P. 1
Versmondó / XVIII. évfolyam nyár

Versmondó / XVIII. évfolyam nyár

|Views: 1,732|Likes:
Published by Versmondó

More info:

Published by: Versmondó on Dec 01, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/01/2010

pdf

text

original

versmondó

XVIII. ÉVFOLYAM

2010. NYÁR

A harmadik évezred

versmondó
Alapítva: 1993 A Magyar Versmondók Egyesületének lapja

TARTALOM
TANULMÁNYOK Wiegmann Alfréd Beszélgetés Mezei Katalinnal Mezei Katalin Honvágy Arany János után A hatalom asztalhoz ül Requiem Fordított Kõmûves Kelemen Ballada múlt idõk szerelmeseirõl Áprilisban Boldog Dr. Fehér Ildikó „Szent e nyelv” – A beszédtanítás története ESSZÉ Kinizsi Ottó De-Generáció FORDÍTÁS Tokaji András Érdemes kivárni a dolgokat Monika Rinck das phüh – für arsenij Monika Rinck huss! – arszenyijnak VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK Kiss László – Lutter Imre A pótszék is kevés volt a vershez! A verskultúra lovagjai Versmondó rekord a költészet napján Tóth Zsuzsanna Meg a VERS Parti Nagy Lajos Szívlapát Versmondók Kazinczy szülõfalujában Kazinczy Ferenc Baróti Szabó Dávidhoz 10 éves a Költészet tavasza Fesztivál Fekete-Szabó András Csak így tovább Tiberiu Marc Köszöntõ Seres Dénes A költészet egyetemes Cristian Contraş Egy évtizednyi vers Lakatos Mihály Lelkemben ás a szorongás Józsa László Költõtalálkozó – szavalóverseny Lakatos István Az ontikus térben Kelemen Éva „Élveboncolás” az Írószövetségben Császár Bíró Lilla „Aki verset mond költõvé kell növekednie” Róka László Emlékezés Latinovitsra Ficsor Miklós Miserere Nagy László költõre emlékezetek Iszkázon… Nagy László Az én szívem XIII. Aquincumi költõverseny VERSENYEK Szeptember végén vers-, énekeltversés prózamondó verseny Petõfi Sándor Egy könyvárus emlékkönyvébe Kondor Béla – Szécsi Margit Nagy László versmondó verseny „Színes forgó” – versmondók találkozója EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK A Magyar Versmondók Egyesületének 2009. évi tevékenységes A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének tisztújító közgyûlésérõl KÖNYVAJÁNLÓ A „12 legszebb magyar vers” Babits Mihály Esti kérdés Jutalomjáték = Jutalom és játék 41 42 43 44 45 47

3 4 6 7 8 11 14 15

15

48 48 53

24

28 28 29

54 57

58 58 59 60

29 30 31 31 35 39 39

61 66

69 73 74

40 41

TANULMÁNYOK
„Én vagyok Mezey Katalin, A fényképeim is engem mutatnak. Én tetõtõl talpig én vagyok Ameddig lenni hagynak.”

WIEGMANN ALFRÉD beszélgetése

MEZEY KATALINNAL
– Fura dolog a költészet, maga a költés. A költõ ül és költ. Ha például ülsz az íróasztalodnál, s valamelyik unokád hozzád fordul, nagyi éhes vagyok, akkor te azt mondod, kislányom, most ne zavarj, éppen költök? – Ilyet azért nem szoktam mondani. De az persze igaz, hogy az ember nem szívesen hagyja abba a munkát, mert nem biztos, hogy visszatalál azokhoz a gondolatokhoz, amelyek éppen megformálódóban vannak. Ha érzi az ember, hogy itt lappang valami, valami fontos, sokszor csak egy érzés, valamit lát belül az ember, megél valamit, akkor célszerû azonnal rögzíteni, leírni, akár pár szóban, mert ha ezt megteszi, késõbb újra lehet folytatni a gondolatot, újra elõvehetõ, s megjelenik az a bizonyos „aha” élmény, az a rátalálás, amelybõl már jó sorok, talán egy egész vers születik. Inkább rátalálunk, megtaláljuk a verset, semmint költjük. Ahogy kérdezted, valóban érdekes a magyar nyelvben ez a költ, költeni szó. A fõnév, a költõ szó, az egyértelmû, azt általánosan használjuk egy sajátos foglalkozás megnevezésére, de az igét nem szoktuk használni csak némi választékos esetben. Biztos, hogy nyelvújítási szó, mert azelõtt igriceknek hívták a költõket, s még több ilyen õs toposza volt a magyar nyelvben a versmondó vagy az énekmondó személynek. Érdekes megnézni, hogy az idegen nyelvek milyen jelentésbõl, más igének a fogalmi elvonásával nevezik meg a költõt, például a német Dichter szó a ’sûrítõ’ elvonásából keletkezett. Én nem találom túl szépnek, de azért kifejez valami lényegit. Igen, az esszenciáját kivonja a valóságból az, aki verset vagy éneket fogalmaz, hasonlóan más mûfajokhoz. – De mihez képest fogalmazza a költõ a verset? Dramaturgiai értelemben a költõ önmagával beszélget, vagy az olvasóval, az olvasónak akar valamit mondani? Megfigyelted, hogyan történik ez? Talán versenként változik ez a szemléleti attitûd? – Igen, hát egészen biztosan eszébe jut, hogy ezt majd elolvassák, s esetleg ki is húz belõle valamit pont ezért. De elsõsorban magával és a költészettel beszélget. Számomra a holt költõk társasága, a holt írók társasága a legfontosabb, verseimmel velük folytatok párbeszédet. Erõs az ösztönzés, hogy az ember hozzátegye a magáét a magyar irodalomban már megszólalt hangokhoz. Nem jut eszébe, hogy József Attila konkrétan azt meg azt írtra, s hogy Ady meg amazt írta, hanem általában kötõdöm a régi költõkhöz. Zrínyihez nagyon, Arany Jánoshoz is, fontos az ösztönzés, amit tõlük kapok.

versmondó

5

TANULMÁNYOK Honvágy Arany János után Mert nem engem igazolt az élet, önmagamat számkivetve élek. Szaremberek levegõjét szívom, s elrothadok még innen a síron. Mert nincs más mód kenyeret keresni, a pénzt tõlük kell havonta lesni. A türelem belül vassal éget. szörnyû véggel ijesztget a végzet. Megpróbáltam úrrá lenni rajtok, kényszeredett parolájuk sajgott. Visszavették százszor, amit adtak, csak a szolgamunkára kapattak. Adták ugyan, amit, fanyalogva, tudatva, hogy nem becsülnek sokra, hogy a helyem ott van a sarokba, s én csak álltam némán, mosolyogva. – Érdekes, hogy a keserû sorok nem irodalomtörténeti vonatkozást ragadnak meg, hanem messz menõen a lírai én szólal meg itt. Mintha az írókkal személyes viszonyod lenne, amelyben túl az irodalmon beszélgetsz velük, tehát az õ emlékük, egykori helyzetük mentén fogalmazod meg a világhoz való viszonyodat. – Igen. Tulajdonképpen én is sokat gondolkodtam azon, hogy például a két Arany Jánoshoz szóló verset miért is címezetem Arany Jánosnak, aztán rájöttem, hogy a ’48–49 utáni Arany János az, akivel az ember azonosult. Azt éreztük, hogy azonos helyzetben élte le az életét, akárcsak mi. Tudod, én, aki múlt század negyvenes éveiben születtem, én és a nemzedékem, a 43-asok – most ciki bevallani már ezt a kort – a fiatalságomat, az eszmélésemet a forradalom határozta meg, ’56 az a viszonyítási pont, amelybõl elindultam. Abban a pillanatban, amikor elbukott, akkor hirtelen felnõttünk. Megtapasztaltuk a bukás fájdalmát, keserûségét, de azt a reményt is, ahogy kaput nyitott a forradalom. Egy pár nap alatt mindenki más lett, kivirágoztak az emberek, beszéltek, hangosan nevettek az utcán, persze nem mindenki, volt, akik elbújtak és rettegtek, ez is hozzátartozik valósághoz. De az egész forradalom a hatalommal való szembeszegülés volt, és az ország nagy többsége nagy felszabadulást érzett, mély lélegzetet vett azokban a napokban. Én tizenhárom évesen talán a legfogékonyabb korban voltam. Mint ahogyan egy korabeli fotón látható egy 13 éves gyerek, hátán a géppisztollyal: azt hiszem, Mansfeld Péter is ebben a kamaszkorban volt. Ez az éppen a gyereksorból kiszabaduló fiatalság számára meghatározó valami volt, és az Arany Jánoshoz való kapcsolódás talán ebbõl a közérzetbõl fakadt, hogy õ is egy nagy bukás korszakában élte le az élete nagyobbik felét.

6

versmondó

TANULMÁNYOK – „Mert nem engem igazolt az élet / önmagamat számkivetve élek…”, tehát egy sajátos meghasonlás, a belsõ törekvések, vágyak és a realitás, a jelenben véghezvihetõ lehetõségek között. – A nagy remény és a nagy bukás a meghasonlott életet hozza magával. Hiszen amivel hirtelen azonosulni mertünk, a nagy szabadság élménye és a nagy közösségi felszabadulás és összetartozás élménye, az végül is üldözendõnek, sõt bûnösnek minõsült hosszú idõn keresztül, tehát akárhogy is nézzük, a nagyobbik részét az életemnek abban a korszakban éltem, amikor a számomra revelációként ható forradalmi lehetõség önmagát megcáfolta, és egy súlyos véres gödörbe zuhant az egész társaság, aki azt hitte, hogy hirtelen kivirradt neki. Tehát akárhogy is nézzük ezt a huszadik századot, ’56 november 4-én elvesztettük úgy, ahogy volt. Elvesztettük egyszer már korábban is a két világháború alakalmával ’19–20ban és aztán ’44–45-ben, de ’56 után totálisnak tûnt ez a veszteség. Jaj mit ér az ifjúság, ha önmagába fullad! (…) Nagycsütörtök, nagypéntek, arcomig érõ bánat, a szabadságom tört virága, van-e húsvét utánad?
(Nagycsütörtök, nagypéntek)

– Ez a veszteségtudat határozta meg az eszmélkedését egy egész nemzedéknek, a tiédnek is. Amikor elkezdtél költõként létezni, és megjelentek az elsõ verseid, érzelmi vonatkozásban nyilván ez volt a trambulin, amelyrõl nekirugaszkodtál a költészetnek. De ugyanakkor volt egy realitás, volt egy különös kor, amely nagyon sok ellentmondást hordozott, a legyõzöttség ájulatában élt az ország, de ugyanakkor voltak olyan társadalmi erõk, olyan kezdemények, sokszor még a politikán belül is, amelyek valamiféle progresszió mentén gyülekeztek, és talán ez volt az a légkör, amelyben a Kilencek csoportja végül is megjelent, megjelenhetett, és amelynek te is részese voltál. Ekkor derült ki, hogy költõ vagy, és ebben valami személyes és közös együttmûködött. Egyáltalán ez a személyes és közös rész ebben az idõszakban hogyan oszlik meg benned? – Az egyetemen szervezõdött ez a csoport, Utassy Jóska volt az egyik kezdeményezõ, Kiss Benedekkel és Oláh Jánossal többek között. És ott volt Rózsa Bandi, aki nagyon közeli barátom volt, õ már egy évvel korábban elvégezte az egyetemet, az Eötvös Kollégiumból ismertem, és voltak mások, Angyal János, aki késõbb irodalomtörténész lett, de úgy, mint csoportnak a megszervezésében nem vettem részt. Én akkor nem voltam egyetemista, családi okok miatt nem tudtam folytatni a magyar-népmûvelés szakot. Egy fél évre kikerültem Zürichbe tanulni, aztán amikor hazajöttem, dolgoznom kellett, Tatabányára mentem tanítani. Így két és fél év után az egyetemi tanulmányaim megszakadtak, de az Elérhetetlen föld többi nyolc tagja, a barátaim folytatták egyetemi tanulmányaikat és dolgoztak az antológia létrehozásán. És persze föl-föl látogattam Pestre, egy körúti sörözõbe, az Erzsébetbe ültünk be, ahol barátaim nagy viták közepette végezték a beérkezett versek zsûriversmondó 7

TANULMÁNYOK zését. Sok embernek szóltak, sok ember küldött anyagot, és sok versbõl választották ki azokat, amelyek végül is a kötetben megjelentek. Ez számomra kedves emlék, mert bár megbírálták a verseimet, engem végül is maguk közé fogadtak. Érdekes volt, hogy az idõsebb generáció írói, költõi, Nagy László, Juhász Ferenc, Kormos István, Váci Mihály örültek nekünk, legalábbis az indulásnál, de még az õ ajánlásuk sem volt elegendõ ahhoz, hogy a kötet napvilágot lásson. Közel négy év után végül Darvas Józsefnek, az Írószövetség elnökének a gesztusa tette lehetõvé, hogy megjelenjen az antológia, az Elérhetetlen föld. Kaptunk kritikát is, de ez a kötet tette lehetõvé, hogy kapcsolatot találjunk az idõsebb generációval, s ismerkedjenek velünk az olvasók, és ez semlegesítette a nem éppen jó hivatalos visszhangot. Egyszer Veres Péter is meghívott minket, s azt mondta „Csak azért hívom meg magukat, hogy elbeszélgetve elmondjam maguknak, hogy nem egy közönséges konformista, megalkuvó voltam, hanem valamiért, valamilyen ügy érdekében voltam megalkuvó konformista, ha az ügy megvalósításához nem is találtam meg a lehetséges utat.” – Azután a társaság tagjai önálló útra léptek. Neked is megjelent elsõ köteted, az Amíg a buszra várunk, amelynek az anyaga korábban már a kiadónál volt, ám a kiadás nehézkesen ment, s bár a szakma elismert, mégsem lettél a hatalom dédelgetett kedvence, hiszen a következõ köteted csak nyolc év múlva jelent meg. – Sem én, sem a közös antológia szerzõi nemigen jelenhettünk meg. Bár egyikünknekmásikunknak jelent meg önálló kötete, Gyõri Lászlónak például, de egyikünk sem lett a hatalom támogatottja. Vasy Géza ki is mutatta egy tanulmányában, hogy például 1970-ben összesen két versünk jelent meg a Kortársban és az Új Írásban, míg az elõzõ idõszakban 25-28, ami szintén nem sok. De ugyanakkor nagy népszerûséggel járt az antológia megjelenése. Az olvasók is kerestek, jártunk ankétokra, író-olvasó találkozókra s valahogy ez a második nyilvánosság ébren tartotta a népszerûségünket. Ha ez a második nyilvánosság nem fogad be és nincsen mögöttünk, akkor nem lehetett volna azt a hét-nyolc évet kibírni, amire a második kötetem, az Anyagtanulmány megjelent. S más is kitartást adott, például az, hogy Nagy Lászlóhoz elvihettem a verseimet, vagy Weöres Sándor vállalta késõbb a fülszöveg írását a harmadik kötethez, az ilyesmi sokat jelentett.

A hatalom asztalhoz ül A hatalom asztalhoz ül, mindjárt van jó helye. A hatalom viszi a szót, nem rebben a szeme. Mindenkire komolyan néz, mindenki ránevet. Nincsenek nála fegyverek, mégis, legyen eszed. Ha ellentmondasz most neki, arcán zavar fut át. Körülnéz, kitér, kedvszegett, félbehagyja szavát. De másnál kész a bókolás, azt figyeli, dicséri. Elmegy. Nem ismer. Elfeled. De utadat kiméri.

8

versmondó

TANULMÁNYOK Egy rövid beszélgetésben nem tudunk számot adni a teljes életútról, hiszen számos köteted látott napvilágot azóta, versek, gyerekeknek is, drámákat adtál közre, prózai írásaid jelentek meg, legutóbb egy szép kötet köszöntött a születésnapodon, amelyben korábbi verseidbõl Vasy Géza válogatott egy csokorral. Vasy Géza a kötet tanulmányában arról beszél, és ez érdekes és talán helytálló is, hogy a korábbi oppozíció a te generációd és a magad részérõl is valamennyire megszelídült, te úgy szelídültél meg, hogy férjhez mentél, és három gyereket hoztál a világra. A családanyai teendõk teljesen lefoglaltak és mégis, emellett is jutott idõ az élet gondolati, reflektív megélésére. A politika, az egzisztenciális és a személyes lét kérdéseivel való szembenézésre. Ez a bizonyos, „aha” élmény, néha elvezet örömteli, máskor tragikus létállapot megfogalmazásához, megidézéséhez. Az édesapádról szóló requiem, vagy az édesanyád elvesztésérõl szóló versek a tragikus élmények hatására születtek.

Requiem II. tavasszal majd bezúzza a víz mellére lehúzódik juharfa vánkosáról idõvel eltûnik Nos, hát azért szoktam mindenkink azt mondani, hogy az írást nem szabad abbahagyni, mert maga az írás a megfogalmazása a bajnak. Az az illyési, „Növeli, ki elfödi a bajt” logikája alapján, ha elkezdek megfogalmazni valamit, tisztábban szembesülök a saját problémámmal, és összefüggésbe kerülhetnek ezek a kérdések mások életélményeivel is. Tehát egy közösség, egy elvont, a gondolatban, a fogalom szférájában létrejövõ közösség jön létre. Azt mondja Karácsony Sándor, hogy egy versnek, egy írásnak, egy irodalmi mûnek nem a siker a mércéje, a rangja nem az írói fizetésben van, hanem abban, hogy átélik-e mások, azonosulnak-e vele mások, tehát, hogy saját magának érzi-e az olvasó, amit megírtál, ez az irodalomnak és a versnek a valódi mértékadója. No most, amikor a verset megírja az ember, kiírja magából az élményt, akkor ebben az áttételben találkozik önmagával, meglátja magát egy adott emberi élethelyzetben és ez valóban nagy feloldást, nagy lelki megkönnyebbülést ad. Erre szokták mondani, hogy mûvészetterápia, hogy írás-, irodalomterápia, vagy libroterápia. Ugyanakkor van még valami az írás csodájában, az a képessége, hogy az idõt meg tudja ragadni és meg tudja örökíteni. Megkérdeztem egy író-olvasó találkozón a gyerekeket, ha nem írnátok le, hogy mire gondoltatok tegnap háromnegyed egykor, ha nem írtad le, akkor ma már nem emlékszel rá. Erversmondó 9

TANULMÁNYOK re egy gyerek bekiabált, hogy de igen emlékszem, arra gondoltam, hogy mindjárt vége lesz az órának. Na, mondom, ez egy kitûntetett idõpont volt akkor, sikerült eltalálnom, amire emlékszel, de általában azért nem emlékszünk részletesen az elmúlt idõkre. Pedig szeretnénk. Ezért gyûjtjük a fényképeket, még sokszor úgy is, hogy nem is ismerjük a képen szereplõ embereket, mégis megõrizzük õket, fontosnak találjuk, hogy az elmúlt idõ, az elmúlt kor embereit el tudjuk képzelni. Az írónak, a költõnek van egy történelmi megörökítõ szerepe. Egyszer Sánta Ferenc beszélt az Írószövetség Kongresszusán arról, hogy sokan mondják, nem fontos az író, de ha nem lennének írók – szólt különös hanghordozásával –, ki tudná, hogy Natasa a Háború és békében mit érzett azon a bizonyos hajnalon…, ha nem lett volna egy Tolsztoj, ma mit tudnánk a napóleoni háborúk Oroszországáról? – Igen, Márquez mondja, hogy annyi az életed, amennyire emlékezel. De az emlékezet felfrissítésében segít a költõ. Jómagam már nem emlékszem pontosan azokra az érzésekre, amelyeket évtizedekkel ezelõtt egy szerelemben átéltem, de ha elolvasom például a Fordított Kõmûves Kelemen címû versedet, annak ellenére, hogy te nõ vagy, én pedig férfi, mégis megsajdul bennem valami emlék, hogy hogy is volt mindaz, s többet tudok a szerelemrõl.

Fordított Kõmûves Kelemen Jaj, nekem, fordított Kõmûves Kelemen, palotám falait növelõ szerelem, vertvasú csákányom hiába emelem. felszökken, felépül Dévavár ellenem. Elbontom estelig, felépül reggelre, elbontom reggelig, felépül estére, egyedül ne legyek foglya is végtére, bontom, de megépül reggelre, estére. Bonthatom vágyaim kõfehér falait, ûzhetem, hiába, építõ hadait, az ész most kicsi úr, kicsi úr, nem segít, falakba, falakba vagyok berakva itt. Jaj nekem, fordított Kõmûves Kelemen, palotám falait növelõ szerelem, vertvasú csákányom hiába emelem, felszökken, felépül Dévavár ellenem.

– Ezt a verset a rádióban mondtad egyszer, úgy szerettem meg, s valóban „ A vers az, amit mondani kell” – ahogyan Kányádi Sándor fogalmaz, s a Magyar Versmondók Egyesületének is ez a szlogenje –, s azt hiszem, hogy tényleg valami nagyon lényegit fejez ki. Te hogyan látod, a versmondásnak az értelme hogyan kapcsolódik a megszületett vershez? Van egy vita a versmondók és versrendezõk között, hogy a versmondó a verset szubjektíve élje meg, amennyit levesz a vers anyagából, annyi a vers, vagy igenis jó tudni a költõ akkori élethelyzetét, emberi kapcsolatait, a vers történeti, politikai vonatkozásait? – Én azt gondolom, hogy versmondás is éppen úgy az ihlettel, az intuícióval összefüggõ dolog, mint a vers megírása. Tehát sok létrára, támasztékra, sámlira nem számíthat az ember, ha egy szöveget a papíron befejezett. Annak akkor már önmagáért kell beszélnie, és ha már vagy még nem tud hatást kiváltani, akkor irodalmi relikviává válik, vagy azzá sem. Nagyon jó az élõ író számára, ha látja, hogy esetleg érdeklõdnek az életmûve, a személye iránt is, nem csak az egyes versek iránt. Ugyanakkor tudni kell, hogy ahogy az embernek egy adott pillanatban a gyermekét sincs tovább módja formálni, alakítani, ami benne van abban a gyerek10 versmondó

TANULMÁNYOK ben, amit az elsõ évek szülõi élményei, családi élményei adtak neki, azzal fog boldogulni, valahogy így bocsátódnak útra az írások is, az irodalmi mûvek is. Az olvasónak lehet olyan igénye – és ez nagy kitûntetés az író számára – hogy még többet megtudjon, még más verset, mûvet is olvasson, de a vers mondását biztosan az intuíció határozza meg, amely a vers elsõ olvasásakor keletkezik. Erre tudok egy saját, bár groteszk példával szolgálni. Hetedikes lehettem, amikor beleszerettem Csokonainak a Szerelemdal a csikóbõrös kulacshoz címû versébe, én, aki egyfelõl lány voltam, másrészrõl egy korty bort sem ittam eladdig, s ma is legfeljebb a pohár alján két centit, de elmentem vele egy szavalóversenyre és szavaltam nagy lelkesedéssel. A zsûri meg volt döbbenve, de nekem mégis valahogy kielégülést adott. És bármilyen groteszk lehetett, szerettem mondani, hogy „Drága kincsem, galambocskám, / csikóbõrös kulacsocskám!” De késõbb már érett fejjel is mondtam verset hasonló hévvel. Igen, egy ideig az egyetemen Mezey Éva versmondókörében szavaltam, õ nem nagyon szerette, ahogy a verseket mondtam. Gyakorolnom kellett a beszédet az Ádám bátyám mondókával. Bizonyára Mezey Évát is az az amatõr hevülés botránkoztatta meg, amellyel annak idején a Csokonai-verset szavaltam. De azóta is szoktam verset mondani, mások versét is, a magamét is, ha megkérnek rá, sokszor nagyobb közönség elõtt is, de most már visszafogottabb vagyok. – Mondják, zenélik, éneklik a verseidet. Szentirmai Edit kitûnõ elõadómûvész például sajátos összeállításban mutatott be egy csokrot verseidbõl, mintegy nõi vallomássá, sajátos monológgá kerekítve ki azokat. Ez gyakorlatilag merénylet, hiszen önkényes sorrendbe, önkényes hangsúlyokkal szólalnak meg verseid. Az egyes versek értelmezését alá rendelték egyfajta mondanivalónak, egyfajta zenei ívnek. Ezt az atrocitást hogyan viselted el? – Hát nagyon boldog voltam. Ez nagy kitûntetés volt, nagy öröm, hogy összeállította a versekbõl ezt a szólamot, és színpadra álmodta. Pont az következett be, amirõl korábban beszéltem, hogy az írás értelme az, ha mások is kezdeni tudnak valamit, sõt mondani tudnak valamit azzal, amit õ csinált. Ezek az életnek a nagy meglepetései. Mert semmivel nem szolgáltam rá, hogy ilyen nagy tehetséget és energiát fektessenek be emberek egy versmûsorba. Ez az egyik legnagyobb örömöm, ami az utolsó tíz, tizenöt évben ért. Én úgy érzem, két ember között a legrövidebb út a vers. Igyekszem a legkönnyebben célba találó módon fogalmazni, nem akarok rejtélyeskedni. Ha az embernek elmondják a versét, az a legnagyobb visszaigazolás, az a siker. Számomra ez a legfontosabb funkciója az irodalomnak és ezért kell, hogy ne csak szép, de igaz legyen. Tudom, hogy ezt a felfogást sokan nem tartják helyesnek, de ennek ellenére ezt gondolom. Mert ha igaz, akkor valóban arra világít rá, vagy abban segíti az olvasót, hallgatót, hogy önmagát jobban megértse, és a saját életében jobban eligazodjon. Mert nem könnyû az életünkkel mit csinálni. Nem volt könnyû a mi gyerekkorunkban sem, de talán ma sem, ma még nehezebb. A javaslatok, hogy mit kezdjünk az életünkkel, hamis értékekre utalnak. A hamis értékeknek a sugalmazása a legnagyobb bûne az emberiségnek – nevezzük néven: hazugsága –, és ez most nagyüzemi méretekben zajlik, s ami még szörnyûbb, ez most eladhatóvá is vált. Eladhatóvá vált a mozgóképpel, a televízióval, a rádióval, a bulvársajtó színes magazinjaival: a hazugság éppúgy sugározható, mint ahogy kellene, hogy az igazság sugározható legyen. Ma sokan azt mondják egy ilyen vélemény hallatán, hogy mi az, hogy igazság. És mégis mindannyian tudjuk, hogy van különbség az igazság és a hazugság, a jó és rossz köversmondó 11

TANULMÁNYOK zött. Egyszer John Lukas beszélt arról – és ez nagyon érdekes dolog egy közgazdásztól –, hogy „Szívesen elfogadnám a relatívizmust, hogy nincs különbség jó és rossz között, ha nem látnám az értékrelativista, posztmodern gondolkodó kollegáimat, hogy amikor megfájdul a torkuk, akkor bevesznek egy aszpirint, mert úgy tartják, hogy nem jó, ha az embernek fáj a torka. Ha nem lenne különbség jó és rossz között, akkor a gazdag emberek nem a legszebb tengeri szigeteken építenék föl az üdülõiket, hanem egy lepusztult nyomornegyedben élnének. Tehát az, hogy nincs igaz és nincs hamis, nincs jó és rossz, mert minden fölcserélhetõ, nem igaz, mert mégsem cseréli föl senki. A betegséget és az egészséget mégsem cseréli föl senki. Ha módja van rá, akkor az egészséget választja, az éhezés helyett a jóllakást.”, tehát van igaz és hamis – énszerintem is, s azt hiszem, hogy mindannyiunknak van belsõ élménye errõl. Szóval, ha igaz a vers, ha igaz a próza, ha igaz a dráma, ha igaz a film, ha igaz a színdarab, akkor annak az átélése segít élni. És ezért nagyon fontos az elmondott vers, az elénekelt vers, mert ezt az élményt megsokszorozza. Ezek a gyönyörû találmányok, a televízió, a rádió, a CD, a DVD, ezek boldoggá tehetnék az emberiséget, ha mindazt a bölcsességet, okosságot, tudást, amit az emberiség az évezredek során fölhalmozott, közkinccsé tennék. És a mi rossz bizonyítványunk, a ma élõ ember rossz bizonyítványát mutatja az, hogy hülyeségeket sokszorosítunk és sugalmazunk és prófétálunk, és általuk félrevezetjük a fiatalságot és a gyanútlan tömegeket. Ez nagyon nagy hibája a kornak, nem is hiszem, hogy tartható huzamosabb ideig. – Az olvasók szeretnek, a könyveidet veszik, észrevesz egy elit publikum, hiszen a Príma Primisszima díj Príma fokozata, amit nemrég átvettél, ezt az érdeklõdést jelzi. Gyönyörû unokáid vannak, van egy kiadód, a Széphalom, ami jól mûködik. – Hát nagyon sok munka volt, és nagyon sok pozitív dolog származott abból a munkából, amit az ember az évtizedek során elvégzett, megpróbált elvégezni. Igen, igen, mindenképpen azt kell mondanom, hogy a gyerekeim, az unokáim, a munkám számomra is nagy értéket képviselnek. Azonban senki se képzelje azt, hogy ez egy idill, minden emberi kapcsolat konfliktus is egyben, de mégis azt jeleneti, hogy az ember tartozik valakihez, sõt valakikhez, hogy sikerült folytatni évezredek generációinak küszködését. Hihetetlen sok ember munkájának, gondoskodásának és szeretetének a következménye az, hogy megszületett a szépapám, az ükapám, a dédapám és a nagyapám, aztán az apám és én is megszülettem és fölneveltek. Az ember, az embergyerek sok évig szorul a másik ember segítségére. – Ha szabad, idézném ehhez a gondolathoz egy versed részletét: „…élni, nem a gyõzelmes tudásért, s nem bízva semmiféle végtelenben, csupán az egyszeri élet-ruháért, csupán az õsök lépteit követve. Átörökíteni, amit az elõdök a fajta vigaszára felkutattak, nem hinni erõs várat, sem erõdöt, anyaga lenni csak a folyamatnak. 12 versmondó

TANULMÁNYOK Élni csupán azért, mert megszülettem, nem hazudva célt, okot, noha élet-halál kérdése így kegyetlen, és véglegesnek tudom, hogy meghalok.”
(Credo)

– Hihetetlen adósság van mögöttünk. Öröm az, hogy nekem sikerült az õ munkájukat tovább folytatnom, és nem szakadt meg a generációk sora, s remélem ez a lánc a jövõben folytatódik. Persze minden kapcsolat sok konfliktussal jár együtt, minden szülõi, nagyszülõi kapcsolat tele van kérdésekkel, egy baráti, egy szerelemi kapcsolatban mennyit kell egymással küzdeni, harcolni, szenvedni, de soha nem éreztem azt, hogy ez hiábavaló, mert tulajdonképpen ezek az élet tartalmát jelentik. S eközben, talán ami a legfõbb, magamat megismerni! Nem volt nagy öröm megismerni az embernek önmagát, de ezek a kapcsolatok tették, hogy jobban tudom magamról, hogy ki vagyok. Különleges kapcsolat köti az embert önmagához. El vagyunk magunktól ájulva, bizonyos mértékig, önmagában még a legkritikusabb ember is egy centrumot érez, és valóban önmagunk számára, az életünk számára nélkülözhetetlenek vagyunk, de mégis ezek a konfliktusok segítenek hozzá ahhoz, hogy rájöjjek és megértsem az embertársak hasonló bajait, bûneit, gondjait. Tehát minden, a legrosszabb kapcsolat is nagyon sok tudáshoz segíti az embert. És hát ebben nyújt az irodalom segítséget. Az irodalom kézfogások sora, a felém nyújtott kézfogások sora, és hát ilyen kézfogásokat akarok én is továbbadni. – Úgy tetszik, napi kapcsolatban vagy az olvasókkal, figyeled a reflexiókat. Erre egy érdekes példa az a versed, amelyet a Duna Televízióban, sajátos feldolgozásban mutattak be. Ballada múlt idõk szerelmeseirõl A férfiak, akik szerettek – volna, úgy néznek rám, mint hiábavalóra, akitõl merõ pimaszság, hogy él még, aki alól rég kifutott a térkép. És úgy legyintenek, mindenttudóan, mintha olyasmit tudhatnának rólam, amit a többi ember elõl rejtek: titkos fekélyt, szégyenletes förtelmet. És elsorolják számtalan hibámat: rossz kurva vagyok, jártatom a számat, a becsületrõl sohase hallottam, ifjat megrontok, öreget becsaptam. És örülnek, hogy bajjal élek (mással), és megtetéznek csapást új csapással. S e férfiakat – mert szerettek volna – barátaimnak képzelem azóta. Még mindig bennem sajog a kudarcuk, még mindig szégyenkezve látom arcuk. S míg jobb szeretnék, hogyha nem is lennék, engem máig lefegyverez az emlék, az adósság, oktalan bûntudatban: hogy adni akartak és én nem adtam. Ajánlás: Herceg, ha mégis értenéd a lelket, add meg lelkemnek azt a nagy kegyelmet, hogy semmi kíntól komisszá ne váljak, ne csak megértsek, de meg is bocsássak. Hogy számolatlan szedjem a kudarcot, mint gyõztes hadvezér a hadisarcot. 13

versmondó

TANULMÁNYOK – Ezt filmetûdben megcsinálta Vízi Mária a Duna Televízióban, és váratlanul nagy visszhangja támadt internetes blogokban. Érdekes, hogy a férfiolvasók nagyon meredek dolognak tartják, és keménynek ítélik meg, a hölgyolvasók pedig azonosulnak vele. Érdekes polémia kezdõdött, amely messzire vezetett. Tulajdonképpen ez egy férfivilág, az ma is, amelyben élünk, mert alig száz éve csak, hogy a nõk is hivatást választanak. Én nem vagyok feminista, meg nem is akarok semmilyen ...ista lenni, de ugyanakkor mégis tudni kell, tudatosítani kell a férfiaknak is magukban, hogy a világ mai arcát õk alakították ki, legalább is közvetlenül. Mert persze mondják, hogy a nõk is alakítják a férfiakon keresztül, minden férfi mögött több nõ van. Minden szakmában van egy hivatalos kör, és ez zömmel férfiakból áll. Például az én szakmámban, az irodalom területén, a kanonizációk, az irányok kijelölésében és az értékrend kialakításában férfiak vesznek részt, a különféle egyetemi tanszékeken, tudományos intézetekben a legtöbben férfiak ülnek. S erre reflektál, hogy az irodalomban a nõk magánéleti kapcsolatainak sikere vagy a kudarca aztán a professzionális útjukat is megszabja. De azt gondolom, hogy nem jobb az sem, ha egy nõkbõl álló vezetõ réteg szabja meg a boldogulást A nõknek és férfiaknak ugyanazon jó és rossz tulajdonságaik vannak, csak esetleg a tulajdonságok arányai mások, de a hibáink, bûneink és erényeink is ugyanazok. A hét fõbûn a nõk és a férfiak esetében is ugyanaz. Itt nem arról van szó, hogy én azt hinném, mint a feministák, hogy mennyivel más lenne a világ, ha a nõk lennének pozícióban. Én azt gondolom, hogy a hatalomra, vezetõ emberekre szüksége van minden közösségnek, és a vezetõ embereket rettenetes veszély fenyegeti azáltal, hogy a mások sorsáról kénytelenek dönteni. Egyszer Kerényi Károly azt mondta – amikor 1964-ben Asconában meglátogattam, és rettenetesen büszke vagyok arra, hogy fogadott –, hogy gazember vagy szélhámos mindenki, aki azt állítja, hogy egy családnál, vagy tíz embernél nagyobb közösséget felelõsséggel képes vezetni. És ezt a politikusokra mondta, politikai vezetõkre értette és mindenkire, aki azt állítja, hogy tíz embernél nagyobb közösség sorsáról felelõsséggel képes dönteni. Én természetesen huszonegy évesen csodálkoztam ezen, s vitatkozni kezdtem, de hát akkor mi lenne a világgal…, mire nagyon fölfortyant, és igaza lehetett, ha abban a megközelítésben nézzük, hogy mekkora kockázat, felelõsség és veszély a hatalmat birtokolni. Aki már valaha is próbálta, hogy akár csak valamely kis munkacsoportnak vagy családnak az ügyeiben döntést hozzon, akkor igazat kell adnunk Kerényi Károlynak, ha nem is szélhámos és gazember, de mindenképpen a bizonytalannal és döntése rossz következményével is számolni tudó (és érte a felelõsséget vállalni képes) embernek szabadna csak hatalmat gyakorolni. Tehát ha férfi vagy nõ hozza a döntést más emberek sorsáról, egyaránt kényes és kiélezett helyzetben van, és nagyon nagy segítségeket kell kérnie a szellemi világból, a Jóistenhez kell könyörögnie, hogy a döntéseik ne okozzák más ember vesztét, vagy akár a magáét. Nem a férfiak ellen szól, amit beszélek, hiszen mi, nõk nagyon sok mindent érdemtelenül kapunk, azért, mert éppenséggel tetszünk valakink, s ez elõnyt biztosít számunkra. Ha az egyenlõséget tekintjük, akkor ezeket az elõnyöket el kellene hárítanunk. Tehát ezt a férfi-nõ problémát az általánosságban vett erkölcsi értékek, az általánosan vett emberi szolidaritás jegyében lehetne megoldani, tehát nem a férfi dominancia, vagy a nõi dominancia a kérdés, nem a feminizmus, nem a macsó mentalítás oldja meg a problémát, hanem az egymás iránti szolidaritás. Persze nagyon nehéz kérdések ezek, ahogyan persze Karinthy is 14 versmondó

TANULMÁNYOK

költõi kérdés versmondó 15

TANULMÁNYOK megmondta, hogy az ellentét kibékíthetetlen: „Férfi és nõ hogyan érthetné meg egymást, hisz minndkettõ mást akar, a férfi a nõt s a nõ a férfit.” – Az elmondottakból valahogy az derül ki, hogy az életed kerek, hogy jól érzed magad a bõrödben, hogyan fér meg együtt mégis a három hivatás, a nagymamai, a kiadó vezetése s az irodalmi munkásság? Fõ hivatásod talán mégis a költészet? Például mi lenne, ha nem maradna idõd ilyen gyönyörû verseket írni:

Áprilisban Simonnak Áprilisban hull a tél, hullik a tavasz, április zölden fakad, április havaz. Áprilisban szirmokat hajigál a szél, felhõképpen kavarog, fatetõkig ér. Vérehulló fecskefû sárga szirmai közt szalad egy kisfiú, fut, fut valaki. Áprilisban fut, szalad, erdõn átlobog, mint a meglódult idõ, meg nem állítod.

– Évek óta szorongató érzés bennem, hogy az úgynevezett hivatali munka miatt, a könyvkiadás miatt kevés idõ jut a legfontosabbra, az írásra. De a kiadót nem tudom feladni, mert nem tudom anyagilag egyensúlyba hozni, és nem lehet átadni valamit hiánnyal, ahhoz ki kellene fizetni a deficitet. De hogyan, ha úgy dolgozol, hogy jószerivel nemhogy fizetést nem kapsz, de még saját zsebbõl, sok munka után neked kellene fizetni, és mivel nem tudok – ez egyre szorongatóbb –, a kiharcolt idõben tudok csak írni. Tehát a gyerekek, a család, az unokák boldogulásának a segítése után a legnagyobb vágyam valahogy összefésülni mindazt, amit megírtam és meg kellene írni. Mert óriási rendetlenségben van minden otthon. Aki az életét egy hivatalban, egy munkahelyen tölti, annak az otthon gyártott írásai szerteszét hevernek. Befejezni a félbemaradtakat, és egy életmûbe rendezni a kész anyagokat! Ez volna nekem most a legelsõ, de ehhez vissza kellene szorítani a kiadói, és nem utolsó sorban az irodalmi szervezõi tevékenységet. Az „aha” élmények, ihletett pillanatok, amikor úgy érzem, hogy verssel találkoztam, mai is gyakoriak, és feladatot adnak. Most a legfontosabbak a prózai mûvek, legalább három regény és novellafüzér van félbeszerbe. Ezek között nagy adósságot jelent két családregény, amit meg kellene írnom, és össze kellene szedni hozzá a még élõ tanúktól a történeteket. A családom két ágának az édesanyám és az édesapám ágának a története foglalkoztat, és nagyon kötelez. Szeretném megírni õket egészen a XIX. századtól a XX. századon át napjainkig. Aztán, ha nem adatik rá idõ, akkor annyi baj legyen, akkor majd vagy kidobják a már elkészült anyagot, vagy megcsinálja más.

16

versmondó

TANULMÁNYOK Boldog Jókai Annának akinek nem rongyos a lelke, de fényes, mint a nehéz selyem, aki hiszi is, amit mondott, akit nem zsarol a félelem, boldog, akit nem az önérdek kormányoz, hanem önként szolgál, adósait nem tartja számon, görbe utakon sose jár. – Köszönöm a beszélgetést. *** DR. FEHÉR ILDIKÓ Boldog, akinek láthatatlan púpként a múlt nem ül hátán, nem üzletel gazemberekkel, árnyékán nem táncol a sátán, akinek a szemén kifénylik, hogy süt benn az Isten napja, akinek lelke nehéz selymét magasságos szél lobogtatja.

„SZENT E NYELV” – A BESZÉDTANÍTÁS TÖRTÉNETE
„Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melybõl származott E nemes-szép alakzat…” (Füst Milán: A magyarokhoz)

Hallgatom egy most érettségizõ lány versmondását a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem felvételi vizsgájának elsõ fordulóján. Jó külsejû, értelmes teremtés, de a hangja kellemetlenül kemény, torkos hang és erõsen pösze. Az sz, z, c, s, zs, cs, hangok Örkény szavait idézve: „megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, nem akartak a világra jönni”. (Nápolyi). Belenézek az önéletrajzába, egy évvel ezelõtt elsõ helyezést ért el egy szép kiejtési versenyen, Kazinczy-fõdíjat kapott. Elgondolkoztam, ha õ lett az elsõ, milyen lehetett a többi versenyzõ, vagy a kiejtési versenyen a legsúlyosabb beszédhibák egyikét, az erõs pöszeséget figyelmen kívül hagyták? Vajon milyen szempontok szerint döntött a zsûri? Mit vesz figyelembe az óvodapedagógusok alkalmassági vizsgájánál a felvételiztetõ tanár, van-e még beszédmûvelés a felsõoktatásban? Magyar–történelem szakos tanárnak készülve Szegeden nekem volt, de csak nyelvészeti fogalmak bukkannak elõ az emlékeimbõl, gyakorlatokra, beszédtechnikai feladatokra, beszédjavításra nem emlékszem. A leckekönyvem tanúsága szerint az elsõ évben heti 2 órában, a második évben heti 1 órában tanultam a Nyelvmûvelés és beszédtechnika nevû tantárgyat, és félévenként gyakorlati jegyet kellett szerezni. versmondó 17

TANULMÁNYOK Mi a helyzet most, a felsõfokú pedagógusképzõ intézményeknél? Mi a követelmény? Hiszen a pedagógusok beszédéneke mintánaka és példánaka kell lenniegyen a gyerekek számára, mert az otthoni környezet után az óvodában és az iskolában töltik el a legtöbb idõt. A faluban, ahol születtem, volt ugyan óvoda, be is íirattak, de nem nagyon jártam, inkább édesanyám mellett gyúrtamürten a „kicsi deszkán a kicsi tésztát”, és hallgattam a Sárga csikó, csengõ rajta címû népdalt. Ez volt a kedvencem a huzsedári-huzsedom miatt, és felelgettem a találós kérdésekre, és hallgattam a verseket a kerti gyomlálás közben… Idilli kép – valószerûtlenül az, pedig így volt, és nem is olyan régen, igaz, a videolejátszók és a számítógépek elterjedése elõtt. Magammal hoztam a természetes, jóízû beszédet, amit aztán a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán – durván fogalmazva –sterilizáltak (megtisztítottak), finomabban fogalmazva: alkalmassá tették az általános színpadi megszólalásra. Elvesztettem zárt ë hangjaimat. Én már nem úgy beszélek, mint pedagógus testvéreim, akik még szerencsére még azt mondják: kënyér, mëgyëk, én már mekegek a sok nyílt e hangot használva. Romlott-e a beszédem, vagy javult? Vajon ki ítélheti ezt meg és milyen normarendszer alapján? Van-e egy általánosan elfogadott mérce, és mielyek az elõzményei? Ezek a kérdések kavarognak bennem, amióta beszédtanítással is foglalkozom, hiszen Kodály Zoltán híres cikke a magyar kiejtés romlásáról szól már 1937-ben. „Két rendbeli természetû emberek vannak: némellyek bõ szavúak, könynyen, sõt ugyan mint eggy ön kéjén folynak a szók töllök, mások ellenben szûk nyelvûek, nehezen jõ különb-féle szó és szóllás nyelvekre…”
(Medgyesi Pál: Doce nos Orare quin et praedicare. Bártfa, 1650.)

A magyar iskolarendszerben évszázadokon át a latin nyelv használata évszázadokon át nemcsak a tanítási idõben, hanem azon túl is kötelezõ volt a gyermekek számára. Még a protestáns kollégiumokban is külön diák vigyázott arra, hogy magyarul egymás között se beszéljenek a tanulók;, akit „hungarizáláson” kaptak, megszégyenítették és megbélyegezték. Kölcsey Ferenc jegyzi meg keserûen visszaemlékezésében, hogy gyermekként jobban tudott latinul, mint magyarul. Hogy milyen volt ez a latin tudás, arról Czuczor Gergely számol be „A magyar nyelv állapotja” címû munkájában: „Közönségesen bevett szokás, hogy a kisded grammatikusok latin nyelven tartoznak egymással beszélgetni, minden más anyai nyelv beszélése eltiltva lévén tõlök; milly kínnal, milly fülsértõ hangokkal, mennyi barbarizmussal megy ez véghez. Sok felnõtt embereink szájából is konyha, vagy úgynevezett huszár deákságot hallunk hangzani.” Ebben az idegen nyelvi közegben természetesen nem a magyar nyelv artikulációs bázisa erõsödött meg a kimûvelt fõkben, talán ebben kereshetjük a gyökerét a máig tartó helytelen hangzóejtésnek, a magyartalan hanglejtésnek és a XXI. században még mindig ható katekizáló és a latin retorikai hagyományokat követõ óvodás hangsúlyozásnak. A lorettói litánia ritmus- és hangzásvilága mélyen hatott a népiskolai kántortanítók tanítási stílusára is. Az osztatlan falusi iskolákban minden értelmezés nélkül hangosan, egyszerre mondatott szorzótábla és memoriter – bár magyar nyelven szólalt meg – nem segí18 versmondó

TANULMÁNYOK tette elõ a helyes hanglejtést és hangsúlyozást. A reformáció elterjedése hozott lényeges és jelentõs változást hazánkban. Az oktatás nyelve továbbra is a latin volt, de a magyar nyelvû könyvnyomtatás és a bibliafordítások lehetõvé tettékszik, hogy anyanyelvi irodalom álljon az olvasó emberek rendelkezésére. Sylvester János nyelvtanában (Grammatica Hungaro – Latina: 1539.) még csak általánosságokat mondemlít a kiejtés, az olvasás és az írás szabályairól. Dévai Bíró Mátyás már a hangok helyes ejtésérõl is említést tesz. Szenczi Molnár Albert 1610-ben megjelentetett Novae Grammaticae Ungaricae címû nyelvtanában már fonetikai megfigyelésének eredményét is közreadja, például az „ö” hang helyes kiejtésérõl, a hangok idõtartambeli különbségének fontosságáról, valamint a hangrendi illeszkedésrõl is ír. Érdekes megállapítás olvasható Szamosközy Istvántól. A székely beszéd tanulmányozásakor írja le, hogy a székely ember a mondat utolsó szótagján felemeli a hangot. Ezzel a témával foglalkozottik a XIX. században Budenz József is. Ez a mondathanglejtés manapság erõre kapott, azt gondoltam, az angol nyelv terjedésének, a tail-question-nek hatására. Informatorum skoly Materske (1628.) címû munkájában Comenius már a tiszta hanglejtéssel és a beszédhibák javításának módozataival is foglalkozik. Az egyik fejezet arról szól, hogyan kell a gyerekeket a helyes és értelmes beszédben gyakoroltatni, és külön említi a szülõk felelõsségét e tárgyban. Helyteleníti, ha a szülõ „szeretetbõl elnézi, hogy a gyereke az „r”-et ne pontosan és tisztán ejtse, hanem helyette „l”-et mondjon… Comenius „Vestibuluma” és „Janua” címû mûve közvetlen elõzményei Apáczai Csere János „Magyar Enciklopédiájának” (1654.). Mindketten az alsó fokú anyanyelvi iskolák felállítását követelték. Apáczai azt vette tervbe, hogy a magyar nyelvû oktatást a latin iskola kezdõ osztályaiban is bevezeti. E gondolatot nyilván az sugallta, hogy a tudományt csak nemzeti nyelven lehet közkinccsé tenni. Javaslata szerint elõbb az Enciklopédiát tanulják meg a gyerekek magyar nyelven, és ezután sajátítsák el az idegen nyelveket. A tudományok felosztásában a descartes-i természettudományos szemlélet tükrözõdik. Emellett tervezte a nyelv mûvelését is: a szavak etimológiájától az egyszerû beszéden át a díszes beszédig, a retorikáig. „…az kétségkívül igaz, hogy az oly szerencsétlen nép, melyre a tudományok csak idegen nyelv által szivárkodnak, nagy késõn avagy inkább sohasem emelkedik a tudományoknak tökéletességére, úgy ellenben bizonyos az is, hogy sokkal könnyebb azoknak tudósokká lenni, akik a tudományoknak megtanulása végett idegen nyelvek tanulgatására nem szorulnak”
(Apáczai Csere János: Az Enciklopédia elõszavából).

Apáczai is érezte, hogy az anyag kiválogatásában, rendszerezésében, magyarra fordításában és didaktikai tömörítésében fontos munkát végzett. Érdekességként jegyzem meg, hogy Kempelen Farkas az emberi beszéd mechanizmusáról, fiziológiájáról írott munkájában (Mechanismus der menschlichen Sprache, 1791.) a beszédhibák leírására és javítására a magyar nyelvbõl veszi példáit. A magyar logopédiai irodalom és a siketnéma oktatással foglalkozó tudomány Kempelent tekinti a gyakorlati jellegû szakirodalom megteremtõjének. Verseghy Ferenc 1805-ben megjelentetett „A tiszta Magyarság, avvvagy a csínos magyar beszédre és helyesírásra vezérlõ értekezések” címû írása mérföldkõ a magyar nyelvversmondó 19

TANULMÁNYOK mûvelés történetében. Õ fogalmaztza meg elsõként és különítettei el egymástól a hangot és a betût: „Egy betû sohase jelentsen többféle hangot és egy hang soha se fejeztessen ki többféle betûvel.” 1818-ban kiadott Magyar Grammatikájában fogalmazza meg azt, ami a mi számunkra már magától értetõdõ, hogy „a nyelv tulajdonképpen nem arra való, hogy írjuk, hanem hogy beszéljjük.” 1801-bõl, 1806-ból már ismerünk olvasással foglalkozó mûveket. Igen tanulságos, ma is helytálló az 1806-ban megjelent „Az Olvasás Gyakorlására Rendeltett Könyv”-bõl vett idézet: „A beszédben való homályosságot, a kiáltozást és más e féléket el kell távoztatnunk. Nem kell a szókat igen szaporán, de kelleténél halkabban és tsendesebben sem kell egymás után kimondanunk. Nem kell énekelnünk, hanem beszéllenünk. A hangot ugyan változtatni kell a dolgoknak minemûségéhez képest, de a felõl ki kell minden szótagot mondanunk.” Ebbõl a korszakból már ismerünk egy helyes beszédneveléssel foglalkozó mûvet Falusi Mihály tollából, mely 1805-ben jelent meg a következõ címmel: „ Okos Gyermek Nevelés Példája, a Köz-nép hasznára”, és arra hívja fel a szülõk figyelmét, hogy ne selypítve beszéljenek a gyerekhez, hiszen az utánzás miatt ezt tanulja meg, és csak nehezen vagy egyáltalán nem szokik le róla. Hány és hány szülõ követi el ma is ezt a hibát, és lesz az édes kicsi selypítõ gyerekbõl már egyáltalán nem édes selypítõ felnõtt. Témám szempontjából fontos összefoglaló mû Gáti István „Elmélkedés a magyar dialectusról” 1817-ben megjelent Elmélkedés a magyar dialectusról címû munkája, amelyben az élõ beszéd zeneiségét és tónusait vizsgálja. Fájlalja, hogy a beszédet meghatározó lelkiállapotok, indulatok érzékeltetésére csak a kérdõ- és felkiáltójelet tudjuk használni. Az öröm és a bánat jelölésére a kinyílt virág és a hervadó virág jelét ajánlja. Másik mûve a „Fontos Beszéd Tudománya vagy Oratoria” (1828.) a magyar nyelvû szónoklattan alapmûve, melyben a beszédállapotról, a különbözõ beszédmódokról ír: a monotóniáról, a lassúságról, az éneklõ módról, a „hákogásról”, a kiabálásról és a pontot letenni képtelen stílusról: „némelyek megállapodásokat sem tesznek a beszédben, kérésben, hanem mint a folyóvíz menése szakadatlanul foly beszédek.” Bitnitz Lajos megjelenésével kezdõdik a retorika tanításának új korszaka, mert munkáját a jövendõ tanítók, bírók, ügyvédek számára írta, hogy anyanyelvükön (és ne csak latinul) tudjanak hibátlanul nemcsak írni, hanem beszélni is. Õ fogalmazzta meg a mûvészi magyar beszéd alapkövetelményeit: „az elmondás teszi a beszédet teljesen tökéletessé, s beszédhibás ember nem alkalmas az ékesszólásra: nevetséges, ha a hebegõ ünnepélyes beszédet akarna tartani.” Bitnitz már a beszédpedagógia szükségességét is felveti, munkássága egy korszakot zár le, és egy újat nyit meg egy újat. Briedl Fidél, Nagy Márton, Mátray Gábor, Szász Károly szavalattani munkái megteremtettékik a magyar beszédkultúra elméleti és fõként gyakorlati kézikönyveit, és ezzel a hivatásos beszélõk új csoportja jelentik meg: az elõadó, a színész. Az iskolai szónoklattani képzéssel a politikus pályára lépõk gyakorolhatták magukat. A kollégiumokból kikerülõ ifjak kipróbálhatták nemcsak a beszédek megszerkesztését próbálhatták ki, hanem elõadásukatát is, a papi szemináriumokban is külön gondot fordítottak a közszereplésre való felkészülésre. 20 versmondó

TANULMÁNYOK Antonius Hellmayr (1700–1744.), a nagyszombati egyetem filozófiatanára az iskoladrámák rendezõtanárainak a következõ tanácsokat adja: • az elõkelõ származású, de tehetségtelen növendékeket a kórusban vagy egy könnyû jelenetben kell szerepeltetni; • a szereplõk nagy betûkkel írt, jól olvashatóan másolt szövegében meg kell jelölni a kétes hosszúságú szótagokat, és jelekkel kell ellátni azokat a részeket, amelyeknél gesztikulálni, mozogni kell; • nemcsak a jó hangképzést, a helyes beszédet kell megtanítani a diákoknak, hanem a hanggal való helyes bánásmódot (hangszín, tempó) és az élethû arcjátékot; • ha elõadás közben valaki elrontja a szövegét, nem szidni, hanem viígasztalni kell, nehogy újra hibázzon; • a fõpróbát egy héttel az elõadás elõtt kell megtartani; • a színészekkel elõre közölni kell, hogy józanok legyenek, bort ne hozzanak. Az iskoladrámák – bár nem magyarul adták elõ azokat, – mégis – jó alkalmat teremtettek a fiatal emberek számára, hogy gyakorolják magukat a nyilvánosság elõtti megszólalásban. A tudatos beszélés megerõsítette önbecsülésüket, magabiztosságot adott, és nem utolsó sorban sikerélményt a társak, és miután az elõadásokat a városnak játszották, a közönség elõtt. A szegényebb növendékekre talán a pénzjutalom is ösztönzõen hatott. Minden felekezet felismerte a drámák morális hatása és célja mellett a színészet másik fontos elemét, a tudatosságra nevelés lehetõségét. A szereposztással vezéregyéniségeket neveltek, fõként az iskolát patronáló arisztokrata családok gyermekeibõl, és láttuk Hellmayrnál, hogy a csekélyebb képességû gyerekeket is szerepeltették, de a drámák tudatosan sok szereplõt igénylõ mûvek voltak, így jutott feladat a tehetséges, ám alacsonyabb rangú vagy kevesebb jövedelmû szülõk fiainak is. Ezekbõl a kollégiumokból kerültek ki – más oktatási forma nem lévén – az elsõ hivatásos vándorszínész-generáció tagjai is. A protestantizmus megjelenése az anyanyelv használatával jelentõs változást hozott iskolarendszerünkben. A tanítás nyelve ugyan még mindig a latin, de meg-megjelennek magyar nyelvû iskoladrámák is. 1534 és 1797 között az evangélikusok iskoláiban közel 500 elõadást rendeztek az eperjesi, késmárki, soproni kollégiumokban, jól felszerelt színpadokon. A kolozsvári unitárius kollégium 34 elõadásából 7 magyar nyelvû drámaszöveg maradt ránk, és egy odaadó, lelkes iskolamesternek, Bökényi Jánosnak köszönhetõen egy kis falusi iskolában, Ekelen, 7 alkalommal játszottak egymás után magyar nyelvû darabot. Miért volt ilyen sikeres az iskolai színjátszás Magyarországon? A történelmi események zaklatottságában kereshetjük az okokat. Az ország három részre szakadása, a Thökölymajd a Rákóczi-szabadságharc miatt a nyugat-európai vándortársulatok csaknem teljesen elkerülték hazánkat a 18. század közepéig. Utána is csak egy-egy kastélyszínház tudta fogadni a színészeket, akik fõként olasz és német ajkúak voltak. Ez a körülmény és a magyar

versmondó

21

TANULMÁNYOK hivatásos színház hiánya még inkább felértékeli az iskolai színjátszás jelentõségét, és magyarázza azt a sikert, amellyel betöltötte hivatását. Pállya István piarista drámaíró foglalta össze a Ravaszy és Szerencsés címû vígjátékához írt jegyzeteiben a színház célját, és nála jelentkezik elõször a tudatosan magyar nyelven való megszólalás igénye. „Akik az emberi társaságban és böcsületes úri barátságokban forgódnak, azok leginkább tapasztalják, mely hasznos, mely szükséges, és mely kellemetes légnyen az közönséges jót illetõ dolgokban nemcsak bölcsen és okosan szólani, hanem a szólásban is bizonyos módot tartani, és amit szónak mondunk, azt kezünk, szemünk és másféle tagjainknak tisztességes és módos indulásaival nyilvánvalóbban és hathatósabban megmagyarázni.” Ezt olvasva természetesen Hamlet szavai jutnak eszembe. Stílusosan Kazinczy Ferenc fordítása illik ide, de nem tudom megállni, hogy Arany János szavai is ide ne kerüljenek. „Hamlet. Mondd úgy, kérlek, amint én mondottam, minden erõltetés nélkül, azzal a hanggal és akcentussal, amellyel közönségesen beszélünk. Mert ha a szádat úgy szeded teli, mint némely aktor szokta, annyinak tartom, mintha verseimet az éjjeliõr kiáltaná. A kezeddel se hadazz úgy, mintha a levegõeget akarnád fûrészelni; mozgasd azt lassan, mert indúlataidnak leghevesebb fellobbanásában s szélvészében is mindég úgy kell alkalmaztatnod mozdúlásaidat, hogy azok az illendõséget meg ne sértsék, s valóságos érzést mutassanak.”
(Kazinczy Ferenc)

„Szavald a beszédet, kérlek, amint én ejtém elõtted: lebegve a nyelven; mert ha oly teli szájjal mondod, mint sok színész, akár a város dobosa kiáltná ki verseimet. Ne is fûrészeld nagyon a levegõt, így; hanem jártasd egészen finomul: mert a szenvedély valódi zuhataga, szélvésze, s mondhatnám, forgószele közepett is bizonyos mértékletre kell törekedned és szert tenned, mi annak simaságot adjon.”
(Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Fordította: Arany János)

De nézzük, hogyan folytatja Pállya: „“És ugyan ezen munkának tovább való folytatására az is ösztönt adott, hogy az ilyetén iskolabéli magyar játékok által az ifjúság a magyar nyelvben is gyakoroltassék.” A Magyar Hírmondó azt írja az egyik pozsonyi szemináriumi elõadásról: „“A teátromi gyakorlásból az a különös haszon is háramlott a Nevendék Papságra, hogy ez által magát a prédikálláshoz megkívántató tulajdonságokban is tökélletesítette. A játszó személlyek között ollyan iffjú Papok is vóltak, kik tsak ide lett jövetelektõl fogva tanúlták meg, különös szorgalmatosság által anyai nyelvünket…” 22 versmondó

TANULMÁNYOK 1601-ben Vágsellyén már tartottak magyar nyelvû elõadást a templomban. Az elsõ magyar nyelvû drámatöredék Rozsnyóból való, 1669-bõl, egy úrnapi játék. 1726 és 1742 között az úrnapi körmenet során négy nyelven: latinul, magyarul, szlovákul és németül mutattak be jeleneteket, bár az iskolai elõadásokon továbbra is a latin volt a kötelezõ. 1753 után már tömegesek a magyar nyelvû elõadások, a didaktikus célok is héttérbe szorulnak, és az anyanyelv szerepe és kulturális funkciója felértékelõdik. (Érdekességként jegyzem meg, hogy a pozsonyi és a nagyszombati leánynevelõ konviktusokban, melyeket a Notre Dame-apácák tartottak fenn, francia nyelvû iskolai színjátszás folyt.) Még azokban az iskolákban is magyar lett az elõadás nyelve, amelyekben korábban sohasem volt ilyen elõadás. Ezt az iskolarendszer megreformálása és a latin nyelv háttérbe szorítása tette lehetõvé. A rendek feloszlatása (II. József rendelete) után törés következett beik az iskolai színjátszásban, és többé már nem is állt vissza a rendelet elõtti állapot. A rendek újraéledése után az önképzõkörök vettékszik át a színjátszás, az önmûvelés, az önkifejezés irányítását. Nagy és fontos szerepe voltan az anyanyelvi kultúra terjesztésében a magyar nyelvû sajtó megjelenésének. A pozsonyi Magyar Hírmondó vagy a Magyar Kurír rendszeresen közölt az elõadásokról kritikákat, és folytonos buzdításaikkal támogatták a magyar színjátszás és ezzel együtt természetesen a nyelv mûvelésének ügyét. Azok közül, akik diákszínészként részt vettek az iskolai produkciókban, néhányan drámaszerzõk lettek, és még késõbb, amikor végre megindult a magyar hivatásos színészélet, és létrejönnttek az elsõ vándortársulatok, a csapatok vezéregyéniségei a kollégiumokból kikerült, néha kicsapott diákok voltak, akik korábban az iskolai színpadokon sajátították el a legfontosabb tudnivalókat, amelyek a korabeli hatásos színjátszáshoz elengedhetetlenül kellettek. És végre elkezdõdött a magyar színjátszás hõskora, melynek vadhajtásait a következõ anekdota jól jellemzi: A falusi színkör, azaz a pajta elõtt kérdezi az egyik gazda a másikat: – Mégkezdödött-é mán az elõadás? – Mán biztos, mer a színészek nem a saját hangjukon beszének! 1863 májusa fordulópont volt a magyar színészet történetében. A császári leirat elrendelte az elsõ Tanoda megalapítását, ahol elméleti és gyakorlati képzés indult színészek számára. Az ünnepélyes megnyitó 1865. január 2-án volt az Újvilág utcában. Az ma Budapesten a Semmelweis utca. Kezdetben a színi- és a zenei oktatás egy épületben zajlott. Paulay Ede vezetésével a két oktatási forma különvált, és megalakult a Színiakadémia, amelynek természetes jogutódja a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem. A hivatásos színészképzésnek jól feldolgozott irodalma van. Az elsõ könyvet Csillag Ilona állította össze „ A százéves színésziskola” címmel, 1964-ben, a másodikat Nánay István adta ki „ Tanodától – egyetemig” címmel, 2005-ben. A magyar szakirodalomban található összefoglaló munkák három felõl közelítették meg a beszédtanítást: az egyik út a színészpedagógia felõl – Nagy Adorján és Gáti József munkái, a másik az énektanítás felõl – Fischer Sándor könyve, a harmadik lehetõség a logopédia felõl – Montágh Imre és Thoroczkay Miklósné munkássága. Montágh Imre sajnálatos módon nem tudta létrehozni a szintézist, amire képessége és ismeretanyaga predesztinálta. versmondó 23

TANULMÁNYOK Thoroczkay Miklósné aktív logopédusként és a színészpedagógiában eltöltött több évtizedes munkája során olyan tudás birtokába jutott, amiely nem csak alkalmassá, hanem képessé is tette a szintézis megteremtésére. Született pedagógus, aki könyvében megértéssel, szeretettel és a tudás átadásának vágyával fordul azokhoz, akik tanulni szeretnének. Jó felépítésû, tudatos és játékos a „Szépen beszélni jó” címû könyve, amely nemcsak a színi pályára készülõknek ad változatos gyakorlási lehetõséget ad nemcsak a színi pályára készülõknek,, hanem a pedagógusoknak, politikusoknak, a kommunikáció szakos hallgatóknak egyaránt. Humorral és könnyed stílussal oldja fel a sokszor nehezen végrehajtható feladatokat, emellett kitartásra sarkall. Összegzés Nyelvünkben, beszédünkben 35–40 évenként következik bevan jelentõs, jól érzékelhetõ változás nyelvünkben, beszédünkben, bár az utóbbi években ez a folyamat felgyorsult. Az újabb és újabb technikai eszközök használata új nyelvi és beszédstílust teremt meg, amivel szembe kell néznünk, akár tetszik nekünk ez a folyamat, akár nem. Az angolszász könnyûzene szövegvilága, a videoklip, az artikulálatlan hangokból álló rajzfilm effektek hatása, a mobiltelefonon használt nyelv rövidsége (SMS), mind-mind nagyon erõs és napi befolyást gyakorol gyermekeink szókincsére, elõadásmódjukra, egyszóval a megszólalásukra. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot mederben tudjuk tartani, sõt ellenhatást tudjunk kifejteni, szemléletbeli változásra van szükség. 1965-ben az Egri Tanárképzõ Fõiskola kezdeményezésére rendezték meg azt a tudományos konferenciát, amely a helyes magyar kiejtéssel foglalkozott. Kodály Zoltán 1938. szeptember 18.-án elhangzott beszéde óta – „Vessünk gátat kiejtésünk romlásának!” – ez volt az elsõ olyan tudományos ülésszak, amely a magyar beszédkultúra egész területét átfogta. Jelen voltak elméleti szakemberek, nyelvészek, de képviseltették magukat a gyakorlat mesterei is. A szöveg értelmezésétõl a tájnyelvi ejtésig, a tanári beszédtõl az elõadó-mûvészetig, a beszédtechnikai és hangsúlyozási problémáktól az audiovizuális eszközök felhasználásáig valóban átfogó kép alakult ki beszédkultúránk akkori állapotáról és a tennivalókról. A konferencia tíz pontos határozatot fogadott el. Megvizsgáltam a határozatot, és azt állapítottam meg, hogy minden pont megvalósult. Létrejöttek a nagy összefoglaló tudományos munkák, megszervezték az iskolai kiejtési versenyeket, Péchy Blanka kezdeményezésére, megalakultak a Beszélni nehéz! – körök országszerte. A rádiókban, televíziókban csak mikrofonengedéllyel rendelkezõk szólalhatnak meg. Elvileg! Új képzési formák is megjelentek, például a logopédus képzésben külön szak lett a logopédus terapeuta. Ha formálisan minden megvalósult, és mind az intézményi, mind a társadalmi háttere megvan a beszédkultúrának, miérttõl van az, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a hivatásos beszélõt a közbeszélõtõl? Mitõl került ilyen siralmas állapotba beszédünk, miközbenvan, hogy évente több tucat versmondó verseny, kiejtési verseny van országszerte, mégis ilyen siralmas állapotba került beszédünk? Talán, ha megfogadnánk Örkény Istvánnak a fiához intézett szavait, melyet fiához intézett, hamarabb érnénk el eredményt.

24

versmondó

TANULMÁNYOK „Óhajtanám, hogy tanulj meg beszélni, a szabályok szerint, de indulataid és érzelmeid után. Akik latolgatnak, két – s négyfelé pislogva vigyáznak, nem akad-e valamelyik szabály köteleibe szavuk, addig ügyeskednek, míg a hurok meg nem szorul, s bele nem fojtja a mondatba a lelket. Ne kövesd példájukat. Igyekezz úgy beszélni, hogy minden kifejezéseden érzõdjék a lehelet melege. Mindig mondd ki azt, amit magadban gondolsz azon melegében. Magyarul sokféleképpen lehet beszélni, de csak bátran beszélni érdemes. S élni is úgy.” A felhasznált irodalom jegyzéke: Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok. Szerk.: Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. Debrecen 1993. Bakos József: A helyes és szép beszéd. Az Egri Pedagógiai Fõiskola Évkönyve, 1958. Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785–1848. Akadémiai Kiadó, 1963. Böhhöm Edit: A szavalás története Magyarországon. Kandidátusi értekezés, 1990. (kézirat)

szárnyalló balettcipõk versmondó 25

ESSZÉ KINIZSI OTTÓ

DE-GENERÁCIÓ
Hanyas vagy? ’82-es? Mi félszavakból is megértjük egymást? Azt mondod? Nekünk nem énekeltek otthon gyerekkorunkban. Nekünk Halász Judit énekelt otthon gyerekkorunkban. Nekünk a bölcsödében, az óvodában énekeltek. Mire megtanultuk azokat a dalokat, már nem kellet többé énekelni õket. Mi nem vagyunk úttörõk. Mi csak kisdobosok voltunk. Néhány hónapig. Mi nem jártunk úttörõtáborba. Mi gyermektáborba jártunk ugyanoda. Mi nem jártunk önképzõkörbe. Mi szakkörbe jártunk ugyanoda. Mi nem hallgattuk sokat a rádiót. Mi már gyerekkorunkban is színes tévét néztünk. Hanyas vagy? ’82-es? Mi a színes tv nemzedéke vagyunk. Azt mondod Udo. Azt mondom Brinkmann. A mi kórházunk Schwarzwaldban volt a város szélén. Mi nem papás-mamást játszottunk az iskolaudvaron. Mi bobby-pamelásat játszottunk az iskolaudvaron. Mi a tévébõl tanultunk meg kérdezz-feleleket játszani. Mi a tévébõl tanultunk meg barchobázni, ötödölõzni. Azt mondod: Kedd, szerda. Azt mondom: Zsákbamacska. Hármas ajtó nyílj ki! Nekünk Spartacus az Elsüllyedt világok, Árkádia hõse. Nekünk mindig volt Három kívánságunk! Emlékszel? Fél szavakból is megértjük egymást. Azt mondod: Michael. Azt mondom: Kit. Azt mondod: Mitch Bucannon. Azt mondom: Baywatch. Mi a Volt egyszer egy életbõl tanultuk a biológiát. Mi a Szomszédokból tanultuk a politikát. A Dallasból tanultuk a kapitalizmust. A Hupikék Törpikékbõl a patriarchális családmodellt. Mi a Fa tusfürdõ reklámban láttunk elõször nõt meztelenül. 26 versmondó

ESSZÉ Mi szerettük a Fa tusfürdõ reklámokat. Azt mondod: Geszti. Azt mondom: Mézga Aladár. Azt mondom: Rapülõk. Azt mondom: Ász. Az Ászban telefaxon jött a zsûri döntése. Emlékszel? Mi még láttunk Ki? Mit? Tud?-ot. Mi álmunkból felébresztve is dúdoljuk a Delta fõcímzenéjét. Mi elkapcsoltuk a Vers mindenkinek-et. Mi a Cimborában szerettük a verseket. Mi a Zsebtévében hallgattuk a versmondólányt. Nekünk Gyabronka József volt Móka Miki. Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, S valahány név a naptárba’ Emlékszel? Azt mondod: Levente Péter. Azt mondom: Gryllus Vilmos. Tágas égen andalog… Tán a dédi? Á! Dehogy! Mi nem néztük az Égbõl pottyant meséket. Mi már nagyok voltunk. Ciki lett volna... Beismerni. Mi azt hazudtuk, hogy nem nézzük az Égbõl Pottyant meséket. Mi akkor már szerelmesek voltunk. A Kölyökidõs lányokba. Hol van a rendezõ? Csináljon rendet! Azt mondod: Kamaszadó. Azt mondom: Folyt. köv. Nekünk Kovács Robi volt a világ legrosszabb gyereke. Mi sosem tévesztettük össze Gaskó Balázst Galkó Balázzsal. Mi a Repetával készültünk a matek témazáróra. Mi a sat1 és a pro7 adásaiból tanultunk németül. Ein biâchen. Liebe Sünde. Das heiâe Schulmädchen. Uzw... Mi a sat1 és pro7 adásait, ugyanis leginkább szombat éjszaka néztük, titokban, lenémítva. Egyébként sem sokat beszéltek abban a mûsorban. Mi Antal Imrétõl tanultuk a vicceket. Mi Hofit csak késõbb értettük meg. Mi láttuk a tévében Ceauºescu kivégzését. Mi nem szerettük a Panorámát, a Híradót. Nekünk Antal József halála azt jelentette, hogy félbeszakították a Kacsameséket. Mi egy félresikerült nemzedék vagyunk? Mihez képest? Azt mondják, a sok tv miatt keveset olvastunk. versmondó 27

ESSZÉ Mihez képest? Azt mondják nem tanultunk meg rendesen olvasni. Ugye, hogy nem igaz? Mi olyan jól megtanultunk olvasni, hogy még a gépesléi prolbmélák sem tundak mezgarvani miknet. Ézsre sem veszsük a hiábkat. Mi a második írásbeliség nemzedéke vagyunk. Mi sokat írunk. SMS-t. E-mailt. Kommentet. Blogot. Postot. Mi már gyerekként tudtuk kezelni a számítógépeket. Mi a Commodore 64 nemzedéke vagyunk. 10 PRINT „Mi C64-en tanultunk meg programozni!” 20 GOTO 10 RUN Mi a számítógépes játékokból tanultunk angolul. READY. PRESS PLAY ON TAPE. LOAD ERROR. Azt mondod: Nintendo. Azt mondom: Sega. Azt mondod: Mario. Azt mondom: Sonic. Elektor kalandorok, szegasztok! Játéktermi fenegyerekek, szegasztok! Azt mondod: Sub-Zero. Azt mondom: Liu Kang. Mi virtuálisan vertük agyon egymást. Mi a Mortal Kombat segítségével vívtuk meg a lakótelepi bandaháborút. Rayden wins. Finish him! Mi Lutra-Album matricákkal folytattunk cserekereskedelmet. Rengeteg pénzt költöttünk matricákra. Még mindig hiányzik az autósból a 202-es. Tudok adni cserébe: 4, 8, 15, 16, 23, 42. Hanyas vagy? ’82-es? Jártál tömegsportra? Én is. A csajok miatt? Én is. Nálunk nem voltak plázacicák. Csak skálaspinék, meg centrummacák. Mi ceruzával tekertük a magnókazettát, hogy ne fogyjon az elem a walkmanban. Nekünk fizetni kellett a tékában, ha nem tekertük vissza a filmet. A mi elsõ mobilszámunk még 60-as volt. Nekünk már tizenévesen lehetett mobilunk. Igaz akkora volt, mint egy féltégla. Telefon és önvédelmi fegyver egyben. 28 versmondó

ESSZÉ Hanyas vagy? ’82-es? Mi rendesen jártunk iskolába. Nekünk sokat kellet tanulni. Nekünk sok mindent kellett másképp tanulni. Velünk meg tudták szerettetni az irodalmat. Velünk meg tudták szerettetni a matematikát. A szeretet nem vész el, csak átalakul. Még most is szeretjük, csak nem úgy. Mi értjük a mûvészeteket. Mûvészet lenni kérdés: „Bírni el pici egér hátán egész ház, ha bebújni lyuk?” Mi jártunk színházba az iskolával. Elõtte mindig a McDonald’s-ban ettünk. Mi szerettünk színházba járni. Közel volt a McDonald’s. Mi egy félresikerült generáció vagyunk? Mihez képest? Mi is próbáltunk lázadni. Nem ment. Nekünk is volt hosszú hajunk a középiskolában. De senki nem szólt meg érte. Senki nem akarta levágattatni. Ezért aztán levágattuk. Mi lázadtunk a konformizmus ellen. Piros zoknit húztunk az iskolai ünneplõruhához, mint Adrien Mole. De észre sem vették. Fel sem tûnt a tanárurak divatos lila, vagy rikító zöld öltönye mellett. Mi nem tudtunk mi ellen lázadni. Mi nem tudtuk valami ellenében meghatározni önmagunk. Mi nem tudtunk valami ellen összefogni valamiért. Mi nem tudunk újat írni. Mi csak újraírni tudunk. Mi nehezen mutatunk újat. Mi könnyen mutatunk ujjat. Félresikerült generáció vagyunk? Mi azt láttuk, hogy ebben az országban mindenki fél. Mi is féltünk kisgyerekkorunkban, de nem tudtuk, mitõl. Azt mondtuk a sötétségtõl félünk. Aztán azt mondták, hogy többé már nem kell félni. De még most is félnek. Attól félnek, hogy nem tudják, mitõl kell félni? Mi nem tudunk politizálni. Mi nem szeretünk politizálni. Nekünk nem adtak lapot. versmondó 29

MÛFORDÍTÁS Nekünk nem adtak tiszta lapot. Hanyas vagy? ’82-es? Nem, mi nem értjük egymást félszavakból. Mi magunkat sem értjük. Nem? Kérdésre a válasz degenerációja vagyunk. Kérdésre a válasz: De! generációja vagyunk. ***

ÉRDEMES KIVÁRNI A DOLGOKAT.
„A fordítások, mint a nõk….” (B.Croce) Monika Rinck 1969-ben Zweibrückenben született. Összehasonlító nyelvtudományt tanult a Bochumi Egyetemen, a berlini Szabad Egyetem és a Yale Egyetemen. Még tavaly nyáron fordítottam pár német verset a Goethe Intézet-Lyrikline pályázatára, onnan semmi visszajelzés. Tegnap este viszont, a Bajza utcai Open Reading Kalász Márton-estjére, tisztelgésül a sok német verset fordító egykori kolléga Összes verse megjelenése alkalmából (körülbelül akkor dolgozott a berlini magyar kulturális központban, mikor én a Kairóiban) elõvettem a Monika Rinck verset, és Kalász nagy örömére fölolvastam. Kiderült, a fiatal rajna-pfalzi költõnõ Kalász lányával, Orsolyával együtt nagy lendülettel fordít magyar költõket, és hát a kedves öregúrnak az én fordításom is tetszett. Tetszett a Versmondó kéthavi folyóirat jelenlevõ fõszerkesztõjének, Kiss Lászlónak is, és elkérte közlésre. Tanulság: ha valamibe az ember munkát fektetett, kár kidobni; ki kell várni, hol lehet alkalmasan elsütni a „terméket”. A Versmondó informatív és színvonalas: legutóbbi számában szép Cs. Szabó László dolgok, egy Debreceni Boglárkától pedig a következõ bölcs Benedetto Croce-idézet: A fordítások olyanok, mint a nõk, vannak közöttük csúnyácskák, melyek hûségesek, és vannak köztük hûtlenek, de gyönyörûek”. Döntsétek el, a Huss! melyik kategóriába tartozik? Monika Rinck das phüh für arsenij da ist der innigste wind, der zu einer brücke sich krümmt über die das phüh in begleitung von sylphen hinweggeht so sanft ist noch nie ein molekül in bewegung geraten so weich hat sich noch keine einzige welle gebreitet, gelüpft und wieder gesenkt in ihr mikroskopisches tal, zusammen getan hat sich die luft zu einem bogen mit anfang und ende den man sehen könnte, wenn man ohne schwere wäre wie du. so hat noch keiner die codierten welten der vögel verstanden nicht ihre schreie, ihr tirili und das tschilpen nicht, auch nicht das trockene rascheln der federn bei landung, wut oder rast 30 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK sondern das, was die antwort der luft auf die frage ihres fluges ist. eine konsonantenschwebe, ein luftzug um ein ü gehegt, ein wirbel eine spur, ein verstecktes phüh das zwischen ihren flügeln lebt. Monika Rinck: huss! arszenyijnak im támad szél magától, szél, amely egy híd alá lebukva halad tova. egy huss! – az hajtja szilfidek kíséretében oly könnyû, hogy egy molekulája se libben el amint mozog olyan laza, hogy hullámot föl nem borzol, fölhúz majd újra lemerül a mikroszkopikus völgybe, együtt a kezdet és a vég, egyetlen légi ívben amit csak oly egyén pillanthat meg, ki súlytalan, akár te vagy. lásd nem bírta más a madarak titkos világát megérteni se ricsajukat, trilláikat, csiripelésüket, se száraz zörgését tollaiknak ha földet érnek, se dühüket se nyugtukat hanem csak azt, hogy a szárnycsapások kérdéseire mit válaszol a lég. mássalhangzóköd,egy kis huzat az ú betû körül, kis örvény, fakó nyom, titokzatos huss! az, ami ott lakik a szárnyaik tövében. Fordította Tokai András ***

A PÓTSZÉK IS KEVÉS VOLT A VERSHEZ!
Telt ház elõtt ünnepelte a költészetet a Magyar Versmondók Egyesülete és a Versszínház Nem fértek el a pótszékek a Mûcsarnokban a Magyar Versmondók Egyesülete és az Elsõ Magyar Versszínház költészet napi gálaestjén: József Attila és Márai Sándor születésnapján annyian gyûltek össze a verset ünnepelni, hogy sokan csak a külsõ teremben és a büfében tudták végighallgatni a szerkesztett versszínházi mûsort. Az esten a költészet többféle színpadi formája is megjelent: a klasszikus versmondás mellett verszene és performansz is várta a közönséget április 10-én, szombaton 17.00 órától. A költészet napi ünnep címe önmagában is áthallásos volt. Lutter Imre elõadómûvész, az est szervezõje és a Versszínház igazgatója fogalmazta meg a mottót: Nincs más választás! Ebben igaza lett: a közönség a versmondás mellett döntött, olyannyira, hogy végül nem fértek el a Mûcsarnokban. Fellépett Körtvélyessy Zsolt, Andai Kati és Bakos-Kiss Gábor színmûvész, Mohai Gábor és Kádek Heny elõadómûvész, a 7határ együttes, Turczi István József Attila-díjas költõ. Óriási sikert aratott Takátsné Földi Zsuzsanna, a Budapesti Versmondó Klub siket és nagyothalló tagjainak egyike, aki Arany János Családi kör címû versét szóval és jelekkel együtt adta elõ. Õsbemutatót hallott a publikum Karinthy Frigyes Õsz címû versének megzenésítésével, és színpadra léptek a Kaleidoszkóp VersFesztivál és más versmondó eseméversmondó 31

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK nyek díjazottjai, valamint Wiegmann Alfréd, az Elsõ Magyar Versszínház mûvészeti vezetõje. Kinizsi Ottó és Lutter Imre, akik a Magyar Versmondók Egyesületének vezetõi, moderálásukkal végigcsipkelõdték az estét, élceikkel, spontán alakított jó- és rosszfiú szerepükkel igazi színeket vittek az estbe. Kiss László a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Pataki András szakmai alelnök több díjat, címet és diplomát adott át. Az estet fogadás zárta, amelyen Turczi István költõ, az egyesület irodalmi alelnöke mondott pohárköszöntõt, a közönség még éjszaka is ottmaradt a Mûcsarnokban, hogy beszélgethessen a költészetrõl és a versszínházi jelenségekrõl. A házigazdák Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, Szennik Éva kommunikációs alelnök, Lutter Imre ügyvezetõ elnök és Pataki András szakmai alelnök voltak.

A Verskultúra Lovagja cím kitüntetettjei:
A Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus A Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus több mint fél évszázada letéteményese és gondozója a magyar nyelvû színjátszásnak és verskultúrának. Szakmai szervezõ- mozgósító tevékenységükkel elévülhetetlen érdemeket szereztek a versmondás népszerûsítésében. A Magyar Versmondók Egyesületének fontos és kiemelt szakmai partnere, az egyesület megalakulása óta segíti tevékenységünket, együttmûködünk számos rangos országos és Kárpát-medencei verseny közös szervezésében és lebonyolításában. A kiváló és példaértékû együttmûködés elismeréseként A Verskultúra Lovagja címet adományozzuk. A díjat Borbáth Erika fõigazgató vette át. Tóth Zsuzsanna elõadómûvész A Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja, a Versmondó folyóirat korábbi szerkesztõ bizottságának tagja, a rendszeres szerzõnk, az Elsõ Magyar Versszínház közremûködõje, kiváló drámapedagógus és mûvészeti közíró, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátusnak szakreferense az Magyar Versmondók Egyesületével közvetlen kapcsolatot tartó személyisége hosszú évek óta szervezetünk szakmai segítõje. Példamutató munkássága, magas színvonalú szakmai tevékenysége elismeréseként a Verskultúra Lovagja címet adományoztuk Tóth Zsuzsanna részére. *** „Ki viszi át a Szerelmet” díjazottak: Konrád Antal színmûvész, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke és Káelné Kovács Rita, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület elnöke, mindketten a versmûvészet terén vállalt szervezõi és érdekképviseleti szerepükért kapták a díjat. *** VersGondnok kitüntetésben részesültek: Veréb Csaba és Halász György grafikusok a Magyar Versmondók Egyesülete honlapjainak és programjainak arculati és tervezõi munkájáért. 32 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK „Magiszter Versmondó” diplomát kaptak: Rékai Nándor színmûvész Aradi Balázs versmondó Hajvert Ákos versmondó Mach András versmondó A kitüntetettek tevékenysége nagymértékben hozzájárult a vers társadalombeli térhódításához, a versmondás mint hungarikum népszerûsítéséhez és a versszínházi irányzatok kiteljesedéséhez.

Versmondó rekordok a költészet napján
Amíg az Elsõ Magyar Versszínház és a Magyar Versmondók Egyesülete a Mûcsarnokban pótszékezett, hogy a legtöbb vendég ülve nézhesse meg a költészet napja alkalmából rendezett nagyszabású versszínházi estet, pénteken megdõlt a tömeges versmondás rekordja. Miskolcon egyszerre több mint hétszáz diák szavalta József Attila Óda címû versét – amelyet a költõ éppen a rekordkísérlet helyszínén, Lillafüreden írt. A rekordkísérlet a költészet napjához, április 11-éhez, József Attila születésnapjához kapcsolódott. A versmondáshoz bárki csatlakozhatott, így az iskolások mellett idõsebbek is olvasták a verset. A szavalat alatt Sebestyén István, a magyarországi rekordok regisztrátora szigorúan számolt. Utóbb a Független Hírügynökségnek elmondta, a tömeges versolvasás eddigi rekordját budapesti diákok tartották, ezt kellett túlszárnyalniuk a miskolciaknak. A kísérlet sikerült, több mint hétszázan mondták József Attila versét Miskolcon, ötvennel többen szavaltak, mint a korábbi rekorderek. Budapesten is rekorddöntögetéssel készültek. Igaz, Galkó Balázs már harmadszorra teljesíti ezt a nem mindennapi vállalkozást: a 105 éve született József Attila összes, azaz majdnem hatszáz versét olvasta fel a költõ Gát utca 3.-beli szülõházának udvarán. Ahogy az elsõ két alkalommal – 1988-ban és 2005-ben –, most is Márta István zeneszerzõ improvizációi kísérték a felolvasást, sõt, hogy mennyire nincs új a nap alatt: Galkó ugyanabban az öltözetben, mi több, ugyanabból a szavalófülkébõl mondja el a verseket, mint annak idején a Fiatal Mûvészek Klubjában és az Új Színházban. E jeles alkalomra a ház udvarára fûthetõ sátrat állítottak, a büfében pedig az úgynevezett József Attila-menüt kínálták a közönségnek: libacombot és kuglert. Több ilyen jeles alkalom azonban nem lesz, ez az utolsó. „Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza” – magyarázta döntését Galkó Balázs, akit a Magyar Versmondók Egyesülete felterjesztésére március 15-én tüntettek ki. ***

Megavers 2
Ismét reflektorfénybe került a költészet! Az Aba-Novák Kulturális Központ és a Szolnok Tv idén újra megrendezte a Megavers 2 produkciót. A szervezõk ezzel a kezdeményezéssel a versek értékei elõtt szerettek volna tisztelegni a költészet napjához kapcsolódva. Az ország több pontjáról közel 100 versmondó érkezett Szolnokra, közülük csak 11 juthatott be a döntõbe. versmondó 33

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK A Megavers produkciót 2009-ben rendezték meg elõször Szolnokon. Az elsõ mûsorszéria nagyon sikeres volt, így aztán a szervezõk-kitalálók immáron hagyományteremtõ szándékkal folytatták tovább, 2010-ben is Megavers 2 névvel. A versenyre 12 és 30 év közötti versszeretõ és versmondó fiatalok jelentkezhettek. A döntõbe összesen 11 versmondó juthatott be a selejtezõk és a két elõdöntõ végeztével. A fõdíj egy párizsi hétvége volt a költészet városába, amelyet egy helyi vállalkozó ajánlott fel a mûsor részére. A szervezõk remélik, hogy jövõre is folytatódik a vetélkedés, amelynek keretében megmérettethetik magukat versszeretõk és – mondók.

Meg a VERS
Ez a tavasz – amely ugyan nagyon nehezen akar kiteljesedni – sok örömet hozott a versek terén. Olyat is, amelyektõl kissé megváltozott a véleményem, például a tévérõl. Miközben alapvetõen úgy gondolom, hogy jelenléte nem tesz jót egy olyan bensõséges mûfajnak, mint a versmondás, ezen a tavaszon, most, ebben a felfokozott állapotban, amit akár boldogságnak is nevezhetnénk, örültem a tévének. Szolnokon ért az öröm. Farkasházi István – a MEGAVERS ötletgazdája s lelkes éltetõje – meghívott a verseny zsûrijébe, ahol megtapasztalhattam, hogy a média milyen segítséget tud nyújtani a versmondásnak vagy bármely más mûvészeti aktivitásnak. (Bevallom, némi nosztalgia is elfogott. Valaha, a hõskorban, Budapest egyik legnagyobb kerületének televíziójában dolgoztam, amely a közösségi mûvelõdés igazi szolgálója volt! Hasonló szellemet éreztem most is.) Az elõzményeket csak hallomásból ismerem, de a mostani két elõdöntõ és a döntõ igazolt egy nagyszerû kezdeményezést. Igazán örömteli, hogy a zsûritagok többsége a helyi értelmiség kiemelkedõ képviselõje: Valkó Mihály nyugalmazott fõiskolai tanár, újságíró, esztéta, Huszárik Kata színmûvész, a Szolnoki Szigligeti Színház tagja, Jenei Gyula költõ, az Esõ címû folyóirat fõszerkesztõje, Lengyel Boldizsár, a Szolnok TV kulturális rovatának szerkesztõje, Zámbori Soma színmûvész, a Budapesti Kamaraszínház tagja, a Magyar Versmondásért Alapítvány elnökségi tagja – akinek a kötõdése Szolnokhoz közismert. A döntõ zsûrielnöki szerepét Balázs Péter színmûvész, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója vállalta. Jó ez, mert a helyi összefogásról tanúskodik, s mert hatalmas erõt képvisel. (Jószerivel csak magam lógtam ki a sorból. Mentségemre legyen mondva, hogy én viszont sok versmondót ismerek az ország különbözõ versenyeirõl.) Csak a köszönet hangján lehet szólni a Szolnoki Városi Televízió munkatársairól – elsõsorban az író-rendezõ Harcsa Béláról, aki a Megavers egyik motorjának bizonyult. Az összes közremûködõ nevének felsorolására nincs lehetõség (lásd a stáblistát a Szolnok TV honlapján), pedig a program minden egyes alkotójának, szervezõjének, közremûködõjének, támogatójának szeretnék a versmondók nevében is köszönetet mondani. Külön az Aba-Novák Kulturális Központ munkatársainak! Persze, jó lenne, ha végre elárulnánk, mi is a MEGAVERS, amirõl ennyit beszélek… Ugye, mindenki ismeri a Megasztár-t… (Bevallom, még én is, aki ugyan nem az elejétõl ismertem a nagy tehetségkutató mûsort, fõként nem lettem a rajongói klub tagja, de bele-belenéztem, s volt egy-kép nap és versenyzõ, amelyeknek köszönhetõen a program végül is megérintett…) 34 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK Nos, a Megavers – azaz valójában már Megavers 2, hiszen 2009-ben debütált a hamar népszerûvé lett kezdeményezés – a Megasztár kishúga… Lehet, hogy kicsit kevésbé divatos, kevésbé csillogó, de egyértelmûen a szolnokiakat s a környezõ települések közösségét szolgáló, a hasznukra váló kezdeményezés. A versmondást népszerûsítõ, a jobb közérzetünket erõsítõ rendezvények közül való. Itt a versmondás van középpontba állítva, de ugyanúgy megvannak a tévés körítések, a bemutatkozó kisfilm, a „dühöngõbeli” beszélgetések… mint a nagyobb testvérnél. A részt vevõ fiatalok – többségükben a megyébõl és a régióból érkeztek, távolabbról egy jelentkezõ volt – valamennyien rendelkeztek versmondó erényekkel. Ennek az írásnak a terjedelme nyilvánvalóan nem teszi lehetõvé, hogy mindenkinek a teljesítményét külön-külön értékeljük. De az emlékezetes versmondásokról, a döntõbe jutott versenyzõkrõl mindenképpen szeretnék szót ejteni. Nem könnyû dolog persze ennyi tehetséges fiatalról szólni. Éppen ezért nem mulaszthatom el leszögezni: valamennyi döntõbe jutott fiatal figyelemre méltó személyiség, érdekes produkcióval léptek elénk, és noha voltak kifogásaink, önmagában az is szimpatikussá teszi õket, hogy versmondók. Az elemzéseket onnan indíthatjuk el, hogy ki, miért, hogyan nyújtott többlet teljesítményt, vagy éppenséggel hiányérzet megfogalmazására adott okot. Ezek legtöbbször a versválasztáson, illetve kisebb részt a megvalósításon múltak... Huszonkét fiatal jutott a tévé képernyõjére (valamennyi rövid bemutatkozás olvasható az Aba-Novák Kulturális Központ honlapján – a Megavers 2. címszó alatt), közülük tizenegyen a döntõbe. Az itt hallott versek – szemben az elõdöntõk választásaival – túlvállalásról tanúskodtak, mintha mindenki egy számmal nagyobb cipõben korcsolyázna… Nekem egyébként szimpatikusak a nagy vállalások, azt igazolják, hogy hittel, kedvvel rendelkezõ versmondókról van szó, akik meg szeretnék mutatni magukat. Úgy fogalmazhatnánk, hogy rendkívül erõs közlésvágy volt a versenyzõkben. Ez volt a legfontosabb motiváció. A választásokat ugyanakkor néhol erõsen megkérdõjelezhetjük… Nem is értem, hogyan került elõ némelyik vers, a fiatal versmondók világától távoli mondandókat, világokat idézve. De ne szaladjunk ennyire elõre! Bár nem lesz könnyû, megpróbálok a lehetõ legunalmasabb módon, a döntõn való fellépés sorrendjében írni néhány sort minden versenyzõrõl, leszögezve, hogy az eredmények tükrében elsõsorban a saját véleményemet tolmácsolom, ami adott esetben jelentõsen eltérhet a zsûri egészének véleményétõl (ez utóbbit igyekszem majd mindig jelezni). A döntõ elsõ fellépõjével, Császár Bíró Lillával nem most találkoztam elõször. Kifejezetten izgalmas, vibráló személyiségnek tartom, aki észrevehetõen dolgozik a pódiumi szereplésben hátrányt jelentõ hibás sziszegõin. Eddig jellemzõen kortárs verseket hallottam tõle, modern, majdhogynem eszköztelen megoldásokkal, mégis bensõségesen fogalmazva. Az elõdöntõben kifejezetten az élen volt, remekül illett hozzá Haraszti Ágnes többrétegû verse. Pontosan fogalmazott, érzékletes volt, s így magával ragadta a hallgatóságot. Éppen csak annyi titkot lebegtetett, amitõl még foghatóbbá vált személyiségének varázsa. A döntõben, úgy vélem, túlvállalta magát. Nemes Nagy Ágnes megfejhetõ, ám súlyos verse, az Istenrõl, nem adja meg magát könnyen. Nem könnyû vers. Sokáig kell elemezni a helyzetet (ismerve ráadásul Nemes Nagy rejtõzködõ költõi személyiségét), hogy elkerüljük versmondó 35

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK a primér, személyes fájdalom megjelenését, s pontosan közvetítsük azt a pillanatot, amikor a költõ felismeri az Isten magányosságát. Ehhez képest az önsajnálat maszatossá teszi a mondanivalót. Talán ez az interpretációs bizonytalanság okozta, de ez alkalommal sokkal erõsebben érzõdtek Lilla helytelen sziszegõi is. Nagyon bízom abban, hogy az elsõ elkeseredés után átgondolja majd a verset, és legközelebb sokkal érettebb állapotában mutatja meg nekünk. (Ezúton is üzenem, hogy ha elfogadja, szívesen megbeszélem vele az egészet.) Czakó Ádám rokonszenves fiatalember, nem véletlen, hogy a közönség továbbjuttatta. Az elsõ fordulóban számomra igen kedvesen megfogalmazott Szabó Lõrinc-verssel jelentkezett, s noha a kellõ distanciát nyilván nem tudta érzékeltetni, ígéretes volt. Beszédének hibáit ugyanakkor szóvá kell tenni, artikulációja néhol kásás, a szóvégeket elnyeli. Ezek a hibák megmaradtak a döntõben is, ám ott választása révén inkább remek kiállása érvényesült. Wass Albert versével üzenethordozóvá vált, még akkor is, ha ritmusa, a gondolatok plaszticitása olykor sérült. Csak remélhetjük, hogy továbbra is táborunkban marad. Demeter Roland – nem árulok el meglepetést, ha elõre megírom, hogy õ lett az idei gyõztes – meglepõ fiatalember. Kevés szavú, mondhatni, visszafogott személyiségû versmondó, aki azonban megnyílik az interpretációk során. Az elõdöntõben Ady-verset mondott, egyértelmûen meggyõzõ módon, bár nyilván nem hibátlanul, adós maradt például a gondolati ívek pontos kidolgozásával. Természetes megszólalásmódját csak idõnként törték meg felesleges hangsúlyok, kidobások. Értelmezte és tolmácsolta a verset, rendkívül szuggesztív módon. A döntõben éretten, vallomásosan mondta el Jónás Tamás versét. Az önazonosság megdöbbentõ élményén túl elõadói erényekkel is rendelkezett, s a kortárs író versét kortársként tolmácsolta, azaz értve, értelmezve, érzésekkel megtöltve a sorokat. Úgy vélem, a fiatalembernek van mit tanulni még, és csak szorítok neki, nehogy a siker kibillentse a helyes útról, amelyen most jár… És engedtessék meg még annyi: Demeter Roland roma. Voltak, akikben ez azt az érzést erõsítette, hogy a zsûri talán elnézõbb volt vele. Nem így volt. Ha valami elõnyére szólt, az csupán fiatalsága, hite és tehetsége, nem pedig származása, amelynek hátrányaival – nyilván õ tudja ezt a legjobban – mennyire nem könnyû megbirkózni. Hám Réka Ágnest egyértelmûen szereti a kamera. Üde, ragyogó mosolya tökéletesen átmegy a gépen, és lenyûgözi a közvetlen hallgatóságot is. Személyisége, finomságai nagy reményekre jogosító képességeket mutatnak föl. Kifejezetten magával ragadó volt az elsõ fordulóban, ahol Móra Ferenc A hegedûm címû novellájából mondott részleteket. Melegséggel teli elõadását ugyan pöttyözte néhány felesleges hangsúlykidobás, néhány széttört gondolat, de kedvessége, érzékenysége miatt felejtettük az apró hibákat. A döntõbe látszólag tökéletes választással érkezett, ám ezúttal elmaradt a hatás, így a várt eredmény is. Szép Ernõ könynyednek tûnõ, ám kõkemény nõiességet kívánó szövege elmondásakor – s ez nem képzavar, a habkönnyûnek látszó szöveg egy igazi nõ megszólaltatását igényli… – bizony adósunk maradt az alsó korhatárt éppen átlépõ hölgy. Sok fölösleges nyomatékkal, kevés lebegéssel, édesen, de nem elég átgondoltan, és nem kellõ évõdéssel interpretálta a szöveget. Biztos vagyok benne, mint ahogy a zsûri többi tagja is, hogy hallunk még Rékáról! Így legyen… Finta Zoltán tanár úr. Ezzel máris elmondtam róla, hogy õ a felsõ korhatárt súrolja, és hogy bárcsak több ilyen tanár lenne minden iskolában. (Ezt elmondhatjuk a többi tanárversenyzõrõl is.) Már az elõdöntõben gondolatgazdag elõadást hallottunk tõle, amely kivételesen szerencsés hangi adottságairól is meggyõzött minket. A jó kiálláson túl azonban bebizonyította a gondolkodó versmondók fölényét, s noha kis összekapások s néhány fölös36 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK leges nyomaték meg-megjelent beszédében, az ívek kifényesedtek, a hatás erõteljes volt. Második választása briliáns szövegre esett. Parti Nagy Lajos furcsa szövetû, posztmodern lírája sokak számára idegen, magam lenyûgözõnek találom. A választott vers a Szívlapát címet viseli, s voltaképpen helyzetkép a hazáról. Nehéz, sok idézettel, fondorlatosan gazdag áttételekkel megtûzdelt szöveg. Ám Finta Zoltán lenyûgözõ magabiztossággal oldotta meg a feladatot, bár egyes zsûritagok szerint elõadása sokkal több játékosságot elbírt volna. Szerintem nagyon meggyõzõ produkció volt. Nem véletlenül lett egyértelmû második helyezése. PARTI NAGY LAJOS Szívlapát (Holaha zanzák) „hezitt állok, mást nem tehetek” Egy originál haza-ötlet hiányzott péntek éjszaka. Az égbolt füstös, lomha kotlett, szállongott rím és vérszaga. „Elmentem és megyek haza”, de hogy hová, az fel nem ötlött, fáradt agyam a fellaza memórián át kikönyöklött. A Duna csak folyt és Plaza, folyott le rajta kurd, török, lett, múlt és jövõ híg halmaza, folyott le szerzet és öröklet, elmentem én hová haza, s a rím kedvéért negyed öt lett. * Ezernyi fajta népbe töppedt, de hetyke elmebajsza áll, láttam egy szónok ordibál: csak keze van, mit égbe lökhet, mert bár a múlt merõ öröklet, miért, hogy sorsa íly fatál, s csörgõként rázva csontos öklet, azt hiszi, megdeterminál? * Ha nyelvvel és ha felesel, ha Cola Light, ha langy melasz, ha pótkávé, mit teleszel , versmondó kenyérrel nénikém tavasz, ha egyfogaddal megeszel, a nyammogásod is vigasz, ha fel-feldobott kõ leszel, ha óvatlan vagy épp ravasz, és mondjuk puff, és rámesel, hazám, hazám, te Mol, te Shell, te szép aranykalászvegasz, tiéd vagyok, bármit teszel, tehozzád mindenem ragasz kodik s adyk * Mentem haza, s a haza hol van? halkan szuszogtak kinn a fák, álltak mint ágyúk, huzagoltan, s szétágyúzták az éjszakát. A rím kedvéért: bandukoltam, mögöttem már a Jászai, és jöttek vélem szembe holtan kockacsaták vén ászai, aranypufajka rajtuk, könnyü, vattás, itt minden éjjel hídavattás. * Az én hazám kopott kabátú, de nékem zizzenõ dzsoging, szemében egy-egy szívlapát bú, csuklik kicsit, kicsit meging, a forma rácsán rendre átbú, 37

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK (bár össze kéne tartanom) a szertelóbált kezü-lábú, de hazafias tartalom, mit illenék kiköltenem: hazám hazám te min – de nem. * Engem a látvány meghazáztat, én városom megkönnyezem, Budapest mint egy nyári láz hat, és lázmérõvel szúr szemen. Mint szerteszórt, lágy pislogás, nézlek, higanygõz partidon, te százszor összejárt kamás’, mennyit kibír egy versidom, csámpás rímecskék mennyi ökrét, és mennyi rep kényt, limlomot, mi egy kádmélyi szürcs öröklét rossz lefolyóján elfolyott, vagy most folyik le rajta épp, titá titá ez töltelék. * A péntek éj most foszlad át, keletrõl bordó kombiné, tolnak egy rózsaszín ladát az utcán Zombi s Zombiné. Mivel a Zombi készüléke tök lemerült Vecsés alatt, s az eröltetett feltöltése leszívta nékik a Ladat. * Hazám, kiírtam már magam, s ha olykor, dinnyehéj nyomán, verses lovam megúsztatam, novell kéne inkább s román, s ha épp novell, félig román, vagy tán egészen az, lírám szájában édesül az étel, két szék között, az már igaz, mire megy gyémánttengelyével ki nem nyugodhat egy lován? * Hazám, te szép vezérfonál, ne hidd, hogy elveszítelek! A hajnal már a sarkon áll, köztisztaságimunka kezd. Elszódalolt egy évtized, s bár törmelék az lenne még, mi csattogott volt, hév tüzed, akár a gáz, dünnyögve ég, dünnyög a lumbágós derék, a század kissé megtized, kevesebb lend és több kerék, s nátótag lettek Ischlerék. * Az éjjel bársony nescafék. Hûltek az utcán, két csapott kanál és tejporszármazék; rányitottam a vízcsapot. Ki ínyenc, az tán fölsikolt, de lassabb volt a gáz, min a kávévíz csak tapsikolt, és dongott, mint a jázmin, szellõzködött a nagy melegbe, míg odva mélyén elsimedve morgott e nyelvi mû miatt, morogjon, aki buksi medve, édes hazám, ne vedd szivedre, hadd legyek hûs.

Boczek Balázs a közönség egyik kedvence volt az elõdöntõben. Kedvesen, a sok-sok pozitív visszajelzést megérdemelve tolmácsolta nekünk a közismert Arany-verset, A fülemülét. Nyílt személyiségét pici elfogódottság árnyalta (persze ebben az is közrejátszott, hogy elsõként lépett színpadra), sziszegõ hangzóit tisztítani kellene, de alapvetõen tehetséges versmondóval találkoztunk. Második választása nem volt ennyire szerencsés. Szabó Lõrinc Íbisz címû versével nagy fába vágta a fejszéjét, amely – hogy a képnél maradjunk – bele is 38 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK csorbult. A vers utalásai, bonyolult álomrajza lehetõséget adott Balázsnak arra, hogy megmutassa erõteljesebb, gondolkodóbb önmagát, de képességei még nem tették lehetõvé, hogy végig erõvel, szuggesztíven tolmácsolja. Valljuk be, kicsit túl összetett, egy teljesen másik idõbõl való, komoly, világnézeti és erkölcsi kérdésekre választ keresõ szöveggel csoda lett volna, ha boldogul. Teljesítménye így is reményekre jogosít fel. Ságiné Nagy Tímeát néhány évvel ezelõtt, torokszorító élmény révén, ígéretes versmondónak ismertem meg. Mivel kicsi fia nevelése miatt eltûnt a versenyekrõl, most örültem, hogy ismét felbukkant. Erényei, pozitívumai most is erõsek. Ám megoldásaival nem mindig értettem egyet, noha zsûritársaimra egyértelmûen mély benyomást tett. Mi okozza ellenérzéseimet? Azt gondolom, mindkét hallott produkció esetében eltér a versrõl alkotott felfogásunk. Meggyõzõdésem szerint Pilinszky János Ne félj címû verse sokkal többrõl szól, mint a primér szerelmi bosszúról… Hidegfejû, nyugodt, kétségbeesett és kísértetiesen magányos fantazmagória, amit nem a fenyegetõzés tüzel. Tímea alapállapotból eltér ettõl, szenvedélyes, vad, heves mimikával kíséri a versgondolatokat. Olykor még némi önsajnálatról is árulkodnak hangsúlyai. Miközben gyönyörûen beszél, szép a hangja, személyisége meggyõzõ, s egyértelmûen a legjobbak között van. (Fõleg a legjobbaktól érdemes még többet várni.) Nekem, sajnos, a másik produkciójával is komoly gondjaim voltak. Sok általánosítás, rossz tempóválasztás, némi szöveghiba is elõfordult. De ami nekem legjobban hiányzott, a vershelyzet pontosítása. Az azonosság felfedése egy konkrét anya és Jézus anyjának helyzete között. Az idõsíkok érzékeltetése, az érzelmi állapot hullámzása… Ezeket tartanám rendkívül fontos, átgondolandó tételeknek. (Szívbõl remélem, hogy Tímea megoldja majd ezt a feladatot, felajánlottam segítségemet is ebben.) S akkor minden bizonnyal magam is akadálytalanabbul tudnék örülni egy rendkívül izgalmas, jó személyiségjegyekkel megáldott, tehetséges versmondó teljesítményének. Tímea a találkozó harmadik helyezettje lett. Tóth Péter szintén tanár. Dicséretes dolog. Példamutató. Ráadásul nem magyar szakos, hanem testnevelõ. Az elõdöntõben József Attila Levegõt! címû versét mondta, alapvetõen pontosan, szikáran. Erõs személyiség, gondolkodik, megrajzolja az íveket, ez remek, bár még több plasztikusságnak, érzelmi azonosságnak tudnék örülni. (Sok pozitívuma mellett a sziszegõire is jobban kellene figyelnie!) Nyilván nem véletlen, hogy nem csupán én mondom – kicsit lazulnia is kellene. Érzelmi megnyilvánulásai nem elég intenzívek, mintha félne igazán megnyílni, megmutatkozni. Elõadásában a Levegõt! hordozott valamiféle általánosságot, alapállása beszûkítette a váltások lehetõségét, s beszédének ritmusa is egyenletesebb volt, mint amit a gondolatok sebessége megkívánna. A döntõben valódi sikerdarabot mondott – példásan, Faludy György Haláltánc balladáját. Bevallom, ezt a produkcióját jómagam sokkal jobban értékeltem, mint az elõzõt. (Jobban, mint a zsûri többi tagja.) Miért? Mert mértékkel bánt a színeivel – de voltak színei. Mert karaktereket villantott föl, de semmit nem játszott túl. Mert megóvta magát az általánosításoktól. Mert voltak torokszorító pillanatai. Igaz, hatásában nem volt olyan élénk, mint ahogy a vers elõadásának sokszor nagy amplitúdókkal megvalósított mintái, számomra azonban éppen ez a visszafogottság, a belsõ izzás volt izgalmas és meggyõzõ. Mégis azt tanácsolom neki, legyen bátrabb, nyissa meg önmagát jobban a közönség elõtt. Miskolczi Fruzsina bátor ifjú hölgy. Elsõ választása rendkívül jól illett hozzá, dacos és magabiztos volt, Kiss Judit Ágnes kortárs szövege igaznak tûnt elõadásában. Jó választás, versmondó 39

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK jó adottságok – remek kiállás. Nem véletlenül került a döntõbe, bár a vers alaposabb elemzése, a magán- és mássalhangzók hosszúsága kívánnivalót hagyott maga után. Erõs hangja miatt a mikrofonhangerõt sem árt legközelebb gyakorolni. Második választásával új színt mutatott meg magából. Hervay Gizella valaha szinte slágerként ismert szövegét – Levél helyett – szelídebb hangütés jellemezte. Bár nagy örömmel hallgattam a jól ismert szöveget, sajnálatos módon Fruzsina nem talált benne önmagára. Beszéde maszatosabbnak bizonyult, összekapások, elcsúszott hangsúlyok jellemezték. De nem ez volt a legfõbb gond, hanem az, hogy a szerelem összetettségébõl mintha kimaradtak volna az örömteli pillanatok, a szépség – s csak a fájdalom és az önsajnálat nyilvánult meg. Az az érzésem, hogy a szöveg még nem érett meg benne kellõképpen, ezért nem tudta kiaknázni a versben rejlõ lehetõségeket, pedig minden adottsága megvan ahhoz, hogy ezt remekül megoldja. Nagyon remélem, hogy még sokszor találkozunk versmondásával. Gál Bence a közönség jóvoltából került be a döntõbe. Az elõdöntõben hallott Radnótiinterpretáció a zsûrinek nem tetszett annyira, noha a versmondó adottságai rendkívül ígéretesek. Az Elõhang egy monodrámához azonban nem hangzott meggyõzõen a jó kiállású fiatalember szájából. A gondolatok széttörtek, az elõadói alapállást nem tisztázták pontosan. Jó kis indulatai azonban megmutatkoztak, szép hangját jó volt hallgatni. A döntõben sokkal jobb választással állt elõ. Igaz, kissé csalóka módon választott szöveget, egy tizenötödik századi német katonaéneket, amelyrõl kiderült, hogy Faludy verse, Zsoldosdal címen. A szöveg remekül illett hozzá, telitalálat volt. Erõs, férfias, energiával teli szövegmondást hallottunk, amelyben ezúttal szépen megmutatkoztak képességei. A szóvégekre jobban kellene figyelnie, mert elnyeli azokat. A Megavers 2 zárása nem sikerült túl jól (ez persze semmit nem von le a találkozó sikerébõl!). A közönség bejuttatta Kovács Bence – arra hivatkozva, hogy nem volt ideje felkészülni – nem kellõképpen memorizált verssel jött. Ráadásul nehéz szöveggel, amelyet semmiképpen sem lehet hitelesen tolmácsolni ad hoc felolvasva. Tanulság? Egy versmondónak nem csupán egyetlen verset kell tudnia, ha indul egy versenyen. Számítania kellene arra, hogy esetleg… Meg különben is; nem azért versmondó, mert szereti a verseket? Szóval, felejtsük el azt a botlást – és tanulj, Bence, verseket! Sokat! Saját örömödre is! Nagyszerû versmondó alkalom volt a MEGAVERS 2. Csak remélni lehet, hogy folytatódik, hogy lesz elég erõ, szándék, összefogás a folytatáshoz. Hogy a Szolnok TV megõrzi efféle mecénási, valódi kultúraközvetítõ szerepét. Hogy a város vállalkozói továbbra is ilyen nagylelkûen és értõen támogatják a mûveltségnövelõ kezdeményezést. Hogy a város vezetése továbbra is szívvel (talán némi pénzzel is) áll a versmondás ügye mellé. Hogy a kedves, színvonalas mûsorvezetõk, Farkasházi Réka és Barabás Botond továbbra is személyes ügyüknek tekintik a versenyt, drukkolnak és szorítanak kedvenceikért. Hogy a zsûri – a sok, különféle alkatú és ízlésû ember – továbbra is érdeklõdéssel, figyelemmel kíséri, vitatkozza végig a rendezvényt, majd mégis szinte egyértelmûen ugyanazokat emeli ki, mert õk a legjobbak! Vagyis hogy LESZ folytatás. Az egyik támogató gyönyörûen szólt arról a hitérõl, mely szerint a válságból kivezetõ utunk lehet a versmondás, mert verset írni, olvasni, mondani kell. Ez egybecseng a zsûri elnökének, Balázs Péter igazgató úrnak a gondolatsorával, amelyben úgy fogalmazott, hogy a mûveltség a béke hõsiessége. Lehet-e mást tenni, mint minél több hõst kívánni magunk közé? Tóth Zsuzsanna 40 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Versmondók Kazinczy szülõfalujában
Nemcsak a tudásukat, tehetségüket megmutató fiatalok, de tanárok és iskolatársak is szép számban eljöttek az Érsemjénben megrendezett II. Kazinczy Ferenc szavalóversenyre. A szombaton megtartott versnapra a település mûvelõdési központjában került sor, ahol a község polgármestere, Balazsi József köszöntötte a megjelent verstolmácsolókat, eredményes versenyzést kívánva mindenkinek. Csorba Sándor könyvtáros elmondta, a mostani találkozó annak a Kéz a kézben címet viselõ, határon átívelõ kulturális programsorozatnak a része, amelynek elsõ stációja a magyarországi Bagamérban tartott néptáncgála volt. Hátravan még egy Bagamérból startoló, képzõmûvészeti alkotásokat felvonultató vándorkiállítás megnyitása, azt követõen immár ismét Érsemjénben ropják majd a táncot a népi hagyományok kedvelõi. A rendezvénysorozat utolsó elõtti eseményére, a Nótaolimpiára szintén a határ innensõ oldalán kerül majd sor, valamikor májusban. A hagyományõrzõ és kultúrateremtõ kavalkád Bagamérben megrendezendõ, befejezõ eseményére színjátszást kedvelõ csoportok jelentkezését várják.

KAZINCZY FERENC

Baróti Szabó Dávidhoz
Midõn egy szerencsétlen munkát közle velem. Mint bánthattalak én meg úgy, barátom, Hogy te engemet ezzel a csömörlést Indító csevegéssel öldökölj meg?! Testét lepje meg a gonosz pokolvar, A csorgó fakadékok, a büdös rüh; És a csontokat hasgató podagra Mint a gombolyagot, húzza össze ujját, Ezzel tégedet aki gazdagított, Ily istentelen átkozott darabbal. Ah, nem láttad-e, hogy szegény Kazinczyd Elvesz mérgibe, majd ha olvasandja? Várj, várj, nem viszed ezt el; összegyûjtöm A sok Kónyit, a nem magyar Zechentert, S nyomtat Landerer amit hónaponkint; S majd ha összeszedem, barátom, õket, Érdemlett jutalom fog érni érte. Várd bízvást! – Azalatt oszolj elõlem, Akármerre vezet szemed világa, Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek. Több korcsoportban is díjazták a legjobb versmondókat. A szavalóversenyre huszonkét diák nevezett be, a Bihar megyei szavalók mellett magyarországi verskedvelõk is hozzájáversmondó 41

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK rultak az élményteremtéshez. Külön korcsoportban vetélkedtek az alsó tagozatos gyerekek, majd rövid uzsonnaszünet után az 5-8. osztályosok uralták a színpadot. A szervezõk azt ajánlották, hogy lehetõleg partiumi költõk alkotásaiból válogassanak a fiatalok. Végül elég széles paletta tárult a hallgatóság elé, Zelk Zoltán, Máté Imre, Csiha Kálmán, Számadó Ernõ versei mellett nemcsak a magyar költészet nagyjainak, de még egy orosz poétának a megidézésére is sor került. Somogyi Sándor bagaméri magyartanár elnökletével, a Boros Ernõke Blanka érmihályfalvi tanár és Csorba Terézia érsemjéni tanár alkotta zsûrire hárult az értékelés felelõssége. A kisebbek között a legeredményesebb szavaló megosztott helyezéssel Tóth Levente és Szabó Dóra lett. A képzeletbeli dobogó második fokára szintén ketten állhattak, mégpedig Bocskai Alexandra és Tóth Sándor-Gábor, míg Kaszta Alexandra a harmadik helyet érdemelte ki. Nagy László, Csige Boglárka és Czifra Róbert elõadását különdíjjal jutalmazták. A felsõ tagozatosak között sem sikerült a legeslegjobb szavaló kiválasztása, így Karabin Erika és Boda Bernadett végzett az elsõ helyen, az „ezüstérmen” Kovács Gwendolinnak kellett Csengeri Orsolyával osztozkodnia, míg Vinkler Csillát és Nyíri Dalmát egyaránt a harmadik helyre rangsorolták. Karsai Attila, Majerkuk Lilla és Bara Dávid a korcsoport különdíjasai lettek. D. Mészáros Elek ***

10 ÉVES A KÖLTÉSZET TAVASZA FESZTIVÁL – PRIMAVARA POEZIEI
Csak így tovább! Történt ezelõtt tíz évvel, amikor a Szilágy Megyei Tanács alelnöke voltam, hogy Szõke Anna, a Szilágy Megyei Népi Alkotások Háza nem sokkal korábban kinevezett, kisebbségi ügyekkel foglalkozó referense egy délelõtt bejött az irodámba. Lelkesedve elõadta, hogy szeretné megszervezni „A költészet tavaszát” megyénkben, Zilahon. Megmondom õszintén, az elején nem igazán bíztam az ügy sikerében, pénzügyi nehézségek, szervezési gondok miatt. De Ani érvei végül meggyõztek. Most, tíz év elteltével, mind, akik évente részt veszünk ezen a színvonalas, nemzetközivé vált kulturális eseményen, bátran mondhatjuk, hogy Szõke Aninak volt igaza. Bebizonyosodott, mint annyi más alkalommal is, hogy a költészet, a kultúra népeket, országokat köt össze, megtanít egymást megismerni, együtt gondolkodni. Gratulálok a lelkes szervezõ-rendezõ csapatnak. Gratulálok azoknak a költõknek, bármilyen nyelven is írnak, akiknek alkotásait, köteteit ezen alkalmakkor mutatták be, s amely kötetek könyvtáramban megkülönböztetett helyet foglalnak el. Csak így tovább! Sok boldog születésnapot! Barátsággal, tisztelettel, Fekete-Szabó András szenátor 42 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK A költészet tavasza fesztivál által – amelyet most tízedik alkalommal rendeznek meg – Szilágy megye kulturális közössége hamarabb épült be az Európai Unióba. Gratulálok mindazoknak, akik e kiváló kulturális rendezvény létrehozásához hozzájárultak, hiszen általa a szilágyságiak bebizonyították, hogy a vers bûvöletében a román-magyar barátság igenis életképes. A költészet tavasza fesztivál a jövõben is számíthat a Szilágy Megyei Tanács támogatására, fõképp azért, mert e rendezvény által megyénk kulturális identitásának körvonalai egyre határozottabbak lesznek. Tiberiu Marc Szilágy Megye Tanácsának elnöke

A költészet egyetemes
Országosan egyedülálló kezdeményezés házigazdája volt Szilágy megye 200l-ben, amikor megrendezte a költõtalálkozót, amelyen román és magyar költõk közvetlenül ismerhették meg egymás verseit, és beszélgethettek el közõs gondjaikról. Azóta minden évben egyre bõvült ez a rendezvény, és már korán nemzetközivé vált, hiszen nemcsak szilágysági vagy a Szilágyságból elszármazott költõk találkoztak itt, hanem jeles magyarországi költõk és mûfordítók is rendszeresen részt vettek A költészet tavasza nevet viselõ rendezvényeken. Minden alkalommal magas szinten képviseltette magát a magyarországi mûvelõdési minisztérium és a Magyar Versmondók Egyesülete is. Köszönjük mindazoknak, akik ilyen magas szinten vállalták fel a kapcsolatteremtést és a rendszeres kommunikációt, amely áttörést jelent az európaiság és a civilizált egymás mellett élés felé. Az eddigi pozitív tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy nem ellenfelek, hanem inkább sorstársak vagyunk, és problémáink közösek. A jó vers, a költészet egyetemes, általános emberi értékeket hordoz, bárhol is élünk a világon, vagy bármilyen nyelvet beszélünk. Ezek a találkozók is ezt bizonyítják, hiszen már több közös kétnyelvû, sõt, háromnyelvû kötet is született a részt vevõ költõk verseibõl. Büszke vagyok arra, hogy a Szilágy megyei kezdeményezés sikeresen folytatódik a gazdasági válság ellenére. Ez is azt bizonyítja, hogy a költészet nincs válságban, és nem ismer határokat. Kívánom, hogy még sok ilyen jó hangulatú találkozón vehessünk részt mindannyian! Seres Dénes képviselõ

versmondó

43

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Egy évtizednyi vers
Három évvel ezelõtt volt bátorságom ahhoz, hogy Zilahot a német Baden városához hasonlítsam, mely város a német-francia barátság, kölcsönös megértés és sikeres közremûködés szimbóluma. Ma nemhogy nem vonom vissza e szavaimat, hanem állításomat meg is erõsítem! A Primavara Poeziei – A költészet tavasza fesztivál – egyéb, intézményünk által lebonyolított kulturális rendezvények mellett – a Szilágy megyei és a magyarországi román, illetve magyar kultúremberek közötti barátság útján tett elsõ lépések, majd a fontos és egyre ambiciózusabb partneri kapcsolatok és közremûködések közé sorolható. Fesztiválunk – melyet immár a tízedik alkalommal rendezünk meg – jelentõségben rég túllépte Szilágy megye határait. Ezért kötelességemnek tartom, hogy néhány fontosabb mozzanatra külön felhívjam a figyelmet. Tizenhat-tizenhét évvel ezelõtt a Silvania irodalmi kör néhány tagja meghívottként szerepelt a zilahi Magyar Kulturális Központban (EMKE). Volt ott vers is, sámsoni vörös bor is meg jókedv is, a javából. Hogy kik tartottak ki akkor egészen a találkozó végéig? Kerekes Edit, Daniel Hoblea, Fejér László, Marcel Lucacíu, Szabó István, én magam, valamint Valentin Mesesan és Szabó Vilmos, akik azóta sajnos eltávoztak az élõk sorából. Mily nehezünkre esett akkor – jóval éjfél után – megválni a verstõl! A következõ fontos esemény kolléganõnk, Szõke Anna felzárkózása Szilágy Megye Hagyományos Mûvelõdési Központjához. Õ volt a Primavara Poeziei – A költészet tavasza fesztivál kezdeményezõje és annak azóta is a lelke, aki több mint tíz éve keményen megdolgozik e fontos kulturális esemény létrehozásáért. Mérföldkõként emlegethetjük a budapesti Román Kulturális Intézet által 2003 novemberében, valamint a bécsi Román Kulturális Intézet által 2004 júliusában megrendezett mûvelõdési esteket, amelyeken mi is részt vettünk, és ahol elsõ két-, illetve háromnyelvû kötetünket, az ALB NEGRU – FEKETE FEHÉR, valamint a POEME. VERSEK. GEDICHTE címûeket bemutattuk. Ugyanitt mutattuk be Szilágy megye mûvészeti folyóiratait, az Originit, a Caiete Silvane-t és a Hepehupát. Rendezvényünkhöz értékes kultúremberek csatlakoztak, egyre jobban emelve ezzel a tekintélyét az évek során: Devecseri Zoltán, Lakatos Mihály, Gujás Márta és fõleg Kiss László, a Versmondó fõszerkesztõje, aki jelen volt minden alkalommal, az elsõ kivételével. A Szilágy Megyei Tanács elnökének, Tiberiu Marcnak, alelnökének, Csóka Tibornak, Seres Dénes képviselõnek, Végh Sándor prefektusnak valamint Fekete András s Gheorghe Pop szenátoroknak is köszönettel tartozunk. Tíz éven át tartó értékes segítségükért és munkánk iránt mutatott érdeklõdésükért. Külön köszönet jár a fordítóknak, hisz nélkülük a román és magyar költõk találkozása nem jött volna létre A költészet tavasza formájában. Említem itt Simone Györfi, Szabó K. István, Lakatos Mihály és Rolland Müller nevét. Végezetül hadd említsem meg néhány, a rendezvényünktõl elválaszthatatlan kedves barátunkat, B. Simon Györgyöt, Peter Coopert, Valentin Mesesant és Ujházi Lászlót, õket, akik már nincsenek közöttünk, de akik ránk bízták, ránk ruházták kulturális örökségüket. Cristian Contraş a Hagyományõrzõ Mûvelõdési Központ igazgatója 44 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

LAKATOS MIHÁLY

Lelkemben ás a szorongás
Csak ülök, ülök a fotelben S nézem hogy csökken az életszínvonal Sütõtök vagy tán krumpli sül a lerben S az idõ arcomról újabb színt von el. Az elsõs Gergõ ölembe ül Boldog hogy indul az úszótanfolyam S hogy a lerben sütõtök vagy krumpli sül Nevetek: hát te is úszol már fiam?! Apád soha nem tanult úszni Az õ barátja kemény medencealj. De most az egyszer jó volna megúszni Mert a felszínen csúnyán lebeg a haj. A fák lombja akár a homok Misike rajzán rajzanak a törpök Gyûlnek éhes szörnyek és pokémonok Pedig hol van már a torkos csütörtök? S a legkisebb Levente mászik Bi-bi – mondja a világ bipoláris Percrõl percre él sír vagy gurgulázik Illata tej s a rím kedvéért – ánizs. Csak ülök, ülök a fotelben S nem tudom holnap lesz-e rajz és mese Éltem mit élek arra érdemes-e Hová úszik az úszó hová mászik A mászó ok és cél végül meddig vásik. Szép gyermekeim nektek sem lesz más lásd A címet.

versmondó

45

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Költõtalálkozó
A költészet tavasza fesztivál 10. évfordulóját nagy készülõdés elõzte meg. A nemzetközi költõtalálkozóra sokan jelentkeztek, mintegy 25 költõ jelezte részvételét. A találkozóra viszont nem mindenki tudott eljönni. Kelem Hunor költõ – mûvelõdésügyi miniszter – is jelezte részvételi szándékát, verset is küldött elõre az antológiába, végül hivatali kötelezettségei nem engedték közénk. A rendezvényt ezúttal is a Népi Hagyományõrzõ Központ szervezte a megyei és a zilahi tanács hathatós anyagi támogatásával. Természetesen ezúttal is két nyelven – magyarul és románul – folyt minden. A rendezvényt Szõke Anna kulturális referens nyitotta meg, röviden ismertette a rendezvény tíz éves történetét, a közös két- és háromnyelvû kiadványokat. Marc Tiberiu, a megyei tanács elnöke köszöntõjében azon gondolkodott, hol van a költõk, alkotók nyugvóhelye, miután átlépték a lét határait. A költészet tavasza egy olyan országban, amelynek nincsenek reményei, forrásai, reménykeltõ lehet. A versek is téglái lehetnek az örökké elhalasztott jövõ építésének.

„Sok autó jár itt” 46 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK Seres Dénes képviselõ szavaiban optimistábbnak bizonyult. Elismerte, hogy nehézségeink vannak, de ez a vers általi közeledés sokkal reménykeltõbb, mint gondolnák egyesek. Románia és Magyarország számára is minta ez a találkozó, amelyrõl a politikusok is példát vehetnének. A rendezvényen részt vett Fekete Szabó András szenátor, Végh Sándor prefektus, Onorica Abrudan alprefektus, Csóka Tibor, a megyei tanács alelnöke, és Sojka Attila, Zilah alpolgármestere. A zsibói születésû és Nagyváradon élõ Széll Katalin képzõmûvész képkiállítását Szabó Attila nyitotta meg. Értékelte a nagybányai festõiskola stílusán nevelkedett mûvész szelíd látásmódját, a pasztelltechnika használatát. A költõtalálkozót Fejér László szerkesztõ vezette a hazatérés jegyében. Mindenekelõtt egyperces néma felállással adózott mindenki a találkozó egyik résztvevõje, a Zilahon élt amerikai Peter Cooper emlékének, akinek egy versét is felolvasták. A költõk ábécésorrendben olvasták fel verseiket, elsõnek a mocsolyai születésû Boda Edit. Devecseri Zoltán gyõri költõ eddig még egyetlen fesztivált sem hagyott ki, tolmácsolta a gyõri költõk üdvözletét. Gujás Márta Szentendrérõl jött orvos, költõ és képzõmûvész. A zsibói Simone Gyõrffi is megszokott vendége a rendezvénynek, a versek 90%-át rendszeresen õ fordította magyarra illetve románra. Halmosi Sándor költõ és mûfordító ugyan Szatmáron született, de most Budapesten él, magyar és német irodalmi társaságok tagja. Daniel Hoblea költõ, mûfordító és tanár a Caiete Silvane folyóirat igazgatója, a most kiadott antológia szerkesztõje. Dina Horvat versei is megjelentek már a Hepehupában. Kiss Lehel sarmasági származású, most Szamosújváron él, régi munkatársa a Hepehupának és a Szilágyság hetilapnak. Lakatos Mihály költõ és mûfordító új fordítását is bemutatta: Vaslui megye a NATO-ba megy. Láng Eszter debreceni egyetemi tanár, költõ, irodalomtörténész. Marcel Lucaciu tanár, tanfelügyelõ és költõ után a Zilahon született Müller Dezsõ olvasta fel versét. Olasz Valéria költõ Gyõrbõl érkezett, másodszor vett részt ezen a rendezvényen. Ion Pitoiu Dragomir költõ és prózaíró tucatnyi kötet szerzõje. A költészetet a sötétben világító zseblámpához hasonlította, szerinte a hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a költõknek legyen pénze elemre. Simonfi István versét Kerekes Edit olvasta fel. Peter Cooper özvegye, Florina Stirb verseit is egy kollégája olvasta fel. A zsibói Viorel Tautan költõ ezen a napon verssel ünnepelte születésnapját. Versét Hari László fordította és olvasta fel. A fesztivál díszvendége George Vulturescu, a román írószövetség egyik tanácsának tagja, az észak-erdélyi részleg egyik vezetõje, a szatmári Poesis irodalmi lap szerkesztõje. Elismerõen nyilatkozott a helyi hatóságok támogatásáról és részvételérõl, a parlamenti küldöttek érdeklõdésérõl. Ezúttal Kiss Lászlóval is megismerkedett, és megegyeztek a Versmondó és az általa szerkesztett Poesis közötti együttmûködésrõl. Ráadásként Karácsony Zsolt kolozsvári költõ olvasta fel verseit, amelyek késõn érkeztek, ezért nem jelentek meg az antológiában. A rendezvény záróakkordjaként Viorel Suciu tanár, Zilah volt polgármestere köszöntötte a szentendrei önkormányzat képviselõit és munkatársait, akik szintén elmaradhatatlan vendégei és támogatói e rendezvénynek. Emlékeztetett arra, hogy húsz évvel ezelõtt õ írta alá két város testvér-települési szerzõdését, amely nem maradt üres papiros. Végezetül a szervezõk minden támogatónak és résztvevõnek emléklapot nyújtottak át az antológiával és a jubileumi kötettel együtt. A költõk ezt követõen fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést, a barátkozást. versmondó 47

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A szavalóverseny
Szombaton délelõtt Lakatos István tanár vezette a szavalóversenyt, amelyre mintegy 35 diák nevezett be három kategóriában. Bevezetõ szavaiban értékelte a költészet jelentõségét. Az ontikus térben… Amikor a hangok közt hangtalanná válok, amikor felismerem, hogy én itt vagyok, a dolgok meg ott, hogy az íráshoz nem elég csak a papír és a toll, hanem szakadatlan szenvedés is kell, akkor a valóság lép elénk metaforafergetegben. Ez lesz az a pillanat, amikor elkezdek a helyzethez mért szavakat használni, amikor a nyelvbe öntött világot sikerül pártatlan helyrõl néznem, mert tudom, hogy már rég nem a kristályban, hanem az örvényben tapasztalom, hogy a KÖLTÉSZET hogyan fûz összeérõ részleteket követhetõ egésszé. Ilyen lehetõséget kínál számunkra ez az ontikus értelemben vett léttér is, amely a nyelv médiumán keresztül jut el tudatunk pandoradobozába. Hiszen ittlétünk éteri eszszenciájáról csak a költõi nyelv képes adekvát térképet festeni: olyan térképet, mely elmozdít önnön létünk vegetatív mivoltától, mentesít a kulturális autizmus csapdájától, a tartalmatlan dialógusoktól. Olyan lesz mindez, mint Oidipusz Kolonosza: kegyetlenül józan és egyszerû. A versolvasás, versmondás – mert hát végképp ez kovácsolt ma össze – kiszakít bennünket ebbõl a hiánytól ásító világból, a hétköznapok szürke meghatározottságából, hogy aztán valóságának kereteit kitágítva egyre inkább kitolja személyiségünk határait. A vers megmutatja, hogyan szervezhetek permanens sétákat gondolataim szellemvasútján, olyanná teszi a lelkünket, mint egy tisztára mosott kavics. A jó vers létünk fundamentális kérdéseire úgy hat, mint a Styx vize Akhilleusz testére: sebezhetetlenné és elpusztíthatatlanná tesz. A jó vers a kegyelem tenyerén hord, mérhetetlen szenvedéseink kútfõje, megmutatja, hogy milyen az, amikor a felhõk kiürítik könnyzacskóikat. Segít abban, hogy ellazítsuk az esztétikum idegszálait, melyeket feszessé fent a félelem. Ha igaz az, hogy Bach zenéje az éggel való találkozást jelenti, hogy egyszer mindenkinek el kell játszania a maga passiójátékát, akkor bizonyára nem idegenkedünk attól a paradox állítástól sem, hogy a vers nem más, mint szabadságunk azon cellája, mely által bejárhatjuk „végleteinket”, s így és-és, nem pedig vagy-vagy lehetünk, mert vele együtt oda kell eljussunk, ahol egyediségünk karikatúrája lakozik. Azt mondják, hogy a költõ a halhatatlanságból faragja ki koporsója deszkáit, s mi közben halljuk, ahogyan a hangokat kopácsolja össze csilingelõ verszenévé, hogy aztán majd vele együtt bomoljunk mi is szét. Mert minden tükörnek össze kell törnie, hogy a cserepek mutassák meg igazi valónkat, hogy aztán az egyértelmûség törvényébe bele nem törõdve, felismerjük, hogy hogyan is válnak ki a hangok az emelkedett némaságból, s lesznek artikulált beszéddé.

48

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK A zsûri tagjai: a zsûri elnöke Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és a Magyar Mûvelõdési Intézet és a Képzõmûvészeti Lektorátus munkatársa, Lakatos Mihály az Oktatási és Kulturális Minisztérium fõtanácsosa, Devecseri Zoltán költõ Kapuvárról, Fekete János, a szentendrei Polgármesteri Hivatal fõtanácsosa és Kerekes Edit Zilahról. A hosszúra nyúlt vetélkedõ után Kiss László értékelte a diákok teljesítményét és a versmondók magas színvonalú felkészültségét. A díjazottak: A VIII–IX. osztályosok kategóriájában elsõ díjat Dimény Leonóra, második díjat Kövendi Anita, harmadik díjat Keresztes Lóránt kapott. Dicséretben Kabai Ágota részesült, míg különdíjban Szabó Evelin, Bálint Szilárd és Szegedi Hilda. A X–XII. osztályosok kategóriájában az elsõ díjazott Szatmári Renáta, a második Oláh Levente és a harmadik Kabai Andrea volt. Dicséretet Vadas Henrietta, különdíjat Nagy Erika, Bai Anna, Bucsi Brigitta, Bándi Mária kapott. A felnõtt kategóriában mindössze két résztvevõ volt: Marosán Csaba és Bándi Immánuel Csaba, õk különdíjjal térhettek haza. Marosán Csaba a Hepehupa különdíját vehette át Fejér László szerkesztõtõl. Józsa László

„Élveboncolás” az Írószövetségben
2010. április 27. Meglepõ és érdekes gesztust gyakorolt a Magyar Írószövetség április 26–27-én: az itt megrendezett, kétnapos konferencia ugyanis nem post mortem járta körül egy szerzõ munkásságát, hanem az 1957-ben született Turczi István költõi életmûvét helyezi középpontba. Kissé zavartan húzhatja össze a szemöldökét, aki a Magyar Írószövetségben hétfõn-kedden megrendezett, Tények melankóliája címû konferencia alcímével találkozik. Az április 26–27-ei esemény ugyanis Turczi István költõ, író, mûfordító, szerkesztõ költõi életmûvét helyezi fókuszba – olyat pedig ritkán hallani, hogy egy élõ személy munkásságát nem is egy-, hanem rögtön kétnapos konferencia keretében helyezzék górcsõ alá. Kabdebó Lóránt irodalomtörténész találóan úgy fogalmazott: „elevenen boncolják” a költõt, akinek azt javasolja, hogy a dicséretet engedje el a füle mellett. A humorosan többször is csak „virtuális” minõségében emlegetett Turczi István, a Magyar Írószövetség Költõi Szakosztályának elnöke természetesen nem maradt távol a konferenciától, az elsõ napon például kitartóan ülte végig a munkáit, világképét méltató elõadásokat. Kabdebó Lóránt – aki a fõszereplõ költõ monográfiáját is jegyzi – Turczit méltatva elmondta: indulásakor a múlt század értékeit összefogva, példaértékkel jelent meg, metafizikai derûvel ragaszkodott a megszólalás formáltságához és szakralitásához. Bár költészetébõl korántsem hiányzik a veszély, õ játékkal igyekszik túllépni rajta – tette hozversmondó 49

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK zá. Szerinte a költõ a mai kor értelmezhetõségére kérdez rá verseiben, személyes „rögeszmerendjében” Goethe, Babits, Szabó Lõrinc hagyományának továbbörökítése is tetten érhetõ. Szepes Erika irodalomtörténész leszögezte: Turczi István modern költõ, akkor is, ha posztmodern eszközöket veszi igénybe. Tulajdonképpen egész életmûve az emlékezésben áll – tette hozzá. Horváth Kornélia irodalomtörténész Turczi költõi nyelvének sokrétûségébe engedett bepillantást: elsõ, Segédmúzsák fekete lakkcipõben címû kötetét középpontba helyezve, írásait mások mellett Weöres Sándorral és Petri Györggyel rokonította. Míg Weöres Sándorhoz szerinte leginkább habitusában hasonlít a költõ, addig Petrihez a nyelvi-poétikai megoldások, a saját beszéddel kapcsolatos irónia kötik. Bengi László irodalomtörténész az író-költõ Deodatus címû mûve felõl közelítette meg a Turczi-jelenséget, hangsúlyozva: írásai mûfajok tekintetében átmeneti jellegûek, folyamatos határátlépést jelentenek költészet és próza között. Az „élveboncolás” korántsem olyan tragikus, mint amilyennek elsõre hangzik: érdekes, ahogy kollégák, kortársak mondják a fõszereplõ, a költõ szemébe véleményüket. Kelemen Éva

„Aki verset mond, költõvé kell növekednie”
Ismét versekkel emlékeztek Latinovits Zoltánra Balatonszemesen „Aki verset mond, költõvé kell növekednie” – áll a Latinovits-díj hátoldalán az idézet magától a színészkirálytól. Közel negyven középiskolás és harminc felnõtt állt színpadra június elsõ hétvégéjén a Latinovits Zoltán Mûvelõdési Házban. Tizenhatodik alkalommal rendeztük meg az országos vers-és prózamondó versenyt, amely hagyományához híven az ország legjobb versmondóit várja a rangos megmérettetésre. Idén is magas színvonallal büszkélkedhettünk. Vannak visszajáró versenyzõk, akik évrõl évre szeretnék átadni a versekrõl való elképzelésüket, valamint bizonyítani a zsûrinek és a közönségnek a fejlõdésüket. Viszont minden évben érkeznek új szereplõk, akiknek talán még nehezebb helytállni az ismeretlen körülmények között. Siófoktól Debrecenig, Gyõrtõl Kisvárdáig mindenhonnan érkeztek nevezõk, 14 éves kortól egészen 89 éves korig. A háromnapos rendezvény elsõ napján koszorúzással indult a program. Balatonszemes fõbb intézményei, szervezetei elhelyezték megemlékezõ virágaikat a színészkirály sírjánál, valamint Róka László igazgató úrtól hallhattunk beszédet, melyben megelevenedtek Latinovits kortársainak emlékei a színész haláláról.

50

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, köszöntelek Benneteket abból az alkalomból, hogy egy év elmúltával ismét lerójuk kegyeletünket Latinovits Zoltán síremlékénél – a róla elnevezett balatonszemesi vers- és prózamondó találkozó alkalmából. 16 évvel ezelõtt volt kolléganõm, Csonka Márta – aki már két éve itt nyugszik Latinovits közelében a szemesi temetõ békéjében – indította útjára e nemes versengést, a vers- és prózamondók évenkénti találkozóját, szakmai együttlétét, eszmecseréjét, amely a résztvevõk megmérettetését is jelenti. A kezdetben megyei szinten zajló szavalóverseny a következõ évben országos szintû versennyé nõtte ki magát, visszatérõen 70–80 fõ érdeklõdõ közremûködésével. Itt állunk most a „színészkirály”, Latinovits Zoltán síremlékénél, hogy elhelyezzük az emlékezés és a tisztelet virágait, a méltatlan sorsú – az álságos rágalmazásokat, kicsinyességet oly sokszor elszenvedett –, igaz ember sírjánál. Latinovits Zoltán Balatonszemesen hunyt el, 1976. június 4-én, 34 évvel ezelõtt késõ délután sétára indult, s a megérkezõ személyvonat kerekei halálra gázolták… Máig vitatják, hogy öngyilkosság vagy véletlen baleset történt-e. Huszárik Zoltán 1981-ben errõl a következõképpen vélekedett: „Kardot rántott, és kis híján kard által vérzett el. Ezért nem hiszek az öngyilkosságában sem. A forradalom nem futamodik meg, a forradalmár ütközetben esik el. Nekiment a vonatnak, mint a hatalomnak, mert azt képzelte, a mozdony fog kisiklani, nem õ.” – Illyés Gyula könnyek nélkül siratta. – Örkény István így kezdte egy levelét: Zolikám, csillagom, üstökösöm! – Dajka Margit azt mondta: a testvérem volt. – Pilinszky János hitte: Latinovits Zoltán életében sûrûsödik a század tragédiája. – A szigorú-szikár Kassák Lajos elnémult a versét mondó színészt hallgatva. – Hubay Miklós úgy érzi: ekkora falat még a halálnak is torkán akad. – Mezei Mária együtt imádkozott vele mindannyiunk boldogságáért. – Ruttkai Éva vállalta: társa az életben, társa a halálban. Szavak: nem hervadó virágok a feltámadás emlékoszlopán. Latinovits, ahogy Nagy László jellemezte, maga az… „emberi teljesség…”. A „Színészkirály!” Posztumusz Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes mûvész. Színházi és filmszerepei mellett legalább olyan jelentõs az elõadó-mûvészi tevékenysége. Újfajta látásmódjával szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílussal. Szavalatainak hangulata, csengõ-bongó rímei elõre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosulnak. Így vallott errõl õ maga: „Gondolatom az, hogy az elõadómûvésznek magát a költõt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költõt kell életre keltenie úgy, ahogy õ a költõt a mû elsõ élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli.” Mindenki odafigyelt rá – ha bevallja, ha nem, akkor is! versmondó 51

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK Összeférhetetlennek, „rendszerellenesnek” tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvó életszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletlenül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran. Sok vetélytársa, irigye volt, akik próbálták kikezdeni, ahol lehetett, és ahogy abban az idõszakban szokás volt. Alkatából kifolyólag élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket és folyton zaklatásoknak volt kitéve. Nem volt botrányhõs, csupán tudatos, felelõsségteljes, szenvedélyes mûvész. Minderrõl így vallott õ maga: „Én a szakmámat szenvedélyesen szeretem, és szenvedélyes ember is vagyok, különben nem szerethetném szenvedélyesen. Az agyam pedig egy intellektuális góc. Nem alkalmas arra, hogy a szenvedélyeimet idõben leállítsa. Nem is akarom leállítani, mert ez a bölcsek dolga. Tehát szenvedélyesen szeretni az életet, szenvedélyesen gyûlölni embereket, akik hereként élnek mások terhére, akik viszont dolgoznak: ezt akarom. És nem vagyok letorkolható ilyen esetekben, amikor kétségtelenül igazam van. Már bulvárlapban is leközölték, hogy én olyan ember vagyok, aki megmondom a véleményemet. Ez a vélemény nehezen támadható, mert nem az enyém. Nem magamért van, nem önös érdekbõl van, hanem tiszta lelkiismeretû, tiszta fejû és mesterségüket magas fokon ûzõ emberek érdekében van, tehát becsületes emberek oldaláról mondom én ezt az igazat. Néha talán a formában tévedek – igen, mindig errõl beszéltek, hogy a forma… igazam van ugyan, de hát a forma… Nos hát, akinek igaza van, nem sokat törõdik a formákkal. A formákkal mindig az törõdik, akinek fogalma sincs az igazságról.” Ezeket a gondolatokat Latinovits 1967-ben vetette papírra… azt gondolom, ma még mindig aktuálisak. Ha Latinovits sírjánál, halála évfordulóján, június 4-én igazságról ejtünk szót… egy gondolat erejéig mindenképpen emlékeznünk kell egy 90 évvel ezelõtti június negyedikére, az igazságtalanság napjára – Trianonra –, mely napon Magyarország „keresztre feszíttetett”… Ezen a napon délelõtt 10 óra után megérkezett a hír a békeszerzõdés, vagy inkább diktátum aláírásáról. Ekkor megkondultak a harangok, elõször Budapesten, majd pedig minden faluban és városban, a lesújtott országban mindenütt. Két órán át egészen délig, egyfolytában zúgtak a harangok. Mindenképpen illendõnek tartom a Trianonról való megemlékezést ezen alkalomból itt és most. 1970-ben a San Sebastian-i filmfesztiválon, ahol Latinovits a legjobb férfialakítás díját nyerte el, egy társaságnak egy menükártyára – magyarázatképpen – lerajzolta Magyarország megcsonkítását. Mindezzel csupán arra szerettem volna nagyon röviden utalni: igenis foglalkoztatta õt a megcsonkított ország sorsa!!! Befejezésül néhány gondolatát szeretném tolmácsolni, elsõsorban azok számára, akik a holnapi napon és majd a vasárnapi döntõ napján, a számára oly kedves Balatonszemes mostani közönsége elé lépnek a pódiumon: „Egyre gyorsabban röpülnek az évek, és egyre nehezebb verssé lenni… Mert hiszen mindebbõl az következik: aki verset mond, annak költõvé kell növekednie. Azzá kell lennie…!” 52 versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK …egy verset jól elmondani, akárcsak a szavakat nem szépen, de jól ejteni… tehát igazul, ízesen, hitelesen, hittel, áttételesen, pontosan és határozottan, magamból kiszakadni, a hallgatóságba belezuhanni: a választottak megkönnyebbülése. Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy meghallgattatok! Ezután Csonka Márta sírjánál helyeztük el virágainkat, ahol idén is verssel emlékeztünk a verseny kitalálójára és szervezõjére. A szombati és vasárnapi versek igencsak megnehezítették a zsûri feladatát, hiszen aki elsõ nap kiemelkedõen szerepelt, nem könyvelhette el a másnapi sikert. Nagy különbségek születtek akár ugyanazon versek között és ugyanazon versmondó két különbözõ verse között is. A zsûri elnöke 16 éve, így idén is Kiss László volt, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus vezetõ fõtanácsosa, valamint a Latinovits Alapítvány elnöke. Idén újra köszönthettük Linka Ágnest, a Magyar Rádió szerkesztõjét, Halmos Klárát, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának kulturális fõmunkatársát. Elõször köszönthettük a zsûriben Tóth Zsóka elõadómûvészt, akit a versmondás értékelésében saját tapasztalatai is segítettek, valamint Ficsor Miklós nyugalmazott tanárt, költõt. A közélet és a kultúra minden szegmensébõl érkezõ zsûritagok jól kiegészítették egymást, így megszületett a végeredmény.

Radnóti: Hetedik ecloga

versmondó

53

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK A középiskolásoknál kimagasló pontszámmal elsõ helyezést ért el Szabó Sebestyén László, a Debreceni Ady Endre Gimnázium tanulója. Mindkét verse meggyõzte a hallgatóságot jó versértelmezésérõl és kitûnõ szereplésérõl. Az Ady Endre Gimnázium nagy sikerrel szerepeltette diákjait, mivel a második helyezést szintén az õ tanulójuk érte el, Szekrényes Olga már többször járt nálunk, de kimagasló fejlõdésével és remek versével megérdemelte a díjat. Harmadik helyen végzett Dobos János, a Pécsi Leõwey Klára Gimnáziumból. Egy különdíjat is kapott elismerésül, a versmondó egyesület nyári versmondó táborára kapott meghívást és teljes jogú ingyenes részvételi lehetõséget a benne rejlõ tehetség kibontakozása érdekében. Különdíjat érdemelt még Parrag Dóra (Székesfehérvár), Herman Flóra (Budapest), Tímár Bence (Kazincbarcika), Horváth Csenge (Barcs) és Tamás László (Budapest). A felnõttek mezõnye szintén izgalmas versenyt ígért. A zsûri teljes szívébõl gratulált és örömmel adta át a Latinovits-díjat a szolnoki Ságiné Nagy Tímeának, aki ezen a versenyen most járt elõször, de sokéves tapasztalata révén mindkét versével meggyõzte a zsûrit. Második lett Ézsiás László Budapestrõl, aki látássérülését olyannyira elfeledtette a hallgatókkal, hogy elõadása idén a második díjat jelentette. Harmadik helyezést ért el Mach András Budapestrõl, aki szintén nagy tapasztalattal rendelkezik. Ebben az évben „kitûnõ formában tolmácsolta a verseket. Különdíjas lett Mihályi Jánosné (Szerencs), Tóth Péter (Kunszentmiklós), Kiss Eszter (Gyõr), Jánosi Márton (Szentendre) és Dankó Szilvia (Biatorbágy). A verseny létrejöttét olyan támogatóknak is köszönhetjük, akikrõl sokan nem is tudnak. A kezdetektõl minden évben egyre több támogatást, jólesõ elismerést és különdíjat kapunk Buday Miklóstól, akiben a versek szeretete és a személyes kötõdés elválaszthatatlanul összetartozik. Tóthné Bazsó Kriszta a díszítésbe a lelkét is beleszövi minden évben, megteremti a méltó hangulatot ehhez a programhoz. Császár Bíró Szabolcs Latinovitsösszeállításával gondoskodik arról, hogy a színészkirály megelevenedjen mindnyájunk számára. Róka László igazgató úr mindenhez segítõ kezét nyújtja, akárcsak Takács József polgármester úr és Balatonszemes önkormányzata, a támogatásuk nélkül nem valósulhatna meg a rendezvény. Kiss Lászlónak, ha lehet így fogalmazni, a sok év alatt a szívében is helyet kapott a verseny, annyi áldozatot hoz érte. A köszönet szóljon mindenkinek, aki bármivel hozzájárul ahhoz, hogy 1994 óta minden évben meg tudjuk rendezni e nemes versenyt. A mûvelõdési ház a virágoktól és a gyertyáktól, a lelkünk a versektõl öltözött díszbe ezen a hétvégén. Mindig nagy várakozással készülünk a versenyre, de tudjuk, hogy egy évig kell várni a következõ alkalomra. A sikeresség és elismerés viszont tartja bennünk a lelket, hogy érdemes tovább dolgozni és felhívni a figyelmet minden alkalommal Balatonszemesre, õrizni és ápolni az emlékét Latinovits Zoltán színészkirálynak. Császár Bíró Lilla

54

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK FICSOR MIKLÓS

Miserere
(Demeter Endre barátom emlékére) 1. Ysa pur es chomu vogmuc... Uram, én érzem, hogy érted, hogy szereted is, nem tudom, kétségem a Te teremtésed. Láttad: Verecke híres útján jöttem én... Ezért szabtad így a jelent? Én végigziháltam azt az utat, de vádolnak mint jövevényt, máshol mint idegent. Most itt állok elõtted põrén, nem szégyellem magam, hozzád kiáltok bizonytalanul, bár tehetném biztos boldogan. Nem mindegy, hogy a hit az egyes ember csöppnyi világába mit ültet bele. Ha nem értem is, elfogadom: csak Öáltala és csak vele. 2. Ments meg engem Uram,... ha eljön a végsõ nap! Fájdalom-doronggal tört testem latrok húsába harap, ha elenged mélyre nõtt gyökerem. Szabadnak alkottál és jól tudod, hogy rabként élek, bármit teszek hittel, vagy anélkül, minden pillanatban félek. Nem kérdezem: ezt akartad? Nekem túl nehéz a súlyod, mint regulás póráz a vadnak. Neked nem kell soha morzsákért hazudnod Vagy, aki vagy! Reszket minden tagom,... mert mindent tudsz rólam. Én nem akarom a bûnt, hát ne büntess az utolsó napon. Pöttömnyi cézárok vitatják létedet, én meg esdve kérem Tõled, bocsásd meg bûnüket, miközben nem értem, miért engeded õket túl magasra nõni és hagyni a szenvedõket. Nem bántom ellenségem akkor sem, ha érintik az arcod, pedig ütni szeretnék! Két karom Uram, a Te harcod. Vágyra teremtetted élvekre fogékony testemet, kipirult arccal bolyongok Káin útjain, mi termõ göröngyök között gyalogutakon Hozzád vezet. Atyám! Építs nekem egy kunyhót, ahol tisztálkodhatok az izzó porfelhõk alatt, és nincsenek álarcos koldusok. Csak az ember retteghet Téged; kezeid ütnek ér-réseket a falban, törvényed korbácsol és felemel. A testem, a testem az alap, ha baj van... A tobzódó guruk életfonalát is csak Te nyisszanthatod el, – a bûn az emberi természet része ám nincs idõ s kedv hinni, csak ha a vég közel Ha majd a hegyek omlanak maguk alá, és tüzek csapnak az ûrbe, elem emészt meg elemet, s nincs, aki ásson a kertbe’ ,... akkor, akkor veszek majd fel egy eldobott, száraz kenyeret, keresztet rajzolok rá, tudom, Hozzád majd elvezet. 55

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Nagy László költõre emlékeztek Iszkázon, 85. születésnapján
Iszkáz Önkormányzata és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány július 17-én, szombaton koszorúzással egybekötött kerti rendezvényt tartott Nagy László Kossuth-díjas költõ születésének 85. évfordulója alkalmából. A Magyar Irodalmi Emlékházak közössége, valamint a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány támogatásával megvalósult rendezvényen Nagy András, a költõ fia-jogutódja tartott köszöntõt, Tóth Erzsébet költõ mondott ünnepi beszédet, majd Nagy László Ég és föld – Az elhagyott udvarok emlékére címû oratóriumát színmûvészek adták elõ, Fehér Ildikó rendezésében. Az atya szerepében Blaskó Péter érdemes mûvészt, a fiúk szerepében Zámbori Somát, Kinizsi Ottót, Czuczor Dávidot és Eszlári Juditot hallgathatta meg a közönség. A rendezvényen közremûködött még Fried Péter operaénekes, illetve Hegedûs Valér zongoramûvész. Az iszkázi szülõi ház udvarán évrõl évre lezajló irodalmi találkozón s emlékünnepélyen az irodalmi élet és a közélet jelesebbjei is tiszteletüket teszik. Idén ott volt többek között Ágh István Kossuth-díjas költõ, Nagy László testvéröccse, Mátyus Aliz írónõ, a Magyar Mûvelõdési Intézet tanácsosa, E. Csorba Csilla, a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója, Ékes József, a Fidesz-KDNP országgyûlési képviselõje, volt EP-képviselõ. Nagy László dombormûvéhez az iszkázi, a devecseri, az ajkai, a pápai önkormányzatok, valamint a megyei közgyûlés képviselõi helyezték el az emlékezés koszorúit.

NAGY LÁSZLÓ

Az én szívem
Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnõttem durva gaz-erdõben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belõlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem.

56

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

vak muzsikus versmondó 57

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Száz költõtõl érkezett alkotása érkezett a XIII. Aquincumi költõversenyre
Száz költõ 160 alkotása érkezett meg a Pannon Mûvészet Alapítvány, a Magyar Írószövetség Költõi Szakosztálya és az Aquincumi Múzeum által meghirdetett XIII. Aquincumi költõversenyre, amelynek döntõjét szombaton tartják. Költõverseny Aquincumban (MTI) – A szombati program része az Aaquincumi dalnokverseny értékelése is. „Az antik verselésre, az antik versformára szeretnénk felhívni a figyelmet, az Aquincumi Múzeum célja az antikvitás kultúrájának a népszerûsítése” – mondta Lengyelné Kurucz Katalin szervezõ. Tájékoztatása szerint vegyes összetételû a pályázók köre:, nagyrészt amatõr irodalomkedvelõk jelentkeznek, de mivel az írószövetség költõi szakosztálya is a szervezõk közé tartozik, ezért olyanok is jelentkeznek, akik az irodalommal „hivatalos” kapcsolatban vannak, így szerkesztõk, lektorok, s az utóbbi idõben az egyetemisták is megjelentek. „Ez egy rétegprogram, amely a többi aquincumi programnál kisebb látogatóközönséget szólít meg, de ezt tudomásul is vesszük, úgy érezzük, hogy szükség van ezekre a rendezvényekre is, ezért tartjuk életben tizenkét éve a pályázatot” – fogalmazott a szervezõ. Lengyelné Kurucz Katalin kitért az Aaquincumi dalnokversenyre is, amelyet tavaly hívtak életre, hogy felhívják a figyelmet az antik zenekultúrára. „Azért is izgalmas a verseny, mert ez kitaposatlan ösvény, akár az antik hangszereket, akár a dallamvilágot nézzük. Az ókorból ugyanis mindössze öt kotta maradt fenn írásban. Egészen más volt a kottaírásuk, mint amit most ismerünk, de úgy véljük, hogy a rendelkezésre álló kis töredékekbõl is lehet építkezni. Ez volt a rendezvény alapgondolata” – hangsúlyozta Lengyelné Kurucz Katalin. Az Aquincumi Múzeum közleménye szerint az idei költõverseny témája az episztola, amelyet élõ vagy holt személyhez, de akár a „csikóbõrös kulacshoz” is lehet címezni. Klasszikus formában megírt pályamûvet vártak. Egy-egy vers terjedelme nem lehetett több 32 sornál. Száz költõ mintegy 160 alkotása érkezett be, a pályamûvek közül az elõzsûri 42 verset választott ki a döntõbe, ezeket neves mûvészek szólaltatják szólaltatták meg a Trigonon Együttes közremûködésével. A háromtagú szakmai zsûri választja választotta majd ki szombaton az elsõ három helyezett alkotást, amelyért arannyal, ezüsttel, bronzzal ékesített babérkoszorút kapott a szerzõje. Továbbá közönségdíjat és különdíjakat osztanak ki a szervezõk.

58

versmondó

VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK A program része a II. Aaquincumi dalnokverseny értékelése is. A pályázatra oszólóhangszerre és énekhangra írt, Janus Pannonius latin nyelvû, szabadon választott versét feldolgozó, 2-5 perc terjedelmû kompozíciókat vártak. Az elsõ három helyezett alkotást szerzõjét szintén arannyal, ezüsttel, vagy bronzzal ékesített babérkoszorúval díjazzák. Lesz közönségdíj is, az elismerés sorsát cserépszavazással döntik el. (MTI)

A XIII. Aquincumi Költõverseny díjazottjai
Arannyal ékesített babérkoszorú Mechler Anna Ezüsttel ékesített babérkoszorú Videcz Ferenc Bronzzal ékesített babérkoszorú Sajó László

Különdíjak Elõzsûri Rózsa Dániel Írószövetség Miklya Zsolt Aquincumi Múzeum Koósán Ildikó Pannon Mûvészet Alapítvány Rigó Béla Közönségdíj Palágyi Edit Márta Az epigrammaíró-verseny gyõztese Rigó Béla

versmondó

59

VERSENYEK A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közmûvelõdési Szakmai és Tanácsadó Intézete, és a Magyar Versmondók Egyesülete

Szeptember végén
címmel nemzetközi vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyt hirdet. A meghirdetõ szervezetek célja, hogy a Petõfi-emlékévben, nagy költõnk emlékét mûveivel megidézve, Petõfi mûvészetének értékeire irányítsák a figyelmet. A találkozó 2010. szeptember 24-én lesz Kiskõrösön. Részvételi feltételek: a vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyen részt vehet minden 14. életévét betöltött hazai és határon túl élõ magyar nyelvû amatõr vers- és prózamondó, illetve énekes szólista és együttes. A versmondóknak az alábbiakból kell készülni: I. kategória (vers, próza) – legalább két, 5 percet nem meghaladó Petõfi-vers, -versrészlet vagy próza. Legalább egy vers, prózai mû Bács-Kiskun megyéhez kötõdõ alkotótól. II. kategória (énekelt vers) – legalább egy, négy percet nem meghaladó Petõfi-vers hangszeres kísérettel vagy szóló énekkel elõadott formában. Legalább két, XX. századi, Bács-Kiskun megyéhez kötõdõ megzenésített vers, egyenként legfeljebb négy percet nem meghaladóan. A kiíró igényt tart a megzenésített versek illetve elõadásuk elõzetes zsûrizésére, ehhez az elõadni kívánt darabokat lejátszható hangzóanyagon (CD, DVD, kazetta) a meghatározott pályázati határidõig a pályáztató rendelkezésére kell bocsájtani. Jelentkezési határidõ: szeptember 15. PETÕFI SÁNDOR

Egy könyvárus emlékkönyvébe
Az életcél boldogság, de elébb Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd, Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el, Ahhoz nagyon sok mindenféle kell: A becsülettõl soha el ne térj Sem indulatból, sem pedig dijért, Szeresd hiven felebarátidat, Ne vond föl közted s más közt a hidat, A hon nevét, a drága szent hazát Szivednek legtisztább helyére zárd, S imádd az istent, s mindenekfelett Áruld erõsen költeményimet. 60 versmondó

VERSENYEK

Kondor Béla – Szécsi Margit – Nagy László versmondó verseny
Pestszentlõrinc – Pestszentimre Önkormányzata, a Kondor Béla Közösségi Ház és a Magyar Versmondók Egyesülete Nagy László születésének 85. évfordulója alkalmából NAGY LÁSZLÓ – SZÉCSI MARGIT – KONDOR BÉLA vers- és prózamondó versenyt hirdet. A verseny fõvédnöke: Nagy András grafikusmûvész, Szécsi Margit és Nagy László fia A verseny célja: Nagy László, Szécsi Margit költõtársa, Kondor Béla barátja idén ünnepelné 85.születésnapját. Költészetére emlékezve, mûvészetét ápolva, versmondó versenyt hirdetünk határainkon innen és túl, a magyar nyelvterületen élõ versmondók számára két kategóriában. I. Vers- és prózamondó elõadómûvészek és színész végzettséggel rendelkezõk vagy hallgatók részére. II. Amatõr – nem hivatásos – versmondók számára Nevezési feltételek: Betöltött 16. életév, felsõ korhatár nincs. A három költõ egy versének ismerete kötelezõ! Tekintettel az évfordulóra, javasoljuk, hogy a nagyszerû költõ, Nagy László munkásságából is merítsenek. Szabadon választott versként a magyar és a világirodalom mûveibõl válogathatnak a versmondók. Jelentkezési határidõ: 2010. október 30. A verseny idõpontja: 2010. november 20. Jelentkezési cím: Kondor Béla Közösségi Ház 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8. e-mail cím: kondorkh@kondorkh.hu További információ: Czinczkyné Fejes Mónika telefon: 06 1 291-6564, e-mail: czinczky@kondorkh.hu A verseny helye: XVIII. ker. Polgármesteri Hivatal Díszterme Cím: XVIII. kerület, Városház u. 16. Az intézmény megközelíthetõ a 3-as metró Határ úti megállójától az 50-es villamossal (6. megálló). Kiss Marianna igazgató versmondó 61

VERSENYEK Újvárosi Mûvelõdési Ház, Gyõr

„Színes forgó” Versmondók találkozója
Gyõr, 2010. november 27–28. A gyõri Újvárosi Mûvelõdési Ház – együttmûködve a Magyar Versmondók Egyesületével – teret kíván adni azoknak az általános és középiskolás korú diákoknak, illetve felnõtteknek, akik a vers- és prózamondást az önkifejezés és a közösségi kérdésekrõl való együttgondolkodás fontos eszközének tartják, hogy évente visszatérõ formában bemutatkozhassanak egymás és a gyõri közönség elõtt. A hagyományteremtés szándékával elindítandó versmondó találkozót nemcsak a résztvevõk szakmai továbblépésének szolgálatába kívánjuk állítani, hanem a tematika meghatározásán keresztül arra szeretnénk ösztönözni a versmondókat, hogy ismerkedjenek meg a kisebbségi (jelen esetben a cigány) költészet világával is. Meggyõzõdésünk, hogy a mûalkotásokon keresztüli közelítés megértõbbé, tisztánlátóbbá és együttmûködésre készebbé teszi az embert – ezt szolgálja a cigány költõk szövegeivel való találkozás is. A „Színes forgó” másik célja, hogy a versmondók elszántabb érdeklõdéssel forduljanak a friss irodalom, a kortárs költõk alkotásai felé, hiszen a bennünket körülvevõ világ fontos kérdéseirõl, egyéni és közösségi létünket meghatározó tendenciákról, gondolatokról, lehetséges világértelmezésekrõl éppen e forrásokból tájékozódhatnak a leginkább személyre szólóan, ömagukra ismerésük reményében. A találkozó elnevezése szimbolikus: a „Színes forgó” utal a gyerekek kedvelt játékára, a papírforgóra (s a motívumon keresztül József Attilára) – így mutatva a szoros kapcsolatot a gyerekifjú – játékosság – költészet hármasságában. A „színes” jelzõ a különbözõ kulturális hagyományok versek általi találkozására hívja fel a figyelmet, a „forgó” pedig jelzi azt a pezsgést, dinamizmust és frissességet, amely a kortárs költészet és próza megjelenésével remélhetõleg beszüremlik majd a találkozóra. A résztvevõk A kiírás az általános iskola alsó és felsõ tagozatosainak, a középiskolásoknak és a felnõtt versmondóknak egyaránt szól. A „Színes forgó” versmondó találkozó idõpontja és helyszíne • 2010. november 27–28. • Újvárosi Mûvelõdési Ház, Gyõr A kiírás tematikája • Egy szabadon választott vers vagy próza a cigány költészet körébõl • Egy szabadon választott vers vagy próza a friss magyar irodalom körébõl (az elmúlt 10–15 év termésébõl) • Egy szabadon választott vers vagy próza

62

versmondó

VERSENYEK A leendõ résztvevõk mûválasztásának megkönnyítésére az Újvárosi Mûvelõdési Ház munkatársai ajánló jegyzéket állítanak össze az elsõ két témakörbe tartozó, hozzáférhetõ kötetek körébõl, amely a ház honlapján (www.ujvarosiportal.hu és a www.vers.hu) elérhetõ lesz.

A „Színes forgó” versmondó találkozó tervezett programja 2010. november 26., péntek A távolabbról érkezõ versmondók és kísérõik fogadása 2010. november 27., szombat Megnyitó Az 1. tematikai egység verseinek bemutatása Ebéd A 2. tematikai egység verseinek bemutatása Vacsora A helység kalapácsa (Gál Tamás színmûvész és Bodonyi András népzenész elõadása) Mûhelymunka (verselemzõi és elõadói gyakorlatok) 2010. november 28., vasárnap A 3. tematikai egység verseinek bemutatása Értékelõ zárás Egyéb információk A gyõri Újvárosi Mûvelõdési Ház munkatársai készséggel adnak felvilágosítást és segítséget az alábbi elérhetõségeken: Újvárosi Mûvelõdési Ház 9025 Gyõr, Liget u. 55. Tel.: +36-96-315-317 E-mail: ujmuvhaz@enternet.hu vagy Németh Ervin +36-30-599-7179 • bencenemet@gmail.com A találkozó ideje alatt a távolabbról érkezõ versmondók és kísérõik elszállásolásáról gondoskodunk. Jelentkezési határidõ: 2010. október 31.

versmondó

63

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

A Magyar Versmondók Egyesületének 2009. évi tevékenysége
– Közgyûlési beszámoló – A Magyar Versmondók Egyesülete évi rendes közgyûlését 2010. április 10-én 15 órátólakor tartotta meg Budapesten, a Mûcsarnokban. A 2009. évben egyesületünk számottevõ eredményekkel büszkélkedhet Egyesületünk. Eeredményes évet zártunk: az Elsõ Magyar Versszínház tevékenysége megerõsödött;, új formák meghonosításával kísérleteztünk, honlapjaink, illetve a Versrádió megújult dizájnnal és tartalommal szolgálja versmondóinkat, illetve látogatóinkat. Tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy a magyar nyelvû versmondó mozgalom tovább erõsödött, javult a versenyek színvonala, még akkor is, ha azzal a problémával kell szembesülnünk, hogy „telítõdött” a versenyek száma nem szaporítható tovább. A kabinet napi rendszerességgelen, napi kapcsolatban intézi a rá háruló feladatokat, az MVE tevékenységével összefüggõ programok, versmondó események szervezését, és a szervezet pénzügyi alapjait biztosító pályázatok kezelését. Rendszeresen, illetve szükség szerintûen tartjuk üléseinket. 2010. április 1-jétõl új egyesületi titkárt jelöltkooptált a kabinet Harasztos Emese személyében, akit a küldöttközgyûlés hivatalosan is megválasztott egyesületi titkárnak. Sok adminisztrációs munka hárul a vezetõkre, illetve ezen belül is néhány elnökségi tagra, amelyen a közeljövõben mindenképpen változtatni szükséges. Törvényi kötelezettségünknek megfelelõen elkészítettük a közhasznúsági jelentést, amely a számszaki kérdések mellett tartalmazza a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai tevékenységét is.

KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS A költségvetési támogatás felhasználása Az egyesületünk a 2009. évi személyi jövedelemadók (SZJA) 1%-os felajánlásából 112 023 Ft összegben részesült. Ez az összeg 5%-kal kevesebb az elõzõ évinél 1%-os felajánlásnál. A támogatást a jogszabály által meghatározott módon, mûködési és program célokra használtuk fel. Szervezetünk más költségvetési támogatásban nem részesült. A vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás Egyesületünk 2009. évi saját tõkéje az elõzõ évhez viszonyítva jelentõsen emelkedett, a tárgyévi eredménynek köszönhetõen. A tárgyévi eredmény jelentõs változása az egyéb ráfordításban bekövetkezõ költségcsökkenésnek és a pályázatokon elnyert támogatásoknak köszönhetõ. (Lásd. az alábbi táblázatot.)

64

versmondó

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK A cél szerinti juttatások kimutatása A Magyar Versmondók Egyesülete a közhasznú tevékenysége során nem nyújtott támogatást sem szervezeteknek, sem intézményeknek, sem magánszemélyeknek. Kimutatás a kapott támogatásokról

A 2009–2010. évi pályázatok részletesen, a küldöttközgyûlés idõpontjáig: (Egyes pályázatok a kettõs könyvvitel szabályai szerint, a befolyt összeg érkezése miatt 2008. évi, más támogatások 2009. vagy 2010. évi bevételnek számítanak)

versmondó

65

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK Amikkel elszámoltunk: NKA 2009. év elsõ félévi programok: 1 500 000 HUF OKM 2008. évi mûködési támogatás: 700 000 HUF NCA 2008. évi mûködési támogatás: 1 000 000 HUF NCA Versmondó folyóirat támogatása 2008–2009: 1 200 000 HUF NKA miniszteri keret, Versszínház 2008–2009. évad támogatása: 10 000 000 HUF NKA verstáborok 2009: 500 000 HUF NCA 2009. évi mûködési támogatás 900 000 HUF Szülõföldünk pályázat, Kazinczy-verseny 300 000 HUF NKA Versmondó folyóirat 2008: 1 000 000 HUF Szülõföldünk pályázat, A költészet tavasza 600 000 HUF Elõadómûvészi Jogvédõ Iroda, Kaleidoszkóp VersFesztivál: 160 000 HUF OKM Kaleidoszkóp VersFesztivál: 200 000 HUF Elnyert támogatások, amelyeknél a felhasználás vagy az elszámolás folyamatban van: Versszínház 2009–2010. évad: 5 000 000 HUF NCA Versmondó folyóirat 2009–2010: 2 000 000 HUF OKM mûködési támogatás 2009: 1 000 000 HUF Benyújtott pályázatok, amelyekrõl még nem született döntés: NKA 2010/2. félévi rendezvények NKA 2010. évi verstáborok NCA határon túli kapcsolatok 2010. Versszínház 2010–2011. A közhasznú szervezet vezetõ tisztségviselõinek nyújtott juttatások értéke, ill. összege: A Magyar Versmondók Egyesülete tisztségviselõi vezetõi juttatásban vagy egyéb, a mûködéssel kapcsolatos tevékenységükért járó díjazásban nem részesültek. A közhasznú tevékenységrõl szóló rövid tartalmi-szakmai beszámoló A Magyar Versmondók Egyesülete 1992-ben, a rendszerváltás után elsõk között létrejött társadalmi szervezetek egyikeként az alábbi funkciókat látta el 2009-ben, közhasznú szervezetként – hazai és külföldi tag-, illetve társegyesületeivel, intézményekkel –, közhasznú szervezetként: ifjúsági, mûvészeti, közmûvelõdési, oktatási és érdekképviseleti feladatokat látott el. A 18 éves egyesület jelentõs szakmai múlttal, és az ország valamennyi régiójában tagszervezettel rendelkezik. A Magyar Versmondók Egyesületének tagsága mintegy másfél ezer fõ, hazai és határon túli magyarok, a szolgáltatásait igénybe vevõk száma pedig több mint 30 ezer, köztük jogi személyek, intézmények és szervezetek is. Tagjaink között professzionális és amatõr, fiatal és szépkorú versmondókat, színészeket, költõket, írókat és mûkedvelõket egyaránt találunk. A tagság mintegy 70%-a hazai, 30%-a pedig határon túli magyar. Ehhez hasonló megoszlású a 30 ezer fõs holdudvar, akik igénybe veszik az egyesület szolgáltatásait. 66 versmondó

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK 2009. évi fõbb programjaink, rendezvényeink, kiadványaink és kapcsolataink Az elõzõ évek gyakorlatának megfelelõen számos rangos versmondó verseny, mûhely és továbbképzés, tábor és szakmai találkozó, illetve egy nemzetközi programsorozat, a Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivál került megrendezésre. A különbözõ kulturális, mûvészeti rendezvények, fesztiválok és versszínházi elõadások megrendezésén, lebonyolításán túl egyesületünk a 2009. évben is jócskán szervezett oktatási programokat, képzéseket és továbbképzéseket. Kiemelt rendezvényként valósítottuk meg az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesülettel közösen a Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivált. Az egyesületi élet „zászlóshajója”, amely Miskolcról indult, majd kinõtte magát és az egyhetes rendezvény átköltözött Budapestre. Ez az egyedülálló rendezvény, amely ötvözi a színház- és elõadómûvészetet, a prózairodalmat és a költészetet, 2009. december 4-tõl 6-ig sikeresen lezajlott. A 11. „KaleidoszKópia” VersFesztivál a kortárs költészet és a klasszikus évfordulósok lenyomata kívánt lenni. Képzéseink, amelyek továbbra is elsõbbséget élveznekEgyesületünk prioritásának középpontjában állnak, jó lehetõséget nyújtottakbiztosítottak a mûvészek, pedagógusok és a fiatal tehetségek számára. 2009. szeptemberétõl folyamatosan, havi egy alkalommal: Budapesti Versmondó Kklub – Budapest, BMK 2009. július 10–18. Színész- és elõadómûvész, felkészítõ mûhely, Versmûvészeti Szeminárium, Írásmûvészeti Mûhely – a tehetségkutatás és a tehetséggondozás platformja a három részbõl álló nyári egyetem az egyesület szervezésében. Elismert szakemberek által szervezett komplex pódiummûvészeti képzésben, költészeti és prózaírás-fejlesztésben, versszínházi tréningen, darabbemutatókban és egyéb programokban vehettek részt a hivatásos pályára készülõ jelentkezõk. Versenyeink a korábbi évekhez hasonlóan igen sokszínûek voltak, a fiatal tehetségek megnyilvánulására gyakorta páratlan lehetõségekkel szolgáltak. Az egyesület által szervezett és/vagy koordinált 2009. évi versenyek száma 46 volt. Kiemelt versmondó versenyek: • „Regösök húrján” országos általános iskolás vers- és prózamondó verseny (elõdöntõk: Kiskunfélegyháza, Veszprém, Budapest – döntõ: Budapest) • Kondor Béla, Nagy László és Szécsi Margit országos versmondó verseny • Radnóti Miklós regionális vers- és prózamondó verseny, • Latinovits Zoltán országos vers- és prózamondó találkozó • Ratkó József versmondó verseny Négy alkalommal, évszakokhoz igazodóan jelentettük meg a „Versmondó” címû mûvészeti-közmûvelõdési folyóiratunkat, amely különbözõ események elemzésével, értékelésével orientálja és segíti mindazokat, akik az irodalom ezen hungarikum jellegû szegmensével, a verssel és a versmondó elõadómûvészettel foglalkoznak, mind hivatásszerûen, mind a nézõkénti oldalról. versmondó 67

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK A fentieken túlmenõen teljesen megújítottuk, tovább fejlesztettük és üzemeltettük, frissítettük 4 honlapunkat (www.vers.hu, www.versmondo.hu, www.versfesztival.hu, www.versradio.hu), valamint a Versmondó Fórumot, és létrehoztuk a Versmondók blogját. Utóbbiak valamennyi honlapunkról elérhetõek. Folyamatosan bõvítjük saját alapítású és kiadású könyvsorozatunkat. A Magyar Versmondók Egyesülete több társadalmi szervezettel, állami intézménnyel, nemzetközi szervezettel tart fenn szoros kapcsolatot: Színházi Dolgozók Szakszervezete Magyar Írószövetség Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus Parnasszus költészeti mûhely Magyar Szín-Játékos Szövetség Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete Zilahi Verskedvelõk Egyesülete Szlovákiai Magyarok Vers- és Prózamondó Egyesülete stb. a Magyar Versmondók Egyesületének elnöksége nevében Kiss László elnök ***

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének tisztújító közgyûlésérõl
Véget ért egy periódus a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének az életében. A szervezet vezetõsége a négyéves megbízatás leteltével, 2010. április 10-én, a költészet napja elõtt tartotta meg tisztújító közgyûlését Bácsfeketehegyen. Az elmúlt négy évben kialakult szakmai és pénzügyi helyzetrõl Hajvert Ákos elnök és Farkas Hajnalka titkár számolt be, majd a vajdasági versmondást érintõ problémákról tanácskozott a tizenkilenc jelenlevõ – pedagógusok, versmondók és színmûvészek. A levezetõ elnöki tisztet Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetség munkatársa vállalta. A négy év mérlege: – 9 nemzeti versmondó verseny elõdöntõjének megszervezése (Illyés Gyula, Bartók Béla, 1956-os versmondó verseny, József Attila, Ratkó József, Anyám fekete rózsa vers- és prózamondó találkozó, Többsincs mesemondó verseny); – 9 saját szervezésû vers- és prózamondó találkozó megtartása (Dudás Kálmán vers- és prózamondó találkozó, Arcok üveg mögött – mûfordítások vers- és prózamondó versenye, Záporka vers- és prózamondó találkozó tanulásban akadályozottak részére); – 7 szakmai mûhely lebonyolítása, ahol Pataki András, Wiegmann Alfréd, Németh Ervin, Tóth Erzsébet, Hajós Zsuzsa, Lingl Zsófia, Stollár Katalin, Krekity Olga, Mess Attila, Táborosi Margaréta, Molnár Róbert, Pál Ágnes, Lódi Andrea, Fekete Ágnes, Barta Júlia, Hajvert Ákos voltak az oktatók; 68 versmondó

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK – 12 elõadás létrehozása, több mint 70 vendégszereplés az elõadásokkal Szerbiában, Magyarországon, Szlovákiában, Romániában és Szlovéniában; – 2 pedagógusképzés, 15. születésnapi gálamûsor, zsûrizések, könyvbemutatók; – 56 benyújtott pályázatból 43 nyert. Mindez a partnerszervezeteinkkel való szoros együttmûködésben valósult meg (Magyar Versmondók Egyesülete, Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus, Forrás Színház, Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet, Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság, Feketics Mûvelõdési Egyesület). A tisztújító ülésen felmerült témák közül az elnökségi tagok a középiskolás korosztály vers- és prózamondás iránti érdektelenségét, valamint a támogatás hiányát jelölték meg legégetõbb problémaként. Krekity Olga, az egyesület alapító elnöke kiemelte, hogy a tanárnak kulcsfontosságú szerepe van a fiatalok érdeklõdésének felkeltésében. Örömteli dolog, hogy az elmúlt tizenöt év alatt felnõtt egy olyan csapat, amely át tudta venni a vezetést, szakmailag a szerve-

Erdély – Csikszentimre

versmondó

69

EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK zést, de a fennálló probléma egyik oka abban van, hogy nem nevelõdött ki egy olyan pedagógusgárda, amely a gyerekek közelében van és rendszeresen felkészítené õket. Hangsúlyozta a kapcsolatfenntartás fontosságát a hasonló profilú mûhelyekkel, javasolta a tanárok motiválását díjazások révén s negyedévenkénti konzultációt a felkészítõkkel. Az utóbbi évek versmondó táboraiban sokszor kapott nagy teret a színjátszás. Késõbb pedig visszatértek a kimondottan versmondós foglalkozások és ez összezavarhatta a fiatalokat, fõként a középiskolásokat, akiknek a színházi elõadás a vonzóbb. Javasolta, hogy a két éve mûködõ, hasonló arculatú, de kizárólag színjátszással foglalkozó MaDT (Vajdasági magyar amatõr- és diákszínjátszó tábor) és a Szép szó tábor között nagyobb idõbeli eltérés legyen – legalább egy hónap, mert a fiatalok így eljuthatnak mindkét mûhelybe. Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója megjegyezte, hogy az amatõrök színjátszó találkozóján a zsûri évekig nem marasztalt el senkit, csak dicsért, az említett területen mégis mennyiségi és minõségi növekedés tapasztalható. Kivel lehet a baj másutt? A gyerekekkel? A pedagógusokkal? A zsûrivel? A színmûvész a körültekintõ és óvatos (enyhén elmarasztaló és fõként dicsérõ) zsûrizés fontosságát emelte ki. Solymosy Viktória, a Timp kiadó vezetõje szerint szorosabb kapcsolatot kell létesíteni az oktatási intézményekkel, azon belül a versmondás iránt érdeklõdõ fiatalokkal. Elmondta azt is, hogy a VMVE az elkövetkezõ harminc évben is számíthat a Timp kiadó támogatására és ajándék könyveire. Barta Júlia, Magyar Életfa-díjas népmûvelõ, nyugalmazott óvónõ, a VMVE elnökségi tagja az óvodai nevelés és a folytonosság fontosságát hangsúlyozta. Szerinte nem lehet elvárni, hogy az a gyerek, aki óvodában nem találkozik verssel, középiskolás korában egyszer csak versmondó versenyekre induljon. A pedagógusok kulcsszerepére hívta fel a figyelmet a versmondás terén. Kapornyai Lívia a szabadkai Életjel képviseletében vett részt a közgyûlésen. Hozzászólásában elmondta, szerinte is óvodás kortól kell kezdeni a versmondás megszerettetését. Úgy látja, hogy a kezdõ pedagógusnak nincs esélye a versenyeken, ezért könnyen elkedvetlenedik. A gyerek pedig mindig érzi, hogy igazságos volt-e a zsûri döntése. Sajnos vannak olyan tapasztalatok, amelyek ennek ellenkezõjét mutatják. Csernai Adrien, a topolyai Auróra Irodalmi és Beszédmûvészeti Mûhely új vezetõje is megjelent a közgyûlésen, hogy békítõ jobbot nyújtson, s ezzel megszûnjön a rivalizálás a topolyai versmondók és Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének tagjai között. Adrien vázolta, hogy Topolyán is hasonló gondokkal küzdenek a középiskolásokkal. A probléma okát leterheltségükben és a pedagógusok érdektelenségében látja. Reményét fejezte ki, hogy összefogással talán lehet a helyzeten változtatni. A topolyaiak a Szép szó tábor szervezésébe és munkájába is nagyon szívesen újra bekapcsolódnának. Szarka Ákos versmondó, a szabadkai Kosztolányi Dezsõ Tehetséggondozó Gimnázium tanulója felszólalásában annak a véleménynek adott hangot, mely szerint a középiskolások nincsenek leterhelve, erre példa õ és még az a tucatnyi fiatal, akik részt vesznek a találkozókon és a mûhelyek munkájában. Hajvert Ákos megkérte a jelenlévõ középiskolásokat, hogy segítsenek élménybeszámolókkal, beszélgetésekkel és promóciós anyagokkal kedvet csinálni azoknak, akik érdeklõdnek.

70

versmondó

KÖNYVAJÁNLÓ Domány Zoltán Radnóti-díjas versmondó, egykori alelnök javasolta a tagdíj bevezetését. Természetesen szimbolikusan. A tanácskozás végeztével került sor a korábbi vezetõség felmentésére és az új vezetõség kinevezésére. Farkas Hajnalka, az egyesület titkára jelezte, hogy szívesen lemond tisztségérõl. A titkári poszttal kapcsolatos beszélgetés során felmerült egy közalkalmazotti munkahely megteremtésének szükségessége, ugyanis a pályázati összegek kezelése és elszámolása nem kis adminisztrációval és felelõsséggel jár, nem várható el senkitõl, hogy ingyen végezze el ezt a munkát. Lódi Andrea elnökségi tag munkahelyi és egyéb elfoglaltságok miatt jelezte kilépési szándékát a testületbõl – elmondta, hogy a mindennapi szervezési feladatokat nem tudja vállalni a jövõben, de ahogy tudja, támogatja az egyesület munkáját. A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke az elkövetkezõ négy évre Hajvert Ákos tanító, többszörösen díjazott versmondó, alelnöke Szatmári Melitta tanító maradt, valamint új, második alelnöke Csernai Adrien (Auróra Stúdió) újságíró, versmondó lett. A titkári szerepet a továbbiakban Farkas Hajnalka ideiglenesen tölti be. Az elnökség tagjai maradtak vagy lettek továbbá: Barta Júlia Magyar-Életfa díjas népmûvelõ, Domány Zoltán Radnóti-érmes versmondó, Csõke Csilla német–angol szakos tanár, Bordás Katalin magyar szakos hallgató, illetve Csanak Andrea, Szarka Ákos és Leist Brigitta (Életjel) versmondók. Az egyesület új felügyelõ bizottságának tagjai Lódi Andrea drámapedagógus, valamint Kalmár Zsuzsa és Vukosavljev Iván színmûvészek lettek. A nagy egyetértésben lezajlott tisztújítást követõen az ülés a közeljövõ terveinek felvázolásával zárult. 2010-ben a hátralévõ tavaszi nemzeti versmondó versenyeken (Nagy László-verseny, Ajka; Szép magyar beszéd-verseny, Gyõr; Anyám fekete rózsa-találkozó, Veresegyház; Falusi krónika, Keszthely) való részvétel után elkezdõdnek a Szép szó tábor (augusztus 15–22.) elõkészületei, majd azt követõen õsszel megszervezzük a hagyományos Dudás Kálmán (november 20–21.) és a Záporka találkozót. Forrás: Savaria University Press Alapítvány ***

A „12 legszebb magyar” vers – Újabb konferenciakötet
Április 23-án, Újvidéken mutatták be „A 12 legszebb magyar vers” sorozat ötödik kötetét. A könyv, mely a Levél a hitveshez címet viseli, az azonos névvel megrendezett 2009-es konferencia elõadásait gyûjti csokorba. A rendezvény- és könyvsorozat célja, hogy kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekmûvének újraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai, melyek az elmúlt évtizedekben nemegyszer a tudományos gondolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben. A 12 legszebb magyar vers konferencia- és könyvsorozat az ötödik állomásához érkezett. A sorozat megszervezésének ötlete még 2007-ben, egy irodalmiköltõi kiránduláson alkalmával vetõdött fel. Az egyetemista csoportot vezetõ két tanár és irodalomtörténész, versmondó 71

KÖNYVAJÁNLÓ Fûzfa Balázs és Végh Balázs Béla csapott ekkor a homlokára azzal a felkiáltással, hogy hiszen éppen abban az évben ünnepeljük a magyar költõi hagyománytörténés híreshedett nagy verse – vagy még inkább: Nagy Verse –, a Szeptember végén megszületésének százhatvanadik évfordulóját, s ezt igazán illõ volna méltó módon megünnepelni. Az ötletet tett követte, s még azon az õszön nagyszabású konferenciát szerveztek a vers születésének helyszínén. Ezt követõen pedig a konferencia anyagából, gazdag és sokszínû kiadványt jelentettek meg. A rendezvénynek olyan nagy volt a sikere, hogy – többek között Jordán Tamás színigazgató és Kerényi Ferenc biztatását és javaslatait elfogadva –, a szervezõk úgy döntöttek: az egyszeri eseményt rendszeressé teszik, és azt egy átfogó koncepcióba illesztik. Tizenkét legszebb magyar vers, természetesen, nincsen. Lehet egy és lehet százhúsz legszebb magyar vers is, kinek-kinek ízlése és felkészültsége szerint. Sõt, mindenkinek meglehet még akár a „maga” tizenkét legszebb magyar verse is. Hogy melyik tehát a tizenkét legszebb magyar vers? Az abszurd kérdésre, valljuk be, konszenzusos vagy végleges válasz nem adható. Az ennek a kérdésnek a jegyében szervezett konferencia- és könyvsorozat szervezõinek azonban vállalniuk kellett azt a merészséget, hogy megnevezzék a szerintük legszebb tizenkét magyar verset. Döntésüknek megfelelõen, a Petõfi-konferenciát 2008 tavaszán Szombathelyen az Apokrif, õsszel Szécsényben a Szondi két apródja, 2009 tavaszán Esztergomban az Esti kérdés és most Abdán a Levél a hitveshez köré szervezett rendezvény követte. S a tervek ismeretében, annak rendje és módja szerint, 2010-ben mindezeket követi Szabadkán a Hajnali részegség, Iszkázon a Ki viszi át a Szerelmet, egy évvel késõbb Nagyváradon a Kocsi-út az éjszakában, Niklán. A közelítõ tél, 2012-ben – ugyan-

tanár úr, így jó lesz...

72

versmondó

KÖNYVAJÁNLÓ csak tavaszi-õszi elrendezéssel – Székesfehérváron A vén cigány, valamelyik, késõbb kijelölendõ budapesti pályaudvaron az Eszmélet konferenciája és kötetének megjelentetése. A sorozat zárását végezetül a szervezõk a Valse triste elõtti tisztelgésnek szánják, Csönge és Szombathely helyszínekkel. Idõközben pontosan megfogalmazódott a sorozat alapvetõ célja, kidolgozódott a koncepciója, kialakult egyfajta sajátos rituáléja, s szinte észrevétlenül megformálódott a lelkes és elhivatott törzsgárdája is. Az elsõdleges cél, mely minden tanácskozás meghívóján is olvasható, az, hogy úgymond „kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekmûvének újraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai, melyek nemegyszer a tudományos gondolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.” Az ennek a célnak az elérését szolgáló eredendõ koncepciót – annak kidolgozójának, Fûzfa Balázsnak a szavait idézve – úgy igyekeztek kialakítani, hogy „korosztályok és szakmák, mindazok, akik az irodalom közelében élnek, találkozhassanak egymással. Ezeken a konferenciákon mindig megjelenik a diák, a középiskolai és az általános iskolai tanár és a tudós.” Az alapkoncepciónak megfelelõen – a második tanácskozás óta – a tudományos konferenciához egy úgynevezett tömeges versmondó akció is kapcsolódik. Ennek keretében – Jordán Tamás irányításával – több száz gimnazista és a hozzájuk csatlakozó, érdeklõdõ, együtt szavalja el az éppen akkor a középpontba állított verset. Így lehettek tanúi a jelenlévõk és a televízió nézõi azoknak a felemelõ pillanatoknak, amikor Arany versét Drégely várában, a Babits-verset az esztergomi bazilika lépcsõin vagy jelen esetben, a Levél a hitveshez címû verset a Radnóti-emlékhely közelében fiatalok százai közösen elszavalták el. A célkitûzés és a koncepció része minden esetben az is, hogy az összejövetel tudományos részéhez az adott vers, a költõ és a helyszín szellemiségéhez kapcsolódó egyéb rendezvények, személyes és közösségi élményt nyújtó programok, események kapcsolódnak. A tanácskozást Szabó Zsolt abdai polgármester nyitotta meg, aki – amikor csak tehette – meglátogatta az eseményt. A rendezvényt a helyiek egyébként is teljes mértékben a magukénak tekintették és szeretettel teli segítõkészséggel támogatták. A konferencia helyszínén nyitották meg Horváth István Munkácsy-díjas belsõépítész kiállítását, melyet Somogyi György, Abda nyugalmazott polgármestere méltatott. De a helyszínen lehetett megtekinteni Kartag Sándor filmjét is, mely Radnóti centenáriumának bori eseményeirõl számolt be. A jelenlévõk megismerhettek két frissen megjelent abdai kiadványt is. Az egyik a Fûzfa Ottó szerkesztette Radnóti Miklós emléke Abdán, a másik a Radnóti-emlékhely. Abda címû, mely Somogyi Éva szerkesztésében és az általa készített fényképekkel illusztrálva jelent meg. A közremûködõk kézbe vehettek két, a konferencia alkalmából kiadott kötetet is. Az egyik a megelõzõ tanácskozás anyagát tartalmazta, a másik a Radnóti-életrajz második, javított változata. Az érdeklõdõk maguk is felkereshették az abdai Radnóti-emlékhelyet, ahol meghallgathatták Fûzfa Ottó, sok helyi érdekességrõl szóló beszámolóját, valamint ellátogathattak Pannonhalmára, ahol Ásványi Ilona könyvtárbemutatót tartott a számukra, Sirató Ildikó pedig videoóvetítéssel egybekötött elõadásában elevenítette fel a Radnóti életét feldolgozó legendás musical, az Egy szerelem három éjszakája fõbb színház- és filmtörténeti mozzanatait. Lackfi János a verseibõl összeállított nagy sikerû felolvasóestet tartott. Ezeken a rendezvényeken, kirándulásokon, esti összeversmondó 73

KÖNYVAJÁNLÓ jöveteleken bõséges lehetõség nyílott ismerkedésre, barátkozásra, személyes és szakmai eszmecserére. Noha a résztvevõk a legkülönfélébb helyekrõl érkeztek, a három napot egyébként is, noha a résztvevõk a legkülönfélébb helyekrõl érkeztek, alapvetõen valami, ma már sajnos ritkaságszámba menõ nyugalomodtság, egymás iránti figyelem és tisztelet hatotta át. Valószínûleg ennek is köszönhetõ, mint azt a szervezõk elmondták, hogy mára a rendezvénysorozatnak kialakult egy állandónak mondható, körülbelül harminc fõt számláló „törzsgárdája”, lelkes magja alakult ki. A szervezõk kezdettõl fogva elsõrendû feladatuknak tartották a résztvevõk körének földrajzi kiszélesítését is, a határon túl élõ magyarság bevonását is. A mostani tanácskozásra is érkeztek elõadók Kolozsvárról, Pozsonyból, Szatmárnémetibõl, Újvidékrõl, a Vajdaságból, sõt Finnországból és Olaszországból is. Kivételesen fontosnak mondható az, hogy a szinte az összes magyarországi egyetem mellett minden olyan határon túli egyetem is képviseltette magát, ahol magyar nyelvû oktatás folyik. Ezt a tényt igazolta emlékezetes elõadással Faragó Kornélia, Láng Gusztáv, Tõzsér Árpád, Végh Balázs Béla, s hasonlóképpen és szemléletes módon nyújtott betekintést a Radnóti-fordítás nehézségeibe Bányai János, Antonio Donato Sciacovelli, Papp Judit és Eliisa Pitkäsalo. Mivel ezúttal is egyetlen vers állt a tanácskozás középpontjában, természetesen az elõadások jelentõs része természetesen az alapos szövegelemzést tekintette eredendõ feladatának. Ebbõl adott mintaszerû példát Bokánmyi Péter, aki a Radnóti-verset az „irracionalitás terének” fogta fel, Fûzfa Balázs, aki azt a „szelídség retorikája” érvényesüléseként értelmezte, Horváth Kornélia, aki abban a „józanság értelmezési lehetõségét” vizsgálta, Nagy Márton, aki saját meghatározása szerint is a „szövegközpontú elemzés” lehetõségét látta meg benne, Odorics Ferenc, aki többek között Hamvas Béla-i vonatkozásokkal is igazolta abban az „önmegszólítás teljességét” és Palatinus Levente Dávid, aki a verset „a bizonyosság széttöredezéseként” elemezte. A vers mûfaji meghatározásának kérdését is többen felvetették. Így elsõsorban is Mezõsi Miklós, Nyilasy Balázs, Strum László és Szitár Katalin. A tanácskozás utolsó napja a szakmódszertan jegyében telt el. Elõbb Boldog Zoltán „provokatív kérdésfelvetéseit” hallgathatták meg a jelenlévõk, Kapiller Sarolta pedig azokat a drámapedagógiai eszközöket vette számba, amelyek a Radnóti-vers tanítása során igénybe vehetõk. Pap Kinga pedig azt a Radnóti-képet mutatta be, amely az irodalompedagógiában és az irodalomtankönyvekben megjelenik. Ezt követõen a budapesti Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium magyartanári munkaközössége mutatkozott be. Vezetõjük, Gordon Györi János röviden tájékoztatást adott a munkaközösség tevékenységérõl, elõadásában pedig a költõ összes fotóját tartalmazó kiadvány tanulságait foglalta össze. A munkaközösség tagjai közül Fenyõ D. György a tõle megszokott hasznos „ötletekkel és gondolatokkal” szolgált, Horváth Beáta a verselemzésben a média felhasználhatóságát kutatta, Mózer Tamás a vers megközelítésének két lehetséges módját mutatta be. Végezetül egyszerre volt megható és felemelõ, ahogy a tanácskozás zárásaként. Horváth Sándor általános iskolai tanuló a Levél a hitveshez, Dékány Lászlóné abdai lakos pedig a Nem tudhatom… címû verset elszavalta. A két versmondással két, korban egymástól nagyon különbözõ korosztály tett hitet – mintegy a konferencia valamennyi résztvevõjének szándékát kifejezve – Radnóti Miklós költészetének értékessége és érvényessége mellett. 74 versmondó

KÖNYVAJÁNLÓ

BABITS MIHÁLY

Esti kérdés
idõn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyü, síma, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyujtják sorban a napfényü gázt; vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettõs vonalát; vagy épp a vízi városban, a Riván hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze multba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, elmúlt korodba, mely miként a bûvös lámpának képe van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hûvös, melynek emléke teher is, de kincs is: ott emlékektõl terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted: csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvetõ? minek az árok, minek az apályok s a felhõk, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égõ szizifuszi kõ? miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelõ idõ? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nõ a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nõ?

versmondó

75

A SZERZÕRÕL

JUTALOMJÁTÉK = Jutalom és játék
Kodrucz Sándor alapfilozófiája, hogy az élet nagy jutalom, ami tele van játékkal. Minden képével arra törekszik, hogy ezt meg is mutassa a világnak. E szemléletmód és a tökéletes pillanat keresése és rögzítése az, ami munkáit izgalmassá teszi. Vérbeli fotóriporter. 2010-ben jeles évfordulókat ünnepel a kerület. 100 éves Pestszentlõrinc, 80 éves Pestszentimre és 60 éves a kerület. Ezek az évfordulók adták az ötletet Kodrucz Sándornak, aki immár 12 éve Pestszentlõrinc-Pestszentimre eseményeit fotózza, hogy az elmúlt idõszak történéseirõl készült alkotásait mutassa be a Kondor Béla Közösségi Házban. De, miért is Jutalomjáték a címe? Sejtelmesen mosolyog az alkotó, miközben elárulja, hogy õ is jubilál. Ez a 75. kiállítása. Ám, nemcsak a saját anyagát gyûjti egy csokorba, hanem atyai szemét is rajta tartja fia második kiállításán. Aztán tervez új kerületi mûvészeti albumot, és a 2009-ben, a József Attila Mûvészeti Centrum Alapítvány Radnóti 100. születésnapjára meghirdetett „Írok, mit is tehetnék” címû összmûvészeti pályázatra készített alkotásokat gondozza, hogy könyv készülhessen belõle, és saját munkáiból szerkeszt elegáns kiadványt, valamint a József Attila Klub ks 6187 menedzsereként tevékenykedik. Jutalomjáték. „Ha a szavakat kettéválasztom, jutalom és játék. Azt hiszem az, hogy itt vagyunk, ilyen szép számmal, és együtt örülünk az alkotóval az itt felsorakozó képeknek, az egy vérbeli mûvész számára jutalom. Az ünnepélyes percek, a látogatók figyelme, szeretete, baráti ölelések, kézfogások méltó jutalma a szép munkának. Sándor barátunk játszik is. A játszótér szûkebb pátriájából a széles nagyvilágig terjed. Belefér a szoknyát kacéran emelgetõ szellõ és a romantikus hazai Duna-ág. (...) és a némi iróniával kezelt fontoskodók és a szeretetteljes humorral ábrázolt, valóban fontos személyiségek. A jutalomjáték a jellegébõl adódóan számadás is” – mondta Chochol Károly fotómûvész a tárlat megnyitóbeszédében.

76

versmondó

A SZERZÕRÕL Kodrucz Sándor (1952. Budapest) Fotóriporter, a Magyar Öttusa Szövetség, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség, a Magyar Olimpiai Akadémia, illetve Budapest, XVIII. Kerület, Pestszentlõrinc-Pestszentimre Önkormányzatának hivatalos fotósa. Tagja a Magyar és a Nemzetközi Újságíró Szövetségnek, a Magyar és a Nemzetközi Sportújságíró Szövetségnek, a MUOSZ Fotóriporterek Szakosztályának, továbbá a József Attila Mûvészeti Centrum alkotóközösségnek, a Moholy-Nagy Alkotókörnek és a Nikon Európai Professzionális Fotósok Klubjának. A KODRUCZ PRESS FOTÓÜGYNÖKSÉG tulajdonosa. • • • • 1998-ban a „Világ legjobb kézilabda fotója”pályázat nyertese. 5 olimpián, 21 világbajnokságon, 27 Európa-bajnokságon fotózta kedvenc sportágait. 79 könyvben jelentek meg képei, számos falinaptár õrzi optikája nyomát. 11 állandó kiállítása van és 77 alkalommal, rendeztek képeibõl kiállításokat Európa és az ország különbözõ pontjain. • 3 földrész, 11 országában intézmények és sportcsarnokok falain is láthatók alkotásai. • Hazánkban 44 iskola, 27 sportegyesület, 59 vállalat, cégcsoport, illetve önkormányzatok, minisztériumok, és az Országgyûlés tartott igényt képeire.

landing versmondó 77

Támogatóink:

Oktatási és Kulturális Minisztérium

Nemzeti Kulturális Alap

nka

N e m ze ti C iv il A l a p p r o g r a m

A szerkesztõség címe: 1011 Budapest, Corvin tér 8. Elektronikus cím: vers@c3.hu Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu www.versradio.hu • www.versfesztival.hu Szerkeszti: az MVE kabinetje Fõszerkesztõ: KISS LÁSZLÓ Telefon: 06 30 9223 573 Készült az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben Felelõs vezetõ: Magyar Árpádné ISSN 1217 – 3282 Ára 800 Ft Elõfizetési díj: 3200 Ft Megjelenik évente négy alkalommal Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltjában Budapest VI., Andrássy út 45. A címlapon Kudrucz Sándor: Antica Athen címû fotója látható

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti Ügyfelek Üzletág, Központi Elõfizetési és Árúmenedzsment csoport 1900 Budapest Elõfizethetõ az ország bármely postáján, valamint a hírlapot kézbesítõknél. E-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu További információ: 06 80/444-444

Sport best handball picture of the year 1998.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->