POLITIKAI PSZICHOLÓGIA – POLITIKAI MAGATARTÁSVIZSGÁLATOK

A politikai pszichológia szemléleti sajátosságairól szóló megfontolások megvitatása
Vitakötet

Írták: LÁNYI GUSZTÁV

és vitapartnerei: A. GERGELY ANDRÁS BUDA BÉLA CSIZMADIA ERVIN GARAI LÁSZLÓ KISS ENDRE KISS PASZKÁL MÜNNICH IVÁN PATAKI FERENC PLÉH CSABA SZABÓ ILDIKÓ SZABÓ MÁRTON

ZSOLT PÉTER
ELTE Társadalomtudományi Kar

Politikai Magatartásvizsgáló Kutatóközpont
Kiadványai 1. Sorozatszerkesztők: A. Gergely András Kabai Imre Lányi Gusztáv (főszerkesztő) Előkészületben: A politikai jelenségek pszichológiai vizsgálata: Magyarország 1990-2005.

TARTALOM ELŐSZÓ

BEVEZETÉS: A Magyarországon

politikai

pszichológia

(még

mindig?)

új

tudomány

I. MI A POLITIKAI PSZICHOLÓGIA? 1. Implicit politikai pszichológiák A politikai pszichológia tudománytörténete a poszt/modern világban - Az ókori implicit politikai pszichológiák - A középkori keresztény politikai pszichológiák. Néhány újkori politikai pszichológia: Machiavelli és "A fejedelem" - Spinoza politikai pszichológiája - Mandeville és a "politikai pszichológiai" tudatosság. 2. Homo Politicus Psychologicus Az individuális-racionális "politikai ember" - Az individuális-irracionális "politikai ember" - A kollektív-irracionális "politikai ember" - A kollektív-racionális "politikai ember". 3. A politikai pszichológia megszületése A pszichológia önállósodása - Az önálló politikatudomány - A pszichológia "államtani" alkalmazása Európában - A politikai pszichológia alapító atyja: H. D. Lasswell. II. A POLITIKAI PSZICHOLÓGIA MEGSZÜLETÉSE MAGYARORSZÁGON 4. A tartalmas semmi Dékány István és politikai pszichológiája - A hazai pszichológia (viszonylagos) fejlettségéről – Harkai Schiller Pál kezdeményezései 5. Álruhás politikai pszichológiák A szellemtudományos politikai pszichológia - A szellemtudományos politikai pszichológia csábító ereje - Az állam- és jogtudományok pszichologizálása - A politikatudomány "segédtudománya" a lélektan - A világnézet-lélektan - A magyarság-lélektan - A "magyar észjárás" társaslélektana és politikai pszichológiája - A nemzetnevelés politikai pszichológiája. 6. Pszichoanalitikus politikai pszichológiák Freud tömeglélektani koncepciója és hatása Magyarországon – A pszichoanalitikus politikai pszichológia „kalandjai” Magyarországon: Ferenczi Sándor nem létező politikai pszichológiája – A Tanácsköztársaság „kalandja” és Kolnai Aurél szociológiába rejtett politikai pszichológiája – A freudomarxista „kaland” – Az individuálpszichológusok békére nevelő kalandja 7. Rejtett politikai pszichológiák - szakrális politika Politikai én versus tudományos ész: Bibó István és Mérei Ferenc nem létező politikai pszichológiájáról 8. Az interregnum

Rejtőzködés: a pavlovi reflexológia és a makarenkói pedagógia - A szocialista lélekgyógyászat (gyilkos) „kalandja” - A "marxista pszichológia": a kör négyszögesítése - Ideológia versus szaktudományok - Az adaptáció körei, amelyek azonban nem vezettek a politikai pszichológiához - A politológia és a pszichológia hazai aszinkronitása - Politikai pszichológia helyett közéleti pszichológia és propaganda-módszertan 9. A rendszerváltozás Rendszerváltozás-lélektan és/vagy politikai pszichológia? – A rendszerváltozás sokkja, szociológiai és pszichológiai vizsgálatok – A magyar pszichoanalitikus politikai pszichológia, amely nem létezik, mégis népszerű és virul: Az „antallofreudizmus” kalandja – A rendszerváltás „kalandja” – Az ezredvég politikai változásai és a pszichoanalízis – Pszichoanalízis(ek) versus politikai pszichológia – A „sorskérdések” politikai pszichológiája. – Két szöveggyűjtemény. III. TÉMÁK, PARADIGMÁK ÉS MÓDSZEREK 10. A politikai gyakorlat optimalizálása A politikai pszichológia: alkalmazott tudomány – Tudomány-rendszertani kérdések – Politikai és /vagy gazdaságpszichológiai "eszmék" Magyarországon - Politológia és pszichológia 11. Kis (magyar) alkotmánytani pszichológia Alkotmánytan, (nép)lélektani alapokon – A legitimitás szociálpszichológiai kérdései: konszenzus versus szokásjog és a kollektív tudattalan – A szerződéses elv történeti és politikai szociálpszichológiája – A magyar (történeti) alkotmány, pszichológiai diagnózis? – „Jogi díszlet”, miképpen töltődhet fel „lélekkel”? – Lehetséges-e az alkotmánytani politikai pszichológia? 12. A diszciplináris keretek Az intézményes feltételekről – A politikai pszichológia multidiszciplinaritása – A pszichológia nélküli politikai „lélekbúvárkodás” – A politikai pszichológia pszichológiai tudomány – Kutatás és/vagy cselekvés – Politikai tudás versus pszichológiai szakértői tudás 13. A (politikai) pszichológia nézőpontjai Biológiai nézőpont - Behaviorista nézőpont - Kognitív nézőpont - Pszichoanalitikus nézőpont - Fenomenológiai nézőpont – Az alaklélektan és a mezőelméleti politikai pszichológia - A "járásvégzés" fenoménja és a tüntetés - A humanista pszichológia mint politikai pszichológia - Pszichológiai EGÉSZség és politikai EGÉSZség - Az etnometodológia mint politikai pszichológia – A politika diszkurzív értelmezése, a politikai magatartás dramaturgiája 14. Nézőpontok - paradigmák Paradigmaküzdelmek és a politikai pszichológia nézőpontjai - A politika

Megjegyzések Lányi Gusztáv koncepciójához a politikai pszichológia megalapításáról (Kiss Endre) 11. A minimális és a maximális program modelljei A pszichológus: szakértő tanú . A politikai pszichológia alapkérdései (Szabó Ildikó) 10. A politikai magatartás A politikai magatartás pszichológiai sémája .A politikai magatartás idői (történeti és szocializációs) szerkezete és dimenziói BEFEJEZÉS (helyett): A politikai pszichológia minimális és maximális programja A társadalomtudós szakértői szerep 16. másfelől ezt az alapszöveget elküldtem a vitapartnereknek. Lélek(tan)politika? (A. Gergely András) 9. REFLEXIÓK 1. kommunikáció (Szabó Márton) V. Gazdaságpszichológiai kommentárok egy politikapszichológiai alapvetéshez (Garai László) 4. Pszichológia.pszichológiai fogalma 15. politológia. Egyfelől én már megírtam a megvitatásra szánt alapszöveget (Lányi 2001a). Önfeladás vagy kiteljesedés? Kritikai észrevételek egy tudományos transzfer tárgyában (Gyáni Gábor) 12. REFLEXIÓ A REFLEXIÓKRA: MI A POLITIKAI MAGATARTÁSVIZSGÁLAT? IRODALOM ELŐSZÓ Ez a kötet egy sajátos műfajú vitakötet. 2. A politikai pszichológiáról a naiv pszichológus szemével (Pléh Csaba) 5. Alkalmi gondolatok a politikáról és a politikai pszichológiáról (Pataki Ferenc) Diszciplináris hatások.A terápiás és támogató tanácsadás IV. támadó .A politikai magatartás prediszpozíciói . A politikai pszichológia jövője (Zsolt Péter) 13.A politikai magatartás interakciós modellje . A vitapartnerektől visszakapott – kritizáló. A politikatudomány mai arcai (Csizmadia Ervin) 8. Politikai pszichológia: lehetőségek és kihívások (Kiss Paszkál) 7. tudományközi viszonyok – lélektan és politika/tudomány/ (Buda Béla) 3. A politológia és a pszichológia „megbonthatatlan” kapcsolata (Münnich Iván) 6.A pszichológus: a politika kiértékelője .A pszichológus: társadalmi mérnök .

hogy gondoljuk végig a (hazai) politikatudomány pszichológiai alapjainak a kérdéseit. Ezt a „propedeutikát” tehát azért tartom fontosnak megvitatni. magyarán: alapozó bevezetése. hogy: igen! Ezért igyekszem bemutatni a pszichológia paradigmatikus viszonyait. Tanulmányomban amellett érvelek. azokat a tudományelméleti kérdéseket is. Az alapszöveg az én készülő – különböző „előfutamokban” ilyen-olyan szövegvariánsokat ugyan már eredményező (Lányi 1997a. Ez a tét pedig nem más. mert valójában még nem politikai pszichológia: nem a politikai pszichológia jelenségeit tekinti át. – válaszokra én egyenként reflektáltam. Az elmúlt évek és a közelmúlt tapasztalatai. Ez persze – így. de a dolgozat érvelve kifejtő eszmefuttatásaiban a tét (szándékom szerint) egyáltalán nem banális. de a „végső” formában sajnos még mindig nem elkészült – politikai pszichológiai tankönyvem propedeutikája vagy prolegomenája. a nemzetközi tudománytörténeti és tudományelméleti ismeretek nélkül bajosan volnának érthetőek. Ezért ebben a „propedeutikában” arra törekedtem. amelyek ismerete nélkül a politikai pszichológia mint alkalmazott diszciplína csak érthetetlen – jobb esetben „érdekes” – mesterkedések egyvelegének tűnne. valamint az összes reagálást mint egészet is kezelve a „végső”.vagy támogató. De mivel a politikai pszichológia hazai tudománytörténeti bonyodalmai – a „tartalmas semmi” – önmagában. Munkámban a tudománytörténeti kérdésekkel párhuzamosan határozott elkötelezettséggel érvelek – tudományelméleti összefüggésekbe ágyazva – a politikai pszichológia pszichológiai jellege mellett. Ez a bevezetés azért csak „propedeutika”. vagyis inkább az „érettebb” változatban összefoglaltam a vita eredményeit. Azért tartom szükségesnek a „propedeutika” kiemelését – és ilyen vitatkozó kommunikációs térbe való beemelését –. mert éppen a komplex módon felfogott társadalomtudományos politológia létrehozása és megerősítése érdekében alapítottuk meg a Politikai Magatartásvizsgáló . 2001b). itt az előszóban – banális kijelentésnek is tűnhet. s ezek között számomra – és az ELTE Társadalomtudományi Kar keretei között elindult politológus képzés szempontjából különösen – azért lehet fontos egy ilyen vitakötet nyilvánosságra hozatala. mint a hazai politológia – és oktatása – szemléleti alapjainak a kérdése: az. mint a biológiának a kémia. hogy a politológiának lehet-e úgy az alapja a (politikai) pszichológia. hanem a politikai pszichológiáról mint diszciplínáról szóló gondolatok – és gondok – összefoglalására tesz kísérletet. 1999b. Az általam írt alapszöveg: a vitatandó kérdések exponálása. tanulságait. mert a vitakötetben kifejtett problémák és gondok áttekintése elősegítheti a politikai pszichológia és a komplex módon felfogott (azaz a társadalomtudományos orientáltságú) politológia szerves(ebb) illeszkedését. arra ösztönözné az érdekelt feleket. értetlenkedő vagy problémákat felvető és továbbgondoló stb. a kémiának a fizika. hogy felderítsem a politikai pszichológia hazai tradícióit. mert a tudományos nyilvánosságban feltehetően egyfajta serkentő szerepet tölthetne be. a politikai pszichológia egyetemes tudománytörténetét és tudományelméleti kérdéseit is szükségképpen érintenem kellett.

Ezt a problémát – és természetesen egyéb. hogy gondoljuk végig a (hazai) politikatudomány pszichológiai alapjainak kérdéseit. hogy a „bölcsek kövét” megtaláltuk. A mai. a politikai pszichológia (jobbára hazai) kérdéseit is – vitapartnereimmel igyekszünk végiggondolni. A megítélt összeg persze édes-kevés volt (elvégre az egyetemek valóban nem Dárius kincseivel ékeskednek). Szabó Márton (politológus). Nem hisszük azonban. de éppen ezért hívjuk kollegáinkat és tanítványainkat a további vitára. Buda Béla (pszichiáter). hogy „nincs pénz” – az ELTE Társadalomtudományi Kar dékánja 2004 decemberében könyvkiadási támogatásra pályázatot írt ki saját oktatói. Szerintem ugyanis ezek a „pszichológiai alapok” léteznek. a politológusokból sem akarok szakképzett pszichológusokat faragni – tanulmányomban azonban kétségtelenül amellett érvelek. vitára ösztökélő alapszöveg (szerény személyem irománya). amivel aztán a Jószöveg Műhely Kiadó vezetője. Nekünk ez – végül is – jutalom. hiába a vitapartnerek még zseniálisabb. Fóti Péter is eredményesen tudott további pályázati pénzeket mobilizálni. sziporkázóan villódzó szövegkompozíciói – így együtt pedig valóban egy új minőségű egészet: a tudományos gondolkodás diszkurzív univerzumát és universitását alkotva –. ínséges időkben – amikor attól hangos az egyetemek világa (is). * A vitakötet kézirata nagyjából-egészéből 2003 végére elkészült. ám mégis olyan „lökést” adott. Vitapartnerek.Kutatóközpontot. Az általam megírt. Pataki Ferenc (pszichológus). mert ez a (nyilvánvalóan lenyűgöző[1]) kézirat a könyvkiadás felé botorkáltában elakadt. Szabó Ildikó (szociológus). A különböző és kudarccal végződő pénzszerző futamok után a „happy end” halvány esélyét aztán onnan kaptuk. Félreértés ne legyen! Nem a pszichológia által uralt politológus képzést szorgalmazok. Münnich Iván (pszichológus). kutatói számára. Megszokott helyzet ez. Garai László (pszichológus). oktató-kutató csodabogarak: az egyetemtől. Nem sok reménnyel – hiszen „sok az eszkimó. pénzszűke. Gyáni Gábor (történész). De hiába a kiváló. Gergely András (politológus). most már (azt hiszem) megjelenhet. de én is megírtam pályázatomat. És csodák-csodája: a dékán támogatásra méltónak találta vitakötetünket. Onnan. Ez a jutalom! Éppen ezért magam mindenekelőtt vitapartnereimnek tartozom hálával. Ennek révén a kiadó remélhetőleg nullszaldósan ki tudja adni a mi (mint föntebb is kellő szerzői szerénységgel körülírtam: minden bizonnyal zseniális) vitakötetünket. Pléh Csaba (pszichológus). Kiss Paszkál (pszichológus). Mindközönségesen szólva: nem volt pénz a könyv megjelentetésére. Kiss Endre (filozófus). ahonnan nem is reméltük. mert . Zsolt Péter (szociológus). az alkotók természetesen a honoráriumukról szintén lemondtak – de a kötet. ahonnan persze másfelől (egyfajta normális és így megszokott körülmények között) természetesen remélhetnék a magunkfajta egyetemi. kevés a fóka” –. a vitakötet résztvevői is edzettek ezen a téren (is). illetve vitára felkínált szövegre a következő szakemberektől kaptam válaszokat: A. Csizmadia Ervin (politológus).

3. akkor minden bizonnyal a folytatás is lehetséges lesz. hogy a szokványos „kerekasztalos” alkalmakkor a résztvevők általában olyan („négyszögletű”) keretek . aki nemcsak vitakötetünk. mivel valóban egy készülő s nem befejezett munkáról van szó. április 23. akik megígérték a részvételüket –. Lányi Gusztáv Itt van az én vitára felkínált szövegem. Ráadásul ennek a szövegnek a korrekturája egyébként is az én gondom. Reményeink szerint ugyanis ez a vitakötet csak az első. ahogyan az a tudományos minősítési rítusokban szokványos. ám a vitára kínált szöveg ilyen értelemben sem lezárt. ezzel megadták az esélyt vitakötetünk megjelenésének. és persze feltételezve. Legalább is nem abban az értelemben vett „opponensi szövegekre” gondolok. Budapest. novemberében egy levélben írtam meg számukra a felkérés indokait. alkotás stb. tervezett kiadványai megjelentetésében is partnerünk. s az „elvárásaimat”. s további kiadványaink is megjelenhetnek majd. akik a dékáni döntést előkészítették. A levélben ezeket írtam: 1. nem is opponensi szövegeket várok. és az alkalom sem a „tudományos minősítés” ismérveivel jellemezhető.) 2. Az ilyen rituális szövegek is fontosak. Nem. És köszönettel tartozom az ELTE Társadalomtudományi Kar dékánjának. illetve azoknak. 2005. Az én munkám még nem ilyen. de ezt leginkább valamiképpen már lezárt. Továbbá. IV. REFLEXIÓK Miként az előszóban jeleztem. a fenti szöveget – ami Lélek(tan) és politika címmel jelent meg 2001-ben a Jószöveg Műhely Kiadónál – elküldtem jó egynéhány kollegámnak. – A recenziót ugyan igen hasznos és szükséges műfajnak tartom.– bár időnként egyikük-másikuk érthető türelmetlenséggel érdeklődött kézirata sorsáról – bíztak közös vállalkozásunk értelmében. befejezett mű. 2001. És – nem utolsó sorban – köszönettel tartozom Fóti Péternek is. azaz kiadónk lesz. mert amikor nagyjából-egészéből összeállt a vitakötet csapata – legalább is azok köre. hogy nem ilyen furmányos módon akarok „Lélek(tan) és politika” című kis könyvemről recenziókat íratni. Ez a vitakötet – reményeim szerint – olyan lenne. nem is a szintén érthető és talán jogos szerzői „hiúság vására” csábításának engedett. hanem a Politikai Magatartásvizsgáló Kutatóközpont további. szakmai barátomnak és ismerősömnek. Kutatóközpontunk szellemi műhelyében további kéziratok várják a megjelenést – már csak azt kell elérnünk (e szintén reményteljesen izgalmas szövegekkel is). Mindenekelőtt azt jelzem. azzal a nem lényegtelen különbséggel. Ez a könyvosztogató buzgalom azonban ez esetben nem pusztán a kötelező és tiszteletteljes udvariassági gesztus szerepét akarta eljátszani. Talán. Ha első kötetünkkel ezt – reményeink szerint – sikerül elérni. (Ezt meglehetős didaktikus módon jelzem is: „Befejezés [helyett]” – írom a tanulmány végén. a funkcióik is dicséretesek. de ezt most az „emilezés” praktikus okán mellőzöm. hogy egyébként is ismert szövegről van szó. mint egy „kerekasztalbeszélgetés”. érdemli meg. hogy „nullszaldós” kiadásuk lehetséges legyen.

amelyek között többnyire töredékesen. 2001) – ennek a vitakötetnek is hasonló feladata lenne. netán kapkodva. Ezt mások számára közzé tenni szintén nem lenne érdektelen (legalább is ezt remélem). de Pataki Ferenc ezzel a problémával is szembesít bennünket. tartotta egyetemi kurzusait. 2000. gondolatok és reflexiók is feszítő problémákat hordoznak. És nem mellesleg még talán a politikai pszichológia hazai intézményesítésének ügyét is tudnánk így szolgálni. Alkalmi gondolatok a politikáról és a politikai pszichológiáról Problémák. . vázlatosan. de remélem szépen is) „összeálltak”. mint ő. mert valóban szükségem van a segítségetekre: a politikai pszichológia tankönyvét megírni nem könnyű. s ezt mások számára is lehetővé tenni (ezért szerkesztettem a „Politikai Pszichológiai Tanulmányok”-at. amelynek segítségével az egyes reflexiókat igyekeztem mintegy egymásra is rímeltetni. A diszciplína intézményesülése elválaszthatatlan nevétől. ám izgalmas kihívást jelentő feladat. eddig tíz ilyen Munkafüzet jelent meg A. nem lezárva a gondolatmenetüket képesek csak előadni mondandójukat. vezette hallgatói szárnypróbálgatásait. Konok és eltökélt szívóssággal írta tanulmányait. Az itt következő „összeállítás” egy olyasfajta szerkesztői aktivitás eredménye volt. összekapcsolni. És miként hallgatóimtól is igyekszem tanulni. A politikai pszichológia vajon a rendszerváltozás epifenoménje? Nem szó szerint. Ime! 1. s jelentettem meg az MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpontja Munkafüzeteiben. lásd Lányi 1999. ám makacssága szelíd és tapintatos. ötleteket. hanem az írásban inkább lehetséges megfontolt szelektálás és tömörítés módján. Végül azt is szeretném jelezni. De a további kérdések. Mindegyik reflexióhoz magam is egy-egy probléma-exponáló és válaszkísérlettel próbálkozó észrevételeket kapcsoltam.közé vannak szorítva. Tanulni. A politikai pszichológia létjoga vajon igényli-e az „apologetikus” tanulmányokat? A „politika” fogalmának definíciós bonyodalmai a politikai pszichológia ügye? A politikai pszichológia diszciplináris keretei – ha vannak ilyenek – miképpen vetik fel a tárgyközpontú integráció szükségességét? És nem utolsó sorban a politikai pszichológia és művelője hogyan és miképpen lehet autonóm? * Pataki Ferenc (pszichológus) Lányi Gusztáv makacs ember. Gergely András jóvoltából. szempontokat is szeretnék „begyűjteni”. hogy azért (is) kértelek föl Titeket. szerkesztette szöveggyűjteményeit. de ezt nem a pillanatnyi kommunikációs helyzetbe szorítva kell figyelembe venni. Az elmúlt másfél évtizedben senki sem tett oly sokat a politikai pszichológia hazai meghonosításáért. 4. Terjedelmi keret persze a mi esetünkben is van. A reflexiók 2002-ben és 2003-ban elkészültek és aztán (szépen-lassan: lassan.

. Egyebek közt azért is. A rendszerváltozást megelőző és követő évek a politikát a közérdeklődés és a közérdekeltség tárgyává tették. Erre rá is szorul. A boldog emlékezetű Tömegkommunikációs Kutatóközpont (TK) még az 1960-as években derítette fel a politika-távolítás jelenségét a hazai lakosságban. hogy kivívja egy sajátos és hite szerint önálló pszichológiai diszciplína – a politikai pszichológia – létjogát. Ez volt a változás „anyanyelve”. A politikai pszichológia létjoga Lányi eddigi erőfeszítései főképpen arra irányultak. hogy az érdeklődés áthangszerelésében a hazai fejlemények játszották a döntő szerepet. hogy gondolatai és törekvései ne maradjanak visszhangtalanok. Mindez láthatóvá tette a politikai kultúra sokat emlegetett hiányait és anakronisztikus vonásait is.Megszolgálta hát. a közvélekedés visszazökkeni látszik az „úri huncutság” formulában rögzített tapasztalat medrében. A szakszervezetet úgy általában mindenki politikai intézménynek ítélte. a közlemények szaporodásáról. Majd a történelem alig átlátható. Érkeztek a hírek a politikai pszichológia első hullámának sikereiről. annál kevésbé vélte azt politikai jellegűnek. sejthető. kusza szövevényéből mindinkább kiemelkedett a politikai mező élesen körvonalazható látványa. és a politika újólag elidegenült. feltehetően hasznát veszi majd minden megfontolásra érdemes gondolatnak. tudós társaságok alapításáról. a leglátványosabb és leggyorsabb ütemű átalakulások ebben a szférában zajlottak le. Gyanítható azonban. Minél közelebb esett valamely tevékenység. az 1980-as évek közepén divatos – eszmekörével kacérkodott. szervezet vagy szituáció az egyén személyesintim világához. Bár ez irányú újabb kutatások nem születtek. Ismétlem: ez irányú munkássága megkerülhetetlen. Mindezen nem változtat az a körülmény. hiszen nagy fába vágta fejszéjét: a propedeutika után – s okulva a „tartalmas semmi” történeti tapasztalatából – meg akarja írni a tárgy „opus magnum”-át – első hiteles honi tankönyvét. mert számos nyitott és vitatható kérdést tár olvasói elé. hogy Lányi kezdetben a történeti szociálpszichológia – akkoriban. hogy a kezdeti lelkesültség idővel megcsappant. hogy e tekintetben nem következett be gyökeres változás. éspedig a kerek-asztal beszélgetések töredékes és laza. belső szerkezetét és fogalmi apparátusát. Történelmi szociálpszichológia és politikai pszichológia Nem tanulság nélkül való. Az alábbiakban ezek közül reflektálok néhányra. kevéssé kifejtett stílusában. és körvonalazza illetékességi körét. intézményesüléséről: tanszékek és folyóiratok szervezéséről. S mert bizonyosan meg is fogja csinálni. Ez persze nem új jelenség. de a műhelybizalmi a maga funkcióját a legkevésbé sem tekintette politikai posztnak (Tomka 1973). kevéssé kívánatos övezetté vált a honpolgárok tekintélyes része számára. A politika minden mozzanata és szereplője újra a nyilvánosság szabad tematizációinak és megítélő ellenőrzésének tárgya lett.

valamint társaságokkal. tudományos eredmények és intézményes formák felvonultatása. Ez a műfaj a korábban törvényen kívüli állapotban leledző diszciplínák – a szociológia. (Így azután ez utóbbira nem is tartozik a politika mibenlétének feszegetése. kibernetika és más tudományok – újraélesztését és legitimitásuk indoklását szolgálta. A másik: szükség van-e ehhez egy önálló. hogy mi a politika. miben rejlik ontológiai valósága? Avagy az erkölcshöz hasonlóan úgy szétárad és szétoszlik a társadalom pórusaiban. Az egyik leágazás azt vizsgálja. genetika. az ilyen vagy olyan hazai előzmények feltárása és felmutatása. A politika tudományos vizsgálódás tárgyává tehető – miként? A kérdés itt ismét csak kettéágazik. folyóirattal rendelkező) diszciplínára. olykor az erőszakolt monopóliumok állapotát tükrözik: a „valamit be kell hozni”. Hellyelközzel ez Lányi írásaira is jellemző. Van-e. hogy miképpen. jól elhatárolható és intézményesült (vagyis tanszékekkel és az egyetemi képviselet egyéb kritériumaival. Valamiképpen azonban mégis az elmaradást. ám ezt csak akkor teheti meg. hanem csupán annak „égi másáról” – definíciós. mit is minősítünk a politika szférájához tartozónak? Az elsőrendű kérdés magának a dolognak a mibenlétére irányul. Lányi válasza így hangzik: a politika mibenlétéről a politológia illetékes nyilatkozni. s ha igen. a kívül rekedést. és miképpen létezhet tudományként. Az efféle írások – bizonyos körülmények között – hasznosak és szükségesek. ha alaptudományának tekinti a politikai pszichológiát. hogy mi a politikai pszichológia. és a rájuk adható válaszok is önálló mérlegelést igényelnek.) . szociálpszichológia. vajon tudományos reflexió tárgyává tehető-e egyáltalán a politikum. valamit „utol kell érni” hangulatát sugallják. Tüstént leszögezném. nevezetesen: a gyakorlati relevancia. Ezek tették ki a honosítás aktusát. fogalmi és diszciplináris dilemmáiról – szólnak. hanem az. a nemzetközi fejlemények.(Déja vu) Lányi egyik-másik írása a „déja vu” benyomását keltette bennem. a hasznosság bizonygatása. még akkor is. (Mi a politika?) Végül is nem az a kérdés. sőt a maguk helyén egyenesen nélkülözhetetlenek. ha az „csupán” jelzős diszciplína. Az érvek további csoportjai azonban változatlanok maradtak. a marxizmussal való összeférhetőség elemzésének – őszintén átélt és mérlegelt vagy csupán rituális kötelezettségként lerótt – művelete jóvátehetetlenül a múltba tűnt. hogy csupán konvencionális megállapodás kérdése. A kérdés csupán az. A legkritikusabb pont. A két kérdés nem azonos. hogy nem támaszthat kételyeket a politika világának tudományos elemezhetősége: a politika valóban tudományos vizsgálódás tárgyává tehető. és anakronisztikusnak (vagy pusztán a személyes választás aktusának) tűnik fel. E műfajban magam is vétkeztem. csak ebből származhat a róla szóló tudomány természetét firtató elmélkedés. Az 1960-as évek jellegzetes műfaja volt – ahogy akkor neveztem – az „apologetikus tanulmány”: az afféle tudományos „maga mentsége”. midőn az 1960-as évek derekán napirendre került a szociálpszichológia újraélesztése (Pataki 1967). Emellett gyakran nem is magáról a valóságról. Az érvelés több pilléren nyugodott. Mintha Lányi gondolkodásmódjában megfordulna ez a kívánatos sorrend.

amelyben a problémaközpontú és a tudományközpontú kísérletezést vetette szembe a Pszichológia 2. „zöld” és egyéb) „studies” megjelenése a tudományban és a felsőoktatásban. Nem kivétel ez alól sem a politológia. jóllehet ezek jóval nyitottabbak lesznek. évi cikkében. „szocializáció-” és „deviáció tudomány” és további társaik. Termékenyen társulni egyébként is csupán mélyreható diszciplináris tudás alapján és birtokában lehet. számában. a tudományos szocializáció. kisebbségi. Ez azonban csakis számos így vagy úgy érintett diszciplína együttes erőfeszítésének és hozzájárulásának a terméke lehet. integrációjának szervezőivé. E fejlemény távlata meglehetősen nehezen felbecsülhető. Napjaink társadalomtudományában minden jel szerint két tendencia feszül egymásnak: a diszciplináris osztódás és a tárgyközpontú integráció. kemény társadalmi tények húzódnak meg.vagy polidiszciplinaritás eszméje valójában ezt a fejleményt tükrözi. hogy vajon létezik-e vagy létezzen-e „családtudomány”. az oktatás s az intézményes tudományos élet változatlanul diszciplináris keretekben zajlik majd. De vajon a sor minden tagja önálló diszciplínát követel? Vagy kínálkozik másfajta megoldás is? Végül is közömbös számomra. tudományos elemzés tárgyává tehető. Fogalmi hálónkkal mi hasítjuk ki a valóság egy-egy szeletét.) Az oly gyakran s helyenként konjunkturálisan emlegetett inter-. a társadalmi kommunikáció vagy a politika fogalma mögött valódi. Meghökkentő ütemben emancipálódnak az új és új tudományágak. Ez a megfontolás fölöslegessé teszi azt a kérdést. jelenség körüli integratív. (Lányi egyébként finom érzékkel jelezte a problémát egy 1984. A sort persze vég nélkül folytatni lehetne. hogy a család. amely felett Lányi oly . s tesszük a diszciplínaalkotás kiindulópontjává. A valóságban nincsenek diszciplináris birodalmak és kontextusfosztotta. kezdetben mindegyik önmaga demarkációs határvonalainak megvonására és függetlenségének kinyilvánítására törekszik. a nevelés. elszigetelt tények és folyamatok. Lásd Lányi 1984. Ez lehet a sorsa a „politikai tanulmányok” (s benne a politikai pszichológia) eljövendő alakulásának is. hogy a politika módszeres. vagyis lehetséges tudományos gondolkodás a politikáról. sem a politikai pszichológia. De jó okkal feltételezhető.(Diszciplináris osztódás – tárgyközpontú integráció) Tegyünk most egy apró kitérőt. A tudományos integráció nem a filmbeli Schneider úr logikája szerint működik: „ebből is egy kicsit. Kétségtelen. hogy az önálló vagy pszeudoönálló diszciplínák számosságának növekedése elé elvi és gyakorlati okok egyaránt gátat emelnek. Ez a tendencia nem számolja fel a diszciplináris tudományszerveződést. Részben ezzel magyarázható az ilyen vagy olyan (feminista. E tényből származik a másik rendező elv: a tárgy. Manapság egyre gyakrabban a valóság komplex jelenségei válnak az érintett és szóba jöhető tudományok szerves együttműködésének. a deviáció. multidiszciplináris egybekapcsolódás eszméje és gyakorlata. az ismeretek felhalmozása. a szocializáció. (Komplex „stúdiumok”– diszciplináris keretek) A társadalomtudományok jövőjét az effajta komplex „studies” számának szaporodásában és konszolidálódásában – ám egyúttal szakadatlan dinamikus átalakulásában – vélem felfedezni. Fontosabbnak tartom annak rögzítését. multi. abból is egy kicsit”.

Készséggel osztom a Lányi által táplált felfogást: ám legyen emancipálódott és legitim politikai pszichológiai diszciplína! Szülessék tanszéke. S ez nem szükségképpen a posztmodern viszonylagosság-eszméjének lerótt adó. hogy napjaink társadalomtudományában oly nagy hangsúlyt kap ez a körülmény. Magam azonban úgy vélem. E helyzetek ugyanis mind szerkezetük. mind a benne résztvevők személyisége irányába nyitottak s így kontextusfüggőek. Nemrégiben került a kezembe az amerikai Engel önéletrajzi emlékezetről írott könyve. a kémiának a fizika”.) A társadalmi jelenségek és a róluk szóló tudományok nem hierarchikus viszonyban állnak egymással. de mindig és szükségképpen más tényezőkkel összefonódva és együtthatva. A politikum mibenléte és létmódja Úgy vélem. folyóirata. hogy óvatosan kell bánunk az általános igényű megállapításokkal. státusának sokfajta feltételességével. hanem sajátságos determinációs hálóba illeszkednek: nagyszámú – olykor gyakorlatilag áttekinthetetlen és számon nem tartható – kodeterminánsuk van. legyen tankönyve. kivált a társadalomtudományok érettségének mai állapotában. Mindez csupán azt jelenti. ha egzakt mércéhez nem juthat el. A túldetermináltság a kodeterminánsok nagy számából. A válasza: kategorikus igen. Csak éppen legyünk tisztában e diszciplína nyitottságával. Sokkal inkább a Lewin-i dinamikus mezőelmélet újrafelfedezéséből eredő következtetés. A tudományos tisztesség és korrektség valójában azt követelné. máskor meg döntő jelentőségűvé válhat. míg az aluldetermináltság a helyzetek kontextuális nyitottságából ered. A politikai pszichológia különösképpen alkalmas lehet arra. mint a biológiának a kémia. E tényezők súlya helyzetről helyzetre változhat. tudományos társasága meg minősítési procedúrája s minden. amely pontosan jelzi a szóban forgó kijelentés érvényességi körét. ami egy komolyan vehető tudományhoz illik. A társadalmi jelenségek egyszerre túl. hogy ilyen „alap” egyszerűen nem létezik. hogy megkísérelje mérlegelni kijelentései érvényességének valószínűségi határait. hogy a politikai pszichológia alapkérdései nem választhatók el a politikum mibenlétének és létmódjának vizsgálatától.és aluldetermináltak. A továbbiakban erre nézve . (Ma már olvashatunk a szubatomi folyamatok és a pszichikus történések lehetséges kapcsolatairól is.sokat töpreng: „a politológiának lehet-e úgy az alapja a (politikai) pszichológia. tudásanyagának alternatív szerveződési módjaival és változékonyságával. Egyebek közt azért sem. mert „regressio ad infinitum”-hoz vezet. még akkor is. (A politikai pszichológia önállósága) Tüstént szeretném azonban eloszlatni az elmondottak nyomán támadható félreértést. De az igényt mégsem lehet egyszerűen félresöpörni. S ezek között ott vannak a pszichológiai tények és folyamatok is (beleértve még a pszichopatológiát is). Aligha véletlen. a címe felettébb sokatmondó: „Context is everything”. Ez persze illuzórikus igény. Egy-egy kodetermináns hatása – akár a pszichológiai történéseké is – olykor a nulláig csökkenhet. hogy minden kijelentésünkhöz rendeljünk hozzá egy valószínűségi indexet.

A kiinduló pont annak megválaszolása (vagy legalább is megválaszolásának kísérlete): hol vonhatók meg a politikum határai? Miben rejlik a politika lényege? A választ bonyolítja. . Lányi írásai ezt kielégítően megteszik. mint kijelenteni: a politika a hatalom megszerzésének és megtartásának (a hatalmi-igazgatási apparátus működtetésének) gyakorlata. kiválasztódása és szocializációja. hasonló kérdés. Úgy vélem. kommunikációkutatás hozzájárulása egyaránt mellőzhetetlen. a magánlét tiszteletben tartásának garantálása között. politikai színterek és szervezetek. A statikus állapotokat rögzítő meghatározások vajmi kevéssé célravezetők. hogy megfogalmazására – legalább is részlegesen – számos tudomány hivatott. Pusztán emlékeztetésként hadd említsek néhány effajta „mazsolát”: befolyásolás. utáni fejlemények nyomában születő aggodalom: a polgári magánszféra növekvő korlátozása és hatalmi ellenőrzése. kampánypszichológia. illetve a személyes szabadságnak és autonómiának. változó arculatú és kiterjedésű. De fordítsuk meg a dolgot. a totalitárius államok és a parlamenti demokrácia intézményrendszere képviseli a két alapváltozatot. (Totalizáló politika versus személyes szabadság) Ez a dinamika két pólus közötti erőtérben zajlik le: a totalizáló politika agresszív bekebelező expanziója (minél több megnyilvánulást politikai kontextusba emelni). ez a tág értelemben vett gyakorlat alkotja a politikai tudományok csoportjának tárgyát. A témajegyzéket sem túlságosan nehéz felsorolni. dinamikusan alakuló jelenség. demográfia. hogy ez a tárgy módfelett illékony. értelmezési kerete.kockáztatnék meg néhány időszerűnek vélt kérdésfeltevést. típusos alakját.i. antropológia. Ám mozgások és eltolódások egy-egy típuson belül is lezajlanak. a választói magatartás. Mindegyikük nézőpontja. a hatalom pszichológiai alapjai és működésmódja. a politikus személyisége. Természetesen mi sem könnyebb. a mindenkori erőviszonyoktól függő változó-alakuló jellegét. amelynek nincs és nem is lehet pszichológiai dimenziója és mozzanata is? A válasz aligha kétséges: nincs ilyen jelenség. hogy kiszemelgeti a politika ama „pszichológiai mazsoláit”. a multidiszciplinaritás gondolatköréhez). s ölti magára lényeg-meghatározó. egyebek közt a biotudományok egyikével-másikával is. s tegyük fel ezt a kérdést: van-e egyáltalán olyan politikai jelenség és történés. amelyek révén hozzájárulhatna a politikai dinamizmusok természetének megvilágításához. pszichológia. politológia. Ez utóbbi a politika ésszerű önkorlátozásán nyugszik. amelyekre nézve vitán felül áll a pszichológia illetékessége. tekintsük csak át a legfontosabbakat: a történettudomány. hogy elsőrendűen fontos lenne elméletileg megragadni a politikai szférának ezt a dinamikus. legfeljebb a pszichológiai aspektus közrehatásának mértéke lehet talányos. A mindenkori konkrét politika e pólusok között mozog. Elvben persze eljárhatna úgy is (s ma gyakran ezt is teszi). eredménye és távlata szükségeltetik a kielégítő válasz megfogalmazásához. szociológia. Ékesen példázza ezt a szeptember 11. A politikai pszichológiának is meg kellene lelnie azokat a megközelítésmódokat és fogalmi eszközöket. S a sort még folytatni is lehetne. a hatalomgyakorlás technológiája s megannyi más. S bár itt visszakanyarodunk egy korábban érintett problémához (t. Mindkettőnek meghatározott és jól ismert politikai szerkezetek és stílusok felelnek meg. A bonyodalmat az a tény okozza. meggyőzés és manipuláció. társadalomstatisztika. az elmúlt század történetéből ismerjük őket. közgazdaságtan.

Ezért a politikai pszichológiai reflexió illetékessége a politikai szféra egészére kiterjed, pontosabban mindarra, amit a maga fogalmi eszközeivel és elméletiinterpretációs lehetőségeivel meg tud ragadni. (Politika – közélet) A legidőszerűbb feladatok egyike alighanem az, hogy elméletileg és gyakorlatilag gátat vessünk a politika mindegyre megújuló s a hatalmi logika természetéből eredő expanziós (pán-politikai) törekvéseinek. Ennek hagyományai – érthető módon – megülik a hazai közlégkört; emellett szinte szükségszerűen kisarjadnak a hatalmi helyzet voluntarisztikus és racionalisztikus csábításaiból, s mindegyre fenyegetik a szakszerűség és a polgári autonómia függetlenégét. Evégett bizonyára célszerű lenne megkülönböztetni a politika és a közélet fogalmát. Intuitíve azt lehetne mondani, hogy az előbbi többé-kevésbé lefedi az intézményes politikai élet (a parlamenti demokrácia) hatalomgyakorlási intézményrendszerének folyamatos működését. Az utóbbi inkább a sokat emlegetett civil társadalom képzetét idézi fel. Persze a politika és a közélet is egyaránt „res publica”, mi több: a politika színtere és megnyilvánulási módja a közélet. Mindkettőben a közösség sorsát érintő döntések és cselekvések (vagy éppen cselekvésmegvonások, például szavazói passzivitás) születnek. Más szóval közélet és politika keresztül-kasul átszövi egymást, de feltételes elkülönítésük már csak azért is kívánatos, hogy a politikával szemben táplált esetleges averzió ne nőjön át a közélettől való általános elfordulásba. Némileg durván szólva azt mondhatnánk, hogy a politika mindig, minden aktusában és megnyilvánulásában a hatalmi logika (lényegében véve a szavazatmaximalizálás) gondolatkörében és célrendszerében mozog. A közélet viszont mindig a kisebb vagy nagyobb társadalmi részrendszerek működésének optimalizálására, a partikuláris érdekek érvényesítésére és – ezt különösen fontosnak vélem – a társadalmi integráció növelésére, a társas hálók megszilárdítására törekszik. A politika rendszerint a közélet „gyarmatosítására” áhítozik, míg az állampolgár a közéleti aktivitása révén inkább személyes szabadságterének garanciáit óhajtja kiépíteni. Félreértés ne essék: ezek nem értékítéletek. Nem kívánják azt sugalmazni, hogy a politika „alantasabb”, a közélet pedig „nemesebb” és emelkedettebb. Szó sincs róla! Egyszerűen egyben-másban eltér a funkciójuk, jóllehet sok tekintetben átfedik egymást. Még kevésbé ajánlatos erkölcsi mércékkel közelíteni hozzájuk. Bár tüstént hozzáteszem, hogy a hatalomnak mindig nagyobb az erkölcsi kockázata és sérülékenysége, mivel túlságosan sok olyan eszközt birtokol, amelyek révén emberi sorsokat tömegesen képes befolyásolni. (Szakpolitikák) Tovább árnyalja a képet, ha az úgynevezett szakpolitikák létét is tekintetbe vesszük (gazdaság-, oktatás-, egészség-, tudomány-, agrár- és egyéb politikák). Erre viszonylag kevés figyelmet szokás fordítani a politikai tudományokban. Pedig ebben a szférában különösen kiélezetten szembesül a szakszerűség és a politikum eltérő logikája és idősíkja. Megszokott és gyakran használt formula: „ebben és ebben a kérdésben politikai döntésre van szükség”. Ebben a szövegezésben az a meztelen tény képeződik le, hogy a szakszerűség mindig a politikai racionalitás logikájának alárendelve érvényesülhet. Való igaz: a

professzionális szakszerűség és szakértelem – bár számot vethet a megvalósítás szempontjaival – nem lehet közvetlen forrása a politikai döntéseknek, vagyis nem számolhat a hatalmi motivációból eredő tényezőkkel. E tekintetben a politika primátusa nem vonható kétségbe. A szakszerűség és a politikum közötti elkerülhetetlen feszültség azonban igencsak eltérő hevességű lehet. A politikának mindig több eszköze lesz arra, hogy maga alá rendelje a szakszerűséget, mint viszont. (Meglehet, e feszültség megnövekedéséből származik a „szakértői kormány” alkalmankénti igénye.) Egy bizonyos értelemben Bibó jól ismert tipológiája (a „hamis realisták” és a túlfeszült lényeglátók” megkülönböztetése) ugyancsak erre a feszültségre utal. Még akkor is, ha a lényeglátók nem a szűk érdeklődésű szakembert, hanem a szellem elhivatott képviselőit testesítik meg. E két tendencia – t. i. a pragmatikus realitásigény, illetve az utópisztikus illúziótáplálás (vagy jövő-álom) – különös elegyként más és más arányban fonódhat össze a gyakorlati politika stílusában; ennek pedig messzemenő következményei vannak. (Szaktudományos kompetencia – szakértői, tanácsadói szerep) Bármiként is legyen, bizonyosra vehető, hogy napjaink politikai technikusainak nem csupán politikai tudásra és kultúrára van szüksége, hanem szaktudományos kompetenciára is. Ezzel kapcsolatban merülhet fel az az érdekes kérdés, hogy vajon milyen legyen a politikus szakmai kvalifikációja: a jog, a közgazdaságtan, valamelyik természettudomány? Vagy magának a kérdésfeltevésnek sincs értelme, mivel az intuitív-ösztönös politikai tehetség „felülírja” a szűkebb szakmai hozzáértést? Mindebből egy további probléma is ered, nevezetesen a politikus és szakértőitanácsadói körének viszonya. A politika által befolyásolt folyamatok óriási komplexitása és sokrétűsége, valamint a politikusi szerep „tanult mesterséggé” válása mind fontosabbá teszi a szakértői-tanácsadói kör közreműködését a szakszerűség és a politika közötti feszültség áthidalásában, a valósághű helyzetmegítélések kialakításában és a kiegyensúlyozott prognózisok megfogalmazásában. A politikus elemi érdeke, hogy tanácsadói köre valóban a független szakszerűséget képviselje, ne pedig a klientelikus hűséget. Egyébként nem fogják elkerülni a „csoportgondolkodás” csapdáit. A történeti idő Mindig meglep, hogy a társadalomtudományok – s így a politikai pszichológia is – milyen kevés figyelmet fordítanak a történeti idő problémájára. Pedig oly kézenfekvő, hogy minden tervnek, szándéknak, elgondolásnak, minden társadalmi folyamatnak más és más a hozzárendelt ideje. Egy kedvezőtlen demográfiai folyamat megfordítása, valamely bonyolult nemzetközi kérdéskomplexum (mint például a kisebbségi kérdés) megoldása, egy társadalmi nagyrendszer (egészségügy, oktatási rendszer, honvédelem) gyökeres reformja vagy egy jogalkotási aktus, politikai intézményi változtatás merőben más idődimenzióban helyezkedik el. Mindegyiknek más és más a hozzárendelt ideje, jóllehet ennek mértékét csak közelítő nagyságrenddel – nem pedig pontos évszámokkal – tudjuk megjelölni. E kérdés azért is fontos, mert rávilágít: a

politikában mindig megvan a hajlandóság a történeti idő voluntarisztikus kezelésére. Különösen szembeötlő ez a totalitárius hatalom esetében: az „utolérni és túlszárnyalni” új és új időhorizontjaival, a már lerakott „alapokkal” s az áhított jövő kézzelfogható közelségének sugalmazásával. Meglehet, hogy minden (politikusi) generációban megvan a hajlandóság arra, hogy a nemzedék számára kirótt három évtizednyi aktív időszak alatt bevasalja a történelem minden reményét és illúzióját, s meglássa óhajainak valóságát. Emellett a választási ciklusok időtartama, amely nem képes befogadni nagyobb léptékű reformvállalkozásokat, ugyancsak voluntarisztikus megoldások felé terel, vagy éppenséggel a messzi jövőbe távolított (s ezért nem ellenőrizhető) célkitűzések kultiválására indít. Bármiként legyen is, a történelmi idő és a politika viszonyát fontos és időszerű, beható elemzésre érdemes kérdésnek ítélem. A politikai pszichológia nézőpontjai – „political studies” Végezetül – csupán jelzésként – hadd említsek még egy dilemmát. Lányi kitűnő érzékkel és tájékozottsággal jellemzi könyvecskéje egyik zárófejezetében a „politikai pszichológia nézőpontjait”. Más szóval világosan ráeszmélt arra, hogy általánosságban beszélni a pszichológiáról, a politikai pszichológiáról valójában csupán feltételesen lehet. Hiszen merőben mást jelent a mélylélektani hagyomány, a fenomenológiai nézőpont, mint a behaviorista, a kognitivista vagy az evolúciós pszichológiai, az affektív pszichológiai áramlat kínálta magyarázó modell. A pszichológia multiparadigmatikus tudomány, s ez meglehetősen bonyolulttá teszi a képet. Ma még kevés a sikeres irányzatközi integrativ vállalkozás. Inkább az egyre gyorsuló differenciálódás látható mind az empirikus kutatások, mind a középszintű elméletképzés és a metaelméletek világában. A fejlemények belátható távlatait ma még sűrű homály burkolja be. Lányi azonban gyakran úgy értekezik a pszichológiáról, mintha az az egyértelműségek és evidenciák birodalma lenne, s csupán az alkalmazásának mikéntje okozhatna gyakorlati nehézségeket. Hogy mi a kiút ebből a helyzetből, azt nem tudom; csak sejtéseim lehetnek a dologról, ám azok nem közérdekűek. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy ha a pszichológiát a politikatudomány alapjaként szeretnénk látni, akkor árnyaltabban és konkrétabban kell reflektálni magának a pszichológiának az aktuális állapotára és belső lehetőségeire. Egyebekben pedig hadd ismételjen meg: Bibó országában aligha kell hosszadalmasan bizonygatni, hogy a politika módszeres tudományos reflexió tárgyává tehető; ebben azonban egy egész tudománybokor érintett és érdekelt, egyebek közt a pszichológia is. Hogy azután ez a közreműködés egy önálló politikai pszichológia alakjában valósul-e meg, vagy pedig az illetékes tudományok dinamikusan változó-alakuló integrált szerveződéseként („political studies”), úgy vélem, másodlagos és inkább gyakorlati, semmint elméleti kérdés. * Válaszkísérlet. A politikai pszichológia a (magyarországi) rendszerváltozásnak nem pusztán „kísérő tünete”, noha az kétségtelen tény: e történeti és politikai

hogy a politikai lélektan összefüggéseit nemzetközi viszonylatban is. legfeljebb értékelő és lelkes recenziót írhatnék róla. mert – mint az 1960-as években a szociálpszichológia hazai adaptációja ezt igényelte – valamiféle kötelező ideológiai keretbe illesztés szofisztikált feladványát kellett volna megoldani. hanem abban is. vagy hát nagyon is gőgösen. a maga tudományos palotáiba bezárkózó arisztokratikus (akadémikus. 2. ha kell. „gurumodellek” vajon alkalmas és hasznosítható tudást adhatnak a politikai pszichológiának? És másfelől: a szolidan. a jelenségvilág(ok) univerzumában a determinációs hálózatok dinamikusan pulzáló „csomópontjait” érdemes keresnünk. Diszciplináris határok. mind pszichológusok körében jószerivel ismeretlen terület volt. még inkább vitaalapnak. Ezért érvelek inkább – a politológiához való kapcsolódását illetően – a politikai pszichológia „alapozó” jellege mellett. Pataki Ferenchez hasonlóan Buda Béla is kétségeit írja körül az én – a politikai pszichológia alapozó jellege mellett érvelő – „erős állításommal” kapcsolatban. megismerni. Igencsak megfontolásra érdemes a következő probléma is: a politikai szempontból is érzékeny. Ez a sajátos feszültség eredményezte azt (legalább is bennem). hogy alaptételének kimunkálásához ezt az első könyvet mintegy előtanulmánynak szánja. szorításán lazítani. szinte archeológiai buzgósággal) is feltárni igyekszik. Buda Béla „advocatus diaboli” szerepben? Mindazonáltal én mint „szelíd vitapartner” fontosnak tartom az ő szemléleti kérdéseket feszegető gondolatait (is). egyetemi) pszichológia természettudományos-módszertani kötöttségeivel valóban irreleváns lenne a politikai pszichológia számára? * Buda Béla (pszichiáter) Lányi Gusztáv könyvéhez aligha kívánkoznék magamtól hozzászólni. hanem azért. Nem azért. A politika és a társadalmi-társas viszonyulások egyik ilyen csomópontját talán a politikai pszichológia képes legjobban felfejteni. tudományközi viszonyok – lélektan és politika(tudomány) Problémák. hogy legyen) Magyarországon is. hogy a politikai pszichológiának „súlyt” kell(ene) adni. mert mint diszciplína mind a politológusok. hogy a politikai pszichológia hazai lehetőségei mellett afféle apologetikus attitűddel érveljek. a (lélek)halászat műveletére alkalmasabbá tenni. Az apologetikus attitűd sajátos kényszere miatt gondoltam (és gondolom). amely nemcsak abban nyilvánul meg. egyáltalán formázni. Jó téma-áttekintések még csak jelennek meg a . egyébként pedig látszólag csak a pszichológiát népszerűsítő „színes eszmék”. azt a gondosságát. és a kérdés továbbfejlesztéséhez más szakemberek kritikus álláspontjait is fel akarja használni. Méltatnám a szerző törekvését a nagy rendezésre és alapozásra.változás nélkül politikai pszichológia sem lenne (vagy legalább is nem tehetnénk arra kísérletet. miközben én is úgy gondolom: a tudományok világában sincs merev hierarchia. és kiváltképpen hazai szempontból (mint írja.

és kivált a politikatudomány nyomán divat a közelmúlt pontos rekonstrukciója is. és a mondanivaló annyira tetszetős struktúrát kap. nem áll össze igazi és önálló tudományággá. Mivel a könyv érvelése meggyőző. hogy egy szakember bepillantást engedjen a maga tudományos kételyeibe és igyekezzen figyelembe venni kortárs szakemberek reflexióit is. míg pszichológiai elméletekből vagy állításokból politikai pszichológiát konstruál. ill. társadalomtudományi és politikai tézist eszmetörténetileg dekonstruál. (Szinte példázza a könyv. de mit is mondtunk ezzel? Annyira világos. hogy mi a pszichológia? Vagy az is magától értetődő. sajátos interdiszciplináris szakterületté. amely nyilván óriási munka lenne. a reflexióhoz egyfajta advocatus diaboli szerep felvételéhez kell folyamodnom. mint szövegkörnyezetre. Lányi Gusztáv tétele az. de az szinte egyedülálló. Ez a ritka nyitottság és készség a párbeszédre szükségessé teszi a véleménynyilvánítást. Lányi mesterien bánik a dekonstrukció és a konstrukció eszközeivel. a könyv gondolatmenete magával ragad. Ezt nem könnyű mindig explikálhatóvá tenni. Ehhez természetesen erősen támaszkodnia kell a közelmúlt magyar történelmére és eszmetörténetére. sőt. hogy meggyőzze hallgatóit ill. hogy tételét készséggel elfogadjuk. ill. és ebből a szempontból tulajdonképpen kellene a nemzetközi tudománytörténeti háttér felvázolása is. (Dekonstrukció és konstrukció) A könyv sokat utal és sejtet e kérdésekkel kapcsolatosan.hazai lélektani és politológiai irodalomban. a pszichológia a politikatudomány alapja. . Szemléleti dilemmák Szerintem Lányi tételében fennáll annak a paradoxonnak vagy tévedési lehetőségnek az esélye. és olyan sokrétű kontextust sző köréjük. hogy a politikai lélektannak nagyobb szerep jár a politikatudományban. magam a tézissel nem is vitatkoznék. ami nélkül – ez már az én olvasatom – a tárgy szinte szubsztrátum nélküli. amelyek a magyar pszichológusok eszméit befogadták. ezért inkább szemléleti dilemmákra hívnám fel a szerző és választott vitapartnerei figyelmét. a politikai pszichológia pszichológiai természetű (lásd a könyv érvelését a látszólag tautologikus kijelentéssel kapcsolatosan). hogy valami tisztázatlan dolgot evidensnek látszó. hogy kritikai távolságot vehessünk fel. és ezzel hozzáférhetővé tesz a pszichológiai elemzés számára. hogyan kell a jó politikai retorikának működnie. Szinte el kell szakadnunk ettől a gondolatmenettől. Ezt az ókori retorika „clarus per obscurium” néven írta le. amelynek architekturális körvonalait ez a könyv megpróbálja megrajzolni. hogy pl. azokra az értelmiségi gondolati áramlatokra. a magyar közelmúltban egy sor lélektani életművet vagy szakmunkát rejtett politikai lélektani tartalmát kiemelve (mondhatjuk. megkonstruálva) visz bele abba az építménybe. hogy a lélektant alaptudománynak kell tekinteni. de még homályosabb dolog összefüggésében igyekszünk magarázni. Számos filozófiai. olvasóit). mi tartozik a politikába? Szerintem nem. Rendben van. Ez utóbbira példa. Faktuális kételyt vagy cáfolatot nem tudok megfogalmazni.

a többször is említett Gombocz Zoltán. Olyannyira. mint pl. stb. hogy ott előfutárként tartják nyilván. amennyiben a magyar „input” a „főáramba” is beletartozott a fejlődési folyamaton belül. hogy eredetileg tudományos indítású elmélet eszmei mozgalom alapja lett. Saussure. de azután sajátosan provincializálódott.(Magyar előzmények. Mindez ma már a nyilvánosság előtt megy. (Nemzetközi tendenciák) De a pszichoanalízis sajátos nyitás is olyan szempontból. és több-kevesebb sikerrel követte is ezt az utat. stb. ma a tranzakcionális analízis vagy az etnometodológia – mindezt persze a teljesség igénye nélkül említve. és még szelídek azok az irányzatok. és ezzel hogyan válhat le a filozófiáról. gondolatai mind kellenének. még ha ez nem is mindig világos a művelt értelmiségi köztudat és a szellemtudományi diskurzusokban partner szakemberek számára. ideológiai funkciókat kapott és politizálódott. – nem minősítve ezeket az iskolákat. ezért minden új irányzat kénytelen nagyot „dobni”. világos utat jelölve meg. és bocsánatot kérve a mellőzésekért vagy a markáns állítás kedvéért történő kvalifikálatlan vagy summás kiemelésekért). szcientológia). mentalitás alapja lett (mint a humanisztikus lélektan a „new age” lelkületben) vagy szabadalmazott módszer a világ problémáinak megoldására (pl. korábban az individuálpszichológia vagy a pszichodráma és a szociometria. elismerve (esetleges) tudományos és gyakorlati értékeiket. közérthető és egyszerű modelleket felvillantani. az „őssikoly” elmélet és módszer.) De még ő is szervesen összefügg egy sor tudományos és társadalmi „szövegkörnyezettel”. NLP). hogyan csatlakozhat a lélektan a tudományokhoz. csak példaként hozva most szóba őket. a népfőiskolák. amelynek német hagyományait az amerikai pragmatizmus majd behaviorizmus tette eszmeileg piacképessé. példák) A könyvben tárgyalt magyar szakemberek között a legeredetibb gondolkodó nyilvánvalóan Karácsony Sándor. (Ma sokat emlegetik. a közművelődés. és a többit pedig egyenesen . az ún. hogy ezzel szinte felismerhetetlenné tette gyökereit és előképeit. az ifjúsági mozgalmak. a „megoldásorientált” megközelítés. akadémikus lélektan. Később már a pszichológiai iskolák egy része korán aspirált erre a szerepre. (Akadémikus lélektan versus „színes eszmék”) Eközben a pszichológiában a jó öreg kísérletes empíria uralkodik. Vannak pszichológiák. és nagyon jól rezonál az Európában akkor még szinte ismeretlen amerikai szociálpszichológiára. és ez már az egész pszichoanalízist is eljelentékteleníteni igyekezett (igyekszik). amely megértéséhez és elemzéséhez szinte nélkülözhetetlen. Claparéde. amelyekből szinte vallás lett (pl. emiatt nagyon szuggesztíven varázsló eszmekonstruktőrként írt. Még összetettebb a pszichoanalízis helyzete. Wundt. stb. század elejének magyarságeszméi. újításokkal. amelyek csak a szemléletüket terjesztik (pl. aki gyökeresen szakított a kora tudományában már rítussá váló citációs kényszerrel. Minden irányzaton belül megfigyelhető az ortodoxia törekvése és harca a (gyakran ugyancsak ortodox igényű) „elhajlásokkal”. Mérei Ferencnél még tágabb a kör. hiszen ő már a francia szociálpszichológiai hagyományt is hozza. Ez a „főáram” máig is. az első világháború után „ébredő” református gondolkodás. mellett a 20.

stb. a pszichopatológiában. terápiás rendelőkben. mai idézettségi térképét). amelyek a pszichoanalízishez hasonlóan tömegek fantáziáját ragadták meg. a pszichológiai diszciplínák helyzetére (amelyekben általában a tudományos „összetétel” és konstelláció folyamatosan vitatott. közöttük elenyésző. pl. aki kísérletes tudós akar lenni. szervezetfejlesztő műhelyekben. hogy melyik pszichológiát is kell a politikai pszichológia. elmélkedni komolyan annak szabad.)? Nem szeretném érvelésem túl szélesre kiterjeszteni. Ezért özönlenek a pszichológia szakra az emberek. laboratóriumokban. mint Lányi Gusztávnak. az uralkodó). mérni és számolni szeretne. pszichoneuroendokrinológiai – alapjait. sejtelmes citátumaikkal quasi tudományosan értelmezhetővé lehet tenni minden élethelyzetet…). etológia. hogy a pszichoanalízis előbb Amerikában. ill. Külön tanulmányt lehetne írni a több tucatra tehető. hogy nyer-e egy tudományág azzal. a politikatudomány alapjává tenni? Másodsorban úgy. hogy a most már iparággá váló tudományos „felvilágosító” irodalomban a látványos biológiai állítások válnak a köztudat számára ismertté. Csak utalok a pszichológia és határtudományai folyóirataira és szakkönyveire. a pszichiátria szakválasztásában. (Naponta fedezik fel minden lelki és szociális összefüggés génjeit. miközben azért az nem „komoly” dolog. Elsősorban úgy. Meg azért is. mert a pszichológiát igazán népszerűvé azok az új irányzatok.) (Akadémikus lélektan és politikatudomány) Az első gondolatkörhöz . ha „megtalálja” (vagyis megtalálják neki) a megfelelő alaptudományt? Pl. önálló diszciplináris igényű új terület meghatározásokról és ezek háttereiről. és így tovább. ma szinte a genetika. vagy a sok segítő szakmáéban. Hol a pszichológia mostanában? Mindez azt a kérdést veti fel. amelyekben „gurumodellekkel” lehet azonosulni. ami nem „kísérletes” (ill. A szakmaválasztás sajátos motivációja. jó-e a pszichológiának. aki már kísérletezőként elfogadtatta magát – lásd pl.érdektelennek vagy zagyvaságnak tartja. majd most egyes nyugat-európai országokban olyan mozgalmi és politikai befolyásra tett szert. mert akkor nekem is legalább akkora könyvet kellene írnom. stb. hogy ennyire a biológiára alapozódik? Hogyan is kell azt értelmezni. egyetemi tanszékeken vagy tanácsadói ill. neurofiziológia. neurobiológiai. a fejlődéslélektanban. Nagyon sokban – ha utalásos jellegében áttetszően és „balladailag” is – releváns mindez Lányi gondolatmenete szempontjából. az öngyógyítási vágy. neurobiológia. A tisztánlátást az nehezíti. amely mind életfilozófiát kínál. Ezért azután bele kell számolni a lélektan protokolláris történetébe az új iskolákat is. a „politikailag korrekt” nyelvhasználat szintjén. hogy a tudomány(politikában) is figyelembe kellett venni. (Chomsky-t parafrazeálva) „színes eszmék” tették. „hol a pszichológia mostanában”. stb. melyik „barátságos és meleg szobában” (akadémiai intézetekben. a konstruktív és narratív megközelítés fejlődéstörténetét. recepcióját. esetleg szociobiológiai – evolúciós lélektani. hajtja a többséget (és így van ez a határterületeken. legalább is a „lip service” ill. az akadémikus hatalomra (hatalompolitikára) és ennek pszichológiai vetületeire.

A. a koncepciók és az ontológiai jellegű tételezések analógiákat villantanak fel. a görcsös ragaszkodás az „elidegenített” empíriához. Nem véletlen. a mindennapi tudat.lapidárisan azt mondanám: az „akadémikus” lélektan irreleváns a politikatudomány számára. a pszichodráma modellje. csak akkor kezd amúgy is „tudományossá” válni az egész. kvalitatív megalapozottságú. amikor számok vagy legalábbis mennyiségi állítások – x nagyobb mint y – kapcsolódnak hozzájuk. sem kompetenciám nem elegendő. gyakorlatorientált iskolák és irányzatok világa. Minden nagyobb alkalmazási ágnak megvan a maga . Kelly fejtett ki nagyszerűen korai munkájában). ahogy a kognitív lélektan. stb. akkor az utóbbi évtizedekben tanúi vagyunk annak. tehát a kognició szempontjából a memória és az információfeldolgozás neuroanatómiája. hogy pontos szerepét meg tudjuk határozni. mint a behaviorizmus vagy a szépemlékű pavlovizmus. biokémiai szubsztrátuma. kommunikáció. Ez pedig olyan tudományelméleti mélységekbe vezetne. stb. norma. (Már a több tízezerre tehető kísérletes csoportdinamikai irodalom aligha ér itt valamit. struktúraés funkciómodellezés mélyén. inkább fordított összefüggés mellett lehetne érvelni: Nem a pszichológia a politikatudomány alapja. a kognició emeli ki minden vonatkozásban (amit a korai konstruktivizmus „csavarjával” G. Nem véletlen egy sor bonyolult megnevezés. Ezeknek elméletei felhasználási és értelmezési lehetőségeket kínálnak. „administrative sciences” stb. mint „policy sciences”. Fő érdeklődése a természettudományos metodológia utánzása. ill. Ott is sokféle vita van a diszciplináris határok és összetételi konstellációk körül. az összefüggések metaforikusan átvihetőnek látszanak. úgy. (A kvalitatív megalapozottságú. tehát ezekből itt semmi specifikus. hacsak nem olyan egyszerűsített formában. Legalábbis újra kellene gondolni és (konszenzuálisan) újra kellene definiálni a pszichológiát. hogy a szociológiában is hasonló a helyzet. a konstrukció. a szociokulturális programozása a lelki viselkedésszabályozó működésének. hogy ezek lényege mindinkább „dekonstruálódik” és előtérbe kerül az „implicit” pszichológia.. ill. vezetés. a biológiai háttér. érték. Csak megemlíteni tudom. amelyekbe sem időm és módom nincs merészkedni. gyakorlatorientált pszichológiai iskolák és irányzatok szerepe) Ami a politikatudomány szempontjából releváns lehet. Nem véletlen a pszichoanalízis nagy jelentősége a politológiában vagy a csoportdinamika ill. Nincs tehát „lélekképe”. mint általános modell (lásd Kelly). Csak fel tudom tehát vetni ezt a vita kedvéért. a nemlétező emberkép szempontjából pedig a genetikai vagy evolúciós örökség. hanem a politikai gondolkodás rejlik a pszichológiai elméletalkotás. a „naiv” pszichológus. a használt fogalmak a közgondolkodás ide passzoló „common sense” metaforizációi – lásd szerep.) Ha viszont ezeket a kvalitatív ágazatokat tekintjük. Politikai gondolkodás és pszichológia Bármelyiket is tennénk a politikai pszichológia alapjának. stb. hogy ami ebből a köztudatban és a társtudományokban megmarad. az az új.

konceptuális vagy módszertani metaforái nagyon könnyen átvihetők más területekre. penológiáról ne is beszéljünk. Brownsberger (eds. és .N.): Drug Addiction and Drug Policy. Lányi Gusztáv tételeinek kritikus végiggondolása nem nélkülözhet. egésze? Netán a politika érdekében alkalmazott tudományok sora. vagy az értelmezések. hogy a politika/tudomány/ és a pszichológia viszonyát meghatározzuk. stb. csak jelzem őket. amit ma akár politikai szociológiának. W. hogy akár észre se vesszük a politikai szférát és csak élünk „életvilágunkban”? Nagyon sok konceptuális dilemma vetődik fel tehát. ösztönző hatásúak lehetnek.). gazdálkodási alapmodelljére. De mi a politikatudomány? Most tekintsünk el a diszciplináris határterületektől. a szervezetek mikro-politikájáról (hogy a „humánpolitikáról” ne is beszéljünk). Általában egyes tudományágak ismert elméleti. átjárásoktól. tehát az. és a pszichológia szerepéről hasznos (nyilvánvalóan nem végleges) elméletet alkossunk. verifikálhatók a kialakuló összefüggések a területek sajátos diszciplínái és a felhasznált tudományok között. Ám kétséges. (A politika metaforája) A politika metaforája is veszélyesen széles módon kiterjeszthető. 2001. kriminálszociológia. Ennek egy felvetését e sorok írásakor csak pár hetes kötet mutatja a drogok terén: P.önálló. ami boldog régi demokráciákban (számos közülük formálisan még királyság is …) lehetséges. a pszichoökonómia. hogy pl. a politikán belüli eszmeáramlatok ill. értékelések. politikai pszichológiának nevezhetünk? Egyáltalán. ill. intézményi működésmódok öntörvényű (tehát sui generis politikaelméleti) értelmezéséhez tartozó eszmék.B. Vagy az-e a jogos. hol vannak a politikai szféra „ontológiai” határai? Jogos-e a diktatúrák „orwelli” víziója. hogy mennyire „ontologizálhatók”. és beszélhetünk így a lélektan politikájáról. attól tartok. és csak vegyük azt. a chicagoi közgazdasági iskola „cost of rights – cost of services” modelljének széleskörű alkalmazására a legkülönbözőbb humán alkalmazási diszciplínákban. hogy a politikatudomány elsősorban a politika hatáskörébe konvencionálisan sorolt jelenségek kutatásához szükséges megközelítésmód. hogy a magunknak leírt gondolatokkal vagy intim körben kimondott szavainkkal is vétkezhetünk – mint ezt még nemrég megélhettük itt a kis hazánkban. The Struggle to Control Dependence.) Vagy például gondoljunk a gazdálkodási paradigma diszciplinatermelő hatására. modellek. modellezésről beszél. kategorizációs rendszerről. és ott megtermékenyítő. területi fedésektől. konceptuális rendezés kellene tehát ahhoz. de megvan – átfedően és vitatott hatókörrel – az alaptudományi változata. Heymann. stb. vagy akár az említett. kitágított értelmű kontrollelmélet gazdaságossági. (Például kriminológia. Valami új tudományteória ill. hogy a kibontakozó – „emerging” – control sciences igényt ne említsük. interdiszciplináris területi igénye. A szakemberek egy része ma leginkább konceptuális vagy elméleti térképről. amelyet. „Első menetben” nem tudom tovább vinni a jelzett szempontokat. kriminállélektan. hanem a politikát és a politikatudományt is. kapcsolati „gazdaságtan”. a család kapcsolati politikájáról (Laing érelmében pl. hogy gondolatainkat és érzelmeinket is a politikának kell meghatároznia. hangsúlyosan elzárkózva a „lételméleti” tételezésektől. Ennek során nemcsak a pszichológiát kellene meghatározni. Harvard University Press. ismeretanyag. értéktételezések.

csak az alapvető helyzet az érdekes. hogy napjainkban az orvoslás ill. a társadalmi felelősség és gondoskodás távlataiban. hogy a szűk vitakör érti. kéretlenül. törvényalkotás. látható konfliktusveszély áll elő létező jogi normákkal. a mentális kategóriák elsődlegességéről. A Gadamer-féle megközelítés nagyon sok jelenségben mutat valamiféle rendező effektust. lehet politikailag. Remélem. az egyéni autonómia vetületében. stb. mert ez jól mutatja. azonnal. hanem használhatósága miatt szelektálódik és válik egy ideig uralkodóvá. morál. kb. mire gondolok. szociológiailag kutatni. Pl. érdekekkel. lélektanilag. Ma elítélhető. Régen se érdekelt senkit. a testtel.bízom. hogy a tudományok és a diszciplínák valamiféle háromdimenziós kristályszerkezeti modellként képzelhetők el. hogy miképpen mondta meg az orvos a rideg tényt. amelynek persze voltak amerikai előzményei és magyarázatai. az egészség vetületében milyen gyorsan merülnek fel új „emberképek” és milyen gyorsan kapnak ezek rendkívül messze ható társadalmi relevanciát. hogy a témához Gadamer „új antropológiájának” példáját említeném. úgy merülnek fel eszmék és válnak gyorsan társadalmi valósággá. de – nagyjából így egzegetálható Gadamer felfogása – a Kuhn-féle teorémához hasonlóan nem induktíve (tehát „tudományosan”) épül fel az új kép. aki betegének a kedvezőtlen kórjóslatot megmondta. Nekem például néhány évvel ezelőtt orvosegyetemen át kellett vennem az orvosi antropológia oktatását. lesz még több „menet” is. . nincs közgazdasági racionalitás bennük. A lehetőségek Most tehát ki az illetékes? Kit kell felkérni a jelenségek kutatására? Kit kérdez meg a politika ez ügyben? Mivel lehet indokolni a szakvéleményt? Empirikus adatokkal? Eszmetörténelmi értelmezéssel? Etikai elvek alapján (és azok mely verziói és milyen legitimációi nyomán)? Ilyen és ehhez hasonló kérdések rajzolódnak ki Lányi Gusztáv könyve ill. A viszonylag gyors. és időnként változó az adott területeken felhalmozódó ismeretek nyomán. és ezekre történnek a legitimációs utalások. A filozófiai antropológia dolga a szakterületek emberképeinek rendezése. (Az emberképek fontossága) Most még annyit. Csak egy példa. Valamiféle neokantiánus felfogás sejlik itt fel. de mindenfajta értelmezés visszanyúlik valamilyen „antropológiai” tételezésig. Gadamer az antropológia metaforáját terjeszti ki. Szerinte minden tudománynak vagy tudományágnak van saját emberképe. és ennek során figyeltem fel. stb. ez tradicionális. hogyan lehet ez optimális). egészséggel kapcsolatos információs és döntési jogok terén. a halálhoz és meghaláshoz való viszonyban. implicit emberképig. ezekből lesz foglalkozási etika. még a nyolcvanas években akár elítélhető volt. de mindenképpen elmarasztalható az az orvos. vagy gondolatokat továbbvinni. mint pl. antropológiában tanítják. az orvosi pszichológiában. értékelése. hogy közben szociológiai és lélektani alapjaikat senki sem vizsgálja (legfeljebb utólag). és akkor félreértéseket lehet eloszlatni. ha nem mondja meg. honnan nézzük őket. Valamiféle emberkép rejlik a régi és új paradigmák mélyén. másfél évtized során végbement változást. etikában. ma sem (persze egyes diszciplínákban. stb. amelyben attól függően változnak a kapcsolódások.

különösen az „eszmei előzmények” valóban szerteágazó vizsgálódásra adnak alkalmat. Az akadémikus (vagy természettudományos) pszichológia ugyan valóban távol van a „színes eszmék” vérbő kavargásától.és funkciómodellezés mélyén nem biztos.gondolatmenete nyomán. különböző világmegváltó próféciákkal üzletelő „gurumodellek” csábító konstrukcióit nem árt időnként dekonstruálni. hogy ezeket a könyv most exponálja. akkor az az irány. Magam azonban azt gondolom – s ezt Buda Béla szolid „advocatus diaboliként” kiválóan re-konstruálta írásomból –. a pszichológiai) magatartástudományok? Miért kell(ene) Garai Lászlóval együtt „búcsút intenünk” a természettudományos pszichológiának. először azonban azt javasolom. ha . A gazdaságpszichológia és a politikai pszichológia sajátos közös (elméleti) problémavilága ugyanúgy visszavezethető a (természettudományos) pszichológia „válságára”? Miért nem nyújtanak megoldást a különböző (tehát például a gazdasági. 3. próbáljunk meg valamilyen kritikus területrendezést. nemcsak alkalmazott diszciplína? (S ez így nem vezethet üres. akkor ezt Garai László igencsak tovább mélyíti. azt most láthatóvá tettük. Ez. * Válaszkísérlet. aktuálisnak és relevánsnak tartom. hanem csak afféle gondolati fókuszálás: ami eddig homályban volt (de ott volt!). vizsgálatukba. De magam azt gondolom. Szívesen mennék bele magam is. A politikai pszichológia témái. de éppen a túlságosan misztikus. A politikai pszichológia vajon elméleti tudomány is. amelyekben a politikai pszichológia szempontjából külön választja az akadémikus pszichológiát és a gyakorlatorientált pszichológiákat. hogy a politikai pszichológiának is lehetséges (többféle) filozófiája. esetleg együtt. Ezeket nagyon fontosnak. illetve struktúra. hogy meglegyen közöttük a kapcsolat is. nem mesterséges tudománytörténeti múlt-teremtés. hiszen ebből az következne. Buda Béla másik „erős állításával” is vitatkozom: a pszichológiai elméletalkotás. amit ugyanakkor Buda Béla is feszeget: az „emberképek” jelentéseinek megvizsgálása. Gazdaságpszichológiai kommentárok egy politikapszichológiai alapvetéshez Problémák. hanem jelenségszinten is érvényesíteni. elismerve persze azt. skolasztikus okoskodásokhoz?) Ha Buda Béla reflexiói csak érintőlegesen feszegették általában a pszichológia – és ezzel kapcsolatban a politikai pszichológia – filozófiai kérdéseit. ám én ezt inkább úgy tenném. hogy ezeket az implicit politikai pszichológiákat a dekonstrukció és konstrukció eszközeivel tudjuk csak explicitté tenni. természetesen a maga látószögéből. meggyőződésem szerint. Érdemes ezt a fókuszálást – pontosabban: a fókusz irányváltoztatásait – nemcsak eszmetörténeti. Ezért tehát alapvetően egyetértek Buda Béla azon gondolataival. hogy ez inkább már filozófia. és nagyon jó. hogy minden esetben a politikai gondolkodás rejlik. hogy minden pszichológia egyben politikai pszichológia is (lehetne). Ha van megoldás erre a dilemmára.

vélvén. Lehet. Politikai pszichológia és gazdaságpszichológia: elméleti és/vagy alkalmazott tudomány Az. amikor azt írja. Pontosabban fogalmazva azt is mondhatnám. amiktől a rendszertörvények tiszta felismerése érdekében minél hamarabb el kell tekinteni. hogy Közép. hogy – mint a viccbeli Mórickának – mindenről az jut eszembe. amelynek “következtében ebben a régióban .és egyáltalán társadalomtudományának környékén kell keresni (a környékhez sorolva a . amely politológusok. amikor így folytatja: “Azért sem feledkezhetünk meg erről a kapcsolatról. Hanem azért is. hogy ez csak kényszerűségből van így és csak ideiglenesen lesz. hogy e hatás okozóját a térség politika.” Azért gondolom hozzá egyetértésünk megvallásához. hogy “majdnem”. mert teljesen egyetértek Lányi Gusztávval. De ha eközben azt érzékelteti. amikor most egy gazdaságpszichológiai egyetemi tankönyvet írok. hogy a gazdaságpszichológiát: “nagyon is fontos. mely szerint e térségben „a személyiséget nem alapnak. hogy vegyek részt a politikai pszichológiai tankönyvének alapozó bevezetéséről szóló vitában. de ma a gazdaságpszichológiáról bizonyosan tudom. hogy ez a vita. hogy „a pszichológiai ismeretek inkább csak az alapvető.és Kelet-Európában az az illúzió uralkodott (és uralkodik).így Magyarországon is . hogy a politikai pszichológiáról a gazdaságpszichológia jutott eszembe. amit Lányinál olvasunk a szálakról. ha két elméleti és alkalmazott pszichológiai diszciplínáról beszélnénk a politikai és a gazdaságpszichológia tekintetében.politikai pszichológiát akarunk művelni? * Garai László (pszichológus) Amikor megkaptam Lányi Gusztáv felkérését. hogy nekem miért nem jutott eszembe ugyanez. pszichológusok és szociológusok egymásétól eltérő szempontjait exponálja majd könyvének propedeutikájáról. s az is. hogy a guta ütött meg. nemcsak attól van.a politikai pszichológiához hasonlóan a gazdaságpszichológia sem tudott kialakulni”. része lesz ennek a bevezető kötetnek. az pontos leírása egy pszichológia-ellenes közkeletű vélekedésnek. nagyszerűnek találtam az ötletet. mondhatnám: az alapok mélységéig lenyúló… közös szálak fűzik a politikai pszichológiához”. a politikai pszichológiáról pedig már csak az is gyanítanom engedi. mélyen fekvő rendszer-törvények felületi megnyilvánulásait ragadják meg. amelyek a mi térségünkben különös erővel kapcsolják össze e két tudományt: „…arról van szó. hanem csupán derivátumnak tekintik”. mert én pontosabbnak érezném.” Amit itt Lányitól idézek. És akkor is majdnem teljesen egyetértek vele. mert nálunk különösen erős szálak kapcsolják össze ezt a két alkalmazott pszichológiai diszciplínát. …olyasvalamik. hogy elméleti diszciplína is kell hogy legyen. amit ő meg Magyari Beck Istvántól. hogy a gazdasági és a politikai aktor maga a rendszer” – írja Lányi Gusztáv és idézi egy gazdaságpszichológiai szöveg megállapítását.

Pszichológia-ellenesség és anti-idividualizmus Ámde vegyük csak szemügyre a következő kijelentést: „A gazdaságtudományok érdeklődésének gyújtópontjában áruk viselkedése áll. amely cseppet sem szónoki: Vajon bizonyos-e. olyiknak akarata ellenére. amikor erről beszélünk. amikor azokról az okokról. amiért Közép. igaz. hogy felelőssé tehető.és Kelet-Európa politikai (és gazdasági) gyakorlata olyan. Lányi megnevezni éppen megnevez egy társ-tettest. hogy megleljék egymást a pszichológiával. Van viszont egy további kérdésem. amikor ugyanabból a gazdaságpszichológiai szövegből egyetértőleg idézi: „A valóság. az individuum hosszan tartó. hogy ugyanarról az anti-individualizmusról van szó akkor is. s amely az egyéni magatartást azért tartja irrelevánsnak az áruk piaci magatartásának szempontjából.és Kelet-Európában politikatudomány és pszichológia egymásra találása oly sokat késett? Ezt a kérdést szónokinak tekintem. hogy ha Közép. hogy a gazdasági törvényszerûség érvényre jusson. a fentebb szóba hozott Bouldingnak) egész munkássága szigorúan megmaradt a . még annál is többel Nyugat-Európában s még a többnél is többel Közép. az utóbb Nobeldíjjal kitüntetett Boulding pedig. ha fehérbőrű volt. amely az ismertetett szemléletet ontológiailag megtámogatni látszott. amelyeknek az individuum ki van szolgáltatva. annyira szemmel látható. s az első huszonkét évben kivétel nélkül olyan munkák nyerték el. amelyről Lányi Gusztáv meg tudja győzni az olvasóját (engem is). amelyek miatt a gazdaságtudomány késlekedett – Észak-Amerikában.és Kelet-Európában –.” S tény. hogy ez az anti-individualizmus egyszersmind pszichológia-ellenesség is? A közgazdasági Nóbel-díjasok pszichológiai teljesítményei Érdemes ebből a szempontból megtekinteni a gazdaságpszichológia történetének egy szűk de jellemző szegmensét: a közgazdasági Nobel-díjak történetét: Ezt a díjat 1956-ban ítélték oda először. ha kell. Szerzője nem a mi vidékünkről való. hogy benne a pszichikus tényező nem játszik szerepet azokkal az egyénfeletti hatalmakkal szemben. akkor a politikai (és a gazdasági) struktúráknak és ezek működésének megismeréséhez nemigen van szükség pszichológiára. Azon a tájon az egyént (legalábbis. Az – érdektelen – egyénektől függetlenül. nem pedig embereké”. s a piac “láthatatlan keze” így biztosítja. nagyfokú kiszolgáltatottsága volt Közép. sőt. a Michigani Egyetem közgazdász-professzora ő.hétköznapi tudatnak is a tárgyra vonatkozó evidenciáit). mint szerzőiknek (pl.és Kelet-Európában. amely arrafelé is széleskörűen elterjedt vélemény. amelyek éppúgy. keresztény és középosztálynál nem alább való) nem sanyargatták. ha rámutatunk a társ-tettesre is. lám itt egy olyan álláspontot juttat kifejezésre. Vajon különbözik-e bármiben ez a felfogás attól. akkor méltányos. mert a pszichológiai véletlenek nagy száma egymást kiegyenlíti. meg akkor is.

illetve olyan magas. 1978-ban viszont a díjat Herbert A. akárhogyan is nézzük. aki autót keresek az egyik piacon vagy egészség. Stiglitz – közül különösen az elsőt. amelynek nyomán azután később a másik kettő is azt vizsgálta. El akarod adni a használt autódat a "tragacsok piacán" (nem én illetlenkedek ezzel a tudományos igényű szöveg fennköltségébe nem való kifejezéssel. mert az általam kalkulált árat eleve az általam kalkulált átlaghoz szabom. hogy a Nobel-díjat olyan közgazdászok nyerték el. Én. amikor a határon innen támadó keresletnek a határon túlról megfeleltethető egy kínálat? A kérdésre közelebb hozhatjuk a választ. Simon "a gazdasági szervezetekben előálló döntési folyamatok úttörő vizsgálatáért" kapta. S mit csinálsz te. amelyet a díjazotthoz hasonlóan szintén nemzetközi érdeklődésével tüntetett ki a közgazdaságtudomány Írjuk ide a névsort: az említett Herbert Simonon kívül ilyenek az ifjabbik James M. előbb vagy utóbb feladod és kivonulsz a piacról. hanem közgazdászok voltak. de ismerni vélem az ilyen "magadfajtákat". mert az általam továbbra is tartott ár olyan alacsony. nehogy magasabb árat számoljak a szolgáltatásért. ha tudod. hogy látnivaló legyen: miközben a díjazott teljesítmény pszichológiai volt. és az 1988-ban díjazott Maurice Allais. amikor az eladók és a vásárlók közül az egyik fél a másikkal szemben alulinformált. Coase (1991). akik előálltak vele. Becker (1992). maguk nem pszichológusok. magasabb árat számolok a biztosításért. Michael Spence és Joseph E. hogy annyiért nem érdemes megvásárolnod tőlem a szolgáltatást. amit tudsz. mert ő írta több mint harminc évvel ezelőtt azt a cikket. akiknek vagy maga a díjazott tudományos felfedezése volt gazdaságpszichológiai. aki tudod. nehogy alacsonyabb árat ajánljak az áruért. valamint Theodore W. akinek felfedezése.gazdaságtudomány diszciplínájának keretein belül. Schultz. mi történik a piacon olyankor. Az azóta eltelt 24 év alatt pedig 11szer történt. tudni vélem. Ronald H. vagy egy olyan további kutatása. hogy eszközeid erre végesek. hogy meggyőzzél engem is. hogy mégse érjen kár? Mindenesetre alacsonyabb árat ajánlok az autódért. Gary S. Mi lehet vajon az oka. A még nem teljes névsort azért írtam ide. Nash és Reinhard Selten (1994). ahogyan egy tudomány határán elő szokott állni. hogy itt a dolgok menete eltért attól. majd belátván. Erre mit csinálok én. csak lefordítom Akerlof cikkének címéből: "Market of lemons"). s amit én nem? Mit csinálsz. Miután pedig hozzád hasonlóan . az egészséged állapota történetesen jobb az átlagnál? Egy darabig próbálkozol. Nem azért szorgalmazom Akerlof megkülönböztetését a másik kettőtől. s az egészségetek előlem rejtett hibái is rejtve maradnak. aki az 1979-ben díjazott munkáján kívül nemzetközi feltűnést keltett Beruházás emberi tőkébe című könyvével. az ô nevét viselő paradoxon szintén olyan. amely gazdaságpszichológiai kézikönyvekben nem maradhat említetlenül. gazdaságpszichológiai teljesítményt ír körül. vagy meg akarod vásárolni egy biztosítónak a szolgáltatását betegséged és halálod esetére. amely stockholmi formula. hogy annyiért nem éri meg neked eladnod a jószágodat. hogy átlagban mi telik ki tőletek: nem tudatjátok velem autótok általatok jól ismert hibáit. ha beillesztjük az iménti listába a legutóbb megosztva odaítélt közgazdasági Nobeldíj kitüntetettjei – George Akerlof. John F.és életbiztosítást kínálok a másikon. Harsanyi . hogy az autód. John C. Buchanan (1986). személy szerint téged nem ismerlek.

mint amilyen akár a gazdaságpszichológia. ami a legfőbb erőssége volt a válság előtti időszakban: az. A természettudomány ugyanis kauzális vagy statisztikai összefüggéseket tud. illetve olyan biztosítást kereső egészségi állapotok között. hogy a pszichológiát ugyanaz vitte a válságba. holott pl. akár a politikai pszichológia. mert szerinte az építkezéshez a pszichológián kívül szükség van még pl. Árulkodó megjegyzés. Amiért a kitüntetettek közül kitüntetném Akerlofot. sem nem egyének . hogy részt tudjon venni olyan határtudományának kifejlesztésében. erre nézve. amelynek a vizsgálatát most Nobel-díjjal tüntették ki. az az. Én úgy gondolom. a szociológiára és az antropológiára is. egy piac működését. annak leírásában. Nobel-interjúiban – híreszteli is. Például a három Nobel-díjas által vizsgált jelenségtartományt. amelyre vonatkozik – a furcsaságát. amilyent a behavioral economics valósít meg. Vajon miért a pszichológián kívül. Tárgyunk tekintetében mármost az a helyzet. hogy rámutat: ő nem ért egyet ennek az interdiszciplináris programnak egy olyan formulájával. Őnála tehát pszichológiaellenességről aztán igazán nem lehet szó. nem lehet tárgya e válság elméleti-tudománytörténeti összefüggéseinek az ismertetése. Az a jelenségvilág azonban.kivonul a piacról mindenki. teljesen függetlenül attól. ami például a gazdaságpszichológia jelenségvilágának a legsajátosabb tartománya. Másfelől kiválóan helyt tud állni a természettudomány eszközeivel egy tudomány akkor is. hogy ő tudatosan vallja és – például. Hogy a piaci választék elsilányulásának gazdasági jelenségét itt pszichológiai tényezők közvetítik. hogy közelebb juthatunk ahhoz. mint amilyen a korábbi átlag volt. amelyeknek az átlaga silányabb minőségű lesz. hogy a természettudomány eszközeivel épp azt lehetetlen értelmezni és vizsgálni. a szociálpszichológia azzal a programmal műveli a pszichológiát. gondolom. nincs különbség a három új Nobel-díjas között. ha tömegjelenséget kell vizsgálnia: pl. amennyiben az antropológia szempontjáról van szó.[2] annak megállapításán túl. hogy egy teljes értékű gazdaságtudomány produkálásához nélkülözhetetlen a pszichológia. hogy önmagát természettudományként azonosította. amelyen a pszichológiának túl kell előbb jutnia ahhoz. ha annak a mély és elhúzódó elméleti-módszertani válságnak az összefüggésében tekintjük. természetesen. ami az áruját eladó konkrét egyén és azt megvásároló másik konkrét egyén között végbemegy – de az Akerlofék által szóbahozott jelenségvilág nem ez. (Melyik és milyen pszichológia nélkülözhetetlen?) Csak hogy Akerlof ezt a gondolatmenetet például úgy folytatja. hogy a szociolügia szempontja e határtudományon belül legyen. ott pedig végül a korábbi átlag fogja képviselni a jó végletet olyan eladásra kínált autók. s ugyanígy jár el a pszichoanalízis. hogy magyarázni tudjuk Akerlof megjegyzésének – meg az egész helyzetnek. aki hozzád hasonlóan előnyösen tér el az átlagtól. A természettudományos pszichológia és a pszichológia „válsága” Jelen politikapszichológiai kommentárnak. Egy természettudományos pszichológia a kauzális összefüggések vizsgálatára alkalmas eszközeit alkalmazni tudja pl. hogy Hajmási Péter milyen árut ad el és Hajmási Pál mennyi pénzt fizet ki érte.

hogy a pszichológia ajánlásain kívül a szociológiáét meg az antropológiáét is tekintetbe véve maga barkácsolja össze a maga használatára szüksége gazdaságpszichológiát. amelynek eredményeként nem X párt. hogy olyan jelenségekre bukkant. választások közben pedig az elsõ forduló eredményeiből minden egyes választó megtudhatja. hanem Y párt fog egy ideig kormányozni. a választások elõtt a közvélemény-kutatásokból. hogy együttes hajlandóságuk a bal. amelyek félig pszichológiaiak s csak felerészben közgazdaságiak – utána pedig lemond arról. amelyek egyéni. ahol az egyéni megnyilvánulásról mindazt el lehetne mondani. akkor vajon cselekvésre mozgósít-e. mert “küszöbön a győzelem” – vagy. Ezeknek az esettanulmányoknak messze a legtöbbek által kezelt kérdése az volt. Mondhatni természetes hajlamaim engem is természettudósi ambíciókkal ruháztak fel. mint a statisztikai törvényszerűségekre történő. ha más egyének szándékával az összesség tendenciájává összegeződik s erről az egyén visszajelentést kap. a szociológia és az antropológia egyetemi tanoncainak szociálpszichológiát tanítsak. A közgazdász teoretikus tehát nem tehet mást. amit fentebb idézett szavaival ama korai Nobel-díjas a piaci folyamatokkal összefüggésben elmondott. s így leírásukban. passzívvá tesz. Azoknak a franciaországi egyetemi hallgatóknak egy markáns többsége . pszichológiailag motivált cselekvések és makrogazdasági folyamatok határán állnak elő. Politikai pszichológiai terepgyakorlatok Jómagam húsz évvel ezelőtt kényszerűségből kezdtem el foglalkozni a politikapszichológiai univerzumnak éppen ezzel a tartományával. megvizsgálva egyik vagy másik bemutatásra kerülő szociálpszichológiai elmélet jelenségmagyarázó erejét.között előálló jelenségekből. sem tömegfolyamatok eredőjeként. mint egyfelől megállapítja. s e várakozás helyett azt csinálja. sem nem tömegjelenségekből áll. hogy egyik egyetemén éppen az Akerlof által kitüntetett két tudomány.vagy a jobboldalnak kedvez-e. s vajon a kedvem ellen való értesülés aktivizál-e annak tudatát kialakítva. hogy a kampánynak ki-ki tetszése szerint megválasztott mozzanatáról esettanulmányt készítsen. mert “gyakorlatilag már győztünk”. hogy a pszichológiai térfél tekintetében az ott illetékes tudománytól várja a segítséget. mert neki ugyanilyen jelenségvilágban kell tudnia a közlekedést: amely nem írható le sem egyének közötti interakciók. hogy “már úgyis minden hiába”. vagy az a tudat veszi az embernek ilyenkor kedvét a cselekvéstől. hogyan hat az egyén szándékára. Hanem a. s a diákok azt a vizsgafeladatot kapták. amikor húsz évvel ezelőtt megérkeztem Franciaországba. ennek vajon milyen hatása lesz: ha kedvemre van a visszajelzéskor kapott információ. ha a természettudományos pszichológia oldaláról érkezett meg a politikatudománnyal való határra. Éppen elnökválasztási kampány folyt az országban. s ezeket viseltem akkor is. hanem olyanokból. hogy “meg kell menteni a helyzetet”. például választó egyén úri (vagy éppenséggel népi) kedve és az összességnek az a tendenciája ütközik itt össze. ellenkezőleg. mint éppen ezekben a napokban is. Amikor például. hogy a politikai pszichológia művelőjét hasonló sors várja. különösen pedig prognosztizálásukban a kauzális törvényekre történő hivatkozás éppúgy csődöt mond. Azért gondolom.

akkor, húsz évvel ezelőtt egy olyan elméletet tüntetett ki egyetértésével, amely szerint az, hogy a politikapszichológiai információ mikor hat így és mikor amúgy, attól függ, hogy az általa jelzett politikapszichológiai folyamatok iránya (tehát esetünkben az emberek növekvő vagy csökkenő hajlandósága, hogy inkább ezt, mint azt a politikai irányzatot válasszák) megfelel-e annak az iránynak, amelyben a csoport életének nem-pszichológiai tényezõi történelmileg éppen alakulnak. Amikor igen, a politikapszichológiai visszajelentés erősiti az irányzatot, amelyről tájékoztat; amikor nem, akkor pedig mintegy korrigálja a csoport egyes részeinek magatartását, hogy ez ne zavarja a mélyben ható tényezők érvényre jutását. Így, példánknál maradva, amikor 1981-ben a munkanélküliség növekedése, a vásárlóerő csökkenése, a külkereskedelem alakulása és más nem-pszichológiai tényezők Franciaországban kedveztek egy baloldali fordulatnak, az elnökválasztás első fordulója által nyújtott visszajelentés arról, hogy Giscard d''Estaing – Mitterrand – Chirac – Marchais a vezetõ elnökjelöltek sorrendje, a következőket eredményezte: a jobboldal híveit passzívvá tette a tudat, hogy “gyakorlatilag már győztek”, s különösen Chirac híveit késztette a második fordulótól való tömeges távolmaradásra a felismerés, hogy ezen belül Giscard-t lehagyni már nincs mód; a baloldalt viszont valamilyen eufóriás aktivitás töltötte el a felismeréstől, hogy “az nem lehet, hogy ezek győzzenek”, s különösen a Mitterrand táborát aktivizálta a második fordulóban az a tudat, hogy megmutathatják a Marchais-t követőknek, hogy végleg elmúlt az az idő, amikor a szocialistáknak a kommunisták diktáltak. Így történt, hogy a politikapszichológiai visszajelentés korrigálta azt, amiről tájékoztatott: hiába előzte meg az első fordulóban a liberális Giscard d''Estaing két és fél százalékkal a szocialista Mitterrand-t, a második fordulóban éppen ezért a baloldal fölényesen győzött. Miután ezt a gondolatmenetet akkor az egyik előadásomban bemutattam mint a lehetséges forgatókönyvek egyikét, az egyik diák esettanulmányában a következőképpen érvelt: Az elnökválasztás végeredménye – tehát az, hogy az első fordulót kis fölénnyel megnyert liberális Giscard d''Estaing helyett a második fordulóban derekas fölénnyel a szocialista Mitterrand győzött – maga is visszajelentés, ezúttal a politikapszichológiai folyamatoknak olyan irányáról, mely immár megfelel a nempszichológiai tényezők éppen adott irányának, ezért a hipotézis szerint most erősítenie kell azt a tendenciát, amelyről a franciákat informálja. Ha tehát ennek a politikapszichológiai elméletnek igaza van, írta a diák az elnökválasztást követő napokban, akkor egy esetleg előre hozott parlamenti választáson néhány hét múlva a jobboldalnak majd még passzívabbnak kell lennie, de ezúttal nem attól a tudattól, hogy “gyakorlatilag győztünk”, hanem attól, hogy “gyakorlatilag minden elveszett”; s a baloldal sem attól a kilátástól lesz majd még aktívabb, hogy győz a jobboldal, hanem attól, hogy veszít a jobboldal. Amikor azután Mitterrand a nemzetgyűlési választásokat, aligha a diákom politikapszichológiai ajánlása mentén, de tényleg előre hozta s ezen a szocialisták már az első fordulóban megszerezték a szavazatok abszolút többségét, akkor ez a siker nemcsak Mitterrand híveinek táborában erősítette az önbizalmat, hanem ezekben az akkor jövendőbeli társadalomtudósokban is: úgy látszik van lehetőség, hogy a társadalomtudós olyan – például politikapszichológiai – megállapításokat

tegyen, amelyeknek nemcsak diagnosztikai, de úgy látszik még prognosztikai érvényességük is lehet. Búcsú a természettudományos pszichológiától Eközben azonban tanáruknak csak az egyik szeme nevetett – a másik eközben sírt. Korántsem volt annyira tragikus a felismerés, mint Semmelweis Ignácé, de olyasféle volt, amikor rá kellett jönnie, hogy a fenti kérdésre, amelyet korántsem Lányi Gusztávnak tettem fel először, hanem húsz évvel korábban saját magamnak, hogy ki a társ-tettese annak, aminek nyomán ma nem, de már húsz évvel korábban sem kellett a pszichológia vele határos tudományoknak, amikor pedig pszichológiai kérdéseket feszegettek, a pontos válasz: a társ-tettes maga a pszichológia. S hogy ezért a pszichológia – legalábbis politika- vagy gazdaságpszichológiaként való – használhatóságát a pszichológus csak azon az áron tudja megvásárolni, ha, akár saját hajlamai ellenére is (mint jómagam akkor), búcsút tud mondani annak a rögeszmének, hogy ő a természettudományoknak műveli egyikét. E nélkül a pszichológus óhatatlanul kauzális vagy statisztikai törvényszerűségeket keres, s így rákényszeríti kollégáját, aki a pszichológia határán túli birodalmakat lakja, hogy megpróbáljon őnélküle boldogulni. Engem a magam búcsúja egy természettudományos pszichológia illúzióvilágától végül is a gazdaságpszichológia felé vezetett. De a politikapszichológia felé ugyanez az út vezet. Ennek végigjárásához jó utat kívánok a politikapszichológus Lányi Gusztávnak. * Válaszkísérlet. Miként a gazdaságpszichológiát nem pszichológusok hozták létre, akként a politikai pszichológia létrehozásában sem jeleskedtek a pszichológusok – Harold Lasswell, a politikai pszichológia „alapító atyja” nem pszichológus, hanem politológus volt. Ám én mégis amellett érvelek, hogy pszichológia (és pszichológusok) nélkül nem lehet igazán művelni sem a gazdasági, sem a politikai pszichológiát. Ez a pszichológia azonban – érvel Garai László – nem lehet a természettudományos pszichológia. Sok igazság van abban, amit állít, ugyanakkor én nem tulajdonítok akkora forradalmi erőt a pszichológia válságának nevezett problémának, mint Garai László. A pszichológia fontos önreflexiós erejét látom inkább benne, azt az erőt, ami éppen abból adódik, hogy a pszichológia egyszerre természettudomány és társadalomtudomány. Számomra sem kétséges azonban, hogy a politikai pszichológia inkább a társadalomtudományos pszichológiához kapcsolódik – de a természettudományos pszichológiától nem búcsúznék el végleg. 4. Politikai pszichológiáról a naív pszichológus szemével Problémák. Míg Garai László a természettudományos pszichológiától való „elbúcsúzásban” látja a politikai pszichológia hatékony művelésének lehetőségét, addig Pléh Csaba éppenséggel ebből az irányból – közelebbről a biológia, az evolúciós

összefüggések, az antropológiai preferenciák felől – véli látni az igazán izgalmas problémákat. Igaza van? Kinek van igaza? Egymást kizáró, ellentétes irányokba mozgó utak ezek? A Buda Béla által is feszegetett Gadamer-i (azaz hermeneutikai) „emberkép” kiegészíthető lehetne egy evolúciós koncepcióval? De miért lehet ez érdekes a „gyakorlatorientált” politikai pszichológiának? Az ember (politikai) természete – ami tehát a biológiai-organikus létben gyökerezik – a politikai pszichológia számára sem érdektelen összefüggéseket tárhat fel? * Pléh Csaba (pszichológus) Valóban csak néhány megjegyzésem van az igen olvasható, és számos dologba nagyon hasznos taxonómiákat kínáló programkönyvhöz. Ezek nem a politikai pszichológia egészét érintik, hanem Lányi Gusztáv bemutatását. A modern nyilvánosság és a politikai technológiák Úgy érzem, amikor a könyv többször visszatér, mind a történeti fejezetekben, mind a taxonómikus részben arra, hogy hogyan lép be a politikai pszichológia a modern társadalom politikai technológiái közé, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy maga ez a technológia igény a modern politikai demokráciával jelenik meg. Valójában a demokrácia, ha komolyan vesszük, új társadalmi integrációs mechanizmusokat igényel. Mindaz, amit kicsit pejoratívan gondolunk a tömegközléstől kezdve a közvélemény-kutatásig és a politikai marketingig az integráció új feladati révén alakul ki. Tudom, hogy ez közhely, van azonban sugallata: mindeközben, mint emberek, nem veszítjük el antropológiai preferenciáinkat a közvetlen kontaktus s ennek velejárói iránt, s a modern élet sok feszültsége – nemcsak a politikai pszichológiában – ebből a kettősségből fakad. (Többször) kétféle értékrend A könyv is felveti a politikai pszichológia interdiszciplináris beágyazottsága kapcsán a biológiai szempontokat. Azt hiszem, ez sokkalta élesebben is megfogalmazható. Az alkotmányozás alapjait és a törvénykezés lényegér érintő fejezetekre vetíthető leginkább a kérdés, ami sok pszichológiai irány mellett a politológián keresztül a politikai pszichológusokat is kellene mozgasson. Vajon van-e emberi természet, s ennek megfeleltethető-e egy természet alapú jog, vagy az ember teljesen hajlékony, s ezért egy teljességgel önkényes intézményes jogi és társadalmi világban él? A kérdést azért érdemes élesen felvetni, mert a mai pszichológia evolúciós irányzataiba azután több változat bontakozik ki magáról a feltételezett emberi természetről. A tekintélyelvű mellett megfogalmazható egy sokkal kooperációs hangsúlyúbb emberi természet elv is, ha úgy tetszik, egy nőiesebb emberkép. A politikai pszichológiának érdemes az ezzel kapcsolatos kettősségeket értelmeznie az egyébként meglévő politikai kettősségek fényében.

sőt paradigmák mellett is. Az összefüggések „dialektikus bonyodalmaihoz” persze az is hozzátartozik. ha győzni akarok?” Münnich Iván kérdése is ez. Nyilvánvaló például. talán ez a könyv legfontosabb üzenete. s leginkább azt: „mit tegyek. Ezek szerint a politikai pszichológia – az úgynevezett „gyakorlat” felől nézve – azonos lenne a kampány pszichológiájával? Münnich Iván csak ezt sugallná? Az általa hangsúlyozottan kiemelt tranzakció analízis csak egy „színes eszme” lenne? * Münnich Iván (pszichológus) . * Válaszkísérlet. de a probléma már korántsem. hogy a politikai indulatokat. ha megszívelné. hogy hasonló módon lehetne érvelni más pszichológiai összefüggések. a szociális vagy a történeti stb.A megrendelő dilemmái Vonzó a könyvben. 5. mert a politikai jelenségvilág természete az ember organikus létezésétől nem függetleníthető. hogy a szóban forgó. A mérleg nyelve attól függően billenhet erre vagy arra (a biológiai. De azért a politikai gyakorlat nagyon is prózai egyszerűséggel teszi fel az alapvető kérdéseket. És ez bizony nem pusztán elvont filozófiai okoskodások tétje – Pléh Csaba által röviden vázolt példák (különösen a [többször] kétféle értékrend összefüggésében) ezt világosan mutatják is –. A politológia és a pszichológia „megbonthatatlan” kapcsolata Problémák. Magam éppen ezért a politikai pszichológia perspektívájából az eklektikus álláspont mérlegelő attitűdjét vallom. A kérdés valóban meglepően egyszerű. összefüggés mely terület irányából szenzitív. ha a matematikai játékelméletek normatív logikájára is szeretnénk hagyatkozni – a kognitív pszichológiával eredményesebben ismerhetjük meg. hogy a tudományt ne önbecsapó módon használja. ahogyan az alkalmazott lélektannak tekintett politikai pszichológia lehetséges alkalmazási modelljeit ironikusan bemutatja. érzelmeket inkább vizsgálhatjuk az evolúciós pszichológia. Az igazi tükröt el kell tűrni. a kognitív. hogy a politikai jelenségek összetett világa rétegzett is – hogy miképpen: erről az „emberképek” fogalmának kibontásával tudhatunk meg többet. Ugyanakkor azt gondolom. vizsgálni kívánt politikai jelenség. Azt hiszem. A Pléh Csabának szimpatikus politikai pszichológia elsősorban az evolúciós pszichológián nyugodna – számomra sem kétséges: termékeny út lehet ez is. míg a politikai döntéseket – különösen. irányba). az ösztönlélektan vagy éppenséggel a pszichoanalízis segítségével. ha valóban instrumentálisan akarják használni a társadalomtudományokat. sokat tanulhatna a politológia és politika is abból. Szép-szép a tudományos-fogalmi erőfeszítések eredményeként felépíthető politikatudomány és politikai pszichológia.

Információra van szükségük (akár ún. a használt szlogenek hatékonyságáról. a pártot) az eszköz utólag már nem nagyon érdekli. anyagilag is szponzorálták (pl. mindenki láthatja. ha győzni akarok?” A politológia. reklám. tömény pszichológia.). a tanulékony persze nagyszerűen használhatja a jövőben. és mint tudjuk. Számomra a definíciók nem érdekesek. és hogyan lehet megtartani. tudományosra is). a meggyőzési technikákról. kihez szóljak. A kampánycsinálók neve. de akkor sem nagyon. mint tudomány bizonyára többféle módon definiálja magát. Személyiségrajzok konstruálásával más szakmák képviselői is . mit tegyek. A pszichológust természetszerűleg csábítja. mint említettem. Minősítésüket a választás végkimenetele jelenti. amelyiknek pénzéért dolgozik. További gyakorlati kérdések A praktikumra rátérve. szlogeneket. hogy aki győz. ugyanis annak a pártnak az érdekében fogalmazódik meg. de az a tény igen. ha győzni akarok? A konkrét információkra leginkább természetesen a választási kampányok idején van szükség. Ilyen időszakokban a „képzett” politológusok médiaszereplése is megnő. amelyek egy része „elkötelezett”. Szakmai ismeretanyagának felhasználása esetén feltehetően nagyobb a valószínűsége. Az alapelv persze az. milyen szlogeneket alkalmazzak stb. március-áprilisában). amikor e sorokat írom (2002. mit mondjak. a választó lélektanáról. „Mit tegyek. rendszerint csak utólag ismerjük meg őket. hogy ezt a tudományt egy igény hozta létre. hogy győzelemre vezessen. Egy kicsit itt is érvényesül a labdarúgásban már elterjedt mondás: csak a győzelmet nem kell megmagyarázni! Amiről idáig írtam. Utána a politológia szakértői mindezeket elemzik (a plakátokat. minden elemében pszichológiai jellegű. vagy amelyikkel akár személyes okok miatt is szimpatizál. az mindent jól csinált! A győztest (a politikust.Teljesen egyetértek azzal a gondolattal. a médiumok „sugallatáról”. egy-két gondolatra összpontosítok. amelyet a politikai kűzdőtér szereplői fogalmaztak meg. hiszen a politikus személyéről volt szó. különösen. ha a saját bőrén tapasztalta az eseményeket. hogy a politológia nem létezik a pszichológia nélkül (nem csak azért ez a véleményem. A kampány tudatosan felépített. Termékük szó szerint az utcán hever. stb. Most. személye persze háttérben marad. Az igény pedig egyszerűen is megfogalmazható: a politikust és a pártokat egy dolog különösen érdekli. nyilatkozatok hangzanak el. és itt a hangsúly a konkrétumon van. hogyan lehet a hatalmat megszerezni. hogy diagnózisának hitelképessége a laikus olvasó számára is elfogadható. a politológia felé a megrendelő igény elsősorban az. mert pszichológus vagyok). Mivel. hogy a közélet szereplőiről személyiségképet alkosson magának. ezért nincs politológia (személyiség-. de egy biztos: a „megrendelés” lényege – mit tegyek.és a többi között még szociál-) pszichológia nélkül. olvashatja. a politikatudománnyal foglalkozó intézményeket alapítottak és alapítanak). minden elemében.

• minden a médiumok sajátságos szemüvegén szűrődik át. írók. Persze olyanok is megjelennek. A kampányok során a választási brosúrák részletes életrajzi adatokat közölnek. • természetesen vannak a politikus népszerűségét növelni szándékozó kiadványok. kemény üzleti. amelyhez a legtöbb esetben a fókuszba került személy maga is tevékenyen hozzájárul. sokszor nem követhető erkölcsi és anyagi meggondolások alapján. (A céltudatos. mindenki azt ír. hogy rögzítsék a nyilvánosság számára emlékeiket. például történészek. melyek valakinek a lejáratása érdekében íródtak. önéletírások. felkérnek „barátokat”. emberközeli információt ismer meg a vevő. előadásaik láthatók. amelyet ugyancsak szubjektív módon szelektáltak. az intim környezeti világának feltárása. A pálya szabad. olyan forrásokra hivatkoznak. • az emlékezők. a PR-tanácsadók ötletére önéletrajzokat jelentetnek meg. csak a bombasztikus dolgokkal foglalkozik. Nap. feltáró diagnosztikai munkával ismerhetők .) viselkedése.foglalkoznak. hogy az írók nagy része sohasem ismerte közvetlenül azt az embert. énekes. önéletrajzírók stb. hogy amikor „terméket” adnak el. vagy rejtetten azt sugallják. feltáró pszichológiai munka) A pszichológus jogosan kérdőjelezheti meg ezen emberképek valóságtartalmát. ilyen a tejpor vagy a politikus. amelyek ugyancsak megkérdőjelezik valóságtartalmukat: • az információs halmaz többsége manipulált (rendszerint politikai okokból). ami fontos. hogy számára mi az. • probléma. politológusok. sportoló. amit akar. színész. A közéleti megnyilvánulásairól gyakorlatilag mindenki tud. Arculatépítés és -rombolás Politikusok esetében hatalmas mennyiségű információ áll rendelkezésre. a viselkedésjellemzők csak céltudatos. újságírók. visszaemlékezések. média-megjelenése mögött rejtőzik az „igazi személyisége”. és azt milyen kontextusban hozza nyilvánosságra. mint nap jelennek meg interjúk. amelyek nem is kendőzik az ilyen irányú törekvéseiket. még a jó. hogy csak a „hír” értékűt preferálja. politikai célokat szolgál. hogy az érintett szereplő (politikus. A piaci és politikai kampányok úgy gondolják. hiszen a motivációk. A karizmatikusabb emberekről hivatásos történészek és magán-kutakodók minden adatot igyekeznek regisztrálni. akiről oly bátran alkot személyiségképet. stb. a választópolgár. vagy rossz szándékot sem kell feltételezni esetükben. A belső. jól jön. beszédeik olvashatók. Önjelölt tollnokok könyveket produkálnak. (A „jellemrajz” fabrikálás bukatói) Ezeknek a jellemrajzoknak persze igazi buktatói vannak. Szinte „műfajról” beszélhetünk. pedig ugyancsak szubjektívek. amelyre mindenekelőtt az jellemző. azt pedig a szerkesztő dönti el. Ezen publikációk nyíltan. ha sok pozitív. Gyakorlatilag olyan mennyiségű információ áll a rendelkezésre. dokumentumok. ráadásul kritikus kommentátorok tömkelege árasztja el az írott és elektronikus médiumokat. amely egy klinikai diagnózist készítő pszichológus számára szinte soha.

mélyinterjú. nehezen kerülhető el annak végiggondolása. Még egyszer hangsúlyoznom kell.. Csak egy pszichológiai gondolatsort említek: · az ember (általánosságban) rendelkezik ún. stb. Az író üzenete: „ne szavazzatok egy ilyen jellemhibával rendelkező politikusra”. kielégülést. amelyek egyértelműen annak lejáratását szeretnék elérni. utalnak. Az ő esetükben különösen érvényes Spinoza mondása: „abból. De a pszichológus szakmai bajba is kerülhet. például szlogenek. amit ő is mondana. hogy a klinikai pszichológus rendelkezésére szinte sohasem áll olyan mennyiségű elemzésre is hasznosítható ún. Olyanokat mond. hogy az olykor népek. s megfizethető szerzők tollából származnak. partnert keres. negatív. agresszióval. Valószínűen a többség a biztonság igénye miatt a középre szavaz. · ez a főleg emócióval töltött személyiségrész kifutást. ha megkérdezzük. · személyiségének ez a része sokaknál indulattal. de ma már megfertőzte a hatalom. tudatalattival stb. akinek figurája a mélyen rejtett vágyait kielégíti. Az természetesen mindig nagy téma. mélytudattal. stb. akinek a környezete és programja bizalomgerjesztő. hogyan működött. fogalom és értelmezési rendszerében gondolkodik. személyiségében eltorzult. vizsgálódik (kognitív. hogy a végső kicsengés. pszichoanalitikus. országok sorsát befolyásoló személyiségek (Hitler. irracionális döntés is érthetővé válik. amikor a pályáján indult. · ebben a keresésben talál(hat) egy politikust. A kampányok idején nem véletlenül megjelennek olyan célkeresztbe helyezett. rendes.. így egy olyan emberre és pártra. mint a politikusok esetében.). teszt. hogy milyen más célból készülnek politikusokról személyiségrajzok és milyen logikával értelmezhetők a politikai viselkedés megértésének keretében. hogy milyen pszichológiai irányzat. amelynek viszont speciális pszichotechnikáik vannak (anamnézis. Ilyen alapérzés lehet az agresszió. Ezek az írások valószínűleg konkrét megrendelésre készültek és általában exhibicionista. Ezek az „álcázott” írások személyes kapcsolatokra hivatkoznak. ellenséges érzülettel telítődik.meg. amelyek lényege. okos volt. amit Pál mond Péterről sokkal inkább Pált ismerjük meg. akkor az ún. szimbólumok stb. értelemszerűen igen ismert és vezető politikusokról készített jellemrajzok. Például azt írják: ez az ember. „külső adat”. vagy a szorongás is. Ha a külsőségek is támogatják ezen érzését. Gandhi) karizmája.). A politikai viselkedés megértése Elszakadva a kampány pszichológiájának kérdésétől. tranzakció-analitikus. mint Pétert”. akinek személyisége megnyugtató. A trasnzakcióanalizis (TA) és a politikai pszichológia .

gondolkodik és dönt. Megítélésem szerint ezt a pszichológiai tranzakciós folyamatot politikai kampányok tervezésénél nem lehet kizárni. Vegyünk egy példát. aki a beosztottjait irányítja és egy politikusnak.Magam részéről a TA pszichológia értelmezési kereteit tudnám ajánlani a politikai történések elemzésére is. hogy a szavazó nem valaki mellett. pártok belső szervezeti életének megértésében) elemzésében. 2. Elemzési keretei szinte felkínálják magukat a politizáló világ befolyásolására. kivitelezésében. amelyet az ember a szüleitől tanult gondolatokkal. De ha rosszul céloz. mikor kér elismerést. a Felnőtt Én állapotban az ember racionálisan viselkedik. hogy mikor ad jutalmat. Olyan irányzatról van szó. a Gyermeki Én állapotban lehet kreatív. hogy minden információt. A kérdés persze az. a politikai történések (pártok küzdelme tisztázásában. hogy én „megmutatom. akkor a gyermeki elutasító rebelliót váltja ki. hogy ő nem egyszerűen alkalmazkodó ember. hogy a személyiség hasonló elvek alapján működik. Egy menedzsernek. alkalmazkodó és rebellis. hogy amikor a politikus a szülői én állapotából nyilvánul meg. mert az apád ezt tudja”. De egy másik pillanatban érzékeltetnie kell. „Te oké vagy” minősítése. aki a választóit menedzseli. Szülői Én állapot (korlátozó és segítő szülő). életpozíció: az „Én oké vagyok”. amely kommunikációs. Több eleme hasznosítható egy adott kampány tervezésében. hanem kreatív. Ilyen keret lehet a stroke is. akkor hol talál célt. cselekvőképes. ötlet-dús stb. a párt miképpen él a strokokkal. hogy mit tegyél. azt sugallva. hogy az egyén esetében ezek arányára mi a jellemző. hogy döntéseit csak a racionális érdek-vezérlés határozza meg. megmondom. vagy ha kritizálják. viselkedésmintákkal. hogy Szülői Én állapotból beszéljen. s adott esetben a negatív elutasítást értjük. Ekkor mondják azt. Azt is tudni kell. „vevőt”: számára ideális esetben a választó Alkalmazkodó Gyermeki Énjében. hogy megfeleljen ennek a nézőpontnak. Egy harmadik pillanatban pedig bizonyítania kell. Ez egyben azt is jelenti. érzelmekkel működtet. Ez alatt a pozitív jutalmazást. Az alapattitűdök a következők: • Én oké vagyok (+). az ún. miképpen fogadja. Kommunikációs és kampány szempontból vizsgálva a politikusnak képesnek kell lenni arra. Így az egyén sorsa megérthető és követhető a szinte élőlényként funkcionáló közösségben. A TA szerint a személyiségnek három funkcionális egysége van: 1. személyiség-lélektani koncepciót rejt magában. fejlődés-lélektani. úgy szelektálunk. Közel áll hozzá egy olyan elképzelés. Azzal is tisztában kell lenniük. 3. amelyet már a köznyelv is ismer. amely bennünket ér. hanem valaki ellen teszi le a voksát. A feltételezések szerint az emberek egy bizonyos szemüvegen keresztül nézik a világot. Te oké vagy (+) . tudnia kell. terápiás. A közszereplő politikusnak természetesen metakommunikációjával mindezeket hitelessé kell tenni. megértésére. mint a szervezet. Ezt más szóval tanári attitűdnek is szokták nevezni. (Életpozíciók és politikai stílusok) A TA talán leghasználhatóbb elméleti kerete. ha dicsérik. hogy a szervezet.

Politikai pszichológia: lehetőségek és kihívások Problémák. A politikai pszichológia. hogy melyik párt milyen pozícióban él. A legtöbb párt természetesen azt akarja bizonygatni. Ennyire „egyszerű”? • • • 6. „szabad a gazda” annak felismerésére. vagy a klinikai pszichológus egy kórházban. A politikai pszichológia tehát ebben az „üzemben” nem tesz mást. negatív kampányt. hiszen a „magyar ember” sem szereti az ún. Ez bizony ennyire egyszerű. gyakorlatorientált diszciplína (is). szerintem is. hogy ők személy szerint melyik típusba sorolhatók. kreativitásuk csak a destruktív jellegű negatív kampányban érvényesül. a pedagógiai lélektan művelője egy iskolában. csak azt merik nyilatkozni. Ilyen elemzésekre a TA rendkívül alkalmas. de elméletileg mégis legyen igényes? Kiss Paszkál írása mintát ad erre a kiegyensúlyozó és kiegyensúlyozott kutatói attitűdre? * . Te nem vagy az (–) Én nem vagyok oké (–). Ha most csak a pártok életpozícióit tekintjük. Az elemzést folytathatjuk. sőt azt is. ha a párt abszolút megbízik magában. Te oké vagy (+) Én nem vagyok oké (–). mint a munkapszichológus egy gyárban. hogy sikeresek lesznek. előtérbe állított emberei beszédének tartamát. Az is kétségtelen. hogy a szervezet tudattalanja. * Válaszkísérlet. nyílik-e valami ígéretes lehetőség – a pszichológia és a politikatudomány kapcsolódásában (Ψ + Politológia ⇒ PolΨ ?) – a gyakorlatorientált pragmatizmus és a politológia „alapjait” is kereső elméleti fogalomépítkezés között? A „poli-pszi viszony” a kognitív hídon haladva találhat rá erre az ígéretes lehetőségre? A politikai pszichológia ne legyen elméleti tudomány. Az igazi megoldás a legtöbb esetben az. azt nézve. Van-e kiút. a pártot). amelyet úgy nevezünk. Ez az attitűd rendszerint nem vezet sikerre. Ezért nehezen tudnak pozitívak lenni. Ha megkérdezzük a prominens vezetőit. hogy az egyes pártok vezetői milyen életpozícióból irányítják embereiket. de az ellenfél „nem oké”. Ennek a szemüvegnek az érvényesítése igazság szerint komoly önuralmat igényel. Egymás közt sem illik a kudarcot emlegetni. vagy tágabban: az esélyek optimalizálása – központi tevékenysége a mindennapi politikai üzemnek. a vezető menedzsmentet és a szervezet egészét is (pl. amely viszont szinte sohasem vezet sikerre. de nem értékeli le a kihívóit.Én oké vagyok (+). Te nem vagy oké (–) Ez a négy életpozíció jellemezheti az egyént. De ezt még magának sem meri bevallani. hogy a kampány – és célja: a győzelem. s a praktikum számára közvetlen használható tanácsokat adhat. hogy az egyik párt iszonyúan fél a vereségtől. Az egész folyamat dinamikájának van egy olyan motivációs háttere is. szlogenjeit. Arról van szó. hogy „Ő oké”. programját stb. hogyan gondolkodik és nyilvánvalóan ennek megfelelően miképpen választja meg kampányának stílusát.

(Szemléleti különbségek) A távolság mellett le kell győzni a szemléletbeli különbséget is. az emberre általában vonatkoztatni). hogy ekkora komplexitás mellett az emberi tényező vizsgálata könnyen vezethet pszichologizmusra. Bár az emberi viselkedés tanulmányozása kétségkívül összekötő kapocs lehet. és az azon keresztül végzett (kontextuálisan meghatározott) attitűdkutatás vált általánossá. hogy nem kifejezetten ugyanazt a módszertani hagyományt hozzák magukkal. a közgazdaságtan. Mi viszont játsszunk el egy pillanatig a gondolattal. A pszichológusok általában kerülik. amik túlságosan komplikálnák a politika elemzését és egyébként is lokális jelentőségűek csupán (Staub. 1998). amely nem kalkulál az egyénnel. antropológiát.Kiss Paszkál (pszichológus) A „politikai pszichológia” elnevezés mögött érdekes kapcsolat rejlik. hogy nagyobb csoportokról. az amerikai szociálpszichológia doyenje és rendszerező kedvű elemzője is erre hívja fel a figyelmet. mégis. Kalandos útjuk van tehát az egymást keresőknek. A poli-pszich viszony: egy jó dráma Minden együtt van ugyanis egy jó drámához. láthatjuk az eltérő nézőpontokból fakadó különbségeket. Míg a politológusok sokszor elhanyagolható epifenoménnek tekintik a kiscsoportokon és főleg az egyénen belül zajló folyamatokat. Míg a politológiát. Ebben a – tudományok életéhez mérten – még csak bimbózónak tekinthető kapcsolatban ott feszül számos dramaturgiai mozgatórugó. A tudományos pszichológia előszeretettel végez laboratóriumi kísérleteket (és hajlamos ezek eredményét azután az egész emberiségre. (Az elválasztó távolság) Itt van az elválasztó távolság. Hajlanak tehát a környezeti determinizmusra. miért érintett meg olyan nagy szellemeket akár csak a szociálpszichológia szűkebb területéről is. az egyéni folyamatok túláltalánosítására. Ennek a helyzetnek a . kommunikációelmélet mellett. Míg például a politikai magatartás tanulmányozásában a közvéleménykutatás. amikor a „poli-pszi viszony” történetét követi végig egy magyarul is olvasható tanulmányában (McGuire. Ő a történész hűvös távolságtartásával tekint tárgyára. így mutatja be a módszerek. bár nem könnyíti meg az egymásra találást. Magyarázva talán azt is. (Módszertani eltérések) Ennél is nagyobb akadály lehet két komoly tudomány felelősségteljes találkozásában. a makro-folyamatok elemzésének szintjén találjuk. elméletek és kutatási témák rendszerében. a történelem és szociológia másik határán. akár egész társadalmakról fogalmazzák meg tudományos elméleteiket. A pszichológia mellett inkább találhatjuk a biológiát. mi tükröződne e kapcsolatból az író szemében. Mindez azonban – jól tudjuk – sokszor csak fokozza a vágyat. Úgy ítélve. A diszciplínák között a pszichológia és a politológia (a politika tudományos tanulmányozása) nem kifejezetten szomszédos egymással. a szociológiát és talán a történelmet. míg célba érnek. 1998). élettant. McGuire professzor.

melyek a 20. hogy a politikai kampányok nem változtatják lényegesen a közönség pártpreferenciáit. 2001) a politikai pszichológia magyarországi helyzetének áttekintésekor. Így a politikai eseményeket és viselkedést is részleteiben magyarázhatjuk. Azóta már nem elég csupán a „laboratóriumi attitűdök” mérése. így Kornis Gyula társadalomlélektani elemzései. tágabb módszertani keretet szabva ezzel a kalandozó kutatói fantáziának. Ha csak az attitűdkutatás területén maradunk. A „világnézet lélektant” (Noszlopi László) a „magyarságlélektant” (Boda István. a szociálpszichológia híres-hírhedt válságának legfontosabb következménye az volt a hetvenes években. melyek a második világháború előtt Magyarországon e tárgyban születtek. és kijelöljük az új diszciplína helyét a már meglévők között. dinamikus jellegére találnak meggyőző bizonyítékokat. kifejtett formában nincsen is. hogy a laboratóriumi kutatások ökológiai érvényessége vált a kutatók és a kutatások egyik fontos kérdésévé. hogy ez az interdiszciplina még nem intézményesült Magyarországon. Krisztics Sándor állam és jogtudományi munkái is. A „tartalmas semmi” paradoxonjával jellemzi Lányi sommásan mindazokat a munkákat. század első felében már jelzik. hogy a korabeli magyar pszichológia és társadalomtudomány igyekezett átvenni a politikai pszichológia úttörőinek szemléletét. Ilyenek azok a szerző által nagy műgonddal és archeológusi igénnyel feltárt korai kezdemények. hogy a két tudomány – akár egymástól függetlenül is – közelítő pályán halad. Az egymással homlokegyenest ellentmondó eredményekre éppen a két tudomány eltérő módszerei. Legfőbb hiányként az mutatkozik. Implicit politikai pszichológiák Az implicit politikai pszichológiának egyébként sok értelme felmerül a tanulmányban. Csak „implicit” formákban létezett/létezik. mielőtt belekezdenénk a tudományterület művelésébe.visszásságaira mutatott rá Hovland. ugyanakkor a politikai kommunikáció kutatói arra a következtetésre jutnak. Dékány István Politikai lélektana pusztán recepció. . (Közelítések) A módszertanban azóta lezajlott fejlődés jó példája annak. a laboratóriumi– és a survey-módszerek erősségei és gyengéi vezetnek. (Hiányok) Ahogy mi is a politika és pszichológia kapcsolatának viszontagságaival kezdtük. Lányi Gusztáv történeti és tudományelméleti bevezető írásában is a hiányoknak jut a legnagyobb szerep (Lányi. a másik oldalról. Harkai Schiller Pál által végzett közvéleménykutatások nélkülözik a politikai pszichológiát. Ha így van – és ebben többé-kevésbé egyet is érthetünk a szerzővel – valóban biztos alapokat teremthetünk azzal. Karácsony Sándor). a közvéleménykutatásokra ugyanakkor nem volt jellemző az elméleti építkezés és kevéssé voltak alkalmasak az ok-okozati viszonyok kibogozására. Míg kárhoztatható volt az elméletileg jól megalapozott kísérletezés túlzott művisége. Furcsa kettősség volt az attitűdkutatás hőskorában. egyre inkább lehetővé teszi a komplexebb folyamatok modellezését. kérdésfelvetését. Lányi metaelméleti prolegomenája éppen ezzel a céllal íródott. formálisan. A statisztikai módszerek fejlődése. hogy míg. Más politikai pszichológiák álruhát öltenek. a meggyőzéssel foglalkozó pszichológusok az attitűdök változékonyságára. hogy előbb a történeti előzményeket vesszük számba.

a tudományok végső védállásaiból egyébként is nagy utat kellene megtenni egymás keresésében. csatlakoznak is a világban éppen aktuális tudományos és politikai dilemmákhoz. azonban ezekből az elszigetelt alkotásokból sem lett politikai pszichológia Lányi ítélete szerint. túl kognitívak. hogy aki ma a politikai pszichológiát keresi Magyarországon. Lesz-e. Az explicit politikai pszichológia Mi is kell azonban ahhoz. van-e a politikai pszichológiában évtizedes identitás-. hogy azok lennének. attitűd. mint a korábbi (implicit) politikai pszichológiai munkák. és így intézményesülnek. ugyan a második világháború után közvetlenül alkot politikai pszichológiának értékelhetőt. melyek nyilván nem kedveznek a kalandozó kedvnek. Ezek után következik az anyatudományok. Azonban a saját empirikus gyökereihez visszatalált pszichológiában az ilyen irányú kezdeményezések sem minősülnek politikai pszichológiának Lányi szerint. hogy a szaktudományos pszichológia hamarabb éled újra. mely csak a nyolcvanas években kezd meg-megfogalmazódni. ezekkel a korai – egyébként a kor tudományos igényeinek eleget tevő – kezdeményekkel aligha éri be. Annyiban egyetérthetünk e megállapítással. hogy „explicit” legyen egy tudományterület? – tehetjük fel e joggal a kérdést. Hankiss). ám ezek sem maradnak fenn a szigorú diszciplináris rostán. Bár talán itt is arról van szó. Pléh-Czigler módszertani kísérlete a szemantikus differenciál politikai alkalmazására pedig a „cizellált” módszertannal politológiai „közhelyeket” tár fel csupán. Marad tehát a magyar politikai pszichológia implicitté minősítése. a politikai pszichológia fejlődésének egészét áttekintve azonban tapasztalni fogjuk. Ezután csak rosszabb következik. hogy a pszichológia és a politológia az 1940-es és 60-as évek között nem. mint sajátos szemléletű diszciplína. A szerzővel mi is csak azt állapíthatjuk meg.általánosabban a korban virágzó számos nemzetkarakterológiát is megemlíti. hiszen nem mondják ki magukról expliciten. hogy maradnake elszigetelt vállalkozások. a pszichológia és a politológia tiltása. vagy csak alig létezett. . hogy ezek a kezdeményezések is korszerűek (60-as években attitűdkutatás. mint a politológia. miután a politikai pszichológia „implicit” voltának különböző formáit megtapasztaltuk. identitás). majd az éppen csak hogy megtűrés évtizedei. Ráadásul Hunyady sztereotípiakutatásai nem elég alkalmazottak. és ilyen értelemben nem teljesedhetnek ki. Bár a budapesti pszichoanalitikus iskola nagy hatású volt. ám a csoportdinamika kísérletező felhasználását. Kolnai Aurél elemzi a kommunista mozgalom pszichopatológiáját. A pszichológia és politológia két géniusza Mérei és Bibó. A későbbiekben. és nyilván a kapcsolatok megtalálását is befolyásolja.és sztereotípiakutatás. illetve a magyarság történelmi útjának és politikai lehetőségeinek elemzését is rejtettnek (implicitnek) minősíti Lányi Gusztáv. A probléma nem annyira e kutatásokban magukban. Hermann Imre tollából megszületik az Antiszemitizmus lélektana. 80-as 90-es években politikai kogníció. ám elszigeteltek. Nem kvantitaív az identitás kutatása (Pataki. hogy önmagukban értékesek. hanem abban áll. vagy hagyományt teremtenek. Azután érdekes azonban.

Ervin Staub személyében. segít a tudományos elismerésben. Alkalmazott pszichológia c. akik megteremtik az egymás közti érintkezés és a világnak való bemutatkozás fórumait. A politikai pszichológia a világ különböző tájain általában graduális program formájában. Magyar politikai pszichológia Lehetnének pedig sajátos színei. hogy az intézményesülő diszciplína magyarországi történetének feldolgozásával. majd a kilencvenes évek szakirodalmából kínált ízelítőt (Lányi. Hosszú. nem árt. hogy az 1978-ban alakult Nemzetközi Politikai Pszichológiai Társaságot nem említi kiindulópontként. és kutatások száma csekély. (Intézmények) Másodszor. mely a tudományos intézményesülés talán egyik legfontosabb eszköze. azaz egyetemi egység alakul. Ennek a társaságnak évtizedek óta van elismert folyóirata. Méltányolandó ezért is. De máshol is hallgathatók politikai pszichológiai kurzusok. vagy a politológia. 1998). laboratórium. Külön lapról azonban fölösleges is volna ábrándozni. lapban. Ilyen volt Magyarországon az említett Dékány-mű. de létezik Magyarországon ilyen szakirányú képzés. Ám ez tudományos folytonos építkezés híján valóban inkább csak történelmi jelentőségű ma már. Hunyady. nem épült rá a tanítványok és bírálók által folyamatosan újrafogalmazott tudományos diskurzus. ha csak a nemrég indult. Magyarországon hasonló kiadvány nincsen. csupán a Szociológiai Társaságban alakult politikai pszichológiai szekció. Talán meglepő. amit Lányi mintául választ. Érdekes. és amelyet nem is olyan régen magyar származású elnök irányított. egy szaktudomány életében nagy szó. melyet Lányi Gusztáv figyelmébe is ajánlhatunk. vagy speciális kurzusokként jelentkezik. ha összefoglaló munka jelenik meg. 1996. sem a Politológiai Társaságban nincs. azaz a végre minél nagyobb számban meginduló kutatásokat igyekszik maga is előkészíteni. (Kutatások) Ez talán a legnagyobb hendikepje a magyar politikai pszichológiának. inkább csak ígéretként . melynek lelkes hallgatói nem egyszer szakdolgozatuk tárgyául is valamilyen politikai vagy történeti témát választanak. amíg a politikai pszichológiai publikációk. hogy sem a Magyar Pszichológiai Társaságban. mely nyolcvanas. Ezek közül néhányat fogalmazott meg. és diszciplináris kereteinek meghatározásával ezt. ha a szakterületnek több tudós művelője van. aki a rendszerváltozás utáni turbulens közéletben maga is megkísérelte a konfliktusfeloldásban szerzett politikai pszichológiai jártasságát itthon kamatoztatni. címében hordozva az új elnevezést. sok évtizedes kihagyás után jelent meg két politikai pszichológiai szöveggyűjtemény. hatását természetesen nem is mérhetjük az Amerikai Politológiai Társaság hasonló szekciójának súlyához. pszichológia és szociológia különböző szakfolyóirataiban több-kevesebb rendszerességgel megjelenő politikai pszichológiai írásokat nem tekintjük embrionális formában ebbe az irányba mutató törekvésnek. ha tudományos tanszék. Ennek kiterjedését. érzékenysége a magyar politikai pszichológiának. melynek konferenciáira el-eljut magyar tudós is. például az ELTE Pszichológia szakán néhány év óta felvehető a Történeti és politikai pszichológia c. Lányi Gusztáv módszeresen mutatja ki.Ψ (Fórumok) Harmadszor. program.(Összefoglaló munka) Elsőként.

Nemzetközi összefüggések és teljesítmények Egymást követő földrajzi centrumok szerepét elemzi a tudományos (explicit) politikai pszichológia születésében van Ginneken (1988) a több kiadást is megélt. (Latin hatás) Mindenek előtt a latin hatást mutatja ki. eszmetörténeti adottságokból vezeti le a politikai pszichológia indulását. Ezek mellett azonban igazi diszciplináris formálódás kezdődik a 19. 1998). ami a társadalmi jelenségek elemzésében oly gyakran elkövetett leegyszerűsítések ellenében. hogy ő világosan megfogalmazta. nem elhanyagolható az érem másik oldalaként az itáliai elitszociológusok (Mosca. és a rendszerezésben. újjá születő magyar politikai pszichológia sorsa azonban történet a történetben. Taine gondolataiból pedig azt emeli ki. Akár sajátos érdemei is lehetnének tehát egy kialakuló politikai pszichológiának. Egyrészt. Bár a Le Bon vagy Tarde nevével fémjelzett tömegpszichológiának nagyobb hatása volt. Nagyvonalúan. csupán része a terület kialakulásának. természetesen a politikai pszichológiának is feltalálhatók a klasszikus kiindulópontjai. összetett folyamatok eredményeként fogja fel a politikai eseményeket. egy megkülönböztethető magyar politikai pszichológia lehetséges szerepét abban látja. amellyel hozzájárulhatna a diszciplína egészének fejlődéséhez. hanem az európai gyökerektől indítja történetét. mely Párizsból és Torinóból indítja útjára a politika empirikus. Mosca például az 1880-as években sorozatban publikált a nemzeti identitásról. hogy kiemelheti a történetipolitikai kontextus szerepét a politikai folyamatok elemzésében. ezért is értékes Lányi Gusztáv munkája. tudományos szemlélete. le millieu. lélektani mozgatórugókat kereső tudományos elemzését. et le moment) hármas meghatározottságának szerepét. század végén és a 20.Hunyady György történeti és politikai pszichológiai szöveggyűjteménye utószavában (Hunyady. viselkedést. hogy a recepció is tudományos aktivitás. több szintű. század elején. józan mértékletességgel megállapítja. Másrészt. a pszichológián és más empirikus tudományokon alapuló politológiát akar létrehozni. konceptuális elemzésben is rejlik megbecsülendő szellemi teljesítmény. melyet vezet a befogadó kulturális. a környezet és a szituáció (la race. De mindez csupán ábránd ma még. Sajnos sokszor kevés hangsúly esik e rész-történetre. árnyalni képes ezek leegyszerűsítő pozitív-negatív minősítését. Minden tudománynak. akár a keresztyén vagy az újkori gondolkodók írásaiban. Stone és Schaffner által szerkesztett politikai pszichológiai kézikönyv bevezető fejezetében. ugyanakkor rámutathat a külső társadalmi modellek meggyökereztetésének ellentmondásaira is. A szociálpszichológia történetéből jól ismert tömeglélektan szerinte meghatározó a politikai pszichológia kialakulásában. vagy akár a kriminológus Lombroso szerepe sem. hogy már Taine is hangsúlyozta az öröklődés. akár az ókori görögöknél. melyben a kulturális. Az elit szerepét kiemelő politikai . melyből viszont a nemzetközi folyamatok árnyalt bemutatása hiányzik. ám találóan nem az amerikai kezdetektől. A formálódó. és térhódításának. Érdekes. a parlamentáris kormányzásról és a modern alkotmányokról. a szituáció változó erejű szorítását mutathatja ki egy ország vagy egyén politikai irányvételében. Pareto).

Ugyanakkor a két világháború között kétségkívül Chicago volt az amerikai szociológia és pszichológia egyik legmozgalmasabb centruma. Pareto ugyanekkor mutatott rá az elitek társadalmi felemelkedésének. Lasswell. Wilhelm Reich szerkeszt németül 1934-35 között Svédországban egy nagy nyugati nyelven valószínűleg elsőként megjelenő politikai pszichológiai lapot. a tekintélyről és a család szerepéről értekező kötetbe a „szociálpszichológiai” második fejezetet Fromm írta. magát a várost használja természetes laboratóriumként etnometodológiai megfigyeléseihez. Ez a kötet a német kultúrkörben olyan fontos tekintély problémájának elemzésével szolgál alapjául a korabeli német társadalom későbbi átfogó kritikájának. hogy maga Darwin is beszélt a faj túlélése szempontjából fontos. és ebből vonja le . művelődéstörténetit Marcuse. aki tanítványaival az első tökéletlen közvéleménykutatásokat végezte. Angliában a lassez faire gazdaságpolitikának éppen megfelelő ideológiaitudományos hátteret nyújtó szociáldarwinizmusból kiábránduló társadalomtudósok fedezik fel. Itt találkozik az óhaza és az újvilág. melyet akár maga Fromm is az Egyesült Államokban fejt ki teljesen. mindenképpen érdemes Lányi összefoglalóját azzal kiegészíteni. hogy nem a szervezetlen többség. a harmadik. hanem az kerül megszavazásra általuk”. A Horkheimer által szerkesztett. mely a számos szakmai kérdőjel ellenére is bátor próbálkozás a végletes társadalmi. hanem a szervezett kisebbség vagy az egyén birtokolja a hatalmat. a Tarde és Simmel tanain cseperedő Robert Park. (Angolszász terület) A politikai pszichológia harmadik sűrűsödési pontja van Gineken szerint is angolszász területen van már. A másik oldalról a Frankfurti iskola maga is épít a marxizmussal elegyített pszichoanalízisre. A Chicagói Egyetemen vezeti a politológiai tanszéket Charles Merriam.D. Az ő tanítványa H. Adorno csatlakozott a Sanford vezette berkely-i kutatócsoporthoz. „Nem a szavazók választják meg a képviselőt. Az előbbiben természetesen meghatározó Freud és a pszichonalízis hatása. melyeket jól példáz McDougall híres Group Mind-ja. melynek eredményeként alaposan felpezsdült az amerikai társadalomtudományok légköre. virágzásának és bukásának törvényszerű voltára. Bécs és Frankfurt. A második világháború után Horkheimer barátja. társas ösztönről. Ennek nyomán haladnak a különböző társas ösztöntanok. Az ő munkáit sokan sokféleképpen elemzik. Adler és Jung társadalmi vonatkozásokat is tartalmazó pszichoanalitikus irányzata visz tovább. Lasswell politikusok klinikai kórlapjait elemzi. történelmi helyzetekhez vezető társadalompszichológiai tényezők feltárására.pszichológiájának alapmotívuma. hogy valójában mi is volt a híres Psychopathology of Politics (1930) empirikus háttere. A mozgalom számos jeles képviselője kényszerült a nácizmus elől az USA-ba emigrálni. Ezek eredménye a Tekintélyelvű személyiség (1950). melyet két tanítvány. (Német nyelvterület) A második földrajzi központ német nyelvterületen. ahol az Amerikai Zsidó Tanács támogatásával 1944-ben végezett kutatásaik korszakalkotónak bizonyultak. a politológiai pszichológia „alapító atyja” vagy nagyatyja (ha az igazi intézményesülés késői időpontját tekintjük). Londonban és Chicagóban. Az attitűd és értékkutatás úttörője Thomas és munkatársa Znanieczki a kivándorló lengyel parasztok kultúráját elemzi.

mely szerint a politikusok személyes motívumaikat hajlamosak publikus tárgyra kivetíteni és a közös érdekek alapján racionalizálni. a tudósok érdekélődése. mint elsőszámú téma felé. marxizmus vagy behaviorizmus.alaptételét. A politikai magatartás igazi tömeges vizsgálataihoz azonban – ahogy arra Lányi Gusztáv is felhívja a figyelmet – nem elég a provokatív társadalmi-történelmi szituáció. Azután az 1936-os választások fordulópontot jelentenek számára és közvélemény-kutatások történetében is. amely az 1940-es országos választások alatt végzett panelvizsgálatokon alapul és a hasonló vizsgálatok egyik kiindulópontjává válik. akár a társadalmi intézmények vagy más külső hatás által formált személyiség áll a kutatások fókuszában. Ebben a korszakban mások is a politikai személyiség felé fordulnak. Ezt a korszakot McGuire is az attitűdkutatás és a választói magatartás idejének látja. mely csúcsteljesítményeiben már-már művészien ötvözi a pszichológiai elméleti hátterét és gyakorlati klinikai tapasztalatait a történelmi helyzet és személyiség feltárásával. a gyümölcsöző elméleti újítások. mikor néhány ezres mintán végzett felmérése alapján helyesen jósolja meg Roosevelt újraválasztását. két rejtett előfeltevéssel. Ezek hátterében a racionális választó elmélete sejlik fel. izgatni kezd szerkesztőket és olvasókat egyaránt. Napjaink politikai pszichológiájának viszont a politikai kogníció és a döntéselmélet áll jellemzően a hátterében. legyen ez pszichoanalízis. Pszichoanalitikus mestereihez híven elsősorban a nem tudatos folyamatok elemzését hangsúlyozta. majd Likert egyszerűbb attitűdmérési eljárásai teremtik meg ezeknek a kiterjedt méréseknek a lehetőségét. míg mások nagyságrendekkel több megkérdezett mellett is a rivális győzelmét jósolják. igyekezvén egy reprezentatív vizsgálattal segíteni anyósa politikai kampányát. E kutatások közül egy kötetre valót olvashatunk magyarul is (Hunyady. George Gallup 1932-ben indul el a közvélemény kutatásának rögös útján. Így születik meg Lazarsfeld és munkatársai tollából a People’s Choice. Rosszabb esetben viszont hajlik a kissé történelmietlen intimpistáskodásra. Elsősorban környezeti hangsúllyal. 1998). az attitűd és viselkedés közötti szoros kapcsolatra és a vonatkoztatási csoportok állandóságára vonatkozóval együtt.és közvélemény-kutatások finanszírozásába. A második világháború után nem meglepő. Ekkor születik a politikai pszichológia egyik klasszikus műfaja. ilyeneket végez Cantrell és Lazarsfeld is. az összetettebb . hogy a választói viselkedés bejóslása áll a politikai pszichológia fókuszában. a pszichobiográfia. Lasswell később a propaganda és a személyiség viszonyával foglalkozik. Az attitűdkutatásban 1920-as és 30-as években lezajlott módszertani forradalom. A finomabb elemzések. akár a kora gyermekkori tapasztalatok. McGuire szerint e korban a kutatások közös nevezője mégis az elmélet. Ebben az időben válik a politikai preferenciák pontosabb mérése fontossá a közönség számára is. Ezután magánalapítványok sora kezd a média. Thurstone. szerinte „a politika tanulmányozása tulajdonképpen a tekintély és a tekintéllyel bírók tanulmányozása”. A közigazgatásban és a gazdaságban társadalmi tervezés igénye ad munkát az alkalmazott tudományterület művelőinek a gazdasági és a politikai viselkedés nyomon követésére és minél pontosabb bejóslására. tévesen. A kutatókat ekkor elsősorban a módszertani érdeklődés vezeti a mind kiterjedtebb közvéleménykutatásokra. Egészen a hetvenes évek végéig.

mely szerinte nem írható le az egyik vagy másik tudomány dominanciájának formájában. Lányi Gusztáv írása – más bevezető tanulmányokhoz hasonlóan – felhívja a figyelmet. hogy merre fordul a politikai pszichológia. A szociálpszichológiáról sem mondható el például. A biokémia csillagzata akkor emelkedhet tehát. Az kétségtelen. mely profitál a határforgalomból. hogy milyen értelemben: általános szemléletet segít kialakítani. hogy hol keresse a helyét. Az ember tehát nem elhanyagolható tényező a politika elemzésében. így például a szociológia. Sokkal inkább közvetítő határterületként szolgál. furcsa volna. magának a politikai pszichológiának nem biztos. netán a politológiai elméletalkotás általános kiindulópontjául szolgál. a tudományközi kapcsolatait ez a fiatal és ereje teljében lévő diszciplína. és egyben elő is segíti azt. tartják fenn. (Kiegészítő viszony) Lányi Gusztáv természettudományos példáját alapul véve.közvetítő folyamatok vizsgálata kerül előtérbe. Éppen ezt az egyenrangú kölcsönviszonyt emeli ki McGuire is. Erős a gyanú ugyanakkor. egymást gazdagító. hogy maga az elméleteit általában a pszichológiából . vagy a közgazdaságtan legalább ilyen fontos kiindulópontul szolgál a politológia számára. amelyekre. Sőt egy a saját szakmájára büszke politológus valószínűleg azt is megállapítaná. A politológia és pszichológia viszonya azonban ekkor is inkább kiegészítő. ha a biológus a darwini evolúcióelmélet helyett használná a biokémiát. Mely meghatározhatja azt is. A jelen és a jövő kihívásai A történet végére érkezve. a módszertani lehetőségek bővülésével és a tematikus érdeklődés részletek felé fordulásával. mondjuk éppen a sejtek szintjén fogalmazódnak meg. a történeti áttekintés mellett. Elméleti hátteret mindehhez az információfeldolgozási paradigma és a komputermetafora nyújt/nyújtott. sőt szükségessé téve így a két tudomány eredményes együttműködését. hogy vannak olyan összefüggések. hogy a politika tudományos elemzésében eljön-e a sejtek korszaka? Segít-e ebben a politika vagy a politológiai megközelítések változása? Akár a posztmodernnel. egyfajta segédtudományként védi a politológust (mint a forráskritika a történészt) a tévedések elkerülésében. akár más társadalmi-tudományos paradigmaváltással. melyeket csak a politológia által kínált keretben és „elemzési” szinten lehet vizsgálni. (A pszichológia „alapozó” jellege?) Az ő felfogásában a pszichológia alapozza meg a politológiát. hogy éppen az elméleti tudományos alapozás feladatát kell célul tűznie. Számolva természetesen a kezdetektől meglévő adottságokkal is. mint derivatív jellegű lehet. hogy a politikai intézményeket mindenkor emberek hozzák létre. Lehetővé. hogy a szociológia és a pszichológia viszonyában az utóbbira építve meghatározza az előbbit. Kérdés. izgalmas kérdés. a jelenben. bizonyos területeken elméleteket kölcsönöz. hogy más társadalomtudományok. Azonban a pszichológia és politológia tisztázandó kapcsolatától függetlenül is. ha a fontos kérdések a határterületen. Kétségtelen tény. Nem kell talán az önmagát alkalmazott pszichológiaként definiáló politikai pszichológiától sem elvárnunk a politológia elméleti megalapozását. vagy éppen szüntetik meg. Az első kérdés.

vagy önéletírások engedtek bepillantani a döntési folyamat kulisszái mögé. Nyilvánvalóan kulcsszerepet játszik minden döntésben. az elsőben az attitűdkutatások eredményeit foglalják össze. Ha a vizsgálat tárgya a külpolitikai döntés. a csoport. Elméletei kiindulhatnak egyrészt az államok közötti viszonyokból. mégpedig a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozása (mely maga is egy önálló szakterület) és a szociális percepció szociálpszichológiai területei között. ami rosszul számol a geopolitikai tényezőkkel) . ha egy apró szeletét vizsgáljuk e kapcsolatoknak. akár rendszerszerű megközelítésben. bár nyilván más területekről is hozhatnánk fel példát a gyümölcsöző kapcsolatra. és talán nem fordul bennük mindig ugyanazon részterületek felé a figyelem. Árulkodó ebből a szempontból. Mit tud adni a politikai pszichológia a nemzetközi kapcsolatok elemzéséhez? Érdekes módon. Elsőként a diplomáciatörténeti munkák. akkor óhatatlanul előterébe kerül az ember. A pszichológián belül sem egyformán indítja meg az interdiszciplináris kapcsolat a különböző részterületek képviselőit. A politológia művelői is eltérően állhatnak a politikai pszichológia alkalmazásához. a harmadikban a döntéspszichológiai megközelítéseket.meríti. kulturális. Természetesen itt is lehetne sorolni az ebből a hármas felosztásból „kilógó” munkákat és megközelítéseket. geopolitikai tényezők). a politikai pszichológia olyan pszichológiai. Másrészt viszont. ám kérdés. (Külpolitikai döntések) A nemzetközi kapcsolatok kutatóit mindig is érdekelte a külpolitika megfogalmazásának. Iyengar és McGuire három részre osztották. Egy ígéretes példa: a nemzetközi kapcsolatok politikai pszichológiai kutatása Talán segít a két tudomány közötti együttműködés és az interdiszciplináris terület szerepének megrajzolásában. hogy mi motiválja. ennek körülményei. mely részt vesz ezeknek a döntéseknek a meghozatalában. eldöntésének és végrehajtásának folyamata. Megjelentek azonban előbb-utóbb a tudományos elemzések is. mik a döntésének prioritásai. ez a terület is magán hordozza a politika tudományos elemzésének általános dilemmáit. Ha ez utóbbit teszi. hogy a szép közös eredmények ellenére. az államközi kapcsolatok. akár történeti. és ezeket alkalmazza a politika területén. hogy általában alapot nyújthat-e a politológiának. a nemzetközi kapcsolatokban meghozott döntések folyamatára. szervezet…) aki a döntést meghozza. pszichoszociológiai változókkal tudja kiegészíteni a nemzetközi kapcsolatok elméleteinek hagyományos független változóit (az ország súlya. a szervezet vagy maga a társadalom. azonban a két tudomány közötti kapcsolatok főútvonala mégsem érint egyformán minden részterületet. Itt van tere a politikai pszichológiai megközelítésnek. tehát fontos. a személy (csoport. miként képezi le a maga számára a helyzetet. koncentrálhat magára a külpolitikára. Leginkább talán a közvéleményt és a választói magatartást vizsgáló politológusok lelkesednek érte. nem tagadható a két tudomány episztemológiai távolsága. Iyengar azzal zárja egyébként a politológia és pszichológia kapcsolatára optimistán tekintő bevezetőjét. a másodikban az információfeldolgozási. melyek elengedhetetlenül szükségesek lehetnek egy adott (akár téves. hogy friss tanulmánygyűjteményüket.

1977. Különféle mentális reprezentációk. politikai és érzelmi komponensei. mind a nemzetközi körülményeket. éppen ezek válnak a folyamatok szűk keresztmetszetévé (pl. a többi tényező kihagyandó az elemzésből. ahol a lámpa van. mely nem írható le pusztán a racionális döntés szabályai szerint. vagy maga a döntéshozatali folyamat. az USA vagy Afganisztán) kialakított kép. külpolitikájukat pusztán a közöttük lévő viszonyból magyarázza. Éppen a Snyder és munkatársai által képviselt álláspontból. Waltz (1975) úgy fogalmazza meg. Bruck és Sapin (1954. máskor viszont. (Motivációk és helyzetértelmezések) Elsőként Snyder. mely szerint a döntéshozók motiváció és percepciója nem csak fontos. 1984). mely abból indult ki. a vezető politikusok karaktere. ne ott. A modern realisták szerint lehet ugyan a motivációknak és a döntéshozók percepciójának is fontos szerepe. Sok minden kimarad tehát. a séma. (Realizmus) A második világháború után a nemzetközi kapcsolatok vizsgálatán belül uralkodóvá vált az ún. hogy a nemzetközi rend az államok csoportosulásain és azok relatív lehetőségein.döntés magyarázatához. hogy okokként vizsgálnánk azokat. Jervis (1976) kifejezetten Perception and Misperception címmel ír könyvet a témában. R. Hermann. Fölösleges bonyodalommá válik így például az illető ország életszínvonala. 1957) hasonlóképpen a szubjektív folyamatokra koncentrálnak. kulturális. ahol elveszítettük. mint két faktoron nyugszik. a forgatókönyvek vagy a mentális modellek is szolgálhatnak a környezetben a koherencia. a hatalom megszerzésének érdekében. ám sajnos azokat nem vagyunk képesek hitelt érdemlően feltárni. a közvélemény befolyásoló hatása. hagyományai. racionális megközelítésekhez képest. Ezek tulajdonképpen az ellenség vagy a szövetséges sztereotípiái (Cottam. realizmus. így a mentális kép (imázs). mikor a nemzetközi környezetben olyan erősek a korlátok. mely lehet egy egyénről (pl. Ez nagy lépés volt az akkoriban egyeduralkodó rendszerszemléletű. de megismerhető is. stabilitás keresésére és a komplexitás értelmezésére. Adolf Hitler vagy Winston Churchill) vagy egy országról (pl. A percepció (a döntéshozók helyzetértelmezése) azóta is fontos része a külpolitikai döntések elemzésnek. hogy nem mindegy kinek a percepcióját vizsgáljuk egy országon belül. Ez a megközelítés hangsúlyozottan az államokat tekinti az elemzés alapegységének. személyes) tekinthetjük korlátoknak. hogy az államok racionális döntéseket hoznak a végcéljuk. diktátorok. mikor megfogalmazzák „pszichomiliő”. 1963) állította fókuszba a döntéshozatal folyamatát a külpolitika elemzésében. forradalmak esetében). és a pszichológiai elméletek párhuzamos fejlődéséből alakul ki a „kognitív forradalom”. a döntéshozók által észlelt környezet szerepének fontosságát a döntésben. gazdasági. Singer (1961) már azt a kérdést is felveti. Sprout és Sprout (1956. Országok képének lehetnek földrajzi. Megközelíthetjük azonban másik oldalról is a kérdést. mind a belső tényezőket (társadalmi. Ott keressük tehát a kulcsot. Elképzelhető olyan helyzet. . a politikai kultúra konfrontatív-kooperatív jellege. ahelyett. hogy a belső tényezők nem fontosak. Az ő megközelítésükben kulcsszerepe volt a döntéshozó motivációjának a döntési helyzetben. kinek a percepciója (milyen mértékben) fogja a külpolitikát befolyásolni. A nemzetközi kapcsolatok irodalmában leggyakrabban az imázs fogalma használatos.

(A döntéshozó világképe) A motivációs és percepciós szempontokat integrálta Richard Cottam. míg a két kutatási terület legújabb eredményeinek egyeztetésére is sor kerülhetett. agresszió) megvalósítása mellett is fenntarthatóvá teszi a pozitív önképet. Megállapította azt is. A konfliktusba kerülő csoportokban az egymásról kialakított képek közül leginkább az „ellenségképet” vizsgálják. „birodalom”. „szövetséges”. Egy fiatal kutató doktori dolgozatához megnyerte a nemzetközi kapcsolatok és a sztereotípiakutatás egy-egy neves képviselőjét. földrajzi elhelyezkedés. Ötféle imázst különböztetett meg: „ellenség”. a szociális funkció kereséséhez. így próbálva hidat építeni a szakterületek között. de emellett e szerzők megkülönböztették a „szövetségesek”. „gyarmat” és „komplex”. Majd 250 kormánytisztviselőt megkérdezve. aki szerint az ország által gyakorolt politikából megközelítően fel lehet tárni a feltételezett döntéshozó világképét (worldview). a „barbárok” és a „függő helyzetben lévők” képét. Holsti (1967) egyetlen ember ellenségképét elemezte a Szovjetunióról. hogy az észlelt fenyegetés─lehetőség. támogatás. hogy az adott országról kialakított kép együtt járt egy krízisre adott válasszal. az így kapott empirikus eredmények mégis alapvetően . Alexander és munkatársai egy modellkísérletben tesztelték a vizsgálati személyek válaszait. azt találta. USA-iránti politikájuk. vezető csoportoknak eltérő világképük lehet. Számos kutatás vizsgálta. Ezzel a sztereotípiakutatásnak is új lendületet szeretnének adni. és arra morálisan elfogadható magyarázatot ad. hogyan észlelik az emberek más országok kormányait és polgárait (Boulding. kultúra. flexibilitás. vagy éppen hozzánk hasonlónak. ám a legerősebbé lesz az adott külpolitikával megegyező. Azt is találta. erősnek és fenyegetőnek. visszatérve a kezdetekre jellemző szemponthoz. A másikról formált kép (sztereotípia) fontos meghatározója szerintük egy olyan reprezentáció kialakításának. Ennek segítségével hétféle országimázst kategorizált és az őket megkülönböztető vonásokat (katonai erő. belpolitika. Oskamp 1965). Alexander. Bár a művi helyzetben problémák adódtak a kísérleti személyek motivációjával. Beállíthatja például a másikat eredendően gonosznak. és kísérletileg ellenőrizni. Martha Cottam (1986) alkalmazta Rosch természetes kategorizációs szintjeit Richard Cottam és Holsti eredményeire alapozva. Azonban egészen a legutóbbi időkig kellett várni. Buchanan és Cantril 1953. célok) írta le. ami a kínálkozó viselkedési lehetőség (pl. hogy ők a hét imázsból legalább ötöt használnak országok kategorizálásában. (A másik csoportról kialakított kép) A másik csoportról (nemzetről) kialakított kép az utolsó két évtizedben ugyanakkor a szociálpszichológia főáramának. Egy országban ugyan a különböző vezetőknek. Brewer és Herrmann (1999) igyekeznek az imázs és a sztereotípia modern felfogásait elegyíteni. a szociális kogníció kutatásának is fontos témájává vált. Ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatok tudományterületének szempontjait is érvényesítik szociálpszichológiai problémafelvetésükben. az „imperialisták”. 1959. az észlelt kulturális hasonlóság és az adottságok észlelt egyenlősége vagy különbsége határozza meg a döntéshozó által kialakított képet. ideológiai álláspont politikai vagy vallási kérdésekben és a méret. gazdasági szerkezet. A leggyakoribb megkülönböztetési alap a régió. Broffenbenner 1961.

melyek a tudományos magyarázat alapjául szolgálhatnak. A politikai pszichológia új lehetőségei Ezen az apró példán keresztül is érzékelhető talán. A nemzetközi kapcsolatok radikális változása alapvetően új megközelítéseket kívánhat meg a szakterület elméletalkotóitól. hanem éppen a nemzetközi kapcsolatok történetében felmerült elméleti viták feloldását segítheti. vagy a terminológiai különbségek miatt nem ismerve fel az érintkezési pontokat. miszerint a másik csoportról alkotott nézeteket a csoportok közötti viszony befolyásolta. percepcióján alapuló megközelítéseknek. a döntéshozó motivációin. nem is tudván egymásról. Ugyanakkor a másik oldalról az is kérdés a külpolitikai döntésekre alkalmazott politikai pszichológián belül. (A kétpólusú világrend összeomlása) A kétpólusú világrend összeomlása igazi kihívás a nemzetközi kapcsolatok kutatóinak. hogy a politikai pszichológia nem pusztán egy másik út. A résztvevő nemzetek és vezetőik sztereotipikus megítélésében kísérelve meg kimutatni a szociális megismerést befolyásoló speciális kontrollfolyamatok szerepét. mely a személy. Akárhogy is van. a mai helyzet viszont nehezebben definiálható. 1992). Milyen kutatási standardok állíthatók fel a történelmi információkra épülő magyarázatok párhuzamosságainak elkerülésére. vagy riválisaként is. hogy vannak olyan politológiai . hogy éppen a percepciós megközelítés kínálhat ehhez a megfelelő kiindulópontot (Voss és Dorsey. Az államközi kapcsolatok strukturális modelljei jobban működhettek a hidegháború világos viszonyai között. hogy milyen módszerekkel vagyunk képesek. 2001). A nemzetközi kapcsolatok képlékenyebbek. ezért nagyobb szerep juthat bennük a nem strukturális. azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk. még ha nehézségekkel van is az egymáshoz vezető út kikövezve. Talán jó hír. események magyarázatában. tartalomelemzési módszerek pontosításra szorulnak a számítógépes eljárások lehetőségeinek kihasználásával. a politikai pszichológia fontos eszköze lehet a nemzetközi kapcsolatok tudományos elemzésének.megerősítették a sztereotípaformálás funkcionális megközelítését. Hiszen a laboratóriumi kísérletek általánosíthatósága mégiscsak korlátozott. arra a következtetésre jut. olyan rendszert. E funkcionális megközelítés tehát alkalmasnak bizonyult a nemzetközi kapcsolatok területén való alkalmazásra is. Felfoghatjuk tehát a nemzetközi kapcsolatok területén a politikai pszichológiai megközelítéseket a strukturális politikai modellek kiegészítőiként.és csoportpercepció egymásba fonódó folyamatait vizsgálja egy nemzetközi konfliktusban. összefüggéseket kimutatni. Lehetséges. és a közvéleménykutatás mellett leggyakrabban használt. A pszichológiai elméletek sokat segíthetnek a politikai magatartás. a rendelkezésre álló adatok komplexitását megőrizve. aminek azonban meg kell találnia a viszonyát a terület más megközelítéseihez is. hogy itthon is indult a sztereotípiakutatás eddigi eredményeit a nemzetközi kapcsolatok sajátos területén próbára tevő kutatás (Kiss. ám érdekes módon Singer és Hudson (1992) az együttműködés lehetőségeit áttekintve. hogy a pszichológia és politológia kapcsolatában számtalan lehetőség van. Az egymásra rímelő kutatások esetenként párhuzamosan fejlődnek.

hogy erre az útra a kognitív szociálpszichológia által felépített híd(ak) vezetnek leginkább.és struktúra-centrikus? Miért lenne mégis jobb. másfelől a nem kevésbé kalandos (azaz kockázatos) politikai üzemekben folyó szakértői. és hát az ember már csak úgy működik. melyek teljesen más oldalról közelítik meg e problémákat. Ez is egy lehetséges – sőt: a leginkább kívánatos – út. A politológia állóvizébe dobott pszichológiai kavics Nem könnyű megnyilvánulni. amikor azt állítja: baj az. hogy kérdéseket tegyen magának. Most ellenben ott a kő. már csak azért sem. hogy amíg áll az a víz. A hídverés kődobálással is jár? A politikatudomány állóvizébe csobbant a pszichológia néhány (síkos vagy érdes) kavicsa. Ennek azonban az az „ára”. tanácsadói pragmatikus élet-közeliséget. Ezek a feladatok mind a formálódó politikai pszichológia előtt állnak. aki a barikád „másik oldalán” áll. mert nem vagyok .elméletek. tehát politológusnak gondolja magát. hogy egyfelől redukálni kell(ene) az elméleti tudásvágy kalandos szárnyalását. fodrozódik a víz. * Válaszkísérlet. A politikatudomány mai arca Problémák. A „magamfajta” ebben az esetben olyan valakit jelent. amelynek mindenekelőtt azonban sok-sok elhivatott kutatóra és jó minőségű kutatási programokra van szüksége a kiépülőben lévő intézményi keretek között. Talán hídverő igen. ha a politológia túlságosan intézmény. némi hullámverést okozva? Csizmadia Ervin jól diagnosztizálja szakmája állapotát akkor. győzelmekre áhítozó pragmatikusok talán ugyanúgy idegenkedhetnek is ettől a kognitivista hídverő cizelláltságtól. eszébe nem jut. Szépen ívelő híd(ak) ez(ek). 7. Nem fogom végigkísérni a szerző gondolatmenetét. mintha nem hangzott volna el az „ajánlat”. és nem lehet úgy tenni. Meg kell tehát találni a kölcsönösen előnyös. ha ebből az állóvízből kilépne? Miért éppen a pszichológia felé tegye ezt? Ez az „állóvíz” ugyanakkor (némi képzavaros módon) miféle „olvasztótégelyben” lötyög. hogy milyen a kiegyensúlyozó és a kiegyensúlyozott kutatói attitűd. fortyog. Lányi Gusztáv egyenesen azt mondja: a politikatudományt a politikai pszichológia segítségével kellene újragondolni és megújítani. Kiss Paszkál bemutatta. az elméleti vitákat áthidaló együttműködési formákat. A kalandozó kedvű fogalom(lég)vár-építők és a különböző (anyagi és politikai) haszonleső. áramlik ide-oda? * Csizmadia Ervin (politológus) Lányi Gusztáv: Lélek(tan) és politika című könyvéről nehéz írni egy magamfajtának. Ám kétségtelen. hiszen Lányi az utóbbi évek legnagyobb kavicsát hajította a sima vízbe. Magam nem tartozom közéjük – de nem is vagyok kognitivista.

hogy ezáltal valami veszteség érné. A politológus valahogy úgy van ezzel.és struktúracentrikus. Ennek a tartózkodásnak eléggé behatárolható oka van. A politológusoknak (tisztelet a kivételnek) alig van történeti ismeretanyaguk. A politológus meggyőződése. rengeteg részterülettel. (A politikai ember – hatékonyság) A politikatudomány természetesen – ha áttételesen is – a politikai emberrel foglalkozik. és erről eddig valóban jól gondolkodott. hogy vajon a kifejtettek kínálják-e szakmám megújulását. Vannak. hogy mi felé akar haladni. század politikatudománya végtelenül szerteágazó. A választási hatékonyság egyik fokmérője az alkalmazkodóképesség: immáron jó húsz éve . mondjuk a történeti elemzések világába. S egyáltalán: meg kell-e újulnia a politikatudománynak? (A politológia intézmény. és fogalma sincs. hogy az embert csak a politikai pszichológia hozhatja vissza a politikatudomány számára. A politikatudomány meglehetősen kevéssé interdiszciplináris tudomány. A politológus ritkán merészkedik idegen területre. mások nem. A politikatudós riadtan áll a rokondiszciplínák fölött. hogy ő az autentikus politikai ismeretek egyedüli avatott elemzője. A legjobb azonban az lesz.politikai pszichológus. Az egyén és a csoport politikai szerepének vizsgálatát pedig rábízza – mondjuk a politikai pszichológusra. lévén a mi tudományunk túlságosan is intézmény. Általában inkább az a helyzet. Lányi tanulmánya viszont elgondolkodtathatná: létezik a politikáról való ismereteknek egy másfajta rendszerezése is. Hiszen a politikatudomány egy hatalmas nagy olvasztótégely. történetszemléletük. minek ezeket még bővíteni. amelyeket talán mégis csak hasznosíthatna. holott egyáltalán nem kellene így tennie. Ellenben nagyon is érdekel az a kérdés. Valójában eldönthetetlen. ha röviden jelzem. nem is könnyű a helyzete.és struktúra-centrikus) Lányi dolgozata amellett érvel. hogy a történeti folyamatok elemzését előszeretettel átengedi a történészeknek. miközben a legkevésbé sem érzi. amit tudnak kétségbeejtően jelenhez kötött. mindenekelőtt a pártok választási hatékonyságát. (Az „ember”) Az „emberre” vonatkozó ismereteket természetesen használhatnák a politológusok. Korunk politikatudománya erősen vizsgálja a politikai hatékonyságot. mit hasznosíthatna belőlük. hogy a politikában hogyan szövetkeznek össze embercsoportok a minél hatékonyabb eredmény elérése érdekében. A politológia „olvasztótégelye” Ami azt illeti. hogy a 21. hogy a politológusok kevéssé fordítanak figyelmet más diszciplínák eredményeire. s nagyon sok fajta irányzatból áll. De nem (vagy kevéssé) teszik. s e tendenciákhoz képest mit jelent a Lányi-féle ajánlat esetleges elfogadása. Az emberi-politikusi motivációk vizsgálata pedig csakis a politikai pszichológia adta fogalmi és tartalmi keretek között lehetséges. résztudással. Én úgy látom. akik ismerik és alkalmazzák a politikai pszichológia eredményeit. hol tart szerintem a jelenlegi politikatudomány. Az a kérdés izgatja.

mint a politikatudományé. mert nem tartják kellően tiszteletre méltónak. hanem azért. A politika komplexitása csak elvontan érvényes. hogy a politikatudós a politikai folyamatok legkomplexebb kutatója. A politikai pszichológiai elemzéseknek vannak sztenderdjei. hogy a politikatudósnak nyitnia kellene más tudományterületek képviselői felé. szemlélettel kell rendelkezzen. mint bármely más diszciplína eredményeit. nem pedig szubjektív korlátokról. hogy bizonyos pártok jobban. Persze – s talán ez a legfontosabb kérdés – miért is éppen a politológusnak kellene integrálnia más tudományterületek eredményeit? Miért nem várunk el ilyesféle munkát a közgazdásztól. Valóban: a pártok ma már nem pusztán (vagy nem elsősorban) programmegvalósító szervezetek. ha partiban akarnának maradni a pszichológusokkal. De az is tény.foglalkozik a nemzetközi politikatudomány a pártok adaptációjával a környezet kihívásaihoz. (Személyi innováció – politikai perszonifikáció) A személyi innováció végül is érintkezési felület lehet a politikatudomány és a politikai pszichológia között. Ha elfogadjuk azt a sokak által képviselt szemléletet. akik a legkevésbé sem a „komplex” politikát. mint mások. Mennyiben játszik ebben a folyamatban szerepet az intézményi struktúra és mennyiben a politikai személyiség? Az bizonyosra vehető. akkor – sajnálatunkra – azt kell . de mennyiben párt. aki az egész politikai versenyre rálát. a jogásztól vagy a szociológustól? A politikai folyamatok komplexitása Ezekre a kérdésekre azt a választ adhatjuk. Voltaképpen tehát a diszciplínák közötti átjárhatóság kérdéséről és nehézségeiről van szó. amikor a politika perszonifikálódásának projektjét felvázolta. hogy a politikai pszichológusoknak is tudniuk kell: a politológusok nem azért nem vették tekintetbe eddig a politikai pszichológiát. hanem a nagyon is parciálisat vizsgálják. Akárhogyan is: nem evidencia. a gyakorlatban politikakutató specialisták légióival találkozhatunk. mint bármi más. miszerint a politika éppen úgy egy szakma. A politikatudomány az elmúltévtizedekben igen alaposan feltárta a jelentős politikai személyiségek kiemelkedésének folyamatát. mert a pszichológusok eredményeit éppen úgy nehéz integrálni. Meglehet. amelyeket a politológusoknak is ismerniük kellene. (Személyiség-felfogások – diszciplínák közötti átjárhatóság) A politikai pszichológia személyiségfelfogása persze – ez jól kiderül Lányi könyvéből – más. Ezért ő egy átfogó képpel. hanem mindenekelőtt személyi iniciatívák realizálását szorgalmazó projektek. sőt ennél tovább is ment. hogy a személyi tényező milyen fontos szerepet játszik a modern politikában. Azaz: a politikatudomány maga is tisztában van vele.és ideológiafüggő mindez. amihez szempontokat találhat más tudományterületek szemléletében és tudományos logikájában. máskülönben csak amatőr lélekbúvárok lesznek. így van. Csakhogy ez csak látszatra van így. Vajon hogyan lehetséges az – kérdezik a politikatudósok –. hogy például az egyes pártok nem egyforma személyi innovációval rendelkeznek. mint ahogy a történészére sem. hatékonyabban alkalmazkodnak. A politológus éppen úgy nem számít a pszichológus felismeréseire.

hogy a politikatudomány belső fejlődése is afelé tart. még nem jelenti azt. Lányi nagyot markol. Azért nem. hogy leírják és megindokolják: hogyan szavaznak racionálisan az állampolgárok. Ez a törekvés helyes. hanem természetes állapot. azaz könnyen megismerhetőnek. amikor egy új diszciplínát kíván megalapozni. hogy korábban kevéssé írták le ezeket a pszichológiai jelenségeket. A két dolognak azonban nem feltétlenül van köze egymáshoz. akinek meggyőződése. differenciált valóság. de Lányi nagyon következetesen érvel mellette. hogy az érzelem a politikában nem defektus. hogy a politikát nem tartom „egytermészetű” világnak. az nem más. (A politikai érzelmek) A leginkább a politikai érzelmek területén látom a társdiszciplína jelentőségét. A „hagyományos” politikatudomány ugyanis lényegében – és leegyszerűsítve – felfogható az állampolgári politikai racionalitás tudományának. hogy vizsgálják: milyen módon vannak jelen az érzelmek a politikában? Márpedig ma már az nyilvánvaló. Ugyanakkor vajmi kevés figyelmet fordítottak arra. hiszen mégis csak egy fiatal tudományszak identitásáról van szó. tehát nem akar mindjárt nagyelméletet írni. megvallom. mert az előbbi pszichológia nagyon is sokféle. Rokonszenves az a meggondolása is. hogy ez nem volt releváns. Számomra. hogy a politikatudománynak csak a politikai pszichológiával kombinálva van értelme. vagy másképpen: a politikai pszichológiának olyannak kell lennie a politikatudomány számára. hogy maga a kísérlet egésze ne lenne elgondolkodtató. Csak jelzem.mondanunk. hogy ezt a szakmát is lehet pszichológiai ismeretek nélkül művelni. Politológia és politikai pszichológia Mindez természetesen nem von le semmit sem Lányi Gusztáv érdemeiből. sokjelentésű. amelyet nagyon nehéz fogalmi keretek közé zárni. Az. Ugyanúgy. mint a természettudomány számára a fizikának. mint az. Egy új diszciplína? Mindezzel nem azt mondom. (A politika nem „egytermészetű”) Ami miatt mégis vitathatónak tartom. Az elmúlt évszázad politikatudományi iskolái nagy részben azzal foglalkoztak. legfeljebb ma figyelünk erre fel jobban. A politika „pszichologizálódik” – mondja Lányi. Először is a politika pszichologizálódása nem mai jelenség. hogy a politikai pszichológiát alkalmazott tudományként próbálja definiálni. hogy lassan elválik egymástól az akadémiai és az alkalmazott . mint a politikai pszichológia. ez a kínálja a legérdekesebb kihívást és együttműködési lehetőséget politikatudósok és politikai pszichológusok között. ahogyan a többi szakmát. Ez persze roppant kihívó megállapítás. (A „politika” pszichológiája és a „politikai” pszichológia) Másodszor a politika pszichológiája nem ugyanaz. és ebből ő a politikai pszichológia létjogosultságára következtet.

hasznosságát. Lányi minimális és maximális programja kifejtésekor nem véletlenül állít fel alternatívát. ha dinamikus módon viszonyul a határaihoz. amit a szerző állít. a tudásmanipuláló technikákat? De még inkább: a politikai antropológia és a politikai pszichológia hogyan hathat egymásra? A. mert hiszen inkább lebénulhatunk a feltárandó és megismerésre méltó. hogy a politológusok is egy saját diszciplináris univerzumot birtokolnak. Lélek(tan)politika ? Problémák. Gergely András (politológus) Vitakötetre kellene készülnöm. amelynek azonosítása persze nem könnyű. Lappföldre. Nagyon helyes.politikatudomány. Mintha nem érteném a feladatot. De azt állítom: lehetséges egy ilyen is! 8. A politikai pszichológia a homo politicus megértésének fő eszköze legyen. A víz egyelőre sima. talán a látszat ellenére. Gergely András tanácsára tegyünk kitérőt az „Indiák” földjére. Nézetem szerint a politikai pszichológiának kizárólag a minimális változata életképes. fontosságát. de Csizmadia Ervinnel együtt magam is azt gondolom: a politológia is jobban jár. mert a politológusok mindenki mást illetéktelennek tekintettek eddig saját tudományterületük határainak kijelölésében. . Nagyon sok múlhat a közeg reagálásán. aminek jelentőségét. amit nem írt le. aminek jogosságát. mégpedig pontosan abból adódóan. Kíváncsian várom. De mit lehet vitázni azon. felépítését és tartalmas mondanivalóját egészében is. hiánypótló voltát. Vitatkozni lehet azon. Lányi címzettje ezért mindenekelőtt az alkalmazott politikatudományt művelő réteg. Gyaníthatóan most sem lesz másként. s emiatt kínosan érzem magam. a maximálisat nem szabad erőltetni.. ez (a politikai antropológiához viszonyítva mindenképpen) a szűk értelemben felfogható politikai pszichológia: a politikai pszichológia legyen (csak) a politikai gondolkodás pszichológiai interpretációja? * A. A politikatudomány képviselői nyilván érdeklődéssel várják. nem gondolom. De a szerzőnek számolnia kell majd az érintettek ódzkodásával. és mellőzze a politikai marketinget. hogy az egész politológiát (mint ilyent) a pszichológiai „alapra” kellene felhúzni. Magam. hogy valaki az ő folyójukba (is) beledobja a maga kavicsát. hiszen van itt némi bizonytalanság és bizalmatlanság a címkék körül. * Válaszkísérlet. vagy amit éppoly érvényesnek tekintett szakirodalom alapján másképpen is lehet interpretálni.. egyelőre azonban „hiánylistaként” elénk sorjáztatott feladatok garmadájától? De amiben talán kompetensek lehetünk. továbbá azon.. Ennek határait szükségképpen „belülről” is védeni ajánlatos. mi fog történni.. Dél-Nyugat Ausztrália törzsi világába? Ezek nem pusztán egzotikus utazások lennének? De képesek lehetünk erre egyáltalán. részleteiben is elfogadhatónak tartom. Közép-Afrikába.? Sőt.

hanem relativizálódnak és kontextusba kerülnek másokkal is – nos ez az.. hogy minden diszciplináris érdekkörben megvannak a támogatott-megtűrt-tiltott témák. A tudományos udvarlás vagy recenzensi lelkesültség nélkül is könnyedén védhető minősítést részemről az a találkozás indokolja. a hazai politikai tudományok egy új szemléletmódját meghonosítani kívánók körén belül történt meg Lányival. sőt az ezeket „lefoglaló”. a politikai kultúra és a politikai antropológia honosításán munkálkodókat arra.perspektíváit már-már megkésettnek vélem kimondani is. Lányi Gusztávot sok éve látom ebben a sziszifuszi küzdelemben. nevezetesen a tudományterületek és interpretációs felületek közötti falak vékonyításával. s igen elismerésre méltó. ezért bármely máskéntgondolást szükségképpen azzal kell kezdeni. mint az élettudományok számos területére is az jellemző. a társadalomtudományokra éppúgy. azt nem tudom. amit talán a legnehezebb elvégezni. s bizonyította a politológusok számára is azt. elsősorban a kötet anyagában lévő olvasatra építem kiegészítéseimet. akinek az új diszciplína érdekében vállalt szélmalomharca hirtelen ráébresztette a szimbolikus politika. Bevezetés a politikai pszichológiába” című kötetben. Mi több. hogy bárkinek. hogy tudományuk szegényebb volt enélkül a kortárs diskurzus-szint nélkül). hogy az alaptudományi és az alkalmazási dimenzió közé csempészem be okoskodásaimat. (Azóta vagy tucatnyi kiadvány pótolta immár a hiányt. amely néhány esztendeje. amelyben immár nem számítanak ugyanakkora súllyal a tételek. de hogy a politológia számára építő módon. s főként haragosok hadával szemben utóbb kitartóan védeni még nehezebb. átlátható ablakok beillesztésével. hatalmas belső ellenállással kell megküzdenie.. ajtók és átereszek nyitásával megteremteni azt a köztes szférát. hogy bizony a politikai pszichológia hiányzik körükből.. hogy elfogadva (és talán félre sem értve) Lányi Gusztáv kötetének szándékát. a politikai retorika. (Elegendő csak utalni köteteinek és tanulmányainak számára.. s még ennél is nehezebben olyasvalakit. tankönyv-értékű alapvetésére). szöveggyűjteményeire. Hogy lélektanilag jó pillanatban-e. Egészen nyilvánvaló. aki sarkaiból emeli ki vagy odébb rakja a diszciplína határait. az bizonyos. másodsorban pedig e pótlásokba szövöm asszociációim körét. megülő szereplők is. Ha egyáltalán lehet még ennél is nehezebb feladatot vállalni. bizonyítások és interpretációk. aki a diszciplináris határokat lazítani-tágítani vagy relativizálni próbálja. amit eközben elért. hadd szolgáljak magyarázatával rögtön úgy. Egy „lélektanpolitikai” alapvetés Lányi Gusztáv stílusos szerénységgel egy „lélektanpolitikai” alapvetéssel mesterkedik elő a „Lélek(tan) és politika. Politikai pszichológia: marketing-eszköz vagy a homo politicus megértése .? A megoldást ezért abban keresem. S ha (politikai aspektusból) túldicsérően vagy (lélektudományi szempontból) túlságosan is „alkalmazott tudományi” redukciónak tűnik e megfogalmazás. hogy a kutatók és intézmények által „lefedett” tudástartományba rendkívül nehezen engednek betolakodót. Lányi pedig ezt teszi.

ahogy eddig megszoktuk. hogy igen. akkor marketing-eszközzé. amelyeknek ugyan nincs etatizált építményük. meghatározzák úgy. a pszichológiának. vagy a politológus egyetemi képzésben is) éppoly fontos szerepet kellene vinnie. ne képviselne értékrendet mindaz. melyek a politizáló ember egy sajátos típusát ölelik át.és jogtudományok politikai katedrálisával és a normatív politikum-kezelési gyakorlattal. övezik. amely azonban leginkább a premodern társadalmak sajátossága (avagy dzsungele. hagyományokról. Ha viszont a politikatudomány pszichológiai szempontú társ-területévé. mint nem elsősorban a fennálló politikai-uralmi viszonyok által definiált egyedet. Elfogadva az érvelés után következő százoldalas bizonyítást. S ha jól értelmezem Lányi álláspontját. a titkos társaság. kulturális és mentális tradíciókról. ő sem hiszi. illetve ember-közi viszonyokról. avagy: a szabadság apró köreibe szervezik az együtt-élőket. a hit. akkor méltán törekedhet a fizikáéval rokon rangra. mint az intézmények rendszerét föltáró politológiatörténeti tudományosságnak. s meg is kaphatja azt – legalább a kutatók és értők körében. Ebben főként ugyancsak emberekről van szó. amit Lányi a kötet bevezetőjében alapkérdésként felvet: lehet-e a politológia alapja a (politikai) pszichológia éppúgy. tudásmanipuláló technikává silányodhat. amit megjelenít. S talán éppen ennek része az is. ezt azért egy kissé pontosítanám a magam nézőpontjából (illetve a politikai antropológia hasonló helyzetű diszciplína-alapozó szemlélet-iránya felől). de utóbb a többségükről kiderült. a normák. amelynek nem csupán a formalizált politikai viszonyok adják életterét. vagy megérthetnénk és értelmezhetnénk eltérően is attól. hogy szemben az állam. a kémiának a fizika”. a csere és a munkamegosztás számos bonyolult változata. hanem mint öndefiniáló közösséget. „mint a biológiának a kémia. a szimbólumok ereje. s keretén belül a politikai pszichológiának (az alapozó és a szakképesítés szintjén. (Értékmentesség?) E ponton azonban egy aggályom azért mégis volna. hogy hiába. a nők vagy a férfiak háza. S átölelik. Itt ő amellett érvel (s egész kötetével ez a célja). a nemek közti viszonylatok. értékmegerősítő lesz mindegyik a maga módján. mégis fenntartják a társadalom kereteit. válasz-válogatásban és textualizált interpretációban is fölmerülnek a korántsem értékmentes álláspontok. hisz magában a prekoncipiált értékfelmutatásban. ha nem is mindjárt az akadémikus szinteken. hogy Lányi szavát használjam). a leszármazási hálózat. létezik egy másik fajta szerveződési modell is. Lányi a politikai pszichológia alkalmazott tudományi lehetőségéről szólva az értékmentességet is fölveti. legitimálják a hatalmat és a döntéshozó rendszert. .E rövid felvezetés részben válasz (és csatlakozás is) amellett. Ekként intézmény a rokonsági rend. így végül is értékfelmutató. Ezt a státust már számos embertudomány magának követelte. a jogszokások rendje. Az összhang bizonnyal megteremthető lenne. Ha ugyanis „boszorkányos technikák receptkönyve” lehet majd a politikai pszichológiából a közeles jövőben. hanem azok a más típusú intézmények. hogy ne védene. a mítoszok és a kultúra megannyi formája-hagyománya. értékközvetítő. netán az ember mint homo politicus megértésének fő eszközévé válik(-válhat). Való igaz. amit Lányi javasol. s akkor hiába is kívánna bázistudománnyá válni. szervezik a kommunikációt.

s még egy sor intézmény-funkciójú reláció (lásd többek között A. amely a modern társadalmak „re-tribalizációs” változásaiból következik (McIver és Weatherford 1981. Jószerivel talán egyetlen érv szól ezek ellen. fölidézve belőle hatalom és tömeg. mint a sztyeppei indiánokét ugyanabban az évtizedben.. Maffesoli 1992). hisz jószerivel egy másik tudományterület. De épp azért. de általunk nem kellőképpen kontrollált dimenziók között). mint a politikai piacok más köreinek és érdekeltségeinek deskripcióját vállaló megjelenítésmódok. amelyek egyáltalán bármilyen korai nyomát mutatják a politikai működésvagy rendszerleírásoknak olyan alapon. mint kortárs politikai rendszert mutatnak föl (természetesen nem változatlan. szociálpszichológiai érvényességű vagy tömeglélektani sajátosságok. hogy a szisztematikus politikatudomány vagy politikai pszichológia (magyarországi) alapjaiként nem hivatkozhatók azok a ritka és főként a nem-európai nyelvű források. hogy valójában az állam. mert a politika és a politikai rend(szer) nemcsak implicit. s talán ez esetben is csupán a politikai archeológia egy . Abélčs 1990. hogy egykori tudások mai érvényességét teszteljük a klasszikusok szövegeinek olvastán. bizonyítandó a rendszerelemzések hiányát. a pártrendszer vagy a választási szisztéma politológusok általi bemutatása éppenséggel kisebb népesség politikai egzisztálását érinti. S ha már az antropológiát ide kevertem. álom és normatív szabályozás eseteit (Hahn 1985) – de mindezekből csupán interpretációk. érzékelve azt a folyamatot. hanem kiterjesztett megközelítéseihez tartoznak. hogy az „implicit politikai pszichológiák” fejezetében említett „elődök és tradíciók tisztelete” nemcsak azt kínálja. mint Hahn István tette akadémiai székfoglalójában egy 1800 éves példánnyal. rejtettséget és bonyolultságot tartalmaznak. akár Lappföld vagy Közép-Afrika és Dél-Nyugat Ausztrália törzsi világa felé. kitérőt téve akár az „Indiák” földjére.a kommunikációk szabályozott rendje. mint a plurális pártrendszerek. hogy az érintettek mentális terét tanulmányozták volna előtte. a politikai antropológia tematizálja őket és változataikat. Ha Platónnál „antropomorf organizációt” találunk vagy a városállami lét közösség-elvű prioritásainak dicséretére hivatkozunk.. Marc Abélčs pedig az „európai törzsként” elemzi az EU-adminisztrációt. hogy akár ki is léphessünk a görögök előtti és tipikusan európai keretből. miért ne lehetne ugyanily érvénnyel példákra lelnünk a domesztikáció előtti. vagy épp szaharai-sztyeppei népek politikai hierarchiáiban. Bősz antropológusok persze előkaphatnák a pár ezer éves maja vagy észak-kínai forrásokat. egyiptomi vagy mezopotámiai töredékeket. amelyek éppúgy archaikus kor előtti. Politikai antropológia és politikai pszichológia Nehezményezni persze nemigen lehetne. Gergely 1999: 513-556). engedtessék megjegyezni. bizton lehet állítani. hogy Lányi ezekre nem tér ki. köztük a politikai pszichológia és a politikai antropológia területe. mégpedig az.? Sőt: az amerikai „csúcsdemokrácia” belső szervezettségét vizsgáló McIver Weatherford az 1980-as évek hajnalán éppoly rokonsági hálózatok által átszőttnek mutatja a Szenátus masinériáját. vagy épp az álmoskönyveket. „másod-olvasatok” formájában hámozhatók ki közösségre jellemző mentális tartalmak. amelyek ugyanakkora komplexitást. hanem azt is.

Elég ha a börtönre és a felügyeletre utalok.vagy tömeg-szinten is mindmáig érvényes kérdéseket: a szerződés-elméletek mentén Rousseau. Locke. hogy csupán a vékony értelmiségi vagy hatalmi elit-réteg szemével nem célszerű úgy értelmezni. akik és amelyek például az egyén és környezete. vagy a tömegbefolyásolás mentén Gobineau. akik a „magyar lélek” megértésében vagy egy univerzális jelenség . vagy a szexualitásra és a testek rítusaira. amelyet lehet. Itt ugyanis a kollektív tudattalan egy vélhetően érdekes változatáról van szó. vagy éppen Hannah Arendt autoritas-fogalmából nagyonis közvetlenül kapcsolódnak nemcsak egy eszmetörténeti vázlathoz. hanem a megértések és interpretációk történetét is színező kortárs felfogásmódokhoz. Victor W. Mircea Eliade valláseszmetörténetéből. az „idegen”-felfogásokra vagy a stigmatizációkra. Ratzel. s főképp Lasswell bekapcsolását ebbe a folyamatba. illetve interdiszciplináris kapcsolatukat aláhúzva. a „primitív lázadókra” és a rendszerellenes mozgalmakra. hogy a politikai pszichológia megszületését a „politikai mintázatokon” túli tartományban keresi. Camus. A politikai pszichológia megszületése Igaza van tehát Lányinak abban. mert a későbbi elemzések (pl. esetleg Marx szerepe is hivatkozható itt. (Egyén és környezete. a néplélektan (Wundt). Keveslem továbbá az „egyetemes” történeti résznél (a marxizmus mint „pártállami vallássá” ideologizáló törekvés kiemelt említése mellett) olyan felfogások vonatkozó tételeit. valamiképp mindig olyan rejtett. mert a választáskutatók és az intézményrendszer-feltáró politológusok hajlamosak elfeledni Lasswell alapműveinek pszichológiai alapállását. akár a kollektív emlékezetről. mintha a legnagyobb társadalmi tömegek mozgását vagy vélekedését fejezte volna ki. maguk építve falat a politológia köré és ugródeszkát az adathömpölygető választás-statisztikai piac elrugaszkodása elé. amely utóbb szinte önálló diszciplínák fő kutatási területévé lesz. legföllebb ha hiányolnám ama kevesek (legalább fölsorolás-szerű) említését. a hatalom és a társadalmi terek. A „magyar lélek” megértése A kötet magyar pszichológia-történeti részével nem kívánnék (s nem is igen tudnék) vitázni.formájáról volna szó. az önálló politológia és az önálló pszichológia kialakulását előfeltételnek tekintve. Hobsbawm és mások) akár a mítoszról írnak. de sokarcú intézményesedésről beszélnek. amilyenek pl. egyebek mellett azért is fontos szempontról. a konszenzusos demokrácia feltételei mentén Hegelnél korábban is fölvetettek csoport. akár a társadalmi rítusokról vagy a szimbolikus politizálás retorikai furfangjairól. hatalom és társadalmi terek) De fölmerül bennem a kérdés: nem volna-e érdemes legalább hivatkozni a kiemelt gondolkodók mellett olyanokra (vagy olyan problematikákra). Az utóbbit már csak azért is. Turner „Communitas és tranzíciós rítusok” teóriájából. A „tömegember” öntudatlan fogalmához a Voltaire-i „vadember” képzete. Canetti. Nagyon fontosnak vélem magam is az államtan (Jellinek).

Lányi András „együttéléstana”. Bruno Latour „Sohasem voltunk modernek” könyve.. Róheim Géza.. vagy Szalay László. – és még sorolhatnám. Hofer Tamás nemzeti ünneplés-rítusunkról írt alaptanulmánya. Fritz Tamás és még inkább Csizmadia Ervin ellenzékiség-történeti opuszai. Schlett István „opportunizmus”-a. Konrád György antipolitikus és mellesleg morális eleganciával mégis kombattánsként megformált attitűdje. legutóbb Bourdieu televíziós kötete. Jean Baudrillard „Utolsó előtti pillanat”-a. amelyek nemcsak nem állnak távol a politikai pszichológia taglalta-tematizálta kérdésekhez. Illyés Gyula. Szalai Erzsébet elitmagatartásokat vizsgáló szigorúsága. Hajnal István. idegen-recepciós és a zsidó Jézus kapcsán univerzalizáló etikája. az érdekek hatalmas szakirodalmának szinte alig van nyoma. Károlyi Mihály. Csepeli György vagy Pelle János zsidóságot. Simon János és Bruszt László megannyi politikai kultúráról közreadott elemzése. Szabó Zoltán. Jászi Oszkár. Ugyanakkor mégsem állhatom meg.. Mannheim Károly stb. hivatkoznék néhány határterületre. Határterületek S hogy e kritikai felület ne csupán a látszólagos opponensi játék része legyen. a konzervatív politizálás egész hatalmas tartománya Burkétől Scrutonon keresztül Mannheimen át a magam szerény politikai konzervatizmuselemzéséig. Kovács András (Erős Ferenc mellett) is kiemelkedő szociálpszichológiai vállalása.). Szabó Máté akcionalizmust. Heller Ágnesnek a biopolitika kérdéskörén túli emberképe.átlátásában többé-kevésbé tudományos igény mentén voltak jelen (pl. Karády Viktor. a Popper-i nyitott társadalom. Ilyen például a „beszélő politika” Szabó Márton újabb munkáiban bőségesen taglalt egész tartománya. a liberális politikai attitűdök említéséből Lánczi András. de olykor ezek kiegészítői is lennének. mi mindent számon nem kérnék Lányi kötetén. az interdiszciplináris kölcsönhatások lehetőségei és a (jó értelemben vett) „átvételek” épp azt a puha átjárást biztosítják. tiltakozáskultúrát és civiltársadalmi buzgodalmakat évtizede elemző munkássága. amelyek megkeményedvén az akadémikus falak és kerítések formáját öltik majdan. antiszemitizmust és interkulturális konfliktusállapotokat oknyomozó tevékenysége. Papp Zsolt egykor igen széles páston mozgó mentális-ideológiai barangolásai. vagy a Lengyel László bevezette aesopusi mesealakok mellett). Pokol Béla entrópia-elmélete. de azt gondolom: a tudományhatárok közötti mozgások.! Talán túl sok is lenne mindez. hogy mondjuk a szerződéses elv taglalásából kimaradt Ludassy Mária. Ámde magam is megrémülök immár azon. Paul Virilio számos műve. ilyen a politikai rábeszélőgép és manipuláló masinéria széles tartománya (az Antall-korszak kapcsán idézett és felhasznált „nyugodt erő”. amikor a politikai pszichológia bebocsáttatásért esedezik a tudományok nagycsarnokába.. Philippe Breton manipuláció-kötete. a civil társadalom mint politikai nyomásgyakorló (tömeg)jelenség szinte fel sem tűnik . lehetséges nézőpontok kulcs-problematikáit is kínálják. Bruszt László testületiség (korporatizmus) és intézményesülés-kultúrát taglaló munkái. Nyíri Kristóf hagyományfilozófiába és hálózati kommunikációba formált egész kérdés-arzenálja. Nem volna bölcs elvárás minden külső hatás nyomon követésére buzdítani Lányit. valamint új viták.

ahogyan Foucault nélkül a tudás akarásáról. aki az élet szabályainak leírásában társadalmi drámát fogalmaz (vagy azt is). a politikai jelenetváltozásokhoz is alkalmazkodni lehet. vagy Bourdieu számos közelítésmódja a politikához. ez pedig a nyilvános és személyes szempontjából a jelölt/rejtett határok szerint is alakítja a színpadi díszleteket és eseménymenetet. a szereplők „kimutatnak” a nézőkre. hogy politikai magatartásokról immár ezek után nehéz lesz nélküle beszélni.!). mint használható gondolati asszociáció. vagy 15. díszletekkel teli tér is. Camus.? Itt a hiedelem fogalma ugyanúgy bekúszik. De hiányoznak szinte elenyésző kivétellel a franciák mind.. amely persze egy másik tudományterület. De még itt kacsintgatnék el Zygmunt Bauman felé is. érezd magad „lelkiismereten” vagy „szemen szúrva”. amelyről a Marc Abélés mereng egy sort Az állam antropológiája c. amilyen pl. Duverger. még akkor sem. A.(még a tiltakozáskultúra említése dacára sem). kicsukást. mint V. Továbbá még ugyanitt kézre esne a politikai megegyezés mint minimálkatarzis akként megfontolva. abban a Heller Ágnes-féle értelemben. – nélküle hogyan is bölcselkedhetnénk ma már a politika és a pszichikum viszonyáról. amit nem mindig jó. amely pedig óhatatlanul együtt jár a kvázi-egyezség és kvázi-egészség tartalmainak kifejtésével. Ebben pedig talán azok a kortárs felfogások is érvényesülnek. fejezetből nekem a politikai attitűdök „alapszerkezete” is hiányzik. Arató. Egyszóval nekem a „megbízatás–szavazómechanizmus–felkentség” folyamata hiányzik innen. a határok kérdésénél egy kis kanyart megérdemelne Fredrik Barth határok-teóriája is. L. ahogyan a térpolitika-biopolitika közrehat a világ talányainak bonyolódásaiban. Manent. Raymond Aron. Clastres).. kereszhivatkozásoktól eléggé mentes az egész szöveg. aki a test indusztrualizációját oly szépen megírta modernitásaink témakörén belül.. áttekinthető az egész/. az exklúziót is. Végül: ugyanennek a politikai színpadnak része még a dramaturgiailag nehezen tervezhető..W. Rosanvallon. hypertextes gondolatfutamoktól.. de határait nem merném távol meghúzni a politikai pszichológiától. kötetében. Balandier. /Egyébiránt ezektől az átutalásoktól. megszólító gesztussal (jóféle amerikai politikus és táncdalelőadói mozdulat.. emiatt hiányzik Moscovici. Dumont. de része a szerep-ráruházás vagy szerepfelvétel is. a hatalom archeológiájáról vagy Virilio nélkül a sebesség és uralom „eltűnésesztétikájáról”. A jövő .. Turner-é.! De nekem az etnometodológia mellett Clifford Geertz is kényelmesen elfért volna. Sorel. a jelen kortárs folyamataiból való kizárást. ha rendkívül összeszedett. s főképp Foucault.. hogy ez a szerepkonstrukcióktól is függ. Rivičre. Kérdés persze: van-e ilyen? Ki konstruálja? Meddig él? Hogyan néz ki kívülről és belülről. legalább utalásként. hogy mint a kortárs színpadok egy részénél. nem is beszélve a politika antropológiai aspektusú diskurzusáról (Cohen. Meg aztán ott. aki a rítusok és ritualizálódás folyamatáról (is) szól.Turner egyéb munkái. amiből a test-technikák nyelve kínálkozik ebbe a kérdéskörbe. P.. feléjük szúrnak egy felelősségátruházó mozdulattal. Victor W. ahol a „politikai cselekvés dramaturgiájáról” van szó. Fontosnak gondolom. s mindez jó eséllyel okozza a marginalizálódást. Ugyanitt. A 13..

amelyeken keresztül közlekedhetnénk. ha a politikai pszichológia (csak) a politikai gondolkodások pszichológiai interpretációjára szorítkozna. rövidre zárom hozzászólásomat. a politikai üzemekben is használható. de valódi tudásteremtő kalandozások. mint elutazni Dél-Nyugat Ausztráliába. vagy nem is kell ezeket „feloldani”? * Szabó Ildikó . Meggyőződésem: a politikai pszichológia oktatásában érhető leginkább tetten az elmélet és a gyakorlat komplex és rétegzett jelenléte. mint e tudományterület nyugati és hazai eredményeinek recepciója a politikai gondolkodás egyre karakteresebb pszichológiai interpretációjától. mert olyan szakembereket kell(ene) képeznünk. Nem kívánok mást. Ennek megvalósítása legalább olyan „nagy kaland”. s ugyanakkor a politikai üzem gyakorlati szükségleteihez is kapcsolódó tudomány. Az egyik réteg a politikai antropológiához kapcsolja. * Válaszkísérlet. hypertextes gondolatfutamaival – a politikai antropológia és a politikai pszichológia közötti puha átjárásokat. A politikai pszichológia alapkérdései Problémák. 9. Gergely András lenyűgöző módon bemutatta – a maga burjánzó kvázi-szabadasszociációs köreivel.Mivel pedig sikerült néhány lábjegyzetnyi megjegyzésből egy másik kötetet gondolatban összeállítanom. A politikai antropológiai kvázi-szabadasszociációs körözések után a politikai pszichológiai tudás Szabó Ildikó által feszegetett szociológiai kérdései vajon miért lehetnek fontosak? Miért érdemes a diszciplináris fejlődés morális összetevőivel is foglalkoznunk? Nem moralizálás ez? (Moralizálni egyébként tilos?) A politikai szocializáció a politikai pszichológia szempontjából érdekes lehet? Akkor még inkább érdekes. tudathasadásos módon megosztott diszciplína. Számomra azt mutatta fel. Egyszerre elméleti kihívásokat gerjesztő. hogy ezek az utazások nem egzotikus. azokat az érintkezési felületeket. A több vonatkozásban tematizált „elmélet versus gyakorlat” problémát A. szakmai és emberi integritásukat is megtartó szakértőkként érvényesülhetnek. sőt „megrendelnem” a kötet anyagában lévő olvasatra építve kiegészítéseimet és asszociációim körét. mint hogy a politikai pszichológia fejlődéstörténetét fölvázoló Lányi-monográfia semennyivel se kerüljön távolabbra a társadalmi recepciótól és a politikai tudomány(ok!) körétől. ha az 1970-es és 80-as évek Magyarországán nézzük meg közelebbről (mondhatni személyes érintettségünk érzékeny emlékein átszűrve azt)? A különböző definíciós problémák (netán félreértések) feloldhatók. A. Éppen ezért paradox módon „szűk perspektívának” találnám. még a távoli Dél-Nyugat Ausztrália törzsi világa felé is. A politikai pszichológia rétegzetten kettős. noha én magam kedvelem ezt a „műfajt”. de nem skizofrén. Gergely András a politikai pszichológia oktatása felől is érinti. akik elméletileg igényes.

és hogy felvetette e tudományágnak nem csak a más tudományokhoz. és 27. hogy az adott viszonyokat érdekeinknek megfelelően befolyásoljuk. könyve 25. hogy hosszú és nehéz szülés eredménye volt. amikor már létrejötte is reflexiók tárgyává válik. hogy politikai pszichológiai jelenségek mindig is voltak. ott lehetőség van e jelenségek befolyásolására is. Az egyik kérdés.és kihasználása. Az a folyamat pedig. hogy vele együtt – vagy éppen ellenében – gondolkozzon ezekről a kérdésekről. A társadalmilag meghatározott viszonyokban pedig leglényegibb emberi tulajdonságunkból: a biológiai védtelenségünket ellensúlyozó teleologikus gondolkozási és cselekvési képességünkből következően benne rejlik – még. Ahhoz azonban. amikor lélek(tan) és politika viszonyának végiggondolására vállalkozott.). elhomályosult látású apjuk elsőszülött fiának szánt áldását politikai szövetségese. Ézsautól. másrészt a valóság leképezésének különböző. Lányi Gusztáv jóvoltából az olvasó a politikai pszichológia nagykorúvá válásának részesévé válhat (hogy ne mondjuk: beavatottjává). A politikai pszichológiai jelenségekkel egyidős a politikai pszichológiai manipuláció is: a politikai jelenségek politikai célból való fel. Vizsgálódásunk tárgya. Politika. amelyik végig kíséri Lányi Gusztáv művének olvasóját. a politikai pszichológia legfeljebb csak önálló tudományként számít viszonylag újnak. De tudjuk. ahol Történelem. és hogy később hogyan vette el ugyanő (és ugyancsak Ézsautól) halni készülő. éppen az. Erkölcs. amióta az ember szervezett társadalomban és hatalmi viszonyok között él. amíg önálló létre kelhetett. történeti. meglehetősen nagy ívű: átfogja az emberiség egész történetét. hanem a politikai és társadalmi valósághoz való viszonyát is. hogy Jákob hogyan vette meg az elsőszülöttséget egy tál lencséért ikertestvérétől. Pszichológia és végül (akárcsak kezdetül) Szociológia alakítják az avatás szertartásrendjét. Filozófia. hogy nagykorúvá váljon egy diszciplína.(szociológus) A születéstől a nagykorúvá válásig A nagy ívű folyamatokra ritkán figyelünk. és maga is önálló diszciplínává válik. Politológia. társadalmilag meghatározott oldalról személyes viszonyt kialakítani a hatalmi renddel. meg is kellett születnie. hogy megírta a politikai pszichológia ontogenezisét. Lányi Gusztáv egy ilyen folyamatra összpontosította figyelmét. Ahol politikai pszichológiai jelenségek vannak. filozófiai) formáitól. Lányi Gusztávval együtt induljunk ki abból. ha nem is válik mindig valósággá – annak lehetősége is. A politikai pszichológia természetéről pedig jól esik gondolkozni. Társadalomban élni – úgy tűnik – annyit tesz. Jó. Gondoljunk csak arra. hogy mikor és hogyan született meg a politikai pszichológia? Erre a kérdésre keresve a választ. csekély ezeregyszáz évvel ezelőtt a magyar honfoglalás is . hogy pár ezer évvel később. mint valamely. anyja ravasz ötletét megvalósítva (Mózes I. és hogy történetének nagy részét a vajúdás története alkotja. tudományági klasszifikációjának dilemmáit. ahogy egy szemléletmód fokozatosan elkülönül egyrészt a tapasztalati világtól. Mitológia. már létező elvont (teológiai. Teológia. és azon a színpadon süröghet-foroghat. Egy tudományág akkor válik nagykorúvá. mert az olvasót is rákényszeríti. rádöbbenünk.

teológia és diszciplína megpróbálkozott azzal.”[3] Ahhoz azonban. Átmenetek izgalma A politikai pszichológia fejlődéstörténetében is valóban az a legizgalmasabb kérdés. 1. mítosz. A politikai pszichológiai jelenségek észlelésétől hosszú út vezetett az implicit politikai pszichológia megjelenéséig. Tudománytörténetileg az átmenetek első útja az. amikor a politikai pszichológiai jelenségek aktuális kérdéseire a már meglévő tudományokból kiindulva nem lehetett többé érvényes választ adni. modern társadalomtudományéban: az. mondja Lányi Gusztáv: Platón „először fogalmazta meg. Mint oly sok minden. Végigtekintve a politikai pszichológia eddigi történetén. bőséges mennyiségű kérdésekre kelljen – legalább a tudomány világában. Az átmenetek ezt követő útja az. hogy e sajátos gondolkozási dimenzió megjelenésétől – azaz. általános összefüggések keresésétől – eljussunk az önálló fogalmi rendszerrel. hogy az állam és az emberi személyiség között összefüggés van. Az olvasókönyvek jóvoltából máig a magyar ravaszság bizonyítékaként őrzi kollektív tudatunk. explicit politikai pszichológiáig. és ezzel párhuzamosan az általánosság síkjára emelkedve beépülnek a létezés formáiról. hogy szinte valamennyi emberi reflexió-rendszer. a társadalom és a hatalom háromszögében. Valóságból történelem. S tegyük gyorsan hozzá: a 20. Ez alatt a mintegy kétezer háromszáz év alatt pedig a – mai fogalmaink szerinti – politikai pszichológiai jellegű kérdések egyre csak szaporodtak. hogy implicitből hogyan és miért vált explicitté. Történelemből tudományosság. módjai és műfajai is.politikai trükkökkel kezdődött. és vizsgálatuk tudományos keretek . mint két évezrednek kellett eltelnie. 2. a történelemről. század európai történelme gondoskodott arról. ahogy a rájuk adott gyakorlati és elméleti válaszkísérletek formái. a politikai pszichológiai jelenségek és a változtathatóságuk (vagy változtathatatlanságuk) mögötti. ami valamennyi. illetve. ha már a materiálisban nem lehetett – érvényes válaszokat találni. amikor a politikai pszichológiai jelenségek leválnak az emlékezésről. Más diszciplínákhoz hasonlóan a politikai pszichológia is akkor született meg a két világháború közötti időszak Amerikájában. aki ide-oda utazva kereste igazi hazáját. még több. hogyan szerezték meg eleink fehér lóért zöld füvet cserélve a Kárpát-medence feletti uralmat. képi és térbeli emlékek formájában. Elmúltukkal is megmaradnak szóbeli vagy írott. megállapíthatjuk. de formailag mégis csak elméleti válaszkísérletekre koncentráljunk) –. Tudományágunk az emberi reflexivitás tárgyává válásának folyamatában három utat járt be. szakmai legitimitással és kutatási területtel rendelkező. logikával. erkölcsi és vallási gondolkozásba. hogy érvényes összefüggésekre leljen az egyén. hogy további. értelméről és jó vagy rossz módozatairól – tehát a közérdekről – való. a művészetekről és teológiáról. amikor a politikai pszichológiainak tekinthető történések megörökítődnek: okulásunkra történelemmé válnak. mint ama klasszikus közép-európai vicc Kohn bácsija. a politikai pszichológiai gondolkozás is Platónnal kezdődött. hogy elemzésünk tárgya eddig leginkább „út közben” volt. Már pedig – tudjuk a tudománytörténetből (hogy most csak a mégoly gyakorlati indíttatású.

de – és erre később szeretnék majd külön is kitérni – nem választhatóak el a társadalomtól sem. A későbbi gondolkozók számára azonban ezek a területek mind jobban elkülönülnek egymástól. Tudományosságból tudomány. 3. társadalom és politika együttesét – a másik oldalon pedig az állam. társadalmi magatartásunk is változhat. ugyanakkor az objektíve létező társadalmon is megpróbáljuk rajta hagyni a magunk nyomát. aki a világról gondolkozva újraépíti magában az őt betagoló állam. A Platónnal kezdődött politikai pszichológiai jelenségekről való tudományos gondolkozásnak volt egy – ekkor már evidenciának számító – tudásszociológiai előfeltevése. a politika. és – ide-oda csapódva. illetve az állam (e két fogalom ekkor még nem vált el egymástól) nem egyenlő tagjainak összességével. mint a tökéletes ember. Platón mondja ki először. Eszerint a társadalom. hívja fel rá a figyelmet Lányi Gusztáv. hogy életünk során interakciók sorozatában felépítjük magunkban a politikailag szervezett társadalmat. Platónnál még nem válik el igazán egymástól az állam. a társadalom és az egyén kategóriáival – élve azt mondhatjuk. hogy a politikai pszichológia kérdései nem választhatóak el az államtól és a politikától.közé kerül. A politikai pszichológiai jelenségekre való elméleti reflexió megjelenése tehát feltételezi egy olyan. Ebből egyrészt az következik. Másrészt pedig az. hogy az államnak emberi formája van: a tökéletes állam olyan. Platón ugyanis az állampolgárok magatartásának a megváltoztathatóságáról is ír. Ebből az utóbbi felismerésből is kinőtt egy másik diszciplína (körülbelül akkor. amelyek révén az egyének társadalmi együttese több is. ittis. amikor a politikai pszichológia): az e sorok írójához oly közel álló politikai szocializáció tudománya. az egyénekhez képest önálló szubsztanciával bíró társulásnak a fogalmát (ezt Platón iránti tiszteletből egyelőre mi is nevezzünk államnak). amely különböző. de nem determinált – és mindenekelőtt változtatható – sajátosságokkal rendelkezik. Végül pedig az átmenetek harmadik útját az egyes tudományterületek közötti átmenetek alkotják: ebben a folyamatban a politikai pszichológia levált a többi tudományról. de egyúttal más is. mint összességük. amely betagolja magába a rá reflektáló egyént. társadalom és politika együttese. Az egyik oldalon van az egyén. valószínűsíthető. és majd csak az úgynevezett posztmodern tudományos paradigma próbálja őket újból együtt kezelni (természetesen nem előzmények nélkül: az integratív szemléletnek a tudományokban ismét létjogosultságot biztosító inter. még pedig azért nem. A politikai szocializáció tudománya pedig azon az – ugyancsak tudásszociológiai – evidencián alapul. a társadalom és a politika (ezért is van műveinek olyan szép politikai szocializációs olvasatuk). politikai formája van. mert a tagok között valamilyen – önmagában is gondolkozási kihívást jelentő – elv szerint szerveződő kapcsolatok vannak. Mai társadalmi tudásunk alapkategóriáival – az állam. hogy az embernek meg állami. hogy társadalmi magatartásunk a körülményeinkkel való kapcsolataink eredménye. ott is keresve a kapcsolódási pontokat – önálló diszciplínává vált.és a multidiszciplinaritás elvét folytatva). Hozzátehetjük: ennek az alapvető felismerésnek az inverzét is Platónnál találjuk meg – azt. hogy ha körülményeink változnak. A filozófia nyomán kibontakozó társadalomtudományi gondolkodás – amely .

A „jó” és a „rossz” politikai pszichológiája A „jó” és a „rossz” pólusai között feszülő emberi természet és az ember által létrehozott természet (amit – legyen bár „jó” vagy „rossz” – társadalomnak is szoktak nevezni) sémája átszövi az emberi történelmet és az emberi gondolkozás történetét. az egyén társas kapcsolatait szövetségesek keresése és az ellenség kerülése vezérli. a különböző világképekben – köztük az értékpluralizmus alapján álló. illetve az államban. A morál szekularizációja A jó és a rossz problémája talán a legitimitás kérdése felől nézve a legérdekesebb[5].[4] Platón szerint mind az embert. Ahhoz azonban.majd a különböző társadalomtudományokban válik rendre explicitté – ugyancsak Platónnal kezdődik. Ezek közül a következőket érdemes kiemelni: a társadalmi praxist a „jót” a „rossztól” megkülönböztető társadalmi normák vezérlik. ha a világ hozzá való viszonyát abból a szempontból minősíti. dichotóm értékek mentén szerveződő világkép volt. amelyek e kérdésekre már nem tudnak majd érvényes választ adni. Az antikvitás felfogása szerint az érték az emberben (az államban) van. modern világképekben is – a mai napig rendre felbukkan a „jó” és a „rossz” dichotómiája. hogy a világképek minden finomodásuk és árnyalódásuk ellenére is megőrizték bipoláris struktúrájukat. ami valamiféle önálló törvényszerűségnek megfelelő szubsztanciát alkot az emberben. hogy a politikai pszichológia először feltett alapkérdése az. Ezért nem meglepő. ha rosszul – nem érvényesül. a legbensőbb lényegéhez tartozik. politikája) között. Ha a jó mellett van rossz is. Ez a szubsztancia különböző hatásfokkal munkálkodhat: ha jól – érvényesül a bölcsesség. előbb meg kellett születniük azoknak a tudományoknak is. az egyéni érdek és a közjó viszonyában adódó konfliktusok az egyént választásra késztetik. hogy az neki jó-e vagy rossz. hanem egész élete során jutalmazza vagy bünteti. az egyén maga is könnyebben igazodik el a világban. Az ember világképe évezredeken át kétpólusú. és a világképek sokat változtak. valamint közösségszerveződési módja (állama. az egyént a társadalom nem csak felnőtté válása. Annak. akkor adódik a kérdés: hogyan lehet ezt . de az értékrend eredete. legitimációja az emberen kívül. emberi arculatú. Bár sokféle világkép élt és él egymás mellett. Ő ugyanis éppen morális szempontból keresi a választ arra. mind az államot egy központi kategória: a bölcsesség szervezi. emberi tulajdonságokat hordozó államának képe magában hordozza a róluk való gondolkozás morális jellegét. több oka van. hogy a politikai pszichológia önálló tudományként próbáljon majd választ adni a politikai pszichológiai jelenségek aktuális kérdéseire kétezer-háromszáz év múlva. akkor honnan jön az egyént és a közösséget kormányzó „jó” és „rossz”? Platón emberi jellem analógiájára felfogott. környezete törvénytisztelőkre és törvényszegőkre osztható. hogy ha van megfelelés az egyén és közössége (társadalma). hogy milyen összefüggés van az egyén és az állam között. úgy vélem.

A „társas egyesülés” tehát az ember sajátossága. Lányi Gusztáv emlékeztet arra. amelyek természetes. hogy az antikvitás felfogásában az állam emberi. hogy szabad akkor tehát megváltoztatni az állami rendet? A legitimitás kérdése szorosan összefügg az állam. nem marad meg se kéz. (…) A városállam természet szerint előbbre való. Ez a kérdés az állam. de ezzel be is avatkozunk az értékek rajtunk (az államon) kívüli rendjébe. Ahogy Lányi Gusztáv is kiemeli munkájában. amíg az embert a természeténél fogva benne rejlő isteni lényege révén tekintették állami életre hivatott élőlénynek (Arisztotelész). se láb. Ezt az összefüggést és az emberi életnek ezt a meghatározottságát isteni akaratnak vagy az isteni akaratnak megfelelő erkölcsi normatívának tulajdonították. a hatalom. Szent Ágoston már hatalmi viszonyként fogalmazza meg az "Isten városa" és a "földi város" közötti viszonyt. hogy az állam létrehozása szerintük is az emberi természettel függ össze. a politika emberi vagy isteni eredetének kérdésével. Szent Ágostonnál és később majd Szent Tamásnál azonban már annak ellenére isteni. Platónnál az államnak még emberi formája volt. rajta kívüli. társadalmat. hogy az ember éppen az állam megalkotásával válik hasonlatossá az istenihez (Cicero). hogy e folyamat elválaszthatatlan az államot. a politika. politikai rendszert alkotó emberre vonatkozó. a társadalmi rend változtathatóságának kérdése. amíg úgy látták. mint a rész: ha megsemmisítem az egészet. Az embernek ez a képessége isteni eredetű: ha államot alkot. az nem része az államnak. hogy az államban való élet természetes emberi ösztön. A sokáig feloldhatatlannak tűnő ellentmondást először Szent Ágoston. Az emberek ugyanis az istenivel való hierarchikus viszonyban értelmezett. Arisztotelész a Politikában ezt úgy fogalmazza meg. majd Aquinoi Szent Tamás kísérelték meg feloldani az emberi és az isteni rend hierarchiába való foglalásával és összeillesztésével. hogy "az ember természeténél fogva állami életre hivatott élőlény. A politikai pszichológia addig nem jöhetett létre külön tudományágként. A politikai pszichológia önállósodásának története szempontjából talán az a legérdekesebb. mint az egyes ember. transzcendentálisan megalapozott. hogy a bennünk (az államban) lévő rossz ellen lépünk fel. de az állam rendje – amitől elválaszthatatlan az ember „természete” – isteni. transzcendentális eredetű hierarchiát alkotnak egymással. s valamiféle isteni feladatkört vállalunk magunkra. sem a magasabb rendű lény nem képes. amely elválaszthatatlan a legitimitás kérdésétől. és így az emberi jó újraértelmezésével. és hogy az ember éppen az állam megalkotásával válik hasonlatossá az istenihez. (…) A természetnél fogva az állam a háznépnél és mindegyikünknél előbbre való. . Hiszen a társadalmi rend változtatásával lehetséges ugyan. hogy Cicero Arisztotelész nyomán ugyancsak úgy fogja fel. Hiszen az egész szükségszerűen előbbre való. isteni akaratot vált valóra. amelyre sem a nála alacsonyabb. A legitimitás kérdése tehát abból következik. Hogy lehet. illetve. Erre a kérdésre az elmúlt évezredekben az egyén és a politika viszonyáról gondolkozók sokféle választ adtak. mint az állat vagy az isten”. természetes és valódi természetüknek is megfelelő közjó alapján működtetik az államot[6]. (…) Aki nem képes a társas egyesülésre (…). isteni magyarázatok szekularizálódásának folyamatától.leküzdeni vagy visszaszorítani.

hogy „minden emberben találunk dicséretes vagy kárhozatos tulajdonságokat”. ha kárhozatosnak tűnik is.Az államnak a működési elve tehát isteni. amelyeket neki szoktak tulajdonítani. hogy csak a közjót megtestesítő állam legitim. nem. mint Machiavelli. hogy még. amelyek nélkül nehezen tudná hatalmát megőrizni. mert ha jól meggondoljuk a dolgot. ha olyan rossz tulajdonságokat tételeznek fel róla. és tudta. az ember-fejedelem sem képes az emberi természet korlátai és az „emberi feltételek” miatt magára venni mindazokat a (jó és rossz) tulajdonságokat. Ő is abból indult ki. amelyet utólag az eredmények igazolnak. a jó és a rossz morális dichotómiájára épülő politikai logikának. ha eredeti természetének megfelelően közösségalkotó (tehát társadalom. Az ítélkezés jogával azonban – úgy tűnik – nem rendelkezik mindenki. ha Isten akaratából uralkodó fejedelemről van is szó. Ezért Machiavelli a következőket tanácsolja: „a fejedelem legyen óvatos. Ő már . még azokat is. általa jólétbe és biztonságba kerül. De Machiavelli nem gondolta eleve rossznak az emberi természetet. amelyekben a társadalomhoz képest külsődleges politikai moráltól függ. ami rossz (például a rabszolgaság). csak éppen az „isteni rend” minden esetben másfajta teleológiát jelent.”[7] Machiavelli tehát relativizálja a jót és a rosszat azáltal. Machiavellivel vált lehetővé a politikai pszichológia tárgyának. melyek ezzel a veszéllyel nem fenyegetik. A morál így a körülményektől el nem vonatkoztatható egyéni döntés kérdésévé és a gyakorlat teleológiájává – hogy ne mondjuk: a próbájává – válik. hogy a különböző megvalósulási módok közül melyek szolgálják az isteni akaratot? Az „isteni rend” megvalósulásának megítélésére a politikai teológiák szolgálnak. az utópiákra épülő társadalmaknak és a diktatúráknak is. hogy „eleve rossznak gondolta az emberi természetet”. mint a körülmények függvényében változó és értékelendő politikai gyakorlatnak és magatartásnak a megfogalmazása. de elődeihez képest azzal a merész módosítással. akiknél már nyoma vész az abszolút és tőlünk függetlenül létező morális mércének. Ki tudja megmondani. melynek gyakorlása a fejedelem romlását okozhatja. hogy van valamilyen összefüggés az állam milyensége és az emberi természet között. Spinozának az ész vezérelte magatartásba és az „igaz ész” kormányzásába vetett hite újabb bizonyítéka a kétpólusú. A közjó fogalmában az isteni rend az állami rend részévé vált.és államalkotó) tevékenységében a transzcendentális állami rendben érvényesülő közjónak megfelelően viselkedik. Az „isteni rend” ugyanis az alapja minden társadalomnak. de ha módja van rá. és az ember akkor cselekszik helyesen – csak akkor jó –. hanem csak a beavatottak: a politikai teológia „papjai”. Ebből pedig az következik. hogy úgy értelmezi: a fejedelem (és cselekedeteiben a hatalomgyakorlás) milyensége sajátos kontextusban – mondhatni. Azzal viszont ne törődjék. hogy kerülje azon rossz tulajdonságok hírét. illetve az. Az igazi változást Machiavellinél és később majd Spinozánál találjuk meg. hogy mi számít jónak és mi rossznak. Ő egész egyszerűen csak abból indult ki. hogy érvényesült-e a döntések nyomán a közjó. mondja Lányi Gusztáv. Ezzel az uralkodó erkölcsi minősítését szekularizálja a szónak abban az értelmében. amelyek országától megfoszthatnák. hogy változónak és viszonylagosnak tekinti. De Spinoza még tovább megy. az idő és a tér kontextusában – mérettetik meg. mindig akad erény. míg más tulajdonság.

meghatározott helyet elfoglaló (és így társadalmilag meghatározott) személyiség döntéseihez kötődött.. isteni magyarázatai szekularizálódásának folyamata nem zárult le Spinozával. A bennünk lévő gonoszból a freudi tudattalan lett. emberen belüli morális magyarázatokból hosszú út vezetett a pszichológiai magyarázatokhoz. valószínűségekkel számoló. mint teleologikus cselekvés és magatartás emberen kívüli. amely talán kevéssé transzcendentális. hogy Spinoza gondolkozásában a jó – egyértelműen a kisebbik rossz: „Azonban az emberi természet mégsem viseli el feltétlenül a kényszert. amelyek az emberek vágyait és féktelen ösztöneit mérséklik és korlátozzák. s ez minden bizonnyal így is van. mint a Machiavelliéjének. e kategóriákat kölcsön véve azt mondhatjuk. hogy a politikai pszichológiai reflexiók morális tartalmai hogyan változtak. mert nem mindig választja az ésszerűt (Machiavelli a fejedelmi tulajdonságoknak az „ontogenezisével” nem foglalkozott). de amely ugyanúgy képes életvilágunktól függetlenedni (ha nem is transzcendentálódni).) Az erőszakos uralmat senki sem bírja sokáig. választani kénytelen és választani tudó politikai individuum – a modern polgár – koncepciója. amivel immár a döntésben érintettek elszámoltathatják. Másrészt pedig megszületett az evilági morál alapján megítélhető és megítélendő."[8] Mi hát a jó Spinoza szerint? Elődeihez képest a nagy eszmetörténeti fordulat az. E koncepcióban az egyén és politika közötti viszonyok interakcionista értelmezése is benne rejlik. hogy az ember. mivel ezzel lehet az embereket a társadalmi együttélés szabályainak betartására rávenni. A szekularizálódott. hogy a társadalomban választási lehetőségek között élő. és így olyan politikai felelősség hárul a döntés hozójára. Ezért egyenesen szükséges rossznak tekinti a politikai kényszert. és ugyanúgy meg is határozza az emberi viselkedést. így az uralmat gyakorló ember maga is eredendően. Az ember politikai ártatlansága képének megkonstruálására kínálkozó lehetőségek kimeríthetetlenek. Úgy vélem. valamint.. mint előzményei. és ezzel az emberek csinálta politika felelősségének – benne az egyén politikai felelősségének – koncepciója. Maguk a morális magyarázatok azonban nem tűntek el teljesen. a mérsékelt uralom hosszantartó. és hogy e tartalmak történelmi változásait mi jellemezte. Hegel Szelleméből valahogy Politikai Rendszer lett. mint előzményei. Lányi Gusztáv az implicit politikai pszichológia explicitté válásában látja e diszciplína fejlődéstörténetének lényegét. E folyamat szinte napjainkig tart.”[9] Ebből egyrészt azt a következtetést vonhatjuk le. hogy a rossz uralom megváltoztatása legitim. A politikai kényszer nélkül a gyarló emberek együttesének társadalma kormányozhatatlan lenne.abból indul ki. hogy a morális tartalmak az idők folyamán éppen ellenkező irányban változtak: . csak átalakultak. (. természetéből adódóan gyarló. Spinoza homo politicusának morálja is viszonylagos. hogy a politikai felelősség individualizálódott. a politikai pszichológia önálló diszciplínává válásának tudásszociológiai feltétele született meg azzal. s következőleg törvények nélkül. de ez a morál a döntés és a választás révén individualizálódik. hogy ez a politikai felelősség az – ugyancsak gyarló és folyamatosan választásra kényszerülő emberekből álló – társadalom által számonkérhetővé vált. Az erőszak az emberi viselkedés törvények által történő szabályozásának nélkülözhetetlen eszköze: "semmiféle társadalom nem állhat fenn kormányzás és erőszak. méghozzá úgy. Ha azonban azt vizsgáljuk. A politikai cselekvés és magatartás.

„a vörös Keleten viszont az érzületek valóságos rohamperiódusa” figyelhető meg. Lányi Gusztáv jóvoltából az is képet nyerhet a magyar politikai pszichológia létjogosultságáért és intézményesüléséért folytatott heroikus küzdelmekről. hogy „minden politika alkalmazott lélektan”. írhatnám be zárójelben többször is ezekbe a mondatokba. Az igazán meg sem születő magyar politikai pszichológia történetében engem különösen két dolog ragadott meg: e diszciplína sajátosan magyar szakmai alternatívái és sajátosan magyar metaforái. a kivezető utak nem tudtak tisztázódni. hogy Magyarországon a politikai pszichológiai megfigyelésekből miért nem jött létre strukturált és explicit politikai pszichológia. mert talán rajtuk keresztül a legkönnyebb megérteni. c. éppen ellenkezőleg. hogy Dékány a szociológia felől indult el a politikai pszichológia felé. avagy kis magyar kvázi-politikai pszichológia A politikai pszichológia megszületésének nemzeti vajúdásai azért nagyon érdekesek. az érzületek szerepe akarva-nemakarva előtérbe kerül. Talán nem véletlen (bár túl nagy jelentősége sincs). hogy az 1930-as és az 1940-es évek Magyarországán a politikai pszichológia művelői előtt milyen szakmai alternatívák álltak: a.explicitekből mindinkább implicitekké váltak.) vagy a tudományosság szempontjai elé helyezik a társadalomjobbító gyakorlatot (mint Karácsony Sándor). század Magyarországának történetének tehát minden pillanatában. b.) vagy sterilizálják a politikai pszichológiát. hogy egy társadalomtudományi ág számára mit is jelentenek az adott politikai rendszerben gyökerező társadalmi feltételek. mert ott valakit nem egyszerűen cselekedeteiért büntetnek. minő volt valakinek a pártállása s ezzel az érzülete. az érzületek revíziója lesz az első cél”. ami lélektanilag érdekes tényállás: egy új rendiség jele. vagy midőn egy új rendszer még nem bírt stabilizálódni. Nekem személyesen különösen a zseniális érzékű Dékány István „izgatott idők” kifejezése tetszett.) vagy elmennek külső vagy belső száműzetésbe. elvágják a politikától. „Az egyén jellemének megítélésében is súly esik arra. hanem érzületéért. Az érzületek a modern parlamentáris országokban kiegyensúlyozottak. azt. Déjà vu. gazdasági és/vagy politikai válságok és általában az életformaváltások idején – a 20. aki ennek történetét nem ismerte.” Kialakul . Izgatott idők. és hogy a politikai érzületek szerepe "főként izgatott időkben tűnik ki": háborúk. Az olvasó számára nagyon inspiratív az a rész. Pontosan látta. amelyben Lányi Gusztáv „a tartalmas semmit” elemzi. „Izgatott időkben – idézi Lányi Dékánytól –.) vagy. kiszolgálják a politikát. láttunk már ilyet más tudományterületeken is (meg későbbi időszakokban is). vagy Lányi Gusztáv sokat mondó képei a háború előtti magyar kvázi-politikai pszichológia jellemzésére: a „tartalmas semmi” és az „álruhás politikai pszichológiák”. A politikai pszichológia kezdeteinek magyarországi történetében a legmegragadóbbak talán a korabeli és az utólagos metaforikus kategóriák: a Dékány István szociológus által a harmincas években használt „izgatott idők” kifejezés. azaz. Különösen tanúságos hát a magyarországi politikai pszichológia története. d. mikor a tömegek megszokott politikai világképükből kiábrándultak. Elgondolkoztató.

és tudománypolitikaiakra: hogy a politikának legyen rá szüksége. a „szellemtudományos politikai pszichológia” – amit talán nem is nevezhetnénk politikai pszichológiának – elakadjon az explicit politikai pszichológiához vezető úton. ha pedig véletlenül mégis eszébe jutott. Ahol a két világháború közötti időszak pszichológiai indíttatású irányzatai meghaladták a politikai pszichologizálás normatív-filozófiai vagy individuálpszichológiai szintjeit – ilyen volt a másik „álruhás politikai pszichológia”: a magyarság-lélektan –. Kornis szellemtudományos politikai pszichológiája csábító. gyorsan az égnek emelte a szemét. . Hogyan reagált Magyarországon a politikai vonatkozásokra a pszichológia? Úgy tűnik. szükségszerű volt. még. hogy közben megpróbált rá sem gondolni a politikára. A hatalomgyakorlásnak nem volt szüksége a tudományok segítségére sem legitimációja fenntartásához. nem a jogi konstrukciójú politikai dimenzióhoz jutottak el. A politikai valóság elől Kornis Gyula a filozófiai normatív etatizmusba menekült – emlékezhetünk rá: a nyugati világban éppen ellenkezőleg. de mégis csak "álruhás" politikai pszichológia volt. Lányi Gusztáv kifejezésével élve „álruhás” politikai pszichológusok művelték a szellemtudományos politikai pszichológiát: olyanok. és – nagyon otthon érzem bennük magam. Kornis és a „szellemtudományos politikai pszichológia” nem tudta és nem akarta úgy elegyíteni az állambölcseletet és a lélektant. máshol megvoltak.és állambölcselet élvezte az intézményes támogatást. piaci és tudománypolitikai feltételekre egyaránt szükség van. az etikai normák etatista magasságába. Újra és újra elolvasom Dékány Lányi által idézett gondolatait. hogy új. adott intézményi lehetőségeit veszélyeztette volna. valóságos pszichológiai megfigyelést is tett. mert a politikai filozófia meg tudja őrizni normativitását és tud valamennyire függetlenedni a szociológiai és politikai realitásoktól – az explicit politikai pszichológia nem. Az állambölcselet felvirágzása azért árul el sokat a kor társadalomtudományi viszonyairól. a politikai pszichológiai gondolkozás fejlődéstörténetét éppen. finom részletére volt fogékony. Ehhez ugyanis valamennyi politikai demokráciára is szükség lett volna. de – nem vállalták fel. hogy ahhoz.a gyanakvás. akik – ismerték vagy nem a kortárs explicit politikai pszichológiát és a magyar Dékány István munkáját. hogy az új tudománynak legyen eltartója és tudjon megélni. Piaciakra. Hozzátehetjük: Kornis a lehetetlennel próbálkozott.[10] Dékány István szakmai története arról győzi meg az olvasót. az egyetemeset a társadalmi és politikai tények ellenében kereső – politika. mondja Lányi Gusztáv. a „vad érzület és fanatizmus”. Ezek a feltételek nálunk hiányoztak. hogy az explicit morális tartalmak implicitté válása jellemezte. ha sok. sem pedig megerősítéséhez – nem demokratikus rendszerként a társadalomlélektani legitimitás nem is volt igazán fontos számára. És ez a harmincas és a negyvenes évek Magyarországán csak a pszichológia addigra már elfoglalt állásait. az „itt és most” gyakorlatát általánosabb és egyetemesebb elméleti keretben értelmezni képes minőség jöjjön létre. Politikai jellemképeket gyűjtött és festett maga is aprólékos pepecseléssel – úgy. hogy a Horthy-korszak hivatalos támogatását élvező egyik „álruhás” politikai pszichológia. De a korabeli Magyarországon éppen ez a – társadalmi és politikai tényekre nem reflektáló. bár a politikai viselkedés sok. hogy egy új tudomány elméleti megfogalmazása meggyökeresedjen. és intézményesítse.

rendszere és gyakorlata. egyáltalán nem voltak valóságtól elrugaszkodottak és példa nélküliek. amelyek politikai konstrukcióját és intézményrendszerét a politikai elit képesnek gondolja a megújulásra. a társadalmi gyakorlat jobbítására irányuló politikára nem látott reményt. Magyarországon más volt a helyzet. mint Freud (ez később több követőjére hatott is) – maga mintha egy politikamentes társadalom illúziójába kapaszkodott volna. hogy a hatalom által nem igazán kedvelt pszichoanalízistől vajon miért nem lehetett eljutni a politikai pszichológiához. A politika és a modern társadalomtudományok érintkezési pontjain felvirágzó kutatások pragmatikus. . Számukra nem a politika volt a pszichológiai folyamatok vonatkoztatási kerete. nem a modern politikai állam érdekeivel összhangban álló állampolgári nevelést célozta.hanem az érzelmi konstrukciójú nemzetihez. Ami pedig a Karácsony Sándor nevéhez kötődött „magyar észjárás” társaslélektanát és politikai pszichológiáját illeti (amely Lányi Gusztáv megfogalmazása szerint „nem egy pozitivista értelemben vett tudományos alapokon nyugodott. ahogy Lányi Gusztáv nevezi a Horthy-kor pedagógiai „álruhában” jelentkező ideológiai indoktrinációját. alkalmazott kutatási területek nyíltak az iskolai állampolgári szocializáció működésének megértése. Napjainkban is ilyen példa sok országban az állampolgári nevelés koncepciója. azt látjuk. Maradt tehát a társadalmi bajok orvoslásának kísérlete az egyén boldogságának elősegítésével és a társadalomnak a nevelés útján való jobbítása. hogy így mondjuk másodlagos tudományos lehetőségek. de az Egyesült Államokban már a század elejétől) további. Jól példázza ezt Ferenczi Sándor tevékenysége. és ott Lányi Gusztáv kifejezésével élve „belebonyolódtak” a nemzetkarakterológiába. Ami a hivatalos tudománypolitikán kívüli pszichoanalitikus kvázi-politikai pszichológiákat illeti. mert – KözépEurópában nem egyedüliként – miközben az utópiákra építkező politikai ideológiákat elutasította. hanem a transzcendentálisan megalapozott autonómián”). hogy a politikatudományi szempontokat és értelmezési kereteket ezek is negligálták. Az olyan társadalmakban. és maga is igényli. ez inkább elszigetelt pedagógiai közösségekben élt. A „nemzetnevelés politikai pszichológiája” pedig. hatásfokának javítása. társadalom-jobbító szándékaiból és lehetőségeiből a nyugati világban már viszonylag korán (Nyugat-Európában a húszas évek elejétől. A korabeli magyar és nyugat-európai. Apolitikus aufklärizmusuk a társadalom gyakorlatának – és nem a politikai rendszernek – a jobbításában vélte elérhetőnek az emberbarát politikát. A pszichoanalízis politikakerülő koncepciójáról már volt szó. találunk megvalósításukra példát. valamint amerikai társadalomjobbító elképzelések között inkább a politikai oldal viselkedésében: hivatalos támogatásukban. a hatóságoktól éppen csak megtűrve. hanem a társadalom mikroszövedéke. Talán. intézményesülésükben és társadalompolitikai hasznosításukban voltak különbségek. hanem egy politikai ideológia nevében történő nemzeti összetartozás érzésének megerősítését. hogy a tudományok támogassák a társadalomjobbító törekvéseket. Bár Ferenczinek az egyén segítéséből kiinduló társadalomjobbító elképzelései kétségtelenül megkerülték a társadalom politikai dimenzióját. aki – bár ismerte Lasswellt és fogékonyabb is volt a politikai tartalmak iránt. a tudományos eredmények társadalompolitikai megvalósítása felé. Érdekes kérdés. oktatási programjainak kidolgozása felé – azaz.

és hogy tudományos attitűdjét markáns politikai ethosza határozta meg). vagy pedig szociálpszichológiailag is végiggondolt politikatudományt. A hatalom politikai pszichológia-ellenes viselkedése mind a két világháború közötti időszakban. azaz. kényszer-szülte magyar értelmiségi szerepek. Magyarországon a politikai pszichológia politikai rendszerben gyökerező alapjai egészen a rendszerváltásig nem voltak meg. esetleg politikai szociológiát. Bibó pedig szaktudományi értelemben nem pszichológiát művelt. változásokban. Kétségtelen. hogy míg a pszichológia különböző ágait többé-kevésbé megtűrte. dinamikákban. hiszen ez a tudományág kölcsönhatásokban. hanem – hozott létre. Lányi Gusztáv szerint Bibó nem politikai pszichológiát művelt. mint mondjuk. Az biztos. Ezekre Lányi Gusztáv is utal. hogy a Harold Dwight Lasswell által létrehozott politikai pszichológiát Lányi Gusztáv maga is politikatudománynak nevezi. Nem tudom. hogy mind a Horthy-korszakra. mind pedig az államszocialista rendszerben azt mutatja. mert Európának ezen a részén a politikai pszichológiai kérdések is kissé másképpen vetődtek fel. Amerikában. Érdemes lenne azt is végiggondolni. ez került veszélybe”. ideológiai evidenciában és legitimációban gyökerező természete kérdőjeleződött volna meg a politikai pszichológia térnyerésével. hogy más csapásokon járt. hogy ezek az alapok nélkülözhetetlenek hozzá. sajátos fejlődéstörténetében milyen szerepet játszottak a jellegzetes. Bibó más szaktudományos paradigmát is – nem követett.A magyarországi kvázi-politikai pszichológia panorámája nem volna teljes Bibó István és Mérei Ferenc megidézése nélkül. Talán ennek nincs is túlságosan nagy jelentősége. a magyar politikai pszichológia szempontjából milyen jelentősége van annak. gyakorló szakemberei. hogy Bibó per definitionem politikai pszichológiát művelt-e (annak ellenére. a társadalom-történeti szempontokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül. mert a politikai pszichológia pszichológiai tudomány. az elkötelezett magatartások felmutatásának és a tudományok művelésének összekapcsolására irányuló kényszerek. A tudomány nyugati intézményesülésének története arra enged következtetni. mondja Lányi Gusztáv az államszocialista rendszer kiépítésének időszakáról. Érdemes lenne végiggondolni. állampolgári nevelés-leágazása pedig reformokban – olyan . voltak intézményei. úgy a politikai pszichológiáénak is vannak tudományon túli feltételei. hogy munkásságának alfája és omegája kétségtelenül a politika volt. mind a késői Kádár-korszakra igaz volt. addig az explicit politikai pszichológiát már nem. hogy ha meg akarjuk érteni a magyar politikai pszichológiát. Mint minden tudományág meghonosodásának. Az biztos. hogy Bibó és Mérei színrelépéséig a politikai pszichológia felé ugyancsak ugródeszkát jelentő politika szociológia is csak aligalig létezett. hogy a magyar politikai pszichológia Bibóval és Méreivel lezáruló. Mindenesetre Bibó István munkássága megkerülhetetlen a magyarországi politikai pszichológia fejlődéstörténetében is. Mérei Ferencet sem könnyű értelmezni a politikai pszichológia klasszikus keretei között. hogy témánk. mint a Lasswellben kicsúcsosodó és az ő nyomdokain kibontakozó politikai pszichológia. hogy reprezentánsai féltek: a hatalom „Istentől adott” vagy küldetéses. valószínűségekben gondolkozik. „A pszichológia viszont mégis csak már úgy-ahogy kialakult. és munkásságáról is mint politológiai munkásságról beszél. A tudományterületi határok megállapításának nehézségeivel kapcsolatban itt csak utalnék arra.

mivel szinte minden modern társadalomtudomány alapproblematikája kidolgozódott vagy kidolgozódóban volt. hogy többféle problematika felől. amikor már sem az nem volt elég magyarázat. A politikai pszichológia szociologikuma Lányi Gusztáv szerint a politikai pszichológia létrejöttéhez önálló pszichológiára és önálló politikatudományra van szükség. Az eddigiekből is kiderül talán. ilyen volt 1917ben az októberi forradalom és a már emlegetett náci Németország létrejötte és tevékenysége. amelyek nincsenek tekintettel az államideológiákra. A politikai pszichológia kialakulásának társadalmi és politikai rendszerbeli feltételei. E válaszokat olyan időszakban várták el. hogy megszülessen és megerősödjön. Ezen nem csak azt értem. Sok irányból vezetett felé út. Ilyen szűkebb szakterületem. hogy többféle tudomány felől. hanem azt is. hanem arra kellett választ találni. Ami pedig a kínzó és megértésre váró kollektív élményeket illeti. a legitimitás vagy éppen a piac problematikájára és kutatásuk politikai pszichológiai aspektusaira és hozadékaira ugyancsak gondolhatunk. amelyek a politika és az egyén viszonyában vetődnek fel. és sok irányból lehet jelenleg is eljutni hozzá. hogy a politikai pszichológia önálló tudománnyá válásában és problematikájának kialakulásában a Lányi Gusztáv által is emlegetett tudásszociológiai szempontok – és általában a szociológiai szempontok – jelentős szerepet játszottak. de nem elégséges feltételek. hogy nem pontosan ugyanazt a választ adjuk arra a kérdésre. Ebből a szempontból érdemes elemezni ennek egy részterületét: a politikai szocializáció problematikáját és e problematika önálló tudományterületté válását is.folyamatokban tehát. valamint a társadalmi élet változásainak okán) parancsolóakká váltak. Emellett olyan magyarázatra váró problémákra és kínzó kollektív élményekre is szükség van ahhoz. amikor a tudományos magyarázatok iránti szükségletek (politikai. melyek nélkül nincs politizáló ember. Én úgy vélem. Lányi Gusztáv munkája jól illusztrálja. hogy úgy vélem: ezek szükséges. hogy mivel is foglalkozik a politikai pszichológia? Lányi Gusztáv szerint a politikai pszichológia a politizáló emberrel foglalkozik.[11] Szerintem a politika és az egyén közötti interakciókkal foglalkozik. sem az. és nem könnyű tárgyát körülhatárolni. hogy az emberen kívüli tényezők milyenek. hogy a politikai pszichológiát nem könnyű elhelyezni a társadalomtudományok rendszerében. A politikai pszichológia akkor lett külön tudomány az Egyesült Államokban. de a közvélemény. amely felől – ahogy erre már utaltam – szintén el lehet és el lehetett jutni a politikai pszichológiához. gazdasági okokból. A közöttünk lévő véleménykülönbség valószínűleg azzal függ össze. a politikai szocializáció problémája is. valamint társadalomtudományi feltételei is vannak. A politikai pszichológia kibontakozásának társadalomtudományi feltételei közül külön is szeretném felhívni a figyelmet a politikai szociológiára. hogy milyen (és milyen lehet) a hatalom és az emberek viszonya. és amikor már a tudományon belüli feltételek is készen álltak. A politikai pszichológia önálló diszciplínaként való kiformálódásában szerepet játszó szociológiai és tudásszociológiai szempontok közül a következőket . hogy az emberi lélekben mi van.

A politikai pszichológia diszciplináris feltételei közül Lányi Gusztáv is kiemeli az önálló politikatudomány létrejöttét. individuum normái még nem kristályosodtak ki. a szakterületek „felségterületeit” újraíró tudományos paradigmák számára. A politika természetesen alkalmazhatja a politikai pszichológia eredményeit – de ezt más diszciplínák eredményeivel is megteheti. Az érdekvezérelt magatartás azt jelenti. a szociológiának és a pedagógiának végig kellett gondolnia a kívánatos magatartási erényeket megtestesítő ember legitimitását. A politikai pszichológia. a pszichológiának.emelném ki: · Az érdek problematikájának felfedezése és kidolgozása. A politikai pszichológiának a politikához és a politikatudományhoz való viszonyát érdemes lenne pontosan tisztázni. századi modern társadalmakat. A polgári társadalom működőképességének fennmaradása és megújulási képességének fenntartása ugyanis elválaszthatatlan attól. hogy tagjai mérlegelnek. · A történetiség. övék a felelősség és a kockázat. majd pedig a demokratikus működést biztosító intézményrendszer érdekharcokban történt kivívása kellett. Lányi Gusztáv keresi a kapcsolódási pontokat a politológia. döntenek. · Az egyén politikai kompetenciájának felismerése. integratív. · Azok a világpolitikai konfliktusok és a demokrácia-deficitek. a politikai szociológia és a politikai szocializáció kimunkálásához az emberek társadalmi és politikai magatartásának változása és változtathatóságának felismerése nagy kihívás volt. politikai rendszer. normarendszerek stb. hogy a meglévő tudományos keretek nem elegendőek az értelmezéshez. A jelzett társadalmi és tudásszociológiai problémákra a modern társadalomtudományok sora reflektált. és további sorsukat meghatározó. Amikor már a rendiség által meghatározott magatartásnormák tették (a kívülről vezérelt embereszmények) érvényüket veszítették. Az érdek kategóriájának felismeréséhez és kidolgozásához pedig a kapitalizmus kiteljesedése. · Tudományos deficit-élmények arról. kollektív élményeikké váltak.) vezérlik magatartásunkat. · A modern polgár magatartáseszményének megfogalmazódása. E felismeréssel függ össze az egyén politikai magatartásában benne rejlő morális felelősség felismerése. A politikai pszichológia nem segédtudománya a politológiának – de Lányi Gusztávval ellentétben én úgy vélem. hogy nem (vagy nem pusztán) a bennünk lévő jó vagy rossz. választanak (politikai erők között is. de ez nem a politikai pszichológia specifikuma. hanem jólrosszul felismert érdekeink. az új. társadalom. Ez igaz minden társadalomtudományra. de a társadalmi élet megannyi területén is). A politikai világ politikai pszichológiai szempontú jobbításának gondolatával egyet lehet érteni. és az ágazati szociológiák már-már követhetetlen sokasága készítette elő a talajt az új. amelyek felrázták a 20. mert ez a kérdés szorosan összefügg klasszifikációjának és tárgyának kérdésével. nem is feltétlenül külső tényezők és körülmények (Isten. a dolgok viszonylagosságának és változékonyságának a felfedezése. Ez a hegeli dialektikával és a társadalomtörténettel vált lehetővé. politikai kezelhetőségét és társadalmi „hasznosságát”. a politikának sem. a politika és a pszichológia között – és az alkotmányozásban meg is véli találni: „Az .

hogy közvélemény-kutatási eredmények alapján kell alkotmányozni. modern társadalomtudomány. a tudományos szocializmusból kinövő politikatudománytól módszertani szempontból is teljesen különböző) politikai szociológia be tudott törni Magyarországra (magam is ezt művelem a hetvenes évek közepe óta). és lehet is politikai befolyása. hogy ebben az időszakban a politika által kijelölt mozgástér nem volt kielégítő a politikai pszichológia hazai recepciójához. hanem. A politikai pszichológiával foglalkozó kutató felelőssége pedig a mérlegelés. és nem azzal függ össze. teszi fel a kérdést Lányi Gusztáv. hogy a politikai pszichológia azért nem tudott Magyarországon megszületni a hetvenes és a nyolcvanas években. A hatalom legitimitásának tényleg van egy társadalom-lélektani – ha tetszik: politikai pszichológiai – dimenziója is. A politikai pszichológia meghonosodásának problémái Miért nem tudott megszületni a politikai pszichológia a késő-kádári korszakban. a nem ideológiai fogalmakkal operáló (és a marxista ihletésű. mondja. hogy egy alkotmány válik népérzületi ténnyé (Durkheim után szabadon). hogy alkalmazott-e vagy nem alkalmazott tudomány.” Ami az alkotmányozásnak. Mondhatnánk azt is. attitűdök (értékek és normák) stb. Úgy látja. ”a politológia ekkor még (hivatalosan) nem létezett”. Nem kérdéses.a jogi normaszöveg megfogalmazásában. . nem biztos. A cselekvés felelőssége ugyanis a politikai aktoroké. mint a történetileg is kondicionálódott "néplélektani" érzületek. hogy tudományterületként való megerősödésének milyenek a politikai szociológiai feltételei. A népfelség nem azonos a népérzülettel. Meghonosodott a közvélemény-kutatás is. a következmények végiggondolása. mint a néplélektani érzületek kikristályosodásának a folyamatát illeti. A társadalomjobbítás pragmatikus céljai nem csak a politikai pszichológiát vezetik. kikristályosodása . hanem más tudományokat is. de ne legyen politikai cselekvési tere. mint mondjuk a biológiára vagy a történelemre –. A politikai szociológia felől pedig Magyarországon is volt leágazási lehetőség a politikai pszichológia felé. de annak sem lenne sok értelme. A politikától való függetlenség és az ilyen vagy olyan politika szolgálata nem speciálisan a politikai pszichológia problémája.alkotmányozás folyamata nem lenne más.de nem elidegenedése . A diszciplináris feltételekhez azonban hozzá kell tennünk azt a – strukturálisan nehezen érthető és tudomásom szerint tudásszociológiai szempontból eddig még nem elemzett – tényt. Ez azonban nem az alkotmányozásban ölt testet. szintén politikaközeli. hogy ugyanebben az időben viszont egy másik. A népérzület nem lehet normatív! Fordítva inkább el tudom képzelni a folyamatot: azt ugyanis. a politikai szociológia egyik alkalmazott ága. hogy alkalmazott tudományként meg kell mondanunk. A politikai pszichológiának van. hogy milyen kapcsolat erkölcsös a politikával és milyen nem – erre ugyanazok a szabályok érvényesek. A politikai pszichológia politikához való viszonyának a tisztázása nem azt jelenti. mert a diszciplináris feltételek közül ekkor még csak a pszichológia állt készen. hogy a politikai pszichológiával kell összekapcsolni. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a politológia ideológiai kötöttsége.

Egyrészt azért. Szabó és Csepeli 1984[12]. mind szemléletben. az empirikus szociológiai. Lányi Gusztáv az „egyébként készen álló” pszichológiára és a nemzetnevelésre (és mások között az én személyemre is) még egyszer utal olyan összefüggésben. sem pedig vizsgálati tárgyukat tekintve. aminek az egyik szerzője vagyok. A későbbiekben Lányi Gusztáv utal egyik könyvemre (Az ember államosítása) is. mint amilyen a háború előtti nemzetkarakterológia volt.[13] Lányi Gusztáv abban látja a politikai pszichológia hazai recepciójának problémáját.de ebből sem lett politikai pszichológia. méghozzá az első ilyenek Magyarországon. Diósi Pál. é. mind pedig módszerekben igen különböző – szerzőt sorol fel. Kéri 1984. másrészt pedig azért. hogy Lányi Gusztáv a hetvenes-nyolcvanas évek .” Úgy látom. hogy a hetvenes években „a már akkoriban is "készen álló" pszichológusok egyike-másika a "fejéről a talpára állított" világnézet-lélektan és magyarság-lélektan művelésére adta magát”. Csepeli. hogy abból az empirikus adatfelvételen alapuló politikai szociológiai munkából. hogy tudta kiolvasni a politikai szocializáció címen űzött "fejéről a (lúd)talpára" állított (szocialista) nemzetnevelést”. amely például a "társadalmi tudat" köré szerveződött. fel nem foghatom. mint amennyire politikai szociológiai. nehéz értelmezni. hogy a Kulcsár Kálmán-féle szociologiázáló politológiának miért kellett volna rátalálnia az „egyébként készen álló” pszichológiára.Azt. Stumpf 1985. hogy olyasvalamit csinált. kutatások szinte már szétfeszítették. nyelvészeti stb. hogy a „társadalmi tudat” legalább annyira „kvázi-politológiai” fogalom. [1985]. hogy ezek a „szociológiai-társadalomlélektani elemzések hasonlóképpen hozzájárultak a hazai politikai viszonyok már-már politológiai(nak is tekinthető) "diagnosztizálásához" .” Lányi ebben a zárójelben is sok – egymástól mind az alapvető tudományos kérdésekben. A nemzetkarakterológiához semmi közük nem volt sem módszereikben. Gazsó 1987. tehát.” Ezzel kapcsolatban megjegyezném. Szabó 1991). hogy a nyugati tudományosságot hogyan ötvözhettem a hazai társadalmi-politikai reformtörekvésekkel. Utal még Hankiss Elemér munkáira. 1992. néprajzi. pszichológiai. amit Lányi Gusztáv úgy lát. miközben szinte az adott kvázi-politológiai fogalmi hálót. Lázár Guy. és megjegyzi. mert a listájában szereplők egy része (Angelusz Róbert. mert a közvélemény-kutatási módszerekkel végzett kutatások politikai szociológiai jellegűek voltak. tudásszociológiai és szociálpszichológiai is. 1984a. Helyette a "fejéről a (lúd)talpára" állított (szocialista) nemzetnevelést űzte "politikai szocializáció" címen (Boros és Kéri 1984. hogy abban. Ami engem illet. Tamás 1981). 1988. „hogy a hazai politológia ekkor még a "tudományos szocializmus" burkában volt elzárva. csak „a "politikai-történeti tudat" címkéivel megjelölve (-bélyegezve)”. Az sem derül ki számomra írásából. mégpedig a következő összefüggésben: „Idővel persze a "lúdtalpas" totyogások szépen koreografált tánclépésekké csinosodtak – a nyugati modern tudományosság ötvöződött a hazai társadalmi-politikai reformtörekvésekkel (lásd például Angelusz 1983. hogy a Kulcsár Kálmán-féle „szociologizáló politológia nem igazán volt képes rátalálni (…) az egyébként "készen álló" pszichológiára. sem a nemzethez való viszonyukat. sem a hatalomhoz.” Ebben az esetben azt nem tudom értelmezni. Szabó Ildikó) nem volt pszichológus.n. 1989.

Legitimálódott és intézményesült a per definitionem reformata tudományok köre: a nevelés. alapvetően a politikai pszichológia pszichológiai jellegéről alkotott elképzelései játszanak szerepet.Magyarországán sem az empirikus politikai szociológiai. · Mire az önálló politikai pszichológia meggyökeresedhetett volna. hogy a politikai pszichológia a hetvenes évektől kezdődően fokozatosan meghonosodott Magyarországon. A „politikai részletek” kutathatókká váltak. problematikája maga is elkezdett változni. ahogy Lányi Gusztáv is írja. mint személyekre. Nyugaton is csak a hetvenes években történt meg: amikor a politikai pszichológia intézményesen is kezdett megerősödni. Másrészt a politikai pszichológia szempontjai feloldódnak a politikatudományban. · A politikai pszichológia azért sem tudott ekkor már gyökeret ereszteni. és szerteágazó. · A politikai pszichológia a maga elnevezésével meglehetősen direkt módon utalt a politikusokra. hogy nálunk önálló intézményrendszere . A hatalom szemében azonban a politikai pszichológia az „egész” kutatásának: a politikai rendszert megtestesítő és működtető személyek kutatásának veszélyét rejtette magában. az állampolgári nevelés. a politikai szociológia. már túl késő volt. ha maga a „politikai egész” nem is. Ezt több dologgal is magyarázhatjuk. uniformizált politikai szocializációval „előállított” tömegemberének eszménye megkérdőjeleződik. hogy egyre inkább csak a problémákat lehetett és volt már érdemes jól azonosítani. ahogy ez várható lett volna. Kis leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk. nálunk is a társadalomtudományos megközelítések új paradigmái. mert a hetvenes évekre megváltozott a tudományok és a politika viszonya. Én tehát azt gondolom. · A politikai pszichológia a maga elnevezésével meglehetősen direkt módon utalt az ilyen vagy olyan politikai viszonyok között élő egyénre. újabb szakterületekké válnak. Kétségtelen azonban. Ez magában hordta annak a veszélyét. valamint elemzési kategóriák pontos azonosítása másodlagos jelentőségűvé vált. a megközelítési módok és módszerek. a politikai szocializáció-kutatás. az iskolaszociológia. átalakulni. hogy önálló diszciplínaként valóban nem gyökeresedett meg a hetvenes évek társadalomtudományi nyitásával a politikai pszichológia Magyarországon. sem pedig a társadalomtörténeti szociálpszichológiai munkákban nem fedezi fel a politikai pszichológia meghonosodásának mozzanatait és az e diszciplína meggyökeresedéséhez való hozzájárulásokat. · Mire lehetővé vált volna az önálló politikai pszichológia meggyökeresedése Magyarországon. Ugyanakkor tény. a politikai szocializáció stb. mintegy kutatási alirányokká. csak nem úgy. Ekkorra mindinkább elmosódtak és relativizálódtak a tudományterületek közötti határok. egyszerre lépő. Az igazi nagy nyitás. és ezzel egy addig kikezdhetetlen tabu – a politikusok bírálhatatlanságának tabuja – megsértésének veszélyét vetítette előre. sokféle tudományos indíttatással rendelkező tudományos terület lett. új értelmezési formákat keresni. Egyrészt problematikáján több tudományág is osztozott: a magatartásszociológia. a politikai szociálpszichológia. és kezdtek újrafogalmazódni külföldön is. hogy az államszocialista rendszer egy ütemre.

A megismerés önérték is. a pszichiátriai.a mai napig sincs. a szakemberképzés intézményeivel. „a politikai pszichológia hazai megjelenésének. hogy milyen paradigma milyen felségterületeire tévedtünk. miért nem épültek ki a politikai pszichológia intézményei. hogy amikor a rendszerváltással a strukturális feltételek is teljesültek. ők is inkább szociológusnak. pszichológusnak. amellyel a vizsgálandó probléma természetéből jutunk el a diszciplínákig és a módszerekig. hogy a napjainkban érvényesülő tudományos megismerési paradigma szerint nincsenek felségterületek. hogy egymástól is képesek "zsákmányolni" témákat. az alkalmazott politikai pszichológia felhasználói és megrendelői nem akarják ezt a diszciplínát támogatni. A diszciplináris feltételek ehhez kapcsolódhatnak: a politológia és a pszichológia. fogalmi és módszertani apparátusaikkal. Ahogy ő is írja: „A politikai pszichológiáról ugyanis joggal lehet mondani. fölhasználásának és (lehetséges) fejlődésének természetesen a pszichológiától független strukturális és történeti-politikai föltételei is vannak: a valódi polgári demokrácia. azaz a horizontálisan szerveződő civil politika megerősödése. definíciónktól is függ. Érdemes erre a kérdésre magában a politikai pszichológiában keresnünk a választ. miközben praktikus hozadéka is van. hogy multidiszciplináris tudomány: a szociológiai. még akik politikai pszichológiai témával is foglalkoztak. ahol van. „Lányi a következőket írja: „Hiszen még az 1980-as évek közepén is úgy tűnt. Van-e vagy nincs ma intézményes politikai pszichológia? Hogy erre a kérdésre milyen választ adunk. elméleteikkel. s ezért . hogy igen kevés társadalomtudós mondta magát "politikai pszichológusnak". Az én válaszom benne van Lányi Gusztáv válaszai között.) De lehet. „álruhás” politikai pszichológia rejtőzködik. tudományos fórumaival.” Jogosan tehető fel a kérdés. módszereket és technikákat. b. az antropológiai megközelítések sajátos és eltérő vonásait tudja összekapcsolni. a történeti. a tőlünk napnyugatra eső régiókban is.) Lehet. könnyebben találunk példát a Magyarországon meggyökerezett politikai pszichológiára is.” Az is lehet. A politikai pszichológiát nem feltétlenül a „politikai pszichológia” címszó alatt kell keresnünk. Lányi Gusztávhoz hasonlóan én is azzal a kutatói attitűddel tudok a leginkább azonosulni. hogy a helyzet nem is rossz igazán: a politikai pszichológia jelen van a magyar társadalomtudományban. Ha a politikai pszichológia tárgyát a személyiség és a politika közötti interakciókban véljük megtalálni. ahol például Lányi Gusztáv is keresi – a politikai marketingben. Úgy vélem. Az alkalmazott tudományokra különösen igaz. szociálpszichológusnak nevezték magukat. A politikai pszichológia intézményesülésének problémái Ahogy Lányi Gusztáv is írja. a politika által alkalmazott tudományok sorában –. csak nem ott keressük. Abból kell azonban kiindulnunk. nem érdemes abszolutizálni a politikai pszichológia pragmatikus hasznát. a. és közben nem nagyon törődünk azzal. illetve. hogy – amire talán a leginkább hajlik Lányi Gusztáv – a politikai aktorok. hogy a politikai pszichológia már maga sem igazán akar külön tudomány lenni. ahol esetleg egy másfajta.

amely nemcsak megérteni . mint a politika pszichológiai definícióit jártam körül. zárt láncú folyamatokban – kell gondolkozni. eszmékkel. Újra kellene fogalmazni a politizáló ember fogalmát. aki állampolgár. mint a társadalomtudományokban általában. hogy a politikai pszichológiát tudományos pluralizmusa inkább egy témává teszi. Meghatározásához nem elég az ember = fiziológiai adottságok + organizáció + mentalitás képlete. közösségek tagja. determinációkban – azaz.akarja vizsgált objektumát (a politikát). hogy mind a pszichológiai. kognitív. Lányi Gusztáv az előbbi mellett kötelezte el magát: „Ez a fogalom (…) nem lehet jogi. Egyébként erre vezethető vissza az a nézet is. mint szakértő tanú. szimulációs eljárások stb. A magatartást a pszichológiai paradigmák alapján specifikálhatjuk. bizonyosságokban. hogy e tudományterületen is csak valószínűségekről beszélhetünk. mint társadalmi mérnök. ökonómiai. Ezért most ezekre is hagyatkozva . – mellett kedveli az esettanulmányokat.” Lányi hozzáteszi: „A politikai magatartás nemcsak a pszichológiai térben – az intra. de még a politológia "politika" fogalmát is a pszichológiához kell igazítani. tendenciákban.a lehetőleg minél pontosabb leíráson keresztül megismerni . lehetőségekben. mint terápiás és támogató tanácsadást nyújtó. fejezi ki magát. figyelemmel egyfelől a biológiai. de a politikai pszichológiát is kísérti a pszichológia természettudományos hagyományainak öröksége. a politizáló embernek a fogalma. Úgy látja.nem idegenkedik a módszerek többszínűségétől sem. kölcsönhatásokban kell gondolkoznunk. vagy legalábbis ilyen irányú szakértői .” Én hajlok arra. társadalmilag meghatározott életet él. amely szerint egy-egy témáról szükségszerűségekben. hanem a pszichológiai időben is. A hagyományos tudományos módszerek – kérdőíves felmérések. cselekvéssel. hanem azon "változtatni" is óhajt.és interpszichikus világban – strukturálódik. folyamatban. a történeti elbeszéléseket és általában a kvalitatív technikákat is. Talán a klasszifikációnál is fontosabb a politikai pszichológia alanyának. viselkedéssel stb. Elemzésében ilyen a pszichológus. s nem tényleges tudományággá. Lányi Gusztáv sorra veszi a politikai pszichológia kínálta különböző pszichológusi szerepeket. szociológiai. mind pedig a politológiai nézőpontnak létjogosultságot tulajdonítsak. (…) A politika pszichológiai nézőpontú definíciója a pszichológiai paradigmákon nyugodhat: a politikát tehát behaviorista. és ezért sok tényezőben. személyiség. rajtuk kívül pedig még a szociológiai nézőpontnak is. A másik fontos kérdés a politikai pszichológiában alkalmazott logikai műveletek kérdése.” A politikai pszichológia illetékessége A politikai pszichológiának van egy pszichológiai nézőpontú és vagy egy politológiai nézőpontú felfogása.és mintegy a szintetikus fogalom-meghatározás igényének is eleget téve . Amikor fentebb áttekintettem ezeket a nézőpontokat. kísérletezés. pszichoanalitikus és fenomenológiai szempontok alapján határozhatjuk meg. valójában nem tettem mást. Paradoxon. mint a politika kiértékelője. másfelől a szociológiai "határokra" is. hogy a politika pszichológiai szempontból elsősorban egyéni és csoportos magatartás. hogy ha „a politikai pszichológia. történeti.azt hangsúlyozom. Ez különösen felhívja a figyelmet arra.

hogy nem csak kétpólusú skáláról beszélhetünk. hanem hárompólusú viszonyrendszerről: a független tudós. A szakértői szerepnek megvannak a maga veszélyei. egyrészt az intézményes határok jelenthetnek garanciát a szereptévesztés. hogy ennek a végeredménye már politikai-e? Ha a politikai pszichológia képes különböző gyakorlati javaslatokat kidolgozni.(kvázitudományos valóság-) konstituáló szerepe is. akkor ilyen módon is „testet .” A szakértés profizmusának és a jobbító változtatás nemes szándékának törékeny egyensúlya könnyen felborulhat. Mondhatunk példát a fordított irányú folyamatokra is: a hatalmi. valóság. hanem valószínűségekben gondolkoznak.és a csoportviszonyokra vonatkozó politikai pszichológiai tudás hasznosítható minden olyan helyen. A társadalom. a tudományok pedig – köztük a pszichológiaiak – nem bizonyosságokban. ha magukat komolynak és tudományosnak gondoló szakemberek művelik is. másrészt az aktuális hatalomhoz vagy egy politikai értékrendhez való lojalitás. ahol hatalmi viszonyok vannak (börtön. nyilvánvaló: a posztmodern és demokratikus politika pszichologizálódik. A végeredmény politikai. de mégsem kutatói magatartásába. hogy ha a politikai pszichológiai tudás a tudások részévé válik.javaslatai is vannak: akkor ez a politikai pszichológia maximális programja. még. Szociológiai szempontból megközelítve ezt az ellentmondást. komolytalan – hogy ne mondjuk: tudománytalan – dolog. munkahely. s ez tényleg nem kevés. A politikai pszichológia művelői esetében is igaz az. de a végeredményhez vezető folyamatnak egy sor eleme egyáltalán nem az. hogy a tudományterületek közötti. Jó példa erre az általam többször is említett állampolgári nevelés. iskola stb. a szakképzett szakalkalmazott és a szakképzett mediátor a három lehetséges szerep. Egyrészt az alkalmazott társadalomtudományok. A társadalompolitikai programmá váló állampolgári nevelés azt is jól példázza. s ha ezeket a javaslatokat a politikusok alkalmazzák is – akkor ez valóban a politikai pszichológia maximális programjának: a társadalom megváltoztatásának a megvalósulása. A pszichológia minden bizonnyal tudja. másrészt a morálisak. A tényleges döntéseket a politika hozza. a tudományok és a politika közötti. valamint a politika és a gyakorlat közötti határok elmosódtak. De akár a minimális. Amit tehát Lányi Gusztáv a politikai pszichológia maximális programjának nevez – a politikai változtatás igényével fellépő politikai pszichológia modelljét – nem lehet in abstracto megítélni.) – de kérdés. Magyar és közép-kelet-európai sajátosság. hogy a társadalmi valóságban lejátszódó folyamatok soktényezős folyamatok. Lányi Gusztávnak abban is igaza van. hogy a szakértő és a kutató. A modern demokráciákban azonban a politika a társadalom-tudományos kutatások eredményeinek a felhasználója. amennyiben az ilyen vagy olyan tudományok „tudósává”. a tudományos elemző és az esszéista (kolumnista) vagy a szakíró között elmosódnak a határok. A „jóslás” persze. akár a maximális programot nézzük. „kutatójává” avathatja a képzett közvetítőt. Ezzel összefüggésben figyelemre méltó a média érdekes. harmadrészt pedig a szakértői szerep – érdekes és sok konfliktus forrásává válható viszony. a társadalom tagjai és a közöttük lévő viszonyok logikája nem technikai logika. A „terápiás javaslatokkal” lehet elcsúszni a tudományos objektivitáson alapuló kutatói magatartásból a politikai vagy szakigazgatási apparátus tudományosan képzett. illetve a politikacsinálás kísértése ellen.

* Válaszkísérlet. Szabó Ildikó is jelzett egy puha érintkezési felületet: a politikai pszichológia és a politikai szocializáció majdhogynem egy (és azonos) diszciplínának is tűnhet. Szabó Ildikó az általam leírt gondolatokat helyenként szinte – bár tömörítve – szó szerint megismételte. Ez nem csalóka látszat. A köztünk lévő különbség – és vita – diszciplináris kötődéseink és kutatás-módszertani elveink (illetve . reprezentatív mintavételeken alapuló) vizsgálatok tapasztalatai alapján közelít a politikai pszichológiai tudás mibenlétét.gyakorlatunk) eltérő hátteréből is adódhat. A kiinduló – vagy inkább az egyik legfőbb viszonyítási – alap azonban a kemény. történeti szociálpszichológiai. szöveg(em)interpretációt komponált: a hangsúlyokat átrendezte. Az itt feszülő problémák egyik csomópontja a moralitás köré rendeződik – mutatta be Szabó Ildikó. a társadalom és a hatalom háromszögében elhelyezkedő összefüggések. A kutatói (és a politikusi. amikor felhívta a figyelmünket: a politikai pszichológia önálló diszciplínává válásának feltételére. De miként Szabó Ildikó.és tudománytörténeti témák területein is (lásd például az éppen itt vitatott „Lélektan és politika” című írásomat). Gergely András reflexióiból kitűnt a politikai antropológiával összefüggésben. Tudjuk azonban a történelemből és jelenkori világunkból. gondolatainkat kiemelte. módszertani elveim és eddigi kutatásaimban alkalmazott szempontjaim nem az úgynevezett „kemény”. én ezt kívülről (noha viszonylag közelről) . A hangsúlyátrendezés fő vezérelve: a szociológiai és a tudásszociológiai megfontolások érvényesítése. vagyis a politikai pszichológiai tudás szociológiai beágyazottága megkerülhetetlen támpontokat adhat számos elméleti és gyakorlati kérdéshez is. Amiként A. még a hagyományos eszme. ha lehet. Egyébként Szabó Ildikó sem teszi ezt. Szabó Ildikó a szociológia és az empirikus (ezen belül a szociológiában leginkább használatos kérdőíves. Igazi és további gondolatokat ébresztő vitairatot. meg a szakalkalmazotti) morál – és a makrotársadalmi viszonyokban kikristályosodó értékek demokratikus. Én elsősorban a pszichológia felől. hogy a politikai pszichológiai tudás ne az emberek közös érdeke ellenében hasznosuljon. pszichohistóriai és pszichobiográfikus összefüggéseket keresve.ölthet” a politikai pszichológia magában a politikai gyakorlatban. szcientikus világ volt és maradt (nem véletlenül írom a „tudományost” a távolságtartó nem-magyar terminussal!). humánus jellege az egymással szorosan összefüggő garanciái annak. én sem tudtam és tudok teljes mértékben azonosulni ezzel a „szcientikus világgal”. Az egyén. hanem inkább a „lágy” (kvalitatívnak is mondott) technikákat preferáltam: az élettörténeti vizsgálatokat. sajátosságait firtató problémák felé. mégis más és átstrukturált szövegvariánst alkotott. hanem nagyon is tárgyszerűen. azaz a szociológia felől küzdötte végig (és járult hozzá jelentős mértékben eredményeihez). az azonos nézeteinket. hogy a politikai pszichológiából eredő tudást nagyon másképpen használják fel a demokratikus és a diktatórikus rendszerekben. egyáltalán nem moralizáló attitűddel. arra. Funkcionális összefüggésekre mutatott. Ő a politikai szociológia hazai adaptációját és önállósodását belülről. én mindazonáltal nem az azonosságra helyezem a hangsúlyt. a vitapontokat élesen exponálta. hogy a politikai felelősség individualizálódott.

Az 1970-es évek végén. mert ilyen szinten a vitaindító anyag nem tartalmaz téziseket. Ezt így láttam a „Lélek(tan) és politika” írásakor is – ráadásul ezt ma is így látom! Szabó Ildikónak abban persze igaza van. illetve állásfoglalásokat.szemlélhettem. hogy az akkori politikai szociológia adaptációjának „apologetikus szövegei” kénytelenek voltak tiszteletköröket róni a „marxista szociológia” oltára körül (lásd az akkori Kulcsár Kálmán-köteteket). Ennek valószínűleg az volt az oka. miközben a „genuin pszichológiai indíttatások csak meglehetősen kiegészítő jelentőségre” tehetnek szert? A gondolat-törmelékekből és -foszlányokból lehet fogalom-katedrálisokat felhúzni? * Kiss Endre (filozófus) Additiv tudományfelfogás Lányi Gusztáv átfogó tudomány-alapító törekvéseihez szél-jegyzeteket szeretnénk fűzni. Félreértés ne legyen: én ezeket a próbálkozásokat dicséretes törekvéseknek tartottam és tartom. alapító munkája maga is vázlatos. az 1980-as évek elején. hogy ez a legcélravezetőbb eljárás. hogy a politikai pszichológiai tudás tudásszociológiai beágyazottsága (a mi életünkben is) tetten érhető. De éppen ezért álláspontomat nem revidiálom! 10. A Szabó Ildikó által is feszegetett tudásszociológiai problémákat érdemes tovább bonyolítani: „elmélyíteni” a tudományelméleti. E helyzetnek . hiszen Lányi vitaindító. összefoglaló leírásaim során nem differenciáltam: az akkori „tudszoc”-os[16] és politikai szociológiai alapokon történő vizsgálódásokat látszólag egy kalap alá veszem. Úgy gondoljuk. az „utólag bölcsek” pózolásai pedig ellenszenvesek. Egy sajátos tudományos életrajzi önreflexióval pusztán azt mutattuk meg – Szabó Ildikóval közösen –. hogy értékeléseim. Megjegyzések Lányi Gusztáv koncepciójához a politikai pszichológia megalapításáról Problémák. a pszichológiától nagyon távolinak láttam az akkori (különösen a „társtud”-os[14]. éppen átpaszirozódva a szcientikus pszichológia egyetemi csatornáin és az „intenzív szociológiai” kurzusokon is. az egyes témakörök megalapozásának és kifejtésének részletei azért sem vitathatók teljes alapossággal. filozófiai kérdésekkel? Ez a mélység – vagy éppen magasság – nem okoz inkább szédülést? Az előzetes reflexiókra minden vonatkozásban szükség van? A „még alapvetőbb alapfogalmak” alapjai vajon hol találhatók? (S ez politikai pszichológiai probléma?) A politikai pszichológiából így mi marad(hat)? Ugyanakkor a politikai pszichológia valóságos és gyakorlatilag fontos területei elvál(hat)nak az elmélettől. ha tetszik: nem életidegen tudásról van szó. de nem mellesleg a „polfő”-s[15]) politikai szocializációs és ifjúságszociológiai kutatások eredményeit taglaló szövegeket.

természetesen olyan kettős alapja van. A tudományelméleti nehézség azonban mindvégig jelen van: egy .és képviseletképes politikai pszichológia megalkotása nem azonos egy ilyen tárgyú önálló paradigma megalkotásával. amelynek hiányában számos tárgyi-tartalmi kapcsolódás ha nem is mindig önkényesnek. sőt. de sokszor tetszőlegesnek tűnik. sorrendje és hierarchiája sok esetben véletlenszerűnek és önkényesnek tűnik. szükségszerűségével és nehézségeivel. Megjegyzéseinket ezért meghagyjuk a maguk szingularitásában. amelyre gondolatmenetünk végeztével még vissza kell térnünk. hogy ő a koncepcionális elemeket ugyancsak jelzésszerűen fejthette csak ki. Ebben a szituációban e megjegyzések írója is sajátos helyzetbe kerül. az egyes eddigi kérdésfeltevések. Még egyszer leszögeznénk. Értékelésére természetesen csak mondandónk végén térhetünk ki. Nincs tehát egy érvényesített teoretikus-paradigmatikus alapkoncepciója. mégpedig elsősorban abban az összefüggésben. ezzel szemben gondos és érzékeny aprómunkával rakosgatja össze egy lehetséges politikai pszichológiai paradigma körvonalainak egészét. miközben nagyon is tisztában van egy ilyen tantárgy megalkotásának fontosságával. A másik azonban mélyebb és a szemlélet alapvető rétegeit érinti (amiért már önmagában mi is csak érintőlegesen térhetünk ki rá). paradigmák gondos és érzékeny „összeillesztésé”-re alapul. hogy a tudomány közélete számára egyenesen produktív. hogy Lányinak ez az attitűdje rokonszenves s még az is nagy valószínűséggel felvethető. elsősorban és különös tekintettel a teoretikus és a tárgyi-leíró diszciplínák egymásmellé-kerülése. A jelenlegi összefüggésben elsősorban azt kell kiemelnünk. hogy a mindenkori elrendezettség lehet megalapozott és indokolt. adott esetben egy tantárgy létrehozását maga is így tartaná korrektnek és rokonszenvesnek. hogy tudományfelfogása alapvetően „additiv”. Az egyik az előbb említett “helyzet”. függetlenül attól. mert egy sor alkalmazásban. Oktatás és/vagy paradigma Mivel Lányi Gusztáv nem egy koncepció teljes paradigmává alakítását tekinti feladatának. hiszen ebben az esetben Lányi joggal mondhatná. Állandóan hangoztatnia kell. Ugyanez vonatkozik természetesen azonban a pozitiv kifejtésre is. összerakó. ezért az ide tartozó részdiszciplínák. rokonszenves vonásai kézenfekvőek. hogy egy oktatás. diszkurzív vagy stratégiai döntésében nem vezeti egy koncepció koherenciájának jó esetben kikerülhetetlen logikája. Ez a mozzanat Lányi Gusztáv tudomány-értelmezésének mélyebb dimenzióit érinti. amelynek centrumából mintegy “kifelé” törekszik a paradigma részterületeit meghatározni. tudományelméleti szempontból pedig mindenképpen meghatározó és egyben minden kétséget kizáróan problematikus is. hogy azért. jelezzük mondandónk irányát és mindenképpen követhetővé. felismerhetővé tesszük Lányi Gusztáv számára. Ez a magatartás hatja át Lányi diszciplina-alapító tevékenységét. de összegező. szintetizáló tudományalkotást gyakorol. esetlegesen problematikus oldalai talán kevéssé nyilvánvalóak. Sem negatív-kritikai irányban nem mélyíthetjük el őket egy bizonyos szintnél intenzívebben. amit lerövidített formában akár technikainak vagy szituatívnak is tekinthetnénk. hogy nehézségek nélkül vizsgálhassa őket.

A professzionális politikának (természetesen) nincs módja a maga hétköznapjaiban azzal foglalkozni. amelyek meghatározhatják a diszciplína társadalmi. Ez természetesen megmutatkozik magának a társadalomlélektannak a történetében is. “fontosságá”-ra nézve is. Professzionális politika és „szakértők” A politikai pszichológia a professzionális politika számára a hétköznapokban. mint a drogfogyasztás. de sajátos tárgyi kérdésfeltevések is kinőhetnek belőle. Ezért minden lehetségesen érdemleges . hogy hosszú (alvó) történelmi korszakok vannak. amelyek e kérdések elvileg végtelen variációnak számából és nagyságrendjéből következnek. Elsősorban a látens és a manifeszt viszonylatok konkrét egymásra épülésére gondolunk. e tudományok igen bonyolult kereszteződési pontjain kikristályosodó kérdések formájában manifesztálódik. amelyek e kérdések tudománylogikai komplexitásából. másfelől azokat. Tudománylogikai komplexitás A politikai pszichológia megalapozásakor erre vonatkozó elmélyült tapasztalatok nélkül is gondolnunk kell arra. de adott esetben a tárgy “kezelésé”-re.és közveszélyes helyzetbe is lehet. meghatározó formái. mint egy önálló paradigma megalkotására. A társadalmi relevancia Az alapvetés egy bizonyos pontján hangsúlyoznánk. a tömegkultúra vagy a szimulált. Egyfelől jelezni kell azokat a nehézségeket. különösen. ha éppen nem világtörténetileg egyenesen döntő. ha a politikai pszichológia olyan vetületeire gondolunk. E viszonylatokban kifejezetten lüktető különbségek mutatkoznak. azaz nemcsak a kiemelkedő történelmi helyzetekben is rendkívül fontos. egyetemi beágyazódását is. akadémiai. A középiskolában tanított tárgytól a “titkos” tudományig ezen a skálán minden lehetséges. de kimondottan ön. illetve virtuális valóság új. hogy eleget tegyen a politikai pszichológia szélsőségesen nehéz tudományelméletimódszertani követelményeinek. a hosszú látencia és a döntő. amelyekben specifikusan társadalomlélektani mozzanatok viszonylag kevéssé jelentősek és vannak más korszakok.tantárgy értelmében vett diszciplínára más szabályok vonatkoznak. Ez nemcsak egy lehetséges tudomány önreflexiója miatt fontos. s egyáltalán nem véletlen. Ez azt jelenti. Újabb tudománylogikai s egyben gyakorlati szingularitás. történelmi fordulatok. sulyuk és szerepük van. hogy a politikai pszichológia reflexiójához hozzátartozik e tudomány korszakonként és helyzetenként szélsőségesen eltérő társadalmi relevanciájának és fontosságának végiggondolása is. amelyekben e lélektani mozzanatoknak világtörténelmi. rövidtávú manifesztáció tényleges összefüggéseire. hogy a professzionális politika ezen szükségletében azonban nemcsak paradox helyzetbe kerül. hogy mikor és milyen árnyalatokban indul meg és folyik a diszciplína kialakulása. hogy egy sokszorosan interdiszciplináris és mint az anyag ezt helyesen tartalmazza is.

nem feltétlenül katasztrofális. a kulturális tudat vagy civilizatórikus hagyomány oldaláról ezért természetesen egyáltalán nem igaz a politikai pszichológiai diszciplína teljes újszerűségének tézise. hiszen úgy kell keresni a politikai pszichológia saját mozgásterét és feladatait. Másrészt úgy. a lényeglátónak kikiáltott “szakértők” igénybevételénél. hogy egy ilyen jellegű összegezés nem testesít meg önálló paradigmát. de mindenképpen meg kell virtuálisan történnie. ha valójában sor kerül rá. a politikai pszichológiát valamelyik valamely korszakban kurrens természettudomány alapján képzelték el. a klasszikus kávéházi politikai pszichológia. (A természettudományos alapok) Tudományelméletileg kitüntetett figyelmet érdemelnének azok a törekvések. arra épülő kifejtés. Alapfogalmak és a „még alapvetőbb alapfogalmak” A politikai pszichológia megalapozásánál természetesen nem lenne felesleges a még alapvetőbb fogalmak koncepciózus kibontakoztatása sem. Erre a különös figyelemre természetesen nem azért van szükség. s itt a hangsúly mind a két mozzanaton egyként lenne. Klasszikus pragmatikus feszültség és konfliktus ez. amely reflexiójának ugyancsak helyet kell kapnia a politikai pszichológia egy új diszciplínájában. hogy előzze a politikai pszichológia diszciplínájának kifejtését. (Irodalmi és művészeti alkotások) A politikai pszichológia diszciplináinak/diszciplinájának kialakításakor sokszoros és reflektált módon tekintetbe kell venni azt is. ezek a természettudomány analogikus szerepét és lehetőségeit is erőteljesen meghatározzák. hogy ha egy ilyen választás rendelkezik önálló paradigmatikus keretekkel. Természetesen az már paradigmaválasztás kérdése is. ki kell jelölni a politika sajátos szisztematikus helyét ebben az összefüggésben. mert a visszatérő társadalomontológiai állandók helyenként képesek a természet állandóinak megfelelő feltételeket megjeleníteni a politikai pszichológia számára. mert az ilyen tág és logikus analógiák erőteljesen ráirányíthatják a figyelmet a politikai pszichológia specifikumaira. Azaz. hogy előbb a társadalom és a politikai problematika deskriptív alapjaiban így vagy úgy már állást kellett foglalni. mint erről még számos más vetületben is szó lesz. hanem azért. a tenyérjóslás. hogy az irodalom és a művészetek legkiemelkedőbb műveinek és alkotóinak érdeklődését a később diszciplináris megközelítés legfontosabb kérdései érdekelték. ebben az esetben másként kell viszonyulnia az analógia-szinten feltétlenül komolyan kezelendő természettudományos párhuzamokkal. Ugyanúgy van hangsúly azonban a még alapvetőbb alapfogalmak koncepciózus kifejtésén is – hiszen az alapvető alapfogalmak bármely kifejtése már egy koncepción alapuló. Egyrészt: a még alapvetőbb fogalmakon. Egyrészt úgy. annál is inkább. mert az ilyen analógiákat szó szerint szeretnénk értelmezni. a politikaelmélet alapjainak tisztázása meg kell.tudományelméleti törekvése mellett is megmarad az asztrológia. amelyek a társadalomlélektant. . Ha ez esetleg nem történne meg. Ha tudományosan-diszciplinárisan lehet is mondani.

a hagyomány tartalmaihoz fűződő viszony előzetes feltételeinek és lehetőségeinek függvénye. a politika. E két aspektus egyenként is elengedhetetlen lenne a politikai pszichológia megalapozásához. A második: a mentális-kognitív-lelki politikai léthez-kötöttség. az autoritatív személyiség vagy éppen a szabadság elől való menekülés problematikus. hogy azért jelenik meg ez vagy az a probléma középponti jelentőségűként. a csoport vagy más lehetséges szubjektum társadalmi-politikai helyzete. a politikai érzékelés. Tudománylogikai rendezés A politikai attitűdök és ideológiák megjelenítése egy készülő politikai pszichológia-paradigmában további tudománylogikai problémákat felvet a politikai léthez-kötöttség (vagy talán a politikai „egzisztencialitás”) témakörén kívül is. de legalábbis a léthez-kötöttség általános fogalmát érvényesíteni kellene.Politikai léthez-kötöttség Ahogy a társadalom. ellentmondásos vagy egyenesen paradox jelenségeire gondolunk. legalább olyan fontos tisztázni a politikai léthezkötöttség előzetes fogalmi változatait is. szelektív változata. még akkor sem. Az egyik a strukturális politikai léthez-kötöttség (a politikai helyzet. középponti szerepük egy általános érvényű. ha történelemfilozófiai vagy történelemelméleti szempontból esetleg e tipus relevanciáját nagyon is fel lehet értékelni. A politikai léthezkötöttség egy elemzésének azért is meg kell előznie a középponti problematika kijelölését. (Politikai attitűdök és ideológiák) A politikai attitűdök és ideológiák vizsgálatának terepe a sajátosan politikai léthez-kötöttség tematizálása. Ez a második szempont hasonlít a tudásszociológiához. a szerző. milyen heterogén dolgok és . a specifikusan politikai léthezkötöttség nélkül azonban elszakad a valóságos politikai gyökérzettől. ezek politikai léthez-kötöttsége mindenképpen problematikus. Az összes átfogó elméleti kezdemény és koncepció a politikai attitűdök értelmezésére az önkényes lebegés közegében. mert ellenkező esetben meg lehet az az érzésünk. A politikai léthez-kötöttségnek legalább két nagy kiinduló jelentésváltozata van. mert a történelem forgatagában ez vagy az van aktuálisan a legmélyebben kidolgozva. megszűnik a közvetítés lehetősége politikum és pszichikum között. az aktuálisan használt fogalmi készlet és paradigma. Az autoritativ személyiség vagy a “menekülés a szabadság elől” sajátos és sajátos történelmi helyzetben relevánssá váló attitűdök. releváns és kurrens politikai pszichológia számára nem indokolt. Ha például a tekintélyelvűség. Egy tudománylogikai rendezés megmutathatja. de annak egy sajátos. vagy később a hatalom alapkérdéseinek valamiféle előzetes reflexiója szükséges a politikai pszichológia megalapozásánál. hiszen e nélkül a legkülönbözőbb szintű politikai képletek lélektanilag leírhatatlanok. legalábbis kiinduló koordinátáinak együttese). ha nem vetítjük azokat a politikai léthez-kötöttség kemény és meghatározó dimenzióira.

de annyira alapvető. de kivételes állapot sajátos lélektana lehet. hogy szélsőségesen eliminálhatja a politikai tartalmat). ez az aktuális végrehajtó hatalom problémája. amelynek összefüggésében a személyiség mozgásterét nem kell előre meghatározni. de ugyancsak még kevéssé megalapozott megkülönböztetés (ugyancsak szubjektív megítélésünk szerint). a “kemény lágy”-szembeállítás vagy a ”machiavellizmus” rendszerezési alapja példaszerű heterogenitást mutat. a személyiség eredeti pszichológiai vonásai egyre erősebben ütnek át a politikai szerep politikai és adminisztratív ellenőrizhetőségén. rutinná válnak. A tekintélyelvűség. egyszer már említett módon. hogy ezek után véleményt tudjunk alkotni a sajátosan pszichológiai. A nyitott–zárt-viszony egy viszonylag uj rendezési szempont. amelyet a politikai pszichológia elemi definíciója megkövetel. egyébként a genuin pszichológiai indíttatások csak meglehetősen kiegészítő jelentőségre tehetnének szert. hanem vissza kellene vezetni a politikum lényegére. a “nyitott-zárt”-. átitatódása tehát túlnyomórészt nem primér. a személyiség társadalmi terének elvi meghatározása strukturális és szakpolitikai probléma. mégpedig a politikai hatalom alaptermészete és a léthez-kötöttség egymásra vonatkoztatott értelmezése. Ez az a folyamat és egyben az a mechanizmus. amelynek alapján (megítélésünk szerint) még nincs számottevő tudományrendezés elvégezve. az sem elképzelhetetlen. A kemény-lágy-szempontrendszer egy még ennél is újabb. hatalom) általánosítóan is . azaz a pszichológiainak “megmaradó” terület kiterjedéséről és sajátosságairól (hiszen a machiavellizmus politikai ontológiai ereje akár olyan erős is lehet. hanem a megfelelő politikai-intézményes szerep elhasználódásának. rutinná válásának egyenes következménye. Érzésünk szerint ez a folyamat értékeli fel a politikai pszichológiát. Azzal számot vetve természetesen. (Politikai rendszer és személyiség) A politikai rendszer és személyiség viszonyának. Minden lélektan és minden lélektani orientáltságú perszonifikáció egyre erősebb kontúrokat kap oly módon. Ebben a dimenzióban a politikai pszichológia új kérdésfelvetései jönnek létre. A machiavellizmus a politikai hatalom archetípusa. hogy ebben a térben jön létre a politikai pszichológiai valóságos és gyakorlatilag fontos területe. A politikai szerepek e pszichológiai feltöltődése.megalapozások kerülhetnek egymás mellé. Politikai személyiségelméletek Az eddigiekből adódik a politikai személyiségelmélet bevezetésének szükségszerűsége. A “tekintélyelvűség”. Ezért lehet végső pszichológiai mozzanatokról (ressentiment. legalábbis azon az alapvető és elvi szinten. nagyon termékeny. sőt. fiók-Churchillek és más lélektani attitűdök realizációi. hogy idővel a politikai szerep intézményes oldalai kiüresednek. hogy éppen ezért nem is lehetne nyomban pszichológiai dimenziójában vizsgálni. hogy mennyire hiányzik és hogyan kompenzálható e sajátos tudomány kettős alapozásának pillanatnyi helyzete. de mégis jár egy sor reflexió kötelességével is. egy meghatározó. kiszámíthatóvá lesznek. A politikai térben elfoglalt hely kezdetben nyilvánvalóan nem pszichológiailag meghatározott. hogy a politikai élet minden szintjén megjelenhetnek fiók-Mussolinik. Ez bizonyos értelemben természetesen elkerülhetetlen.

az értékek közötti választásként fogalmazza meg. kicsit tágabban és pontatlanabbul. Mint jelenség ugyancsak alávetendő egy olyan általános leírásnak. a szervezet-ember lélektana. hiszen csak egy ilyen leírás tudja megteremteni a valóban pszichológiai mozzanatok konstituciójának lehetőségét. a politikai apparátus mint pszichológiai alaphelyzet. (A demokratikus választás) Politika és pszichológia bonyolult viszonyának új változata jelenik meg a (demokratikus) választás problematikájában.beszélni a politika területén. amelynek természetesen a maga alapzatán semmiféle lehetősége nincs arra. hogy az értelemadás szintjén mindenkiben a választható összes érték képviseltetve van. mert a szociológiai és más tárgyi mozzanatok kiürülnek. A “kampány” lélektana szorosan érintkezne a mediatizáció. éppen sajátosan lélektani problémák nagy sorát vetheti fel. mégsem teljesen problémátlan vagy magától értetődő jelenség. de pszichologizálódik is. A demokratikus választás ugyanis a reprezentativitás politikai logikája alapján ugyan támadhatatlan. hogy a valóságos modern értékvilág és a politikai választásban megjelenő értékkészlet erőteljes konfliktusban áll egymással. hogyan merül fel a politikai pszichológia összefüggésében egy másik területről való megalapozás szükségszerűsége. hogy a választás a politikai végrehajtó hatalom újraelosztását a társadalmi értelemadás (Sinngebung). a médiatársadalom. sőt. amint azt a politikai választások egyébként kifogástalan logikája megkívánja. A választás fenomenológiai leírása ugyanis hamar kimutathatja. (Kampány) Az előzőekhez hasonlóan legalábbis részproblémaként külön politikai-pszichológiai figyelmet érdemelne a kampány jelensége is. de ami ezen kívül is különösen fontos. a nempolitikai reklám és marketing teljes elméletéből is ki kellene tudni indulni. Nos. Olyan mozzanatok kerülhetnének ide. Körvonalazni kellene a politikai mozgalmak és a politikai szervezetek pszichológiáját. Nem arról van tehát szó. de nem annyira a sajátosan és felcserélhetetlenül politikai csoportnak. amelyeket a lélektan a politikától meglehetős távolságban már feltárt. hogy maga tevőlegesen részt vegyen a politikai pszichológia megalapozó kérdéseinek . de azért. általában a hatalomért vívott harc pszichológiáját. Megvan természetesen ebben az összefüggésben a helye a csoportnak. (A hatalomért vívott harc) A politikai magatartás lélektani elemzései Lányi Gusztáv programjában (és nyilvánvaló módon erőteljes objektív feltételek következményeként) a legtöbb esetben az egyénre összpontosult.és információtartalmukat. Ez tehát nem azért van. mintha a politika közvetlenül pszichologizálható lehetne vagy mert valamilyen okból pszichologizálni szeretnénk a politikát. hogy a politikai szféra ezen a mechanizmuson át nemcsak pszichologizálható. de arról. hogy a politika közvetlenül pszichologizálható. hiszen nyugodt lélekkel feltételezhetjük egymásról. ami felülemelkedik a szűk demokráciaelméleti közelítésen. egy olyan területről. elveszítik kényszerítő motivációs. mint annak a csoportnak. a létformák és szervezeti szerepek (illetve a szervezeti szerepek és létformák) kapcsolatrendszere. Ez ismét jó példa arra. A “valóság”-ban (és természetesen nem egyedül lélektani vonatkozásban) az értékek egyáltalán nem úgy válnak el egymástól és kerülnek szembe egymással. mint a hatalom (e megjegyzésekben már másutt is felbukkant) pszichológiája.

az egyén és a tömeg lélektana mint egy négyes alakzat négy csúcsa a lehető legbonyolultabb módon hatja át egymást.és tömegérzülettől. hogy nemcsak egyén és tömeg. ugyanolyan nagyságrendű megismerési érdeknek kell fűződnie ugyanis minden “szubjektum” (egyén. egyszer. Mindaddig azonban jó lenne. empirikusan és módszeresen problémák nélkül vizsgálható. de azért is. Részben azért. Így a posztmodern mindennapi tudat.vagy tömeglélektan korpuszával. stb. nemzet. Minden megkettőződik. illetve az egyén és a tömeg (csoport) kivételes állapotokban észlelhető és leírható magatartására reflektáló lélektan között is erőteljesen különbségek vannak. illetve tömegről (csoportról) van szó. Azaz a “normális” egyén. (A „normális” és a „kivételes”) Azt a szempontot is valamilyen módon reflektálnia kellene a készülő diszciplinárisan rendezett politikai pszichológiának. hogy az egyre erőteljesebb tért nyerő “posztmodern” jelzőt ne azonosítsuk hosszabb gondolkodás nélkül a posztmodernre vonatkozó a köznyelvben aktuálisan éppen közkeletű terminussal. A politikai pszichológia és a társadalomlélektan (tömeglélektan). A posztmodern Egy megjegyzés erejéig arra is kell utalnunk. mint mondjuk a karizma és a ressentiment. csoport.és tömegérzület mindig megkülönböztetendő lenne a “kivételes” egyén-. tömeg. Politikai pszichológia – társadalom. illetve tartalommal. mert a politikai pszichológia korpuszának máig legnagyobb felülete gyakorlatilag azonos a társadalom. feltehetően évtizedes kutatómunka eredményeképpen talán meg lehet alkotni az olyan fundamentális és a pszichológiával már most is belátható módon ezer szállal összekapcsolódó jelenségek autentikus és diszciplinárisan rendezett politikai pszichológiai interpretációját. vallás. És ez nemcsak abból a szempontból jár komoly tudományelméleti következményekkel. melyik állapot melyik magatartásában viselkedő egyénről. akár összegező-additív módon jár el – mindenkor és száz oldalról újra meg újra megjelenő problémája a társadalom. ha a készülő diszciplináris keretben szó esne erről. de az egyén és a tömeg (csoport) “normális”. illetve az egyén lélektanának hatalmas és ugyancsak száz oldalról újra meg újra új módon újratermelődő kérdésköre. a posztmodern létfeltétel . Ehhez járul a tömeg. mert ez a két viselkedés egymástól erőteljesen eltér.vagy tömeglélektanhoz való viszony.) “normális” és “kivételes” magatartásának kutatásához. a nem-rendkívűli állapotokban minősíthető paradigmatikus. (Karizma és ressentiment) Egy utalás erejéig jeleznénk.megoldásában. mindig kifejtett módon meg kellene neveznünk. nép. érintkezik egymással és fedi le egymást. nagycsoport. Ha tehát teljesen komolyan vennénk a terminológiát.és tömeglélektan A politikai pszichológia diszciplináris megalapozásában – akár egy egységes koncepcióra akarja valaki felépíteni azt. osztály. nép. mert mind a két viselkedés tudományos szempontból egyformán lényegesnek tekinthető.

mentalitások. azt. komplex. amelyiknek ugyancsak döntő változásokon kell átmennie abban a folyamatban. Egyrészt változatlanul tartja magát az a klasszikus filozófiai és tudásszociológiai felfogás. miközben rögtön annak már pszichológiájára kérdezünk rá. Ez teremti meg azt a látszatot. bizonyos történeti korszakokban pedig különlegesen is fontos. interdiszciplináris. Hagyományok. miszerint hagyományok. amelyeket egyenként mind joggal nevezünk “modern mítosz”-nak. hogy maga a szocializáció jórészt ugyancsak pszichológiai fogalom. “virtuális” és más hasonlók. mintha a szocializáció alapjai könnyedén összekapcsolhatók lennének a politikai pszichológia belső alapkérdéseivel. Egy specifikus.. A “posztmodern” jelző legitim lélektani (így politikai pszichológiai) alkalmazását(is) következetes kutatómunkának kell megelőznie. genuin módon pszichológiai kérdés lenne. mert ilyen is van) mítosz kérdése elsősorban. mentalitások – reprezentációk A politikai hagyományok és mentalitások természetesen ugyancsak egy lehetséges politikai pszichológia részei kell hogy legyenek.vagy éppen a sajátosan posztmodern lélektan bizonyosan nem azonos azzal. ami az értelmes köznyelv és közfelfogás (illetve az értelmes köznyelvnek és közfelfogásnak az eddigi tudományos paradigmákban való beépítése. Ismét találkozunk tehát egy konkrét tárgyi szférával. A kérdésfeltevés érdekeltsége újabb látszatot kelt. vagy akár csak más lényeges kérdések alapvetően hiányzó megalapozásáról. illetve alkalmazása) és egy átgondolt és koherens paradigma kialakítása között megy végbe. hogy a modern politikai (vagy nem politikai. ami mindig releváns. többé-kevésbé spontán módon többé-kevésbé objektív státusra tettek szert. hogy egyszerűen lélektani tárgyakra vagy összefüggésekre alkalmazzunk olyan meghatározásokat mint például “önkényes”. azzal a különbséggel természetesen. ami pozitívan és normáltudományosan gyakorlatilag teljességgel kikutatlan. “relativizáló”. bevallottan metatudomány (mint ebben az esetben a politikai pszichológia) a saját megalapozásánál maga lebbenti fel a fátylat más tudományok. Politikai szocializáció Az előzőekhez hasonló az eset a sajátosan politikai szocializáció pszichológiai elemeivel is. . értékrendszerek a történelmi folyamat „objektivált” eredményei. Amilyen pontosan körvonalazott fogalom a mítosz eredeti fogalma. ami természetesen ebben az esetben sincs így. A politikai mítosz A politikai “mítosz” fogalma a kialakulóban lévő politikai pszichológia egyik olyan lényeges határterülete. olyan meghatározatlan és körvonalazatlan azoknak a jelenségeknek a közös tartalma. Napjainkban e kérdéskörök (beleértve az “ideológia” vagy éppen a “reprezentációk” jóval korszerűbben ható problematikáját is) nagyon érdekes kétoldalú megközelítést írnak elő.

ez a széleskörű belátása azonban még távol áll a feltett kérdések diszciplinárisan szakszerű feltevésétől. a valóságos különbség e két felfogás között nem igazán nagy (a spontaneitás és kvázi-objektivitás képviselőinek is világos fogalmai vannak a reprezentációk konstruált mivoltáról és annak összes következményéről. vagy akár a “nagy” politikusok személyes lélektanának kérdéseiben. A politikai patológiának természetesen van néhány olyan kitüntetett megközelítési perspektívája. amely kérdésfeltevések irányából is gyakran el lehet jutni a deviancia vagy a patológia felvetéséhez. amelyek csak a politikában jönnek vagy jöhetnek ki). hogy mennyire látja ezt a helyzetet és hogyan foglal állást benne úgy. Politikai mentálhigiéné és politikai patológia A politikai mentálhigiéné felébreszti a figyelmet a politikai patológia teljes kérdéskörének a politikai pszichológia egy új diszciplínába való maradéktalan integrációja iránt. Szükségesnek tűnik e patologikus mozzanatok specifikusan politikai mozzanatainak. de vannak sajátosan pszichológiai tartalmai is (vannak-e itt olyan specifikus politikai mozzanatok. miközben a tárgyukban valóságosan elmélyült konstruktivisták is látják a valóságos konstrukciók kvázi-spontán és kvázi objektivista jellepét). Mint annyi más hasonló helyzetben. ez azonban egyáltalán nem zárja ki a két szögesen ellentétes fogalmi nomenklatúra egymás ellen forduló használatából származó összes lehetséges álproblémát. az reprezentációk és objektivációk e többékevésbé spontán és többé-kevésbé az objektivitás státuszát megközelítő felfogásával szemben. Egy diszciplínává szerveződő politikai pszichológia számára egyáltalán nem lehet közömbös. Tudományelméleti probléma ebben a következő: lehet-e úgy alapja a . b) miért kerül a végrehajtó hatalom (még demokratikus viszonyok között is) patologikusnak tekinthető egyének kezébe? Ezek óriási kérdések. Ez részben újra a politika sajátszerűségeinek érintéséhez vezetne. amelyek egyáltalán nem merülnek ki az ezekhez “hasonló” tradicionális vagy szokványos kérdésfeltevésekben. ő maga azonban ne essen áldozatul az objektivitás és a konstrukció hamis ellentétpárjának. olyan elemei a pszichológiai habitusnak. így mondjuk a politikusok. amelyek már jóval a politikai pszichológia diszciplínájának kialakulása előtt is a lehető legszélesebb körben foglalkoztattak mindenkit. Meglepően elterjedtnek mondható a politikai patológia “kompenzatórikus” természetének felismerése. Ezek közül a két legfontosabb alapkérdés talán a következő: a) miért foglalkozik oly kitüntetetten sok patologikus ember politikával. egyenesen alapjainak kidolgozását. hogy végső álláspontja egyik vélemény igazságtartalmát se csorbítsa. és különös módon nem ritkán éppen a pszichológia és annak csatolt részei révén megfogalmazottan. A valóságos távolság a két szögesen ellentétes vélekedés között nem igazán nagy. egyre erőteljesebben terjed el a szakmai diskurzusokban a reprezentációk és objektivációk konstrukciójának felfogása.Másrészt.

hiszen éppen előbb mondtuk. hogy az első koncepciók az új paradigmán belül alapító koncepciók. A történeti fejlődés és a módszertani kettősségek sok változata ellentétes prioritásokhoz és értelmezésekhez vezethetnek.politológiának a (politikai) pszichológia. hogy a történeti fejlődés eltérő típusú paradigmák története is. amelyek voltaképpen változatlanul. hogy a lényeges és meghatározó történeti mozzanatoknál ne csak a történelmi véletlen vagy az elkerülhetetlen történeti relativizáció mozzanatait tudatosítsuk. különösen pedig nem ellentmondásként értelmezendő. Politikai affektusok Már utaltunk arra. a kémiának a fizika. Ilyen sajátos és komplex tárgyiasság esetében a releváns tapasztalatok rendje. talán rejtett és csak későbbi kutatásokkal tisztázható mutációkba mehet bele. Ez a dolgoknak azonban csak egyik oldala. amely nem adódik mechanikusan pszichológia és politika találkozásából. Komplex tárgyiasság Talán az ellenőrzés valamelyik fázisában gyakorlati haszna is lehet annak a reflexiónak. Mindezzel együtt egy diszciplína vagy tantárgy felépítése sem azonos az egyes tudományos problémák felépítésével. A politikának mint közegnek és alrendszernek vannak egyrészt olyan sajátosságai. Az amerikai és az európai paradigmák sokszorosan eltérnek egymástól az elméletalkotás. a módszertan vagy a tudománylogika “finom” dimenzióiban. amely kettősségek éppen a történelmi vonulat egységesítő hatásának árnyékában gyakran háttérbe szorulnak. amint ezt Lányi Gusztáv anyaga sugallja? Pozitív válaszát részben elfogadhatjuk. ami egy ilyen típusú tudományrendszerezés és diszciplínaalkotás sajátos tudománylogikai problematikájával kapcsolatos. amelyek rendszerint rányomják a bélyegüket az egész későbbi fejlődésre. A politikai pszichológiai tárgyiasság a maga sajátosságaiban először is rendkívül különleges tárgyiasság (éppen a szubjektív mozzanatok szélsőségesen nehéz eliminálhatósága miatt). de mindezeken kívül még azt is. egy “meghosszabbítás” révén kerülnek át a politikai pszichológiába. ha az eltérés nem ellentétként. A történetiség Minden hasonló diszciplínaalapító törekvésnél nagyon fontos. amelyek másutt nem meglévén. feltétlenül átalakítják a pszichológiai alapképleteket (bár nem kell mindegyiket és nem kell mindig átalakítaniuk ezeket). de a rendszerezés három változatának tekinthető. A történeti folyamat utólagos egységesítő hatása rendre rátelepül e három folyamat mindegyikére. hogy vannak olyan pszichológiai képletek. a diszciplína rendje és a megoldottnak tekinthető tudományos problémák rendje még akkor is három eltérő rend. hogy a politikai pszichológia erőteljesen használja az . Csak a harmadik összefüggésre és ezen belül is csak az amerikaieurópai paradigmák kettősségére utalva szembeszökő. A magában is sokrétű és komplexen közvetítő politikai szféra másrészt új. mint a biológiának a kémia.

de az éleslátó tudásszociológia és ideológiakritika nem feledkezhet meg arról. (Demokrácia és totalitarizmus) A dolgozat egy helyén – Erős Ferencre hivatkozva – egy fasizmus-értelmezés okán (Méreiről van szó) arról ír.“ösztön(ök)” fogalmát. az ésszerűnél jobban kíméli is mindenki érzékenységét). de (miközben nyomban a magyar szerzők feldolgozása következik) nem tér ki a behaviourista kiindulópont gyökeres eltéréseire az európai filozófia és történelem legnagyobb vonulataitól. mint egy olyan pszichológiai-filozófiai kiindulásra. . hogy Bibónak van politikai pszichológiája (még ha az ajánlatosnál. Ezzel kapcsolatban persze a koncepció számos érzékeny aránytalanságot mutat. Dilthey. a kor (és nem utolsó sorban Mérei személyes) ideológiai szükségleteinek megfelelően”. (Politikai tudás és pszichológiai tudás) Visszatérés a bevezető gondolatokra: „a politikai tudásban rejlő implicit pszichológia még nem azonos – a "pszichologizálás" látható és nyilvánvaló jegyei ellenére sem – a szaktudományos politikai pszichológiával. amely szintén alkalmas lehetne egy politikai pszichológia megalapozására. Spranger). sőt. vagy magyarországi politikai pszichológia megalapozásába. hogy Mérei „fasizmus-értelmezése a kommunista kollektivizmus igazolásává alakult át. Kolnainál meg kellene említenie. Ilyen összefüggés nyilvánvalóan van. Egy megjegyzéstől eltérően (amit nem igazol a dolgozat számos helye sem) úgy gondoljuk. De másfelől a pszichológiai tudásban implicit módon meghúzódó politikai. Jaspers.) politikai térnek. Európát nem. “világnézet”-lélektan felidézésénél igényes. hiszen a politikai pszichológiának mindig van konkrét “lokalitása”. ha természetesen egy magyar politikai pszichológiai koncepció helyesen teszi. de jelentéktelennek tekinthető magyar szerzők mellől hiányoznak e műfaj nagyjai (Scheler. hogy a nagyon fiatal magyar gondolkodó valószínűleg a pszichoanalízis egyetlen közvetlenül legitim szociológiai (társadalomtudományi) alkalmazását hozta létre. Az ú. stb. Ez még akkor is így van. De – tehetjük hozzá – mind a kettő szükséges része annak. problémák szintén nem azonosak magával a politikai pszichológiával” – írja Lányi. hogy a politikai pszichológia megalapozása egy időben voltaképpen átmegy a magyar. hogy egy ilyen diszciplináris politikai pszichológia ne térje-e ki valamilyen összefüggésben az affektus-problémára. hogy a marxizmus (és ez még a vulgármarxizmusra is igaz) kivételesen előnyös helyzetben volt és van a klasszikus fasizmus-értelmezésben és joggal félhetünk. A politikai pszichológia konkrét lokalitása(i) Egy rövid megjegyzés: nem teljesen indokolt. Meglehetősen nyugodt lélekkel tér napirendre a behaviourizmus megalapozó szerepe fölött a politikai pszichológia történetében. Miközben a magyar régiót szem előtt tartja. Ez adja a lehetőséget. ha ilyen rövidre zárások végrehajtása után maholnap a fasizmus elemzésére sem leszünk képesek. hogy különleges figyelmet szentel a magyar (közép-európai.n. ideológiai kérdések.

Addig jó lenne nem bolygatni a hatalom akarását politikai pszichológiai szempontból. (Marxizmus és pszichológia) A marxizmus és a pszichológia kapcsolata nem egy helyütt problematikus a gondolatmenetben. a produkcionizmus vagy a praxis-filozófia lehetséges értelmezési kereteit. (Egy :(teljes)) Záró-reflexió Friedrich Nietzsche filozófiájának vitalista értelmezése csak egy olyan rekonstrukció eredményeként lenne elfogadható.) Politikai pszichológia: „alkalmazott” tudomány? Nem biztos. a rendszeren belül végbemenő és ott lehetséges továbblépéssel kapcsolódott össze.E. (Gondolatmeneten kívül: erre az időre esett Erikson igazi recepciója is – és ugyancsak gondolatmeneten kívül. Nincs a demokráciának és a diktatúrának eltérő politikai pszichológiai elmélete. a hegelmarxizmus. Az világos. mert egy nem túl szerencsés történelmi helyzetben az ideológia szerepét játszotta. (Az identitás mint „uralkodó eszme”) Az identitás témájának az 1970-es évektől szinte "uralkodó eszmévé" válása korántsem a nyomás csökkenésének fázisával hozható kapcsolatba. az éles politikai harcok hívják életre az új politikai pszichológiai felismeréseket). A filozófiailag releváns marxizmus nem egy változata egyenesen paradigmatikus okokból volt pszichológiaellenes (ld.Demokrácia és totalitarizmus szembeállítása nem mehet el addig. Részben a nagyobb szabadságban egyre kivehetőbbé váltak az identitás végiggondolásának ajánlásai. hogy ilyen kihívás elől elzárkózzanak. (Dezideologizálás) Nem látunk érdemleges kapcsolatot a politikai pszichológia megszületése és a “dezideologizált” feltételek megjelenése között. A marxizmus – hogy csak az egyik legfontosabb és valóban meghatározó összefüggést emeljük ki – azonban nemcsak azért volt pszichológiaellenes. 1982-ben a Valóságban írtam egy ezekre vonatkozó recenziót. miért tűnhet ez jó megoldásnak. amely egy TELJES filozófiai Nietzsche-monográfiában sem lenne elvégezhető. Ez a tematika a nyomás csökkenése utáni. de paradigmatikus okokból is.. hogy szerencsés megfogalmazás a politikai pszichológia alkalmazott tudományként való felfogása. miközben a hatalom oldalán egyáltalán nem engedték meg maguknak azt.K. hogy eközben megszűnjék a “politika” fogalma. hogy a valóban politikai pszichológia alapkérdései minden gyakorlat közeliségük vagy a gyakorlatban való alkalmazhatóságuk ellenére nem önálló és a maguk alapzatán megálló kérdések-e. ha jól emlékszem. Nem biztos azonban. amelyek közül egyik sem igazán nyújt szisztematikus helyet a pszichológia egyetlen változatának sem). általában (de nem minden esetben szükségszerűen) a kapcsolat éppen fordított. az univerzális történetfilozófia.) . (Utólagos megjegyzés: Nietzsche Spinoza-értelmezésének felfedezése itt javít a helyzeten. nem egy esetben követelései.

* Válaszkísérlet. Azon . Töredékes reflexiói egy még meg sem írt – noha (vagy éppen ezért?) teljességre törekvő – mű propedeutikájához kapcsolódva igazán érdekes paradoxont járnak körül: a nem létező(k) teljességét. A szerző széles tárgyismerettel. ami őt erre késztette. ezt világosan kell látnunk – Kiss Endre mintha ezt akarva-akaratlanul nem fogadná el. A politikai pszichológia persze nem filozófia. Kiss Endre olyan vitapartner. Önfeladás vagy kiteljesedés? Kritikai észrevételek egy tudományos transzfer tárgyában Problémák. aki nem pszichológus. hogy szisztematikus áttekintést adjon egy ágendáról: a politikai pszichológia szükségességéről és majdani lehetőségeiről. kétségtelen erudícióval és egyúttal komoly szellemi bátorsággal fogott hozzá. Ez azonban valódi kihívás! A „még alapvetőbb alapfogalmak” keresése: a konceptuális igényesség. hogy jogosan érvel Lányi a politika pszichológiai nézőpontú diszkurzív megismerése mellett. nem politológus. Ezért – bár nem a filozófiai teljesség igényével. miként Gyáni Gábor érvel. 11. 1. akkor már érdemes volt azokat megírnom. olyasvalakiként tehát. aki lenyűgöző sodrással a TELJESSÉG örvénylő igényét szegzi szembe töredékes próbálkozásommal. Kívülállóként. Mi a különbség az interdiszciplinaritás és a tudományok közötti transzfer fogalmai között? A képzett pszichológus műkedvelő politizálása és a képzett politológus műkedvelő pszichologizálása miért probléma? A pszichológia sajátos redukciós szemlélete – mondjuk a „politikai makro-környezet” vonatkozásában – szükséges vagy. sőt még csak nem is szociológus. de a konceptuális alapokra érzékenyen – azt gondolom: ha az én gondolatkísérleteimből Kiss Endre „szétszórt” gondolatfoszlányai sziporkázhattak fel. „teljesen tarthatatlan” következtetésekbe sodorhat bennünket? Az etikai dilemmák miért kísérthetnek rém(es)álomszerűen is? * Gyáni Gábor (történész) Lányi Gusztávnak a politikai pszichológia lehetséges mibenlétéről szóló tanulmánya tiszteletet ébresztő munka. De a koncepció-nélküli. a végig-gondolatlan gondolatok ártalmasak lehetnek a gyakorlatorientált „alkalmazott” tudományok számára is – vonhatjuk le a tanulságot Kiss Endre reflexióiból. De nem akarok „szemérmesen szerény” lenni: Kiss Endre teljesség-igénye talán nem véletlen – egy olyan szövegből sarjad. nem lehet érdemleges vita. néhány kötetlen észrevételre vállalkozhatom csupán Lányi „diszciplína-teremtő” felvetését kommentálva. Interdiszciplinaritás és/vagy tudományos transzfer Abban bizonyára nincs.

Mindazok. fogalmak és különféle elemzési technikák átvételét jelenti). ami a megszokott. majd elfogadjuk Lányi javaslatát a politikai pszichológia létjogosultságát illetően. hogy hol a pontos helye és mi a tudományrendszertani státusa az általa javaslatba hozott politikai pszichológiának. majd külön figyelmet szentel annak. hanem a tárgyra irányuló huzamos megismerő (tudományos) tevékenység akut állapota szokta valójában kiváltani két vagy több tudomány egymáshoz közelítésének és egyesítésüknek a sürgető igényét. teljes keresztmetszetében. Nem látom azonban. vagy tudományosan illetékesnek a pszichológia egyik-másik paradigmáját. hogy a pszichológia egésze. Valamilyen egyre feszítőbb belső megismerési szükséglet (főként az addigi gyakorlat kimerülése. Lányi fejtegetései viszont azt sugallják. Lányi álláspontja egyértelmű: ez a hely a pszichológián belül található. Mindenekelőtt azért él bennem kétely ez iránt. Lányi szövegéből nem derül ki ugyanis. Ezt a szerző ugyanakkor kívánatos elméleti eklekticizmusként is deklarálja. hogy akár még alkalmazott tudományként is (ez utóbbiról később szólnék kissé részletesebben) termékeny kapcsolat lenne létesíthető két diszciplína között úgy. melynek a pszichológiai tudás képezné szerinte az alapját. Mindenekelőtt azzal. izgatónak) tűnő tudományos probléma jobb megértésére és magyarázatára szolgáló. Nem látom. s vajon itt is ez a motiváció érvényesül-e? Mi az tehát. hogy hiányolja egy ennek megfelelő tudományos érdeklődés külön . hogy a mostani esetben is valami ilyesmivel van-e dolgunk. vagy e terminus helyett az újabban gyakran használt kifejezést idézve. hanem csak bizonyos oldalai (paradigmái) révén kerül egymással szimbiotikus kapcsolatba. összes ma forgalomban lévő szemléleti iskolája kell hogy utat találjon a politika világához. akik ilyen transzfer létesítésére törekednek (s magam is e körbe tartozom). azokon túl külön is indokolná a politológia és a pszichológia kívánatos egymásra találását. Ez készteti őket arra. hogy nem a tárgy (ez esetben a politika) általában vett megismerési kívánalmai. legalábbis egy erre irányuló igényből fakad. amely így meghatározott paradigmákra tart csupán igényt. hogy azok teljes felületükkel egybefonódjanak. Minden tudományközi transzferre érvényes. amikor a politika olyan tudományos vizsgálatára tesz átgondolt. az általános megfontolások mellett. hogy meggyőzőnek tartsuk. Indokolja is döntését. egész egyszerûen túl szeretnének lépni egy bizonyos problémát illetően az adott tudományban éppen vagy általában forgalomban lévő magyarázatok (sőt olykor akár a leírások) diszkurzív készletén. tudománytörténetileg is előkészített javaslatot. hogy csak részlegesen valósul meg: két tudomány nem a maga egészében. Őszintén szólva kételkedem benne. valamiféle tudományos válság érzete) hat tehát ezen törekvések mélyén. hogy álláspontja rögzítése során nem nézett Lányi kellően szembe az interdiszciplinaritás. a „tudománytranszfer” természetével. hogy máshonnan kölcsönözzenek a maguk számára termékenyítő vagy annak gondolt nézőpontokat (ami magyarán témák. hogy a politika mely szegmenseiben látja elsősorban érintettnek. mivel a politikai pszichológia e tudomány egyik újabb alkalmazott válfaja lehetne. Úgy tűnik azonban. mert a transzfer valamely éppen most időszerűnek (érdekesnek.viszont már több joggal meditálhatunk. Ezt mindenképpen tudnunk kellene ahhoz. hogy milyen „elégedetlenség” tölti el Lányit akkor. amikor a politika eddigi pszichológiai diskurzusát ki szeretné terjeszteni a politika irányában túl azon.

S egyáltalán: milyen alapon találhat egymásra egy pszichológiai és egy politológiai (political science értelemben használva a terminust) paradigma: azonos/hasonló logikai felépítettsége. hogy Lányi agendája kizárólag a pszichológia oldaláról közelít a témához. több különféle verzióban adódik tovább. mivel a kanonizált tartalmak és formák uralma. illetve melyek lennének az általa különösen ajánlatosnak ítélt konfigurációk. holott ez a feltételezés történeti és politológiai értelemben teljesen tarthatatlan. Hiszen: a nemzeti hagyomány (többes számban) többféle kanonikus változatban örökíthető. a politikának. mint amely „így vagy úgy minden magyar politikai cselekvő makro-környezetét” alkotja. a következő esetre hivatkoznék. vagyis a megtermékenyíteni kívánt diszciplína. Hogy egy apró gyakorlati példán is érzékeltessem az ebbõl az elnagyoltságból eredő gondokat. Még maga a nemzeti hagyomány sem jelent kivételt e szabály alól: a nemzeti hagyományok igenlése ti. arról viszont mélyen hallgat a szerző. mindenki által egyaránt és egyforma módon osztott unikális fogalma. A „politikai makro-környezet” fogalmával Lányi a politikának arra a történetileg kontextualizált voltára utal. hogy az lehetőleg több legyen a képzett pszichológus műkedvelő „politizálásánál” (politika értelmezésénél). az elective affinities elve szerinti egymásra vonatkoztatottság nyomán? Mindezek hiányában nem tudom kellőképpen megítélni: miként hozható tető alá a politika pszichológiai nézőpontú és immár autonóm (diszciplináris rendű és rangú) megismerési gyakorlata. Ami abból fakad. vagyis a transzfer eredményeként a paradigmák milyen konfigurációi jöhetnének újólag létre. vagy jó ideje jellemzik és szemléletileg meghatározzák. hogy milyen politológiai elméleti építményekkel kerülne ekkor a pszichológia közvetlen kapcsolatba. hogy milyen komoly veszéllyel jár. írja. az egymáshoz illeszkedő világnézeti irányultsága. Ez a következtetés nyíltan feltárja. meg nem is aktuálisan (most és itt) nacionalista politikai beállítódáshoz. ha elutasítóak velük szemben. a politológia „belső” állapotáról. a szinte teljes definiálatlansága. vagy a kanonizálásra irányuló törekvések dacára a hagyomány lényegében plurális jelenség. amely meghatározott jelentést kölcsönöz egyik vagy másik politikai magatartásnak. ha tisztázatlan politológiai fogalmakkal dolgozik valaki. Az egész gondolatmenet feltűnő hiányossága az új tudomány tárgyának. hanem mondjuk egy másik. A hagyománynak ugyanis nem létezik egy egységes. nem kevésbé érvényes magyar hagyomány (a polgári liberalizmus hagyományának a) mai . azokról a paradigmákról. Ennek példájaként említi a magyar történeti hagyományok „erőterét”. vagy valamilyen más.tudomány-rendszertani megbecsülését. Mint ahogy az internacionalista (kozmopolita) sem pusztán csak a hagyománytagadás továbbélése (vagy annak örököse). hogy úgyszólván egyetlen szó sem esik a szövegben a másik. és elhanyagolja a transzfer másik diszciplináris terének. Arról sok mindent megtudhatunk. amelyek ezt a diszciplínát ma. hogy a hagyományok affirmációja (vagy éppenséggel a tagadásuk) csupán egyféle politikai magatartásnak válik az eredőjévé. Implicite azt sugallja ugyanis Lányi. További gond. Ha affirmatív kapcsolatot ápolnak velük kapcsolatban. a politika tudományának a világát. akkor internacionalistákká és kozmopolitákká válnak. akkor nacionalisták és patrióták lesznek az emberek. hogy mit vinne be a pszichológia e közös vállalkozásba. vezethet is.

a tudományétól elütő logika alkalmazásával inkább csak kiaknázza a szakszerű tudás az ideig felhalmozott roppant készletét. ha Lányi nem zárkózna el a politika politikatudományi (s olykor talán történettudományi) fogalmi számbavételétől sem. bár nem igazságkereső. Egy ilyesfajta diszkurzív gyakorlat jogszerűségét bizonyítandó hivatkozik azután a hadsereg igényeit (megrendeléseit) kielégítő pszichológiára. hogy milyen etikai dilemmák merülhetnek fel a tudomány ilyetén alkalmazása kapcsán. Ez egyúttal meggyőzőbbé is tehetné a transzfert illető javaslat tudományos megalapozottságát. ha immáron a politika a fő vagy egyedüli megrendelő (a referens és fogyasztó egy személyben). Az a pszichológus szakértő. tudós-e még egyáltalán. 2. A „tudás-alkalmazás” a politika jelenségei esetében (sokkal élesebben és jóval egyértelműbben. S ennek nyomán vetődik fel válaszra váró kérdés gyanánt. vagyis a hatalom megszerzésében. nem jár-e vajon együtt az értékek sorrendjének végzetes felcserélésével? A magam részéről határozottan úgy vélem. a klinika. vagy olyasvalakivé lényegül át időközben. Többször és ismételten kifejti. közvéleménykutatás) többnyire mind vissza is igazolják számunkra. a hatalom gyakorlásának és a hatalom megtartásának intézményes megnyilvánulása. annak gyakorlásában és megtartásában érdekelt társadalmi csoportokból ugyanis (a diktatúrákat most nem tekintve) rendszerint kettő vagy több is akad minden (demokratikus politikai berendezkedésű) országban. vagy a „politika kiértékelője” és kivált mint „társadalmi mérnök” lép a színre. nyomban egy sor tudományetikai dilemmával kerül élesen szembe. Etikai dilemmák „Szolid szaktudományos” gyakorlatként. vagy a hadsereg világán belül). Ám nem is ez itt a fő probléma. hanem az. A politika szervezeti világa a hadseregtől eltérően (bár államból a nemzetállamokban is csak egy van) a legkevésbé sem valamilyen belülről homogén entitás: politikai erőből. Nem tudom. hanem a tudományos igazságot napi aprópénzre váltó alkalmazott diszciplínaként képzeli el Lányi a politikai pszichológiát. A politika a hatalom megszerzésének. mint pozitív tudománytörténeti példára. hogy ez a veszély igen komolyan fenyeget ekkor. aki egy másmilyen. ahol mindenekelőtt az érdekérvényesítés s nem pedig a tudományos megismerés etosza játssza a főszerepet. amikor nem a megismerés céljait szolgáló intézmény (a Tudomány) érdekében kezd el tevékenykedni. A tudós. mennyire szolgálhat ösztönző példaként ez a fajta „alkalmazott tudomány” tudós emberek számára. hogy az utóbbi jóval lukratívabb tevékenység. ezt a jól megalapozott gyanút a political science és különösen annak prózai alkalmazási területei (politikai marketing. az viszont egészen biztos.politikai letéteményese. mint a munka. hogy meddig érvényesítheti vajon a kutató elme szakértői szerepét ott. mint a pőre „paradigmagyártó” igazságkeresés. . hogy e stúdium fõ vagy kizárólagos célja nem más (és nem több) mint a „politikai gyakorlat optimalizálása”. Könnyen elkerülhetők lennének az ilyen és hasonló leegyszerűsítések. aki Lányi ábrázolatában mint „tanú”. s egyúttal ráadásul egymással harcban álló intézményes erők konfliktusos erőterében érvényesíti a szakértelmét.

hogy kétségbe vonjam a Lányi által kezdeményezett politikai pszichológia mint alkalmazott pszichológia tudományos létjogosultságát. Már az. hogy ebben a felettébb szabad mozgástérben a tudományos magyarázóeszközök megválasztása során a kutató ne a megrendelő explicit vagy implicit (a kettő egyre megy) elvárásait. Például úgy. Eklektikus paradigmaválogatás? Lányi azt az álláspontot vallja magáénak. nevezetesen. más politikai hitvallások szerint viszont a politikával szembenálló. ha a merev diszciplináris keretek ily módon is tovább lazulnak. hogy mi vagy mi lehet politika és tudomány viszonya akkor. a politika kiértékelője. hogy a politikai történések és gyakorlatok optimális megvalósulása (ami számomra teljesen érthetetlen megfogalmazás) végett szorgalmazott alkalmazott politikai pszichológiának eklektikus módon kell a különféle elméleteket alkalmaznia (s vajon ez szabná meg e tudomány politológiai paradigmákhoz fűződő viszonyát is?). másrészt azért nem. hogy vessem ezt a dilemmát. a politika tudományának a problematikája. hogy a politika úgymond optimalizálható. hogy benne ölt testet a kevesek hatalomra törése. vagy nem a kellő mélységben reflektált arra a vitális kérdésre. mivel Lányi politika fogalmát túlságosan is technokrata fogantatásúnak találtam. században bekövetkezett demokratizálódás és a tömegpolitika minden ma ismert formája ellenére sem vesztette el a politika öröktől adott lényegét. azt bizonyítja számomra. semmi garanciát nem látok arra nézve. Fel kellett. Mindenekelőtt azért nem. mert kidolgozatlan maradt tanulmányában egyrészt a tudományos transzfer pszichológián túli másik felének. Hiszen a 20. melyek megválaszolásán áll vagy bukik az általa javasolt tudományos transzfer végső értelme. valamint hatalomgyakorlása. legalábbis tőlük határozottan elkülönülő társadalmi létformák optimalizálása lenne inkább kívánatos. Ha így áll a helyzet. Nem tűnik azonban számomra teljesen megnyugtatónak az általa körvonalazott ágenda megalapozottsága. Sőt: kifejezetten üdvösnek tartom. az utópikus várakozások dacára. vagyis ne a politikai cselekvők intencióit tekintse mérvadónak a maga számára. hogy hatékony védekezésre késztetik és készítik fel az embereket a szakértő tanú. ez a helyzet még sokáig így marad Távol áll tőlem. ekként közreműködni kívánó pszichológusok által is támogatott hatalom ellenében. sőt: optimalizálandó. Van-e ezzel szemben bármilyen ténylegesen bevethető ellenszer? Kivédhető-e majd egy ilyen tudományon kívüli impulzus? S meddig lehet egyáltalán elmenni a „szabad” paradigmaválasztásban? Végül: meddig marad meg a tudomány határain belül a politikai pszichológia és mikor lép át végérvényesen a politika (és nem a tudomány) alkalmazott szakszerűségének a birodalmába? Ezek azok a Lányi által meg sem fogalmazott kérdések. hogy bizonyos politikai értékrendek szerint igen.3. S. Vajon a hatalom akarása és érvényesítése optimalizálandó dolog-e egyáltalán? Nem arról van inkább szó. amikor a tudomány a politika „szolgálólányának” a szerepét . mert Lányi szerintem nem. hogy a szerző nyíltan érték-semleges jelentést kölcsönöz az intézményes alakban jelentkező partikuláris társadalmi akaratoknak. valamint a társadalmi mérnök szerepében tetszelgő.

amelyek számomra sem elfogadható princípiumok. nem hosszan. A félreértelmezésekből adódón (különösen az etikai dilemmák vonatkozásában) pedig olyan veszélyek ellen hadakozik. Azért utaltam erre. Ez egyszerűen téves interpretációja az általam leírtaknak. 3. 2.képzeli vagy vindikálja a maga számára. Kritikai észrevételeit félig elfogadom: ez az ára a pszichológiai vizsgálódásoknak. a történelem vagy a jogtudomány. hanem a számára legfontosabb problémákra összpontosított. Ezzel a pszichológiai redukcióval ugyanis azt a nyereséget könyvelhetjük el. azaz értelmezni kívánt jelenségvilág komplexitását. hanem bizony olyanokat is. amelyeket inkább „beleolvas”. Gyáni Gábor utal arra. * Válaszkísérlet. valójában csak egy alaklélektani értelmezési keret logikáját követtem. mintegy „ellenem”. azaz tartalmi tény mezőelméleti-strukturális vonatkozásaiban egyként makro-környezeti Gestalt. ugyanakkor nem egyszerűen a saját szakmai perspektívájából jól észlelhető jogos hiányosságokat tárt fel a szövegemben. . mert a „környezet” idézett és bírált fogalma is ebben a paradigmában foglal helyet. ott ahol nincsenek is: az én szövegemben az általa elítélt – és az én álláspontom szerint is elítélésre méltó –machinációk (és egyebek) nem abban az összefüggésben szerepelnek.(vagyis inkább) beleolvassa. hogy saját álláspontom karakteresebb megfogalmazására tegyek kísérletet: 1. Kétségtelen: a mezőelméleti szociálpszichológia itt idézett fogalmai. A politikai pszichológia mint alkalmazott diszciplína a POLITIKÁT optimalizáló. ahogyan azt ő ki. hogy ennek révén nem a tények vagy a tudományos igazság sérül. s nem a HATALMAT kiszolgáló munka – vitapartnerem ezt a lényeges különbséget nem veszi észre. Valószínűleg azonban nem véletlen ez a „téves interpretáció”. Gyáni Gábor igazi vitairatot írt. Vitapartnerem nagyon érzékenyen észrevette a pszichológiai redukciós szemlélet következményeit a „politikai makro-környezet” jelentésében. ahogyan a filozófia. összefüggései mindenekelőtt topologikusak (a téri viszonylatokat leképezők). Ezért teremt magának fantomokat. hogy a politikai pszichológia egyszerre alkalmazott diszciplína és a politológia elméleti problémáiban is illetékes tudományos szemlélet. Nem gondolom. Bármily furcsa lehet: a hagyományok pluralitása mint történeti. 4. hogy nemcsak a képzett politológus műkedvelő pszichologizálása lehet tévút. hogy a pszichológia és a politológia „teljes felületükkel” egybefonódhatnának. Ha ez így homályosnak is tetszhet. ami persze továbbra is őrizheti az előző. Én ugyanis amellett érveltem (és érvelek). hanem csak más összefüggésbe kerül. hogy minden eltérőt visszavezethetünk egy (pontosabban a lehető legegyszerűbb) tényezőre. s sajnálatosan nem történetiek. afféle extenzív teljességre törekedett. hanem – amit én talán nem annyira tettem meg – a képzett pszichológus műkedvelő politizálását is bírálnunk illene. De azt látnunk kell. pontosan úgy. Ennek során valóban nagyon lényeges kérdéseket sikerült exponálnia – sőt mintegy kinagyítania –. látásmód. Így viszont felkínálja azt a lehetőséget – s ez egy vitakötet fontos műfaji sajátossága –.

Kétségtelen: a plurális polgári demokráciák politikai (kormányzati és párt-) hatalmai is hasznosíthatják az „alkalmazott” pszicho. ha még Ockham borotvájával is megborotválkozik? * Zsolt Péter (szociológus) . Az akkor uralkodó állampárti gátak időközben leomlottak a politikai pszichológia szabad művelése előtt is. Gyáni Gáborhoz. Érdemes ezeket a problémákat megbeszélnünk? Ha netán érzéketlenek lennénk ilyen erkölcsi dilemmákban. Szabó Ildikóhoz hasonlóan. Amiként tehát nem idealizálom a (tudományos és alkalmazotti) piaci integráció mechanizmusait. A politikai pszichológia jövője Magyarországon Problémák. kissé arisztokratikus. csak arra utalok. úgy a „politika” fogalmam sem igazán technokratikus – mint ezt vitapartnerem véli –. Gyáni Gábor. tankönyvek. úgy tűnik számomra éles elméjű vitairatából. akkor már nem lennénk „progresszívek”? A politikai pszichológia vajon lehet „nem-progresszív” is? Az etikátlan és nem-progresszív politikai pszichológia egyben az aktuálpolitizálás mocsarába is elsüllyedhet? És ha már (nem) akar elsüllyedni. hogy erre Magyarországon is szükség van. kutatások. közvélemény-kutatások stb.) Én nem idealizálom ezt a piacot (sem). mint ez éppen Gyáni Gábor érveléseinek egyes részeiből is látható. tudományos társaságok stb. miért jobb. hanem kölcsönösen keresztezhetik is egymást (egy ilyen vitakötetben például. amelyek csak a végtelenben találkozhatnak. 12. A politikai pszichológia minden polgári demokráciában létezik: oktatják. ám bizonyos (többek között technofóbiás) fenntartások továbbra is zavarhatják megértő elfogadását és alkalmazását. hogy az „alkalmazotti tudás” a piaci integrációs mechanizmusok révén funkcionál a modern polgári demokráciákban. noha talán nem is technofóbiás. Gyáni Gábor joggal jegyezné meg: szofisztikált módon mégis csak a PÉNZHATALOM mellett [netán érdekében?] érvelek.5. de ezek az utak (reményeim és meglátásom szerint) nem párhuzamosak. még valóban nem lehetett beszélni és írni az itt szóban forgó „politikai pszichológiáról”. (Ha itt befejezném gondolatmenetemet. Amikor ennek hiányára az 1980-as évek közepén rádöbbentem. jelzik létezését. folyóiratok. Én magam (de persze nemcsak magam) azt gondolom.és egyéb technikákat (politikai marketing. vagy miként ezt eddig is tettük: olvassuk egymás írásait). távolságtartó jóindulattal szemléli a politikai pszichológia (s valószínűleg a politikai világ) körüli huzavonákat. Zsolt Péter is fontosnak tartja a politikai pszichológiával kapcsolatos erkölcsi kérdéseket.) A fizetőképes kereslet és az eladható tudás piaci mechanizmusai ezek az összefüggések. Etikai fenntartásait éppen ezért (is) magam is osztom! A dilemmák megoldását – vagy inkább „kimenetelét” – azonban valószínűleg eltérő utakon keressük.

az ismételhetőség. nézőpontok megszületése. Ahogy azt Kuhn oly szemléletesen megírta A tudományos forradalmak szerkezete (1984) című művében. ugyanakkor az intézményesedés sikere sem független – az őt alkotó lelkes tagokon túl – a karakteres arcél meglététől. néhány feltételét meglévőnek érzem. s ami nyugaton elterjed. hogy a kelet-európai fiatal demokráciák számára a politikai pszichológia könnyen az érdeklődés középpontjába kerülhet. Ezek megerősödése pedig. hiszen nem okozhatunk csalódást. az a tudományossági igényeknek és a közérthetővé tételnek való együttes megfelelés. hogy mi is alkossa e tudomány magvát. aki felismeri.A politikai pszichológia intézményesedését segítő észrevételek A politikai pszichológia jövője úgy vélem nem kétséges Magyarországon. mint a biológiának a kémia. Mindez az intézményesedés elején tartó tudomány esetében érthető. hiszen a nemzetközi trendek a társadalomtudományok terén az elméleti tagolódásoktól a tematikus és alkalmazott tagolódások felé haladnak. melyeket a politikai pszichológia integrálhat. Mind a politikusok. aki viszont a szakterület kikristályosodása ellen lép fel – például azért. melyet szintén nem a tudóskörök hívtak életre.) A második jelenségkör. véleménye szerint a politológiának lehetne akár úgy az alapja a (politikai) pszichológia. de mindenképp méltó helyére tehetik a politikai pszichológiát. s ez tulajdonképpen kedvez az intézményesülésnek. s esetleg az önálló irányzatok. s ez . mely itthon és külföldön a politikai pszichológiát vonzóvá teheti. a kémiának a fizika. A tudományos igényekben a mérhetőség. ez a bőség még inkább a letisztulatlanság jele. mind az egyetemi hallgatóság nagy tudásszomjjal és elvárással fordul a politikai pszichológia felé. ám úgy gondolom. s amelyre elsőként a tudás igény a fiatalok oldaláról jelent meg. a nagy integrálási kísérleteket szükségképp meg kell előznie egy karakteres politikai pszichológiai paradigma térnyerésének. mint nyugaton. mely aztán termékeny lehet a világ számára is. hanem a valóság. Ebben a történetben úgy gondolom. Valószínűleg ez az elvárás nálunk magasabb is. Az egyik az iskolateremtés emberi vonatkozása. a múlthoz ragaszkodik. hogy milyen hatalmi erőforrások vonulnak fel ellene vagy mellette. jól ismert feltételeinek kell eleget tenni. hogy aztán az iparág is benyújtsa a maga elvárásait. Lányi Gusztáv könyvében – Lélek(tan) és politika (2001) – számtalan kapcsolódási pontot fedez fel. az a jövő útját járja. azt hazai viszonyokban is követnünk kell. Nálunk mindig sokkal izgalmasabb kérdés a megkésettség. Három jelenségkörre szeretném felhívni a figyelmet. mert elemei más tudományterületekről származnak –. egy tudományos irányzat attól függően is lehet sikeres vagy sikertelen. úgy gondolom. az ellenőrizhetőség. ha nem is központi. A hazai politikai pszichológia-oktatásban ugyanis még mindig egy kis tanácstalanságot. bizonytalanságot érzek abban a tekintetben. a megbízhatóság stb. s csak ez után alakul a tudományos reputációs logika. Bár a kijelentés első pillanatra túlontúl merésznek tűnt a számomra. (Ebben a vonatkozásban hasonlatos az információs társadalom diszciplínához. melyek felgyorsítják a fentebb vázolt intézményesedést. Lányi Gusztáv a kellő elszántsággal közelít választott témájához. s komoly hajtóerő a politikai pszichológiát művelők számára.

amely egyúttal a tudományos tevékenységgel szembeni elvárás is. századi filozófiai munkássága egy olyan korszakra esett. Ugyanakkor sajátos. ami miatt osztozni tudok Lányi Gusztáv elsőre talán túl sokat váró reményeiben. A politológiának. sem pedig a közönséggel szembeni manipuláció szempontjából. amelyet a politikai pszichológia sikerének feltételeként ki szeretnék hangsúlyozni. Ez természetesen erkölcsi dimenzió. Meg kell tehát találnunk a különböző választói magatartásoknak. kérdéseknek a legegyszerűbb magyarázatát. Harmadik megjegyzésem. A középkori skolasztikát bíráló Ockham szerint egy problémára adott magyarázat közül tudományosan az a maradandó.a politikai pszichológia egyes irányzatai számára kedvezőek – gondolok például a kognitív irányzatra. melynek módszertanát ugyan nem érheti kritika. amelyik az egyszerűbb. Hasonlatként említeném csak a tömegkommunikációs modellek közül Westley és McLean (1957) modelljét. mielőtt az még megmutathatná használható eredményeit. hogy legitimálhassa magát erkölcsileg is. Az erkölcsi elvárásokat illetően konszenzus van. A szakma egésze. az érdekesség önmagában nem elégséges feltétel. kapaszkodók után kutat. hogy a politikai pszichológiában találhatunk olyan módszereket és irányzatokat. mint tudománynak szüksége van a pártatlanságra. viszont komoly vajúdások árán viszonylag kis eredményeket hoz. más irányzatai számára kedvezőtlenek. de jelenti a hozzá vezető utak egyszerűbbé tételét. hogy – legalábbis – hazai képviselőik jelentős része nehezen találja azokat a pontokat. vagy a szociálpszichológiára támaszkodó politikai pszichológiai kutatásokra –. Ez nem jelenti a tudományos eredmények leegyszerűsítését. amikor a skolasztika elveszítette lendületét. s sokat segíthetne magának a politológiának is. Ma is egy olyan korszakot élünk. vagy a politikai jelenségekre való emlékezési megfigyeléseknek. s a bomlasztó ám parttalan kritikának adta át a helyét. Itt a politikai pszichológia gyors sikerének feltételét a leegyszerűsítési folyamatokban látom. ám épp azt láthatjuk. s melynek tekintélyével fellépnek. amit a tudomány biztosít. hogy nem helyes politikai célok érdekében eljátszani a független elemzőt. melyek alapján bizonyíthatná elfogulatlanságát. gyakorlatilag aprópénzre váltják. Meggyőződésem. amikor a precíz tudományos módszertannal végzett kutatásokat minél előbb meg kell tisztítani Ockhamborotvájával. mert ebben az esetben azt a tőkét. Ockham XIV. Azaz. melynek maradandóságát a többivel szemben . Ez az. a „miért megyünk el szavazni?” stb. mely szerint a politikai pszichológia lehetne az alapja a politológiának. Nem helyes ez sem a tudomány érdekei szempontjából. a vitatkozó felek elfogadják. máskülönben a tudományban már nem igazán bízó (posztmodern) társadalom a politikai pszichológiát azelőtt a szemétdombra hajítja. s komoly problémákkal küzd a „tisztább” tudomány is. művelőinek aktuálpolitikai érdekeltségektől való mentessége. Mégis úgy gondolom. Viszont amennyire alig rendelkezik a mérhetőségi kritériumokkal egy diktátor személyiségének freudista alapon történő elemzése. Ezek előtérbe hozása feltétele is egy gyors intézményi fejlődésnek. legalább akkora érdeklődésre tart számot. amelyek ideológiailag nem terheltek. a húzóerő itt kevésbé lehet a politikai pszichológia számára a pszichoanalízis.

a hatások kiváltása közvetett módon a médián keresztül történik. A media studies-nak azonban nem elhanyagolható része pszichológiai magyarázatokkal is él. ezért mára a médiáról szerezhető ismeretek nem nélkülözhetők a politikai pszichológiában sem. mely a közgazdaságtantól kezdve a pszichológiai irányzatokon át a pedagógiáig. Aztán vannak olyan elméletek. ha az ismert színésznő belenéz a kamerába. a politikai pszichológiának is tárgya kell. hiszen például maga a politológia sem az. hogy legyen (Zsolt P. 2002). Vannak közös metszetek is. Részben a tömegkommunikáció sem alaptudomány. de teszi ezt a közvélemény vizsgálata során. s az ideológiai befolyás szélsőséges esetben zsákutcát is eredményezett. melyek a tömegkommunikációs hatását próbálják bizonyítani. A befolyásolási lehetőségek ugyanakkor nem mentesek a specifikumoktól. de a politikus nem nézhet a kamerába. mert azt a nézők túlságosan pökhendinek. Egy lehetséges új rokontudomány: a tömegkommunikáció elméletek Lányi Gusztáv nem tagadja. hogy a média befolyásolja-e az embereket. ez azonban a legkevésbé sem tekinthető problémának. s úgy ajánlja a terméket. és épp ugyanolyan módon kell és lehet eladni. Vagy: a politikus kissé alulról fotózása mind a mai napig kedvelt technika. hogy a Lányi Gusztáv által felsorolt politikai pszichológiát feltöltő és érintkező területeket a magam részéről eggyel szaporítsam. azaz nem igaz az. melyek ha politikai üzenetek. Tekintve. Például hatékony reklámozási stratégia lehet. sok helyről összegyűjtheti tudásanyagát. hogy a politikai szereplés. itt ragadhatom meg az alkalmat. s a közvélemény esetében politikai vonatkozású attitűdök. de már megírta saját múltját – melyet McGuire révén (1998) egyébiránt a politikai pszichológia is megtett –. a médiaüzenet befogadása során. mint például Gerbner kultivációs hipotézise. ám ugyanezt meg a fogyasztási cikkek esetében rendkívül ritkán használják. s át lehet gondolni. nyílván nem tartoznak bele a politikai pszichológia témájába. valamint hasonlóképp meghúzta körvonalait. s talán nem . melyek ha tisztán reklámügynökségek. hogy a politikai pszichológia nem alaptudomány. az üzenetek megszerkesztése. s amelyek egyáltalán nem a politikára fókuszálnak. Rendkívül sok érintkezési pontot látok a tömegkommunikáció kutatása és a politikai pszichológia között. mint például a napirendmegállapító hatás. hogy a politikus is épp olyan tárgy. Ebből következően tárgyára irányuló tudomány. de nyilvánvalóan ugyanazokat az elemzési hipotéziseket és módszereket a politikai üzenetek esetében is el lehet végezni. mint egy fogyasztási cikk. hogy mind a konfliktuselméletek. ez pedig a tömegkommunikáció kutatása. Teszi ezt például az ügynökségek vizsgálatával. Nem akarta eldönteni azt a kérdést. Mivel jelen írás célja a politikai pszichológia tárgyának körvonalazása. mely kérdések egyúttal balra és jobbra is elvitte a későbbi tudósokat.épp az adta. avagy az emberek igényei határozzák meg a médiát. s összegyűjtötte a rá vonatkozó tudásanyagot. agresszívnak és önzőnek fogják találni. mind pedig a rendszerelméletek felé nyitottnak mutatkozott. vagy az elhallgatási spirál.

akikre aztán odafigyelnek a többiek. nem csodálkozhatunk azon. A politikai pszichológia oktatásának célja A politikai pszichológia oktatása több célt tűzhet ki maga elé. hogy az ember nem elszigetelt. a tömegkommunikáció tudományában is megkerülhetetlen helyet foglal el. Bár Lazarsfeld ezt a tézisét egy 1948-as elnökválasztási kampány vizsgálata során alakította ki. ez azonban nem jelenti azt. s alakította ki saját elméleteit. közöttük például a kétszakaszos kommunikációáramlást. s ezáltal ne segédtudományként. Ez a tudomány is ablakot nyit a pszichológiai és szociológiai ismeretek megszerzéséhez. Ennek a lehetőségnek a kihasználása reményeim szerint a politikai . ezért hozzá járul az alaptudományok ismereteinek jobb megértéséhez is. hogy a politikai piár által megfigyelt szabályokat nem lehet felcserélni a médiában megfigyelhető egyéb hatásmechanizmusokkal. amilyeneket akarunk. Ez a szociálpszichológiában is központivá váló gondolat. a tudományos gondolkodás átadhatósága. amelyek segítségével befolyásolhatóak. Ő volt az. vagy például épp aktív politikusokként a döntéshozatali folyamatok hibáit szeretnék elkerülni. Lazarsfeld vizsgálataiig ugyanis úgy gondolták. épp segítségével lehetünk védettebbek. hogy az első világháborúért lelkesedő tömegek nyilvánvalóan a médiában megjelenő propaganda hatására váltak háborúpártivá. mert például Lazarsfeld. Nyilvánvalóan azonban nem ez a fő cél. ahol az üzenet először a vélemény vezérekhez (opinion leader) érkeznek. hogy a politikai pszichológia művelője ne a politika. hogy nem bízhatunk saját kognitív vagy esztétikai képességeinkben. Ezek fontos dolgok. Különösen vonzónak tartom morális szempontból azoknak az ismereteknek az átadását. melyek során a politikai pszichológiai jóvoltából élményszerűen is megtapasztalhatóvá válik. hogy a politikai pszichológiának újra fel kellene találnia a tömegkommunikációs elméleteket. Célja lehet – ahogy azt Lányi megfogalmazza –. Célja lehet viszont. mégis a számomra legvonzóbb feladata a politikai pszichológiának. aki a korábban elfogadott. hogy ezek az elméletek már eleve külön kitértek a politikai vonatkozásokra is. Más tekintetben a két tudományterület tudatos érintkezése már megtörtént. mely szerint a tudás bár megfoszt minket sebezhetőségünk illúziójától. hogy később más kutatók a közügyekről szóló vélekedésektől kezdve a divatig vizsgálat tárgyává tették. tekintve. hanem pszichológiai tudásként tekintsen tárgyára. következésképp a médián keresztül olyan attitűdöket lehet kialakítanunk. akik a politikai marketing területein kívánnak elhelyezkedni. ahogy a többi esetében – megmutatható. Lazarsfeld ezeket a téziseket cáfolta. Az.véletlenül. hogy ezen a tudományágon keresztül is – épp úgy. kihangsúlyozva. akit a politikai pszichológia-történet mint freudizmussal rokonszenvező atyát tart számon. hogy piacon is hasznosítható ismeretekkel szolgáljon azok számára. hanem a pszichológia művelőjévé váljon. miként lehet egy problémát körbejárni. A példák tehát arra vonatkoznak. becsaphatóak vagyunk. mert léteznek olyan módszerek. bár nem bizonyított médiahatás elméleteket cáfolta. hanem közösségi hálózatokban egzisztáló lény.

melyeknél a szociálpszichológia feltárta a „rendszer” erejét. értékítéleteink érzelmeink befolyásolhatóságai. ha a köznapi ember világát értelmezzük? Ezért hát előre a fenomenológia szelíden lazító (és lázító?) útjain. Szabó Márton – nem leszünk egyedül: a diszkurzív politológia biztos támaszunk lesz. akik a jövőben csak azért nem tudnának beszélgetni a másikkal. ez adhat tartást egyebek mellett az aktuálpoltikai kihívások és (el)csábulások közepette. A politikai pszichológia progresszív erejében magam is hiszek – de ez valóban inkább hit. ha tudományosak. beszélni. Míg az ellentétes pártokkal szimpatizálók kommunikáció képessége a nyugati polgári társadalmakban immár több száz éves csiszolódáson ment keresztül. s nem csak az olyan szélsőséges esetekben. akkor Szabó Márton meg is mutatja: hol. Ha ezen az úton maradunk. addig nálunk igen kevés idő áll rendelkezésre. az oktatás kérdéseiben is osztozom Zsolt Péter gondolataiban. akkor egy jutalomban mindenképpen részesülünk: a tudás. vagyis inkább motiváció kérdése. problémáik stb. mint boldogságszérum? Miként eddig. Pszichológia.. hogy ezt helyettem megtette Zsolt Péter! A tudományosság-igény. A politikai pszichológia az élet politikai vonatkozásaival kapcsolatos területein biztosít mindenki számára nagyobb körültekintést. s épp azáltal. ha „agyon nyomnak” bennünket a politikai intézmények. Az erkölcsi kérdések sem kerülhetők meg. De azért – vagy éppen ezért – a „lazító” (netán „lázító”?) munka közben (előtt). tegyük fel azt a kérdést is: Miért baj az. jó. Ha Zsolt Péter a politikai pszichológia progresszív törekvéseiről írt. hogy a politikai pszichológia (és művelője) sem élhet tudománya elefántcsont-tornyában. vagy inkább lágyan kanyargó ösvényein? Ezen az úton – kecsegtet bennünket kedves útitársunk. 13. megismerésére és (ha lehet) „gyógyítására” alkalmazzák. az agresszió stb. a népirtások.pszichológia oktatásában is központi jelentőségű lesz. a „nagy eszmék”? Miért jobb. s nem pedig politikai-orientáló jellegűek kívánnak lenni. Ezért aztán én erről nem is szoktam írni. Ugyanakkor azt gondolom. politológia. mint a diktatúrák. mint például a politikai percepció torzulásai vagy a politikai mozgalmakhoz való vonzódásaink.(sőt: a „boldogság-”) -haszonban? A politikai pszichológia pedig nem lenne más. mely területeken kell(ene) a politikai pszichológiának tovább „lazítani” a politológia szilárdnak vélt bástyáit és falait. mert más politikai szocializáción mennek át gyerekkorukban. kommunikáció Problémák. Mindez a tudás közelebb hozza azokat az embereket egymáshoz. továbbra is legyen tehát vezérelvünk az összefogó építkezés? Így legyen? . mely miatt az egyetemi politikai pszichológia oktatása Közép-Kelet-Európában szocializációt pótló feladatokat is elláthat. a pszichológia és a szociológia más területeihez hasonlóan a politikai pszichológiát is az emberek és társas-társadalmi ügyeik. * Válaszkísérlet. hanem a demokratikus és békésen működő világunk olyan hétköznapi politikai megnyilvánulásaiban is.

ha úgy tetszik tudománypolitikai kérdés. vagy egyszerűen semmibe vették. A politikatudomány bevett diszciplínává vált és létrejöttek alapvető intézményei. A társadalomtudományok felszabadultak a központi hatalom belebarmoló gyámsága alól és el kezdték élni a modern társadalmakban szokásos életüket. évente mintegy százan. hogy a pszichológia művelői a lehetséges politikai pszichológiák közül melyik mellet kötelezik el magukat. ismerünk pártok és politikusok körül szorgoskodó pszichológusokat. Az egyik. Úgy vélem ezért. ahol a politológus hallgatók pszichológiát tanulnak. Lányi úgy érvel.* Szabó Márton (politológus) 1992-ben Lányi Gusztáv tollából egy figyelemre méltó tanulmány jelent meg. Talán nem is azért. Ezeken a helyeken a tematikában tárgyilag dominál az eszmetörténet . amit a rendszerváltozáskor a fejébe vett: legyen Magyarországon is politikai pszichológia. követői is előbb utóbb lesznek majd. Hunyady 1998a). Az elsőről csak röviden szólnék. hogy a politikusok nálunk is felismerik a „lélekismeret” és a pszichológus hasznát hatalmuk optimalizálásában. két példa erejéig. igen fontos képzési bázisok. Mindebben a fő érdem Lányi Gusztávé. mert pár évtizede már Nyugat-Európában és az USAban a politikai pszichológia sikeres diszciplína. amely a politikusi mesterség egyik alapja és az eredményes politizálás elismert segítője. mert a formálódó politikai pszichológia túlságosan egyszemélyes tudomány: Lányinak segítői már vannak. A kettőt a politika felfogása fűzi egybe. Két egyetemen is tanulnak politikai pszichológiát a politológus hallgatók. de sokkal több azon helyek száma. ahol a szakos hallgatók nem tanulnak politikai pszichológiát. A politikai pszichológia sem ott tart. mert minden áron saját hatalmuk szolgálatába szerették volna látni. aki kitartóan dolgozik azon. hogy az intézményesedő és stabilizálódó magyar politikatudomány prominensei tudományukon belül milyen helyet szánnak a pszichológiának. a politikusok pedig rendre vagy belebarmoltak a tudományba. Írásának hőse a nem létező magyar politikai pszichológia. még ha a számuk össze sem hasonlítható a jogászok s a közgazdászok töménytelen mennyiségével. (Lányi 1992a) A tanulmány megjelenése óta már több mint tíz év telt el. Hazai sorsa egyrészt azon múlik. Ez annál is szomorúbb – véli –. hogy a politikai pszichológia jövője ma már elsősorban tudományon belüli ügy. és el kezdte vizsgálni a magyar viszonyokat. amely eleddig álruhában és mellékszereplőként lépett csak az ország politikai és tudományos színpadára. hogy a politikai pszichológia helyzete egyáltalán nem lefutott ügy hazánkban. megkezdte a nemzetközi tudományosság recepcióját (Lányi 1996. mint a kilencvenes évek elején: úgy ahogyan számba vette hagyományait. Abban is bízhatunk. és nálunk is történt egy s más. A politikai pszichológia helyzete Magyarországon Azt gondolom azonban. hogy a magyar tudósok a huszadik században a szisztematikusmódszeres vizsgálatok helyett pszichologizáltak és mellékutakon jártak. A két egyetem. másrészt pedig azon.

amihez a politológia asszisztálni fog. Ennek ellenére a politológiában van fogadó készség a pszichológiára. egyben a politikai pszichológia alapító atyja (Lányi 2001a: 30-33) és a politikai szemantikai kutatások elindítója is (Szabó 1998: 20–39). Politológia és politikai pszichológia Lehet tehát úgy értelmezni a politológiát. hogy a köznapi ember politikai magatartásának vizsgálata – hozzá tenném: gondolkodásának és beszédmódjának kutatása is – kívül esik a politológia illetékességén. Túl ezen. hanem a politikai valóság konstitutív tényezőinek kell őket tekintenünk. hogy a politikai kommunikáció divatja nem egyszerűen a jó öreg propaganda hatékonyabbá tételét fogja jelenti. hogy a pszichikum és a beszéd elválaszthatatlanok a politika mindennapi valóságától. hogy a politikai pszichológiai megközelítés termékeny lehet a racionális. hogy az a Harold Lasswell. Az enyhén arisztokratikus felfogásban láthatóan nincs helye köznapi ember világának és magatartásának. a politikai magatartást sokan azonosítják az érdekvezérelt kalkulációval és a racionális tudattal. A másik. leszámítva talán a „kérdőívezést”. Legitimitása ma már nem kétséges. máris egy összetett szimbolikus világgal szembesül. Ezért azt gondolom. azt sugallván. mint ahogyan olyan politikusi gyakorlat is van.” (Lánczi 2000: 161) Tudható persze. (Lányi 2001a: 138–139) Azt pedig akár evidenciaként is kezelhetnénk. amit olyan nagyhatású életművek bizonyítanak. és a politikai pszichológia is kezdi megmutatni arcát s lehetőségeit. mint Harold Lasswell és Murry Edelman munkássága. hogy ezek mögött valami lényegi realitást ragadjunk meg. kalkuláción és okosságon alapuló politika világában. hogy a politikai valóság szimbolikus realitás is. a pszichológiai nézőpont még a kalkulatív cselekvés értelmezésében is hasznos lehet. leírásában és ismertetésében. ezért a politológia komolyságát s hasznát is azon mérik. Nem túl régen jelent meg egy tanulmány a hazai politikatudomány állapotáról. A politikai elit mindig is kezelni fogja az állampolgárokat.és az intézménytan. De azt talán még sem állíthatjuk komolyan. akiket „agyon nyomnak” a bonyolult politikai intézmények és a megalapozó nagy eszmék. Illúziókban persze nem érdemes ringatni magunkat. aki az empirikus politikatudomány kezdeményezője és első nagy alakja volt. hogy ez lenne a politikai magatartás empirikus valósága. Ha tehát a politológia nem úgy definiálja önmagát mint intézménytan és a szervezeti viselkedések vizsgálat. hogy a tudomány mire képes ezek feltárásában. Nyilvánvalóan azért. ahogyan ezt meggyőzően bizonyítja a kognitív pszichológia és a „választáspolitológia” egymásra találása. Vagyis ma még nem kevés azoknak a politológusoknak a száma. Érdemes pedig tudnunk. hiszen az ember eszes lény ugyan. amiben a szerző a következőket írja Lányi munkássága kapcsán: „a magam részéről nem vagyok meggyőződve arról. amelyet nem „megtisztítani” kell a lelki és beszédbeli tényezőktől. amely idegenkedik a pszichológiai ismeretek használatától. ezt a viszonylag friss tudományt. legfeljebb a kormányozhatóság erejéig. hogy a következő tíz évben sok múlik magán a . hogy az ilyen és ehhez hasonló vélemények nem unikálisak. mert úgy látta. hogy nincs benne helye a politikai pszichológiának. de nem észlény. amit persze nem szabad „elpszichologizálni”. és abban is csak reménykedhetünk.

Az elvi kérdés már bonyolultabb. amelyeket alapvetően egy behaviorista és kognitív. ha pedig valaki ambicionálja. de kérdés. Mondhatjuk. hogy komolyan veszi az emberek köznapi magatartását és tudását. ez ilyen egyszerű. 103–133). és az iskola nagy újítása. kognitív. vagyis nem ezek mögött keresi a „lényeget”. Empirikusan ez a világ csak a köznapi diskurzusokban érhető el. hanem a szemlélete is a megrendelőtől függ. pszichoanalitikus és fenomenológiai tradíció alapján egyaránt létrehozható. A választási csatákba és kormányzási ügyekbe bonyolódott politikusok pedig nyilvánvalóan olyan pszichológiai ismertekre kíváncsiak. hiszen uralni akarnak egy helyzetet és befolyásuk növelésére törekszenek. és milyennek mutatja fel magát a politikát. hogy ez alapvetően tudományos kapacitás és érdeklődés kérdése: kizárni egyiket sem lehet. hanem ebben találja meg a lelki tényezők jelenlétét is. Úgy vélem ez részben elvi. akkor nem lesz. Nem csak a témája. A tudomány természetesen mindezt értelmezi. hogy művelhető-e és művelendő-e mindegyik tradíció hazánkban. de az tudható. (Lányi 2001a: 113–125) Természetesen mindegyik terület nemzetközi eredményeit illik ismernünk. politikai identitásukat. Ez az irányzat nem a cselekedetek (hozzá tenném: mindig is konstruált) okainak feltárására törekszik. (A fenomenológiai pszichológia) Lányi Gusztáv politikai pszichológiája azonban más tradíciókhoz kapcsolódik. de ha nincs aki csinálja és nincs rá igény. Én ezt a törekvést még akkor is perspektivikusnak tartom. hanem azt a szabályrendszert vizsgálja. A politikusoknak sokan akarnak tanácsot adni. akkor vélhetően meg is csinálja vagy megcsinálhatja. Igényeik. hogy a politikai pszichológia legfontosabb feladatát a politikai gyakorlat humanizálásban. Lányi Gusztáv ehhez – az iskola hagyományainak megfelelően – előszeretettel használja a dramaturgiai metaforát és a történeti összefüggéseket. még ha vegyíti is ezt más iskolák módszereivel. azonban a hazai jelenségek elemzésében (Lányi 2001b: 69–243) a fenomenológiai alapú pszichológiát favorizálja. megrendeléseik is ehhez igazodnak. amelyben a választópolgárok és a politikusok is megkonstruálják saját világukat. kívánságaik. hogy nincs egységes politikai pszichológia. és a következőkben ezzel foglalkozom részletesebben.politikai pszichológián. amelyet a személyek viselkedésük és mások megértése során követnek. (Alkalmazás – megrendelés) Az alkalmazott politikai pszichológia megrendelésfüggő. Lányi Gusztáv írásai egyértelművé tették. a politikai pszichológia behaviorista. ami nem könnyű feladat. vagyis azon. ha politikai tanácsadóknak és szakértőknek (a funkciót egyébként Lányi nem tekinti . Természetesen végzi a diszciplína nemzetközi trendjeinek magyarországi ismertetését (Lányi 1996) és recepcióját (Lányi 2001a: 11–32. A praktikusságról annyit. nem pedig a mindenkori hatalom és az irányítás menedzselésében látja. vagy a „hogyan győzzünk” típusú receptgyűjteményeket és használati utasításokat. Elvileg ezért nálunk is lehet számítani ilyen típusú elemzésekre. Ilyennek tekinthetjük például a kampánytanácsadást. hogy csak az általuk képviselt szemléleti kereteken belül van erre lehetőség. illetve arra. hogy milyen teljesítményei lesznek. abban a beszédfolyamban és szövegvalóságban. és még abban is követi a tradíciót. hogy számuk gyarapodni fog. esetleg pszichoanalitikus szemléletű elemzés szállíthat a számukra. részben praktikus kérdés.

hogy a politikai pszichológiának nem kell állást foglalnia a pszichológiát megosztó paradigmatikus vitákban. Szimpátiám oka egyrészt az. nyíltan felvállalt konok egyoldalúságaival. hogy ezt úgy teszi. Kitartásra. hogy nem maradhat ártatlan az irányzatok csatájában. a politizáló értelmiségben pedig arra van hajlandóság. A fenomenológiai szemléletű pszichológia viszont a politikát a közösség közös és nyilvános ténykedésének tekinti. mert a fenomenológiai szemléletű és kommunikatív alapú politikai pszichológia szellemében történő valóságértelmezés további nagy feladatokat ró a követőjére. hiszen a döntés egyszerre tudományos és morális kérdés. amely szerintem efféle eltántorulást jelent Lányi egyébként következetes munkásságába. amely – ráadásul – a választás függvényben eltérő tudományos karriereket jelöl ki. A feladat nem egyszerű. mert a politikatudományban nagy a hajlam arra. választása azonban nem csak metodológiai kérdés. hanem a különböző értelmezések és jelentések mentén kialakuló szerepek szerint differenciálódik. hiszen nem ez a tárgya és a feladata. akik az ilyen jellegű tudomány mellet kötelezték el magukat. És következetességre. hogy írója érvel a politikai pszichológia fontossága mellet. hogy az egyszerűbb és „hatalmilag” hatékonyabb (hogy ne mondjam: kifizetődőbb) paradigmák eltérítsék a tudóst a maga választotta úttól.elhanyagolhatónak) többnyire nem azokat szokták felkérni. hanem az. amely szakít a politika arisztokratikus szemléletével. hogy milyen emberek a (választó)polgárok. Azt azonban okkal feltételezhetjük. mintha létezne a politikai tudásnak bármilyen diszciplináris alapismerete. Az egyik az a törekvés. Az írja: „a szisztematikus politikai tudásnak a politikai pszichológia olyan alapját képezné mint a biológiának a szerves kémia és a kémiának a fizika”. a választott elvek következetes alkalmazásának megbicsaklása. az „egyszerű” ember és a ”bonyolult” személyiség. Én ezért kitartásra és következetességre biztatnám Lányi Gusztávot. (Szabó 2001a: 264–266) Itt ugyanis egymás mellé kerül a választó polgár és a politikus. hogy ezen szemlélet alapján olyan politikakép konstruálható. hanem a (politikai) világ adott konstrukciója melletti elkötelezettség is. hogy Lányi a politikai pszichológiát a politika alaptudományának igyekszik beállítani. hogy a politikát alig áttekinthető intézményrendszernek és köznapi tudással felfoghatatlan „mögöttes struktúrának” ábrázolja. (A tudományok „hierarchiája”) Az eltántorulás természetesen lehet tudományos is. mert erős a csábítás arra. A fenomenológiai szemléletű és kommunikatív alapú politikai pszichológia Egyetértek Lányi Gusztávval abban. (Lányi 2001a: 93) Nem az a probléma ezzel az állítással. Mindenképpen választania kell közöttük. Vagy ahogyan Lányi írja: „egyrészt azt firtatom. amely más diszciplináris tudásokhoz képest előbbre .” (Lányi 2001b: 69) Ezt a szemléletet már csak azért is értékelnünk kell. a politika univerzuma nem a hatalmi helyzet. amelyben természetesen pszichés mozzanatok is jelen vannak és szabályokat követő befolyásoló erővel bírnak. hogy a politikát egybemossa a pártok működésével. Megemlítenék két problémát. ezt pedig a pártpolitikusok gyakran nemtelen vetélkedésével. hogy milyen emberek a politikusok – másrészt arra is kíváncsi voltam (vagyok).

A humanisztikus tudomány célja nem egy konkrét tevékenységterület optimalizálása. hogy KI a beszélő. Ezt Lányi két alkalommal is explicitté tette egy-egy tanulmány erejéig. Nevezetesen. amely maga is megkonstruálja a maga politikai képét vagy politikai valóságát. mert hozzájuk képest mélyebb. ha több egyenrangú tudomány együttműködéseként képzeljük el a politikatudományt. (Alkalmazott és/vagy értelmező tudomány) A másik meghátrálásnak azt tekintem. fontosabb. Én ezt nem hiszem! Egyébként is. ha egyúttal minden tudományt alkalmazott tudománynak tekintünk. a jogtudomány nem előbbre való a filozófiánál. . Én ugyanis úgy vélem. Az első tanulmányában még csak jelezte az összefüggést. akkor ez nem állítható párhuzamba a sport. pszichológiai folyamataiban”.vagy a munkapszichológiával. ám tartalmaz egy nagy lemondást. Ha olvassuk Lányi elemzéseit. ha a pszichológiának Lányi a politika világában humanisztikus funkciót szán. hogy éppen a hiarachizálásra való törekvés szorítja háttérbe a pszichológiát vagy az antropológiát. akkor ezekből egy olyan politikai valóság néz ránk. csak úgy a megismerés és a szemléletformálás vagy a kultúra gyarapítása okán. mintegy programszerűen vázolta a lehetséges kapcsolódást: „a politika diszkurzív értelmezése. a szociológia a történettudománynál. az én-prezentálások és politikai játszmák. Nem segít a szemléleten. a tudomány hasznossága melletti érvelésnek. azaz a nyelvi fenomén. amely semmilyen más politológiai elemzésben nincs benne. hanem a politika valóság természete érdekli. (Lányi 1997: 119– 120) Második tanulmányában pedig ennek szellemében részletesen kifejtette. a politikai »beszédtest« (mint sajátos »Narratív Gravitációs Központ«) visszavezethető a politikai magatartás »dramaturgiájára«. amely csak akkor nevezhető alkalmazásfélének.való. A politikai pszichológia igenis lehet a politika szuverén diszciplínája. mintha a politikai pszichológia nem lehetne a politika értelmező tudománya. a köznapi emberek politikai magatartása viszont a béka feneke alatt. ha megfordítjuk a hierachiát. a bizalom és a bizalmatlanság stb. hogy a politika tanulmányozásában nem létezik tudományos hierachia. hogy fenomenológiai szemléletű politikai pszichológia nem az intézményi ember kormányozhatóságát vizsgálja. mindenféle konkrét alkalmazhatóság és eseti felhasználás nélkül. Tekinthető ez persze védekezésnek. (…) Az tehát. hogy Lányi túlságosan is az alkalmazott tudományhoz köti a politikai pszichológia státusát. Észre kell vennünk. MIT mond és HOGYAN vitázik a politikai valóságról és annak határairól – a politikai személyiség magatartásának teátrális és színfalak mögötti »dramaturgiájában« érhető tetten: a nyilvánosság és a titok. ebből csak az a kiút. ami viszont a politikai valóság hierarchikus szemléletéhez kapcsolódik: az intézmények a topon vannak. a közgondolkodás szintjének emelése. másképpen szólva a társadalmi kommunikáció ontológiai felfogásának (Béres – Horányi 1999: 13) politológiai specifikációjával. hanem a közösségi ügyek közös intézéséhez történő tudományos hozzájárulás. Mi más bizonyítaná meggyőzőbben. ha úgy tetszik szigorú akadémiai normák szerint? Diszkurzív politológia és politikai pszichológia Ez a politikai pszichológia erős rokonságot mutat a diszkurzív politológiával. alaposabb.

hanem azért. amely az első fennmaradt szisztematikus affektusinterpretáció is. az ok és az igazság „szentháromsága” embertől független. hanem ehhez képest egy másféle politikai valóság megjelenése. mert azt kellene elfogadniuk. de ez maga is nyelvileg artikulálódik. (Lányi 2000a) Természetesen a konvergencia nem véletlen. Így aztán a retorika keretei között megvizsgálja. s a beszédet és a jelentést állítja elemzése „gravitációs” középpontjába. Hangsúlyoznám. még ha ez igencsak különböző értelmezésekben jelent és jelenik is meg. hiszen ez evidens. akkor is valami hasonlót teszünk. ahol is az objektív tény. amelyek nem kevésbé lényegesek a politikai közösségek életének alakulásában mint mondjuk az intézmények és szervezetek által megszabott lehetőségek és keretek. hogy a politizáló egyének beszélnek és kommunikálnak. másrészt beszédekkel befolyásolhatóak. A szerző a nyilvános beszéd hatását vizsgálva jut arra következetésre. aki úgy vélekedett. hogy milyen érzelmek vannak. márpedig ezek egyrészt a beszédekben öltenek testet. meg vannak magyarázva. megpróbálunk eltávolodni mind az objektivista ténytudományok mind a szekularizált teológia szemléletétől. amely a nyelvileg artikulálódó és pszichológiailag értelmezett szerepek konvergenciájára épül. még ha esetleg más nyelven vagy szinten is. hanem a politika jelentéses világát írják le. hogy „életünk rendkívüli mértékben függ közvetlenül a szavaktól és gesztusoktól (…). hogyan jut el valaki az egyik érzelmi állapotból a másikba és mely tényezőkkel lehet ezeket befolyásolni. a közéleti beszédvalóság integráns részeként. (Arisztotelész 1999: 81–111) De utalhatunk Harold Lasswellre is. mondhatnám embertelen entitások. (Nyelv és lélek) A nyelv és a lélek egymáshoz való kötődése régi felismerés. (Politikai jelentésadások) Amikor a diszkurzíve felfogott politikai valóság értelmezésére és leírására teszünk kísérletet. . A politikai jelentésadások törvényszerűségei és a jelentésfeltételek szabályrendszerei nem az intézményeket vagy az „objektív” cselekedeteket ragadják meg. amelyekre a jelenségeket visszavezetve a dolgok állítólag el vannak rendezve. Ez azért nehéz feladat. amikor szakít a természettudományos ihletésű emberképpel és magatartás-felfogással. személyiségünknek mint egésznek a státusa bele van szőve a verbális megfelelés folyamatába” természetesen a közélet színterein is. A szavak mögött tehát nem kell vizionálnunk valami igazabb realitást magyarázandó a szavak éppígy létét: a jelentéseknek vannak persze jelentésfeltételei és szabályai. A diszkurzíve értelmezett politikai valóság sem azért problematikus sokak számára.pontosabban szisztematikusan vázolta a politikai magatartás dramaturgiáját. hogy ez nem az intézményi státusok és tárgyi állapotok függeléke és kiegészítése. A kutató és a tudós is része saját politikai és tudományos közösségének. (Lasswell 2000: 13) A pszichológia azonban csak akkor vonja le mindennek a konzekvenciáit. hogy mindezt a retorika keretei között. mert azt kellene megérteni. Hadd utaljak itt Arisztotelész Rétorika című munkájára. hogy az érzelmek komoly befolyással vannak a közéleti gondolkodásra és magatartásra. mert gondolkodásmódjuk mélyen áthatotta a köznapi és a tudományos valóságértelmezéseket.

mégpedig interszubjektív kommunikációs tevékenységük révén. akkor úgy viselkedik. hogy ő cáfolhatatlanul kimutatta egy-egy vélemény és magatartás okait. A politikai élet egymáshoz tartózó. Úgy is mondhatjuk. Pszichológiák. tudományosan újraértelmezve. Amikor valaki tudományosan úgy érvel. mint amit a nyelvi elemzés feltár. egyik sem magyarázza meg a másikat. hogy a motívum és a következmény között ott van a tudás. hogy igazságukat megmutassa. hogy a nyelv és a lélek. vagyis nem vezeti vissza őket valami objektív entitásra. történetei. (A szociálisreprezentáció-elmélet) A Serge Moscovici által kezdeményezett szociálisreprezentáció-elmélete – amely némi hányattatás után ma már versenyben van a második kognitív forradalom „vezető elmélete címért” (László 1999: 25) – vizsgálatának centrumába a common sense és a pszichológiai realitás kapcsolatát állította. egyik sem oka vagy következménye a másiknak. akkor ugyanannak a jelenségnek egy másféle értelmezését vagy jelentésadását végzi el. amelyek mindenekelőtt tágítják egy-egy adott jelenség értelmezési lehetőségeit. és közben magabiztosan kiabálja: megvan. Az elmélet nem fogadja el azt a feltételezést. másképpen szólva. amely radikálisan . vagy prognosztizálni tudja adott társadalmi okok majdnem holtbiztos következményeit. hogy a társadalom objektív eszenciák létezése lenne. amely megbonyolítja az inger és a válasz között eladdig feltételezett egyszerű viszonyt. irányítói a lehetőségek nagyobb tárházából válogathatnak. A pszichoanalitikus iskolák pedig már kifejezetten az ember elbeszélt álmai. amelyben egyrészt feltárul a pszichikum természete. esetleg egymásra reflektáló. mint az egyszeri vicc hőse. Az eredmény: a viták szofisztikáltabbak és értőbbek lehetnek. bővülhet a cselekvések köre és gazdagodhat a közösség tudása. Közülük háromra utalok. megvan. a társadalmi valóságot maguk az emberek teremtik meg. a beszéd és a pszichikum azonos szinten helyezkednek el. megfejtve a páciens saját szavait. az ember egész feldolgozó-értelmező apparátusa. ezek szabályrendszereiben és működési módjaiban. Már a kognitív törekvések arról szóltak. Az irányzat képviselői szerint a társadalom jelvalósága egyszerre a pszichikum s a társas kommunikáció tükre és feltétele. és a pszichológia „második kognitív forradalmát” megvalósító törekvések nyomán teljesedett ki. Nem az okát írja le a politikai diskurzusoknak vagy kommunikációknak. a lélek s a társadalom a nyilvános kommunikációkban létezik. másrészt a csoportkohéziót fenntartó köznapi vagy természetes logika. két aspektusáról van itt szó. vagyis új perspektívákat nyitnak a dolgok megértésében. aki egy sötét szobában próbál megfogni egy nem létező fekete macskát.(A diszkurzív szerepek és tematizációk pszichológiai értelmezése) Amikor Lányi Gusztáv a politikai diskurzusokat vagy diszkurzív szerepeket és tematizációkat pszichológiailag értelmezi. amelyek hidat képez(het)nek a diszkurzív politológia és más társadalomtudományok felé is A pszichológia tudománya valójában mindig is közel volt a beszédhez és a jelentéshez. köznapi kijelenései nyomán igyekeztek megragadni a személyiséget. A tendencia az utóbbi egy-két évtizedben is folytatódott.

különbözik a tudományos gondolkodásmódtól. (Diszkurzív pszichológia) Rom Harrè diszkurzív pszichológiájának is kulcseleme, hogy a pszichikum vagy a lélek nem privát képződmény, hanem publikus jelenség, amely a mindennapi interszubjektív nyelvhasználatban mutatkozik meg. (Ortmayr 1997) Az irányzat alapvető törekvése „a cselekvő számára releváns jelentések megállapítása és vizsgálata, nem pedig a pszichológus által előírt mércéhez történő igazodás mértékének a megállapítása” (Bodor 1997: 114), ami annál is fontosabb, mert a tudomány fogalmai rendre eltorzítják a köznapi kulcskategóriák konceptuális struktúráit. (Narratív pszichológia) A narratív pszichológia egyik vezető képviselője, Jerome Bruner még egyértelműbben tesz különbséget tudományos és mindennapi gondolkodás között. Úgy látja, hogy a köznapi embert nem érdeklik az univerzális magyarázó sémák, ő mindenekelőtt elmeséli a valóságot, pontosabban az emberek életszerűségre törekedve elbeszélik egymásnak azt, ami van, mégpedig nyilvános értelemadás és koherencia teremtési szándék által vezettetve. A narratív pszichológia ezért egyrészt vizsgálja a narratívumok formáit, struktúráit és működésmódjukat, másrészt azt, hogy ezek milyen szerepet játszanak és milyen funkciót töltenek be az emberek életében. (László 1999: 42–78) (Diszkurzív társadalomtudományok) Ezek a nézetek nem társtalanok, más társadalomtudományokban is lehet találni hasonló törekvéseket. Clifford Geertz pontosan ilyen szemlélet alapján újította meg az antropológia szolid tudományát, és adott neki új távlatokat. (Szabó 2001b) Paul Ricoeur pedig minden társadalomtudomány létezési feltételének tekinti, hogy vizsgálati tárgya leírt vagy leírható beszédként, azaz jelentéssel bíró kommunikált valóságként legyen elemezhető. (Ricoeur 2001) Lehet úgy summázni ezeket a törekvéseket, hogy az interszubjektív kommunikációs köznapi beszédvalóság az emberi létezés primer ténye és valósága, amely közvetíti és hordozza a különböző történelmi-társadalmi állapotokat, megteremtve az emberi együttélés lehetséges módozatait és ezek változásait. És az már tudományos tradíció vagy szituáció kérdése, hogy ennek éppenséggel milyen aspektusa kerül elemzésre. Mondjuk pszichológiai, eseménytörténeti, kulturális vagy a jelen hatalmi harcaihoz kapcsolódó politológiai. Redukciók és távlatok Nem gondolom tehát, hogy akár a diszkurzív elemzés, akár a politikai pszichológia fenomenológiája leszűkítené a politika fogalmát, különösképpen, hogy indokolatlanul redukálná valami mellékes mozzanatra, ahogyan Lányi ezt egy helyen mentegetőzve megfogalmazza. (Lányi 2000a: 218) Minden elemzés leszűkül ugyanis valamilyen sajátos nézőpontra, ez tehát önmagában nem hiba. A kérdés ugyanis mindig az, hogy az érintettek ott és akkor mit tartanak éppen elfogadott értelmezésnek, ennek következtében valóságosnak. A mi nézőpontunkból éppen az látszik világosan, hogy mennyire szűkkeblű a politológiai szervezettan és kalkulatív emberfelfogás, és hogy mennyi minden kicsúszik így a tudomány kezéből, amely

viszont megmutatkozik az értelmező és jelentéses kommunikációs valóság felől. Még világosabban: azon fordul meg minden, hogy milyen logikát fogadunk el tudományosan magyarázatnak és milyet nem, és hogy az elfogadott magyarázatokat rivalizáló, kiegészítő vagy egymást kizáró értelmezéseknek tekintjük-e. A késő modernitás korában pedig már nyilvánvalóan nemcsak a tudományos objektivitás „szentháromságtana” (tény, ok igazság) az elfogadott nyelvezet, hanem a társadalmi világ saját természetére rákérdező kommunikatív és jelentéses pozíció is (konstrukció, motiváció, érvényesség) mind a pszichológiában, mind a politológiában. Ami a legérdekesebb: ez nem kevésbé praktikus, mint az önön gyakorlati hasznától eltelt kalkulációs felfogások, a magatartásbefolyásolást nagy hangon ambicionáló eljárások vagy éppen a különböző biztos prognózisokat gyártó tudományok. Ha a hasznosságot úgy értjük, hogy mi váltható be közvetlenül pénzre és hatalomra, befolyásra és hírnévre, akkor persze a tudománynak általában is kevés haszna van: a másokon való agresszív felülkerekedés sem a múltban sem a jelenben nem a tudomány használatának egyenes következménye. A tudomány politikai és emberi haszna azonban lehet kulturális és mentális, megismerési és tudáshaszon, sőt uram bocsá’ boldogsághaszon is. Másképpen szólva az összefogó építkezést is lehet hasznosnak tekinteni, nem csak a romboló felülkerekedést. Akkor pedig a megismerési és humanisztikus funkciót teljesítő fenomenológiai indíttatású és diszkurzív szemléletű politikai pszichológia fölöttébb hasznos tudomány. Lányi tanulmányai (mondjuk a politikusok lehetséges típusairól, a politikai társas kölcsönhatás természetéről vagy a politikai színpad dramaturgiájáról, esetleg a magyar politikusok pszichológiai jellemrajzai, a rendszerváltásról és a választási küzdelmekről közzétett elemzései) egyrészt tudományos igényességükkel mint példák, másrészt a közéleti tudásszintet emelő vonásukkal mint ismeretgyarapítók töltenek be igen praktikus funkciót. A homo politicus által konstruált valóság „lelki arca” A társadalomtudományokat egyébként sem lehet olyan módon felosztani, mint a természetmegismerő diszciplínákat: egyrészről vannak az elméleti vagy alaptudományok, amelyeket a puszta megismerési vágy hajt előre, másrészről a technológiai tudományok, amelyek találmányokká és eszközökké transzformálják az elméleti felismeréseket. Minden társadalomtudomány ugyanis közvetlenül része az adott közösség tudományos kultúrájának, amely különböző hatású gondolkodásmódokban, nyelvezetekben, szemléleti pozíciókban manifesztálódik az óvodától az egyetemig. Ezért itt nem az a kérdés, hogy melyik az elméleti és melyik az alkalmazotti tudományszak, hanem az, hogy az adott tudományos iskola milyen pozíció alapján értelmezi és konstruálja meg a társadalmat vagy annak egy szeletét. A Lányi Gusztáv által preferált és művelt politikai pszichológia azért is perspektivikus, mert nem az emberinek vélelmezett természeti-tárgyi objektivitások érdeklik, hanem a specifikusan emberi realitás, a homo politicus által konstruált kommunikációs valóság „lelki arca”. Mind a nemzetközi, mind a hazai politológia messze van attól, hogy megszabaduljon az objektivista ténytudományok szemléleti terrorja és terhe alól. Ezért aztán az embernek jól esik belepillantani egy olyan

világba, ahol a politika nem a létért folytatott vadállati küzdelem, a rendszerszerűen objektív rendszerek nyomasztó rendszere, vagy a felfoghatatlan isteni eszmék földi mása, hanem a mindközönséges emberek, a választópolgárok és a politikusok felemelően zűrzavaros élete, a lélek és a beszéd köz-társasága, ahol a résztvevők a közjó érvényesítésére tesznek meg-megújuló kísérleteket. * Válaszkísérlet. A diszkurzív politológia és a fenomenológiai pszichológia rokon törekvései biztató távlatot kínálnak. Azt a távlatot, amelyben megerősödhet bennünk a gondolat: A POLITIKAI PSZICHOLÓGIA IGENIS LEHET A POLITIKA SZUVERÉN DISZCIPLINÁJA, AMELY MAGA IS MEGKONSTRUÁLJA A MAGA POLITIKAI KÉPÉT ÉS POLITIKAI VALÓSÁGÁT! A HOMO POLITICUS ÁLTAL KONSTRUÁLT VALÓSÁG „LELKI ARCA” ÉRDEKEL, A VÁLASZTÓPOLGÁROK ÉS A POLITIKUSOK FELEMELŐEN ZŰRZAVAROS ÉLETE, A LÉLEK ÉS A BESZÉD – TÖRETÉNETI ÉS SZEMÉLYES IDENTITÁSBA ÁGYAZOTT – KÖZTÁRSASÁGA, AHOL A RÉSZTVEVŐK A KÖZJÓ ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE TESZNEK MEG-MEGÚJULÓ KÍSÉRLETEKET. V. REFLEXIÓ A REFLEXIÓKRA: MI A POLITIKAI MAGATARTÁSVIZSGÁLAT? A vitapartnereim által fölvetett problémák – természetesen nem függetlenül a vitára kínált szövegtől – nagyjában-egészében a következő főbb témákat érintették:
• • • • • • •

a „politika” fogalma, mibenléte az erős állítás(om) gyöngesége: a politikai pszichológia „alapozó” jellege (kétséges) a politikai és a pszichológiai tudás sajátosságai a természettudományos és/vagy társadalomtudományos modell elmélet/gyakorlat oktatás etikai dilemmák

Mindezek természetesen olyan problémák, amelyeket újabb és újabb gondolatfutamokkal tovább tudnék (és mindannyian tudnánk) árnyalni. A tömörítő érvelés logikájára hagyatkozva – és persze a tartalmi súlypontok kiemelése érdekében – a következő két szempont figyelembe vételével foglalom össze vitapartnereim által exponált problémákra adható válaszkísérletemet: • a politikai pszichológia „központi” helye a politikatudományok rendszerében, • a politikai magatartásvizsgálatok tudomány-rendszertani, azaz elméleti/gyakorlati, oktatási és etikai szempontjai. A politikai pszichológia „központi” helye a politikatudományok rendszerében A vitára felkínált szövegben a megfelelő szakirodalmi hivatkozásokkal is alátámasztott érvelésem szerint én amellett kardoskodom – vitapartnereim szerint

mely szerint: a politikai pszichológia alkalmazott diszciplína. Ez pedig talán a következő tudománylogikai séma szerint tekinthető át: A politikai pszichológiai tudás tudásszociológiai jellegzetessége és genezise – (a) Nagy hatalmi különbség: A politikai tér intézményes szerkezetét a HATALOM és az ALATTVALÓK alá-fölérendelő viszonya jellemzi.) (b) Közepes hatalmi különbség: Bár csökken a HATALOM és az ALATTVALÓK alá-fölérendeltségének merev hierarchiája (mert pl. (Pl. – A szereplők legfőbb magatartásjegye: a KÖLCSÖNÖS FÜGGÉS ÉRZETE. ókori despoták. mint a biológiának a szerves kémia és a kémiának a fizika. – A politikai tér szereplőinek legfőbb magatartásjegye a BIZALMATLANSÁG és az ELLENSÉGESKEDÉS. (Pl.) (c) Kis hatalmi különbség: a politikai tér intézményes szerkezetében és a szerepek tartalmában is minőségi változás lép fel. – A politikai tudás „racionális”: a tudományok . Vitapartnereim igencsak kiváló és éles elméjű érvekkel figyelmeztetnek: nem olyan könnyű megtalálni a biztos határvonalakat – ha ilyenek egyáltalán vannak – a tudományok összetett hálózatában. Ez szociológiai értelemben azt jelenti.). de továbbra is „titok” övezi. a választásnak. szakszervezetek stb. de Kádár Jánosról ez nem volt elmondható. amelyek a pszichológia irányába történő tájékozódást elindítják – ebben központi szerepe volt/van a polgári demokráciák egyik alapvető politikai intézményének. azaz hatalom és alattvalók helyett POLGÁROK ÉS POLITIKUSOK lépnek a színre. hogy a politikai tér szereplői (a POLGÁRok és a POLITIKUSok) mellérendelő és kölcsönösen függő viszonya a KONSTRUKTÍV KONFLIKTUSKEZELÉSHEZ szükséges tudás (gyakorlati készségek és ezt szolgáló elméleti háttérismeretek) iránti igényeket hívja életre. az alattvalók is szervezetten képesek sajátos „ellenhatalom” létrehozására (civil mozgalmak. Ferenc József még félig-meddig „Isten kegyelméből” volt uralkodó. viszonyuk a PIACI logikán alapuló MELLÉRENDELŐ struktúrával jellemezhető. A KONSTRUKTÍV KONFLIKTUSKEZELÉS. Ezért hát a következő gondolatmenetet vélem megfontolásra méltónak: (A társadalmi gyakorlat) A társadalmi-politikai gyakorlat felől adódtak és adódnak olyan kihívások. századi diktatúrák. ám hatalmát 56 „titkainak” köszönhette. Ez a „polgári társadalom”. – A politikai tudást a „szakralitás” és a „titok” övezi. a „felvilágosult hatalom” engedékeny). XX. – A politikai tér szereplőinek legfőbb magatartásjegye a MEGTORLÁS és a KISZOLGÁLTATOTTSÁG.meglehetősen reménytelenül –.” Ez a fundamentális. elméleti-rendszertani – mondhatni axiomatikus – állítás ráadásul abban a gyakorlatorientált kijelentésben nyer értelmet. hogy „a szisztematikus politikai tudásnak a politikai pszichológia olyan alapját képezi. – A politikai tudás már nem szakrális. de az alapszerkezet nem változik.

A PMK oktatási tevékenységének középpontjában a politikai magatartásvizsgálatok állnak. Olyan műhely lenne. szociológiai és politológiai összefüggések feltárását. Ez a szint értelemszerűen mobil lenne. kommunikációs technikák stb. olyan műhely. mintegy a „tudományos igazság” rangjával is bíró ismeretek megszerzését célozza. illetve az éppen aktuális hallgatói igények és a rendelkezésre álló oktatók mit tesznek lehetővé. a közvélemény-kutatások. a különböző alkalmazási területek kibontása. ez nem „kényszer” adta nyűg. etikai és oktatási szempontjai meggondolásaira: A politikai magatartásvizsgálatokra (elmélet. századi magyar társadalom viszonyaival. amely a politikai magatartásvizsgálatok terén a tág értelemben vett viselkedéstudományi orientáció jegyében a „politikai magatartásban” tetten érhető pszichológiai. Az alapképzés után speciális kollégiumi formában. hanem tudatos pedagógiai törekvés: a szakember képzés műhelye. azaz elméleti/gyakorlati.) … …Ezért hát szükség lehet: a politikai magatartásvizsgálatok tudomány-rendszertani.szerepe felértékelődik (pl. etika) Ennek intézményes víziója: A POLITIKAI MAGATARTÁSVIZSGÁLÓ KUTATÓKÖZPONT (PMK) Néhány munkatársammal és tanítványainkkal elképzeltük: mi is lehet(ne) ez a PMK 1. amely az ELTE Társadalomtudományi Kar tanszékeivel. A PMK mint oktatási „központ” A PMK egyetemi Kutatóközpont. hogy a Kar által oktatott egyéb stúdiumokhoz lehessen kapcsolódni. 2. szakirányaival és kutatóközpontjaival karöltve hallgatóiból (a tanítványokból) a XXI. A PMK mint kutatási „központ” A PMK olyan egyetemi Kutatóközpont. mert itt nyílik lehetőség arra. A „tág értelemben vett viselkedéstudományi orientáció” azt jelenti. problémáival. amely ugyanakkor a klasszikus egyetemi hagyományokat nem feledve törekszik a „mester-tanítvány” alkotói közösség létrehozására is. műhelyszemináriumokban és kutatószemináriumokban történik meg az ismeretek elmélyítése. oktatás. kihívásaival hatékonyan foglalkozni képes szakembereket nevel. hogy nem egy szempontú – egy paradigma mellett . gyakorlat.

de a szűk és szükséges pragmatizmuson túl az oktatatás és a kutatás terén is jelentkező hatáselemről van (lehet) szó. A PMK ugyanakkor természetesen nem lenne „elefántcsonttorony”: a politikai. A politikai magatartásvizsgálatokat végezve erre. A PMK olyan intézmény (lenne). társadalmi problémaérzékenység a tudományos kutatásnak is nem elhanyagolható egyik előfeltétele az alapos tudományos felkészültséggel együtt.lecövekelt. Az oktatásban a nevelési. esetelemzéseket végző „lágy” eljárásoknak is. amely a magas szintű tudományos szakembernevelés és -képzés programját összekapcsolja a társadalmi és politikai gyakorlat felől adódó piaci igényekkel. ahol a „politikai magatartás” vizsgálata során az „igazság” firtatásának különböző útjai egyenrangúak és legitimek lennének. a homo politicus megértésének legfőbb eszköze – és piacképes tudás is (lehet)! * És: A folytatás következik. mellett tág tere lenne az idiografikus. A PMK a Társadalomtudományi Kar adta intézményes lehetőségekre támaszkodva olyan kutatásokat szervezne. attitűdmérések stb. erre hagyatkozni. a politikai pszichológiai és a politikai antropológiai megközelítések hangsúlyos szerepet kapnának. képzési célokat. élettörténeti. 3. „kihasználni” – vagy legalább is ezek módozatairól számot vetni – igencsak kívánatos lenne. A politikai magatartásvizsgálatok részét képező politikai pszichológia mint alkalmazott tudomány a legkülönbözőbb formákban a „tanácsadói” tudás részét képezi. hanem az oktatás. a szolgáltatások terén a piaci szempontokat vesszük figyelembe. a szociológia és a politológia). mondhatni. Egyfelől kívánatos az „anyagi alapok” vonatkozásában. egy módszert istenítő – elkötelezettség uralná a kutatásokat. szerintünk. magától értetődő módon van lehetőség. Így például a módszertani pluralizmus jegyében a hagyományos szociológiai vizsgálati technikák. * Ebből a vízióból minden bizonnyal kitetszik: a politikai pszichológia. a kutatás során a tudományos igazságo(ka)t. ám nem is engedne teret a „mindent szabad” parttalanságának. (Talán!) . Ezt a gyakorlatorientált és (végső soron) a piaci logikát követő szakértői tevékenységet összefogó és szervező fórum és artikulációs keret is lehet majd a PMK. A PMK tehát olyan tudományos műhely lenne. A PMK mint szolgáltató „központ” A PMK olyan egyetemi kutató „központ”. amelyekben a politikai szociológiai. ahol nemcsak a különböző tudományok (a mi esetünkben elsősorban a pszichológia. a kutatás és a szolgáltatói tevékenységek is egymásra hatásukban volnának jelen. Különösen ügyelnénk a „politika” aktuálpolitikai csábításainak kontrollálására. tudásszociológiai.

Fehér Márta.hu/~garai/Termtud. az államvezetésnek összhangban kell lennie a kormányzott emberek természetével . 1932. a kollektív identitás vagy éppen a politikai kultúra lépett. adják elő jól vagy rosszul szerepeiket stb. kétségtelenül sokféle szempont között. A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Társadalomtudományi Füzetek. Journal of Russian and East-European Psychology. hogy nincs ez másképpen egyik olyan. amely sem nem politikapszichológiai.hu/~garai/Vygotor. illetve az egyén és a politika viszonyát feszegeti. jelentések 4. Uott. 1984. Szabó Ildikó és Csepeli György Politikai érzelmek iskolája. hogy e megfelelések keresése napjainkig tart. Akadémiai Kiadó. És napjainkig társadalmi normának számít. Jel-Kép. Nemzetközi Tevékenység-elméleti Kongresszuson – Moszkva. 1994. Az állami rend jogi normákból (is) felépített "katedrálisaiban" is az emberek igyekeznek. hogy alkotni csak „nagyot akarva” lehet. csak éppen az egyéni lélek helyébe a néplélek.jate. sem nem gazdaságpszichológiai: Természettudomány-e a pszichológia? Magyar Tudomány. amelyik az egyén és az állam. hanem az emberek kavarognak. [6] Eltekintve a kivételektől. vagy egy dicsőséges forradalmi küzdelemben kivívott parlamentáris demokrácia republikánus "elnöki" megbízatása – emberek élnek. (Hozzászólások: Pléh Csaba. 13.uszeged. utóbb a szöveget a kongresszusi vita tapasztalataival bôvített változatban a Voproszy Filoszofii [1997/4. hogy .htm Another crisis in the psychology: A possible motive for the Vygotsky-boom (társszerzô: Köcski Margit). bár ez itt és most szerénytelen lábjegyzetes közbeszúrás (-szólás). az én kurzusaim ezek. Budapest. majd egyszer erre is sor kerül. 2. (a 3. azaz. [2] E tágabb összefüggések iránt esetleg érdeklôdôk megtisztelô figyelmébe két olyan szövegemet tudom ajánlani. Platón kérdése és kérdésének morális dimenziója semmit nem veszített aktualitásából.jate. mint illúzió: de szükséges illúzió – ilyen fajta „hit” nélkül nem jönne létre egy szikrányi „ön-álló (mozgó)” gondolat sem. például a rabszolgaság gyakorlatától. a politikai eszmék dzsungelében nem az "eszmék. sz. 2-4.(Remé lem!) [1] Ez a furcsán öntömjénező szöveg ironikusan önreflexív: azt a paradoxont mutatja. A politikai intézmények struktúráiban és funkcióiban is – legyen az egy nagy múltú monarchia "királyi" és/vagy "császári" méltósága. mozognak. 3 Lányi Gusztáv szerint az egyéni lélek és az állam természete közötti megfelelések keresése Herbartig ível. 77-78. [XXIX. modern társadalomtudomány esetében sem. http://www. 1995 – tartott fôreferátum szövegének elôzetes publikációja. legfeljebb csak áttételesebbé és rejtettebbé vált a morális szempont az egyéb. Tömegkommunikációs Kutatóközpont. szám. nem (vagy csak nagyon régen olvasta) ezeket a Csepeli Györggyel közösen írt tanulmányainkat (Szabó Ildikó és Csepeli György: Nemzet és politika a 10-14 éves gyermekek gondolkodásában. 1990 óta folyamatosan az ELTE szociológia szakos hallgatóinak (LG). oldal [11] „Bármily meglepő – olvashatjuk Lányi Gusztáv tanulmányában –. Én azonban úgy vélem. például. a Stádium Bizománya. Az ökonómiai-pénzügyi kényszerek gazdaságpolitikai abroncsait is az emberek rakják egymásra (vagy inkább..htm Ψ Például és mindenekelőtt. Vajda Zsuzsanna és Buda Béla. Tanulmányok. 81. Machavelli: A fejedelem. [13] A „társadalmi-politikai reformtörekvésekhez” való személyes viszonyomról csak annyit. Az Allport által felidézett Vico-féle gondolat – hogy az uralkodásnak. Magyar Helikon. valamint a „hogyan”) és a legitimitás problémájával. oldal [8] B. hogy összhangnak kell lennie az ember és az állam tevékenységét szabályozó értékek és normák között. 1953. hogy a (köz)jóból hogyan lesz majd Spinozánál észszerű – talán. és a tudományos vagy "modern" politikai pszichológia meghatározó előfeltevése is ez a gondolat. beszámolók. 74-81). 62-73. 82-94. a maguk oltárát felépíteni vagy éppen mások szentképeit lemeszelni. 1984. Ez az (ön)heroizáló akarat viszont nem más. aki tudja. 1964. 86–96] is leközölte): http://www.u-szeged. Budapest. Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány.” [12] Aki ezt leírta. [10] Dékány István: Politikai lélektan. oldal [9] u. a "másikra").hagyománya visszanyúlik az európai politikai gondolkodás kezdetéig. [4] Csak lábjegyzetben merjük megjegyezni.] 1. a mentalitás-típus. 33:1. i. sz. [5] Rendkívül érdekes lenne végiggondolni. hogy a jó (a „milyen”) és a legitimitás problémája hogyan függ össze a racionalitás (a „miért”. [7] N.

pds. mint a Társadalomtudományi Intézet.) [14] Az MSZMP Társadalomtudományi Intézete akkori beszédbeli rövidítése. és bár meg is szerkesztették.pointernet. mondjuk így. ahogy többször is céloztak rá: „rajtuk kívül álló okokból nem állt módjukban megjelentetni”.hu/kissendre . mert egy normális. kandidátusi értekezésként 1988-ban védtem meg. diákos nyelvi fordulattal történő megnevezése volt.Az ember államosítása című munkám 1986-87-ben készült. hétköznapi beszédben csak a „tudszoc” formulával éltünk. végül több mint három éven keresztül (!) nem adták ki. További információk: http://www. Az egyetemen például mi nem „tudományos szocializmust” tanultunk (ez legfeljebb az indexbe volt így beírva). Az ember államosítását még 1988-ban elfogadta kiadásra a Magvető Könyvkiadó a Gyorsuló idők sorozatba. a Politikai Főiskola beszédbeli rövidítése volt. e dolgozat egyenes következményeként még ugyanebben az évben munkanélkülivé váltam. [16] A „tudományos szocializmus” tantárgyának. de a politikai-ideológiai indoktrinációban igencsak jeleskedő) pártintézmény. [15] Szintén az akkori MSZMP másik (tudományosan nem annyira rangos. (A könyvet végül 1991-ben a Tekintet Kiadó jelentette meg – miközben angolul már 1988-ban megjelent belőle egy kisebb könyv.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful