. Ha a nyelv a lét háza, akkor érthetővé válik, hogy Heidegger a lét szó történetét követi végig, vagyis a lét történetét. Ha a világ-megnyílás a nyelvben történik, és minden változás nyelvi esemény, akkor „csak ott van világ, ahol nyelv van. A nyelv nem rendelkezésre álló szerszám, hanem az emberi lét legmagasabb lehetősége felett rendelkező esemény.”63, Csak az tud beszélesemény ni, aki hallani is tud. A világ megjelenése nem következménye a nyelvnek, hanem vele egyidejű. A nyelv az, ami rendelkezik velünk, így a lét mindenkori megnyílása nyelvi megnyílás és a létezőhöz való viszonyt e nyelvben megnyílt viszony szabályozza. Így minden nyelvi megnyilvánulás feltételezi, hogy már előzetesen a nyelvbe belehelyezkedünk. „Minden konkrét nyelvhasználatot és a nyelvre vonatkozó ontikus vizsgálódást megelőzően a nyelv már beszélt hozzánk.”64 ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatomban azt próbáltam meg kimutatni, hogy Heidegger művészetfelfogása nem nevezhető sem esztétikának, sem művészetfilozófiának. Amiről beszélhetünk, az Heidegger posztmetafizikus művészetfelfogása.65
60 61 62 63 64 65

Vö. Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. p. 108 Ld. Uo. 110 Ld. Fehér M. István: Martin Heidegger, Göncöl, Bp. 1992. p. 318 Ld. Uo. 319 Ld. Uo. 319 Vö. Bacsó Béla: Művészet és esemény – Heidegger posztmetafizikus mű-felfogásához, in. „Az eleven szép”, Kijárat, Bp. 2006. pp. 170-182

211

A NNONA NOVA

Mit jelent az, hogy posztmetafizikus? Heidegger számára már a görögöktől elkezdve egészen a modern technika koráig a metafizikai fogalomhasználat hanyatlásáról beszélhetünk. Ebből kifolyólag, csak egy olyan nyelvezettel lehet dolgunk, amely a dolgokat nem képes megragadni a maguk valójában. Így a lét fogalma sem tárgyalható, mivel az folyamatosan eltűnik az állandó létezővé válásban. Ezért Heidegger szerint nem új fogalmak megalkotására van szükség, hanem egy új szemléletmódra, amely lehetővé teszi, hogy a lét ismét elgondolható legyen. Ez az új szemléletmód nála többek között A műalkotás eredetében jelenik meg, ahol olyan fogalmak bevezetésével, mint a Világ, Föld, világlás stb. a nyelv képes visszaadni azt a mély tartalmat, amelyet a görögség idejében hordozott, tehát közel van az eredethez. A műben mindez a „Dichten” szó behozatalával nyer érvényességet. „ Minden művészet a lényegét tekintve költészet.”66 Tehát a költészet ebben az értelemben a tiszta nyelv szerepét képviseli, amely annyit jelent, hogy nem az ember szólal meg elsődlegesen a beszédben (legfőképpen a költészetben/ poézisben), hanem maga nyelv. Vagyis a tiszta poézis képes visszavinni a nyelvet oda, ahonnan az valamikor kiindult. „ A nyelv a nyilvánvalót és elfedettet mint ekként elgondoltat szavakban és mondatokban nem csupán továbbítja, hanem ő teszi nyílttá a létezőt mint létezőt. Ahol nincs nyelv, mint kő, növény és az állat létében, ott nincs a létezőknek nyitottsága, és ennélfogva a nem-létezőnek és az ürességnek sincs.”67 De ugyanakkor elmondható, hogy a nyelv nem éppenséggel azért költészet, mert valamilyen őspoézis lenne a lényege, hanem azért, mert a poézis magában a nyelvben történik meg, ami „megóvja a költészet eredeti lényegét.”68 Vagyis azon kívül, hogy megpróbáltam rámutatni Heidegger művének sem nem esztétikai, sem nem művészetfilozófiai jellegére, megkíséreltem bemutatni, hogy a nyelv milyen fontos szerepet kap Heidegger filozófiájában. Éppen azért, mert A műalkotás eredetében játékba hozza a nyelv szerepét is, nem tekinthető művészetfilozófiának. A nyelv szerepének beemelésével tölti fel a művet ontikus tartalmakkal Heidegger. Véleményem szerint, ami a „művészit” célozza a műben, az pusztán az, hogy műalkotásokat vesz alapul. Ettől még nem mondhatjuk, hogy művészetfilozófiát művelne, hiszen valójában nem is a művészetről filozofál, hanem csak felhasználja azt.

66 67 68

Ld. Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. p. 110 Ld. Uo. 112 Ld. Uo. 113

212

A MŰVÉSZET LÉTE VAGY A LÉT MŰVÉSZETE?

Tehát A műalkotás eredete véleményem szerint két részre bontható. Van egy része, ami valóban a művészettel foglalkozik. Gondolok itt van Gogh parasztcipőire, vagy a római kútra. Ontikus tartalommal pedig azáltal töltődik fel a mű, hogy Heidegger implicite olyan nagy szerepet tulajdonít a nyelv szerepének. A nyelv a „Dichten” fogalom által lát napvilágot a műben és ezért mondhatjuk, hogy A műalkotás eredete valójában nem is a művészet filozófiája, hanem a lét filozófiája. Vagyis Heidegger tulajdonképpeni szándéka ezzel a művel esetlegesen az lehetett, hogy a nyelvnek a létben betöltött szerepére még inkább felhívja a figyelmet. Azonban elmondhatjuk, hogy ez a cél elég burkoltan, implicite van benne a szövegben. Dolgozatom pusztán egy kísérlet arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne értelmezni a művet. Véleményem szerint a nyelviség kérdésének beemelése a diskurzusba sokkal nagyobb szerepet kellene, hogy kapjon, mint, amit ez idáig kapott. FELHASZNÁLT IRODALOM Ählberg Ählberg, Lars Olof: Heidegger van Gogh-ja – Gondolatok Heidegger művészetfilozófiájáról. In. Enigma, V. évfolyam/17. 1998. Bacsó 2006 Bacsó Béla: Művészet és esemény – Heidegger posztmetafizikus mű-felfogásához, in. „Az eleven szép”, Kijárat, Bp. 2006. Bacsó 2004 Bacsó Béla: Kiállni a zavart – filozófiai és művészetelméleti írások, Kijárat, Bp. 2004. Bacsó Bacsó Béla: Az esztétika destrukciója ld. www.c3.hu/~gond/tartalom/18-19/bacso.html Derrida Derrida, Jacques: Visszaszolgáltatások Visszaszolgáltatások Visszaszolgáltatások in. Enigma, V./17. 1998. Esztétikai Kislexikon Esztétikai Kislexikon, Kossuth Kiadó, Bp. 1972 Fehér 1992 Fehér M. István: Martin Heidegger, Göncöl, Bp. 1992. Gadamer Gadamer, Hans-Georg: A művészetfogalom változása, in. Enigma, 22. szám, 1999. Gadamer 1998 Gadamer, Hans-Georg: Előszó in. M. Heidegger: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988.

213

A NNONA NOVA

Heidegger 1988 Heidegger 1992 Heidegger 2004 Heidegger 1998 Heidegger 1989 Heidegger Heidegger

Heidegger

Jähnig Pöggeler 1983 Shapiro Shapiro

Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, Európa, Bp. 1988. Heidegger, Martin: Der Ursprung des Kunstwerkes, Reclam, Stuttgart, 1992. Heidegger, Martin: Lét és idő, Osiris, Bp. 2004. Heidegger, Martin: A dolog és A nyelv – két tanulmány, Sylvester János Könyvtár, Sárvár, 1998. Heidegger, Martin: Vom Ursprung des Kunstwerkes – erste Ausarbeitung (Beilagen) in. Heidegger Studies, vol. 5. Duncker&Humbold, Berlin, 1989. Heidegger, Martin: Alkotó tájék – Miért maradunk vidéken? URL = www.c3.hu/~tillmann/ forditasok/tobbiek/hdgvidek.html Heidegger, Martin: „…költőien lakozik az ember…” in. …költőien lakozik az ember – válogatott írások” szerk. Bacsó Béla, T-Twins/Pompeji, Bp, Szeged, 1994. Heidegger, Martin: Az út a nyelvhez in. „… költőien lakozik az ember… – válogatott írások”, szerk. Bacsó Béla, T-Twins/Pompeji, Bp., Szeged, 1994. Jähnig, Dieter: „A műalkotás eredete” és a modern művészet in, Fenomén és mű, szerk. Bacsó Béla, Kijárat, Bp. 2002. Pöggeler, Otto: Der Denkweg Martin Heideggers, Neske, Tübingen. 1983. Shapiro, Meyer: A csendélet mint személyes tárgy – Megjegyzések Heideggerről és van Goghról (1968) in. Enigma, V./17. 1998. Shapiro, Meyer: További észrevételek HeideggerrTovábbi észrevételek Heideggerr in. Enigma, V./17. 1998.

214

A „BLAXPLOITATION” FILM:
afroamerikai identitás filmen az 1970-es években, a műfaj társadalmi-filmtörténeti előzményei és hatása
KÉSZÍTETTE: MAJOR ZOLTÁN

1. BEVEZETŐ: A „BLAXPLOITATION” JELENSÉG Dolgozatomban egy olyan témával foglalkozom, melyre Magyarországon eddig kevés hangsúlyt fektettek: az 1970-es évek első felében népszerű amerikai filmműfajt, a „blaxploitationt” vizsgálom meg filmtörténeti szempontból, bemutatva főbb témáit, karaktereit. Az exploitation filmek közé tartozó szubzsáner munkái az afroamerikai közönséget célozták meg, főként fekete színészekkel és stábbal, de nem minden esetben a fekete-amerikai rendezők irányításával készült műveket soroljuk ide. A társadalmi érzékenység kihangsúlyozása helyett a filmek célja a szórakoztatás volt; elsősorban látványos bűnügyi filmekről beszélünk, amelyek a nagyvárosok gettóiban játszódnak. A filmek hősei stricik, prostituáltak, kábítószer-kereskedők, egyszemélyes bosszúálló hadseregek, akik a fehér ember társadalmában létező korrupció, igazságtalanságok ellen küzdenek. Az exploitation jelentése kizsákmányolás: ezek a filmek kizsákmányolták a közönségüket, a főként feketékből álló közönséget; egy demográfiai változás hatására a blaxpolitation filmek fénykorában a városi moziba járó közönség 30 %-a afroamerikai volt. A közönség szerette volna a vásznon látni saját maga idealizált megfelelőjét, ezt Hollywood nyújtani is tudta neki. A városlakó afroamerikai már annak is örült, hogy lát fekete színészeket, az pedig végleg kielégítő volt számukra, hogy ezek a színészek a film főszereplői voltak. Ellenzői szerint a filmek mind minőségben, mind témában lenézték célközönségüket, hiszen olyan sztereotípiákat vettek elő a filmek készítői, amely Hollywood első 50 évében is domináns módon képviseltette magát a vásznon. Kizsákmányolták a színészeiket, rendezőiket, mert ezek az emberek örültek, hogy munkát kaptak, néhányukból sztár lett, popkulturális ikon, majd amilyen hirtelen megjelentek, oly gyorsan el is 215

A NNONA NOVA

tűntek: Hollywoodnak pár év sorozatgyártás után már nem érte meg, hogy kizárólag feketék számára készítsen filmeket. Kísérletet teszek annak bemutatására, hogy hogyan lett a blaxploitationből néhány évig Hollywood vezető iparcikke, hogyan alakult ki, mik voltak az előzményei. Megpróbálom megvizsgálni azt a kérdést, miszerint a sztereotipizált afroamerikai női és férfi ikonok miért voltak imponálóak a célközönség számára, holott nem sokban különböztek Hollywood rabszolgaságról, valamint a poszt-polgárháborús helyzetben játszódó sablonos történeteinek karaktereitől, legalábbis alapvető vonásaikban. Bevezetőmben felvázolom a XX. század elejétől az Amerikában bekövetkezett társadalmi változásokat, az afroamerikai népesség életkörülményeiben és jogainak kivívásában bekövetkezett változásokat illetően. Rövid filmtörténeti leírását adom az első nagy botrányt kiváltó, az afroamerikai karaktert politikailag inkorrekt módon bemutató filmnek, D.W. Griffith Amerika hőskora című művének és a blaxploitation filmek megjelenése (1970-es évek eleje) között eltelt időszaknak, kitérve a jellemző afroamerikai karakterekre. A hatalmas mennyiségű filmtermésből, amelyet pár év, 1971 és 1975 között készítettek, néhány konkrét példán keresztül elemzem a blaxploitation filmek hőseit, mind a férfiak: Sweet Sweetback’s Baadasssss Song, Shaft, Super Fly, mind a nők oldaláról: Coffy, Foxy Brown, Cleopatra Jones. Fly Megvizsgálom, hogy miért tűnt el olyan hirtelen a mozikból a blaxploitation film szubzsánere, valóban eltűnt-e illetve mivé alakult át. Társadalmi változások a XX. század elejétől a polgárjogi mozgalmakig békés együttélés és radikalizmus Ahhoz, hogy megértsük, milyen változásokkal számolhatunk a ’70-es évek elején megjelenő blaxploitation filmekben az afroamerikai identitásra vonatkozóan, át kell tekintenünk, hogy a XX. században milyen társadalmi változások zajlottak le, amelyek lehetővé tették ezt az identitásváltást, valamint azt, hogy a filmben hogyan változott a feketék reprezentációja a század elejétől, a médium korai éveitől a ’60-as évekig bezárólag. Az afroamerikaiaknak, mielőtt harcba szálltak a jogaikért, nagyon sok igazságtalanságot kellett elszenvedniük, különösen az Egyesült Államok déli részén, a polgárháborút vesztett Délen. Az egyik első szervezet, amely megpróbálta megvédeni a feketék jogait, az 1909-ben alapított NAACP (National Association for the Advancement of Colored People) volt. Alapítói abból indultak ki, hogy minden ember egyenlőnek született. Ez benne

216

A „BLAXPLOITATION” FILM

foglaltatik a Függetlenségi Nyilatkozatban, de az afroamerikaiak nem tapasztalták, sőt: habár 1865-ben, a polgárháború végén az Egyesült Államokban eltörölték a rabszolgaságot, a feketéknek nem voltak olyan jogaik, mint a fehéreknek. 1896-ban, a Plessy vs. Ferguson törvény értelmében a déli államok az „elkülönítve, de egyenlően” politikáját folytatták. A Jim Crow-törvények a feketéket és a fehéreket tömegközlekedési eszközökön, vendéglátóhelyeken, iskolákban, várótermekben elkülönítette egymástól.1 Evans 1998-ban ezt írja: „A feketék által lakott környéken nem volt rendőrség, így elhatalmasodott a bűnözés. A fekete közösségekre nem terjedt ki a szemétszállítás, ezért egyre piszkosabbak és betegesebbek lettek. A feketék nem járhattak tisztességes iskolákba, így magasabb volt körükben az írástudatlanság. Az amerikai feketék egynegyede még 1946-ban is funkcionális analfabéta volt.” 2 Egy fontos dolog történt, amely aztán kihatással volt a blaxploitation filmek megjelenésére is: mivel az amerikai Észak és Dél között az volt a különbség, hogy az északiak sokkal jobban tudták kezelni a szegregáció megszüntetését, ezért logikus lépés volt a feketék részéről, hogy az északi államokba költözzenek (Great Migration). Ezzel az afroamerikaiak Északon is fontos politikai tényező lett, Trumannak engedményeket kellett tennie, hogy minél több szavazója legyen. Az első igazán jelentős törvény a szegregáció megszüntetése érdekében a Brown vs. Oktatási Bizottság volt, amely kimondta: „Az elkülönített oktatási intézmények szükségszerűen egyenlőtlenek.” Ami ez után történt, az amerikai polgárjogi mozgalmak győzelmeinek sorozata címen foglalhatjuk össze. 1954-55-ben a Montgomery buszbojkott, amikor Rosa Parks nem volt hajlandó egy fehérnek átadni a helyét a szegregált közlekedési eszközön, ezért letartóztatták, és 10 dollárra büntették – emiatt 381 napon keresztül az afroamerikaiak bojkottálták a tömegközlekedési eszközöket, csökkent a pénzforgalmuk, megszüntették a közlekedési eszközökön a szegregációt. 1957-ben, az arkansasi Little Rock-ban Eisenhowernek szövetségi csapatokat kellett kivezényelnie az általános iskolához, mert a fehérek nem engedték meg, hogy az iskolába afroamerikai gyerekek is belépjenek. A katonaságnak kellett megvédelmezni a gyerekeket. 1960-ban, az észak-karolinai Greensboro-ban elkezdődött a „sit-in” mozgalom, amelynek lényege, hogy afroamerikai fiatalok számukra tiltott vendéglőbe, moziba, parkba, egyéb helyekre ültek be úgy, hogy a csatlakozni vágyó fehéreket is
1 2

http://www.jimcrowhistory.org/resources/lessonplans/hs_es_etiquette.htm Sellers et al., 1995, 182. o.

217

A NNONA NOVA

maguk közé fogadták. 1961-ben az ún. „freedom riders” csapatok buszokkal járták az Egyesült Államok déli államait és terjesztették a szegregáció megszüntetésének szükségességét. Sajnos több alkalommal megtámadták őket. Martin Luther King Jr., a fiatal baptista lelkipásztor a Déli Keresztény Vezetés Konferenciájának (SCLC) elnöke megszervezte a washintoni menetet, amelynek befejezéseként 200 ezer fekete és 50 ezer fehér előtt elmondta a híres „Van egy álmom” beszédét.3 Természetesen ezeket az akciókat az akkori vezetés nem nézte jó szemmel, Kinget például felforgatónak tartották, s minden eszközzel megpróbálták eltávolítani a politika színteréről.4 A békés együttélés politikája mellett egyre nagyobb aktivitást lehetett tapasztalni a radikalizálódó szervezetektől, akik a szeparatizmust választották. A „Black Power” mozgalom, amelybe politika, gazdaság, társadalmi kérdések és kultúra is beletartozott, s amelynek az Iszlám Nemzet talán a legismertebb képviselője, az 1960-70-es években virágzott, része volt a „Black Is Beautiful” és a „Black Arts Movement” is. Muhammed Ellijah az 1930-as években megalapította az Iszlám Nemzetet, mely szeparációt és jogokat követelt az afroamerikai népesség számára. Ennek a szervezetnek lett karizmatikus vezetője Malcolm X, akinek eredeti neve Malcolm Little volt, azonban töröltette vezetéknevét, mert azt vallotta, hogy azt a rabszolgatartók adták őseinek, így tiltakozik az elnyomókkal szemben. 1964-ben megalapította az Organization of Afro-American Unity-t,5 hirdette az ellenállást „minden szükséges eszközzel”, 1965-ben azonban meggyilkolták, mert már nem vallotta az Iszlám Nemzet tanait, próbált letérni a radikalizmus útjáról.6 1965 és 68 között Los Angelesben, Chicagoban, Detroitban városi zavargások voltak. 1966-ban Seale és Newton Kaliforniában létrehozza a Fekete Párducokat, a félkatonai szervezetet, amely erőszakkal harcol a feketék jogaiért. 1968. április 4-én Memphisben meggyilkolták Martin Luther King Jr.-t, halála után 125 városban törtek ki zavargások. Az 1968-as Civil Rights Act viszonylag lecsendesítette a kedélyeket, de a radikalizmus továbbra is erős volt, mert nem társadalmi szerződést akartak, hanem látható javulást az életszínvonalban, a munkahelyteremtésben, az iskoláztatásban, a politikában.

3 4 5 6

Sellers et al., 1995, 185. o. Uo. Frank-Mandarics, 1999, 371. o. Sellers et al., 1995, 186. o.

218

A „BLAXPLOITATION” FILM

Amerika hőskorá-tól a blaxploitation-ig – afroamerikai karakterábrázolások Hollywoodban Az amerikai filmben az afroamerikaiak negatív ábrázolása szinte a médiummal egyidőben jelent meg, s a 60-as évek végéig kisebb-nagyobb enyhülésekkel tartotta magát. Már 1896-ban készült olyan film, amelyet kizárólag azért készítettek el, hogy az afroamerikaiakat kigúnyolják. A képek, amiket a korai filmeken megjelenítettek, a több évszázados szóbeli hagyományból és többek közt Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója (1852) című művében általánosan elfogadott és szeretett néger figurájából táplálkoztak. A Negro Dancers (1895) és Dancing Darkies (1897) című egytekercseseken a feketéket kizárólag látványosság szempontjából filmezték le.7 Donald Bogle 1989-ben megjelent könyvében összefoglalja a korai reprezentációjukat a filmen: Toms, Coons, Mulattoes, Mammies and Bucks. A cím önmagáért beszél. Ezeket a szerepeket szánták egészen a ’60-as évekig az afroamerikai színészeknek. A fekete karakter mindig a csetlő-botló, ügyetlen, az éneklő bolond, a gazdájának feltétel nélküli hűséggel tartozó szolga, valamint a veszélyes bűnöző, akinek a fehér ember elpusztítása és nőjének megszerzése az egyetlen célja. A nőket jóságos, aszexuális mamiként ábrázolják (Elfújta a szél, 1939 – Hettie McDaniel), aki ugyan néha ( kiereszti a hangját, de mindig meghallgatja a gazdáját, és ha cselekszik, akkor azt az egységért, a család, a közösség integritásáért teszi. Testméretéből levezethető a földanyától való származtatás is.8 Ritkább esetben kívánatos leányként ábrázolódik, akinek egyetlen célja, hogy fehér férfipartnerét elhalmozza kedvességgel, testét felkínálja neki (Dorothy Dandridge). Azonban ez a szerep általában a fehér nőnek jutott. A világ első szuperprodukciója, az 1915-ben készült Amerika hőskora (D. W. Griffith) a polgárháború utáni Délen játszódik, a rabszolgaság eltörlése időszakának környékén, ahol a veszélyt a fehér társadalomra a fegyverrel rendelkező és amúgy csak a szexuális kielégülést akaró feketék képe, akiktől a fehérek magukat a Ku Klux Klán segítségével védik meg, mindenkit felháborítottak. Ennyire nyílt rasszizmus nem volt még filmen ábrázolva. A filmet az NAACP elnöke megpróbálta betiltatni, sikertelenül. A vándorvetítéseket a Ku Klux Klán maga reklámozta felvonulásokkal.9 Griffith munkáját a Fehér
7 8 9

Ross, 8. o. Ross, 9. o. Guerrero, 13-14. o.

219

A NNONA NOVA

Házba is bekérték, azonban az elnök, Wilson nem talált semmi kivetnivalót a műben, úgyhogy nem lehetett betiltani. Hatalmas siker volt, amely még népszerűbbé tette a KKK-t is: 1924-re 5 millió tagot számláltak.10 Megpróbáltak rasszizmusellenes filmeket csinálni. 1918-ban elkészítették az Amerika hőskora ellenfilmjét Birth of a Race (r.: John W. Noble) címmel, amelyből sajnos mára csak egy 10 perces összefoglaló maradt meg11. A film túl naiv: elmeséli az ember történetét, azon keresztül allegorikusan a bűn történetét a Földön: a teremtéstől eljutunk Noéig, Mózesig, majd Krisztus hegyi beszédét nézhetjük meg, amelyet minden nemzethez intéz. A tömegben ténylegesen mindenféle nép képviselteti magát, ezt annyira tudja visszaadni a film, amennyi egy tablótól várható. Krisztus keresztre feszítésével a bibliai történet az alkotó szerint nem ér véget, hiszen Kolumbusz viszi át az Igét az Újvilágba, ahol a parton a bennszülött várja a civilizációt hozó hajókat, készséggel átveszi az új vallást, kultúrát. Említés sem történik egy ősi civilizáció pusztulásáról. Ezután ugrunk pár évszázadot és megérkezünk Abraham Lincoln korába, aki a fény hordozójaként van aposztrofálva. A film vége a legmeglepőbb. Igaz, hogy 1918-ban vagyunk és nagy reményekkel ért véget az I. világháború12, de a naivitás legfelső fokát súrolja a következő jelenet: a szántóvető fehér ember épp arat, mellette a fekete munkás kapál. Amikor hallják a hadbahívó hangot, vigyázzba vágják magukat és vállt vállnak vetve harcolnak. Hozzá a szöveg: ”Senki sem kérdezi, hogy honnan jöttél, itt mindenki egyenlő.” A második világháborúban, s közvetlenül előtte több olyan film készült, amely nem próbált semmit sem hozzátenni az eddig kialakult képhez: az Elfújta a szél ugyanabban a környezetben játszódik, mint az Amerika hőskora, csak a rasszizmus nem annyira nyílt. A King Kong-ban viszont (Schoedsack-Cooper, 1933) Fay Wray-t nem csak a fekete bennszülöttek elől, hanem a hatalmas gorilla karmaiból is kell szabadítani a fehér felsőbbrendűséget hirdető felhőkarcoló telejéről. A klasszikus szituáció: a fehér nő áldozatul esik a libidinális örömöket hajszoló feketéknek. A Song of the South (Foster-Jackson, 1946) Remus bácsija ugyanazt a reprezentációt nyújtja, mint a század eleji elképzelések: énekel, boldog és szeret Délen élni. A ’60-as években történt változások vezettek a blaxploitation megjelenéséhez. Hollywood, a 40-es évek háborús filmjei után, amelyben fekete
10 11 12

Guerrero, 13. o. http://www.youtube.com/watch?v=_OiYOQptljw& legalábbis az amerikaiak számára, akik csak egy évig kapcsolódtak be és győztesként jöttek ki belőle

220

A „BLAXPLOITATION” FILM

és fehér színészek harcoltak hősiesen, miközben kimutatták kitartásukat, barátságukat, elkötelezettségüket a másik iránt, a hatvanas években már afroamerikai színészt is szerepeltett kvázi-főszerepben, például Sidney Poitier-t. Az ő karakterei azonban annyira passzívak voltak és élettelenek, hogy a fekete közönség nem tudott azonosulni velük. A jámbor keresztény fekete, általában iskolázott, aki a légynek sem tud ártani, támogatott kép volt az Álomgyárban (Nézzétek a mező liliomait, Tanár úrnak szeretettel, Találd ki, ( ki jön ma vacsorára), azonban az afroamerikaiak olyan karakterekre vágyvacsorára tak, akik cselekednek, kezükbe veszik a sorsuk irányítását. Ezt az illúziót adták meg számukra a blaxploitation filmek. 2. A BLAXPLOITATION MEGJELENÉSE - 1971 Két filmmel aposztrofálható az ún. blaxploitation filmek megjelenése, Melvin Van Peebles Sweet Sweetback’s Baadasssss Song-ja Hollywoodon kívül készült, amatőr szereplőkkel, és rendkívül fontos üzenettel bírt. A másik mérföldkövet, a Shaft-et már Hollywoodban forgatták, Gordon Parks vezényletével 1971-ben. E két filmet tekinthetjük a blaxploitation origójának. Természetesen a helyzet nem ennyire sorsszerű, Hollywood már a 60-as évek végétől fontolgatta a fekete filmek gyártásának beindítását, melynek igen prózai oka volt: a feketék a lakosságon belüli 10-15 százalékos arányához képest az összes mozilátogató között 30 százalék volt az arányuk. Tulajdonképpen a Kleopátra (Joseph L. Mankiewicz, 1963) bukásától Új Hollywood generációjának színrelépése közötti anyagi hullámvölgy komoly érvágást jelentett a stúdióknak, az 1948-as heti kilencvenmillió dolláros bevétel 1971-re 15 millióra esett vissza. „Gazdasági szempontból a blaxploitation előre megtervezett lépés volt, aminek azonban semmi köze nem volt a filmipar szociális érzékenységéhez. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a rövid távú haszon reményében minél több fekete néző fizessen a mozipénztárnál.”13 A műfajnak két előfutára volt, amelyek kísérletet tettek a piacra való betörésre, a Watermelon Man (Melvin Van Peebles és Ossie Davis, 1970) vígjátéki eszközökkel tárja a nézők elé egy fehér ember történetét, aki gyűlöli a feketéket, mégis egy nap arra ébred, hogy mostantól ő is feketének számít, ugyanis egy éjszaka leforgása alatt átváltozott feketévé. A görögdinnye a feketékkel szembeni előítélet eszköztárának állandó sze-

13

Strausz, 2005

221

A NNONA NOVA

replője lett, direkt és indirekt képzettársítások kiindulópontja: a piros ajkakért felelős dolog, a semmittevő néger egyetlen elfoglaltsága a dinnyeevés.14 A szintén humoros elemekben bővelkedő Cotton Comes To Harlem (Ossie Davis, 1970) egy fekete buddy-movie. Két afroamerikai nyomozó 87 ezer dollár nyomába ered, amelyet a maffia egyik sietős akciója során elhagyott, bevarrva egy zsák kenderbe. A blaxploitation előfutárának tekinthető filmben csak úgy röpködnek az amerikai polgárjogi mozgalmak és a Black Arts Movement jelszavai: „Black Is Beautiful”, „Is That Black Enough For You?” és a többi egysoros. Azonban itt még nyoma sincs a kemény zsarunak, aki fittyet hányva a fehér törvényekre, saját szabályokat kreál, inkább a bevált, klasszikus hollywoodi sztereotípiákat hozták a karakterek: a főszereplők és az epizódszereplők is humoros színben vannak feltüntetve. Sweet Sweetback’s Baadasssss Song – a lázadó, aki szembefordul a rendszerrel Melvin Van Peebles saját pénzből létrehozta az első igazi blaxploitationt, amely több szempontból is forradalmasította a feketékről készült filmeket. A film főcímében olvashatjuk, hogy a rendező az alkotást „Minden testvérnek és nővérnek ajánlja, akinek elege van a Fehér Emberből”15. Ez a felütés, s hozzá a főszereplő karaktere, a fehér Establishment elleni lázadásnak fogható fel. A filmet nagyon sokan akarták látni, a Fekete Párducok kötelező olvasmánnyá tették, minden belépő tagjuknak meg kellett nézniük. Végre egy új képpel szembesülhettek a vásznon az afroamerikai nézők: brutális, maga a megtestesült szexualitás és erő, aki képes magáévá tenni a fehér nőt is (aki boldogan belemegy, odaadja magát neki). Ha jobban belegondolunk, Van Peebles nem tett mást, mint a már az Amerika hőskorá-ban is jelen levő brutális, szexuálisan túlfűtött néger figuráját átültette modern környezetbe. A négert, aki nem is emberként kezelendő, s csak azt lesi, hogy hol tudna a fehér embernek ártani és nőjét magáévá tenni – áthelyezte a ’70-es évek gettójába, ahol az afro-amerikaiak élnek (miután a fehér emberek elköltöztek az ’50-es években a külvárosokba, átadva nekik a lakóhelyet), s a negatív, rasszista képből a feketék számára imponálót kreált.

14 15

http://www.ferris.edu/news/jimcrow/question/may08/ „The Man” – a fehér ember igazságszolgáltatására vonatkozik, amely soha nem bánik egyenrangúként a feketékkel.

222

A „BLAXPLOITATION” FILM

Ezt a következőképpen tette: Sweetback egy bordélyházban nő fel, a szimbolikus képsorok a főcím előtt a gyermek Sweetback testi táplálásáról és szexuális beavatásáról, oktatásáról16 nyilvánvalóvá teszik, hogy az afroamerikai közösség egyfajta megváltóként tekint rá, s felkészíti a nagy feladatra: helyt kell állnia a kegyetlen külvilágban, és legkönnyebben úgy jut munkához, ha saját testi, szexuális tudását használja ki, ezzel tud több lenni, mint a fehér ember. A névadás a bordélyház egyik prostituáltjától származik, ő nevezi el Sweet Sweetback-nek, miközben testébe fogadja az akkor még kiskorú főhőst. Ez egy olyan aktus és egy annyira szokatlan név, amellyel a fehér közönség nem tud mit kezdeni, idegenül érzi magát ebben a világban, ezzel is jelződik, hogy a filmet nem az ő elvárásainak készítették. Az csak később derül ki, hogy főhősünk a maga outsider módján a fehér hatalommal szembe is száll, amelyet a korrupt rendőrség testesít meg. Az igazságtalanul megvádolt aktivistát Sweetback-nek sikerül megmentenie, a két korrupt rendőr majdnem likvidálásával – úgy, hogy a törvény saját kontrolláló tárgyával, a bilinccsel veri szét a férfiak arcát. A film nagy részében nem látunk mást, mint Sweetback „menekülését” a szabadság felé, a gettóból a tényleges függetlenséget jelentő Mexikóig. Sweetback nem a szavak embere, a filmben nem halljuk sokat beszélni, inkább tettein és testmozdulatain keresztül beszél. Hosszú futása közben megismerkedhetünk a ’60-70-es évek jellemző társadalomképével, igaz, sztereotipizált formában. Találkozunk a fekete közösséggel: szexuális performance közben, és Sweetback kiszabadításakor, amikor segítenek a szökésben. Az utóbbi üzenete: állj ki testvéreidért, együtt legyőzhetitek az igazságtalanságot. A maga idejében valószínűleg megdöbbentő volt, hogy a gettólakók úgy szabadítják ki a főhőst a rendőrök karmaiból, hogy bekenik a rendőrautót valami éghető anyaggal és rágyújtják a rend őreire. A Hells Angels bandájának szerepeltetése szinte kötelező, arról nem beszélve, hogy Sweetback ebben a jelenetben egy fehér nőt tesz magáévá, amely kiváltságnak számít, mert a film elején látható performanceban egy másik fehér nőt a főszereplő könyörtelenül visszautasít. A film nem a története miatt lett hatalmas siker, hiszen annyira minimalista, hogy egy fél mondatban össze lehet foglalni. A zsaruk bántalmazása miatt a főszereplőnek menekülnie kell abból a közösségből, amely őt felne16

A gyermek Sweetbacket a rendező fia, Mario Van Peebles játssza, aki később maga is rendező lett.

223

A NNONA NOVA

velte. Útja során, azonban ahol tud, keresztbe tesz a fehérek által képviselt törvénynek, saját „törvénytelen” módján. Sweetback egy olyan figura, akivel a fekete közösség tudott azonosulni. A tény, hogy képes szembeszállni a törvény igazságtalanságaival, mindenképp imponálóvá tette karakterét a közönség számára. Első ízben történt az, hogy a főszereplő fekete volt, és nem halt erőszakos halált a film vége előtt. Melvin Van Peebles elmesélte, hogy beült az egyik vetítésre egy asszony mellé, aki annál a jelenetnél, mikor Sweetback kint van egyedül a sivatagban, felkiáltott: „Uram, add, hogy egyedül haljon meg a sivatagban, a rendőrök ne találják meg!”17 Elképzelhetetlen volt, hogy a fekete hős túlélőként megy át a mexikói határon. A film utolsó üzenete: „A Baadasssss nigger is coming to collect some dues”18. Hogy ez mennyire sikerül a következő években, meg fogjuk látni. Első alkalommal szerepelt a mozik műsorán olyan film, amelyben csak fekete „színészek”19 játszottak, afroamerikai rendezője volt, aki a film címszereplője is egyben. Van Peebles sokat kísérletezett a film képi világával, videós hamisszínes felvételekkel, kimerevített képekkel, egymásra fényképezésekkel, ugróvágással, bezoomolásokkal, hallucinatív szekvenciákkal próbálja elterelni a figyelmet a helyenként igencsak gyengére sikeredett fabuláról (bár nem a történet, hanem a jelzésértékűség fontos ebben a filmben). A film zenéje nagyon atmoszférikusra sikeredett, amely elmondható a legtöbb blaxploitationről, képes kitölteni a történetben keletkező űröket.20 Minden hibája ellenére a közönség azonnal értette a film üzenetét, azonosulni tudott vele, a rendezőnek pedig nem utolsó sorban szép anyagi sikere származott belőle21, valamint filmtörténeti szempontból is mérföldkőnek számít, mert elindította a blaxploitation filmek áradatát, amely az 1970-es évek közepéig el sem apadt. Megszületett a fekete közönségnek szánt film, fekete rendezővel és szereplőgárdával. Még az X minősítést, amely általában egy film halálát jelentette, sikeresen fel tudta használni a film kampányában, megint csak a fekete közönség szívét célozva meg: „Rated X by an all-white jury” 22 – amely nem mást jelentett, mint a filmcenzúra hivatalt, az MPAA-t.
17 18 19

20 21 22

Strausz, 2005 „A kemény fekete csávó visszajön, hogy igazságot tegyen.” – a szerző fordítása A szereplők nagy része Van Peebles ismeretségéből, baráti köréből származik, a film főcímében inkább csak közösségek vannak megemlítve. A film zenéjét az Earth, Wind and Fire és maga a rendező jegyzi. 500.000 dollárból készült a film és 15 milliós nyereséggel zárt. „Csak felnőtteknek (itt inkább a „betiltva” rímelne) – ajánlotta a csak fehérekből álló cenzúrabizottság.” – a szerző fordítása

224

A „BLAXPLOITATION” FILM

Üldözők és üldözöttek: Shaft és Super Fly Hollywood lecsap a blaxploitationre: Shaft (1971) Még a Sweetback évében Hollywood felfigyel a film körül kialakult őrületre, és gyorsan megpróbálja saját hasznára fordítani, belevág ténylegesen a fekete filmek gyártásába, elkészíti az első blaxploitationjét. Gordon Parks volt az első afroamerikai rendező, akire Hollywoodban rábízták egy film rendezését. Ebből a szempontból a film mindenképp mérföldkőnek számít. Parksnak szerencséje volt, hiszen az önéletrajzi elemekkel tűzdelt The Learning Tree című filmet ő rendezte 1969-ben, mely saját regénye alapján készült, amelyben önéletrajzi helyzeteket ír le. A Sweetback sikere vezette rá a producereket, hogy megváltoztassák az eredeti elképzelést, ugyanis a Shaft először nem a fekete közönségnek készült, egy egyszerű bűnügyi filmnek szánták, mely egy öntörvényű nyomozóról szól, aki belekeveredik a maffia ügyleteibe.23 Ennek a ténynek az igazságtartalma azonban kérdéses. Ernest Tidyman regényében, amely a film forgatókönyvének alapját képezte, szintén fekete detektív szerepel, de elképzelhető, hogy ez csak a film legendájához tartozik hozzá. A források szerint24 a film már a Sweetback bemutatása előtt előkészületben volt, a végleges lökést azonban a film sikere hozta meg. Richard Roundtree nagyjából Sweetback figuráját ültette át a zsaruk közösségének területére, illetve a film forgatókönyvírói alakították így; a nyomozó saját módszerei szerint játszik, az örök rivális Bumpy Jonas pedig próbára akarja tenni hősünket úgy, hogy elhiteti Shafttel, a lányát foglyul ejtették és váltságdíjat követelnek érte. Azonban ennél sokkal többről van szó, egy új üzleti szegmens megszerzéséről Harlemben. Richard Roundtree olyan karaktert formált meg, amely szintén kívül esett a fehér közönség befogadóképességén.25 Az információt magának tartja meg, nagyon nehezen áll szóba fehér nyomozókkal, egyetlen kivételnek Vic Androzzi rendőrkapitány számít, akit tart anynyira intelligensnek, hogy nem szól bele a módszereibe. A film hangsúlyozza a főszereplő, John Shaft figurájában megtestesülő erős férfit, aki az utca törvényeinek ismeretében és beépített embereinek köszönhetően tájékozódni tud a harlemi alvilágban.
23 24 25

http://www.imdb.com/title/tt0067741/trivia Cook, 260.o. A film főszerepére jelentkezett Ron O’Neal is, a későbbi Super Fly alakítója, azonban elutasították, mert túl világos volt a bőrszíne, nekik igazi fekete színész kellett.

225

A NNONA NOVA

A film zenei főtémájában bemutatásra kerül Shaft alakja 26. Magánnyomozó, aki szexuális erejének tudatában van, a nőket szexuális eszközként használja, és ő az, aki egy testvéréért (értsd: egy másik afroamerikaiért) mindent megtenne.27 Pontosan ezt a karaktert kapjuk a filmben: a fallikus hatalom metaforáját, a Black Power példáját.28 A film hiteltelen része ott kezdődik, amikor megismerkedünk Shaft életkörülményeivel: egy luxusapartmanban lakik, messze a gettótól. Azonban még ezt is hajlandók vagyunk megbocsátani a készítőknek, ez az „eredetileg fehér magánnyomozó” verziót támasztja alá. Hősünk az utcai kapcsolatait használja fel a maffiával való leszámoláshoz, s az élete kockáztatásával menti meg riválisa lányának életét. A nők a filmben Shaft szexuális kielégítését szolgálják. A szexuális aktusokat látjuk, enyhén esztétizált formában. A lényeg, hogy Shaft több nővel lefekszik a filmben, a fehér ugyanúgy elbűvölődik általa, s azon sem sértődik meg, mikor az éjszaka után Shaft egyszerűen elzavarja őt. Néhány utalást találhatunk a filmben az afroamerikaiak degradált társadalmi poziciójára vonatkozóan. Amikor Shaft be akar szállni a taxiba, a taxi lelassít, majd továbbhajt, mert a nyomozó előtt egy fehér utas vár beszállásra és a taxis inkább őt viszi el, mint a megbízhatatlan feketét. A leszámolás-jeleneteknél kifejezésre juttatják a szereplők, hogy sok fekete hullott el, majd a rendőrség nemsokára ideér, de senki sem fogja siratni őket, a törvény őrei nem fognak foglalkozni velük. Super Fly (1972)– az antihős, aki csak nyugodtan szeretne élni Egy évvel később Gordon Parks Jr., a Shaft rendezőjének fia elkészítette a Super Fly-t, egy olyan embert állítva a középpontba, „hőssé” téve, aki nem is akart az lenni. Priest Youngblood kábítószerkereskedő és strici, aki ki szeretne szállni ebből a fajta életből, de mielőtt ezt megtenné, gondoskodni szeretne róla, hogy utána se kelljen szűkölködnie. Egy utolsó nagy dobásra készül, egymilliós drogszállítmányt akar eladni, felhasználva régi kapcsolatait. Priest nevéhez méltóan az anyagot a nyakában lógó feszületről szippantja be, és a hivatalos strici öltözékét viseli. Nem mások érdekeit tartja szem előtt, hanem a sajátját és először a műfaj történetében egy olyan figurát ismerhetünk meg, aki a törvény másik oldalán van, (Sweetback nem használja
26 27 28

Isaac Hayes Oscar-díjas betétdala http://www.lyricsdownload.com/isaac-hayes-theme-from-shaft-lyrics.html http://findarticles.com/p/articles/mi_m2838/is_1_38/ai_n6148032/pg_4

226

A „BLAXPLOITATION” FILM

ki saját „testvéreit”) azonban a film zárójelenetében összecsap a korrupt rendőrrel, mind verbális, mind fizikai síkon. A kikötőben játszódó jelenetben Super Fly egyedül száll szembe a csak fehér rendőrökből álló védelmi osztaggal. A rendező – valószínűleg szándékos kritikával élve – a rendőröket a rakparton található kukákba küldi, Priest kukafedővel harcol ellenük, nem együket belerakja egy-egy szeméttárolóba. Priest két probléma között gyötrődik egészen a film végéig. Egyrészt gazdagságban szeretne élni, a megszokott kényelemben, másrészt szeretne kiszállni és életben maradni. A supercool imázst leginkább a Curtis Mayfield által az egyik éjszakai mulató-jelenetben előadott „I’m Your Pusherman” című szám szövege kérdőjelezi meg. Priest szeretne kezdeni valamit az életével, nem az a célja, hogy embereket kábítószerrel lásson el, többre vágyik - egy szerető nőre, nyugodt otthonra, arra, hogy ne kelljen minden pillanatban az életét kockáztatnia. A filmet ért kritikák egyike az volt, hogy glorifikálja a drogok fogyasztását és eladását. Egy csaknem négy perc hosszú „jelenetben”, amely állóképek sorozata, a drogeladást és a drogfogyasztást nézhetjük hangulatképekkel. Egy másik hőstípus: megjelenik a szupernő (Coffy, Cleopatra Jones, Foxy Brown) A blaxploitation filmek fontos jellemzője volt, hogy nagyjából két évvel a műfaj feltűnése után megjelentek a művekben a női karakterek. Nem olyanok, akik kiszolgálják a férfiakat, hanem aktív, cselekvő nők, szexualitásuk hatalmának tudatában, akik egyszemélyes hadseregként legyőzik a fehér, férfiak által dominált (vagy éppen nem, ld. később Cleopatra Jones) Jones társadalom igazságtalanságait. A polgárjogi mozgalmak és különösen a nőmozgalmak erősödésének hatására (National Organization of Women, NOW, alapítva 1966-ban), valamint a vietnámi háborúba behívott és onnan vissza nem térő férfiak szerepét átvállalandó kezdtek elszaporodni ezek a nőábrázolások. Nagyjából egy időben jelent meg a két mérföldkőnek számító mű, a Coffy (Jack Hill, 1973) és a Cleopatra Jones (Jack Starett, 1973), bár az utóbbi sokak szerint a Coffy sikerét lovagolta meg: az AIP (American International Pictures) filmje nem hagyta nyugodni a Warner Bros. pénzembereit és elkészítettek egy hasonló, de mégis sokban különböző filmet a női igazságosztóról. Mindkét filmre jellemző az attraktív, cselekvőképes női főszereplő, akik a saját eszközeikkel leszámolnak a drogüzlettel. A Coffy című film Pam Grier-t, a Cleopatra Jones Tamara Dobson-t juttatta

227

A NNONA NOVA

sztárstátuszhoz. Egy tanulmány szerint mindkettő színésznő Angela Davis, a ’60-as évek polgárjogi mozgalmainak fontos szereplőjének, aktivistájának a képét másolja megjelenésében, harciasságában. A később filozófusként tevékenykedő asszony harciasságát, meg nem alkuvását lovagolta meg a filmipar.29 Ahogy a férfiakkal a főszerepben készült filmek esetében, a Coffy főcímében is a szöveg rámutat az afroamerikai identitásra, különbözőségre: „Coffy is the color of your skin”.30 Erre legyen büszke a bőrszín viselője és bírja ki a megpróbáltatásokat. A nyitóképsorokban Coffy egy autó hátsó ülésén utazik, egy fekete férfi vezet, aki bemegy egy bárba, kihozza onnét egy barátját, egy kisstílű kábítószerkereskedőt, akinek Coffy felkínálkozik, de csak a lakáson lehet szó bárminemű aktusról. Miközben a nevetséges kinézetű, rózsaszín trikós férfival (kisstílű bűnöző és strici) a lány lekapcsoltatja a lámpát, elővesz egy vadászpuskát a párna mellől, a férfira fogja és könyörtelen módon leszakítja a fejét. Természetesen a lánynak félrecsúszik a melltartója, láthatóvá válik a melle, és a férfi fejének szétlövését a puska csövével szemben szemlélhetjük, úgyhogy semmilyen részletről nem maradunk le. Ezek tipikus exploitation attribútumok, ezekben a filmekben kötelezően alkalmazták őket. Coffy elmagyarázza szerencsétlen, mit sem sejtő áldozatának, hogy ez a bosszú azért, hogy kislány húga rehabilitációs intézetbe került drogtúladagolás következtében, és ő most addig nem fog nyugodni, amíg le nem számol az egész város kábítószer-terjesztő hálózatával. Ráadásul a szeretője befolyásos politikus, színes bőrű, mégis politikai támogatás érdekében támogatja a drogmaffiát. Az elkeseredett Coffy feljut a legfelsőbb körökbe, s bosszút áll a húgáért, valamint a közben megnyomorított, szintén afroamerikai barátján. Ebből a rövid példából sok mindent leszűrhetünk. A fekete nők, először Hollywood történetében kihasználják nőiességüket, bizonyos ügyek érdekében felkínálják testüket, hogy aztán a következő pillanatban kegyetlenül leszámoljanak (az általában) fehér férfival. Coffy egy klinikán dolgozik nővérként, ez az egyetlen film, amelyben a szupernőnek olyan állása van, amely nem köti a bűnüldöző szervekhez. Az afrofrizura a fehérek számára a veszély forrása, ugyanis a dús hajban különböző fegyverek lapulhatnak: a Coffy-ban kiélezett hajcsat, a Foxy Brown-ban pisztoly.

29 30

Robinson, 5. o. „Kávé a bőröd színe.” – a szerző fordítása

228

A „BLAXPLOITATION” FILM

Különösen a Cleopatra Jones-ra jellemző, hogy a férfiak szinte teljesen hiányoznak a filmből, ugyanis főhősnőnk, a különleges ügynök Jones, aki sok karakterisztikájában igencsak hasonlít James Bondra, az ügynökre, aki szintén közkedvelt volt a fekete közönség körében. Bond a 007 – Élni és élni hagyni (Guy Hamilton, 1973) című részben gazdagon vesz át elemeket a blaxploitationtől31. A kábítószer-kereskedelem törvény általi megszüntetését tűzi ki célul Cleopatra is, aki a film nyitó jelenetében Törökországban van, ahol szövetségi akció keretében egy mákföldet égetnek fel, ami az ópium fontos alkotóelemének számít. A szálak egy leszbikus (!) kábítószer-maffia vezéréhez vezetnek, Mommyhoz, aki a férfiakat csak az alantas munkák elvégzésére használja. A heteroszexuális, afrofrizurás ügynök Cleopatra és a vörös parókát viselő, egyáltalán nem vonzó, de szexualitását hatalmi eszközzé formáló Mommy között dől el a végső csata. A folytatásban, a Cleopatra Jones and the Casino of Gold-ban (Charles Bail, 1975) a főgonosz Gold szintén egy nő, Golden Dragon. A Coffy-ban emblematikus jelenet, amikor Coffy bekerül prostituáltként a legfelsőbb maffiakörökbe, minden (fehér) nő megvetéssel és irigységgel tekint rá, s a fogadáson, ahol a legfőbb vezérrel ismerkedik meg a lány, hogy felhívja magára a figyelmet, összeverekedik a többi lánnyal, letépi róluk a felsőruházatot, némelyiknek elcsúfítja az arcát, elvágja a kezét. A Foxy Brown-ban, a másik nagysikerű Pam Grier filmben Foxy a férfiakkal számol le, olyan eszközt vetve be, amelyet azóta ritkán lehetett látni vásznon. Egy légcsavaros repülőgép légcsavarjával ledarálja a teljes bandát, akik várnak a drogszállítmányra, majd egy utolsó gesztusként az őt megerőszakoló férfit, a maffiavezért kasztrálja, majd levágott férfiasságát a szeretőjének prezentálja. Két filmben, a Coffy-ban és a Foxy Brown-ban a nőnek a saját fekete közösségének egy-egy tagjával is szembe kell néznie: Coffy a képviselővel, aki elhiteti, hogy szereti, Foxy-nak viszont saját bátyjával kell számolnia, aki annak reményében, hogy a maffia ranglétráján feljebb juthat, beárulja nővérének szeretőjét, aki arcplasztikán esett át, hogy a férfi, akit ő börtönbe csukott, ne ismerje fel. Az árulás után azonban a férfit kivégzik, amely fő indítéka Foxy bosszújának. Ezek a filmek a blaxploitation egyik alműfajához, a Bad Black Woman típushoz tartoznak.32 Foxy bosszújának sikere érdekében nem a korrupt fehér rendőrséghez fordul, hanem a fekete
31 32

http://www.imagesjournal.com/issue04/features/blaxploitation.htm Robinson, 10

229

A NNONA NOVA

testvériséghez, akik azt mondják neki, hogy nem segítenek, mert nem akar mást, csak bosszút. Foxy meggyőzi őket: „Igazságot akarok”. A gyülekező színhelyén, a háttérben lévő poszteren a „Black is Beautiful”33 jelmondat látható. A társadalom ábrázolására tett kísérletek itt sem túl erőteljesek, de jelzésszerűen azért megvannak, mintegy annak hangsúlyozásaként, hogy hősnőink is a jogokért harcoló népesség radikálisabb oldalát választották, sőt annak végletekig túlrajzolt megtestesülései. 3. A BLAXPLOITATION ELTŰNÉSE (?) Amilyen hirtelen az exploitation szubzsáner megjelent a ’70-es évek elején, egészen pontosan 1971-ben, olyan gyorsan el is tűntek az afroamerikai közönségnek szánt, főként afroamerikai stábbal forgatott és játszott filmek a mozikból. Ahogy a megjelenésnek, az eltűnésnek is pénzügyi okai voltak. Az 1970-es évek közepére jöttek ki azok a blockbusterek, amelyeket az Új Hollywood ifjú titánjai készítettek. A cápa (Steven Spielberg, 1975), A keresztapa (Francis Ford Coppola, 1972), az Alien (A nyolcadik utas: a ( Halál, Ridley Scott, 1979) és társaik, nem beszélve a Csillagok háborújá-ról (George Lucas, 1977). Ezen filmek nagy része, főként az Alien és A cápa igen erőteljesen élt az exploitation-filmekben kikísérletezett hatáselemekkel, a filmkészítők tudták, hogyan kell sokkolni, elbűvölni a közönséget. Ráadásul Hollywoodban azt vették észre, hogy a fekete közönség ezekre a filmekre éppúgy jegyet vált, mint a blaxploitation filmekre. Pénzügyi megfontolásból úgy döntöttek: nem fognak többet fekete célközönségnek filmeket gyártani, mikor az ő fehér mainstream közönségüknek készült filmekre is beülnek az afroamerikaiak. Természetesen nem egyik pillanatról a másikra állították le a blaxploitation-filmek gyártását, de számszerűleg is évenként egyre kevesebb készült. „1972-ben a Variety magazin 51 feketeorientált filmet sorol fel, amelyek 1970 óta elkészültek, vagy pedig még forgatás alatt vannak, 1973-ban már több mint 100-at, 1974-ben viszont már csak 25-öt.”34 A Coalition Against Blaxploitation, amely az NAACPből, a Southern Christian Leadership Conference-ből és az Urban League tagjaiból szerveződött, egyre nagyobb médianyilvánosságot kaptak, amely szintén siettette a blaxploitation filmek halálát.35 Junius Griffin, az NAACP hollywoodi vezetője még élesebb kritikát fogalmazott meg: „gyerekeink
33 34 35

„A fekete gyönyörű.” – a szerző fordítása Cook, 263. o. http://en.wikipedia.org/wiki/Blaxploitation

230

A „BLAXPLOITATION” FILM

megnézik ezeket az ún. fekete filmeket, amelyek dicsőítik a fekete férfiakat, akik stricik, kábítószer-kereskedők, gengszterek és alfahímek.”36 A bukás egyéb jelei is mutatkoztak: Ázsiából egyre inkább kezdett átterjedni az új őrület, a kung fu (jelentése: módszer), amely először meghátrálásra kényszerítette Hollywoodot, majd a 70-es évek végének, 80-as évek elejének legeladhatóbb műfaja lett. A blaxploitationnel is megpróbálták keverni, de ezek a furcsa hibridek, amelyek inkább nevetségesek voltak, mint szórakoztatóak, nem arattak igazán siket. Mindenesetre 1974-től alapszabály volt, hogy a főszereplőnek egyre kevésbé a fegyverét, mint inkább az ütéseit, rúgásait kell használni az ellenség legyűrésében. A blaxploitation-kung-fu-k leghíresebb képviselője a Black Belt Jones (Robert Clouse, 1974), amely Jim Kelly-t tette sztárrá, de ott volt az abszolút paródia Dolemite-széria (1975-től), Rudy Ray Moore-ral és harcos háremével. Cleopatra Jones-nak is kell egy küldetést teljesítenie Hong Kongban: Cleopatra Jones and the Casino of Gold (Charles Bail, 1975). Ezek mellett következtek az egyre elképesztőbb, de kis utánagondolással kézenfekvőnek tekinthetőnek hibridek: a blaxploitation keveredett a horrorral: Blacula (William Crain, 1972) és a folytatás: Scream, Blacula, Scream (Bob Kelijan, 1973), William Marshall-lal, a Shakespeare-drámákban bizonyított színésszel, aki Blacula alakjába is a méltóságot, az arisztokratikus attitűdöt csempészte be, sokkal többet vett át Bram Stoker klasszikus Drakula-karakteréből. A film a maga logikájában abszolút következetesen számol el a fekete vámpír ontológiájával. Mamuwalde, az eboni törzs hercege hitvesével, Luvával meglátogatja Drakula grófot, akivel a rabszolgaság eltörléséről szeretne tárgyalásokat folytatni. A vaskalapos arisztokrata hallani sem akar a szerződéstervezetről, sőt kifejezi szándékát, hogy szívesen megvásárolná Mamuwalde feleségét szexuális szolgájának; helyette megharapja a herceget, örök életre és szenvedésre ítélve őt, valamint megöli hitvesét is. 200 évvel később hősünk egy homoszexuális ingatlankereskedő párnak köszönhetően átkerül Amerikába… A film egy teljesen újfajta vámpírképet tár elénk, a vámpírt a bosszú, és a szerelme felett érzett bánat táplálja, nem szimpla vérszívó, hanem nagyon is érző lény, tragikus hős. Amerikában Blacula újabb esélyt kap az „élettől”, találkozik elhunyt hitvese reinkarnációjával, akinek kedvéért mindent megtenne… Blacula történetét egy évvel később folytatták Scream, Blacula, Scream címmel (Bob Kelijan, 1973), amelyben egy vuduszertartás keretében keltik új életre a vámpírt.
36

Cook, 263. o.

231

A NNONA NOVA

A két filmben a Drakula-mítosz egy érdekes továbbgondolására lehetünk figyelmesek. Drakula úgy viszonyul Mamuwalde Afrikájához, mint a nyugati világ Drakula Erdélyéhez; az ismeretlen, vad, veszélyes hely, amely fenyegetést jelent. A második részben ehhez még hozzáadódik a vudu, amivel szintén Afrika idegenségét, veszélyes varázslatait hangsúlyozzák ki. Az afroamerikaiaknak, akik találkoznak a vuduval, csak ködös fogalmaik vannak a rituálékat illetően, kiváltságos kevesek rendelkeznek a tudással. Ilyen Pam Grier, aki eddigre már befutott a Coffy-val. A Dr. Black, Mr. Hyde (William Crain, 1976): Jekyll és Hyde történetét ülteti át fekete környezetbe. Főhőse egy doktor, aki egy szérumot szeretne kifejleszteni, a hepatitisz ellenszerét. Az orvos gyűlöli a prostituáltakat, akik a betegséget terjesztik, mert prostituáltak hagyták meghalni az anyját egy bordélyban, ahol takarított. Gyűlöli őket, de ugyanakkor segíteni is szeretne rajtuk. A szérum alkalmazásához azonban emberi tesztalanyra is szükség van, de ezt senki sem vállalja, ezért a doktor magának adja be. Mint ahogy azt sejthetjük, az őrjöngő Mr. Hyde-dá változik, aki legyilkolja a prostituáltakat, és akivel találkozik éjszakai révülete során, majd másnap amnéziásan lézeng. A film epilógusa a Watts tornyokon játszódik. A Watts-gettó szimbólumát King Kong-ként megmászó Hyde az óriásmajom végzetét éli meg. A Drakula (Tod Browning) mellett a másik 1931-es Universal-klasszikus, a Frankenstein (James Whale) sem kerülhette el blaxploitation végzetét: a Blackenstein (William A. Levey, 1973) a klasszikus szörnyteremtés mítoszt átalakítja. Dr. Stein nem hullákból rak össze embereket, akiket életre kelt, hanem egy szérumot dolgoz ki, amivel az emberi testrészek visszanöveszthetők. Ez kapóra jön a professzor volt (hölgy) tanítványának, jelenlegi asszisztensnőjének, akinek barátja Vietnámból tért haza nemrég, végtagok nélkül. Minden remekül megy a kísérletekkel, műtétekkel, amíg a szerelem és a bosszú újra közbe nem szól. A szolga a szörny tulajdonképpeni teremtője, ahogyan az eredeti változat is értelmezhető: Fritz a Frankensteinben a bűnöző agyát lopja el a laboratóriumból, a Blackenstein szolgája pedig a professzor szérumából önt szándékosan többet a tesztüvegbe. Az ok, hogy szerelmes lett a professzor asszisztensnőjébe, és a nyilvánvaló visszautasítás hatására így áll bosszút, megteremti a végtagjait visszanövesztett férfiból a fekete szörnyet. A szörny első áldozata a férfi kórházi tartózkodása idején megismert, nyíltan feketegyűlölő betegtologató.

232

A „BLAXPLOITATION” FILM

A Dr. Black, Mr. Hyde és a Blackenstein közös vonása, hogy mindkét „szörny” arca fehér, ez akár úgy is értelmezhető, hogy a feketék között fehér arccal garázdálkodó szörnyet nem ismerik fel (Mr. Hyde-ot saját barátnője nem ismeri fel). A Dr. Black, Mr. Hyde alternatív címe Dr. Black, Mr. White, ezzel is kihangsúlyozva a Másikat, az idegenséget. Amit az Universal 30-as éveiben készült horrorjaiból ki lehetett sajtolni, azt Hollywood megtette. Az akkori, kortárs blockbuster horroroknak is elkészült a blaxploitation változata, leghíresebb és leghírhedtebb példája ennek az Abby (William Girdler, 1974), ami miatt a Warner Bros. sikeresen perelte az AIP-t, mert Az ördögűző (William Friedkin, 1973) fekete másolata volt, olyannyira, hogy majdnem Blackorcist címmel látott napvilágot.37 A westernt, Hollywood legszentebb műfaját sem kímélte a blaxploitation. A nyilvánvalóan anakronisztikus és hiteltelen fekete seriffek, fegyverhősök is betették csizmáikat a vászonra. Legalkalmasabb ezekre a szerepekre a Hammer-rel (Bruce D. Clark, 1972) már bizonyított Fred Williamson volt, akivel leforgatták többek közt a The Legend of Nigger Charlie-t (Martin Goldman, 1972), majd a folytatását, The Soul of Nigger Charley, (Larry G. Charley Spangler, 1973) és a saját maga által írt Boss Nigger-t (Jack Arnold, 1975). A másik védett műfajt – amely most támadt fel hamvaiból A keresztapával – a gengszterfilmet is felhasználták: The Black Godfather (John Evans, 1974) és Black Caesar (Larry Cohen, 1973), utóbbiban szintén Fred Williamsonnal a főszerepben. Természetesen a blaxploitation önmagát is kizsákmányolta. Shaft-et a bemutatás éve után még kétszer hadba küldték, a Shaft’s Big Score-ban (Gordon Parks, 1972) nagyobb költségvetéssel, több humorral, több akcióval. A film például egy földön, vízen, levegőben zajló hajszával zárul. A trilógia záró részében, Shaft in Africa (John Guillermin, 1973) pedig, ahogy a cím is mutatja a kizsákmányolásban a legvégsőkig elmennek a készítők; Shaft egy modernkori rabszolgatelepet számol fel úgy, hogy ő maga is beépül a „rabszolgák” közé. Hollywood legnagyobb közhelyei köszönnek vissza. A franchise ezek után átköltözött a televízióba, ahol hét részt még megért (1973-74). Super Fly ugyanígy járt. A Super Fly TNT (Ron O’Neal, 1973) történetében hősünk visszavonult, Európában él és egy afrikai kolónia felszabadításáért kérnek tőle segítséget. Az 1970-es évek vége felé kezdtek ezek a filmek eltünedezni, a 80-as években gyakorlatilag nem készült blaxploitation, de az 1990-es években
37

Cook, 264. o.

233

A NNONA NOVA

a retróhullámnak köszönhetően visszatértek. Egyrészt direkt hommage-ok formájában. Original Gangstas (Larry Cohen, 1996), amelyben, mint egy tablón, újra hadrendbe állnak a blaxploitation filmek ikonjai: Fred Williamson, Pam Grier, Jim Brown, Richard Roundtree, Ron O’Neal. Ennél sokkal híresebb Quentin Tarantino Jackie Brown című filmje (1997), amelynek főszereplője a Coffy, a Foxy Brown, a Friday Foster, a Bucktown és még sok Coffy fekete akciófilm sztárja, Pam Grier. A film nyitódala a heist-buddy movie38, az Across 110th Street (Barry Shear, 1972), ami szintén fekete-fehér buddy movie, főcímzenéje Bobby Womack előadásában, amely szépen összefoglalja az afroamerikai életérzést, életkörülményeket. A Jackie Brown a klaszszikus hősöket vonultatja fel, például Samuel L. Jacksont a kábítószerekkel, fegyverekkel és nőkkel kereskedő alfahím szerepében. Samuel L. Jackson egy másik kultuszfigura bőrébe, pontosabban az unokaöccse bőrébe is belenyúlt a Shaft-ben (John Singleton, 2000). Természetesen Richard Roundtree is játszik a filmben, Shaft nagybátyját, aki még mindig nyomozóként dolgozik, ötvenvalahány évesen is két fiatal huszonéves lányt visz haza a bárból és megpróbálja rávenni unokaöccsét, hogy társuljanak. Azonban az unokaöccs ugyanannyira makacs, mint egykor a nagy John Shaft volt. Ez alkalommal nem maffiaügyletek állnak az események középpontjában, hanem – hallgatva az idők szavára – egy milliomos rasszistát kell elkapnia Shaftnek, aki ennek érdekében még a rendőrségtől is kilép, hogy saját, kevésbé törvényes, a meggyőzés erejével működő módszereivel tudjon az ügy végére járni. A film ennek ellenére nem kevésbé sztereotip, az ellenlábas mexikói bandavezér sablonosabb nem is lehetne, de a már a blaxploitation-filmekben is oly’ kedvelt korrupt fehér zsaruk és bíróság témája itt is megtalálható. Kevésbé direkt megidézése a blaxploitation filmeknek a hommage után a következő lépés, az olyan filmek megjelenése, amelyek közelebb állnak a valósághoz, mint New Jack Aesthetics színrelépése 1989-91 környékén. Spike Lee (Nola darling, Szemet szemért, Malcolm X ), John Singleton (Boyz ( ( N Da Hood, Poetic Justice, Higher Learning), Mario Van Peebles (New Jack Learning), (New City City): ők már az új generációhoz tartoznak, akik a ’90-es évek elején elkezdték az új fekete film reneszánszát. A blaxploitation filmek után, amelyekben a társadalomrajz vagy karikatúraszerűen, vagy sablonosan van bemutatva, a ’90-es évek filmjei már jobban társadalom-tudatosak, jobban szembesítik a nézőt a gettó létével, bár – tegyük hozzá – ez megint egy Hollywood által
38

heist: bankrablás, buddy movie: két fő karakter, általában különböző bőrszínűek, nemcsak kollégák, de barátok is később (ld. Halálos fegyver-sorozat, 48 óra-sorozat).

234

A „BLAXPLOITATION” FILM

megálmodott valóság. Singleton mellett Mario Van Peebles, a Sweetback rendezőjének fia és a leghíresebb, Spike Lee azok az afroamerikai rendezők, akiket Hollywood beengedett. Mario Van Peebles a klasszikus gengszterfilm fogalmát vegyítette a ’90-es évek zenéjével, a hip-hoppal és annak sztárjaival, többek közt Ice-T-vel. Legnagyobb sikerű filmje a New Jack City (1991), mely a blaxploitation korszak leáldozása óta a legsikeresebb afroamerikai rendező által készített film volt.39 4. ZÁRSZÓ: SZTEREOTIP, DE AKTÍV KARAKTEREK Az afroamerikaiaknak, mint célközönségnek szánt filmek áradata a ’70-es évek első felében lezajlott, a fekete rendezőket, színészeket a hirtelen leállás az utcára rakta. A ’90-es évek retróhullámának köszönhetően a filmeket újra felfedezték, Amerikában a mai napig kultuszfilmekként tartják számon őket. A titkuk az, hogy mind a fehér, mind a fekete közönség igényeit kielégítették. A feketék számára hőstípusokat mutattak be, amelyek ugyan távol voltak a valóság minden szintjétől, mégis ezek az ikonok a megoldhatatlan helyzetekben, életkörülményekben a feketék ügyeiért harcoltak, ha máshogy nem, szembeszálltak a fehér emberrel, az igazságszolgáltatással, és megpróbálták a saját szabályaik szerint élni az életüket, megoldani az ügyleteiket. Rendszerint egyszemélyes hadseregekként funkcionáltak, amelyek vagy a hatalmas gondot jelentő kábítószeripar ellen indítanak háborúkat személyes bosszúból, vagy pedig hivatásszerűen. Coffy, Cleopatra Jones, Foxy Brown női szuperhősmodellek, Shaft és Super Fly szuperhímek, akik a nőket csak arra használják, hogy kényeztessék őket, hivatásszerűen fegyverrel, kábítószerrel kereskednek, vagy épp üldözik azt, aki ezeket árulja, de mindenképp tisztában vannak az utca törvényeivel, amelyeket a fehérek nem tudhatnak, s ebben a világban elvesznének. Az afroamerikai közönség számára tehát puszta eszképizmus volt, amit ezek a filmek kínáltak, de ezek a hősök az eddigi fekete karakterreprezentációkkal ellentétben aktívak, cselekvőképesek voltak, ellentétben az ültetvényfilmek passzív rabszolgáival, a rendszert elfogadó és támogató feketéivel. Hollywood így dolgozta fel a radikális polgárjogi mozgalmak hatását, beleillesztve a többnyire papírmasészerű hős kereteibe. A fehér közönség igényeit pedig azért elégítették ki, mert a fekete hősnők (elsősorban a fehérek közül a férfiak nézték ezeket a filmeket) egzotikumnak számítottak, s azáltal, hogy voyeurisztikus vágyaikat kielégítették, miközben Pam Grier, vagy Tamara Dobson idomait nézték, az
39

Jones, 34

235

A NNONA NOVA

oly sokszor emlegetett férfitekintet által birtokolták őket. A blaxploitation filmek leáldozása után a főhősök más műfajokban kellett, hogy kamatoztassák tehetségüket, a ’80-as években visszaszorultak – Hollywoodban már bevett gyakorlatként – a mellékszereplői státuszba, majd a ’90-es években visszatértek vagy saját formájukban, hommage-ok alakjában, vagy pedig az új generáció gettó-szemléletében, a hood-mozikban. Ezt már sokkal kevésbé írta elő Hollywood illemkódexe, lévén a rendezők ebből a környezetből származtak, nem igénytámasztásról beszélünk, hanem egy társadalmi helyzet ábrázolásáról, amelyből az Álomgyár ismét pénzt tudott kovácsolni, de ez már másodlagos tényező. FELHASZNÁLT IRODALOM

Andor 2002 Bankard

Andor László: Amerika évszázada. Aula Kiadó Kft., Budapesti Közgazdaságtudományi és Állami Egyetem. Aula, 2002. Bankard, Bob: Black Cinema: Blaxploitation ht t p://w w w.ph i l lybu rbs.com / bla ckci ne m a / blaxsploitation.shtml Baxter, Nicky: Sweet’s Back Again - In the early ’70s, blaxploitation upended Hollywood stereotypes ht t p://w w w.met roact ive.com /papers /met ro / 11.09.95/blax-9545.html Cook, David A.: Lost Illusions: American Cinema in the Shadow of Watergate and Vietnam - History of the American Cinema Volume 9: 1970-1979 259-266. o. University of California Press, 2002. Diawhara, Manthia (ed.): Black American Cinema. AFI Film Readers. Routledge, New York, 1993. Frank Tibor-Mandarics Tamás: Handouts for US History – A Study Guide and Workbook, Panem, Budapest, 1999

Baxter

Cook 2002

Diawhara 1993 Frank-Mandarics 1999

236

A „BLAXPLOITATION” FILM

Géczi

Géczi Zoltán: Funky Groooovy Blaxploitation!!! htt p://www.szemle.f ilm.hu /object.347f 8c3b9dce-4c75-9f bf-ee864e67df b2.ivy Guerrero, Ed. „From ‘Birth’ to Blaxploitation.” In Framing Blackness: The African American Image in Film. Ed Guerrero. Temple UP, 1993. Henry, Matthew: He is a „Bad MotherS%@!#”: Shaft and contemporary black masculinity. In African-American Review, Spring, 2004 http://findarticles.com/p/articles/mi_m2838/is_ 1_38/ai_n6148032/pg_4 Jones, Jacquie: The New Ghetto Aesthetic. In Wide Angle, Vol. 13, Nr 3&4, 1991. 32-43. o. Morris, Gary: Blaxploitation – A Sketch at Bright Lights Film Journal http://www.brightlightsfilm.com/18/18_blax.html Norton, Chris: Cleopatra Jones: 007 – Blaxploitation, James Bond and Reciprocal Co-optation: http://www.imagesjournal.com/issue04/features/ blaxploitation.htm Pines, Jim: Feketék az amerikai filmgyártásban. In Új Oxford Filmenciklopédia 515-525. o. Glória Kiadó, Budapest, 2004. Robinson, Cedric J.: Blaxploitation and the misinterpretation of liberation. In Race & Class, 1998/40: 1-13. o. Ross, Karen: Black and White Media – Black Images in Popular Film and Television. Polity Press, 1996 Schreiber András: A blaxploitation története – Fekete sereg

Guerrero 1993 Henry 2004

Jones 1991 Morris

Norton

Pines 2004. Robinson Ross 1996 Schreiber

http://f ilmvilag.hu/xereses_frame.php?cik k_ id=4009, Filmvilág folyóirat 2005/01 28-31. old. Sellers- May- Neil R. Sellers, Charles-May, Henry-McMillen, Neil R.: 1995 Az Egyesült Államok története. Maecenas könyvek, Talentum Kft., Budapest, 1995. 237

A NNONA NOVA

Strausz

Wikipedia

Strausz László: Blaxploitation: A fekete gazdaság – A bőrszín ára. http://filmvilag.hu/xereses_frame. php?cikk_id=4779, Filmvilág folyóirat 2005/01 32-33. old. Blaxploitation a Wikipedian: http://en.wikipedia.org/wiki/Blaxploitation Rosa Parks a Wikipedia-n: http://hu.wikipedia.org/ wiki/Rosa_Parks

ELEMZETT FILMEK Crain, William: Dr. Black, Mr. Hyde (1976) Crain,William:Blacula (1972) Hill, Jack: Coffy (1973) Hill, Jack: Foxy Brown (1974) Kelijan, Bob, Scream, Blacula, Scream (1973) Levey, William A.: Blackenstein (1973) Parks, Gordon Jr.: Super Fly (1972) Parks, Gordon: Shaft (1971) Starrett, Jack: Cleopatra Jones (1973) Van Peebles, Melvin: Sweet Sweetback’s Baadasssss Song (1971) EMLÍTETT FILMEK Arnold, Jack: Boss Nigger (1975) Bail, Charles: Cleopatra Jones and the Casino of Gold (1975) Clouse, Robert: Black Belt Jones (1974) Cohen, Larry: Black Caesar (1973) Cohen, Larry: Original Gangstas (1996) Coppola, Francis Ford: A keresztapa (1972) Davis, Ossie: Cotton Comes To Harlem (1970) Evans, John: The Black Godfather (1974) Fleming, Victor: Elfújta a szél (1939) 238

A „BLAXPLOITATION” FILM

Foster-Jackson: Song of the South (1946) Friedkin, William: Az ördögűző (1973) Girdler, William: Abby (1974) Goldman, Martin: The Legend of Nigger Charlie (1972) Griffith, D.W.: Amerika hőskora (1915) Guillermin, John: Shaft in Africa (1973) Hamilton, Guy: 007 – Élni és élni hagyni (1973) Kramer, Stanley: Találd ki ki jön ma vacsorára (1967) Lee, Spike: Malcolm X (1992) Lee, Spike: She’s Gotta Have It (1986) Lee, Spike: Szemet szemért (1989) Lucas, George: Csillagok háborúja (1977) Mankiewicz, Joseph L.: Kleopátra (1963) Marks, Arthur: Bucktown (1975) Marks, Arthur: Friday Foster (1975) Nelson, Ralph: Nézzétek a mező liliomait (1963) Noble, John W.: Birth of a Race (1918) O’Neal, Ron: Super Fly TNT (1973) Parks, Gordon: Shaft’s Big Score (1972) Parks, Gordon: The Learning Tree (1969) Schoedsack-Cooper: King Kong (1933) Scott, Ridley: Alien (1979) Shear, Barry: Across 110th Street (1972) Singleton, John: Boyz N Da Hood (1991) Singleton, John: Higher Learning (1995) Singleton, John: Poetic Justice (1993) Singleton, John: Shaft (2000) Spangler, Larry G.: The Soul of Nigger Charley, (1973) Spielberg, Steven A cápa (1975) Tarantino, Quentin: Jackie Brown (1997) Van Peebles, Mario: New Jack City (1991) Van Peebles, Melvin-Davis, Ossie: Watermelon Man (1970) 239

A NNONA NOVA

KÉPEK Együttélés vagy szegregáció

A Jim Crow törvények értelmében a feketék nem lehettek közös szórakozóhelyen, oktatási intézményben a fehérekkel

Rosa Parks, a Montgomery buszbojkott elindítója

Malcolm X, az Iszlám Nemzet és egyéb szervezetek vezetője, 1965-ben meggyilkolták.

240

A „BLAXPLOITATION” FILM

Martin Luther King Jr., a Déli Keresztény Vezetés Konferenciájának elnöke, 1968-ban meggyilkolták

A radikális szervezet, a Black Panthers gyakorlat közben Az afroamerikaiak ábrázolása filmen az 1960-as évekig

Jelenet az Amerika hőskorá-ból: az állatias fekete a fehér Ku Klux Klán szupermáciájában

241

A NNONA NOVA

Hattie McDaniel, az Elfújta a szél jóságos mammyje, az egyik sztereotip karakterábrázolás

Remus bácsi, a Délen élő vidám, megelégedett öreg a Song of the South-ban

Sidney Poitier a jámbor keresztény passzív karakter megszemélyesítője

242

A „BLAXPLOITATION” FILM

A blaxploitation megjelenése

Watermelon Man: a film, amelynek sikeréből Melvin Van Peebles el tudta készíteni a Sweetback-et

Melvin Van Peebles a maga által finanszírozott, rendezett, főszerepelt Sweet Sweetback’s Baadasssss Song-ban (amelynek még zenéjét is ő szerezte)

243

A NNONA NOVA

Poszteren a Shaft utolsó akciójelenete, John Shaft megmenti Bumpy Jonas lányát

Shaft törzsvendégként a fodrászánál: „Nem fehérnek való környék.”

Super Fly, a kábítószerkereskedő, státuszszimbólumnak számító autójával… 244

A „BLAXPLOITATION” FILM

…és egyik nőjével

Coffy (Pam Grier) mielőtt leszámolna az egyik kisstílű nepperrel

Coffy személyes bosszúja során senkit sem kímél

245

A NNONA NOVA

Cleopatra Jones (Tamara Dobson), a különleges ügynök

Foxy Brown – „Ő a legkeményebb csaj a városban!”

Még egy szenátort is megleckéztet

246

A „BLAXPLOITATION” FILM

A blaxploitation tovább él…

Tarantino: Jackie Brown (1997)

John Singleton Shaft-update-je (2000)

Mario Van Peebles: New Jack City (1991) 247

Temetővirágok avagy a zombifilm története és társadalomkritikai kontextusai
KÉSZÍTETTE: MATEISZ MARTIN

1. TÉMÁNÁL VAGYUNK Előfeltevésem, hogy az íratlan normákat nélkülöző, a bizonytalan relációkban élő, és politikai agresszióval terhelt közösségek dezintegrációja, valamint a fogyasztói társadalmak visszáságai jól vizsgálhatóak a zombi filmek történetén és kritikai kontextusain keresztül. A műfaj mélyebb megismerésén át próbáltam eljutni a zombi szubzsánerig, miközben kitekintettem az adott korra reflektáló amerikai, és más nemzetiségű társadalomkritikai megközelítésekre is. A téma aktualitását a napjainkban megjelenő és kialakuló „válság-társadalom” bizonytalan, tervezhetetlen és nem létező jövőképe adja, melyre ugyan vigaszt és megoldást nem, ám lehetséges alternatívák disztópikus narratíváit kínálják a zombi filmek, gyakran időben is megelőzve a kortárs művészetek hasonló koncepciójú problémaérzékenységét. Ennek számos példáját is bemutatom a dolgozatomban, adott filmek elemzésén keresztül. A téma egyediségét pedig jelzi, hogy Magyarországon néhány filmesztéta rövid „megemlékezésén” kívül semmilyen átfogó elemzés nem született korábban a vizsgált területen. Az ő írásaikat is tartalmazza a bibliográfia. Dolgozatomban a zombi filmek – elsősorban G. A. Romero munkái – mellett jelentős hangsúlyt fektettem a horror esztétikumának bemutatására is. A zombi filmek a nyugati, elsősorban az amerikai tömegkultúra termékei. Az amerikai társadalom a világban elfoglalt helyzetéből adódóan irány – bár nem mérték – adó. Éppen ezért, a mindenkori zombi filmek társadalomkritikai vonatkozásai jelzésértékűek lehetnek a többi, hasonló gazdasági, politikai és társadalmi berendezkedésű országnak is. Dolgozatomban emiatt is foglalkozom a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásaival, és a látszatdemokráciák fenntarthatatlanságával, melynek figyelmeztető jelei napjainkban is észlelhetőek. Mindehhez segítségül hívom többek között Király Jenő, filmesztéta elméleteit, és próbálom összekapcsolni munkásságát az élőhalotti filmek 249

A NNONA NOVA

világával. Így a realizálható eredmény egyfajta szintézis létrejötte az ismeretterjesztés, és a társadalomtudományok határterületein.1 2. ESZTÉTIKAI MATINÉ Ahhoz, hogy az élőhalott-filmek keletkezését és létjogosultságát megértsük, el kell tudnunk helyezni azokat a filmesztétika tágas univerzumában. A megfelelő műfajokkal való összevetés nélkül e filmek tartalmai, mondanivalói – és normái – szinte kibogozhatatlanok. Ám dolgozatomnak nem célja, hogy az összes műfaj bemutatásán keresztül jussak el az említett szubzsánerig. Ezért választottam azt, hogy a kalandfilmek végállomásának tekintett fantasztikum világába bepillantva adok értelmezést róluk. 3. A FANTASZTIKUM VILÁGA Két műfaj létezik a fantasztikum világában, mely nem redukálható valóságos vagy kalandos elvekre: a horror és a fantasy.2 „ A félelmes, kísérteties, fantasy borzalmas élményekben, elfojtott infantilis komplexusok és összeomlott meggyőződések térnek vissza.” – írja Freud.3 A két zsáner összehasonlítása segít, hogy a későbbiekben megértsük a zombi filmek íróinak és rendezőinek motivációit, valamint eljussunk a horrorfilmek eme alkategóriájához. A két műfaj épp ennek a gondolatnak az értelmezésében válik ketté. Míg a fehér fantasztikumban – fantasy – ezek a gyermekkori szorongások feloldódnak, addig a fekete fantasztikumban – horror – valóra válnak. Annak ellenére, hogy mind a két világban létezik jó és gonosz, a fantasy jóindulatú csodavilágában minden megtörténhet, kivéve a legrosszabbat. És ennek épp az ellenkezője igaz a horrorfilmekre. Szükségszerű, hogy a legrosszabbnak kell bekövetkeznie!4 3. 1. A fantasy A fehér fantasztikum világába tartoznak a mesék, legendák, mítoszok, melyek egyben fejlődésregénynek is tekinthetőek. Ezek a filmek a szenvedésből vezetik le a kultúrát (mítoszok), a társadalom és az egyén fejlődését. (mítoszok), mítoszok Emberképük produktív, hatékony, de nem feltétlenül boldog. Szereplőik
1

2 3 4

A lábjegyzetek közül a dőlt betűvel szedettek mindig filmeket jelölnek. A feloldást ld. a Filmográfia c. fejezetben. Király 1993. 604. Freud 1982. 271. Király 1993. 613.

250

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

minden esetben hősökké válnak, s világuk normaként előírt pozitív tulajdonságaival rendelkeznek. Szépek, tetszetősek, jók, becsületesek, bátrak, nagylelkűek, hasznosak, kifinomultak, kellemesek, igazak és nemesek.5 A mesékben ők az egyek közülünk, az ikonok, akikké válni szeretnénk. Ha csak Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmesé-jét vesszük alapul, ők a legszegényebb ember legkisebb gyermekei, kik a gonosz, világuk békéjére törő ellenfelet hosszú, embert próbáló nehézségek árán legyőzik, és végül dicsőség, vagyon, és szerelem lesz osztályrészük. A valódi élet, az igazi emberi természet egyes vonásainak álomszerűen egyedi kombinációi ők. Kiválasztottak, felemelkedők, akik előtt meghajol a világ. A lét szelídítetlen hatalmait az ész és az eszközök játékával cselezik ki.6 Minden esetben a jó győzelmét, a töprengés nélküli optimista végkicsengést várjuk, és kapjuk is meg. Tökéletes filmes analógia A Gyűrűk Ura-trilógia7 és a Harry Potter. -trilógia Potter Gondoljunk csak Középfölde hobbitjára, Zsákos Frodóra. A történet elején még a faluja határain kívül sem járt. Apró termetű, szőrös talpú, nem egy lángész, félős és gyakran bizonytalan saját magában. Izolációjából és fiatalságából fakadóan hiányzik belőle a reális önértékelés, és az objektív helyzetfelismerés saját világát illetően. Még idealizmusa sem töretlen, felbukkanó rajongása is mérsékelt, nem letisztult. Ám becsületes, nemes lelkű, bajtársias, még ha olykor szerencsétlennek is hat. Finoman szólva sem egy hős archetípusa. Ám az összképet tekintve szeretetreméltó, és ez elég ahhoz, hogy a világa hősei szinte kivétel nélkül higgyenek benne. Ellenfele, Szauron észben, hatalomban, erőben és stratégiai gondolkodásban mind felette áll. Gonoszsága megtörhetetlen, kegyetlen és borzalmas, hatalma személytelen. Ennek kifejezése az is, hogy valós testet a történet végéig egyszer sem ölt, alattvalóival is csak közvetett kapcsolatot tart fenn. Uralmának kiterjesztése az egész világra szinte feltartóztathatatlan. Morálisan ingoványos talajon áll minden, Középfölde különböző népeit jelképező és összetartó normáit illetően. Mégis, vagy épp a felvázolt jellemrajzból kifolyólag, egy nála sokkal gyengébb, erőforrásokkal épphogy csak rendelkező, szinte jelentéktelen lény az, aki legyőzi. Mert erkölcsileg megingathatatlan. Mert győznie kell, elvárjuk tőle. Győz, minden képességét és kapcsolatát latba vetve, hosszú, fáradságos, kimerítő és hobbit-próbáló
5 6 7

Uő. 625. Uő. 613. Jackson 2001., 2002., 2003.

251

A NNONA NOVA

útjának végén. És addigra már rendelkezik a világa hősét jelképező számos tulajdonsággal. Épp, mint a mesék főszereplői. A Harry Potter 8 c. fantasztikus fejlődésregényből készült filmadaptáció ennél árnyaltabb valamelyest. Frodótól eltérően, Harrynek senkije sincs a kezdet kezdetén, egy árva 11 éves fiú ő, aki egy számunkra felfoghatatlan világba csöppen. Épp gyermeklelke az, ami ezt az óriási változást, traumát feldolgozhatóvá teheti. És teszi is, hat folytatást megért történeten keresztül. Nemcsak állandó fizikai, pszichikai, lelki és szociális megpróbáltatásoknak van kitéve, de még a pubertáskor gyötrelmei is sújtják. A történet iróniája, és a fantasztikum világán belüli különbözősége egyaránt abban rejlik, hogy Harry útja nem választott, hanem determinált. Lehetősége sincs felülbírálni, és alakítani a sorsát. Részről-részre egyre bonyolultabb és magasabb kvalitást igénylő feladatokkal és borzalmasabb ellenfelekkel kell szembenéznie. Természetesen minden esetben győz, ahogy ezt a fantasy világában joggal el is várhatjuk. Ám története számtalan halállal terhelt, és még a legközelebbi társai sem jelentenek ez alól kivételt. A jó mindenkor győz, ám az optimizmust és sikert beárnyékolja a magas ár, a hozzátartozók elvesztésének egyre csak emelkedő száma. Ez a történet már valamelyest átmenetet képez a fekete fantasztikum világába, az említett okból kifolyólag. 3.2. A horror A fantasztikum világának legextrémebb, legradikálisabb, végső formája a horrorfilm. A fantasy-vel ellentétben a horror megörökli a mítosz pesszimizmusát, a mítosz szellemének kompromisszummentes feltámadásaként.9 Szinnyei Ferenc, aki a fiatal Jókai horrornovelláit vizsgálta, pontosan meghatározza a fekete fantasztikum koncepcióját: „Csupa sötét kép, pesszimizmus, embergyűlölet, alakjai gonoszok és szerencsétlenek, akik fölött a kifürkészhetetlen végzet lebeg. Borzasztó titkok derülnek ki, átkok és jóslatok teljesülnek. Mind megannyi lázas, nyomasztó álomkép, melyekben minden valószínűtlen arányokat ölt, eltorzul, s csak részletekben mutat valami hamis realitást. A valódi élet, az igazi emberi természet egyes vonásainak csak álomszerű torzképei, álomszerűen rendkívüli kombinációi.”10

8 9 10

Columbus 2001., 2002. Király 1993. 613. Szinnyei 1926. 192.

252

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

3.2.1.Körkép a műfajról A fantasy-ben csellel kijátszott szelídítetlen hatalmak itt is életre kelnek, de immár megállíthatatlanul. Ha korábban a jó megkérdőjelezhetetlen győzelmében bíztunk, itt a gonosz esetére érvényes ugyanez. Ha a fantasy-t kis borzalmak árán létrehozott sikertörténetként értelmezzük, akkor a horrorfilm maga a borzalom, melyből képtelenség nyertesként távozni. Eleve elrendelt, hogy a történetben résztvevők életét egy negatív erő fogja uralni, mételyezni. Ők a fehér fantasztikumban említett társaikkal egyetemben szintén kiválasztottak, de az ő „jutalmuk” átok. A szereplők nemcsak, hogy nem fejlődésen mennek keresztül, épp ellenkezőleg, pusztulásuk feltartóztathatatlan. A kérdés csupán az, hogy ez mikor következik be. Nem számít az erkölcsösség, a világ normáinak pontos ismerete és betartása. Szinte kivétel nélkül mindenki halálraítélt, ezt kijátszani nem, csak késleltetni tudják. Legfeljebb. És sok esetben még csak indoklásra sem szorul, hogy miért kell eltűnniük a világból. Nem holmi etikai sziréna az, mi fejük felett vijjogva figyelmezteti a még élőket az életükben szükségszerűen bekövetkező fordulatra. Tudomásul kell venniük, hogy nem csupán személyes és kollektívan elkövetett bűneik azok, amiért a lelkükkel kell fizetniük. Előbb utóbb mindenki meghal, de az egérútért súlyos kötbért kell fizetni. Ennek a végkifejletnek az egyértelmű képviselője a horror műfaján belül a „slasher” típusú film, ahol mindenféle indok és különösebb meggyőződés nélkül gyilkolja az embereket egy sötét, motivációit tekintve felfoghatatlan erő, aki a lét-nemlét határvidékén mozog. Gyakran a néző számára láthatatlan, csak munkája eredményét „csodálhatjuk meg”. Nagy Testvérként, földre szállt Antikrisztusként fogható fel, aki a „játékosok” számára megismerhetetlen. Ennek okán relációk sincsenek szörny és áldozata között, nem lehetnek, mert hiányoznak a visszacsatolások. A tényleges kapcsolódás az élet kioltásának idejére korlátozódik. Eme filmek közé sorolható a Péntek 13.-széria11, a Halloween–filmek12, vagy az alműfaj egy előzménye, a Kanadában készült Black Christmas.13 3.3. Horror vs. fantasy A fantasy-vel ellentétben itt nem párosul a halál valamilyen pozitív értékkel, mint például önfeláldozás a szerelemért. Erre nem érdemesek a szereplők. Nekik kínhalált kell halniuk. És mindez az előtt történik meg
11 12 13

Cunningham 1980. Carpenter 1978. Clark 1974.

253

A NNONA NOVA

velük, hogy életük teljességére visszatekinthettek volna, fejlődésük lemérése nélkül. Velük ellentétben a fehér fantasztikum főhőse sohasem hal meg, és megment minden negatívumtól, amit végig követni is tudunk. Míg Harry Potter részről-részre újra visszatér – furcsa is lenne a címszereplő nélkül elképzelni a filmet – addig a horrorban a halál tér vissza, nem a hősök, hanem a szörnyek. A fantasy-ben a világot és az emberiséget meg kell menteni. Szinte Atlaszként nehezedik a hősre a felelősség minden ember jövőjének megvédése érdekében. A horror kevésbé magasztos. Az ellenfelet legyőzni nem lehet, a jutalom a puszta létezés. Mindkét műfajnál elmondható, hogy a gonosz a csupasz létezésével pusztít. Nem ismeri el a többség létjogosultságát az életre. Két világ határán, élet és halál mezsgyéjén képes működni egyszerre, így nem tartozik egyik világhoz sem. Ahonnan jön, oda nem térhet vissza, ahol épp van, ott nem fogadják be. Mindkét világba tartozik, de egyikben sincs helye. Egy harmadik szférában él, de ez a szféra nem létezik. Ez a megfoghatatlanság okozza a konfliktusok többségét a filmekben, a szörny és a többi szereplő között. Király Jenő írta le helyesen, hogy a szörny nem tud lenni, és nem lenni sem tud.14 Nagy részük torz lény, akiknek a lelki és szellemi degenerációja testüket is átformálta. Bár akad köztük olyan is, aki nem tűnik szörnynek (mint például Dracula, aki tudatosan téveszti meg az embereket). 4. A FEKETE FANTASZTIKUM VILÁGA A horrorban bemutatott világ nem mese-, hanem gyakran nagyon is valószerű, jelenre válaszoló. Valós világot teremt, de egy olyan valóságét, amely arra emlékeztet minket, hogy meg fogunk halni. Ez a világ mindenkit legyőz, és főleg akkor, ha küzdenek e predesztináció ellen. Nem igazságos, a bukás szerelmese. Földöntúli erőkkel terhelt, vagy a túlvilági pokol gyűrűzik be lassan minden szegmensébe. Sokszor területileg lokalizált a gonosz megjelenése, és nem minden esetben terjeszkedik járványszerűen. Sőt, nagyon is jellemző az elzártság, izoláció, egy lehetséges új világ kialakulása a már meglévőn belül–koncepciója. A fantasy-nél taglalt, normaként előírt pozitív hősi tulajdonságok koherens és teljes negativitást tükröző párjai hasonlóan jellemzik a műfaj karaktereit, a gonoszt. Rútak, undorítóak, rosszak, becstelenek, gyávák, torzlelkűek, haszontalanok, durvák, kellemetlenek, hamisak és alantasak.15
14 15

Király 1998. 203. Király 1993. 625.

254

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

A kegyetlenség és immoralitás olyan sajátos tulajdonságai a fellépő sötét erőknek, amik nélkül maga a műfaj kérdőjeleződne meg. Akivel a néző esetleg azonosulni tudna, a mesékkel ellentétben itt nem a „főhős”, hanem épp a leendő áldozatok közül kerül ki. 4.1. Antiutópiák Ha a fehér fantasztikum világát utópiának tekintjük, akkor a horrorban ez anti-utópiává (disztópiává) módosul. A világ antiutópisztikussá (disztópikussá) válik a gonosz megjelenésétől, aki innentől kezdve a „virtuális Sors Keze”-ként értelmezhető. A létező, valóságos világot és a benne egzisztáló, megszokott relációkat tagadja a kialakuló helyzet, ám azok megújítását, rendbetételét felajánlja, bizonyos idő- és erőforrási keretek között. A gonosz jelenléte arra utal, hogy a világ nem jó, működésbeli anomáliákkal terhelt. Ezért a sötét erő feladata, hogy létrehozzon egy ellenvilágot, egy ellenállamot, mely új értékeken és normákon, valamint ideológiai alapokon nyugszik.16 Hisz semmilyen utópia nem létezhet ideológia nélkül, eszmék és eszmények hiányában. Ha a fehér fantasztikumban a szenvedésből vezetik le a kultúrát – mítoszok – a társadalom és az egyén fejlődését, akkor itt ellenkultúráról beszélhetünk. Amit a ’60-as évek végén megjelenő, éles társadalomkritikával bíró, G. A. Romero alkotta zombi filmek látásmódja hűen tükröz is. A későbbiekben egy hosszabb fejezetet szentelek majd ennek bizonyítására. 4.2. A borzalom bölcsője Mik voltak a kor tényezői, melyek életre hívták a horrort, mint filmes műfajt? Milyen hiánypótló szerepe volt a kialakulásakor? Miként alakult a kezdetekkor csak szennyfilmként17 – egyéb zsánerek mellett – aposztrofált műfaj megítélése? A következőkben, e dimenziók mentén haladva mutatom be a horrorfilmek születését. Az első két kérdés nagyjából összevonható, és egyenértékű a film születésének okaival. Egyrészt egy új vizuális művészet került a köztudatba, ami a szórakoztatás és kikapcsolódás mellett egyben az információ szabadabb és – sokaknak – elérhetőbb alternatíváját is kínálta a nagyközönség számára. Egy olyan művészeti ág született meg, melynek nem kötelező feltétele a műveltség, a képzettség és az írástudás. A szó legszorosabb értelmében
16 17

Király 1993. 173-234. Király 1993. 619.

255

A NNONA NOVA

karnyújtásnyira volt csupán, és a tömegek legszélesebb rétege számára elérhető. A biológiában Darwin evolúciós ereje, a filozófiában Marx és Nietzsche elméletei, a pszichológiában Freud tudatalattija, és az irodalomban Kafka világa, melyek az uralkodó gondolkodásmódot tükrözik felénk a XIX. század végén majd a XX. század első felében. Már akkor azt mutatva, hogy korábbi, a világról alkotott elképzeléseink megdőltek, és nincs biztos talaj a lábunk alatt. Ebbe a szorongásba – az ismeretlennel szemben – születik bele a mozi.18 A középkor rendje több száz évig fennállt. Egy olyan rendszer volt, ahol bár leegyszerűsítve, de megmondták azt, hogy honnan jössz és hova juthatsz el. Ekkoriban a bármiféle eltérést nemcsak kirekesztéssel, de akár halállal is büntették. A misztikumon átvezető borzalom bemutatása szabályozott és ellenőrzött volt, főleg az egyház bizonyos képviselőinek privilégiuma. A démonok és ördögök kifejezések a hétköznapi szóhasználatban éltek, a közösség számára idegen, eltérő, deviáns magatartásúakat bélyegezték meg velük. Hasonlóan a nem megfelelő életvitelűek – a korhelyek – is ezeket a „címeket” érdemelték ki. A felvilágosodás szabadsága hozta el az első rémregényeket, de csúcsát a romantika-korabeli irodalomban érte el (M. Shelley: Frankenstein), körülbelül egy szűk évszázaddal előzve meg a horrorfilm keletkezését. Igény tehát már korábban is mutatkozott a misztikum világának e korábban rejtett – azaz csak egy szűk réteg számára hozzáférhető és inkvizíció által üldöztetett – szegmensének részletesebb megismerésére. A XIX. századra már jelentkező spirituális tudáson lévő lyukakat igyekezett betömni, a fennálló bizonytalanságra lehetséges válaszokat adni, ismereteket pótolni. Nem utolsósorban e regények gyakran olyan helyszíneken játszódnak, ahová eljutni akkoriban csak kevesek kiváltsága lehetett csupán, így maradt a vászon fekete-fehér mámora, mely egyben útikönyvként is funkcionált. És akkor maradjunk a tömegfilmnél, amibe a horror mint műfaj is beletartozik. A horror tipikusan nyugati műfaj. A nyugat már említett pesszimista mítosza, melyet a szenvedésből vezetünk le. A bűntudat és a félelem kultúrája keltette életre. Mivel az általam későbbiekben elemzett filmek jelentős többségét az USA-ban készítették, így a kezdetek tekintetében sem merülök el az európai – főleg német (Nosferatu19− vámpírfilm; Dr. Caligari20 – az (
18 19 20

Uő. 28. Murnau 1922. Wiene 1920.

256

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

őrült tudós archetípusa) – gyökereiben a műfajnak, továbbá azért sem, mivel a kezdetekkor még nem különül el élesen a bűn-filmektől, azaz nem alkot önálló zsánert. Az első igazi áttörést a hollywoodi Universal stúdió érte el 1931-ben a Draculával, Tod Browning rendezésében. Rögtön siker lett, és napjainkig sem vesztett népszerűségéből. A történet főhőse egy vámpír, Dracula gróf (Lugosi Béla máig meghatározó karakter formálása), aki a székhelyét Erdélyből a ködös Albionba helyezi át, hogy ott csillapítsa soha nem szűnő vérszomját. Szintén Universal film volt az 1932-ben vetített Frankenstein 21 és a bő négy év múlva őt követő Frankenstein menyasszonya.22 Mindkettő alkotás az óvilágban, német földön játszódik, és a tudós és teremtettje egymáshoz-, és az őket körülvevő társadalomhoz való viszonyát meséli el, persze a pozitív végkicsengés mellőzésével.23 Még ugyanebben az évben, újfent Lugosi Béla szereplésével elkészül az első élőhalott-film is, a Fehér zombi24, amely műfajteremtő filmről részletesebben szólok a későbbiekben. Az említett filmek voltak a horror első – USA-beli – generációjának legmeghatározóbb alkotásai, melyek a zsánert tömegfilmmé, populárissá emelték, és később a kritikusok a szennyfilmek közé degradálták. 4.3. „Szennyfilm”25 Szennyfilm az, amit a műértő annak nevez, amit ő és a baráti köre nem néz, csak a többiek. Alacsonyabb rendű filmek, az alacsony igényű nézők számára. A műfajfilm (tömegfilm) kevesebbet ér, mint a presztízsfilm (művészfilm). A kivitelezéstől függetlenül ez a megállapítás minden esetben érvényes volt, Magyarországon, különösen a Kádár–korszak idején, ahol a rosszat is szívesebben tolerálták, mint a másfélét. Ebben a kényszerkultúrában maradtak le elődeink számos mára klasszikussá vált horrorról. A ’60-as évek tabudöntögető Nyugat-Európája és USA-ja, a korábbi tilalmak által felértékelt horrort, természetes módon illesztette vissza ismét
21 22 23

24 25

Whale 1931. Whale 1935. Érdekesség, hogy a szörny szerepére eredetileg Lugosi Bélát kérték fel, aki a Dracula egy évvel korábbi sikere miatt, nem volt hajlandó egy ilyen alantas, torz lény bőrébe bújni. Nem úgy Boris Karloff, aki örökre bevéste nevét a filmtörténet klasszikusai közé. Halperin 1932. Király 1993. 619.

257

A NNONA NOVA

mozikultúrájába.26 A nézők töményen akarták élvezni, amit eddig nem volt szabad. A műfaj hirtelen jött népszerűsége teret engedett a művészibb hangvételű filmek számára is. Később a ’70-es években megjelenő „B”– kategóriás mozik amerikai térhódításával, majd a ’80-as évek videójának elterjedésével, számban ismét az egyszerűbb, művészi igényességet nélkülöző filmek terjedtek el. A borzalom bemutatása, a félelem és undorkeltés, a gátlások végérvényes elhagyása, valamint az adrenalinszint feltétlen emelése lett a cél, sok esetben a cselekmény kárára. A műfaj leggyakrabban fogyasztói, nem pedig művészi igényeket elégített ki. Így vált a kegyetlen film a ’80-as években a populáris filmkultúra uralkodó műfajává, mely tendencia a XXI. századra csak részben csökkent. Gondoljunk csak a ’90-es években felfutó távolkeleti horrorokra, melyek európai és amerikai remake-jeit napjainkig is készítik. 4.4. A romlás tematikája A filmek zárt és nyitott narratívát használnak, attól függően, hogy mi lett a sorsa a történetbeli gonosznak. Zárt abban az esetben, ha elpusztítják (például A cápa – filmek,27 amelyekben újabb és újabb szörny tér vissza filmről-filmre), és nyitott a narratíva, ha nem sikerül az ismeretlen erő létezését megszűntetni, és ugyanaz a gonosz tér vissza mindig (mint például a Rémálom az Elm utcában c. film 28 Freddy Krueger-je). Az elbeszélés szempontjából három nagyobb csoportba sorolhatóak a filmek, úgymint tudós, inváziós és metamorfózisos horrorok. Az elsőre jó példa James Whale Frankenstein-je, ami egy olyan tudóst mutat be, aki élő és halott, illetve az ismert és ismeretlen világ között közvetít. Tudás és erőszak együttállása szükséges az ember alkotta szörny legyőzéséhez. Az effajta fantasztikus horrorok egészen a ’60-as évekig uralták a műfajt. Az inváziós filmek átnyúlnak a horror világán a science fiction-ba is. Minden esetben az ismeretlen tartományból jön egy, csak később meghatározható, erőszakos, természetfeletti lény, ami megtámad minket, és rendíthetetlenül pusztít, egészen a történet végéig. Ide tartoznak a vámpír-, farkasember-, és más szörnyfilmek, valamint az UFO-inváziós mozik egy része. Ez az elbeszéléstípus a ’30-as és a ’60-as évek között élte fénykorát.
26 27 28

Uő. 623. Pl. Spielberg 1975. Craven 1984.

258

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

A legújabb és legösszetettebb típusú elbeszélést – mely a mai napig változásokon megy át – a metamorfózisos horrorok tudhatják magukénak. Két altípusa van, az individuális és a kollektív átváltozást bemutató filmek. Az előbbihez, a magányos tudós önmagán végzett kísérletezéséből fakadó, torz átalakulása tartozik, mint a Dr. Jekyll és Mr. Hyde c. filmben,29 vagy D. Cronenberg bio-horrorjában, A légy c. moziban. 30 Az utóbbit, mikor a világ egy része, vagy majdnem egésze változik át, egyértelműen a zombi filmek mutatják meg nekünk, de erről majd később. 5. TÁRSADALOMKRITIKA Hasonlítsuk össze az ismert és az ismeretlen világ – a horrorfilmek esetében az ismertbe destruktívan betörő – normáit, szokásait! Míg a valóságos világban az élet, az emberi természetszerűség, a tudatos én, az épelméjűség, az egészség, a kultúra és a hagyományos szex az értékes, addig a fekete fantasztikum világában a halál, az idegen abnormitás, a tudattalan én, az elmebetegség, a betegség, a társadalmi rendezetlenség és a szex abnormalitása az uralkodó. A valóságos világban az elromlott relációkat próbálják reformokkal helyrehozni. Az itt és most kritikájában akarják az új világot megalkotni, azaz kritikát gyakorolni a már létezőn31– mondja Lukács György is. A horrorfilmek – és a dolgozat szempontjából sokkal fontosabb élőhalott-filmek – nyitóképe azonban mindig az, hogy elkéstünk már a frázisok és közhelyek puffogtatásával és azok menedzselésével, valamint a problémát kifejező szavak zsonglőrködésével. Válság van, ez nem kérdés. Akár belső, akár külső dezintegráló tényező hatására, lényeg, hogy megkezdődött az emberi közösségek széthullása. A lejtőn már fékezhetetlenül gurul a mélybe a társadalom – vagy egy bizonyos része – ahol már nem az a kérdés, hogy hogyan kössünk ismét konszenzust és kompromisszumot a tagok között, hanem hogy ki, milyen módon akadályozhatja meg saját élete elvesztését, – mint azt már említettük – ideig-óráig kitolva a végső bukását. A mítosz logikája szerint a katasztrófát mindig jobb időknek kell követnie. Ez nincs így a fekete fantasztikumban és a zombi filmekben sem. A betegségek, terror, őrület, bűnök elharapódzása jóval kevésbé konkrét
29 30 31

Marmoulian 1931. Cronenberg 1986. Lukács 1976.

259

A NNONA NOVA

reményeket táplálnak felénk 32. A válságok át- és megélése, a számos megrendülés kora, ráveti az árnyékát az emberi ítélőképességre is, és terméke az ösztönös önleértékelés lesz. Ezek után ne lepődjünk meg, hogyha a felsorolt borzalmak valamelyike, ne adj’ Isten minden tényező egyszerre áll fenn a horrorfilm által bemutatott társadalmi szituációban, és ott a demokratikus törekvések elnémulnak, az egoista, nárcisztikus én- és önvédő ösztönök kerülnek előtérbe. 6. A ZOMBI FILMEK 6.1. Nyitókép „ Amikor már nincs több hely a pokolban, a holtak ellepik a Földet!”33 Ezzel a keresztény-erkölcsi reflexióval zárja második zombi filmjét, e műfaji zsáner ma is élő legnépszerűbb rendezője, George A. Romero. Kifejezve azt a társadalmat élesen átható szorongást, amit ebből a szemszögből még senki nem mert, vagy csak nem akart megmutatni. Ám éppen azon tömegek számára, kikről és kiknek filmjeit készíti, a celluloidra nyomtatott képi világ tényleges üzenete többnyire falra hányt morálborsó marad csupán. E fejezet hivatott rávilágítani a célhoz nem ért realista, mindig az adott jelenre válaszoló élőhalott-filmek más-más társadalomkritikai ábrázolásmódjaira, a műfaj filmjeinek és alkotóinak történetén keresztül. Az elidegenedés problematikája nehezen vizsgálható, ezért szükséges mindig az adott kor társadalomtörténeti kontextusában szemlélni. Összefoglaló képet nem kaphatunk, hiszen mindig csak az adott korszakban megjelenő társadalmasodási, vagy épp dezintegrációs hatásait vagyunk képesek bemutatni. Ennek segítésére, kortörténeti aktualizálására „hívom tetemre” a zombi filmeket, melyek a társadalomhoz való sajátos viszonyuknak köszönhetően megkönnyíthetik az elemzést. 6.2. Genezis, élőhalott- proletariátus paradigma34 A horrorfilmek történetében nincs még egy olyan lény, mint a zombi. Farkasember, Frankenstein és Dracula. Vámpír társaival ellentétben ugyanis nem fertőzte a romantika korabeli szépirodalom. A rémirodalombeli debü-

32 33 34

Király 1993. 622. Romero 1978. Varró 2004. 42-44.

260

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

tálása is csak a XX. század elejéhez, egy 1902-es történethez kapcsolható, ott mint harmadik kívánság kel életre egy fiú (Majom-mancs c. novella).35 ( Filmpremierje az 1932-es évhez köthető, és maga a műfaj is – illetve a ’80-as évekig a zombi filmek döntő hányada – amerikai, hollywoodi születésű. Ekkor rendezi meg Victor Halperin a Fehér zombi c. filmet, William Seebrook 1929-es Magic Island 36 c. regényét véve alapul. Maga a regény és a film is a kor egy hiánypótló alkotása, a karibi sziget- és hiedelemvilágról (vudu) készített misztikus útikönyv. Az élőhalottak létrehozása az élők műve. Éjfélkor, szertartás során kelti életre a halottakat sírjaikból a vudumester vagy mágus. A felélesztett élőhalottak egytől–egyig a korábbi, ültetvényeken dolgoztatott rabszolgák közül kerülnek ki. A zombifilmek tipizálásánál és korszakolásánál fontos szempont maga az elzombulás folyamatának ismerete, és a zombi lét milyensége. Egyértelműen az ebben a korban már körvonalazódott, gyarmatosított harmadik világ kiszolgáltatott plebsének tetemei válnak zombivá, hogy továbbra is szolgálják múlt-és jövőbeli parancsolóikat, a fehér civilizáció szuperfogyasztóit, a gyarmatosító vudumágusokat. Azaz az akaratuktól megfosztott, fekete rabszolgák a haláluk után is robotolnak fehér gazdáik földjein. Itt a zombik már életükben is kívül rekedtek „la dolce vita”- n, nem feltétlenül gonoszak, sőt, gyakran inkább szánalomra méltóak. Nincsenek önálló vágyaik, minimális ösztönkésztetéssel rendelkeznek. Dehumanizált, elesett szörnyetegek, akik a fehér urak karibi cukornádültetvényein (a már említett Fehér zombi), cornwalli rézbányák mélyén (Zombik járványa),37 lövészár), (Zombik járványa), kokban szolgálnak (A zombik lázadása)38, vagy kincset őriznek Fekete-Af(A lázadása) rikában (Mora Tau zombija)39. (Mora zombija) 6.2.1. Zombi kép a kezdetekkor40 A zombik külső jellemzői a kezdetekkor: esetlenek, lassú mozgásúak; nincsenek különleges fizikai és egyéb képességeik, mint a már korábban említett elődeiknek. Sebezhetőek, látványrémek, külsejük riasztó, de inkább megmosolyogtat, emiatt ritkán járnak egyedül, tömegesen fordulnak elő, mindent ellepnek, mert így borzongatás- és uralomképesek, és sarokba tud35 36 37 38 39 40

Jacobs 1902. Seebrook 1929. Gilling 1966. Halperin 1936. Cahn 1957. Varró 2004. 42-44.

261

A NNONA NOVA

ják szorítani a maroknyi túlélőt; szolgalelkek, elállatiasodott ösztönlények. Mindamellett, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeire igyekezett felhívni a figyelmet, a korai zombi filmek tényleges célja a borzongatás volt, a torz külső reflektorfénybe állítása. Ez volt a feszültségkeltő elem és egy újabb alternatíva a horrorfilmek közt. A zombik teremtői a vudumesterek vagy bokok: a fehér, gazdasági és politikai arisztokrácia képviselői, akik a törzsi jelekkel tarkított maszkok alá bújnak, és az élőhalottak tudatát uralva különböző utasításokat hajtatnak végre velük.41 Könyörtelen kapitalisták, akik a haszonmaximalizálás reményében minden emberiességet és könyörületességet megtagadnak a társadalomban alattuk lévőktől. Ilyen a már említett Zombik járványa c. film Lordja, vagy a Fehér zombi c. film Master Legendréje, akit a magyar származású, egy évvel korábbi Dracula c. filmfőszerepével világhírűvé vált Lugosi Béla alakít. Ám létrehozóik lehetnek még tudósfigurák, haláltáborok náci mengeléinek mozgóképmásai 1941-ben! (A zombik királya) 42 (Jós (A királya) lett volna?), vagy fajjobbító emberkísérleteket őslakosokon végző, rák ellenszerét kutató tudósok (Del Tenney: Zombik) .43 Zombik 6.3. Átmeneti korszak A ’30-as évek első megjelenései és Romero munkásságának kezdete (1968), illetve paradigmaváltása között szinte alig egy év telik el, ám az ’50-es évektől mégis egy új szemlélet jelenik meg. Egy tudományos fantasztikus vizsgálódás, mely az eddigi zombi képre is kihat. Ennek egyértelmű okaként a ’40-es évek második felében, az amerikai kormány titkos kísérletének kudarca, a roswelli katasztrófa áll (1947), mely az USA-ban általános UFOhisztériát indított el, nem kevés munkát, és megjelenést biztosítva ezzel a sci-fi szerzőknek, és filmrendezőknek. [Lásd még korábban Orson Welles rádiójátékát (1938), aki egy puszta hangjátékkal az Armageddon légkörét megteremtve sokkolta az amerikai (kis)polgárokat)]. Igény mutatkozott tehát egy újabb misztikum megfogalmazására és szintézisére a korábbi műfajokkal. A korszak műfaji zsánereinél egyaránt meghatározó, hogy a horror sajátos hangulata helyett, a sci-fi légkörébe helyeződik át a filmek súlypontja. Az UFO-hisztéria egyben a kor társadalmát a függetlenségi háború óta nem tapasztalt külső ellenségtől való fenyegetettség érzete is áthatja. Nem vé41 42 43

Hungler 2004. 45-47. Yarbrough 1941. Tenney 1964.

262

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

letlen, hisz a hidegháború időszaka elkezdődött, az atomkatasztrófától és a külső és belső ellenségtől (kommunisták mindenütt) való félelem projektált manifesztálódásai ezen inváziós filmek. Előbbire példa, mikor UFO-k atomsugarai keltenek fel sírjukból holtakat Ed Wood Jr. rendezésében.44 (Életéről Tim Burton készített játékfilmet: Ed Wood, 1994.).45 Ez a film a 9-es terv a világűrből.46 Wood Utóbbira pedig, mikor a földönkívüliek megszállják testüket és tudatukat a még élőknek, hogy elpusztítsák az amerikai demokrácia szakrális intézményeit, valamint gazdaságát, és kollektív tudatban egyesülve utat törjenek a szocialista világforradalom felé a Testrablók inváziója c. film mutat képletet.47 Elnagyolt, ám éles társadalomkritikák ezek a művek is. További újszerűségük abban áll, hogy szinte kivétel nélkül szentelnek egy-egy fejezetet a médiazombik gondolatának. Az ebben a korszakban megjelent, elterjedt és tömegessé vált televíziónak köszönhetően, a korábbi nagy és jeles filmsztárok helyett, a katódsugárcsövön keresztül a rendszer fizetett szólistái költöztek be az otthonokba, kiszorítva ezzel a korábbi, értékeket is közvetítő ikonokat. Itt a régi rémfilmek sztárjai térnek vissza zombikként a televízión keresztül. Erre példák a már említett 9-es terv a világűrből c. filmben sírjából, Dracula kosztümében életre kelt Lugosi Béla (Fehér zombi; külön ( érdekesség, hogy valóban ebben a szerelésben temették el), továbbá Edward Cahn rendezésében a Láthatatlan támadók c. filmben48 John Carradine kel életre halottaiból, aki Zombibosszú című, 1943-as filmjének főszerepét játszotta.49 És egy XXI. századi groteszk epizód a médiazombik gondolatának áldozva Zack Snyder 2004-es, Holtak hajnala 50 c. Romero filmjének azonos című remake-jében, ahol is Jay Leno-ra (napi talk show vezetője az NBCnél), illetve Burt Reynolds, már feledésbe merült filmszínész élőhalott hasonmásaira lövöldöznek távcsöves puskával a túlélők, egy pláza tetejéről. Úgy látszik, idővel elértéktelenedtek.
44 45 46

47 48 49 50

Varró 2004. 44. Burton 1994. Wood 1959. Halála után alkotását minden idők legrosszabb filmjének kiáltották ki, őt, magát pedig a legrosszabb rendezőnek. Siegel 1956. Cahn 1959. Yarbrough 1943. Snyder 2004.

263

A NNONA NOVA

6.4. Járványmetaforák– George A. Romero George A. Romero. Minden idők legnagyobb zombifilm-rendezőjének kiáltották ki. 1999-ben Az élőhalottak éjszakája 51 c. filmjének egy kópiáját a National Film Registry of the Library of Congress beválasztotta a megőrizendő filmek közé.52 Mind a zombifilm, mind – ha csak közvetetten is – Hollywood reneszánsza egyaránt, neki is köszönhető. Tabudöntögető jelenetei, szinte tényszerű, dokumentarista hangvételű próféciái, hűvös, szürke képi világa egyaránt a nagy amerikai filmkészítők ’68-as nemzedékéhez sodorja, független filmes státusza ellenére, vagy épp miatta. 1968. Egy év telt el a Bonnie és Clyde53 levetítése óta. Dennis Hopper filmjének (Szelíd motorosok)54 vágási munkálatai még folynak. Független (Szelíd motorosok) filmről persze már hallottunk, de az exploitation mozik felfutására még legalább 3-5 évet várni kell. A nagy filmkészítő konszernek minden hatalmukat latba vetik, hogy megakadályozzák bármilyen komoly társadalomkritikai jelzéssel bíró film megszületését. Olyan filmekét, melyek reflektálnak Vietnámra, a polgárjogi mozgalmakra, a rasszizmusra, a hippi és motoros bandákra, és általában a korábbi társadalom és az elemi család felbomlására, az erőszak burjánzására. És akkor az ismeretlenség ködéből, egy pittsburghi reklám- és ipari dokumentumfilmes fiú néhány külső szponzorral és társával, 114 ezer dollárból egy filmen keresztül megteremti azt a ma már klasszikusnak titulált zombi műfajt, mely számol mindezzel a társadalmat átható szorongással, hűen ábrázolja is, és nem kínál sem vigaszt, sem megoldást. Ez a film pedig Az élőhalottak éjszakája. A zombi lét megjelenését egy természetes társadalmasodási folyamat eredményeként fogja fel. A borzongatás eszköztára kiegészül a semmilyen közösséget nem kímélő mély kritikával (például a krisnások zombiként való megjelenése a Holtak hajnala 55 c. filmjében). Már első filmjében az élőhalott-létet párhuzamba állítja az élőkével. „Ők vagyunk mi, és mi vagyunk ők!” Nála kapcsolódik először a zombifilmekhez az Apokalipszis képe és közeledő érzete. Kérdéseket fogalmaz meg az American Wayjel kapcsolatWay ban. Merre tart a társadalom, a politika, a gazdaság, a tudomány fejlődése? Filmjein keresztül ezekre kapunk lehetséges válaszokat, sokszor egy szociológus érzékenységével, és éleslátásával kiegészülve. A XX. század második
51 52 53 54 55

Romero 1968. Moziplussz 2005. Penn 1967. Hopper 1968. Romero 1978.

264

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

felének első nagyhatású horrorja ez a film, mely eltérítette a műfajt az elavult rémtörténeti konvencióktól és koncepcióktól, a jelen könyörtelen, és rideg valóságába. 6.4.1. Az élőhalottak éjszakája – Night of the Living Dead (1968)56 A film alaptörténete, hogy ki tudja miért, de valószínűsíthetően egy balul elsült katonai kísérlet eredményeképpen zombik lepnek el egy körülbelül megyényi területet. Kezdetben halottaikból támadnak fel, ám a kor fertőzve terjed. Egy 30 évvel későbbi remake nyitóképe egyértelműsíti azt a koncepciót, amit Romero az ő korában még túlzónak tarthatott, miszerint egy Vietnámot megjárt katona temetésén vagyunk57, ahol a pap és az egybegyűltek között konfliktus alakul ki, hogy érdemes-e ez a nem a mi háborúnk, világ csendőre szerepben tetszelgő, USA beprogramozott katonája az egyházi temetésre. A végeredmény: a katona felkel halottaiból, megharap, és így élőhalottá tesz mindenkit maga körül, tekintet nélkül családtagjaira, rokonaira, vagy akár az Anyaszentegyház evilági képviselőjére. Látható az analógia az USA vietnámi szerepvállalását illetően. Hogyan kezelje halottait (hősi halott vagy gazember?) – és a film végén veteránjait – kiket egy értelmetlen, erőfitogtató háború „hívott tetemre”? Szembe néz-e a véres közelmúlt eseményeivel? Vállalja-e a felelősséget, vagy hagyja, hogy a halál diadalmaskodjon, és a megemésztetlen múlt zombi módjára eméssze fel a nemzetet? Itt a zombi lét a hadviselő, hatalomvágyó USA-t szimbolizálja, aki puszta éhségtől vezérelve fal fel mindent, ami az útjába kerül. És társadalma az, aminek mindezzel el kell számolnia.58 És akkor 1968. Általánosan megkérdőjeleződni látszanak az értékek, semmi sem biztos, nincs már abszolút jó és felettünk álló erkölcs. Az egyetlen menedék egy ház, ahol a maroknyi túlélő harcol az életbennmaradásért, és mily ironikus, inkább egymás ellen, mint szövetkezve a mindent elborító élőhalottakkal szemben. Apa-anya a zombivá váló gyermekükkel küzd az elfogadásért, majd a lány megöli saját édesanyját és táplálkozik is belőle. Ez a felforgató kép is mérföldköve a filmtörténetnek. Reflektálás a szülői értékrenddel való szembemenésre, az elemi család felbomlására, a virág-(bár ez esetben inkább temetővirág) nemzedék újító szólamaira. Olyan világban élünk már, ahol szeretteink sincsenek biztonságban. A kór mindenkit ma56 57 58

Schneider 2005. 502-503. Savini 1990. Réz 1985.

265

A NNONA NOVA

gával ragad. A létrejövő új társadalom, kérdezés nélkül bedarál mindenkit. Egy önző, szélhámos, rasszista középkorú férfi, egy racionálisan, és mind közül a lehető legélesebben gondolkodó fekete, valamint az egész folyamatot kritikusan szemlélő nő – aki még nem döntötte el, hogy mely értékítélet mentén teszi le voksát – alkotják a jövő reménységét. A köztük lévő konfliktusok és feszültségek világítják meg a valós társadalmi problémákat. A fekete szavait semmibe veszik. 1968-ban filmen bemutatni, ahogy a fekete férfi, Ben (Duane Jones) megüti a fehér nőt, Barbarát (Judith O’Dea), a film végén pedig Bent egy fehér férfiakból álló horda lelövi, és húskampókkal kihúzva a tűzre veti, rendkívül merész tett volt. Kevesebb ennél jelentősebb momentuma akad a filmtörténetnek.59 Mindenki a saját túlélésével van elfoglalva, az önző életösztön késztetések felülírják a társas ösztönökét, ami egyébként is lehetséges, mivel a „működő” társadalomban is gyakran csak írott formában vannak jelen fixált társadalmi kapcsolataink, a gyakorlat sok kis ego-sziget egymás mellett való élésére utal. Ez a koncepció egyébként – elszigetelődés, maroknyi túlélő kétségbeesett harca a megdönthetetlen túlerővel szemben – minden klasszikus zombifilm sajátja, ám ebben a rendezésben jelenik meg először. Záróképek: egyetlen túlélő a nő, aki undorral eszmél rá, hogy a felmentő csapatok semmiben sem különböznek az zombiktól. Az osztályozás egészségesekre és fertőzöttekre immár értelmét veszíti, viselkedésükben, agresszivitásukban, és ösztön vezérelte cselekedeteikben ugyanolyanok, mint az élőhalottak. Ha az ember zöld jelet kap arra, hogy agresszióját nyíltan kifejezhesse, minden esetben, ha tömegben van, úgy viselkedik, mint a csőcselék. Ember létünk állati szintekre redukálódásának, és agressziónk korlátlan kifejeződésének veszélye a film záró üzenete. 6.4.2. A korszak és Romero zombi-képéről A korábbi, Basedow-kórosokra – pajzsmirigy-hormon túlműködése során fellépő elváltozások – emlékeztető kidülledt szemű, fel-felbukkanó, és a posztmodern emberevő junkie, hiperaktív zombi példányok köztes állapota ez. Abban az esetben, ha nem fogyasztja el áldozatát, akkor zombivá teszi. Egy elcsigázott, katatón alakká, gyenge lénnyé, melynek teste látványosan málló. A hamuszürke, holtsápadt arc, és a sötétlő szemgödrök mind a saját testünk múlékonyságával szembesítenek. Mindegyik tetem a test rothadásának különböző fázisait tükröző deformálódásait közvetíti felénk. Nem titkolt
59

Moziplussz 2004.

266

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

hatáskeltés: az undor. Ám ez az undor egy valós folyamatnak szól, amiben a mi testünk is részesül majd egyszer. Valahol ezzel is az „élj a mának” öncélú konstrukcióját kritizálja. Alapmotívum továbbá a tétova, dezorientált, lassú mozgás, az emberélet iránt tanúsított fékezhetetlen éhség. A zombi az agy kiiktatásával elpusztítható. Csupán egy fejlövés, nem kell különösebb képzettség, „bárki képes rá”. Esetlensége és sebezhetősége okán ereje itt is tömeges előfordulásában és szaporaságában rejlik. A korszakhoz kapcsolható filmek még: Lelkek karneválja,60 illetve Ubaldo Ragona − Sidney Salkow: Az utolsó ember a Földön c. filmje.61 Ez utóbbi film Richard Matheson: I am Legend c., 1954-ban megjelent könyve62 alapján készült, melyet 2007-ben Will Smith-szel közreműködve forgattak újra.63 Műfaji különlegessége az egyetlen túlélő koncepciója. Tökéletes magány és elidegenedés egy darabjaira hulló világban. Az élőhalottak nem az alvilág küldöttei vagy a harmadik világ őslakói már, hanem saját zöldövezeti apokalipszisünk közeljövőjére ismerünk rá fénytelen szemükben. A katona- és tudós társadalomnak köszönhetően egy vírus globális méretű elszabadulása miatt kitör a járvány, mely az emberek 90%-át elpusztítja, a maradékukat zombivá változtatja. Bekövetkezik a rettegett apokalipszis. A megalopolisz elmagányosodott túlélője épp annak a társadalmi csoportnak és gépezetnek fontos fogaskereke, akik a vírust létrehozták. És a film társadalomkritikája és iróniája pont ebben rejlik. Ő lesz az, aki később megtalálja az ellenszert, és neve legendává válik. Illetve az alternatív befejezésben a zombik új társadalmat alapítanak a meglévő rend felülbírálása mellett, mely világban a túlélő nem más, mint a történelem, egy önmagát sikeresen elpusztító társadalom, utolsó képviselője, ki önmagában a létezésre képtelen – megőrül – s ennek okán már életében legenda. A film további újítása, hogy az emberiség kihalásával a természet néhány év alatt újra birtokba vette a tőle elorzott területeket. Megjelenik az egyetlen túlélő a zöldellő nagyvárosban, és az ő természetes viszonya környezetéhez, a vadászathoz való visszatérés, értelmét veszti a harácsolás szülte versengés, stb. Romero minden filmje a gyártási időszak korára reflektál. Filmjeiben folytonosság van, az élőhalott-lét kialakulása mindig a már jelen lévő társadalmi, politikai és gazdasági problémák egyenes ági, egy lehetséges következménye.
60 61 62 63

Harvey 1962. Ragona – Salkow 1964. Matheson 1954. Lawrence 2007.

267

A NNONA NOVA

6.4.3. Holtak hajnala - Dawn of the Dead (1978)64 Tíz évvel az első rendezés után született ez a film, már magasabb, de még mindig szerény költségvetésből. 139 perces hossza ellenére igazi „B”-kategóriás mozi lett, és emiatt – sajnos – célközönségét épp azok az emberek alkották, akik legkevésbé értették a benne rejlő társadalomkritikát.65 A zombik és a kapitalista rendszer rejtett kapcsolatára világít rá, az amerikai fogyasztói kultúra kritikáján keresztül. A maroknyi túlélő most egy kertvárosi plázába menekül, a korlátlan fogyasztás álomvilágába, a külvilág könyörtelen realitása elől. Innen csak életük árán szabadulhatnak ki. A túlélők szuperfogyasztói álmai megvalósulni látszanak, szinte beleőrülnek a lehető legnagyobb sikerként elkönyvelt helyzetükbe. Beszerzőútra mennek, és hosszabb távra, luxuséletre rendezkednek be, mit sem törődve a külvilág riasztó valóságával. Megvalósul az American Dream, a totalitárius fogyasztás diktatúrája. Az emberélet is ebben mérhető csupán, ezek után. Ebben a filmben is alaptétel a kinti élőhalottak és a bent elzombultak hasonlóságainak bemutatása. Élőhalottak a bevásárlóközpont üvegére tapadva, amint arról álmodoznak, hogy egyszer talán bejutnak ők is. Egy újabb, egyre szélesedő réteg, melyet nem sújt az „élj a mának” hamis koncepciója. A zombik korzózása a bevásárlóközpontban és annak indoklása: már akkor is szerettek ide jönni, mikor még éltek. Megmaradt emlékfoszlányaik haláluk után is a szerzés üvegkoporsóiba hajtják őket. Itt is megjelenik a szeretteiket fertőző kór metaforája. Senki sincs biztonságban, bárkit bármikor bedarál a többségi társadalom. Az alternatíva kilátástalanág, és még több bizonytalanság csupán. A pláza, egy miniatürizált, mesterséges luxusvárost testesít meg. Utcák, lakások, szökőkutak, éttermek, butikok, boltok, mozi, padok. A bennrekedtek egyetlen célja ebben a térben a mindennapi túlélés a gondtalanság, és testi-lelki nihilizmus paradicsomi csarnokában. És épp ez a mozzanat – a berendezkedettek – adja meg a film társadalomkritikai alapját. A zombik és túlélők egyaránt kitárt karral csoszognak a bevásárlóközpont utcáin, a ’70-es évek andalító dalainak kíséretében. Ám egy fosztogató motoros banda képében begyűrűzik az ajtókon kívül rekedt agresszivitás, és az eddigi totális közöny átcsap féltékenységbe, s lelküket az önzés elemi erejű érzete hatja át ezután. Az egyén jóléte veszélybe került az újonnan érkezettek miatt.66
64 65 66

Schneider 2005. 646. Albamag 2004. Romero 1985.

268

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

Romero filmjeinek nem titkolt célja, hogy kiszakítson minket a zombi világból, s rádöbbentsen, mily ingatag mindennapi életünk, mennyire tisztázatlanok társadalmi kapcsolataink, és milyen könnyen felborulhat ez a ránk erőltetett és pattanásig feszült, törékeny egyensúly. Felvetődik az örök kérdés: hol vannak a zombik? Kinn, vagy benn? A zombik rémisztőek, és úgy tesznek, mintha élnének. Akárcsak mi…67 Ahol a holtak feltámadnak, a társadalmi problémák kifejezésének csekély a jelentősége! 6.4.4. A holtak napja - Day of the Dead (1985) Eredetileg a trilógia záró darabjának készült, ám szűk 20 évvel később két újabb filmmel egészült ki a Romero által életre keltett élőhalott-opus. Korábbi filmjeinek sikerén felbuzdulva, még magasabb költségvetéssel látott neki e filmjének elkészítéséhez. Ahogy haladunk előre az időben azt láthatjuk alkotásain, hogy a probléma nagyságának, és megállíthatatlanságának függvényében, egyre hatalmasabb régiók válnak az élőhalottak által birtokolt területekké. A mindenkori maroknyi túlélő rovására, persze. Míg az első filmjében a zombik megjelenése csak egy megyére korlátozódott, majd később országrésznyi területet leptek el, addig a 3. felvonásban már mindenhol velük találkozhatunk. Számuk egyre csak nő. Ők a lehetséges új világrend és társadalom képviselői. További érdekesség, hogy a címeket vizsgálva – időrendiség – az éjszakától a hajnalon át eljutunk a napig, mely a társadalmi összeomlás globális nagyságát hordozza magában, annak metaforája. A néhány tudósból, katonából és civilből verbuválódott túlélő csapat már a föld alá, katakombákba kényszerült. Élve eltemetve. Mintegy folytatva a Holtak hajnala c. filmben felvetett gondolatot, a totalitárius fogyasztás eredményeképp, minden maradék erőforrását felemésztette a társadalom, mely így pusztulását okozta. Mindhárom társadalmi csoport képviselője más-más reformtörekvéssel bír, hogy a fennálló helyzetet mérsékelni, megszüntetni tudja. Csekély és minősíthetetlen a kommunikáció köztük, mindenki a saját elképzeléseinek a megvalósításán fáradozik, és képtelen a konszenzusra. A katonák továbbra is agresszióval válaszolnak a problémákra, a civilek csak a saját bőrük mentésével vannak elfoglalva – illetve marihuánába menekülnek a tehetetlenség átható érzése elől –, míg a tudósok az egyet67

Cotcot 2004.

269

A NNONA NOVA

len réteg, akik kapcsolatot keresnek az élőhalottakkal, az új rend képviselőivel. És mindezt a tudományon keresztül. Összefogás nincs köztük, nem is várható, mert megszűnt minden korábbi társadalmi kohéziós erő. Bekövetkezett az Armageddon, az Apokalipszis. Darabjaira hullt a társadalom. A túlélők egymásnak esnek. Sikerül néhány zombit befogni, és a tudósok megpróbálják kikísérletezni, hogyan lehetne ártalmatlanná tenni őket, illetve reszocializálni. Az utóbbit Beethoven örömódájának hallgattatásával érik el, mintegy üzenve Amerikának, hogy létezik egy másik modell is – EU – egy alternatív út a jólét felé. Felbomlott a rend egészségesekre és fertőzöttekre, de ennek megítélése is egyéni szubjektummá vált. Természetes ezután a teljes pusztulás vár a még élőkre, végképp eltemetve őket a föld alá. Az emberiség kihal, és az „életképesebb” új faj diadalmaskodik. Ez a negatív utópia uralja a filmet, ami a ’80-as évek hidegháborús atom- és biofegyver paranoiája tükrében nem is tűnik meglepőnek. 6.4.5. Holtak földje - Land of the Dead (2005)68 Bár nem kötődik szorosan a trilógiához, de zombi képét tekintve visszatér a járványmetaforák időszakában jellemzett élőhalotthoz, holott gyártási idejét tekintve, már mélyen benne vagyunk ekkor a posztmodern zombi filmek korában, és pont húsz év telt el az utolsó alkotása óta. Hogyha az előbb bemutatott nyomasztó világot apokaliptikusnak aposztrofáltam, akkor itt már a posztapokalipszis időszakában járunk. Megtörtént az átrendeződés, a túlélők létrehoztak egy városállamot, izolálva a minden más területet elborító zombiktól. Kialakult a túlélők osztálytagozódása, mely azonban nem sokban tér el a korábbitól, attól, ami a társadalom bukását okozta. Már a film elején érezzük, hogy ez a pillanatnyi status quo sem lesz tartós. A rendszer tovább él, bár hervadóban van. Vezetői, és a hatalom birtokosai egy szűk gazdasági arisztokrácia, kiket az új bürokrácia, a katonaság tart távol és véd meg mind a széles kirekesztődöttek rétegétől, mind pedig a zombiktól. Az utóbbi két csoport nem sokban különbözik, és csak a kerítés az, ami ténylegesen elválasztja őket egymástól. Mindkét réteg nyomorúságos életre van kárhoztatva. Miközben kinn dúl a járvány és egyre csak szedi áldozatait, addig az új arisztokrácia vígan él luxuslakosztályaiban, egy
Romero 2005.

68

270

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

üvegpalotában.69 Ők a gazdaságilag élet- és versenyképes csoport, akiknek sikerült a pénz abszolút és torz hatalmát átmenekíteni az „új világba”. Ők a felelősek a népért, és szórakozásukat biztosítják is a megfelelő cirkusz megteremtésével, hogy az alsó rétegek valós problémáiról eltereljék a figyelmet. A gazdaság nem stabilizálható piac nélkül, így a katonaság állandó portyákat tart a külvilágban, fosztogatva a zombik uralta régiókat, miközben a vezetés töprengés nélkül élősködik a halottak kenyerén. Itt már minden a fogyasztásnak van alárendelve, még az emberélet is csak a javakban mérhető. Mindig akadnak feláldozhatóak, helyettesíthetőek, hiszen az uralmon lévők szűk köre mindenkit felhasznál a saját jóléte megőrzése érdekében. És bár a szituáció új ugyan, de az igények a régiek maradtak. Ebben a társadalomban csak lefelé lehetséges a mobilitás. Az életben maradtak egymás ellenségeivé válnak, és középosztály hiányában csak a katonaság von falat közöttük. Újra életbe lép a mindenki harca mindenki ellen, a bellum omnium contra omnes. Talán épp ezért érzünk szolidaritást az alsó, különösen a legelnyomottabb réteg, a zombik felé. És bár emberi létük szikrája is alig fedezhető fel bennük, mégis emberibbnek, és társadalmibbnak hatnak együtt, mint a „húsukon” hízó arisztokraták. Sorsuk determinált, a rendszer áldozatainak tekinthetőek. És a széles alsóréteg is legfeljebb csak az élőhalottakkal vállalhat – groteszk helyett nagyon is valóságos – sorsközösséget. Megtörtént a tökéletes elszigetelődés, a többség sanyarú sorsú. Elkerülhetetlen a forradalom, az újabb, és egyben utolsó lázadás a rendszer ellen, mely véglegesen el fogja pusztítani. Hiába lépnek fel ellene, a zombilét pikantériája, hogy járványszerűen újraképzi magát, akárcsak Bourdieu-nél az oktatási rendszer az egyenlőtlenséget. És ebben a forradalomban vállvetve együtt harcol az alsó rétegeket képviselő két csoport, azaz az élőhalott és az élő-halott. Bár erőforrásaik messze elmaradnak immár ténylegesen realizálódott ellenfeleikétől, mégis számbeli fölényük győzelemre viszi őket. Mindenki csak egy helyet keres magának. Ahogy mi is. Ez a film záró üzenete. 6.4.6. Holtak naplója - Diary of the Dead (2007)70 Ez Romero legutóbb elkészült zombi filmje, de már útban van a következő. Egyelőre nincs címe, és várhatóan 2009-ben vetítik majd a mozik.
69 70

Schreiber 2005. 56. Romero 2007.

271

A NNONA NOVA

Több szempontból is visszatér a film a gyökerekhez. Romero pittsburghi rendező, és hasonlóan első filmjéhez, az események most is innen indulnak ki, azaz a járvány a jelenben, itt és most manifesztálódik. A film elején még nem ismerjük a lehetséges következményeket. Romero az első zombifilmjét még egyetemistaként forgatta ’68-ban. Ezért érdekes az a dramaturgiai nyitány, hogy a szintén itt tanuló diákok egy csoportja, épp horrorfilmet – múmia filmet – forgat, mikor tudomást szereznek a járvány kitöréséről. Két kézikamerával, egy laptoppal és egy lakókocsival útnak indulnak. Egy részük azért, hogy hazatérjen családjához. Másik részük meg, hogy pontosan végigkövesse, lefilmezze a történéseket, majd ezt az interneten mindenki számára elérhetővé tegye. Őket nem érdeklik, hogy hullanak körülöttük az emberek, csak az információszerzés és tájékoztatás a fontos az egyre borzalmasabb eseményekről. Nem is annyira burkoltan, a széleskörű technikai ismeretekkel rendelkező, internet- és médiafüggő új generáció kritikája ez a film. Azé a generációé, aki a nagyvilág történéseire immunissá vált, és kizárólag csak megfigyelőként hajlandó részt venni a „játékban”, s nem is realizálódik benne, hogy ez a stratégia az életébe kerülhet. Az egész filmben a fiatalságnak jut döntő szerep. A kialakult válságra adott válaszaikat kísérhetjük nyomon a filmben. Már a kezdetekkor nincs köztük megegyezés, ahányan vannak, annyifelé húznak, és kötőerőt is csak a pillanatnyi érzéseik jelentenek egymás felé, mint a szerelem, vagy a szórakozás. Nincsenek közös alapok, hiányoznak a meggyőződések, de még az ösztönkésztetéseik is csak megkésve kongatják meg a vészharangot bennük. Ők alkotják a jólét társadalmát, akiknek múltja csak vélt, és nem pedig való sérelmekkel terhelt. Az idősebb kohorsz egyetlen képviselője a csapatban a tanáruk, akinek az órájára a történet elején a horrorfilmet forgatják. Amellett, hogy alkoholista, és már rég kiégett, lemondott magáról, ő a problémák legélesebb szemű megfigyelője. És bár megállapításai mindig érthetőek és követhetőek, többnyire süket fülekre találnak. Végérvényesen megszűnt a bizalom az egyes korosztályok között. Felvetődik a kérdés, hogy mégis kik azok, akik képesek túlélni a társadalmat. A film egy lehetséges választ ad erre. Azok, akik értékesnek, erkölcsösnek, esetleg fentebb stílnek hitt frázispuffogtatásaik mögé bújva, túladagolt cinizmussal, kicsordult polidilettantizmussal, vagy hipokrita, álnaiv közönnyel olvadnak bele az őket körülvevő élőhalotti világba, miközben

272

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

a reggeli, igazmondó tükörbenézés objektív, hamuszürke realitása köszön vissza rájuk. Következmények nélkül, persze. Mi tesz minket emberré? És ez egyben a film záró mondata is, hogy „ Eljön a nap, mikor nem képességeinkkel, hanem erényeink hiányával mérnek majd minket.” Ha az összes Romero-film végső üzenetét próbáljuk megfejteni, arra jutunk, hogy csak úgy képes kilépni egy társadalom – esetében az amerikai - az őt körülvevő mocsárból, ha vállalva a felelősséget lezárja múltját, és egy teljesen új szemlélet kialakításával fog bele a jövő felépítésébe.71 6.5. Posztmodern zombifilmek A ’90-es évek végére piaci megfontolások is szükségessé tették, hogy a zombi kép átformálódjon. A válságtársadalom korában a legszélsőségesebb negatív utópiák, mint kiindulási pontjai a filmeknek, szinte egyértelművé váltak. A korábbi bárgyú, lomha mozgású, könnyen kikerülhető és elpusztítható szörnyek már nem borzongatták az egyre magasabb ingerküszöbűvé váló nézőket. Mellette a CGI-technika elterjedése is lehetővé tette, hogy az élőhalott új formát öltsön. Valamint megjelentek olyan új számítógépes játékok a Távol-Keleten, melyek népszerűségükből kifolyólag szinte kiáltottak azért, hogy filmre vigyék őket. Ide tartozik a Kaptár-széria (Resident -széria ( Evil),72 és a Silent Hill c. film,73melyek azonban a társadalomkritikát mellőzik – az utóbbiban ugyan akadnak vallásszociológiai vonatkozások, de ez

71

72 73

Zombi vígjátékok, paródiák (az említett filmekről bővebben a Filmográfia c. fejezetben) Nem tartom fontosnak, hogy külön fejezetben tárgyaljam őket, mert létrejöttük egyértelműen a ’80-as évekhez, és a járványmetaforák időszakához köthető. Ezek a zsánerfilmek egytől-egyik a műfaj paródiái, és gyakran az adott korszak konkrét élőhalottfilmjeire reagálnak, társadalomkritikai töltet nélkül, vagy csak minimális mértékben. Ugyanis nem ez a céljuk, hanem a borzongás feloldása, és a szórakoztatás. Nem képeznek egységes alműfajt a horror-vígjátékokon belül. Csak felsorolásszerűen a legnépszerűbb alkotások. Peter Jackson (egyben a Gyűrűk Ura trilógia rendezője is) alkotásai a Bad Taste (1987), mely az inváziós horrorok paródiája, és a Hullajó (1992), ami a zombifilmeket veszi célba. A ’80-as években még Sam Raimi (később a Pókember-széria megalkotója) Evil DeadDead sorozata – bár az első részt csupán jóindulattal lehet vígjátékként kezelni a humoros jelenetek ellenére, míg a két folytatás már egyértelműen ebbe a műfajba sorolható –, és Stuart Gordon Re-Animátor c. filmje a meghatározó. Végül napjainkban kísértenek Rodriguez igazi „B”-s mozija, a Terrorbolygó, Jonathan King élőhalott bárányai, A bárányok harapnak c. filmben, valamint a brit zombi-vígjáték, a Haláli hullák hajnala Edgar Wright rendezésében. Anderson 2002. Gans 2006.

273

A NNONA NOVA

többnyire a játék kultikus utóhatásainak köszönhető –, és pusztán csak a játékok sajátos adaptációinak tekinthetőek.74 Ezek a zombik már hipergyorsak, erősek és eszesek, valamint rádöbbentek a tömeges előfordulásukban rejlő potenciálra. Esetükben a zombi lét nem más, mint a halál progresszív megélése. Ők az „új világ” csúcsragadozói, tényleges félelmet ébresztve a mozilátogatóban. Legyőzhetetlen és kiirthatatlan lények benyomását keltik bennünk. Külsőre olyanok, mint az AIDS-es beteg, aki a betegsége végső stádiumában van. A képalkotásban a ’90-es évek AIDS, és a biológiai fegyverek által keltett paranoia mind mélyen benne van. Ezeknél a filmeknél is működik a zombi, mint a ma emberének analógiája. Állati tulajdonságainkkal szembesülünk bennük, talán azzal a kitétellel, hogy mi valamivel sikeresebben működünk náluk. 75 Ebben a szakaszban értünk el az emberek által végzett kísérletekből fakadóan zombivá vált teremtményekhez. Megbüntet minket a teremtő, annak, hogy az emberek Istent játszanak, globális következményei vannak, megtapasztalhatják a földi poklot.76 Elpusztításuk korábban politikailag korrektnek minősült, ez most megváltozott. Itt már a gyógyításuk és reszocializációjuk kerül előtérbe, mintegy reménysugár, mely azt sugallja, lehet kiút a viszontagságokból, elég erősek vagyunk a reformok véghezviteléhez. Felmerül egy másik lehetőség is a filmeken, hogy a kór gyógyítása helyett új alapok építésére, az újrakezdésre fókuszáljunk inkább, és temessük el a múltat, a zombikkal egyetemben. Azt éreztetik a nézővel, hogy minden világégésben benne rejlik az új élet reménye. Individualista, öncélú társadalmak tárulnak elénk. Egy olyan világé, melyben minden embernek más az érdeke, ezért nem segít senki a másiknak. Válságtársadalom ez. A kialakuló problémákra azonnal kell reagálni, ha valaki megfertőződik, gondolkodás nélkül kell megölni, akár a feje levágásával is. Az egyén a fontos, a közösségeket a pillanatnyi érdekek fűzik csupán össze. Ez, a „csak magunkra számíthatunk” felfogás kerül összeütközésbe egy katonai, autokratikus szemlélettel a 28 nappal később c. filmben77 (folytatása a 28 héttel később c. film).78 Az igazi nyitójelenet, mikor a főhős a teljesen elnéptelenedett London utcáit rója. Sehol senki, pénz és szemét
74 75 76 77 78

Herpai 2004. 48-49. Varró 2004. Kultúr. 2008. Boyle 2002. Fresnadillo 2007.

274

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

hever a földön mindenhol. Feltételezi a rendező, hogy körülbelül ez az, amit az emberiség maga után hagyna, ha kivonnák a rendszerből. A zombik itt is természetszerűleg hiperaktívak, a nagyvárosi felgyorsult életünknek tükörképei. Ebben az alkotásban a zombi és a még egészségesek közti háború eszmeisége csupán az élettérre korlátozódik. Olyan háború dúl, ahol szeretteinket és társainkat használjuk fel kísérleti alanyként. A katonai vezető megállapítása pontosan tükrözi a film mondanivalóját: „Mindig is emberek öltek embereket. És ez most sincs másképp.” 7. ÖSSZEGZÉS A fantasztikum világának végállomásaként jegyzett horrorfilmnek – tömegfilmek –, csak kis szegmensét birtokolják a zombikról szóló alkotások. Ám szerepük a filmuniverzumban már keletkezésükkor vitathatatlan. Minden esetben, a jelenre válaszoló társadalom negatív előérzetét, és félelmeit tárják elénk Megmutatják, ahogy a funkcióját vesztett, elidegenedett társadalom rémképe valósággá válik, és begyűrűzik életünk minden szegmensébe. A fel-, illetve beismerés keltette Apokalipszis érzete immár elkerülhetetlen. Rávilágít, hogy nemcsak beprogramozott gépei vagyunk önnön világunknak, a ránk erőszakolt, ám esetlegesen is csak felületesen megkérdőjelezett struktúráknak köszönhetően. De egyben pókhasú, szuperfogyasztói ösztöneink kielégítésén fáradozó, pusztán megszokásból elégedetlenkedő sorban állói is. Bemutatják, ahogy a nagy többség hátat fordít a problémáknak, és jól magára zárja az ajtót. Ahol már csak egy kattintásra vagyunk az öntudatlan, ám a szellemi létminimumhoz feltétlenül szükséges digitális kanálistól. XXI. századi szeretteinket csak egy modem, vagy wireless választhatja el tőlünk. És végül szembesítenek azzal is, mint temetjük el magunkat az átlagosan számunkra fenntartott néhány m 2-es kriptákba, körömpusztító beletörődéssel, ám megalkuvást nem tűrve. De hát ezek csak zombi filmek. Nem kell őket komolyan venni..

275

A NNONA NOVA

FELHASZNÁLT IRODALOM ALBAMAG 2004 Holtak hajnala – Reneszánszukat élik a zombi filmek (szerző nélkül), 2004. (http://www.albamag.hu/node/1110 – letöltés ideje 2008-04-12) Legjobb zombifilmek (szerző nélkül), 2004. (http://cotcot.hu/kozosseg/cikk/87 – letöltés ideje 2008-04-12) FREUD, Sigmund: Psychologische Schriften, Studienausgabe Bd. 4, Frankfurt am Main, 1982. HERPAI Gergely: Gonosz halottak, In: Filmvilág XLVII. Évfolyam 7. szám, 2004. 48-49. HUNGLER Tímea: Halva járók, In: Filmvilág XLVII. Évfolyam 7. szám, 2004. 44-47. JACOBS, W.W.: The Monkey’s Paw (http://gaslight.mtroyal.ca/mnkyspaw.htm – letöltés ideje 2008-11-01) KIRÁLY Jenő: Frivol múzsa (A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. KIRÁLY Jenő: Mágikus mozi. Műfajok, mítoszok és archetípusok a filmkultúrában, Korona Kiadó, Budapest, 1998. Hogy is nézzünk zombis filmet? (szerző nélkül) (http://bkfmkultura.freeblog.hu/archives/2008/ 03/09/Hogy_is_nezzunk_zombis_filmet/ – letöltés ideje 2008-04-12) LUKÁCS György: A társadalmi lét antológiájáról, Magvető, Budapest 1976. MATHESON, Richard: I am Legend, Walker and Company, Los Angeles,1954. Zombi Krónika (szerző nélkül), 2004. (http://moziplussz.hu/hir.php?id=1580 – letöltés ideje 2008-04-12)

COTCOT 2004

FREUD 1982 HERPAI 2004 HUNGLER 2004 JACOBS 1902 KIRÁLY 1993 KIRÁLY 1998 KULTÚR. 2008

LUKÁCS 1976 MATHESON 1954 MOZIPLUSSZ 2004

276

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

MOZIPLUSSZ 2005 RÉZ 1985

SCHNEIDER 2005 SCHREIBER 2005 SEEBROOK 1929 SZINNYEI 1926 VARRÓ 2004 FILMOGRÁFIA ANDERSON 2002 BOYLE 2002 BROWNING 1931 BURTON 1994 CAHN 1957 CAHN 1959 CARPENTER 1978

A Horror nagymestere (szerző nélkül), 2005. (http://moziplussz.hu/cikk.php?id=307 – letöltés ideje 2008-04-12 ) RÉZ András: Vizuális erőszak – Armageddon a nappaliban, avagy a domesztikált végpusztulás, In: Filmvilág XXVIII. Évfolyam 11. szám, 1985. 31-35. SCHNEIDER, Steven Jay (főszerk.): 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz, GABO Kiadó, 2005. SCHREIBER András: Holtak földje – Zombi evolúció, In Filmvilág XLVIII. Évfolyam 8. szám, 2005. 56. SEEBROOK, William: The Magic Island, New York, 1929. SZINNYEI Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig, 2. kötet, Budapest, 1926. VARRÓ Attila: A mi húsunk, In: Filmvilág XLVII. Évfolyam 7. szám, 2004. 42-44.

ANDERSON, Paul W.S.: Kaptár (Resident Evil), Constantin Film Produktion, 2002. BOYLE, Danny: 28 nappal később (28 Days Later), British Film Council, 2002. BROWNING, Tod: Dracula (Dracula), Universal Pictures, 1931. BURTON, Tim: Ed Wood (Ed Wood), Touchstone Pictures, 1994. CAHN, Edward L.: Mora Tau zombija (Zombies of Mora Tau), Clover Productions, 1957. CAHN, Edward: Láthatatlan támadók (Invisible Invaders), Premium Pictures, 1959. CARPENTER, John: Halloween (Halloween), Compass International Pictures, 1978.

277

A NNONA NOVA

CLARK 1974

CLARK, Bob: Fekete karácsony (Black Christmas), Film Funding, 1974. COLUMBUS 2001 COLUMBUS, Chris: Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter and the Sorcerer’s Stone), Warner Bros. Pictures, 2001. COLUMBUS 2002 COLUMBUS, Chris: Harry Potter és a titkok kamrája (Harry Potter and the Chamber of Secrets), Warner Bros. Pictures, 2002. CRAVEN 1984 CRAVEN, Wes: Rémálom az Elm utcában (Nightmare on Elm Street), New Line Cinema, 1984. CRONENBERG 1986 CRONENBERG, David: A légy (The Fly), Brooksfilms, 1986. CUNNINGHAM CUNNINGHAM, Sean S.: Péntek 13. (Friday the 1980 13th), Paramount Pictures, 1980. FRESNADILLO 2007 FRESNADILLO, Juan Carlos: 28 héttel később (28 Weeks Later), Fox Atomic, 2007. GANS 2006 GANS, Christophe: Silent Hill (Silent Hill), Silent Hill DCP Inc., 2006. GILLING 1966 GILLING, John: Zombik járványa (The Plague of the Zombies), Hammer Film Productions, 1966. GORDON 1985 GORDON, Stuart: Re–Animátor (Re–Animator), Empire Pictures, 1985. HALPERIN 1932 HALPERIN, Victor: A Fehér zombi (White Zombie), Halperin Productions, 1932. HALPERIN 1936 HALPERIN, Victor: A zombik lázadása (Revolt of the Zombies), Halperin Productions, 1936. HARVEY 1962 HARVEY, Herk: Lelkek karneválja (Carnival of Souls), Off Color Films, 1962. HOPPER 1968 HOPPER, Dennis: Szelíd motorosok (Easy Rider), Columbia Pictures Corporation, 1968. JACKSON 1987 JACKSON, Peter: Bad Taste (Bad Taste), WingNut Films, 1987. JACKSON 1992 JACKSON, Peter: Hullajó (Braindead), WingNut Films, 1992. JACKSON 2001 JACKSON, Peter: A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége (The Lord of the Ring – The Fellowship of the Ring), New Line Cinema, 2001. 278

TEMETŐVIRÁGOK AVAGY A ZOMBIFILM TÖRTÉNETE ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI KONTEXTUSAI

JACKSON 2002 JACKSON 2003 KING 2006 LAWRENCE 2007 MARMOULIAN 1931 MURNAU 1922 PENN 1967 RAGONA – SALKOW 1964 RAIMI 1992 RAIMI 2002 RODRIGUEZ 2007 ROMERO 1968 ROMERO 1978 ROMERO 1985 ROMERO 2005

JACKSON, Peter: A Gyűrűk Ura – A Két Torony (The Lord of the Ring – The Two Tower), New Line Cinema, 2002. JACKSON, Peter: A Gyűrűk Ura – A Király viszszatér (The Lord of the Ring – The Return of the King), New Line Cinema, 2003. KING, Jonathan: A bárányok harapnak (Black Sheep), Live Stock Films, 2006. LAWRENCE, Francis: Legenda vagyok (I Am Legend), Warner Bros. Pictures, 2007. MARMOULIAN, Rouben: Dr. Jekyll és Mr. Hyde (Dr. Jekyll and Mr. Hyde), Paramount Pictures, 1931. MURNAU, F.W.: Nosferatu (Nosferatu, eine Symphonie des Grauens), Pranafilm GmbH, 1922. PENN, Arthur: Bonnie és Clyde (Bonnie and Clyde), Warner Brothers/Seven Arts, 1967. RAGONA, Ubaldo – SALKOW, Sydney: Az utolsó ember a Földön (Ultimo uomo della terra), Associated Producers (API), 1964. RAIMI, Sam: Gonosz halottak – A Sötétség Serege (Evil Dead 3. – Army of Darkness), Universal Pictures, 1992. RAIMI, Sam: Pókember (Spider–Man), Columbia Pictures Corporation, 2002. RODRIGUEZ, Robert: Terrorbolygó (Planet Terror), Dimension Films, 2007. ROMERO, George A.: Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead), Laurel Group, 1968. ROMERO, George A.: Holtak hajnala (Dawn of the Dead), Laurel Group, 1978. ROMERO, George A.: A holtak napja (Day of the Dead), Laurel Entertainment Inc., 1985. ROMERO, George A.: Holtak földje (Land of the Dead), Universal Pictures, 2005.

279

A NNONA NOVA

ROMERO 2007 SAVINI 1990 SIEGEL 1956 SNYDER 2004 SPIELBERG 1975 TENNEY 1964 WHALE 1931 WHALE 1935 WIENE 1920 WOOD 1959 WRIGHT 2004 YARBROUGH 1941 YARBROUGH 1943

ROMERO, George A.: Holtak naplója (Diary of the Dead), Romero–Grunwald Productions, 2007. SAVINI, Tom: Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead), Columbia Pictures Corporation, 1990. SIEGEL, Don: A testrablók támadása (Invasion of the Body Snatchers), Walter Wanger Productions, 1956. SNYDER, Zack: Holtak hajnala (Dawn of the Dead), Strike Entertainment, 2004. SPIELBERG, Steven: A cápa (Jaws), Universal Pictures, 1975. TENNEY, Del: Zombik (Zombies), Iselin–Tenney Productions Inc., 1964. WHALE, James: Frankenstein (Frankenstein), Universal Pictures, 1931. WHALE, James: Frankenstein menyasszonya (Bride of Frankenstein), Universal Pictures, 1935. WIENE, Robert: Dr. Caligari (Das Cabinet des Dr. Caligari), Decla–Bioscop AG, 1920. WOOD Jr., Edward D.: 9–es terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space), Reynolds Pictures, 1959. WRIGHT, Edgar: Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead), Studio Canal, 2004. YARBROUGH, Jean: A zombik királya (King of the Zombies), Monogram Pictures Corporation, 1941. YARBROUGH, Jean: Zombibosszú (Revenge of the Zombies), Monogram Pictures Corporation, 1943.

280

Mitikus idő és mitikus szövegek fantasy regényekben1
KÉSZÍTETTE: GARAMI ANDRÁS

Tanulmányomban a fantasy műfajt és írásmódot a mítoszok temporalitása és a narratívák mitikus világképe, mitológiaépítése felől közelítem meg. A műfajjal kapcsolatos − a címben is megjelenő − általánosítást azonban mindjárt az elején fel kell oldanom, mivel a következőkben konkrétan két regényciklust vizsgálok: J. R. R. Tolkien regényeit, valamint Margaret Weis és Tracy Hickman Dragonlance (Sárkánydárda)-történeteit. A tanulmány elején a fantasy meghatározására teszek kísérletet két alapvető értelmezés (Louis Vax és Tzvetan Todorov elmélete) alapján. A műfaj jellegzetes vonásainak (kliséinek) kiemelése mellett azt igyekszem bemutatni, hogy a vizsgált regényekben kirajzolódó hasonló világkonstrukciók miképpen folytatnak párbeszédet egymással és a mítoszokkal, mitológiákkal kapcsolatos hagyományos elképzeléseinkkel, fogalmainkkal (mint például vallás és mágia kérdéseivel, az eredetmagyarázatokkal, a természetfeletti és csodás lények létezésével). KÍSÉRLET A FANTASY MŰFAJI MEGHATÁROZÁSÁRA A fantasy meghatározásakor a legelső probléma a különbségtétel a fantasy és a fantasztikus irodalom között. A hétköznapi szóhasználatban a kettő könnyen összekeverhető, már csak hangzásbeli hasonlóságuk miatt is. Ha azonban utánagondolunk ezeknek a műfajmegjelöléseknek, és elővesszük a fantasztikus irodalom magyarul is hozzáférhető elméleti irodalmát (elsősorban Tzvetan Todorov alapvető művét, a Bevezetés a fantasztikus irodalomba című kötetet, vagy az erre több ponton reflektáló magyar munkát, Maár Judit A fantasztikus irodalom című könyvét),2 akkor valamelyest kirajzolódik, miben áll a két kategória különbsége.
1

2

Jelen tanulmány a Kerényi Károly Szakkollégiumban 2004/2005-ös tanévben kutatott témám bővített, átdolgozott változata, melynek elkészüléséhez itt szeretnék köszönetet mondani akkori szakkollégista társaimnak és vezető tanárunknak konstruktív ötleteikért és javaslataikért. Megemlítendő még a 2007-ben megjelent Idegen univerzumok című kötet is, melynek tanulmányai a fantasztikus irodalom, a science fiction és a cyberpunk műfaji jellegzetességeit és elméleti megközelítéseit járják körül. H. NAGY, 2007.

281

A NNONA NOVA

A fantasztikus irodalom meghatározásai közül két fő elméletet emelek ki. Louis Vax 1960-ban írt, A fantasztikus művészet és irodalom című könyvében arra a megállapításra jut, hogy ez a műfaj önmagában nem határozható meg, ezért más műfajokkal szembeállítva vagy összehasonlítva definiálja.3 A könyv bevezetője tizenkét kategóriát sorol fel, és ezekhez viszonyítva, a különbségekre rámutatva határozza meg a fantasztikus irodalmat.4 E tizenkét kategória a következő: csodás, népi babona, költészet, borzalmas és rémítő, detektívregény, tragikum, humoros, utópia, allegória és mese, okkultizmus, pszichiátria és pszichoanalízis, metapszichológia. Vax megközelítése szemantikai jellegű, a fantasztikumot tartalma szempontjából vizsgálta. Arra mutatott rá, hogy a fantasztikus irodalom tágabb összefüggésrendszerben értelmezhető, valamint arra, hogy a fantasztikum fogalma nem csak irodalmi jelenségeket takar. Definíciója alapján a fantasztikus történet kezdete mindig a hétköznapok világában játszódik, és ezt a megszokott rendet borítja fel valami titokzatos, érthetetlen esemény, ami szokatlansága miatt félelmet kelt. Egyes elméletek éppen a félelmet tekintik a fantasztikus irodalom legfontosabb sajátságának. E meghatározás fő képviselője Howard Phillips Lovecraft, aki Természetfeletti horror az irodalomban című 1945-ös munkájában megállapította, hogy a fantasztikum nem az egyes művekben jelenik meg, hanem az olvasóban, aki ilyenkor félelmet érez. A másik elmélet Tzvetan Todorové, aki az 1970-es Bevezetés a fantasztikus irodalomba című művében strukturalista-szemiotikai eszközökkel közelít a témához. Koncepciójának lényege, hogy a fantasztikust nehezen megragadható, átmeneti jelenségnek tartja. Szerinte a fantasztikum nem tekinthető önálló műfajnak, hanem két másik műfaj, a csodás és a különös határán helyezkedik el. Ha ezek közül valamelyik irányába elmozdulás történik, akkor a fantasztikum megszűnik létezni. Todorov fő jellemzőként az elbizonytalanodást, a megszokottól eltérő jelenségekre való rácsodálkozást emeli ki, hiszen ő a fantasztikus irodalom címkéjét azokra a művekre tartja fenn, melyekben az olvasóéhoz hasonló, reális világok kerülnek bemutatásra, melyekben egyik pillanatról a másikra valami megmagyarázhatatlan történik. „Egy olyan világban, mely nagyon is a miénk, amelyet ismerünk, melyben sem ördögök, sem szilfidek, sem vámpírok nem léteznek, bekövetkezik egy olyan esemény, melyet nem tudunk megmagyarázni e jól ismert
3 4

Forrás: Maár, 2001: 15. Maár, 2001: 15.

282

MITIKUS IDŐ ÉS MITIKUS SZÖVEGEK FANTASY REGÉNYEKBEN

világ törvényeivel. Az esemény észlelőjének két lehetséges megoldás közül kell választania. Az ördög vagy képzelődés, képzelt lény – vagy valóban létezik, éppúgy, mint a többi élőlény, csak éppen ritkán találkozunk vele. A fantasztikum e bizonytalanság idejét tölti ki”.5 Todorov a csodás és a különös könnyebb meghatározása érdekében bevezet négy terminust, melyek e két kategória és a fantasztikus találkozásából létrejövő alműfajok. Az első, a fantasztikus-különös jelöli azokat a műveket, melyekben a történet során a kezdetben természetfelettinek tűnő események végül racionális magyarázatot nyernek. A tiszta különös kategóriájában a különleges, megdöbbentő eseményekre biztos magyarázatok adhatók a józan ész szabályai szerint. A fantasztikus-csodás áll Todorov szerint a legközelebb a tiszta fantasztikumhoz, mivel ide olyan történetek tartoznak, melyek kezdetben fantasztikusnak tűnnek, végül azonban a természetfölötti elfogadásával fejeződnek be. A tiszta csodásnak nincsenek pontos határai, mivel ezekben a történetekben a természetfeletti események nem bizonytalanítják el sem a szereplőket, sem az olvasót. Ezt az alműfajt Todorov a meséhez hasonlítja. A fantasztikus irodalom felől több irányból is megközelíthetjük a fantasy műfajt, illetve írásmódot. Egyrészt a fantasyre nem alkalmazható egyértelműen egyik fenti meghatározás, kategória sem, hiszen a fantasy regények többségében nem az olvasóéhoz hasonló, hétköznapi világ találkozik váratlanul a természetfelettivel, hanem önálló, saját törvényekkel és történettel (történelemmel, mitológiával, kultúrákkal stb.) rendelkező világok kerülnek bemutatásra, melyekben az általunk természetfelettinek tekintett hatalmak megjelenése mindennapos eseménynek számít. Számos esetben azonban mégis érdemes összekapcsolni a fantasyt és a fantasztikus irodalmat. Ha A Gyűrűk Ura Tolkien általi műfajmegjelöléséből indulunk ki (vagy a magyar fordító, Göncz Árpád meghatározásából), akkor a szöveg tündérmeseként is értelmezhető. Christie Brooke-Rose 1981-es A Rhetoric of Unreal című művében A Gyűrűk Urát ennek megfelelően a todorovi tisztán csodás műfajába sorolja be.6 A regényszövegen belül azonban a fantasztikus-csodás kategóriája is értelmezhetővé válik, ha arra gondolunk, hogy a prológusban, illetve a történet legelején a hobbitok egy teljesen hétköznapi világban élik mindennapjaikat, és ezt a rendet az Egy Gyűrű felbukkaná-

5 6

Todorov, 2002: 25. (kiemelés tőlem − G. A.) Említi: STEMLER, 2003: 5−6.

283

A NNONA NOVA

sa, pontosabban valódi hatalmának felfedése borítja fel.7 Ennek hatására a hobbitok az olvasóval együtt felismerik, hogy a kezdeti különös események értelmet kapnak a Megyén kívüli világ története és éppen zajló eseményeinek megismerése által. Az értelemadás a regényben Gandalf feladata, aki − mivel maga is mágus − szintén a hobbitok számára addig jobbára ismeretlen (természetfeletti) világ képviselője, így nem is adhat tulajdonképpeni racionális magyarázatot. A FANTASY-KLISÉK A fantasy irodalom tömegkultúrához tartozása érdekes, ellentmondásos helyzetet rejt magában, hiszen bár populárisnak, lektűr-jellegűnek tekinthető az ide sorolt színvonaltalan regények tömegtermelése miatt, mégis egy szűk szubkultúra jelenti az állandó olvasótáborát. A fantasy szubkulturális vonásaira jellemző, hogy többnyire különböző kitalált világokon alapuló szerepjátékokhoz köthető. A fantasy szerepjátékok közül kiemelendő az egyik legrégebbi, a D&D (Dungeons and Dragons, 1974.), az ennek tovább( fejlesztéséből készült AD&D (Advanced Dungeons and Dragons, 1977.) ( vagy a magyar fejlesztésű M.A.G.U.S., avagy a Kalandorok Krónikái (Valhalla Páholy, Bp. 1993). Bokody Péter szerint a fantasy tehát „kétségkívül rétegjelenség, jobbára fiatalok (fiúk) között örvend nagy népszerűségnek, az olyan zártabb baráti körökben, amelyek elfogadták az időtöltésnek ezt a módját”.8 A fantasy persze manapság egyre ismertebbé válik, hiszen a J. R. R. Tolkien 1954-55-ben megjelent A Gyűrűk Ura című regénytrilógiájából 2001-ben, Peter Jackson által rendezett film nagy sikere egyre több érdeklődőt vezet a műfajhoz. A fantasy műfajt hagyományosan Tolkien fentebb már említett regényének a megszületésétől szokás eredeztetni; számos megközelítés szerint a későbbi művek tulajdonképpen A Gyűrűk Ura újra-, illetve átírásának tekinthetők. A fantasy világok ez alapján középkori jelleget öltenek magukra,
7

8

Zsákos Frodó küldetése elvállalásakor így beszél múltról és jövőről, az otthon nyugalmáról és az idegen vidék veszélyeiről: „Persze néha nekem is megfordult a fejemben, hogy jó lenne elmenni, de ezt inkább csak afféle vakációnak képzeltem, a Bilbóéhoz hasonló kalandozásnak, ami talán jobban is végződik az övénél, nyugalomban. De a mostani elmenetel száműzetést jelentene, menekülést a veszélytől újabb veszélyek felé, amiket magamhoz vonzanék. És gondolom, egyedül kell mennem, ha az a célom, hogy teljesítsem a feladatomat, és megmentsem a Megyét. De nagyon kicsinek, elhagyatottnak érzem magam… szóval, el vagyok keseredve. Az Ellenség erős és félelmetes.” TOLKIEN, 2002: 85. BOKODY, 2002: 1299.

284

MITIKUS IDŐ ÉS MITIKUS SZÖVEGEK FANTASY REGÉNYEKBEN

ahol mindennapi használatú a mágia, szereplői sorában pedig képzeletbeli csodás lényeket, illetve létező, valódi mitológiák jellemző alakjait találhatjuk. Így például az északi mitológiákban gyakran szereplő trollok, törpék, troll az angolszász és ír mítoszokban szereplő tündérek, elfek vagy a világ legelf több népének hagyományos világképében megtalálható sárkányok említhetők a fantasy regények állandó szereplőiként. A fantasy műfaj számos altípusa közül kettőt emelnék ki, melyek egymástól jól elkülöníthetőek: a heroic és a dark fantasyt. H. Nagy Péter értelmezésében9 a heroic fantasy az autonóm világok történetének kiépítésén alapszik, míg a dark fantasy a párhuzamos vagy módosított világok egymásra hatását tematizálja. A Gyűrűk Ura és a Sárkánydárda-történetek ennek megfelelően a heroic fantasy kategóriájába tartoznak, hiszen az általam vizsgált regények legkiemelkedőbb sajátossága, hogy olyan komplex világban játszódnak, melyeknek meg van a maguk jól dokumentált és részletes történelme, amelyre a művek folyamatosan reflektálnak is. Egyes radikális meghatározások szerint a fantasy „menekülésirodalomnak” is tekinthető, mivel olvasásakor rajongói a saját világuk értéktelenségeitől elfordulva klasszikus, „lovagi” erényeket keresnek a fantasy történetekben (pl. hősiesség, bajtársiasság).10 Ezek a megközelítések tehát – talán kissé meglepő módon – alkalmasak arra, hogy a fantasy rajongók képzelt világok értékrendje és törvényei felől bírálják és támadják saját világuk feltételezett hibáit. A fentiekhez képest értelmezésemben a fantasy szövegeket a mítoszokhoz, a mitikus szövegekhez hasonlóként kezelem. Párhuzam vonható ugyanis egyrészt a szövegek jellege, sémái és elemei alapján. Másrészt a történetek zárlata felől olvasva maguk a történetek is mitizálódnak, és beépülnek abba a nagyon komplex hagyományba, amelyre mindvégig reflektáltak. E szempontok alapján vizsgálom meg Tolkien Középfölde-regényeit (A Gyűrűk Urá-t és A Szilmarilok-at), valamint Margaret Weis és Tracy Hickman Sárkánydárda-történeteit (a Dragonlance Krónikák és a Dragonlance Legendák köteteit). Tolkien nyelvészprofesszorként eredetileg egy fiktív nyelv, a tündék nyelvének megteremtésén dolgozott, s csak emiatt kezdte el kidolgozni a nyelvet használó nép kultúráját és történetét, melyből idővel megszületett Középfölde világa. A regény ezáltal nem szakítható el a körülötte létező töb9 10

H. NAGY, 2003: 23. FAZEKAS, é.n.

285

A NNONA NOVA

bi szövegtől, többek közt a magyarul A babó címmel megjelent regénytől, A Szilmarilok-tól, illetve Az elveszett mesék könyvé-től, mivel ezek A Gyűrűk Ura-történet előzményeit alkotják, s ezek eseményeire a regény állandó utalásokat tesz.11 Maga Tolkien is megjegyzi egy helyütt: „Azt hiszem, A Gyűrűk Ura varázsa abban rejlik, hogy a háttérben időnként feltűnik a történelem egy-egy darabkája; olyasmi ez, mint amikor egy messzi szigetet vagy egy távoli város tornyát pillantjuk meg, amint egy pillanatra kivillan a ködből. Ha elérjük, oda a varázslat – hacsak nincsenek a távolban további elérhetetlen tájak.”12 Hasonló komplexitás jellemző a Dragonlance-történetekre is. A Margaret Weis−Tracy Hickman szerzőpárost az AD&D szerepjáték fejlesztői kérték fel, hogy dolgozzanak ki a játék számára egy világot, és írjanak hozzá egy alapregényt. A ’80-as évek elején indult történetfolyam alapján egyre határozottabb kép alakult ki a Krynn nevű világról, melynek történelme folyamatosan átszőtte a regénytrilógiát, illetve előzményeit. Stemler Miklós A világteremtés poétikája című tanulmányában szintén A Gyűrűk Ura-trilógia és a hozzá szorosan kapcsolódó szövegkorpusz többi tagjának narratív felépítésével foglalkozik. Christie Brooke-Rose már említett értelmezéséből átveszi a megatextus fogalmát, mely „az a kulturális, történelmi, földrajzi tudásanyag, amelyre az olvasónak folyamatosan reflektálnia kell a befogadás folyamán, és amely folyamatosan befolyásolja az értelemadás aktusát”.13 Szerinte a trilógia emiatt nyitott szövegnek tekinthető, mely állandó párbeszédhelyzetben áll más szövegekkel, ami miatt a befogadó nagy fokú aktivitását igényli az utalások dekódolása során. A fent vázolt fantasy világoknak tehát pontosan megrajzolható a történeti íve, eredetüktől a fennállásukon át egészen a bukásukig. A szövegek általában az éppen fennálló rend virágzása idején indulnak, melynek eredetéről utalásokból tudunk. A történetek folyamán azonban a rend valamilyen külső tényező hatására felborul, és a világ gyökeresen megváltozik. Ez az erőteljes változás az átlagos, különleges képességekkel nem rendelkező emberek előtérbe kerülését eredményezi: már nem mágusok, tündék, sárkányok
11

12

13

A The hobbit című, eredetileg 1937-ben megjelent regény magyarul először A babó címmel jelent meg 1975-ben, majd A Gyűrűk Urában és Tolkien más műveiben szereplő nevek alapján 2006-ban készült el a mű kritikai kiadása, immár A hobbit címmel. Az említett regények mellett magyarul olvasható az 1995-ös A Gyűrű keresése, az 1996-ban, két kötetben kiadott Az elveszett mesék könyve, a 2008-as Húrin gyermekei. J. R. R. Tolkien gondolata a Koltai Gábor fordító által írt Utószóban. TOLKIEN, 1997: 333. STEMLER, 2003: 7.

286

MITIKUS IDŐ ÉS MITIKUS SZÖVEGEK FANTASY REGÉNYEKBEN

népesítik be a különböző világokat, hanem egyszerű, hétköznapi emberek. Ezek a megváltozott világok már a sajátunkhoz hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, így a korábbi csodás világokat akár saját, mitikus történelmünk analógiájaként is értelmezhetjük. A fantasztikus világok fejlődésének történeti ívét azért tartom kiemelkedően érdekesnek és elemzésre érdemesnek, mert – mint már fentebb utaltam erre – bukásuk egyfajta letisztult, „normális”, „földi” világot eredményez. Ennek hatására a történetek folytathatósága is bizonytalanná vagy inkább lehetetlenné válik, hiszen a fantasztikus művek vonzereje éppen az átlagostól eltérő környezetben és cselekményben rejlik. A következőkben a fent említett regényekben megjelenő időbeliséget vizsgálom, kiemelve olyan szereplőket, tárgyakat vagy momentumokat, melyek alapján az idő, a múlt − jelen − jövő hármasa megragadható és értelmezhető. E kérdések nyomán igyekszem bizonyítani e fantasy szövegek mitikus jegyeit, mitológiaalkotását. A KÉT REGÉNYCIKLUS, MINT MITIKUS SZÖVEG Első pillantásra talán merész analógiát feltételezni mítoszok és fantasy történetek között. A görög mythos szó etimológiája már közeledést mutathat, hiszen a kifejezés eredetileg mesét jelentett. Alekszej Loszev ezt az irányt radikálisan felülbírálja, amikor egyértelmű elhatárolódások sorával igyekszik rávilágítani a mítosz elfogadottnak tűnő jegyeinek bizonytalanságára.14 A mítosz eszerint − többek közt − nem kitaláció, nem fikció, nem fantazmagória, nem ideális létezés, nem tudományos vagy primitív tudományos és nem metafizikai konstrukció. Bár „első pillantásra úgy tűnhet, hogy ha egyszer a mitikus valóság mesés, nem reális, túlvilági valóság, akkor nem is lehet másként, csak úgy, hogy a mitológia és a metafizika azonosak. Valójában az efféle azonosítás megint csak nem a mitikus valóságnak, mint olyannak a leírása, hanem egészen sajátos, más jellegű szempontoknak a bevonása. A mítosz mese. De kinek mese? Annak, aki maga is mitikus szubjektum és ebben a mítoszban él? Szó sem lehet róla.”15 G. S. Kirk nyomán azt tapasztalhatjuk, hogy a mítoszokkal foglalkozó elméletek többsége két alapvető, de gyenge lábakon álló érv alapján épül fel. Egyrészt úgy látják, hogy minden mítosz istenekről szól, vagy valamilyen kultuszból származik, másrészt pedig e szövegek vagy eltérnek mindenben
14 15

LOSZEV, 2000. 9−209. Uo. 40−41.

287

A NNONA NOVA

a népmeséktől, vagy éppen semmilyen érdemi különbség nem található köztük.16 A mítoszdefiníciók terén Jeleazar Meletyinszkij is egy dichotómiára hívja fel a figyelmet. Szerinte az egyik csoportba azok a meghatározások tartoznak, amelyek a mítoszra, mint fantasztikus világelképzelésre tekintenek, míg a másik csoport a mítoszt elbeszélésnek tartja, mely az istenek és héroszok tetteit meséli el.17 A mitikus idő kapcsán megkülönbözteti a szakrális előidőt és az empirikus időt, kijelentve: a mítosz „a dolgok lényegét azok genezisével azonosítja: egy dolog felépítésének megmagyarázása nem egyéb, mint készítési módjának elbeszélése; a környező világ leírása nem más, mint teremtéstörténetének elmondása.”18 E ponton állapíthatjuk meg a mítoszok és a fantasy regények találkozási pontját, hiszen az általam vizsgált szövegek esetében egyértelmű analógia fedezhető fel szövegteremtés és világteremtés között: a narráció előrehaladtával egyre több információ kerül a birtokunkba az olvasott világ múltjáról, történeteiről, ezáltal pedig egyre élesebben rajzolódnak ki előttünk e világ körvonalai, sajátosságai. Northrop Frye a mítoszok és az archetipikus szimbólumok háromféle rendszerét különbözteti meg: az „átvitt értelmű” mítoszt, illetve a romantikus és realista tendenciákat. Az elsőről mondja azt, hogy „általában istenekkel vagy démonokkal foglalkozik, és totális metaforikus azonosságú, de két egymással kontrasztban álló világ formáját ölti. Az egyik kívánatos, a másik nem. Ezeket a világokat rendszerint az ilyen irodalommal egykorú vallások egzisztenciális mennyével és poklával tekintik azonosnak. Mi a metaforikus szervezésnek ezt a két formáját apokaliptikusnak, illetve démonikusnak hívjuk.”19 A vizsgált világokban szintén fennáll e két szféra szembenállása, és ehhez illeszkedve kiemelt a vallás (és a mágia) szerepe. A mitikus párhuzamok során azonban először a mitikus időt, a múltat vizsgáljuk meg. Az elemzett regényekben a múlt irányába történő állandó visszatekintés legtöbbször egy erre specializált szereplő szövegeiben jelenik meg. A Gyűrűk Ura esetében a legnagyobb tudással rendelkező karakterek az ún. istarok, azaz a mágusok (a regényben a Fehér Szarumán és a Szürke, majd a Fehér Gandalf képviselik a mágusok rendjét). Maga a tünde istar szó is azt jelenti, hogy az illető egy rend tagja, amely roppant tudást halmozott fel a világ történetéről és természetéről. Tolkien szövegeiből az is kiderül,
16 17 18 19

KIRK, 1993: 26. MELETYINSZKIJ, 1985: 220. Uo. 221. (Kiemelés tőlem − G. A.) FRYE, 1998: 120.

288

MITIKUS IDŐ ÉS MITIKUS SZÖVEGEK FANTASY REGÉNYEKBEN

hogy ezek az alakok halhatatlanok, és a valák, vagyis az istenek küldötteiként érkeztek Középföldére, hogy egységet teremtsenek a tündék és az emberek között a gonosz elleni harcban. Gandalfhoz ennek megfelelően a bölcs tanácsadó szerepköre illeszthető, hiszen a fenti célnak megfelelve arra használja fel tudását és széles körű emlékeit, hogy segítse a történet többi szereplőjét küldetésük teljesítésében. Ő beszéli el például a főszereplőnek, Frodónak az Egy Gyűrű történetét is, melyet a történet során el kell pusztítani.20 Azonban nem csak az ilyen típusú, hosszabb monológjaiban tér ki az elmúlt idők eseményeire, hanem beszédére általánosan jellemző a visszatekintés. A Középfölde múltjára történő utalás a szövegben megjelenő fiktív krónikákban, történeti feljegyzésekben is megjelenik. Ezekből A Gyűrűk Ura prológusa szerint maga a regénytrilógia is sokat merített: „A mi elbeszélésünk, amely a Harmadkor végéről szól, jórészt a Nyugatvégi Piros Könyvből meríti anyagát. (…) Eredetileg Bilbó magánnaplója volt, amit magával vitt Völgyzugolyba. A Megyébe Frodó hozta vissza, sok különálló jegyzetlappal együtt.” 21 A Sárkánydárda-történetekben az első regény egy olyan versbetéttel kezdődik, amely prológusként megelőlegezi a múlt feltárását, amire a regényszövegben kerül sor. Már a vers kezdő sorai felvetik a jelenből való visszatekintés nehézségeit, utalva az ehhez szükséges források hiányára: „Halld a bölcs dalát, mely úgy árad, mint égi eső s a könny, lemosva az éveket s a port a Sárkánydárda Nagy Mondájának történeteiről. Mert a messze múltban, melyről nem maradt szó, sem emlék, a világ első ifjúkorában, mikor három hold kelt fel az erdő belsejéből, nagy és rettenetes sárkányok háborúztak ebben a krynni világban.”22

20

21 22

„Hja, ennek hosszú sora van − mondta Gandalf. − A história még a Sötét Esztendőkben kezdődik, amikre már csak a hagyomány őrei emlékeznek. Ha az egészet el akarnám mesélni, itt ülhetnénk, amíg a tavaszból semmi se marad, és beköszönt a tél. De tegnap este már beszéltem Nagy Szauronról, a Sötét Úrról. (…) Ezt a nevet még ti, hobbitok is hallottátok: úgy feketül a régi történetek peremén, mint az árnyék.” (Kiemelések tőlem − G. A.) TOLKIEN, 2002: 71−72. Az idézet kiemelt részei egyrészt megvilágítják az emlékezet kitüntetett szerepét és korlátozott voltát, másrészt pedig a hétköznapi halandók − a hobbitok − tudatlanságát ellenpontozó mendemondák jelentőségét, melyeknek köszönhetően még ők is értesülnek a világ nagyobb eseményeiről. TOLKIEN, 2002: 29. WEIS –HICKMAN, 1992: 7.

289

A NNONA NOVA

Már ebben az idézetben is megjelenik az olvasó előtt egy olyan elbeszélő, aki a regény világában él, és történeti munkájában írja le a múlt eseményeit. A későbbi regényekben szereplőként is feltűnik egy ilyen alak: a múltat leginkább ismerő szereplő, egy krónikás (Astinus). Az ő fő attribútuma szintén a halhatatlanság, életének egyetlen színtere pedig a könyvtár, ahol folyamatosan feljegyzi a világ történéseit. Karakterét és munkáját Az ikrek ideje című regény a következőképpen jellemzi: „Astinus a történelmet írta meg. Ő jegyezte le azt az idők kezdete óta, figyelve, ahogy szeme előtt elhalad és könyveiben leülepszik. Nem tudta előre a jövőt, az az istenek dolga. De képes volt megérezni a változás apró jeleit, azokat az előjeleket, amelyek Bertremet is annyira zavarták. Onnan, ahol állt, hallhatta a vízóra cseppjeinek csobbanását. Ha alátartaná a kezét, meg tudná szakítani a cseppek folyamát, de az idő akkor is folyna tovább.”23 A krónikás egyszerre rendelkezik a múlt és a jelen ismeretével, lejegyzéseivel folyamatosan bővítve a könyvtár könyveit, sőt valamelyest rálátással bír a jövőre is. A két szövegvilágból vett példák alapján tehát megállapítható, hogy a múltra való reflektálás leginkább a bölcs és időtlen szereplőkhöz köthető, akik egymaguk uralják az egész világ történelmi tudását. Az ezekben a szövegekben megjelenő speciális alakok − mint például az előbb említett krónikás − attribútumai alapján a szerzőség kérdése is problematikussá válik, hiszen az ilyen szereplők belső, fiktív szerzőkként tűnnek fel, akik az olvasó által befogadott szöveg forrásainak tekinthetők. A ciklikusság és a visszatérések is jellemzőek az általam vizsgált szövegekre, mely jegyek tovább erősítik az említett mítosz-párhuzamot. A körkörös idő, az örök visszatérés mítosza miatt elengedhetetlen megemlíteni Jorge Luis Borgest és Mircea Eliadét. Borges a ciklikusság elméletét Platón és Nietzsche megfogalmazásai mellett számos példa felvetésével szemlélteti.24 Eliade arról beszél, hogy „a nép emlékezete az egyedi eseményeket és a valóságos személyiségeket nehezen őrzi meg: az események helyett kategóriák, a történeti személyiségek helyett pedig archetípusok határozzák meg az effajta képzelet működését. Így a történeti személyiség áthasonul mitikus

23 24

WEIS –HICKMAN, 2001: 8. BORGES, 2005: 173−177.

290

MITIKUS IDŐ ÉS MITIKUS SZÖVEGEK FANTASY REGÉNYEKBEN

előképévé (a hőssé stb.), az események pedig a mitikus cselekedetek kategóriájává (a szörnnyel vívott küzdelemmé, testvérharccá stb.)” 25 Eliade megállapítására a Középfölde-szövegekben jó példa lehet a gonosz alakok ismétlődése, hiszen az első gonosz szereplő, az isteni eredetű (ainu) Morgoth (vagy Melkor) helyét elűzése után szolgája, Szauron veszi át. A másik példa Gandalfhoz kapcsolódik, aki a balroggal vívott küzdelem során látszólag meghal, de rövidesen új alakban éled újjá, hogy tovább segíthesse a történet szereplőit. A Sárkánydárda-történetek kapcsán itt említhető meg az a folyamat, melynek során a szövegek jelenéhez képesti múltban a régi világrendet elpusztítja az istenek haragja: a tőlük elfordult emberekre küldik az Összeomlást, majd magukra hagyják őket. Az általunk olvasható történetek ebben a zavaros korban játszódnak, a szereplők célja pedig a régi világrend helyreállítása és a régi istenek kiengesztelése, a vallás újra-felfedezése. Ehhez a kérdéskörhöz jól köthető a mágia és a vallás szembenállása a Sárkánydárda-szövegekben. A hatalmas témakör részletező bemutatása helyett itt csupán néhány alapvető megfontolásra hívom fel a figyelmet, melyek árnyalják vallás és mágia talán elsőre egyszerűnek tűnő viszonyát. A mágiával kapcsolatos tudományos gondolkodás kiindulópontja Frazer elmélete, aki megkülönböztette a homeopatikus (utánzó) és az átviteli mágiát.26 Követői közül Marcel Mauss a mágiát elsősorban cselekedetnek, rítusnak tartja. Szerinte „egy vallás már akkor mágikusnak nevezi a régi kultuszok maradványait, amikor azok még véget sem értek.” 27 Ez alapján valóban alátámasztható lenne mágia és vallás ellentéte, mint egymást váltó paradigmák. Érdemes azonban ezzel szembeállítani például Marót Károly tézisét, aki a kétféle világmagyarázat különbségeinek sorolását követően (leigázás/hódolat; tartós közösség hiánya/nyilvánosság, egyház) kihangsúlyozza, hogy a vallásos-mágikus cselekedetek gyakran együtt járnak; tulajdonképpen minden vallásos alapjelenség a priori lényege valamilyen mágikus vonás.28 A Sárkánydárda-szövegekben említett Összeomlás idején nem léteznek vallások, így a természetfeletti erőket egyedül a mágia testesíti meg. Mint
25 26 27

28

ELIADE, 1998: 72. FRAZER, 1998: 21. MAUSS, 2000: 58. Mauss mágikus rítusnak tekint „minden olyan rítust, amely nem tartozik egyetlen szervezett kultuszhoz sem, amely magánjellegű, titkos, rejtélyes, és amely a tiltott rítusok mint határ felé tendál.” 64. (Kiemelés az eredetiben) MARÓT, 1933.

291

A NNONA NOVA

később látni fogjuk, ennek a fantasy világnak a bukásakor a földi alakban megjelenő istenek mellett a varázslat is elhagyja az embereket. Az istenek eltávozása persze nem tényleges veszteség, hiszen csak a közvetlen, fizikai kontaktus szűnik meg, átadva a helyét az Összeomlás előtti vallásoknak. Úgy látszik tehát, hogy a mágia és a vallás huzamosabb ideig nem férnek meg egymással ezekben a csodás világokban, hiszen mindkettő nagyjából ugyanazokra a kérdésekre keresi a megoldást (leginkább a természetfeletti erőkkel szembeni magatartás tematizálásával). Ide kapcsolódóan említendő meg az is, hogy amikor néhány szereplő visszatér az egyik regény jelenéből közvetlenül az Összeomlás utáni időbe, akkor a karakterek korábbi megítélése és szerepe megcserélődik. A múltban az addig pozitívnak tekintett papnőt az emberek gyógyító ereje miatt boszorkánynak tartják, míg a feketeköpenyes varázsló sötét hatalmát, mágiáját csodaként élik meg. Az isteni és a mágikus erő tehát feloldhatatlan ellentétet alkot Krynn világában. Az idő működésébe való betekintés lényeges eszköze A Gyűrűk Urában a lórieni tünde úrnő, Galadriel tükre. A tükör egy vízzel töltött egyszerű ezüsttál, melybe ha valaki belenéz, nem a saját tükörképét fogja látni, hanem a sajátjától eltérő idősíkokba nyer bepillantást. Idézet A Gyűrű Szövetségéből: „− Mit nézzünk benne, és mit fogunk látni? – kérdezte Frodó riadt áhítattal. − Sok mindent, amit én parancsolok, hogy mutasson meg nektek – felelt az Úrnő. – És némelyikteknek azt is megmutatom, amit látni vágyik. De a Tükör kéretlenül is sok mindent megmutat, s az gyakran hasznosabb, mint amit látni szeretnétek. Hogy mit fogtok látni, ha a Tükörre bízzátok, azt nem tudom megmondani. Mert olyasmit is mutathat, ami volt, olyasmit is, ami még csak lesz. De még a legbölcsebb személy se tudja mindig, hogy mi az, amit lát.”29 A tükör tehát uralhatatlan mágikus tárgy, hiszen a legváratlanabb képeket is képes felvillantani használója előtt. A tükörbe néző hobbitok közül Samu az otthona, a Megye pusztulását és apja szenvedését látja, míg Frodó előtt megjelenik a fehér ruhás Gandalf, valamint küldetése következő szakaszának fáradalmas képe. A tükör tehát nem csak a tényleges jövőt mutatja
29

TOLKIEN, 2002: 413. (Kiemelés tőlem: G. A.)

292

MITIKUS IDŐ ÉS MITIKUS SZÖVEGEK FANTASY REGÉNYEKBEN

meg, hanem olyan esetleges eseményeket is, melyek megvalósulása egyáltalán nem biztos, azonban lehetőségük fenyegetően fennáll. Galadriel tükre nem csak a jövő eseményeire figyelmeztet, hanem arra is, hogy cselekedeteiket és azok hatását jól meggondolják, ne tervezzenek felelőtlen tetteket, amelyek saját maguk és mások számára végzetes következményekkel járhatnak. Az olvasó számára is varázslatos ez az eszköz, hiszen jelentős előreutaló funkcióval rendelkezik: Samu víziójában például már burkoltan megjelenik az, hogy küldetésüket a Szövetség többi tagja nélkül, kettesben folytatják, Frodó látomásában pedig feltűnik a halottnak hitt Gandalf, aki valóban fehér ruhás alakban − és jóval erősebben − tér vissza a Szövetség megmaradt tagjai közé. A sajátos időkezelés szempontjából a történetek zárlata is tanulságos, hiszen ezek a szövegekben megjelenő világok bukásáról számolnak be, valamint − Galadriel tükréhez hasonlóan − betekintést engednek a jövő történéseibe, vagy legalábbis lehetséges eseményeibe. Tolkien A Szilmarilok című kötete a következőképpen ér véget, elbeszélve A Gyűrűk Ura történetének utolsó eseményeit: „Amikor pedig mindez elvégeztetett, és Isildur Örököse lett az emberek ura és nyugat uralkodója, világossá vált, hogy a Három Gyűrű hatalmának is vége, s az elsőszülöttek immár vénnek és színtelennek látták a világot. Akkor szállt tengerre az utolsó nolda is a Révben, hogy mindörökre elhagyja Középföldét. (…) Őszi félhomályban indultak el Mithlondból, aztán a Görbe Világ tengerei elfogytak alóluk, s a kerek ég szelei nem zavarták többé a hajót, amely a világ párája fölötti tiszta légben elszállt az Ősi Nyugatra, s a regék és dalok eldái eltűntek mindörökre.”30 A fentiekből látható Középfölde világának emberiesedése, kvázi leegyszerűsödése, vagyis az, hogy a csodás világot leváltja az emberek kora, melyben már nem élnek természetfeletti erejű lények, és megszűnik a mágia. Az előző korok szereplőinek emléke pedig – ahogy erre az idézet is rámutat – a mítoszokban és a regékben él tovább. Ezzel összhangban A Szilmarilok zárlatához hasonló végkifejletet tartalmaz a Dragonlance Krónikák záró darabjának egyik párbeszéde is:
30

TOLKIEN, 1991: 355. (Az idézetben megjelenő nolda és elda kifejezések a tündéket jelölik).

293

A NNONA NOVA

„- Nincs többé varázslat a világon… - Nincs, legalábbis abban a formában, ahogy te ismered. Talán valamilyen más alakban… Rajtad áll, hogy megtalálod-e – mondta gyengéden Fizban. – Elkezdődött az, amit úgy neveznek majd, a Halandók Kora. Azt hiszem ez lesz Krynn legutolsó időszaka. A legutolsó, a leghosszabb, és talán a legjobb.”31 A fantasy világokban bekövetkező változások valamilyen természetfeletti erő megszűnéséhez vagy inkább átértékelődéséhez köthetők, mely addig döntően meghatározta az adott világ jellegét. Mint láthattuk a Középfölde-szövegeknél ezt az erőt a halhatatlanok, a tündék és a mágusok képviselik, míg a Sárkánydárda-történetekben ezt a funkciót a mágia és az istenek töltik be. Az időbeliség tekintetében tehát mindkét esetben korszakváltás következik be, mely megelőlegezi az újabb mítoszok és legendák megszületését. Az amerikai antropológus, Franz Boas szavaival élve (és zárva gondolataimat): „Azt mondhatnánk, a mitológiai univerzumok, alighogy létrejönnek, máris szétporladásra kárhoztatnak, hogy törmelékeikből új univerzumok szülessenek”.32 FELHASZNÁLT IRODALOM BOKODY 2002 BOKODY Péter (2002): Szerepjáték és fantasy. Holmi. 2002. október. 1299−1307. BORGES 2005 ELIADE 1998 FAZEKAS é.n. FRAZER 1998 BORGES, Jorge Luis (2005): A körkörös idő. In: Uő: Bábeli könyvtár. Budapest: Európa, 173−177. ELIADE, Mircea (1998): Az örök visszatérés mítosza. A mindenség és a történelem. Budapest: Európa. FAZEKAS Gergely (é.n.): Tolkien és a fantasy irodalom. www.volgyzugoly.uw.hu (Letöltés: 2009. március 19.) FRAZER, James George (1998): A szimpátián alapuló mágia. In: Uő: Az aranyág. Budapest: Osiris, 21−52.

31 32

WEIS − HICKMAN, 1998: 443. Mottójában idézi: LÉVI-STRAUSS, 2001: 164.

294

MITIKUS IDŐ ÉS MITIKUS SZÖVEGEK FANTASY REGÉNYEKBEN

FRYE 1998 H. NAGY 2007

H. NAGY 2003 KIRK 1993 LÉVI-STRAUSS 2001 LOSZEV 2000 MAÁR 2001 MARÓT 1933 MAUSS 2000

FRYE, Northrop (1998): Archetipikus kritika: a mítoszok elmélete. In: Uő: A kritika anatómiája: Négy esszé. Budapest: Helikon. H. NAGY Péter szerk. (2007): Idegen univerzumok. Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról. Dunaszerdahely: Lilium Aurum. Parazita könyvek 1. H. NAGY Péter (2003): Imaginárium IV. Prae. 2003/1. 23−29. KIRK, Geoffrey S. (1993): A mítosz. Budapest: Holnap. LÉVI-STRAUSS, Claude (2001): A mítoszok struktúrája. In: Uő: Strukturális antropológia I. Budapest: Osiris, 164−183. LOSZEV, Alekszej (2000): A mítosz dialektikája. Budapest: Európa. MAÁR Judit (2001): A fantasztikus irodalom. Budapest: Osiris. MARÓT Károly (1933): Vallás és mágia. Ethnographia. XLIV. 31–44. MAUSS, Marcel (2000): A mágia meghatározása. In: Uő: Szociológia és antropológia. (A mágia általános elméletének vázlata; második fejezet) Budapest: Osiris, 58−64. MELETYINSZKIJ, Jeleazar (1985): A mítosz poétikája. Budapest: Gondolat. STEMLER Miklós (2003): A világteremtés poétikája. Prae. 2003/1. 5−13. TODOROV, Tzvetan (2002): Bevezetés a fantasztikus irodalomba. Budapest: Napvilág. TOLKIEN, J. R. R. (1975): A babó. Budapest: Móra. TOLKIEN, J. R. R. (1997): A Gyűrű keresése. Szeged: Szukits. TOLKIEN, J. R. R. (2002): A Gyűrűk Ura. Budapest: Európa.

MELETYINSZKIJ 1985 STEMLER 2003 TODOROV 2002 TOLKIEN 1975 TOLKIEN 1997 TOLKIEN 2002

295

A NNONA NOVA

TOLKIEN 2006 TOLKIEN 1991 TOLKIEN 1996 WEIS-HICKMAN 2001 WEIS-HICKMAN 1998 WEIS-HICKMAN 1992

TOLKIEN, J. R. R. (2006): A hobbit. Budapest: Ciceró. TOLKIEN, J. R. R. (1991): A Szilmarilok. Budapest: Árkádia. TOLKIEN, J. R. R. (1996): A tündérmesékről. In: Uő: A Gyűrű nyomán (Fa és levél). Budapest: Merényi, 15−180. WEIS, Margaret – HICKMAN, Tracy (2001): Az ikrek ideje. Szeged: Szukits. WEIS, Margaret – HICKMAN, Tracy (1998): A nyári tűz sárkányai. Szeged: Szukits. WEIS, Margaret – HICKMAN, Tracy (1992): Az őszi alkony sárkányai. Budapest: Hibiszkusz.

296

A Szkhárosi Horvát András műveiben megjelenő szentkultuszról
KÉSZÍTETTE: SOMFAI KATALIN

Szkhárosi Horvát Andrástól 10 verset ismerünk, amelyek Bornemisza Péter énekeskönyvében maradtak fenn. Életéről nem tudunk többet, mint amit műveinek akrosztikonjaiban, illetve kolofonjaiban magáról elárul. Ezekből kiolvasható, hogy 1542 és 1549 között szerezte énekeit. Tállyát jelöli meg a szerzés helyeként Az fejedelemségről, Az fösvénységről, Az istennek irgalmasságáról, Az átokról és a Panasza Krisztusnak című versekben, Váradot a Kétféle hitről címűben. Szkhárosiról átfogó jellegű tanulmány ez idáig csak egy született Varga Józseftől, noha a legtöbb korszakot áttekintő mű tárgyalja és igen jelentősnek tartja munkásságát. Ezekben azonban mély elemzésekre nem kínálkozik elég hely, ezért leginkább Varga által is hangoztatott néhány nem eléggé alaposan indokolt kijelentést ismételik. Klaniczay Tibor így ír róla: „Batizinál jelentősebb költő a fenségében zord és elszántan antifeudális Szkhársi Horvát András… Az egykori ferences szerzetes Magyarországnak a töröktől nem érintett, de annál hevesebb belháborús csatározásoktól szenvedő északkeleti részén működött mint a lutheri eszmék prédikátora.” „Megtalálta a kellő mértéket, kiváló tehetségével mindegyik versét a költészet színvonalára emelte anélkül, hogy a reformátori hevülettől, a plebejusi indulattól megszabadult volna. Jó zenei képzetségre vall, hogy tíz énekben kilenc strófaképletet használ, s kitűnő ritmusérzékkel ügyel sorainak tökéletességére. Stílusában szerencsésen olvad össze a középkori egyházi és a vágáns énekhagyomány, valamint a Biblia hatása.”1 Ehhez hasonló, átfogó jellegű elemzések találhatók a korszak monográfiáiban, ahol a terjedelem szabta határ sem engedi a mélyebb elemzést, noha szerzőik nem vonják kétségbe annak szükségességét azáltal, hogy fontosnak, és az adott korban magas színvonalúnak tartják Szkhárosi költészetét. Horváth János azt mondja, hét éneket írt Tállyán, egyet pedig Váradon. Az ottani Szent László kultusz ismeretéből ő is arra következtet, hogy ott működhetett. Érinti Az emberi szerzésről című vers szerzőségi problémáját,
1

A magyar irodalom története szerkesztette Klaniczay Tibor Kossuth Könyvkiadó 1982.

297

A NNONA NOVA

annak valószínűsége mellet foglal állást. Nem indokolja mással, pusztán a mű kolofonjában olvasható utalás alapján gondolja, hogy katolikus pap lehetett. Varga József 1955-ben született tanulmánya hiánypótló, hiszen ekkora terjedelemben addig, és az azóta eltelt öt évtizedben sem foglalkoztak a XVI. század egyik legjelentősebb verselőjével. Dolgozatom egyik céljául tűzöm ki Varga érveinek cáfolását, melyek közül a legjelentősebb az a véleményem szerint nem elég megalapozott feltevés, mely szerint Szkhárosi Váradon volt ferences rendi szerzetes. Ezt a kijelentését Ő is Az emberi szerzésről című, Szkhárosinak tulajdonított mű kolofonjának kijelentésére alapozza: „Ez éneket költé egy barátból lött pap, Bánta bolondságát, elrúgta csuklyáját, Hitire fogadta, soha többé nem csal.” A versről nem bizonyítható, hogy valóban az ő műve, csupán azon az alapon, hogy Bornemisza énekeskönyvében a többi Szkhárosi vers után szerepel. Azzal érvel még ezen állítása mellett Varga, hogy Szkhárosi jól ismeri a váradi szerzetesek életét, és a Szent Lászlóhoz kötődő kultuszt. Lovagkirályunk váradi kultusza az egész országban ismert volt, mert búcsújáróhelyként is funkcionált temetési temploma. Erre a későbbiekben Szent László kultuszának tárgyalása során térek ki bővebben. Feltételezi, hogy a tállyai prédikátor ismerhette az Érdy-kódexet, mert „az Antikrisztus országa ellen című versében megőrzött népies szentkultusznak ebben a kódexben van írásos nyoma”. A dolgozat későbbi részében a kódexekben megjelenő szentkultusz vizsgálatánál látható lesz, ez a kijelentése kiegészítésre szorul. Az Ántikrisztus országa ellen című versében a katolikusok emberi szerzéseit teszi maró gúny tárgyává Szkhárosi, a papok házassági tilalmát, a böjtöt, a búcsút, a szentelt vizet és olajt, a gyertyagyújtást, és a szentek tiszteletét. Ezek közül is legfőképpen a sok istenben való hitet, azaz a szentekhez való fohászkodást: „Tisztet osztottunk az megholt szenteknek” 2 Ahhoz hogy helyileg közelebbről meghatározhassuk, hol működhetett Szkhárosi, érdemesnek találom megvizsgálni az általa említett szentek
2

RMKT XVI/2 164. o. 43. sor

298

A SZKHÁROSI HORVÁT A NDRÁS MŰVEIBEN MEGJELENŐ SZENTKULTUSZRÓL

magyarországi ismertségét, kultuszhelyeiknek feltérképezését. Annál is inkább fontos lenne pontosan megnézni ezeknek a szenteknek az életét, és korabeli kultuszát, mert nem mindegyikük tartozik a mai ismert, és tisztelt szentek közé. Szilády Áron az RMKT jegyzeteiben csak Balázs és Katalin verses legendáját jelöli meg forrásként, ezért is érdemesnek tartom alaposan utánajárni az egyes szentek legendáinak. Szent Antal, Apollónia, Balázs, Kakukilla, Katalin, Kozma és Damján, László, Miklós, Ottilia hazai XVI. századi kódexeinkben szereplő legendáit tekintettem át. A magyar legendairodalom legfontosabb forrása a nemzetközi legendairodalomból Jacobus a Voragine olasz domonkos Legenda Aurea című műve, illetve Petrus de Natalibus olasz püspök Catalogus Sanctoruma. Középkori legendáriumaink zöme e két művet használta közvetlen forrásul, illetve Temesvári Pelbárt közvetítésén keresztül.3 A Debreceni-kódexben szereplő legendák közül tizennégy szerepel beszéd alakban, ebből három Temesvári Pelbárttól, tíz részben tőle, részben a Legenda Aureából származik. Az általam vizsgált szentek közül Apollónia és Balázs püspök legendája a Legenda Aureán és Pelbárton kívüli más forrásból származik. Az Érdy-kódex legendáinak is fő forrása az Arany Legenda, illetve Temesvári Pelbárt. Az előbbiből származik Szent Balázs, valamint Szent Kozma és Damján legendája, utóbbitól származik Szent Miklós, László és alexandriai Katalin legendája.4 Vargha Damján Kódexirodalmi tanulmányában azt mondja, az Érdy-kódex és a Catalogus Sanctorum ötven szövege között figyelhető meg összefüggés, a Remete Szent Antalról szóló szövegben a Karthauzi Névtelen Petrus de Natalibus munkáját használja forrásaként. 5 Tímár Kálmán szerint a Debreceni-kódex prédikációinak fő forrása Pelbárt, legendáinak pedig a Catalogus Sanctorum, mindkét forrás könynyen hozzáférhető volt, minden kolostorban elérhető kellett hogy legyen. Az Érdy-kódex fő forrása Jacobus a Voragine munkája, de szerzője figyelemmel kísérte a Catalogust is, az egyes részeket innen merítette. A Legende Sanctorum regni Hungarie in Lomberdica historia non contente6 című mű szerzője a Jacobus a Voragine munkájában nem szereplő szentek életét tárgyalja.
3 4 5 6

A magyar irodalom története 1600-ig. Szerk.: Klaniczay Tibor Bp. Akadémiai Kiadó 1964. Horváth Cyrill: Középkori legendáink és a Legenda Aurea Bp. 1911. Vargha Damján: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum Bp. 1923. Megjelent Strassburgban 1486-87 táján, Velencében 1498-ban Paep János könyvkereskedő költségén, majd ugyanott 1512-ben.

299

A NNONA NOVA

Tarnai Andor szerint a szentek főleg az írás közvetítésével váltak ismertté, hivatalos tiszteletük a liturgikus szövegeken, a missalek, breviáriumok lectióin, himnuszain alapult, a legendákat főleg az egyházi emberek forgatták, közöttük szóbeszéd formájában is terjedtek, ily módon bővülhettek, változhattak is részleteikben, amik azonban kevés eséllyel foglaltattak írásba. A középkor második felében létrejöttek a vasárnapi evangéliumot magyarázó prédikációk mellett a szentekről szólók is. Az új műfaj létrejötte ahhoz vezet, hogy a magyar szentekről szóló prédikációkba olyan elemek is bekerülnek, amelyek a legendákban nem szerepelnek.7 Az említett legendagyűjtemények bőséges anyaga elegendő témát szolgáltatott a prédikációk számára, csak a bizonyos helyeken tisztelt szentek esetében kellett más források után nézni. Tüskés Gábor és Knapp Éva szerint az egyháznak jelentős szerepe van egy szent tiszteletének kialakulásában, a kultusz engedélyezése, vagy tiltása a csodák hitelességének vizsgálata után történik. Ha a csodákról megállapítást nyer valódiságuk, a csodatétel zarándokhellyé válik. A szerzetesrendeknek szintén nagy a szerepük egy-egy szent helyi kultuszának kialakulásában, a rend alapításához kapcsolódó szent tiszteletének ápolásával. A 15-16. században a szentek tiszteletének fokozódó specialitása párhuzamba állítható a társadalmi, gazdasági élet, és az egész kultúra területén bekövetkező differenciálódással. A társadalmi mobilitás lehetővé válásával az egyes társadalmi rétegek tagjai megismerkedhetnek más rétegekhez tartózók jellemző kultuszaival. A szentek életével, az általuk közvetített életvezetési mintával és saját életükkel megtalálhatták a kapcsolatot, ezáltal személyesebbé válhatott az egyes emberek kapcsolata a vallással. Ez a patronátusok számának óriási növekedéséhez vezetett. 8 A szentek kultusza összekapcsolódik a zarándokhelyekkel, vagy búcsújáró helyekkel, ahol a szentek ereklyéit őrzik, vagy a nekik szentelt templomot látogatják meg az útra kelők, akik feloldozásért folyamodnak, vagy a csodás gyógyulás reményében keresik fel a szent helyet. A szerzőpáros összegzése szerint az ország területén a 17-18. században 142 zarándokhely található, a barokk korra számuk ugrásszerűen megnőtt, kisebb vonzáskörrel rendelkező, helyi és regionális zarándokhelyek alakultak ki. A zarándokhelyek
7

8

Tarnai Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik” Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon Bp. Akadémiai Kiadó 1984 Tüskés Gábor - Knapp Éva: Népi vallásosság Magyarországon a 17-18. században. Osiris Kiadó Budapest, 2001 179-189. oldal

300

A SZKHÁROSI HORVÁT A NDRÁS MŰVEIBEN MEGJELENŐ SZENTKULTUSZRÓL

majdnem fele a Dunántúlon található, ezt követi Felső-Magyarország, ahol a zarándokhelyek 31%-a található, viszont az ország többi részén ezekhez képest csekély a zarándokhelyek száma. Az ország azon részén találhatunk magas számú, amely kevésbé volt háborgatva a töröktől. Ezért Felső-Magyarországon főleg magánkápolnák váltak zarándoklatok céljává, a földbirtokosok így igyekezték biztosítani, hogy jobbágyaik megmaradjanak vallásuknál. A középkorban egyházi központokban, a klérus kezdeményezésre jönnek létre a szent helyek, amelyeket főként szerzetesek gondoztak, közülük is elsősorban az obszerváns ferencesek. A Szkhárosi által kigúnyolt szenttisztelet, a patronátusok korabeli elterjedtségének az írott szövegekben, ábrázolásokon fennmaradt nyomait igyekeztem feltárni. Kiindulásként a szentek életét és Bálint Sándor munkáját, az Ünnepi Kalendáriumot használtam, amelyben a kódexekben fellehető forrásokat, és a szentekről készült kegytárgyak fellelhetőségét is megtalálhatjuk. A Szkhárosi által gúnyolt szentek közül többről is olvashatunk kódexeinkben, róluk szóló prédikációt vagy legendáikat, esetleg mindkettőt. Érdemes összehasonlítani az egyes szövegeket, amelyekből arra következtethetünk, hogy használhatta-e valamelyiket szerzőnk forrásul. Ez pedig annak a kérdésnek a megválaszolásához szolgáltat adatokat, hogy tartozhatott- e valamelyik szerzetesrendhez a tállyai prédikátor. Egy táblázatban foglaltam össze, mely kódexeinkben szerepelnek a szentek:
Érdykódex Debreczeni- Érsekújvári- Peerkódex kódex kódex Nádorkódex

Szent Antal Szent Apalina Szent Balázs Szent Katalin Szent Kozma és Damján Szent László Szent Miklós Szent Ottilia Szent Kakukilla

x x x x x x

x x x x

x x

x x

A felsorolt szentek közül Szent Antal, Apollónia, Balázs és Ottilia, László és Kakukilla kultuszhelyeit mutatom be a jelen írásban.

301

A NNONA NOVA

Szent Antalról azt írja Szkhárosi: „Az kinek elvész disznaja, malacza, A pásztorságot szent Antalnak adja” Nagy Szent Antalról azt olvashatjuk a Szentek életében, hogy a patronátusa alatt álló antoniták, a néphit szerint gyógyító tevékenységükért sertést kaptak, amelye szabadon járhatott, karácsonykor megkoszorúzták, levágták, majd a szegényeknek adták. A sertés említése közös pont, de szerzőnk valamely más Antalhoz kapcsolódó hagyományra utalhat, mert a Szentek kislexikona által tárgyalt Antalhoz kapcsolódó hiedelem jobban érintkezik az idézett sorokkal. Nagy Szent Antal a háziállatok és a kedvtelésből tartott apró jószágok és kosárfonók patrónusa. A Magyar néprajz VII. kötete szerint Remete Szent Antal a háziállatok védőszentje. A hazai délszlávok között éltek hagyományai, a hitújítás korában Páduai Szent Antalhoz kapcsolva éledtek újjá az ő ünnepéhez kapcsolódó szokások. Bálint Sándor szerint legendáját a Debreczeni-kódexben és Bornemisza Péternél olvashatjuk, aki nem mást, mint az általam vizsgált szerzőt idézi. Nem sok példa akad arra, hogy a kortársak között mások is hasonló kontextusban szóltak volna valamely szentekről, de ez a tény is emellett tanúskodik. Bornemissza is az antonitákhoz kapcsolódó hagyományt írja le, mely szerint a nekik adományozott disznó, csengővel a nyakában szabadon járhatott. Az antoniták Pozsonyból jöttek Szent László meghívására. A szepességi Daróc (Dravce) faluban, lőcse szomszédságában épül templomuk 1288 táján, a XVI. század derekán enyészik el. Antalt ábrázoló szárnyas oltárok találhatók: Bártfa 1469, Nagydisznód 1525, Szászbogács (Bagicu) 1518, Szepeshely, Szepeskála, Zólyomszászfalu (Sásová) 1500, Pozsony.9 A Debreczeni-kódexben Szent Antal Apát életéről olvasható: szülei halála után vagyonát szétosztja a szegények között, és a pusztába megy remetének. Több alkalommal kísértik az ördögök, egyszer vadállatok képébe bújva szaggatják, de Krisztus segítségével legyőzi őket. Balakhius herceg a keresztényeket üldözi, Antal mikor ezt hallja, levelet küld neki, hogy a keresztény hitre térítse a herceget. A herceg azonban kineveti Antal intéseit, és megvereti a barátokat, akikkel a levelet küldte. Öt nap múlva a
9

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium Mandala, Szeged, 1998.

302

A SZKHÁROSI HORVÁT A NDRÁS MŰVEIBEN MEGJELENŐ SZENTKULTUSZRÓL

herceget agyontapossa a lova. Erről láthatunk képet a Magyar Anjou Legendáriumban. Az Érdy-kódexben Páduai Szent Antal élete szerepel. Antal a kisebb ferences rend tagja lett. A kódexben a halakkal kapcsolatos csodatétele olvasható. Aryminom városában prédikált, de nem akarták meghallgatni, kicsúfolták, a halakat hívta, akik a vízből fejüket kidugva hallgatták. Egy másik városban vihar miatt el akarják hagyni prédikációja hallgatása közben, de csodát tesz, a vihar elkerüli őket. Bornemisza Péter az Ördögi kísértetekben szent Antaltól idézi, hogyan kísértetek lehet megismerni az ördögöt. Szent Antalt sokszor kísértette az ördög, aki jövendőt is mond és megmondja, hol van az ellopott marha, de ezek a cselekedetei szintén tele vannak álnoksággal. „Sok dolgait beszelli Remete Antal, kikbe nekiie részei voltac: Niha tetteti magát hogy iőuendőt tudna, maga czac valami ielekből aranyozza, auagy latot dolgokat beszel. Meg lehet, száz mély foldrőlis hirt hozhat előb az postánál, Es el lopót marhat meg mondhattya ki vőtte, es hol vagyon, Es netalam iöuendőt mondanijs meg engedi az Isten niha neki, De mindenekbe rakua álnoksagual.” „Niha iöuendőt akartac mondani, mikor lenne imez, es amaz viznec áradása, auagy imez es amaz dolog, hogy engemis arra tanyitananac. De en arra ezt feleltem : Mi kőzötőc vagyon nektec, vagy énnekem arra: az WR dolga az. Midőn reám nagy soc sereg kepébe nagy sikoltassál, nagy vadac, kigyoc, Scorpioc, louac, oroszlanoc, es egyebec kepébe rohantac es hazamot meg tőltőttec, Imez pmi: is. Dauid szauat montam : Ezec szekerekbe es louakba, Mi kedig az wrnac nagy felséges neuebe magaztaltatunc.”10 Azt láthatjuk, hogy a csodás képesség – Antal megszelídíti a vadállatokat, és aki hozzá fohászkodik, az megtalálja elveszett állatát – Bornemiszánál az ördög kísértéseként jelenik meg, aminek Antal ellenáll, mert hitéért isten megerősíti az ördöggel szemben. Szkhárosi a szentekhez kapcsolódó patronátusokat gúnyolja ki soraiban, Bornemiszánál pedig, egyenesen az ördög kísértéseként jelennek meg a legendáriumokban olvasható, isteni csodának tulajdonított cselekedetek.

10

Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek. A kiadást gondozta és jegyzetekkel ellátta Eckhardt Sándor. Akadémiai kiadó, 1955. 64- 65. oldal

303

A NNONA NOVA

„Szent Apalina vala fog gyógyító” írja Szkhárosi. Szent Apalináról, vagy Apalináról azt írja a Szentek élete, hogy Apollónia a fogorvosok védőszentje. Legfontosabb kultuszhelye Németország, és Hollandia. Az Ünnepi kalendáriumban az áll, hazai tisztelete a legenda Aurea hatására XVI. századi misekönyvekben, freskókon tűnik fel először. Apollóniát ábrázoló falképek találhatók: Zselic 1388, Nógrádsáp XVI.század, Velemér, Alsóbajom 1490, Bártfa 1485, 1500, Csíkcsatószeg 1530, Jánosrét 1470, Kassa 1474, Késmárk 1450, Kisszeben 1510, Lubnic 1521, Ludrófalva 1510, Malompatak 1515, Nagyjeszen, Nagylomnic, 1495, Segesd 1520, Szepeshely 1520, Nagyváradi Pálosok 1410, Vác 1474, Eger 1482. Legendája szerepel a Nádor-kódexben (1508), a Debreczeni-kódexben (1519), az Esztergomi misekönyvben (1515): könyörgés Szent Apalinához. A Debreczeni-kódexből mártítrságának történetét ismerhetjük meg. Ezek szerint alexandriai nemes asszony volt, a fejedelem parancsára a pogány isteneknek kellett volna áldoznia, de ő ezt megtagadta. A fejedelem máglyára dobással fenyegette, azonban ő önként vetette magát a tűzbe. A Szent Apalin élete című rész bővebben kifejti a szent történetét, amelyből a Szkhárosi által emlegetett patrocínium is megjelenik. Apalin Alexandria császárának lánya. Dajkája a keresztény hitre neveli, ez apjának és anyjának azonban nem tetszik, minden kínzással arra akarják kényszeríteni, hogy áldozzon az isteneknek. Apalin Krisztushoz fohászkodik, aki megerősíti. Apja ezután azzal kínozza, hogy kivereti a fogait, kivágatja a nyelvét, levágatja a fülét, kioltatja szeme világát. Apalin azt kéri Krisztustól, akik őróla megemlékeznek, legyenek egészségesek ezen tagjaikban. Csodákról is beszámol a Debreczeni-kódex, betegek, sánták, siketek, némák mind meggyógyultak a sírjánál. A Nádor-kódex Szent Apalin Asszonyról olvastatik ez példa című része arról számol be, hogy Bulgáriában egy nemes asszony nagyon ájtatos volt Szent Apalinhoz, minden évben a szegényeknek szolgált Apalin ünnepén. Az ördög azonban megjelent az egyik ilyen alkalommal, és az üstbe dobta gyermekét. Ekkor az asszony Apalinhoz könyörgött, aki megígérte, hogy sértetlen lesz a gyermek, és a szüléskor kihúzott fogait is visszakapja, és mindenki, aki halálának emlékezetét megüli, az nem szenved fog- és fejfájásban.

304

A SZKHÁROSI HORVÁT A NDRÁS MŰVEIBEN MEGJELENŐ SZENTKULTUSZRÓL

Két kódexünkban is szerepel Apalin legendája, ami azt mutatja, hogy általánosan ismert volt, vagyis, ha Szkhárosi őt emlegette, tudható volt kire gondol. Balázsról azt mondja Szkhárosi: „Az pásztorságot szent Antalnak adja, és szent Balásnak farkas ellen adja.” Szent Balázsról azt mondja a Szentek élete, isteni parancsra remete lett, barlangjában beteg állatokat gyógyított. Parancsára egy síró asszonynak visszaviszi a farkas a disznóját. A tizennégy segítőszent egyike. A torokfájásban szenvedők és a birkanyírók védőszentje. A Balázs áldás 16. századi eredetű. Az Ünnepi kalendárium szerint népszerű patrocíniuma a premontrei prépostság, Aszód, Abda, az esztergomi templom egy kápolnája, a tatai plébánia temploma. A Legenda Aurea nyomán az Érdy- és a Debreczenikódexben is szerepel. A Karthauzi Névtelen kódexében az áll Szent Balázsról, hogy Diokleciánus üldözése elől egy barlangba menekült, ahol remete életet élt. A madarak hordanak neki ennivalót, a beteg vadakat pedig meggyógyítja. A katonák érte mennek, de ő nem menekül el, hanem szüntelen prédikál. Egy asszony a halott fiát viszi elé, akinek halcsont akadt a torkán, Balázs Krisztus segítségével megmenti a fiút. Majd arra kéri Istent, hogy aki hozzá fohászkodik, egészséges legyen. Egy asszonynak visszavitette disznóját a farkassal. Elfogása után tömlöcbe vetik, az asszony, aki visszakapta disznóját, élelmet és gyertyát csempész neki. Azt mondja neki Balázs, minden esztendőben cselekedjen így, vigyen gyertyát a szentegyházba, az ő nevében, és jó dolga lesz mindenkinek, aki így cselekszik. A fejedelem vízbe dobatja Balázst, de ő keresztet vet rá, és a víz megkeményedik a lába alatt. Mielőtt a fejedelem nyakát veszi, Balázs istenhez fohászkodik, hogy aki torkának egészségéért hozzá imádkozik, az meggyógyuljon. A Debreceni-kódexben így szerepel élete: Szent Balázs püspök és mártír, Diokleciánus idejében Kappadokiában élt. A keresztényüldözés elől egy barlangba menekül, ahová a vadak és madarak hordanak neki enni, és ő meggyógyítja őket. Egy asszony könyörög hozzá, hogy gyógyítsa meg gyermekét, akinek torkán akadt egy szálka. Balázs ekkor kéri az Urat, hogy

305

A NNONA NOVA

akinek a torka fáj, és az ő segítségét kéri, nevét hívja, azt hallgassa meg. Egy asszonynak visszaviteti a farkassal a disznóját. A fejedelem kínoztatja, mert nem akar Jupiternek áldozni, megverik, majd a Balatonba dobják, de Balázs keresztet vet, és a víz kemény lesz. A két kódexben Szent Balázs életének lényeges mozzanatai megegyeznek, Szkhárosi utalása a farkastól való védelemre mindkét kódex ismeretére utalhat. Szilády Áron a kiadás jegyzeteiben azt írja „az Érdy c. 213. lapján olvasható azon csudás történet, melyre ez a sor céloz.” A Debreczeni-kódexben is megtalálhatók a farkas utasítására vonatkozó sorok, mint a fenti kivonatolás mutatja. A szent kérése istenhez, hogy a hozzá fohászkodók egészségesek legyenek, különösen felháboríthatta Szkhárosit mint a reformáció kemény szavú hirdetőjét. A szentek tiszteletét a katolikus hit emberi szerzéseinek, a Biblián alapuló igaz hit megrontásának tekintik a prédikátorok. Szent Lászlóra csak közvetetten utal ez a vers: „A mi lovonkot szerencséssé tötte, Itt a papoknak sokszor kedvét tötte.” A Panasza Krisztusnak címűben így szól: „Szent László fejét ti imádjátok, Szépen ezüstbe befoglaltátok, Olaj a teste mind azt mondjátok, Evvel a nép közt ti komplárkodtok.” A váradi székesegyházat László király temetési templomának szánta, tetemét ide helyezték át. Az Érdy-kódex László legendájában megörökíti a királynak eme tettét. Továbbá azt is, hogy külföldön is gyászolták halálát, Magyarországon pedig három évig gyászruhát hordtak, és nem táncoltak. Sírja zarándokhellyé vált, rendkívüli gyógyulások történtek nála. Liturgikus tisztelete alakult ki, ünnepeken szemfedelét is közszemlére tették. 11

11

Török József: A magyar föld szentjei. Bp. Tulipán, 1991.

306

A SZKHÁROSI HORVÁT A NDRÁS MŰVEIBEN MEGJELENŐ SZENTKULTUSZRÓL

A Peer-kódex ezt írja: Templomot rakatál szűz Máriának, kiben most nyugszol minden tisztességgel.” „Olaj származik szent koporsódból, Tetemed foglalták az szép sár aranyból.” „Téged dícsérnek szent zsolozsmával Papok diákok és városnépek” Ezek a sorok is azt bizonyítják, hogy a váradi László kultuszt nem csak azok ismerhették, akik ott működtek. A László által alapított templom a középkori Magyarország egyik legfontosabb szakrális központjává vált, ezt mutatja az a tény is, hogy sok búcsúengedéllyel rendelkezett a templom. 12 Pásztor Lajos is azt mondja az egész középkorban kegyelettel zarándokolt Magyarország István és László sírjához. 13 Szkhárosi a következő szentről beszél a legmaróbb gúnnyal: „Ottolia mert vakon született volt, Őnékie szolgált kinek szeme nem volt, Ám lásd, ha az adja, kinek soha nem volt.” Szent Ottilia a német középkornak egyik legkedveltebb női szentje, Elzász patrónája. Tisztelete hazánkba is eljutott, bár nem vált általánossá. A bihari Kőrösszeg hajdani várkápolnájának ő volt a védőszentje (1424). Kevés hazai ábrázolását ismerjük. Ilyen Frics (Fričovce) szárnyas oltárának táblaképe (1510), továbbá Czottmann Bertalan kassai patikus és feleségének fogadalmi Mettertia-képe (1516), amelyen a betegek hódoló szent patrónusai között Ottilia is megjelenik. Tüskevárott, a templom múzeumában barokk szobrát, a váci Hétkápolna néven ismert búcsújáróhelyen pedig késő-barokk képét őrzik.
12

13

Bálint Sándor-Barna Gábor: Búcsújáró magyarok: A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Bp. Szent István Társulat, 1994. Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp. 2000.

307

A NNONA NOVA

Kódexeinkben nem maradt fenn legendája. Mivel Tisztelete nem volt általános hazánkban, Szkhárosi működési helyének meghatározásához azokat a helyeket kell elsősorban figyelembe venni, ahol Ottilia kultuszának tárgyi emlékei megtalálhatók. Bálint Sándor ír Ottilia életéről, aki egy Attich nevű várúrnak volt a lánya. Mivel Ottilia vakon született, apja egy Bajorországi kolostorba adta. Isten azonban csodát tett, és a lány visszanyerte szeme világát. Az anyja felkeresi a lányt, mikor Attich hírét veszi, hogy gyermeke mégis lát, viszszafogadja. Ottilia nem akar férjhez menni apja akarata ellenére, ezért elmenekül. Amikor utoléri apja, ismét csoda történik, elnyeli a szikla. Ekkor Attich fogadalmat tesz, hogy kolostort építtet, és lányát nem adja férjhez. Ehhez a történethez képest Szkhárosi csúsztat, mikor azt állítja soha nem volt szeme világa Ottiliának. A kevésbé ismert szentek esetében a papok a legendáriumok mellett más, helyi forráshoz kellet, hogy folyamodjanak, esetleg szóbeli hagyományt rögzítettek, ez lehet a helyzet prédikátorunk esetében is. „ Egér űzőnek Kakukillát mondják ”- írja Szkhárosi. A különös nevű szentnek eddigi vizsgálataim alapján magyarországi kultusza nyomára nem bukkantam. Létezett egy ilyen nevű szent, akinek mártírtörténete valóban egerekkel kapcsolatos, Svédországban, és Norvégiában ma is él kultusza. A svédországi Kaga templomában látható egy freskó a XV. századból, amely őt ábrázolja. A koppenhágai Királyi Könyvtárban található egy szöveg, mely 1475-1500 közöttről származik, ebben egerektől és patkányoktól való szabadulásért tartott miséről írnak, és Szent Kakukilla neve is szerepel benne. Elképzelhető, hogy soha nem létezett, neve Kolumkilla és Kolumba nevéből származik, alakját pedig Gertrud von Nivellis alakjával mosták össze. 14 Egy 15. századi kézirat tartalmaz egy latin nyelvű egér éneket, melyben Kakukilla segítségét kérik a rágcsálók ellen. 15 Ebből az áttekintésből is látható, hogy érdemes a szenteket, búcsújáróhelyeket és az ezekhez kapcsolódó ünnepi szokásokat alapos kutatás tárgyává tenni. A korabeli szövegek, kódexek, misekönyvek, prédikációs könyvek, mirákulumos könyvek elemzése, és a kultuszok tárgyi megjelenéseinek, ereklyék, szobrok, képek, patrocíniumok felderítése lehetővé fogja tenni,
14 15

www.sungaya.de/schwarz/christen/heilige/Kakukilla.htm Lorenz Diefenbach Vorschule der Völkerkunde und der Bildungsgeschichte 1864 forrás: http://books.google.com/books?id=aP2JGya3dggC

308

A SZKHÁROSI HORVÁT A NDRÁS MŰVEIBEN MEGJELENŐ SZENTKULTUSZRÓL

hogy térben behatárolhassuk Szkhárosi működését, megállapíthassuk műveltsége milyen szövegen alapult, amiből megtudható, hogy hol tanulhatott, milyen felekezetekhez tartozott. A fellelhető XV-XVI. századi ábrázolások, a szentek védelmébe ajánlott templomok, kápolnák és kolostorok térképen való elhelyezése azoknak a szenteknek az esetében, akiknek nem volt egész az országot behálózó kultuszuk a vizsgált korszakban azt mutatja, hogy Bártfa és Kassa környékén működhetett Szkhárosi. A mellékletben látható térképen Szent Antal, Apollónia, Balázs és Ottilia kultuszhelyeit soroltam fel, és ábrázoltam. FELHASZNÁLT IRODALOM Klaniczay 1964 A magyar irodalomtörténete 1600-ig. szerk.: Kla-

Bálint 1994 Bornemisza 1955

Horváth 1957 White 1993

Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a JagelRMKT VI./ 2.

309

Tarnai 1984 Török 1991

Tarnai Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik” Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon Bp. Akadémiai Kiadó 1984. Török József: A magyar föld szentjei. Bp. Tulipán, Magyarországon a 17-18. században. Osiris Kiadó Budapest, 2001. Varga József: Szkhárosi Horvát András. ITK 1954. Vargha Damján: Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum Bp. 1923. w w w.su ngaya.de /schwa r z /ch r isten / heilige / Kakukilla.htm

Varga 1954 Vargha 1923

MELLÉKLET

310

A SZKHÁROSI HORVÁT A NDRÁS MŰVEIBEN MEGJELENŐ SZENTKULTUSZRÓL

Szent Antal

Bajmóc (Weinitz, Bojnice 1479) Bártfa (1469) Besztercebánya (1475) Csáktornyán (Čakovec) Daróc (1524) Lőcse (Szent Anna-oltár, 1520) Nagydisznód (Heltau, Cisnade 1525) Szepesbéla (Spišska Bela, 1510) Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470) Szepesszombat (Spišska Sobota 1503) Zalaszentgrót (1460)

Szent Kozma és Damján

Bártfa (1460, 1489, 1522) Győr (1539) Gyulafehérvár (1442) Kassa (1470), (1516) Márkfalva (Jezernica Markovice, 1517) Szepeshely (Spišské Pohradie) (1510 körül) Nagyvárad

Szent Ottilia

Szent Apollónia

12. Alsóbajom (Boian 1490) Bártfa falkép (1485, 1500), (1390, 1510) Eger (1482) Héthárs (Lipany 1530) Kassa (1474) Késmárk (1450) Kisszeben (Sabinov, 1510) Segesd (Saeş, 1520) Szepeshely (Spišska Sobota, 1520) Nagyvárad, Pálosok (1410) Vác (1474) Zseliz (Želiezovce, 1388 táján) Velemér

Kőrösszeg Frics (Fričovce) Tüskevár

Szent Balázs

Abda Aszód (1284) Csanád (1456) Esztergom (XII. sz.) Győr (1346) Kassa (1440, 1470, 1487) Szepeshely (1470) Veszprém (1462) Tata (XV. sz.)

311

A Kerényi Károly Szakkollégium tagjainak OTDK-n és KTDK-n elért helyezései, különdíjai:
1997 OTDK 1. helyezett Társadalomtudományi Szekció Garai Zsolt 2. helyezett Humán Szekció Bagi Zsolt 2001 OTDK 2. helyezett Társadalomtudományi szekció Danka István 2003 OTDK 1.helyezett Humán szekció Horváth Péter Társadalomtudományi szekció Kiss Miklós 2. helyezett Társadalomtudományi szekció Kruzslic Anita Tófalvy Tamás

313

A NNONA NOVA

3. helyezett Művészeti és Művészettudományi Szekció Kovács Balázs 2005 OTDK 1. helyezett Társadalomtudományi szekció Kasznár Veronika Katalin Kommunikációtudomány szekció 2. helyezett Társadalomtudományi szekció Gyarmaty Ákos Filozófia szekció Varga Péter Kommunikációtudomány szekció Kasznár Veronika Katalin Kulturális Antropológia szekció Különdíj Társadalomtudományi szekció Ritter György Filmtudomány szekció 2007 OTDK Társadalomtudományi szekció 1. helyezett Láng Attila Filozófia 1. szekció 3. helyezett Antus Kata Szociológia 2. szekció Különdíj Ritter György Filmtudományi szekció Szendrő Júlia Eszter Filozófia 2. szekció

314

EREDMÉNYEK

2009 OTDK 1.Helyezett Gyarmathy Ákos (Filozófia I. szekció) Rauscher Edina (Irodalomelmélet II. szekció) 2.helyezett Forgács Gábor (Angol leíró és elméleti nyelvészet) Frindt Levente (Angol leíró és elméleti nyelvészet) Gerencsér Diána (Kulturális és Szociálantropológia szekció) Rauscher Edina (Kulturális és Szociálantropológia szekció) 3.helyezett Makk Kriszta (Filozófia I. szekció) Tóth Viktória (Művészeti és Művészettudományi szekció) Zárdai István Zoltán (Filozófia II. szekció) KTDK 2004 2. helyezett Kasznár Veronika Katalin Társadalomtudományi szekció 3. helyezett Balikó Gergely Modern irodalomtörténet és irodalomelmélet szekció KTDK 2006 1. helyezett Szendrő Júlia Eszter Filozófia szekció 2. helyezett Forgács Gábor Filozófia szekció Baumann Tímea Szociológia és kulturális antropológia szekció 3. helyezett Láng Attila Filozófia szekció Lakcsik Attila Pedagógia szekció 315

A NNONA NOVA

KTDK 2008 1. helyezett Gerencsér Diána Kulturális antropológia, néprajz szekció Somfai Katalin Klasszikus Irodalomtörténet szekció Szalay Dávid Modern Irodalomtörténet szekció Zárdai István Zoltán Filozófia szekció 2. helyezett Kocsis Éva Filozófia szekció Ritter György Kommunikáció, médiatudomány, Filmelmélet, filmtudomány Szendrő Júlia Eszter 3. helyezett Erdős Zoltán Történelem szekció Fekete Richárd Modern Irodalomtörténet szekció Makk Krisztina Filozófia szekció A KERÉNYI KÁROLY SZAKKOLLÉGIUM KORÁBBI TAGJAI KÖZÜL EGYETEMI OKTATÓK LETTEK: Bagi Zsolt, Böhm Gábor, Danka István, Gocsál Ákos, Pólya Tamás, Huszanagics Melinda, Garai Zsolt, Kiss Gergely, Kruzslic Anita, Sárközy Miklós, Seregi Tamás, Tóth Orsolya EGYÉB RENDEZVÉNYEINK: Demeter Tamás könyvbemutatója, 2008. Dec. 11.; Tőzsér János könyvbemutatója, 2009. Dec. 11. (mindkettőt a PTE – BTK Filozófia Tanszékével közösen); Rendszeres nyílt előadások az egyetem oktatói és hallgatói számára a 2009/ 2010-es tanév második szemeszterében; Kerényi Károly Szakkollégium Filmklub vetítések; KIADVÁNYAINK: Annona, Annona Nova (2009)

316

Bölcsészettudományi Kar Kerényi Károly Szakkollégium