You are on page 1of 6

A Nagyszombati Pázmány alapította Egyetem 375 éves jubileumi ünnepségei

2010. október 5. 12:09:14

P. Szabó Ferenc SJ beszámolója

Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros 1635-ben alapította meg


Nagyszombatban egyetemét Universitas Hungarica néven teológiai
és filozófiai fakultással. Ezzel megkoronázta széleskörű kultúrpoli-
tikáját. Az esemény 375. évfordulójára emlékeztünk az idén Ma-
gyarországon, legutóbb, szept. 29-e és okt. 1-je között pedig egy
nemzetközi konferenciával Nagyszombatban: „A Nagyszombati
Egyetem a történelem fényében” témakörrel. Többen érkeztünk
Magyarországról: Pázmány-kutatók, történészek, könyvtárosok és
más szakemberek.
P. Szabó Ferenc SJ
Most egészen röviden ismertetem saját előadásomat. Kornis Gyula
írta az egyetemalapítás 300. évfordulóján: Pázmány Péter „sasszemét a nyugati nemzetek kul-
túrájára vetve, mélyen fájlalta, hogy a magyarságnak nincsen magasabb rendű művelődési
gócpontja, egyeteme, ahol olyan ifjak nevelkedhetnének, akik hivatva lesznek az országot
porba sújtott állapotából a szellem erejével fölemelni. Lelke mélyéből meg volt győződve,
hogy egy nemzet magasabb műveltségének s ezen keresztül belső és külső hatalmának egyik
főpillére az egyetem, mely ad spirituale et temporale Regimen Ungariae summopere necessa-
ria sit, amely Magyarhon lelki és világi felemeléséhez legfőképpen szükséges.(Levele II. Fer-
dinánd királyhoz, Hanuy I, 561) Pázmány 1635. május 12-én pozsonyi palotájában írta alá a
„bizonyos nagy dolgokat” megvalósító tervét, a bölcsészeti és hittudományi karokat befogadó
nagyszombati egyetem alapítólevelét.

Az egyetem célját így jelölte meg: „hogy ott a harcias nemzet lelke megszelídüljön és az egy-
ház és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek.” Pázmány egyetemét a grazi je-
zsuita egyetem mintájára kívánta létrehozni, minthogy saját jezsuita múltja és a grazi egyete-
men – a három éves filozófiai és négy éves teológiai tanári működése során – szerzett tapasz-
talatai ezt sugallták. A jezsuita Ratio studiorum – a különböző fokú iskolák, egyetemek tanul-
mányi szabályzata volt tehát a minta; ez a szándék benne van a bíboros Ferdinánd királyhoz
intézett memoriáléjában. Annak is szimbolikus jelentősége van, hogy a volt grazi professzor a
„Theologia scholastica” latin jegyzeteit a nagyszombati egyetemnek ajándékozta, és mivel
tankönyvül szánta, kiegészítette azokat Kalauzából. (Ez jól látható a budapesti Egyetemi
Könyvtárban őrzött kéziratokból.)

Az egyetem megnyitására 1635. november 13-án került sor: ekkor a filozófiai kar kezdte meg
működését. Három év múlva, 1638. november 3-án kezdődött a hittudományi kar működése.
Pázmány kilátásba helyezte két világi kar, a jogi és az orvosi felállítását is. Már jóval halála
után, 1667-ben a jogi karral, 1769-ben pedig az orvosival egészült ki az egyetem, amelyet
1777-ben Nagyszombatból Budára költöztettek. Ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem az
egykori filozófiai (bölcsészeti) kar utódaként, a hajdani teológiai (hittudományi) kar pedig a
Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működik tovább. A jubileumi évben a Hittudományi
Karral együtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem „fiatal” karai is ünnepeltek, előadássoroza-
tokat rendeztek.

Kezdtük az esztergomi Vitéz János Karon február 5-én a „Pázmány Péter hatása a pedagógiá-
ra” címmel, majd folytatódott a megemlékezés március 3-án az Információs Technológiai Ka-

1
ron: „Pázmány hatása a természettudományokra” témával. Márc. 24-én a Jog- és Államtudo-
mányi Karon „Pázmány hatása a magyar államiságra és jogra” címmel tartottak előadásokat;
április 24-én a piliscsabai Bölcsészettudományi Karon „Pázmány hatása a bölcsészet- és társa-
dalomtudományokra” témával, végül május 12-én a Hittudományi Karon a „Pázmány hatása a
katolikus teológia művelésére” című konferenciával zárult a hazai megemlékezés-sorozat.

Forrás: Vatikáni Rádió

Szentatya beszéde a brazil főpásztorokhoz


2010. október 5. 10:31:24

„Az egyház feladata, hogy hirdesse az Evangéliumot”

XVI. Benedek pápa október 4-én, hétfőn délben találkozott az ad limi- A Pápa
na látogatásukat végző brazil püspöki konferencia főpásztorainak egy
csoportjával, ez alkalommal az ország északi és észak-nyugati régiójából érkezett püspökök-
kel, akikhez beszédet intézett. Itt jegyezzük meg, hogy a katolikus egyház legnagyobb püspö-
ki konferenciája a brazil mintegy 350 főpásztorral.

A Szentatya az evangelizáció legsürgetőbb problémáiról szólt a brazil püspököknek, amely


különösen fontos egy olyan területen, mint Amazónia, ahol Krisztus tanítását egy 2 millió
km²-nyi hatalmas területen kell hirdetni. Sokszor találkozhatunk a kifogással, miszerint nem
lehet ráerőltetni az emberekre egyfajta igazságot, még akkor sem, ha az az Evangéliumi igaz-
ság, és nem lehet rákényszeríteni senkire, hogy milyen utat kövessen, még akkor sem, ha az
az üdvösségre vezet. Mindez ugyanis a vallásszabadság elleni erőszaknak minősülne.

VI. Pál pápa így tanított erről: „Természetesen hiba lenne testvéreinkre erőltetni bármit is, vi-
szont javasolhatjuk az evangéliumi igazságot, és Jézus Krisztus üdvözítő és megváltó művét
úgy, hogy az érthető legyen és ne sértse senki vallásszabadságát – magyarázta Benedek pápa a
brazil püspököknek.

Sajnos manapság – mint ahogy azt Montini pápa is megállapította – csak a hazugság, az er-
kölcsök hanyatlása, a pornográfia az, amelyet lehet javasolni és sok esetben rá is erőltetni az
emberekre a média romboló munkájának vagy a gyengék kihasználásának köszönhetően. A
vallásszabadságot tiszteletben tartva megismertetni Krisztust és az Ő országát nemcsak az
evangelizáció joga, de kötelessége is. ezért tehát a hithirdetés missziója nemcsak az egyház
egy csoportjára vonatkozik, hanem minden megkeresztelt hívőre.

Az evangelizálás kihívásait vizsgálva szem előtt kell tartani: nem elegendő csak az új módsze-
rek és lehetőségek keresése, felhasználása annak érdekében, hogy minél vonzóbbá váljon az
emberek számára az egyház. Az egyház Jézus Krisztus szolgálatában áll és nem csak magá-
nak dolgozik. Feladata az, hogy az Evangéliumi Jó hír mindenkihez eljuthasson. A misszió
táplálkozzon az Eucharisztiából, mint ahogy arra Boldog Anchieta József, „Brazília apostola”
is tanított: „Krisztus legyen mindig jelen a brazilok szívében és ajkán” – fejezte be a püspö-
köknek mondott beszédét XVI. Benedek pápa.

Forrás: Vatikán

2
XVI. Benedek az evangéliumi reményre buzdította Szicília lakosságát
2010. október 5. 10:29:30

„Isten erejével minden lehetséges – ne engedjetek a


maffiának!”

Október 3-án, vasárnap a pápa Palermót kereste fel a


helyi egyház család- és ifjúsági találkozója alkalmából.
A Szentatyát 200 ezres lelkes hívősereg fogadta Szicília
gazdag történelmi múltra visszatekintő fővárosában.

A Szentatya Sziciliában Paolo Romeo palermói érsek a pápához intézett köszön-


tésében utalt a térséget sújtó számos problémára: mint
az egyre növekvő munkanélküliség, a szervezett bűnözés, a szociális és kulturális stagnálás. A
pápa a vasárnap délelőtti szabadtéri szentmisén homíliájában rámutatott látogatása céljára:
„Azért jöttem el közétek, hogy osztozzam örömeitekben, reményeitekben, fáradozásaitokban
és elkötelezettségetekben”.

Annak a reményének adott hangot, hogy ez a város, merítve történelme és hagyományai leg-
hitelesebb értékeiből, megvalósítja lakói és az egész nemzet számára a társadalmi békét. A
pápa erőteljes szavakkal buzdította a híveket: ne féljenek attól, hogy egyértelmű tanúságot te-
gyenek az emberi és a keresztény értékekről, amelyek olyan mélyen gyökereznek a térség hi-
tében és történelmében.

A vasárnapi liturgikus olvasmányok szövegére utalva XVI. Benedek megállapította: még egy
egészen kevés hit is képes elképzelhetetlen, rendkívüli dolgok megvalósítására. Az ostoba, aki
nem Isten tervei szerint cselekszik, hanem saját erejében bízik, törékeny valóságra támaszko-
dik, tehát elvész. Az igaz ember azonban rejtett, de szilárd valóságban bízik, azaz Istenben,
ezért élni fog. A hit legyen mindnyájunk vezérelve a mindennapokban. Legyen az a szilárd
szikla, amelyre életünket építjük. A pápa utalt a palermói helyi egyház számtalan szentjére,
közöttük kiemelte Szent Rozáliát, a város védőszentjét.

Ennek a földnek a lakóit mindig is a vallási érzék jellemezte, a hit irányította a családi életet,
táplálta az értékeket, a mások iránti szolidaritást, az élet iránti tiszteletet. A Foro Italico térsé-
gét végelláthatatlanul betöltő hívőkhöz intézett homíliájában a pápa szólt még az alázatról is.
„Isten előtt soha nem úgy kell megjelennünk, mint aki azt hiszi, hogy valamilyen nagy szolgá-
latot tett, amiért megfelelő juttatást érdemel meg. Még az egyházban szolgáló személyeket is
eltöltheti ez az illúzió.

Azonban tudatában kell lennünk annak, hogy valójában soha nem teszünk eleget Istenért” –
mondta a pápa, majd így folytatta: „Kedves barátaim, ha minden nap alázatosan megtesszük
Isten akaratát, anélkül, hogy várnánk valamit tőle, maga Jézus fog bennünket szolgálni, min-
ket segíteni, bátorítani”. Szicília mindig is a szentek földje volt, akik alázattal és a maga tel-
jességében megélték az evangéliumot. A világi hívek ne féljenek attól, hogy tanúságot tegye-
nek hitükről a különböző társadalmi környezetekben. Azok szégyelljék magukat, akik meg-
sértik Istent és megsértik az embert, akik rosszat tesznek a polgári és egyházi közösségnek
olyan tettekkel, amelyeket nem hoznak napvilágra.

Az Úrangyala elimádkozásakor XVI. Benedek hangsúlyozta Szicília nagy Mária tiszteletét,


majd emlékeztetett a vasárnap Pármában a boldogok közé iktatott Anna Maria Adorni alakjá-

3
ra, aki a bebörtönzött nők között tett tanúságot Isten szeretetéről. Vasárnap délután a Szent-
atya a palermói székesegyházban találkozott az Istennek szentelt személyekkel. A papokhoz,
szerzetesekhez, szerzetesnőkhöz, szeminaristákhoz intézett beszédében a papi identitás meg-
őrzését hangsúlyozta, valamint a személyes és közösségi életszentség fokozására buzdította
őket. Említést tett Isten szolgájáról, Puglisi atyáról is, akit a maffia gyilkolt meg és akinek fo-
lyamatban van boldoggá avatási eljárása.

Ezután került sor XVI. Benedek és a fiatalok találkozójára a város híres Politeama terén. A
Szentatya látogatásának utolsó programpontján valósággal kitört a hívek egyre fokozódó lel-
kesedése, az esemény minden bizonnyal sokáig megmarad a palermóiak emlékezetében. A
pápához intézett köszöntésükben a fiatalok leszögezték: szükségük van a komoly tanulásra,
nem akarnak lemondani álmukról, egy jobb jövőről Szicília számára. Földjüket az igazságos-
ság és a hit számos mártírjának vére öntözi, mint Falcone és Borsellino bírók, vagy Isten szol-
gái Pino Puglisi atya és Rosario Livatino. Azt szeretnék, ha Szicília a törvényesség és a szoli-
daritás példaképévé válna. A pápa válaszában emlékeztetett a múlt héten boldoggá avatott
Chiara Luce fiatal olasz lányra, aki elfogadta a betegséget és a fájdalmat, mert szenvedésében
soha nem volt egyedül: Isten elkísérte őt útján.

Boldog Chiara Luce tele volt isteni fénnyel, amely a hitből és a szeretetből fakad, és amelyet
elsőként szülei gyújtottak lángra benne. A szülők és gyermekek közötti kapcsolat alapvetően
fontos. Jézus maga tanított meg erre bennünket: a hit fáklyáját nemzedékről nemzedékre kell
továbbadnunk. XVI. Benedek a fa bibliai képére utalva arra buzdította a szicíliai fiatalokat,
hogy közösen növekedjenek a hit értékeinek termékeny talaján. Így képesek lesznek arra,
hogy gyümölcsöt teremjenek és megújítsák szülőföldjüket. Ne engedjenek a maffia kísértésé-
nek, amely a halál útja és összeegyeztethetetlen az evangéliummal.

A Szentszék sajtótermének közleménye szerint vasárnap este, palermói látogatását befejezve


XVI. Benedek pápa a „Falcone és Borsellino” nevű repülőtér felé vezető úton kérte, hogy a
kocsisor álljon meg azon a helyen, ahol 1992-ben a tragikus merényletet elkövették Giovanni
Falcone bíró és kísérete ellen. A Szentatya egy virágcsokrot helyezett el az áldozatok emlék-
műve előtt, csöndes imába merült, megemlékezve a maffia és minden bűnszervezet áldozatai-
ról.

Forrás: Vatikán

A kalocsai érsek XVI. Benedek pápa


enciklikáját értelmezte
2010. október 5. 08:31:51

A múlt erős gyökér, jelen, jövő belőle él

A kalocsai érsek XVI. Benedek pápa encikli-


káját értelmezve jut el a szakszervezetektől a
globalizmus hasznosnak remélt elemeihez Bábel érsek bibliát értelmezi

„A szociális biztonsági rendszerek mind a felemelkedő, mind a korábban is fejlett országok-


ban elveszíthetik képességüket feladatuk ellátására, nem is beszélve a szegény országokról.
Ezekben a költségvetés egyensúlyára törekvő politika a szociális kiadások megnyirbálásával –
amire gyakran a nemzetközi pénzintézetek is ösztönöznek – védtelenül hagyja a polgárokat a

4
régi és az új veszedelmekkel szemben: védtelenségük csak növekszik a munkásszervezetek
hatékony védelmének hiányában.”

A fent idézett gondolatokat XVI. Benedek pápa fogalmazta meg Caritas in veritate, azaz Sze-
retet az igazságban kezdetű enciklikájában. A kérdésről, annak hazai vetületeiről Bábel Balázs
kalocsai érsekkel beszélgettünk. –

A pápa több, most nem idézett mondatban is nagy súllyal említi az érdekképviseleteket, itthon
azonban a legtöbb ember csak legyint rájuk. – Mi még sajnos el sem jutottunk a szakszerveze-
tiség valódi lényegéig. Soha nem felejtem el, hogy amikor édesapám gyári munkás lett, vívó-
dott, hogy belépjen-e a szakszervezetbe. Többen is biztatták, mondván, a képviselet a munká-
sok javát akarja. Ám a tapasztalatok mást mutattak. Azonkívül, hogy szükség esetén a szak-
szervezet valóban adott egy kis pénzt, nem sokat tett a dolgozókért. A háború előtt működtek
ugyan hatékony érdekképviseletek, ám később beolvadtak saját pártjaikba, és csak szimboli-
kus szerep maradt nekik. Amikor Szakasits Árpád segítségével a szociáldemokraták egyesül-
tek a kommunista párttal, gyakorlatilag megszűnt az érdemi munkásképviselet. –

A rendszerváltozással azonban új lendületet, arculatot kaphatott volna a szakszervezeti moz-


galom. –

Elméletileg igen, ám ilyen múlttal nem lehetett mit kezdeni, ráadásul vadkapitalizmus zúdult
Magyarországra. Az sem véletlen, hogy polgári kormányzás idején mindig előjönnek a szak-
szervezetek a követelésekkel, máskor meg kiszolgálják a hatalmat. Jó ideje ezt tapasztalni, pe-
dig XIII. Leo pápa a Rerum Novarum című enciklikájában kijelentette: a sztrájk a munkások
utolsó ütőkártyája. Persze a szakszervezetek között is van egy-két kivétel. –

Erre a fölvetésre többségükben azt mondanák, hogy a szakszervezeti mozgalom baloldali jel-
legű, ezért toleránsabbak a baloldali pártokkal, kormányokkal. –

Igazuk van, a munkások képviselete baloldali érték. Csakhogy Magyarországon nincsenek


baloldali pártok, hiába nevezik magukat annak. Nálunk az úgynevezett baloldal a legdurvább
kapitalista elképzeléseket valósítja meg és módszereket használja. Nem kell messzire menni,
sorra hullanak ki a privatizáció csontvázai a szekrényből. Hogyan képzeli egy milliárdos,
hogy a dolgozók érdekeit képviseli? És hogyan hihetik ezt el neki?

Régen, ha valaki szociálisan érzékeny volt, a szegények mellé állt. Ma már ez nem általános.
A legszomorúbb az, hogy a csontvázak azonosításakor senki nem nevetett. –

Mi változtatna a helyzeten?

– Az idő és a türelem. Az ember alakítása a legnehezebb és leghosszabb folyamat. Egyházunk


nem ma kezdte a munkát, kétezer éves tapasztalatunk van ebben. Ha például átveszünk egy is-
kolát az államtól, mindig számolunk a régi beidegződésekkel, amelyek nem oltódnak ki hirte-
len. A materialista tanárok, akik esetleg abban a szellemben is tanítottak, nem változnak meg
egyik napról a másikra, és az el sem várható tőlük. –

Súlyosbítja-e a szentatya által leírt jelenséget a globalizmus, a határokon átnyúló kiszolgálta-


tottság? –

5
Most még igen, de a globalizmusnak lehetnek jó vonatkozásai is. Európa történetére már több
szellemi irányzat is bélyeget nyomott az idők során. Ezek elindultak, átjárták az ismert vilá-
got, és kihatással voltak az emberek életére. Ha a globalizmus egyszer jó irányt vesz, mert
szerintem vehet, akkor üdvösen változhat a helyzet. Ma még azonban a globalizmus egyet je-
lent az értéksemlegességgel, a materializmussal, a piacorientált fölfogással. –

A globalizmus fordíthatná jó irányba a világméretű folyamatokat? –

Rengeteg az információ, áramlásukat ma már nem gátolja szinte semmi. A globalizmus hatá-
sai gyorsan terjednek, és ha katolicitássá, egyetemessé válik, akkor egyszerre tárulhat föl a
teljes kép, ami globális átértelmezést, újraértelmezést indíthat el. Anglia abból élt sokáig,
hogy a csatorna elválasztotta a kontinenstől. Helyzete megváltozott, ahogy fejlődött a világ, és
sok hatás éppen tőlük és általuk jutott távolabbi kultúrákhoz. A közös gondolkodáshoz azon-
ban fel kell nőni, és ez sem megy egyik napról a másikra. Korábban gyermeteg módon azt hit-
tük, hogy a kőolaj árának alakulása ránk soha nem lehet hatással, mert a Szovjetunió ellát
bennünket annyi nyersanyaggal, amennyire szükségünk van. Aztán változott a mi világunk is,
és ma már szinte egy gyermek is tudja, hogyan függenek össze bizonyos folyamatok, például
a gazdaságban, az időjárás változásában, a betegségek fölbukkanásában és terjedésében. A
szellemi dolgok nem azonnal hatékonyak, idő kell az eredményekhez. Az oktatás is hosszú
távú befektetést jelent, és lassan formálódhat valódivá a hazai szakszervezeti mozgalom is. –

Hogyan katalizálhatja az egyház ezeket a folyamatokat? –

Rámutathatunk a megoldás lehetőségeire, alapvető igazságokat mondhatunk ki egy erkölcsi


rend kereteiben. Ennek aprópénzre váltása, tehát a tényleges munka azonban helyi szinten kell
folyjon, ahogyan a szubszidiaritás elve is kimondja. Amikor megnyertük a parlamenti válasz-
tást, a politika és a civil társadalom is belekezdett a változtatásba, és például én a bibliaórái-
mat az egyház szociális tanításaira állítottam át. Az egyénnek is hozzá kell tennie a közöshöz,
hiszen a közösség érdekében végzett erőfeszítések mindig fölemelők, nagy a spirituális ere-
jük. Szektásságnak tartom, ha valaki azt hiszi magáról, hogy vele kezdődött és végződik a vi-
lág. Szinte szlogenné vált az a mondat, amit a kiskunmajsai 56-os Múzeum könyvébe írtam:
„A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él.” Egy olyan intézményben, mint az egyház, talál-
ható meg az igazi történelmi távlat.

Forrás: Bábel érsek