Elisabeth Forest

Szeret,
nem
szeret

Greenshire-i szerelmek
2.
regény

Szeret, nem szeret
Greenshire-i szerelmek II.

írta: Elisabeth Forest
Berkesné Zombor Anikó
2016.
© Minden jog fenntartva

Mottó:
Ha érted mindent elhagyok, leszel
cserébe mindenem? Meghitt szavak,
áldások, csókok rám is hullanak
családi körben? S nem rémülök el,
ha szemem új falakra vetve fel,
otthonom helyett új otthon fogad?
s emlékemben te állsz oda magad
holt, szelíd szemek helyére? Felelj!
Nagy próba vágyakat igázni, ládd,
de bút igázni nagyobb feladat:
mert minden búban benne van a vágy.
És búm, jaj, elriasztja vágyadat.
Mégis: szeress – Jó? Szíved tágra tárd,
s öleld be ázott galambszárnyamat.
Elizabeth Barrett-Browning
(a Portugál szonettek-ből)

Első fejezet

Valamikor az 1820-as évek
végén:

C

harlotte-ra úgy csapott le rémálom, mint

egy vihar: váratlanul és alattomosan. Álmában
ugyanazt a szörnyűséget élte át újra és újra.
Minden olyan szépen kezdődött. Előző nap
volt a születésnapja, a szülei csodálatos partival
lepték meg, amin ott voltak a szomszédaik és a
barátai is. Sok ajándékot kapott, de a
legcsodálatosabb a papa és a mama ajándéka
volt,
egy
meseszép,
fényes-fehérszőrű,
hosszúsörényű póni. Rábeszélte a papát, hogy
másnap menjenek el lovagolni. A mama is velük
tartott. Boldogsága nem ismert határokat.
Álmában tisztán látta a szikrázó nyári
délelőttöt, mikor útnak indultak. Pontosan
emlékezett a legapróbb részletre is, minden az
agyába vésődött, soha többé nem felejthette.
Látta a felhő nélküli, azúrkék eget, a
smaragdpompába borult zöldellő fákat, a barna
szalagként
kanyargó
poros
utat,
melyen
végigléptettek lovaikkal.
Érezte az arcát simító bársonyosan meleg,
balzsamos illatokat hozó lenge nyári szelet.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 6

Hallotta szülei szeretetteljes évődését, amitől
mindig mosolyogni támadt kedve. Kislány volt
még, egy szót sem értett a beszélgetésből, de
annyit tudott, hogy köze van a szerelemhez, mert
a papa ugratásait mindig egy csók követte,
amitől a mama rendszerint fülig pirult. S mikor
észrevette, hogy tizenhárom éves lánya fürkész
tekintettel nézi még inkább zavarba jött. Pedig
még csak nem is tudta, hogy Charlotte eszében
ilyenkor az jár, ő is olyan férjet szeretne, aki
képes mosolyt csalni az arcára egyetlen
pillantásával.
Semmi
előjele
nem
volt
a
közeledő
tragédiának. Mindössze valami halk neszt hallott
a
kocsiutat
szegélyezők
fák
közötti
aljnövényzetből, ám ahogy körülnézett, semmit
nem látott.
Az apja mindig is nagy gonddal tartatta
rendben a házukhoz vezető utat. Ebbe
beletartozott az is, hogy rendszeresen levágatta
a fák közötti füvet, azon a nyáron azonban
rendellenes módon felnőtt a gyom. Charlotte
arra gondolt, talán a birtok valamelyik kutyája
settenkedett utánuk és bújt meg a felnőtt
embernek is combközépig érő elvadult gaz
között.
Aztán a következő, amire figyelmes lett, hogy
az anyja rémülten felkiált. Meghűlt benne a vér.
Az asszony máskor szelíd, kezes kancája
fájdalmasan felnyihogott, majd két lábra
ágaskodott, kivetve ezzel lovasát a nyeregből.
Anyja hangos puffanással ért földet, Charlotte
reccsenést hallott és fájdalmas sikolyt. Az apja
odakiáltott neki valamit, de a lány egyetlen

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 7

szavát sem értette. A rémülettől megkövülten,
tehetetlenül figyelte az eseményeket.
Apja leugrott fekete heréltje hátáról, hogy a
felesége segítségére siessen, közben az anyja
megpróbál feltápászkodni a talajról, pedig
nyilvánvaló volt, hogy megsérült. A lovába
azonban mintha csak az ördög bújt volna.
Toporzékolni,
táncolni
kezdett,
fojtogató
porfelhőt kavart maga körül. Patája nyomán
ökölnyi földdarabok repültek a levegőbe. Az állat
fenyegetően tornyosult a szülei fölé, a rémület
vékonyka, alig hallható hangját csalva ki ezzel a
kislányból.
Charlotte
látta,
mint
próbál
apja
kétségbeesetten
segíteni
valamiképp
az
anyjának, ám nem tudta megkerülni a féktelenül
őrjöngő állatot, amely újra és újra felágaskodott,
mellső lábaival a levegőt kapálva.
Aztán az egyik pata émelyítő csattanással
eltalálta a ló előtt imbolygó, magatehetetlen
asszonyt. Charlotte szája néma sikolyra nyílt.
Szeméből forró könnyek törtek elő, miközben
figyelte, hogy a számára legszeretettebb lény
miként rogy le ismét a földre élettelen, törött
babaként. A ló nem elégedett meg ennyivel. Még
többször rátiport az immár mozdulatlan testre.
Charlotte egy ideig még hallotta anyja egyre
halkuló
nyöszörgését,
mellyel
segítségért
könyörgött, de nemsokára már csak apja rekedt,
kétségbeesett üvöltése és saját rémült zihálása
maradt.
Aztán egy egészen újfajta zaj hatolt el a
tudatáig: rémült kurjongatás, dobogó lábak zaja

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 8

– a házból futottak utánuk a szolgálók,
meghallván a szörnyű kiabálást.
Az egyik lovász ért oda először. Ő nyergelte fel
mindhárom lovat, mikor a család elindult a soha
nem várt borzalmakba torkolló sétára. A férfi
bátran odalépett a még mindig tomboló állat elé.
Élete kockáztatásával kapta el a szabadon
lobogó gyeplőt, majd a kötőféknél fogva arrébb
húzta a vérben forgó szemű lovat. Az ellenkezve,
de némileg megszelídülve engedett a szakértő
erőnek. Apja csak ekkor jutott közel az anyjához.
Zokogva borult a véres, szakadt rongycsomóra
emlékeztető összetört testre. Charlotte tudta,
hogy már késő.
Mások is jöttek. Még két lovász, egy inas és a
máskor oly tiszteletet parancsoló komornyik, aki
most merőben híján volt szokásos nyugalmának
és magabiztosságának. Sokkal inkább volt
rémült és elveszett, ahogy tétován megállt
kétségbeesett gazdája mögött. Legvégül pedig
megérkezett a szakácsnő. Ő volt az első, aki a
mozdulatlan, halálra váltan maga elé meredő
lányra is figyelmet fordított.
– Na gyere, tündérkém! – nyújtotta felé kövér
karját
az
alacsony,
dundi
asszonyság
megnyugtatóan mormolva. – Nincsen semmi baj.
Majd én visszaviszlek a házba.
Charlotte ellenkezés nélkül tűrte, hogy a nő
leemelje a fehér póni hátáról. Az asszony óriási
keblére vonta a reszkető gyermektestet, úgy
vezette a rogyadozó lábú kislányt a házba.
Már félúton jártak, mikor váratlan puskalövés
szakította szét a tájra boruló természetellenes
csendet. Charlotte megfordult, és meglátta az

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 9

apját, amint egy füstölgő csövű fegyverrel a
kezében áll a barna kanca felett. Olyan
gyűlölettel nézte a lelkét épp kilehelő állatot,
hogy a lány megborzongott. Tudta, soha többé
nem lesz képes elfelejteni az édesapja máskor
szelíd arcát eltorzító végtelen irtózatot. Az volt
az első és utolsó eset, hogy Jonathan Dewhurst
kezében lőfegyvert látott, amelyet bizonyára az
egyik riadt lovász hozhatott magával minden
eshetőségre felkészülve.
Ám Charlotte agyába nemcsak ez a kép
vésődött be, hanem a puskalövést látszólag meg
sem halló, békésen legelésző fehér póni emléke
is. Már akkor tudta, hogy soha többé nem fog
felülni rá. Mint ahogy egyetlen más lóra sem,
míg világ a világ.
Az elkövetkezendő napokat a lány mintegy
bágyadt zsibbadtságba merülve vészelte át,
mintha egy rémálom része lenne, melyből
képtelen
felébredni.
A
temetés
volt
a
legszörnyűbb része a rémálomnak. Az anyját zárt
koporsóban ravatalozták fel. Charlotte hallotta a
szolgákat arról suttogni, hogy a test nem
alkalmas a nyitott koporsós temetésre, ő pedig
pontosan tudta, mit értenek ez alatt. A kislány
örült neki, hogy nem kell látnia az asszony
szétroncsolt arcát, úgy akart emlékezni rá,
ahogy a baleset előtt látta: mosolygós-bájosan,
szeretettel telin, boldogan.
A szertartás alatt végig az apja mellett állt. A
báró úgy szorította lánya kezét, mintha
mentőkötélbe kapaszkodna. Horgonyba, mely
képes őt rögzíteni a való világhoz, mielőtt a
gyász elméjét egy sokkal nyugodtabb és

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 10

derűsebb helyre sodorná; oda, ahol nem érzi a
fájdalmat, nincs tudatában a veszteségnek.
Charlotte-nak
azok
az
órák
voltak
a
legszörnyűbbek egész addigi élete során.
A temetés után lezárták a házat. Goodwill
bárója, vagyis Lord Jonathan képtelen volt ott
maradni, azon a helyen, ahol oly gondtalan volt,
és ahol oly nyomorulttá vált. Akkor vásárolta a
greenshire-i házat. Lánya pedig őszintén hálás
volt a döntéséért.
Addigra az unokatestvére, Nicolas – aki pár
évig náluk nevelkedett, miután szülei meghaltak
–, már bentlakásos iskolába járt. A szüneteket
pedig inkább Charlotte nagynénjénél töltötte, a
fővárosban. Mint ahogy a lány is ennél a
nagynéninél időzött, mikor bevezették a
társaságba. Az volt az első és egyben utolsó
szezonja. Azóta soha többé nem hagyta el
Greenshire-t. De ezt a legkevésbé sem bánta.
Sok idő telt el a baleset óta. Charlotte
számára elhalványultak az emlékek – már
amennyire
egy
ilyen
borzalom
képes
elhalványulni. Apja soha el nem múló szeretete
átsegítette a nehézségeken. Pedig a férfit is
megviselte felesége elvesztése. Csakis Charlotte
tudta
igazán,
mennyire.
Ám
úgy
tűnt,
greenshire-i otthonuk békéjében valamelyest
megnyugvásra leltek. Ezt Charlotte egyetlen
fővárosi társasági eseménnyel sem cserélte
volna el.
És volt még egy oka annak, hogy a fiatal nő
jobban érezte magát itt vidéken, mint a város
nyüzsgő forgatagában. Ez az ok pedig Lord
Harry Devereux volt, Outridge hatodik grófjának

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 11

egyetlen fia és egyben örököse, akibe a lány még
tizenhét éves korában szeretett bele.
A gróf és családja vidéki birtoka Charlotte-ék
szomszédságában állt, és úgy tűnt ők szintén
szívesebben tartózkodnak Greenshire-ben, mint
a fővárosban. A báli szezonban persze gyakran
időztek ott, ám idejük nagy részét mégis a festői
kúriában töltötték, mely egyszerre volt bájos és
meghitt otthon, valamint nyüzsgő vendégsereget
szívesen látó társasági központ. Mindenki tudta,
hogy Lady Outridge bármikor kész megnyitni
háza ajtaját a látogatók előtt, és különösen
szívesen rendezett piknikeket, kisebb és
nagyobb összejöveteleket, de még bálokat is.
Ezekre az eseményekre mindig meghívta a
szomszédait, s bár az édesapja nem járt
társaságba, Charlotte egyetlen alkalmat sem
hagyott ki, hogy éljen az invitálással. Itt vidéken
nem keltett olyan feltűnést, mint a városban,
hogy egy fiatal nő kísérő nélkül jelent meg egy
társasági eseményen.
Így ismerte meg Lord Devereux-t, akibe
azonnal fülig beleszerelmesedett. Sajnos a férfi
soha, egyetlen percig sem áltatta azzal, hogy
viszonozná az érzelmeit, sőt, igazság szerint
figyelemre sem méltatta, pedig egy idő után nyílt
titokká vált, Charlotte mennyire rajong érte. Ám
a lányt egyáltalán nem tántorította el Lord Harry
érdektelensége.
A
szívének
nem
tudott
parancsolni
akkor
sem,
ha
rajongása
hiábavalónak bizonyult. Érzelmei szilárdak és
változatlanok
maradtak
minden
nehézség
ellenére akkor is, mikor évekig még csak nem is
látta rajongása tárgyát, mert az a kontinensen

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 12

tartózkodott. És akkor is, mikor végre kénytelen
volt belátni, hogy a másik teljes mértékben
méltánytalan az ő figyelmére.
Aztán tavaly nyáron minden megváltozott.
Charlotte közelebbi barátságba került Lord
Devereux húgával, Lady Ameliával, és ez által
magával a férfival is többet találkozott.
Őrületes időszak volt. Ameliát elrabolták a
bátyja és a szerelme – Lord Anthony SaintGermain –, a korona szolgálatában teljesített
tevékenysége miatt. Charlotte épp Ameliával
volt, mikor rájuk támadtak. Neki szerencsére
nem esett baja, de a kocsis, aki a hintójukat
hajtotta, és a férfi, akit Lord Anthony Amelia
védelmére küldött, már nem volt ilyen
szerencsés. Mindketten megsérültek, neki pedig,
ha segíteni akart rajtuk és a barátnőjén, le
kellett győznie a lovakkal szembeni félelmét,
mely a mamája balesete óta keserítette az életét.
Kénytelen volt megnyugtatni a felfordulás miatt
ideges lovakat, hogy hazahajthassa a hintót,
hátsó ülésén a két sebesülttel. Retteget, de úrrá
lett a pánikon, ami valósággal gúzsba kötötte.
Sikerült leküzdenie a kényszert, ami minden
áron arra akarta rávenni, hogy ésszerű cselekvés
helyett inkább összekucorodjon egy fa tövében,
és kétségbeesetten sírni kezdjen.
A hazaúton végig az lebegett a szeme előtt,
hogy csak vissza kell érnie az Outridge birtokra,
és minden rendben lesz. Valamiért azt gondolta,
ott találja Lord Harryt, aki azonnal tudja majd,
mit kell tennie, hogy mind a kocsist, mind a
másik férfit megmentse, és a húgát kiszabadítsa
az emberrablók markából. De a házban csak

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 13

Anthonyt találta, Harry nem volt ott. Épp
kedvenc elfoglaltságát űzte: egy szép nő
szoknyája után futott. Igaz, ő úgy fogalmazott,
hogy egy kényes megbízatást teljesített, de a
lényegen – mármint hogy Charlotte nem találta a
házban, mikor szükség lett volna rá –, ez mit sem
változtatott. És ezt Charlotte alkalom adtán nem
habozott a tudomására hozni. Mint ahogy azzal
is megvádolta, hogy a megrögzött szoknyavadász
agglegény szerep, melyben Harry oly nagy
előszeretettel tetszelgett, nem több, mint álca,
mellyel a férfi azt kívánja elkerülni, hogy
mélyebb kötődés alakuljon ki közte és egy arra
érdemes nő között. Szavaiba belesűrítette
minden csalódottságát és a viszonzatlan
szerelem miatti szívfájdalmát.
Bizonyára megőrült, hogy kimondta, amit
gondolt, vagy inkább az átélt megpróbáltatások
vették el átmenetileg az eszét, minden esetre a
közte és Lord Devereux között összegyűlt
feszültség végül egy csókban csúcsosodott ki,
mely
szemlátomást
éppúgy
meglepte
a
fiatalembert, mint Charlotte-ot.
A csók felkavaró volt, cseppet sem olyan,
amilyennek a lány álmaiban képzelte. Korábban
azt gondolta, egy nő első csókjának szelídnek és
puhatolózónak kell lennie, ám ebben nem volt
sem szelídség, sem gyengéd kutakodás. Épp
ellenkezőleg, vad volt és szenvedélyes; tökéletes,
ahogy titkon várta. Sajnos ugyanolyan hamar
szakadt vége, mint ahogy elkezdődött, és teljes
káoszt hagyott maga után Charlotte fejében. Ám
ez a zűrzavar semmi volt ahhoz képest, melyet
Harry csók utáni viselkedése okozott benne.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 14

Először észre sem vette, milyen furcsán reagált,
mert hosszú távollét után pont akkor érkezett
meg az unokatestvére, Nicolas. Ezért hát arra
sem volt ideje, hogy a saját érzéseit
elemezgesse. Hosszú ideje gyengéd érzelmeket
táplált a lord iránt, melyek egészen addig a
pillanatig viszonzatlanok maradtak. És egyszer
csak elcsattant az a csók… Ha más körülmények
között történik, az lehetett volna élete
legboldogabb, legnagyszerűbb pillanata. Ezzel
szemben csak minden még kuszább, még
zavarba ejtőbb lett. És a zavara tovább
fokozódott, mikor meglátta, milyen tekintettel,
mennyire komoran méregeti őt Harry.
Természetesen eszébe sem jutott, hogy
valamiféle varázslat folytán a férfi hirtelen
viszonozni kezdte az ő rajongását. A csókot
nyilvánvalóan a pillanat szülte, és a felfokozott
érzelmek, melyek Amelia elrablása miatt
árasztották el mindkettejüket. Ezért arra
számított, hogy Lord Devereux ugyanúgy
feszeng majd, mint ő, és utólag szégyenkezik
pillanatnyi gyengesége miatt. Talán még attól is
tart,
hogy
ő,
Charlotte,
helytelen
következtetéseket
von
le
meglepő
viselkedéséből. Ezzel szemben Harry olyasmit
művelt, amire a lány még csak álmában sem
gondolt volna: őrá haragudott.
Soha nem bánt vele különösebben gyengéden,
még azzal sem vádolhatta, hogy kedves hozzá,
mindössze a kötelező udvariasságot várhatta el
tőle. A csók után viszont már azt sem. A férfi
egyenesen goromba lett vele, és Charlotte a
legváratlanabb pillanatokban kapta azon, hogy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 15

komoran, már-már mérgesen fixírozza őt,
olyasféle tekintettel, mintha komoly bosszúságot
okozott volna neki. A lány el sem tudta képzelni,
mégis miért érez így. Nem ő csókolta meg Lord
Devereux-t, hanem a férfi őt. És mielőtt Atkinson
félbeszakította volna az ölelkezésüket, a lánynak
határozottan úgy tűnt, hogy Harry nagyon is
élvezi a közelségét. Nem értette hát a haragját.
Egyetlen egy magyarázat jutott csak eszébe,
amelyet sokáig elutasított, aztán mégsem tudta
megállni, hogy reménykedni kezdjen. Bolond,
kétségbeesetten bizakodó szívében sejtelem
született, hogy talán, de csak talán, a lordot
mélyebben érintette az a csók, mint ahogy
Charlotte elsőre hitte, és most azért olyan
haragos,
mert
ellentmondásba
keveredett
önmagával.
A lányt józan esze, és a több éve tartó
folyamatos elutasítás óva intette attól, hogy
alaptalan ábrándokat kezdjen dédelgetni, de
nem tehetett róla, túl rég táplálta már magában
a Harry iránti szerelmet, úgyhogy mégis
bizakodni kezdett. Aztán a lord se szó, se beszéd,
eltűnt egy egész évre. Még a családjától sem
búcsúzott el. Hagyott egy rövid üzenetet, hogy
elutazik a kontinensre, majd az egész távolléte
alatt egyetlen egyszer jelentkezett csak, hogy
tudassa, jól van.
Charlotte a barátnőjétől, Harry húgától,
Ameliától tudta mindezt. És azt is, mennyire
aggódott a család a férfiért. Megbántotta őket,
mikor gyakorlatilag szó nélkül tűnt el, neki pedig
ezer darabra törte a szívét. És a rémálmok is
újra kínozni kezdték. Ekkor határozta el, hogy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 16

mindenáron kiűzi nem csak a fejéből, de a
lelkéből is ezt az embert. El kellett felejtenie ezt
az esztelen, alaptalan és viszonzatlan vonzalmat.
Nem érezhetett semmit egy olyan ember iránt,
aki ennyire érzéketlen.
Természetesen ez nem volt olyan egyszerű, de
idővel kezdte kissé nyugodtabban szemlélni az
eseményeket. Tisztázta magában, hogy nincs oka
a szenvedésének. Harry soha nem álltatta
semmivel, és más nem történt közöttük azon a
csókon kívül. A férfi pedig egyáltalán nem
tartozott neki számadással, minden joga meg
volt ahhoz, hogy búcsú nélkül utazzon el, nem
tartozott a kötelességei közé elköszönni tőle.
Bár igyekezett úrrá lenni viszonzatlan
érzésein, igyekezetét nem könnyítette meg, hogy
Ameliához
fűződő
újonnan
kialakult
barátságának egyszerűen képtelen volt véget
vetni. Szörnyen magányosnak érezte magát
Greenshire-ben, egészen addig, míg Lady SaintGermain – akkor még Lady Devereux – ki nem
tűntette figyelmével és bizalmával. Tudta, hogy
ez a kapcsolat csak nehezíti a helyzetét, mert
Amelia társaságában időről-időre hallania kellett
Harry nevét, mégsem érzett magában sem erőt,
sem hajlandóságot, hogy megszakítsa. A fiatal nő
hamarosan a legközelebbi ismerőse lett,
tisztában volt a bátyja iránti szerelmével is, de a
csókról Charlotte mégsem tett említést neki.
Pedig szinte minden nap meglátogatta Ameliát.
Főleg miután a fiatalasszonyról kiderült, hogy
gyermeket vár.
Ameliát megviselte gyermekkori barátnője,
Evelyn Brightmore halála, aki gyermekágyi

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 17

lázban vesztette életét, nem sokkal kislánya
világrajövetele után. Soha nem volt még olyan
szüksége a támogatásra és a társaságra.
Charlotte pedig kész volt megadni neki ezt.
De minden megváltozott, mikor Lord Harry
visszatért Greenshire-be. A lány ugyanolyan
bizonytalanná és zaklatottá vált, mint egy évvel
korábban. Mintha el sem határozta volna, hogy
túllép az ifjúkori ábrándokon.
– Férjhez kellene menned – jelentette ki egy
reggel váratlanul az édesapja, teljességgel
meglepve ezzel a lányt.
– Papa, ezt már nagyon sokszor megbeszéltük
– sóhajtott fel.
– Én sem élek örökké, és kiráz a hideg a
gondolattól, hogy egyedül maradsz a halálom
után.
Charlotte megdermedt a józan megállapítás
hallatán. Nehezen tudott volna vitatkozni apja
kinyilatkoztatásával, már csak azért sem, mert
tudta, hogy a lordnak igaza van.
– Ne butáskodj, papa! Aligha vagy még olyan
korban, hogy emiatt kelljen aggódnod – felelte
mégis némi feszült csend után. Majd rosszat
sejtően összevonta a szemöldökét. – Vagy talán
van valami, amiről tudnom kellene? Rosszul
érzed magad?
– Nem, dehogy – mosolyodott el Jonathan
halványan. – Kutya bajom. Csak aggódom érted.
Szeretném, ha lenne egy szerető férj az
oldaladon, aki gondoskodik rólad. Látni akarom
az unokáim. Játszani velük, tanítgatni őket. Míg
késő nem lesz.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 18

Charlotte arca
ellágyult, miközben az
édesapját figyelte. Szavai megdöbbentették. A
férfi nem beszélt az érzelmeiről felesége halála
óta, csak látszott rajta, hogy képtelen túltenni
magát a családját ért tragédián. Most először
fogalmazta meg, mi lenne az, amire vágyik, ami
boldoggá tenné. A lánya pedig mindent
elkövetett volna azért, hogy édesapját újra
vidámnak lássa. Hirtelen nem is tűnt olyan
taszítónak az ötlet, hogy megházasodjon.
Elvégre ez a dolgok rendje – döntötte el. –
Minden nő férjhez megy előbb vagy utóbb. A
szerelmi házasság – mint Amelia és Lord SaintGermain frigye – ritka, mint a fehér holló.
Gyakoribb
a
józan
megfontolás
sugallta
kapcsolat. Charlotte szerencsésnek mondhatta
magát abban a tekintetben, hogy az apja egy
ideje már nem hozta szóba a házasság témáját.
Igazából évek óta ez volt az első eset, hogy
megemlítette, de a lány tudta, ha nemet
mondana, Jonathan akkor sem erőltetné. Pedig
régebben ez nagyon is kényes téma volt
közöttük. Az apja eleinte egyáltalán nem örült
neki, hogy Charlotte egyik kérőjét a másik után
kosarazta ki. A báró csak azt akarta, amit a többi
lányos apa: biztonságban, egy erős ember
oldalán, a házasság révében tudni a gyermekét.
Mostanra azonban rájött, hogy a lánya eléggé
talpraesett
ahhoz,
hogy
egyedül,
az
ő
támogatása nélkül is megállja majd a helyét,
amikor elkerülhetetlenül eljön az ideje. Már így
is ő intézett mindent, válaszolt a családi
uradalom ügyeit bonyolító intéző leveleire,
tárgyalt a greenshire-i birtok bérlőivel, intézte a

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 19

ház ügyeit, vette fel vagy bocsátotta el a
személyzet tagjait, miközben apja szinte minden
idejét a könyvtárban ücsörögve töltötte emlékei
és szeretett könyvei közé temetkezve. Charlotte
maga is tudta, hogy nagyszerűen boldogulna, de
ahogy az apja tartott tőle, szörnyen magányos
lenne.
Igaza van a papának – sóhajtott fel kis híján
hangosan.
Mindig is úgy képzelte, hogy egyszer lesz
férje, és lesznek majd gyermekei. Legalább
kettő, de talán több is. Túl sokáig reménykedett
abban, hogy ez a férj lehetne Harry Devereux.
Mára rájött, hogy ez soha nem fog megtörténni.
Ideje hát tovább lépni. Nincs abban semmi rossz,
ha családra vágyik, egy társra, akihez, még ha
nem is szerelem, de kölcsönös tisztelet és
megbecsülés fűzi. Aki nem csak a hitvese
lehetne, hanem a legjobb barátja is. És bár nem
is lenne képes más férfit olyan esztelen, testetlelket felforgató, lángoló szerelemmel szeretni,
mint Lord Harryt, azért tudna annyira vonzódni
egy kedves, figyelmes, gyengéd emberhez, hogy
megossza vele az életét – és az ágyát is.
Már a puszta gondolattól is felforrósodott az
arca, és biztos volt benne, hogy elpirult. Lopva
az
édesapjára
pillantott,
attól
félve,
megsejthetett valamit a fejében kavargó
gondolatokból, de úgy tűnt, Jonathan figyelme
máris visszaterelődött a kezében tartott újságra.
Mintha iménti megjegyzése el sem hangzott
volna. Charlotte azonban nem tudta kiverni a
fejéből apja szavait. Már csak azért sem, mert ez
a lehetőség neki is eszébe jutott.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 20

Először akkor vetődött fel benne a lehetőség,
mikor egy évvel korábban Lord Saint-Germain a
segítségét kérte egy összeesküvéshez. Anthony
mindenképp el akarta érni, hogy Amelia
rádöbbenjen, barátinál jóval erősebb érzelmek
fűzik őket egymáshoz. A férfi hosszú ideje
szerelmes volt már a lányba, aki azonban a
fejébe vette, hogy soha nem megy férjhez.
Charlotte jól látta, hogy a két fiatal között szinte
szikrázik a levegő, mikor együtt vannak, Lord
Anthonynak mégis cselhez kellett folyamodnia,
hogy Ameliát rádöbbentse az igazságra. És a
fortélyos tervben Charlotte is szerepet kapott. El
kellett hitetnie a barátnőjével, hogy kész
elfelejteni a Harry iránti szerelmét, és
alkalmasabb férjjelölt után nézni. Újdonsült
érdeklődése alanyául pedig pont Lord Anthonyt
nevezte meg.
A terv végül sikeresnek bizonyult, benne
pedig – színlelés ide vagy oda – az események
sűrűjében megszületett az elhatározás, hogy
komolyan
elgondolkozik
a
továbblépés
lehetőségén. Nem, egyáltalán nem arra készült,
hogy a Harry iránti rajongását lecserélje a Lord
Anthony iránti sóvárgással. De azt nagyon is
ésszerűnek látta, hogy túllépjen a viszonzatlan
szerelmen. Hirtelen szörnyen csábítónak tűnt
számára a lehetőség, hogy figyelmét egy arra
méltóbb – s leginkább készségesebb – személy
felé irányítsa. Ezt azonnal Lord Devereux
tudomására is hozta.
Jók voltak az esélyei. Szerénytelenség nélkül
állíthatta, hogy akad majd kérője. Nem volt már
ugyan fiatal, legalábbis ahhoz képest nem, hogy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 21

a nők a kor igényeinek megfelelően rendszerint
tizennyolc, tizenkilenc évesen házasodtak. Vagy
még korábban. És nem is volt ragyogó szépség,
mint például Amelia. De csúnyának sem lehetett
nevezni, nem volt semmiféle testi hibája. És ami
még fontosabb, édesapja egyetlen örököseként
szép
vagyonra
számíthatott,
melyet
természetesen a férje birtokolt volna a
házasságkötés után.
Nem tudhatta, de remélte, hogy képes örököst
szülni bármelyik férfinak. Mindent figyelembe
véve biztos lehetett benne, ha akar, kellően
csábítónak tűnhet egy feleséget kereső úriember
számára. Minden oka meg volt arra, hogy
bizakodjon. Pláne, ha azt is számításba vette,
hogy a Lord Devereux irányába tanúsított
köztudomású lelkesedése ellenére is akadt azért
néhány mindenre elszánt rajongója. Néhányuk
ugyancsak ígéretesnek tűnt.
Csakhogy, mikor ezt Harry tudomására hozta,
a férfi egyáltalán nem úgy reagált, mint várta.
Akkor csattant el az ominózus csók. Ő pedig egy
időre összezavarodott. Hamar rájött azonban,
hogy ez így nem mehet tovább. Túl sok időt
vesztegetett el egy értelmetlen dologra, a lord
utáni sóvárgásra. Az apja megjegyzése pedig
csak tovább erősítette az elhatározását, és bár
kezdetben visszatetszőnek érzett egy olyan
házasságot, melyet nem őszinte szerelem, hanem
sokkal inkább a kényelem és praktikum jellemez,
egy ideje kezdett számára egyre csábítóbbnak
tűnni a lehetőség. Ha még a papát is boldoggá
tehetné vele, az csak a hab lenne a tortán.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 22

Semmi nem sürgette, volt ideje és lehetősége
is, hogy alaposan átgondolja a dolgot. Mindössze
a hozzáállásán kellett változtatnia, s miután az
megtörtént, sokkal jobban érezte magát. Már
csak azt bánta, hogy olyan sokáig tartott, míg
rájött, hogy túl sok időt és energiát elpazarolt
egy ostoba ábrándra. No meg azt, hogy erről
ennyi ember tudott. Borzasztóan együgyűnek és
nevetségesnek érezte magát miatta. De úgy
hitte, ezen képes lesz túltenni magát.
A helyzetét persze nem könnyítette meg, hogy
a Saint-Germain vagy az Outridge házban
lépten-nyomon összefutott Harryvel, és az ilyen
találkozásokkor
egy
leheletnyit
mindig
megingott az elhatározása. Lord Devereux
ugyanolyan csinos, lehengerlő személyiségű és
magával ragadó volt, mint régebben. Még
mindig
birtokolta
ugyanazokat
a
tulajdonságokat,
melyekért
annak
idején
Charlotte első látásra beleszeretett. Talán kicsit
komolyabb lett. Kevesebbet mosolygott és
viccelődött, mint azelőtt, hogy olyan hosszú
időre szó nélkül eltűnt, ám kétségtelenül
ugyanaz az ember volt, aki olyan erővel
vonzotta, mint egy óriási mágnes, és aki
megcsókolta őt. Ám a lány szándékain ez mit
sem változtatott.
Egy idő után képes volt higgadtan viselkedni a
férfi társaságában. Mintha nem is árasztaná el
forróság tetőtől talpig, mintha nem reszketne a
bensője az izgatottságtól. Jól neveltsége
felülkerekedett
izgatottságán,
szokásos
udvariassága pedig felülírta a feszélyezettségét.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 23

Harry ezzel szemben minden korábbinál
bárdolatlanabbnak bizonyult. Már nem látszott
sem közömbösnek, sem lekezelőnek. Sokkal
inkább volt goromba, valahányszor találkoztak –
mintha haragudna rá –, nem egyszer kivívva
ezzel a szülei rosszallását vagy Amelia csípős
észrevételeit, melyekkel a bátyját próbálta
megfedni viselkedéséért. Ám Harryről minden
egyes felháborodott szó lepergett.
Egy
idő
után
továbbment
szimpla
udvariatlanságnál. Gúnyos megjegyzéseket tett a
nőkre, akik nyíltan rajonganak érte, nem rejtve
véka alá, mennyire terhére van a rajongásuk.
Otrombán célozgatott azokra az örömökre,
melyekben előző éjjel az éppen aktuális
szeretőjével volt része. Úriember erről soha nem
beszélt volna hölgy társaságban, és Harry sem
tette, legalábbis máskor. Mikor azonban
Charlotte volt a közelében, mintha nem tartotta
volna elég fontosnak, hogy igazi úr legyen.
Az első ilyen alkalommal a lány még azt hitte,
szerencsétlen véletlen, hogy meghallotta Harry
egyik,
Redway
hercegének
odavetett
megjegyzését. Úgy tűnt számára, a két férfi
észre sem vette, hogy fültanúja volt az trágár
eszmecserének.
A
következő
alkalommal
azonban már biztos volt benne, ha Redway nem
is – mert megint csak a vele folytatott
beszélgetést sikerült elcsípnie –, Harry annál
inkább tudatában van annak, hogy ő minden
egyes szavát hallja. Miközben beszélt, egyenesen
Charlotte szemébe nézett, kihívóan, akárha
provokálná. Mintha egyenesen arra próbálná

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 24

rávenni, hogy a kisasszony kikérje magának a
jelenlétében elhangzó durva szavakat.
Charlotte természetesen semmi ilyesmit nem
tett. Piruló arccal fordult sarkon, és a tőle
telhető legnagyobb méltósággal hagyta faképnél
az arcátlan Lord Devereux-t.
De a hab a tortán az volt, mikor a szeme
láttára
kezdett
udvarolni
Amelia
egyik
szobalányának. Charlotte tudta, hogy a férfi
megint csak tisztában van vele, hogy látja, mit
művel. Ám magabiztos viselkedésével, és azzal,
hogy tovább folytatta a cicázást, mintha mi sem
történt volna azt sugallta, a legkevésbé sem
érdekli az ő jelenléte.
Kővé dermedve, reakcióra képtelenül figyelte
az illetlen jelenetet. Megbabonázva meredt
Harryre, aki olyan férfiasan, olyan lehengerlően,
már-már megfélemlítően tornyosult a kistermetű
nő fölé, akin azonban nem látszott, hogy a
legcsekélyebb mértékben is zavarná, vagy egy
csöppet is megrémítené a férfias erő eme
egyértelmű megnyilvánulása. Sőt, úgy tűnt,
nagyon is kedvére van az agresszív udvarlás.
Charlotte szája kiszáradt, miközben figyelte,
miként simítja végig Harry gyengéden nagy, erős
kezével a lány arcát. Majd hosszú ujjai
lesiklottak a nyakára, és egy pillanat erejéig
elidőztek a hófehér bőrön, ami alatt Charlotte
még abból a távolságból is jól láthatta, mint
lüktetett a fiatal nő pulzusa az érintés nyomán.
Saját szíve is őrült vágtába kezdett, akárha az
nyakát, az ő bőrét simogatná a férfi.
A kínos helyzetnek a szobalány vetett véget,
mikor végre észrevette, hogy társaságuk akadt.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 25

Fülig vörösödött, majd fürgén, mint egy hal,
kisiklott a lord öleléséből, és olyan gyorsan tűnt
el az egyik ajtó mögött, hogy Charlotte még
pislogni sem érkezett. Mikor tekintetét a lány
után becsukódó ajtóról visszafordította Harry
felé, izzó, kutató zöld szempárral találkozott.
Érezte, mint szalad ki arcából a vér az
intenzív pillantás súlya alatt. Lord Devereux
megint csak úgy nézett rá, mintha várna tőle
valamit. Egyfajta reakciót. Talán pár elítélő
mondatot,
mellyel
hangot
adhat
felháborodásának, esetleg zaklatottságának. Ő
azonban nem tett és nem is mondott semmit.
Csak nézte, hogy Harry megrántja a vállát,
mintha mindegy lenne számára mit gondol, majd
fütyörészve kivonult a kertbe, tovább egyetlen
pillantásra sem méltatva.
Ez után az eset után Charlotte mélyen
gondolkodóba esett. Őszintén nem tudta, mi oka
van a lordnak arra, hogy ilyen nagyfokú
tiszteletlenséget mutasson felé. Igaz, mielőtt
Harry megcsókolta, veszekedtek. Ő olyan
dolgokat vágott a fejéhez, amiket nem szabad
lett volna, melyhez nem volt semmi joga. De erre
a faragatlan viselkedésre sem szolgált rá.
Egy idő után azonban a lány már meg sem
próbálta megérteni Harry tetteinek okát. Inkább
minden erejével azon volt, hogy tudomást se
vegyen se a férfiról, se arról, miben mesterkedik.
Ez persze egyáltalán nem ment könnyen. Minden
esetre egyre erősödött benne a meggyőződés,
hogy a lehető legjobban teszi, ha végre kiveri a
fejéből
viszonzatlan,
nevetségessé
vált

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 26

szerelmét, és egy kevésbé romantikus, ám sokkal
reálisabb célra összpontosítja minden figyelmét.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 27

Második fejezet

A

melia

cinkos

pillantást

vetett

a

barátnőjére, mielőtt megszólalt volna.
– A bátyám már megint téged néz az ablakból
– állapította meg.
Mint oly sokszor, a Saint-Germain ház
kertjében üldögéltek. Csodaszép nyári délután
volt, ami egész idáig meglehetősen kellemesen
telt.
– Képzelődsz – felelte Charlotte, ám óvatosan
ő is arra pillantott, amerre a másik nő nézett. A
látványtól elakadt a lélegzete. Lord Harry a
barátságos udvarház egyik ablakában állt, és
komor tekintettel kémlelte a kertet, valamint az
árnyas fák alatt ücsörgő két nőt, és a
társaságukban békésen nézelődő kisbabát,
Amelia fiát.
– Ugye megmondtam! Le sem veszi rólad a
szemét – kiáltott fel Amelia diadalmasan, majd
kissé elkomorult. – Csak tudnám, miért bánik
veled mostanában olyan nyersen.
Charlotte elhúzta a száját. A nyers szó aligha
feddte a valóságot. A megbocsáthatatlanul
illetlen és bántóan durva jelzők már annál
inkább.
Minden egyes találkozás erőpróba volt a
számára, kihívás elhatározása szilárdságára
nézve. De nem volt hajlandó lemondani Amelia
társaságáról, még ha olybá tűnt is, Lord

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 28

Devereux egész egyszerűen sportot űz abból,
hogy őt megalázza. Gyanúsan gyakran tűnt fel a
Saint-Germain házban Charlotte látogatásai
alkalmával.
– Történt valami köztetek? – vonta ismét
magára a figyelmét Amelia váratlan kérdése.
A lány összerezzent. Fogalma sem volt, mit
válaszoljon. Nem akart hazudni, de esze ágában
sem volt elmondani az igazat. Mert bár Amelia a
barátnőjévé vált az utóbbi egy évben, attól még
Harry húga is volt. Nála jobban senki nem
ismerte a férfit. Charlotte biztos volt benne,
hogy azonnal tudná, a csókot nem valódi
vonzalom szülte, hanem egy sokkal prózaibb
indok: a hirtelen fellobbanó vágy. És azok után,
ahogy Harry a családja szeme láttára viselkedett
vele, azt is tudná, hogy mára annak a vágynak
halvány nyoma sem maradt. Ő pedig nem viselné
el sem a sajnálatát, sem a bátyja viselkedése
miatti rosszallását. Amelia már épp eléggé
haragudott Harryre ő miatta. Nem akarta tovább
mérgesíteni a helyzetet. És azt is tudta, hogy
abban a csókban vastagon benne volt az ő keze
is. Ha nem ingerli Harryt, ha nem vág olyan
meggondolatlanságokat a fejéhez, talán a férfi
sem vetemedik ilyen szabadosságra. Abba meg
inkább bele sem mert gondolni, mi lenne, ha
Lord Outridge megtudná, mi esett meg a háza
fedele alatt.
– Mire gondolsz? Mégis mi történhetett volna?
– válaszolt kérdéssel a kérdésre, hogy nyerjen
egy kis időt, amíg kigondolja, mit is mondjon.
– Őszintén nem tudom – rántotta meg a vállát
Amelia.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 29

A mozdulat könnyednek tűnt, ám Charlotte
figyelmét nem kerülte el barátnője éber, kíváncsi
tekintete. Nagy összegben mert volna fogadni,
hogy a másik lány nem fogja annyiban hagyni a
dolgot.
Még szép, hogy nem – gondolta csüggedten.
Harry
úriemberhez
méltatlan
viselkedése
természetesen szemet szúrt neki, és Ameliát
nem abból a fából faragták, hogy ezt csak úgy
szó nélkül hagyja.
– Csak képzelődsz – próbálta mégis
megingatni a másikat meggyőződésben.
– Nem hiszem – csóválta a fejét Amelia,
miközben megigazgatta a karjában alvó kisfia
takaróját. – Valaminek mégis csak lennie kell.
Harry soha nem bánt veled túlságosan
előzékenyen. Megjegyzem, ezért már többször
fejmosást kapott a családtól. De mostanában a
szokásosnál is udvariatlanabbul viselkedik,
miközben folyton-folyvást azon kapom, hogy
megfejthetetlen tekintettel bámul téged, mikor
azt hiszi, senki nem látja. Nekem az a gyanúm,
hogy ti ketten valamit elhallgattok.
– Most már tényleg szamárságokat beszélsz –
próbált rámosolyogni Ameliára Charlotte, de
nem járt sikerrel. Barátnője túl közel járt az
igazsághoz, amit azonban ő semmiképp nem
akart feltárni előtte.
– Nem hiszem én azt – csóválta a fejét a
fiatalasszony. – Nektek valami közös titkotok
van. Nem tudom mi az, és azt sem, miért
akarjátok mindenáron elhallgatni, de biztos
vagyok benne, hogy történt valami. Úgy ismerem
Harryt, mint a tenyeremet. Nem vall rá, hogy szó

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 30

nélkül eltűnjön, mikor pedig haza jön, úgy
viselkedjen egy hölggyel, mint egy vadember.
– Nos, biztosíthatlak, hogy semmi olyan nem
történt,
ami
indokolná
Lord
Devereux
gorombaságát – feszítette meg amúgy is
képtelenül egyenesre húzott gerincét Charlotte.
– Nem, természetesen – bólintott zavartan
Amelia. – Nem akartam azt sugallni, hogy
bármilyen módon is tehetnél a bátyám
megbocsáthatatlan magatartásáról. Mindössze
arra szerettem volna célozni, hogy szerintem
Harry nem véletlenül tűnt el egyetlen szó nélkül
hónapokkal ez előtt. Neked köszönhetően valami
megváltozott benne, Charlotte. Tudom. De még
nem hajlandó tudomásul venni, azért reagál
ilyen gyerekesen a közelségedre. Most már csak
azt nem értem, te miért nem akarsz beszélni
róla.
Charlotte-nak
pár
másodperc
erejéig
megfordult a fejében, hogy mégis mindent
elmond, csak hogy Amelia lássa, mennyire
rosszul okoskodik. Neki aztán a legcsekélyebb
része sem volt abban, hogy Harry világgá ment.
Az ok inkább Lady Alexandreia volt, akibe a lord
első látásra beleszeretett.
Alexandreia – egészen pontosan Alexandreia
hercegnő – előző nyáron volt egy rövid ideig a
királyuk vendége. Harry segítségével szerette
volna megtalálni eltűnt vőlegényét, ám a dolgok
végül úgy alakultak, hogy az említett vőlegény –
akiről időközben kiderült, hogy épp Charlotte
unokatestvére, Nicolas – maga talált rá
menyasszonyára, a kis európai királyság,
Misterios trónörökösére. A pár időközben már

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 31

össze is házasodott, sőt kisebb csetepaté árán –
melynek során letaszították a trónbitorló Stevot,
azt az embert, aki Alexandreia és az uralkodói
szék között állt – elfoglalta méltó helyét
Misterios élén. Ám rövid tartózkodása alatt
alaposan felforgatta Greenshire életét.
És egész biztos nem volt köze semmiféle vélt
vagy valós változáshoz. Harry soha nem törődött
vele. Mióta visszatért, különösebben még csak
nem is becsülte. Az a csók, és az azt megelőző
vita csak rontott a kapcsolatukon.
Kapcsolat. Ez nem volt épp a megfelelő
meghatározás. Tulajdonképp kettejük között
semmi nem volt, legfőképp kapcsolat nem.
Mindössze talán némi jószomszédi viszony, de az
is elmúlt, miután Harry visszajött. Itt csak ez az
egy változás történ.
– Tényleg tévedsz, Amelia – jelentette ki
határozottan.
Megállapítását
a
barátnője
sejtelmes
mosollyal nyugtázta.
– Nos, majd meglátjuk. De én amondó vagyok,
amint
Harry
túljut
ezen
a
bosszantó
makacsságon és az infantilis viselkedésén,
minden egész más lesz. Azt hiszem, a fivérem
kezd rájönni, hogy nem szaladgálhat tovább
olyan nők szoknyája után, akik teljességgel
alkalmatlanok a számára. Innen pedig már csak
egy lépés, hogy meglássa, mekkora kincs van a
szeme előtt.
Rákacsintott Charlotte-ra, aki úgy érezte,
eljött az ideje, hogy beavassa barátnőjét
elhatározásába, mielőtt az még elkezd terveket
szövögetni vele és a bátyjával kapcsolatban.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 32

Nem rég Amelia még nagyon is ellenezte a
házasság
gondolatát.
Legalábbis
a
saját
személyét illetően. Nyíltan azt hangoztatta,
egyáltalán nem áll szándékában férjhez menni.
Mióta
azonban
boldog
házasságban
élt,
gondolkodása merőben megváltozott. Pláne,
miután megszületett a fia, a kicsi Patrick.
Charlotte kezdett attól tartani, hogy a
fiatalasszony beleesik a hibába, melyet az
emberek szerint az elégedett ifjú feleségek
rendre
elkövetnek,
vagyis
lelkes
házasságközvetítésbe fog, hogy másnak is része
legyen az örömben, amiben neki magának. A
lány úgy látta, nagyon is meg van az esélye, hogy
a
liberális
és
ugyancsak
rendhagyó
gondolkodású Amelia arra készül, maga is ilyen
házasságszerző karrierbe fogjon, mely kerítői
ténykedését fivérével és a barátnőjével kezdje.
Úgy ítélte meg, ezt az elhatározást – már, ha
létezik –, jobb idejében elfojtani.
– Nagyon remélem, hogy úgy lesz, ahogy
gondolod – mondta diplomatikusan, miközben
azon törte a fejét, hogyan folytassa. – Tudom,
hogy Lady Outridge a fejébe vette, hogy
mihamarabb kiházasítja a fiát is, miután a lánya
révbe ért. A szüleidnek biztos nagy megnyugvást
jelentene, ha ő is megállapodna végre.
Gyors pillantást vetett a ház ablaka felé.
Harry
még
mindig
ott
állt.
Charlotte
megborzongott. Nem értette azt az intenzív,
komor, már-már szigorú tekintetet.
Kihúzta
magát
ültében,
mielőtt
újra
megszólalt.
– Amelia! Mondanom kell neked valamit.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 33

– Ne rémisztgess! – forgatta a szemét
színpadiasan a másik nő, amivel mosolyt csalt
Charlotte szájára.
– Elhatároztam, hogy férjhez megyek.
A bejelentést követő csend és Amelia döbbent
arckifejezése mókás lett volna, ha Charlotte nem
tart annyira attól, mit válaszol örök idealista
barátnője egy érdekházasság gondolatára. Mert
bár az ő döntését nem a vagyon kérdése diktálta,
azért nehezen lehetett volna szándékát másképp
jellemezni, mint alapos megfontolás és az
egyedülléttől való viszolygás eredményét. Tehát
ez is az érdekházasság egy fajtája.
– Tudom, erről beszéltünk már egyszer –
felelte tétován Amelia –, de azt hittem, csak
azért mondtad, mert Anthony megkért rá. Én azt
gondoltam, soha eszedbe nem jutna máshoz
hozzámenni, mint a bátyám.
Charlotte nagyot sóhajtott, és egy újabb lopott
pillantást vetett a ház ablaka felé.
– Nem gondolhatod komolyan, hogy Lord
Devereux véleménye valaha is megváltozik
velem kapcsolatban. – Látta, hogy a másik nő
tiltakozni akar, ezért felemelte a kezét, hogy
megakadályozza. – Te vagy a legjobb barátnőm.
Illetve, te vagy az egyetlen barátnőm. Biztos
vagyok benne, hogy jót akarsz nekem, de te is
tudod, ha a fivéred megnősül, nem engem fog
választani. Mikor arról beszéltünk, talán észhez
térek végre, és kiverem a fejemből a bátyád
iránti rajongásom, valóban Lord Saint-Germain
kérésére cselekedtem, de közben rájöttem, ez a
legjobb, ha nem az egyetlen dolog, amit tehetek.
Nekem csak a papa van. A barátságod persze

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 34

nagyon sokat számít, de ha a papa… Szóval,
idővel egyedül maradok majd, mint a kisujjam.
Charlotte egy percig az ölében szorosan
összekulcsolt ujjait figyelte. Nem szeretett arra
gondolni, hogy az apja előbb-utóbb magára
hagyja, de tudta, ez az élet rendje. Jonathan idős
ember, és az utóbbi időben egyre fáradtabbnak
tűnt.
– Charlotte! – tette a karjára a kezét Amelia. –
Valami baj van édesapáddal? Beteg talán?
– Nem. Apám nem beteg. Vele minden
rendben – mosolyodott el halványan Charlotte,
és a kezét nyújtotta a békésen nézelődő Patrick
felé. Amelia óvatosan áthelyezte az ő karjába a
kisfiút,
aki
édesanyjáéhoz
megszólalásig
hasonlító zöld szemét azonnal Charlotte arcára
függesztette. A lány ránevetett a kisbabára,
miközben válaszolt. – Én viszont megváltoztam.
Megjött a józan eszem. Családot akarok, Amelia.
Férjet, aki szeret, és akiről gondoskodhatok.
Legfőképp ilyen gyönyörű gyereket, mint a tiéd.
A bátyád ezt soha nem fogja nekem megadni.
Most már tudom.
Felnézett, mert a barátnője nem válaszolt.
Elpirult a másik nő fürkész tekintete láttán.
– És van már jelölted is? – kérdezte Amelia,
végre ő is elmosolyodott.
– Nos, miután olyan sokáig ragaszkodtam egy
gyerekes ábrándhoz, sok kérőt elszalasztottam,
de még mindig vannak lehetőségeim.
– Például?
– Hát, ott van, teszem azt Mr. Wellington.
Nincs
ugyan
nemesi
címe,
de
igen
tiszteletreméltó úriember.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 35

– És gazdag – bólintott Amelia.
– Tudod, hogy ez nálam nem szempont –
mosolygott elnézően Charlotte.
– Természetesen tudom – bólintott vidáman
barátnője. – Eszembe sem jutott arra utalni,
hogy pénz miatt házasodnál. Csak rámutattam
egy tényre.
– Természetesen – ismételte meg nevetve
Charlotte.
– Megértelek – komolyodott el Amelia. –
Megértem, hogy családot akarsz. És teljes
szívemből azt kívánom, hogy találj egy olyan
férfit, aki megérdemel és boldoggá tesz téged.
Ha szeretnéd, szívesen segítek.
Charlotte ellenállt a késztetésnek, hogy
tekintetét
segélykérően
függessze
az
mennyboltra. Az ég irgalmazzon neki, ha Amelia
valóban kerítőnői tevékenységbe fog, és
egyenesen azt veszi a fejébe, hogy őt házasítja
ki.
– Talán képes vagyok én magam is
megbirkózni a feladattal – felelte gyorsan.

Tudom
is,
ki
lenne
számodra
a
legmegfelelőbb
jelölt

folytatta
Amelia
zavartalanul. – Redway hercege. Mindenki tudja,
hogy őkegyelmessége nősülni készül.
– Mint ahogy azt is, hogy a kelleténél kicsit
jobban érdeklik a szerencsejátékok – húzta el a
száját Charlotte.
– Csak nem hiszel a pletykáknak? – kérdezte
Amelia, de az arcán átsuhant valami. Bűntudat,
talán? Majd nagyot sóhajtott, mielőtt így
folytatta: – Na jó, Anthony is valami olyasmit
mondott,
hogy
gondjai
vannak
a

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 36

szerencsejátékkal. De nem hiszem, hogy igazán
komoly lenne a probléma.
Charlotte hölgyhöz cseppet sem méltóan
felhorkant.
– Ugyan, kérlek!
– Jó, jó. Nem kell hozzámenned Redwayhez,
ha nem akarsz. De egy valamin gondolkozz el! A
herceg fiatal és jóképű. Ráadásul nyilvánosan
feleséget keres. És ő egy herceg. Ezzel szemben
Mr. Wellington öreg.
– Öreg? – vágott közbe Charlotte éles hangon.
– Nem lehet több negyvenötnél.

Már
volt
nős

folytatta
Amelia
rendületlenül, mintha meg sem hallotta volna
barátnője közbevetését. – És megözvegyült.
– Mint ahogy Lord Kenway is. Mégsem jutna
eszébe senkinek azt mondani rá, hogy öreg.
Mire Charlotte a mondat végére ért, már meg
is bánta, hogy szóba hozta Evelyn Brightmor
férjét. Esze ágában nem volt elkeseríteni Ameliát
azzal, hogy a figyelmét halott barátnőjére tereli.
Ám rajta ez egyszer nem látszott, hogy azonnal
elkedvetlenedett volna, mint mindig, ha tragikus
sorsú gyerekkori játszótársa, aki alig néhány
hónapja halt meg szülés utáni komplikációban
szóba került. Amelia nehezen tért magához az
eset után, de úgy tűnt, végre sikerült
valamelyest felülkerekednie a bánatán.
Talán az én férjkereső ötletem eltereli a
figyelmét – gondolta szomorkásan Charlotte. –
Ezért nem nagy ár, ha meghallgatom, a
legenyhébb kifejezéssel élve is rendhagyó
elképzeléseit.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 37

– Hogy a csudába jutott eszedbe Redway? –
kérdezte hát beletörődőn, és amint meglátta az
Amelia arcán eluralkodó vidám izgalmat, már
tudta, hogy jól döntött.
– Mr. Wellingtonon kívül van másik udvarlód?
– Ott van még Lord Moor is – hebegte
Charlotte összezavarodva attól, hogy Amelia
kérdéssel válaszolt a kérdésére.
– Lord Moor? – kerekedett el a fiatalasszony. –
Ő még Mr. Wellingtonnál is rosszabb.
– Na de, Amelia!
– Mindenki tudja, hogy Lord Moor szegény,
mint a templom egere. Sürgősen pénzre van
szüksége, ha nem akar az adósok börtönében
kikötni.
– Ezt már megbeszéltük. Ha én férjhez
megyek, nem a pénz lesz az elsődleges
szempont,
ami
alapján
kiválasztom
a
jövendőbelimet. Számomra édes mindegy, hogy
egy férfi szegény vagy gazdag. Nekem
szerencsére van elég pénzem, és nem bánom, ha
ezzel segíthetek Lord Moornak.
– Hát tényleg ilyen anyagiasnak tartasz? –
csóválta a fejét Amelia. – Ennyire nem ismersz?
Én sem gondolom, hogy sokat számítana,
tehetős-e a jövendőbelid vagy sem. Sokkal
fontosabb, hogy kedves legyen és tisztelettudó.
Ha találsz valakit, aki úgy szeret téged, ahogy
megérdemled, én leszek az első, aki sok
boldogságot kíván. De azt is tudnod kell, hogy
Lord Moor elszegényedésének hátterében az
alkohol iránti múlhatatlan szenvedélye áll.
Minden egyes filérét elitta már, és úgy tűnik,

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 38

most
a
te
vagyonodból
akarja
tovább
finanszírozni a dorbézolását.
– Ó – húzta ki magát ültében Charlotte. – Erről
fogalmam sem volt.
– Mindjárt sejtettem – bólintott Amelia. – Mint
ahogy szerintem azt sem tudod, hogy Mr.
Wellingtonnak sürgősen örökösre van szüksége,
ha nem akarja mindenét elveszíteni.
– Szent ég! Ezt meg hogy értsem?
– Mr. Wellington vagyona a nagyapjától
származik, aki halálakor ráhagyta mindenét.
– Ezt mindenki tudja – felelte Charlotte, ám
Amelia felemelte a kezét, hogy félbeszakítsa.
– Hallgass végig, kérlek! Azt már jóval
kevesebben
tudják,
hogy
az
idős
Mr.
Wellingtonnak volt egy feltétele. Kikötötte, hogy
az unokájának ötven éves korára fiút kell
nemzenie. Ellenkező esetben minden pénz az
unokafivérére, az ifjú Hugh Wellingtonra száll.
– Hisz akkor is épp elég gazdag marad, ha az
örökölt összeget átruházza a kuzinjára. Úgy
hallottam, kiváló üzleti érzékkel rendelkezik, és
mára már megsokszorozta azt a pénzt.
– Drágám, te olyan jó vagy – hajolt előre
Amelia. Kezét barátnője karjára tette, hogy
nyomatékot adjon a szavainak. – Senkiről nem
feltételeznél semmi rosszat. De azt hiszem, azt is
tudnod kell, hogyan halt meg Mr. Wellington első
felesége. Várandós volt, ám elvetélt. Az orvosok
azt mondták, nem vállalhat gyermeket, mert az
életével játszik, ha még egyszer teherbe esik.
Ám
a
férje
megfenyegette,
hogy
házasságtöréssel vádolja és elválik tőle, ha nem
szül neki fiút. Egy újabb vetélésbe halt bele.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 39

Charlotte úgy érezte magát, mintha egy bizarr
rémálom közepébe csöppent volna. Mikor
elkezdte
foglalkoztatni
a
férjhez
menés
gondolata, nem hitte, hogy ilyen nehéz dolga
lesz.
– És te honnan tudsz ennyi mindent? –
kérdezte lemondóan sóhajtva. – Azt hittem,
gyűlölöd a pletykákat.
– Azt igen. De ez nem pletyka. Mindent
édesapámtól tudok, és ő soha nem állítana
senkiről valótlant.
– Az nem lehet, hogy csak ilyen gazemberek
érdeklődnek
utánam

merengett
elkedvetlenedve, és csak akkor vette észre, hogy
hangosan is kimondta a gondolatait, mikor
Amelia válaszolt.
– Hogy mondhatsz ilyet? Nagyon sok remek
fiatalember udvarolna neked, ha hagynád.
– Hát ez az! Én hagynám. De annyi időt
elvesztegettem egy hiábavaló ábrándra, hogy azt
hiszem, minden lehetőséget elszalasztottam. –
Hirtelen észbe kapott. Tulajdonképp a másik
lány fivérét nevezte hiábavaló ábrándnak,
úgyhogy gyorsan bocsánatot kért. – Ne
haragudj!
– Ugyan – legyintett Amelia. – Tökéletesen
értelek. Az a tökfilkó bátyám meg sem érdemli
egy ilyen nő figyelmét. Hát még a szerelmét. De
ne aggódj! Nekem van egy ötletem.
Charlotte nem tudta visszafojtani a nevetését.
– Pont ettől féltem én is.
Jó kedve ragadósnak bizonyult, mert a
karjában tartott kisfiú gurgulázó kacagással
reagált a vidámság hangjára. Charlotte-ot addig

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 40

ismeretlen érzés töltötte el erre. Magához vonta
a gyermeket, és mélyen beszívta
édes
babaillatát. Mindent elsöprő gyengédség és
szeretet árasztotta el a védtelen, csupa öröm és
végtelen bizalom apró lény iránt. El tudta
képzelni mennyivel erőteljesebb, átütőbb érzés
lenne a saját gyermekét ölelni. Szomorúsággal
vegyes vágy fogta el. Szerette volna ő is
megtapasztalni, milyen anyának lenni, egy kis
gyermekről gondoskodni, szeretni, nézni, ahogy
alszik, ahogy játszik, ahogy szép lassan
felcseperedik.
– Várj csak, míg elmondom, mire gondoltam! –
kuncogott Amelia. – Nem fogsz kinevetni többé.
– Akkor hadd halljam! – felelte Charlotte, és
most már végképp nem tudott úrrá lenni
féktelen jókedvén.
– Mint mondtam, egész Greenshire tudja,
hogy Redway feleséget keres. Ha egy herceg
kezdene érdeklődni utánad, akinek ráadásul
nyilvánvalóan
komolyak
a
szándékai,
a
házasodást fontolgató férfiak azonnal más
szemmel fognak majd rád nézni.
– Ez badarság – csóválta a fejét Charlotte. –
Még egy király érdeklődése sem lenne elég
ahhoz, hogy az itteni férfiak más szemmel
nézzenek rám. Egyébként meg honnan veszed,
hogy őkegyelmessége akár csak egyetlen
pillantást is vetne rám?
– Butaságokat beszélsz. Redway kezét-lábát
fogja törni, hogy udvarolhasson neked. Akár
csak a többiek. És már tudom is, mi lesz az első
dolgunk, hogy a tervünket megvalósítsuk.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 41

– A tervünket? – húzta fel a szemöldökét
Charlotte.
– Na jó. Az én tervem – bólintott elnézően
Amelia. – Nem ez a lényeg. Folytathatom?
– Ha úgy tetszik – intett fejedelmi mozdulattal
Charlotte, de közben pukkadozott a nevetéstől.
– Köszönöm. Arra gondoltam, egy bál a
legjobb alkalom arra, hogy bemutassuk az új
Lady Charlotte Dewhurstöt.
– Egy bál? – kerekedett el a lány szeme. – Várj!
Mi az, hogy az új Charlotte Dewhurst?
– Nem mi, hanem ki – mosolygott sejtelmesen
Amelia. – Az a nő, aki tovább nem ácsingózik az
én semmirekellő bátyám figyelme után, hanem
arra sokkal érdemesebb fiatalurakkal udvaroltat
magának, minden délután mással kocsizik ki, és
már akkor tele lesz a táncrendje, mikor beteszi a
lábát a bálterembe. Egyhamar találunk neked
férjet, meglásd!
– Az felérne egy nagyobbacska csodával –
nevetett Charlotte. – De félre a tréfával!
Komolyan úgy gondolod, hogy egy bál jó ötlet?
Nem is tudom. A papa talán meg sem engedi.
Legutóbb
is
hetekig
győzködtem,
hogy
beleegyezzen, mert nem szereti, ha idegenek
nyüzsögnek a házban. Miután pedig titeket
megtámadtak
hazafelé
menet,
napokig
hallgathattam a zsörtölődését, mekkora hiba volt
megszervezni azt az összejövetelt.
– Akkor majd az Outridge házban lesz a bál. A
mama biztos nem bánja. Sőt. Segíteni fog
megszervezni
is.
És
ha
értesül
az
elhatározásodról, még lelkesebb lesz.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 42

– Jaj, kérlek ne! – kiáltotta Charlotte őszinte
rémülettel. – Nem szeretném, ha édesanyádnak
szólnál a dologról. Nem akarlak megbántani, de
Lady Outridge egyáltalán nem tud titkot tartani.
Azonnal telekürtölné a környéket.
– Ebben igazad van, de ne felejtsd el, hogy
most pont ez a cél – mosolygott Amelia. – A
férfiaknak tudniuk kell, hogy ismét nyitott vagy
az ajánlatokra.
– De ez olyan visszatetsző – kedvetlenedett el
hirtelen Charlotte. – És szánalmas. Egy
vénkisasszony, akit hirtelen kétségbeesett vágy
fog
el
saját
család
iránt,
ezért
nyílt
férjvadászatba fog…
– Szánalmas? – kerekedett el Amelia szeme. –
Ez mégis, hogy jutott eszedbe? A mi köreinkben
minden házasulandó korba lépő hölgy így tesz.
– A kulcsszó ebben az esetben a házasulandó
kor. Rég túl vagyok én már azon – fintorgott
Charlotte.
– Valóban nem vagy már hamvas első bálozó.
– Ó – felelte Charlotte döbbenten, és érezte,
hogy Amelia kíméletlen őszintesége pírt csal az
arcára. Pedig alig pár másodperccel korábban
pont erre a következtetésre jutott ő maga is.
– De ez még nem jelenti azt, hogy
kellemetlenül kellene érezned magad, amiért
ugyanarra vágysz, mint azok a csitrik.
– Szent ég, Amelia! Ez így rettenetesen
hangzik.
– Ne butáskodj! Nincs ebben semmi
rettenetes, erről biztosíthatlak. – Redway pedig
segíteni fog abban, hogy megvalósítsuk a
vágyaidat.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 43

– Azt hittem, őkegyelmességét már kizártuk a
lehetséges kérők sorából.
– Én nem zártam ki sehonnan. A herceg
nagyon is segítségünkre lehet.
– Segítségünkre? Ezt mégis hogy gondolod?
Amelia
sokatmondó arckifejezése láttán
Charlotte-ot enyhe balsejtelem fogta el. Egyre
erősödött a gyanúja, hogy cseppet sem lesz
ínyére barátnője ötlete.
– Tulajdonképp ezt nem én találtam ki, hanem
Anthony.
– Lord Saint-Germain? – Charlotte most már
végképp összezavarodott. Elhatározását, mi
szerint férjhez megy, ez idáig senkivel nem
osztotta meg. Nehezen tudta elhinni, hogy ennek
ellenére Amelia férjének máris lenne egy terve
arra, mit kellene tennie.
– Mikor Tony a fejébe vette, hogy össze
kellene házasodnunk, rájött, ha egyszerűen csak
megkér, azonnal kikosarazom – magyarázta
nevetve Amelia. – Ezért azt mondta, tegyünk úgy,
mintha jegyesek lennénk, mert ezzel mindketten
csak nyerhetünk.
– Tudom – felelte tétován Charlotte, még
kevésbé értve, hová akar a barátnője kilyukadni.
– Emlékezz vissza rá, hogy Lord Anthony maga
beszélt nekem a kis cselszövéséről, mikor
megkért, hogy segítsek neki benne!
Most Amelián volt a sor, hogy elpiruljon. Bár
maga hozta fel a témát, mégis kínosan érintette
makacs elhatározásának emléke, miszerint férj
nélkül, vénlányként éli le az életét. Tonynak
fondorlatos trükkre volt szüksége ahhoz, hogy
megváltoztassa a döntését.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 44

– Most jöttem rá igazán, milyen briliáns volt
az ötlet, ami Tonyban megfogalmazódott –
mondta a fiatalasszony gyorsan, és Charlotte
látta, hogy kicsit zavarban van. – Valami hasonló
fogalmazódott meg bennem is, és Redway pont
azért fog segíteni, mert az együttműködésetek
neki is előnyös lesz.
– Együttműködés? Előnyös? Amelia, miről
beszélsz? – hebegte Charlotte.
– Megkérem Tonyt, hogy beszéljen a
herceggel. Meggyőzzük, hogy udvaroljon neked.
– Charlotte már nyitotta a száját, ám Amelia
megszorította
a
barátnője
karját,
hogy
megakadályozza közbeszólását. – Csak hallgass
meg, kérlek! Még mindig úgy gondolom, hogy
Redway boldogan tenné neked a szépet, ha egy
kicsit is bátorítanád. De ha még azt is
tudatosítjuk benne, ez milyen előnyös lenne
mindkettőtök számára... Te férjet keresel, ő
pedig feleséget. A férfiak figyelmét nagy eséllyel
rád irányítja, ha meglátják, hogy a herceg
érdeklődik utánad. És a lányos anyák is azonnal
lecsapnak őkegyelmességére, ha rájönnek, hogy
hamarosan talán elérhetetlenné válik számukra,
mert feleségül vesz téged.
– Nem hiszem, hogy a hercegnek ilyen
trükkhöz kellene folyamodnia ahhoz, hogy
megfelelő menyasszonyt találjon – tiltakozott
Charlotte.
– Hát, én nem látok körülötte nyüzsgő
leánysereget – kacsintott Amelia. – Talán más is
hallotta, hogy a hercegnek gondjai vannak a
szerencsejátékkal,
akárcsak
te.
Úgyhogy
beszélek Anthonyval, és rábízom a dolgot. Ő

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 45

egész biztos rá tudja venni
gyümölcsöző szövetségre.

Redwayt

egy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 46

Harmadik fejezet

H

arry az ablaknál állt. Megint.

Greenshire minden évszakban csodaszép volt,
de idén nyáron különösen megkapónak találta.
Talán azért, mert olyan sokáig volt távol. A
családja rendszerint sok időt töltött Greenshireben. A kúria jóval idillibb környezetben állt, mint
fővárosi házuk. Nem csak a levegő volt
kellemesebb, de a szomszédok is.
Apropó, szomszédok. Egyikük épp Harry
húgával és az édesanyjával sétált az Outridge
ház
nagy
gonddal
rendben
tartott
rózsakertjében. A férfi azon kapta magát, hogy
szemét egy pillanatra sem veszi le róla – úgy
tűnt, az utóbbi hetekben ez lett a kedvenc
időtöltése.
Halkan szitkozódott, miközben kényszerítette
magát, hogy elforduljon az ablaktól. De nem
sokra ment vele. Lelki szemei előtt továbbra is
ott volt Charlotte Dewhurst kipirult arca, amin
jól látszott, hogy a kisasszony ideje nagy részét
kalap
nélkül
tölti
a
szabadban.
Ami
megbocsájthatatlan bűnnek számított a társaság
tagjai
szemében,
Harryt
azonban
gyönyörködtette a fiatal nő nyári napsugár
simogatását magán viselő barna bőre. A haja
világosabb lett egy árnyalattal, és úgy
egyáltalán, mintha belülről sugárzott volna.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 47

Harry elkínzottan felnyögött, és megdörzsölte
borostás
arcát.
Nem
vallott
rá,
hogy
borotválatlanul járt-kelt. Az édesanyja egyébként
sem tűrte. Mégis megkockáztatta a fejmosást,
mikor ébredés után türelmetlenül elküldte az
inasát abban a pillanatban, amint szegény ember
megkérdezte, hozhatja-e a szappant és a pengét.
Nehezére esett volna nyugodtan ülni, míg Hill
végez az arcával. Helyette lejött ide, édesanyja
kisszalonjába, és jó ideje bámulta a kertet, illetve
a kis idillt, amit ott láthatott.
Nagy,
türelmetlen
léptekkel
ment
a
kétszemélyes kanapéhoz, és olyan lendülettel
vetette rá magát, hogy a kecses, nőies
bútordarab panaszosan megnyikordult a súlya
alatt, ám ő még csak észre sem vette. Gondolatai
egészen máshol jártak. Fogalma sem volt, mi
ütött belé. Miért érezte olyan csábítónak, hogy
folyton az ablak előtt álljon, ha tudta, hogy
Charlotte Dewhurst a kertjükben sétál? Miért
vitte a lába szinte önkéntelenül sógora és
egyben legjobb barátja, Anthony Saint-Germain
házába, ha akár a leghalványabb esély volt rá,
hogy ott találja a nőt?
– Most mit csináljak? – motyogta maga elé
zavartan.
– Te meg miért bujkálsz itt?
A váratlan kérdés hallatán összerezzent, de
azonnal fel is dühödött. A szalon ajtajában
Anthony állt. Harrynek káromkodni támadt
kedve, mikor rádöbbent, hogy az elmúlt hónapok
alatt annyira megkoptak korábban csalhatatlan
érzékei, hogy még csak nem is hallotta Tonyt
közeledni. Teljesen elmerült a gondolataiban.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 48

– Nem bujkálok – vágott vissza ingerülten.
Nem Anthonyra haragudott, az érzés inkább a
ténynek szólt, hogy alig egy perce valóban úgy
lapult és leselkedett, mint egy tilosban járó
tolvaj, s nem sokon múlt, hogy Tony rajtakapja.
De ezt a világ minden kincséért sem ismerte
volna be. – Mégis, mi okom lenne rá?
Máris
megbánta
felcsattanását,
amint
meglátta barátja magasba szökő szemöldökét.
Tony előtt soha nem voltak titkai, most mégis
szégyellte bevallani, milyen zűrzavar uralkodik a
fejében.
Anthony túl jól ismerte őt ahhoz, hogy beérje
a válaszával, azonban önmagához mérten
ugyancsak
visszafogottan
reagált,
mikor
megjegyzés nélkül hagyta Harry viselkedését.
Helyette az ablakhoz lépett, oda, ahol nem
sokkal korábban Harry állt, aki már-már arra
kezdett gyanakodni, sógora pontosan tudja,
miért olyan paprikás a hangulata. Pár perc
erejéig
kényelmetlen csend
telepedett
a
szalonra. Aztán Anthony mégis megszólalt.
– Mi van veled, Harry? – kérdezte. – Az utóbbi
időben mintha nem is önmagad lennél. Azt
reméltem, sikerült visszanyerned a nyugalmad,
míg nem voltál itthon, de úgy látom, Alexandreia
nagyobb hatással volt rád, mint gondoltam.
Harry meglepetten pillantott fel. Ezek szerint
Anthony azt gondolta, fura viselkedésének Lady
Alexandreia
az
oka,
akibe
ő
őrülten
beleszeretett, míg a hölgy Greenshire-ben
tartózkodott – vagy legalábbis azt hitte, hogy
beleszeretett. Mert, hogy ez nem volt igazi
szerelem, csak valamiféle hirtelen fellángolás,

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 49

viszonzatlan és ostoba rajongás, arra nagyon
hamar rájött. Mint mindig. Ugyanis nem először
fordult vele elő, hogy a szíve hirtelen lángra
lobbant egy-egy gyönyörűséges, ám annál
elérhetetlenebb kisasszony iránt, mint amilyen
Lady Alexandreia is. Az ő esetében valójában ez
eléggé mindennapos esetnek számított. Ám ezt a
tényt önmaga előtt is csak akkor ismerte el,
mikor Anthony szembesítette vele.
– Emlékszel, mikor azt mondtad, hogy csak
olyan nők iránt érdeklődöm, akik soha nem
lehetnek az enyémek? – kérdezte hirtelen,
meglepve ezzel mind Tonyt, mind önmagát. De a
kérdés már elhagyta a száját, nem szívhatta
vissza, úgyhogy akár folytathatta is. – Azzal
gyanúsítottál, hogy ez egyfajta védekezés egy
valódi, komoly kapcsolat ellen. Mindig olyan
nőket választok rajongásom tárgyául, akiket
aztán nem vehetek feleségül, míg a kívánatos,
eladósorban lévő potenciális feleségjelölteket
rendre elriasztom.
– Rémlik valami – felelte Anthony tétován.
– Szinte szóról-szóra ugyanezt mondta
Charlotte is – morogta az orra alatt Harry, ám a
barátja meghallotta az alig hallhatóan elmormolt
szavakat.
– Mikor beszéltél te erről Charlotte-tal?
Harry ránézett a másik férfira. Még szép,
hogy Anthony figyelmét felkeltette, amit
mondott. Végül is Harrytől sem volt szokványos,
hogy az udvarlási szokásait megtárgyalja egy
ártatlan fiatal nővel, akit ráadásul olyan kevéssé
kedvelt, mint Charlotte Dewhurstöt.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 50

– Mikor az az átok Bastian elrabolta Ameliát.
Charlotte
roppant
feldúlt
volt,
és
az
elkeseredését nem mulasztotta el rám zúdítani –
felelte könnyednek tűnő hangon. – A szememre
vetette, hogy a húgom felkutatása helyett Lady
Alexandreiával töltöttem az időmet. Akkor vágta
a fejemhez azt a vádat, amit nem sokkal
korábban te is. Cseppet sem volt kíméletes.
– És te mit feleltél neki? – kérdezte Anthony
döbbenten.
– Semmit – rántotta meg a vállát Harry.
– Semmit? Valamit mégiscsak reagáltál.
– Megcsókoltam.
A kijelentést követő súlyos, jelentőségteljes
csendet Lord Saint-Germain csodálkozó kérdése
törte meg.
– Megcsókoltad?
– Valahogy kézenfekvőnek tűnt – motyogta
maga elé Harry.
Anthony nem felelt. Mintha elakadt volna a
szava. Ami pedig ritkán esett meg vele. A kínos
csendet Lord Outridge érkezése törte meg.
– Á, szóval ide rejtőztetek el – állapította meg,
majd egyenesen a fiára meredt. – Harry, te hogy
nézel ki? Anyád szeme elé ne kerülj ilyen
csavargó külsővel!
– Elrejtőztünk? – kérdezte Anthony döbbenten,
figyelmen kívül hagyva a gróf fiára vonatkozó
megjegyzését. – Mégis ki elől?
– Természetesen a hölgyek elől – felelt Lord
Outridge leheletnyi bosszúsággal a hangjában,
miközben megrántotta a csengő zsinórját. –
Szükségem van egy italra.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 51

Atkinsont, a hamarosan megjelenő komornyik
egy üveg italt egyensúlyozott a kezében tartott
tálcán, mintha előre tudta volna, mit fog kérni
tőle a gazdája. A tálcát a fal melletti kisasztalra
tette, és kitöltött három pohárral, majd halkan
távozott.
– Valami baj van, apám? – kérdezte Harry
csodálkozva. – Miért kellene elrejtőznünk anyám
és a húgom elől?
A gróf jókorát kortyot a poharából, mielőtt
válaszolt volna.
– Ne is figyeljetek rám! – legyintett, miután
megköszörülte a torkát. – Azt hittem, azért nem
vagytok kint a kertben, mert most beszélik meg
a bál részleteit.
– Bál? – kérdezte Harry és Tony egyszerre.
– Libby legújabb agyréme – fintorgott
Outridge. Bár a hangja higgadt volt, feldúltságát
jól jelezte, hogy feleségét becenevén említette,
és olyan erőteljes szót használt a lady egyik
ötletével kapcsolatban, mint az agyrém. –
Kitalálta, hogy bált rendez.
– De Lady Outridge szokott bált rendezni –
felelte Anthony megütközve. – Ami azt illeti, elég
gyakran.
– De ez most más lesz – löttyintett újabb adag
whiskyt a poharába a gróf. – Ha jól vettem ki a
szavaikból, meg vannak győződve arról, hogy
hogy ez után a bál után hamarosan egy esküvőt
kell megszervezniük.
– Egy esküvőt? – kérdezte Harry pánikkal teli
hangon.
– Ne ijedj meg, fiam, nem azt tervezik, hogy
kiházasítanak – felelte sztoikusan az apja. – Úgy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 52

tűnt, anyád egyelőre letett kerítői terveiről.
Legalábbis ami téged illet. Más fiatalurak nem
ilyen szerencsések.
Harry tisztában volt vele, hogy arcáról
nevetségesen
nagyfokú
megkönnyebbülést
olvashat le, aki veszi magának a fáradságot, és
ránéz.
Igyekezett
vonásait
mihamarabb
semmitmondóvá rendezni. Pár másodperc kellett
számára, hogy eljussanak tudatáig az apja
szavai.
– Más fiatalurak?
– A húgod szívességet kért édesanyádtól.
– Mégis miféle szívességet? – kapcsolódott be
Tony a beszélgetésbe. – Én erről semmit nem
tudok.
– Ha azt hiszed, a feleséged mindig mindenről
tájékoztat, akkor naivabb vagy, mint gondoltam.
Mindig lesznek dolgai, melyekről te nem tudsz
majd.
Lord Outridge meglepően őszinte szavait
döbbent csend fogadta. Anthonyval rövid időn
belül másodszor esett meg, hogy nem találta a
hangját.
– Miről van szó, apám? Még soha nem láttam,
hogy ilyen feldúlt lett volna egy bál miatt – törte
meg a hallgatást Harry egyre növekvő
kíváncsisággal, amibe némi bajsejtelem is
vegyült. Az apja még soha nem volt ilyen ideges,
bármit talált is ki az anyja.
– Úgy tűnik, Lady Dewhurst mondhatott
valamit a húgodnak, amiből ez a két
nyughatatlan nőszemély azt szűrte le, hogy
sürgősen férjet kell neki keríteniük.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 53

A bejelentés úgy fejbe kólintotta Harryt,
mintha egy kovácsüllő pottyant volna rá nagy
magasságból. De Lord Saint-Germain is csak
hümmögött, mintha továbbra sem lenne képes
semmilyen verbális reakcióra.
– Férjet? – nyögte ki aztán Tony mégis.
– Ha mindent figyelembe veszünk, ez a te
hibád – bökött Lord Outridge a veje felé.
– Én? – hüledezett a fiatalember. – Már hogy
tehetnék én bármiről is?
– A feleségem a fejébe vette, hogy kiházasítja
a lányát.
– Amelia már házas – felelte Anthony
megütközve.
– Azt hiszed, én nem tudom? – felelte a gróf. –
A baj csak az, hogy mikor az anyja eltervezte,
hogy férjhez adja, azt is aprólékosan kitalálta,
milyen
nagyszabású
összejöveteleket
fog
szervezni, a cél érdekében. Számtalan bálra,
piknikre és teadélutánra készült, míg Amelia
megtalálja az igazit. Te azonban keresztülhúztad
a számításait azzal, hogy olyan sebtében
elvetted.
Odalettek
a
nagyszabású
táncestélyekről és a hetedhét világra szóló
lakodalomról dédelgetett álmai.
– Én… – hebegett Anthony, apósa azonban
egyetlen kézmozdulattal beléfojtotta a szót.
– Nem kifogásoltam, amiért nem udvaroltál
illendően a lányomnak, és nem röpítettem beléd
golyót, mikor kompromittáltad. Nem szóltam
egyetlen rossz szót sem, mikor ukmukfukk,
külön engedéllyel összeházasodtatok. Értem én –
vágott ismét közbe, mikor Tony újra meg akart
szólalni –, tudom, hogy a lányom biztonsága

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 54

kívánta így. De ezért most a feleségem új
lehetőséget lát az álmai megvalósítására
Charlotte Dewhurst révén, és az ég óvjon
minket, ha az az asszony vérszemet kap. Végehossza nem lesz a viziteknek, estélyeknek és más
társasági eseményeknek. És én elvárom, hogy
mindegyiken annak rendje-módja szerint részt
vegyetek mindketten. Nincs apelláta.
Nem kapott választ, de szemmel láthatóan
nem is várt, inkább katonás léptekkel az
ablakhoz sétált.
– Már csak azt nem értem, hogy ennek az
egész hercehurcának miért a mi házunkban kell
megesnie

morogta
minden
eddiginél
morcosabban Harry.
Lord Outridge egyetlen másodpercig sem
késlekedett a válasszal.
– Hogy miért? Megmondom én neked, fiam.
Azért, mert velem ellentétben, Goodwillnek meg
van a magához való esze, és nem hagyja, hogy az
övét tetőtől talpig felforgassák. Na, tessék! Itt is
van Redway – intett széles mozdulattal a kert
felé. Heves gesztusa közben a poharában
csillogó borostyán színű folyadék kis híján
kilöttyent.
– Redway? – kérdezte Harry és Tony
egyszerre.
– Ti aztán mindketten megéritek a pénzeteket
– nézett rájuk szemrehányóan a gróf. – Úgy
ismételgetitek a szavaimat, mint egy-egy
papagáj. Libby és Amelia Redwayt nézték ki
Lady Dewhurst számára. Mit nem lehet ezen
érteni?

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 55

A gróf lecsapta a poharát az asztalra, majd
kiviharzott az ajtón, még feldúltabban, mint
ahogy megérkezett. A két fiatalember szájtátva
bámult utána.
– Ez ijesztő volt – nyögött fel Tony pár perc
múlva. – Még soha nem láttam az apádat ilyen
dühösnek.
Mikor nem érkezett válasz, a barátja felé
fordult.
Harry már az ablaknál állt, és mogorván
bámulta a kertet. Az apja jól mondta, a rózsák
között beszélgető hölgyek mellett ott állt a
herceg is.
Redway. Pont ő mutatta be a húgának alig
néhány hónappal korábban, mint lehetséges
kérőt. Ideális választásnak tűnt. Gazdag, egy
hercegi cím birtokosa, és megnyerő külsejű
fiatalember. Már amennyire ő meg tudta ítélni.
Most először próbálta meg egy nő szemével
felmérni a külsejét. Nem ment könnyen, de azért
azt ő is látta, hogy Redway nem egy bányarém.
Magasra nőtt, magasabbra, mint ő, pedig maga
sem számított kistermetűnek. Szőke hajával, kék
szemével, csinos, arisztokratikus vonásaival
minden fiatal nő figyelmét magára vonhatta.
Mégsem sikerült még megtalálnia az ő
hercegnőjét. Csak az ég tudhatta, miért.
Természetesen
ő
is
tudott
a
herceg
szerencsejáték függőségéről, de nem hitte, hogy
az lehet a baj. Redway vagyona túlságosan nagy
volt
ahhoz,
hogy
viszonylag
új
keletű
szenvedélye veszélyeztesse – feltéve, ha még
idejében sikerül úrrá lenni rajta. Márpedig mi
bírhatná jobban rá a változásra, mint egy

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 56

asszony szerelme? Eszében sem volt, hogy
elbagatellizálja a problémát, látott családokat
széthullani a kártya miatt. Mégis úgy gondolta,
Redway esete más. A társaságbeli férfiaknak sok
mindent elnéztek. Szóba sem jöhetett, hogy
őkegyelmessége azért nem talál feleséget, mert
az eladó sorban lévő hölgyek szülei tiltják tőle
lányaikat gyengesége miatt. Egy herceg akkor is
herceg, ha fél lába van, és egyetlen szeme.
Akkor
is
főrend,
ha
minden
éjjel
kártyabarlangokban vagy kuplerájokban múlatja
az időt – amiről azért Redway esetében szó sem
volt. Jó parti, még ha tökéletlen is.
De azon kívül, hogy időnként horribilis
összegeket veszített a zöld asztalnál, Redwaynek
egyszerűen nem volt hibája. Talán csak annyi,
hogy nem tudott táncolni. De az aligha számított
valódi hiányosságnak.
Művelt volt, kedves és udvarias. Amennyire ő
meg tudta ítélni, a hölgyekkel mindig is
gyengéden és figyelmesen bánt. Épp ezért
szerette volna, ha Amelia hozzámegy feleségül.
No persze akkor még nem tudta, hogy Tony fülig
szerelmes a húgába, és hogy az érzelmet Amelia
is viszonozza, csak még maga sincs vele
tisztában.
Akkor úgy hitte, Redway a legjobb választás a
testvére számára. A baj csak az volt, hogy sokkal
jobban tetszett neki az ötlet, míg Ameliáról volt
szó, mint most, hogy a herceg már Charlotte-nak
csapta a szelet.
– Rendben, most már tényleg tudni akarom,
mi folyik itt – jelentette ki Anthony, és a hangján
Harry jól hallotta, hogy ez egyszer nem

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 57

menekülhet meg a válaszadástól. – Jól gondolom,
hogy a legkevésbé sem Lady Alexandreia miatt
vagy így kiborulva?
– Nem vagyok kiborulva – húzta ki magát
Harry
méltóságteljesen,
megpróbálva
kijelentésébe
annyi
sértettséget
sűríteni,
amennyi csak tellett tőle.
– Mindazonáltal úgy méregeted Redwayt,
mintha képes lennél ledöfni egy konyhakéssel –
vitatkozott Tony.
– Ami azt illeti, akár egy kanállal is, ha úgy
tovább szenved – morogta Harry bosszúsan,
miközben szemét le sem vette Charlotte és a
herceg kettőséről.
– Áruld el, te most féltékeny vagy?
Tony kérdése komolyan meglepte Harryt.
Erőteljes érzelem tombolt benne, de mostanában
mindig olyan feldúlt volt, és fel sem tűnt neki,
hogy ez most valami más. Sok dolgot azonosított
a kavargó érzésekből: nyugtalanság, hiányérzet,
vágyakozás valami után, amit még képtelen volt
azonosítani. És Tonynak igaza volt. Tényleg ott
volt a féltékenység is. Nem is kevés. De inkább
leharapta volna a nyelvét, mint hogy bevallja a
barátjának.
– A legkevésbé sem vagyok féltékeny –
tiltakozott inkább, de az egész olyan gyerekesen
dacosra sikeredett, hogy ő maga is inkább
nevetségesnek érezte, mintsem hihetőnek.
Biztos volt benne, hogy Anthony azonnal átlát a
szitán. Azért még hozzátette: – Felőlem Lady
Dewhurst azzal udvaroltat magának, akivel csak
akar.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 58

Szerencsére Tony nem firtatta tovább a
dolgot, mindent kifürkésző, kutató tekintetét
pedig Harry nem láthatta, mert háttal állt neki.
Továbbra is a kertben beszélgető két embert
méregette.
Nem hajol túl közel Redway Charlotte-hoz? –
töprengett. A nő arcát nem látta, de a herceg
ragyogó ábrázatát nagyon is. Ó, hogy szerette
volna ráfagyasztani azt az ostoba, rajongó
vigyort.
– Tévedek, vagy ez a bazári majom néhány
hónappal ezelőtt még a húgomba volt szerelmes?
– dünnyögte az orra alatt.
– Jól emlékszel – felelte Anthony. – Úgy járkált
Amelia után, mint egy pincsi kutya. Egy hajszál
választott el tőle, hogy betörjem az orrát.
– Ez nem is rossz ötlet. – A mondat kicsúszott
a száján, mielőtt lakatot tehetett volna rá.
Tony azonban most sem szembesítette
kijelentései ellentmondásosságával. Azt mondta,
nem féltékeny, mégis bazári majomnak nevezett
egy herceget, és komolyan elgondolkodott azon,
hogy orrba vágja. Csak mert egy olyan nővel
beszélgetett, aki állítólag számára nem jelentett
semmit. Akinek az érzelmeit éveken keresztül
semmibe vette. Sőt, mi tagadás, mulatott is
rajtuk.
Megdörzsölte az állát tanácstalanságában. A
borosta sercegett a keze alatt. Nem értette,
miért nem tudja annyiban hagyni a dolgot. Miért
jár a fejében folyton ez a nő és a csókja? Miért
bosszantja ilyen nagyon, hogy hirtelen nyílt
férjkeresésbe fogott, mintegy kinyilvánítva vele,
hogy ő, Harry Devereux kegyvesztett lett?

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 59

Elvégre, neki cseppet sem számít, hogy
Charlotte rajong-e még érte vagy végleg
kiábrándult belőle. Nem igaz? Sőt. Esze ágában
sincs megnősülnie, tehát megkönnyebbültnek
kellene éreznie magát, amiért ő nem szerepel a
lehetséges jelöltek között.
Ennek ellenére egyre többet gondolt arra a
délutánra. A csókra és az érzelmekre, melyeket
kiváltott belőle. Valamint Charlotte szavaira,
amik egy csapásra felforgatták az életét, mert
rájött, hogy a kisasszonynak igaza van. Szerepet
játszott. Hol a gátlástalan csábító álarcát öltötte
magára, akitől minden hölgy távol maradt, aki
könnyű flörtnél és pár szenvedélyes éjszakánál
többre vágyott, hol pedig a reménytelen
szerelmesét,
akinek
érzései
rendre
viszonzatlanságra voltak ítélve. Pont azért, mert
vágyai netovábbja – ahogy Tony is rámutatott –
kivétel nélkül olyan nő volt, aki semmiképp sem
lehetett az övé. Mint Lady Alexandreia is. Egy
országa és vőlegénye iránt elkötelezett fiatal
hercegnő. Még egy csoda, vagy egy kisebbfajta
világégés is kevés lett volna ahhoz, hogy a nő a
karjában kössön ki. Ezen igazságok felismerése
után még furább volt, hogy Tony nem csak akkor
találta fején a szöget, mikor szembesítette vele,
hogy
már-már
kétségbeesetten
igyekszik
elkerülni azokat a nőket, akik komoly veszélyt
jelenthetnek a függetlenségére és a lelki
nyugalmára. Hanem akkor is, mikor azzal
vádolta, hogy féltékeny. Igen. Irigyelte a
herceget, mert Charlotte figyelme már az övé
volt. És mert Redway pontosan tudta, mit akar,
és nem félt megtenni a megfelelő lépéseket.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 60

Feleségre vágyott, családra. Olyan dolgokra,
melyeket ő soha nem akart. És melyek soha nem
adathatnak meg neki. Az ő múltjával, a
nyughatatlan természetével, a már-már beteges
sóvárgásával minden iránt, ami legalább annyira
izgalmas, mint veszélyes.
Keze önkéntelenül tévedt a felöltője belső
zsebébe rejtett levélre. Wilson küldte neki egy
héttel korábban, és ő azóta rongyosra olvasta.
Miután Amelia és Tony összeházasodtak, ő
képtelen volt tovább Greenshire-ben maradni.
Hajtotta
valami
nyugtalanság,
valamiféle
türelmetlenség, aminek minden bizonnyal köze
volt legjobb barátja, egyben bajtársa hirtelen
megtalált boldogságához, és a Charlotte-tal
történtekhez is. Akkor úgy gondolta, feladatra
van szüksége ahhoz, hogy elmúljon ez a
megmagyarázhatatlan
feszültség.
Egy
küldetésre. Ezért Wilsonhoz fordult. Átmenetileg
meg is találta a nyugalmat, miközben teljesítette
a megbízatást, melyet volt főnökétől kapott. De
amint véget ért a kaland, újra rátört az a
megmagyarázhatatlan érzés. És akkor sem szűnt
meg, mikor végül mégis csak hazatért. Sőt.
Minden addiginál rosszabb lett, mert rájött, hogy
nem csak Tonynak volt igaza, hanem Charlottenak is. Azt tettette, hogy tökéletesen elégedett
az életével. Most pedig ott lapult a zsebében
Wilson levele, melyben az iránt érdeklődött,
elvállalna-e újabb, a korábbiaktól kockázatosabb
megbízatás. Ő pedig egyre inkább úgy hitte, ez a
válasz a kérdéseire, ez a megoldás a testét-lelkét
feszítő lázas idegességre, ami kínozza már egy
ideje. Igen. Ez lesz a megoldás. Ismét

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 61

szolgálatba kell lépnie Wilson szervezetének
kötelékében.

Este
házban:

a

Saint-Germain

– A papa tényleg olyan dühös volt? – kérdezte
halkan Amelia, vigyázva, fel ne ébressze a
karjában ringatott Patricket.
Anthony mosolyogva nézte anyát és fiát,
felesége kérdésére pedig tovább szélesedett a
mosolya.
– Nem mondanám igazán dühösnek, inkább
feldúltnak.
– Nem gondoltam, hogy ilyen fejfájást okozok
a papának az ötletemmel – felelte a fiatalasszony
bűntudatosan. – Mindenképp segíteni akartam
Charlotte-nak, és mikor azt mondta, az apja nem
örülne egy újabb bálnak, jó megoldásnak tűnt
felajánlani a szüleim házát. Ahogy sejtettem, a
mamának nem is volt ellene kifogása. Nem
hittem volna, hogy pont a papa fog tiltakozni
ellene. Nem vall rá.
Halk kopogás szakította félbe a szavait. A
dada érkezett, hogy az ágyába vigye az alvó
kisfiút. Amelia óvatosan adta át a kisbabát,
kisimított egy fekete hajtincset a homlokából, és
megpuszilta alvástól kipirult arcát, mielőtt egy
mosollyal útjára engedte a dadát.
Anthony ellökte magát az ablakpárkánytól,
ahol addig állt, és komótos léptekkel a felesége
felé indult. Mire az ajtó becsukódott a dada után,
már ott állt közvetlenül az asszony mellett.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 62

Átkarolta a derekát, és magához húzta. Mélyen
beszívta az ismerős nőies illatot, és belecsókolt
Amelia nyakába.
– Nem kell emiatt nyugtalankodnod –
mormolta a bársonypuha, meleg bőr fölött, és
elégedetten elmosolyodott, mikor érezte, hogy
Amelia pulzusa meglódul. – Édesapáddal minden
rendben lesz, amint lenyugszik. Mindössze annyi
történt, hogy rossz volt az időzítés. Lucas szerint
azért volt olyan feldúlt, mert felbosszantották az
iparosok gyűlésén. Azok az emberek teljesen
elzárkóznak attól, hogy béremelést adjanak a
munkásaiknak,
a
munkások
pedig
azzal
fenyegetőznek, ha nem kapnak több pénzt, nem
dolgoznak tovább. Apád majdnem egész nap a
két fél vitatkozását hallgatta, és próbált
közvetíteni közöttük.
– Szegény papa – sóhajtott Amelia. – Annyi
gondja van, és mi is csak tetézzük. De mikor
beszéltél te Lucasszal?
– Összefutottunk a faluban.
– És hogy van?
– Ő jól van. De biztosan Kenwayről akarsz
beszélni most?
Amelia egyáltalán nem akart beszélgetni.
Máris úgy érezte, mintha lassan, de biztosan,
köd borulna az agyára, ami meggátolja a józan
gondolkodásban. Tony közelsége mindig ilyen
hatással volt rá. A térde megroggyant, de a férje
megtartotta, miközben tovább csókolgatta a
nyakát. Szája követte a száguldó vér útját odáig,
ahol legerősebben lüktetett a pulzusa, keze
felfedező útra indult a készségesen karjába
simuló asszonyi testen.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 63

– De a papa… – szólalt meg mégis, mert nem
hagyta nyugodni a téma. – Bele sem gondoltam
igazán, mit jelent a szüleim számára az ötletem.
Talán mégis annyiban kellene hagynunk ezt a
dolgot. Charlotte megértené.
– Drágám, momentán a szüleidről sem
szeretnék hallani, és bár nagyon kedvelem, de
Charlotte Dewhurst sem szívesen látott vendég a
hálószobánkban. Csak úgy, mint a bátyád.
– Harry? – feszítette tenyerét a mellkasának
Amelia, hogy távolabb tolja magától a férfit. –
Hogy jutott most eszedbe Harry?
Anthony felnyögött, miközben lazított karja
szorításán és hagyta, hogy Amelia pár centire
eltávolodjon tőle. Legszívesebben a falba verte
volna a fejét, amiért szóba hozta a témát. Biztos
volt benne, hogy a nő nem hagyja annyiban a
dolgot, amíg meg nem magyarázza, miért tett
említést a fivéréről.
– Volt egy érdekes beszélgetésünk délután –
bökte ki végül, majd apránként beszámolt arról,
amit a barátjától hallott.
– Megcsókolta Charlotte-ot? – ismételte meg
Amelia döbbenten, amit Tonytól hallott.
– Nekem ezt mondta – bólintott a férfi. – De
nehogy elmond neki, hogy elárultam.
– Nem, nem, persze – egyezett bele túlságosan
is készségesen a nő. Anthony visszafojtott egy
sóhajt a gyanúsan gyors válasz hallatán, ám
mondani már nem tudott semmit, mert Amelia
folytatta. – Nem gondolod, hogy őket az ég is
egymásnak teremtette? Tudtam én, Charlottenak mondtam is, de annyira tiltakozott, Harry

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 64

pedig olyan csúnyán viselkedett vele, hogy
igazat adtam neki.
– Mielőtt beleéled magad, hogy ők eszményi
párt alkotnának, kérlek, lassíts kicsit! –
igyekezett lehűteni a lelkesedését Anthony. –
Túlságosan előre szaladtál.
– Ők már úgyis túl sokáig húzták az időt –
felelte
mosolyogva
Amelia.
Elégedett
arckifejezése nem jósolt semmi jót.
– Komolyan gondom, drágám. Ne avatkozz
bele! – figyelmeztette Tony ismét. – Úgy látom,
Harry fejében jókora zűrzavar uralkodik
mostanság.
– Ezzel semmilyen újdonságot nem mondtál –
állapította meg Amelia szarkasztikusan.
– Viszont most az átlagostól is nagyobb az a
káosz. De komolyra fordítva a szót, kezdek
aggódni a bátyádért.
A
kijelentést
hallva
már
Amelia
is
elkomolyodott.
– Szerinted bajban van?
– Ha az baj, hogy egy ereje teljében lévő
felnőtt férfinak ötlete sincs, mit kezdjen az
egyébként tökéletes életével, akkor igen, nagy
bajban van.
– Ezt meg hogy érted? – vonta össze a
fiatalasszony mézszínű szemöldökét.
– Nekem úgy tűnik, a bátyád nem találja a
helyét, mióta hazatértünk a kontinensről. És
mintha az utóbbi időben ez tovább rosszabbodott
volna.
– Talán nehéz neki annyi kaland és izgalom
után visszatérni egy átlagos élethez – állapította
meg Amelia halkan. Újra eltöprengve azon,

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 65

miken mehetett keresztül a férje és a bátyja a
korona szolgálatában. – Most egy egészen más
világba csöppent. De erről te tudsz a legtöbbet.
– Valóban – bólintott Tony. Elgondolkodó
arckifejezése mutatta, hogy az asszony szavai
visszarepítették a múltba. – Nagyon fiatalok
voltunk, mikor Wilson beszervezett minket, és
nagyon más életet éltünk, miközben a
munkánkat végeztük. Izgalmas volt és lelkesítő.
És időnként veszélyes is.
– Időnként – hördült fel Amelia, mire Tony
halványan elmosolyodott.
– Azért nem forogtunk állandó életveszélyben.
Amelia nem vitatkozott, pedig még élt benne a
rémület, amit akkor érzett, mikor rájött, mivel
töltötte fiatalkora túlnyomó részét Tony és Harry.
Mondhatott Anthony bármit, ő biztos volt benne,
hogy nagyon is veszélyes dolgokat műveltek
azok ketten. És a múltjuk a hazájukba is
elkísérte őket. Bastian és Reynaldo támadása
ékes bizonyíték volt rá.
– Gondolod, hogy erről van szó? Harrynek
hiányzik az izgalom?
– Azért ettől jóval többről van szó – ölelte
szorosan magához az asszonyt Anthony. Állát a
feje búbjára támasztotta, és a hátát simogatta,
miközben beszélt. – Meg kell őt értened.
Számtalan életet megmentett azzal, amit csinált,
és jó néhány súlyos konfliktust megelőzött.
Börtönbe juttatott olyan embereket, akik
gyakran a kötélre is rászolgáltak tetteikkel. A
munkája fontos volt és nagy horderejű. Hatalmat
adott a kezébe, és egészen különleges értelmet
az életének.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 66

Amelia megborzongott a szavak hallatán, mire
a férje még inkább magához szorította.
– Arra akarsz kilyukadni, hogy a kényelmes,
biztonságos élet kevés a fivéremnek – állapította
meg a nő halkan.
– Talán igen – helyeselt a férfi. – Én majdnem
egész eddigi életemben rád vágytam. Te és
Patrick jelentetek számomra mindent. A
kontinensen történtek mindössze egy epizódot
jelentenek számomra. De hallottam olyan
emberekről, akik képtelenek voltak elhagyni a
szervezet kötelékét. Nem tudtak volna mihez
kezdeni egy ilyen békés, unalmas világban.
Az
unalmas
szót
jelentőségteljesen
megnyomta, hogy Amelia biztos lehessen benne,
a legkevésbé sem találja unalmasnak mellette az
életét.
– Gondolod, hogy… – kezdte a nő.
– Azt gondolom – vágott közbe Tony –, hogy
Harry most keresi a helyét. Időre van szüksége,
és valami életcélra.
– Életcélra – ismételte visszhangként Amelia,
mire a férje szorítása leheletnyit szorosabbá vált.
– Komolyan mondom, Amelia, ne kezd a
kerítőnőt játszani! A bátyád nincs abban a
hangulatban,
hogy
fogékony
legyen
a
praktikáidra.
– Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte a
fiatalasszony duzzogva. – Elfelejted, hogy te is
hasonló praktikák révén hódítottál meg? Talán
megbántad, hogy olyan fondorlatos módszerhez
nyúltál? Vagy csak azt, hogy ilyen hatékonynak
bizonyult?

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 67

Anthony hangosan felnevetett, majd távolabb
tolta magától a feleségét, hogy a szemébe
nézhessen. Tudta, hogy Ameliának nincsenek
igazán kétségei, mégis gondoskodott róla, hogy
az iránta érzett szerelme sugározzon az arcáról,
a tekintetéből, minden pórusából. És mikor
kedvese lélegzete elakadt, tudta, hogy sikerrel
járt.
– Én pontosan tisztában voltam azzal, hogy
mit akarok, és ezért hajlandó váltam bármit
megtenni. A bátyád azonban maga sem tudja,
mit szeretne.
Akkor majd én elérem, hogy rádöbbenjen, mi
is az, amit akar – határozta el Amelia, de
óvakodott attól, hogy mindezt hangosan is
kimondja. Tudta, mi lenne Tony véleménye,
úgyhogy elkerülendő a felesleges vitát, inkább
csendben maradt. Helyette csókra nyújtotta a
száját, és a férje egyetlen másodpercig sem
habozott, hogy lecsapjon a felkínált ajkakra.

Elisabeth Forest – Szeret, nem szeret
Oldal 68