You are on page 1of 327

A SOROZATOT SZERKESZT t

ÁGOSTON HUGÓ
MOLNÁR GUSZTÁV
SZABÓ A T T I L A
TORÖ TIBOR
IMREH SZ. ISTVÁN

A KR0^40SZÓMA

91
K R I T E R I O N KÖNYVKIADÓ
B U K A R E S T 1986
ELŐSZÓ

Ez. a könyv századunk fonto.s tudományterületét — áz


örökletes üzejiet {genetikai információ) sejten bélüli Szervező­
désére vonatkozó tudást — tekinti át. Műfajilag egyrészt m a ­
gas szintű szakmai kézikíinyv, miási'észt élvezetes tudományos
esszé; az élet iránt érdeklődő olvasók, diákok, tanárok, m e ­
zőgazdászok és főképpen biológusok, orvosok örökléstani gon­
dolkodását formáló kitekintés.
A történet főhcfeét — a krr/tnoszáihá^— másfél évszázad­
dal ezelőtt pillantotta meg olőszöa- az ehiberi szem. Nálunk a
századforduló táján, Gelei József munkássága révén került rö­
vid időre eredményes kutatói érdeklődés középpontjába. A fo-
nalcsomóba zárt üzenet nyelvét, a genetikai program kód­
rendszerét három évtizede ismerjük. A programok kromoszó­
maszinten megvalósuló összeépülé.sét, az ön.szo'rvezés (egyeü-
fejlödé.s) és önpusztítás (öregedés, i-ák) vezérlését véigzÖ lá.i^y
szerkezetek felépítését és működését viszont részleteiben ma
sem i.smerjük, értjük, uraljuk. Olyasféle gát áll itt a haladás
útjában, mint amilyennek annak idején Watson, Crick és m u n ­
katársaik fellépte előtt ütközött a gondolkodás. A gátnak az
áttörése a továbbhaladás egyik feltétele; ezt kívánja segíteni
a szerző, amikor egy me.sterművű rézkarc hűségével, lendü­
letességével és általánosító erejével i-ajzolja elénk a kromi>-
szómakutatás történetét és mai állását.
Mindig első kézből adja az új tudást: vagy maga küzdölt
meg érte kemény laboratóriumi nnunkával, vagy olyanokra hi­
vatkozik, akik hasonlóképpen a megismerés élcsapatában h a r ­
colnak, A kézikönyvek kialakult gyakorlatától eltérően a kö­
tet (fény)képanyaga is egységes, A növényi citogenetikától az
emberi kariotípusig, a mikronukleuszoktól a sejtmaganyag rá­
kos folyamatokban észlelhető elváltozásaiig kivétel nélkül ere­
deti készítményekről felvett saját mikroszkópi fényképeket
táthatunk. Egy jéghegy csúcsát, melynek alapjainál sokezer­
nyi készítmény, fénykép és vizsgálat húzódik meg — látha­
tatlanul,
Imreh Sz. István szakterületéhez szigorúan ragaszkodó ku­
tató. Egy szóval sem utal azokra a lehetséges párhuzamokra,
hasonlóságokra és különbségekre, amelyek a biológiai és (a
napjainkban oly divatos) elektronikus információtárolás és
-feldolgozás összehasonlítása során kínálkoznak, bár tudva tud­
ja, hogy a kromoszómák programcsomagjai számtalan egyedi
csodát — Ádámot vagy Évát, algát ^vagy mammiitfenyot ~ k é ­
pesek szei-vezni az élettelen anyagból. Ennek ellenére — vagy
talán éppen ezért — a fejezetek tényanyagán át egyenes út
vezet egy új életérzés kialakulása felé; a szellemi törzsfejlő­
dés emelkedő csigavonalában ma már nemcsak az anyag és az
energia, de az információ szintjén is összefonódik az élőre és
az élettelenre vonatkozó tudás.
A kromoszómák könyve, új v o n u l a t csírájaként, ennek az
ismeretlen felé törő, egy-egy hagyományos tudományág ke­
reteit ékként feszítő tudásnak az erejét és értékét hivatott bi­
zony í tani .

1985. XI. 25.


Szabó Attila
1. MAG A SEJTBEN
LUCIFEB:
Hiű emlicr. s mert korlátolt szemed
Zilált csoportot lút csak odalent.
Már azt hiszed, nincs SsszeműködÉH,
Ninca rendszer az életnek műhelyében?
(Madách: Az emlier tragédiája.
Londoni sain)

H á r t y a á l t a l határolt mikroszkopikus kamra, benne a m e ­


tabolizmus boszorkánykonyhája: a sejt. ö n á l l ó életre képes
(amőba), összeáll néhány társával (moszat), több billió csatla­
kozik (ember). Biológus szemmel nem lényeges a különbség
köztük. Hogy mégis két külön világra oszlanak, azt csak egyet­
len, a kaimrán-sejten belüli tényező határozza meg: a sejt­
mag léte v a g y hiánya. Ha még nem különült el a sejtmag,
proíoanótdról (vírus, baktérium vagy kékmoszat), ha elkülö-

1. ábra. A sejt vázlatos ábrázolása, sr .sejtháutya, n i : sejtmag, c : citu


plazma, l i : heteroltroraatiu, e : uukroraatiii

n ü l t , eukaridtdról beszélünk. Minden eukarióta külön sejtszer-


vecskébe, a m a g h á r t y á v a l elkülönített sejtmagba tömöríti Örök­
lési a n y a g á t , mely a sejtosztódás során krOTnoszómákha szer­
veződik.
A kaliforniai William Schopf és az ausztráliai Dorothy
Z. Oehler (1976) prekambriumból származó üledékben euka­
rióta algák mikrokövületeire bukkant. Adataik szerint a sejt­
maggal reildelkezö szervezetek már komoly változatosságot
értek el 850 + 100 millió évvel ezelőtt. Feltehető, hogy az
eLsÖ eukarióták körülbelül .1400+100 millió évvfl czoiőtt ie-
lentek meg.
Az C'ukariüta életrend egy lényeges szervezési újítást
vezetett be a prokariótához képest: elválasztotta a traaszkrip-
ciót (a genetikai kód DNS-röl RNS-re való átírását) a transz­
lációtól (aíehéi-jeszintézisbcíl). Míg a prokariólákban a transzk­
ripció és a transzláció egy helyen és szinte egy időben fo­
lyik, az eukariótákban a sejtmag fala szó szerinti „fal" a két
folyamat közxJtt. Ezért volt igen jelentós evolúcióíi pillanat a
sejtmag megjelenése.

i.l. SEJTMAGANYAG

Kromatinnak nevezte cl W. Fjemming {lí!fi2) a sejtmag jói


íestödö állományát. Ez — ima így tudjuk — dezoxiribonuk­
leinsav (DNS), ribonukleinsav (RNS), hiszton típusú fehérjék
és n e m hiszton típusú fehérjék (ez utóbbiak gyűjtőneve: her-
ton) elegye. A sejtosztódás során látszólag a teljes maganyag
kromoszómákká kondenzálódik, ezért természetesnek tartottáli,
hogy a kromoszómák vegyi összetétele azonos a sejtraaganya-
géval. Bár ez csak részben van így, gyakran nevezik kroma-
tinnak a kromoszóma anyagát is. Talán helyesebb (Huberman
1973), ha a krnmatin kifejezést csak a nem osztódó sejt m a g ­
anyagára alkalmazzuk.
A kromatin, a sejtmag az öröklési anyag hordozója, még­
sem a DNS van túlsúlyban benne. Meglepődtem Bostock és
Surnner (1978) táblázatát először nézve: négy szerző négy vizs­
gálatát összegzi, és a tengeri sün, a patkány, a borsó és az em­
b e r sejtmagvainak vegyi elemzését adja közre. Ha a sejtmag
DNS-tartalmát egységnyinek vesszük, a következő kép tárul
elénk:
' DNS ^ 1
hisztóii ---^ 1,02
• herton - 0,48
RNS =.- O.Oii

Látható, hogy összesen másfélszer annyi fehérje (hiszton


és herton) van a sejtmagban, mint DNS, de a hiszton és DNS
mennyisége gyakorlatiíaig megegyező. Mire jó ez a sok hisz­
ton, hiszen csak. á DNS kódolja az örökletes információt? —-
kérdezi a mai, a centrális dowma bűvkörében felnőtt olvasó.
Egészen az ötvenes évekig a biológusok nagy többsége a fe-
hérjékbfc'n látta az örökletes anyagot, a gén anyagát. Ez telje­
sen érthető, hiszoMi a fehérjék 2ü aminosav igen változatos
polimcrjoi, miig a nukleinsavakat hosszú ideig igen egyszerű
és nem is túl nagy molekulának tartották, melyben egy ou-
korfoszfát gerincen négy nukleotida (két-két purin és pirimi­
din) igen unalmasan ismétlődik. Ez volt az ún. tetranukleotid-
hipotézis. Amikor Griffith, majd Avery, McLeod és McCarty
híres kísérletei bebizonyították, hogy a DNS a genetikai anyag,
a magfehérjék szerepe még rejtélyesebbnek tűnt.
A nukleinsavakról, a genetikai kódról az e könyvet for­
gatók feltehetőleg sokat tudnak, el kell mondanom viszont né­
h á n y dolgot a sejtmag fehérjéiről.
1.1.1, Magfehérjék
A magfehérjék kétharmada Jií.s-^toíi típusú. Ha az élővilág
egységének egyik döntő bizonyítéka, hogy a bacilus és az em­
ber örökletes jegyeit nukleinsavak bázishármasai kódolják, az
eukarióta élőlények egységét m i sem bizonyítja jobbaa, mint
az, hogy majd mindegyik sejtmagban ugyanazokat a hiszton-
molekulákat találjuk. Csak néhány gombáról és páncélos os­
torosról (dinoflagellata) tudjuk, hogy bár eukarióta, mégsem
tartalmaz hisztont. És persze n e feledjem a nagy kivételt, a
spermatozoidát. melyben a esírasejtképzés során a hisztont egy
<másik fehérjecsoport, a protamin váltja fel. A protaminokat
különben ugyanaz a Miescher fedezte fel a pisztráng spermá­
jában, mint aki a nukleinsavakat.
A hiszton típusú fehérjéket a biokémikusok négy vagy Öt
csoportra szokták osztani. A rendszerezés alapja a molekula­
súlyon kívül az. hogy egy-egy amino.savből viszonylagonan
többet vagy kevesebbet tartalmaznak. Ezt az angol termino-
• lógia a megfelelő aminosavban gazdagnak, „rich"-nek nevezi.
Eszerint lizin-gazdag a H, hiszton, de lizinben viszonylag sze­
gény a H2-es. Ez utóbbinak két altípusa ismert: a H^A, mely
szerinben és a H-)B. mely leucinban gazdag. A két utolsó hisz­
ton argininből tartalmaz többet, de a Ih, ugyanakkor gluta-
minban, a H^, argininban is gazdag. Molekulanagyság tekinte­
tében a 4-es hiszton vezet, és visszafelé az egyesig mind köny-
nyebbek a hisztonfrakciók. Los Angelesben fedezték fel, hogy
a hisztonok az évmilliók során szinte semmit sem változtak.
elképesztően „konzervatívak". Feltűnt az ÍÍÍ, hogy a HnA, H^B,
H;{ és üf, molekulák száma majd minden eukariótában azonos.
Azt is tudjuk, hogy ezek bármelyikének kb. 25 nukleotidpár
hosszúságú DNS~szakasz felel meg a sejtmagban. A felsorolt
hisztontípusok tehát „kötelező" kísérői a DNS-nek.
A nem hiszton típusú fehérjék (a herton) kevésbe érde­
kelnek minket, hiszen a kromoszómaszorkezetben, mint később
látni fogjuk, szerepük csekély. Meg kell említenem viszont,
hogy az utóbbi években a sejtmagban a hisztonok és DNS el­
távolítása után egy igen érdekes s t r u k t ú r a b u k k a n t elö mind
a vegyi, imind az elektronmikroszkópos vizsgálatok során. A
lierton felépítésű sejtmagvázról igen keveset tudunk; ezt jól
érzékelteti a Paul Agutter és J o n a t h a n Richardson (X980), a
skóciai Napier College kutatói által Javasalt elnevezés: „nuc-
lear ghost" (sejtmags>:ellem).

1.1.2. Rögök a sejtmagban


A fentebb felsorolt vegyi összetevők természetesen nem
alkotnak homogén keveréket a sejtmagban. A fénymikroszkóp
kétezerszeresen nagyít, feloldóképességének határa kb. 0,2
mikrométer. Már kisebb nagyítás is elárulja azonban, hogy a
kromatin nem egynemű, sötétebbre és világosabbra festődő r ö ­
göket tartalmaz. Az első bizonyosan DNS-t festő eljárás, a
Feulgen—Rosenbeck-féle azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a
sejtmag festödésbeli heterogenitását (heteropiknózisát) a DNS
tömörebb vagy lazább elhelyezkedése okozza. Ma már több
olyan anyag áll rendelkezésünkre, amelyek a DNS-hez speci­
fikusan kötődnek (pl. akridinfestékek) és ultraibolya fénnyel
megvilágítva felragyognak, fluoreszkálnak. E képességüket ki­
használva ,a fluoreszcens mikroszkóp és a hozzácsatolt spekt-
rofluoriméter segítségével mérni is tudjuk a kondenzáltabb és
dekondenzáltabb maganyag DNS-mennyiségét (lásd 7.3. feje­
zet). A sötétebbre festődő (pozitív heteropiknózist mutató) ré­
szeket heteTokroTrmtinn3.k, a világosabbra festődő (negatív h e -
teropiknózisú) területeket euícro?7iatmnak nevezzük (Heitz,
1920) (lásd részletesen a 6. fejezetben).
A genetika utóbbi évtizedeiben egyhangúan elfogadottá
vált, hogy a heterokromatin Inaktív génanyagot tartalmaz. El
kell fogadnunk azt is, hogy a génaktivitás csak a DNS erősen
fellazult, dekondenzált állapotában lehetséges. Nemcsak a lo-
gika szól emellett, hanem az összes eddigi elektronmikroszkó­
pos vagy mikroautoradiografiás felvétel is. Ez utóbbi lehetővé
teszi az aktivitás során beépült radioaktív izotópok kimuta­
tását. Említhetem az óriáskromoszómát, a legyek, muslicák,
szúnyogok egyes szöveteiben állandóan kondenzált állapotban
levő kromoszómaköteget. Az óriáskromoszómán a transzkrip­
ció — DNS-információ átírása RNS-re, tehát kromoszómaak­
tivitás — során ún. „puff"-ok jelennek meg, helyileg fella­
zítva a kromoszómafonalakat és kiszélesedett, világosra festő­
dő gyűrűt alkotva. Végül még egy, talán döntő érv a hetero-
kromatin genetikai inaktivitása mellett. Tudjuk, az emlősök
hímjei XY, nőstényei XX ivari kromoszóimapárt hordoznak. Az
X általában nagyobb, mint az Y-kromoszóma, így a nőstény
több aktív gént hordozna két X-kromoszómájában, mint a hím
az XY-jában. A génmennyiség egyensúlya M a r y Lyon hipo­
tézise szerint úgy tartható fenn, hogy a h í m egyetlen X-éhez
képest fölös számú kromoszóma ínaktiválódik. Nos ez az inak­
tív X-kromoszóma a sejtosztódás közötti időszakokban kon­
denzált, heterokromatikus marad. Ez a női nemi kromatin
(Barr-testecske), mely egyszerű genetikai ivarmeghatározást
tesz lehetővé nem osztódó sejtekből is (nyálkahártya, hajhagy­
ma, magzatvíz stb.) (lásd 6.3. fejezet).
A látszólag nyugvó sejtmagban a többi kromoszóma sem
szintetizálja folyamatosan DNS-ét vagy írja át RNS-re. E két
funkció feltételez egy igen könnyed mechanizmust, mellyel az
éppen aktív szakaszok dekondenzálódnak, az inaktívak újból
kondenzálódnak. Miért látjuk ezt problematiki:^n£\k? Hiszen
minden biológiai tudásunk azt mutatja, hogy az élő szervezet
lefegyverző egyszerűséggel oldja meg alapvető feladatiét; é p ­
pen ez teszt-tette lehetővé az evolúciót. Nos, azért probléma,
mert a sejtmagban igen kevés a hely. A^ két századsnillimé­
ternyi átmérőjű emberi sejtmag kb. 2 m (ig^i^i ^^^ méter!)
• hosszú kettős DNS-spirált tartalmaz, annyi darabra osztva,
ahány kromoszóma van a sejtben. Ilyen hosszú DNS elhelyez­
kedésére és könnyed, gyors működésére kell a szerkezetnek és
funkciónak megfelelő magyarázatot találni. Az utóbbi időben
felsejlik a helyes válasz a nukleoszáina-elTtiélet kialakulásával.
Ennek történetét próbálom meg a továbbiakban felvázolni
Kornberg és Klug (1981) alapján.
1.2. A NUB:LEOSZÓMA-„SZTORr

A módszerek forradalma a biológiában is forradalmi fel­


fedezésekhez vezet. Már közhelyszámba menő igazság ez, de
így történt a nukleoszóma felfedezése során is, A röntgendiff­
rakció és neutronszóródás, a gélelektroforézis és -szűrés, a
nukleáris mágneses rezonancia és elektronspin-rezonancia, az
elektronmikroszkópia és az elektronmikroszkópos autoradio-
gráfia Szekimdáltak .az ebben a felsorolásban már klasszikus
egyszerüségűnek tekinthető fény- és fluoreszcens mikroszkó­
piának,

1.2.1. A röntgendiffrakció
jelentette az első lépést és talán a leghatározottabbat a modern
kromatinvizsgálatban. Ez a módszer a röntgen spektroszkópia
alapján fejlődött ki, amelyet Max és Laue (1914-es Nobel-dí­
jas) és a két Bragg (William Henry és WilUam Lawrence, apa
és fia, 1915-ös Nobel-díj ások) felfedezésének tekinthetünk. Az
élettelen anyag kristályait vizsgáló röntgenspektroszkópia után
a röntgendiffrakció már szerves molekulákat is elemez, ismét­
lődő szerkezeti elemek kimutatására kiváló. E módszernek
döntő szerepe volt az Ötvenes években a DNS szerkezetének
megfejtésében. A Iqndoni King's CoIlege-ban Maurice Wilkins
és Rosalind Franklin, a Lawrence Bragg vezette cambridge-i
Cavendis'h lalaoratóriximban a fiatal James Watson végezte a
DNS-kristályok röntgenanalizisét, A kromatin elemzése né­
hány évtizeddel később szintén Cambridge—^London versen­
gést váltott ki.
Cambridge-ben az utóbbi negyedszázadban az X-sugár-
diffrakció analízisének központi alakja Aaron Klug fizikus,
molekuláris biológus, aki a vírusok szerkezetének felderítésé­
ben alkotott maradandót. Később túlságosan indirektnek tart­
va a diffrakciós képet, Összekapcsolta az elektronmikroszkópiá­
val. Elsőként vezette be a képelemzésbe a számítógépet. il982-
ben a krisztallográfiás elektronmikroszkópia terén elért ered­
ményeiért és a biológiailag fontos nukleinsav-fehérje komp­
lexumok szerkezetének tisztázásáért a kémiai Nobel-díj kitün­
tetettje lett.
Londonban a kromatín szerkezetének röntgendiffrakciós
elemzését Wilkins kezdeményezte, és Vittorio Luzattival (ak­
kor angliai vendégkutató, jelenleg a párizsi Molekuláris Bio-
lógiai Központ munkatársa) a kroniatinban ismétlődő szerke-
2etet ismertek fel. A röntgendiffrakciós képeken általában
koncentrikusan elhelyezkedő sugárnyomokat lehetett felfe­
dezni. Ezek és a kép középpontja közötti távolságból ki lehe­
tett számítani az ismétlődő elemek közöti távolságot. Wilkins
és Luzatti 10 n m - k é n t (100 A) ismétlődő s t r u k t ú r á i fedeztek
fel a kromatinban. Mit tartalmaz, hogyan néz ki ez az ismét­
lődő elem? Biokémikusok vették fel a kutatás fonalát. Tudjuk,
hogy egyes enzimek emésztenek, darabolják a molekulákat.
A patkány májsejtjerixil kivont n^ukleáz volt az ,az

1.2.2. enzimoUó,
amely a sejtmag-DNS-í képes volt feldarabolni. Persze sej­
tették imár abban az időben, hogy az enzimolló csak ott nyírja
el a DNS-íonalat, ahol az hozzáférhető, ahol n e m védik a fe­
hérjék. Nos, amikor Dean R. Hewish és Leigh A. Burgoyne
(1973) az ausztráliai Flinders Egyetemen patkánynukleázzal
kezelték a kromatint, egymásnak egész számú többszörösét al­
kotó ho.'íszúságú DNS-darabokat nyertek.
Hewish és Burgoyne cikkét az Eugene Garfield vezette
Tudományos Információ Intézete (ISI: Instltute of Scientífic
Information) szerint 1973—1982 között 655-ször idézte a c s ú c s -
szintü szakirodalom. A szerzők egyike (Hewish) igy ír a dol­
gozat megjelenésének előzményeiről: „ . . . i z o l á l t patkánysejt­
magokat vizsgáltunk, in vifro rendszert keresve DNS-repliká-
cíóhoz, A sejtmagpreparálás során kiderült, hogy a magok
nagy mennyiségű dezoxiribonukleázt tartalmaznak, amely
.. - igen gyorsan megemésztette a sejtmag-DNS-t. Nyilván
ezek a sejtmagok egyáltalán neon voltak alkalmasak a DNS-
szintézis vizsgálatára, hiszen önpusztitást végeztek . . . Fogtam
magam, és egy adag sejtmagot hagytam önemésztödni. Meg­
tisztítottam a DNS-t és szétválasztottam a darabokat elektro-
. forézissel, nagyságuk alapján. Az eredmények drámaiak vol­
tak. Az emésztési idő függvényében egész sorozat finom frag­
m e n t u m jött létre, azt jelezve, hogy az enzim csak bizonyos
pontjain hatott a kromatinnak. JavEisoltuk, hogy a magfehér­
jék felelősek ezért a szabályos szerkezetért — e feltételezé­
sünk később helyesnek bizonyult. A nagyszámú idézés magya­
rázata nyilvánvaló. A módszer, amit bevezettünk, egyszerű is
volt és hatásos is."
Megjegyzendő tehát, hogy az enzimolló nem akárhol, h a ­
nem meghatározott távolságokon csattant. Ha ugyanannak a
nukleáznak megtisztított DNS-t teszünk ki, egyenlőtlen hosz-
szúságú DNS-darabokat kapunk. Nem a DNS-tÖl függ tehát
a darabolás helye. Ezt az első enzimollót a nukleoszóma-,.szto-
ri"-ban még továbbiak kövptték-

1.2.3. „Gélelfo"
a laborneve a gélelektroforézisnek. A gélek (pl. zselatin, agar-
agar) olyan alaktartó kolloidok, melyekben a kolloidszemcsék
rendkívül nagy felületet biztosítanak, így az adszorbció, adhé-
zió, ioncsere stb, igen nagy hatásfokkai megy végbe bennük.
Az elektroforézis azt a lehetőséget használja fel, hogy egy ol­
dat szerves részecskéi töltésükkel ellentétes elektród felé ván­
dorolnak az elektromos erőtérben. A gél pórusosságát és az
elektroforézis vándoroltatási kényszerét Összekapcsolva, a gél­
rétegen egész kis anyagmennyiség is alkotóira bontható, mert
a kis molekulák gyorsabban haladnak a pórusok között, m i n t
a nagyobbak, tehát azonos idű alatt messzebbre is. A „gélelfo"
lehetővé teszi mind a DNS-darabok nagyság szerinti elkülö­
nítését, mind pedig az előzetesen leírt 5 hisztontípus elválasz­
tását. Ne tévesszük össze viszont a gélelektroforézist a gél-
szűréssel. A gélszűrőoszlop gélrögöcskéket tartalmaz, é=; nem
az elektromos erőtér, hanem a gravitáció vándoroltatja a pró­
bát. Fordított az eredmény is. Mivel a kis molekulák bejut­
n a k a gélrögök pórusaiba, lassan haladnak az oszlopon, a
nagy molekulák ellenben a rögök közein viszonylag gyorsan
keresztüljutva elsőnek érkeznek.
A röntgendiffrakciós és enzimemésztéses adatok tojhat 10
nm-ként ismétlődő szerkezetet és szabályos hosszúságú DNS-
szakaszokat eredményeztek. E megfigyelések magyarázatára a
két Nobel-díjas, Wilkins és Críck már 1971-ben megalkotják
a szuperhélix elméleti modelljét.
1.2.4. A szuperhélix
modell feltételezi, hogy a DNS, mely maga is kettős spirál,
pontosabban hélix, még újabb göngyölödést szenved, és 10
nm-ként ismétlődő gombolyagokat alkot. A szuperspirálosodas
(supercoiling) fogalmát Jerome Vinograd vezette be lOGÖ-ben
(Bauer, Crick és White 1980) a kaliforniai műegyetemen („Cal
Tech").
Francis Crick a tőle megszokott ötletességgel megfeszí­
tett és megcsavart gumiszalagok lazítás közbeni összesodródá-
sát fényképezi. így vizualizálva a szuperspirál lehetőségét. Ez
a lehetőség azóta bizonyítást nyert bakteriálLs DNS-en. Euka-
rióta kromatinmodellként a szuperhélix gyengéje, hogy figyel­
men kívül hagyja a hisztonok szerepét.
Roger D. Kornberg 1972-ben kapcsolódott be a cambrid­
ge-i munkába, Aaron Klug molekuláris biológiai laboratóriu­
mában. R. D. Kornberg nem tévesztendő össze a Nobel-díjas
Arthur Kornberggel, aki először szintetizált DNS-t in vitro.
Nos Roger Kornberg megfordította a kísérletezés menetét. Is­
merte már a kromatin röntgendiffrakciós képét, most m e g ­
próbált DNS-böl és magfehérjékből olyan keveréket alkotni,
amely hasonló képet ad. Kezdetben n e m járt sikerrel, való­
színűleg azért, m e r t durva, kellőképpen nem tisztított hiszton-
preparátumot használt. Deneys R. van der Westhuysen és
Claus von Holt (Fokvárosi Egyetem) segítette ki a kísérleti
mélypontról. Ök a gélszürés módszerét tökéletesítették, jóval
,.tisztább" hisztonokat nyerve, ráadásul „szelídebb" módszer­
rel. Két csoportban érkeztek a hisztonfrakciók a szürőoszlo-
pokon. Egyik csoport a Hi, H;) és H/„ a másik a H^A &=; H3B
frakciókat tartalmazta. Többszöri próbálkozás után, amikor a
H^-et kihagyva a többi négy hisztont keverték a DNS-el, m e g ­
kapták a természetes kromatin röntgendiffrakciós képét. Tő­
lük függetlenül több kutatónak is sikerült ugyanezt az ered­
ményt elérni.
Gélszűréskor azt is megfigyelték, hogy a H-j és H^„ báír
fele akkorák, azonos sebességgel szűrödnek, anint a Hj, tehát
valószínűleg összekapcsolódva: dimcrként. Stanfordi és c a m b ­
ridge-i kutatók pedig rövid időn belül a tetramer: H3—H3—H4
—H^ létét is bizonyították. Mint már említettük, az eukarió-
tákban a kromatin azonos számú molekulát tartalmaz minden
hisztontípusbol és egy-egy hisztonra kb. 25 nukleotidapárnyi
hosszúságú DNS-szakasz esik. Ha létezik a Hj—H3—H/,—H4
tetramer, mellette és vele szoros kapcsolatban léteznie kell
négy molekula kettes hisztonfrakciónak is: 2XH2A és 2XH2B-
nek. így igen logikusnak tűnt egy hiszton őkta-mer léte.
1.2*5. Az oktameire,
tehát nyolc hisztonmolekula együttesére pedig Összesen egy
200 nukleotidapárt tartalmazó DNS-szakasz számitható. Ho­
gyan gondolkodtak tovább Klug munkacsoportjában? Cambrid­
ge-ben voltak, és cambridge-i felfedezéséért nemcsak Watson
és Crick kapott Nobel-díjat 1962-ben. Amikor ök az orvosi­
élettani díj boldog tulajdonosai lettek, a kémiai Nobel-díjat
Max F. Perutz és John C. Kendrew nyerték el, a hemoglobin
és mioglobin háromdimenziós szerkezetének megfejtéséért. A
hemoglobin pedig sok szempontból jó példa a hisztonku tatók­
nak is. Némileg hasonlóan a Hg és H^. tetramerhez, a hemoglo­
bin is két aminosavlánc tetramerje. A hemoglobinkutatók meg­
állapították, hogy ez a tetramer igen tömör képletté göm­
bölyödik, majdnem gömbszerü, Egyszei^üen elképzelhetet­
len lenne egy akkora üreg léte, amelyben elférne a DNS-!ánc.
Klugék érezték, ha egyelőre bizonyítani nein is tudták: ha a
nyolc hisztonmolekula csatlakozik, egy tömcir rögöt fog alkot­
ni, így a hozzákapcsolódó DNS-száí elhelyezésére új megol­
dást kell találni. Szakítani kel! azzal a szinte hit ei-ejével gyö­
keret vert elképzeléssel, hogy a DNS-t körülveszi a hiszton,
olyanszerüen, mint a villanydrótot a szigetelő műanyag bur­
kolat. Ügy tűnik, le kell mondanunk erről a hasonlatról, m e ­
lyet magam is többször leírtam.
A biológusok általában a vizuális embertípushoz tartoz­
nak, csak akkor hisKnek el valamit, ha látják is azt. Ezért az
enzimemésztéses. gélelektroforézises. röntgendifírakeiós stb.
munka mellett igen kamoly erőfeszítéseket tettek a krosr.atin-
szerkezet közvetlen vizsgálatára is clektronniikroszk(')ppa!.
1.2.6. Az elektronmikroszkóp
két fajtáját alkalmazzák jelenleg. A íranszmissziós elekSron-
luikroszkóp (TEM) tulajdonképpen hasonlít a fénymikroszkóp­
hoz. Fénysugár helyett viszont elektronnyaláb, lencsék helyett
elektromágnesek vagy elektrosztatikus tér segítségével alkot
képet. A leglényegesebb és számunkra legfontosabb különbség
viszont, hogy míg a fénymiki'oszkópban raikrométeres (iim)
nagyságrendű képleteket látunk, a TEM nagyítása ennek íöbb
mint ezerszerese is lehet, nanométerekben (nm) számolha­
tunk. Míg a fénymikroszkóp maximális feloldóképessége 0,2 jxm,
a TEM-é 0,2 n m . A TEM alkalmazásának világhírű úttörői
közé tartozik a román származású Nobel-díjas George Pullade
professzor is. A hatvanas években fejlesztették ki a pásztázó
vagy eredeti angol elnevezéssel scanning elekti'onmikroszkópot
ÍSEM). Szintén elektronsugárral működik, de ez a sugárnyaláb
egymást követő sorokban végigjárja, végigpásztázza, mintegy
végigtapogatja a vizsgált anyag felületét. A képet a \-isszave-
ró'dött szekunder elektronok képezik. Nag>on éles, háronuli-
menziós hatást kelta képet alknl, de feioldnképessé^o elmarad
a TEM-é mögött, 20 nm körüli.
A kromatin TEM-es vizsgálatában az Olins házaspár, Ada
és Donald, a T e n n e s s e e állambeli Oak líidge m a m m u í kutatóin­
tézetének munkatársai jártak az élen. Őket C.F.L. Woodcoek
professzor követte a Massachusctts Egyetemen, majd Pierre
Chambon a strasbourgi Molekuláris Genetikai Laboratórium­
ból és Jack D. Griffith (Stanford Egyetem) is bekapcsolódnak
a kutatásba, TEM-mel eddig mindig fonalas szerkezetekot le­
hetett látni a sejtmagban. A módszerek csak a hetvenes évcki'e
„szelídültek", finomodtak annyira, hogy e fonalak szerkezetét
részleteiben is vizsgálni lehessen. Oíinsék lí)74-ben közölték a
Science-taen felfedezésüket: a kromatinfonalak szferikus alap­
elemekből állnak, „nu" testecskékböl, melyek ügy helyezked­
nek el, mint egy zsinórra felfűzött gyöngysor.

1.2.7. A gyöngysor
részletesebb vizsgálatához most már össze kellett kapcsolni az
eddig említett módszereket. Pierre Chaiinbon és a cambrid­
ge-iek tették meg ezt. A közben felfedezett újabb enzimolló­
val, a Micrococcus-nukleázzal emésztett kromatinelenieket
vizsgálták elektronmikroszkóppal. Egyedülálló, vagy hármasá-

2. ábra. Az eredtti javaslat a lüiini átniéröjii krumatiiifonitl szerkezttú-


nek ábrázolására. A liisztoHuktaiiitT ,,gyí>iigyOk" mindenikébe?. 200 nukleotidu
hosszúságú DNS-lánc kapcsolóflik (Kornbeig 1974 nyomán).
val négyesével összekapcsuU, 10 nm átmérőjű „gyöngyökeL"
figyelhettek nneg, melyek a röntgendiffrakciós ismétlődő struk­
túra látható megfelelői. Ez a hiszton oktamerböl és kb. 200
nukleotidapár hosszúságú DNS-böi álló „gyöngy" a kromatin
alapeleme, amelyet ma Chambon ekievezését követve 7ÍUÍC-
leoszómaként ismerünk. A következő megoldandó feladat a

1.2.8. nukleoszóma finomszerkezetének


feltárása volt. Hogyan kapcsolódik össze a DNS és a hiszíon
oktamer, hogyan „szerelhető" Össze nukieoszómává? Kornberg
és Klug {1981} epés megjegyzése szerint a kutatók „minden
elképzelhető mechanizmust javasoltak — a helyes kivételével".
A 10 nm~es nukleoszóma 200 nukleotidás DNS-t tartal­
maz, ennek hossza kb. 70 nm, tehát a DNS valamilyen fel­
göngyölt állapotban kell hogy legyen. Nagyon szorosra sem
lehet csaviarni a DNS-t, hiszen — a vegyészek figyelmeztetnek
— meglehetősen merev, könnyen törő molekula. Ujabb en­
zimollót kellett keresni. Felhagytak a Micrococcus-nukleázos
emésztéssel, amely a gyöngyök között nyírja el a DNS-t, és
áttértek a szarvasmarha hasnyálmirigy-dezoxiribonukieázra
{DNáz I.), mely egyenletesen emészti a DNS-t. Marcus Noll
Cambridge-ben ezzel az enzimmel kb. 10 nukleotidás, kis egy-
szálas DNS-darabokat különített el. Hogyan lehet ezt a mé­
retet megmagyarázni? Feltételezték, hogy az enzim mindig
esak egyik oldalához fér hozzá a DNS-nek, hiszen a kettős
hélix éppen 10 nukleotidánként fordul át teljesen. Ebből vi­
szont az következik, hogy a másik oldala hisztonvédelem alatt
áll, és a DNS kívülről Öleli át a hisztonrögöt, az oktamert.
Most már bizonyított volt, hogy nem a hisztonok burkolják
a DNS-t, hanem éppen fordítva, a DNS csavarodik a fehérje­
rögökre. Megváltozik Olinsék meghatározása is, hiszen nem
zsinórra fűzött gyöngysorról (beads on a string), hanem gyön­
gyökre hurkolt zsinórról (string on beads) beszélhetünk. Ezt
neutronszóródásos módszerrel bizonyítani is lehet. Pardon és
Bradbury neutronszóródásos térképe szerint a DNS messzebb
van a nukleoszóma középpontjától, mint a fehérje.
Most már szépen körvonalazódott a kromatin szerkezeti
alapegységének, a nukleoszómának a képe, csak „élesre kel­
lett áilítani". Az eddigi eredményeket a nukleáris mágneses
rezonancia (NMR) eredményeivel is kiegészítve, a következő­
képpen alakul a nukleoszóma szerkezetének képe (lásd Lil-

18
J. ábra. A niikleoszóraaiiiagot a HjA, HjB, H, és 11^ hiszton két-kót
jnolekiilájából álló oktamtr alkotja, A magot két és féls/.er öleli át a DNS-
lánc. A szerkezetet a H^ hisKtoii stabilizálja (Kornberg, Klug 1981 nyomán,
módosítva).

ley. Pardon 1979, Hozier 1979, Bostock, Sumner 1981, és K o r n -


berg, Klug 1981 összefoglaló munkáit).
A nukleoszóma egy központ}, szemcséből {core partiele) és
a szomszédos szemcséket összekötő, ka.pcnoló DNS (linker DNS)
áll. Amint azt igen helyesen megsejtették a röntgendiffrakciós
m u n k a során, a központi szemcse hiszton oktanierje igen tö­
mör. Alakja azonban inkább lapított hengerhez hasonlít, m e l y ­
nek magiassága 5,5 nm, átmérője 11 nm. A henger lapjai nem
párhuzamosak, hanem a boltív zárókövéhez hasonlóan (Korn-
berg és Klug hasonlata, 1981) egyik irányban összetartanak.
A szemcse középen mérsékelten befűzött, m i n t h a a r á t e k c -
redö DNS szorongatná. E két DNS-ív miajdnem az egész szem­
csefelületet beborítja, hisz a dupla hélix átméró'je 2 nm, így a
szemcse összmagasságából (5,5 nm) 4 n m DNS-el fedett. Ah­
hoz, hogy a szuperhélix kétszer teljesen körülérje a szemcssH,
166 nukleotidpár hosszúságú DNS-re lenne szűkség. Az enzini-
emésztéses kísérletek bebizonyították, hogy a központi szem­
csére csak 146 nukleotidpár hosszúságú DNS csavarodik. Te-
hát a DNS csak 1 és 3/4-szer öleli körül a hisztonszemcsét. hv.
összekapcsoló DNS (linker DNS) hossza fcb. 54 nukleotidpár-
^yi' így kapjuk (146 + 54) a 8 hisztonmolekulára számítható
200 nukleotida hosszúságú DNS-t. Az oktamer molekuláinak
térbe!) elhelyezésekor viszont kevésbé magabiztosak a kutatok.
A moszkvai Molekuláris Biológiai Intézetben Andrej D, Mir-
zafaekov és munkatársai specifikus kötődési pontokat találtak
a DNS-szuperhéiixen mind a 4 hisztontípusnak. Adataik fé­
nyében a H;Í—H:[—Hí—H/, tetramer, a szemcse középpontját
foglalja cl, míg alsó és felsÖ lapját egy-egy H3A—H2B dimer
alkotja. Mivel minden szemcse azonos méretű, igen jól kris­
tályosítható. A Stanford Egyetemen Dániel Rhodes, Ray Brown
és Barbara Rushton 7 állatfaj nukleoszóma-alapszemcsélt kris­
tályosította, megállapítva, hogy eredetüktő] függetlenül azo­
nos röntgondiffrakciüs képet adnak. Igen szép példája ez az
eukarióta genetikai anyag univerzális felépítésének!
Nemcsak szép, meggyőző is a kromatin általános nukleo-
szóma-szerkezetérűl kialakult elmélet. Hogyan felel meg vi­
szont a nukleoszóma-szerkezet a fejezet elején jelzett köve­
telménynek, a gyors kondenzácíó-dekondenzácíó lehetőségének?
I t t keli elővennünk az ötödik hisztontípust, amelyről — mivel
kiderült róla, hogy a nukleoszóma felépítésében közvetlenül
nem vesz részi —• szinte meg is feledkeztünk:

1.2.9. a H, hiszton-t.
Már régóba gyanítható volt, hogy a H|-nek fontos szerepe
v a n a kromatinkondenzációban. A H^-tÖl megtisztított kroma­
tin szabadon, laza szerkezetben mutatja a nnkleoszómákat
(Hozier 1979). Ezt a legnagyobb molekulasúlyú hisztontípust
már egész jól ismerjük. Aminosavsorrendjét Bustin és Colé
állapították meg, térbeli szerkezetét Hartman. Az „orr"-,
í.fej"-, és „farok"-részt el lehet egymástól választani és külön-
külön elemezni. Az orr- és fejrész igen gyengén, a lízingazdag
farokrész viszont igen erősen kötődik a DNS-hez.
Az elektronmikroszkóp a kromatinban legfennebb 10 n m - s
fonalat tud kimutatni. Ez a régebben ,,100 A-os alapfonal"-nak
nevezett kromatinszál a nukleoszómák megismerése óta lin-
k&r DNS-el összekötött laza szerkezetű nukleoszóma-gyöngy­
sort jelent. Elektronmikroszkóppal sokkal könnyebben látha­
tóvá tehetők viszont 25^—30 nm-es (250—300 A-os) fonalak.
Ezeket régebben „vastag f o n á f - k é n t emlegették, és feltété-
lezték, hogy két-három „alapfonál'^ összefonódásából származ­
nak, jelenleg azt tartják, hogy a „vastag fonalat" egyetlen
nukleoszóraasor alkotja, de szoros összekapcsoltságban, spirál-
szerkezetben, fordulatonként 6—8 nukleoszómávial. Ezt a n u k -
leoszómákbóí álló spirált Thoma és mtsai (1979) szolenoidnak
"-levezik. Alacsony sókoncentrációjú oldatban a nukleoszómák
kiszabadulnak a szolenoidból és cikcakkos fonalat alkotnak.
Azért cikcakkos a fonal, mert — mint fennebb említettem —
a központi szemcse ugyanazon oldalán kapcsolódik mind a
belépő, mind a kilépő linkcr DNS. Ezt az átmenetet alapfonál-
l3ÓI szolenoidba valószínűleg a H^ hiszton teszi lehetővé. Ügy
képzelhető el, mint egy molekuláris mágnes, mely egymáshoz
közel ,,vonzza" a nukleoszómákat, vastagabb fonalat kialakít­
va vagy pedig „vonzását" felfüggesztve „szabadon engedi"
Őket, lehetővé téve a valószíníileg már a génaktivitást, rep-
Ijkációt sem akadályozó dekondenzált vékony fonalas kroma-
tinállapotot.

2. A S E J T ÉLETCIKLUSA

Az evolúció során minden bizonnyal először az egysejtű


élőlények jelentek meg. Az eltelt évmilliók aztán hiába hoztak
létre sokszor elképesztő tökéletességgel alkalmazkodó soksej­
tűeket. Hiába van a több millió sejttel rendelkező emlősben
a szigorúan csak egy feladatra specializálódott sejtek egész
hadserege. Külön-külön vizsgálva, minden egyes sejtünk n a ­
gyon sokat őriz az egysejtüség magányos múltjából. Azonos
felépítésük általános terve és azonos lényegében szaporodásuk
is, A sejt sejtből, osztódással jön létre, és bizonyos határig
növekszik, majd újraosztódik. Ennek az osztódáslavinának kö­
szönhetjük, hogy egyetlen zigótából kifejlődhet a felnőtt em­
ber 1 0 ^ sejtje, A sejtosztódás gyújtózsinórja a legvalószínűbb
elííépzelés szerint a sejt növekedése. H a r t m a n klasszikus k í ­
sérletét szoktuk említeni, aki az amőba citoplazmájának is­
mételt amputálásával elejét tudta venni az osztódásnak. A
többsejtű szervezetben a sejt előtt két lehetőség áll, vagy foly­
tatja az állandó osztódásokat, vagy pedig specializálódik- Az
osztódó sejtek viszont igen pontosan, f a j - és sejttípus-specifi-
kusan betartják az egymást követő osiKtódási és nyugvó sza­
kaszok időbeni menetrendjét.
A két sejtosztódás között eltelt időt sejtciklusnak nevez­
zük. A szervezeten kívül tenyésztett sejtek stabilizált törzseire
igen jellemző és megfelelő körülmények között percnyi p o n ­
tossággal ismétlődő mind a sejtciklus időtartama, mind pedig
egyes szakaszainak időbeni hossza. Bár a specializált sejtek
általában nem osztódnak, és igy mintegy sejtcikluson kív-ülre
kerülnek, különleges esetekben (regenerálódás, hegesedés, rá­
kos transzformáció) újból sejtciklusba lépve, visszaalakulhaí-
nak osztódó szövetté.
Osztódó sejteket megfigyelve, kialakult egy olyan véle­
mény, hogy e sejtek élete két szakaszban zajlik: egy dinami­
kus szakaszban (osztódás) és egy látszólag passzív, nyugvó
szakaszban (interfázis). Ez la felosztás máig használatos, tüir
nem tükrözi mindenben a valóságot. A sejt igazán éppen a
nyugvó szakaszban, az interfázisban aktív gen-etikailag és élet­
tanilag, jaz osztódás során látványosan mozgalmas életet él
ugyan, d e genetikai aktivitása nulla.
A genetika történetében hamarabb tisztázták az osztódás
i'észleteit, az interfázisba csak az atomkorben tudtunk bepil­
lantani sugárzó izotópok segítségével. A logika mégis az inter­
fázis ismertetését követeli először.

2.1. M I K R O A U T O R A D I O G R Á F I A

Hevesy György i!?23-ban elsőként alkalmazta a radioak­


tív izotópokat az életfolyamatok nyomon követésére. É r d e ­
meiért 1932-ben Nobel-díjat kapott.
A radioaktív izotóp spontán átalakulása egy újabb izotóp­
pá energia- és anyagfelszabadulással jár, melyet ionizáló
sugárzás formájában ad le környezetének. Ezért radioaktív,
sugárzó elem.
Az Orvosi röntgenvizsgálat mesterségesen előállított io­
nizáló sugárzást használ. Az X-sugárral (röntgensugárral) kí­
vülről „világítjuk át" a szervezetet és a szervek különböző su-
gárelnyelő képességének köszönhetően megjelenik luminesz­
cens ernyőn, újabban tévémonitoron a röntgenkép. Ez a ra-
dioszkópia. Ha az ernyő helyett filínlemez található, a szerve­
zet sugáréi nyel öképesség ét ábrázoió röntgenkép, radiográfia
jön létre.
Hogyha viszont sugárzó izotópok formájában maga a szer­
vezet tartalmazza a radioaktív sugárforrást, ^a íölé helyezett
röntgenfilmet ez a belső sugárzás exponálja, ezért az eljárást
üutoradiográfiának. nevezzük. A sugárzó izotópok óriási elő­
nye, hogy autoradiográfiás módszerekkel igen kis mennyiség­
ben is kimutathatók. így QZ egyes sejtszervekbe, a sejtmagba,
a kromoszómába beépült izotópok sugárzása is megjeleníthető
a filmen, persze csak igen nagy nagyításban, mikroszkóp vagy
elektronmikroszkóp alatt. Ez az eljárás a mikroautoradiográ-
fia. A mikroautoradiográfiában a sugárzó izotópoknak általá­
ban a béta-sugárzását hasznosítjuk. A ^H, ^K!., ^ ^ vagy '-^^'S
a szervezetben mindenütt jelenlevő elemek izotópjai, így köny-
nyen jelölhető velük bármely szövet- vagy sejtszerv-spccifí-
kas vegyület. A fénymikroszkópos mikroautoradíográfia leg­
többször •^H-val (trícium) jelzett molekulákat alkalmaz. A hid­
rogénizotóp béta-részecskéinek átbatolóképessége igen kicsiny,
0,8 |im alatti, így a szövet metszete fölé helyezett filmréteg
első ezüstbromid kristályaiból váltanak ki látható ezüströgöcs­
kéket. Az ezüströgöcske fekete pontként fedi az alatta levÖ
részt, tehát pontos információt ad beépülésének helyéről,
A mikroautoradiográfiában a szövetmetszetre vagy sejt-
preparátumra rétegezett emulziókban {nukleáris emulzióknak
nevezik őket) a legjobb fényképezöfilmeknél is finomabb szem­
cséjű és egyenletesebb eloszlású az ezüstbromid: 0,03—0,4 jxm

4, dhra. A sejt cietcítlusának (T) vázlata; G , : preszintetikus szakasz,


S ; azintetikii!? szakasz, G j : posztszintetikus szakasz,, M : initózis. A lóbab (Vicia
fába) gyökércsúcsábaa T - = 1 9 , 7 ; G^ - 4 . 1 ; 3 = 8.1; G , - 5 , 5 ; M = 2,0 óra
(Kihlinan 1975). A hagyma (AUiuni cepa) gyökeresúcsábau T = 2 3 ; G-i = 3 . 3 ;
S = 12,3; Ga = 3.6; M = 4,0 óra (Matagne 1968). A kínai hörcsög szomatikus
sejtteayészetében ( C H O - K i ) T = 12,5 ; Gi = 4.5 ; S - 4,0; G, -= 3,0 ; M -
= 1.0 óra {Raskó és mtsai 1974). Emberi sejttenyészetben (HeLa—S3) T =
= Í9,5; G( -= 9 ; S = 6,5; G, = 3 ; M = l óca (Tolinach, Bus^e 19S0).
átaiéröjü kristályokat tartalmaz, a fotózásban használatos 0,5
—3,0 jim kristályátmérö helyett.
Tételezzük fel, hogy a szervezetbe tríciummal jelzett tlmint
juttattunk be. .A timin a DNS-nek specifikus alkotórésze, mint
tudjuk, az RNS helyette uracilt tartalmaz. Ahol a szervezet-
b e i DNS-szintézis folyik, ott a saját timin mellett a radioak­
tív, ielzett timint is felhasználja, beépíti az üj DNS-moleku-
lába. Osztótló szövetből készült metszetre vagy akár kromoszó­
mapreparátumra rétegezett és bizonyos idö múlva előhívott
nukleáris emulzió közvetlenül a beépült •'H-timÍu-molekula fe­
lett fog mutatni egy fekete ezüstszemcsét- A módszer egyetlen
hátránya, hogy feloldóképessége elmarad a mikroszkópé mö­
gött: ötször gyengébb, mint a fénymikroszkóp feloldóképessége
(J fim, 0,2 um helyett), és legalább százszor gyengébb, mint
az átlagos elektronmikroszkópé (50 nm, 0,5 nm helyett).
Meg kell említenem még, hogy a sejtbe beépült radioak­
tív DNS-alkotórészek mennyiségét nemcsak mikroautoradiog-
ráfiávaí tudjuk kimiitatni, hanem az általuk kibocsátott kis
sugármennyiséget nagy teljesítményű nukleáris számlálókkal
is mérhetjük.

2.2, INTERFAZIS

Alma lloward és S.R. Pele (195'i) megfigyelte, hogy a su­


gárzó DNS-alapanyag csak az interfázis bizonyos szakaszában
épül .be a lóbab (Vicia fába) gyökérsejtjeinek DNS-ébe. A be­
épülés időben jól elhatárolható. Ez alatt az idö alatt történik a
DNS replikációja, a sejt genetikai anyagának megkettőzik!ése.
Ezt a periódust S-fázisnak nevezték el, a „synthetic pt^tse".
tehát DNS-szintetizáló időszak rövidítéseképpen. Az elözö sejt­
osztódás befejezte és az S-fázis kezdete közötti időszakot G|-
fázisnak nevezték. A G az angol „gap", űr, hiány, szünet je­
lentésű kifejezés rövidítése, Howard és Pele azt kívánta vele
kifejezni, hogy még szünetel a DNS-szintézis. A G| tehát
posztmitotikus és preszintetikus fázis a sejt életében. Az S-fá­
zis befejeztével sem kezdődik azonnal a sejtosztódás. Egy
újabb „gap'i-ot figyeltek meg a kutatók, és ezt G-.-jázisnHk n e ­
vezték. A G2 tehát posztszinteíikus és premitotikus fázis.
Az S-fázis szerepe könnyen érthető. Osztódáskor a sejt
két, genetikailag azonos leánysejíet hoz létre. Ennek feltétele
viszont, hogy a sejt genetikai anyaga megkettőződjék a/, osztó­
dás előtt. A sejtmag DNS-éröl az S-fázisban egy minden szem­
pontból azonos kópia készül, a másolás neve: DNS-replikáció.
A kettős héiix egy-egy szála szolgál mintául egy-egy újabb
szái. szintéziséliez. A replikációval keletkező két DNS-m'olekula
mindegyilte egy új és egy régi szálat tartalmaz, ezért nevez­
zük a repÜkációt szemikonzervatívnak. A G| a sejtaktivitás
időszaka, a kellően dekondenzált kromatinfonalak transzkrip-
eiós aktivitása a maximumot éri el benne. Ekkor történik a
különböző hiszíonok és enzimek ciíoplazmatikus szintézise is.
A G-j-fázisban fehérjét és RNS-t szintetizál a sejt — anyagcse­
réje felkészül a sejtosztódásra. A kramatinfonalak kettős szer­
kezetűek, és bár még fénymikroszkóppal nem láthatók, kon-
denzálódásuk megkezdődött és folyamatos az egész időszak
alatt.
A leglényegesebb, amit a kromoszómavizsgálónak az ín-
tei-fázisról tudnia kell, az, hogy a Gi-ben a DNS egyszeres
mennyiségben, a kromatinfonalak egyszálas állapotban, a G2-
ben a DNS kétszeres mennyiségben, a kramatinfonalak pedig
kétszáias állapotban találhatók. Amint a későbbiekben látni
fogjuk, egyáltalán nem mindegy, hogy a sugárhatás vagy más
DNS-t károsító tényező az interfázis melyik szakaszában éri a
sejtet.
Az interfázis befejeztével megkezdődhet a sejtek osztó­
dása.

2.3. SEJTOSZTÓDÁS

A múlt század elsíi harm'adában figyelték meg először a


sejtosztódást: az állatokéi 1827-ben, a növényekét 1832-ben.
Első részletes leírását A. Schneidernek köszönhetjük, aki la­
posférgek sejtjeit vizsgálta 1873-ban (Paveletz, Little 1980). A
kromoszómákat viszont először egy botaiiikus, Eduárd Strass-
burger írta le i872-ben. Ugyanő 1875-ben már monográfiát
jelentet meg a sejtosztódásról. 1882-bon Walter Flemming
szintén könyvet ír az általa kariomitózisnak elnevezett sejt­
magosztódásról, A miíózis során megjelenő jól festődő pálcika-
szerű testecskéket, mint említettem, Strassburger írta le elő­
ször, de Waldeyer 188a-as javaslatára ícromossÓTmzknak hív-
juk őket. Wialdcyer így különböztette meg a kromoszómákat,
a ,,festődő testeket", a mitózisra szintén jellegzetes, d e nem
festődő osztódási orsótól, az akrorruitikus apparátusíól.
A'bban az időben, a múlt század vége felé a sejttan és
embriológia szorosan összefonódott, laposféi'gek {örvényférgeli
vagy planáriák), hengeresférgek (Ascarisok) és a tengeri sür
ivarsejtfejlődésének és korai embrionális barázdálódásának
vizsgálata „divatozott". Ezeket vizsgálta Oscar és Róbert Herí-
wig, Boveri és Bütschli éppiigy, mint kolozsvári munkatárenk
a fiatal Gelei József, Apáthi István professzor NémetországbE
küldött asszisztense (Szabó 1976). Figyeljük meg a mellékeli
mikrofelvételeket 'az Ascaris megalocephala oocita osztódásá­
ról. Igaz, mai mikroszkóppal és mai mikrofényképezési körül­
mények között készültek, de 1910 körüli preparátumról. Szabc
Zsigmond hisztológiaprofesszor őrizte meg a kolozsvári kated­
raalapító Apáthi vagy famulusa, Gelei által készített, ezüst-
nitrátos festésű preparátumot és ajándékozta e könyv szereö-
jenek. Kemcsak metszése és festése, hanem a tárgy és fedő­
lemez meg a beágyazás minősége is csodálatot és szakmai
irigységet vált ki a mai kutatóban (Szabó, Imreh, Rádulesci:
1981). Kár, hogy nem láthatja színes eredetiben az olvasó. ME
sem tudunk sokkal többet a sejtosztódás mikroszkópi megje-
lené.séröl, mint ami e preparátumokon látható.
Az eukariütákban a sejtosztódásnak két alapvető típusai
ismerjük:
í. a testi sejtek osztódását, mely a genetikai anyag egyen­
lő eloszlásával, a kromoszómaszám megmaradásával jellemez­
hető, ekvacionális, számtartó sejtosztódás: a mitózis;
2. a csírasejtképzés során történő, a genetikai anyag és E
kromoszómaszám felezésével jellemezhető, redukcionális, szám-
felező sejtosztódás: a meiózis.

2.4. M I T Ó Z I S

Múltunkat jelenünkkel a szájhagyomány, a mondák, 'Í


mítoszok fonala köti Össze. A görög mitosz = fonál szábó3
alkotta Walter Flemming a mitózis fogalmat a nemzedékeinli
folytonosságát biztosító sejtosztódás elnevezésére.
A számtartó osztódás előzménye az interfázis S-fázísábar
megduplázódó DNS és a G2-ben megkezdődő krom'atinkonden-

26
záciű. Az interfázis G[ szakaszában az emberi sejtmagban fel­
tehetőleg 46 különálló DNS-molekuIa van. Ezek megkettőző­
désével 92 molekula képződik, páronként összefogva. Azonos
információjú DNS-imolokulapár alkotja tehát a mitózis során
megjelenő kromoszómák testvér kroniatidapárját.
A mitózis úgy fogható fel, mint a sejt „találmánya", amely
kellő technikai precizitással oldja meg a testvér kromatidák
összehangolt szétosztásának, a genetikailag teljesen azonos két
leánysejt létrehozatalának feladatát. A mitózist a sejttanban
egyezményesen 4 szakaszra osztják. Ezek;
1. profázis,
2. metafázis,
3. anafázis,
4. telofázis.
E négy szakasz távolról sem váltja egymást jól elhatárol­
hatóan. A mitózis olyan előadás, melynek egyes felvonásai
észrevétlenül tűnnek át egymásba.
A mitózis során két strukturális ciklus figyelhető m e g :
1. a kromoszómaciklus, mely a kromoszómák kondenzálód ási-
dekondenzálódási ciklusa, és 2. a magorsóciklus, mely a m a g ­
orsó megjelenésétől annak változásait tartalmazza, melyek
véghezviseik a kromoszómavándorlást a mitózis során (5.
ábra).
Kövessük a mitózis fénymikroszkóppal látható folyamatát
úgy, hogy közben azt se feledjük: az eukarióták világában
minden jellegzetesnek tartott vonás alól van „szabályt erősítő"
kivétel.
2.4.1. Profázis
A sejtmag finom, viszonylag halvány festödésű, fénymik­
roszkóppal kromoszómafonalakat nem mutató állapotának gom­
bolyagszerű állapotba való átmenetével kezdődik a sejtosztó­
dás . A sejtmag kezdetben megduzzad, megnagyobbodik. A
gombolyagot alkotó fonalak mind jobban festődnek, vastagod­
nak, egyértelműen kromoszómafonialak most már. Sokszor m á r
a profázis elején látható, hogy a kromoszómák kettős szerke­
zetűek, a két kromatidáhól állnak. A kromatidák a sejtosztó­
dás igazi funkcionális egységei (Swanson 1963). A profázis
előhaladtával a gombolyag jelleg fokoziatosan megszűnik, m á r
külön-külön is fel lehet ismerni, el lehet határolni a kromo­
szómákat.
5. dbia. A mitózis vúzlüto.s ábrázulásu kétkiomuszómás kL']iztlelbeli sej
tea ; 1 : proíázis, 2 : metafázis, 3 : aiiafázis, 4 ; ttlofázis, ce : ceiitriólnm centrosa
férávíü, n o : sejtmagvacska (nukieolusz), i n h : maghártya, k : kroinoszóiii£
s : sejtKártya, h ; a magorsó húzófonalaí
A magorsóciklus a centroszóma megjelenésével veszi kez­
detét. Régebben, félrevezető módon, sejtközpontnak (citocent-
rumnak) is nevezték, pedig a sejtben aszimmetrikus elhelyezke­
désű, a maghártya mellett jelenik meg. A centroszómát Van
Beneden írja le először 1875-ben, ez a magasabb rendű növé­
nyek kivételével majd minden eukariótában megfigyelhető.
Elektronmikroszkóposok által előszeretettel vizsgált kcttös k o ­
rong vagy henger alakú magja van (a centnalu-m), és sugaras
szerkezet, a centroszféra vagy aszter veszi körül olyanszerűen.
ahogy a kisgyermek a napot rajzolja.
A még ép sejtmaghártya meliett látható aszter, a kromo­
szómák egymásba fonódó hosszú kettős fonalai és közlük a
jól kirajzolódó sejtmagvacska (nukleolusz): amíg ezek az ele­
mek együtt láthatók, biztosan profázisról beszélhetünk.
Következik egy átmeneti periódus, melyet sokan külön
szakaszként, prOTíi^fü/dzísként em legetnek. A centroszóma
magja ketteosztódik, két külön centriólum indul el ellentétes
irányban, köztük pedig egy orsó alakú nem íestckid szerkezet
feszül, melyet alakjáról mitotikus orsónak, festó'dési képtelen­
ségéről akromatikus apparátusnak nevezünk. Eltűnik az előbb
emiitett jellegzetes profázisos kép két eleme, a sejtimaghártya
és a nukleolusz. A magorsó megjelenése és a maghártya fel­
oszlása egyértelműen a második mitózisfelvonás, a metafázis
kezdetét jelenti.

2.4.2. Metafázis
Ebben a fázisban a sejtmagorsó veszi át az uralmat. Az
orsófonalak (húzúfonalaknak Is nevezik őket) a két centriólum
között feszülnek. A centriólumok kettős sugaras aureolája a
diaszter nevet viseli. A felsőbbrendű növényekben nem talá­
lunk centriólumokat, de a sejtmagorsó létrejötte igen hasonló,
az orsó esúcsait itt sejt-pólusoknak nevezzük.
Megjegyzendő, hogy minden egyes kromoszóma két test­
vér kromatidája csak a centromer régióban (az elsődleges be-
fűződés területén, lásd később 3.1. fejezet) érintkezik. A mag-
orsó húzófonalai rákapcsolódnak a kromoszímiák ceníromerei-
re, az azok két oldalán található kineíochoroki'a. Ügy tűnik,
mintha a rákapcsolódás során az orsófonalak rendeznék is a
kromoszómákat. Minden kromoszóma a sejt és az orsó köz­
ponti, ún. egyenlítői, ekvatoriális részére, pontosabban min­
den centromer egy képzeletbeli ekvatoriális lemez felületére

29
kerül. Egyes szerzők szerint a magorsó ,,rendszeretete" odáig
terjed, hogy a kromoszómák egymás melletti helye is ponto­
san előre meghatározott, mint egy protokolláris ünnepi asztal­
nál a vendégeké.
Mi történik a metafázis alatt szerkezetileg a kromoszómá­
val? A kromoszómaciklus a kondenzálódás irányába halad t o ­
vább, valószínűleg e szakaszban éri ei maximumát, ekkor a
legrövidebb a kromoszóma és a legvastagabbak a kromatidák.
A magorsó ekvatoríális részén sorbarendezett, a centro-
raerekkel még összefogott, de igen megrövidült kromatidák a
sejtmaghártya és sejtmagvacska nélküli sejtben: ez tehát a
tipikus raetafáziskép.
Ez a kép felületes ránézésre egy ideig semmit sem vál­
tozik. Csak jó preparátuanmal, jó mikroszkóppal és éles szem­
mel megáldott szemlélő veheti észre a következő lényeges lé­
pést: a centromerek kettéosztódását. Ami viszont már az ana-
fázis kezdetét is jelenti.
2,4,3. Anafázis
Attól ta pillanattól, hogy egy helyett két centromert lá­
tunk a kromoszómán, megkezdődik a sejtosztódás legdinami­
kusabb szakasza, a kromatidák vándorlása. A húzófonalak
most érdemlik ki elnevezésüket. Fénymikroszkóppal nézve, az
a benyomásunk, mintha a centi-omertöl fogva húznák-vonnák
a centriólum, a sejtpólus irányába a kromatidákat- Tulajdon­
képpen már kromatidáról beszélni sem egészen helyes. Hisz a
kromatida a profázisos-metafázisos kromoszóma része, és ia
centroraer kapcsolja kromoszómává- Mivel az anafázisban a
testvérkromatidák elválnak egymástól és mind jobban távo­
lodnak, helyesebb, ha leánykroTnoszómát mondunk. A centro-
mer szerepe döntő a vándorlásban. Centromer nélküli, levált
kromoszómarészek képtelenek elmozdulni a pólusok felé és
ottmaradnak a sejt közepén az interpoláris térben.
Ahogy szűkül az orsó a pólusok felé, úgy tömörülnek Ösz-
sze a centromerek, míg a leányki'omoszómák végei .az elha­
gyott ekvatoriális zóna felé néznek. Ez a jellegzetes anafázis-
kép: egymástól távolodó ujjaival egymás felé fordított két
kéz.
Amint a centroraerek elérik a sejtpólusokat, befejeződik
a magorsüciklus, és véget ér az anafázis is. Kezdetét veszi a
telofázis.
2.4.4. Telofázis
Talán még az eddigieknél is nehezebb megvonni a h a t á r t
az >ana- és telofázis között. Attól a pillanattól ielölhetjük e
névvel a sejtosztódás végső íolyamatait, amikor m á r nem lát­
hatóak a kromatida- vagy leánykromoszómavf'gek. Mintha az
előbb említett két kéz ökölbe szorulna, 'a kromoszómaállomány
a pólusokon tömör, igen erősen festődő, szabálytalan kontúrú
két tömböt alkot. Ügy tűnik, mintha a kromoszómafonalak
kondenzáltsága, amiről azt hittük, elérte m a x i m u m á t a m e t s -
fázisban, még tovább fokozódna. Igazán rövid ideig tíinlk ez
így, mert ahogy megkezdődik a két új sejtmaghártya kialaku­
lása, azonnal gyors fellazulás, kromoszóma-dekondenzáció k ö ­
vetkezik. Befejeződik tehát a sejímagosztódás, a karíokinézin.
A sejt maga még nem osztódott el, de benne már két új
laza szerkezetű, világosabb festödésü leánysejtmag található.
Persze a citoplazm.a osztódása sem várat sokáig magára: a ci-
tokinézis, mely most már létrehozva a két új leánysejtet a
milózist is befejezi.
2.4.5. Kivételek
Soroljunk fel néhányat a fejezet elején említett kivételek
közül (Rieger, Michaelis, Green 1976).
Bár az állati és növényi sejtek osztódása sorún eltűnik
a sejtmaghártya, sok egysejtű eukariótánál megmarad a ka-
riokinézis egész ideje alatt. Az épen maradó sejtmaghártya
felsőbbrendű eukariótáknál endomitózist is eredményezhet, az
osztódás végén megtöbbszöröződő kromoszómaszámmal (endo-
poUploidia) vagy óriáskromoszómák létrejöttével (politénia)
{10. ábra). Az endomitózist egy Gerris nemzetségbe tartozó
poloskaíajtánál írták le először. E rovar nyálmirigysejtjeiben
1024—2048 ismételt osztódús történik az ép sejtmaghártyán
belül. Nagyon gyakori az endomitózis a rákos sejtekben is,
normál emberi szövetben viszont csak a méhlepényben írták
le (Therman 1980).
Bár a metafázisban a centromerek (a nagy krocnoszómájú
fajoknál) vagy akár a teljes kromoszómaszerelvény (kis k r o -
moszómáji'i fajoknál) általában az ekvatoriális síkban rcndezó'-
dik, egyes sejttípusokban, mint például a pollenesírában ez
lehetetlen. Itt „helyszűke" miatt a kromoszómák egymás mö­
gött .sorjáznak.
Nagyon nagy a rnilotíkus oi'só, a/, aszter és dias^Ler mor
fológiai változatossága is. Egyes fajokban nem .sikerült oddif
kimutatni sem asztert. sem centríólumot, sem centroszómát. .
A centroiner sem vándorol mindig elsó'nek; néha nz egésl
kromoszóma egyszerre halad a pólusok irányába (diffúz cent
romerü fajoknál), máskor pedig a karok megelőzik a rentro
mert (néhány növény és moszat esetében). Bár a lcán>kro
mo-szómák általában együtt, Összehangoltan vándorolnak, egye
fajoknál leírták például az ivari kromoszómák lemaradását

2..1. MEIÓZIS J

A sejtosztódás másik típusa eukariótáknál a redukdoná


lis, számfelezó' sejtosztódás. A görög meion = ki.sebb szúbó
szárm^aztatta elnevezését Farmer és Mooi'.
A meiüzis folyamatának tisztázásához nem az osztódat
hanem a sejtegyesülés kutatása vezette cl a tudósokat: a meg
termékenyítés folyamata. Oscar Hertwig és Eduárd Strassbur
ger figyelte meg, hogy ^a megtermékenyítés egy-egy apai g
anyai eredetű csírasejt összeolvadása. Egy évszázada, 1883--bsí
Van Beneden bebizonyította azt is, hogy a két szülő csíra
sejtjeiben azonos számú kromoszóma található. Ma már tud
juk, hogy haploid kromoszómagarnitúráik egyesüléséből ]o]
létre a zigóta. A zigótából fejlődő utód tehát a csírasejtéi
kromoszóm'aszámának kétszeresét tartalmazza, diploid kro
moszómagarnitúrát, August Weismann értette meg leginkáb;
a kor citogenetikai megfigyeléseinek fontosságát és —• akkcfí
1887-ben még csak elméleti úton —- feltételezte, hogy kell I#
teznie egy osztódás típusnak, niely a szülői kromoszómaszám^'
felére csökkenti. A ímeiózis tehát a megtermékenyítés antí
tézise (Swanson '1963), -
A meiózis tulajdonképpen két osztódásból áll. Az elsöbei
a homológ kromoszómapár „házassága" felbomlik, Így a kr^
moszómaszám felére, diploidró! haploidra csökken. A másodl
osztódás során a már feleződött kromoszómagarnitúra egy nor
malis számtartó osztódáson, mítózison megy át (12. ábra)
Az eiso meiotikus osztódás profázisa a legérdekesebb es
legnagyobb genetikai jelentőségű. Egy kis túlzással a meiozi
e részét a kromoszómák „szerelmi életének", a „szexualita
ábra K é t huiiialóg kn.nu:
diptotéii, 2 : diakiiiézi

XUalitasának" lehetne nevezni. A sejtmaghártyán belül tör-


nik, s7dkaszait Winiwarter nevezte el a századfordulón:
1 lep t ó t é n ,
2 zigotén,
|. 3 p a c h i t é n ,
i 4 diplotén,
5 diakinézis.
1 \ leptoténi erősen dekondenzált kinyúlt kromatidák
üemzik A k r o m a t i d á k olyan szorosan fonódnak össze, hogy
^m különböztethetők meg fénymikroszkóppal, viszont knn-
" fizaltabb, gyöngysorszerü eresebben festődő szakaszok is-
erhetok fe 1 rajtuk, a kromomerek.
2. A zigotén kezdetével a kromoszómák fokozatosan mind
rídebh, v a s t a g a b b , tömörebb formát öltenek, kondenzálód-
A h o m o l ó g kromoszómák egymás mellett helyezkednek
;• és egy-egy ponton megkezdődik az apai és anyai eredetű
noszómák érintkezése, ún. párosodása (szinapszisa).
3. A pachiténheci a homológok teljes hosszukban üssze-
teidnak, szintíjíszisuk kiteljesedik, a homológ párok szinte
yetlen v a s t a g a b b kromoszómának tűnnek. Ezt az .apai és
^ai e r e d e t ű össi^etapadt kromoszómapárt bivalensnek hiv-
. R é s z l e t e s e b b vizsgálattal megállapítható, hogy a bivalens-
I 'homológ kromatidák keresztezik egymást a kiazmának
^Vezett p o n t o k o n , ahol a crofísing-over történik.
A crossing-overről itt csak annyit említünk meg, hogy a
yamat s o r á n a homológ kromoszómák kromatidái között
^ í ^ s z a k a s z o k kölcsönösen kicserélődnek. Mivel tudjuk, hogy
P^nomológ p á r egy apai és egy anyai kromoszómából áll, ezek
kromaíidái egyes részeinek cseréje mintegy öss/,ekf'veri a
örökletes jegyeket. E folyamat nélkül az emberi csirasejtb
például a számf éleződ és után jutó 23 kromoszóma mindegyiki
vagy csak apai, vagy csak anyai jellegeket hordozna, teljese
a véletlentől függő .arányban, mondjuk 11 apai és 12 anya
eredetű kromoszómát. A erossing-over eredményeképpen, p é l
dánknál maradva, a I I apai eredetű kromoszóma nagyon sol
anyai eredetű gént is hordoz. A meiotikus crossing-over tehá
a genetikai rekombináció egyik leghatásosabb mechanizmusa
ekkor olvad össze, „habarodik egjmnásba" de facto a szerel­
mes szülőpár genetikai szinten is.
4. A következő profázisszakasz, a diplotén a homológ kro^
moszómák szétválásával kezdődik, de a kromatidákat jól Iái-
hatóan összekapcsolják még a kiazmák, melyeket ebben a fá^
zisban a legkönnyebb megszámolni.
5. A profázis utolsó szakasza a diakinézis, melynek sorár
a homológ kromoszómák még jobban eltávolodnak, de a kiaz­
mák összetartják őket, így széles hurkokat alkotnak. A diakí-
nézis végén a sejtmaghártya felszakadozik, az első meíotikuí
osztódás profázisa véget ér.
A melafázis során a sejtmaghártya teljes eltűnésével lét­
rejön a magorsó. A párosodott homológ kromoszómák c e n t r o
;nerjükkel rákapcsolódnak a magorsó húzófonalaira, A meía-
fázis végéré a bivalensek a két sejtpólus közötti felezővonalon,
az egyenlítői síkban híűyezkednek el, de centromerjeik kezde­
nek távolodni egymástól.
Az ana/ózí.sban centromerjeiket követve a homológ kro­
moszómák eltávolodnak egymástól, és a húzófonalak mentén
a sejtpólusok felé vándorolnak. A mitózis anafázisával ellen­
tétben a kromoszóma ceníromerje nem osztódik, és teljes, két-
kromatidás kromoszómák vándorolnak.
A telojdzisban a vándorlás befejeződik, és a sejtpólusok­
nál kialakul a két új leánysejtmag. E sejtmagokban viszont
feleannyi kromoszóma íaiálható, mint a kiindulási anyasejt­
magban, hisz a homológ kromoszámapárnak csak az egyik tag­
ját tartalm^azza. Ezért nevezik a meiózis első osztódását szám-
felező sejtosztódásnak.
A második maiotikiis osztódás bizonyos idÖ (interkmézis)
után kezdődik. Attói eltekintve, hogy feleannyi kronioszómá-
ból indul ki, mint a testi sejtek osztódása, tulajdonképpen sza­
bályos mitózis (számtaríó osztódás). A második meiotikus osz-
tódás profázi.sd során megkezdődik Ü kromoszómák kialakulása
kondenzációval. Az interkinézls nélküli fajoknál a profázis
hiányzik, ezeknél az első meiotikus osztódás után a kromoszó­
mák nem dekondenzálódnak. A nietafúzis alatt létrejön a mag­
orsó, a kromoszómák cen írom érjük kel a húzófonalakra kap­
csolódnak és az e<>yenlítöi síkban helyezkednek el. A második
meiotikus osztódás anafázisában osztódnak a centrnmerek, és
(-"^y-t-'jíy kromatida (leánykromoszóma) a sejtpólusok felé ván­
dorol a húzófonalak mentén. Az utolsó szakaszban, a telnjá-
^^.vf)^;^ kél új leánysejtmag, majd Icánysejt jön létre.
A nieiózis eredménye tehát négy új sejt, amelyekben a
kiindulási sejthez képest feleződött számú kromoszóma talál­
ható.

2.6. KÖSZVÉNY ÉS C-MITÓZIS

Olvasóim egy része eddifí jutva valószínűleg zavarba jött.


/\ mitózis é.s meiózis leírásánál, valamint a mellékelt mikro-
felvételeken hiába várta a legközismertebb kromoszómakép
leírását, megjelenéséi. X vagy V alakú képleteket ismert, ahol
a betüszárak a kromatidáknak, a szárak találkozási pontja a
centrom ereknek felel meg. Azért nem szerepelt Így eddig,
m e r t a kromoszóma természetes állapotában sohasem ilyen.
Megjelenése alapján nietafázisos kromoszóma lenne, erre utal
erős kondenzáltsúgi állapota, két kroniatidája és ép centro-
merje. Ami megkülönbözteti az osztódásban megfigyelhetű
kromoszómáktól, az a ,,szabadsága". Azért vált a citogenellku-
sok (kromoszómakutatók) iÖ vizsgálódási tárgyává, mert sike­
rült kivonniuk a sejtmagorsó által diktált okvatoriális tömö-
}-ülésből a metafázisban. Hogyan? Egy alkaloidával, a kolchi-
cíunal.
Érdekes és valószínűleg kevesen tudják, hogy a kolchi-
ciiinal tulajdonképpen a köszvény gyógykezelése során került
először kapcsolatba a tudomány. Az igen fájdalmas ízületi
duzzanatokat okozó betegség oka a húgysav magas vérknn-
(x-ntrációja. A leucociták felfalják a húgysav sóinak (urát)
mikrokristályait, irritáló enzimeket szabadítanak fel, ez a fáj­
dalom oka. Megfigyelték, hogy a köszvényes fájdalmat az őszi
kikerics (Colchicum autumnale) hagymájából kivonható kol-
chicin csökkenti. B. Pernice vonta ki először a kochicint 1883-
ban, egy sjiicíliai kutató, akiről mindmáig igen keveset tu­
dunk. Pedig Pernice már azt is megfigyelte, hogy kivonatát
•a kutya szervezetébe juttatva a bél nyálkahártyájában majd­
nem minden sejt osztódásban van.
A század elején Albert P. Dustin Brüsszelben a sejtosz­
tódást vizsgálta, és tanítványa, Franz Lits jtivaslatára egereket
fecskendeztek be kolchicinnal. Meglepően sok osztódó sejtet
találtak a megvizsgált szövetekben. A kolchicint mind a múlt
századi Pernice, mind a század eleji kutatók sejtosztódás-ser­
kentőnek hitték. Csak később fedezték fel. hogy épp ellenke­
zőleg, a kolchicin sejtosztódásgátló, blokkolja azt a mitózis
közepén. A sejtosztódást leállító anyagokat citosztatikumok-
nak nevezzük. A kolchicin egyike a rák gyógyászatában is al­
kalmazott citosztatikumoknak. Miért tűnt serkentőnek? Azért,
m e r t kisebb dózisban nem túlságosan mérgező anyag, így az
osztódó szövet sejtjei életben m a r a d n a k a kolchicin kezelés
mellett. Azonban míg kezelés nélkül a sejteknek legfeljebb
2—5Vo-a található osztódásban, néhány órás kolchicinozás
mintegy összegyűjti a sejteket meíaíázisban, akár 40—^50o/o-uk
is blokkolt mitózisban található.
Havas László már 1937-ben megfigyelte Brüsszelben, hogy
hosszú kolchicinos kezelés után a növényi gyökércsúcsok bun-
kószerüen megvastagszanak, ún. C-tumorok alakulnak ki, A
harmincas években már a kolchicin poliploidizáló (lásd kro-
moszómaszám-muíációk) hatását is felismerték, és sikerrel al­
kalmazták a szaporodóképes hibridek létrehozatalában.
A sejtmagorsó a kolchicin és más hasonló hatású alkaloi­
dák hatására szétesik, a mitózis leáll metafázisban. A sejtosz­
tódás kolchicin hatására blokkolt állapotát C-mitózisnak ne­
vezzük.
A sokszor csak metafázis megjelölést viselő, egymás mel­
lett szépen szétterült X vagy V alakú kromoszóünákat ábrázoló
mikroszkópi kép tehát C-mitózist, kolchicinozott kromoszómá­
kat tartalmaz.
Hogyan hat a kolchicin a sejtmagorsóra? Többet kellett
megtudni a sejtmagorsó felépítéséről, hogy választ tudjunk
adni e kérdésre. 1960-ban Edwin W. Tayíor a chicagói egye­
temen radioaktív izotóppal (^H) jelzett kolchicinnal megálla­
pítja, hogy irrevtTzibilisen kötődik a sejttenyészet osztódó
sejtjeiben a magorsóhoz, il967-ben Gary G. Borisy izolálja és
elemzi a kolchicint kötő sejtfehérjét. Érdekes, hogy nem az
osztódó sejtekben, hanem az agy idegsejtjeiben találja a leg­
nagyobb meanyiséget. E sejttípusra pedig — ezt m á r tudták
abban az időben — a mikrotubulusok magas százaléka jel­
lemző.
A Tiiikrotubulu.s elnevezést Lecbetter, Portcr és Slautei'-
back vezette be. 24^-25 nm külső és 10 n m belső átraéroj:'i
csövecskék. Eloktronmiki'oszkópos ultrastruktúrájuk azonos az
alacsonyabb és magasabb rendű növényekben, valamint az
egysejtű és legfejlettebb állati sejtekben is. Nemcsak a mito-
tikus orsó alapelemei, hanem, az idegsejtek és mindenfajta
csillüs és ostoros sejt közös és általátoan azonos felépítésű al­
kotóeleme. A mikrotubulusok egyik legjobb i-smeröje különlx'n
az említett Albert Dustin fia, Pierre Dustin brüssszeli patn-
lógi a professzor (Dustin 1979). A mikrotubulusok mindig több
i<m hosszúak, d e néha, pl. az idegsejt axonjaiban több méti'-
reti húzódnak, bár nem valószínű, hogy folyamatosan. Alkotó­
anyaguk a fehérjetei'mészetű tubulin, mely kb. 500 aminosax-
bói áll, és két lánc, az alfa és béta dimerje. Nagyon szép ini-
munfluore.szcenciás képeket közöltek az utóbbi időben, m;'-
lyeken a tubulinhoz kötddó fluoreszcens ellenanyag ragyogva
világit a teljes mitotikus orsó felületén.
A Temple Egyetemen (USA) Richárd C. Weisonberg azt
is tisztázta, hogy az alfa és béta dimernek speciális kötődési
pontja van a kolchicin és a vinblasíin (a Vinca roseából kivont
citosztatikum, C-mitózist okozó alkaloida) részére.
A sejtmozgáshoz éppúgy elengedhetetlen a mikrotubulu­
sok épsége, mint az anafázisos kromoszómavándorláshoz. K ü ­
lönösen a célzott sejtmozgáshoz fontos, mint amilyen a fagn-
citózis. A köszvényben lehet hogy épp azért segít a kolchicin,
m e r t a fehérvérsejtek kolchicinhatás alatt nem tudnak az urát-
kristályok felé vándorolni, n e m fagocitálnak, és n e m term(>-
lődik a fájdalmat kiváltó enzim sem.
A magorsó húzófonalai tehát mikrotubulus-kötegekböi ál­
lanak.
Hogyan mozgatják a kromoszómákat a mikrotubulusok?

2.7. MIKROTUBUtUSOK ÉS S R O M O S Z Ó M A V Á N D O R L A S

Láttuk a mitózis leírásakor, hogy a magorsó húzófonalai­


nak döntő szerepe van a kromoszómák anafázisos vándorlásá­
ban. Ma m á r azt is tudjuk, hogy -a húzófonalak éppúgy, mint

37
az aster sugaras elemei, egyforma mikrotubulus okból állanak.
Több adat szól amellett is, hogy a centriólumok között a mik-
rotubulusok egy része folyamatos. Ha ehhez 'még azt is hozzá­
tesszük, hogy a tubulfncsövecskék Jiierevek, cseppet sem ru­
galmasak, alíkor mind neliezebb elképzelni, végül is hogyan
történik a kromoszomavándorlá-s. Bármilyen nehéz volt is le­
mondani arról az egyszerű magyarázatról, hogy a húzófonaiak
— melyeket a centriólumvándorlás mint valami parittyagu-
mikat feszített meg az anafázisban — elszabadulva a pólusok
felé rántják a kromoszómákat, a tények makacsul mást mu­
tatnak. Érdekes, azt senki sem feltételezte, hogy a kromoszó­
mának is lehetne valamilyen ^aktív szerepe a vándorlásban. A
kromoszóma mindenki sze>ri-nt teljesen „ártatlan" az anafázi-
sos mozgá.sban, de hogyan működik az „aktiv fél", az osztó­
dási orsó mikrotubuluK-rendszere? Három alapvető elméletet
említünk nieg, ^megjegyezve, hogy egyikük sem végleges-töké­
letes.
1. Díetz (1969) "nevével jegyzett -az össze-széUzeréléshipo-
té£z6'nek (assembly-disassembly hypothesis) fordítható elmélet.
A kromoszómákat a mikrotubulus hosszának csökkentése, il-
letve növekedése mozgatná. Dietz elképzelése szerint a centrió-
íumnál, a sejtpólusnál elbomíana a mikrotubulus, és a kine-
tochornál, a leánykromoszóma mögött újraépülne. így -a fo-
lyamatos hűzófonálkép megmaradásával a leánykromnszóma
a eentriólum felé tolódik.
2. A Harvard Egyetemen (USA) a Mclnto.sh és mtsaí
(19fi9) által kidolgozott csilsztatási (sliding) hipotézis már bo­
nyolultabb. Szerintük létezik az átellenes pólusok között ki­
húzott és csak a kinetochor és a pólus között feszülő míkro-
tubuius-típus is, az úa. félorsónyi mikrotubulus. Felfedezték
azt is, hogy oldalágak, keresztkötések találhatók az orsófona-
lak között. A keresztkötések elmozdulása ^a pórhuzamos mik-
rotubulusok elcsúszását eredményezné. A megfelelő irányba
csúszó míkrotubulushoz kapcsolódó kinetochor vinné azután
a pólusok felé az egész leánykromosxómát. A harvardiak HeLa
sejteken készített elektronmikroszkópos felvételei mellett egy
ilyen mechanizmus létére utal a •csillók mozgás- és az izom­
működés a k t i n ^ m i o z i n rendszere is.
3. Szintén az USA-ban az Oregon Egyetemen, dolgozta
ki az egyik nagy kortárs citológus, Andrew S. Bajer (1973) a
villáTnzár' (zipper) hipotézist. Elektronmikroszkóppal felfedez-
tek nemcsak párhuzamos, hantrm egymást keresztező mikro-
tubulusokat is. A keresztezés! pont, mint a villámzár húzója.
elmozdulhat egyik irányba. Ha — mint Bajer feltételezi -
e pontihoz olyan mikrotubulusok kapcsolódnak, melyek másik
vége a kinetochorhoz kötött, akkor ez a „zipper''-pont őket is
elmozdítja a hozzájuk csatolt kromoszómával együtt.
Természetesen 1973 óta több átmeneti hipotézis is szüle­
tett. A fentiekből azt koU megjegyeznünk, hogy az anafázisos
mozgás igen komplex, bonyolult folyamat. Helyes lebonyolí­
tásához óramüszerüen kell együtt forognia minden sejten be­
lüli fogaskeréknek. Amint azt látni fogjuk, a legkisebb be­
avatkozás is anegzavarja a kromoszómák szétválásának sz;'.-
bályos menetét.

3. SZERELJÜK SZÉT A KROMOSZÓMÁT!

A nyílt eszű „normális" gyermek új játékára rácsodálko­


zik, rövid ideig forgatja, tologatja, „rendeltetésszerűen hasz­
nálja", majd elkerülhetetlenül következik az igazi gyönyörű­
ség: szétszedi. Hátha kiderül, mi van benne, hogyan műkö­
dik. A genetikussal sincsen másként. Hogyan jelenik meg a
kromoszóma a sejtben? Hogyan lesz a kromatinfonálból kro­
moszómafonál, majd mikroszkóppal jól látható képlet, melyet
centromerjénél „megragadva" jnár mozgatni is képes a mití;-
íikus apparátus? Legalább annyira izgatja korunk biológusait
a kromoszóma felépítésének, .szerkezetének problémája, mint
a kromo-szoma működéséé. A lehetséges válaszok körvonala­
zása elótt hadd hivatkozzunk a Nobel-díjas Watson professzor
egyik könyvére: A gén molekutáris hiolúgiája ma már minden
genetikustanonc alaptankönyve, vagy legalábbis annak kellene
• lennie. Annál is inkább, mert néhány éve már nemcsak ango­
lul, hanem magyarul és románul is elérhető {Watson 1970,
1978, 1980). A kromoszómáról szóló fejezetnek Watson a kö­
vetkező hosszú címet adta: Még sok mindent kell megtudnunk
a 'kromoszómák m-olekuláris /elépítéséről. A nyolcvanas évek­
ben sem lehet sem rövidebben, sem találóbban jellemezni a
kromoszómaszerkezet kérdéíjkörét. A kromoszómaszerkezet ku­
tatói majd mindannyian beleesnek abba a hibába — jegyzi
meg E. J. D u P r a w (1974) -- . hogy a kromoszómának uj^yetlen
helyefí szerkezetmodoUjét keresik, és a megoldást egy kellö
feloldóképességü módszerbon látják, mint például a modell­
építés (Crick) vagy röntgendiffrakció (Pardon és Wiikins).
Az eukarióta genetikai anyag — mint az elózö fejezetben
láttuk — egységesen nukleosííomális szerveződésben kapcsolja
össze a DNS-t és a bázikus kromoszómafehérjéket. A hiszton-
rögökre csavarodott DNS a kromatinfonál kromoszómává való
szerveződése során igen változatos háromdimenziós formát ölt­
het. Az élő kromoszóma talán legfontosabb jellemzője éppen
az állandó átmen-eti állapot egyik struktúrából a másikba, in-
terfázisbó! mitózisba, mitózisból meiózisba, inaktivitásból akti­
vitásba. Amikor a kromoszómaszerkezetet vizsgáljuk, nem sza­
bad tehát elfeledni, hogy egy igen dinamikus képletet bon­
colgatunk. Minden alakjára vagy szerkezetére vonatkozó leírás
legfennebb egy pillanatnyi állapotára érvényes, változásai
filmjének egyetlen „kimerevített" kockájára. Az általános ci-
togenetikusi gyakorlatban ez fi filmkocka a kolchicinnal me-
tafázisban leállított mitózis, a C-mitózisos kromoszóm^aálla-
pot.

3.1. A S Z É P K B O M O S Z Ó M A (A F É N Y M I K R O S Z K Ó P ALATT)

A iiükrosíkópos objektumok, küiönösfn a kr<iniijs?:ó-


mák, ooniagukban a szípbÍR lárfíyai, szi'íjséjíiik analóg
eR)' Herabrandt-művel.
(T. C. H.u)

A mottóul választott idézet egy amerikai kongresszuson


hangzott el korunk egyik legnagyobb citogeneíikusának szá­
jából, saját preparátumainak bemutatásakor. Válaszul Herbert
Stern talán kissé irigyen jegyezte meg: ,,Igen, Hsu kromo­
szómái Rembrandtok, olyan árnyékosak és fénytelenek, de
nézzék meg az ö Feulgen-fast-green festésű kromoszómáit,
tiszta Renoir mindahány" (T. C. Hsu 1979). Tényleg gyönyö­
rűek, változatos-ságukban megunhatatlan ok a kromoszómák a
fénymikroszkóp alatt. Igazán csak a C-mltózisban hasonlítanak
egymáshoz. Ritkán lehet megmondani ismeretlen C-mitózisrói,
hogy növény vagy állat, fejletlen vagy az evülúció csúcsán
álló eukarióta sejtjéből származik-e. Mégsem kell azt hinni,
hogy a kromoszómák nagysága és száma is hasonló.
A krnin(;.sz6mali()s.sz Oijy niiki-oméií-Ttöl (kfizantémük, ko­
tor ofE'''Iék, madár-mikroki-{ímn.sz[)múk) a 30 mikroinéterl mej;-
haladókig {liliom, gc'iU', szalamandra, muntyákszarvas) türjed-
ht'L .Számuk pedig az Ascaris mugalocephala var. univalens
nüvü Ijélfprtít; 2 (kettÖ) kromoszúmájáíúl az Ophiüglo.ssum re-
Uculatum IIÜ\'Ü haraszt 12tí0 és az Aulacantha nevű sugái'ál-
latka (radií)lária) 160O (igen, ezcrlialszáz) feletti kromoszóma­
számáig terjedhet. Ezek testi .sejtekre vonatkozó kromoszóma-
számok (2n), a csírasejtekben mindig feleennvi kromoszómát
találunk (n), tehát a fenti pi'ldákban 1, 630 és íiOO-al. Meg­
jegyzendő, hügy a kromoszóniaszám fajspeeifikus, tollát épp­
oly jellemzője egy fajnak a kromoszómaszáma, mint az, hogy
egyedei rsak egymás közölt tudnak szaporodni. A fajra jel­
lemző kromoszómaisméi'vekct a kariotipris összesiti, melyet a
következő (4.) fejezetben fogunk i'észletesen tárgyalni.
Amikor a kromoszómát fény- vagy elektronmikroszkóp­
pal viz.sgáljuk, felépítését biokémiai módszerekkel boncolgat­
juk, mindig a mitózls metafázisában (C-mitózisban) rögzített
állapota az elemzés tárgya. Ne feledjük azonban, hogy a ineió-
zis első osztódása alatt mindig más a kro)no.szóma morfoló­
giája, egészen különleges felépítésű kíxmioszómák jelenhetnek
meg testi sejtekben is, pl. egyes lárvák nyálmirigyeiben. A C-
mitózisos kromoszóma megfelelően preparálva minden euka-
riótában többé-kevésbé hasonló megjelenésű, kromoszómafes-
tékekkel azonosan festődő és, mint fentebb láttuk, igen „szép"
sejtalkotórész.
Hogy néz ki a mikroszkóp alatt egyetlen metafázisos (C-
milózis) kromoszóma? Két kötegből áll, melyek átmérője m e g ­
közelítőleg egy mikrométer. A párhuzamos kötegek elneve­
zése: kroTnatida. Mint már említettem, a fénymikroszkóp fel­
oldóképessége 0,2 fim. Ezét't fontos tehát a jó minőségű mik­
roszkóp a krofmoszóníakuíatónak, hiszen majd minftig maxi­
mális nagyítással dolgozik, liíi a kromatidákat élesen akarja
látni. A két kromatidát középtájon vagy végen az ún. ceníro-
nier köti össze, mely általában a kromoszóma elvékonyodását
is jelenti, ezért elsődleges befüzödésnek is nevezik. A centro-
mer táján kapcsolódnak az ún. kiiietochorva a mitotikus orsó
húzófonalai. A eentromei- nélküli kromoszóma acentrikus,
képtelen vándorolni a mitózis során. A két centromérával r<?n-
delkező kromoszóma dicentrikus, a több centromorrel rendel­
kező pedig a policentrikufi nevet viseli. Egyes növények {Jun-

4t
cus, Carex), hengeresférgek (Ascaris megalocc-phala) és ízelt­
lábúak (poloskafélék, skorpiók) centromerje nem ismerhető fel
befüzfídésként, a húzófonalak a kramoszóma teljes hosszán
kapcsolódhatnak. Ezek tehát nem acentrikus kromoszómák,
hanem diffúz centromerü vagy más néven holocentrikus kro­
moszómák. A centromer a kromoszómát két karra osztja. A
Íc?-O77ws2077iafcarok tehát hosszában tagolják a kromoszómát,
teljesen függetlenül attól, hogy egy-vagy kéíkromatidás álla­
potban található-e. Fontos ezt megjegyezni, mert a metafázis-
kromoszóma X-szerü látványa egyszerűsített emberábrázolást
asszociál a szemléló'ben és ösztönszerűleg sugallja a „karok"
cinevezést az X egymás melletti ágaira. Pedig ez az X-szerü
képlet a kromoszóima középpontja (centromer) felett csak egy
és alatta is csak egy kromoszómakart tartalmaz. A két kro-
niatida ezen a képleten a középponttól jobbra és balra talál-
liató. A félreértés lehetősége rögtön megszűnik, mihelyt a mi-
tózis folyamatában gondolkodunk és összehasonlítjuk a meta-
fázisos és anafázisos kromoszóma képét {7. ábra). A kromo­
szóma végét telomernek nevezzük. A kromoszómakar liosszát
tehát a centromer-telomer távolság adja. A centromer, kromo­
szómán elfoglalt helye szerint négy jellegzetes kromoszómatí­
pust szokás megkülönböztetni (8. ábra):
II. Metacentrikus az egyenlő vagy majdnem egyenlő hosz-
-szúságú karokkal, rendelkező kromoszóma.
2. SzubmetacentTikus az egyenlőtlen karhosszúságú kro­
moszóma, de ha a rövidebbik kar igen kicsiny, sokszor alig lát­
ható, akkor,
3. akrocentrikusnak nevezzük a kromoszónnát.
4. Telocsntrikus az egykarú kromoszóma, melynek cent­
romerje a kromoszómavégen található. A telocentrikuson r é g ­
óta vitatkoznak a citogenetikusok. Sokan tagadják létüket,
mondván, hogy egész kicsiny, rövid karnak mindig kell l e n ­
nie, csak a mikroszkopizálás (mikroszkopizaló?) tökéletlensége
nem ismeri fel, hogy tulajdonképpen akrocentrikus a vizsgálat
tárgya. Mások elismerik, hogy centromerosztódással (errÖl ké­
sőbb még lesz szó) az evolúció során létrejöhetett telocentri-
kus kromoszóma is, hiszen ez kísérletesen bizonyítható. Elekt­
ronmikroszkóppal ellenben eddig még mindig sikerült rövid
kart is felfedezni a fénymikroszkóppal teioccntrikusnak tűnő
kromoszómákon, például az egér látszólag egytől egyig V ala­
kú líTomoszómáin.
NOR
7. ábra. nietafáKÍsos (M) és anafázisos (A) kromoszóma vá?Jato» ábrázo-
lása ; k : krotaatida, 1: leánykroinosKÓma, p : rövid kar, q : hoasK^ k w , c : cc^fw-
mer (e]s<tdleges befüzddéR), N O R : rtikleolus/organizátó régió (másodlagos belfi-
zfidés), s: szatéllita

n (I n
H. ábra. Kromoszóiiiatipusok a centromer elhelyezkedése szerint: 1 : >ne-
tacentrikiis, 2 : szubmetaceiitrikiis, '.i: iikrocentrikus, 4 : tclucentTikiiH kromo-
szónia
A rövidebb kromoszómakart egyezményesen ,,p"-yel je­
lüljük a francia „petit" = kis szó elsÖ betűjével, a hosszabb
kart pedig a francia ABC következő betűjével, „q"-val
Az elsődleges befűzödésen kívül némelyik kromoszóma
mentén még találhatunk egy jellegzetes elvékonyodást, az ún.
mú:íodlo.gos hefűződést. Az eívékonyodásként jelentkező má­
sodlagos befüzödésnek különösen régebben tulajdonítottak
naí'y Jelentőséget, a hetvenes évekig, a sávraódszerek megje­
lenéséig. Ma viszont fontos fénymikroszkópos morfológiai
elemnek csak akkor tartjuk őket, ha a kromatidán hosszabb
festödési hiányként, mintegy szünetként jelentkeznek. Álta­
lában ezek a nagyobb, nem festödÖ, másodlagos befüzodések
a kromoszómavégefchez közel találhatók és egy kisebb vagy
nagyobb kromoszómadarabot határolnak el, melyet szaiellitá-
nak (trabantnak) nevezünk. Gyakran összefüggésbe hozható
ez a rész a sejtmagvacska (nukleolusz) képzésével, ezért niik-
U'olusz szervező szakasznak (nucleolus organising region,
ISfOR) is nevezzük. Később látni fogjuk, hogy speciális mód­
szerekkel meg lehet festeni a NOK-t. A szatellitahordozó kro­
moszómákat SAT-kramoszómáknak is nevezik, de az elnevezés
nem rövidítés, hanem Heitz által alkotott betűszó, a „sine
acido thymonucleico"-ból, és arra utal, hogy a másodlagos be-
füzüdés DNS-tartalma minimális.

3.2. KUSZA GUBANC? ( K R O M O S Z Ó M A


AZ E L E K . T R O N M I S R O S Z K Ó P A L A T T )

A teljes kromoszóma az elektron mi kroazkóp alatt a


legjobb esetben is olyasvalami, mint egy üiemaavar
a makaróni gyárban.
(Hewson Swift)

Mint már említettem, a fénymikroszkóp miaximális fel­


oldóképessége 0,2 um, a transzmissziós elektronmikroszkópé
(TEM) pedig ennek ezerszerese (0,2 nm, 2 A) is lehet. Az elekt­
ronmikroszkóptól azt vártuk, hogy minden, a fénymikroszkóp
számára elérhetetlen titkát feltárja a kromoszómának. Mint
látni fogjuk, a citogenetika egyelőre kicsit úgy járt az elekt-
roiimikroszkópiával, mint a hegymászó, aki az előtte égre író­
dó hegyperemet -a tetőnek hiszi, aztán amikor egy végső haj­
rával eléri, lélegzetét kapkodva kell tapasztalnia, hogy újabb
kapaszkodó következik a perem mögött, és még félúton sem
jár. No d e remélhetőleg, ahogy nincsen csúcs nélküli hegy,
éppúgy nem létezik megoldhatatlan biológiai probléma sem.
Az í'gyik első elektronmikroszkópos vizsgálatot talán P a -
lay és Claude végezte (1949) a Drosophila óriáskromoszomáin
az ún. replikamódszerrel. Az elnevezés azt jelzi, hogy Palayék
és követőik vékony kollódium-, Parlodion- vagy Formvar-fil-
met rétegeztek a kromoszómára, majd az így készült lenyoma­
tot, negatív másolatot, vékony fémréteggel árnyékolva he­
lyezték az elektronmikroszkóp alá. Hosszú ideig azonban csak
az osztódó sejt egy-egy szeletén, ultravékony metszetén vizs­
gálhatták közvetlen módszerrel a kromoszómát a ciíogeneti-
kusok. Tegyük magunk elé a mitőzis vagy meiózis 'bármely
fázisát ábrázoló képet, vázlatot, és húzzuk át találomra egy
egyenes vonallal. Épp így készül a rögzített, beágyazott sejt­
preparátum metszete is, ^ nem csoda, ha teljesen alkalmatlan
a kromoszóma térbeli szerkezetének érzékeltetésére. Ezeken a
kromoszómákat egy síkban elmetsző preparátumokon sok-sok
fibrillum 20—30 n m (200—300 A) átmérőjű metszete látszott,
elkerülhetetlenül kialakítva a kromoszómaszerkezet sokfihril-
himos vagy polinémás modelljét (Rls 1957, M a r q u a r d t 1957),
A polinémás imodell szerint mindkét kromatida sok, a kromo­
szóma hosszában párhuzamosan futó fonalas szerkezeti elem­
ből áll. A modell előzményei visszanyúlnak a mikroszkópos
citológia korai történetébe. Még 1931-ben indította útjára
Kaufmann a feltételezést, hogy a kromatida kettős szerkezetű,
két íélkromatidából áll. Később még látni fogjuk, a félkroma-
tida azóta is „kísért" a citogenetikában. Nobel (1932) már to­
vább ment, feltételezte, hogy a félkromatida is kettős szer­
kezetű, így a metafázisban a kromoszóma-keresztmetszet már
8 alapelemet tartalmazna. A citológiai licitálást most m á r nem
lehetett megállítani, 16, 32, majd 64 párhuzamos kromatida-
alapelemet tételeztek fel. A 04 osztatú kromoszóma egységnyi
fonala maga a DNS-molekula lett volna. A polinémás modell
kromatidánként 32 DNS-molekulát is feltételezett, és a gene-
tikusok azon törhették a f-ejüket, hogyan lehetne olyan k r o ­
moszómaszerkezetet kimódolni, mely egy emlős 30—00 kro-
moszóimájában többszáz DNS-molekulót úgy tudna elhelyezni,
hogy megfeleljen a genetika akkor már jól ismert törváiysze-
rüségeinek, mint a szemikonzervatív replikáció, a gének li-
nearitása, a pozícióeffektus stb.
Mojíoldhatatlannak íünt a feladat mindaddig, mig nem
látjuk a teljes kromoszómát az eíekíronanikroszkóp keresőjé­
ben. Tudnunk kell, hogy az elektronmikroszkópban rendsjíe-
rint egy kb. 3 mm átmérőjű, jó elektronios vezető rézrács
helyettesíti a fénymikroszkóp 7,5X2.5 cm-es üveglemezét, az
ún, tárgylemezt. Erre a rézrácsra vitték át egy hártyán az osz­
tódó sejtből izolált kromoszómákat. Az eredmény kezdetben
siralmas volt. A kromoszómák fonalai szabad levegőn szárad­
va Összecsapódtak, és az eíektronmíki'oszkópas kép legjobb
esetben is egy ugyanolyan kromoszómát ábrázolt, mint a
fénymikroszkóp, ugyan nagyobb nagyításban, de szabálytala­
nabb kontúrral. A kromoszómafonalak a legjobb igyekezet el­
lenére sem maradtak szabad elrendeződésben, hanem csapzott
összevisszaságban tömörödve elfedték elölünk a kromoszóma
finomszerkezetébe való betekintés lehetőségét.
Hogyan lehetne megóvni a kromoszómafonalak száradás
közbeni roncsolódó összccsapódását, és egyáltalán mi okozza
ezt? Elég nehezen hihető, de ezt a súlyos kromoszómafelület­
károsodást maga a víz okozza. A kromoszómafonalakat fedő
vékony vízréteg felületi feszültsége elképesztő erőt képvisel,
Összehúzódó páncélként hat az alatta levő képletekre. Egy
amerikai mikrobiológus kiszámította, hogy a baktérium osto­
rán .száradás közben a felületi feszültség 46 000 kg/cm-. Ez a
négyzetcentínifHerenkénti soktonnás feszültség tör-zúz, nyo­
morít, tehát tönkretesz minden finomabb szerkezeti elemet.
Ez a magyarázata a fent említett lehangolóan részletszegény
kromoszómaképnek. Hogyan lehet mindezt megelőzni?
Először is igen „finoman" kell felvinni a rácsra a még „Jó
vizes" kromoszómákat (tehát érintetlen szerkezeti állapotban).
azután pedig úgy kell megszárítani, hogy ez az állapot ne vál­
tozzék. Az első feladatot már régebben megoldotta Klein-
schmidt (19(51), csak elő kellett venni a citológia eszköztá­
rából. Ez a módszer éppen a víz felületi feszültségét haszno­
sítja, amelyet az előbb kárhoztattunk. Az állati szövetekből ki­
szabadított (izolált) kromoszómákat óvatosan desztillált víz fe­
lületére lehet rétegezni. A vízfelületen szélesztett sejtalkotóré­
szek a felületi feszültségnek köszönhetően nem süllyednek el,
hanem egy vékony fiimszerű réteget alkotnak, amelyben ott
úsznak a kromoszómák is. Ezt a réteget „halásszák" le aztán
magával az elektronmikroszkóp rácsával. Szelíd, kromoszóma-
kimélö módszer ez, dg hátra van még a prepai'átum kiszárí-

m
tása. A felületi feszültség okozta károsodásokat egy újabb
módszer: a hritikus ponton szárítás módszere előzi meg.
Mit értünk kritikus ponton? Charles Gaguiard d e la Tour
fedozi fel 1822-ben és talán -a legtömörebben W. Ramsey jel­
lemzi még szintén a múlt században: ,,Az a pont. melyen a
folyadék kiterjedőben éis a gáz sürüsödöben azonos specifikus
töm.oget ér el, és így egymással elegyedni képes." Hogyan le­
het elérni ezt a fizikusoknak természetes, biológusoknak első
hallásra kissé misztikusnak tünri kritikus pontot? Egyszerűen:
zárt edényben melegítünk egy folyadékot, mely hőhatásra ki­
terjed, a keletkező göz viszont bezártsiigában összenyomódik,
A nyomás és hőmérséklet növekedtéve! adott ponton a folya­
dék és gázhalmazállapot közötti érintkezési felület eltűnik egy
átmeneti zónában, ahol határozott folyadékfelület hiányában
felületi feszültség sincs! Nos ez a kritikus pont, és e kritikus
hó'- és nyomásponton úgy távolítható el a homogén folyadék-
gáz keverék, hogy semmilyen felületi feszültség okozta káro­
sodás sem jöhet létre.
Ez igen szépen hangzik, de a biológiai preparátumokat
80—90Vo-han alkotó vízre nem alkalmazható, m e r t a víz kri­
tikus hőmérséklete 347 °C, a kritikus nyomás 217,5 atm. Ezért
a vizet ki kell cserélnünk egy céljainknak megfelelő folyadék­
ra. A rácson rögzített kromoszómapreparátumot alkoholsoro­
zaton {mind töményebb — vízmentesebb — alkohololdatokon)
visszük át, majd a vizet lecserélő koncentrált alkoholt Freon
vagy folyékony szénsav váltja fel. A szénsav kritikus hőmér­
séklete csak 31 °C, ekkor a szén-dioxidot ki lehet szippantani
légritkitással a preparálókamrából. Nitrogén-protoxid {N2O)
még elönyösebben alkalmazható, mert vízben oldódó, így a
vízből a preparátum rögtön a folyékony protoxidos szárító­
edénybe helyezhető. Kritikus hőmérséklete 36,5 °C, kritikus
nyomása 217,5 atm.
A vízfelületen szélesztés és kritikus ponton szárítás mód­
szerét együtt először Joseph G. Gall alkalmazta a kromatin
preparálására, de a legszebb és ezért a leggyakrabban újra­
közölt felvételeket e módon talán E. J. D u P r a w készítette a
kaliforniai Stanford Egyetemen. Ép szerkezetű, szemmel lát­
hatólag megóvott kromoszómafonalakkal rendelkező kromo­
szómakép ez, de a szerkezet titkait kutatóknak nem kevésbé
lehangoló, mint a kezdeti „csapzott" felvételek.
A inetafázisüs kromoszóma X-szerü látványa megmarad,
de a szépen rendezett részletek helyett kéíK égbe ejtően zavaros,
,,gubancos" struktúrát mutat. E fejezet mottójában .Swift egy
makarónigyár rossz napját emlegeti, de a mar többször idé­
zett Nobel-díjas Watson is „olaszosan" asszociál: „a kromo­
szóma kompakt tömege irtózatos, de mégis reprodukálhatóan
bonyolult képet mutat, amelyet a kromatinszálak .spagettisze-
rü tíknegei uralnak". Az ultravékony metszetek elektronniik-
roszkópiájáról mondottak alapján kitalálhatjuk, hogy e „gu­
bancos spagettiszálak" átlagos átmérője 20—30 nm (200—
300 A). Tehát az égvilágon semmi új elem a kromoszóma-
szerkezet m-egértéséhez, leszámítva annak a feltételezésnek a
kényszerű elfogadását, hogy a kromatidákban a 20^—30 nsn-es
fonal kaotikusan hajtogatódott, gyűrődött össze. Egy lényeges
d^lgot i/eit meí,fi^>élhetünk e gubancos fonáltömeget jobban
m t ^ \ i / s q ih i m ^ \ o n rifkán láthatunk szabad fiiná!v-'.íeket,
i/ol I ot műterméknek (artefaktumnak) íQnnek. E
iiii I piU DuPi'aw (Iflfili) modelíje, a „földed fibre'*
loii I 11 melyet összegyűrt fonal- ^'agy íiuhanrof;
foíiainioLÍLllnLk foidithatnánk (Hadlaczky Gyula szerint egye­
nesen 1 ^vuit fonalas gubanc'^ lenne a helves termhius; szó­
beli ko/les 1<)83)
\ foldtd fibri modell nem ad magyarázatot a hosszanti
fon űicndczodfcs mikéntjére, de határozottan leszögezi: egy
kiomatida e^\ DNS molekulából áll (!), tehát cgys^álaíi. imi~
ntíTiüs rnodill
\/ unmemas modell össziiangban van mai genetikai is­
mereteinkkel, akkor is, ha még nem tudjuk megmagyarázni,
hogyan kerül egy-egy gén mindig meghatározott helyre a kro­
moszómán belül ebben a fonálkáoszban. A gének rögzített he­
lye a kromoszóma hosszán ugyanis sokszorosan bizonyított
mind indirekt (keresztezési), mind pedig direkt módszerekké],
amikor kromoszómasérülés áltat eltávolított kromoszóma.sza-
kasz vezet a gén helyének felismeréséhez. Az „ugráló gének"
éppen szabályt erősítő kivétel voltukban érdekesek {14. feje­
zet). Tehát hiába kusza ez a gubancos kromoszómaszerkezet,
valamilyen módon mind működésbeli, mind topográfiai szin­
ten rendnek kell lenní benne. Miért nem találjuk e rendezett­
ség képét eddigi elektronmikroszkópos preparáíumainkoD?
Eayszerű a válasz pillanatnyi 'Sikertelenségünkre:
3.3. A K R O M O S Z Ó M A 10 000-SZER RÖVIDEBB, M I N T Á Z ÁLTALA
T A R T A L M A Z O T T DNS-MOLEKULA

Az ember 'sejtmagja haploid állapotban (csírasejt tehát) 3


pg (10-'2íí) DNS-t tartalmaz. Ha ebből a sejtma.qból kivonnánk
a DNS-t és minden ojíves molukulát egymás végt'hez ragasz­
tanánk, ügy kb. 2 m hosszú kettős spirált nyernénk (Evíms
1977); Kvantitatív elektronmikroszkópiás kísérletek alapján a
kis emberi kromoszómákban (t^zek hossza 1.—2 jim) átlagosan
],4 cm, ii legnagyobbakban (ezek htjssza 5—7 um) átla,gos;ui
7,3 cm hosszú kettős spirál található (DuPi^aw, Bahr 196E)). Ma
a metafázis teljes kromoszómagarnitriráját ragasztjuk egyetlen
szalaggá, 150 iim lesz az összkromoszómahossz. Tehát kb. k''t-
millió mikrométer tömörödik másfélszáz mikrométerré. E tö-
möi'ödés liogyanja a krnmoszóm;iszerkezet megfejtésének kul­
csa, Iiiszi'n minimálisan négy nagyságrendnyi, alulszámolva is
legalább 10 000-szere.s kondenzíilódásra keresünk magvar :-
zatoí.
A sejtmag kromatinszerkezetének vizsgálatakor kiderüli:
igen vuló-színű. hogy a mikU'oxzómás szerkezet általános érvé­
nyű az eukarióták világában. Az interfázisos sejtmagban tehát
a DNS még a teljesen fellazult, dekondenzált részeken is fe­
hérjerögökre csavarodik, így 7-szercsére rövidül a nukleoszó-
ma-gyöngysorban. Láttuk azt is, hogy a 10 nm átmérőjű nuk-
leoszómalánc a H| liiszton segítségével 20—30 nm-es, vasta­
gabb fonalat alkol. Ebben a fonalban (í—8 nukleoszómn talál­
ható fordulatonként, a struktúra elnevezése, mint említettük.
szolPiioid. Nos, ez a fonál vastagság, a szolenoidé, azonos az
IMíjf)—70-es évek nagyszerű elektrnnmikroszkópizálói (Gall,
Ris, DuPraw) állal általánosan jellemzőnek tartott 20— 30
nm-í's fonalvastagsággal. A szolennidban a nuklcoszóma-
gyöngysor legalább hatszorosan kondenzálódik.
A DNS kondenzáltsági foka viszont már 42-S2eres a szo-
lenoidban: a nukleoszóma 7-szeres és az ezt követő 6-szoros
kondenzálódás szorzataként. Arno Leth Bak és mtsai (1979) a
dániai Aarhus Egyetemen elektronmikroszkópos vizsgálataik
összegezéseként egy újabb strukturális elemet java^solnak, ;!
szuperszoleiioidot. Ez a szolenoid spiralizációjával, annak kb
40-szeres kondenzálódásával jön létre, átlagos átmérője 400
nm (0,4 |im). hosszú, szabályos, hengeres elem, vastagsiig•;
majdnem azonos a kromaíida felével. A szerzők az „egységnyi
"?r\

Q. ábra. Az eukarióía kromoszóm:is?,ecke2i;t iiiodelíje; I ; DNS-lánc, 2 :


nukleoszóma-,,gyöngysor", 3 : szoienoid; 4 : lazább és tömörebb göngyölödé.sű
alapfoaál (szuperszolenoid), 5 : krouiatida a raitózisban a tömören göngyölt
kromoszómafoDállal, mellette a homogén festödésű fénymikroszkópos kromati-
dakép. A nyilak mellett a kondeníálódás mértéke látható (Comings 1978 váz­
latát felhasználva)

fonái^ (unit fiber) elnevezést javasolják, és későbbi dolgoza­


taikban használják is. Az „egységnyi fonálban" (szuperszole-
noidban) a DNS kondonzáltsági foka már kb. 1680-szoros (a
szoienoid 42~szeres és a szuperszolenoid 40-szeres kondenzált-

,14¥---f-
sági fokának szorzataként). A mikroszkóp alatt lítthaló mito-
tikus kromoszóma létrejöttéhez már csak egy újabb lépés
szükséges. Ez a lépés az „egységnyi fonál" egész egyszei-ü
gyűrődése, hajtogatódása, gubancolódása, angolul foldingja,
amivL'l eléri az általános, unajdnem 1 |im-es keresztmetszclet
és további 5-szörös kondenzációt szenved. Végül tehát a kro-
matidában az eddigi adatok 'szerint IfiSOXö^ •-8400-szoros a
DNS kondenzáltsági foka, KLssé a lO 000-szeres alatt marad
ez a szám, de hadd emlékeztessünk arra, hogy a szolenoidban
6—8 nukleoszómával számolhatunk fordulatonként, és mi a
kisebbik (Í-os értékkel szoroztunk. Ha a második kondenzáló-
dási lépcsőben 8-cal szorzunk, 11 200 a végeredmény. E-z a
Bak és mtsai által javasolt krntmf^zómamodell végiil egész
jó megközelítéssel magyarázza a kromoszómakondenzálódás
hierarchiáját. Ismételjük meg tehát önnek lépcsőfokait:

D N S — ' iiuklooszónia • • * szoU-noUl ' szupt-rszoli-noid—-*kroraatiÜH

3.4. KROMOSZÓMAVAZ A B I T Ó N ?

Található-e a többrendbeli spiralizációt (hajtógatódást)


szenvedő kromatinfonalon kívül egyéb szerkezeti elem is a
kromoszómában? Miért n e lenne egy belső váz is? Hiszen a
kromoszómafonal hajtogatódása látszólag kaotikus, míg a gé­
nek elrendeződése bizonyítottan lineáris a kromoszóma hosz-
szán. Lehetséges, hogy egy beLső „létra" fokai között hajtoga-
tódik a kromoszómafonal? Nem lehetetlen, mert nem logi­
kátlan.
A kromoszómaváz létét feltételező hipotézisnek számunk­
ra a rá újabban alkalmazott terminus technicus kölcsönöz v'J,y
kis pikantériatöbbletet. Az angol „scaffold" kifejezés ugyanis
nemcsak váz, állvány értelemben használatos, hanem így h i \ -
ják a vérpadot, bitót is. Megtörténhet, hogy maga a scaffoirl-
hipotézis is elvérzik az ellenérvek ácsolatán.
Laemmli és mtsai (1977) elektronmikroszkópos p r e p a i á -
tuanai jelzik először egy fehérjetermészetű kromoszómaváz je­
lenlétét, miután a kromoszomális hisztonokat eltávolítot1;';k.
Kögtön eszébe jutott a kromoszómakutatóknak, hogy Maio i''s
Schildkraut (1966), majd Stubblefield és Wray már évekkel

51
azelőtt (1971) feltételezték egy ilyen s t r u k t ú r a létezését a kí­
nai hörcsög kromoszómájában. Ök a kromoszómát mestersé­
gesen megnyújtva egy -látszólag tömör kronioszómagerincet fi­
gyeltek meg a kromatidában, melyet egy lazább szerkezetű
„epikrámatin" vett körül. Tömény isóoldatos vagy ureás líe-
zelés — mely kivonja a DNS ^ömét — eltávolítja az epikro-
matint, és csak a „belső váz" fonalai maradnak. Később Go-
lomb és Bahr (1979) dezoxiribonukleázzal szintén először a
külső laíiább szerkezetű DNS-t tudta eltávolítani, és vózszerü,
zömmel hosszanti lefutású kromoszómafonalak maradtak visz-
sza. A princetoni munkacsoport viszont bizonyítani vélte, ho^y

10. ábra \ króm zomava/ (-icaítjld) elektroiitnikros2köpo3 képéuelí váz­


latos ábrázolási \ kruino'izoiHat idézo maradék" kromatiii körül a kiszaba­
dított DNtí-fonalak lialó?ata látható (Hadlaczky, Sumner, Ross 1981 felvéte­
léről készült vázlat).
a hiszton és herton típusú kromoszóinafchérjék majdnem tel­
jes eltávolításává! a kromoszóma vízfelszínre való terítésekor
annak DNS-fonalai mintegy kiömlcnek, és az eredeti kromo­
szóma felületét sokszorosan meghaladó területen oszlanak el,
laza hurkokban, míg a DNS-fonálkáosz közepén az eredeti k r o ­
moszóma formáját többé-kevásbé megőrző vázszerkezet válik
iáthiUóvá.
Tadashi A. Okada és Dávid E. Comings (1980) a duai-tei
(Kaiifornia) Hope National Centerben, az edinburghi Western
General Hospitalban pedig a szegedi vendégkutató Hadlaczky
Gyula és mtsai {1981 a, b,) egymástól függetlenül tették fel a
kérdést: valóban létezik-e kromoszóma-„scaffold", vagy pedig
preparálás! műtermék, a!-tefaktum? Igen iinódszeresen jártak
el, fokozatosan távolítva el a hisztonokat, a nem hiszton típusú
fehérjéket, majd magát a DNS-t, Mindkét munkacsoport vég­
ső következtetése: a scaffold műtermék. A kromoszóma alko-
tóelcirneinek kivonása sohasem tökéletes, m e r t az adott kísér­
leti körüimények között a kondenzált metafázisos kromoszóma
fonalai sohasem lazíthatok fel kellőképpen. A „maradék" ter-
mésiietesen megőrzi az eredeti kromoszóma alakját, teljesen
függetlenül attól, hogy ez a maradék elsősorban fehérje vagy
elsősorban DNS. A történet ironikus csattanója lehetne, ha
nerm lenne annyira jellemző a citogenetikára: a negatív e r e d ­
m é n y elérése során mindkét munkacsoport az eddigi legszebb
scaffold-felvételeket készítette. Kétszeres tiszteletet érdemel,
h'^.^y gyönyörű „kromoszómaváz"-képeÍk ellenére is képesek
voltak hidegen mérlegelni eredményeik realitását. A scaffold
elíen szól különben minden olyan elektronmikroszkópos fel­
vétel is, amely vékony keresztmetszetben vizsgálja a kromo­
szómát. Ezeken a képeken csak a kromoszómafonalak m e t ­
szetei látszanak, nem lehet felfedezni sohasem valamilyen más
struktúrát. Végül meg kell említenünk, hogy ugyancsak a
scaffold léte ellen szól a testvérkromatida-csere (sister chro-
matid exchange) jelensége és a kromoszómaaberrációk létre­
jöttének mindkét lehetséges hipotézise is, melyekről a későb­
biekben lesz szó.
A scaffold mellett és főleg ellen szóló adatok mind állati,
főleg emlős kromoszómákról származnak. Mi a helyzet a n ö ­
vényi kromoszómával? Hasonló módon reagál a kromoszóma­
fehérjék kivonására? Nagyon friss a válasz e kérdésre. Tudtuk
ugyan eddig is, hogy az eukarióta sejtmag egységes szervező-
désü. Hiányzott viszont a közvetlen bizonyíték arra, hogy Í
növényi és állati kromoszóma szerkezete azonos. Nem tudtuk
tömegesen izolálni a növényi kromoszómát, pedig az állatoli'
kromoszómaizolálása már évtizede megoldott volt. Nos, Had-
laczky és antsai (1983) egyszerre két növényfaj, a búza és P
mák kromoszómáinak izolálására is közöltek módszert. Ter­
mészetesnek tűnt ezután, hogy kipróbálják a scaffoldkészííép
fentebb említett módozatait a növényi kromoszómaanyagon i£
(Hadlaczky és mtsai 1982). Sorban sikerült megisanéteini min-
den scaffoldképet, melyet előzőleg emlős kromoszómákon nyer­
tek. Egymás mellé téve a mák c% a kínai hörcsög scaffold-
képeit, egyszerűen nem lehet megkülönböztetni őket. Bebizo­
nyosodott az is, hogy a kromoszóma fehérjekivonásra legellen­
állóbb része növényen, állaton egyaránt a cenlromer.
A scaffold létrehozására kialakított módszeren alapszik a
„buklézott" kromoszómamodell js (radiai loop model), Yunis
és Bahr (1979) emberi fehérvérsejtek kromoszóimáit vizsgálta
interfázisban és a kondenzálódás kezdetén (a G^ és a profázis
határán). Módszerük a kromatin és a kromoszómafonalak igen
jó szélesztését tette lehetővé. A hosszanti lefutású fonalak
mentén egyedülálló és csoportos, hurokszerü képződményeket
láttak. A már említett princetoni kutatócsoport, EDTA-val
(etilén-diamin-tetraecetsav) duzzasztotta a kromoszómát ultra-
vékony metszetek készítése előtt. A ki-omatida közepének tö­
mörebb fonalgombolyagából sugarasan álli') laza hurkok vál­
tak láthatóvá. A szerzők (Marsden és Laemmli 1979) szerint a
25—30 nm átmérőjű kromatinfonaí először hurkokba rende­
ződik, „buklézódik", majd a huroksor úgy csavarodik, hogy az
egyedi hurokívek alapjukkal összetömörülnek olyan képet al­
kotva, mint ahogy a virágot szoktuk vázlatosan rajzolni, su­
gárirányban szétterülő szirmokkal. Marsden és Laemmli .vugrír-
irányú hurkok modelljének (radiai loop model) nevezte hipo­
tézisét. Erös.sége, hogy olyan struktúra létét tételezi fel a kro­
moszómában, melyre képi bizonyítékunk van, és amely struk­
túra egyszerre biztosítja a nagy fokú kromatínkondenzációt
és a fellazulás gyors lehetőségét (11. ábra). Hibája, hogy a
„buklézott" kromoszómamodell a scaffold képzés műtermék-
jellegű módszerén alapszik, így semmi közvetlen bizonyíté­
kunk sincs realitására.
íme, milyen távlatokat nyitó, problémákat oldó és újakat
felvető lehet egy hipotézis cáfoló kísérletsorozat. Számomra az
11. ábra. A fcromatinfonal kondenzációs lehetőségei a spirális modell (A)
<S a sugárirányú burkok modellje szerint {Marsdeo és Laemmli 1977 nyomán).

eddig felsoroltakon túl leglényegesebbnek az tűnik, hogy vég­


re elkülönítette a két kromoszómafehérje-típus (a hiszton és
lierton) kromoszómaszer kőzetben játszott szerepét. E kísérletek
eredményeképpen úgy tűnik, liogy a hisztonok mindannyian
a nukleoszomaszintű felépítés részei, a H2A, H2B, H3 és H- a
nukleoszóma magját alkotják, a H^-es hiszton pedig stabi­
lizálja a DNS-hurkot a nukleoszómagyöngyön. A nem hiszton
típusú kromoszómafehérjék összessége pedig, a herton, úgy
tűnik, a szupranukleoszomális kromoszómaszerkezet kialakítá­
sában játszik döntő szerepet, mintegy összeragasztva a kro-
raatinfonalakat kromoszómává. Érdekes, hogy Hearst és Bot­
éban (1970) már évtizeddel ezelőtt megsejtette a herton „kro­
moszómaragasztó" (glue for chromosomal folding) Szerepét, mi­
előtt a „scaffoldozók" konkrét bizonyítékkal szolgáltak volna.
Ezek a bizonyítékok leírva egész egyszerűek: hisztoneltávolí-
tással DNS szabadul ki a nukleoszomális rendszerből, a nem
hiszton típusú fehérjék eltávolításával csak a centromerzón;^
marad többé-kevésbé épen, a kromoszómaszerkezet szétesik.
4. KROMOSZÓMA-RENDSZERTAN

A biolúgusrúl alkotott és az nx)dalomban sokszor — .saj­


nos — igen sikerülten karikírozott kép szerint a biológus egész
nap 'gyüjí és i-endszerez. Megszállottan gyűjt lepkét, növényt,
éld és rég kihalt fajokat, belehelyezve ó'ket az elődei vagy akár
önmaga alkotta i'endszerbe. Ha csiklandozza is egyesek humor­
érzékét, ennek a rendszerező ,,mániának" köszönhetjük, hogy
földgolyónkon nem vakon tapogatózunk élölénytársaink isme­
retlen és idegen tömegében. Minden tudomány képviselője te­
szi ezt tudományának tényanyagával, minden kutató-tudós
alapvető intellektuális kényszere, hogy amit megfig\'el. megis­
mer, tudománya logikus összefüggéseinek rendszerébe helyez­
ze. Nem történt ez nuisként a genetikában sem. Amint kide­
rült, hogy minden eukarióta kromoszómákba töimön'ti öröklési
anyagát a sejtosztódás során, meg akartuk tudni, hogyan le­
het i] kromoszómákat Összehasonh'tást lehetővé tevő rendszer­
be foglalni.

4.1. HÁNY K R O M O S Z Ó M A

van egy sejtben, hány kromaszíunája van eg\"-egy növény-


Yagy állatfajnak? Az első lépést ezen az úttm K. Rabi íette,
aki már 1885-ben feltételezte, hogy a fajok kromoszóniaszá.ma
állandó. Ez később bizonyossággá érett, és mint a mellékeit
táblázatból látható, a közismertebb fajok kromoszómáinak szá­
ma általában néhányszor tiz kíjrül van. A végletek viszont
látványosak, kettő és másfélezer között találhatók.
Mi határozza meg egy faj kromoszómaszámát? Ha sok
inindent tudunk is a kromoszómaszám megváltozásának mó­
dozatairól (lásd kromoszómamutációk), az alapkronioszóm.i-
szám meghatározásának kulcsa hiányzik. A legkézenfekvőbb
magyarázat az lenne, hogy a kromoszómákba tömörülő DNS
mennyisége dönt a krnmoszómaszámról. Nincs íigy. Az A m p h i u -
ma means (angolnagöte) 28-szor több DNS-t tartalmaz testi
sejtjeiben, mint az ember, de csak 28 kromoszómája van, míg
nekünk 46. Az angolnagöte legkisebb kromoszómája is nagyobb,
mint a legnagyobb emberi kromoszóma. Feltételezhető (Bostnck,
Sumner 1978), hogy a kromoszómaszám felső határát korlá-
tozniii kell a mikrotubuiusok számának, hiszen ezek vontatják
a pólusokra a kromoszómákat. Ha kromoszómánként csak ."i—4
.mikrotubuíust számolunk, akkor is például a sokkromoszómás
lepkék és halak sejtjeiben sok száz mikrotubulusnak kell sza­
badon működnie az anafázis során.
A kronioszómakutatót a kérdés különben egy igen gya­
korlati szempontból is érdekli. Minél kevesebb és nagyobb
kromoszómája van egy kísérleti objektumnak, annál könnyeb­
ben figyelhető meg, annál alkalmasabb genetikai tesztelésre.
Nem véletlen, hogy a citogenetikát hosszú ideig a növények
kromoszómakutatói uralták. Ennek elsődleges oka a kromo-
szómapreparálás egyszerűbb-sikeresebb volta a század első fe­
lében, dl' az sem volt mellékes, hogy a liliomnak csak 10, a
pletykának é,s a lóbabnak csak 12 kromoszómája van. Nagyok
is ezek a kroinüszómák, 7—23 uim közöttiek pl. a Vicia fába
(íóbcíb) sejtieibcn, tehát a legkisebbek is akkorák, mint az em­
beri kromoszómák legnagyobbika. A liliomnak még ennél is
nagyobb kromoszómái vannak. A növényi krnmoszómavizsgá-
lat másik előnye hosszú ideig az volt, hogy viszonylag egy­
szerű módon, a k(}lchicinozott sejtekre gyakor i't nyomással
{squash preparátum a nevu szakmai berkekben, de milyen t a ­
láló a Gclei által használt kifejezés; foszlatás) sikerült a kro­
moszómákat egymástól eltávolítani és így értékelhető prepa­
rátumhoz jutni. Ez állati sejtekben még évtizedekig probléma
volt, különösen a nagyobb számú kromaszómával rendelkező
fajoknál, A kevés kromoszómásoknál már a század elején na­
gyon szép kromoszómapreparátumok készültek mind metszés­
sel, mind pedig a squash-módszerrel, amint azt az Apóthy in­
tézetéből kikerült preparátumokról (1910 körül készültek) fo­
tózott mikrofc'lvételeim bizonyítják. A növényekre visszatérve
még meg kell említenem, hogy egyes növények tovább i.s
mennek ? kutató „segítésében", pl. a Tradescantta (pletyka)
poUtncsíra tömlőjében a kromoszómák még szépen .sorba is
állnak egymás mögött, a helyszűkének köszönhetően és a
genetikus örömére. Persze napjainkban a preparativ eljárások
tökéletesedésével már nem olyan lényeges a fenti szempont,
de azért most is vannak kedvenceink. A kromoszómakutatás
egyik ilyen modem „sztárja" szintén alacsony kromoszóma-
számának köszönheti sikerét. Ez a sztár a muntyákszarvasok
egyik faja (Muntiacus muntiac), melyet angolul, hangját u t á ­
nozva ugató szarvasnak ,,barking deer"-nck neveznek. Kecske-

S7
1 Opm
!2. ábra. A mwntyákszarva i (Mull ti a m.s niinitiak)
(liika) kKinioszónms/.áina 2n ---- 7.a iiöstín^ (tcliíii) kroíiii
(Wurster és Eenirschke után kö ;li Browii 1972).

gida nagyságú, filigrán, vöröses színű szarvasocska ez, Inüi£


Ceylon, Kína és Indonézia területén él. Bár a kérődzők kro
moszómaszáma általában nagy, gyakran 60 is lehet (pl.
a szarvasmarháé, kecskéé), a muntyákszarvas tehenének 6,
bikának 6—7 kroimoszómája van, így minden emlős közű! .
legkisebb kromoszómaszámot mondhatják magukénak. {Kiss
nevetséges, de ha szarvasféle, nőstényét tehénnek, hímjét bi
kának kellett neveznem ebben a ,,súlycsoportban" is.) Hog;
lehet páratlan számú kromoszómája a bikának? Ügy, hog;
normális méretű Y-kromoszómája mellett néha egy pontszen
kis Y—plusz kromoszómát is hordoz, szaporítva az e faj körű
rajzó kérdőjeleket.
T, C. Hsu (1Ö79) csodálatos kis könyvében elmeséli, ho
gyan fedezte fel Kurt Benirschke és Doris Wurster a muntyák
szarvas különleges kariotípusát. Ok a 60-as évek közepe tájái
a Catskiil F a r m fajgyüjteményének állatait vizsgálták egy ké
szülő kromoszómaatlasz számára. Először a muntyákszarvasol
közül a kínai vagy Reeves-féle szarvast (Muntiacu^; reevesi)
vizsgálták meg, és 4(5 kromoszómát találtak. Már ez a szám
is a legalacsonyabbak közé tartozik a szarvasfélék között, de
még nem ment szenzációszámba. Mikor sorozatos kudarcok
után végre sikerültek sejttenyészeteik a M. mUntiacból is,
egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek és a látott 7 k r o ­
moszómának. Két-három évig nem is .mertek szólni róla sen­
kinek, gondolván, hogy valami €gész különleges hibát követ­
tek el a sejttenyésztés vagy kromo.izómapreparálás során. Csak
mikor több állatból indított többszöri ismétléssel újból és ú j ­
ból t>—7 kromoszómát találtak, merték végre le is közölni
a szenzációt (Wurster Benirschke. 1970). Hogyan változhatott
a M. i'eevesi 46 ki'omoszómája ti—7-té egy 'hozzá igen-igen
közel álló fajban? A kromoszóniaevolúcióról ö.sszegyüjtött mai
tudásmennyiségünk képtelen válaszolni e kérdésre. Hsu szelí­
den csak rejtélynek (mistery) tartja, de idézi Róbert Mattheyt,
aki egyenesen botránynak {scandal) minősíti a jelenséget. Az
ugató muntyákszarvas legnagyobb kromoszómája 25—^30 j,im
is lehet, tehát valóságos „csemege" a kutató asztalán az em­
lősök mindig 10 }im alatti kromoszóma-j.kinálatában**.
A tesztáliatoknál maradva meg kell említenem, hogy b á r
talán legtöbbet a laboratóriumi egérrel kísérletezünk (szán­
dékosan nem írtam fehér egeret, mert ma már igen gyakran
fekete, zsemleszínű stb.), kromoszómáitól nem vagyunk elra­
gadtatva. Negyven kicsiny, majdnem egyforma V alakú akrf)-
ccntrikus kromoszómájuk igazán nem könnyíti meg dolgunkat.
A laboratóriumi patkány 42 kromoszómája alakilag már vál­
tozatosabb, de a tízszeres testsúly sokszor gátja — anyagi
meggondolásból ~ a vele való kísérletezésnek.
Sokszor kérdezik tőlünk, hogy a közeli rokonságban álló
fajok kis .méretű és óriás képviselői kromoszómaszámában
van-c lényeges eltérés. A növényeknél gyakran ténylei; a
kromoszóniakésziet megsokszorozódása (poliploidia, 8. fejt.'zc')
vezet a nagyságnövekedé-shez. de az állatoknál ez nem figv"]-
hetö meg. Gondolom, olvasóim közül sokan hallottak koiüiik
egyik legdédelgetettebb kísérleti állatáról, a törpe selyt m-
majmocskáról (Callithrix jacchus vagy Hapale jacchus). A
Callithrix-kölykök a szó legszorosabb értelmében ujjnyi nagy­
ságúak. Nos ezeknek a pöttöm majmocskáknak éppúgy 46 kro-
moszóTnájuk van, mint a magát a földi evolúció csúcsának t e ­
kintő óriás rokonnak, az embernek. A macska és oroszlán ki'o-
moszómáit csak különleges citogenetikai „trükkök" bevetésé
vei lehet megkülönböztetni, de több macskaféléét még így seiT
Az evolúció kevés nyomot hagyott az ember és az embersza
bású majmok (csimpánz, gorilla és orangután) kromoszómái
is. Első ránézésre csak annyi történt, hogy az emberben ke
kromoszóma „Összeforrt", és így a kromoszómaszám 48-r(
46-ra csökkent.
A fajok kromoszómáinak elemzéséhez nemcsak a kromc
szómaszáimot kell rögzíteni, hanem a kromoszómák összes je!
lemzöit. Az osztódó sejt kariológiai jellemzése a kariotipizálá;
eredménye pedig a kariotípus.

4.2. K A R I O T i P U S

A kariotípus elnevezés a kijevi G. A. Levitszkij prc


fesszortól származik, 1924-böl. Arra utal, hogy a kariotípus
sejt, egyed, faj sejtmagi jellemzőit tartalmazza. Hogyan ki
szül? Tételezzük fel, hogy előttünk egy szépen preparált C-mi
tózisról készült mikroszkópi fényképfelvétel. Minden egye
kromoszójna jól látható, nem fedik egymást, és az elözÖ íej€
zetben felsorolt fénymikroszkópos morfológiai jellemzők jc
felismerhetők. Megszámoljuk a kromoszómákat. Az eredmén
majdnem mindig kettővel osztható, hiszen testi sejtből szái
mazik a preparátum, tehát egy teljes anyai és egy teljes ap;
kromoszómagamitúrát tartalmaz. Alaposan szemügyre vév
őket, szerencsés -esetben, ki is lehet választani az egyform
nagyságú, alakú, egy-egy apai és anyai eredetű kromoszómr
bíi! álló hoTfiológ párokat. Ha sok a kromoszóma, ehhez ige
•113'gy gyakorlat kell, ha egyáltalán sikerül. Leegyszerüsítjü
a dolgot. Minden egyes kromoszómát kivágunk a felvételbő
Most m á r egymás mellé tologathatjuk őket. közvetlenül öss
szehasonlítva. Rövidesen előttünk a kromoszómaszereivén
minden egyes homológ kromoszómapárja, flogyan rendezzü
őket sorba? Először a legnagyobb kromoszómapárt, aztán
nagyságban következőt és így tovább. A még jobb áttekini
hetőség kedvéért kromoíízómacsoportokat is alkothatunk. ,
csoportosításra a centromer helyzete önként kínálkozik. Ek'
szőr például a metacentrikusokat helyezzük nagyság szerir
egy csoportba, a következő csoportba a szubmetacentrikusoka
majd az akro- és telocenírikusokat. Ez már a kariotípus.

m
A kariotipiis tehát a metafázisos (C-mitózisos) hromoszó-
7niiszerelvény minden jellemzőjét (krofnoszc/m/iszáni, mnrjőló'
(jia) Összegző képe. FiííyelemT Egyetlen osztódó sejtből készí­
tettük és egyelőre csak arra érvényes. Ugyanattó] az egyedtől
újabb és újabb mitózisokat vizsgálunk meg és hasonlítunk
össze. Észrevehető, hogy a kromoszómák 'hossza mituzisonként
bizonyos eltérést mutat: karcsú, hosszú profázisszerü kro.mo-
szóniáktól rövid, zöniök, vaskos krnmaíidás kromoszómákig.
Nyilvánvaló ellenben, hogy egy sejtben vagy mind zömök,
vagy mind karcsú kromoszómát találunk, egymáshoz viszonyí­
tott arányuk állandó, még ha abszolút hosszúságuk változik
is bizonyos határok között. Tehát az első sejt kariotipusa meg­
egyezik a többi megvizsgált sejt kariotipusával. Ez esetben már
azt mondhatjuk bármelyikre, hogy a vizsgált egyed jellemző
kiiriütipusa, melyet bármely esetlegesen kiválasztott sejtjének
kaiiotípusa érdemben képvisel. Éi-vényes ez a kariotípus a r r a
;: fajra is, amelyből az illető egyed származik? A faj több
egyedét megvizsgálva kiderül, hogy igen, egy kromoszómapár
kivételével. Ez az egy kromoszómapár a faj hím és nősténs'
egyedeiben különbözik: elnevezése ivari kronioszóniapár (szex-
krOTnoszómák), mert a nemi hovatartozást jelölik, gonoszőmd'
pár, mert a gonádok különbözőségére utalnak, vagv hetero-
.'.•rómapár. mert nem két egyforma kromoszómából áll. éí
ebben különbözik a mindkét nemnél azonos megjelenésű mito-
.víórriapártól. Nos, ha egymás mellé tesszük a faj hímjeinek és
nőstényeinek egy-egy jellemző kariotípusát, kezünkben a faj
jellemző kariotípusa. A kariotípus léhát közvetlen mikrosz­
kópi megfigyelés (mikrofelvétel), régebben a legkisebb rész­
letekig a látványt reprodukáló rajz {líai'iograni) alapján készül.
Mint említettem, különböző C-mitózisokban a kromoszó­
mák hossza kissé elíéi-ő. Hogyan lehet akkor tudományosan
érvényes módon leími egy faj kariotipusának jellemzőit? Elő­
ször kronioszómahossz-mérésekí-'t végzünk, és kiszámítjuk mi­
nél több mérés alapján a kromoszóma átlagos hosszát. F e l ­
tüntetjük a határértékeket is. Gyakran a kromoszóma relatív
hosszúságát adjuk meg. A relatív kromoszómahossz azt j e ­
lenti, hogy hány ezreléket tesz ki a haploid kromoszómaszerel­
vény kromoszómái hosszának összegébí'il egy-egy kromoszóma.
A kromoszómahossz megállapítása után megmérjük és kiszá­
mítjuk a kromoszómakarok arányát, ami morfológiai besoro-
lásuk alapja is. A kar-arány (arm ratio) tehát egyenlő a liosszu
kar (q) és rövid kar (p) hosszának hányadosával: q/p.
A iíar-arány szerint:
q/p^l — metacentrikus kromoszóma
q / p = i — 3 — szubmetacentrikus kromoszóma
q/p = 3—-^ — akrocentrikus kromoszó«na
q/p = ->:. —- teíocentrikus kromoszóma.
A ccnlromerindex (c, néha i) a kromoszóma rövid karjá­
nak (p) és Összhosszának (p + q) Iiányadosa:

A contromerindexct százalékban is szokás számítani ({'"/nj

Ez esetben azt fejezi ki, hogy a rövid kar hány százaléka a


kromoszömahossznak.
Számolnak űn. -rnorfolőgiai indexet (M) is, amely a kro­
moszómahossz és a kar-arány hányadosa:

M='--t±J
Ph '
Régebben a centromer helyzetét úgy is jelezték, hog;)
egyszerűen kivonták a rövid kar hosszát a kromoszóma össz-
hosszából.
Ezeknek az adatoknak a birtokában meg lehet szerkesztem
a sejtpopuláció vagy faj jellemző idiogramjat. Az idiogram
elnevezés szintén orosz tudóstól származik, N^vascsin java­
solta 1922-ben. Az idiogram tehát a kromoszómaszereivény
méréseken alapuló, statisztikailag helytálló, idealizált, rajzos
ábrázolásmódja. Természetesen csak a haploid szerelvényt áb­
rázolja, hiszen a homológok morfológiai jeilemzöi azonosak,
viszont tartalmazza mindkét ivari kromoszómát. Az Idiogram
fontojisága napjainkban, a korszerű sávozási módszerek beve­
zetése óta újból megnövekedett. Az üt a sávtechnikák felé tu­
lajdonképpen az ember citogenetikájának története. Ismerked­
jünk meg vele.
11

1 2 3 4
1
5

1 ! ! S l ! ! is i^ 11 N
i IIIIIIIIIIS11
X 6 7 8 9 10 11 12
** » 4,
I! 10 IP
II II ii >í II
13 14 15 16 17 18
11 II 4» t^ <»
II 11 It 11
21 22
»
Y
19 20
/J. ííí'^rt. Az eiiiber kroinoaz óm asz erei vényének idiogramja, a í.'it:iiiHa-
-festtHsel iK'lia látható máKodlagos befíi/.űdések feltüntetésével. .\£ idionrani
alapjiln ki-szül a katiotlpns (Sellyei ffl76 nyomán).
5. KROMOSZÓMÁINK HISTÓRIÁJA

Ma áUalíiQüs vélemény, hogy az ember kromoszómáinál-


tudománya két évtizednél alig korosabb. Könnyen elfeledjük
milyen széles és m é l y alapokat kellett kiépítenie a sejttannak
amífj eljutott az ember dtológiájáig, citogenetikájáig. Duvic
A. Hungerford (1978), korunk egyik nagy citogenetikus rák­
kutatója (a philadelphiai Fox Chase Rákkutató Intézet egyil
vezetője) kromoszómáink históriáját az 18(i3-as évvel kezdi
Ekkor vált ti. a festés állandó lépéssé a sejttani-szövettan,
munkában, ekkor vezette be Waldeyer és Beneke a hematoxi
lin-anilines festésmódot. Természetesen ebben az időben a ci­
tológus és hisztológus (sejt- és szövettanos) mindennel foglal
kozoít, ami csak a m a könyvtárakat megtöltő igen kiterjed
tudománynak része lehet. Nem véletlen, hogy a hisztológia
festést kidolgozó Waldeyer azonos azzal, akinek a kromoszüm;
elnevezést köszönhetjük.
Nehéz ma már megállapítani, ki látott először emberi kro-
moszómát. Valószínűleg körülbelül azonos időszakban többei
is. A legkorábbi közlemény, mely humán kromoszómákká
foglalkozik, egy heidelbergi patoíógustól, Arnoldtól (1879
származik. Ezért szokás az ember citogenetikáját il879-től kel­
tezni. Az eltelt több mint száz évet két nagy történelmi sza­
kaszra oszthatjuk: az első, il879—1956 közötti időszak az embe'
citogenetikájának hőskora, melyet főleg a helyes kromoszó
maszám megállapítására tett erőfeszítések jellemeznek, a má
sodik szakasz 1956-tól napjainkig az -ember citogenetikájánál
modern knra, mely egy igen komoly tudományág kiteljesedé
sét eredményezte,

5.1. H Ő S K O R : H Á N Í KROMOSZÓMÁISK- VANV

A mült század nyolcvanas éveire mind a mikroszkópic


mind a festési eljárások eljutottak arra a szintre, hogy jó
láthatóvá tegyék a kromoszómákat. Az ember citogenetikája
nak hőskorát egy fö kérdés uralta: tulajdonképpen hány kro
moszómánk van? A válasz nehézségét magyarázandó, vázolj n"
•a korabeli eljárást, mely az első világháború utánig dívott
szövettanban (Sandberg 1979), A kiválasztott szövetdarabé
víztelenítő hatású rögzíttinldatba lielyozték. Ez általában aiko-
hoi, ecetsav és kloroform keveréke (Carnoy rögzítője) vagy
alkohol, ecetsav, krómsav és ozmiumsav keveréke (Flemnüng
i^gzitőjo). A sejtek víztartalmát a rögzítőnldatra, majd a rög-
zítííoldatot elég magas hőmérsékleten (55—(íO °C-on) paraffinra
cserélték fel, amelybe lehűlés után be is ágyazták a prepará­
tumot. Mivel spontán osztódó szövetet kerestek, legtöbbször
TBC-sck vagy kivégzett halálraítéltek heroszövetdarabkáít
vizsgálták. Az eljárás önmagában és néha a hullaállapot is
komoly szerepet játszott abban, hogy p preparátumokon az
ember kromoszómaszániát igen hosszú ideig nem tudták he­
lyesen megállapítani. Kevés sejtosztódást lehetett bennük ta­
lálni, és a kromoszómák általában átfedték egymást, ugyan-
akk'jr szerkezetileg is meglehetősen ,.elnyomorítottak" voltak.
Arnold (1879) után Walter Flcmming írja le az emberi
kroflioszü.mákat 1882-ben. szaruhártya-preparátumbóí. 20•-28
kromoszómát számlál. 188f}-től a 24-et tartja „helyes" szám­
nak. Bár majdnem mindegyik későbbi kutató ennél több k r o ­
moszómát talál preparátumaiban, Flemtning 24-es kromoszó­
maszámát jó 30 évig i'smételten elfogadták, sőt „igazolták" is.
Hungerford (1978) szerint von Hansemann 1890-ben 18,
24 és 40 feletti kromoszómát számol emberi szövetben. Har-
delebon egész dolgozatsnrozatban foglalkozik a kérdéssel, i.s-
metélten a Iti-ot tartja a helyes számnak a spermatogenczis
során. A 2n-^24 igazolói: Duesberg IDOfi. Branca 1910, Guyer
1914. Jordán 1914. 2n-^32: Flick 1905, Mnore és Walker 190fi,
Wiemann 1912. de 2n—36: Wilcox 1900 t s 2 n - - 4 7 ; Monlgo-
met-y 1912 megfigyelése szerint.
Az ember ivari kromoszómáinak létét először Guyer is-
mertt' fel 1910-ben. Liége-ben a belga Hans von Winiwarter
mé]^ az első világháború előtt úgv találta, hogy a nők kromo-
.szómaszáma 48 (n-t23-HXX), a férfiaké 47 (n=23-HXO). Mi­
után a Hokkaido Kgyotemon Oguma hasonló eredményeket
kapott, munkatársával, Kiharával Liége-be utazott, és von W i -
niwArterrel együtt 1921-ben több dolgozatban is igazolták, hogy
az ember kronToszómaszáma 47, XO ivari kromoszóma-össze­
tétellel,
1921-ben az amerikai T.S. Painter, nyilvánvalóan von
Winiwarter nyomdokain haladva, közli a Science-ben, hogy az
embernek 48 kromoszómája van, a nőknél XX, a férfiaknál
XY i^'ari kromorszóma-Összetétellel. Ugyanebben a dolgozatban
viszont megemlíti, hogy a „legtisztáhb ekvatoriális le-mez:<in,
melyet eddig vizsgáltunk, csak 46 kromoszőjrui található^'. Fan-'
tasztikus és tragikus Painter tekintélytisztelete — amibe a
még fiatal amerikai tudomány kisebbségi komplexusa is bele­
játszott —, amellyel ahelyett, hogy saját megfigyeléseit tar­
taná valósaknak, nagynevű elődeit próbálja, ha kell, erőszak­
kal is igazolni. Painter idézett dolgozata majd 30 évre eldön­
tötte a kérdést: hibásan. Nincs egyedül, Evans és Swery Kali­
forniában szintén 48 kromoszómát talál 1929-ben, XX/XY ne­
mi kromoszóma-összetételi el. Az Y-kromoszóma létét viszont
Oguma egészen Í937-ig tagadja, bár japán kollégái (Minouchi,
Ohta és Iriki) egyetértenek Painterrel, Koller 1937-ben szintén
ez utóbbit igazolja.
Ismétlem, az elsö világháború után a hiszíológia korabeli
módszerei, ha nem is voltak tökéletesek, eljutottak m á r a fej­
lettség azon fokára, amely h a nehezen is, de iehetövé t e t t e
volna a helyes kromoszómaszám megállapítását. Az önbizalom
hiánya, az túlzottan tekintélytisztelő kutatói hozzááilás, az
eleve 48 kromoszóma „keresése" akadályozta hosszú évtize­
dekig az objektív kutatómunkát. Figyelemre méltó tanulság
lehet ez a mai kutatóknak is. A már többször idézett T C.
Hsu különben századunk elsÖ felét az ember- és emlösciíoge-
netika sötét korának {dark era) nevezi, talán a fentiek miatt is.
Hogyan sikerült végül is kijutni ebböi a kátyúból, melybe
a túlzó tekintélytisztelet is juttatta genetikánkat? Mint any-
nyiszor története során, most is a módszerek fejlődése Jen-
üítette előre a h u m á n citogenetika szekerét.
Három módszertani tényezőnek volt döntő szerepe a mo­
dern citogenetika létrejöttében:
1 A kolchiein alkalmazása a mitózisok leállítására, ,,ÜBZ-
szegyüjtésére."
2) A hipotóniás oldat alkalmazása a .rejtek duzzasztására
és a kromoszómák szétterítésére.
3) Az in vitro sejttenyészet fejlődése.
E három módszer döntő szerepével mindenki egyetért. Az
egyetértés viszont azonnal tovatűnik, amint azt kell eldönteni,
kinek személyes érdeme a fenti módszerek valamelyikének el-
sökénti alkalmazása.
5.1.1. A kolchicinozásról,
a C-iiiitózisrol részletesen szóltam a 2.H. fejezetben, meííem-
lítve, hogy az öszikikerics-alkaloida, a kolchicin mikrotubulus-
roncsolö hatása nyomán a kromoszómák kiszabadulnak a mi-
totikus orsó „fogságából". A mitózisok gyakorisága tekintélye­
sen megnövekszik, mivel nem tudják meghaladni a metafázis
(C-mitózis) állapotát. A kolchicin felfedezéséről is írtam e l ő ­
zőleg, itt azt említem meg. hogy úgy tűnik, emlős sejteken
először Levan alkalmazta lí)38-ban, 0 az amerikai Cold Spring
Harlxjr m a m m u t kutatóintézetben dolgozott, ahol a második vi­
lágháború előtt a kutatás erősen a citogenetika felé orien­
tálódott, és kipróbáltak minden lehetséges mitózisgátlót, csak­
hogy minél több sejtosztódást tudjanak mikroszkópjuk alá
gyűjteni, K próbálkozásoknak később a rák gyógyszeres keze­
lése látta hasznát a citogenetika mellett. A kolchicin igen rö­
vid idő alatt nélkülözhetetlenné vált.

5.1.2. A hipotóniás kezelés,


a szövetnedvek koncentrációjánál alacjscmvübb tüménységü ol­
datok alkalmazása rögzítés előtt forradalmi változást hozott
áz aailős- és embercitogenetikában. Tulajdonképpen e keze­
lésnek köszönhetően váltak felismerhetővé, egyenként elkülö-
níthetövé kromoszómáink. Hipotóniás sokknak is szoktuk ne­
vezni ezt az eljárást, pedig elsősorban a modern citogenetika
történetére volt sokkóló hatással, a sejteket legfeljebb felduz­
zasztja, mintegy felfújja az ozmotikus különbséget kiegyenlí­
teni törekvő, kívülről befelé áramló hígabb oldat. A hipotóniás
kezelésről szóló fejezetet megírtam, aztán dobhattam a papír­
kasárba. Időközbea ugyanis eljutott hozzám T, C. Hsu Humán
and niammaliaii cyíogenetics. A historical perspective cimü
könyve. Hsu főszereplő a modern citogenetika színpadán, s
a szereposztást éppen a hipotónia felfedezésének (később lát­
ni fogjuk, hogy újrafelfedezésének) köszönheti.
A muslicák, szöcskék kromoszómáit kutató kínai T. C. Hsu
(semmilyen általam fellelhető forrásban, még könyve címlap­
ján sem szerepel teljes neve, így nem tadhatom, mit rejt a
„T. C " ) a hazájában eluralkodó ILszenkoizmus miatt mai'iidl:
az Egyesült Államokban. Más lehetőség hiányában fogadta el
Ctiarles M. Pomerat ösztöndíját a Texas Egyetem galvestoni
orvosi fakultásán. Itt szakítania kellett előző munkájával, e m ­
ber és más emlősök sejtjeit kellett vizsgálnia sejt- és szövet-
íonyészetekben. Pomerat proíesszor akkor már világszerte' is­
mert volt a laboratói-iumban tenyésztett sejtek mozgásíiról,
osztódásái-ól fá?,iskontras:itmikroyzküppa! készített filmjeiről.
Mindezt megtanulta Hsu is. Az emlöskromoszómák ellonben
az ü' preparátumaiban is csakúgy, mint elődeiében, egymás he-
gyén-hátán zsúfolódtak. Egy alkalommal léptenyészetböi pre­
parálta a sejteket, és hematoxilinnal festette Őket. A Jehér-
vérsejtek létrejöttét szerette volna .megfigyelni in vitro. labo­
ratóriumi körülmények között. De hadd mesélje tovább T, C.
Hsu: „Nem akartam hinni a szememnek, amikor gyönyörűen
szétszóródott kromoszómákat láttam ezekben a sejtekben. Sen­
kinek sem mondtam el, körülsétáltam az épületet, elmentem
a kávézóba, majd visszatértem a laborba. A lépkultüra
gyönyörű kromoszómái még mindig ott voltak; most már el­
hittem, valóban léteznek. Nekiálltam végigvizsgálni a többi
lemezt is, és azt találtam, hogy a teljes sorozat hihetetlenül
csinos mitotikus kromoszómákat tartalmazott. Egy mitózisoí
kép sem mutatta a jellegzetes orsóorientációt. Egyetlen mi-
tózisos sejten sem látszott harántirányból a metafázis- Ke.n:
Voltak ezek tipikus metafázísok. Ujabb tenyészeteket indítot­
tam, hogy megismételjem a csodát. De n e m történt semmi. A
mitózisok megtartották normálisan nyomorúságos megjelené­
süket. Még kétszer ismételtem, sikertelenül. Azt kezdtem gya­
nítani, valami bajuk volt épp azoknak a léptenyészeíeknek
attól lettek olyan bámulatosak a mitózisok. Három hónapor
át megkíséreltem megváltoztatni minden eszembe jutó faktort
a táptalaj összetételét, a tenyésztési körülményeket, a homér
sékletet, a kolchicin mennyiségét, a rögzítési eljárást, a fes
tési módszert stb. — minden alkalommal esak egy tényező
váltoxtatva. Semmi sem működött 1952 áprilisáig, amíg mej
nem változtattam a tonicitását a sóoldatnak, amelyet mindenk
használt a laborban a tenyészetek átmosására rögzítés elötl
Amikor az izotóniás sóoldathoz desztillált vizet töltöttem, bog:
csökkentsem tonicitását, a csoda újra megjelent. Valóban va
rázslatos érzés képesnek lenni egy rejtély megoldására. Meg
értettem, hogy egy erőteljes eszköz van kezemben, és elkezd
tem letesztelni más, nem emberi eredetű sejteken is. Mindé:
fajra és minden tenyészetre alkalmazhatónak találtam."'

Nyilvánvalóan az első csoda axért jelentkezett, mert a lép


tenyészeteket a rögzítés előtt balesetszerüen hipotóniás oldaí
ban mosták áT. Egyetlen logikus magyarázat eiTC, hogy Pc
mera£ professzor valamelyik laboránsa hibásan készítette el
az izotónlás sóoldatot. Mire Hsu mindezt kiderítette, négy h ó -
n a p telt el, így sohasem sikerült azonositani, kinek a „bűne"
volt a „hipotóniás csoda". „Szerettem volna legalább egy csó­
kot nyomni — írja Hsu •—• az ifjú hölgy arcára", de egyikük
sem volt hajlandó magára vállalni azt a hibát, mely a citoge­
netika fejlődésének egyik legjelentősebb módszertani felfe­
dezéséhez vezetett. Azt viszont cáfolja Hsu, amit e sorok írója
is olvasott, hogy a hibás oldátkészítésért állását vesztette vol­
na a laboráns.
Nemcsak a hitelesség kedvéért idéztem szó szerint Hsut.
Figyeljük meg, nála a kromoszómák, ha sikeresen preparálta
Őket, „.gyönyörűek'*, „csinosak", ha sikertelenül, akkor „nyo­
morúságosak". Ez a viszonyulás, mely a szenvedély erejével
köti munkájához, jellemzi az igazi citogenetikust. Ez kü­
lönben egyik magyarázata annak is, hogy öt tekintjük a
hipotóniás kezelés felfedezőjének. Hiszen bizonyosan kezelték
sejtjeiket mások is - - véletlenül vagy tudatosan — desztillált
vízzel vagy egyéb hígabb oldattal. Elsők között lehetett Elea-
nor H. Slifer (1Ö34), de ő embriológus volt, nem figy^U a
kromoszómákra. A r l h u r Hughes (1952) szintén embriósejteket
vizsgált különböző tonicitású oldatokban, n is elment a felfe­
dezés mellett. Nem így két japán kutató a Hokkaido Egyete­
men (Sapporo). Makino és Nishimura (1952) jóval Hsu előtt
kezdték alkalmazni a módszert, de mivel foszlatásos (sc|uash)
preparátumot használtak, kromoszómáik szétválása nem volt
olyan látványos, mint kínai kollégájuk sejtszuszpenziójában.
Különben, amint azt Hsu leirja, Sajiro Makino is véletlenül
fedezte fel a módszert, igaz még 1948'ban. Rovarhere-prepa­
rátumokat készített, amikor falusiak érkeztek a sapporói egye­
temre. A lemezeket egy vizes edényben hagyta, és rohant b e ­
vásárolni, m e r t a háború utáni ínséges időkben a falusiak lá­
togatásai jelentették az egyetlen élelemforrást. Mire vissza­
érkezett, nála is megtörtént a ,,csoda'*. Még 50 állatfajon p r ó ­
bálta ki „japán alapossággal", míg leközölte 1952-ben, Hsuval
egyidőben. De Hsu emberi kromoszómákat vizsgált, a Journal
oi Heredity c , széles körben ismert és olvasott lapban közölt, és
olyan intézetben dolgozott, ahonnan a hírek azonnal bejárták
a fél világot. Jellemző a felfedezés kiváltotta lelkesedésre, hogy
a Texas Egyetem orvosi fakultásának dékánja egy teljes m u n ­
kanapját áldozta arra, hogy a hipotóniás kezelésnek egy hosz-
szú külteménayel tisztelegjen. Hsu vagy Makino prioritását
énelmetien vitatkozni, ök sem tették. Amint arra Hungerforc
(1978) is felhívja a figyelmet, a Szovjetunióban Sliferrel egy
idó'ben {1934—35-ben), Zivago és mtsai, illetve Aisenberg mód
szeresen vizsgálták alacsony töménységű sóoldatok hatása
osztódó sejtekre. Felfedezésük csak egyike volt a kor jóvá
Nyugat előtt járó szovjet genetikai sikereinek, melyeket az
tán feledésbe taszított a liszenkói éra.

5.1.3. A sejttenyésztés,
a sejtek, szövetek életben tartása és szaporítása a szervezetei
kívül, laboratóriumi körülmények között, régi vágya volt ;
biológusoknak. A múlt század végén vált valóra, mégpedig a;
embriológia egyenes ági leszármazottaként. Wilhelm Roux a:
első pionírja e módszernek. Ö 1885-ben egy csirkeembrió-da
raix)t tartott életben meleg sóoldatban. Megpróbált békaemb­
riót is életben tartani tojásfehérjében. 1898-ban Ljunggren né
hány napig meleg aszciteszfolyadékban tartott emberi borda
rabokat. Életben maradásukat sikeres visszaültetéssel bizonyí
totta. 11903-ban Jolly hónapokig tenyésztett szalamandra-fe
hérvérsejteket egy kivájt lemez mélyedése felett fedölemezei
függő cseppben. iÍ90G-ban, Beebe és Ewing már kutya limfo
szarkóraasejtekét tenyésztett teljes sikerrel. Az első valódi szö
vettenyésztési kísérletet szintén embriológus, Harríson végezt<
11907-ben. Ebihal idegszövetét nyiroknedvben tenyésztette, é-
megfigyelte az idegrostok sarjadzását az idegsejtből. Burrow;
1910—^11-ben nyirok helyett vérplazmát használt csirke-emb
riószövet tenyésztésére.
Alexis Carrel ugyancsak a század első évtizede körül kap
csolódott be a szövettenyésztési munkába. Roux után öt tart
juk s. szövettenyésztés igazi úttörőjének. Módszerei mindmái?
alkalmazhatók. Tény észedényei jóformán változtatás nélkü
alkalmasak m a is, e sorok szerzőjének laboratóriumában i
nó'nek sejtek Carrel-edényben. Carrelnek sikerült elÖszÖr sta
bilizálni egy sejttörzset. A szervezetből kiemelt sejtek ugyan
is körülbelül 50—60 osztódás után az ,.öregedés" jeleit mu
tatják, osztódásuk leáll és elhalnak. Nos, Carrel csirkeembrió
ból indított fibroblasztjaiból a húszas években stabilizálódot
egy sejttörzs, mely a hatvanas években még biztosan tényé
szett. Kezdetben a szővettenyé-sztök természetes biológiai ned
veken tenyésztették a sejteket: tojásfehérje, nyirok, vérplaz
ma, vérsavó, enibriókivonat, A régebbi szövettenyésztési mo­
nográfiákban látható a rajza, de néhány mai lafaoratóriuimban
még meg is található a íémböl készült embrioprés, mellyel fő­
leg csirke-, de egér-, patkány-, nyúl-, tengerimalac- vagy akár
elvetélt emberi embrióból is lehetett „táptalajt facsarni". Nyil­
vánvaló, hogy a természetes táptalajok összetétele igen vál­
tozó. Még ha azonos módon készülnek is, a donor döntően b e -
folyásoljfi minőségüket, a természetes táptalajon végzett kí­
sérletek jóformán összehasonlíthatatlanok.
A táptalaj problémája hosszú ideig a sejttenyésztés Achil­
les-sarka volt, viszont amióta sikerült megoldani, a m o d e m
Inológia jóformán minden ágában alkalmazzák a laboratórium­
ban nevelt sejteket. A tenyészetek növekedését meghatározó
tápanyagok vizsgálatát W. H. Lewis és M. R. Lewis kezde­
ményezte 1950-ben, Morgan és mtsai vezették be a 199-es m é ­
diumot, mely igen rövid idő alatt bámulatosan elterjedt és
ma is használatos. De az ötvenes években Fischer, Parker,
Mórion, Morgan és Eagle, később Puck és H a m létrehozott
egy egész sor szintetikus táptalajt, mely m á r csak 5—20'>/(, savó
(borjú, ló) vagy embriókivonat hozzáadását kérte. A szinteti­
kus táptalajok létrehozásában a román Cieciura is komoly ér­
demeket szerzett Puck laboratóriumában. A bukaresti Canta-
cuzino Intézet által forgalmazott táptalaj (IC 65) az ö recept­
jük alapján készül. Az „igazi" szintetikus táptalajok nem kér­
nek semmiféle természetes adalékot. Ma már több ilyen t á p ­
talaj ismeretes, létrehozataluk elsősorban annak köszönhető,
hogy míg eddig a táptalajok ásványi sókat, aminosavakat és
vitaminokat tartalmaztak, ezekbe a legújabbakba hormonokat
is kevernek.
A szintetikus táptalajok és a sejttenyésztés módszertaná­
nak biológus „közkinccsé" válása níigyon megkönnyítette a
citogenetikai munkát is. Jóformán bármely szövetből nagy
mennyiségű osztódó sejtet lehetett nyerni, a kifogástalan kro-
moszóraakészítmény vágyálomból elérhető realitássá vált. A
sejttenyésztés persze ma sem könnyű. Üjból a Nobel-díjas
Watsont idézem: „Egészen a közelmúltig jókora miszticizmus
Övezte a tenyészetben való sejtnövekedést. A sikerhez jgen
pontos kísérleti körülmények szükségesek, s ami még rosz-
szabb, úgy tünik, nincs mindenkinek érzéke a dologhoz" (Wat-
son 1980).
A különböző egészséges szövetek tenyészetéhez kapcsoló­
dott a rákos szövetek tenyészete, melyekről hamar kiderült
hogy igen alkalmasak, sokkal könnyebben stabilizálódnak sejt­
törzzsé. Gay, Coffman és Kubicek Henrietta Lachs nevű félve;
páciensük méhnyakráksejtjeit 1951-ben izolálta, HeLa-sejt-
törzs néven ma is az egyik leggyakrabban használt ember
eredetű sejt szerte a nagyvilágon, azóta rég elhunyt donorja
n a k tudományos halhatatlanságot biztosítva. Az egyik els<
stabilizált sejttenyészet viszont egér eredetű volt, a híres L
sejttörzs. Earle professzor laboratóriumában izolálták méj
1940-ben! Száznapos normál hím egér bőr alatti kötőszöveté­
ből származik (tehát nem rákos eredetű, mint sokan hiszi!
szakmabeliek is). A különböző aszciteszek "tenyésztésbe vite
lében George Klein (1951) munkássága úttörő jelentőségű. ^
kromoszómavizsgálat szempontjából legnagyobb vívmánynál
viszont a íehérvérsejtek tenyésztése számít. ErrÖl részleteseb­
ben szól majd az 5.2.1. fejezet.

5.1.4. Negyvenhat kromoszómánk Tani


A fejezet elején tisztáztuk, a modern citogenetika létre­
jöttében három tényező játszott lényeges szerepet: a kolchl-
cinozás, a hipotonizálás és a modern sejttenyésztés. T. C Hsi
kezében mindhárom tényező találkozott, tetézve azzal, hog;
éppen emberi sejteket tenyésztett. Megakadályozhatta valam
a helyes kromoszómaszám megállapításában? Igen, A tekin
télytisztelet, mint .annyi elődjét. Bár preparátumai a ,.hipo­
tóniás csoda" következtében igazán szépek voltak, egy laz;
centromerü metacentrikus kromo.szómára „ráfogta", hogy ké
akrocentrikus, csak hogy igazolni tudja Paintert. Ezt említet
könyvében nem kis malíciával meséli el. Painter professzoi
a Texas Egyetem elnöke volt, Hsu még „Drosophilás korában*
megtanulta abszolút tekintélyként tisztelni, el sem tudta kép­
zelni róla, hogy tévedhet.
1955-ben született meg végül az ember citogenetikájánál
hőskorát koronázó, helyes eredmény: 4-6 kromoszómánk van
Jo Hin Tjio és Albert Levan il956-ban közlik a Svédországbar
megjelenő Hereditas 42. kötetének első hat oldalán. Levar
többször dolgozott az Egyesült Államokban, .megtanulta a szö
vettenyésztést és a hipotónia alkalmazását is. Elöítéletmen
tességét mégis elsősorban az biztosította, hogy éppúgy, mi«
régi spanyolországi munkatársa, Tjio, növényi citogenetika!
volt. Levan laboratóriumában (Lund, Genetikai Intézet, Svéd­
ország) művi vetéléssel nyert magzatok tüdűszövettenyészeteit
vizsgálták. Negyvenhatnál több kromoszómát nem találtak.
Közleményükben mégis óvatofian úgy fogalmaztak, hogy ez a
szám a tüdöszövetre érvényes, nem föltétlenül az emberi faj­
ra. No de ugyanebben az évben Angliában Ford és Hamerton
(lO.'jfi) herebiopszíában a meiozis során 2.'i bivalenst ta­
láltak. Azt hinnénk, e két eredmény véglegesen meggyőzött
niindenkit. Nem volt egészen így. Hitetlenek akadtak még
1958-ban is, például Kodani és Chang, akik „nem engedtek a
negyvennyolcból", váltig állították, hogy egyes kínai és japán
populációkra a 48-as kromoszómaszám a jellemző. Dr. Tjio
nem hagyta magát. Most már Theodore Puck denveri (Colora-

I. túblíizat
J\x ember eilogpnrlikájaniik evolAeiója
(Srjva.stava és I,uoa.s 1976 után kí.sst módositva)
HŐSKOR
195« eldtt
hiányos módszerek
teljes zavar az ember kromoszómáinak szániát, alakját illetően

a helyes emberi kro mosnom asz ám : 2n = 46


(Tjio, Levan)
MODERN CITOGENETIKA
l » 5 e - 1 9 7 e Benver 1960
London 19*3
Chicago 1966
mÓdsKerek:
1. kolchicinozás 1. ismert betegségek kromoszomális alapjának tisit-
tázása
2. lüpotóniás kezelés 2. limfocitatenyésztés
3 . fitohemagglutinin 3. az elnevezések szabványosítása
4. sejttenyésztés 4. kromoszómaaberxációk
'táptalajok) (klasztogének: sngáizás, vegyszerek, vírusok)
5. magzati kromosrómavizsgálat
{spontán abortumok, magzatvlz sejtjei)
6. inikroautoradiográfta
1970- Párizs 1971
Mexico City 1976
Ktockliolin 1978
1. kromoszómasávozás
(Q. G. C. R)
2. kromoszómatérkép
3. kromoszómaszerkezet
molekuláris szinten
4. automatizált kromoszómaanalizis
do) laboratóriumában dolgozott, ahol 13 személytől vett kü
lönbözö szövetmintákat és a sejtek ezreiben számlálta a kro^
moszómákat. Minden sejtben azonos számú, 46 kromoszóma
talált (Puck 1962).
A Hoíno sapiens kromoszómaszámához kétség most má:
nem férhetett, rá lehetett térni kariotípusának jellemzésére
a kromaszómabetegségek felderítésére. Lezáródik tehát a hu
m á n citogenetika hőskora, új fejezet nyílik: a modern cítoge
netikáé.

5.2. A MODERN C I T O G E N E T I K A ELSŐ É V T I Z E D E : 1960-197

A hőskor technikai építkezését betetőzi a Rothfels—Si


minovich-féle (1958) meleg levegős preparálási módszer (ai
drying methodként közismert). Kromoszómapreparálási szin
ten az azóta eltelt negyed században nem léptünk előre sem
mit az emlősök és az ember citogenetikájában.
5.2.1. Vérteayészet
Az emberi kromoszómák preparálása addig nem váíha
tott rutinmódszerré, amíg nem találtak mintavételre megfeleli
szövetet. Osztódó szövet még a felnőtt emberi szervezetben i
van, több is, A különböző nyálkahártyák, hámok osztódássa
cserélik felületi rétegüket, a haj, a köröm állandó növekedés
ben van, az üreges csontokban a csontvelő szüntelenül term.el
a vér alakos elemeit, és a herecsatornákba milliószáraxa ér
kéznek a több érési osztódással létrejött hím csírasejtek. Ne
hezen hozzáférhetőek ezek a szövetek, nehézkes a kromoszó
mapreparálás belőlük. Kimetszett kis bördarabokhoz viszony
lag kis fájdalommal lehet jutni, de mire jó minőségű kromo
szómapreparátumot készíthetünk, két, három hét is eltelik
Még viszonylag legalkalmasabbnak a csontvelő bizonyult, esi
pö- vagy mellcsontpunkciÓ után két-három órával m á r prepa
ráihatunk. Bizony nem kellemes módszer, nem is lehet álian
dóan ismételgetni, megmarad igen jelentcfe diagnosztikai eljá
rásnak a fehérvérüség különböző változataiban. Hasonló mó
don nehézkes a herebiopszia is. A fentiek magyarázzák, miér
hatott szenzációként és miért lendített óriásit a h u m á n ciío
genetika szekerén a vértenyészeí, pontosabban a vér limfoGi
iáinak tenyésztési módszere. Hiszen asíramentes vérvétel tény­
leg megoldható, egyszerű és sokszor ismételhető.
A kérdésre, hogy mikor alakult ki a limfocitatenyésztés
módszere, tízből kilenc citogenetikus az 1959—60-as évet j e ­
löli meg, nem is egészen hibásan. Nem árt ellenben emlékez­
tetni arra, hogy Tímofejevszkij már 1928-ban leírta a limfo-
citák osztódását a szervezeten kívül. A harmincas években a
szovjet genetikusok a fehérvérsejttenyésztést javasolják az
emberi kariotípus rutins7.erű analízisére (Chrustschoff és nitsai
1931, Chrustschoff és Berlin 1935). Ujabb példája ez a íizovjet
genetika Liszenko előtti magas színvonalának és a neve által
jelzett kor ártalmas voltának. Hiszen a vértenyészettel 30 évet
késett a világ citogenetikája Liszenico és követői „áldásos" t e ­
vékenysége nyomán, melynek során egyesek a kromoszómákat
egyenesen műterméknek (artefaktumnak) kiáltották ki, tehát
létezésüket is tagadták.
1949-ben újból igen közel kerültünk a limfocitatenyész-
téshez. Li és Osgood (1949) megfigyelték, hogy a fitoliemag-
glutinin, ez a babból kivonható mukoprotein összecsapja a v ö ­
rösvértesteket, amelyek így elválaszthatók a fehérvérsejtektől.
Tovább nem jutottak.
Péter C. Nowell normális és leukémiás fehérvérsejtek
differenciáéi óját vizsgálta a Pennsylvania Egyetemen Phila­
delphiában. A Li—^Osgood-módszerrel csapta össze az eritroci-
tákat. Döbbenten állapította meg, hogy a normális vérben is
(egyes források szerint ez saját vére volt) tekintélyes a mitó-
zisok száma. Tudnunk kell, hogy természetes körülmények kö­
zött a vér alakos elemei még a vérképző csontvelőben befeje­
zik érési osztódásaikat, a keringő vérben csak igen ritkán le­
het osztódást megfigyelni. Kezdetben Nowell arra gyanako­
dott, hogy a mitózisok létrejöttében az oxigén vagy a szén­
dioxid nyomásának változása, a plazmakoneentrációbelj elté-
- rések a „bűnösök". Precíz ellenőrző kísérletei rá kellett hogy
döbbentsék: a fitohemagglutinín, ez a Nowell szerint „nem
fiziológiás tényező" okozza a limfociták transzformáció­
ját. Transzformációnak azt a jelenséget nevezzük a sejtbio­
lógiában, amikor egy specializált sejt újból visszanyeri osztó-
dóképességét (14. fejezet). A limfociták — imrnunszerepre spe­
cializált, már nem osztódó sejtek a vérkeringfeben — a fito-
hemagglutinin hatására mintegy visszahátrálnak egy korábbi
állapotukba, újból limfoblaszttá alakulnak, és egy idő után

75
elkezdenek osztódni. A íitohemagglutínin tehát mitóziskiváltt
tényező a vérkultúrában: mitogén. Mint ilyen, távolról sem a;
egyetlenegy ma már, de a rutinszerű kromoszómaanalizisbei
szinte kizárólagosan ezt a babkivonatot használjuk. Nowelí fel
fedezését követően 5 philadelphiai kutató fogott össze: Moor
head a Wistar Intézetből, Nowell és Mellman a Pennsylvani;
Egyetemről, Battips és Hungerford a Rákkutató IntézetbÖ
együtt közölték (1900) az emberi leukocitatenyésztés és kro
moszómapreparálás módszerét. Ez a nagy philadelphiai siker
jelentő dolgozat tartalmazza tehát azt a módszert, melyet az
óta is alkalmazunk a h u m á n citogenetikában, lényeget é r i n t
változtatások nélkül. Lássuk tehát az emberi „kromoszómáké
szíté.s" menetét.
ö t - h ú s z ml vénás vért veszünk le véralvadásgátló, tiszt
heparinra. A vért hagyhatjuk ülepedni magában, vagy fitc
hemagglutininnal Összecsapjuk a vörösvértesteket és centri
fugálással ülepítjük. A ieukocitákban gazdag felülúszó plaz
mából lehet indítani egy vagy több párhuzamos tenyészete
Hungerford (1965) javaslatára teljes vérből is lehet indítar
limfocitatenyészetet. Ez a módszer, mely különösen újszülöl
tek, csecsemők kromoszómaanalízisekor ajánlott, 0,2-—0,7 ír
vérből tenyészti a Umfocitákat, elnevezése miízrokultúra,
fenti módon plazmából indított makrokultúráva.! ellentétjei
Az indítás módjától eltekintve a tenyésztés és preparálás te
vábbi menete azonos. A makrokultúra általában több eleme2
hetö mitózlst eredményez, mint a mikrokultúra. A plazmí
vagy a kis mennyiségű teljes vért táptalajba helyezzük. Ez
tenyésztöelegy tartalmaz egy szintetikus tápoldatot (TC-191
Eagle, Ham's F—12, Romániában a Cantacuzino Intézi
IC—65-ös tápoldata, d e létezik egyenesen iíromoszómapreps
rálás céljára gyártott oldat is, .a McCoy-féle kromoszómamt
dium); 10—20a/o homológ vagy autológ emberi savót, újabba
fötális borjúsavót; antibiotikumot (régebben penicillin t
sztreptomicin elegyét, m a inkább gentamicint vagy kanam
cint). Ha nem használtunk fitohemagglutinint a fehérvérsej
szeparáláshoz, a táptalajhoz kell adagolnunk (általában
Difco cég készítménye használatos, de igen jó eredmények^
lehet elérni a Wellcome fitohemagglutininnal is). A tuíajdor
képpeni tenyésztés ezután kezdődik, zárt edényben, 37 °C-<
termosztátban, 48-—-72 órán át. A tenyésztés utolsó másfél4ii
rom órájában kolchicint (még jobb, ha kolcemidot vagy vinl

78
lasztint) adagolunk a tenyészethez. Ezután veszi kezdetét a
kromoszómapreparálás. Centrifugálással (óvatosan, viszonylag
alacsony fordulatszámon) leülepítjük a sejteket, és a táptalajt
18—20 percre meleg hipotóniás oldatra cseréljük. Ujabb centri-
fugálás után leszívjuk a hipotóniás felülúszót, és hideg rögzi-
töoldatot (jégecet és alkohol friss keverékét 1:3 arányban)
adagolunk a sejtekhez, igen óvatosan rázogatva a csövet. A
rögzítést kétszer-háromszor megismételjük, majd hideg és ned­
ves mikroszkópi tárgylemezre csöppentjük a sejtszuszpenziót
bizonyos távolságról (ez a távolság minden laboratóriumban
bizonyos misztikummal övezett, és mindenki esküszik az egye­
dül helyesre 10 cm és majd egy méter között). A lemezre
esöppentett sejteket azonnal meleg levegőáramba helyezzük,
ez magyarázza a genetikai laboratóriumban a hajszárító szinte
kötelező' jelenlétét. 'Bizonyos idö múlva (általában a preparálás
másnapján, amikor az ecetsav jó része elpárolgott) megfestjük
a preparátumokat, legtöbbször Giemsa-oldattal, d e lehetősé­
geink igen változatosak, mint az a későbbiekben kiderül. Tel­
jes száradás után xiloiban áztatjuk a lemezeket, kanadabal­
zsamba ágyazzuk, így „véglegesítjük" őket, majd a mikrosz­
kóp legnagyobb immerziós objektivjével vizsgáljuk a kromo­
szómákat.
Nem nehci'zebb a kromoszómapreparálás, mint bármelyik
modern sejtbiológiai módszer, legtöbbnél egyenesen könnyebb­
nek tütiik. A citogenetika varázsa talán éppen abban rejlikj
hogy a legtökéletesebben standardizált laboratóriumi körülmé­
nyek mellett sem sikerül mindig egyformán a kromoszóma-
preparátum. Nagyon sok ismeretlen, kiszámíthatatlan ténye­
zőt rejt magában a donor vére, a heparin, a táptalaj, a savó,
a sejtek által termelt szén-dioxid mennyisége, a hőmérséklet,
a mitózisgátló minősége, a hipotonizálás módja, a rögzítés s e ­
bessége, a kicsöppentés távolsága stb. Lapozzunk vissza a k r o -
moszómaszerkozetről szóló fejezetre. Többször is hangsúlyoz­
tuk, mennyire dinamikus képlet a kromoszóma. Akinek mégis
gyakran sikerül preparálni viszonylag hosszú kromoszómákat,
szétvált kromatidákkal, jól kirajzolódó első és másodlagos b e -
fűzödésekkel, joggal lehet büszke szakmai tudásán túl cito-
genetikusi rátermettségére is. Százszázalékos sikerre ebben a
szakmában senki sem számíthat. Mivel a szakkönyv, szakcikk
alapján precízen megismételt „recept" általában nem elég a
szép preparátum léti-ehozatalához, niivei a tapasztalat mellé
érzék és „szerencsés" kéz is kell, a citogenetika kissé m ű v é ­
szetté is avatódik.
5.2.2. Kariotipizáló konferenciák
Visszakanyarodva a történeti áttekintéshez, el kell m o n ­
danom, hogy 1959-re már világszerte több laboratórium szin­
te rutinszerűen tenyésztett emberi sejteket és preparált em­
beri kromoszómákat. A kariotípus megalkotásában a kutató­
nak meglehetősen szabad keze van. Maga dönt a kromoszó­
mák csoportosítása, sorszámmal való ellátása terén. Amint tu­
catjával készültek az emberi kariotípusok, az emberi kromo­
szómák osztályozásának Is tucatnyi változata született. így
aztán a még igen fiatal humán citogenetika máris kommuni­
kációs zavarokkal küzdött. Kézenfekvő volt a tennivaló. Meg
kellett alkotni a standard humán kariotípust. Charles E. Ford
javasolta, üljenek össze mindazok, akik eddig emberi kromo­
szómákról közöltek. A házigazda szerepét Theodore T. Pnck
vállalta denveri laboratóriumában, a Colorado Állam Egye­
temén. A genetika történetébe mint a Denveri Konjerencia
(19f)0) vonult be ez a munkaülés, melynek eredményeit Ja­
vaslat az ember mitotikus kromoscómái ehievezéséneh 5ton-
dard rendszerére (A proposed standard system of nomencla-
ture of humán niitotic chromosomes) címmel közölték a Lan-
cetben. Ma Romániában talán többen tudnak emberi kariotípust
készíteni, mint 1960-ban az egész világon. Tudásunk alapját
többek között éppen az a 14 genetikus rakta le, akik a denveri
konferencián Összeültek. Nem is született semmi látványos
eredmény, még meglepetés sem, hiszen néhány év és tucatnyi
laboratórium munkájának Összegezése, közös nevezőre hoza­
tala volt a cél. Mégis mérföldkő. Az, m e r t ahogy 1953-tól,
Watson és Crick DNS-modelljének megalkotásától számítjuk
a molekuláris biológia létrejöttét, éppúgy 19(í0-tól a modern
h u m á n citogenetikáét. Watson és Crick a Nature-ban közölte
felfedezését 930 szóban. A denveri 14 sem szaporította a szót,
A Lancetben 1960. május 14-én közölt jelentésük 2 oldalas.
De hadd soroljam fel a 14 résztvevőt: J. A. Böök (Institute of
Medical Geneíics, Uppsala), J. Lejeune (Hospitál Trousseau,
Paris), A. Levan (Institute of Genetics, Lund), E. H. Y. Chu
(Oak Ridge National Laboratory, Tennessee), C. E. Ford (Me­
dical Research Council, Radiobiologicaí Research Unit, Har-
well, Berkshire), M. Fraccaro (Institute for Medical Genetics,
Uppsala), D. G. Harnden (Medical Researoh Council, G r o u p
for Research on the General Effects of Radiation, Western
General Hospitál, Edinburgh), T. C. Hsu (M. D. Anderson Ho­
spitál and Tumor Institute, Houston, Texas), D. A, Hungerford
, (Institute for Cancer Research, Philadelphia), Patrícia A. Ja­
cobs (Medical Research Council, Group for Research on the
Generai Effects of Radiation, Western General Hospitál, Edin­
burgh), S. Mdkino (Zoological Institute, Hokkaido University,
Sapporo), T. T. Puck (University of Colorado, Medical Center,
Denver), A. Robinson (titkár, Denver), J. H. Tjio (National
Instvtutes of Health, Bethesda, Maryland). Tanácsadói és dön­
tőbírói minőségben még három meghívottja volt a konferen­
ciának, három professzor, akiknek tekintélye elégségesnek t ű n t
a vitás kérdések „békés" rendezésére: D. G. Catheside (elnök,
Department of Microbiolcgy, The University Edghaston, Bir­
mingham), H. J. Muller (Indiana University, Bloomington) és
Curt SteTU (University of California, Berkeley). A Lancet-beli
közlemény szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a döntő- és
békebírói szereppel nem kellett élnie a három professzornak.
Magam teszem hozzá: valószínűleg azért, m e r t n e m politikai
kérdéseket tárgyalt a konferencia, itt az érvek is elegendőnek
bizonyultak.
A Denveri Konferencián az emberi kromoszómákat a ka-
riotipizálás szabáíyai szerint 1-töl 22-ig sorszámmal látták el,
nagyságuk csökkenő sorrendjében. Ez alól csak néhány k i v é ­
tel van, amikor más kritérium került előtérbe. Az ivari kro­
moszómák (gonoszómák); X és Y. A 22 autoszómát 7 csoportba
osztották: 1—3, 4—5, 6—12 (X), 13—15, 16—18, iÍ9—20, 2 1 —
22 (Y).
A kromoszómák relatív hosszúságát a teljes (X-kromoszó­
mát tartalmazó) haploid szerelvény hosszának {tehát 22 a u t o -
szóma -j- X-gonoszóma) ezrelékében adják meg. A kar-arányt
a hosszú és rövid kar hányadosaként, a centromerindexet pe­
dig 3 rövid kar teljes kromoszómahosszhoz viszonyított a r á ­
nyaként.
Ugyancsak a Denveri Konferencia pontosítja a karioUpus
és az idiogram, fogalmát, olyan értelemben, ahogyan előzőleg
meghatároztuk (4.2. fejezet). Hogy mennyire szükséges volt ez
a fogalomtisztázás, mi sem bizonyítja jobban, m.int az, hogy
C. P. tíwanson híres és alapos Citológia és citogenetikájáhan
(1957) még egyszerű metafázisok és C-mitózisok fényképi
alatt is gyakran szerepel, hibásan, a kariotípus felirat.
A genetikusok világa azonnal felismerte a Denveri Kor
ferencia mérföldkő jellegét (annyi különbséggel, hogy angoK
a sarokkő = cornerstone kifejezést használják), de ez ne:
volt akadálya, hogy azonnal el ne kezdjék bírálni fellelhet
hibáit. Klaus Pátau (Wisconsin Egyetem, Madison) az egyi
leghevesebb bíráló, amiben annak is szerepe lehetett, hogy va
lamüyen okból nem volt ott Denverben, és a denveriek tulaj
donképpen ugyanazt a hét kromoszómacsoportüt ,.törvényesi
tették", mint amit maga (1960) tÖlük függetlenül (?) javasol"
Azzal a különbséggel, hogy a kromoszóma-sorszámozás mellet
ö az egyes csoportokat az ABC nagybetűivel is jelezte, meg
könnyítve vele „hétköznapi" alkalmazásukat. Hiszen könnyeb
C-cs(^ortot mondani, mint azt, hogy „a 6-tül 12 és X-kromo
szórna csoportja".
Három évvel Denver után Lionel S. Penrose profesíízo
meghívására Londonban gyűltek Össze a humán cítogenetik
művelői. Míg Denverben 12 intézet 14 képviselője találkozott
Londonban már 21 intézet 26 kutatója volt jelen. A leglénye
gesebb eredménye e munkaülésnek, amelyet a szakirodalor
Londoni Konferencia (1963) néven idéz, hogy szentesítette i
csoportok betűjelzését, Pátau javaslatának megfelelően.
Az ember citogenetiikájának e rendszerező időszakáb
még egy munkaülés írta be a nevét: a Chicagói Konjerencv
(1966). Chicagóban már 34 intézet 37 kutatója gyűlt össze. Mi
vei ezidöre már az összes nagy kromoszómaszindróma ismeri
ezek jelölésének kérdései szerepeltek a napirenden.
összegezzük talán, mit tudtunk meg az emberi karioti
pusról a modern citogenetika elsn évtizede alatt, a denveri
londoni és chicagói konferenciák időszakában.
5.2.3. Az ember kariotípusa
1966-tal bezárólag az ember 46 kromoszómáját (homogéi
festésű kromoszómák kora ez még) a következő módon tud
tuk csoportosítani és jellemezni (Denveri Konferencia 196C
Londoni Konferencia 1963, Chicagói Kanferenciii 1966, Piitai
1960, 1966):
Testi sejtjeinkben 44 autoszómánk \i\n és két ivari kro
moszómánk, két X a no, egy X és egy Y a férfi sejtjeiben
..A" csoport (1—3. kromoszómapár) — a hái'om legnagyobb
kromoszómapár. Nagy-súguk is megkülönbözteti őket egymás­
tól. Az 1. és 3. majdnem tökéletesen metacentrikus, a 2. egyik
karja rövidebb valamennyivel. Az 1. kromoszóma hosszú kar­
jának proximális (centrnmerhez közeli) részén gyakran má­
sodlagos befüződés látható.
,,B" csoport (4—5. kromoszómapár) — nagy szubmetarent-
rikusok. A 4. kromoszóma hosszabb, mint az 5., majdnem min­
dig megkülönböztethetők.
„C" Csoport (6—12. kromoszómapár és nz X kromoszó-
Tna) —• közepes nagyságú szubmetacentrikusok. A legnagyobb
csoport, a legnehezebben megkülönböztethető kromoszómák­
kal. Az X a második legnagyobb a csoporton belül, de pontos
azonosítása csak autoradiografiával lehetséges, és csak a „lyoni-
zált", he torokroma ti ku.s X-é (5.2.4. és 5.3. fejezet). A 6. "7, 8.
és X karjainak hossza között kisebb a különbség. A 9, ] 0 és
12. kromoszóma egyik karja feltűnően rövid.
. , 0 " csoport (13—15. krOTnoszómapár) — közepes nagy­
ságú akrocentrikusok, a humán kariotipus „nagy akrocentri-
kusai". A rövid kar igen rövid, nem is látszik. Nincs számot­
tevő nagyságbeli különbség köztük, így azonosításuk klasszi­
kus festéssel majdnem lehetetlen. Bármelyik D kromoszóma
hordozhat kisebb-nagyobb szatellitát. A Denveri Konferencián
még úgy tudták, hogy csak a 13-nak és a 14-nck lehet szatel-
litája, és a 13-é mindig nagyobb.
„E" csoport (16—18. kromoszómapár) — viszonylag ki­
csiny, majdnem metacentrikus (10). és szubmetacentrikus (17,
18.) kromoszómák. A csoportban a Ifi. elkülönítése probléma­
mentes, a 17. és 18. között nehéz különbséget tenni. A 16. rö­
vid karján gyakori a másodlagos befüződés.
„F*' csoport (19—20, kromoszómapár) — kis metacentriku-
sok, mint kicsiny keresztecskék látszanak a metafázisos leme­
zen. Nagyságbeli eltérésük nem mindig elégséges az elkülöní­
téshez.
„G" csoport (21—22. kromoszómapár és az Y-kromoszó-
Tiia) — a legkisebb akrocentrikusok, a humán kariotípus „kis
akrocentrikusai". A 21- és 22-en gyakran látható szatellita.
Nagyság szerint sokszor lehetetlen megkülönböztetni Őket. Az
Y nagyságbeli polimorfizmusa igen számottevő, rendszerint
hosszabb, mint a 21, 22., szatellitája nincs, a kromatidák gyak­
ran párhuzamos állásúak.

n
xA.z ember krnnioszóraáinak hossza nagyban függ a kolchi
cinozás időtartamától, a preparálás módjától. Átlagos nagysá
gukat a mellékelt táblázat tükrözi {2- táblázat).
Látható, hogy igen sok a kérdőjeles azonosítás a humár
kariotípusban a humán citogenetika Denver utáni első évtize­
dében. Bonyolult, ám igen lényeges segítséget jelentett e té^
ren, d e elméleti téren is a sugárzó Izotópok alkalmazásánál
kiterjesztése a citogenetikára.

.\-K emberi kromusziífuák átlagos lio><sztiságH és a mijrhctö szílső értíkei


[Levan és Hsu 1959-es adatai, idézi Híenz 1971)

CSOFOKT Ktomoszöma- Kromobzömaíiosszúság [i m-ben


sorszám Átlag Szélső értékek

A 1 6,8 5.5-7,9
6,3 5,1-7,9
3 5,5 4.3-6.S
B 4 5,0 4,0-5.9
4,7 4.1-5,4
3,7-4.8
3,7-5,4
3,4-4.8
3,2-4.9
3,0-4,5
3,0-4.2
2.8-4.5
12 3.3 2,.'i--3,9
D Í3 3,0 2,6--3,6
14 2,8 2.4--3,4
i5 2,6 2.2--3,2
E 16 2,5 2.0--3,0
17 2,4 2.0--3,0
18 2.0 1.5- -2.4
P !9 1.9 1.4- -2.3
20 1,7 1,2- -2.1
0 Y 1.4 1,2- -1,7
21 1,3 . 0,9--1,7
22 1,1 0,8--1.4

ös.szcg: 157.1 134,2--178.4


6. A „VALÓDI" ÉS A .,MÁS"? (Az eu- és a heterokroraatin
története)

6.1. SUGÁRZÓ KROMOSZÓMÁK

Az előzőekben (2.1. fejezet) már említett mikroautoradiog-


ráfia a radioaktív tríciummal (-'H hidrogénizotóppal) jelzett
timidin alkalmazásával „tört" be a citogenetikába. A timin
egyike a négy nitrogénbázisnak, melyek a nukleinsavak fel­
építésében részt vesznek, és az egyetlen, mely csak a DNS-ben
található meg (az RNS-ben helyette uracil szerepel). A timi­
din beépülésének kimutatása tehát DNS-szintézisre utal. A
jelzett timidinnel bizonyította látványosan Herbert J. Taylor
•1957-beii a szemikonzervatív replikációt kromoszóma-mikro-
autoradiográfiával, lóbab gyökér csúcsából készített p r e p a r á t u ­
mokon. Antonio Lima de Faria norvégiai professzor 1959-ben
az S-fázist vizsgálta (2.2. fejezet) e módszerrel. Megfigyelte,
hogy a Melanopus differentialis nevű szöcske spermatocitáiban
egy kromoszóma nem kettőzi meg DNS-ét a többi kromo­
szómával egyidöben, hanem csak azok DNS-szintézisének vé­
geztével. Bebizonyította, hogy ez a későn replikáló kromoszó­
ma az X-kromoszóma. Módszerét finomítva a rozs szomatikus
kromoszómáin is sikerült aszinkron replikációt kimutatnia
{Lima de Faria 1959). Rövid idő alatt több dolgozat is m e g ­
erősítette ezt a felfedezést Crepis-, Tradescantia-, Rhyncoscia-
r a-kromoszómákon.
Az ember citogenetikájában legalább Öt laboratórium kezd­
te el 1962—63-ban alkalmazni a mikroautoradiográfiát. A
prioritás talán mégis a japán származású Morishimáé (1962),
aki Taylorék laboratóriumában dolgozott a Columbia Egyete­
men, New Yorkban. A humán vizsgálatok is különösen k i t ü n ­
tették az X-kromoszómát. Bebizonyosodott, hogy olyan sejtek­
ben, ahol két vagy több X-kromoszóma található, csak egyet­
len X-kromoszóma szintetizálja DNS-ét az autoszómákkal
egyidöben, a többi az S-fázis vége felé kezdi DNS-ének repli-
kációját, és mindig utolsóként fejezi be (lásd Harnden-szabály,
5.3.2. fejezet).
Öár bonyolult és nagyon munkaigényes módszer, a mik-
roautoradiográfia lehetővé tette a h u m á n kariotípuson bclüU
pontosabb kromos/ómdmegkülönböztetést. Ez igen jelentős.
mert, miiit fentebb láttuk, tulajdonképpen csak az 1, 2, 3, 16,
'17, 18. és az Y-kromoszómát lehet klasszikus festéssel meg­
bízhatóan megkülönböztetni, a többit csupán csoportbesorolás
szerint tudjuk elhelyezni. Sok mindent megtudtunk az 1. kro­
moszómáról autoradiográfiás módszerekkel, de az 1. eddig is
könnyen felismerhető volt. Ezért fontosabb az a felfedezés,
hogy a 4. kromoszóma hosszú karján, az 5. kromoszóma rövid
karján késve replikálo zóna található, tehát a B csoportban
megoldódik az azonosítási probléma. A D csoportban a 13,
kromoszóiTLapár hosszú karján, a 14. centromerje köaelében
van egy-egy későn replikálo zóna, míg a 15. kifejezetten korán
szintetizálja DNS-ét, korán replikálo. A 19. és 20. kromoszóma
legkorábban replikálo kromoszómáink, de a 21. mégis késik
egy keveset a 22-hÖz képest (Thorman 1980).
A mikroautoradiográfiás módszer előremutatott. Mutatta
a lehetőségét annak, hogy a kromoszómák ne csak homogénen
festődő képletekként legyenek vizsgálhatók. Talán „rá lehet
beszélni" őket, hogy újabb részleteket áruljanak el egyénisé­
gükről. Ezt sejtette meg korunk egyik legnagyobb humánge­
netika-professzora, Lionel Penrose, amikor a Chicagói Konfe­
rencia (1966) megnyitásakor a következőket mondta: „Könnyű
vezettetni magunkat a felismerhető módosulások által és el­
feledni, hogy a mögötte rejlő v a r i a b i l i t ^ még mindig rejtve
szemünk elöl, egészen addig, míg valamely új technikai meg­
oldás fel nem fogja fedni a kromoszóma finomabb szerkeze­
tét, éppúgy, mint a Drosophila nyálmirigysejtjeiben."
Prófécia? Ha azt nézzük, hogy nyilvánvaló 'az utalás az
óriáskromoszóma sávozottságára, akkor bizony az. Ha ellenben
azt nézzük, hogy Penrose professzor és általában a genetiku­
suk már igen sokat tudnak 1966-ban arról, hogy a kromoszó­
ma hosszán egyes szakaszok sem strukturálisan, sem funkcio­
nálisan nem azonosak, akkor legfennebb hit a citogenetika fej­
lődésében. Hit abban, hogy ha létezik eu- és heterokromatin,
meg kell találnunk vizualizálásának módját is.

6.2. VALÓDI ÉS MÁS K R O M A T I N ?

Egyik előző fejezetben (1.1.2) már szó volt arról, hogy a


nyugvó, tehát nem osztódó sejtmagban sötétebbre festődő, kon­
denzált rögöket és laza szerkezetű, világosabban festődő része-

84
kei: különböztethetünk meg, és hogy az előbbit hetero-, az
utóbbit eukromatinnak nevezzük. A heterokromatin „hetero",
tehát más voltát az „eu", tehát valódinak, igazinak nevezett
kiomatinnal szemben elsősorban festödósbeli különbség m a ­
gyarázta. Lássuk taián most részletesebben e két kromatinti-
pust.
A sejtmag sötétebbre festődő részeit Baccarini figyelte
meg először még a XIX. század végén, és ő nevezte el kro-
mücentruvioknak. A később meggyökeresedett heterokraműtin
fogalom Emil Heitztől (1928) származik. Ö több növény, kö:^-
tük a mohafélék kromoszómáit követte a sejtosztódás során,
és megfigyelte, hogy kétféle kromatin v a n : eukromatin, mely
kondenzálódik a sejtosztódás során és fellazul, diffúzzá válik
interfázisban, és heterokromatin, mely kondenzált állapotban
marad interfázisban is. A kromocentrumok, melyeket Bac­
carini leírt, a heterokromatin megfelelői. Rövidesen már a kro­
moszómákon is fel lehetett ismerni a kondenzáltabb, hetero-
kromatikus részeket. Erre különösen az ecetmuslica esetében
nyílt lehetőség, ahol a kromoszómákat és a hozzájuk kapcso­
lódó géneket egyaránt jól ismerték, így azt is meg tudták ál­
lapítani, melyek azok a kromoszómaszakaszok, amelyeken nem
lehet mutációkat felfedezni. Az ötvenes évekre (Hannah 195ll)
már tudtuk, hogy a Drosophila kromoszómáinak centromer
körüli részei, az X-kromoszóma proximális h a r m a d a és a tel­
jes Y-kromoszóma heterokromatikus: kondenzált sötétebbre
festődő sávokat alkotnak az óriáskromoszómán, és nem k a p ­
csolható hozzájuk mutáeió. Tehát a heterokromatin genetikai­
lag minden valószínűség szerint inaktív. 1359-ben aztán Lima
de Faria oslói genetikus azt is megfigyelte, hogy a Melanopus
differentialis nevű szöcske kromoszómáin a heterokromatin
az eukromatinhoz képest késve szintetizálja DNS-ét, ún. ícés-
ve replikáló (laté replicating) zónákat alkot. Ezek a megfigye­
lések kialakították azt a nézetet, hogy az eukromatin a men-
deli szabályokat követő gének tárháza, míg a heterokromatin
genetikailag semleges, „génmentes" anyagnak tekinthető, ami
mai szemmel igen túlzó sarkítás.

A heterokromatin permanens inaktivitásába vetett hit ak­


kor rendült meg alapjaiban, amikor kiderült, hogy az X - k r o ­
moszóma mindenestül heterokromatinizálódhatik — genetikai
aktivitását elveszítve. A hím szöcske spermatocitájában pél­
dául az X-kromoszóma heterokromatikus festödésü, d e u g y a n -

85
az az X-kromoszóma testi sejtekben éppúgy eukromaíikiis,
mint a nőstény szöcske minden sejtjében (Hsu 1974). Az X-
kromoszóma a molnárpoloska testi sejtjeiben is lehet mind he-
tero-, mind pedig eukromatikus. A témával foglalkozó forrás­
raunkák mindegyike említi a Planococcus citrí nevű rovart,
melynek hímjeiben a kromoszómagarnitúra fele, tehát egy
teljes haploid szerelvény heterokromatinizálódik. Spencer
Brown (1966) fedezte fel, hogy ezek az apai eredetű kromo­
szómák! A csírasejtképzés (meiózis) során aztán ez a geneti­
kailag ,,elnémított", heterokromatikus garnitúra elvész. A liim
P. citriben tehát minden mükÖdÖ gén anyai eredetű. A kö­
vetkező generációban ellenben ezeket a géneket hordozó kro­
moszómák már apai eredetűnek számítanak, és mint ilyenek
áldozataivá válnak a heterokromatinizációnak.
Közelibb, de legalábbis közismertebb példa a női sporto­
lók szexvizsgálatához kapcsolódik, illetve az e néven ismert,
világversenyeken kötelező procedúrához. Ez az egy időben na^y
vihart kavaró, ma m á r megszokott vizsgálat a nőgyógyászati
diagnózis mellett tartalmazza a száj nyálkahártya-kenetből vagy
hajhagymából vett sejtek ivari kromatin (szex-kromaíin, Barr-
testecske) elemzésének eredményét is. A Barr-testecske (5.3 2.
fejezet) heterokromatinizálódott X-kromoszómát jelez, dí'
ugyanakkor azt is, hogy mellette vagy mellettük létezik r:iég
egy aktív, eukromatikus X-kromoszóma is.
Tehát vannak a genomnak olyan részei, melyek mindig
heterokromatikusak, és olyan részei, melyek hol hetero-, hol
eukromatikus viselkedésűek? Bármennyire is furcsa, de ]í;y
van, A Planococcus „elnémított" apai kromoszómáival k a p ­
csolatosan említett Spencer Brown (1066) tisztázta ezt a zava­
rosnak tünó helyzetet. 0 a heterokromaíint két kategóriába
sorolta:
a) konstitutív heterokromatin,
b) fakultatív heterokromatin.
Mindkettő heterokromatin, mert annak ismérveit mutatja:
1. differenciáltan (erösebben) festődik klasszikus kromoszóma­
festékekkel, 2. mind iníerfázisban, mind mitózisban konden-
záltsága kifejezettebb, 3. késve szintetizálja DNS-ét (ké'^ve
replikáló), 4. genetikíülag mindkettő többé-kcvésbé in­
aktív.
Mi különbözteti meg akkor őket? Az, hogy a konstitutív
heterokromatin szerkezetileg is különbözik az eukromatiníól;
mindkét homolóíí kromoszómán azonos módon és helyen talál­
ható; genetikai inaktivitása azzal magyarázható, hogy valószi-
nQleg egyáltalán nem tartalmaz működőképes struktúrgéneket.
A fakultatív heterokromatin ellenben szerkezetileg ugyan­
olyan DNS-t tartalmaz, mint az eukromatin; tartalmazza
ugyanazokat a struktúr-géneket is, csak ,.viselkedése" hetero-
kromatikus bizonyos életszakaszokban. Mint neve is mutatja,
fakuUatívc, opciószevüen dől el egy kromoszómapár egyik tag­
járól (pl. az egyik X kromoszómáról) vagy akár egy teljes
haploid szerelvényről (pl. a Planococcus apai kromoszómáiról),
hogy aktivitásukat vesztve kondenzáltak maradnak.
HogvHu magvarázzuk a fakultatív heterokromatin létre­
jöttét?

6.3. N E M I K R O M A T I N

A második világháborúból magasrangú repülős katonaor­


vosként leszerelt Murray Barr és a friss diplomás biológus
Evi'art Bertram (1949) fedezte fel az ivari kromatint a macska
idegsejtjeiben. Érdekes, hogy nem voltak genetikusok. A ka­
nadai London Ontario Egyetemén az idegrendszer fiziológiáját
tanulmányozták, a neuronok kifáradását vizsgálták elektromos
ingerlés Íratására. Az idegsejtek magjában megfigyeltek egy
elkülönülő kromatinrögöt a sejtmaghártya mentén. Lehetett
volna éppen egy íajspecifikus jelenség is, de Barr és Bertram
rájött, hogy e rög csak a nőstény macska sejtmagjában tcdál-
ható, a kandúréban sohasem. A nősténynek viszont majd m i n ­
den szövetében megtalálták. Barr és Bertram felismerte, hogy
e megfigyelésük sokkal nagyobb jelentőségű, mint idegfizioló­
giai kísérleteik. Felhagytak tehát ez utóbbival, és végigelemez­
ték az ember, bundermajom, fehér selyemmajom, kutya, macs­
ka, nyérc, nyest, vadászgörény, mosómedve, medve, szkunk,
prérifarkas, farkas, róka, kecske, szarvas, sertés, szarvasmar­
ha és oposszum nőstényének és hímjének szöveteit, mind­
nél megtalálva a kizárólag női n e m r e jellemző heterokroma-
tikus rÖgöGskét, melyet Barr szexkroTruitinnak, mi pedig fel­
fedezője iránti tiszteletből Barr-testecskének (Barr-body) n e ­
vezzük. Ma a szexkromatin jelölés helyett a pontosabb X-
kromatin vagy női Tiejni kromatin kifejezést ajánlják, a férfi­
sejtekben azóta kimutathatóvá vált Y-kromatin vagy férfi

87
n^vii kromatinnal való összetévesztés lehetőségének kizárásá­
r a {Párizsi Konferencia 1971, Osztovics 1977) (3. Uiblázaí).
A Barr-testecske rövid idő alatt a klinikai gyakorlatban
is jelentős szerepet kapott, a genetikai nem megállapítását tet­
te lehetővé kérdéses esetekben (hermafroditizmus stb.). A kli-
nikum megmutatta, hogy patológiás esetekben egynél több is
lehet a Barr-testecskék száma, de eggyel mindig kevesebb,
mint a sejt által tartalmazott X-kromoszómáké. Ez az ún. n-1
vagy, az edinburghi Dávid Harnden után, Harnden-szabály.
E szabály szerint a n o r m á h s nőnek éppúgy egyetlen X-kroma-
tinja van, mint az XXY gonoszómaképletü Klinefelter-szind-
rómásoknak. Az XXX gonoszómás ún. szupernők éppúgy két
Barr-testecskét hordoznak, mint a Klinefelter-szindróma X X X Y
változatának áldozatai.
Ohno és mtsai (1959) gondoltak először arra, hogy a Barr-
testecskék jelenlétére a magyarázat az, hogy akárhány X-ki'o-
moszóma van egy kromoszómaszerelvényben, egy kivételével
mindegyik inaktív. Ez logikus is volt, hiszen az X-kromoszó­
m a jóval nagyobb, mint az Y, és génjei (pl. a színlátás, az Xg
vércsoport, a GBPD-enzim stb.) kétszer szerepelnének nőkben
és csak egyszer férfiakban. Ohnóék sejtése helyes volt, ennek

.1. tábliixHl
A iienU kroiuiiliilok joüonizöi {SrhiiKta , l.iica.s IE)7(i után, kissé lüódoslíra)

ilegkülöii- X-kroiiiatiii
böztotés {Barr-tcst, nfii nenii kroiuütin) (1- , férfi nemi kromaliü)

Najíyság 1.0—1,2 \iríi (átmérő) 0,68-0,87 [im (átmérő)


Alak sikdomború vagy ellipszis kerek vagy ellipszis, uélia iia-
sadt vagy ,,duplex"
Elliclyezke- a ina<;liártva Tidsti ft-liüctéu csak 5%-nk a maghártya
(h'gmhhsy-ör) belső felületin
Szánmk li -.= n — 1 (Harnden-szabály, megegyezik az Y-kromoszó-
sejtenként B = a Barr-testek száma, roák .számával
n — az X-kromoszómák száma
a kariotípiisban)
Megjelenltt's szájayálkahártya-sejtek a szájnyáJkahárty a-sejtek,
legmegfelelőbbek {fénymik­ magzatvlzsejtek (fluorcszctDS
roszkóppá! kimutatható) mikroszkóppal látható, csat
az Y hosszii karjánat vége
fluoreszkál, a negatív ered­
mény nem Y-hiány jele)
ellenére az edinburghi M^ry Lyon (19fil) nevéhez fűződik az
X-kromo,szüma inaktivációjának elmélete, mivel pontosabb kí­
sérleti bizonyítékokkal támasztotta alá. Mary Lyon, aki egyi­
ke a modern citogenetika „nagy nőinek" (Barbara McClintock,
Lőre Zech, Patrícia Jacobs, Marina Seabright, Ann Chandley,
Karin Buckton, J a a e t Howley és mások mellett), laboratóriu­
mi egerekkel dolgozott. Megfigyelte, hogy az XO kariotipusú,
tehát csak egy X-kromoszóniájú nőstény egér teljesen egész­
séges, és még szaporodóképes is. (Megjegyezzük, hogy az e m -
Iwrnél sem jár különösebben súlyos elváltozásokkal az X O .
gonoszóma-összetétel, az ún. Turner-szindróma, de néhány
•{Lejeune '1982 szerint ö,ssze.sen 30) kétséges esettől eltekintve
mindig sterilitással társul.
Továbbmenve Mary Lyon azt is megfigyelte, hogy az X-
kromoszómához kötött szörmutációt hordozó egerek heterozi-
güta nőstényein a két X-kromoszóma által meghatározott szín
foltos mozaikként jelentkezik, ahelyett, hogy csak az egyik
X-kromoszóma dominanciája érvényesülne, ahogy az a „ren­
des" alléipárok esetében törvényszerű. Lyon következtetése
az volt, hogy EI bör felületén hol egyik, hol másik X-kromoszó­
ma allélja érvényesítette hatását, így feltételezhető, hogy a
megfelelő bőrfelületén csak az egyik X-kromoszóma aktív,
párja inaktív. Az X-kromoszóma inaktiváclója az embrioná­
lis fejlődés során, annak korai szakaszában történik, hozzáve­
tőlegesen az 1000—2000 sejtes állapotban. Egy kivételével min­
degyik X-kromoszóma heterokromatinizálódik, mégpedig vé­
letlenszerűen. Az inaktív X-(patológiás esetben több X-) kro­
moszóma tehát fakultatívan heterokromatikus marad az egyén
egész életében. Egy évvei a Lyon-hipotézis megfogalmazása
után Grumbach és mtsai azt találták, hogy az X-kromoszó­
mához kötött enzimek a nőkben Is ú g y termelödnek, m i n t a
férfiakban, tehát mintha csak egy X-kromoszómájuk lenne.
Davidson munkacsoportja is talált bizonyítékot az egyik X
véletlenszerű inaktivációjára. Egy olyan nő sejtjeit tenyész­
tették, aki heterozigóta volt a G6PD-enzim két altípusára, t e ­
hát két X-kromoszómája kétféle G6PD-aUélt tartalmazott. A
sejt tenyészetből kiemelt egyetlen sejt utódainál (ez a Idónozás)
a két altípusból mindig csak az egyik volt kimutatható.
Meg kell jegyeanem, feogy hiba lenne a Lyon-hipK)tézist
doktrínaként elfogadni. Túlzás azt hinni, hogy mind a férfi­
ban, mind a nőben csak egyetlen X-kromoszóma „működik",
és a no második X-e tulajdonképpen fölösleges. Hogy meny-
nyii-e nem az, mutatják a 3.3, fejezet genoramuíációi, az, hogy
az X-kromoszóma hiánya vagy fölös száma kóros áJlapoí ki­
váltója.

7. A MÁSODIK É V T I Z E D :
KKOMOSZÓMA RABRUflÁBAN

A modern humán citogenetika első évtizede záporozia a-


felfedezéseket mind a citogenetika technikai vonatkozásaiban,
mind pedig a kromoszómákkal kapcsolatos patológiában. Aki­
nek — mint e sorok írójának is —- biológiai világképe éppen
ebben az d960—70 közötti évtizedben alakult ki, idegesen kap­
kodhatta fejét a rajokban elösüvöltó iijabb és újabb adaií3k
után. Ez alatt az évtized alatt meghatározták az ember és az
emlősök zömének kromoszómaszámát és nagyjából a karioti-
pusát is. Felfedezték az összes nagy kromoszómaszindrómát.
Főleg, az egy teljes kromoszóma többletével (triszómia) v.-3gy
hiányával (monoszómia) járókat (11.1 fejezet) sikerült aaono-
sítani még az évtized elején. A Down-kór kromoszómális alap­
jának felfedezését (21. kromoszóma triszómiája, Lejeune 1959)
követte a Pátau-kór (13. kromoszóma triszómiája, Pátau és
mtsai 1960), majd az Edwards-kór (18. kromoszóma tiiszo-
miája, Edwards és mtsai 1960, Smith 1962), a Klinefelter-kór
(XX ivari kromoszóma-összetétel, Ford és mtsai 1950n), T u r -
ner-kór (XO Ivari kromoszómaösszetétel, Ford és mtsai 1959b)
és az XYY kromoszómaállapot (Jacobs 1959) felfedezése. Meg­
oldódott az emberi sejtek (limfociták) laboratóriumi tenyész­
tése. Sugárzó izotópokat építettek be a kromoszómába. Vizs­
gálták az elvetélt magiatok kromoszómáit, és megkezdték a
magzatvízből n y e r t sejteken az élÖ magzat kromoszómavizs­
gálatát. Felderítették a főbb kromoszómakárosító tényezőket
(sugárzás, klasztogén vegyszerek és vírusok).
Akkora volt a humán citogenetika fejlődési sebessége,
hogy félő volt, kiég az évtized végére. A tudományág legjobb­
jai kezdték mondogatni, hogy vége a „citogenetikai mézeshe­
teknek", újabb felfedezésre mind kevésbé lehet számítani, a
kromoszómavizsgálat is foe fog szürkülni a klinikai rutin kü-

98
ionben i^en hasznos unalmába. Miért? Mert az adott módsze­
rekkel nem lehetett részleteket felfedni a kromoszómákon, még
a homológ párok azonosítása is nehézkes volt, hát a finomabb
átrendeződéseké. Az 1960 körül forradalmi újításnak számító
módszerek nem egészen egy évtized alatt m á r visszahúzó kon­
zervativizmussá merevedtek.
Pedig a hatvanas évek végére már a „levegőben volt" a
•kromoszómák hosszanti alegységei láthatóvá tételének eszméje.
A Lehetőség tudatát csak erősítette mindaz, amit eddig meg­
tudtunk az eu- és heterokromatinról, az autoradiográfiás kro­
moszómadifferenciálásról. Voltak közvetlen előzmények is. így
például Darllngton és La Cour már 1940-ben megsávozta a 11-
iiomfélék gyökércsúcsának kromoszómáit az általuk „nuklein-
sav-éheztetésnek" nevezett módszerrel, ö k úgy hozták létre a
sávozott kromoszómákat, hogy a Trillium- és Paris-gyökere­
ket hosszú ideig 0 °C-on tartották. A módszer nehézségeihez
eléíí elképzelnünk, milyen alacsony lehet a mitózisok száma
a lagyponton. Később Yamasaki orchideakromoszómákat fes­
tett savas kezelés után orceinnel gyönyörű csíkosra. Munkája
megelőzte korát (pedig ez már valódi kromoszómasávozás volt),
ezért n e m tudott korszakot nyitni (Therman 1980). Hiszen Ya­
masaki 19&6-ban csíkozott, araikor, mint fentebb láttuk, a h u -
mángenetikusok még csak a kromoszómavizsgálat elemi iskolá­
jának padjaiban ültek.
De ahogy egy évtized elegendő a középiskola és egyetem
elvégzésére, elegendő volt a h u m á n citogenetika nagykorúso-
dásához is. Még mielőtt az iránta felserkent lelkesedés lénye­
gesen alábbhagyott volna, megtörtént a várva várt módszer­
tani áttörés Tjorbörn Caspersson stockholmi laboratóriumá­
ban.
A Caspersson-csoport a mikroszkópi fluoreszcenciás eljá­
rások szaktekintélye volt már régebbről. A fluoreszcencia sejt­
tani alkalmazása azon alapszik, hogy vannak olyan festék­
anyagok — fluorokróm a nevük —, melyekkel a sejteket íest-
ve, azok alkotórészei ultraibolya fény hatására csillogva vilá­
gítanak, fluoreszkálnak a mikroszkóp alatt. Caspersson tudta,
hogy a DNS szálain sorakozó nitrogénbázis párok gyakorisága
változik. Ahol egy típus gyakoribb, ott a kromoszóma fénye
is ÍZZÓWJ kell hogy legyen. És lőn. Egymás u t á n csillantak fel
á G>íUagvirág, a lóbab, a kínai hörcsög és végül 1970-ben az
ember kromoszómáin is a fluoreszkáló sávok. Egy olyan fluo-

91
rokróm okozta ezt, mely képes „befurakodni" a DNS-be, a
„quinacrin mustár", mely a maláriaellenes gyógyszerként al­
kalmazott Atebrin (quinacrin-dihiciro-klorid) rokona. A {|uin:ic-
rin-FÓl az általa látJhatóvá váló sávokat „Q-fiúvokmik" nevezlek
el (7.2. fejezet). Ezzel megkezdődött a genetikában a sávozott
kromoszómák kora („banding era") és vele a citogenetika újabb
mézesbe•'^einek sorozata. Nem az én ötletein ez a frigyközponíú
hasonlat, több szerzőnél (Hsu, Hungeford, Sandberg) olvastam
a ,,socond honeymoon" kifejezést. A fluoreszcencia alkalma­
zása bonyolult és költséges. Az első „mézeshetek" alatt elsza­
porodott citogenetikai laboratóriumokban csak a legritkábban
volt meg a szükséges felszerelés. Olyan módsí^crt is kelleti ta­
lálni, amellyel időtálló preparátumok készülhetnek, hiszen a
fluorokróm izzása kihuny néhány perc alatt, 1971-ben az ITSA-
ban T. C. Hsu és kolléganője, Frances Arrighi létreliozíák a
C-sávozást, Molekuláris biológusok (a fényképei alapján fiim-
sztárosan szép) Mary Lou P a r d u e és (a „normális" génetikiis
megjelenésű szemüveges) Joseph G. Gall (1970) nukleinsav­
hibridizációs kísérletei vezették őket. A C-sáv elnevezés on­
nan származik, hogy módszerükkel a centromer festődik első­
sorban (7.3. fejezet). A C-sávozás jelentősége inkább elméleti,
mint gyakorlati, hiszen nem teremt mintázatot a kromoszóma
teljes hosszán. Hónapok sem teltek el azonban, és az Arrighi,
Hsu (1971) -módszer továbbfejlesztés éve] az edinburghi A. T.
Sumner és mtsai (1971) teljes hosszukban mogcsíkozták a kro­
moszómákat. Okét is nagyon gyorsan, még 1971-bcn követte
az olasz származású, Skóciába "honosodott Marina Seabright
tripszinemésztéses módszere, melynek változatai mindmáig a
leggyakrabban alkalmazottak. Mind Sumner. mind Seabright
módszeré\'el a kezelés végén Giemsa professzor festési eljárását
alkalmazzuk. így a G-sávozás nevet kapta (7.4. fejezet). A Q-,
C-, G-sávokaí követték a fiatal francia B e m a r d Dutrillaux
(ma a párizsi Institut de Progénése professzora) R-sáíí mód­
szere (Dutrillaux, Lejeune 1971) (7.5. fejezet). Az R-sáv min­
tázata fordítottja a Q- és G-sávokénak, innen az elnevezés, a
reverse-bandingbnl származóan. Végül megemlítjük a sejímag-
vacska (nukleolusz) organizáló zónáját festő N-sávozást. me­
lyet a sapporói Sei-Ichi Matsui és Motomichi Sasaki (1973)
közölt; a T-sávozást^ mely a kromoszómavégeket (telomert)
festi (Dutrillaux 1973) és az P^-sávozást, melyet Rodman (1074)
dolgozott ki és a klasszikus Feulgen DNS-festésen alapszik.

m
Q-, C-, G-, R-, N-, T- és F-sávok: ráhúztuk a r a b r u h á t a
kromoszómáinkra. Olyan rabruhát, melynek csíkjai minden
egyes kromoszómára jellemzőek. A kromoszómasávok segít­
ségével most már igen pontosan helyhez lehet kötni minden
kromoszómát a kariotípus rabságában. E módszerekkel majd
mindegyik kromoszómán felfedeztek kis, eddig felismerhetet­
len aberrációt. A kromoszómasávok sokat feltárnak a krnmo-
szómaszerkezet titkaiból, felmérhetetlen szolgálatot tettek és
tesznek a klinikai genetikának, lehetővé tették a fajok kro-
moszomális evolúciójának vizsgálatát, új utakat nyitott nk a
rákos folyamatok kutatásában, és még sorolhatnám. A lényeg
az, liogy a csíkos rabruhás kromoszóma ,.fogsága" felszabadí­
tott valakit: a kromoszómakutatót.

7.T. SÁV?

Különböző módszerekkel különböző sávmintázatot lehet


létrehozni a kromoszómán. Hogyan lehet meghatározni o rnin-
tázat egységét, a sávot?
Forduljunk a legilletékesebb forráshoz, a IV. Nemzetközi
Humángenetikai Kongresszus (Párizs 1971) és a stoekholmi
Citogenetikai Nómenklatúra Bizottság (ISCN lfl78) zárójelen­
téséhez:
Sávon (bánd) a kromoszóma azon részét értjük, amely egy
vagy több sávozási módszerrel félreérthetetlenül •megkülönböz­
tethető a környező krom-oszómaszakaszoktóh mivel azoknál sö-
téiebb vagy világoaabb. Az egyik módszeirel sötétre festődő
sáv világosan festődhet más módszerrel. A kromoszóma e mód-
szei'ekkel úgy látható, mint sötét és világos sávok folyamatos
sorozata, tehát már a szabályból következően sem lehet szó
sávközökról (interband) vagy sávozatlan kromoszómaszaka­
szokról, a világos festődésü éppúgy teljes értékű sáv, mint a
sötét.
Hogyan határozzuk meg a sávok helyét, hogyan írjuk le
és hogyan ábrázoljuk a sávozott kromoszómákat? A Párizsi
Konferencia szabályozta ezt is.
Mint láttuk (3.1.; 4.2.; 5.2.3. fejezetek), a kromoszómát
igen ritka esetektől eltekintve a centromer helyzete szerint
rövid és hosszú karra lehet osztani, ezek jelölése ..p" és „q".
A centromert, a kromoszómakarok végét (telomert) és a karo-

93
kon megjelenő íeltűnö sávokat landmarkvník nevezték el, me^
lyeket magyarul kromoszóma-JiaíárjeZsöfenek lehet nevezn
(Sellyei 1976). A Párizsi Konferencia (1971) döntése szerin
a két szomszédos határjelző közé eső kromoszómaszakaszt ré­
giónak (region) nevezik. A kromoszómarégiókat a centromer-
tol a kromoszómavégek felé sorszámmal jelölik. így a centro­
mer mellett van mind a rövid, mind a hosszú kar ,,l"-es ré­
giója, utána a karok vége felé távolodva a „2''-es és így to­
vább. A határjelzőként használt sáv teljes egészében a haíár^
jelzőtől disztálísan (a kromoszómavég felé terjedően) elhelyez­
kedő régióba tartozik. A centromer által kettéosztott sáv ké;
külön sávként szerepel, a megfelelő kromoszómakar l-es sávJE
az l-es régióban. A sáv leírásakor tehát szükséges meghatároz­
ni a kromoszóma sorszámát a kariotípusban, a kar jelzését
(„p" vagy „q"). a régió sorszámát és az illető sáv sorszámát £
régión belül. Ezeket az adatokat egymás után, távolságtartás
és központozás nélkül közlik. Például: lp33 az 1. sz. kromoszó-
ma rövid karján a 3. régió 3. sávját jelöli.
A Párizsi Konferencián megrajzolt idiogram (sávdiagram,
banding diagram) a fentebb felsoroltak alapján készült. A Q-.
G- és R-sávok kellőképpen fedik egymást, így ha nem is egzaki
mérések alapján, de az általános megfigyeléseket, a citogene-
tikuSi empíriát jól tükrözi ez az idiogram. A sávok helyzetéi
nem széleik, hanem középpontjuk szerint ábrázolták. Nem je­
lölték a festődés vagy a fluoreszcencia intenzitását, hiszen e?.
erősen függ a sávozáskor alkalmazott módszertől. Az intenzi-
tásbeli különbségek csak a határjelzőként használt sávoknál
nyertek különleges jelentőséget, a centromer és a kromoszó­
mavégek mellett, hogy így természetes és könnyen felismer­
hető régiókra lehessen osztani minden kromoszómát.
A sávdiagramon (sávidiogramon) a sötét sávok a G-sávo-
zás erős festödésének, a Q-sávozás intenzív fluoreszcenciájá­
nak és az R-sávozás halvány festödésü sávjainak felelnek meg,
A C-sávok idiogramja külön készül.
Mint késólab látni fogjuk (7.7. fejezet), a módszerek töké­
letesedésével szükségessé vált a sávok újraosztása alegysé­
gekre. Mindegyik alsáv (sub-band) megtartja az eredeti határ­
jelző sáv régió- és sávszámát. A sáv felosztásakor egy pontot
iktatnak az ei'cdeti sávot jelölő sorszám után, ezt követi az
alsáv sorszáma. Az aisávokat is a centromertöi távolodóan sor-
számozzák. Pl. h a az eredeti sáv l p 3 3 három aisávra oszlik.
ezeket lp33.1; lp33.2 és lp33.3-al jelölik, a 33.1 közelebb, a
33.3 távolabb lévén a centromertől. Amennyiben az eredeti
sáv mibenléte kérdéses, a pontot kérdőjel követi, és csak ez­
után a javasolt alsáv sorszáma, pl. Ip33.?l.
Az alsáv esetleges további felosztását újabb sorszámozás­
sal, de pontozás nélkül jelöljük. Pl. az lp33.1 alsáv felosztható
l p 3 3 , n ; lp33.12; Ip33.l3 stb. al-alsávokra {14. ábra, Yunis
1981).

7.Z. F L U O R E S Z C E N S SÁVOK (CSILLAGOK AZ ÉJSZAKÁBAN)

Különlegesen megkapó az almazöld, narancs vagy piros


fényben csillogó kromoszómák látványa a fluoreszcens mik­
roszkóp éjsötét látóterében.
Az ultraibolya fényben fényesen felizzó (fluoreszkáló) fes­
tékek alkalmazását a mikroszkópiában A. KÖhler, a Zeiss cég
munkatársa kezdeményezte még a század elején. Mint m á r
emiitettem, Európában a Caspersson^munkacsoport volt a fluo­
reszcens vizsgálatok és különlegesen a fluorokrómokkal festett
sejtalkotórészek mérésének (citofluorometria) terén a legna­
gyobb szaktekintély. Kromoszómakutatásai előrehaladtával
Caspersson professzor elképzelése az volt, hogy létre kellene
hozni egy olyan fluorokrómot, mely alkilálószert tartalmaz.
Az alkilánsok hatása utánozza a radioaktív sugárzásét, ezért
radiomimetikumoknak is nevezik őket. Mutagén voltukat
Charlotte Auerbach fedezte fel a második világháború alatt,
a mustámitrogént vizsgálva, A mustárnitrogénröl a hatvanas
évekre köztudott volt, hogy a DNS guaninjához keresztkötés­
sel (cross-link) kapcsolódik. így a stockholmiak a quinacrin
nevű fluorokróm és a mustárnitrogén összekajscsolása mellett
döntöttek. A casperssoni hipotézis szerint, amennyiben a bá­
zispárok elhelyezkedése a kromoszóma hosszán n e m esetleges,
a GrC bázispárokban gazdagabb részek több alkiláló fluorokró­
mot kötnének meg, mint az AT-gazdag zónák, tehát a kromo­
szóma hosszán a fluoreszcencia intenzitása változó lenne. E d
Modest bostoni szervesvegyészt bízták meg a quinakrin mustár
szintézisével, aki sikerrel el is végezte a munkát. Ezt követte
a bevezetőben említett Vicia, Scilla, Trillium, Cricetulus,
majd a Homo sapiens kromoszómáinak vizsgálata, a quina-
crinról elnevezett Q-sávozás létrejötte (Casperssnn és mtsai
1<HÍ8, 1970).
Nagyon tanulságos a Q-sávozás kidolgozásának története.
Látszólag ez az igazi útja-mcnete a tudományos felfedezésnek:
ismert tényeket (a DNS-ben a GC, AT bázispárok nem azonos
sürüségüek, az alkilánsok preferenciálisan kötődnek a guanin-
hoz) ismert módszerekkel újszerűen kombinálni (új fluoro-
króm szintézise alküánsból és quinacrinbnl, a fluoreszcencia
alkalmazása a kromoszómakutatásban) és végül a tények és
módszerek újszerű együttesét egy tudományos és gyakorlati
féladat megoldására alkalmazni (ha sávozást lehet iéírehozni
a kromoszómán, azonosíthatóvá válnak végre a homológok és a
kromoszóma-alegységek).
Szép és esetünkben kiváló eredménnyel járó munkahipo­
tézis volt a Casperssoné. Csak éppen annyit kell elárulnunk,
hogy az eredmény nem a hipotézisnek megfelelően született:
nem a GC-gazdag szakaszok fluoreszkálnak erösebben, hanem
éppen ellenkezőleg, az AT-gazdag részek. Kiderült, hogy a
mustárnitrogénre egyáltalán nem is lett volna szükség, hiszen
a quinacrin-dihidrokloriddaí — a maláriaellenes gyógyszerrel,
melyet Atebrin néven forgalmaznak — a quinacrinmustáréval
azonos fluoroszccndamintázat hozható létre.
Az AT-gazdag szakaszokhoz való kötődésre a legegysze­
rűbb magyarázat Puílmantól származik (idézi Moutschen 1976),
aki megfigyelte, hogy két egymást követő GC bázispár között
a kapcsolat erösebb, mint két egymást követő AT között, igy
egy interkaláló festék (pl. a quinacrin), mely e kapcsolat fel­
bontását feltételezi, kisebb ellenállásba ütközne az AT-gazdag,
mint a GC-gazdag szakaszokon.
A quinacrinnal festett kromoszóma 200 W-os túlnyomá­
sos higanygőzlámpa által kibocsátott ultraibolya fény, kék ger-
jesztöszürö és 510 nm hullámhossztartományú barrierszürő al­
kalmazásával gyönyörű almazölden fluoreszkál, a fluortrazcen-
cia intenzitása pedig a kromoszóma hosszán változik. Megfi­
gyelték, hogy a 3. és 4. emberi kromoszóma centromerja, E
13-as, 15-ös, a 21—22-es rövid karja és szatellitáí, no meg aí
Y hosszú karja erős fluoreszcenciát, de a vizsgált személyei
között nagyfokú polimorfizmust is m u t a t (Zech '1969, Pearson.
Bobrow 1970).
Az Y-kromoszóma polimorfizmusának vizsgálata aztán rö­
vid úton elvezette az oxfordi Pearsont, Bobrow-t és Vosái
(1970) egészen addig, hogy rájöjjenek; az Y-kronioszóma eró'-
sen fluoreszkáló, heterokromatikus, interfázisban is konden­
zált hosszú karja felismerhető nem osztódó sejtekben is, erő­
sen fluoreszkáló pont- vagy pontpárként. Ez a Barr-testecske
(nöi neani kromatin, X-kromatÍn) vizsgálatával társítható F-
testecske- (az angol fluorescent bodybóí) vagy férfi nemi kro-
TJiatin', vagy y-kromatm-vizsgálat a kromoszomális nem igen
pontos vizsgálatát teszi lehetővé kariotipizálás nélkül is {!),
nemcsak a nemi fejlődés különböző zavaraiban, hanem p r e n a -
tálisan is a magzatvízből n y e r t fötális sejtekben v a g y (első
terhesség esetén) akár az anyai fehér vérsejtekben, a m é h l e ­
pény ereinek összeköttetéseibon ugyanis magzati vérelemek
k e v e r t n e k az anyai keringésbe.
Ne becsüljük le azt a jelentős segítséget sem, amelyet az
eí^ér 40 akrocentrikus (telocentrikus) kromoszómájának fluo­
reszcens sávozása jelentett. A hetvenes évekig a legkisebb 19-
es és az Y-kromo.'ízómán kívül igen nehéz volt azonosítani
bármelyik egér kromoszómát. Márpedig a laboratóriumi egér
a legkisebb, így a leggazdaságosabb, legintenzívebben kutatott
emlősállat. A Drosophila természettől sávozott óriáskromoszó­
májának példája mutatja, hogy egy kísérleti állat genetikai
rendszerét megismerve hihetetlenül sokat t u d u n k meg magá­
ról az emberről is. Az egér Q-sávozott kromoszómáit m á r 1972-
ben standardizálták.
Nemcsak a különböző quinakrinszármazékokkal lehet sáv­
mintázatot találni az ultraÜDoIya fénnyel megvilágított kromo­
szómán. A frankfurti Hoechst cég kutatója, Ingemar Hillwig
és a Bonni Egyetem genetikusa, Alfréd Gropp (1972) egy új
fluorokróm kromoszómasávozó hatásáról számoltak be. Ez a
2,2- (4-hidroxifenil) -6-benzÍmidazolil-ö- (l-metÍl-4-piperazil)
-dihidroklorid. mely a Hoechst 33258 nevet viselte. Érdekes,
hoííy a Hoechst ri3258 szintén parazitaellenes gyógyszer, mint
az .Atobrin, csak egy féreg, a filária ellen szintetizálták. A
Hoechst 33258-ról kiderült, hogy szintén az AT-ben gazdagabb
DTJS-szakaszok erősitik fel fluoreszcenciáját (Latt 1973). Ez a
fluorokróm 1972 óta csodálatos citogenetikai karriert futott
be, és jelenleg bisbenzimid vagy H33258 néven a modern kro-
moszómagenetika egyik legértékesebb vegyszere. Hillwig és
Gropp első megfigyelése csak annyi volt, hogy az egérkromo­
szóma centromer körüli régióját igen intenzív fluoreszkálásra
készteti a H33258. Ezután viszont még érdekesebb felfedezést
tett ugyanez a szerzőpáros (Hillwifí és Gropp 1973), azl ti
hogy ha az élő sejteket (egérsejttenyészeteket) kezeliií ezzel a
anyaggal, a centromerzóna kondenzációja nem megy végbe
és ez a rész fonalszerűen megnyúlt marad. Mivel ezt a fonal
szerű centromert csak az egér eredetű kromoszómákon lehe
megfigyelni, igen alkalmas a sejthibridekben az egérkromo
szómák felismerésére (Kim, Grzeschik 1974, Lin és mtsai 1974
Kucherlapati és mtsai 1975, Imreh és mtsai 1976). Raposa é
mtsai (1974) azt is jelentették, hogy megfelelő koncentráció
b a n a H33258, a C- és a Q-sávozás előnyeit egyesítve, alk^al
mas az emberi kariotipus vizsgálatára.
Az akridinoraiizs (AO) nevű fluorokróm jól ismert hiszto
kémiai festék volt a DNS kimutatására. Rövidesen kiderül
róla az Oxfordi Egyetemen, hogy szintén sávmintázatot ho:
létre az emberi kromoszómákon, d e ez a sávminíázaí iordi
tottja , a Q-sávozásnak (és a G-sávozásnak), tehát R-sávqzá;
(Bobrow és mtsai 1972). Az AO kettős szálú DNS-hez kötődv*
zölden fluoreszkál, egyszálas DNS-hez kötődve narancsvörö­
sen. Hőkezelés után mindkét színű sáv látható a kromoszóma-
karokon. Amit a „szép kromoszómáról" (3.-1. fejezet) írtam, ta^
ián itt még indokoltabb, hiszen e színek éjfekete mikroszkóp
mezőben ragyognak.
Az etidium-hromid (EB) nevű fluorokróm nem kapcsoló­
dik specifikusan egyik nitrogénbázishoz sem. Az ember és ló­
bab kezeletlen kromoszómái egyenletesen, fényes narancsszín­
ben fluoreszkálnak EB-kezelés után, d e a Scilla sibirica nevt
(•sillagvirág a Q-sávozással fordított R-sávmintázatot muta
(l-lsLi 1974).
A hetvenes évek végén már több olyan fluoreszcens an­
tibiotikumot is találtak, melyek a kromoszómák GC bázispá­
rokban gazdagabb szakaszaihoz kötődnek: kromomicin A^. mii-
ramicin, olivomicin (Schweizer 1977, Sande és mtsai ű977)
Ezek is R-sávozók tehát. ___
A kromoszómák fluoreszcenciás vizsgálatában jelenleg
nagy szerepe van az immunológia behatolásának a citogene­
tikába. A fluorokrómnial jelzett ellenanyagok specifikus kötő­
dése biztosított, és segítségükkel a kromoszóma igen lényeges
morfológiai és funkcionalitásbeli részletei deríthetők íe], A
New York-i Columbia Egyetemen Orlando J. Miller és Ber-
nard Erlanger (1975, idézi Hsu 1979) bizonyították elsőkként,
hogy az antiadenozin ellentest specifikusan kötődik a Q-sávok-
hoz. ¥.7. végleges bizonyíték arra nézve is, hogy a quinakrinszár-
mazákolc tényleg az AT-gazdag szakaszokat festik. Ugyanak-
kor az anti~5-metilcitozin ellentesttel R-sávozást sikerült elér-
ni, tt^hát a GC-gazdag szakaszok specifikus festését.
A. felsorolt fluoreszcens sávmódszerekböl azt a következ-
tetést lehet levonni, hogy kizárólag DNS-függoek; a Q-fluo-
resz'.;e:lGÍát az AT tartalom növekedése segíti, a GC-tartalomé
csökkenti. Bár ez az állítás érvényes^ mégis általánosító egy-
szer (iái tés. A Mus musGulus bizonyosan AT-gazdag centromer-
je Q-val n e m fluoreszkál fényesen, 1133258-31 igen. A M u s
cervigrolors hasonló zónája alacsonyabb A T - t a r t ^ m ú , mégis
igCii fényesen izzik ultraibolya fényben. A Cancer pagurus
nevfí tarisznyarák külön'bözö fehérjetartalmú sejtjeiben a Q-
fluoreszcencia is különböző (Bostock, S u m n e r 1978), A z AO-
fluot'íjszcencia különböző fehérjekiv^onási módszerekkel is erő­
sen befc^yásolható (Bobrow és Madan, lí)73).
A gyakorlatban a fluoreszcens kromoszómaanalízis elég sok
hátránnyal j á r : 1) A fluoreszcens sávok analízisét —- m i a t e m ­
lítettem — megnehezíti, hogy speciális felszerelést igényel. A
jó minőségű fluoreszcens mikroszkóp n e m olasó mulatság,
gyengébbel kísérletezni pedig idöpocsékolá.s. 2) A kromoszó­
m á k közvetlen vizsgálatára elég kevés idö j u t , m e r t UV fény
a l a t t a fluoreszcencia igen gyorsan elhalványodik, kihuny. A
fényképek minősége a szegényes fényviszonyok és a „fordított
k é p " (sötét alapon világos kromoszómák) miatt bizony ritkán
részíetdús. A mikroszkopizálás alapszabálya különben is, hogy
minéi többet kell megfigyelni közvetlenül a miki-oszkópban.
A fénykép, még a legtökéletesebb is. csak veszít a feli-smer-
•hetci részletektól. 3) A szemünk sem megfelelő folyamatos
fényintenzitás-átmenetek követésére, ezért automata fotoelekt-
romas berendezésekkel, komputeres analízissel próbálkoztak,
ami viszont korántsem csökkenti a kromoszóma-vizsgálat költ-
ségeit (Hsu 1974, Bostock, Sumner 1979).

7.3. C - S A T : D A D O G Ó ÖRÖKLETES INFORMÁCIÓ?

A genetika egyik mindmáig megoldatlan titka, miért tar­


talmaz az eukarióta genom sokszor igen nagy mennyiségű is­
métlődő' (repetitív) szekvenciát. A rövid DNS-szakaszok néha
töbtifizerszeres ismétlődése (pl. TATÁT AT ATA . -.), „dadogá-
sa" semmiképpen sem jelenthet ,.értelmes genetikai szöveget".
Köztudott, 'hogy a mRNS a DNS szekvenciáinak átírásával^
transzkripciójával születik. Mivel az RNS komplementer • á
DNS egyik szálával, nem lehetetlen ezt a komplementaritást
kihasználva in vitro (szervezeten kívüli) körülmények között
lokalizálni az RNS kapcsolódását a DNS-hez. Ha Ismert szek-
venciájú, sugárzó izotóppal jelzett RNS-darabot juttatunk a
DNS köíTelébe, amennyiben az ktxnplementaritásánál • fo.iíVa
hozzákapcsolódik a DNS-hez, ott helyben DNS—RNS hibi'icl
keletkezik. Neve tehát: in situDNS—RNS hibridizáció. Az vlv
adott volt, de a kivitelezés csak látszólag egyszerű. A „mole­
kuláris biológia és citológia házasságát" (Hsu 1979) jeienio
in situ hibridizációt a már e m h t e t t Gall és Pardue (1969) vé~
gézte először sikeresen. Azóta a módszei' igen sokat fejlődőit
és jelenleg a génlokalizáció legígéretesebb eljárásainak egyiké
(Henderson 1982). Gall és Pardue elÖtt is sikerült hibridifcálhi
DNS-t RNS-el. Ezt ügy végezték, hogy a DNS-t enyhe lúgos
kezeléssel denaturálták, ami azt jelenti, hogy a kettős spiraSt
két szálára bontották, majd az oldathoz ^'íl-uridinnal jelzett
RNS-t adtak. A szálak újraegyesítését (a renaturáeíót) hosz-
szabb-rövidebb idejű meleg nátrium-citrát- és konyhasóoldatT
ban. végezték. Ezután ribonukleáz enzimmel eltávolították a
íölösleges nemhibridizált RNS-t, és érzékeny nukleáris méró'^
berendezéssel mérték a beépült radioaktív RNS mennyiségét.
Az in situ hibridizáció nehézsége éppen ,,in situ" voltában
rejlik. A DNS-molekulát kromoszómává tömörödött konden­
zált •állapotában kell denaturálni, majd a hibridizációt megejt
teni. Emlékezzünk (3.3. fejezet): a kromoszóma 10 000-szer rö­
videbb, mint az általa tartalmazott DNS-molekula.- Ahhoz,
hogy felületén egy jól körülhatárolt helyen találjuk a radio-
aktiv jelzést, az RNS mennyiségének viszonylag kicsinynek,
az RNS radioaktivitásának viszont igen nagynak kell leíinie.
Nos Gall és Pardue megtalálták a lehetőségét, hogy e k a t -
mos béka (Xenopus laevis) ^H-uridinnal „táplált" sejttenyésze-
téböl a repetitiv DNS-t tartalmazó riboszomális cisztronnak
megfelelő jelzett RNS-t ultracentrifugálással elválasszák. K é ­
sőbb a riboszomális RNS szintézisét is kimódolták, kivonva a
szatellita régió (a másodlagos bfifüződés, a nukleoláris cisztron
helye) DNS-ét és in vitro templátként használva szintetizáltá'k
az RNS-t, Ezután eltávolították a preparátumok saját RNS-ét;
lúgos-"kezeléssel denaturálták a kromoszóma-DNS-t, sötétbén
vékony íilmréteggel fedték be a lemezeket, és hagyták expo-
nálódni elég hosszú ideig. Előhívás után a szatellita DNS-nek
megfelelő szakaszokon í>—8 ezüstszemcse (laborslangben
„grain") jelezte az RNS—DNS-hibridizáció helyét. Pardue és
Gall leggyakrabban idézett cikkig nem ez, a módszer ismerte­
tését tartalmazó, hanem az egy évvel későbbi (1970), amelyben
az egér (tehát végre egy emlős a kétéltűek után) szatellita
DNS-ének lokalizációját írják le az akrocentrikus kromoszó­
mák centromerzónájában. E dolgozatban azt is megírták, hogy
az in situ hibridizáció után megfestett citológiai preparátumo­
kon az egér centromerzónája erősebben festődött Giemsa-ol-
daítal, mint a karok.
Az egér szatellita DNS-e nagyfokúan repetitív, „dadogó"
gen^ifcai anyagot tartalmaz. Metabolikus aktivitása nem m u ­
tatható ki. Késve replikálja DNS-ét. Lapozzunk vissza a 6.2.
fejezetre: mindez a heterokromatin ismérve.
Frances Arrighi és főnöke, T. C. Hsu (1971) érdeme, hogy
felismerte a P a r d u e és Gall in situ hibridizációs módszere m ö ­
gött megbújó kiváló lehetőséget a heterokromatin citológiai
kimutatására. Hiszen ha a centromer körüli heterokromatin
nagyfokúan repetitív, akkor logikus, hogy gyorsabban r e n a t u -
rálódik, mint az egyedi szekvenciákat tartalmazó részek. Te­
hát a lúgos denaturációt, majd meleg sóoldatos renaturácíót
követően a Giemsa-festék sokkal hevesebben festi a már r e n á -
turált, m i n t a még denaturált állapotban levő részeket. Mivel
mind a két X-kromoszóma egyformán festődik e módszerrel,
az eljárás csak a konstitutív heterokromatin kimutatására al­
kalmas.
Arrighi és Hsu {1971) módszerével létrehozott mintázatot
C-.sái>o/cnak nevezte ol a Párizsi Konferericia (1971). E két
szerző a heterokromatin kimutatásái-a alkalmazott denaíurá-
ciós-renaturációs módszert egyértelmüleg mint új humán ci­
togenetikai festési eljárást írta le a Cytogeneticsben. Ennek
köszönhetik a dolgozat sikerét, mert a patológusok azonnal
felfedezték jelentőségét a klinikai genetikában. Nem így a
Lancet angol orvosi lap szerkesztői, akik Hsu szerint azzal u t a ­
sították vissza az először hozzájuk beküldött dolgozatot, hogy
nincs klinikai jelentősége (Hsu 1979). A történeti hűség ked­
véért meg kell említenünk, hogy Yunis és Yasmineh (1971)
Arrighivel és Hsuval egyidőben közölték a Science-ban, hogy
az alkálikezelés szatellita DNS tartalmú heterokromatin 'fes­
tését teszi lehetővé,
A DNS-denaturáció tényét Mace és mtsai, majd d e ia
Chai^elle és mtsai be is bizonyították egyszálas DNS-re speci­
fikus antiszérummal és akridinoranzs fluoreszcenciával. K é ­
sőbb viszont P a t h a k és Arrighi, Schmiady és mtsai és még m á ­
sok is rájöttek, hogy a C-sávozás nemcsak de-renaturációval,
hanem DNS-kivonással is jár éppen a nem festődő kromoszó­
maszakaszokon (Bostock, Sumner 1978). Ezen a nyomon h a ­
ladva Alfi és mtsai (1973) szelíd dezoxiribonukleáz-kezeléssei
is elértek C-sávozást.
Ha jól meggondoljuk, nincs tényleges ellentmondás a d e -
naturációs-renaturációs mechanizmus és a DNS-eltávoUtás kő­
zött. A heterokromatin tulajdonságait ismerve, mindkettő hoz­
hat létre C-sávot. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az első
mechanizmusban a konstitutív heterokromatin repetitivitása,
a másodikban „tömör csomagolódása" játssza a főszerepet.
A C-sávozás felfedezése óta eltelt jó évtizedben nagyon
sok állat- és -növényfaj kromoszómáit sávozták e máiszerrel.
A növényeknél a denaturációt NaOH helyett Ba(OH)2-veí le­
het eredményesen végezni, de emlöskromoszómát is lehet C-
sávozni bárium-hidroxiddal. Az általánosítható következteté­
sek számos vizsgálat nyomán a következők (Srivastava, Lucas
1976):
1. minden megvizsgált fajon létre lehetett hozni C-sávo-
kat;
2. az esetek túlnyomó többségében a C-sáv a centromev-
zónában van;
3. centromeren kívüli C-sáv gyakran látható a telomer
terminális szakaszán;
4. közbeékelődö (interszticiális) C-sáv, bár létezik, igen
ritka;
5. a heterokromatin összmennyisége a C-sávozás alapján
a legtöbb vizsgált fajnál meghaladja a genom 20Voát;
G. a C-sávozás nem segít a homológok könnyebb íeiis-
merésében, egyrészt m e r t kevés többletinformációt hardoz a
liomogén festödésu kromoszómáidhoz képest, másrészt m e r t az
apai és anyai eredetű kromoszóma C-sáv-nagysága között gyak­
r a n tetemes az eltérés (ez utóbbi individuális polimorfizmus
ellenben felhasználható apasági vizsgálatokban).
7.4. G-SÁV: MITOTIKUS KROMOMER?

A Q-sávozás új korszakot nyitott a citogenetikában, de


hátrányai között szerepelt, hogy rövid életű; a C-sávozás
ugyan permanens festés eredménye, de nem segít sokat a k r o -
moszómaazonositásban. Szerencsére — m i n t mindig, amikor
az elméleti cs módszerbeli feltételek adottak — a kialakult
szükségletre már „levegőben lóg" a megoldás. Sumner és
mtsai (1971) a C-sávozásban használt meleg sóoldatos kezelést
lúgos előkezelés nélkül alkalmazva, sok harántsávot hoztak
létre Giemsa-festessel a kromoszómán. Módszerükkel, mely
ASG-ként is ismert (Acetic-Saline-Giemsa) a modern citoge­
netika felfedezéseinek labdája, mely Stockholmból (Q-sáv) T e ­
xasba (C-sáv) repült, visszapattant Európába, hiszen S u m n e -
rék éppúgy a skóciai Edinburghben dolgoztak, mint Marina
Seabright (1971), aki a mindmáig talán legnépszerűbb sávo-
zási eljárás kezdeményezője, a tripszinemésztéses módszeré.
Mivel az előkezeléstől függetlenül végül a Gicmsa-íélo fes­
tékoldattal „csikozódik" a kromoszóma, az eljárást a Párizsi
Konferencia G-sduozás-ként jegyezte be és standardizálta.
Meg kell említenem, hogy a C-sávozásból kiinduló G-sá­
vozási módszerek kikísérletezésében az amerikai Drets és Shaw
(1971) végzett úttörő munkát. A Seabright írip^zines oldalát
verzénnel (EDTA) kombináló Wang és Fedoroff (1972) pedig
a talán legreproduktibilisabb G-sávozási módszert dolgozták
ki, a mai citogenetikai laboratóriumok nagy többsége — a
miénk is •—• az Ö módszerük valamelyik változatát alkalmazva
sávozza kariotipizálás előtt a kromoszómákat. 1971^76 k ö ­
zött tucatjával írták le azokat a lehetőségeket, melyekkel G-
sávok hozhatók létre. Közös jellemzője mindannyiuknak, hogy
a Gicmsa-oldat ugyanazokat a kromoszómaszakaszokat festi
sötétebbre, melyek több fluorokrómot kötnek meg Q-sávozás-
kor, tehát erősebben fluoreszkálnak. A Q- és G-sávok tehát
egymásra helyezhetők, és ma már azt is tudjuk, hogy a fenti
sorrendben létre is hozható a két sávmintázat ugyanazon a
kromoszómán.
A G-sávmódszerek fejlődésére 1971 után az volt jellemző,
hogy az anyagok és előkezelések tucatjait próbálták ki, és
ténylegesen változatosabbnál változatosabb eljárások vezettek
ugyanarra az eredményre: G-sávmintázat megjelenésére. A
szerzők felsorolása fölöslegesen terhelné anyagunkat, de a n y -

103
A G-sávTaiatázat It!trebozataU lebetSségelatk áttekintése
\ +--szal jelzett kezelési módok i;tpdiiiéayesebbek

^szlódó sejtek
koichicinoSoti nteíafdiisok
alkohol-eceisavas rögitíéí

kezelés "•
rögzítés kezeléi festés í
plőtt X
BUdR*
Aziir B Sók Li'tgok Oxidáióh Puffér­
Aktiiiüiíiu ól dalok
Hidroviur.
EMS I""»'= , KaHCO, UOll N'a-hepa- K.MiiO,+ Soreiiseii
"P'"» , K.,CO, KaOH- rin McIlvaUií
MMS fci.„otnpsí,» j. j-oj, PenicilUiiG
T„ps,.,„+EDTA fja^HPO. NH.OH Na-sója Tris
Ki,HPOj BalOHlj-^ ecetsav sí. Borsa vas
LijPO,

alkohoi-ecfclsa\as
rögzítés

• GIEMSA-íestéa -
•• elökezeléí
nélkül

fehérje- Kelátorok
dena- ésfvagy
hirálúk ^ deter-
t- urea* gensek
• guaiiidia IÍDTA+
HC!-^ SDS
Aerosol
OT
Tween 80
Triton
X-100
Lipsol*

J
_
nyit hadd említsek meg, hogy az extenzív „sávmódszervadá-
szatban" Kató, Utakoji, Korf, Comings és Hsu munkacsoport­
jai szereztek különleges érdemeket.
Tekintsük át nagy vonalakban, hogyan lehet G-sávokat
létrehozni (4. táblázat):
Enzimes kezeléssel (pronúzzal) Dutríllaux-ék Párizsban
már Seabright előtt sávoztak, de francia nyelvű dolgozatuk és
nehézkesebb inódszerük nem vált közismertté. Következett a
tripszin, kimotripszin, tripszin+EDTA-s módszerek ármádiá­
ja. Ezek fölcg az enzim oldószerében, a kezelési hőmérséklet­
ben és időtartamban különböztek egymástól. Ujabban hialu-
ronidázzal érnek el érdekes eredményeket.
A DNS denaturációjával (hőhatás) G-sávokat lehet l é t r e ­
hozni, de a ONS-dejMturációt nem jeltételezö módszerek száma
is elképesztő. Alkálifémek sói lúgos közegben, alkálifémek
hidroxidom, de az ammónium- és különösen a bárium-hidroxi-
dns előkezelés is igen alkalmas G-sávok létrehozására. O.ridá-
lók (kálium-permanganát) és szerves sók (heparin, a penicillin
nátriumsói, az ecetsav sói .^tb.) éppúgy létrehoziiatnak G-sá­
vokat, mint egyes fehérjedenaturálók (urea, guanidin-HCl). A
különböző pujferoldatok (kiegyenlítöoldatok) önmagukban m e ­
legen vagy tripszinnel kombinálva szobahön, sőt 4 °C-n is jól
sávozzák a kromoszómákat, különösen ha kalcium- és magné­
ziumhiányos változataikat alkalmazzuk. A szerves vegyületek
közül különlegesen érdekesek a kelátorok (ezek 'gyakran ned-
vesítőszerek, detergensek is ugyanakkoi-). Egy skóciai deter-
genssel, a Lipsollal például meglepően egyszerű és reproduk-
tibilis a G-sávozás. Egyes szerzők szerint a tripszin hatása is
elsősorban kelátor hatás.
Korf és munkacsoportja (1976) két külön laboratórium­
ban, a New Jersey-i Long Branch-ben és a N e w York-i Co­
lumbia Egyetemen azonos kísérleteket párhuzamosan végezve
kutatták, megőrzi-e a tripszin kromoszómasávozó hatását ak­
kor is, h a ún. tripszin inhibitorokat (az enzim aktivitását m e g ­
szüntető anyagokat) adagolunk oldatához (pl. a szójabab-trip­
szin inhibitort). Szerintük a kalcium-, esetleg a k a l c i u m + m a g -
néziumionok kelátora a tripszin, d e a szabad enzimkötö helyek
szerepe nagyobbnak tűnik, tehát mégis az enzimaktivitás a
döntő. Ennek ellentmond viszont sokunk megfigyelése, sőt
rutinszerű laborgyakoriata, mely szerint 0—4 °C-on (melyen
enzimaktivitása nehezen feltételezhető) hosszabb idő alatt
Ű. táhtázat
A sávtnödsxert^K iiUal t^lilerítelt k rom»Un típusok
(Comiiigs Í978 után, kis.sí módosítva)
I. Centromer kcirüíi 2. közbeékelt vagy• 3. F.nkromatiu
konstitutív G-sáv-lieteru-
heterokroraatin krouiatjii
nidyik .sAv _ C G R

hol í általában a centro­• a kromoszóinakar a krotiiosi^óniakar


mer körüli zóná­ Uíisszáu liosszán
ban
genetikai inaktív valószínűleg
aktivitás inaktív általában aktív
DNS-replikáció késő S-fá7.is késő S-fázis korai S-íáws
ideje
GC-gazdag, .stm- AT-gazdag CC-gazdag
leges vagy AT-
bázisjellemzők gazdag a szaiellita
DNS-töl függően
DNS-repetitívitás repetítív, szatellita mérsékelten rfpe- méisékelten repe­
DNS titiv és egyedi títív és egyedi
szekvenciák szekvenciák
DNS-metiláció erősen mtítilált többé-kevésbé kevésbé metilált
állapot metilált
a pachitéu kromo­ a centroiuerikus közbeékeit a kroniomecközök
szómához viszo­ kromomerek kromomerek megfelel ói
nyítva megfelelői megfelelői

Ugyan, d e ugyanúgy sávoz a tripszin, mint szobahön vagy


37°-on. Éppen emiatt tételezték fel, hogy a Ca- és Mg-ionokat
köti meg inkább, mintsem a fehérjéket emésztené.
Az összes eddig számba vett G-sávozási eljárás azon alap­
szik, hogy az alkohol-ecetsavas rögzítés után és a Giemsa-fes-
tés előtt valamilyen kezeléssel megváltoztatjuk a festék kötő­
dési lehetőségét a kromoszóma hosszán. Maga az alkohol-ecet­
savas röfjzítés nagyon lényeges beavatkozást jelent a kromo­
szóma szerkezeti felépítésébe. Az ecetsav ti. hisztont von ki
és denaturál, a maradék fehérjét pedig kicsapja. Az alkohol­
ecetsavval rögzített kromoszóma főleg DNS-böl áll, kevés fe­
hér jemar ad ékkal, ami viszont elsősorban nem híszton típusú
(Hsu, Pathak, Schafer 11973). Comings és Avelíno eiektroforé-
zissel azt is bizonyították, hogy a sósavas kezelés a hisztono-
kat majdnem teljesen eltávolítja, a G-sávozódást mégsem be­
folyásolja. Nos, a hisztonok savas fehérjék, a savas fehérjék
egyoldalú eltávolítására pedig a fentebb felsorolt anyagcso­
portok majd mindegyike képes (Kató, Moriwaki 1972). Ez lehet
a magyarázata, hogy amennyiben preparálás közben az alko­
holt fellobbantjuk, m á r nem lehet megsávozni a kromoszómá­
kat, hiszen a fehérjék ezután már hozzáférhetetlenek.
Van-e tehát szerepe a hisztonoknak a G-sávozódásban?
Nem valószínű, hiszen a fentebb említett hisztoneitávolítások
(rögzítés, savas kezelés) nem akadályai a kromoszóma homo­
gén festödésének. De ha formaiinnal rögzítünk, ami megaka­
dályozza a hisztoneltávolítást, tripszinnel akkor is meg lehet
sávozni a kromoszómát. A leglogikusabb érv a hisztonok ellen
Holmquisttól és Comingstól (1976) származik. Tudjuk, a G-
és R-sávok egymás fordítottjai. Amennyiben tehát a hiszto-
noktól függne a sávozódás, a G- és R-sávok hiszton összetétele
lényegesen el kellene hogy térjen egymástól. Mi pedig tudjuk,
hogy a nukleoszomális líromoszómaszerkezet mind a négy hisz-
tont tartalmazza, és a hiszton oktamer szerkezete független
a DNS minőségétől. A G- és R-sávok pedig elsősorban ez utób­
biban különböznek: a G-sávok zöme késve replikáló, az R-sá­
vok korán replikáló DNS-t tartalmaznak. A fenti szerzők azt
is megemlítik, hogy a hisztonellentestek immunfluoreszcen­
ciája egyenletes a kromoszóma teljes hosszán.
Amikor hisztonokról beszélünk, hajlamosak vagyunk csak
a nukleoszóma magjának négy hisztonjára gondolni és elfe­
ledni a Hi-et. Pedig úgy tűnhet, a Hi-nek komoly szerepe van
a sávozódásban:
1. A kromoszómafestés inhibiciójában a Hi tízszer olyan
hatásos, mint a többi hiszton.
2. Ha a tripszinezett kromoszómához H^-et adunk, majd
újra trípszinezünk, G-sávot kapunk; ha pl. H2A-hisztont, csak
homogén kromoszómafestés az eredmény.
3. A H | nem része a nukleoszómának, de úgy tűnik, a kon-
denzálódásban komoly szerepe van, keresztkötéseket hoz létre
(1.2.9. fejezet). Nem elképzelhetetlen, hogy e keresztkötéseket
el kell távolítani eredményes kromoszómasávozáshoz.
Mi szól a Hj szerepe ellen?
Az alkohol-ecetsavas rögzítés kivonja a H, zöraét is, a kro­
moszóma mégis sávozódik, a formaiinnal rögzített, H^-ét meg­
tartó kromoszóma szintén. Sőt a hematológusok n e m rögzítik
egyáltalán mikroszkópi keneteiket, csak szárítják, mégis in­
tenzív magfestődést nyernek.
In vitro tenyésztett sejteket gyakran etanol-, formalín-
vagy glutár-aldehid-rögzítés után festenek igen eredményesen.
Ne feledjük: a kromatint azért nevezték így, m e r t bázíkus fes­
tékkel festődik. Mégpedig igen hatékonyan: 1 mól DNS-fosz-
fáthoz 0,5 mól tiazinfestéket köt a teljes kromatin .minden
hisztonjával egyetemben.
No de mi a helyzet a leglogikusabbnak t ű n ő érvvel, «
H|-keresztkötések szerepével? Elektronmikroszkóppal vizsgálí
kromoszómákon metanol-ecetsavas rögzítés után nem leket sá­
vot felfedezni, ha viszont tripszinezzük őket, megjelennek a
sávok. Az elektronnyaláb nem festékmennyiséget érzékel, mint
a: fénymikroszkóp, hanem csak anyagmennyiséget, tehát szer­
kezeti áírendezcMdést is okoz a tripszin, ami a H^ szerepe mel­
lett szól. De ha minden hisztont kivonunk, a kromoszóma még
mindig egyenletesen festődik, ha ezután tripszinezünk, újból
jelentkeznek a sávok, és amint m á r többször említettem: for-
malinrögzííés után Is sávozódik a kromoszóma, bár Hj-e érin­
tetlen.
Nehéz és eldöntetlen kérdés tehát a fehérjék G-sávozás-
ban játszott szerepének értékelése. Lehetnek még eddig figye­
lemre nem méltatott szempontok is. Mint például Sumner i n ­
dokolatlanul elfeledett megfigyelése, mely szerint a G-pozitív
szakaszok diszulfidokban, a G-negatív szakaszok szulfhidri-
lekben gazdagabb fehérjéket tartalmaznak (Bostock, Sumner
1978). És mint a kromoszómaszerkezet vizsgálatánál általában,
itt is homályos a nem Mszton típusú fehérjék sávozásában ját­
szott szerepe.
Miután Hsu és román származású munkatársa, Popescu
(1974) már régebben sávozott rögzítés utáni alkiláns kezelés­
sel (aktinomicinnel, hidroxiureával), kiderült, hogy egyes anya­
gok még a rögzítés előtt az élő sejthez adagolva is képesek
In vivő G'Sávozódást indukálni. Ilyenek a DNS-be timin he­
lyett beépülő bróm-deoxiuridin (BUdR), a DNS-hez kötődő
és/vagy aiklláló vegyszerek, m i n t az aktinomicin-D (antibio­
tikum), a hidroxiurea (HU), az etíl-metán-szulfonát (EMS),
metil-metán-szuifonát (MMS). Feltételezik, hogy az alkilálás
csökkenti a Giemsa festékkötö képességet, így az AT-gazdag
izakaszok (a konstitutív heterokromatin) festődne erÖteíjeseb-
ben. Különben a zebracsíkos kromoszómák évtizedének' elsÖ
felére az jellemző, hogy minden olyan anyag, amivel meg le­
hetett sávozni a kromoszómát, azonnal egy újabb hipotézis k i ­
indulópontjává vált.
Ezért aztán szinte bosszantásként hatott, amikor K a t ó és
Yoshida (1972) Japánban, majd később Walther és mtsai M ü n ­
chenben kiderítették, hogy minden előkezelés nélkül is meg
lehet figyelni G-sávokat a frissen preparált, megnyúlt {korai
metafázisban levő) kromoszómák megfelelő rövid időtartamú
Giemsa-f estésével.
Ez viszont felvetette a kérdést: n e m lehetne-e mégis a
DNS-re „fogni" a sávozódás „bűnét"? A legegyszerűbb az
lenne, ha a DNS mennyisége változna a kromoszóma hosszán,
de ezt Casperssonék citofluorometrlás mérései még a sávozás
,,gyér mekkorában" cáfolták. Adataik szerint a kezeletlen k r o ­
moszómán csak az elsődleges és másodlagos befűződés t e r ü ­
letén csökken számottevően a DNS mennyisége. Ezt később
az edinburghiek, Sumner és mtsai is megerősítették. Vannak
eílentétes eredmények is: McKay, majd Prescott és mtsai el­
térő koncentrációban találták a DNS-t a kromoszóma hosszán
(Bostock, S u m n e r 1978). A G-sávok késve replikálása sem e g y -
értelműleg bizonyított. Nem is könnyű bizonyítani, hiszen
Huberman és Riggs kromatidánként legalább 1000 replikációs
egységet talált kínaihörcsög- és emberi kromoszómákon, "tehát
10 |im-nyi DNS-szakaszra esik egy. Ha a G-sávok egyértel-
müleg konstitutív heterokromatjnt m u t a t n a k is ki, a késve r e p -
iikálás akár száz replikációs egység közös jellemzőjeként is
jelentkezhetik.
A túlságosan kategorikus kijelentésok mindig gyanúsak
a biológiában. A G-sávok mechanizmusának értékelésében sem
lehet sarkítani: csak a fehérjék vagy csak a DNS felelős a
zebracsíkos kromoszóma létrejöttéért. Tudomásul kell ven-
.nünk, hogy a G-sávok mögött a kromoszómafonál nukleopro-
teikus egységként szerepel. A G-sávok létrejöttében a vegyi
jellemzőknek (AT-gazdagság, fehérjemegoszlás) éppolyan je­
lentőségük lehet, mint a kromoszómafonalak kondenzációjá­
nak. Miután a többi sávmódszert is áttekintettük, visszatérünk
a sávozott kromoszóma szerkezetének elemzéséhez.
7.5. R-SAV: F O K D l T O T T VILÁG

Az ifjú francia B e m a r d DutriUaux — jelenleg az Institnt


de Progenése professzora —• és a már évtizede világhírű J e -
rome Lejeune ~ a Down-kór és a cri du chat-szindróma kro-
moszomális alapjának felderítöje — forró foszfátpufferoldat-
ban kezelve a kromoszómákat, a G-sávokkal azonos sávmeny-
nyiséget figyeltek meg, de fordított módon: azok a szakaíjzok,
amelyek G-sávozással intenzíven festődtek. Dutriliaux-éknál
halványak voltak, míg a G-negativ szakaszok erősen kötötték
a Giemsa-festéket. Fordított sávozás tehát ez, innen az elne­
vezése is (Reverse banding). Amint a fluoreszcens sávoknál
már említettem (7.3. fejezet), ha a fenti kezelés után Giemsa-
festék helyett akridinoranzs (AO) fluorokrómmal festik a kro­
moszómát, fluoreszcens R-sávok izzanak az ultraibolya fény­
ben. Az R-sávozás intenzitása kisebb, ezért fáziskoníraszt-
mikroszkópiával kell kombinálni, reproduktibilitása is hagy
kívánnivalókat a G-sávozással összehasonlítva, de van egy ha­
tározott előnye: a telomerek majd mindig erős festddésüek
R-sávozással, így a kromoszómák klasszikus — hossz- és kar­
arány szerinti — rendezése gond nélküli. A Q- és G-sávozá?náI
viszont sokszor nehézkes megállapítani a kromoszóma hosszát
a kar végén elhelyezkedő negatív festódésíi sáv m i a t t Ezen
előnye ellenére a francia citogenetikai iskolán, kívül nem n a ­
gyon használják. Romániában is csak a Iasi-i egyetemen vált
gyakorlattá, a Dutrillaux-tanítvány Mircea Covicnak köszön­
hetően. DutriUaux és Covic különben a kémhatás, hőmérsék­
let, idő, preparátum kora, ionkoncentráció hatását vizsgálva
arra a következtetésre jutott (1974-ben), hogy a G-R-T- és
C-sávozás progresszív kromoszómaszerkezet-leépülésnek felel
meg.

7.6. A T Ö B B I SÁV

A T-sávozás — az R-sávozási módszerek továbbfejl(_'s;<:ié-


sével — szintén DutriUaux (1973) müve. Csak a kromoszóma­
végek (telomerek) festődnek e módszerre], innen származik
elnevezése. Giemsával vagy acridinoranzzsal lehet festeni a
T-sávokat éppúgy, mint az R-sávokat. Karíotipizálás T-sávok-
kal igen nehézkes és nem is érdemes, de transzlokációk és le-
Inmerikus töréspontok kimutatására hasznos lehet. Nem ter­
j e d t é l a citogenetikusok világában.
AT: F-sávozás népszerűsége sem nagyobb, mint a T-sávo-
zásé, pedig elméletileg igen fontos módszer, melyet Rodman
(1974) dolgozott ki. Jelentősége abban áll, hogy a DNS-t festő
Schiff-reagenst használja, a Feulgen által kidolgozott módszer
szerint. így e sávmintázatnál a negatív festödés bizonyosan
DNS-hiányt is jelent. A módszer szelíd lúgos és hosszú idejű
sóoldatos kezeléssel DNS-t távolít el, és a maradék DNS-t fes­
ti. Az F-sávok hasonlóak, de nem teljesen azonosak a Q- és
G-sávokkal.
Az Nsávozás — a szatellita vagy nukleoláris organizáló
régió (NOR) festésére — a japán Matsui és Sasaki (1973) által
kidolgozott eljárás. Magas hőfokon, híg savas kezeléssel eltá­
volítják mind a bázikus fehérjéket, mind a DNS nagy részét.
A megmaradó savanyú kémhatású kromoszómafehérjék mint
^Sy-egy kis rubinpár csillognak a sejtelmesen halvány festő-
désű kromoszómákon. A riboszomális cisztronok kimutatására
kiváló módszer. Goodpasture és Bloom (1975) ezüstfestéses
N-sávozásával később sokat javult minőségben. Funaki, M a t ­
sui és Sasaki (1975) a Hokkaido Egyetem és a houstoni Baylor
College együttműködésével már 27 fajt vizsgálnak meg N-sá-
vozással. Később a Q~sávozást, majd a G-sávozást sikerült ösz-
szekapcsolni a NOR megfestésével, és a sávozási módszerek
fejlődése eljutott oda, hogy Tantravaki és mtsai (1977) bebi­
zonyították: bármely sávozás (Q, C, G, R) után alkalmazható
a Goodpasture—Bloom-féle ezüstfestés.
A G-11-sávozás — lúgos kémhatású pufferoldatban kezelt
kromoszómákat (a 11-es pH az eljárás elnevezésének magyará­
zata) festi Giemsa-oldattal.

7.7. SOK SÁV, H Á N T GÉN?

A rutinszerű klinikai citogenetikában legtöbbször G-sávoz-


zák a kromoszómákat, esetleg Q- vagy R-sávozást alkalmaz­
nak. Mint fennebb láttuk, e három sávozási módszer mintá­
zata gyakorlatilag egymásra helyezhető, egyetlen idiogram
elég a jellemzésükre. Csak annyit kell emlékezetünkbe idéz­
nünk, hogy az idiogram sötét sávjai erősen festődő G-, erősen
fluoreszkáló Q- és nem ffötödő R-sávoknak felelnek meg.
A leirt módon kolchicinnal „gyűjtött" emberi mitóziso-
kon 320 sáv különböztethető meg, ennyi szerepel a Párizsi
Konferencia empirikus idiogramján. Ennyi sáv tehát a haploid
kromoszómaszerelvényen látható (hiszen az idiogram termé­
szetszerűleg nem tartalmaz homológ párokat), közepesen i o n -
denzált kromoszómákon. Empirikusnak nevezzük ezt az idiog-
ramot, mert nem mérések, hanem a sávozott kariotípusok ké­
pe alapján állították össze. A legkomolyabb kísérlet a sáv­
diagram objektivizálására Claes Lundsten dániai kutatónak és
munkatársainak köszönhető (1980), akik régóta foglalkoznak
a kariotipizálás számítógépes értékelési lehetőségeivel. 6985
trlpszinnel sávozott (G-sáv) kromoszómán végeztek számító­
gépes képelemzést. A komputer 351 sávot talált: 181 világos
és 170 sötét íestödésűt. Lundstenék szárríítógépes sávidiogram-
ja csak részletekben tér el a párizsi (1971) vagy stGckholmi
(1978) standardtól.
Hogyha a kolchicin töménységét és hatóidejét erősen le­
csökkentjük (egy nagyságrenddel), 400 sáv ismerhető fel a 23
kromoszóma haploid garnitúráján (Yunis 1976, 1981). A stock­
holmi munkaülés (ISCN, 1978) már eztm 400-as sávdiagramot
közölté. Nehézkesebb így a kariotipizálás, hiszen a kolchicint
(kolcemidet) ez esetben már csak az orsó roncsolására használ­
juk, a mitózisok „összegyűjtésére" a 10 perces kezelés teljeten
alkalmatlan.
Miután a koppenliágai Skovby (1975) R-sávozassal 606
sávot azonosított, a minneapolisi orvosi egyetem professzora,
Jorge J. Yunis sikeresen oldotta meg azt is, hogy n e OBak
megnyúlt kromoszómákat preparáljon, hanem a mitózisok szá­
ma is elegendő legyen. Ehhez az osztódó sejtpopulációt „ í ^ n k -
ronizálni" kellett, tehát azonos sejtciklusfázisba „kényszerí­
teni" őket. Ametopterines és timidines kezeléssel meg lehet
oldani azt, hogy az osztódások zömét a profázis és metafázis
határán „kapjuk el", ekkor a kromoszómák kondenzáltsági foka
elég alacsony, tehát Ők maguk elég hosszúak ahhoz, hogy mi­
nél nagyobb számban jelenjenek meg a sávok rajtuk. A sávok
Összeolvadását még úgy is megakadályozzák, hogy a Gj-fázis-
ban kondenzáeiógátiókat (aktinomicin D-t. bróm-deoxiuridint)
is adagolnak a tenyészethez. E módszerekkel fokozatosan 800,
850, majd 1256 sávot sikerült felismerni kromoszómáinkon
(Yunis 1980). A Citogenetikai Nómenklatúra Bizottság 1980-
14. ábra. Az ember 14-e8 kromatzómája sávmintázatának vázlata, a 400
(a), 550 (b) és 850 (c) G-sávmódszerrel (p = rövid kar, q = bosszú kar). A
nagy számok a kromoszómafégiókat mutatják. A kis számok első sora a sávokat
jelöli, tehát az a kromoszóma legalsó sávja I4q32. Az alsávokat pont választja
el a sávot jelölő számtól, tehát a b kromoszóma legalsó sávja 14q32.3, A nagy
feloldóképességű sávozással az alsáv további felosztását pont nélkül jelzik. A c
kromoszóma legalsó sávjának jelölése tehát 14q32.33.

ban 850 sáv elhelyezkedését rögzítette (ISCN, 1981), de azóta


már 2000 sávról is érkezett jelentés.
E soksávos módszerek a magas feloldóképességű sávozás
(high resolution banding) gyüjtó'nevet viselik.
Gondolom, mindenkiben felötlik a kromoszómafelismerés
finomításáról hallva: mennyiben segít minket a gének helyé-
- A kromoBzAma
nek azonosításában, a kromoszómatérképezésben Yunis — ci-
togenetikusi szemmel minden csodálatot megérdemlő' — ezer­
nél több sávja?
Ha az embernek is, mint a prokariótáknak, 2—300 génje
lenne, de még h a 5000 is, mint az ecetmuslicának, akkor az
1000^2000 kromoszómasáv igen közel vinne minket a gén­
szinthez. Azonban 46 kromoszómánkon minden valószínűség
szerint legalább 30—40 000 működő génnel kell számolnunk.
Mindeddig hozzávetőlegesen 430 gén kromoszomális lokalizá­
cióját ismerjük. Messze vagyunk tehát attól, hogy kromoszó­
matérképünket ismernök. Mindazonáltal, ha azt is számításba
vesszük, hogy újabban elektronmikroszkóppal egy sávon belül
•további 10—14 alegységet is ki lehet mutatni, m á r bizakodha­
tunk: közelít a citogenetika a génszinthez.

7.8. Z E B R A - S R O M O S Z Ó M A S Z E R K E Z E T

Nagy szobrászoktól szokták idézni: a fában, kőben, már­


ványban ott a szobor, csak ki kell bontani beidle. Ott van a
sávszei-kezet is a kromoszóma homogén festödése alatt? Ez a
legfontosabb kérdés, melyet a sávozási módszerek felvetnek,
hiszen elképzelhető, hogy kizárólag a kezelés hatására törté­
nik olyan Szerkezeti változás a kromoszómában, mely aztán
sávozottságként értékelhető.
Amint előzőleg láttuk (3.2. fejezet), sem a korai elektron­
mikroszkópos felvételek, sem a DuPraw-féle „kusza gubanc"
nem tagolják sávoknak megfelelő szakaszokra a kromoszómát.
Vannak olyan TEM-es kromoszómaképek, ahol a gubanc sűrű­
sége változó a kromoszóma hosszán, de a tömörebb göngyölő-
dés nem nagyon felel meg a sávoknak. Később Stubblefield
(1980) izolált kinaihörcsög-kromoszómákat vizsgált, kezeletle­
nül, TEM-mel. Ezek is egyenletesen gubancosak voltak, de ha
a két vegyértékű ionkoncentrációt (a kalcium-, magnézium-
íonsürűséget) csökkentette, a savaknak megfelelő szakaszokra
esett szét a kromoszóma. Ez viszont már kezelésként fogható
fel. A fénymikroszkópos sávozásnak megfelelő kezelés után
mind a TEM, mind a SEM ki tud mutatni sávokat (Fleisohman
és mtsai il971). Xu és Wu (1983) m á r egyenesen rutinanali-
zisre alkalmas metódusról számol be a berlini Chromosomá-
ban, mellyel a tripszines G-sávozott kromos/ómák TEM-es
analízise végezhető el.
Maradjunk a kezeletlen kromoszómában rejtezkedő (?) sá­
voknál. A G-sávozásnál már említettem, hogy néha minden
beavatkozás nélkül láthatók a profázis és metafázis határán
levő megnyúlt kromoszómákon sávok. A késŐ profázisos kro­
moszómák elektronmikroszkópos elemzésekor Yunis és Bahr
(1979) a kromoszómafonalak hurkos tömörüléseit találta, me­
lyeket lazább, ritkább, párhuzamos lefutású kromoszómafona­
lak kötöttek össze. De még fénymikroszkóppal és minden fes­
tés nélkül, csak a fáziskontrasztgyürük alkalmazásával is lát­
hatunk vagy legalábbis sejthetünk sávozódást a kromoszómán.
Nos, ezek tények, de a „spontán" sávozódás sohasem éri el a
jó minőségű G-R-Q-sávozás kontrasztosságát.
Az egyetlen meggyőző bizonyítékot a kromoszómaszerke­
zet „természetes" sávozottságára a mesterségesen sávozott
kromoszómák és a meiózis kromomerjelnek összehasonlítása
hozta. Ferguson-Smith és Page (1973) közölt először hason­
lóságot a pachiten kromomerjei és a G-sávok között. Comings
és Okada (1975) már elektronmikroszkóppal bizonyították: a
pachiten kromomerek megfelelnek a G-sávoknak. Ezek szerint
a sávozódás mögött is kondenzációkülönbségeket kell keres­
nünk.
Vázoljuk röviden, e vízió szerint hogyan módosul a 3.
fejezetben felvázolt kromoszómakép.
A finomszerkezet változatlan: A DNS hisztonmagra (HoA,
H2B, H3 és H4 oktamérre) csavarodva nukleoszómát képez. A
nukleoszóma-gyöngysort a Hi és nem hiszton típusú fehérjék
göngyölik tovább 20—30 nm-es, valószínűleg szoícnoidszerke-
zetü alapfonállá.
Ezen a szinten változhat a kromoszómaszerkezetröl kiala­
kított elképzelésünk a sávozás nyomán. Feltételezhető, hogy az
. alapfonál tömörebb hurkos gubáncolódása, mely igen nagy­
számú h a r á n t irányú fonalat is tartalmaz, krómomért képez.
A szomszédos kromomereket lazább szerkezetű szakaszok kö­
tik össze, melyekben a párhuzamos lefutású fonalak vannak
többségben. Minden ilyen, tömörebb fonálsiíerkezetü kromo-
mer nagy feloldóképességü sávozással (high i-esolution ban-
ding) G-sávként érzékelhető a profázisban, és e sávok m e g ­
felelnek a meiózis pachíténjében látható kromomereknek. A
mitózis előrehaladtával a kromoszómafonalak kondenzációja is

115
15. ábya. A sávozott krooioazóma szerkezeti vázlata; 1 : Lazább és ,,gu-
bMicosabb" szakaszokból álló alapfonál. 2 : Krotnomerek^é tömörödő és lazább,
dekoadeuzáltabb szakaszokból álló Gg-végi kromatida. 3 : A profázis elejéa
nagy feloldó képessé gü sávozással a kromatidákon a kromomerek • G + , Q4-.
és R—sávokat, a kromomerközök G—. Q ~ és R + sávokat eredményeznek.
4 : A metafázis kondenzált kromoszómáján több kromomer egyetlen sávvá olvad
össze (Comings I97S és Eostock. Öunmer 1981 nyomán, módosítva).

egyre nagyobb mérvű, ezt a kromomerek—sávok összeolvadása­


ként érzékeljük. A megfigyelhető sávok száma csökken, mére­
tük növekedik a metafázis végére.
E kondenzádóközpontú magyarázat mellett szól az Is, hogy
a G-Q-R-sávok, főleg az állatok (hüllők, madarak, emlősök)
kromoszómáin voltak szépen kimutathatók. A növényi kromo­
szómákon igen nehézkes ez a sávozáscsoport (általában csak a
C-sávnak megfelelu módszerek eredményesek). Ügy tűnik,
hogy a növényi és állati kromoszóma közötti kevés különbség
egyike éppen a kondenzáció mértékében van! A növényi kro­
moszómában sokkal tömörebb a mitotikus genetikai anyag.
GreiLhuber (1979) szerint pl. az Ornithogalum vlrens (a li-
üomfélék családjába tartozó sármaféle) kromoszómáinak kon­
denzációja 16,5-szöröse az emberének. A pachiténben az Or-
nithogalum-kromoszómák 13,3-szor hosszabbak, mint a mitó-
eisban, az ember kromoszómái viszont csak 2,3-szor.
E 'kondenzációközpontú elképzelésben teljesen mellékessé
válik, hogy a tömör „gubancú" G-pozitív (sötéten festődő) sá-

m
vok. ugyanakkor AT-gazdagok is, a laza „gubancú" R-pozitív
szakaszok (G-negativ szakaszok) ugyanakkor GC-gazdagok is.
A többi sávmódszer közül a C-, Gji- és N-sávok elsősor­
ban egy DNS-íulajdonsághoz kapcsolódnak; a szekvenciáik ma-
qasfokú repetitivitásával „dadogó" genetikai anyag jelenlété­
hez. Ezért a C-típusú heterokromatin — mint említettem —
egyaránt kimutatható mind a növényi, mind pedig az állati
kromoszómán.
Bostoclí és Sumner (1978) a fentiek alapján a „zebrakro­
moszómák" sávjait két csoportba rendezi:
A. állandó (konstans) sávok (heterokromatikus),
B. változó (riuktuáló) sávok.
A. Az állandó (konstans) sávokra mindenben illenek i
konstitutív heterokromatinról elözó'leg (6. fejezet) elmondod
tak. Megfelelnek tehát az intcrfázisos sejtmag heterokromatí-
kus rögeinek (kromocentrumaínak). Az állandó sávok C-, G,r
és N-sávmódszerrel tehetők láthatóvá, de valószínűleg ide tar­
tozik a Q-, G- és R-sávok egy része is. Bostock és S u m n e r
(1978) felhívja figyelmünket, hogy ezek a sávok semmiképpen
sem jelentik a genom teljes konstitutív heterokromatin-kész­
letét, és megemlítik egy rovar (Myrmeleo tettix) egyes kro-
moszómáit, melyek teljes hosszukban heterokromatikusak,.még­
is szépen sávozhatók a C-sáv-módszerrel. A fakultatív hetero­
kromatin (bár inaktivitása kétségtelen) a konstans sávok ki­
mutatására szolgáló módszerekkel nem tehető' láthatóvá.
B. A változó (fluktuáló) sduoícnak nincs interfázisos m e g ­
felelője. Profázísban a nagy feloldóképességű sávozással egés«
csíksorozatként jelentkezhetnek, a meiózis kromomereinek
megfelelően, prometafázisban már összeolvadóban vannak, m e -
tafázisban pedig kevés sávvá tömörülnek. A Q-, G és R-sávok
^ömét e kategóriába kell sorolnunk, leszámítva azokat, a m e ­
lyek megegyeznek a C- vagy N-sávokkal.
Hasonló érveléssel, de három csoportba osztja Comings
(1972, 1978) a sávozással kimutatható kromatintípusokat:.
1. centromer körüli konstitutív heterokromatin,
2. közbeékelt vagy G-sáv-heterokromatin,
3. eukromatin.
Tömören fogalmazva, az első csoportba a C-sávok által, a m á ­
sodik csoportba a G-sávok által, a harmadik csoportba pedig
az R-sávok által kimutatható kromatin tartozik (5. táblázat).
8. TÖBB-KEVESEBB KROMOSZÓMA (genommutáeiók)

8.1. GENOMMUTÁCIÓ

A genoiTi a sejt teljes öröklödési állománya, mely a sejt­


osztódás során kromoszómákká szerveződik. A fajra jellemző
kromoszómaszám bármely megváltozása krovtoszómaszára-
mutáció, más szóval genonmiutáció. Ezen a teljes genom meg-
felezödését, megsokszorozódását, illetve egyes kromoszómák
hiányát vagy többletét értjük.
A csirasejtek felét tartalmazzák a testi sejtek kromoszó­
maszámának. Az a sejt vagy szervezet, amelynek kromoszó­
maszáma az illető faj csírasejtjeinek kromoszómaszámával
megegyező, haploid sejt vagy haploid szervezet. A haploid
állapot: haploidia, rövidített jelölése: n. A csírasejtek egyesü­
lésével keletkező, kétszeres kromoszómagarnitúrájú testi (szo­
matikus) sejtek diploidok; jelölésük 2n. A diploidia állapota a
jellemző, a „normális" az eukarioták világában. A haploid
Icromoszómaszám többszörösei a triploid ('hi), tetraploid i'inj,
pentcíploid {5n), hexaploid (6n) stb. A diploidnál töbfeszörös
kromoszómagarnitúrájú állapot gyűjtőneve: poliploidia. J4ÍÍÍO-
poliploid a saját genom megsokszorozódásával, tehát homoióg
genomokat tartalmazó sejt, illetve faj; allopoliploid szerve^^et
(főleg a növényeknél) nem homológ genomok egyesülésével.
keresztezéssel, hibridizálással jön létre. EndopoUploid az a sejt,
vagy szövet, melyben sorozatos osztódások történnek anélkül,
hogy a leánysejtek szétválnának (ezek neve endomitózís, lásd
2.4.5. fejezet). Mozaicizmus az a jelenség, amikor egy szerve­
zetben több sejtpopuláció található különböző kariotípussal.

8.].l.|Haploidia
A haploid állapot az eukariótáknál mindig átmeneti, és
mint tudjuk, természetes körülmények között a számfelezö
sejtosztódással, a meiózissal jön létre. A prokariótáknál a hap­
loidia a jellemző állapot, hiszen azoknál a genom egysorozaíii,
egyetlen DNS-molelaila (az arenovirusoknál egyetlen RNS-
molekula) alkotja a „kromoszómát". Az algák, gombák, mo­
hák életének egy szakasza általában haploid. A gombák egy
része teljes életét haploid formában éli le, az igen rövid dip-
loid zigóta állapotot kivéve. Gameiojita életszakasznak, csira-
i 1»

16. ábra. A geuotumutáciők vázlatos ábrázolása egy háromkioinoszőmás


képzeletbeli kromoszöma-Osszetételnél. 1 : haplold (n), 2 ; diplold (2a) 3 : tri-
ploid (3n, poliploidla), 4 : monoszóm (2ii — 1, aneuploidia), 5 : ttlszóm (2ti + 1.
8nenpl<ddla).
sejtállapotú tenyészésnek szoktuk nevezni ezt a növényeknél,
megkülönböztetésül a sporofita életszakasztól, mely a diploid
zigótából fejlődő formákat összesíti, és amely a meiózissal io
is zárul. A felsőbbrendű növények között is vannak zsurlófé-
lék, hínárfélék haploid generációval. Az állatvilágra viszont az
jellemző, hogy a meiózis egyenes úton vezet a csírasejtkép­
zéshez, és i-övid életű haploid csírasejíállapoíot követ szinte
azonnal a megtermékenyítéssel „helyreállított" diploid életsza­
kasz, mely a zigótéval (a hímesírasejt által megtermékenyitett
petesejttel) veszi kezdetét. Kivétel, m i n t minden biológini tör­
v é n y alól, itt is akad, elég megemlíteni a méhek hímjeit (a
heréket), melyek megtermékenyítetlen petéből származó hap­
loid lények. A rovarok között a hártyásszárnyúak mellett a
poloskaféleknél i-s találunk hasonló példát. Mindezen haploi-
diák „természetesek", a fajra jellemfő, evolúció során kiala­
kult „rendet" követik.
Bal esetszerűen létrejövő haploidia viszont már gcnomjnu-
táció. Egyes növények (maszlag, dohány, csodatölcsér, burgo­
nya, paradicsom, búza, kukorica, árpa) véletlenszerűen haploid
magvakat teremhetnek. E magvakból néha érdekes törpe nö­
vények nevelhetők. Parthenogenetikus (egyszülüs) rovarok túl^
élhetnek haploid állapotban, nemcsak azoknál a fentebb emlí­
tett fajo'knál, amelyeknél ez törvényszerű, hanem genommu-
tációként is, pl. az ecetmuslicánái (Drosophila). Gerinces állíit
(hal, kétéltű, hüllő, madár és emlős) viszont sohasem marad
életben haploid állapotban.

8.1.2. Poliploidia
A poliploidia •— a teljes genom megsokszorozódása — a
növények és különösen a kultúrnövények evolúciójában igen
nagy jelentőséggel bírt (Vjda 1982, Szabó 1983), Brown (1972)
a szokásos tetra-, hexaploid fajok mellett egész nagyfokú po-
liploidiákról is beszámol, így pl. a kb. 38-ploíd Poa litorosáról
(pázsitfűféle), melynek kromoszómaszííma 2n —265. . A nagy
kromoszómaszámok különben mind poliploidizáció eredményei.
Szó volt már az Aulacantha sugárállatkáróí a maga 1000—2700
kromoszómájával, de a páfrányok között is ismeretes 1000 fe­
letti kromoszómaszám. A triploidia, pentaploidia, tehát a pá­
ratlan ploidiák esetében a meiózis során a kromoszómák egyen­
lőtlenül párosodnak, ami túlélési lehetőségeiket erősen lecsÖk-
kenti. A páros ploidiáknál (tetra-, hexa-, okto- stb.) a meiózis
teljesen normális lehet.
Tripláid növények felnőnek, de csirasejtjeik változó kro-
raoszómaszámot tartalmaznak (aneuploidok, lásd alább). Vál­
tozó ki'omoszómaszámuk viszont nagyon hasznosnak bizonyult
a növényi genetika fejlődésében, amint azt az 1983-as Nobel­
díjas Barbara Mc Clintook munkássága bizonyítja, aki a har­
mincas években kezdte elemezni a kukorica-triploidokat (Mc
Clintock 1929). Sutka (1980) említ spontán triploid nárcisz­
fajtákat, melyek nagyobb virágúak, több almafajtát (Boskoop,
Kaselli, I'anette), körtefajtát (Papkörte), banánfajíát (Gros
Michel) és a legismertebb példát, a cukorrépát. Mindezek a
sjját genom megháromszorozódásával jönnek létre, autotrip-
toidok. Léteznek ttZíotripíoidok is, ezek egy nem homológ go-
aomot is tartalmaznak a homológ pár mellett. A gerincesek
körött csak a farkos kétéltűeknél sikerült hőkezeléssel oko­
zott triploidokat felnevelni, de ezek is ritkán érik meg a ki­
fejlett kort.
A vadon élő és főleg a termesztett növények jó része
autó-, illetve allopoliploidiával jött létre. Ennek felismerése
nyomán a harmincas évektől kezdve a növények cítogeneti-
kusainak „népszerű six)rtja" (Brown 1972) volt évtizedekig az
ún. alapkroTnoszómaszúm (basic number) „vadászata". Az
alapszám a poliploid szervezetek legkisebb lehetséges kromo-
szómaSzáma. Jelölése: X. Az alapszám többszörösével rendel­
kező fajok sorozata poliploid sor. Az alapszám egész számú
többszörösé\el rendelkező élőlényeket ugyanakkor euploidok-
nak is nevezik. Stabilizált fajoknál a testi sejtek genomját
2n-nel jelöljük akkor is, ha ismeretes róluk, hogy autó- vagy
:iilopolÍploidiáva[ jöttek létre. Közismert poliploid sor pél-
ítául a ChrysMntheiuum genusban a C. makinoi ( 2 n = 2 x = 1 8 ) ,
C. indicum (2n=-4x=36), C. japonense (2n=^6x-=54), C. orna-
tum (2n=-8x = 72) és C. pacificum ( 2 n = 1 0 x ^ 9 0 ) .
A tetraploidia növényekben nagyon gyakori. A tönke búza
(Triticum dicoccon) (2n-^4x^=28) és a kemény szemíi búza
(Triticum durum, 2 n = 2 x = 1 4 ) , az alakor (Triticum monocac-
cum, 2n=--2x=^14) és egy kecskebúzafaj, az Aegílops speltoides
( 2 n = ' 2 x = 1 4 ) allotetrapioidjai. A közönséges búza (Triticum
aestivum, 2n=^^^Gx=42) már allohexaploid, az alakor és a kecs-
kebúz^ (A, speltoides) genomja mellett egy másik kecskebúza,
az A. squarrosa (2n=2x=^14) genomját is tartalmazza.

m
A hibrid növények életképessége {a normális meiózis) ak­
kor biztosított, ha a hibrid genom megkettőződik. Ezeket a
növényeket (pl. a retek, Raphanus sativus 2n = 18 és káposzta,
Brassica oleracea 2 n ^ l 8 hibridje a Raphanobrassica, 2n=:36)
amjidiploidoknak nevezzük.
A mesterséges poliplotdizálás leggyakrabban alkalrriazotí
vegyszere mindmáig a kolchicin.
8.1.3. Aneuploidia
Egy vagy több ép kromoszóma hiánya vagy többlf-ie a
genomban az aneuploidia nevet viseli. A nem szakember szá­
mára eddig sem egyszerű genommutációs nómenklatúra itt
még tovább bonyolódik.
Abból kell kiindulnunk, hogy az aneuploidia esetében a
testi sejtek normális diploid kromoszóma garnitúráját (2n)
nevezzük ez esetben diszomnak, ami azt jelenti, hogy szabá­
lyos apai és anyai eredetű kromoszómapárok alkotják. Ehhez
a diszom állapothoz képest egy kromoszóma hiánya '(2n-l) egy
pár nélküli kromoszómát eredményez, ezért a monoszómia n e ­
vet viseli. Ha egy teljes homológ p á r hiányzik (2n-2), nulUszó-
•mídrói beszélünk. Ha egy kromoszóma többletben van, ekkor
az egyik kromoszóma három homológgal szerepel, ezért a
2n+il elnevezése triszómia, a két kromoszóma többlete (2n + 2)
tetraszómia stb.
Ha egy kromoszóma karjából elvész egy szakasz, részle­
ges 'monoszómiávól, ha megkettőződik egy szakasz, részleges
tríszómiávól beszélünk. Ezek is kromoszómamutációk, de m á r
nem a számmutációk, hanem a szerkezeti kromoszómamulá-
ciók, a kromoszóniaabcrrációk kérdéskörébe tartoznak.
Mielőtt a kromoszómaaberrációk tárgyalására térnénk,
hadd vegyük sorra az ember kromoszómaszámmutációit, m e ­
lyek az ún. nagy kromoszómaszindrómákat alkotják.

8.2. AZ E M B E R A U T O S Z O M Á L I S GENOMMUTÁCIÓI

A poliploidia összeegyeztethetetlen az ember életével.


Csak a triploidiát éli túl rövid ideig az embrió, amint azt a
spontán vetélések kromoszómavizsgálata bebizonyította. 1074-
r e m á r 275 triploid abortumot jelentettek, melyek a terhes-
ség 20. hetét sem érték el általában. Huszonkét magzat tirl-
élte a 28. hetet, 5 elpusztult még a méhen belül, a többi né­
hány órát vagy napot élt születése után. Ez utóbbiaic fenotí-
pusa elsősorban a kromoszóma-rendellenességre utaló nem spe­
cifikus jegyeket mutatta (Vogel, Motulsky 1979).
Az emberi aneuploidiák száma is véges. Teljes kromoszó­
ma többletével vagy hiányával ritkán lehetséges az élet
még súlyosan beteg formája is. Csak a 8, 9, 13, 14, 18, 21, 22.
autoszómák triszóraiái, a 21-es monoszómiája és a gonoszómák
aneuploidiái ismeretesek.
S.2.1. 8-as triszómía
A párizsi gyermekkórház citogenetíkusai, Grouchy, Tur-
leaa és Leonard írták le 1971-ben a 8-as triszómiát fluoresz­
cens sávozással. Nagy kromoszóma a 8-as, csak néhány tucat
esetben, találtak belőle hármat egy karíotípusban. Mindegyik
új kromoszómamutációuak tűnik, bár Örökítése sem kizárt, hi­
szen az intellektuális és nemi funkciók kevéssé károsodnak.
Caspersson ismertet egy esetet, amikor teljesen normális nö
volt a hordozó, aki csak többszörös spontán vetélés miatt ke­
rült kariotipizáiásra (Grouchy, Turleau 1977). Mozaik formá­
ban gyakoribb.
Sokszor túl nagy fejüket előreugró magas homlok, a szind­
rómára jellegzetes lógó, vastag alsó ajak, az állcsont kicsiny­
sége miatti csapott áll torzítja. Magas száj boltozatukon néha
hasadék találliató. A törzs és •a végtagok csontozata sem fej­
lődik harmonikusan. Rövid nyak, szűk vállak, gerinctorzulás
(abnormis vagy szám feletti csigolyák, velöcsözáródási zava­
rok), szám feletti bordák, szűk mellcsont a gyakoribb elvál­
tozás. Hosszú, vékony, iJín. pókujjak vagy az ujjak görbültsége
sem ritka. Túl hosszú nagyujjak kézen-lábon, térdkalácshiány,
fejletlen vagy születéskor teljesen hiányzó körmök figyelhe­
tők még meg a végtagokon. A tenyér és talp barázdái igen mé­
lyek. Rejtettheréjüség, fejletlen here, késői pubertás zavar­
hatja a nemi fejlődést. A belső szerveknél csak kis, életet nem
veszélyeztető' maiformációkat figyeltek meg. Leíróik szerint
kedves, szociábilis, csak ritkán pszichotikus páciensek, intel­
ligenciájuk 50—80-as IQ-tól a normálisig terjedhet. Kifeje-
zésbeli zavarokkal küzdenek. A teljes kórkép viszonylagos ár­
talma tlansága sejteni engedi, hogy nem minden esetet ismer-
nek fel, :A, glutatiöli reduktáz gén a 8-as kromoszómán talál-^
ható."Mivel .e kromoszóma triszómjájávai megnő az enzim
mennyisége, ezt is fel lehet használni a diagnózishoz.' • • •
5.2.2. 9-es tríszómia
Feihgold és Atldns {1973) közli az első esetet, de mind­
máig összesen talán 10-et írtak le. Megjegyzendő, hogy mind-^'
egyik- fiú! Súlyos értelmi és testi elmaradottsággal,járó kór'-'
kép. 1977-jg egyetlen ilyen triszómíás élt 9' évéig, áz i s m o -
zaik volt. A homogén 9-es trjszómia csak a magzati fejlődést
és a születés utáni egy-két hónapos túlélést teszi: lehe'feüvé.
Kisfejüség és hosszúfejűség mellett magas homlok, m é ­
lyen ülő ferde résü szemek, széles orrnyereg, fejletlen áll­
csont és az alsót teljesen elfedő felső ajak {\), no meg alacso­
nyan izesülő kerek fülek torzíthatják az arcot. A majdnem k ö ­
telező csípoficam esak egyike a többszörös vázrendellenésség-
nek, térd-, könyök-, gerinc- és bordáéiváitozásokat, a szarka-
pöcs hiányát, lábfejdeformádót találtak gyakrabban. A neini
fejlődés sem zavartalan, rejtettheréjűséget, fejletlen herezac-s-
kót és hímvesszőt jegyeztek fel az újszülötteknél. A belső szer­
vek szinte kötelező maiformációi (szívkamrafnl záródásának
hiánya, verőeres vezeték, súlyos agyi elváltozások) magyaróz­
zák a korai halálozást.

8.2.3. 13'as triszómía (Pátau-kór)


Klaus Pátau és mtsai 1900-ban közölték D-íriszómiák'épf
a nyúlajak-farkas torokkal és többszörös fejlődési rendellenes-'
seggel járó tünetegjTÍttest. Tudnunk kell azonban, hogy ' é ^ -
séges kórkép voltát Bartolin már IfiST-ben felismerte (Czejzél,
Dénes, Szabó 1973) és klinikailag jóval a kromoszóma vizsgála­
tok megjelenése előtt' azonosítható volt. Születéskori gyakori­
sága 1/4000—1/10 000, különböző szerzők szerint. A z átlag-
éietkilátás 130 nap. Hároméves túlélés igen ritka, egyetlen 10
éves túlélést ismerünk {Grou€hy,Turleau 1977). ^ . . •.
A koponya középső emeletének kialakulása súlyosán ká--
rosodik, ami az említett nyúl aj ak-f^ár kastorok együtteshez is
vezet, de a szaglómézö és a nyúltagy károsodásával együtt áT]
arc középső része akár teljesen hiányozhat.'Ilyenkor pl. a széín
alig vágy egyáltalán nem alakxil ki. Jobb esetben c^ak jó-V^l"
kisebb á koponya, csapott homlokkal, keskeny halántékkal,'
tág, nyitott kulacsokkal és koponyavarraíokkal. Távol álló víz-
szinteá szemrések és igen kicsiny szemek között széles, lapos
orr és alacsonyan ízesülö fülek egészítik ki ax arc szívszorító
képét. A törzs is abnormálisan fejlődik, at utolsó bordák gyak­
ran hiányoznak, a medence fejletlen. A végtagok igen gyakori
elváltozása a hatujjúság, máskor a kéz ujjai görcsösen átfedik
eg5"mást, karomszerüek. A tenyeret gyakran teljesen ketté­
osztja egy harántbarázda, az ún. majombarázda. A tíilp dom­
ború, a sarok kiugró. Rejíettheréjűség, herezacskó-anomália
Bem ritka, lánycsecsemöknél csiklónagyobbodást, kétszarvú
méhet és kettős hfivelyt figyeltek meg. Az esetek SO'/o-ában
Bzívrendellenesség (kamrafaihasadék, verőeres vezeték), 30—
BOo/o-bah húgyúti rendellenesség egészíti ki a kórképet.

8.2;4, 14-es triszómia


M u r k e n és mtsai (1970) írják le az 1977-ig egyetlen i s ­
m e r t :14-es triszómiát (Gröuchy, Turleau 1577). Kívüle még
egy mozaikról számoltak be (Rethoré és mtsai 1975). A feno-
típusra súlyos vissza maradottság jellemző.
Igen rövid nyakon kis koponya ül magas boltozatos hom­
lokkal,-tíívol álló szemekkel, beesett orrnyereggel, hosszú felső
ajakkal és alacsonyan ízesülö fülekkel. Állandóan görcsösen
behajlított kézfej és kidomborodó, ún. hintaszéktalp jellemzi
még a kórképet.
8.2.5. 18-as triszómia (Edwards-kór)
Ritka triszómia, de történeti jelentősége nagy. A második
tromoszómaszindróma volt, amit embernél azonosítottak. Köz­
lője, Edwards (1960) 17-es triszómiának hitte, de még ugyan­
abban az évben kartársai (Schmid és mtsai 1960) tisztázták v a ­
lódi kóreredetét, ugyanakkor javasolták, hogy nevezzék el
Edwardsról a szindrómát. Születéskori gyakorisága 1/8000,
négyszer több lány születik c kórral, mint fiú. Az előbbiek
életkilátása átlagosan 10 hónap, az utóbbiaké 2—3 hónap. Sú­
lyos malformatív zavar, melyet a kúpos tarkó, csapott áll és
ún. faunfülek hármasa jellemez.
A 'koponya hos-szú, a tarkótájék kitüremkedö. A szemré-
sek vízszintesek, mindkét sarkukban börredövel, de szaruhár-
tya-zavarosodás, sőt fejletlen szemgolyó sem ritka. Az állcsont
fejletlen,^ rövid, a fülek alacsonyan ízesülnek, de nagyok, elál-
lóak és hegyesek, ezért faunfüleknek szokás őket nevezni. A
n y a k r ö v i d j laza bőrrel. A csecsemő keze kinyithataílan ökölbe
szorított, körmei fejletlenek. Veleszületett csípöficam, hinta­
széktalp, 2 ^ 3 lábujj összenövése társulhat a képhez. A külső
nemi szervek fejletlenek, de gátrendellenessé^eket, sőt vé^y-
bélnyiláshiányt is leírtak. Zsigeri rendellenességek is gyako­
riak: OSVe-os a veleszületett szív rendellenességek gyakorisága,
melyek majdnem mindig a korai halálozás okai is, de tüdő-,
Vastagbél-, vékonybél-, rekeszizom- és vese maiformációk sem
rltlcák.

í.2.6. 21-es tríszómia (Dowo-kór)


Seguin 1846-ban, majd Langdon Down 1866-ban írta le -a
szellemi vissxamaradotíság egy olyan jellegzetes fenotipussal
társuló formáját, mely minden orvos által könnyen azonosít­
ható. A mongolos szemrés miatt Down elég szerencsétlenül
„mongol idiotizmusnak" vagy egyszerűen „mongolizmusnak''
nevezte el a kórképet. Jelenleg a Down-kór vagy a még precí­
zebb 21-es triszómia elnevezés használatos. A ííown-kór kro-
moszomális .alapját Jerome Lejeune, Martba Gautier és Ray-
mond Turpin közölték líí50-ben. Ez volt az első azonosított
kromoszómaszindróma! Érdekes, hogy Ursula Míttwoch m á r az
ötvenes évek elején vizsgálta a Down-kórosok meiózisát, de
nem talált aneuploidiára utaló jelet.
A Down-kór gyakorisága születéskor meglehetősen nagy:
1/500—1/700, különböző szerzők szerint. Az életkilátások -elég
jók, és növekednek a beteg életkorának elŐhaladtával. így szü­
letéskor az életkilátás átlagosan 16,2; 1 éves korban 22^7 és
5—í) évesen 26,7, de gyakran magas életkort is megérnek.
' A Down-szindróma akár az iitcán is felismerhető a széles,
lapos arcról, melyben „mongolosan" nyesett szemek ülnek. A
mongolos szemrést a szemzúg belsÖ börredöje hangsúlyozza. A
sziöm szlvárványhártyáján gyakran kis fekete pöttyök rende­
zetlen gyűrűje figyelhető meg (Brushfield-féle pöttyök). Az orr
rövid és lapos, az orrlyukak szemből is láthatók általában. A
túlméretezett, barázdált nyelv miatt a különben nem nagy stáj
majd mindig félig nyitva, látni engedi a rendetlenül nőtt fo­
gakat, és még feltűnőbbé teszi a szellemi visszamar adottság
benyomását. A csapott homlok és a tünetegyüttesre igen jel­
lemző lapos, a nyakkal függőlegesen egy síkban levő tarkó, a
jjrofilt teszi összetéveszthetetlenné. Alacsonyan ízesülö, általá­
ban rosszul „szabott", gyakran „bokszoíésra csipkézett" fülek
egészítik ki a kéjíet. A Down-kórosok arcberendezése, kopó-
nyaformája annyira hasonló, hogy több könyvben látható fény­
kép-összeállítás a különböző emberi rasszok Down-kórosainak
hasonlóságát demonstrálja, de ezen túlmenően is genetikusi
szállóige, hogy a „21-es triszómiások jobban hasonlítanak egy­
máshoz, mint szüleikhez".
A 21-es kromoszóma egyike Ősi kromoszómáinknak, sáv-
n.'.ódszerekkel azonosnak tűnik az embernél és az embersza­
bású majmoknál. Az bizonyos, hogy a Down-kór fenotípusos
jegyei hasonlóak az emberszabású majmoknál és egy gyermek­
orvos diagnosztizálhatja például egy csimpánzbébin is.
Igen jellegzetes a tömpe, rövid, elálló ujjakkal ellátott kéz,
ami a középső ujjperecek rövidségének eredménye. A kisujj
befelé görbült. A tenyeret mintegy kettéosztja egy mély és
széles „Szálkás" harántbarázda, ez az ún. majombarázda. Erről
viszont tudnunk kell, hogy gyakran megjelenik m á s kromoszó­
ma-rendellenességben, kromoszóma-rendellenességgel nem tár­
suló malformációs kórképekben is, sót csak az egyik kézen nem
i'itka a teljesen normális vagy egyenesen kiemelkedő intellek-
tusú embereknél sem. Az ujjak börlécrajzolata különleges, sok
hurkot tartalmazó. A láb ujjai tömpék és egymástól elállóak.
Hiányzik a 12. borda, és abnormálisan fejlődik a medence, nmi
a járást jellegzetesen „cölönköíővé" teszi. Izomtónusuk szüle­
téskor annyira gyenge, hogy „összecsomagolható" csecsemők­
nek nevezik Őket; ez később javul. Az esetek 40o/o-ában vele­
született szivrendellenesség tár.sul ehhez a kórképhez is (rés
a kamrasövényen vagy a pitvarsövényen, illetve a verőeres
vezeték léte, összeköttetés az aortaív és a tüdöartéria között).
A patkóbél szűkülete és a vastagbél tágulata (Hirschprung-be-
tegség) sem ritka. A nemi fejlődés szervileg általában n o r m á ­
lis, de a Down-kóros férfiak sterilek. Több mint 20 esetben
írtak le terhességet Down-kóros nőnél, az utódok egy része
szintén a szindróma áldozata, egy részük szellemileg elmara­
dott, de nem Down-kóros, és egy részük teljesen normális
[Grouchy, Turleau 1977).
Fertőző betegségekkel szembeni ellenállóképességük ala­
csonyabb, és mint több más kromoszóma-rendellenességnél, itt
is gyakoribb a rosszindulatú daganatok előfordulása, 20-szor
annyi Down-kóros betegszik meg akut fehérvérüségben, mint
normális kariotípusú.
Értelmi képességeik elég széles skálán mozognak, de zö-
n ü k súlyosan retardált, Intelligenciahányadosuk ötéves korban
/-

19 20 25 30 35 40 45
n. ábra. Dnwu-kóros {2l-es trisKÓmiá.i) születésének kockázata :
életkor függvényében (Vogel, Motulsky 197!) uvomán).

átlagosan 50, de csak 38 tizenöt éves korban. Vannak köztük


majdnem normálisak és csak vegetatív életmódra képesek is.
Jellemző általában az elvon átkoz Uil ás i készség teljes hiánya. A
formális logika néhány eleme megmaradhat, így egyesek jól
számolnak. Kedves, ragaszkodó kisgyermekek, ö r ö k gyerek­
ként a szülőkhöz erősen kötődő, a mechanikusan ismétlődő auto­
matizmusokat kívánó m u n k á t jól végző felnőttekké serdülhet-,
nek megfelelő nevelés mellett. Külföldi példák azt mutatják,
hogy legjobb eredményt a kizárólag Down-kórosokat tömörítő
kisegítő osztályokban lehet eiérnt, mivel lelki alkatuk :a többi
értelmi fogyatékostól lényegesen eltér éppen affektivitásakban
és jól szocializálhatóságukban.
A Down-szincirómások kariotípusa az esetek 92,5Vo-ában
szabad triszómia. Egy részük transzlokációs (10.4 fejezet), ez
esetben az ismétlődés veszélye jóval nagyobb.
Az anyai életkor szerepe a Down-kór létrejöttében bizo-
nyHött. Az anya életkorának előrehaladtával mértani halad-
vány Szerint növekszik a 21-es triszómia előfordulásának esé­
lye. Ha az anya 20 éves. a kockázat 1/2000', 35 éves korban
1/300, 40—45 ^v között 1/100, és 45 év felett 1/50. A nagy
amerikai körházak {Mayo, Mount Sinai, M, D. Anderson) m á r
évek óta minden 35 év feletti terhesnél m.agzati kromoszóma-
vizsgálatot végeznek a terhesség elején. Számitásunk szerint
ha^^ánkban a magzati kromoszómavizsgálat bevezetésével és ál-
íaíánossá tételével mintegy évi 200—300 Down-kóros eset l e n ­
ne megelőzhető, ;rzaz tív év alatt 2000—:í000, E kérdésre még
visszatérünk (15.2 fejezet).
Hosszabban időztem a 21-es triszómiánál, m e r t az egyet­
len olyan kromo32Ómaeí\'áltüzás, mely 1) gyakori, 2) életkilá­
tásai jók, 3) a 'társadalom számára egyértelműleg csak terhet
jelentő egyedeket eredményez. Az Összes többi kromoszóma­
szindróma vagy ritka, vagy korai halálozáshoz vezet, vagy h a
egyik sem, akkor a társadalom számára reprodukciós s:^empon-
toktól eltekintve teljes vagy majdnem teljes értékű személye­
ket eredményez (pl. a KHnefelter-kór).

8.2.7. 22-es triszómia


1960--fi9 között 18 olyan G-triszómiás gyermeket talál­
tak, .akik nem illettek bele a Down-szindróma kereteibe, ezért
„non mongolian" G-triszómiának nevezték el kórképüket
•(Grouchy, Turieau 1977, Geormáneanu 1978). Később autóra^
diográfiás módszerrel sikerült a szám feletti kromoszómát azo­
nosítani, és bebizonyosult, hogy ez a 22-es. Q- és G-sávozással
P u n n e í t (1973) bizonyítja a 22-es triszómiát. Romániában Dúca
és ratsai (1976), illetve Hurgoiu és Imreh (1983) írtak le egy-
egy esetet, ami meglepően sok (!), hiszen világszerte kevés
az i.smert 22-es triszómiások száma. Grouchy és Turieau 1977-
e.s kromoszómaatlasza 19 esetről tud. Magyarországon egy mo­
zaikom esetet íi'tak le (Osztovics és Ivády 1977). a többi szom­
szédos ország'ból egyetlen azonosított 22-es triszómiáról sem t u ­
dunk.
A 22-es •tri.'^zómia klinikai képe fejlődésbeli és értelmi
visszamaradottságot árul el. A koponya kicsinysége és az á!I
rövidsége itt is feltűnő. A szemrések vízszintesek vagy éppt'n
lefele nyesettek (antimongol szemrés), a belsd szemzug bor-
redöje miatt a szemek távolállóknak tűnnek. Papagáj csőrhöz
hasonló orr, alacsonyan ízesülö fülek, nagy felső ajkak, a vég­
tagcsontok elváltozásai, szívrendellenességek, a nemi fejlődés
•zavarai és lágyéksérv jellemzi még a kórképet. Alacsony
izomtónusú, fejletlen vázizomzatú csecsemők, a betegek nem
járnak, általában fel sem tudnak ülni, és sohasem beszélnek.
IQ-juk 20 alatti. A mi esetünknél (Hurgoiu, Imreh 1983) az arc­
koponya megfelelt a fenti leírásnak. A nemi szervek maifor­
mált képet mutattak, a rövid, 'hímvessző alatta nyíló húgycső-
vel és rejtettheréjűséggel társult. A herezacskó erősen ketté­
osztott volt, annyira, hogy kezdetben hermafroditizmusra gya­
nakodtunk.
A 22-es triszómiások életkilátásai nem túl biztatók, a leg­
idősebb ilyen személy 12 éves. A fertőzések iránti érzékeny­
ségükön túl egyre súlyosbodó értelmi zavaraik, osetlec; ski­
zofrénia nehezíti életben tartásukat.
8.2.8. 21-es monoszómia
Ha létezik egyáltalán teljes auíoszomális monoszómia,
amelyet az ember túlélhet, az a 21-es kromoszómáé. A leirt
esetek citogenetikai feldolgozása kétségessé teszi, nincs-e m o -
zaikosságról szó, A bebizonyítottan mozaikos 21-es monoszó­
mia fenotípusa a 21~es gvürűkromoszóma-szindrómához hason­
lít (10. fejezet) (de Grouchy, Turleau 1977).

8.3. AZ E M B E R G O N O S Z O M Á L I S GENOMMUTACIÓI

Láthattuk, hogy az autőszóinak hiányát nem lehet túl­


élni, még a legkisebbét is ritkán. Spontán votélésekbon is ritka
az auíoszomális monoszómia. Az egy kromoszóma többletét is
csak akkor éljük túl, ha viszonylag kis vagy kevés gént tartal­
mazó kromoszóma triszómiájárol v a n szó. Nem véletlen tehát,
hogy az egyetlen gyakori triszómia éppen az igen kicsiny 21-es
kromoszómáé.
Mi a helyzet az ivari kromoszómák (gonoszómák) számmu­
tációival? Az Y-kromoszóma nagyon kevés gént tartalmaz; ezek
döntő jelentőségűek a here kialakulásában és a nemi szervek
férfiassá válásában, de kis számuk miatt a dupla Y nem okoz
súlyos elváltozást. Mivel azonban az Y homológ párja normális
fprfi-kariotípusban az X, az Y hiányában a fenotípus mindig
nöit's lesz, A gonoszomális nuUiszómia {mindkét ivari kromo-
rs'/óma hiánya) nem létezik, mert összeegyeztethetetlen az élet­
tel. A% X-kromoszóma sok gént, a teljéi genom 5%-át tartal-
ni;i7.z 1. Eddig csak kis hányadát ismerjük az X-re lokalizálható
géneknek, de ez is több mint 70 (Raskó '1977). Viszont az X-
krnnrí.szóma genetikai viselkedése e^gyedülálló. A férfi és női
gémlózis-kompenzáció miatt csak egyetlen X-kromoszóma m a ­
rad t:íljesen aktív, a többi a Lyon-hipotézisnek megfelelően (6.
fcje/r.n) jórészt inaktiválódik. Ezért aztán nemcsak az lehet-
.ség^•s, hogy egyetlen X legyen a kariotípusban <X-monoszómia).
h^nem — éppen lefojtliatósága miatt — a megsokszorozódása
is, mégpedig nom túlságosan súlyos kÖvL'tkezményekkel. V e ­
gyük -orra tehá: a gyakoribb gonoszóma-számmutációkat.

8,3.1, X-monoszómia (Turner-kór)


T u r n c r 1938-ban irta le a nők alacsony növéssel, a nemi
érés :..4maradásával és sterilitással, rövid bőrredős nyakkal és
könyökmalformációval jellemezhető szindrómáját, mely ma a
nevét viseli, 1954-ben Polani észrevette, hogy nincs Barr-tes-
tecslíéie a pácienseknek, majd 1959-ben Ford és mtsai felfedezi­
tek, hogy kariotipusuk 45, X, vagyis egyetlen gonoszóma és
44 a'-itoszóma.
A Turner-kór születéskori gyakorisága 1/2500. Feltételezik
azonban, hogy megtermékenyítéskor sokkal gyakoribb, de
í'7v»-ük a terhesség korai megszakadásához vezet-
A csecsemőt kéz- és lábháti vizenyöjéröl lehet feíi.smerni,
legkönnyebben a születés után. Később az ödéma nem jellemző,
és a növekedésbeli elmaradás sem mindig feltűnő. .\ nyak laza
bö.r[- által alkotott kétoldali lebenyszerü redő miatt .'ízemből
igen jellegzetes szfinx-szei-ű megjelenést eredményez. A esuk-
iyaszfM'üen kiszélesedő nyakon, hátul igen alacsonyan kezdődik
a hajzat vonala. Az arcon elsősorban az állcsont fejletlensége
és a gótikus szájpad miatt kialakuló „halszáj*' és a gyakran
alacsonyabban ízesülő fülek lehetnek feltűnőbbek. A mellkas
széles, pajzsszeni. A könyök kifelé fordult, a 4—5. kéztőcsont
rövidebb. A lábak deformisak lehetnek a sípcsoní felső végének
ellaposodása miatt (Kosowicz-jel). A külső nemi szervek infan-

131
tilisak, a szőrzet gyér. A petefészek helyett egy ujjíiyi kötő­
szöveti szalagot találunk, ezek az ún. csíkgonádok. A méh is
fejletlen, és a másodlagos nemi jegyek szintén hiányosak. En­
nek ellenére nemi életük általában normálisnak mondható, d e
természetesen meddők, egy-két kétséges kivételtől eltekintve.
200/o-os a Szív és keringési rendellenességek, 40—60Vo~os a
vesefejlödési rendellenességek (patkóvese) előfordulási gyako­
risága. Az X-kromoszómához kötött betegségek gyakorisága
nem nagyobb köztük, de gyakoribb az átlagpopulációhoz képest
a rákos megbetegedés, fehérvérüség. Az értelmi fejlődés álta­
lában nem szenved különösebb zavart, néha egész kiemelkedő
IQ-t érhetnek el. Tizenhét, kariotípussal bizonyított, 45, X
saját esetünk egyike enyhén értelmileg visszamaradott, két
tizenéves betegünk viszont egészen kiemelkedő tanulmányi
eredménnyel büszkélkedhet. Tizenhárom Turner-színdrömás
mikronukleusz-frekvenciájának elemzésekor (9. fejezet) a kro­
moszómatörésre, illetve kromoszómavesztésre utaló scjimag-
vacska (mikronukleusz) átlagot meghaladó gyakoriságát talál­
tuk (Imreh és mtsai lfl84).
Életkilátásaik normálisak.
Carothers és mtsai (1980) vizsgálatai szerint 288 eset. a l a p ­
ján úgy tűnik, a Turner-kór kockázatát nem befolyásolja sem
az apa, sera az anya életkora, sem pedig a születési sorj'end.
Mivel a havivérzés elsődleges hiánya miatt kerülnek k r o ­
moszómaanalízisre, hadd soroljuk fel, hogyan oszlik meg a
kariotípusok gyakorisága a primer niensíruációhiányban:
4fi, XX—72O/0
46, XY—77Vo
45, X—lOVo
45. X mozaik — HS/Q
egyéb—2«/o
{kerekített értékek, van Niekerk 1978 után).
Tíz alatti a kettős, Down-—Turner aneuploid esetek száma,
ahol általában tiszta Down- és Turner-mozaikról van szó ( B a j -
nóczky, Méhes 1979).
8.3.2. 47, XXX, X-tiiszóniia (nem szupernő)
Paíricia Jacobs és mtsai írták le először 1959-ben a 47.,
X X X kariotipust. Mivel ezt a kromoszómamutációt a Drosophi­
lán már ismerték és „szupernönek" nevezték, Jacobsék tovább-
vitték a/ analü^^iát. Mivel azonban az analöjíian kivül a termi­
nusnak seiíimi olyan értelme sincs, ami az embei-nél általa
szuggerált asszociációkat indokolná, ma már nem használják
ezt az elnevezést. Születéskori gyakoriságuk 1/1250, de m f g -
jegyzendü, hogy az esetek jelentős hányada minden bizony-
nyai rejtve marad. Ha visszalapozunk a 6. fejezetre, a Lyon-
hipotézis tárgyalására, megértjük, iniért. Az &gy aktív és
két inaktív X-kromoszómájú, tehát két Barr-testecskéjű nök
fenotípusa általában normális (de semmi nöiességi többlettel).
Nemi érésük és termékenységük általában normális, ritkáb­
ban menstruációs zavar és korai menopauza társulhat a 47,
XXX kariotípushoz. Az esetek 1/3-a kevéssel az átlag alatti
érteliui fejlettségű. Gyakoriságuk viszont átlagon felüli a pszi-
ciiiátriai intézetekben.

8.3.3. 48, XXXX, X-tetra szórni a


1961-ben Carr és mtsai írták le az clsö két esetet, melyet
női fenotípussal és nemi fejlődéssel, de éi'tclmi visszamaradott-
sággal jellemeztek. Ez azt is jelenti, hogy nem mindegyik X-fet-
raszómiást fedeznek fel még napjainkban sem. E három B a r r -
testecskével rendelkező nők egy része teljesen normális lehet
nemcsak fizikailag, hanem intelligenciasxempontból is.
Amennyiben rendellenesebb a megjelenésük, ez ovális ar­
cot, távolabb ülő szemeket, kétoldali bőrredot a szemzugban és
enyhén felfele nyesett szemeket jelent, tehát a 21-es triszó-
miára emlékeztető arcberendezést (Grouchy, Turleau 1977),
Feljegyezték még a singcsont-orsócsont összenövését, a rövid
ujjakat és az 5. ujj görbültségét. Gyakorta menstruációs zava­
rokkal küzdenek. Iíl77-ig egyetlen esetet ismertek ezzel a k a -
riotípussal, akinek két gyermeke volt, egyik ezek közül Down-
kóros.

8.3.4. 49, XXXXX, X-pentaszómia


Kesaree és Wooley írta le az első X-pentaszómiás pácienst
19(i;í-ban: 1979-ig 15 esetet ismertetlek (Archidiacono és mts-^i
1979). Az X-pentaszómia mindig fenotípusos elváltozással is
jár. A legjellegzetesebb az alacsony születési súly, már az élet
első óráiban is feltűnő reakciómentesség, a Down-kórra kissé
emlékeztető arc, rövid nyak, rendetlenüi-hibásan növő fogazat.
Kevéssé súlyos csontelváltozások és a növekedési porcok késői
csontosodása egészíti ki a kórképet. Kilenc esetben a 15-böl
veleszületett szívrendellenességet is megfigyeltek.
8.3.5. 47, XXY (Klinefelter-kór)
1942-ben KÜnefelter és mtsai a Journal of CUnical Endc-
crinologyban írtak le egy szindrómát, melyet ginecomastiával
(nőies mellel), a spermiumok hiányával és a női nemi hormon
túlsúlyával jellemeztek. Bradbiiry és mtsai (1956) figyelik meg
a Kllnefelter-szindrómások Barr-pozi ti vitását, két év múlva
Polani és mtsai már feltételezik két X-kromoszóma létét e sej­
tekben, aztán végül Patrícia Jacobs és J. A. Sírong ^1958) elő­
ször bizonyítják mikroszkóposán a 47, XXY kariotípust.
A Kiiiiefe!ter~kór gyakorisága születéskor !l/450—^1/847,
A leggyakoribb vagy legalábbis a Down-kór gyakoriságává]
„versengő" gyakoriságú kromoszómaszindróma tehát. ,,Alul-
becslésem" szerint országunkban évente fiOO csecsemő születik
e szindrómával. A 47, XXY kariotípus nemesak orvosgeneti­
kai, hanem az egész társadalom szempontjából is igen íontos
kromoszómarendellenesség.
A Klinefelter-szindróma legjellegzetesebb diagnosztikai
körvonalai a pubertás körül alakulnak ki. Az újszülötteknél
csak a szokásosnál jóval kisebb herékre, esetleg rejtettheréjü-
ségre vagy a húgycsönyílás rendellenes elhelyezkedésére lehet
felfigyelni, kérve a kromoszómaanalízist vagy legalább a Barr-
tesztet. A fenotípus változékony, az eunuchoid külsőtől a tel­
jesen normális férfias megjelenésig. Ha a statisztikai átlag
alapján akarjuk leírni Óket, feltűnő a -magM növés, mely első­
sorban a hosszú csontok megnyúlásának köszönhető. Normális
vagy majdnem normális fejlettségű hímvessző mellett a két
here kicsiny, puha és rugalmasság nélküli, felnőttkorban a
normális, hozzávetőlegesen 3,4 cm átmérőnél legalább 30«/a-kal
kisebb. A here kanyarulatos csatornái — melyek falában a
spermiumok képződnek — nem alakulnak ki vagy elsorvadnak.
A hereszövetben viszont felismerhetőek a férfi nemi hormont
— tesztoszteront — termelő Leydig-sejtek. Mivel a kórképben
sok az átfedés egyéb nemi fejlődésbeli zavarral, Grumbach és
mtsai (1957) a .yherecsatorna-fejletlenség" (seminiffrous t u b u -
le dysgenesís) szindrcmiát tartják az egyértelmű, ezért helyes
elnevezésnek. A prosztata is fejletlen. Az ondóváladék csök­
kent mennyiségű, és nem tartalmaz spermiumokat:. Az esetek
SOVo-aban a ni;isodIiiL;os nemi jullcgok nem aLiKLilnak ki tel­
jesen. A szakáll .t;yér va.^y leijesen hiányzik, fanszörzet ft-Isn
határa egyenes nőies vonal, nem a férfira jellemző, köldök felé
néző hegyesszög. Gyakori a nőies emlő, illetve ahhoz hasonló
zsírlerakódás és a csípő is nőiesen gömbölyded. Hormonkeze­
lés nélkül a nemi késztetés többnyire gyengébb, a nemi poten­
cia az esetek 33Vo-ában csökkent. Fiatalkori csontritkulás és
•az arc korai ráncosodása — amit a szakáll hiánya még feltű­
nőbbé tesz — igen jellemző a szindrómára; A hormonháztar­
tást a férfi nemi hormon hiánya és a női nemi hormon t ú l ­
súlya jellemzi.
A legtöbb viti'ií a Klineíelter-kórosok értelmi fejlődése és
deviáns, egyesek szerint az átlagpopulációnál gyakrabban a n ­
tiszociális viselkedésmódja váltotta ki. Az első jelzés tudtom­
mal az edinburghi Western General Hospitál munkaközösséRé-
töl származik (Jacobs és mtsai 1959), akik az értelmi fogyaté­
kos bűnöző férfiak között íöbb gonoszómamutációt találtak,
mint azt az átlagos gyakoriság alapján várni lehetett volna
(lásd még a 8.3. 11. íejezftet). Court Bro^'n, az edinburghiek
igazgató-főorvosa hívta fel a figyelmet az antiszociális vi.<íel-
kedésmod genetikai determináltságának lehetőségére a Kline-
felter-kórban, mivel 46 kromoszómavizsgálattal bizonyított Kii-
nefelter-kóros között 14-et lopáfi, gyújtogatás, magamutogatás
miatt börtönviseltnek talált. Moisier és Scott (lOfiO) fiOO, inté­
zetben nevelt szexuális pszichopata között 6 (iVo) Barr-pozxtiv
személyt azonosított. Raboch és Sipová (Ifltil) a prágai Károly
Egyetem Szexológiai Intézetében -±7 Klinefelter-ktjrost vizsgált.
Egyikük sem szerzett egyetemi diplomát. Középiskolai ered­
ményük 20 esetbon feltűnően gyenge, 24 -esetben közepes és
csak három esetben kiemelkedő. Intclligenciavizsgálat során
12 bizonyult populációs átlag alattinak és csak kettő átlagon
felülinek. Bár a taniiönyvek zöme lakonikusan leszögezi, hogy
a Klinefelter-szindrómások enyhe értelmi fogyatékosok, ez igen
túlzó általánosítás még akkor is, ha pl. Nielsen és mtsai (1980)
34 eset atlagául 102,8-as IQ-t kaptak, néhány ponttal a p o p u ­
lációs átlag mögött. Azért tartom hibásnak ezt így kijelenteni,
mert sok Icözíük a teljesen normális vagy átlagon felüli é i -
íclmi képességű. Problémáik nagyré.szt pszichikai jellegűek.
Saját kis számú (20) Klinefelter-kóros esetünk egyike sem fel­
ső fokú végzettségű, de egyiket sem lehet értelmi fogyatékos­
nak nevezni. Szociális beilleszkedésük is jónak tűnik, elég, ha

135
megemlítem, hogy 11 házasember, 5 csecsemő va<íy iskolás,
3-nak családi állapotát nem ismerjük, és egy legényember, aki
krónikusan beteg. Ö az egyetlen különben e csoportban, aki
pszichiátriai kezelés alatt áll. Két páciensünk neuraszténiás
tünetei feltűnők, és 4 kimondottan infantilis egyéniség. Bün­
tetendő cselekményt egyikük sem követett el. Az antiszociális
magatartásukra vonatkozó adatok különben igen ellentmondá­
sosak. Wegmarm és Smith (1963) például 11318 fiatalkorú bű­
nözőt vizsgált meg, de köztük csak két Klinefelter-szindrómást
talált, ami a születéskor észlelhető gyakoriságnál is alacso­
nyabb. Forssman és Hambert (1963) lí>25 pszichiátriai beteg
között 10-et talált, 760 értelmi fogyatékos, nehezen kezelhető
büntetett előéletű között viszont 15 volt KUnefelter-kóros. Ezt
a munkát idézik a legtöbben, no meg Swanson és Stipes (1969)
közleményét a chicagói Loyola Egyetemről, amelyben megál­
lapítja, hogy míg a Klinefelter-kór általános gyakorisága 1/450,
addig a neurológiai klinikákon és az értelmileg visszamaradot-
tak között egyaránt l/lOO-as gyakoriság figyelhető meg. Sze­
rintük a tipikus Klinefelter-kóros általános beilleszkedési za­
varokkal küzdő, érdeklődés- és ambícióhiányos, emellett érzel­
mileg kiegyeiTSúlyozatlan. Egyedi e-setekben neurózisok, pszi­
chózisok é^ a szociopatológiáíí viselkedésmód egész sorozata je­
lentkezhet kompenzációs reakcióként. Tudathasadásra való haj­
lamuk is megnövekedett. Pritchard (1969) viselkedésmódjukat
az ,,anya nélküli gyermekkor" (maternai deprivation ohild-
hüod) okozta pszichikai traumával hasonlít|a Össze. Mindkettő
hajlamosít ugyan a pszichopatológiás, illetve szociális devian­
ciára, de egyik sem elkerülhetetlenül. Czeizel (1977) a bűnöző
karaktéi- örökletességét tárgyaló tanulmányában korabeli for-
rá.sokra hivatkozva egyenesen elveti a bűnözésre való hajlam
és a Klinefelter-szindróma kapcsolatát Ez különben a hetve­
nes évek végére Jellemző álláspont, mely a társadalmi mellé-
állást .szorgalmazza és az orvosi kezelés hatékonyságának növe­
lését sürgeti.

Közben nem szűnt mcíg annak kutatása sem, mi okozhat­


ja az XXY gonoszóma-összetételben megfigyeiheío panaszokat.
Legérdekesebb, bár nem bizonyított hipotézis a Barlowé (1973),
aki szerint a plusz X-kromoszóma ugyan inaktiválódik, de a
heterokromatín-többlet az embrionális agy fejlődésekor gátol­
ja a sejtosztódást. A differenciált agysejtek számának legki­
sebb módosulása is kihat az. agy működésére. Ugyanebben az

33H
időben fitiyelték niei; azt is, hogy a Klinefelíí'r-szindrómasok
embrionális lierefcjlödése normálisnak mondható, újszülöttkor-
ban sincs lényeges különbség a normális kariotípusúakhoz ké­
pest, de 10 hónapos korban már feltűnően kisebb a csírasej­
tek száma, 7—10 éves korban pedig nem leheí normális h e ­
reszövetet találni. Tizenkét éves kortól a here kanyarulaíos
csatornái már sorvadtak, áttetszöek. ami a felnőttkori Kline-
felter-kóros here sajátja is. Ezért is igea fontos a Klinefelff-r-
kór felismerése még kisgyermokkorban és a hormonkezelés pi c-
pubertális megkezdése. A helyesen alkalmazott kezelés ugyan
nem szünteti meg a sterilitást, de sokat javít a hipogonadiz-
muson (a nemi szervek fejletlenségén), kiegyensúlyozza az ér­
telmi fejlődést, és igen hasznos mind fizikai, mind pszichikai
szempontból (Nielsen il980).
Hosszabban időztünk c kromoszómamutációná], és nem v é ­
letlenül. Amint láttuk, a leggyakoribb, a Down-kór gyakori­
ságát valószínűleg meghaladó kromoszómaszíndróma, do azzal
ellentétben a Klinefelter-kórban szenvedők fenoti'pusa beillesz­
kedik az átlagpopulácjó paraméterei közé. Ennek ellenére éle­
tük távolról sem problémamentes sem maguk, sem a társada­
lom szempontjából. Jóval nagyobb figyelmet érdemelnének
mind egészségügyileg, mind szociálpolitikailag. E figyelem egyik
— igen lényeges — eieme a korai, pontos kromoszómaanalízis,

8.3.6. 48, XXXY-szindróma


Három X - és egy Y-kromoszómával rendelkező két sze­
mély kariotípusát Carr és mtsai (1961) közölték először K a n a ­
da—USA koliaborációban.
Súlyos értelmi fogyatékosságról számoltak be (IQ = 60
mindkét esetben) normális habitus mellett, leszámítva a k i ­
csiny heréket. Ritka kromoszómamutáció, bár jelenleg már több
tucat esetet ismerünk, melyek fenotípusa beleolvad a Kline-
felter-kórképbe, annak egy súlyosabb formáját eredményezve.
Saját egyetlen esetünk fenotípusa is tipikus Klinefelter-
szindróma. annak eunuchoid változatával. Egyik heréje alig
tapintható kötőszöveti rögnek tűnik, a másik babszem nagy­
ságú. Értelmi fejlődése említésre méltó, m e r t jól demonstrál­
ja, mennyire nehéz általánosítani e kérdésben. Igen igyenge
tanuló volt, de a vidéki kisvárosban, ahol lakott, elvégezte a
mesteriskolát, és gyárban, lakatosként kielégítően dolgozik.
Tizennyolc éves koráig pszichikai fejlődése nem árult el k ü -

137
lönösebb zavart, pszichiátriai vizsgálata is normális képet mu­
tatott. Huszonnégy éves korában viszont, amikor hozzánk ke­
rült, már idült alkoholista és viselkedése, beszédmódja súlyos
értelmi fogyatékosra utal. El lehet képzelni meglept-tésünket,
amikoi" kiderült, hogy bcutalásár;í azért került sor, inert ki­
váló sakkozóként egy sakkversenyeti (!) epileptikus rohamot
kapott-

8.3.7. 49, XXXXY-szindróma


Frac:caro és mtsai (19()0) az első leírói e kariotipusnak.
1977-rc (Tumba) már több mint 80 esetet ismernek.
Minden esetben feltünó az igen alacsony születési súly.
Kisfejüség és távol álló szemek, mongolos szemréssel és a szem­
zug börredöjével az esetek 92i'/o-át jellemzi. Gyakori a szem­
tengelyferdülés és rövidlátás csakúgy, mint az előreugró áll,
könyökelváltozás, singcsont—-orsócsont-összenövés, lúdtalp,
térd- és csípöelváltozás és késői csontosodás. A kisujj görbült-
sége is állandó tünet. A hímvessző alig fejlett, a herék nem
ereszkednek alá a szintén fejletlen herezacskóba. Ennek elle­
nére a fenotípus férfi, bár hiányos másodlagos nemi jellegek­
kel. A szakáll hiányzik vagy gyér, a fanszőrzet nőies, viszont
nem szokott nőies emlő társulni a kórképhez. Az X-kromoszó­
mák számának növekedésével egyre súlyosbodik az értelmi
visszamaradottság (18. ábra). Tumba (1975) szerint az IQ átla­
gosan 38,2, 19 és 73-as szélsó értékekkel.

8.3.8. 46, XX — nöi kariotípusú férfi


Az első ilyen esetet La Chapelle (1964) írta le. Tulajdon­
képpen genommutáció, hiszen a kariotípus normális női. A
fenotípus viszont általában férfiasabb még a Klinefeltor-szind-
rómásokénál is, pedig azok nemi hovatartozása csak ritkán
kétséges.
Mivel a herék kialakulásához mai tudásunk szerint elen­
gedhetetlen az Y-kromoszóma léte, illetve az általa hordozott
gének, 46, XX kariotípusú férfiak létezésének magyarázatára
kidolgozott hipotézisek rejtett X/Y transzlokációt (10. fejezet),
fel nem derített 46, XX/46, XY mozaicizmust vagy génmutá­
ciót tételeznek fel (Grouchy, Turleau 1977),
8.3.9. 46, XY - férfi kariotípusú nő
Ez sem genomniutáció, hanem a -genetikai és a látható nem
ütközése. ..Legtisztább'' változata az ún. teszUkuláris jemnii-
záció. E szindrómában, valószínűleg egy X-kromoszómához k ö ­
tött gén mutációja miatt, a here nem fejtheti ki „férfiasitó"
hatását. Fenotípusosan normális nők, akik azért kerülnek n ő ­
gyógyászhoz, majd citogenetikushoz, m e r t nincsen havivérzé­
sük. A here általában a hasüregben vagy a nagyajakban fellel­
hető, A kariotípus normális 46. XY.
Kevésbé egyértelmű a nöi fenotípus. euniichoid inkább, a
gonadális diszgenezisek különböző változataiban. A petefészek
helyett n Turner-szindrómában megismert csíkgonádokat t a ­
láljuk. A kariotípus lehet 46, XY, a gonoszomális mozaikok
bármely elképzelheti együttese vagy a gonoszómák szerkezeti
megváltozása, aberrációja.

8.3.10. Fiú vagy lány?


Sajnos nem ritka e kérdés a klinikák újszülöttosztályán.
A valódi kéínemüség, a hermafroditizmus, amikor mindkét
nem külső és belsÖ nemi szervei megtalálhatók, igen ritka. Az
átmeneti formák (interszexiialitás) sora ellenben hosszú, és az
orvosoknak nem kevés gondot okoz. A kromoszómáról szóló
könyvben csak annyit kell megjegyeznünk róluk, hogy gyak­
r a n húzódik meg kromoszómamutáció a háttérben. A klinikust
az interszexualitás minden változatában sokban segítheti a
kromoszómavizsgálat. Gyakran fordulnak a citogenetikushoz
a nem eldöntése végett, m a g u n k is több esetben javasoltuk a
bejegyzett nem megváltoztatását a kromoszómavizsgálat ered­
ménye alapján.

8.3.11. 47, XYY és 48, XXYY — n e m szuperférfi és n e m


gyilkos <•"'
Avery A. Sandberg, akit ma főleg a rák citogenetikájá­
ban elért eredményeiért tartunk számon, fedezte fel az első'
47, XYY-os esetet 1961-ben. Nem ritka genommutáció. K ü ­
lönböző szerzők szerint születéskori gyakorisága 1/700—1/2000
között van. Therman (1980) szerint gyakorisága azonos a K l i -
nefeiter-kórével.
A 47, XYY kariotípus az esetek többségében nem okoz
semmilyen fenotípusos elváltozást, ezért tudatosan kerültem
a fejezetcímben a szindróma vagy kór kifejezést. Bár Edin-
barghben Patrícia Jacobs és nitsai, hűen önraagukJioz (8,3.2.
fejezet), „szuperféi'finak^ nevezték e kariotípus hordozóit, szu-
perségük egyetlen jele az átlagot meghaladó magasságuk:
182 ± f),5 cm (Maximilián és lonescu forrásai szerint, 1978), de
tudunk 227 cm-re nőtt dupla Y-osról is (Czeizel 197G}. Majd­
nem mindig magasabbak, mint normális karlotípusú testvé­
reik. Robusztus, atlétikus alkatúak általában, csak ritlíán asz­
téniásak. Kis, nem súlyos malformácjókat ugyan feljfg>tí/lek
nüluk, de ezek minden \'alószínű.ség szerint véletlenül kap­
csolódnak a kariotípushoz, és semmiképpen sem alkotnak kór­
képet. Másodlagos nemi jellegeik általában normálisak, de
gyakran a KlineíeltGr-körhoz hasonlóan nőiesek. A nóies mell
viszont elég ritka. Nemi vágyuk normális vagy túlzott, po­
tenciájuk elienben átlag alatti. Zömük termékeny és bár utó­
daik között gyakoribbnak kellene lennie az XXY és XYY kro­
moszóma-Összetételnek (hiszen négyféle: X, Y, XY, YY-os
spermiumot termelnek), majdnem mindegyik gyermekük nor­
mális kariotipusú.
Muldal és Ockey írta le az első 48, XXYY kariotipusú fér­
fit, '1960-baTi, enyhe malíciával „kétszeresen" férfinak nevez­
ve a pácienst, mert ugyanakkor a Klinefelter-szindrómakörbe
ííorolták. Ritka genommutáció, gyakorisága születéskor 1/50 OQO,
de veszélyes értelmi fogyatékosok között 50—100-szor több
•fordul elő, mint az átiagpopulációban (Gronchy, Turleau 1977).
Fcnotípusuk megfelel a Klinefelter-kórnak, nemcsak megjele­
nésben és hormonháztartásban, hanem a here szövettani ké­
pében is. Sterilek tehát mindannyian. Az átlagpopulációnál ma-
gíisabbak. Érteimi fogyatékosságuk sokkal kifejezettebb, mint
a 47, XXY és 47, XYY kariotípus hordozóié.
A természettudományok művelői gyakran úgy érzik, hogy
munkájuk méltánytalanul kevés társadalmi figyelemnek ör­
vend, hogy a mikroszkóp inkább a mikrovilág felé, semmint
embertársaik felé nyit utat. E téren bizonyosan nem panasz­
kodhattak a hetedik évtized közepének angol és skót geneti­
kusai, kiknek neve ez időben állandóan szerepelt a mass m é ­
dia minden csatornáján. Mi váltotta ki ezt a váratlan és nagy­
mérvű érdeklődést? Patrícia Jacobs és mtsai (19fir>) cikke a
Nature-ban, mely Agresszív viselkedés, átlag alatti értelem, és
az XYY-os férfiak címmel jelent meg, indokolt érdeklődést
kelt'.^ij szakmai körökben, de ugyanakkor be is dobva a g y e p ­
löt a. szenzációhajhász zsurnalisztika csikói közé.
Az eló'zménvekhez tartozik az, hogy Casey és mtsai Anglia-
biiri (lílfií)) 942 férfi nemi kromatínvizsgálatát végezték el
.szájnyálkahártya-kenetböl, két állami kórház zárt osztályán,
ahol állandó felügyeletet igénylő durva, illetve agresszív vi­
selkedésű pácienseket kezeltek. Huszonegy Barr-pozitívot t a ­
láltak, ezeket kariotipizálva, 7 „kétszeres férfit", tehát 48,
X X Y Y kariotipusút. Skóciában már előttük végzett egy ha­
sonló felmérést Mac Lean és munkacsoportja (1962), de ők csak
„egyszerű" értelmi fogyatékosokat vizsgáltak, 2607 férfiból 28
A-olt Barr-pozitív, ezeket kariotipizálva két XXYY-ost találtak.
Az „agresszívek" között tehát több a dupla Y, mint a „csak"
értelmi vissza mai-adottak között? Ezt a lehetőséget ellenőrzi
-Jarobs említett cikkében, az edinburghi Western General Hos­
pitál híres munkacsoportjával. Százkilencvenhét értelmi fogya­
ték'j.^t vizsgáltak meg, akik a Casey eseteihez hasonlóan ve­
szélyes, durva, illetve büntetett előéletűekként voltak számon
tartva és speciális őrizet alatt. Tizenkét rendellenes kariotípust
találtak, köztük hét 47, XYY, egy 48, XXYY, egy 47, X Y y / 4 6 ,
XV mozaik és három auíoszomális kromoszómaaberráció-hor-
íiozó volt. Később összesen 315 kórházban kezelt bűnözőt vizs­
gáltak meg, köztük 9 dupla Y-ost találtak, akik nagy része (6)
181 cm feletti magasságú volt. Ezt követően a citogenetiku-
3ok nagyon sok bűnöző elmebeteget vizsgáltak meg, a sajtó
pedig a maximumig felfújt minden esetet, amikor 47, XYY-os
vagy feltételezett dupla Y-os követett el súlyosabb büntettet
<Pnce és mtsai 1966). 1974-re a helyzetet a 6, táblázat Összegzi.
A szakemberek sem tudtak elmenni a következtetés mellett:
h a két Y fokozott agresszivitással jár. a férfiak normálisan
egyedüli Y-jának kell tartalmaznia az agresszióra hajlamosító
ííéneket, melyek a „férfias" viselkedésmódot meghatározzák.
Az újságírók pedig nemes egyszerűséggel máris „gyilkos k r o -
n-ioszóma"-ként emlegették a többlet-Y-t. Czeizel (1976) kitűnő
lanulmányában a bűnöző hajlam Örökölhetőségéről idézi is Pat­
rícia Jacobsot: „Ezek a szuperférfíak magasabt)ak, agresszíveb­
bek (p férfias jellemvonásuk túlságos érvényesülését jelzi
gyakran csíkos ruhájuk!) és értelmileg visszamaradottak."
A dupla ytts kurlotipus osszcíiitctt giiakorlííájiii a IttUfinhüzö populációkbn»
IJH-S-ljj (Hook adatait idézi Maximilián és lonescu 1978, jiióddsílva)

. ,,^ ,. ., 47, X V y •38, XXYV


vizsgalt poptilació es,;U/.ám gyakoriság c^set^zám gyakoriság

újszülöttek 39 Ofi2 1 /908 84 7e8 1/42 384


értelmi fogyatékosok 2 243 1 /374 2 243 1/1 i21
büntetettek 4 012 i I2'M> 4 Ü12 0
értelmi fogyatékos
büntetettek 3 852 1/48 3 852 1/428

Jacobs e hármas jellemzésével kialakulna tehát a dupla Y-


os tünettriáss: 1. íeltünÖ magasság; 2, értelmi fogyatékosság;
3. fokozott agresszivitás. Vegyük sorra.
A magasnövés és dupla Y kapcsolata bizonyitoltnak tűnik,
ha az ismert eseteket nézzük. De hogy jutottunk hozzájuk?
Az első vizsgálat 9 dupla Y-osa közül 6 feltűnően, magas volt.
Ettüi fogva majdnem minden nagyobb felmérés szelektíven kö­
vette a magasakat, hiszen Court Brown (1967) szerint a dupla
Y-osok fele 183 cm-nél magasabb, és magasságukkal „kilógnak"
a családból, Philip és mtsai (1976) szerint a 184 cm-t megha­
ladó (a koppenhágai férfiak 15Vo-át kitevő) populációban (4139
eset) l^'o-os a kromoszóma-rendelíenességgyakoriság, és ezen
belül 0,30/0 (12 eset) XYY, 0,4n/o (16 eset) XXY gonoszóma-
összetételű. Bár ez az egész populáció szelektíven magas, a 47,
XYY-osok és 47, XXY-osok átlagmagassága meghaladta a 46,
XY-osokét. Az XYY-osok il/345-ös gyakorisága e felmérésben
valószínűleg meghaladja az üji^zülöttkori gyakoriságot, ami fiú-
csecsemoknél 1/700—Í/1000-re becsült. Egyes adatok szerint a
szüietéskori gyakoriság nemre való tekintet nélkül 1/700 (Ther-
man 1980), ami azt jelentené, hogy éppen átlagértéket kaptak
Philipék. A gonoszómák és a hosszú csontok növekedése kö­
zött bizonyosan van kapcsolat, hiszen az egy X-kromoszómás
Turner-kórosok igen alacsonyak, és a genetikusok két X-kro­
moszómán és egy Y'-kromoszómán eHielyezkedŐ génlocust gya­
nítanak a magasnövés mögött.
Az értelmi jogyatékosság sem „szuperférfi"-kvalitás, bár­
mennyire tetszik is Patrícia Jacobs női gunyorosságának ez a
lehetőség. Mi férfiak vissza tudnánk vágni azzal, hogy eddig
csak a „nöi", az X-kromoszóma számának növekedése és az
73. ábra. A gtinoszómjianeiiploidiálc és az értelrai szint (IQ ^ íntelügentia
quotiens) összefiifíRése. 1: XX vagy X Y ; 2 : X X Y ; 3 : X X X ; 4 : X X X Y ;
5 : X X X X ; fi: XXXXV (Tuinl>a Í975 nyomán).

értelmi fogyatékosság súlyosbodása között találtak lineáris ösz-


szefüggést (18. ábra), de ez már tudománytalan elfogultság len­
ne részünkről. Idézzük fel még egyszer az elözÖ fejezetben
elmondottakat. Az Y-kromoszóma jelenléte férfias fenotípust
vált ki, akárhány X található is mellette. Kettőnél több X -
kramoszóma, ellentétben az autoszómákkal, csak azért egyeztet­
hető Össze az élettel, mert a fölös számú X-ek jórészt inakti-
váiüdnak (heterokromatinizálódnak). Az autoszómák triszómiái,
mint láttuk, mindig súlyos értelmi fogyatékossággal járnak. Az
alacsonyabb intellektuális szint XYY gonosz óm a-összetételnél
tulajdonképpen természetes kellene hogy legyen, és inkább az
a. meglepő, hogy nem mutatható ki minden esetben. Ha kettő­
nél több Y-kromoszóma van (néhány XYYY és egyetlen
XYYY/XO mozaikot ismerünk), hordozója magatartászavarral
küzdő értelmi fogyatékos. Az értelem tipikusan poligénes tu­
lajdonság, sok kromoszómán (akár mindegyiken) elhelyezkedő
több száz gén tökéletes együttműködésével alakul ki az egyed­
fejlődés során a normális szerkezetű és működésű idegrendszer.
Ebben a „génkoncertben" bármely plusz vagy hibás hangszer
disszonaneiát kelt, összezavarja az értelem zenekarát. A t é -
nyék is az Y nem specifikus dí.s.szonanciaokozü hatása meij,e1t
szólnak. Láttuk, hogy minden értelmifogyatékos-kategóriában
gyakoribb a dupla Y. Czeizel (1976) beszámol arról, hogy Bu­
dapesten 1364 alsó tagozatos gyogypeciíig()giai iskolai tanulót és
intézeti gondozottat vizsgáltak meg "^"-krom.aíinra, köztük 8
dupla Y-os fiút találtak, és ez a szám a fiúk Qf/p-át jelentette.
Ez szerinte a szüieíéskori gyakoriság B—10-szerese. Witkin és
mtsai (1976) a már említett dániai felmerésben a katonai soro­
záskor alkalmazott intelligenciateszt értékei alapján találták
értelmJleg gyengébben fejlettnek az XYY-osokat, de iskolai
végzettségük is lényegesen elmaradt a rekrutaátlagtól. Ennek
ellenére megjegyzik, hogy volt olyan köztük, aki majdnem nor­
mális pontszámot ért el. Az XYY-osok tehát az aittoszomális
triszómiásokhoz képest ,,olcsón megússzák'', m-ert mint tudjuk,
az Y kicsiny kromoszóma és legnagyobb része (majdnem az
egész hosszú karja) heteroka-omattkus. Minden valószínűség
szierint kevés gén helyezkedik el rajta. Ezek között van az
agresszív nmgatartásé is?
Mielőtt a dupla Y-osok agresszivitásáról tárgyalnánk, vizs­
gáljuk meg, örökölhető-e egyáltalán az agresszivitásra való
hajlam. Kísérleti állatoknál úgy tűnik, hogy igenlő a válasz.
Bárki, aki egerekkel kísérletezett, tapasztalhatta, hogy vannak
egértörzsek, melyek egymással verekszenek és a kutatót meg­
harapják, ha nem vigyáz, míg más törzsek a szomszédos do­
bozokban (tehát azonos környezeti feltételek között) szelídek,
„simogathatok". Tudunk arról is, hogy lehet szelektálni ege­
ret, patkányt agresszív viselkedésmódra, ezüstrókát különleges
szelídségre. Áll mindez az emberre is? Kérdéses. Az emberi
viselkedés Örökletes meghatározottsága eltörpül a tanulás mel­
lett. Viszont ha valaki értelmi fogyatékossága miatt nem képes
megfelelően elsajátítani az együttélés normáit, Összeütközésbe
kerül a társadalommai. Joshua Lederberg Nobel-díjas moleku­
láris biológus elragadtatottan nyilatkozta, hogy az „XYY j e ­
lenség az egyik legkézzelfoghatóbb kapcsolat a genetikai kons­
titúció és az emberi viselkedés között". Valószínűleg nincs iga­
za. Az említett felmérések nem átlagpopulációt vizsgáltak, ha­
nem vagy újszülötteket, vagy pedig bűnözőket, elmebetegeket,
veszélyes értelmi fogyatékosokat. Bár ezek között ténylegesen
több az XYY és XXYY, egyáltalán nem lehetetlen, hogy külö­
nösen az előbbiből sokan „rejtőzködnek" a szürke átlagembe­
rek tömegében anélkül, hogy bármilyen agresszív cselekedet-
tel felhívnák magukra a figyelmet. Már Court Brown (1967)
megf igyielte, hogy ugyan az edinburghiek agresszívekként „cím­
kézték" dupla Y~osaikat, de a rendőri nyilvántartásban főleg
tulajdon elleni bűncselekmények szerepeltek, A dániai felmé­
rés (Philip és mtsai 1976, Witkin és mtsai 1976) 4139 magas
férfija között az XYY-osok 41,7Va-a volt elítélve (5 a 12-böl),
az XXY'-osok IS.SVo-a (3 a 1'6-bóI) és a normális kariotípusú
XY-osok 9,3o/o-a. A kontrollok és XYY-osok bűnözése közötti
különbség szignifikáns, a Klinefelter-kórösoké nem. Amikor
azonban Witkinék a bűnözés mikéntjét kezdték elomezni, ki­
derült, hogy csak egyetlen esetben volt szó ember elleni ag­
resszióról, az is egy visszaeső bűnözd (50 vagyon elleni b ű n ­
cselekményéből egy). A bűnök sem voltak különösebben sú­
lyosak (a legnagyobb kiszabott büntetés sem érte el az egy év
börtönt). A három XXY-os közül az egyik részegen brutálisan
v e r t e a feleségét, a másik kett-őt tolvajlásért büntették. Mivel
Önmagában a magasság nem predesztinál bűnözésre, sőt több
alacsony növésű kerül összeütközésbe a törvénnyel, mint m a ­
gas (Court Brown 1967, Owen 1972), az alacsonyabb értelmi
szinttel kell magyaráznunk az elítéltek nagyobb számát e két
gonoszómamutáció-csoportban. Amint Witkinék megjegyzik,
nemcsak könnyebben téved antiszociális útra, d e könnyebben
meg is fogják az értelmi fogyatékost. A dupla Y-kromoszóma
agresszióra vaió hajlamosítása Witkinék felméréséből viszont
n e m derül ki. Vizsgálatukat azzal zárják, hogy mivel adataik
nem támasztják alá sem az XYY-osok, sem az XXY-osok külö­
nösebben agresszív voltát, azonosításuk nem könnyítene a nö­
vekvő bűnözés miatt aggódó társadalmon. Értelmi elmaradott­
ságuk oka társadalmi beilleszkedési nehézségeiknek.
Befejezésül hadd idézzem Eeva Thermant (1980), a Wis-
consin Egyetem genetikaprofesszorát: „A 47, XY'Y kariotípus
szerencsétlen módon szenzációvá vált, mivel hordozóit a mass
média erőszakos bűnözők és .gyilkosok csoportjaként ábrázol­
ta. Egyszerűen: ez n e m igaz."

S.i. AZ E M B E R I G E N O M M U T Á C I Ó K E R E D E T E

Végiglapozva az emberi autoszómák és gonoszómák aneu-


ploidiáinak sommás ismertetését, óhatatlanul felötlik b e n n ü n k :
mi okozza őket? Az eukariótákban megfigyelhető két osztódás-
típus „igazságosan" felezi a genomot: a meiózisban a homológ
kromoszómapárok válnak szét, a miíózisban a centromer ha­
sad, és a két kromatida vándorol most már leánykromoszóma­
ként a pólusok felé. Amennyiben ez a folyamat hibásan zaj-
lik, a kromoszómák szét nem válásával, szaknyelven a nondis-
juncHo jelenségével állunk szemben. A nondisjunctiüt Bridges
írta le még 1916-ban a Drosophila melanogasteren.
A meiotikus nondisjuctio során egy homológ kromoszóma­
pár együtt vándorol, mivei a bivalensek nem válnak szét. Így
egy diszom és egy nulliszom csírasejt jön létre. A megtermé­
kenyítés során e sejtek normális csírasejtekkel fuzionálnak, az
eredmény triszóm vagy monoszóm zigóta. A monoszóm, mint
tudjuk, az embernél csak akkor maradhat életben, ha az X
monoszómiája., a tríszómia viszont aneuploid kromoszóma-
szindrómás magzatot eredményezhet. A meiózis második osz­
tódásában (ami tulajdonképpen egy „normális" mitózis) a cent­
romer hasadása elmaradhat vagy megkéshet, így mindkét test­
vér kromatida egy leánysejtbe kerül. Az eredmény ugyanaz.,
mint nz első esetben. A valóságban ez azt jelenti, hogy például
az XY gonoszóma-Össz«tételü férfi spermatogenezise során az
elsü meiotikus osztódásban egy X és egy Y gonoszómás sper­
mium helyett egy XY és O gonoszómás spermium jön létre;
a második meiotikus osztódásban pedig X X és O, illetve YY
és O.
A második meiotikus osztódásbeli nondisjunctióhoz hason­
ló módon, a centromerosztódás elmaradá.sával jön létre a mito-
tikus nondisjuncHo (szomatikus nondisjunctio), de nem a cst-
rah^ejtképzps során, hanem posztzigotlkusan. Ha az embrionális
élet korai szakaszában történik, a magzat normális és aneuploid
sejtek mozaiícja lesz.
Az aneuploidia létrejöttére a második lehetőség a lagging
vagy anafázisos lemaradás jelensége. A kromoszómavándoríás
mechanizmusánál ismertettük a húzófonalak működését. Ha
egy kromoszóma (az elsó' meiotikus osztódásban) vagy egy
leánykromoszóma (a második meiotikus osztódásban és a mitó-
zisban) nem kapcsolódik a húzófonalakra, elmarad a többitől,
és a leánysejtmagok egyike hiányos lesz. A lemaradt kromo­
szóma általában az osztódás befejeztével ún. mikronukleuszt
(lásd 9. fejezet) kéi^ez, ami aztán a következő sejtosztódás so­
rán végleg elvész.
A nondisjunctio és a lagging okozza tehát az aneuploidiát.
Mi okozza viszont az osztódás c hibáit? Sajnos pontos magya­
rázattal még nem szolgálhatunk, de több olyan tényezőt is is­
merünk, amely szerepel a nondisjunctio és lagging létrejötté­
ben. Ezek a következők:
ű. genetikai tényezők,
2. szülői életkor,
3. szatellita-asszociációk,
4. centromerosztódási menetrc-nd,
5. hormonháztartási zavarok,
6. fizikai-kémiai mutagének.
8.4.1. A genetikai tényezők
szerepét a logika is diktálja, hiszen a meiózis és mitózis
szigorú genetikai kontroll alatt áll. Konkrétumokkal is rendel­
kezünk e téren, hisz a Drosophila vagy a kukorica géntérképén
több olyan locus ismeretes, amely befolyásolja a szinapszist
vagy kiazmaképzödést a meiózisban. A Drosophila meiotikus
nondisjunctio-gyakorisága nőstényekben 0,01—0,08%, hímek­
ben 0,03—0,06o/o, Több olyan Drosophila-mutáns ismeretes,
mely meiózLs-rendellenességgel jár. így pl. a „mei-fíS",
„mei-081", „jnei-269" elnevezésüek az első meiotikus osz­
tódásban váltanak ki nondisjunetiót hímekben. A „pal" mutá­
ció az apai kromoszómák vesztését okozza, nemcsak a meiózis,
hanem az első embrionális mitózisok során is. A nőstény ecet­
muslica néhány „mei" locusa is ismert, ezek mutációit külső
mutagén hatással is ki lehet váltani, pl. az etil-metán-szulfonát
(EMS) nevű alkilánssal. X-sugárral a 3. kromoszómán lehel
,,ca'"'"-mutációt okozni, ami meiotikus és miíotikus nondisjunc-
tióhoz vezet.
Nem egy esetben írtak le az embernél többszörös aneup­
loidiát (pl. Turner- és Down-kór együttesét), ami a meiózis
genetikai szabályzásának súlyos zavarára utal. A testvéreknél
ismétlődő aneuploidiák is genetikai determinációról árulkodnak.
Alfi és mtsai (1980) szerint a rokon házasság növeli a nondis-
junctlós rizikót. Therman (1980) idézi Hecht felmérését: 60
D-triszómiás vagy Edwards-kóros gyerek családjában három
Edwards-kórosnak is volt Down-kóros testvére, amit már n e m
lehet a véletlen számlájára írni. Ezenfelül e csoportban még
egy Down-kóros nagybácsit is találtak.
A már sokszor idézeti Mai-y F. Lyon f'gyik legújabb ta­
nulmányában (1983) a robertsoni transzlokációt (10. feje'-íet)
hordozó egerek magas nondisjunctiós százalékára hívja fel a
figyelmet mint lehetséges modellre az aneuploidlák eredetének
vizsgálatában.
8.4.2. A szülői életkor
szerepét kezdetben kizárólag csak azok a megfigyelések
támogatták, amelyek szerint idó'sebb korban szülÖ nőknek gyak-
rabbím \"an Down-kóros gyermeke (17. ábra). Páratlan, szinte
hihetetlen a rizikó — 40-szeres, de egyes szerzők szerint 100-
sznros —• növekedése 20 éves kortól 45 éves korra. Kgérné! is
nö az aneuploidi agyakoriság a nőstények életkorával, de csak
duplázódik (de Boer, Tates 1980). Mint fentebb láttuk, nemcsak
a 21-es triszómiánál. hanem a iS-as, 18-as triszómiánál és
gonoszómaaneuploidiák többségénél is kimutatható a kockázat
növekedése az anya életkorával. A 21-es, l3-as, 18-as triszó-
miák, XXY és XXX gonoszóma-összetételű..gyermekek anyai
életkorának Összehasonlításakor ún, kétvállas görbe nyerhető.
A görbe eisö vallanak csúcsa 24—2Í) évre esik annak az anyai
életkornak megfeleló'en, amikor a gyermekek túlnyomó több-
.sége születik. A második váll viszont a 39—44 éves életkor kö­
zött található, és 20Va-os gyakoriságot jelez.
Nem ilyen egyértelmű az apa életkorának szerepe az em­
ber aneuploidiáiban. Statisztikailag az a helyzet, hogy előreha­
ladott anyai életkor esetén általában az apa sem fiatal. For­
dítva ellenben, idős apák és fiatal anyák nem lá'ka utódnern-
zésében nem volt bizonyítható a Down-kór gyakoriságának nö-^
vekedése egészen a legutóbbi időkig. Ismét Dánia végtelenül
részletes szociális nyilvántartásának köszönhető, hogy kiderült:
a) 55 év feletti férfiaknak szignifikánsan több Down-kóros
gyermeke születik: b) az összes nagyobb vizsgálati szériában
feltűnően sok az anyánál jóval idősebb apa: o) a Down-kóros
gyerekek apáinak átlagéletkora kissé meghaladja az átlagpopu-
lácíó apaéletkorát (Vogel, Motulsky 1979). Bár nem mindig, de
gyakran megállapítható, hogy az apánál vagy anyánál követ­
kezett-e b e a szerencsétlen utódot eredményező osztódási bal­
eset, és így azt is megállapították, hogy a nondisjunctin leg­
alább az esetek 25o/n-ában az apánál következett be.
A 21-es triszómia, de a többi akrocentrikus triszómiája
esetében is a különlegesebb formájú, nagyságú szatelliUik vagy
a centrüiiiúr korüii helerokromaitin méretküiönbsége vezethet
a piusz kronioszónia apai vagy anyai eredetének nvomára.
Mikkelsen és mUai tanulmányában (1980) a 21-es triszómia
többletkromoszómiája ()6,2V(i-ban anyai és első nieiotikus osz­
tódási nondisjunctióból származott, ílVo pt^dig a második ma-
ioiikus osztódás nondisjunctiójából, A Dowa-kórosok 13,80/o-á-
bí\r, történt a nondisjunctió az első apai meiotikus osztódás­
ban, 9,0V(i-á'ban a második meiotikus osztódásban.
A gonoszóma-nondisjunctiónál az X-kromoszómához kap-
c->oiódó örökletes betegségek jelentenek azonosítási lehetőséget.
Egy daltonizmusos Turner-kóros (45, X) (piros és zöld színtévesz­
tés), amennyiben az a,i>a normális színlátású, egész biztosan
az anyai X-kromoszómát örökölte. A nondisjunctió tehát az apa
spermatogenezise során következett be. Klinefelter-kóros (XXY)
daitonizmusánál viszont az ép apai színlátás az anyai ovogf-
nezís során bekövetkezett nondisjunctiót valószínü.síti (Tumba
Ui77). A GöPD enzim (giukóz-fi-foszfát dehidrogenáz) hiányos
tiTmelése szintén nyomra vezethet, mert e gén X-kromoszómá­
im/ kötött. Az X^ vércsoport vizsgálatával állapították me,g,
hogy az XXY, XXX, XXXX és XXXXY-os gono.szómaössze-
tótchiél gyakoribb az anyaj nondisjunctió, ami egyezett azzal
a nu-.gíigyéléssel, hogy e gonoszómaszám-mutációk gyakorisá­
ba nő az anyai éietkori'al.
A Klinefelter-kór esetében a nondisjunctiók SOo/u-a az
QUÖ. lO^/a-s. a második anyai meiózisban történik, 40^/ü'\ik. pe­
dig az első meiotikus osztódás során bekövetkező apai nondis­
junctió eredménye. X^ vércsoportvizsgálatot négy XXXY és
X X X X Y esetben végeztek, a többletkromoszómák mindenik­
ben anyai eredetűek voltak. Az eddig vizsgált „kétszeres fér­
fiak" (XXYY) mindegyike apai nondisjunctió következménye
volt. A Turner-kórosoknál az X vércsoport alapján az X-kro-
iUüszóma 74Vo-ában anyai, 2(iV(,-ában apai eredetű. Az X O g o -
no.szóma-összetételhez vezető nondisjunctiók háromnegyede te­
hát az apa csírasejtképzésekor történik (Vogel, Motulsky
1!I77)!

8.4.3. A szatellita-asszociációkat
Wilson már 1925-ben leírta, Ferguson-Smith és Hand-
maker (1961) hozta kapcsolatba az aneuploidiával. Mit fed ez
a fogalom? Az ember kromoszómáinak vizsgálói is felfigyel­
tek arra, hogy a V alakú akrocentrikus kromoszómák „gya-

149
n ú s a n " szeretnek egymás társaságában lenni. Több keileíi
hogy legyen, mint véletlen, hagy a D- és G-csoport krorno-
szómái igen gyakran kettesével-hármasával „összekapaszkod­
nak" rövid karjaik, illetve szatellitáik által. Ezt hívják sza-
iellita-asszociációnak vagy akrocentrikus asszociációnak. Mi­
vel ezeknek az együttállásoknak a gyakorisága változó, felté­
telezték, hogy akiknél gyakoribb, azok hajlamosabbak a non-
disjunctióra, hiszen a meiózis során is könnyebben Összeka­
paszkodhatnak kromoszómáik.
ö t emberi kromoszómapár (13, 14, 15, 21 és 22) hordozhai
szateilitáí, és hordoz biztosan riboszomális DNS-szekvenciákat
a rövid kar rosszul festődő másodlagos befüzödése körül az un.
nukleoluszorganizáló régióban (NOR). A sejtmagvacska (nuk-
leolusz) létrehozatalában több kromoszóma is társul. DNS-ük
fellazult, „legömbölyödött" állománya mélyen behatol a sejí-
inagvacska anyagába. A mitózis során a nukleolusz eltűnik.
de a NOR-hordozó akrocentrikusok csoportosulása nem oszlik
fel, rövid karjaik közel maradnak, az osztódás során szatelh-
t a - vagy akrocentrikus asszociációként érzékelhetőek. Az em­
berrel ellentétben az egér NOR-hordozó T5, 16, 17, 18. és 119.
kromoszómáinak mindegyike saját sejtmagvacskát „organizáJ",
ezért asszociációik sem feltűnően gyakoriak.
Liem és mtsai (1977) az asszociációkban részt vevÖ k r o ­
moszómák számát és gyakoriságát vizsgálták a kaliforniai
Stanford Egyetemen. Az asszociációs frekvencia nőknél m a ­
gasabb, mint a férfiaknál, növekszik az életkorral, 30 éve.^;
korban tetőzik. Prokofjeva-Belgovszkaja régebbi megfigye­
lése szerint 50 éves korban a leggyakoribbak az asszociációk.
Újszülöttekben nem találtak négy-öt kromoszómát tömörítő
akrocentrikus asszociációt,
Mikkeisen (Vogel-Motulsky 1977) 40 Down-kórost és azok
szüleit vizsgálta meg. A 21-es kromoszóma asszociációi gya­
koribbak a Down-kórost szülő nőknél, mint az apáknál. A
21-es kromoszóma mellett a il4-es is gyakrabban asszociál.
Dl Lernia (1980) a milánói egyetemen 21-es triszómiáso-
kat, Pátau-kórüsokat és szüleiket vizsgálja, összegyűjtve a
szakirodalom hasonló adatait is. A matematikai elemzés ki
tudta zárni a véletlen szerepét az akrocentrikusok asszociá­
cióiban.
Kirsch-Volders és mtsai (1980) Brüsszelben meg is mér­
ték a centromerek és telomerek közötti távolságokat minden

150
szomszédos kromoszómánál. Az akrocentrikusok asszociációs
ter.deaciája nyilvánvaló volt. A belga genetikusak azt is meg-
fLgvelték viszont, hogy a telomer-együttállások száma is fel­
tűnően m^gas. és nem valószínű, hogy a cenlromerhez kötött
heterokromatin játssza a főszerepet az akrocentrikusok asszo­
ciációiban.
A már sokszor idézett edinburghiek (Evans és mtsai 1974)
níL'gfigyeltek egy igen nagy szatellitás '15-ös kromoszómát,
melynek ribosznmális DNS-tartalma az átlagot jóval megha­
ladta. E kromoszóma ritkábban kapcsolódott asszociációba,
mint a többi akrocentrikus. Ann Henderson és K. C. Atwood
;t New York-i Columbia Egyetemen egy kettős szatellitájú 15-
ös kromoszómára figyeltek fel, ez esetben a rlboszomális DNS-
meiinyiség és az asszociációs gyakoriság kö/ött direkt össze­
függést találva.
Bár többen lándzsát törtek amellett, hogy a besugárzás
n ö \ e l i a szateliita-asszociációk gyakoriságát, a legújabb vizs­
gálatok sem tudták ezt igazolni (de Boer, Tales 19Ö3).
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy minden valószínű­
ség szerint az interfázisban a dekondenzálodott kromoszómák
elhelyezkedése nem véletlenszerű; a homológok genetikai
funkcióazonossága citológiai szinten is megnyilvánul {Comings
1!)80). A homológ kromoszómák közelsége az intr-rfazi'íban és
a?: akrocentrikusok nukleoluszképzéséhez szükséges asszociá­
ciója alapja lehet a nondlsjunctio létrejöttének.

S.4.4. A centrotnerosztódási menetrend


ma már bizonyított tény: a metafázis végén n e m egy­
szerre, hanem bizonyos sorrend szerint válnak szét a kromo­
szómák leánykromoszómákra. A lóbab (2n=12) 5-Ös kromo­
szómájának a „legsürgősebb" elosztani centromerját, a 4-es
a „legráérösebb", a zörgőfű (Crepis capillaris, 2n^^í)) legna­
gyobb kromoszómája vezet, a legkisebb kullog a centromer-
osztódási sorrendben. A tavi béka (Rana ridibunda, 2n=^26)
13 kromoszómapárjából az l-es (a legnagyobb) centromerje
osztódik elsőnek, a kis akrocentrikusok itt is utnlsók. A ken­
gurupatkány (Potorous tridactylus, 2 n = 1 4 ) sejttenyészetében
a 4-es és 5-ös kromoszóma centromerja osztódik először, és a
kis kromoszómák, 8-tól 14-ig késnek. A kínai hörcsög (Crice-
tulus griseus, 2 n = 2 2 ) kromoszómái hasonlóan viselkednek, itt
is a kis kromoszómáknak hasad utoljára a centromerje. Ezek
után nem meglepő, hogy az embernél js a kis akroí'entrikasolí
maradnak le leginkább a centrpmerosztódásban. Érdekes vi­
szont, hogy az l-es és 16-os kromatidái is késve válnak el.
Korai centromerosztó a 18-as kromoszómapár (Víg 1983).
Nos, ha eddig hajlamosak voltunk azt hinni, hogy inin-
den kromoszómával egyenlő eséllyel fordulhat elő nondis-
junctiés bíűeseí és, a különböző tapasztalati frekvenciák csak
a túlélési esély különbségeiből fakadnak, a centrojnerosztódás
menetrendje mást sugall. Ha egy kromoszóma ,,kicsit", de t ö r ­
vényszerűen késik kromatidái szétválásában, „sokat" nagyobb
valószínűséggel fog késni, mint „pontos" társai, és így nagyobb
valószínűséggel okoz nondJsjunctiót. Méhes Károly (1978) a
győri gyermekklinikán bebizonyította, hogy a 21-es triszómiá-
sok G-kromoszómáí korábban osztják centromerjukat, mint a
diszóm kontrollok. Ké.'^übb három Edwards-kórt vizsgált, és
megállapította, hogy míg általában a IS-as kromoszóma a leg-
koraibb centromerhasító, e három eset közül kettő szülöany-
jánál nem lehetett korai centromerosztódást megfigyelni. Mé­
hes adatai nem társtalanok a szakirodalomban (lásd Víg 1983
Összefoglalóját). A centromerhasadás menetrendje és az aneu-
ploidiák eredete közötti összefüggés tehát nyilvánvaló, de még
nag3''on sok a tennivaló e Jelenség mindmáig ismeretlen mecha­
nizmusának tisztázásáért.

8.4.5. A horraonliáztartási zavarok


szintén összefüggésbe hozhatók a nondisjunctióval. Mái-
192il-ben felhívta a figyelmet Dollinger, hogy a Down-kóros
gyermek anyja gyakran fokozott pajzsmirigyműködésű. A h i -
pertireózisban késó'bb az akrocentrikusok (különösen a 34-es
és 21-es kromoszóma) asszociációinak nagyobb gyakoriságát is
feljegyezték, sőt azt is megállapították, hogy a sikeres k e z e ­
lés után csökken az asszociációk száma (Nilsson és mtsai '1975J-
Zankl és mtsai (1980) Kaiser=;lauternben ellenőrizték ezt a
megfigyelést. A 22-GS kromoszóma asszociációs frekvenciája
nagyobb volt a hipertireózisban szenvedőknél, a kezelés után
a NOR-festüdés javult. A iI4-es és 21-es kromoszómára vo­
natkozó eredményeket viszont nem tudták reprodukálni. Fial-
kow szerint azok az anyák, akik Down-szindrómás gyermeket
szültek, gyakrabban tartalmaznak vérükben pajzsmirigy-ellen-
testeket. Az autoimmunitás szerinte hajlamosít a nondisjunc-
tióra. Ujabban a fiatalkori cukorbetegségek egy részét autóim-
mun mechanizmussal magyaráziíák. Kzért érdekes és a fial-
kowi hipotézist alátámasztó, hogy a T u n i e r - és Klinefclter-
kórosok rokonságában meglepően magas a cukorbetegek szá­
ma (Vogel, Motulsky 1979).
A kromoszómaszám-mutációk mennyisége 19fi5—70 között
mmdon statisztika szerint növekvő tendenciát mutat. Bár ez
az időszak a citogenetika térhódításával is egybeesik a humán
klinikumban, nehéz elfeledkeznünk arról, hogy a hormonális
fogamzásgátlók ugyancsak ebben az időszakban terjedtek el
világszerte. A kapcsolat kézenfekvő, bár nem bizonyított.
Cárra (19'í7) jelezte viszont, hogy azoknál a nőknél, akik a
„pifuiaszedés" befejeztével azonnal teherbe estek, a triploid
vetélés gyakoribb volt. A Down-kórost szülő nőkné! viszont
nem lelietett kapcsolatot kimutatni a „pirula" és a triszómia
közöt!.
A nemi hormonok szerepe a csírasejtképzésben nyilván­
való: a meiózis ritmusa például bizonyítottan Ösztrogénde-
pend'.-ns (De Boer, Tates 198^). E ritmust iiiodosíthatja a fo-
gami^ásgátló liormondönipmgje, melegágyul szolgálva a non-
dísJLinctiónak.
8.4.6. A fizikai-kémiai mutagének
képesek aneupioidiát, kromoszómaszám-mutációt okozni?
Csak látszólací' könnyű e kérdésre igennel \aiaszolni.
A sugárzás kromoszóma.szám-mutáeiót kiváltó hatását
kezdetben kész tényként ismerték cl. ü c h i d a és mtsai, vala­
mint Siegler és mtsai többszörös diagnosztikai besugárzásnak
kitett anyáknál 28^/a-vii becsülték a Down-kóros utód szüle­
tésének lehetőségét. C;irter és mtsai, majd Stevenson és Ma-
tausek viszont nem találtak több besugárzottat a Hown-kórost
szijlo anyák között, mint a kontroliszemélyek között. Neol és
Shull az alombomba genetikai hatását kivizsgáló bizottság
(ABfX, Atoniic Bomb Casualty Comission) hiroshiiYiai és na­
gaszaki adatait vizsgálva semmi összefüggést sem talált az
anyai besugárzás és a Down-kór .között. Neel 1974-ben 15 019
gyermek adatait dolgozza ícl, akik édesanyja a két japán v á ­
rosban 0,3 Gy Í<í0 rad) feletti besugárzást szenvedett. A 21-es
triszómia gyakorisága megfelelt a populációs átlagnak (Imreh,
Rádulescu 1980).
Az ENSZ atomsugárzás hatását kivizsgáló bizottságának
jelentése (UNSCEAR, 1979) több szerzőt is idéz, akik szerint

Í53
sugárbaleset Után (Bender és Gooch), szakmai be.suyarzás vÁim
(Norman és mtsai), sugárkezelés után (Buckton és mtsai, W a i -
ren és Meisner) a limfocitatenyészetekben gyakoribb az aneup-
loidia. A Hiroshimát és Nagaszakit sújtó tragédiát túlélők kő­
zött Doida l3,4Vo-os aneuploidiagyakoriságot talált, a popu-
iációs átlagot Jóval meghaladva. Az ABCC viszont már nem
talál különbséget a 94 besugárzott túlélő és a konírollszenip-
•lyek között. Az ABCC vezető professzora, A r t h u r D. Blaom
egyenesen artefaktumoknak minősíti a régebbi adatokat. KI
kell ismernünk, hogy az 5. fejezetben leírt múdon preparált
limfocitatejiyészetben igen nagy az esély arra. hogy a túíhipo-
tonizált sejiekből „ol-elrepüljön-' egy-egy kroinaszoma. Nem
találtak lényeges eltérést az anÉnipIoidok számában Ishihara
és Kuraatori (19(i7) sem. amikor azt a Iti japán halászt vizs­
gálták, akik lS)54-ben a Bikini-szigeleken megejtett kísér]i.-!í
atomrobbantás után radioaktív hamu által szenvedtek '^úlyo.i
sugárártalmat. A sort juég folytathatnók, de fejeí:zük taUm be
Evans és mtsai (1979) egyik újabb felmérésének ismertetésé­
vel, amelyet egy atomtengeralattjáró-javító dokk Í97 munkíi-
sán végzett. A különböző sugármennyiségnek kitettek és a
kontroUszomélyek egyaránt 3o/o körüli aneuploid sejtet tártai-
maiztak limfocitatenyészeteikben. Nem jelenti ez azt, hogy a
sugárzás nem képes növelni az aneuploid gyakoriságot, ]eg-
fönncbb csak annyit, hogy a rendelkezésünkre álló egyszerű
módszerek nem megfelelőek ennek kimutatására. De BŐIT és
Tates (1983) összefoglalójából kiderül, hogy mind a hím, mind
a nőstény kísérleti állatok besugárzása növeli a nondisjuncíiós
gyakoriságot. A szerzők szerint a legvalószínűbb, hogy a meio-
zis ritmusa változik meg sugárhatásra, ezzel pedig a kiazma-
íerminalizáció üteme szenved zavart az első, és a centromer-
osztódás menetrendje a második meioíikus osztódásban.
A vegyi mutagének egy része ismert mitózisiiátk'i, orsó-
fonaironcsoló. A kolchicin, a vinblasztin és ^x'lük rokon alka­
loidák aneuploidiaokozó hatása nem meglopó, hiszen kis kon­
centrációban anafázisos „lagging" kiváltói lehetnek. A fluor-
deoxi-urldin és timidin hatására a nukleolusí^ok nem íünnek
el, együtt tartva a NOR-hordozó kromoszómák testvér k m m a -
tidáit és nondisjunctióhnz vezetve (F31oom 1972). Daj-nisiaüt-
ban Miltenburger profe.'iszor és mts;ü (1980) kínai hörcsög
spermatogoniális csontvelömitózisaiban követték a centromer
osztódást és annak menetrendjét. Megállapították, hogy a
foiilgeiisugarzas es a cíklofoszfamid (ismert rákoiUT.e:! gyógy-
Siíer és mutagén) késleltetik, gátolják a centronierosztódást,
míg a TBC-el!enes isoniazidnak nincs ilyen hatása. Som a s u ­
gárzás, sem a mutagén vcgyszei' nem befolyásolja magát a z
o.^ztndási menetrendet. K i r s c h ^ V o l d e r s és mtsai (1983) egy
belga—USA együttműködés keretében vizsgálták a tubuUnel-
lones (mitütikus orsógátló) kolchicin és nocodazol, illetve a
fdiérjeszintézis-gátlÖ cikloheximjd hatását. Ez utóbbi fenn­
tartja a homológok asszociációit. A komoly niateniatikai appa­
rátussal felvértezett tanulmány szerint több homológ asszo­
ciáció mutatható ki cikloheximid-, mint kolchicin- és ncx-nda-
zolkezelés után. A vegyi mutagének a meiozis genetikai kont­
rollját ellátó génekben okozhatnak olyan mutációt, melynek
következménye a nondisjunctio (lásd fentebb a ,,mei'' génekről
mondottakat a Drosophilánál).
A kromoszómatörÖ (klasztogén) vegyszerek ármádiája is
okozhat aneuploidiát, de szinte kizárólag csak azáltal, hogy
a siiLyos sérülésnek kitett kromoszóma elvész a sejtből, vagy
pedig a karjaikkal összeforrt „dicentrikus" kromoszómák osz-
tódá-^koi- egyik sejtbe kerülve aneuploidiát okoznak. Minden
vaUH7.inüség szerint a klasztogén vírusok is csak ily módon
válíirimak "enommutáció kiváltóivá.
Itt érdemes megemlítenünk, hogy ügy tűnik, anafázis-
laggmgot és mikronukleusz-képzödést. tehát egyes kromoszó­
mák elves-ütését okozzák n ö v é n \ i sejteiíben a szulfonamidok is,
kőzfinséges gyógyszereink. Ez még a humán genetikai aneup-
loidiakutatás fellendülése előtti időszakból való adat (Lazányi
19t)5), valószínűleg azért nem figyeltek fel reá.
Az embernél 1498 spontán vetélés citogenetikai vizsgála­
takor kiderült, hogy 42,4o/o-uk aneuploidia {33Vo triszömia,
9,4o/ű monoszómia) következménye (Boué és mtsal 1975). Nem
ritka jelenség tehát a nondisjunctio, annyira nem, hogy az
Összes megtermékenyítések 15—200/0-^^ vetéléssel végződik és
ezek egyharmadáért autoszomális triszómiák a felelősek. Lát­
tuk azt is. hogy a különben nagyon jó életkilátású aneuploi-
diákból (21-e5 triszómia, 47, XXY, 47, XYY) minden félezer
szülésre esik egy, igen ^súlyos társadalmi terhet jelentve. Az
aneuploidiák létrejöttét pedig, a m i n t a fentiekből kiderül, még
nagyrészt kerülő úton n y e r t tényeken alapuló hipotézisekkel
magyarázzuk, fontosságukhoz képest sajnos igen keveset tu­
dunk róluk. Egyike ez a közeljövő nagy citogenetikai fel­
adatainak!

9. TORT-FOIÍRT KROMOSZÓMÁK
(KROMOSZÓMAABERRÁCIÓK)

A fajra jellemző kromoszómtiszámot módosiió genomi^iu-


tációktól eltérően, a kromoszüma-szerkez^ti niutdció (kromo-
szoiTUuiberráció) a kromoszóma alakját és szerkezeti jellem­
zőit változtatja meg. Ez esetben nem teljes kromoszómák
„adásvétele" folyik, hanem egy-egy kromoszómaszakasz elvész,
áttevődik máshová a genomban, megkettőződik vagy „csak"
megfordul, A legkisebb látható kromoszómadarabocskán is
több tucat, esetleg több száz gén lehet, és az eukarióta genora
felépítéséből következően mindükre szükség vnn, mégpedig az
evolücii) szabta helyen és génkömyezetben.

9,1. A S U G A R G E N E T I K A TAJSIT

A ki^omoszómaaberrációk vizsgálatának jó 80 éve alatt,


az ionizáló sugárzások hatásából tanultunk a legtöbbet. A
századforduló előtt a nehezen kezelhető állati kromoszómák
(Hertwigék tengerisün-, Boverí és van Beneden bélféreg-.
Sutton szöcske- vagy Apáthy és Gelei örvényféreg-kromoszó­
mái) helyét mindinkább átveszik a növényi gyökerek és csí­
rázó políenszemesék könnyen preparálható kromoszómái.
A századforduló m á r kopogtat, amikor — 18í)5-ben- —-
Willielm Conrad Röntgen felfedezi az X-sugarat, Antoine Hen­
ry Bequerel — 1896-ban — az urán sugárzását és a Curie
házaspár már fogalomként vezeti b e a radioalitivitast. Amikor
végül megnyílik a huszadik század kapuja, az atomkor sétál
be rajta. Az atomkort jellemző ionizáló sugárzások bíolni'jai
hatását is hamar megismerik. Stevens — m á r 18f)6-ban •— le­
írja a bőr sugárreakcióját, ugyanakkor, amikor maga Beque­
rel a zsebében iiordott rádiumpreparatumtól szenved sugár­
égést. Olyan megfigyeléssorozat indul el, amely logikusan ei-
vezet a sugár okozla kroinoszinnakárosüdásokig. Minden való­
színűség szerint Koernicke —- líí05-ben ••— volt az clso e téren.
Theodor Boveri Würtzburgban már szisztematikusan figyeli az
ionizáló sugárzás hatását a sejtosztódásra. E munkába —• sze­
rencsés módon - -- kolozsvári kutató is bekapcsolódhatott, G é ­
léi József, aki Hertw^iggel és Boverivcl együtt dolgozott euró­
pai tanulmányúíja során. íme, liogyan ír erről professzorá­
nak, Apáthy Istvánnak 1913. szeptember 18-án Würtzbui'gban
keltezett levelében (Szabó 1976): „A kiváló szerencséhez, hogy
rádiummai dolgozhassam, úgy jutottam, hogy Boveri kísérle­
tek kivitelére az Ascarison Röntgentől Münchenben 17 gr
rádiumbromidot (3200 M. értékű) hosszabb időre kölcsönka­
pott. Kísérleteinek eredményoiröl egy pár nappal idejöttöm
után demonstrációt tartott, és én ott ismerkedtem meg a rá­
diumsugarak sejtphysiológiai hatásával. Ez abból áll, hogy
az ártalmas befolyást gyakorol a ehromatinára, a scjttesíet
azonban alig bántja. így rendelkezünk egy kísérleti eszközzel,
mellyel éppúgy világot vethetünk az életben maradt sejttest
képességeire, mint a sejt egészének a mag megbetegedése foly­
tán változott működéseiből, a mag, illetőleg a chromatina élet­
tani funkcióira. A rádiumkísérletek fejlődési, átörökléstani j e ­
lentőségeivel Hertwigék foglalkoznak Berlinben nagy energiá­
val. Nekik három rádiumpreparátum és egy sokkal kedve­
zőbb liatású mezothorium áll rendelkezésükre. Boveri kísér­
letei a mitotikus figurák elváltozására irányultak a rádium­
sugarak alatt. Ö elérte egyrészt a chromosoinák teljes szétda-
rabolását, másfelől képtelenné tette a chromatint chT'omoso-
mákká a l a k u l n i . . . Mikor Boveri a régi Dendrocoeium-készit-
ményeimet végignézte és a rádiumkísérletekröl kezdtünk b r -
szélni, mind a kettőnknek egyszerre jött a gondolat, hogy az
én állatom milyen kiváló kísérleti objekt volna. — Kísérle­
teim szerint a rádiumsugarak ártalmainak leginkább ellenáll­
nak a conjugálódott kromoszómák, a diplotenfonalak. . .•'

Körülbelül ugyanebben az időben Amerikában Hermann


Joseph Mullcr, Morgan tanítványa, olyan tényezőt keresett,
amellyel a Drosophila spontán mutációgyakoriságát fel le­
hetne Szaporítani. 192ü-ban végül röntgensugárzással 150-sze-
resére sikerült növelni a mutáns legyecskék számát tenyésze­
teiben. '1927-ben Berlinben, aliol e felfedezését az V. Nem­
zetközi Genetika Kongresszuson bejelenti, egy új tudomány
szülelik: a sugúryenetika. Bár a sugárgenctika bölcsőringató-

157
jaként MuUer neve vált közismertté (1946-ban Nobel-díjjal is
jutalmazták), ne feledjük, hogy tőle függetlenül Gager és
Biakeslee, Stadler, sőt Nadson és Filjposenko is felfedezték
az ionizáló sugárzás génmutáció-keltö liatását. Muller volt az
első, aki kromoszómaaberrációt eszközként használt a geneti­
kában; híres CIB és Muller 5 'módszerei például crossing-
over-í^átlü inverziókon alapulnak. Barbara McCIintock követi
a sorban, aki a kukoricacitogenetlkában és -sugárgenetikában
sok — elvi jelentőségében máig ható, só't igazán csak mnst
érzékelhető — felfedezés birtokosa (1983-as Nobel-díjas).
Kromoszómaaberráció-vizsgálat céljából először J, C.Mott-
r a m sugarazott növényi anyagot 1913-ban. A húszas évek ele­
jére aztán nekilendül a lóbab (Vicia fába) sugárgenetikai kar-
j-ierje. Több mintne.^íyed századon át uralta a lóbabgyökerecs-
kékbó'i preparálható 12 nagy kromoszóma az aberrációk irodai­
mat. Tudtommal a klasszikus Vicia-pionírok között Komuro
1922-ben, Jüngíing l923-ban. Pekarek a927-ben, Ingber 1931-
ben, Sax és G r a y 1936-ban közölt clöszÖr Vicián sugár okozta
aberiítciókra vonatkozó adatokat. A Vicia-diadalmenet még
a második világháború után is tartott, söt az ötvenes évek
végére ért a csúcsra. Európában Evans, Kihlman, Revell, Tay-
lor, Thoday, az újvilágban Woiff, Atwood, Luippoid és persze
Sax ít legnevesebb ?:ászlóvivüi. El n e feledkezzünk ••az új-zé-
iandi Otago Egyetem professzoráról, J o h n Readröi, aki A n g ­
lia—Amerika majd mindegyik „viciás csapatánál" megfordult,
é.5 akinek Angliában, Kanadában és az USA-ban egyaránt ki­
adott Radíation Biology nf Vicia fabáJR alaptankön}'v volt.
Romániában Lazányi Endre, később Pétre Raicu korüI K o ­
lozsvárt és Bukarestben tömöriil egy-egy „viciás csapat". P e r
sze nemcsak a lóbab voit az egyetlen tesztnövény, mellette
egy pietykafaj {Tradescantia paíudosa}, a hagyma (AUiuni
cepa) és a kukorica (Zea mays) is fontos tudománytörténeti
szerepet játszott. A Sax-tanítvány CarI P. Swanson a negyve­
nes években dolgozta ki a Tradescantia virágpor második me-
iotikus osztódásában a kronaoszómavizsgáiatoí. A mesterséges
táptalajon csíríizó szűk átmérőjű pollencsírában, a kolchicin-
nal vagy acenaftennel blokkolt kromoszómák hely hiányában
szépen sorban állnak, igen előnyös vizsgálati lehetőséget kí­
nálva. Ahogy telt az idő, az emlős sejttenyészetek elterjedése
aztán elcsábította a „lóbabosok" nagy .részét (köztük e soi'ok
Szerény szerzőjét is).
A másudik világháború flott a sugárbiolögia-üugárgcnc-
íika érdekes, újdonságával vonzó kutatási terület vnlí, a H i -
roshimára és Nagaszakira ledobott atombomba után viszont
szomorú kötelességgé vált. A veszély tudata -— no meg az
USA-ban a lelkiismeret-furdalás is — megnyitotta a pénzfor­
rások csapjait. El lehetett volna képzelni aTielött, hogy a Rus-
sel házaspár például Oak Ridge-ben több millió egeret hasz­
náljon fel a sugár okozta mutációsfrekvencia megállapítására?
A hatvanas évekre a citogenetikai módszerek fejlődése (5.
fejezet) végre u t a t tört az emberi kromoszómák felé. Az edin­
burghi „kromoszómagyár" Court Brown vezetése alatt a hat­
vanas évek végére kidolgozta az emberi kromoszómaaberrá­
ciók vizsgálatának módszertanát. Legfontosabb megállapításuk
az volt, hogy a tenyészetben osztódásra ..kényszerített" kis
limfocita igen hosszú életű, így alkalmas az évek során ösz-
szegyüjíött sugármennyiség becslésére is. Az amerikai és j a ­
pán kutatók meg tudták vizsgálni (sok évvel a katasztrófa
után) az atombomba-támadás túlélőit, majd az ötvenes évek
kísérleti robbantásainak áldozatait is. A sugárkezelt, szakmai
besugárzott személyek, reaktorbalesetek áldozatai akkora adat­
mennyiséget biztosítottak, hogy lehetővé tették egy új bioló­
giai sugárzásmérő, a kromoszómcídozimetria elméleti és gya­
korlati megalapozását, mely napjainkban a nukleáris energia
mind szélesebb körű felhasználásával nyert igazi fontosságot.
A sugárgenetikai fronton túl, de azzal módszertanában
ö.sszekapcsolódva alakult ki a vegyi iniitagenezU kutatása. A
világháború után vált ismertté, hogy Charlotte Auerbach
1941"ben és tőle függetlenül Oehlkers 10-í3-ban felfedezte a
nitrogénmustár, illetve etiluretán mutációkeltő hatását. Ha­
marosan kiderült, hogy a mutagén vegyszerek jó része kromo­
szómatörő is, m á s szóval klasztogén.
A gyógyszer-, rovar- és gyomirtó-, műtrágya-, festék-, kon-
zerválószer-, műanyagözön parancsolóan vonta maga után n
klasztogén hatás szűrésének igényét, mely egyik legfontosabb
ága lett modern világunk szomorú új tudományának, a ge-
notoxikolúgiá n ak.
A klinikui citogeTietika elképesztő r i t m u s ú fejlődésével
szinte minden emberi kromoszómára leírtak aberrációs szind­
rómát (10. fejezet). A philadelphia kromoszóma felfedezésével
létrejön az onkológiai citogenetika is, amely napjainkban éli
talán legforradalmibb korszakát (14, fejezet).

I5í)
Dús koronájú fává terebélyesedett tehát napjainkra a kro-
mos^ömaaberrácíók kutatása, d e a fa minden mai ága-boga
egy tÖrzsró'I, a sugárgenetikáéról sarjadt.

9-2. K R O M O S Z Ó M A . A B E a R Á C I Ó - A i . A P T Í P U S O K

A strukturális kromoszómamutációk (kromoszómaaberrá-


ciók) alaptípusait minden tankönyv — a középiskolás is —
felsorolja:
1. deléció és deficleneía,
2. duplikáciö,
3. inverzió,
4- iransziokáció.
E négy alaptípust még a niorgani érában a Drosophila
crossing-over-térképének vizsgálatával, indirekt úton körvo­
nalazták.
1. A deficiencki a kromoszóma végének elvesztését jelen­
tette Bridges eredeti terminológiája szerint, deléción pedig
Painter és MuUer a kromoszóma egy köztes szakaszának el-
vesztéííét értette. Ma gyakoribb a termiíiális és intarkaláris
deléció elnevezés e két típusra. Ha a kieső kromoszómaszakasz
végleg elvész, rés-zleges Tnonoszómiáról be.sz.élünk, hiszen az
i l k t ó kromoszómaszakasz csak a két hnmológ egyikén sze­
repel.
2. A duplikáciö szintén a Drosophila-genetika, só't szin­
tén Bridges terminusa, a kromo.szóma egy szakaszának meg­
kettőződését jelenti. Az eredmény eukarióta genomszinten
részleges tris^ómia, hiszen a két homológ kromoszóma egyike
az illető szakaszt egyszer, a másik viszont kétszer tartalmazza.
3, Az inverzió elnevezést Sturtevant használta először.
Egy kromoszómaszakasz 180°-os megfordulásának eredménye.
Ha csak a két kromoszómakar valamelyikének egy része for­
dul meg, •paracentrikus — centromert nem érintő — az inver­
zió. Ha az átforduló rész tartalmazza a centromert is — tehát
mindkét karból egy-egy szakaszt —. pericentríkiis az inverzió.
4, A trünszloháció MuUcr szerint egy kromoszómaszakasz
„átszerelése" egy másik kromoszómára. Gyakorta cserejellegü,
a két kromoszóma mintegy klc:_-ieréli egy-egy kromoszómarész­
letét, ezért reciprok íran^zlokáció a neve. Ha — ritkán — egy
kromoszómaszakasz ugyanabban a kromoszómában épül be
máshová, ezt az intrakromoszomálís transzlokácíót inszerciő-
nak nevezzük. Az akrocentrikus kromoszómák összekapcsoló­
dása centroraerzónában {reciprok transzlokáció ez is) a iío-
hertson-transzlokáció (vagy centrikus fúzió) nevet viseli. A
reciprok transzlokációk a második generációban gyakran ve­
zetnek részleges triszómiához.
Ha mikroszkópban vizsgáljuk a kromoszómákat, rövid időn
beiül nyilvánvalóvá válik, hogy sérüléseik három csoportba
osztiiatók:
1. kromoszóma típusú aberrációk,
2- kromatida típusú aberrációk és
3. szubkroniatida típusú aberrációk,
1. A kroTnnszóma típusú aben-áciöknál mindkét kromatida
azonos szinten sérül, egészen nyilvánvaló, hogy az aberráció
még akkor létrejött, amikor a kromoszóma egyfonalas volt (a
G,-bon).
2. A kromatida típusú abcírrdciók jeliemzÖje, hogy a kro­
matida niint egység vesz benne részt. Tehát csak az egyik
kromatida deléciójáról, transzlokációjáról stb. van szó. Leg­
többször — de nem mindig •— ez egyszerűen azért van így,
ntert a sérülés a kromoszómát kétfonalas állapotban (G>j-ben)
éri.
3. A szubkromaíida típusú abcrrdridk a kromatida kis
részét érintik csak. Míg az előbb emiitett két nagy csoport­
nál a kromoszómakarok teljes átmérőjükben tÖrnek-forrnak, e
harmadik típusnál a kromatida inkább csak „bereped" vagy
úgy tűnik, mintha a kromatidák „összeragadnának". K ö n n y e b ­
ben megérthető a kromoszómaaberrációk osztályozása, ha
megpróbáljuk tisztázni eredetüket.

9.3. K R O M O S Z Ó M A A B E R R Á C I Ó - K É P Z Ö D É S :
REVELL KONTRA SAX

A kromoszóma aberrációk létrejöttének magyarázatára a


genetika történetében két hipotézis viaskodott. Időben az elsőt
Sax nevéhez kötjük, pedig Stadler javasolta. Ahogy az V. Nem­
zetközi Genetika Kongresszus szenzációja 1927-ben Muller be-
Hzámolója volt, amellyel a sugárgenetika alapkövét helyezte
el, úgy a VI. kongresszuson 1931-ben a legnagyobb feltűnést
Stadler „törés—ppyesüiés" hipotézise keltette. A törés—egyesü-
lés elméletre 1938—41 között aztán Kaii hux adott klasszíkuí^
vértezetet, így a/. Ö neve maradt fenn a geneíjkusi közíudaí-
ban. Nem érdemtelenül, hiszen a Harvard néhai professzorá­
ról azt szokták mondani, hogy mindenki, aki az USA-ban su­
gárgenetikával foglalkozik, vagy Sax-tanítvány, vagy Sax va­
lamelyik tanítványának tanítványa.
Sax szerint a sugárzási energia abszorbciója elsődlegesen
törést okoz (breakage first: „először a törés" elméletének is
szoktuk emlegetni). A kromoszómatöréssel keletkező kronio-
szómavégek sorsa háromféleképpen alakulhat:
1. A tört végek összeforrhatnak, visszaállítva az eredeti
kromoszómaáilapotot. E teljes „gyógyulásra" a restitúciő (res-
titution) kifejezést használjuk, és S a x feltételezi, hogy az el­
sődleges törések több mint 90Vo-ának ez a szerenesés sorsa.
2. Hogyha időben és térben közel találhatók, a tört kro­
moszómavégek újraegyesülhetnek (rejoining) az eredetitől el­
térő módon is, változatos ún. eseretipusü (exchange) aberrá­
ciókat képezve.
3. Végül feiiTiáU a lehetőség, hogy az elsődleges törés törés
is marad, az osztódáskor feldarabolódott kromoszómát laki-
lunk.
A „törés—egyesülés" hipotézis kialakításában nagy sze­
repe volt a „céltábla" vagy „txilálat" elméleíjnek, mely angolul
a „target", illetve „hit theory", németül „Treffer Theorie" né­
ven vált közismertté. Dessauer fogalmazta meg elsőként 1922-
ben, sokan (Crowther, Altenburger, Holthuse. Timofeeff~Res~
sowsky, Rajewsky) munkálkodtak kibontakoztatásán, és végül
a második világháború után Lea (1947) látta el a szükséges
matematikai apparátussal.
A céltáblaelméiet szerint az ionizáló sugárzás úgy visel­
kedik, mintha egy gépfegyverből részecskék vagy fotonok so­
rozatát adnánk le. Az ionizalás (időben) egyenletes folyamat
ugyan, de a találat térben véletlenszerű. Az elmélet feltéte­
lezi, hogy létezik egy meghatározott méretű sugárérzékeny
sejtalkotórész vagy molekula (a céltábla!), amelyet el kell t a ­
lálni (hit) ahhoz, hogy a céltábla hordozóját semlegesítsük.
Megfigyelték, hogy bizonyos sugárbiológiai jelenségek egye­
nesen arányosak a sugárdózissal, ezek kiváltására egy találat
elegendő, mások dózishatásgörbéje exponenciális, két, ritkáb­
ban több találatot követelnek. Feltételezve, hogy az ionizáló
sugárzás fotonjai vagy részecskéi egyenletes, de véletlenszerű
t'íüsztásban érik a sejtet, lineáris dózishatásgörbe várható min-
i-ien olyan aberrációtól, melynek létrehozatalához elég egy t ö ­
rés, másodfokú {exponenciális) görbe kell hogy leírja a két
törést követelő aberrációk számának növekedését a dózissal
és így tovább. A sugárgenetika tapasztalatai szerint másodfo­
kú dinamikát követő aberrációk is lineáris dózishatás-össze-
fügí;ést mutatnak, ha az ionizáló i-észecske energiája elég nagy
iihhoz, hogy egyetlen „hit" több elsődleges törést okozzon.
Sax elmélete McClintocktó! (1938) nyerté az első komoly
kísérleti támaszt. Már Muller megfogalmazta a telomerek meg-
ífirlásánajc .elvét, mely szerint a letört kromoszómavégek „ra­
gadósak" és lehetőleg visszaforrnak eredeti helyükre vagy
egy másik tört felületre. McClintock azt is rögzítette, hogy
ép telomerre ncni tapadhat kromoszómadarab. Ha a telome­
rek „letörnek", a „nyílt sebbel'' rendelkező testvér kroma-
lidAk egymással forrnak össze és centrikus kromatidagyürü
jön iétre. A centromer hasadása után, az anafázísos vándor­
lással, a gyűrű szétnyílik és hídként feszül a két pólus között
egészen taddig, oníg el nem szakad. Nos, ez a „szakadás" nem
történik föltétlenül az eredeti fúziós ponton, hanem bárhol be­
következhet a híd mentén. Mivel homológ szekvenciájú kro-
matidák forrtak össze, ha a szakadás pontja eltolódik, az egyik
íéinél duplikáció-. a másiknál delécióként nyilvánul meg.
Azonban a hídszakadássa! keletkező kromoszómavégek is ra­
gadósak, így az osztódás után újabb testvérkromatida-fúzió
jöhet létre, újabb gyürüképzödés . . . és az egész folyamat kez­
dődik elölről. Ez a híres „töréa-fúzió-hid" (breakago-rounion-

39. ábra. Barbara McClintock tíirés—fúzió —híd ciklusának vázlata.


i
2a 2b

20 ah) a V ki ej,M
a krüinoszonnstrulcs (!) a ir^dcti
(2) hibásan eg\esu! más str lit kronui'^/iiiii
zálodlk Jí -V Ke\tilfcl)- i ^crLliii)i>tf. is
b^ldsra i n d í t o t t í-istidlf^Ls ii stabihtás nz 111 isszdá!'lt\ i
ineE,'i7uiiik (restitiiim) (2| '\í átfidfi kromatid' tdjfc-- (if Utsiulatí
iiibat3aa) \ i g y rtszles;ts (Jn ijektiot ertdiiieii- un ktrt iHtddle tü
Bodycote 1970 iiyi>máii).

bridge) ciklus, amelyet McClintock a kukorica trjpioid endo-


spermiumaban fedezett fel. Hasonlóan „tiszta" formában azóta
sem találták meg más objektumon. Ma már kétséges, hogy
altaíánositható lenne ez a ciklus, mert bár a hidak egy része
valószínűleg elszakad, duplikációt-deléciót okozva, a sejtek
zöme elpusztul a híd miatt, vagy poliploid lesz.
Stanley Revell, a londoni Chester Beaíly kórház gént-
WM
iiiiiatitliialiciTiioiók . ,,Rcve!ll-Iiiir»il!" külöiiliö/.ö pnmÍLiii
Llmí-tiyekínt {Uvúúl , Üodycutt lí)70 iiyniáil).

íikusa (1954) cserehipotézisével nagyot csobbantütt a sugúrbio-


lógia akkortájt éppen ülepedöfélben lévó vizében, amikor „be­
dobta" tekintélyt nem tisztelő elienhipotézisét, mely szerint
neni a törés az elsődleges esemény az aborrációgenezisben. H e ­
lyette egy labilis sérülés történne először, mely általában a
teljes gyógyulás felé tart, de nem a Sax-teória restitúciós
módján, hanem egy olyan folyamattal, amely biokéniiailag
különbözne attól. Amennyiben a labilis sérülési pontok közel
kerülnek egymáshoz, a meiotikus crnssing-overhez hasonló
csere jöhet létre a kromoszóniafonalak között, aberrációt ered­
ményezve. A hipotézis leglényegesebb eleme az, hogy Revell
szerint a kromoszómák terminális deléciói — a letört kromo­
szómadarabok ••— is cserefolyamat eredményei. A törés másod­
lagos termék! Revell elméletét úgy képzelhetjük ma el, hogy
a despiralizált interfázisos kromoszómafonal laza „kromoszó­
magubanca" rengeteg hurkot is alkot. E hurkok „nyakán", ahol
az egyik szál átlendül a másikon, a két szál egyszerre szen­
vedi el a sugár- vagy egyéb klasztogén hatást, és itt zajlik n

165
cserefolyamat. Ez a „Revell-hurok*^ az elmélet legszelleme­
sebb {és legvizuálisabb) eleme. Revcll exkluzivizmusa zavaró
volt viszont, mert solcszor nehezen elképzelhető', bonyolult
módon oiagyarázta a Saxnál egyszerű aberrációképzést is.
Egyesek híveivé szegődtek (Rieger, Michaelis 1967), de a g e -
netikusok többsége cáfolta Revell hipotézisét (Lazányi 11968).
John Heddle^és J u d y Bodycote (1969) Kaliforniában ^H-ti-
midinnel jelölték a DNS egyik láncát. X-sugárral váltották ki
a töréseket, és azt figyelték, átmegy-e a jelölés egyik kroma-
tidáról a másikra. Abból indultak ki, hogy Revell szerint a
cserefolyamat lehet teljes vagy részleges is. A teljes csere
például két testvér kromatida között normális körülmények
között láthatatlan, mikroautoradiográfiávai viszont kimutat­
ható (11. fejezet). A részleges csere ugyancsak a két testvér
kromatida között, kromatidadeléciót eredményez (20. ábra), A
taláit kromatidafragmentum tehát létrejöhetett úgy, hoí^y a)
a sugárzás egyszerűen letörte a kromoszómavéget; b) az egyik
kromatida végdarabja átment a másikra, onnan a megfelelő
darab viszont szabad fragmentum maradt. Ha a radioaktív-
jelzéssel a fragmentum melletti testvér kromatida cserét m u ­
tat: „Revell-féle" a deléció, h a nem, „Sax-féle". A'/, első ered­
mények azt mutatták, hogy tényleg kétféle kromatidadeléció
van, bár a vártnál több volt a direkt törések száma „Sax-stí-
lusban". Mivel az autoradiográfia feloldóképessége kicsiny és
a szerzők 1970-ben még kevesebb részleges cserén alapuló
deléciót találtak, Bodycote a harlekinfestés egyik kidolgozójá­
val, .Sheldon Wolffal (1975. 11. fejezet) vizsgálta újra'^a k é r ­
dést. Igen kevés részleges delécióra utaló deléciót találtak,
túInyom,ó többségük egyszerű törés volt.
A két elmélet vitáját követő gyakorló citogeneíikus konk­
lúziója: Kari Sax hipotézise mind a kísérleti eredmények,
mind a kromoszómaaberrációk mikroszkópi képe alapján vi-
zualitásában logikus, Stanley Revell pedig jól példázza újból,
hogy a biológiában a doktrínák sohasem merevek, mindig le­
het alóluk kivétel. E kivételes módozatok egyikére „hurko-
lódik" — kevés konkrét adattal támogatva — Revell hipotézis-
iasszója.
Az utóbbi években az aberrációképzó'dés körüli vita mik­
roszkópi szintről molekuláris szintre tevődött át.
9.4. K R O M O S Z Ó M A A B E R R Á C I Ó : A D N S KETTŐS
LÁNCSZARADASA

Kiindulásul hadd idézzük fel a kromoszómafelépítés né­


h á n y alapvető vonását (3. 6. fejezet):
1. A kromoszómaszerkezet egyfonalú, uninémás. A Gi-ben
egyetlen DNS-molekula alkotja. Az S-fázisban a DNS-repli-
káció e molekulát megkettőzi, a G2-es kromoszóma két mole­
kulát tartalmaz, ezek lesznek a testvér kromatidák.
2. A kondenzált kromoszómában a kromoszómafonal lát­
szólag „kusza gubanca'^' a valóságban rendezett struktúrát
takar, amely nemcsak az eu- és heterokromátint különíti el,
h a n e m megoldja a gének többé-kevésbé stabil lokalizálását is.
A szerkezet rendezettségéről a C, Q, G, R stb. sávmintázat
árulkodik.
3. A kromoszómában a DNS-molekula hisztonrögökre csa­
varodva, iiukleoszómáláncot képez, mely többszörös kondenzá-
lódási lépcsőben éri el azt, hogy a mitózisban 10 000-szer r ö ­
videbb, mint az interfázisban. Ezt a tömör s t r u k t ú r á t valószí­
nűleg nem hiszton típusú fehérjék rögzítik. Mivel a hisztonok
külön álló nukleoszómamagokat alkotnak és a „kromoszóma­
váz" (scaffold) mütermékjeliegü, a DNS az egyetlen folyto­
nos szerkezeti elem a kromoszómában.
A fentiekből kitűnik, hogy egyedül a DNS folytonossá­
gának megszakadása vezethet a kromoszóma darabolódásóhoz,
tehát a DNS-sérülés a jő kroTnoszómaaherráciő-kiváltó ok.
A klasztogének — a kromoszómaaberrációt okozó fizikai,
kémiai és biológiai tényezők — által okozott DNS-sérülésok
palettája meglepően színes. Három nagy DNS-sérüléscsoport
különíthető el {Natcuajan, Obe 1983, Preston 1983):
a) nitrogénbázis-elváltozások (BD ^== base damage),
b) egyszálas DNS-törések (SSB = single strand breaka-

c) kétszálas DNS-törések (DSB --= double strand brea-


kage).
a) A BD kategória igen sokféle módosulást, sérülést tö­
mörít. Természetét a kémiai mutagenezisben gyakran ponto­
san ismerjük (pl. a vegyszer aminocsoportot távolít el vagy al-
kilcsoportot visz be valamelyik purin- vagy pirimidinbázisba.
Más esetben nem ismerjük az elváltozás pontos folyamatát,
do úgy tűnik, hogy -minden klasztogén kii'áli nitrogcn-bázis-i'l-
változást is.
b) Az SSB csoport, a DNS kettős spirálját alkotó két cu­
korfoszfátlánc egyikének szakadását jelenti négy lehetséges
pont valamelyikén. A sérüléssel átellenes lánc ép, a molekula
folytonossága megmarad, Minden klasztogén okozhat egyszá-
las DNS-törést is.
c) A DSB a DNS-molekula folytonosságát szegi, a kettős
spirál mindkét lánca elszakad. Létrejöhet két (öt bázispárnál
nem nagyobb távolságra lévő) egyszálas törés „együttműkö­
déséből" is. Azonos szinten kétszálas- DNS-törést 7ievi ndiiden
Idasztogén képes okozni.
A klasztogének okozta DNS-sérülések közötti különbség
kiindulópont lehet az aberrációhoz vezető kritikus sérülés ül­
dözésében. E tekintetben két klasztogéncsoport különíthető
el, az
I, S-independens,
IL S-dependens 'tényezüké (Bonder és mtsai 1973, 1974,
Obe és mtsai, 1982),
I, DSB-t okoznak az ionizáló sugárzások, a vegyi muLagé-
nek közül a sztreptonigrin, bleomicin, a metilezett oxipurinok
stb. (Kihlman 1977). Közös tulajdonságuk, hogy a sejtciklus
bármely pillanatában képesek kromoszómaaberrációt okozni. A
G|-ben kromoszóma típusú, a G^j-ben kromatida típusú aber­
rációk keletkeznek, és még a mitózis elején is kiválthatók
szubkromatida-aberrációk ezekkel a klasztogénekkel. A G i -
ben okozott sérüléseket az S-fázis megkettőzi (így jönnek lét­
re a mindkét kromatidát „befogó" kromoszóma típusú aber­
rációk), de a DNS-replikáció nem elengedhetetlenül szükséges
az aberráció kiváltásához, hiszen a sejtciklus bármely szaka­
szában is éri a sejtet a klasztogén hatás, a kezelés utáni első
mitózisban (!) már látható az aberráció. E klasztogének tehát
S~independens csoportot alkotnak.
II. A többi klasztogén (ultraibolya sugárzás, alkiláló vegy­
szerek, vírusok, mikoplazmák stb.) ,kÖzÖs jellemzője, hogy
S-dependens tényezők. Az általuk kiváltott sérülés csak akkor
materializálódik aberrációban, ha átmegy az S-fázison. Poszt-
replikációs (G-i) kezelés után, az első mitózisban még nem lát­
ható aberráció, de a következő sejtciklus (S-fázis) után már
keletkezik — kromatida típusú (!) — aberráció. A kromoszó­
masérülések mintegy „előhívódnak" a replikációval, és látható
abiíffációvá alakúinak, Evans és Scott {1!)G9) misreplication-
nak, hibás replikációnak nevezte ezt a folyamatot.
Jegyezzük meg: az S-indcpendens és S-dependens klasz-
togénck közötti különbség molekuláris szinten annyi, hogy
rsak az előbbiek képesek kétszálas DNS-tÖrést kiváltani. Azt
jelenti ez, hogy a kromoszómaaberráció fellétele a DSB? Ügy
tűnik, igen. Közvetett bizonyíték erre az ionizáló sugárzások
klasztogenicitásának összehasonlítása: a kis energiájú, ritkáb­
ban ionizáló sugárzás {pl. X és gamma) ugyanannyi BD-t és
SSB-t okoz, de csak 10—20 egyszálas törésre esik €gy kétszá­
las törés. A nagy energiájú, sűrűbben ionizáló sugárzá'^oi'.
(pl. gyors neutron, alfa) ugyanannyi SSB-t és DSB-t okoznak
(Preston 1Í)8U). Közvetlen bizonyítékot Natarajan és Zwanen-
burg (1982) szolgáltattak. Az indiai származású, régebben
Sto<:khülmban, néhány éve a leideni Sylvius Laboratóriumban
dolgozó Natarajan a Neurospora crassa nevű tömlösgombából
kivont cndonukleázzal kezelte röntgensugárzás vagy bleomi-
cinadagolás után a sejttenyészeteket. Ez az enzim az egyszálas
töréssel átellenes szálat is „elnyírja", az SSB-t DSB-vé változ­
tatja. Nos, a Neurospora endonukleáz kettes faktorral növeli
a kromoszómaaberrációk számát. Neutronsugárzással ismétel­
ve meg a kísérletet (mely ugyanannyi SSB-t és DSB-t okoz),
az enzim hatástalan. Legutóbb Natarajan és Obe (1984) még
közvetlenebb bizonyítékot tálalt elénk: az ún. restrikciós en-
donukleázokkal kezelték a kinaihörcsög-sejteket. Ezek az en­
zimek annak köszönhetik hírüket, hogy „elvágják" a DNS-t és
ezzel a génsebészet néven közismert in vitro génbevitelt teszik
lehetővé. (Berg, Gilbert és Sanger 1980-ban pedig a Nobel­
dijat kö-szönhette nekik.) Nos, a restrikciós endonukleázok t u ­
lajdonképpen DSB-t okoznak, a szerzők pedig a hörcsögsej­
tekben a sugárzás által kiváltott ahhoz hasonló aberrációk
tömegén álmélkodhattak.
El kell fogadnunk tehát, hogy a kromoszómaaberrációk-
hoz a DNS kétszálas törése szükséges, és ezzel magyarázatot
találhatunk arra is, miért okoznak kromoszóma típusú aberrá­
ciót G|-ben és kromatida típusút G2-bcn az S-independens
klasztogének és miért csak kromatida típusút Gi-ben az S-
dependens klasztogének. Az is magyarázatot nyer, hogy az
S-dependens klasztogénekkel való Go-es kezelés miért csak a
második mitózisban ad aberrációt és akkor is kromatida típu­
sút.
S -indep.

1. ° i .
^

2.ÍÍ
^

S- dep.
í
^

4.^
«

22. ábra. A-/, b-iiidependens és S-dependens btasztogéaek liatásáuak ös-sze-


hasoulitása. 1. Ü-iadepeadens klasztogéu G,-beü kettős DNS-láticszakadást
(DSB), luajd az első mitózisban kromossónta tiptisú aberrációt okoz, 2. S-indepen-
dens klasztogéii Gj-ben kettős DNS-I4ncszakadást DSB), mitóxisban kromalida
típusú etíierrációt idéz elÖ. 3. S-dependens ktasztogcű G^-ben legfennebb egyszálas
DNS-torést (SSB) okoz, az S-fázisban a sériUés megkettőződik, mitóaisbaa pedig
kromalida típusú aberrdciát okoz. 4. Gj-ben az S-depeadeos klasztogún egyszálas
DlíS-törést (SSB) okoz, az első iiiitózísban a krotnoszóma épnek tütiik. a második
mitózisban vagy gyógyít! a scriUés, vagy pedig kromatida típusú aberrációt ered­
ményez.
MegL-mlitjük még, hogy Leenhouls és Chadwick, az
EURATOM wageningeni (Hollandia) kutatói már 1973—T'l-ben
kidolgoztak egy elméletet, amely szerint a DNS kettős lánc­
törése a kritikus sérülés, amely egyaránt alapja nemcsak a
kromoszómaaberráciük létrejöttének, hanem a sejt sugárhalú-
lának is. A részleteiben sokat bírált — joggal, hiszen például
feltételezik, hogy a tört végek ép telomerrel is alkotnak cse­
reaberrációt —- elmélet érdeme elsősorban az, 'hogy ráirányí­
totta a figyelmet a DSB-re és gyógyulási lehetőségeire.
Eddig főleg a gyógyulatlan DNS-sérülések sorsát boncol­
gattuk. Pedig mind a pro~, mind az eukarióták bámulatra
méltó hatékonysággal javítják genetikai anyaguk sebeit. A
DNS-gyógyítási folyamatok gyűjtőneve angolul repair és egész
ármádiajuk ismeretes. Anélkül, hogy részletekbe bonyolód­
nánk, meg kell említenünk, hogy a nitrogénbázis-módosuláso­
kat a DNS egyik szálát „nyíró" enzimek veszik ,,kezelésbe",
és kiiktatják a sérült szakaszt. Ezután a polimerázok követ­
keznek, és az átellenes szálat mintául alkalmazva újraszinte­
tizálják a sérült szakaszt {excision repair). Hasonló módon tű­
nik el az egyszálas DNS-törések zöme is (restitution). Hosszú
ideig kérdéses volt, hogyan gyógyulnak — gyógyulnak-e egy­
általán —• a kétszálas DNS-törések. Jelenleg igenlő a válasz
és legalább három mechanizmusa ismeretes (Lehm-m, Stevens
1977).
A DSB-k kulcsszerepe mellett a kromoszómaabcrráciúk
létrejöttében egy jelentős DNS-gyógyulási érv is szól. Az egy­
szálas törések gyógyulási ideje ti. 20 perc alatt majdnem
lOOö/o-os, míg a DNS kétszálas töréseinek és a kromoszómák
töréseinek gyógyulási ideje ennél jóval hosszabb, órás nagy­
ságrendű (Preston •19i83).
Ismeretesek olyan betegségek, melyekben a kromoszó­
mák törékenyebbek, mint az egészséges emberek kromoszómái
(13. fejezet). Mindükben a repair-enzimek öröklött hiányos­
sága okozza a gyakoribb kromoszómaaberrációkat.
A DNS-gyógyulási folyamatokat mutagén szűrésre is fel
lehet használni. Sugárzó DNS-alapanyagot (pi. tríciumos timi-
dint) juttatva a sejtbe, a sejtek radioaktivitása az S-fázison
kívül a gyógyulási folyamatok mértékéről fog árulkodni, hi­
szen nincs repair DNS-szintézis nélkül. Rasmunsen és Fainter
(1964) írta le először az UDS (unscheduled DNA synthesis =
programozatlan DNS-szintézis) néven ismert autoracliográfiií
változatot, mely jelenleg .standard mutagénszürési eljárás.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a DNS kettő
láncszakadása, illetve ennek tökéletlen gyógyulása felelős i
kromoszómaaberrációkért. Ez azt is jelenti, hogy az elsödle
ges törés, tehát Sax hipotézise a legvalószínűbb általános jel
legű magyarázat ma is a kromoszómaaberrációk keletkezésére
A kötelező enzimjelenlét a kromoszómaaberrációk képző'
désében logikussá teszi azt is, hogy a folyamat anyagcsere
függő. A kromoszómaaberrációk képződése és gyógyulása ii
energiaigényes (pl. az energia Iá ixiió ATP-molekula segíti i
gyógyulást). A szintetikus folyamatok ,,alapköveinek*'" készen­
léte csökkenti, hiánya növeli a kromoszómaaberrációk száma'
(pl. a táptalaj folsavtartalmának növekedésévei csÖkkcii ai
abei'rációgyakoriság). A •'sejtlégzés akadályozása növeli a klasz-
togének hatékonyságát (Imreh 1973). A metabolizmus és kro'
moszómaaberráció kapcsolatát bizonyító példák száma ma mái
óriási, elég, ha ^megemlítjük, hogy a sugárvédő és sugárérzé'
kenyítő vegyszerek zöme ilyen alapon hat. E kapcsolat fel'
ismerésének prioritása Wolff és Luippold (1955) nevéhez fO-
2Ödik, nálunk pedig Lazányi Endre (ISBfi, 1968) kutatta első­
ként.

9..';. KROMOSZÓMA TÍPUSÚ ABERRÁCIÓSl A M E T A F A Z I S B A N

A Gj-es, kromoszóma íipusú aberrációk leggyakrabban


egy.szeru törések, terminális deléciók. A letört végok kettős,
irag-íiienfuviot eredményeznek, ami párhuzamos kromoszóma-
darab-párként látható a mikroszkópban. Az interkalárís delé­
ciók általában kisebbek és lekerekítettek- Legtöbbször két kis
szabályos korongocskának néznek ki, mintha egy kettőspont ke­
veredett volna a C-mitózisba. Ezek is kettős fragmentumként
értékelhetők, de gyakran külön számláljuk őket „Tnimite'' (mi­
nit az ejtése) néven. A minute-ek izodiametrikusak, átmérő­
jük növényeken szinte törvényszerűen 1 jjm (Savage 1975).
Ha egy kromoszóma mindkét karján törik, általában ösz-
szeformak a sérült végek és gyürukrOTnoszíJTna keletkezik
^ring). Mivel a gyürükromoszóma tartalmazza a ceníromert,
centrikus gyűrű (cenbric ring) a neve. Azt várhatnánk, hogy
a letört végek 4 fragmentumot adnak, de a tapasztalat azt m u ­
lta
e <§)

23. ábra. Kromoszóma típusú metafázisaberrációk : (a) ép kromaszóma, (b]


kettüs acentrikus íragmentuiu, (c) kettős intersticiális fragmentum, (ininute)
[d] centrikus gyürűktomoszóma, accntrikus fragmentumpatral, (e) acentrikuí
gyíirii, (f) pcricenttikus inverzió, (g) dicentrjkus kromosziSma, acentrikus ítag-
ment um p árr al.

tatja. ho^[íy Ők js összeforrnak egymással, így a centrikus gyű­


r ű t csak egy páros kromoszómafraíjmentuni kíséri. A tovább!
osztódás során aztán ez a fragmentumpár is elvész, hiszen nem
lévén centromerje, vándorlásképtelen az anafázisban. Ha r,
kettős törés egyetlen karon történik, a kieső szakasz (inter-
kaláris deléciÓ) két vége szintén gyűrűvé forr. Ez n e m t a r t a l ­
maz centromert, tehát acentrikus gyűrű (acentric ring). Ez
ritkán elég nagy ahhoz, hogy központjában látható ű r legyen.
A minute-töl a/.ért lehet mégis jól megkülönböztetni, m e r t
átniéröJG jóval meglialadja a kromatida-keresztmetszotet. A
kromoszómakar telomeres fragmentuma ,,visszaforr" általá­
ban, ezért az acentrikus gyűrűt csak a leífritkább esetben kíséri
kettős fragmentum. Ez megmagyarázza azt is, miért a m i n u -
te-eket tartjuk interkaláris deléciónak. és nem a kettős frag­
mentumokat. Azért, m e r t a liosszabb interkaláris deléció vagy
g y ű r ű t képez, vagy helyben megfordul '180^-kal, inverziót ered­
ményezve. Sávozatlan preparátumon a paracentrikus inverziót
nincs mi elárulja, rejtve marad, d e sávozással sem könnyű a
íelismerése. A pericentrikus inverziót viszont sokszoriéi lehet
ismerni még sávozatlan preparátumon is, ha a két töréspont
a centromertöl egyenlőtlen távolságra van. Mikor ez a szakas.;
átfordul, teljesen váratlan, a kariotípusba be nem illő kromo­
szóma keletkezik. Ha a töréspontok efjyenlö távolságra vannak
a centromertöl, a felismeréshez sávozás szükséges.
A kölcsönös transzlokációk „első ránézésre" ritkán vehe­
tők észre hagyományos festéssel. Amennyiben az áthelyező­
dött kromoszómadarab igen nagy, néha fel lehet figyelni a
feltűnően „megnyúlt" kromoszómákra és utána lehet keresni,
hogy honnan hiányzik a megnyúlást okozó szegmentum. Sá-
vozott preparátumban kisebb kromoszómaszakaszok transzlo­
kációja is felismerhető. Ha a töréspontok a centromerzónába
esnek, tulajdonképpen teljes kromoszómakarok cserélödnek a
t)ranszlokáció során. A felfedezőjéről Rohertson-féle transz­
lokációnak vagy centrikus /Ú2idnak nevezett aberráció akro-
centrikus kromoszómák között történik, és ezek csak -— a kü­
lönben is igen kicsiny, sokszor alig látható — rövid karjukat
vesztik el, míg a hosszú karok centrikus fúzióval metacentri-
kus vagy szubmetacentrikus kromoszómát eredményeznek.
Olyan fajoknál, melyeknél csak akrocentrikusok alkotják a
kromoszómaszerelvényt (pl. egérnél) vagy pedig döntő több­
ségük akrocentrikus (pl. a szarvasmarhánál, ahol csak a go-
noszómáTí nem azok), a robertsoni transzlokációval létrejött
kromoszómák azonnal észrevehetők. A transzlokációk általában
és a Robertson-féle különösen nagy szerepet játszottak az evo­
lúcióban. Elég talán megemlítenem, hogy kínos rokonságunk,
az emberszabású majmok (pl. a csimpánz) sávozatlan kariotí-
pusa csak annyiban különbözik az emberétől, hogy a mi ket­
tes kromoszómánk két akrocentrikus csimpánzkromoszóma ro­
bertsoni fúziója. A sávozás már több inverziót és más átren­
deződést is feltár.
A transzlokáció'k aszimmetrikus típusánál nem a letört vé­
gek cserélnek gazdát, hanem a centromert tartalmazó kromo­
szómák forrnak össze. í g y két centromeres, tehát dicentrikus
hromoszóma jön létre, melyet — mint a oentrikujs gyűrűnél —
n e m 4, hanem csak 2 fragmentum kísér. Általában igen köny-
nyen felismerhető aberrációtípus, de néha a két centromer
közötti távolság annyira lecsökkenhet, hogy azonosítása ko­
moly probléma. A Roberíson-transzlokációk egy része tulaj­
donképpen dicentrikus, de a két centromer közvetlen szóm-
.^zéd. Léteznek — igazán különleges — tri-, tetra-, penta- vagy
policentrikus kromoszómák is.
Az ionizáló sugárzások és egyéb klasztogének szűrésében
qyakran csak a dicentnkus+gyÜTŰ kategóriát veszik számítás­
ba mint mennyiségileg jól értékelhető aberrációkat.
A gyűrűket és dicentrikusokat kísérő íragmentumokról
nem szabad megfeledkezni, egyrészt mert részei az aberráció­
típusnak, így mennyiségi elemzéskor n e m számoljuk őket kü­
lön, másrészt mert amennyiben nem találjuk a kísérő frag­
mentumokat, azt jelenti, hogy az aberrált sejt a klasztogén
hatás utáni második miíózisban van, az acentarikus fragmen­
tumok az előzőben elvesztek.

9.Í. KROMATIDA TfPUSŰ ABERRÁCIÓK A METAFAZISBAN

Az S-independens klasztogének csak a- G-j-ben, az S-de-


pendensek a G|-ben is kromatida típusú aberrációt okoznak.
Vi'.ítüzatosabbak, mint a kromoszóma típusúak.
A kromatidán festödési hiányként, résként jelentkező ún.
akromatikus szakaszok, a „gap''-e'k külön fejezet (9.7.) tárgyai.
A hromatidatöréíi (break) az egyik leggyakoribb kromati-
daabcrráció. A letört kromatidadarab eltávolodik a kromoszó­
mától és — ez fontos — többnyire szöget zár be a kromatida-
tengellyel. A kromatida törések zöme terminális deléció. Elekt­
ronmikroszkóppal vizsgálva, a krómatidatörés tényleges foly­
tonossági hiány, de néha kromoszómafonalak szelik át a fény­
mikroszkóppal üresnek látszó részt (Brinkley, Hittelman 1975).
Növényi „squash^-preparátumoknál néha m ű t e r m é k a kroma-
tidatörés (Reád 1959, Evans, Riordan 1975). Mivel a valódi tö­
rés felülete lekerekített, míg az artefaktunié éles, az é r t é k e ­
lést ritkán „szennyezi" ez a hibaforrás.
Ha az interkaláris kromatidadeléció kisméretű, izodiamet-
rikus „pöttyöt" eredményez matafázisban, ez a kroTnatida-„mi-
nute".
Néha ugyanazon a szinten törhet el mindkét kromatida
(valószínűleg egymáson átfekvö G^-es fonalak „nyíródnak** ez
esetben) izokromatida-törést hozva létre. Bár összetéveszt­
hetők a kettős fragmentumot adó Gi-es töréssel, alacsony elő­
fordulási gyakoriságuk miatt ez a hibaforrás is csak elméleti.
A valóságban a letört végek gyakran egyetlen fragmentummá
24. ábra. A főbb kromaiiilu típusú nietafdzisabeirúciók : [a) ép kromoKxó-
lua, (b) kroiiiatidarés (gap), (c) kroniatidatörés, (d) kiomatida szintű interstici-
ális delécjó (mmute), (e) izokromatidatörés egyesült fragiiitutiimokkal, (í) izu-
kxomatidatörés kettős fragmeutumiual, {g) kromatidagyíírü (aceiitrikus), (h)
kcomatidagjoírft (centrikii,'!), (i) feromatidatrajiszlokáció (triradial), [j) kromatida-
transzíokáció (qnadiiradial).

forrnak, Izokromatida-törés nyomán azonban a kromatidák


centrális része is össze szokott forrni, centrikus kromatidagyü-
rűt képezve. A centromer osztódásakor ez a gyürü kinyílik és
anafázisiiidat aikot (9.3. fejezet). Az izokromati-da törés test-
vérkromatida-cserét is eredményezhet, mely csak autoradto-
gráfiával vagy harlekin festess el látható. Mivel döntő' többségük
nem izokromatida törésből származik, n e m soroljuk okét a
krumatidaaberrációk közé (11. fejezet).
Ugyanazon kroniatida két karján a terminális deiéciók is
centrikus kromatidagyürüvé zárodnak, ez viszont a centromer
osztódásával nem nyílik szét, az anafázisban is igy vándorol.
Egyetlen kromoszómán belül is változatos Icht'l a kro-
niati(Uikarok közötti csere<iherrúció (chromatid jnier anii in-
terchange). Itt lehet szerepe a cserehipotézisben megismert
„Revell-huroknak". Az egymáson átfekvo két-két kromatida-
kar négy keresztezés! pontot hoz létre, és e pontokon a kro-
matidák közötti vagy kromatidán belüli teljes vagy részleges
transzlokációk dicentrikus kromatidát, duplikációt, centrikus
kromatidagyürüt vagy akár pericentrikus inverziót is eredmé­
nyezhetnek (Savage 1975). Ha a centromert- tartalmazó hurok
kicsiny, a centromer osztódása után izokromoszóma jöhet lét­
re, tehát olyan kromoszóma, melynek két karja azonos gén­
szekvenciát tartalmaz, de egymásnak tükörképeként. Ha egyet­
len kromoszóma két kromatidája alkot „Revell-hurkot", k r o -
matida í r a g m e n t u m (terminális deléció), izokromoszóma vagy
acentrikus gyürü jöhet létre — ezek mind kromütidakaTon
belüli aberrációk (Chromatid intra a r m intrachanges).
Nagyobb interkaláris deléció acentrikus kromatidagyürüt
eredményez, önálló, a kromatida-átméröt meghaladó átmérőjű
korongocska, közepén ür csak a legritkább esetben látható-
A kromatidák interkromoszomális csereaberrációi (chro­
matid iníerchanges) gyakoriak. Nagyrészt változatosságuknak
köszönhető, liogy az aberrációszámlálás időt rabló munkája
sohasem válik rutinná, mindig tartogat fantáziát lendítő meg­
lepetést. Két szomszédos kromoszóma egyesült kromatidakarja a
metaíázisban kromatida szintű dicentrikusként látható, míg az
aberrációban részt vevő két kromoszóma másik kromatidája
szabad. E két kromoszóma térbeli elhelyezkedésétől függően
az aberráció képe nagyon sokféle lehet. A törés és kromatida-
egycsülés kiváltásakor a kromoszómakondenzáció már elég
előrehaladott állapotban van, ezért a letört kromatida végek
nem távolodnak el (mint a kromoszóma típusú aberrációknál),
hanem a szabad krotnatidákhoz simulva követik azokat. A k r o -
.matidafragmentumok is össze szoktak forrni, igy éixlekes torz
kereszt jön létre, a neve quadriradial. Magyarul talán kromo­
szómakeresztnek lehetne nevezni.
Ha egy kromoszóma izoktomatid sérülése találkozik egy
másik kromoszóma kromatida sérülésével, nem kereszt alakú
képlet, hanem egy háromkarú alakzat keletkezik, neve tri-
radial. Magyarul talán kromoszóma-háromágnak lehetne ne­
vezni. A triradiai két típusát különböztetjük meg: az egy- és
a kétcentromeres triradialt. A kétcentronieres triradiai a gya-

12 — A kromosiúma 177
koribb, ilyenkor az egyik kromoszóma izokromatid töi'éspont-
jához a másik kromoszóma fragmentuma és tört karja kapcso­
lódik. Egy vagy két fragmentum kíséri. Az egycentroTneres
triradial úgy jön létre, hogy az eltört kromatidába mintegy
beékelődve harántirányban forr a másik kromoszóma izokro-
matid törésének két fragmentuma.
Két izokromatida-törés találkozása, bár ritka, tökéletesen
utánozhatja a Gi-es aberrációkat. Centrikus gyűrű, dicentri-
ku.s kromoszóma jöhet létre, annyi különbséggel, hogy nem
egy, hanem két páros fragmentum (tehát összesen négy) kí­
séri őket.
Ha kettőnél több kromoszóma kapcsolódik kromatida szin­
tű csere aberrációba, a keletkező alakzatok minden képzeletet fe­
lülmúlnak- Néha n e m is tudjuk megállapítani, hány kromo­
szóma vesz ré.szt e kfmiplex csereaberrációkban (complex in-
terchange).
Sokszoros aberráció (shattering) nevet kapta a növényi
preparátumokban gyakran látható, d e emlössejttenyészetekben
sem ritka Gi-es aberrációözön, amelyet feltűnően sok kroma-
tidatörés, gap, csereaberráció együttes jelentkezése tesz külön­
legessé,
A shattering még a szelídebb változat, mert néha úgy tű­
nik, mintha valami a teljes kromoszómakészletet „ripityára"
törte volna. Vegyszer is okozhatja, de leggyakrabban a klasz-
togén vírusok (rubeóla, herpes zoster, herpes simplex, sendai
típusú parainfluenzaví'rusok) által kiváltott jelenség. Igali (1976)
találóan kromoszÓTrmporitásnák nevezi ezt a pulverizációkéni
ismert aberráció típust. A kromoszómaporítás nem sorolható
sem a Gj, sem a G2 aberrációk közé. Az S-íázis esetleg a
G< elején keletkezik, és a teljes kromoszómaszerelvény kis
fragmentumokra esik szét (illetve csak ekkora darabokban
kondenzálódik). Amennyiben a „porított" kromoszómák mel­
lett ép mitotikus kromoszómák is láthatók, valószínűbb a
komi kromoszÓTiidkondenzáció (PCC, •12.2. fejezet) jelensége.

9.7. K R O M A T I D A R É S : GAP

Míg az eddig felsorolt abűrrációtípusokat a citogenetiku-


sok egységesen értelmezik, a gapek körül éles a vita. Mi a
gap? Még Kari Sax <1938) figyelt fel arra. hogy röntgenbe-

178
sugárzás után a Tradescantia potlencsíra kromoszómáin apró,
bevágásszerü, nem festődő sérülések (achromatic lesions) lát­
hatók. Azt gyanította, hogy ezeket olyan kromoszómaíörések
okozhatják, amelyeknél a tort vég még nem szakadt el a k r o -
matidá'tól. A ciíogenetikusi zsargon rövidesen az angol gap
(ejtsd gep, értsd rés, hiány, nyílás) kifejezést fogadta el. Ta­
láló fogalom, hiszen a mikroszkóp alatt úgy látszik, mintha a
kromatida egy rövid szakasza hiányozna. Magyarul kroinatidci-
résnok kellene talán nevezni. Hasonlít a NOR-ként ismert m á ­
sodlagos bcfűzödéshez, és különösen anafázisban könnyen Ösz-
sze is téveszthető vele. Ritkábban mindkét kromatidán azonos
elhelyezkedésben található, ez az izokromatidügap. Az eredeti
Sax-féle elképzeléssel szemben, amely a kromatidarést valósá­
gos törésnek tekintette, az idők során tartották potenciális tö­
résnek {Sparrow 1944), melyet az „aktivált állapotban lévő"
kromoszómarészen éppen a festödésképtelen szakaszok árulnak
el (Jóst 1951), és amely egy hosszabb-rövidebb ,,Iappangási
idö" (Sparrow 1944) elteltével valódi töréssé fog előlépni.
Az S-dependens klasztogének — ma már tudjuk — tényleg így
hatnak. Azt is feltételezték, hogy a gapek helye elárulja, m e ­
lyek azok a pontok a kromoszómán, amelyek érzékenyebbek
a mutagén tényezőkre, amelyek tehát gyakrabban törnek. E
hipotézist Marquardt (1950) nevezte el a „törékeny pontok
hipotézisének". Jelenleg a humán kariotípusban is számon
tartanak ilyen törékeny pontokat (fragile sites, 13. fejezet)-
Revell (1959), a csereelmélet megfogalmazója szerint a
kromatidarés nem törés, sőt nem is sérülés (!), csak „nem fes­
tődő sraícasz" (achromatic region). Fő érve az, hogy a Vicián
látható metafázisos kromoszómaréseknek csak 1/20—1/100-a
adott felismerhető kromoszómafragmentumokat a metafázist
követő anafázisban. Ezzel Revell egy igen heves vitát indított,
mely a hatvanas években kötetnyi dolgozatot ihletett, és amely
még ma sem tekinthető végleg lezártnak. Revell véleményét
sokan cáfolták, például a Bécsi Atomenergia Ügynökség (lAEA)
1966-o.s kerekasztal-értekezletén a résztvevők többsége. Szerin­
t ü k a gapek reális aberrációk, hiszen frekvenciájuk lineárisan
növekszik a sugárdózissal (egytalálatos görbe). A brookhaveni
kutatóintézetben Alán Conger még tovább megy és háromszor
annyi anafázisfragmentumot mutat ki, m i n t metafázisgapet.
Lazányi (1968) megismételte Revell kísérletét, de nem a meta-
fázisréseket számolta (a besugárzás utáni 2. órától a ]4-ig), ha-

179
nem az anafázisfragmentumokat. Kiderült, iiogy görbéje ;
Revellé fölé helyezhető és azzal párhuzamos lefutású. A kö'
vetkeztetés egyszerű: mivel a metafázisgapek száma mindéi
időpontban egyezik az anafázisfragmentumok számával, a gape^
reális törések, amelyekről acentrikus fragmentumok válnak k
és pusztulnak el az anafázisban vagy később. A réseket végle­
ges sugái'károsodásnak kell tekinteni.
A számolásbeli eltéréseket részben az is magyarázza, hogy
nem mindenki értette ugyanazt a gapen. Jelenleg csak az a kro-
matjdarés számítható ide, amelynek hossza nem nagyobb a
kromatidaátmérÖnél, Ennél nagyobbat akkor is törésnek kell
számolni, ha a disztális szakasz tengelye egybeesik a kroma-
tidáévaí. Azt is tapasztalni kellett, hogy a gapgyakoriság nem
állandó, változhat akár ugyanazon személy különböző tenyé­
szeteiben, néha még akkor is, ha párhuzamos tenyészeteket
indítottunk. Megfigyelték azt is, hogy a sejttenyészetben több
a gap, ha a TC 199-es táptalajt és kevesebb, h a Ham F 10-esét
használják. Amint a IS. fejezetben látni fogjuk, ez utóbbi tény
szintén a kromatidarések reális törés volta mellett érvel {Brog-
ger 1982). Saját megfigyeléseink is alátámasztják a kromatida-
rés értékelésének ambivalenciájára vonatkozó véleményeket, A
pajzsmirigy túlműködés miatt radioaktív jóddal kezeltek cito­
genetikai vizsgálatánál majdnem egy nagyságrenddel több rést
találtunk, mint a kontrollcsoportnál {Imreh és mtsai 1976). A
szakmai sugárterhelés ellenőrzésekor mind a radiológusoknál,
mtnd az izotóppal dolgozóknál emelkedett gapértékeket fi­
gyeltünk meg (Imreh, Radulescu 1977, R á d u k s o u és mtsai
1983). A spondilartritis ankylopoietica miatt sugárkezelt bete­
gekben viszont semmi eltérést sem találtunk a kontroll és b e ­
sugárzott esetek között, amint a feltételezett sugárbalesetek
kromoszómadozimetiiájában sem hasznosíthattuk a gapszám-
iálást (Imreh és Radulescu 1980. Imreh és mtsai .1981). Ellen­
ben vegyi mutagénekkel végzett vizsgálatainkban (króm, cikjo-
foszfamid, miiomicin-C stb.) emlössejttenyészetben és emberi
limfocitában is magas gapgyákoriságot találtunk (Imreh 1982,
Imreh és mtsai 1984),
Oszlatja-e a kromatidarés körüli ködöt az elektronmikrosz­
kóp? Scheid és Traut (1971) Münsterben SEM-mel két párhu­
zamos fonalat látott az akromatikus szakaszon. A bukaresti
egyetemen Veronica Stoian és Pétre Raicu (1974) még fény­
mikroszkóppal is látni véltek egy-két halványan festodÖ fo-
I i
25- il>ra. Knmiatidarós (gap) alkohol-ecetsavas rögzítés ntáu (1,2) és rÜE»
felszínen S7.étesztéa iitáh (3. 4). íénymikro.s/.líóppal (1. 3) és elektron-mikroszkóp-
I>ii5 12,4) vizsgálva. A vízfelszínen fellazult fonalak átívelhetnek a lísen (Broggd
!9rtl' ny,.mán},

nalat a Vicia-kromoszómák aminouracil keltette gapjein. Antoo


Brogger (1971) figyelmeztet, hogy metanol-ecetsavas rögzítés
után mind fény-, mind elektronmikroszkóppal valódi hiánynak
tűnik a gap, míg vízfelszínen szélesztett — Du Praw-raódszer-
rel preparált — kromoszómákon mindkét féle (!) mikroszkóp­
pal csak fellazult fonalakat találunk, valódi folytonosság-
híanyt nem. Végül a Texas Egyetem galvestoni intézetében
egy olyan beágyazási módszert dolgoznak ki, raely lehetővé
tyszi a kromoszómák SEM-es és fáziskontraszt-mikroszkópos
vizsgálatát is (Brinkley, Hittelman H975), és kiderítik, hogy a
kromatidarések két kategóriába sorolhatók: 1. valódi geneti­
kai anyaghiányt elárulok, tehát tényleges törések, és 2. csak
a fonalak számának csökkenése és párhuzamos lefutása m i a t t
gapnck íünö s'/.akaszok, a folytonosság megőrzésével.
Anton Brogger egy újabb cikkében (1982) azt tárgyalja,
mennyire alkalmas a gap a genotoxikológiai (15. fejezet) fel­
mérésekben. Rendhagyóan szerkesztett dolgozat ez, mivel a
C'ytogcnetics and Cell Genetics szigorúan tudományos h a n g ­
vételű szaklapban példátlan módon, alcímeit a szerző kétsoros
ífüzfa)rímekbe szedte! Bár megismétli a kromatidarés szám­
lálásának minden nehézségét mind gyakorlati, mind elméleti
szempontból, véleménye szerint:
„Score and ignore
uot any more",
tehát komolyabban kell vennünk a gapértékelést. Fö érve e
mellett az, hogy
„In workers around
Gaps do abound",
hiszen a cítosztatikumokkal dolgozó ápolónőknél, a nikkelfi-
nomitókban és PVC-vel dolgozóknál, a 8-metoxi-pszoralénntl
kezeiteknél — tehát mutagén környezetben — a gap gyakori­
ság mindig növekszik.
Brogger (1982) azon a véleményen van (saját és sejtfii-
ziós eredmények alapján), hogy kétféle kromatidarés v a n : az
elsó' típus a klasztogén gap, ez DNS-sérülés eredménye, az el­
sődleges kondenzációt zavarja meg, valószínűleg egyszálas
DNS-törés (SSB) következménye. Ez a típus a második mitó-
zisban fragmentumot ad. A második típus a turbagén gap.
ez nem DNS-sérülés következménye, hanem a másodlagos kro­
moszómakondenzációt meghatározó DNS-fehérje kapcsolat za­
varáé. Ez a típus nem eredményez kromoszómafragmentumor.
A citogenetikus célja az aberrációszámlálásnál az, hogy a
genetikai károsodást pontosan felbecsülje. Végzetes hiba lenne
— súlyos alábecsülésí eredményezne sok esetben •—, ha a
kromatidaréseket nem tekintenénk a mutagének-karcinogének
jelenlétét jelzó' króm oszómaaberrá cl óknak.

: ; 9.S. ANAFÁZISABERRÁCIÓK

A metafázis kromoszóma és kromatidatípusú aberrációi­


nak szédítő változatossága után az anafázisban üdító' egysze­
rűség fogad. Az anafázisos vándorláskor a sejtpólusoknál ki­
alakuló két kromoszómatömörülés között szabadon marad az
interpoláris tér. E szabad területen jól felismerhető a húzófo-
náiról lemaradt kromoszóma, kromoszömadarab vagy a két
pólust összekötő híd.

9.8.1. Anafázisfragmentum
bármely aberrációból képződhet, amely szabad, centromer
nélküli kromoszómadarab (ezért hívjuk acentrikusnak is) lét­
rejöttével jár. Az acentrikus fragmentum ,,elárulja magát" az
anafázisban, m e r t centromer hiányában nem vándorol, „ott
ragad" az interpoláris térben.
Oí\ 0 í> /írN
v l / \J 1/ vJ ( /

2ö. ábra, Anaíázisabercációk: (a) attafázisíragiiientuin, (bj


(c) nldalkaros híd (sz.iibtromatida-aberráció),

A növények — különösen a gyökércsúcs-preparátumok —


kiválóak az a na fáz is fragmentumok számlálására. A Vicia, T r a -
de^cantia, Allium viszonylag nagy kromoszómái szép laza ana-
fci;íisokat alkotnak, és ami a legfontosabb, nagy számban, IO0/9
fjíett van a mitózisok aránya a lóbabgyökércsúcsban, és ezek
8—16%-a anafázis (Imreh 1973). A lóbabpireparátumokoQ n e m ­
igen lehet összetéveszteni az acentrikusokat semmivel, egye­
dül a szatellitákat kell megismernie a mikroszkopizálónak. A
Vicia két nagy szatellitahordozó kromoszómája (M) éppen hosz-
sza miatt „belógatja" szatellitáját az interpoláris térbe, és ez
a széles nem festődő másodlagos befüzödés miatt (NOR) Össze­
téveszthető , a fragmentummal. Kis gyakorlattal viszont m e g ­
ismerhető a szatellitaméret, és ezzel kizárható a hibaforrás.
Tudnunk kell azt is, hogy nem „kerül elő" mindegyik meta-
fázisfragmentum az anafázis interpoláris terében. Egy részük
valószínűleg „belekeveredik, belegabalyodik" a vándorló leány­
kromoszómák csoportjába. Ezek ellenére meglepően biztos és
reproduktibili.s indikátora a klasztogén hatásnak az acentrikus
fragmentumok száma (Kihlman 1975). Ehhez csak egy feltételt
kell szem előtt t a r t a n u n k : ténylegesen anafázist számláljunk,
és ne telofázisokat is. Saját gyakorlatunkban az ún. ujjas ana-
fázisokat számláltuk, amikor a két leánykromoszóma-csoport
úgy távolodik egymástól, mintha két szétterpesztett ujjú ke­
zünket távolítanánk, és mint kezünk ujjai, a leánykromoszó­
mák is egyenként felismerhetőek. Az anafázis végén már in-
kább ökölbe szorított kezekhez hasonlít a kép („öklös anafi'i-
/.isnak" neveztük), és az interpoláris térben láíható fraijnicn-
tumokról nem mindig lehet megállapítani, hoj^y nein hiclak
elszakadásából származnak-e.
Az emlöscitogenetikában n e m terjedt el az anaJ"ázisíiberr;'i-
ciók számlálása, elsősorban azért, mert. kolchicinos „mitózis-
gyűjtés" nélkül a mitotikus index (az osztódások százaléko-;
aránya a sejtpopulációban) alacsony, és ezen belül az anafá-
zisok aránya még kisebb. Bár több módszer ismeretes az an;:-
fázisok számának növelésére az alacsony koncentrációjú kol­
chicinos kezeléstől a sejtciklus változatos szinkronizációjáig,
emlösrendszerben egyetlen laboratórium sem használja rutin­
szerűen az anafázisaberráció-vizsgálatot.

9.8.2. Anafázishíd
képződhet minden olyan aberrációból, melynek során kro­
matida- Vagy kromoszóma szintű egyesülés történik, és az ana-
fázisban a két centromer ellentétes pólusok felé vándorol. Az
anafázishíd (bridge) átível az interpoláris téren, és ezért k ö n y -
nyen észrevehető és számlálható.
A kromoszóma típusú metafázisaberrációk közül a dicent-
rikusok és gyürűkromoszómák páros hidat alkotnak az ana-
fázisban. A két leánykromoszóma n e m feszül mindig párhu­
zamosan a két pólus között, hanem gyakran keresztezi egy­
mást, vagy—-a gyűrűbö! eredően — láneszemszerüen egymásba
hurkolódik.
A kromatida típusú aberrációknál minden Összeforrt test­
vér kromatida a centromerosztódás után híddá nyílik szét. Az
anafázishíd megakadályozza az osztódás befejezését, vagy el­
szakad, és beindulhat a McCííntock-féle törés—fúzió—hfd cik­
lus (9-1. fejezet).
Az anafázishidak elektronmikroszkóp alatt hasonlónak tűn­
nek, mint a -fénymikroszkópban, de a kifeszülő szakaszon a
fonalak lefutása párhuzamos, és a híd néha kettős szerke­
zetűnek tűnik (Brinkley, Hittelman, 1975). A klaszlogénekkel
kiváltott hidak száma jóval kisebb, mint az acentrikus frag­
mentumoké; a röntgensugár például egy teljes nagyságrenddel
kevesebb hidat okoz (Imreh !l973), mint íragmentumot.
9.8.3. Oldalkaros híd (szubkromatida aberrációk)
címszó helyett másfél-két évtizede még félkromatid aber­
rációt írtam vülna. E speciális aberrációtípust hosszú ideig úgy
tekintették, mint a kromatida két alegysége (a félkromatidák)
bs>:oiiyílékát (Kieger, Michaelis lS>-67). Ha — mint az mai t u ­
dásunk szerint bizonyos — a kromatida nem is áll két féi-
kroniatidábül, azért még nem föltétlenül .szükséges, hogy teljes
átmérőjében kapcsolódjon laberrációba. Különösen nem, ha a
kromoszómakondenzáciü már előrehaladott, és a kromoszóma-
fonál tekintélyes vastagságot ért el, a G-j és a profázis határán.
Ilyenkor a többé-kevésbé rendezett „gubanc" egy részét érinti
csak a sérülés, a kromatida folytonossága n e m szakad meg,
teiiát fragnientum sem képződik. A •szomszédos sérülések e l ­
lenben ekkor is egyesülhetnek. A szubkxomatida szinten össze­
forrt kromatidák inkább úgy néznek ki, mintha összeragadtak
vuiaa egy ponton vagy egy rövid szakaszon, erről ismerhetők
fel a metafázisban. Sokkal jellegzetesebb a kép, amikor a szub-
kromatida szinten összeforrt kromatidák az ellentétes pólusok
felé vándorolnak. Híd képződik, amint az elvárható, de az
egyesülési ponttól a telomer felé a két kromatidavég e hídra
merőlegesen kapcsolódva árulkodik az aberráció típusáról. Az
angol terminológia „side arm bridge"-nek nevezi —• találóan
—, magyarul talán oldalkaro.s hid lenne a megfelelő kifejezés.
Elektronmikroszkópban látható, hogy a szubkromatida h i ­
dat alkotó kromatidák nemcsak összeakadnak, összebogozódnak
(mint azt többen feltételezték), hanem valódi a folytonosság
a híd hosszán, csak az oldalkaroik csatlakozásánál sűrűsödik a
„gubanc" (Urinkley, Hittelman 1975).

<n
a
1 b
77. lil'ra. S/.iibkromatida-aberráció a luetafáKisbon (a) i s aiiafázisbaii (b).
Érdekességként megemlítendő, hogy a íiugárérzékenyiíd
mutagének (pl. fluoruracil, mitomicin C), melyek a DNS sérü­
lései gyógyulásának is gátlói, megnövelik az oldalkaros hidak
számát; mig a kroraoszomális sugárvédök (pl, AET), melyek a
többi aberráció gyakoriságát Jecsökkentik, e típusnál nem j e ­
lentenek védelmet (Tmreh 1,973).

9.8,4. Törés-újraegyesülés
dinamikájáról árulkodnak az anafázjsa'beri-ációk. A klas:;ío-
gének törik a kromoszómát, a törések zöme nyomtalanul gyó­
gyul, más — kjs — része csereaberrációkban egyesül, yníiy
stabilizálódik a törésvég {21a. á'bra). A látható •egyesülési aber­
rációk tehát csak jelzői — mint a jéghegy látható cBÚcsa — a
szemünk elö] rejtetten zajió folyamatoknak. A csereabei'rá-
cióknak is csak egy ki.s része ad hidat az anafázisban, de áru­
lói a háttérben folyó DNS-gyógyuiási, kromo.szömafonál-egye-
sfíósi „erőfeszítéseknek". Említeííem, hogy m á r az ötvenes
években felismerték, hogy a kromoszómaaberráció-képzódés
metabolikus folyamatként éi'íelmezhetö, hiszen energia- és
t á p a n y a g f ü ^ ö . Ezért javasolta Lazányi Endre (líí(i6, 19'Í8),
hogy az anafázisos fragmentumok és hidak arányát BR-index
(breakage-reunion index, törés-újracgyesülési arány) néven
mutagén tesztelésben úgy számláljuk, mint a törésvégek ú j -
raegyesülési kapacitásának jelzőjét. Lazányi (19fi8) megfigyel­
te például, hogy a szulfoguanidin gátolja a gamma-sugár kel­
tette törések újraegyesülését, növeli tehát a BR-indexet. Saját
kísérleteink (Tmreh és mtsai 1971, Tmreh 1973, 1976) is bizo­
nyítják, hogy a kromoszomális .sugárszenzibiüzálók nÖ\'elik a
BR-indexet (csökkentik az egyesülések viszonylagos gyakori­
ságát, növelik a gyogyuliatlan kromoszómatörések számát), 771 íg
a kromoszomális sugárvédóTc csökkentik a BR-indexet (növelik
tehát az egyesülé.sek számát) (28. ábra),
A növényi gyökerek anafázisaberrációi igen pontos, gyor.s,
és -— ez nem mellékes; feltűnően olcsó! — tesztjei a mutagé­
nek-karcinogének hatásának. Ha ,,visszapörgetjük a sojícik-
lust", tehát a kezelés után bizonyos idővel rögzítjük a gyöke­
reket, betekintést nyerünk a vizsgált klasztogének hatásmecha­
nizmusába is; Viciánál pl. 2 órával a kezelés uián oldalkaro-'^
hidakat számolhatunk (mitózis elején keltett aberrációkat);
3—5 órával a kezelés után Gs-es aberrációka'i. 10—^12 órával
a kezelés után az S-fázisban; 16—19 ói-ával a kezelés után Gj-
Ü 1 Gy • MC • FU
• I
• Bi D AET o TP
OLU

• •
• •
• • •
100 20 - • •



- -^
50 10 O o -
oD o
^*
o
-o D

— + - 4 — 1 - y/ -1- -yH—1- —II-—1


2 3,5 5,5 11,5 35 55 11.5
23 ábra. Az anafázisfraRnicutuniolc (bal oldali ábra) változása 2—11,5
órdval és a BR-indcs (jobb oldali ábra) változása 3.5-11,5 órával 1 Oy X-sugár-
zás után. Sugárszctiíibilizáló anyagok: MC — niitomicin C.P'U —- 5-fluoro-uraciI,
l'Á ~ biamut-szabnitrát; sugárvédő anyagok: AUT = aminő-etil-izotmrouium,
TI-" = trlperidol, HT -— luvatréu (Inirch 1973 nyomán).

ben keltett fragmentumokat és hidakat vizsgálhatunk- A BR-


índeN: kiszámítása még további informáciükkal is ellát a vizs-
.tíalt mutagének tei-mészetóre nézve. A növényi teszt ob­
jektív hátránya, hogy a szűrésre kerülő vegyület n e m megy
végig az emlösmetabolizmus ,,boszorkány konyháján". Tudjuk
pL, liogy a máj enzimrendszere ,,metabolikusan akiiválhat",

187
mutagéimé alakíthat „ártatlan" vcgyszerokfít, de niuía.ííéiieKcl
meg is foszthat genetikai veszélyességüktől. A növényi szürn-
rencíszerek szubjektív hátránya szintén fontos: még a szakéin-
berek egy része sein veszi elég komolyan, „nem ijed meg" any-
nyira a lóbab gyökerén kimutatott mutagén hatástól, minlha
ugyajiaxt pl. HeLa emberi sejteken demonstráljuk. i\'dig a
metabolikus aktiváció ez utóbbi esetben is elmai-adhat, és a.z
emlőssejLtenyésztés ráadásul igen drága.
A potenciális mutagének szűrésében tehát a gyorsiesz-
tekkel kell kezdeni, és eisö lépésben igen alkalmasak a növé­
nyek anafázisaberrációi. A második lépési-e ma már enert;!-
kusan jelentkezik egy másik gyorsteszt: a miki-onukleusz ki­
mutatásáé.

'f.9. S E J T M A G T Ö R P E : MIKRONUKLEUSZ

Sikerült terminus lechnicus ez: sejtmag == nukleusz. ki(•^J-ly;


törpe sejtmag = mikronukleusz. A citopiazmában a sejt.mag
mellett látható, azzal azonos módon festődd gömböeskéí, ^cjt-
magkistestvért hívjuk így-
A mikronukleusz-kérdéssel először 1913-ban találkozunk.
Mint azt a m á r többször említett Gelel-leveiezésből tudjuk
(Szabó 197f)), Boveri laboratóriumában rádium-bromiddai su-
garazta örvényférgeit. 1913. július íi-én így számol be a rá­
diumsugaraknak az oociták érési osztódásaira gyakorolt hálá­
sáról: ,,Kísérleteimbül csakhamaj- kitűnt, hogy a bukeítslá-
dium párosodott chromo.somái úgy^^^ólva megtámadhatatlanok
rádiumsugarakkal, a későbbi fázisokban azonban éleítaniíag
úgy elgyöngülnek, hogy az iránytestek képzésére a centriólu-
mokkal oszlási .síkba állíttatnak föl ugyan, később azonban
képtelenek a pronucleusok alkotására egyesülni, hanem min­
den egyes ehromosoma, illetőleg chrnmosomatöredék külön-
külön képez m a g o t . . . "
Nos, ez a mondat megfelel annak, ahogy ma értehnezzük
a mikronukleuszok létrejöttét: a kromoszómadarabok, melyek
nem tartalmaznak centromert és ezért nem képesek vándorol­
ni, az osztódás befejeztével külön sejímagvaeskát képeznek:
mikronukleuszt (Szabó, Imreh, Rádulescu 1980).
A fentiekhez mai tudásunk csak annyit tehetett hozzá,
hogy a mitotikus orsó sérüléseivel „elszabaduló" teljes kro-
áh J\C;'[^
vy \)\) , •
V V '

VV v v /%
29, ií?<c«. A luikríimikleiLfR. két k-lu-tsi-íívs t-rccUtc (h kroimt^zóuuilcjiéstkbül
iiii/,ó Yándorláakíptelen in-fiitrikiis fríifiiiitiitiiiíuikliól is {'Z) a iiiitotikiis orsó
iolódásiivíil -.ví anafiVi-.isos vAiidotláslitil kinmradó tiljfs Icáiiykrniii.ií^/óuiák-

moszóniíik is ottmaradhiitnak az interpolAris térben és inikro-


nukleusszá válhatnak. Érdekes míjdon o két módozat: a kromo-
5zómufragmentáció és -orsóhiba szerepét a inikronukloációban
csak mostanában bizonyították (Yamamoto, Kikuehi 1980, Val-
ladaud-Barríer 1983), iikik meíjmérték a mikronukleníiz-áínié-
röt. A klasztogének kisebb, az orsómérjíek nasíyobb mikro-
nuklcuszokat okoztak.
A mutagének-karcinogének szűrésében egyik legfonto­
sabb kérdés: okoznak-e kromoszómaaberrádótV Bár a választ
látszólag a metafázisaberrációk adhatnák meg legbiztosab­
ban, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy ezek elemzése
különleges felkészültséget követel, idöt rabló és elég drága.
Ezért fordult a hetvenes években a citogenetikusok figyelme a
mikronukleáció felé (lásd részletesen Imroh, Rádulescu 1980,
Imreh 11933).
Ha niikronukleusz-tesztet mondunk, a íesztobjektum meg­
jelölése nélkül, a genetikusok zöme a csontvelő mikronukleu-
szainak analízisére gondol. 1960-ban Fliedner egy sugárbal­
eset orvosi kivizsgálásakor figyelt fel a mikronukleuszok meg-
növekedetí számára a csontvelőben. Boller és Schniid, majd
Heddle és végül a zürichi Walter Schmid '(1975) részletes be­
számolója általánosan ismertté tette a csontvelomikronukleus?-
tesztet. Érdekessége e módszernek, hogy a vörösvértestben k ö ­
veti a mikronukleuszokat. Hogy lehet kis sejtmag egy olyan
képződményben, melyet éppen azért hívunk „testnek" és nem
sejtnek, mert nincs nagy sejtmagja sem? A csontvelőben kép­
ződő eritrociták utolsó osztódásuk befejeztével kilökik sejtmag­
jukat. A kilöködési mechanizmus viszont nem érinti a mikro-
nukleuszt! Ráadásul a fiatal eritrociták a sejtmag kilökődése
után még könnyen fel is ismerhetők, mert kékesen festődnek,
ugyanis nem tartalmaznak a n n y i hemoglobint, mint „érett"
téglapiros testvéreik. Ezeket a másképp festődő vértesteket
poUkrOjTiatikus eriirocitáki-íak nevezik. Egy nagyon homogén
sejtpopulációt lehet tehát e módszerrel vizsgálni, mely éppen
különleges festödésével árulkodik -arról, hogy az elmúlt 24
órában osztódáson ment át, és amelyben igen feltűnő, bárki
által könnyen felismerhető a mikronukleusz. Kiváló in vivő
módszer, melyben bármelyik kis laboratóriumi emlőst lehet
használni, legelőnyösebben mégis talán az egeret. A csontvelö-
mikronukleusz-teszt érzékenysége: egér > patkány > hör­
csög > ember (Goetz és mtsai 1975)- Nem véletlen, hogy a
stockholmi Wallenberg Laboratóriumban Dag Jenssen és Claes
Ramei 1980-ban már 143 vegyi anyag adatait elemezve java­
solja a mikronukleusz-tesztet mint rutinszerű módszert a jnu-
tagén-karcinogén szűrésben. Az Egyesült Államok Környezet­
védelmi Ügynöksége (EPA = Environmental Proíection Agen-
cy) és az Európai Gazdasági Közösség Orvosi Termékeket Sza­
badalmazó Bizottsága (CPMP = ComÜtee for Proprietory Me­
dicinái Products) csakúgy, mint a szocialista országok egész­
ségügyi szervei a csontvelőm tkronukleusz-tesztet besorolták az

m
'jj gyógyszerek, vegyszerek mutagén-karcinogén ellenőrzésé­
ben szükségelt tesztrendszerek közé. A módszer érzékenységé­
n e k bizonyítékául elég talán megemlítenem, hogy egyik vizs­
gálatunk során 26 mGy besugárzás hatását is ki tudtuk m u ­
tatni egércsontvelöben ezzel a teszttel (Imreh és mtsai 1978).
Az eritrociták mikronukleuszait később fellelték a keringő vér
preparátumaiban is, és pl. a vízszennyezés ellenőrzésére kidol­
goztak egy gyors módszert a halak (törpe póc, Umbra pygmaea)
vérének inikronukleusz-tesztoléséve! (Hoftman, Raat 1982).
Mivel a vegyi anyagok metabolizmusában a máj játssza a
főszerepet, igen ígéretesnek tűnik a •májsejtek (hepatociták)
mikronukleusz-tesztje, melyet már (.'mbernél is alkalmaztak
(Strom és mtsai 1982).
A toizszüléskeltő (teratogén) és rákkeltő hatások vizsgá­
latára Colé és mtsai (1981) transzplacentális mikromiklensz-
tesztje a legalkalmasabb, amely az egérembrió májának, véré­
nek mikronukleuszait elemzi, az anyaegér {;sontveíő-!nikro-
nukleácíójával összehasonlítva.

13 26 52 208
30. ábra. VéUUi a mikronukleáció érzékenységére. A csípÖíantomljan pete­
fészek-pozíoiúhan besugárzott egerek csontvelőiében a hi.szteroszalpinsopiáíiáljan
alkalmazott síigárdózi.s kétszerese (2fi niGy) már szignifikánsan megnöveli a
uiikronukleuRz-gyakttriságot (Imreh, Rádnlescu 1978 nyomán).
A Limjocitaíenyeszetekben. 72 órával a tenyésztés megkez­
dése (a fitohemagglutinin, adagolása) után m á r a második osz­
tódássorozat zajlik, ezért e preparátuinok is lalkalmasak a milí-
ronukleusz-számlálásra (Countrvnian, Heddle 1976, Imreh, Ha-
dulcscu 1980, 1983).
A s'Zomatikus sejttenyészetekben is meglepően megbízható
eredményeket ad a mikronukieusz-teszt, annak ellenére, hogy
ezek a stabilizált tenyészetek kiegyensúlyozatlan kromoszóma-
Készlete erősen megemeli a spontán mikronukleáció gyakorisá­
gát az in vivő szinthez képest. Countryman és Heddle javas­
latára (1976) csak a szabályos kerületű, a fő sejtmag átmérő­
jének 1/3-át meg nem haladó átmérőjű, a fő sejtmaggal lazo-
nosan vagy világosabban festődő mikronukleuszokat szabad
számlálni. Nem számláljuk a fő sejtníag átmérőjénél távolabbi
mikronukleuszokat (Imreh, Rádulescu 1978; Countrymanék
;j—-j-szeres sejtmagátmérőnek megfelelő távolságot „engedé­
lyeznek"). Nem számoljuk a sejtmagot érintő mikronukleuszo­
kat, sem azokat a sejteket, melyekben kettőnél töblj mikro-
nukleuíiz található. A tenyészetekben a mikronukleuszok gya­
korisága szoros kapcsolatban van a mitotikus aktivitással, lii-
szen a befejezett mitózisok nyomán keletkeznek. Mivel a klasz-
togének jó része mitózisgátló is, javasoltuk, hogy a mikronnk-
ieusz-frekvenciát számoljuk át egy közös mitotikus indexre (a
mi gyakorlatunkban 5Vo-osra),
Stich és Rosin (1984) vancouveri kutatók javasolják a száj-
nyálkahártya sejtjeiben (szájfalkaparék), a légcső levált sejt­
jeiben (köpet), a húgycső és húgyhólyagsejtekben (vizeletüle­
dék), méhnyaksejtekben (kenet), tehát különböző leváló, le-
hámló sejttípusokban a mikronukleuszszámlálást. Mivé! a fel-
soi-nlí hámsejtek líözvetlen líapcsolatba kerülnek a. különböző
környezeti mutagénekkel-karcinogénekkel, e módszercsokor va­
lószínűleg nagyon el fog terjedni a közeljövőben. A szerzők
máris bizonyító erejű ei-edményeket sorakoztatnak fel, például
a dohány- és bételrágók szájnyáikahártyájában feltűnően sok
mikronukleuszt találtak.
Meg kell említenem még befejezésül, hogy a sejtmaghár­
tya kitüremkedéseként, felhóiyagosodásaként (nuclear blcb,
Harris 1964) látható, általunk csatolt míkronukleusznak (atta-
ched micronueleus, Imreh 1979) nevezett sejtmagképzödménye-
ket is a klasztogén hatás váltja ki, a sugárdózis növekedésével
gyarapodik számuk (Imreh 1979, 1984).
10. AZ EMBEK VELESZÜLETETT
KROMOSZÓJVIAABERRÁCIÓI

A „tnrL-forrl kromoszómák" elnző fejezetben mei>ismerl b á r ­


mely típusa cidfordulhiit a csírasejtekben, va^y az embrió va­
lamelyik korai osztódásakor is bekövetkezhet. Ha az aberráció
ellenére a matízat életképes, aberrációhordozó csecsemő szü­
letik. A spontán vetélések mintegy felében strukturális kro­
moszómaaberrációt lehet találni, a kromoszóma-számmuUíciók
mellett. Az összes újszülöttek 0,25Vo-a valamilyen strukturális
kromoszómaaberráció hordozója. A kromoszómaaberráciös ka-
riotípus jelölését a Chicagói Knnfei-encia (l!)fi()). a Párizsi Kon­
ferencia (1971) és az ISCN (1!I78) szabályozia.

i r i . INVERZIÓ

A Cenotipust nem vagy csak kissé befolyásoló aberráció. A


sávmödszerek előtt csak azokat fedezték fel, amelyek elmoz-
dítnUák a centromert (nagy pericentrikus inverziók), de pára-
centrikus Í7iverziót azóta is keveset azonosítottak. Eeva Ther-
inan (1980) például csak háromról tud. Pericentrikus inverziót
if^SoXakrabban a 2-es kromoszómán találtak, de a fi, U . 12, Ifi.
17, 20—22. kromoszóma kivételével az összes többin leírták
m á r ezt az aberrációt, még a kis Y-on is. Az ember evolúció­
jában lényeges szerepet játszhattak, mint azt a felsőrendű
ffnaj:iiok és az ember kariotípusának összehasonlításakor talált
nagyszámú inverzió bizonyítja (Seuánez 1979).
Meiózisban az inverzió, ha rövid szakaszt Ölel fel, nem p á ­
rosodik, lia hosfizút, akkor hurkot alkotva párosodik. A hurok
crossing-overe delécióhoz, duplikációhoz vezethet. Dlcentrikus
és acentrikus kromoszóma jöhet létre ugyanitt, hiszen a meio-
tikus hurokban a crossing-over tulajdonképpen „ReveU-hurok**.
Gyanítható egyébként, hogy Revell hipotézissarjasztó ötlete is
onnan származott, hogy ismerte MuUer inverziós Drosophila­
mutánsainál ezt a meiotikus hurkot.
Több szerző furcsállja (Moorhead 1976, Therman 1980),
hogy az inverziók viszonylag milyen ártalmatlanok fenotípu-
SDs megnyilvánulásukban, és hogy még sterilitást is ritkán
okoznak. Megjegyzendő azonban, hogy a peri centrikus inver­
zióhordozók egy része malíormált és/vagy értelmi visszama­
radott, ugyanakkor a fenotípusosan normálisak között is több
ismételt spontán vetélés miatt került citogenetikushoz.

10,2. D E I E C I Ó '

A kromoszóma legkisebb részének elvesztése is: deléció^ a


hiányzó genetikai anyag részleges mojioszómiát okoz. Csak a
leggyakoribbakat ismertetjük röviden.
10.2.1. Wolf-kór (4p monoszómia)
Félszáz esetet ismernek e Woif és mtsai (1965) által még a sáv
előtti időkben leirt szindrómából. Olyan B-deléciónak nevez­
ték, mely nem (!) jár macskanyávogásos sírással. Kis fejű,
kidülledő homlokú csecsemők. A széles nyergü, lapos, a hom­
lok síkjában lefelé tartó orr miatt görög harci sisakhoz h a -
sonhtották az arcot (Grouchy, Turleau a977). A szemrések
vízszintesek, távolállók, belső szemzugi redövel. Nyúlajak és
különösen a szájpadhasadék gyakori. A vázrendszer és a Demi
fejlődés rendellenességei is gyakoriak.

10.2.2. Macskanyávogásos betegség (5p monoszómia)


Talán leghíresebb — a középiskolás tankönyvekbe is bekerült
— deléciós szindróma. Lejeune és mtsai (1963) írták le „cri du
chat", tehát macskanyávogásos betegség néven, mert a gége
fejletlensége miatt az újszülöttek sírása a macska hangjára
emlékeztet. A kariotípusban jól látható az 5-ös kromoszóma
rövid karjának nagy deléciója. A mi esetünknél majdnem az
egész rövid kar hiányzott. A szindróma jellegzetességeiért, t'igy
tűnik, csak egy kis szakasz (az 5 p l 4 ^ l 5 sáv) hiánya a felelős.
1977-re 120 feletti volt a leirt esetek száma, és mivé! sávo-
zatlan preparátumon is jól felismerhető, sok lehet a közöletlen
egyedi eset is. Zömük új sti-ukturáiis mutáció, egyötödük smlöi
transzlokáció öröklése, úgy tűnik, gyakrabban anyai ágról. A
fenotipusban a m á r említett gége-i'endellenesfieg melieít fel­
tűnő arckoponya^elváltozással (kisfejüség, távolálló szemek,
szemzugi bőrredő, fejletlen állcsont) kell számolni. Vázrendsze­
rük nem módosul súlyosabban, de fejlődésük üteme lassú- és
izomzatuk renyhe. Egy francia szerző rongybabíinak nevezte e

194 ' '•


gyenge izomtónusú esecsenioket. Értelmi visszamaradotlsáfiuk
súlyo-i, az IQ .gyakran 2U alatti. A születéskori gyakorisá'tíot
Grouchv és Turleau (1977) 1/30 000-re becsüli, de Maximilián
és íanescu (1Í17!)) l/3Q00-töl l/lOnOO-i^í terjedő .tíyakorisá.Eíok-
ról be.sxámoló dolgozatokat so;í,ikoztat fel. Az esetek zömének
túlélé.se jó.
19.2.3. Részleges 13q monoszómia
Lc-ie és mtsai {19(!3) írják le a l'!-as gyürükromoszóma kór­
képéhez nagyon hasonló, és ezért egységesen részleges íSq
Tnonos^(/miák.énl tárgyait kórképet. Több mint 50 esetet is-
mer.ünk. A fenolípusra az orrnyereg hiánya miatt feltűnő
„görög profil" és a nagyon gyakori négyujjúság (a hüvelykujj
hiánya a kézközéjx-sonttal együtt). Az ujjak összenövését (szin-
daktíLiát) is feljegyezték. A nem specifikus jellegek közül a
kisfejüség, aszimmetrikus arc, távolálió szemek, belső -sze^m-
ziie[redíj, rejtettheréjűség, a IiLLgycső és véigbél rendellenes
nyLlása .szerepel az esetleírásokban. Nagyon fontos a 13q mo­
noszómia as.szociáeiója a retinoblasztómával (a szem ideghár-
tyájának daganatával), mert egy specifikus kromoszóniaaber-
ráció és a malignitás kapcsolatát demfm.strálj'a (14. fejezel).

• 10.2.4. De Grouchy-kór (18p tnonoszómia)


Több mint 80 eset ismert e veleszületett genetikai betegség-
bfjl (Gronchy é^ mtsai 191)3. Olinici 1983). A De Grouchy-
kórosok alacsony növésű értelmi fogyatékosok, jellegzetes ter­
pesztett, kissé előredőlt testállással. Nem ritka a kisfejüség,
vízszintes szemrés belső szemzugi börredővel, lapos orrnyereg,
rövid állcsont, amitől „pontyszáj'' alakul ki, benne Összevissza
nőtt könnyen romló fogakkal. A fülek is alacsonyan ülnek. A
rövid, nőknél gyakran csuklyásodó nyak és alacsony hajvona!
a Türher-kórra emlékeztet (8. fejezet). Nem ritka a vázrendszer
és a belső szervek fejlőrlési rendellenessége sem, Az értelmi
vi.sszamaradottság súlyos (IQ 50 körüli), és magatartászavarok
bonyolítják. Az életkilátások enyhébb fenotípus mellett jók,
61 évGs páciens is ismert. A kariotipusban a 18-as kromoszó­
m a rövid karja majdnem teljesen hiányzik. Majd mindig új
mutáció, néha azonban anyai mozaikosságból (46,XX'4f),XX,
18p-) vagy transzlokációbál származik. Uchida és mtsai (1965)
leírtak egy ecetet, amikor De Grouchy-kóros anya szintért 18p
moiioszómiás gyermeket szült.

ns
10.2.5. AntJ-Edwards-kór (löq monoszólnia)
Több mint 80 esetet ismernek az Edwards-kór (8-as íriszómia)
ellentétének tekinthető S-as hosszúkar-deléeióból is (De Grou­
chy és mtsai 19(54, Czeizel, Osztovics, lásd Schuler 1977). Az
általában fejletlen újszülött felhúzott lábakkal, kifelé íoird'ított
lábfejjel fekszik (békafekvés), izomzata renyhe. Az arckoponya
fejlődési rendellenességei lehetővé teszik a klinikai diagnózist
is (de Grouchy, Turleau 1977): gömbölyű koponya, mérsékelt
kisfejüséggel, a normális homlok alatt az arc középső emelete
profilból benyomott, az állcsont viszont előreugró, a szemrések
vízszintesek, a szemek mélyenülök és gyakran rendellenesek.
Gyakori a halszáj és nyúlajak, de ritka a szájpadhasadék. A
fülek nem túl alacsony izesülésűek, nagyok és módosult kagy-
lójúak, de nem hegyesek (ne feledjük, hogy iiz Edwards-kórra
éppen a faunfül volt a jellemző). A haílójáratok, sőt a belső
fül fejlődésében is komoly zavarok lehetnek. A csontrendszer
fejlődési rendellenességeit az ismert esetek felében közöllek.
Az értelmi fejlődés zavara változó. A betegek negyedének IQ-
ja 30 alatti. Ok talán az összes túlélő aberrációhordozó közül
a legsúlyosabban érintettek, hiszen süketek, és vegetatív, ágy­
hoz kötött életre vannak kárhoztatva. A páciensek háromne­
gyedének helyzete jobb. Az anti-Edwardsosok 80Vo~a új delé-
ciós, a töréspontot a 18q212-re helyezik.
A fentebb ismertetetteken kívül még előfordul részleges
4q, 9p, lOp, l l q , 15q monoszómia, de mindegyikből alig néhány
esetet közöltek eddig, A 9p deléció számit talán gyakoribbnak,
tucat körüli esettel. A 21 és 22-es kromoszómadelécióil sokan
leírták, de nehéz eldönteni, nem voltak-e transzlokációk.
Érdekes módon az emberi kromoszómaaberrációk között
ritka az interszticiális deléció. Bár lehet, hogy a valóságb;-in ez
is íransziokáció, meg kell említenünk a Pradc-r—Wiííi-i-zi/td-
rómái, a I15-ös kromoszóma hosszú karjának interszticiális de-
lécióját. E kór nem specifikus kövérséggel, a glukóz rossz tole­
ranciájával {néha cukorbajig fajulóan) jár. A fenotípusra szűk
(oldalról összenyomott) homlok, mandula vágású szemek, j-ossz
fogak, kis hímvessző, rejtettheréjűség, renyhe izomzat jellem­
ző az állandó t ü n e t k é n t megfigyelt értelmi visszamaradcttság
mellett (az IQ átlaga 55).
Az X-kromoszóma rövid vagy hosszú karjának delécioja
(46,XXp-; 46XXq-; 45X/46,XXp-; 45X/46,XXp-; 45,X/46,XXq-)
egyaránt Tumer-fenotipussal jár (8, fejezet). A Turner-kór
5Vo-a deléció következménye.

10.3. G Y Ü R Ű K B O M O S Z Ó M A

Mindkét végén eltört kromoszóma nagy valószínűséggel gyű­


r ű v é forr. A letört végek elvesznek. A gyűrűkromos^óma osz­
tódási és főleg meiotikus párosodási nehéz.ségeket okoz. Nem
csoda tehát, hogy az embernél ritka aberráció, melyet eddig az
1. (i, 9, 18, 21, 22-es autoszómákra és az X és Y-ra írtak le.
MivL'l genetikai anyagveszteséggel jár, a gyűrű szindrómák
gyakran átfedik a deléciósakat.
Esetleges transzlokációit leszámítva, az l-es kromoszóma
egyetlen túlélést biztosító aberrációja az r(l) szindróma. Na­
gyon kis születési súllyal, lényegtelen fejlődési rendellenesség­
gé], kellemes személyiséggel társuló éríchnl f igyatéko.-iEt:ggal
jellemzik (Gordon, Cooke 1964).
A néhány leírt r(6) hordozónál kisfejűséget, mérsékelt testi
és szellemi visszamaradottságot és más nem specifikus geneti­
kai jegyeket említenek.
Az r(9) szindróma és a 9p- fenotípusos jegyei egybeesnek.
A szűk homlok, a belső szervek jellegtelen elváltozásai és a
súlyos értelmi visszamaradottság mellett egyetlen különleges
tulajdonságuk van: a felső ajak feltűnően hosszú.
Az T(18) szindTÓTTu'ihdin a 18q- anti-Edwards-kórra utaló
jegyei uralkodnak.
A G-csoporíban Lejeune és mtsai (1969) találtak először
gyürükromoszómát. A háromoldalas közleménynek 10 (!) szer­
zője van. Mivel a fenotípus a Down-kór ellentétének íünt, a
21-es gyűrűjére gyanakodtak. A sávmódszerek m á r biztonság­
gal különböztetik meg az r(21) és r(22)-t.
A gonoszómák közül az r(Y) következményei igen eny­
hék, a Turner-kór azonban 5Vo-ban gyűrű kromoszómát rejt.
Mindenki joggal csodálkozhat azon, hogyan képes fenn­
maradni a zigóta gyűrűkromoszómája osztódások ezrein át. A
klaszlogenekkel kiváltott gyűrűk sejttenyészetekben ugyanis
az első, de legfennebb néhány osztódás után eltűnnek. A test-
vérkromatida-csere {11. fejezet) léte még bonyolítja a képet,

197
hiszen véglegesen meg kellene gátolnia a gyűrükromatidák
szétválását, dupla gyűrűt vagy dicentrikust képezve. Ügy lát­
szik, egyes kromoszómákon — ezek alkothatnak stabil gyűrűi
— a testvér kromatidák közötti csere gyakorisága igen ala-
esony. Megjegyzem, a gyűrűkromoszóma-szindrómákban több­
ször találtak dupla gyűrűs és gyűrű nélküli sejtvonalat. A leg­
különlegesebb, hogy itt a monoszóm vonal is túlélt. Therman
(1980) .szerint a kettó's gyűrű valamilyen módon kompenzálni
képes a monoszóm sejtek génhiányát.

1U.4. TRANSZLOKACIÓ

A veleszületett transzlokációk négy csoportba sorolhatók


(Ács, lásd Schuler 1977):
•1. beísó transzlokációnal a kromoszómadarab az eredeti
kromoszómán kerül más helyre (transzpozíció);
2. testvér transzlokáció esetén a kromoszómaszakasz , ho­
mológ kromoszómára kerül át, azon nyilván duplikációt okozva;
3. külső transzlokációkor a kromoszómaszakasz egyik kro­
moszómáról másik, nem homológ kromoszómára kerül át;
4. kölcsönös traTiszíokóciónál (reciprok t.) két nem homo­
lóg kromoszóma között egy-egy szakasz líölcsönösen kicseré­
lődik. Különleges esete a Robertson-féle transziokáció vagy
centrikus fúzió (9, fejezet).
Amennyiben genetikai anyag nem vész el a genomból a
transziokáció során, az kiegyensúlyozottnsLk tekinthető, azok­
kal az aberrációkkal ellentétben, melyek genetikaianyag-vesz­
teséget (vagy -többletet) okoznak, és amelyek ezért kiegyen­
súlyozatlanok. A transzlokációk kiegyensúlyozott változata ál­
talában nem jár súlyos fenotípusos következménnyel, ellen­
ben a csírasejtekbe a két partnerkromoszóma közül csak az
egyik kerülhet. A zigóta kiegyensúlyozatlan lesz, vagy részle­
ges monoszómiás, vagy részleges triszómiás. Persze fennáll az
a lehetőség is, hogy mindkét transzlokációs partner ép homo­
lógja kerüljön a csírasejtbe; ekkor a transzlokációhordozó
utódja normális kariotípusú lesz. E mechanizmus jelentősége d
transzlokációs Down-kór felismerésében van (31. ábra), hiszen
ilyenkor az esetek 38Vo-ában örökölt a transzlokációs kromo­
szóma. A Down-os újszülöttek között csak 0,15Vo ^ transzloká-
-üHij
ft«

¥ -íiSii
r '«•'<«

t(14q;21q)
•ft - t\H

31. dbra. A H-es és 2I-es kromoszóma RobertsoJi-féle traíjszlokáciiíjával


(centríkns fúzió) létrejött kromoszójiia, a t(I4 q ; 21 q) az oocitában (0). A me-
iózis iitáu íi petesejtben (P) a kromoszómák ekiszláNának négy khctösége
vaii, majd a megterméketiyítís után a zigótábaii (Z) teljesen normális, 21-es
triszóuiiás (Down-kóros), traoszlokációhordoKÓ norináJis és 21-es monoszómiás
helyzet jöhet létre (felülrfil lefelé) (Nyhan 1983 nyomán).

ciós kromoszómaaberrációval születettek aránya (Szemere,


lásd Schuler 1977).
Court Brown (1967) szerint a kiegyensúlyozott transzlo-
kációnak nincs semmilyen fenotípusos következménye, újabban
ezt sokan megkérdőjelezik, szerintük legalábbis termékenység-
csökkenósKel kielI számolni (Czeizel, Osztovics, lásd Schuler
1977).
A kölcsönös transzlokáció öröklődésekor a részleges mono-
szómiák lehetőségét m á r felsoroltuk. Részleges triszómiát is
majdnem mindegyik emberi kromoszómára leírtak, talán a
2-es, 16-os, 17-es, 18-as, 21-es és 22-es kivételével.
A 4p triszómia (Wilson és mfsaí 1970) több mint 20 esete
ismert. Az orrcsontok fogyatékossága a legjellegzetesebb tü­
nete, amitol m á r a csecsemőnek is „bokszolóorra" van. A n e m
specifikus jegyek mellett gyakori a dupla hüvelykujj vagy ál-
tálában a polidaktllía. Értelmi visszamaradottság és a fiúkniil
a nemi fejlődés hiányosságai gyakoriak.
A részleges 4q triszómia (Surana és mtsai 1972) tucat kö­
rüli esetét ismerik. De Grouchy és Turleau (1977) a faunfü­
leket és az igen kicsi pisze orrot emelik ki a nem specifikus
jegyek mellett, melyek között természetesen szerepel az ér­
telmi és testi fejlődés súlyos fogyatékossága is.
Az 5p triszómia {Lejeune és mtsai 1965) tucat körüli esete
nem specifikus jegyekben bővelkedő kórképet körvonalaz. Fel­
tűnőbbek a nem távol, hanem igen közel álló szemek. Azéi't
kerülnek citogenetikai vizsgálatra, mert a szűkebb családban
macskanyávogásos betegséget (5p-) leinek.
A 7q iriszórnia 10 körüli esete ismert. A 7-es kromoszóma
„hajlamos" különben a il4-es kromoszómával transzlokálódni,
mind szomatikus sejtkultúrákban, mind pedig a törékeny
kromszómaszindrómákban (13. fejezet).
A részleges triszómiák leggyakorabbika a 9p triszóinia.
Edwards és mtsai közlik az első esetet, Rethoré körvonalazza
a szindrómát több mint 60 eset alapján. A kis páciensek nagy,
mélyen ülö „riadt" szemei lepnek meg, a nem specifikus j e ­
gyek és súlyos értelmi fogyatékosság várható tünetei mellett.
Éielkilátásaikról annyit lehet tudni, hogy 10-en érték ^meg a
felnőttkort, közülük 9-nek utóda is volt {de Grouchy és Tur­
leau 1977, Czeizel, Osztovics, lásd Schuler 1977).
A llq triszómia (Tusques és imtsai il972) 13 esetét ismer­
ték 197i6-ig. Szülői transzlokáciöból származó, súlyos kimene­
telű — e kromoszómabetegség áldozatai általában az egy évet
sem érik meg.
A részlegei 15q triszómia a hosszú kar proximális szaka­
szát és a rövid kart is felölelő transzlokációból származik
(Webb és mtsai 1971). Az il976-ig megismert 14 eset alapján
jó ékakilátású, súlyosan értelmi fogyatékos (IQ=---=2n), de n o r ­
mális testi fejlődésü betegek (de Grouchy, Turleau 1977).
A 21q triszómia fenotípusa épp olyan Down-kór (8. feje­
zet), mint amilyet a szabad 21-es triszómia okoz. Giraud és
Mattey (1975) 4760 Down-szindrómás citogenetikai vizsgálata­
kor 4,8ö/o Robertson-transzlokációst találtak. Megoszlásuk:
t(Dq, 21q) - 54,2Vi>, t(Gq. 21q) == 40,9o/o. egyéb = 4,9Vo. A
leggyakoribb transzlokációs partner a 14-es kromoszóma, ezt
követi gyakoriságban a 13-as, majd a 15-ös. A transzlokációs
Down-kóros azonosításakor a genetikai tanácsadás feltétele a
szülői kíii'iotípus isíTiL-reto, meri az új kromoszómamutúció jó­
val ritkább, mint a valamelyik szülőtől örökölt tran.szlokációs
kromoszóma. Ilyenkor a szÜlo (gyakrabban az anya) kie^\"('n-
súlyozott Robertson-transzlokáció hordozója, 45 kromoszómája
van. Az első ilyen D/G transzlokációs esetet különben a Lejcu-
ne-félü francia iskola (Turpin és mtsai 1959) tagjai írtak le.
Hook és Hamerton (Therman 1980) összej^yüjtötte az Ösz-
szcs elérhető irodalmi adatot az újszülöttek kromoszómavjzs-
gálatáról (7. táblázat). E feimérés alapján a Robcrtson-féle
centrikus fúzió gyakorisága 1/1000 élveszületés.
A gonoszomális transzlokációk fontossága sem elhanyagol­
ható. Az X-kromoszóma transzlokáctóit mind autoszómákra.
mind gonoszómákra gyakran közlik. Ügy tudjuk, hogy az X -
kromoszóma a genom 5o/o-át tartalmazza. Ezért legkisebb sza­
kaszúnak (mai módszerekkel sokszor észrevehetetlen) transz-
lokációja is súlyos következményekkel járhat, A Turner-feno-
rípus 20«/o-a izokromoszóma, és a sávmódszerek azt mutatják,
hogy az előzetesen i(Xq)-nak tartott X-izokromoszómák tulaj­
donképpen két X-kromoszóma közötti transzlokáció eredmé­
nyei. A Turner-kór 5Vo-a deléciós X-et tartalmaz, ezek jó r é ­
sze szülői transzlokációból származik. A látszólag 46, X X ka-
riotípusú férfiaknál az X és Y közötti kölcsönös transzlokációt
lehet gyanítani legalább az esetek egy részében. A férfi- és
női p.szeudohermafroditÍzmusban csakúgy, mint a tesztikuláris
íeminizációban is rejtőzhet a háttérben gonoszomális transzlo­
káció. Az autoszómára transzlokálódott X-kromoszómadarab
nem heterokromatinizálódik, így a kiegyensúlyozott transzlo­
káció is kihat a fenotípusra. Az X-kromoszómára transzlokáló­
dott auíoszómafragmentum viszont inaktívvá válik (László,
kisd Schuler lí)77).'

10.5. F O N T O S A K - E AZ E M B E R I K.ROMOSZÓMAABERRÁCIÓK?

•— kérdezheti az olvasó, az egyes szindrómák viszonylagos


ritkaságát látva. A struktúramutációk száma elméletileg vég­
telen. Szerencsére a gyakorlatban ez nincs épp így. Még az
egészen szerény kis kromoszómaaberrációk is olyan súlyos
következményekkel járnak, hogy erősen megkérdőjelezik a
hordozó életképességét, társadalmi beilleszkedését, termékeny­
ségét. Ezért nem nagyon kell félnünk a populációban való fel-
dúsuiásuktól, Üj kromoszómaaberrációt viszont ki tud váltani
minden mutagén-karcinogén tényező {9. és 14. fejezet). Sajnos
modern korunk csak szaporítja ezek számát, és velük a kro-
mobzómaaberráció-szindrómák gyakorisága is növekedni fog.
Jelenleg az Összes élveszületettek között lo/o alatti a kromo-
szómamutÉiciók gyakorisága, és ezek negyede-harmada struk­
turális kromoszómamutáció (7, táblázat). Ha Romániában csak
330 000 élveszüléssel számolunk (15%e, Animrul Statistic RSR
1982), még alulbecsülve is 3000 körüli kronioszómamutációs
csecsemő születik évente, és ebből 1000 kromoszómaaberráoió-
hordozó. Nem szakmai elfogultság egyetlen citogenetikuo ré­
széről sem, ha a kromoszómavizsgálatok kiterjesztését szorgal-

7. táltlitzía
A kroinnszóiiiainntáf^irtK korí^áqa 5fi 952 ójszűloíl eilofjeuolikai vizs-
gálatit alapján
(Hook és Hamerton 1977 utáu)
KROMOSZÓMAMUTÁCrrt % GYAKORISÁG
'^ma-aneuploidiák {fiúk) 0,261
gonoszóina-aneuploidiák (lányok) 0.151
autoszóma-aneuploidiák 0,144
összes aneuploidiák: 0,556
Itiegyensúlyozott Rob er tson-transzlokációk 0,090
kiegyensúlyozott transslokációk 0,090
kiegyensúlyoz atlan Robertsoii-tr ansxlokációk 0,007
kiegyensúlyozatlan tran.szlokácíók 0,012
iCgyéb kromoszóma aberrációk 0.053

összes aberrációk : 0,254

11. HARLEKIN KROMOSZÓMA


(A T E S T V É R K R O M A T I D A - C S E R É R O L )

11.l. A T E S T V É R K R O M A T I D A - G S E E E NEM SZOMATIKUS


GROSSÍNG-OVER

A crossing-ovérként ismert folyamat a genetikai rekombi­


náció egyik leghatásosabb mechanizmusa (2. fejezet), A meiózis
profázlsában az apai és anyai eredetű párosodott homológ kro-
32. ábra. Differenciáltan festett kronioszóni.-i és a testvérkroiiiatid a-cserét
demon.stráló harlekin kromoszóma.

moszómák kromatidáinak egy-egy szakasza a kiazmapontokon


kölcsönösen kicserélődik. A Morgan-féle, Drosophila-iskola k u ­
tatásai azt bizonyítják, hogy a meiotikus crossing-over mindig
két homológ kromoszóma kromatídái között történik. A h a r ­
mincas évekre doktrínajellegüvé vált — elsősorban Court Stern
munkásságának köszönhetően —, hogy a testi sejtekben n i n ­
csen {szomatikus) crossing-over. Barbara McClintock talált
ugyan kivételt e tétel alól is, ennek ellenére mai adataink is a-
mellett szólnak, hogy nincsen kölcsönös cserefolyamat a szoma­
tikus sejtek kromoszómái között. Annál gyakoribb a csere a
testi sejtek kromoszómáinak kromatídái között, ahol testvér-
l:Tomati<ia-cseréne'& (sister chromaUd exchange, SCE) nevez­
zük. A testvér kromatidák közti cserék (mai ismereteink sze­
rint) nem tekinthetők a genetikai rekombináció lényeges ele­
mének, hiszen azonos információtartalmú kromatidaszakaszok
intrakromoszomális kicserélődései. Hogyan lehet e cseréket
megtalálni, hiszen a kromoszóma két kromatidája mind klasz-
szikus, mind sávmódszerrel azonos módon festődik?

ií...
11.2. MEGJELÖLf i KROW^TIDÍT

Elö.ször Herbert J. Taylor és mtsai (1957) tudták megkü­


lönböztetni a két kromatidát. Tríciummal jeÍ7,ett sugárzó t i ­
midint építettek be Vicia faba-kromoszómába {2, és 6. fejezet).
Mint tudjuk, a sejtciklus S-fázisában a DNS-replikáció úgy
történik, hogy a molekula kéttűs spirálja szálaira bomlik, és
mindkét szál mintául (templát) szolgál az újabb DNS-száí szin­
téziséhez, amellyel együtt aztán új molekulát alkot. A D N S -
replikációt éppen ezért nevezzük sze7nik0nzervativn.dk, hiszen
fele részben megőrzi a régi molekulát. Nos, ha a két testvér
kromatida DNS-ének egyik szála izotópot tartalmaz, ez ugyan
látszik az autoradiográfián, de nem különbözteti meg a kroma-
tidákat egymástól. Taylorék zseniális ötlete az volt, hogy egy
sejtciklusban adagolták a jelzett timidint, de aztán kicserélték '
a táptalajt, és az izotópmentes második interfázist követő osz­
tódásban végezték az autó radiográfiai. A második sejtciklus­
ban a leánykromoszómává vált kromatida DNS-e újból szálai­
ra bomlik: egy jelzett és egy jelzetlenre. Ezek roplikációja már
olyan mitotikus kromoszómát eredményez, melynek egyik kro-
matidája egy jelzett és egy jelzetíen szálú, a másik kromati-
dája két jelzetlen szálú DNS-molekulát tartalmaz. E kromoszó­
mát nukleáris emulzióval fedve, csak az egyik kromatida fö­
lött fognak megjelemii a mikroautoradíográfián az ezüstszem­
csék, a „grain"-ek (33. ábra). A Herbert Taylor-féle 1957-es
kísérlet, melyet itt leírtunk, az első kézzelfogható bizonyítéka
volt a DNS szemikonzervativ replikációjának, amit Watson és
Crick már 1953-as korszaknyitó cikkében lehetségesnek tartott.
Továbbá egy régi vita végét is jelentette. Véglegesen bizonyí­
totta ugyanis, hogy a kromatida egyetlen folyamatos DNS-mo-
lekulából áll, a kromoszómaszerkezet uninéinás, és a poliné-niás
elképzelések hibásak.
Taylorék arra is felfigyeltek, hogy az izotópos jelzés, a
„grain"-ek sora gyakran átmegy egyik kromatidáról a másikra,
kicserélődnek egyes kromatidaszakaszok. A testvérkromatida-
cserék mikroautoradiográfiás vizsgálata során az is kiderült,
hogy az XJV-, X-sugárzás és néhány vegyszer megnöveli gya­
koriságukat (Perry 1980). Bár csábító volt a lehetőség, még­
sem válhatott e módszer mutag én szűrési tesztté, egyrészt m e r t
kevesek számára elérhető, időrabló eljárás, másrészt azért,
m e r t az ezüstszemcsék átmérője sajnos közel áll a kromatida-
[ S + ^HTdR

M1

S --^HldR
l M2

^
M2 SCE
•í.í, ábra. Taylor eredeti kfsérleWnek; vázlata, amellyel a szcmikonzcrvatív
repEtkációt bizonyította. Az S-fázisban beépülő, tríciuinmal jelzett tinüdln {'HTdR)
az első nietafázisban (Ml) mindkét ktomatidán kimutatható a mikroautoradio-
gráfiáva!. Az anafázisban (A) elváló leánykromoszómák, ha egy újabb S-fázison
izotóp mentesen mennek át, a második nietafázisban (M2) csak az egyik kromati-
dán lesznek jelzettek, és ha időközben testvérkromatida-csere (SCE) történt, a
jelftlés azt is elárnlja (Taylor, Woods, Hughes 1957 nyomán).

átmérőhöz, emiatt a mikroautoradiográfiás testvérkromatida-


analízis hibalehetőségei nagyok, feloldóképessége kicsiny.
Az e patthelyzetből kimozdító első lépést Moszkvában tet­
ték 197,2-ben. Zakharov és Egolina megfigyelték, hogy h a a
hörcsögsejteket két sejtcikluson át a timidinanalóg b r ó m -
deoxi-uridinnal (BUdR, a DNS-be a timidin helyére beépülő
. molekula) kezelik, a két kromatida spiralizációja nem lesz min­
dig azonos, sőt egyikük néha halványabbra festődik. Később
kiderült, hogy a jód-deoxi-uridin hasonló eredményt ad. A
kromatida, melynek DNS-e mindkét szálában tartalmazza az
analógot, halványabb festődésü. A Taylor-kísérlethez 'képest
csak annyi volt a különbség, hogy ők az első sejtciklus után
nem távolították el az analógot.
A második fontos lépés szintén a hetvenes évek elején az
volt, hogy a citogenetika arzenáljába bevonult a Hoechst cég
33258-a,s flourokrómja (H33258 vagy bisbenzimid). méí,'pt'dig
diadalmenetben (7. fejezet). Ez, mint tudjuk, elsősorban az
AT-gazdag kromoszómaszakaszokat festette.
összekapcsolható-e két lépés? Sámuel Lati tette meg ezt a
Harvard Egyetemen (1973). Két sejtcikluson át kezelte BUdR-
rel a sejteket, majd megfestette őket H33258~cal, és fluoresz­
cens mikroszkópba helyezte. A B ü d R - t kétszálasan tartalmazó
kromatida fluoreszcenciája jóvtil gyengébb volt, m i n t a B U d f í - t
csak egyszálasan tartalmazóé. Az erösebb izzás néha jól kö­
vethetően átment egyik kromatidáró! a másikra. A fluoi-c-^/.-
cenciás testvérkromatida-csere Latt-féle módszere már iaen
nagy feloldóképességü volt, de szépséghibájaként felrótták, hogy
alkalmas UV-mikroszkopot és gyors mikroszkopizálót (vagy
megfeielő mikrofényképezési lehetőségeket) követelt, hisz a
H3325-8 fénye hamar elhalványult, épp mint a Q-sávoké.
Paul Perry és Sheldon Wolff végül skóciai és kaliforniai
együttműködéssel „demokratizálta" a módszert 1974-ben. Rá­
jöttek, hogy ha a BUdR-rel kezelt és H33258-caí festett kro­
moszómákat erősen megvilágítják, utána már a klasszikus
Giemsa-festés is differenciáltan festi a két kromaüdát. Ez az
FPG (fluorescence plus Giemsa)-módszer már bármely citoge­
netikai laboratórium számára elérhető, így forradalmasította a
mutagén-karcinogén anyagok szűrését. A kétféle módon fesíodő
két kromatida és a festődés átmenete egyikről a másikra a
kockásán öltözött paprikajancsit, a valamikori boliózatok id-
landó szereplőjét, a harlekint asszociálta. Nem tudtam kiderí­
teni, kinek az ötlete volt elsőként, de az biztos, mindannyian
rögtön tudtuk, miről van szó, akik egyszer is látínnii eg;.'ik
„lábán" világos kékesre, másikon piros-lilára f~stett Kromoszó­
mát, és velük kapcsolatban a „harlekin festés"; „harlekin kro-
mnszüina", sőt a módszerre a ..Jiarlekinizáció" kifejezést olvas­
tuk. A hosszú, nehézkes testvérkromatída-csere, az angol ere­
detű betűszó, az SCE (sistei- chromatid exchange) helyett vj-
dáman-találó terminus ez, nagyon remélem, így terjed el.
Figyeljük meg — nagyon jellemző a mai genetikára —,
Zakharovék elsÖ bátortalan megfigyelése és a ,,végleges", tö­
megméretekben alkalmazható FPG-harlekinizáció között mind­
össze két év telt el! Arra pedig, hogy egy évtized alatt .meny­
nyire divatossá vált ez a módszer, hadd említsek egy .szemé­
lyes adatot: csak a szerzők által nekem küldött különnyoma­
tokból '1974—84 sközött 184 példányos cikkgyűjteményem állt
össze, és ez a szám természetszerűen legfeljebb 30—400/fl-a
még a „jó helyen" (legrangosabb szakfolyóiratokban) megjelent
dolgozatoknak is, a kis egyetemi, intézeti lapokban megjelen­
tek száma nagyságrenddel is több lehet.

11.3. A H A R L E K I N I Z Á C I Ó NEM KBOMOSZÓMAABERRÁCIÓ

Az ismert klasztogének jó része erősen, harlekinizál. Még­


sem véletlen, hogy új fejezetben tárgyaljuk a testvérkromatida-
cserét, nem a „tört-forrt" kromoszómák között. Nagy a kü­
lönbség mind spontán gyakoriságuk, mind mutagénekkel való
kiválthatóságuk és főleg létrejöttük mechanizmusában.
11.3,1. A spontán harlekinizáció,
ellentétben a szerkezeti kromoszómamutációkkal minden
külső beavatkozás nélkül is gyakori. Barbara McClintock régi
(1938) és Brewen meg Peacock (1969) újabb adatai szerint a
gyürűkromoszómák viselkedését nyomozva sejtenként legalább
5 spontán SCE-t lehet találni az emberi limfocitákban. Azért
s'7,ükséges ezt előrebocsátani, m e r t az autoradiográfiás kimuta­
táskor sugárzó —• tehát klasztogén — timidint, az FPG-nél a/.
ismert mutagén BUdR-t alkalmazzuk, tehát lehetnének Ök is
felelősek a „spontán" harlekinizációért. Azok is — minden bi­
zonnyal — egy részéért, hiszen ha mindkettő mennyiségét n ö ­
veljük, nő a talált SCE-szám is. Ha ellenben csökkentjük dó­
zisukat, a harlekinizáció gyakorisága csak bizonyos határig
csökken, aztán m á r nem. Limfocitatenyészetben pl. 34.45 a
sejtenként! SCE-átlag 150—200 ^ig/ml BUdR-rel; 10,03 20—50
Hg/ml-rel; d e 0,6—6,1 fig/ml-relis 10,65-ös átlagot k a p t u n k 14
szerző adatait összesítve (Imreh, Rádulescu 1979). Ügy tűnik,
hogy a timinanalóg mennyiségének növelésévei is tetőzik egy
idő után az SCE-frekvencia (Kató 1977). A spontán gyakoriság
ugyanakkor elég jól egyezik az emlösfajok relatív DNS-tartal-
mávai és a metafázis-kromoszómák hosszával (Kató 1977).
Azokban az örökletes betegségekben, melyekre a spontán
kromoszómatörékenység és mutagén túlérzékenység a jellemző
(13. fejezet), várható lehetne egy magasabb alapharlekinizáció
is. E betegségcsoportból viszont csak a Bloom-szindrómában ta­
láltak több SCE-t. Ez azt is mutatja, hogy a kromoszómatöré-
kenység és harlekinizáció külön utakon jön létre.

207
Inkább elvi jelentőségű — az eredmény ujíyanis előre lát­
ható volt — az indianapolisi Meriin G. Butler (1981) vizsgalata,
melyben négy emberi rassz spontán- hariekinizációs gyakorisá­
gát hasonlítja össze. Semmi lényeges különbséget sem talált,
a Homo sapiens e felmérés szerint is egységes faj. Evolúciós
rokonaink, az embers/.abású majmok közül a gorilla spontán
SCE-gyakorisága és BUdR-érzékenysége a legnagyobb, ele {> is ,
elmarad az ember mögött (Barnet, Wallace 1982).

11.3.2. Az ioniifióló sugárzás


hatásos kromoszómaíörö, de gyenge harlekinizáló. A sugár­
dózis növelésével minden kromoszómaaberráció-típus gyakori­
sága folyamatosan nö, az SCE-gyakoriság viszont telítödési gör­
bét mutat, egyes adatok szerint nem is túl nagy sugárdózis
után. Bár ia beépült izotópok, mint a ''H (Gibson. Prescott 1972)
vagy a -'^P (Imreh, Rádulescu 1977) béta-sugárzása vitathatat­
lanul megnöveli az SCE-gyakoriSágot, „szabályos" dózishatas-
görbét itt sem lehetett kapni.
Az X- és gamma-sugárzás adta a legellentmondóbb ered­
ményeket. Még jóval az FPG-módszer előtt Marin és Prescott
(1964) mikroautoradiográfiásan vizsgálta az 50 R X-sugárral
kezelt kínaihörcsög-sejteket, és másfélszeres hariekinizációs
gyakoriságot talált, viszont a sugárdózist hiába növelte, 200 R
sem okozott több testvérkromatida-cserét. Már az FPG-mtKi-
szerrel Perry és Evans (1975) szabályos dózisfüggöséget tapasz­
talt. A görbe nem volt meredek, de nem is tetőzött. Míg 40(1 R
20-szorosra emelte a kromoszómaaberráciok számát, addig csak
1,3-szorosra az SCE-frekvenciát. A gamma-sugárzás se;7i lúl
hatékony, de követhető (Solomon, Bobrov/ 1975). Leonartl
(1983) t-öbb szerző adatait összesítve az embernél, cerkófnál és
sertésnél kis emelkedést, a kecskénél semmit, a gorillánál
egyenesen csökkenést észlel 2 Gy X-sugárzás után.
Az in vivő hatás is kérdéses. India nagy háttérsugárzásáról
ismert tartományában, Keralában (Pohl-Rühling és Fischer
(1983) 8,99 SCE-t talált, míg a kon trollszemély éknél 8,08-at
sejtenként. Gundy Sarolta és mtsai (1984) in vivő és in v i l r j
is bizonyítottnak látják a haríekinizáció emelkedését kis dó-
zisú besugárzás után. Dózishatásgörbéjük szintén kevéssé me­
redek és tetőzik is-
A G^-ben, amikor az ionizi'iló sugárzások a leghatékonyabb
kromo.szó mai örök (kromatidaiiberráció-okozok), gyakorlatilag
nem lehet testvérkromatida-cscrét kiváltani. Ebben végi'e min­
den szerző egyetért.
11.3.3. A n e m ionizáló sugárzások
közül az ultraibolya (UV) fény feltűnően hatékony harle-
kinizáló, de a BUdR-tartalmú kronioszómára a láthatóhoz k ö ­
zeli, sőt a látható hullámhossztartomány is nieglepően hatásos.
Egyetlen feltételt kell mindig teljesíteni: S-fázis előtt vagy
alatt érje a sugárzás a sejteket. Az UV-klasztogenezisben a
leglényegesebb szerepet a tiviindimer elnevezésű, két szomszé­
dos tiniint igen stabilan összekapcsoló kötés játssza. Ez sem
lehet kulcssérülés a testvérkromatida-csere kiváltásában, h i ­
szen a xeroderma pigmentosum sejtekben (13. fejezet) nem
gyakoribb az SCE, márpedig ezekből éppen a timindinierek
gyógyítására ,.felkészült" enzimek hiányzanak. A koffein szin­
tén a DNS-gyógyulás gátlója, mégsem elég hatékony az SCE-
gyakoriság növelésében (Perry 1980, Latt 1981).

11.3.4. Vegyi mutngének'karcinogének


harlekinizálü szeiepe vitathatatlan. Az alkiUilószerek (nit­
rogénmustár, quinacrinmustár, etil-nitrozourea, etil-metán-
szulfonát, mitomicin-C, trenimon stb.), a DNS-hez kötődd fes­
tékek (H33258, daunorubicin), a bázisanalógok (BUdR, JUdR)
és a mutagének egész ármádiája (pl. az alkohol metabolitja az
acetaldehid), de az összes karcinogén (metil-kolantrén), söt az
orsóméreg vinblasztin és vinkrisztin is növeli az SCE-gyakori-
ságot. A harlekinizáció „sikere" a genetikusok között nem ezzel
magyarázható, hiszen már előtte is ismertünk tucatnyi m ű t a -
gén-szürési lehetőséget. Az SCE azért „tud többet'', mer" r l y a n
kis vegyszer-koncentrációk is kiváltják, melyek sem kromoszó­
maaberrációt, sem íúlélésbeli különbséset nem okoznak a sej­
tekben. Erre még Sámuel Latt figyelt fel 1974-ben. A harle­
kinizáció tehát a vegyi mutagenezis eddig legérzékenyebb
gyorstesztjének ígérkezik. Nemcsak érzékenysége nagy, hanem
feloldóképessége is, hiszen pl. Krepinsky és mtsai (1979) egv
sejtben 300 testvérkromatida-cserét is számoltak etil-metán-
szulfonátos kezelés után Bloom-köros beteg limfocitáiban.
A vegyi SCE-indukció és mutációkiváltás párhuzamosan
halad, amint azt Cari-ano és mtsai (1978), illetve Raskó és mtsai

14 — A kroraoszütna 209
(1979) is bizonyították. Az SCE-oKozó vegyszerek muto-génck.
és forditvaj a vegyi mutagének SCE-t okoznak!
A harlekinizáló vegyszerek által okozott DNS-sérülések
változatossága elképesztő. Bár távolról sem ismerjük minde­
nikük hatásmechanizmusát, jó részükről tudjuk, hogy megha­
tározott vegyi módosulást okoznak és e módosulások megha­
tározott módon gyógyulnak.
A 9. fejezetben említett S-dependens mutagének stabil kö­
téseket hoznak létre a DNS-en belül, az UV okozta timindi-
menhez hasonlóan, és mint a timin-dimert, e kötéseket is exci-
ziós enzimekkel kell eltávolítani ahhoz, hogy gyógyulhassanak.
Az S-independens vegyszerek a DNS-molekula folytonossá­
gát is képesek megszakítani, ezért hosszabb, bonyolultabb gyó­
gyulási folyamatot igényelnek. A dologban csak az a szomorú,
hogy bár mindkét vegyi niutagéntípus hatásos harlekinizáló,
kevés adat erősíti az SCE és a gyógyulási folyamatok kapcso­
latát. Pedig kezdetben sokan úgy érezték, hogy a harlekinÍ2á-
cio tulajdonképpen a DNS-repair szintjét eláruló mutagén szű­
rőmódszer (Evans 1977, Stetka 1979, Painter 1980).
Érzékeny és nagy feloldóképessegü módszer tehát, az SCE
kimutatása, hibájául azt lehetett felróni, hogy csaK m vítro
működött, hiszen két sejtcikluson át BUdR-í kellett adagolni
a tenyészethez. Ezért azok a vegyszerek, melyek csak a szer­
vezetben alakulnak mutagénné (metabolikusan aktiválódó mu­
tagének), nem harlekinizáltak (pl. dietii-nitrozamíd, ciblofosz-
famid). Először úgy hidalták át e hiányosságot, hogy a bakte­
riális mutagenezisben (Ames-teszt) kidolgozott májkivonatos
(S-9 Mix a neve) in vitro metabolikus aktivációt vezették be az
SCE-analízisbe. Azután rájöttek arra is, hogy megoldható a
testvérkromatida-csere kimutatása in vivő is. Folyamatosan
kell bevinni a BUdR-t a szervezetbe, hogy amint az első ada­
got brómtalanitja az anyagcsere, m á r készenlétben álljon az
újabb adag. Ezt ismételt befecskendezéssel, intravénás infúzió­
val, BUdH-tablettákkal, söt bőr alá ültethető, kis áteresztő to-
kocskákkal is sikerült megoldani (Vogel, Bauknecht 11976). Az
in vivő és in vitro módszerek határán van az állatok test­
üregébe helyezett diffúziós kamrák alkalmazása, mely kam­
rákban emlős sejttenyészet található.
Az in vivő és in vitro adatok különbözőségét saját m u n ­
kánkban is megfigyelhettük. Az ismert mutagén-karcinogén
krómvegyüieínek kitett dolgozók fehérvérsejtjeiben kromoszó-
maaberrúciükat találtunk, de SCE-frekvencianövekedést nem,
nyilván jncrt a krúin a limfociták S-fázisában (a laboratóriumi
tenyészetben) nem volt jelen, és az SCE~re a limfocita ,<;encti-
kai iinyagnak nincs „memóriája", mint a kromoszcJmaaberrá-
ciókra. Amikor in vitro adagoltuk a krómot a sejtíenyészetek-
hez, a harlekinizációs görbe meredeken emelkedett (Imreh, Rá-
dülescu 1982).
Láttuk előzőleg, hogy a kromoszómaaberrációt ki\-áltó
kulcssérüíés a DNS kettős láncszakadása (DSB). A DSB-okozó
S-independens klasztogének (sugárzás, bleomicin, sztreptonig-
rin stb.) gyatra harlekinizálók. Az S-dependens klasztogének
viszont kiváló harlekinizálók. így abban a furcsa helyzetben
vagyunk, hogy bár nagy általános.ságban kijelenthetjük, hogy
a vegyi mutagenezisben az SCE-rendszer érzékenyebb, mint a
kromoszómaaberrációké, mégis, ha a mutagén teszteléskor az
SCE-aktivitás negatív, tovább kell lépnünk, és meg kell vizs­
gálni a kromoszómaaberrációkat is, mert nem lehetetlen, hogy
találunk belőlük jócskán. Ha ellenben pozitív harlekinizúciót
figyeltünk meg, eddigi tapasztalataink alapján úgy tűnik, biz­
tosra vehetjük, hogy ugyanaz lesz az eredmény a kromoszóma­
aberrációk terén is.
A harlekinizáció még egy jó tulajdonságát kell szembehe­
lyeznünk a kromoszómaaberrációkkal: ez utóbbiak spontán
gyakorisága igen alacsony 0,03—0,05/sejt, míg az SCE-é 6—
12/ sejt. Ebből következően 20—25 sejt vizsgálatával az SCE-
gyakoriság duplázódása biztosan kimutatható, a kromoszóma-
aberrációk duplázódásának statisztikailag érvényes kimutatá­
sához viszont sejtek százait kell vizsgálnunk.
A harlekinizáció fTzékenysége néha lehet hátrány is. így
például a módszer érzékeny még a dohányzásból a szervezetbe
jutó mutagénekre is, annyira, hogy ezek állandó ,,alapzajként"
zavarliatják a szűrés eredményét. Különben a cigíirettafüst-
sűrítménnyel végzett kísérletek ismerete el kellene hogy riasz-
sza a legmegátalkodottabb nikotinrabot is. Ez (szokásos rövidí­
tése a CSC a cigarette smoke condeih^ate-hói) klasztogén a n ö ­
vények gyökerében, mutációt okoz a baktériumokban, élesztö-
és tömlősgombákban, ecetmuslicák és emlőssejtek tenyészetei­
ben. Erős ín vitro harlekinizáló. Gátolja a DNS gyógyulását,
növeli az abnormis spermiumok számát egerekben. Rákosán
transzformálja (14. fejezet) az in vitro tenyésztett emlőssejte­
ket. Szoros kapcsolatban áll a tüdőrákkal, és erős teratogén

211
(torzszüléskiváltó) tényező (Marini 1983). In vivő több szerző
úgy találta, hogy a dohányosok és nem dohányzók limíocitái-
ban az SCE-gyakoríság azonos. Bo Lambert (1978) viszont nem­
csak szignifikáns különbséget talált a két csoportban, hanem a
napi 10-nél kevesebb és több cigarettát szivók is elkülönültek
vizsgálataiban. Bár teljes egyetértésről szó sincs, eredményeit
több szerző megerösitette (Marini 1983). Egy dolog biztos: aki
jelenleg környezeti rautagén-karcinogén szűrésére vállalkozik,
annak nemcsak hogy fel kell tüntetnie a dohányosokat és nem
dohányzókat a vizsgált csoportban, hanem azok a kontroll-
((mutagén hatásnak ki nem tett) csoportban is azonos a r á n y ­
ban kell hogy szerepeljenek.

11.3.5. Hol és hogyan jÖn létre a harlekinizáció?


Mai tudásunkkal nehéz — ha nem lehetetlen — válaszol­
ni e kérdésre.
Első felére támpontunk, hogy úgy tűnik, a heterokroma-
tin és eukromatin találkozási pontján valamivel nagyobb az
SCE-gyakoriság. A kromatidatranszlokációk töréspontján is ta­
láltak testvérkromatida-cserét (Perry 1980, Latt 1981). Lin és
Weríelecki (1982) Los Angelesben egyenesen a BUdR-szénzibi­
lis töréspontot (lq22—lq23, slS. fejezet) vizsgálták az il-es kí-
naihörcsög-kromoszómán. Q-sávozással lokalizálták a törés­
pontot, majd harlekin festést alkalmaztak. Nemcsak az derült
ki, hagy a krómatidatörések e ponton nem a Revell-modell sze­
rint jönnek létre, hanem az egybeesések hiányából arra is kö­
vetkeztetni lehet — mint ez sejthető volt —, hogy a kromo­
szómaaberrációk és a harlekinizáció különböző folyamatok
eredményei.
Foglaljuk össze, miért nem közeli rokona az SCE a kro-
mnszómaaberrációnak:
1. m e r t spontán gyakorisága igen nagy;
2. mert az ionizáló sugárzás és általában az S-independens
'kromoszómatörök rossz harlekinizáiók, míg az S-dependensek
kiválóak;
3. mert G2-ben nem lehet harlekinizálni;
4. mert nem eiég szoros a kapcsolat a DNS-gyógyuíás
(repair) és a harlekinizáció között.
Mindez azt mutatja, hogy a kroraoszómaabcrrációk kulcs­
sérülése, a kettős láncszakadás {9.4. fejezet) nem játszik lénye­
ges szerepet az SCE létrejöttében. Az S-dependens klasztogé-

ai2
nek hatása azt mutatja, hogy az egyszálas DNS-sérülések sze­
repe az S-fázisban döntő fontosságú lehet a harlekinizákklás-
ban. A nagy SCE-gyakoriság ugyanakkor azt is sugallja, hogy
olyan kis sérülések is okoznak testvérkromatida-csei-éí, me­
lyek semmi, esetre sem fejlődhetnek kromoszómaaberrációvá.
Ha az érvek meg is győznek arról, hogy a harlekinizáció
n t m közeli rokona a kromoszómaaberrációnak, a megcsorélödés
mikéntjére még mindig nem adtunk magyarázatot, és a ren­
delkezésünkre álló modellek sem segítenek rajtunk (Evans
197T. Stetka 1979. Painter 1980). Abban mindegyikük meg­
egyezik, hogy h a a DNS két szálát és a nitrogénbázisokat ösz-
Kzekötö hidrogénhidat egy rugalmas létraszerkezetnek kép­
zeljük, akkor elég e létrát egy ponton megcsavarni, és a két
szál máris felcserélődött. Amikor e két szál az S-fázisban vil­
laszerűén szétnyílik, e ponttól tova megcserélt szálakon szin-
tetizálódik. E csere spontánul is előfordul, és a mutagén-kar-
cinogének jelenléte felszaporítja. Ez ugyan leegyszerűsített
modell, de hogy nincs túl messze a valóságtól, az bizonyítja,
hogy az új DNS-szál mindig a régi külső felén szintetizálódik,
amint azt Latt (1981) már észrevette az •endoreduplikált kro­
moszómákon (2. fejezet). Ezeken ugyanis a két régi timin tar­
talmú (sötétre festődő) kromatida mindig egymás mellett be­
lül található. A DNS két szála felcserélödésének konkrét jno-
lekuláris mechanizmusa viszont egyelőre a kromoszóma titka.

12, ÖSSZEOLVADT SEJTEK

Két sejt Összeolvadásában, fúziójában biológusszemnek nincs


semmi ördöngösség. Ivaros szaporodás sejtfúzió nélkül elkép­
zelhetetlen. Az viszont, a megtermékenyítéstől eltekintve, a
sejtelmélet alapelve, tiogy a sejtek között a sejthártya szigorú
határ, m e l y — egyebek mellett — gátja a két sejt genetikai
anyaga összeolvadásának is. Ezért az izom- és csontrendszer
sokmagvú sejtjei a specializálódás rendkívüli kivételeinek szá­
mítanak.
12.1. HA EGY S E J T B E N „ELIDŐZ, A T I G R I S ÉS A SZELÍD ÖZ".
(A S E J T H I B R I D I Z Á C I Ó R Ó L )

Ringertz és Savage (1976) szerint valószínűleg a íöbbmogvú


sejtek megfigyelése vezette Johannes MüUert még a XIX. szá­
zad elején a felismeréshez, hogy a szomatikus sejtek is képe­
sek fuzionálni. Hsu (1979) szerint Warren H. Lewis már 1920
körül megfigyelte a tenyésztett sejtek összeolvadását. Ennek
ellenére a szomatikus sejtek spontán fúzióját csak 19fi0-ban
fedezi fel újra Barski, Soriéul és Cornefert, két egérszarkóma-
sejtvonal között. Ez az első túlélő, szaporodó szomatikus sejt-
hibrid. Röviddel Georges Barski után Boris Ephrussi két fáj
sejtjeinek hibridizációját figyeli meg kevert tenyészetben Ez
a jelenség igen ritka, de a két dolgozat keltette közfigyelem
ráirányult egy két évvel régebbi jelzésre. Y. Okada (1958)
számolt be arról, hogy Ehrlich-féle ráksejteket UV-sugárral
elölt Sendai-vírussal sikerrel fuzionált. Ez a mesterséges fú­
ziós lehetőség aztán a sejthibridizációt a sejtbiológia szinte
minden területén „divatba" hozta.
Ma már szomatikus sejteket összeolvasztani egyáltalán
nem nehéz, több vírus és vegyszer (pl. polietilénglikol) képes
úgy módosítani a sejthártyát, hogy az a két szomszédos sejt
érintkezési felületén felbomlik és a sejtek anyaga Összeolvad.
Két- vagy többmagvú sejt keletkezik [di- vagy polikarion). Ha
eredetére nézve azonos faj vagy sejtvonal fuzionál, hüinnkn-
rionról, ha különböző faj vagy sejtvonal, Tieteroícarionról be­
szélünk. A homo- vagy heterokarion túlélési esélyei nem na­
gyok. Ha viszont képes osztódni, az első' osztódással összeol­
vadnak a sejtmag anyagok is, és létrejön a szinkarion (egy-
magvú. sejtfúzióból származó sejt). Ha a szinkarion tov:ibbi
osztódásokat is megél és kolóniát képes alkotni, akkor már
hibrid sejtek alkotta szomatikus sejtvonallial kísérletezhetünk.
Hogyan lehet a hibrid sejteket kiválogatni a két sejtpopu­
láció keverékéből? John Littlefieldtöl (1964) származik a mind­
máig leghatékonyabb szelekciós módszer. Ö két enzimhiányos
mutáns sejtvonalat fuzionált és tartott olyan táptalajban,
amelyben éppen enzimhiányuk miatt egyik sejt sem volt ké­
pes önállóan szaporodni. Amint a két sejt összeolvadt, a hib­
rid sejtben a két genom kiegészítette egymást, megkerült mind
a két enzim (egyik sejt „hozta" az egyiket, másik a másikat),
és a „gyilkos" táptalajon is vígan megélt (34. ábra).
2. HPRT +

34. ábra. Enzimhiányos (HPRT = hipoxantin-guamn-foszforibozil-transzfe-


ráz. TK = timldilátkináz) mutáns sejtvonalak vírus (V) vagy poUetÜénglikol
(PEG) kiváltotta fúziójával keterokarion (1) képződik. A szelekciós táptalajban
(HAT =: hipoxantin, aminopterin és timidin tartalmú táptalaj, melyben csak
HPRT*- és TK+-sejtek élnek meg) az első osztódás után a sejtmagok összeol­
vadnak, szinkarion (2) jön létre.

Harris és Watkins (1965) és tÖlük függetlenül Okada és


Murayama (1965) Sendai-vírusos fúzióval létrehozták az első
fajok közötti mesterséges hibrid sejtet (egér x ember). Mary
Weiss és Boris Ephrussi (1966) bebizonyította, hogy az egér x
patkány hibridben mindkét genom aktív maradhat, és fajspe-
cifikus enzimeket termel. Ha eddig módszertani érdekessége­
ket leltároztunk, ez m á r genetikatörténeti jelentőségű felfede­
zés. És nem az egyetlen. A kutatók h a m a r rájöttek, hogy a
hibrid sejt genomja nem stabil. Kromoszómáról kromoszómára
fokozatosan elvész az egyik fúziós partner. 11967-ben Mary
Weiss és Howard Green felfedezte, hogy az egér x ember hib­
rid sejtből csak az emberi kromoszómák vesznek el osztódás-
ról osztódásra. Húsz sejtgeneráció után a sejthibrid iTiár csak
1—3, szerencsés esetben egy emberi kromoszómát tartalma;-..
A kromoszómavesztés nem minden hibrid sejtben azonos '.riér-
tékű, igy sohasem az eredeti hibridet, hanem egyetlen hibrid
sejt kiónját kell elemezni. Igen nehéz, nagy felkészültséget —
söt nem kis szwencsét is — igénylő munka ez, de ha sikerül
egyetlen emberi kromoszómát tartalmazó klónt azonosítani, az
abban talált emberi enzim egész biztosan az illető kromoszó­
mán lokalizálható gén terméke. Megnyílt az út a hibrid sejtek
alkalmazása felé a humán géntérképezésben (Raskó 1977).
Oxfordban (Hem-y Harris laboratóriumában) és Stockholm­
ban (George Klein laboratóriumában) a hatvanas évek végén
malignus és benignus sejteket hibridizálnak. A rákos tulajdon­
ság a- hibrid sejtben elvész, de a kromoszómák folyamatos
vesztésével adott pillanatban újra megjelenik. Ezzel a sejthib­
ridizáció bevonul a rákkutatásha (14. fejezet).
A szilárd sejtfaltól megfosztott tenyészthető növényi sej­
tek, az ún. protoplasztok fúzióját már a II. világháború előtt
megoldják (Michel 1937), de senki sem figyel fei rá az emíös
szomatikus sejtek hibridizációjának felfedezéséig. 1972-ben .i-'c-
ter Carlson és mtsai felnevelik a fajok közötti hibridsejlböl
származó első növényt, melyet fuzionált pro toplasz tokból
nyertek. A sejthibridizációt besorozzák a növénynemesüés
„fegyvernemei" közé is.
A sejthibridizálás egyik legérdekesebb és ugyanakkor leg-
gyakorlatibb eredménye az immunológiai hasznosítás. A folya-
mato-san tenyésző ráksejtek (mielóma) és az immun ,.memó­
riával" megáldott limfociták hibridjei (hihridóma) megtartják
a limfocita specifikusantitest-termelö képességét. Ha még a
fúzió előtt kiváltottunk egy bizonyos immunválaszt, a hibrid­
sejt felszaporításával az ellenanyag (m.onoklonális antigén) ki­
vonható. Köhler és Milstein 1975-ben közölték az első sikeres
monoklonális antigéntermelö hihridóma előállítását, és ma már
csak az USA-ban sok száz millió dollárért forgalmazzák őket
az „immunológiai piacon" (Cezar Milstein, Georges Köhler és
Neils Yerne 1984-es Nobel-díjasok). Hasonló módszerrel az in­
terferontermelés, különböző enzimek és más bioaktiv anyagok
termelése is ipari szintre emelhető. A rák elleni harcban is
sokat lehet várni a módszertől, hiszen amennyiben sikerül az
egyedi ráksejt monoklonális ellenanyagát előállítani vagy azt
rákellenes gyógyszerrel (ciíosztatikummal) összekapcsolni, vég-

21S
r e „célzottá" válhat a rákterápia. A hibridóma tulajdonságai is
változnak a kromoszómavesztés előrehaladtával. A citogeneti­
ka tehát ezen az ígéretes területen — ahol az alapkutatás nem
is aprópénzre váltása már megtörtént -— igen fontos szerepet
játszik.
1976-ban egymástól függetlenül három kutatócsoport, Ha-
rolJ Smith brookhaveni, Cocking és Lucy angliai és Dudits
Dénes szegedi (Lima de Faria oslói professzorral együttmű­
ködő) munkacsoportja növényi és állati eredetű szomatikus
sejtek fúziójával létrehozza az első interregnum sejthibrideket.
Erre már észbe kap a sajtó is. és boldog féktelenséggel talál­
gatja a jövőt, melyben disznó futkározna hátán kukoricával és
a paradicsom gyökerén teremne a burgonyagumó. Mint ahogy
a különböző ismert állatok kombinálásával alkotott mitológiai
szörnyek is csak gyermek számára félelmetesek, éppúgy gyer­
meteg dolog azt várni, hogy a növények vagy állatok para-
sz.-xuáíis hibridizációja olyan új fajokat hoz létre, amelyek gaz­
dasági szerepe meghaladja a növény- és állatnemesítés hagyo­
mányos lehetőségeit. Nem is ez a kutatás azonnali célja. El­
sősorban az emberi genetikai anyagot, saját genomunkat (!)
szeretnénk jobban megismerni e módszerrel. Ez nem jelenti
azt, hogy a fúziós módszereknek nem lehet szerepe a neme­
sítésben, Ez a szerep viszont természetszerűen nem a teljes
geaomok összeolvasztását, hanem kromoszómadarabok átülte­
tését jelentheti, ami a módszert a pénsebé.szethez közelíti.
Ezzel visszakanyarodtunk a citogenetika szerepéhez a
sejthibridizációban. Mint említettem, -a sejthibridek kro-
moszómakészlete nem stabil. Az ember x egér, ember x kínai-
hörcsög, ember x aranyhöi-csög hibridekből az emberi kromo­
szómák vesznek el fokozatosan, de az ember x patkány vagy
ember x szúnyog (!) hibridsejtböl a patkány, illetve a szúnyog-
kromoszómák (Zepp és mtsai 1971). E sejtek citogenetikai
elemzése egyike a legfontosabb és ugyanakkor legnehezebb
feladatoknak. A mikroautoradiográfia nehézkes, a sávfestés pe­
dig szintén nehezen sikerül egyszerre mindkét partneren, hi­
szen jeleztük {7. fejezet), mennyire egyéníteni kell e módszert.
Nos, legalább az olyan sejthibridekben, melyek egyik szülő­
vonala egér eredetű, a Hoechst 33258 (7, 11. fejezet) azon tu­
lajdonsága, hogy az egérkromoszómák centromerjének konden­
zációját gátolja, nagyon jó megkülönböztetési lehetőséget kínál
(Kim, Grzeschik 1974, Imreh és mtsai 1970).

2IJ
Nagyon sokat kell még megtudnunk a sejthibridek segít­
ségével a sejtosztódásról is, hiszen alig elképzelhető mai tu­
dásunkkal, hogyan képes együtt-egyszerre működni pl. a csirke
és kengurupatkány mitotikus apparátusa a sejthibridben. Nyil­
ván „nehézségeik" vannak, és ez lehet egyik fö oka az egyik
fél kromoszómái fokozatos elvesztésének is. A sejtosztódíis sza­
bályzásának tisztázása nemcsak elméleti tudásunkat Öregbí­
tené, hanem közelebb hozná a rák természetének megismeré­
sét is (14. fejezet).

12.2. L A T N I A EROMOSZÖMÁT, AMIKOR „NINCS IS"


(A PCC-RÖL)

T. C. Hsu (1979) nagyon kedvesen számol be e felfedo-és hrit-


terí'röl, hogyan kerültek össze Theodore Puck proíess^ivr (a
modern szomatikus sejtgenetika egyik pionírja) laborafüriu-
mában Denverben a Lexingtonból érkező Potu N. Rao és a
Harris professzor oxfordi laboratóriumából érkező Roberl T.
Johnson, és hogyan került szóba kávézás közben, hogy mi tör­
ténne, ha a sejtciklus különböző fázisaiban levÖ sejteket fu­
zionálnának. Ami klubhangulatú agytornának indult, az utóbbi
évtized egyik legérdekesebb megfigyeléséhez vezetett, a korai
kromoszÓTnükondeTizációhoz (Johnson, Rao 1970), Szokásos rö­
vidítése PCC (magyaros laborzsargonban: „pécécé", az angol
„premature chromosome condensation"-ból). Sajnos nem ta­
láltam a harlekinizációíioz hasonlóan frappáns elnevezést (11.
fejezet) a PCC-re, a magyar megfelelőt, a korai kromoszóma-
kondenzációt KKK-ra rövidíteni pedig fölösleges zavart kelte­
ne. Maradjunk jobb híján a PCC mellett, mely sem többet, sem
kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy megjelenik a kromo­
szóma, „amikor nincs", tehát az interfázisban. Hogyan? Ügy,
hogy mitózisban levő sejttel fuzionálva, az interfázisos kroma-
tinban kiváltható a kondenzáció, és a többé-kevésbé homogén
festÖdésü sejtmagkorong helyett kromoszómafonalak jelennek
meg. A jelenség természetes úton is előfordul, Níohols piilve-
nzációként, Ohara „prop?iasínp"-ként, vírus okozta kromoszó-
maelváltozásként írta le. Az is. A vírus azonban nem a k r o ­
moszómát porítja, sem magát a kondenzációt nem okozza, h a ­
nem fuzionálja a sejteket. Ha az egyik fúziós partner mitó-
zisos, a másik interfázisos, PCC az eredmény. Johnsonék ér-
ÍH||« )-Á-I

3S. dbra. Mitóziscis sejtek fúziója G„ S-, illetve G^- ejtekkel az illetÖ fázi-
sokra jellegzetes korai kroraoszómakondeiizációt (PCC) i kciz (Ringertz, Sava},'e
1981 nyomán).

dem^ — az általuk javasolt terminus használatának „jogalap­


ja" —, hogy felismerték e folyamat valódi természetét.
Gi-es sejtekben PCC-vel egyfonalas képletek jelennek
meg: a G^ elején a fonalak tömör szerkezetűek, spiralizáltak,
középen lazák, igen megnyúltak, végükön pedig még véko­
nyabbak és „gap"-ek által szaggatottak,
S-fázisban a PCC porított (pulverizált) hatást kelt, leg-
többázör halványan festődő kromatin-„ködben" lebegnek pont­
szerű vagy rövid fonalkaszerü kromoszómadarabok. Mikroau-
toradiográfiával magyarázatra lel e kép. A jelzett timidin

m
ezüstszemcséi ugyanis mintegy összeköttetést teremtenek a
látható fragmentumok között, és elárulják, hogy a DNS-yzinté-
zis éppen ezeken a teljesen dekonderizált — ezért fénymikroaz-
kóppal láthatatlan —• szakaszokon folyik (líingcrtz, Savag«
1976).
G^-ben a PCC legfontosabb jellemzője, hogy kétfonaías
kromszómák figyelhetők meg. A két kroraatidának megfelelő
fonálpár a G-^ 'elején még igen 'megnyúlt és résekkel tarkított,
a G-i miíózis felé közeledtével mind rövidebbek a kromoszó­
mák, és mindinkább hasonlítanak az eddig megismertekhez.
A korai kromoszómakondenzáció bármennyire is érdekes,
tulajdonképpen csak azt erősítette meg, amit a kromoszóma
kondenzációs ciklusáról eddig is tudtunk (2, 3. fejezet), di. a
látvány bizonyítékával.
Mi okozza a kromoszómák interfázisos kondenzációját?
Nyilvánvaló, hogy egy olyan tényező, mely a mitózisos sejt­
ben jnegvan, az iníerfázisosból hiányzik. Japán kutatók kide­
rítették, hogy ez a tényező' a mitózis előtt 15—-15 perccel szin-
tetizálódó fehérjetermészetű anyag. Nem fajspecifikiis, híí^zen
fajok közötti.PCC is könnyen okozható. Spermin, putreszoein,
magnézium jelenléte növeli a PCC-arányt. Fuzionáló — te­
hát PCC-okozó — vírus a varicella, herpesz, rózsahimlö, n y ú l -
himlő, mumpsz, Newcastle, az egész parainfluenza-víruscsa^ád
(köztük a Sendai), Rous-szarkómavírus, Visna-madárbronchi-
íisz-vírus, és a sort még lehetne folytatni, E vírusokra majd­
n e m mindegyik emlösfajnak van raembránreceptora. A mi
gyakorlatunkban veleszületett rendellenességek miatt laborató­
riumunkba küldött újszülött lim foci tat enyészetében találtunk
elképesztő számú PCC-t, a kis beteg néhány napon belül pa-
rainfluenza-vírus okozta tüdőgyulladásban elpusztult. A virá-
lis fúzió és a PCC felfedezése óta kérdésessé vált, van-e va­
lódi klasztogén hatásia e vírusoknak. A PCC-t bizonyosan -nem
a vírus okozza (csak a fúziót), hiszen elsősorban inaktivált ví­
rust használunk (általában UV-vel besugarazottat), másodsor­
ban pedig a fúziót ki lehet váltani vegyszerekkel is (polieíilén-
glikollal, dimetil-szulfoxiddal, lizolecitinnel, kalciumgazdag só­
oldattal), és a PCC képe változatlan.
Ismert a korai kromoszóma-kondenzáció fordítottja is. a
kor<íi sejtnmgképzödés. Néha ugyanis a mltotíkus sejt fúziója
az interfázisos sejttel nem okoz PCC-t, ehelyett sejtmaghár-
tya jön létre a mitotikus kromoszómák körül, és ezek a telo-
fázis végének megfelelően sejtmaggá kondenzálódnak. Ezt „tc-
lophasing" névt-n a japán Tkeuchi (1971) Avery Sandberg la­
boratóriumában a PCC-tül függetlenül megfigyelte. A telo-
phasing gyakoribb az olyan sejtfúziókban, ahol több interfá-
zisos sejtmag kerül egyetlen mitózissal közös sejthártya alá,
(polikarion). A késői G-j-s sejtek a leghatékonyabb teíofázis-
okozók (Ringertz, Savage 1976).
A PCC felfedezésének jelentősége elsősorban abban rejlik,
hogy általában a sejtciklus és konkrétan az interfázisos kroma-
tin vizsgálatára kiváló új módszert kínál.
A kla-sztogenezishcn is új korszakot nyit a PCC-módszer.
Az elözö fejezetekben láttuk, hogy a mitózisban látható kro­
moszómaaberrációk a DNS sérülésének és gyógyulásának vég­
eredményei. Azt i6 hangsúlyoztuk, hogy a sérülések döntő
többsége nyom nélkül gyógyul. Mivel a PCC azonnal a sérü­
lés után képes megjeleníteni a kromoszómát, a gyógyulási fo­
lyamatok jó részét ki tudja kapcsolni. Elsőként Waldrcn és
Johnson végeztek X- és UV-besugárzási kísérleteket, és jóval
több G-2-es törést, rést és cserét találtak, mint a mitózisban.
Az UV-sugárzás G,-ben nem okozott töréseket, megerősítve az
S-dependens klasztogénekről tudottakat (9. fejezet). PCC-vel
olyan sejtek is vizsgálhatók, melyek sérülései annyira súlyo­
sak, hogy el sem jutnának a mitózisig. Hittelman és Rao (1974)
vizsgálták először a vegyi mutagéncket l^CC-vel. Üjból bebi­
zonyosodott, hogy érzékenyebb módszer, mint a kromoszóma-
aberráció-analizis. Különösen érdekes a PCC perspektívája a
klasztogén hatást befolyásoló (érzékenyítő, védő) vegyszerek
esetén.
Walter Hittelman (1983) a rákdiagnosztikában is nagy j ö ­
vőt jósol a PCC-nak. Ugyanis a rákosán transzformálódott sej­
tek késői G|-ben gyülekeznek, míg a normális sejtek a G |
elején. (Ez utóbbi a Lajtha László angliai kutató által még
1963-ban Go-nak nevezett állapot.) A rákos sejt, úgy látszik,
„nem veszi észre" a G] eleji (Gn-ás) megállót. Rákos szövetben
tehát több lesz a késői G|-ef; PCC. Hittelmanék azt is megfi­
gyelték, hogy a fehérvérüségben szenvedők esontvelösejtjei a
késői G| különböző szakaszaiban találhatók, diagno.sztikus l e ­
hetőséget kínálva mind a malignitás mértékének, mind a k e ­
zelés hatékonyságának ellenőrzésére. A citoszíatikumokkal l e -
fojtott leukémia újrafellobbanását is előre jelezhetőnek tartják
a Gt-PCC analízissel.
Nagyon lényeges újdonság .a PCC lehetösé.qei között, hogy
olyan szövetek kromoszómáit is meg lehet e módszerrel'jele­
níteni, amelyek nem osztódnak, tehát a kromoszómaanalízis
előtt eddig zárt területnek számítottak. Ezek között talán a
legnagyobb örökléstani fontossággal a csírasejtek kromoszóma-
vizsgálata bírna. Bár még messze van a rntíneíjárástól, de már
sikerült ló-- és szarvasmarha-spermatozoidák fúziója mitntikus
sejtekkel és a kromoszómák megjelenítése. Azért is érdekes ez,
m e r t párhuzamosan kidolgoztak egy módszert (Rudak és mtsai
1978), mely a természetes folyamaton alapul: az emberi sper-
matozoidák hörcsögpetesejttel fuzionálnak. A sperpiatozoidá-
ban az első osztódásra készülödöben újból megjelennek a kro­
moszómák, és ezeket preparálni és vizsgálni lehet. '1984-ig 40
férfi 2000 spermiummitózisát elemezték abban a néhány labo­
ratóriumban, ahol sikerült ezt a — távolról sem könnyű —
módszert bevezetni. Verseny van tehát kialakulóban a PCC és
a }ertili2ációs fúzió lehetőségei között. Hogy e verseny tétje
nem elhanyagolható, ahhoz elég emlékeztetnem arra, -hogy a
spontán vetélések 50o/n-a kromoszómamutáció áldozata (Boué
és mt-^ai 1978), és ezek valamivel kevesebb mint fele apai ere­
detű.

13. TÖRÉKENY KROMOSZÓMÁK

Öröklési anyagunk konzervatív, módosulásai, mutációi súlyos-


ritka események. Ha 100 .sejtben 1—2 kromo.szómaaberrációnál
többet találunk, rögtön klasztogén hatásra gyanakszunk, és
nem ok nélkül. Az emberi patológiának vannak különleges
esetei, amikor a szerkezeti kromoszómamutációk beletartoznak
8 kórképbe. Két csoportot alkotnak:
1. specifikus törékeny pont (fragile site) jelenléte meghatá­
rozott kromoszómán;
2. nem specifikus kromoszómatörékenységgel jellemezhető'
örökletes betegségek (chromosome breakage syndromes);
13.1. T Ö R É K E N Y P O N T

Már a sugárgenetika hőskorában sokan kérdezték: véletlensze­


rűen és bárhol törik-e a kromoszóma? Mivel a sugár okozta
ionizáció eloszlása véletlenszerű, a genom mindegyik kromo­
szómáján a hosszúság függvényében megfelelő mennyiségű t ö ­
rést kellene találni. A gaterslebeni keletnémet genetikai köz­
pont kutatói, Rigomar Rieger és Arnd Michaelis figyeltek fel
arra, 'hogy a Vicia fába kromoszómáin az X-sugár kevesebb
törést okoz a telomer zónában, ugyanakkor a heterokromatikus
szakaszokban mintha több törés lenne. Vegyi mutagénnel
(etil-alkohollal) viszont 5—lO-szer annyi törést találtak a h e -
tero-, mint az eukromatinban (részletesebben lásd Rieger, Mi­
chaelis 1967, Lazányi 1970). A sugárzás emberi citogenetiká­
jának edinburghi élcsapata is több törést talált a heterokro-
^ matikus szakaszokon. Ugyanők 30 évvel a sugárkezelés után
sem találtak jellemzően lokalizálható aberrációkat egy-egy k r o ­
moszómán (Buckton 1983). A kezeletlen kromoszómák és a
vegyi klasztogenezis összevetésével időközben kiderült, hogy
egyes emberi kromoszómák szerkezeti jellemzője (!) az, ho.gy
hosszú vagy rövid karjuk bizonyos helyén kromatídarés (gap),
sÖt gyakran -törés figyelhető meg. E törékeny pontokat az
ausztráliai Grant Sutherland (1983) a következőképpen jel­
lemzi:
1. változatos szélességű izokromatid rés (gap) jelenléte:
2. mind az egyén, mind utódai kromszómáin a kar meg­
határozott pontján látható;
3. kodomináns mendeli öröklésmenetet mutat;
4. a törékeny pontot hordozó kromoszóma fokozottabb
gyakorisággal képez aberrációkat (acentrikus fragmentum, de-
léció, triradial stb.).
Az emberi kariotípusban 'lÖSS-ig 11 kromoszómán 16 tö­
rékeny pontot azonosítottak (42. ábra). Ezek közül a legna­
gyobb klinikai és társadalmi fontosságú a
13.1.1. törékeny X-kromoszónia szindróma
Herbert Lubs il968-ban 4400 kiskorú és 600 szülÖ citogeneti­
kai szűrése során találta azt a — genetikatörténeti jelentő­
ségű — fiút, aki egy új íünetegyüttes leírását tette lehetővé:
a törékenv X-kromoszómaszíndi'óniáL. szokásos rövidítésben a
fra-X-et. "
Lubs betege családi előfordulású, férfiáf^on öröklődő ér­
telmi fogyatékos volt, a Martin és Bell (1943) által leirt és n e ­
vüket viselő szindromakörbe tartozott. Ma inkább XLMU-
szindráma^éai ismerik, az „X linked menttű retardatian"-ból
rövidítve. Lubs betegének különlegessége az volt, hogy X-kro­
moszómájának vége gyakran letört, és, kis páros kromoszóma­
darabként volt látható a közelében.
A 7Ü-es évek közepétől lavinaszerűen zúdulnak a fra-X-ei
foglalkozó dolgozatok, 1983-ban a kérdés specialistái m á r kü­
lön konferenciát rendeztek Bethesdában (Opitz, Sutherland
1984). A fra~X-es betegek heréi gyakran feltűnően nagyok (a
fehér rassx átlagos 18-25 cc-s térfogatát meghaladóak), nagy-
fejüek, kidülledő homlokkal, lapátfüiekkel, és sápadt szemre­
cehártyával. Alkarukat általában n e m tudják kifele forgatni
(szupináció). IQ-juk 50 körüli. A szindróma második leírója
J . A. Escalante Sáo Paulo-i egyetemi hallgató volt. A kórké­
pet sokan — a prioritás ismeretének hiányában — Escalante-
kórnak is nevezik, ami egy brazil diáknak akkor is nagy do­
log, ha nem teljesen jogos. A fra-X azért érdemel különleges
figyehnct, mert a legújabb adatok szerint egyáltalán nem rit­
ka. Kromoszomális alapon a Down-kór után a fra-X okozhatja
a legtöbb értelmi fogyatékosságot! Különböi^ö szerzők adatai
szerint 2—9 fra-X-et lehet számítani 10 000 élve született fiú­
ra {Sutherland 1982, Opitz, Sutherland 1984). Életkilátásaik
még a Do\vn-kórosokt.nal is íjobbak. Miért fedezték fel ilyen
későn e szindrómát? Azért, m e r t a humán citogenetika első
„mézeshetei'' során (6. fejezet) a preparátumok meglehetősen
gyatrák voltak, mire pedig feljavultak, addigra Parkerék korai
199-es táptalaját mindenütt felváltották a sokkal „jobb" tápfo­
lyadékok (RPMI iti40, Ham F—10. és F—12-je stb.), melyek
többek között jolsavhan is gazdagok. Amint szinte véletlenül
kiderült (Sutherland 1969), az X-kromoszóma törékenysége csak
folsav hiányában jelentkezik, vissza kell tehát térni a Parker
199-hez, vagy pedig folsavantagonista vegyszereket (pl. me-
tothrexat, Aktinomicin D) kell adagolni a táptalajhoz. A leg-
döbbenetesebb az egészben az, hogy W. Ted Brown kezdemé­
nyezése nyomán többen elkezdték folsavpreparátumokkal ke­
zelni a fra-X-esekel, sőt a többi értelmi fogyatékost is. még-
pedig állitolag eredményesen! Dániában Mar^aretta Mikkelsen
citoiienetikus tanácsára a fra-X heterozigóta anyák már a
terhesség aliitt is kapnak folsavat.
13.1.2. Az autoszomális törékeny pontok
Összesítésére Sutherland és mtsai (1983) vállalkoztak. A/ örök-
leteson törékenv folsavérzékeny pontok a következők: 2 q l l ,
2qi;í, ()p23, 7 p i i , 8c[22, Ílp21. 9q32, 10q23. I l q l 3 , l l q 2 3 , ] 2 q l 3 ,
•Hipl2, 2 0 p l l . Az Xq27 (vagyis a fra-X) a gonoszomális töré­
keny pont. A foLsav- és timidin-metabolizmus methotrexáttal
is gátolható, de például a ifi-. 1.7-es kromoszómán a netropszin,
a disztamicin A, a Hoechst 33258, a BCdR váltja ki a fragili-
tást, a 30-espn és líi-oson a BUdR, az X-en a metionin és a
FUdH. A FUdR és FCdíí (fluoruracildezoxiribozid és fluorci-
tozmciezoxiribozid) a 2 q l 3 , 6p23, 7 p l l , 8q22, 9q32, l l q l 3 , l l q 2 3
és I 2 q l 3 töréspontok fragihtását váltja ki. Sutherlandék (1982)
869 értelmi fogyatékos között Ki fra-X-et és 7 autoszomális
fragilitást találtak, párhuzamosan 2215 újszülöttben 4 autoszo-
mátis töréspontot, de egyetlen fra-X-et sem. 9 esetben társult
az autoszomális és gonoszomáli.^ törékenység.
Egyesek szerint a fra-X vírusos eTX'dotü (Opitz. Sutlier-
land 1984). A mikronukleusz-gyakoriság a fra-X-es sejttenyé­
szetekben megnö^^ekszik folsavhiányos táptalajon, de a törés­
pont nélküli egyéneké is magasabb üven körülmények között
(Beek és mtsai 1983).

13.2. T Ö R É K E N Y K R O M O S Z Ó M A - S Z I N D R Ó M Á K

J a m c i Germán (1969), a New York-l vérközpont kutatója g y ü j -


tötío „törékenykromoszóma-szindrómák" néven egy csokorba
a h-irom akkor ismert ritka autoszomális recesszív örökletes
betegséget: az ataxia ielangieclxisiát (AT), a Bloom-szindrÓTTiát
(BS) és a Fanconi-anéiniát (FA). Azóta e három mellé még két
további sorolható: a Wevner-szindróma (WS) és a Nijmegen
töréki'nyaégi szindrónux (NBS) (Taalman és mtsai 1983). Kö­
zös, jellemzőik:
1. a betegek kezeletlen limfocitatenyészetében nagyszámú
„spontán** kromoszómaaberráGíó található;
2, nagy valószinüséggel kapcsolódnak rosszindulatú folya-
niaUai, (fehérvérűség, daganat);

15 - A ii»«..s/>-^ 225
3, a betegek kromoszomálisan túlérzékenyek küionbözö
mutag én-karcinog én tényezőkre,
E betegségcsoporthoz sok szempontból közel álló és sok­
szor velük együtt tárgyalt kór a xeroderma pigmentosum
(XP), mely szintén mutagén-híperszenzibilis és szintén eirá-
kosodik, de a spontán kromoszómaaberráció-gyakorisága nor­
mális.
Ritkaságukhoz képest elképesztő dolgozatözön foglalkozik
e betegségekkel. A nagy érdeklődést az magyarázza, hogy az
alapkutatói, gyakorló orvosi fantáziát és ambíciót egyaránt in­
gerlik: konkrét jelzései ugyanis a genetikai defektus és a rák
kapcsolatának. A bőrgyógyászok genoderTnatózis gyűjtőnéven
„ragadják" hatáskörükbe e betegségeket a r r a hivatkozva, hogy
mindenikük örökletes bőrelváltozással jár; az immunológusok
az iTmnundeficiencia-szindrÓTnák közé sorolják őket, hisz e be­
tegek fertőzéssel szembeni ellenállöképessége csökkent; de —
•anélkül, hogy hazabeszélnék — a citogenetikusok í o n n á l n a k
rájuk jogot a legspecifikusabb jellemzővel: a kTOTnoszúmaszer-
kezeti instabilitás révén (Germán, 1977, Arlett. Lehman 1978,
Heddle és mtsai 1983).

13.2.1. Az ataxia telangíectasia (AT)


vagy Louis—Barr-szindróma kisagyi eredetű mozgáskoor-
dináció-hiánnyal {cerebelláris ataxia), fokozatos idegrendszeri
degenerációval, a felületi erek állandó tágulatával (teangiecta-
sia, mely a szem kötöhártyáján, majd az arcon, fülön és vég­
tagokon is feltűnik), a kicsiny vagy hiányzó esecsemőmirigy
miatt csökkent ellenállóképességgel és a belsÖ elválasztási! mi­
rigyek általános fejletlenségével jellemezhető. Születéskori gya­
korisága különböző szerzők szerint 1/40 000 és 1/36 000 közé
tehető (Arlett, Lehman 1968, Paterson, Smith 1979). Gyakori­
sága a marokkói eredetű izraeli zsidó közösségben a legna­
gyobb. Húsz évnél többet ritkán élnek a fokozott fertőzési ve­
szély miatt. A velük egykorúakhoz képret 1200-szoros a rákos
megbetegedés esélye (Hodgkin- és n e m Hodgkin-tipusú limió-
mák, akut k u k é m i á k , bél- és petefészek-daganatok).
Daganatos AT-szindróma kezelése során fedezte fel Go-
toff (1967) a betegek fokozott sugárérzékenységét. Az AT-sej-
tek letalitása fokozott bieomicin-, etil-nitrozourea-, etil-metán-
szulfonát- és akcinomicin D-kezelés után is.
Spontán génmutációs gyakoriságuk normális. Spontán SCE-
gyakoriságuk é.s a mutagén kezelésre adott harlekinizáció.s vá­
lasz i3 normáli.s. A spontán kromoszómaaberrációk viszont fel­
tűnően gyakoriak. Ionizáló sugárzás-, blcomicin-, diepoxi-bu-
tán-kezeiésre különlegesen nagyszámú aberráció található az
AT-sejtekben. Az X-sugár G|-ben is sok kromatida típu.-^ú
aberrációt okoz, míg a normális sejtekben a G|-ben csak kro­
moszóma típusú aberráció kelthető. Ez azt mutatja, hogy az
egyszálas DNS-törések (SSB) is fennmaradnak gyógyulatlanul,
(Heddíe és mtsai 1983). A ki-omo.szóma típusú aberi'ációk gya­
korisága is abnormisan magas besugárzás után, tehát a két-
szálas DNS-törésck gyógyulása szintén gátolt.

13.2.2. A Bloom-szindróma (BS)


alacáony születési súllyal, növekedésbeni visszamarad:' :sal íley-
fennebb 1.50 cm-ek), telangiectasiás 'bűrpirosodással (az arcon
ez lepkeszerü foltot ad), jellegzetes formájú hosszú keskeny
arccal, napfény érzékenységgel, rossz immunválasszal jellemez­
hető. Ritka betegség, gyakoribb az ukrajnai eredetű (ún. aske-
názi) zsidó populációban. Korai halálozásukat fertőzések és a fo­
kozott rákveszély (1/8, Therman lí)80) okozza. Akut fehérvérü-
ség, szarkóma, emésztőrendszeri daganatok a leggyakoribbak.
A BS-sejtek fokozottan érzékenyek UV-sugárzásra. mi-
tomicin C- és etil-metán-szulfonát-kezelésre.
Spontán mutációs rátájuk feltűnően magas. Spontán SCE-
gyakoriságuk elképesztő, a normális 6—12 helyett 90/sejt. Ez
már nem is harlekinizáció, hanem kicsiny pöttyök sakktábla­
szerű váltakozása a két kromatidán (Chaganti és mtsai 1977).
Hiperérzékenyek a 4-nitroquinolin-oxid, mitomicin C, etil-nit-
rozourea és ctil-metán-szulfonát harlekinizáló hatására.
Spontán kromoszómatörékenységük nagyszámú kromatida-
rést (gap), törést és transzlokációt eredményez. A betegségre
diagnosztikus értékű a quadriradialok feltűnően nagy száma
(Germán 1977).
Ionizáló sugárzás és az etil-metán-szulfonát is a normálist
sokszorosan felülmúló aberrációmennvisé^et vált ki (Heddle és
mtsai 1983).
13.2.3. A Fanconi-anéniia (FA)
fejlüdfebeni visszamaradoítsággai, singcsontrövidséggcl. a h ü ­
velykujj gyakori hiányával, vesemaiformációkkai, súlyos c^ont-
velömüködési zavarokkal és ezáltal kiváltott általános vérsze­
génységgel, a bőr barnás elszíneződésével jellemezhető. Miir
gyerekkori halálozásuk is magas a vérszegénység és az igen
gyakori fehérvérűség miatt.
A FA-sejtek fokozottan érzékenyek ionizáló sugárzásra, mi­
tomicin C-re, niírogénmustárra, meto.xipszoralénre és etil-me-
tán-szulfonátra.
Spontán génmutációs gyakoriságuk normális. Spontán
SCE-gyakoriságuk ugyancsak normális, csak a nitrogénrnasíár-
és a kombinált metoxipszóraién és ultraibolyasugár-kezelé'-
vált ki fokozott harlekinizációt a normális sejtekhez képest.
Spontán kromoszómaaberráció-gyakoriságuk nagy, erre
Schröeder és mtsai még 1969-bGn felfigyeltek. A kromoszóma­
törések G2-es típusúak és főleg quadriradiálok. Kromoszóma-
törékenységük túlérzékeny egész sor mutagénre: UV-, ionizáló
sugár, mitomicin C, nitrogénmustár, metoxipszoralén-UV, die-
poxJbután, etii-metán-szulfonát, kloramfenikol, koffein, ciklo-
foszfamid stb. {Heddl=e és mtsai 1983). Sasaki és Tonr^nura
(1973) szerint a keresztkötések (cross-link) gyógyulása a legne­
hézkesebb a FA-sok séiiilt DNS-ében. Saját esetünk (hnreh és
mtsai 1984) törpenövéssel, négyujjúsággai és fokozott kromo-
szomólis sugár érzékeny seggel jellemezhető.

13.2.4. A xeroderina pigmentosum (XP)


rassztól függetlenül igen nagyfokú fényérzékenységgel jellem­
zett. A napsugárnak kitett bőrfelület kipirul, kifekélyesedik és
hamarosan elrákosodik, 30 év alatti halálozást okozva. Mint
az eiözö három, a X P is autoszomális recesszív génmutáció
okozta örökletes betegség, mely az UV-sugár keltette DNS-bá-
ziselváltozás egy fajtája (a tiniin dimer gyógyítására képtelen)
(Cleaver 1969). Hiáiayzik az az enzim, mely a sérült szakasz
kivágásáért és/vagy a hibás rész újraszintetizálásáért felelős.
A X P is ritka betegség, születéskori gyakorisága 1/250 000 (Ar-
lett, Lehman 1979).
A XP-sejtek túlérzékenyek UV- és X-sugárzásra, 4-nJtro-
quinolin-oxidra, aflatoxjn B-re, mitomicin C-re, formíildehidre
és még több mutagén-k arcinog énre.
s p o n t á n mutációs rátájuk normális. Spontán SCE-gyako-
rjsájjuk szintén normálisnak tekinthető, de liarlekinizációjuk
túlérzékeny az UV-, 4-nitro-quinoHn-oxid-, nitrogénmustár- és
etil-metán-szulfonát-kezelésre.
Spontán kromoszómatörékcnyscg nincs az XP-ban. K r o ­
moszómáik hiperszcnzibilisek viszont UV-sugárzásra, 4-nitro-
quinolin-oxidra, afíatoxin B-re, mitomicin C-re stb. (Heddle f's
mtsai 1983)
13.2.5. A kromoszómainstabilitás és a r á k
kapcsolatíi indokolja a fenti szindrómák részletesebb ismerte­
tését. Mint a következő fejezetben látni fogjuk, a rák geneti­
kai betegségként is értelmezhető. Ebben az értelmezésben igen
nagy jelentősége van a kro,moszómainstabilÍtás és recesszív
gén.mutációk kapcsolatának. Hadd foglaljuk össze e négy
szindróma főbb jellemzőit:
1. a spontán mutációs ráta normális (a BS kivételé\'el);
2. a spontán SCE-gyakoriság normális (a BS kivételévt'l):
3. a spontán kromoszómaaberráció-gyakoriság nagy (-.r/. X P
kivételével);
4. mu tag én-karcinogén tényezőkre mindegyik hipoi'érzé-
kény, bár nem mind ugyanazokra;
5. mutagén-karcinogén kezelésre mindegyik fokozott kro-
moszómaaberrácló-gyakorisággal válaszol;
0- mindegyik nagy valószínűséggel rákosán degenerálódik.
Adott tehát bizonyos ellentmondás a génmutációs érzé­
kenység, a liarlekinizációs érzékenység (melyről a 11. fejezet­
ben láttuk, hogy nem áll azonos alapon a kromoszómaaberrá­
ciókkal) normaíitása és a kromoszóma instabilitása, az aberrá-
ciós hiperszenzibilitás között. Ha e disszonanciához meg hozzá­
fűzzük azt is, hogy újabban ismerünk néhány olyan rákkeltőt,
mely kromoszómamutációt okoz, de génmutációt nem (pl. a
dietil-sztilbösztrol Barett szerint; Heddle és mtsai 1983),
óhatatlanul gyanakodni kezdünk, vajon nem játszanak-e fonto-
sabb szerepet a rákkeltésben a kromoszómamutációk, mint a
génmutációk?
I I . A KROMOSZÓMA ÉS A RÁK

OrtzkediiÜDk keil a rákkulutó


kocká/aiálól: u/ áh^.lánn'^ítási
George Klein, 1981.

Miután mottóul korunk egyik élvonalbeli rákkutató cso­


portja vezetőjének (Karolinska Intézet, Stockholm) figyelmez­
tetését tűztem az olvasó — és magam — elé, rögtön meg is
keii szegnem, mert szerintem — és nyilván nem vagyok egye­
dül — általánosítva kijelenthető, hogy a rák genetikai beteg­
ség. Genetikai betegség volta Összekapcsolja az orvosok számára
igen különböző szarkómát és leukémiát, meningiómát és malig-
nus melanómát. De — vetheti ellen bárki —• néhány, különben
igen érdekes ,,családi" rákesettöl eltekintve a rák nem öröklő­
dik. Tényleg nem öröklődik apáról fiúra, de igenis öröklődik
sejtről sejtre. Sejtjeink mindenike öröklési anyagunk kontroll­
ja alatt áll, csak akkor és ott szaporodik, ha arra szükség van
a megfelelő életfolyamatban, és azonnal abbahagyja osztódásait,
mihelyt arra genetikai ,,parancsot'' kap. Ha egyetlen sejt rossz­
indulatúvá (malignussá) válik, elszakítja a génszabályozás bék­
lyóit, és a szövetkörnyezetre, anyagcsere-,,érdekekre" fittyet
hányva osztódni kezd. „Rosszindulatú voltát", malignitását örö­
kíti minden sejtutódjára, rákos klónt, majd ráksejtpopulációt
hoz létre. Osztódik-osztódik feltartóztathatatlanul és vakon to­
vább, míg a gazdaszervezet és ezzel önmaga halálát nem okozza.
A rák tehát a sejtosztódás genetikai szabályzásának és
ellenőrzésének elfajulása, mely állandó és anarchikiis sejtbur­
jánzáshoz vezet. Következésképpen csak az egészséges sejtek
„osztódásgenetikája" ismeretében fogjuk megérteni, „mi rom­
lott el" a rákos sejtben. Ez a magyarázata annak, hogy az in­
dokolatlanul lenéző szólásmondást, mely szerint: „többen élnek
meg a rákból — értsd rákkutatásból —, mint ahányan meghal­
nak benne", még tódítani is lehet azzal, hogy a rákkutatók jó
része soha nem is lát rákos beteget. Ez így törvényszerű, és
nem előzmények nélküli.
A rák és kromoszóma kapcsolatát először megsejtő Theo-
dor Boveri sem emberi daganatot vizsgált, hanem tengerisün­
petebarázdálódást. E ráktól távol álló kísérletek nyomán 1914-
ben könyvet írt Zur Frage der Entstehung Maligner Tumorén
címmel, melyben határozottan kijelentette: 1. a rákos folya-
m a t b a n genetikailag módosult kromoszómákat kell találnunk,
2. ha megváltoztatjuk a kromoszómaösszetételt, rák keletkezik.
Ezzel Boveri a szomatikus mutáció elméletének elindítójává és
70 éve a rákkutatás íhletöjévé vált. Azt, hogy a lényeget m e n y ­
nyire zseniálisan sejtette meg, csak napjainkban tudjuk igazán
felmérni.
A hisztológusok már Boveri elött megfigyelték a kromo­
szómákat a daganatok metszeteiben (Sandberg 1979). E téren
Arnold lehetett az első (5. fejezet) 1879-ben-. 1890-ben Hanse-
mann már tételesen közli, hogy minden karcinómában aszim­
metrikusak a mitózisok, ami szerinte ancuploidiához, majd r á k ­
hoz vezet. Kortársai hevesen bírálták, ezért halála elÖtt visz-
szavonta állítását. Anders (1932) az első citológus, akí össze­
hasonlította a tumorsejteket az egészségesekkel, a p r i m e r da­
ganatot az áttéttel. A kromoszómaszám változásait figyelte meg,
emellett atipikus mitózisokat, ragadós kromoszómákat is lá­
tott. Végkövetkeztetése Boverivel szemben: a rákban a kromo­
szóma-rendellenességek nem okai annak, hanem következmé­
nyei. Csak az utóbbi néhány év felfedeziései cáfolták e \ é l e -
ményt. A harmincas-negyvenes években KoUer végzett álfngó
rákcitológiai munkát. Összegező müvében (Koller 1947) ;i tu-
mormitózisok zavarait strukturális kromoszómaaberráciokra,
számanomahákra és orsósérülésekre osztotta. Mivel azt látta,
hogy a tumor minden kromoszómasérülés ellenére tovább nö,
arra a meggyőződésre jutott, hogy a rákos elfajulás okát a cito-
plazmában kell keresni, és ezért Boveri hipotézise hibás. A
negyvenes-ötvenes években igen fellendítette a rákkutatást a
laboratóriumi állatok (egér, patkány) hasüregi folyadékában t e ­
nyésző rákos sejtek (aszcitesz) vizsgálata, amit a század elején
m é g Ehrlich kezdeményezett, és az említett időszakban Yoshi-
da (patkányon) és Klein (egéren) úttörő munkája rutinmódszer­
r é fejlesztett. Az in vitro sejtíenyésztés előretörése is sokat
segített a rák citológusainak. Mint a humán citogenetikában ál­
talában, a rákéban is a hatvanas évek hozták a minőségi előre­
lépés lehetőségét. Amint a módszerek megengedték, azonnal
fel is fedezték az első specifikus kromoszómaaberrációt, mely
igen gyakori a krónikus mieloid leukémiások csontvelejében. Ez
*Sy ig^n l^icsj G-csoportos kromoszóma, melyet edinburghi ku­
tatók felfedezői, Nov/ell és Hungerford (1960) otthonáról Phi-
ladelphia-kromoszómánsk (jelölése Ph*) neveztek. A modern on­
kológiai citogenetika kezdöakkordja volt a P h ' felfedezése, me-
lyet kezdetben 21-es, majd 22-es hosszúkar-deléciónak tartot­
tak, aani azt sejtette, hogy rövidesen minden rosszindulatú
folyamatban megtaláljuk azt a specifikus iíjromoszómát, aneiy
diagnosztikus jele (markere) a kórnak.

1 4 1 . A „E.ROMOSZÖMAMARKER"-VADÁSZAT

kezdeti eredményei nem nagyon biztattak. Ténylegesen találtak


minden malignus daganatban és a vérképzés rosszindulatú í o -
lyamataiban is aneuploidiát és kromoszómaaberrációt (8, 9, 10.
táblázat). Találtak markert is, nem egyet, de ezek csak a tu­
morok klonális (egy sejtből khnduló) eredete mellett tanúskod­
tak, nem kötötték össze az egyes eseteket. Ügy tűnt, hogy a
fehérvérűségen kívül tulajdonképpen nincs sok értelme az on­
kológiai citogenetikai vizsgálatnak,
A „zebrakromoszómák" kora a hetvenes évekkel (7. fejezet)
végre gyökeres változást hozott. Először természetesen a P h '
természetét tisztázták. Janet Rowley (1973) chicagói citogene-
tikus megállapította, hogy a deléciós 22-es kromoszóma letört
darabja nem vész el, hanem transzlokálódik a O-es kromoszó­
mára. Később kiderült, hogy több más kromoszómára is á t k e ­
rülhet. A 22-es kromoszóma aberrációit egy agydaganatban, a
meningeómában is megtalálták (Max'k, 1972), de azóta mono-
szómiát, deléciüt és a 8-as kromoszómára való transzlokációt
is jeleztek.

Jellegzeles (nem VKlRlIpiL'íZPrű) aiicruploidiák az ember maliguus bctcgaíyeiboa


{Rowley 1983, Yunis 1983, Sandberg 1984 után)

alíut iioulimfoid le oké min


xikut íimfoid leiikéinia
akut nonlimfoid leukémia
V as t íLgbél-adenokatcinótna
akut nonlimfoid lewkémia
leu][Kmiá.k, különösen az idült Uuifoid leukémia, limfúiiiák, here-
szeminóma
akut limfoid leukémia
meiiiugeőma (agydaganat)
—7, ij;12, j ; 1 7 másodlagos leukémiák
Jclleyzptes (iK^Di vcletleiiüzprű) krnnioíi/őuiiialicrriieiúk nz
betcysctiei ben
(Yunis J9S:!, KleJa 1983, Sai.dburí; 1984 után)

míiHsiius melaiióiiia, iiciiroÍjliis?;tóina. méhrák


i (iq) mOiirdk
1 q+ emlűr ik
3 p - tiidórálc iiias&dla5,os leiiki. ma
5 q- másodlagos Jeukémn akut noulimfoid leykéinia, méhnyakrák
6 q- litnfóraa akut liiufiu l leukém) i malignus melanónta
i (6p) maligiius raelanóiiii
7 q- másodlagos leukémia, akut iioiiinnfriid leukíiiiia, liólyagrák
s p.- hóíyagrák
9 p- hólyagrák, akut Üinídid Itukíniiu
H p- Wilius vesedagauat
11 c,_ akut nonlimfoid leukémia, niOhiiyakriik
i (1= p) hereszeminóina
hereszeminóma
12 q ^ másodlagos leukéuiia, vastagbél adeuokiirciiiÓDia
13 q - r e tiiio bl asztó m a
14 q + limfóma, akut limioid leuké-Jiiia, ídüít limfoid lenkéJiiia
i (I&lj liólyagrák
i (17q) idült mieloid leukémia
ai,, - polycythaemia vera (vörOsvértest-túltengés)
21 q - prcleukémia, akut nonlimfoid leukémia
22 q - idült mieloid leukémia, raeningeóma (agydaganat)

10. lálílűzut
•IrlIeRzelFS (nem véleltpDí-zcríi) trnjih/lukáelók :iz rniber nialigniie liripg-
scgclbcn
(Rowley 1983, Yuiiis 1983, Sandberg 1984 után)

t(9;22)(q34;ql]) -^ Pli^ idült mieloid leukémia, akut leuténiiák


t(8;21)(q2:i;q22) akut mieloid leukémia
t(8;22)(q22;q22) Jiurkitt-limfóma, meningeóuia (agydaganat)
t(4 ;llHq21 ;q23) akut limfoid leukémia
t(8;14)(q23:q32) akut limfoid leukémia, limfőmák
t(15;17)(q24;q21) akut ptomieloid leukémia
Í ( U ;C){q21-23;C) akut nonlimfoid leukémia
t(.'t ;8)(p25 ;q21) íüHőmirigy-daganat
t(6;14){q2I ;q24) petefészekrák
t(9;ll)(p21 ;q23) akut monoblasztoa leukémia
t f l l ;21)(q22;q21) akut nojjüjufoid leukémia, más csontvelő-sejtbui-
jánzások
t(6;12)(ql5 ;pl3) promieloid leukémia
t(6:9)(p23;q24) akut nonlimfoid leukémia
t(15;18) hóíyagrák
ManolüV és Manolova már 1971-ben leírta a 14-es kromo­
szóma hosszú karján egy többletsáv megjelenését a Burkitt-
limiómában. A szem ideghártyadaganatában (retinoblasztóma)
még hamarabb, már 1969-ben jelezte Allerdice, hogy a 13-as
kromoszóma hosszú karja hiányos. Kiderült, hogy ez a deléció
veleszületett, öröklődő és mindmáig az egyetlen olyan ismert
eset a Homo sapiensnél, amikor egy specifikus kromoszóma­
aberráció nem a testi sejtek mutációja, hanem prezigotikusan
már fennáll és daganatra való hajlamot örökít (CastarelU 1982).
A markervadászat eseményeit még hosszan lehetne sorolni.
Térnyeröbb azonban a meUékelt táblázatokon követni a máig
megismert főbb aneuploidiákat és kromoszómaaberrációkat az
ember rossziodulatú betegségeiben.

14.2. A RÁKKELTÖK

és a mutagének kezdetben teljesen külön kategóriát alkottak.


1960-ban még alig néhány anyagról tudtuk, hogy egyszerre
mutagén és karcinogén is, leszámítva a fizikai tényezőket (su­
gárzások), melyek kettős hatását először tisztázták. A vegyi
rákkeltök helyzete is megváltozott azóta (36. ábra). Ma m á r
orta jutottunk, hogy amint „tetten érnek" egy újabb mutagén
Vegyszert, szinte automatikusan rákkeltéssel is „vádolják". Ha
jelenleg még van is néhány kivétel, tehát olyan mutagén, mely
nem bizonyított karcinogén (pl. a bázisanalógok), a fordított
eset kivétel nélküli szabályszerűség: minden rákkeltő mutagén
tényező is.
A mutagének két csoportra oszthatók: génmntáció- és kro­
moszómamutáció-kiváltókra, ez utóbbiak, között minket legin­
kább a kromoszómatörök (a klasztogének) szerepe érdekel. A
rákkeltök klasztogén volta az utóbbi időben annyira egyértel­
m ű v é vált, hogy az előzőekben ismertetett kromoszómamutá­
ciót és testvérkromatida-cserét kimutató tesztrendszerek ma
már a karcinogén hatás előrejelzésének is hatékony eszközei
(Nagao és mtsai 1978, Hoilstein és mtsai 1979. Preston és mtsai
11981, Ramel 1983).
Mai szemmel tehát a környezeti mutagének és karcinogé­
nek közös ellenfélnek számítanak, melyek mutációt okozhatnak
a csírasejtekben, és ezzel a populációban az örökletes beteg­
ségek számát szaporítják, ugyanakkor mutációt okozhatnak a

^4
1970

36. áhra. A karcinogéuékről (K) és mutagénekrfil (W) szerzett ismereteink


evolúciója 1960-78 között. Napjainkia imnden ismtrt karciiiogín miitagén volta
bizonyított és a mutagének zöme is karcioogémiek bizonyult, egy csoportjuJt
(M') még a rákkutatás tárgya (Nagao, Sugiíimra, Matsushima 1978 után). _^^,

testi sejtekben, és ezzel rosszindulatúvá változtathatják őket,


az egyed rákos megbetegedését váltva ki (Nagao és mtsai 1978).
Az összes rákos eset 90o/o-ért környezetünk rákkeltő ténye­
zőit lehet felelőssé tenni (Boice Fraumeni 1984)!
Az ionizáló sugárzás a legismertebb rákkeltő. Mindenki
hallott a hiroshimai túlélők fokozott leukémiakockázatáról (1/60
az átlagos 1/2880 helyett, Miller 1967). Tudjuk, hogy a spon-
dilartritis sugárkezelése után megtízszereződött a fehérvérüség
(Skóciában), és még hosszan sorolhatnánk az adatokat arról,
hogy a nagyobb dózisú besugárzás vagy a beépült sugárzó izo-
topok milyon vérképzöszervi vagy daganatos folyamatok elin­
dítói (Boice, Fraumeni 1984). Jelenünk nagy vitájának tárgya
az, hogy van-e és milyen mérvű az igen kis dózisú sugárzások
rákkeltő hatása. A kis dózisok ugyanis orvosi és szakmai sugár­
terhelésből igen nagy tömegeket érintenek az atomkorban. Ál­
talában véve kicsit igazságtalanok is vagyunk a sugárzással.
Mivel többet tudunk biológiai-genetikai hatásáról, mint talán
az Összes többi mutagén-karcinogénrűl együttvéve, és mivel
joggal rt-íttegünk az atomháborútól, gyakran félünk olyan ki­
csiny és egyértclmüleg javunkat szolgáló sugárzásolítól is (ra­
dioaktív jódos pajzsmifig}^'izsgálat, .röntgenátvilágítás), me­
lyek genetikai- és rákkeltő kockázata bizonyosan kisebb, mint
a napi 10—20 cigarettáé vagy akár a nyugodt lélekkel fogyasz­
tott agyonfüstölt oldalasoké.
Hadd soroljak fel a teljesség igénye nélkül n é h á n y a t ícor-
nyezetünk leghétköznapibb rákkeltőiből (Nagao és mtsai 1978,
Ames 1982, Sorsa, Vainio 4982).
A sütés-főzés során megégö-megbarnuló fehérjék mutagé-
nek és karcinc^ének. A süiö táplálék bámulásakor, a cukrok
karamell!zádójával mutagének-karcinogének keletkeznek, pél­
dául még a pirított kenyér megégett felületén is. Régebb ismert
volt, hogy a sütés felgyorsítja a zsírok, olajok avasodásl folya­
matát, és így mutagén-karcinogének keletkeznek. A. növényi
táplálékban is rengeteg a toxikus, mutagén-karcinogén vegyi
anyag. Nincs botorabb elképzelés, mint azt hinni, a növényi
extraktumok azért a legelőnyösebbek, mert „term észetesek",
és Így, „ha nem használnak, legalább biztosan nem is ártanak".
A „természetes" eredetű gyógyszereket éppúgy kell ellenőrizni
mutagenicitás, rákkeltés és torzszüléskiváltás szempontjából,
mint bármclyilv szintetikus gyógyszert, l^éhány példa a talán
kevésbé közismertek közül: a hagymából, páfrányból kvercelin.
vonható ki, de a jlavonoidók népes családja igen sok n ö v é n y b e n
megtaláíható. A citromféiék és a bergamottkörte h é j á n a k illó­
olajai íényaktivációs mutagének, növelik az UV-sugár keltette
DNS-sérülések számát, a kozmetikai szerekből ki is tiltották
Őket. (És a narancslikÖrbÖi?) A romló burgonyából több torz­
szülésokozó glikoalkaloida vonható ki, pl. a szőlanin. A cikász-
dióban a dkazin, a Petorites japonicusból származó j a p á n étel­
ízesítők vagy az Agaricus bisporus csiperkegombafaj ízanyagai
egyaránt rákkeltök. -Sok növény tartalmaz ícmoTiokat, szafrolt,
melyek egy része bizonyítottan mutagén. A kakaópor 2% t^^-

236
hromini tartalmaz, a tea kevesebbet, de koffeint a tea és kávé
egyaránt, és mindkét anyag gátolja a DNS-sérülések gyógyu­
lását. A kutyatojfélék forbolésztereket tartalmaznak, melyek
egyes kínai teakeverékekben nyelőcső- és gégerákot okoznak.
Az égetett mutagén-karcinogén termékek beszívott mennyisége
a ,,kétcsomagos" dohányzónál 500 mg körüli. A kávé nagy
mennyiségű égetett terméket tartalmaz, és egy csésze csak a
biztosan mutagén összetevőkből is 250 mg-t tartalmaz a koffein
mellett. A kávézást petefészek- és hasnyáímirigyrákkal k a p ­
csolják össze. Mindennapi tudatos gyengeségeink közül a kávé
és a cigaretta után nem feledkezhetünk meg az alkoholról sem.
Hadd idézzem Günter Obe és Hansjürgen Ristowot (1979), ez­
úttal S2Ó szerint: ,,Az alkohol emberben mutagén, rákkeltő és
torzszQlést kiváltó. Az etil-alknhol első metabolitja az acetal-
dehid útján válik mutagénné. Ezt bi3onyítja, hogy az acetal-
dehid kromoszómaaberrációt, testvérkromatida-cserét és a
DNS-szálak között keresztkötést okoz, A metil-alkohol, sok ital­
féle .szennyezője szintén metabolitja, a formaldehid útján m u ­
tagén. Ezenfelül több indirekt i'it vezet az alkohol okozta m u ­
tációhoz.''
Az élelmiszer-adalékok, ízesítők, édesítők, a kozmetikai
szerek (formalintartalmú izzadásgátlóktól a hajfestékekig), de
a gyom- és rov^arirtók között is több mutagén-karcinogén ve­
gyületet találtak (hnreh 1983).
A rákellenes gyógyszerek egy része maga is rákkeltő, má­
sodlagos malignitást okozhat. Más gyógyszerről is feljegyeztek
ilyen veszélyt: az arzén bőrrákot, a kloramfenikol, ciklofoszfa-
mid feíiérvérűségot, az imuran retikuloszarkómát, a fenacetin
vesekarcinómál okozhat.
A gyermekruhák gyúlékonyságának csökkentésére használt
tris (2,3,-dibróai-propil) foszfátról kiderült, hogy mutagén és
karcinogén, ezért az USA-ban be is tiltották.
Ipari környezetben az e^ioxidok, etüén-iTninek, a henzén,
bemídin, vinüklorid mutagén-karcinogén volta éppúgy közis­
mert, mint az azbeszt, kadmium, nikkel és króm egyes vegyü­
leteié. Nem maradhat még e vázlatos felsorolásból sem ki a leg-
triviálLsabb példa: a nagyvárosi „smog" koncentrátuma rák­
keltő. Vannak szinte egyetemes mutagén-karcinogének is, mint
a nitrozaminok. melyek az iparban, táplálékban, rovarirtóban,
benzinben, dohányfüstben egyaránt megtalálhatók.
(fyakrau vizsflííll rákkellci pí mulagén anyaflok. A Ho]lnipiti és mlsai (1879} állal összeállítóit eredeti fálilá-
zat, melybííl az alábbi kivonatol közöljük, 2-5 Ipszlrendszeri és 72 vcgyszprl deniez (n ^ hiéuyzí) ndal)

Ames- C n O ,.,- „ BHK- phila Eger- í^ kr.ab.


VEGYSZEK.
teszt H P R T ^ transz, rec. spot ^.[(-ra vitro vivő

Ayoinds aminők
X-acetoxi-2AAF + 0 + 0 4-
praflavin 0 0 0 0 -i-
iilkil-halogemdtk
ciHofoszfauuLl
n it rögé m mistár
poHcikliisos
arotndsok
l)tuzo[íi]pirén + 4- -i- +
dimetü-beuz [a Jantracén -1- + 0 +
iiictü-külautrén + 0 (1 +
észtevek, cpoxidok . . .
n letil-i iic táii-szii!foTi át
-j- 4- + 0 -l- + + +
mileráu (busulfan) + 0 0 0 0 -h 0 -í
c til-nie tán-szulfoii á l
+ + 4
r,ün:aYúmdiok
nitr oq u i n oli 11 - ox i d
{4NQ0) + 4 - 4 - 4 - 4 -
nitroiaminoh
dimetil-nltrozamiri 4 . - | - + -|. + - j - 4 . _ | . ^ _ l ^ +
gombaíorinok
is aníibinlikumok
aflatüxiii B, -j- _l_ _i_ -|_ -l_ 0 4- + -f 4- 4-
mitoniicin C + 0 — 0 + + + + + + +
fteií-fociklusos
vegyülelek
trietilén-melamíu [TI^^q -j- 0 n o J- + 0 o + + +
treiij.non + 0 0 0 + o + + + + +
jémck
króm' -(- 0 + 0 0 0 0^ 0 0^ 0' +

('a króm hat vegyértékű sói in vitro SCE, iii vitro és in vivő kromoszómaaberrációra egyaráut pozitív
eredményt adnak Imreh, lládulescu 1982).
Ames teszt: Salmonella bakteriális génmutációs teszt; CHO — HPRT: kínai hörcsög sejttenyészet ^&ii-
mutációs tesztje; UDS: DNS gyógyulási folyamatokat (repair) kimutató teszt; E H K transz.: hörcsög embrió-
sejttenyéazet transzformációs tesztje; Drosophila rec. lei.: az ecctmiislica recessziv letális iiuitációit kimutató
teszt; Egér spot: génmutácíós teszt; SCE: harlekinizáció; kr. ab.: kromoszómaaberráció; ni. t.: luikronukle-
iisz teszt.
Egyoldalú lenne a kép, ha nem vennénk számításba. ho.L'V
a szervezet a mutációt és rákot (jkozó sérüléseket egyaránt
hatékonyan gyógyítja. Az utóbbi időben több ún. a-jjtikarrino-
gént, rálívédö vegyi tényezőt fednek íel szervezetünkben és
táplálékunkban.
Majdnem minden rákkeltő anyag elehtronéhes oxidálószer,
tehát a természetes antioxidánsoií gátolják hatásukat. A szer­
vezet sok enziméről tudjuk, hogy oxidáeióellenes, tehát bizo­
nyos mértékig rákellenesnek tekintlietö. Az E-vitamin (loko-
ferol) az egyik legfontosabb természetes antikareinogé:i. A
béta-karotén a természetes zsírok oxidációját gátolja, és nirn-
csak a sárgarépa, hanem majd minden növény tartalmazza.
A szélén az egyik legfontosabb rákellenes milíroelem. A (ilnUi-
tiont szintén tartalmazza mindennapi táplálékunk; az afiatoxi-
nok ellen tűnik különlegesen eredményesnek. A C-vitaminról
tudjuk, hogy oxidációellenes, Nobel-díjas felfedezője, Szfjnt-
GyÖrgyl Albert éppen e tulajdonságánál fogva azonosítóit;!- A
másik Nobel-díjas, Linus Pauling a legszenvedélyesebb --zó-
szólója a C-vitamin rákellenes hatásának, és úgy tűnik, bizo­
nyítékai is vannak (Ames 1982). A húgysav, a vérsavó, a nyál
stb. állandó allcotórésze, szintén hatásos oxidációgátló. Ames
(1982) szerint a rákos megbetegedések földrajzi elterjedésének
magyarázatakor éppúgy számításba kell vennünk a környezeti
mutagének-karcinogének jelenlétét, mint az antíkarcinngér.e-
két.
A mutagén-karcinogén tényezők ugyanakkor kromoszóma­
aberráció-okozók (klasztogének) is. Ez nem lenne megk-po.
Elég különben, ha a mellékelt táblázaton a rákos transzformá­
ció, a mutációs tesztek és a kromoszomális tesztek kapcsolíitát
követjük, A i'ákos folyamatokban megfigyelt specifikus kro­
moszómaaberrációk léte viszont kissé megzavarta a képet. Aki
mesterségesen „töri" a kromoszómát sugárzással vagy vegyi
klasztogénnel, nehezen fogadja el a nem véletlenszerű r:ro-
moszómatörékenységet, még akkor is, ha tud az örökletesen tö­
rékeny „forró" pontokról (13. fejezet). Mint Yunis (198.?) be­
számol róla, az 5-, 7- és 8-as kromoszóma sérülései feltűnően
gyakoriak mutagén-karcinogén hatás alatt álló és e hatásra
megbetegedett (fehérvérűség) emberek között. Golomb és mtsai
pl. 25B akut nonlimfocitifcus leukémiás betegből 133-ban talál­
tak kromoszómaaberrációkat, és ezek közül 64 (37Vo)i a '^- ^
5-ös kromoszóma delécióját é.s/vagy 8-as triszómiát hordozott.
A muiagénekkel kapcsolatban nem lévÖ betegeknél ezek az
abei-rációk csak llo/o~ban jelentek meg. A legközvetlenebb
adatok a laboratóriumi állatok kísérleti rákjából származnak.
Egérleukémiában megfigyelték a 15-Ös kromoszóma triszómiá-
ját, függetlenül attól, hogy a fehérvérüséget karcinogén vírus­
sal, X~sugárral vagy vegyi rákkeltövei okozták (Klein 1981).

14.3. T R A N S Z F O R M Á C I Ó

a neve annak a jelenségnek, melynek során a normális


sejt i'ákossá alakul. In vitro sejttenyé.szetben a transzfonnáció
legfeltűnőbb árulója az, hogy a sejtek egyszerre képessé válnak
egymás hegyén-hátán, több rétegben és összevissza növekedni
a tenyészedény alján (criss-cross növekedés). A normális sejtek
rendezetten, egy rétegben növekednek, és csak addig, amíg
mozaikszerűen egymáshoz nem simulnak, m e r t abban a pilla­
natban a kontaktgátlás leállítja szaporodásukat. A transzfor­
mációval nemcsak a kontaktgátlás szűnik meg. hanem a sejt­
hártya, a sejtszervecskék, a sejtanyagcsere szintjén is számos
változás történik. Témánkhoz hűen, számunkra a legfontosabb,
hogy a transzformált sejtek tenyészetében előbb-utóbb a kro­
moszómamutációk sokaságát találjuk: poliploidiát, aneuploidiát
és markerjellegü kromoszómaaberrációkat. Ebben megegyeznek

Jt
37. ábra. Az egészségei testi sejtek túlnyomó tí'l.ibsí'gt diploiil t romos/ÓID a-
száraú (1) ; az elsődleges los.'iziiidiilatú daganatban gyakori az aneuploiclia (2) és
az á t t é t b e n (metasztazísbaii) nagyon áltaiáno.'^Rá válik (3) {Sandberg J984
nyomán).
mind az in vitro transzformáció amerikai ..maestrói", d i Paolo
és Pienta, mind európai kollégáik, például Francis Wiener
Stockholmban és Leo Saciis Izraelben. Joseph di Paolo kolozs­
vári tanítványa, Corneliu Olinici (1978) — az egyetlen romániai
rákcitogenetikaj kötet szerzője — is hasonló eredményeket ért
ei Bethesdában. Mint m á r említettem (12. fejezet), Henry Har-
ris oxfordi és George Klein stockholmi professzor közös „csa­
pata" azt is bizonyította, hogy a malignus fenotipust hibridben
az egészséges sejt elnyomja. A hibridsejtre jellemző fokozatos
kromoszómavesztés során a malígnitás újból visszatér. A csa­
pat citogenetikusai Francis Wienerrel az élen többször azonosí­
tották a „felelős" kromoszómát. Legmahgnusabb hibridjeik­
ben a 15-ös egérkromoszóma nemcsak triszómiásan, hanem pcn-
ta-, sót hexaszómiásan. is fellelhető- A markerjellegű transz-
lokációk is igen gyakoriak az in vitro transzformált sejtekben.
Az egérieukémia sejtjeiben főleg a il5-ös kromoszóma és a 6-os
kromoszóma transzlokációi feltűnőek (Klein 1981).
A fentiekből az a helyes következtetés, hogy a transzfor­
máció, végső soron a rák egyszerűen hromoszómaniutáció ered­
ménye?
Nem valószínűtlen, hacsak az adatok egyoldalú csoporto­
sítása nem vezetett félre bennünket.
Hiszen nem említettem az immunológiai, immungenetikai
tényezők szerepét, pedig a rákosán transzformált sejt egyik
legjellemzőbb — számunkra legszerencsétlenebb — tulajdon­
sága, iiogy bár „semmi keresnivalója" ott, ahol -burjánzik, a
szervezet mégsem tartja idegennek, és nem harcol ellene meg­
felelően. Létezik egy távlatilag reményt keltöbb hipotézis is,
amely .szerint mégsem vagyunk oly védtelenek immimológiai-
lag, és az állandóan „elo-elökerülo" rákos sejteket az egészsé­
ges szervezet rendre legyűri.
Éppen csak megemlítettem a „családi rák" eseteit, pedig
Sandberg (1980) szerint 40 ráktípusban jegyeztek fel családi
előfordulást, és Therman (1980) egy olyan dolgozatot is idéz,
amelyben egy család 88 tagjából 20 vastagbél- vagy méhrák-
ban szenvedett. Ha az egypetéjű ikrek egyike rákos folyamat
áldozata, 1/5 az esély arra, hogy ikerpárja sem mentesül (Mil­
ler 1967).
A genomok rokonsága és a rák kapcsolata elvezet az eddig
szintén említetlenül m a r a d t gén-mutációk szerepéig. Kétszáz kö­
rüli azon mendeli öröklésmenetű genetikai betegségek száma.
melyek fokozott rákkockázattal járnak. E szám mellett eltörpül
mindazoknak a kromoszóiiiaaneuploidiáknak (Down-kór, Kline-
felter-kór; 8. fejezet), mind azoknak a veleszületett kromoszó-
maaberráclüknak (13q monoszómia, 10. fejezet), mind pedig
azoknak a kromoszómainstabilitási szindrómáknak (AT, BS,
FA, X P , 13. fejezet) a mennyisége, melyek szintén fokozott
malignitásveszélyt jelentenek.
Végül nem említettem azt sem, hogy milyen nagy segít­
séget jelentenek a rákkutatónak azok a beltenyésztett egértör­
zsek, melyek majd minden tagja leukémiás vagy emlődaga­
natos lesz. A háziállatoknak is vannak olyan malignus beteg­
ségei, melyek a szarvasmarhák, lovak, kutyák között szinte
járvány szerűen terjednek. Pedig ezek az esetek éltették a rák
vírusos eredetét valló hipotéziseket. Az utóbbi időben e téren
nemcsak az elméletek gátszakadása következett be, hanem az
így nyílt résen újból a kromoszóma felé sodródunk.

14.4. A R Á K T Í R U S T Ó L AZ O N K O G É N I G
ÉS AZ O N K O G É N T Ö L A K R O M O S Z Ó M Á I G

megtett út a rákkutatás háromnegyed századán át húzódik. Bár


az ü munkája sem előzmények nélküli, Peyton Rous személyi­
sége egyedülálló abban, hogy a modern biológia egyik terü­
lete hozzá — egyetlen kutató munkásságára — vezethető visz-
sza. Klein (1983) felhívja a figyelmünket, hogy Rous 1911-
ben nemcsak egy csirkében rákkeltő vírust izolált (a ma HSV
^ Rous sarcoma vírus nevűt), hanem ezután legalább egy fél­
tucatot, és azt is bizonyította, hogy a vírusok nemcsak álta­
lában rákokozók, hanem fenotípusosan jól elkülöníthető rák-
típusokat váltanak ki. Hitetlenkedő évtizedek utón Ludwik
Gross fedezte fel az elsÖ emlösrákkeltö vírust i g s i - b e n . Rous
érdemeit csak 1968-ban ismerte el díjazásra méltónak a No-
bei-üij-kiosztó bizottság. A ma már több tucatra rúgó rákkeltő
vírus távol áll e kötet témájától, néhány éve még nem is lát­
tam volna értelmét említésüknek. A virális és sejtonkogének
és ezek kromoszomális lokalizációjának felfedezése viszont
kényszerít rövid tárgyalásukra.
Mind a vírusfertőzés, mind a virális transzformáció alapja
a vírus Örökiésianyag beépülése a gazdaszervezetbe. A DNS-
vírusok ezt közvetlenül, az RNS-vírusok pedig reverz transz-
38. cíbra. Az in siíu hibridizáció Hn^nete ar- oukogcnek kromoszómán lokili
zálásáért. Bármely állatfaj onkogéohordozó sejtjébcíl (1) kivont DNb t (2) deii t
turációja (3) utáa radioaktív nukleinsavvá! hibiídizalják (4), majd Ujabb deintn
ráció után a kromoszóma űNS-seí ia situ híbridiaálják. A?, autoradiografia elárulja
az oiikogcii helyit a kroraoszóinái! (6),

kriptázokkal DNS-re fordítás után tehetik ineg. A gazdaszer­


vezet „sajátjának" ismeri el a vírus öröklési anyagát, és saját
génssabályzása is beleszól, megnyilvánulnak-e vagy sem a vi-
rális gének. Bár a vírusgenom eleve kevés génből áll (van
olyan, mely összesen 4-böl), megállapították, hogy egyetlen­
egy is elég a rákos transzformációhoz: ez a virális onkogén.
Ma már körülbelül negyedszáz virális onkogént ismerünk, pél­
dául a v-ras egy patkány-fraEj szarkómaonkogén: a v~Abl
Abeison-Ieutoémiavírus-onkogén egérben; a vsrc csirke {chi-
chen) iíoiis-szarkómaonkogén; a v-fes macska-ífellne) szarkó­
maonkogén és így tovább. 1983-ra az akkor ismert '18 RNS-vi-
rus onkogénböl 16~nak találták meg különböző gerinces geno-
mokban a megfelelőjét, „normális" homológját. Figyelem! Nem
rákos szövetben vagy rosszindulatú csontvelösejtben találták
őket, hanem leghétköznapibb, egészséges testi sejtekben. Ré­
szei tehát az én és a kedves olviasó genetikai anyagának egy­
aránt. Ezek az onkogén homológok a sejtonkogéneíc (c=cellu-
láris elólaetűvel jelzettek). A fentebb említett virális onkogé-
nek sejtbeni megfelelői tehát a c~ras, c-Abl, c-src, c-fes.
Sejtjeinkben való jelenlétükre két magyarázat képzelhető
eí. Első lehetőség, hogy a „vírus felejtette ott" valamelyik
ösíink (minden jTiai gerinces, söt úgy tűnik, minden mai két­
oldalú szimmetriával rendelkező állat őse) genomjában az on-
kogén nukleinsav-szekvenciát. Második lehetőség pedig az,
hogy az onkogén ősi alkotóeleme, „normális génje" öröklési
anyagunknak, és a vírusgenomhoz mintegy véletlenül ragadt
oda. Nos, attól a pillanattól, hogy tudjuk: sejtjeinkben ott rej-
tözküdnok az onkogének, kimutatásuk kromoszómaszinten már
csak technikai kérdéssé vált, még ha nem is a legkönnyebbek
közül. Az in situ mikleinsav-hibridizáció módszere tette ieíie-
tÖvé végül (7. fejezet). A módszer lényege, hogy JHZ onkogént
tartainiazü radioaktív nukleinsav egy szálát párosítják ,,in
situ", U'hií; helyben a kromoszómapreparátumon a kromoazó-
m.í nNS-ével. Csak a homológ szakaszok párosodnak (hibridí-
záinak), ezzel viszont mikroautoradiográfiasan el is árulják he­
lyüket a kromoszómán. A c-myc (csirke-mielocitóma) onkogént
például az ember 8-as (Neel és mtsai 1982), az egér 5-Ös (Dalla.-
Favera 1982) és a patkány 7-es kromoszómáján (Sümegi és
mtsai 1983) is megtalálták. Mivel közben az emberi kromoszó­
m á k géntérképénelc (minden egyes gén kromoszomális lokali­
zációjának) elkészítése is gőzerővel folyik, az onkogének hely­
zete sok mindent tisztázni fog a közeljövőben a rákos folya­
mattal kapcsolatban.
Ami viszont m á r most tisztázódott, n e m kis meglepetést
keltett: az onkogének helye a kromoszómán jól egyezik a ma-
lignus folyamatok marker kromoszómáinak aberrációs helyei­
vel (14. 1. fejezet). Ne álljunk meg ennél az egybeesésnél. Már
Yunis (1983) felhívja figyelmünket, hogy legalább három eset­
ben egymásra helyezhető a rákos és Örökletes törékenységi
pontok helye. Amikor viszont egymásra helyeztem Sutherland
(1983) spontán törékenységi pontjait a Yunis (1983) és Sand-
berg (1984) által közölt malignitási törékenységi pontokkal, a
gq21, .a il0q23 és 25, a 12ql3, a Il'6pl2 és q22, a SOpU és az
Xq27 esetében is egybeesést találtam, tehát összesen 8-at.
Konklúziónk egy lehet csupán: a törékenységi pontok helye
az onkogének ottléte miatt, vagy attól függetlenül, a kromo­
szómaaberrációra és rákos megbetegedésre való fokozott h a j ­
lamot árulja el.
39. ábra. A-7, euiber kroinoszóináinak sávidiugranij a a Páriz.si Kouím
(1971) adatai szeriut. A háromszíigek az örökletes törékenység! pontokat, a lom-
buszok a inalignus folyamatokban található jellegzetes töréspoütokat jelzik
(Sutherlattd 1979, I9S2, Rowley 1983, Yunis 1983 és Sandberg 1984 adatai alap-
ján).
14.S. K R O M O S Z Ó M A M U T Á C I Ó K , „ U G R Á L Ó G É N E K " ÉS A R A K

Gyűjtsük csokorba a fentiek alapján azokat a tényeket,


amelyek azt jelzik, hogy a kromoszómamutációnak szerepe van
a .malignitásban:
1. Az ember rosszindulatú megbetegedéseiben kromoszó-
Tnamutációk találhatók; a marker jellegű aneuploidiák, rész­
leges aneuploidiák és transzlokációk klonális eredet mellett ta­
núskodnak.
2. A rákkeltő tényezők mutagének és majd mindig klasz-
togének,
3. Az in vitro transzformáció is heteroploidizációval, mt
gyakran marker jellegű kromoszómamutációkkal jár, a sejt­
hibridek Tnalignitása is kromoszómához kötött.
4. Az aneuploidia (pl. Down-, Klinefelter-kór), a deléció
(pl. 13 q-), az instabilitás (AT, BS, FA, XP) emberi kromoszó-
•maszindrómái fokozott rákkockázattal járnak.
5. Az örökletes törékenységi pontok, a malignitás töré-
kenységi pontjai és az onkogének krOTnoszomális lokalizációja
gyakran egy beesik-
Marad a kérdés: hogyan? Hogyan játszhatnak szerepet
ennyi tényező által létrehozott, de mégis a genom egy-egy
.igyújtópontján" sűrűsödő kromoszómamutációk a rák gene­
zisében? Szerepük nyilván nem kromoszóma-, hanem génszin­
tű. Mégpedig olyan gének szabályzásának megváltoztatásával,
melyek a sejtosztódást ellenőrzik. Nagyon sok a d a t áll r e n ­
delkezésünkre e téren — részletezésük meghaladja e kötet
célját és terjedelmét —, de kevés az általánosítható. Való­
színű azonban, hogy a malignus folyamat elindítása — az o n -
koííén megnyilvánulása — génszintű gátlás és serkentés ere­
dője. Ezért nem elképzelhetetlen, hogy a kromoszómádé íécid
kiiktatja azt a gátló genetikai elemet (represszort), mely in­
aktív — alvó •—• állapotban tartotta az onkogént. Nem elkép­
zelhetetlen, hogy a ixiszómia a géndózíst ú g y módosítja, hogy
az onkogén megnövekedett mennyiségét m á r n e m tudja gá­
tolni a represszor, illetve a serkentő (aktivátor) mennyisége nő
meg annyira, hogy dacolhat a represszióval. És végül nem el­
képzelhetetlen, hogy a transzlókáciő az aktivátort az onkogén
mellé helyezi, elválasztva a represszortól és felébresztve Csip­
kerózsika-álmából (40. ábra).
A k t í v onkogén

i
Maiignus transzformáció
•HK ábra. A itialigiiiis teauszformáció eyy leIit:t,sLj:e;s liipottKÍse, nielv s/ciiiit
a kromoszómamutációk hozzájárulnak a represszor (R) által itiaktívált onkogén
(0) aklivdíor (A) hatása alá kerüléséhez.

Különösen a Jegutolsó, a transzlokációs elképzelés gyújtja


fel napjaink genetikusának fantáziáját. Azét, aki a nyolcvanas
években, volt kénytelen végleg rádöbbenni, hogy a stabilan lo­
kalizált gének örökléstanának világa a múlté. Hiszen minden­
felől mozgékony, ugráló genetikai elemekről tudósitanak. A
mikrobiális genetikusuk mutátor /ágról, mely hol itt, hol ott
inaktiválja a baktériumgéneket, vagy a transzpozomól, mely
antibiotikum-rezisztenssé változtatja őket. A Drosophila sok a
t(3:8) t(8;21) "- 1(8.14)

-//. ábra. A 8-as kruiiio.'izóma sávdiaííraínja az onkogéiiek (mos, myc)


lokalLíáciöjával (fekete poiit) és a jelleíízetes malignitási türéspoiitíik feltüntetésé­
vel (nyilak) külíiuböítí maiigmis megbttegedésekbeu. ANLJ-.: akut iioulimfoid
leukémia, inclybeu gyakori a 8-as triszóniia, JtPT : fiiltöniiiigy-dagauat, jelleg­
zetes t ( 3 ; 8) transzlokáció.i türésponttai; AMI,; aknt mieloid leukémia, jellegze­
tes t Í8;21) trausi^lokációí^ törésponttal: líL, NBL, IL : különböző Hmfómák ós
ALI.: akut liuifoid k-ukéinia, jcUcg^ütes t(8;14) tratiszlukációs törésiKjiittal.

I - . tál>lú/iit Q
l'rlilák HZ otíkofiént^k krmiictsztuiiália litkalizácUtjára én a inarker jrlleitü
kr«nioszHniainutáeÍ»k kiipciiol»lárn küliinlrözű maligiius folyaniamklHin
(li'jwley 1983 cs Yuiiis 1983 után)

iígybeesíí
Marker jellegíí töréspont lílőfordulás
kromaszómamutá- és cellii- emberi
ció emberi Idris on-
lualigiiitásbau'
maliguitásban kogén
lokalizáció
ínyb csirke, niieloblasztónia -f-fi. f í q - . t[fi;14) Hq21 A1.L. Lv, ÜV
myc csirke, raielocitóma -1-8, t[8;14) 8q22 BL, AM'L, ANI.r,
stc csirke, Rous-szarkóma 20q- UOqll MPU
luos egér, Miiloney-szarkóm a "(-S, t[8;21} 8q22 EL, AML, AKJ-l,
abl egér, Abelson-leukémia t(9;22) 9q34 CML
ras^í patkány, Har»ey-
.S7,arkóma llp- llpl3
ras^ patkány. Kirstcu-
sr.arkóma -i-12, i(Í2) 12p CLL, Sli
fes macska, szarkóma t(15;17) 15q24 APL
sis majom, szarkóma t(8;22), t(9;22t 22qll CML, BL, ME
' ALL: akut limfoid leukémia, AML : akut mieloid leukémia, ANLL; akut
•OuUtuCoid leukémia, APL^ akut prontielocitás leukémia, B L : Buikitt-límfóma,
C L L : idült limfoid leakémia, CML: idült mieloid leukémia, L Y : ümfóma. M B ;
melaiióma, U P D ; a csontvelő micloiíl elfajulása, OV : petefészekrák, SF. : here-
, W : Wiiuis-ve.sedagauat
míjzgékoiiy P-eleviekkel m á r génsebészeti munkát végeztet­
nek. Pedig nem új az elv. Századunk nyoicvíinas éveinek 5?-em-
léletváitást követelő felfedezése saját nyolcvanas éveiben (1983-
ban) — harminc évet késve — juttatta Nobel-díjhoz Barbara
McClintock genetikust, aki a kukorica magvak és -levelek pig-
mentációját tanulmányozva Í938 körül sejtette meg eiöször és
11951-ben bizonyította a kukorica D s ^ A c - r e n d s z e r é b e n az ,,tig~
rálő gének" (jumping genes) létét. Mégpedig egy olyan rend­
szerben, ahol az egyik mobilis genetikai elem (Ds ^ disszociá-
tor) kromoszómatörékenységet vált ki, a másik mobilis elem
(Ac = aktivátor) jelenlétében. Az ISI (In.stiíute of Scientific
Information) kimutatása szerint 1951—84 között McCliníock
e cikkét 335-ször, egyéb dolgozatait több mint 3000-szer idéz­
ték a rangosabb szakfolyóiratokban.
Az eukarióta kromosiíómaszérkezet egyetemességének (3.
fejezet) ismeretében talán nem is olyan erőltetett, ha a ku­
korica Ds—Ac-rendszere és az emberi malignités kiváltása
közötti lehetséges analógiát nem tekintjük véletlennek. Még
akkor sem, ha közben nem feledjük a fejezet mottójára ak fi­
gyelmeztetését.

15. KROMOSZÓMAVIZSGÁLÓI STRATÉGIA


(UTÓSZÓ HELYETT)

Tudatában annak, hogy a kromoszómával kapcsolatos kérdések


igen kis hányadát sikerült megosztanom az olvasóval, ugyan­
akkor optimistán remélve, hogy figyelmét a kromoszóma iránt
sikerült felkeltenem, e kötet végén szeretném, ha röviden a
kromoszómavizsgálat javallatát, korszerű lehetőségeit és jövő­
jét is áttekintenénk.

15.1. MIKOR K E L L ( E N E ) KARIOTIPIZÁLNUNK?

'1. Többszörös veleszületett jejlódési rendellenességgel vi­


lágra jöttéknél. A hangsúly a többszörös fogalmán van. A kro­
moszómamutációk, amint a 8. és 10. fejezetben kiderült, álta-
lános zavart is okoznak a osont-izomrendszer, belsö szervek,
idegrendszer és nemi szervek fejlődésében. Az arckoponya nem
specifikus jegyeinek fel kell kelteniük a kromoszómamutáció
gyanúját (csapott vagy dülledt homlok, távol álló szemek, bel­
sö szemzugi redő', süppedt orrnyereg, alacsonyan ízesülö, rend­
ellenes formájú fülek, állcsont-rendellenességek stb.).
2. A nemi szervek veleszületett fejlődési reudelleuességei
(kétséges nemi hovatartozás, rejtett vagy fejletlen herék, k ü ­
lönlegesen nagy herék, rendellenes hímvessző, a húgycső h i ­
básan elhelyezkedő nyílása, megnövekedett csíkló stb.) önma­
gukban is kromoszómavizsgálatot javallhatnak. de gyakran
együtt járnak az 1. pontban felsoroltakkal. A havi ciklus h i á ­
nyában és a férfi és női sterilitás kivizsgálásában is segíthet
a citogenetikus az orvosnak (8.3. fejezet).
3. Az értelmi fogyatékosság régebben csak akkor szüksé­
gelt kromoszómaanalízist, ha az 1. é.s/vagy 2. pontban felsorol­
takkal együtt jelentkezett (pl. Down-gyanús fenotípus).

A kroiDoazúiititiiiulúciók nráuya (%) inti'ZCti i-rtcliiii fuyyntikosok kJtzntt


(Hook 19tJ3 után)

Autoszomális KiegyeiisiUyo- Güuosr.otnáüs


u-kór kroan.i.szóiiia- nőtt tran.^lu- kromoszóm:i- Ösífzescu
mutáció káció mutáció

A 13. fejezetben ismertetett törékeny X-kromoszóma gya­


núja miatt napjainkra a javallat köre bővült.
4. Ismétlődő spontán vetélés (különösen ha azonos ter­
hességi szakaszban történik) és ismételten hálva született cse­
csemé sokszor akkor is kromoszómavizsgálatot kér, ha a m a g ­
zatok nem malformáltak. Lehetőség szerint mind az abortu-
mot, mind pedig a két szülőt meg kell vizsgálni, és a követ­
kező terhességnél prenatálisan a magzati sejtek kromoszó­
máit is.
Kramoszómaniutáciúk spontán vflílóstíiibcn
(Hook 1983 után)

Terhességi hét 5-7 8-11 12-15 16-19 20-27 Aliiig

Rendellenes
kariotípTiE {%) 17,3 50,fi 47,0 32.8 10,7 39,9

5. Családi előfordulású veleszületett rendellenességeknél


vagy már diagnosztizált kromoszómamutáció esetén, ha az elő­
ző gyermeknél, illetve a szűkebb családban ilyen lelet ismere­
tes, a kromoszómavizsgálat a helyes genetikai tanácsadás tel­
tétele.
6. Rákos meghetegedése'k bizonyos formáiban és különö­
sen a fehérvérüség krónikus eseteiben (14, fejezet) a kromo-
szómavizsgálat prognosztikus értékű lehet az onkológus szá­
mára. Mivel szomatikus mutációt keresünk, lehetőség szerint
magából a kiindulási sejtpopulációból kell végezni a kromo­
szómaanalízist.
7. Kromoszómaaberráció-szüi-ést kell végezni azokrial a
személyeknél, akik szakmai, orvosi vagy baleseti forrásból na­
gyobb mutagén-harcinogén terhelésnek voltak kitéve (9, 11, 14.
fejezet). A limfocitatenyészet mellett a mutagén-karcinogén t é ­
nyezővel közvetlenül érintkező szövetek mikronukleuszíesztje
is ajánlatos.
Bár a citogenetikai laboratóriumok viszonylag kis .száma
a fenti feladatsort sem könnyíti meg, szükséges lenne, liogy a
genetikai tanácsadás indokolt esetben a méhen belüli kromo­
szómavizsgálatok gyakorlatán alapuljon.

X5.2. R R O M O S Z Ó M A V I Z S G Á L A T S Z Ü L E T É S E L Ő T T

A méhen belüli genetikai vizsgálatot íprenatális diagnosz­


tika) az a felismerés tette lehetővé, hogy a terhesség 12—1&
hetében a magzatvízből már le lehet szívni bizonyos m e n n y i ­
séget. Az eljárás neve: amniocentézis. Paul Riis és Fritz Fusch
a koppenhágai egyetemen már !l955~ben jelezték, hogy a mag­
zatvízből {a benne található sejtekből) megállapiíhaíó a mag­
zat neme és vércsoportja (Fuchs 1980). Később fokozatosan
42. ábra. Az ultraliaiiííos elfenőrzí-s iiU'Uett végzett magzat vízvétel (amnio-
cpntí^zif;) nem sérti intg seut a magzatot, stni a mthlcpónyt,

kidolgozták a magzatvíz biokémiai elemzésének módszereit,


majcl a magzati sejtek tenyésztését és kromoszómaanalízisét
is. Jelenleg a terhesség 14—il5. hetét tartják magzatvízvételre
legalkalmasabbnak, mivel ekkor mennyisége 200 ml körül van,
tehát 1 0 ^ 2 0 ml minden veszély nélkül eltávolítható. A be­
avatkozást vékony tűvel a hasfalon keresztül végzik ultrahan­
gos (ekográfos) ellenó'rzés mellett, tehát a magzat vagy méh­
lepény megsértését kizárva. lí)76-ig 8 nyugati ország 46 köz­
pontjában végzett 6121 születés előtti kromoszómavizsgálat
alapján a magzati halálozás l,4o/o (Gaijaard 1!)76). A cseh, szlo­
vák, magyar és keletnémet kutatók szerint sem növekszik a
vetélési gyakoriság a spontán szint fölé. E veszélytelenségben
legnagyobb szerepe az ultrahangos vizsgálatnak van, m e l y ön­
állóan is igen fontos diagnosztikai eljárás. A módszer esak a
70-es években iadult igazi, robbanásszerű fejlődésnek (Emery
1-973, Milunsky 1973, Papp 1980). A fejlődés ütemére jellemző,
hogy tudtommal az egy labor a túri umban elemzett első 500
esetről 1974-ben számolt be Aubrey Milunsky (a Harvard Egye­
tem kórházából), őt követte Ferguson-Smith (1976), K n ö r r
(1976), majd Philip és Bang (1977). Romániában 1977-beTi K o ­
lozsvárt sikerültek az első kísérleti jelleggel indított tenyésze­
tek. 1978-ban Líllian Hsu és mtsai (Mount Sinai kórház) köz­
lik az elsö 1000-es szériát, 1979-ben Golbus (San Francisco

.253
Egyotemi Kórház) már 3000 magzati kronioszómavizsgálatrúl
számol be, és a sor gyarapszik azóta is.
Maximilián, Duca-Marinescu (1977) és Czeizel (1981) ada­
tait fiigyelem'be véve, a magzatvíz sejtjeinek kromoszómavizs-
gálatát mindig el kellene végezni 2o/o-os kromoszómamutációs
kockázat felett; 4"/(i-os kockázatnál a javallat abszolút. El le­
h e t végezni a magzatviz sejtjeinek kromoszómavizsgálatát a
terhesség alatti vírusfertőzés és mutagén expozíció miatt is.

Zárójelben (i ktickázat (Czeizt-l 19HÍ utdii)

\ iiiifizit neimnrk me,h^taro7ísactt lia a/ anya X-liez kötött ai


n n l oki/ij ieLLss7i\ itiiitaii'' ..tiit In i k>z (fiuk 5(1%)
ha a terhes tnsz( iiii I •"
faa T ttrhei kit^j n Inrdoíó (10';,j)
h l i t>.rhcs 41) c\ 1
hu í7 i]i i \ (^\ I L^vúb kitgvcubúivo/.citt trui
honlD/. (o-Kv:,J

13.3. A K Ö R N Y E Z E T I MUTAGÉNEK-KAKCINOGÉNEK

Fejlett társadalmak naponta mintegy 60 000 vegyszert


használniik. Zömük emberkéz m ű v e (Sorsa és mtsai '1982). Az
utóbbi évtizedben a kötelező toxikológiai vizsgálatnak, amit
minden emberi használatra alkalmas új vegyület, gyógyszer
esetében el kell végezni, nélkülözhetetlen része a mutagén
szűrés. A farmakológusok el is nevezték genotoxikológiának
ezt a vizsgálati területet. Bármely vegyület mutagénnek
minősül, amennyiben valamely szinten módosítja az öröklési
anyagot. A környezetünkben lévő íiyen hatású anyagok nem­
csak az utódgenerációk egészségét veszélyeztetik, hanem, a
mutáció és maligniíás szoros kapcsolata miatt, a jelenlegi n é ­
pességét is. A citogenetikus, bármennyire elfogult is a kromo­
szómavizsgálat fontosságát tekintve, mégsem tarthatja azt egye­
düli szűrési módszernek. A tesztelés végig kell hogy menjen
a genetikai apparátus minden szerveződési szintjén. Ehhez
egész ,.tesztütegre" van szükség (Igali 1977). Első lépésben meg
kell vizsgálni, van-e kölcsönhatás a DNS és a vizsgált vegyület
között. A DNS sérüléseit direkt módszerekkel is lehet mérni,
de indirekt úton, a gyógyulásán keresztül is. Ez utóbbira több
alkalmas mikrobiális teszt (Salmonella typhimurium, Escheri-
chia coli, Proteus mirabilis) áll rendelkezésünkre, de emlÖs
sejt tenyészetekben is jól követhető. A harlekinizáció (SCE) n ö ­
vekedése is a DNS és a vizsgált vegyszer kölcsönhatását jelzi,
a mutagén-karcinogén hatás érzékeny jelzője. A génmutációk
kimutatására m a az Ames-teszt a legnépszerűbb, mely a Sal­
monella gyorstesztje. A metaboljkus aktivációt a mikrobiális
mutagenezisben patkánymájkivonat biztosítja. Az élesztőgom­
bák (Saccharomycesek) és az emlű.s szomatikus sejttenyészetek
is jó és elég gyors eredményt adnak, no meg n e feledkezzünk
még az „öreg" ecetmuslicáról (Drosophila), mely alaposan ki­
dolgozott módszerek tucatját kínálja e célra. Az egér-,,spot-
teszt" végtelenül előnyös (bár nem gyors és olcsó) emlős gén­
mutációs tesztrendszer, Kromoszómaszinten a gyorsteszt lehe­
tőségét a mikronukleusz ajánlja, a kromoszómaaberrációk vizs­
gálata in vivő vagy in vitro már időigényesebb. Növények, 1-a-
boratói-iumi állatok, szomatikus sejttenyészetek, emberi íim-
focitakult-úrák a kromoszómaaberrációk viz.'igálatának a mód­
szertani lehetőségei- A csirasejtek krómoszómaaberrációit á r u l ­
ja el az egér dominánsletál-tesztje, A rákkeltő hatást mind­
eme módszerek indirekt úton jelzik, az emlőssejtek in vitro
transzformációs tesztjei direkt módszerek. A genetikai szűrés
feltételeit szigorúan meg kell tervezni, ha azt akarjuk, hogy
adataink megbízhatóak legyenek. A tesztrendszerként használt
(mikrooi'ganizmus, növény, állat, sejt) genetikailag homogén,
stabil törzs kell hogy legyen. Negatív kontrollcsoport elemzése
biztosítja a mutációs alapszint ismeretét, pozitív kontrollcso­
porttal (jól ismert niutagén vegyszer) ellenőrizzük a módszer
érzékenységét. Nem elég egy koncentrációban vizsgálni a ki­
választott vegyszert. Általában a félletális dózist és annak
több (minimum 2—3) kisebb koncentrációját vizsgáljuk. Meg
kell állapítani azt a legmagasabb koncentrációt is, amely még
hatástalan. A mutagének tesztelési stratégiájában és az ered­
mények értékelésében az Európai Környezeti Mutagén Tár­
saság (EEMS, European Environmental Mutagen Society) és
a Román Egészségügy minisztérium dokumentumai a m é r v ­
adók.
ir,A- A J ö v ő

A kromoszómakutató vágyálma, hogy létezzen kapacitás


minden feladat elvégzésére, mely mai gyakorlati és elméleti
tudása Szerint ráróható. Vágyálom marad a helyes kifejezés
mindaddig, mig a kromoszómavizsgálat ilyen időt rabló marad
és kisszámú magas képzettségű szakember végzi. Ezért mutat
•a jövő felé minden gyorsmódszer, mely a mutagén-karcinogén
tesztelést egyszerűsíti, és teszi szinte bárki által gyorsan el­
végezhetővé, mint például a mikronukleuszteszt. A kariotipi-
zálás fejlődése jelenleg még a bonyolódás felé halad, a 320-tól
a 2000 sáv felé. A molekuláris biológiai módszerek és a törés­
pontok analízise jelentik a közeljövő új útjait a klinikai cito­
genetikában. Sok kutatóközpont dolgozik —• többen nem is
eredménytelenül —- a kromoszómapreparálás automatizálásán
és számítógépes értékelésén. A korsí;erű számítógépes képelem­
zés — ha nem is olcsón — megoldja mind a sávozott kromo­
szómák azonosítását, mind a mutációt szenvedettek felismeré­
sét. Amit nem tud utánozni, az a preparáló citogenetikus ráter­
mettsége, érzéke. A rákos megbetegedések kromoszómavizsgá-
latában a míkronukleáció, a korai kromoszómakondenzáció, a
mikronukleáris PCC, a harlekinizáeió nemcsak a rákkeltők fel­
ismerésében fog mind több szóhoz jutni, hanem már a közeljövő­
ben a gyógyszeres kezelés eredményességének és a prognózis
becslésének is hatékony mérőeszközévé válik. A prenatális diag­
nosztika és ezen belül a magzati kro.moszómavizKgálat a kor­
szerű genetikai tanácsadás és terhesgondozás rendszerében fog
különleges eljárásból mindennapi módszerré szelídülni, Végül,
talán nem is a távoli jövőben, el kell jutnunk oda, hogy a kro­
moszómavizsgálat éppolyan rutinmódszerré váljék, mint a vér­
sejtszámlálás vagy vizeletanalízis. Naiv prófécia? Mielőtt szak­
mai elfogultságból fakadó fantóziólásomon szórakozna a lí:ed~
Ves olvasó, lapozzon vissza e kötet elejére: harmincegynéhány
éve azt sem tudtuk, h á n y kromoszómánk van. És lapozzon erre­
felé, és láthatja, hogy három évtized alatt már önálló tudo­
mányágakkal rendelkező fává cseperedett a kromoszómakuta­
tás, a citogenetika. Meggyőződésem, hogy e fa még csemete-
korban van. Még csak ezután fogja törzsét izmosítani, koroná­
ját iombosítani. Hadd higgyek benne, hogy nem az atomhábo­
rús dekadencia, hanem a földgolyó életét,, a Hamo sapiení
egészségét bölcsen szolgáló korban élünk.
í fc.--/ %'i i

Jr
. -• : ^ ^ \

4
^
•^'- ^

,^^i$í^-<

12 3 4
3 6 7 8
31101112
311411516
f
» - ••»

,-%•
lí*

>á>»
H
!)í M l
l'i ül Sí »n U Só Sl 1Mu Tii n m 7,1 n jl

1mot- tA M )(X ftK u


Hit A« AH <x ii •«

'•H Kf IV* AA
1
1
XI* XA >.< .. <

t! H üt ti il 1 1I n ir li il il i:

II t( il 1' n st iii 11 ti u n II ii II II

UH OA ** :tll k/. «*
• «<
1
>« 11 Al «

^^^^^^^^^^J^ ^ ^ ^ ^ ;

U T\Í U M B« IX Jl . ( !/ Jl il li 1

!^X Sr, XK Alt KX XX «H 11 ;j u i) li -.1 ti II


_ « — 11 _ B

A A Af\ nn Hü Ar AA I• U II It • t 1> II

I M M I I A . *M ^ |-^. '.^
1
• • " *
» H M II ti lí
IX KI m kPí ÍI. í

i) u u u n " .í r. »ffi R.i. i ^ «,*

*^ s* It I& f« íí ^fi ^ é ^' £^ *í ' *

IIII p {« l« » lí 1,] |S 1

Ili'. :;i ih u Hl i# *» 11 t i il ti

• S AlJ 1>« ^^ "«* •*» *l «» 5,3 1-


*"

«
]! li )í í v
•^t ii íi
% i

l e »i f« M ;; !í

(• •.*
>i
r f -
•*k
\i
Uk"^ ^i.
IC
• ' ^ • • ^ , . ,

* 1^

• ^ N "<^
./
^^^•^ ' ^ ' %.' ••« ;'»l

1 r:^
,1 • r,H ••-t ftft

# ^ H'- iln Sft !'•?>


^ ^

HlUHIlHtlo

j c l U i II ins' ] h y-'-'i !

l -\ ll/-<

) ) V, 1" 5J »'*'•• ^' • •*'^'


|(,'illll>'.t<^'

1 *»
IJ ' t%,

. \* .*

^« ** ^
• 1 * H»S
1
*f.#
^K|
i !• ? . ^ X.

0:
1 •> •
-.1 V,

.r- •i~

•-#

^-r

^':^'

n,i
I f. »f
A MIKROSZKÓPI FELVÉTELEK JEGYZÉKE

I. tiihlit
1. Tcfilriiiij) iiiiikú sirjtvk iiu.y.iiikjii, .SIHL-LL-II íiíslGdö s-JJlniiigokkiií ii lóbálj (.Vicia
ía\m) jíyokOrcMÚcsáljiiii. Joü^.yí'.cti.-N fiik^iriiUit .s/.tn.-t (]•"(.• iil^iMi-foslós, fÚKiskiml-
r:L^7,t-inikríi,szk(Jpl.
2. JiuilKs sfjtiiifi^í Auirr t,i,'i:T.scjltfiiyé.s/.ell>Űl. Ay. uvúli.s SL-jtiiiíijjium világi..s .-17.
eiikrnm;ttÍTi, .MJti:>tt:u íwMW'' a hctfroknuimtiu. A jivíllíi!'jelzett szürke falt ;t
siíjliiKijivacskii v:i^^y mikk'i.hisz (Hooclist-:i;i2SH c!<>ktzek-s, Cii^iíjsii-ívstés).
3. A lóliOlférL'íí (As(.';lri^ iiK-^irtlocL-ptiahi) occilii ri.w.U't(.> cüak lu'gv kroiiiii,s/,ó-
Jiiávnl.
4. MtUfi'izisos k-iuL-zi'u clholvci'.keila kri)miis//niiák uí osztódó Ast-íiris iKicitáliaii
LiUliütó a .iiiiszU-r r-iy-r-iy ceiitrióliinmuiJ, és kr.zMtiik fdsejlik ;t iiiitotjkiis.

5. Aiuiíá/is Asi-Liris oniil.ál>nii A k-áinkn-iiins/óiuúk oltíivulmk.tt rs,.iK>rtj:LÍ


í.ilíitt kiilöüusfii éli'Si'u hits/ik a kiH ccnLriólinn.
("i. Ti,-i<)fáKÍs Ascaris i.n,-it/t!>íin. A krnii)M;.y/,inák trimnrí>ilől,rn, .-• coutrióUnii í^-ív^z-
k'.liaii. A ;Í. -1. 5 vs (!. kOjxl n koluz.sv.'iri Tndi.iiiányv-y'^-l-í'iii l-'l" köriili. Aiwtiiy-
ft-lf ezi\sl-iiÍtr;Ui)S iiKvIs/t-rrfl ífstt-tt jntp.-iráliuiiiíri'.l kós^il-ttiik. Apáthv í.sLvíii
pnifissy.^r v;L:4y taiiársf^ívdc. (KICÍ Józsi-f iiiiiitkáj.u.

II l i l . Iál<l.'<
1. A .iut../.L.s ..iihiijOiK'k" kLV,dott;k..r a sejtben t.inifir sejtma.t; Idlluití'i.
Inlofii-ii-. A l'fiiliicii-fi-'stOst fdzi.skimtraszt-iiiikroszkóiiia ufívsuiti ki, ezért kílliató
a citoi.lazmit is.
2. hih'ifií.:,^, ,lu a-/ <;IÓ;ÍU [••.•IvtHeltŐl cUéröeii a íelliizull szcrke/ctíi, .iieí;iiu!;v'.l'i.i>-
(inlt SL-jtniaí; a iriitózis kezdetét jelzi.
•^- l',„hi-<, ,-lcjc. A sejtitKiK a kr.)mi.«6in!ik fundl';..iiili!>h-;iuúvá alakiü.
4. rr,'(:i:ts. A fouiil-uinin.lyaü uiiiUló krtmioszóuiákru szak;uln/,ik, de eUielyez-
kedésLik lué.t; Őr/.i :i .•^ejliiiat; f:i.ml..alakiál.
5. J'ii-mríujciais. A profiizis vÍK^'ii, inetaíázis elején lovábli rövidhit kruiiio-síó-
mák a sejt koKt'pc felé húzódnak, és már felisiiierhetooii kettó.s sy.erkeM^tiiek,
páriiuzaiiKJS krimiatidákbó! állanak.
6. Melrifíhis. A kruniuMzóiuák cent ixs merj ükkel az t-kvatnridlis síkra ri^ndvzód-
nek.
7. Mrtajrízis. A knnncwzómák t-.vAljl, tíimf>r<idnek, és ellielvczkednck az ekva-
üiriilis sfkbaij-
8. Meliifdzis vifíf. A ma\-iiuálisan rüvídiüt kronuiszóinák kridiiatidái távolotlaak
et;v!iiá-'itól, a/ efcvaturiális sfklian a ccntnmuTek osztóilása elkezdődött.
9. h'oyiti anafihis. Meíiiiidiil a szétvált kromatidák [innst már k-áiiyknimoszó­
lnák) vánd'irlása a jjólnsok irányába, a mitiitikus orsó hiizófuiialai mentén.
10. Kitvai iiHafikií. A ieánvkriiniti.szómák váudorlása folytatótlik. de véfíeik még
ériutkcznek,
11. Amifíhií. A láiiykrinmiszóniák ceiitromerjeí u pólustikmU „gyülekeznek".
A mén ejívciikéiit is látható krumosKÓmavéiiek már nem érintkeznek, köztük
kialakni az interpohíris tér.
12. Kesi'i (niafiizís. A leánykromoszóniák ,,|;yiilekeKése" a i^iiisukná! fnlytutú-
dik. A knunoSZÓTiiavéHek már alij; i.smerhetök fel.
13. í'díifdzii. A p<>lusí)knál íisszeolvadnak az igt-ii tíitnf.r szerkezetű kromoszó­
mák, egyenként már semmiképp sem látliáták.
14. Telofdzis vége. A leáűysejtnia^nk újraszervezíidésével a krunio.szómaszeiJie-
zet is fellazul.
15. A sejtmaíí osztó<lá.s:i (kariokinezis) befejezödíltt. Megkezdődik an új sejt­
falak kialakiilá.'ia. a cilokinesis, mellyel már kettéoszlik a citoplaznia is.
Ifi. Inlerfdzis. A mitoíikiis sej tószt ódás véj'eztével a kíinilulási egy helyett két
új teljes értékű leánysejtet láthatiiiik.
n. iáhhi
1. Balkáni gerle íStreptopelia decaui-ti>) knuiioswjniái C-mitózisbaii,'_>n .^ 78—
80. A nagy (makro-) kromoszómákat sok kis (mikro-) kro!nosz<')nia kíséri.
2. A háziegér (Mus mu.sciihis) csak akrocentríknsokból álló kromoszómakészlete.
2n == 40, Csontvelőből késziilt dirt-ktpreparátiiin. A nyíl :•.•/. V-kronmszómát
jelzi.
3. Szarvasmarha (Bos íauriis) bikájának akroeentrikus auto.^izóiiiáí mellett csak
a gotioszómák sznbmetacentriknsak. A nagyobb nyíllal jelzett az X-, a kisebbel
az Y-kromoszóma. Limfoeit a tenyészet.
4. Juh (Ovis aries) : 2ti =-^ 54. A három pár nagy metacentrikus valószínűleg
Robertson-féle transziokációval jött létre. Csontvelő 3 orá.s tenyészete.
5. Amerikai nyérc (Mnstela vi.sou] i 2n =- 30. A nyí! ef;y s/atellitahordozó kronio-
szómát jelez. CsontvelÖ-prepíirátunL
6. Ember (Homo sapiens) : 2n ^- 4B. Ubljöl a mitóx.i.sból ké.szult ,i/ V, tábla dsŐ
kariotípnsa. J^imfocitatenyész.et,
V. iáhlii
1. Noniiális női kariotipus : 46, XX. A limfocita tény ész étből preparált, homogén
(liemsa-festésií kromos/.ómák megkiitónbüztetése a C (ti—12 é.s X), D (13—15)
és Í ; (21, 22, V) e-íkiportban nem bi/.tonságos.
2. Normális férfi kariotípiis: 4Ii, XY.
3. X-raonoszómiás (Turner-kóros) lány karioíipus;!: 45, X.
4. Klinefeltcr-kóros íiá kariotfpusa: 47, XXY.
5. Három X-kronioszómás Klinef eltér-kóró a kariotípnsa: 4S, XXXY.
Q. iJupla Y-os férfi kariotipu.sa: 47, XYY.

VI. tálila
1. 21-e,'i triszómiás (Down-kóros) lány kariotípnsa: 47, XX. -i- 21.
2. Ritka karíotípus, 22-es triszómia : 47, XV. -(- li2.
3. Az 5-ös kromosz^óma ríivid karjának dcléciójáva! s/.iiletett, macskanyávogásos
betegségben (cri-du-chat szindróma) .szen-vedö esecseniö kariotípu.sa: 46, XX,
5p-:
4. Kftlctóuüs transzlük áció, szakmai besugárzott radiológus liuifocítaten vész eté­
ben. ValósKÍnűleg 46, XV, t (2q I , 4 p - ) ,
5. G-sávozott kariotipUH : 46, XX. Lipsol-kezelés a (Henisa-íesté.s előtt,
6. C-sávozott kariotipus. Különösen az 1, 9, 13 és 16-os kronioszónia centrometr
zónája erŐs festésű. Az V-knmioszóuia hosszú karja festíídik e módszerrel. .Savas
és báriiira-hidroxidos, majd meleg söoldato.s kezelés a Ciemsa-festés előtt.

m
Vl(> liil))»
Met^fázisaLcrrácúik (X-sii'jiirriiI kezelt C H O kimiiiiciresívn-sejtteiiycszft).
1. ..(íai/'-ck (kniinatuhirések). A nyilak halról jiihbni izokroiiiatidarést, kninia-
tidarést és líibbszi^rös kniinatidaréRt Jeleznek.
2. Két ..Kap" egv kromoszómán, iiL-tu i/.okroiiiatida litlyzothen.
3. 4. 5, fi, 7. Kroniíitidatorések,
ö, Knmiatiila s/.iiitíi tranSKlokáció: írirailiál (kt-tveiitrínuert-si.
VIII. liihlH
1, Triradial (eyyeeiitroiiifres), Melía-sejtheiu
2. 3, 4, 5. (jiiadriradiálok (a 2. HcLa-, a tf.bhi CMí l-sejtlit-ii)-
6. I'eutaradiáluak iievu/.liető ritkíi aliL-rráciii [CIIO}.
7,8. SzHbkroiiiatiila .s/.ititfi milafú/isaherrációk (CllO).
I \ tnlilu
t, 2, 3. 4, nit-etitrikiis kromi>.s/üiii!ik.
5. Trii-i-iitrikiis kmmosKÓiiia.
<>. <;yíiníkroiiios/.öi!ia, Kromatiihiré.s. kt-ttös fru^iufníiiiti Os e^y Ordekt^s nnmh
riradiál látliató mt-j; a felvételen.
7. <;yiirükriiiinwzöiiia {trieeiitrikii.s), Mellette tíüil. kromatitljtrés és e^^" kroiiiatitla-
tfirés.
8. I'eutaCL-utrikus f;yíÍríikroiti"S/.úiua. A kéjjeii tuCii kt-ttos ,,niiiuite" is látható.

X . tál>lit
!. Néijv pár kettőd fra^'iiiedtinn {uiimitel króiunial kL-/elt humán sfjtteiivé.szet-
heii (flel-a).
2. Az H-fá/is véf-éli uitraihulya (I'\") suí^ár/ással ke/.elt szinkríuii>:ált kfiiailiőr-
csiii^-scjttejiyé.'izetheii Kok-v-oros kromatida tí[m.sú cserealierráció iátliató.
3. A hlshenziinic! (Hoeehst-^33258) kUis/.t()};é:i hatá.-iú i.>;. A nyíl 7 centn>meres
(lieptaceiitriktifi) knunosMÍniát jeleK.
4. Sokszoros kr<imi>Hzóitiaubcrrát-ió röutí;eii,stij,'árról és erős rwiiikáló hatású
klasztoHéntiel {MAI'Sj kezelt aranyh(ircsíif;sejtheii (lillKl.
XI. lúbiii
1. Csirá/ó lóhnh (\"ieia falui). A suyár/.ássa! cs iimtafíénekkei kezeli Jíyökércsúes
sejtjeiben a/, aiiafáí^isok eieiuí-.ése kiváló klas?,tof;én tesztelési módszer.
2. Az intLT[i(iláris térben iól .szá ml ál hatók a letört kromo.szómafrajíiuentninok.
Feiiíjíeii-feslésíi ...•.((ÜÍLSII" ]>re])arátiim.
3. Fragmeiitiiniiiak tűnhet (hibá.san !] a \'icia l!-kroitio.szómáinak szatellitája.
4. A szutellita nu-retének uietii-fiii érésé vei inár kizárliató u tévedés lehetöséjíe.
5. Teljes leáiiyknimoszóma u/. iiiterp<)láris térben, mellette pontsüeríí „niintite"
fra^tiientnmok.
fi. Kííyszeríi aiiafázishtd.
7. Kettő,-; híd é.s kettős friií.;meutum. (;,-ben kiváltott aberrációkat jeleznek.
8. Korai unafázisliait a ..jiap" (kromatidarés) is mefjfifiy'^l'i'^tő. ]''raf;iiicnttim
nincs ebben az anafázisban sem [ !|, csak szatdüták láthatók.
X U . Ii5hla
1. A p r o í á z i s e l e j í n k i v á l t o t t f;-í'.ubknHiiatídaa!)t--rráci6ból s-záriimxó a i i í i í á / . i s h i d
(Vida).
2. J t U e g ^ e t e s , á t o l k u t ^ s f T a t ; m ( ; i . t i i í í i o k k u l r e n d e l k e z ő o k b i i k a r n s h í d {sz;il,kro33ia-
tidaaljerráció. Vicia).
:!. . E m l ő s K e j t t e n y £ w . t t ( v í ; t T e n i l , n ó ) o l d a l k u r o . s h í d j a {^zubkTonuitidíiíiln-rráfió).
5. J í m b e r i e r e d e t ű sFJttf--iiyt:s/ell)L-ti {VU:Li\) is s M i i i l á l b a t ó k ;t/. iiiiafáKÍfl-tcÍ<-fázis
f r^fj! it e n t u m I )k.
6. í.;gy.s/.erü híd (Hci,a|.
7 . KL-IÍÖM h í d , ü i e i y o f k i.-,t;yik s z á l a cl.s/.íikadt ( I - l t l . ü ) -
8. H i d i i k k a l l i . s s s t ' k ö t i n t h i b á s , t t í t r a p n l á r i r t aiKifúzis ráko.s ^íe-jtbvii ( t i i d í l r á k o s
b e t e j ; p i e i i r á l i s c-fiYi?.Íója).

X M J . láiiU-í

1, M i k r u i i n k i e u s z u k A l ó b a b ( \ Í L ' Í ; I í a b a ) ííyr.k(>icsiiL-sának Sfj!jí-n>i.'!i.


2 , M i k r o m i k k s i . s z a s f j t i u u ü iiOlkiiii j i i i l i k r o i a a t i k i i . s VÍÍTOM vt r t f N t b , - n , L - ^ I T c s t m t -
Vtílőkeuctt-lK'ii.
3 , MikroimkÍEíiiöK l n m i á i i H i n í n c i t a t e i j v & z t ^ t b e i i .
-i, M i k n m u k i e n s z einlöw K/,o!iiatikiis s'':!Jttpnyösztt)ji:-n íil(j,a).
S, G. A . s e j t u í u i i h u z kapusolódi'i ( c s a t o l t v a g y a p o p t u t i k i i s ) i i d k r o r m k l t - a s w i k s-^ánia
i s ü i u í a j ^ é n •- d'msfü^;sií> svjtttjiivtóZft))e:i (AJIT).
7. I I i : L a - s i . - j t m a í ; p o l i i n i k r n i n i k i e á c i ó j a ];o,sszabb i d e j í i n a u M i v o . m á s ú nitro^t^n-
pn^tu^iid kezeíéií iitáii.
8 . A j r r h e j t i u a ^ ; polii3iikromikk>á.;i<'^ja t 6 b h n a p < » i l i i s b t i i K i n d d {liMet-bsí: 3:5258)

Xl\ tihli
i i k r n K i i t n i i i . rf-,-,/, l U i l o í lti_lht^ <iMb > t i i L i c l k t t < ^ s t \ 1 i-. n u r . b c j l
kroiiui'. u i n i I / i t t h m i i í u limti>i.it LtLit\tf / t t b t i '
- 1 . h c T t ^ m K l ^ l r m s / ! . i t i 1 ((< i i t n k u s l u / i u l r o m m j m Urtit.l.tüi i-
f o d t iten-vt.v/LÍi.bi_!i A tfuiitípiT-,t j i c m i u n a t k i n s c i Í t vi iil j - k it i t n
r ^ í W v d s u l n í i( mt (imumitiw iiivs.ii s n. i ^ i n t l
O \ S ClJl LÜl-U •-LjttLn\LS t t f I II I I I ' k l - l l l l K,
-eii a Kóbort t n uii. <iiLnkusli I n n ^ Kinn
t í p u s I c i t h a t o n , i r t r e d e t i \ ii M di K i t PÜ
Sur.ikl i r> 11 U . ( 1 I ,,,jitnki^ I I nnri |MItL
/eíi.'. i in i r k t T k r t n i i o s ni x i i i r L1I j i) i . t J - i pi i d s cr i
k r , 1, ,
4 \ 11 1 h i t i i ^ ^ b j 1/ A „ [ I 1 IS ni tó t - ^ t r c r d I n s t j í t ( . t i v , s t t ' eii
i , d t c l ] 1 i i t ilr, 1 1 i k n n u k k i i i d . i i / i c l o j a ' Xulü!iltL,<-s l u m l i-. i - d i t n n t r u
Jvioiüíis c i: u j i . m u k l í t r c i i ^ \ t K i i i r t iiielU. i i i \ l ' l il ] i l / ( . t t lü ITKIT Vruii o
1/Oí 11 -.ytr^ I t i
5. A I l o f v l i s t :í32,^Ö, valosziiiiiit,i; a k h i e t n c h o r .L^atlásaval o k o z g y a k r a n t ' l i d o r e -
duplikációt (AuHT],
fi. A c e n t r o m e r z d n a U f t e r o k r o m a t Í n j á n a k y s a k ki;; ril^sze vt-Kz ti-Y,7.t a I h i t u h s t
3 3 2 5 8 h a t á s á r a l i j t r e j u t l c u i i t r - m i e r i k u s í n n a l b i u i , j ó reszt* t n v á b b r a is h t í t e n i k r o -
i i i u t i k i i s b l o k k o t a l k í i t a f o n a l k é t végÚTiél, A E e k g s ó o l d a t u s f . - . s á v o z á s ( A i , H T ) .
I. Kur^ii kriniiow'.óiiiíikinuU'Ui'.áciD (l'CC : preuiaturt chrdiiiosMiiit comlensütion),
JiayyiiyoüiáKÚ iiitroKtíii-pmtoxiddal Minfcronizált mitotikiiH IIcLíi-sejtt,'k tü iii-
Icrfá^isos Ilclífi-íiejtek jMilittiléníílikiilos tií/iójával. A képen ( 1 , - l'CC, egy-szúlaa,
réHL-kkei tiirkftott kr()iiKi.saóiiias-/,álak3cal.
•2. Korili S PCC (Ilcl.a K ilcLii). Az interfázíWJS st-jtuiají kíklüs kcpkUé iiió-
-losii!.
;Í, Jelli-zvtvs S'-I'CC (Hel.a X Heí-a). A kla-^ztojjén, fuzionáló vínisiik által
kiváltott kroinoszóiiiapi)rftás (pulvcrizáció) klipével azoniis.
4. ( I j - r C C (HeT.a x ííeJ.a), tiilajtlonképpen a pniíízis korai kjváitáí-a.
5. Mikronukleárls PCC, IIin;chst ;i3258-cal kezeit AgHT scjttfnyészetbwi. A
iiiikronuklensz kroini,s/,óiiiaanyjíí;i „lejiiaradt" ii wjtciklnsban, IÍIÍ'}Í csak késői
S- l'CC állapotii.
6. Mikromtklfiiris l'CC lioecli.sL 3;i25S-cal kezelt AyHT .st:jttenvi:-,szetbtii. A már
iiiterfázis<i,s sejtiiiuy i7ielk4t a uiikronukkuM ktísüí f,j--I'CC áíiapoUi.
XVI. liíblii
1. Triciiniiinal ("il) Jelzett radioaktív tiniidiii (TdR) IjeépítéHc az tv-ídKÍs végóji
hiiiiiáii liinfoi-ilatenyúszetbeii, A kísvc replikáié kroraoszómassiíikaszok és különö­
sen a nyíllal jelzett lietenikroniatikns X-krimiosztSína ffilött láthatók radioaktivi­
tást clárnli:'! czii.stSKenicsiík.
2. DiffiTeiieiáltaii festett krouiatidáji'i kromoszúinák testvérkroniatída-csen-kkel
fluirlekinizáció. SClí ' - siiter chromatid exchiiupe).
;Í. 'í'riiiszini-iní'-.sílt-ssfl {".-sávozott sejtliihrid mitózisa, kínaíli<>resfiEí-(CH( > K,)
é.-; cKér-ÍAgTlT) sejtek kíV.ott. A nyilak a liöresf.jíkn.niosy.ómákat jelzik íSendni-
vírnsf üzió).
4. Hoechst '.i'SISS elökezdésscl az elfibhi scjtliibridben az egérkninio szón iákat
flárnlja a fonalas ceiitnimer, A nyíl a kondenzált [dt- az elökezclt^.s határiára már
nszlott) cenlrönitrű kínailiörcsii^-kroinos/.ómát jelzi.
5. ICfíy rt-tc-gben, rendezetten növekvő sejtkolónia szíriai 3iöresíi,tí (Mesoerieetns
anratns) enibriótenyészetébt-n.
(i. l'^viiHiLz ii tenyészet íí napos ben7,o(a)pirén-kezf;Iiís ntán rákosán trans/.fi>r-
Hiált kolóniákat lurtalnuií^. A sejt morf ológiii mefíváltozik, a st-jtek kontakt j:át-
lásiikat vesztve e.cymás f<ilé és rendezetlen (eriss-cross) módon iiíivekednek.
AGUTTER P. S., KiCilARDSON ,1. C. W., Nuclciir nojiclirdniatin
protoinaceous structurcs; thcir j-olr in tiic orgiánis;ition and functinn
o[ thű- ititerpluisi- nuclcus, .1. O i l , Sci.. lüfiíl, líílíi—435.
ALFí O. S,, CHANG R.. AZEN. S. P. Evidcncf foi- m^nctic control
of nondlsjunctíoii in iiiün, Am. J. Hum. Gcnet., ÜI80, ;I2, 477—483.
ALLERDICE P. W,, DAVIS X C , MILLER O. X, KLINGER H. P.,
WARBÜRTON D-. MILLER D. A.. ALLÉN F. J, .Jr.. ABRAMS C.A.L.
McGIVRAY R., Tlic J.3q syndi-onu-, Am. J. Hum, Gc-n^t., I!l(i9, 21,
499—S12.
AMKS R. -N.. Cai-finoíicLis and anticai-c'inf>f!i.-ns. in M. .Sorsa, f-í. Vat-
iiiio, {rá). Mutiiffens in oui" l';nvii-nnmcnt, Alán R. Liss Inc N, Y., 1!182,
:Í—19,
ANDI'IRSON T. K., 'I't'clini.iUcs tor thi- [nf^rrvation of threfdim<.'n-
sional struclures in preparinj; sp(.'cinicns lor r l c r l r o n nuci'oscopi', Tr.
N, Y. Acad. Sci., 19ÍÍ1, 13. Kiü—lXi.
ANDRES A. H., ZoUstudieii un Mcnschfnkrcbs. Dt-r Ciiromo.soraalR
B<>stand in P r i m a r t u m o r u n d in úvr Mftastasc', Z. Zollforscli. Mikrosk.
Anat,, VJA2, Ki. 88—12:^.
ARLETT C. F.. LEHMAN A, K., l i u n i a n disocders sliowint! inciva-
Sfd seiisitivitv to tlii' induction o( fíenftic damagt.', Ami. Rcv. Genct.
lft7B. 12, !)"»—íiri,
ARNOLD .f,, Beobachtuníífn übi-i- Kc^rntcilungt-n in ávr Zvllfn
clcr G(-scliwülste. Wirchows Arch, P a t h . Anat,. 1879. 78, 27<)—:iO!.
ARRIGHI F, F... HSU T. C , Localisatioii of lieterochromatiti in
liunian clii'omosomes, Cytogt'netics, 1971, 10, 81—86.
AUERBACrí Ch,. Mutatinn Hewar'ch. P r o b i f m s , Ri'sults and Pi'i's-
p r c t i v f s C h a p m a n and Hall, London, 197H.
BACK F., Tlie variable fondition of e u c h r o m a t i n and hi^U-focIiro-
iiiatin, Int. Rfv, Cytol., lf)7fi, 45, 25—54.
BAJER A. S., Intcraction of m i c r o t u b u l e s and thi? mt-chanism of
ciiroiuoRomc m o v e m e n t (zipper lívpotbesis), Cvtobios, 1973, 8, 1'39—IGO.
BAK A. S- B A K P,, ZEUTf-IEN J., Hiyhor Icvel orfíanisation in
throniosomes. J. Theor. Biol., if)7!l, 71), 205—217.
B.\RLO\V P,, T h e influonce of inactivo chromosomt's on liuman
d^vflnpincnt, Hum. Gcnet., 1973, 17. 105—liiii.
B A R N ! : T R . L, W A L L A C E .7. A., ,'i-bromodfoxyuridin'.' induccd
.sistcr- ciiromatid exehanfif.s in p r i m a t e Jymphocytos, Expt'íMcntia, I9B2,
3íi, 542—54;i
BARR M. L,, B I ' : R T R A M E. C. A morphological distinctioii ht:t-
WL't'n tlif lU'urons nf tlif niaíc and ít^maie and t b c b d i a v i n r of t h e
nucleolai sati^Uilc durinií act-i'Ioratt'd nuclropr'otcin svntlii'sis. Natiuv,
1949, 163, 671)—1>77.
BARSKi G-, SORIÉUL S,, CORNEFERT, F., P r q d u f t i o n dan.s k-s
culturs's in vili-o de deu.\ snuchcs ci.'llulaires an a.ssotiation de ccllulcs
de cai-actffc „bvbridi.-". C. R. Hfhd. .Scanct-s A^ad. .Sci, liHSO, 251, 1825—
1827.
BAUKR W. R., CHICK F. IJ., SupcccoiU'd DNA, SíMi-ntiCic A m r r i -
can, 1980, 7, lüO—li;t.
BEKK B., .lACKY F. B., SUTÍÍERLAND G. R., HtTÍtabk- riaííilf
sitcs and microiiuch'Uí; for'ination, Ann. Gcnót, 198J, 26, 5—Eí.
BENDKR M. A., G R I G G S M. G., W A L K E R P . L., Mecbünisms o í
cbromosomi' a b e r r a t i o n prnductioii [. Aben-ation production by u l t r u -
violet liííht. Mutat, Rcs., 197;!, 20, ;t87—402.
B L ü O M A. D., Inducfd clifomosonial abi-i-r^ations in man, in A d -
vanct's in llunian Genrticí; (i'ú. H. 1 [ai-ris & Ív. Mirscliliorn) Ph-num
Press, Nt'w Yoi'k. 1972, flíl—l(t2.
BENDKR M. A., GRJGGS H. G., BK.DFORD J. S., M^>cllanisl^^ of
cliromosomal abrrTiitlon production III. ClK-micais and ioniziníí r a d i a -
tion. Mutat. Res., 1974. Zi. i;)7—1312.
BOBROW .1., Acridint' oraníí*' and t b c invcstigation aí cbromosouir
b a n d i n g , Cold Sprinfí Harbor Svmp. Qiiant. Biol., 197:Í. ÜÖ, 4:t5—140.
BOBROW M.. MADAN Ív.. Tlit- i'fft>cts of various bandinj; p r o -
c c d u i r s on h u m á n cbroniosomcs studird w i t h a c r i d i n e oranfí<', C y t o -
grnvt. Ccll. Gciu't., 197!!, 12, 145—i4fi.
BOER P, do, T A T E S A. D., Radiation induccd noncüsjunction, in
Radiation Induct'd Cbromosonic D a m a g e in Man, Alan R. láss Inc.
N. Y., 1983. 299—:Í25.
BOICK I. D., FRAUMKNI I. F., Radiation CarcinotJt'iu'sis: E p i d r -
miolojív und Biologica! .Sifínificancf, Ravi-n Press, N. Y., 1984.
BOSTOCK C. I., SUMNER A. T.. T b c Eukaryotic Cbr'oiiiosonic,
North Holland Pubt. Co. Ainsti-rdam, 1978.
BOUF: .1.. BOUK, A,. l.AZAR P., Retrospcctivr and prospeL-tive
cpklcniiolot-'ical studics of 151)0 kai'votvped s p o n t a n c o u s ahor'tion^,
Teratology, 1975, 12, 11—26.
BOVERI 'i'h., Zur Ffaííc dci- Kntslt-bunH malitíncr Tunion-n. G u s -
tíiv Fiscbci- Verkli; -I'-na. 1914.
BRADBURY J. T., BUNGE R. G., BOCCABELLA R. A., riiroiiui-
tín in Klincrelter's svnítrome, ,r. Clin. Endoe. Mtítab., l95(i. Hi. i>89—
(i9;i.
BRF.WEN J. A„ PEACOCK W. J., T b c offect of tritíated ttiymidine
on sister cbromatid cxchanííc in a rinj; c h r o m o s o m e . Mutat. Res., 1969,
7, 43;)-440.
BRINKI.EY B. R., l U T T E L M A N W. N., U l t r a s t u c t u i v of m a m n i a -
lian cbromoRomc aberrations, Int. Rev. Cytol., 1975, 42, 49—98.
BROGGER A., Apparcntly spontanoous eh romosomé damafíc in
hurnan leukocytes and the n a t u r e of chromcisomc, gaps, H u m . Genet.,
1971, 13, 1—14.
BROGGICR A. T h e clti'omatid Kap — a uscful paraiiietei- in f!eno-
toxicologv —? Cvtofíenet. Ccll Genct., 1982, 33. 14—19.
BRÖWN S. W. Toxtbook oí Cytofíenetics. C. V. Mosby Co„ .Saint
1.0UÍS, 1972,
BUCKTON K., Chroiiiosomc abcrration.s in patients t r c a t e d w i t b
X-irradiation l'or ankyJosinfí spondylitis, in Radiation Tnduced C b r o m o -
sonic Damíiííc in Man (ed. T. Isbibara, M. .S. Sasaki), Alan R. Liss
I n c , 1983. 491—512.
BUTLF.R M. G., Sister- (-Uromütitl e\rliimí,'cs in 4 h u n u m raccs.
Mulat, Rcs., 198J, 91. ;i77—379.
C \H1 ^OIN [ s S M I I i l l i ii Dl \ R I N e H D t n i uú luU i
spítiTic pUnt InUiidi^ition Pioc N lU \< u! S( i [IS 11,^ i ) 2i'-U-

C \ R Ü I U L R S \ D I R A C K J f W i r / A lil MP , I COUMR
S rOLANI P f OSZIOVK S M HORV-^IH K t \ P P / M \\
H M fERGUSON" S M J I H M A A colUhor iti\i tucU of th lai.n
iot. of l u i n M stridroniL \ m 1 iluni C c n i t I IKI 4 111—li >
C\RR D H B\KR M 1 PIHNKITI I I \ii ^ "^ X s*
chiomosomf coniplLv m tvvo m i ü t i l h c k f ' i t i M U ni m r m i 1 M( d
Ass T 1%1 81 1>1—li8
C'\RR D H BARR M L P I U N K F I I F R GRU'\ÍF3^( H M M
MOKISIÍIMV \ CHU í II 1 \ n \ \ \ ^ s( \ ciiinm sniiv otíiph \
in K l i m f i l t f ! libifrts w itli d u p l i c i l u l '.tx c h r o n i i t i n í ( iin l i 1< i
Mcíii Jilt>l I 4ML—fjO)
L \ R R n H C LDI C)N M Popul ition c\tOf.i,jiai ol jiiint m
ahoitUMs m Popul ition C\toí i ni ti<_s (td i B ]Iii< k 1 II T o i U i )
A( id P M S N \\ "Vcik 1177 1—')
r \ P P VNO \ V IfJOMPSON [ H LINDI P \ M'Nkl I P
.11 S i t i 111! in iti i f x t h i n f . t ' . ts in indic^tot df mutjf,i n( MS N )
tuu i I
i [ 1 \RBL.P S i o n "i f (• KUIJ'S XUW-SKJ 1
MODi I )VSON í \ \ \GM U / I C H I Tli nucrt^ diFli
niíiili ^ ipli i-,, cliromusrímcs f |) C.li R e i'fi P 4'i
2n— _
í i s P í R S S O N J Z I C l í 1 JOH \ N S S O N C MODt S7 I T Id n -
tifK itiim tf hum m cliTomosnni '. b \ DN \ bin<!in^. fluurc'^cmt, ii, nt
ChiomosDi-nri, i;)7ü, .iü. 21,)—-227.
OASTARKI^Ll C , Cancer and ciiromosDim-s -— a rcvifw, Rcv.
Bnisil Genet., 1982. 5, 595—618.
CHAGANTI R. S, K., SCHONBCRG S,, GERMÁN J., A miinyíold
Jncrease in íiistfr clironjatid exchangcs in BIOOJTI svridronjf Iviüphocv-
tcs, Proc- NatL Acad. Sci US, 1974, 71. 4508—4512.
CHICAGO CONFERENCE: Standardisation in liuinan vyioi'vnoUí-s,
Birth Defects: Originál a r t i t i e series jyfifi 31, The NatLnnal Foundation
Ní-'W York,
CHRUSTSCHOFF G. K.. ANDRES A. H., IL.TiNA-KAKUJEWA
W. I., K u l t u r e n von Blutleukozyten aU Methode zum Studium der
menschlich<in Karyotypus, Anat. Anz., 1931, 73, 159—168.
C : H R U . S T S C H O F F G , K , (assi-itod by E. A. BERLIN), Cytoiofíical
invcstigations on cultures oí normál liuman blood, J. Genet., 1935, 31,
243—:i61.
COLÉ R. J,, TAYLOR N., COLÉ J,. A R L E T T C, F„ Sliort t m n
tests for transpiacentallv' activf carcinoüens I. Micronucleus forinatíon
in fétal nnd mati-rnal mouse erythrob!asts. Mutat. Res,. 1981, 80, 141—
1.54.
COMINGS D. Iv. OKADA T, A., Meclianisms of chroinosonie bíin-
ding VI. Whole inount electi'on micrascopy of banded metapUase ebro-
raosomes and a comparison witli paclivtcne ch^olnosonii•^, Rxptl. Cell
Ri'S,, 1975, 93, 1167—274.
CfiMINGS D. !•:., Sti-uctui'c ol' miininKiliiin C'liroiilosomc\ in Ptiy-
^lolofiy iincl Cu-nrtics cif Rcprotluctíon, vá. K- M. Coutinlio, F- Furhí;,
Pl(-nuni PuhI,. Nrw Vnrk, ]fi75. 1!)—:!7.
COMINGS IX R. AíTiingfiiir-nt oí clinüTuilin irt thi- nui-lrUs, Huni.
G.-n<-t„ liifto, r a I : Í I — I 4 : Í .
COUNTKYMAN P . !.. HKDni.H .1. A., T h e production *if riiici-n-
nuclci (mm cliroinosomc Jilicrnitinns in irfiidiated C'ulturcs of iumiíin
lyjupliüOti-s. Mutat Rcs.. J976, 41, :v>l—Xi2.
COURT HROWN W. M., Uunian Population Cytogcnotics, Nortii
Hcitland P u b l , Co. Amstfrdani, lf)fi7.
C7.i:\ZFA. K,, DKNI';S .í., SZAlíO I.., V''l<'szÜlctftt rondclifnfssc;;rk.
Medicina Kiarl-, Budapest. 197;!.
CZKIZIOI- R , Az i'inbcr-i üröklódós, Ciondolaí Kiad.. Budapest. 1976.
CZFJ'/.Kh K., Genetika és tái-sadalom. Magvptö Kiad,, Budape.st,

CZF.íZF.i, F... tii'iietikai t a n á c s a d á s . Medicina Kiad,, Budapest, l9f;i.


DAi,KS S., t'oneerninfí t d e universaiitv of a m i r r o t u b u i e antifim
ín animál cclls, .i. C^ell. Bial.. 1972, r)2, 748—754.
DAHI.INC'I'ON" C. D., LA COUR L. [•'., Nucleic acid starvation of
riiromosonies in Trillium, .r. Genet, 19-Í9, 40, 185—21:).
DAVfDSON R. L., C R U Z F . d e ia (cd), S o m a t i e Cefl Hybricüsa-
tioii, Raven Press, New York. ÍÍI74.
DÍ^NVER CONTKRKNCK: A proposütl .standard system of nonien-
claturf of h u m á n niitotic clironio.somps, i-anrct. 1950, i, 10(Í:Í—ÍOíifi.
DIKTZ R.. Bau und Funtion de.s Spindolíipparatcs, Natui'wissi'n-
schaften, l!lti!1. 5(i, 2:i7—L'4íi.
DRÍ-rrs M, K.. SfíAW M. W„ Spt'cific b a n d i n g p a t t e r n s of liuaum
cUnimnsornes P r o c . Natl. Acait. .Sci.. ,197], 68. 207;i—2077.
DUDITS D.. RASKO I., HADLACZKY GY., T,1MA DK FARÍA A.,
l'usion ot" liuman c<?I!.s with carrot protopla.stíí induccd by polyetlívlene
iílycol, Jícr(>ditas. Itl7(i. Íi2. 121—124.
DL: P R A W (•:. J.. Kvidunce tor a „földed í i b r e " ortianisation in
iiufiian eiii-nniosonics, N a t u r e , 1966, 2t)9, 577.
D D P R A W l'^. .(., BAHR G. F.. Tlie a r n m g e n i c n t of DNA in liunuin
ciu-omosornos as investijíatcd by quantitativi-; clectron micrnscnpy, Acta
C v t o l . !;'fi9. i:i, í88—192.
DU F R A W K. J., Quantitative constr-atnts. in tlie arT'an(."-inent of
liuinan DNA. C.'oid S p r i n t i l a r h o r S v m p . Q u a n t . BioL, 1974, 38, 87—99.
D t l S T i N X^, Microtubulc'S, S p r i n g e r V<'rlfiíí B<'rlin, Hoidelborí,', N e w
York. i97t!.
D U T R i L L A U X B., 1-K,f[-:UNK J., S u r U- nouveíle tPcimique li'ana-
lys(.- du caryotype liumain, C. R. Acad. Sri.. P a r t s , lf»71, 27:J, 26:^8—2f:4n.
D U T R i i d . A U X B., Nouveau svsterne i\(- niarquafft-' chromosomi(|Ue:
les b a n d e í T.. Cln-omosoma, 197:i. 41, ;!9r>—402.
D I ( ' r R í L I , A U X B.. COVIC M.. Ktude d*? facteurs influencant la
denaturation tiiermiquf? nienagée des chroniosonies. ExptK Ci'll Res.,
1974, H5, 143—153.
F.DWARDS J, 11.. ÍIARKDf'iN D. G,. CAMKRf)]^ A. H-. CRGSSK
V. M., WOI-Fi'- O, I-r., A nevv trisomic svndroine. i.anret. 1960, i, 7f!7—
790.
EMERY A. E. H. (fd). Anlfniital DUignosis of Gniptíc Diíirasc,
Clmrcliill Livingstone Co.. WTS.
EVANS H. J., SCOTT D,. T h e induction of chroinosome a b e r r a -
tiO[\s b j nitrogén mustard and its d c p e n d e n c e on DNA syiithesis, P r o c .
Rov. Soc. Biol,. IH(Í9. 173, 4!ll—512.
EVANS H. J., BUCKLAND R, A„ P A R D U t : M. L., Location of tlie
genes coding for 18 S and 28 S ribosomal RNA in t h e h u m á n Keiiome.
Cllj-omoSom£i, lí»74, 48, 405--4irj.
EVANS H. J., R30RDAN M. i,.. H u m á n periptierai blood lyniplio-
c j t e s íor t h e analysis of chrornosome a b c r r a t i o n s in mutagen ti'sts. M u -
t:it. Res., ISTS, ;jl, 135—148-
EVANS H. J., Humán cytoyenetics; moleculur aspecís, in: Hu-
m á n Geneíics. ed. .S. A r n i e n d a r e s , R. Lisker. Excerpta Medica, 1977,
82—(17.
EVANS H, .(,. Wbat ai'c sister clii-omatid exchanfies?. in: C h i o -
mosomt's Thodav (ed. A. De la Cliapelie, M. Sorsa) Elsevier. North Hel-
iaiid Pubi. 1977, 6, :Í15—;i2fi-
EVANS !i. .1.. BUCKTON K. K., H A M t L T O N C. h'... C A R O T H E R S
A., Radiation induced cliromosoine a b e r r a t i o n s in nuclear doclcyard
worker--;, Nature, 1979, 277, 531—534.
FEINGOLD M., A T K I N S L., A case of trisomv 9, J. Med. Genet,
1973, 10, 184—187.
F E K E T E GY., A chromosomák clektronmiki-oszkópos vizsgálata,
iii: A h u m á n chromosoma a h e r r a t i ó k jelentöségf a k ü n i k u m b a n (ed.
Sfhuller D), Akad. Kiad., Budapest, 1977, 54—fi9.
FELSENPELD G., C h r o m a t i n , N a t u r e , 1978, 271, 115—122.
FERGUSON-SIMITH M. A., H A N D M A K E R S, D., Observations on
tíic sateUited h u m á n chromosomt-s, Lancet, 19(il, ii, 638—040.
FERGUSON—SIWITH M. A., P A G E B. M., Pacliytentí analysis in
huinan reciprocal (10:11) translocation. J. Med. Genet., 1973, 10, 283—286.
FERGUSON—SMITH M. A.. Prospective d a t a on ri.sk of Down
s v n d r o m e in reSation to m a t e m a l age, Lancet, 197í>, 2, 252—262.
FfNCH J. T.. L U T T E R L. C , R H O D E S D., BROWN R. S., RUSM-
TON B., L E W I T T M., K L U G A., S t r u c t u r e of nucíeosome r o r e partíciós
of chromatin, N a t u r e , 1977, 269. 29—36.
FLEISCHMANN T.. GUSTAVSSON T., HAKANSSON C. H-, Com-
putei' displav of the chroraosomal fluorescenco p a t t e r n , Heredite-s, 1971,
68, 325—342,'
FLEMMING W., Zclísubztanz, Kern und Zellteilung, Vogel Veriaí-
Leipziíí, 1882.
FORD C. [•:,, J O N E S K. W., P O L A N I P . E., ALMEIDA J, C. (!e,
B R T G G S J . , A sex chromosoma! anomaly in a case of gonadal dysge-
nesis (Turner syndrome), Lancet, 1969, i. 711—713.
FRACCARO M.,' LlNDSTEN J., A child witb 49 eliromosomes,
Lancet. 1960, ii, 1303.
F U C H S F., Genetic amniocentesis, Scientific A m e r i c a n . 1980, 242,
37—43.
F U N A K l K.. MATSUI S., SASAKi M., Location of nucleolar or-
ganisers in animál and p l á n t chromosomes by m e a n s of an improved
N-bandinR techniquc, Cbromosoma, 1975, 49, 357—370.
GAI.JAARD H., Europcíjn (•xpci-inn'c with p r c n a t a l ctiajínosis n[
congi'nital ciiscasf: a survpv of (illil cases, Cvtoíí<?n('t. Ck-ll Gi.'net., 1976.
Ifi, 45:i—4li7.
GAf.l. J. G., PARDUIO M. I.., Fonnation a n d cU-U'Ction of RNA-
DNA liybrid molrcuU'K in cytoioKical preparations, Proc, Nat. Afacl.
Sci US, üKiíi, (>:!. ;Í7Í)—;Í8:!.
GAVRIi.A 1,, DABAI.A J., D.'scifnnd t a i n e h ' .Tcditátü, EcL Da­
cia, Clui-Napocíi, iíIHl.
G P : 0 R M A N Í ^ A N U M . . Paloln;íic indusa prt-natal. Ed, Mcdicalá.
Bucur.*5ti. 1978.
GERMÁN J., Clifoninsoinc bfi>iika«f svndrnnios, Birth Dt-fcc-ts,
lElíí'í, ü, 117—13].
GERMÁN J., The íissotiation of clii'omosonu.' instability. dctt'ctivf
DNA rt'pair and canci?r in soino rart* liunian fjcnotic discast-s, in Mu-
man Genetics (cd. S. Aiini?ndares, R. Liskcr) Excerpta Mcdica, 1977,
(i4—(J8.
GIBSON D. A., PRESCOTT D. M., Iiiduction of SÍSUT clitotiiatid
cxclianfít's in chrojnosomos of lat c-aníjoroo cells bv t r i t i u m ineoi-po-
nitcd intő DNA, E.\ptl. CÉ-ll. R«-s., lí)72, 74, 397—402. "
G I R A U D F., MATTKY J. F., Asptr'Cts épidtímiologiqULís de hi ti-j-
soniie 21, J. Génét. Hum., 1975, 23, 1—30.
GOETZ P.. SRAM R. J., D O H N A L O V A J . , Relationsliip betw.>en
e x p e r i m e n t á l results in m a m m a l s a n d man I. CytoKonetic a n a l j s i s of
boné inarrow injury induced by a single do.se of cyciopliosplianiide,
Mutat. Res., 197.'). 31, 247—254.
GOLOMB H. M., BAHR G. F., Analysis of an isolated nietaphase
plate by (lUantitative electron microscopy. Exptl. Cell. Res., 1971, 68,
«5—72.
GOODPASTURE C , BLOOM S., Visualisatioii of nucleolar otfía-
nis<.T.s in a n i m á l and plánt chromosom<'s by meaiis of a n improved N-
bandinfí techni([Ue, Chromosoma, 1975. 49, .357—370.
GORDON R. R., COOKE P-, Ring 1 cliromosome and microeepliaUc
dwarfisni, l.am-et, 19fi4, ii, 1212-1213.
GROUCIIY J. de., ROYER P., S A L M ü N C„ I,AM^' M., Deli'tinn
p a r t i o ü e ties hras lonf{s du cliromosome 18, Pathol. BioL, 19i:i4, 12,
579—582.
GROUCHY .T. de, TURLEAU C . LÉONARD C., Etude vn fluores-
cence d'une trisomie C mosaiquo p r o b a b l e m e n t 8: 46,XY/47,XY?8-)-
A n n . Génét.. 1971, 14, 69—72.
GROUCHY J., de, TURLEAU C , Atlas of H u m á n Cliromosotnes,
Wiley Med. Publ., New York, 1977.
GRUMBACH M. M.. BLANC W. A., ENGE E. T,, Sex chromatin
p a t t e r n in seminiferous tubule dysgenesis and othei- testícular disorders:
relatJonship to t r u e liermafroditism a n d to Klincfelter's syndrome,
with a review of gonadal ontogenesis. J. Clin. FIndocrin., 1957, 17 suppl.
GUZDEV A. D„ REZNIK N. A., Evidence for the u n i n e m y of eu-
karyotic chromatids, Chromosoma. 1981, 82, 1—8.
GUNDY S., V A R G A L., BENDER M. A., Sister c h r o m a t i d exchange
frequency in h u m á n lymhocytes exposed to ionizing radiation in vivu
and in ' vitro, Radiat. Res., 1984, 100, 47—54.
GÜNTÜER E„ Gfundris'^ dvr Oí-artik, VEB Gustav Fi'ichrr V('(-ldg,
Jt-na, 1971.
HADLACZKY G., SUMNER A. T„ R O S S A.. Proti'in deplcíed oliro-
niosomí-s L, IL, Chromosoma, i98J, fii, 537—555, 557—567.
, HADLACZKY G., P R A Z N O V S Z K Y T., BISZTRAY ü . . S t r a r t u r f oí
isolaíed protein deplcted clironiosonies of piant^, Chroniosoma, 1982,
86, f)43~6S9.
HADLACZKY G., PRAZNOVSZKY T., BISZTRAY G.. DUDITS
D.. Muss jsolation oX piant chromoKomes and n u d e i , Plánta, 1983, Jí>7,
278—285.
HANNAJi A., Locaiisaííoii and l'unction of hrltTociirouuitt!) in
Drosophila mPlanogaütcr. Adv. Genet., 1951, 4, S7—127,
HARNDEN D. G., The reiationshjp betwcien induc-p(i chroniosomf
ajii'rrations and chomosoine a b n o r m a l i t y in t u m o u r colls. in: Armíín-
dari-s S., LisktT R. (ed), H u m á n Gí-^ní^ticR, Excerpta Medica Pubi., 1977,
35n—3fi6.
H A R R I S M,, Ceil Culture and Soaiatic Variation. HoH. Riat-hard
and Winston, R>6i.
H A R R I S Ti., W I T K I N S J. F., í l y b r i d celH dyrivm! from niouse
atid m a n : artiíkiial, heterokai-yons of m a m m a í i a n celis ÍVoin diffiTcní
species, Naturi-, I9IÍ5, 205, 640—fi46-
HEARST J. E-, BOTCHAN M-, Thf eukarvotic chi-omosonies.
Ann. Rev. Biochem., 1970, 39. 151—1B2.
HEDDLE J. A„ BODYCOTE D. X, On tht' formatHin of chrouio-
sonial aberrations, Mutat. Res., 1970, 9, 117—126. '•
HEDDLE J. A., K R E P I N S K Y A. B., M A R S H A L L R, R„ Ceilular
sensitivity to mutagen"; and cancinngens in tlie ciiromosoine breakage and
othíT cancerprone syndromes, in: Chromosome Mutation and Neoplasia,
Alaii R. Li.ss Inc., 1983. 203—234.
HEITZ E., Das Heterochroraatin der Moosv L, Prlngsheims J a h r b .
Wis.s. Bot., 1928, 69, 762—818.
HENDERSON A. S- Cytological hybridisation to m a m m a l i a n chro-
j!K>.somcK, Int. Rev, CytoL, 1982, 76, 1—41.
HEWLSH D. R., BURGOYNE L. A., ChromatJa sub-structure. The
dÍíío,stioa oí" clironiatin DN/\ at regularl}' spact'd sites by a n u d e a r
df'^oxyrihonuclea,5f, Biochem. Biophys. Ros. Commun., .1973, 52, 504—510.
HILLWIG L, G R O P P A., .Staining of constitutivc hett^rochronia-
tin in maniniaiian chromo.'íomes with a ni?w fJuorochromt', Expti. Cell
Res . 1972, 75, 122—126,
HILLWIG L. G R O P P A., Deconden.sation of cntistitutive iu^tero-
ciiromaíin in L ci'll chromosomes bv a benzhnidazol compound („33258
HcH'clist"). ExptI- C+:-ll Res,, 1973. 8L 474—476.
H!TTEl>MAN W. N., RAO P. N., P r e m a t u r e chromoHcme conden-
sation II; The n a t u r e of chromoíiome gaps produced by aikylating
agents and uitraviolet light. Mutat. Res., 1974. 23, 259—266.
HITTELMAN W. N., PremaLurf chromoaome condensation in tiie
diagnosis of maljgnancies, in: P r e m a t u r e Chromosome Condensation C«d.
W. Hittelman, P- Rao), Acad, Press., 3983.
HOOFTMAN R. N., R A A T W. K., Induction of nuclear anomaíles
(micronuclei) in th<' peripheral blood erythrocytes of the easlern
iiiuntiiinriijow l i m b r a pvíSiiiara iiv í'thyijTU'tluinc sulphonalc, Mutat.
Res., 1Ü81', .UJ-l, i47—152,
n O I . M G.. BA.IKR A., f i m ' micrn^'i-iphic s t u d i r s on mitotic spirü-
lisation cvclc, IkTcctitas. ÜHiti. ri4. 35fi—375,
H O L M Q U I S T G. P., COMíNGS D. K„ llistorifs a n d G handinjí of
fíü'oinosojncs, iít7(i. im, syti—lioi:.
HOT.LSTEIK M.. McCANN Y., ANGKt.OSANTO F. A.. N I C I Í O L S
W. W., Siiort t f n n tcsts for carcinoRi-ns a n d m u t a g e n s , Mutat. Rcs.,
HCÍOK K- B., ITAMHRTON J. 1.., Tlic frcquencv of cl-ii-omosmnc
;ihnt)rmalitic<; dctectcd in ronsecutivi.' nt'wborn studips — differences
bí-twcen studies — results by sex and hy soverity of p h e n o t y p i c Jn-
voi\'c]iient, m: Pii|julatinn Cvtofienetirs (ed. E. B, Honk. I. M. Porterj
A-Lid. Prés:;, Novv York, 1977. (iü—Tn.
HOWARD A., PlíLC S. R., í ^ n t h c s i s of dey.oxyribonucicic acid in
nn!-inal aiui irradiated cells and its reUition to eliromosomé breakaj^e,
liefoditv. i!i5;3, (J, aíii—:174.
HSU T. C , P O M E R A T C. M„ M a m m a ü a n chrnmosnmes in v i t m
IT., A mi'tbod for spn^ading the chromosoines of cells in tissu',- culture,
J. [k'red-, 1953, 44, 2:!—29.
IISÜ T. C, BRNÍRSCMKE K., An Atlas of M a m m a l i a n Chroino-
s(í!;ivs I.—X. Sprinfíer Verlag. New York, Heidelberg, Berlin, 1967.
J IS[! r, C. LonKitudinai diffei-entiation of c l i r o m o w m e s , Ann,
• K-v. Genel. 1974. 7. 15:i—175.
HSU T- r . , P A T H A K S.. SHAFER D. A-, Induction nf cliromosome
cpisihandiníí bv treating cells w i t h elienucal agents bcfnrc fixation,
E>;i>tl. Cell R e s ' 19?:]. 79, 484—487.
I ISli T, (•"., l l ö m a n and Mammalian Cylogenetic!. An Hlstorical
Per^pertivc, Springer Verlag, New York—Heidelberg—Berlin, 1979.
IllJBlCRMAN J. A., S t r u c t u r e of ehromosomf? fibers a n d chi-omn-
soines, Ann Rev. Biocheni., 1973, 355—37«.
m.'GHlvS A., Somé effects of abnormal tonicity on dividing cells
in cliick tissui- esiltui-es. Q. J. micr. Sci„ 1952, 93, 207—219.
HUNGKRFORD D. A.. Leucocytes eultured from small inoeiiia of
wl'.ole blood and the preparation of mi'taphase chromoRomt.-^ by
t r e a t m e n t w i t h hvpolonic KCl, Staln Trchnnl., 1965. 40/6, 3 3 3 - 3 3 8 .
, HUNGERFORD D. A,, Somé oarly stúdiós of h u m á n chromoKomes,
1879—1955., Gvtog(.net. Célt Genet.. 1978. 20, 1—11.
HURGOÍU V.. IMREII 5-, Trisomie 22, Pediati-ia, 1983, 32, lül—
185,
IGAL! S., Választás vagy véletlen, N a t u r a , Budapest, 1976.
IG.M.I S., Környezeti mutagenezis, in: A biológia a k t u á l i s p r o b -
lémái (ed. Csaba Gy.) 1977. U , 143—237.
TMREII St., URAY Z., ÍIOLAN T., LAZANYT A., Radioprotective
off'Ttiveness of L u v a t r e n e on the X - r a y induced c h r o m o s o m e b r e a k a g e -
ri-union proces in Vicia fába, Studia Biophvs., Berlin, 1971, 29, 205—
211).
IMREH $t-, Contributii la studiul procesului r a d i o l n d u s de r u p -
t u r á reunire cromcizomial prin s u b s t a n t e radioprotectoare ji radiosen-
sibilizatoare, Tezá de doctorat, Acad. R.S.R., Fii. Cluj, 1973.
IMREI! Sl.. MJI.CUTIA M., IMRKII P., l^lcctul ccoinozoiiial UiV-
div ai tríitamentului cu dozf? infdii do rodioJod al inprrtiinidisnuilui.
Radiológia, l'Jltí. Ifj/^, 229—2:it).
IMREH St., R A S K O L , U A D L A C Z K Y Gy., Idt-nUrication of Ihc
mousL' chromosomes in rodcnt somatic cvil livbrids, AvUi Binl. ,\f;ul
Sci. Hung., 1976. 27/1, 71—74.
IMREH 3t., Chromosonial i-adinsfiisitisation bv líjsnuitli m Viriit
fába, Radiobiol. Radiother., Bi-rlin, 197f), 5, 6ü7—tiJO.
IMREH 5t., RADULESCU D., EHthnart-a riscului jii-artic in ira-
dierea niedicalá §i posibilitíitile de invcstigare, in: Probl<Mn(.' de Railí"-
bioiotíii.' si Medicina Nucleáj-á (<'d, D. RadulescU), Acad. R.S.R,, Fii,
Cluj, 1977. 141—154.
IMREH 5t., RADULESCU D., COVALCIC M„ F A Z A K A S E.. KA-
DU F., VALEANU A., EtVctul citogeiictic al iradicrii diagnosticc J.
Histerosalpingografia, Ríidiologia, 1978, 14/7. 301—:il2.
IMREH St., RADULESCU D.. Scbimburi IntTe r r o m a t i d e surori
(SCE). Efwtul radiofosforului. Clujui Medicai. I97!í. 52/2. 143—Hü.
IMREH S t RADULESCU D.. Dozinvetria croniozomiala m iradi.Ti
accidentak'. Radiológia, 1980, 18. 151—IfiO.
IMREH St., RADULESCU D.. K O V Á C S M., COSTF.A D., EfcctuJ
croinozomal tardiv si probléma controiului cítogcnftic in radioterapia
spondilartritei anchiíopoietico. Radiológia, 1981, 19. 61—fili.
IMRFH 9t., RADULESCU D,, Cyto^fent'tic elTfcts of ciiromium m
vivő and in vitro. Mutat. Res., 1982, 97, 192—lüH.
IMREH 9t., RADULESCU D., Micronuciei in mutagcnicity testing
of di-ugs O't'view), Proc. of 6th CMKA symposium on Dfug Toxicity,
Ciuj-Napoca, 1—2. Sopt. I9íi;t. 6 1 - 7 7 .
IMREH I., Micronuclfus; a historical review, Symp. PerspefUves
in Medical Genetics, 4—8. Júl. 198;i. Szeged, Hungary.
IMREH St-. URAV Z., RADULESCU D., Anticiastngenie eflect '^í
Leucotrol'ina?. 1984, közlés aiatt.
IMREH St-, RADULESCU D.. Radiobiologie, radiogenetica; in; Ra-
cUoloKie Medicalá (ed. D. Radulescu) I—II., IMF Cluj, 1983, 18—24.
IMREH 5t., BOLOGA-CAMPEANU M., RÁDULESU D.. GOZA-
RIU L,, Gonosomai aneuploidy syndromes and micranucleation. Clujul
Medieat, 1984, 57, 41—43.
IMREH -Sz. L, Huhogunk vajon? Kér-di egv genetikus, TETT. 1983.
3, Í8—24.
IMREH St., F A Z A K A S E.. R A D U L Í ' I S C U U., Sinilroni l'ancnni ília!^-
nostizat citogenetic, 198;>. közlés alatt,
IKEUCHI T., SANBE M.. WKlNFEI-D II., SANDBERC. A. A.. In-
duction of nuclear enveiopes ai'ound nietapliase chromosonics after
iusion with inteephase ceils, .1. Cell Biol., 1971. 51, 104—115-
ISCN—1ÍI78, An International System íor H u m á n Cytosenetie No-
inenclature, Cytogenet. Cell Genet.. 1978, 21/6. 310—409.
ISHIHARA T. KUMATOR! T., Cytogenetie studies on fisjiennen
oxposed to fall~out radiation in 1954, in: Humán Radiation Cytogenetics
(ed. H, .f. Evans, V. M. Court Hi-ow)i, A. S, McLean), North Holland Co.
Arnster'dam. lí.>67, 144—11.5.
J A C O B S P . A., STRONG .T. A,, A cast> of liuman iiitcrsexuality h a -
ví!iü :L possibli' X X Y sex d r t c f m i n i n y nicrlianism, Níituro, 1Í!5Í), 183,
302.
JACOBS í'. A.. BRUNTON M.. MKLVILLE M. M,. B R I T T A l N
R P . . McCLKMONT W. F.. Agressive behaviouf, m e n t á i s u b n o i m a l i t y
and t b c XYY malc, Naturc. 1965. 208, 1351 — 1352.
JACOBS P. A., B A I K Í E A. G., COURT BROWN W. N,. MAC
GREGOR T. N., MAC LEAN N.. HARNDEN D. G., Kvidenct" for tho
exístt;nct> of tlic humán superfemale, I.ancet 1!)()9, ii, 423—425.
JENSSKN D., RAMEI- C . Tlii> micronuflcus test as. a pHil of a
Hhart torm mutafícnicity ti'st program, for the prediction of carcino-
gíMiícity i'viiluated b y 143 afients tested. Mutat. Rcs.. 1980. 75, 191—202.
J O H N B., LEWIS K. R., Somatic cell division, in: Oxford Biology
Readors (ed. J. J, Head. O. K. Loweiistein). Oxford Univ. Press, 1972.
JOHNSON, R. T,, R A O P . N.. M a m m a l i a n cell fusion: induction of
p r e m a t u r e chromosome condensation in intcrphase nucloi, N a t u r e . 1970,
22fi. 717—722.
KATÓ H.. YOSHTDA T. H., BandinK patterns of chinese-hamster
cUromosomes reveak-d by new techniques, Chiomosoma, 1972, 36, 272—
280.
KATÓ U., Spontaneous and induccd sister cbromatid exchanges
a \ r e v e a l r d bv t h e BUdR-labelinfí inethod. Int. Rev. Cytol., 1977, 49,
55—93.
KEBKNYI T., HIRSCHORN K.. P r e n a t a l c-ytogenetic diagnosis:
first 1000 succesful cases, Am. J. Med. Genet.. 1978. 2. 365—-383.
KESAREE N., WOOLEY P . V.. ApUenotípic female with 49 chromo-
sohie-s presuniablv X X X X X , J. Pédiat, 1963. 63, 1099—1103.
KiHI.MAN B. A., Root tips of Vicia fába for the study of thf
induction of cliromosomaí aberrations, Mutat. Res., 1975, 31, 401—412.
KTM M. A., GRZESCHIK K. H., A metbod for discriminating mu-
rine and h u m á n chromosomes in somatic cell bybrids, Exptl. Cell Res,,
1974. 88. 406—410.
KIRSCH-VOLDKRS M,. HENS 1.-, ASKI.EY T.. VERSHAEVt: L.,
S U S A N N K C , Comparison of chromosome associations in h u m á n lym-
phocytes a r r e s t e d by colcemid, nocodazole or cycloheximide, C a n a d . J.
Genet. Cytol., 1983, 25/;i, 304—311.
K L E I N G., Development of a spectrum of ascites t u m o r s , Exptl.
Cell RoK., 1951, 2. 291—294.
KLEIN G., Comparative studies of mouse tumor.s with respect to
their capacity of growtb as „ascites t u m o r s " and t h e i r a v e r a g e nucleic
acid content per cell, Exptl. Cell Res., 1951, 2, 518—573.
K L E I N G., The ro!e of gene dosage and genetic transpositions in
careinogenesis, Nature, J981, 294. 313—318.
K L E I N G., Viruses and Cancer. p r e p r i n t . 1983,
K L E I N S C H M I D T A. K., LÁNG D.. P L E S C H E R C . HELLMAN
W.. H A S S J.. ZAHN R. K., HAGEDORN A., Uber die intrazeUuláre
formation von Bakterien DNS, Z. Naturforsch., 1961. 16 B, 730—739.
K L I N E F E L T E R H. F., REIFENSTEIN E. C . A L B R I G H T F., Syn-
dromo caracterised by gynecomastia, aspermatogenesis without aleydi-
gism and increased excretion of follicle stimulating h o r m o n é , J. Clin.
Kndocr., 1942, 2, 615—627.
KOLEER P- C , AbnonriL!] mitofiis in tumors, Br. .1. C-jncrr. I!i47,
1. ;i8—47.
K O R F B. íi., .SCHUfí B. E., SALVEN M, J,, WARBURTON D.
M ü . L E K Ü. J., Thf roló oF tr.ypsin in tho pre-trcatfrient of clij-omfiso-
ines for Gieinsíi bandioí;. Huni. Gonct., 1976, 31, 27—;Í3,
KORNBERG R- D., Clii'omatia struc-turi-: rcpcating unit of hístoníjs
and DNA. Scienci.", 1974. 184, 868—871.
KORNBERG R. D.. Thonias ,1. ü,. An ocíani.-r of íiistunf.s iii
clironiaíiQ iincl ívev in solution, Proc. N;itl. Acacl. Sti. US, 1975. 72/7.
2626—2630-
KORNBERG R. D., KEUG A., T h r riuclc()süm<\ Scicntifi;- Amc-
i-ican, líVál. -2. 48—un.
KREPÍNSKV A. B.. ÜEDDLH J, A,. GERM.AN J.. Sin^itiviU of
Blooni-fiyiidi'onu' lymplioc"''ti.'.'; to rthvlmi'thancísulplionate. Huni, Gi'nrt.,
1979, .'iO. 151—151),
KUCHIiiRLAPATÍ R. S., J I I L L W I G J,., G R O P P A.. R U D P E E F. li.,
Maainuiliím clii'tJmosoiiR* identirication in intwspfciíic liybrk! ccils
using „HíK'clist ;Ki25ü", HunianSL'neíik, 1975, 27, 9—14.
EA CH.APELLE A., HORTI.ING ÍJ., NJEMI M.. WENN.STROM
J., X X sex chroniosomes in a liuinan ívulv. [•'irst ca'•(^ Afta nird.
Scand.. V:m, 412, 25—38,
LAEMMLí Ü. K.. CHKNG S. M., ADOLPH D. \V.. PAÍIESON ,1. R..
BRfJWN J. A.. BRAUMBACH W. R-. Mptapiiasc clironio-ionie .stnitluiv:
rolc ot noniiistone proteins, CDUI S p r i n s U a r b n r Symp. Quant, BioJ..
1977^ 42, 301—:.Í60.
EA.JTHA !.. G.. On tJie concept oT tiie coll cvcIe, J. Cfil Coinp.
Phvsiol,. 1963, 62, 143—145.
[.AMBERT B.. LINDBLAD A., NORDKNSKJOLD M., WERELÍUS
B.. lnri-(íasod fri»í]Ucncy ÍJI' sister ciirnniaíid i.'xclumyes in ciíjari'tU'
^nit>krcs. l-h'i-rditas, 1978, 8B, 147—14íi,
LA'l"]' .S. A., Microfluoriiiieli-ic aníilvsis of DNA sMithcsis in
huniaii niclaphasr cliromosoines, Proc. NaÜ. Acad. Kei. US, ií)73, 70,
33í-ir>—339ÍÍ.
I^ATT S. A., Sistt'r cUroniatid excliang^^, indici.'?; nf h o m a n tin-o-
niosonie damayc anct r e p a i r : dotpction bv i'luorfsrí--nci' and induction
by Milomycin C. Proc. Natl. Acad, Sci, US. 1974, 71, 3162—3166.
i.ATT S, A,. Localisation of -íist^'r chromaiid fxlianfjfs in h i a n a n
ciironmwmcs, Scií'nce, 1974, 185. 74—76.
LATT S, A,, Si.strr clironuitid exclianíío [ormaíion. Ann, Rov. G^-
not., ifiül, 15, 11—r>5.
E.AWLER S. D,. REEVI^S B. R., Chroiiiosomc studii.-s in nian: pást
acíii^-WT-nents and rec-ent advancc^, J. Clin. Pathoi., 1976, 29, 569-582.
L.'\/.ANY1 .\.. iJbiT dic bioli)«isclii.- Wir'kunj;' von .Snüonaniidoa,
Biol. Z1>I., löfif), 84, 9—23.
LAZÁNYI A-, T!i(? oííect of s u l p h o q u a n i d i n e ín Co-Hamma-irra-
diaitx! Gj and G- cflls (ui íhe incrimplelneíT^is of pxcJianges and t h e
question ül gaps Ín Vicia fába L-, Mutat. Res.. 1968, 6, 67—79.
L A Z A N Y : A-, .Vbí'ratü croniozoniale indusé úc radía^ii ionizante,
in: Radiobioloííia ((.'d. N. Racovívmu). Ed. ytÜnt., BucurPS-ti, 1970, 222—
245.
LAZÁNYI A., Atörökirs Os cvolúcid, Kriterion, Bukarest, 1983
l.:-'„\ D. f-:., Actions üt Racliations on Liviny CCUÍ;, f•anibridiíc LP.LV.
Pi-fss. i,nn(l<)n. ÜKÍÜ.
l.lCKNilOUTS 11. P., CilADWICK K. ÍJ. Rjicliiition induct-d ÜNA
cloubte strand bi^caks and c-liromosomi- aberi'ations, 'l'hoiH-. Appl. G r n í t . ,
1!)74, 44, 1H7~172.
' I.KIIMAN A. R., .STt;VHNS S-, 'riR- protiuctinn and rt-pab- of cloublf
strand brciiks in ctíUs íVnm nni-inal h u m a n s atid IVom iJati(?nts witli
íitaxia U'laiigifcla.sia, B i o c b m i . Biophys. Aftn, !<I77. 474, 4!l—(iü.
l.EJBUNK J., GAÜTIKR M., 'fURPIN R., l,<-s (•lin)mí).soiii"S iiu-
iiians vn culturc dt- tissu.^, C, R.. Acad. ScJ., lílfiü, 24fi. tinL'—iili;!,
J-KJEUNK J., GAUTIIOR M.. T U R P I N R., KímU- d.-s c-1 irumosain.-s
soiiiaíiquíís (ic n'-'ur i'nTant mongoljf.'n.s, Compt- Reutl-. lHr>!'. 124*:, ! 7 l ! l ~
17L;2.
'NEJFUNK J., l.AI'OURCADK J., BERGIÍR R.. V l A L A T T í : J.,
IKÍKSWUJ.WALD M., T U R P I N R., Trois cas de dclction partinÜo úu
bras r o u r t d'un c-hramosomt- 5. C. R, AcatI, S e , Hiti:), 2ij7, :iOf>8 :il(l2.
l.lO.naiNE J., BHRGER R„ R i m i O R l ' , M. O., JEHOME íl.,
•riiiKD-RV S,. AlCARDi .T., BROYER M . 1 .AFOLIRCADÍ-: J., C R U -
VEIl.L.ÍOR .1, T U R P I N R.. Monosomit- paTtit-lli: p a u r uii pt'tit a c r o r r n -
Iriijuc, C. B. Acad. Se., Jí)(>4, 16, 2fi5—2ilii.
EEJETJNE J., I.AFOURCADE J., BERGER R,, RiCTllORl': ÍM, O..
MaUidic du ci i du chat et sa i't-ciproqui', ,\nn. Gcnct., UitiS, ü, 11—líi.
I.KEE K. P., PENROSE E, S,. STAf.I-ARD I!. B„ Chroinosomc d i -
loüon in a casc oC retinoblastoma, A ni. J. Ilum. Grni'l., ÍíVí:i, 27,
171—174,
Ll .), G.. O.SGOOD E. E.. A mctlind for tlic rapid s.-paralinn ot
lcuci)C\ti'S aiid nuclcíitfd erjthr'ncytcs l'roiii blood or m a r r o w uilli a
plivtoiu'inatífílutinin IVtini n-d beans {Pliasi.íoÍus vulfíaris), Blood, Jí)49.
4, i;4n--il7ri.
EIN M-S.. E A T T S.. DAVIDSON R. [,.. Uitüitil'ication of Imman
a n d niDusr cliromosomcs in liuman-nioustí hybj'úl.s bv c e n t r o m r r c fluo-
i-csconco. E s p t l . Ci?ll Ri.-;;., 1!)74, 87, 429—4;Í;).
Ei:ONARD A., GytOfii-^nctic cí'fects of ioniziiiH r a d i a t i o n s in sorna-
tic c'clls IVom cxpi-'rimi'ntal líiammals and ('Xtrapolati<in to man. in:
Radiation Induced Chromosomt- D a m a f c in Man (t?d. T. I s h i b a r a , M, ,S.
Sasaki) Alán R. Eiss, N. Y., 1!)83. 5t)I—r)83-
LERNIA R. Di, Analisi dt'llf associationi nci cromosomi ac-ro-
crntrici u m a n i , A T T I . li)SO, 2li, 137—130.
EIEM S. E.. DENTON T. E., CITENG K. M.. Distribution p a t t i r n s
of satflliti' associatioas in liumaii lympliocytes rclativc to ayi' and sex,
Clin. Gt-net., 1977, 12, 104—110.
I.IEEEY.D. M. J,. PARDON, J. F., Structuro a n d lunction of cliro-
matin, Ann. Rov. Genft., 1979. 13, 197—233. .
EIN M. S., WERTi^IJOCKI W,, E v i d f n c tliat sjstt'r c h r n m a t i d
oxchanges and chromatid broaks art- t w o i n d c p c n d e n t t'vonts, Cliromo-
.soma. 1982, 85, 413—41!!.
ElTTLEFtKLD .T. W., .Sclt-ction of hibríds from matiníís of fibi-o-
blasts in vitro and tlu'ii- prfísumcd recontbinants, Scienct', 19()4, 145,
709—710.
EONDON CONFERENC!': on tli-^ Normál Karyotvpr, Cytogc-vtics,
19fi:), 2, 204—208.
LUBS II. A,, A inarkiT X cliromosoinc, Am. J. Hum. Genet., 1!>69,
21, 2:!1—244.
LUfíDSTEEN C . P i U l . J P .!., GRANUM )•:., Quantitatívt.' analysis oí
GÍJöfi difíitized trvp-sin G-banck'cl humán im-taphasi.- chromosoines, Cliii.
G(?tiet-, 198U, 18, 355—370.
LYON M. F., Gt-iif action Ín tln; X-cliromosoine oí the m o m c ,
Nature, 1961, 1!)0, 372—:i73.
MAC LKÁN N., MITCHIOl- .í. M.. HARNDEK G, D. W I L L I A M S
J.. JACOBS P. A„ BUCKTON K. K., B A I K I E A. G., COURT BROWN
W. M,. McBRIDE J., STRONG J, A., CLOSE H. G., J O N E S D. C , A
survoy nf sex chromOKonn? abnor^jnalitiPs among 4514 nifntai defcctives,
Láncot, i, 29IS.
MAIO J. J,. SCMILDKRAUT C, L.. .in; Mrtliods in Coll Physin-
logy (ed. D. M. Prt-scott) 1966, 2. 113—ÍM.
MAKJNO S.. NISHIMURA 1., W a t e r p r e t r e a t m e n t squash tech-
niqup: a now and simple practical method for t h e -chromosonip study
of aninials, Stain Tcclinol.. 1952, 27. 1—7.
MANOLOV G., MANOLOVA Y., A m a r k e r b á n d in one chromo-
somc 14 [rom Burkitt Ivmpliomas, N a t u r e , 1972, 237, 33—34.
MARIN G., PRESCOTT D. M., The frequency of sister chromatid
cxfhanges foHowing exposure to varying dosos nf H-' t h y m i d i n e or X
rays, J. Coll Blol. 1964, 21, 159—167.
MARINI D. M. de, Genotosicity of tobacco sinokc and tobacco
snioko condensatt'. Mutat. Res., 1983, Íl4, 59—íi3.
MARK. .!., Chromosomal characteristics of sccondary brain tu-
niors, Eur, J. Cancpr, 1972, 8, 399—407.
MARQÜARDT H., Neucre Auríassungcn übcv i-inige probleme aus
d e r Pathologie dei- Kernteilung, Naturwissonschaften, 1950, 37, 416—424.
MARQÜARDT H., N a t ü r ü c h e u n d künstUche^ Erbandemngen,
H a m b u r g . 1957.
MARSDEN M- P. F., LAEMMLl U. K „ Metaphaso chromosomf
strufture; evidonce íor a r a d i a l loop modei, Cell, 1979, 17, 849-—858.
M A R T I N J. P., BELL J., A pedigree of m e n t á i defect showing
sex linkage, J. NeuT'. Psychiatr.. 1943, 6, 154—157.
MATSUI S. J., SASAKI M., Differential staining of nucleoius or-
ganisers in mammalian chromosomes. N a t u r e , 1973, 246, 148—150.
M A X I M I L I Á N C . DUCA-MARTNESCU D., Sfaturi genetice. Ed.
Scrisul Románesc, Craiova, i977,
MAXIMILIÁN C , lONE'^SCU B., Citogenetiea medU-alá umaníi, Ed.
Acad. R.S.R.. 1978.
M A X I M I L I Á N C , GenetiCa u m a n á . Ed. Stiint. Encicloperi., Bucu-
re^ti, 1982.
McCLiNTOCK B., A cytological and genetical studv of triploid
maize, Genetics, 1929, 14, 180—222.
McCLiNTOCK B., The production of homozygous deficient tissues
witli m u t a n t characteristics by m e a n s of the a b e r r a n t mitotic behaviour
of ring shaped chromosomes. Genetics, 1938, 23, 315—376.
McCLiNTOCK B., Chromosome organisation and genic cxpression,
Cold Spring Harbor S y m p . Quant. Biol.. 1951, 16, 13—47.
McINTOSH J. B., H E P L E R P . - K . , VAN WIE D, G„ Model for
mitosis. Nature, 1969, 224, 659—663.
M E ü E S K., N<ni-r;indoni ciíiitfoinere ciivisioii: ;L int'cliíinJsm nf
non-disjunction liiusiny íini-uploidv, Hum. HÍTOCÍ., líiTH. 128. 255—2tí(l,
MlCIIEJj W., Übor dio exp^riniL-ntellt; Kusion pflanzliclu'r p i o l o -
phiston, ArcU. Expl. Zellforsch,, 1937, aO, 230—252.
M I K K A E L S E N M.. POTJLSEN H., GRTNSTED J., LANGK A,, Non-
tiisjunction in trisomy 21. Studv of chroniosomal lietfroiiiorpliism ;n
110 ramilit-s, Ann. Huni. Gcnct., íilSO, 44, 17—28.
MILI.ER O. i-., BEATTV B. R.. Pnrti-íilt ol' a {•cn.-, .1. Ccll Pliv-
siol., Suppl. 1., nm), 74. 225—230.
MILLER R W.. Persons with fXtvptioníilly liij,'h risk of l-'ukrmiü.
Cíincvi- Rc's.. 1967. 27, 2420—2423.
MILLER D. A.. E R L A N G ü R B. F., Imniunocliemical probcs nf
liuiiiíin cliromosome ortíanisíitioii. Pathobíolotív A n n . (cd. M. L. locliim),
Applclon, New York, 1975.
MILUNSKY A.. Thf pivnatal DiaHnosis of Ilcc.-ditary Disordc'rs,
Cliaric'S C, T h o m a s Ed., Springricld, 1973.
MOISIER H. D., SCOTT L. W., Scxually d w i a n t bi-havior in
KlJnefeltcr's SYndromc, J. Pediat.. 1960, 57, 479—483.
MOORE K. L., Tlu' Sex Chromatin, W. B. S a u n d c r s Co., Pliila-
dclphia, London, 19ti6.
MOORHEAD P . S., NOWKLL P. C , MELMANN W. J,. B A ' I T I P S
D. M., H U N G E R F O R D D. A., Chromosomi- p r e p a l a t l o n s o[ Icukocytcs
cultured írom buinan píM-iphcral blnod, Exptl. CcH Rcs., 19(jO, 20,
613—(ilti.
MOORHEAD P. S., A closcr look at ctiromnsonial invfrsinns. Am.
J. Hum. Günt-t.. 197fi, 28, 294—296.
MORISHIMA A.. GRUMBACH M. M., TAYLOR J. H., Asynchro-
nous duplication of liuman chroniosomcs and the oritjin of sex c h r o -
matin, Proc. Nal. Acad. Sci., 1962, 48, 756—763.
MOUTSCHEN J., Finc sti'ucture of chromosonit's as reviíalrd b y
fiuorescencc analysi.s, Prog. Biopliys. Molfc. Biol., 1976, 31, 3 9 - 6 6 .
MULDAL S., OCKEY C. H., Tlio „douhle" male: a nt'w c h r o m o -
somi? constitution in Klinefelter svndronit', Lancet, 1960, ü, 492.
MURKEN J. D,. BAUCHINGER L, P A L I T Z C H D., P F E I F F E H 1!.,
SU-SCHKE J., HAHNDLE H., Trisomic D2 b r i t-incm 2 1/2 jáhrÍHcr
M á d c h f n {47, X X . 14 + ), Humangtínetik, 1970, 10, 254—268.
MULLER H. J., Tbc problcni of genic modiCication, Fiftli Int.
Genetics Congrt-ss Berlin, Z. Ind. Abst. Vererb. Lehre, 1927, L, 234—260.
N A G A O M. SHUGIMURA T.. MATSUSHIMA T., Environmt-tal mu-
tagens a n d carcinogfns, Ann. Rcv. Gcnet., 1978, 12, 117—159.
N A T A R A J A N A. T., OBE G., DNA repair and chromosonu- a b e r -
rations, in: Radiation Induced Cbromoüome Daniagc in Man ((-d. T. Is-
hiliara, M. .S. Sasaki), Alán R. Liss Inc. New York, 1983, 127—140.
N A T A R A J A N .A.. T., ZWAN1':NBURG T. S. B„ Meclianism for
chromosomal aberrations in m a m m a l i a n cells. Mutat. Res., 1982, !)5,
1—6.
N A T A R A J A N A. T., OBE G., Molecular m e c h a n i s m s involved in
t h e production of chromosomal aberrations Hl.. Restriction endonuclea-
ses, Chromosoma, 1984, 90, 120—127.
NIEKERK W. A. Van, Chromosomes and the gynecoiogist, Am.
J. Obst. G y n e c , 1978, 130/8, 862—875.
NIKLSKN J.. JOHNSKK S. C , SOKKNSEN K.. FoJlow np lÖ yiW^
latf-r oE 34 Kliiifr^íter mak-s with karyotypo 47, X X Y and 16 hyptign-
nadal inal<'s with kai-yotypí- 4(j, XY, Píivchol. Med., 1980, 10, 345—352.
NlLSSON C , HANSSON A., NIJ.SSON G., Influt-nce of thyi-oid
honnonws on saü'líite association Jn anan and t h e origJn of chronioso-
níL- abnormalJtiei., Hereditas, lí)75, 80, 157—Itill-
NOWBl.L P, C:„ Pljytohtímagglutinin: ;in initiatoi- nf niitohis in
cuiture:^ öf normái Imman 3eukocvte^, Cancer Res., 1900, 20, 462—467..
NOWELl, P. C , I^UNGERFORD D. A., Chromosome .'itudie.v on
normál and Icukeniic liuman Icukocytes, J. NatI, Cancer Inst., 19l>n,
25, Srj—109.
OBE G-, N A T A R A J A N A. T., P A L I T I l F., liole of DNA double-
strand bi'eaks in the fornialioii oí i'adiation inductíd ciiromosomal
aberrations, in; Proiíress in Mutation Researcl) (ed. A. T. Natarajan),
ElsiA-iei- Bionied. Press, .-Amsterdam. 1982.
OBE G,, RISTOW ?L, Mutagenic, cancerogenic and teratogenic
CÍICC'LS of akoinoí. Mutat. R(.;s., 1979, GS, 229—259.
OHNO S,, Sex Ciiromo'iomL's and Sex-linked Gene.s, Springer Vei--
lag, ileidolbcrg, 19(i7,
OKADA Y.. MURA\'AMA F., Mu)tÍ!iucl<;attL'd HÍant cc-U fonnation
by fusion b<"twec-n celis of t w o difíerent straios, Exptl. Celi Res-, 1960,
44, 527—r)51.
OKADA S.. Radiation Biochemistry, vol- 1. C:ells, Acad. Pre.ss, Nev/
Yo:v;, London. 1970.
f)lvADA '.r. A., COMINGS D. E. A st-arcli for protein chore^H in
c];:-íinio.somc>: is tlie scaffold an artifact? Am. J- H u m . Gonet, 1980,
32, 814—832.
OLINÍt;r C, D., Cromozomii In cancer, Ed. JN'Iedlcalü, Bucure^tí,
1978.
OLINJCl C D., Ciloycnetica clinicá, Ed. Dacia, Ciuj-Napoca, 1983.
OLINS A. !,., O I J N S D. E., Spiieroid ctironiatin units (V bodk^f.),
Sc.'jiOs 1974, i83, 330—332.
OPITZ J. IVI., SUTHERLAND G„ Conference Report: International
WorksJiop on the fragili' X and X-Iinked Mentái Retardation, Am. J.
Mi.d, Genet,. 1984, 17, 5—94.
OSZTOVlCS M.. Nemi kromatinok, in: A liumán ehromowraia-
aberrdCLÓk jelentősége a k l i n i k u m b a n (ed, Scliuler D.), Akadémiai Kiad.,
Budanest, 1977, 73—82,
b S Z T O V i C S M., JVADY G., A ciav.- oT 22-trÍsoniy mosaic, Acta
Paed. Acad. .Sci. ilung., 1977, 18, 1[)7—20U.
PAINTER R. B.. A repJication model for sister chromatid e x -
changes, iVIutat. Res., 19S0, 70, 337—341.
PAINTER T. S., Tlie Y-cliromosome in maminals, Science, 1921,
53, 503—504.
P A P P Z., A genetikai bete.gségek prcnatalis diagno-^ztikája. Me­
dicina, Budapest, 1980.
PARDUE M. L., GALL J. G,, Chi-omosomal iocalisation of raousc
sateiite DNA. Science. 1970, 168. 135fi—1358.
P A R I S CONFERENCE 1971: Standardisation in Imman cylogent?-
tics, Cytogenetics, 1972, .11. 313—3fi2.
FA'l-iOKSON, M. C , SMITH F. •!., AUixiii tcIanfí.ccUisi.i. Ann, Rt>v.
G.'iiot. 1979, ÍJ, 2!!1—318.
P A U i . .!,, CHl and TÍÍÍKUC Culturc, Clmrdiill í-ivíngstoiic Kd.,
Etliitburtíh, London, 1972.
P Á T A U K.. SMITH D. W. THEIÍMAN E. M-. INHOlíN S, L., W A G -
NJ'ilí JI. P., MultipU' contionital a n o m a l y caused b y a n o x t r a auto.somo,
I-.anr'fL, l(i60, i, 790—793.
pA'i'AU K.. TIK- idt-ntificatJon of iiKÜvídual chromosonu-s, •.-spi--
ciaily in man, Am. J. iluni. Gent't.. 1960, 12, 250—27fi.
P A T . X U K . , Jdf'ntification oí cliromosomes, in: Jluinan Ciiromoso-
iw Mctliüdűlojjy (fd. J. J. Yunis), Acad. Prcss, 'Ninv "i'ork, l'jiyj,
irj,-.~-18ti.
P E A R S O N P, 1-,, BOBROW M., I>finitivf! rvicicnce tor tlu> Kliort
iirni of tiic Y eh romosomé associatinH witli llio X ciiromosomi! dui'ing
iiU'iosi.'; in tiHí liuman mait?, Naturo, 1970. 226, 959—9t>l.
PKNtlOSR í.. S, — idézi J. !.. HanuTton az ISCN—W7i: ..-loszavá-
ba;!, Cytnííi.tni>t. Cfl! Gcnol., 1978, 21/0, 314.
PF-HIÍV P., W O l . F F Sli,. Nfw Gifíinsa inethod íoi' tlu- difű-n-ntial
sUiininíí of SÍSUT cbromatids. Natm--', 1974, 251, 15í>—151;.
PKRRY P.. iOVANS H- J., Cytolofíical detecUon of mutafíi^n-t-ar-
t:!iütífn ox'posui^i' l)v SÍSUT cliromatici fKCliungc, Nalurc, li'7r>. üöii,
I J i —124.
PKRRY P . E-, CMiemical mutafíens a n d sister c h r o m a t i d cxiiangtí,
in- Cliemicat Mutasons Vol. tí. (ed. F. J. de Serros, A. IloUaender),
Pi-Mum P u b l . Co,. 1980, 1—39.
P H I L I P J., J.UNDSTEN C„ OWEN D., H I R S C H I i O R N K., Tlio í r c -
qucncy of chromosome aberrations in tall men w i t h special r e í e r e n c e
to 47, XYY and 47, X X Y , Am. J. Hum, Genet.. 1976, 28, 404—411.
P H U a p J., BANG J., Early pi-enatal cliromosome analvsis of B04
í'-tuses. Acta Obstt't. Gynecol, Scand., 1977, 56, 239—241.
P O H L - R Ü H L I N G J., FISCHER P,, C h r o m o s o m e abt:rrations in
inliabitants oí areas with elevated n a t u r a l radioactivity, in: Radiation
Induced Chromosome Damago in Man (cd. T. Ishihara, M. S- Sasaki,
Aian R. LÍRS Inc., Í9B3, 527—560.
POLANI P . E., T u r n e r ' s syndrome and allied tonditions. Brit. Med.
Bu!!.. 196 í, 17, 200—205.
P 0 W L 1 - : D G E T. M., FLETCHER J., Guidelines for t h e ethicai. so-
cial and legal Issues in prenatal diagnosis, N. Euyl. J. Med.. 1979, 300,
16ÍÍ—172.
PRESTON R. J,. AU W., BENDER M. A., C A R R A N O A. V., HEiDD-
l.V. .1. A.. McFElC, A. F., W O L F SH., WASSOM. J. S., M a m m a ü a n In
v(vo a n d in vitro cytojienetlc assays: a r e p o r t of the U S E P A ' s Gént'
Tox P r o g r a m , Mutat. Res., 1981, 87, 143—148-
P R E S T O N R. J., Radiation d a m a g c to D N A a n d its r e p a i r in t h e
formation of chromosome aberrations, in: R a d i a t i o n - I n d u c e d C h r o m o ­
some Daraage in Man (T. Ishihara, M. S. Sasaki). Alán R. Liss Inc.,
1983, 111—125.
P R I T C H A R D M., Klinefelter's s y n d r o m e a n d behavíour, Lanctít,
1964, i. 762—763.
P U C K T. T,. Celluiar- oultuf.' applu-d La hunuin íícnrtic.. in; M<'-
thodology in i-Juman Genetics (fcl. W. , J. üurdctti'), iJoklen-Day Ine.
San Francisco. 1982, 260—28:).
PUNNETT. H. JI. KISTENMACllKR M. L., TORO-SC)í,A M. M.,
K O H N G., Quinacrine fluorí^scence and Gii;msa bándinÍÍ in trisomy
22.. Tlieoj-. Appl. Genet., 1973, 43, 134—138.
RABI. K. UbtT Zeliteilung. Morph, J b . Leipzig. 1985, 10. 214—243.
RABOCII J., SÍPOVA J., Thí" m e n t á i leve! in 47 cascs of .,t['u«-
Klinefelter's svndromc". Acta Endocrin, 19fil, 36. 404—408.
RADULESCU D.. IMREH 5T-. VALEANU A,. K O V A C S M,. C O -
VALCIC M., F A Z A K A S E,. S F R A N G E U S., Dozimetria cromozomalií in
ir'adifrcíi pi'ofesionalá, in: ProHr<'«' in íytiintt-'.i- mcdicak' (i-d. 1. Baciii),
Cluj-Napoca, 1983.
RAICU P., ANGHEL I., STOIAN V., DUMA D,, TA1SESCU E.,
BADEA R , GREGORIÁN L.. Genetica — mt-tode de laborator. Ed. Aead.
R.S.R., Bucure^ti, 1983.
RAMEL C , A d v a n t a g e s and problems with short-tt-rm inutafíe-
niciíy tests for t h e assesment of m u t a g e n i c and carcinogenic risk. Knv.
H e a l t h Pcrspect, 1983, 47. 153—159.
RAPOSA T., N A T A R A J A N A. T., CRONBERG I.. Identification
of P h ' chromosome and associated translocation in chronic rnyelogenous
leukémia bv floechst 33258., J. Nat. Cancer Inst., 1974. 52, 1935, 1938.
RASKO I., BURG K,, DALLMAN U., T e m p o r a l sequenct' of m u -
tation for li-tliioj^uanino rcsistance in svnchronised cliincíic bamstiT
cells, Theor. .'\ppi. Genet.. 1976. 48. 157—162.
RASKO T., i i u n i a n cliromosoma térképezés, in: A h u m a n chrn-
niosoma-aberrációk jelentősége a k l i n í k u m b a n (ed. .Schulfr D.), Akad.
Kiad., Budapest, 1977, 94—109.
RASKO 1.. RÉTFALVI T., BURG K.. ÜALLMANN L., Gene n m -
tíition and sister ciiromatid exchange in chinose h a m s t e r cells, Acta
Binl. Acad. Sei. Hung.. 1979, 30/4. 355—361.
RASMUSSEN R. E., P A I N T E R R. B., Evidence for repair ol' ultra-
violet damaged deoxiribonucleic acid in cultureci m a m m a i i a n cells,
N a t u r e , 1964, 203, 1360—1362.
REÁD J,. Radiation Biology of Vicia Fába in Relation to tlic
Gencrai pj-oblem. Blackweii Sci. Publ.. Oxford, 1959.
RETHORE M. O., COUTURiER 1., C A R P E N T I E R S.. F E R R . \ N D
J.. LEJEUNE J „ Mosaic trisomv 14 in a malformed chüd, Ann. Gúnét,,
1975, 18. 71—74.
REVELl. S. H. T h e accurate estimation of chroiiiatid breakage
and iís i^elevanee to a n e w interpretation of chromatid a b e r r a t i o n s in-
duced bv ionizing radiations: a short historv, Adv. Rad. Biol., 1974,
4, 367—116.
RIEGER R., MICHAELIS A.. Chromosomeniiiutationen, VEB C u s -
t a v Fischer Verlag, Jena, 1967.
RIEGER R., MICHAELIS A., GREEN M. M., Glossary of Genetirs
and Cytogenetics, VEB Gustav Fischer Verlag. J e n a , 1976.
RINGERTZ N. R.. SAVAGE R, E.. Cell Hybrids, Acad, Press, 1976.
R I S H.. Chromosoine s t r u c t u r e , in: Chemical Hasis of Heredity
(ed. W. D, McEiroy, B, Glass). J o h n s Hopkins Press. Balti more, 1957.-
23—62.
ROBBÍNS J. H., KRAEMER K. H„ LUTZNBR M. A.. F K S T O f F
B. W.. COON H. G., X e r o d e r m a pigmentosum. An inherited cliseasc
witi) sun sciisitivíty, multiple cutaneous neoplasm.s and a b n o r m a l DNA
rcpair, Ann. I n U r n . Med.. 1974. 80, 221—248.
R O D M A N T. C , H u m á n chromosome b a n d i n g by Feulgon stain
aids in localizinfí classes of chromatin. Science, 1974, 184, 171—178.
R O T H F E L S K. H.. SIMINOVICH L. An air dryinfj tpchníquf tor
flíitU'ninfi chromosomt's in mammalJan cells grown in vitro, Stain Tcch-
n o l , l!l.5fi. :(:Í. 7;t—77.
'ROWLF.Y J. D., A new consistent chromosoma! abnorniaUty in
chronic niyrlogonous leukaemia identified by q u i n a c r i n e fluoroscímcc
and Gitnnsa stainiiig. N a t u r e , 1973, 243, 290—293.
ROWLKV J. D., Chromosomes in Malignancies, in: Huinan G e -
nctics <(*d. S. A r m e n d a r e s , R. Lisker), E x c c r p t a Medica Publ-, N e w
Vfirk, 1977. 7(1—81,
ROWI,l'",Y J., Kunian oncogcnr locations and c h r o m o s o m e abí-r-
ciilions, Natur'ü. 1983. 301, 290—291.
RUDAK ^:.. JACOBS P. A.. YANAGIMACHI R., Direct analysis
of tlif chromosome constitution of humán spprmatozoa, N a t u r e , 1978,
274. 911—913.
SANDBFRG. A. A. K O E P F G. F., ISHIHARA T.. IIAUSCHKA T.
S„ An XYY liuman maié, Lancet. 1961, ii, 488—489.
SANDBERG, A. A., Before 1956: Somé historicai background to
tUr study of chromosomes in humán cancer and Icukomia, Cancer &•-
net. C y t o g c n e t , 1979. 1, 87—94.
SANDBERG A. A., T h e chromosomeas in I l u m a n Cancer and Lx^u-
ki'inia, Elsevier, North Holland Publ.. 1980.
SANDBERG A. A., Chromosomal a l t e r a t i o n s associated with n e o -
pUisia. Transplant. Proc.. 1984, 16, 366—369-
SANDK J. H.. L I N C. C . JORGENSON K. P . . Reverse b a n d i n g
of chromo.somes produced by a cytosine specific DNA binding a n t i -
biotic: Olivomycin, Science, 1977. 195, 400—402.
SASAKI M. S., TONOMURA A.. A high susceptlbility of F a n -
coni's a n é m i a to chromosome b r e a k a g c b y DNA cross-linking agents.
Cancer Res,. 1973. 33. 1829—1836.
SAVAGE J. R. K., Classification and relationships of induced ciiro-
moKomaL structural changes, J. Med. Genet., 1975, 12. 103—122.
SAX K.. Chromosome aberrations induced by X rays, Genetics,
1938, 23. 494—516.
SCHEID W.. T R A U T H,. Visuailsation by scanning electron mi-
croscopy of achromatic lesions (gaps) induced by X rays in chromoso-
nu-s of Vicia füba. Mutat. Res.. 1971, 11, 253—255.
SCHMID W., CARNES J. D.. Autoradiography of liuman cliromo-
somes, in; H u m á n Chromosome Methodology (ed. J. J. Yunis), Acad.
Press, New York, 1965, 91.
SCHMID W., The micronucleus test. Mutat. Res.. 1975, 31, 9—15.
SCHÖNEICH. J., SRAM R. J.. BOGAJEWSKI J.. R e c o m m e n d a -
tions for t h e mutageniclty testing of new pharmaceuticals, EEMS
W o r k s h o p on Mutagenicity testing. Veszprém, H u n g a r y , 1981.
S C H O P F J. W.. OEHLER D. Z.. How old a r e t h e eukaryotes. Scien-
ce, 1976, 193. 47—49.
SCFfROEDER T. AT., ANSCIlUTZ V.. K N O P P A., Spontiino Ciirnmo-
soinenabcrraíioiien bfi f; mid ián T Pann"ivi.']opatiiÍP, Muíii. Gfiift., .liilJ4,
I. 194—196.
SCfIlJi.ER D,. A humán cliroinosoina-ahfri-ációk jclíT,tnsrí;c a kli-
n i k u m b a n , Akacf. Kiad.. Budíipcst. 1977.
SCHWEIZER D., R-banding pToduced by DN-asc diíjestion ot chro-
momycln íííaini'd cliromo.snni(>s, Chromosoma, 1974, ii4, 117-—124.
SELLYEI M., A kromoszómák morfejlógiája, in: A binlófíia a k t u á ­
lis problémái 8. {(íd. Csaba Gv.), M<-cliciiiá Kiad.. Budapest, 1976. ]7!l—:í25.
SEGUIN í l , Lí> traitnifnt mora!, IMiv^ierK.' <'t r r d u c a t i o n d<-s
idlots. BailliftT Ed-, P a r i s . 18415.
.Sr-.:l]ANr.Z n.. Tlic PhvJojífnv of Hunian Chroniosomi'S. Sprin«<'r
Vri-lat:, Ui7!i.
SKOVÍV F N n m e n d a t n i - ' - additlouHi chrr.mo'nin- f-^ands r i i n
C.<mt J í 7 . -Í-J8
SMIllin V P M A L K 'niRM\NT INHORNS r \ w \
u'-'i < m i s m, rcici ' n " jj Tía—ÍIT
sMj ijí D w r'\r4i ÍNHORN S L Ih m
H tr IS 1111 s\n liomt J P{ i >>i
s r M-VHÍ™ \ II \ r ,( s Ui m( iotír l í r i n n s - i -
av 1 md tjn iiucif ic K I I L í j oic
c Nüt i< ul V i b s \h\-± í
[47—ITi
ST> ÍK \ D C ]i Í-Ulthei m ilvsis. Tf Ilit i t p l i c i t i o n b>pi^s niD-
dt 1 foi si'tí 1 chi in itid < \ c l i a n ^. Hu\n ConLt 1979 49 hj—1>9
•lOIO^UíN t FOBKOW M S i s t u c h i o m itid r \ r h a n f , t s \ sn
".ftiM IS-- i\ of r i„t nt'i d iTti ií,jn 1 u m in (.biomosomt s Mut it Ri ^
197 1 ill 27J---.70
SORSk M V \ I N í O H ( ' d ) MutiMHS n n\u Fni. itonini nt J I K
IJit- > P M S T o n í d t t i t L i9<!2 Fspon 1 ml ind M m R 1 iss Inc N \
I9p_
V)|'~^ "' I'^MMIKT K V \ r N T O >l Bmlo^ic inoniíoiint, <t
t \po 1 n u t i g e n s in tlit octUfMtioml cn\ironnn-nt !t t
CucLii j'l8> 1 n7—iaO
sl I ( ' P L I i r \ S I V F-vnlution of h u m in L>ti)t<.-
n í l i c s 111 ,11, .|. diL assa-v r C i n^t Hlim 1976 24'o 2'57—241
STAPi f R ] T ü l tht c c m t i c n itun of mducí d mut'itions m
pl iiits prüc ()tii Int Con^t C í n t t 1932 277—J94
STICH H i POSTN U P RlKronuclei in e ^ f o h i t e d h u u n n ' i ils
IS 1 tool ini studie^i m cancri iisk and r a n c t r i n t t i v t i i t i o n C im^f i
Tett 1«84 21 J41—„f^T
SlOíAN" V., BAICU P „ Mo! phoiogical c h a r a c t e n s t i c s and tiif n a -
turi- of gaps (achromatic lesions) i n d u c r d by 4-aminouracil in chro-
mosoines of Vk-ia fába, Mutat, Res,, IHTfj, 28, 217—220.
STROM S. C . J I R T L E R. L-, .lONRS R- S., NOVlCKE D, 1,., HO-
SENBERG M. R., NOVOTNY A.. JRONS G., McLAIN J. ., MICHALO-
P O U L O S C , isolation, culture and tran.splantation of h u m á n liepato-
cytes, J Nat. C a n r c r ínst.. 1982, 68. 771—778.
STUBBLEKiELD E., WRAY W,. A r d i i t e c t u r e űf tlio Chins-so h a m s -
tcr metapha.se oh romosomé, Ciiroinosoma, 1971, 32, 262—294.
.SWANSON C, P., CvtoloHv ;ind Cvtogcnetic?;, Macmiílan and Co.
Ltd, London, 19fi3.
SUMNIOR A. T., lOVANS It. J,, BUCKLAND R- A., Nt-w U-chni-
ttu(* Eor {listinyuisliing bt'twecn h u m á n chromosomns, N a t u r c New Biol.,
lf)71, 232. 31—:)2.
SURANA R. B,, CONEN P. E-, P a r t í a l trisomy 4 rrsultiiip; from
4/iíí R'Ciprocal translocation, Ann, Gónét,, 1972, Iá, lEll—193,
STJTFIERLAND G, R., Heritablc frafiile sites on huinan clirDtnosd-
iTiC's T., i'aclors affcctiníí i'Xpression in l y m p h o c y k ' cultui'c, Am. .1, Hum.
Goiift.. Ifl79. ;Í1. U'ft—135.
SUTJiERI-AND G. R., The fraí;ilf X chi-omosonn?, int. Rcv. Cytol..
1982, 81, 107—M3.
S l l T K A .T., C;.LtoííiMK'tika. M(-zögazd. Kiad,, Budapc-st. 1980,
S Z A B O T . E . A . , A Ktfnctika évszázada, Kriterlon, Bul<ari.'.st, 1976.
SZABÓ T. A., IMREfl ST., RADUL.E.SCU D., Soinc d a t a n-ffarding
tiii- b(>t;inninj,íi nf i-adioKcnctics, Proc. l^'h Int, Conf.T. líystory of Scicii-
cr Bucliíirfst, 1981. 401.
S Z A B O A . , Alliuhnazntt biolófíia a t w m f s z t c t t növcnyok fojlödós-
tíirU'm-tóbrn. Ct-ivs Kiad.. Bukarest. 1983.
'l'AALM.-VN R. D. F. M., J A S P K R S N. G. J., S C í I E R E S J. M. J. C .
WIT .T. <M'. HliSTINX T. \V. J.. Mypcr'ficnsitivit\- to ionizint! i-adiatton ÍJI
vilro in a n f w cliinmosonial bn-ükagr syndroin(\ tlie Nijim'St-n B r c a -
kat;o Svndi-oim-. Mulat. Rcs., 1983, ]12, 23—32.
TANTRAVAfll R,. M I I J . I ' : : R D . A., MILLER (), .1.. Atí-stainiivJ of
nuíd<'n!u,s orfíaniscr i-i'Hions of chromosonu'S nft<T Q-. C-. G-, or R-b;m-
diiif! profcdurcs, CvloKf'nfí, Cv\] GfnfH., 1977, 18, 3fi4—3ii9.
'J'AYLOR .T. li., Thf t i m c and IIIIKU- of dupücation of cliromnso-
mv\ Am, Nat.. 1957, 91. 209—222.
TAYLOR .1. 1!.. WOODS P, .S., iiUGI!F-:S W. L-. TUc arganisation
and dupiication of ciiromosomí's as revi;al(?d by autoradiofírapliic stu-
dics usiníí tritium labclccl tlívmidinc, Proc, Natl. Acad. Sci, US, 19:)7,
4:i, 122-128.
TtTERMAN E., l i u m a n CMironiosomes, Sprinsí.T- VtTlaj:, UcidellM-i-H.
Nfw York, Bellin. 1980.
TilOMA y.. KOLI.ER Th,, KIAK! A., Invnivcni'-nt ol íiistont- li,
in tlie orKanisatinn of nucleosomc and tlic salt d e p c n d c n t s u p e r s t r u c t u -
i-es of chromatin. J. Ccll B i o l . 1979, 83, 403—427.
T J I O J. lí., LEVAN A., The eiiiumosome nuinber' íif man, ilc-re-
ditas, l!iri(i, 42, 1—fi,
T0RC'> I-, Szövctteiiyésztés, im A kísérleti o r v o s t u d o m á n y vizsfiáló
módszerei TV. <ed. Kovách Á.), Akad, Kiad., Budapest, 1958. 199-416.
TUMBA A„ Le phenotype X X X X Y , Essentialia. 1975. 12, 11—15.
TUMBA A., Les facteurs etiopatogenetiques possibles dcs a b e r r a -
tions chromosomiqut's sexuelles humaines, Esst.-ntialia, 1977. 14. 1—5.
T U R N E R H . H . , A syndrome of infantílism, conjíonital w c b b e d
n-ck and cubitus valiíus, Endocrinology, 1938, 23. 566—574.
T U R P I N R.. L E J E U N E J., LAFOURCADE J „ G O U T I E R M.. A b e r -
rations chromo.somiques et maladics h u m a i n . La polvdysspondyle h 45
cliromosoms, C. R. Acad- Sci.. 1959. 248, 363(i—3639.
T U R P I N R„ CARAT/.ALf A.. Renuirques sur les aseendants vt
les cnllaleraux' des sujets attents de moncolisin, Presse Med., 1934, 59,
1186,
T U S y U E S .7., GRISI.AIN J. R., ANDRK M. J„ MAINARD R., RJ-
VAL J_ M., CAUDAL J. L., Tr'isoniit' partielle l i q idwitii'ié jíracf a l ' f t « -
de en „denaturálion menafíée", p a r !a chaleur de la tr'ansiocation éqiii-
libréo paternelle, Ann. Génót., J972, i5, 1()7—172.
UNSCEAR lf)7tl, Roport of thf United Nations Seientifir Coniíttrí-
on t h r Effectfi of Atomic Radiation, Suppl.
VALLADAUD-BARRIER D., Un test d'induction de m i c r o n o v a u
sur Allium sativum. difforentiation de substances clastoseiies et niito-
clastiques, Mutat. Res., ]983, 119, 5ü—58,
VíD.A C., (ed.) Az élővilág evolúciója, }„ Natuva Kiad., f i u d a p r <
1982.
VIG B. K., Sequence of eentromere separation: occurence pos-
sibfe signiíicance and control, Cancer Genet. Cytogenet.. IVKi, 8, 2!)^—
297.
VOGHL W., BAUKNECIIT. T.. Differeiitial fhromatid staining by
in vivo ír'eatmcnt as a mutagenicity test svstem, Nature, 1976. 26Ö,
44í!—449,
VOGEI. F,. MOTULSKY A. G., H u m á n Genetics, Springer Verlag,
197;).
VOICULET N., NICÜLESCU-DUVAZ T, Mecani.smc moleciiiare a]e
cancer-ügenezei, Oncologia, Bucure^ti, 1982, 2J, 19;!—208.
W A L P R E N C. A., J O H N S O N R. T., Analysis of i n t e r p b a s e <'lirn-
mosome damage by means of p r c m a t u r e chroniosome condensation y.í^
tor X- and ultraviolet irradiatiort. P m c . Natl, Acaci. Sci, U.S. H'74. 7i,
1137—1141.
W A N G H. C . l ' E D Ü R O F F S., BEtriding Jn h u m á n cliromosoni.cí
treated with trypsin, N a t u r e . 1972, 23.'), M—5.'Í.
WATSON .1. D., CRÍCK F. H. C , A structurc fov dezoNyrybose
n u d e i c arid. r e p r i n t from N a t u r e afi Apr'il irifi3, in; N a t u r e 19(57. 224,
470—471.
WATSON ,T, D., Moleculai' Biology of t h e Gene, 2nd Ed., W. A.,
Benajmin Inc.. New York, 1970; Biológia moleculará a genei. Kd. StÜJi-
tificS .^i Peciagogicá, 1978; A gén molekuláris biológiája. Medicina Kiad.,
Budapest, 1980.
WEBB G. C , GARSON í). M.. ROBSON M. K., P ! T T D, B., A pur-
tial D-trisotny normál mosaic í'emale, .T. M(>d. Genet,, 1971, 8, 522-—rj27.
WEI.SS M. C , EPHRUSSI B-, StudieH of interspecific (rat K mouse)
sonuitic liybrids 11. Lactate deliydrogona^e and giucuronidase, Geiie-
tics, I9ÍJK, 54, 1111—U22.
WEJSS M. C„ GREEN H., H u n i a n - m o u s e hybrid cell íines con-
t a i n i n g partial enriiplements of b u m a n chromosomes and Funclioning
h u m á n genes, P r o c Natl, Acad, Sci. US., 1967, 58, 1 1 0 4 - J I H .
WHO Worlíinü G r o u p Fetal diagno<;is of hei'ediíarv clisea.ses, Bull.
W H O . 1984, li2/:i. ;Í45—355.
W I L S O N M. G.. TOWNER W.. C O F F I N G. S,. FORSMAN 1., Jn-
herited pericentric inversinn of chromosome no. 4., Am. J. i l u m . Ge­
net., 197Ü, 22, 679—í)89.
W I T K I N H. A., MEELNICK S.A., .SCMUL.SINGKR F„ B A K K E L -
S T R O M E., GHRISTIAN.SKN K. O., GOODENOUGíl D. R., HIRSCí-í-
HOHN K., i.UNDSTEEN C , OWEN D. R., P H I L I P J., RUBIN D. B-,
STOCKING M., Ci'iminaltty in XYY and XXV rnt-ti. Scíencr. lítTfi, 193,
547—5fi5.
W O L F U., PORSCH R., BAiTSCU H.. REINWIOIN M,, Dflt-tion of
sliort ar-ins of a B chroinosnmt' witlinut ..cri du ciiat" .sviKlr'omc, Lán-
cot, 19(if>, i, 7f)íl,
W O l . l ' F Sli., Radiation Induccd Chroniosomc Abt'rfation-S. C a m -
bridtíc Univ. Press, New York. London, líltiit.
WOLFK Sh., BODYCOTIO .1., Te induction oí rln-oin;itid dctctions
"in accord with tlu' breakíigf-and-i-('Union hypothcsis. Mutat. Rcs., 1975,
29. fi5—9L
W O L F F Sli., Sisti'i- clifoinatid fxclum?,'<_•, Ann. Rcv. Grni't,, 1977.
I L 18:i—201.
WRAY W.. STUBBLIOFIKLD F., A HL-VV niuthod for thf rapid iso-
lation of {•lii'omosonies, mitotic a p p a r á t u s or nuclfí Troni in^nnmaliin
fibroblasts a t near neutral pH.. Fxptl. Coll Res.. J970, 59. 4liSI—478.
W U R . S T I - : R D . H . , B E N I R S C H K K K . , indián muntjak, Muntiacus
iiiuiitjak: a deer with low dipioid n u m b e r , Science, 1970. Ifi8, 1364—i;ííi6.
Z A K H A R O V A. F., KGOLINA N. A.. Differential spiralistition
íilojifí Tuammalian mitotic cliromosomes 1. B ü d R - r e v e a l e d differentia-
tJon in Chinest; bamster cliromosomes, Chi'omosoma. 1972. ;}8. 341—3fir).
Z A N K L H., MAYER C . ZANG K. D., AsstKÍation ftvc|Uency and
>ilver staininí! of nuclcolus or^^anisintí re^ians in hv-pL-rUiyroid patients,
H u m . Gem't., 1980, 54, 111—114.
ZKCFI IJ., Investlyation of metapbasc clifomosoines with DN.A-
hindinj; fluorocbromes, Exptl. Cell Res., 1969, 58, 46:)—
Z F P P H, D.. CONOVKR .1. U.. IIIRSCHHORN K.. HODKS II. I...
]luinan-mosquÍto somatic cell bvbrids induced bv ultravioiet inacli-
vated Sendüi virus. N a t u r e NL-W Biol., 1971, 229, 119—121.
XU, X.. WU M., KU'ctron ndci-oscopy of G-banded liuman mÍLf>-
tic (.•bromosomcs, Chromosoma. 1983, 88, 237—240.
YAMAMOTO K, L. KlKUCHi V.. A comparison of diameters of
niici-onucloi induced bv clastofjcns and by .spindle poisons, Mutat. Res.,
19a0, 71. 1 2 7 - 1 3 1 .
YAMASAKI N., Diffei-entiellc l'árbunfí dei- somatischen Metaplia-
sechi-omosomen von Cvpripedium dcbile, Cliromosonia, 1956, 7, 620^—620.
YOSHIDA T.. The Yosbida sai-c:oma, an ascites t u m o r , Gann. 1949.
411. 1—21.
VOST II. T.. Tlie frt-quency of X-ray induced cbroniosome abei-ra-
tíons in Tr'iidescantia as modified b \ near' infrüied radiation, Genetics.
1951, 3(i, 176—184.
YUNIS J, J.. YASMINKH W. G.. Heterocbromatin. satellite DNA
and cell functioii, Science. 1971. 174, 1200—1209.
YUNIS J. j . , High n'solution of buinan chroniosomes, .Science.
197H, 191, 1268—1270.
YUNIS J. J., BAHR G. F,. Clironiatin fiber orfjanisation of liu~
inan interphase and propbase clu'omosomes, Exptl. Cell Ros., 1979. 122.

YUNIS J. J., Chromosomes and cancer: new numi-nchiture a n d


í u t u r e directions. H u m á n patholoííy, 1981, 12, 494—503.
YUNIS .1. J., Tbc cbromosnmal basis of huinan neo|)lasia. Science,
19fí3, 221. 227—236,
TÁRGYMUTATÓ

dCLtitiiKu'- í i ' • . i n ntuni U, 182,

d t i K t n t r i k u is cj i t IC 1.5Ü, 152
akroraatiicuö apparáíuí; 2tí
aktivátor 247, 248. 2 U
alapíimál íl5, i h
ilapV >iiin / i m j un i^í
illnpo]ip!oid un
i K a \ ( J b binH] u4
\lH-. s/l 111
ainfidinloid 1^2
iinniorti £/is „ 4
mni/J'- 1 4
i n a f i / s í b i i i <i 1 2 — 1 ' ,
c-n if 1/ íi ^in iitiui 'h„

f,( iK í ni -* L
an 1 r i w . r d l o i i
mlikrií ( ) TTU n ^Ui
L /U I I ^ í

lutopcíij 3 id I lu
diitoi ad! ^1 111 1 ^ !
-mto /ciiDc' 111

R H U tost. ' i 11 S u7—iij, I;ÍI


I !;Í—i:;4, u i
Bü (basp damage, niti'ogéri-
b i/is il iít(V!s) lb7-—Kü
í>i Yen iiTu ] ( i í o f j i s t ! 2 iS) ri7—

b K tiulf Hi_!íi7

centidUb dd^m i i
ct ntiikus iu LO 174
centrikus kromatid.i
centriólum 28. 2í).
diffúz - 42
Ccnb-OíTierindex ((•, i) fj2. 7ü
centroTnnr--os/;lódás U7, 15Í —tíi2,
154
cÉ'ntroszKT-.^ 2íi. líí)
tenli-oszóma 2li. :i2
fcltábla eli(iL-!et Wl
Chicaiíói KonferriH-hi Wj
ritofluoi-omotria 95, 109
citOHi-netikus 35
c'itokiQczJs :U
(;it<)^";^tatikuin ;!i;
.,r;i-i du (•haf-!)(-ti-!.'séfí 1Ü4--ÍÜ5
,.(;t-iíis-cr<>ss"-ndvfk<HÍés 241
fcpssiim-üve]- :S:Í, ;!4. 19;*, a)2, 2G3
^-ziimatikuíi — 2U2
!_'-lí.imor :ÍIÍ

C';;i.'i-eal)['iiárió ifíí)
iníerkj'OniöSi^oniJtlis — 177
kompic'x — 178
cserchípotéziy jfíö
csírasejtek kiomos^ó-niavi/si-fálaia

dalto]"iÍ7raus i4;i
dencifnfifi \m
deU'áó \m, \%\. -IÍK;—i;i7, 'n\\
inlpi-kaláris - liiil, Ifiíi
Iprminülis ~ Kiít
Di-nveri K(mfrrpri(_-ia l\\-~m
diakinézis 7.'.\, '.\\
dikarion 214
diplüid 32, l!í!
diplotén ;Í:Í, 34
diszoni 122, 14(1
DNS (dezo^irilxinukleinsav) s, 9,
11
kapcsoló (linkLT) ~ 19
DNS-denaturáU'iíí lUO—Ui2. Í(I5
DNS-gyógyitási fulyamatok (vc-
pair) 171, 212
DNS-renatarálá.s !U(i
DNS-repIikáció 25
DNS—RNS hibi-klizttció .100, 244,
L'4;">
doinináns;let<'i!-ti-s'/t 256
IJcnvn-kí'i- 'M, ]2í>—J2tl, i5:i, •^•i:i
DSB (doubJo sti'and brcakaiíi',
krlszúkis DNS-tr>r\-s) 117—U.í'.

duplikáció !i;u. 177. ül,!, lítíi

Kdwards-kÓL- fiLi, lr)2


•etívszálas DNS-töres (SSB) U,7—-
IC!)
(•K.Y^izúlaK (uninrTnás) nicKirlI 41!
fkvíicioiiiilis seitorauJdás 2Í;
<-](vatoriúlis li-m'-V, 2ít, tiü
eU'kti-onmikroszkóp lii, 1!!l
pi|S7táz6 — ( S 1 : M ) 17. 11-i, íHI
Lr;;nszfni.ss:<J6s -- ri'KM) !i>, H.
.(4. 114
els(',dk-)ie^ befüzödcs 4!
Cí.dt>:Tlil.óz!^i ill, 118
ciuiopoiiplnidia ^U, Üli
i'ndoreduplikáfió 21 i!
cukíiriütu 7—B
r u k r o m a t i n íi, IC B:!. :;-!—-^7, 117,

fakulUitiv ticUToki-tDiiíitin Ki;, ]17


Fanc-üní-anC'inia (1"A) 2:Í5, 22?.
fitoluMiiatíKlutinin 7;i, 7rj, 7li
Ílunics7ri;ns inikiuszkóp P.', í'i.
fluoreszcencia !»1
flunrokröiii 91, íiri—!I9
„foldi^d fibrt'" mcidrU 4B
fi>s/lcttás 57
FPG-módszci' 2Uii
fi-a-X-szindrdin;i 224
F-tcstefskc 07

líamelofila .1 Ifi
„tíap" (kroinatidyivs) I7;i,
lli2, 22:1
i/okromatida -^ 1 lU, 22!!
• klasy.toRtTi — lli2
turbaííén ~ 1Ü2
(íélelektroforéziii 14
Héndúzíö kompen/ái'ió Ki!
HeneÜkai nem Síi
genetikai tanáfííadás 25:!, 2:
f!enoderiiiatóy.is 22li
j^'enoiii 118
üenommutáeió Hü
auU'szomális '~ 122—KiO
tíonoszomális ~ i:iO—J45
íienotDxikolóíiiii 254
génsebészet Ilii'. 217. 250
Séntérkép 147. 2W, ^45
Gi-fázis 22, 24, Ifi7
G.-fázÍs 22, 24. 1H7
íilutation i'edukUiz gén 124
üonadális diszgenezis i:!"
Konoszóina lii
GíiPn Hí-n 8Í5, 8;i, I4<)
.^
yyüri'ikromoszjjma 172, lítT—lü?
aoeiitfikuK ~ 172
(.•entrikuíí ~ 172, 178

haplniíl :r2, íiti, !lí!~12il


liark-klni/áriő (SCE) 202—2i:i,
227—2^ií. 2^n, 257
Ilainden^szabály (18
Hcl.a sejttrírzs 72
hcrm;ifroditizmus V,R, i:v.\ i:i!t
hevUm 8. 10. 54—03
hetei ukíirion 214, 21.'j
lK-trr£)kf(!in;itin Í0. n?., ÍM—ií7,
1!I2. IKi—117, 15!. 222
f.ikultíitiv ~ Si;, Íi7
konstitutív ~ 8fi, 117
lírtei-opiknó/is 10
licleros/óma (H
tu-xiiplnid 118
lipxiiszómin 242
iiiln-idáina 21ii
hibndsi-it 214. 242
hipi.t.'xuás ko/rlés (Ui. (.7—7u. 71!
!ri4

liis/tf.n dimer 15
hi'-zlon U'ti-amcr 15
Kiszton o k t a m c r l;j. Ifi, 17
llíiGL'hst :i;i258 (bisbenzimid) !I7-
Üí!, Sül. :iOii. 217, 22r-.
linmckariíin 214
Imzóíonalak 2!!, 20, :i8

szindróma
iinmuiinfliKire'^zi.'i.'nfía 27
inszpi-c'ió Kii
intfi-EáziS 22. 24—25, 151
iiiterkin(;zis 24
iniLTpoJáris ivr 182
tnterszfxuaiiUis 129
inverzió lm, 17:1. JO:!—1<)4
paracentrikus ~ ICO, 17;i, Ifi^
periccntriku,s — ]fiO. U?-. l77.

izokromatidai'cs (ííap) 179, 22^^


izökromatiria iÖvi'S !75
izokromoszóiiia 177, 201
k a r a r á n y 112, TJ
kariograni til
kaj-iokinfzis :ij
kariomitózis 2ö
karintipuíi 4i, ilfi—li!,'. 7!i, 8n—ö:;
keltös spirál U
késve replikálás 85
kctszálas DNS-törósrk (I)S'B)
lli7—Uiii
kiaziiia .'!;>. 147
kinetoctidr 25), 41
kla.szto^On 7;!, 155, íí>7, J'if!. I7B,
3B4. 221, 222. 2'M
S-dcpemlt'ns - líifi, 171), 175,
179, 210—212
.S-indepeiideiih ~ Hifi, 17u 175
210—2J2
klasztoííén vírus ÍTd
KlincfelU-r-kór !{íi, [ili Í ; ! 4 _ T ! 7
i4». 15:!, 24:i
klinikai fito.i.'eiu'tika 159
klón fii), 2:ÍI,I, 2;Í2, 247
koifhit'itinzcis ;{5_-;Í7. (Í(Í, 07, 7;Í
kiinUiiitííátlás 241
korai kromoszómakondeni^íiciö
(PCC) 17íi, 21ií~222
korai sejtinafíképzódós 22íí
központi szeiiu-se (rore particU')
kritikus ponton í^'/nrítás módszort'
47
kr'oinalida 27, 41, 4"
ft-i - 45, 185
kro!natida,i;yüríi Hii
acentrikus -' 177
ct-ntrikiis ~ !7fí, 177
kromatidakíiron l^eiiUi ab^rruciók
177
k r o m a t i d a k a r o k ko/Ötti a b e r r á -
ciók 177
kromatida „minutf" 175
kromatidarés ímp) i7íl—i(i2, 22:i
kromatida tipusú ulicrráció ÍHI
Um. Kii), 17U
ki'omatidatöróy 175
ki'oniiitida tranHzlíikáeió 212
kmiiiittiii í). in—21
fc-r'fi lu-mi - Hü, f)7
nöí nemi - Í17, 88, 97
.szex ~ Íi7
ki-oinoccnli-uin ÍÍ5, 1Í7
ki-ninonHT- ;Í;!, 10:Í. ll'i, Ilii
ki'nnios/óinu 5, 7, 25
acentrikus ~ 41
akroccnti'ikus ~ 42, 4:!
dicentr'iku-s - 4!, 174, 17il, l»:
lioiocenti-iküs — 42
homolófi — un, :{4, Hü. ÍM, Hii,
Kii, lliii
Lvai-i ~ lil. Ii5
leánv ~ :ÍÖ, ,"i2, -i?.
m a r k c r - 2;i2~-2;}4, 241, 247
inetaci'iitrikus ~ 42, 4:i
óriás - 11, 45, 85
pentaa-ntriku-s ~ 175
Phiiadelphia ~ (Piil) 159, 231
policftitrikus ~ 41, 17r)
•SAT ~ 44
szex ~ (il
s-/:Libin('tai.'eiitriku,'; ~ 42, i'J
tL'l<icentrikus ~ 42, 4;í
íftracenírikus ~ 175
tncL-ntrikus •- 175
ki-íimos/ómaabcrTÚció 7'.i, ]fi6—
lfi8, 23i>
siKintáii — 225—229
ki-onioszómaciklus 27, ;iO
kicniaszómadozimetria 159
ki'umoszómafraííinentuiTi ] 72. Í73
kromoszóma liatáfii-iző (land-
mark) 94
kroiiioszómaliossz 41, 1!2
kromoszómakar 42, 4:i
k!-üiiiiiszóiníipoi-itfis 178
ki'oinoszóma p r e p a r á l á s 77
krniiioszóma relatív hos^z (il. 79
kromoszómasávQZás T.i, 90—114
kríiimiszómaszám 49, 41, 5()—fiO,
Ii4-~|>);
ki-iHnos7Óniaréí!Íó 94
kroiiKiszónia típcsú ahei'ráció IHl
kromos/ómatörpkenység 222—229,
kíomoszrimEilis suííárszcn:/!!)!!!-
zálók \m. 187
kromoszomí'ilis sufii'n-vt'dök lüii.
ifl?

„laHKÍnK" l-l'i
„ l a n d m a r k " (kr. liatárjei/,o) 'M
loánysejt ;:i
leánysejtmaH :u
Icplotén 3^
limfocitatényiíszet 7:i. 74—7t5
Londoni Konferencia fiU
Louis Barr-S7;in(iróma (AT) 221^
L-sejtttírzs 72
Lyon-hipotézis ÍW, !Mi, i:il

niat-Kkanyávoíiásos ln'teHSi'fJ líM—


U)5
m a g a s föloldóképesHi'KÜ savti/tis
I I : Í , 115
magfehérjék H
maíl0i"ííócikliu; 27, 2U
maBzati kr()müs/.QmavÍ/sííi'ilat 7-!
inai;zatvizv(H«'l (immiofcntézis)
254
majcHTi barázda 125, 1127
m a k r o k u l t ú r a 7H
inásodla(!o« befüzjidrs 4:t
nií'hen belüli jii-nptikfti vízscálat
25;i—255
nK'iózis 2(i, ;Í2—lif). 1411. i")4
mricHK'vcfios propiiiáliis 74
metabolikus a k t i v á t i ó lfi7, 2iii.

iiiftafázis 2!'
niikroautüradioHi'áfia 11, 'S-i—'24.
T.i, »;Í—84, 204, 2115,
mikrnkiiitúi-a 7ii
mikronukleiiKz i:i2, 14ti, líüi—1!I2.
•255
csatolt ~ li''J
mikronuklcus/ teszt üHl—l<i2,

csimtvclíi ~ tíi(t
hal - üli
limfocita — lí)2
májsojt - liH
si'jttenyészt.?t ~ 19^
transzplacentális ~ lül
niikrotubulus ;i7, ;i8-
„minuU"" 172
mitoíjén 7(i
mitütikus orsó 29, 32
mitózJs 2H—32. 14li
C- ~ 35—37, 40, 41, til, fí7
niobilis genetikai e\em 250
monoklonális elli-'nanyatí 2li>
montiHZÓmía 122, 130, 131, 14li,
232
rt'szU'íii-s - Ilii), 1SI4. Jf)f!
4 p — (Wolf-kór) ~ 1ÍJ4
5 p — (cri d u chat-szinclró;na)
1!I4—1!I5 '
13 q ~~ lil5
Ifi p ~ {de Groüchy-kór) 195
l!i q ~ (anti-Kdwards-kói) lílli
2l-es - 130
nu)[•folófíiai index (M) ()2
iiKizaicizmu-s 118. 132, 14ii
mutáclt) 85
Kén - 22il, 234, 242
kromoszóma — 22!l. 23-), i:41,
242, 247
kroiiioszóm aszúm •~- {nvnuin)

ki'iimos/óiiiaszci-kezt'Ü — iöti—
li5(i
iL'CfSSziv ^rn ~ 225—'22'.'-
szomatikus ~ 231
inutaí.'cn 153
fi/ikai ~ 147, 15::—IS4, 234—
23(i
kOmifij ~ ]47. 154~15:i, 234—
241
S-deptmdcns - ll>ü^l7ü, 175—
17il, Ülli, 211. •J.]-J
S-independi-ns ~ tliS, 17(i. 175,
2IÜ, ^11. 212
Tiiuiagón-kai-cinofión 2ii2, 2l.i'i—

inutaKf^n köi-nyt'/et lUI


m u t a t ó n szCiivs 171, IBIi—l!t2,
1«2—1118
mutálor láy 24«

nemi kromytin Íi7—9U


neutronszóródciK módszere 18
NjjiTH'Hen tÖi'ékenvsÓHi szindróma
(NBS) 225
nitriiííönbázis elváltozás (BD)
l(i7~]Híi
nondisjunctio I4(i. 147~)50, 152.
1S4
nieiotikus — 14tl
initotikus — ]4(i
KOR (nukieoíus/ í.zcr\-e7.ü ^y.n-
kasz) 43. 44. !-•>(], ]^4. 17fl. ]ÍJ;í
nuitli-'líris niíiiínescs i-e'/onanL'iy
(NMR) If!
nuklí-insav clie-/u'tc>i mciclsi-^ci-t' 9\
nukleolusz 2i'', Inil, \?)A
nukjeas/óíiií! u . 12, líi--2i) 4i^
5!. Ur-, 11,7 ,
nulliHzóin 12:.', J.'U. 14(i
,.mj" testceskék J7

oiiko,^co 24;Í—245, :J47, 24f;


sojt - 244
vjrális - 244
onkdlüiíiai cito.iifnetikíi iöí'

P íii rövid krtimoi-^/ómakar) 4.'i,


44. 97,
Pári7SÍ Kíiiifii-fsszus '.13
PíiUnJ-kÓr 90
pachitón Xi, 115
PCC (preniaLiKí' (.lírnnioMiQie con-
dcnsatinii, korai kromos7Óina-
kondeiizácio) 17íí. 2.1B—222, 257
pt'iUaploid Ilii, 1211
peiiíaszómia 123—124, 242
pniikarion 214. 221
polinétná;, iiiüdi-l! 45, 21)4
polipioicHa Ilii. ii!t, 1211—122 241
poliploid sor 121
politcnia :n
Pj-adei-—\\"ilii-si^ind[-(inia l'Jfi
prL'natális diatinas;cUka V7, 232—
254, 25(>
prdfáziH 27
príisí-aiimjíatJaii DN'S szintezi',
(UDS) 171
prükainóta 7
prometafíLzis 2!!
proLamin D
proloplaszL 2li;
„ p u f f 11
puiverizáció l7íi, 2Ifi

q (a hosszú ki'oini.s^^úinakaci 4::


44. ii2
quadrii-;idi; il 177. 2 28

i-adioakíiv i/(itóp 2:Í


i-adi(,práfía 2'-]
rákkeltő t ciive/dk 2:;4—:M l ,
vic 22., 2 4 ö
redukfjoiui iÍN sejtosztódíi.s 2(1
rvHlö (kro mOhy.ám. \'A
7(?ialiv kV :)nios/ón Tahrissz 1:1.
i'CpIikamóc,l-^y.vr 4S
iTljresszcii' 247, 248
tvstitúcíó 1 52, l(-i4
iíevell-hip( >*.ÍVÍS Ili 1 —IH7
Kc-Y(.-ll-han ök liü-i, 177, j;t 2
R.VS' (riboí uik!eiris«v} 8
n"inlií('iidifl "i-akció 12—1::

.Sa\-hipiit('7i.s löl—-1H7
sáv (kroinos^Óina&áv) 9;í—1'5
állandó (konstans) ~ 1]7
r - - 1)2, ÍM, ííí!—102
! - • — ;!2, i\]
G- ~ <J2, !I4. 30:Í—mil
Ű—J 1- ~ 111
N- ~ Íi2, 111
Q- - ÍI2, 94, Íi5—f'ü, ln;,l, 1 Í 5 ~
ilü
R- ~ !)2. ÍH. 5)8. Hll, i l l , IJT)—.

valto/.ó (fluktuáló) ~ U7
slvdi i',j jm (sávJdioí; mi) 94,
24'i
M didid ( l í u i n u - / í LiMi 1/) 51 —

s i F (-.istpi (luomdÍKi (Kcíiange,


Ust\aikiomatidd-t'^ei() 2U2—
2 1 , 2ih Sí'-,
e i t t i k l u s 21—2
M itlu?irj 2 1 '
t!Lhibiidi/ci(.iü 214—21*2 247
n U i i e m u m - J17
sokfibrillumos (polinémáK) modell
• 45,
sofeszoros íiTx-rráció 17S
spot-teszt 138, 255
„squásii"-iTióds7cr 57, 175
SSB (single strand brcakaRe, ciiy-
szálas DNS-töróst'k) ltí7—lii!',
227'
sugárbiológia 15l3, 139. 102, l'j3
sugái-genetika 156, 157, 138
s u g á r i r á n y ú h u r k o k modellje 34,
55
sutíár^ás (ionizáló) 15."!, 15(;—159,
208—209, 235—23f)
sugárzás (nem Ionizáló) 20't
szatellita 43, 44, 183
szateltita asszociáció 147 14ii—151
számfclezó sejtosztódás 20
számtai'tó Sejtosztódás 26
szemikonzervatív replikáció 25,
45, 83, 204, 205
szexki-omatin 80, íl7—í)0
szexvizsjjálat Sfi
Szinapszis 147
szinkarLon 214, 215
szolenoid ^Jl, 4'J, 51, ll'i
szyvettonyOsztcs 70—71'
szubkromatida típusú abeiráció
161
szupernó 88
S2uperspi!"áíosodás 14
szuptTSiZoUínoid 4!). 'lO 31,

találatéi mólét 1(Í2


telofázis j l
telomt-r 42, í)2, llü, 13IJ, 2'2:i
telomer együttállás 151
tclonierck megtartásán ak elve
1IÍ:Í
testvérkroniatida 27, 29
testvérki'omatida-csere (SCE) lü'J,
176, 197, 202—2U{
tesztikuiáris feniinizáció l'.yj
tetrapinid 118
tetraszómia 133
timin dimt-r 200, 221!
törékeny kromoszómaszindromák
22;j 229
töi-ékeny pont 222—229, 246, 247
auto-szomális ~ 225
gonoszomális ~ 225
törékeny X-kromoszómaszind-
róma ^23—225
lörés-eKycsűlcs hipotézÍFí Kii—
164
Uirés-fúzió-liid ciklus Ki3, 184
türOspont 179. 212, 24(3
ti'finszpozíció 198
tr;ins7roriiiáció 2;18, 241—243,
247, 248
tiiinszinkiició Kid, 177. lf)4, IftS
— 2 0 1 , 2(12. 247
kii-íívcnsúh-ozott ~ 198, 2ü2
kíilcsüiiös ~ 174, 198
ivc.-i|)i'ok ~ Kid
RolxTtsoa-fi'U- ~ 14Í;, Ifil,
174. lüíi, l!t9, 209, 20!, 202
li-an^/pozfin 24R
ti-iplnid Uíi, 119. 120, 121, 122
allo ~ 121
autó ~ 121
Ifiradial 177, 22:!
kétcf;ntrom(íres ~ 177
etíVcfnLi-nmerL'S ~ 177, 171!
trÍS7Ó]ii.i;i J22, ];i2—13:!, 14G, 242,
247, 248
ií-as ~ 12:?, 124
9-es ~ 124
i:!-as ~ (Pfitau-kór) 9U, 124, 12")
U-CK ~ 125
líi-as ~ (F:dwai-ds-kói-) 90, 132
21-es - (Down-kór) 1215—129,
152
22-CS ~ 12!i—Kil.t
részleges ~ lüO, 198—20U
4 p - lyy
4 q - 200
5 p ~ 200
7 q ~ 20u
11 q ~ 200
15 q - 20Ü
21 q ~ 200
tubulin 37—oO
Turner-k^M' ÜO, 131, 140, 15:!, 195,
197. 201

U U S (unscheduled D N S synthesis,
prugramozatlan DNS szintézis)
171 2;ÍB
Ugi-áló yenek 48. 247, 2bu
Uninémás modell 48, 167, 204
vegyi mutaííén 154, I5Í>
veleszületett rendel len ea?éa 250,
252
vetélés 252
vízfelszínen szélesztés módszere
47, 181

Werner-szindróina 225
Wolf-kór 194

zigóta 119, 120


zigotén 33
xeroderma pigmentosurn (XP)
209, 226 228—229
Xg-vércsoport 149
X-izokromoszóma 201
X - k r o m a t i n 87, 88, 97
XLMR-szindróma 224
X-monoszómia (Turner-kór) 90,
131, 132, 149, 153, 195, 197, 201
X X X - g o n o s ^ m a ö s s z e í é t e l 88, 90,
132—133
XXXX-gonosxómaÖsszetétel 133
XXXXX-gonoszómaösszetetel
133—134
XXY-gonoszómaÖsszetétel 88, ÜO,
134—137
XXXY-gonO-Szómaösszetétcl 337—
138
XXXXY-gonoszómaösszetétel 136
XYY-gonoszómaösszetéte! 90,
139—145
X X YY-gonos?.ó m a össze tetei 339—
145

Y - k r o m a t i n 88, 97
CUPRINS

Prefatá 5

1. Nucleul celular 5
1.1. Matériáiul nuclear 8
1.1.1. P r o t e i n é nucleare 9
1.1.2. Conglomerate nucleare 10
1.2. Povestea nucleozomului 12
1.2.1. Difractia razelor X 12
1.2.2. „Foarfecele" enzimatic 13
1.2.3. Elei:ti-oforeza in gel 14
1.2.4. Supcrspirala 14
1.2.5. Octamerul 16
1.2.6. Microscopul electronic 16
1.2.7. §iragul de márgele 17
1.2.8. Structura ftná a nucleozomului 18
1.2.9. Histona Hj 20

2. Ciciül celular 21
2.1. MicrOautoradiografia 22
2.2. Interfaza 24
2.3. Diviziunea celulará 25
2.4 Mitoza 26
2.4.1. Profaza . 27
2.4.2. Metafaza 29
2.4.3. Anafaza 30
2.4.4. Telofaza . 31
2.4.5. Exceptii 31
2.5. Meioza 32
2.6. G u t a §i C-mltoza 35
2.7. Microtubulii §i m i g r a r e a cromozomilor . . . 37

3. Dezasamblarea cromozomului 39
3.1. Cromozomul cel frumos (sub microscopul optic) . 40
3.2. Incílciturá dezordonatá? (cromozomul sub micro-
scopul electronic) 44
3.3. Cromozomul este de 10 000 d e ori m a i scurt decít
molecula d e ADN pe care ingtobeazá . . . . 49
3.4. Scheletul cromozomal pe eijaíod? 51
4. Sisteinatica croinozumalö . 5 6
4.1, Citi cromozomi? 56
4.2. Cariotipul 60

5. Isloria cromozomilor uniani 64


5.1. Epüca eroicá: citi cromozomi avem? . . . . 64
5.1.1. Despre colchicinizare 67
5.1.2. T r a t a m e n í u l hipotonic 67
5.1.^. Cultiira coiulará 70
5.1.4. Aveni 46 de croniozomi! 72
5.2, P r í m a decadá a ciíogeneticü modí,-rne:1960—1970 . 74
5.2.1. Ciiltura celulelor sangvine 74
5.2.2. Conlerinte de cariotipizare . . . . . . 78
5,2.:J. Cai-iotipul u m a n 80

6. Cea „veritabilá" si cea „diíeritá" (povestea eu- .^i


lieterocromatinei) 8.'}
6.1. Cromozomi racUan^i ÍÍ.3
6.2. Cromatina veritabíla ^i cea diíerita . . . . 84
6.3. Cromalina sexualá 87

7. A doua decadü: croinozumiil in „haina de ocnas'" 90


7.1. Banda? 93
7.2. Benzi fluorescente: (stele pc cerul de noapte) . 95
7.3. Benzi-C: mesajul bilbiit? 99
7.4. Benzi-G; cromoinerul mitotic? 103
7.5. Benzi-H: o lume inversatá 110
7.6. Celelalte benzi llO
7.7. Muite benxi, cite gene? . . lil
7.8. Structura cromozomului cu „dungi de zebra" . 3,14

8; Mai multí s a u mai putini cromozomi (mutatiile de


genom; 118
8.1. MutaLia de gt-noin liB
8.1.1. Haploidia 118
8.1.2. Poliploidia 120
8.1.0. Aneuploldia - 122
8.2, Mutatiile genumice aulozomaíe alo omului . , 122
8.2.1. Trisomia 8 133
8.2.2. Trisomia 9 . • 124
8.2.3. Trisomia lö (sindromal Pátau) . . . . . 134
8.2.4. Trlsomia H 123
8.2JÍ. Trisomia 18 (sindromul E d w a r d s ) . . . . 125
8.2.6. Trisomia 21 (sindromul Down) 126
8.2.7. Trisomia 22 , . . . . 129
8 Í . 8 . Mcnosomia 21 . . • • 130
8.3. MutaVüle genomice gonozomale ale omului . . 130
8.3.1. Monosomia X (sindromul T u r n e r ) . . . . 131
8.3.2. 47, X X X , trisomia X (nu-i superfemelá) . . 132
8.3.3. 48, X X X X , tetrasomia X 133
8.3.4. 49, X X X X X , pcníasomia X . . . . . . 133
8.3.5. 47, X X Y (sindromul Klinrfelter) l34
8.3-6. Sindromul 48, X X X Y 137
8.3.7. Sindromul 49, X X X X Y 138
8.3.8. 46, X X — b á r b a t avind cariotip d e femeie . . 138
8.3.9. 46, XY — femeie avind cariotip de b a r b a t - . 139
8.3.10. Báiat sau fatá? 139
8.3.11. 47, XYY si 48, XXYY — nu-s s u p e r b á r b a t i §i
nu-s uciga^i 139
8.4. Originea mutatiilor genomice u m a u e . . . . 145
8.4.1. Factori genetici 147
8.4.2. Virsta páriníilor 148
8.4.3. Asociatii satelitare 149
8.4.4. Ordinea diviziunilor centromeríce . . . . 151
8.4.5. A l t e r a r e a echilibrului hormonal 152
8.4.6. Mutagcni fizici íji chimici 153

9. Cromozomul r u p t :íi stidat (aberatiile cromozomale) 156


9.1. Radiogcnetica ne invatS 156
9.2. Categoriile de bazá ale aberatiilor cromozomale . 160
9.3. Geneza aberatiilor cromozomale: Revell contra S a x J61
9.4. Abera^ia cromozomalá: ruperea bicatenará a ADN 167
9.5. Aberatii de tip cromozomal in m e t a i a z á . . . 172
9.6. A b e r a t ü de tip cromatidic in m e t a i a z á . . 175
9.7. lli-eijá cromatidianá: gap 178
9.8. Aberatiile anafazice 182
9.8.1. F r a g m e n t u i anaíazic 182
9.8.2. P u n t e analazicá 184
9.8.3. P u n t e cu fragmente ata?ale (aberatii subcj-omati-
di(«) 185
9.8.4. R u p e r e - r e u n i r e 186
8.9. Pitic nuclear: micronuclcu 188
10. Aberafiile cromozomale congcnüale aJe omului 193
10.1. Invereia 193
10.2. Deleíia 194
10.2.1. Sindroraul Wolf (monosomia 4 p) . . 194
10.2.2. Sindromiil „cri d u chat" (monosomia 5 P) . . 194
10.2.3. Mnnosomia partialá 13 q 195
10.2.4. Sindromul de Grouchy (monosomia 18 p) . . 195
10.2.5. S i n d r o m u l a n t i - E d w a r d s (monosomia 18 q) . 196
10.3. Cromozomul inelar 197
10.4. Translocatia 198
10.5. Sínt importaiitc abera^üle cromozomale umane? 201

11. Cromozomul ariechin (schimh íntre cromatide


surori) 202
11.1. Sciiimbul íntre cromatido siirori nu este un
crossing-over somaüc: 202
11.2. Marcaréa cromatidei 204
11.3. Aiiechinizarea n u f^te Eibei'atie cromozomalá 207
11.3.1. Aríechinizarea s p o n t a n á 207
11.3.2. Radiatiile ionizante 208
11.3.3. Radiapile neionizante 209
11.3.4. Mutagcni-cancerigeni chimici 209
11.3.5. Geneza arlechinizárii: u n d e §i c u m ? . . . 212

12. Celttle cootopite 213


12.1. Tigrul 5i cáprioara in aceea$i celulá (despre hibri-
diaarea celulará) 214
12.2. Vizualizarca cfomozomulul cind ,,nici nu existS^'
(despre PCC) 218

13. Cromozomi iragili 222


13.1. Puncíe í r a g ü e 223
13.1.1. Sindromul de cromozora-X-fragii . . . . 223
13.1.2. P u n c t e íragilc autozomale 225
13.2. S i n d r o a m e de fragíUíate cromozoiualá . . . 225
13.2.1. Aíaxia telangíectasla (AT) 226
13.2.2. Sindromul Bloom (BS) 227
13.2.3. A n é m i a Fanconi (FA) 228
13.2.4. X e r o d e r m a pígmentosum (XPj 228
13.2.5. Instabilitatea cromozomalá .'ji cancerul , . 229
14. Cromozomul sl cancerul 230
14.1. Vinátoare d u p a „cromozomi m a r k e r ' ' . . . 232
14.2. Agonti cancerigeni 234
14.3. Transfürmarea 241
14.4. D e ía vírusul tumorai la oncogen 51 d e la onco-
gen la cromozom 243
14.5. Mutatii cromozomale „gene sáltátoare" $i c a n c e -
rul 247

15. Straiegia analizei cromozo0iale (in loc de epilog; 250


15.1. Cind trebuie (ar trebiii) sá cariotipizáiö? . . 250
15.2. Analiza cromozomalá prenatalá 252
15.3. Mutagénii-carcinogenii mediului a m b i a n t , . 254
15.4. Viitorul 256

Microfotografii 257
Bíbliografie 262
Index tematic 284
CONTENTS

Preíace 5

J. Nucjeus in a cell 7
1.1. The chromatin ^
1.1.1. Nuclear proteins 9
í.1.2. Clods ín the nucleus 10
1.2. T h e "^story" of nucleosome 12
1.2.1. X-i-ay difíraction 12
1.2.2. The enzimatic „scissor" í3
1.2.3. Gel electrophoresis . 14
1.2.4. The superhelix 14
1.2.5. The octamer I*'
1.2.6. Electron microscopy lö
1.2.7. String of beads 17
1.2.8. The flne structure of Ihe nücieosomf . . . 18
1.2.9. Histone Hi 20

2. The cell cycie 21


2.1. Microautoradiography 22
2.2. The interpha.se 24
2.3. Cell divi.5Íon 25
2.4. MitosJs 20
2.4.1. Prophase 27
2.4.2. Metapliase 29
2.4.3. A n a p h a s e :i()
2.4.4. Telophase . . :-;i
2.4.5. Mitotic exerpíions 31
2.5. Meiosis 32
2.6. The C-mitosis a n d the gout -'S
3.7. The micTütubules and the chromosome migi-atinn :>7

3. I.ei's disassenible the chromosome oü


3.1. The beautiiul {.•hromosome (under light niicroscope) 40
3.2. Tangled folding? (the chromosome under electron
inicroscope) 44
^1.3. The chroroosoine is 10 000 í-iraes shorter ihan the
the length of the DNA molecule it contains . 49
3.4. ChvomosoniK Ec:affold on the galkiws? . . . 51
4. Chromosome-sjsleniiitics 56
4.1. How nidny chnimi>sonies? 56
•1.2. Kai'yotype ^

5. The history ot OUT chromosomes 64


5.1. HeroJc ei-a: how niany chromosomps w c have? . 64
5.1.1. On tht; coichicinisation 67
5.1.2. Tho hypotonic t r e a t m e n t 67
5.1.3. The cell culturt! . . . . . . - . - 70
5.1.4. We havc 46 chromosomes! 72
5.2. 'fhe EJrst decade of modfü-n cytogenetics: 19(i0—
197(1 74
5.2.1. Blood cLilture 74
5.2.2. Conferences on karyotypc 78
5.2.3. Tlie h u m á n fcaryotype 80

6. The „ g e n u i n e " a n d the „diflerent" (the history of


eu- and heterochromatin) 83
6.1. Radiant chromosomes 83
6.2. Genuine a n d differcnl e h r o m a ü n 84
6.3. Sex chromatin 87

7. The setond decade; the chromosome in jaílbird's suit 90


7.1. Bánd? 93
7.2. Fluoreseence bands <stars on t h e night sky) . . 95
7.3. C-band: stammering mcssage? 99
7.4. G-band: mitotic c h r o m o m c i e ? 103
7.5. R-l>and: reverted w o r k l 110
7.6. The other bands 110
7.7. Many bands, how m a n y genes? . . . . . 111
7.8. The structure oE the z e b r a h k e cliromosomc . . 114

8. More or fewer chromosomes (genonie inu(ations) . 118


8.1. Genome m u t a t i o n 118
8.1.1. Haploidy 118
8.1.2. Poliploidy 120
8.1.3. Aneuploidy 122
8.2. Autosomal genome mutations in m a n . . . . 122
8.2.1. 8 trisomy .123
8.2.2. 9 tristwny 124
P-2.3. 13 trisomy (Patau's <:yndif)me) ^124
B,2.4. í'i trisomy 125
8,2.3, 18 triaomy (F.dwards' syndrome) 125
8.2.8- 21 trisomy (Down's syndroine.) 126
8.2.7. 22 trisoiijy 129
8.3.8. 21 raonosomy 130
8.3. Gonosomal genome m u t a t i o n s in man . . . 130
8.3.1. X nionosoiny (Turner's syndrome) . . . , 131
8.3.2. 47, X X X , X trisomy (not superlcmale) . . . 132
8.3.3. 48, X X X X , X tetrasomy 133
8.3.4. 49, X X X X X , X peníasomy 133
8^.5. 47, X X Y (Klinefelter'a syndrome) . . . . 134
8.3.6. 48, X X X Y syndrome 137
8.3.7. 19, X X X X Y syndrome 138
8.3.8. 46, X X — m a n with. leraaie's karyotype . . 138
8.3.9. 46, XY — female w i t h m a n ' s karyotype . . 139
8.3.10. Boy or girl? 139
8.3.11. .47, XYY and 48, XXYY — not supermales and
n o t killers .139
8.4. The origin of h u m á n genunie mutations . . 145
8.4.1. Gcnetic factors 147
8.4.2. The age oí p a r e n t s 148
8.4.3. Sateliite associations 149
8.4.4. The p a t t e r n of centromere division . . . . 151
8.4.5. Hormonal disturbances 152
8.4.6. Physical and chemical m u t a g e n s . . . . 133

9. Chromosome breaks and r e a r r a n g e m e n t s . 156


9.1. Lessons of radiogenetics lő'i
9.2. Basic types of chromosome aberrations . . . 160
9.3. T h e genesis of chromo.some aberration?;; Revell
versus Sax Ifil
9.4. T5ie chromosome aberration; düiible strand
breakage of DNA 167
9.5. Chromosome type aberrations in m e t a p h a s e . . 172
9.6. Chromatid type aberrations in m e t a p h a s e . . 175
9.7. Breach in the c h r o m a t i d : g a p 178
9.8. Anaphase aberrations 182
9.8.1. Anaphase fragmení 182
9.8.2. Anaphase bridge 184
9.8.3. Side-arm bridge (subchromatid al>errations) . 185
9.8.4. Breakage-reunion 186
9.9, Dwarfish riucleus: micronucleus . . . . ' . IfJS

10. Congenltal chromosome aberrations in m a n . 193


10.1. Inversion 193
10.2. Deletion 194
10.2.1. Wolf's syndrome (4p monosomy) . . . . 194
10.2.2, Cri d u chat syndrome (5p monosomy) . . 194
10.2.0. Partiat 13q moncsomy 195
10.2.4, De Grouchy's syndrome (18p monosomy) . . 195
10.2.5. A n t i E d w a r d s ' syndrome {18q monosomy) . . 196
10.3. Ring chi-omosome 197
10.4. Translooation 198
10.5 H u m á n chromosome a b e r r a t i o n s : a r e they really
iraportant? 201

11. Harieciuin cbromosome (»5ter c h r o m a t i d exchange) 202


11.1. The sister chromatid e x c h a n g e is not a somatic
crossing-over 202
11.2. T o m a r k the chromatid 204
11.3. Harlequinisation is n o t a chromosome a b e r r a t i o n 207
11.3.1. S p o n t á n é harlequinisation 207
11.3.2. lonising radiations 208
11.3.3. Non ionising radiations 209
11.3.4. Chemical rautagens-carcinogens . . . . 209
11.3.5. T h e genesis of harlequinisation: w h e r e a n d h o w ? 212

12. Melted cells 213


12.1. Tiger a n d f a w n together in o n e cell (on cell
hybridizatlon) 214
12.2. T o see t h e chromosome w h e n "it does n o t e x i s V
(on the PCC) * 218

13. Fragile chromosomes 222


13.1. Brealt points, fragile sites 223
13.1.1. Fragile X chromosome s y n d r o m e . . . . 223
13.1.2. Autosomal fragile sites 225
13.2. Fragile chromosome syndromes 225
13^.1. Ataxia-telangiectasia (AT) 226
13.2.2. Bloom's syndrome (BS) 227
13.2.3. Fanconl a n é m i a (FA) 228
13.2.4. X e r o d e r m a p i g m e n t o s a m (KP) . . . . 228
13.2.5. The chromosome insíability and cancer . . 229

14. Chtomosomes and cancer ZM>


14.1. Huiit for a chromosome m a r k e r 232
14.2. Carcinogens 234
14.3. Transformation 241
14.4. F r o m t u m o r virases to oncogenes; from onciigencs
to chromosomes 24;í
14.Ö. Chromosome muíations, .Jiimping genes" and
rancLT 247

15. The strategy of chromosame analysis (instead of


aii epilügue) 250
15.1. When do w e have to (or ought to) analyse the
chromosomes? 250
15.2. P r e n a t a l chr(»nosome diagnosis 252
15.3 Environmentai mutagens-carcinogens . . . . 254
15.4. Thcí future 256

Mjcrophotoigraplis 257
Referenccs 262
Index 284
TARTALOM

Előszó 5
1. Mag a SKJUícn 7
1.1. Sejtmaganyag 8
1.1.1. MagfeUOrjék 9
1.1.2. Rögök a sejtmagban 10
1.2. A nukleoszóma-,,sztori" 12
1.2.1. A röntgendiffrakcíó 12
1.2.2. EnzimoUó 13
1.2.3. „Gélelío" 14
1.2-4. A szuperhclix 14
1.2.5. Az oktamer 16
1.2.6. Az elektronmikroszkóp 16
1.2.7. A gyi^ugy.sor 17
1.2.8. A nukleoszóma fiimmszerkeztte 18
1.2.9. A H, hiszton 20
2. A sejl éltlciktusa 21
2.1. Mikroautoniiiiográfia 22
2.2. Interfázis 24
2.3. Sejtosztódás 25
2.4. Mitózis 26
2.4.1. Profázip 27
2.4.2. Metafázls 29
2.4.3. Anafázis 30
2.4.4. Telofdzis 31
2.4.5. Kivételek 31
2.5. Mciózis 32
2.6. Köszvény és C-mitózis 35
2.7. Mikro tubuiusok és kromoszóma vándorlás 37
8. Szereljük szét a kromoszőniáti 39
3.1. A szép kromoszóma (a fénymikroszkóp alatt) . . . . 40
3.2. Kusza gub.inc? (Kromoszóma az eldctronmikroszkóp
alatt) 44
3.3. A kromoszóma lOOOO-szer rövidebb, mint az általa tar­
talmazott DNS-moIekula 49
3.4. Kromoszómaváz a bitón? 51
4. Kromoszúma-rendszprtun 56
4.1, Hány kromoszóma 56
4.2, Kariotípus ,60
5. Kromoszémálak Jhislőriája .64
5.1. Hőskor: hány ^omoszómánk van? 64
5.1.1. A kolcliicinozásról 67
5.1.2. A hipotóniás k e z e l é s , : , . , , , , . , ,, ., -67
5.1.3. A sejtteiiyí.=;ztés 70
5.1.4. Negyvenhat kronioszómánk v a n ! 72
5.2. A modem citogenetika elsö évtiüede; 1960—1970, . . 74
5.2.1. Vértenyészet 74
5.2.2. Karíotipiaáió konferenciák 78
5.2.3. Az ember kariotfpnsa Sí)
6. A „valódi" és a „más" (az cu- í'.s a hclrrokroiuutin (ör-
téoete) S3
6.1. Sugárzó kromoszómák S3
6.2. Valódi és más kromatín 84
6.3. Nemi kromatin 87
7. A második éviized: kraiuoszónia raltniliában 90
7.1. Sáv? 93
7.2. Fluoreszcens sávok {csillagok az éjszakában) 95
7.3. C-sáv: dadogó örökletes iuíonnáció ? 99
7.4. G-sáv; mitotikus krómomer ? 103
7.5. R-sáv: fordított világ liO
7.6. A többi sáv no
7.7. Sok sáv. hány gén ? li 1
7.8. Zebra-kromoszóni asz érkezet 114
8. TöblJ-kcvt^svbb kromot>z6iiiii (cirnonininláeiúk) ! !B
8.1. Genonunutáció 138
5.1.1, Haploidia 118
8.1.2, rolipJoidia 120
8.1.3, Aneuploidia 122
8.2. Az ember autoszomális genoiiiiüutációi 122
8.2.1. 8-as triszómia 123
8.2.2. 9-es ttiszómia 124
8.2.3. 13-as triszómia (Vátau-kór) J24
8.2.4. 14-es triszómia 125
8.2.5. 18-as triszómia (Edwards-fcór) 125
8.2.6. 21-es triszómia (Down-kór) 126
8.2.7. 22-es triszómia 129
8.2.8. 21-es monoszómia 130
8.3. Az ember gonoszomális genom mutációi 130
8.3.1. X-monoszómía (Tumer-kót) 13]
8.3.2. 47, XXX, X-triszómía (nem szuperuő) 132
8.3.3. 48, X X X X , X-tetraszómia 133
8.3.4. 49, X X X X X . X-pentaszómia 133
8.3.5. 47, XXY (Klinefelter-kór) 134
8.3.6. 48, XXXY-szindróma 137
8.3.7. 49, XXXXY-Szindróraa 138
8.3.8. 46, X X - nöi kariotípusú férfi 138
a.3.9. 46, XY - férfi kariotípusú jiő 139
8.3.10. Fiú vagy lánv,' 139
8.3.11. 47, XYY és 48, X X T V - nem .'iznperférfi és nem
gyilkos 139
8.4. Az emberi genoiumviíációk eredete H5
8.4.1. A genetikai tényezők 147
8.4.2. A szülői életkor 1«
8.4.3. A szatellita-asszociációk 149
8.4.4. A ceiltroinerosztódási menetrend 151
8.4.5. A hormon háztartási zavarok 152
8.4.6. A fizikai-kémiai rautagédek 153
9. Tört-forrt kromoszómák (kronioszúmaatierráciÓk) . . . 156
9.1. A sugárgenctika tanít 156
9.2. Kromoszómaaberráci6-alaptípusok 160
9.3. Kromoszómaaberráció-képződés: Revell kontra Sax . 161
9.4. A kromoszóma a b errá eió : a DNS kettős láncszakadása 167
9.5. Kromoszóma típusú aberrációk a metafázi.'sban . , . 172
9.6. Kromatida típusú aberrációk a nietaíázisban , . . . 175
9.7. Kromátidarés ; gap 178
9.8. Anafázisaberiácíók 182
9.8.1. Anafázisfragmentum . . 182
9.8.2. Anafázishld 1S4
9.8.3. Oldalkaros híd (sznbkromaticla aberrációk) 185
9.8.4. Törés-újraegyesülés 186
9.9. öejtmagtörpe: mikronukleusz 188
10. Az Mubrr veleszületett k ro m osz óm aa borrá dói . . . . 193
10.1. Inverzió 193
10.2. Ueléció 194
10.2.1. -Wolf-kór (4p nionoszómia) 194
10.2.2. íitacskanyávogásos betegség (5p moiioszóiiiia) . . . 194
10.2.3. Részlege.'* ]3q muiio.fzóiuia 195
10.2.4. De Groucbv-kór (18p mono.szómia) 195
10.2.5. AiitÍ-K(liv:irds-kór (18<] jmmo.szómia) 196
10.3. Gyürűkromo-szoma 197
10.4. Trauszlokáció 198
10.5. l'oiitosak-e az emberi kroiuu.'izómaalKTrációk? . . . 201
11. Harlekin kruinoKZÓma (tpstvérfaromuttdH-<-sere) . . . . 202
11.1. A testvérkromatida-cserc nem szomatikus crossing-ovei 202
U.2. Megjelölni a kromatidát 204
11.3. A harlekinizáció nem kromoszóma aberráció . . . . 207
11.3.1. A spontán harlekinizáci6 207
11.3.2. Az ionizáló sugárzás . . . 208
11.3.3. A nem ionizáló sugárzá-sok 209
11.3.4. Vegyi mutagének-k arcinog ének 209
11.3.5. Hol és hogyan jön létre a harlekinizáció ? 212
12. Összeolvadt sejtek 213
12.1. Ha egy sejtben „elidÖK a tigris és a szelíd öz" (a sejt­
hibridizációról) 214
12.2. J.^tm a kromoszómát, amikor „nincs is" (a PCC-röl) 218
lg. Tiirékeny kri»iiiiisióiJiiik . 222
!3.1. Törékeny poiil 223
13.1.1. Törékeny X-kroitio,s/.óiiia.szindróma 223
13.1.2. Az auto.szi.nnáíis tíitékenv ptmtofc 22S
13.2. T<>rékenykromo.szóiiia-.színdróinák 225
13,2.!. Az ataxia tulangjectasia (AT) 226
13,2.:Í. A Hlooiti-szindróiiia (BS) 227
13.2.3. A Fanconi-aiiőmia (FA) 228
13.2.4. A xerodernia pigmeiitosiiiu (XI'| 228
13.2.5. A kromoszóitialHstahilitás lís a rák ' 229
14. A kreineszónia ÉH a rák 230
14.1. A „kromoRzómaniatker"-vadászat. 232
14.2. A rákkeltők 234
14.3. Traii.izíormáció 24i
14.4. A rákvírnstól az oiikogL'iiig [',•; az onkogéntöl a kroüio-
-S'zóiTiáig 243
14.5. KromoKZÓmaiJiutáciúk. ,,ti';ráiij yéiiek" és a rák . . . 'J.i7
15. KranioszóiiiavizM'i'iIói -,IIMI<''I|Í:I (UIÓSZÓ hi'lyetl) . . . 25Ü
15.1. Mikor kell(env • : • • lüniikl- 25(t
15.2. Kromoszóma\!/-. - ,.; i,- tlött 252
15.3. A könivezeti ni..UywR'iv-k.,it.-iiio^féiiek 254
15.4. A jc.vü' 256

A mikroszkópi íelvélfk'k ji-yvKOkij 257


Irodi'Joiii ' 262
TáríjvmiUató 284
Cujiriiis 291
296

m 25' ^ > ^
M t,jL i_nt 1 Mag di Nt pkozícirsaság
fs ílom ima SrotiaUsta K j / t írsaság
V / ^ k o n v \ k n d si megillapridí^sa keretében
\ toje Moln 11 Gusztáv
M i ) B ílmt Lajos
1 I8( \ H k : 61x86/16
f i| I i. lamtiile-i
K,iadoL ivek s/dma il9 3()8
Nv-)mddi ivek s / i m a l*-* + IH melléklet
Ti^t-dcs os/tatjozcis nagy kunyvtdrak s / á m á r a :
894—511—4, kis k ö n y v t á r a k számába: 894 511
Tiparui executat sub cortlanda n r . 15/1986
•la INTRKPRÍNÜEREA P O L I G H A F I C A CLUJ
Municipiu! Cluj-Napoea •
B-dul Lenin nv. 146
Republica Socialistá Romiinia