You are on page 1of 9

Rácz Richárd

RAREAH.J.SZE

A matematika mém­dzsungele

Esszé a „Mesterséges intelligencia I.” tantárgyhoz

Mérő László „Mindenki másképp egforma”
című könyve alapján

2008. december

1
Bevezetés

Kérdezhetné mélyen tisztelt Olvasó, hogy miért nem a szokásos terminológiát használtam, mely 
szerint a matematika az „katedrális”. Igérem, hogy mire végigolvassa ezt az esszét, választ kap arra, 
hogy ki, vagy mi íratta velem ezt a kifejezést, és hogy miért „gondolom” úgy, hogy a katedrális szó 
túl puha, túl rögzített arra, amit a matematika valójában jelent. Dzsungel és nem katedrális, mert a 
dzsungelben   harc   van,   sokszínűség,   kiismerhetetlenség   és   örök   feljődés,   változás.   Ezt   jelenti 
valójában a matematika fejlődése, így lép ki elménkből a fizikai valósában. Ebben a dzsungelben 
próbálunk eligazodni természettudósként.

A mém a fejünkben lévő gondolatot jelenti, vagy bizonyos fogalmak a világból, legalábbis jelen 
dolgozatban csak erre szorítkozunk. Amennyiben nem kezeljük túl szigorúan a mémeket, mindenre 
rámondhatjuk, hogy mém. Itt „mate­mém”­nek fogjuk hívni az összes olyan fogalmat, jelet, állítást, 
tételt,   rendszert   stb.,   mely   a   matematikával   kapcsolatba   hozható.   Megvizsgáljuk,   hogy   a 
matematikai mémek milyen kvantumfizikai generációs átalakuláson keresztül lépnek ki a fizikai 
valóságba. Mémnek fogjuk nevezni a megfelelő „fogalmakat”, bármilyen formában is létezzenek, 
akár a fejünkben, akár papíron, vagy számítógépben.

A dolgozat tárgya

Mivel matematikával foglalkozom ­középiskolában tanítom­ azonnal adódik, hogy megpróbáljam 
beilleszteni   a  mém­elméletbe a matematika tárgyát,  így  a mém­elmélet egy szeletének  vázlatos 
elemzését adjam, és megvizsgáljam, hogy milyen formában léteznek ezek a dolgok világunkban. A 
mémeről részletesebb elemzést Mérő László „mindenki másképp egyforma”, illetve „Új észjárások” 
című könyvében találhatunk. Mémeknek a kultúra génjeit tekinti. És a matematika természetesen a 
kultúra része. Így a matematikát elemezhetjük a mém­gépezet részeként. Szerencsésnek mondhatom 
magam, hiszen a matematika az a tudomány (filozófia) mely segítségével a mém­folyamatok jól 
reprezentálhatók,   és   talán   elemezhetőek   is,   amennyiben   sikerül   egy   vázlatos   osztályozást,   és 
elemzési elvet adni a matematikai mémrendszernek.

2
A szám mint mém

Valahogy   a   fizikai   valóságot   át   kell   vinnünk   egy   másik   helyre.   Íme   egy   anekdota,   mellyel 
megpróbáljuk   szemléltetni,   hogy   milyen   kényszer   szülte   a   számok   létrejöttét.   (Megj.:   Előre   is 
elnézést kérek minden ősembertől, hogy nem tudtam rendes példát hozni.)

Két „ősember” beszélget a barlang előtt. Az egyik megkérdezi a másiktól:

­Akarod tudni, hogy hány alma van a barlangban?

­Igen, mennyi van?

­Hát, őőő...

Szükségszerűen ki kellett alakuljon a szám, a számfogalom, a számolás, és egy olyan jelrendszer, 
amellyel   kifejezhetőek   a   számok.   Absztrakciós   szintek   sorozatán   át,   a   kultúrák   keveredése, 
egymásrahatása   során,   alakultak   ki   a   mai   értelemben   vett   számok,   a   jelenlegi   ismereteink   a 
számokról,  azok sokrétű  elemzése, és ahogy leírjuk, ábrázoljuk őket. Persze mint minden ez is 
folyamatos fejlődésben van. A számok, a számfogalom egy jó példánya a mémeknek arra, hogy 
meglássuk   a   matematika   örök   fejlődésben   van,   és   megállíthatatlanul   burjánzik,   és   hogy   ez   a 
burjánzás külső szemlélő számára kaotikus.

Hogy megállíthatatlanságát biztosítsa, a matematika átalakult, előtérbe helyeződött olyan jelek 
írása,   mely   jelenthetett akármilyen számot. Karaktereit az írás  mém­rendszerétől vette át, de  itt 
sokkal mélyebb jelentés adodhatott akár egyetlen betűnek, írásjelnek, mint például a felkiáltójel, 
mint   faktoriális.   Természetesen   kialakultak   különlegesen   fontos,   különleges   matematikai 
objektumok   jelölésére   (előhívására)   vonatkozó   jelek   is,   gondoljunk   csak   az   integrál   jelére,   az 
„enalattaká”­ra, vagy mondjuk a négyzetgyökre. (Megj.: Az „ennalattaká” mémet én hoztam létre. 
Ha tetszik kérem használja kedves olvasó!)

Ezeknek   a   jeleknek   a   segítségével,   azok   egymásután,   egymásmellé   írásával   még   mélyebb 


összefüggések voltak leírhatók, általában rövidebben, mint az eddigiekben. Rövidebben, hogy a 
mém könnyebben adódjon át egyik helyről a másikra, és könnyebben maradjon meg az emberi 
memóriában.   Fontos   szempont   azonban,   hogy   általában   nem   a   legrövidebb   forma   érvényesül 
leginkább ­ahogy azt a dolgozatban később elemezzük is­, hanem az amelyik elég tömör, de nem 
annyira, hogy nehezen érthetővé váljon. A mate­mémrendszer dinamikusan egyensúlyozza magát, 
hogy fennmaradjon, azaz minden része ­Richard Dawkins nyomán­ önző génként ígyekszik úgy 

3
alakulni, hogy az legjobb legyen saját szempontjából, és a matematika mint mémrendszer, mém­
élettér fennmaradása szempontjából is. Így kialakultak az összefüggések ­hangsúlyozom­ jelenlegi! 
legelfogadottabb formái.

A képlet­mémek

Mielőtt  részletesen  elemeznénk  a Mérő  László  könyvében  is   leírt  kvantum  világ   és   a  mate­
mémek kapcsolatát, tegyünk némi kitérőt tisztán a mémek irányából a matematika felé.

A   matematika   átalakulásai   során   kialkulnak   bizonyos   összefüggéseknek,   mém­


összekapaszkodásoknak olyan formái, melyek a többinél életképesebbek. Erre jó példa a másodfokú 
egyenlet megoldóképlete. A függvénytáblában kétféle alakban van jelen a mém. A rövidebb, de 

 
2
mélyebb megértést igénylő x 1,2 =− p ± p
−q , ez akkor használatos, ha a főegyüttható 1, és az 
q 2

−b± b2−4 ac
átláthatóbb,   de   hosszabb x 1,2 = formában.   A   legtöbb   ember   ezt   a   képletet   a 
2a
második   formában  ismeri  és  használja. Felmerül a  kérdés, hogy miért.  Azért mert  könnyebben 
megjegyezhető egy középiskolás számára, és mert inkább ezt szeretjük használni mi tanárok is, mert 
így   tanultuk,   és   úgy   gondoljuk,   hogy   ez   a   mostani   generációk   szempontjából   is   könnyebben 
megjegyezhető,   általánosabban   használható.   Tehát   végső   soron   rajtunk   múlik,   vagyis   ez   vált 
általánosabbá, ez a mém élte túl jobban a kiválasztódást, ez a forma rendelkezik a „kellemesebb” 
tulajdonságokkal. Ezt az önző gének elmélete alapján jelenthetjük ki.

Megj.:   A   kevésbé   ismert   képletet   nem   tudtam   fejből,   így   nekem   is   ki   kellett   néznem   egy 
könyvből, mivel kitalálni lusta voltam, vagyis a fejemben lévő mémszerkezet fölöslegesnek találta 
újra kitalálni, hogy hogyan tudom a két képletet egymásba alakítani. Ha az első képletet tekintjük, 
annak   hasznossága   nem   kétséges,   de   ez   a   haszon,   ahogy   azt   a   gazdaság­fejlődési   elméletek   is 
mutatják, kevésnek bizonyul ahhoz, hogy igazán általánossá váljon.

Magasabb rendszerben

Ezek a képletek ­bizonyos lépéseken át bizonyított­ tényként kezeljük. Legalábbis egy adott zárt 
rendszerben   bizonyítottak.   Tekintsünk   példának   okáért   egy   tételt.   Legyen   ez   az   egyszerű 
követhetőség érdekében a Pitagorasz tétel.

4
Tétel­mém: Egy háromszög akkor és csak akkor derékszögű, ha a­val és b­vel jelölt befogóira, és 
c­vel jelölt átfogójára igaz, hogy a 2b2 =c 2 .

Valahogyan   meg   kell   magyaráznom,   hogy   mit   jelent   az  a,   a  b  és   a  c.   Ha   egy   diáktól 
megkérdezem,   hogy   mi   a   Pitagorasz   tétel,   azt   feleli,   hogy   „ánégyzet   meg   bénégyzet   egyenlő 
cénégyzet”. Már­már „szállóige”.

De így nem igaz a tétel, csak ha elegendően precíz formában fogalmazom meg. Elegendően 
precízen. Hiszen azt én sem mondom meg, hogy mit nevezünk befogónak, átfogónak, milyen mémet 
jelölök az így: +, és az így: = leírt jelekkel, és valójában mi az hogy egyenlő. Ezeket ismertnek, és 
elfogadottnak tekintem. De ahogy ő fogalmaz, az nem elégséges, mert tudom!, hogy elrontja, ha épp 
az átfogót jelöltük egy feladatban b­vel. Azaz valójában nem vált a mém gondolkodása, fantáziája 
részévé,   nem   kapcsolta   hozzá   azt   az   ábra­mémet,   ami   a   tétel   adott   megfogalmazásakor 
megmagyarázza a jelek jelentését. Ugyanakkor van aki nem kapcsolja hozzá a négyzetreemelés 
műveletét ­keveri a kettővel való szorzással­, vagy éppen nem tud összeadni két számot. Ezeknek a 
mémeknek   mindnek   megfelelő   szinten   élőnek   kell   lenni   benne   ahhoz,   hogy   értelmezni   tudja   a 
kijelentést, illetve felhasználja a Pitagorasz­tétel mémet egy feladat megoldása során.

Ha az agyban próbálnám ezt a tevékenységet „lefotózni”, akkor az agyi aktivitás egy sokágú 
csillagként   jelenne   meg   egy   háromdimenziós   képen.   Ez   az   együttállás,   konstelláció   jelenti 
véleményem   szerint   a   mémet.   Tehát   tekinthetjük   úgy,   hogy   az   emberi   agyban   lévő   elektronok 
valamiféle együttállása jelent egy mémet. Ahogy a fizikai valóságban is megjelenik ez a mém, 
ennek az kvantumos együttállásnak egyfajta interpolációjáként realizálódik, de valójában sohasem 
lehetséges pontosan leírni azt, hogy mi történik elménkben.

A logi­mémek, és/vagy a kvantuminformatika

A matematika legletisztultabb része a logika, amely magát a matematikát próbálja igazolni úgy, 
hogy bennefoglaltatik a matematikában. A logika jelei viszonylag fiatalok, annak ellenére, hogy 
amióta a matematika létezik az azt művelők igyekeztek gondolataik tiszta érthető kifejezésére, és az 
összefüggések precíz, logikus, valóban egymásból következő leírására.

A logi­mémek felépítésénél legkisebb egységüknek a kijelentéseket nevezhetjük. Ezek a mémek 
olyan tulajdonsággal rendelkeznek, hogy igaz, vagy hamis mémek. A műveletek: tagadás minden 
mém logikai értékét megfordítja, a többi logikai alapművelet pedig két mémből egy olyat hoz létre, 
mely a részmémei értékeitől függően fesz fel bizonyos logikai értéket. Amint látható, itt is egy 

5
konstellációt hozunk létre atominak tekintett mémekből. De „sajnos” ezekről a konstellációkról is 
egyértelműen eldönthető, hogy milyen logikai értékkel rendelkeznek.

Ezzel szemben a kvantumos világ többértékű, méghozzá végtelen sok értéket felvevő mémekkel 
építkezik.   Így   a   kimenet   is   többféle   lehet.   A   „Mindenki   másképp   egyforma”   című   könyv   ide 
vonatkozó fejezeteiben valójában úgy fogalmazzuk meg ezt, hogy „valószínűségi békák” ­melyek 
kevert   stratégiák   játszanak­  interpolációjaként   adodik  a   valóság.  Megfigyelésünk  közben  válnak 
valóságossá ezek a „békák”. Tekintsük most mémjeinket a békáknak. Minden csoportosulásban ott a 
lehetősége   a   világban   való   megvalósulásnak.   Ezen   kifejeződések   jelenthetik   a   matematika 
fejlődését.   Az, hogy valójában mit tekintünk igazságnak, szintén a már megvalósult mémeknek 
köszönhető. Ezek a tanulási folyamatban „költöznek be” újra elménkbe.

Bizonyítási módszerek, avagy a racionalitás csúcsmémjei

A  bizonyítási  módszerek  a  logika  mém­komplexumai,  melyekkel  egy tétel  adott  rendszerben 


történő igazsága megmutatható. Két bizonyítási módszeren fogunk elemezni. Észrevesszük, hogy a 
mémek milyen furfangos formákat is felvehetnek, és hogy milyen őrült erővel mutatják meg egy 
másik   matematikai   mémről,   hogy   valóban   létezik,   és   igaz.   Ez   a   „hasznosságuk”   biztosította 
fennmaradásukat az önző gének sorában.

Indirekt bizonyítás

Adott állítás, mate­mém igaz voltát úgy mutatja meg, hogy a mém tagadása, testvérpárja nem 
igaz. Azaz ha ő nem lenne igaz, igazi mém, akkor az ellenkezőjének kellene annak lenni. Tehát 
végső soron egy mémrendszer rákényszerít, hogy elfogadjunk egy másikat, feltöri az ellenállást vele 
szemben, ezáltal lehetőséget ad neki, hogy túléljen, majd ezután szaporodjon.

Teljes indukció

Ez a módszer óvatosan közeledik egy olyan mém­tételhez, mely a pozitív természetes számokat 
használó   összefüggést, mém­együttállást,  konstellációt mutat  fel nekünk. Megvizsgálja  az eddig 
általunk igaznak tekintett mémek segítségével, hogy az 1 mémet, mint számot ha „odaadjuk” a 
kijelentésnek, az feltöri­e, szétrobbantja­e az állítást, amivel az örök kárhozatra ítéli. Így bizalmat 
szavazva a tételnek, azaz további vizsgálatra érdemesnek tartottuk (én és a mém :), feltesszük, hogy 
igaz.   De  tovább boncoljuk az állítást. Megnézzük, hogy a rá következő  általános  tagra képes­e 

6
felmutatni   érvényes   voltát.   Ha   az   állítás   képes   a   következő   természetes   számra   való   átugrással 
igaznak maradás tulajdonságát felmutatni, belépve a bizonyított tételek sorába lehetőséget kap, hogy 
elterjedjen, és újabb mémek származzódjanak belőle.

Az informatika, mint a logi­mémek kiszabadulása a fizikai valóságba

A logi­mémek fantasztikus élőhelyre tettek szert, sőt végső soron ­általunk!­ élőhelyet építettek 
maguknak.   És   ez   pedig   a   számítógép.   Tápláljuk   őket   a   feladatainkkal,   s   így   elősegítjük   a 
fennmaradásukat. A feladatokat azonban ha szigorúan követjük a mém­elmélet elvét, az általunk 
(jelen fejlődési szint szerint) elfogadott mémek adják, kombinálva más mémeket. A programnyelvek 
a közvetítő mém­rendszerek köztünk és a logi­mémek között. A játékok példájánál maradva, miután 
matematikailag vizsgálató formára hoztuk, felmerül az igény, hogy gyorsabban tekintsünk végig egy 
komplexebb állást. Itt segítségül hívjuk épített rendszerünket, a számítógépet. Mozgásra, munkára 
kell fognunk azt a felépítményt, melyben méjeinket ­ha nem is olyan dinamikus formában mint a 
fantáziánkban­ tároljuk. Ezeket figyelembe véve a kvantuminformatika óriási fejlődést jelent.

A játékok elemzése

Egy játék is ­mely szabályokkal adott­ tekinthető mate­mémnek. Szabályait, játékterét jelekkel a 
matematikailag vizsgálható formába hozzuk. A gráfelmélet, mint a mate­mém dzsungel része, egy 
eszköz, amely segítségével mém­rendszereket ­például játékokat­ zárt szabályrendszerrel rendelkező 
mém­komplexumokat elemezhetünk.

Ezen elemzés során figyelembe kell vennünk szükségszerüen, hogy a játékos milyen stratégia 
alajpján   játszik,  azaz  mely mém­logikát  alkalmazza kockáztatásai  során, a tiszta, vagy a kevert 
stratégiát. Úgy tűnik, hogy a kevert stratégiát alkalmazó mém­alanyok több győzelmet érnek el, 
amennyiben megfelelően sokáig játssza a játékot.

Mémek körforgása

Mémgenerációk

Mémek mémeket hoznak létre önmagukból, önmaguk segítségével. Mémek születhetnek a fizikai 
világ   bizonyos   együttállásából.   Beépülnek   a   gondolatainkba,   majd   onnan   szétbontással   és 
szntézissel   újra   „kikerülnek”   a   világba.   És   ez   a   folymat   ciklizál,   így   biztosítva   a   fejlődést, 

7
fejlődésüket. Tekinthetjük úgy, hogy azért tanulunk meg mindent, hogy aztán a megtanult dolgokból 
új   életképesebb   mémeket   hozzunk   létre,   tehát   végső   soron   ­nem   túl   bíztató,   de­   csak 
mémreplikátorok vagyunk.

A   mate­mémek   csoportszelekciós   evolúciós   harcot   is   vívnak   egymással,   ahogy   a   „Héják   és 


galambok”   fejezetben   láthatjuk.   Itt   a   csoportokat   jelenthetik   a   matematika   bizonyos   ágai.   A 
számítógép azért olyan sikeres, mert mindegyik mate­mém­csoportnak bőséges „élőhelyet” biztosít. 
Gondoljunk   csak   a   számítógépes   grafikára   (geometria,   analízis),   vagy   a   fordítóprogramokra 
(algebra, logika).

A   tanítás   lényegében   mém­átadás.  A   tanár   felelőssége,   hogy   tudását   megszűrve,   abból 


kiválogatva az általa értékesnek, a boldogulás szempontjából hasznosnak tartott mémeket, átadja a 
tanulóknak. Véleményem szerint ez a szűrési folyamatot is mémek okozzák, azok melyeket a tanár 
olvasztott magába fejlődése során.A „stabilitás az egyes versengő gének között” elve alapján végső 
soron   az   egyén   fejlődése   során   tapasztalt   mémek   versengenek   az   egyén   figyelméért.   Ezen 
tapasztalatok megszerzésében az oktatás hangsúlyos szerepet vállal.

A kreativitás, mint mémalkotó tényező

A matematika olyan szerteágazó, illetve önmagával olyan sokrétűen kapcsolatban álló rendszer, 
hogy „stabil egyensúlyi feltétel” meghatározása gyakorlatilag lehetetlen, bár úgy tapasztalhatjuk, 
hogy a matematika rendszere dinamikusan egyensúlyozott. Ezt a dinamizmust ­más rendszerekhez 
hasonlóan­ a kreativitás táplálja, generálja.

A kreativitás tekinthető olyan kényszer­viselkedésformának, amelyben egy túlönző mém a téma 
aktuális mémjeit más rendszerből származó mémekkel kapcsolja össze. A folyamat során új mém­
együttállás jön létre. Ezen új együttállások közös jellemzője, hogy kiváló táptalajt nyújtanak az 
eddigiektől   eltérő   rendszereknek,   gondoljunk   csak   az   egy   különös   ötletből   kifejlődő 
tudományágakra.   Maga   a   mém­elmélet   is   egy   olyan   elmélet,   amely   önnön   fennmaradását   saját 
elméletének köszönheti.

Konstelláció

A konstellációs elképzelés szerint a mémek együttállása az ami új mémet jelent. Ezen a ponton 
kapcsolódik mém­felfogásunk a kvantummechanika elveihez, hiszen adott valószínűséggel létező, 
és   megvalósuló  mémek a mém valóságba való beírása pillanatában kombinálódhat más mémek 

8
génjeivel.   Így   például   ezen   dolgozat   szövege   is   megvalósult   eddig   nem   együttállt   mémek   új 
összekapcsolódása.

Ki írta ezt a dolgozatot?

Lezárásképp azt modhatjuk, hogy a matematika, mint a mém­rendszerek általában, azzal a céllal 
fejlődik, hogy saját fennmaradását elősegítse. Gondolhatunk itt a közgazdaságtan matematikájának 
fejlődésére,   ezáltal közvetett módon  a társadalom, a  civilizáció fejlődésére. Ez  a fejlődés  pedig 
generálja a közoktatás színvonalának emelkedését, ahol is visszatér a mém kiindulási potjához, az 
emberi elméhez. Jelen dolgozat is ennek a ciklusnak a terméke. Elmondhatjuk tehát, hogy a mémek 
íratták   velem   ezt   az  esszét,  a   mémek   akik  a   fejemben  kvantumos   valószínűségekként   léteznek. 
Onnan   szabadultak   ki   a   fizikai   valóságba,   előbb   egy   számítógépre   mint   szöveg,   később   pedig 
papírra, a valódi, bár statikkus fizikai létbe. Ennek a ciklusnak a végén pedig, mivel a túlélés az 
egyik legfőbb céljuk, a mélyen tisztelt Olvasó képzeletébe költöznek.

2008. december 12.