You are on page 1of 7

P.

Knight
Jer 29:11 Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az ÚR
–; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.
Milyen jó tudni azt, hogy a mi Istenünk gondolkodik! Olyan Istenünk van, Aki gondol ránk. Ő
nem csak egy szobor vagy bármi más, ami élettelen, hanem Ő gondolkodik, és Ő ránk gondol.
Ézs 55:8-9 Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim,
így szól az ÚR! Mert amiképpen magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én
útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál!
Tehát Isten gondolataiban ott vagyunk. Minden velünk kapcsolatban ott van a gondolataiban,
gondolkodik róla, nagyon érdekli minden, ami az életünkben van, és Istennek megvan a Maga
útja hozzánk. Szeretne minket ismerni, és azt szeretné, hogy mi is ismerjük Őt. Ez az életünk,
hogy megismerjük Istent, hogy megismerjük az utat, hogy megismerjük Isten gondolatait, és
hogy Ővele gondolkodjunk. Ezért vagyunk a gyülekezetben, ezért vagyunk közösségben. Ezért
van a Krisztus Teste, hogy együtt megismerhessük Istent, hogy osztozzunk az Ő
gondolataiban, és hogy osztozzunk az Ő útjában.
Ez kicsit úgy hangzik, mint egy üzenet, de igazából egy bejelentés lenne. Azt szeretném
elmondani, hogy Isten úgy találta jónak, hogy továbbmenjünk. Továbbvezet bennünket,
úgyhogy hamarosan el fogunk menni. Amikor az iskolaév véget ér, akkor lesz itt az ideje
annak, hogy elköltözzünk. Nagyon szomorúak vagyunk emiatt. Négy és fél évet töltöttünk itt,
de olyan az egész, mint egy lehelet. Szinte semmi idő. Úgy érzem, csak most kezdelek
megismerni benneteket, mégis sok kellemes időt töltöttünk együtt. Sok jó evangelizációnk és
bibliaiskolás óránk volt, és a debreceni misszió is nagyszerű volt. Ezek valóban olyan
alkalmak, idők, amiket soha nem fogunk elfelejteni. Csak szerettem volna, hogy tudjátok.
Azt is szeretném elmondani, hogy nagyon erős ez az elhatározás, hogy megyünk, és nem
lehet ez ellen tenni mostmár. Higgyétek el, próbálkoztam ezzel! Istennek azonban van egy
terve, és egy másik helyen van velünk célja. Úgyhogy muszáj mennünk, de lehet, hogy még
visszajövünk. Ki tudja? Nagyon szeretünk benneteket!

P. Kende
Emlékszem, amikor p. Knight-ék jöttek, akkor még nem tudtam, hogy ők énekelnek. Egyszer
volt, hogy a gyülekezet előtt néhányan dalban viccelődtünk, és mivel nem tudtam, hogy neki
amúgy jó hangja van, meghívtam p. Knight-ot az alkalmi kórusunkba. Mi mókáztunk, ő viszont
tudott énekelni is. Utóbb nagy meglepetés volt. :-)
Olyan nehéz, amikor egy barát, egy lelkipásztor, valaki, aki befektet az életünkbe, az elmegy.
Annyira hálásak vagyunk érte és a családjáért! Isten nagyon hirtelen hozta őket ide, és aztán
nagyon hirtelen is viszi el őket. Ahogy Ján 3:8-ban mondja: Amikor valakit a Szellem vezet,
arról sok mindent nem tudsz, csak azt, hogy a Szent Szellem van benne. Ez a bizalmunk!
Valaki mondott egy dolgot, amit nagyon viccesnek találtam. Lehet, hogy más is gondolkodik
úgy, mint az illető. Azt mondta a vasárnapi istentiszteleti rendről: Most könnyebb neked, mert
nem kell annyit prédikálni, ugye? Szeretném, ha értenétek, nekem az a nehézségem, hogy
nem bírom elmondani, amit Isten rám bíz. Ján 16:12 sok mondanivalóm van. A vasárnapi
átállás nem azért történt, mert kevesebbet akartunk az Igéből, hanem azért, mert többet
akartunk a közösségből. Csak bátorítalak – persze azt kezdesz a vasárnapoddal, amit akarsz –,
hogy használd arra, hogy a Krisztus Testében tegyél valamit, pl. bátoríts. Valaki mesélte

nekem, hogy meglátogatták egymást, és mennyire építő volt, azután jöttek együtt a
gyülekezetbe. Bátorítalak, hogy tedd ezt!
Arról szeretnék beszélni, amit p. Knight is említett, hogy együtt járunk az úton. P. Schaller
mesélt egyszer egy történetet a navahókról. Volt egy egyetemista lány, aki egy projekt miatt
az Egyesült Államok déli részén egy navahó faluban töltött talán fél évet. Nem tudott a
nyelvükön, és egy család sátrában lakott. Végezte velük együtt a feladatokat, dolgozott velük
együtt.
Aztán nagyon összebarátkozott a nagymamával, aki angolul nem beszélt. Amint együtt voltak,
nagyon szerették egymást. A lány megtanult néhány navahó kifejezést, és a néni is megtanult
picit angolul. Aztán a végén a lány távozás miatt volt egy ünnep, amikor elbocsátották,
elköszöntek tőle. Nagyon szomorúak voltak, mert megszerették őt, és a lány is őket. Aztán ez
a nagymama a végén odament a lányhoz, megfogta az arcát a kis göcsörtös, ráncos kezeivel,
és tört angolsággal azt mondta neki: Amikor veled vagyok, szeretem engem legjobban.
Annyira jó ez a gondolat: Amikor veled vagyok, akkor szeretem engem a legjobban. Nagyon
erőteljes és egyszerű igazság! Vannak olyanok, akikkel ha együtt vagyok, sokkal jobban
vagyok. Akkor sokkal jobban el tudom viselni magam. Ez nem arról szól, hogy mit kedvelek,
mit nem; nem azon múlik, hogy mennyire mély megértésünk van együtt. Gyakran ez csak a
szeretetről szól. Krisztus Teste is ilyen.
Tényleg úgy van, hogy a Krisztus Teste az, ahol legjobban szeretem magam, mert nagyszerű
hely. A közösség, a szeretet, az élet, a bátorítás miatt igazából. Nyilván, amikor Jézussal
vagyok, akkor vagyok a legjobban a bőrömben, és akkor kedvelem magam a legjobban.
Tényleg hálás vagyok emiatt értetek is személyesen. Mert akkor szeretem engem a legjobban,
amikor veletek vagyok.
Énekek 5:2 Elaludtam, de ébren volt szívem, és íme, szerelmesem szava szólt, és zörgetett:
Nyiss ajtót nekem, húgom, mátkám, galambom, én tökéletesem, mert fejemre harmat szállt,
hajamra éjszaka cseppjei hulltak.
Ez a vers Jézusról és rólunk szól, és arról, ahogy könnyen csúszom. Mennyire könnyen csúszik
a lábam hívőként! Drága kapcsolatunk van Jézussal. Olyan drága kapcsolat, hogy csak úgy
lehet leírni: Szerelmesem! Olyan drága kapcsolat, hogy ilyen nagyon drága szavakkal lehet
leírni, mint amit Ján 15:15-ben mond: Ti az Én barátaim vagytok. Drága szavak. Nagyon fontos
ez számunkra.
Mégis időnként bealszom. Lehet, hogy jársz az Úrral egy évet, lehet, hogy jársz az Úrral két
évet, aztán lehetséges, hogy a harmadikban nehéznek találod, hogy járj. Lehet, hogy jársz az
Úrral húsz éven át, és jól megy, aztán a huszonegyedikben... Miért mondom ezt? Azért, mert
ez soha nem automatikus. Soha nem úgy megy: Ó, jártam húsz évet az Úrral, a következőt is
Vele fogom járni. „Miért?” „Ah, hát az csak úgy jön! Így fog történni. Annyira ebbe az irányba
megyek, hogy már meg sem tudok állni.” Ez nem így történik!
Könnyen elcsúszom. Könnyen bealszom. Könnyen lemaradok a lényegről. Ilyen a
természetem, hogy könnyen megcsúszom, könnyen leállok. Ezt nagyon jól tudom. Nemcsak
azért, mert huszonhat éve hívő vagyok, hanem azért, mert tizennyolc éve vagyok házas.
Tudom, hogy milyen könnyen leállok azzal, ami igazán számít. Mennyire könnyen elmulasztom
a lényeget! Ezért mondja nekünk:
Róm 13:11-12 Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból
felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az
éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és
öltsük fel a világosság fegyvereit.

Hallanom kell ezt az üzenetet, ezt a nagyon egyszerű üzenetet. „Ébresztő!” Mert Istennek van
egy hívása, van egy terve, van egy irány. Az Ő akarata más, mint ahol éppen vagyok. Lehet,
éppen lefeküdtem, éppen alszom. Szellemileg nem vagyok éber, bealudtam. Isten azonban
másra hív engem. „Ébresztő!”
Milyen nagyszerűen mondja: ma közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké
lettünk. Ez azt jelenti, hogy ma sürgősebb a dolog, mint amikor megtértem. Ma közelebb
vagyok az Úrhoz, mint tegnap voltam, mint egy éve voltam, vagy mint amikor újjá születtem.
Úgyhogy egy értelemben ma mondhatom azt: „Hú, már kevesebb időm van, hogy járjak az
Úrral! Úgyhogy járni akarok Vele!” Nem az alvásnak van itt az ideje. Szükségem van arra,
hogy a Szent Szellem megelevenítse a szívemet, hogy azt mondja nekem: Itt az idő, hogy
felébredj az álomból. Azt mondja nekem: „Vedd komolyan az igazságot! Vedd komolyan az
Igét! Vedd komolyan a szellemi háborút! Vedd komolyan mindazt, amiről tanulsz!” Ez annyira
drága nekünk!
Péter Ján 21-ben visszatért a kedvenc csónakjához. Ott van a csónakban, de Jézus utána jött.
Szinte semmit sem kellett mondania, Péter ugrott a vízbe, és úszott Hozzá. Nekünk is kell ez.
Jézus utánam jön. Azt viszont értenem kell, hogy a szívem bealudhat. Azt hihetem, hogy
minden rendben, de van egy problémám, amit nem látok olyan könnyen, ami nem olyan
egyértelmű, de nagyon valós. Nekem nem olyan nyilvánvaló, de nagyon valós.
Énekek énekében a menyasszony mond néhány érdekes dolgot:
Énekek 5:3 Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy
piszkíthatnám be?
Ismered ezt a módját a kommunikációnak? „Már levetettem a ruhámat, hogyan vehetném fel?
Ki hallott már olyanról, hogy valaki levette a ruhát, és újra felvette? Soha senki nem csinál
ilyet! Már megmostam a lábamat, hogy piszkolhatnám be? Soha még senki ilyet nem tett! Aki
megmosta a lábát soha többé... Igaz? Nyilván!”
Igazából az itt a gondolat, hogy Éne 5:2 elaludtam, de ébren volt a szívem. A szívem vágyik
Jézusra. A szívem vágyik arra, hogy hitben járjak. Mert a szívem arra lett kitalálva, hogy
Jézussal járjak. Valójában nem kell mentegetőznünk, amikor azt mondjuk: Kövessük az Urat!
Mert a szívünk, mindnyájunk szíve erre lett kitalálva. Nők és férfiak, idősek és fiatalok,
elfoglalt emberek és unott emberek – erre vagyunk kitalálva, hogy Jézussal járjunk. A szívünk
mélyen igazán tudja ezt. Van azonban nagyon sok ürügyem, mentségem, kifogásom.
Lehet, hogy a szívem kész van. Zsolt 57:7(8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem, de én
magam nem annyira. „A szívem készen van, de én nem! Nem vagyok annyira készen rá, hogy
menjek Veled, hogy menjek Utánad, hogy csináljam ezt. Olyan jó mentségeim vannak!” Luk
14-ben miket mondtak az emberek? Legalább ketten nagy ostobasággal mentegetőztek. Az
egyik azt mondta: Ökröket vettem, ki kell próbálni őket! „Ó, te vagy a világon az egyetlen, aki
használt autót vesz, mielőtt kipróbálná! Na, persze!” Nekem jobb ürügyeim vannak. Úgy
érzem, hogy jobb mentségek. „Igazán jó okom van, hogy ne menjek!” Valójában ezek buta kis
ürügyek, amikkel mentegetem magam.
Arra gondolok, amint az ellenség mondja nekünk: „Nem kell sehova menni! Nem kell sietni
sehova. Nyugi! Jól vagy ott, ahol vagy.” Az oroszoknál van ez a mondás: „Nem kell
idegeskedni. Nem kell kapkodni. Minden rendben lesz.” Az ellenség is azt mondja nekünk:
„Nem kell sietni sehova. Nem kell kapkodni. Minden rendben van...” Arra gondolok, hogy
közben a bajsza alatt hogyan mulat rajtam. Miközben azt mondja: Nem kell sietni sehova!;
arra gondol: Mennyire ostoba vagy, hogy ezt beveszed! Aztán csak mondja tovább: „Maradj
csak! Nem kell! Hova sietnél? Ráérsz azzal a megbocsátással! Nem kell sietni azzal! ... Ó, nem
érdekes, ráérsz megadni a tartozásodat! ... Nem érdekes, ráérsz kinyitni a Bibliádat! Holnap is

kinyithatod...” Arra gondolok, hogy nem kell hosszú ideig sikeresnek lennie, ő tudja. Csak
néhány másodperc, aztán mondhatja: Ó, igen, lemaradtál. Mennyire szereti ezt!
Nekem arra van szükségem, hogy a szívem ébren legyen, és én is ébren legyek, a szívem
mozduljon, és én is mozduljak, hogy a szívem induljon, és én is induljak, hogy a szívem
szolgáljon, és én is szolgáljak. Erre van szükségem!
Énekek 5:4 Szerelmesem benyújtotta kezét az ajtó hasadékán, és belsőm felindult iránta.
Nagyon tetszik, hogy vonja. Ha észreveszed, a történetben nincs lasszó. Nem azt olvassuk: A
szerelmesem benyújtotta a kezét az ajtó hasadékán, megragadott, és kivonszolt engem. Nem!
Nem így csinálja.
A mi Istenünk – ez annyira nagyszerű – így csinálja. Vágyik így csinálni, hogy belülről kifelé.
Indít bennünket, de a szívünkben. Nem fizikailag indít bennünket, hanem a szívünkben indít
minket. Ezen a módon mozdít bennünket. Ján 10:1-ben azt olvassuk, hogy aki nem az ajtón
megy be, hanem az ablakon, a tetőn át, az tolvaj és rabló. Azzal baj van. Amikor másként
indítom a másikat, az nem az Úrnak a szíve. Ez nagyon fontos. Az, amikor félelemmel,
bűntudattal motivál valaki, amikor valaki azt mondja neked: Kapd össze magad, mert
elveszted az üdvösséged! Amikor ezeken a módokon motiválják az embereket, az az ablak és
a tető. Az nem az ajtó.
Az Úr szeretettel beszél hozzánk, és azt mondja nekünk: „Nézd! Én vagyok az. Nézz Rám!
Emlékszel? Én vagyok az! Nézd, itt a kezem! Emlékszel? Ezen vannak a lyukak érted. Teérted
ott vannak a lyukak. Emlékszel, hogy Ki vagyok? Emlékszel, hogy mit tettem érted?
Emlékszel, hogy mennyire szeretlek téged? Emlékszel, hogy mennyire fontos vagy Nekem?”
Megmutat nekem egy kicsit, mint 2Móz 33-ban Mózes nem láthatott többet az Úrból. Látni
akarta az Urat, de Ő azt mondta neki: „Nem vagy kész rá, nem vagy alkalmas rá. Úgyhogy
megláthatod a dicsőségem egy részét, de szeretném, ha jönnél Utánam. Azt szeretném, ha
jönnél Utánam! Gyere, és ismerj Engem!”
Így vagyok én is, mint az a navahó nagymama. „Jézus! Akkor szeretem magam a legjobban,
amikor Veled vagyok. Úgyhogy Veled akarok lenni! Az a legjobb állapotom. Tudom, milyen
vagyok Nélküled. Tudom, milyen vagyok a mentségeimben. Most készen vagyok felállni.”
Énekek 5:5-6 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek... Ajtót nyitottam
szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől,
kerestem őt,
A lelkem válaszol a hívására, így vagyok megalkotva hívőként. Aztán itt van ez:
Énekek 5:6 ... de nem találtam. Kiáltottam utána, de nem felelt.
Itt a kérdés: „Lehet, hogy Ő nem törődik velem? Lehet, hogy nem számítok Neki? Lehet, hogy
nem vagyok érdekes?” Ez nem igaz! Ugyanaz az ellenség, aki előbb azt mondta: Nem kell
sietni sehova!; azt mondja most: „Felesleges továbbmenni. Minek mennél tovább? Kinéztél az
ajtón, nincs itt senki, menj vissza az ágyba! Hagyd abba! Nincs értelme továbbmenni.”
Annyira jó ez a történet, mert a lány továbbmegy, a lány nem áll meg. Nem hagyja abba. Ez
egy fontos lecke számunkra. Ne állj meg, amikor hallod azt a hazugságot: „Itt az idő feladni.
Itt az idő abbahagyni. Isten nem tud neked még egyszer megbocsátani.” Hallottad már ezt a
szívedben? Sokan tudjuk, hogy milyen ez. Akkor Isten azt feleli: „Nem így van! Gyere tovább!
Mit gondolsz, miért mutattam meg kicsit a dicsőségemből? Mit gondolsz, miért láttattam meg
valamennyit veled? Azért, hogy gyere tovább egész életedben. Azért, hogy egész életedben
kövess Engem, hogy gyere Utánam, hogy keress Engem, hogy akarj többet megismerni, hogy
akarj többet látni, és akarj Velem többet találkozni.”

Aztán van az, hogy úgy vagyok vele: Talán nem is érdemes. A lány továbbmegy, és milyen
„nagyszerű” történik:
Énekek 5:7 Rám találtak az őrök, akik a várost járják, megvertek, megsebesítettek, elvették
kendőmet a kőfal őrei.
Ez egy érdekes helyzet. Miért? Nem szabadna kinn lennie. Nem szabadna ott lennie, ahol van.
Megtámadták, bántották, megszégyenítették. Ez a három történt vele. Hívőként azt
képzelnénk: „Ha elkezdem követni az Urat, akkor bizonyára soha semmi baj nem lesz az
életemben. Ha az Urat követem, biztos nem futok bele soha semmibe, ami rossz lenne.” Rossz
hírem van, megtörténhet. Nem olyan helyen vagyok, ahol lennem kéne.
Még akkor is, amikor Istent követem, arra gondolok: Nekiállok követni az Urat. Aztán eljutok a
törvénykezés helyére, ahol ez a fajta üzenet jön: „Mozogj! Dolgozz keményebben! A Biblia is
azt mondja, nem látod? Dolgozz keményebben!” Azon a helyen vagyok, ahol nem kéne
lennem. Istent keresem, de nem a megfelelő helyen vagyok, és bántanak engem azon a
helyen. Megsebeznek engem. Lehet, hogy megszégyenítenek engem.
A másik, hogy elmegyek egy helyre Isten követésében – sajnos ez is megesik –, szeretem az
Urat, keresem az Urat, és kigúnyolnak érte, megszégyenítenek érte. Ézs 66:5-ben azt
olvassuk: Mivel te szeretsz Engem, azért kigúnyoltak téged, és megszégyenítettek téged.
Megtörténhet. Vannak helyek, amik állítólag keresztények, de nem hiszik, hogy a Biblia igaz.
Nem hiszik, hogy az Úr követése drága dolog. Nem ismerik ezt az életet, amiről Ő itt beszél,
hogy elmegyek valahova, Isten keresem, de nem a megfelelő helyen vagyok, és
megtámadnak, megsebeznek.
Az egyik pásztorunk küldte el a következő üzenetet telefonon. Valaki elment a gyülekezetébe,
és ezt írta utóbb neki az, aki meglátogatta a gyülekezetet: „Nagyon-nagyon köszönöm! Biztos,
hogy ez keresztény gyülekezet? Se fölényeskedés, se kegyetlenség.” Arra gondolok, hogy
vajon hány helyen volt, ahol azt kapta, ahol az történt vele. Istent kereste valószínűleg, de
nem azon a helyen volt, ahol lennie kellett volna. Megtörténhet velünk, kapunk sebeket, és
van, hogy megtámadnak, és van, hogy megszégyenítenek.
Ez a történet miről szól? Nem a támadásról, nem a kételyről, nem a lustaságról – pedig eddig
ezekről beszéltünk –, hanem ez a történet arról szól, hogy Jézus azt mondja: „Figyelj! Látod?
Én vagyok az! Gyere Utánam!” Ez a történet arról szól, hogy nem szűnök meg keresni Őt, nem
szűnök meg utána menni, nem szűnök meg nyomulni előre, és nem hagyom, hogy valami
elvegye tőlem azt, ami megindult bennem.
Bátorítani akarlak erre, hogy ne engedd el. Lehet, hogy azt mondod: „Olyan pici motivációm
van arra, hogy az Urat kövessem! Annyira pici a szívem kapacitása arra, hogy bevegyem az
Igét!” Nem ez a kérdés. Nem az számít, hogy milyen pici, hanem az számít, hogy használd,
hogy járj vele. Ha van világosságod, ha van felkavarodás benned, még ha annyira pici,
halovány is, de használd. Járj vele! Úgy, ahogy jelen vagy itt, keresed az Urat a szívedben.
Törődik-e a lány ezekkel a bántásokkal? A válasz az, hogy nem.
Énekek 5:8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, ha megtaláljátok szerelmesemet,
mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok.
Nem az az elhívásom, hogy azzal törődjek, aki megállítana. Nem az az elhívásom, hogy azzal
törődjek, aki megszégyenítene, aki megsebezne, aki megtámadna. Nem ez az elhívásom.
Nem ez az elhívásod neked sem. Nem ezért vagy az Úrnak az útján. Hanem – ahogy p. Knight
is mondta – vannak olyanok, akik szintén az Úrnak az útján vannak. Zsolt 16:3 a szentekben

van a gyönyörűségem. Azokban van a gyönyörűségem, akik szintén keresik az Urat. Velük
akarok közösségben lenni.
Ha azokkal vagyok közösségben, akik bántanak engem, ha azokkal vagyok közösségben, akik
megállítanának, akkor meg fogok állni. Miért tenném, amikor arra is megvan a lehetőségem,
hogy azokkal legyek közösségben, akik szintén ismerik ezt az életet, akik szintén keresik az
Urat, akik szintén nyomulnak Utána? Tőlük kérem: Kérlek, segítsetek nekem!
Amikor Pál azt mondta: Könyörögjetek értünk is, hogy szó adassék a szánkba, hogy szabadon
szólhassuk az evangéliumot!; azzal azt mondta: A szentekben van a gyönyörűségem. És kit
fogok kérni? A szenteket! Kit fogok kérni? A többi hívőt. Azokat, akik mennek az Úr után.
Azokat, akik szintén szeretik az Urat, akik az úton vannak, akik azt mondják: Ez drága nekem.
Lehet, hogy a testvérem nem tud segíteni nekem, de lehet, hogy bátoríthat, hogy menjek
tovább. Lehet, hogy elmondhatja a bizonyságát nekem. Elmondhatja, hogy ő hogyan ment
keresztül a dolgon. Lehet, hogy nem tud rajtam segíteni, de lehet, hogy meghallgathatja az én
bizonyságomat.
Énekek 5:9 Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, ó, asszonyok szépe? Miben
különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, hogy minket ily nagyon kérsz?
Azt gondolom, hogy ez fontos nekünk. „Kicsoda Jézus neked?” – és visszakérdezni: „Kicsoda
Jézus neked? Magyarázd el nekem! Mondd el nekem, ki Ő neked?” Lehet, hogy a te életedben
van valami Vele, ami nekem nincs meg, és jó lenne tudnom. Érdekel, hogy kicsoda Jézus
neked. Ezért van szükségem a gyülekezetre. „Kicsoda Jézus neked?” Ezért van szükségem igei
kommunikációra, abban az értelemben is, hogy egymás között is. „Képzeld, ezt találtam, és
most jobban értem. Itt, a Bibliámban ezt találtam, és annyira bátorított!” Meghallgatjuk
egymásnak ezt a részét, ezt a történetét.
Ezért csináltuk a vasárnapi átállást is, hogy hallhassunk, hogy együtt lehessünk. Az volt az
egésznek a célja, hogy találkozzuk össze, fél-egy órával korábban, és beszélgessünk és
bátorítsuk egymást a hitben. Úgy értem, nem hallok sok olyan rádióadást, ami a hitben
bátorítana, nem látok sok olyan TV műsort, ami a hitben bátorítana; lehet, hogy nem sok
olyan ember van a munkahelyeden, aki a hitben bátorítana, de amikor összejövünk, és halljuk
egymás történetét, erre van szükségem, és ezt fontos megragadni.
Énekek 5:10-16-ban ez a lány elmagyarázza, hogy milyen a szerelmese. Van válasza is.
Szerintem ez jelentős az életünkben. Mert amikor valaki megkérdez: Kicsoda neked Jézus?;
akkor meg kell tudnom fogalmazni, meg kell tanulnom kifejezni.
Ezért nagyszerű a léleknyerés az életemben. Elmondom valakinek az evangéliumot, aki nem
hívő, és azt kérdezi: Miért kéne, hogy ez érdekeljen engem? Ez egy jó kérdés, és nem árt, ha
van erre személyes válaszom. Mert egy nap aludni fogok, és Sátán azt fogja mondani: Miért
kéne, hogy az az Ember érdekeljen téged? Aznap kelleni fog nekem egy jó válasz. Lehet, hogy
megtaláltam a választ az evangelizáción. Vagy amikor bátorítottuk egymást a testvéremmel,
és elmondott nekem valamit, amit talált. Aztán amikor az ellenség „bátorít”, akkor lehet, hogy
van válaszom, amit megtaláltam és az enyém, és neki nemet tudok mondani.
Énekek 6:1 (5,17) Hova ment a szerelmesed, ó, asszonyok szépe? Hova lett szerelmesed?
Hadd keressük veled együtt!
Ez a gondolat: Együtt keresni Őt. Csodálatos együtt keresni Őt! Azt olvassuk Zak 8:21-ben Az
egyik város lakói a másikhoz mennek, és azt mondják: Most azonnal menjünk az Úr arcának
keresésére! Aztán így fejeződik be a vers: Én is elmegyek! Van ott valaki, aki hallotta ezt az
egészet, és azt mondja: Én is megyek! Ez gyönyörű az életünkben. „Én is megyek!” Ezt
tanulnunk kell. Ha soha nem kelek fel az ágyból, akkor soha nem fogom ismerni ezt, hogy

milyen együtt menni, és keresni az Urat. Ha soha nem hozok áldozatot, akkor soha nem
fogom megismerni ezt az örömet, hogy milyen együtt keresni Őt.
Ez az üzenet nyilván nem a Knight családról szól, de arra gondolok, hogy ha nem vállalták
volna be, hogy otthagyják az előző helyet, és jönnek ide Isten akaratában, akkor erről
lemaradtak volna. Arról, hogy milyen velünk együtt követni az Urat.
Mindnyájunknak megvan ez a lomha, lusta, buta szívünk, amelyik könnyen bealszik. Amikor
viszont megvan az a pillanat, hogy keresni akarom Őt, akkor élni kell vele. Akkor ragadjuk
meg, akkor nyissuk ki a Bibliánkat! Akkor kezdjünk imádkozni! Akkor jöjjünk el a gyülekezetbe,
keressünk egy testvért, hívjunk fel valakit, bátorítsunk valakit. Adjunk valakinek egy
meghívót, csináljuk egy őrültséget, és Isten velünk lesz. Mert Ő azt mondja: Nem azért
mutattam meg az Én dicsőségem, mert nem érdekelsz, hanem azért, mert azt akarom, hogy
gyere Velem végig az egész úton.
Ámen.