Kedves Testvéreim az Úrban!

Mivel többen érdeklődtetek az itteni körülmények felől, most erről írok. Időszerű a téma, mert
egyrészt e világ utolsó napjainak eseményeit, csak Izráellel összefüggésben érdemben vizsgálni.
Másrészt, ritka kivétellel hazug és rosszindulatú híreket terjesztenek ennek az országnak népéről, a
jelenről és a jövő várható eseményeiről egyaránt. Még a megtért hívők egy részében is teret kapott a
világ népeit betöltő (antiszemita) szemlélet, melynek szellemi inspirátora az ördög. Amikről a
továbbiakban beszámolok, a saját tapasztalataim és ismereteim, valamint Isten Igéje alapján teszem, s
a Bibliát fellapozva, ez utóbbiakat mindjárt le is ellenőrizhetitek.

A föld.
Isten szerint „tejjel és mézzel folyó föld” volt (II Móz 3:8), amit Ábrahámnak és utódainak ígért.
Lót is úgy látta „hogy a Jordán egész melléke bővizű föld, mint az Úr kertje” (I Móz 13:1O). Aztán
„Mikor Izráel a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel, ezért eloszlatta
őket Isten a népek közé” (Ezék 36:17-19). Büntetésük letelte után, e mostani időkről pedig ezt mondta
„Kihozom őket a népek közül, s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjükre, (34:
13-15) Ti pedig Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcseiteket az én népemnek,
Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajöjjenek (36:8), És adok rájuk áldást, és bocsátom az
esőt idejében, áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét, a föld megadja termését,
és támasztok nekik drága palántaföldet... (34:26-29).
Ilyen most ez a föld! Néhány éve olvastam valahol, hogy az izraeli mezőgazdaság a legfejlettebb
az egész világon, ezt követi a japánoké. Az egyik darab földön palántálják a növényt, a mellette levőn
ugyanannak beérett termését szedik s viszik a piacra. Van sivatag és köves terület is, de az év minden
napján virágok nyílnak, és zöld növényzet borítja a településeket és a megművelt részeket, mert ezeket
a forró és száraz nyári hónapok alatt locsolják. Erdősítik a korábbi évszázadok során lepusztult,
elsivatagosodott területeket. Az új bevándorlókat is bevonják ebbe a munkába, persze csak jelképesen.
Annak idején Tu bisvat (a fák új éve) alkalmával minket is elvittek, jónéhány autóbusznyi „új olé-
val” együtt fát telepíteni. Minden elő volt készítve, a facsemeték, a kiásott gödrök, a víz. Kaptunk egy
kézi ásót, elhelyeztük a csemetét a gödörben, földet húztunk és vizet öntöttünk a tövére. Ajándékoztak
érte egy izraeli zászlócskát, valamint egy „igazolást”, miszerint mi is részt vettünk országunk
erdősítésében. Ezzel egy parányit mi is hozzájárulhattunk a prófécia teljesüléséhez: „az elpusztult
földet művelik, az elpusztult olyanná lett mint az Éden kertje..., én az Úr építettem meg a
lerontottakat, s plántáltam be a pusztaságot” (36:34-36).

A települések.
A népek közé szétszórt zsidók évszázadokon át így keseregtek: „Elszáradtak a mi csontjaink,
és elveszett a mi reménységünk, kivágattunk!” (Ezék 37:11). Isten azonban megígérte: „Ha az ég
szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr a te Istened, a földre, amelyet bírtak a
te atyáid, és bírni fogod azt” (V Móz 3O:4-5). Tudtán kivűl ugyan, de isteni üzenetet prófétált, a
budapesti születésű Herzl Tivadar amikor azt hirdette, hogy eljött ideje a „száraz csontok”
egybemenésének (Ezék 37:7). Ma már közel 6 millió zsidó él Izráelben. „És megépítik a régi
romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják” (Ésaiás 61:4).
Rohamosan épül az ország. Amikor l996-ban idelátogattunk, már Karmielben lakott egyik fiunk,
aki bemutatta a várost. Menet közben felhívta figyelmünket egy nagy kiterjedésű építkezésre. „Annak a
lakónegyednek alapozását az idén kezdték, és jövőre már benne laknak a lakók.” Kételkedtem benne,
de igaza lett. A következő év őszén abban az új negyedben béreltünk mi is lakást. Közben elkezdtek
mellette építeni egy jóval nagyobb negyedet. Elvittek minket (új olékat) 98 tavaszán, és egy városházán
dolgozó mérnök bemutatta az építkezést.
- „Olyan szerződéseket kötöttünk a kivitelező vállalatokkal, hogy őszre befejezik a munkát, és
jöhetnek az új lakók. Az általunk előírt színben kell átadniuk az egyes házak homlokzatát, a
hozzájuk tartozó garázsokat, villanyvezetékek oszlopait., stb. Az új iskolák, óvodák, bölcsődék,
zsinagógák, az utcai közlekedés, mind üzemképes állapotban lesznek. A parkokban az általunk
rendelt fák és virágágyások, a játszótereken a homokozók feltöltve. Körülötte azok a csúszdák,
hinták és egyebek amint előírtuk, még azt is, hogy milyen színre fessék azokat.” Igy lett
minden!

Az életszínvonal.
Ma Izráelben egyre magasabb az életszínvonal. Azért, mert Isten azt ígérte az egybemenő
csontoknak: „hozok reátok húst” (Ezék 37:6). Áldást ad népének fizikai és szellemi tevékenységére,
min-den munkájukat jól és gazdagon gyümölcsözővé teszi. „ Bővölködővé tesz téged az Úr a te
Istened kezeidnek minden munkájában, mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te
jódra, amiképen öröme volt a te atyáidban” (V Móz 3O:9).

Megtekintettünk egy teljesen automatizált üzemet. Olyan csarnokba vittek, ahonnan ráláttunk a
hatalmas üvegablakok mögött „önállóan” dolgozó gépekre. Egyik karja megfogta a soron következő
munkadarabot, megfelelő pozícióba helyezte, aztán a gép elvégezte rajta a program szerinti műveletet,
végül egy másik karjával odarakta az elszállítandók közé. A szállítást robotok végezték. A gépek közötti
festett utakon közlekedve, megálltak az elkészült darabok mellett. Karjaikkal megpakolták rakfelületüket
elrobogtak vele a raktárba, szép rendben lepakolták, majd mentek újabbakért. A raktárban hosszú karú
és „hórihorgas” robotok dolgoztak, telepakolták megmunkált darabokkal a polcokat, a plafontól kezdve
a padlóig.
Három embert láttunk a hatalmas üzemben, amint a gépek között sétáltak és ellenőrizték, hogy a
számukra előirt programot végzik-e a „dolgozók”, esetleg melyiket kell új feladattal megbízni. A mellénk
adott kísérő szerint, ez az egy üzem évente 6OO millió dollár tiszta hasznot hoz az országnak.
A kezdeti idők szegényesek voltak, ráadásul az országépitők akkor is ki voltak téve ellenséges
támadásoknak, éppen úgy, mint napjainkban, vagy mint jóval korábban, a 7O éves fogságból visszatért
zsidók. „Egyik kezükkel, amely a munkát végzé, rakodának, másik kezük pedig a fegyvert tartja”
(Neh 4: 17). Így számolt be egyik beszélgető partnerem az államalapítás körüli eseményekről, akinek
nem fért a fejébe, hogy én Izráel Istenének szavára alijáztam ebbe az országba.

- Évtizedek óta élek ebben az országban, de még nem találkoztam ezzel az Istennel, úgy, hogy
én csak azt hiszem, amit látok. Márpedig sok mindenen átmentem.
Amikor 1948-ban egy nap megérkeztem Haifára, másnak kezembe nyomtak egy puskát,
megmutatták hogy kell tölteni, célozni, lőni, aztán vittek a frontra. Nem volt messze, ott voltak
Tel-Aviv határában az oroszok által felfegyverzett egyiptomi páncélos alakulatok. Nekünk
„katonáknak” ott volt a puskánk, meg a hadi ellátásunk, ami a lőszeren kívül naponta egy fél főtt
tojást jelentett, még jó, hogy kenyeret annyit ehettünk, amennyit akartunk.
A védővonalunk annyira gyenge volt, hogy ha az egyiptomiak megindulnak ellenünk, az első
nyomásra összeomlott volna a front, és bemasírozhattak volna a városba. Ám nem így történt.
Egy nap azt látjuk, hogy az ellenség sietve összepakol, megfordul, és indulnak vissza, meg
sem álltak Egyiptomig. Ma sem értem, hogyan történt, mi késztette őket a visszavonulásra.
- Én pedig értem! Izráel Istene cselekedte, akit maga a testi szemeivel akar meglátni, pedig ilyen
módon „az Istent soha senki nem látta” (Ján 1.18). Az Ő cselekedeteit viszont megláthatja
az istenfélő. Az történt ott Tel Aviv határában, mint az ókorban Samária határában, amely
akkoriban Izráel fővárosa volt. A sziriabeliek ostromolták, a városban éhínség, a helyzet
emberileg reménytelen, és akkor az Úr megriasztotta az ellenséget: „szekerek zörgését,
lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallották... és elfutottak, csak hogy életüket
megmenthessék” (II Kir 7:6-7). Isten dicsőségével, népe iránti hűségével szembesült Ön
akkor, kár hogy nem volt alázatos szíve, ezért nem ismerte fel Őt.

A nép.
Valószínűleg nincs olyan ország földön, ahonnan ne alijáztak volna zsidók Izráelbe. Csak
tudálékos emberek állítanak olyat, hogy 1O törzs elveszett. Jöttek és jönnek mindannyian, „mindenik
tetem az ő teteméhez”, hogy teljesüljön Isten ígérete: „És egy néppé teszem őket azon a földön”
(Ezékiel 37:7, 22). Városunkban sok ezres a volt Szovjet államokból érkezett zsidók száma, de sokan
jöttek az arab államokból, és Etiópiából, Romániából, Magyarországról, stb. A szülők már nem képesek
igazán meghonosodni, gyermekeik azonban minden tekintetben izraeli polgárokká válnak. Éppen úgy,
mint az USA-ban, ahol csak a bevándorlók második nemzedéke válik „igazi” amerikaivá.
Sokszínű a bevándorlók vallási összetétele: ortodoxok, neológok, ateisták, keresztények, keleti
vallások hívei, stb. Ritka kivétel közöttük a megtért és újonnan született zsidó, alig néhányat ismerek az
egész országban. Mert „Szellem nem vala még bennük” (37:8). Ahhoz, hogy valaki vallásos legyen,
nincs szükség Istentől kapható hitre, elegendőek a babonás hiedelmek. Isten Igéjét a régi bölcsek
mondásaival, szentjeik legendáival, a különféle vallások kultikus előírásaival, és ceremóniáival pótolják.
A zsidókban általában rossz emlékeket gerjeszt a keresztény vallás. Ők gúnyolták, bántalmazták,
üldözték, gyilkolták hosszú évszázadokon át Isten választott népét. Megrohanták gettóikat, kifosztották,
aztán felgyújtották házaikat és zsinagógáikat, asszonyaikat és leányaikat meggyalázták és leöldösték.
Keresztények tervezték, építették, üzemeltették a gázkamrákat, ahol szüleik és testvéreik elpusztultak!
Tehették, mert a népek felelős vezetői, a demokratikus és „humanista” közvélemény asszisztált ehhez.
 Honnan tudták volna a régi s a mostani zsidók, hogy a keresztények talán 99 %-a megtéretlen
ember, akik nem ismerik Istent, Izráel Istenét. Nem ismerik Isten Egyszülött Fiát, Izráel Messiását, a
mi Urunk Jézus Krisztust. Vallási vezetőik és papjaik a hamis próféta szelleme (Jel 13:11) által sugallt
bálványistennel és hamis Jézussal hitegették és hitegetik őket. Olyannal, aki gyűlölte, és ha tehette
legyilkolta a zsidókat is, a megtért hívőket is. Aki e bűnös Babilon isteneként: „részeg volt a szentek
vérétől, és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől” (17:1-6). Valóban véres volt mindig a keresztények
„zsidómissziója”, s ez a szellem ma is jelen van egyházaikban, csak már nincs meg a régi hatalma.
Népének igazi misszióját Isten fenntartotta magának. A Szent Szellem pünkösdi kitöltetésétől az
újonnan született hívők elragadásáig tartó kegyelmi korszakban, a minden népek közül kihívottak közé
144.OOO zsidót rendelt az Úr, hogy az Ő szolgái legyenek (Jel 7:2-4). Megtérésük során embereket is
használt eszközül, de angyalai által pecsételte el őket. Számuk akkor fog betelni, amikor „a pogányok
teljessége bemegyen”, és együtt ragadja el őket az Úr. Utána „az egész Izráel megtartatik” (Róma
11:25-26), mert Isten „kiönti rájuk a kegyelemnek és könyörületességnek Szellemét” (Zak 12:1O).

Hívők,
Ismerek Haifa mellett egy németekből álló hívő gyülekezetet, amelynek tanítása biblikus, vének
vezetik őket, s a tagok külső megjelenése az Ige iránti tiszteletüket tanúsítja. Néhány megtért zsidó van
közöttük. Zsidókból álló hívő gyülekezetekről nem tudok. Vannak úgynevezett „Messiáshívő zsidó
gyülekezetek” itt is, de ezeket nem Isten Szelleme hozta létre. Tagjaiknak létszáma állandóan
váltakozó, talán háromezren lehetnek az országban, és a nyugati államokból segélyezik őket.
Más országokban is hirdetik magukat ilyen néven alkalmi csoportosulások. Tudnotok kell, hogy
az Ige szerint a népek között szétszórtan élő zsidókból nem jöhet létre külön újszövetségi zsidó
gyülekezet. Akik ilyen címkével „misszióznak”, hitető szellemektől megcsalt tévelygők. Mert akik
megtértek és újonnan születtek, azokat Isten „Krisztus Jézusban eggyé tette, lerontotta a
közbevetett válasz-tófalat” (Efézus 2:13-14), ezért közöttük „nincs többé görög és zsidó,
körülmetélkedés és körül-metélkedetlenség, hanem mindenekben Krisztus” (Kol 3:11).
A zsidók lakta Izráelben lehetnének (és lesznek is!), megtért és újonnan született zsidókból
létrejövő újszövetségi hívő gyülekezetek, de ma még nincsenek! Nagyon kevés a megtért zsidó azok
között, aki Jézust Messiásnak mondják, s még ezek is (ritka kivétellel) csak a szájukkal hízelegnek
neki, de nem követik, nem élnek hívő életet. A többség egzaltált nótázásra jön össze, mint szerte a
világon a rajongó egyletek. Annyiban különböznek csupán az efféle keresztényektől, hogy ők nem egy
hamis Jézus, hanem egy hamis Messiás előtt riszálják magukat, tapsolnak, zajonganak, esetleg
ordítoznak és táncolnak eszelősen.
Senki ember nem tud változtatni ezen a helyzeten, csak Isten. Amikor eljön ennek tőle rendelt
ideje, és újszövetségi hívő gyülekezetek jönnek létre Izráelben, akik józan hittel és biblikusan istenfélő
élettel várják Izráel Messiását, akkor jusson eszetekbe: Urunk elkészítette az övéinek helyét (Ján 14:3),
és bármelyik nap jöhet értünk!

Szolgálatunk.
Urunk boldognak mondja azokat a hívőket, akiket Ő munkában talál, amikor eljön az övéiért.
Olyan szolgaként, „akit az ő Ura gondviselővé tett az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon
azoknak eledelt (Máté 24:45-46). Ez a háznép először a család, aztán minden hely ahol emberek
között lakni kell, kollégiumban, laktanyában, albérletben, stb. Úgy élnek közöttük, mint akik tudják mit ír
elő ott számukra Isten Igéje, és teszik is azt, környezetük javára, üdvére, és Isten dicsőségére. Ők
tudnak a szellemi házban (I Pét 2:5), a testvéri közösségben szellemi eledellel szolgálni Urunk
háznépének, „akinek háza mi vagyunk” (Zsid 3:6). Ez gyakorlatilag azt jelenti: éljünk hivő életet a
családban, vagy ahol Isten akaratából élnünk kell, legyünk szellemi közösségben az atyafiakkal, csak
így lehet életünk és beszédünk egyaránt jó bizonyságtétel Isten üdvözítő kegyelme felől, minden ember
előtt.
Gyermekeink közül már kilencen élnek Izráelben. Hatan Kármielben, egy Tibériáson, egy Haifán,
két fiunk pedig katona jelenleg. Mindig is sokat jelentett számunkra a családi együvétartozás, itt pedig
érthetően még nagyobb a jelentősége. Ez pótolja jelenleg a távoli rokonokat, atyafiakat, régi jó
ismerősöket. Igyekszünk a családban a szellemi közösséget is ápolni, mert egy idős testvérnőt kivéve,
mással erre nincs lehetőség. Pedig él néhány megtért hívő városunkban, de ma már nincs az Úrral
szellemi kapcsolatuk, ebből következően testvéri közösséget sem tudnak vállalni. Az ugyanis nem
közösség, ha valakik szépeket mondanak egymásnak az Úrról, saját csúnya dolgaikról pedig mélyen
hallgatnak.
Várjuk az elbukottak helyreállását, a tévelygők józanodását, az új megtérőket. Igyekszünk Isten
gyermekéhez illően, hitből és az Ige szerint élni, de ennek még sok híja van. Naponta érzékelem, hogy
nekünk is megújulásra és szellemi növekedésre van szükségünk! Közben azért Urunk mégis ad
lehetőséget itt is a bizonyságtételre: szomszédnak, ismerősnek, iskolában, a hadseregben, mindenütt.
Sok magyarországi és erdélyi testvérrel levelezünk, tartjuk a kapcsolatot. Velük együtt reménykedünk,
hogy nem kell soká várnunk az ébredésre, és akkor Istenhívő gyülekezeteket fog létrehozni Izráelben
is.

A békéről.
Többen kérdezték már itt tőlem, mikor lesz béke az ígéret földjén, mikor hagyják végre a zsidókat
is nyugodtan élni? Azt szoktam válaszolni: hamarosan..., amint elkezdődik az egész földön az ezeréves
messiási Békeország! Persze, nem kielégítő számukra ez a válasz, de csak az értelmes istenfélők értik
a végidők eseményeit (Dán 12:9-1O), miközben az emberek közül sokan „elhalnak a félelem miatt és
azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek” (Luk 21:26).
E félelem a múlt év szeptember 11-e óta felerősödött, a média pedig naponta gerjeszti a terror,
és e világra zúduló egyéb csapások miatti rettegést. Izráellel kapcsolatban általában félelmetes és ha-
zug híreket terjesztenek a hírközlőeszközök, melyek valóban az ördög médiumai. Szeretné a gonosz,
ha igazak lennének hazugságai, de már nincs hatalma azokat véghezvinni, de legalább az Istent nem
ismerő népek előtt igyekszik valóságnak feltüntetni gonosz terveit.
Mostanában azt hallják (rádió), olvassák (sajtó), látják az emberek (TV), hogy „Irán és Irak azon
dolgozik, hogy Izráel megsemmisüljön. Tömegpusztító fegyverek gyártására készül mindkettő, az
irániak pedig libanoni (Szíria tartja megszállva) szövetségeseik révén, eleve halálos veszélyt jelentenek
Izráelre.” Az itteni tudósítók is csupán egy-egy robbantásról, öngyilkos merényletről, s a szerintük
mindig eltúlzott izraeli ellencsapásról tudósítanak. Így aztán a tévénézőnek Izráelről csak sebesültek,
halottak, romok, tüntető palesztinok, az ellenük felvonuló izraeli páncélosok, és effélék jutnak eszébe.
Tény, hogy államunk a megalakulása napjától, több önvédő háborút volt kénytelen vívni, mindig
győztesen! A viszonylag békés időkben is állandó fenyegetettség között épül az ország. Vannak ennek
sebesültjei, sőt halottai is, akiknek ártatlan halálát nem csak hozzátartozóik siratják, hanem az egész
nép gyászolja őket. Az ördög viszont a gyilkosok halála miatt igyekszik szánalmat kelteni a népekben.
Ám az ördögtől gerjesztett gyűlöletnek ez a tüze már nem tudja elpusztítani Isten népét. A földön
most élő zsidóság az a harmadik rész, amely megmarad. Az első kettő már kivágattatott, az első a
rómaiak által, a második a németek által. Isten azt mondja népe felől, hogy ebben a tűzben „ő
segítségül hívja az én nevemet, és én felelni fogok neki, ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt
mondja: az Úr az én Istenem!” (Zak 13:8-9). A fenyegetettségnek ebben a tüzében fog az Úr
választott népe megtisztulni és megtérni!
Meg van annak is a magyarázata, hogy miért azok a bizonyos államok a legnagyobb ellenségei
Izráelnek. Az ókorban egy-egy démonfejedelem uralkodott fölöttük, a Sátán megbízásából. Olyan
„Fejedelemségek, melyek a magasságban vannak” (Efézus 6:12). Az egyik volt a „perzsa
fejedelem” (Dán 1O:2O), ma Irán a neve országának. Aztán Szíria, valamint Asszíria, és Babilónia
fejedelme. Az utóbbi két birodalom utódállama Irak. Mind a négy ókori birodalom az Eufrátesz folyó
mentén jött létre. Bukásuk után szellemi fejedelmeik, a Sátán négy angyala „a nagy folyóvíznél, az
Eufrátesnél lettek megkötve.” (Jel 9:14). Amikor ezek az államok a második világháború után
visszakapták függetlenségüket, „eloldaték a négy angyal”, és ők is visszakapták országaik fölött a
szellemi uralmat.
Mégsem jelenthetnek „halálos” veszélyt Izráel számára, mert a háború után „felkelt Mihály, a
nagy fejedelem” (Dán 12:1) is, hogy angyalaival együtt a zsidó nép oltalmazója legyen. Ők azok az
isteni hatalmasságok, akik a Sárkányt és gonosz angyalait (köztük az előbb említett négyet is)
kivetették az egekből (Jel 12:7-9). Ez a négy démonfejedelem szeretné ugyan Izráelt elpusztítani, s az
alájuk rendelt országok népeiben gyilkos (pokoli) gyűlöletet gerjesztenek a zsidó nép ellen, de ők l948
óta újra Isten védelme alatt vannak. A pusztító angyalokat és országaikat arra rendelte Isten, hogy
„megölje az emberek harmadrészét” (Jel 9:15,18), amikor eljön a népek ítéletének napja. Erre a
napra gyűjtik termonukleáris és biológiai fegyvereiket, amelyekkel elsősorban Izráelt szeretnék
elpusztítani, de ezt az Úr angyalai megakadályozzák.
Mindezekből egy különös megállapítás következik: napjainkban az emberek szerint Izráel a
legveszélyesebb hely a földön, a valóságban az egyetlen ország, melynek lakóit Isten angyalai
védelmezik!
Nem jelent ez még abszolút biztonságot, mert ebben csak az ezeréves békeország idején lesz része a
föld minden lakójának. Mi hívők azért várjuk nagyon ezt az időt, mert akkor már a mennyei Jeruzsálem
lakói lehetünk. Segítsen az Úr benneteket testvéreim, hogy mindannyian bemehessetek majd a szent
városba (Jel 21: 27). Szeretettel: id. Frank S.

Karmiel, 2OO2. Február 15