You are on page 1of 11

Gárdonyi Máté

A veszprémi zsidóság sorsa 1938-1944 között – a püspöki rendelkezések és a helyi
katolikus sajtó tükrében
A zsidóság Veszprém városában
Veszprém városa a Magyar Királyság megalapításától kezdve püspökség és vármegye
székhelye. Az újkorban a város a püspök és káptalan földesúri hatalma alatt állt, ahol a
zsidóság jelenléte 1716-tól adatolható. A zsidók a legmagasabb létszámot és számarányt
1880-ban érték el, ekkor az 1685 izraelita vallású lakos a népesség 13,5 %-át tette ki. A
hitközség a neológ irányzathoz tartozott, reprezentatív zsinagógáját 1865-ben avatták fel,
elemi iskolája 1805-től működött.
A 19. század végétől a zsidóság száma fokozatosan csökkent, az 1941. évi népszámlálás
szerint a 887 izraelita vallású lakos a város népességének 4,1 %-át adta (a
zsidótörvények alapján további 27 keresztény minősült zsidó származásúnak).
Ugyanekkor a város lakosságának döntő többsége, 21.557 főből 17.870 katolikus volt,
2045 református, 735 evangélikus és 20 egyéb felekezetű mellett. 1944-ben, a gettózás
során 577 Veszprémben lakó zsidót vettek lajstromba. A haláltáborokból és a
munkaszolgálatból hazatértek száma 1946-ban 106 volt, az 1949. évi népszámlálás
Veszprémben 84 izraelita vallásút talált. A korabeli egyházmegyei statisztika
(sematizmus) szerint ekkor 14.524 katolikus, valamint megközelítően 1200 református és
600 evangélikus élt a városban.1
1939-ben, az ún. második zsidótörvény rendelkezései miatt felmérték a zsidóknak kiadott
iparengedélyek számát, eszerint a városban 1004 keresztény és 262 zsidó iparűző volt,
utóbbi az összes iparengedély 20,7 %-a. A zsidóktól ekkor még nem vonták meg
iparűzési jogukat, viszont új engedélyeket csak „indokolt esetben” kaphattak. Ennek
következtében 1942-ig a zsidó iparűzők száma csak minimálisan csökkent (259), viszont
a keresztény iparűzők számának növekedése (1327) számarányukat 16,33 %-ra
mérsékelte.2
A helyi katolikus sajtó a zsidóságról az első zsidótörvény évében
A vizsgált korszakban kéthetente jelent meg az Egyházmegyei Nyomda kiadásában a
Veszprémi Hírlap című „keresztény politikai lap”, melynek főszerkesztője Gludovácz
József egyházmegyés pap, nyomdaigazgató, felelős szerkesztője pedig Kecskés Lajos
tanító, székesegyházi főkántor volt. A lap célközönségét az egyházmegye papjai, az
egyházi iskolák tanítói és a város, valamint a vármegye katolikus lakosai adták. Ennek
megfelelően a lap elsősorban helyi jellegű híreket közölt az egyházmegye, a vármegye és
a város életéből: az egyházi és a világi hatóságok hivatalos közleményeit, az egyesületi
1
Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott
tragédiájához. In Veszprém Megyei Múzeum Közleményei 16(1982) 399-412. (újraközölve In Töredék.
Tanulmány és emlékezés a Veszprém városi és megyei zsidóság tragédiájáról. 1944-1945. Veszprém, 2001.
6-44.) – Randolph L. Braham (főszerk): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 3 k.
Budapest, 2006-2007. II. 1308-1312.

2
Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprémben. In Levéltári Szemle 56. 2006/ 4. 49-58.

élet híreit, bűnügyi híreket, anyakönyvi híreket, menetrendeket, hirdetéseket stb.
Szerepelnek továbbá érdekességek a világegyház életéből (főleg a missziós területekről),
hírek a Szovjetunióban zajló egyházüldözésről, a német egyház helyzetéről, továbbá némi
irodalom helyi szerzők tollából. A nagyobb egyházi ünnepeken, illetve jelentős egyházi
eseményekhez kapcsolódóan (Eucharisztikus Kongresszus, veszprémi segédpüspök
kinevezése stb.) az első oldalak hitbuzgalmi jellegűek. Az országos politika részletes
hírek formájában nem játszik szerepet, viszont időről-időre az első oldalon közölt
vezércikk közvetíti az olvasók felé a politikai élet fordulataival kapcsolatos „hivatalos
álláspontot”.
Az 1938-as lapszámokat átnézve az a benyomás alakul ki, hogy a „zsidókérdés”
kezelésében a lap „befordult a politikai szélirányba”: míg az év elején a zsidó egyesületek
úgy jelennek meg, mint a helyi közélet szerves részei, sőt egy írás szóvá teszi a
kormánypárt „nyilas fordulatát”, addig az év közepétől első oldalra kerülnek az állami
rendelkezéseket, kormánypárti kezdeményezéseket pozitíven értékelő kommentárok.
Rögtön az év első lapszámának „Egyesületi élet” rovatában beszámolót olvashatunk a
Veszprémi Izraelita Ifjúsági Egyesület kultúrestjéről. Ugyanekkor boldog újévet kívántak
vásárlóiknak a kereskedők, a hirdetést feladó cégek között több vélhetően zsidó családok
tulajdonában állt. Jan. 23-án tudósítás jelent meg a Veszprémi Polgári Dalegyesület
hangversenyéről és táncmulatságáról, amelyen Neuländer Zoltán, a helybeli izraelita
hitközség főkántora „zengzetes lírai tenorján Puccini, Lehár számokat adott elő”. A sok
taps után ráadásként szerepelt „egy olasz szerenád, mely műsora legnagyobb sikere
volt”.3
A jan. 30-i számban olyan beszámolót olvashatunk a kormánypárt (Nemzeti Egység
Pártja, NEP) siófoki gyűléséről egy „tekintélyes helyi személyiségre” hivatkozva , amely
ellenérzést mutat a kormánypárt radikalizálódásával szemben: „A nemzeti egység
pártjának siófoki szervezete 24-én, hétfőn délután 6 órakor gyűlést tartott. Érdekes, hogy
a siófoki zsidók, kik a legutóbbi választások alkalmával még oszlopos tagjai voltak a
helybeli NEP-nek, meghívót sem kaptak a gyűlésre. Az egész gyűlés olyan nyilas
tónusban folyt le, hogy a hallgató közönség csak ámult-bámult. Egyesek szerint Festetics
és Dücsőné féle legutóbbi nyilas gyűlés nem élezte úgy ki a sérelmeket, mint ez. Sokan
azt mondják, hogy a nyilasoknak használt legjobban, mert tulajdonképpen az ő elveiket
hirdették. Ezt bizonyítja egy kisgazda következő nyilatkozata is, melyet a gyűlés hatása
után tett: ’Eddig szidtam a nyilasokat és haragudtam rájuk. Most már azonban nekem is
nyilasnak kell lennem, hiszen a kormány is nyilassá változott’. Sok ilyen propaganda
gyűlést csináljon még a NEP, s akkor a nyilasok hamarosan kormányra jutnak”.4
Néhány hónapon belül azonban változik az újság hangvétele a kormányzati politikával
kapcsolatban. Igaz, április közepén először csak az „Egyesületi élet” rovatban
olvashatunk beszámolót a szélsőjobboldali Turul bajtársi szövetség veszprémi
csoportjának üléséről („táborozásáról”): „Dr. Priegl László egyesületi vezér
megemlékezett a küszöbön álló zsidókérdés törvényes rendezésével kapcsolatban a
3
Veszprémi Hírlap 46. 1938. jan. 1., jan. 23.

4
Veszprémi Hírlap 46. 1938. jan. 30.

kormány érdemeiről, majd rámutatott a Turul ifjúságnak ebből folyó kötelességeire.” „A
táborozásokra minden keresztény magyar érdeklődőt szívesen lát az egyesület”. 5
Május 1-jén viszont már „Végre a cselekedetek terén” címmel közölt vezércikket a lap
Dr. Lakner Géza tollából az első zsidótörvény parlamenti benyújtásáról: „Sűrűn hangzik
bizonyos oldalról a jogfosztás hangzatos jelszava a parlamentben mostanában tárgyalásra
került törvényjavaslat körül… Évek óta látni kellett minden józan szemnek azt, hogy
sürgős reformok nélkül csak a mélység kimeríthetetlen erőit korbácsolják fel
kiszámíthatatlan társadalmi kitörésekre. A nyugodt evolúcióra elegendő évek meddőn
peregtek le az idő határtalan homokóráján. Amíg aztán Németország közelléte és a német
nemzeti szocializmus szuggesztív szociális légköre egyszerre felkorbácsolta a tömeg
ösztöneiben szunnyadó, társadalmi igazságtalanságok lebéklyózott hangjait és az elemi
követelmények elől már nem lehetett kitérni. A Darányi kormánynak be kellett látni azt,
hogy vagy szembekerül a közhangulat le nem fojtható nyomásával vagy a cselekedet
terére lép. És nagyon helyesen hozzányúlt a társadalmi és gazdasági reformok hosszú
sorához. Be kell látni minden oldalról azt, hogy történelmi időkben és a pattanásig feszült
szociális villongások idején a meglévő helyzet merev, egyoldalú elvéhez ragaszkodni
nem lehet. Nem jogfosztás az, hogyha a közösség a gazdasági javak egyoldalú
birtoklásán bizonyos százalékig változtatni akar… Mindenesetre a cselekedet terén
megállni nem lehet. Ha a mostani javaslatok révén talán út és mód nyílik arra, hogy a
keresztény ifjúság végre megélhetéshez és kenyérhez jusson, még nagyobb horderejű
kérdések fogják feszegetni a jövőben a magyar szociális fejlődés sokszor potemkin fallal
bélelt útvesztőit… Még egyet. Valahogy nem bírjuk a kivételeket. Miért kellett a Darányi
kormánynak a miniszter szakállára kivételek lehetőségét ráaggatni a zsidó
törvényjavaslatra?”6
Egy héttel később tudósítás jelent meg Mesterházy Ferencnek, Veszprém vármegye új
főispánjának beiktatásáról. Székfoglaló beszédében a főispán többek közt ezt mondta:
„Nem hagyhatom említés nélkül az értelmiséghez tartozó keresztény magyar
ifjúságunknak a gazdasági pályákon való elhelyezkedési lehetőségét a zsidókérdésnek
közmegnyugvást keltő intézményes megoldása által. Ez az immár az országgyűlés előtt
fekvő törvényjavaslat sok nyugtalanságot és keresztény magyar társadalmunk egy régi
fájó sebét lesz hivatva orvosolni”.7
Az év második felében továbbra is közölt a lap zsidó polgárokkal kapcsolatos, a helyi
közvéleményt érdeklő híreket. Így aug. 14-én beszámolt arról, hogy a Győri
Kereskedelmi és Iparkamara díszoklevelét vette át a 84 éves Szauer Hermann, aki 70 évet
töltött a kereskedelmi pályán, jórészt a Weiss Jakab és Fia fakereskedő cégnél, s hogy az
ünnepelt fia, dr. Lantos Andor ügyvéd is megköszönte a kitüntetést. Aug. 20-án kiemelt
esküvői hír volt, hogy „Kún Éva és Neuländer Zoltán izr. tanító f. hó 23-án d. u. fél 1
órakor tartják esküvőjüket a veszprémi izr. templomban”. Okt. 30-án beszámoló jelent
5
Veszprémi Hírlap 46. 1938. ápr. 17.

6
Veszprémi Hírlap 46. 1938. máj. 1.

7
Veszprémi Hírlap 46. 1938. máj. 8.

meg a Magyar Nők Szövetségének a visszacsatolt Felvidék megsegítésére indított
„Magyar a magyarért” gyűjtési akciójáról, melybe a helyi Zsidó Nőegylet és a Krajcár
Egyesület is bekapcsolódott. Végül november eleji gyászhír volt, hogy okt. 29-én elhunyt
Tauszig Miksa bőrkereskedő, aki tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, a
városi képviselőtestületnek, a kereskedelmi és iparkamarának, elnöke majd díszelnöke a
helyi Kereskedők Társulatának, s kinek temetése az izraelita templom udvaráról történt.8
Ugyanakkor az újság pártolólag lépett fel a kormányzati politika radikalizálódása mellett,
amikor közölte Dr. Lakner Géza „Kettéhasadt lélek” című vezércikkét Imrédy
miniszterelnök kaposvári programbeszéde előtt: „…A reformok útján már megindultak,
egyre másra jelennek meg olyan törvények, rendeletek, intézkedések, amelyek nem
nélkülözik a reformokra való őszinte törekvést és annak a belátását, hogy a Bethlen-féle
úgynevezett ’lassú’ evolúcióra nincs türelem és nincs idő. A tömegekbe ha egyszer
beleivódott egy vágy és törekvés radikális változások után, nincs hatalom és akarat, ami
megtudná állítani lelki átalakulását népünknek”.9
Zsidó vonatkozású ügyek a veszprémi püspöki hivatal (kancellária) irataiban
A püspöki kancellária iratai között 1938-ból két közvetlen veszprémi vonatkozású irat
maradt fenn. Az egyikben a veszprémi izraelita hitközség elnöksége a magyar zsidók
hazához való hűségére és az alkotmányban biztosított polgári egyenjogúságra hivatkozva
kérte Rott Nándor megyéspüspököt (1917-1939) az első zsidótörvény tárgyalásának
idején, hogy a Felsőházban szavazzon a javaslat ellen (válasznak nincs nyoma).
Idecsatolva található egy névtelen konvertita emlékirata „1938. Nagypéntek” keltezéssel,
amely a zsidónak visszaminősített katolikusok helyzetére hívja fel a figyelmet és az
Anyaszentegyház közbenjárását kéri.10
A másik irat az 1938. dec. 27-én kelt „zsidóáttérésekkel kapcsolatban püspöki rendelet”,
melynek címzettje Serák József veszprémi kanonok-plébános. Ebben a püspök
megállapítja: „Mindig sűrűbben, szinte tömegesen jelentkeznek zsidók a szent
keresztségre. Vigyáznunk kell, nehogy méltatlan érdekből jelentkező embereket vegyünk
fel az Egyházba, amelynek élő tagok kellenek.” A jelentkezőknek 3 havi, heti 2 óra
hittant ír elő, azonban a plébános belátása szerint a próbaidő meghosszabbítható vagy a
hittanórák száma felemelhető. Ha a plébános helyettesítésre szorul, csak idősebb papot
hajlandó megbízni a püspök. A hitújoncok a keresztség előtt vizsgázni tartoznak,
vizsgabiztosnak Hoss József kanonok-irodaigazgatót nevezi ki. A rendelet nem
visszamenőleges hatályú, nem vonatkozik azokra, akiknek megkeresztelésére a plébános
már engedélyt kért.11
8
Veszprémi Hírlap 46. 1938. aug. 14., aug. 20., okt. 30., nov. 6.

9
Veszprémi Hírlap 46. 1938. szept. 4.

10
Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Acta Dioecesana (VÉL AD) 2700/1938.

11
VÉL AD 6789/1938.

További két ügy nem közvetlenül a város zsidóságát érinti, de témánk szempontjából
releváns, mert megvilágítja az egyházi vezetésnek a faji kérdéssel kapcsolatos
álláspontját.
Az első egy papnevelő intézetbe felvételt kérő konvertita ügye. Várkonyi Fidél ciszterci
szerzetes, az Emericana Szövetség egyetemi lelkésze és kollégiumigazgatója
szemináriumi felvételre ajánlotta Günsberger Miklóst, akit egy évvel korábban ő
keresztelt meg. Általában véve kedvező jellemzést adott róla, megjegyezve, hogy
„modorában nincs faji vonás”. Rott püspök válaszában (márc. 4.) a következőket írta: „…
elvileg nem vagyok a zsidó hivatás ellen. Vannak zsidószármazású növendékeim és
papjaim is, akik megállják a helyüket”. Majd lehetővé teszi, hogy az ifjú ápr. 20-ig beadja
felvételi kérelmét. Günsberger beérkezett kérvényét a püspök kiadta véleményezésre a
szemináriumi elöljáróságnak, amely az ápr. 20-án kelt jegyzőkönyv szerint így
nyilatkozott: „…kegyeskedjék eltekinteni Günsberger Miklós felvételétől, minthogy
nevezett csak néhány évvel ezelőtt keresztelkedett meg, s ebben, a talán túlzottan is
fajelméleten felépülő világban nem lenne tanácsos egy izraelita szülőktől származott ifjú
felvétele”. Rottnak a jelentkezőhöz intézett válasza (ápr. 27.) közli az elutasítás tényét,
indokát (neofita), s javasolja a szerzetbe lépést: „A világi papok pályáján a mai világban
zsidó származású ifjú, bármennyire derék is volna, nehezen működhetik”.12
A másik levélváltás egy, az egyházmegye kötelékébe felvételt kérő pap ügyére
vonatkozik. Sándor Lajos, egri származású konvertitát Bécsben szentelték pappá 3 évvel
korábban a burgenlandi apostoli adminisztratúra szolgálatára, ahol Nagyfalva
(Mogersdorf) káplánja volt, ám nem-árja származása miatt kiutasították az Anschluss
után. Szüleihez ment Egerbe, onnan kérte felvételét a veszprémi egyházmegyébe 1938.
jún. 18-i levelében. Júl. 2-i kelettel az egri szeminárium rektora bizalmas információt
küldött róla, mely szerint Egerbe nem tanácsos felvenni, mert az összes rokona izraelita
felekezetű maradt: „Az egri főegyházmegyében köztudomású, hogy szülei és összes
rokonai zsidók, s így kívánatos, hogy nálunk ne sokat szerepeljen. Gyenge tehetségű, de
igen buzgó, imádságos lélek. Külső megjelenése azonban nagyon nem kedvező, kiállóan
magán viseli a faji jelleget.” Az egri rektor ugyan felvételre ajánlotta őt, de Rott püspök
júl. 11-én kelt levelével elutasította. Végül azonban okt. 6-án az alsópáhoki plébános
ajánlásával egy évre joghatóságot kapott arra, hogy a hévízi kápolnában misézzen.13
A püspökség hivatalos utasításai a zsidókkal kapcsolatos ügyekben
A zsidó tulajdonban lévő földbirtokok kisajátításának folyományaként a törvény az
esetleges kegyúri terhek megváltását rendelte el, azon a módon, hogy a plébániát a
birtokból kihasított földterülettel kárpótolják. Ennek kapcsán Czapik Gyula püspök
(1939-1944) 1943. szept. 26-án így rendelkezett: „Ezen rendelettel kapcsolatban
felhívom az összes plébániavezetőket, hogy ahol zsidóbirtokot a királyi kincstár átvett
vagy zsidóbirtokot átengedésre kötelezett, azonnal tegyenek jelentést arról, hogy ezen
zsidóbirtokot minő kegyúri vagy egyéb, egyházlátogatási okmányon, jogszokáson alapuló
szolgáltatások, kötelezettségek, járandóságok terhelik…. Számítsák ki, hogy földben való
12
VÉL AD 1206/1938, 2407/1938.

13
VÉL AD 3721/1938, 5413/1938.

kártalanítás esetén – ismerve az illető ingatlannak termőképességét, fekvését, minőségét –
hány kataszteri hold volna szükséges a kegyúri terhekért való kártalanításra és ezek az
ingatlanok hol volnának kijelölendők”.14
A korabeli közhangulatot tükrözi az a tájékoztatás, miszerint a Keszthely melletti (Alsóés Felső) Zsid község neve hatósági intézkedés folytán Várvölgyre változott.15
Mivel a plébánosok felnőttet csak püspöki engedéllyel keresztelhettek meg, az
egyházmegyei levéltárban nyomon követhető a zsidók áttérésére vonatkozó kérelmek
számának változása. Az 1944. márc. 19-i német megszállás és a következő hetek
antiszemita rendeletei miatt megnőtt a keresztségre jelentkezők száma, ami
állásfoglalásra késztette az egyházmegye új főpásztorát, Mindszenty Józsefet (19441945). Az 1944. ápr. 27-i dátummal kiadott körirat tartalmazza az ezzel kapcsolatos latin
nyelvű instrukciót (a kényes ügyeket latinul közölte az egyházi hatóság), valószínű
azonban, hogy az érdekelt plébánosok már előbb értesültek a püspöki rendeletről, amely
így kezdődik: „Ezekben a napokban zsidók nagy számban kérik a keresztséget”. Majd
leszögezi, hogy nem lehet bizalmatlanul elutasítani a jelentkezőket, de kellő vizsgálat és
előkészítés nélkül sem lehet kiszolgáltatni a szentséget. Ezért szeretetteljes bánásmódot
vár el papjaitól, ugyanakkor előírja a hat hónapon át tartó, heti két órás oktatást. Az
instrukció második fele az esetleges házasságjogi problémákkal foglalkozik, majd
felhívja a papságot, hogy a keresztelés után folytassák a megtérők speciális gondozását.16
Április folyamán nagy ütemben folyt a zsidók javainak leltározása, zárolása, illetve 5
kataszteri hold alatti birtokaik elárverezése. Ezzel kapcsolatban egyes papjaihoz ápr. 28án intézett levelében a püspök világossá tette, hogy nem lát kivetnivalót a zsidókeresztény tulajdonosváltásban, sőt kívánatosnak minősítette a „birtoktalan katolikus
magyarság” ingatlanszerzését, s annak akár banki, akár hitelszövetkezeti kölcsönnel való
segítését.17 Ebben az időben Longauer Imre darányi szervező lelkész kérte a püspököt,
járjon közben Endre László államtitkárnál nagykanizsai, illetve darányi „elhagyott” zsidó
ingatlanoknak az egyházközségek részére történő átadása érdekében. Mindszenty nem
utasította el a kérést, de saját fellépést csak az éppen alakulófélben lévő darányi
lelkészség ügyében ígért máj. 15-én: „Én magam nem léphetek fel igénylőként ennyi
helyen. A nagykanizsai házat illetőleg jó volna, ha az egyházközség mozogna. A darányi
ház megszerzése ügyében én tennék lépéseket”.18
Veszprémben a zsidóság gettóba zárása 1944. jún. 1-én történt. A város zsidóságát a
zsinagóga körül kijelölt gettóba tömörítették, míg a veszprémi járás zsidóságát a
14
Litterae Circulares (Egyházmegyei Körirat, Litt. Circ). 1943/VIII/50.

15
Litt. Circ. 1944/IV/26.

16
Litt. Circ. 1944/VII/36.

17
VÉL AD 1971/1944.

18
VÉL AD 2130/1944.

komakúti laktanyába szállították. A fennmaradt gettónévsorok szerint az előbbi helyen
577-en, az utóbbiban 437-en zsúfolódtak össze. A helyi múzeum őriz ebből az időből egy
fotót a zsinagóga bútorokkal telezsúfolt belső teréről.
A zsidók deportálásának időszakában némileg módosult Mindszenty püspök álláspontja a
keresztelési oktatás ügyében. A pápai apátplébánosnak jún. 17-én írott levelében, bár
elvileg továbbra is megkövetelte a várakozási időt és a hitben való jártasságot, tett némi
engedményt: „Lehet azonban olyan helyzet is, hogy a hitújoncokat az államhatalom
bizonytalan helyre viszi úgy, hogy Nagyságod, illetve megbízottja nem folytathatja az
oktatást. Ez esetben, ha erről (!) komolyan tartani kell, megengedem, hogy a szent
keresztségben részesíthesse őket, hiszen a szent keresztség feltétlen szükséges, és annak
elhalasztása nagy hiba volna”.19 Hasonló szellemben nyilatkozott július folyamán a
keresztséget kérő munkaszolgálatosok ügyében is.20
Az egyházmegyei levéltárban fennmaradtak olyan iratok, amelyek szerint a püspök egyes
személyek érdekében interveniált a hatóságoknál. Így máj. 25-én a pápai illetőségű Pátkai
család mentesítését kérte a gettóba zárás alól, júl. 6-án pedig Pető Ernő orvos számára
adott pártoló levelet.21 A veszprémi zsidóság deportálásnak napján pedig Horthy
kormányzóhoz fordult egy alázatos hangú levélben, azt kérve tőle, hogy legalább a
megkeresztelt zsidó származású gyerekek elszállítását akadályozza meg.22 A püspöki kar
jún. 29-i, a zsidók helyzetét taglaló körlevelével kapcsolatban Mindszenty a legtöbb
püspökhöz hasonlóan járt el: előbb megküldte a plébánosoknak azzal a meghagyással,
hogy a következő vasárnap felolvasandó a hívek előtt, majd közölte, hogy a körlevél csak
bizalmas tájékoztatásul szolgál. Helyette a következő nyilatkozatot kellett felolvasni a
szószékről: „Serédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása a maga és a
Nagyméltóságú Püspöki Kar nevében közli a katolikus hívekkel, hogy a zsidókra,
különösen a megkereszteltekre vonatkozó rendeletek tárgyában ismételten fordult a
magyar királyi kormányhoz, és ily irányú tárgyalásait továbbra is folytatja”.23
Idővel változott a püspök álláspontja a zsidó javak kiigénylésének tekintetében is.
Amikor szept. folyamán megkezdődött a gazdátlanná vált lakások kiutalása, az
egyházmegyei köriratban, latin nyelven közölt utasításban tiltotta meg, hogy az egyházi
intézmények ilyen irányú igénylést beadjanak: „A zsidók javainak elkobzása után
könnyen lehet ingó és ingatlan javaikhoz jutni. Felhívom a papokat, egyházközségeket,

19
VÉL AD 2886/1944.

20
VÉL AD 3445, 3503/1944.

21
VÉL AD 2716, 3172/1944.

22
VÉL AD 2895/1944.

23
Litt. Circ. 1944/IX/49, X/53.

katolikus iskolákat
tartózkodjanak”.24

és

társulatokat

stb.,

hogy

ilyen

javak

megszerzésétől

A veszprémi „nyilas mise”
A veszprémi zsidók deportálása után tartott hálaadó mise a szakirodalomban többször
tárgyalt, a részleteket illetően vitatott esemény. A hiányos forrásadottságok, valamint az
eltérő interpretációk nem teszik könnyűvé a körülmények tisztázását. Maga Mindszenty
emlékirataiban úgy emlékszik, hogy a misét az ő tiltása után végül nem tartották meg.
Ugyanakkor 1948 nyarán, a bíboros elleni kampány részeként azt állította a kommunista
propaganda, hogy egyenesen Mindszenty adott utasítást a hálaadó misére. A levéltári
források és a szemtanúk beszámolója szerint egyik állítás sem állja meg a helyét. További
kérdés a püspök felelősségének mértéke, itt az interpretációs skála a felmentéstől a
részleges elmarasztalásig terjed. A történet, ahogy az lenni szokott, bonyolultabb, mint
ahogy első pillantásra látszik.25
A veszprémi gettók kiürítésére jún. 19-én került sor. Erről a tényről a Veszprémi Hírlap
„El a gettóból” című írásában tudósított. Az újságíró szemlét tartott a kiürített gettóban,
amelyről az együttérzés legkisebb jele nélkül így számolt be: „Az ágyak rendetlenek, sok
ruha kiszórva a földre. Bőröndök, ruhák gátolják a továbbjutást. A női kézitáskák igen
nagy tömege hever szépítőszerekkel telítve. Míg a gettóban voltak a zsidók, nem lehetett
panaszuk az élelmezésre sem, mert külön kóser, diétás és tréfli konyha gondoskodott
róluk. De amint láttuk, a hétfői ebéd már nem készült el, félig kész állapotban maradt a
nagy zománcos fazekakban”.26
A veszprémi zsidóság 1944. jún. 19-i deportálásának másnapján dr. Schiberna Ferenc első
államügyész, a nyilasok helyi vezetője (később a vármegye nyilas főispánja) felkereste
Pulyai Lambert ferences házfőnököt, s 25-ére, vasárnapra hálaadó misét rendelt a
deportálás „örömére”. A felhívást a két helyi lapban közzé akarta tenni, de elutasításra
talált. Ezek után megfelelő engedély birtokában röplapokon és falragaszokon tájékoztatta
a lakosságot. A felhívás szövege a következő: „Testvérek és Nemzettestvérek! Az isteni
gondviselés kegyelméből ősi városunk és vármegyénk megszabadult a nemzetrontó
zsidóságtól. Nemzetünk évezredes történelmében sokszor volt már felszabadulás, de
egyik sem volt ilyen nagyjelentőségű a nemzet életére, mert semilyen (!) fegyveres vagy
politikai idegen hatalom nem tudott annyira erőt venni rajtunk, mint amennyire a
24
Litt. Circ. 1944/XI/61.

25
Gergely Jenő: Mindszenty József veszprémi püspök és a nyilasok. In Hagyomány, közösség,
művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára. Szerk. Ablonczy Balázs et al.
Budapest, 2002. 177-200. – Holtzer Lóránt: Mindszenty vitatott hónapjai Veszprémben. In Beszélő 9.
2004/7. – Balogh Margit: Mindszenty József veszprémi püspök nyilas fogságban. In Újragondolt
negyedszázad. Tanulmányok a Horthy-korszakról. Szerk. Miklós Péter. Szeged, 2010. 233-248. – Mózessy
Gergely: Katolikus püspökök a nyilasok fogságában (Mindszenty József és Shvoy Lajos elhurcolása). In
Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a Veszprémi Püspökség 1009. évi
adománylevele tiszteletére. Szerk. Hermann István, Karlinszky Balázs. Veszprém, 2010. 257-274.

26
Veszprémi Hírlap 52. 1944. jún. 21.

zsidóság mérgező gyökerei elburjánoztak nemzetünk testében-lelkében. – Őseink
példájára a felszabadulásért köszönetünkkel ahhoz járulunk, aki nemzetünket a
mélységből sokszor kiszabadította: Istenünkhöz. Jöjjetek el június 25.-én fél 11 órakor a
Ferencrendiek templomában tartandó hálaadó szentmisére. A Nyilaskeresztespárt
veszprémi szervezete.”
Minderről értesülve Mindszenty püspök magához hívatta a ferences házfőnököt, és
megpróbálta lebeszélni a miséről, végül azonban két feltétellel hozzájárult ahhoz: a
nyilasok nem lehetnek egyenruhában és a mise végén nem énekelhetik el a Te Deum
hálaadó himnuszt. Edmund Veesenmayer magyarországi német birodalmi biztos júl. 20-i
jelentése szerint ez a kompromisszum a nyilas vezető fenyegető fellépése után alakult ki.
Végül aztán a misét megtartották, rajta a nyilasok testületileg, egyenruhában jelentek
meg. Maga a püspök azon a napon vidéken tartózkodott lelkipásztori látogatáson. A mise
megtartásának tényét igazolja az is, hogy később, már a nyilasok fogságából visszatérve,
Mindszenty eljárást kezdeményezett a házfőnök ellen a ferences tartományfőnöknél. A
szakirodalomban felbukkanó azon vélemény, hogy a püspök nem tilthatta volna le a
misét, mert a ferencesek nem tartoztak joghatósága alá, nem állja meg a helyét, mivel
lelkipásztori ügyekben – s ide tartozik mindenféle nyilvános istentisztelet is –
éppenséggel volt joghatósága felettük.
Az egyházi magatartás ideológiai háttere
A vizsgált időszakban a magyar katolikusok zsidóságról alkotott képét, zsidósággal
kapcsolatos érzelmeit egyházi részről a következő tényezők befolyásolták:
1. Az újabb szakirodalomban antijudaizmusnak nevezett, vallási hátterű
zsidóellenesség, melynek gyökerei a II. század első felének keresztény-zsidó
polémiájáig nyúlnak vissza. A prédikációs és a „sekrestyeponyva” irodalomban a
zsidók együttesen és megkülönböztetés nélkül ellenségei Jézusnak és az
egyháznak, a velük kapcsolatos jelzők pejoratívak.27
2. A modern politikai antiszemitizmus, amely a zsidók gazdasági és társadalmi
befolyása ellen hirdetett harcot. A XIX. század végén kibontakozó politikai
katolicizmus és az 1919 utáni keresztény kurzus hol kifejezetten, hol látensen a
magyar társadalom problémáinak gyökerét a „zsidó elem” túlsúlyában, a
keresztény erkölccsel szembeszegülő „zsidó szellemben” jelölte meg. Ez a
szemlélet tükröződik az egyházi irányítás alatt álló sajtóban, országos és helyi
szinten egyaránt.28
3. A náci fajelmélet elleni polémia, az ószövetség és a keresztség védelme egyházi
részről. A pápai enciklikák magyar nyelvű megjelentetése mellett hazai szerző is
vállalkozott a fajelmélet teológiai alapokon nyugvó cáfolatára. 29 Az egyházi sajtó
27
Endreffy Zoltán: Az antijudaizmustól az antiszemitizmusig. in A holokauszt Magyarországon
európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Budapest, 2005. 205-215.

28
Gárdonyi Máté: Az antiszemitizmus funkciója Prohászka Ottokár és Bangha Béla társadalom- és
egyházképében. in A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Budapest,
2005. 193-204.

29

publicistái megkülönböztették a náci fajelmélet túlzásaitól a keresztény
társadalom és kultúra védelme érdekében jogosnak mondott „elvi vagy erkölcsi”
antiszemitizmust (ezt főleg Bangha Béla képviselte a Magyar Kultúrában és a
Katolikus Lexikonban). A „birodalmi keresztény” nézetekkel szemben úgy védték
az ószövetség érvényét, hogy az nem a zsidó nép, hanem Isten műve, továbbá az
ószövetségi választott nép vallásgyakorlatát és erkölcsi normáit pozitívan, a
kortárs zsidóságét ezzel szemben negatívan értékelték. Már a zsidótörvények
idején jelentek meg püspöki állásfoglalások a keresztség kegyelmi hatásának,
egyúttal a kikeresztelkedett zsidók és leszármazottaik teljes értékű keresztény
voltának védelmében.
4. Az a körülmény, hogy a magyar püspökök és rendfőnökök a politikai és gazdasági
elithez tartoztak, ami jelentősen befolyásolta hivatalos állásfoglalásaikat és
felsőházi szereplésüket. A zsidótörvényekkel kapcsolatos álláspontjukat
meghatározta, hogy az elit más szereplőihez hasonlóan a nagyobb rossz
(kommunizmus, szélsőjobb) elkerülése érdekében a kormányzat el tudta velük
fogadtatni a jogkorlátozó lépéseket.30
5. A papság körében is létező rasszista előítélet, vagy legalábbis a rasszista
korszellemhez való alkalmazkodás, ami nem a nyilvánosságnak szánt
megnyilatkozásokban érhető tetten.
6. Az a tapasztalat, hogy a zsidótörvények faji rendelkezései jelentős számú
keresztényt érintettek. Ez életre hívta érdekvédelmi szervezetüket, bizonyos
egyházi körökben együttérzést váltott ki, s 1944/45-ben püspöki tiltakozásokhoz
és zsidómentő akciókhoz vezetett. Ez utóbbiak, amennyiben nem korlátozódtak a
megkereszteltekre és az ismerősökre, a keresztény felebaráti szeretet
megnyilvánulásai voltak.
Források
Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Acta Dioecesana 1938, 1944.
Litterae circulares ad venerabilem clerum dioecesis Wesprimiensis (Veszprémi
egyházmegyei köriratok) 1943, 1944
Veszprémi Hírlap 46. évfolyam (1938), 52. évfolyam (1944)

Klemm Kálmán: Kereszténység vagy faji vallás? Hitvédelmi tanulmány Rosenberg mítoszvallásáról. Budapest, 1937.

30
Gárdonyi Máté: Üldöztetés és felelősség. A magyar holokausztról egyházi szemmel. in
Szétosztott teljesség. A hetvenöt éves Boór János köszöntése. Szerk. Mártonffy Marcell, Petrás Éva.
Budapest, 2007. 262-269. – K. Farkas Claudia: Jogok nélkül. a zsidó lét Magyarországon 1920-1944.
Budapest, 2010.

Felhasznált irodalom
Balogh Margit: Mindszenty József veszprémi püspök nyilas fogságban. In Újragondolt
negyedszázad. Tanulmányok a Horthy-korszakról. Szerk. Miklós Péter. Szeged, 2010.
233-248.
Gergely Jenő: Mindszenty József veszprémi püspök és a nyilasok. In Hagyomány,
közösség, művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára. Szerk.
Ablonczy Balázs et al. Budapest, 2002. 177-200.
Holtzer Lóránt: Mindszenty vitatott hónapjai Veszprémben. In Beszélő 9. 2004/7.
Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprémben. In Levéltári Szemle 56. 2006/
4. 49-58.
A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Főszerk. Randolph L. Braham. 3 k.
Budapest, 2006-2007. II. 1308-1312.
Mózessy Gergely: Katolikus püspökök a nyilasok fogságában (Mindszenty József és
Shvoy Lajos elhurcolása). In Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a
Veszprémi Püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére. Szerk. Hermann István,
Karlinszky Balázs. Veszprém, 2010. 257-274.
Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején
lejátszódott tragédiájához. In Veszprém Megyei Múzeum Közleményei 16(1982) 399412. (újraközölve In Töredék. Tanulmány és emlékezés a Veszprém városi és megyei
zsidóság tragédiájáról. 1944-1945. Veszprém, 2001. 6-44.)