You are on page 1of 21

Interjú Lisa Cairns megvilágosodott

spirituális tanítóval
ExopolitikaMo: Szeretettel köszöntelek benneteket Hölgyeim és Uraim, ez itt az
Exopolitika Magyarország interjúja. Mai különleges vendégünk Lisa Cairns!
Szervusz Lisa!
Lisa: Köszönöm Bálint, sziasztok!
ExopolitikaMo: Lisa egy spirituális tanító, aki tanításaiban a nondualitásról
beszél. Párjával Hollandiában él, valójában brit nemzetiségű. Könyve "For the
Love of everything" címmel kapható weboldaláról, a www.lisacairns.com
weboldaláról.
Rendszeresen tart online szatszangokat a Ustream-en. Tanításait mindenkinek
nagyon jó szívvel ajánlom, mert annak ellenére, hogy egy nagyon fiatal hölgyről
van szó, legalább annyira bölcs, mint a legöregebb advaita vedanta tanító. Lisát
sokszor Gangajihoz, Adyashantihoz és Moojihoz hasonlítják. Mivel az ő
munkásságukról már készültek magyar nyelvű fordítások, az én célom most az,
hogy bemutassam őt a magyaroknak, abban a reményben, hogy a könyvét egy
lelkes kiadó lefordítja magyarra.
Az Exopolitika Magyarország honlapján szereplő jelmondat szerint "Te vagy az,
amiben az Univerzum megjelenik", ami alatt én azt értem, hogy Te vagy az
abszolút tudatosság, minden élet és jelenség Forrása.
Ennek apropójából beszélgettünk Lisával. Néhány éve magam is
megtapasztaltam az abszolút tudatosság pillanatát, amelynek során akármerre
néztem, úgy éreztem, minden az én részem, és még egy mondat is elhagyta a
számat, ami úgy hangzott, ami nem is az én gondolatom volt: "Mindent én
teremtettem". Ez mindannyiunkra igaz és mindannyiunknak nyitva áll. Ez lenne
az Ég lehorgonyzása a Földre, ami minden földi lélek kollektív életfeladata,
életértelme.

1

Lisa, véleményed szerint mi a legfontosabb dolog az életben? Hajtjuk a pénzt,
sokat dolgozunk, hogy jobb eszközöket szerezzünk és jobb anyagi körülményeket
teremtsünk magunknak. De az élet több ennél, ugye?
Lisa: Az ilyen kérdések nem értelmezhetőek a számomra. Mert ez egy elvont
kérdés, hogy mi lehet fontosabb a pénznél.
ExopolitikaMo: Igazából nem emelnék ki semmit, ami legfontosabb lenne, mert
valójában minden az. Az abszolút legfontosabb valószínűleg, hogy megtaláljuk a
valódi lényegünket.
Lisa: De hogyan találhatná meg valaki a valódi lényegét?
ExopolitikaMo: Hát úgy, hogy felismeri.
Lisa: De ez csak egy álom. Ami önmagában nem is lenne probléma, csak éppen
sosincsen vége. Akár boldog az ember, akár a különállás illúzióját érzi, akár
elbukik, megtapasztalhatja a boldogságot, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá
válhat, intellektuálisan megértheti, hogy minden EGY, vagyis nem felosztható.
De ez mind része az álomnak. Semmi. A Teremtőnek nincs fontossági sorrendje,
és nem gondolkodik azon, hogy bármi fontosabb lenne bármi másnál.
Szóval ez a kérdés teljesen jelentéktelen a Mindenség, a Létezés szempontjából.
Ennek csupán a különálló entitás számára van értelme, hogy mi a legfontosabb a
különálló entitás számára. Gondolom, hogy jó élete legyen, de ez nem számít a
Létezés vagy a Forrás szempontjából. A Forrást nem érdekli, hogy fel kell
ébredni (megvilágosodni), vagy nem kell felébredni, nincsenek ilyen minőségei.
A minőségeket az álmon belül teremti meg, az aggodalmat, az akarást, a vágyat
is. De nincsenek benne tulajdonságok. Tehát ez egy értelmetlen kérdés a Létezés
számára. Hogyan találhatnánk valamit, ami fontosabb bármi másnál?
Ez csakis a különálló entitás számára kérdés, aki azon töri a fejét, hogy mi lehet
fontos. Ha azt gondolja, hogy a pénz a fontos, akkor az lesz a válasz, ha úgy
látja, hogy valódi énjének megtalálása a fontos, akkor pedig az. Ha úgy véli,
hogy mások felszabadítása a fontos, akkor az lesz a válasz.

2

A nondualitás nem az emberi motivációkról vagy az emberi vágyakról szól.
Semmi köze a különálló entitáshoz. A mindenről és a semmiről szól. Szóval a
kérdésedre a válasz, az hogy semmi. Semmi sincs, ami a legfontosabb lenne.
Hogyan is lehetne valaminek nagyobb jelentősége?
A valódi éned megtalálása olyasvalami, ami egy álomban történik, és semmi
köze a nondualitáshoz és soha sem fogod megtalálni, mert minden mozgásban
van és változik. Ahogy rábukkan valamire, ahogy megtapasztalja az Egységet,
vagy a boldogságot és úgy hiszi, hogy megtalálta, az rögtön átvált valami másba
és az egyén szenvedni fog, mert úgy érzi, elvesztette. De ennek sincs semmi
köze a nondualitáshoz. Ez csak az idő illúziójában élő emberre vonatkozik.
ExopolitikaMo: Elmondanád nekünk, hogy mit is jelent valójában a
nondualitás?
Lisa: Amiről én beszélek, az a kiábrándulás vagyis annak a kifejezése, hogy
nincs senki ebben a testben, aki tapasztalna, nincs különálló entitás, aki a
világtól különálló lenne. Nincs senki, aki azt hihetné magáról, hogy az időben
létezik.
ExopolitikaMo: Téged megvilágosodott embernek tartanak. Egyetértesz ezzel?
Arra lennék kíváncsi, hogy hogyan zajlott le ez az energiaváltás a te életedben?
Hogyan kezdtél el másképpen élni, mint azelőtt?
Lisa: Semmilyen tekintetben nem érzem magam megvilágosodott embernek.
Ugyanakkor nem-megvilágosodott embernek sem érzem magamat. Egyik sem
vagyok igazából. A legtöbb ember egy történettel azonosítja magát, amiről azt
vallja, hogy ő maga. Így aztán olyasvalakiként tekint magára, aki megszületett
30-40, vagy 50 évvel, vagy akárhány évvel ezelőtt, és van egy élete, ami az
időben létezik, hogy az élete áthalad az időn. És megvan minden élménye,
tapasztalata, mindezek a kalandok.
Amikor az emberek magukról beszélnek, az alapján tekintenek magukra, hogy
milyen dolgokat tettek, vagy miket fognak tenni, vagy a szokásaik, a tetteik, a
testük alapján. De a felébredés azt jelenti, hogy átlátunk ezen. Illetve
tulajdonképpen nem is látunk át rajta – hiszen nincs senki, aki átlátna –, hanem
ez annak az illúziónak az összeomlását jelenti, hogy az időben létezel, hogy múlt
3

és jövő vagy, illetve hogy egy cselekedet, vagy egy tett lennél. És ez egy lépés a
létezéstől a mindenség felé. Ettől kezdve nincs többé olyan, hogy valaki lát,
vagy valaki tapasztal. Hanem a mindenség lát, a mindenség hall, a mindenség
tapasztal.
Szóval, amikor az emberek a saját történetemről kérdeznek, az mindig zavarba
ejtő, mert valójában nem a személy az, akik felkel, nem a test az, ami látszólag
áthalad az időn és szerez olyan tapasztalatot, aminek hatására végül felébred. A
mindenség az, ami felébreszti. A személy élete ettől még folytatódik, de már
nem azonosítja magát vele. Szóval el lehetne mesélni Lisa történetét, hogy
merre haladt, hogy kétségbeesetten kutatta a miérteket, a hogyanokat és a
dolgok forrását, de az nem az a személy, aki a folyamat végén felébredt. Ez
inkább annak az energiának az összeomlása volt, ami elvezetett ahhoz, hogy az
légy, aki vagy. Összeomlása annak, ami ragaszkodott hozzá és elhitte azt, hogy
ő az élet megtapasztalója.
[Itt hozzátennénk, hogy Lisa könyvéből kiderül, hogy már kisgyerek korában
hangzott el olyan mondat a szájából, ahogy saját lépteit figyelte, hogy “jé, a
lábak mozognak”. Tehát egész életében jelen volt egy magasabb spiritualitás
csírája. Egyúttal az is kiderül, hogy öccse súlyos fejsérülés következtében
pszichotikus beteg lett és az egész család ebbe rokkant bele érzelmileg és
pszichésen hosszú évek során. Ez volt az a pokol - hasonlóan Eckhart Tolle és
Byron Katie történetéhez -, ami végül kikényszerítette belőle a spirituális
kutatást, majd több bepillantást a végső valóságba, végül egy átmenetekkel
tarkított, fokozatos felébredési folyamatot.]
Olyan, mintha egy régi mesét mondanának el újra, csak hazugságnak tűnik.
Zavarba ejtő arról beszélni, mi történt, és Lisa mennyire meg akarta érteni a
dolgokat, hogy minél inkább kereste, annál kevésbé találta; aztán jött a
frusztráció és a karakter egyensúlyba állítása; de végül mindezzel nincs mit
tenni, annak ellenére, hogy az embernek, aki éppen ott van, mindez úgy tűnik,
hogy nagyon is van vele kezdeni valója.

Úgy érezheted, hogy az élet megy tovább, mert úgy tekintesz magadra. Mert
mások ezt mondták rólad. De ez a látszat csak az Én illúziója. És az Én illúziója
nem a Teremtő illúziója, az csak egy másik megjelenés megjelenése az Életben.
4

ExopolitikaMo: Szóval csak képzeljük magunkat?
Lisa: Van egy dinamika, ami gondolatokban, képekben és érzetekben jelenik
meg, mely azt az információt jelenti, hogy valaki tapasztalatot szerez. Hogy én
tapasztalok és különállóként tekintek az Életre, és mozgok a különálló világban,
másokkal kapcsolatot létesítek, tevékenykedek, eljutok helyekre, és vannak
jövőbeli céljaim. Ez történik a sok gondolat és érzékelés által, a testben keringő
energiákon keresztül.
De valójában sosem volt személy, aki így mozgott volna az életben, és nincs
távoli úti cél sem, spontán kreativitás történik, ami ugyanolyan, mint a
különböző tárgyak külsejét meghatározni. Mint egy álomban. Álmunkban azt
hisszük, különálló tárgyak vannak, még mi is egy különálló karakterként
mozgunk. De ez mind álom. Ezek mind ugyanabból fakadnak.
A tudomány is kezdi bebizonyítani már. Azt mondják, egyazon atomok építenek
fel minket, de a részecskék eltérően helyezkednek el. Buddha is elmondta, még
mielőtt a tudomány bizonyíthatta volna, csak nem atomoknak nevezte, de azt
mondta, mindannyiunkat atomokhoz hasonló anyag alkot, és ezek mozgása adja
a dolgok eltérő kinézetét. És most tudósok kezdik felfedezni a legkisebb
részecskéket, de azt hiszik, találnak majd valamit, viszont ott nincs semmi. Azt
várják, hogy majd Istent vagy a Teremtőt találják meg, és rájönnek, hogy a
semmi a Teremtő. Nincs semmi a világban. Nincs semmi felfogható, mégis ez a
Minden.
Habár a tudomány kimondja, hogy nincs lélek a testben, a sok érzelmi/kémiai
reakció hatására az ember elhiszi, hogy igenis van lélek, és úgy tűnik, hogy van
választás és szabad akarat, de valójában nincs senki, aki választana vagy szabad
akarattal rendelkezne. Senki sem mozgatja ezeket a testeket. Még a tudósok is
ezt mondják. De ez túl sok az emberiségnek, hogy befogadja.

[Számos hipnoterapeuta és channelinger alapján a valóság eltér attól, amit a
következőkben Lisa kifejt. Minden Élet Forrása, a Tudat teremti a lelket, hogy
azon keresztül egyéniesített tapasztalatokra tegyen szert. A lélek teremti a testet,

5

azzal együtt a testi ént, hogy különböző virtuális valóságokban
(univerzumokban, bolygókon, megtestesült lényekben) tapasztalatokat szerezzen.
Egyes nonduális tanítók, így Lisa is, tagadják a lélek létezését, és csak a végső
Tudat létezését állítják. Egyként veszik a léleként és a testi ént. Legvégső soron
valóban csak a Tudat az egyetlen valóság, az Otthonunk, és ezért adjuk közre az
interjút Lisával, mert mind általában a videóiban, mind ebben az intejúban
kiválóan rávilágít erre. Annyi pontosításra szorul az ő mondandója, hogy a
valóság vékonyabb rétegein teljesen igaz a lélekén és a testi én létezése és
fontossága is.]

Az emberiség több tízezer éve él abban a hitben, hogy független entitások, akik
élnek és mozognak a világban. És ez a nézet vezetett a mai társadalomhoz,
amiben mindenki levert állapotban leledzik, mert arra az illúzióra építették az
életüket, hogy különálló entitások, és egy nap majd a Mennybe jutnak. Még a
Mennyországot is kitalálták maguknak, és elfelejtették az élet lényegét.
És állandóan a Mennyországot várják. Elfelejtik, hogy ez csak képzet. A
különállás illúziója miatt azt hiszik, az időben léteznek, hogy van múlt és jövő,
és a valóság már nem az ami. Az már az, amit az ember szemén át látunk. És
emberként azt reméljük, hogy mindjárt valami jobb dolog fog történni, és az
egész életünket erre alapozzuk. Hogy dolgoznunk kell a Mennybe jutáson. Ezért
szenvedünk.
Ebben a dinamikában – látszólag – eltöltött több tízezer év alatt az emberiség
boldogtalan lényekké fejlődött. Nem mindig, de többnyire boldogtalan. Ha az
emberek a tapasztalataikról beszélnek, boldogtalannak, elégedetlennek tűnnek,
mintha valamit rosszul csináltak volna, mert nem sikerült. A legtöbb ember a
sikert pénzben méri és abban, amit megszereztek, amit birtokolnak.
De ez sosem fogja kielégíteni őket, ezért mindig többért fognak küzdeni,
figyelik majd a szomszédot, hogy versenyezhessenek vele, hogy ki szerez
többet. Ez nem lehet kielégítő, mivel a probléma sosem a birtoklásról szólt. A
gond az a hit volt, hogy különállóként létezel, és birtokolnod kell dolgokat, és
majd a Mennybe kell jutnod. Amire figyelsz, az történik. Ez az utolsó hely,

6

ameddig az ember néz, az ember arra néz, amit ismerni vél, ami nem más, mint
a múlt, jelen és jövő.
ExopolitikaMo: Valóban arra képeztek minket, hogy pénzért dolgozzunk – főleg
az én korosztályomat. Az Y-generáció, mert mi az élet elején vagyunk, és túl kell
élnünk, fizikai testünk van, és ezt a társadalmat az amerikanizáció építette fel.
Lisa: A birtoklás boldogsága.
ExopolitikaMo: Igen. Csak remélt boldogság, sosem érjük el.
Lisa: Nem, mert mindig van lehetőséged több pénzt keresni, csak azt hiszed,
nem sikerül.
ExopolitikaMo: Bizonyos szempontból ez tényleg bukás, mert azok az emberek
egészséges elmével rendelkeznek, és meg tudnák oldani a nehéz feladatokat.
Lisa: Nem tudom, hogy ezek az egészséges elmével bíró emberek lennének a
társadalom erősebb fele. Azok, akik nagyon magabiztosak a nézeteikkel
kapcsolatban, és felkészültebbek, hogy megküzdjenek azért, amit úgy hisznek,
hogy meg kell szerezniük. A túlélés szempontjából ezek fontos képességek,
hogy fix céljaid legyenek, és bármi áron harcolj értük.
De ennek érdekében kell, hogy legyen valami, ami elvakítja őket minden más
dologgal kapcsolatban. Ezért mondják, hogy ha a vállalatok személyek
lennének, akkor pszichopaták volnának. Érzelemmentes, empátia nélküli
tulajdonságokat mutatnak. És amikor az emberek a vállalatoknál dolgoznak,
nem is látják, mi történik körülöttük, és ez elfogadható a számukra. Ha látnák,
ahogy sokan embertelen körülmények közt gyárakban dolgoznak, vagy állatok
kínzását látnák, biztos nem csinálnák, de egy olyan vállalatnál dolgoznak, ahol
elterelik a figyelmet, könnyű nem foglalkozni ilyesmivel.
Az embernek látnia kell, hogy az empátia megjelenjen bennük. Látniuk kell, mit
tesznek. Szóval az üzleti életben sikeres emberek nem gondolkoznak a mentális
dobozon kívül. Csak a kezükben lévő feladatra koncentrálnak. De nem hiszem,
hogy az emberek rosszak, azért ahogy bánnak a világgal, inkább úgy gondolom,
hogy ha bemutatnád mindezt előttük, akkor nem csinálnák tovább.
7

De mivel ezt ajtók mögött rejtegetik, és egy vállalat neve alatt fut, nem látják,
pedig az empátiához szükség van arra, hogy lássák is. Ha mondjuk az utcán
vagy egy boltban látunk valakit, akit bántalmaznak, akkor a legtöbb ember
közbelépne és segítene, szerintem. Nem biztos, de úgy hiszem, normális
esetben, ha látjuk, akkor megszólal bennünk az együttérzés, hogy segítsünk
egymáson. A mai társadalomban jól jársz, ha olyan agyad van, ami képes célt
kitűzni maga elé, és megdolgozik érte, de ez nem feltétlen jelenti, hogy az ilyen
ember egészségesebb. Csak megfelelnek az elvárásoknak.
ExopolitikaMo: Köszönöm. Egyébként, fordítottam néhány videót arról, hogyan
működik a pénzügyi rendszer, és ez hogyan kényszeríti a társadalmat ilyenné,
amilyen. Szóval nagyrészt a pénzügyi rendszernek köszönhető az elmúlt néhány
ezer év szemlélete. Azért is fordulnak sokan az ezoterikus tanok felé, mert ezeket
az ostobaságokat már mindet kipróbálták.
Lisa: Ha nem olyan a hozzáállásod, hogy képes legyél egy célt kitűzni, és
küzdeni azért, akkor az fájdalmas, mert mégis próbálsz beállni a sorba, és
próbálod nem észrevenni a benne rejlő igazságtalanságot.
ExopolitikaMo: Vajon a spirituális emberek képesek valamit kezdeni ezzel, vagy
legalábbis képesek ezt elrendezni magukban?
Lisa: Hibás a következtetésed, mert a társadalom meggyógyítása nem válasz.
ExopolitikaMo: Én ezt nem is mondom. Azt kérdezem, mi, akik a spirituális
igazságot keressük, és figyelünk olyan útmutatókra, amilyen Te is vagy, mit
tehetünk? Mert mikor rátok figyelünk, az megtölt minket bölcsességgel, néha
rájövünk, hogy ez miről is szól, de vissza kell térnünk a hétköznapi életbe. Mik a
tapasztalataid, vagy esetleg követőid tapasztalatai, hogyan kell beintegrálni a
hétköznapokba azt, ha valaki meglátta a nagyobb képet?
Lisa: Mikor az ember a nondualitással találkozik, valami pozitív élményt keres,
hogy boldogabb legyen. Belefáradtak a harcba, hogy ne lógjanak ki a sorból,
kiábrándultak az életből. Néha kimásznak egy tragédiából, vagy nem mennek
dolgozni tíz éven át, és reményért vagy boldogságért a spiritualitáshoz
fordulnak.
8

Vannak olyan spirituális és pszichológiai gyakorlatok, amelyek egy ideig
segíthetnek jobb életet felállítani. Életmód tanácsadások, változtatások, például
jobbá tehetik a helyzetet, akár a diéta is ilyen lehet. De ha olyan alkat vagy, aki
vonzódik a nondualitáshoz... Valójában a nondualitás nem arról szól, hogy
fejlessze az ember életét. Nem fogja azt jobbá tenni, és nem tűnik el a
fájdalom.

[Az interjúer ezért vallja azt, amit Daubner Béla is: először ki kell építeni az
egót, dolgozni a méhen belüli és gyerekkori traumákkal és programozással, ez
eltart néhány évtizedig, és párhuzamosan (Daubner úgy mondja, utána) jöhet a
spirituális önfejlesztő munka. Szerintünk ha te olvasod ezeket a sorokat és te is
vonzódsz az ilyen spirituális tanokhoz, akkor viccesen szólva “már mindegy”,
tehát neked a “párhuzamosan” az út.
Személyes tapasztalatban azt találtuk, egy kisebb pszichológiai képzésre járva és
egy coach képzést is elvégezve, számos-számos ilyen anyagokkal sok minőségi
időt foglalkozva, hogy spiritualitás, pszichológia és coaching módszerek
együttesen tudják azt adni, hogy belső világ szerint és külső világ szerint is
nagyjából egészségesen tudjunk élni, és rengeteg-rengeteg-rengeteg munkát kell
mindezekbe belefektetni, nincs rövid út, tisztelet a szerencsés vagy ügyes
(kevésbé traumatizált) kivételeknek. Ugyanakkor egyfajta lazaság is “kell”, mert
ezek nélkül de ezekbe is elég korrekten bele lehet dilizni, sokaknak sikerül. Tehát
a dualitások, az ellentétek (tűz és víz) egymásba hozásáról, integrálásáról van
szó. Földi elmével eléggé felfoghatatlan, a lelkeknek mégis ez a sportjuk ezen a
bolygón.]
Mellékhatásként néhány dolog jobb lehet, például a személyiség lazábbá válik,
és talán könnyebben megy munkába, de ez nem erről szól. Ennek a lényege,
hogy lebontsd azt az energiamintát, ami által úgy gondolod, hogy különálló
egyed vagy. Ez a felismerés nem teszi jobbá az életed, viszont szabad leszel, bár
nem úgy, ahogy eredetileg gondoltad. Mert azt hisszük, ez valami
gyönyörűséges boldogsághoz fog hasonlítani, de ez a végét jelenti az
egyediségednek, és ezentúl nem te fogsz hallani, látni, tapasztalni, hanem a
Mindenség. Mondhatni, ez a régi életed halála. Nem feltétlen lesz ettől jobb
életed, ez mégis a [mentális] szenvedéseid végét jelenti.
9

ExopolitikaMo: Megemlítetted az energia váltást. Te ezt hogyan érzékeled, mert
sokan például a köldökcsakránál éreznek valamit?
Lisa: Ha rám nézel, azt gondolod, van valaki ebben a testben, aki tapasztal, mert
a karakter szempontjából ez az egyetlen elképzelhető. Valaki tapasztal. És mi
van, ha nincs is senki, aki tapasztalna? Akkor ezek a kérdések értelmetlenek. De
ez annyira ijesztő a személynek, hogy nem akar hallani se róla. Ragaszkodik
ahhoz, hogy valaki tapasztal. Pedig nincs senki, aki tapasztaljon. Egyszerűen
csak az van, hogy minden és semmi egyszerre történik. Állandóság és mozgás.
Lehetnek rá leírások, hogy mik történnek a karakterrel, de a karakter többé nem
tapasztal, a karakter maga a tapasztalat. Vannak leírások, érzékelések Lisáról, de
ő már nem az, aki tapasztal. Ő üres. Csak üres megjelenések, érzékelések és
érzések.
ExopolitikaMo: Szóval a gondolat tapasztalatai ugyanazok, mint a test
tapasztalatai?
Lisa: Igen, határtalanul jönnek és mennek. A forma, mikor azt hiszed, hogy a
gondolataid te magad vagy, vagy a múlt- és jövőbeli tapasztalataid te magad
vagy, akkor fejleszteni akarod ezeket, és jobbá akarod tenni őket, valami más
akarsz lenni, mint ami vagy. Majd ez összedől, és a gondolatok és érzelmek
szabadon jelennek meg.
Minden spirituális kereső figyel a gondolataira és az érzelmeire, és folyton meg
akarják állítani és fejleszteni akarják őket. Állandóan a tökéletesítés csapdájába
esnek. Azt hiszik, az a megvilágosodás, hogy csak pozitív, tiszta gondolataik
vannak, csupa boldogság és gyönyörűség. Azt hiszik az a szabadság. Örökös
kerékforgásban vannak, mindig a tökéletest akarják elérni. De sosem fogják,
mert a test érzelmek, fájdalmak, örömök sokféleségét tapasztalja, fájdalmas és
boldog gondolatok variációját. Nem az állandó öröm elérése a válasz. Nincs
semmilyen válasz, de mégis ott van mindenben.
Ez minden dolog azonosításának összeomlása. Minden van, és semmi.
Ez azt jelenti, hogy a karakter úgy viselkedik, ahogy a karakter viselkedik, úgy
gondolkodik, ahogy a karakter gondolkodik, de ez a semmiből tevődik össze.
Teljes szabadság alkot mindent.
10

ExopolitikaMo: Ez az érzelem dolog érdekes, mert vagy képesek vagyunk a
gondolataink kitisztítására, vagy hazudunk magunknak ezzel kapcsolatban. De
úgy gondolom, az érzelmeket gondolatok generálják, és így aztán folyton
küzdünk velük.
Lisa: Csakhogy nem ez a baj. Az a probléma, hogy az ember azonosítja velük
magát, és ez a nézet olyan erős lesz, hogy az érzelmek valódivá és személyessé
válnak. Mivel az emberek elkülönülve élnek, az érzéseik és gondolataik egy
kicsit elrejtődnek, de nem az érzelmekkel vagy a gondolatokkal van a baj. Nem
arról van szó, hogy mindentől eltávolodnak. A Mindenség jelenik meg. Az a baj,
hogy az ember csak dolgokat tud látni, felfogni, érzelmeket lát, gondolatokat lát.
De ez nem valaminek az alakot öltése.
A személy egy egész életet tölt azzal, hogy jobb emberré váljon, de sose fog
eljutni oda. Mint ahogy sose lesz annyi pénze, hogy kielégítse. Sosem lesz
tökéletes emberré.
ExopolitikaMo: Ez szomorú az egónak.
Lisa: Igen, de gyönyörű is egyben, mert ezért nem kell semmit elcserélned.
Nem kell fizetned azért, ami van. Ami létezik, az az Örökkévaló. Mindig
szabadság van. Csak a személy gondolja, hogy nincs, és valamilyen dologban
kell megtalálnia. De amiről beszélünk, az a semmi, vagyis minden. Minden,
amiről azt hiszed, hogy az, az nem az, mégis az a minden. Nincs semmi, ahová
el kellene jutnod. A szeretet az, amit keresünk. Nem kell harcolni, vitatkozni
vagy bizonyos gondolatmintát követni. Nem arról van szó, hogy bizonyos
érzelmeket átéljünk, minden érzelem jöhet, minden viselkedés forma
megengedett, nem kell annak a tökéletes embernek lenned.
ExopolitikaMo: A gondolatok sürgetnek, olyan hangosan meg akarnak jelenni,
de aztán... annak ismerem fel őket, amik: tűnékeny, jövő-menő gondolatoknak,
mint a felhők az égen.
Lisa: Nincsen alakjuk. Ezek is csak illúziók. Teljes a szabadság. Ez nagyon
kimerítő a személynek, mert ez halál, őrület. Az egyén mindig a kontrollról szól,
arról, hogy valakivé legyen.
11

ExopolitikaMo: Tudok néhány olyan emberről, akik ezt átélték, aztán
öngyilkosok akartak lenni, mert az egó nem bírta elviselni. Nem értették még,
vagy csak intellektuálisan nem, hogy ez csak az illúzió halála, nem az övék. Mit
javasolnál nekik? Mert néhányan ezt elolvasva eljuthatnak ehhez az állapothoz.
Lisa: Nem igazán van javasolni valóm. Az van, ami történik. Nem
különállókként tekintek az emberekre. Az élet maga történik. Mindig az a
probléma, hogy különállóknak hiszik magukat. Akik el akarják dobni az
életüket, azért akarnak így tenni, mert úgy hiszik, hogy különálló egyének. Ez az
illúzió akarja megölni magát. Én ezt nem látom valóságnak. Nem valami
létezőnek tekintem a személyeket. Ez nem a valóság. Ez egy mechanizmus, amit
ez a hibás hit teljesen összezavart.

[Ennek dacára az interjúer létező problémát vetett fel. Saját tapasztalatát is
felvetette ezzel. Számára egy eszköz nélküli gyógyítás egy magas foka adta a
megoldást, emellett homeopátia és bizonyos gyógyteák segítettek, míg odáig
eljutott; ha neked is hasonló problémád van, az Exopolitika Magyarország
weboldal Kapcsolat menüpontját javasoljuk használatra. Emellett szakképzett
külső segítséget kérni és vele értelmet és célt keresni és találni az anyagi
életben, vissza a valós anyagi világba.
Ugyanis egyébként amennyire egyes megvilágosodást vagy halálközeli élményt
átélt emberek nem akarnak élni, annyira az égi világnak meg pont az a célja,
hogy azt a csodás állapotot lehorgonyozzuk a földi létbe. Amennyire mi az égbe
vágyunk, az égiek annyira ide le és amit mi odafönt akarunk átélni, azt ők
idelent akarják megéltetni. És fatális rendszerkilépés esetén garantált a
restartoltatás, ezt pedig előző életes utaztatások tanulságai alapján tudjuk.
Vannak erre cáfolatok is, de a lényeg, hogy többször mint nem, a megküzdés, a
coping az út. Nagyon sokat segítenek a pszichológiai ismeretek és szakemberrel
közösen végzett munka.]

Mint ha feltekernének egy játékot, ez a rossz nézet teljesen magába szippant. Ezt
kell tenned, amíg a társadalom a független identitást hangsúlyozza. Ezt kell
tenned, ilyennek kell lenned, nem lehetsz boldogtalan, nem ölheted meg magad.
12

Ha valakivel beszélsz, aki nagyon szenved, mondhatod ezt nekik, hogy nem kell
valamilyennek lennie - és ez jó dolog.
Sok időt töltöttem olyan emberek között, akik depresszióval vagy más mentális
betegséggel küzdöttek. Dolgoztam viselkedés-zavaros gyerekekkel. És az egyik
legridegebb dolog, hogy az emberek megmondják nekik, hogy milyennek
kellene lenniük, ezt vagy azt kell tenniük. Megpróbálod megmondani valakinek,
aki mélyen depressziós, hogy másszon ki az ágyból, és mindenfélét csináljon. És
ők azt hiszik, hogy ez segít, ha bizonyos dolgokat tesznek, vagy bizonyos
életvitelt folytatnak. Ez az egész probléma a különállóság illúziójából ered. Az
állatoknak nincs bajuk a létezésükkel, mert nem gondolják valaminek magukat,
és ebbe nem gabalyodnak bele. Még ha kényelmetlenül is érzik magukat, vagy
megtámadják őket, nem látják úgy, hogy mindez velük történik. Ez csak
egyszerűen megtörténik. Még az átélt fájdalmuk is teljesen szabad és határtalan.
Segíthetsz valakin, aki öngyilkos akar lenni vagy igazán szenved. De ne várd el
tőle, hogy valaki vagy valami legyen. Fogadd el őt annak, aki, az élet
kifejeződéseként.
Nehéz ezt elfogadnia az elmének, mert az állandóan változik, és mindig
megkülönböztet dolgokat, és egyetért olyanokkal, amit el tud fogadni, ami
biztonságos, kényelmes és felfogható. Ezt nem tudja értelmezni, nem is érdekli,
soha nem is jelentett számára semmit.
ExopolitikaMo: Most teljes üresség van a fejemben. (spirituális jó értelemben ;))
Lisa: Nemcsak a fejben. Az az üresség, az minden, mindenhol ott van. Nincs
benne valamiben. Minden gondolat, minden érzés ott van mindenhol és sehol.
Minden pozíció a személy ötleteinek és nézeteinek energetikai kifejeződése.
ExopolitikaMo: Ezért érdemes küzdeni. Illetve nem is kell küzdeni.
Lisa: Nem lehet olyasmiért küzdeni, ami már van. Ez az egó csalódása.
ExopolitikaMo: Bár mégis van valami kellemes érzés, olyan egész-érzetet ad.

13

Lisa: De az csak egy érzés, ami jön és megy. Minden jön is, és megy is.
Folyamatos mozgás van. Minden érzés jön, majd elmúlik. Semmi nem marad.
Exopolitika: Igen, ezt nem lehet rögzíteni. És bizonytalanok vagyunk, hogy ezt
az állapotot elveszítjük.
Lisa: Az én mindig azért szenved, mert állandósítani akar mindent. Az örömnek
vagy a boldogságnak, ahogy ezt emlegetik, lehetnek mellékhatásai, de hogy
ezután még ragaszkodj hozzá, az már egy másik identitás. Ez az, ami, ez vagy
te. Ez egy másik helyzet. Minden forma az ittben van, és semmilyen forma
sincs.
ExopolitikaMo: Ez olyan, mint mikor a farkas be akar menni a házba.
Lisa: Ha az énnek mérgesnek kell lenni, akkor mérges, ha féltékenynek kell
lennie, akkor féltékeny. Nem a személy világosodik meg. A személy sohasem
a tapasztalat szerzője, ő maga a tapasztalat. De akik a megszállottjai a
személyiségnek, azok szerint a személy az, aki megvilágosodottá válik, ő látszik
megvilágosodottnak. Ez egy véget nem érő körforgás, ha bele kerülsz.
Megpróbálni tökéletesíteni az embert.
ExopolitikaMo: Mikor valaki ezt megtapasztalja, megérzi, vagy megérkezik erre
a pontra, legtöbbször nincs senki a közelükben, aki hasonló lenne. Gondolok itt
a munkatársakra vagy rokonokra, vagy akikkel él: ez általában egy
egyszemélyes dolog. Szóval nehéz nem visszaesni a normál tudati működésbe.
Lisa: Ha teljesen összeomlik, akkor az egész világ megvilágosodik. Még az
emberek csalódottsága is abszolút megvilágosodásnak tűnik. Mert most ha rám
is kiabálnál, hogy mekkorát tévedek, és nincs igazam, ha nincs is a különálló én
kivetítése, akkor csak hang és szépség lenne. Csak a mozgás van, mint mikor
reggel a madár csiripel. Mikor nem az önálló entitások kivetítése történik, akkor
minden akció szabad. Beleértve a megjelenő testet, amiben identitás lakik - még
az is teljes szabadságnak fogható fel. Szóval, valójában ha az egész összeomlik,
nem marad hátra senki. Nem marad senki, aki nem világosodna meg. Minden
azzá válik.

14

ExopolitikaMo: Ezt általában a megvilágosodásba való bepillantások
sorozataként (satori- vagy szamadi-élményekként) élik meg.
Lisa: Igen, ez nagyon összezavaró tud lenni, mert a személy egyszer csak
eltűnik, majd megint jelen van, de már megszerezte a tapasztalatot, és ezután
úgy véli, megtudott valamit a Felébredésről. Gondolja, és tudja, hogy mit látott.
Aztán jön egy zavaros periódus. De valójában senki sem él át bepillantásokat
vagy bármit, amit a megvilágosodásról gondolsz. Azt hiszed, hogy a
megvilágosodást tapasztaltad meg, de már ez is az egyéni én sztorija. Minden
mozgásban van. A megvilágosodás semmi, és minden egyszerre.
ExopolitikaMo: Sokan elérték már azt a pontot, hogy bepillantásokat éltek át,
de a környezetükben élők visszarántják őket az illúzióba.
Lisa: Csak úgy hiszik, hogy ez történik. Valójában senki sincs illúzióban vagy
azon felül. Dinamikus mozgás van, nem pedig más emberek, akik
visszarántanak egy illúzióba.
ExopolitikaMo: De akkor ki a másik ember?
Lisa: Nincs másik ember. Csak mozgás [a forma mozgása] létezik és a kivetítés,
ami megegyezik egy különálló entitással. Mozgás és hang van, mindig történnek
különböző dolgok, és kivetítések, amelyek egyenlőek valakivel, mert bizonyos
szokásaik és viselkedésmódjuk van. Azok a viselkedések megegyeznek
valakivel, akárcsak a múltbeli események. Minden egyes pillanatban csak
spontán megjelenés történik. És ezt senki sem tapasztalja meg. Nincs senki
ebben vagy abban a testben, amelyik tapasztal, a Minden vagy az Élet tapasztal.
Vagy a Semmi.
ExopolitikaMo: Ez valószínűleg túl sok lesz az embereknek...
Lisa: Ez nem túl sok, inkább túl egyszerű. Azok az emberek egy utat akarnak,
amit a következő 30-40 évben bejárhatnak, és egy domináns karaktert is
akarnak, aki azt mondja: „Ez az út, az a szabadság, és én megmutatom nektek az
utat a Szabadság felé”. Sok embernek ez a kényelmes és biztonságos. Ez látszik
a fejlődési mintán is, hogy hogyan érezte magát biztonságban a társadalom. Volt
egy nagyon erős vezetőjük, aki biztonságot ajánlott nekik. Ők pedig követték azt
15

a személyt. Legtöbben ezt akarják. De mi ez (az emberi alak), ami azt mondja,
hogy minden szabad? És mi az, hogy létezik Szabadság? Ez nem a jövőről szól.
Szóval, ez inkább túl egyszerű az embereknek. Az elme bonyolult, és bonyolult
dolgokat akar. Ott érzi magát biztonságban. Mondjuk, ha veszünk egy buddhista
tradíciót, akkor ott ezeket a bonyolult doktrínákat kapod, hogy sok életen át kell
a megvilágosodásért dolgoznod.
Az üzenet nagyon egyszerű: nincs semmi. Semmi és minden. Ez a Minden
szerzi a tapasztalatot, nem a különálló entitás, aki mindig csak dolgokat lát: „Én
vagyok valami és a világ is valami, és a szabadságot majd elérem, találok
valamit, követek valakit, csinálok valamit”. A szabadság az, ami. Nem pedig az,
aminek hiszed, vagy gondolod.
ExopolitikaMo: Valaki most mondhatja, hogy oké, hallom, amit mondasz,
igazad is lehet, de mi van, ha ezt elérem, mit fogok azután tenni?
Lisa: Látod, az elme mindig követ valamit a jövő felé. Mit fogok tenni ezután?
Az majd történik. De valamit mégis követni akar a jövőbe. Mert a fejlődése
során ilyenné lett az ember. Az elme úgy lett felépítve, hogy túléljen, és erős
ideákat kövessen. Utasításokat kell követnie, a csoportot, 1-2 vezetőt. A legtöbb
ember követő. Szóval az Én illúziója mindig kutat valaki vagy valami követhető
után. Nem bírja elviselni a gondolatot, hogy ne legyen ilyen követnivalója. Ettől
veszélyben érzi magát, hogy nem lesz jövője. Nem tudja, hogy mit csináljon a
következő 10-15 percben, 2 óra múlva, ma este, holnap. Mindig tudnia kell,
ebben kell éljen, mert ha ismeri a jövőt, akkor biztonságban érzi magát. És aztán
ez folytatódik.

[Az interjúer válasza a saját és mások tapasztalata alapján az, hogy ahogyan
halálközeli (NDE) élmények után, úgy megvilágosodás élmények után is van egy
“aftereffects”, utóhatás jelenség.
A felépülés évekig tart és fázisai vannak. P.M.H. Atwater szerint az NDEfázisok:
http://pmhatwater.blogspot.hu/2015/11/integration-after-near-deathexperience.html ).
Egy másik megközelítésből, az a tapasztalatom, hogy attól, hogy a lélek az
éntudatát jobban (egyáltalán) össze tudja kötni a Forrással, attól ő még nem
16

szűnik meg: az életre önként vállalt missziója, küldetése még létezik. Ez egyúttal
boldogságának legnagyobb forrása is, nem maga a felébredés. A felébredés
eszköz, hogy az igazi lélekagendánkat (egyáltalán vagy jobban) meg tudjuk
valósítani. A Földre az érzések és érzelmek miatt jövünk, Isten/a megvilágosodás
egy eszköz (lásd Sadhguru - God is a just a stepping stone), hogy teljesebb életet
éljünk.
Tehát vissza kell integrálódni, de már nem tudunk úgy élni, mint a többiek, és a
világ szerint is kell élni (muszáj a fizikai testtel és életével foglalkozni) és a saját
lelkünk szerint is kell élni. És szaksegítséget kell találni az integráláshoz
(pszichológus) és a célmegvalósításhoz (coachot/coach képesítéssel is
rendelkező pszichológust).]
Találtam egy videót a YouTube-on, nagyon aranyos: „A papagáj létkérdést tesz
fel” (Parrot asks existential question), és a papagáj megkérdezi, „Milyen színű
vagyok?”. Nagyon aranyos, hogy létkérdésnek nevezik, mert ez egy bizarr
kérdés, de valóságnak tekintjük. Annyira hozzá szoktunk: „én fehér ember
vagyok”. Azt gondoljuk, és hisszük, hogy ezek vagyunk mi. De valójában a
tapasztalat nem is ez. Nem egy itt ülő fehér ember vagyok. Nem ez a tapasztalat.
Az az, ami. Hangok, képek, érzések, gondolatok önmagukban való történése. Ez
a valódi tapasztalat. De beleragadtunk a nézetbe, hogy mi figyelünk, és a test
azonos velünk. Ebben a tapasztalatban kívül állunk a tükrön, nem valami szín
vagyunk. Mikor a tükör megjelenik, akkor kapcsolunk, oké, az vagyok én, az az
én színem, de legtöbbször a tükör nincs ott. Az igazi tapasztalat az, hogy nem
egy szín vagyunk, csak a határtalanság van. Semmi és minden.
ExopolitikaMo: Határtalanság formába öntve.
Lisa: A határtalanság egyszerre formában és forma nélkül jelenik meg. Annyira
gyönyörű. És ez állandóan ez a valóság. Nem valami, amit ismersz, vagy
megértesz, vagy gondolsz, esetleg megtanulsz, vagy holnap megszerzel.
ExopolitikaMo: Ennyire egyszerű?
Lisa: Igen. De az elme olyan, hogy „hé-hé-hé”, „múlt-jövő, múlt-jövő”.
Beleőrül, hogy megpróbáljon valamit belelátni ebbe.
ExopolítikaMo: Őrület. Tényleg ilyen egyszerű?
17

Lisa: Igen. Minden gondolat őrültség. Tényleg azok. Ezek a hitrendszerek, és
nézetek. Minden gondolat a kommunikációról szól. Sosem szólnak a
tapasztalatainkról. Akár a tapasztalatról, akár a személy tapasztalatairól, csakis a
kommunikációról.
ExopolitikaMo: És nem is a belső kommunikációról, hiszen ez a csapda benne.
Lisa: Igen. Nincs valaki, akivel kommunikálhatnánk. A kommunikáció csak
szimplán történik.
ExopolitikaMo: Normál tudatosságnál az automatikus negatív gondolatoknak is
helye van, ez a belső kommunikáció. Mivel az illúzió az illúzióval beszél, ez
ugyanaz az illúzió.
Lisa: Igen. Nem valakik beszélgetnek egymással, ez csak megjelenés kérdése.
„Nem szeretem, ha XY ilyen velem, ez nem elég jó, stb...” de ezek üres
gondolatok.
ExopolitikaMo: Vagy csak egy megfigyelés.
Lisa: A megfigyelés is egy helyzet. Ami megtapasztal, az minden. Nincs olyan,
hogy valaki szemlélődik: minden figyel, minden tapasztal. Talán segít, ha a
személynél maradsz, a hamis személyiségnél, aki elhiszi, hogy létezik - ami
nem rossz dolog. De semmi dolga a nondualitással. Minden módszer arra lett
kitalálva, hogy segítsen a személyiség kikapcsolásában. Nincs ezzel semmi baj.
ExopolitikaMo: Szóval, ha az olvasó vagy én rájövök, hogy a belső
kommunikációnak is már megfigyelője vagyok, hogy még jobban kívülről nézem,
akkor másodsoron szemlélődök. Talán az segíthet kevésbé szenvedni.
Lisa: Gyakorolni a szemlélődést segíthet a személyiségnek, hogy nyugodtabban
tapasztaljon. De attól még valaki marad. Az egy új identitás lesz: a Megfigyelőé.
De attól talán jobb lehet a tapasztalat. És semmi gond, ha így teszünk.
[Úgy találom, hogy ez már bőven elég lenne egy normálisabb életvitelhez,
magasabb érzelmi intelligenciával történő élethez. Az ösztönreakciók szerinti,
18

érzelmi- és viselkedészavaros magatartásból az a kiút, ha meg tudjuk magunkat
figyelni és tudunk teret tenni a belső késztetés a cselekvésünk-szavunk közé.
Ettől még megy a belső darálógép, a mentális elmezaj, és hatalmas, óriási dolog
az inter-inkarnációs lélekkarrierünk során, ha már erre is rá tudunk figyelni, ha
már eközé és önmagunk mint megfigyelő közé tudunk teret tenni, észrevenni a
különbséget, a terességet. Amikor pedig nyugodtabb időszakaszukban vagyunk,
ezt a megfigyelő elmét is megfigyelhetjük, de nem gondolati aktivitással, hanem
tudatos ráébredéssel, egyfajta laza, teres figyelemmel.
De aztán ahogy az élet hozza a következő reagálandó impulzust, tudnunk kell
azonnal reagálni az életnek megfelelően, egészséges belső-külső empátiával és
önérvényesítéssel].
ExopolitikaMo: Most olyan állapotban kerültem, amikor úgymond, támadt
néhány gondolatom.
Lisa: Milyen állapotban vagy, mert ha azt gondolod ennek hatására, hogy ez
valamilyen állapot, akkor nagyon rossz munkát végeztem a beszélgetés során.
ExopolitikaMo: Hát, valahogy csak meg kell fogalmazzam.
Lisa: De honnan tudhatnád, hogy abban az állapotban vagy? Az csak egy
gondolat, ami jön és megy. Egy gondolat, ami megpróbál állítani valamit. Ki
tudhatná ezt? Hiszen valamilyen formát öltött magára. Ez a trükk benne.
Sajnálom, hogy én vagyok az ünneprontó. Mindez csak az elme trükkje. Azt
állítja magáról, hogy egy új helyzetbe került. Ez pedig szenvedéshez fog vezetni,
mert aztán valami megváltozik majd és az elme úgy fogja érzékelni, mintha
elvesztette volna. Most megvan, most nincs. Most megvan, most nincs. Ezek
csak gondolatok.
ExopolitikaMo: Ez nehéz.
Lisa: Ez semmi. Semmi. Nem ez és nem az [nati-nati]. Semmi. Amint azt
gondolod, hogy megérkeztél, valójában nem érkeztél meg, mert újra az időben
vagy.

19

ExopolitikaMo: Ha valami varázslat, hát ez az. Nem tudsz beszélni róla, nem
tudsz gondolkodni rajta. Nem tudod gyakorolni, vagy bármilyen módszert
kitalálni, hogy beléphess. Habár végtelen számú módja van, hogy kilépj belőle.
Lisa: És az ok, amiért nem vagy rá képes, az az, hogy nem létezel. Mindig is
csak egy megjelenés voltál, nem valóság.
ExopolitikaMo: Ez a „nem is létezel”-dolog a nagy csapda. Azt hisszük, hogy
létezünk, mert gondolkodunk és érzelmeink vannak.
Lisa: A lényege pont az, hogy ezek nem a tieid. Te sosem voltál az, aki bármit
is birtokolt. Csak megjelenítés történik.
ExopolitikaMo: És ezt intellektuálisan fel sem tudod fogni, nem vezet sehová.
Lisa: Olyan, mintha lenne egy program a virágban, hogy megvalósítson
bizonyos dolgokat. Mintha azt mondaná: „Hú, jó munkát végeztem azzal, hogy
ma rózsaszín vagyok. Balra fogok mozogni.” Aztán a szél fúj, és ő jobbra
mozdul, majd szenved, mert azt hiszi, rossz irányba mozgott el. Ez olyan, mint
egy megőrült program. Elérni valamit! Mikor csak mozgás történik, az Élet
történik. Senki sem csinál semmit. Csak a hamis én az, aki el akar érni valamit.
Ez nem valós. A tapasztalat ér el valamit. Egy másik dolog történt, teljesen
függetlenül a személytől.
ExopolitikaMo: Tényleg csoda. Nem öntheted formába. Nincs formád, mégis
valahogy formákat tapasztalsz. Nincsenek gondolataid, és mégis
megkülönbözteted őket...
Köszönöm a beszélgetést Lisa, és köszönöm az olvasók figyelmét, remélem,
tudtam vele szolgálni és valamit sikerült megérteni belőle.
Lisa: Nagy öröm volt számomra, köszönöm a beszélgetést Bálint.

Exopolitikai vonatkozás:

20

Mi a manó köze van a spirituális megvilágosodásnak az exopolitikához?
Egyrészt Edgar Mitchel asztronauta szamadhi-élményére szeretnénk utalni,
másrészt Steven Greer videóira (ő az egyetlen az ufológiában, aki a magasabb
tudatállapotokat egyáltalán vagy rendszeresen említi - Corey Goode utalt még rá
egyszer és ennyivel ennyi), harmadrészt a következőt szeretnénk kifejteni.
Az Exopolitika Magyarország írójának intuitív felismerése-megértése, és
valahol az exopolitikából logikusan következik, hogy spirituális értelemben az
egót, ami Eckhart Tolle meghatározása szerint a (fizikai agyi) elmével azonosult
tudat, a hüllők/hüllőszerű földönkívüliek genetikázták belénk, hogy a lehető
legnagyobb szenvedésenergia-termést elérjék. Egyúttal magasabb hierarchiák az
Omniverzumban ezt azért engedték, mert a lelkeknek így kiváló táptalaj készült
a dualitásban való tapasztalatszerzésre és a lélek nagyságának dualitás dacára
való megélésére.
Hogyan tudnánk megélni a bátorság nagyszerűségét félelem nélkül? Odafönt a
spirituális dimenziókban két élet között, ahol gondolattal mindent azonnal
teremtünk és bárhol azonnal lehetünk, semmi kihívás nincs. Omnipotens
teremtők vagyunk. Így két élet között a spirituális szférában nagyon sokféle
negatív, de nagyon sokféle pozitív érzelem érzése is átélhetetlen. Ehhez kell
itt a dualitás és ehhez engedik meg a hüllők mesterkedését a mai napig.
Megélni a lélek nagyságát.
Lisa Cairns egy megvilágosodott egyéni lélek. Olyan individuális teremtett
létező, aki felismerte mélyebb énjét, Minden Élet Forrását. Ezután ekként a
mélyebb öntudataként folytatja útját az Omniverzumban magasabb
létsíkok/dimenziók felé. A magasabb rendű földönkívüliek szemszögéből, akik a
Föld Bolygó Projektet menedzselik, pontosan ez lenne a cél, hogy lehető minél
többen (a bolygó civilizációjának rendkívül szignifikáns része) eljussunk ide,
mert ezzel érne véget a földi civilizáció mint egymást püfölő és környezetükbe
piszkító bölcsődések játszótere, ez lenne az érettségi, és itt kezdődne
univerzumszintű értelemben a felnőttkor. Megélni a lélek nagyságát.

21