You are on page 1of 3

Ezeréves béke a földön. (Jel.

20:1-3)
E mostani világkorszak utolsó hét éve alatt, a zsidók kétszer is átfogják élni Isten védelmét, amint az egész világ ellenében, megoltalmazza népét, ellenségeiket pedig elpusztítja. Ekkor nagy-nagy öröm tölti majd be szívüket, de ettől még nem fognak megtérni. Mert lelkendező örömmel még senki nem tért meg, nem lett istenfélő hívő, csupán vallásos törvényeskedő, vagy eszelős (démonikus) tévelygő. A kiskorúak megtérhetnek egyszerű, gyermeki alázattal (Luk. 18:15-17), de ha aztán úgy növekednek ifjúvá, hogy mind nagyobb teret adnak a gonosznak (I.Móz. 8:21, Róma 1:22-32), és az első gyermeki hitet megtagadják (I.Tim. 5:8), akkor ők is csak bűnvallással, valamint ezzel együttjáró sírással és kesergéssel térhetnek vissza az Úrhoz (Jóel 2: 1213,Csel. 2:37). A harmadik jaj során a föld népeinek legnagyobb része elpusztúl, a Sátán ezer évre be lesz a mélységbe zárva (Jel. 20:1-3), szolgái pedig (gonosz szellemek-démonok) tömlöcbe (Ésaiás 24:21-22). A zsidók megtérésére (Róma 11:25-26) is ezen a napon kerül sor, mert az Úr kitölti szívükbe Szellemét. Akkor „feltekintenek arra akit átszegeztek, siratják őt, amint siratják az egyetlen Fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után” (Zak. 12:9-10). Isten új szövetséget köt népével, nem testit hanem szellemit (V.Móz. 30:4-6), törvényét a szívükbe írja be (Jer.31:31- 34). E naptól ők képviselik Isten akaratát, Békekirályságát a föld népei számára, azokkal a mártírokkal együtt (Jel. 20:4-5), akik nem imádták a fenevad képét (Jel. 13:15). Népének és az egész földnek élén Dávid király áll (Jer. 30:8-9), aki Messiásfejedelem lesz a felépült templomban (Ezék.45:17), ahol ismét ott lakik Isten dicsősége (Ezék. 43:1-5), szent arcának angyala (II.Mózes 33:14-16). A földön életben maradt, s az utolsó évezred alatt újra megsokasodó népek között megszünik a háborúskodás, „és hadakozást többé nem tanulnak” (Mikeás 4:3). Tisztelni fogják Izráel Istenét, mert látják amint összegyűjti népét az „ígéret földjére”, kiárasztja arra áldását, s olyanná válik mint az „Éden kertje” (Ezék. 36:24-38). Ekkor özönlenek Jeruzsálembe (Ésa. 2:2-4,) az Úr dicső „arcának” engesztelésére. Közülük tíz ragad egy zsidó férfi ruhájába, mondván: „Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek az Isten” (Zak. 8:20-23, Ésa. 60:1-4,14,18-22). Hallják, amint az „élő víznek folyamai ömlenek belsejükből” (Ján. 7:37-39), Isten Szellemétől ihletett Ige (Ján. 3:5), s hívő szívvel mondott bizonyságtételek az Úr Jézus Krisztusról, Izráel Messiásáról, ami elárasztja az egész földet (Zak. 14:8-9). Ezt hallva, istenfélelem fogja betölteni a népeket, de csak szájukkal fogják tisztelni az Urat (Sof.3:9), mert az emberek változatlanul bűnös természettel születnek (Róma 5:12,I.Pét. 1:18).

Feljárnak a népek minden évben Jeruzsálembe, hogy megünnepeljék a sátorok ünnepét, s azt mondják: „Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik. 4:1-2). Akik nem mennek fel azokra nem lesz eső, és csapással bünteti őket az Úr (Zak. 14:16-18). Ez a város, amely ma még a legjobban fenyegetett a bálványimádó antiszemita emberek, és a Sátán hadai, a démonok által, akkor az isteni békesség fővárosa lesz, a földön élő valamennyi nép számára (Zak. 8:3-13). „Nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak” (Mik. 4:3). Az emberek változatlanul bünben születnek akkor is, és bár mind istenfélők lesznek, szeretni nem tudják Őt. Ez csak az ő megváltott népének, Izráel fiainak lesz osztályrésze, akik megtérnek és újjászületnek mind, aztán nekik is naponta kell majd öldökölni (Róma 8:12-13)a test indulatait és kívánságait (Gal. 5:16-24). Akkor is lesznek akik ennek teret adnak (Ésa. 65:20, Jer. 17:5), de az Úr ma sem, akkor sem fogja végleg elvetni a bukott hívőket, amit égedelemre gyüjtenek az megég, ők azonban megmenekülnek, de „tűzön keresztül” (I.Kor. 3:11-15). Az egész teremtett világ is sóvárogva várja (Róma 8:19-23) az ezeréves békét , amikor a föld megszabadúl az átoktól (I.Móz. 3:17), az emberek földet, vizet, levegőt, valamint egymást pusztító tevékenységétől. Akkor a vadállatok is mind megszelidülnek, „a farkas és a bárány együtt legelnek, az oroszlán , mint az ökör, szalmát eszik.” (Ésa. 65:25). A tehén s a medve is együtt legelnek, „mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével” (Ésa. 11:6-9). Akkor „ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt” (Ámós 9:13), „a hegyek musttal csepegnek, s a halmok tejjel folynak” (Jóel 3:18). „Azon a napon meghallgatom az egeket, azt mondja az Úr, azok pedig meghallgatják a földet. A föld pedig meghallgatja a búzát, a mustot, s az olajat” (Hóseás 2:20-21). A földről elragadott Eklézsia pedig, az újból felépült Szentély fölött levő (Ezék. 37:27), Mennyei Jeruzsálemben űl az Úr asztalához (Jel. 19: 7-9), a békeország egész ideje alatt (II. Péter 3:8). „Mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából és kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén levő népeket, és egybegyűjtse őket háborúra..., körűlvevék a szentek táborát (Izráelt) és a szeretett várost (Jeruzsálemet), de Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. És az ördög..., vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta” (Jel. 20:7-10). E mostani világegyetem utolsó napján, az Úr haragjának napján, előbb elragadja a zsidó népet, és egybeszerkeszti Krisztusban akik már a mennyben vannak, és akik még a földön vannak (Eféz. 1:10). Aztán tűz emészti meg az egész földet, és a föld minden lakosát (Sof. 1:18), de új eget és új földet teremt, ígérete szerint (II.Péter 3:7-14).

Kedves testvéreim az Úrban, és kedves valamennyi olvasóm! Minket, akik ez utolsó napokban élünk a földön, nem az ezeréves békeországba, hanem az örök, mennyei Jeruzsálembe akar vinni szerető Atyánk, aki egyetlen és mindenható Isten, aki Izráelnek Istene (I.Mózes 33:20, Luk. 1:68)! Nincs olyan egyház, vagy gyülekezet, amely bejuttathatná ide a tagjait, megtérés és újjászületés hiányában (Csel. 2:38, János 3:3-5). Csak akik befogadják szívükbe az Úr Jézus Krisztust, válhatnak Isten fiaivá (János 1:12-13). Ezektől pedig azt várja, hogy most vallják meg bűneiket (I.Ján. 1:8-9), most öldököljék (Róma 8:1213) a minden ember által örökölt bűnös természetüket (Róma 5:12), most vállalják a Krisztus szenvedéseiből rájuk eső részt (Kol. 1:14). Mindezek isteni jutalma igen igen nagy, örök mennyei dicsőség lesz (II.Kor. 4:17). Ebben legyen részetek! id. Frank S. Karmiel, 2010. Június