You are on page 1of 48

JAKAB APOSTOL LEVELE

Jak. 1. A szabadság tökéletes törvénye

Jak. 1,1 Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és
az Úrnak, a Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora:
a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé):
sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak];
üdvözletemet [örüljetek]1
1 Az Úr Jézus parancsa mennybemenetele előtt az Övéihez: „Elmenvén azért [(ún):

tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket],
bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá)
(hatalmába, tekintélyébe, jellemvonásába dicsőségébe, erejébe; // adj nevet a
benne foglalt kiváltságokkal//]”(Mát. 28,19) Az apostolok gyűlést hívnak egybe,
hogy megvitassák, hogy a nemzetekből megtérteknek be kell-e tartani a mózesi
törvényeket: „(Ekkor) elhallgatott (és elcsendesedett) az egész sokaság (az egész
gyűlés); és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csodát
tett az Isten ő általuk a pogányok (vagyis a nemzetek) között. Miután pedig ők
elhallgattak, (megszólalt, és) felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok
meg engem! Simeon elbeszélé, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a
pogányok közül vegyen (és szerezzen) népet az ő nevének. És ezzel egyeznek a
próféták (szavai, és) mondásai, ahogyan meg van írva: Ezek után visszatérek és
felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait (és romjait is felépítem,
és) helyreállítom, és ismét felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi
része az Urat, és a pogányok (vagyis a nemzetekből valók) mindnyájan, akik az én
nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi” (Csel. 15,1218). Péter apostol is ír a szórványban élő választott népnek, a Krisztus népének:
„Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában,
Ázsiában és Bithiniában elszéledt [és szétszórtságban, szórványban élő]
jövevényeknek, [a szétszóródott hontalanoknak; a kiválasztott kivándorlóknak; Isten
kiválasztott népének; a zarándokoknak]. Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve
elrendelése [mindentudása] szerint, a Szellem megszentelésében, [vagyis a Szellem
megszentelő munkája által] engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való
meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen. [Más fordítás: Akiket a
szerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem
megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket.
Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket]” (1 Pét. 1,1-2) És így folytatja
Péter apostol: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
(tulajdonul lefoglalt megvásárolt, és megmentett), és megtartásra való nép vagytok,
hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (és dicsőségét), aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép [voltatok], most
pedig Isten népe [vagytok]. Akik nem kegyelmezettek [voltatok] (egykor könyörület
nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat), most pedig kegyelmezettek [vagytok] (és
könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok). Szeretteim, kérlek (és kérlellek) titeket,
mint jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat),
tartóztassátok meg magatokat (és tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (az

Jak. 1,2 Teljes [és nagy] örömnek [vagyis: jókedvű, vidám, azaz nyugodt,
békés örömnek] tartsátok, atyámfiai [testvéreim], mikor [(hotan): és
valahányszor] különféle [(poikilosz): vagyis sokféle és változatos,
bonyolult] kísértésekbe estek [(peiraszmosz): mikor megpróbálnak
elcsábítani (bűnre, vagyis céltévesztésre]. [Más fordítás: Nagy örömnek
tartsátok testvéreim, valahányszor kísértésbe estek a gonoszság
megtapasztalása, és provokáció által]2
Jak. 1,3 Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek]
megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és
érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek
(és küzdenek) (amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 2,9-11). Júdás apostol is
a szórványban élő keresztényeknek ír: „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak
pedig atyafia (vagyis testvére), köszöntését küldi az elhívottaknak, akik az Atya
Istentől megszenteltettek (akiket az Atya Isten szeretett) és Jézus Krisztustól
megtartattak” (Júd. 1,1-2). Hiszen Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög
[azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti
mindnyájan egyek vagytok [vagyis eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).A
Jubileumi kommentár a fenti igék alapján így magyarázza, hogy kiknek írt az apostol:
A szétszórtságban élő 12 nemzetség az új, a szellemi Izrael, a teljes
anyaszentegyház, amely nem egy helyen, hanem az egész lakott földön
diasporában él. A szétszórt állapot nem emberek miatt van, hanem Isten
akaratából A lényegében egy egyház mindenütt ott van, hogy szolgáljon. A
szolgálatára mindenütt szükség van. Mint só és világosság, minden gyülekezet
ott szolgáljon mások javára, üdvére, ahol Isten rendeléséből van.
2 Az Úr Jézus kijelenti a kísértés módját: „Boldogok, akik háborúságot [vagyis:
üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt:
akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény/ a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [a
megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [a mennyeknek
királysága; királyi uralma]. És így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor
titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak
(gyaláznak) titeket, és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt (mint gonosz
nevet), az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok);
mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen
cselekedtek (mert ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23). Tehát:
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak,
megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek;
törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot
mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak
énmiattam]” (Mát. 5,10-11). De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az
üdvözül (vagyis megmenekül)” (Mát. 24,13). És az apostol is így bátorítja Krisztus
népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért
gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen)
rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok
káromolnak (becsmérelnek; tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek
azt” (1Pét 4:14). Tehát: „… ha szenvedtek (vagy szenvednetek kellene) is az
igazságért (a megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések,

megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó, állhatatos, türelmes
várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez. [Más fordítás: hitetek
erőpróbája állhatatosságot eredményez]3
Jak. 1,4 A kitartásban [(hüpomoné): a kitartó, állhatatos, türelmes
várakozásban, és az örömteli, reményteljes tűrésben, és a teher alatt
maradásban] pedig tökéletes [(teleiosz): teljes, tökéletes, méltó] cselekedet
legyen [mert az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet], hogy
ti is tökéletesek [felnőttek, érett korúak, bevégzettek, és célban lévők] és
épek [(holoklérosz): mindenestől épek, sértetlenek, hibátlanok és
és áldottak) vagytok. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (és a tőlük való félelem
meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia” ne
fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (és nyugtalanná ne tegyen, ne
riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14). Mert: „Ti
pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való
(tulajdonul lefoglalt, megvásárolt, megmentett) nép vagytok. Hogy hirdessétek Annak
hatalmas dolgait (dicsőségét és nagy tetteit), aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9). És az apostol így folytatja a bátorítást:
„Mert az kedves dolog (és kegyelem az), ha valaki Istenről való meggyőződéséért
(Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (és sérelmeket) méltatlanul (és
igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve
tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibáitok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és
mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél (az Isten szemében)” (1 Pét. 2,1920). És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért,
nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil.
1,29). „De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz [és megvéd; megoltalmaz;
megóv] a gonosztól [és a rossztól]” (2 Thess. 3,3). Mert: „… Isten hatalma őriz (-egy
helyőrséggel-, és megvéd) hit által az üdvösségre (és a megmenekülésre), amely
készen van (készen vár), hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (és
lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (és ujjongtok), noha most kissé, ha meg kell
lenni, szomorkodtok különféle kísértések között (a sokféle, sokrétű kísértés miatt és a
gonoszság megtapasztalása által)” (1Pét 1,5-6). Ezért: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne
idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely
próbáltatás (pontosabban kísértés, provokáció által, és) végett támadt köztetek (és
amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog
történnék (és fordulna elő) veletek. Sőt, amennyiben részetek van (és személyes
közösséget vállaltok, és részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek (legyetek
vidámak), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor,
kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradó boldogságban ujjongjatok) és
örvendezhessetek” (1Pét 4,12-13). A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem
kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a
minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították (előhívták) az apostolokat,
megveretvén (őket, azután), megparancsolták (nekik), hogy a Jézus nevében ne
szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (és távoztak el) a
(nagy)tanács (színe) elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal
illettessenek (és gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a templomban és házanként
nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust”

egészségesek] legyetek minden fogyatkozás nélkül [(leipó): vagyis:
semminek híján] ne legyetek. [Más fordítás: A kitartásnak (és az
állhatatosságnak) pedig végcélba vivő (és bevégzett) munkája kell hogy
legyen, hogy (ti is) végcélba jutók, (bevégzettek) és minden részben épek
legyetek, és semmiben se legyetek fogyatékosak].
Jak. 1,5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, [vagyis
bölcsessége hiányos, és bölcsességre szorul] kérje Istentől, aki
mindenkinek készségesen [(haplósz): egyszerűen, nagyvonalúan, és
bőkezűen] és szemrehányás [szemrehányó szavak, ócsárlás, pirongatás]
nélkül adja; és megadatik néki.

(Csel. 5,40-42)
3 Péter apostolon keresztül érkezik a kijelentés: „Hogy a ti kipróbált (és megpróbált,
és megbízható) hitetek, ami sokkal becsesebb (és értékesebb) a veszendő, de tűz által
kipróbált (vagyis megvizsgált, és jóváhagyott) aranynál, dicséretre (és
magasztalásra), tisztességre (megbecsülésre, és tiszteletre) és dicsőségre (dicsőséges
ragyogásra) méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor (vagyis
lelepleződésekor)” (1Pét 1,7). Pál apostol bizonyságtétele: „Nemcsak pedig, hanem
dicsekedünk [és ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban;
szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult
helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a
nyomorúság] békességes tűrést nemz, [és kitartást (alatta maradást; állhatatosságot)
eredményez (és munkál)]. Az állhatatosság [és a kitartás, örömteli (vagy
reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [vagyis megvizsgáltságot] a kipróbáltság
a reménységet [és biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]. A
reménység pedig nem szégyenít [és nem csal] meg; [és nem engedi, hogy
megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [és
kiáradt] a mi szívünkbe [a mi bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk”
(Róm. 5,3-5). Hát: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van”
(Zsid. 10,35)

Jak. 1,6 De kérje hittel [bizalommal, bizonyossággal, meggyőződéssel]4
semmit sem kételkedvén [(diakrinó): nem habozva, bizonytalankodva,
kételkedve, tétovázva, és meginogva]: mert aki kételkedik [(diakrinó):
habozik, bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik, és meginog], hasonlatos a
tenger habjához [vagyis a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít],
amelyet a szél hajt és ide s tovahány, [mint amelyeket felkorbácsol, és ideoda vet a szél, és csak sodródik a széllel]5
Jak. 1,7 Mert ne vélje [ne higgye, és ne feltételezze, és gondolja] az ilyen
[tétova] ember, hogy kaphat valamit [vagy bármit is] az Úrtól;
4 Hát. „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok;

zörgessetek [és kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert
[mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és
megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó
nyílik]” (Mát. 7,7-8). „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek
higgyétek, hogy mindazt megnyeritek [és higgyétek, hogy már megkaptátok], és
meglészen néktek [és a tiétek lesz az] (Márk. 11,24). És… ád a ti mennyei Atyátok
Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,11). „Igen, ha a bölcsességért
kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, (és hangosan kéred). Ha keresed azt,
mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket kutatod azt: Akkor megérted mi az ÚR
félelme, és rájössz, mi az istenismeret. Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából
tudomány (és ismeret) és értelem származik” (Péld. 2,3-6). Mert nem a kor adja a
bölcsességet: „Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez” (Jób.
32,9). És hogy milyen a felülről – vagyis Istentől – kapott bölcsesség, arról így ír az
Ige: „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos,
engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem
képmutató” (Jak. 3,17). Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért a Szent Szellemet
kell először kérni: „… Bizony, bizony [igazán] mondom néked: ha valaki újonnan
nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az
Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]” (Ján. 3,3).Arról is
bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig
befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget,
jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá
legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik
nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából
[vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13). Mert: „Tőle [Istentől]
vagytok [és származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk
Istentől, [vagyis Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül
[megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1 Kor. 1,30). Egy
előképben mutatja be az Ige, hogy aki bölcsességet, vagyis a Szent Szellemet kéri
Istentől, az Vele együtt megkap mindent, ami a földi élethez szükséges. Salamon így
imádkozik az Úrhoz: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja
kormányozni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert
kicsoda kormányozhatja a te nagy népedet. És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy
Salamon ezt kérte. Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem
kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a
te ellenségeidnek életét; hanem bölcsességet kértél, hogy nekem engedelmeskedve

Jak. 1,8 A kétszívű [(dipszükhosz): a minden tettében határozatlan, azaz
tétovázó, és ingadozó, kettős elméjű, és kételkedő], a minden útjában
[(hodosz): életmódjában, és életvezetésében] állhatatlan ember [hiszen a
lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem, (akatasztatosz): és
álladóan nyugtalan, nyughatatlan, és izgága]6
Jak. 1,9 Dicsekedjék pedig [(kaukhaomai): örömmel, és örüljön] az
alacsony [(tapeinosz): jelentéktelen, szerény, megalázott, az alacsony

tudj kormányozni: Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked (olyan)
bölcs és értelmes szívet, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad
sem. Sőt, még amit nem kértél, azt is megadom néked, olyan gazdagságot és
dicsőséget is adok egész életedben, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló
senki minden te idődben” (1 Kir. 3,9-13). Dániel és társai is bölcsességet kértek az
Úrtól, és ezzel együtt megkapták a szellemi dolgokban való jártasságot is: „És ada az
Isten ennek a négy ifjúnak tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet.
Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz, (és azok magyarázatához
is)” (Dán. 1,17). Mert: „… Ő (vagyis Isten) ad bölcsességet a bölcseknek és
tudományt az értelmeseknek” (Dán. 2,21)
5 Mert: „… a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és
amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20). Ezért: „Hit nélkül pedig
lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és
megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6)
6 Az Úr Jézus kijelentése: „Senki sem szolgálhat [és senki sem lehet rabszolgája] két
úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [és
teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [és tiszteli], és a másikat
megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a
Mammonnak [vagyis az e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek]” (Mát.
6,24). És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon
keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a
világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert
mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet
kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága
ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal
barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4). „És akik élnek [a világ javaival,
vagyis] e világgal, [és felhasználják (igénybe veszik) a világ dolgait; hasznot húznak
a világból] mintha nem élnének: [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint
használnák; (mintha nem vennék igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja.
[alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert változik e világ
színtere]” (1 Kor. 7,31) Te pedig: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (és
parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (és ne legyenek gőgösek), se ne
reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen
megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (a megélhetésünkre). Hogy jót
tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők

rangú, és szegény] sorsú atyafi az ő nagyságával [(hüpszosz): a
méltóságával, az ő felmagasztaltatásával]7
Jak. 1,10 A gazdag [(plúsziosz): gazdag, jómódú, vagyonos, és bővölködő]
pedig az ő alacsonyságával [a megalázott voltával, és megalázkodásával]:
mert [mindez] elmúlik, mint a fűnek virága [és mint a rét virága, semmivé
lesz]8
Jak. 1,11 Mert felkél a nap az ő hévségével [az ő perzselő hőségével, és
izzó, égető hevével], és megszárítja a füvet [és kiégeti a növényt]. És annak
virága elhull, és ábrázatának kedvessége és [megjelenésének szépsége
elenyészik, és alakjának kecsessége] elvész [(apollümi): megsemmisül, és
elvész]: így hervad el a gazdag [(plúsziosz): jómódú, vagyonos] is az ő
útjaiban [(poreia): a maga életútjában]. »Más fordítás: Így sorvad el
vállalkozásaiban [a saját útján; a saját jártában-keltében] a gazdag is, és
így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival«.
Jak. 1,12 Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az
élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi
jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés;
amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés
idején] kitart [aki a kísértésben megáll]. Mert miután [(dokimosz): a
kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az
életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [vagyis az

(vagyis javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a
jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)
7 „Mert: aki magát felmagasztalja [magasra emeli], megaláztatik; és aki magát
megalázza, felmagasztaltatik [magasra emelik]” (Mát. 23,12). Mert: „Az embernek
kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23). Ezért
jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost
megtartja” (Jób. 22,29). „(Figyeljetek csak ide) és halljátok meg szeretett atyámfiai,
avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, (azokat, akik a világ szemében
szegények), hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei annak az országnak,
amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik” (Jak. 2,5)
8 Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik;
rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7). „Mert minden
(hús)test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű,
és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az
evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,24-25). Bizony: „Az asszonytól
született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő, (tele nyugtalansággal).
Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és elhervad, árnyékként tűnik el és
nem állandó (és nem marad meg) (Jób. 14,1-2). „Az embernek napjai olyanok, mint a
fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha (végigsöpör), és általmegy rajta a
szél, nincsen többé, (vége van) és az ő helye sem ismeri azt többé (még a helyét sem
lehet felismerni)” (Zsolt. 103,15-16)

Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó): teljesen odaadják,
átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]9
Jak. 1,13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem
[(peiradzó): megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre, vagyis
céltévesztésre, és az a célja, hogy az embert elválassza Istentől]: mert az
Isten gonoszsággal [(kakosz): rosszal, bűnnel, gonosszal] nem kísérthető
[(apeirasztosz): Őt nem érheti kísértés, nem vehető rá a bűnre]. Ő maga
pedig senkit (údeisz): egyetlen egy embert sem, azaz senkit] sem kísért
[(peiradzó): nem csábít bűnre, vagyis céltévesztésre (hiszen Ő maga a cél)]
9 A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások,

szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán,
ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és
béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé,
boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben).
Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az
Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet
énekeljen” (Jak. 5,10-11.13). És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a
Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az
Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És
odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó
létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (szokásokat), és
szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk,
sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben
feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig
letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok
ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a
tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen
parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat
kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel
dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor)
hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy
megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen)
megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és
mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26). És így bátorít a Szent
Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket
szenvedned (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és
tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még
körül fog venni): Ímé a Sátán (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis
börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy
elszakadj Istentől, megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz
napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés,
szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az
életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja
(meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második

gonosszal [(kakósz): bajokkal, rossz, ártalmas dologgal,
szerencsétlenséggel, nyomorúsággal].
Jak. 1,14 Hanem mindenki kísértetik [(peiradzó): elcsábíttatik bűnre,
vagyis céltévesztésre, amelynek vége, hogy az embert elválasztja Istentől].
Amikor vonja [(exelkó): bűnre csábítja, rossz útra viszi és vonszolja] és
édesgeti [(deleadzó): csalétekkel csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti,
és csapdába csalja] a tulajdon [(idiosz): saját maga] kívánsága
[(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége]. »Más fordítás:
Ellenkezőleg, mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, és csalogatja«
Jak. 1,15 Azután a kívánság [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye,
érzékisége] megfoganván [(szüllambanó): megragadja, és segítségére
van, összefog vele (a gonosszal, a kísértővel)], és bűnt [(hamartia):
céltévesztést] szül [(tiktó): teremt, eredményez]. A bűn [(hamartia):
céltévesztés] pedig teljességre jutván [(apoteleó): ha teljesen kifejlődik]
halált nemz [(thanatosz apoküeó): az élet megszűnését hozza létre]1
halál” (Jel. 2,10-11)
110 Az apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert a bűn [a cél elvétésének]
zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent
Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk
Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23). Ezért: „Mert aki akarja (és választja) az életet
szeretni, (agapaó: azaz többre tartja, és inkább az életet akarja). És jó (agathosz:
szerencsés, boldog) napokat látni, tiltsa meg, (pauó: tartsa vissza, fékezze meg,
hallgattassa el) nyelvét (glóssza: beszédét attól, amit beszélnek) a gonosztól (kakosz:
rossz, gonosz, káros, ártalmas beszédtől. Tartózkodjon a bajokról,
szerencsétlenségekről, viszontagságokról, sérelmekről szólni), és ajkait, hogy nehogy
álnokságot (dolosz: ravaszságot, álnokságot, csapdába ejtőt), szóljanak (beszéljenek,
fecsegjenek)” (1Pét 3,10). Dávidon keresztül is így szól a Szent Szellem: „Ki az az
ember, akinek tetszik (ḥáp̄éc: kívánja), az életet, és szeretne jó napokat (ḥaj):
virágzó, sikeres, prosperáló életet, jólétet, és boldogulást) látni? Kerüld a rosszat
(fordulj, és távozz el, a rosszaságtól, a gonoszságtól, sikertelenségtől, a boldogtalan,
és szerencsétlenségtől). És cselekedjél (és munkáld) a jót (ami helyes, igaz, boldog,
sikeres, és áldott). keresd (kutasd, kívánd, akard és szeresd) a békességet. (törekedj
arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) és kövesd azt. (Igyekezz
elérni, és törekedj rá)” (Zsolt. 34,13.15). Mert: „Az embernek ('áḏám: embernek,
emberiségnek, emberi – vagyis ádámi – fajnak) bolondsága ('ivveleṯ: bolondsága,
ostobasága, butasága, értelmetlensége, esztelensége) fordítja el (sálap̄: torzítja el,
rombolja le, okoz romlást, és teszi csúszóssá) az ő útját (dereḵ: életútját, sorsát,
életmódját, életvitelét, vallási szokását, istentiszteleti módját). És az Úr ellen
haragszik (záʿap̄: lesz dühös, bosszús, és haragos) az ő szíve (léḇ: emberi
személyiségének középpontja, Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”)”
(Péld. 19,3). De: „Aki megőrzi száját és nyelvét, (Aki vigyáz a szájára és a nyelvére),
életét őrzi meg a nyomorúságtól (a nyomástól, szorongattatástól, gyötrelemtől,
gyötrődés, és szorongástól)” (Péld. 21,23)

Jak. 1,16 Ne tévelyegjetek [és nehogy tévedésben legyetek] szeretett
atyámfiai [szeretett testvéreim]!
Jak. 1,17 Minden jó adomány [(doszisz): ajándék] és minden tökéletes
[célba vivő; bevégzett, felnőtt, és érett korú] ajándék [(dóréma): adomány,
ajándék hatása, onnan] felülről való [(anóthen): fentről származó]1 És a
világosságok [a (phósz): fény, ami képessé tesz a szellemi látásra] Atyjától
száll alá, akinél nincs változás [(parallagé): változékonyság], vagy
változásnak árnyéka [Más fordítás: akiben nincs változás, sem fénynek és
árnyéknak váltakozása; sem folyton forduló árnyék]1
Jak. 1,18 Az ő akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az,
ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk. [Más fordítás:
111 És hogy mik azok a jók, amiket az Úr ad, arról ez van megírva: Először is adja az

Úr az Ő Szellemét: Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak
(gyermekeiteknek) jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok
Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,13). Adja az Ő Igéjét: „[Az Ige]
az igazi világosság [a fény], … amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott]
minden [e világra jövő] embert” (Ján. 1,9). A Szent Szellem megnyilvánulásait: „A
gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző
megnyilvánulásai vannak a nékünk adott [a nékünk juttatott] kegyelem szerint…
(Róm. 12,6). Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy minden szellemi áldást is
Ő ad: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki
megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [vagy a mennyeiek között]
a Krisztusban” (Eféz. 1,3). Dávid így magasztalja Istent azért is, hogy Ő adja az
anyagi javakat, és azokat adományozó akaratunkat is: „Mert micsoda vagyok én, és
micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék
adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk,
azokat adtuk most néked” (1 Krón. 29,14-15). Minden e világi létünkhöz szükséges
anyagiak megszerzéséhez is Ő ad erőt: „… gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad
neked erőt a gazdagság megszerzésére… Így van ez ma is” (5 Móz. 8,18). Ezért
kérdezi az apostol: „… Mid van … amit nem kaptál volna?...” (1 Kor. 4,7). Mert: „…
Az ember semmit sem vehet [és szerezhet; semmit sem vallhat a magáénak; nem
tulajdoníthat magának], hanem ha a mennyből adatott néki. (Ján. 3,27) . „Mert [csak]
az Úr [JHVH=Jahve, az Ő jelenléte] ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és
megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik”
(Péld. 2,6)
112 Ő maga a világosság: „És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk
néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség” (1 Ján. 1,5)
„Mert én, az Úr, meg nem változom…” (Malak. 3,6). És Ő nem változik: „Nem
ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő
valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).
És ezért: „Visszavonhatatlanok az Istennek ajándékai [azaz szabadítás (a veszélyből
vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a Szellem megnyilvánulása] és
az ő elhívása” (Róm. 11,29)

Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság
szavával, az Igével]1
Jak. 1,19 Azért, [tanuljátok, és tudjátok meg tehát; és értsétek meg]
szeretett atyámfiai [(agapétosz): kedvesen, nagyon szeretett, drága
testvéreim], legyen minden ember gyors [(takhüsz): fürge] a hallásra
[(akúó): meghallásra, megértésre], késedelmes a szólásra [(laleó): a
megszólalásra, a beszédre], késedelmes a haragra [(orgé): harag, indulat,
düh, felháborodás]
Jak. 1,20 Mert [ugyanis] ember haragja [orgé): harag, indulat, düh,
felháborodás] Isten igazságát [(dikaioszüné): Isten akaratát, szó szerinti
jelentés: igazságosság. (Isten által ajándékozott megigazulás). vagyis: Hit
által való megigazulás] nem munkálja [(katergadzomai): megvalósít;
eredményez; végrehajt, nem szolgálja]; »Más fordítás: Mert haragjában az
ember nem azt teszi, ami az Isten előtt igazságos«1
113 Azokat: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a

férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtünk” (Ján. 1,13).
Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak
Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus
Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3). És ti:
„…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és
maradandó igéje által” (1Pt. 1,23). Mert azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én
igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).Az
újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság, az ami megfelel a tényeknek)
beszéde (logoszában, igéjében), mely az Evangélium” (Kol. 1,5). És: „Nem az
igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért),
amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis
üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által
(újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk
bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,56). Az Úr Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan
nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az
Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. … Ha valaki nem
születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be
[nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]”
(Ján. 3,3.5). És mindazok újjászületve szentek lesznek, akik az első zsengék beszédét
– igéjét – hallják, és befogadják: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett
gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje
szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a hajtás, a sarj] is
azok” (Róm. 11,16)
114 Azért: „ [Mert] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten
Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Tehát a hit a
meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van”
(Róm. 10,17). Ezért: „Aki megtartóztatja (visszatart, visszafog, féken tart,
visszafojtja) beszédét (megnyilatkozását), az tudós ember, és aki higgadt (nyugodt)
szellemű, az értelmes férfiú (A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki

Jak. 1,21 Elvetvén [(apotithémi): letévén, félretévén, kitaszítva] azért
minden undokságot [(rüparia): szennyet, piszkot, mocskot] és a
gonoszságnak [(kakia): rosszaságnak, romlottságnak, rosszindulatnak]
sokaságát [(perisszeia): túláradását]1 szelídséggel fogadjátok a beoltott
[(emphütosz): beültetett, és a veletek összenövő) (logoszt)] igét, amely
megtarthatja [(szódzó): amely képes és hatalma van
megmenteni ,megtartani, kiszabadítani, biztonságba helyezni, megőrizni,

értelmes, az higgadt szellemű). Még a bolond (Istentelen, vagyis Isten nélkül élő) is,
amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik (bölcsnek gondolják); mikor ajkait bezárja, (csukva
tartja) eszesnek (és értelmesnek)” (Péld. 17,27-28). Mert: „A sok beszédben
elmaradhatatlan a vétek (és elkerülhetetlen a tévedés); aki pedig megtartóztatja
ajkait, az értelmes (és az eszes ember vigyáz a beszédre)” (Péld. 10,19). Ne beszélj
elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a
mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sok
munka (elfoglaltság, dolog, feladat, ügy) álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba
(önhitt) fecsegéssel” (Préd. 5,2-3). Az Úr Jézus így figyelmezteti Övéit a haraggal,
indulatossággal kapcsolatosan: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki
haragszik [aki haragot tart, és neheztel] az ő atyjafiára [a testvérére] ok nélkül [és
alaptalanul], méltó az ítéletre [és vádolható]. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának [a
felebarátjának]: Ráka [vagyis hitvány, oktalan, ostoba, buta], méltó a főtörvényszékre
[a főtanács ítéletére; és állítsák a nagytanács elé]. Aki pedig ezt mondja: Bolond
[ostoba, értelmetlen, buta, bamba, bárgyú, Istentelen, vagyis Isten nélkül élő], méltó
[ezért jusson] a gyehenna tüzére. [s őt megfogta már a tüzes gyehenna] (Mát. 5,22).
Hát ezért: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra, (és ne bosszankodj föl
szellemedben hirtelen); mert a harag (és a bosszankodás) a bolondok (az ostobák)
kebelében nyugszik (az Istentelenek, vagyis Isten nélkül élők szívében tanyázik)”
(Préd. 7,9).
115 És hogy mit kell megcselekedni, arról igen sok mondanivalója van az Úrnak:
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz,
amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki
elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,1415). „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött]
vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a
világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12). „és ne vegyetek részt a sötétség
haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11). „Mert
egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy,
mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8). Hát: „Vessétek le a régi élet szerint való
óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; Megújuljatok pedig a ti
elméteknek szelleme szerint, és öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint
valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24). És: „tisztaságban,
ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben,
az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2
Kor. 6,6-7). Ezért: „Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük
magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1

megmenteni, meggyógyítani; vagyis: üdvözíteni] a ti lelkeiteket
[(pszükhé): életeteket, egész személyeteket1
Jak. 1,22 Az igének [a (logosznak)] pedig megtartói [és cselekvői]
legyetek [és az igét váltsátok tettekre] és ne csak hallgatói, megcsalván
magatokat [mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot],
Jak. 1,23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, [nem
cselekszi meg] az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az
ő természet szerinti [testi] ábrázatát [arcát]1
Thess. 5,8). És: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az
ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban
(epuraniosz = égitesteken) vannak.” (Eféz. 6,11-12). És: „Minden mérgesség
[keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma
[kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás,
gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden
gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne
kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,31). Minden gyülekezetnek
szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le) vessétek el magatoktól ti is
mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot, fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot;
rosszakaratot], gonoszságot [a rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a
káromkodást [az istenkáromlást; rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány,
rút] beszédet (szájatokból). [Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé
senkire. ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit
megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne
hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az
ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9). „És újra-és újra hangzik a
figyelmeztetés: „Levetvén azért (vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot
(romlottság, rosszindulat), minden álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel,
körmönfontság), képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat,
becsmérlés, féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd)” És:
Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan
(megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az
üdvösségre; (1Pét 2,1-2). És az Úr Jézus kijelentése: „Valaki én hozzám jő és
hallgatja (és meghallja) az én beszédeimet (logoszaimat, azaz: Igéimet) és azokat
megtartja (és azok szerint cselekszik), megmondom (és megmutatom) néktek, mihez
hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és
kősziklára vetett fundamentumot (kősziklára alapozott): mikor aztán árvíz lett,
beleütközött a folyóvíz (az áradat) abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta (és nem
tudta megingatni): mert kősziklán épült (mert jól volt megalapozva, és építve). Aki
pedig hallgatja, de nem tartja meg (de nem azok szerint cselekszik), hasonló ahhoz
az emberhez, aki (alap nélkül) csak a földön építette házát fundamentum nélkül:
amelybe beleütközvén a folyóvíz (az áradat), azonnal összeomlott; és nagy lett annak
a háznak romlása (és teljesen elpusztult)” (Luk. 6,47-49).
116 Ez a logosz, ez az ige pedig az Evangélium, ahogy ezt Pál apostolon keresztül

Jak. 1,24 Mert megnézte [és megszemlélte] magát és elment, és azonnal
elfelejtette, milyen volt.
Jak. 1,25 De aki belenéz [és figyelmesen beletekint, és tanulmányozza] a
szabadság tökéletes [bevégezett, célba vivő] törvényébe [alapelvébe, és
tanulmányozza azt]. És megmarad amellett [és ki is tart mellette], az nem
feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén [vagyis: aki nemcsak
feledékeny hallgató, hanem megvalósítója, és tettekre váltója], az boldog
lesz az ő cselekedetében [mert a gondoktól és bajoktól mentes lesz az
élete, és anyagi jólétben él]1
Jak. 1,26 Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz) igaz hívőnek] látszik
köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat
pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi meg] meg nyelvét, sőt
kijelenti a Szent Szellem: „Mert a Krisztus evangéliuma [az Úr Jézus kereszthalála
általi győzelméről szóló jó hír, örömhír] Istennek hatalma (szabadító, /üdvösséget
hozó/ ereje)” (Róm. 1,16). „Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget,
amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű
beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan]
lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek
hivőkké]” (1 Kor. 15,2). „Mert Isten igéje élő energia, élesebb minden kétélű
kardnál, és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, és
megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid. 4,12)
117 Az Úr Jézus kijelentése: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram!
megyen be a mennyek országába [Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi
[és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21). „Mert [mindenki] aki
cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [vagyis
fivérem], nőtestvérem [vagyis nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50). Ugyanis:
„(Mert nem azok igazak [igazulnak meg] Isten előtt, [szemében] akik a törvényt
hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, [megigazíttatni] akik a törvényt betöltik
[megcselekszik]” (Róm. 2,13). „Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy
hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é (üdvözítheti-e) őt
(egyedül) a hit? … a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak.
2,14.17). „Mert Krisztus Jézusban… csak az [agapé: Isten szerinti] szeretet által
munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).
118 Az Úr Jézus kijelentése az övéi számára: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek,
ha cselekszitek ezeket” (Ján. 13,17). Ezért: „Úgy szóljatok (és úgy beszéljetek) és
cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Testvéreim, mit használ, ha
valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt
egyedül a hit?” (Jak. 2,12.14). Mert: „Az Úrnak törvénye (tôráh: tanítása, irányítása,
utasítása) tökéletes (támím: kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan), megeleveníti (és
felüdíti) a lelket (yuca: a személy egész lényét, és (episztrephó): odafordítja;
megtéríti). Az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt (pəṯá'í peṯí
pəṯí: a naiv, hiszékeny, becsaphatót)” (Zsolt. 19,8). Bizony: „Életnek fája ez
azoknak, akik megragadják, és akik (akik rá támaszkodnak), és megtartják
boldogok!” (Péld. 3,18)

megcsalja a maga szívét [és még önmagát is becsapja], annak az
istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres]1
Jak. 1,27 Tiszta [(katharosz): érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, valódi]
és szeplő nélkül való [(amiantosz): mocsoktalan, tiszta, makulátlan
beszennyezetlen] istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az
árvákat [(orphanosz): a magányos nélkülözőket] és özvegyeket az ő
nyomorúságukban [(thlipszisz): a megpróbáltatásban, és bajban], és
[tisztán] szeplő nélkül [(aszpilosz): (szenny)folt nélkül, makulátlanul]

119 Az Úr Jézus kijelentése a beszédről, és annak következményéről: „De mondom

néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan,
eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és
Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd
az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak
minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás;
üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak
[vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján
mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]”
(Mát. 12,36-37). Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és
bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti
szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak
akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a
hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29). Jakab
apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne
legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan
sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az
tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja
fékezni)” (Jak. 3,1-2). Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést
(az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a
mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8). „Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a
bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad.
A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid
bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6). Hiszen: „A férfi szájának
hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert
amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a
beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában
van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más fordítás:
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét
eszi)” (Péld. 18,20-21). Péter apostol is így figyelmeztet: „Mert aki akarja az életet
szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól (nyelve szűnjék meg, fogja
vissza magát, tartózkodjon gonoszt szólni), és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot
(ravaszság, csalást, cselt, körmönfontságot)” (1Pét 3,10) Dávid pedig így imádkozik:
„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3)

megtartani [megóvni, és megőrizni] magát e világtól [hogy a világ be ne
mocskolja]2
Jak. 2. A hit és a cselekedet;

Jak. 2,1 Atyámfiai [testvéreim] ne legyen személyválogatás
[(proszópolépszia): részlehajlás, kedvezés] a ti hitetekben, amely van a
dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.
Jak. 2,2 Mert ha a ti gyülekezetetekbe [(szünagógé): a gyülekezőhelyre, az
összejövetelre] bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában [(lamprosz
220 Pál apostol figyelmeztetése: ne a világ szerint cselekedjetek: „És ne szabjátok

magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok
(idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el
[alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek
[értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;
megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves
és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki
tetsző]” (Róm. 12,2). És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol:
„Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23) „Intelek
titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek”
(Gal. 5,16) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a
paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben
tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság gerjedelmével, mint a
pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5) „Éppen azért: ne legyetek
meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17) „Mint
engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek
tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott
titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15) „Ne
szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban
nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a
szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A
világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad
örökké” (1 Ján. 2,15-17) „Parázna (vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak és
asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az
Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek”
(Jak. 4,4). Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által
(elkerülték, és) megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba
(legyőzetnek, és) elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél” (2 Pét.
2,20). Hát: „Forduljon el a gonosztól (kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az
útjából) és cselekedjék jót; keresse (kutat, vágyik, igyekszik, törekszik) a békességet,
és kövesse azt (hajszolja)” (1Pét 3,11). Már Ézsaiás prófétán keresztül így szól az Úr:
„Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra (és térítsétek jó útra) az
erőszakoskodót, pártoljátok (védjétek meg) az árvák (jogát) és özvegyek (peres)
ügyét” (Ésa. 1,17)

eszthész): ragyogó, fényűző öltözetben], bemegy pedig egy szegény
[(ptókhosz): nincstelen koldus] is szennyes ruhában [(rüparosz eszthész):
kopott, elnyűtt, ócska öltözetben];
Jak. 2,3 És rátekinttek arra, [(epiblepó): és figyelmesek vagytok ahhoz]
akin a fényes ruha van, [aki fényűző öltözetet visel] és azt mondjátok néki:
Te ülj ide szépen [foglalj itt kényelmesen helyet]; és a szegénynek ezt
mondjátok: Te állj ott, [vagy állj oda oldalra] vagy ülj ide [a földre] az én
zsámolyom mellé2
Jak. 2,4 Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz
gondolkozású birákká? [Más fordítás: Akkor vajon nem váltatokká-e ezzel
személyválogatókká, s nem lettetek-e olyan bírákká, akikben rosszindulatú
számítgatások élnek? Nem volt részrehajló az ítéletetek? Nem gonosz
gondolatok alapján ítéltetek]?
Jak. 2,5 [Figyeljetek csak ide, és] halljátok meg szeretett atyámfiai
[testvéreim], avagy nem az Isten választotta-é ki [(eklegomai): magának] e
világ szegényeit, [akik a világ szemében (ptókhosz): koldusszegények,
nincstelenek] hogy gazdagok legyenek hitben. És örökösei az országnak
[ama királyságnak], amelyet azoknak ígért [és hirdettetett meg], akik őt
szeretik [(agapaó): akik magukat teljesen odaadják, átadják, teljesen
összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]2
221 Mert: „ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által,

mint annak megrontói” (Jak. 2,9). Meg van írva: „Ne kövessetek el igazságtalanságot
az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; (ne
nézd, hogy valaki nincstelen és ne kedvezz a hatalmasnak) igazságosan ítélj a te
felebarátodnak” (3 Móz. 19,15). „Ne legyetek személyválogatók (ne legyen
megkülönböztetés, különbségtétel) az ítélkezésben...”(5 Móz. 1,17). „Mert az Úr, a ti
Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki
nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet
megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17). És: „Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a
személyválogatás (a megkülönböztetés, különbségtétel) a törvénykezésben (a
megítélésben)” (Péld. 24,23).
222 Az Úr Jézus kijelenti, hogy milyen szegényekről beszél Isten igéje: „Boldogok a
szellemben szegények [a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]: mert övék a
mennyeknek országa [a mennyeknek királysága, királyi uralma]” (Mát. 5,3). A
Lukács írása szerinti Evangéliumban az Úr Jézus az Ő tanítványainak mondja, hiszen
még nem kapták meg a Szent Szellemet: „Ő pedig felemelvén szemeit az ő
tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa
[az Isten királysága; királyi uralma]” (Luk. 6,20) És hogy kik és miért boldogok, azt
Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr: „Mert így szól a magasságos (a
magasztos) és felséges, aki örökké (az Ő örök hajlékában) lakozik, és akinek neve
szent. Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal (a megtörttel) és
alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem (és felüdítsem) az alázatosok lelkét (vagyis
életét), és megelevenítsem (és felüdítsem) a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15) Mert:
„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és megtört szívet,

Jak. 2,6 Ti pedig meggyaláztátok [(atimadzó): lenéztétek, lebecsültétek,
megvetettétek, megszégyenítettétek] a szegényt. Avagy nem a gazdagok
hatalmaskodnak-é rajtatok, [(katadünaszteuó): nem a hatalmaskodó
gazdagok tipornak-e le titeket, és nem ők zsarnokoskodnak-e rajtatok] és
nem ők hurczolnak-é titeket a törvény [vagyis a bíróság] elé?
Jak. 2,7 Nem ők káromolják-é [(blaszphémeó): becsmérelik, gyalázzák,
mondanak rosszat rátok, és rágalmazzák] azt a szép [és fenséges] nevet,
amelyről neveztettek [(epikaleó): amelyet az elhívásban nyertetek? Nem
ők gyalázzák-e Annak a nevét, akiről neveztetünk]2
Jak. 2,8 Ha ellenben [azon fáradoztok, hogy] megtartsátok [(teleó):
betöltsétek, megvalósítsátok] a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed
felebarátodat [(plészion): közelálló személyeket, embertársaitokat,
szomszédaitokat, vagyis a másik embert], mint tenmagadat, jól [(kalósz):
helyesen] cselekesztek2
Jak. 2,9 De ha személyválogatók vagytok, [(proszópolépteó): ha
kivételezetten kezeltek egyeseket, részre hajlók vagytok], vétkeztek
[(hamartia ergadzomai): céltévesztést követtek el], elmarasztaltatva a
törvény által, mint annak megrontói. [(elegkhó parabatész):
törvényszegőknek bizonyultok, törvényszegőkként lepleződtök le]2
oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19).
223 De az Úr így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Boldogok vagytok, ha
szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak
[üldöznek, sőt: akik közé beépülnek, törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek]
titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és
hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]” (Mát. 5,11)
224 Az Úr Jézus így jelentette ki a királyi törvényt: „Hallottátok, hogy megmondatott
[és ki lett jelentve]: Szeresd [önzetlenül, érdemeitől függetlenül] felebarátodat [a
közeledben lévő embertársadat, a különböző; „másféle” más fajtából való, vagyis
Ádámi idegent / a testi embert /] és gyűlöld [utáld] ellenségedet. És hogy kiről beszél
az Ige, arról Péter apostolon (1 Pét. 5,8) keresztül jön a kijelentés: „a ti (igazi)
ellenségetek pedig az ördög” (Mát. 5,43). Az Isten népével kapcsolatosan pedig így
szól az Úr: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez
tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat [a közeledben lévő honfitársadat], mint
magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18). Mert ez: „Ne paráználkodjál [vagyis ne
légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [és ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne
kívánd [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik
egybe: [vagyis egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [vagyis a
közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [vagyis mint saját
magadat]” (Róm. 13,9). „Mert az egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik
be: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni. Vagyis
teljesen odaszánni magad] felebarátodat [(plészion): a másik embert; embertársadat,
a hozzád legközelebb levőt, szomszédot, a másik: vagyis minden embert], mint [saját]
magadat” (Gal. 5,14).
225 És hogy ez a törvény a hit törvénye arról így beszél Pál apostol: „….a hit

Jak. 2,10 Mert ha valaki az egész (vagyis valamennyi) törvényt megtartja
is, de vét (akár csak) egy ellen (is), vagyis elbotlik, hibázik, elvét, téved,
megbukik, kudarcot vall) az egésznek megrontásában bűnös (és vádolható,
mert az valamennyi ellen vétkezett, és törvény alá vetetté válik)”
Jak. 2,11 Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, [vagyis ne törj
házasságot] ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, [vagyis nem
törsz házasságot] de ölsz, törvényszegővé lettél [a törvény áthágója vagy]2

„törvénye” (Róm. 3,27). Mégpedig az Úr Jézus Krisztusba vetett hit törvénye:
Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint
éltek, ne legyetek személyválogatók” (Jak. 2,1).
226 Az Úr Jézus kijelentése: „Valaki azért csak egyet is megront [vagy eltöröl, vagy
felbont, vagy elhagy, és semmissé tesz, megcáfol, érvénytelenít] e legkisebb
parancsolatok [e legkisebb rendeletek, utasítások] közül és úgy tanítja az embereket,
a mennyeknek országában [a mennyeknek királyságában] a legkisebb lészen. Valaki
pedig cselekszi [és megtartja, megteszi, és teljesíti] és úgy tanít, az a mennyeknek
országában [a mennyeknek királyságában] nagy lészen” (Mát. 5,19). Pál apostolon
keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Érvénytelenné [vagyis
hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó
sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [és érvényre emeljük a hiten át]”
(Róm. 3,31) „Mert a törvény vége [bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése,
befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [és megigazulására annak, aki
hisz]” (Róm. 10,4) Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret
a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig
eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit
kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (és
nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (azaz: hit által) igazuljunk meg. De
minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan
Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27) Mert így szól az Úr Ézsaiáson
keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok),
az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam
Őbelé, törvényt beszél (és hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti
(igazán hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3) Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm.
3,27) Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal. 5,6) „… mert aki szereti
a felebarátját [az embertársát, a különböző, a „másféle” más fajtából való (vagyis az
Ádámi) idegent] a törvényt [vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében
jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, véghezvitte, megvalósította, tartalmat adott
neki]. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10) „Mert az
egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint
magadat” (Gal. 5,14). És így folytatja az Úr: „Mert mondom néktek, hogy ha a ti
igazságotok [vagyis megigazulásotok] nem több [nem múlja felül, nem lesz
tökéletesebb] az írástudók [és a törvénymagyarázók] és farizeusok igazságánál
[igazságosságánál, megigazulásánál], semmiképpen sem mehettek [semmiképpen sem
juttok] be a mennyeknek országába [a mennyeknek királyságába]” (Mát. 5,20).

Jak. 2,12 Úgy szóljatok [(laleó): beszéljetek, és prédikáljatok], és úgy
cselekedjetek, mint akiket a szabadság [(eleutheria): vagyis a kényszer
hiányának] törvénye fog megítélni.
Jak. 2,13 Mert az ítélet irgalmatlan [(anileósz aneleosz):
kiengesztelhetetlen, könyörtelen] az iránt, aki nem cselekszik
irgalmasságot [(eleosz): könyörületet], és dicsekedik [(katakaukhaomai):
büszkélkedik] az irgalmasság [a könyörület] az ítélet ellen [(kriszisz): a
vád, és ítélet ellen]2
Ugyanis a farizeusok Igaznak tartották magukat, mert betartották a törvényt betű
szerint: „Monda pedig az Úr (Jézus) néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak
külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva (és telve van) ragadománnyal (és
rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,39) „Mert az Isten igazságát [az Istentől
eredő megigazulást] nem ismervén, [mert ők nem ismerték el, nem értették] és az ő
tulajdon igazságukat [és a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [és
elismertetni] az Isten igazságának [vagyis az Istentől eredő megigazulásnak] nem
engedelmeskedtek [nem vetették, és nem rendelték) alá magukat]” (Róm. 10,3) Pál
apostol – aki megtérése előtt buzgó farizeus volt – így vallja meg, hogy miért lett Ő
megigazult: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért
kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus
Krisztus ismeretének gazdagsága miatt (és páratlan nagyságáért): akiért (vagyis
Őérte) mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust
megnyerjem. És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a
törvényből (vagyis a törvény alapján), hanem van igazságom a Krisztusban való hit
által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,7-9) „Mert azt, aki bűnt nem
ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).
És a továbbiakban ezt mondja az Úr: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek
[az ősöknek, az eredetieknek]: Ne ölj [vagyis nem fogsz ölni] mert aki öl [mert aki
ölni fog, az] méltó az ítéletre [és vádolható, vagy másképp: Nem kerül az ördög
hatalma alá, hiszen az Ördög (diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató]”
(Mát. 5,21). És hogy miért így fogalmazott az Úr, arról Pál apostolon keresztül
hangzik a kijelentés: „Mert ez: Ne paráználkodjál [vagyis ne légy házasságtörő] ne
ölj, ne orozz, [vagyis ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [és ne kívánd
a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy
egészbe foglalja ez az egy ige]. Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, a
szomszédot, az embertársadat] mint tenmagadat [azaz, mint saját magadat]” (Róm.
13,9) Mert: „A parancsolatnak vége (és célja) pedig a tiszta szívből, jó
lelkiismeretből és igaz (képmutatás nélküli) hitből való (fakadó) szeretet” (1 Tim.
1,5) Az Úr Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért,
hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;
mert ez a törvény és a próféták” (Mát. 7,12).
227 Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok az irgalmasok [a könyörülők]: mert ők
irgalmasságot nyernek [és mert majd nekik is irgalmaznak, és rajtuk is könyörülni
fognak]” (Mát. 5,7). Ezért így buzdít a Szent Szellem: „Az irgalmasság (a részvét,
szánalom, könyörületesség) és igazság (a hűség és hit) ne hagyjanak el téged: kösd
azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára” (Péld. 3,3) „Amit

Jak. 2,14 Mi a haszna, atyámfiai [testvéreim], ha valaki azt mondja, hogy
hite van, [(ekhó): hogy birtokában van a hit], cselekedetei pedig nincsenek
[(ergon): de a hit cselekedetei nem jelennek meg]? Avagy megtarthatja-é
[(dünamai szódzó): képes megmenteni, üdvözíteni] őt [egyedül] a hit?
Jak. 2,15 Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők [azaz testvérnő],
mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül [vagyis hiányzik a
létfenntartásukhoz szükséges táplálék],
Jak. 2,16 És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el
békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik,
leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől
megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22). Ezért:
„Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [és könyörületet] akarok és
nem áldozatot. Mert nem az igazakat [nem az Isten jogrendjéhez igazodó,
megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a
megtérésre [a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek,
visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,13). És így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig
tudnátok (és megértenétek), mi(t jelent) ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot,
nem kárhoztattátok (és nem ítéltétek) volna (el) az ártatlanokat (vagyis azokat, akik
nem vétkeztek)” (Mát. 12,7) Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó,
és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél (hogy élj törvény
szerint), szeressed az irgalmasságot (és törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a
te Isteneddel” (Mik. 6,8) „Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek
ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6) „Hogy ártatlan vér ne
ontassék ki a te földeden (és a te országodban), amelyet az Úr, a te Istened ád néked
örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad (és ne terheljen vérontás)” (5 Móz. 19,10).
Egy példázaton keresztül magyarázza meg az Úr, hogy mi a következménye annak,
ha könyörtelenek vagyunk. Egy rabszolgának visszafizethetetlen nagyságú tartozása
volt, és amikor az Úr ezt számonkérte: „Leborulván azért a (rab)szolga [és földre
borulva a földet csókolta] előtte, könyörög vala néki [és így esedezett, hódolattal úgy
kérte], mondván: Uram, légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent
megfizetek [s mindent visszafizetek] néked. Az úr pedig megszánván azt a
(rab)szolgát [könyörülvén, megesett (megindult) a szíve rajta], elbocsátá őt, és az
adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a (rab)szolga, találkozék eggyel az ő
(rab)szolgatársai közül, aki száz dénárral [(1 dénár: értéke egy munkás
napszámának felelt meg) száz ezüstpénzzel] vala néki adós [tartozott néki]; és
megragadván azt [torkon ragadta és], fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem,
amivel tartozol. Leborulván azért az ő (rab)szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala
néki [és így kérlelte], mondván: Légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és
mindent megfizetek [megadok] néked. De ő nem akará [nem engedett]; hanem
elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. [Más fordítás: Ő
azonban visszautasította ezt. Sőt elment, és börtönbe záratta őt, amíg minden
tartozását vissza nem fizeti] Látván pedig az ő (rab)szolgatársai, amik történtek vala,
felettébb megszomorodának [és nagyon felháborodtak]; és elmenvén, mindent
megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala. Akkor előhívatván [magához] őt az
ő ura, monda néki: Gonosz [haszontalan, semmirekellő, hitvány] (rab)szolga, minden
adósságodat [minden tartozásodat] elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél [és

amikre szüksége van [ami nélkülözhetetlen] a testnek [(szóma): az egész
lényük számára]; mi annak a haszna [és mi hasznát látnák ők annak]2
Jak. 2,17 Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt
[(nekrosz): vagyis: halott] ő magában.
Jak. 2,18 De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig
cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteid
nélkül, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én
hitemet. [Más fordítás: Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem
kérleltél, rimánkodtál] nékem [és a segítségemet kérted]: Nem kellett volna-e néked is
könyörülnöd a te (rab)szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És
megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe [a kínzóknak, a poroszlóknak, a
börtönőröknek, hogy tartsák fogva], mígnem megfizeti mind, amivel tartozik [vagyis
az egész tartozást, minden adósságát]” (Mát. 18,26-34). Hát ezért is: „Legyetek azért
irgalmasok [könyörületesek], mint a ti Atyátok is irgalmas [könyörületes]” (Luk.
6,36).
228 Bemerítő János már így prédikált a frissen bemerítkezetteknek: „És megkérdé őt a
sokaság [a tömeg], mondván: Mit cselekedjünk tehát? Ő pedig felelvén, monda nékik:
Akinek két köntöse [ruhája] van, egyiket adja annak [ossza meg azzal], akinek [egy]
sincs; és akinek van eledele [étele], hasonlókép cselekedjék [ossza meg azzal, akinek
nincs]” (Luk. 3,10-11). Mert az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Nem minden, aki ezt
mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Isten
királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám
akaratát” (Mát. 7,21). Az Atya akarata pedig az, hogy: „Aki hisz a Fiúban, örök [egy
más minőségű, természetfeletti] élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem
engedelmeskedik; (apeitheó): nem hisz (szándékosan és önfejűen); rábeszélhetetlen,
makacs] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta (vagyis a sátán
hatalmában marad)” (Ján. 3,36). És így folytatja az Úr Jézus: „És valaki hallja [és
mindenki, aki meghallgatja] én tőlem e beszédeket [aki hallja e szavaimat,
logoszaimat, azaz: Igéimet], és nem cselekszi [és nem teszi] meg [nem váltja tetté]
azokat, hasonlatos lesz a bolond [az olyan ostoba, és balga] emberhez, aki a fövényre
[a parti homokra] építette házát. És ömlött [és eleredt, szakadt] a (zápor)eső
[felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és jöttek az áradások, kiáradtak a folyók,
és ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak, és süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a
házba [és rázúdultak arra a házra és az leomlott nagy zúdulással; mert ostromolták azt
a házat]; és összeomlott: és nagy lett annak romlása [és hatalmas kár keletkezett
benne; és teljesen elpusztult, és összeomlott nagy zuhanással. Mert az összedőlt és
romhalmazzá vált]” (Mát. 7,26-27). Az apostol így figyelmezteti a mindenkori
hívőket: ha azt akarjátok, hogy változzatok: „Az igének pedig megtartói (és
cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván (és becsapván) magatokat. Mert
ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (de nem cselekszi meg), az
ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti
ábrázatát (az arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal (és
nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,22-24). És: „Akinek pedig van
miből élnie e világon, (mert világi javakkal rendelkezik) és elnézi, hogy az ő atyjafia
(a testvére) szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az

meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim
alapján én is bebizonyítom neked a hitemet]2
Jak. 2,19 Te hiszed, hogy az Isten egy [(heisz hen): vagyis hogy egyetlen
Isten van]. Jól [(kalósz): és helyesen] teszed. Az ördögök [(daimonion): az
ördögi szellemek, a démonok, a gonosz szellemek] is hiszik [hisznek
ennyit], és rettegnek [és (phrisszó): mégis félnek, remegnek, reszketnek]3
Jak. 2,20 Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló [ostoba, haszontalan,
balgatag] ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt [vagyis halott;
meddő; tehetetlen] »Más fordítás: Megérted-e, óh te üres, haszontalan,
Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és
valósággal” (1 Ján. 3,17-18). Mert: „… az igaz irgalmas (könyörületes) és adakozó”
(Zsolt. 37,21). Hiszen: „Önmagával tesz jól a hívő férfiú.... Mert: A mással jóltevő
ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül” (Péld. 11,17.25) „Aki tehát
tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4,17). Tégy jót a hitben
testvéreiddel: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig
azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal. 6,10) És testszerinti rokonaiddal is: „Ha
pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet
megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8). Hát: „Ne fogd meg [(mánaʿ): ne
tartsd vissza] a jótéteményt (tôḇ)
ṭ (baʿal): jó dolgokat, javakat, amivel rendelkezel]
azoktól, akiket illet [akik szűkölködnek], ha hatalmadban van [('él): és lehetőséged
van] annak megcselekedése. [Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha
módodban van, hogy megtedd]. Ne mondd a te felebarátodnak [embertársadnak,
barátodnak]: menj el, azután térj meg, [gyere máskor, jöjj vissza holnap és majd]
holnap adok; holott nálad van, [ha mindjárt, tüstént adhatnád] amit kér, [ha
tehetségedben van adnod]” (Péld. 3,27-28). Mert azt mondja az Úr, hogy ez az: „… a
mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit
megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba
bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és testvéred előtt el ne rejtsd magadat (és
ne zárkózz el testvéred elől)? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és
meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, (és ha segítségül hívod az URat, ő válaszol)
jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és
megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az
éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és
homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti
lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a
megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a
régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének,
ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak” (Ésa. 58,6-12). A hit eredménye,
hogy megtart, megszabadít, örök életre vezet, mert: „Aki hiszen [aki hitre jut] és
bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki
pedig nem hiszen, elkárhozik [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán
– hatalma alatt marad, és az elvész]. Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak],
ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely
jelenti: a hatalom, tekintély] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek

hiábavaló ember, hogy a cselekedet hit nélkül hivalkodó, tétlen, kárba
veszett, haszontalan cselekedet«?3
Jak. 2,21 Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é
meg, [nem a tettei alapján (dikaioó): tétetett megigazulttá] felvivén
Izsákot, az ő fiát az [(thüsziasztérion): áldozati] oltárra?

[haj(í)tanak ki]; új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán
újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi
helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken
szólnak. [Ha] kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít,
félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem
árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk.
16,16-18). Mert: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott
dolgokról való meggyőződés. Hit által értjük meg, hogy… ami látható, a
láthatatlanból állott (és áll) elő” Ezért: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni
(senki sem lehet kedves Isten előtt); mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő
létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
229 Hiszen: „Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é,
és ha igaz-é az ő cselekedete” (Péld. 20,11). De nem a törvény cselekedeteiről beszél
az apostol, mert: „Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember,
a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28). „Mert Krisztus Jézusban… csak az
[agapé: vagyis az Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6). Az
ószöveségi hívőkről így ír az Írás, bemutatva, hogy mik a hit cselekedetei, hiszen ők
azok: „Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket
elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek
a kard élétől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban,
megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték
halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy
becsesebb (és dicsőségesebb) feltámadásban részesüljenek. Mások pedig
megcsúfoltatások (megszégyenítések) és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt
még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, (megégettetek)
szétfűrészeltettek, kardélre hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak,
nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, (és sínylődve)” (Zsid. 11,33-37).
330 A törvény kijelentette azt is, hogy Izráel Istenén kívül nincs más Isten, Őneki kell
engedelmeskedni: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr (egyedül az
ÚR= JHVH/Jehova)! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből (teljes lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5). Az írástudó kérdésére
így válaszol az Úr Jézus: „Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy [vagyis az
egyetlen] Úr” (Márk. 12,29). Az apostol megvallása: „tudjuk, …hogy Isten sincs
senki más, hanem csak egy” (1 Kor. 8,4). Csak egyetlen Isten van, Ő: „… a
mindenség alkotója… Seregek Ura az ő neve!” (Jer. 10,16) „Egy az Isten és
mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és
mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6). És: „Minden Őáltala lett és nála nélkül

Jak. 2,22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé [(teleioó): tökéletessé] a hit [és jutott hite
végcélba]3
Jak. 2,23 És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám
az Istennek [az Úrnak], és tulajdoníttatott néki igazságul [vagyis ez
szolgált megigazulására], és Isten barátjának neveztetett3
Jak. 2,24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és
nem csupán hitből.
semmi sem lett, ami lett” (Ján. 1,3) „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a
mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok),
akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek
Őáltala és Őreá nézve teremttettek” (Kol. 1,16) „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve
vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden,
és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a
(világ)korszakokban] Ámen” (Róm. 11,36). A démonok is tudták, hogy egyetlen Isten
van, de nem tudták, hogy Ő áll velük szemben: „Ezt e világ [e világkorszak (aion)]
fejedelmei [vezetői, uralkodói] közül senki sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha
felismerték [és ha tudták] volna, a dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg
[nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor. 2,8). Erről az Evangélium így számol be:
„És ímé [egyszer csak] kiáltanak [vagyis felkiáltottak, rikoltottak, sikítottak,
felordítottak]: mondván Mi közünk te veled [és mi dolgunk van nekünk egymással,
mit akarsz tőlünk, mi bajod velünk] Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy [a
kijelölt, az elrendelt] idő előtt meggyötörj minket? [és megkínozz bennünket]” (Mát.
8,29). És ismét: „És monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled [Mi közünk
egymáshoz], Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts [elpusztíts; megsemmisíts,
romlásba vigyél] minket [a vesztünkre jöttél]? Tudom [rólad], hogy ki vagy te: az
Istennek Szentje. [El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy
elpusztíts minket?]” (Márk. 1,24).
331 Mert: „Krisztus Jézusban… csak az [agapé: vagyis az Isten szerinti] szeretet által
munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).
332 Ez pedig így történt: „És lőn… az Isten próbára tette Ábrahámot, és monda néki:
Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te
egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának (Jelentése: Jahve
gondoskodni fog, Isten által kiválasztott, kiszemelt;) földére, és áldozd meg ott égő
áldozatul a hegyek közűl egyen, amelyet mondándok néked” (1 Móz. 22,1-2). „Abrám
hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki megigazságul” (1 Móz. 15,6). Miért vitte
Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten
megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17). Tehát: „mit mond
az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, [és bízott Benne], és Isten ezt számította
be [ezt tulajdonította] neki igazságul [ez szolgált megigazulására]” (Róm. 4,3). Mert:
„Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte
áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik
néked mag; Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért
is őt példaképen visszanyerte” (Zsid. 11,17-19).
333 És Isten ma is barátjának tekinti az Övéit, így szólva hozzájuk: „Ti az én barátaim

Jak. 2,25 Hasonlatosképen pedig a tisztátalan [(porné): prostituált] Ráháb
[Jelentése: féktelenség, tombolás] is, avagy nem cselekedetekből
igazíttatott-é meg [vagyis tétetett igazzá], amikor a követeket [a
hírszerzőket] házába fogadta, és más úton bocsátotta ki [és engedte őket
tovább]3
Jak. 2,26 Mert amiképen holt a test [(szóma): vagyis holttest] szellem
nélkül [(khórisz): tőle függetlenül, és különválasztva], akképen holt
[halott] a hit is cselekedetek nélkül.
Jak. 3. Emberi és mennyei bölcseség;
Jak. 3,1 Atyámfiai, [testvéreim, ne akarjatok], és ne legyetek sokan
tanítók, tudván, [és látva azt], hogy súlyosabb ítéletünk lészen, [szigorúbb
ítélet alá esünk]3
[(philosz): bizalmas társaim] vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok
[(entellomai): és meghagyok] néktek” (Ján. 15,14).
334 Ez pedig így történt: „Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút
kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig
elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve,
és ott hálának. Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme,
férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére; Akkor külde
Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád, akik
házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet. Az asszony pedig
fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak,
de azt sem tudom, honnan valók voltak. És kimentek e férfiak kapuzáráskor a
setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert
utólérhetitek őket. Pedig ő felhágatta őket a házhéjára (a háztetőre), és elbujtatta
őket a száras len (a lenkóró) közé, amely néki a házhéjára (a háztetőre) volt kirakva”
(Józs. 2,1-6). Majd: „Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon mert az ő háza a
kőkerítés falán vala (azaz a vár falánál volt), és ő a kőkerítésen lakik vala (vagyis így
a várfalnál lakott). És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az
üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután
pedig menjetek a magatok útján” (Józs. 2,15-16). És az apostol bizonyságtétele a hit
és cselekedetek összefüggéséről: „Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az
engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta” (Zsid. 11,31)
335 Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Ti pedig ne hívassátok magatokat

Mesternek [Rabbinak], mert egy a ti Mesteretek [csak egy Rabbitok van], a Krisztus;
ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Mát. 23,8). És: „Ő adott némelyeket …
tanítókul [ajándékul az embereknek]: A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz):
teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá
tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma): személyének]
építésére. [Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét
feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus
Testét].” (Eféz. 4,11-12).

Jak. 3,2 Mert mindnyájan sokféleképpen [sok dologban] vétkezünk,
sokban botlunk, hibázunk, tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk]. Ha
valaki beszédben nem vétkezik [aki (logoszban ptaió): szóban, igében nem
botlik, hibázik, nem vét, nem téved, nem bukik meg, nem vall kudarcot], az
tökéletes ember [(teleiosz anér): felnőtt, érett korú férfi, érett, célba
érkezett személy]. Képes [(dünatosz): erős, hatalmas] az egész testét
[(szóma): személyét, teljes valóját] is képes megzabolázni [(khalinagógeó)
meg tudja fékezni]3
Jak. 3,3 Ímé a lovaknak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek
nékünk, és az ő egész testüket [(szóma): teljes valójukat] igazgatjuk
[(metagó): irányíthatjuk, és kormányozhatjuk].
Jak. 3,4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak,
mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, [a kis kormányrúd oda
irányítja] ahová a kormányos szándéka akarja.

336 Az Úr Jézus így figyelmezteti a csak vallásos embereket: „De mondom néktek:

Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen]
beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek
[és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján” (Mát.
12,36). Mert: „Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz): igaz hívőnek] látszik köztetek
[és aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem
zabolázza [nem fékezi] meg a nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát
is becsapja], annak az istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres]” (Jak.
1,26) Dávid is így szól a beszédről: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret
napokat, hogy jót láthasson (vagy szeretne jó napokat látni)? Tartóztasd meg
nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől” (Zsolt. 34,13). Ezt idézi Péter
apostol: „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a
gonosztól (nyelve szűnjék meg, fogja vissza magát, tartózkodjon gonoszt szólni). És
ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot (ravaszság, csalás, csel, körmönfontság)” (1Pét
3:10). Ezért így tesz megvallást Dávid: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy
ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém”
(Zsolt. 39,2). De Téged kérlek Uram, hogy: „Tégy Uram závárt, vagyis (zárat) az én
szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3). Mert: „A sok beszédben
elmaradhatatlan a vétek, (elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a
beszédre); aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes” (Péld. 10,19). Ezért: „Aki
megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt, az értelmes férfiú. Még a
bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.(Más
fordítás: A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.
Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja
a száját)” (Péld. 17,27-28). „Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és
a sok beszédből bolond beszéd.(Más fordítás: Mert ahogyan a sok munka álommal
jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel) (Préd. 5,3).

Jak. 3,5 Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag [kicsiny testrész] és nagy
dolgokkal hányja magát [dicsekszik, kérkedik]. Ímé csekély [egy parányi]
tűz mily nagy erdőt felgyújt!3
Jak. 3,6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége [(adikia): a
jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett, gonoszság egész
világa]. Úgy van a nyelv a mi tagjaink [(melosz): testrészeink] között,
hogy megszeplősíti [(szpiloó):
beszennyezi] az egész testet, a [(holosz szóma): teljes lényünket] és lángba
borítja életünk folyását [(geneszisz trokhosz): természet szerinti életünk testi származásunk - folyamatát, lefolyását, vagyis egész életünket, és
lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti]. Maga is lángba boríttatván a
gyehennától [(phlogidzó geenna): lángra gyúlva a gyehenna tüzétől]3
Jak. 3,7 Mert minden természet, és [mindenfajta] vadállatoké, madaraké,
csúszómászóké és vízieké [(enaliosz): tengeri állat] megszelídíthető és
meg is szelídíttetett az emberi természet által [(damadzó): meg is
szelídítette, megfékezte az ember]:
Jak. 3,8 De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg [senki
sem képes (damadzó): ellenőrzése alatt tartani, megfékezni]; fékezhetetlen
[(akataszkhetosz): nyughatatlan, megbízhatatlan] gonosz [(kakosz): rossz,
gonosz, káros, ártalmas] az, halálos [(thanatéphorosz): végzetes halált
okozó] méreggel teljes.
Jak. 3,9 Ezzel áldjuk [(eulogeó): dicsérjük, dicsőítjük] az Istent, [az Urat]
és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára
teremttettek3
337 Ezért így imádkozik Dávid: „Vágja, és [irtsa] ki [veszítse, pusztítsa el, semmisítse

meg] az Úr mind a hízelkedő [(h ṭeləqáh): mézesmázos, alakoskodó, sima, álnok,
hazug] ajkakat, [(gəḏóláh gáḏôl): a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő, dicsekvő,
kevély] nyelvet, amely nagyokat mond” (Zsolt. 12,4).
338 A hitetlenek között: „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; (akinek a
fecsegése olyan, mint a tőrdöfés) de a bölcseknek nyelve orvosság (gyógyít).” (Péld.
12,17). Mert: „A mihaszna (haszontalan) ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan,
mint a perzselő tűz.” (Péld. 16,27). Pedig: „Mind a halál, mind az élet a nyelv
hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét”
(Péld. 18,21). Tehát: „Aki megőrzi száját és nyelvét, (megőrzi) megtartja életét a
nyomorúságtól” (Péld. 21,23). És: „Aki (vigyáz a szájára) és megőrzi az ő száját,
megtartja önmagát (életét); aki felnyitja száját, romlása az annak (arra romlás vár)”
(Péld. 13,3).
339 A teremtés hatodik apján: „… monda Isten: Teremtsünk [alkossunk] embert a mi
képünkre [képmásunkra] és hasonlatosságunkra [hozzánk hasonlóvá]; és uralkodjék
a tenger halain, az ég madarain, a barmokon [állatokon], mind az egész földön, és a
földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26) „Ez az Ádám
nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára
teremté [Istenhez hasonlóvá alkotta] azt. Férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté őket,

Jak. 3,10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, [testvéreim]
nem kellene [nem volna szabad] ezeknek így lenni!
Jak. 3,11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-é [áraszt-e]
édest és keserűt?
Jak. 3,12 Avagy atyámfiai, [testvéreim] teremhet-e a fügefa olaj magvakat,
[olajbogyót] vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós
és édes vizet. [Más fordítás: Testvéreim! Nem (dünamai): képes a fügefa
olajbogyót teremni, és nem lehetséges, hogy a szőlőtő fügét teremjen].
Jak. 3,13 Kicsoda köztetek bölcs és okos [(episztémón): értelmes]?
Mutassa meg az ő jó [[(kalosz): tisztességes, becsületes] életéből az ő
cselekedeteit bölcsességnek szelídségével [Más fordítás: Mutassa meg a
magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz]4
és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak [embernek], amely napon
teremtetének” (1 Móz. 5,1-2) A Krisztusban teremtett új emberhez így szól a Szent
Szellem: „Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó [régi, Ádámi]
embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása
van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt. [Más fordítás: Aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt]”
(Kol. 3,9-10).
440 Már Mózesen keresztül ezt tanácsolja az Úr: „Válasszatok magatoknak bölcs,
értelmes és tapasztalt férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem” (5 Móz. 1,13).
Hogy: „Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz): tisztességesen,
becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket
[(katalaleó): és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz):
ártalmas, kárt okozó személyeket], mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha
látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha életmódotokat, magatartásotokat,
viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás
napján” (1 Pét. 2,12). És Pál apostol tovább folytatja:„Hogy legyetek feddhetetlenek
és tiszták (és romlatlanok), Istennek szeplőtlen (és hibátlan) gyermekei az elfordult és
elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (és
ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok).
Életnek beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem
majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil.
2,15-16). Pál apostol így buzdítja a továbbiakban azokat, akik hirdetik az igét, és
minden hívőt: „Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet
[(logosz akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető,
megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél
[(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön [(entrepó): magába szálljon,
elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon], semmi gonoszt
[rosszat] sem tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem marad neki, amit
mondhatna rólatok]” (Tit. 2,8). Mert a hívőnek: „Szükséges pedig, hogy jó [(kalosz):
megfelelő, hasznos] bizonysága is legyen a kívül valóktól [vagyis, hogy a
kívülállóknak is jó véleményük legyen róla]. Hogy gyalázatba és az ördög
[(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség] tőribe [az
ördög csapdájába (pagisz): hálójába] ne essék, és [(oneidiszmosz): nehogy

Jak. 3,14 Ha pedig keserű irigység [(dzélosz): vetélkedés, versengés,
féltékenység] és civódás [(eritheia): viszálykodás, veszekedés, amiből a
pártoskodás születik] van a ti szívetekben [a ti bensőtökben], ne
dicsekedjetek [(katakaukhaomai pszeudomai alétheia): ne kérkedjetek,
büszkélkedjetek, hencegjetek, és ne cáfoljátok, hazudtoljátok meg a
valóságot, az igét]. És ne hazudjatok az igazság [alétheia: az Ige] ellen4
Jak. 3,15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, [(anóthen): fentről
származik], hanem földi [(epigeiosz): földön élő], testi [(phüszikósz):
pusztán emberi, testi, az emberi természetből adódó, ösztönös] és ördögi
megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne
ejtse]” (1 Tim. 3,7). Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr
előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21). Az Úr Jézus bemutatja azokat a jó
cselekedeteket, amiket az Övéinek követnie kell Ő: „… széjjeljárt jót tévén és
meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak (akik az ördög igájában
vergődtek); mert az Isten vala Ővele” (Csel. 10.38). Az emberek pedig: „… ezt
látván, elálmélkodtak [és félelem fogta el őket, elcsodálkoztak, és megrémültek], és
dicsőítik az Istent, hogy ilyen [nagy dolgokra] hatalmat [és felhatalmazást, jogot,
jogosultságot] adott az embereknek” (Mát. 9,8).
441 Ezért: „Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat, düh, bosszúság] és
harag [haragtartás] és lárma [kiabálás, szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás,
szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen
távol tőletek] minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok
mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz.
4,31). Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le)
vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot, fölgerjedést
[az indulatot, rosszindulatot, rosszakaratot], gonoszságot [a rosszaságot, a
gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást; rágalmazást; az
átkozódást] és gyalázatos [ocsmány, rút] beszédet. [Más fordítás: Most azonban már
ne haragudjatok többé senkire. Ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi
olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne
káromkodjatok]. Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy
levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9)
„Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén azért
minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól minden
tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel fogadjátok a
(belétek) beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (pszükhé = életeteket)”
(Jak. 1,20-21). És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Levetvén azért (vessetek,
tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat), minden álnokságot
(ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság), képmutatást (megtévesztés,
színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés, féltékenység), és minden rágalmazást
(megszólás, gonosz beszéd)” (1Pét 2,1). Hát: „Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok)
egymást atyámfiai (testvéreim). Aki megszólja (rágalmazza) atyjafiát (testvérét), és
aki kárhoztatja atyjafiát (vagy ítélkezik felette), az a törvény ellen szól (az a törvényt
rágalmazza), és a törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik). Ha pedig a
törvényt kárhoztatod (a törvény felett ítélkezel), nem megtartója, hanem (ítélő)bírája
vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó (a törvényadó és az ítélőbíró), aki hatalmas

[(daimoniódész): démoni, gonosz szellemtől eredő, ennek jellegzetességét
magán viselő, ördögi tanítás].
Jak. 3,16 Mert ahol irigység ((dzélosz): féltékenység) és civakodás [és
viszálykodás, vetélkedés, versengés] van, ott háborúság [(akatasztaszia:
zűrzavar, felfordulás állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség,
forrongás, zavargás] és minden gonosz [(phaulosz: haszontalan, rossz,
gonosz, aljas)] cselekedet is van4
Jak. 3,17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta [(hagnosz):
szent, érintetlen] azután békeszerető, [(eirénikosz): nyugodt] méltányos,
[(epieikész): szelíd, jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, kíméletes]
engedelmes, [(eupeithész): könnyen meggyőzhető, engedelmes, szófogadó,
szavahihető, megbízható]. Irgalmassággal [(eleosz): könyörülettel] és jó
[(agathosz): hasznos] gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő [nem
részrehajló, nem ítélkező, (adiakritosz): elfogultság nélküli] és nem
képmutató [(anüpokritosz): nem tettetett, őszinte, színlelés, és
álszenteskedés nélküli, nem kétszínű].
megtartani és elveszíteni (aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda vagy te, hogy
kárhoztatod a másikat (hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak. 4,11-12). „De aki a
szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem
feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi
cselekedete” (Jak. 1,25). És az apostol kifejti azt is, hogy milyen törvényről beszél:
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat,
mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8).
442 Minden olyan gyülekezethez szól a Szent Szellem, akik még testiek, test szerint
élnek, járnak, akik még kisdedek a Krisztusban: „Mert azt a hírt kaptam, és így
megtudtam rólatok, testvéreim, atyámfiai Klóé [jelentése: fiatal hajtás] embereitől, a
háza-népe közül valóktól, hogy viszálykodások, versengések, veszekedések, viták
vetélkedések, és harcok vannak közöttetek, és pártokra szakadtatok. Úgy értem ezt,
hogy mindenki így beszél, és így nyilatkozik köztetek: Én Pálé vagyok, vagyis Pálhoz
tartozom, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. Hát részekre szakítható-e, meg
van-e osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg. Pál lett kínoszlopra vonva értetek,
vagy Pál nevére meritkeztetek be?” (1Kor. 1,11-13). Bizony: „... Még testiek
vagytok; ... Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én
Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák,
kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam,
Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten munkatársai
vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel az
egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9; 4,6). És én: „Félek,
hogy viszálykodás, versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz
értelemben vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita, irigység, harag, önzés,
rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, vetélkedés, harc, pártoskodás lesz
közöttetek” (2Kor. 12,20). Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a
szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne
emésszétek egymást!” (Gal. 5,15).

Jak. 3,18 Az igazság [(dikaioszüné): megigazulás] gyümölcse pedig
békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, [akik
békességet teremtenek, és szereznek]4
Jak. 4. Ne ítéld el a másikat!

Jak. 4,1 Honnét vannak háborúk [(polemosz): csaták] és harcok [(makhé):
viszályok, veszekedések, civakodások és pártoskodás] közöttetek? Nem
onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
[Más fordítás: Nemde onnét, hogy bűnös vágyak - (hédoné): élvezetre,
gyönyörre, gyönyörűségre - csatáznak, tusakodnak, és (sztrateuomai):
hadjáratot indítanak (melosz): tagjaitokban]?4

443 Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok a békességre igyekezők, a békeszerzők, akik

békét teremtenek, és békességet készítenek: mert ők az Isten fiainak mondatnak”
(Mát. 5,9). És így biztat a Szent Szellem: „Kövessétek, és törekedjetek mindenki
irányában békességre és a szentségre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat”
(Zsid. 12,14) Mert: „… eljött Jézus, és békességet hirdetett nektek a távoliaknak, és
békességet a közelieknek” (Eféz. 2,17) Ezért: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll,
és tőletek függ, minden emberrel békességben éljetek” (Róm. 12,18) És: „Azokra a
dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják”
(Róm. 14,19) Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót;
keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15) Mert: „Az igaznak (megigazultnak)
gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30). És így buzdít a
apostol: „Álljatok hát elő, …felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliuma
hirdetésének készségével” (Eféz. 6,14-15). Már a prófétákon keresztül így szól az Úr:
„És lesz az igazság, vagyis a megigazulás műve békesség, és az igazság a
megigazulás gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. A megigazulás békét
teremt, és az igazság, vagyis a megigazulás a békét és a biztonságot szolgálja örökké.
Népem békesség hajlékában és békés hajlékban lakozik majd, biztonság sátraiban,
biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,17-18). Ímé: „Mily
szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, és mily szép, ha feltűnik a hegyeken az
örömhírt hozó lába, aki békességet hirdet, jót mond, örömhírt, azaz: Evangéliumot
hirdet, és szabadulást, vagyis üdvösséget hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a
te Istened!” (Ésa. 52,7). „Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai, íme, jön már az
örömhírt, vagyis az Evangéliumot hozó! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda
ünnepeidet, fizesd le, és teljesítsd fogadásaidat, mert nem vonul, és nem gázol át
rajtad többé a semmirekellő, a pusztító. Mindenestől kiirtatott, teljesen
megsemmisült” (Náh. 1,15).
444 Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a szellem

ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek,
hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17). Ezért mondja az apostol,
hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg
magatokat a (hús)testi kívánságoktól, amelyek az (phüszé = életetek); ellen
vitézkednek” (1 Pét. 2,11).

Jak. 4,2 Kívántok valamit, és nincs néktek [és nem kapjátok meg]:
gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg [és nem tudtok célt
érni]; harcoltok [viszálykodtok] és háborúskodtok; [mégsem kapjátok meg],
és nincsen semmitek, azért mert nem kéritek. [Görög szöveg:
(epithümeó): Vágyódtok valami után, (dzéloó): és lelkesen törekedtek,
fáradoztok, igyekeztek, buzgólkodtok, sőt irigykedtek, féltékenykedtek, de
(dunaszte) nem vagytok képesek (epitügkhanó): rátalálni, megszerezni.
(makhomai): Küzdötök, és harcoltok, de nem (ekhó): bírjátok
megragadni, azért mert nem (aiteó): kéritek].
Jak. 4,3 Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek [mert rosszul
kéritek], hogy gerjedelmeitekre költsétek azt [csupán élvezeteitekre
akarjátok azt eltékozolni]4
Jak. 4,4 Parázna [házasságtörő] férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é,
hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ
barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. [Görög szöveg: (moikhosz):
házasságtörő nemzedék, nem (eidó oida): tudjátok, nem vagytok tisztába
vele, hogy a (philia): vonzalom, a barátkozás (koszmosz) evilág
rendszerével (ekhthra): ellenkezés Istennel. (ún) Tehát, akinek (búlomai):
445 Az Úr Jézus arra bátorít, hogy: „Kérjetek és megadatik néktek, és kapni fogtok…

Mert mindenki, aki kér, mind kap, és megnyeri azt, amit kér… (Mát. 7,7-8). De hittel
kérjetek, mert: „amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt
meg is kapjátok, ha hisztek. [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak
hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22). Ezért: „Amit könyörgésetekben kértek,
higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek,
megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). (Márk. 11,24). És az Úr
Jézustól kérjetek, az Ő Nevében: „És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az
én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13). És ismét: „… Kérjetek és
megadatik néktek; … Mert aki kér, mind kap; …” (Luk. 11,9-10). És ez az a
bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (és az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti),
hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy
meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (és hogy
már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15). Dávid így prófétál: „A
szegények (és alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket,
(és feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17) Mert: „Az Úr
szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán (Más fordítás: Az ÚR
szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16) Hiszen: „Közel
van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt.
Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket”
(Zsolt. 145,18-19) Bizony: „… az igazaknak… könyörgését (és imádságát)
meghallgatja” (Péld. 15,29).

szándékában áll, hogy (philosz): a világgal barátságban éljen, az
(ekhthrosz): ellenségévé (kathisztémi): válik Istennek]4
Jak. 4,5 Vagy azt gondoljátok, [úgy vélitek, és azt hiszitek], hogy az Írás
hiába, vagy [(kenósz): alaptalanul] mondja: Irigységre kívánkozik
[(phthonosz epipotheó): féltőn vágyakozik utánunk] a Szellem, Aki
bennünk lakozik?4
Jak. 4,6 De majd [annál] nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a
kevélyeknek, a [(hüperéphanosz): gőgös fennhéjázóknak, büszkéknek]
ellenük áll, velük [(antitasszomai antitasszó): szembehelyezkedik], az
446 Mert: „Senki sem szolgálhat, és senki sem lehet rabszolgája két úrnak. Mert vagy

az egyiket gyűlöli és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti és teljesen
odaszánja magát; vagy az egyikhez ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat megveti,
lenézi, lekicsinyli. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak, vagyis evilág
értékeinek, és a vagyonnak, a pénznek” (Mát. 6,24). És hogy az Úr mit ért
mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem:
„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot
szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a
hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van,
hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát
cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17). Mert Isten akarata: „[tisztán] szeplő
nélkül [(aszpilosz): (szenny)folt nélkül, makulátlanul] megtartani [megóvni, és
megőrizni] magát e világtól [hogy a világ be ne mocskolja]” (Jak. 1,27). Pál apostol
figyelmeztetése: ne a világ szerint cselekedjetek: „És ne szabjátok magatokat [ne
igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz,
[ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át,
változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok,
megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének]
megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy]
hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt
próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a
kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2). És hogy ez konkrétan
mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi
értelme szerint” (Eféz. 4,23) „Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a
(hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16) „Mert ez az Isten akarata, a
ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy
mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét).
Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess.
4,3-5) „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr
akarata” (Ef. 5,17) „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi
kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen
szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1
Pét. 1,14-15) Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által
(elkerülték, és) megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba
(legyőzetnek, és) elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél” (2 Pét.
2,20). Hát: „Forduljon el a gonosztól (kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az
útjából) és cselekedjék jót; keresse (kutat, vágyik, igyekszik, törekszik) a békességet,

alázatosoknak, a [(tapeinosz): nyomorult, megalázottaknak] pedig
kegyelmet ad4
Jak. 4,7 Engedelmeskedjetek azért, és [(hüpotasszó ún): vessétek hát alá
magatokat valóban] az Istennek; álljatok ellene az ördögnek [(diabolosz
anthisztémi: Vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség,
ellenállónak, és szálljatok szembe a sátánnal], és elfut tőletek [(kai
pheugó): ugyanis elmenekül, és távol tartja magát tőletek]4
Jak. 4,8 Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok
meg kezeiteket, ti bűnösök, [(hamartólosz): céltévesztők] és szenteljétek
és kövesse azt (hajszolja)” (1Pét 3,11).
447 És ezt így mondja az Írás: „Mert nem szabad (leborulnod más isten előtt), és
imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve Féltőn-szerető, féltőn szerető Isten Ő”
(2 Móz. 34,14). Hát: „Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened,
féltőn szerető Isten vagyok!” (2Móz. 20,5). „Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz,
féltőn szerető Isten Ő” (5 Móz. 4,24).
448 És így folytatódik a kijelentés: „[A gőgösöknek, kevélyeknek] kik csúfolók [és
gúnyolódók], ő megcsúfolja azokat [és kigúnyolja, és csúffá teszi]; a szelídeknek
[nyomorult, és megalázottaknak] pedig ad kedvességet [mert a szelídekhez
jóindulattal van, és kegyelmet ad]” (Péld. 3,34). Dávid megvallása: „Az irgalmashoz
irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak
ellenállsz” (Zsolt. 18,26-27) Péter apostolon keresztül részletesebben kifejti az Úr az
Ő igéjét: „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan,
egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a
kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1 Pét. 5,5). „...és ő az
alázatost megtartja” Jób. 22,29). Dávid megvallása: „Bár fenséges az ÚR, meglátja
az alázatost, a megalázottat, és messziről megismeri (a kevélyt), a fennhéjázót”
(Zsolt. 138,6). „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örök hajlékában lakik, és
akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel, a
megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és
megelevenítsem és felüdítsem a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15). „Mert arra tekintek
én, aki szegény, aki nyomorult és megtörött szellemű, és aki beszédemet, igéimet
tiszteli” (Ésa. 66,2).
449 Ne legyen harag bennetek: „Hogy meg ne csaljon, be ne hálózzon, rá ne szedjen
minket, és túl ne járjon az eszünkön a sátán, és hogy a sátántól el ne foglaltassunk, és
hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük és tudjuk az ő
szándékait, az ő mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit” (2 Kor. 2,10-11). A sátán
gondolatait, és célját így mutatja be Isten Igéje: „Holott te ezt mondád szívedben: Az
égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet
hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a
Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14) Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek,
vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén,
kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre,
atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az
Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával,
mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk,
hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói

[(hagnidzó): tisztítsátok] meg szíveiteket [(kardia): bensőtöket] ti
kétszívűek [ti (dipszükhosz): tétovázó, ingadozó kételkedők]5
Jak. 4,9 Nyomorkodjatok és gyászoljatok [bánkódjatok] és sírjatok
[keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok]; a ti nevetésetek gyászra
forduljon, és örömötök szomorúságra [levertségre]. »Görög szöveg:
(talaipóreó) ismerjétek el nyomorúságotokat, gyötörjétek meg magatokat,
(kai) és (pentheó): szomorkodjatok, gyászoljatok (klaió) jajgatva sírjatok,
és zokogjatok (gelósz penthosz metasztrephó): a nevetésetek változzék
szomorkodássá (khara): örömötök, forduljon gyászra«5
ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9;
Eféz. 6,10-12) Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő
természetéről: „… az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az
igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól,
mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).
550 Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen,
őszinte, vagyis tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen anyag, mert ők az Istent
meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8). Ezért a Szent
Szellem így figyelmeztet „Minden féltett dolognál jobban őrizd, és óvd meg szívedet,
mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és tartsd távol
szádtól a csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24)
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, Istenkáromlások”
(Mát. 15,19) Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az
erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12) Mert: „Kicsoda megy fel az Úr
hegyére Isten jelenlétébe? És kicsoda állhat meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű
és tiszta szívű, aki nem adja életét, és aki nem sóvárog hiábavalóságra, és nem
esküszik meg csalárdságra, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól,
és igazságot, vagyis megigazulást az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5) „Aki szereti
a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak barátja a
király” (Péld. 22,11) „És látják majd az ő orcáját, és az ő neve homlokukon lesz”
(Jel. 22,4) A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta
szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem,
eltávolítom a kőszívet hústestetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet
adom belétek, és azt cselekszem veletek, hogy az én parancsolatimban járjatok, és
rendelkezéseim szerint éljetek, és az én törvényeimet megőrizzétek, megtartsátok,
betöltsétek, és teljesítsétek” (Ezék. 36,26-27) És ismét: „És adok nékik egy szívet és
egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő
fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük
és a velük való jótéteménytől. Jót teszek velük, és az én félelmemet adom az ő
szívükbe, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, hogy el ne távozzanak, és
ne hajoljanak el tőlem” (Jer. 32,39-40) És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki
kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).
551 Az Úr Jézus kijelentése világítja meg, hogy miért kell keseregniük: „Boldogok,
akik sírnak, szomorkodnak és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak,
mert meg fogják vigasztalni őket” (Mát. 5,4). Mert: „Akik könnyhullatással vetnek,
vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova,

Jak. 4,10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és [(hüpszoó): felemel], és
felmagasztal titeket5
Jak. 4,11 Ne szóljátok meg [(mé katalaleó allélón): ne mondjatok rosszat
egymásról, és ne rágalmazzátok] egymást atyámfiai [testvéreim]. Aki
megszólja [(katalaleó): rosszat mond, vagy rágalmazza] atyjafiát
[testvérét], és aki kárhoztatja [krinó): megítéli] atyjafiát, az a törvény ellen
szól [(nomosz katalaleó) Isten útmutatása, tanítása, - amelyet az Igében
jelentett ki - ellen beszél, és a törvényt sérti meg], és a törvényt kárhoztatja
[(krinó): ítéli meg]. Ha pedig a törvényt kárhoztatod [(krinó): megítéled],
vigadozással jő elő, kévéit emelve” (Zsolt. 126,5-6) „Mert az Isten szerint való
szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést, vagyis az Istenhez való
visszafordulást szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor.
7,10) A megtérés – vagyis a céltévesztés felismerésének és megvallásának –
eredményét mutatja be az Ige Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid Nátánnak:
Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elengedte, és elvette a te
bűnödet, azaz: a te céltévesztésedet, nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13).
552 Az Úr Jézus így tanítja az Övéit: „Hanem aki a (leg)nagyobb közöttetek, legyen a
ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki
magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]” (Mát. 23,11-12). Az Úr
Jézus példázatokkal világítja meg kijelentését: „Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj
a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló (és érdemesebb) embert
is hívott meg az. És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, (odamegy hozzád),
és ezt mondja majd néked: Engedd (át) ennek a helyet! És akkor szégyennel (és
szégyenszemre) az utolsó helyre fogsz ülni (az utolsó helyre fogsz kerülni). Hanem
mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged
meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok
előtt, akik veled együtt ülnek (és becsületed lesz minden asztaltársad előtt). Mert
mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza,
felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11) Példázaton mutatja be az Úr Jézus az Isten előtti
megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni;
az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik
magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek
(mint a többi ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint
ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit
szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni,
hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom
néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki
felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik”
(Luk. 18,10-14) Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig
tisztességet nyer” (Péld. 29,23) „A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak
pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34) Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember
elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van (Más fordítás: Akire romlás vár,
annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12) Ezért jobb
az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost
megtartja” (Jób. 22,29) Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus:
„Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha

nem megtartója [(poiétész): cselekvője, megvalósítója], hanem bírája vagy
a törvénynek [Más fordítás: Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki
testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a
törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója,
hanem ítélőbírája vagy a törvénynek]5
Jak. 4,12 Egy a törvényhozó, [a törvényadó és az ítélőbíró] aki hatalmas
[(dünamai) aki hatalommal bír] megtartani és elveszíteni: [aki

én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás
lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is
akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15) Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen
mindenek (vagyis mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek)
szolgája” (Márk. 9,35) Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy:
„Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő
indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek,
ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva],
egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek]. Más fordításban: [Ha igen,
akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen
a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni
szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek].
Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból;
perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú
dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván
[többre becsülvén] ti magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az
önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a
másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” Fil. 2,2-3).
553 Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy ítélkezzetek, hogy ne
ítéltessetek, és hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is. Mert
amilyen ítélettel ítéltek, és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt
alkottok a felebarátjaink magatartásáról, és amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel
elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal ítéltettek, és olyannal
fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen
mértékkel mértek másoknak olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat
ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a
forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te testvéred szemében van, a gerendát, a
hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Avagy mi módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy
embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát, a
forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda,
vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd
ki előbb a gerendát, azt a hosszú, nehéz fadarabot a te saját szemedből, és akkor
gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz, hogy kivessed, és
kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te atyádfiának, a te testvérednek
szeméből!” (Mát. 7,1-5). „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled, vagy
megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura

megmenthet és elveszthet; aki üdvözíthet].5 Kicsoda vagy te, hogy
kárhoztatod a másikat [hogy ítélkezel (heterosz): a másik felett]?5
Jak. 4,13 Nosza, immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap
elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk
[(emporeuomai): kereskedünk], és nyerünk [és (kerdainó): nyereséget
fogunk szerezni]5
Jak. 4,14 Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek?
Bizony pára az, [(atmisz): mint a lehelet] amely rövid ideig látszik, azután
pedig eltűnik [aztán ismét eloszlik]5
állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy
megálljon, mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa”
(Róm. 14,4). Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod, vagyis miért ítéled el a te
atyádfiát, a testvéredet? Avagy te is miért veted meg és nézed le, és állítod semminek
a te atyádfiát, a te testvéredet vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda állunk, és
oda jutunk majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé”
(Róm. 14,10) „… hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e
testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor.
5,10) Már a törvény kimondta: „Ne járj rágalmazóként (ne terjessz rágalmakat) a te
néped között; ne törj a te felebarátodnak életére. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,16)
„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt
világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a sötétségnek titkait, a
sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, földeríti és
nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek,
a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor mindenkinek az Istentől
lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1 Kor. 4,5)
Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem
ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok
másoknak, néktek is megbocsáttatik [szó szerinti fordításban: Bocsássátok szabadon
az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37-38). Mert bizony: „Ezért nincs
hát számodra mentség, menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert
amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel magadat marasztalod el,
mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt, vagy hasonlót teszel te is, ítélkező,
miközben ítélkezel” (Róm 2,1).
554 Üdvözítő (szódzó):- 1) megtart, (biztonságban) megőriz
2) megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít. 3) betart (ígéretet).
4) megtart (emlékezetében). 5) elrejt, titokban tart. 6) életben marad, tovább él. 7)
megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. 8) elmenekül, szerencsésen eljut
valahová; egészségessé tesz; életben tart; megtart, megment, megszabadít.
555 Már a törvény kimondta: „Ne járj rágalmazóként (ne terjessz rágalmakat) a te
néped között; ne törj a te felebarátodnak életére. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,16).
Igen: „az Úr a mi bíránk, (az ÚR a törvényadónk) az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi
királyunk, Ő tart meg minket!” (Ésa. 33,22).
556 Így folytatódik a kijelentés: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod,
mit hoz az a nap tereád” (Péld. 27,1).
557 Ezért így figyelmeztet az apostol: „És akik élnek a világ javaival, vagyis e
világgal, és igénybe veszik, és felhasználják a világ dolgait; akik hasznot húznak a

Jak. 4,15 Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt,
vagy amazt fogjuk cselekedni.
Jak. 4,16 Ti ellenben elbizakodottságotokban [üres kevélységetekben]
dicsekedtek [(aladzoneia): most kérkedtek, nyegle kijelentésekkel
hencegtek]: Minden ilyen dicsekedés gonosz, és [(ponérosz) rossz,
haszontalan, káros].
Jak. 4,17 Aki azért tudna, és [(eidó oida): képes] jót cselekedni, de nem
cselekszi, bűne az annak.
Jak. 5. A szeretet bűnök sokaságát fedezi el;

Jak. 5,1 Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti
nyomorúságaitok, a [(talaipória): szerencsétlenségek, szenvedések, a
világból, mintha nem élnének vele: mint akik azt nem kényük-kedvük szerint
használnák, és mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja,
alakja, formája, pompája, külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e világ
színtere” (1 Kor. 7,31). Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban
vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz,
ami a világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel, a létezés
jelenlegi állapotával való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. És a világ
elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”
(1 Ján. 2,15-17) Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába
szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7)
Bizony: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő,
(tele nyugtalansággal). Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és
elhervad, árnyékként tűnik el és nem állandó (és nem marad meg) (Jób. 14,1-2). „Az
embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha
(végigsöpör), és általmegy rajta a szél, nincsen többé, (vége van) és az ő helye sem
ismeri azt többé (még a helyét sem lehet felismerni)” (Zsolt. 103,15-16). Jób így
imádkozik. Hallgass meg, mert: „Napjaim gyorsabbak voltak a takács vetélőjénél, és
most reménység nélkül tűnnek el. Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehelet,
és az én szemem nem lát többé jót” (Jób. 7,6-7). Dávid is így könyörög: „Ne rejtsd el
a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, (ha szorult helyzetben vagyok)!
Hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! Mert
elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök”
(Zsolt. 102,3-4). Hisz: „Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó (a
tűnő) árnyék” (Zsolt. 144,4). És így szól az Úr: „Ne bízzatok az emberben, hiszen
csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?” (Ézs. 2,22). Hiszen miután:
„megformálta az Úristen az embert a föld porából, élet leheletét lehelte orrába. Így
lett az ember élőlénnyé” (1Móz. 2,7). Ezért tehát úgy éljetek: „Mint akik újonnan
születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él
és megmarad örökké. Mert minden hústest olyan, mint a fű, és minden dicsősége,
mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad
örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,2325).

fájdalom] miatt, amelyek elkövetkeznek reátok, amelyek [(eperkhomai):
rátok törnek]5
Jak. 5,2 Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly [rágta] ette
meg;5
Jak. 5,3 Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája
bizonyság ellenetek, és megemészti a ti (szarx): hús)testeteket, mint a tűz.
Kincset gyűjtöttetek [(thészauridzó): halmoztatok fel] az utolsó napokban!
Jak. 5,4 Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok,
[(aposztereó): visszatartottatok égre] kiált. És az aratók kiáltásai
[panaszai] eljutottak a Seregek Urának füleihez6
Jak. 5,5 Dőzsöltetek e földön és tobzódtatok; szívetek legeltettétek, mint
áldozás napján. [Görög szöveg: (trüphaó szpatalaó): fényűzően /
558 Az Úr Jézus kijelentése: „De jaj néktek, mert rossz lesz nektek, gazdagoknak, mert ti már
megkaptátok a ti vigasztalásotokat” (Luk. 6,24). Mert: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni,
kísértésbe [az ördög kelepcéjébe] meg tőrbe [(pagisz): csapdába] és sok esztelen [(anoétosz):
értelmetlen] és káros [(blaberosz): ártalmas] kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe
[(olethrosz): pusztulásba] és romlásba merítik [(büthidzó): sodorják, döntik]” (1 Tim. 6,9). Az Úr
Jézus így figyelmezteti az övéit: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a
földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a
tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a
mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem
emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti
kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21). Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy
meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől szűnjél meg, és a magad belátásából hagyd abba”
(Péld. 23,4) Mert: „Siet a marhakeresésre, vagyis a vagyonszerzésre a gonosz szemű ember és
vagyont akar szerezni a kapzsi ember; De nem veszi észre, hogy szükség jő reá, hogy ínségbe jut”
(Péld. 28,22) „Aki bízik az ő gazdagságában, elbukik…” (Péld. 11,28). „Kárt okoz saját házának a
nyerészkedő, aki követi a telhetetlenséget…”(Péld. 15,27). Így figyelmeztet az apostol: „És akik
élnek a világ javaival, vagyis e világgal, és igénybe veszik, és felhasználják a világ dolgait; akik
hasznot húznak a világból, mintha nem élnének vele: mint akik azt nem kényük-kedvük szerint
használnák, és mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja, alakja, formája,
pompája, külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e világ színtere” (1 Kor. 7,31). Ezért:
„… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is mind ráadásul megadatnak
néktek” (Mát. 6,33).
559 Erről prófétál Ézsaiás is: „… Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti (moly
rágja) meg őket! (Ésa. 50.9. Igen: „Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat,
féreg eszi meg őket…” (Ésa. 51,8).
660 Mert azt mondja az Úr: „… A napszámos bére ne maradjon nálad másnap

reggelig” (3 Móz. 19,13). Hanem: „Azon a napon add meg az ő bérét, és le se
menjen felette a nap; mert szegény (nyomorult) ő, és (sóvárogva) kívánkozik utána,
hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad” (5 Móz. 24,15). Mert:
„Aki elnyomja a szegényt, (a nincstelent) hogy szaporítsa az ő marháját, (hogy maga
gyarapodjék); … végre szűkölködésre (ínségre) jut” (Péld. 22,16) Bizony: „Jaj
annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul, és (jogtalan módon); aki az ő
felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja” (Jer.
22,13). „Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a
nyomorultak kiáltását” (Jób. 34,28). És: „ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú
leszek … azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, (akik kizsarolják a
napszámost) … és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3,5).

élvezeteknek éltetek, zabolátlanul / kicsapongóan, és (kardia): bensőtöket
(trephó): hizlaltátok a (szphagé hémera): leölés levágatás napjára]6
Jak. 5,6 Elkárhoztattátok, [(katadikadzó): elítéltétek, bűnösnek
nyilvánítva], és megöltétek az igazat, a [(dikaiosz): megigazultat]; nem áll
ellent néktek6
Jak. 5,7 Legyetek azért, atyámfiai, [testvéreim] béketűrők
[(makrothümeó): türelmesek, állhatatosak, kitartóak] az Úrnak
eljöveteléig [(parúszia): látogatásáig, megjelenéséig]. Ímé a szántóvető
661 Az Úr Jézus egy példázattal szemlélteti a gazdag ember gondolkodását, és sorsát: Vala pedig egy
gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba [finom lenvászon ruhába], mindennap dúsan
[pazarul, pompával, fényűzően] vigadozván [Más fordítás: és nap, mint nap fényes lakomát
rendezett, és dúsan lakmározott, és pompában vigadott]: És vala egy Lázár [jelentése: akit Isten
megsegít] nevű [szegény, magával tehetetlen] koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve [aki ott feküdt a
gazdag kapubejárata előtt], fekélyekkel tele [fájdalmas gennyes sebekkel borítva]. És kíván vala [és
vágyódott, és örült volna] megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak
asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit [az ő fekélyeit]. (Más fordítás: És azt
kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, abból, ami a gazdag
ember asztaláról hulladékként lekerült; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták az ő sebeit).
Lőn pedig, hogy meghala a [szegény, nincstelen, nélkülöző] koldus, és viteték az angyaloktól az
Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemettették [vagyis elhantolták]. És [amint ez]
a pokolban [a láthatatlan országban, az alvilágban] felemelé az ő szemeit [az ő tekintetét], kínokban
lévén [és kínok között gyötrődve], és látá [megpillantotta, és észrevette, a feltűnő, megjelenő, és
láthatóvá váló] Ábrahámot távol, és Lázárt [jelentése: akit Isten megsegít] annak kebelében
[vagyis: ölében]. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam [és szánj meg engem],
és bocsásd el [és küld el] Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én
nyelvemet; mert gyötrettetem [fájdalmasan szenvedek, és kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm] e
lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, [jusson eszedbe], és emlékezzél meg róla, hogy te javaidat
elvetted [vagyis megkaptad, és hogy milyen jó dolgod volt] a te életedben, hasonlóképen Lázár is
az ő bajait [éppen úgy, mint Lázár a bajokat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és hogy
kijutott neki a rosszból]. Most pedig ez [ő] vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel [te pedig szenvedsz,
és a te osztályrészed pedig a gyötrelem]” (Luk. 16,19-25). Jób így beszél az Isten nélkül élő
emberről: „Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, (az istentelennek, az Isten nélkül
élőnek) hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (vagyis az ő életét)? (Más
fordítás: Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)?
Meghallja (vagy meghallgatja) -e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá (és ha végszükségbe
kerül)? Vajon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent?”
(Jób. 27,8-10). Mert ahogy: „Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol (vagyis a holtak
hazája) azokat, akik vétkeznek. Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz (csemegéjévé), és édességévé,
nem emlékeznek róla többé, és összetörik (az álnokság), mint a reves fa” (Jób. 24,19-20). A
Példabeszédek is említi: „Mint a sír és a pokol meg nem elégednek (vagyis amilyen telhetetlen a
halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem), és úgy az embernek szemei meg nem
elégednek” (Péld. 27,20). És így folytatódik a kijelentés: „De jaj néktek [rossz lesz nektek],
gazdagoknak [(plúsziosz): vagyonos; bővölködő], mert [ti már] elvettétek [megkaptátok] a ti
vigasztalásotokat” (Luk. 6,24). Jób pedig így elmélkedik a gazdagnak, és a szegénynek sorsáról:
„Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Miért
maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. Dobot és hárfát
ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt
szállnak alá a sírba; Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utjaidnak tudásában
nem gyönyörködünk! Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk
előtte? Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájuk az ő veszedelmük! Hányszor
osztogatja részűket haragjában. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva,
amelyet forgószél ragad el. Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és

[(geórgosz): a földművelő] várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel
[(makrothümeó): türelmesen, állhatatosan, kitartóan] várja, míg reggeli
[(proimosz): korai] és esteli [(opszimosz): kései] esőt [(hüetosz): záport]
kap6
Jak. 5,8 Legyetek ti is béketűrők, [(makrothümeó): türelmesek,
állhatatosak, kitartóak] és erősítsétek meg szíveteket, [a ti bensőtöket]
mert az Úrnak eljövetele [(parúszia): látogatása, megjelenése] közel van.
Jak. 5,9 Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, [ne panaszkodjatok,
testvéreim, egymásra] hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
Jak. 5,10 Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben [a (kakopatheia):
szerencsétlenség, nyomorúság elszenvedésére a baj elhordozására] és
nyugodtan; Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. Amaz elkeseredett
lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (Jób.
21,7.12-15.17-18.23-26). Ezért figyelmeztet az Úr: „Ne légy azok közül való, akik borral
dőzsölnek; azok közül, akik hússal tobzódnak. Mert a részeges és tobzódó szegény lesz, és
rongyokba öltöztet az alvás” (Péld. 23,20-21). És a nyáj pásztoraihoz is szól az Úr, bemutatva
gondolkozásukat, és sorsukat: „Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az
erőszak uralmát közel hoztátok! Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek,
megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! Hárfakísérettel danolásznak, és azt
hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat,
de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a
terpeszkedők mulatozásának” (Ámós. 6,3-7). Hát: „Jajgassatok, pásztorok, kiáltozzatok,
fetrengjetek, ti vezetői a nyájnak, mert eljött rátok a ti megöletéseteknek és szétszóratásotoknak
ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok. Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és
menekülniük a nyáj vezetőinek” (Jer. 25,34-35).
662 És hogy kiről beszél az apostol, azt az Evangélium mutatja be: Az Úr Jézust átadják a zsidók a
helytartónak: „A helytartó pedig [nyomatékosan] monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig
még inkább [és még hangosabban, és harsányabban] kiáltoznak [és ordítoztak] vala, mondván:
Feszíttessék meg! Akkor elbocsátá [és szabadon engedte] nékik Barabást; Jézust pedig
megostoroztatván, kezükbe adá [és kiszolgáltatta], hogy megfeszíttessék (hogy kivégezzék)” (Mát.
27,23.26).
663 Az apostol is így bátorítja a hívőket: „Mert békességes tűrésre, és (állhatatosságra) van
szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő,
és aki eljövendő, eljő és nem késik” (Zsid. 10,36-37). Az Úr Jézus kijelentése, mert: „Úgy van az
Isten országa, az Isten királysága, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és
felébred, és fölkel éjjel és nappal, közben múlnak az éjszakák és a nappalok; a mag pedig kihajt,
kisarjad és nő, és a szár megnyúlik és felnő, ő maga sem tudja miképpen. [Más fordítás: Akár
alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga a gazda
sem tudja hogyan]. Mert magától terem a föld, először füvet, vagyis először zöld sarjat, szárat,
azután kalászt, azután teljes búzát, vagyis érett magot a kalászban” (Márk. 4,26-28). Mert az Úr
megígérte: „Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, amelyeket
én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Isteneteket, szeretitek, és néki szolgáltok teljes
szívetekből és teljes lelketekből: Esőt adok a ti földetekre a maga idejében, alkalmatos időben:
korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat” (5 Móz. 11,13-14). És
hogy miért késik az ígéret beteljesedése, arról így beszél a Szent Szellem: „De ennek a népnek
lázongó és dacos szíve van, állandóan lázadozik. Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az URat,
aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket”
(Jer. 5,23-24). „Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő eljövetele bizonyos, mint a
hajnal, és eljő hozzánk, mint a korai és mint a késői eső, amely megáztatja a földet” (Hós. 6,3). És
akkor: „Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja
néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban” (Jóel. 2,23).

béketűrésben [(makrothümia): és hosszútűrésben, állhatatosságban,
kitartásban] a prófétákat [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle
vesz Igéket], akik az Úr nevében szólottak6
Jak. 5,11 Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat [(hüpomenó):
elviselni, kibírni]. Jóbnak [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött]
tűrését [(hüpomoné): kitartását, állhatatosságát] hallottátok, [(akúó kai):
megértettétek, akkor] az Úrtól való végét [(telosz): eredményét, végét]
láttátok, [(eidó oida hoti): megismertétek, hogyan intézte a sorsát az Úr,
mert] igen irgalmas az Úr és könyörületes6
664 Az Úr Jézus bátorítása: „Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok

ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a
mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták, és vádolták a prófétákat,
az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak,
akik előttetek éltek” (Mát. 5,12). Az apostol bizonyságtétele: „Mások
megszégyenítések (megcsúfoltatások) és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt
még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre
hányták őket, (kínpróbát szenvedtek); juhok és kecskék bőrében bujdostak,
nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ;
(bujdosva) bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld
szakadékaiban” (Zsid. 11,36-38). És mert Jeremiás hirdette az Úr igéjét: „Ezért
megverette Pashúr Jeremiás prófétát, majd kalodába záratta, amely a felső benjámini
kapuban volt az ÚR háza mellett. És: a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és
megvereték őt, és veték a fogházba az írástudó Jónatán házába: mert azt rendelték
vala fogháznak. Így került Jeremiás a tömlöcbe, egy föld alatti üregbe. Ott kellett
maradnia Jeremiásnak sokáig. És újra-és újra: Elvivék Jeremiást, hogy bevessék
Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala; és
lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék
(belesüllyedt) Jeremiás a sárba” (Jer. 20,2; 37,15-16; 38.6)
665 A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások,
szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán,
ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert
minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt
szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten
gonoszsággal (és a gonosztól) nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Mert
mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság
megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek
szeretett atyámfiai (szeretett testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes
ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás,
vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)” (Jak. 1,12-17).
És mert: „Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt.
103,8). A türelmes elviselés eredményeként: „…eltávolítá Isten Jóbról a csapást,
miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak
mindazt, amije volt. …jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn
néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. És lőn néki

Jak. 5,12 Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, [testvéreim]
se az égre, se a földre, [se más egyébre] se semmi más esküvéssel. Hanem
legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás [ítélet] alá ne
essetek [(hüpokriszisz eisz piptó): szerepjátszásba, tettetésbe, színlelésbe,
képmutatásba esve megszálljon a sátán]6
Jak. 5,13 Szenved-é valaki köztetek? [(kakopatheó): nehéz helyzetben
van, nehézségen megy keresztül]? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek?
Dicséretet énekeljen6
Jak. 5,14 Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet, az
[(ekklészia): a kihívottak közösségének, az eklézsiának] véneit
[(preszbüterosz): presbitereit], és imádkozzanak felette, megkenvén őt
olajjal az Úrnak nevében6
Jak. 5,15 És a hitből való imádság megtartja [(szódzó): meggyógyítja] a
beteget, [megszabadítja a szenvedőt] és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt
követett is el, megbocsáttatik néki6
hét fia és három leánya. Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja
vala az ő fiait és unokáit negyedízig. És meghala Jób jó vénségben és betelve az
élettel” (Jób. 42,10.12-13.16-17).
666 Az Úr Jézus kijelentése: „Teljességgel, sőt egyáltalán ne esküdjetek; se az égre, mert az az
Istennek királyi széke, az Istennek trónja. Se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se
Jeruzsálemre, mert a nagy, a hatalmas Királynak városa. Se a te fejedre ne esküdjél, mert arra sem
vagy képes, és nem áll hatalmadban, hogy egyetlen hajszáladat fehérré vagy feketévé tedd. Hanem
legyen a ti beszédetek inkább: Úgy, úgy, és legyen az igen, igen; a nem, nem; ami pedig ezeken felül
vagyon, és ami ezt túlhaladja, a gonosztól vagyon, és tőle ered” (Mát. 5,34-37). Az Úr így
figyelmezteti Izráelt: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, és ne mondd ki hiába,
vagyis jogtalanul, sem gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy valamilyen
bálványra. Mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi, és hiába
mondja ki, vagyis jogtalanul, vagy gonoszságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra, vagy
bálványra mondja ki” (2 Móz. 20,7) „És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert
megfertőzteted, és meggyalázod, és megszentségteleníted, vagyis profánná teszed a te Istenednek
nevét. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,12). Pál apostol megvallása: „… amit akarok, hústest szerint
akarom-é, hogy nálam az igen, valóban igen és a nem, nem legyen? Vagy nálam a tervek csupán
földi szándékból születnek, és nekem az igen és a nem mindegy? De hű az Isten, hogy a mi
beszédünk hozzátok nem volt egyszer igen és máskor nem. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit
köztetek mi hirdettünk, és prédikáltunk, én és Silvánus és Timóteus, nem volt IGEN is meg NEM is,
hanem Őbenne valósult meg az IGEN. Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és
Őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk, és rajtunk keresztül” (2 Kor. 1,17-20).
667 Mert azt mondja az Úr: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak
téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15).
668 Az apostolok is így cselekedtek a Szent Szellem kitöltése előtt: „És sok ördögöt,

vagyis gonosz szellemet, démont űznek, és hajtottak vala ki, és olajjal sok beteget
megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,13).
669 Mert: „Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket
[(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz
[megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje
tartozásunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó):
tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): igazságtalanságtól,
istentelenségtől]” (1 Ján. 1,9). Igen: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja

Jak. 5,16 Valljátok meg bűneiteket [(paraptóma): botlásaitokat,
eleséseiteket] egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy
meggyógyuljatok: mert igen hasznos [(iszkhüó): nagy az ereje] az igaznak,
a [(dikaiosz): megigazultnak] buzgóságos könyörgése7
Jak. 5,17 Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; [és amikor buzgón
imádkozott] és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a
földön három esztendeig és hat hónapig:

minden betegségedet. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti
el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt. 103,3.12)
Már Dávid próféciájában kijelentést nyer a betegség oka, és az Úr megbocsátó
szeretete: „Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át
ellenségei dühének. Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor
betegen fekszik. Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem,
mert vétkeztem ellened!” (Zsolt. 41,3-5).
770 Az ima meghallgatás feltételeiről is beszél az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én
bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is
cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én
nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14). Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [kapni
fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik
előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál
[megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]. (Mát.
7,7-8). De: Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy mindazt megnyeritek [higgyétek, hogy
már megkaptátok], és meglészen néktek [és a tiétek lesz az]” (Márk. 11,24). És hogy előbb mit
kérjünk: „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. És… ád a ti
mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,10-11). „De kérje hittel, semmit
sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (az olyan, mint a tenger
hulláma), amelyet a szél hajt (sodor) és ide s tova-hány (és ide-oda hajt). Mert ne vélje (tehát) az
ilyen ember, hogy kaphat valamit (bármit is) az Úrtól; A kétszívű (a kétlelkű), a minden útjában
állhatatlan ember” (Jak. 1,6-8). Az ima teljesülésének további feltételei: „Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül
semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak,
kérjetek, amit csak akartok (bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,5.7). „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és
azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának,
a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre
parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23). „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az
iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat
minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a
kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15). Dávid így prófétál:
„A szegények (alázatosok) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (feléjük
fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17). Mert: „Az Úr szemei az igazakon
(megigazultakon) vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán (Az ÚR szeme látja az igazakat
(megigazultakat), füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16). Hiszen: „Közel van az Úr minden őt
hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek (Őt tisztelőknek)
kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19). Bizony: „… az
igazaknak (megigazultaknak) … könyörgését (imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29). „Ismét,
mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton [(szümphóneó): összhangban; Szó szerint:
együtt hangzanak, azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak,

Jak. 5,18 És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő
gyümölcsét [(karposz): és a föld meghozta termését]7
Jak. 5,19 Atyámfiai, [(adelphosz): testvéreim] hogyha valaki ti köztetek
eltévelyedik az igazságtól, a [(alétheia): valóságtól], és megtéríti őt valaki7
Jak. 5,20 Tudja, és [(ginószkó): értse] meg, hogy aki bűnöst
[(hamartólosz) a célt eltévesztőt] térít meg az ő tévelygő útjáról, életet
ment meg a haláltól és sok bűnt [(hamartia): tévedést, hibát] elfedez
megállapodnak, szövetséget kötnek] lesznek a földön minden [bármely] dolog felől [pragma):
Esemény, fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi ügy(let), per.
Vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban], amit csak kérnek [azt mind],
megadja nékik az én mennyei [égi] Atyám (g: meg lesz nékik az én mennyei Atyámtól). Mert
[ugyanis] ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek [(szünagó): szó szerint: együvé vezettetnek,
összegyűjtetnek, (Isten vezeti/gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi
kezdeményezésről van szó)] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük” (Mát. 18,19-20).
És így folytatja az Úr Jézus: Mert: „Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg
egymással?” (Ámós 3,3). Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt
[kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha
[csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj
innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra]” (Mát. 17,20). És az
Úr Jézus a terméketlen hívő életről is mond egy példázatot: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy
embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
És (erre) monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje (ide)járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és
nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram,
hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (körülásom) és
megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9).
771 Erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „És szóla Thesbites (jelentése: a visszajövő) Illés,
(jelentése: erősségem az Úr; az én Istenem az Úr) a Gileád (jelentése: szirtes, szakadékos vidék, a
tanúbizonyság kőrakása). / Az Egyház) lakói közül, Akhábnak (jelentése: az atya fivére): Él az Úr,
az Izráel (jelentése: akiért Isten harcol) Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat,
sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint” (1 Kir. 17,1). „És lőn sok idő multán, a
harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: … esőt adok a föld színére” (1 Kir.
18,1). Miután az Úr szólt Illéshez: „Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert
nagy esőnek zúgása hallszik. És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel
(ültetvény) hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orcáját az ő két térde közé tevé; És monda az
ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen
semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer. És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy (tenyérnyi)
kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg
Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső. És lőn azonközben, hogy besötétedett
az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe
(jelentése: Isten új vetést, új népet fog alapítani, plántálni)” (1 Kir. 18,41-45).
772 Ha pedig eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai (testvéreim), még ha előfogja is az
embert valami bűn (ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogásban), ti szellemiek (akik szellemi emberek vagytok), igazítsátok útba (igazítsátok helyre)
az olyant szelídségnek (jóindulat, barátságosság, higgadtság) szellemével. Ügyelvén (de azért
vigyázva) magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6,1). És azért kell figyelmeztetni,
mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én
vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni. Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és
elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg.
(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő
meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad
meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon). Ha pedig te megintetted

[(kalüptó): befed, betakar, elrejt, eltitkol; fátylat borít a vétkek
sokaságára]7

(és figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén
él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a figyelmeztetésnek), és te (is) a te
lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21). Júdás apostol is erre figyelmezteti a
hívőket: „És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. [Más fordítás: Könyörüljetek
azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok
rendre, mert még bukdácsolnak]. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a
tűzből, és utálva még a ruhát is, amelyet a hústest beszennyezett, [(miszeó): undorodva még a hústól
bemocskolt köntösüket is]” (Júd. 1,22-23).
773 De ezt csak az tudja megtenni, aki szeret, ezért buzdít így az apostol: „Mindenek

előtt legyetek hajlandók (és tartsatok ki) az egymás iránti (elszánt, megállás nélküli,
heves, forró) szeretetben, mert a szeretet sok vétket elfedez (befed, betakar)” (1Pét
4,8). Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed,
betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12). Ezért így bátorít János apostol is:
„Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az
Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az
ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság bűn; de van nem
halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17).Már Dávid így könyörög: „Add vissza nékem a te
szabadításodnak örömét, és engedelmesség szellemével támogass engem. Hadd
tanítsam a bűnösöket (a hűtleneket) a te útjaidra, hogy a vétkezők megtérjenek
hozzád” (Zsolt. 51,14-15)