You are on page 1of 5

Szatmári Elemér esperes-jelölt programja (2010)

„Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak


úgy kell járnia, amint ő járt." (1Jn 2:6)

Szatmári Elemér
pusztadaróci lelkipásztor, esperesjelölt

PROGRAMJA
Szatmári Református Egyházmegye
(2010-2016)

Ha az egyházmegye is úgy akarja, esperes kívánok lenni, mert lelki szemeimmel


látok egy élő, működő egyházmegyét, ahol minden gyülekezetnek és minden
lelkipásztornak helye és feladata van: az erősek kihasználhatják erejüket és a gyengék
segítséget kapnak. Bár szinte lehetetlen ezt a képet szavakba önteni, mégis
megpróbálom, mert hiszem, hogy közös jövőnk nem a lemorzsolódás, bokrosítás,
végelszámolás, hanem AZ ÉLET.

Magamról

„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és


vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit
feleljek én panaszom dolgában.” (Hab 2:1)

Múlt nyáron mondta Bethlen Farkas, Verőce polgármestere, hogy egy


bármekkora közösséget úgy kell irányítani, mint egy családot. Negyven éves vagyok,
nős, hat gyermek édesapja. Az egyházmegye legnagyobb családját irányítom. Ha
felettébb nem dicsekszem is, szégyellnivalóm sincsen. Parókián nőttem fel, kicsi
gyermekkoromtól kezdve önkéntelen tanúja voltam az egyházi életnek. Édesapám
negyvenöt évig aktívan és tisztességben, 2002. óta nyugdíjasként, megbecsülten
szolgálja hűséggel Mesterét.
Az egyik internetes közösségi oldalon több, mint kétszázan mondtak véleményt
rólam, eszerint leginkább őszinte (4,6p), legkevésbé jóképű (3,2p) vagyok. Az elmúlt
tizenöt évben egyházunk javát akarván szolgálni az egyházi hatalommal
szembekerültem, és nem volt érdemi beleszólásom a dolgainkba. Javaslataim,
előterjesztéseim ad acta kerültek, vagy elfogadásuk után nem alkalmazták azokat. Én
azért nem adtam fel: ahogy tudtam, építettem, és vigyáztam, hogy ne romboljak.
Pusztadarócon évről-évre sikerült előrelépnünk, építenünk, szépítenünk,
gyarapodnunk. Istennek legyen érte hála.
Az egyházmegye lelkészértekezleti elnökeként mindenekelőtt az
érdekképviseletet, az egymásra való odafigyelést, az összefogást tartom fontosnak.
Bihar (szülőhelyem) és Szilágyság (hat év szolgálat) után elég tiszta képem van arról,
hogyan lehet Szatmáron életképes egyházat fenntartani. Emberi oldalról egy fogalom
a meghatározó: közösség.

1
I. Általános gondolatok az esperességről

„Jaj a pártütő fiaknak - így szól az Úr -, akik


tervet szőnek, de nélkülem, szerződést
kötnek, de akaratom ellenére...” (Ézs 30:1)

a. Az esperes

1. Az esperesnek feladat- és jogköre, hivatali- és fogadóórája, gyűlése és


vizitációja, családja és gyülekezete, pihenőideje és szabadsága van.
2. A Kánon 73.§. legutolsó pontja szerint az esperes pásztorolja a lelkipász-
torokat és családjaikat. Meggyőződésem, hogy ez az esperes fő feladata.
3. Az esperes felel azért, hogy az egyházmegyében evangéliumi rend legyen.
A lelkipásztoroknak és minden egyháztagnak éreznie kell a közösség
megtartó erejét.
4. A Kánon ugyan nem foglalkozik vele, de az esperes az egyházmegye
választott lelki és anyagi vezetője. Nem egy hivatalnok, aki néha prédikál,
hanem egy lelkipásztor, aki gondját viseli a nyájnak.
5. Az esperest nem maguk fölé, végképp nem maguk ellen, hanem maguk elé,
magukért választják az egyházmegye tagjai.
6. Az esperes egyformán előljárója a mellete és ellene szavazóknak.

b. Az esperes és a lelkipásztorok

Az egyházmegyét működtetni kell. A működtetéshez elengedhetetlen, hogy


valaki irányítsa, azaz minden jószándékot, segítőkészséget, tenni akarást célra
tartson. Ehhez az egyházmegyében közösségnek kell lenni. A közösségnek elsősorban
a lelkipásztorok között kell létrejönni.
1. A lelkipásztorok a maguk sokféleségével együtt irányítják az egységes, erős
egyházmegyét. Minden különutas lelkipásztor az egyházmegyét gyengíti.
Az esperes dolga minden lelkipásztort érdekeltté tenni az egységben.
2. Az esperes látogatja az egyházmegye lelkipásztorait. Nem csak hivatalosan,
vizitációképpen, hanem mint szolgatárs, testvér, lelkigondozó, vagy éppen
lelki atya. Az egyházmegye minden lelkipásztoráért felelősséggel tartozik
önmaga, Isten és a közösség előtt.
3. Minden külső fórum előtt minden lelkipásztor az egész lelkészi közösséget
képviseli minden megnyilvánulásával. Az esperes minden külső fórum előtt
védi, óvja, összetartja a lelkészi közösséget.
4. Az egyházmegye minden dolgát az esperes nem végezheti. Isten minden
lelkipásztort alkalmasnak talált a szolgálatra, mindenkinek meg kell találnia
a maga feladatát az egyházmegyében.
5. A lelkipásztor Isten szolgája. A lelkipásztornak a lelkipásztori közösség a
családja. A lelkipásztornak az egyházközség a szolgálati helye.
6. Ha intésre, fegyelmezésre van szükség, az evangéliumi rend a mérvadó:
négyszemközt, elöljárók előtt, a gyülekezet előtt. Az esperes nem teregeti
ország-világ elé a szennyest és nem pletykál. Vele és a hatalommal
szemben – végső esetben – bárkinek joga van kiállni a nagy nyilvánosság elé.

2
Szatmári Elemér esperes-jelölt programja (2010)

c. Az esperes és az egyházközségek

Az egyházközségek együtt alkotják az egyházmegyét. Nem földrajzi


koordináták, sem felsőbb hatalmi rendelet, csakis a közösség alkot egyházmegyét.
Ezért:
1. Az esperes rendszeresen látogatja az egyházközségeket. A Kánon
rendelkezésein túl mindenhol megjelenik, ahol szükség van rá.
2. Az esperes az egyházmegyei főgondnokkal együtt felügyeli, hogy az egyes
gyülekezetek saját érdeke más egyházközség, vagy az egyházmegye érdekét
ne sértse. Az egyházmegye, vagyis a közösség érdeke mindig előbbrevaló
az egyházközség, vagyis az egyén érdekénél.
3. Az egyházmegyében nem lehetnek bajban lévő gyülekezetek. Csak bajban
lévő egyházmegye van.
4. A közös munka, közös szolgálat, közös ünnep erősíti az egyházközségek
közötti kapcsolatot, ezzel az egyházmegyét. Minden lehetőséget ki kell
használni.
5. Egyházközség és lelkipásztor közötti esetleges konfliktus alkalmával az
evangéliumi rend és az egyházi törvénytár mutat irányt. Meggyőződésem,
hogy egy jól pásztorolt egyházmegyében nem alakulnak ki elmérgesedett
viszonyok.

II. Esperesi programom a Szatmári Egyházmegye jövőjét tekintve

„Amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály


szerint járjunk, ugyanazon értelemben
legyünk.” (Fil 3:16)

1. Első feladatomnak látom az egyházmegye valamennyi gyülekezetét


felkeresni záros határidőn belül, még folyó évben. Először a
lelkipásztorokkal beszélgetve felmérni a feladatokat, lehetőségeket,
igényeket. Azután a presbitériumokkal találkozva mintegy szerződést kötni
velük a megmaradásért, gyarapodásért. Gyülekezet huzamosabb ideig
lelkipásztor nélkül nem maradhat, lelkipásztor rendszeres, őt megillető
javadalom nélkül szolgálatot nem végezhet.
2. Ezzel párhuzamosan a lelkészi kar sorait kívánom zárni. Hivatásunk van, és
ez nem a kötelességeink nagyvonalú kezelését, hanem a kötelezőn túli
vállalásokat jelenti. Aligha engedhetjük meg magunknak, hogy kényelmesen
hátradőljünk, vagy bárkit közülünk kívülállóként kezeljünk.
3. Ahol még nincs, megszervezem a lelkipásztori köröket. Első szempont a
földrajzi adottság, következő az érdeklődési kör (újabb csoport, hátha
közösen jobban megy a munka, mint egyedül...). A csoporttagok legalább
havonta egyszer találkoznak, évente legalább egyszer az esperes is jelen
van. A csoportok lelkigyakorlatokat, önismereti programokat szerveznek.
(Több szem többet lát. Én magam is sokszor gondolom azt, hogy mindenhez
értek, méghozzá mindenkinél jobban, de lehet, hogy mégsem).

3
4. A hivatalos együttlétek mellett minél több fakultatív programot fogok
szervezni, családokkal közösen (sport, zene, irodalom, kirándulás...).
5. Az esperesi hivatalt központi, méltó helyen és körülmények között kívánom
felállítani. Mint az egyházmegye fizetett alkalmazottja a hivatali
fogadóórákat lelkiismeretesen megtartom. Ezeken kívül is – rendkívüli
esetektől eltekintve – bárki számára elérhető leszek.
6. Az egyházmegye anyagi ügyeit minden érintett számára áttekinthetővé
kívánom tenni. Vigyázni fogom, hogy anyagi téren is Krisztus egyháza
legyünk. Az egyházmegye anyagi lehetőségeit felmérve lehetőség szerint a
lelkipásztorok rendszeres jövedelmét, a gyülekezetek pénzügyi egyensúlyát
biztosítani fogom. Ehhez, és egyéb kiadásaink fedezéséhez pályázatfigyelő
és -író rendszert alakítok ki.
7. A XXI. században minden lelkészi hivatal elérhető kell legyen legalább
telefonon, de mielőbb interneten keresztül is. A XIX. században már
lehetőség volt pl. a közgyűlések anyagát időben nyomtatva kézhez venni.
Talán nekünk is sikerül valami hasonlót teljesíteni.
8. Megerősítem a Presbiteri Szövetséget. Minden emberre szükség van az
egyházban, aki valamit is tenni akar. A „világiakat” az eddigieknél sokkal
inkább be kell vonni az egyházi életbe. A PSZ tényleges feladatokat ellátó,
az egyházi életben aktív szervezetté kell váljon.
9. Az egyházmegye alkotó része az egyházkerületnek. Viszonyuk olyan, mint az
egyházközség és egyházmegye fentebb vázolt viszonya.
10. Az egyházmegye nem alárendeltje, végképp nem kiszolgálója a politi-
kumnak. Esetenként lehet partner, de nem kell mindenben annak lennie.
Egyéni szempont, érdek viszont nem állhatja útját a közös munkának.
11. Az egyházmegye levéltárát felkutatni, rendszerezni, digitalizálni kell. Ehhez
szolgatársak és szakemberek hathatós segítségét kérem.
12. Az egyház a szellemi élet központja is. Anyanyelvi és zenei művelődésünk,
történelmi ismereteink gyarapítása, népi hagyományaink ápolása minden
lelkipásztor, minden gyülekezet feladata. Az egyházmegye ehhez
lehetőségei szerint anyagi segítséget is nyújt.
13. Gimnáziumi éveimet kollégiumban töltöttem. Hiszem, hogy a Református
Gimnáziumnak nem csak tanító, de nevelő és lélekformáló szerepe kell
legyen. Ehhez a kollégiumnak mielőbb fel kell épülni. Megkeressük azokat az
embereket, akik hajlandók ezért mindent megtenni. A vallástanítást, illetve
az iskolák hozzáállását szigorúan felügyelni kívánom. A gyermekek számára
nyári táborokat, közös programokat fogok szervezni az erre legalkalmasabb
személyek segítségével.
14. A szomszédos egyházmegyékkel, beleértve a határon túliakat is, a
jelenleginél sokkal mélyebb kapcsolatot fogok kiépíteni. Ahogy az
egyházközségek nem lehetnek egyedül, úgy az egyházmegye sem.
Természetesen a távolabbi egyházmegyékkel is szoros kapcsolatot építek.
15. A magyar történelmi egyházakkal jó kapcsolatot ápolok: a r.kat. püspökkel
és jónéhány plébánossal baráti viszonyban vagyok, a g. kat. papok közül
többekkel szintén, mint ahogy a baptista egyház vezetőivel is. Az ökumené
ápolása mindannyiunk közös ügye. Nem szolgálhatjuk Istent egymás ellen.
Nemzeti kérdéseinkben is igen fontos, hogy összefogjunk.

4
Szatmári Elemér esperes-jelölt programja (2010)

16. A mezőgazdaság fájó pontja az egyházmegyének. Az egyes gyülekezetek ki


vannak szolgáltatva a helyi érdekeknek. Az egyházmegyének sokkal jobb
lehetőségei vannak úgy külföldi támogatások megszerzésére, mint
pályázatok írására, vagy közös használattal nagyobb profit elérésére.
17. Vannak olyan feladatok, amiknek a megoldására nem látok azonnali, vagy
belátható időn belüli lehetőséget, de mindenképpen el kell kezdeni a
majdani megvalósítást. Ilyen az idősek, egyedülállók gondja, iszákosok,
kábítószeresek gondozása, a cigánymisszió, és még sok minden.
18. Kidolgozásra vár közös munkával az egyházmegyei tisztségek, feladatkörök,
felelősségek meghatározása.

Ehhez, és egész esperesi szolgálatomhoz kérem a szolgatársak, presbiterek,


gyülekezeti tagok támogatását.

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8:31)

Pusztadaróc, Szatmári Elemér


2010 január – március lelkipásztor