You are on page 1of 79

versmondó

XVIII. ÉVFOLYAM 2010. NYÁR


A harmadik évezred
versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja


TARTALOM

TANULMÁNYOK Seres Dénes


Wiegmann Alfréd A költészet egyetemes 41
Beszélgetés Mezei Katalinnal 3 Cristian Contraş
Mezei Katalin Egy évtizednyi vers 42
Honvágy Arany János után 4 Lakatos Mihály
A hatalom asztalhoz ül 6 Lelkemben ás a szorongás 43
Requiem 7 Józsa László
Fordított Kõmûves Kelemen 8 Költõtalálkozó – szavalóverseny 44
Ballada múlt idõk szerelmeseirõl 11 Lakatos István
Áprilisban 14 Az ontikus térben 45
Boldog 15 Kelemen Éva
Dr. Fehér Ildikó „Élveboncolás” az Írószövetségben 47
„Szent e nyelv” – A beszédtanítás Császár Bíró Lilla
története 15 „Aki verset mond költõvé kell
növekednie” 48
ESSZÉ Róka László
Kinizsi Ottó Emlékezés Latinovitsra 48
De-Generáció 24 Ficsor Miklós
Miserere 53
FORDÍTÁS Nagy László költõre emlékezetek
Tokaji András Iszkázon…
Érdemes kivárni a dolgokat 28 Nagy László
Monika Rinck Az én szívem 54
das phüh – für arsenij 28 XIII. Aquincumi költõverseny 57
Monika Rinck
huss! – arszenyijnak 29 VERSENYEK
Szeptember végén vers-, énekeltvers-
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – és prózamondó verseny 58
VERSENYEK Petõfi Sándor
Kiss László – Lutter Imre Egy könyvárus emlékkönyvébe 58
A pótszék is kevés volt a vershez! 29 Kondor Béla – Szécsi Margit Nagy László
A verskultúra lovagjai 30 versmondó verseny 59
Versmondó rekord a költészet napján 31 „Színes forgó” – versmondók találkozója 60
Tóth Zsuzsanna
Meg a VERS 31 EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK
Parti Nagy Lajos A Magyar Versmondók Egyesületének
Szívlapát 35 2009. évi tevékenységes 61
Versmondók Kazinczy szülõfalujában 39 A Vajdasági Magyar Versmondók
Kazinczy Ferenc Egyesületének tisztújító közgyûlésérõl 66
Baróti Szabó Dávidhoz 39
10 éves a Költészet tavasza Fesztivál KÖNYVAJÁNLÓ
Fekete-Szabó András A „12 legszebb magyar vers” 69
Csak így tovább 40 Babits Mihály
Tiberiu Marc Esti kérdés 73
Köszöntõ 41 Jutalomjáték = Jutalom és játék 74
TANULMÁNYOK

„Én vagyok Mezey Katalin,


A fényképeim is engem mutatnak.
Én tetõtõl talpig én vagyok
Ameddig lenni hagynak.”

WIEGMANN ALFRÉD beszélgetése

MEZEY KATALINNAL
– Fura dolog a költészet, maga a költés. A költõ ül és költ. Ha például ülsz az íróaszta-
lodnál, s valamelyik unokád hozzád fordul, nagyi éhes vagyok, akkor te azt mondod, kislá-
nyom, most ne zavarj, éppen költök?

– Ilyet azért nem szoktam mondani. De az persze igaz, hogy az ember nem szívesen
hagyja abba a munkát, mert nem biztos, hogy visszatalál azokhoz a gondolatokhoz, ame-
lyek éppen megformálódóban vannak. Ha érzi az ember, hogy itt lappang valami, valami
fontos, sokszor csak egy érzés, valamit lát belül az ember, megél valamit, akkor célszerû
azonnal rögzíteni, leírni, akár pár szóban, mert ha ezt megteszi, késõbb újra lehet folytatni
a gondolatot, újra elõvehetõ, s megjelenik az a bizonyos „aha” élmény, az a rátalálás,
amelybõl már jó sorok, talán egy egész vers születik. Inkább rátalálunk, megtaláljuk a ver-
set, semmint költjük.
Ahogy kérdezted, valóban érdekes a magyar nyelvben ez a költ, költeni szó. A fõnév, a
költõ szó, az egyértelmû, azt általánosan használjuk egy sajátos foglalkozás megnevezésé-
re, de az igét nem szoktuk használni csak némi választékos esetben. Biztos, hogy nyelvújí-
tási szó, mert azelõtt igriceknek hívták a költõket, s még több ilyen õs toposza volt a ma-
gyar nyelvben a versmondó vagy az énekmondó személynek. Érdekes megnézni, hogy az
idegen nyelvek milyen jelentésbõl, más igének a fogalmi elvonásával nevezik meg a köl-
tõt, például a német Dichter szó a ’sûrítõ’ elvonásából keletkezett. Én nem találom túl szép-
nek, de azért kifejez valami lényegit. Igen, az esszenciáját kivonja a valóságból az, aki ver-
set vagy éneket fogalmaz, hasonlóan más mûfajokhoz.

– De mihez képest fogalmazza a költõ a verset? Dramaturgiai értelemben a költõ önma-


gával beszélget, vagy az olvasóval, az olvasónak akar valamit mondani? Megfigyelted, ho-
gyan történik ez? Talán versenként változik ez a szemléleti attitûd?
– Igen, hát egészen biztosan eszébe jut, hogy ezt majd elolvassák, s esetleg ki is húz be-
lõle valamit pont ezért. De elsõsorban magával és a költészettel beszélget. Számomra a holt
költõk társasága, a holt írók társasága a legfontosabb, verseimmel velük folytatok párbe-
szédet. Erõs az ösztönzés, hogy az ember hozzátegye a magáét a magyar irodalomban már
megszólalt hangokhoz. Nem jut eszébe, hogy József Attila konkrétan azt meg azt írtra, s
hogy Ady meg amazt írta, hanem általában kötõdöm a régi költõkhöz. Zrínyihez nagyon,
Arany Jánoshoz is, fontos az ösztönzés, amit tõlük kapok.

versmondó 5
TANULMÁNYOK

Honvágy Arany János után

Mert nem engem igazolt az élet,


önmagamat számkivetve élek.
Szaremberek levegõjét szívom,
s elrothadok még innen a síron.

Mert nincs más mód kenyeret keresni,


a pénzt tõlük kell havonta lesni.
A türelem belül vassal éget.
szörnyû véggel ijesztget a végzet.

Megpróbáltam úrrá lenni rajtok,


kényszeredett parolájuk sajgott.
Visszavették százszor, amit adtak,
csak a szolgamunkára kapattak.

Adták ugyan, amit, fanyalogva,


tudatva, hogy nem becsülnek sokra,
hogy a helyem ott van a sarokba,
s én csak álltam némán, mosolyogva.

– Érdekes, hogy a keserû sorok nem irodalomtörténeti vonatkozást ragadnak meg, ha-
nem messz menõen a lírai én szólal meg itt. Mintha az írókkal személyes viszonyod lenne,
amelyben túl az irodalmon beszélgetsz velük, tehát az õ emlékük, egykori helyzetük mentén
fogalmazod meg a világhoz való viszonyodat.
– Igen. Tulajdonképpen én is sokat gondolkodtam azon, hogy például a két Arany János-
hoz szóló verset miért is címezetem Arany Jánosnak, aztán rájöttem, hogy a ’48–49 utáni
Arany János az, akivel az ember azonosult. Azt éreztük, hogy azonos helyzetben élte le az
életét, akárcsak mi. Tudod, én, aki múlt század negyvenes éveiben születtem, én és a nem-
zedékem, a 43-asok – most ciki bevallani már ezt a kort – a fiatalságomat, az eszmélése-
met a forradalom határozta meg, ’56 az a viszonyítási pont, amelybõl elindultam. Abban a
pillanatban, amikor elbukott, akkor hirtelen felnõttünk. Megtapasztaltuk a bukás fájdalmát,
keserûségét, de azt a reményt is, ahogy kaput nyitott a forradalom. Egy pár nap alatt min-
denki más lett, kivirágoztak az emberek, beszéltek, hangosan nevettek az utcán, persze nem
mindenki, volt, akik elbújtak és rettegtek, ez is hozzátartozik valósághoz. De az egész for-
radalom a hatalommal való szembeszegülés volt, és az ország nagy többsége nagy felsza-
badulást érzett, mély lélegzetet vett azokban a napokban. Én tizenhárom évesen talán a leg-
fogékonyabb korban voltam. Mint ahogyan egy korabeli fotón látható egy 13 éves gyerek,
hátán a géppisztollyal: azt hiszem, Mansfeld Péter is ebben a kamaszkorban volt. Ez az ép-
pen a gyereksorból kiszabaduló fiatalság számára meghatározó valami volt, és az Arany Já-
noshoz való kapcsolódás talán ebbõl a közérzetbõl fakadt, hogy õ is egy nagy bukás kor-
szakában élte le az élete nagyobbik felét.

6 versmondó
TANULMÁNYOK

– „Mert nem engem igazolt az élet / önmagamat számkivetve élek…”, tehát egy sajátos
meghasonlás, a belsõ törekvések, vágyak és a realitás, a jelenben véghezvihetõ lehetõségek
között.
– A nagy remény és a nagy bukás a meghasonlott életet hozza magával. Hiszen amivel
hirtelen azonosulni mertünk, a nagy szabadság élménye és a nagy közösségi felszabadulás
és összetartozás élménye, az végül is üldözendõnek, sõt bûnösnek minõsült hosszú idõn ke-
resztül, tehát akárhogy is nézzük, a nagyobbik részét az életemnek abban a korszakban él-
tem, amikor a számomra revelációként ható forradalmi lehetõség önmagát megcáfolta, és
egy súlyos véres gödörbe zuhant az egész társaság, aki azt hitte, hogy hirtelen kivirradt ne-
ki. Tehát akárhogy is nézzük ezt a huszadik századot, ’56 november 4-én elvesztettük úgy,
ahogy volt. Elvesztettük egyszer már korábban is a két világháború alakalmával ’19–20-
ban és aztán ’44–45-ben, de ’56 után totálisnak tûnt ez a veszteség.

Jaj mit ér az ifjúság,


ha önmagába fullad!
(…)
Nagycsütörtök, nagypéntek,
arcomig érõ bánat,
a szabadságom tört virága,
van-e húsvét utánad?

(Nagycsütörtök, nagypéntek)

– Ez a veszteségtudat határozta meg az eszmélkedését egy egész nemzedéknek, a tiédnek


is. Amikor elkezdtél költõként létezni, és megjelentek az elsõ verseid, érzelmi vonatkozás-
ban nyilván ez volt a trambulin, amelyrõl nekirugaszkodtál a költészetnek. De ugyanakkor
volt egy realitás, volt egy különös kor, amely nagyon sok ellentmondást hordozott, a le-
gyõzöttség ájulatában élt az ország, de ugyanakkor voltak olyan társadalmi erõk, olyan
kezdemények, sokszor még a politikán belül is, amelyek valamiféle progresszió mentén gyü-
lekeztek, és talán ez volt az a légkör, amelyben a Kilencek csoportja végül is megjelent,
megjelenhetett, és amelynek te is részese voltál. Ekkor derült ki, hogy költõ vagy, és ebben
valami személyes és közös együttmûködött. Egyáltalán ez a személyes és közös rész ebben
az idõszakban hogyan oszlik meg benned?
– Az egyetemen szervezõdött ez a csoport, Utassy Jóska volt az egyik kezdeményezõ,
Kiss Benedekkel és Oláh Jánossal többek között. És ott volt Rózsa Bandi, aki nagyon kö-
zeli barátom volt, õ már egy évvel korábban elvégezte az egyetemet, az Eötvös Kollégium-
ból ismertem, és voltak mások, Angyal János, aki késõbb irodalomtörténész lett, de úgy,
mint csoportnak a megszervezésében nem vettem részt. Én akkor nem voltam egyetemis-
ta, családi okok miatt nem tudtam folytatni a magyar-népmûvelés szakot. Egy fél évre ki-
kerültem Zürichbe tanulni, aztán amikor hazajöttem, dolgoznom kellett, Tatabányára men-
tem tanítani. Így két és fél év után az egyetemi tanulmányaim megszakadtak, de az Elérhe-
tetlen föld többi nyolc tagja, a barátaim folytatták egyetemi tanulmányaikat és dolgoztak
az antológia létrehozásán. És persze föl-föl látogattam Pestre, egy körúti sörözõbe, az Er-
zsébetbe ültünk be, ahol barátaim nagy viták közepette végezték a beérkezett versek zsûri-

versmondó 7
TANULMÁNYOK

zését. Sok embernek szóltak, sok ember küldött anyagot, és sok versbõl választották ki azo-
kat, amelyek végül is a kötetben megjelentek. Ez számomra kedves emlék, mert bár meg-
bírálták a verseimet, engem végül is maguk közé fogadtak.
Érdekes volt, hogy az idõsebb generáció írói, költõi, Nagy László, Juhász Ferenc, Kor-
mos István, Váci Mihály örültek nekünk, legalábbis az indulásnál, de még az õ ajánlásuk
sem volt elegendõ ahhoz, hogy a kötet napvilágot lásson. Közel négy év után végül Darvas
Józsefnek, az Írószövetség elnökének a gesztusa tette lehetõvé, hogy megjelenjen az anto-
lógia, az Elérhetetlen föld. Kaptunk kritikát is, de ez a kötet tette lehetõvé, hogy kapcsola-
tot találjunk az idõsebb generációval, s ismerkedjenek velünk az olvasók, és ez semlegesí-
tette a nem éppen jó hivatalos visszhangot. Egyszer Veres Péter is meghívott minket, s azt
mondta „Csak azért hívom meg magukat, hogy elbeszélgetve elmondjam maguknak, hogy
nem egy közönséges konformista, megalkuvó voltam, hanem valamiért, valamilyen ügy ér-
dekében voltam megalkuvó konformista, ha az ügy megvalósításához nem is találtam meg
a lehetséges utat.”

– Azután a társaság tagjai önálló útra léptek. Neked is megjelent elsõ köteted, az Amíg
a buszra várunk, amelynek az anyaga korábban már a kiadónál volt, ám a kiadás nehézke-
sen ment, s bár a szakma elismert, mégsem lettél a hatalom dédelgetett kedvence, hiszen a
következõ köteted csak nyolc év múlva jelent meg.
– Sem én, sem a közös antológia szerzõi nemigen jelenhettünk meg. Bár egyikünknek-
másikunknak jelent meg önálló kötete, Gyõri Lászlónak például, de egyikünk sem lett a ha-
talom támogatottja. Vasy Géza ki is mutatta egy tanulmányában, hogy például 1970-ben
összesen két versünk jelent meg a Kortársban és az Új Írásban, míg az elõzõ idõszakban
25-28, ami szintén nem sok. De ugyanakkor nagy népszerûséggel járt az antológia megje-
lenése. Az olvasók is kerestek, jártunk ankétokra, író-olvasó találkozókra s valahogy ez a
második nyilvánosság ébren tartotta a népszerûségünket. Ha ez a második nyilvánosság
nem fogad be és nincsen mögöttünk, akkor nem lehetett volna azt a hét-nyolc évet kibírni,
amire a második kötetem, az Anyagtanulmány megjelent. S más is kitartást adott, például
az, hogy Nagy Lászlóhoz elvihettem a verseimet, vagy Weöres Sándor vállalta késõbb a
fülszöveg írását a harmadik kötethez, az ilyesmi sokat jelentett.

A hatalom asztalhoz ül

A hatalom asztalhoz ül, Ha ellentmondasz most neki,


mindjárt van jó helye. arcán zavar fut át.
A hatalom viszi a szót, Körülnéz, kitér, kedvszegett,
nem rebben a szeme. félbehagyja szavát.

Mindenkire komolyan néz, De másnál kész a bókolás,


mindenki ránevet. azt figyeli, dicséri.
Nincsenek nála fegyverek, Elmegy. Nem ismer. Elfeled.
mégis, legyen eszed. De utadat kiméri.

8 versmondó
TANULMÁNYOK

Egy rövid beszélgetésben nem tudunk számot adni a teljes életútról, hiszen számos köte-
ted látott napvilágot azóta, versek, gyerekeknek is, drámákat adtál közre, prózai írásaid je-
lentek meg, legutóbb egy szép kötet köszöntött a születésnapodon, amelyben korábbi ver-
seidbõl Vasy Géza válogatott egy csokorral.
Vasy Géza a kötet tanulmányában arról beszél, és ez érdekes és talán helytálló is, hogy
a korábbi oppozíció a te generációd és a magad részérõl is valamennyire megszelídült, te
úgy szelídültél meg, hogy férjhez mentél, és három gyereket hoztál a világra. A családanyai
teendõk teljesen lefoglaltak és mégis, emellett is jutott idõ az élet gondolati, reflektív meg-
élésére. A politika, az egzisztenciális és a személyes lét kérdéseivel való szembenézésre. Ez
a bizonyos, „aha” élmény, néha elvezet örömteli, máskor tragikus létállapot megfogalma-
zásához, megidézéséhez. Az édesapádról szóló requiem, vagy az édesanyád elvesztésérõl
szóló versek a tragikus élmények hatására születtek.

Requiem II.

tavasszal majd
bezúzza a víz

mellére
lehúzódik

juharfa
vánkosáról

idõvel
eltûnik

Nos, hát azért szoktam mindenkink azt mondani, hogy az írást nem szabad abbahagyni,
mert maga az írás a megfogalmazása a bajnak. Az az illyési, „Növeli, ki elfödi a bajt” lo-
gikája alapján, ha elkezdek megfogalmazni valamit, tisztábban szembesülök a saját prob-
lémámmal, és összefüggésbe kerülhetnek ezek a kérdések mások életélményeivel is. Tehát
egy közösség, egy elvont, a gondolatban, a fogalom szférájában létrejövõ közösség jön lét-
re. Azt mondja Karácsony Sándor, hogy egy versnek, egy írásnak, egy irodalmi mûnek nem
a siker a mércéje, a rangja nem az írói fizetésben van, hanem abban, hogy átélik-e mások,
azonosulnak-e vele mások, tehát, hogy saját magának érzi-e az olvasó, amit megírtál, ez az
irodalomnak és a versnek a valódi mértékadója.
No most, amikor a verset megírja az ember, kiírja magából az élményt, akkor ebben az
áttételben találkozik önmagával, meglátja magát egy adott emberi élethelyzetben és ez va-
lóban nagy feloldást, nagy lelki megkönnyebbülést ad. Erre szokták mondani, hogy mûvé-
szetterápia, hogy írás-, irodalomterápia, vagy libroterápia. Ugyanakkor van még valami az
írás csodájában, az a képessége, hogy az idõt meg tudja ragadni és meg tudja örökíteni.
Megkérdeztem egy író-olvasó találkozón a gyerekeket, ha nem írnátok le, hogy mire gon-
doltatok tegnap háromnegyed egykor, ha nem írtad le, akkor ma már nem emlékszel rá. Er-

versmondó 9
TANULMÁNYOK

re egy gyerek bekiabált, hogy de igen emlékszem, arra gondoltam, hogy mindjárt vége lesz
az órának. Na, mondom, ez egy kitûntetett idõpont volt akkor, sikerült eltalálnom, amire
emlékszel, de általában azért nem emlékszünk részletesen az elmúlt idõkre. Pedig szeret-
nénk. Ezért gyûjtjük a fényképeket, még sokszor úgy is, hogy nem is ismerjük a képen sze-
replõ embereket, mégis megõrizzük õket, fontosnak találjuk, hogy az elmúlt idõ, az elmúlt
kor embereit el tudjuk képzelni. Az írónak, a költõnek van egy történelmi megörökítõ sze-
repe. Egyszer Sánta Ferenc beszélt az Írószövetség Kongresszusán arról, hogy sokan
mondják, nem fontos az író, de ha nem lennének írók – szólt különös hanghordozásával –,
ki tudná, hogy Natasa a Háború és békében mit érzett azon a bizonyos hajnalon…, ha nem
lett volna egy Tolsztoj, ma mit tudnánk a napóleoni háborúk Oroszországáról?

– Igen, Márquez mondja, hogy annyi az életed, amennyire emlékezel. De az emlékezet


felfrissítésében segít a költõ. Jómagam már nem emlékszem pontosan azokra az érzésekre,
amelyeket évtizedekkel ezelõtt egy szerelemben átéltem, de ha elolvasom például a Fordí-
tott Kõmûves Kelemen címû versedet, annak ellenére, hogy te nõ vagy, én pedig férfi, még-
is megsajdul bennem valami emlék, hogy hogy is volt mindaz, s többet tudok a szerelemrõl.

Fordított Kõmûves Kelemen

Jaj, nekem, fordított Kõmûves Kelemen, Bonthatom vágyaim kõfehér falait,


palotám falait növelõ szerelem, ûzhetem, hiába, építõ hadait,
vertvasú csákányom hiába emelem. az ész most kicsi úr, kicsi úr, nem segít,
felszökken, felépül Dévavár ellenem. falakba, falakba vagyok berakva itt.

Elbontom estelig, felépül reggelre, Jaj nekem, fordított Kõmûves Kelemen,


elbontom reggelig, felépül estére, palotám falait növelõ szerelem,
egyedül ne legyek foglya is végtére, vertvasú csákányom hiába emelem,
bontom, de megépül reggelre, estére. felszökken, felépül Dévavár ellenem.

– Ezt a verset a rádióban mondtad egyszer, úgy szerettem meg, s valóban „ A vers az,
amit mondani kell” – ahogyan Kányádi Sándor fogalmaz, s a Magyar Versmondók Egye-
sületének is ez a szlogenje –, s azt hiszem, hogy tényleg valami nagyon lényegit fejez ki. Te
hogyan látod, a versmondásnak az értelme hogyan kapcsolódik a megszületett vershez?
Van egy vita a versmondók és versrendezõk között, hogy a versmondó a verset szubjektíve
élje meg, amennyit levesz a vers anyagából, annyi a vers, vagy igenis jó tudni a költõ ak-
kori élethelyzetét, emberi kapcsolatait, a vers történeti, politikai vonatkozásait?
– Én azt gondolom, hogy versmondás is éppen úgy az ihlettel, az intuícióval összefüggõ
dolog, mint a vers megírása. Tehát sok létrára, támasztékra, sámlira nem számíthat az ember,
ha egy szöveget a papíron befejezett. Annak akkor már önmagáért kell beszélnie, és ha már
vagy még nem tud hatást kiváltani, akkor irodalmi relikviává válik, vagy azzá sem. Nagyon
jó az élõ író számára, ha látja, hogy esetleg érdeklõdnek az életmûve, a személye iránt is, nem
csak az egyes versek iránt. Ugyanakkor tudni kell, hogy ahogy az embernek egy adott pilla-
natban a gyermekét sincs tovább módja formálni, alakítani, ami benne van abban a gyerek-

10 versmondó
TANULMÁNYOK

ben, amit az elsõ évek szülõi élményei, családi élményei adtak neki, azzal fog boldogulni, va-
lahogy így bocsátódnak útra az írások is, az irodalmi mûvek is. Az olvasónak lehet olyan igé-
nye – és ez nagy kitûntetés az író számára – hogy még többet megtudjon, még más verset,
mûvet is olvasson, de a vers mondását biztosan az intuíció határozza meg, amely a vers elsõ
olvasásakor keletkezik. Erre tudok egy saját, bár groteszk példával szolgálni. Hetedikes le-
hettem, amikor beleszerettem Csokonainak a Szerelemdal a csikóbõrös kulacshoz címû ver-
sébe, én, aki egyfelõl lány voltam, másrészrõl egy korty bort sem ittam eladdig, s ma is leg-
feljebb a pohár alján két centit, de elmentem vele egy szavalóversenyre és szavaltam nagy
lelkesedéssel. A zsûri meg volt döbbenve, de nekem mégis valahogy kielégülést adott. És bár-
milyen groteszk lehetett, szerettem mondani, hogy „Drága kincsem, galambocskám, / csikó-
bõrös kulacsocskám!” De késõbb már érett fejjel is mondtam verset hasonló hévvel. Igen, egy
ideig az egyetemen Mezey Éva versmondókörében szavaltam, õ nem nagyon szerette, ahogy
a verseket mondtam. Gyakorolnom kellett a beszédet az Ádám bátyám mondókával. Bizo-
nyára Mezey Évát is az az amatõr hevülés botránkoztatta meg, amellyel annak idején a Cso-
konai-verset szavaltam. De azóta is szoktam verset mondani, mások versét is, a magamét is,
ha megkérnek rá, sokszor nagyobb közönség elõtt is, de most már visszafogottabb vagyok.

– Mondják, zenélik, éneklik a verseidet. Szentirmai Edit kitûnõ elõadómûvész például sa-
játos összeállításban mutatott be egy csokrot verseidbõl, mintegy nõi vallomássá, sajátos
monológgá kerekítve ki azokat. Ez gyakorlatilag merénylet, hiszen önkényes sorrendbe, ön-
kényes hangsúlyokkal szólalnak meg verseid. Az egyes versek értelmezését alá rendelték
egyfajta mondanivalónak, egyfajta zenei ívnek. Ezt az atrocitást hogyan viselted el?
– Hát nagyon boldog voltam. Ez nagy kitûntetés volt, nagy öröm, hogy összeállította a
versekbõl ezt a szólamot, és színpadra álmodta. Pont az következett be, amirõl korábban
beszéltem, hogy az írás értelme az, ha mások is kezdeni tudnak valamit, sõt mondani tud-
nak valamit azzal, amit õ csinált. Ezek az életnek a nagy meglepetései. Mert semmivel nem
szolgáltam rá, hogy ilyen nagy tehetséget és energiát fektessenek be emberek egy versmû-
sorba. Ez az egyik legnagyobb örömöm, ami az utolsó tíz, tizenöt évben ért.
Én úgy érzem, két ember között a legrövidebb út a vers. Igyekszem a legkönnyebben
célba találó módon fogalmazni, nem akarok rejtélyeskedni. Ha az embernek elmondják a
versét, az a legnagyobb visszaigazolás, az a siker.
Számomra ez a legfontosabb funkciója az irodalomnak és ezért kell, hogy ne csak szép,
de igaz legyen. Tudom, hogy ezt a felfogást sokan nem tartják helyesnek, de ennek ellené-
re ezt gondolom. Mert ha igaz, akkor valóban arra világít rá, vagy abban segíti az olvasót,
hallgatót, hogy önmagát jobban megértse, és a saját életében jobban eligazodjon. Mert nem
könnyû az életünkkel mit csinálni. Nem volt könnyû a mi gyerekkorunkban sem, de talán
ma sem, ma még nehezebb. A javaslatok, hogy mit kezdjünk az életünkkel, hamis értékek-
re utalnak. A hamis értékeknek a sugalmazása a legnagyobb bûne az emberiségnek – ne-
vezzük néven: hazugsága –, és ez most nagyüzemi méretekben zajlik, s ami még ször-
nyûbb, ez most eladhatóvá is vált.
Eladhatóvá vált a mozgóképpel, a televízióval, a rádióval, a bulvársajtó színes magazin-
jaival: a hazugság éppúgy sugározható, mint ahogy kellene, hogy az igazság sugározható
legyen. Ma sokan azt mondják egy ilyen vélemény hallatán, hogy mi az, hogy igazság. És
mégis mindannyian tudjuk, hogy van különbség az igazság és a hazugság, a jó és rossz kö-

versmondó 11
TANULMÁNYOK

zött. Egyszer John Lukas beszélt arról – és ez nagyon érdekes dolog egy közgazdásztól –,
hogy „Szívesen elfogadnám a relatívizmust, hogy nincs különbség jó és rossz között, ha
nem látnám az értékrelativista, posztmodern gondolkodó kollegáimat, hogy amikor meg-
fájdul a torkuk, akkor bevesznek egy aszpirint, mert úgy tartják, hogy nem jó, ha az ember-
nek fáj a torka. Ha nem lenne különbség jó és rossz között, akkor a gazdag emberek nem
a legszebb tengeri szigeteken építenék föl az üdülõiket, hanem egy lepusztult nyomorne-
gyedben élnének. Tehát az, hogy nincs igaz és nincs hamis, nincs jó és rossz, mert minden
fölcserélhetõ, nem igaz, mert mégsem cseréli föl senki. A betegséget és az egészséget még-
sem cseréli föl senki. Ha módja van rá, akkor az egészséget választja, az éhezés helyett a
jóllakást.”, tehát van igaz és hamis – énszerintem is, s azt hiszem, hogy mindannyiunknak
van belsõ élménye errõl. Szóval, ha igaz a vers, ha igaz a próza, ha igaz a dráma, ha igaz
a film, ha igaz a színdarab, akkor annak az átélése segít élni. És ezért nagyon fontos az el-
mondott vers, az elénekelt vers, mert ezt az élményt megsokszorozza. Ezek a gyönyörû ta-
lálmányok, a televízió, a rádió, a CD, a DVD, ezek boldoggá tehetnék az emberiséget, ha
mindazt a bölcsességet, okosságot, tudást, amit az emberiség az évezredek során fölhalmo-
zott, közkinccsé tennék. És a mi rossz bizonyítványunk, a ma élõ ember rossz bizonyítvá-
nyát mutatja az, hogy hülyeségeket sokszorosítunk és sugalmazunk és prófétálunk, és álta-
luk félrevezetjük a fiatalságot és a gyanútlan tömegeket. Ez nagyon nagy hibája a kornak,
nem is hiszem, hogy tartható huzamosabb ideig.

– Az olvasók szeretnek, a könyveidet veszik, észrevesz egy elit publikum, hiszen a Príma
Primisszima díj Príma fokozata, amit nemrég átvettél, ezt az érdeklõdést jelzi. Gyönyörû
unokáid vannak, van egy kiadód, a Széphalom, ami jól mûködik.
– Hát nagyon sok munka volt, és nagyon sok pozitív dolog származott abból a munká-
ból, amit az ember az évtizedek során elvégzett, megpróbált elvégezni. Igen, igen, minden-
képpen azt kell mondanom, hogy a gyerekeim, az unokáim, a munkám számomra is nagy
értéket képviselnek. Azonban senki se képzelje azt, hogy ez egy idill, minden emberi kap-
csolat konfliktus is egyben, de mégis azt jeleneti, hogy az ember tartozik valakihez, sõt va-
lakikhez, hogy sikerült folytatni évezredek generációinak küszködését. Hihetetlen sok em-
ber munkájának, gondoskodásának és szeretetének a következménye az, hogy megszületett
a szépapám, az ükapám, a dédapám és a nagyapám, aztán az apám és én is megszülettem
és fölneveltek. Az ember, az embergyerek sok évig szorul a másik ember segítségére.

– Ha szabad, idézném ehhez a gondolathoz egy versed részletét:

„…élni, nem a gyõzelmes tudásért,


s nem bízva semmiféle végtelenben,
csupán az egyszeri élet-ruháért,
csupán az õsök lépteit követve.

Átörökíteni, amit az elõdök


a fajta vigaszára felkutattak,
nem hinni erõs várat, sem erõdöt,
anyaga lenni csak a folyamatnak.

12 versmondó
TANULMÁNYOK

Élni csupán azért, mert megszülettem,


nem hazudva célt, okot,
noha élet-halál kérdése így kegyetlen,
és véglegesnek tudom, hogy meghalok.”

(Credo)

– Hihetetlen adósság van mögöttünk. Öröm az, hogy nekem sikerült az õ munkájukat to-
vább folytatnom, és nem szakadt meg a generációk sora, s remélem ez a lánc a jövõben
folytatódik. Persze minden kapcsolat sok konfliktussal jár együtt, minden szülõi, nagyszü-
lõi kapcsolat tele van kérdésekkel, egy baráti, egy szerelemi kapcsolatban mennyit kell
egymással küzdeni, harcolni, szenvedni, de soha nem éreztem azt, hogy ez hiábavaló, mert
tulajdonképpen ezek az élet tartalmát jelentik. S eközben, talán ami a legfõbb, magamat
megismerni! Nem volt nagy öröm megismerni az embernek önmagát, de ezek a kapcsola-
tok tették, hogy jobban tudom magamról, hogy ki vagyok. Különleges kapcsolat köti az
embert önmagához. El vagyunk magunktól ájulva, bizonyos mértékig, önmagában még a
legkritikusabb ember is egy centrumot érez, és valóban önmagunk számára, az életünk szá-
mára nélkülözhetetlenek vagyunk, de mégis ezek a konfliktusok segítenek hozzá ahhoz,
hogy rájöjjek és megértsem az embertársak hasonló bajait, bûneit, gondjait. Tehát minden,
a legrosszabb kapcsolat is nagyon sok tudáshoz segíti az embert. És hát ebben nyújt az iro-
dalom segítséget. Az irodalom kézfogások sora, a felém nyújtott kézfogások sora, és hát
ilyen kézfogásokat akarok én is továbbadni.

– Úgy tetszik, napi kapcsolatban vagy az olvasókkal, figyeled a reflexiókat. Erre egy ér-
dekes példa az a versed, amelyet a Duna Televízióban, sajátos feldolgozásban mutattak be.

Ballada múlt idõk szerelmeseirõl

A férfiak, akik szerettek – volna, S e férfiakat – mert szerettek volna –


úgy néznek rám, mint hiábavalóra, barátaimnak képzelem azóta.
akitõl merõ pimaszság, hogy él még, Még mindig bennem sajog a kudarcuk,
aki alól rég kifutott a térkép. még mindig szégyenkezve látom arcuk.
És úgy legyintenek, mindenttudóan, S míg jobb szeretnék, hogyha nem is lennék,
mintha olyasmit tudhatnának rólam, engem máig lefegyverez az emlék,
amit a többi ember elõl rejtek: az adósság, oktalan bûntudatban:
titkos fekélyt, szégyenletes förtelmet. hogy adni akartak és én nem adtam.

És elsorolják számtalan hibámat: Ajánlás:


rossz kurva vagyok, jártatom a számat, Herceg, ha mégis értenéd a lelket,
a becsületrõl sohase hallottam, add meg lelkemnek azt a nagy kegyelmet,
ifjat megrontok, öreget becsaptam. hogy semmi kíntól komisszá ne váljak,
És örülnek, hogy bajjal élek (mással), ne csak megértsek, de meg is bocsássak.
és megtetéznek csapást új csapással. Hogy számolatlan szedjem a kudarcot,
mint gyõztes hadvezér a hadisarcot.

versmondó 13
TANULMÁNYOK

– Ezt filmetûdben megcsinálta Vízi Mária a Duna Televízióban, és váratlanul nagy


visszhangja támadt internetes blogokban. Érdekes, hogy a férfiolvasók nagyon meredek
dolognak tartják, és keménynek ítélik meg, a hölgyolvasók pedig azonosulnak vele. Érde-
kes polémia kezdõdött, amely messzire vezetett.
Tulajdonképpen ez egy férfivilág, az ma is, amelyben élünk, mert alig száz éve csak,
hogy a nõk is hivatást választanak. Én nem vagyok feminista, meg nem is akarok semmi-
lyen ...ista lenni, de ugyanakkor mégis tudni kell, tudatosítani kell a férfiaknak is maguk-
ban, hogy a világ mai arcát õk alakították ki, legalább is közvetlenül. Mert persze mond-
ják, hogy a nõk is alakítják a férfiakon keresztül, minden férfi mögött több nõ van. Min-
den szakmában van egy hivatalos kör, és ez zömmel férfiakból áll. Például az én szak-
mámban, az irodalom területén, a kanonizációk, az irányok kijelölésében és az értékrend
kialakításában férfiak vesznek részt, a különféle egyetemi tanszékeken, tudományos inté-
zetekben a legtöbben férfiak ülnek. S erre reflektál, hogy az irodalomban a nõk magánéle-
ti kapcsolatainak sikere vagy a kudarca aztán a professzionális útjukat is megszabja. De
azt gondolom, hogy nem jobb az sem, ha egy nõkbõl álló vezetõ réteg szabja meg a bol-
dogulást A nõknek és férfiaknak ugyanazon jó és rossz tulajdonságaik vannak, csak eset-
leg a tulajdonságok arányai mások, de a hibáink, bûneink és erényeink is ugyanazok.
A hét fõbûn a nõk és a férfiak esetében is ugyanaz. Itt nem arról van szó, hogy én azt hin-
ném, mint a feministák, hogy mennyivel más lenne a világ, ha a nõk lennének pozícióban.
Én azt gondolom, hogy a hatalomra, vezetõ emberekre szüksége van minden közösség-
nek, és a vezetõ embereket rettenetes veszély fenyegeti azáltal, hogy a mások sorsáról
kénytelenek dönteni.
Egyszer Kerényi Károly azt mondta – amikor 1964-ben Asconában meglátogattam, és
rettenetesen büszke vagyok arra, hogy fogadott –, hogy gazember vagy szélhámos minden-
ki, aki azt állítja, hogy egy családnál, vagy tíz embernél nagyobb közösséget felelõsséggel
képes vezetni. És ezt a politikusokra mondta, politikai vezetõkre értette és mindenkire, aki
azt állítja, hogy tíz embernél nagyobb közösség sorsáról felelõsséggel képes dönteni. Én
természetesen huszonegy évesen csodálkoztam ezen, s vitatkozni kezdtem, de hát akkor mi
lenne a világgal…, mire nagyon fölfortyant, és igaza lehetett, ha abban a megközelítésben
nézzük, hogy mekkora kockázat, felelõsség és veszély a hatalmat birtokolni. Aki már vala-
ha is próbálta, hogy akár csak valamely kis munkacsoportnak vagy családnak az ügyeiben
döntést hozzon, akkor igazat kell adnunk Kerényi Károlynak, ha nem is szélhámos és gaz-
ember, de mindenképpen a bizonytalannal és döntése rossz következményével is számolni
tudó (és érte a felelõsséget vállalni képes) embernek szabadna csak hatalmat gyakorolni.
Tehát ha férfi vagy nõ hozza a döntést más emberek sorsáról, egyaránt kényes és kiélezett
helyzetben van, és nagyon nagy segítségeket kell kérnie a szellemi világból, a Jóistenhez
kell könyörögnie, hogy a döntéseik ne okozzák más ember vesztét, vagy akár a magáét.
Nem a férfiak ellen szól, amit beszélek, hiszen mi, nõk nagyon sok mindent érdemtele-
nül kapunk, azért, mert éppenséggel tetszünk valakink, s ez elõnyt biztosít számunkra. Ha
az egyenlõséget tekintjük, akkor ezeket az elõnyöket el kellene hárítanunk. Tehát ezt a fér-
fi-nõ problémát az általánosságban vett erkölcsi értékek, az általánosan vett emberi szoli-
daritás jegyében lehetne megoldani, tehát nem a férfi dominancia, vagy a nõi dominancia
a kérdés, nem a feminizmus, nem a macsó mentalítás oldja meg a problémát, hanem az
egymás iránti szolidaritás. Persze nagyon nehéz kérdések ezek, ahogyan persze Karinthy is

14 versmondó
TANULMÁNYOK

költõi kérdés

versmondó 15
TANULMÁNYOK

megmondta, hogy az ellentét kibékíthetetlen: „Férfi és nõ hogyan érthetné meg egymást,


hisz minndkettõ mást akar, a férfi a nõt s a nõ a férfit.”

– Az elmondottakból valahogy az derül ki, hogy az életed kerek, hogy jól érzed magad a
bõrödben, hogyan fér meg együtt mégis a három hivatás, a nagymamai, a kiadó vezetése s
az irodalmi munkásság? Fõ hivatásod talán mégis a költészet? Például mi lenne, ha nem
maradna idõd ilyen gyönyörû verseket írni:

Áprilisban
Simonnak

Áprilisban hull a tél, Vérehulló fecskefû


hullik a tavasz, sárga szirmai
április zölden fakad, közt szalad egy kisfiú,
április havaz. fut, fut valaki.

Áprilisban szirmokat Áprilisban fut, szalad,


hajigál a szél, erdõn átlobog,
felhõképpen kavarog, mint a meglódult idõ,
fatetõkig ér. meg nem állítod.

– Évek óta szorongató érzés bennem, hogy az úgynevezett hivatali munka miatt, a
könyvkiadás miatt kevés idõ jut a legfontosabbra, az írásra. De a kiadót nem tudom felad-
ni, mert nem tudom anyagilag egyensúlyba hozni, és nem lehet átadni valamit hiánnyal, ah-
hoz ki kellene fizetni a deficitet. De hogyan, ha úgy dolgozol, hogy jószerivel nemhogy fi-
zetést nem kapsz, de még saját zsebbõl, sok munka után neked kellene fizetni, és mivel
nem tudok – ez egyre szorongatóbb –, a kiharcolt idõben tudok csak írni. Tehát a gyerekek,
a család, az unokák boldogulásának a segítése után a legnagyobb vágyam valahogy össze-
fésülni mindazt, amit megírtam és meg kellene írni. Mert óriási rendetlenségben van min-
den otthon. Aki az életét egy hivatalban, egy munkahelyen tölti, annak az otthon gyártott
írásai szerteszét hevernek. Befejezni a félbemaradtakat, és egy életmûbe rendezni a kész
anyagokat! Ez volna nekem most a legelsõ, de ehhez vissza kellene szorítani a kiadói, és
nem utolsó sorban az irodalmi szervezõi tevékenységet. Az „aha” élmények, ihletett pilla-
natok, amikor úgy érzem, hogy verssel találkoztam, mai is gyakoriak, és feladatot adnak.
Most a legfontosabbak a prózai mûvek, legalább három regény és novellafüzér van félbe-
szerbe. Ezek között nagy adósságot jelent két családregény, amit meg kellene írnom, és
össze kellene szedni hozzá a még élõ tanúktól a történeteket. A családom két ágának az
édesanyám és az édesapám ágának a története foglalkoztat, és nagyon kötelez. Szeretném
megírni õket egészen a XIX. századtól a XX. századon át napjainkig. Aztán, ha nem ada-
tik rá idõ, akkor annyi baj legyen, akkor majd vagy kidobják a már elkészült anyagot, vagy
megcsinálja más.

16 versmondó
TANULMÁNYOK

Boldog
Jókai Annának

akinek nem rongyos a lelke, Boldog, akinek láthatatlan


de fényes, mint a nehéz selyem, púpként a múlt nem ül hátán,
aki hiszi is, amit mondott, nem üzletel gazemberekkel,
akit nem zsarol a félelem, árnyékán nem táncol a sátán,

boldog, akit nem az önérdek akinek a szemén kifénylik,


kormányoz, hanem önként szolgál, hogy süt benn az Isten napja,
adósait nem tartja számon, akinek lelke nehéz selymét
görbe utakon sose jár. magasságos szél lobogtatja.

– Köszönöm a beszélgetést.
***

DR. FEHÉR ILDIKÓ

„SZENT E NYELV” – A BESZÉDTANÍTÁS TÖRTÉNETE


„Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a
magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe,
melybõl származott
E nemes-szép alakzat…”
(Füst Milán: A magyarokhoz)

Hallgatom egy most érettségizõ lány versmondását a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem


felvételi vizsgájának elsõ fordulóján. Jó külsejû, értelmes teremtés, de a hangja kellemetlenül
kemény, torkos hang és erõsen pösze. Az sz, z, c, s, zs, cs, hangok Örkény szavait idézve:
„megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, nem akartak a világra jönni”. (Nápolyi).
Belenézek az önéletrajzába, egy évvel ezelõtt elsõ helyezést ért el egy szép kiejtési ver-
senyen, Kazinczy-fõdíjat kapott. Elgondolkoztam, ha õ lett az elsõ, milyen lehetett a többi
versenyzõ, vagy a kiejtési versenyen a legsúlyosabb beszédhibák egyikét, az erõs pösze-
séget figyelmen kívül hagyták? Vajon milyen szempontok szerint döntött a zsûri? Mit vesz
figyelembe az óvodapedagógusok alkalmassági vizsgájánál a felvételiztetõ tanár, van-e
még beszédmûvelés a felsõoktatásban?
Magyar–történelem szakos tanárnak készülve Szegeden nekem volt, de csak nyelvésze-
ti fogalmak bukkannak elõ az emlékeimbõl, gyakorlatokra, beszédtechnikai feladatokra,
beszédjavításra nem emlékszem. A leckekönyvem tanúsága szerint az elsõ évben heti 2 órá-
ban, a második évben heti 1 órában tanultam a Nyelvmûvelés és beszédtechnika nevû tan-
tárgyat, és félévenként gyakorlati jegyet kellett szerezni.

versmondó 17
TANULMÁNYOK

Mi a helyzet most, a felsõfokú pedagógusképzõ intézményeknél? Mi a követelmény? Hi-


szen a pedagógusok beszédéneke mintánaka és példánaka kell lenniegyen a gyerekek szá-
mára, mert az otthoni környezet után az óvodában és az iskolában töltik el a legtöbb idõt.
A faluban, ahol születtem, volt ugyan óvoda, be is íirattak, de nem nagyon jártam, in-
kább édesanyám mellett gyúrtamürten a „kicsi deszkán a kicsi tésztát”, és hallgattam a Sár-
ga csikó, csengõ rajta címû népdalt.
Ez volt a kedvencem a huzsedári-huzsedom miatt, és felelgettem a találós kérdésekre, és
hallgattam a verseket a kerti gyomlálás közben…
Idilli kép – valószerûtlenül az, pedig így volt, és nem is olyan régen, igaz, a videoleját-
szók és a számítógépek elterjedése elõtt. Magammal hoztam a természetes, jóízû beszédet,
amit aztán a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán – durván fogalmazva –sterilizáltak
(megtisztítottak), finomabban fogalmazva: alkalmassá tették az általános színpadi megszó-
lalásra. Elvesztettem zárt ë hangjaimat. Én már nem úgy beszélek, mint pedagógus testvé-
reim, akik még szerencsére még azt mondják: kënyér, mëgyëk, én már mekegek a sok nyílt
e hangot használva.
Romlott-e a beszédem, vagy javult? Vajon ki ítélheti ezt meg és milyen normarendszer
alapján? Van-e egy általánosan elfogadott mérce, és mielyek az elõzményei? Ezek a kérdé-
sek kavarognak bennem, amióta beszédtanítással is foglalkozom, hiszen Kodály Zoltán hí-
res cikke a magyar kiejtés romlásáról szól már 1937-ben.

„Két rendbeli természetû emberek vannak: némellyek bõ szavúak, köny-


nyen, sõt ugyan mint eggy ön kéjén folynak a szók töllök, mások ellenben
szûk nyelvûek, nehezen jõ különb-féle szó és szóllás nyelvekre…”
(Medgyesi Pál:
Doce nos Orare quin et praedicare. Bártfa, 1650.)

A magyar iskolarendszerben évszázadokon át a latin nyelv használata évszázadokon át


nemcsak a tanítási idõben, hanem azon túl is kötelezõ volt a gyermekek számára. Még a
protestáns kollégiumokban is külön diák vigyázott arra, hogy magyarul egymás között se
beszéljenek a tanulók;, akit „hungarizáláson” kaptak, megszégyenítették és megbélyegez-
ték. Kölcsey Ferenc jegyzi meg keserûen visszaemlékezésében, hogy gyermekként jobban
tudott latinul, mint magyarul. Hogy milyen volt ez a latin tudás, arról Czuczor Gergely szá-
mol be „A magyar nyelv állapotja” címû munkájában: „Közönségesen bevett szokás, hogy
a kisded grammatikusok latin nyelven tartoznak egymással beszélgetni, minden más anyai
nyelv beszélése eltiltva lévén tõlök; milly kínnal, milly fülsértõ hangokkal, mennyi barba-
rizmussal megy ez véghez. Sok felnõtt embereink szájából is konyha, vagy úgynevezett hu-
szár deákságot hallunk hangzani.”
Ebben az idegen nyelvi közegben természetesen nem a magyar nyelv artikulációs bázi-
sa erõsödött meg a kimûvelt fõkben, talán ebben kereshetjük a gyökerét a máig tartó hely-
telen hangzóejtésnek, a magyartalan hanglejtésnek és a XXI. században még mindig ható
katekizáló és a latin retorikai hagyományokat követõ óvodás hangsúlyozásnak.
A lorettói litánia ritmus- és hangzásvilága mélyen hatott a népiskolai kántortanítók taní-
tási stílusára is. Az osztatlan falusi iskolákban minden értelmezés nélkül hangosan, egy-
szerre mondatott szorzótábla és memoriter – bár magyar nyelven szólalt meg – nem segí-

18 versmondó
TANULMÁNYOK

tette elõ a helyes hanglejtést és hangsúlyozást. A reformáció elterjedése hozott lényeges és


jelentõs változást hazánkban. Az oktatás nyelve továbbra is a latin volt, de a magyar nyel-
vû könyvnyomtatás és a bibliafordítások lehetõvé tettékszik, hogy anyanyelvi irodalom áll-
jon az olvasó emberek rendelkezésére. Sylvester János nyelvtanában (Grammatica Hun-
garo – Latina: 1539.) még csak általánosságokat mondemlít a kiejtés, az olvasás és az írás
szabályairól. Dévai Bíró Mátyás már a hangok helyes ejtésérõl is említést tesz.

Szenczi Molnár Albert 1610-ben megjelentetett Novae Grammaticae Ungaricae címû


nyelvtanában már fonetikai megfigyelésének eredményét is közreadja, például az „ö” hang
helyes kiejtésérõl, a hangok idõtartambeli különbségének fontosságáról, valamint a hang-
rendi illeszkedésrõl is ír.
Érdekes megállapítás olvasható Szamosközy Istvántól. A székely beszéd tanulmányozá-
sakor írja le, hogy a székely ember a mondat utolsó szótagján felemeli a hangot. Ezzel a té-
mával foglalkozottik a XIX. században Budenz József is. Ez a mondathanglejtés manapság
erõre kapott, azt gondoltam, az angol nyelv terjedésének, a tail-question-nek hatására.
Informatorum skoly Materske (1628.) címû munkájában Comenius már a tiszta hanglej-
téssel és a beszédhibák javításának módozataival is foglalkozik. Az egyik fejezet arról szól,
hogyan kell a gyerekeket a helyes és értelmes beszédben gyakoroltatni, és külön említi a
szülõk felelõsségét e tárgyban. Helyteleníti, ha a szülõ „szeretetbõl elnézi, hogy a gyereke
az „r”-et ne pontosan és tisztán ejtse, hanem helyette „l”-et mondjon… Comenius „Vesti-
buluma” és „Janua” címû mûve közvetlen elõzményei Apáczai Csere János „Magyar En-
ciklopédiájának” (1654.). Mindketten az alsó fokú anyanyelvi iskolák felállítását követel-
ték. Apáczai azt vette tervbe, hogy a magyar nyelvû oktatást a latin iskola kezdõ osztálya-
iban is bevezeti. E gondolatot nyilván az sugallta, hogy a tudományt csak nemzeti nyelven
lehet közkinccsé tenni. Javaslata szerint elõbb az Enciklopédiát tanulják meg a gyerekek
magyar nyelven, és ezután sajátítsák el az idegen nyelveket. A tudományok felosztásában
a descartes-i természettudományos szemlélet tükrözõdik. Emellett tervezte a nyelv mûve-
lését is: a szavak etimológiájától az egyszerû beszéden át a díszes beszédig, a retorikáig.

„…az kétségkívül igaz, hogy az oly szerencsétlen nép, melyre a tudomá-


nyok csak idegen nyelv által szivárkodnak, nagy késõn avagy inkább soha-
sem emelkedik a tudományoknak tökéletességére, úgy ellenben bizonyos az
is, hogy sokkal könnyebb azoknak tudósokká lenni, akik a tudományoknak
megtanulása végett idegen nyelvek tanulgatására nem szorulnak”
(Apáczai Csere János: Az Enciklopédia elõszavából).

Apáczai is érezte, hogy az anyag kiválogatásában, rendszerezésében, magyarra fordításá-


ban és didaktikai tömörítésében fontos munkát végzett. Érdekességként jegyzem meg, hogy
Kempelen Farkas az emberi beszéd mechanizmusáról, fiziológiájáról írott munkájában
(Mechanismus der menschlichen Sprache, 1791.) a beszédhibák leírására és javítására a ma-
gyar nyelvbõl veszi példáit. A magyar logopédiai irodalom és a siketnéma oktatással foglal-
kozó tudomány Kempelent tekinti a gyakorlati jellegû szakirodalom megteremtõjének.
Verseghy Ferenc 1805-ben megjelentetett „A tiszta Magyarság, avvvagy a csínos ma-
gyar beszédre és helyesírásra vezérlõ értekezések” címû írása mérföldkõ a magyar nyelv-

versmondó 19
TANULMÁNYOK

mûvelés történetében. Õ fogalmaztza meg elsõként és különítettei el egymástól a hangot és


a betût: „Egy betû sohase jelentsen többféle hangot és egy hang soha se fejeztessen ki több-
féle betûvel.”
1818-ban kiadott Magyar Grammatikájában fogalmazza meg azt, ami a mi számunkra
már magától értetõdõ, hogy „a nyelv tulajdonképpen nem arra való, hogy írjuk, hanem
hogy beszéljjük.”
1801-bõl, 1806-ból már ismerünk olvasással foglalkozó mûveket. Igen tanulságos, ma is
helytálló az 1806-ban megjelent „Az Olvasás Gyakorlására Rendeltett Könyv”-bõl vett
idézet: „A beszédben való homályosságot, a kiáltozást és más e féléket el kell távoztatnunk.
Nem kell a szókat igen szaporán, de kelleténél halkabban és tsendesebben sem kell egymás
után kimondanunk. Nem kell énekelnünk, hanem beszéllenünk. A hangot ugyan változtat-
ni kell a dolgoknak minemûségéhez képest, de a felõl ki kell minden szótagot mondanunk.”

Ebbõl a korszakból már ismerünk egy helyes beszédneveléssel foglalkozó mûvet Fa-
lusi Mihály tollából, mely 1805-ben jelent meg a következõ címmel: „ Okos Gyermek
Nevelés Példája, a Köz-nép hasznára”, és arra hívja fel a szülõk figyelmét, hogy ne sely-
pítve beszéljenek a gyerekhez, hiszen az utánzás miatt ezt tanulja meg, és csak nehezen
vagy egyáltalán nem szokik le róla. Hány és hány szülõ követi el ma is ezt a hibát, és
lesz az édes kicsi selypítõ gyerekbõl már egyáltalán nem édes selypítõ felnõtt. Témám
szempontjából fontos összefoglaló mû Gáti István „Elmélkedés a magyar dialectusról”
1817-ben megjelent Elmélkedés a magyar dialectusról címû munkája, amelyben az élõ
beszéd zeneiségét és tónusait vizsgálja. Fájlalja, hogy a beszédet meghatározó lelkiálla-
potok, indulatok érzékeltetésére csak a kérdõ- és felkiáltójelet tudjuk használni. Az öröm
és a bánat jelölésére a kinyílt virág és a hervadó virág jelét ajánlja. Másik mûve a „Fon-
tos Beszéd Tudománya vagy Oratoria” (1828.) a magyar nyelvû szónoklattan alapmûve,
melyben a beszédállapotról, a különbözõ beszédmódokról ír: a monotóniáról, a lassúság-
ról, az éneklõ módról, a „hákogásról”, a kiabálásról és a pontot letenni képtelen stílus-
ról: „némelyek megállapodásokat sem tesznek a beszédben, kérésben, hanem mint a fo-
lyóvíz menése szakadatlanul foly beszédek.” Bitnitz Lajos megjelenésével kezdõdik a
retorika tanításának új korszaka, mert munkáját a jövendõ tanítók, bírók, ügyvédek szá-
mára írta, hogy anyanyelvükön (és ne csak latinul) tudjanak hibátlanul nemcsak írni, ha-
nem beszélni is. Õ fogalmazzta meg a mûvészi magyar beszéd alapkövetelményeit: „az
elmondás teszi a beszédet teljesen tökéletessé, s beszédhibás ember nem alkalmas az
ékesszólásra: nevetséges, ha a hebegõ ünnepélyes beszédet akarna tartani.” Bitnitz már
a beszédpedagógia szükségességét is felveti, munkássága egy korszakot zár le, és egy
újat nyit meg egy újat.

Briedl Fidél, Nagy Márton, Mátray Gábor, Szász Károly szavalattani munkái megterem-
tettékik a magyar beszédkultúra elméleti és fõként gyakorlati kézikönyveit, és ezzel a hi-
vatásos beszélõk új csoportja jelentik meg: az elõadó, a színész.
Az iskolai szónoklattani képzéssel a politikus pályára lépõk gyakorolhatták magukat.
A kollégiumokból kikerülõ ifjak kipróbálhatták nemcsak a beszédek megszerkesztését pró-
bálhatták ki, hanem elõadásukatát is, a papi szemináriumokban is külön gondot fordítottak
a közszereplésre való felkészülésre.

20 versmondó
TANULMÁNYOK

Antonius Hellmayr (1700–1744.), a nagyszombati egyetem filozófiatanára az iskoladrá-


mák rendezõtanárainak a következõ tanácsokat adja:
• az elõkelõ származású, de tehetségtelen növendékeket a kórusban vagy egy könnyû
jelenetben kell szerepeltetni;
• a szereplõk nagy betûkkel írt, jól olvashatóan másolt szövegében meg kell jelölni a
kétes hosszúságú szótagokat, és jelekkel kell ellátni azokat a részeket, amelyeknél
gesztikulálni, mozogni kell;
• nemcsak a jó hangképzést, a helyes beszédet kell megtanítani a diákoknak, hanem a
hanggal való helyes bánásmódot (hangszín, tempó) és az élethû arcjátékot;
• ha elõadás közben valaki elrontja a szövegét, nem szidni, hanem viígasztalni kell, ne-
hogy újra hibázzon;
• a fõpróbát egy héttel az elõadás elõtt kell megtartani;
• a színészekkel elõre közölni kell, hogy józanok legyenek, bort ne hozzanak.

Az iskoladrámák – bár nem magyarul adták elõ azokat, – mégis – jó alkalmat teremtet-
tek a fiatal emberek számára, hogy gyakorolják magukat a nyilvánosság elõtti megszóla-
lásban. A tudatos beszélés megerõsítette önbecsülésüket, magabiztosságot adott, és nem
utolsó sorban sikerélményt a társak, és miután az elõadásokat a városnak játszották, a kö-
zönség elõtt. A szegényebb növendékekre talán a pénzjutalom is ösztönzõen hatott. Min-
den felekezet felismerte a drámák morális hatása és célja mellett a színészet másik fontos
elemét, a tudatosságra nevelés lehetõségét.

A szereposztással vezéregyéniségeket neveltek, fõként az iskolát patronáló arisztokrata


családok gyermekeibõl, és láttuk Hellmayrnál, hogy a csekélyebb képességû gyerekeket is
szerepeltették, de a drámák tudatosan sok szereplõt igénylõ mûvek voltak, így jutott feladat
a tehetséges, ám alacsonyabb rangú vagy kevesebb jövedelmû szülõk fiainak is. Ezekbõl a
kollégiumokból kerültek ki – más oktatási forma nem lévén – az elsõ hivatásos vándorszí-
nész-generáció tagjai is.

A protestantizmus megjelenése az anyanyelv használatával jelentõs változást hozott


iskolarendszerünkben. A tanítás nyelve ugyan még mindig a latin, de meg-megjelennek
magyar nyelvû iskoladrámák is. 1534 és 1797 között az evangélikusok iskoláiban közel
500 elõadást rendeztek az eperjesi, késmárki, soproni kollégiumokban, jól felszerelt
színpadokon.

A kolozsvári unitárius kollégium 34 elõadásából 7 magyar nyelvû drámaszöveg maradt


ránk, és egy odaadó, lelkes iskolamesternek, Bökényi Jánosnak köszönhetõen egy kis falu-
si iskolában, Ekelen, 7 alkalommal játszottak egymás után magyar nyelvû darabot.
Miért volt ilyen sikeres az iskolai színjátszás Magyarországon? A történelmi események
zaklatottságában kereshetjük az okokat. Az ország három részre szakadása, a Thököly-
majd a Rákóczi-szabadságharc miatt a nyugat-európai vándortársulatok csaknem teljesen
elkerülték hazánkat a 18. század közepéig. Utána is csak egy-egy kastélyszínház tudta fo-
gadni a színészeket, akik fõként olasz és német ajkúak voltak. Ez a körülmény és a magyar

versmondó 21
TANULMÁNYOK

hivatásos színház hiánya még inkább felértékeli az iskolai színjátszás jelentõségét, és ma-
gyarázza azt a sikert, amellyel betöltötte hivatását.

Pállya István piarista drámaíró foglalta össze a Ravaszy és Szerencsés címû vígjáté-
kához írt jegyzeteiben a színház célját, és nála jelentkezik elõször a tudatosan magyar
nyelven való megszólalás igénye.

„Akik az emberi társaságban és böcsületes úri barátságokban forgódnak, azok leginkább


tapasztalják, mely hasznos, mely szükséges, és mely kellemetes légnyen az közönséges jót
illetõ dolgokban nemcsak bölcsen és okosan szólani, hanem a szólásban is bizonyos módot
tartani, és amit szónak mondunk, azt kezünk, szemünk és másféle tagjainknak tisztességes
és módos indulásaival nyilvánvalóbban és hathatósabban megmagyarázni.”

Ezt olvasva természetesen Hamlet szavai jutnak eszembe. Stílusosan Kazinczy Ferenc
fordítása illik ide, de nem tudom megállni, hogy Arany János szavai is ide ne kerüljenek.

„Hamlet. Mondd úgy, kérlek, amint én mondottam, min-


den erõltetés nélkül, azzal a hanggal és akcentussal,
amellyel közönségesen beszélünk. Mert ha a szádat úgy
szeded teli, mint némely aktor szokta, annyinak tartom,
mintha verseimet az éjjeliõr kiáltaná. A kezeddel se
hadazz úgy, mintha a levegõeget akarnád fûrészelni;
mozgasd azt lassan, mert indúlataidnak leghevesebb fel-
lobbanásában s szélvészében is mindég úgy kell alkal-
maztatnod mozdúlásaidat, hogy azok az illendõséget
meg ne sértsék, s valóságos érzést mutassanak.”
(Kazinczy Ferenc)

„Szavald a beszédet, kérlek, amint én ejtém elõtted: lebegve a nyelven; mert ha oly teli
szájjal mondod, mint sok színész, akár a város dobosa kiáltná ki verseimet. Ne is fûrészeld
nagyon a levegõt, így; hanem jártasd egészen finomul: mert a szenvedély valódi zuhataga,
szélvésze, s mondhatnám, forgószele közepett is bizonyos mértékletre kell törekedned és
szert tenned, mi annak simaságot adjon.”
(Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Fordította: Arany János)

De nézzük, hogyan folytatja Pállya: „“És ugyan ezen munkának tovább való folytatásá-
ra az is ösztönt adott, hogy az ilyetén iskolabéli magyar játékok által az ifjúság a magyar
nyelvben is gyakoroltassék.”

A Magyar Hírmondó azt írja az egyik pozsonyi szemináriumi elõadásról: „“A teátromi
gyakorlásból az a különös haszon is háramlott a Nevendék Papságra, hogy ez által magát
a prédikálláshoz megkívántató tulajdonságokban is tökélletesítette. A játszó személlyek kö-
zött ollyan iffjú Papok is vóltak, kik tsak ide lett jövetelektõl fogva tanúlták meg, különös
szorgalmatosság által anyai nyelvünket…”

22 versmondó
TANULMÁNYOK

1601-ben Vágsellyén már tartottak magyar nyelvû elõadást a templomban. Az elsõ ma-
gyar nyelvû drámatöredék Rozsnyóból való, 1669-bõl, egy úrnapi játék. 1726 és 1742 kö-
zött az úrnapi körmenet során négy nyelven: latinul, magyarul, szlovákul és németül mu-
tattak be jeleneteket, bár az iskolai elõadásokon továbbra is a latin volt a kötelezõ. 1753
után már tömegesek a magyar nyelvû elõadások, a didaktikus célok is héttérbe szorulnak,
és az anyanyelv szerepe és kulturális funkciója felértékelõdik. (Érdekességként jegyzem
meg, hogy a pozsonyi és a nagyszombati leánynevelõ konviktusokban, melyeket a Notre
Dame-apácák tartottak fenn, francia nyelvû iskolai színjátszás folyt.)
Még azokban az iskolákban is magyar lett az elõadás nyelve, amelyekben korábban so-
hasem volt ilyen elõadás. Ezt az iskolarendszer megreformálása és a latin nyelv háttérbe
szorítása tette lehetõvé.
A rendek feloszlatása (II. József rendelete) után törés következett beik az iskolai színját-
szásban, és többé már nem is állt vissza a rendelet elõtti állapot. A rendek újraéledése után
az önképzõkörök vettékszik át a színjátszás, az önmûvelés, az önkifejezés irányítását. Nagy
és fontos szerepe voltan az anyanyelvi kultúra terjesztésében a magyar nyelvû sajtó meg-
jelenésének. A pozsonyi Magyar Hírmondó vagy a Magyar Kurír rendszeresen közölt az
elõadásokról kritikákat, és folytonos buzdításaikkal támogatták a magyar színjátszás és ez-
zel együtt természetesen a nyelv mûvelésének ügyét. Azok közül, akik diákszínészként
részt vettek az iskolai produkciókban, néhányan drámaszerzõk lettek, és még késõbb, ami-
kor végre megindult a magyar hivatásos színészélet, és létrejönnttek az elsõ vándortársula-
tok, a csapatok vezéregyéniségei a kollégiumokból kikerült, néha kicsapott diákok voltak,
akik korábban az iskolai színpadokon sajátították el a legfontosabb tudnivalókat, amelyek
a korabeli hatásos színjátszáshoz elengedhetetlenül kellettek.
És végre elkezdõdött a magyar színjátszás hõskora, melynek vadhajtásait a következõ
anekdota jól jellemzi:
A falusi színkör, azaz a pajta elõtt kérdezi az egyik gazda a másikat:
– Mégkezdödött-é mán az elõadás?
– Mán biztos, mer a színészek nem a saját hangjukon beszének!
1863 májusa fordulópont volt a magyar színészet történetében. A császári leirat elrendel-
te az elsõ Tanoda megalapítását, ahol elméleti és gyakorlati képzés indult színészek számá-
ra. Az ünnepélyes megnyitó 1865. január 2-án volt az Újvilág utcában. Az ma Budapesten
a Semmelweis utca.
Kezdetben a színi- és a zenei oktatás egy épületben zajlott. Paulay Ede vezetésével a két
oktatási forma különvált, és megalakult a Színiakadémia, amelynek természetes jogutódja a
Színház- és Filmmûvészeti Egyetem. A hivatásos színészképzésnek jól feldolgozott irodal-
ma van. Az elsõ könyvet Csillag Ilona állította össze „ A százéves színésziskola” címmel,
1964-ben, a másodikat Nánay István adta ki „ Tanodától – egyetemig” címmel, 2005-ben.
A magyar szakirodalomban található összefoglaló munkák három felõl közelítették meg a
beszédtanítást: az egyik út a színészpedagógia felõl – Nagy Adorján és Gáti József munkái,
a másik az énektanítás felõl – Fischer Sándor könyve,
a harmadik lehetõség a logopédia felõl – Montágh Imre és Thoroczkay Miklósné
munkássága.
Montágh Imre sajnálatos módon nem tudta létrehozni a szintézist, amire képessége és is-
meretanyaga predesztinálta.

versmondó 23
TANULMÁNYOK

Thoroczkay Miklósné aktív logopédusként és a színészpedagógiában eltöltött több évti-


zedes munkája során olyan tudás birtokába jutott, amiely nem csak alkalmassá, hanem ké-
pessé is tette a szintézis megteremtésére. Született pedagógus, aki könyvében megértéssel,
szeretettel és a tudás átadásának vágyával fordul azokhoz, akik tanulni szeretnének. Jó fel-
építésû, tudatos és játékos a „Szépen beszélni jó” címû könyve, amely nemcsak a színi pá-
lyára készülõknek ad változatos gyakorlási lehetõséget ad nemcsak a színi pályára
készülõknek,, hanem a pedagógusoknak, politikusoknak, a kommunikáció szakos hallga-
tóknak egyaránt. Humorral és könnyed stílussal oldja fel a sokszor nehezen végrehajtható
feladatokat, emellett kitartásra sarkall.

Összegzés
Nyelvünkben, beszédünkben 35–40 évenként következik bevan jelentõs, jól érzékelhetõ
változás nyelvünkben, beszédünkben, bár az utóbbi években ez a folyamat felgyorsult. Az
újabb és újabb technikai eszközök használata új nyelvi és beszédstílust teremt meg, amivel
szembe kell néznünk, akár tetszik nekünk ez a folyamat, akár nem. Az angolszász könnyû-
zene szövegvilága, a videoklip, az artikulálatlan hangokból álló rajzfilm effektek hatása, a
mobiltelefonon használt nyelv rövidsége (SMS), mind-mind nagyon erõs és napi befolyást
gyakorol gyermekeink szókincsére, elõadásmódjukra, egyszóval a megszólalásukra.
Ahhoz, hogy ezt a folyamatot mederben tudjuk tartani, sõt ellenhatást tudjunk kifejteni,
szemléletbeli változásra van szükség.
1965-ben az Egri Tanárképzõ Fõiskola kezdeményezésére rendezték meg azt a tudomá-
nyos konferenciát, amely a helyes magyar kiejtéssel foglalkozott.
Kodály Zoltán 1938. szeptember 18.-án elhangzott beszéde óta – „Vessünk gátat kiej-
tésünk romlásának!” – ez volt az elsõ olyan tudományos ülésszak, amely a magyar be-
szédkultúra egész területét átfogta. Jelen voltak elméleti szakemberek, nyelvészek, de kép-
viseltették magukat a gyakorlat mesterei is. A szöveg értelmezésétõl a tájnyelvi ejtésig, a
tanári beszédtõl az elõadó-mûvészetig, a beszédtechnikai és hangsúlyozási problémáktól az
audiovizuális eszközök felhasználásáig valóban átfogó kép alakult ki beszédkultúránk ak-
kori állapotáról és a tennivalókról.
A konferencia tíz pontos határozatot fogadott el.
Megvizsgáltam a határozatot, és azt állapítottam meg, hogy minden pont megvalósult.
Létrejöttek a nagy összefoglaló tudományos munkák, megszervezték az iskolai kiejtési
versenyeket, Péchy Blanka kezdeményezésére, megalakultak a Beszélni nehéz! – körök or-
szágszerte. A rádiókban, televíziókban csak mikrofonengedéllyel rendelkezõk szólalhatnak
meg. Elvileg! Új képzési formák is megjelentek, például a logopédus képzésben külön szak
lett a logopédus terapeuta.
Ha formálisan minden megvalósult, és mind az intézményi, mind a társadalmi háttere
megvan a beszédkultúrának, miérttõl van az, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a hivatá-
sos beszélõt a közbeszélõtõl? Mitõl került ilyen siralmas állapotba beszédünk, miközben-
van, hogy évente több tucat versmondó verseny, kiejtési verseny van országszerte, mégis
ilyen siralmas állapotba került beszédünk?
Talán, ha megfogadnánk Örkény Istvánnak a fiához intézett szavait, melyet fiához inté-
zett, hamarabb érnénk el eredményt.

24 versmondó
TANULMÁNYOK

„Óhajtanám, hogy tanulj meg beszélni, a szabályok szerint, de indulataid és érzelmeid


után. Akik latolgatnak, két – s négyfelé pislogva vigyáznak, nem akad-e valamelyik sza-
bály köteleibe szavuk, addig ügyeskednek, míg a hurok meg nem szorul, s bele nem fojtja
a mondatba a lelket. Ne kövesd példájukat. Igyekezz úgy beszélni, hogy minden kifejezé-
seden érzõdjék a lehelet melege. Mindig mondd ki azt, amit magadban gondolsz azon me-
legében.
Magyarul sokféleképpen lehet beszélni, de csak bátran beszélni érdemes.
S élni is úgy.”

A felhasznált irodalom jegyzéke:


Az iskolai színjáték és a népi dramatikus hagyományok.
Szerk.: Pintér Márta Zsuzsanna, Kilián István. Debrecen 1993.
Bakos József: A helyes és szép beszéd. Az Egri Pedagógiai Fõiskola Évkönyve, 1958.
Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785–1848. Akadémiai Kiadó, 1963.
Böhhöm Edit: A szavalás története Magyarországon. Kandidátusi értekezés, 1990. (kéz-
irat)

szárnyalló balettcipõk

versmondó 25
ESSZÉ

KINIZSI OTTÓ
DE-GENERÁCIÓ
Hanyas vagy? ’82-es?
Mi félszavakból is megértjük egymást?
Azt mondod?
Nekünk nem énekeltek otthon gyerekkorunkban.
Nekünk Halász Judit énekelt otthon gyerekkorunkban.
Nekünk a bölcsödében, az óvodában énekeltek.
Mire megtanultuk azokat a dalokat, már nem kellet többé énekelni õket.
Mi nem vagyunk úttörõk.
Mi csak kisdobosok voltunk.
Néhány hónapig.
Mi nem jártunk úttörõtáborba.
Mi gyermektáborba jártunk ugyanoda.
Mi nem jártunk önképzõkörbe.
Mi szakkörbe jártunk ugyanoda.
Mi nem hallgattuk sokat a rádiót.
Mi már gyerekkorunkban is színes tévét néztünk.
Hanyas vagy? ’82-es?
Mi a színes tv nemzedéke vagyunk.
Azt mondod Udo.
Azt mondom Brinkmann.
A mi kórházunk Schwarzwaldban volt a város szélén.
Mi nem papás-mamást játszottunk az iskolaudvaron.
Mi bobby-pamelásat játszottunk az iskolaudvaron.
Mi a tévébõl tanultunk meg kérdezz-feleleket játszani.
Mi a tévébõl tanultunk meg barchobázni, ötödölõzni.
Azt mondod: Kedd, szerda.
Azt mondom: Zsákbamacska.
Hármas ajtó nyílj ki!
Nekünk Spartacus az Elsüllyedt világok, Árkádia hõse.
Nekünk mindig volt Három kívánságunk!
Emlékszel?
Fél szavakból is megértjük egymást.
Azt mondod: Michael.
Azt mondom: Kit.
Azt mondod: Mitch Bucannon.
Azt mondom: Baywatch.
Mi a Volt egyszer egy életbõl tanultuk a biológiát.
Mi a Szomszédokból tanultuk a politikát.
A Dallasból tanultuk a kapitalizmust.
A Hupikék Törpikékbõl a patriarchális családmodellt.
Mi a Fa tusfürdõ reklámban láttunk elõször nõt meztelenül.

26 versmondó
ESSZÉ

Mi szerettük a Fa tusfürdõ reklámokat.


Azt mondod: Geszti.
Azt mondom: Mézga Aladár.
Azt mondom: Rapülõk.
Azt mondom: Ász.
Az Ászban telefaxon jött a zsûri döntése.
Emlékszel?
Mi még láttunk Ki? Mit? Tud?-ot.
Mi álmunkból felébresztve is dúdoljuk a Delta fõcímzenéjét.
Mi elkapcsoltuk a Vers mindenkinek-et.
Mi a Cimborában szerettük a verseket.
Mi a Zsebtévében hallgattuk a versmondólányt.
Nekünk Gyabronka József volt Móka Miki.
Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára,
S valahány név a naptárba’
Emlékszel?
Azt mondod: Levente Péter.
Azt mondom: Gryllus Vilmos.
Tágas égen andalog…
Tán a dédi? Á! Dehogy!
Mi nem néztük az Égbõl pottyant meséket.
Mi már nagyok voltunk. Ciki lett volna...
Beismerni.
Mi azt hazudtuk, hogy nem nézzük az Égbõl Pottyant meséket.
Mi akkor már szerelmesek voltunk.
A Kölyökidõs lányokba.
Hol van a rendezõ? Csináljon rendet!
Azt mondod: Kamaszadó.
Azt mondom: Folyt. köv.
Nekünk Kovács Robi volt a világ legrosszabb gyereke.
Mi sosem tévesztettük össze Gaskó Balázst Galkó Balázzsal.
Mi a Repetával készültünk a matek témazáróra.
Mi a sat1 és a pro7 adásaiból tanultunk németül.
Ein biâchen. Liebe Sünde. Das heiâe Schulmädchen. Uzw...
Mi a sat1 és pro7 adásait, ugyanis leginkább szombat éjszaka néztük, titokban, lenémítva.
Egyébként sem sokat beszéltek abban a mûsorban.
Mi Antal Imrétõl tanultuk a vicceket.
Mi Hofit csak késõbb értettük meg.
Mi láttuk a tévében Ceauºescu kivégzését.
Mi nem szerettük a Panorámát, a Híradót.
Nekünk Antal József halála azt jelentette, hogy félbeszakították a Kacsameséket.
Mi egy félresikerült nemzedék vagyunk?
Mihez képest?
Azt mondják, a sok tv miatt keveset olvastunk.

versmondó 27
ESSZÉ

Mihez képest?
Azt mondják nem tanultunk meg rendesen olvasni.
Ugye, hogy nem igaz?
Mi olyan jól megtanultunk olvasni, hogy még a gépesléi prolbmélák sem tundak mezgar-
vani miknet.
Ézsre sem veszsük a hiábkat.
Mi a második írásbeliség nemzedéke vagyunk.
Mi sokat írunk.
SMS-t. E-mailt. Kommentet. Blogot. Postot.
Mi már gyerekként tudtuk kezelni a számítógépeket.
Mi a Commodore 64 nemzedéke vagyunk.
10 PRINT „Mi C64-en tanultunk meg programozni!”
20 GOTO 10
RUN
Mi a számítógépes játékokból tanultunk angolul.
READY. PRESS PLAY ON TAPE. LOAD ERROR.
Azt mondod: Nintendo.
Azt mondom: Sega.
Azt mondod: Mario.
Azt mondom: Sonic.
Elektor kalandorok, szegasztok!
Játéktermi fenegyerekek, szegasztok!
Azt mondod: Sub-Zero.
Azt mondom: Liu Kang.
Mi virtuálisan vertük agyon egymást.
Mi a Mortal Kombat segítségével vívtuk meg a lakótelepi bandaháborút.
Rayden wins. Finish him!
Mi Lutra-Album matricákkal folytattunk cserekereskedelmet.
Rengeteg pénzt költöttünk matricákra.
Még mindig hiányzik az autósból a 202-es.
Tudok adni cserébe: 4, 8, 15, 16, 23, 42.
Hanyas vagy? ’82-es?
Jártál tömegsportra?
Én is.
A csajok miatt?
Én is.
Nálunk nem voltak plázacicák.
Csak skálaspinék, meg centrummacák.
Mi ceruzával tekertük a magnókazettát, hogy ne fogyjon az elem a walkmanban.
Nekünk fizetni kellett a tékában, ha nem tekertük vissza a filmet.
A mi elsõ mobilszámunk még 60-as volt.
Nekünk már tizenévesen lehetett mobilunk.
Igaz akkora volt, mint egy féltégla.
Telefon és önvédelmi fegyver egyben.

28 versmondó
ESSZÉ

Hanyas vagy? ’82-es?


Mi rendesen jártunk iskolába.
Nekünk sokat kellet tanulni.
Nekünk sok mindent kellett másképp tanulni.
Velünk meg tudták szerettetni az irodalmat.
Velünk meg tudták szerettetni a matematikát.
A szeretet nem vész el, csak átalakul.
Még most is szeretjük, csak nem úgy.
Mi értjük a mûvészeteket.
Mûvészet lenni kérdés:
„Bírni el pici egér hátán egész ház,
ha bebújni lyuk?”
Mi jártunk színházba az iskolával.
Elõtte mindig a McDonald’s-ban ettünk.
Mi szerettünk színházba járni.
Közel volt a McDonald’s.
Mi egy félresikerült generáció vagyunk?
Mihez képest?
Mi is próbáltunk lázadni.
Nem ment.
Nekünk is volt hosszú hajunk a középiskolában.
De senki nem szólt meg érte. Senki nem akarta levágattatni.
Ezért aztán levágattuk.
Mi lázadtunk a konformizmus ellen.
Piros zoknit húztunk az iskolai ünneplõruhához, mint Adrien Mole.
De észre sem vették.
Fel sem tûnt a tanárurak divatos lila, vagy rikító zöld öltönye mellett.
Mi nem tudtunk mi ellen lázadni.
Mi nem tudtuk valami ellenében meghatározni önmagunk.
Mi nem tudtunk valami ellen összefogni valamiért.
Mi nem tudunk újat írni.
Mi csak újraírni tudunk.
Mi nehezen mutatunk újat.
Mi könnyen mutatunk ujjat.
Félresikerült generáció vagyunk?
Mi azt láttuk, hogy ebben az országban mindenki fél.
Mi is féltünk kisgyerekkorunkban, de nem tudtuk, mitõl.
Azt mondtuk a sötétségtõl félünk.
Aztán azt mondták, hogy többé már nem kell félni.
De még most is félnek.
Attól félnek, hogy nem tudják, mitõl kell félni?
Mi nem tudunk politizálni.
Mi nem szeretünk politizálni.
Nekünk nem adtak lapot.

versmondó 29
MÛFORDÍTÁS

Nekünk nem adtak tiszta lapot.


Hanyas vagy? ’82-es?
Nem, mi nem értjük egymást félszavakból.
Mi magunkat sem értjük.
Nem?
Kérdésre a válasz degenerációja vagyunk.
Kérdésre a válasz: De! generációja vagyunk.

***

ÉRDEMES KIVÁRNI A DOLGOKAT.


„A fordítások, mint a nõk….” (B.Croce)

Monika Rinck 1969-ben Zweibrückenben született. Összehasonlító nyelvtudományt ta-


nult a Bochumi Egyetemen, a berlini Szabad Egyetem és a Yale Egyetemen.
Még tavaly nyáron fordítottam pár német verset a Goethe Intézet-Lyrikline pályázatára,
onnan semmi visszajelzés. Tegnap este viszont, a Bajza utcai Open Reading Kalász Már-
ton-estjére, tisztelgésül a sok német verset fordító egykori kolléga Összes verse megjelené-
se alkalmából (körülbelül akkor dolgozott a berlini magyar kulturális központban, mikor én
a Kairóiban) elõvettem a Monika Rinck verset, és Kalász nagy örömére fölolvastam. Kide-
rült, a fiatal rajna-pfalzi költõnõ Kalász lányával, Orsolyával együtt nagy lendülettel fordít
magyar költõket, és hát a kedves öregúrnak az én fordításom is tetszett. Tetszett a Versmon-
dó kéthavi folyóirat jelenlevõ fõszerkesztõjének, Kiss Lászlónak is, és elkérte közlésre. Ta-
nulság: ha valamibe az ember munkát fektetett, kár kidobni; ki kell várni, hol lehet alkal-
masan elsütni a „terméket”.
A Versmondó informatív és színvonalas: legutóbbi számában szép Cs. Szabó László dol-
gok, egy Debreceni Boglárkától pedig a következõ bölcs Benedetto Croce-idézet: A fordí-
tások olyanok, mint a nõk, vannak közöttük csúnyácskák, melyek hûségesek, és vannak
köztük hûtlenek, de gyönyörûek”. Döntsétek el, a Huss! melyik kategóriába tartozik?

Monika Rinck
das phüh
für arsenij

da ist der innigste wind, der zu einer brücke sich krümmt


über die das phüh in begleitung von sylphen hinweggeht
so sanft ist noch nie ein molekül in bewegung geraten
so weich hat sich noch keine einzige welle gebreitet, gelüpft
und wieder gesenkt in ihr mikroskopisches tal, zusammen
getan hat sich die luft zu einem bogen mit anfang und ende
den man sehen könnte, wenn man ohne schwere wäre wie du.
so hat noch keiner die codierten welten der vögel verstanden
nicht ihre schreie, ihr tirili und das tschilpen nicht, auch nicht
das trockene rascheln der federn bei landung, wut oder rast

30 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

sondern das, was die antwort der luft auf die frage ihres fluges ist.
eine konsonantenschwebe, ein luftzug um ein ü gehegt, ein wirbel
eine spur, ein verstecktes phüh das zwischen ihren flügeln lebt.

Monika Rinck:
huss!
arszenyijnak

im támad szél magától, szél, amely egy híd alá lebukva


halad tova. egy huss! – az hajtja szilfidek kíséretében
oly könnyû, hogy egy molekulája se libben el amint mozog
olyan laza, hogy hullámot föl nem borzol, fölhúz
majd újra lemerül a mikroszkopikus völgybe, együtt
a kezdet és a vég, egyetlen légi ívben
amit csak oly egyén pillanthat meg, ki súlytalan, akár te vagy.
lásd nem bírta más a madarak titkos világát megérteni
se ricsajukat, trilláikat, csiripelésüket, se száraz
zörgését tollaiknak ha földet érnek, se dühüket se nyugtukat
hanem csak azt, hogy a szárnycsapások kérdéseire mit válaszol a lég.
mássalhangzóköd,egy kis huzat az ú betû körül, kis örvény,
fakó nyom, titokzatos huss! az, ami ott lakik a szárnyaik tövében.
Fordította Tokai András
***

A PÓTSZÉK IS KEVÉS VOLT A VERSHEZ!


Telt ház elõtt ünnepelte a költészetet a Magyar Versmondók Egyesülete
és a Versszínház

Nem fértek el a pótszékek a Mûcsarnokban a Magyar Versmondók Egyesülete és az El-


sõ Magyar Versszínház költészet napi gálaestjén: József Attila és Márai Sándor születés-
napján annyian gyûltek össze a verset ünnepelni, hogy sokan csak a külsõ teremben és a
büfében tudták végighallgatni a szerkesztett versszínházi mûsort.
Az esten a költészet többféle színpadi formája is megjelent: a klasszikus versmondás
mellett verszene és performansz is várta a közönséget április 10-én, szombaton 17.00 órá-
tól. A költészet napi ünnep címe önmagában is áthallásos volt. Lutter Imre elõadómûvész,
az est szervezõje és a Versszínház igazgatója fogalmazta meg a mottót: Nincs más válasz-
tás! Ebben igaza lett: a közönség a versmondás mellett döntött, olyannyira, hogy végül nem
fértek el a Mûcsarnokban.
Fellépett Körtvélyessy Zsolt, Andai Kati és Bakos-Kiss Gábor színmûvész, Mohai Gá-
bor és Kádek Heny elõadómûvész, a 7határ együttes, Turczi István József Attila-díjas köl-
tõ. Óriási sikert aratott Takátsné Földi Zsuzsanna, a Budapesti Versmondó Klub siket és na-
gyothalló tagjainak egyike, aki Arany János Családi kör címû versét szóval és jelekkel
együtt adta elõ. Õsbemutatót hallott a publikum Karinthy Frigyes Õsz címû versének meg-
zenésítésével, és színpadra léptek a Kaleidoszkóp VersFesztivál és más versmondó esemé-

versmondó 31
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

nyek díjazottjai, valamint Wiegmann Alfréd, az Elsõ Magyar Versszínház mûvészeti veze-
tõje. Kinizsi Ottó és Lutter Imre, akik a Magyar Versmondók Egyesületének vezetõi, mo-
derálásukkal végigcsipkelõdték az estét, élceikkel, spontán alakított jó- és rosszfiú szere-
pükkel igazi színeket vittek az estbe.
Kiss László a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Pataki András szakmai al-
elnök több díjat, címet és diplomát adott át.
Az estet fogadás zárta, amelyen Turczi István költõ, az egyesület irodalmi alelnöke mon-
dott pohárköszöntõt, a közönség még éjszaka is ottmaradt a Mûcsarnokban, hogy beszél-
gethessen a költészetrõl és a versszínházi jelenségekrõl. A házigazdák Kiss László, a Ma-
gyar Versmondók Egyesületének elnöke, Szennik Éva kommunikációs alelnök, Lutter Im-
re ügyvezetõ elnök és Pataki András szakmai alelnök voltak.

A Verskultúra Lovagja cím kitüntetettjei:


A Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus
A Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus több mint fél évszázada le-
téteményese és gondozója a magyar nyelvû színjátszásnak és verskultúrának. Szakmai
szervezõ- mozgósító tevékenységükkel elévülhetetlen érdemeket szereztek a versmondás
népszerûsítésében. A Magyar Versmondók Egyesületének fontos és kiemelt szakmai part-
nere, az egyesület megalakulása óta segíti tevékenységünket, együttmûködünk számos ran-
gos országos és Kárpát-medencei verseny közös szervezésében és lebonyolításában. A ki-
váló és példaértékû együttmûködés elismeréseként A Verskultúra Lovagja címet adomá-
nyozzuk. A díjat Borbáth Erika fõigazgató vette át.

Tóth Zsuzsanna elõadómûvész


A Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja, a Versmondó folyóirat korábbi szer-
kesztõ bizottságának tagja, a rendszeres szerzõnk, az Elsõ Magyar Versszínház közremûködõ-
je, kiváló drámapedagógus és mûvészeti közíró, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvé-
szeti Lektorátusnak szakreferense az Magyar Versmondók Egyesületével közvetlen kapcsola-
tot tartó személyisége hosszú évek óta szervezetünk szakmai segítõje. Példamutató munkássá-
ga, magas színvonalú szakmai tevékenysége elismeréseként a Verskultúra Lovagja címet ado-
mányoztuk Tóth Zsuzsanna részére.
***
„Ki viszi át a Szerelmet” díjazottak:
Konrád Antal színmûvész, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke és
Káelné Kovács Rita, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület elnöke,
mindketten a versmûvészet terén vállalt szervezõi és érdekképviseleti szerepükért kapták a
díjat.
***
VersGondnok kitüntetésben részesültek:
Veréb Csaba és Halász György grafikusok
a Magyar Versmondók Egyesülete honlapjainak és programjainak arculati és tervezõi
munkájáért.

32 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

„Magiszter Versmondó” diplomát kaptak:


Rékai Nándor színmûvész
Aradi Balázs versmondó
Hajvert Ákos versmondó
Mach András versmondó
A kitüntetettek tevékenysége nagymértékben hozzájárult a vers társadalombeli térhódí-
tásához, a versmondás mint hungarikum népszerûsítéséhez és a versszínházi irányzatok ki-
teljesedéséhez.

Versmondó rekordok a költészet napján


Amíg az Elsõ Magyar Versszínház és a Magyar Versmondók Egyesülete a Mûcsarnok-
ban pótszékezett, hogy a legtöbb vendég ülve nézhesse meg a költészet napja alkalmából
rendezett nagyszabású versszínházi estet, pénteken megdõlt a tömeges versmondás rekord-
ja. Miskolcon egyszerre több mint hétszáz diák szavalta József Attila Óda címû versét –
amelyet a költõ éppen a rekordkísérlet helyszínén, Lillafüreden írt. A rekordkísérlet a köl-
tészet napjához, április 11-éhez, József Attila születésnapjához kapcsolódott.
A versmondáshoz bárki csatlakozhatott, így az iskolások mellett idõsebbek is olvasták a
verset. A szavalat alatt Sebestyén István, a magyarországi rekordok regisztrátora szigorúan
számolt. Utóbb a Független Hírügynökségnek elmondta, a tömeges versolvasás eddigi re-
kordját budapesti diákok tartották, ezt kellett túlszárnyalniuk a miskolciaknak. A kísérlet si-
került, több mint hétszázan mondták József Attila versét Miskolcon, ötvennel többen sza-
valtak, mint a korábbi rekorderek.
Budapesten is rekorddöntögetéssel készültek. Igaz, Galkó Balázs már harmadszorra tel-
jesíti ezt a nem mindennapi vállalkozást: a 105 éve született József Attila összes, azaz
majdnem hatszáz versét olvasta fel a költõ Gát utca 3.-beli szülõházának udvarán. Ahogy
az elsõ két alkalommal – 1988-ban és 2005-ben –, most is Márta István zeneszerzõ impro-
vizációi kísérték a felolvasást, sõt, hogy mennyire nincs új a nap alatt: Galkó ugyanabban
az öltözetben, mi több, ugyanabból a szavalófülkébõl mondja el a verseket, mint annak ide-
jén a Fiatal Mûvészek Klubjában és az Új Színházban.
E jeles alkalomra a ház udvarára fûthetõ sátrat állítottak, a büfében pedig az úgyneve-
zett József Attila-menüt kínálták a közönségnek: libacombot és kuglert. Több ilyen jeles al-
kalom azonban nem lesz, ez az utolsó. „Megcselekedtem, amit megkövetelt a haza” – ma-
gyarázta döntését Galkó Balázs, akit a Magyar Versmondók Egyesülete felterjesztésére
március 15-én tüntettek ki.
***

Megavers 2
Ismét reflektorfénybe került a költészet! Az Aba-Novák Kulturális Központ és a Szolnok
Tv idén újra megrendezte a Megavers 2 produkciót. A szervezõk ezzel a kezdeményezéssel
a versek értékei elõtt szerettek volna tisztelegni a költészet napjához kapcsolódva. Az or-
szág több pontjáról közel 100 versmondó érkezett Szolnokra, közülük csak 11 juthatott be
a döntõbe.

versmondó 33
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A Megavers produkciót 2009-ben rendezték meg elõször Szolnokon. Az elsõ mûsorszéria


nagyon sikeres volt, így aztán a szervezõk-kitalálók immáron hagyományteremtõ szándékkal
folytatták tovább, 2010-ben is Megavers 2 névvel.
A versenyre 12 és 30 év közötti versszeretõ és versmondó fiatalok jelentkezhettek. A dön-
tõbe összesen 11 versmondó juthatott be a selejtezõk és a két elõdöntõ végeztével. A fõdíj
egy párizsi hétvége volt a költészet városába, amelyet egy helyi vállalkozó ajánlott fel a mû-
sor részére.
A szervezõk remélik, hogy jövõre is folytatódik a vetélkedés, amelynek keretében megmé-
rettethetik magukat versszeretõk és – mondók.

Meg a VERS
Ez a tavasz – amely ugyan nagyon nehezen akar kiteljesedni – sok örömet hozott a ver-
sek terén. Olyat is, amelyektõl kissé megváltozott a véleményem, például a tévérõl. Miköz-
ben alapvetõen úgy gondolom, hogy jelenléte nem tesz jót egy olyan bensõséges mûfajnak,
mint a versmondás, ezen a tavaszon, most, ebben a felfokozott állapotban, amit akár bol-
dogságnak is nevezhetnénk, örültem a tévének.
Szolnokon ért az öröm. Farkasházi István – a MEGAVERS ötletgazdája s lelkes éltetõ-
je – meghívott a verseny zsûrijébe, ahol megtapasztalhattam, hogy a média milyen segítsé-
get tud nyújtani a versmondásnak vagy bármely más mûvészeti aktivitásnak. (Bevallom,
némi nosztalgia is elfogott. Valaha, a hõskorban, Budapest egyik legnagyobb kerületének
televíziójában dolgoztam, amely a közösségi mûvelõdés igazi szolgálója volt! Hasonló
szellemet éreztem most is.)
Az elõzményeket csak hallomásból ismerem, de a mostani két elõdöntõ és a döntõ iga-
zolt egy nagyszerû kezdeményezést. Igazán örömteli, hogy a zsûritagok többsége a helyi ér-
telmiség kiemelkedõ képviselõje: Valkó Mihály nyugalmazott fõiskolai tanár, újságíró, esz-
téta, Huszárik Kata színmûvész, a Szolnoki Szigligeti Színház tagja, Jenei Gyula költõ, az
Esõ címû folyóirat fõszerkesztõje, Lengyel Boldizsár, a Szolnok TV kulturális rovatának
szerkesztõje, Zámbori Soma színmûvész, a Budapesti Kamaraszínház tagja, a Magyar Vers-
mondásért Alapítvány elnökségi tagja – akinek a kötõdése Szolnokhoz közismert. A döntõ
zsûrielnöki szerepét Balázs Péter színmûvész, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója vál-
lalta. Jó ez, mert a helyi összefogásról tanúskodik, s mert hatalmas erõt képvisel. (Jószeri-
vel csak magam lógtam ki a sorból. Mentségemre legyen mondva, hogy én viszont sok vers-
mondót ismerek az ország különbözõ versenyeirõl.) Csak a köszönet hangján lehet szólni a
Szolnoki Városi Televízió munkatársairól – elsõsorban az író-rendezõ Harcsa Béláról, aki
a Megavers egyik motorjának bizonyult. Az összes közremûködõ nevének felsorolására
nincs lehetõség (lásd a stáblistát a Szolnok TV honlapján), pedig a program minden egyes
alkotójának, szervezõjének, közremûködõjének, támogatójának szeretnék a versmondók ne-
vében is köszönetet mondani. Külön az Aba-Novák Kulturális Központ munkatársainak!
Persze, jó lenne, ha végre elárulnánk, mi is a MEGAVERS, amirõl ennyit beszélek… Ugye,
mindenki ismeri a Megasztár-t… (Bevallom, még én is, aki ugyan nem az elejétõl ismertem
a nagy tehetségkutató mûsort, fõként nem lettem a rajongói klub tagja, de bele-belenéztem, s
volt egy-kép nap és versenyzõ, amelyeknek köszönhetõen a program végül is megérintett…)

34 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Nos, a Megavers – azaz valójában már Megavers 2, hiszen 2009-ben debütált a hamar
népszerûvé lett kezdeményezés – a Megasztár kishúga… Lehet, hogy kicsit kevésbé diva-
tos, kevésbé csillogó, de egyértelmûen a szolnokiakat s a környezõ települések közösségét
szolgáló, a hasznukra váló kezdeményezés. A versmondást népszerûsítõ, a jobb közérzetün-
ket erõsítõ rendezvények közül való. Itt a versmondás van középpontba állítva, de ugyan-
úgy megvannak a tévés körítések, a bemutatkozó kisfilm, a „dühöngõbeli” beszélgetések…
mint a nagyobb testvérnél.
A részt vevõ fiatalok – többségükben a megyébõl és a régióból érkeztek, távolabbról egy
jelentkezõ volt – valamennyien rendelkeztek versmondó erényekkel. Ennek az írásnak a
terjedelme nyilvánvalóan nem teszi lehetõvé, hogy mindenkinek a teljesítményét külön-kü-
lön értékeljük. De az emlékezetes versmondásokról, a döntõbe jutott versenyzõkrõl min-
denképpen szeretnék szót ejteni.
Nem könnyû dolog persze ennyi tehetséges fiatalról szólni. Éppen ezért nem mulasztha-
tom el leszögezni: valamennyi döntõbe jutott fiatal figyelemre méltó személyiség, érdekes
produkcióval léptek elénk, és noha voltak kifogásaink, önmagában az is szimpatikussá te-
szi õket, hogy versmondók.
Az elemzéseket onnan indíthatjuk el, hogy ki, miért, hogyan nyújtott többlet teljesít-
ményt, vagy éppenséggel hiányérzet megfogalmazására adott okot. Ezek legtöbbször a
versválasztáson, illetve kisebb részt a megvalósításon múltak...
Huszonkét fiatal jutott a tévé képernyõjére (valamennyi rövid bemutatkozás olvasható
az Aba-Novák Kulturális Központ honlapján – a Megavers 2. címszó alatt), közülük tizen-
egyen a döntõbe.
Az itt hallott versek – szemben az elõdöntõk választásaival – túlvállalásról tanúskodtak,
mintha mindenki egy számmal nagyobb cipõben korcsolyázna… Nekem egyébként szim-
patikusak a nagy vállalások, azt igazolják, hogy hittel, kedvvel rendelkezõ versmondókról
van szó, akik meg szeretnék mutatni magukat. Úgy fogalmazhatnánk, hogy rendkívül erõs
közlésvágy volt a versenyzõkben. Ez volt a legfontosabb motiváció.
A választásokat ugyanakkor néhol erõsen megkérdõjelezhetjük… Nem is értem, hogyan
került elõ némelyik vers, a fiatal versmondók világától távoli mondandókat, világokat idéz-
ve. De ne szaladjunk ennyire elõre! Bár nem lesz könnyû, megpróbálok a lehetõ legunal-
masabb módon, a döntõn való fellépés sorrendjében írni néhány sort minden versenyzõrõl,
leszögezve, hogy az eredmények tükrében elsõsorban a saját véleményemet tolmácsolom,
ami adott esetben jelentõsen eltérhet a zsûri egészének véleményétõl (ez utóbbit igyekszem
majd mindig jelezni).
A döntõ elsõ fellépõjével, Császár Bíró Lillával nem most találkoztam elõször. Kifeje-
zetten izgalmas, vibráló személyiségnek tartom, aki észrevehetõen dolgozik a pódiumi sze-
replésben hátrányt jelentõ hibás sziszegõin. Eddig jellemzõen kortárs verseket hallottam tõ-
le, modern, majdhogynem eszköztelen megoldásokkal, mégis bensõségesen fogalmazva.
Az elõdöntõben kifejezetten az élen volt, remekül illett hozzá Haraszti Ágnes többrétegû
verse. Pontosan fogalmazott, érzékletes volt, s így magával ragadta a hallgatóságot. Éppen
csak annyi titkot lebegtetett, amitõl még foghatóbbá vált személyiségének varázsa.
A döntõben, úgy vélem, túlvállalta magát. Nemes Nagy Ágnes megfejhetõ, ám súlyos ver-
se, az Istenrõl, nem adja meg magát könnyen. Nem könnyû vers. Sokáig kell elemezni a
helyzetet (ismerve ráadásul Nemes Nagy rejtõzködõ költõi személyiségét), hogy elkerüljük

versmondó 35
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

a primér, személyes fájdalom megjelenését, s pontosan közvetítsük azt a pillanatot, amikor


a költõ felismeri az Isten magányosságát. Ehhez képest az önsajnálat maszatossá teszi a
mondanivalót. Talán ez az interpretációs bizonytalanság okozta, de ez alkalommal sokkal
erõsebben érzõdtek Lilla helytelen sziszegõi is. Nagyon bízom abban, hogy az elsõ elkese-
redés után átgondolja majd a verset, és legközelebb sokkal érettebb állapotában mutatja meg
nekünk. (Ezúton is üzenem, hogy ha elfogadja, szívesen megbeszélem vele az egészet.)
Czakó Ádám rokonszenves fiatalember, nem véletlen, hogy a közönség továbbjuttatta.
Az elsõ fordulóban számomra igen kedvesen megfogalmazott Szabó Lõrinc-verssel jelent-
kezett, s noha a kellõ distanciát nyilván nem tudta érzékeltetni, ígéretes volt. Beszédének
hibáit ugyanakkor szóvá kell tenni, artikulációja néhol kásás, a szóvégeket elnyeli. Ezek a
hibák megmaradtak a döntõben is, ám ott választása révén inkább remek kiállása érvénye-
sült. Wass Albert versével üzenethordozóvá vált, még akkor is, ha ritmusa, a gondolatok
plaszticitása olykor sérült. Csak remélhetjük, hogy továbbra is táborunkban marad.
Demeter Roland – nem árulok el meglepetést, ha elõre megírom, hogy õ lett az idei gyõz-
tes – meglepõ fiatalember. Kevés szavú, mondhatni, visszafogott személyiségû versmondó,
aki azonban megnyílik az interpretációk során. Az elõdöntõben Ady-verset mondott, egyér-
telmûen meggyõzõ módon, bár nyilván nem hibátlanul, adós maradt például a gondolati
ívek pontos kidolgozásával. Természetes megszólalásmódját csak idõnként törték meg feles-
leges hangsúlyok, kidobások. Értelmezte és tolmácsolta a verset, rendkívül szuggesztív mó-
don. A döntõben éretten, vallomásosan mondta el Jónás Tamás versét. Az önazonosság meg-
döbbentõ élményén túl elõadói erényekkel is rendelkezett, s a kortárs író versét kortársként
tolmácsolta, azaz értve, értelmezve, érzésekkel megtöltve a sorokat. Úgy vélem, a fiatalem-
bernek van mit tanulni még, és csak szorítok neki, nehogy a siker kibillentse a helyes útról,
amelyen most jár… És engedtessék meg még annyi: Demeter Roland roma. Voltak, akikben
ez azt az érzést erõsítette, hogy a zsûri talán elnézõbb volt vele. Nem így volt. Ha valami
elõnyére szólt, az csupán fiatalsága, hite és tehetsége, nem pedig származása, amelynek hát-
rányaival – nyilván õ tudja ezt a legjobban – mennyire nem könnyû megbirkózni.
Hám Réka Ágnest egyértelmûen szereti a kamera. Üde, ragyogó mosolya tökéletesen át-
megy a gépen, és lenyûgözi a közvetlen hallgatóságot is. Személyisége, finomságai nagy re-
ményekre jogosító képességeket mutatnak föl. Kifejezetten magával ragadó volt az elsõ for-
dulóban, ahol Móra Ferenc A hegedûm címû novellájából mondott részleteket. Melegséggel
teli elõadását ugyan pöttyözte néhány felesleges hangsúlykidobás, néhány széttört gondolat,
de kedvessége, érzékenysége miatt felejtettük az apró hibákat. A döntõbe látszólag tökéletes
választással érkezett, ám ezúttal elmaradt a hatás, így a várt eredmény is. Szép Ernõ köny-
nyednek tûnõ, ám kõkemény nõiességet kívánó szövege elmondásakor – s ez nem képzavar,
a habkönnyûnek látszó szöveg egy igazi nõ megszólaltatását igényli… – bizony adósunk
maradt az alsó korhatárt éppen átlépõ hölgy. Sok fölösleges nyomatékkal, kevés lebegéssel,
édesen, de nem elég átgondoltan, és nem kellõ évõdéssel interpretálta a szöveget. Biztos va-
gyok benne, mint ahogy a zsûri többi tagja is, hogy hallunk még Rékáról! Így legyen…
Finta Zoltán tanár úr. Ezzel máris elmondtam róla, hogy õ a felsõ korhatárt súrolja, és
hogy bárcsak több ilyen tanár lenne minden iskolában. (Ezt elmondhatjuk a többi tanárver-
senyzõrõl is.) Már az elõdöntõben gondolatgazdag elõadást hallottunk tõle, amely kivéte-
lesen szerencsés hangi adottságairól is meggyõzött minket. A jó kiálláson túl azonban be-
bizonyította a gondolkodó versmondók fölényét, s noha kis összekapások s néhány fölös-

36 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

leges nyomaték meg-megjelent beszédében, az ívek kifényesedtek, a hatás erõteljes volt.


Második választása briliáns szövegre esett. Parti Nagy Lajos furcsa szövetû, posztmodern
lírája sokak számára idegen, magam lenyûgözõnek találom. A választott vers a Szívlapát
címet viseli, s voltaképpen helyzetkép a hazáról. Nehéz, sok idézettel, fondorlatosan gaz-
dag áttételekkel megtûzdelt szöveg. Ám Finta Zoltán lenyûgözõ magabiztossággal oldotta
meg a feladatot, bár egyes zsûritagok szerint elõadása sokkal több játékosságot elbírt vol-
na. Szerintem nagyon meggyõzõ produkció volt. Nem véletlenül lett egyértelmû második
helyezése.

PARTI NAGY LAJOS


Szívlapát
(Holaha zanzák)

„hezitt állok, mást nem tehetek”

Egy originál haza-ötlet kenyérrel nénikém tavasz,


hiányzott péntek éjszaka. ha egyfogaddal megeszel,
Az égbolt füstös, lomha kotlett, a nyammogásod is vigasz,
szállongott rím és vérszaga. ha fel-feldobott kõ leszel,
„Elmentem és megyek haza”, ha óvatlan vagy épp ravasz,
de hogy hová, az fel nem ötlött, és mondjuk puff, és rámesel,
fáradt agyam a fellaza hazám, hazám, te Mol, te Shell,
memórián át kikönyöklött. te szép aranykalászvegasz,
A Duna csak folyt és Plaza, tiéd vagyok, bármit teszel,
folyott le rajta kurd, török, lett, tehozzád mindenem ragasz
múlt és jövõ híg halmaza, kodik s adyk
folyott le szerzet és öröklet, *
elmentem én hová haza, Mentem haza, s a haza hol van?
s a rím kedvéért negyed öt lett. halkan szuszogtak kinn a fák,
álltak mint ágyúk, huzagoltan,
* s szétágyúzták az éjszakát.
Ezernyi fajta népbe töppedt, A rím kedvéért: bandukoltam,
de hetyke elmebajsza áll, mögöttem már a Jászai,
láttam egy szónok ordibál: és jöttek vélem szembe holtan
csak keze van, mit égbe lökhet, kockacsaták vén ászai,
mert bár a múlt merõ öröklet, aranypufajka rajtuk, könnyü, vattás,
miért, hogy sorsa íly fatál, itt minden éjjel hídavattás.
s csörgõként rázva csontos öklet,
*
azt hiszi, megdeterminál?
Az én hazám kopott kabátú,
* de nékem zizzenõ dzsoging,
Ha nyelvvel és ha felesel, szemében egy-egy szívlapát bú,
ha Cola Light, ha langy melasz, csuklik kicsit, kicsit meging,
ha pótkávé, mit teleszel , a forma rácsán rendre átbú,

versmondó 37
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

(bár össze kéne tartanom) s ha épp novell, félig román,


a szertelóbált kezü-lábú, vagy tán egészen az,
de hazafias tartalom, lírám szájában édesül az étel,
mit illenék kiköltenem: két szék között, az már igaz,
hazám hazám te min – de nem. mire megy gyémánttengelyével
ki nem nyugodhat egy lován?
*
Engem a látvány meghazáztat, *
én városom megkönnyezem, Hazám, te szép vezérfonál,
Budapest mint egy nyári láz hat, ne hidd, hogy elveszítelek!
és lázmérõvel szúr szemen. A hajnal már a sarkon áll,
Mint szerteszórt, lágy pislogás, köztisztaságimunka kezd.
nézlek, higanygõz partidon, Elszódalolt egy évtized,
te százszor összejárt kamás’, s bár törmelék az lenne még,
mennyit kibír egy versidom, mi csattogott volt, hév tüzed,
csámpás rímecskék mennyi ökrét, akár a gáz, dünnyögve ég,
és mennyi rep kényt, limlomot, dünnyög a lumbágós derék,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét a század kissé megtized,
rossz lefolyóján elfolyott, kevesebb lend és több kerék,
vagy most folyik le rajta épp, s nátótag lettek Ischlerék.
titá titá ez töltelék.
*
* Az éjjel bársony nescafék.
A péntek éj most foszlad át, Hûltek az utcán, két csapott
keletrõl bordó kombiné, kanál és tejporszármazék;
tolnak egy rózsaszín ladát rányitottam a vízcsapot.
az utcán Zombi s Zombiné. Ki ínyenc, az tán fölsikolt,
Mivel a Zombi készüléke de lassabb volt a gáz, min
tök lemerült Vecsés alatt, a kávévíz csak tapsikolt,
s az eröltetett feltöltése és dongott, mint a jázmin,
leszívta nékik a Ladat. szellõzködött a nagy melegbe,
míg odva mélyén elsimedve
* morgott e nyelvi mû miatt,
Hazám, kiírtam már magam, morogjon, aki buksi medve,
s ha olykor, dinnyehéj nyomán, édes hazám, ne vedd szivedre,
verses lovam megúsztatam, hadd legyek hûs.
novell kéne inkább s román,

Boczek Balázs a közönség egyik kedvence volt az elõdöntõben. Kedvesen, a sok-sok po-
zitív visszajelzést megérdemelve tolmácsolta nekünk a közismert Arany-verset, A fülemü-
lét. Nyílt személyiségét pici elfogódottság árnyalta (persze ebben az is közrejátszott, hogy
elsõként lépett színpadra), sziszegõ hangzóit tisztítani kellene, de alapvetõen tehetséges
versmondóval találkoztunk. Második választása nem volt ennyire szerencsés. Szabó Lõrinc
Íbisz címû versével nagy fába vágta a fejszéjét, amely – hogy a képnél maradjunk – bele is

38 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

csorbult. A vers utalásai, bonyolult álomrajza lehetõséget adott Balázsnak arra, hogy meg-
mutassa erõteljesebb, gondolkodóbb önmagát, de képességei még nem tették lehetõvé,
hogy végig erõvel, szuggesztíven tolmácsolja. Valljuk be, kicsit túl összetett, egy teljesen
másik idõbõl való, komoly, világnézeti és erkölcsi kérdésekre választ keresõ szöveggel
csoda lett volna, ha boldogul. Teljesítménye így is reményekre jogosít fel.
Ságiné Nagy Tímeát néhány évvel ezelõtt, torokszorító élmény révén, ígéretes versmon-
dónak ismertem meg. Mivel kicsi fia nevelése miatt eltûnt a versenyekrõl, most örültem,
hogy ismét felbukkant. Erényei, pozitívumai most is erõsek. Ám megoldásaival nem min-
dig értettem egyet, noha zsûritársaimra egyértelmûen mély benyomást tett. Mi okozza el-
lenérzéseimet? Azt gondolom, mindkét hallott produkció esetében eltér a versrõl alkotott
felfogásunk. Meggyõzõdésem szerint Pilinszky János Ne félj címû verse sokkal többrõl
szól, mint a primér szerelmi bosszúról… Hidegfejû, nyugodt, kétségbeesett és kísértetiesen
magányos fantazmagória, amit nem a fenyegetõzés tüzel. Tímea alapállapotból eltér ettõl,
szenvedélyes, vad, heves mimikával kíséri a versgondolatokat. Olykor még némi önsajná-
latról is árulkodnak hangsúlyai. Miközben gyönyörûen beszél, szép a hangja, személyisé-
ge meggyõzõ, s egyértelmûen a legjobbak között van. (Fõleg a legjobbaktól érdemes még
többet várni.) Nekem, sajnos, a másik produkciójával is komoly gondjaim voltak. Sok ál-
talánosítás, rossz tempóválasztás, némi szöveghiba is elõfordult. De ami nekem legjobban
hiányzott, a vershelyzet pontosítása. Az azonosság felfedése egy konkrét anya és Jézus
anyjának helyzete között. Az idõsíkok érzékeltetése, az érzelmi állapot hullámzása… Eze-
ket tartanám rendkívül fontos, átgondolandó tételeknek. (Szívbõl remélem, hogy Tímea
megoldja majd ezt a feladatot, felajánlottam segítségemet is ebben.) S akkor minden bi-
zonnyal magam is akadálytalanabbul tudnék örülni egy rendkívül izgalmas, jó személyi-
ségjegyekkel megáldott, tehetséges versmondó teljesítményének. Tímea a találkozó har-
madik helyezettje lett.
Tóth Péter szintén tanár. Dicséretes dolog. Példamutató. Ráadásul nem magyar szakos,
hanem testnevelõ. Az elõdöntõben József Attila Levegõt! címû versét mondta, alapvetõen
pontosan, szikáran. Erõs személyiség, gondolkodik, megrajzolja az íveket, ez remek, bár
még több plasztikusságnak, érzelmi azonosságnak tudnék örülni. (Sok pozitívuma mellett
a sziszegõire is jobban kellene figyelnie!) Nyilván nem véletlen, hogy nem csupán én mon-
dom – kicsit lazulnia is kellene. Érzelmi megnyilvánulásai nem elég intenzívek, mintha fél-
ne igazán megnyílni, megmutatkozni. Elõadásában a Levegõt! hordozott valamiféle általá-
nosságot, alapállása beszûkítette a váltások lehetõségét, s beszédének ritmusa is egyenlete-
sebb volt, mint amit a gondolatok sebessége megkívánna. A döntõben valódi sikerdarabot
mondott – példásan, Faludy György Haláltánc balladáját. Bevallom, ezt a produkcióját jó-
magam sokkal jobban értékeltem, mint az elõzõt. (Jobban, mint a zsûri többi tagja.) Miért?
Mert mértékkel bánt a színeivel – de voltak színei. Mert karaktereket villantott föl, de sem-
mit nem játszott túl. Mert megóvta magát az általánosításoktól. Mert voltak torokszorító
pillanatai. Igaz, hatásában nem volt olyan élénk, mint ahogy a vers elõadásának sokszor
nagy amplitúdókkal megvalósított mintái, számomra azonban éppen ez a visszafogottság,
a belsõ izzás volt izgalmas és meggyõzõ. Mégis azt tanácsolom neki, legyen bátrabb, nyis-
sa meg önmagát jobban a közönség elõtt.
Miskolczi Fruzsina bátor ifjú hölgy. Elsõ választása rendkívül jól illett hozzá, dacos és
magabiztos volt, Kiss Judit Ágnes kortárs szövege igaznak tûnt elõadásában. Jó választás,

versmondó 39
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

jó adottságok – remek kiállás. Nem véletlenül került a döntõbe, bár a vers alaposabb elem-
zése, a magán- és mássalhangzók hosszúsága kívánnivalót hagyott maga után. Erõs hang-
ja miatt a mikrofonhangerõt sem árt legközelebb gyakorolni. Második választásával új
színt mutatott meg magából. Hervay Gizella valaha szinte slágerként ismert szövegét – Le-
vél helyett – szelídebb hangütés jellemezte. Bár nagy örömmel hallgattam a jól ismert szö-
veget, sajnálatos módon Fruzsina nem talált benne önmagára. Beszéde maszatosabbnak bi-
zonyult, összekapások, elcsúszott hangsúlyok jellemezték. De nem ez volt a legfõbb gond,
hanem az, hogy a szerelem összetettségébõl mintha kimaradtak volna az örömteli pillana-
tok, a szépség – s csak a fájdalom és az önsajnálat nyilvánult meg. Az az érzésem, hogy a
szöveg még nem érett meg benne kellõképpen, ezért nem tudta kiaknázni a versben rejlõ
lehetõségeket, pedig minden adottsága megvan ahhoz, hogy ezt remekül megoldja. Nagyon
remélem, hogy még sokszor találkozunk versmondásával.
Gál Bence a közönség jóvoltából került be a döntõbe. Az elõdöntõben hallott Radnóti-
interpretáció a zsûrinek nem tetszett annyira, noha a versmondó adottságai rendkívül ígé-
retesek. Az Elõhang egy monodrámához azonban nem hangzott meggyõzõen a jó kiállású
fiatalember szájából. A gondolatok széttörtek, az elõadói alapállást nem tisztázták ponto-
san. Jó kis indulatai azonban megmutatkoztak, szép hangját jó volt hallgatni. A döntõben
sokkal jobb választással állt elõ. Igaz, kissé csalóka módon választott szöveget, egy tizen-
ötödik századi német katonaéneket, amelyrõl kiderült, hogy Faludy verse, Zsoldosdal cí-
men. A szöveg remekül illett hozzá, telitalálat volt. Erõs, férfias, energiával teli szöveg-
mondást hallottunk, amelyben ezúttal szépen megmutatkoztak képességei. A szóvégekre
jobban kellene figyelnie, mert elnyeli azokat.
A Megavers 2 zárása nem sikerült túl jól (ez persze semmit nem von le a találkozó sike-
rébõl!). A közönség bejuttatta Kovács Bence – arra hivatkozva, hogy nem volt ideje felké-
szülni – nem kellõképpen memorizált verssel jött. Ráadásul nehéz szöveggel, amelyet sem-
miképpen sem lehet hitelesen tolmácsolni ad hoc felolvasva. Tanulság? Egy versmondónak
nem csupán egyetlen verset kell tudnia, ha indul egy versenyen. Számítania kellene arra,
hogy esetleg… Meg különben is; nem azért versmondó, mert szereti a verseket? Szóval, fe-
lejtsük el azt a botlást – és tanulj, Bence, verseket! Sokat! Saját örömödre is!
Nagyszerû versmondó alkalom volt a MEGAVERS 2. Csak remélni lehet, hogy folytató-
dik, hogy lesz elég erõ, szándék, összefogás a folytatáshoz. Hogy a Szolnok TV megõrzi
efféle mecénási, valódi kultúraközvetítõ szerepét. Hogy a város vállalkozói továbbra is
ilyen nagylelkûen és értõen támogatják a mûveltségnövelõ kezdeményezést. Hogy a város
vezetése továbbra is szívvel (talán némi pénzzel is) áll a versmondás ügye mellé. Hogy a
kedves, színvonalas mûsorvezetõk, Farkasházi Réka és Barabás Botond továbbra is sze-
mélyes ügyüknek tekintik a versenyt, drukkolnak és szorítanak kedvenceikért. Hogy a zsû-
ri – a sok, különféle alkatú és ízlésû ember – továbbra is érdeklõdéssel, figyelemmel kísé-
ri, vitatkozza végig a rendezvényt, majd mégis szinte egyértelmûen ugyanazokat emeli ki,
mert õk a legjobbak! Vagyis hogy LESZ folytatás. Az egyik támogató gyönyörûen szólt ar-
ról a hitérõl, mely szerint a válságból kivezetõ utunk lehet a versmondás, mert verset írni,
olvasni, mondani kell. Ez egybecseng a zsûri elnökének, Balázs Péter igazgató úrnak a
gondolatsorával, amelyben úgy fogalmazott, hogy a mûveltség a béke hõsiessége. Lehet-e
mást tenni, mint minél több hõst kívánni magunk közé?
Tóth Zsuzsanna

40 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Versmondók Kazinczy szülõfalujában


Nemcsak a tudásukat, tehetségüket megmutató fiatalok, de tanárok és iskolatársak is szép
számban eljöttek az Érsemjénben megrendezett II. Kazinczy Ferenc szavalóversenyre.
A szombaton megtartott versnapra a település mûvelõdési központjában került sor, ahol
a község polgármestere, Balazsi József köszöntötte a megjelent verstolmácsolókat, ered-
ményes versenyzést kívánva mindenkinek. Csorba Sándor könyvtáros elmondta, a mosta-
ni találkozó annak a Kéz a kézben címet viselõ, határon átívelõ kulturális programsorozat-
nak a része, amelynek elsõ stációja a magyarországi Bagamérban tartott néptáncgála volt.
Hátravan még egy Bagamérból startoló, képzõmûvészeti alkotásokat felvonultató vándor-
kiállítás megnyitása, azt követõen immár ismét Érsemjénben ropják majd a táncot a népi
hagyományok kedvelõi. A rendezvénysorozat utolsó elõtti eseményére, a Nótaolimpiára
szintén a határ innensõ oldalán kerül majd sor, valamikor májusban. A hagyományõrzõ és
kultúrateremtõ kavalkád Bagamérben megrendezendõ, befejezõ eseményére színjátszást
kedvelõ csoportok jelentkezését várják.

KAZINCZY FERENC

Baróti Szabó Dávidhoz


Midõn egy szerencsétlen munkát közle velem.

Mint bánthattalak én meg úgy, barátom,


Hogy te engemet ezzel a csömörlést
Indító csevegéssel öldökölj meg?!
Testét lepje meg a gonosz pokolvar,
A csorgó fakadékok, a büdös rüh;
És a csontokat hasgató podagra
Mint a gombolyagot, húzza össze ujját,
Ezzel tégedet aki gazdagított,
Ily istentelen átkozott darabbal.
Ah, nem láttad-e, hogy szegény Kazinczyd
Elvesz mérgibe, majd ha olvasandja?
Várj, várj, nem viszed ezt el; összegyûjtöm
A sok Kónyit, a nem magyar Zechentert,
S nyomtat Landerer amit hónaponkint;
S majd ha összeszedem, barátom, õket,
Érdemlett jutalom fog érni érte.
Várd bízvást! – Azalatt oszolj elõlem,
Akármerre vezet szemed világa,
Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek.

Több korcsoportban is díjazták a legjobb versmondókat. A szavalóversenyre huszonkét


diák nevezett be, a Bihar megyei szavalók mellett magyarországi verskedvelõk is hozzájá-

versmondó 41
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

rultak az élményteremtéshez. Külön korcsoportban vetélkedtek az alsó tagozatos gyerekek,


majd rövid uzsonnaszünet után az 5-8. osztályosok uralták a színpadot. A szervezõk azt
ajánlották, hogy lehetõleg partiumi költõk alkotásaiból válogassanak a fiatalok. Végül elég
széles paletta tárult a hallgatóság elé, Zelk Zoltán, Máté Imre, Csiha Kálmán, Számadó Er-
nõ versei mellett nemcsak a magyar költészet nagyjainak, de még egy orosz poétának a
megidézésére is sor került. Somogyi Sándor bagaméri magyartanár elnökletével, a Boros
Ernõke Blanka érmihályfalvi tanár és Csorba Terézia érsemjéni tanár alkotta zsûrire hárult
az értékelés felelõssége. A kisebbek között a legeredményesebb szavaló megosztott helye-
zéssel Tóth Levente és Szabó Dóra lett. A képzeletbeli dobogó második fokára szintén ket-
ten állhattak, mégpedig Bocskai Alexandra és Tóth Sándor-Gábor, míg Kaszta Alexandra a
harmadik helyet érdemelte ki. Nagy László, Csige Boglárka és Czifra Róbert elõadását kü-
löndíjjal jutalmazták. A felsõ tagozatosak között sem sikerült a legeslegjobb szavaló kivá-
lasztása, így Karabin Erika és Boda Bernadett végzett az elsõ helyen, az „ezüstérmen” Ko-
vács Gwendolinnak kellett Csengeri Orsolyával osztozkodnia, míg Vinkler Csillát és Nyí-
ri Dalmát egyaránt a harmadik helyre rangsorolták. Karsai Attila, Majerkuk Lilla és Bara
Dávid a korcsoport különdíjasai lettek.
D. Mészáros Elek

***

10 ÉVES A KÖLTÉSZET TAVASZA FESZTIVÁL –


PRIMAVARA POEZIEI

Csak így tovább!

Történt ezelõtt tíz évvel, amikor a Szilágy Megyei Tanács alelnöke voltam, hogy Szõke
Anna, a Szilágy Megyei Népi Alkotások Háza nem sokkal korábban kinevezett, kisebbsé-
gi ügyekkel foglalkozó referense egy délelõtt bejött az irodámba. Lelkesedve elõadta, hogy
szeretné megszervezni „A költészet tavaszát” megyénkben, Zilahon. Megmondom õszin-
tén, az elején nem igazán bíztam az ügy sikerében, pénzügyi nehézségek, szervezési gon-
dok miatt. De Ani
érvei végül meggyõztek. Most, tíz év elteltével, mind, akik évente részt veszünk ezen a
színvonalas, nemzetközivé vált kulturális eseményen, bátran mondhatjuk, hogy Szõke Ani-
nak volt igaza. Bebizonyosodott, mint annyi más alkalommal is, hogy a költészet, a kultú-
ra népeket, országokat köt össze, megtanít egymást megismerni, együtt gondolkodni.
Gratulálok a lelkes szervezõ-rendezõ csapatnak. Gratulálok azoknak a költõknek, bármi-
lyen nyelven is írnak, akiknek alkotásait, köteteit ezen alkalmakkor mutatták be, s amely
kötetek könyvtáramban megkülönböztetett helyet foglalnak el.
Csak így tovább!
Sok boldog születésnapot!
Barátsággal, tisztelettel,
Fekete-Szabó András
szenátor

42 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A költészet tavasza fesztivál által – amelyet most tízedik alkalommal rendeznek meg –
Szilágy megye kulturális közössége hamarabb épült be az Európai Unióba.
Gratulálok mindazoknak, akik e kiváló kulturális rendezvény létrehozásához hozzájárul-
tak, hiszen általa a szilágyságiak bebizonyították, hogy a vers bûvöletében a román-magyar
barátság igenis életképes. A költészet tavasza fesztivál a jövõben is számíthat a Szilágy Me-
gyei Tanács támogatására, fõképp azért, mert e rendezvény által megyénk kulturális iden-
titásának körvonalai egyre határozottabbak lesznek.
Tiberiu Marc
Szilágy Megye
Tanácsának elnöke

A költészet egyetemes
Országosan egyedülálló kezdeményezés házigazdája volt Szilágy megye 200l-ben, ami-
kor megrendezte a költõtalálkozót, amelyen román és magyar költõk közvetlenül ismerhet-
ték meg egymás verseit, és beszélgethettek el közõs gondjaikról. Azóta minden évben egy-
re bõvült ez a rendezvény, és már korán nemzetközivé vált, hiszen nemcsak szilágysági
vagy a Szilágyságból elszármazott költõk találkoztak itt, hanem jeles magyarországi köl-
tõk és mûfordítók is rendszeresen részt vettek A költészet tavasza nevet viselõ rendezvé-
nyeken. Minden alkalommal magas szinten képviseltette magát a magyarországi mûvelõ-
dési minisztérium és a Magyar Versmondók Egyesülete is. Köszönjük mindazoknak, akik
ilyen magas szinten vállalták fel a kapcsolatteremtést és a rendszeres kommunikációt,
amely áttörést jelent az európaiság és a civilizált egymás mellett élés felé. Az eddigi pozi-
tív tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy nem ellenfelek, hanem inkább sorstársak vagyunk,
és problémáink közösek. A jó vers, a költészet egyetemes, általános emberi értékeket hor-
doz, bárhol is élünk a világon, vagy bármilyen nyelvet beszélünk. Ezek a találkozók is ezt
bizonyítják, hiszen már több közös kétnyelvû, sõt, háromnyelvû kötet is született a részt ve-
võ költõk verseibõl.
Büszke vagyok arra, hogy a Szilágy megyei kezdeményezés sikeresen folytatódik a gaz-
dasági válság ellenére. Ez is azt bizonyítja, hogy a költészet nincs válságban, és nem ismer
határokat.
Kívánom, hogy még sok ilyen jó hangulatú találkozón vehessünk részt mindannyian!

Seres Dénes
képviselõ

versmondó 43
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Egy évtizednyi vers


Három évvel ezelõtt volt bátorságom ahhoz, hogy Zilahot a német Baden városához ha-
sonlítsam, mely város a német-francia barátság, kölcsönös megértés és sikeres közremûkö-
dés szimbóluma. Ma nemhogy nem vonom vissza e szavaimat, hanem állításomat meg is
erõsítem! A Primavara Poeziei – A költészet tavasza fesztivál – egyéb, intézményünk által
lebonyolított kulturális rendezvények mellett – a Szilágy megyei és a magyarországi ro-
mán, illetve magyar kultúremberek közötti barátság útján tett elsõ lépések, majd a fontos
és egyre ambiciózusabb partneri kapcsolatok és közremûködések közé sorolható.
Fesztiválunk – melyet immár a tízedik alkalommal rendezünk meg – jelentõségben rég
túllépte Szilágy megye határait. Ezért kötelességemnek tartom, hogy néhány fontosabb
mozzanatra külön felhívjam a figyelmet.
Tizenhat-tizenhét évvel ezelõtt a Silvania irodalmi kör néhány tagja meghívottként sze-
repelt a zilahi Magyar Kulturális Központban (EMKE). Volt ott vers is, sámsoni vörös bor
is meg jókedv is, a javából. Hogy kik tartottak ki akkor egészen a találkozó végéig? Kere-
kes Edit, Daniel Hoblea, Fejér László, Marcel Lucacíu, Szabó István, én magam, valamint
Valentin Mesesan és Szabó Vilmos, akik azóta sajnos eltávoztak az élõk sorából. Mily ne-
hezünkre esett akkor – jóval éjfél után – megválni a verstõl!
A következõ fontos esemény kolléganõnk, Szõke Anna felzárkózása Szilágy Megye Ha-
gyományos Mûvelõdési Központjához. Õ volt a Primavara Poeziei – A költészet tavasza
fesztivál kezdeményezõje és annak azóta is a lelke, aki több mint tíz éve keményen meg-
dolgozik e fontos kulturális esemény létrehozásáért.
Mérföldkõként emlegethetjük a budapesti Román Kulturális Intézet által 2003 novem-
berében, valamint a bécsi Román Kulturális Intézet által 2004 júliusában megrendezett mû-
velõdési esteket, amelyeken mi is részt vettünk, és ahol elsõ két-, illetve háromnyelvû kö-
tetünket, az ALB NEGRU – FEKETE FEHÉR, valamint a POEME. VERSEK. GEDICHTE
címûeket bemutattuk. Ugyanitt mutattuk be Szilágy megye mûvészeti folyóiratait, az Orig-
init, a Caiete Silvane-t és a Hepehupát.
Rendezvényünkhöz értékes kultúremberek csatlakoztak, egyre jobban emelve ezzel a te-
kintélyét az évek során: Devecseri Zoltán, Lakatos Mihály, Gujás Márta és fõleg Kiss Lász-
ló, a Versmondó fõszerkesztõje, aki jelen volt minden alkalommal, az elsõ kivételével.
A Szilágy Megyei Tanács elnökének, Tiberiu Marcnak, alelnökének, Csóka Tibornak,
Seres Dénes képviselõnek, Végh Sándor prefektusnak valamint Fekete András s Gheorghe
Pop szenátoroknak is köszönettel tartozunk. Tíz éven át tartó értékes segítségükért és mun-
kánk iránt mutatott érdeklõdésükért.
Külön köszönet jár a fordítóknak, hisz nélkülük a román és magyar költõk találkozása
nem jött volna létre A költészet tavasza formájában. Említem itt Simone Györfi, Szabó K.
István, Lakatos Mihály és Rolland Müller nevét.
Végezetül hadd említsem meg néhány, a rendezvényünktõl elválaszthatatlan kedves ba-
rátunkat, B. Simon Györgyöt, Peter Coopert, Valentin Mesesant és Ujházi Lászlót, õket,
akik már nincsenek közöttünk, de akik ránk bízták, ránk ruházták kulturális örökségüket.

Cristian Contraş
a Hagyományõrzõ Mûvelõdési Központ igazgatója

44 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

LAKATOS MIHÁLY

Lelkemben ás a szorongás

Csak ülök, ülök a fotelben


S nézem hogy csökken az életszínvonal
Sütõtök vagy tán krumpli sül a lerben
S az idõ arcomról újabb színt von el.

Az elsõs Gergõ ölembe ül


Boldog hogy indul az úszótanfolyam
S hogy a lerben sütõtök vagy krumpli sül
Nevetek: hát te is úszol már fiam?!

Apád soha nem tanult úszni


Az õ barátja kemény medencealj.
De most az egyszer jó volna megúszni
Mert a felszínen csúnyán lebeg a haj.

A fák lombja akár a homok


Misike rajzán rajzanak a törpök
Gyûlnek éhes szörnyek és pokémonok
Pedig hol van már a torkos csütörtök?

S a legkisebb Levente mászik


Bi-bi – mondja a világ bipoláris
Percrõl percre él sír vagy gurgulázik
Illata tej s a rím kedvéért – ánizs.

Csak ülök, ülök a fotelben


S nem tudom holnap lesz-e rajz és mese
Éltem mit élek arra érdemes-e
Hová úszik az úszó hová mászik
A mászó ok és cél végül meddig vásik.

Szép gyermekeim nektek sem lesz más lásd


A címet.

versmondó 45
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Költõtalálkozó
A költészet tavasza fesztivál 10. évfordulóját nagy készülõdés elõzte meg. A nemzetkö-
zi költõtalálkozóra sokan jelentkeztek, mintegy 25 költõ jelezte részvételét. A találkozóra
viszont nem mindenki tudott eljönni. Kelem Hunor költõ – mûvelõdésügyi miniszter – is
jelezte részvételi szándékát, verset is küldött elõre az antológiába, végül hivatali kötelezett-
ségei nem engedték közénk.
A rendezvényt ezúttal is a Népi Hagyományõrzõ Központ szervezte a megyei és a zila-
hi tanács hathatós anyagi támogatásával. Természetesen ezúttal is két nyelven – magyarul
és románul – folyt minden.
A rendezvényt Szõke Anna kulturális referens nyitotta meg, röviden ismertette a rendez-
vény tíz éves történetét, a közös két- és háromnyelvû kiadványokat.
Marc Tiberiu, a megyei tanács elnöke köszöntõjében azon gondolkodott, hol van a köl-
tõk, alkotók nyugvóhelye, miután átlépték a lét határait. A költészet tavasza egy olyan or-
szágban, amelynek nincsenek reményei, forrásai, reménykeltõ lehet. A versek is téglái le-
hetnek az örökké elhalasztott jövõ építésének.

„Sok autó jár itt”

46 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Seres Dénes képviselõ szavaiban optimistábbnak bizonyult. Elismerte, hogy nehézsége-


ink vannak, de ez a vers általi közeledés sokkal reménykeltõbb, mint gondolnák egyesek.
Románia és Magyarország számára is minta ez a találkozó, amelyrõl a politikusok is pél-
dát vehetnének.
A rendezvényen részt vett Fekete Szabó András szenátor, Végh Sándor prefektus, Onor-
ica Abrudan alprefektus, Csóka Tibor, a megyei tanács alelnöke, és Sojka Attila, Zilah al-
polgármestere.
A zsibói születésû és Nagyváradon élõ Széll Katalin képzõmûvész képkiállítását Szabó
Attila nyitotta meg. Értékelte a nagybányai festõiskola stílusán nevelkedett mûvész szelíd
látásmódját, a pasztelltechnika használatát.
A költõtalálkozót Fejér László szerkesztõ vezette a hazatérés jegyében. Mindenekelõtt
egyperces néma felállással adózott mindenki a találkozó egyik résztvevõje, a Zilahon élt
amerikai Peter Cooper emlékének, akinek egy versét is felolvasták.
A költõk ábécésorrendben olvasták fel verseiket, elsõnek a mocsolyai születésû Boda
Edit. Devecseri Zoltán gyõri költõ eddig még egyetlen fesztivált sem hagyott ki, tolmácsol-
ta a gyõri költõk üdvözletét. Gujás Márta Szentendrérõl jött orvos, költõ és képzõmûvész.
A zsibói Simone Gyõrffi is megszokott vendége a rendezvénynek, a versek 90%-át rendsze-
resen õ fordította magyarra illetve románra. Halmosi Sándor költõ és mûfordító ugyan Szat-
máron született, de most Budapesten él, magyar és német irodalmi társaságok tagja. Daniel
Hoblea költõ, mûfordító és tanár a Caiete Silvane folyóirat igazgatója, a most kiadott anto-
lógia szerkesztõje. Dina Horvat versei is megjelentek már a Hepehupában. Kiss Lehel sar-
masági származású, most Szamosújváron él, régi munkatársa a Hepehupának és a Szilágy-
ság hetilapnak. Lakatos Mihály költõ és mûfordító új fordítását is bemutatta: Vaslui megye
a NATO-ba megy. Láng Eszter debreceni egyetemi tanár, költõ, irodalomtörténész. Marcel
Lucaciu tanár, tanfelügyelõ és költõ után a Zilahon született Müller Dezsõ olvasta fel ver-
sét. Olasz Valéria költõ Gyõrbõl érkezett, másodszor vett részt ezen a rendezvényen. Ion
Pitoiu Dragomir költõ és prózaíró tucatnyi kötet szerzõje. A költészetet a sötétben világító
zseblámpához hasonlította, szerinte a hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a köl-
tõknek legyen pénze elemre. Simonfi István versét Kerekes Edit olvasta fel. Peter Cooper
özvegye, Florina Stirb verseit is egy kollégája olvasta fel. A zsibói Viorel Tautan költõ ezen
a napon verssel ünnepelte születésnapját. Versét Hari László fordította és olvasta fel.
A fesztivál díszvendége George Vulturescu, a román írószövetség egyik tanácsának tagja,
az észak-erdélyi részleg egyik vezetõje, a szatmári Poesis irodalmi lap szerkesztõje. Elisme-
rõen nyilatkozott a helyi hatóságok támogatásáról és részvételérõl, a parlamenti küldöttek ér-
deklõdésérõl. Ezúttal Kiss Lászlóval is megismerkedett, és megegyeztek a Versmondó és az
általa szerkesztett Poesis közötti együttmûködésrõl. Ráadásként Karácsony Zsolt kolozsvári
költõ olvasta fel verseit, amelyek késõn érkeztek, ezért nem jelentek meg az antológiában.
A rendezvény záróakkordjaként Viorel Suciu tanár, Zilah volt polgármestere köszöntöt-
te a szentendrei önkormányzat képviselõit és munkatársait, akik szintén elmaradhatatlan
vendégei és támogatói e rendezvénynek. Emlékeztetett arra, hogy húsz évvel ezelõtt õ írta
alá két város testvér-települési szerzõdését, amely nem maradt üres papiros.
Végezetül a szervezõk minden támogatónak és résztvevõnek emléklapot nyújtottak át az
antológiával és a jubileumi kötettel együtt.
A költõk ezt követõen fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést, a barátkozást.

versmondó 47
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A szavalóverseny
Szombaton délelõtt Lakatos István tanár vezette a szavalóversenyt, amelyre mintegy
35 diák nevezett be három kategóriában. Bevezetõ szavaiban értékelte a költészet jelentõ-
ségét.

Az ontikus térben…
Amikor a hangok közt hangtalanná válok, amikor felismerem, hogy én itt vagyok, a
dolgok meg ott, hogy az íráshoz nem elég csak a papír és a toll, hanem szakadatlan szen-
vedés is kell, akkor a valóság lép elénk metaforafergetegben. Ez lesz az a pillanat, ami-
kor elkezdek a helyzethez mért szavakat használni, amikor a nyelvbe öntött világot sike-
rül pártatlan helyrõl néznem, mert tudom, hogy már rég nem a kristályban, hanem az
örvényben tapasztalom, hogy a KÖLTÉSZET hogyan fûz összeérõ részleteket követhetõ
egésszé.
Ilyen lehetõséget kínál számunkra ez az ontikus értelemben vett léttér is, amely
a nyelv médiumán keresztül jut el tudatunk pandoradobozába. Hiszen ittlétünk éteri esz-
szenciájáról csak a költõi nyelv képes adekvát térképet festeni: olyan térképet, mely el-
mozdít önnön létünk vegetatív mivoltától, mentesít a kulturális autizmus csapdájától, a
tartalmatlan dialógusoktól. Olyan lesz mindez, mint Oidipusz Kolonosza: kegyetlenül
józan és egyszerû.
A versolvasás, versmondás – mert hát végképp ez kovácsolt ma össze – kiszakít ben-
nünket ebbõl a hiánytól ásító világból, a hétköznapok szürke meghatározottságából,
hogy aztán valóságának kereteit kitágítva egyre inkább kitolja személyiségünk határait.
A vers megmutatja, hogyan szervezhetek permanens sétákat gondolataim szellemvas-
útján, olyanná teszi a lelkünket, mint egy tisztára mosott kavics. A jó vers létünk funda-
mentális kérdéseire úgy hat, mint a Styx vize Akhilleusz testére: sebezhetetlenné és el-
pusztíthatatlanná tesz. A jó vers a kegyelem tenyerén hord, mérhetetlen szenvedéseink
kútfõje, megmutatja, hogy milyen az, amikor a felhõk kiürítik könnyzacskóikat.
Segít abban, hogy ellazítsuk az esztétikum idegszálait, melyeket feszessé fent a fé-
lelem.
Ha igaz az, hogy Bach zenéje az éggel való találkozást jelenti, hogy egyszer minden-
kinek el kell játszania a maga passiójátékát, akkor bizonyára nem idegenkedünk attól a
paradox állítástól sem, hogy a vers nem más, mint szabadságunk azon cellája, mely ál-
tal bejárhatjuk „végleteinket”, s így és-és, nem pedig vagy-vagy lehetünk, mert vele
együtt oda kell eljussunk, ahol egyediségünk karikatúrája lakozik.
Azt mondják, hogy a költõ a halhatatlanságból faragja ki koporsója deszkáit, s mi
közben halljuk, ahogyan a hangokat kopácsolja össze csilingelõ verszenévé, hogy aztán
majd vele együtt bomoljunk mi is szét. Mert minden tükörnek össze kell törnie, hogy a
cserepek mutassák meg igazi valónkat, hogy aztán az egyértelmûség törvényébe bele
nem törõdve, felismerjük, hogy hogyan is válnak ki a hangok az emelkedett némaságból,
s lesznek artikulált beszéddé.

48 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A zsûri tagjai: a zsûri elnöke Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
és a Magyar Mûvelõdési Intézet és a Képzõmûvészeti Lektorátus munkatársa, Lakatos Mi-
hály az Oktatási és Kulturális Minisztérium fõtanácsosa, Devecseri Zoltán költõ Kapuvár-
ról, Fekete János, a szentendrei Polgármesteri Hivatal fõtanácsosa és Kerekes Edit Zilahról.
A hosszúra nyúlt vetélkedõ után Kiss László értékelte a diákok teljesítményét és a vers-
mondók magas színvonalú felkészültségét.

A díjazottak:
A VIII–IX. osztályosok kategóriájában elsõ díjat Dimény Leonóra, második díjat Kö-
vendi Anita, harmadik díjat Keresztes Lóránt kapott. Dicséretben Kabai Ágota részesült,
míg különdíjban Szabó Evelin, Bálint Szilárd és Szegedi Hilda.
A X–XII. osztályosok kategóriájában az elsõ díjazott Szatmári Renáta, a második Oláh
Levente és a harmadik Kabai Andrea volt. Dicséretet Vadas Henrietta, különdíjat Nagy Eri-
ka, Bai Anna, Bucsi Brigitta, Bándi Mária kapott.
A felnõtt kategóriában mindössze két résztvevõ volt: Marosán Csaba és Bándi Immánu-
el Csaba, õk különdíjjal térhettek haza. Marosán Csaba a Hepehupa különdíját vehette át
Fejér László szerkesztõtõl.
Józsa László

„Élveboncolás” az Írószövetségben
2010. április 27.

Meglepõ és érdekes gesztust gyakorolt a Magyar Írószövetség április 26–27-én: az itt


megrendezett, kétnapos konferencia ugyanis nem post mortem járta körül egy szerzõ mun-
kásságát, hanem az 1957-ben született Turczi István költõi életmûvét helyezi középpontba.

Kissé zavartan húzhatja össze a szemöldökét, aki a Magyar Írószövetségben hétfõn-ked-


den megrendezett, Tények melankóliája címû konferencia alcímével találkozik. Az április
26–27-ei esemény ugyanis Turczi István költõ, író, mûfordító, szerkesztõ költõi életmûvét
helyezi fókuszba – olyat pedig ritkán hallani, hogy egy élõ személy munkásságát nem is
egy-, hanem rögtön kétnapos konferencia keretében helyezzék górcsõ alá.

Kabdebó Lóránt irodalomtörténész találóan úgy fogalmazott: „elevenen boncolják” a


költõt, akinek azt javasolja, hogy a dicséretet engedje el a füle mellett. A humorosan több-
ször is csak „virtuális” minõségében emlegetett Turczi István, a Magyar Írószövetség Köl-
tõi Szakosztályának elnöke természetesen nem maradt távol a konferenciától, az elsõ na-
pon például kitartóan ülte végig a munkáit, világképét méltató elõadásokat.

Kabdebó Lóránt – aki a fõszereplõ költõ monográfiáját is jegyzi – Turczit méltatva


elmondta: indulásakor a múlt század értékeit összefogva, példaértékkel jelent meg, me-
tafizikai derûvel ragaszkodott a megszólalás formáltságához és szakralitásához. Bár
költészetébõl korántsem hiányzik a veszély, õ játékkal igyekszik túllépni rajta – tette hoz-

versmondó 49
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

zá. Szerinte a költõ a mai kor értelmezhetõségére kérdez rá verseiben, személyes „rögesz-
merendjében” Goethe, Babits, Szabó Lõrinc hagyományának továbbörökítése is tetten ér-
hetõ.

Szepes Erika irodalomtörténész leszögezte: Turczi István modern költõ, akkor is, ha
posztmodern eszközöket veszi igénybe. Tulajdonképpen egész életmûve az emlékezésben
áll – tette hozzá. Horváth Kornélia irodalomtörténész Turczi költõi nyelvének sokrétûségé-
be engedett bepillantást: elsõ, Segédmúzsák fekete lakkcipõben címû kötetét középpontba
helyezve, írásait mások mellett Weöres Sándorral és Petri Györggyel rokonította. Míg
Weöres Sándorhoz szerinte leginkább habitusában hasonlít a költõ, addig Petrihez a nyel-
vi-poétikai megoldások, a saját beszéddel kapcsolatos irónia kötik. Bengi László irodalom-
történész az író-költõ Deodatus címû mûve felõl közelítette meg a Turczi-jelenséget, hang-
súlyozva: írásai mûfajok tekintetében átmeneti jellegûek, folyamatos határátlépést jelente-
nek költészet és próza között.

Az „élveboncolás” korántsem olyan tragikus, mint amilyennek elsõre hangzik: érdekes,


ahogy kollégák, kortársak mondják a fõszereplõ, a költõ szemébe véleményüket.

Kelemen Éva

„Aki verset mond, költõvé kell növekednie”


Ismét versekkel emlékeztek Latinovits Zoltánra Balatonszemesen

„Aki verset mond, költõvé kell növekednie” – áll a Latinovits-díj hátoldalán az idézet
magától a színészkirálytól. Közel negyven középiskolás és harminc felnõtt állt színpadra jú-
nius elsõ hétvégéjén a Latinovits Zoltán Mûvelõdési Házban.

Tizenhatodik alkalommal rendeztük meg az országos vers-és prózamondó versenyt,


amely hagyományához híven az ország legjobb versmondóit várja a rangos megmérette-
tésre. Idén is magas színvonallal büszkélkedhettünk. Vannak visszajáró versenyzõk, akik
évrõl évre szeretnék átadni a versekrõl való elképzelésüket, valamint bizonyítani a zsûri-
nek és a közönségnek a fejlõdésüket. Viszont minden évben érkeznek új szereplõk, akik-
nek talán még nehezebb helytállni az ismeretlen körülmények között. Siófoktól Debrece-
nig, Gyõrtõl Kisvárdáig mindenhonnan érkeztek nevezõk, 14 éves kortól egészen 89 éves
korig.
A háromnapos rendezvény elsõ napján koszorúzással indult a program. Balatonszemes
fõbb intézményei, szervezetei elhelyezték megemlékezõ virágaikat a színészkirály sírjánál,
valamint Róka László igazgató úrtól hallhattunk beszédet, melyben megelevenedtek Lati-
novits kortársainak emlékei a színész haláláról.

50 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, köszöntelek Benneteket abból az alka-


lomból, hogy egy év elmúltával ismét lerójuk kegyeletünket Latinovits Zoltán síremlékénél
– a róla elnevezett balatonszemesi vers- és prózamondó találkozó alkalmából.
16 évvel ezelõtt volt kolléganõm, Csonka Márta – aki már két éve itt nyugszik Latinovits
közelében a szemesi temetõ békéjében – indította útjára e nemes versengést, a vers- és pró-
zamondók évenkénti találkozóját, szakmai együttlétét, eszmecseréjét, amely a résztvevõk
megmérettetését is jelenti. A kezdetben megyei szinten zajló szavalóverseny a következõ év-
ben országos szintû versennyé nõtte ki magát, visszatérõen 70–80 fõ érdeklõdõ közremûkö-
désével.
Itt állunk most a „színészkirály”, Latinovits Zoltán síremlékénél, hogy elhelyezzük az
emlékezés és a tisztelet virágait, a méltatlan sorsú – az álságos rágalmazásokat, kicsinyes-
séget oly sokszor elszenvedett –, igaz ember sírjánál.
Latinovits Zoltán Balatonszemesen hunyt el, 1976. június 4-én, 34 évvel ezelõtt késõ dél-
után sétára indult, s a megérkezõ személyvonat kerekei halálra gázolták… Máig vitatják,
hogy öngyilkosság vagy véletlen baleset történt-e.
Huszárik Zoltán 1981-ben errõl a következõképpen vélekedett: „Kardot rántott, és kis
híján kard által vérzett el. Ezért nem hiszek az öngyilkosságában sem. A forradalom nem
futamodik meg, a forradalmár ütközetben esik el.
Nekiment a vonatnak, mint a hatalomnak, mert azt képzelte, a mozdony fog kisiklani,
nem õ.”

– Illyés Gyula könnyek nélkül siratta.


– Örkény István így kezdte egy levelét: Zolikám, csillagom, üstökösöm!
– Dajka Margit azt mondta: a testvérem volt.
– Pilinszky János hitte: Latinovits Zoltán életében sûrûsödik a század tragédiája.
– A szigorú-szikár Kassák Lajos elnémult a versét mondó színészt hallgatva.
– Hubay Miklós úgy érzi: ekkora falat még a halálnak is torkán akad.
– Mezei Mária együtt imádkozott vele mindannyiunk boldogságáért.
– Ruttkai Éva vállalta: társa az életben, társa a halálban. Szavak: nem hervadó virágok
a feltámadás emlékoszlopán.

Latinovits, ahogy Nagy László jellemezte, maga az… „emberi teljesség…”. A „Színész-
király!”
Posztumusz Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes mûvész. Színházi és filmsze-
repei mellett legalább olyan jelentõs az elõadó-mûvészi tevékenysége. Újfajta látásmódjá-
val szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílussal. Szavalatainak hangulata,
csengõ-bongó rímei elõre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosulnak. Így val-
lott errõl õ maga:
„Gondolatom az, hogy az elõadómûvésznek magát a költõt kell megjátszania, vagyis az
alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költõt kell
életre keltenie úgy, ahogy õ a költõt a mû elsõ élményében, az alkotás küzdelmében elkép-
zeli.”

Mindenki odafigyelt rá – ha bevallja, ha nem, akkor is!

versmondó 51
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Összeférhetetlennek, „rendszerellenesnek” tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvó


életszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletle-
nül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran.
Sok vetélytársa, irigye volt, akik próbálták kikezdeni, ahol lehetett, és ahogy abban az
idõszakban szokás volt.
Alkatából kifolyólag élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket és folyton zaklatásoknak
volt kitéve. Nem volt botrányhõs, csupán tudatos, felelõsségteljes, szenvedélyes mûvész.

Minderrõl így vallott õ maga:


„Én a szakmámat szenvedélyesen szeretem, és szenvedélyes ember is vagyok, különben
nem szerethetném szenvedélyesen. Az agyam pedig egy intellektuális góc. Nem alkalmas
arra, hogy a szenvedélyeimet idõben leállítsa. Nem is akarom leállítani, mert ez a bölcsek
dolga. Tehát szenvedélyesen szeretni az életet, szenvedélyesen gyûlölni embereket, akik he-
reként élnek mások terhére, akik viszont dolgoznak: ezt akarom. És nem vagyok letorkolha-
tó ilyen esetekben, amikor kétségtelenül igazam van. Már bulvárlapban is leközölték, hogy
én olyan ember vagyok, aki megmondom a véleményemet. Ez a vélemény nehezen támad-
ható, mert nem az enyém. Nem magamért van, nem önös érdekbõl van, hanem tiszta lelki-
ismeretû, tiszta fejû és mesterségüket magas fokon ûzõ emberek érdekében van, tehát be-
csületes emberek oldaláról mondom én ezt az igazat. Néha talán a formában tévedek –
igen, mindig errõl beszéltek, hogy a forma… igazam van ugyan, de hát a forma… Nos hát,
akinek igaza van, nem sokat törõdik a formákkal. A formákkal mindig az törõdik, akinek fo-
galma sincs az igazságról.”
Ezeket a gondolatokat Latinovits 1967-ben vetette papírra… azt gondolom, ma még
mindig aktuálisak.

Ha Latinovits sírjánál, halála évfordulóján, június 4-én igazságról ejtünk szót… egy
gondolat erejéig mindenképpen emlékeznünk kell egy 90 évvel ezelõtti június negyedikére,
az igazságtalanság napjára – Trianonra –, mely napon Magyarország „keresztre feszít-
tetett”… Ezen a napon délelõtt 10 óra után megérkezett a hír a békeszerzõdés, vagy inkább
diktátum aláírásáról. Ekkor megkondultak a harangok, elõször Budapesten, majd pedig
minden faluban és városban, a lesújtott országban mindenütt. Két órán át egészen délig,
egyfolytában zúgtak a harangok.
Mindenképpen illendõnek tartom a Trianonról való megemlékezést ezen alkalomból itt
és most. 1970-ben a San Sebastian-i filmfesztiválon, ahol Latinovits a legjobb férfialakítás
díját nyerte el, egy társaságnak egy menükártyára – magyarázatképpen – lerajzolta Ma-
gyarország megcsonkítását.
Mindezzel csupán arra szerettem volna nagyon röviden utalni: igenis foglalkoztatta õt a
megcsonkított ország sorsa!!!
Befejezésül néhány gondolatát szeretném tolmácsolni, elsõsorban azok számára, akik a
holnapi napon és majd a vasárnapi döntõ napján, a számára oly kedves Balatonszemes
mostani közönsége elé lépnek a pódiumon:
„Egyre gyorsabban röpülnek az évek, és egyre nehezebb verssé lenni… Mert hiszen
mindebbõl az következik: aki verset mond, annak költõvé kell növekednie. Azzá kell
lennie…!”

52 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

…egy verset jól elmondani, akárcsak a szavakat nem szépen, de jól ejteni… tehát igazul,
ízesen, hitelesen, hittel, áttételesen, pontosan és határozottan, magamból kiszakadni, a
hallgatóságba belezuhanni: a választottak megkönnyebbülése.
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy meghallgattatok!

Ezután Csonka Márta sírjánál helyeztük el virágainkat, ahol idén is verssel emlékeztünk
a verseny kitalálójára és szervezõjére.
A szombati és vasárnapi versek igencsak megnehezítették a zsûri feladatát, hiszen aki el-
sõ nap kiemelkedõen szerepelt, nem könyvelhette el a másnapi sikert. Nagy különbségek
születtek akár ugyanazon versek között és ugyanazon versmondó két különbözõ verse kö-
zött is.
A zsûri elnöke 16 éve, így idén is Kiss László volt, a Magyar Versmondók Egyesületé-
nek elnöke, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus vezetõ fõtanácso-
sa, valamint a Latinovits Alapítvány elnöke. Idén újra köszönthettük Linka Ágnest, a Ma-
gyar Rádió szerkesztõjét, Halmos Klárát, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának
kulturális fõmunkatársát. Elõször köszönthettük a zsûriben Tóth Zsóka elõadómûvészt, akit
a versmondás értékelésében saját tapasztalatai is segítettek, valamint Ficsor Miklós nyugal-
mazott tanárt, költõt. A közélet és a kultúra minden szegmensébõl érkezõ zsûritagok jól ki-
egészítették egymást, így megszületett a végeredmény.

Radnóti: Hetedik ecloga

versmondó 53
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A középiskolásoknál kimagasló pontszámmal elsõ helyezést ért el Szabó Sebestyén


László, a Debreceni Ady Endre Gimnázium tanulója. Mindkét verse meggyõzte a hallga-
tóságot jó versértelmezésérõl és kitûnõ szereplésérõl. Az Ady Endre Gimnázium nagy
sikerrel szerepeltette diákjait, mivel a második helyezést szintén az õ tanulójuk érte el,
Szekrényes Olga már többször járt nálunk, de kimagasló fejlõdésével és remek versével
megérdemelte a díjat. Harmadik helyen végzett Dobos János, a Pécsi Leõwey Klára Gim-
náziumból. Egy különdíjat is kapott elismerésül, a versmondó egyesület nyári versmondó
táborára kapott meghívást és teljes jogú ingyenes részvételi lehetõséget a benne rejlõ tehet-
ség kibontakozása érdekében. Különdíjat érdemelt még Parrag Dóra (Székesfehérvár),
Herman Flóra (Budapest), Tímár Bence (Kazincbarcika), Horváth Csenge (Barcs) és Ta-
más László (Budapest).
A felnõttek mezõnye szintén izgalmas versenyt ígért. A zsûri teljes szívébõl gratulált és
örömmel adta át a Latinovits-díjat a szolnoki Ságiné Nagy Tímeának, aki ezen a verse-
nyen most járt elõször, de sokéves tapasztalata révén mindkét versével meggyõzte a zsû-
rit. Második lett Ézsiás László Budapestrõl, aki látássérülését olyannyira elfeledtette a
hallgatókkal, hogy elõadása idén a második díjat jelentette. Harmadik helyezést ért el
Mach András Budapestrõl, aki szintén nagy tapasztalattal rendelkezik. Ebben az évben
„kitûnõ formában tolmácsolta a verseket. Különdíjas lett Mihályi Jánosné (Szerencs),
Tóth Péter (Kunszentmiklós), Kiss Eszter (Gyõr), Jánosi Márton (Szentendre) és Dankó
Szilvia (Biatorbágy).
A verseny létrejöttét olyan támogatóknak is köszönhetjük, akikrõl sokan nem is tudnak.
A kezdetektõl minden évben egyre több támogatást, jólesõ elismerést és különdíjat ka-
punk Buday Miklóstól, akiben a versek szeretete és a személyes kötõdés elválaszthatatla-
nul összetartozik. Tóthné Bazsó Kriszta a díszítésbe a lelkét is beleszövi minden évben,
megteremti a méltó hangulatot ehhez a programhoz. Császár Bíró Szabolcs Latinovits-
összeállításával gondoskodik arról, hogy a színészkirály megelevenedjen mindnyájunk
számára. Róka László igazgató úr mindenhez segítõ kezét nyújtja, akárcsak Takács József
polgármester úr és Balatonszemes önkormányzata, a támogatásuk nélkül nem valósulhat-
na meg a rendezvény. Kiss Lászlónak, ha lehet így fogalmazni, a sok év alatt a szívében
is helyet kapott a verseny, annyi áldozatot hoz érte. A köszönet szóljon mindenkinek, aki
bármivel hozzájárul ahhoz, hogy 1994 óta minden évben meg tudjuk rendezni e nemes
versenyt.
A mûvelõdési ház a virágoktól és a gyertyáktól, a lelkünk a versektõl öltözött díszbe
ezen a hétvégén. Mindig nagy várakozással készülünk a versenyre, de tudjuk, hogy egy
évig kell várni a következõ alkalomra. A sikeresség és elismerés viszont tartja bennünk
a lelket, hogy érdemes tovább dolgozni és felhívni a figyelmet minden alkalommal Bal-
atonszemesre, õrizni és ápolni az emlékét Latinovits Zoltán színészkirálynak.

Császár Bíró Lilla

54 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

FICSOR MIKLÓS
Miserere
(Demeter Endre barátom emlékére)
1. Én nem akarom
Ysa pur es chomu vogmuc... a bûnt, hát ne büntess
Uram, én érzem, hogy érted, az utolsó napon.
hogy szereted is, nem tudom, Pöttömnyi cézárok
kétségem a Te teremtésed. vitatják létedet,
Láttad: én meg esdve kérem Tõled,
Verecke híres útján jöttem én... bocsásd meg bûnüket,
Ezért szabtad így a jelent? miközben nem értem,
Én végigziháltam azt az utat, miért engeded õket
de vádolnak mint jövevényt, túl magasra nõni
máshol mint idegent. és hagyni a szenvedõket.
Most itt állok elõtted põrén, Nem bántom ellenségem
nem szégyellem magam, akkor sem, ha érintik az arcod,
hozzád kiáltok bizonytalanul, pedig ütni szeretnék!
bár tehetném biztos boldogan. Két karom Uram, a Te harcod.
Nem mindegy, hogy a hit Vágyra teremtetted
az egyes ember élvekre fogékony testemet,
csöppnyi világába kipirult arccal bolyongok Káin útjain,
mit ültet bele. mi termõ göröngyök között
Ha nem értem is, elfogadom: gyalogutakon Hozzád vezet.
csak Öáltala és csak vele. Atyám! Építs nekem egy kunyhót,
ahol tisztálkodhatok
2. az izzó porfelhõk alatt,
Ments meg engem Uram,... és nincsenek álarcos koldusok.
ha eljön a végsõ nap! Csak az ember retteghet Téged;
Fájdalom-doronggal tört testem kezeid ütnek ér-réseket a falban,
latrok húsába harap, törvényed korbácsol és felemel.
ha elenged mélyre nõtt gyökerem. A testem, a testem az alap, ha baj van...
Szabadnak alkottál A tobzódó guruk életfonalát is
és jól tudod, hogy rabként élek, csak Te nyisszanthatod el,
bármit teszek hittel, vagy anélkül, – a bûn az emberi természet része ám
minden pillanatban félek. nincs idõ s kedv hinni,
Nem kérdezem: ezt akartad? csak ha a vég közel
Nekem túl nehéz a súlyod, Ha majd a hegyek omlanak maguk alá,
mint regulás póráz a vadnak. és tüzek csapnak az ûrbe,
Neked nem kell soha elem emészt meg elemet,
morzsákért hazudnod s nincs, aki ásson a kertbe’ ,...
Vagy, aki vagy! akkor, akkor veszek majd fel
Reszket minden tagom,... egy eldobott, száraz kenyeret,
mert mindent tudsz rólam. keresztet rajzolok rá,
tudom, Hozzád majd elvezet.

versmondó 55
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Nagy László költõre emlékeztek Iszkázon,


85. születésnapján
Iszkáz Önkormányzata és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány július 17-én,
szombaton koszorúzással egybekötött kerti rendezvényt tartott Nagy László Kossuth-díjas
költõ születésének 85. évfordulója alkalmából.

A Magyar Irodalmi Emlékházak közössége, valamint a Pro Renovanda Cultura Hunga-


riae Alapítvány támogatásával megvalósult rendezvényen Nagy András, a költõ fia-jog-
utódja tartott köszöntõt, Tóth Erzsébet költõ mondott ünnepi beszédet, majd Nagy László
Ég és föld – Az elhagyott udvarok emlékére címû oratóriumát színmûvészek adták elõ,
Fehér Ildikó rendezésében. Az atya szerepében Blaskó Péter érdemes mûvészt, a fiúk sze-
repében Zámbori Somát, Kinizsi Ottót, Czuczor Dávidot és Eszlári Juditot hallgathatta
meg a közönség. A rendezvényen közremûködött még Fried Péter operaénekes, illetve He-
gedûs Valér zongoramûvész. Az iszkázi szülõi ház udvarán évrõl évre lezajló irodalmi ta-
lálkozón s emlékünnepélyen az irodalmi élet és a közélet jelesebbjei is tiszteletüket teszik.
Idén ott volt többek között Ágh István Kossuth-díjas költõ, Nagy László testvéröccse,
Mátyus Aliz írónõ, a Magyar Mûvelõdési Intézet tanácsosa, E. Csorba Csilla, a Petõfi Iro-
dalmi Múzeum fõigazgatója, Ékes József, a Fidesz-KDNP országgyûlési képviselõje, volt
EP-képviselõ.
Nagy László dombormûvéhez az iszkázi, a devecseri, az ajkai, a pápai önkormányzatok,
valamint a megyei közgyûlés képviselõi helyezték el az emlékezés koszorúit.

NAGY LÁSZLÓ

Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

Születtem, felnõttem
durva gaz-erdõben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belõlem.

Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.

56 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

vak muzsikus

versmondó 57
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

Száz költõtõl érkezett alkotása érkezett


a XIII. Aquincumi költõversenyre

Száz költõ 160 alkotása érkezett meg a Pannon Mûvészet Alapítvány, a Magyar Írószö-
vetség Költõi Szakosztálya és az Aquincumi Múzeum által meghirdetett XIII. Aquincumi
költõversenyre, amelynek döntõjét szombaton tartják.

Költõverseny Aquincumban (MTI) – A szombati program része az Aaquincumi dalnok-


verseny értékelése is. „Az antik verselésre, az antik versformára szeretnénk felhívni a fi-
gyelmet, az Aquincumi Múzeum célja az antikvitás kultúrájának a népszerûsítése” – mond-
ta Lengyelné Kurucz Katalin szervezõ.

Tájékoztatása szerint vegyes összetételû a pályázók köre:, nagyrészt amatõr irodalom-


kedvelõk jelentkeznek, de mivel az írószövetség költõi szakosztálya is a szervezõk közé
tartozik, ezért olyanok is jelentkeznek, akik az irodalommal „hivatalos” kapcsolatban van-
nak, így szerkesztõk, lektorok, s az utóbbi idõben az egyetemisták is megjelentek.

„Ez egy rétegprogram, amely a többi aquincumi programnál kisebb látogatóközönséget


szólít meg, de ezt tudomásul is vesszük, úgy érezzük, hogy szükség van ezekre a rendez-
vényekre is, ezért tartjuk életben tizenkét éve a pályázatot” – fogalmazott a szervezõ.

Lengyelné Kurucz Katalin kitért az Aaquincumi dalnokversenyre is, amelyet tavaly


hívtak életre, hogy felhívják a figyelmet az antik zenekultúrára. „Azért is izgalmas a
verseny, mert ez kitaposatlan ösvény, akár az antik hangszereket, akár a dallamvilágot
nézzük. Az ókorból ugyanis mindössze öt kotta maradt fenn írásban. Egészen más volt a
kottaírásuk, mint amit most ismerünk, de úgy véljük, hogy a rendelkezésre álló kis töre-
dékekbõl is lehet építkezni. Ez volt a rendezvény alapgondolata” – hangsúlyozta Lengyel-
né Kurucz Katalin.

Az Aquincumi Múzeum közleménye szerint az idei költõverseny témája az episztola,


amelyet élõ vagy holt személyhez, de akár a „csikóbõrös kulacshoz” is lehet címezni.
Klasszikus formában megírt pályamûvet vártak. Egy-egy vers terjedelme nem lehetett több
32 sornál. Száz költõ mintegy 160 alkotása érkezett be, a pályamûvek közül az elõzsûri 42
verset választott ki a döntõbe, ezeket neves mûvészek szólaltatják szólaltatták meg a
Trigonon Együttes közremûködésével.

A háromtagú szakmai zsûri választja választotta majd ki szombaton az elsõ három he-
lyezett alkotást, amelyért arannyal, ezüsttel, bronzzal ékesített babérkoszorút kapott a szer-
zõje. Továbbá közönségdíjat és különdíjakat osztanak ki a szervezõk.

58 versmondó
VERSMONDÓ ESEMÉNYEK – VERSENYEK

A program része a II. Aaquincumi dalnokverseny értékelése is. A pályázatra oszóló-


hangszerre és énekhangra írt, Janus Pannonius latin nyelvû, szabadon választott versét fel-
dolgozó, 2-5 perc terjedelmû kompozíciókat vártak. Az elsõ három helyezett alkotást szer-
zõjét szintén arannyal, ezüsttel, vagy bronzzal ékesített babérkoszorúval díjazzák. Lesz kö-
zönségdíj is, az elismerés sorsát cserépszavazással döntik el.
(MTI)

A XIII. Aquincumi Költõverseny


díjazottjai

Arannyal ékesített babérkoszorú


Mechler Anna

Ezüsttel ékesített babérkoszorú


Videcz Ferenc

Bronzzal ékesített babérkoszorú


Sajó László

Különdíjak

Elõzsûri
Rózsa Dániel

Írószövetség
Miklya Zsolt

Aquincumi Múzeum
Koósán Ildikó

Pannon Mûvészet Alapítvány


Rigó Béla

Közönségdíj
Palágyi Edit Márta

Az epigrammaíró-verseny gyõztese
Rigó Béla

versmondó 59
VERSENYEK

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közmûvelõdési Szakmai és Tanácsadó Intézete,


és a Magyar Versmondók Egyesülete
Szeptember végén
címmel nemzetközi vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyt hirdet.
A meghirdetõ szervezetek célja, hogy a Petõfi-emlékévben, nagy költõnk emlékét mûvei-
vel megidézve, Petõfi mûvészetének értékeire irányítsák a figyelmet.
A találkozó 2010. szeptember 24-én lesz Kiskõrösön.
Részvételi feltételek: a vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyen részt vehet minden
14. életévét betöltött hazai és határon túl élõ magyar nyelvû amatõr vers- és prózamondó,
illetve énekes szólista és együttes.
A versmondóknak az alábbiakból kell készülni:
I. kategória (vers, próza)
– legalább két, 5 percet nem meghaladó Petõfi-vers, -versrészlet vagy próza.
Legalább egy vers, prózai mû Bács-Kiskun megyéhez kötõdõ alkotótól.
II. kategória (énekelt vers)
– legalább egy, négy percet nem meghaladó Petõfi-vers hangszeres kísérettel vagy
szóló énekkel elõadott formában.
Legalább két, XX. századi, Bács-Kiskun megyéhez kötõdõ megzenésített vers,
egyenként legfeljebb négy percet nem meghaladóan.
A kiíró igényt tart a megzenésített versek illetve elõadásuk elõzetes zsûrizésére, ehhez az
elõadni kívánt darabokat lejátszható hangzóanyagon (CD, DVD, kazetta) a meghatározott
pályázati határidõig a pályáztató rendelkezésére kell bocsájtani.
Jelentkezési határidõ: szeptember 15.

PETÕFI SÁNDOR
Egy könyvárus emlékkönyvébe
Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettõl soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért,
Szeresd hiven felebarátidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
Szivednek legtisztább helyére zárd,
S imádd az istent, s mindenekfelett
Áruld erõsen költeményimet.

60 versmondó
VERSENYEK

Kondor Béla – Szécsi Margit –


Nagy László versmondó verseny
Pestszentlõrinc – Pestszentimre Önkormányzata,
a Kondor Béla Közösségi Ház
és a Magyar Versmondók Egyesülete
Nagy László születésének 85. évfordulója alkalmából
NAGY LÁSZLÓ – SZÉCSI MARGIT – KONDOR BÉLA
vers- és prózamondó versenyt hirdet.

A verseny fõvédnöke:
Nagy András grafikusmûvész, Szécsi Margit és Nagy László fia
A verseny célja:
Nagy László, Szécsi Margit költõtársa, Kondor Béla barátja idén ünnepelné 85.születés-
napját.
Költészetére emlékezve, mûvészetét ápolva, versmondó versenyt hirdetünk határainkon
innen és túl, a magyar nyelvterületen élõ versmondók számára két kategóriában.
I. Vers- és prózamondó elõadómûvészek és színész végzettséggel rendelkezõk vagy
hallgatók részére.
II. Amatõr – nem hivatásos – versmondók számára
Nevezési feltételek:
Betöltött 16. életév, felsõ korhatár nincs.
A három költõ egy versének ismerete kötelezõ! Tekintettel az évfordulóra, javasoljuk,
hogy a nagyszerû költõ, Nagy László munkásságából is merítsenek.
Szabadon választott versként a magyar és a világirodalom mûveibõl válogathatnak a
versmondók.
Jelentkezési határidõ: 2010. október 30.

A verseny idõpontja: 2010. november 20.

Jelentkezési cím: Kondor Béla Közösségi Ház


1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.
e-mail cím: kondorkh@kondorkh.hu

További információ: Czinczkyné Fejes Mónika


telefon: 06 1 291-6564, e-mail: czinczky@kondorkh.hu

A verseny helye: XVIII. ker. Polgármesteri Hivatal Díszterme


Cím: XVIII. kerület, Városház u. 16.
Az intézmény megközelíthetõ a 3-as metró
Határ úti megállójától az 50-es villamossal (6. megálló).
Kiss Marianna igazgató

versmondó 61
VERSENYEK

Újvárosi Mûvelõdési Ház, Gyõr


„Színes forgó”
Versmondók találkozója
Gyõr, 2010. november 27–28.

A gyõri Újvárosi Mûvelõdési Ház – együttmûködve a Magyar Versmondók Egyesületé-


vel – teret kíván adni azoknak az általános és középiskolás korú diákoknak, illetve felnõt-
teknek, akik a vers- és prózamondást az önkifejezés és a közösségi kérdésekrõl való együtt-
gondolkodás fontos eszközének tartják, hogy évente visszatérõ formában bemutatkozhas-
sanak egymás és a gyõri közönség elõtt.
A hagyományteremtés szándékával elindítandó versmondó találkozót nemcsak a
résztvevõk szakmai továbblépésének szolgálatába kívánjuk állítani, hanem a tematika
meghatározásán keresztül arra szeretnénk ösztönözni a versmondókat, hogy ismerkedjenek
meg a kisebbségi (jelen esetben a cigány) költészet világával is. Meggyõzõdésünk, hogy a
mûalkotásokon keresztüli közelítés megértõbbé, tisztánlátóbbá és együttmûködésre ké-
szebbé teszi az embert – ezt szolgálja a cigány költõk szövegeivel való találkozás is.
A „Színes forgó” másik célja, hogy a versmondók elszántabb érdeklõdéssel forduljanak
a friss irodalom, a kortárs költõk alkotásai felé, hiszen a bennünket körülvevõ világ fontos
kérdéseirõl, egyéni és közösségi létünket meghatározó tendenciákról, gondolatokról, lehet-
séges világértelmezésekrõl éppen e forrásokból tájékozódhatnak a leginkább személyre
szólóan, ömagukra ismerésük reményében.
A találkozó elnevezése szimbolikus: a „Színes forgó” utal a gyerekek kedvelt játékára,
a papírforgóra (s a motívumon keresztül József Attilára) – így mutatva a szoros kapcsola-
tot a gyerekifjú – játékosság – költészet hármasságában. A „színes” jelzõ a különbözõ kul-
turális hagyományok versek általi találkozására hívja fel a figyelmet, a „forgó” pedig jelzi
azt a pezsgést, dinamizmust és frissességet, amely a kortárs költészet és próza megjelené-
sével remélhetõleg beszüremlik majd a találkozóra.

A résztvevõk
A kiírás az általános iskola alsó és felsõ tagozatosainak, a középiskolásoknak és a fel-
nõtt versmondóknak egyaránt szól.

A „Színes forgó” versmondó találkozó idõpontja és helyszíne


• 2010. november 27–28.
• Újvárosi Mûvelõdési Ház, Gyõr

A kiírás tematikája
• Egy szabadon választott vers vagy próza a cigány költészet körébõl
• Egy szabadon választott vers vagy próza a friss magyar irodalom körébõl (az elmúlt
10–15 év termésébõl)
• Egy szabadon választott vers vagy próza

62 versmondó
VERSENYEK

A leendõ résztvevõk mûválasztásának megkönnyítésére az Újvárosi Mûvelõdési Ház


munkatársai ajánló jegyzéket állítanak össze az elsõ két témakörbe tartozó, hozzáférhetõ
kötetek körébõl, amely a ház honlapján (www.ujvarosiportal.hu és a www.vers.hu) elérhe-
tõ lesz.

A „Színes forgó” versmondó találkozó tervezett programja

2010. november 26., péntek


¾ A távolabbról érkezõ versmondók és kísérõik fogadása

2010. november 27., szombat


¾ Megnyitó
¾ Az 1. tematikai egység verseinek bemutatása
¾ Ebéd
¾ A 2. tematikai egység verseinek bemutatása
¾ Vacsora
¾ A helység kalapácsa
(Gál Tamás színmûvész és Bodonyi András népzenész elõadása)
¾ Mûhelymunka (verselemzõi és elõadói gyakorlatok)

2010. november 28., vasárnap


¾ A 3. tematikai egység verseinek bemutatása
¾ Értékelõ zárás

Egyéb információk
A gyõri Újvárosi Mûvelõdési Ház munkatársai készséggel adnak felvilágosítást és segít-
séget az alábbi elérhetõségeken:

Újvárosi Mûvelõdési Ház


9025 Gyõr, Liget u. 55.
Tel.: +36-96-315-317
E-mail: ujmuvhaz@enternet.hu
vagy
Németh Ervin +36-30-599-7179 • bencenemet@gmail.com
A találkozó ideje alatt a távolabbról érkezõ versmondók és kísérõik elszállásolásáról
gondoskodunk.
Jelentkezési határidõ: 2010. október 31.

versmondó 63
EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

A Magyar Versmondók Egyesületének 2009. évi tevékenysége


– Közgyûlési beszámoló –

A Magyar Versmondók Egyesülete évi rendes közgyûlését 2010. április 10-én 15


órátólakor tartotta meg Budapesten, a Mûcsarnokban.

A 2009. évben egyesületünk számottevõ eredményekkel büszkélkedhet Egyesületünk.


Eeredményes évet zártunk: az Elsõ Magyar Versszínház tevékenysége megerõsödött;, új
formák meghonosításával kísérleteztünk, honlapjaink, illetve a Versrádió megújult dizájn-
nal és tartalommal szolgálja versmondóinkat, illetve látogatóinkat. Tapasztalataink alapján
állíthatjuk, hogy a magyar nyelvû versmondó mozgalom tovább erõsödött, javult a verse-
nyek színvonala, még akkor is, ha azzal a problémával kell szembesülnünk, hogy „telítõ-
dött” a versenyek száma nem szaporítható tovább.
A kabinet napi rendszerességgelen, napi kapcsolatban intézi a rá háruló feladatokat, az
MVE tevékenységével összefüggõ programok, versmondó események szervezését, és a
szervezet pénzügyi alapjait biztosító pályázatok kezelését. Rendszeresen, illetve szükség
szerintûen tartjuk üléseinket. 2010. április 1-jétõl új egyesületi titkárt jelöltkooptált a kabi-
net Harasztos Emese személyében, akit a küldöttközgyûlés hivatalosan is megválasztott
egyesületi titkárnak.
Sok adminisztrációs munka hárul a vezetõkre, illetve ezen belül is néhány elnökségi tag-
ra, amelyen a közeljövõben mindenképpen változtatni szükséges.

Törvényi kötelezettségünknek megfelelõen elkészítettük a közhasznúsági jelentést,


amely a számszaki kérdések mellett tartalmazza a Magyar Versmondók Egyesületének
szakmai tevékenységét is.

KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS

A költségvetési támogatás felhasználása


Az egyesületünk a 2009. évi személyi jövedelemadók (SZJA) 1%-os felajánlásából 112
023 Ft összegben részesült. Ez az összeg 5%-kal kevesebb az elõzõ évinél 1%-os felaján-
lásnál. A támogatást a jogszabály által meghatározott módon, mûködési és program célok-
ra használtuk fel.
Szervezetünk más költségvetési támogatásban nem részesült.

A vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás


Egyesületünk 2009. évi saját tõkéje az elõzõ évhez viszonyítva jelentõsen emelkedett, a
tárgyévi eredménynek köszönhetõen. A tárgyévi eredmény jelentõs változása az egyéb rá-
fordításban bekövetkezõ költségcsökkenésnek és a pályázatokon elnyert támogatásoknak
köszönhetõ.
(Lásd. az alábbi táblázatot.)

64 versmondó
EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

A cél szerinti juttatások kimutatása


A Magyar Versmondók Egyesülete a közhasznú tevékenysége során nem nyújtott támo-
gatást sem szervezeteknek, sem intézményeknek, sem magánszemélyeknek.

Kimutatás a kapott támogatásokról

A 2009–2010. évi pályázatok részletesen, a küldöttközgyûlés idõpontjáig:


(Egyes pályázatok a kettõs könyvvitel szabályai szerint, a befolyt összeg érkezése miatt
2008. évi, más támogatások 2009. vagy 2010. évi bevételnek számítanak)

versmondó 65
EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

Amikkel elszámoltunk:
NKA 2009. év elsõ félévi programok: 1 500 000 HUF
OKM 2008. évi mûködési támogatás: 700 000 HUF
NCA 2008. évi mûködési támogatás: 1 000 000 HUF
NCA Versmondó folyóirat támogatása 2008–2009: 1 200 000 HUF
NKA miniszteri keret, Versszínház 2008–2009. évad támogatása: 10 000 000 HUF
NKA verstáborok 2009: 500 000 HUF
NCA 2009. évi mûködési támogatás 900 000 HUF
Szülõföldünk pályázat, Kazinczy-verseny 300 000 HUF
NKA Versmondó folyóirat 2008: 1 000 000 HUF
Szülõföldünk pályázat, A költészet tavasza 600 000 HUF
Elõadómûvészi Jogvédõ Iroda, Kaleidoszkóp VersFesztivál: 160 000 HUF
OKM Kaleidoszkóp VersFesztivál: 200 000 HUF

Elnyert támogatások, amelyeknél a felhasználás vagy az elszámolás folyamatban van:


Versszínház 2009–2010. évad: 5 000 000 HUF
NCA Versmondó folyóirat 2009–2010: 2 000 000 HUF
OKM mûködési támogatás 2009: 1 000 000 HUF

Benyújtott pályázatok, amelyekrõl még nem született döntés:


NKA 2010/2. félévi rendezvények
NKA 2010. évi verstáborok
NCA határon túli kapcsolatok 2010.
Versszínház 2010–2011.

A közhasznú szervezet vezetõ tisztségviselõinek nyújtott juttatások értéke, ill. összege:


A Magyar Versmondók Egyesülete tisztségviselõi vezetõi juttatásban vagy egyéb, a mû-
ködéssel kapcsolatos tevékenységükért járó díjazásban nem részesültek.

A közhasznú tevékenységrõl szóló rövid tartalmi-szakmai beszámoló


A Magyar Versmondók Egyesülete 1992-ben, a rendszerváltás után elsõk között létrejött
társadalmi szervezetek egyikeként az alábbi funkciókat látta el 2009-ben, közhasznú szer-
vezetként – hazai és külföldi tag-, illetve társegyesületeivel, intézményekkel –, közhasznú
szervezetként: ifjúsági, mûvészeti, közmûvelõdési, oktatási és érdekképviseleti feladatokat
látott el.

A 18 éves egyesület jelentõs szakmai múlttal, és az ország valamennyi régiójában tag-


szervezettel rendelkezik. A Magyar Versmondók Egyesületének tagsága mintegy másfél
ezer fõ, hazai és határon túli magyarok, a szolgáltatásait igénybe vevõk száma pedig több
mint 30 ezer, köztük jogi személyek, intézmények és szervezetek is. Tagjaink között pro-
fesszionális és amatõr, fiatal és szépkorú versmondókat, színészeket, költõket, írókat és
mûkedvelõket egyaránt találunk. A tagság mintegy 70%-a hazai, 30%-a pedig határon túli
magyar. Ehhez hasonló megoszlású a 30 ezer fõs holdudvar, akik igénybe veszik az egye-
sület szolgáltatásait.

66 versmondó
EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

2009. évi fõbb programjaink, rendezvényeink, kiadványaink és kapcsolataink


Az elõzõ évek gyakorlatának megfelelõen számos rangos versmondó verseny, mûhely és
továbbképzés, tábor és szakmai találkozó, illetve egy nemzetközi programsorozat, a Kale-
idoszkóp Nemzetközi VersFesztivál került megrendezésre.
A különbözõ kulturális, mûvészeti rendezvények, fesztiválok és versszínházi elõadások
megrendezésén, lebonyolításán túl egyesületünk a 2009. évben is jócskán szervezett okta-
tási programokat, képzéseket és továbbképzéseket.

Kiemelt rendezvényként valósítottuk meg az Északkelet-magyarországi Regionális


Versmondó Egyesülettel közösen a Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztivált. Az egyesü-
leti élet „zászlóshajója”, amely Miskolcról indult, majd kinõtte magát és az egyhetes ren-
dezvény átköltözött Budapestre. Ez az egyedülálló rendezvény, amely ötvözi a színház- és
elõadómûvészetet, a prózairodalmat és a költészetet, 2009. december 4-tõl 6-ig sikeresen
lezajlott. A 11. „KaleidoszKópia” VersFesztivál a kortárs költészet és a klasszikus évfordu-
lósok lenyomata kívánt lenni.
Képzéseink, amelyek továbbra is elsõbbséget élveznekEgyesületünk prioritásának kö-
zéppontjában állnak, jó lehetõséget nyújtottakbiztosítottak a mûvészek, pedagógusok és a
fiatal tehetségek számára.
2009. szeptemberétõl folyamatosan, havi egy alkalommal: Budapesti Versmondó Kklub
– Budapest, BMK
2009. július 10–18. Színész- és elõadómûvész, felkészítõ mûhely, Versmûvészeti Szemi-
nárium, Írásmûvészeti Mûhely – a tehetségkutatás és a tehetséggondozás platformja a há-
rom részbõl álló nyári egyetem az egyesület szervezésében. Elismert szakemberek által
szervezett komplex pódiummûvészeti képzésben, költészeti és prózaírás-fejlesztésben,
versszínházi tréningen, darabbemutatókban és egyéb programokban vehettek részt a hiva-
tásos pályára készülõ jelentkezõk.

Versenyeink a korábbi évekhez hasonlóan igen sokszínûek voltak, a fiatal tehetségek


megnyilvánulására gyakorta páratlan lehetõségekkel szolgáltak.
Az egyesület által szervezett és/vagy koordinált 2009. évi versenyek száma 46 volt.

Kiemelt versmondó versenyek:


• „Regösök húrján” országos általános iskolás vers- és prózamondó verseny
(elõdöntõk: Kiskunfélegyháza, Veszprém, Budapest – döntõ: Budapest)
• Kondor Béla, Nagy László és Szécsi Margit országos versmondó verseny
• Radnóti Miklós regionális vers- és prózamondó verseny,
• Latinovits Zoltán országos vers- és prózamondó találkozó
• Ratkó József versmondó verseny

Négy alkalommal, évszakokhoz igazodóan jelentettük meg a „Versmondó” címû mûvé-


szeti-közmûvelõdési folyóiratunkat, amely különbözõ események elemzésével, értékelésé-
vel orientálja és segíti mindazokat, akik az irodalom ezen hungarikum jellegû szegmensé-
vel, a verssel és a versmondó elõadómûvészettel foglalkoznak, mind hivatásszerûen, mind
a nézõkénti oldalról.

versmondó 67
EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

A fentieken túlmenõen teljesen megújítottuk, tovább fejlesztettük és üzemeltettük, fris-


sítettük 4 honlapunkat (www.vers.hu, www.versmondo.hu, www.versfesztival.hu,
www.versradio.hu), valamint a Versmondó Fórumot, és létrehoztuk a Versmondók blogját.
Utóbbiak valamennyi honlapunkról elérhetõek.
Folyamatosan bõvítjük saját alapítású és kiadású könyvsorozatunkat.

A Magyar Versmondók Egyesülete több társadalmi szervezettel, állami intézménnyel,


nemzetközi szervezettel tart fenn szoros kapcsolatot:
Színházi Dolgozók Szakszervezete
Magyar Írószövetség
Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus
Parnasszus költészeti mûhely
Magyar Szín-Játékos Szövetség
Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete
Zilahi Verskedvelõk Egyesülete
Szlovákiai Magyarok Vers- és Prózamondó Egyesülete stb.

a Magyar Versmondók Egyesületének elnöksége nevében


Kiss László
elnök
***

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének


tisztújító közgyûlésérõl

Véget ért egy periódus a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének az életében.


A szervezet vezetõsége a négyéves megbízatás leteltével, 2010. április 10-én, a költészet
napja elõtt tartotta meg tisztújító közgyûlését Bácsfeketehegyen.
Az elmúlt négy évben kialakult szakmai és pénzügyi helyzetrõl Hajvert Ákos elnök és Far-
kas Hajnalka titkár számolt be, majd a vajdasági versmondást érintõ problémákról tanácsko-
zott a tizenkilenc jelenlevõ – pedagógusok, versmondók és színmûvészek. A levezetõ elnöki
tisztet Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetség munkatársa vállalta.
A négy év mérlege:
– 9 nemzeti versmondó verseny elõdöntõjének megszervezése (Illyés Gyula, Bartók Bé-
la, 1956-os versmondó verseny, József Attila, Ratkó József, Anyám fekete rózsa vers- és
prózamondó találkozó, Többsincs mesemondó verseny);
– 9 saját szervezésû vers- és prózamondó találkozó megtartása (Dudás Kálmán vers- és
prózamondó találkozó, Arcok üveg mögött – mûfordítások vers- és prózamondó versenye,
Záporka vers- és prózamondó találkozó tanulásban akadályozottak részére);
– 7 szakmai mûhely lebonyolítása, ahol Pataki András, Wiegmann Alfréd, Németh Er-
vin, Tóth Erzsébet, Hajós Zsuzsa, Lingl Zsófia, Stollár Katalin, Krekity Olga, Mess Attila,
Táborosi Margaréta, Molnár Róbert, Pál Ágnes, Lódi Andrea, Fekete Ágnes, Barta Júlia,
Hajvert Ákos voltak az oktatók;

68 versmondó
EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

– 12 elõadás létrehozása, több mint 70 vendégszereplés az elõadásokkal Szerbiában,


Magyarországon, Szlovákiában, Romániában és Szlovéniában;
– 2 pedagógusképzés, 15. születésnapi gálamûsor, zsûrizések, könyvbemutatók;
– 56 benyújtott pályázatból 43 nyert.
Mindez a partnerszervezeteinkkel való szoros együttmûködésben valósult meg (Magyar
Versmondók Egyesülete, Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus, For-
rás Színház, Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet, Vajdasági Magyar Drámapedagógiai
Társaság, Feketics Mûvelõdési Egyesület).
A tisztújító ülésen felmerült témák közül az elnökségi tagok a középiskolás korosztály
vers- és prózamondás iránti érdektelenségét, valamint a támogatás hiányát jelölték meg
legégetõbb problémaként.
Krekity Olga, az egyesület alapító elnöke kiemelte, hogy a tanárnak kulcsfontosságú
szerepe van a fiatalok érdeklõdésének felkeltésében. Örömteli dolog, hogy az elmúlt tizen-
öt év alatt felnõtt egy olyan csapat, amely át tudta venni a vezetést, szakmailag a szerve-

Erdély – Csikszentimre

versmondó 69
EGYESÜLET – KÖZGYÛLÉSEK

zést, de a fennálló probléma egyik oka abban van, hogy nem nevelõdött ki egy olyan peda-
gógusgárda, amely a gyerekek közelében van és rendszeresen felkészítené õket. Hangsú-
lyozta a kapcsolatfenntartás fontosságát a hasonló profilú mûhelyekkel, javasolta a tanárok
motiválását díjazások révén s negyedévenkénti konzultációt a felkészítõkkel. Az utóbbi
évek versmondó táboraiban sokszor kapott nagy teret a színjátszás. Késõbb pedig vissza-
tértek a kimondottan versmondós foglalkozások és ez összezavarhatta a fiatalokat, fõként
a középiskolásokat, akiknek a színházi elõadás a vonzóbb. Javasolta, hogy a két éve mû-
ködõ, hasonló arculatú, de kizárólag színjátszással foglalkozó MaDT (Vajdasági magyar
amatõr- és diákszínjátszó tábor) és a Szép szó tábor között nagyobb idõbeli eltérés legyen
– legalább egy hónap, mert a fiatalok így eljuthatnak mindkét mûhelybe.
Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója megjegyezte, hogy az
amatõrök színjátszó találkozóján a zsûri évekig nem marasztalt el senkit, csak dicsért, az
említett területen mégis mennyiségi és minõségi növekedés tapasztalható. Kivel lehet a baj
másutt? A gyerekekkel? A pedagógusokkal? A zsûrivel? A színmûvész a körültekintõ és
óvatos (enyhén elmarasztaló és fõként dicsérõ) zsûrizés fontosságát emelte ki.
Solymosy Viktória, a Timp kiadó vezetõje szerint szorosabb kapcsolatot kell létesíteni
az oktatási intézményekkel, azon belül a versmondás iránt érdeklõdõ fiatalokkal. Elmond-
ta azt is, hogy a VMVE az elkövetkezõ harminc évben is számíthat a Timp kiadó támoga-
tására és ajándék könyveire.
Barta Júlia, Magyar Életfa-díjas népmûvelõ, nyugalmazott óvónõ, a VMVE elnökségi
tagja az óvodai nevelés és a folytonosság fontosságát hangsúlyozta. Szerinte nem lehet el-
várni, hogy az a gyerek, aki óvodában nem találkozik verssel, középiskolás korában egy-
szer csak versmondó versenyekre induljon. A pedagógusok kulcsszerepére hívta fel a fi-
gyelmet a versmondás terén.
Kapornyai Lívia a szabadkai Életjel képviseletében vett részt a közgyûlésen. Hozzászó-
lásában elmondta, szerinte is óvodás kortól kell kezdeni a versmondás megszerettetését.
Úgy látja, hogy a kezdõ pedagógusnak nincs esélye a versenyeken, ezért könnyen elked-
vetlenedik. A gyerek pedig mindig érzi, hogy igazságos volt-e a zsûri döntése. Sajnos van-
nak olyan tapasztalatok, amelyek ennek ellenkezõjét mutatják.
Csernai Adrien, a topolyai Auróra Irodalmi és Beszédmûvészeti Mûhely új vezetõje is
megjelent a közgyûlésen, hogy békítõ jobbot nyújtson, s ezzel megszûnjön a rivalizálás a
topolyai versmondók és Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének tagjai között.
Adrien vázolta, hogy Topolyán is hasonló gondokkal küzdenek a középiskolásokkal.
A probléma okát leterheltségükben és a pedagógusok érdektelenségében látja. Reményét
fejezte ki, hogy összefogással talán lehet a helyzeten változtatni. A topolyaiak a Szép szó
tábor szervezésébe és munkájába is nagyon szívesen újra bekapcsolódnának.
Szarka Ákos versmondó, a szabadkai Kosztolányi Dezsõ Tehetséggondozó Gimnázium
tanulója felszólalásában annak a véleménynek adott hangot, mely szerint a középiskolások
nincsenek leterhelve, erre példa õ és még az a tucatnyi fiatal, akik részt vesznek a találko-
zókon és a mûhelyek munkájában.
Hajvert Ákos megkérte a jelenlévõ középiskolásokat, hogy segítsenek élménybeszá-
molókkal, beszélgetésekkel és promóciós anyagokkal kedvet csinálni azoknak, akik érdek-
lõdnek.

70 versmondó
KÖNYVAJÁNLÓ

Domány Zoltán Radnóti-díjas versmondó, egykori alelnök javasolta a tagdíj bevezeté-


sét. Természetesen szimbolikusan.
A tanácskozás végeztével került sor a korábbi vezetõség felmentésére és az új vezetõ-
ség kinevezésére. Farkas Hajnalka, az egyesület titkára jelezte, hogy szívesen lemond
tisztségérõl. A titkári poszttal kapcsolatos beszélgetés során felmerült egy közalkalmazot-
ti munkahely megteremtésének szükségessége, ugyanis a pályázati összegek kezelése és
elszámolása nem kis adminisztrációval és felelõsséggel jár, nem várható el senkitõl, hogy
ingyen végezze el ezt a munkát. Lódi Andrea elnökségi tag munkahelyi és egyéb elfog-
laltságok miatt jelezte kilépési szándékát a testületbõl – elmondta, hogy a mindennapi
szervezési feladatokat nem tudja vállalni a jövõben, de ahogy tudja, támogatja az egyesü-
let munkáját.
A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke az elkövetkezõ négy évre Haj-
vert Ákos tanító, többszörösen díjazott versmondó, alelnöke Szatmári Melitta tanító ma-
radt, valamint új, második alelnöke Csernai Adrien (Auróra Stúdió) újságíró, versmondó
lett. A titkári szerepet a továbbiakban Farkas Hajnalka ideiglenesen tölti be. Az elnökség
tagjai maradtak vagy lettek továbbá: Barta Júlia Magyar-Életfa díjas népmûvelõ, Domány
Zoltán Radnóti-érmes versmondó, Csõke Csilla német–angol szakos tanár, Bordás Kata-
lin magyar szakos hallgató, illetve Csanak Andrea, Szarka Ákos és Leist Brigitta (Élet-
jel) versmondók. Az egyesület új felügyelõ bizottságának tagjai Lódi Andrea drámapeda-
gógus, valamint Kalmár Zsuzsa és Vukosavljev Iván színmûvészek lettek.
A nagy egyetértésben lezajlott tisztújítást követõen az ülés a közeljövõ terveinek felvá-
zolásával zárult. 2010-ben a hátralévõ tavaszi nemzeti versmondó versenyeken (Nagy
László-verseny, Ajka; Szép magyar beszéd-verseny, Gyõr; Anyám fekete rózsa-találkozó,
Veresegyház; Falusi krónika, Keszthely) való részvétel után elkezdõdnek a Szép szó tábor
(augusztus 15–22.) elõkészületei, majd azt követõen õsszel megszervezzük a hagyományos
Dudás Kálmán (november 20–21.) és a Záporka találkozót.
Forrás: Savaria University Press Alapítvány

***

A „12 legszebb magyar” vers –


Újabb konferenciakötet
Április 23-án, Újvidéken mutatták be „A 12 legszebb magyar vers” sorozat ötödik köte-
tét. A könyv, mely a Levél a hitveshez címet viseli, az azonos névvel megrendezett 2009-es
konferencia elõadásait gyûjti csokorba. A rendezvény- és könyvsorozat célja, hogy kísérle-
tet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekmûvének újraértésére és újraértelmezésére.
A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi képzés és a középiskolai tananyag
fontos darabjai, melyek az elmúlt évtizedekben nemegyszer a tudományos gondolkodást is
megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.

A 12 legszebb magyar vers konferencia- és könyvsorozat az ötödik állomásához érke-


zett. A sorozat megszervezésének ötlete még 2007-ben, egy irodalmiköltõi kiránduláson
alkalmával vetõdött fel. Az egyetemista csoportot vezetõ két tanár és irodalomtörténész,

versmondó 71
KÖNYVAJÁNLÓ

Fûzfa Balázs és Végh Balázs Béla csapott ekkor a homlokára azzal a felkiáltással, hogy
hiszen éppen abban az évben ünnepeljük a magyar költõi hagyománytörténés híreshedett
nagy verse – vagy még inkább: Nagy Verse –, a Szeptember végén megszületésének száz-
hatvanadik évfordulóját, s ezt igazán illõ volna méltó módon megünnepelni. Az ötletet tett
követte, s még azon az õszön nagyszabású konferenciát szerveztek a vers születésének
helyszínén. Ezt követõen pedig a konferencia anyagából, gazdag és sokszínû kiadványt
jelentettek meg. A rendezvénynek olyan nagy volt a sikere, hogy – többek között Jordán
Tamás színigazgató és Kerényi Ferenc biztatását és javaslatait elfogadva –, a szervezõk
úgy döntöttek: az egyszeri eseményt rendszeressé teszik, és azt egy átfogó koncepcióba
illesztik.
Tizenkét legszebb magyar vers, természetesen, nincsen. Lehet egy és lehet százhúsz leg-
szebb magyar vers is, kinek-kinek ízlése és felkészültsége szerint. Sõt, mindenkinek meg-
lehet még akár a „maga” tizenkét legszebb magyar verse is. Hogy melyik tehát a tizenkét
legszebb magyar vers? Az abszurd kérdésre, valljuk be, konszenzusos vagy végleges vá-
lasz nem adható. Az ennek a kérdésnek a jegyében szervezett konferencia- és könyvsoro-
zat szervezõinek azonban vállalniuk kellett azt a merészséget, hogy megnevezzék a szerin-
tük legszebb tizenkét magyar verset. Döntésüknek megfelelõen, a Petõfi-konferenciát 2008
tavaszán Szombathelyen az Apokrif, õsszel Szécsényben a Szondi két apródja, 2009 tava-
szán Esztergomban az Esti kérdés és most Abdán a Levél a hitveshez köré szervezett ren-
dezvény követte. S a tervek ismeretében, annak rendje és módja szerint, 2010-ben mind-
ezeket követi Szabadkán a Hajnali részegség, Iszkázon a Ki viszi át a Szerelmet, egy évvel
késõbb Nagyváradon a Kocsi-út az éjszakában, Niklán. A közelítõ tél, 2012-ben – ugyan-

tanár úr, így jó lesz...

72 versmondó
KÖNYVAJÁNLÓ

csak tavaszi-õszi elrendezéssel – Székesfehérváron A vén cigány, valamelyik, késõbb kije-


lölendõ budapesti pályaudvaron az Eszmélet konferenciája és kötetének megjelentetése.
A sorozat zárását végezetül a szervezõk a Valse triste elõtti tisztelgésnek szánják, Csönge
és Szombathely helyszínekkel.
Idõközben pontosan megfogalmazódott a sorozat alapvetõ célja, kidolgozódott a kon-
cepciója, kialakult egyfajta sajátos rituáléja, s szinte észrevétlenül megformálódott a lelkes
és elhivatott törzsgárdája is. Az elsõdleges cél, mely minden tanácskozás meghívóján is ol-
vasható, az, hogy úgymond „kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekmûvének
újraértésére és újraértelmezésére. A versek közismert és kedvelt költemények, az egyetemi
képzés és a középiskolai tananyag fontos darabjai, melyek nemegyszer a tudományos gon-
dolkodást is megtermékenyítették az elmúlt évtizedekben.” Az ennek a célnak az elérését
szolgáló eredendõ koncepciót – annak kidolgozójának, Fûzfa Balázsnak a szavait idézve
– úgy igyekeztek kialakítani, hogy „korosztályok és szakmák, mindazok, akik az irodalom
közelében élnek, találkozhassanak egymással. Ezeken a konferenciákon mindig megjele-
nik a diák, a középiskolai és az általános iskolai tanár és a tudós.” Az alapkoncepciónak
megfelelõen – a második tanácskozás óta – a tudományos konferenciához egy úgynevezett
tömeges versmondó akció is kapcsolódik. Ennek keretében – Jordán Tamás irányításával –
több száz gimnazista és a hozzájuk csatlakozó, érdeklõdõ, együtt szavalja el az éppen akkor
a középpontba állított verset. Így lehettek tanúi a jelenlévõk és a televízió nézõi azoknak a
felemelõ pillanatoknak, amikor Arany versét Drégely várában, a Babits-verset az esztergo-
mi bazilika lépcsõin vagy jelen esetben, a Levél a hitveshez címû verset a Radnóti-emlék-
hely közelében fiatalok százai közösen elszavalták el.

A célkitûzés és a koncepció része minden esetben az is, hogy az összejövetel tudomá-


nyos részéhez az adott vers, a költõ és a helyszín szellemiségéhez kapcsolódó egyéb ren-
dezvények, személyes és közösségi élményt nyújtó programok, események kapcsolódnak.
A tanácskozást Szabó Zsolt abdai polgármester nyitotta meg, aki – amikor csak tehette –
meglátogatta az eseményt. A rendezvényt a helyiek egyébként is teljes mértékben a ma-
gukénak tekintették és szeretettel teli segítõkészséggel támogatták. A konferencia hely-
színén nyitották meg Horváth István Munkácsy-díjas belsõépítész kiállítását, melyet
Somogyi György, Abda nyugalmazott polgármestere méltatott. De a helyszínen lehetett
megtekinteni Kartag Sándor filmjét is, mely Radnóti centenáriumának bori eseményeirõl
számolt be. A jelenlévõk megismerhettek két frissen megjelent abdai kiadványt is. Az
egyik a Fûzfa Ottó szerkesztette Radnóti Miklós emléke Abdán, a másik a Radnóti-em-
lékhely. Abda címû, mely Somogyi Éva szerkesztésében és az általa készített fényképek-
kel illusztrálva jelent meg. A közremûködõk kézbe vehettek két, a konferencia alkalmából
kiadott kötetet is. Az egyik a megelõzõ tanácskozás anyagát tartalmazta, a másik a Rad-
nóti-életrajz második, javított változata. Az érdeklõdõk maguk is felkereshették az abdai
Radnóti-emlékhelyet, ahol meghallgathatták Fûzfa Ottó, sok helyi érdekességrõl szóló
beszámolóját, valamint ellátogathattak Pannonhalmára, ahol Ásványi Ilona könyvtárbe-
mutatót tartott a számukra, Sirató Ildikó pedig videoóvetítéssel egybekötött elõadásában
elevenítette fel a Radnóti életét feldolgozó legendás musical, az Egy szerelem három éj-
szakája fõbb színház- és filmtörténeti mozzanatait. Lackfi János a verseibõl összeállított
nagy sikerû felolvasóestet tartott. Ezeken a rendezvényeken, kirándulásokon, esti össze-

versmondó 73
KÖNYVAJÁNLÓ

jöveteleken bõséges lehetõség nyílott ismerkedésre, barátkozásra, személyes és szakmai


eszmecserére. Noha a résztvevõk a legkülönfélébb helyekrõl érkeztek, a három napot
egyébként is, noha a résztvevõk a legkülönfélébb helyekrõl érkeztek, alapvetõen valami,
ma már sajnos ritkaságszámba menõ nyugalomodtság, egymás iránti figyelem és tisztelet
hatotta át. Valószínûleg ennek is köszönhetõ, mint azt a szervezõk elmondták, hogy mára
a rendezvénysorozatnak kialakult egy állandónak mondható, körülbelül harminc fõt szám-
láló „törzsgárdája”, lelkes magja alakult ki.
A szervezõk kezdettõl fogva elsõrendû feladatuknak tartották a résztvevõk körének föld-
rajzi kiszélesítését is, a határon túl élõ magyarság bevonását is. A mostani tanácskozásra is
érkeztek elõadók Kolozsvárról, Pozsonyból, Szatmárnémetibõl, Újvidékrõl, a Vajdaságból,
sõt Finnországból és Olaszországból is. Kivételesen fontosnak mondható az, hogy a szinte
az összes magyarországi egyetem mellett minden olyan határon túli egyetem is képvisel-
tette magát, ahol magyar nyelvû oktatás folyik. Ezt a tényt igazolta emlékezetes elõadással
Faragó Kornélia, Láng Gusztáv, Tõzsér Árpád, Végh Balázs Béla, s hasonlóképpen és
szemléletes módon nyújtott betekintést a Radnóti-fordítás nehézségeibe Bányai János,
Antonio Donato Sciacovelli, Papp Judit és Eliisa Pitkäsalo.
Mivel ezúttal is egyetlen vers állt a tanácskozás középpontjában, természetesen az elõ-
adások jelentõs része természetesen az alapos szövegelemzést tekintette eredendõ felada-
tának. Ebbõl adott mintaszerû példát Bokánmyi Péter, aki a Radnóti-verset az „irraciona-
litás terének” fogta fel, Fûzfa Balázs, aki azt a „szelídség retorikája” érvényesüléseként
értelmezte, Horváth Kornélia, aki abban a „józanság értelmezési lehetõségét” vizsgálta,
Nagy Márton, aki saját meghatározása szerint is a „szövegközpontú elemzés” lehetõségét
látta meg benne, Odorics Ferenc, aki többek között Hamvas Béla-i vonatkozásokkal is
igazolta abban az „önmegszólítás teljességét” és Palatinus Levente Dávid, aki a verset „a
bizonyosság széttöredezéseként” elemezte. A vers mûfaji meghatározásának kérdését is
többen felvetették. Így elsõsorban is Mezõsi Miklós, Nyilasy Balázs, Strum László és
Szitár Katalin.
A tanácskozás utolsó napja a szakmódszertan jegyében telt el. Elõbb Boldog Zoltán
„provokatív kérdésfelvetéseit” hallgathatták meg a jelenlévõk, Kapiller Sarolta pedig azo-
kat a drámapedagógiai eszközöket vette számba, amelyek a Radnóti-vers tanítása során
igénybe vehetõk. Pap Kinga pedig azt a Radnóti-képet mutatta be, amely az irodalompe-
dagógiában és az irodalomtankönyvekben megjelenik. Ezt követõen a budapesti Radnóti
Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium magyartanári munkaközössége mutat-
kozott be. Vezetõjük, Gordon Györi János röviden tájékoztatást adott a munkaközösség te-
vékenységérõl, elõadásában pedig a költõ összes fotóját tartalmazó kiadvány tanulságait
foglalta össze. A munkaközösség tagjai közül Fenyõ D. György a tõle megszokott hasz-
nos „ötletekkel és gondolatokkal” szolgált, Horváth Beáta a verselemzésben a média fel-
használhatóságát kutatta, Mózer Tamás a vers megközelítésének két lehetséges módját
mutatta be. Végezetül egyszerre volt megható és felemelõ, ahogy a tanácskozás zárása-
ként. Horváth Sándor általános iskolai tanuló a Levél a hitveshez, Dékány Lászlóné abdai
lakos pedig a Nem tudhatom… címû verset elszavalta. A két versmondással két, korban
egymástól nagyon különbözõ korosztály tett hitet – mintegy a konferencia valamennyi
résztvevõjének szándékát kifejezve – Radnóti Miklós költészetének értékessége és érvé-
nyessége mellett.

74 versmondó
KÖNYVAJÁNLÓ

BABITS MIHÁLY

Esti kérdés

idõn az est, e lágyan takaró hol lángot apróz matt opáltükör,


fekete, síma bársonytakaró, merengj a messze multba visszaríván,
melyet terít egy óriási dajka, melynek emléke édesen gyötör,
a féltett földet lassan eltakarja elmúlt korodba, mely miként a bûvös
s oly óvatossan, hogy minden füszál lámpának képe van is már, de nincs is,
lágy leple alatt egyenessen áll melynek emléke sohse lehet hûvös,
és nem kap a virágok szirma ráncot melynek emléke teher is, de kincs is:
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán ott emlékektõl terhes fejedet
nem veszti a szivárványos zománcot a márványföldnek elcsüggesztheted:
és úgy pihennek e lepelnek árnyán, csupa szépség közt és gyönyörben járván
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek, mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
hogy nem is érzik e lepelt tehernek: ez a sok szépség mind mire való?
olyankor bárhol járj a nagyvilágban, mégis arra fogsz gondolni árván:
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, minek a selymes víz, a tarka márvány?
vagy kávéházban bámészan vigyázd, minek az est, e szárnyas takaró?
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt; miért a dombok és miért a lombok
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel s a tenger, melybe nem vet magvetõ?
nézzed a lombon át a lusta holdat; minek az árok, minek az apályok
vagy országúton, melyet por lepett el, s a felhõk, e bús Danaida-lányok
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; s a nap, ez égõ szizifuszi kõ?
vagy a hajónak ingó padlatán miért az emlékek, miért a multak?
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; miért a lámpák és miért a holdak?
vagy idegen várost bolygván keresztül miért a végét nem lelõ idõ?
állj meg a sarkokon csodálni restül vagy vedd példának a piciny füszálat:
a távol utcák hosszú fonalát, miért nõ a fü, hogyha majd leszárad?
az utcalángok kettõs vonalát; miért szárad le, hogyha újra nõ?
vagy épp a vízi városban, a Riván

versmondó 75
A SZERZÕRÕL

JUTALOMJÁTÉK = Jutalom és játék


Kodrucz Sándor alapfilozófiája, hogy az élet nagy jutalom, ami tele van játékkal. Min-
den képével arra törekszik, hogy ezt meg is mutassa a világnak. E szemléletmód és a töké-
letes pillanat keresése és rögzítése az, ami munkáit izgalmassá teszi. Vérbeli fotóriporter.
2010-ben jeles évfordulókat ün-
nepel a kerület. 100 éves Pest-
szentlõrinc, 80 éves Pestszentimre
és 60 éves a kerület. Ezek az évfor-
dulók adták az ötletet Kodrucz
Sándornak, aki immár 12 éve
Pestszentlõrinc-Pestszentimre ese-
ményeit fotózza, hogy az elmúlt
idõszak történéseirõl készült alko-
tásait mutassa be a Kondor Béla
Közösségi Házban.
De, miért is Jutalomjáték a cí-
me? Sejtelmesen mosolyog az alko-
tó, miközben elárulja, hogy õ is ju-
bilál. Ez a 75. kiállítása. Ám, nem-
csak a saját anyagát gyûjti egy cso-
korba, hanem atyai szemét is rajta
tartja fia második kiállításán. Aztán
tervez új kerületi mûvészeti albu-
mot, és a 2009-ben, a József Attila
Mûvészeti Centrum Alapítvány
Radnóti 100. születésnapjára meg-
hirdetett „Írok, mit is tehetnék” cí-
mû összmûvészeti pályázatra készí-
tett alkotásokat gondozza, hogy
könyv készülhessen belõle, és saját
munkáiból szerkeszt elegáns kiad-
ványt, valamint a József Attila Klub
ks 6187 menedzsereként tevékenykedik.
Jutalomjáték. „Ha a szavakat kettéválasztom, jutalom és játék. Azt hiszem az, hogy itt
vagyunk, ilyen szép számmal, és együtt örülünk az alkotóval az itt felsorakozó képeknek,
az egy vérbeli mûvész számára jutalom. Az ünnepélyes percek, a látogatók figyelme, sze-
retete, baráti ölelések, kézfogások méltó jutalma a szép munkának. Sándor barátunk játszik
is. A játszótér szûkebb pátriájából a széles nagyvilágig terjed. Belefér a szoknyát kacéran
emelgetõ szellõ és a romantikus hazai Duna-ág. (...) és a némi iróniával kezelt fontoskodók
és a szeretetteljes humorral ábrázolt, valóban fontos személyiségek. A jutalomjáték a jel-
legébõl adódóan számadás is” – mondta Chochol Károly fotómûvész a tárlat megnyitóbe-
szédében.

76 versmondó
A SZERZÕRÕL

Kodrucz Sándor (1952. Budapest)


Fotóriporter, a Magyar Öttusa Szövetség, a Nemzetközi
Kézilabda Szövetség, a Magyar Olimpiai Akadémia, illetve
Budapest, XVIII. Kerület, Pestszentlõrinc-Pestszentimre Ön-
kormányzatának hivatalos fotósa. Tagja a Magyar és a Nem-
zetközi Újságíró Szövetségnek, a Magyar és a Nemzetközi
Sportújságíró Szövetségnek, a MUOSZ Fotóriporterek Szak-
osztályának, továbbá a József Attila Mûvészeti Centrum al-
kotóközösségnek, a Moholy-Nagy Alkotókörnek és a Nikon
Európai Professzionális Fotósok Klubjának.
A KODRUCZ PRESS FOTÓÜGYNÖKSÉG tulajdonosa.

• 1998-ban a „Világ legjobb kézilabda fotója”pályázat nyertese.


• 5 olimpián, 21 világbajnokságon, 27 Európa-bajnokságon fotózta kedvenc sportágait.
• 79 könyvben jelentek meg képei, számos falinaptár õrzi optikája nyomát.
• 11 állandó kiállítása van és 77 alkalommal, rendeztek képeibõl kiállításokat Európa
és az ország különbözõ pontjain.
• 3 földrész, 11 országában intézmények és sportcsarnokok falain is láthatók alkotásai.
• Hazánkban 44 iskola, 27 sportegyesület, 59 vállalat, cégcsoport, illetve önkormány-
zatok, minisztériumok, és az Országgyûlés tartott igényt képeire.

landing

versmondó 77
Támogatóink:

Oktatási és Kulturális Minisztérium

nka
Nemzeti Kulturális Alap

N e m ze ti C iv il A l a p p r o g r a m

A szerkesztõség címe:
1011 Budapest, Corvin tér 8.
Elektronikus cím: vers@c3.hu
Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
www.versradio.hu • www.versfesztival.hu

Szerkeszti: az MVE kabinetje


Fõszerkesztõ: KISS LÁSZLÓ
Telefon: 06 30 9223 573

Készült az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben


Felelõs vezetõ: Magyar Árpádné

ISSN 1217 – 3282


Ára 800 Ft

Elõfizetési díj: 3200 Ft


Megjelenik évente négy alkalommal
Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltjában
Budapest VI., Andrássy út 45.

A címlapon Kudrucz Sándor: Antica Athen címû fotója látható

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.


Üzleti Ügyfelek Üzletág, Központi Elõfizetési
és Árúmenedzsment csoport 1900 Budapest
Elõfizethetõ az ország bármely postáján,
valamint a hírlapot kézbesítõknél.
E-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu
További információ: 06 80/444-444
Sport best handball picture of the year 1998.