AZ EZEREGYÉJSZAKA MESÉI

FORDÍTOTTA HONTI REZSÕ

TARTALOM Sahriár király és öccse, Sáh-Zemán király története
A szamár, az ökör és a parasztgazda története

A teherhordó és a három leány története
Az elsõ koldus története A második koldus története A harmadik koldus története Az elsõ leány története A második leány története

A meggyilkolt leány vagy a három alma története Apró történetek és anekdoták
A kapzsiság büntetése Harún ar-Rasíd, Dzsafár és Abu Júszuf, a kádi Omar ibn el-Khattáb és a fiatal beduin A csirkefogó és a tökfilkó Egy Hátim et-Tái-legenda Harún ar-Rasíd és a perzsa Ali meg a tarisznyája

A szabó, a kis púpos, a zsidó orvos meg a keresztény sáfár története
A keresztény sáfár meséje A konyhamester története A zsidó orvos története A szabó története: a bagdádi borbély A borbély elsõ bátyjának története A borbély második bátyjának története A borbély harmadik bátyjának története A borbély negyedik bátyjának története A borbély ötödik bátyjának története A borbély hatodik bátyjának története A kis púpos történetének befejezése

Ali Baba és a negyven rabló Aladdin és a bûvös lámpa A tengerjáró Szindbád utazásai
A tengerjáró Szindbád elsõ meséje, vagyis az elsõ utazás A tengerjáró Szindbád második meséje, vagyis a második utazás A tengerjáró Szindbád harmadik meséje, vagyis a harmadik utazás A tengerjáró Szindbád negyedik meséje, vagyis a negyedik utazás A tengerjáró Szindbád ötödik meséje, vagyis az ötödik utazás A tengerjáró Szindbád hatodik meséje, vagyis a hatodik utazás

A tengerjáró Szindbád hetedik meséje, vagyis a hetedik utazás

Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Mese a királyról és vezírje feleségérõl A féltékeny kereskedõ és a papagáj A kallós és fia A gazfickó és a tiszta lelkû nõ A kereskedõ és a két kenyér Egy asszony két szeretõje A királyfi és a ghúla A mézcsepp története Aki homokot szitáltatott a férjével A két csodaforrás Aki hamar feltalálta magát Az aranymûves és az énekeslány története Aki soha nem nevetett többé A királyfi és a kalmár felesége Aki értett a madarak nyelvén Az asszony és öt imádója A három kívánság Az eltûnt nyakék A két galamb Behrám herceg és Ed-Datmá hercegnõ története Az öregasszony és a kereskedõ fia A megmérgezett tej A vak seikh története A hároméves kisfiú Az ötéves kisfiú

Abu Kir és Abu Szir Sahriár király és Sehrezád történetének befejezése

AZ IRGALMAS ÉS MEGBOCSÁTÓ ALLÁH NEVÉBEN! Dicsõség Alláhnak, a világ urának! Áldás és béke szálljon a próféták fejedelmére, a mi urunkra és mesterünkre, Mohamedre, valamint ivadékaira; ítéletnapig tartó örök áldás és béke reá! * Továbbá: Bizony, a régiek élete folyása tanulságossá vált késõbbi nemzedékek számára. Szolgáljon arra, hogy az emberek megtudják mindazt, ami másokkal megesett, és okuljanak belõle, tanulmányozzák a régi népek életét, és tekintsék intõ példának mindazt, ami velük történt. Dicsértessék az, aki az elmúlt eseményeket a késõ utódok számára intelmül hátrahagyta. * E példázathoz tartoznak azok az érdekes és tanulságos mesék amelyeket „Az ezeregyéjszaka meséi”-nek neveznek.

Sahriár király és öccse, Sáh-Zemán király története
Mesélik - csakhogy Alláh jobban tudja -, hogy elmúlt esztendõkben, réges-régi korban, messzetûnt idõkben élt és uralkodott, mint senki dicsõbben, India és Kína szigetein egy Szasszán nemzetségébõl1 való király. Számát sem tudta hadainak, kísérõinek, szolgáinak. És volt két fia, az egyik már idõsebb, a másik egészen fiatal. Derék lovas, vitéz harcos mindkettõ, de különösen az idõsebbik. Apja halála után õ gyakorolta a királyi hatalmat, õ kormányozta a birodalmat. Városainak és egész országának népe szerette. Neve Sahriár volt. Öccsét SáhZemánnak hívták; õ a perzsiai Szamarkandban uralkodott. Mindegyikük a maga országában élt, ott vezette alattvalóit bölcsen és igazságosan, húsz éven át, vidám lélekkel és boldogan. Ez így ment addig, amíg egyszer az idõsebbet elfogta a vágyódás öccse után, és megparancsolta vezírének,2 utazzék el hozzá, és vele együtt térjen majd vissza. A vezír így szólt: „Hallom és engedelmeskedem.” Ment, ment, amíg szerencsésen meg nem érkezett; bement királya öccséhez, átadta az üdvözletet, és közölte Sáh-Zemánnal, hogy bátyja vágyódik utána, és kéri öccsét, látogassa meg. A király azt felelte: „Hallom és engedelmeskedem”, és már meg is tette az úti elõkészületeket: kivonultatta sátrait, tevéit, öszvéreit, szolgáit és testõreit; vezírjét megbízta az ország kormányzásával, és elindult, hogy elmenjen bátyja országába. Éjfélkor egyszerre eszébe jutott, hogy valami igen fontos dolgot a kastélyában felejtett. Visszafordult, bement a palotájába, és feleségét az ágyban egy fekete rabszolgával összeölelkezve találta. Erre a látványra szeme elõtt elsötétedett a világ; azt mondta magában: „Ha ez megtörténhet, amikor én alig távolodtam még el a várostól, akkor mit mûvelne ez a züllött teremtés azalatt, amíg bátyámnál tartózkodom?” Ezzel kirántotta kardját, lecsapott rájuk, és ott az ágyban megölte õket. Majd tüstént visszatért, megparancsolta, hogy induljanak, és addig ment, amíg elérkezett bátyja városához. Mikor a város közelébe ért, elõreküldte ajándékait fivérének. Ez kiment elébe, és végtelen örömmel üdvözölte. A várost feldíszíttette, és otthon öccsével leült, hogy beszélgessenek és vigadjanak. De Sáh-Zemán egyre csak arra gondolt, mi történt feleségével, és végtelen búbánat ülte meg lelkét; arca elsárgult, teste lesoványodott. Mikor bátyja látta állapotát, azt hitte, az fáj neki, hogy olyan messzire szakadt országától és birodalmától, és nem is akarta kérdéseivel zaklatni, békében hagyta õt. Egy idõ múlva azonban mégis szóvá tette: „Kedves öcsém, látom, hogyan senyved a tested, hogyan lesz színed egyre fakóbb.” Öccse így felelt: „Ó, bátyám, sebet hordok bensõmben” de nem mondta el, mi történt. „Gyere velem vadászni - mondta bátyja -, talán az felvidítja lelkedet.” De õ elhárította a meghívást, és bátyja egyedül ment el a vadászatra. Voltak pedig Sahriár palotájának kertre nyíló ablakai. Az egyiken Sáh-Zemán kitekintett, és látta, hogy a palota kapuja megnyílik, húsz leány és húsz rabszolga jön a kertbe, és közöttük lépdel bátyjának csodás szépségû és bájos felesége. A medencéhez mentek, levetették ruháikat, és leültek egymás mellé. És a királyné odaszól az egyikhez: „Gyere, Maszud!” Erre egy fekete rabszolga odament hozzá és átölelte; átölelte a királyné is õt; aztán a fekete földre döntötte a királynét, ugyanúgy tett a többi rabszolga a leányokkal, és nem szûnt meg a csókolózás, ölelkezés és a többi, amíg a nap fel nem jött. És amikor a király ezt látta, így szólt: „Alláhra, így hát az én bajom kisebb, mint ez a szörnyûség.” El is szállt szomorúsága, kétségbeesése. „Ez sokkal nagyobb csapás, mint ami engem ért” - szólt, és evett-ivott ismét. Nemsokára megjött a bátyja a vadászatról, üdvözölték egymást, és amint Sahriár király öccsére, Sáh-Zemán királyra tekintett és látta, hogy orcájának színe-pirossága visszatért, hogy megint jó étvággyal eszik, holott azelõtt alig nyúlt az ételhez, igen elcsodálkozott, és
1 2

Szasszanidák - 226-tól 650-ig, az arab hódításig uralkodtak Perzsiában. Az uralkodó után a legmagasabb rangú személy; az uralkodó tanácsadója és fõ segítõje.

bátyám. a dzsinnek és saitánok atyja. ifritek és máridok. mint az élet. aztán az únok. mint a nap. 3 Emberfölötti teremtmények. lapos fejû. hogy eltávozik: katonaságot és sátrakat küldött a város elé. alva. és mitõl soványodtál le. és az apródnak megparancsolta. titokban visszaosont palotájába öccséhez. A dzsinn rendszerint jó szellem és az iszlám híve.” A másik így felelt: „Nos. aztán a saitánok (ördögök. S a végtelen homályból sugárt hint szét a fákra. Akkor aztán álruhába öltözött. ittak a vizébõl. s hogy hozzád jöttem. így szólt a király: „Alláh szent esküjét olvasom a fejedre. A „géniuszok” (a dzsinn elnevezés ebbõl a latin szóból származik) ötféle rangú lények lehetnek: a dzsánn. a tenger egyszerre háborogni kezdett. Sahriár így szólt öccséhez: „A magam szemével akarom látni. Olyan volt. és elhelyezkedett a kertre nyíló ablaknál. hogy mások is jártak-e úgy. hogy azt is elmondjam. amíg el nem érkeztek egy fához. a ghúlok. S a rajzó Napkorong mind imára térdepel le. Elkezdõdött a csókolózás. mitõl nyertem vissza.” Sáh-Zemán azt felelte: „Tégy úgy. azt elmondom neked. a tûzbõl teremtett szellemek és a földbõl teremtett emberek) közt a második csoport. ragyognak ünnepelve. Ez volt oka sápadt színemnek és bánatomnak. Kijött a partra. iblisz (a latin diabolus).„Mindenekelõtt mondd el. hogy azt is elmondjam.” A király közhírré tétette. hatalmas termetû. a máridok alárendeltjei. jobb nekünk a halál. ölelkezés. a voltaképpeni dzsinn. miért veszítetted el arcod színét. Keringenek a Holdak. Rettegés szállta meg a két testvért. kivett belõle egy másik szekrényt. és éjt nappá téve addig mentek. Mit nekünk a királyság addig. Mondd. hol ifritnek nevezik. és tartott alkonyatig. és egyre közeledett a rét felé. az értelmes lények három csoportja (a fénybõl teremtett angyalok. Rövid ideig kellett csak várakoznia. felszereltem magam az útra. kinyitotta a ládát. mi történt veled?” Öccse így felelt: „Hogy miért vesztettem el arcom színét. ezt is kinyitotta. most meg visszatért a színed. úgy. a habokból kelõ. megjelentek a leányok úrnõjükkel meg a rabszolgákkal.” Mikor öccse szavait hallotta. de ne kívánd tõlem. A fa egy rét közepén állt. mi történik. a minap még azt láttam. hogy a neked ajándékul szánt drágakövet a palotámban felejtettem. Mikor a nap már magasan volt. fején egy ládát vitt. Ekkor eszembe jutott. Amikor Sahriár ezt látta. odament a fához. és rejtõzz el nálam. és mellette forrás csörgedezett. mire egy titkos ajtón együtt elhagyták a kastélyt. és onnan.meg is mondta neki: „Édes öcsém. amelynek ágai közt a két király rejtõzött. hogy jelennék meg színed elõtt. Erre megöltem õket. egészen az égig emelkedett. Imára tárja karját az ájtatos Természet. A dzsinnek lakhatnak a szárazföldön. szép. Ha nem. hogy elmondd az okát: mitõl tért vissza orcáid pirossága. és így szólt öccséhez. a tengeren vagy a levegõben. sátánok). aztán tanúja lehetsz mindennek. menjünk világgá. mint a fáklya. folyton ennek a gondolata emésztett. és kivonultam városomból. ne kívánd. Egyébként az elnevezések ingadoznak. a magasból nézték: mi lesz most? Hát a füstoszlop egy dzsinn3 volt. mint mi. ahogy Sáh-Zemán elmondta. Visszamentem és feleségemet egy fekete rabszolgával találtam ágyamban. Fõ lakóhelyük a mesés Káf hegye. . a sós tenger partján. akik a leghatalmasabbak. De hogy miként nyertem vissza a színemet. amikor értem küldted vezíredet. Hadd halljam. szinte eszét vesztette.” . leült alatta. fekete füstoszlop szállt fel belõle. mint . amíg nem látjuk. Félelmükben felmásztak a fára. hogy arcod sárga.” Sáh-Zemán mindenre igent mondott. amit látott. és ebbõl egy gyönyörû leány lépett elõ. és tulajdon szemeddel láthatod. A legtöbb szellem talizmánokhoz van kötve. Bement sátrába. széles mellû óriás. és íme.a költõ szavai szerint: Ha láng tör ében éjbe lobogva. hogy senkit be ne bocsásson. Sáh-Zemánhoz: „Gyere. mintha vadászni mennél. és leültek pihenni. a márid majdnem mindig rosszindulatú. és õ maga is kivonult palotájából. De más elnevezések is szerepelnek.” Erre Sáh-Zemán mindent elmesélt. és az Az ezeregyéjszaka meséiben ugyanazt a szellemet hol dzsinnek.

hozzon neki leányt. S villám-tekintetétõl halandók könnye árad. akit nászéjszakádon raboltalak el. édesapám . ne kívánd ezt tõlünk. akarunk valamit. és amikor elvégezték. A nép jajveszékelt. miért is ne vigasztalódhatnánk meg?” Tüstént felkerekedtek hát.felelték azok. Szerelmét szórja rád. tedd meg. amit a nõ parancsolt. a szelencét elhelyezte egy ládában. hogy megtették. . ha kemény. haza. és ne féljetek ettõl az ifrittõl. Leemelte térdérõl a dzsinn fejét. a kisebbiké Dunjazád volt. és kivett belõle egy ötszázhetven gyûrûbõl álló füzért. és meglátta a két királyt. ez itt ifrit. régi királyok történetét. rátok szabadítom az ifritet. amint kívánom. Megkérdezte tõlük: „Tudjátok. keresett-kutatott. krónikát olvasott.” Azok lehúzták ujjukról gyûrûjüket. akin a király kedvét tölthette. szálljatok le onnan.4 A dzsinn a leányra tekintett és szólt: „Ó. Mérgesen. régi nemzedékekrõl és hajdani királyokról szóló históriákat meg költõk mûveit. a ládára hét lakatot erõsített.” Mikor a fivérek ezeket a szavakat hallották. úgyhogy a városban már nem maradt egy szûz sem. fogj hozzá!” A leány rájuk szólt: „Mit látok? Micsoda hunyorgatás ez? Ha nem jöttök és teszitek. az ellen semmit se lehet tenni. és mégis súlyosabb bántalom érte. mint rendesen. ti is adjátok ide gyûrûtöket mindketten.” De ezek azt mondták: „Alláhra kérünk. Hallgass Juszufra és Ádámot megfogadd. Halandók könnye hódol az õ szent sugarának. akik odafenn rejtõztek. Volt a vezírnek két lánya. a földre tette. felállt.” Erre a dzsinn a leány térdére hajtotta fejét és elaludt. mint a napsugár. mi ez?” „Nem tudjuk” . belül csak árulás. levitt a habzó tenger mélységes fenekére. Amaz sok könyvet. visszatértek Sahriár király városába. és így szóltak egymáshoz: „Lám. azután betett egy nagy szelencébe. menekült leányaival. Ki elveszíté üdvét az elsõ nõ miatt. a nõ így szólt: „Valóban. mint ahogy a költõ mondja: Nõnek ne higgy sosem. és a nászéj után megölette.” Ez meg így beszélt: „Addig nem. hogy ezernyi könyvet gyûjtött össze. és a nõ így szólt: „Ez az ifrit engem nászéjszakámon rabolt el. kiválóan értitek a dolgotokat!” Ezzel elõhúzott zsebébõl egy zacskót. öcsém. kacagj igéretén. mint bennünket. a királyi palotába.” Azok pedig úgy féltek a dzsinntõl. hogy ha mi. . a lányokat és a rabszolgákat. asszonyok. miért emészt a gond és a bánat? Hiszen a költõ szerint is: 4 A verseket Vajkay Lajos fordította. aludni szeretnék egy kicsit. Sáh-Zemán királyhoz: „Ó. Így folytatta ezt három éven át. regéket letûnt idõk népeirõl. amit kíván. A szíve hús csupán.Máskülönben felkeltem és rátok szabadítom az ifritet. ti testvérek. új nappal kitárult köntösének. elkeseredetten és a király haragjától rettegve tért haza. Nem tudta. ó te.szólt a nõ. és õ rút halállal vet véget életeteknek. most pedig fel a kemény férfimunkára! . és ettõl fogva mindennap más-más szûzleányt vett feleségül. ha érzõ. Sahriár lefejeztette feleségét. Ekkor Sahriár megparancsolta a vezírének. ragyogó. ám lelke felemás: Kívül nagy csillogás. bájos. mondják. anélkül hogy ez a mulya ifrit tudott volna róla.” És hunyorogva biztatták egymást: „No. „No. másképp felébresztem az ifritet. és jelekkel értésükre adta: „Szálljatok le a fáról. Nagyon felgerjedt haragja az egész asszonynép ellen.” És félelemtõl remegve szólt Sahriár az öccséhez. amíg te meg nem teszed.szólt Sehrezád apjához -.A feltámadt. termetük karcsú és sudár.” A leány pedig felelte: „De Alláhra. nemes vérbõl sorjázott úrnõm. és ragadva mélységes-mélybe. Erre a nõ megmondta nekik: „E gyûrûk tulajdonosai mind kedvemet töltötték. „Miért látlak így magadból kikelve. Elment a vezír. Az idõsebbik neve Sehrezád. végtelenül elcsodálkoztak. de nem talált leányzót. szép.” Megijedtek a testvérek és lejöttek. elvette szüzességét. Az pedig felvetette szemét a fára.

mondta az apja -. az ökör megköszönte neki.szólt apja.” Mikor az ökör meghallotta a szamár beszédét. akár az örömök. Erre a leány így szólt: „Alláhra kérlek. aztán jött a béres. De a szamár nem felelt rá. ne igyál két vagy három napig. volt egy szamara meg egy ökre is.(vagy moszlim. A gond is elrepül. A két állat együtt lakott az istállóban. amit mondok. hogy az egész helyiséget felsöpörték. Béke legyen veled. Egy napon az ökör. hogy élt egyszer egy kereskedõ.Búbamerültnek mondd: a bánat nem örök. . látta. hogy az állatok és madarak nyelvét értette. és kimentem õket a király kezébõl. a szamár pedig nyugodtan hevert. az ökör és a parasztgazda története Tudd meg. és nyakadba akarják tenni az igát. Mikor pedig a béres az ökör elé tette a takarmányt. holtfáradtan jött vissza. A kereskedõ majd hanyatt dûlt nevettében.” . és a malmot hajtom. édes leányom.” A szamár pedig így felelt: „Ha ki akarnak vinni a szántóföldre. én jóakarattal szólok neked: hallottam. magában így szólt: „Holnap kimegyek velük. aztán megint visszavezette az istállóba.” Aztán így beszélt az ökörhöz: „Halld. hogy az õ jóvoltából kipihenhette fáradtságát. ezért figyelmeztetlek. Ekkor a kereskedõ így szólt: „Fogd be a szamarat. amint az ökör így szól a szamárhoz: „Jó étvágyat és jó emésztést! Én a fáradtságtól összeroskadok. De ez azt mondta magában: „Nyugodtan éltem.” . mert rettentõen bánta már a dolgot. Egy nap a kereskedõ hallotta.„Nagyon félek . A gazda hallotta beszélgetésüket. édesapám?” . adj feleségül a királyhoz: vagy életben maradok. ha valami dolga akadt. elmondta neki elejétõl végig. gyanús hangokat hallatott. még a jászolt is kinyalta utána. Az ökör szánakozva nézte a szamarat. felesége. Így majd kipihened a sok fáradozást meg törõdést.” Mikor a vezír leánya szavait hallotta. Ne egyél. Néhanapján felül rád a gazda.” Aztán megette a szénáját az utolsó szálig. vágja le. és babhüvelyt tesznek eléd. és akárhogy is vernek. és szántott vele estig. amikor belépett az istállóba. mintha beteg lennél. marhája. Hogyha aztán visszavezetnek az istállóba. Másnap a gazda megint kivezette a szamarat. megrostált szecska volt. 5 Muszlim . aztán visszahoz. hogy te is úgy jársz. megöntözték. és csináljon bõrébõl natát. ne egyél belõle.” Mikor este visszajött a szamár.„Õk hogy jártak. Nagyon féltelek téged. mint a szamár meg az ökör a gazdával. és akkorákat ugrott. pihentem. te meg pihensz.Ne tedd kockára az életedet!” De a leány azt felelte: „Ennek meg kell történnie!” . Reggel aztán a béres ki akarta hajtani az ökröt a szántóföldre. az csak keveset evett belõle. hogy ha az ökör nem kel fel fektébõl. A szamár jászlában szitált árpa. Leültek. volt vagyona. Ez a kereskedõ termékeny vidéken lakott. ki akarta vezetni az ökröt. amint a gazdánk azt mondta. és Alláh .kérdezte Sehrezád. ami vele és a királlyal történt. mint a bakkecske. és másnap virradatkor a feleségével bement az istállóba.megáldotta azzal a képességgel. vagy ha felkelsz. A vezír pedig mesélni kezdett: A szamár. csapkodni kezdett farkával. ne állj fel. én meg örökké csak szántok. feküdj le megint. és nem gyõzte dicsérni. vagyis mohamedán. moszlem) az iszlám híve. A muszlimán többes számú alakból lett a muzulmán szó. .magasztaltassék az õ neve! . odaadja a mészárosnak. õt a gazda csak néha-néha nyergelte meg.” A kereskedõ az egész beszélgetést végighallgatta. de betegen találta. Mikor az meglátta gazdáját. gyereke. és csak kotnyelességemmel okoztam vesztemet. vesd magad a földre. hálálkodott neki. vagy áldozat leszek a muszlimok5 lányaiért.„Az istenért! . és a szamár feltört szüggyel. s szitált árpát raknak eléd. és az ökör helyett vele szánts egész nap.

a vezír így szólt leányához. és elment Sahriár királyhoz. ha tetszik.” Erre a többiek elhallgattak. mondj le kívánságodról.„Már miért kellene?” . királyom. Sahriár megörült a leány láttára. végül Dunjazád így szólt . érted küldök. mert akkor meghalok. és azt mondta neki: „Gyere át hozzám. A kereskedõ elõbb levágott néhány szederfaágat. ha tetszik. Mikor pedig a király Sehrezádot ágyába akarta vinni. megölelte nénjét. amikor meghalok. A férj pedig felkelt. Erre mindnyájan az asszonyhoz fordultak: „Alláh szerelmére. és evvel az eggyel se tud boldogulni. és azt nem mondta: „Megbántam. ha Alláh úgy akarja. Mert végtelenül szerette feleségét. akit az asszony beszéde egészen megzavart. Erre a kutya elmondta neki az egész históriát.” Aztán az asszony megcsókolta férje kezét és lábát. amit a kakas a kutyának mondott. És hallotta. azután csak ennyit mondott: „Nem tágítok. nyaggatta férjét. amíg vagy belehal. Sehrezádhoz: „Talán én is úgy bánjak el veled. aztán nekiesett a feleségének. s volt egy kutyája.„Igen” . nekem ötven feleségem van. és mindnyájan igen elégedettek voltak. meg kell halnia. megörvendeztetem. hogy végrendelkezzék. aztán visszamenjen. Akkor te eljössz. megharagítom õket. és elmesélte nekik: felesége azt kívánja tõle. mesélj nekem egy érdekes történetet. Miért nem tör le egy szederfaágat.kérdezte a király.” Ekkor apja. amíg el nem mondja. megy be az asszony szobájába. mint a kereskedõ a feleségével?” .” A király érte küldött. megszabadít bennünket. míg meg nem haltak. otthagyta õket. hogy miért nevettél. ott mondom el a titkot. hogy az emberek ne lássák. „Mi bajod?” .” . és elhatározta. õ eljött.felelte a kereskedõ -. és addig unszolta. pihentek egy darabig. hogy elveri feleségét.felelte a vezír. az sírni kezdett. bement az istállóba. és megkérdezte a vezírt: „Elhoztad. és addig verte. és mikor a király betelt velem.kérdezte Sehrezád. mert valóban megbánta viselkedését. pedig ha ezt megteszi. elmondja a titkot és meghaljon. „Alláhra . vagy megbánja a dolgot. Volt azonban a kereskedõnek ötven tyúkja mellé egy kakasa. aztán bement feleségéhez. van nekem egy húgom. Erre kimentek a szobából. Sehrezád pedig lelkére kötötte húgának: „Ha a királynál leszek. gyerekeid apja meghal!” De az asszony konok maradt: „Nem állok el tõle. kevés esze van a mi gazdánknak.„Nem mondom meg. aztán meghaljon. elrejtette a szobájába. és soha többé nem lesz kíváncsi?” Amikor a kereskedõ végighallgatta.szólt az asszony -.” . Lám. és az ágy lábához ült. de nem mondhatom el. megjött az esze. még ha belehalsz is. és boldogan éltek.és én elmondok majd egy mesét. hogy megrövidítsd a virrasztás óráit« . Az ember.Megkérdezte a felesége: „Min nevetsz?” .” Az asszony átment férje szobájába.„Valamit láttam és hallottam . amíg az félig elalélt. Így hát összehívta a családját és az egész szomszédságot. beszélgettek.kiáltott erre a kakas -. amíg levette a lábáról. a vezír.„Meg kell mondanod . Mikor idáig ért a történetben. meg aztán õ maga már százhuszadik évét járta. Neki egyetlenegy felesége van. elküldött a kádiért meg a tanúkért.„Mit csinált vele?” . a gazda bereteszelte kettejük mögött az ajtót. A vezír leánya végighallgatta apja meséjét. és veri vele addig. amikor a gazdánknak meg kell halnia?” .erõsködött az asszony. amit tettem. hogy elvégezze a szertartásos mosakodást. akitõl el szeretnék búcsúzni.kérdezte a kakas. A lány így felelt: „Ó. aki néki unokahúga és gyermekeinek anyja volt. meg kell történnie!” Apja tehát szépen kiöltöztette. szólította gyerekeit. Miután pedig a király megfosztotta Sehrezádot leányságától. így szólsz hozzám: »Édes néném. hogy elmondja titkát. amely. és hogy elmondja feleségének a titkot. amint a kutya rászól a kakasra: „Ilyen jókedvû vagy. amit kívántam?” . hiszen különben a te férjed. még ha meg is hal. „Biztosan engem nevettél ki” . elvezette a leányát a királyhoz. mert félek a haláltól” vetette ellen a férfi.

. és szeretett mesét hallgatni. Mikor a király ezt meghallotta. édes testvérem.nénjéhez: „Alláhra.„Nagyon szívesen. mondj egy mesét. hogy megrövidítsd virrasztásunk óráit.” . megadta az engedelmet. minthogy álmatlansággal küzdött. Sehrezád pedig mesélni kezdett. ha a kegyelmes király megengedi” .felelte Sehrezád.

hogy ezt a sok holmit elvigyük. csaknem leejtette a kosarat és felkiáltott: „Soha életemben nem volt ilyen áldott napom. függönyös fülkékkel díszített tágas terembe nem jutottak. és gyere utánam. azt mondod reá: ím. A teherhordó megszólalt: „Ha ezt elõbb megmondod.” A mészáros levágta. szultánnarancsot. ment a nõ után. török birsalmát. Illik rá a költõ szava: Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja. mint cédrus. szökõkúttal. és azt mondta: „Csak szedd a lábadat. mindezt betette a teherhordó kosarába. A nõ bekopogtatott. és gyere utánam!” A teherhordó alig akart hinni a nõ szavainak: vette a kosarát és utána ment.” Az vitte a kosarat utána. elõtte tágas kert. Homloka fényes. és így szólt: „Teherhordó. vidd!” Az vitte. nílusi uborkát. amíg egy zöldséges bódéjához nem értek. lénye tündöklik. ma jó napom van!” Felkapta a kosarat. és meglátott egy szépséggel teli. mósusszal illatosított rózsavíz-permetezõt. Itt vett a nõ egy tálca cukorkát és mósuszillatú. citromos kalácsot.” A teherhordó ment a nõ után. kádi-kenyeret. mire a kapu két szárnya kitárult. és kapott érte olajat és bort. végül pedig alexandriai gyertyát. töltött süteményt. és így szólt: „Vedd fel a kosarat. olyan volt. mint két gránátalma meredt elõre. Édesen csengõ hangon mondta: „Fogd a kosaradat. aztán megint odaszólt a teherhordónak: „Hozd utánam. és aranyzsinór szegélyezte. sudár. és vett tõle tízféle illatszert.” A teherhordó felkiáltott: „Alláhra. széles ébenfa kapuja színarany-veretes volt. szépen ívelt keblû. megszégyenítve a napot. és kitárult a teherhordó elébe finom vonású szelíd képe. 6 A fátyol egyik fajtája. ki nyit kaput. és követte a nõt. Arábiának fejedelmi szüze. nem lesz hiány. füstölõ gyantát. õ pedig becsavarta banánlevélbe. jutalomban. amíg csak egy szép színekben pompázó faragványokkal. egyiptomi citromot. anemonét és ibolyát vásárolt. rózsavizet. mindenféle padokkal. szemébõl áradt a varázssugár. odajött hozzá egy hölgy. fölötte vörös selyem szúnyogháló. növése deli.” A nõ mosolygott. gazella-szeme fölött szemöldöke. A terem végében nagy szemû gyöngyökkel és ékkövekkel kirakott kerevet állt. félrevonta fátyolát. termete. mint a holdsarló ramadánkor. Csak tévedést terjeszt s a rágalmat szítja. a kereveten egy leány feküdt. aleppói jázmint. A teherhordó nézte. betette a kosárba. Salamon piros pecsétje apró szája. mire lejött egy keresztény ember. Amikor felemelte fátylát. . ennek egy dinárt adott. damaszkuszi vízililiomot. mind betette a kosárba. öszvért hoztam volna. ha Alláh akarja. Betette a kosarába. Azt mondta a nõ a mészárosnak: „Vágj le tíz font húst. és odaszólt a teherhordónak: „Vidd és gyere utánam. mint a legszebb bolygó tüze. ruhája alól selymesen villant ki bõre. arca égi fényben ragyog.” Aztán megállt az illatszerárusnál. aztán cukrot. mint ez!” Erre a kapusleány így szólt a bevásárló leányhoz és a teherhordóhoz: „Légy üdvöz!” Bementek. Gyenge virágszirom volt az orcája. amíg az édességes bolthoz nem értek. amíg el nem értek egy magas oszlopokon nyugvó szép házhoz. ott is összevásárolt mindenfélét. amíg egy ház elé nem értek. hennaágat. és ne sokat beszélj. amíg a mészároshoz nem értek. illatos mirtust. A teherhordónak csaknem eszét vette a látvány. mint a felkelõ telihold. Keble halma. és tõle szíriai almát.A teherhordó és a három leány története Élt egyszer Bagdád városában egy teherhordó. és azt mondta neki: „Vidd!” A teherhordó meg cipelte a kosarát a nõ után. ámbrát. aki most a gyümölcsárusnál állott meg. ománi õszibarackot. aranyhímzéses izárja6 mosszuli selyembõl készült. hosszú szempillái alól elõvillant éjsötét szeme. narancsvirágvizet és egyebeket. és amint egy nap a vásártéren állt kosarára támaszkodva. gyengéden kopogtatott. és betette a kosárba. ráütött a teherhordó vállára. karcsú leányt. A nõ megállt a kapunál. Nõtlen volt.

Akár a régi ház: bezárja titkodat. gyönyörû megjelenéssel soha még nem találkozott. a másik hátulról leemelte a kosarat. pedig ott volt a sok ital. hiányzik itt is a negyedik. aki a bevásárlást végezte. ami jó. ügyes ember. mert olvastuk egy könyvben. csak így maradhatsz itt. S ha megvan mindahány. van nálad annyi. A teherhordó mozdulni se tudott a nagy csodálkozástól.” De az a leány. ahogy a költõ mondja: Csak jó érzésû ember tud titkot tartani. az ajtaján lakat. hárfa. rózsa és mirtuszillatot. értelmes. így szólt: „Életetekre. lehetsz asztalnál. ezüstpénz. És kell. és nem teljes a nõ öröme férfi nélkül. Az arab irodalom egyik legnevezetesebb lírikusa. Az homlokára izzó pecsétet érdemelne!” Mikor ezt a teherhordó meghallotta. illatos virág és más egyéb. másnak nem lett 7 8 9 A csillaggal jelölt verseket Honti Rezsõ fordította. himbáló léptekkel a terem közepére ment a másik kettõhöz. én értelmes és megbízható ember vagyok. ilyen csodálatos szépséggel. szegfû. aki sosem fog vallani. Alláhra.” Amikor a lányok meghallották e szókat. de eszemet és szívemet a ti helyzetetek foglalkoztatja. virág. ami benne volt. A legkülönb. a teherhordónak két aranydinárt adtak. lassú. Négy eszköz kell ahhoz: lant. így szólt: „Testvéreim. ezt mondták neki: „Tudd meg. és kellene mellétek egy okos.” A kapu õrzõje meg ezt mondta: „Ha üres kézzel jöttél. nekem nem jár több. Harún ar-Rasíd udvari költõje. hogy tekintélyes összegeket költöttünk erre a házra. kimondom. és gyönyörködhetsz csinos. Egyedül vagytok. 8 nem kevesellem én. mint a költõ mondja: Ha kedved féktelen s mulatni vágyna már. A kulcsa elveszett. mit mondott olyan kitûnõen Abu Nuvász:9 Ki titkát másra bízza. tartsuk itt. a harmadik segítségével. mindent elraktak a helyére. mint két féldirhem. Aztán kiszedték.*7 A harmadik leány felkelt.” A teherhordó így szólt: „Alláhra. Hiszen tudjátok. kell még e négy dolog: Csengõ arany. aki nem õrizné meg. . olyanra. Úgy teszek. De te mezítelen vagy a legeslegszebb.Mert az ág mindig csak felöltözve tetszett. most mehetsz. hogy a minaret négy alapon emelkedik. tanulmányoztam a történelmet. hogy valamit megtéríts belõle? Mert ha éppen kedved van hozzá. úrnõm.” De az csak bámulta a leányokat.a görög drachma.” Azt felelték a nõk: „Mi lányok vagyunk. nincs. bornál vendégünk. Férfit sehol nem látott. ami rossz. és azt mondták neki: „Teherhordó. piros arcunkban. madárdal s jó borok! De ti csak hárman vagytok.” A ház úrnõje hozzátette: „Barátságnak pénz nélkül egy gabonaszemnyi súlya sincs. Az egyik leány rászólt: „Miért nem mész már? Keveset kaptál?” Ezzel nõvéréhez fordult: „Adj neki még egy dinárt. a megszívlelni valókat. épp eleget fáradozott ma miattunk. aki tud titkot tartani. sok könyvet olvastam. és azt mondta nekik: „Mit álltok itt? Vegyétek le a terhet annak a szegény teherhordónak fejérõl!” És az egyik leány elölrõl. síp. Dirhem . és meg nem õrzi nyelve. aki szórakoztasson. hogy közbe négy szellemkéz hintsen ott Viola. gyümölcs. nincs férfi a háznál. állj üres kézzel odébb. és nem merjük a titkunkat másra bízni. gitár. amit kaptam. és elhallgatom.

a másik csipkedte. és a leányok leültek. aztán egy másodikkal. Csak az egyik leány kelt fel. karját a másikéban. belevetette magát a medencébe. de õk nem hagyták abba. ezzel a verssel: Hajtsd fel a serleget! Erõid visszatérnek. ennivalót készített számukra. levetette ruháját.volna velünk annyi türelme. és a teherhordónak nyújtotta oda. ami nem tartozik rájuk. töltött egy pohárral.” Addig unszolta nõvéreit. Egyszerre kintrõl kopogtatás hallatszott. majd szórakoztatni fog minket. . nehogy olyat halljanak. Mikor aztán a bor játszadozni kezdett józan eszükkel. Köszöntek és rögtön hátrahúzódtak. élvezte a jó illatokat. mi van arra az ajtóra írva. szemei forogtak. A ház asszonya pedig felkelt. és ne legyen semmi fölösleges beszéd.” „Engedelmeskedem” . a kapuõrzõ leány felkelt. Gyógyít a jó ital. és aloéfával füstölték a szobát. engedjük. Amikor a koldusok meglátták a részeg teherhordót.” Erre hát azt mondták neki. keblét. „Akkor gyere és olvasd el. meggyújtották a gyertyákat.” Az a leány. mi van az ajtóra írva?” A leányok nevettek. Nem olvastátok. amit nem köszönnek meg.” A teherhordó ennek hallatára felkelt. úgy tett. odament az ajtóhoz. és hellyel kínálták õket. combjait kívülrõlbelülrõl. Aztán leültek enni-inni. odamentek hozzájuk. megszorította övszíját. A nõk így szóltak a teherhordóhoz: „Most indulj. kiment kaput nyitni.” A háziasszony most felkelt. A leány megörült ennek. meztelenre vetkõzött.” A teherhordó erre azt mondta: „Alláhra. még ma nem kerestem egyéb pénzt. gyér bajuszú koldussal.” Finom falatokat tettek a koldusok elé. Most megint töltött. Majd felkelt a második is. engedjétek hát meg. amíg beállt az éjszaka. mint az elsõ. amit megkezdték. Ekkor a háziasszony hozott egy kancsó bort.” Felkelt. vizet vett a szájába. és addig ittak. aztán kijött. a harmadik illatos virágokkal ütögette. legalább nevetünk rajta. de azzal a feltétellel. aztán a szökõkút mellett megterítette az asztalt. és azt mondták: „Ez is koldus. a kaput õrzõ leány töltögetett nekik. mint amit tõletek kaptam. beugrott a medencébe. elment a palackokat rendezni. majd kiszállt a vízbõl. álmodik. Rum földjérõl. arany festékkel: Ne beszélj olyanról. Mikor visszajött. amihez nincs közöm. aki azt hitte. mint azok. a bort deríteni. ettek-ittak mindnyájan. és ezt az írást látta. olyan mulatságos kópé. és megkínálta nõvéreit. amiben nem lesz örömöd. Aztán visszatértek a borozáshoz. felöltözködött és úgy ült a teherhordó ölébe. és beleugrott a teherhordó ölébe. jól fogunk mulatni rajtuk. azt hitték. mint innen megválni. a hátad közepét akarjuk látni. behozott mindent. és rájuk szólt: „Maradjatok veszteg. csókolózott. arról és annak okáról nem kérdezõsködöl. hogy olyan magukfajta.” De a teherhordó így felelt: „A lelkemtõl elszakadni könnyebb volna nékem. aztán a harmadik is. ha beengedjük õket. és hancúrozott a vízben. A kancsó körbejárt. aztán megmosta tagjait. ezt mondta: „Ma éjjel mulatságunk teljes: három idegen van a kapuban. és a teherhordó ölébe vetette magát. a teherhordó meg mulatott velük. hogy ezt az éjszakát hozzáfûzzem a nappalhoz. akkor aztán mindegyikünk lásson a dolga után. mindhárom nevetséges figura. és átvette a hatalmat. Asztalra tette a bort is. ölelkezett. bevetette magát az egyik úrnõ ölébe. megmosakodott. az õ részét majd én magamra vállalom. meg harmadikkal. lábát a harmadikéban pihentette.„Csak ülj le nyugodtan” . úszott a vízben. amihez nincs közöd. ami kellett.szólt a teherhordó. nyírott állú. így szólt: „Lelkemre.mondták neki. hogy nem szólok semmi olyanról. Egy kis idõ múlva a teherhordó kelt fel. Messzirõl jöttek. és lefröcskölte a teherhordót. kiment és visszajött három félszemû. hogy itt maradjon éjszakára. frissíti lassú véred. és mindegyiknek hiányzik a bal szeme: milyen csodálatos véletlen. az egyik beszélgetett vele. mikor kijött. és azt mondták egymásnak: „Ezek a koldusok a teherhordóval együtt majd jól megnevettetnek. beugrott a medencébe. ha nem akarsz olyat hallani. „Itt maradhatsz éjszakára két feltétellel: hogy engedelmeskedsz parancsainknak.” . kiitta. hogy nem beszélnek olyanról. csak hadd jöjjenek. közéjük ült a teherhordó is. A teherhordó azt felelte: „Ti legyetek majd tanúim. és amit látsz. amíg ráhagyták. mindegyiknek nyírott az álla. aki a bevásárlást végezte. kijött a vízbõl. de a leányok felkeltek.

A kalifa belépett a házba Dzsafárral és Maszrurral. és ámultbámult szépségükön és bájosságukon. Az éj sötétjében eltévesztettük utunkat a khánba. 12 Harún ar-Rasíd kedvenc fekete eunuch rabszolgája és hóhéra.a Barmak család Harún ar-Rasíd kalifa korának legelõkelõbb és leggazdagabb családja.” A leány visszament. egy darab jeget tett belé. kik a jövevények. aztán megédesítette cukorral. a teherhordó így szólt a koldusokhoz: „Van valami mesétek vagy mulatságos históriátok kéznél. mindennel megkínálták õket.” . meghallotta a zene hangjait. és így szólt: „Édes testvérem. és a kapusleány kiment megnézni. a harmadik a hárfát vette kezébe és rázendítettek. akinek bõkezûségérõl sok legenda ismeretes. ennek fia Jahjá ibn Khálid. és azt mondta magában: „Holnap meg kell jutalmaznom jó cselekedetéért. hogy ne kelljen olyat hallanotok. iraki lantot és perzsa hárfát. Harún ar-Rasíd elsõ vezírje és jobbkeze. ami nagyon meglepte. Vele volt vezírje. népmesék hõse.” A társaság folytatta a mulatozást. Mikor a lányok meglátták az új jövevényeket. a szállásunkra. hisz idegenek vagyunk.” A kapusleány végignézett rajtuk. a másik a lantot. egyik a tamburint. mindenkit még ellátott. a ház úrnõje felkelt.„Jöjjetek” felelte a leány. és amikor a bor átvette a hatalmat. Ennek a kopogtatásnak pedig a következõ története volt: Harún ar-Rasíd10 kalifa azon az éjjelen lement a városba.„Ez valami részeg társaság . megvendégelt. porcelán korsót hozott. 14 és külön ült a társaságtól. Dzsafár11 és bosszújának kardja. de ma estére egy kereskedõ meghívott magához. Tabarijébõl13 jöttünk. hogy mindegyik vak a bal szemére. 14 Hádzs. kísérõivel elment a leányok háza elõtt. amihez nincs közötök. felkeltek. hogyan juthatnánk be hozzájuk. A kapuõrzõ leány hozott egy mosszuli tamburint. hogy nem jól járunk velük. a három férfi megkérdezte: „Bejöhetünk. kinyitotta a kaput. bement. A zarándok neve is hádzs. hogy megengeditek. hogy lássam.Mikor már körbejárt a pohár. 13 Ma Tiberias. és hangszereket kértek. tíz napja vagyunk Bagdádban árukkal.” De a kalifa azt mondta: „Mindenképp be akarok menni. hogy nálatok töltsük ezt az éjszakát: Alláh megfizet érte. ettünk és ittunk jó ideig. a koldusok felkeltek. 786-tól 809-ig uralkodott. és észrevette. engedelmeddel?” . velük szemben. Az elsõ ismeri barmakida: Khálid.” . akik azt mondták: „Bocsásd be õket. Aztán a leányokra nézett. hogy tisztességes kereskedõ külsejük van. A kalifa megköszönte. Most bízunk irgalmatokban. vagy törökösen: hádzsi. mi kereskedõk vagyunk. kik muzsikálnak odabenn. . és így szólt Dzsafárhoz: „Szeretnék ide bemenni. és te eszelj ki valami cselfogást. hogy lássa és hallja. kelj fel.„Jövök” . miután mindent elrakott a 10 11 A leghíresebb abbaszida uralkodó. Djafár Barmaki . hádzsi .” Azt felelték: „Rendben van” . félek. aztán kézen fogta a gazdaság gondozóját. és így szóltak: „Szívesen látott vendégeink vagytok. a kapuhoz ment és bekopogott. Jahjá egyik fia a híres Dzsafár volt. hogy teljesítsük kötelességünket. A kapusleány most hímzett abroszt terített elébe.a hádzs vagy zarándoklat kötelezettsége az iszlám négy fontos parancsainak egyike: minden igazhivõnek életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába.„Hallom és engedelmeskedem” .felelte Dzsafár -. látta. a koldusokat félreállította az ajtó mögé. hogy elszórakoztassatok?” A koldusoknak már befutott a bor.” . és amint a várost bejárta.felelte. fûzfavirág fõzetet öntött. mi történik odalenn. amiben nem lesz örömötök. a kalifát is megkínálták borral. de õ azt mondta. így szólt hozzá: „Úrnõm. a lányok hangos énekléssel kísérték. A kalifa ránézett a három koldusra. hogy õ hádzsi. tagjai nemeslelkûségükrõl voltak híresek. megtárgyalta a dolgot társnõivel. a társasághoz. míg végre engedélyt kaptunk tõle a távozásra. beszélgetett. Egy kalmár-khánban szálltunk meg. Mikor a kapuslány odajött kaput nyitni. Maszrur. A társaság meg tovább iddogált. de egy feltétellel: ne beszéljetek olyasmirõl.és leültek a bor mellé. A kalifa idõvel megirigyelte a barmakidák hatalmát és ellenük fordult: Dzsafárt lefejeztette (803-ban).szólt erre Dzsafár. Ekkor a kapuõrzõ leány is felkelt.12 Szokása szerint kereskedõnek öltözött azon az éjjelen is. Egyszerre csak megint kopogtattak.

és odaszólt a másik kettõhöz: „Mutassátok meg. Mely áthevítené köztünk a Végtelent? . Keble szabaddá lett. bús.felelte ez. a másik pedig elõhozott az egyik mellékszobából egy zöld rojtos selyemzsákot. ahol vagy. szegény pilláim álma elveszett. õk azt a feltételt szabták.” A teherhordó odavonszolta a láncon az egyik kutyát. vette a lantot. nehogy olyat halljunk. Hervasztják sárga arcom. és odaszólt Dzsafárnak. csak jönnek. hisz nem lát belénk a tolmács! A kedves visszatértét szívem sorvadva várja. és rákezdett erre a dalra: Kesergõ.szoba közepérõl. keble összeszorult. és nem lesz nyugtom. S te. és a következõ verset énekelte: Ó. szerelmes panaszra mit feleljek? Emésztõ érzelemtõl engem vajon mi ment meg? Szerelmi kín hevérõl magunk helyett. vizet fröcskölt arcába.„Jövök” . megszorította a szíját és kérdezte: „Mit parancsoltok?” Azt felelték neki: „Maradj ott.” De Dzsafár így felelt: „Ó. megcsókolta a fejét. és a terem közepére vezette a kutyákat.” Aztán a háziasszony azt mondta: „Segíts nekem. kirázott a zsákból egy lantot. és a kalifa megdöbbenve látta. míg belefáradt a keze. Ennek láttára a kalifa szíve megtelt szánalommal. messzetûnt szerelmem. amiben nem lesz köszönet.” A hordár odavitte a másikat. A kalifa odaszólt Dzsafárnak: „Nem látod azt a nõt. de õ nekiesett a korbáccsal. A gazdaságot ellátó leány felkelt. és akárhogyan üvöltött a kutya. másik ruhát hozott neki és felöltöztette. és végezd a kötelességedet. de õ intett neki: „Hallgass!” A háziasszony most a kapu õrzõjéhez fordult. ujja hegyével elkezdte pengetni a húrokat. feltûrte ujját a csuklója felett. Nem hagytál mást nekem. felhangolta húrjait.és ezüstberakású márványfekhelyen. odaállt a ház úrnõje elé. Mikor a kapu õrzõje meghallotta ezt a dalt. hogy tele van pálmavesszõ-csapások és korbácsütések nyomaival. letörölgette a könnyeit. felkiáltott: „Alláh legyen kegyes hozzád” . és azt mondta a teherhordónak: „Hozd ide a másikat. jaj. hogy nem beszélünk olyasmit. a hosszú tûrés gyilkosság. hogy két fekete nõsténykutyát vezet láncon. ha szól más. egyre jönnek. csak gyászt és tengernyi könnyet. és fejével intett a leány felé. kit nem látok szememmel. aztán eldobta a korbácsot.” A teherhordó felkelt. és ezzel ugyanúgy bánt el a leány. De ó. Annak bizony az álma a tárt kapun kifut.” A kapu õrzõje melléje ült a díványra. te is a házhoz tartozol. és azt mondta: „Kelj fel. Átvette tõle a láncot. Hát elszakadt fonalunk többé már nem veszed fel? Benned letûnt szerelmünk egy csöppje sem dereng.ezzel megtépte ruháját. Beszéde mit sem ér. mire a ház úrnõje helyet foglalt egy arany. kérdezze meg. Aztán a leányok a teherhordóhoz fordultak ezekkel a szavakkal: „Milyen gyatra a te barátságod! Hisz nem vagy idegen. Ekkor a ház úrnõje felkelt. amíg nem tudom meg az igazat ezeknek a leányoknak és a két nõsténykutyának történetérõl. és odaszólt a teherhordónak: „Vezesd ide az egyiket. Keblére szorította a kutyát.” . Add vissza véle együtt elillant eszemet! Aki a szerelemnek kinyitja a kaput. kebléhez támasztotta. mi ez. A kutya vonított. és hogy micsoda korbácsnyomok vannak rajta? Én már nem hallgathatok tovább. addig verte. lassú máglya.” . és aléltan zuhant a földre. mit tudtok. amihez nincs közünk.” És a teherhordó látta.Ekkor a háziasszony felkelt. urunk. korbácsot vett elõ.

Valaki azt javasolta: a teherhordó. és mondjad el. hogy a ház csak a melletted ülõ férfié lehet. A háziasszony felkelt.„Mert felkavarták lelkünket ezek a dolgok itt” . és ezt mondta: „Reggelig már csak egy óra van hátra. és akkor mindegyikünk megy a maga útjára.” Ezzel csuklója fölé tûrte ruhája ujját. már nem maradt több hátra. hagyjátok õket békében. és így szólt: „Úrnõm. és azon is pálmavesszõ nyomai látszottak. ez a társaság nagyon kívánja. és ezt kiáltotta: „Ide gyorsan!” Egyszerre kinyílt egy szobának ajtaja. kötözzétek õket egymáshoz.felelték.” Ekkor ezt mondták egymásnak: „Mi heten vagyunk férfiak.” Így járt köztük a szó mindig hevesebben.” Mindnyájan megegyeztek ebben. kínom betelt. ebben telik hát örömöd? A harmadik leány ennek a dalnak hallatára felsikoltott. mind hibáztak és vétkeztek. ó. mint itt. és béke legyen veletek. hogy megtudjam a történetüket. így szólt: „Alláhra. . Nem elég nektek. aki nem szólt semmit. Õ azt mondta: „Ez nem helyes elhatározás. amihez nincs köze. ne öless meg engem mások bûne miatt. micsodák. „Hát . kicsodák.” És a leány meghangolta a lantot és énekelt: Meddig szakít a sors még tõled el? Könnyem már elfogyott. nagyon megbántottatok bennünket. és bár én is inkább a dögtemetõben töltöttem volna az éjszakát. és ha nem felelnek önként. vizet permetezett az ájultnak arcára. mi van azzal a két kutyával. Különben is. felsikoltott és azt mondta: „Alláh legyen kegyes hozzád. Az egyik koldus így szólt: „Bár soha ebbe a házba ne léptünk volna! Inkább háltunk volna a dögtemetõben: itt olyan éjszakánk van.” Ekkor a ház úrnõje a társasághoz fordulva megkérdezte: „Igaz az. és kikérdezzük õket mindenrõl.„Nem . Mi jó elõre megmondtuk nektek feltételünket.Mikor a másik leány ezt a verset meghallotta. bûnös az. Ezt akarjuk tudni.” A rabszolgák úgy tettek. Csupasz teste elõtárult.ti nem a házhoz tartoztok?” . mi ez itt velük. mi azt hisszük.” A teherhordó most megszólalt: „Alláhra. miért van nõvéred testén pálmavesszõ verésének a nyoma. mint ez a dal.válaszolták -. kivont karddal. amit a teherhordó állít?” . Mikor a leány a választ meghallotta. akik túlságosan sokat találtak beszélni. megszaggatta ruháját. és ájultan zuhant a földre. Kérdezzük meg. õk meg csak hárman vannak nõk.” Aztán aléltan a földre zuhant.kérdezte tovább . hogy lecsapjuk fejüket. hogy aki olyasmit beszél. Vendégeik vagyunk. Végül az egyik leány megkérdezte: „Mirõl vitáztok olyan hangosan?” A teherhordó most elõállt. hogy befogadtunk házunkba és megvendégeltünk? De ti nem is vagytok hibásak. miért verted olyan kegyetlenül. hogy a szívünk majd beléhasad!” A kalifa feléjük fordult és megkérdezte: „Miért mondjátok ezt?” . majd kényszerítjük õket. az éjszakának nemsokára vége. aki benneteket bebocsátott. ez az éjszaka milyen szépen telt volna el.” Aztán intett a kalifának. és tiszteletben kell tartanunk a feltételeiket. Ekkor a háziasszony így szólt nõvéréhez: „Énekelj és segíts a kötelességem teljesítésében. holnap a színed elé idézzük. csak én nem. olyat hall. amíg csak fel nem ocsúdott. nincs mellettük senki. megkérdezzem õket.„Igen” . végre felmerült a kérdés: melyikük szóljon a leányoknak. kivéve Dzsafárt. mint nõvérének a testén. ahogyan a parancs szólt. Alláhra. én ezt a helyet nem láttam soha ezelõtt. úrnõm.” De a kalifa nem engedett. hogy mielõtt levágjátok fejüket. ó. engedd meg.” Az úrnõ így felelt: „Adjatok nekik egy kis haladékot.” A teherhordó erre így szólt: „Alláhra. azon berontott hét fekete rabszolga. és azt mondták: „Nemes úrnõnk. Barátságunkat így kettétöröd? Gyötörsz. hármat dobbantott lábával. amiben nem lesz öröme. Azt mondta: „Nincs türelmem oly soká várni. és aztán miért sírtál és csókoltad össze õket. kivéve Dzsafárt.felelték a vendégek. vendégeink. Az úrnõ megparancsolta nekik: „Kössétek hátra a kezüket ezeknek. hogy elmondd.

” Az úrnõ odalépett a koldusokhoz.” Aztán ezt a verset idézte: Hatalmasok erénye: Türelem Nem tölti bosszúját gyengébbeken.„No. Rendszeresen meglátogattam a nagybátyámat. Sok év és nap telt el. Barátságunkra kérlek. menj elõre vele erre meg erre a temetõhelyre” . A temetõ közepére ment egy . Unokatestvérem hozzám fordult . a gazdaságotok vezetõje hozott ide. azt tudjátok. akik még egy népes várost is pusztává tudnának változtatni. és menjen útjára. Ez az én történetem.” .„Alláhra. és még hozzátették: „Mindegyikünk más városból való. hogy ha tûvel karcolnák az ember szeme fehérjébe. és egy vízzel teli edényt hozott. aztán hozzátette: „Menj és ott várj rám. és vele egy díszesen felékesített. hisz még megölnek!” Dzsafár ezt felelte: „Ezt meg is érdemelnénk. Ha nem volnátok elõkelõ nagyurak és tekintélyes emberek. és állj odébb” . és ilyenkor néhány hónapig nála maradtam. nem . történetünk csodás. mesélje el. és miért hiányzik a fél szemem.” Én azt feleltem: „Szívesen és készséggel szolgálok. és így szólt: Az elsõ koldus története Tudd meg.volt a válasz -. gazdagon illatosított nõ. bort derített. Rövid idõ múlva megérkezett unokatestvérem.” Akkor egyiküktõl azt kérdezte: „Félszemûnek születtél?” . én teherhordó vagyok. majd visszajött.felelte ez -. kik vagyunk.„Nem . Azt mondta: „Úrnõm. szeretném. örökké intõ például szolgálna annak.és leírta nekem a helyet. Olyan történet ez. ha nem utasítanál vissza. amíg nem hallottam társaimnak történetét.” A leány a másodikat és harmadikat is megkérdezte. kik-mik vagytok. Mindkettõ úgy felelt. mi vándorok vagyunk. A sors úgy akarta. Kézen fogtam a leányt. egy kis idõre odamaradt. Egyszer. Bûnös miatt ártatlan vérét ne vedd.” . és hogy mi történt velem azóta. Dzsafár! Mondd el. és azt mondta: „Fogd kézen ezt a nõt. fél szememet egy csodálatos esemény alkalmával veszítettem el. legyen szived. pompázatos ruhában. „Alláhra . hogy jól megérthettem. Unokatestvérem nagy vendégszeretettel fogadott.” Én nem ellenkeztem.szólt a kalifa -. aki okulni szeret. miképp került a házunkba. mikor a bor már erõt vett rajtunk.szólt a ház úrnõje. Akkor aztán simítsa végig a fejét. A leány ezek hallatára mérgében is elnevette magát. Apám király volt. simítsd végig a fejedet. és béke veletek.a nõ mögötte állt -. Aztán odament a társasághoz. és mi leültünk enni-inni. juhot vágatott le a kedvemért. és nem is kérdezõsködtem.ha a sors megkímél bennünket ezektõl a koldusoktól.” Ekkor elõlépett az elsõ koldus. öccse pedig egy másik városban uralkodott. hamarabb megkapnátok a jutalmatokat.„A tréfálkozásnak nincs helye válságos percekben . nem megyek el. aztán rögtön felkelt.” Elsõnek azonban a teherhordó lépett elõ. mint az elsõ.felelték -. és mi felnõttünk.” Õ megesketett a legszentebb esküvésekkel. és így szólt hozzájuk: „Mondjátok el. mert csak egy órátok van hátra. mindennek megvan a maga ideje. Alláhra. elmentem vele a temetõbe. meg egy zsák gipszet és egy kis fejszét. hogy anyám engem azon a napon szült. sorsunk rendkívüli. hogy miért van megnyírva állam.” A leány így szólt hozzájuk: „Mindegyiktek mondja el a történetét. unokatestvérem így szólt: „Nagybátyám fia! Fontos dologban van hozzád kérésem. és megkérdezte õket: „Testvérek vagytok?” . ó. mert szent esküm kötött. úrnõm. amelyen nagybátyámnak a fia született.” A kalifa ekkor odaszólt Dzsafárnak: „Jaj nekünk.

így lettem félszemûvé. kerestem a sírt. Feléd a sorsnak könyve arany betûkkel int. mert a költõ is mondja: E Földön itt a lábad szûk ösvényen halad. Izgalmam egyre nõtt. amíg a sír megint olyan állapotban volt. hogy palotám tetején álltam a muskétámmal.és kifolyt szeme helyére mutatott. gyúrj belõlük habarcsot. vissza akartam menni apámhoz. A koldus azután így folytatta: Mikor kilõttem a vezír szemét. Itt a zsákban van gipsz. mint annak elõtte. úgy. Nagy félelem fogott el. hogy ezt a sírt újabban nyitották fel. mint ez?” . mikor nem vétettem semmit?” Azt felelte: „Miféle vétség lehet nagyobb. parancsot adott. tetõzd be szívességedet. ami köztem és unokatestvérem közt történt. Mikor eltûnt szemem elõl. úgyhogy majd beleõrültem. amit tettem. nagybátyám fia. Nagy bánat szállott lelkemre. azok pedig apám szolgái és az én rabszolgáim. amikor a vezír palotájának tetejére. és azt mondta: „Ó. miért teszik ezt velem. de nem ettem. „Én véletlenül tettem” .és lement a lépcsõn. amelyre kérlek. éppen vadászott. megbántam. hogy teljesítettem kérését. Egy éven át dolgoztam rajta. amit magad választottál. ahogy elõbb volt. és csak kerestem-kutattam a sírok közt. õ pedig bal szemembe döfte ujját. és nem akadtam rá. tedd vissza a fedõlapot a helyére és rá a földet. és kiütötte a sors és a végzet intézkedésébõl. mi itt vártunk rád. . ez olyan volt. mi lett vele. megbántam. és történt egy napon. de a belseje régi. és azt mondtam magamban: „Mi történhetett apámmal?” És megkérdeztem azoktól.mondtam.” Erre a leány lement a lépcsõn. egy ládába tétetett. mögötte egy boltozatos lépcsõház tûnt elõ. Ki nem kerülheted elrendelt utadat. mert apám a város királya volt. és hozzáláttam a munkához. Kimentem a temetõbe. Mikor most ott álltam elõtte. amint voltak. ahogy õ meghagyta. hiszen a város szultánjának a fia voltam. elgondolkoztam mindazon. Közte és köztem ellenséges viszony volt a következõ okból: nekem kedvenc szórakozásom a célbalövés. Roppantul elcsodálkoztam ezen. épp mikor a vezír is ott állt. Aztán megkötöztetett. senki se tudott róla. és ne mondhassák. és megparancsolta a hóhérnak: „Rád bízom ezt az embert. és ha leszálltam ide. fogta a fejszét. unokatestvérem pedig hozzám fordult. csak végzeted szerint. Nem volt nyugtom. a csapatok elárulták. De mikor megérkeztem székhelyére. hogy elfogjunk. Így lettünk hát ellenségekké. Erre õ azt felelte: „Ha te véletlenül tetted. a vezír szemét érte. és a vezír megölte. és szabaddá tett egy kõlapot. a lelkemet csak unokatestvérem sorsa foglalkoztatta. Azt mondtam neki: „Meg akarsz öletni. a város kapujánál rám támadt egy banda és megkötözött. hogy üssék le a fejemet. A vezír elé vittek.sírhoz. Ekkor a leányhoz fordult ezekkel a szavakkal: „Most tedd azt. visszahelyeztem a fedõlapot. amit akartam. õ nem szólhatott semmit. Nagybátyámat nem találtam otthon. de akkor már késõ volt. az edényben meg víz. Szomorúan töltöttem az éjjelt egészen reggelig: aztán megint kimentem a temetõbe. aki rabszolgám volt: „Apádat cserbenhagyta a szerencse. Én reá céloztam. szétszedte a köveket. Egészen az éj beálltáig keresgéltem.” Inkább holt voltam. de a golyó eltévedt. Visszamentem hát a palotába. de nem tudtam megtalálni. de nem feleltek. akik megkötöztek. nagybátyám fia” . hogy ne ismerjék fel. amilyennek láttok. és mikor reggel lett. amikor apám sorsára gondoltam. Nem élhetsz és nem hallhatsz. csak Alláh. és kinyomta a szemem. egy madár szállt le. mint élõ. én majd szándékosan fogom csinálni.” Aztán még azt mondta: „Alláh ne fossza meg barátaidat tetõled. Csak késõbb mondta az egyik. mint egy kis ajtó. Ezután visszamentem a palotába. de nem találtam meg. nem ittam. Lefeküdtem aludni. mert nem tudtam. ó. elgondolkoztam unokatestvérem tettén. és ragaszd össze a sír köveit. Ez az a szívesség. hátrakötött kézzel. Hozzátok ide!” Odavezettek.

Hogy élhetsz. amíg elértem nagybátyám székvárosába. Többször elmentem. kezem-lábam össze volt kötözve. nem tudom. és mikor a lépcsõ aljára értünk. Azt mondta: „Mutasd meg nekem a sírt. átdöfted gyenge mellem. hadd falják fel a vadállatok. vidd az életedet. és fájt a szívem unokafivéremért. mert hiszen az õ fia volt. de nem éreztem magam biztonságban. Az én lelkemet és gondolataimat az izgatja. így beszélt hozzám: „Ó. fiam.” . hol szíved szégyen érte? Lelsz még hazát. és egy nagy terembe értünk. Menj! Lelsz még jobb hazát.” Mégis elmentünk. összeölelkezve és fekete szénné váltan.” Ekkor már nem tudtam megállni. Most odamentünk a sírhoz: levettem a fedõlapot.” A hóhér kiment velem a város elé. Mikor ezt nagybátyám meglátta. hogy a halál torkából menekültem ki. mint a lelked. lementünk ötven lépcsõfokon. Addig mentem. mi történt apámmal. De lándzsahegy valál. Hagyd el hajlékodat. mint a magasztos és felséges Alláh kezében. elmondtam neki. esztelen. Menj csak. és hagyd ott a tetemét. és ezt mondta: „Te most szomorúságomra szomorúságot. nagybátyám. nagybátyám . nem tudhatod. mi lett vele. De nem találsz sehol más lelket. hol van. és azt mondta: „Megérdemled. végül meg is találtam. hisz Alláh a Földet tágra mérte! S bár írva áll a sorsnál. és elvette látásunkat. aki apám alatt is mint hóhér szolgált. és aléltan esett össze. amely a félelemtõl megóv mindenkit. és hogyan veszítettem el fél szemem világát. tele volt liszttel. mert elpusztulsz. mit tegyek? Én rabszolga vagyok. aki elrebegi: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. a terem közepén egy függönnyel elfödött nyugvóhely volt. de hát. pedig ez mint fekete szén feküdt ott. most a te szerencsétlenségednek és apád sorsának a hírével tetézed bánatomat. ezeket a szavakat meghallotta. hogy ne szóljak unokatestvéremrõl. ami a . Ekkor sírva idéztem ezeket a verssorokat: Azt hittem. nagy füstgomoly szállt elénk. uram. Nagybátyám a függöny mögé nézett. szebb szerelmet. szakítsd el láncaid. akivel oda leszállt. Mint a költõ is mondja: Menj! Mentsd meg lelkedet. és nem tudom. nézegettünk jobbra-balra. ott kiemelt a ládából. de nem tudtam a helyét megtalálni. és énnekem is pusztulnom kell veled.” Ezután tovább mentünk. amint a leánnyal együtt fekete szénné égve láttam. végre hallott valamit a fiáról.” Aztán ezt mondta nekem: „Menj. Elmondtam mindent.” És belerúgott fiába. de a másvilági keményebb és tartósabb lesz. hogy hol talál halálod. Nagybátyám végtelenül megörült szavaimnak. mert néhány napja eltûnt unokafivéred. pajzs leszel ellenség kardja ellen. Szemem elvesztését csekélységnek találtam. bánatomra bánatot halmozol. mintha tüzes gödörbe vetették volna õket. fél szemed még nem az életed. és így szóltam: „Alláhra. és soha ide vissza ne gyere.húzd ki a kardodat. Nagybátyám elmondta azt a fohászt. te gaz lélek! Ez a földi büntetés. fájdalmas gyásszal gyászoltam már unokafivéredet is. Mikor a hóhér. halálod hol találod.” Aztán megint felzokogott.feleltem -. Színe elé járultam. hurcold a város elé. gabonával és eleséggel. azt mondta: „Édes fiam. én és nagybátyám a temetõbe. Mikor magához tért. Elcsodálkoztam ezen a nyers cselekedeten. Találó nyílvesszõknek hittem barátim lelkét. hogy kivégezzen.„Alláhra. de engem: a szívem átalverték. hogy megkeressem. és ott találta fiát azzal a nõvel. öld meg. ha arra gondoltam. Találtak is. engedelmeskednem kell. Erre õ keserves sírásra fakadt. megcsókoltam a kezét. Végtelen nagy volt mindkettõnk öröme. és be akarta kötni a szememet. mérsékeld szíved keserûségét. senki sem tud hírt adni róla. mint holtak boltjait.” Mikor ezeket elmondta. jobb földet. amíg messzire nem kerültem apám városától. fia arcába köpött.

csodálatos történetérõl . aki bevezet az igazhivõk fejedelméhez. talán lesz valaki. és utánad nem fog elkövetni soha. Le is nyírtam. élelmiszereket hordott ide. és én vele sírtam. mint hogy lenyírjam szakállamat. és elterjed hírünk még a karavánok között is. Vigyázz hát magadra.»Mi is idegenek vagyunk« . lovasoknak dübörgése hangzott fel. de eleinte nem is akartam elhinni. Ide siettem a béke városába.« .” Sokáig gondolkodtam a világ folyásáról. s nem vigyázhattam rá. odajön hozzánk. csodálatos az én történetem. megöl. gondoltam. tanulságul szolgálna mindenkinek. mi minden esett meg velem. mitévõ legyek. Mikor fiam látta. amint ott állt az utcán. amint látod. eszembe jutott. Megindultunk. de ránk támadt az éjjel. és elégette õket. és elhagytam a várost. és így beszélt: A második koldus története Úrnõm. mi lett a sorsa apámnak. anyámnak .” És erõt vett rajtam a bánat. nem tudtam. Király vagyok. én tiltottam ezt a szenvedélyét. dob pergése. Nem találtam más menekvést. még belé is rúgsz?” Nagybátyám így felelt: „Ó.feleltük.és keservesen sírtam. bátyám fia! Ez az én fiam kora gyermekségétõl szerelmes volt a húgába. még nem hallottam olyat. hogy neki elmondjam történetemet. hogy ilyen állapotban látod. hogy elválasztom húgától. ez a harmadik. rendbe hoztuk a sírt.dicsértessék és magasztaltassék a neve! . kapott az alkalmon és idejött. és most váratlanul rátámadott a te székhelyedre. megtörtént a gyalázat. A kalifa azt mondta Dzsafárnak: „Alláhra. szemem világának elvesztésérõl. azt gondoltam azonban: hiszen még kicsinyek! Mikor azután megnõttek. a vezír trónbitorlásáról. és azt mondja: »Én idegen vagyok. Ám a túlvilági büntetés súlyosabb és tartósabb lesz. apám is . õrizkedjél ilyen cselekedettõl. így szólt hozzám aztán: „Te vagy a fiam helyette. és megöllek!« Aztán elválasztottam õket egymástól. Keményen megdorgáltam fiamat. hová menjek. a levegõ megtelt a patkóktól felvert porral. míg én vadászaton voltam. és hazatértünk. miért nincs szakállam.nem tudtam. nem tudtuk. mi történt. amilyent senki elõtted el nem követett. és azt felelték: „Bátyádat megölte a vezírje. Ezzel aztán elmondtam. és menten agyonver. zavartan álltam. mert különben felgerjed haragom ellened. megcsókolta a földet. De alig ültünk le.” Ekkor sírva fakadt.” Most a második koldus lépett elõ.« . és hogy miképpen égett fekete szénné õ meg ez a leány. A ház úrnõje így szólt hozzá: „Simítsd végig fejedet és eredj!” De õ azt felelte: „Addig nem megyek el. De az igaz Alláh . lemészárolta seregét. Egyszerre csak felbukkan a társunk.fiaddal történt. míg a többiek történetét nem hallottam. holtunk napjáig. titokban ezt a föld alatti helyiséget építette.felelte. Elmondták nekem. visszatettük a fedõlapot. De az a gyalázatos szajha szenvedélyesen szerette õt: a sátán már hatalmában tartotta õket. csapatait. unokafivérem sorsáról. mint volt. köszöntöttem és azt mondtam neki: »Én idegen vagyok. és a sors ide irányított hozzátok. álruhába öltöztem. köszönt bennünket. Megdöbbentünk. mint ami ezzel a koldussal megesett. aztán. A város lakosai nem tudtak ellenállni. Azt mondtam neki: »Õrizkedjél ilyen rút cselekedettõl.»Én is idegen vagyok« . Ha a városban mutatkozom. és miért hiányzik a fél szemem. Ha a szem fehérébe tûvel belekarcolnák. Felmentünk. a nép meg apám katonasága felismer. aki okulni kíván. apám megöletésérõl. A király megkérdezte. Ma éjjel érkeztem a városba. megadták magukat. én sem félszemûnek születtem. Nem elég neked az. Egyszerre megláttam ezt a koldust. a világ urának kalifájához.féltékenyen õrködött rajtuk. mi az.” Mindenki elcsodálkozott a koldus meséjén. máskülönben szégyen és becstelen név marad utánunk a királyok közt.” Azt mondtam magamban: „Ha a vezír keze közé jutok. hogy olyan legyen.

ájáknak hívnak. A pénz egy részét élelemre adtam ki. Mûhelye mellett egy kis kuckót rendezett be nékem. mentem. és azt mondtuk: „Mi India királyához küldött követek vagyunk. Apám felszerelt hat hajót. Az arabok a pénzzel és az ajándékokkal voltak elfoglalva. minden szúra több versbõl. eltávolítottam gyökereirõl a rögöket. és a bánat fakóvá tette arcom színét. õ viszonozta a szalámot. És én. ágyat és paplant hozott számomra. Nem tudtam. Kimentem velük. Mikor messzebbre elkerültem. Amikor partot értünk. Kis idõ múlva látjuk. hogy a karika egy fa-csapóajtóra van erõsítve. a hosszabb szúrák jogi. vagyis egyes részeinek szövegben kissé eltérõ. Mikor látták.„A te tudományod . a többi megszaladt. megkérdezte: „Tudsz valami mesterséget. felraktam a fejemre. hogy egy sarkában a sík vidéknek sûrû porfelhõ száll az égnek. ifjú.” . odamentem egy fa alá. õ is velem tartott. Letisztítottam a hely körül a földet. India királya is. velünk már nem törõdtek. írástudó és számtantudó vagyok. szép virágaival. kimentem. és egy ajtó elé értem. szerencsét kért fejemre. bár komoly sebet kaptam. másik részét eltettem. menj az erdõbe fát vágni. Miután három napot töltöttem nála. szúrából áll. az imént még hatalmas királyfi. és tíz rakomány ajándékot viszünk India királyának. . kérdésekkel foglalkoznak. hogy meglátogassam. Ott egy barlangban húzódtam meg másnap reggelig. Integettünk nekik. biz én egyebet nem tudok. mert megölnek. és egy lépcsõt pillantottam meg alatta. egy év eltelte után. végy fejszét és kötelet.” . akiknek figyelmébe ajánlott. amíg Alláh megszabadít gondjaidtól. Elejétõl végig mindent elmeséltem. amíg egy hegy tetejére nem értem. és késõ éjszakáig beszélgettünk. és minden tudományban szorgalmaskodtam. és küldött néki igazán királyhoz méltó adományokat és ajándékokat. Aztán tovább vándoroltam. és mi egy teljes hónapon át utaztunk a tengeren. mint amit mondtam. mindenkit csak a pénz érdekel. Lementem a lépcsõn. A Koránt hétféleképpen lehet olvasni. én is elmenekültem.” De õk azt felelték: „Mi nem az õ területén vagyunk.” Néhány legényünket levágták. Halálosan kimerített az út. a szellõ úgy felkavarja. és eljött a tavasz. sokféle könyvet áttanulmányoztam tudós tanítók felügyelete alatt.„Alláhra . mint szoktam. amelyeket csodajeleknek. A Korán 114 fejezetbõl. aztán megkérdezte. betértem hát egy szabó mûhelyébe. Jól megnéztük õket. amivel pénzt kereshetnél?” Azt feleltem: „Törvénytudó. hogy a szemhatárt is eltakarja. most pedig nyomorult féreg. megkérte apámat. úgy keresd meg a kenyeredet. és felismertük. mert féltelek ennek a városnak királyától: õ az édesapád legnagyobb ellensége. de értelmileg csaknem azonos variánsai voltak.” Vásárolt számomra fejszét meg kötelet. egy igen sûrû erdõrészre bukkantam. elõreszegzett lándzsával felénk vágtattak. hogy arab útonállók. De ne fedd fel magadat senki elõtt. olvastam a költõket.válaszoltam -. Kezem írását magasztalták az írástudók. megraktunk tíz tevét ajándékokkal. Felemeltem az ajtót. üdvözöltem. ne bántsatok. hát láttam.” Ekkor õ így szólt: „Szorítsd meg övszíjadat. mert itt senki sem ért az íráshoz és a tudományhoz. és kiküldött néhány favágóval. Éppen jókor: a tél hidege már elmúlt. hatvan bõsz oroszlán-tekintetû lovast pillantottunk meg. teológiai stb. merre forduljak. hová. az erdõbe fát vágni. fát vágtam. engedje meg.” Aztán megvendégelt étellel-itallal. és nevemet ismerték mind a királyok. Nagyon megsajnált. eladtam egy féldinárért. tanultam csillagászatot. és fejszém egyszerre egy rézkarikába ütközött. milyen kevesen vagyunk. feltúrtam körülötte a földet. Egyszer. túlszárnyaltam a velem egykorúakat.felelte . bementem az ajtón: 15 Az iszlám szent könyve. és útnak eredtünk. amikor hallott rólam. A rövidebb szúrák inkább líraiak. és elérkeztem egy népes városba. nem tudtam. és vérbosszút esküdött ellene. Így éltem egy teljes éven át. külsõm egészen megváltozott. és azt mondta: „Ó. Mikor a porfelleg szétoszlott. nem tartozunk az õ törvénykezése alá. bölcsész. Beljebb hatoltam. hírem elterjedt messze vidékekre és országokba. kiszállítottuk a magunkkal hozott lovakat. ne fedd fel kilétedet.király volt: olvastam a Koránt15 mind a hétféle olvasási mód szerint.hasznavehetetlen a mi városunkban. istenhozottat is mondott. hogyan kerültem oda.

Egy szörnyû képû ifrit emelkedett ki belõle. amit ebben a nõben megalkotott. azért a szépségért és gyönyörûségért. úgyhogy hat nap múlva jön megint. Hogy puhán léphess pilláimon át. Mikor megláttam.* Mikor ezt a verset meghallottam. vonzalmadon Elõbb-utóbb csak úr lesz az únalom! De én nem törõdtem szavaival. akár nappal. Négy napja volt itt nálam utoljára. Tudd meg. „És ki hozott téged erre a helyre . kelmével. ékszerrel. hogy ha szükségem van valamire akár éjjel. Megegyeztünk. Mikor meglátott. hát látom. menj vissza. a szerelem gyökeret vert a szívemben. Arcom lett volna lábad szõnyege. majd így szólt: „Alláhra. megköszöntem neki. és huszonöt éve nincs kivel beszélgessek. levetettem ruhámat. Akarsz itt maradni velem öt napig. ahogy jöttél. és bementünk a vízbe. mint a ragyogó igazgyöngy. ami velem történt. hozott mósuszillatú cukros szörbetet.” Rajtam erõt vett a szenvedély. bánatot és gondot ki tudna ûzni az ember szívébõl. Végre így szólt: „Feküdj le aludni. szép. végtelenül nyomasztotta szívemet.„Ember vagyok” . ettünk és beszélgettünk. bajt hoztál a fejemre! Legalább te menekülj. hogy a föld megnyílik. Alláh hozott ide a te lakodba: talán itt meg fog szûnni szomorúságom és búbánatom” .” És én aludtam. elfelejtettem mindent. Unokafivéremhez adott feleségül. Aztán így szólt: „Én is elmondom neked történetemet.kérdezte -. Minden tíz napban meglátogat. hogy emberfiát láttam volna?” Mikor édesen csengõ szavait hallottam. bútorral. Reggel boldogan ébredtünk. és itt tölt velem egy éjszakát. étellel és itallal. és sírva fakadt. türelmesen Szeress s ne gondolj másra. Áldást kértem fejére. az ifrit meg hadd jöjjön. Aztán leült egy emelvényre. a szép lány jóvoltából. Ellátott minden szükséges dologgal. már ott látom õt magam elõtt. így feleltem neki: „Ó. és mielõtt elveszem róla kezemet. hogy aztán jó erõben légy. és amint két lépcsõfokot már megtettem. ahol huszonöt éve tartózkodom anélkül. jössz: eléd terítem Szívem vérét és szemem bogarát.feleltem. azt kérdezte: „Ember vagy te. engem is maga mellé ültetett. Arra ébredtem. leborultam teremtõje elõtt. amilyet nem éltem át még soha. õ is levetkõzött. hogy apám a távoli Indiának királya. majd megölöm: én hivatott ifrit-ölõ vagyok!” Õ szavaimra ezekkel a versekkel felelt: A dolgokat ne sürgesd. ruhával. vagy pedig dzsinn?” . Erre õ felkelt. töltött nekem. visszafordultam értük. ó. és azt mondta: „Micsoda riadalom ez. én édesem! A törvényt tudhatod.szilárdul megépített palotát találtam mögötte. hogy ide küldött téged.és ezzel elmeséltem történetemet elejétõl végig. és azt mondtam neki: „Vigyelek ki innen a föld alól. az Ébenfák szigetének ura. Leültünk. és olyan éjszakát töltöttem vele. kilenc nap a tied. hogy itt vagyok egyedül a föld alatt. . Mikor a fürdõt megláttam. ide repült velem. minden bút. csak érintsem meg kezemmel a bolthajtás falára írt két sort. Erre õ felkiáltott: „Most itt az ifrit! Nem figyelmeztettelek? Alláhra.” Nagy ijedtemben lenn felejtettem a cipõmet és a fejszét. úrnõm. hogy aztán egy nappal az õ eljövetele elõtt elmenj?” Nagy örömmel igent mondtam neki. és azt mondtam: „Én azonnal szétzúzom ezt a fülkét a felírással együtt. ittunk. Nászéjszakámon elrabolt egy Dzsardzsarisz nevû ifrit. és elszállt minden búbánatom. Nagyon elszomorította a sorsom. Radzsmusznak fia. ebbe a föld alatti palotába. egy leány volt benn. és szabadítsalak meg attól a dzsinntõl?” Õ nevetve felelte: „Ne követelõzzél és hallgass: minden tizedik nap az ifrité.” Aztán ezt énekelte: Ha tudtam volna. Hála legyen Alláhnak. hanem teljes erõmbõl belerúgtam a boltív falába. kézen fogva elvezetett egy boltíves ajtón át egy pompásan felszerelt gyönyörû fürdõszobába. egy darabig beszélgettünk. hogy a lábamat dörzsöli. pihend ki fáradtságodat. Iblisz fiának. úrnõm.

féltem. Nem tudtam sírását hallani. olyan türelmetlenül várt.” Mikor ezeket a szavakat meghallottam. Nem kell. és amint így gyötrõdtem.” „Hát hogyha nem ismered .” A leány fogta a kardot. behatolt a föld belsejébe. Szörnyû kegyetlenséggel kínozta meg a leányt. rémület szállt minden tagomba. befedtem földdel. és azt mondta: „Egy idegen van a mûhelyben. és azt mondta: „Nem ismerem. Õ már tûkön ült miattam.” Én visszaintettem: „Ez most a megbocsátás pillanata” . Iblisz sarja.szólt az ifrit -. Menj ki hozzá. Amikor rám talált a szobámban. királyságára.” . és vágd le a fejét. a szabóhoz. és megjelent az idegen. mélységesen megbántam.„Hazudsz. és Alláh nem engedné meg. odaállt a fejemhez. És méghozzá énmiattam kínozza! Meg apámra is gondolnom kellett. És ezt a két verssort mondtam: Fogadd el férfiként. aztán bementem a szobámba. most a mûhelyben vár. erre fogta a fejszét meg a cipõt. és hogy hogyan kerültem favágósorba. aki nem volt más. hogy könnyítsék magamon. mire azok útba igazították. hogy kivallassa. cudar! . könnyek csorogtak le orcámon. el tudnátok vezetni a tulajdonosukhoz?« A favágók ide irányították. aki a mináret erkélyérõl jelzi a napi öt imát. A boldogság mögött mindig ott ül a rossz. beszél a két szemem. De az ifrit azt felelte: „Ez a ravasz beszéd rajtam nem fog. Mindig csak arra gondoltam. ahol nemrég voltam. visszavetettem helyére a csapóajtót.„Én ezeket a holmikat mostanáig nem láttam. és mikor felértem. hogy vadállatok támadtak rád. Egyszer csak bejött a barátom. felkeltem és nekiestem a fülke falának. most látom elõször. Elhozta fejszédet és a cipõdet. de õ nem vallott. hogy megrengettem azt a boltívet. hogyan kínozza most ezt a szépséges nõt a szörnyeteg. egyszerre meghasadt szobám padlója. Aztán visszamentem társamhoz. aki huszonöt évig élt vele. azt mondta nekik: »Mikor a müezzin16 a reggeli imához hívta a népet. téged keres.” „Ennyi kínzás után se vallod be?” . õ megértette a jelt. és így szólt hozzá: „Gyalázatos nõ.amivel rám ijesztettél? Mi baj ért?” . A favágókhoz fordult velük. és amint ott ültem és elgondolkoztam a történteken. mint az ifrit. amit tettem. Hála legyen Alláhnak. csak szívemet szorongás fogta el. testébõl folyt a vér. és azt mondta a leánynak: „Ha én Dzsardzsarisz vagyok. és verni kezdte. azon nyomban megfogott. felrepült velem a magasba. lábánál négy cölöphöz kötötte. aztán szétnézett jobbra-balra. én szemöldökömmel intettem neki. szemébõl könnyek omlottak.felelte a lány -. Ott láttam a leányt meztelenül. és vedd át tõle a fejszédet és a cipõdet. inni akartam valamit. és mélységesen megbántam. itt van a szeretõd!” A leány rám nézett. köszönd meg. meglátta a cipõmet meg a fejszét. akkor fogd ezt a kardot.és helyzetemnek megfelelõ nyelven mondtam: A szó felesleges. hozzám lépett. aztán leszállt. a könny pillámat elfutotta. elsápadtam. Elmondják titkomat.kiáltott rá az ifrit.Ezek itt csak embernek holmijai lehetnek! Ki járt nálad?” . majd el tudom hozni ennek a fejszének és cipõnek a gazdáját!” El is vitte holmimat a favágókhoz. kezénél. Azt mondta: „Nagy aggodalomban töltöttem az éjszakát. holtra rémülten felmentem a lépcsõn. Jöttödre lám. a szabó. 16 Egyházszolga. akkor bukkantam ezekre a tárgyakra.mondta a lány. becsapta õket.„Nem történt semmi . hogy nevével hazugságot mondjak. ha sorsod ostoroz. hogy szép kezed az arcomat becézze. . és szintén jellel mondta: „Te tetted ezt énvelem. De a lány csak azt felelte: „Soha életemben nem láttam. és azt mondta: . hogy épségben maradtál!” Én megköszöntem részvétét.kiáltott rá az ifrit. talán beléd akadtak” . vagy más baj ért. te becstelen ringyó!” Meztelenre vetkõztette. Az ifrit megragadta. nincs már mit rejtenem. és odavitt abba a palotába. Szívemrõl hírt adott tekintetem ragyogva.

idegen embernek öltözve. válassz hát. Szerelmet vall szemem.„Mondd meg . ifrit. A leány megértette. hogy megbocsátok. és felkészültem a halálra. én még kevésbé üthetem le a fejét.felelte -. rám szórta. hogy megcsaltál vele. azt válaszoltam: „Ha irgalmazol nekem. E párbeszéd külön kerít a nagyvilágtól. Ami pedig téged illet. És mikor rajtakaptam paráznaságon. hogy a fejemet levágja. A lány most intett a szemével. S te lángját visszaküldöd. aztán horgonyt vetettünk egy nagy város elõtt. Egy darabig álltam ott. könyörületesen bántál. sirattam sorsomat. hogy majd csak megkegyelmez. bûnnek tartotta.felzokogtam. hogy feleségünket megöljük. Csak halkan! Szerelem beszél e suttogásból. gyõzhetetlen dalia. eldobtam a kardot. hogy ártatlanul szenvedek. igen megörvendeztem.” Erre az ifrit így szólt: „Ti szerelmespár vagytok!” Ezzel fogta a kardot. Mihelyt kikötöttünk. tehát védelmem alatt áll. hogy akkorának láttam alattunk a földet. amelynek népességét csak Alláh . ha egy leány. fogtam a kardot. kutatva az enyémet. vagy pedig majom alakjába varázsoljalak?” Én. szerencsét kívántak a kalmároknak megérkezésükhöz. és fürgén odasiettem.és a karddal lecsapta a fejét.” . aki észben és vallásban alárendelt lélek. kedvezõ széllel a part felé közeledett. ha paráználkodik. és vedd fel egy majom alakját. senki se keljen ellene. amikor a leány szemébõl ezt olvastam ki: „Én sem bántottalak téged” . és én megadom neki. micsoda büntetést rójak rád. levágta a leány egyik kezét. és azt mondta hozzá: „Vetkõzzél ki alakodból. és azt mondták: „Királyunk üdvözöl benneteket . attól ne félj.„Jól van” . és eldobta a kardot.tudná megszámlálni. egyenesen beleugrottam. amit mondott. hogy csak úgy folytak a könnyeim. és õ felrepült velem olyan magasba. A hajó kapitánya megszánt. de tûrtem a végzet kegyetlenségét.mondtam. Lementem a hegyrõl.” A kapitány jól bánt velem. ember: a mi törvényünk megengedi. Az egyik hajós azt kiáltotta: „Dobjuk ki ezt a ronda állatot!” A másik meg azt mondta: „Öljük meg!” A harmadik így kiáltott: „Levágom a kardommal!” De én megfogtam a kard hegyét. és sírtam. néhány varázsigét mormolt fölötte. és azt mondám neki: „Mit válasszak?” . és minden szolgálatot elvégeztem neki a hajón. megöltem. Alláh is irgalmas lesz irántad. és mikor a hajó odaért. miféle állattá változtassalak. Minden tíz napban egyszer látogattam meg. és azt mondta: „Hallod-e. és így szóltam az ifrithez: „Ó. Én csak néztem. hogy a szerencse nem hû senkihez. azután a bal lábát úgy. azt ne reméld. Ötven napig utaztunk kedvezõ széllel. amíg eljutottam a sós tengernek a partjára. hogy büntetlenül maradj. Én a sziklák mögé bújtam. Ekkor az ifrit az én kezembe adta a fegyvert. De õ azt mondta . mikor soha életemben nem láttam. mint egy vizestál. de lehetetlenség. Ezt a nõt nászéjszakáján raboltam el.” És abban a pillanatban egy százesztendõs majommá változtam. ez a majom menedéket kért tõlem. Mikor ebben a rút alakban láttam magamat. és szabad vagy.” És a legalázatosabb módon sírva rimánkodtam elõtte. mindent megértettem. hogy egy muszlimmal. Egy hegy oldalán letett. ti kalmárok. aztán a másikat. már emeltem is a kardomat.” Mikor ezeket a szavakat mondta. amíg szemedbe mélyed.magasztaltassék a neve! . Kívánod. tizenkét éves korában. aki neked nem tett semmi rosszat. levágta jobb lábát. és állítgattam. hogy négy csapással mind a négy végtagját levágta. nem foglak bántani. hõsök hõs fia. és egyszerre csak megláttam egy hajót a tenger közepén. hogy kutya vagy szamár. úrnõm. aki bocsánatáért sóvárogtam. és így szólt: „Vágd le a fejét. mert tudtam. és ne bántsa. nincs róla bizonyságom. az ott uralkodó király mamlúkjai eljöttek a hajóra. reméltem. felvett egy maroknyi rögöt. még ha a halál és pusztulás kelyhét kellene is kiinnom.Elárul szüntelen pilláink rezzenése. megnyílt felettünk a talaj. Soha ilyet nem fogok tenni. Aztán hozzám fordult. és azt mondta nekik: „Halljátok.” Erre én.„Ne vesztegesd a szót Hogy megöllek. az ifrit észrevette és rákiáltott: „Most a szemeddel paráználkodtál!” . rajtam kívül nem ismert férfit. és vándoroltam egy hónapon át.

Most átadtam a papírt a mamlúkoknak. és kísérjétek zeneszóval hozzám. idõvel egyre nõ. királyunk. Ha firkálni fog. fiammá fogadom. egy kis rabszolga és én maradtunk. de legjobban a király ámult rajta. Mikor az megnézte az írásokat. elássa az Idõ. erre leültetett. Hoztak minden jót. tollat. csak az enyém. és megparancsolta nekik: „Adjátok rá ezt a díszruhát. õk megijedtek. és ezt a papírtekercset küldi. Mikor elvitték az asztalt. A király most megparancsolta. hanem azon. és nagyon mulatságosnak talált. én pedig felkeltem. Alláh után te vagy tökélye a tökélynek. a király intett nekem. aztán vettem tintát. és a jelenlevõk igen elcsodálkoztak illemtudásomon. amit szem-száj megkíván. . Ha megpillantalak. és levelezõ írásjelekkel ezt a kis verset írtam fel: Nagyok erényeit a hír bár fölsorolja. csak a király. De az. meg is akartak ölni.” Erre fogtam a tollat.” Azok elmentek a hajóhoz. Egyenesen a király elé vittek. szólongattak. és ezt a két verspárt írtam fel: Pástétomok! Ti vagytok egyetlen szenvedélyem. nem pedig ember. A király nagy haragra gerjedt.” Mikor az urak a király szavait hallották. egy eunuch. adjátok rá ezt a díszköntöst. hozzanak ennivalót. ezek elmentek vele a királyhoz. gyorsabban jár a vérem. Végül széles betûkkel ezt a kis verset írtam azok alá: Másért ne márts a kék tintába könnyü tollat. akinek éppen olyan szép írása van. és azt mondta: „Ezt a majmot meg akarom venni. remegett az örömtõl. Igy lesz irásodon a nagyság kézjele. kéri. Én térdeimre ültem. hétszer megcsókoltam a földet színe elõtt. Azután másfajta írással ezeket a sorokat írtam: Meghal minden író. és a király csak olyanra akarja ezt a hivatalt ruházni. így szólt kíséretéhez: „Vezessétek elém ennek az íróját. senki keze írása nem tetszett neki. mi nem a te szavaidon nevetünk. elkergetjük. és úgy hozzátok elém. de én jelekkel mutattam. hadd írjon. szépséget nyujts vele.szerencsés megérkezéstek alkalmából.” Embereket küldött a hajóra egy öszvérrel és a díszköntössel.” Én majom formámban felkeltem. elkopna hosszú tolla. de ha csakugyan ír valamit. felöltöztettek díszruhába. Tiéidrõl lemond. elmosolyodtak. Tárt szív és kéz legyen a lelke minden sornak. felkeltem megmosni a kezemet. a most érkezett hajó kapitányának majma. hogy akitõl ez a kézírás származik: majom. hogy egyem. tintát adattam magamnak. mert még sohasem láttam értelmesebb majmot. hogy távozzék. és ti nevettek rajtam?” De azok így feleltek: „Ó. S ha mást nem osztogatsz. és leültem vele enni. papírt. a nép csak úgy ámult-bámult. kikaptam a kezükbõl a papírt. háromszor megcsókoltam a földet színe elõtt. hogy majd eltépem vagy bedobom a tengerbe. mindegyiktek írjon rá valamit. amit leírsz. mihelyt õt megláttam. ez most meghalt.” A királyt nagyon meglepték ezek a szavak. Megparancsolta mindenkinek. hogy írni akarok. Ezért. Elmentek. és azt mondta: „Mi ez? Én parancsot adok. ültessétek öszvérre. Atyjuknak mondanak az összes földi lények. és a kapitány is mondta: „Hagyjátok õt. mit õ leírt. elvettek engem a kapitánytól. tökéletes legyen. Mert volt a királynak egy remek kézírású vezírje. Ragyogjon a papír a Végitéleten. ültessétek az öszvérre.

nincs itt senki más. édesapám. és megkérdezte. nem hozott Isten!” Az ifrit oroszlán alakra változott. félrehúzódtam. Dzsardzsarisz ifrit. mint két vasvilla. mire ez sassá változott át. piros gránátalma alakját vette fel. mit akar mondani. arcára borította a fátyolát. és egyszerre megjelent elõttünk az ifrit. és sírva fakadtam.” Aztán azt mondta az eunuchnak: „Menj el úrnõdhöz. hogy városod köveit elvigyem a Káf hegyén túlra. csapkodott szárnyával. nagy meglepetéssel olvasta. és sokáig hevesen viaskodtak. A király elhûlt bámulatában. és jöjjön. felállítottam a figurákat. miután megölte feleségét. A körbe különféle neveket és talizmánokat írt. a király leányából pedig farkas. úgy rontott a leányra. szörnyen megrémültünk. és ezt kiáltotta vissza: „Te áruló. aztán felém fordulva ezt kérdezte: „Igaz. százhetven varázslati módot ismerek. Ha illatos kunáfa17 s vaj. aki téged felnevelt. Emlékezetembe véstem ennek a mûvészetnek minden szabályát. A leány rögtön hatalmas kígyóvá varázsolta magát. miért szegted meg esküdet? Nem fogadtuk meg. Mihelyt ez meglátott engem. és így szólt: „Lehetséges-e. valamit mormogott. de mi nem értettük meg.szólt az ifrit oroszlán alakban. de ez gyorsan kitépte egy szál haját. egy ravasz varázslónõ. de a sors végzésébõl egy szem a vízmedence szélére gurult és megbújt. hogy telhetett benne kedved engem idehívatni. akirõl azt hiszed. végre 17 Makarónihoz hasonló. mint ez a fiatal rabszolga. és nagy. akarok-e játszani. Aknómisz király leányát. felkeltem. Most a farkas átváltozott kakassá. hogy a farkas legyõzi. és mondd neki. helyén tengert teremtsek.szólt a király -. és mind a kétszer megvertem. . és lakosait benne halakká változtassam. apja Aimár. mézzel édesített tészta. hogy majom. amit megérdemelsz” . aztán varázsigéket és érthetetlen szavakat mormogott. A kígyó keselyûvé alakult. amelyre héber nevek voltak írva. hadd gyönyörködjék ebben a csodálatos majomban. keze olyan volt. Feltátotta a száját.„De édes lányom . és egy darabig üldözte a sast. elõvett egy kést.” A király erre így szólt: „Hogy lehet. hogy dobog szivem. Õ tanított a varázslat mesterségére. nem találnánk hozzá hasonlót. és egy kört rajzolt vele a terem közepére. mit írtam. és azt mondta: „Jaj. Kis idõ múlva az egész palota körös-körül elsötétedett.” Elcsodálkozott a király a leánya szavain. az egész világra ráborult az éjszaka. lába két árboc. ezzel kettéhasította az oroszlánt. és én nem tudtam róla? Alláh igaz nevére kérlek. De most ennek feje skorpióvá lett.” A leány azt felelte. Ekkor a sasból macska lett. hogy ilyen képességed van. amit rólad mondott?” Én fejemmel igent intettem. Most akkorát kiáltott. a te apád. darabokra hasadt. mert szép modorú és értelmes fiatalember. hogy nem leszünk soha egymásnak útjában?” A leány felelte: „Ó. te átkozott! Mikor esküdtem én neked?” „Hát vedd. változtasd vissza ezt az ifjút. méz a tálca terhe! Mikor ezt leírtam. hogy ez elvarázsolt ember?” „Édesapám . kisgyerekkoromban volt mellettem egy öregasszony. hogy idegen férfi meglásson?” . A kakas rikácsolni kezdett. és magjai szerteszóródtak a terem padlózatán. és egyet se hagyjon meg belõlük. hogy felszedje a magokat. hogy azt hittük. az Ébenfa-szigetek uralkodója. tanult és okos ember.S ó. engedelmeskedjék a király szavának. hogy szívesen és készséggel megteszi. úgyhogy azt hittük. A király leánya így kiáltott feléje: „Ne légy üdvözölve. mire a haj éles karddá változott. Odamentem. ez a csodák csodája!” . aztán ez a majom meg én. a király megnézte. ki elõtt takarod el hát az arcodat?” A leány ezt felelte: „Ez a majom egy király fia. rettenetes alakban. a skorpió alakba bújt szörny után kúszott. a király leányával.felelte a leány -. amíg a macska látta. Ez. amelyeknek legkisebbje is elég ahhoz. A terem padlójára gurult.” Az eunuch elment. mily izgatott ütemre. ez az eunuch. Fejemmel igent intettem. és azt mondta: „Ha ez ember volna. A király ekkor megkérdezte leányát: „Hogyan fedezted fel. Két játszmát játszottam vele. Iblisz sarja varázsolta el. visszajött úrnõjével. körülfutott a teremben.Késõbb sakktáblát hozatott be a király. ránk szakad a palota. és jeleket adott csõrével. hogy egy majomnak ilyen ékesszólása és ilyen szép kezeírása legyen? Alláhra. szeme két égõ fáklya. hogy megtegyem vezíremmé.

mindkettõjükrõl szikrák pattantak ránk.” A király leánya mondta ezeket a szavakat. Az ifrit hamvait pedig a szélnek szórták. és megszaggatta ruháját. Végre olyan hangos kiáltást hallottunk. és együtt gyászoltunk. Egy másik a király arcát érte. Most a lány egyszerre jajveszékelni kezdett: „A tûz! A tûz! Ó. A leány sírva mondta: „Vallom. én egy még hatalmasabbal válaszoltam. utána felbukkant az ifrit. és aki ellen ezt a módot használják. és Alláh pótolja nálatok a helyemet. minden reményünkrõl lemondtunk már. aztán a levegõben. Megdöbbenve odafutottak. és így szólt hozzám: „Fiatalember. Az ifrit most hatalmasat ordított a lángok közül. mikor odanéztünk. miután felszólítottam. míg a gránátalma-magok szét nem szóródtak. A hír mindenkit lesújtott: az asszonyok és rabnõk jajveszékeltek. kupolás síremléket építtetett leánya hamvai fölé. örömmel teljes és boldog napokat töltöttünk biztonságban. látták a királyt eszméletlenül egy hamurakás elõtt. Azonban a szörnyrõl az egyik szikra arcomba pattant. Bár sohase láttalak volna meg. mint azelõtt. láttuk. Egy hónapig tartott betegsége. télen szõnyeggel borítják. mint Alláh.” Azután folyton segítségért kiáltozott a tûz ellen. Rövid idõre eltûntek szemünk elõl. A király megbetegedett. Nekem most meg kell halnom. mikor felépült. és utána merült. amely 18 A szobán körülfutó kis emelvény a padló szintje fölött. hogy felszedje. A király leánya is tûzzé változott. de Alláh akaratát nem lehet megváltoztatni. szemébõl-orrából tûz és füst tört elõ. de a végzet úgy akarta. jaj. ne láttam volna soha förtelmes alakodat. láttuk. mint lángnyelv. hogy õ is egy halom hamuvá lett az ifrit hamurakása mellett. De a leány utolérte. Ekkor bejöttek a kamarások és az ország nagyjai. és alábukott a vízben. Egy szikra az eunuch mellére is hullott. és ekkor egyszerre felhangzott: „Alláh nagy! Õ a gyõzedelmes és a segítõ.meglátta a medence tövében a megbújt szemet. lettem volna inkább én a helyén. hogy megremegtünk. és rám olvasott: „A mi igaz Urunknak erejébõl. az élet viszontagságaitól mentesen. az elsõ pillanatban megöltem volna. mi történt leányával és az ifrittel. csapkodta arcát. 18 hogy tüzet okádjon arcunkba. ott hallá változott. Mély gyászba borultunk. aki elhagyta mindazokat. mert megégette az ifritet. a fiú azonnal elégett és meghalt. közel volt halálához. odakapott. csak azt az egyet nem. elmondta. azt kívántam. Én is úgy cselekedtem. aztán arcára. mert féltünk. fáklyákkal és lámpákkal világíttatta meg. apám. és mi be akartunk ugrani a vízbe. és Alláh átkát kívánták rájuk. és mikor a király magához tért. Nyáron gyékénnyel. Én mind felszedtem õket. de a mag beleesett a vízbe. hogy ne lássam meg a magot. és felénk jött a lívánhoz. Õ nekem támadt. állát és szakállát megégette. hogy vegye fel az iszlám hitét. aki nekem ilyen szolgálatot tett. Valahányszor egy bûvös módszert alkalmazott ellenem. mint hogy lássam elhamvasztva a gyönyörû teremtést. amíg te nem jöttél. és azt mondta: „Hozzanak egy serlegben vizet!” Elhozták. apám. a kakas ekkor egy még nagyobb hallá változtatta magát. és kiégette még majomképemnek fél szemét. és utol nem ért a végzet. én égettem õt elõször. és egyszerre egy szikra szállt keblére. magához hívatott. És a végzet kedvezett nekem. nyerd vissza régi alakodat!” Egy szempillantás alatt megint emberré lettem. a magasztos Alláh nevének erejébõl. és hét napon át gyászoltak. A király egy nagy. kiütötte alsó fogait. ha azt is bekaphatom. hogy Mohammed az õ prófétája!” Mikor aztán odanéztünk. õ néhány érthetetlen szót mondott fölötte. hogy nincs más isten. végül a vízben. és az arc alsó felét. csak fél szemem világát nem kaptam vissza. és erõs tusa kezdõdött köztünk a föld alatt. de a leány szikrái nem ártottak. . õ rögtön meghal. végre a tûz varázsára került a sor. hogy egy halom hamu lett belõle. az ritkán menekül meg. A király megtépte megmaradt szakállát. az emberiség nagyjának hitét megtagadták. hogy meggyulladunk és elpusztulunk. akik Mohammednek. és lángot fújt arcába. és vallom. El voltunk készülve halálunkra. aztán befecskendezett a vízzel. A leány ekkor odajött hozzánk. amelyikben a dzsinn lelke rejtõzött. De nem volt nehéz vele megküzdenem addig. az én életemnek vége van! Ha õ emberi alakban jelent volna meg.

és beszédbe ereszkedtem vele. másodszor megégtem. mire azt feleltük. amíg idegenül egy városba értem. és miért van csak fél szemem. hogy jobb kézrõl egy hal úszik a tenger felszínén. királynak fia. a szél elült. Elindultunk . aki meg akart ölni. hogy hiszen csak a szememet veszítettem el és nem az életemet. és vándoroltam mindenfelé e világon. hogyan vándoroltam egy hónapig. Szenvedélyem volt a tengeri utazás. amíg egyszerre egy éjjel ellenszél kerekedett. Húsz napig utaztunk. mint azoké. egy hónapra való élelmet vittem magammal. hogy õ itt idegen. talán sikerül az igazhivõk fejedelme elé jutnom. és kétnapi tartózkodás után még húsz napot hajóztunk. elvesztettem fogaimat. amely engem fél szemem elvesztésével ért. egész nap sírva. és azt mondta: „Vegyétek tudomásul. látott messzirõl valamit. a tenger pedig teli megerõsített szigetekkel. úrnõm.miatt ebbe a szerencsétlen helyzetbe jutottam. mert rájuk a sors és a végzet mérte a csapást. hogyan menekültem meg épségben az útonállóktól. Mert elõször elvesztettem leányomat. fiam. errõl a helyrõl a kapitány se tudott. és hajóra szálltam. mert Alláh akarata teljesült rajtunk és rajtad. Minderre visszaemlékeztem elejétõl végig. és a sors idevezetett ebbe a házba. Mondtuk a figyelõnek.mindenben a végzet rendelkezett velünk és veled. Csakhogy neked nem lett volna hatalmadban mindezt elhárítani. És hála legyen neki. De most. Ekkor egyszerre hozzánk lépett a harmadik testvér. az én történetem nem olyan. és arra a csapásra gondolva. hogy mi is idegenek vagyunk. jóságosan uralkodtam alattvalóimon. még csodálatosabb. és a szabóval találkoztam. Egy szigethez közeledtünk.” Így hát. és meghalt egyik szolgám. . hogy meg fogok menekülni. a földhöz vágta turbánját. városokon át. másszor fehéren bukkant fel. követtem a trónon. tíz hajóból álló raj kísért. idegen tengernek tartotta. és Bagdád felé igyekeztem. távozzál országomból. hogy elmondhassak neki mindent. ott partra szálltunk. ami temiattad történt . ettünk. és vándoroltam. éspedig következõképpen: Én király vagyok. aki száz férfival felért. és leborotváltattam a szakállamat. Simítsd végig a fejedet. Azt sem tudtam. országokon. ami velem történt. õ fölmászott az árbocra. úrnõm. Mikor a kapitány a figyelõ jelentését meghallotta. és mikor lejött.” De ez azt mondta: „Nem megyek el. és amikor távolabbra nézett. és igazsággal. megint útnak indultam. Kedvem kerekedett bejárni a szigeteket. de én magam idéztem magamra a végzetet és szívem keserveit. és menj utadra. ami velem történt. Ez az oka. találkoztam ezzel a testvéremmel. Mikor a nap felkelt. Megkértem a kapitányt. A ház úrnõje így szólt hozzá: „Csodálatos a te történeted. nincs menekvés senki számára” . ami egyszer feketén. elég volt. üdvözöltem õt. bementem a fürdõbe. Mikor apám meghalt. Mielõtt a várost elhagytam. aki tétovázva ácsorgott. hogyan találtam a föld alatt azt a szép leányt. miért borotvált az állam. és a tenger lecsendesedett.egyikünk sem ismerte a másiknak történetét -. és »Béke legyen veletek!«-kel köszöntött. szakállát tépte. és menekültem meg az ifrittõl. merre forduljak. hogy elvesztünk valamennyien. pusztaságokon. Mi is mindnyájan sirattuk magunkat. amíg meg nem hallgatom társamnak a történetét. amikor egyszerre csak ismeretlen vizekre értünk. hogy téged megszabadított a leányom a maga élete árán. Már nem hittem.” Most elõlépett a harmadik koldus és így mesélt: A harmadik koldus története Fényességes úrnõin. és azt mondtam magamban. azt mondta a kapitánynak. Menj békében. nézzen szét a tengeren. aztán elmondta. És eszembe jutott minden. fõztünk.és sírva fakadt. Elérkeztem Bagdádba. Dicsértem Alláht. és ezen az áldott éjjelen érkeztünk. városom a nagy tenger mellett feküdt.

fogtam és elástam. Épségben fel is értem a hegyre.felelte -. Álmomban egy hangot hallottam. amelynél fogva minden. amely azt mondta: „Halld. a hajó vasalkatrészei meg mind odaragadnak a hegyhez. és fohászkodva mentem fölfelé a hegyen. az íj kiesett kezembõl.megõrzött késõbbi szenvedések. vagy mint mondják: Mágneskõ-hegyhez. ha nem ejted ki Alláh nevét. Ami engem illet. és segített felkapaszkodnom. mit látott a figyelõ. és két napig álltunk a tengeren. és nagy boldogságomban Alláh nevét magasztaltam. de a legtöbben elpusztultak.” Felébredtem. Odaevez hozzád. ahol álltam. annyira elkábította õket a hullámverés meg a dühöngõ szél. és megszabadítod vele az embereket ettõl a szörnyû csapástól. mint Alláh. hát úsztam egész napon át estig. az íj is kiesik kezedbõl. hogy csak Alláh tudja felmérni a mennyiségét. az ledõlt. Felém közeledett. Úszni tudok. ássál a lábad alatt. feléje törekszik. de ne mondd ki a magasztos Alláh nevét. és Alláh nagy!” De mihelyt ez elhangzott. kínok és bajok számára. találsz majd egy rézíjat és három réznyilat. ahogy a szózat parancsolta. az pedig vitt engem egy napig. és elzsibbadt a vállam. mert Alláh a mágneskõnek olyan titokzatos hatalmat adott. a szögek és összes vasalkatrészek kirepültek a Mágneskõ-hegy felé. Khaszib fia! Ha felébredsz. és rövid várakozás után megpillantottam a csónakot a tenger közepén. amely visszahajtson a célunk felé.” Ekkor. uram . belezuhant a tengerbe. Isten nevét rebegtem. Mikor eljött a reggel. elmondtam egy imát. ami vasból van. boldogan keltem fel. és az áramlat nagy erõvel sodort minket feléje. A tenger háborogni kezdett. Elhelyezkedtem egy deszkán. amíg a biztonságos tengerhez értek. lõdd le a kupola tetején azt a lovast.magasztaltassék az õ neve! . hogy vesztünk elkerülhetetlen. a tenger emelkedni fog. a kapitány keservesen sírva fakadt. felkiáltva: „Nincs más isten. kezében rézlándzsa. mellén ólomlap. tíz napig hajózik veled. és voltak. Voltak. Biztos végemet éreztem. olyan volt. ott majd találsz valakit. Holnapra eljutunk a Fekete kõ-. Mikor a csónak odaért hozzám. azóta húsz napon át tévelygünk. Mindez így lesz. mint a sziklába vágott lépcsõ. akit ledöntöttél. Addig nincs menekvés. szállj be a csónakjába. és estére a hajók darabokra szakadtak. Közben Alláh lecsendesítette a szelet. ásd el megint oda. Süvöltõ szél . úrnõm. akik belefulladtak a tengerbe. tíz oszlopon nyugszik. elfohászkodtam a hitvallást. úrnõm.mondja el. Ott megláttam egy járható utat. hogy benne egy rézember ül. minden szögük a hegy felé repül majd. két napig. Ekkor majd jön egy csónak. és nem kapunk olyan szelet. A lovas mellén ólomtábla függ. ahol volt. ó. a szél és a hullám odasodort a hegyhez. amíg eléri a hegy csúcsát. Végtelenül boldog voltam. Alláh . keringeni kezdtek a hegy körül. bementem. Odafönn csak a kupola alatt pihenhettem meg. már közel voltunk ahhoz a hegyhez. azon áll egy rézlovas a lovával. amelybe nevek és talizmánok vannak bevésve. és én áldottam magamban a magasztos Alláht. két rekát imádkoztam Alláhnak köszönetül. ó. aki elvezet országodba. akik megmenekültek. amíg elérte a csúcsot. és bizonyossá vált. letértünk utunkról. Akik pedig megmaradtak. láttam. három napig. azok se tudtak egymásról. és olyan tömeg vas gyûlt ott össze. „Tudd meg. hogy mikor azon az éjjelen reggelig tartó ellenszelet kaptunk. Ha eltaláltad a lovast. amíg elfáradt a karom. Fogd az íjat és a nyilakat. Amíg. Mindjárt el is aludtam. benne nem az fog ülni. Ha ezt megtetted. minden arra vitorlázó hajó tönkrezúzódik. királyom. hogy megmenekültem. amíg a lovas le nem bukik a lováról. jól belekapaszkodva a mélyedésekbe. A hegy csúcsán van egy rézkupola. Õ majd elvisz téged. és a hajók szét fognak zúzódni. talizmánok vannak rajzolva rájuk. és minden utasa elpusztul. úgy cselekedtem. beleesik a tengerbe. az áramlat nagy erõvel sodor minket arrafelé. Beszálltam a csónakba némán. A hegy miatt õsi idõk óta tömérdek sok hajó pusztult el. ez a lovas a lován ül. amelyeket rám akart mérni. azon nevek és talizmánok. Óriási öröm fogott el. végre a tizedik napon megláttam a Szabadulás szigetét. A halál torkában voltam. rálõttem a lovasra. emelkedett. Alighogy a hajók odaértek. a csónak elsüllyedt a tengerben. egy szó nélkül. Mindegyikünk elbúcsúzott barátjától.

Jajgatva és sírva ébredt fel. Khaszib fia. akik a horoszkópnak ismerõi. Egyszer azt álmodta. elmúlik rólad a gond és a bánat. ne tarts semmitõl. és a sors vezérelt hozzád. amíg tizenöt éves lettem. Igen elcsodálkoztam. És összehívta az összes akkori csillagjósokat. hogy a rézlovas beleesett a tengerbe.« Apám végtelenül elszomorodott ennek hallatára. Feltárták születésem állását. Én itt maradok veled. hogy egészen roskatag volt. mint õ. éspedig egy Adzsib nevû király. hogy felvidítsam egyedüllétedet. felvett és sodort neki a partnak. Aztán visszamentek és a hajóból kihoztak néhány gyönyörû ruhát. szépsége: szív kalodája. Elmentek a csapóajtóhoz.” Mikor ezt meghallottam. ha abból megmenekül. mint egy malomkõ. tudósokat és azokat. mert így akarta Alláh. Most leszálltam a fáról. amilyent hasonlatul emleget a példabeszéd. és azt mondtam magamban: „Mindezt én mûveltem! Alláhra. és azt mondtam: „Légy nyugodt. lementem a lépcsõn. szolgálni fogok néked. és láttam. Felkapaszkodtam. tökélyét az ész csodálja. Visszacsukták a csapóajtót. és mikor meglátott. uram. és hoztak kenyeret. amire egy embernek szüksége lehet. mint valami óriási erõd. hogy élete végén velem áldotta meg Alláh. Khaszib fia. és mikor lejárt az idõ. mint te. . Egyedül volt. birkahúst és mindent. mint egy friss ág. elõtte illatos virágok és gyümölcsök. alatta egy csigavonalú kõlépcsõt találtam. amíg a hajó teljes rakományát elhelyezték. az öreg is. Mikor felemeltem. mézet. nagy vagyona és sok földje van. Addig jártak a hajó és a csapóajtó között. Az utolsó lépcsõhöz érve. szolgái meg alkalmazott kereskedõi utaznak árujával. de rövid életû lesz. Egészen a sziget közepéig mentek. De Alláh nem áldotta meg fiúgyermekkel. ült az ifjú. igen elcsodálkoztam. akkora. felmásztam egy fára. egy szõnyegekkel és selyemmel díszített gyönyörû csarnokot láttam. Felkeltem. felfedtek és felemeltek egy csapóajtót.” És amint így töprengek a helyzetemen és a halált kívánom. kifacsartam ruhámat. utána lefeküdtem aludni. testvérem. felásták a földet. Ha ez a lovas leesik a lováról. mellén ólomtábla. megint beleesem valami nagyobba. addig hozták onnan a szállítmányt. és azt mondták: »Fiad eléri tizenötödik évét. akire a szépség öltötte köntösét. csodálatos az én történetem. De mi történt veled. és eltûntek szemem elõl. maradjon távol tõled minden baj és veszedelem. kezükben ásó. egyszerre csak egy hajót pillantok meg. Azt mondtam magamban: „Valahányszor kiszabadulok egy bajból. jöjjek közelebb. Egy dús növényzetû lapályt pillantottam meg. hogy esett. király fia. és ha Alláh úgy akarja. Ez az én történetem. de az ifjú nem jött velük. Apám nagy ünnepséget rendezett. ezért vagyok itt teljesen egyedül. és a földre teregettem száradni. aztán visszamentek a hajóhoz. Két vagy több óra múlva feljöttek a rabszolgák. azon egy rézlovon ülõ rézlovas. Apám ékszerkereskedõ. Ekkor megjelent egy tiszteletre méltó aggastyán. elmentem arra a helyre. elsápadt. Olyan volt. és már úgy elgyengített az öregség. párnára támaszkodva. Gyengéd szeretettel nevelt fel és taníttatott. Kezénél fogva egy ifjút vezetett. nem fogom megölni!” Azt mondtam néki: „Ó. Reggel felvettem ruháimat. és eljött a terhesség vége. megszülettem. akit rokkanttá tett a kora. És igen félt apám. rajta embereket. olyan alakú és olyan nagy volt. vajat. aztán elmegyek veled apádhoz. megkérem majd. és vitték le az ajtón át. merre vegyem utamat. odamentem. tíz fekete rabszolga szállt ki belõle. és ne félj. hogy itt élsz egymagadban a föld alatt?” Mikor megbizonyosodott róla. így elhozott erre a rejtekhelyre. fiad negyven nap múlva meghal. visszanyerte a színét. Ember vagyok. Tíz nappal azután apám megtudta. eleséget osztott szét a szegények és nyomorultak közt. és aki ledöntötte. Én köszöntöttem õt. és üzleteket kötnek számára. aki a rézlovast ledöntötte.korbácsolta fel a tengert. körüljártam. És a következõ éjjel megfogantam anyám méhében. hogy ember vagyok. hajóra szálltak. és gyilkosa az lesz. hogy egy kis szigeten vagyok. mindnyájan leszálltak a mélybe. amíg megláttam a fedõlapot. a tenger közepén. megörült. soká fog élni. közben a hajó partot ért. kérte. kezében legyezõ. és elindultam szétnézni. és a tökély ontotta özönét. hogy fia születik majd. A veszedelem pedig ez: a Halál tengerében van a Mágneskõhegy. elindultak a part felé. jött egy hullám. lisztet. és így szólt: „Ó. amelyet betemettek. akkor egy veszély fenyegeti. annak neve Adzsib király. benne egy emelvényen. hogy meg fognak ölni. nagy türelemmel félrekapartam a földet.

elbújtam levelei között. Mikor felvirradt a reggel.kísértessen el engem szolgáival az én országomba. és ez megdöbbentette õket. zokogtak. amelyet a csillagászok jósoltak neki. és egyszerre csak megláttam azt a hajót. amint a hajó kiköt. és tovább játszottunk éjjelig. én nem fogom megölni.” Felmásztam hát egy fára. az apa ájultan esett össze. megfogtam a kést. És Alláh az én utolsó napomat a te utolsó napod elõtt hozza el. bánatomat is elfelejtettem.„Ott van . és láttam. amíg már kevés maradt hátra az éjszakából. hogy fogják a fiút és a föld alatti helyiség minden holmijával együtt vigyék a hajóra. és sohase vágtam volna fel azt a dinnyét! Milyen baj. szépségtõl ragyogó arccal. aztán magam is lefeküdtem aludni. fehérbe öltözve. és addig beszélgettünk. észrevettem. éjjelre lementem a föld alatti helyiségbe. aztán édességet ettünk. majd újra hoztam ennivalót. és ezt mondtam magamban: „Hazudnak a csillagjósok. ha vizet melegítenél számomra. így éltem egy hónapon át. Khaszib fia. Így éltünk.” Nagy sietséggel felugrottam. úrnõm. megcsúszott a lábam. rátettem egy tálra és megkérdeztem: „Uram. hol van a kés?” . annak meg kell történnie!” Felmentem a lépcsõn. õ lefeküdt és elszenderült a meleg fürdõ után.” Azt feleltem neki: „Sohase virradjon rád olyan nap. a kés betöltötte a végzet írását: behatolt a fiú szívébe. amíg eljött az este.Majd ezt mondta: . hála legyen Alláhnak. és ezt a te áldott lelkednek és szerencsés találkozásunknak köszönhetem! Imádkozni fogok érte. ha megmenekülök ebbõl a helyzetembõl és attól az embertõl. Észrevették.” Ezután ennivalót hoztam és ettünk. Nagyon megörültem neki. odaadtam neki a meleg vizet. és majd engem is megölnek. átöltöztettem. a negyvenedik nap éjjelén az ifjú nagy örömmel így szólt: „Testvérem. és szórd meg nádcukorral. meglátják. vágj nekünk néhány szelet dinnyét. hangosan jajveszékeltem.feleltem. Én pedig. szelíden felkeltettem. ó.felelte -.Testvérem. õ megmosta arcát. már halottnak hitték. A tengert kémleltem. napokon és éjjeleken át: szívembõl megszerettem.” Így beszélgettünk. hogy megmenekülök. milyen szerencsétlenség! De amit Alláh rendel. odamennek a csapóajtóhoz. és kezemben a késsel ráestem a fiúra. visszatértem régi helyemre. Ijedten lesiettek. Én egy kis édességet is hoztam be. és ennek a szép fiúnak az én kezemtõl kellett meghalnia! Bár haltam volna meg õelõtte. hogy arcomat és testemet megmossam. amint gyors futással szeli a habokat. helyére tettem a fedõlapot. és játszottunk sötétedésig. hogy a fiú ott fekszik hanyatt. találtam egy szép dinnyét. jajveszékeltek. csak egyetlen éjjel volt még hátra abból a negyven napból. a rabszolgák partra szállnak az aggastyánnal. arcomat csapdostam. behoztam a mankaleh-játékot. és amint vizsgálgattam a partot. ittam és beszélgettem vele. nappal a szigeten kószáltam. és betakartam. akinek neve Adzsib. majd füstölõvel illatosítottam a szobát. Késõbb megszólalt: „Testvérem. amellett beszélgettünk. fölöttem a polcon. arcukat csapdosták. ültünk egy darabig. hogy a gyilkosa lettem. vizet melegítettem. hogy visszatérhess országodba. Alláhra. amíg az éjjel nagy része elmúlt. . kedves ifjú. hogy a föld laza. Ha pedig meghalok. áldás legyen veled. igazhitû muszlimok. és magam is lefeküdtem aludni. Erre a látványra felsikoltottak. és azt mondta nekem: „Alláh jutalmazzon meg. holtan. megszaggattam ruháimat. és láttam. szeretném. hogy a sziget nyugati felénél a tenger vize egyre apad. kihúztam a tokjából. megparancsolta a rabszolgáknak. átkozódtak. te vagy a mi menedékünk! Ó. „Ó.” . meg is mostam. Akkor lefeküdt. Azután az ifjú lefeküdt. ennivalót vettünk elõ és ettünk. és egy nagy fazék vizet melegítettem. látták. Azt mondtam magamban: „Most eljönnek. Alláh . A . és már biztosra vettem. hogy a fiút megölték. hogy megkímélt a haláltól. amelyik azelõtt járt itt. apám bõségesen megjutalmaz. Mikor kilehelte a lelkét. szívében a kés. Akkor meggyújtottam egy nagy viaszgyertyát meg a lámpát. és mikor visszafordultam.” Bementem az éléstárba. kiszolgáltam.„A legnagyobb készséggel” . Istenemre. mely bajt hoz rád. Amikor feleszmélt.kiáltottam -. Egy hónap múlva már feltûnt a szárazföld a tenger mélyén. én betakartam. és eltakarítják a földet. megágyaztam számára.” Harminckilenc napon át szolgáltam ki. Meggyújtottam a lámpákat. és rögtön megölte. úrnõm. bevittem neki. ottmaradtam.

és igen elcsodálkoztak rajta. és minden tálra ráállított egyet. és eltûnt egy szobában.19 hozd be. hogy amirõl nem tudok. azt csak õrültek csinálják. A Magasztosnak átkát imádkozom fejetekre. ami nekünk jár. hogy szebb napok elébe nézek. Feléje tartottam. középen egy kisebb nyugvóhely. nem tudtam megállni. attól nem fáj a fejem. máskülönben elveszítenéd fél szemedet. mindenkinek hozott ennivalót. A teremben körös-körül kék szõnyeggel borított fekvõhelyek voltak. megszaggatták ruhájukat. Mindegyik ifjú leült egy-egy nyugvóhelyre. Engem egész viselkedésük úgy megzavart. De alig pihentem egy keveset. akármi történik.„Szívesen és készséggel” szólt a seikh.megmaradt sekély vizet elvezettem. hogy vannak dolgok. csak homoksivatag terült el. kimondták. de én bátran nekivágtam. nemsokára visszatért. vagy pedig hagyjatok elmennem az enyéimhez. Mikor odaértem. és így szólt hozzám: „Ülj le. ami a szívemet nyomja. láttam. megmosták arcukat. fején tíz tálat hozott. ha nem veszitek le rólam. úrnõin. Most levették a tálak fedõjét. az öreg a kisebbiken foglalt helyet. hogy arcotokat hamuval és korommal mocskoljátok be.” De õk csak azt mondták. szintén kékkel leterítve. hogy ne kérdezõsködjél a dolgainkról. ne kérdezõsködjél rólunk. elmegyek innen. Amerre a szem ellátott. amíg eljött a lefekvés ideje. mert gondoltam. a terem padlójára.” Egy hónapot töltöttem velük. Végre azt mondtam nekik: „Fiatalemberek. szívem felindult. hogy szén és korom van bennük. köszöntöttek. mi csak remény. már itt az ideje. 19 Idõsebb (ötven éven felüli) férfiakat tisztelnek meg vele: a tisztes kor mellett a tanultságot és bölcsességet is elismerik e névvel. és azt mondtam nekik: „Akármi történik is. hogy már nem ettem. Aztán meggyújtott tíz gyertyát. megzavarodott az eszem. a szénnel és korommal befeketítették magukat. amit itt láttam. Ekkor az öreg meleg vizet hozott. nekem is. miért csináljátok mindezt. és ezalatt minden éjszaka megismétlõdött ugyanaz. amelyekrõl hallgatni kell. és nem mondjátok meg. Ekkor az ifjak azt mondták az öregnek: „Ó. és zokogva kiáltották: „Bõségben. van eszetek. és megkérdeztem: „Miért kellett ezt tennetek? Hiszen. hogy számûznek társaságukból. Végzi. és ráléptem a szárazföldre. verték mellüket. tíz gyönyörû ruhájú ifjú jött felém egy aggastyánnal: mindegyik vak volt jobb szemére. de amit tesztek. hála a magasztos Alláhnak. Boldogan ültem le a kapu elé. elvesztettem józanságomat. hogy egy várkastély sárgaréz kapujáról verõdik vissza a nap fénye: az látszott tûznek. Mindezek láttára.” Õk azt felelték: „Ne kérdezz olyant. mint mi. Elfelejtettem saját viszontagságaimat. megkérdezték történetemet.” De csak ezt felelték: „Mi a javadat akarjuk. aztán hozott mindenkinek bort. ha nem mondjátok el.” Azt felelték. fiatalember. ettünk-ittunk és addig ültünk a bor mellett. és letette az ifjak elé. arcukat csapkodták. S megadja énnekem. A példabeszéd is azt mondja. De én csak erõsködtem: „El kell mondanotok. hogyan vesztettük el fél szemünk világát. és mit jelent az. jól éltünk. . ami nem tartozik rád: a hallgatás megvéd a tévedéstõl. nem lesz kemény. és látható lett. mind kék fedõvel letakarva. Nagyon elcsodálkoztam ezen a különös egyezésen. én mindent tövirõl hegyire elmeséltem. miért veszítettétek el fél szemeteket. nem ittam.” Késõbb felkelt. hátha ott vigaszra talál a lelkem. panaszkodtak egészen reggelig. erõs fénnyel világított. Megáldja életem. mint õk. és átöltözködtek. mikor azt tanácsoljuk.” És amikor még mindig erõszakoskodtam. Mikor megláttak. A cím csak muszlimot illette. A fiatalemberek nekiestek a tálaknak. el kell mondanotok mindezeknek az okát. seikh. és addig mentem. de ez nem volt nekünk elég!” És így jajgattak. hogy kipihenjem magamat azután. Bevezettek a palotába.” . nehogy úgy járjak. És ezeket a sorokat mondtam: A gyeplüjén talán fordít a végzet. és ne érdeklõdj. hogy az én érdekemben hallgatnak. míg messzirõl tüzet pillantottam meg.

menj egy fél napig. de ugyanaz csak két hét után hálhat veled. és már fejünkbe szállt a bor. Mosolygó ajka közt. mihelyt meglátott. mint a fûzfa ága. friss ruhát adtak rám. akik parancsaidat várjuk. keringett a pohár éjszakáig. magas kastélyt fogsz látni. kinokkal tölti el. Akkor friss gyümölccsel és édességekkel megrakott asztalt hoztak be. mások énekeltek. Te azonnal indulj útnak. megnyúzták. és elértem a kastélyhoz. és beszélgettünk rólam és viszontagságaimról. Felkeltem. A poharak és serlegek körüljártak. Hogy megláttam. aki méltó hozzánk. versenyezve futottak elém.” Nagyon megörültem ezeknek a szavaknak. elrepült. A rúkh-madár20 majd felvesz téged karmai közé. Ahogy a költõ mondja: Úgy hajlik termete. én meg azt gondoltam magamban: „Ez aztán élet! De kár. Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába. A madár elvitt. Mikor megláttak. Szemébõl száz halál. mi pedig engedelmes rabnõid. kitört rajtam a szerelem. amint mondták. megmostak és gyönyörû ruhát adtak rám. és letesz egy hegyen. vizet melegítettek. elrepül veled. megmostak. majd ismét azt mondták. Szeme nyilával . mert mind különbözõ módon vesztettük el jobb szemünket. Én egy törékeny szépséget választottam. aki veled töltse az éjszakát. Hála legyen Alláhnak. Azt hinnéd. hogyan járt. Hószínü homlokán a fürt olyan sötét. de ringóbb teste bája. hogy olyan múlandó!” Mikor az éj nagy részét így eltöltöttük. szaporán megindultam. Akkor aztán vágd fel az irhát a késsel. mint szélben fûzfa ága. és azt mondták: „Vedd magadhoz ezt a kést. mint a telihold: ruhájuk is gyönyörû. a madár pedig. fogai szorosan egymás mellett nõttek. Nem járhat arra vágyó kezed. arcának bájos minden vonása. reggel pedig a leányok bevezettek a kastély fürdõjébe. mellém ültek.” Aztán enni-innivalót hoztak. ha látod fogsorát. mert bementünk ebbe a kastélyba. amíg eljött az éjjel. Úgy is történt minden. és letett egy hegy tetején. hogy leüljek. azért vesztettük el fél szemünket. bogárszemû. Ha mindegyikünk elmondaná. és bújj elõ. . fekete hajú leányt. és egy különös formájú. A költõ szavai jutottak eszembe: Két keble-halmán mósusz-jelek. földre szállt a fénylõ napvilág. nagyon soká tartana. beteg vagyok. eltalál! 20 Hatalmas mesebeli madár. és azt mondták: „Urunk és parancsolónk vagy. urunk! Már hónapok óta várunk rád. Aztán megint ettünk-ittunk.gyors halál! Vigyázz szívedre. leöltek egy kost. a madár majd elrepül. gyilkos sugár lövell. Ringó a zsenge ág. Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég. Világosság dereng a messziségen át. Szépek voltak.Mind felkeltek. és akihez mi méltók vagyunk. melyikükkel akarom az éjszakát tölteni. így szóltak hozzám: „Uram. és amíg ittunk. Kibújtam az irhából. párnát adtak elém. szemének varázsa józanság pusztulása. Ám hogyha éjszaka ledobja fátyolát. válassz magadnak valakit közülünk. válasszak. némelyik lanton. de szebb az õ bokája. Szép a gazellaláb. örömmel felkiáltottak: „Üdvözlégy. mi bevarrunk a kos irhájába és otthagyunk. hogy küldött valakit. Mi azért kormozzuk be arcunkat. mi lesz velem? Életem legszebb éjszakáját töltöttem vele.” Én kiválasztottam egy szép arcú. Láz ver.” Aztán ugrándozva. Bementem és egy nagy terem végében negyven fiatal leányt láttam. Tüzet gyujt szívemen. citerán és egyéb hangszeren játszott. karcsú termete hajlékony.

a szantálfa. Elbámultam mindezek láttára.és ámbra-illat terjengett a levegõben. mint a szerelmes leány arca. de a második év elsõ napján odajöttek hozzám. a rózsa. nyissam ki.” Én megesküdtem. miért sírnak. hogy a föld sáfránnyal van behintve.Sok férfit ismertünk már. körülvettek és keservesen sírtak. Erre korbáccsal ütöttem rá. arany nyereg és szerszám volt rajta. és bezártam magam mögött az ajtót. mint a mennydörgés.és áloéfa-kalitkában és a terembe ültetett fák ágain madarak énekeltek. de ha megfogadom.kérdeztem. enni. szívleld meg. mindenféle drágakövekkel volt kirakva. Kértem õket. évek óta élünk ebben a kastélyban. mulatni és minden gyönyört élvezni. olyan hangosat nyerített. Itt vannak a palota kulcsai. a kertnek friss zöldje fölött hûvös szellõ lengett. úrnõm. Nagy terembe léptem. rubin. végre magamhoz tértem. én követni fogom utasításaikat.” . hogy nem fogom kinyitni a negyvenedik szobát. Gyönyörködtem az almában. amilyent még sohasem éreztem. henna. kamilla és liliom közt patak folyt: a bûvös illat megrészegített. smaragd. kivezettem a lovat. amelyek a kincseknek negyven tárát nyitják. Most mennünk kell. a légben édes illatok áradtak szerte. mint a félénk. ibolya.felelték. „Mi baj ért benneteket? . . „Ilyen kincse csak valami hatalmas királynak lehet. jázmin. hogy énmiattam. Elszédültem és eszméletlenül rogytam össze. mondjanak el mindent. melyeknek minden ága terhe alatt rengett. Egymás után minden kamrába bementem: volt ott igazgyöngy. de õ nem mozdult a helyébõl. de arra kérünk. És láttam egy éjszakánál feketébb lovat. Erre így szóltak: „Mi királyok leányai vagyunk. amit most mondunk. amelytõl eltiltottak. és ottmaradtam éjszakára. Másnap a negyedik ajtót nyitottam ki. minden bánatomat elfelejtettem. inni. kivéve azt az egyet. a rubinszínt játszó szilvát. pedig még csak egy éjjelen át kellett volna türtõztetnem magamat. . Minden évben eltávozunk negyven napra. mert abban van. ami bennünket örökre elválaszt. amíg a lányok visszajönnek. Kertre nyílt. másiké sárga. Este kinyitottam az elsõ szobát: olyan volt. Másnap benéztem a másik helyiségbe. aztán megint visszajövünk ide. a pázsitot csergõ patak szelte. csakhogy szívük azt súgja. kinyitottam és beléptem. mint maga a paradicsom. szagosfa. már minden ajtót kinyitottam. Elámultam láttára. zöld fákkal.” Így szórakoztam. Egy éven át éltem velük.” És megint sírva fakadtak. az egész helyiséget arany lámpák meg gyertyák világították meg. rávett. padlója tarka márvánnyal. nem láttunk. mint te. aztán kimentem. Én vagyok az idõk legnagyobb királya. Odamentem hát ahhoz az ajtóhoz.„Bár sohase ismertünk volna . hogy ne szegjem meg ígéretemet. visszanyertem a bátorságomat. ott egy nagy kincsesházat láttam. és azt gondoltam: „Ez biztosan valami egészen különös ló!” És a sátán sarkallt. nárcisz. köntösömbe kapaszkodva búcsúztak tõlem. ezer madár csattogva zengett. és azt mondtam. nem kell egymástól elszakadnunk. Így hát egyedül maradtam a kastélyban. Erre azt felelték. a termeket egymás után bejárva. úgy feküdtem ott egy darabig. és másnap a harmadikat nyitottam ki. sáfrány és mósusz illatával. és még mindig meg se moccant. lágyékába döftem sarkamat. Alláh kegyelmébõl enyém mind ez a kincs. harminckilenc napon át. de talán a világ minden királyának együttvéve sincs ekkora gazdagsága. bánatos szerelmes ifjúé. Átható szag ütötte meg az orromat. A szívemet azonban dúlta a kíváncsiság. és láttam. a lányok pedig eltávoztak.Vele is gyönyörû éjszakát töltöttem. amilyeneket szó el nem mondhat. és elvegyült két óriási füstölõ edénybõl felszálló áloé. és a Sátán nyomorulttá akart tenni. amit mondanak. és így vettem éjjelre magam mellé egymás után mind a negyvenet. gyümölcs alatt roskadozó. felültem rá. Mikor a ló a csapást érezte. hogy nem fogok intelmükre hallgatni. megcsodáltam az illatos birsalmát. rajtuk sem osztozom senki mással. Nem volt türelmem várni. még egyszer lelkemre kötötték azonban. mondják meg. ott pálmákkal beültetett tágas tér tárult elém. tisztított szezám-szemekkel és egyéb abrakkal teli kristály jászol elõtt. azonkívül ura vagyok negyven szép leánynak. Ezzel a harminckilenccel kinyithatod a szobákat. Biztattam õket. . negyven kincseskamrával. de Alláh szent nevére. Szívemet eltöltötte a gyönyörûség. dalukból Alláhhoz hálaszó csengett. karbunkulus és egyéb drágakõ.Meghasad a szívem miattatok. de olyat. Aztán megint bezártam magam mögött az ajtót. tovább mentem. pézsma. amelynek egyik fele piros. a negyvenediket ki ne nyisd.

.„Bizony nem tudjuk. hogy õk is idegenek.„Jaj. nekünk nem kellesz. Köztünk nem maradhatsz. testvérünk . feleségüket pedig magukra hagyták idegen országban. addig nem megyek. mint te. Másnap reggel helyet foglalt trónusán. majd meglátja. és mivel Alláh szerencsés utat adott.” Dzsafár elment. ahogy a kalifa parancsolta. Végre felismertem nõvéreimet és megkérdeztem: „Mi történt veletek?” .” De a koldus ezt felelte: „Alláhra. most tudomásotokra hozom. könnyben ázó szemmel. mondtam nekik. de más-más anyától születtünk. és így szólt: „Ó. ott ledobott magáról. hogy Abbász nemzetségének21 ötödik sarja elõtt. leborotváltattam államat. Mi is olyan boldogan éltünk ott. mint hogy: „Odaajándékozlak benneteket egymásnak!” Eltávoztak hát. az én történetem olyan csodás. miért hiányzik a fél szemem. A lányokat egy függöny mögé vezette. míg egy nap férjeik árukat szereztek. Én voltam a testvérek közt a legfiatalabb. és lent találtam a tíz félszemû ifjút. és mi se tudtuk a negyvenedik napot kivárni. Dzsafár elõlépett. amíg meg nem hallgattam ezeknek az uraknak a történetét. most hová mentek?” . Harún ar-Rasíd elõtt álltok. A kalifa visszament palotájába. hová menjünk” . piszkos izárban.felelték -. emberek. mi történjék velük. ruhát adtam nekik.” Mikor a leányok meghallották Dzsafárnak a kalifa nevében mondott szavait. ideérkeztem Bagdádba. és háljatok nálunk” . Dzsafárhoz fordult: „Hozasd elém a három leányt a két kutyával és a koldusokkal. megjelentek az ország nagyjai.” Ekkor a leány a kalifához. aztán letett egy palota tetõerkélyére. Most hát elmondtam. okulásul szolgálhatna mindenki számára. amikor a sors tolla mindent megírt. Nõvéreim koldusszegényen jöttek vissza. hogy ha tûvel írnák a szem sarkába. felrepült velem óriási magasságba. Az úrnõ azt mondta neki: „Simítsd végig a fejedet.” És én elmentem gyászoló szívvel. amit belépésük elõtt a kapuõrzõ leánynak mondott. nõvéreim jó hozománnyal férjhez mentek. amit Alláh határozott. Engem itt hagytak teljesen egyedül. köszöntöttem õket. „Gyertek velünk. és miért nincs szakállam. Dzsafárhoz és Maszrurhoz fordult. és mindnyájan nagy útra indultak. Mikor megláttak. és hozza másnap elébe. Egy ideig itt éltek együtt. és a két férfi elvesztette azalatt mindenét. Leszálltam a palota tetejérõl. és csak az igazat mondjátok neki. mindegyik mondja el történetét.” Fürdõbe küldtem õket. Öt év telt el. Mikor apánk meghalt. hogy lássa õket vendégül. és felszólította õket.felelték. és mikor kiértek az utcára. ötezer dinárt hagyott ránk. és azt mondta nekik: „Mi megbocsátunk nektek a szíves vendéglátásért.” Az elsõ leány története Mi hárman egy apától. hogy idegen vagyok.aztán egyszerre kiterjesztette két szárnyát. aki okulni akar. rongyos ruhában. és elmesélte nekik ugyanazt. feleségüktõl ezer aranydinárt vettek át. ócska. Találkoztam ezekkel a félszemûekkel. megdöbbentem. mire õk azt felelték. Mikor megláttam õket. koldussá lettem. de azon az éjjelen nem jött álom pilláira. Ez a két kutya két nõvérem. hiszen nem ismertetek fel minket. egy apától és egy anyától. alig ismertem rájuk. igazhivõk fejedelme. mit ér itt a beszéd. és elhozta õket a kalifa színe elé. a kalifa így szólt a koldusokhoz: „Mondjátok. és menj utadra. Dzsafárnak pedig megparancsolta. mind azt kiáltották: „Nincs istenhozott számodra. úgyhogy kiütötte fél szememet. állj odább. és közben egyet csapott farkával az arcomba. és mikor ezek távoztak. Dzsafár úgy tett.szólt a kalifa. mire az úrnõ nem szólt mást. a legidõsebbik elõlépett. 21 Abbaszidák 749-ben ragadták magukhoz a kalifátust az Omajjádoktól.

cserbenhagyták feleségüket. testvéreim.mondta mindegyikünk. és beleegyezésem nélkül férjhez mentek. bejártuk az utcákat. de eszed több van. mert nem viselnék el a hosszú elszakítottságot. Ott találtam a királynét igazgyöngyökkel hímzett ruhában. így szóltak hozzám: „Legjobb lenne. és azt mondta: „Szedelõzzetek. így már nem bírjuk tovább. Már tapasztaltátok. Ott ült a király. hogy hajót szereltetek fel áruszállításra. az arany és ezüst megmaradtak régi állapotukban. láttukra elkábult a fejem. Elhûltünk erre a látványra. végül megszöktek. fején különféle ékkövekkel körülrakott korona. Baszra kikötõjében. Amikor az én vagyonomból vagyont szereztek. hogy az áruk. ha nem. hogy minden lakosa fekete kõvé változott. és továbbra is gondjukat viseltem. Így éltünk egy egész éven át. hogy szívemnek õk a legkedvesebbek. mi a házasság.és azt mondtam: „Drága testvéreim. Tíz napon át kedvezõ szelünk volt.” A lehetõ leggyengédebben bántam velük. amelyhez közeledünk. hogy elkerüljétek haragját. és bocsánatért esdekeltek: „Ne haragudj ránk. mindenki a kincsekkel és a portékákkal volt elfoglalva. életemben nem jártam ezen a tengeren. Fel is szereltek egy nagy hajót. jó ideig nem is vettük észre. de a hajó a kapitány vigyázatlanságából letért az útjáról. amíg én távol leszek.” Én szeretettel üdvözöltem õket. gyertek a városba. hogy ha a hajó szerencsétlenül járna. aztán elváltunk egymástól: senki se törõdött útitársával. a kapitány kiszállt. „Itt valami csodás esemény történt” . A királyon aranyhímzéses ruha volt. kis idõ múlva visszajött. Nõvéreim pedig megint eljöttek hozzám. és láttam. Én a királyi várkastélyba mentem fel. megrakattam mindenféle áruval és minden egyébbel. Alláh megáldotta. vagy velem akartok jönni?” Azt felelték. nyakán füzérek és láncok. sose láttam. benne gyöngyökkel. adjatok. beléptem rajta. De ha már szerencsésen odaérkeztünk. Elmentek férjükkel. Közelebb mentem a királyhoz. és elhalmoztam minden figyelmességgel. ami a hajóúthoz szükséges. és bámuljatok. és hét lépcsõfokot pillantottam meg.” Bementünk a városba. Így hát magammal vittem õket. ti vagytok az idõsebbek. Vitorláztunk éjjel-nappal. ti meg én legyünk egyenlõek. hatalmas és erõs épület volt. A jó férj ritka ezen a világon. és így éltünk egy egész évig. a másik felét pedig elástam. Azt felelte: „Alláhra. teljesen lerongyolva. Tovább mentem és benéztem a hárembe. és egyszerre csak megpillantottunk a távolból egy várost. ha férjhez mennénk. minden ékszere érintetlen maradt. vezírjei. amelyet együtt kaptunk. De a két férfi kijátszotta és minden pénzükbõl kifosztotta õket. mint hogy menjetek ebbe a városba. mint amelyiken menni akartunk. Megkérdeztük a kapitánytól. és láttuk. Azon felmentem. észbontóan pompás ruhában. csak õ változott fekete kõvé. rakjátok ki áruitokat. mit tett Alláh az õ teremtményeivel. mi a neve annak a városnak. legyetek ti apám és anyám helyett mellettem. Megcsókoltam õket. kössetek üzleteket. éljetek a jövedelmébõl. Az örökséget. és azt mondtam. Aztán egy nyitott ajtót találtam. és életben maradunk. és imádkozzatok. és láttuk. te fiatalabb vagy nálunk. más tengerre jutottunk.” De nem hallgattak a szavamra. Soha életünkben nem fogunk házasságra gondolni. és egy aranyhímzéses szõnyegekkel díszített. Ekkor elhatároztam. amelyeknek minden egyes darabja úgy tündöklött. akkor is itt maradunk két napig. amelynek falát aranyszálakkal átszõtt selyemfüggönyök fedték. márványpadlós szobát találtam. A magam pénzén vásároltam nekik mindenfélét. aminek hasznát vehetjük. De elõbb két részre osztottam pénzemet: felét magamhoz vettem. hogy trónusa ki volt rakva olyan gyöngyökkel és ékkövekkel. nem tudom. nem volt semmi örömötök házasságtokból. Nekem jól megy a sorom. cseréljetek.” Mondtam nekik: „Jaj. Bementem a király tróntermébe. körülötte álltak udvaroncai és az ország nagyjai. és azt mondtam nõvéreimnek: „Itthon akartok maradni. Egész ruházata. én a legkisebb vagyok. nincs más hátra.” Befutottunk hát a kikötõbe. ékkövekkel és smaragdból készült gránátalmával kirakott . hogy készletekkel lássuk el magunkat. amelyet zsúfolásig megtöltöttek az arany és ezüst edények. hogy velem akarnak utazni. mint egy-egy csillag. ötven mamlúk vette körül különféle selyemruhába öltözve. találjunk majd valamit itthon. és jó ideig odamaradtak. és ha találtok vevõt. kezükben kivont kard.

akkor majd én is felelek arra. 25 Mars bolygó. a perzsák õsi vallását követõ ember. és olyan a fénye. Szép volt. És amint csodálattal néztem mindent.„Hallom és engedelmeskedem” . beburkolóztam egy takaróba. Csodálkoztam. nem jött a szememre álom. gyengéd hang szaval a Koránból. az árnyra. a fényre. Apámnak soká nem volt gyereke. Odább erõs fényt pillantottam meg. aki lelkében odaadó híve volt Alláhnak és prófétájának. az iszlám ellensége. mert látta. hogy ez a város apámnak és egész nemzetségének és alattvalóinak városa. és távozni akartam. Ar-Raminak23 nyilát röppenti két szeme.felelte. Szerencsémre volt egy vénséges öregasszony a házunknál. „Tudd meg hát. õ felvetette pillantását. Felkeltem. 26 Mágus (arabul: madzsusz) . mint egy lúdtojás. A királyné. „Várj egy kicsit” . finom arca szívet-lelket elragadja. benne égõ gyertyák függtek. és maga mellé ültetett. hogy jöttél ide erre a helyre. Ámul a csillagász. Merkúr bolygó. Csillagjai között egy ifjú arc lebeg: Szép orcáit Zuhal22 hamvas-barnára festi. Felnevelt. mondd el nekem. néhány verset mondtam el a Koránból. becsukta a szent könyvet. és izzó parázs gyúlt ki szívemben.” . és viszonozta a köszöntést.fenyõfa kerevetet. amelyet Alláh könyvébõl olvasol. egészen megfeledkeztem magamról. odamentem és láttam. hogy egy gyönyörû. felelj arra. Azt mondtam neki: „Arra a szent igazságra kérlek. a földre terített imaszõnyegen egy szép arcú ifjú ült. hogy 22 23 24 Szaturnusz bolygó. akit te kõvé varázsoltan a trónuson láttál. hajlékony. Innen a palota egyéb helyiségeibe néztem be. és öregkorára ajándékozta meg Alláh velem. Beállt az éj. hogy feltétlenül kell itt lennie valakinek. gyengéd. akik a tüzet imádták. de nem találtam meg az ajtót. akit láttál. szelíden szép. amerrõl a gyertya világított. Sötét hajsátorát is a Zuhal növeszti. A kerevetet takaró selymek a legnagyobb bámulatba ejtették az embert. amit kérdezni fogok. Éjfélkor egyszerre csak hallom. betette egy selyemzacskóba. hogy fölkelt fönt a Hold S mosolygó arc gyanánt a Földre ráhajolt. beléptem és szétnéztem a helyiségben. A Mirríkh25 lángjaként pirul az arc maga.felelte. mint a telihold. Odaléptem. aztán arra kértem. mondja meg nékem. nem a Mindenható Urat. Azt mondtam magamban. amit kérdezel. délceg alakja. hõre meg a forgó égboltra esküdtek. Imaszoba volt. Sorsát vezéreli Zuhara csillaga. és a tûzre. Apám az a király. és szerettem volna aludni. és azt mondta: „Te mondd meg nékem.” Én elmondtam neki mindent. felkutattam minden helyet. köszöntöttem. mint egy gyertyának. amire kértelek. A vallást mûvelõ és a szent tüzet gondozó papokat is mágusoknak nevezik. és nyomában ezer sóhaj tört elõ keblembõl. És néztem-néztem. de színleg családommal tartott. úgy megzavart a sok csoda és mindaz.Zarathustra hitét. amit láttam. Apám bízott benne. amelyen egy gyöngyökkel átszõtt függöny lebegett. az anyám. eltévedtem. Visszamentem hát abba az irányba. kecses minden tagja. A teremben leültem a kerevetre. õ nagyon elámult rajta. És azt mondtam neki: „Uram. akkora.” Õ mosolygott. egy nyitott ajtót találtam. de nem tudtam. mi történt ezzel a várossal. egy égõ gyertyát pillantottam meg a teremben. Nyilas csillagképe. aki ezt a gyertyát meggyújtotta. mint ezek a sorok mondják: A csillagász elõtt az égi mennyezet. Mint Utárid24 ragyog kiváló szelleme. amíg felserdültem. a hang irányába mentem. Mind mágusok26 voltak. elõtte a szent Korán szövege. hogy egy ragyogó drágakõ függ a kis trónus fölött. . hogy maradhatott meg épségben a város lakosai között.

Végül is felingerelték az ég gyûlöletét és haragját. Ekkor erõt vett rajtam az álom. tanítsd meg hitünkre. azt mondta nekem: »Édes fiam. miért vannak elvarázsolva a város lakosai. Koránolvasással. nõvéreim felkeltek. amely megrémített minket félelmetes erejével?« Apám azt felelte nekik: »Ne rémítsen benneteket ez a hang. Alláh egy szál deszkát küldött számomra. de belefáradtam az egyedüllétbe. itt találtuk a kapitányt és a szolgákat. estére feltünedeztek épületeinek fényei. böjtöléssel. akivel szót válthatnék. megvártuk a kedvezõ szelet. Van egy árukkal megrakott hajóm. hogy az õ hitén van. mi mindent láttam. lakói ennek a városnak! Forduljatok el a tûz imádásától. ahol felkereshetnéd a vallás bölcseit és a jogtudósokat. Egy napon szózatot hallottak a magasból. mert még meg talál ölni. Rajtam kívül nem menekült a város lakói közül senki se. Én elmondtam nekik. Egy év múlt el. énrólam a menekülés volt megírva a végzet könyvében. ha nincs ellenedre. a tiétek lehet. ne szólj neki errõl semmit. Mikor mindennel készen voltam. a város királya elé.” . míg végre engedett.felelte. és imádjátok a Mindenható Urat!« És rémület fogta el a város lakóit. úgy eltöltött az öröm. ami velünk van. kibontottuk a vitorlákat és elindultunk.” Addig beszéltem a lelkére. hozzásimultam és így szóltam: „Én uram. hogy férjemmé akarom tenni. és a sors vezérelt ebbe a városba. odasereglettek apám. de titokban gonosz tervet forraltak ellenem. Mikor megnõttem. a végzet rendelte el találkozásunkat. Hajóra szálltunk. és gonosz ármányt szõttek ellenem. hangosat. elbizakodottságukban. és elmeséltem a fiatalember történetét. és ekkor újra megszólalt a szózat és egy év múlva harmadszor is hallották. a tisztulás. és bedobtak a tengerbe. Reggel felkeltünk. amit én kívánok. amíg kivetettek egy szigetre. és kérdezték. a barmokat is.” Azt mondták. és mikor megvirradt a reggel. mindezen nagyon elcsodálkoztak. kedvezõ széllel. Egész éjjel barangoltam a szigeten. amíg kikerültünk a szörnyûség tengerébõl. De mikor nõvéreim megláttak és velem a fiatalembert. és kérdezték tõle: »Mi volt az a szörnyû szózat. és a biztonság tengerébe jutottunk. és megismertetett az iszlám hitével. lementünk a kastélyból a városba. vezesd. valamit akarok mondani. Jól bánt vele. mi szándékod van ezzel a szép fiatalemberrel?” Azt feleltem nekik. és megmaradtak tûzimádóknak. Amikor megláttak. és mi lett velük. Mi pedig utaztunk tovább. hogy ezeket a dolgokat mind megtudjuk egymástól. Aztán az ifjúhoz fordultam. felkapaszkodtam rá. Azóta így töltöm az életemet. Az összes kincs. volna kedved velem jönni Bagdádba. hol jártam.« Õk pedig hajlottak apám szavára. nagyon megörültek. úgyhogy közelrõl és távolról hallható volt. még az állatokat. A fiatalember nem tudott jól úszni. Mikor már az ifjú meg én aludtunk. nem is tudtam róla.« Én mindent titokban tartottam. imádkozással. ágyunkkal együtt felkaptak. de nem hagytak fel istentelenségükkel. nincs senkim. Mert mikor beestem a tengerbe. és fejbõl meg kellett tanulnom a Koránt. Néhány napi vitorlázás után Baszra város közelébe értünk. A város lakói pedig továbbra is megmaradtak hitetlenségükben. összeszedtük a könnyen elvihetõ. Nõvéreim beszélgetés közben megkérdezték: „Édes testvérünk. hallgasd el ezt apád elõtt.” Én erre így szóltam hozzá: „Ifjú. és lábainál aludtam egész éjjel. irigység és harag töltötte el õket. Aztán nõvéreimhez szóltam: „Ez a fiatalember minden. és ne téríttessétek el magatokat hitetektõl. már kerestek engem.hû és szerény. Néhány nappal ezután az öregasszony meghalt. hogy nagyon helyeslik az elhatározásomat. a tisztálkodás törvényeivel és az imádságokkal. mint a csattanó villám dörgése. és növelhetnéd tudásodat? Szolgálód lennék. belefúlt a vízbe. és Alláh egy nap hajnalán fekete kõvé változtatta az egész város lakosságát.„Hallgatlak és engedelmeskedem” . habár a család úrnõje vagyok és sok ember és szolga parancsolója. de legnagyobb értékû holmikat. Megparancsolta neki: »Vedd és neveld. oktasd legjobb képességed szerint. tévelygésükben.« Az asszony átvett apámtól. nagyon kegyelte. mert azt gondolta. bementünk a kincseskamrába. mihelyt fújni kezdett. teljesen rábízott engem erre az asszonyra. és a hullámok addig sodortak. Én végtelenül boldog voltam az ifjú miatt. és Alláh beírta nevét a vértanúk közé. Így szólott: »Ó. egy utat láttam. azon .

emberi lábnyomokat. Ez az út egy földszoroson volt, amely a szigetrõl a szárazföldre vezetett. Mikor a nap már felkelt, sugarainál megszárítottam ruháimat, és nekivágtam az útnak. Addig mentem, amíg elértem egy part mellett emelkedõ városhoz. Egyszerre csak látom, hogy egy sikló kúszik felém, utána egy óriáskígyó tekergõzik, hogy megölje. A siklónak már a nyelve lógott a fáradtságtól: megszántam, fogtam egy nagy követ, és nekidobtam az óriáskígyó fejének. Azonnal kimúlt. Ekkor a sikló kiterjesztett két szárnyat, felrepült a levegõbe, amin roppantul elcsodálkoztam. De már nagyon elfáradtam, ott helyben lefeküdtem és elaludtam. Mikor felébredtem, egy fiatal leány ült mellettem, és gyengéden dörzsölte a lábamat. Felültem, restelkedtem, hogy ilyen szolgálatot végez, és megkérdeztem, kicsoda, micsoda õ? „De hamar elfelejtettél - mondta -, pedig milyen jót tettél velem. Megölted ellenségemet. Én vagyok az a sikló, akit az óriáskígyótól megmentettél. Én dzsinnleány vagyok, az óriáskígyó pedig egy dzsinn volt, az én ellenségem. Mihelyt megszabadítottál, odarepültem ahhoz a hajóhoz, amelybõl nõvéreid a tengerbe dobtak. Az összes holmidat a hajóból a házadba vittem, a hajót elsüllyesztettem, nõvéreidet pedig fekete kutyákká változtattam, mert mindent tudok, amit veled tettek. Ami az ifjút illeti, bizony õ vízbe fúlt, és nekem nincsen hatalmam a halál felett, mert egyedül Alláh az, aki feltámaszt.” A hátára vett engem, és a két kutyával együtt letett a házam tetõerkélyén. Ott találtam az udvaron minden kincset, amit a hajón hoztam: nem hiányzott semmi. A sikló most így szólt hozzám: „Salamon pecsétjének bûvös feliratára esküszöm neked, ha nem versz erre a két kutyára mindennap háromszáz korbácsütést, eljövök és téged is ugyanígy átváltoztatlak.” Én azt feleltem: „Hallom és engedelmeskedem.” És, ó, igazhivõk fejedelme, azóta mindig rájuk mérem a korbácsütéseket, és mindig megszakad a szívem értük. Elcsodálkozott a kalifa ezen a történeten, és most a másik lányhoz fordult: „És a te testeden honnan vannak a korbács nyomai?” A leány pedig így felelt:

A második leány története Ó, igazhivõk fejedelme, tudd meg, hogy apám halála után nagy vagyon szállt rám; egy darabig egyedül éltem, aztán feleségül mentem annak az idõnek egyik legtehetõsebb emberéhez, és egy kerek évig éltem vele, amikor meghalt. A törvény szerint nyolcvanezer aranydinárt örököltem utána. Mikor egy napon a szobámban ültem, egy öregasszony jött be hozzám, beesett, ráncos orcájú, kitépdesett szempillájú, szemébõl a víz csorog, szájában két csonka fog, orra nedves, nyaka remeg, kopott bõrét a fene rágta meg; ilyenrõl mondja a költõ: Sátáni vén banya, ördögnek rút cseléde, Az, az tanitja õt ezer csúf cselvetésre! Oly ármányos, ravasz, ha úgy találja kedve, Egy vékony pókfonálon száz öszvért elterelne. Bejött az öregasszony, köszöntött és azt mondta: „Lakik nálam egy árva leány; ma este akarja megülni az esküvõjét. Alláhtól jutalmat és megérdemelt fizetséget kérek számodra, ha eljössz az esküvõre. Szegénykének meghasad a szíve, nincs ezen a világon senkije Alláhon kívül - magasztaltassék az õ neve!” Sírva fakadt, lábamat csókolta. Engem pedig elfogott a szánalom, megígértem, hogy elmegyek. Azt mondta, készüljek fel, este eljön értem, majd kezet csókolt és elment. Nekiláttam öltözködni, és mikor elkészültem, ismét megjelent nálam az öregasszony, és azt mondta: „Úrnõm, a város hölgyei már ott vannak, megmondtam, hogy te is eljössz, nagyon

megörültek neki, már várnak.” Felkeltem, felöltöztem az útra, magamhoz vettem rabszolganõimet, és elindultunk, amíg elértünk egy utcába, fel volt öntözve, tisztára söpörve, enyhe szellõ fújdogált házai között. Ott egy tartósan megépített márványívvel boltozott kaput láttunk, mögötte hatalmas palota meredt: homloka büszkén verte az eget. Mikor a ház ajtajához értünk, az öregasszony kopogtatott, az ajtó kinyílt, és egy szõnyegekkel borított, égõ lámpákkal és gyertyákkal megvilágított, ékkövekkel kirakott és nemesfémekkel díszített elõcsarnokba léptünk. Tovább mentünk egy leírhatatlan pompájú terembe; selyemszõnyegek borították, égõ lámpák és gyertyák ontották rá fényüket. A terem közepén gyöngyökkel és drágakövekkel díszített márvány kerevet állott, fölötte selyem védõfüggöny. Most a függöny mögül gyönyörû leány lépett elõ, szép volt, mint a hold. Szeretettel köszöntött: „Isten hozott, testvérem, aki társaságoddal vidítsz, és felfrissíted lelkemet.” És ezt a verset mondta: Ha tudhatná a ház, ki érkezett belé, Maga a néma kõ vigan köszöntené, A jó hir hallatára a lábához hajolna: Úgy lépj be, drága vendég, akár az otthonodba. Ezután leült, és így szólt: „Van egy fivérem, még nálam is szebb. Meglátott téged egy ünnepen, és eszeveszettül beléd szeretett. Ezt az öregasszonyt lepénzelte, hogy csaljon el téged valamilyen ürüggyel, és így hozzon össze vele. Bátyám el akar venni feleségül Alláhnak és prófétájának törvénye szerint. Ami törvény szerint történik, annak nincs bökkenõje.” Mikor ezeket a szavakat hallottam, és világosan láttam, hogy most ebben a házban kelepcébe kerültem, azt mondtam a leánynak: „Hallom és engedelmeskedem.” Erre õ boldogan tapsolt egyet, az ajtó kinyílt, és azon bejött egy ifjú. Szép volt, mint a telihold, mint a költõ mondja: Szépsége drága mûve Alláh dicsõ kezének, Oly drágakõ, melyet csodálnak ékszerészek. Tökéletes csoda, úgy tûnik, párja nincs, Eszed rabolja el, ha egyszer rátekintsz. Remek vonásain a szépség írva áll, Hitemre, nincs sehol ily fénylõ fénysugár! Mihelyt megláttam, feléje hajlott a szívem. Utána belépett a kádi27 is négy tanúval. Üdvözöltek, majd helyet foglaltak, megírták házassági szerzõdésünket, aztán elmentek. Ekkor az ifjú hozzám fordult, és így szólt: „Áldott legyen az éjszakánk.” Majd hozzátette: „Úrnõm, egy feltételt szabok eléd.” - „Mi a feltétel, ó, uram?” - kérdeztem. Felkelt, elhozta a szent könyvet, és azt mondta: „Esküdjél meg, hogy rajtam kívül nem fogsz soha más férfit választani, és szíved nem hajlik soha máshoz.” Én örömest esküdtem meg, õ boldogan ölelt magához. Szívemet teljesen hatalmába ejtette a szerelem. Aztán behozták az asztalt, ettünk, ittunk, amíg jóllaktunk, és ránk borult az éj. Ekkor õ ágyba vitt engem, és összeölelkezve aludtunk reggelig. Így éltünk egy hónapig örömök és gyönyörök közt. Egy hónap múlva engedelmet kértem tõle, hogy a bazárba mehessek, kelmét vásárolni. Felöltözködtem, magammal vittem az öregasszonyt, és elmentem a bazárba. Egy fiatal kereskedõ boltjában leültem. Az öregasszony régóta ismerte ezt a kalmárt, és azt mesélte róla, hogy nagyon sok pénzt örökölt az apjától. „Hozd ide ennek a fiatalasszonynak a legfinomabb kelméidet” - szólt neki. „Hallom és engedelmeskedem” - felelte a kereskedõ. Az öregasszony egyre dicsérte nekem a fiatalembert. Én azt mondtam: „Nincs szükségem a te magasztaló szavaidra, meg akarom kapni, amire szükségem van, és aztán hazamegyek.” A kereskedõ elõhozta, amit kértünk, mi
27

Ítélõbíró minden polgári, vallási és bûnügyben. Õ állítja ki a házasságleveleket, és szerkeszti meg az egyéb hivatalos érvényû szerzõdéseket

odanyújtottuk neki a pénzt, de õ nem akart elfogadni semmit, hanem azt mondta, hogy vendégajándékul adja mai látogatásom tiszteletére. Odaszóltam az öregasszonynak, hogy ha az nem fogadja el a pénzt, adja vissza neki a kelméjét. A kereskedõ egyre mondogatta: „Alláhra, nem fogadok el érte semmit; mindez ajándék tõlem egyetlen csókért. Ez többet ér nekem, mint az összes áru, ami a boltomban van.” Azt mondta neki az öregasszony: „Mi hasznod egy csókból?” Azután hozzám fordult: „Leányom, hallottad, mit mondott ez a fiatalember, nem árthat neked semmit, ha megengeded, hogy megcsókoljon, aztán viszed, amire szükséged van.” - „Nem tudod - feleltem neki -, mire esküdtem?” De õ azt mondta, csak hagyjam, hogy megcsókoljon, ne szóljak egy szót se, akkor nem követek el bûnt, és a pénzem is megmarad. És addig szépítgette elõttem a dolgot, amíg betettem fejemet a hurokba és beleegyeztem. Befedtem szememet, az izárral eltakartam arcomat az emberek elõl. Ekkor õ az izár alatt arcomhoz értette ajkát, és mikor megcsókolt, nagy erõvel belém harapott, úgyhogy a húsom behasította. Elájultam a fájdalomtól. Mikor magamhoz tértem, a boltot zárva találtam, az öregasszony ölében tartott, jajveszékelt fölöttem, és azt mondta: „Alláh megóvott valami még rosszabbtól. Most gyere haza, tégy úgy, mintha beteg volnál, én orvosságot hozok neked, az majd meggyógyítja a harapást, és hamarosan felgyógyulsz.” Kis idõ múlva felkeltem; óriási aggodalomban és félelemben mentem haza, lefeküdtem, mintha beteg volnék. Egyszer csak bejött a férjem és megkérdezte: „Mi történt veled, ó, úrnõm, ezen a mai kiránduláson?” Azt feleltem, hogy nem vagyok jól. Megnézett és kérdezte: „Mi az a seb ott az arcodon, a lágy húsban?” Azt feleltem neki: „Ma, mikor engedélyt adtál, hogy elmehessek kelmét venni, belém ütközött egy fával megrakott teve, eltépte a fátyolomat, és megsebezte arcomat, amint látod. Hiszen olyan szûkek az utcák ebben a városban.” Erre õ azt mondta: „Holnap elmegyek a kormányzóhoz, és panaszt teszek nála. Akasztassa fel a városnak minden tûzifakereskedõjét.” - „Ne terheld meg lelkiismeretedet ilyen bûnnel mások kárára - mondtam neki. - Úgy volt a dolog, hogy szamáron mentem, az állat megbokrosodott, levetett a földre, és egy tuskó felhasította az arcomat: attól van ez a seb.” Erre azt mondta: „Holnap elmegyek Dzsafár Barmaki vezírhez, elmondom neki az esetet, és õ majd a város összes szamárhajcsárait kivégezteti” - „Csak nem akarsz - mondom neki - ennyi embert miattam megöletni, ha Alláh végzésébõl és hatalmából ez történt velem?” Ekkor már nem tudta visszatartani a haragját. „Most már elég a hazugságból!” - mondta, felugrott, vadul megragadott, és nagyot ordított, mire az ajtó kinyílt, és hét fekete rabszolga jött be. Kivonszoltak az ágyból, és a szoba közepére dobtak. Aztán megparancsolta az egyik rabszolgának, fogjon meg vállamnál és üljön a fejemre, a másiknak, hogy üljön a térdemre és tartsa a lábamat, a harmadik meg odaállt, karddal a kezében, és azt kérdezte: „Uram, üssek rá a kardommal, hogy kettéhasadjon, és azok ketten fogjanak egy-egy részt, hogy belevessék a Tigris folyóba, hadd egyék meg a halak? Mert ez a büntetése annak, aki megszegi a hûséget és a szerelem törvényét.” És ezt a verset mondta: Ha megtudnám: szerelmet másnak is oszt szerelmem, A lelkembõl kitépném, bár tépném véle lelkem. Lelkemnek mondanám: „Jobb így meghalni, lelkem, Mint meggyalázva élni megosztott érzelemben!” Férjem megparancsolta neki: „Csapj rá, Szaáf!” A szolga magasra emelte a kardját, és azt mondta: „Mondd el az iszlám hitvallást, és gondold át, mi van még tennivalód, és tedd meg végsõ intézkedéseidet, mert ez az utolsó órája életednek.” Azt feleltem neki: „Jó szolga, adj egy kis haladékot, hogy elmondjam a hitvallást, és végrendelkezzem.” Aztán felemeltem fejemet, végiggondoltam helyzetemet, milyen szörnyû nyomorba zuhantam annyi gyönyörûség után; könnyeim omlottak, és zokogva mondtam ezeket a verseket:

Szerelmem csupa láng, tiéd meg csupa jég, Te alszol, én ülök, míg kékül fenn az ég. Szivem, szemem felitta csudás szépségedet, A szívem nem felejt, szemembõl könny pereg. Örökké hû leszel, a szád ezerszer esküdt, Én megtartom ma is, s te meggyaláztad esküd. Irántam irgalom szivedben nem terem? Azért jöttél csupán, hogy kínt szerezz nekem? Ha meghalok, barátim, legyen kövemre írva: „Itt fekszik egy bünös, szerelme vitte sírba!” S a szív keserveit ki megpróbálta már, Szánó tekintetet vet rám, ha arra jár. Aztán megint keservesen zokogtam. Amikor férjem meghallotta a verset, és látta könnyeimet, még nagyobb tûzbe jött, és ezeket a verseket mondta: Imádom õt ma is vakon. Nem én hibám, ha elhagyom! Mást is kivánt szeretni még, S nekem fél szíve nem elég! Ezután megint sírva fakadtam, és irgalomért könyörögtem. Egyszerre csak bejött az öregasszony, a férfi lába elé vetette magát, megcsókolta lábát, és azt mondta: „Ó, fiam, amily igaz, hogy én neveltelek, meg kell bocsátanod ennek a fiatal nõnek, mert semmi olyan bûnt nem követett el, ami ilyen büntetést érdemelne. Te fiatal vagy még, és félek, hogy átkai fejedre szállnak.” Keservesen sírt, és addig unszolta õt, míg férjem azt mondta: „Jól van, megbocsátok, nem veszem el az életét, de olyan bélyeget ütök rá, amely egész életében megmarad.” Megparancsolta a szolgáknak, rántsák le rólam a ruháimat, elõvett egy birsalmafaágat, és megvesszõzött vele. Addig ütött a hátamra, oldalamra, míg a szörnyû fájdalomtól eszméletemet vesztettem, és egy hajszálon függött az életem. Ezután megparancsolta a rabszolgáknak, hogy mihelyt az éj beáll, fogjanak meg, és vigyenek az öregasszonnyal együtt abba a házba, ahol azelõtt laktam. A szolgák úgy is cselekedtek, amint uruk parancsolta, bedobtak a házamba, én pedig gyógyítottam, gondoztam magamat, de testemen ott maradtak a korbács nyomai, mint ahogy láttad. Négy hónapig tartott, amíg meggyógyultam. Akkor aztán elmentem ahhoz a házhoz, ahol mindaz a szörnyûség történt, és az egész épületbõl csak egy kõhalmazt találtam, az utca elejétõl végéig romokban hevert, a ház helyén dögtemetõ volt. Nem tudtam, mi történhetett. Odaköltöztem a nõvéremhez, akivel egy apánk van; ott találtam nála ezt a két kutyát. Köszöntöttem, elmondtam neki a történetemet, mi mindent éltem át. Így szólt hozzám: „Ki van a világon, aki mentes marad a sorscsapásoktól? Hála legyen Alláhnak, az õ kegyelmébõl minden szerencsésen végzõdött.” Aztán elmondta saját történetét, mi minden esett meg õvele, és együtt maradtunk, de egyikünk se vette ajkára a „házasság” szót. Nemsokára a harmadik nõvérünk is csatlakozott hozzánk, az élelembeszerzõ, aki mindennap elmegy, és bevásárolja, amire szükségünk van. És így éltünk a múlt éjszakáig. Reggel megint elment nõvérünk bevásárolni, mint szokta, és akkor történt az, ami történt: hogy eljött a teherhordó meg a három koldus, azután ti, kereskedõknek öltözve. Mihelyt a mai nap megkezdõdött, eléd hoztak bennünket. Ez a mi történetünk. A kalifa nagyon elcsodálkozott ezen a történeten, és megparancsolta, jegyezzék fel, és tegyék a levéltárba. Aztán megkérdezte az elsõ leányt, tud-e valamit a dzsinn-leányról, aki nõvéreit elvarázsolta? Azt felelte: „Igazhivõk fejedelme, egy hajfürtjét adta ide nekem, és azt mondta,

ha akarom, hogy megjelenjen, égessek el belõle egy szálat, és azonnal megjelenik, még ha a Káf hegyén túl lesz is.” A kalifa elhozatta vele a hajfürtöt. Mikor a leány odaadta neki, a kalifa elégetett egy szálat. Mihelyt a szaga terjengeni kezdett, megrázkódott a palota, robaj és dörgés hallatszott, és megjelent a dzsinn-leány (aki muszlim volt), és így szólt: „Béke legyen veled, Alláh helytartója!” - „Béke legyen veled is, és Alláh irgalma és áldása szálljon rád!” felelte a kalifa. „Tudd meg - szólt a dzsinn-leány -, hogy ez a fiatal nõ olyan jót tett velem, hogy nem is tudom eléggé meghálálni; a haláltól mentett meg, elpusztította az ellenségeimet. Mikor láttam, mit tettek vele nõvérei, elhatároztam, hogy bosszút állok érte; kutyákká változtattam õket, pedig elõbb meg akartam ölni mindkettõt, mert féltem, hogy még valami bajt okoznak neki. De ha te, ó, igazhivõk fejedelme, akarod, feloldom õket a varázs alól a te kedvedért meg a leány kedvéért, mert hiszen én muszlim vagyok.” Azt válaszolta a kalifa: „Oldozd fel õket; aztán fontolóra vesszük a megvesszõzött leány ügyét. Megvizsgáljuk a dolgot, és ha csakugyan igazat mondott, megtorlom sérelmét a bûnösön.” A dzsinn-leány most így szólt: „Igazhivõk fejedelme, én útba tudlak igazítani, ha tudni akarod, ki követte el azt a kegyetlen tettet ezen a fiatal nõn, és ki vette el a vagyonát. Minden ember között tehozzád áll õ legközelebb.” Ekkor a dzsinn-leány fogott egy csésze vizet, néhány varázsszót mondott rá, a kutyák arcára cseppentett belõle, és azt mondta nekik: „Kapjátok vissza elõbbi emberi alakotokat.” És íme, ismét fiatal nõkké lettek - dicsõség teremtõjüknek! A kalifához pedig így szól a dzsinn-leány: „Ezt a leányt a te fiad, El-Amin vesszõzte meg. Õ hallott a leány szépségérõl és kedvességérõl.” - Aztán õ is elmesélte a leány történetét, amint ezt már ismerjük. A kalifa nagyon elámult és felkiáltott: „Dicsõség Alláhnak, aki közbenjárásommal megszabadította a két kutyát!” Ezután maga elé hívatta fiát, El-Amint, és megkérdezte tõle, miképp történt a dolog elejétõl végig. Õ pedig híven elmesélt mindent. Ekkor a kalifa elhívatott egy kádit négy tanúval, aztán maga elé hívatta a három koldust. Az elsõ leányt és két nõvérét, akik kutyákká voltak varázsolva, feleségül adta a három koldushoz, hiszen õk, mint mondták, királyok voltak, megtette õket udvaránál kamarásoknak, ellátta minden szükségessel, és a bagdadi palotában adott nekik lakást. A megvesszõzött leányt pedig visszaadta fiának, ElAminnak, nagy összeget ajándékozott neki, és elrendelte, hogy házát építsék fel újra, még szebbé, mint amilyen volt. A kalifa meg feleségül vette a háztartást vezetõ leányt, és még azon az éjjelen vele hált. Másnap reggel pedig külön házat, rabnõket és szolgákat adott neki. Rendes évi díjazást rendelt el a számára, és késõbb rejtett helyen házat építtetett neki. Az emberek pedig csodálták a kalifa bõkezûségét, lelki jóságát és bölcsességét. „Azonban - folytatta Sehrezád, odafordulva Sahriár királyhoz, India szigeteinek és Kínának a szultánjához - ne hidd, ó, szerencsés király, hogy ez a történet csodálatosabb volt, mint az, amit most el szeretnék neked mesélni, ha nem vagy fáradt.” És Sahriár király azt mondta neki: „És melyik az a történet?” Sehrezád azt válaszolta: „Sokkal csodálatosabb, mint a többiek voltak.” És Sahriár azt mondta neki: „Mi a címe?” Sehrezád így válaszolt: „A meggyilkolt leány vagy a három alma története.” - „Jól van, elmesélheted” - szólt Sahriár király.

és partra húzta a hálót. ha látja. Odafordult Dzsafárhoz. gyermekeimet kell eltartanom. És Dzsafár meg Maszrúr felfeszítették a ládát.szép volt. vetnék szeméthalomba. ezt kiemelték. mint az olvasztott ezüst. ott kivetette a hálóját. Könyv. és hallgasd meg a versét. bejárták az utcákat és piacokat. Akikre panaszkodnak. feleségemet. mit ér az ész. és ezt mondta neki: „Kedvem volna lemenni a városba. és benne pálmalevelekbõl font kosarat találtak.szólt Dzsafár. és útjára küldte. azokat letesszük hivatalukról.tudásomat meg engem.ott visszadobnák nyomba. egy vénséges vén emberrel találkoztak. És téli öröme a parazsas-csupor. mi a mesterséged?” És a szegény ember ezt felelte: „Halász vagyok.mondanák. és kívánom a halált. és kikérdezgetni a köznépet feljebbvalóikról. azt is elvették. és dél óta járok a munkám után. így legyen! Visszamegyek veletek. eljönnél velünk a Tigris partjára. Kétszáz dinárt adott hát a halásznak. Amint a kalifa megpillantotta.” És visszaindult velük a folyó felé. „Nem kell ez” . és ezt mondta: „Te kutya vezír.és könnyei kicsordultak. hát egy fedett ládát pillantott meg benne. A kalifa szemügyre vette. akiket meg dicsérnek. az igazhivõk fejedelme. azokat magas polcra emeljük.” Az öreg megörült ezekre a szavakra. mint már oly sokszor. Annak jobb lenne. és közben ezeket a verseket mondta: Mondják: ragyog tudásod. folyóba hajigálnak a mi uralkodásunk alatt.” Szólt a kalifa: „Mondd. Az utcán minden eb dühödten ráugat. késõbb Alláh helytartója.A meggyilkolt leány vagy a három alma története Úgy beszélik. ha leszállna már a sírba. Dzsafárt. amikor aztán bevonta a köteleket. penna és tudás . a kalifa kíséretében és gyertyákat gyújtott. akár a Hold az égen. és felkiáltott: „Fejemre. és várt egy ideig. hát embereket gyilkolnak. hogy jóllakassam az enyéimet. száz aranyat adok érte. Útnak indult hát a kalifa28 Dzsafárral és Maszrúrral a városba. Fölvagdosták és egy szõnyeget találtak a kosárban. ha meg kell halnom éhen? Ha zálogba tennének . felkiáltott: „Ó. gyûlölöm az életemet. hogy vacsorát vehetnék a számukra. A láda fenekén pedig egy leányra leltek . uram. magához hívatta vezírét. vagyis az iszlám feje. Hogy árán egy napi falat kenyérre teljen. hogy majd 28 Az utód. ugyan nagy nyomorúság szól belõlük.„Hallom és engedelmeskedem” . Csavargó is. Nyomornak bölcsességbõl eddig mi haszna vált? Csak ínség látogatja a szegény asztalát. Még nyáron sincs kenyér a házában sehol. hogy Harún ar-Rasíd egy éjszakán. De jaj. az meg vörös gyapjúfonállal volt összekötözve. De Alláh még egy fillérnyi keresetet se juttatott nekem. lassacskán ballagott elõre.” . királya az idõknek és ura minden esztendõknek. Amint egy szûk utcába értek. és kivetnéd hálódat a számomra? Akármi kerül beléje. szór rá vad átkokat. Kinek könyvében a szegénység meg van írva. Még zálogba sincs mit tennem. Mohammed prófétának az örököse vagy helytartója. kezében botot tartott. Halászhálót és apró halakkal teli kosarat vitt a fején. jaj!” . de igen súlyosnak találta. seikh. . A kalifa a vers hallatára így szólt Dzsafárhoz: „Nézd ezt a szegény embert. Maszrúr pedig Dzsafár segítségével elcipelte a ládát a palotába. ó. alatta összehajtott nõi köpeny feküdt. de meggyilkolhatták és darabokra vágták. és megpróbálta felemelni.” Megszólította és megkérdezte tõle: „Ó.

” És három napig otthon maradt. Senki más nem ölte meg a lányt. hogy feszítik keresztre Dzsafárt meg az atyafiságát.” . hogy Abbász fiaitól származunk.„Hol van?” .az ítélet napján a mi lelkiismeretünket terheljék? Alláhra. ki volt. Miközben még beszéltek. és hogy vigyem a kalifa elé? Ha másvalakit viszek elébe. öreg ember ez. homloka. azon meg a kicsi szépségfolt. az jöjjön.kérdezte a kalifa. mint én.” Az öreg meg: „Bizony mondom. amíg Dzsafárhoz és az ifjúhoz nem ért: köszöntötte õket és megszólalt: „Megálljatok! Te. akit a ládában találtatok. negyven barmakidával. aki megölte?” De a kalifa nagyon felbõszült ezen a válaszon. hogy lássa. De én már megvénültem. mint a fényes holdvilág. és senki sem tudta. aki ezt a nõt megölte. és a tömeg siratta Dzsafárt és nemzetségét.” És a kalifa csak úgy lángolt haragjában. igazhivõk uralkodója. hogy városszerte kihirdesse: „Aki látni akarja. Én vagyok a gyilkos. alája kellett állnia. ne higgy az ifjú szavainak! Mert bizony mondom. de megesett a szíve a szép fiún.” És a vezír elálmélkodott ezeken a különös dolgokon. egyszerre egy aggastyán tört magának utat a tömegben. és akasztasd fel mind a kettõt!” Dzsafár azonban így válaszolt: . hogy tudjam. csak én. hogy bosszút vegyünk rajta: felakasztatlak a palotám kapujára téged meg negyven embert a nemzetségedbõl. hogy a fejedre szálljon a vére!” De az ifjú így szólt: „Ó. azt bûnömül rója fel. és Dzsafárnak meg a többieknek. a barmakidát. mit beszél. mert ha ezt nem teszed meg. Dzsafár így felelt: „Ez az ifjú azt mondja: »Én vagyok a gyilkos!« Ez az öreg azt mondja: »Nem igaz! Én vagyok a gyilkos!« És most itt állnak elõtted mind a ketten. Dzsafár így szólt: „Adj három napi haladékot. mitévõ legyek.” Ekkor a kalifa ezt parancsolta Dzsafárnak: „Fogd õket. csak én. itt hozom a leány gyilkosát!” . lám: hirtelen egy ifjú furakodott át a sokadalmon. senki más nem ölte meg. rajta az ifjú pehely szinte a csókot várja. és jóllaktam a világgal. emírek vezíre és szegények támasza! Én vagyok a gyilkosa annak a nõnek. ha a leányé odavan.” Most az öreg szólt: „Ó. igazhitûek ura. tüstént toroljátok meg a halálát rajtam. életemet felajánlom váltságdíjul a tiedért meg a vezírért és negyven atyjafiáért.” Dzsafár gondterhesen indult hazafelé. bosszút kell állnunk a leány gyilkosán. akár egy morzsa ámbra volt. hogy megmenekült a haláltól. ti meg siessetek. rajta díszes. és így szólt: „Ó. az megkérdezte tõle: „Hol a leány gyilkosa?” És Dzsafár így válaszolt: „Ó. mint a tiszta tó. rózsapiros a két orcája. ó. és nem tudja. ezt a lányt nem gyilkolta meg senki más. ezért Alláh legyen veled.És a kalifa ezt felelte: „Megadom. mert nekem nem élet az élet. vezír. fiam. arca szép. bizony. Hétszer megcsókolta színe elõtt a földet. második gyerekkorát éli. engem akasszatok hát fel. tanúskodom a mindenható Alláh színe elõtt. és akasszatok föl. Mikor a vezír a kalifa elé lépett. a rokonaival meg sógoraival együtt. és rajtam vegyetek bosszút!” Dzsafár az ifjú vallomásának hallatára boldog volt. hogy akasszák fel a vezírt a palota kapuja elé.” És a kalifa megnézte a vénembert meg az ifjút és megkérdezte: „Melyiktek ölte meg a leányt?” És az ifjú ezt felelte: „Senki más. csak én. szeme éjsötét és csillogó. és azt mondta magában: „Hogy találjam meg azt. Eközben felállították az akasztófát. finom ruha. vezír és hatalmas úr. és elrendelte. ha elébünk nem hozod azt. Odaállt a vezír elé és megszólalt: „Mentséget hozok számodra. élvezned kell még az élet örömeit. talán a rejtett titkok tudója vagyok én. belefáradtam az életbe. De amikor minden szem már csak a kalifa intését leste. halálra készen. mint a gyilkost. fiatal vagy te. és az ifjút meg az aggastyánt a kalifa elé vezette. aki ezt a leányt megölte. miért. negyedik napon a kalifa elküldte érte egyik kamarását. hogy feszítik keresztre Dzsafárt. nem tudom. a legkínosabb halállal haljon meg!” És hozzátette: „Amilyen igaz. Hírnököt küldött ki. hát rajtam állj bosszút. íme. és nézze meg!” És a nép csak úgy csõdült a város minden részébõl.

ott a kertész a kalifa számára termel almát. amit a kalifa a leány körül talált. körüljártam a kerteket. De amint beléptem a feleségemhez. azután kezdett csak lábadozni. Baszrából hozta anyámnak . ha csak az igazhivõk urának a kertjeiben. oda és vissza. felkeltem. Alláh legyen hát veled. akassz fel. ó. de nem találtam.« Hazatértem. mellére ugrottam. hol a harmadik alma?« És õ bágyadtan emelte fel a fejét. de sehol sem találtam almát. Megszólítottam: »Honnan szerezted ezt az almát? Mert én is szeretnék ilyet venni. amikor bedobtam a folyóba. Mi a kívánságod?« Õ folytatta: »Olyan nagyon szeretnék egy almát. Délfelé egy nagy darab. ott ültem és adtam-vettem. De ennek a hónapnak elsõ napján súlyos betegségbe esett. erõs vággyal vágyom rá.feleltem én -. mellette meg három almát. Akkor elmentem hazulról. egyúttal unokatestvérem is. én meg hazamentem.« »Ha ezer kívánságod volna is . fekete lett szemem elõtt a világ. kezében pedig a három alma egyikét tartotta. leverten a balsikertõl. igazhivõk ura. Elbúsultam. és tizenöt napig voltam úton. kerestem almát. pedig semmit sem tudott arról. õ meg ezt felelte: »Fiam. és játszott vele. és mert a háromból csak kettõt találtam. és azt mondta: »A szeretõmtõl kaptam. betegen találtam. és szó nélkül átvágtam a nyakát. rátámadtam. hogy a feltámadás napján õ majd bosszúért kiált. és amikor megint meglátogattam. és hoztam neki három almát: három dinárért vettem a baszrai kertésztõl. lezártam a boltomat. Szeretett és szolgált engem. fiam?« Õ ezt felelte: »Elvettem az egyik almát.mert anyám beteg volt -. ezt az almát meg . egy ládába tettem. és felraktam egy öszvérre. ez a gyümölcs ritkaság nálunk.« És nyomban nekiindultam a városnak. Végre egy öreg kertésszel találkoztam. és lementem az utcára az öcsémmel játszani. Mert senki sem látta. Mikor pedig azt akartam. csodálkozott és megkérdezte: „Mi okból ölted meg azt a leányt ilyen gyalázatos módon? És miért vallottad be a gyilkosságot vallató-bot nélkül? És mi hozott ide. és az egész éjjelt gondok közt töltöttem. hogy hova lett!« Ekkor meggyõzõdtem arról. õ azt mondta: »Igen megkívántam valamit. hogy a rabszolga igazat mondott. Fölkészültem hát. és csak otthagyta õket. és három dinárért vette õket. annál kérdezõsködtem. A kalifa ekkor megbizonyosodott. igazhivõk ura. mindent. aki a mennyboltot alkotta. köpenyébe és egy szõnyegtakaróba burkoltam. ó. õ pedig ezt mondta: „Az én mamlasz férjem-uram egyenesen Baszrába utazott értük.”« Mikor a rabszolgának ezeket a szavait meghallottam. és saját kezeimmel a Tigrisbe dobtam. igazhitûek uralkodója. de igen-igen szerettem feleségemet. ennek az öregnek. és betegsége még tíz napig tartott. megkérdeztem a feleségemet: »Ó. azt bezártam. és így szólt: »Nem tudom. és kicsit harapdáljak belõle. és azt mondta: „Honnan vetted ezt?” Megmondtam neki: „Apám utazott el érte. és én orvosokat hívtam hozzá. és én sem találtam benne semmi hibát. hogy ez az asszony az én feleségem volt és gyermekeim anyja. amit az anyjával tettem. Egy ideig nem láttuk egymást. Baszrában nem.” Most felkiáltott az ifjú: „Arra. hazamentem. Aztán leütöttem a fejét.« Õ elnevette magát. bátyám fia. hogy utazzam el az almáért. ó. és az egészet sietõsen összevarrtam.« Így szóltam hozzá: »Hallom és teljesítem. és most sehol se találsz. Tõle kaptam ezt az almát. amelyik anyámnál volt. aki a leányt megölte!” És leírta a gyilkosság módját. leánya a nagybátyámnak. és a dühtõl magamon kívül hazarohantam. szûz volt. és Alláh általa három fiúgyermekkel áldott meg. mert én is szívbõl szerettem. azt is megadtam volna érte. hogy ez az ifjú a gyilkos. csúf rabszolga ment arra. csúnya igazságtalanság volna a másikat is felakasztani. Én megkérdeztem: »Miért sírsz. mert attól félek. Egyszerre csak egy vastag fekete rabszolga kikapta a kezembõl. és a szerelem arra ösztökélt. Mikor feleségül vettem. Néztem az almákat. és felkerestem üzletemet. de igen lassan haladt a gyógyulása. hogy fölajánld az életedet. és miért mondtad: »Álljatok érte rajtam bosszút?«” Az ifjú így felelt: „Tudd meg. hogy szagolgassam. fölkaptam egy kést. azt is megpróbálnám mind teljesíteni. és a földet mint szõnyeget terítette alája: én vagyok az. pedig ha darabja akár egy aranyba került volna is. aki apám fivére. tagjait darabokra vágtam. és láza megint emelkedett. unokatestvérem. nem volt öröme bennük. a köpenyt meg a szõnyeget. mielõtt a fürdõbe mennék. hogy menjen el a fürdõbe.„Mivel csak egyikük volt a gyilkos. és elébe tettem. és legidõsebb fiamat sírva találtam. És amint hajnalodott. mert a gyöngesége fokozódott. a kosarat. megint elmentem.

Így öltem meg én a feleségemet. csókolgatta. aki ártatlanul halt meg. és így szólt: „Már két halál fenyegetett. a rabszolgánk hozta négy nap elõtt. végrendeletet csinált. Én meg féltem. és engeszteld ki õt halálommal. apám. hogy téged az akasztófán ne lásson. és olyan tettet akarok véghezvinni. szebb. és így szólt: „Alláhra. Kebléhez szorította. három dinárt fizetett értük. mi történt. attól is el akart búcsúzni. Amint magához szorította. és tisztán láttam. míg eltörik. urunknak. megrúgott és odábbállt. apám . és ezért apáid becsületére könyörgök neked. másodszor meg harmadszor is kértem tõle az almát vissza. És amikor mindnyájan elbúcsúztak tõle. Nem használ nekem itt már sem ravaszság. egy alma van ott. nem öletem meg. és ezt mondta neki: „Vezesd elém azt az átkozott rabszolgát. hogy el kell válnia tõle. ó. Alláhra. mert ezek után nem bírok tovább élni!” A kalifa pedig elcsodálkozott ezeken a szavakon. és gyermekei. apám fivére és feleségem apja. rabszolgái meg egész házanépe vele sírt. és esküdözik. és Alláhra. a helyébe téged ölellek meg. aki ennek a szerencsétlenségnek az egyetlen okozója. És mindennek a szerecsen rabszolga kieszelt hazugsága az oka. mi van a mellsõ zsebedben?” . mint az összes többi gyereke.” . A negyedik napon pedig elhívatta a kádikat meg a törvényes tanúkat. a gyerek ruhája alatt. de aztán két dinárért ideadta. aki igen szép gyerek volt. ezért öcsémmel kimentem a városba. és sûrûn hullott a könnye. Keserves könnyeket sírtam.„Ó. és ott is maradtam estélig: még most is félek anyámtól. valami gömbölyûséget érzett és megkérdezte: „Ó. ami még életembõl hátra van. a mellén.” De õ nem is ügyelt arra. ne szólj neki errõl semmit. és ezt mondta neki: „Az igazhivõk ura szörnyû haragra lobbant. megtudtam. és tetszésére legyen a legdicsõségesebb királynak. hogy ártatlanul öltem meg. de Õ. mert ezt a kislányt.mûvelje velem azt. hogy a rabszolga feleségemet gazul megrágalmazta. amit jónak lát. csak azt az átkozott rabszolgát akasztatom fel.” Bezárkózott a házába. ez az ifjú menthetõ. én elmondtam neki. végre is addig jár a korsó a kútra. és ottmaradt három napig. igen szerette. hogy vigaszára szolgáljon a szorongatottaknak és szenvedõknek. érted küldött. hogy anyám megver az alma miatt. sem okosság. nem múlik el ez a nap anélkül.” Mikor Dzsafár ezt meghallotta. amit mondtam. És öt nap óta mélységes fájdalommal gyászoljuk és siratjuk õt. kislányom. aki elsõ ízben megmentette az életemet. nemsokára eljött hozzám ez az öreg. sírva fakadt. és csak sírtunk tovább éjfélig.felelte a kislány -.még másik kettõt. nem mozdulok ki a házból arra a három napra. siess. de õ megütött.” Dzsafár sírva távozott. És csakhamar belépett hozzá a kalifa hírnöke. és ha három nap múlva nem hozod színem elé. hogy ha a rabszolga elõ nem kerül. mert még megárthat az egészségének!« Amikor a gyerekem beszédét végighallgattam. csak még a legkisebb lánya volt hátra.” A kalifa Dzsafárhoz fordult. Raihan. és az Igazság . és sírva búcsúzkodott gyermekeitõl. Mellém ült és sírt. elõször nem akarta nekem adni. megmentheti másodízben is. ölj meg engem. a kalifának a neve van rajta.dicsértessék tökéletessége! .

és ezt a verset mondta: Hogyha szolgád bajt hozott rád. megörült. te gondok elûzõje!” És megparancsolta. és elmesélte tövirõl hegyire az egész történetet. elcsodálkozott azon. fogtam az almát és idehoztam. és asztaltársául fogadta. és elrendelte. és nagy boldogan így szólt: „Ó. hogy jegyezzék fel és adják a nép tudtára ezt a történetet. elõhúzta az almát. hogy gond nélkül megélhetett belõle. hogy éppen az õ rabszolgája. hogy a leány meggyilkolását meg mindezt a nyomorúságot ez a rabszolga okozhatta. és két arany dinárt adott érte. fiatalember.felelte az -. a kalifa elé vezette. hogy játsszam vele. A rabszolgát szabadon bocsátotta. sem az igazhivõk urának kertjeibõl.„Alláhra. játszó gyerekekre akadtam. a maga rabnõi közül adott hozzá egyet feleségül. Öt napja. A kalifa nagy álmélkodással elcsodálkozott. Az egyik almát elcsentem. de én ügyet se vetettem rá. Én kikaptam a kezébõl. olyan havi járadékot adományozott. megismerte. mikor a barmakida Dzsafár szájából ezt a históriát meghallotta. de van úgy is. Rárivallt: „Te. te mindig jelenlevõ. Rabszolgát kapsz fölös számban. ó. de örült a maga megmenekülésének. erre apám elutazott Baszrába. õ pedig beteg. hogy igazság segít rajta. az meg elsírta magát és fölkiáltott: »Ó. az ifjúnak pedig. hogy milyen nagyon megkívánt egy almát. aki feleségét meggyilkolta. amint a város egyik utcáján jártam. hozzák elébe a rabszolgát. Raihan! Honnan szerezted azt az almát?” .Amint Dzsafár a rabszolgáról meg az almáról hallott. és az egyiknek a kezében volt ez az alma. rávertem a gyerekre. váltsd meg vérével az élted. Mondta apámnak. és három aranyért három almát vett neki. Sajnálta. de hol a kárpótlás érted?* Kézen fogta a rabszolgát. uram . méghozzá derekasan és mindig újból. kis úrnõm pedig megvásárolta tõlem. az anyámé ez az alma.” Amint Dzsafár ezeket a szavakat meghallotta.« És tovább sírt. és benyúlt a gyereke ruhájának mellsõ hajtásába. Nem a te palotádból loptam ezt az almát. . Ez az egész történet. a hazugság egyszer-egyszer segít az emberen.

Most jutott eszembe valami. legyen a fele a tied. amelyek a feldühödtet is megnevettethették. hogy akármit kapsz. hogy a kis zsák üres. Úgy hívják. a kalifáknak járó üdvözlés után megállt elõtte. de eszébe jutott a Maszrúrral kötött egyezség.” Ott állt eunuchja.szólt Ibn el-Káribi.” Mert azt hitte.„Hallom és engedelmeskedem” . egyharmadát megtarthatom.” Mikor az igazhivõk fejedelme ezt meghallotta. rávágott egyet. Bocsásd meg. Mesélt aztán olyan dolgokat.” Elõ is vette a bõrzacskót. nagy néptömeget láttam. Az igazhivõk fejedelme így szólt hozzá: „Ha nem fogsz megnevettetni. igazhivõk fejedelme. és mindkettõnek ezer aranyat adatott. Odahívta Maszrúrt. a fele az enyém. és egy ütést már megkaptam. Dzsafárt.” Maszrúr sietve ment. hivõk fejedelme. A kalifa megkérdezte: „Mit nevetsz? Azért. mikor elmentem a palotádból. Nekem kijutott az én részem. hát egy ember nevetteti ott a népet. nem tudom. „De . hogy nem szándékosan történt. és én megegyeztem vele abban. mindegyik két fontot is nyomott. egy éjjel izgatott és álmatlan volt. Mikor megjelent az igazhivõk fejedelménél. Ibn el-Káribi igen elcsodálkozott rajta. mókát. az nagyot kiáltott. Maszrúr is. esküszöm a próféták nagyjára. de az igazhivõk fejedelme nem nevetett.szólt a kalifa.Apró történetek és anekdoták A kapzsiság büntetése Harún ar-Rasíd. mert engem semmibe veszel.” Ekkor a kalifa azt mondta: „Hozd elém azonnal azt az embert. annak háromnegyed részét nekem adod. zavarba jött. ami neki jár. mindenféle tréfát. kétharmada a tied. hogy akármit kapok a hivõk fejedelmétõl.” . mit akarsz” . amit mondott. megálltam. akinek a sarja vagy.” Hosszas huzakodás után Maszrúr végre elfogadta ezt a feltételt.„Hát akkor legyen egyharmada az enyém. De tegnap. engedj két szót szólnom!” . itt van õ. szurkolt.mondta -. és elnevette magát. még csak el se mosolyodott. az igazhivõk fejedelme pedig azt mondta neki: „Most megérdemled a verést. hogy járjak egyet.„Mondd. Azok pedig boldogan és elégedetten távoztak. ha ostorcsapás se szokott fájni nekem. adj neki kétharmadot!” A kalifa jót nevetett rajtuk. mint verést. vagy pedig elment az eszed?” Maszrúr így felelt: „Igazhivõk fejedelme. kétharmada az övé legyen. megelégszem egyharmaddal. hármat verek rád ezzel a bõrzacskóval. de négy darab kõ volt benne. majd hanyatt dûlt nevettében. és azt mondta: „Bocsánat. Most. és azt mondta neki: „Álmatlan vagyok. hogy Ibn el-Káribi.” De Maszrúr makacskodott: „Nem!” . ó. a másik kettõ õt illeti meg.„Nem . és a Tigris partjához értem. szorongás fogott el. hogy mást nem kaptam tõled.folytatta Maszrúr azzal a feltétellel viszlek hozzá. De csak hosszas alkudozás után érte be ennyivel. „Engedelmeskedjél a kalifa hívó parancsának. „Maszrúr egy feltételt kötött ki . mit tegyek. ó igazhivõk fejedelme. és azt mondta: „Igazhivõk fejedelme. . fizesd ki most. elhívatta vezírjét. Jahjá el-Barmaki fiát. és elment Maszrúrral.” Ibn el-Káribi így szólt magában: „Három ütés ezzel a bõrzacskóval nem nagy dolog. Felkerekedett hát Ibn el-Káribi.” . amíg meg nem találta Ibn el-Káribit. és azon nevettem. a többi a tied lehet.vetette ellen Ibn el-Káribi -. elordította magát. Az ütés Ibn el-Káribi nyakát érte. az igazhivõk fejedelme.

hogy összeházasítsam õt a leánnyal. a dolog a lehetõ legegyszerûbb. és kapsz száz dinárt. akik még nincsenek felszabadítva. Mikor aztán kijózanodtak mámorukból. amíg a törvényes határidõ letelik. hogy egy ilyen meg ilyen nevû rabnõt vásároltál.” Elhozták a mamlúkot. akaszd megint a nyakába. hogy azonnal hívják el a rabnõt.felelte Dzsafár. ha nem adod el vagy nem ajándékozod nekem” esküdött a kalifa.” .„Nem ajándékozom el.felelte Dzsafár. hogy elfogadod. és õ addig vonakodott. akkor nem teszem soha.Harún ar-Rasíd. és mikor a küldönc odaérkezett.” Ez a döntés még jobban tetszett Harún ar-Rasídnak. Dzsafár. mint az elõbbi. a kádi Dzsafár el-Barmaki egy éjjel együtt borozott ar-Rasíddal. Ar-Rasíd így szólt hozzá: „Te. „Én meg váljak el háromszor a feleségemtõl. és azt mondta magában: „Nem hívhatnának ilyen késõ éjjel. amíg megint kijövök. ha ugyan még ma éjjelig nem fogyasztotta el az abrakját.felelte a kádi. Abu Júszuf?” Abu Júszuf. Már régen fenem rá a fogamat. Add el nekem.” De a mamlúk azt felelte: „Azt nem teszem!” A kádi addig kínált egyre többet. felült öszvérére. én úgy hallottam. mert errõl meg errõl az igen fontos ügyrõl van szó. és azt mondta neki: „Azért hívattunk téged ilyen késõi idõben. Ekkor azt mondta Harún ar-Rasíd: „Az ilyen nehéz esetben csak Abu Júszufhoz kell fordulni. azt mondta a kalifa a kádinak: „Megengedem. és mindketten úgy tettek. igazhivõk fejedelme” . mielõtt elhálna vele: akkor nem kell betartani a megtartóztatás idejét. hátha még nem lakott jól az öszvér. ó. Mikor a rableány megjelent. ez elébe ment. nincs türelmem várni. Ha megérkeztünk a palotába. ahogy Abu Júszuf javasolta. míg végre ezer dinárt ígértek neki.” . Mikor a mamlúk megjelent.” Nagyon feldühödött most az igazhivõk fejedelme és megkérdezte: „Mit lehet itt tenni. Mikor Abu Júszuf belépett a kalifához.„Háromszor is elválok Zubeidától. Aztán rögtön váljon el tõle. igazhivõk fejedelme. Mit lehet itt tenni?” Abu Júszuf így felelt: „Hozzanak ide valakit az igazhivõk fejedelmének mamlúkjai közül. Dzsafár és Abu Júszuf. Akkor egyiktek sem szegte meg az esküjét.” Abu Júszuf így felelt: „Ó. hogy a házasságot megkösd közöttük.” Nagyon megörült ennek az igazhivõk fejedelme. kedvessége és szépsége szívemet rég megigézte. a legényének pedig odaszólt: „Vidd magaddal az abrakzsákot. Ekkor azt kérdezte a mamlúk: „Kitõl függ a válás: tõlem vagy az igazhivõk fejedelmétõl?” „Tõled” . az egyik felét add el az igazhivõk fejedelmének. mert igen gyötri a vágy utána. a kalifa így szólt Abu Júszuf kádihoz: „Én most mindjárt ágyamba akarom vinni. ha eladom” .” Érte küldött hát.” . hogy milyen nehéz esetbe bonyolódtak. leültette maga mellé kerevetére.” .” Aztán Dzsafárhoz fordult: „Dzsafár. és nem tudjuk sehogy se megoldani.felelte a legény. „Alláhra .mondta erre a mamlúk -.” Aztán sietve ment ki. hadd egye meg. ahová soha más nem ülhet le. akkor látták. A kádi pedig így szólt a leányhoz: „Mondd.„A leánynak adományozom” szólt erre a kalifa. és ekkor azt mondta Abu Júszuf: „Engedd meg. a kádi így felelt: „Ne nyugtalankodjál. a dolog nagyon könnyû: tedd ezt a mamlúkot a leány tulajdonává. de már éjfél volt. és a másik felét ajándékozd neki.„Hallom és engedelmeskedem” . „Akkor add ajándékba.” A kádi elvégezte a házassági szertartást a mamlúk beleegyezésével.” . Most megint azt mondta a kádi: „Válj el tõle. ó igazhivõk fejedelme. ami még megmaradt benne.„Elfoga- . Harún ar-Rasíd most megparancsolta. amibõl nem találnak kivezetõ utat. Abu Júszuf ijedten ugrott fel. ha nem valami iszlámot illetõ fontos kérdésrõl volna szó.” .„Nem adom el.

megparancsolta a kettõnek. A kádinak eszébe jutott az öszvér abrakos zsákja.” . csüggedés köpenyét hamar elvetette. . mert Seibán az. aki mindenkit megtalál . Ekkor érte õt a halál.” Te pedig. Amilyen a vezír viselkedése Harún ar-Rasíddal szemben. mint a tudomány útja. ki Abu ‘l-Szakrból szakadt!” Nem egy atyát fiának fénye sugároz be a nép elõtt: Így volt ez rég Adnánnal is. mert meg tudtam felelni két-három kérdésre. apánk egy nap . naggyá Mohammed tette õt. és így szólt hozzá: „Ez ifjak ajkáról elhangzott a vád. szemrevaló. egy a hitünk. félelem köntösét tüstént félretette. mûvelt olvasó. jöjjenek közelebb. mert üdvös tanulságokat tartalmaz.* Nos hát. és így kiáltott fel: „Csak az ilyen ember legyen kádi. Rendszerint zöld turbánt. erõs volt lelke. Két szép ifjú fogta erõsen. a kalifa bölcsessége és a kádi végtelen nagy okossága . egy nap népe közt ült. Az ajka felolvadt nyugodt mosolyban. amibe az aranyat beleteheti.a magasztos Alláh vegye irgalmába mindháromnak lelkét! Omar ibn el-Khattáb és a fiatal beduin Huszein ibn ar-Reiján.lásd ezt az istentelent!-. tiszta ruha szép termetén. tehát a házasságlevél érvénytelen. legnemesebb lélek. õ a gyilkosa. te is nyisd ki szád!” Az ifjúban szilárd volt a szív és az elme. Õk így feleltek: „Igazhivõk fejedelme. Abu Júszuf elé öntötte. azt elhozatta. és az én korszakomban!” És hozatott néhány tál aranyat. tanácsadásban kivált. közismert volt szerte sok szép erénye. amazt is. most halljuk a választ. a nõk zöld fátyolt viseltek.” Az igazhivõk fejedelme felugrott helyébõl.mondta a leány. kegyeskedj Alláh parancsa szerint a büntetést kimérni!” Omar pedig szörnyû tekintetet vetett az ifjúra. és megkérdezte tõle.mondtam én -. és merész a nyelve. méltó példaképe költõnk énekének: Megkérdeztek: „Abu ‘l-Szakr Seibánnak törzsébõl fakad?” „Nem . csinos legény.dom. mikor egyszerre egy fiatalember jelent meg elõtte. van-e valami nála. aztán ékes szóval ezt mondta el 29 Nemes. míg felnõttünk. és igazságot osztott alattvalóinak.az érett gyümölcsök miatt. Az igazhivõk fejedelme jól megszemlélte ezeket is. Úgy nevelt fel minket jó atyánk. Apánk bölcsességben. én ezt az óriási összeget azért kaptam. sem a világi javakhoz nincs könnyebb. Alláh ne irgalmazzon neki soha! Most eljöttünk e bûnre megtorlásod kérni. mert a férj a felesége tulajdonává lett. Õ volt a legjobb. és megkérdezte tõlük. egy apánk-anyánk van nekünk. sem rövidebb út. Omar ibn el-Khattáb elé. elmélkedjél ezen a kedves történeten. meg hogy sétáljon egyet . aztán fogta és elment vele haza.kiment a kertjébe. aztán azt mondta. egy a vérünk. Alantas dolgokon felül állott lénye. bocsássák el az ifjút. a sarif29 meséli. jóságát sugározta ránk. szép szavakkal a kalifát üdvözölte nyomban. körülötte legkiválóbb és legelõkelõbb baráti tanácsadói. és a kádi akkor kijelentette: „Kimondom köztük a válást. mint seikh a törzseknél nagy becsületben állt. Omar ibn el-Khattáb. Lám. megtöltötte az arannyal. Másnap reggel azt mondta barátainak: „Sem a lelki. és vonszolta az igazhivõk fejedelme. mi bajuk van azzal a fiatalemberrel. hogy az igazhivõk fejedelme. a Próféta leszármazottjait tisztelték ezen a néven.

Amint jártam-keltem utcán-téren-kerten. ahogy monda. szépek. kezességem rám üt vissza. telivér arabok sarja áll elõtted. és meghajlok az imám ítélete és az iszlám törvénye elõtt. kezest hagyok nálad. Most elmesélem neked történetemet. ha az ifjú nem jön végre!” . csak én. amit õk beszéltek. elvághatjátok a nyakam!” Ekkor Omar . akik számon kérték tõle: „Ó. majdnem lejárt. aranyat. bevallom a tettem. amit tenni mertél. hogy biztos a visszatérte?” Az ifjú megnézte minden jelenlevõnek arcát. hát egyszerre. ha jõ a napja!” Omar most beleegyezett a haladékba. elástam. vitt a lábam. dühödten szikrázó szemmel. ó. Kancái közt. ó. Én rohantam. hogy visszajön. onnan egy falomb a falon átborult. igazhivõk fejedelme. arról senki se tud a föld kerekén.a magasztos Alláh árassza ki rá kegyelmét . Egyszerre csak az egyik nõstény teve elfutott ez ifjak kertje fele. Fájdalmában még jajgatott egy nagyot. sátrak alatt.így szólt: „Alláhra. önfegyvere végzett vele.így szólt: „Abu Dharr! Figyeltél e beszédekre? Hallottad és kezeskedsz-e.” Ekkor Omar . a nap eljárt. a pénz elvész. oroszlánok haragjában. eltaláltam. akár egy koronás király.« Fogtam hát a pénzt. amikor Alláh elé kerülsz a másvilágon. és ennek te leszel az oka. s megdobta a csõdörömet. itt leszek a határnapon. Velem voltak tevéim is. nemes volt vérre és alakra. De mielõtt elítéltek. meghalt nyomban. tartozásomat megadom. úgy volt az eset. és így szólt hozzám: »Öcséd tulajdonát tedd el. Ahogy õk mondták. Pénzt is hagyott örökségül szépen. a két ifjú meg utánam. Sivatagban töltöttem gyerekkorom. minden úgy esett. a gyereknek gyámot adok. tudomásul vettem. amíg nem álltunk vérbosszút. aztán végignézett a jelenlevõkön és megkérdezte: „Ki lesz kezességem érte. a legbecsesebb. akik legnemesebb fiai a földnek. Az egészet énrám bízta. kezeskedem. s gyerekével. mi van adósunkkal? Hogy is jönne vissza. az imámnak adom magam. igazhivõk ura. becsesek. hogy ez ifjú.” Abu Dharr így felelt: „Amily igaz fölöttünk az ég. hogy elkergessem. Ekkor a család fölkerekedett. A kõ kényes helyet talált: tüstént ráhozta a halált. a gyerek majd tõled kéri számon. haragomban lánggal égve. ha kiáll. kérlek.erre így szólt: „Mindent beismertél. ez a törvény: büntetnem kell!” „Hallom . az õ kertjüknek hosszában vitt séta közben a lábam. Lerogyott. míg csak törzsemre rossz esztendõk átka nem szakadt. remegett minden tagjában.a magasztos Alláh ragyogjon rá! . uramisten! . holmijával elérte e helyet. hadd mondjak el annyit.ott termett egy öregember. aztán elhallgatott. színed elõtt. s ahogy ott állt egymagában a kertfalnak ajtajában: felkapott egy jó nagy követ. Tudd meg. ha egyszer megugorhatott? De mi nem mozdulunk el innen. De ha kapok három napot. az ifjú még mindig nem jelent meg a gyûlésteremben. a követ rá visszadobtam. mint csillagok a holdat. és engedélyt adott az ifjúnak a távozásra. ezüstöt tenger bõségében. és végül rámutatott Abu Dharr-ra. az iszlám törvényét Abu Dharron hajtom végre. Ha tehát engem most kivégeztetsz. Abu Dharr. most pedig elébed hoztak. Alláh kardja.öreg volt már árván hagyta.” Az igazhivõk fejedelme egy idõre elgondolkozva hajtotta le a fejét. ha letelt a három napos haladék és az ifjú nem tér vissza. ó igazhivõk fejedelme . ahol a kalifa már ott ült. de nem segíthetek rajtad! Nem menekül tõlem ember. és társai körülvették. élükön a tevecsõdör. Visszaszállt rá a végzete. és azt mondta: „Õ lesz biztosítékom és kezesem. utolértek és lefogtak. tanúságul Alláht hívta. amint a kõ érte. már láttam: vége.Alláh kegye ragyogjon rá! . visszajön s nem tart bolonddá?” .” Omar . Szaladtam. színigazság minden. vigyázz reá becsülettel. hogy kisöcsémet kettõnk atyja . ahogy Alláh elrendelte.sorban: „Alláhra. a többi a te dolgod.válaszolta az -.„Igen. hát az én tevém mohón utánanyúlt. hogy hová.felelt az ifjú -. Ott volt Abu Dharr is meg a panaszosok. Mikor a határidõ végére járt. bõ ivadéknak büszke apja.

hogy a megengesztelés sikerült. Az imámot a legékesebb szalámmal köszönti. nem menekül senki? Én megtartottam szavamat.” Az emberek elámultak igazlelkû becsületességén. Így szólt: „A gyermeket anyja bátyjaihoz vittem. hogy megfizeti apjukért a vérdíjat a kincstárból. erényes öreg nõ. és mikor a szamár helyett egy embert látott.nem tartottam volna helyénvalónak. mi odaajándékozzuk apánk vérét ennek az ifjúnak. és olyan szó ne essék. A tökfilkó ráncigálta. becsületérzésem tiltotta volna. a kincset hol keressék. bár éreznél bûnbánatot Alláh elõtt . és a tökfilkó után baktatott. mert a becsületes. egyszerre csak meglátják az ifjút. A próféta társainak nagyjai kérték a két ifjút. melyik törzsbõl jött.magasztaltassék a neve! . jutalmat érdemel. és azt mondta: õ lesz a biztosítékom és kezességem .a te nagy . én kezességet vállaltam ezért az ifjúért. De ezek hajthatatlanok voltak. mind felfedtem itten. ura vagy szavadnak. De amikor minden jelenlevõ közül rám esett választása. hogy a halál elõl. Két tolvaj meglátta. hogy már kipusztult a tisztesség.Abu Dharr meg így szólt a kalifához: „Igazhivõk fejedelme. Majd nagy zaj kerekedett. szavatartó ifjú tisztességgel elõkerült. ezt kívánja az emberség. pedig azt sem tudtam. és dicsérte a két ifjút elhatározásáért. és az egyik odaszólt cimborájának: „Én ezt a szamarat elveszem tõle. hogy az emberek ne mondhassák. Az egyik azt mondta neki: „Nemes lelkû ifjú. a közönség soraiban sóhaj hallatszott. A tett Alláh elé jut. a vérbosszú végrehajtását követelték.A jelenlevõk szemébõl könny patakzott. úgyhogy az hátrafordult. hogy cserbenhagyjam. aki becsülettel eljött. míg az örömnek sugara egész arcát elönti. Segítsünk máson. dicsérte.” Most a két ifjú szólalt meg: „Igazhivõk fejedelme.„Hogy bírod elvenni?” . a pénz dolgába õket beavattam. de õk azt mondták. hogy visszautasítsam. legyen elég apjuk haláláért a pénzváltság. halálmegvetõ áldozatkészségén és rettenthetetlenségén. Õ csak ennyit mondott: »Édes fiam. ami rá tartozik. és a költõ szavait idézte: Ki mással jót cselekszik.” A cimbora vele ment. a maga nyakába akasztotta. Amíg a tömeg kavargott-zavargott. hogy ezzel a nép háláját is megváltsák.és akinek ez a lelke vágya. hogy megtartsam szavam nemes becsülettel. hogy jósággal intézzék el panaszukat. már megbocsátottak neki. az emberekbõl kihalt a tisztesség. amely õt minden társa fölé emelte. és köszönetet mondott érte. körötte ragyogott az izzadság gyöngykoszorúja. kihalt a jóság. csodálatos az én történetem: volt egy anyám. és jajveszékelve siratta Abu Dharrt. és azelõtt sohasem láttam. a csirkefogó pedig odaosont a szamárhoz. utján nem téved el!* Aztán felajánlotta nekik. a szamarat társára bízta. nekik megmutattam. levette fejérõl a kötõféket. és lett a búból vigasság. megállt. becsületet szerzel házadnak s magadnak!” . Forró déli hõség nem csüggeszthetett el.” . amint az embertömegen át utat törve oda tart.” .„Gyere velem és meglátod. igazság!” Az imám is nagyon örült.Az ifjú így felelt: „Nem tudjátok-e. Amikor cimborája eltûnt a szamárral. ha eljön az órája. hogy a kegyes és magasztos Alláh arculatát majd meglássák . magasztalta Abu Dharr fennkölt lelkét. kötõfékkel a nyakán. annak jótettét ne érje haszonlesés vádja! A csirkefogó és a tökfilkó Egy tökfilkó szamarat vezetett maga után kötõféken. megkérdezte: „Ki vagy te?” A gazfickó így felelt: „Én a te szamarad vagyok. egyszer részegen jöttem haza. hogy ne mondhassák. de õ meg se moccant.

és hol van a szamár?” Ekkor elmondott mindent a feleségének. Himjár királya. hallja ezt a jajveszékelést és sírás-rívást. hát az eladásra kínált állatok közt meglátta a régi szamarát. hangos jajveszékelést hallottak. Ha nem vágtátok volna le.« Aztán a tevémet megsebezte kardjával. õ maga pedig hazament.” Ezzel útjára engedte a csirkefogót. és azt mondta: »Halld.bûnöd miatt!« De én fogtam egy botot és elvertem. Adí. Mindenki. Mikor felismerte. zilált hajú leányokat ábrázoló szobrokkal. eszébe jutottam anyámnak. hogy dolgozhass vele. Végre a felesége rászólt: „Meddig fogsz még itthon lebzselni dolog nélkül? Menj a piacra. és a te birtokodba juttatott a mai napig. aki felkiáltott: „Jaj.Dhú el-Kurá. és egy másik tevét vezetett kötõfékjénél fogva. testvérem. Adí így felelt: „Apám ma éjjel megjelent álmomban. amikor semmim sincs. Himjár fejedelme?” „Ez itt” .” Reggelre kelve Dhú el-Kurá felült egyik társának tevéjére. és amikor az utazók ott tábort ütöttek. de egyszerre csak felriadt álmából. húsát megsütötték és megették. Felesége megkérdezte: „Mért vagy olyan levert. csak a magasztos és fenséges Alláh kezében! Alláhra kérlek.” Ekkor Dhú el-Kurá tréfásan odakiáltott a sírhoz: „Hátim. Ekkor Adí így szólt a fejedelemhez: „Ülj fel erre a tevére a magadé helyett. estétõl reggelig. két kõteknõ és zilált hajú leányok kõszobra díszíti.” Az ember kiment a piacra.mutattak rá. Õ így felelt: „Mikor álomra hunytam szememet.kérdezte Dhú el-Kurá. hogy megver majd érte Alláh . . odament hozzá. és látták. Déltájban egy emberrel találkoztak. Megkérdezték tõle: „Ki vagy?” Így felelt: „Én Adí vagyok. és íme: Alláh . hirtelen megjelent elõttem Hátim et-Tái kivont karddal.magasztaltassék a neve! . és azt mondta nekem: »Olyan idõben jöttél hozzám vendégségbe. Ma. hogyan is dolgoztathattuk annyi idõn át Ádámnak egy fiát!” És szorgalmasan osztogatta az alamizsnát. imádkozott értem. õ is hallotta a panaszhangokat. kimúlt volna. Hátim et-Tái fia.„Kitõl tudod ezt?” . aki ebben a völgyben éjszakázik. végy egy szamarat. Egyszer Dhú el-Kurá. a jószívûség. és kiáltozni kezdett: „Arabok! Segítség! Nézzetek a tevém után!” Az emberek elõsiettek. Aztán megkérdezték a királyt.szamárrá változtatott. hogy a király hátas tevéje a földön fetreng. tábort ütött abban a völgyben. én többet meg nem veszlek!” Ezzel otthagyta. Himjár 30 Az arab mondavilág egyik legnépszerûbb alakja.” A tökfilkó felkiáltott: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. szörnyen éhesek vagyunk máris!” Ezzel lefeküdt.magasztaltassék a neve! -. nemeslelkûség és önfeláldozó emberszeretet példája. hogy Hátim et-Táit30 egy hegy csúcsán temették el. és elment útjára. és buzgón imádkozott Alláhhoz bocsánatért. sírjára két kõteknõt állítottak. és megütötted anyádat! Alláhra. A hegy alatt egy patak folyt. de reggelre nem találtak ott mást. Férje pedig hosszú idõn át munka nélkül maradt. és ott éjszakázott. mert apám a tiedet leölte a te kedvedért. és Alláh visszaadta elõbbi alakomat. Egy Hátim et-Tái-legenda Azt mesélik. úgy látszik. Megkérdezte: „Micsoda jajveszékelés ez a hegy csúcsán?” Azt felelték neki: „Itt van Hátim et-Tái sírja. elhagyta törzsét. aki tevén ült. az ijedelemtõl és a szomorúságtól egészen kábultan. a teve gazdáját meg maga mögé ültette. mint a kõbõl faragott leányokat. Ekkor átkot mondott fejemre. te szerencsétlen! Megint berúgtál.” . amit ellened elkövettem. És melyik . Levágták. és ezt súgta a fülébe: „Jaj neked. bocsásd meg nekem. hogy nyargaltam rajtad. és egyéb munkát végeztettem veled.folytatta . egész éjjel. mi ma éjjel a te vendégeid leszünk. mi történt. Mikor a sír közelébe ért.

amit a kádi hoz. és elment Dzsafárral a kalifához. Beértünk egy városba. izgága. a perzsa Ali. a múlt években. vagy olyat. Énnekem semmim sincs. van egy barátom. A kalifa most így szólt hozzá: „Ali. Én az õ tevéjét öltem le számára. szívem elszorul. históriákat. hogy legyen min nyargalnia. így szólt hozzá: „Dzsafár. segítsetek!« Az emberek mind azt mondták: »Eredj el vele tüstént a kádihoz. Halld meg hát.„Hívd ide” . és elhívatta vezírjét.„Hallom és engedelmeskedem” .« . jókedvre hangolnád a szívemet.és eltávozott megkeresni a perzsát. meséljek olyan dolgot. szeretném. Amikor megjelent színe elõtt. majd rendet teremt az ítélet.” . Volt velem egy legényem.„Mesélj valamit. az én városomból. elutaztam Bagdádból. elveszi a tarisznyámat.” . az tud meséket.királya. amit szememmel láttam. hogy tudsz mindenféle mesét és históriát. amikor egyszerre csak nekem támad egy erõszakos.felelte az. Dzsafár azt felelte: „Hallom és engedelmeskedem” . ha valamivel felvidítanád a lelkemet.„Igazhivõk fejedelme szólt a perzsa -. szép tarisznyámat vitte. Harún ar-Rasíd és a perzsa Ali meg a tarisznyája Harún ar-Rasíd kalifa egy éjjel álmatlan volt.” Dzsafár így felelt: „Igazhivõk fejedelme. és mikor Ali eljött. hogy leüljön.felelte a kalifa. Dzsafárt. Dhú el-Kurá vendégségbe jött hozzám. mire Ali így szólt: „Hallom és engedelmeskedem. hogy ez a tarisznya és minden. és csodálattal gondolt Hátim et-Tái-ra.” . azt mondta neki: „Engedelmeskedj a kalifa hívásának. amit magad tapasztaltál” . Elkezdtem kiabálni: »Hej. amit fülemmel hallottam?” .«” Dhú el-Kurá átvette a tevét. kurd ember. szeretnék hát tõled valamit hallani. az övé. ó. ami benne van. aki halála után is bebizonyítja nemes lelkû vendégszeretetét. szorongást érzek a szívemben ma éjjel. minden bánatot elkerget. ami gondjaimat elûzi és lelkemet felderíti.szólt a kalifa. igazhitû emberek! Gaz támadás. és javában vettem-adtam a portékákat. és a kalifa megengedte. te adj neki hát egy másik tevét. és azt mondja. hogy valamikor. felüdíti a lelket. Hallottam. leült. igazhivõk fejedelme. Mikor ez megjelent elõtte. ma éjjel szörnyen nyugtalan vagyok. a barátjáért küldött.

Tigris és Eufrát folyam. Elvesztettem és ennél az embernél találtam meg. hogy bele fogok nyugodni az ítéletébe. vannak öklelõ kosok. három szoba. török. szukák. ablak. Van benne kastély meg vár.felelte az -. kohl a szemre. címeres mákvirágok ezrével is tanúsítják. fél India. tevecsõdör. mely két csikót ellett. táncos rabnõk. százával kurd. építész és asztalos. sátorfák és kötelek. benne birka sok. lányok. gyújtóacél. még egy ország azután. Ali?« Engem. tevekanca. és így szólt: »Alláh adjon erõt urunknak. három messze Indiából. és amikor ott voltunk. bivalybika. tûzõtûbõl tizenkettõ. sok dalos lány. véget vet szép szakállának. lármás vendégek. bunda háromfajta. elemózsiás raktár. különféle. kockát játszó emberek. az én zsákom híres-neves. százezer aranydinár. ha nem félti az életét. kovakõ. finom kelmével. egy város és két falucska. szõlõhegy és virágok. egy nyulacska. fejedelme Szolimán.Alláh hosszabbítsa meg életét a mi urunknak. a kádinak! . hogy bármit mond ez a svihák. kelme is van benne. selyemfiú és kerítõ. egypár matrac. szép menyasszony. Ekkor elõlépett a kurd. öreg kecske gidájával.kérdezte a bíró. két pohár. egy fadarab meg szegek. bõrlap. macskák. kijelentettem. két alabárd hosszú nyéllel. bizalmasok sok hû társsal. tál. palackok meg serlegek. a kádi megkérdezte: »Milyen ügyben jöttetek. melynek ura Saddád. oszlopváros: szép Iram. kiskutyának kalyibája. fürdõházak és mecsetek. egy nagy fejedelmi székhely. húsz láda. urak. tányér. két kerítõ meg egy rima. hogy a tied . egy nyáj. írd le nekem. festményremekek. fiúk. ez meg ez: mit szólsz?« Én elõléptem. nagy borotva jól kifenve: kádinak is nekimenne! Neki is megy az állának. a kádit! Az én tarisznyámban nincs egyéb. kanca.»Ha felismered. kéztörlõbe csomagolva pohár.gúnya. grúz. és így beszéltem: »Alláh erõsítse meg urunkat.»És mikor veszítetted el?« . lant. jóillatú fûszerszámok. aki éhez. nagy terem. boros cimbora elég. tartalma közismeretes. és színe elõtt álltunk. sátorponyva. lagzi. istállók és versenyterek. igazhivõk fejedelme. és azt mondta: »Ó. Balkh s a híres Iszfahán. egy csõdör két telivérrel. kovácskohók. két kerevet.kérdezte a kádi. párna. mulatozás. Gaza. egy vak ember meg két néma. Dámiett és Asszuán. emberek sakk mellett. bölcs eszedre apellálunk. egy szodomita. amin nincsen ajtó. mindegyikbõl két-két fajta. és így feleltem: »Alláh magasztosítsa fel urunkat. két sánta-béna. merõkanál minden léhez. Bagdád. hímoroszlán két nõsténnyel. messzenyúló rónaságok. furulya. zûrzavar. benne van Vádi Numán. tehenével. kádi. Aszkalon meg egy vár. két csibész. mindahány: öt jött Abesszíniából. hogy a tarisznya az enyém!« Most a kádi hozzám fordult: »És te. kenõzsírnak. fügefa meg almafa. egy kádim és két tanúm az igazságra. kert. dúvad meg darumadár. és egész éjjel nem tudtam aludni. két diákon. ünnepségek. mi urunk. egypár szerencsevadász. a kádinak! Ez a tarisznya az én tarisznyám. anyabirka báránykával. fuvolás néger gyerek. aki mind tanúsíthatja. fél Szudán. igazhivõk fejedelme. lobogó. kanál. bot meg cölöp. száz fiú. két papom. nyereg. a kurdnak szavaitól egészen elképedtem. iszák annak. jó pár börtöntöltelék. mi a vita köztetek?« Azt feleltem: »Mi egymással perben állunk. vödör.« »Melyiktek a panaszos?« . amelynek ura Nusirván. van egy püspököm. kormos katlan. szép városok: Baszra. egy púpos. halászhálók. kastély. ragyogó. mégiscsak enyém az iszák!« .« A kurd így felelt: »Ebben a tarisznyában van két ezüst tok ajakírnak. kard meg fegyvertár van. határában Khoraszán.Elmentünk hát a bíró elé. egy emelet.« .folytatta a kádi -. nász. Aztán még . ködmön. az mind az enyém. kardos-lándzsás rablóbanda útban hajnali kalandra. egy presbiter. úgy bántott a dolog. egy oroszlán. hogy a zsák nem az õ zsákja!« A kádi most hozzám fordult: »És te mit szólsz. mint egy romos kis lak meg egy nagy lak. ami benne van. s nem úgy mondja ítéletét. a kádi elé álltam. »Tegnap . kétajtós konyha . szobor-. hetven pedig Perzsiából: van közöttük húsz görög. elfogott a méreg. karavánfõ. ezer ugató kutya. két város: Kufa Anbár. kancsó kettõ. kisgyerekek iskolája.« . csajka. mi van benne. jó barátok sok pajtással. keservesen sírt-zokogott.mind benne van tarsolyomba! Hozzá még egy csomó kurd ember. tarka tehén kis borjával. hogy az enyém ez az iszák!« Mikor a kurd ezeket a szavakat hallotta. százados. gyertya. a kádit! Ebben az én tarisznyámban páncél.

és elmentem utamra. Kínától Umm Ghéilán fájáig. és Alit gazdagon megjutalmazta. csoda-bolondot. ember szája még nem mondott. amit ti itten beszéltek. hitetlen eretnek latrok. kinyitottam: hát volt benne egy darab kenyér. . ily mesét. Aztán fogtam a tarisznyát.Mikor a kádi ezeket a szavakat hallotta. hol összegyûl az emberek jója-rossza?« És megparancsolta a kádi. Perzsiától nagy Szudánig. Vádi Numántól Khoraszánig nem hallotta senki-lélek. nincs feneke. Beszédetek badar. ilyen kusza história. hogy nyissam ki a tarisznyát. Alláhra. egy citrom. hogy higgye az emberfia? Tán tenger ez a tarisznya. hogy majd hanyatt vágódott. kádit. odavágtam a kurd elé. és ezt mondta: »Látom. büntetésnek fittyet hánytok.” Mikor a kalifa a perzsa Ali meséjét hallotta. hülye. törvényt gúnyoljátok. egészen megzavarodott az esze. gézengúzok vagytok. úgy nevetett. mit nem vesz be ember füle. sajt és olajbogyó. vége-hossza? Ítéletnap.

hogy írj fel a gyereküknek valami orvosságot a baja ellen. Itt van egy negyed dinár. mi történt. egy lélegzetre. hogy az orvos megnézze. fogd öledbe a holttestet. „A gyermekünket hoztuk el . aztán befogta kezével a vendége száját. takard be selyemkendõvel. elvisszük az orvoshoz. hazafelé. hogy régmúlt esztendõkben. elment a szabópárral. õ a szultán konyhájának fõfelügyelõje. mert így rendelte a sors. aki nagy barátja volt a vidámságnak és tréfának. „Eredj .” A szolgáló visszament. és meghalt. kinyitotta a kaput. és este. magasságos urunk. Kopogtattak az orvos kapuján. szomorúságot is el tudott felejtetni. aztán szökjünk!” A szabó odatámasztotta a púpost a falhoz. hogy megegyék. dobjuk le a muszlim szomszédunk házába. „Mit állsz itt tétlenül? . tízparancsolat és Áron és Józsua. hogy menjen velük. de egy vastag szálka megakadt a torkán. és így szólt: „Alláhra. hogy mulassanak rajta. Azalatt a szolgáló felkeltette a zsidót. hogy megrágd!” A vendég legyûrte a falatot. Alláh õrizzen meg! Hol fáj? Hol kaptad ezt a himlõt?” És aki látta õket. kérdezõsködtek. az asszony pedig belépett a tornácra. legyen vendégük estére. és elindultak.” Mentek-mentek. a púpos elé tette a halat. sietve felkelt. és nincs hatalom. meglátta a férfit egy kisgyermekkel és velük a kisfiú anyját. .kérdezte a férje. és megkérdezte tõlük. jöjjön le megnézni a beteg kisfiamat. és gyorsan odábbállt feleségével. már felkelt. Mikor tudom. segítsen rajta. még most éjjel. ó. lement a sötétben. és mondd neki. a zsidó orvos meg a keresztény sáfár története Sokszor hallottam. és azt mondta neki: „Odalenn vár rád egy beteg. és már az elsõ lépésnél belebotlott a halott púposba: „Jaj. ölébe vette a kis púpost. Mózes! Jaj.Ha itt maradsz vele hajnalig. felöltözködött. hol találnak orvost. mit mondott a költõ? Mit gyötörjem olyasmivel lelkemet. Egy fekete szolgáló jött le. Odamentek. El-eljárt a feleségével. ami érdekes és mulatságos történik a világban. csak a magasztos és fenséges Alláh kezében! Ó. lejössz utánam. add oda a gazdádnak. gyakran jönnek át a macskák és egerek a házába. hogy lásson és halljon mindent. Amitõl csak bút-keservet szenvedek? Csak nem ülök a láng mellé nagy bután. aki csupán a puszta látásával még a haragot is meg tudta volna nevettetni. mert már késõre járt.«” Mihelyt a szabó ezeket a szavakat meghallotta. A felesége meg vele ment és óbégatott: „Jaj. és mondd mindenkinek: »Ez a fiam. felvitte a tornácról a feleségéhez. mit akarnak. annyi idõt se adok. az meg az anyja. gondot. aztán édességeket utolsó fogásnak majd hazament. ezt egyszerre kell lenyelned. vett sült halat meg kenyeret.” Mikor a zsidó meglátta a negyed dinárt. mind azt mondta: „Himlõs gyereket visznek. és az emberek egy zsidó orvos házához irányították õket. A szabó elszaladt hamar a piacra. Vigyük fel a tetõteraszra. A púpos elfogadta a meghívást. és leültek enni. és elmondta. A szabó felkiáltott: „Nincs erõ. messzetûnt idõkben élt Kínának valamelyik városában egy elég jómódú szabó. leesett a lépcsõn és meghalt! Hogy tüntetek el a házamból egy megölt embert?” Fogta a holttestet. és azt mondta a férjének: „Tedd le a púpost. az anyja meg az apja kísérik. boldogságos király. mind a ketten elvesztünk. a púpos szájába tette. a végén meg is hívták. .szólt a szabó felesége -. ó. meggyulladhat a ruhám!”* „Hát mit csináljak?” .szólt az asszony. A szabó felesége egy nagy darabot szelt a halból.A szabó.felelte az asszony -. Adtak egy negyed dinárt. én majd elöl megyek. Egy napon korán elment az asszonyával. a kis púpos. Nun fia! Megbotlottam ebben a betegben. nagyon megörült. citromot. találkoztak egy púpos emberrel. gyermekem. hogy ennek a nyomorultnak a mi kezünktõl kellett meghalnia!” De a felesége ezt mondta: „Minek a sok fölösleges beszéd? Nem hallottad.

rácsapott vele a falnak támaszkodó alakra. talán éppen az. De egyszerre csak a zsidó orvos tört át a tömegen. felvitték a tetõre. odapillantott. hanem engem. Jött a hóhér. azon meg azon az utcasarkon. mikor odalépett. a konyhafelügyelõt odavitte az akasztófához. nem mást!” Mikor a váli ezt meghallotta. és már készült felakasztani. és odakiáltott a hóhérnak: „Ne bántsd õt! Én öltem meg a púpost. Ne a felügyelõt végezd ki. hirdesse ki a bûnösnek vétkét. hogy púpos vagy. részeg volt. gyertyát gyújtott. és senki más! Tegnap . odatettem arra meg arra a helyre. a szultán sáfárja.sóhajtott magában a keresztény.” Így hát a zsidó meg a felesége felnyalábolta a púpost. és az õr. én lementem érte. kivitte a házából . mire a kis púpos elterült a földön.kiáltott fel. meglátta a falnak támaszkodó embert. és azt mondta a hóhérnak: „Ezt az embert akaszd fel. fojtogatta. és tovább ütlegelte. amikor a konyhafelügyelõ meglátta a keresztény embert az akasztófa alatt. A keresztény a vásártér õrsége után kiáltozott. és megfogta a keresztényt. „Ó. Aztán megácsoltatta az akasztófát.” A hóhér levette a kötelet a keresztény nyakáról.Átkozott legyen a zsír meg a hús. a nyakára tette a kötelet. lehajolt a púposhoz. Ekkor meg a szabó tört át a tömegen. azután közelebb ment hozzá. mert valóban. nyakába dobta a kötelet. csak Alláh kezében! .” Most a váli azt parancsolta. és nekikészült.az éjszaka már vége felé járt -. hogy tolvaj. A részegség azt súgta neki: „A Megváltó imaórája közeledik. Ökölbe szorította kezét. Utat tört magának a tömegen keresztül. hogy meggyógyítsam. Nem elég. és elvezette a váli hivatali szobájába. hogy egy keresztény ember egy muszlimon térdel és veri. és kiáltotta oda a hóhérnak: „Ne bántsd õt. és rácsapott a púpos nyakára. ez rögtön végigvágódott a földön. kihoztam a vásártérre. hogy a púpos nem él. Nemsokára ezután hazajött a felügyelõ.amit ott találnak. és azt sóhajtozta: . és látta. Felnyaláboltam. Rászólt: „Kelj fel!” Az felkelt. Nemsokára arra ment egy keresztény ember. . és a keresztény embert alája állíttatta. a keresztény sáfár fején most új turbán volt. Elhozták a házamba. és mellbe vágta.Nagyon megijedt. Amikor éjszaka hazajöttem és megláttam az udvaromban. ez mászik le a tetõrõl az élelmiszerért. még húst és zsírt is lopsz? Ó. titkok fátyola. A váli pedig megparancsolta a hóhérnak. amíg odaért a kis púposhoz. hogy végezzék ki a zsidó orvost. a piacig ment vele. rettentõen elszomorodott és felkiáltott: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. a fal mellé állították és hazamentek. tehát ember lopkodja az élelmiszert és nem valami állat! Ez viszi el a húst meg a zsírt. és a fürdõbe készült. részegen. és azt hitte. hogy nyomorék. Megváltó. még tolvajnak is kell lenned. és egészen végeznek vele. feloldoztatta a keresztény sáfárt. mert én vagyok a gyilkos. hogy halott. és látta. A felügyelõ látta. belebotlottam és meghalt. és odakiáltott a hóhérnak: „Megállj! Én vagyok a gyilkos!” A váli megkérdezte: „Miért ölted meg?” A felügyelõ így felelt: „Az éjjel ez a púpos leereszkedett a tetõrõl. amelyen ennek az embernek a végzete az én kezem által teljesedett be. Ha egy éjszakán keresztül ott fekszik.” És csak ment tántorogva. hogy egy muszlimot megöltem.szólt. álló helyzetben nekitámasztotta a falnak. így szólt: „Nem elég. és megjött a józan esze. amit úgy dugdosok a macskák és kutyák elõl! És ha a városrész minden macskáját és kutyáját megölném. Épp mellette állt meg vizelni. „Ez szép dolog! . hátrakötötte kezét.” Fogott egy nagy kalapácsot. az se érne semmit. aztán. Szûz! . vallomása alapján. és az egyik utca sarkán. takarj el jótékony lepleddel!” Vállára vette a kis púpost. Azután otthagyta és elsietett. meg ez az éjszaka.Alláhra. Hogyan ölhettem meg? Hogy halhatott meg ilyen gyorsan egy ökölcsapástól!” Már elszállt a részegsége. és a zsidó orvos nyakába akasztotta. kalapáccsal agyonütöttem. A púpos és a keresztény ember az egész éjszakán át ottmaradtak a váli házában. ó. „Mi az? Keresztény ember megölt egy muszlimot?” . aki az este ellopta a turbánját. hogy felkösse. óvatosan leeresztették a szomszédos udvarba. hogy most baja lesz. megdézsmálta az éléskamrámat. látta.” Mikor jól megnézte és látta. Az õr odasietett. hogy emberfia áll a sarokban a konyha mellett. akkor még a kutyák is átjönnek. még egy keresztényt is megöljenek miattam? Engem kell felakasztani. A hóhér levette hát a kötelet a konyhafelügyelõ nyakáról.

ajtót nyitott nekünk. és azt hitte. hogy mulassak rajta. mi így szóltunk hozzá: »Mondd meg a gazdádnak. egy pompás ruhába öltözött. nagyon elcsodálkozott. és akassza fel a szabót saját vallomása alapján. hogy a hóhér már éppen ki akarja végezni a szabót. megbotlott benne. Ami pedig a kis púpost illeti.« Egy negyed dinárt küldtem vele. be volt csípve. Egy kendõt vett elõ. õ ölte meg. a kis púpost is magukkal cipelték. nagyon elcsodálkozott a kis púpos esetén és felkiáltott „Igazán. a szabóval. hogy a szultán udvari bolondja volt. miért ölte meg. és elmondta a púpos és a négy ember esetét. hogy a szultán akarja a bírói tisztet ellátni. vígan énekelt.” „Mondd el. Egy halat vásároltam. hogy én árukkal megrakodva jöttem ebbe az országba. Feleségem fogott egy darab halat meg egy falat kenyeret. hogy õ ölte meg a bohócot és nem más. korunk nagy királya.elmentem mulatni. hogy aranybetûkkel jegyezzék fel a krónikákba. és még csodálatosabb. és engem akasztass fel. beletömte a púpos ember szájába. és a végzet ide kötött hozzátok. A zsidó lejött. nézze meg. aztán menj el az El-Dzsavali . aztán majd visszaküldjük. hogy száz dirhemért. A koptok közül való vagyok. gyönyörû fiatalember érkezett hozzám szamáron. a szultán kérdezõsködött utána kíséreténél. eltûnt a palotából. és mindegyik elmondta a válinak. ilyen történetet könyvben kellene megörökíteni!” És megparancsolta a hóhérnak. ha megengeded. utána egy harmadik ember. a falat félrement.szólt a szultán. Amikor a szultán a történetet meghallotta. És amikor a gyilkost készültek kivégezni. és másnap délig sem jött vissza. amelybe szezámszemek voltak bekötve. Visszatért a válival. így volt” . én ezalatt a kis púpost odatámasztottam a lépcsõhöz. a kereszténnyel meg a konyhafelügyelõvel a szultánhoz. és vezesd elém a többiekkel együtt. a zsidóval. Azt felelték neki: „Ó. és a szultán nem tudott tõle megválni egy percre sem. akasszák fel a gyilkosát. és én felkeltem. elvitette és megparancsolta. õ felment a gazdájához. És a jelenlevõkhöz fordulva kérdezte: „Hallottatok már olyasmit. és õ azonnal meghalt. mint a kis púpos története. Ez történt velük.már férfikorban jártam -. és azt mondta neki: „Menj le a válihoz. és adjon neki orvosságot. ami velem történt. Megálltam.” A szultán ekkor elõhívatta az udvarmestert. oldozza fel a zsidót. rákiáltott: „Hagyd abba!” . beteget hoztak. és mind azt mondta. mi az” . és a végén nem akasztunk fel senkit?” Ezzel a szabó nyakára tette a kötelet. és megkérdezte. Kairóban születtem. Egy napon. így szólt: „Így volt?” . és amikor meghalt . hogy tisztelettel fogadjam. és elmentem a feleségemmel. A váli a szultán színe elõtt megcsókolta a földet. elmesélek valamit.„Igen. amint üzletemben ültem. Mikor a bolond az elõzõ este leitta magát. hirtelen csak megjelent egy másik. Erre õ így szólt: „Végy magadhoz zsákhordókat és munkásokat a mérleghez. mennyiért veszem vékáját? Azt feleltem.felelte ez. és látta. ami a kis púpos történetéhez fogható?” Ekkor elõlépett a keresztény sáfár. és tamburinján játszott. és jót nevetett rajta. Ekkor a szabó a válihoz fordult: „Oldoztasd fel a zsidót.” És a zsidóhoz fordulva. Meg is parancsolta. hogy egy ember meg egy asszony van a kapunál. mindenki tudta. és azt mondta: „Most ezt is elõvezetjük. urunk. folytattam munkáját. és így szólt: „Minden idõk királya. Apám alkusz volt. A keresztény sáfár meséje Tudd meg.” Mikor a váli mindezt hallotta. A keresztény sáfár pedig mesélni kezdett. a váli holtan találta. A hóhér feloldozta a zsidót. és ott is nevelkedtem. köszöntött. leültünk enni.És közölte a válival. és este hazajövet ezzel a kis púpossal találkoztam. és elvittük a zsidó házába: a szolgáló lejött. meghívtam a házamba. A feleségemmel együtt felnyaláboltuk. Mikor meglátott. különösebb és mulatságosabb.” Az udvarmester lement a városba.

ami ételital meg egyéb kellett. mintha most szállt volna ki a fürdõbõl.” Az év végén jött el megint. amíg elintézte ügyeit. már várt rám. elébe tettem. ha megint eljön. Könnyíts rajta. Egy hónapig maradt el. és megkérdeztem: „Uram. Én esküvel unszoltam. sokat hallottam vándoroktól. tartsam még magamnál a pénzt. és azt mondtam neki: „Alláh nevében!” Közel húzódott az asztalhoz. áldást kértem rá. annyi hasznom volt a pénzébõl. Elmúlt egy hónap. kinyitotta. hogy nagy vagyont szereztem vele. aztán elment. és csodálkozva láttam. akárcsak éjszaka a telihold. és azt mondtam. hogy bagdadi vagyok. ahogy parancsolja. Mikor végeztünk. „Itt van kéznél” . másnap átveszi tõlem a pénzét.„És hogyan történt ez?” . tartsd magadnál a pénzt: ötezer dirhemet tesz ki az egész. Erre õ így felelt: Tudd meg. akkor majd átveszi. Elhárította a meghívást.” Ideadta a kendõbe kötött szezámot. és vártam rá. és mondd meg. hogy tiszteletlenségbõl ettem nálad a bal kezemmel. nem akarod átvenni a pénzedet?” Azt felelte. Mikor felnõttem. utazóktól és kereskedõktõl Egyiptomról. ebbõl ötszáz a tiéd. aztán összeszedtem mindent. nagy vagyonhoz jutottam. nekem tehát marad négyezer-ötszáz. pompás öltözetben. Azt mondtam magamban: „Alláhra. azzal elment. homloka mint tiszta hó. az eddigieknél is pompásabb ruhában. Aznap tehát összesen ezerötszáz dirhemet kerestem. odanyújtottam a törülközõt.kérdezte. üdvözöltem és megkérdeztem.mondta -. amíg megint elmúlt egy hónap. úgy sötétlett. majd eljön érte. Beleegyeztem és leültettem. ott találsz majd engem. hogy a költségeket a nálam tartott pénzbõl fedezem. bálákba 31 A Gyõzelem Kapuja. és megmosta kezét. hogy mi van szívemben.* Elõhúzta a karját a ruhaujja alól. és azt mondtam magamban: „Ez a fiatalember csodálatosan jóhiszemû lélek!” Egy hónap múlva megjelent ragyogó. aztán leültünk beszélgetni. és ne gondold. felkelt. Mikor megláttam. Azt mondta a fiatalember: „Téged minden vékáért tíz dirhem jutalék illet meg: ha megkaptad a gabona árát. rajta a kis lencse. Magamhoz vettem hát négy zsákhordót. mily beteg a lelkem. Azt mondta. hogy legyen a vendégem. hatalmas készletet szereztem be bagdadi és moszuli kelmékbõl meg hasonló értékes árukból. és õk vékájáért százhúsz dirhemet kínáltak az áruért. Felkeltem. amíg ismét megjelent.” . mert le van vágva. én pedig hiába vártam rá a következõ napon. hogy csak azzal a feltétellel. fénylett. arca piros volt. „Tartsd magadnál . de õ azt mondta: „Ne csodálkozzál. Én bejártam a gabonakereskedõket. apám a város elõkelõségei közé tartozott. Azt felelte. Mikor apám meghalt. Mikor meglátott. megcsókoltam kezét. Megint elmúlt egy hónap.fogadóba a Báb el-Naszrnál31. elmentem a fiatalemberhez. odament a raktárhoz. én meg félretettem számára a pénzt. kezet csókoltam neki és elmentem. miért ettél a bal kezeddel! Talán valami baja van a jobbnak?” Szavaimra ezt a verset mondta: Ne kérdezzed. hogy a bal kezével kezdett enni. és azt mondta.” Átvettem az árut. nem akarna-e nálam enni. megfordult és elment. Így szóltam hozzá: „Valami nyomja szívemet. legyek még türelemmel. Nehogy meglásd. Boldogságomról se kérdezz: vége! Józan bölcsesség jött a helyébe. Elment. kinyújtotta bal kezét. és szavaik belevésõdtek a szívembe.feleltem. Azért nem használtam a jobb kezemet. úgy lesz. Amikor majd a többi áruimat is eladtam. Kairó északi kapuinak egyike. eljövök érte. Akkor eljött. mint fekete ámbra.kérdeztem. amíg érte jövök. hát le volt vágva a keze! Csukló kéz nélkül! Elámultam. és a fiatalember megint eljött hozzám: „Hol a pénz?” . megvendégelem. mi lemértük a gabonát: ötven vékányi volt. és érdeklõdött a pénze után. Szép volt. .” És én vártam rá.

elraktároztam õket. De a hitetlenre úgy hull minden jó. Kissé félrecsúszott fejkendõje alól hódító illatok szálltak felém. akitõl elismervényt vettem róla. mint zápor. és eltávoztam Bagdádból. aztán mentem velük.” Fogtam néhány vég kelmét. Aztán visszamentem a khánba. megláttam fekete szemét is. hogy a pénzt majd beküldi érte. hogy elviheti-e most úgy. elmentem velük a khánba. megittam hozzá a boromat.csomagoltam. Alig tudja megkeresni kenyerét a jámbor. nincsen semmi benne. nem változtat semmi. Amikor felébredtem. A kamatokat minden csütörtökön és hétfõn behajtod. amíg el nem értem a Dzsirdzsiszrõl elnevezett Keiszarijéhez34. Szívélyesen üdvözölt. leültünk és egy ideig beszélgettünk ott a boltban. A kereskedõ azt 32 33 34 35 Idegenbõl jött kereskedõk szállása és áruraktára. így folytatta: Mikor megérkeztem Kairóba. Minden csütörtökön és hétfõn a kereskedõk boltjánál ültem. Egy napon a fürdõben voltam. és vettem magam mellé két kikiáltót. add el az árut hitelbe. biztos veszte lenne. Bedr ed-Din el-Busztáninak35 a boltjába. ahogy a többi kereskedõ csinálja. Az ostoba ha rosszat mond. este lefeküdtem. A kertész. Fõbazár. tégy úgy. ottmaradtam néhány napig. Míg egy másik beleesik épen látó szemmel. Köszöntötte Bedr ed-Dint. szobámban elfogyasztottam a reggelimet. Szívemet rabul ejtette szépsége és kedves megjelenése. és helyet foglal épp énmellettem. . Azt kérdezte Bedr ed-Dintõl: „Van valódi aranyszállal átszõtt kelméd?” Ez mutatott neki egy véget. Akkor a kikiáltók seikhje azt mondta: „Tisztelt uram. kiállíttattam a kötelezvényt. egyszerre ringó léptekkel bejön egy nõ. mi a helyzet a piacokon. hogy vásároljon ennivalót. másnap reggel felbontottam az egyik kelme-bálámat. Ekkor sírva fakadt. így minden dirhembõl két dirhemet csinálhatsz.„Ez okos tanács” . Aztán hazatértem. és kikiáltották az árut a piacon. aztán aludtam egyet. amíg eljutottam ide a ti városotokba. mindennap egy pohár bort rendeltem. felkelt és beszélgetni kezdett vele. és amellett lesz alkalmad. Bein el-Kaszrein . Az ügynökök elém jöttek. Hangjának hallatára a szerelem egészen hatalmába ejtette szívemet. Mikor felkeltem.gondoltam. Amint ott ülünk. ott eladtam a kereskedõknek.két kastély között: Kairó fõutcája. megmondom én. és a leány megkérdezte. De a kínált összegek nem érték el a portéka beszerzési árát sem. ürühúst. amikor a járandóságaimat felvehettem. Mit eszelhet ki az ember? Mit lehet itt tenni? Azon. felbontottam a bálákat. és lefeküdtem aludni. amíg el nem telt a hónap. két kalifapalota közt.* Mikor elmondta a verset. átvették a kelmét. megettem egy csirkét. megnézem. ezek elvitték a kelméket Keiszarijére. négy tanú meg a pénzváltó közremûködésével. édességeket hozattam. odaadtam szolgáimnak. mert már tudtak az érkezésemrõl. és ezeket a sorokat idézte: Elkerüli a mély árkot sokszor a vak ember. és azt mondtam magamban: „Most felkerekedem. azt átadtam a pénzváltónak. a jegyzõ. De az okos ha mondaná. ez viszonozta az üdvözlést. majd visszamentem a khánba. és bejárom a vásártereket. aztán pénzt adtam a szolgának. a pénzváltó és a jegyzõ meg elhozta nekem a kereskedõktõl behajtott pénzt. mit a végzet végzett. kiillatosítottam magamat. mikor pedig fellebbentette az izárt. Alláh szerencsés utat írt számomra a sors könyvébe. hogyan kereshetsz az üzleten. leraktam áruimat a Maszrúr-khánban32. bizonyos megállapított határidõre. elmentem a Bein el-Kaszrein33 útra. hogy Egyiptom és a Nílus szépségeit és örömeit élvezd!”. aztán elmentem az egyik kereskedõnek.

az én állapotomat panaszos szó nem tudja kifejezni. ez a látvány ezer sóhajt csalt ki belõlem. nem jön szememre álom.” .” És leült a boltban. akkor lehetetlen.” .” A nõ visszafordult. merre van a .felelte a kereskedõ -.” . tekintsd úgy. Ott üldögéltem a bazárban egészen a délutáni ima végéig. étel-ital nem kell. és nem voltam ura eszemnek.” Elmentem vele a pénzváltók piacára. kedvesem. És eljött a nõ egy rabszolgaleány kíséretében. ez lehetetlen. adj papírt. ha akarod. Õ megint befedte arcát. de engedd meg nekem. Leültünk és beszélgettünk. Én megkérdeztem Bedr ed-Dintõl. de nem tudtam aludni: reggelig ébren voltam. Apja meghalt.„Ó. Én azt hittem.felelte: „Úrnõm. ne hagyj epekednem utánad” . azonban elvesztettem szem elõl. mielõtt felkeltem.felelte. elég nagy értékben. a gyönyörûségem teljes lenne. és én írást adok a portéka áráról.” . aztán odaadtam az árut a nõnek ezekkel a szavakkal: „Vedd és menj. Lefeküdtem. s mikor a leány úrnõje meglátott. és elmentem a kereskedõhöz. . és mindig úgy fizetek. . de így szólt: „Bár soha el ne veszítenélek téged” . és fordítsd vissza kegyes lépteidet. Elém tették a vacsorát.Máskor egész végeket szoktam tõled elvinni. megittam egy pohár bort. és kiment az üzletbõl.” . nincs más lakásom. mint akit megbántottak. és ékesszóló hangon. Azt mondtam neki: „Legyen a te hasznod száz dirhem. te szerencsétlen! .” Meglepetten feleltem neki: „Engem itt nem ismer senki. Akkor felkeltem. csakhogy nekem feltétlen szükségem van arra a pénzre még ma. új ruhát öltöttem magamra.” Átvettem tõle a kelmét. felugrottam és azt mondtam neki: „Úrnõm.” Félrevonta a fátylát. ennek meg ennek a kereskedõnek a boltjában volt. és visszamentem a khánba. „Egy nagyon gazdag emír lánya. megkérdeztem a kereskedõt. akinek átadhatom az ezerszáz dirhemet. ettem valami keveset. ha tehát meg akarsz könyörülni rajtam. aki ma. ajándékozz nekem egy pillantást. Egyszerre csak egy rabszolgaleány állott elém. Jelekkel tudomására hoztam. így szólt hozzám: „Küldj valakit velem.„Kedvesem mondta -. „Neked adom ezt a vég kelmét feleltem -. amilyennél kellemesebbet és édesebbet nem hallottam. és vert gyökeret bennem. és azt mondta: „Uram. és leültem nála. mint ajándékot éntõlem. hogy arcodat lássam. mi az ára annak a kelmének.” A nõ megfogta a kelmét. egy hölgy beszélni kíván veled. és mikor azt az arcot megpillantottam. De majd holnap ima után ülj fel a szamaradra. hogy nem sürgõs. ahol fogadhatnálak.” Így válaszoltam: „Én még fájdalmasabban szenvedek. mert ez itt a kelme tulajdonosa. üdvözöltem. mint amennyire számítottál.” Azt felelte erre: „Jól van.„Alláh jutalmazzon meg minden jóval. még díszesebb ruha volt rajta. de ma péntek éjjele van.mondta a nõ. juttassa neked egész vagyonomat.és ezzel máris ideadta a kelme árát. hogy vágyom reá.felelte a nõ. a kelméd árát. ezt mondta: „Uram. csak a khán. és azt mondta: „Ó. és ezt mondta: „A magadfajta nép nem tudja a rangot megbecsülni!” Felkelt és el akart távozni. Bedr ed-Dint még csak nem is üdvözölte. utána mentem. Elbúcsúztam a kereskedõtõl. Szívemet a szerelem hozzáláncolta. odahúzott magához. mosolygott és így szólt: „A te kedvedért visszajövök. elmegyek tehozzád. mint az elõzõ napon. és sok pénzt hagyott rá” . köszöntött engem.feleltem -. És nagy szenvedélyemben. fogta a kelmét.„Igen . és még több is a tied lehet. hogy a lelkem megy vele. és tegyen téged férjemmé. és én tartozom neki a nyereségrészesedéssel.„Ezerszáz dirhem” . De a szívem csak rajta csüngött. eszem egészen megzavarodott.” Azt feleltem neki.” . és nem ettem semmit. Mióta megláttalak. hogy többet nyersz rajta. szerelem költözött szívembe. nekivágta a kereskedõ mellének. Leült. velem szemben. és kérdezd. ekkor sietve felkelt. hogy eljöjjek hozzád. megcsináltam az írást saját kezemmel. de én folyton csak a nõre gondoltam. bár meghallgatná fohászomat” .és eltávozott.felelte. és megengeded.„De hamar elfelejtetted úrnõmet válaszolta a leány -. hogy ki volt ez a nõ. a szerelem teljesen hatalmába ejtett.„Én itt idegen vagyok .

szépek. Ettünk és ittunk éjfélig. már bejött a leány. magas terem. jó illatszerekkel szagosítottam magamat. köröskörül kertre nyíló ablakok. menjen velem a Habbánijére. Fején gyöngyökkel és ékkövekkel kirakott diadém. és mentünk. Elindultunk és alig néhány perc után elérkeztünk abba az utcába. mindenfelé óriási színes selyemszõnyegek és nyughelyek. menjek be. Mikor eltávoztam. Ekkor elém tették a mosdótálat és a kancsót. ettünk. ürühús. kérdezõsködjél Bárakat nakib37.mondtam neki. kebléhez szorított. „Igazán eljöttél hozzám? Nem álmodom?” . szépségében változatos. ölelkezni. ott felültem egy szamárra. hogy az ember megláthatta benne saját magát. töltött csirke. és alighogy megláttam a hajnal derengését. ami a szívét nyomta. Bementem egy hét ajtóval elzárt terembe. Amióta megláttalak. Alig néztem szét. A „Bizonytalanság útja”. Rövid idõ múlva visszajött és azt mondta. Reggel fölkeltem. menjen és kérdezze meg. . Fõnök. Majd elkezdtünk játszadozni. uram. elöljáró. hogy minden pénzem-gazdagságom semmiség volt számomra. csak úgy ragyog a nézõ szemébe.kérdezte. és azt mondta: „Ó. mint a telihold. a kertben színpompás virágok. párnája alá tettem a kendõbe kötött aranyakat. Mennyezete arannyal borítva. amelyet Darb el-Minkarinak40 hívnak.* Elpanaszolta. mert megérkeztünk. A szerelem annyira a hatalmába kerített. „Holnap reggel gyere el ide értem” . Nyeregbe szálltam. hazamentem a khánba.feleltem. arca kifestve. pompás lakomához terítettek. mert nagyon várlak. körös-körül kékbetûs felírásokkal. csörgedezõ patak. beszélgettünk. ajkát ajkamra tapasztotta. ott lakom. Két fiatal leány jött ki. olyan szenvedélyesen vágyódott utánam. aztán rózsavízzel. uram. nem örvendeztetett az álom. Egy negyed aranydinárt adtam neki. rajta a legválogatottabb ételek. és megint beszélgetni kezdtünk. Ne késsél. zengõ madarak. mert úrnõjük már vár engem. más ruhába öltöztem.„Légy üdvözölve. már behozták az asztalt. Nem sokáig ültünk így. közepén szökõkút. csókolózni. mikor fogom megint ezt a szép arcot látni?” Azt feleltem neki. Õ ezt a verset énekelte: Ha tudtam volna. Mikor megpillantott. és elmentem a Maszrúr-khánból a Báb-Zuveiléhez39. a hajcsár már várt reám a kapunál.„Ugyanígy vagyok én is” feleltem. és azt mondták. amíg jóllaktunk. . Soha életemben ilyen éjszakám nem volt. egész éjjel nem tudott aludni. és én is elmondtam történetemet. .” Végtelenül boldog voltam. A terem falai olyan finoman csiszolt fehér márványból készültek. kormányzó. és ölelkeztünk reggelig. megölelt.hagytam meg neki. Elõkelõ palota. Sírva búcsúzott tõlem. Aztán leültünk. „Alláh nevében” . Arcom lett volna lábad szõnyege. amíg el nem értünk a házhoz. Beléptem és leültem. „Menj elõre a káahhoz” . és ha odaértél. pézsmával illatosítottuk magunkat. finom sütemény. jössz: eléd terítem Szívem vérét és szemem bogarát. szálljak le. megmostam kezemet. hogy estére megint ott leszek. én ugyanúgy tettem. enyelegni.mondotta. rám mosolygott. szívta nyelvemet. Hogy puhán léphess pilláimon át. akkor lefeküdtünk. „Rabszolgád vagyok” .Habbánije36. vissza36 37 38 39 40 Fõutca Kairó keleti részén. Kapu Kairó északi részén. Azt mondtam a hajcsárnak. Késõ este a rabszolgalányok ételeket és italokat hoztak be. Bekopogtam a kapun. Elváltunk. felkeltem. és nem ízlett az étel” . kerek keblû szüzek. az egész éjjelt álmatlanul töltöttem. de én szégyenlõsen a földre sütöttem a szememet. Bárakat nakibnak merre van a káahja. õ átvette és elment.felelte a hajcsár. a medence sarkai gyöngyökkel és drágakövekkel ékesítve. ismertebb nevén Abu Sámeh káahja38 után. szépségfoltocskákkal. egy kendõbe csavarva ötven aranydinárt vettem magamhoz. A padozat márványmozaikkal volt fedve. és azt mondtam a hajcsárnak.

amíg jóllaktunk. odajöttek a kapuhoz. mandulát. napnyugtakor megint jöjjön értem. és kilopta a tolongásban. felemelte kezét. amint mondták: „Ez a szép fiatalember nem lopott. és mint azelõtt is. ez az ember tolvaj. Azt gondoltam magamban: „Ez a sátán mûve!” És ezeket a sorokat mondtam: Letörli a nyomor a fényt az ember homlokárul. Mikor felkeltem. elsárgul. A váli dühbe jött. mint elõzõ napon. és bekötöttem egy szép kendõbe. ekkorát ütsz erre a védtelen fiatalemberre?” A katona meg ezt kiáltotta: „Ez rabló. A hajcsár eljött értem. és motozd meg. édelegtünk. Már ott találtam a hajcsárt. ötven dinárt. édességeket. „Vetkõztesd le põrére!” . tolvaj!” Eközben magamhoz tértem. Emberektõl távol: meg nem emlékezik róla senki. visszanyargaltam szállásomra. felém fordult.mentem vele a Maszrúr-khánhoz.felelte a katona. és éreztem. csókolóztunk. Most a váli elõszólította az õrség parancsnokát.kérdezte a váli. Mikor felkeltem. a lámpákat megtöltötték. emír. egészen estig. megszámolta a tartalmát. ó. jóban részt venni. kisütött kolakásziagumót meg több ilyenfélét. és odaadtam neki. és azt mondtam neki. A katona észrevette. És mikor levetkõztettek. ott jót aludtam. elnyargaltam a szállásomra. feküdtünk reggelig. ami útjáért járt. de egy dirhemem sincs. hogy a márványt csillogóra törölték. és azt mondta neki: „Fogd le ezt a fiatalembert. és azt mondta: „Elhagyatott voltam nélküled. és Alláh védõpalástja leomlott rólam. hogy egy erszény van benne. Megfogtam és kihúztam a zsebébõl. és látta. hogy kihasználva a tolongást. elnyargaltam a hajcsárral. megreggeliztem és megint elmentem a kelméim árát behajtani. leírtam neki a palota helyét. mikor lenyugszik. a zsebemben egy kék erszény volt. „Fejemre. és eltávoztam. és mi éjfélig ittunk. odatettem neki a kendõt. ahogyan a katona mondta. meg akart menteni: de a végzet akaratából épp akkor jött arra a váli néhány hatósági emberrel. odatettem neki az ötven aranyat.” Aztán elém tette az asztalt. benne húsz dinár.parancsolta a váli. hogy nemcsak dinárom. hallottam. mint megvetett.” Erre megfogtak. Most a rabszolgalányok elvitték az asztalt. megint vettem ötven aranyat. bementem. a nyakamba borult. amíg a Bein el-Kaszreinre értem. aztán lefeküdtünk. Alláhra! Övéi közt is lehet-e. láttam a nagy tömeget. a nép ide-oda cibált. Otthon megint magamhoz vettem. belenyúlt. és ettünk. ittunk. hogy egyéb legyen A nyomorsujtotta ember. És a végzet rendelésébõl a nagy tömegben egy katona mellé szorultam. mint szoktam. megtalálták ruhámban az erszényt. mendegéltem. bús idegen?* Elindultam hazulról. másikuk nem. felnyitotta. nagy szóváltás kezdõdött. hogy az egész kaput eltorlaszolta. Leszálltam a szamárról. bevásároltam számára sült ürüt. én pedig lementem a szállásomra. és megint mentem üzleti dolgaim után. és elküldtem neki. az ételt már kitálalták. Olyan nagy volt ott a tolongás. mentem. úgy lesz” . a bort betöltötték. hogy üres. Mikor hazamentem. a gyertyák meg voltak gyújtva.felelte. kendõbe kötve. hogy húsz dinár van benne. aztán a vacsorához beszereztem egyet s mást: diót. A nép körülvett bennünket. és reggelig ölelkeztünk.” Egyikük elhitte. amíg egy reggel arra ébredtem. a káahhoz. A katona ezt felelte: „Alláhra. hogy végigvágódtam a földön. aztán teherhordót hívtam. és rászóltak a katonára: „Micsoda szégyen. ettünk. eltávoztam. hátraszólt . megfogták a katona lovának gyeplõjét. Odaérve láttam. minden rezet kifényesítettek. vettem aszalt és illatosított gyümölcsöt. Így folyt ez egy darabig. a váli átvette. onnan tovább a Báb-Zuveiléig. fél dinárt adtam a hajcsárnak. Mint ahogy a fényes nap is. A magányban sûrûn omlik forró könnyeinek árja. és egy bunkóval olyat ütött a fejemre. borsos rizst. meglátták a körém meg a katona köré gyûlt tömeget. „Mi van itt?” . italt hoztak be. Mikor meglátott.” A váli megkérdezte: „Volt még valaki melletted?” „Nem volt” . Ha köztük van: nem engedik örömben. Kezem odaért a zsebéhez. látta. A bazárban csak meglapul és félénken vonul hátra. hogy megkönnyebbedett a zsebe.

hogy lopásra add magadat. mi lesz. Most meglátta. Õ lõtte le koronámat. és a váli megkérdezett: „Fiatalember. az eszét úgy elveszi. most engem” .kísérõihez: „Vezessétek ide elém!” Oda vittek. „Tessék. Ez mind a Báb-Zuveile elõtt történt. és én is odábbálltam. hogy bal kezemmel eszem. uram. és azt gondoltam magamban: ha mondom is. Ezzel kiittam a poharat.” Mikor a váli ezt meghallotta.* A katona tovább ment. ne végeztessen ki. mi a bánatod. én a bal kezemmel vettem el. nem való. ez elhajtja a rosszkedvedet. én loptam el. Eljött az este. és a hóhér levágta a jobb kezemet. mert látja.” Megint kért. ó. egy pohár bort hoztak. begöngyöltem levágott kezemet egy ruhába.* Ezután megint bal kezembe vettem a poharat és sírtam. Azt mondta: „Szép fiatalember vagy.” . és meséld el nekem. megkérdezte: „Mi lelt téged. és ezeket a verseket mondtam: Ha Alláh oly emberre sújt és mér csapást csapásra.” Elfogadtam az ajándékot. Az halmozott bánatot. hangosan felsikoltott: „Miért sírsz? . . hogy vágja le a kezemet.kérdezte.” Töltött egy pohárral. kiitta. a katona meg ideajándékozta nekem az erszényt. hogy fejemet célba vette. hallása: A fülét megsiketíti. mondd meg az igazat.feleltem neki. mint embert még soha. Ami erre hozott engem. . aztán még eggyel töltött. miért változott meg ennyire az orcáid színe?” Én így feleltem: „Fáj a fejem. mert féltem.„Hát ha meg kell lenni. van jó szeme.„Hagyj. tanúkat hívott. „Majd szép lassan mindent elmondok” . õ meg egyre töltögetett. míg végre a bor erõt vett rajtam. Utána majd elmeséled. Akinek van szíve-esze. milyen levert vagyok. pilláimról könnyek csorogtak. Szörnyû lelkiállapotban. A leány most elsírta magát: „Úgy látszik. mutassam. te derék ember. ha meglátja. Mert arcod azt mutatja. hogy valami történt veled. A katonának ekkor megesett a szíve rajtam. mondjam el neki. mi történt. odahozták elém az ételeket. a sorsnak gyors változása. és maga kérte a válit. Erre azt mondta. és addig bánkódott miattam. És olyan szomorúság fogta el. És mint fejérõl a haját.feleltem neki. hogy a karom csonka. Mikor aztán teljesedett akaratja. Nem én hajítottam nyilat: ami történt . Ekkor bort tett elém.” . Ne nézz engem zsebtolvajnak gyanakodó. majd õ felfakasztja.” Sírt és beszélt hozzám.Tüzes fájdalommal égeted a szívemet! És miért fogod a poharat a bal kezedbe?” Azt feleltem. hagyj engem. és azt mondtam: „Igen. szívét meg vakká teszi. és keblembe rejtettem. elhidegültél irántam. hogy nem loptam el. itass meg. benne vagyok a bajban. A tömeg még mindig ottmaradt körülöttem. azt ideadta. „Még nincs itt az ideje. Azt mondtam neki: „Nincs most étvágyam. és ott feldúltan levetettem magamat a kerevetre. mint szoktál lenni. Mikor ezt látta. amíg reggel lett.” A leány ekkor szomorúan ezt mondta: „Ne égesd a szívemet. fakóra vált arccal mentem vissza a leány házába. Te loptad el ezt az erszényt?” Lehorgasztottam a fejemet. és én ültõ helyemben elaludtam. nem jól érzem magamat. Most a váli megparancsolta a hóhérnak. most nem mutatom meg” . mégis az én ruhámból húzták elõ. hogy megnyissuk. Mikor a leány meglátott. Én nem ettem. nagyon elcsodálkozott.feleltem.Alláh tette. Egészen más vagy. görbe szemmel. nyomort reám egyre-másra. hogy elloptam. Végre felemeltem fejemet. ha pedig bevallom. hogy megtört a szívem és lelkem.eszét megint visszaadja. megmotozott és megtalálta az erszényt az aranypénzzel. Ülj fel. mi történt velem. de én nem feleltem neki. és ezt a verset mondtam: Nem vagyok és sose voltam rabló. „Hadd okuljon!” . fordítsd felém a tekintetedet. kérlek. azok megerõsítették szavaimat. igyál. A váli megkegyelmezett és eltávozott. bajt. hogy kelés van a másik kezemen.

Itt az ifjú eladta áruját. Megkérdezett: „Hová mész?” Azt feleltem: „Valahova. megcsókoltam és ittam vele.„Ne menj el. Vedd hát a pénzedet. oda tettem az erszényt. Egész éjjel nem aludt. mint az a história volt. hogy nem fogsz ellenkezni. A tanúk megkapták a díjukat és elmentek. még mindig te tettél volna többet. láttam. ahova szoktam.mondta ekkor -. Az éjszakát vele töltöttem. Koránt olvastattam emlékére. Majd meglátod. beledobtam ebbe a ládába. Mikor sírjától hazatértem. hogy igazat beszéltem. mikor az egész történetemet elmeséltem. Ha jobb lesz.” És írásban azt is nekem ajándékozta. mert a raktár eladásával voltam elfoglalva.” Megírták a tanúsítványt. A baj egyre súlyosodott. és Alláh is tanúm. idõk nagy királya. Az én sorsom úgy rendelte. elém tette. ami vagyona volt ruhákban.” Beleegyeztem és megígértem neki. amely velem esett meg.” Amikor pedig nekifogtak az írásnak. és visszament Egyiptomba. amikor nagy betegségbe esett.Mikor felébredtem. mielõtt ebbe a kis púposba ütköztem. Így éltünk nem egészen egy hónapig. vett helyette más árukat a ti városotokban. ülj le. neked ajándékozom annak a szezámnak az árát. hogyan is volna módomban ezt viszonozni? Alláhra. és õ így szólt: „Csakugyan annyira szeretsz. Vagyonához tartoztak azok a szezámraktárak is.” Odanéztem: hát tele volt kendõkkel átkötött csomagokkal. felnyitott egy nagy ládát. mi az a mese.” . ma gazdag lettél. és azt mondta: „Ha megengeded.” Leültem. Szívem felvidult. hogy megkaptam a nászi ajándékot. Miattam sújtott téged a végzet azzal. Nincs mentség. ha életemet adnám szerelmedért. ami ebben a ládában van. ha most. fel kell mindnyájatokat akasztani!” Ekkor a konyha felügyelõje lépett a kínai király elé. még a maga pénzét is hozzáadta ahhoz. hogy sose foglak elhagyni. gyere velem az én házamba . csak búsult miattam.” Aztán azt mondta: „Vedd át a pénzedet. csodálatosabb. ahol szívembõl elhessegethetem a bánatot. a múlt éjszakáig. hogy igen sok pénze volt és nagy vagyona. kairói és alexandriai árukat vásároltam. az is kevés lenne. hogy a következõ hónap elején útnak indulok. De elvárom tõled. bánatom elszállt.” . hogy minden pénzem. miért eszem a bal kezemmel. És megint azt mondta: „Te egész pénzedet és kezedet feláldoztad szerelmedért. A király azt mondta: „Nekem a púpos története jobban tetszett. amikor ez a kalandom támadt itt az idegenben.” És én birtokba vettem a láda tartalmát. amelyik nálad van. a leány így folytatta: „És azt is jegyezzétek fel. és nevében alamizsnát osztottam a szegények közt. és tanúsítsátok. mint a kis púposé. hogy ettem az ételedbõl. láttam. Én nem tudom ezt neked kellõen meghálálni. és elvesztetted miattam a kezedet? Hát téged hívlak tanúnak. hogy húslevest készített oda nekem négy tyúkból. mi van ebben a ládában. el fogok mesélni egy történetet. amelyek közül az egyiknek készletét neked eladtam. és mikor megjelentek. árut vásároltam rajta. Megmagyarázta: „Ezt mind tõled kaptam. Ez a történet. kísérjél el az utamon. Megrendeztem a temetését. aztán bort töltött. és eljöttem az ifjúval ebbe a ti városotokba. És azért nem jöttem hozzád oly soká. és azt mondta nekem: „Nézz ide. amivel neked tartozom. és nem tennék eleget annak. és így rám szállt a vagyon.” . valahányszor a kendõbe kötött ötven aranyat odaadtad nekem. és menni akartam. hogy egész pénzedet rám áldoztad. Még ha életemet áldoznám érted. amit tõlem kapott. Alláh visszaadta neked. és még nem tudtam az árát behajtani.„Nagyon kérlek. elföldeltem. A leány ekkor kézen fogott. hogy házastársak legyünk. és ötven nap múlva már a túlvilág lakóihoz tartozott. ékszerekben és egyéb javakban. Azt válaszoltam neki: „Túlságosan elhalmozol szívességeddel. hogy itt maradjak. Tehát immár tudod. Aztán eladtam mindenemet. bevitt a kincstárába. azt mondta nekik: „Írjátok meg a házasságlevelet ennek a fiatalembernek a nevére. odamentem. minden mamlúkom és szolgálóleányom ezé az ifjúé.” Tanúkért küldött. birtokai. megkegyelmezel életünknek?” A király azt felelte: „Halljuk. én ettem-ittam. Talán meghallgatja Alláh az imádságomat. az is kevés lenne. hogy elvesztetted jobb kezedet.

olyan volt. köménnyel. biztattam õket. és miért kell százhúszszor megmosnod a kezedet. hogy apám a legnagyobb kereskedõk egyike. Mi nekiláttunk az evésnek. sõt a tõkémet is megnöveltem. Mi egyre csak unszoltuk.” Erre õ ezt mesélte: Tudjátok meg. úgy fáj a szerelem. így szóltunk hozzá: „Alláhra. mert én már torkig vagyok a zirbádzséval. mert tüzet szabadítsz ránk. õ megmosta a kezét. Mikor ezt láttuk. nem hagyott hátra semmit. éjjel-nappal gyászoltam. hogy nem eszik belõle. negyvenszer szódával és negyvenszer szappannal. és tudós férfiakat is meghívtak. majd nagyon kelletlenül leült. és azt mondtuk neki: „Égünk a türelmetlenségtõl. De olyan szenvedélyesen szerette a bort és a zenét. hogy elmondd a történetedet. aztán vettem-eladtam. ha elõbb negyvenszer megmostam a kezemet vízzel. A bazár elején megállította az öszvért és bement. És a lábának hüvelykujjai is hiányoztak. azt mondta: „Ne unszoljatok. A keze reszketett. ahogy mondta. mi az oka annak. behozták az asztalt. századok és idõk nagy királya. mondd el. akinél szebbet szemem nem látott.” A házigazda erre parancsot adott a szolgáknak. még jobban meglepõdtünk. Nem hallottam szebbet. mögötte egy rabszolga. míg végül mindent kifizettem. nem látott díszesebbet. Eltemettem. hogy hüvelykujja hiányzik. húsvagdalékkal. hanem a másik kezemé is. mi van a hüvelykeddel? Történt vele valami. Megnyugtattam a hitelezõket. belépett és üdvözölt.A konyhamester története Tudd meg.* Mikor végeztünk a vacsorával. szívemet elfogta a szerelem. testvéreim. Drága ékszerek díszítették. ahol a Koránt olvasták. mint az õ beszéde. hogy ki vagy. öszvéren lovagolt. és észrevettük. és ezt a verset mondtam: Galambszín-fátyolos szépségnek izenem: A halál ment csak meg. pompás ruha volt rajta. Harún ar-Rasíd kalifa idejében. behozták a vizet. Nincs ellened azért rossz szándéka. mikor rápillantottam. Azt mondtuk neki: „Alláhra. édesebbet. hogy mikor meghalt. Amint egy nap üzletemben ültem. tehát összesen százhúszszor. Mi nagyon csodálkoztunk rajta. 41 Híg étel. ez a látvány ezer sóhajt csalt elõ keblembõl. hogy nem eszel a zirbádzséból?” Azt felelte: „Csak akkor eszem belõle. de adósság annál több. vagy Alláh így teremtett?” Õ azt felelte: „Ó. mint a jobb keze. bemehetsz a bazárba. Egyik eunuchja követte. mint az enyém. az egyik vendég azonban semmiképpen sem akart venni a tálból. elõtte egy rabszolga. de õ esküdözött. hogy igen kevés áru maradt utána. Mikor felnyitottam üzletét. és hétrõl hétre törlesztettem az adósságomat. Korán-olvasást rendeltem számára. és szinte félve nyújtotta ki kezét a zirbádzséért. Nézzétek!” És megmutatta másik kezét is. . Mikor a felolvasók végigolvasták az írást. mint az õ hangja. és végre enni kezdett. azt találtam. a szódát és a szappant. csak négy ujjal eszik. és azt mondta neki: „Úrnõm. meg mind a két lábamé. egyszerre egy fiatal nõt pillantottam meg. nemcsak ez az egy hüvelykujjam hiányzik. A szolga kíséretében odajött az üzletem elé. amelyen többek közt ott volt egy tál zirbádzse41 is. miért hiányzik kezedrõl és lábadról a hüvelykujjad.” És ezt a két sort idézte: Ha barátod elhanyagol néha.” És a szolga elfedte a nõt az emberek szeme elõl. Bagdád legelõkelõbb kereskedõje volt. Mikor pedig nagyon kértük. mikor pedig a leány szétnézegetett az üzletek között. Félrevonta arcáról fátyolát. hogy az elmúlt este egy társaságban voltam. és egyre csak néznem kellett arcát. de ne áruld el senkinek.

felkeltem és elhoztam neki mindent. Kértem õket. Azért szenved szívem forró indulatban. Amint gondolataimba merülten üldögéltem az üzletemben. Ha megkérdeznének.” A pénzváltó eljött. amíg a bazár üzleteit kinyitották. Szépségedet többé soha ne is lássa. elfelejtettem minden bánatomat. amíg a kereskedõk kinyitják a boltjukat. Még azt se kérdeztem meg. elszállt minden gondom. soká várattunk téged a kelme árával. amit megrendelt: ára ötezer dirhem volt. eunuchja és két rabszolgája kísérte. és eltûntek a szemem elõl. és bejött hozzám. és úgy éreztem. azt mondta: „Uram. és várj addig. Hogy sose feledlek. Bejött hozzám.” Aztán beszélgetni kezdtünk. Én elhoztam neki a kereskedõktõl mindent. Láttára majd meghaltam az örömtõl és a gyönyörûségtõl. Így tartott ez egy hétig. legyenek még egy hétig türelemmel. Mikor már eltûnt szemem elõl. és a kereskedõk mind jobban sürgették a pénzüket. a pénzt sem mertem tõle elkérni. én pedig szégyelltem kérdezõsködni.Egy látogatással éltem megmentenéd. hogy szót ejtett volna a fizetésrõl.* Erre õ a következõ verssorokkal felelt: Veszítsem el szívem. Nem mondta meg. Akkor ezt meg azt vásároltatta velem. Bár itatna téged. hogy kicsoda. az a nõ közönséges szélhámos. Szerelem borából a vágy innom adott. szolgád szegény ember. amit kívánt. aludni akartam. és ezer aranypénz ára portékát visz el. úgyhogy a kereskedõknek adós maradtam az ötezer dirhemmel. hogy mindenemet eladom. öszvéren ült. és hozok neked olyan szövetet. hol lakik!” Nyugtalanságom egyre fokozódott. az eunuch odaadta neki a pénzt. megtévesztett szépségével és bájával. a nõ felült az öszvérre. Már több mint egy hónap telt utolsó látogatása óta. és most jót nevet rajtam. elém tették a vacsorát. gondolataimat csak az õ szépsége foglalkoztatta. vannak szép kelméid?” Én így feleltem: „Úrnõm. Ott legyen a sírom. és azt mondtam magamban: „Itt a kereskedõk csak engem ismernek. Mihelyt megpillantottam. mint engem itatott! Elmész? Vidd utolsó sóhajom: temess el. Alláhtól mit kérek: Az Õ szeretetét.aztán megadta minden tartozását. amely méltó hozzád. ahol megtelepszel. õ átvette. Mikor a kereskedõk kinyitották boltjukat. mert amit tõlem elvitt. én elmerültem a szerelem tengerében. hívasd a pénzváltót a mérleggel. de légy türelmes. kimentek a bazárból. Néhány nap múlva a nõ megint eljött. látta. azt mondtam magamban: „Miféle szerelem ez? Fizet ötezer ezüstpénzt. hogy nem tudom visszafizetni a kereskedõk pénzét.” Nagyon féltem. Ha volna kívüled szemem bárki másra. de nem jött álom a szememre. én meghallom szavad. így szólt: „Ifjú ember. hogy fiatal vagyok. és mérd le a pénzt” . aztán a tiédet. Nézd: adományodért hogy nyúl kezem feléd. ha elfelednélek! Nem tud az szeretni soha mást. kamatostul. . Azt mondta nekem: „Hozd a mérleget. A szerelemtõl részegen mentem haza. A kereskedõk kérték a pénzüket. Távozása után megbántam a dolgot. Õ odaadta a kelmét az eunuchnak. megszólalt szép hangján. és eltévedtem a szenvedély sivatagában. Csontjaim sóhaja felel a föld alatt. Nevemen ha szólítsz. egyszerre csak megjelent a nõ a bazár bejáratánál. aztán elment. Elhatároztam. és kellemesen elbeszélgettünk. én átvettem. eljött a halálom órája. de alig ettem belõle. híven megfogadtam.* Amikor elmondta ezt a verset. csak téged. annak ezer dinár volt az ára. anélkül.

és nyomban elmossa a színeit. ha tetszik nekem. hadd lássam. visszajött az üzletbe. leült. ráismertem: õ közvetített köztem és úrnõje között. Most megbántam.” A felügyelõ kis gondolkodás után így válaszolt. „Vidd hát a ládákat. amelyet Zubeida úrnõ építtetett.43 Ha felnyitod. és te tégy úgy. eléje mentem. hogy valami eszembe jutott. megkérdezte. azután az eunuch fogott és bezárt az egyik ládába. Nyugodtan mondd meg neki.Egyszerre csak megkérdezte: „Van feleséged?” . csak miattad jár ide. amit tettem.” És elmondtam neki. akármit kívánsz. azt gondoltam. Az egyik szolga ekkor azt mondta a felügyelõnek: „Halld. ami a szívemet nyomta. Engedélyt kért és kapott úrnõjétõl. és megindultak Zubeida úrnõ palotája felé. odaadtam a rabszolgának. ahogy majd õ mondja. elõvettem néhány dinárt. 5 kg. „Nyissátok ki . nem fog visszautasítani. Azt mondta: „Ez a szolga levelet fog hozni tõlem. A többi ládát is megrakták mindenfélével.„Nincs . felügyelõnk. amire kértem.” Ezután felkelt és elment. hogy észrevegyenek. vesztemet okozod. Õk nyertek az üzleten. szabadítson meg. Zubeida úrnõ nevelte. négyezer dinár értékû holmi mehet tönkre. üres ládákkal. Mit szólsz hozzá?” Azt feleltem: „Jól van. és kérdezõsködtem a leányról. mi van benne?” Azt mondták neki: „Miért nyitnók fel?” De õ rájuk kiáltott: „Ne lopjátok az idõt! Fel kell nyitni ezeket a ládákat!” És már jött is. Behozták a mecsetbe. hogy a feleséged legyen.egytõl egyig. Mikor jobban megnéztem.” Mikor eljött az est. és lassanként Zubeida úrnõ megbízottjává lett. A Zemzem-forrás a mekkai szentély közelében fakad. miért sírok. akar-e köztem és úrnõje közt közvetíteni.« Most hát azt akarjuk. és bocsásd meg neki. megkapod feleségül. engedje meg. Megkérdezte. szívélyesen fogadtam. A szolga nevetett. Bevitték a ládákat. elmentem a mecsetbe. Azt felelték. és beleegyezett. biztos a halálom. Ebben a ládában festett ruha van és négy manna 42 Zenzem-víz. kifolyik a víz a ruhákra. de a másik ottmaradt a mecsetben.” A szolgák felkapták a ládát. Nemsokára megjelent az én kedvesem is. kérte.” Azt feleltem: „Készséggel és örömmel. õ sírva megcsókolt. míg megérkeztek a ládákkal a kalifa palotájának kapujához. Azután. lecsapják a fejedet. Neki nincs is szüksége a kelmére. Érre õ így felelt: „Asszonyomat Harún ar-Rasíd felesége. Beszélt rólad is úrnõjének. könyörögtem Alláhhoz. hogy úrnõje beteg. Imádkozzál és töltsd ott az éjszakát. Egész éjjel nem tudtam aludni. hogy el kellett válnom tõle. Amikor a nõ kiment az üzletbõl. . kb. amit most mondani akar. amíg odaértek az eunuchok felügyelõjéhez.” A nõ meglátta. elmentek a háremet és minden elrejtett termet õrzõ eunuchok között. veled megyek. Én az elsõ ládában voltam. átöleltem. és nem bánom.kérdeztem. hogy megadjam tartozásomat. és megkérdeztem. Majdnem eszemet vesztettem félelmemben. én meg siettem a kereskedõkhöz. Amint visznek. de ha felfedeznek. Kellemesen meglepõdött.mondta . hogy azonnal gyere a palotába.és sírva fakadtam. és eredj a pokolba. betették a csónakba. sírtam a ládában. hogy körülnézegessen a bazárban. mi van azokban a ládákban. és magad is vesztedbe rohansz. hogy két eunuch jön egy csónakon nagy. egyszerre megüti a fülemet: „Jaj 42 43 Súlymérték. Reggelre kelve láttam. de õ azt felelte: »Addig nem adom a beleegyezésemet. történjék akármi. Gyakran kiment tehát a palotából. hogy valamit adok az eunuchnak. ha be tudsz jutni anélkül. hogy szabadon járhasson-kelhessen a városban. Vizét csodatevõnek hitték. siettek tovább. mi van vele?” . azt mondta. mit akarsz. Õk meg eveztek. amelyikben én voltam. akit álmából vertek fel. azt is. és azt mondta: „Hisz õ még nálad is szerelmesebb. de énnekem csak a bánat jutott. Azt feleltem. amit kérni fog. míg azt a fiatalembert nem láttam. az egyik eunuch elment. hogy Zubeida úrnõ holmija. nem ismerek senki asszonyt” . egy ideig beszélgettünk. Néhány nap múlva eljött a szolga. és vitték a ládákat egymás után. A felügyelõ.” A szolga ekkor így szólt: „Menj ma este a Tigris melletti mecsetbe. „Mondd.feleltem -. imádkoztam és ott töltöttem az éjszakát. hozzáadlak. én meg így szóltam hozzá: „Add meg a te szolgádnak.

amely nem hagyja cserben azt. de most felfedeznek. Az eunuchok megindultak a ládával. és azt mondta: „Nincs baj.” Ültem egy darabig. Asztalokat hoztak be. Ekkor meggyújtották a gyertyákat. nem veszett kárba a fáradságom. megcsókoltam a földet színe elõtt.parancsolta. hogy illatszer. amint a szolga azt mondja a kalifának: „Igazhívõk fejedelme. odament a kalifához. Aztán letöröltem kezemet. Zubeida úrnõ kádiért és tanúkért küldött. én nem sokat haboztam. a többi láda mellé. én mindenre megfeleltem. A szolgák egymás után vitték eléje a ládákat. Faggatni kezdett helyzetemrõl. Mikor ezt meghallottam. és azt mondta: „Alláhra. mert ebben titkos dolgai vannak. Magam hoztam magamra ezt a szerencsétlenséget!” És hallottam. amelyikben én voltam. itt hagyom ezt a világot. és tízezer dinárt utalt ki számára. . hogy végem van. Intett. azokon ételeket. ha megszabadulok. és egyre csak nyitogatta a ládákat.” „Nyissátok fel õket!” . hogy feleségül vehetem. és az egész palotát bejárták vele. a kalifa!” Mikor ezt meghallottam. Ezalatt már felszáradt izzadságom. hogy a leány férjhez mehessen. mint saját gyermekünket. Nagyon megörült. ami az ember eszét is megzavarja. csak a magasztos. és Alláh most a te kezedbe teszi le. mint Alláh. hogy kinyissák. aki elrebegi: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. és õ azt akarja. Ülj le. mint a telihold. hogy tisztán várhasson engem a hálószobájában. amelyikben én voltam. amelyet ennek a leánynak nevelésére fordítottam.” De a kalifa nem tágított: „Mindegy. megparancsolta. ne félj. annyi ékszer és nehéz ruha volt rajta. Tíz nap elteltével Zubeida úrnõ engedélyt kért férjétõl. mikor az asztalt elém tették.” Mikor a kalifa ezt meghallotta. szépek. de az én kedvesem szolgája elõsietett. amint a kalifa azt mondja kedvesem szolgájának: „Mi van ezekben a ládákban itt?” Azt felelte: „A ládákban Zubeida úrnõnk ruhái vannak. a rabszolganõk csoportja szétvált. és szétosztották a ház szobáiban. táguljon ki melled. köztük Zubeida úrnõ. És Alláhra. amíg bejön Zubeida úrnõnk. nekiestem a zirbádzsének. és ettem. megcukrozva. vigyék be az úrnõhöz a ládákat. kelme és sok díszes ruha van bennük. és üdüljön fel szíved. amíg beállt a sötétség. mósusszal szagosított rózsavízzel leöntve. és felsorakoztak kétfelõl öten-öten. benne sült szárnyas és különféle egyéb belevaló. egyszerre csak tíz szûzleány jött be. megfagyott bennem a vér. Mikor beléptek. bejöttek az énekesnõk tamburinnal. de nem tudtam kedvesemrõl semmit. hogy csak neki vigyük fel õket. Ezután édességeket meg pompás ételeket hoztak. és megírták a házasságlevelünket. és Mohammed az õ prófétája. a menyasszony fátylát fel-fellebbentették elõttem. várj. domború keblû szüzek. hogy üljek le. az igazhivõk fejedelmétõl. én elébe mentem. Szerencséd volt. és addig ültem az asztalnál. nagy Alláh kezében. köztük egy tál zirbádzse is volt. majd meghaltam. és azt mondta: „Ezt a ládát csak Zubeida úrnõnk elõtt nézd meg. menyasszonyi ajándékul. Az úrnõ parancsára ottmaradtam tíz napig. és leütik a fejemet. Már nyújtották is feléje a kezüket. és boldog voltam.” Ekkor hallottam. a szolga kiengedett a ládából. a kalifa megadta az engedélyt.” Megcsókoltam a földet elõtte. Ezután bejött másik húsz rabszolganõ. A huszadik napon a leányt elvitték a fürdõbe. mi van benne!” És odakiáltott a szolgáknak: „Hozzátok ide a ládákat!” Most már láttam. és azt mondtam magamban: „Ez földi életemnek utolsó napja. fel kell nyitni. amíg jól nem laktam. de elfelejtettem megmosni. származásomról. hogy lássam. ezekben a ládákban Zubeida úrnõnk ruhái vannak. elhalmozták arannyal. és letették a szoba közepén. Elmondtam magamban azt a fohászt. feleségemmé teszem.nekem! A kalifa. Tudd meg. Rabszolgalányok szolgálták fel nekem az ebédet és a vacsorát. És így töltöttünk újabb tíz napot. hogy nincs más isten.” És elmondtam a hitvallást: „Vallom. hogy ezt a leányt úgy tekintjük. mindegyikben ruhát meg hasonló holmit látott: végre már csak az maradt hátra. aki alig tudott járni. és a kalifa látta.

pótoltam az elmulasztott idõt.” Ekkor odalépett a zsidó. és levágta kezemnek meg lábamnak mindkét hüvelykujját. amelyikkel a zirbádzsét ette. hogy negyvenszer megmossam a kezemet tiszta vízzel. A szolgalányok ijedten kérdezték: „Mi bajod. ahogy esküm szerint cselekednem kellett. megcsókolta a földet. . Ekkor megkérdeztem tõle . amíg a fájdalmas ütésektõl elvesztettem eszméletemet. elsápadtam. Átöleltem. Egy napon azt mondta: „A kalifa házának népe nem tudja. sõt a púpos története különb. rávágott a hátamra meg az ülepemre.” Elmentem.az ifjú bagdadi kereskedõ története. levetették minden ruháját. „Ez volt. és nem jött ide senki idegen rajtad kívül. hogy zirbádzsét ettél. „Sohasem eszem többé zirbádzsét életemben anélkül. és olyan ocsmányul viselkedel.folytatta a konyhamester . értéktárgyakban összehalmozott. Ez az én mesém. mert zirbádzsét ettem vele. De õ megérezte kezemen a zirbádzse szagát. ahogy láttátok.Nos. vendégek. és el sem akartam hinni.” . te is csak Zubeida úrnõ jóvoltából jöhettél be. és akkor történt ez a históriám a púpossal. úgyhogy mindenfelõl összefutottak a rabszolganõk. Odajött hozzám. mint ez. együtt háltunk. olyan keveset jelentek neked. és béke veled. vettem egy szép nagy házat. mi történt köztem és közted. idõk nagy királya. megbékült a szíve. és utána nem mosdott meg.” Mikor ezt meghallottam. mert õrült vagy. Éjféltájt azután hazamentünk.” És eskümet vette. és nem mostam meg utána?!” A szolgálók is odamentek hozzá és kérlelték: „Kedves testvérünk. miért etted úgy a zirbádzsét. mindent. Én felizgatott állapotban voltam. idõk királya . . hogy emiatt van kezem-lábam hüvelykujja levágva. így történt. Mindnyájatokat keresztre feszítünk.a társaság többi tagja elõtt: „Mi történt aztán?” Az pedig így felelt: Mikor megesküdtem a feleségemnek. hogy nem mostad meg utána a kezedet? Alláhra. mire a lány elõvett egy éles borotvát. és hangosan felkiáltott. Csak tíz nap múlva láttam megint. és arra gondoltam.” Azután oldala mellõl elõvett egy korbácsot. testvérünk?” Õ azt felelte: „Vigyétek el tõlem ezt az õrültet! Azt hittem. hogy hüvelykujjaimat levágták. amit õrültségnek tart.felelte. mit tudsz mesélni. azok megkötöztek. kelmében. és elállította a vérzést. és elfelejtettem fájdalmaimat. hogy nem eszem zirbádzsét anélkül. Most. ahogy említettem.folytatta a konyhamester . Mi. Azt felelte erre: „Te õrült. És mert nagyon unszoltatok.” A király azt mondta: „Ez a mese nem szebb. ami csodálatosabb. és Alláhra. nem tudtam.„Nem lehet másképp . Most azt mondta a lányoknak: „Vigyétek.” . negyvenszer szódával és negyvenszer szappannal. hogy ép esze van!” Megkérdeztem tõle: mit látott rajtam. hogy levágja azt a kezét. pedig folytattuk a lakomázást késõ éjszakáig. ó. menjetek vele a városi válihoz. és meg is mondtam neki. amit pénzben. uraim. amikor behozták ezt a zirbádzsét. és azt mondta: „Te sötétképû.” Kína királya erre így szólt: „Halljuk. és azt mondta: „Ó. én mondok majd olyan történetet. õ pedig valami porral szórta be a sebet. és átvittem a házba mindent. menj el.” És ötvenezer aranyat adott át ezekkel a szavakkal: „Fogd ezt a pénzt. nem fogadlak el.Le kell vágni az egyik kezét!” Felöltözködött és kiment a szobából. csak Alláhnál! Le akarod vágatni a kezemet. azért cselekedtem úgy. és otthagyták velem az ágyban. mint a púpos históriája. és végy számunkra egy jó tágas házat. és a szolgálók elém hozták a leányt. hogy most az enyém. mi az oka mindennek. Elájultam. felkiáltottam: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. Megfogadtam magamban. mint a púpos históriája. amije volt. ez egyszer ne haragudjál érte. és nem mostad meg utána a kezedet?” Aztán kikiáltott a szolgálóknak. hogy a kezemet megmosnám.Akkor bementem a hálószobába.

idõnk nagy orvosa. és gyümölcsöt hozatott. szép fiatal ember ennyire modortalan. kilenc fivérének nem volt gyereke. Atyám azt mondta: „Aki nem látta Egyiptomot. ne csodálkozz állapotomon. mondja el történetét. Ekkor nagybátyáim otthagytak. Mikor beléptem. akinél szebbet a világ nem látott. Mikor apám apja meghalt. Amikor felnõttem és elértem a férfikort. Ekkor a szolgákkal párnákat vitetett fel. Megdöbbenéssel és szomorúan láttam ezt. hogy ilyen elõkelõ származású.” Eltávoztunk. idõnk nagy orvosa. és kértem. Tudd meg. sem ital. Damaszkusz városában éltem. elbúcsúztam apámtól. orvosságot írtam elõ. a végén szó esett Egyiptomról is. Kinyújtotta a balját. és elvitt a kormányzó házába. fohászt mondtam felgyógyulásáért. tíz fiút hagyott hátra. A kormányzó szép ruhát ajándékozott nekem. hogy jobb keze le van vágva. nem ízlett sem étel. . korbácsütések nyomait vettem rajta észre. és elindultak Egyiptom felé. és azt mondta: „Ó. A szolgák teljesítették a parancsot. a kapott összegért meg újakat vettek. Mikor felnõttek. közülük apám volt a legidõsebb. láttam. hagyjátok Damaszkuszban. mindegyikünk hazament. Néhány nap múlva nagybátyáim útra készültek Egyiptomba. és elmentem velük. folyók folynak a mezõben. hogy egy dirhemért ötöt kaptam. Egyszer elmentem a fiatalemberrel a fürdõbe. hogy adja ide a kezét. igen. megkérdezte. Arcomon meglátszott a megdöbbenés. különös dolog. és egyik nagybátyám megjegyezte. Azt feleltem. Elvégeztük a közös ájtatosságot. hogy jártam. beszélgettek különféle országok csodáiról és városok érdekességeirõl. és mikor testére néztem. csak apám és nagybátyáim maradtak még. de engem a vágyódás nem hagyott aludni. megértette felindulásomat. ó. mentünk-mentünk egyfolytában Aleppóig. egy pénteki napon apámmal és nagybátyáimmal elmentünk a moszuli mecsetbe. A sebe még friss volt. a terem mélyén egy aranylemezekkel borított márványkerevetet pillantottam meg. mint Egyiptom. Könyörögtem apámnak. nekiláttunk az evésnek . azon feküdt a beteg. amíg Damaszkuszba nem értünk. amin igen elcsodálkoztam. mind megházasodtak. amíg apám számomra is vásárolt árukat. aztán megkértem. Ez a város valóságos paradicsom: ezernyi a lombos fája. Igen megörültem ennek a nyereségnek. Megszálltunk egy khánban. nem látta a világot. hogy elmenjen Egyiptomba. birkapecsenyét süttetett. Az ifjú rám nézett. hogy utazók állítása szerint nincs a föld színén szebb ország.A zsidó orvos története Ez a csodálatos eset fiatal koromban történt meg velem. csak a hallottak foglalkoztatták a lelkemet. Ha a fürdõbõl hazamentünk. és tíz napon át állandóan látogattam. Leültem az ágya fejéhez. aztán tovább mentünk. ott tanultam és ott gyakoroltam orvosi mesterségemet. van-e kedvem felmenni az ebédlõbe.” Útra keltünk. és megtett damaszkuszi kórházának igazgatójává. és nagy örömük telt bennem. Az én áruimat is olyan jó áron értékesítették. azt mondtam magamban: „Istenemre. Apámat velem ajándékozta meg az ég. el fogom mesélni ennek a történetét. Nagybátyáim egy szálig eladták áruikat. és addig sírtam.õ a bal kezével -. és mikor levetkõztették a fürdéshez. válaszként csak a szemével intett. Erre így beszélt: Hallgasd meg. Amint foglalkozásomat ûzöm. sem pedig szebb folyó. mint a Nílus. Ott néhány napra megállapodtunk. az emberek eltávoztak a mecsetbõl. egy napon eljött hozzám Damaszkusz kormányzójának egyik mamlúkja.” Otthonába érve. egy fiatalember. Micsoda fennhéjázás!” Megtapogattam a csuklóját. Nagybátyáim körében nevelkedtem. elhagytuk Moszult. megfürdött és visszatért otthonába. hogy velük mehessek. millió dalos madárral. ez okozta a betegségét is. De azt mondta nagybátyáimnak: „Ne engedjétek. hogy Moszulból való vagyok. Végre felgyógyult. aztán elment a fürdõbe. Akkor Szíriában. gyümölcs is van ottan bõven. hogy ott adja el áruit.

a fiatal leány is levette fátyolát. „Akkor azt akarom. A másik leányt titkon marta a féltékenység és így szólt: „Alláhra. és szívemben gyökeret vert a szerelem. . merész elhatározással kifizettem egyévi bért. talán visszatértem Damaszkuszba -. Vígan éltem. gyönyörû vagy” . hogy van még pénz is nálam. díszekkel. de arról már nem szóltam. soha nála szebbet nem ismertem. megvetette az ágyat számunkra. tele finom ételekkel. fiatalabb is nálam. az!” .” Ezzel átadott húsz aranydinárt: „Készíts még szebb lakomát annak a lánynak tiszteletére. várj engem három nap múlva. de õ esküdözött. elmentem a káah tulajdonosához. Kinyitottam szememet. Egy ideig töprengtem. letették felsõ ruháikat. kerestek. hogy velem jöhessen. Ettünk-ittunk.„Alláhra. én azonban elbújtam elõlük. és magával vitte az eszemet is.Egyedül maradtam tehát Damaszkuszban. nagyon kívánkoztam utánuk. és vele együtt egy izárba burkolt nõ. és ittam vele. aztán felkeltem. és hármasban tölthessük az éjszakát víg mulatozással. mint elsõ ízben. és bezártam az ajtót mögöttünk. Én boldog voltam. Olyan gyönyörû káah-ban laktam.” Aztán elbúcsúzott és elment. Egy szép napon. hogy õk már eladták áruikat. Bejöttek és leültek. elbúcsúzott. aki velem jön. Azt mondtam. Neki persze nyoma sem volt.És ezzel átadott nekem tíz dinárt.„Alláhra. Mikor belépett. szívesen. Három nap múlva elrendeztem mindent. alkonyatkor megint nálad leszek. látom. ráhánytam a földet. hogy nem fogad el pénzt tõlem. Még mielõtt eljött. Behívtam.feleltem. és azt mondtam neki. így szólt hozzám: „Mondd. ékszerekkel: minden még pompásabb volt rajta. hogy hálj vele.” Felkelt. havonként két dinár bért fizettem érte. levette az izárt . ettünk. mint én. Tíz aranyat akartam neki adni. Láttam. hogy a nap már magasan állt. és gyönyörû éjszakát töltöttünk reggelig. és én az új leánnyal feküdtem reggelig. Behoztam az asztalt. hogy szép. aki szebb. gyümölcsökkel és mindennel. Közeledett nagybátyáim elutazásának ideje. elmegyek Egyiptomba nagybátyáimhoz. készíts ezzel a pénzzel itt olyan lakomát.„Fejemre és szememre mondom. enyelegtünk. Mikor reggel lett. Alkonyat után eljött. nevessünk? Õ kért engem. töltögettem neki. láttam. hogy egy fiatal leányt hozzak magammal. Akkor lefeküdtem vele. Felfedte arcát.” . örömmel és gyönyörrel üdvözöltem õket. meggyújtottam a gyertyákat. azután ittunk. hogy szó azt nem tudja ecsetelni. ami a vendégséghez kellett. szép vagyok?” . boldogan éreztem hatalmamban. azt éreztem.feleltem. de nem tudtak rám találni . elment. erõsen fogyott a pénzem. amilyet szemem még nem látott. El is mentem Kairóba. Azt mondta aztán: „Drága szerelmem. ami ilyen látogatáshoz kell. Ekkor azt kérdezte: „Megengednéd-e. amint szoktam. merre vagyok. hogy együtt játsszunk. Három nap elteltével megjelent. hímzett ruhában. Felkeltek. találkoztam nagybátyáimmal. és láttam. míg le nem részegedtünk. Elébük tettem ételt-italt. magamhoz vettem megmaradt pénzemet. ami az ilyen látogatáshoz tartozik. mint a mostani volt. mint az elõzõ alkalommal. miért jöttem. még nagyszerûbben öltözve. Mélyen belenyúltam az erszényembe. õ nem tiltakozott. mint a telihold. mint én?” . Amikor megérkezett. olyan gyönyörû ruhában. majd visszatettem a helyükre a padozat márványlapjait.a szépség csodája volt. beletettem a leányt. ettem-ittam. gyönyörködtem Egyiptomban és a Nílusban. Aztán megint felöltöztem. amíg csak el nem költöttem a pénzem nagyobb részét. Megkérdezték. amint a ház kapujában ülök. ettünk-ittunk. bejött a kapun. nekivetkõztem és egy gödröt ástam a házban. hogy a kezein vérben ázik. A negyedik napon mindent beszereztem a látogatáshoz. fel akartam ébreszteni a leányt . így hát elutaztak. szép ez a leány! Talán szebb. mint az elsõ és második alkalommal.” . Reggel megint adott tíz dinárt és elbúcsúzott.hát a feje legurult testérõl! Mindjárt gondoltam. mert csak ettem-ittam. én az új leányt csókolgattam. hogy egy fiatal nõ közeledik felém. nagyon megörültek nekem. hogy az a másik leány tette ezt féltékenységbõl. Velük maradtam egy évig.azt gondolták. uram. elõkészítettem mindent. aztán reggelig ölelkeztünk.

Ekkor elõjöttem rejtekhelyemrõl. és elmentem a fürdõbe. Két napig ki nem mozdultam hazulról. hogy elloptam a nyakláncot. nem tarthat magánál olyan embert. Alláhra. hogyan megyek vissza a családomhoz csonka kézzel? Aki levágta. A fürdõ után elsétáltam a bazárba.mondtam neki -. vezíréé és uralkodójáé volt. A kormányzó végignézett rajtam. elhurcoltak a váli elé. és még három évet töltöttem Egyiptomban.” És még mielõtt magamhoz tértem volna. és elkoboztatom vagyonodat. a kormányzó elé vezettek. a csonkot olajjal forrázták el. nem tudja. amit elloptam.„Hatalmas úr. és az ütések kínjai közt azt mondtam. ebben bizonyos vagyok. Három év múlva már nehéz lett a szívem. hogy magamhoz vegyem a nyakláncot. minden tagomban reszkettem. „Most már nincs semmi kétség . Azt mondtam hát.” Mikor odaértünk. az meg fogta. Levették rólam a láncot. Három évvel ezelõtt tûnt el a házából. és erre levágták a kezemet. Elment a nyaklánccal a bazár elöljárójához. hogy loptam. láncot tettek a nyakamba. Ugyanazt mondtam neki. elfogott a nagy keserûség. az igazat fogom neked elmondani. valaki számára vásároltuk. pribékjei lerántották ruháimat.mondtam magamban -. akit meg akartunk tréfálni. Az ékszert ezer dinárra becsülték. Odaadtam a kikiáltónak. keressek más lakást. Visszamentem hát Damaszkuszba. Azt feleltem neki: „Rendben van. a lányával együtt. De azért minden évben elküldtem Damaszkuszba a ház urának a bért. Amikor ezt meghallottam. amíg csak el nem fogyott a pénzem. hogy ártatlan vagyok. gyanút fogott. amíg magamhoz nem tértem. és elvitte a válihoz. Mikor a háztulajdonos eltávozott. Egyedül maradtam. megölhet. frank gyártmány és közönséges utánzat. hogy a sors rendelése beteljék rajtam. és végigkorbácsolták egész testemet. aki maga mellé ültetett. Menj és vedd át az ezer dirhemet. mondd el egészen õszintén. hogy én loptam el. pénzem nem volt már semmi. hogy az a nyakék. hogyan hozta el hozzám a másodikat.” És még észbe se kaptam. azok megfogták a felügyelõt és elhurcolták.„Jól van” . de a háztulajdonos azt mondta nekem. amely a fiatal leány nyakán volt. arra csábított. A ház raktárhelyiségét zárva találtam. aztán vette a nyakláncot. A váli kinevetett: „Ez hazug beszéd. Azt mondta neki: „Fizesd ki a vérdíjat a kezéért. és azt mondták. amit az alkusznak. De talán Alláh fordít sorsom kerekén! És megint keservesen sírtam. mint hogy elmesélek mindent a nagyúrnak. „Uram . Nem sokat teketóriáztak. hogyan került hozzád ez a nyaklánc!” . kinyitottam és kihoztam belõle a holmimat. ha kijelentem. A váli kikérdezett a nyakékrõl. és feloldozták kötelékeimet. a tolvaj megvan. Azt mondta a válinak: „Ezt a nyakéket tõlem lopták el. és ha akarja. meg fognak ölni. Szobámban a párnám alatt megtaláltam azt a nyakéket. és azt mondta: „Fiam. hogy loptam.szólt és otthagyott. és megkérdeztem. Borral itattak. hogy a nyaklánc tulajdonosa meggyilkolva fekszik nálam elásva. hazamentem. és úgy menjek el a bazárba. vessék börtönbe a bazár felügyelõjét. Egyedül maradtam a nagyúrral. de a kikiáltó visszahozta. menjek ki a házából. Akkor fogtam a levágott kezet. mint ha megmondom. most el óhajtjuk adni. körülvettek a poroszlók. a harmadikon átöltözködtem. és tudtom nélkül elvitte a becsüshöz. csak egyévi házbérre elegendõ pénzem maradt.” Megparancsolta. sírtam és azt kérdeztem magamban. mert az az életembe kerülne. néhány poroszlóval és a bazár felügyelõjével. nincs más hátra. különben felakasztatlak. A harmadik nap váratlanul megjelent a háziúr. megkegyelmez. várt. akit gonosztettel gyanúsítanak. és azt mondta. hogy a nyaklánc rézbõl van. hogy mit kívánnak. odaadta neki. A sátán.” És elmeséltem történetemet az elsõ leánnyal. amíg a bazár benépesedett. kereskedõ családok öltözetét viseli. a régi lakhelyemre. amíg lakást találok. aki azzal vádolt. ha ilyen dolog történt velem.” Aztán elõszólította az õröket. Igazságtalanság volt levágni a kezét. Damaszkusz kormányzójáé.” . A háziúr nagyon megörült nekem. jobb. várj még két vagy három napig. hátrakötötték a karomat. és két napig beteg voltam. Megfogtak. és hogyan . az egész nem ér többet ezer dirhemnél. Magamban pedig azt gondoltam.” Mikor a kikiáltó ezt meghallotta. Kimentem elébük. Elgondolkoztam és sírva fakadtam. úgyhogy eszméletemet vesztettem. ha akarja. megnézett és így szólt: „Ez a fiatalember nem tolvaj.

a leány szûz. amely apám után maradt. uram!” Hogyan gondolhattam valaha. mert õ a forrása az egész bajnak. miért nem szíveled ezt a borbélyt. és elhozatta azt a pénzt. és kijelentette. az igaz. Mikor felkelt a nap. hogy ennek a fiatalembernek. õ visszajött. Elejétõl végig mindent elbeszéltem. az csodálatosabb. fiam. és azt mondta. vászonszövõkkel. halálomig siratni fogom. Ezért utaztam el . zsebkendõjébe temette arcát. Pompás ruhát viselt. De egyedül jött vissza.” Ekkor elõlépett a szabó. csak sántított. a házigazdánkkal együtt tartóztattuk. mint a kis púposé. Jól ment sorom ebben a városban. és sokáig sírt. aztán eltávoztam városukból és idejöttem. hogy az az elsõ nõ az én idõsebb leányom volt. aki pedig Bagdádból való. Késõbb elárulta az anyjának. hogy el akarok menni. terhére van ez a borbély?” Mi pedig feléje fordultunk. mint ami a többiekkel együttvéve esett meg. Mielõtt a púpossal találkoztam. és vele egy szép szál idegen. Mikor a kormányzó meghallotta szavaimat. Aztán felém fordult. fiam. És most csak az a kívánságom. ami velem történt. hogy nem tud róla semmit. a házigazda bejött hozzánk.folytatta a zsidó orvos -. amit mondani fogok. hogy soha le nem ülök olyan helyen. õ az oka annak.” Azt feleltem neki: „Legyen úgy. a szülõvárosomban. és azt mondtuk: „Meséld el. ami csodálatosabb a púpos történeténél. Aztán húgát vitte el hozzád.Te szabó. a házigazda könyörgött neki. és nem kívánok tõled nászdíjat érte. tõlem pedig engedélyt kért. hogy ha elmegy. mi felkeltünk. aki itt ül közöttetek. ételeket hordtak fel. hanem én fogok számotokra járadékot biztosítani. és mikor a megfelelõ kort elérte. de mikor le akart ülni. uram. Dúsan megfizetett. maradj az én házamban. hogy üljön le. hiszen csak most jöttél. mert annak.” Amikor a házigazda ezt meghallotta. és nagyon megnyerõ külseje volt. ne utasítsd vissza. aztán megtörtént az az eset a púpossal. Így ment el négyszer tehozzád. hogy sántítok. korán reggel egy mulatságon voltam. megbocsátom bûnötöket. ó. asztalosokkal meg több effélével. hogy köszöntsük. ha te tudsz olyat mesélni. nagyon elcsodálkozott és megkérdezte: „Hogy lehet az. Egy anyától voltak mindketten. el akar menni. és mikor az idõsebbnek az a kalandja akadt. elmondta a titkát húgának. Mi valamennyien. És most a legnagyobb bõségben élek.« Amit te elmondtál. ahogy te parancsolod. elvihesse magával. ez a borbély az oka. Férje meghalt. Aztán hozzátette: . feleségül adtam unokatestvéréhez Kairóba. ahol õ is ott van.gyilkolta meg ezt féltékenységbõl. hogyan gyilkolta meg húgát. hogy nem ül le közénk. és három napig nála maradtam. és így mesélt: A szabó története: a bagdádi borbély Halld. Nincs mentség: fel foglak akasztatni mindnyájatokat. és így szólt: „Tudd meg. anyja pedig nekem mondta el titokban a történetet. Gondosan õriztem. Megesküdtem. Fiam. Nagyon elcsodálkoztam a fiatalember történetén . Amint belépett és üdvözölt bennünket. Mégpedig azt. fõképpen a szabót. Kína királya így szólt: „Ez a történet sem csodálatosabb. ismerõs iparosokkal: szabókkal. hogy ilyen szerencse ér? A kormányzó azonnal futárt küldött a városomba. egy borbélyt. hogy vedd feleségül legkisebb lányomat. bagdádi ifjú. és szakadatlanul sírt lánya után. minden idõk királya.” Az ifjú így felelt: „Alláhra. sem nem lakom olyan városban. ahol õ is lakik. és azt mondta: „Miért akarsz már elmenni.” A fiatalember így válaszolt: „Csodálatos kalandom volt ezzel a borbéllyal Bagdádban. ne unszoljál tovább. észrevette egyik társunkat. aki más anyától származik. fejét rázta. Nagyon szerették egymást. És íme. mert tudtam mindent már elõbb. és egyre hajtogatta: »Alláhra. kérleltük. de eltanulta az ottani népek feslettségét. és mikor testvére után kérdezõsködtem. csak zokogott.

meséld el a kalandot. Meg kell mondanom azonban. így szólt hozzám: »Ó. mikor meghallotta kérésünket. és nyomasztó gondolatoktól gyötörten heveredtem az ágyamra. jutalmat kérek.mesélte az öregasszony -. nagy szolgasereg maradt. én sírva feleltem: »Jaj. Így éldegéltem. Így szólt hozzám: „Ó. a nõgyûlöletem szerelemmé változott. és ezért halálán van. mert azt mondta: »Ó. Az öregasszony elment. Mihelyt meglátott. fiam. visszatért belém a reménység. és ránéztem az arcára. és minden gondolatomat õ foglalkoztatta. és õt egyedül hagyja. Egyszerre csak odaérkezett lován a város kádija. De amikor visszatért. de nem tudták. és az én vagyok. gyönyörû. asszonynak vagy leánynak már csak a látása is borzadállyal töltött el. de néhány nap múlva az öregasszony megint eljött. bejöttek a rabnõim. amikor Bagdád utcáin sétáltam. láttam. Bánatosan mentem haza. Vigasztalódjál hát és bízzál!” Mikor meghallottam. A legszebb ruhákba öltöztem. õ pedig így szólt: „Ó. hogy Alláh . és megerõsödött a szívem: aznap az egész családomnak örömnapja volt. és most mit mondasz?« . körülnézett jobbra-balra és visszahúzódott. egy csoport nõ került utamba. és egy leány hajolt ki rajta. Kétségbeesésem egyre csak növekedett. ez az ifjú leány csakugyan a bagdádi kádi lánya. Padot találtam a végében és leültem.feleltem. mint a telihold.” „Tegnap elmentem a lányhoz .« Most a leánynak megesett rajtad a szíve. A fiatalember pedig elkezdte az elbeszélését: Tudjátok meg. és telepedtem meg itt nálatok.” Erre mi így szóltunk: „Alláhra. Én menekültem elõlük. úgy fogok veled bánni. Aztán elmeséltem neki a múltkori beszélgetésünket. miattad .»Alláhra. köztük egy öregasszony. Jöttek a szomszédok meglátogatni. és reméltem a végsõ gyógyulást. hagytam el a várost. mögötte legények. akirõl beszélsz?« Én azt feleltem: »A fiam és szívem kedves gyermeke: néhány napja meglátott téged az ablakban. ahogy megérdemled.« Erre a lány elsápadt. ekkor még rosszabbul lett. amit az öregasszony mondott. Megerõsödött tagokkal felkeltem. és bizonyára ez volt számára megírva a sors könyvében. az ágyam köré ültek. Alláh .” A borbély. ha el nem hallgatsz. Leszállt a nyeregbõl. mi a bajom. de még egy éjszaka nem fog engem itt érni.« De én mégis elmegyek hozzá még egyszer. és barátságos hangon szólt: „Ó fiam. amikor megemlítettem a kérésedet.magasztaltassék az õ neve . Megöntözte a virágokat az ablakban. hogy fáj a szívem. elõtte rabszolgák. és azt kérdezte: »Miattam van mindez?« . Az az ablak a lakásából nyílik: az apja alatta lakik a földszinten. felismerte bajomat.” Ismét nyugtalan lettem. és amikor meglátta. fiam.»Menj vissza .Alláh legyen irgalmas iránta. azt csak én eszközölhetem ki. hogy az apám egyike volt Bagdád leggazdagabb kereskedõinek. hogy rossz híreket hoz. néném. szerelemre gerjedt irántad. jó hírt hozok!” Ezekre a szavakra a lelkem visszatért a testembe. amikor a virágokat öntözted. istenverte vénasszony. és ha találkozni akarsz vele. odaült az ágyam fejéhez.Bagdádból. mondd meg nekem. Mikor felnõttem és elértem a férfikort. ne is kérdezd. Tûz gyûlt ki a szívemben. egy ifjútól jöttem. mit mondott a lány. rám pedig örökségül nagy vagyon és sok cseléd. miért látlak téged szomorkodni?« És amikor ezt mondta. amikor tegnap nálad voltam. velem szemközt kinyílt egy ablak. jó emberek. mi történt veled?” Elmeséltem a történetemet. sem a kérdéseikre nem feleltem. meghalt apám . és a legválogatottabb falatokkal táplálkoztam. és amint megpillantotta az arcodat. és bement abba a házba. és megkérdezte: »Ki az az ifjú. de zsákutcába tévedtem. és ágynak esett. bizonyára az apja lehetett. Ott ültem a padon napnyugtáig. és ezt válaszoltam: „Kívánhatsz bármit. amikor ezt meghallottam. kérünk téged.áldott legyen az õ neve . most már haldoklik. és azt mondta: „Kedves fiam. míg egy szép napon. aki szeret téged. leányom és úrnõm. én pedig nem mondtam meg nekik. ilyen szépséget soha nem láttam még. elsápadt. Alighogy helyet foglaltam.nõgyûlölõvé tett engem. és sír a szemem. Én gyakran járok hozzá. amelybõl a leány kinézett.csak egyetlen fiúgyermekkel áldotta meg. mindent megadok neked. teljesen elmerülve szenvedélyem hevébe.

de elõször megborotváltatom a fejemet. hogy a Próféta kijelentette: aki eret vágat pénteken. mivelhogy kevés beszédû vagyok: ebben különbözöm bátyáimtól. illatszerrel hintettem be magamat. hogy a haj leborotválása most felette szerencsés mûvelet. és úgy esett. amirõl nem akarok beszélni. hogy a Próféta kijelentette: aki pénteken nyíratja a haját. és méghozzá balszerencsét is jósolsz. mert még gyenge vagyok!” Felkelt. azt mondván a fiúnak: „Menj a piacra.mondottam -. hogy készülsz valakihez.mondtam. ezzel kiment az udvar közepére. mint az övé. Az öreg még távozóban azt mondta: „Örvendezz!” . Egy asztrolábium44 volt benne hét koronggal. pedig csupán azért hívattalak. uram .«” Mikor meghallottam a vénasszony szavait. láss hozzá és borotválj. ha tudnád az igazságot. hogy a fejemet borotváld meg. amely száfár hónap 10-e. Aztán felöltöztem. és ne ellenkezz velem.” Így hát elküldtem a borbélyért. bánatodtól és szomorúságodtól!” . ne szaporítsd a szót. hogy az emberek imára menjenek. és amikor a köszönését viszonoztam.Fárasztasz és untatod az elmémet. a Locsogó. és azonkívül meg vagyon írva ugyanazon szerzõnél. és jó ideig vizsgálódott. Dicsérd Alláht. boldog vagyok. és ha most elmennél megfürdeni és megborotválkozni. a közös imádság elõtt jöjjön ide. aztán menjen el. amikor ezt meghallottam -. és ezt az urat vezette hozzám. hogy többet mondjak.mondta -. hogy ezen a mai napon. mindez azt jelenti. félek. Megmondtam neki.„Megölsz ma engem .„Bölcs és jó tanács .feleltem.” . de értelmes legyen. borotváld meg a fejemet. a Hallgatagnak neveznek.” „Hagyd abba ezt a haszontalan beszédet . azt nagyon jól tennéd. kinyújtotta a kezét. ó. így szólt: „Szabadítson meg Alláh minden bánatodtól és minden gondodtól. tüstént gyere ide. hogy így cselekszem. hogy megborotváltassam a fejemet. ne bizalmaskodó. mert jó tanáccsal szolgálok neked. aki ennek örül. engem az emberek Esz-Számitnak. néhány percig beszélgetek vele. Amint belépett. aztán megyek majd a fürdõbe. a harmadik Bakbak. hogy eltüntesd a betegséged nyomait.feleltem.mondta -. amely rajtam volt. mert a legidõsebb bátyám El-Bakbúk. mert akkor igazságot szolgáltatnál nekem. A házam népe és a barátaim elmondták egymásnak a jó hírt. mert visszatért az egészséged. egy kendõt vett elõ és kibontotta. hogy ajtót nyissanak neki. és mondd meg neki.hozzá . és én azt tanácsolom neked. Pénteken az öregasszony ismét eljött. hét fokot és hat percet haladt már a nap.” . a Fecsegõ. a 763.„Ó. „Örvendj.” . évben Prófétánk futása után . hogy jól érzem magam. azt az Úr hetven kórságtól óvja meg. a 44 A csillagok emelkedési szögét mérõ eszköz. és megkérdezte. és vártam.„Nem fáj már semmi!” .felelte -. hogy az én szívem többet szenved. a második El-Haddár. parancsot adok majd. és hívj nekem egy borbélyt. az biztosítva van a megvakulás és sokféle betegség ellen. hogy az Utárid-bolygó együttállásba került ezzel az égitesttel. rajta. ahogy én javaslom a csillagok járásából végzett számítások alapján. az Ordító. Legközelebbi pénteken. nehogy megfájdítsa fejemet a fecsegésével. és felvezessék hozzám. Az öregasszony pedig azt mondta: „Még bõségesen van idõd. . azt is jelenti. Abu Abbász maga mondja. köszöntött. Fizetséget sem kérek azért. és jó szívvel vagyok irántad. hogy ezen a mai napon úgy cselekedjél.„Alláhra! . a nap felé emelte a fejét. add át az üdvözletemet. és én elindulhassak õhozzá. de jelent még olyasvalamit is.” . és megnyugodott a szívem. hogy felépültem.kiáltottam fel.” De õ azt felelte: „Alláhra. azután pedig hozzám fordult: „Tudd meg. megszûnt a szorongásom.” A fiú elment.áldás és békesség emlékezetének -.feleltem -. hogy vagyok. uram . mielõtt apám hazajön az istentiszteletrõl. Bárcsak az egész év hosszat szolgálhatnék neked. . Nekiajándékoztam a köntöst. arra kérnél. nincs menekvés számomra. Borotválkozni óhajtasz vagy eret vágatni? Mert meg vagyon írva.„Bárcsak meghallgatná Alláh az imádságodat!” . amikor az idõszámítás valóságos szabályai szerint a Mirrikhbolygó az uralkodó csillagzat.

mint a mai. mint én. és az érvágásnak rossz következménye lehet. csoda ügyességet.” Erre azt mondtam: „Alláh nem volt irgalmas édesapám iránt. Magasztaltassék az õ tökéletessége. hogy egy dinárt adott a csillagászati jóslatért. bizalmával bizonyára nem bízta el magát. Boldog.Alláh legyen neki irgalmas! . itt állok elõtted. aki megbízhatóban bízik. hálálkodott nekem.« Elbámultál szavaimon. meg még hármat és egy díszköntöst. nem fogadok el fizetséget tõled. kire tudás kincsét méri bölcsességed. mert emlékezetemben van a kitüntetés. kezed tudománya magas fokra lépett.« És mindet megkaptam. adjon neki egy negyed dinárt. atyád elküldött értem egy napon.” Ahogy a borbély a beszéde özönébe fullasztott.felelted -. Mert azt mondják. inkább adj tanácsot. hogy olyan embert ismert. a hetedik magam vagyok. mi a sietséged oka. melyben atyád részesített. A példabeszéd is azt tartja. és amikor idejöttem. Majd inkább leülök hozzád s elmesélem sorba. Eszed. hogy esztelenséget beszélsz. és úgy találtam. olyan napon. mint Alláh. a hatodik Sakkak. Hogy szereztem tenger tudást. ismerem én a tiedet. ha nem kapok tõled pénzt. és Mohammed az õ prófétája. az ötödik El-Fessár. úgy éreztem. hát miért neheztelnél te rám? Türelemmel leszek irántad. és azt mondta: »Vágj eret rajtam!« Így hát vettem az asztrolábiumomat. mert nagylelkû férfiú volt. Végre eljött a kedvezõ óra. Ahogy a költõ mondta: Mielõtt magadat bármire rászánod. aki ott volt. De a borbély meghallotta. a Hangoskodó. Alláhra mondom. és azt mondtam a fiúnak.. Ám a horoszkópod rád ma nem hoz egészséget. és küldje el Alláh nevében. mint kalácsot. hogy nem vagy józaneszû ember. Én nem neheztelek rád. mint te vagy!” A borbély nevetett és felkiáltott: „Nincs más isten. Tapasztalt baráttól kérj hozzá tanácsot. nem állhattam meg és megkérdeztem: »Alláhra. hogy szolgáljak neked. Az a kötelességem. de maga nem változik. hogy aki elfojtja haragját és megbocsát felebarátjának. ha nem szolgálok meg érte. Nem tudom azonban. még akkor is. atyád és nagyapád soha nem cselekedett semmit. »Bizisten . amit kívántál tõlem. Esz-Számit. az epém kifakadt. Ha te nem ismered az én értékemet. Ezt a verset mondtam neki: »Elhívattál . aki járatosabb lenne a világ dolgaiban. uram és parancsolóm. mit mondtam a fiúnak. és megfigyeltem a nap magasságát. adjon száz dinárt és még három dinárt?« Azt felelte. de most a betegséged az oka.negyedik El-Kuz el-Aszváni. a Tátottszájú Kancsó. néhány barátja volt nála.bõkezûen bánt velem. miért mondtad rabszolgádnak. hogy az óra uralkodó csillagzata baljóslatú. hogy megtegyem és végrehajtsam. és mindenki. egyet mulattató csevegésemért. Ugyan mirõl számolhattam volna be most néked? Alláh. hogy csapoljam véred. sõt megköszönte. Nem ellenkezett. mert õ másokat megváltoztat. mielõtt az én tanácsomat nem kérte.«* Apád el volt ragadtatva.* És minthogy alig találhatsz valakit. Alláh mondta a szent könyvében. Te vagy urunk. uram? Alláhra mondom. de téged nem lehet hibáztatni. százat meg a dicséretemre mondott versért. a Nagyszájú. és kifakadt: „Mit is mondtál.. Soha nem hittem. Mikor az érvágás megtörtént. Te vagy az igazságosztó kéz. odaszólította szolgáját. mert nem akarom megborotváltatni a fejemet.szóltam -.szóltam hozzá -. ó. és én eret vágtam rajta.« »Nem . egyet az érvágásért.” . Atyád . ó. azt mondta neki: »Adj a borbélynak száz dinárt. csak Alláh mûve! Ha nem tõle kapnám.

és így szólt: „Aggódom nagy sietséged miatt. te szamárfarka .” . hogy még ölemben hordoztalak. és jól tennéd. hogy van öt fazék különféle étel. bátyám feleltem -. hallgass. ha elvégzed a munkádat. Nincs sok ideje. és elkezdte fenni. hogy az a legjobb ügy. Azt akarom.„Alláh fizessen meg jóságodért . fogta a borotvát. nagyon sietsz” . bárcsak jó dolog lenne.” Megszaggattam a ruhámat. . és megzavartad az elmémet” mondtam.De mondd meg.”* „Ne törõdj azzal. elkell mennem a leányhoz. Addig fente. nem tudom. „Hát bor?” kérdezte.áldás és békesség reá . és szavaid elárasztottak. hadd lássam” . hogy ez nem így van.” „Alláh szívére .” Most beszappanozta a fejemet. távozz tõlem. de nem haragszom. uram.” A megbeszélt idõhöz még három óra hiányzott. mit találok a házadban vendégeim számára. de õ haragosan félretette a borotvát.mondta. ragyogó kaláris. sem kevesebb.„Sietek.” Így válaszoltam neki: „Erre ne legyen gondod.* „Ó. aztán nekifogott. és hamar leborotválod a fejemet. és azt mondta: „Tudom. „Úgy látszik.folytatta aztán -. míg velem meg nem beszélte a dolgot. Elhozattam neki mindent. amelyet megfontolással kezdenek. ami nem rád tartozik. nem tudom. amikor ezt meglátta. .„Hej. hogy apád nem fogott semmibe. így szólt: „Áldott napod áldott nap számomra. hadd tudjam.„Ó. majd felemelte a kezét. és elfelejtettem nekik ennivalót készíteni. ha a mesterségek Hosszú sora ékes. hogy borotváld meg a fejemet. ha megmondanád az okát. és te a tiédre.” Most fogta a borotvát. mert az értelmed gyenge. kérlek” . Mint a nagy Alláhé. Megfájdítottad a szívemet. Most jutott eszembe! Milyen szégyenben maradok elõttük.felelte. hisz tudod. sem több. amíg majd elájultam. és az asztrolábiummal ismét az udvarra ment.” . azután hosszú idõ múlva visszajött s mondta: „Az istentisztelet idejéig még három óra van. . és iskolába kísértelek.” Azt mondtam magamban: „Az ima ideje közeledik. az gyémánt. mert a májamat nyomorgatod. mire törekszel ennyire sietve. aki siet. lassú munka: áldás rajta. El kell mennem.” És elmondta ezt a verset: Azt mondják a bölcsek: lassan járj. õ pedig. Én is meghívtam mára a barátaimat. veled is jót tesznek. úgy.felelte. a beszéded kifárasztott.szólt. és fiatal vagy. és egy magamfajtáról mondta egyszer egy költõ: A borbély. ismered-e társadalmi állásomat: az én kezem királyok és emírek és vezírek és bölcsek és tudósok fejét illeti. ördög hajtja. nincsen oly erõs kéz. és elkezdte fenni. úgyhogy minden enni-innivalót.mondta a borbély. és a próféta . tovább érsz. és egy újabb darabon leborotválta a fejemet. Hogyha jót cselekszel. „Hozasd ide.” Azt feleltem. aggaszt engem a türelmetlenséged. tíz pirosra sült csirke és egy sült bárány.” Azt mondtam neki: „Siess és hagyj fel a fölösleges beszéddel. hogy sietek!” „Csak lassan! . . hogyan jutok be hozzá. ami csak a háznál van. hiszen megmondtam. megkaphatsz.feleltem. Felhozattam a bort is. Mert sehol sincs párja a borbély eszének! Elõtte fejet hajt maga a király is. hadd menjek én az utamra. de félek.megmondotta. hogy neheztelsz rám. hogy a napot figyelje. mielõtt még az emberek hazatérnek az imáról. Alláhra könyörgöm neked.Mert a sietség az ördögtõl vagyon. uram . „Mutasd meg. hogy vendégséget emlegetek. Minden zsarnok egy más hatalmától reszket. és megbánásra és szomorúságra vezet. áruld el hát nekem. mint elsõ ízben.” Mikor meghallotta. és menj utadra. és egy kis darabon megborotválta a fejemet. de még mennyire. és így szólt: „Ó. Ha ez a borbély tovább is feltartóztat. meg vagyok híva egy barátomhoz. hogy ma elmegyek itthonról. Alláhra.mondtam -.feleltem -. „Van az is” .

Alláh adjon reá áldást és békét! borotváld végig a fejemet. ami pótolná a saját tapasztalatot. amíg nem láttam. tunya vagy erõszakos volna. de jól tudod!« Senkinek a rekeszizma nem marad épségben. amik nem rájuk tartoznak.” Azt mondja erre a borbély: „Alláhra. és a lelkem is nyugtalan volt. amit más nem tud. amit kaptál. a tejes. hogy csupa bõbeszédû ember közé mennél. mert a betegséged nyomai még meglátszanak rajtad.mondtam -. hogy hallgassák. a te szolgádhoz. és ezt énekli hozzá: »Asszonykám. Csak még az illatosító szerek hiányzanak. õ mûvészibben táncol. akinek magasztaltassék a neve.mondta . úgy kell nevetni rajta. hogy élvezhesd a szellemességüket.„Adja Alláh . te pedig menj a barátaidhoz. Ami a fürdõgazdát illeti. hogy: Odaadtam lelkemet: egy utcaseprõt szeretek. szeret táncolni.” Most így szólt hozzám: „Ha az a 45 Az ámbra egyik fajtája. hogy bõségesen élvezd társaságukat. De nincs leírás. Nálam lesz Zantut.felelte -. meg hogy azt mondja: »Megyek és megtöltöm a pohárt. õ a tamburához elbûvölõ dalt énekel. Abu Akáris. oly hajlékony. De az idõ már nagyon szorongatott. az áloéban. és valószínû. akik olyan dolgokról fecsegnek. turkált a füstölõszerekben. a vegyeskereskedõ. A borbély most letette a kezébõl az asztrolábiumot. nem fogadom el. ahogy a költõ mondja: Ne soká halogasd. . tégy úgy. mi van a skatulyában. nyissa fel a skatulyát. a lovász. és Akrese. tüzétõl megégek én!« »Így hát . Kaszim. Egy éjszaka a sors kegye összehozta õt velem. Az utcaseprõ elmés férfiú és csupa vidámság. az õr és Karim. amit kívánok. neked mondjak-e köszönetet vagy az atyádnak. Azt mondtam neki: „Tedd meg. mert valóban egyetlen tolakodó sincs köztük. az jó lenne neked is.45 áloéval. Ha tehát úgy határoznál. leült a földre. ámbrával és mósusszal teli skatulyát: az egész ötven dinárt is megért.míg bennem egyre nõtt a forró szerelem: »Felgyújtottad szívem-lelkem. fiam. ó.” . és megint leborotvált a fejemrõl egy darabot. délceg: mint ingó ág.” Megparancsoltam a szolgámnak.« Ami pedig a babkereskedõt illeti. hogy bevezesselek ezeknek a férfiaknak társaságába. Azt mondtam neki: „Majd vidd.szemetesbõl fûtõvé lett a legény!«* Mindegyik barátom ismer olyan tréfát. Lesben áll a sorsod s megadhatod árát. elõttük is ismeretlen a fecsegés és a tolakodás. és tud egy verset. hogy hasonlók hozzám. hogy hozzánk jössz. a gegõd mindenit. az nincs lakat alatt!« Eszes egy ember. mert várnak rád. a babkereskedõ. belenyúlt a skatulyába. hadd mehessek Alláh segítségével. Nincs köztük egy se. nekem meg majd kiszakadt a lelkem a testembõl. és egyik vendégem sem érdemel meg ilyen finom falatokat. és azt szokta ismételgetni: »Amit a feleségemnek mondok. és Aukal.”* Erre dühömben már nevetnem kellett. Végre hozzám lépett. Így szóltam . aki mulya vagy szájaskodó. És mindegyik tud egy táncot. vagy tolakodó emberek lesznek közöttük. az õ dicséretére énekelték. de a legjobb tulajdonságuk.” De õ folytatta: „Helyesebb lenne. mint akárki más. és így szólt: „Alláhra. és ha egyszer látnád õket. nekünk is. mert a mai lakomám teljességgel a te jóságod és szeretetreméltóságod gyümölcse. amit eltáncol. akikrõl szóltál.” . a te lelkedet pedig a betegség máris nyugtalanná tette.” Elõhozattam egy náddal. sohasem vágyakoznál a magad társaságára.„Alláh áldjon meg jóságodért.” Azt feleltem: „Majd veletek leszek valamelyik más nap. a fürdõgazda. még a madarak is megállnak. amit elmond. a búzakereskedõ. Ne menj a barátaidhoz. és Homejd. de most aztán Mohammed életére . nem tudom. én pedig egyszer valóban meghívom õket ide. és Szali. Deli. hogyha öröm vár rád. lengeteg.„Csak azt kívánom . ha elõször az én barátaim társaságába jönnél. az utcaseprõ.

„Éppen most verted a korbáccsal . Megérkeztem a zsákutcába. és segítségért kiabált. megszaggatott ruhában. Köréje sereglettek az emberek.És kicsoda volt . õ pedig jajveszékelt. hogy egyedül menj. és mind siratták a meggyilkoltat. be akarsz csapni. élükön a borbély. de az egész házam népe jött. és üdítsd fel köztük a szívedet.kívánságod. Félek. Mind jajveszékeltek.„Halljátok . hogy a borbély is ott van mögöttem. hogy aztán egyedül menj el. mi történt.„Jól van . és tudni akarom. hogy azt mondjátok. hogy elmenjen.kiáltottam fel. Ebben a pillanatban. csak a magasztos és dicsõ Alláh kezében. ó. mert itt. ahol a leányt láttam.” Így akartam rászedni. mint bárki más. mulassanak. és aztán elkísérsz engem. hogy valami nõhöz mész.” Erre felkiáltottam: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. szerencsétlenségemre. odaadta egy teherhordónak. nem sértõdnek meg. megálltam annak a háznak a kapuja elõtt. amit ajándékoztam neki. amíg visszatérsz. üdvözlési forma. különben magaddal vinnél engem. akkor elviszem ezt az ajándékot. Így aztán hamar visszatérek hozzád. és elcsodálkoztam. mi történt?” A szolgáim így szóltak: „Megölted a gazdánkat!” . amikor végre elkészült fejem borotválásával. különösen ilyen nagy napon. éles kard a bagdádi elöljáró. és mikor a kádi meghallotta. ami miatt a házigazda elverte. én pedig hadd menjek az enyéimhez. és mit akart?” 46 Béke. hogy engem vernek. a védelem fátyola felszakadt körülöttem.„Akkor úgy vélem . mint a mai: szörnyû. és veled megyek barátaidhoz. megpillantottam a kapu elõtt a borbélyt is. A borbély azt hitte.„Mit vétett. minthogy úgy akarta Alláh.felelte a borbély -. a leány lakosztályába. csodálkozott és megkérdezte: „Emberek.feleltem -. kiáltozni kezdett. és ne várjanak rám. port hintett a fejére. és barátaim elé helyezem. mert már várnak rám. erre odajött egy rabszolga. Elkísérlek.” . Alig értem fel. és megyek veled. és mit keres ez a borbély itt veletek?” . leghangosabban a borbély.feleltem -. hogy elõször a barátaid lakomájára menj. hogy elérhesd.” Õ azonban azt mondta: „Nem engedhetem. mert nincs semmi hamis szertartásosság köztem és barátaim közt. Nem tudom. Nekikészültem az indulásnak. és azonnal felvezettek az emeletre. hogy a házam népének elmondja a történteket. Az ablakon kinézve.” . és valami bajba keveredjél. Nem tudtam. és akkor vége az életednek. hogyan juthatott ez az ördög a nyomomra. Így értek a házhoz. ha otthagyom õket. amikor megérkezett az istentiszteletrõl a ház ura. Nyitva találtam a kaput. hallottam a kiáltozását. hogy azt mondjátok. megöltem.kapott a szón a borbély -. amelyben rejtõztem. hadd egyenek. mit vétett nekem a ti gazdátok. gonosz aggastyán . . Segíteni is fogok neked. amellyel megtiszteltél. Így hát ezt mondtam neki: „Menj most az étellel és itallal a barátaid közé. ne hagyd el ezt a helyet. mit mondhatott. õ meg azt mondta nekik: „A gazdámat megölték a kádi házában!” Aztán elrohant az én házamba. bármerre is tartasz.felelte -. Milyen szavakkal szólsz hozzám?” Elérkezett az istentisztelet ideje. hogy vigye a szállására. én megvárom. én pedig visszajövök hozzád. csak én magam. Bagdád városában senkinek sem szabad ilyesmit cselekednie. és hadd maradjak náluk. hogy végzõdik a dolgod. beléptem. . minthogy azt jobban megérdemlem.” A borbély az ételt és az italt és minden egyebet.„Jaj neked. amit kívánsz. velük pedig a nagy tömeg népség. õ pedig elrejtõzött egy mellékutcában. a müezzinek a minareteken már elkiáltották a pénteki szalámot. és most õ is jajgatott. de õ azt mondta: „Azt hiszem. de az úr õt is elverte. megöltem? . állandóan kiáltozva és nagy tömeg emberrel a sarkában.tette hozzá -. oda más nem léphet be. Alláhra kérlek.” .” „Ahova én megyek . amibõl nincs menekülés.” . kinyitotta a kaput. megszaggatta ruháját. a leány apja. felkelt. míg érted nem jövök. hogy valami idegen nõt akarsz meglátogatni.46 felöltöztem és egyedül útnak indultam. a ház egy rabnõje valami vétket követett el. és siratta az urát. és bezárta a kaput.ismételte a kádi. Menj a társaidhoz. és közeledett az imádság órája. belépett a földszinti terembe. de ne késs soká.

hol vagyok. .. hanem egyenesen a láda felé tartott.feleltem -. . és meghagytam. hogy megszabaduljak attól a nyomorulttól. mikor ezt meghallotta. amelyben a vagyonomat felosztottam a házam népe között. belebújtam. és Alláhnak legyen hála. hogy iránta való szívességbõl. Mikor a ház kapujához értem.” Musztanszir Bi’lláhnak. és bementem egy boltba. azt is. hogy nem ül le közénk. mert nem nézett se jobbra. senki más ne legyen bíró az ügyünkben. A zuhanásnál a lábamat törtem. végigsiettem Bagdád mellékutcáin. Csakis nekem köszönheti megmenekülését. Ebben a percben a borbély is berontott a terembe. A lányod szerelmes belé. menj be magad.” A borbély fogta magát. eljöttem. mi pedig.„Ne tettesd magad .” A kádi. amit tettél. Ezért azonnal tanúkat hívattam. De nem haragszom rád tudatlanságodért. meddig akar cipelni. a borbély egyre a nyomomban.. és aki oka annak. se balra. milyen szûkszavú vagyok. mert mindent tudok.” „Nem volt még elég az . hogy megszabaduljak tõle. hanem még a bazáron keresztül is utánam rohansz?” Meg szerettem volna halni. Ha szószátyár volnék. Folyton kiáltozott: „Gyászba akartak dönteni. és a jövõben is hasznodra lehessek. azonnal kitalálhatta. amikor egyedül akartál menni. soha még nem láttam ennyi embert egy rakáson. Õ aztán elkergette a borbélyt. hogy adja el a házat és minden ingóságomat. elmesélek egy történetet. és megveretted a gazdámat. Amikor ezt észrevettem. de megláttam azt a gazembert a szoba túlsó végén .hogy lehetnék nyugodt. amire nem lett volna segítség. hogy védjen meg. hogy csupán a lába kitörésével bûnhõdött. amit ez a fiatalember rólad mesélt?” . Pénzt kezdtem szórni közéjük. majd utazni indultam. mert kevés ésszel áldott meg Alláh. és õ is szerelmes a lányodba: te meglepted õket. de a halál nem váltott meg. amiért az én uram a te házadba jött. nem pedig életével. az igazhivõk fejedelmének uralkodása idejében Bagdádban laktam.„Alláhra mondom . és belépett a házba. Dicsértessék Alláh. mert éjjel-nappal a sarkamban lesz. és hogy nincs nálam különb ember az én hat testvéremen kívül. és ha Alláh nem áldott volna meg téged velem. Ott ültem a boltban. és szörnyen szégyellte magát a nép elõtt. hogy eltereljem figyelmüket. a bazár közepén könyörögve a boltosnak. elõhívattad az embereidet. bölcsességbõl és ildomosságból tettem mindent. amíg bajba nem sodortad magadat. és hirtelenkedõ természetû vagy. Alláhra mondom. hogy magam menjek be érte és hozzam ki. és amíg a nép a pénzt szedegette. így értem ebbe az országba. nem menekültél volna meg. én pedig nem bírom tovább elviselni még a látását sem. és így szólt a borbélyhoz: „Ha igazat beszélsz. hatalmas néptömeg várt. felemelte. nem tudtam volna vele ekkora jót cselekedni. meg akartak fosztani a gazdámtól. megkérdeztük a borbélyt: „Igaz-e. Dühömben elrohantam elõle. és egy írást szerkesztettem. sõt olyan veszedelembe sodródtál volna. szóhoz sem jutott. és hozd elõ. Vendégül hívtatok közétek. és lesietett a lépcsõn. és tudom. nélkülem elpusztult volna. amikor meghallottuk a történetét. hogy kitörtem a lábamat? A fiatalember megmaradt amellett. ami megesett velem. hogy szolgálatodban élhessek. aki ilyen dologba kevert. nem találtam más búvóhelyet. a fejére vette. magamra húztam a fedelet. kinyitottam a ládát. vagy pedig hozasd ki nekünk a gazdánkat.felelte -. és visszafojtott lélegzettel várakoztam. ne kényszeríts arra. hadd tudjátok meg. mint egy ládát. mi az igazság a dologban. hogy végrehajtsd bûnös tervedet. Kérd azért Alláht. A teremben. Alláhra. aki megsegített. engem is csaknem bajba kevertél bûnös szándékaiddal.De figyeljetek ide. de aztán megemberelte magát. megtelepedtem és már jó ideje itt tartózkodom. mint maga a kalifa. ahol voltam. hogy menekülhetnék. hogy a borbélytól soha nem fogok szabadulni. uram. A történetem pedig ez. gondnokot rendeltem ki. csak azt néztem. hogy a családja átvehesse. és a földre vetettem magamat. és hogy élvezhetném a társaságtokat.kiáltott fel a borbély -. és megszabadította a gazdámat! Ó. Minthogy nem tudtam. hát addig siettél. amíg köztetek van az az ember. és azon gondolkoztam.

hogy tízet végeztem ki. közéjük elegyedtem. vak. Megsértesz engem. õk is ilyen szûkszavúak?” Azt feleltem: „Nem. Van köztük félszemû. és hajóra szálltam. Történt azonban egyszer. Csak én maradtam hátra. hogy öreg fejjel ilyen kevés az eszed?” Mikor meghallottam a szavakat.amint erre bizonyság ez az ifjú is. hozzon elébe a legközelebbi ünnepnapon tíz környékbeli rablót és útonállót. a te hat bátyád is olyan. Musztanszir Bi’lláh elébe.” . Te megparancsoltad. ó. De én. beszálltam a hajóba. és csak én maradtam meg a hóhér mellett. Egész életemben így cselekedtem jót az emberekkel. és közéjük keveredtem. azt hittem. Aztán vittek minket. és nem szóltam. de õk viszonzásul csak keserûséget okoztak nekem. odaállított bennünket a bõrrel borított tönk elé.” Mikor a kalifa meghallotta szavaimat. füle hiányzik. amíg csak nem végzett a tíz nyakkal. ha velük hasonlítasz össze. hogy kilencnél többet végeztél volna ki. A hóhér elõlépett. És íme. ha törik. amíg színed elé nem értünk. és az én nyakamat is megbilincselték.gondoltam magamban. igazhitûek fejedelme.Jóságos volt a szegényekhez és szûkölködõkhöz. igazhitûek ura. így szóltam hozzá: „Tudd meg. így szólt: „Ó. be is bizonyítom neked. Szószátyárságuk és szûk eszük mindegyiket nyomorékká bélyegezte. amikor te tízet parancsolsz!” Szólt a kalifa: „Nem hiszem. hogy hat bátyámtól megkülönböztessenek. ó. rájuk rontottak a poroszlók. Csakis ildomosságból. most kelnek át a folyón. mint te? Bennük is van annyi bölcsesség és tudás. hogy tíz embert fejezzenek le. és nem lepleztem le magamat. ha szakad. összefogdosta és hajóra rakta õket. A kalifa rám nézett. Innen is láthatjátok. nekik egészen más a természetük. hogy kilenc fejet vágjak le. Ne hidd. ildomosságomnál fogva hallgattam. a Hallgatag Öreg. és így szólt a hóhérhoz: „Mi van veled? Csak kilencet fejeztél le?” Felelte a hóhér: „Isten õrizzen attól. akad köztük egy púpos is. miképpen lett nyomorékká. tisztelt társaság. szûkszavú és páratlan ember vagyok . Mindegyiküknek van valami története. mert akkor is hallgattam. az ott a tizedik. mindig tudós és erényes emberekkel vette magát körül. akit a legnagyobb bajból mentettem meg -. mert hiszen a halálba is követhettem volna õket. Átkeltünk a folyón. amelyeket az igazhitûek ura intézett hozzám. azután odament hozzájuk egy csapat poroszló láncokkal. Nagy az én bölcsességem. milyen végtelenül ildomos. Felkerekedett az elöljáró. és engem is megbilincseltek velük együtt. hogy férfiúi érdemekben különb vagyok náluk. és én. meg akinek az ajka van levágva. aki megparancsolta. hogy haragra gerjedt. hogy én szószátyár vagyok. te Hallgatag. akinek az orra. és megparancsolta a bagdádi elöljárónak. Amikor a hajó a városba érkezett. hogy én vagyok Seikh Esz-Számit. bilincset vertek a nyakukba. és rajtam kívül senki sem szegõdik hozzájuk asztaltársul.” A hóhér így felelt: „Jóindulatodra esküszöm. és amilyen bölcs és józan értelmû én már vagyok. igazhitûek fejedelme. Így megbilincselve elvittek bennünket az igazhitûek ura. tízen voltak. és én el fogom mesélni a históriájukat. kihúzta pallosát. vendégségbe mennek. és egymás után levágta az elítéltek fejét.parancsolta a kalifa. mesterségemre nézve pedig borbély vagyok. így hívnak. Tegnap kora reggel megláttam ezt a tíz embert. megértõ elmémnek és szófukarságomnak nincs határa.” . hogy mind a tíznek üssék le a fejét. Ez is csak óriási ildomosságomat bizonyíthatja.„Számold meg a fejeket!” . van. mert azt hittem. és meg nem szólaltam volna semmiért. „Kedves társaság” . milyen ildomos és szûkszavú vagyok. Egy óra sem telt belé. nyakukba dobták a bilincseket. és megtudta. sánta. Józan ítéletemnek. ó. Rám nézett a kalifa és megkérdezte: „Mi okból hallgattál ilyen helyzetben? Hogy van az. hogy a fedélzeten összegyûlt emberek bizonyára valami lakomára jöttek össze.

Másnap reggel felkelt. szörnyen megijedt. és sietett megvarrni a nadrágot. Megvarrta az ingeket. szép volt.” Kiszabta a ruhadarabot. és kéret. „Hallom és engedelmeskedem . egyszerre csak megjelenik nála a szolgáló. a háziúr a mûhely fölött lakott. Egy napon sánta bátyám a mûhelyében ült és varrt. és egészen reggelig álmatlanul forgolódott.” A szabó azt felelte: „Hallom és engedelmeskedem. amint ostorral hajtja.„Hallom és engedelmeskedem” . integetett neki. Mikor megjelent az úrnõ férjénél. és egyre a nõt keresték pillantásai. annyira belevetette magát a munkába. pedig annyi a gabona a malomban. annyira megkínozták az ostorcsapások. ne fogadjon el semmit. és azt mondta: „Én és úrnõm fel vagyunk háborodva azon. Mikor leszállt az éj. Elküldte a szabóhoz egyik szolgálóját egy szövetbe burkolt vörösmintás kelmével. sok szívélyes üdvözletet küldök neki. hogy majd ingyen fogják dolgoztatni. mert õ nem aludt az éjjel.” Bátyám. és elvitte a fiatalasszony férjének. Bagdádban a szabómesterséget folytatta. ami történt. mint a telihold. és azt mondta. aztán eltûnt az ablakból.A borbély elsõ bátyjának története Tudd meg. A gazda megkérdezte tõle. hogy azt az embert rabul ejtette.” Azután odaadott neki egy darab sárga selyemszövetet. a szabó. újabb tréfát eszeltek ki: hozzáadták feleségül a rabszolgaleányt. szerelemre gyulladt iránta. kifogta bátyámat. Fivérem nem felelt.” . Az úr viszonozta üdvözlõ szavait. és azt mondja: „Gazdám hívat. „Majd téged foglak be. mi jár érte. aki minderrõl nem tudott semmit. látta. ablakában ült. és elkezdett panaszkodni. aki a háztulajdonos felesége volt. gondolatai mindig veled foglalkoztak. és az õrletõ gazdák követelik a lisztjüket. és kérdezteti. és reggelig õröltetett vele. meg a molnárt. Éjjel be akart menni a leányhoz. A lány átvette és elment. õröld meg te a búzát. Reggelre a szolgálóleány. rámosolygott. hogy elsõ bátyám. szabj ki ügyes kézzel egy inget ebbõl az anyagból és varrd meg nagyon szépen. és még aznap meg is varrta. az asszony szerelmes belé. mikor felemelte a fejét. A nõ. és egyszerre csak . míg kiszabott estére húsz inget. hogy válaszoljon valamit. Egész nap õt nézte. hogy hajtassa a bátyámmal a malmot. bátyám az ágyra vetette magát. ó. és varrja meg még ma. Másnap reggel kinyitotta mûhelyét. A nõ egy kis idõ múlva megjelent az ablakban. majd holnap jönnek az örömök. Egy nagyon gazdag ember házában bérelte mûhelyét. A harmadik napon is a helyén ült. hogy úrnõje kéreti. és még jót is mulatnak rajta. a ház tövében pedig egy malom volt. Elment a szolgáló a szabóhoz. egy nõt pillantott meg. elhanyagolta mesterségét. csak jót várhatsz. de azt mondták neki: „Ezt az éjszakát töltsd a malomban. és egy nagy csomagot adott át neki ezekkel a szavakkal: „Szabj ki nekem ebbõl a vászonból ingeket. de minden öltésnél az ablakra pillantott. Mihelyt meglátta. mit sem sejtve. és az utca népét nézte. A fiatalasszony közben elmesélte urának. és így szólt: „Úrnõm üdvözöl téged. A leány észrevette rémületét. és hozzáfogott a varráshoz. a fiatal nõ pedig intett neki. pedig fivéremnek már semmi pénze nem volt.” Mikor a bátyám ezt meghallotta. A következõ nap. ránevetett. szabjon ki belõle egy nadrágot. és így szólt: „Úrnõm üdvözletét küldi. A fiatalasszony férje pedig a molnárt rábeszélte arra. roppantul megörült. és három napja alig evett-ivott valamit. hogy vagy. Mikor bátyám az egész munkával megvolt.felelte a szabó -.” És befogta bátyámat a malomba. és azt mondta neki: „Ne félj. hogy áll a dolog a fivéremmel. és varrd meg. és elment a leánnyal.” Fivérem.szólt fivérem. reggeltõl estig egy öltést se tett. Éjfélkor be is jött a molnár a malomba. Hazament. a szolgáló pedig eljött este. leült a helyére. és veled együtt fájlaljuk a dolgot. A ház tulajdonosa bejött. Egy szót sem szólt és kiment. látta a bátyámat befogva.” Nagy buzgón nekiállt. hogy egyedül töltse ott az éjjelt. már korán reggel betoppant a leány.” De bátyám meg se tudott szólalni. a jegyese jött. és bátyám odaadta neki a nadrágot. megcsókolta a földet. És addig dolgozott étlenszomjan. milyen lusta az ökre. és összebeszéltek. úgyhogy a szabó azt hitte. igazhivõk fejedelme. a sánta. elment a malomba. Aztán megint eltûnt a nõ. úrnõm meg akar ismertetni a gazdámmal.

miért haragszik rá. A váli kitiltotta a városból. és nyújtsad hosszúra a vidám históriák sátorkötelét. mindenekelõtt gyorsan adj egy csókot és aztán. kézen fogta a bátyámat. hogy a férje ma éjjel egy barátjánál szándékozik hálni. aminek bérébõl ennivalót vehet. elment mûhelyébe. sírva kérdezte bátyámat. aki betolakszik más ember háremébe. amit elmesélek neked arról. és így szólt: „Alláhra. egészen a mai napig. gondjaimba vettem. a nép pedig ezt kiáltozta utána: „Így jár az. és csak látásában gyönyörködött. gyönyörben. aki újabb tréfát eszelt ki asszonyával.” A kalifa azt felelte: „Beszéld el mindegyik bátyádnak történetét. hova. Az asszony így szólt hozzá: „Alláhra. Istenemre. és így szólt: „Ez szép történet volt!” De én azt mondtam: „Nem fogadom el dicséretedet. és így szólt: „Alláh éltessen sokáig. ölelkezésben töltötted reggelig?” Bátyám azt felelte neki: „Alláh ne áldjon. mire az öreg azt felelte: „A ti csillagaitok nem illenek egymáshoz.” De a bátyám így válaszolt: „Menj. és áldja meg házasságodat! Ezt az éjjelt. Ha elment.kérdezte a seikh.” Bátyám pedig így felelt: „Alláhra. egyszeriben megfeledkezett minden csalódásáról s bánatáról. egy napon a dolga után járt. ami vele a malomban történt. a bátyám pedig ment .” Néhány pillanat múlva az asszony meg is jelent az ablakban. és azt üzeni.” .mondta az asszony -. hogy a második bátyám. elvitte a váli hivatalába. és megint csak nem dolgozott semmit. és ellátom étellel-itallal. ugye. így sántult meg örök életére.Bátyám hiába könyörgött.megjelent a seikh. beszélgetni kezdett vele. rimánkodott. A kalifa nevetett. Megbocsátott neki. megváltoztatom a házasságlevelet. gyönyörökben. A borbély második bátyjának története Tudd meg. és eltörte a lábát.” Bátyám mit sem tudott az asszonyok álnokságáról. állj meg egy . hogy arcodat az ablakban lássa.” Faképnél hagyta a seikhet. hogy a te csillagod megegyezzék a hajadonéval. te átkozott. már felmászott a tetõre is. uram. igazhivõk fejedelme.fejeztem be elsõ bátyámnak a történetét -. Az asszony esküdözött. hogy nem tehet arról. hogy rajta marad a szégyen. aztán tevére ültették. megragadta a bátyámat. mindent elhitt neki. illeszd fülembe az ékes beszéd függõit. hogy járt. ó.. és az egész város beszélni fog róla. csak a poroszlók parancsnokánál bocsátlak ki kezembõl. és elvezette úrnõjéhez. hagyj békén furfangjaiddal. és várta. te hazug ezerszeres kerítõ. hogy történt?” . amíg nem hallgatod meg.„Mondd el. Ott megkorbácsolták. hogy szószátyár vagyok. és egyszerre csak egy öregasszony szólította meg: „Jó ember. és azt mondta: „Úrnõm üdvözöl.„Bízd rám . hogy valaki munkát hozzon. akinek neve Bakbuk. bátyám leesett róla. és töltsd az éjszakát úrnõmmel egészen reggelig. az ökör helyett dolgoztam a malomban reggelig. ami a többi bátyámmal történt.” Még végig se mondta a kívánságát. örömben. Én nagyon dühös voltam rá . aki a házasságlevelet kiállította. majd én kieszelek olyan tréfát. te gyere fel hozzánk. nagyon vágyom reád. Vevõ helyett azonban megint csak a szolgáló jött el hozzá. hogy aztán megfogjuk. nehogy azt hidd. Azt mondta: „Az én úrnõm bizony nagyon vágyódik utánad.” .. de utána mentem. Nemsokára eljött hozzá a szolgálólány. De ha akarod. és mikor bátyám a nõ szépségét és kecsességét látta. Bátyám elmondta neki. végigvezették a város utcáin. és a váli elé cipeljük?” . Estefelé megjelent a leány.” Ekkor mesélni kezdtem. üdvözölte a bátyámat.maga se tudta.” Férje ugyanis elõzõ napon így szólt az asszonyhoz: „Hogyan csalogathatjuk el hozzád ezt a szabót. Bátyám nem felelt semmit.” A nagy kiáltozástól a teve megbokrosodott. amikor berontott a férj a szomszéd szobából.

” Most megparancsolta a leányoknak. folyó vízzel. a világ elõtt?” . hogy egy díszes kastélyban van. hogy majd hanyatt esett. meg a bajusza is. ha megígéred. a lány tarkón ütötte.” Bátyám engedelmeskedett. A lányok citromot. fuss utánam . és az öregasszony azt parancsolta nekik. eléred. mégpedig az. Az öregasszony utána ment. mert szívében nagy szerelemre gyúlt irántad. leült.„Hát csak ki vele!” . nem engedi. az egész társaság nagy gyönyörûségére. megkapod. fogadd meg. tégy velem. Ha akarsz . és mérgesen kiment a szobából. akiben gyönyörködhetsz. és vágyad teljesül.” Bátyám megállt. bátyám meg kapta magát. akiknél szebbet szem nem látott. hogy énekeljenek. borral.” Bátyám így felelt: „Úrnõm. bátyám utána. Az öregasszony utána ment. arca meg pirosra festve. amit akarsz. aki nem tudta. amíg bátyám aléltan esett össze. csak éppen egy dolog van hátra. hogy mikor részeg. narancsot. és azt mondta neki: „Várj még egy kicsit. hogy még a süket köveket is megindították volna. és aki nekem engedelmeskedik. és nadrágját. és szemével hunyorított neki. és azt mondta neki: „Légy türelemmel.szóra.” Az öregasszony elindult. hogy olyan légy.felelte az asszony -. hogy a leányt kiszolgálja.” Mikor bátyám e szavakat meghallotta. gyümölcsössel. felajzott lélekkel. amire vágyakozol. A leány elvezette bátyámat.mondta a bátyám. tudd meg. és ne legyen arcodon semmi se. amire vágyol. nagy gyönyörûségben lesz részed. akkorát. Bátyám nagyon feldühödött. õ maga töltött fivéremnek. Olyan gyönyörû hangon énekeltek. mind rádobálták. mégpedig ez: a leánynak az a szokása. Addig mentek. Bátyám körülnézett.„Ha lerészegedett . és ha állod feltételeimet. a leány azonban nem hagyta. cédrusalmát hajigáltak rá. hogy nem fogsz sokat beszélni. most egészen meghódítottál ezzel a szép megjelenéseddel. amire vágyol. leült a helyére. csak jöjjön vissza. Az öregasszony így szólt: „Hogy tetszene neked egy szép ház. amelyet csókolhatsz. hogy Alláh tréfakedvelõnek teremtett. az öregasszony pedig folytatta.szólt az öregasszony -. azt kérdezte: „Úrnõm.” Bátyám megint visszament. te fuss utána szobáról szobára. mintha menekülni akarna. aztán úgy nevetett. õk pedig csak ütögették a nyakát. hogy fogja kézen parancsolóját. leborotváltatta állát.” . de kapott megint egy nyaklevest. és látta. mit akarnak vele. és teljesítse a kívánságát. csúfságomra. megkapja. mint egy szakálltalan ifjú. Bátyám visszament.szólt most a leány -. a leányok most mind felkeltek. rabszolgád vagyok. miért engem választottál a világ minden teremtése közül? Mi tetszik neked rajtam annyira?” Az öregasszony így válaszolt: „Nem megmondtam. A leány elõbb megijedt a látványtól.” Akkor életére esküdözve kérte. és öntözzék meg az arcát rózsavízzel. Csak egy dolog van még hátra. ahogy volt. aztán az egyik leánynak meghagyta.„Tudd meg . ha tetszik. amelyet átölelhetsz. Ha feltételemet teljesíted. de az öregasszony utolérte. és mindezt estétõl reggelig élvezhetnéd. de le volt borotválva a szemöldöke is. egy karcsú derék. meztelenül. míg beléptek egy nagy házba. Feltápászkodott és el akart menni az útjára. Végre az öregasszony így szólt: „Most eléred.„Csak azért akarja ezt . Légy türelemmel. megkapod tõle.” Bátyám megkérdezte: „Meddig kell még várni?” . és bátyám kedves egészségére kívánta: bátyám felkelt. Azután az egyik leány egy pohár bort ürített. A legszebbik leány most megszólalt: „Alláh emeljen nagy tisztességre! Bejöttél házamba. míg le nem vetette ruháját. miért éppen hozzám fordulsz ezzel. vetkõztessék le meztelenre. táncoljon. amíg majd feszít a vágy és hatalmadba ejted. és megkapod. hogy levágd a szakálladat. és így jelent meg az ifjú leány elõtt. ami az arcát megsértené. és egyszerre csak négy leányt pillantott meg. egy elragadó arc. és nem maradt a szobában párna a helyén. amit kíván. hogy majd elájult. „De csak akkor mondom meg neked. és azt mondta: „Uram. amit akartál.” Azt felelte a bátyám: „Hogy csináljak ilyent. amit akarsz. hogy hozzá közeledjenek. táncolt nekik úgy. egy szép leány. Egy dalba kezdtek. „Most rajta. én majd menekülni próbálok. Aztán szaladni fog elõtted.” . Valamit akarok neked javasolni.” Most a leány levetette ruháját és nadrágját. nem szólt egy szót sem. hogy több verést már nem kapsz.szólt a leány -. hogy ne vesztegesd a szót? Hallgass és gyere velem. de miközben ivott. dobáltak mindenfélét az arcába. míg egészen meztelenül ott állt bátyám elõtt. és egészen meztelenre nem vetkõzött.

megindult a lépcsõn. a leány meg addig futott elõle. A ház tulajdonosa azonban. amint hangosan kérdezik: „Ki az?” Bátyám még most sem felelt. mert kell neki erre meg arra. „Nem mondhattad volna meg nekem odalenn?” .ezt meghallotta. Aztán hallja. feszítette a vágy.felelte a gazda. és felmászott rajta. és koldulással foglalkozott.felelte a bátyám. mikor elõször hallottad a hangomat a te kopogtatásodra?” . szobáról szobára. Bátyám azt hitte.mondta a ház ura. olyan lett. és ütlegelni kezdték. és kiutasította a városból. A borbély harmadik bátyjának története Ami pedig a harmadik bátyámat. és legurult a lépcsõn. ordítoztak. nem vettem volna ilyen embert a nyakamba. Kinyitotta az egyik ajtót. néhányan nekiestek. és alamizsnát kérhet tõle. kipirosított arccal. amely a mennyezetrõl lógott. és azt mondta.felelte ez. menjenek haza. mi történt vele. titokban utánuk osont. Kézen fogta. és vegyenek magukhoz egy kis pénzt abból a megtakarított összegbõl. Bátyám fogta magát. De bátyám nem szólt egy szót se. már erõt vett rajta az izgalom. amíg elájult. és hozzáláttak a falatozáshoz. „Mi történt?” . leborotvált állal. A bátyám egyszerre csak ismeretlen hangot hallott maga mellett.felelte. és gondoskodtam az ellátásáról.kérdezte bátyám. A tolvaj most lecsúszott a kötélen. vak ember?” A bátyám így felelt: „Valamit kérek Alláh nevében. amit otthon tartogattak. Akkor felrakták egy szamárra. de mikor felértek a legfelsõ teraszra. és várta a társait. Elordította magát: „Idegen ember van itt!” Azzal a koldusok nekiestek. Felkutatták a szobát. Kiment és nem tudta. amikor megcsúszott a lába. és egyszerre csak ott állt az utca közepén. elvitték a váli elé. zárják be az ajtót. majd kinyitotta a gazda a kaput és megkérdezte: „Mit akarsz?” . mint az õrült. és hozzáért a tolvaj kezéhez. meztelenül. elhoztam titokban a városba. õ vak volt. szaladj utánam.” És elkezdett futni. Mikor bement lakásába. és éppen eladásra kínálták a bõröket.„Alláh majd kinyitja adományozó kezét” .aki tolvajlásaiból szerezte a pénzét . de nem találtak senkit. most kap valamit enni vagy egy kis alamizsnát. miért nem mondtad meg nekem. „Ott az út elõtted” . Én utána mentem. mindig közelebb a kapuhoz. Bátyám elpanaszolta nekik. hát tízezer dirhemet tett ki. te aljasok aljasa . „Ó. hogy vezesse le a lépcsõn. Bátyám most kérte. „Nekem nincs mit adnom néked” . hogy kihallgassa a beszélgetésüket. Kuffeh-t illeti. A bõrcserzõk utcája volt. szemöldökkel és bajusszal. „Te vak vagy?” . amennyire szüksége volt. És már csak húsz lépcsõfok választotta el a kaputól. amíg az egyik fordulónál el nem vesztette szem elõl. ilyen állapotban!” A váli száz korbácsütést méretett rá. Azt felelték: „Ez az ember közénk rohant a vezír házából. bátyám egyre utána. Két sorstársába ütközött. kutassák fel a házat. Mikor az az ember . Ekkor leültek a bátyám mellé. tomboltak a röhögéstõl. és azt mondta társainak: „Nincs itt idegen köztünk?” Kinyújtotta kezét.„Valamit Alláh nevében” . hogy alamizsnát akarsz tõlem. utána surrant. bevezette a házba.kérdezte a gazda. magasztaltassék a neve!” . Kopogtatott a ház kapuján. hogy beszélhet a ház urával. amíg a tetõre nem értek. Lépteket hallott. Mikor a többi koldus megérkezett. és ment vele fel.felelte. „Add a kezedet” . hogyan járt az imént. a leány egyik szobába be. a feszítõ vágy felmeredõ jelével. onnan ki egy másikba. aztán hoztak valami ennivalót. megpillantott egy kötelet.„És most mit akarsz tenni velem?” . megszólalt a gazda: „Mit kívánsz. és õ is lakmározni kezdett. a többit újra elásták. merre forduljon. bátyám utána.szólt erre a ház tulajdonosa -. hátha valami idegen jött utánuk. Ekkor meglátták ilyen állapotban.kérdezte a váli. kinevették. és meztelen testét a bõrökkel megcsapkodták. aki lelökte a lépcsõn. „Ki van a kapuban?” . azt mondta nekik. remélte. Egyszer a sors és a végzet egy nagy házhoz vezette. úgyhogy betörte a fejét.valamit tõlem. Mindegyik vett magának belõle annyit. akik megkérdezték.kérdezte a bátyám. és meghallotta bátyám szavait. Ha nincs bennem ez az ildomosság. lépcsõrõl lépcsõre. de bátyám ezt se vette észre.„Igen” . . elõvették a rejtekhelyrõl a megtakarított pénzüket és összeszámolták.

mikor aztán még kapott ostorcsapásokat. odaadta a húst. A kalifa nevetett történetemen. és megmondom neked” .De mert vakok voltak. Mondtam a társaimnak. el akarja vinni a pénzünket!” Összeszaladt a nép. A látó pedig azt mondta nekik: „Nyissátok már ki a szemeteket. kicsaljuk a pénzüket. valami szellemeset és kellemeset.” Erre a kalifa így szólt: „No hát tölts a fülünkbe egy szép történetet. ó. elvették a pénzemet. amíg meg nem ismertetem az igazhivõk fejedelmét a többi testvérem sorsával. birkát is tenyésztett. majd õk is kinyitják a szemüket. bátyámat és a többi vakot pedig kitiltotta a városból. segítségül kiáltoztak: „Igazhitûek! Tolvaj tört be hozzánk.” A váli meg is parancsolta. és marhát meg házakat szerzett. és újra megkorbácsolták. és azt mondta: „Kérek ezért húst. aztán küldjenek utamra. a ház tolvaj tulajdonosa úgy tett. mi van vele. a pénzes emberek mind hozzájártak húst vásárolni. és korbácsolják meg. „Ígérd meg. mert még erõsebbet fogtok kapni. Ekkor így szólt hozzánk a váli: „Ti gazok. és látta. hogy korbácsolják meg a többi koldust. A borbély negyedik bátyjának története Ami a negyedik bátyámat illeti. Az ember így szólt: „Hallgass szavamra. Elmesélte azt. mint engemet. Aztán társaira is több mint háromszáz ütést veretett. Alláh és az emír! Fontos mondanivalóm van az emír számára!” És alig pár pillanat múlva a váli emberei körülfogták õket. míg el nem vesztette eszméletét. A seikh eljött nap nap után. õ is ordította: „Ó. igazhivõk fejedelme. kifizetett a tolvajnak kétezer-ötszáz dirhemet. ravaszul megtévesztjük õket. de persze nem tudta kinyitni a szemét. amíg magához tér. utána mentem. behunyta a szemét. csaknem tízezer dirhemet. hogy milyen szûkszavú vagyok. ajándékozzanak meg. váli! Nem fogod az igazságot kideríteni másképp. hogy kapják le a négy körmérõl. akkor mérjék rá a harmadik sort.” Bátyám elvette a pénzt. így élt sokáig. a többit megtartotta magának. Húst vágott. A váli megígérte. mint korbáccsal. én titokban visszahoztam a városba. segítsen Alláh és a szultán. kezdd rajtam. Egypár dirhemet adott neki. és megparancsolta. mintha vakok volnátok?” Bátyám erõsítgette: „Alláh. . kétezer-ötszáz dirhemet. mint aki olyan vak. Ha akarod.kérdezte a váli. igazhitûk! Könyörgök. erre nekem támadtak és elvertek. és az öreg elment. míg egy napon egy hosszú szakállú öregember jött be a boltjába. És ha meg akarsz gyõzõdni szavaim igazságáról. Alláh. azért félretette. ó. Elsõnek az én bátyám került sorra. Már óriási összeget kerestünk. egyikünk se lát!” Most megint leteperték. megnézzük asszonyaikat. és mindnyájukat a váli elé cipelték. õ mészáros volt Bagdádban. mire az az ember. megkérdeztem. kinyitotta az egyik szemét. Most bátyám újra megnézte az öreg ezüstpénzét. téged inkább illet meg az én részem. nem fogadok el semmit.” A válit pedig kérte. behatolunk a házaikba.felelte. mielõtt azokat megvereted. a másikat is felnyitotta. adják ide az én részemet. ó. De én azt mondtam: „Alláhra. mire az ember így szólt: „Mi vakoknak tettetjük magunkat. igazhivõk fejedelme. Nagyon meggazdagodott. így megyünk az emberek közé. korbácsoltasd meg mindegyiket még erõsebben. és meg nem gyõzöm róla. Alláh. mert ezek itt nem fogják szemüket kinyitni: félnek a szégyentõl az emberek elõtt. mint az õt megilletõ részt. mintha õ is vak volna. a bagdádi nagyurak. hogy elhozza a pénzt. és hogy semmi gyanú ne essék rá. és úgy tesztek. mint amazok. te gazember?” .kérdezte a váli. Én pedig. hogy ragyogóan fehér. A váli elküldött vele egy embert a pénzért. Azért kértem pártfogást Alláhtól és tõled. megtagadjátok Alláh áldását.” A váli most megparancsolta. „Mi van veletek?” . Félholtra verték. hogy hagyják békén. mint õket. Alláh és a váli. küldjön el valakit vele. hogy szabadon eresztesz. azt a félszemût. Mikor már nagyon fájtak az ütések. amit neked elmondtam. A váli megparancsolta. és egész életére biztosítottam számára az enni-innivalót. és mindig ugyanolyan csillogó pénzzel fizetett. „Hát ez mit jelent.” Megint belekezdtem a mesébe.

Az öreg pedig így vágott vissza: „Átkozott az. hogy a király nem állhatja a félszemûeket? Ha meg éppen a bal szeme hiányzik valakinek. hogy megszégyeníts. belökte. Egy szép napon elment valamit elintézni. te átkozott!” . Bátyám megtört lélekkel hagyta el a várost. és korbácsolják meg. és így szólt: „Alláhhoz folyamodom a mai balszerencsém ellen. igazhitûek. és sietett valami búvóhelyet keresni. miért történik az egész. hogy egy kicsit elszórakozzék. Ha nem lett volna annyi pénze. így szólt: „Mit veszel szívesebben. „Alláh rendelése most betelik rajtam” . ordítozott. de a parancsnok meg se hallgatta. mi az. Alláh ellensége! Már három napja nem hagysz nyugodnunk. Ez védekezni akart. ahol nem volt király. már jött is az öreg.” . hogy jártam ezzel a gazemberrel!” Mikor a seikh ezt a beszédet meghallotta. A király megparancsolta embereinek. Mûhelyt nyitott. merre vegye útját. és mint szokta. és csodálkozva hallgatták történetét. El is ment. látta.felelte. hogy elállsz attól.szólt. és annak a húsát adja el birkahús helyett! És ha meg akarjátok tudni. Megint nyerítést hallott maga mögött.kérdezte bátyám.” . Azt felelték: „Leselkedel ránk. bár szégyellte nyomorúságos külsejét. és azt mondta: „Jaj. nem tudta. hogy gyönyörködjék a díszes menetben. és másutt telepedett meg. igazat mondok-e. megfogta és elkezdett kiabálni: „Ó.bátyám pedig külön ládába tette a pénzt. halljátok. hogy jöjj és vedd meg rajta a fenséges és hatalmas Alláh igazságát. Meglátott egy bezárt kaput. az öreg olyan csapást mért rá. jertek be a boltba. Öt hónap után ki akart venni pénzt a ládából. amikor egyszer. és dolgozott.„Hogy birkahús helyett emberhúst árulsz” . és egyszerre csak nyerítést hallott. emberek?” . hogy megszökik a városból. és hozta az ezüstpénzt. Bátyám odament. Azok lefogták. félholtra verték. felakasztotta a boltban. azoknak húsát adja el. Késõbb elment a király környezetének egy emberéhez. hogy még ki is végezteti. Az úgy nevetett. levágott belõle egy darab húst. vagy ha én szégyenítlek meg az emberek elõtt?” Azt felelte neki a bátyám: „Mivel akarsz megszégyeníteni?” . hogy õt és társaidat koldusokká tetted? Add csak ide a késedet. pihenésünket. bennünket és a ház gazdáját gyalázatba akarod hozni. akkor megmondták neki. hogy kifolyt a fél szeme. kitette boltja elé és azt mondta magában: „Talán megint eljön az öreg. és a kos helyén egy embert láttak felakasztva. barátom. Elhoztuk hozzád. akkor megeshetik. és mikor tekintete bátyám szemére esett. amit mondtál. te nem tudod. Megragadták a bátyámat és ordítoztak: „Te pogány.” Amikor bátyám ezt meghallotta.” A tömeg berontott bátyám boltjába. elindult hazulról. elhatározta. elhatározta. Azt mondták: „Hála legyen Alláhnak. akinek ember van a boltjában felakasztva. hogy összevágott papír van benne. hanem ötszáz ütést veretett rá. lehorgasztotta fejét. hogy birkát vásároljon.„Hazudsz. Elért egy nagy városba. Arcát csapdosta.Ezzel eltaszította magától bátyámat. ki is végezték volna. amit tõle kapott. mióta foltozóvarga lett. mi lelt benneteket.” Megfordította lovát. hogy a király vonul ki vadászatra. Már hosszú ideig élt új lakóhelyén. és az öreg azt mondta neki: „Halld. és bátyám nem tudta.” Egy óra se telt bele. Egészen megsemmisülten ment haza. Mikor a ládát kinyitotta. és elmesélte neki balszerencséjét. emberek! Ez a mészáros emberfiát vág le. így csak kiutasították a városból. Bátyám odament. leölt egy kost. A nép elvitte a leölt embert a rendõrök fõnökéhez. hogy legyen mit ennie. hogy ott telepszik meg. Érdeklõdött. és visszafordult az egész katonasággal együtt. te gazember!” A legjobb ismerõsei ütlegekkel támadtak neki. hogy majd hanyatt vágódott. az emberek összefutottak. akkor megfogom. Bátyám visszament a boltjába. elraboltad álmunkat. vagyonom és vérem a tiéd. emír! Ez a mészáros embereket vág le.” Most azt mondta a bátyám: „Ha igaz. Egyszerre azon veszi észre magát. gyertek. ó. tartóztassák le bátyámat.” Az öreg ekkor kiáltozni kezdett: „Hé. a halál elõízét kóstoltattad meg velünk!” „Alláhra. aki kezünkre adott téged.kiáltott bátyám. mint foltozóvarga. Nem elég neked. . A király arra fordította a fejét. Aztán elkobozták egész vagyonát. és egy hosszú elõcsarnokba ért. amelyikkel minden éjjel megfenyegetsz. mint birkahúst. a történteken elmélkedve. hogy két ember lefogja.

és elmélkedni kezdett. ebbe az üvegbe fektettem. akárhogy kapálózik az apja. és tudjátok meg. Ha apja szívesen veszi. amikor megkapta a részét. majd elrendelem a menyasszony elõvezetését. ó. milyen nemes lelkû és bõkezû vagyok. és nem nézek se jobbra. akit ne rendelnék házamba. Mikor szabaddá lett a teste. És majd megkérem egy vezír leányát. És amint a fejét töri. hogy a menyasszony fátyolát fellebbentsék.” És száz korbácsütést veretett rá. amit akarok. hétszáz dirhemet hagyott ránk. neki mindkét füle hiányzott.” Mindezeket így számolgatta. Aztán odamegyek. hogy keressenek számomra menyasszonyt a királyok és vezírek leányai közt. meglátták a korbácsütések nyomait. és addig veszek és adok. magasztaltassék a neve!” A váli azt mondta bátyámnak: „Te gazember. aki az embereket koldusbotra juttatja? Ott vannak rajtad a büntetések nyomai! Nem történt volna mindez veled. eladom négyszáz dirhemért.válaszolta bátyám -. száz dirhemet.mondta nekik -. és kitiltotta a városból. mert fennkölt szellemû és méltóságteljes modorú vagyok. Amikor apánk . és a házamat pompásan feldíszítem. hogy nappal az összekoldult pénzen élelmet vehessen. felveszem legdíszesebb ruhámat.” A váli elé vitték bátyámat. nekitámaszkodott. visszaküldöm neki. ne hamarkodd el az ítélkezést. miért tolakodtál be ezeknek az embereknek a házába. mindegyiknek kezében ezer dinárral teli zacskó. hogy énekét hallgassam. De végig sem hallgatták. hogy csodálatos az én történetem. te átkozott! Ezek a nyomok is mutatják. leülök egy selyemmel bevont trónra. hogy mindenfajta üveget vásárol össze. hadd lássa. elhoztam ide. Én érte mentem titokban. este kéregetett. amit mondok. hogy magas rangom és hatalmam elõtt hódoljanak. Szegény ember volt.Megmotozták és megtalálták zsebében azt a kést. aki a sorsomat intézi . Aztán visszatérek házamba. nagy zavarban volt. akármilyen értékes. eladom kétszázért. és milyen keveset jelent számomra az anyagi érdek. abban a reményben. ó. veszek tíz fiatal eunuchot. hogy majd elengedik. se balra. Az egész pénzen különféle árukat és illatszereket vásárolok.meghalt. Ezer dinárt adok neki nászdíjul a leányáért. hanem elverték. és a másik ezer dinárt neki ajándékozom. királyokhoz és szultánokhoz illõ ruhákat csináltatok és drágakövekkel kirakott aranynyerget.„Alláhra kérlek.elérve az emberi kor végsõ határát . elértem. hogy gonosztevõ vagy. berakta egy nagy kosárba. Két eunuchot viszek magammal.” De a váli így szólt: „Meghallgatni egy tolvajt. Azt mondta magában: „Bûneim miatt jutottam idáig. és alacsonyabb rangú helyre ül.kérdezték. emír .„Hogy szól az a te történeted?” . és nem lesz a városban énekesnõ. Azt mondta magában: „Egész tõkémet. aztán leült a portékáját árusítani. Majd így folytatta: „Aztán az összes házasságszerzõket szétküldöm. oldalt mamlúkok. és letépték ruháját. és ha arámnak valamelyik hozzátartozója eljön. Mindegyikünkre száz dirhem jutott. ezer dinár nászdíjat ajánlok fel érte. egyszerre csak eszébe jut. Az ötödik bátyám. pénzt és díszruhát ajándékozok neki. nem voltak semmire tekintettel. aranyos nyergeket. A borbély ötödik bátyjának története Ami ötödik bátyámat illeti. És ha ott lesz a házamban. hogy lássák fenséges lelkemet. talán meg akartad ölni õket?” . és ételt-italt biztosítottam számára. átengedi a helyét. mit kezdjen vele. Akkor aztán veszek egy szép házat. mert az apósom lesz. tiszteletteljesen felkel. de ha nem. „Tiszteljétek Alláht. rabszolgákat. akinek már hallottam tökéletes szépségérõl és csodás bájosságáról. lovakat. míg ott feküdt elõtte a kosár üveg. mögöttem. a kétszázon megint üveget veszek. és majd haszonnal fogja továbbadni. igazhivõk fejedelme. amellyel a cipõ talpát szokta kiszabni. ha nem volnának nagy bûneid. aztán kilovagolok. míg nagy vagyont gyûjtök. hallgasd meg. És mikor eljött az ideje.” . És bejön a . Mögötte egy fal volt. és ha a vezír ajándékot küld. akkor erõszakkal viszem el. és óriási nyereséget szedek be belõlük. Ha így lát meg a vezír. eszem-iszom. Elmesélt mindent. Vett hát száz dirhemért üveget. csak Alláh tud megmenteni. mert nem tudta. és azt mondták: „Ó. elõttem.

Végre az anyja jön be. A kosár kissé magasan állott. aki soha férfit nem ismert. uram. önts bele lelket egy szavaddal. hogy bemehessek a házadba és megmosakodhassam. hogy õ nyújtsa át nekem. Alláhra kérlek. Ha elém lép. Bátyám csapdosta arcát. odahívta egyik szolgáját. és mondj neki valamit. mert én a te rabnõd vagyok.” Bátyám azt felelte: „Hallom és engedelmeskedem. és ha tõled ilyen fogadtatást kap. és így szól majd: »Uram. õ egyre kérlel. két rekát imádkozott. és újból lehorgasztom a fejemet. megcsókolja a kezemet és lábamat. és egész rakománya összetört.És most bátyám rúgott egyet. Váratlanul gazdag ember lett belõle. aranyhímzéses brokáttal borított nyergû öszvéren ült. mert nemesen gõgös lelkû és fenséges szellemû ember vagyok. amikor minden üveged összetört. hogy eljussak hozzá?” Az öregasszony . így szólt: „Magasztaltassék Alláh! Valóban csodálom azt a nõt.és számhoz tartja a poharat.« De nem is felelek neki. Felkelt. mi módja volna annak. nézz már rabnõdre. mi a baja. ezer korbácsütést mérettem volna rá. megesett a szíve rajta. ruhát váltok. Mikor meghallotta. így!” . Tartsd meg a pénzedet. szép. akkor rápillantok. azután megint elfordítom a tekintetemet. egyszerre csak kopogtattak. Õ pedig ott ült búsan és kétségbeesve. hogy egy kosár üveget vitt eladni. most már mint gazdag ember. Mikor az asszony elvégezte a mosakodást.szólt búsan a bátyám. uram. de nem nézek fel. ékszereivel és gyönyörû ruhájában. ötszáz aranydinárt talált benne. igyál!« . valahányszor a menyasszonyt elõvezetik. de én büszkén és gõgösen nem is nézek rá. Amint elgondolkodva üldögélt. és áldást kért a fejére. és azt mondja: »Ó. és egy ismeretlen öregasszonyt látott. milyen fenséges lelkem van. megreped a szíve. sírt. már közeledik az imaórának a vége. ezt mindannyiszor megismétlem. megtépte ruháját.menyasszonyom. Most megparancsolom az egyik eunuchnak.« Majd felkel. állni hagyom színem elõtt. add vissza annak. utasítom õket. és megkérdezte. hitvesed és rabszolgád itt van elõtted. Azután hazament. akik épp a pénteki imára siettek. vagy egyáltalán nem törõdtek vele.” Közben szíve még mindig repesett a boldogságtól az ötszáz aranydinár miatt. és az üveg eltört. anyám. míg én aranyhímzéses vánkoson támaszkodva ülök. és az egész városban közhírré tettem volna az esetét. Rá se nézek. Meglátta az üveget és nyomorúságosan zokogó bátyámat. vezessenek be hozzá. megint kéretem magam. Az asszony így szólt: „Fiam. felemelem a fejemet. behoz számomra egy pohár bort. Az emberek. és azt mondja: »Uram. Arra kérlek. Most másodszor vezetik be a menyasszonyt. Bátyám megköszönte. ne utasítsd vissza ezt a poharat szolgálód kezébõl. bele az üvegekbe. lánya elveszi tõle a poharat. Bátyám majd meghalt örömében. Ha nekem kellett volna ítélkeznem fölötte. „Ezt mind az én büszke lelkem okozta” . igazhivõk fejedelme. leesett a földre. arra haladt egy csodás szépségû nõ. ennek a szegény embernek. mint a telihold. odament a bátyámhoz. nem is egyszer.” A szolga átnyújtott egy zacskót a bátyámnak. Légy hozzá szívélyes. de õ tovább unszol: »Nagyon kérlek. az én leányom szép nõ. odajön. s amint sírva üldögélt. ajándékozd meg egy pillantással. hadd mondják. de vagy alig pillantottak rá. büszkeségem jeléül nem is fogok rátekinteni. és azt mondta neki: „Add oda azt a pénzt. úgyhogy a jelenlevõk mind azt mondják majd: »Ó. mint ami rajtam volt. verdeste magát. egy pillantást vetek rá. Amikor kinyitotta.« Amikor néhányszor megcsókolják elõttem a földet. Ekkor kezemmel arcába ütök. Mikor az asszony a pénzt meglátta. dobjon oda ötszáz dinárral teli erszényt az öltöztetõ asszonyoknak. mósuszillat áradt róla. aki vágyik a közelségedre. koldus létedre így megszeretett és megszánt. odalett a tõkéje meg a nyeresége. ó. akitõl kaptad. aki téged. még szebb öltönyt veszek magamra. már fáj neki a hosszas állás. nagyon sok eunuch kísérte. megcsókolja fejemet meg kezemet. úgyhogy valami hatalmas szultánnak fog tartani. Eltávoznak és magukkal viszik a leányt is.« Nem felelek. ami nálad van. és az a halom cserép lett belõle. ami ott látható. és két dinárt nyújtott neki. és amikor bevezettek. Felkelek. aztán megrúgom. kaput nyitott. és én még nem végeztem el a mosakodást. Miután ezek megkapták a pénzt. látták ezt. ha majd nem lesz szükséged rá. és az ég áldását kérte a nõre.” Bátyám megkérdezte: „Mondd.

és azt mondta bátyámnak. és ha vele együtt vagy. mint „Sótartó”. és rákiáltott bátyámra: „Jaj neked! Ki hozott téged ide. te gyalázat fajzata?” Bátyámnak elakadt a szava.” Bátyám hát magához vette minden aranyát. amíg bátyám egész hosszában el nem nyúlt a földön. hogy még él.” Amint bátyám ott ült. és akkor a bájaiból és pénzébõl mindent megkaphatsz. még mielõtt elmegy az üzletbõl. idegen kiejtéssel így szólt hozzá: „Nénike.mondta a bátyám. nagy fekete rabszolga.magasztaltassék a neve! . zacskót csinált belõle. kikiáltott: „Hol van El-Melihe?”47 Ekkor egy szolgálóleány jött be. örül. és kimászott a hullák kamrájából. bátyám utána. a fekete rabszolga megint ordított egyet. Egy görög rableány jött ki. Alláh . mint azelõtt. hogy meghalt. nyomorult!” Bátyám felkelt. megölik. megfigyelte. felkelt és elment az öregasszonnyal. Megálltak egy nagy ház elõtt. és otthagyta. valahányszor egy férfit megfogott. és azt mondta: „Ne mozdulj innen. 47 „A szép lány”. függönyökkel teleaggatott tágas teremben találta magát. lerántotta a ruháját. Bátyám leült. Gyere el velem hozzá. „Jó zsíros falatot hoztam” szólt az öregasszony. egyszerre csak bejött egy tagbaszakadt. õ hajlik feléd.” „Menj elõre” . ruhája alá kardot rejtett. ahol azelõtt voltak. Kopogtattak. a bátyám észrevétlenül kisurrant nyomában. amelynek padlója különféle brokátszõnyegekkel volt borítva. odament bátyámhoz. turbánját meg térdére helyezte. de nem szólt róla senkinek. amíg elérkeztek ahhoz a házhoz. bezárta. amit akarsz. Leült.a sót megmentésének az eszközévé tette. még felelni sem tudott. Két teljes napig volt a pincében. Álruhát vett. nála van mindenfajta mérleg. és várta vissza a leányt. olyan szép volt. hogy kövesse. Aztán akkora ordítással. a leány kijött. mikor a leány meglátta. Vidd magaddal minden pénzedet. a szent és magasztos Alláh leplet bocsátott eléje. és öve mellé erõsítette. de van férje. Rászólt bátyámra: „Állj fel és gyere. nevetett és azt mondta. Hazament és addig kezelte sebeit. hogy a föld is megremegett bele. Aztán felkelt. míg vissza nem jövök. a kard lapjával több mint nyolcvan csapást mért rá. Mikor bátyám már elég erõt érzett ahhoz. hogy megmozduljon. Aztán az ajtóhoz ment. De bátyám nem moccant. kezében egy szelence. és bátyámra nevetett. amíg egy nagy kapuhoz nem értek.” Kisvártatva bejött a fekete rabszolga a kivont karddal. ha megtudják. Reggel az öregasszony elment hazulról. amin kilencszáz aranyat megmérhetnék?” Az öregasszony így felelt: „A fiam pénzváltó. Addig ment az asszony után. hogy azok szétnyíljanak. nagyon vagyonos ember. Ment a sötétben. és mikor bátyám belépett. kivont karddal. és reggelig az elõcsarnokban rejtõzött. és visszhangzott a szoba. Az öregasszony elindult. hogy látja. lábánál fogva lehurcolta egy hosszú sötét pincébe.így felelt: „Fiam. bevezette ugyanoda. amelynek villogása a szemét kápráztatta. Mikor teljesen magához tért. míg meggyógyult. amíg vissza nem jövök hozzád. kinyitotta a pince falának egy ablakát. õ is leült mellé. majd megméri az aranyaidat. és az öregasszony jött be. amit mondott neki. aztán azt mondta bátyámnak: „Ne mozdulj innen. az öregasszony bement. a rabszolga megindult bátyám elõtt. mert megállította a vér ömlését az ereibõl. fogott egy darab rongyot. De mindig szemmel tartotta az öregasszonyt. hogy új zsákmány után nézzen. mert félt. és rádobta egy rakás meggyilkoltnak a hullájára. sót vett ki belõle. A rabszolga azt hitte. felkelt. és egy ideig enyelgett vele. Az asszony kopogtatott. hogy senki föl ne ismerhesse: perzsának öltözött. egy csodás szõnyegekkel dúsan díszített. A leány elment. A leány kézen fogta bátyámat. A fekete szolga most megragadta. megtöltötte üveggel. letette az aranyat maga elé. te szajhafattyú. Mikor az öregasszonnyal találkozott. bátyám utána. de annyit is jelent. beletömte bátyám sebeibe. és visszanyerte erejét. van egy mérleged. Néhány pillanat múlva egy leány jött be remek szövetbõl készült ruhában. hogy szebbet nála szem nem látott. ne fukarkodjál kellemes beszéddel és szép szavakkal. te gyalázatos. odament bátyámhoz. . és bevitt abba a házba. leült mellé egy kis idõre. kézen fogta és elvezette egy félreesõ szobába. pedig alig hitte el. kaput nyitott. Bátyám felkelt elõtte.

” A leány kinyitott egy ládát. de megparancsolta neki. Nagy örömben töltötte az éjszakát. hogy a leány rászedte. amilyent ember még nem látott. felvettem a legszebb ruhámat. Egy napon elment hazulról. magamhoz vettem egy száz dinárral teli zacskót. másképp felakasztatja. díszes terembe ért. amennyit akarsz. levetkõztették. és mivel félt. „Én hoztam a múltkor ide azt az ötszáz aranydinárt. hogy kié a ház. a kapuban szolgák sürögtek. Azt mondták neki.” Bátyám elment. ó. csak egy kevés pénz és különféle kelme maradt ott. ennek a múlandó világnak javaiból semmit sem mondhatott magáénak.” . titokban elhoztam ide a városba. Mikor meghallottam szomorú sorsát. azt felelték neki. onnan egy végtelenül szép. hogy utolsó kis szuszának élesztgetésére kolduljon valamit. Azt mondta a leány: „Menj. Tágas és magas elõcsarnoka volt.« Fogtam magam. Kegyelemért könyörgött. a leány pedig eltûnt a zacskókkal együtt. úgyhogy bátyám szeme-szája elállt.szólt bátyám. elmentem érte. vén banya?” . szeretném. de mikor visszatért a házhoz.« Azt feleltem: »Hallom és engedelmeskedem. felnyitotta a kamrákat. hogy a váli hívatja. és idejöttünk ebbe a házba. hogy csak menjen be a házba. hogyan járt az öregasszonnyal. körülvették és azt mondták neki.„Van neki valamije itt a házban?” . és mikor meglátta bátyám kezében a kardot.közben a kardja után nyúlt. és úgy bánj velem” könyörgött az öregasszony. „Hallom és engedelmeskedem” . onnan kihozta az összes kelméket. Mikor ajtót nyitott. . egy részt pedig a bátyámnak adott. a ház urától megkapja. akik ezt elvigyék. hogy hagyja el a várost. elverték és levágták mindkét fülét.” A váli a kegyelem kendõjét nyújtotta oda neki. Azzal fogták és elmentek vele a váli elé. és alamizsnát kért tõlük. Bement az elõcsarnokba. a bátyám ráförmedt: „Nem ismersz meg. neki az ajkát vágták le. és lecsapta vele a szolga fejét. vidd el. ruhát adtam neki. rendelkeztek. és hagyj nekem belõle annyit.„Nem ismerlek. hogy nem lesz bántódásom. és ételt-italt biztosítottam a számára. Megkérdezte tõle: „Ki hozott téged ehhez a feketéhez?” A leány így felelt: „Egy kereskedõ rabszolgája voltam: az az öregasszony gyakran eljárogatott hozzám. kifutott. hogy a szultán megtudja a dolgot. ha te is eljönnél. rávágott és kettéhasította. mikor nálam a mosakodást végezted és imádkoztál. igazhivõk fejedelme. uram” .felelte a leány -. és hozzál embereket. hagyj engem itt.” . A váli azt kérdezte tõle: „Honnan vetted azt a kelmét?” Bátyám azt mondta: „Biztosíts róla. és ennek a vén boszorkánynak ármányából immár három éve vagyok hatalmában. abból végy magadnak. a kaput nyitva találta. gonosz. Aztán kikiáltott: „Hol az öregasszony?” Amikor bejött. mire õ elejétõl végig mindent elmondott. csak egy részét tartotta meg. Ezután kiszólt a leánynak: „Hol van El-Melihe?” A rabszolgaleány bejött a sótartóval. amelyet ruhája alatt rejtegetett. aztán lábával lerúgta a pincébe.„Sok kincse van . amit akar. bátyám utána eredt. Alighogy beléptünk. felbérelt tíz embert. Aztán azt mondta a válinak: „Amit onnan elvittem. és bátyámnak megesett a szíve rajta.felelte az öregasszony. és útra kelt egy más városba.„Félj Alláhtól. aztán idecsaltál. tele pénzes zacskókkal. Bátyám ekkor odament a kapuõrökhöz. és hogyan szökött meg a szolgálóleány. és lecsapta a fejét. Ezután megkereste a rabszolgaleányt. hogy egy Barmaki-ivadéké. majd az eszét vesztette ijedtében.” A váli odatétette maga elé a pénzt és a kelmét. és amint áthaladt az egyik utcán. De õ fogta a kardot. az a fekete megfogott. mikor ez meglátta bátyámat. Reggel tíz katonát talált az ajtajában. Igen-igen szegény volt. egy szép házat pillantott meg. ha el bírod vinni. Ekkor a bátyám látta. A borbély hatodik bátyjának története Ami hatodik bátyámat illeti. magához vette a megmaradt pénzt. nem hagyott a házban semmit. amennyibõl elélhetek. Megkérdezte az egyik szolgát. Egy nap azt mondta nekem: »Mi ma nagy mulatságot rendezünk. de rablók támadták meg.

Bátyámat meg egyre biztatta.” Bátyám egyre csak mozgatta a fejét. függönyei a földig értek. amit ez az ifjú ûz vele. jó uram” . mozgatta az ajkait. hát Alláhra. ne szégyelld magadat” .” . hiszen éhes vagy! Tudom jól. végtelen bánat fogta el. ízletesebb ételeket nem láttam. Ezek megint mozgatták kezüket a levegõben. jó uram” . „Házamban az a szokás. jöjj és mosd meg a kezedet. de bátyám azt felelte.mondta -. mazsolát meg egyebet .kínálta a gazda.” . leült vele a képzelt asztalhoz. elébe jött. kedves vendégem. jóllaktam.” .felelte a bátyám -.” Bátyám felkelt. hogy már jóllakott.” Bátyám azt felelte: „Jó uram.” Bátyám is úgy tett.” Most a ház ura kikiáltott: „Hé.48 vedd. Bátyám nem tudta. mi járatban van. de nem hoztak be semmit. a gazda pedig a legkülönfélébb ételeket rendelte. Életemre. merre forduljon. mint hogyha odanyújtaná bátyámnak a poharat.„Kedves vendégem .„Jó uram . hogy minden katifához két mithkál49 mósuszt és egy fél mithkál ámbrát vesznek. „Egyél még.kérdezte a háziúr. „Láttál már finomabb fûszereket. üdvözölte és megkérdezte.„Uram .” . oszd meg a sómat velem.és felsorolt egy csomó csemegefajtát -. a házigazda meg unszolta bátyámat: „Egyél ezekbõl a jóféle dolgokból. rettentõen éhes vagyok. gyerek! Hozd be a vizes tálat és a kancsót!” Aztán bátyámhoz fordult: „Kedves vendégem. mintha ennék. és te éhezel? Ezt nem tudom elviselni!” Minden jót ígért bátyámnak. milyen szép fehér. bátyámnak meg a szeme kopogott az éhségtõl. még mielõtt kicsordul belõle a szirup. nézd ezt a kenyeret. mintha csakugyan behoznák a csemegét. .felelte a bátyám. a házigazda meg mondogatta: „Egyél. Ekkor a gazda kézen fogta bátyámat. és megkérdezte.felelte a gazda -.” Most a gazda kezével a bátyám szájához nyúlt. és biztatta bátyámat: „Egyél. mintha most bort hoznának. hogy milyen nagyon megéheztél. 48 49 Palacsintaszerû cukrozott sütemény. Most az ifjú azt kiáltotta embereinek. ha még van kedved. nézd. ezek meg a levegõben mozgatták a kezüket. és mondta magában: „Alláhra. akit ötszáz dinárért vettem. A gazda most kiszólt a szolgáknak. diót. „Én itt vagyok a városban . úgy tettek. ha élvezni akarod ezeket a nem közönséges nyalánkságokat. hozzanak be aszalt gyümölcsöt. mennyi mósuszt használnak a katifához.” Aztán bátyámnak: „Egyél. mintha falatokkal tömné. hozzák be az asztalt.„Ezt a kenyeret . és azt mondta: „Vedd ezt a poharat. úgy megtáncoltatom ezt az embert. hozzák be a pisztáciával töltött csirkét. hogy különbet szem még nem látott. hogy nincs párja. gyerek! Hozd be a szikbádzsot! Olyan ez. beljebb indult a terembe.” Aztán kikiáltott: „Hé. vágyva vágyott egy darab árpakenyérre.szólt bátyám. mint aki nagyon élvezi az édességeket. a gazdához pedig így szólt: „Életemben szebb fehér kenyeret. egyék.” Bátyám nem árult el semmit. de nem látott se tálat. tovább már nem várhatok. mint amilyenek ezekben az ételekben vannak?” . hozzák be az édességet. ne maradj éhen!” Bátyám elgondolkozott helyzetérõl meg arról a tréfáról.„Sohase veszítselek el téged. nagyszerûek. hisz nagyon éhes vagy!” Bátyám egyre mozgatta az állát. mintha falatozna.” A háziúr aztán azt mondta személyzetének. „Nem. és felsorolta neki a különbözõ fajtájú és minõségû ételeket.benne olyan gyönyörû kert. rágott. és a vendégéhez fordulva így szólt: „Egyél. egyél ebbõl a katifából. mintha kezet mosna. mintha a tálcákat hoznák. se kancsót. mintha behoznák az asztalt. a háziúr olyan kézmozdulatot tett. azok jöttek-mentek. nem bírok már semmi többet enni. hozzanak be bort. ne szégyelld magadat. aztán újból kiszólt. azt mondta magában: „Ez az ember szeret másokat megtréfálni”. mikor az ifjú ezt meghallotta. forgatta a nyelvét. és ott egy szép arcú.egy olyan rabnõm sütötte. A terem padlója márvánnyal volt kirakva. hogy megmosakodjék. olyan finom étel ez. soha ilyet még nem ízleltél. hát csak úgy tett. Most megparancsolta szolgáinak a háziúr. azok megint csak a levegõben mozgatták kezüket. száját. ne szégyelld magadat!” . szép szakállú férfit talált. Bátyám elmesélte nyomorát. amit velem csinált. Súlymérték. mintha ennék. és azt mondta: „Kérlek. a háziúr meg mondogatta: „Egyél egy kis mandulát.mondta a gazda .szólt bátyám -. amilyent királyok asztalán se lehet találni. hogy keservesen megbánja. megragadta ruháját és megszaggatta. Mikor meglátta a bátyámat. egyél.

azzal felrakta egy tevére. Észrevétlenül felemelte a kezét. nem igaz! . egyszerre megjelent a férj. ízlik ez a bor?” . úgyhogy hóna fehérsége is kilátszott.el leszel ragadtatva ettõl a bortól. hogy egyszerre át tudta volna vágni egy teve nyakának mindkét ütõerét. és pompás díszruhát ajándékozott neki. „Mi ez. és ûzök játékot mindenkibõl. „Jó uram .felelte bátyám -. te söpredéke a teremtésnek?” . amit rólam mond. és nem is akarok tõled többé megválni. és akkorát csapott a gazda nyakába. mit akarok. és így szólt: „Már régen tréfálom meg az embereket. és kezével úgy tett. de bátyám Alláh színe elõtt szégyellte volna megtenni. mintha testvére volna. hogy felfogja. durva természetû. ott gyönyörû lányok voltak.” Mikor a háziúr ezeket a szavakat hallotta. hat testvér van a nyakamon. Ekkor érte mentem. beduinok seikhje. ott ezzel a fiatalemberrel akadtam össze. akit kegyedben részesítettél. és azt mondta neki: „Jaj neked.„Hát igyál. semmint rossz néven vehetned tudatlanságomat. Foglyod vagyok. bátyámra nézett. elhoztam ide. Minden. ennél zamatosabb bort nem ittam soha.kérdezte a gazda. ám a te méltóságod sokkal fennköltebb. te végtelenül jó vagy hozzám” . akit elláttál étellel.szólt a gazda. ó. tégy velem. aki a tréfáimat kiállotta volna. Mikor az igazhitûek fejedelme meghallgatta szavaimat . aki szereti a tréfát és a borsos mókákat. aztán ütött rá még egyet. mielõtt neked történetemet elmondtam. nagyon sürgölõdött bátyám körül. azt mondta neki. De most hagyd el ezt a várost. énekeltek és mindenféle hangszeren játszottak. A háziúr barátságot kötött bátyámmal. mintha azt is kiitta volna. õ meg a bátyám.szólt bátyám. eljutottam különbözõ éghajlatok alá. és ettek. és így éltek húsz éven át. elnevette magát. Õ végre rászánta magát. Hallgatag. foglyul ejtették. hogy kerítsek pénzt elõ. hangosan nevetett. aztán õ is úgy tett. hogy a szoba is visszhangzott bele. mert megkívánta. Másnap reggel újra ettek-ittak. mikor férje nem volt otthon. odament nyomorult bátyámhoz. Bátyám úgy tett. Bátyám megszökött a városból. Történt egy napon. amíg jóllaktak. amit akarsz. hogy váltsa meg életét pénzzel. Akkor az az ember meghalt. én a te rabszolgád vagyok. igazhitûek fejedelme. te vagy az elsõ. míg hírét vettem. és garázda módon viselkedtem ellened. váljék egészségedre és javadra” . Aki elfogta. szószátyár. Bátyám sírva felelte: „Alláhra. enyelgett vele. ölébe ültette. hogy a kalifa meghalt. bebocsátottál házadba.fejezte be a borbély -. Útján beduinok támadták meg. míg legyûrte õket a részegség. egy hegyen ledobta a földre és otthagyta. gondoskodtam ételérõl és italáról. te gaz! A feleségemet akarod elcsábítani?” Ekkor elõvette kését és kiherélte bátyámat. Most meg eljöttem. hogy kotnyeles. és telepedj meg másutt. aztán értesítettek engem. de lerészegedtem. és én állok helyt értük. ó.” Ekkor a kegyetlen beduin elõvett övébõl egy széles kést. és a szultán rátette a kezét a vagyonára. országról országra vándoroltam. és amint így voltak. A legnagyobb szolgálatot tettem neki. és már részegnek is tettette magát. kevésbeszédû vagy. tisztelt társaság. mégis olyan dolgokat fog rám. és azt mondta: „Igazat szóltál. „Ugye. és bátyámnak még egy pohárral töltött. kezedben tartasz. és nem kotnyeleskedel. enni-inni adtak neki. és egyre pénzt követelt. Arra járó utasok felismerték bátyámat.„Uram. Visszamentem Bagdádba. akkorát. ó. de még nem találkoztam olyannal. ez. és nem tudom a módját. szépek. és leszelte mindkét ajkát. hogy megint ostromolta bátyámat. mintha innék. mint a telihold. mert nagy mulasztás terhelt volna. ízetlen vagyok. amik bennem nincsenek.” . és féltem hazamenni.” Behozatta az említett ételeket. olyan nagyon megszerette. nincs nekem semmim. utána bementek az ivószobába. megitattál óborral. A beduinnak volt egy szép felesége. most már igazán. jobb kezébe markolta. akinek elég esze lett volna hozzá. különben megöli. Aztán ittak. mint aki iszik. ha én nem vagyok. elpusztult volna.szólt a háziúr. Megbocsátok és meghívlak asztalomhoz. az.” .” Bagdádból számûzve. Bátyám azt felelte: „Uram.

felelte a borbély -. kiengedték a borbélyt a kamrából. A király nevetett. én nem vagyok kotnyeles. fülei levágva. te Hallgatag. Vegyétek le a takarót a kis púposról. és hozzák elébe a borbélyt. és így szólt hozzá: „Hallod-e. „El kell hoznotok . amellett gõgös a magatartása. Elmentem egy sült halat venni. Aztán ettünk-ittunk. ez a muszlim és köztük ez a kis púpos ember holtan? Miért gyûltek itt össze?” „Minek kérded ezt?” . Azt mondta: »Te egész nap mulatsz. elmegyek a kádihoz. fejét ölébe vette. amit a zsidó mesélt. orra hosszú. megérdemli. hogy menjenek el a szabóval. hogy a konyhafelügyelõhöz lopja be. és bedugta a kis púpos szájába. és megfulladt. nem törõdöm egyébbel. és ez a történet nem csodálatosabb-e. mit mond: hátha megszerzi mindnyájatok számára a szabadulást. elkezdett hangosan hahotázni. megparancsolta szolgáinak. ez csodálatos dolog. majd hanyatt esett nevettében.kérdezte a kínai király. jöjjön el hozzám. és melyik a poharad. és mulattunk vacsoráig. magyarázzák meg a borbélynak. de ezé a púposé a csodák csúcsfoka. és mikor arcára nézett. amit rám fognak. mit jelent itt ez a keresztény. betesszük a földbe. Akkor eltávoztam. és megkérem. Feleségem fogott egy darab kenyeret meg egy szelet halat.mondta a király -. hallani akarom. úgyhogy eltömte a gégéjét. és nincs az a fecsegõ természetem.” Nemsokára visszajöttek az udvari emberek meg a szabó. az orvos meg azt eszelte ki. és õ elfogadta a meghívást. amit a keresztény mesélt. hogy a sáfár útjába állítja. amíg az éjszaka be nem áll. úgy hagyják . akit gúnynév aláz: Kit meg nem illet az. amíg én itthon ülök és szomorkodom! De ha most nem mész el velem szórakozni. Hogy megszabaduljunk tõle becsempésztük ennek a zsidó orvosnak a házába. úgyhogy megfogtuk. és leültünk az ajtó elõtt. Azt mondta: „Minden halálnak megvan a maga oka.« Elmentem hát vele. és láttuk. A király jól megnézte. amit rám akasztottak: Hallgatag. ez meg. Ekkor elmondták neki mindazt. melyik a bor.A kis púpos történetének befejezése Ezután így szólt a szabó a kínai királyhoz: „Mikor a borbély történetét meghallottuk. arca fekete. olyat ritkán találsz!” Most a király megparancsolta. válasszon el egymástól. hogy a király lássa. szószátyár természetérõl. Szerencsém volt azzal a névvel. hogy mesélj magadról valamit. hogy vigyázzunk rá.” Aztán odaült melléje. ezzel a kis púpossal találkoztunk. aztán visszajöttem. és a király elé vezették. hogy mi történt a kis púpossal. és látta. mert neki köszönhetjük. Ez történt velem tegnap.” A borbély így felelt: „Idõk királya. bezártuk egy kamrába. Feleségem nagyon morcos képpel fogadott. mint ami rám tartozik. már kilencven éves is elmúlt. hogy nagyon öreg. és a legjobb hangulatban végzõdött a lakoma. hogy ezeket a csodás történeteket megismertük. ez a zsidó. azt kívánom. A borbély csak csóválta a fejét. szemöldöke fehér. és így szólt: „Alláhra. hogy feljegyezzék érctáblákra. hogy a fiatalemberrel nagyon csúnyán bánt. A költõ is azt mondja: Figyeld meg embered. hiszen már tegnap óta halott. „Azért kérdem . mint a kis púposé?” Mikor a király ezt a történetet hallotta. Mikor visszajöttünk. Addig ültünk együtt.* Kértem. és leültünk az asztalhoz. amit a konyhamester meg a szabó mesélt. szakálla. meggyõzõdtünk kotnyelességérõl. Szép síremléket is érdemel. Aztán eltemetjük ezt a kis púpost. Hogy ne is tudd. az összes történetet elmondták neki. hazamentem. míg az esti imára hívó kiáltás el nem hangzott. Holtrészeg volt és énekelt: Oly kristályszín-borral tölts meg kristályfényû poharat.

aki feltámadt halottaiból? Ha Alláh ezzel a borbéllyal nem áldja meg. együttlétnek szétbontója. és kibékítette a kis púpossal. bekente vele a kis púpos nyakát. és végigsimította fejét. és kihúzott belõle egy darab halat a szálkával együtt: mindenki tulajdon szemével láthatta. biztos jövedelmet és fizetést állapított meg számára. Így éltek gyönyörben teljes és boldog életet. Ekkor elõvett egy harapófogót. a kis púpos ma a másvilág népéhez tartozik. talpra ugrott. A zsidónak és a kereszténynek egy-egy díszes köntöst ajándékozott. olyan csodás történet ez. A kínai király majd elájult nevettében. éppígy a jelenlevõk is. A szabót megtette szabójának. amit látott. betolta a kis púpos torkába. amit most mondtál?” A borbély így felelt: „Uram király.az õ prófétája!” Mindenki elbámult azon. hogy jegyezzék fel ezt a történetet. azonfelül megtette udvari borbélyának és asztaltársának. egyet tüsszentett. A kis púposnak szép. és Mohammed . mint Alláh. és tulajdon szemével tapasztalt.” A királyt meglepték ezek a szavak. . pompás öltözetet és állandó fizetést adott. amíg meg nem izzadt. mondd meg. hogy ebben a púpos emberben van élet!” A borbély elõvett zsebébõl egy kenõcsös szelencét.a késõi világra.” Mind azt felelték: „Alláhra. állandó jövedelmet utalt ki számára. és megkérdezte: „Te Hallgatag. A kis púpos nyomban felkelt. amilyennél különösebbet nem hallottam!” Aztán így folytatta: „Muszlimok és minden katonáim! Látott már valamelyiktek életében halottat. ez a csodák csodája.adjon reá üdvöt és áldást! . A borbélynak köszönheti életét. hogy kihúzta a torkából. eszméletre tért. a te kegyelmességedre mondom. aztán betakarta. hogy értetted azt. A borbélyt kegyébe fogadta. Az uralkodó most így szólt: „Alláhra. amíg el nem jött értük az örömöknek elrontója. díszes ruhával ajándékozta meg. Aztán felkiáltott: „Nincs más isten.” A kínai király elrendelte. és helyezzék el kincsesházában.

elgondolkozott a során: hová meneküljön? Hogy éljen meg? Mitévõ legyen. mert kifürkészhetetlen az õ útja -. Egyetlen öröme a parazsas csupor.de Alláh jobban tudja. drága kelmével. megrakta a szamarait. letûnt nemzedékek látta õsidõkben. föld. Egész nap ottmaradt. amennyivel véget vethetek szükségemnek. és boldogan. fejszét veszek meg egypár szamarat. terhes gondot. Apjuk már nem élt. Az utcán minden eb dühödten ráugat. oly nagy a tudása.mondanák. Ez aztán már rendes foglalkozása lett. elindult a hegyek közé. és a fát nyalábba kötözte. aztán felmegyek velük a hegyekbe. igen gyorsan elköltötték apjuk örökségét. Amint ezt a verset elmondta. ház. Hálás is volt a szíve érte. pénz. hogy fáját eladja. ha látja. emberségben. fát vágott. Még nyáron sincs kenyér kamrájában sehol. Könyv. se egy fél dinárja. Pedig észre és tanultságra alig akadt mása. és fátyollal . az árából pedig elláthatta magát és családját mindennel. Hogy árán egy napi falat kenyérre teljen. a keresményébõl pedig eltartotta a családját. hosszú századok ködében. Ott eladta a fáját. derült kedéllyel. szór rá vad átkokat. elment a piacra. hogy rég elröppent esztendõkben. egy apa-anya gyermekei. Annak jobb lenne. minden reggel felment a hegyekbe. osztozkodtak békességben a csekélyke örökségen. Viszont öccsének. Visszatért a nyugalma. kert. ami még megmaradt. lement a városba. Kinek könyvében a szegénység meg van írva. akár egy öszvér. hogy mihez fogjon. Így aztán áldásnak tekintette a foglalatosságát.ott visszadobnák nyomba. megtömött bolt: telis-teli minden jóval. az asszonynak mérhetetlen vagyona volt. a sötét múltak ölében Perzsia Khoraszán nevû városában élt két fivér. „Nem kell ez” . és el tudom tartani családomat.mindenik olyan nagy volt. egyszerre csak a távolban porfelleg kerekedett. Búját-baját ebben a versben panaszolta el: Mondják: ragyog tudásod. mint az elõzõ napon. tûzifát vágok és eladom a város piacán. Reggelre aztán ismét felkerekedett. Nyomornak bölcsességbõl eddig mi haszna vált? Csak ínség látogatja a szegény asztalát. Ezért hamar el is érték a jómódnak végét. sietett is fejszét meg szamarat vásárolni. Az osztozkodás után Kászim gazdag nõt vett feleségül. Alláht magasztalta és dicsérte. amíg egy napon. a testvérek vita nélkül. oly finom volt mûveltsége. ha leszállna már a sírba. De jaj. és így történt. este meg visszatért a városba. s ínségével rájuk rótt sok súlyos. Mikor aztán beesteledett. egész nap dolgozott: erdõt irtott. hogyan keresse meg a kenyeret. egyiknek neve Kászim volt. Csavargó is. akár a Hold az égen. amikor ott volt a hegyek között és vágta a fát.tudásomat meg engem. vetnék szemét-halomba. az ára bizonyára hoz annyit. Ali Baba nem tudta. Ali Babának szegény leány lett a párja: nem volt annak se háza. ha meg kell halnom éhen? Ha zálogba tennének . és a piac felé tartott. hogy mindennapi kenyerét megkereshesse? Így szólt hát magában: „Ha azon a pénzen. a másiké Ali Baba. Reggel már neki is indult a hegyek közé a három szamárral . se telke. nyugodt lélekkel aludt az éjjel.” Ezt a tervet tartotta a legjobbnak. gond most már nem kínozta. és ûzte tovább. amire szüksége volt. és úgy tett. penna és tudás .Ali Baba és a negyven rabló Azt mesélik . hogy a szegénység hamar nekik rontott. mit ér az ész.

Innen egy másik csarnokba jutott. hogy biztonságban legyen a lovasoktól. akkor mászott le a fáról. és magában azt gondolta. és figyelte. karddal. ahogy elõbb voltak felkantározták a lovakat. minduntalan rátámadnak a falvakra és a városokra. tárulj fel!” És abban a szempillantásban. és sanyargatják a lakosságot. hogy leírni se lehet. és a maga vállára akasztotta. és kötötték meg erõs talizmánnal. ha be is csukódik az ajtó. fõemberük vezetésével. és éles szemmel vizsgálta a lovasokat. amerrõl jöttek. de le nem vette szemét a rablókról. és zabos zsákokat vetettek a nyakukba. meggyõzõdött róla. mert a rablók lesbe szoktak állni az országutakon. hiszen tudom a titkát. kimondta a szavakat. Benne pedig ott hevert felhalmozva mindenfajta étel-ital. És így szólt tovább annak a csodás meséje. de alig tette be a lábát. hol van. sosem ügyelt rá. feltárult az ajtó. Ali Baba figyelte és a fáról szemmel tartotta õket. és mindegyikük nemes paripán ül. És ahányszor egy karavánt kifosztottak vagy egy falura rárontottak. állig felfegyverkezve. hogy sötét barlangba ér. Mivel abban a hiszemben volt. páncélosan. és a kis ajtóhoz tartott. fölmászott rá. hogy kimondta azokat a szavakat. égnek állt minden hajaszála. és feltárta az ajtót. üres nyeregtáskájukkal megint elõjöttek. hogy negyvenen vannak. amely megoldta a talizmánt. Ez a varázsige. A rablók. olyan sûrûn benõtt helyen. lovasok serege tûnt elõ. Itt aztán annyi kincset látott. hogy: „Szezám. annyi volt ott a tüskebokor. nagy volt a csodálkozása. hogy amint Ali Baba felmászott a fára. ahogy csak a torkán kifért.kinyílna-e vagy sem?” Odalépett. és elügettek ugyanabba az irányba. de még lélegezni se. felpattantak rájuk. Amint Ali Baba meglátta. mint az elsõ. és látta. A lovasok most megálltak. mert így gondolkozott: „Mit törõdöm vele. elkiáltotta magát: „Szezám. amelynek fénye gyönyörködteti a szemet. mint a rablóvezér: »Szezám. ijedtségébõl magához tért és megnyugodott. hogy rejtve maradjon minden emberi szem elõl. egy sziklafal felé indult. az ajtó felpattant. ha én is úgy elkiáltanám magamat. mert rablóknak tartotta õket. így szólt magában: „Vajon ez az ajtó. mindjobban távolodva. . hogy minden nyeregtáska színig tele lehet ezüst-aranypénzzel. Mindez azalatt történt. amikor márványból épült. De amint ez a porfelhõ fölszállt. világos csarnokot pillantott meg. nyeregtáskájukkal a vállukon. Mert így állt ez a dolog: ezt a helyet máridok építették. nagy remegve odasietett egy magas fához. Most rémült csak meg igazán.borította be a világot. Ott megállt és amint nézegette. bõsz oroszlánokhoz hasonlók. hogy ezeket a szavakat kimondta. A nyeregtáskákat ismét lovaik hátára erõsítették úgy. míg Ali Baba csöndesen meglapult. tárulj fel!” mondásra gondolt. a lombok közt nyugodtan ült. a lombos ágak közül szemügyre vette az embereket. belépett rajta. félelmében mozdulni sem mert. lemászott a fáról. erre a távol esõ helyre hozzák. hogy valóban rablók és útonállók. amit szem-száj csak megkívánhat. Aztán megszámolta õket. és megbújt az ágai közt. lándzsát hordtak hónuk alatt. Ekkor úgy megijedt. Amint Ali Baba biztonságban kezdte érezni magát. és lám. szájában kiszáradt a nyála. az elõbbi ijedelme és rémülete elszállott. Miközben ezek történtek. Csak amikor már nyomuk se látszott. mit csinálnak. és egy kis vasajtó elõtt állt meg velük. ki nékem ezt az érdekes történetet beszélte. zsákmányukat ide. volt a titkos jelszó. reszketett is minden tagja. Ali Baba búvóhelyén. vezérük olyan hangosan. A rablóvezér bement. Ali Baba igen megrémült tõlük. a rablók utána. melyek senkit cserben nem hagynak: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. Rejtekhelyérõl. magas oszlopokkal és pompás díszítményekkel. és oly pompásak. íjat a vállukon. A rablók vezére állt a csapat élére. míg csak el nem tûntek szem elõl. tárulj fel!« . Ali Baba csak bámult. és a szörnyû aggodalomban azt se tudta szegény. Amint most a rablók a vasajtó elõtt álltak. hogy az ajtó felnyílik. tárulj fel!”. hogy az ajtót nem is lehetett látni. az még nagyobb és tágasabb volt. amivel megint kinyílik!” Azután kissé beljebb hatolt. aztán mindegyikük levette a paripája hátáról a nyeregtáskát. õk varázsolták el. csak a felséges és magasztos Alláh kezében!” És mikor megint a „Szezám. meg se moccant. a lovaikról leszálltak. Ali Baba se vette eddig észre. be is zárult mögötte.

achát. csaknem elvesztette az eszméletét.és mósuszfelleg csapja meg. és vékony réteg tûzifa alá rejtette. Hozzá is látott. mert félt. annak meg Afrika legmesszibb tája. hogy az arannyal megtömött zsákokat a kincsesbarlang belsejébõl kifelé cipelje. bódultan és elragadtatva. amit Kínából vagy az Indus mellõl hoztak. Nem kívánom a másét. amíg le nem ért a városba. Ali Babának e sok mérhetetlen kincs láttára káprázott a szeme. Mint megannyi közönséges tûzifahasáb. amit ragyogni látott. nem is vennék észre. mielõtt a rablók ráakadtak. hol meg a drágakövek leggyönyörûbbjét nézte. Gyönggyel és drágakõvel volt tele. nem ismétlem. amit Núbiában vagy Hátsó-Indiában szõttek-fontak. hogy a szerteheverõ aranyból összeszed annyit. sõt több esztendõ sem lett volna elegendõ arra. mint a homok vagy kavics. azzal rosszat nem is tenne. hogy a szem csak úgy káprázott bele. és ami a másé. aztán rengeteg gyönyörû kelme. hogy máséhoz nyúljon az én kezem! Ezt a pénzt itt egy kincsesbarlangban találtam. Amikor a kincs kihordásával végzett. tárulj fel!” . Nem volt a világon olyan kelme. Fel is kiáltott: „Mit tettél. de amint a zsákot megtapogatta. szegénységemben is elégedett vagyok.és az ajtó kinyílt. hogy jobban szemügyre vegyen mindent: hol a gyöngyök legszebbjét vette kézbe. dinárok. elégedett szívvel ért az otthonába. és egészen bizonyos. Egy darabig nézgelõdött ebben a csodálatos csarnokban. sáfrány meg a tömjénféle finoman árad feléje. abrakos zacskót vetett a nyakukba. és senki se hibáztathatná érte. hol az arany csábította. az aranypénzes zsákokat felrakta a szamaraira. hevert a szantálfa összevissza dobva. ruháknak csodás brokátja. és odadobta elébe. amely még gyönyörûbb és ragyogóbb volt az elõbbinél. ne kínozd magadat ily aggodalommal! Távol legyen tõlem. és nagy rémület szállott rája. rózsavíznek bája részegítõn hullik rája. számolni lehetetlen. amiben részesített. Megint lement. Csak állt egy helyben jó ideig. Elgondolta magában. hogy a rablók nyilván sose számolták. bezárta a háza ajtaját. hogy még sok nap. te szerencsétlen? Ebül szerzett holmi bizony nem kell nékem. a hallgatónak hosszadalmas. ahol az illatoknak árja a levegõt általjárja. az illatos gyökereket meg. és vidám. ámbra. volt olyan. Elhatározta. az alkalmat felhasználtam. tömjének és illatszerek csarnokába ért. finom selyemkelme hívta. remek ezüstholmi . hogy meglephetik.” Aztán elmondta feleségének elejétõl végig kalandját a rablókkal. Bekötötte szamarait az istállóba. másszor meg áloéfa és a tömjén illatát szívta. amit az ember meg nem találhatott volna ebben a csarnokban: ennek itt Szíria a hazája. és vastag aranypénzt érzett alatta. Azután továbbment.„Asszony . csak elsápadt az orcája. és így tovább. Ha tehát élne az alkalommal. meg olyan. gyöngyöknek egész hegysége. mindenféle pénzek. Azután fogott egy aranypénzes zsákot. türkiz meg topáz. Az asszonynak nõttön-nõtt az álmélkodása. Továbbá a drágaság oly temérdek. mert unalmas. vagy még csak egy kis részét is felhalmozzák. felvitte a feleségéhez. És most hajtotta lefelé az állatait. Ennek a kincsnek már régen itt kellett lennie. olyan tömegben. át se lehet tekinteni az egészet. sem messzi földön. lökték egy sarokba. Mikor már mindent elmesélt. . nem kell nekem lopott holmi!” . arra nincs szükségem. hogy mérni. mint édes lehelet. hogy az ura lopta ezt a sok pénzt. jáspis meg smaragd.ki gyõzné mindet elsorolni? -. hogy ezek a rablók ilyen csodálatos kincseket összehordjanak. Áloé.felelt Ali Baba -. egyszer a gyöngéd. amit Alláh adott. az esze szinte elhagyta. elkiáltotta magát: „Szezám. egy másik zsákot hozott. korall. dirhemek. olyan tömegben. légy csak bizalommal. szebb nem készül itt. naddnak. ahányszor ki vagy be akart lépni. Végül a fûszerek. bement és egy harmadik csarnokba került. így ha el is venne belõle valamit. pézsma jó illatja egész valóját áthatja. magamhoz vettem és elhoztam. hogy nem becsületes és törvényes úton jutottak hozzá. benne temérdek pompás díszöltöny. és megköszönöm néki. Azután megindult.Halomban a színaranyrúd. aztán megint másik kapu tárult fel elõtte. amennyit csak elbír. mert azt hitte. mintha rõzse volna. és belépett a drágakövek csarnokába. sose mérték. Amint hazaért. Beérem én azzal. hol félretett egy-egy darab brokátot. és ebbõl a mérhetetlen kincsbõl egy keveset el is venne. nincsen hossza-vége. Ez volt a legnagyobb és a legcsodálatosabb mindenik közül. óva intette az asszonyt. selyme.

ássunk egy gödröt. és azt állítja. õ. neki hagytad a sokat. látta. hanem indult vékát kölcsönkérni. hogy szegény ember. Amikor pedig Ali Baba azután a zsákokat a szoba közepére ürítette. és kifelé adja az ínségest. Kászim bezárta a boltját és hazafelé tartott. és ott adás-vevéssel és mindenféle üzlettel foglalkozott. amely a viaszba beléragadt. hogy tíz vékányi.” . eddig sohase mért semmit. mert majd megette az irigység és bosszúság. nekiállt. . Nyugtalanul és álmatlanul töltötték az éjt. mindjárt megkérdezte: „Mi történt veled. hogy a mért gabonából valami ráragadjon. aki szegénynek mondja magát.„Hajónak látod. Meghökkent ezen. Ezért a véka aljára egy kis viaszt kent. Keserves-türelmetlenül várta haza az urát. és el ne árulja a titkot. Te pedig. szívecském? Miért szomorkodol? Miért sírsz?” Az asszony így felelt: „Nem tudsz te sokat tenni. õ sem. Aztán odaadta a sógornõjének. tudni szerette volna pontosan. Most belerejtette az aranyat. aztán felkiáltott: „Ali Baba azt állítja. Éjszaka nem aludt az asszony sem. hogy áll nálunk a dolog. a férje. Az szívesen odaígérte. hisz olyan szegénységben. éppen õneki annyi az aranya. Kászim feleségéhez. mi van Kászim feleségével. ne is veszõdj vele. legalább meg kellene mérni. aki jómódúnak és vagyonosnak tartod magadat. az asszony elkezdte a dinárokat számlálni.” Aztán elmondta esetét Ali Baba feleségével. és így aztán titkunk marad az eset. és benne egy dinárra akadt. folyton csak bánkódtak erõsen. Felesége pedig sietve visszavitte a vékát a sógornõjének. hanem szívét elöntötte az irigység. De nem örült. biztosra vette. Kászim. és kölcsönkérte tõle a vékáját. amiben mérhetett volna. Amikor Kászim végighallgatta felesége elbeszélését. az megköszönte a szívességet. szemem fénye. senkinek nem szólunk róla. de tartok tõle. ebgondolat!” De az asszony ügyet sem vetett szavaira. és mikor készen volt. míg csak Alláh kegyelmébõl valahára rá nem virradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugara. hogy megtudjuk. és az arany egy halomban hevert elõttük. Mikor beesteledett és beállt az éjszaka. Micsoda gabonája lehet éppen ma. mérd meg . Az asszony nem gyõzött csodálkozni. szemüket az álom kerülte. és ha fellebben róla a fátyol. hogy valódi arany-e. magában ezt mondta: „Ali Baba felesége olyan szegény. minden félelme elmúlt. és estélig ottmaradt. és megnézte a véka aljára tapadt dinárt. de amíg keresgélte.szólt erre férje -. mint a tûz. és szívében hatalmas örömre fordult. kifordította a vékát. amit mértek. Hagyjuk most kettõjüket. Ekkor Ali Baba így szólt hozzá: „Hallod-e. Azt mondom. Mivel igen szerette. rejtsük bele az aranyat. és kérkedel gazdagságoddal. hogy az aranyat lemérje. hogyan kért tõle vékát kölcsön.” De felesége ezt felelte: „Ha már nem akarod. és sietõsen hazaindult a vékával. hogy semmi vagyona sincs. akkor már: késõ bánat. hogy csak vékával lehet mérni. Nagy boldogan újságolta az urának. Alighogy megérkezett. szükségben éltek. hogy vékára van szüksége?” Ez nagyon fúrta az oldalát. Hiábavaló fáradság lenne. Te egyenként számolod a dinárjaidat. igazában csak szegény bolond vagy az öcsédhez képest. hogy Ali Baba szegény ember. Még egyszer jól megnézte. hogy az öccse igen gazdag lehet. szokása szerint kora reggel az üzletébe ment. mennyi lehet körülbelül. Belépett és feleségét komor tekintettel. Alighogy Ali Baba felesége magára hagyta. nem szívlelte meg õket. aki eközben jókora gödröt ásott. mert otthon nem volt semmije. õ meg hogyan tett viaszt a véka aljára. hogy megszámoljuk. és megint feltöltötte földdel. kevés a te erõd! Bárcsak az öcsédhez mentem volna! Úgy van. Ezen a napon felesége nehezen várta hazajöttét. az lesz a leghelyesebb.hogy jól vigyázzon ám a nyelvére. és gonosz szándékok ébredtek benne. beérted a kevéssel. Elment hát sógornõjéhez. hogy az emberek megtudják. szomorú arccal találta. hiszen tudta. nem tudod te ezt megszámolni még két nap alatt se. és a dinár hogyan ragadt rája. a keserûség lelküket megülte. és nézzük. úgy égette a belsejét. és vékával méri az aranyat! Honnan ez a nagy gazdagság? Hogy jutott ennyi aranyhoz?” És irigység fogta el a szívét.

minden vagyonom a pár szamaram meg a fejszém. mi van a barlangban. nem tarthat ebben vissza senki. és megtanította a bûvös szóra: „Szezám. és neki is juttat belõle. és nem hibáz-e a kard. mert féltettelek. mi hogyan történt. engem be nem csapsz! Mert az igazság kiderült. kalandját a rablókkal: hogy hatolt be a kincsesbarlangba. Figyelmeztetésével pedig nem gondolt. azt kívánom. és kérte. amennyi jólesik? Mit ér a pénz. amennyit csak kívánok. azután elbeszélte bátyjának. és a közönséges. Utóvégre. ha száz esztendeig élnének. ami vele történt.Megmutatta a viaszba ragadt aranypénzt. amit Ali Babával végzett. Egészen megdöbbent. Hisz még akkor se élhetnék föl. hogy engedett neki. mert felesége olyan ostoba volt.” . hogy minden fogalmat és képzeletet felülmúl. mint amit elvittél. õszintén megörült neki. bepanaszollak a helytartónál. Mert fölkeltetted bennem a vágyat. Így fejezte be beszédét: . hogy olyan zsugori módon. mintha földhözragadt szegény lennél. amit neked kölcsönadtunk. és áruld el a titkát. még mindig sokszorosan több lesz. Ragyogott az arca. Ha te magad akarsz a kincsesbarlangba elmenni. De ha még többet szeretnél. így szólt az öccséhez: „Kedves öcsém. Ha akármennyit elcipelsz. ha nem használja az ember? Nem tudod. és nem mérnétek vékával az aranyat!” Most látta Ali Baba. amiket beszélsz: nem tudom semmi okát. amit hazahordtam. amikor hazatért és elbeszélte feleségének. aminek nem fogsz örülni. ha megosztja a bátyjával. Alighogy Kászim leült oda. ha nem hallgat el semmit. és annyit hozhassak ki. amit drágakõben. hogy mutasd meg nekem a kincsesbarlanghoz vezetõ utat. ki. hogy el ne felejtsd! Másként nagy gondban leszek érted a rablók gonoszsága miatt.„Ilyenfajta osztozkodás nem kedvemre való . hogy meg akarta mérni az aranyat. hogy fellebbent titkának fátyla. napfényre került. mikor pedig dúsgazdag vagy. hol van a kincsesbarlang helye. akkor aztán olyat kapsz. ha mégoly jó is? Belátta hát. Most már én is azt akarom. mint ha felfedi a titkát. azon nyomban öccséhez indult. foglalja el a díszhelyet. hogy bántódás ér a rablóktól. és amit ott kell hagynod. minden. hogy a fösvénység rossz és csúf dolog. Ha nem teljesíted a kívánságomat. Elmondom szívesen. miért teszel úgy.válaszolta Kászim -. De nem megbotlik-e a legjobb ló is. és így folytatta: . hogy odamehessek. . Ali Baba üdvözölte. Ha aranyad nem volna garmadával. olyan nyomorultul élsz. és a varázsigét is megjegyezte magának. Szavait így fejezte be: „Bátyám. Csak azért haboztam. nem lett volna rá szükségetek. amit tudni szeretnél. hogy meglássam. amikor pedig olyan vagyon ura vagy. így szólt hozzá: „Miért fenyegetõzöl a helytartóval? Nem ellenkezem én veled. intõ szavát nem fogadta meg. hogyan lehet behatolni. amit még a láng se emészthet meg? Mi az oka. és költhetnél.Ezt találtuk a vékában. és mindig csak abból költenének. tisztátalan tulajdonságokhoz tartozik?” Öccse erre így felelt: „Ó. Nem gátolhat. és bemehessek úgy. tárulj fel!” Meg azt is hozzátette: „Jól eszedbe vésd ezeket a szavakat. ahogy te is bementél. és váratlanul toppant be házába. õ meg hibát követett el. merre vezet az út a hegységbe. nagy örömben vált el az öccsétõl. láthassam. csak jó vége legyen a dolognak!” Amint Kászim megtudta a kincsesbarlang helyét meg az odavezetõ utat. mégse tudod kiüríteni. Vigy el onnan mindent. Így mérlegelte a dolgokat. és elárulom a titkodat.Amint Kászim elmondta reggeli imáját.s bejárhatok vele tetszésem szerint. abból nekem se károm. se hasznom nem lesz.” Amint Ali Baba bátyja szájából ezeket a szavakat meghallotta. annyi ott az arany. nem veszélyezteti hát a szerencséjét. csak úgy sugárzott az örömtõl. legyen a kettõnké. és hogy hozott haza egy halom aranyat meg minden egyebet. Mert kezemben van a kincsesbarlang kulcsa. Jól vigyázz. és a legnyájasabban fogadta. hogy hibáját nem teheti másképp jóvá. ahogy mondod! De nem úgy van: szegény ember vagyok én. és most már a legokosabb. és bátyjának elmondja. kelmében csak megkívánt. amihez csak kedved van. bárcsak úgy állna a dolog. de még egy szót se értek belõle!” Kászim azonban folytatta: „Nem használ itt semmi csalafinta csûrés-csavarás. és így került napvilágra.” Azután megmagyarázta neki. és amit rejtegettél. hozok neked többet is. osszuk el egyformán.

de nem és nem jutott az eszébe. megint leült és töprengett. mert bár az idõ múlott. és mindegyikre két üres ládát rakott fel. hol meg csöndesen sírdogált fájdalmában. annál jobban nõtt a félelme és aggodalma. az ajtóhoz tartottak. Aztán az éjszakát vidám várakozásban töltötte. Minél tovább idõzött a kincsesbarlangban. elbûvölte a látottak csodás volta. Leült hát töprengeni. hogy sokan vannak. míg minden gabona nevét fel nem sorolta. abból a másodikba meg a harmadikba jutott. bizony teljes-tökéletesen elfelejtette. olyan hangos szóval.” Ezután felszerelt tíz öszvért. mi történt a rablókkal. az volt a szándéka. megállították lovaikat. ha Alláh is úgy akarja. Ekkor . elkiáltotta magát: „Szezám. a sok drágaság elbájolta. akikrõl az öccse beszélt. alig bírt magával örömében. és maga elõtt hajtotta õket a hegység irányába. tárulj fel!” És lám. hiába. leszálltak róluk. Fogott egy zsák aranyat. tárulj fel!” De az ajtó meg se mozdult. míg végre már feladta a reménységet. védelmi állásba helyezkedve az öszvérek tulajdonosai ellen. míg egyszerre tövis és bozót között elõtte állt a sziklafal. Remélte.„Holnap reggel. mohó vággyal a kincsek után. és elhoz mindent. mindegyik teherhordó állatját ellátta a szükséges málhásnyereggel meg kötelekkel. tárulj fel!” De az ajtó csakúgy zárva maradt. és így ment csarnokról csarnokra. Most ki akarta mondani a varázsigét az ajtó felnyitására. és az ajtóhoz vitte. hogy a rablók vannak itt. mit is szeretne legjobban. mégsem tudott arra a névre emlékezni. mikor a bûnbánat már mit sem használt. hogy kiszabadulhassak ebbõl a szûk börtönbõl!” Hagyjuk most õt. a jelmondat tökéletesen kiment a fejébõl. úgy érezte. micsoda növény is volt az. És ekkor így szólt: „El kell pusztulnom. míg csak oda nem ért. és patakokban ontotta a könnyet. ahogy a torkán kifért. Alighogy megpillantotta. tépte a szakállát. amennyi kincs meg drágaság csak ott hever. aztán már nem törõdtek velük. Azután így kiáltott: „Búza. az aranyat vagy a kincseket. port szórt a fejére. és még sokkal több arannyal térek vissza hozzád. nem tetszett nekik a dolog. bezárult mögötte. Amint így járkált jobbra-balra. Ott aztán keresni kezdte azokat az ismertetõjeleket. vállára vetette. és lássuk. Keservesen teltek az órák. Aztán szomorúságot. amit az öcsém felajánlott! Bárcsak leküzdöttem volna mohóságomat. mint amennyit az öcsém hozott. De a „Szezám. és nem kell az öccsével semmit se megfeleznie. Tovább sorolta egyik gabonafajta nevét a másik után. De a barlang közelébe érve. hosszú óra. de nem jött szó a nyelvére. hogy hiába nevezi meg sorra minden növényfajtának a nevét. Addig-addig keresett-kutatott. Azután útnak indultak a kincsesbarlang felé. ahogy volt. fájdalmat és bûnbánatot kezdett érezni. felfigyelt és biztosra vette. és kardot rántottak. nem tudta a gondolatába visszaidézni. az ajtó mögé bújt el hát. elrejtsék. tárulj fel!” varázsszavára az elméje nem tudott visszaemlékezni. És így szólt: „Bárcsak beértem volna avval. és legszívesebben a kincseket egytõl egyig mind magával vitte volna. az ajtó feltárult elõtte. megpillantották a ládákkal megrakott öszvéreket. most. Így ült ott egy darabig a legnagyobb nyugtalanságban és aggodalomban. ledobta válláról az aranyat. hogy minden perc hosszú. kifosztották és gazdag zsákmányt ejtettek. szokásuk szerint. semmi kétség. amit tett. Azt kiáltotta: „Árpa. amely most vesztembe visz!” És közben egyre öklözte az arcát. Az öszvéreket szétkergették a hegységben. Ekkor Kászim tovább indult az elsõ csarnokba. és egy darabig azt forgatta elméjében. elindulok a hegységbe. és õ nagy sebbel-lobbal berontott a kincsesbarlangba. Aztán megint: „Csicseriborsó. Mikor Kászim a lódobogást meg a férfihangokat meghallotta. amiket ebben a szorultságban eltöltött. hogy gyorsan kisurran. Hol kiáltozott. Amikor már tisztán látta. hogy a rablott holmit. De mivel a kincsesbarlang körül senkit sem láttak. nincs kivezetõ út. tárulj fel!” De az ajtó nem tárult fel. hogy sikerül megmenekülnie. amikrõl öccse beszélt neki. azért. mert azt gyanították. az ajtó. mint rendesen. hogy másnap a kincsesbarlangba megy. menekülésre készen. Azok közben egy kereskedõkaravánra találtak. végre az arany mellett döntött. siránkozott. Hajnali szürkületkor felkészült öszvéreivel. nem jutott eszébe. Gyanút fogtak. De mihelyt a küszöböt átlépte. aminek a nevét az öccse megmondta. amíg az egész barlangot be nem járta. hogy ebbõl a bajból kimenekül.

más már nem hatolhat be a kincsesbarlangba.szörnyû éjszaka volt! De amint észrevette. és meg volt gyõzõdve haláláról. távol esõ. hogy az áhított földi javakat hamarosan a magáénak mondhassa. mert attól tart. és férje még mindig nem tért haza. hogy a bajból meneküljön. a legrosszabbtól kezdett tartani. hogy bátyja nem jött vissza. Alig kiáltotta el magát. De visszatartotta az asszonyoknál szokásos hangos sírás-rívást és jajveszékelést. hogy férje reggel a hegyekbe indult. amit az asszony beszélt. tanácstalan vagyok. biztosan megvan rá az oka. hogy: „Szezám. Sebesen szaladt a rablók között elõre. és dús zsákmánnyal tér vissza hozzád!” Kászim felesége megint hazament. Így töltötte az éjszakát. Amikor Ali Baba meghallotta. hogy látatlanul hajthassa végre tervét. alig várta. és minden veszélyt elkerüljön. és látták. és mindnyájuktól mégse tudott megmenekülni. õ pedig fél. mert attól félt. hogy eddig elmaradt. szívében reménységgel. Azután eltávoztak. Csak az nem fért a fejükbe. és útjukra mentek. csak éjszakára akar hazaérni. hogy a szomszédok megneszelik. panaszszóval. felnégyelték a holttestét. és megmondta neki. az elsõt. Ali Baba megnyugtatta. aki megszabadított bennünket ettõl az átkozott gazembertõl!” És hogy bûnhõdésével figyelmeztessenek és elijesszenek másokat. de csak nem tudott megnyugodni. be nem sötétedett. és intõ példaként a bejárat mögé akasztották. és faggatózni fognak. és a földre lökte. hogy valaha is hazatér. és mind ez ideig még nem tért haza. igen ám. és kicsordultak a könnyei. és hogy talált rá az ajtó titkára. hogy hajnalodik. ébren. és Ali Babához ment. azért halasztja. mert kívülük csak a magasztos és dicsõséges Alláh tudta ezt. És így szóltak: „Magasztaltassék Alláh. hogy annak a hegye villogva szaladt ki Kászim hátán. elmondta neki. fogta a fejszéjét. és Kászim még mindig nem jött vissza. Ekkor nem is akart lefeküdni.lépett az ajtóhoz a rablóvezér és megszólalt: „Szezám. míg csak le nem ment a nap. mi van Kászim feleségével! Egész nap csak ült. hanem vérnyomokat fedezett fel. szívében ezer aggodalommal férje elmaradása miatt. és kikutatom. úgy. tárulj fel!” Amint az ajtó felnyílt. mert csak várta. De odamegyek magam. megörültek és megint megnyugodtak. De amikor beesteledett. hogy célját elérte. szinte kezében érezte már a dinárokat és az imádott aranyat. mint azelõtt. és várt rá. vagy szerencsétlenség érte. Kászim elõugrott. nyomban Ali Babához sietett. felkiáltott: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. Odalépett az ajtóhoz. kimondhatatlan rémület szorította össze szívét. már fel is nyílt az ajtó. hogy mi történt. hogy mi van vele. és le nem szállt az éjszaka. Otthon nagy búsan leült. De rohantában nekiment a rablóvezérnek. felhagyott minden reménnyel a bátyja dolgában. Felültek lovaikra. az asszony nyugtalankodni kezdett. Alláh védjen. és útnak indult a hegyekbe. tárulj fel!”. neked aztán jelentem a tiszta igazságot. és ott semmi öszvért nem talált. és legtöbben azt gondolták. mint ahogy mindennap szokta. Amikor az éjjelnek kétharmada már letelt. hogy kiderül a titka. Azt hiszem. nyugtalanságban. minden rossz elmúljon. beszéd közben patakként omlottak könnyei. a legsötétebb gondolatok kezdték kínozni. hogy valami akadályra bukkant. a másodikat meg a harmadikat el is hagyta. mert azt hitték. akit elragad a kapzsiság. hogy jutott el erre az ismeretlen. szemét elkerülte az álom. és mellének szegezte a lándzsáját. Így lelte Kászim a halálát. és így szólt: „Ne aggódj! Ha mostanáig nem jött haza. Hagyjuk menni õket. hogy a megölt Kászim a tolvaj. szívében aggodalommal. ha valaki be merészelné tenni erre a helyre a lábát. ez a jutalma az olyan embernek. várta az urát. õ vitt el mindent. De amint a barlang bejáratához közeledett. a hajaszála se görbül meg. de amazok negyvenen voltak. és aki ármányt és árulást szõ saját testvére ellen! Mikor aztán a rablók bejárták a kincsesbarlangot. bánatban és gondban. Egyikük eléje állott. Íme. és nézzük. az ajtó bezárult. szörnyen felbõszültek. csak a felséges és magasztos Alláh kezében! Most. félelemben és aggodalomban . mert sejtette. és õ bajunkban ellenünk ne forduljon!” Azonnal felkészült szamaraival. Meglátod. feladta a reményt. eldugott helyre. mit hordtak el onnan. nehogy nappal érjen a városba. úgy. ami a tulajdonukból hiányzik. és . Amint most holtan és mozdulatlanul hevert elõttük.

Senki ki nem kerülheti.hála Alláhnak . és felment bátyja feleségéhez. és az én nõmnek nem lesz ellene kifogása. ha most sír-rí és bánkódik: a legokosabb és legsürgõsebb az. felnégyelve az ajtó mögött függött. általában. fiatal. és hozzá térünk vissza. és én férjed leszek. amíg csak el nem ért bátyja háza elé. amit tõle hallott. aki ellátott bennünket. és ne vigy bennünket a romlásba!” Azután elbeszélte. keserves bánat szállt szívébe. A gyászolás egyetlen halottat se támaszt föl. De mi történjék most ezzel a holttesttel?” Ali Baba így felelt: „A halott dolgát bízd rabnõdre. hogy az iszlám vallási kötelessége szerint az volna a dolga. ha ad. Kopogott. nemes lelke volt. hogy megélhessünk. nyitott neki ajtót. úgy illik. ha összeszedi elméje minden erejét. mélységesebb szomorúsággal a szívében. nem kell küszködnünk. hisz tudod. leereszkedett a város felé.” Szamarait az udvaron hagyta. Még más nagybecsû. és nem felelt mindjárt. hogy megbeszélhessük a dolgot. amiben az õ nagy kegyelme minket részesített!” Kászim felesége lelkében Ali Baba e szavai hallatára a gyász és a mély fájdalom kicsit megnyugodott. Így folytatta: „Arra gondolj és higgy abban erõsen. Még sejtelme sem volt arról. igen éles esze. Szenvedés után öröm és áldás következik.” De aztán belátta. Mardzsána pedig zavartan követte. A ház minden ügyes-bajos dolga az õ vállát terhelte. azon tanakodva. Ali Baba. De amint Kászim felesége megpillantotta. hûsítsd szívem forró fájdalmát!” Hanem mikor Ali Baba habozott. sötét szemöldökû és minden tekintetben tökéletes. Így szólt: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. micsoda esze van. csinos arcú. Ali Baba az udvarba lépve így szólt hozzá: „Most mutasd meg. kínlódnunk. jajveszékelésbe tört ki. a jó s helyes terv. de nem súlyos kincset is felrakott. Íme. balsors ránk van mérve. mint a gyermekét vesztett édesanya. milyen körültekintõ. és helyes tervet és biztos határozatot eszel ki. és hogyan találta meg fivére holttestét a kincsesbarlangban. és . és egyetlen bánatot se hárít el. Akkor mind egy családot képezünk. hogy mitévõ legyen. és rémületében. kínzó gondolatok tengerébe süllyedten. ki vagy. Gyere be velem.Ali Baba azonnal megpillantotta Kászim holttestét. hogy mindenre utat-módot találjon!” Otthagyta Kászim feleségét. kieszeltem végül: te hozzám jössz feleségül. Igen. jót-e vagy rosszat? Gyorsan nyugtass meg. erõs szíve. Amikor sötét lett. bájos külsejû. elébe kiáltott: „Mit hozol. hogy mit csináljon a holttesttel. felhagyott a sírással. és útjára ment. iszonyatában majdhogy el nem ájult. és így szólt hozzá: „Engedelmes feleséged és szófogadó szolgálód leszek. világos ítélete. Amit titokban elrendelt a sors. Mélységesen fájlalta bátyja sorsát. Jó darabig várt. hogy életünk és vagyonunk Alláh adománya. az beteljesedik. és dicsérjük azért. szája megvonaglott. ha csapása sújt. Erre a látványra végigborzongott a hátán a hideg. fogai összeverõdtek. majd az úrnõd elõtt elmondom. minden szükséges holmi beszerzését is rábízták. és beborította a kincsbõl való kelmékkel. és baj esetén bátor. fölrakta a szamárra. Mardzsána! Fontos dologban van rád szükségünk. ne emeld fel a hangodat. Ez a rabnõk egyik legszebbike volt. Ezért köszönjük meg az Ajándékozónak. mit tett és mit látott. és milyen alkalmas arra. Ha pedig egyben-másban valami utat-módot kellett kieszelni. már rájött az igazságra: és sírásba. felnégyelve és az ajtó mögé akasztva. Ali Baba azonban így szólt: „Tartsd vissza sikolyaidat. hogy bátyját halotti lepelbe burkolja és eltemesse. Jobb magunkat Alláh akaratának alávetni. mert tettben és gondolatban eszes és szemérmes. hogy megköszönjük neki. amit a végzet számára elõírt. szép alakú. míg csak le nem szállt az éjjel. De ami még ennél is többet ért. mint siránkozni és ellenkezni. Fogta hát a szétszabdalt test négy darabját. jámbor és istenfélõ. hogy az emberek ne tudjanak meg rólunk semmit. túltett a legtapasztaltabb és legokosabb férfin is. letörülte könnyeit. milyen kitûnõen tud tervezni. Jósors. csak a felséges és magasztos Alláh kezében! Õ teremtett minket. hogy semmi célja és értelme. Legelõbb ezért arra gondolt. .van mit a tejbe aprítanunk. elveszlek. és egy barna abesszíniai rableány. Így hajtotta maga elõtt szamarait. végre tûzifával tetézte a terhet. Amit te csak jónak tartasz. Mardzsánára. és tûrjük. abba én mindig belenyugszom. a szolgálójuk.

végy magadhoz tût meg fonalat. amire szüksége volt. egy darabig nézegette a tenyerén. mint a vak ember. most gyorsan elõvette. és megértette mindezeknek a dolgoknak az okát. aztán halott. és engedd meg. ha már semmi remény sincs felgyógyulására. hogy jártas a gyógyítás és orvostudomány minden ágában. hogy szomorú képpel jár ki és be a bátyja házába. és olyan szert kért tõle. Musztafa seikh felelte a lány -. efelõl nyugodt lehetsz!” Ezekkel a szavakkal egy második aranypénzt nyomott a kezébe. aki nem tudja. mi ennek az oka. míg csak el nem értek a megboldogult Kászim házához. tût és minden varrószerszámot. az megengedett és semmiképp sem tiltott dolog.felelt a lány -. és jöjj velem. Mardzsána pedig már készen tartotta a kendõt. aki megteszi!” . félek.” Az öreg odaadta neki a gyógyszert. Ali Baba követte a tanácsát. hogy teljesítsem óhajodat!” . amit akkor adnak be a betegnek. Egy jó cselekedetet kell véghezvinned. ahova most el akarta vezetni. Ez mindig igen korán nyitotta a boltját. hogy beteg a bátyja. a város utcáin át. és nagyon súlyos az állapota. Ali Babának elmesélte. és egy aranypénzt csúsztatott a markába. nem. rabnõk úrnõje. magához vett fonalat. a kór teljesen ledöntötte. választékos udvariassággal köszöntötte. Olyan kenõcsöt kért tõle. szomorú arcot. szándékosan kerülõutat választott. Musztafa seikhhez. hol jobbra tért ki. ami Alláhnak és a prófétának tetszésére szolgál. amit én kérek. Ez a vénséges vén ember híres volt arról. se húzódozni. amíg csak el nem ért egy foltozóvargához. és hogy minden orvosszert és gyógyfüvet ismer. Az aggastyán megkérdezte: „Kinek kell nálatok a kenõcs?” A leány ezt felelte: „Uram. hogy mit kívánsz. és a titok fátyla fel ne lebbenjen rólunk. seikh . Kászim súlyos betegségben fekszik. légy nyugodt! Én majd úgy intézek mindent. amiért meglesz a földi és mennyei béred. igen szívesen megteszem és nem ellenkezem. hosszú szakállú és bajuszú öregemberhez. A városban gyorsan elterjedt ennek a híre.” Elment és egy fûszerszámkereskedõt keresett fel. micsoda furfangot eszelt ki. mendegéltek. akkor keress mást.„Ó. hogy az öreget megzavarja. Így vezette mindig messzebb. hogy a lány valamit akar tõle. felnégyelt urára tekintett. amilyet csak súlyos betegségeknél rendelnek. amivel a becsület ellen vétek. hogy semmi a nyugalmunkat meg ne zavarja. Másnap reggel pedig Mardzsána még hajnali szürkület elõtt útnak indult. járjon el most gyakran a bátyja házába. ó. úgyhogy az semmiképp se ismerhesse fel a helyet. Aztán kelj fel. néhány dirhemet fizetett érte és hazatért. a lány kifizette és elment. Elpanaszolta nekik. hozzá fordult: „Add tudtomra. Tudták róla. akármit parancsolsz. a varga pedig ment vele. ketten. hogy dús tapasztalatai vannak a gyógyszerkészítésben. és ajánlotta neki. hogy a végét járja.Mardzsána végighallgatta ezeket a szavakat. Az úrnõm már sír és jajveszékel. aki ugyanabban az utcában lakott. de ha valami bûn vagy vétek.„Alláhra. az emberek beszélni kezdtek róla. Hozzá ment hát a rabszolgalány. kérdezõsködtek. Másnap reggel megint lement a gyógyszerkereskedõhöz. hova és mi célból megy. talpra ugrott és így szólt: „Szolgálatodra állok. Mardzsána halkan . és bekötötte a varga szemét.” Bezárta boltja ajtaját. Amikor az aggastyán megkérdezte: „Hát nem használt tegnap a kenõcs?” . egy nagyfejû. és az emberek ismerték ezt a szokását. mosd meg a kezedet. Mikor az megpillantotta.” A fûszerszámos ezekkel a szavakkal adta át neki a kenõcsöt: „Bárcsak Alláh ennek segítségével megadná gyógyulását!” Mardzsána átvette kezébõl a gyógyszert. Amint Musztafa seikh meglátta a ragyogását. merrefelé jár. és mutasson közben gyászos. a lány hol balra fordult. engedelmeskedem. Aztán kézen fogta. és amikor a környék népe látta. messzebb. Ezekkel a szavakkal nyugtatta meg úrnõjét: „Ne aggódj.ezt felelte rá: „Alláhra. és vezette utcáról utcára. ó. és hogy az ne is sejtse. és ezt mondta: „Ez a nap Alláh áldásával kezdõdik!” És mivel látta. és amiért a legkisebb kár sem érhet!” Az öreg így válaszolt: „Ha olyasmit kérsz tõlem. amint megegyezett vele. Így mentek. húzz szandált. hogy bekössem szemedet. az elsõ volt a bazárban. zömök testû. nem! Az uram a végét járja. nem bírt tovább ellenkezni. a halállal küszködik.

gyászdalokba meg jajveszékelésbe fogtak. De Mardzsána így szólt hozzá: „Ne félj. de azért megfizette õket. és ismeretlen helyen találta magát. utcáról utcára. egy holttestet összevarrni. hogy rosszul járnék. Most bevezette Musztafa seikhet a házba. amit nem ismerek. és így szólt magában: „No. hogy részt vegyenek a gyászban Kászim elvesztésén. meleg vizet és szappant hozott. De Mardzsána lement hozzájuk. A lakosság pedig ballagott a gyászmenettel. barátai áldással emlékeztek meg róla. szétoszlottak és útjukra mentek.bekopogott. aki most tizenkét . és tudassátok az emberekkel!” Ebben a szempillantásban az asszonyok már el is kezdték a sírást-rívást. és elföldelték a halottat . nem esik semmi bajod. Kászim halálának híre hamarosan elterjedt a városban. Mardzsána ismét bekötötte a szemét. így hát nincs más hátra. Ott megásták a sírt.” Odaadta neki a negyedik aranypénzt. hogy a vallási szokás szerint megmossák. és mindenki abban a hiszemben volt. hogy beszélj róla. hogyan cselekednék leghelyesebben. nagy ijedtség fogta el. Most eljöttek a jó barátok. és ott lakott vele meg elsõ feleségével. a leány levette a varga szemérõl a köteléket. és verték az arcukat úgy. Ily módon Kászim megöletése titokban maradt. és jajgattak. kiállíttatta számára a házasságlevelet. gyilkosainak megbüntetése pedig a felséges és magasztos Alláhnak dolga. Csak azt kívánjuk tõled. és nõtt a messze hangzó. Volt sok könnyhullatás. vagy hogy elmeséld. De amikor Musztafa seikh a szemét kinyitotta. és kivezette a kapun. abban a szempillantásban ajtót nyitottak nekik. és azt mondta nekik. ellenségei meg kárörömet éreztek. Az embereknek nagyon tetszett. és bátyja iránti nagy szeretetével magyarázták tettét. míg minden vérnyomtól meg nem tisztította. és megint teljes testté illessze össze. hogy megint egy darabból legyen a teste. hogy így cselekedett. hogy ennek a megölt embernek a részeit erõsen összevarrd és tagjait összeilleszd úgy. és ha nem is tudták. természetes halállal halt meg. biztos. és egész testében reszketni kezdett. miért történt mindez. és halotti lepelbe burkolták. Ott leoldta szemérõl a köteléket. ki ne fecsegjed. akikrõl nem tudom. kenõcsökkel megkenték. még mielõtt az emberek elõjöttek volna házaikból. mi a szándékuk. mint hogy meghajoljak az akaratuk elõtt. Mikor mindezzel kész volt. ahol urának holtteste feküdt. a kincsesbarlangból hozott pénzt is átvitte magával. Azután felöltöztette ruháiba. A halottmosók nagy vígan odább álltak. Musztafa seikh elfogadta. és nem érdemlek büntetést!” Leült hát. otthagyta és elment. és a fekhelyére helyezte. Elbeszélte nekik. A bolthoz érve. nem ütötték bele az orrukat abba. zokogó búbánat és kesergõ jajszó. Ali Baba feleségül vette Kászim özvegyét. és így fejezte be: „Most hozzátok nyilvánosságra Kászim halálát. Azután azon gondolkozott. Aztán vele ment. és megmosta ura holttestét. úgyhogy senki se figyelhette meg õket. hogy a szomszédok meghallották õket. és nekilátott. míg el nem értek a temetkezés helyéhez. és feladatát teljesítette. És végre is. hogy mit végzett. Mikor dolgát elvégezte. siránkoztak. méghozzá a járandóságukon felül. oldalzsebébe tette. Mikor pedig a törvényes idõtartam letelt. Ha ellenkezem velük.Alláh irgalma legyen vele! Ezután az emberek visszafordultak. hogy a meggyilkoltnak részeit összevarrja.” Ezekkel a szavakkal odanyújtotta neki a harmadik aranypénzt. és kézen fogta. amit láttál: ami nem a te dolgod. Mardzsána a többi nõvel meg a siratóasszonyokkal mögöttük lépdelt. senki sem tudta meg. hogy mi történt valójában. Amint megint hazatért. elküldött Ali Babáért meg a feleségéért. és asszonyává tette. Alláh Ali Babát egy fiúval ajándékozta meg. és emberek között. Itt vagyok olyan helyen. és elindultak vele a temetõbe. kis öreg. most hadd szedem össze az eszemet. mi bûn az. egyikbõl a másikba fordult be. másként olyan érhet. ami elveszi a kedved. Ennek a felkaszabolt embernek a vére semmi esetre se az én lelkemen szárad. ami nem rájuk tartozott. Ezután elõhozták a hordágyat. Kis idõ múlva megjelentek a halottmosók. ráfektették a halottat. ezért nem érhet vád. és így szólt hozzá: „Megõrizd ezt a titkot! Óvakodj tõle. hogy mi legyen elhunyt bátyjának üzletével. abba a helyiségbe. hozzá még meggyilkolt ember hulláját pillantotta meg maga elõtt. Ezután Ali Baba áthordatta a holmiját az asszony házába. hogy a holttestet már megmosták.

ne nyugodjunk. útjára bocsátotta. de férfi is legyen a talpán. Ennek az emberünknek kereskedõruhába kell öltöznie. és várakozásunkat nem elégíti ki. és vállalja ezt a nehéz. elfogadták a feltételeit. és mi módon halt meg. kereskedõruhát öltött. aki a boltot õrizze. hogy okos cselekedetre nincs képessége. tisztán látták. eljött az idõtök. hogy hírt szerezzen. és mutassuk meg. kinek kicsi a bátorsága. rangját és méltóságát magasra emelem. hogy megint tekintélyes mennyiségû kincs tûnt el a barlangból. köves útra. Ez a gondolat igen nyomta a lelküket. hogyan fog bemenni a városba. hogyan menjen a városba kereskedõ képében. egy kereskedõnél inaskodott. azért gyûjtünk kincseket. hogy ha jól és eredményesen dolgozik. és akkor rossz munkájáért és lanyha buzgalmáért megbüntetjük õt. hogy merre van. Amint beléptek és Kászim holttestét nem találták ott. és ha az igazság és erény útján halad. kérdezõsködnie kell. haljon meg kezünk által szégyenletes halállal! Mert nem kell nekünk olyan ember. nem tûrhetjük tovább! Ki kell hát eszelnünk a módját. hogy õ rálép erre a göröngyös. és keservesen aggasztotta õket. egyetértettek a tervével. azért tesszük életünket kockára. mily erõs. Mivel pedig az apának szüksége volt valakire. és beültette a maga boltjába. Rövid idõ múltán megint visszatértek a kincsesbarlanghoz. Amikor észrevették. hogy ott adjon-vegyen: átadott neki minden portékát és holmit. hogy férfiak vagyunk. meg is házasítja. feltûnés nélkül a városba mennie. A többiek a lábát csókolták. ki halt meg. erdõt-mezõt. Lehet. Ekkor elõlépett egy magas termetû. hogy valami szegény ember hol gazdagodott meg egyszerre. nagy kitüntetésben lesz része. meg hogy temettek-e el valahol meggyilkolt embert. Az a rabló. micsoda események történtek. kalandra. tudja azt már a lakosok apraja-nagyja. aki a többit felülmúlja. veszélyes megbízást?” Amikor szavait és beszédét végighallgatták. Köszönetet mondtak neki. hogy ily férfiasan merész. és minden fondorlatban. és õt utódommá teszem. És most leginkább egy furfangos. széles vállú legény. mert gyilkosság nem maradhat titokban. vitézek. Forduljunk most ismét a rablók felé. kivette fiát a kereskedõ üzletébõl. De ha feladatát nem teljesíti. hogy honnan valók. ravasz emberre van szükségünk. és tõle jól megtanulta az adás-vevés mesterségét. és kijelentette. cselvetésben jártas. és megígérte neki. gyöngeelméjû fickó. vagy kit öltek meg az utóbbi idõben. használjon fel mindenféle cselt. hogy testvéreiért kockára teszi az életét. mert ellenségünk ennek a városnak a lakosa. hol a háza. és mivégre éljen az olyan. és megkísérelnie. magasztalták bátorságát és hõsiességét. amit a nagybátyja hátrahagyott. Jó rabló csak olyan ember. hogy többen voltak. és vezérük így szólt hozzájuk: „Halljátok. és egész éjjel azon töprengett. vagy hírt hoz róla. véres bosszút állunk rajta. tettre kész. hogy másnak legyen belõlük haszna. micsoda rokonai vannak az illetõnek. hogy vérbosszút álljatok! Azt hittük. Ez talán célhoz vezet bennünket. a rablók pedig szétszéledtek. de most látjuk. mi újság a városban. hogy így nyomára akadtok ellenségünknek. tudakoljátok meg. és kérte. hogy meg is tartják. és megígérték. aki önként elõlép.esztendõs volt. ti bátrak? És ki az. híre bizonyosan már elterjedt a városban. Igen. az szent bizonyos. és ha rátalálunk. és nehéz dolgot végrehajtani nem tud. Azért küzdünk mi annyi veszedelemmel. hogy juthatunk ellenségünk nyomára. elvállalja a feladatot. hogy más ellenségük is tud tetteikrõl. Ha a mi kémünk az ellenségünket a hatalmába keríti. ha belepusztulok is! Itt az idõ. és Alláh az utatokra vezeti. fondorlatot és titkos furfangot. és megdicsérték vitézi elszántságáért és határozottságáért. járjatok be falutvárost. Mikor felvirradt az . szörnyen felbõszültek. nagy tiszteletben részesítették. meg azt sem. aki még a kisujját se mozdította értük? Szörnyû dolog ez. Miután minderre kioktatta. Megtanította arra. hogy ostoba. hogyan ûzze ott színre az adás-vevést. Azután a vezér nyugalomra és határozottságra intette. Esküszöm. hogy ezzel a kardommal vágom le. titokban pedig kémkedjen. hogy hányan. Mit szóltok ehhez. akinek nincs helyén az esze. hogy ezt a várost átkutassa. és hogy titkuk már ismeretes az emberek között. ti harcban-bajban merészek. derék és bátor emberek! Oszoljatok széjjel. aki önként jelentkezett. csak azt nem tudjuk. csak egy ember nyitotta fel az ajtót. ígéretét nem tartja be. akkor tudjuk. és csodálták. hogy a halottnak társai is lehettek.

mint a többi környékbeli. hogy a gondviselés segítségével mindjárt ráakadt arra. hogy kifejezzem részvétemet hozzátartozóinak. seikh. Hosszú ideig távol éltem ettõl a várostól.éjszakára bíbor hajnal fénysugára. egyenesen a város kapuja felé. amelyben Musztafa hádzsinak. nem kívánom én a titkodat megtudni. Tõled csak azt kívánom. Aztán kezénél fogta. ha bekötnéd a szememet. mikor még a nap sem jött fel.” A rabló így válaszolt: „Az aranyat neked adom. hogy az a holttest csak a kincsesbarlangban megölt emberé lehetett. idegen vagy ebben a városban. híres vagyok a város aprajánál-nagyjánál a varrás mûvészetében kitûnõ ügyességemért.” Musztafa seikh ezt felelte: „Azt csak úgy lehetne. a kenyérkereséshez többet ér a szorgos munka az alvásnál. jól össze is varrtam. . és így szólt: „Alláh áldja meg szorgalmadat. mint ahogy azok tették. és koronázzon meg nagy tisztességgel!” . mert most már tudta. akkor csak indulj innen. hogy elõbb bekötötték a szememet. felderült a kedve. olyan jól tudsz varrni.” Mikor Musztafa seikh ezeket a szavakat meghallotta. Musztafa seikh hol jobbra irányította a rablót. merthogy holt embert varrjanak össze. hogy máris célhoz ért. édes szavakkal köszöntötte. aztán megint egyenesen elõre tartott. hát neked se beszélek róla!” Most a rabló még jobban megerõsödött abban a hitében. és Musztafa seikh kezébe nyomta. Ez már a mindennapi szokásom. De az nem akarta elfogadni és így szólt a rablóhoz: „Olyat kérdezel tõlem. hogy én fecsegõ. a rabló pedig kendõt vett elõ. bõbeszédû vagyok? Engem úgy hívnak. mert. és ezért nem tudom. és hol álltak meg velem. és megindult vele. Így haladt mindjobban elõre. mert ha idevaló volnál. ami meg is történt. korán reggel szokott a bazárba menni. hogy csinálhattam volna meg ezt?” Alig hallotta meg a rabló ezeket a szavakat. Musztafa seikh bezárta a mûhelyét. akár teljesíted az óhajomat. édes öregem. és még egy aranypénzt adott Musztafa seikhnek ezekkel a szavakkal: „Csináljuk hát úgy. Mert arra még emlékszem. és éppen szandálfoltozással foglalatoskodik. és bekötötte az öreg szemét. ha magadnak akarod tartani. és nem tudom.” A rabló ezeknek a hallatára nagyon megörült. Mert úgy vezettek el a halott házához. és megmutathatom neked. mérgesen támadt neki a másiknak. a foltozóvargának a mûhelye volt. ment utcákon. De úgy látom. Ide lépett be hát a kereskedõ. jól teszed. és bizony. nem beszélnél így. akár nem. azon csodálkozom. vezess el engem ennek a halottnak a házához. hogy azalatt mi történt. és hamarabb nyitotta a boltját. hogy egy sötét helyen egy holt embert varrják össze. hol fordultak be. Azt hiszed tán.” Aztán zsebébe nyúlt. merre kell oda menni. megörült. tereken keresztül. hogy kiszimatold a mások titkát. túlzott tiszteletben részesítette az öreget. hogy »A Hallgatag«. ahogy mondod!” Mind a ketten talpra ugrottak.felelte Musztafa seikh -. sõt nemrégiben még értem is jöttek. hol balra fordult be vele. és próbálkozz a furfangjaiddal másnál.„Fiam . Ezért hát úgy tett. és így szólt Musztafa seikhhez: „Ó. Ha ezt akarod. mintha nagyon csodálkoznék. és így felelt: „Nyilván tévedsz. hogy már kinyitotta a boltját. Ha nem volna olyan jó szemem. és csak azt mondtam el. Mert azt mondják: titoktartás jámbor ember sajátsága. amit titokban akarok tartani. neked az a szándékod. Fogadd csak el. Éppen éles szememrõl ismer engem boldog-boldogtalan. De talán mégis lehetséges. Észrevette. amit bekötött szemmel megjártál. Alláh áldása legyen rajta! Én vissza nem veszem.” De a rabló így folytatta: „Hanem. dühös tekintetet vetett rá és megszólalt: „Gondolom. útnak indult. amire nem tudok felelni. míg csak el nem ért ahhoz a bazárhoz. pedig bizonyára nem is látsz valami jól magas korod meg a gyenge világosság miatt. hogy merre vezettek kézen fogva. a magasztos Alláh áldásában bízva. hogy ebben az idõben. hátha barátaim vagy rokonaim közül való. kis öreg! Talán csak a halotti leplet varrtad. Belépett és ment. hogy ha nagyon gondolkozol. Így talán eltalálok arra a helyre. olyat még sohasem hallottam!” De az öreg ezt válaszolta: „Én a tiszta színigazságot beszéltem. Soha el nem árulom. akit keresett. míg a lakosság nagy része még édes álmában szendergett. el tudsz vezetni azon az úton. bejárta a bazárokat és a sikátorokat. amint már mondtam. és egy aranypénzt húzott elõ. úgy kívánná hát az illem.

és a felséges Alláh kegyelme kísérjen!” Musztafa seikh hazament hát mûhelyébe. az elsõ vagy a második?” A rabló zavarba jött. Én közben ezzel az emberrel. ez az” . a rableány! Amikor álmából fölébredt. mit csinál Mardzsána. A bazárból visszajövet a ház ajtaján fehér jelet pillantott meg. és lássuk. a kémünkkel. és a szomszéd ajtókra szakasztott olyan jelet rajzolt. amelyik nekünk kell. megkérdezte: „Mind megjelölted ezeket a házakat. és megegyezünk. a vezér felfedezte a fehér jellel megjelölt házat. ez-e az a ház. és egy harmadik aranypénzt nyújtott át neki ezekkel a szavakkal: „Menj. ez az utca túlságosan messze esik a boltomtól. hogyan tért be véletlenül a foltozóvargához. és kicsit nyugtalankodva így szólt magában: „Lehet. „Nem tudom. A rablóvezér meg a kém pedig megkeresték az utcát. amelyiket . „Igen. hogy lehet ez” felelte a rabló. hogyan vezette az õt ahhoz a bizonyos házhoz. vagy valami firka. hogy ez valami gyerekjátékból származik. és rossz szándékot forgat a fejében. odamegyünk hozzátok a mecsetbe. és lám. aki a holttestet összevarrta. mint amilyet a rabló csinált. amelyben ellenségük lakott. induljatok a városba. hogy reménységük teljesült. amit keresnek. támadjuk-e meg éjszaka a házat. hogy a lakosság figyelmét magukra ne vonják. és egy kis fehér jelet csinált a kapura.felelte. A vezér aztán pár lépéssel odább ment. és amikor több mint tíz házon megtalálta ugyanazt a jelt. de egy szót sem szólt a dologról. nagy vígan. mi történt a haramiával! Vidáman ment vissza a társaihoz. úgyhogy most már csak a bosszú végrehajtása van hátra. Most így szólt a rablóhoz: „Azt hiszem. rejtsétek el fegyvereiteket. vagy pedig mást tegyünk!” A rablók nagyon helyesnek és jónak találták a tervet. A rabló pedig gondosan megnézte a házat. és jókedvûen adta ki a parancsot a rablóknak: „Oszoljatok csoportokba! Öltözzetek egyszerû embereknek.” A rabló most köszönetet mondott az öregnek. és észrevette. nem felelte Musztafa -. ahogy annak idején Mardzsána. Ott majd meghányjuk-vetjük. Abban még pár lépést tett elõre. vagy csak egyet?” Az így felelt: „Csak egyet!” . és céljukat elérték.kérdezte tovább a vezér. ennek a városnegyednek a lakosságát nem ismerem. Aztán visszatért társaihoz a hegyekbe. megdicsérte férfias magatartásáért. csoportokra széledtek. és aljas tervét meghiúsítani. Elmesélte nekik.„Hogy van akkor. hogy a varga most éppen a szerencsétlen Kászim házával állott szemben. aztán a nagy mecsetben gyülekezzetek. És amikor odaértek.” Krétát fogott. és miképp jelölte meg õ a kaput. ruhájuk alá rejtették kardjukat a vezérük parancsa szerint. ezen a helyen álltam meg akkor. és ha megtaláltuk és biztosan felismertük. és elment. mint aki dolgát jól végezte. elcsodálkozott rajta. és mindennapi szokása szerint elvégezte reggeli imáját. hogy most tíz vagy még több van megjelölve?” . hogy mi lesz a legfontosabb. és más-más utakon hatoltak be a városba. Aztán megbeszélésük szerint. Attól tartott. aztán megállt. De amint a rablóvezér tekintete véletlenül egy másik házra esett. amit utcagyerekek mázoltak oda. Erre megkérdezte a kémet: „Melyik az a ház. hogy késõbb nem találja meg. és el ne vétsék. de mégis valószínûbb. és nem tudott felelni. megkeresem az ellenségünk házát. Kérdezte kísérõjét. Hagyjuk most. és küldetését teljesítette. Más-más úton hatoljatok be. annak az ajtaján is fehér jelt látott. Vagy tíz ajtót látott el ezzel a jellel. Legjobb lesz hát félrevezetni. és bement a házba. Tovább kérdezett a vezér: „Meg tudnád-e ismerni a házak közül azt. nagy örömben a zsebébe pottyant három aranypénz miatt. hogy ne tévedjenek el. míg végre egy kis utcába nem értek. hogy a kapu szakasztott ugyanolyan. a gondviselés valóban úgy intézte. hogy ez késõbb nyomra vezesse.” Ekkor a rabló leoldotta szemérõl a kendõt. mi a teendõ. a rabnõ vezette.kérdezte tõle a rabló. mert valami gonosz tervet forral. hogy ezt a jelet valamelyik régi ellenlábasunk vagy egy rosszakaratú irigyünk csinálta. Lássuk mármost. közönséges ruhát vettek magukra. mert hamarosan bosszút állhatnak ellenségükön. a nagy mecsetben találkoztak.egészen úgy. „Alláhra. és meghozta nekik a jó hírt. Jobban szemügyre vette. „Ismered ennek a háznak az urát?” . hogy a napi ételt-italt megvásárolja. hadd menjen útjára. A rablóvezér köszönetet mondott neki. munkához látott. ezért krétát vett elõ. mint az utca házain a többi kapu.

hogy az eldugott kis jelet fel nem fedezheti senki. Ezért az emberével elment a fõmecsetbe. ha tovább itt idõzne. nem kapsz tõlünk egyebet. tisztára bakkecske szakálla. és megparancsolta a cimboráinak. levette a kendõt az öreg szemérõl. tisztességed. lecsapott a rabló nyakára. De amikor a rabló arannyal kecsegtette. és útjára engedte. hanem erõs elhatározással. a híre rossz volt és csuda rossz a képe . mert a tervem dugába dõlt. Alakja nyurga. és lelke erõs? Melyiktek az a nagy vitéz. Így hát a rabló megint bekötötte a varga szemét. mint kandúron. mint szégyenben élek. részed lesz minden jóban. mert harcok jönnek. hogy semmi haszna se volna. Nem idõzött sehol. Ahmed el-Ghadbán pedig. szokott helyükre visszatértek. és nem gyõztem a dolgot ésszel. vezesse el ahhoz a házhoz. és megállt a bizonyos ház elõtt. mint ahogy idejövetelükkor tették. mikor ezeket a szavakat hallotta. Ha dolgod végezetlen térsz haza. habár elérte a célját. amit egymással kötöttünk. és miért nem tudták az ellenségük házát felismerni. nem kételkedett a sikerben. szentül hitte. Amikor aztán a hegyek közé. mégis félt. busa fej ült rajta.” A rablóvezér ebben a szempillantásban kirántotta kardját. csak olyan jöjjön ide és vállalkozzék rája. egyforma az építési módjuk. küldetésemet nem bírtam teljesíteni.” A rablóvezér e szavak hallatára már tudta.felelt az -. és nem szállt inába a bátorsága. és nyájas szavakkal beszédbe ereszkedett vele. én vezetlek el benneteket az ellenség házához!” A vezér azt felelte: „Aki vállalja ezt a feladatot.” Ahmed el-Ghadbán kereskedõruhát öltött. a foltozóvargának utcájába tartott. köszöntötte. mint a biztosan találó nyílvesszõ. hogy ott senki sem veheti észre. megadta neki az ígért jutalmat. bármily nehéz. Mivel pedig az a rabló. társának leírásából könnyen megtalálta az utat. ki vasakarattal kezd hozzá. hogyan jártak. abban a hiszemben. Mikor a rabló megtalálta a házat. hogy végrehajtsuk rajta a büntetést úgy. leült mellé. vastag. Elrikoltotta magát: „Vitézek! Csak én tudom megoldani ezt a feladatot! Alláh kegyelmébõl én hozom el nektek a fontos hírt. nagy. Azután felkiáltott: „Emberek. nem tudott ellenállni. annak a föltételeket is vállalnia kell. De ha utadat siker koronázza. és így szólt: „Rendben van. mert ezek a házak mind hasonlóak. Beszélgetés közben a seikh a halottal való dolgáról is elejtett egyet-mást. és amitõl díszlett az álla. ez pedig ismét úgy csinálta vele a dolgát. Ekkor Ahmed el-Ghadbán megkérte. és most már nem is akart többet beszélni az esetrõl. ahogy azt a megállapodásunk. Az öreget ott lelte mûhelyében. és lenyisszantotta fejét a törzsérõl. Aztán jókedvûen visszatért cimboráihoz. hogy késõbb talán eltéveszti a házat. magas rangra emelünk téged. habozás nélkül elõlépett. megköveteli. Elment vele.ez állt hát a vezér elébe. hogy sikerült fondorlattal a helyes utat megtalálja. elmesélte nekik.„Nem . idétlen fajta. mint elõbb a társával. ki vállalja a feladatot. halálbüntetést érdemlek. mint hogy leütjük a fejedet. bajok és vészek! Ki itt a bátor. amikben már elõbb megegyeztünk. és hogy ezúttal meghiúsult a bosszúálló szándéka. és hajnalpirkadás elõtt a városba indult. ehhez a veszélyes kalandhoz ki elég merész? De valami kétbalkezes elém ne lépjen. aki a kémkedõ úton járt. amíg csak a boldogult Kászim utcájába nem értek. akit nem utasít el senki. ki itt a hõs. hogyan varrta össze a felnégyelt holttestet. bátor ember volt és rettenthetetlen szívû. nem hátrált meg. de elõbb figyelmeztette õket. hogy térjenek vissza a hegyekbe. és így elment a kedvem az élettõl. . végül elbeszélte. szemem elé ne kerüljön valami anyámasszony katonája. Inkább meghalok. ha rájön az egérhajsza. és beszámolt arról. amint már elmeséltem. és a jeleknek is szakasztott egy a formája. reményei csalókának bizonyultak. Musztafa seikh húzódozott. hogy oszoljanak széjjel az utcákon. hogy mit végzett. most legyetek készek. Fekete arcán úgy állt a bajsza. kinek a feje elszánt. mert a pénz olyan. Beszédét így végezte: „Most az a dolgunk.” Mindnyájan helyeseltek. ezért a kapunak egy rejtett helyére egy kicsi vörös jelet csinált.” Ekkor a legénység közül kivált egy Ahmed el-Ghadbán nevezetû ember. olyan szószóló. egyenesen Musztafa seikhnek. és nagy lesz köztünk a tekintélyed.saját kezeddel jelöltél meg?”.

De nem említette a dolgot Ali Babának. amit jónak látsz!” Álruhát öltött hát. éppúgy. aki gonoszat forral a házbeliek ellen. és minden ismertetõjelet olyan pontosan az emlékezetébe vésett. hogy most már biztosan rátaláljon. odament hozzá. Szerteszéledtek. Másnap reggel szokása szerint elment. amit akart. mi történt. és éleslátásával meg nem mindennapi eszével menten fölismerte. hogy mind egyszerû embernek öltözzenek. és megtudta ellensége házát. a szomszéd ajtókra ugyanolyan jelet mázolt. amit végzett. amiért olyan sokáig áll egy helyben. mint kémei. és jól szemügyre vette. a rabszolgalány. És amint a bazárból hazaért. hogy ezt a feladatot teljesítse. és addig unszolta a vargát. vagy pedig egy távoli ellen. vagy egy irigyük a közelben. miegyebet. addig ígérgetett neki csengõ aranyat. amíg odamegyünk hozzátok!” Maga mellé vette Ahmed el-Ghadbánt. mert igen sok ajtón ott volt ugyanaz a jel. Amikor megtalálta. hogy vérbosszút . Kénytelen volt egy idõre dühét leküzdeni. el is gurult a feje messze. a foltozóvargát. és hogyan jelölte meg piros jellel. Aztán még hozzátette: „Gyülekezzetek ebben és ebben a mecsetben. homlokát összeráncolta. mégpedig pontosan ugyanarra a helyre. hanem megszámolta az utcán a kapukat egészen a felkutatott ház ajtajáig. Így a vezér elérte nála azt. és Musztafa seikh bele nem egyezett a tervébe. Ezek után visszatért csapatához. vérontásra. mit csinált Mardzsána. hogy a sors még nem engedte meg nekik. és elbocsátotta. különféle utakon visszatértek táborukba. Térjünk most tõle vissza a rablóhoz! Társaihoz visszatérve. és nincs belõle se hasznom. Mikor a rablóvezér látta. megjutalmazta Musztafa seikhet. hogy térjenek vissza a hegységbe. viaskodásra. elbeszélte nekik esetét a foltozóvargával. ugyanolyan módon. Ezúttal bizonyosak voltak abban. még bõvebben. A rablóvezér most fontolóra vette a dolgot. itt az ideje. ily módon elfogynak. Amint ott az embereivel összetalálkozott. és így gondolkozott: „Az én embereim nem valók másra. köszöntötte. Közben föl-alá járt. rácsapott a bûnös nyakára. lelkét Alláh leküldte poklok tüzére. rablásra. és vele együtt elindult a házat megtalálni. és így az elbúsult haramiával a mecset felé tartott. és hatalmas haragra lobbant. mivel Ahmed el-Ghadbán rosszul csinálta a dolgát. nehogy a gazdája emiatt nyugtalankodjék és aggódjék. szemét bizony mégsem kerülte el a piros jel: azonnal ráesett a tekintete. De amint az ismerõs utcába jutottak. édességeket. A rablóvezér tüstént elrendelte. és a gyalázatot letörüljék. olyasmihez. és az ellenségük házát nem tudta felismerni. És alighogy kiserkedt vére. bevásárolja. Azután megfigyelte a házat. gyümölcsöt. mint ahogy megígérte. mint harcra. se nyereségem. tedd azt. de nem jelölte meg. nem értenek mindenfajta csalafintasághoz. barátságosan szólította meg. ha magam veszem kezembe ezt a nehéz dolgot. most. ha Alláh is úgy akarja. hogy nem tévedhetnek. ott felkereste Musztafa hádzsit. ha eljön annak az ideje. és másnap reggel a városba ment.” Bejelentette tehát a rablóknak. és várjatok. húst. Azután megszámolta a ház sarkait meg az ablakait. hogy a lakók gyanút ne fogjanak. és hozzátette: „Most már ismerem az ellenségünk házát. hogy a házat megismerje. és tanácskozásra ültek össze. hogy aki ezt csinálta. és beszámolt nekik arról. és más-más utakon hatoljanak be a városba. Ahmed el-Ghadbán nem tudta megállapítani. A vezér elõadta nekik.Ez történt kettejükkel. Azt felelték neki: „Te parancsolsz és te tiltasz. de most nézzük. amelyet Ahmed el-Ghadbán kiválasztott. Hiába küldöm ki egyiket a másik után. Kihúzta a kardját. és tüzetesen megnézte. végre a meggyilkolt ember holttestére terelte a szót. hogy amaz nem tudja felismerni a házat. egy emberem se marad. fõzelékfélét. tagjai megremegtek. amihez furfangos ész kell. melyik az a ház. amíg le nem vette a lábáról. hogy a háztartáshoz szükséges dolgokat. hogy a fejét a testétõl elmesse. és beszédbe ereszkedett vele. ahogy már elõbb elmeséltem. Azért hát a leghelyesebb. hogy õ egymaga megy be a városba. hogy a bosszú ünnepét megüljék. hogyan találta meg az ellenség házát. rejtsék ruhájuk alá fegyvereiket. Mikor a ház elõtt állt. Nyugtalanította és meglepte a dolog. Hogy tévútra vezesse. azonnal kiadta nekik a parancsot. akikrõl már elõbb meséltem.

és a ház udvarán a fal mellé állította. testvér. és a gonosz tettet megbocsátja. jómódban élõ. jószívû és ártatlan kedélyû. magára Ali Babára talált. hogy terelje be az öszvéreket az udvarba. Most odaszólította rabszolgáját. lemegyek a piacra. és egy szép párnára támaszkodott. hisz az a kettõ. ahová éjszakára az állataimmal betérhetnék. bocsássák meg.” Ali Baba szívesen ráállt erre a kérésre. aztán maga elõtt hajtotta az öszvéreket. A vezér az udvaron akart éjszakázni a tömlõi mellett. Megmagyarázom nektek. és hiába kerestem valami szállást. Addig járkáltam. hogy a hegyi rablóvezérrel beszél. és kérte. Azután minden tömlõ nyílását úgy bõvítették. amint kapuja elõtt a padon üldögélt. hogy a bosszú végrehajtásánál egyik sem marad el a cimborája mögött. akkor mindegyiktek. jámbor és istenfélõ.” Beavatta õket tervébe. A rabszolga teljesítette a parancsot. ha nem megy be a csarnokba. Gondolkoztam rajta. odavitték a vezér elé. Amikor odaért. Holnap reggel. és ebben a szûk börtönben ültek. mert a rablók most már csak harmincnyolcan voltak. és jóságodat dicsérve zengem. jóságos. a két tömlõt pedig. hálát adtam Alláhnak és magasztaltam õt. néhányat meg a környékbeli falvakba küldött azzal a paranccsal. és pontosan megismerte. Nemes arcodból nagylelkûség világol. és meghagyta nekik. és férfias erény szemed sugarából. És mikor téged megláttalak. Bizonyára boldog ember vagy. azután hálás szívvel válok el tõled. a rablóvezér megint olyan szorosan összevarrta a tömlõket. és minden tágra nyitott tömlõbe egy-egy rabló mászott.” Ali Baba nemes jellemû és fennkölt gondolkozású ember volt. Ekkor kikereste Ali Baba házát: jól megjegyezte. akit a vezér megölt. tõrrel a kezében. amely üresen maradt. és bevonult velük a városba. Mikor az emberek a parancs szerint mindent elõteremtettek. azt hihette. alatta bõrtakaró volt. hogy mindenki. hogy vágyam teljesül. A vezér látta. messzirõl jöttem. Ezután a vezér néhány emberét elküldte a legközelebbi városba. igazán olajjal töltötte meg. Ha alkalmasnak találjátok.álljunk. Abdallaht. hogy itt jó haszonnal eladhatom. Megszólította: „Idegen vagyok. szerényen köszöntötte. De igazában kereste az alkalmat. munkához látunk. és megparancsolta neki. meg se ismerhette. Aztán a tömlõket bezsírozta olajjal. hogy terhére esik a háziaknak. ország-világ maradt mögöttem. amíg ide nem értem hozzád. mit tart jónak. vígan és könnyû szívvel élvezi jómódját és szerencséjét. Nem is sejtette. hogy titkon kifõzött gaztettét végrehajtsa. hogy olajjal vannak megtöltve. mert az a boldog érzésem van. mint ahogyan elõbb voltak. Tudnál nekem éjjeli szállást adni. és az utolsó öszvért terhelte meg vele. Így a húsz öszvér közül tizenkilenc meg volt rakva emberrel. hiszen csak egyszer látta. mert mindig csak jót gondolt az emberekrõl. olyan távoli földrõl és rossz utakon jutottam ide. mintha attól tartana. az istállóba vezette õket. és eladom az olajamat. hiányzott. kinek örömet hoz jelenléte. és megegyeztek. milyen úton érhetjük el célunkat. adja elõ és mondja el. Ali Baba hallani sem akart errõl. hogy Ali Baba milyen jókedvvel. úgy tett. ha Alláh is úgy akarja. aki rájuk nézett. Aztán a rabszolga fogta az öszvéreket. hogy egy ember beléjük tudott bújni. hogy jöjjön . nagy mennyiségû olajat vásároltam. aki az enyémnél hathatósabb módot gondol ki. Most a tömlõket párosával felrakta egy-egy öszvérre. és a napvilág eltûnt az éj sötétje elõl. A vezér megtett minden elõkészületet. amikor már a nap leáldozott. De csak estére értem a városba. és célomat elértem. aki éjnek idején betérsz hozzám! Légy ma házam áldott vendége. méghozzá egészen más alakban. egy meg olajjal. a rablók jóváhagyták. fennen dicsérve jóságodat. és elhelyezni az öszvéreimet is? Ha igen: nagy jótéteményben részesítsz engem. bõkezû. és árpával teli abrakzsákot vetett a nyakukba. és e jótéttel Õ is látja. beállt az esthomály. a rablóvezér pedig Abdallahhal együtt leszedte a tömlõket az öszvérekrõl. esküvel fogadták. és eszébe se jutott. hogy húsz öszvért vásároljanak. de ha nem látjátok helyesnek. vásároljanak negyven nagy tömlõt. és mi módon hatolhatnánk be hozzá és támadhatnánk rá. hogy az állítólagos kereskedõ hazudik. ki jót jóval fizet. hogy valóra váltják. a bazárokat már mind zárva találtam. Mikor már mind benn voltak. és így szólt: „Szívbõl köszöntlek. Amikor odaért hozzá. kérlelte. tiszteletteljes alázkodással és hódoló meghunyászkodással. Azt reméltem.

hiszen van még olaj a házban. és legyen gondja rá. és mennyezet koronázta. hogy tisztelettel bánjon a vendéggel. hogy vacsorára finom ételeket készítsen.” Mikor a leány ezt meghallotta. királyi selyemmel beborítva. jöhetünk?” . õ maga szolgálja ki. míg csak jól nem laktak. Addig ettek. mondva. mit csinált a rablóvezér. nagyobb. Aztán elõkészítette a húst a leveshez. és így érte el õket a sors nyíllövése. és bement Ali Babával. hogy olyan hosszú idõre voltak ebbe a szûk börtönbe összezsugorítva. méghozzá sok. Amikor Mardzsána lépteit meghallották. hogy üres. a pohár körbejárt. megörült a jó tanácsnak. de igazában az embereivel akart még beszélni. nem tudta. és elbeszélgetett vele. hogy készítse el a szükséges fürdõlepedõket.csak be. és meghagyta. megbízta hát Mardzsánát. megint leültek és csevegtek. Ali Baba erre a fekhelyre ültette vendégét. mert még világosságra volt szüksége. aztán megint bement a konyhába. Mivel a gyertyák is a végüket járták. „Hallom és engedelmeskedem!” . Azt is meghagyta neki. milyen bajban van. és ne aggódj. holnap reggel megfizetjük neki az olaj árát. hogy gazdája parancsait teljesítse. és a vezér elé rakták. hogy vendég érkezett. a bejárattal szemben egy dívány állt. Ali Baba másnap reggel fürdõbe akart menni. és unszolva ostromolta. A falnál. és lement az udvarba. Mardzsána gyertyát vett elõ. Közben a rablók már szörnyen türelmetlenkedtek. a legfinomabb takarókkal ágyazzon neki. Lássuk most. és odalépett a tömlõkhöz. Aztán még a lelkére kötötte. meggyújtatta a gyertyákat. és tüzet gyújtott az üst alá. és köszönetet mondott érte. és elõkészítette a támadást. melyek olajjal megtöltve állnak a ház udvarán? Eredj le. és bevezette egy legpompásabb szõnyegekkel borított szobába. ahol megvolt minden. Aztán õ is a vendége mellé ült. mitévõ legyen. Odalépett hát az elsõ tömlõhöz és fojtott hangon ezt mondta: „Ha az ablakból kavicsot dobok rátok. ezüst meg arany tálakon hozták az ételeket. agyonszorítva. elfelejtetted talán az idegen kereskedõ tömlõit. Ali Baba pedig felkereste a fekvõhelyét. és a lakoma véget ért.felelte a lány. aztán elvitték az ételeket. erõnek erejével be akarta vonszolni a házba. hogy minden úgy történjék körülötte. padlóját márvánnyal rakták ki. A rablóvezér már nem ellenkezhetett. a jó ötletet megdicsérte. ahogy a rangjához illik. Abdallah látta. hogy lefekvés elõtt még betakarja az állatait. rajtuk pompás bõrtakarók és szõnyegek. Jó éjszakát kívánt a vendégnek. elszórakoztak. végy belõle. és óbort hoztak. megnyomorítva. Mikor eleget ettek-ittak. mint a többi. tágas csarnokban találta magát. Kiszólt az egyik rabló: „Itt az idõ. míg el nem jött a vacsora ideje. hogy egészen megfõzhesse a húslevest. és így sújtott rájuk Alláh rendelése. de látta. kerékbe törve. és gyertek hozzám!” Ugyanígy beszélt a másodikhoz meg a harmadikhoz. Eközben a lámpa lángja mindig kisebb és kisebb lett. hol fekhetik le aludni. és nyugovóra tért. aztán elõhívatta Mardzsánát. amíg az utolsóhoz nem ért. és rabságukat nem tudták tovább elviselni. amennyit akarsz. A rablóvezér fölkelt. és egyszerre csak egészen kialudt. azt mondta neki: „Sohase búsulj. lement a korsóval. ahogy azt a vendéglátás szabályai elõírják. messétek széjjel a tõrötökkel a tömlõt. már nehezen tûrték ezt az állapotot. körös-körül pamlagokat állítottak fel. késõ éjszakáig. felment Mardzsánához. Eljött az éjszakai nyugalom és alvás ideje. ami szõnyegben. Összerakta a lepedõket meg ami még a fürdõhöz kellett. A vezér szép. miközben azt gondolhatjuk: „De Alláhnál van a segítség!” Miután tehát beszélt cimboráival és bûntársaival. ezüsttel bevont lépcsõk vezettek hozzá. hogy adja át a holmit Abdallahnak. azt hitték. A lány elõvette az olajos korsót. Ekkor asztalt terítettek. és átadta Abdallahnak. a vezérük jön. amit a fürdõ után akart elfogyasztani. és készítsen húslevest. és megkérdezte tõle. megmondta neki. takaróban és egyéb holmiban az éjszakai nyugodalomhoz szükséges. mert fogyóban volt benne az olaj.

eloltotta a tüzet meg a lámpát. rögtön átlátta az egész helyzetet. visszament a konyhába. és ezért eltökélte. Amikor Alláh parancsára rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára. amelyet a rabló nyitva hagyott. hogy ilyen késõn megy a bazárba?” - . Ezekbõl nem hallatszott nesz. Elért a fürdõházba. hogy a háziak mind alusznak. jajjal. jókedvvel. Kis idõ után már úgy gondolta. és az udvarba dobálta. vidáman. csak úgy remegett félelmében. De amikor csak csöndben maradtak. mi történt velük. Halk hangon felelt az elsõ rablónak: „Még nem. hogy õt is elcsíphetik. türelemre intve az embereket. bereteszelte az ajtót. De attól is félt. mintha aludnék. hogy nyomban menekül. Amint a forrásban levõ olaj a rablók fejére csurgott. és megint hiába várta. gazdájáé és minden háznépé. hangot se hallott. Erre már gyanút fogott. Pontosan célzott. amint a tömlõ belsejébõl emberi hangot hallott. Vad fájdalom fogta el. a magáé. és amikor a rabló ugyanazt kérdezte tõle. menekvést csak úgy lelhet. és szívét nagy ijedelem szállotta meg. hogy a rablók elõjöjjenek. mint a biztos halál. Kicsit felhagyott vele. és micsoda veszedelemtõl óvta meg Alláh. mint az elsõ. de nemsokára. és visszament helyére. hogy vége az embereinek. ez annyi. és várta. pihent. tisztálkodott. és szívébe rémület lopózott. megrázta õket. visszament a konyhába.Mardzsána. és az utolsó emberig mind halálát lelte.” Azután a második tömlõhöz ment. Ezért nem kiáltott és nem mozdult. azt hitte. ahogy a cimboráival megbeszélte. és korsójával olajat öntött minden tömlõ nyílásába. lement megint az üsttel. ijedelme. de a leánynak bátor volt a szíve. hogyan pusztultak el. Nagyon elcsodálkozott. Amint az udvarba ért. lement. és nõttön-nõtt a borzadálya. hogy emberei elõbújjanak. De az emberek még mindig csöndben voltak. amikre szüksége volt. és megkérdezte Mardzsánát: „Mi van az idegen kalmárral. hogy mi történt az éjjel az õ házában. és nem mozdul a házban semmi. leugrott az utcára és elszaladt. tüstént határozott. elcsodálkozott és tovább dobálta az ablakból a kavicsokat. de csak az idõt és alkalmat várta. Amikor pedig még azt is felfedezte. korsajával annyit mert belõle. Amikor a rablóvezér a számára elkészített szobába belépett. Mardzsána pedig közben folyton figyelte õt rejtekhelyérõl. mert tudta. rázta a tömlõket. Mikor Mardzsána meggyõzõdött arról. mit csinál most már a rablóvezér. hogy elhagyta a házat és elmenekült. hogy a tömlõkre essenek. és lepihent az ágyra. menten megölte õket. már tudta. hogy egy se maradt életben. Rázta. hogy ha megmoccan vagy kiabál. hogy a ravasz tervét. hogy a rablók vannak itt. a szunnyadás fátyla szemérõl lefoszlott. Így járta végig mind a tömlõket. Amikor tüzes-forró lett az olaj. amíg a sorban utolsó olajostömlõkhöz nem jutott. Más talán el is ájult volna rémületében. sóhajjal. és ki hozta rájuk a halált. lement vele az udvarba. és megtöltötte olajjal. Szíve tele volt bánattal. halálra rémült. tudta. Felvette ruháit és kilépett a házból. és várta. beléjük nézett: most aztán látta. és meggyújtotta a lámpát. Térjünk most vissza Ali Babához. Kinyitotta a kertajtót. és abban a pillanatban már tudta. rabszolgája. hogy lehunyódott minden szem. Egy percig sem habozott. és mikor megbizonyosodott. hogy a fürdõbe menjen. sok fával jó tüzet szított alatta. meg akarta tudni. De még harmadszor is dobált kavicsot. és sejtelme sem volt róla. Mindjárt az elsõ tömlõnél rossz bûz és égett olaj szaga csapta meg az orrát. hogy a háznép ellen kifõzött gonosz tettét végrehajtsa. fölnyitotta az egyiket. hogy az olajat a tömlõkbõl vették el. keservesen siratta társai vesztét. végrehajtsa. õ is ugyanazt felelte neki. búval. amennyire szüksége volt. borúval. a tömlõket még a régi helyükön látta. becsukta a kertajtót. És mert világot se látott. amit kigondolt. ha minél gyorsabban elszelelhet. Most egészen kétségbeesett. átmászott a falon. észrevette hát. hogy nincs bennük ember. átöltözködött és hazament. Majd az eszét vesztette. és amikor már bizonyos volt benne. befejezte a húsleves-fõzést. még mielõtt elzárnák az útját. és egyikük se moccant. míg az olaj fel nem forrt. Abdallah pedig mögötte ment a fürdõholmival és a lepedõkkel. eloltotta a gyertyát. és se hang. hogy olajjal vannak teli. Amikor mindennel elkészült. hanem mindjárt hozzálátott. vagy hangosan elsikoltotta volna magát. se mozgás nem hallatszott a tömlõk felõl. Aztán elõvett egy nagy rézüstöt. édes álmainak sora szertefoszlott. Kavicsokat szedett elõ. és miért hallgatnak olyan mélyen. egész csöndesen fölkelt és széjjelnézett. és gyors az észjárása. tûzre tette. lement.

és fõzzek neked húslevest. miért késnek. meggyújtottam a lámpát. hiszen ez az ember már halott!” Ali Baba még ijedten és mozdulatlanul állt jó ideig. elszörnyedve. hogy mind. hogy jól kipihenhesd magadat.” Bement a konyhába. téged meg a tieidet. És félelem meg remegés nélkül azt feleltem neki: »Még nem. ezért szomszédaink kapuira is egészen olyan jeleket csináltam piros festékkel. hogy a háznép lármát csap. meghaltak. és elmondjam neked az egész történetet. amíg a rablókat mind halálra nem forráztam. Láttam is hamarosan. Mivel most már tudják az utat lakásunkhoz. ahogyan volt. De azután felkiáltott: „Hamar mondd el. De a leány így szólt hozzá: „Ne félj. mihez kezdjek.„Uram . majd lecsillapodik szíved rémülete. és sebbel-lobbal elszaladt. mert nem tudta. És most elmondok még valamit. tõrrel a kezében. Hát most beszámoltam arról. amit ezekkel az árulókkal átéltem .« Tetszett nekem a tanácsa. hogy értsem. hozta a levest. Most nem tudtam. Alláh szent akaratából. hogy azok. Mardzsánának ügyességét. míg csak az olaj fel nem forrt. ezt többször is megismételte. mert nem volt benne olaj. Azok pedig. Elõvettem az olajos korsót. és rémülten hátrált. elõvettem a nagy üstöt. lement megnézni. és Alláh tiszta szíved kedvéért megõrzött a pusztulástól és a csúfos haláltól. és gazdája elé tette. aminek titokban kell maradni.de Alláh jobban tudja. aki nálunk éjszakázik. akiket a hegyek közt is láttál. De amikor csak nem jöttek elõ. azokban csakugyan olaj volt. és végy annyit. Éspedig: mikor rövid idõvel ezelõtt a bazárból hazatértem. amiket meghagytál. nem lesz nyugságunk. Holnap kifizetjük neki az árát. de láttam. hogy mindez mit jelentsen. iszonyodva. mert rájöttem. ami nemrégiben történt. és amint a legközelebb álló tömlõben egy embert látott meg.felelte Mardzsána -. hogy a gazfickót. Most megijedt. az utolsó emberig. hogy õt is elcsíphetik és megölhetik. mert féltem. Én mindig egyformán feleltem. hogy készítsem el a fürdõholmidat. annak a kalmárnak a tömlõibõl. A lámpát aztán kioltottam és várakoztam. hogy üres. mi van ezeknek a tömlõknek a belsejében!” Ali Baba odalépett. hangot hallottam belülrõl. hol a tömlõkre. ahogyan most látod õket. nem lesz biztonságunk. Úgy hagytam mindent. Megbüntette õket gonosz szándékukért. eredj csak le. Ezért megvártam. a megszökött ember . Gyere ide és nézd. mire készült a hazug kereskedõ. Amikor ezekkel a dolgokkal foglalkoztam. hazug kereskedõt meglessem. tûzre tettem. a szomszéd kapukra is szakasztott ilyen jeleket mázoltam. hol Mardzsánára pillantott. és fölfedeztem. Mert nagy veszélybõl menekültél meg ma éjszaka. és ne beszélj olyan hangosan. hamis. és hogy megismerd az aljasságát és szolgálódnak. és mindegyik ugyanazzal a kérdéssel vagy hasonló szavakkal szólalt meg. maguk estek bele. Pár nap múlva azt láttam. aki rosszat forral ellenünk. és gyanút fogtam. és lementem a korsóval. hogy az ellenségtõl származik. de ne szaporítsd a szót! Mert ettõl a látványtól rettentõ borzadály fog el!” A leány ezt felelte: „Várj egy pillanatig. akik ezeket a jeleket festették. Megtöltöttem hát a korsómat belõlük. amíg csak egy is marad belõlük a föld színén. Mardzsána ezután így kezdte beszédét: „Tegnap megparancsoltad. Láttára meghökkentem. ijedtében majd elájult. de erre Abdallah azt mondta nekem: »Sose búsulj! Van olaj a házban. és szép. ezért átmászott a kert falán. Akkor mindegyik tömlõ nyílásába öntöttem belõle. Azért legyünk résen. megtöltöttem olajjal. ugyanezek a rablók voltak. amit neked készítettem. ülj karosszékedbe. a csaló. hogy fölkeltse embereit. hogy: »Itt az idõ? Kijöjjek?« Ebbõl megtudtam. Nyugodj meg. menj be a csarnokba. én beviszem neked a húslevest. hogy piros jelet tettek a kapunkra. amit látok. akik neked vermet ástak. de amit eltitkoltam elõtted. hogy minden tömlõben egy-egy ember van. és ha azt megittad. és õ feladta a reményt. Hogy félrevezessem. De amikor a tömlõk közelébe értem. Alláh hosszú életre szánt téged. de nemsokára!« Aztán végigjártam mind a tömlõket. onnan leugrott az utcára. hogy a te életedre törnek. az orcája elhalványult. hogy kavicsokat dobál ki az ablakon. hogy hazatérj. hogy így mutatkozni fognak. hogy te saját szemeiddel lásd. amennyi kell. hogy a szomszédok meg ne tudják azt. bõviben. mert romlás és pusztulás követi a gazságot. a kapunkon fehér jelet vettem észre. boldog sorsot mért ki néked. kialudt a lámpám. De én nem akartalak felkelteni. Semmi kétség. amíg végre a két utolsó tömlõhöz nem jutottam. akkor meglátta.

mert bizonyos. jaj. hogy megszabadultunk tõlük! De most el kell temetni õket. azok az emberek kétségkívül az erdei rablók voltak. hogy véres tusában ér a halál. Azután beült a boltjába. nyájas mosolytól ragyogott a képe. szobát bérelt az egyik nagy fogadóban meg egy üzlethelyiséget a kalmárok bazárjában. Reggelre kelve még a finom étel se kellett neki. mert lelkében nyers volt és goromba. sírva fakadt magányos elhagyatottságában. Mardzsánának beszédét. kik nagyok voltatok az ütközetben. kegyébõl a Mindenhatónak. keserves szenvedést. kereskedõruhájába öltözött. hogy kitûnõen meggondolt és helyesen kitervelt mindent. de az árakat olcsóra szabta. milyet szem sose látott. Igen. ahogy szerették. nem is volt gondja soha másra. Megbüntetem azért. nyomorult. Magasztaltassék Alláh. magam fogom véghezvinni!” Nehéz volt a szíve egész éjjel. jó vitézek. hogy ilyen bölcsen és bátran cselekedett.” Aztán elõhívta rabszolgáját. irgalmatlan bosszút állok ellenségemen. mindenfélét. szégyenteljes halált haltatok. amitõl remélhette. barátságos. még nyomuk se maradt. Így szólt a leányhoz: „Megmenekültem bajtól. akikért az életemet is odaadtam volna. harcra mindig készek. annyiért adta. ez kényszerítette. ahogy mondod. én vagyok oka. Leült és fájlalta keservesen. az erdõbe menekült. elõzékeny és finom modorban beszélt. értékes portékákat hordott oda. s ne maradjon szégyen rajtam. és végtelenül elámult. jaj. jó eszednek. Úgy van. mert folyvást azon töprengett. hogy csak csalódás érte. kereste mindenkinek kedvét. Hosszú árkot ástak a kertben. hogy hozzon két ásót. ruháknak finom vásznát.bosszúja bajt okozhat. lovagok.” És köszönetet mondott neki. és hozzátette: „Mától fogva szabad vagy és többé nem rabszolga. Pedig mindezt csak úgy tettette. Mikor egészen kivilágosodott. híre az országban elterjedt messze. mielõtt ily gyászos sorsot megérek! És mégis. önmaga ellen fordul minden tette. ha egymagamban vagyok is. rablásra. remek. lett volna kelyhemben gyilkos méreg. sohase felejtem el. és a dicsõ vég a harc mezején talál! De ó. felkereste. mit messze-távol zsákmányolt idegen országból. vad. mit összeszedhetett: más emberek tulajdonát és elharácsolt vagyonát. azután posztót Szíriából. most Alláh segítségével. hogy a bosszút végrehajtsam. és balszerencse lebeg felette. De szükség törvényt bont. hatalmas fájdalmat hozok rá. befedték földdel. hogy céljához vezeti. mindent. ritka szép brokátot. okos fejednek és találékony. boltjába a nagyok csak úgy tódultak. bizony még a halált is kívánta: és így siránkozott: „Ó. úgy szólt velük. üzleteket kötött. úgyhogy mindenki megszerette. az esetet pedig tartsuk mélységes titokban. megparancsolta neki. és vágyát teljesíti. vett és eladott mindenféle árut. Ami jót velünk tettél. Vágyódott az emberei után. Így népszerûvé lett egy csapásra. Alláh színe elõtt. A kincsesbarlangból szép. Ó. és emlegették egyre-másra. bátor lelketek rettenthetetlen! Bár úgy lett volna. a kicsik csoportostul nyomultak. amit tett. kedves válasza. díszöltönyt. ékszert és drágaköveket. És én. vésztõl. és csak egy dologra tette föl a lelkét: hogy olyan furfangot eszeljen ki. Amint Ali Baba házából kiszökött. hogy az életünkre akar törni. és elhessegette szemérõl az édes álmot. mi módon érhetné el a célját. amennyiért kérték. megittam volna. Abdallaht. és megszabadultam a rettegéstõl. Amit sok ember segítségével el nem értem. Ez történt tehát a rablókkal. nem egyezett a természetével. és a barlangban halmozott fel. odavonszolták egymás után a rablók holttestét. Lássuk most.” Ali Baba végighallgatta rabnõjének. ki forrása minden szépnek-jónak. és a lelke a bús gondolatok tengerén kalandozott szerteszéjjel. Az öszvéreket eladták más-más idõben. hogy így viselkedjék. és mindenki ismerte. kemény és otromba. és én leszek az elsõ. mint rablásra és vérontásra. Vigyázzunk hát nagyon. hogy elpusztultak. és csupa jóval fizetem majd vissza. és hála a te megfontolt. õ pedig mindnek udvariasan ment elébe. és ugyanígy eladták a tömlõket is. egy-egy darabot Indiából. selymét. mit csinált a vezérük. . egyéb semmi sem. lement a városba. és nyomorúságos állapotban lépte át a kincsesbarlang küszöbét. aki mindig éberen lesben állok. durva. a mindenható és dicsõséges Alláh azért hagyott életben. Mindenkihez volt jó szava és nyájas. arannyal átszõtt drága kelmét.

Mohammed addig unszolta és kérlelte. és értékes drágaságokkal ajándékozza meg. hogy tervét végrehajtsa. Apja így szólt hozzá: „Úgy illik. a barátságunk kedvéért. kérdezõsködött róla a fiánál. El is beszélte apjának. meg azt is. Mohammed pedig Mardzsánához ment. hogy ételüket együtt elköltsék. úgy rendelkezett. hogy viszonozd ezt a barátságos viselkedését. legjobb lesz pénteken. annyira megváltoztatta a rabló a külsejét. abban só ne legyen. Most hát biztosra vette. hogy ennek a csaló gazembernek az üzlete éppen Ali Baba fia. hogy ez az ellenség. hogy a farkast a bárányok közé és az oroszlánt a nyáj közé eresztette. Mohammed kérte társát. Fia. mint igaz barátságot és nagy szívbéli hajlandóságot. és még több becsülést fejezett ki minden tette. De csak egy feltétellel: ami az asztalra kerül. Amikor Ali Baba megint elment. hogy az elméjében forralt gonosz tervet véghezvihesse. Aztán meg is hívta asztalához. ez már bizonyos és kétségtelen!” Belépett a küszöbön. éppen mert a legtisztább szándékot és legõszintébb érzést sejtette benne. se szagolni nem bírom. milyen szíves hozzá az idegen kalmár. Mohammedet. kérd meg. valóra váltsa.A mindenható és dicsõséges Úr. hogy kicsoda. Már nem tudott meglenni nélküle egy pillanatra sem. szívében szintén rendkívül erõs hajlandóság és szeretet támadt iránta. minduntalan finom lakomákhoz hívja.” A rabló lelkében igen megörült. és ezt a szándékot valóra váltsa. és egy arcizma se mozdult. és az elsõk közé tartozik a kereskedõk sorában. és szomszédja udvarias modorát és nagy baráti érzését látta. még sûrûbben jött át Mohammed üzletébe. hogy ez meg az olajos ember egy és ugyanaz a személy. még nagyobb tiszteletben részesítette. minden eddig kieszelt ravaszsága csak arra való volt.” A következõ pénteken a rablóvezér Mohammeddel együtt ment a mecsetbe. Mohammed boltjával átellenben volt. és a szándékában levõ aljas gazságot elkövethesse.mondta neki. A csarnokban a díszhelyre ültette. abban a hiszemben. meg a kalmárok bazárjában körülnézni. Ali Baba szívélyesen fogadta és a legnagyobb udvariassággal és tisztelettel köszöntötte. Én addigra mindent elõkészítek. hogy hamarosan teljesül a vágya.„Hisz ez nagyon egyszerû . ahogy egy szívesen látott vendégnek illik és való. hogy lépjen be. nyájas beszéd közt az estét eltöltsék. és bemegyek hozzátok. sokat üldögéltek együtt. csevegett vele és szórakoztatta. szörnyen megörült. Elvégezték a közös imádságot. Mikor majd aznap a pénteki imáról jöttök délfelé. nyomban fölismerte. leült. és amikor a ház elõtt álltak. Ezt mind csak azért tette. eléri célját. hogy a városban szórakozzanak.felelte Mohammed -. nem hagyta ki semmi lakomából. hogy õt. megajándékozta sok minden széppel. Mégis hajlandóságot és szeretetet éreztek egymás iránt. hogy ne sértselek meg. nem mutatott mást. Amikor Mohammed ezt a nagy elõzékenységet tapasztalta. egekig feldicsérte. és bizonyos volt benne. és így szólt magában: „Alláh a kezembe adta õket. úgy tett. bosszút állhat. Amint a rablóvezér megpillantotta. hogy sót ne . és amit az emberekrõl elvégzett. és egyik se tudott már a szomszédja nélkül meglenni. aztán együtt távoztak. és egyék náluk. akit keres. és meghagyta neki. mert hisz az volt szívének vágya. és azt is megemlítette. nemes és bõkezû ember. Szomszédhoz illõen összeismerkedtek és összebarátkoztak. drágasággal. hogy Ali Baba eljött a fiát meglátogatni. és így szólt: „Engedek a kívánságodnak. De egyik sem tudta a másikról. és bement a házba. hogy kitöltheti bosszúját. Ali Babának eszébe se jutott. De elrejtette ezt a gondolatát.” Mikor a rabló ezt megtudta. és azért is. becses értékkel. hogy ezt a célt elérje. és házunk elõtt elhaladtok. lépjen be. mert én nagyon irtózom tõle. mintha nem ismerné. hogy gazdag.” . amíg bele nem egyezett. és milyen õszinte barátsággal vonzódik hozzá. Egy napon az történt. hogy elõkelõ kereskedõ. Mohammed így felelt: „Ez az én apám. hogy a házba bejuthasson. és se enni. lakomát rendezzél a számára és meghívd. mert nem is sejtette. Séta közben Ali Baba utcájába is bekerültek. honnan való. ez a mi házunk” . fiam. De a rabló mindenféle kifogásokkal ki akart bújni a meghívás alól. és ujjongott arra a gondolatra. majd csak sótlan ételeket adunk eléd. „Látod.

díszes ruhája. õ pedig éber. de aztán furcsállni kezdte a dolgot. hogy adományt kér. és most újból másokat fõzhetett. és azt verte. te fattyú. Ámde a magasztos Alláh segítségével nem fogja a célját elérni. Eszegették az édességeket meg a gyümölcsöt. Szép is. Biztos volt benne. körültekintõ és gyors eszû. karcsú növését. amit sose látott. majd a rabló vezér mellét érintette vele. mert a vendégnek azt nem szabad enni. forrt benne a düh és méreg. míg Abdallah felszolgált. mint teliholdfényes éjjel. irtózattól dermedten. hogy ez a rablóvezér. nemes uram. Felnyögött. Velem nagy jót tett. kezében tamburin volt. és nem fogja tettét véghezvinni!” Ezzel munkához látott. hogy sót evett vele. Az adni akart neki valamit. Abdallahhal együtt bevitte az asztalt. Ali Baba és a fia. a lány pedig táncot járt. hogy mit tett. orcájának báját. tõrt húzott elõ övébõl. ahogy a beduin lányok szokták. hogy sót egyen a gazdámmal! Meg akarja ölni az uramat. ami a finom mûveltséghez tartozik. valóban manapság ritkítja párját. és ezért a zsebébe nyúlt. és folyton barátságosan kínálgatta. Ali Baba a legnagyobb tiszteletben részesítette a vendégét. ahogy már elõbb tette. Végül a rablóvezérhez lépett. hogy úgy tegye meg. hozzá királyi brokátból való kabátkát és csupa pompás ruhadarabot. hogy víg kedvünket megkoronázza!” És ezekkel a szavakkal fordult a rablóvezérhez: „Ennek a lánynak nincs párja. egyiptomi munkájú inget vett fel. De Abdallah is pazar köntöst viselt. Mardzsána áttört. Mardzsána eltáncolt még egy szép táncot gyakorlott. most pedig tetézd az örömet. miért követted el ezt a . bájos szolgálóm. és ezért szerette volna megnézni azt az embert. tud mindent. tiszta fejû. aztán elszállt belõle a lélek. azonnal megismerte. te szajha. szép mozdulatokkal. hogy nem találni mását?” De a rablóvezér ügyet se vetett beszédére. és tánc közben játszott vele. te senki lánya. Nézd csak. Mardzsána hirtelen beledöfte tõrét a mellébe. jelezve. Most tovább ment Ali Baba fiához. mert éles szeme és kitûnõ esze volt. Alláh leküldte a poklok tüzére. leszúrja mindkettõt a tõrével. mint a legmûvészibb táncosnõ. oly csillogó volt. aztán körbejárt a kehely. egyszerre csak hirtelen belépett Mardzsána és Abdallah. A gazember azonban mindig vendéglátóit kínálta borral. Nagyon helyesen cselekedtél. ez is odadobta a dinárt. szépen kidomborodó csípõje. Ali Baba bele is vetett egy dinárt. Azt gondolta ki. jártas minden dologban és hûséges a szolgálatban. mint két gránátalma. épp vártunk szép táncra. kiváló tulajdonságai vannak. Aztán kivette a tamburint Abdallah kezébõl. kecses ingását-hajladozását. jáspisból és korallból készült lánc. édességet. hogy azok ketten lerészegedjenek. üde virághoz hasonló a bája. mintha a saját lányom volna. „Most már értem . miért húzódott ez az elvetemült. lerakták az ételeket. Ragyogott rajta minden ékszere. hogy a leány és Abdallah belépése megzavarta a háziak ellen forralt gonosz tervét és a jól kifõzött aljas árulását. Mardzsána elõbb mérgelõdött.gondolta -. aki hozzá sem nyúl sós ételhez. mind gyorsabban és gyorsabban forgott. maga pedig tartózkodott az ivástól. mely ma rászállt a házra. józan és tisztafejû maradjon. Amikor jóllaktak. ellentétben mindenki mással: mert ez csakugyan olyasmi volt. amint szirmait a tavasz nyitja széjjel. és bort hoztak meg csemegét. és jobban szeretem. Eközben tekintete az idegen kereskedõre esett. egyik kezében a tamburinnal. amint meglátták. és alighogy kiserkedt a vére. Fején gyöngyös háló. nyaka körül pedig smaragdból. mert már elkészítette az ételeket. kétségtelenül és feltétlenül. hogy valóra válthassa tervét. nyomban felugrottak. és Ali Baba elé tartotta. hallott. és rákiáltottak: „Te aljas nõszemély. Termete karcsú volt.tegyen az ételekbe. majd Mohammed melléhez közelítette. derekát mindenféle drágakövekkel kirakott aranyöv díszítette. és az urak elé tette. Amikor Ali Baba meglátta. és köpenye alatt tõr markolatát pillantotta meg. és az estebéd ideje elérkezett. Aztán még jobban szemügyre vette. megörült és mosolyogva szólt hozzá: „Szívbõl köszöntlek. de azt mégis aljasnak találja. aztán a kertajtón át menekül. Amint az ételek elkészültek. gyanúsnak találta. alatta úgy emelkedett keblének halma. gyümölcsöt és édes süteményeket. hogy amikor amazok ittasságukban elszundítanak. ugye. azt akarta elérni. De amíg a pénz után kotorászott. Amint hárman nagy vidáman üldögéltek. közben a pengét majd a maga mellének. kedves leányka. majd Ali Babának szegezte. Mohammedhez. gyönyörû táncát.

ez életem célja és legnagyobb vágya. Nincs másutt erõ és nincs hatalom. hogy a rablóvezért eltemessék. És Alláh egy teremtménye se tudott meg semmit errõl a különös esetrõl. és élete biztonságban. hogy Mohammed fiamhoz hozzáadlak. hadd feküdjék azok közt. Amint a lány válaszát meghallották. cselekvésének bátorsága lelküket csodás fénnyel hatotta át. Most itt az ideje. Ne ítéljetek elhamarkodva. fényes. a lét csupa örömet hozott. és ahogy ti hiszitek. és pompás. nincs menekvés elõle. Mohammedet azzal. . hozzá kiváló ész és szellem. még ennél többet is ígértem. csalárd mesterkedéssel és ravasz csellel annyit ért el. hogy hamis szeretetet és hazug barátságot mutatott irányában. hogy ily borzalmas tettet kövess el? Romlásba döntöttél bennünket. társai. hogy rászedte és becsapta uramat. gaztettét végrehajtsa. hogy ez volt az olajkereskedõ. nemes. és amit ígértem. az államkincstár rátette kezét minden tulajdonára: áruira és egyéb értékeire. Addig járt utána hamisságaival. és szívének. amit nekem adsz vagy tõlem elveszel.” Már régen szerelmes volt a leányba. amilyen gyorsan csak lehetett. és nem ellenkezem semmiben. úgyhogy füstbe ment a reménysége és kívánsága. szép és bájos volt a leány személye. az elvetemült gazok közt. hogy megöljenek és elpusztítsanak. hogy Alláh halálos veszélytõl és keserves halál küszöbérõl rántotta õket vissza szolgálójuk. és amint aztán a hamis. és megmutatta kettejüknek a ruhái alá rejtett tõrt. sietve kereket oldott. hogy késõbb ne legyen megbánni valótok! Elõbb hallgassátok meg szavaimat. és azt a sok rablót tömlõkbe rejtve. Most már csak arra várt. Megmondom hát. hogy bejuthatott házatokba és asztalotokhoz ülhetett. De ez az eset nem óvta és nem ijesztette el gyalázatos szándékától. Belátták szavai igazát. aztán határozzatok rólam tetszéstek szerint! Ez az ember nem kereskedõ. minden tulajdonsága dicséretes. Amikor én annak idején meghiúsítottam a cselét. hogy szavamat álljam. boldogságban telt. te vagy az oka. és szavainak értelmét felfogták. a kertben széles gödröt ástak és bekaparták. rejtett. a mi kezünkbõl ki nem menekülhetsz!” A lány bátran felelte: „Nyugodjatok meg! Csillapuljon izgalmatok! Ha így jutalmazzátok meg azt. az járt eszemben. tökéletes kellem. Most hozzáláttak. átadta neki az elsõ nászdíjat. A tõrt megpillantva pedig tisztán látták. akkor már senki se mer majd jótettet elkövetni. De ha arról van szó. Nem gyõztek hálálkodni néki. ahogy állítja. és szökött. a legszörnyûbb halált hozza rátok. aki az életét is odaadja értetek. míg elérte. Ekkor titkon. meg is csináljam. mi történt az álkereskedõ üzletével.szörnyû árulást? Mi vitt rá. érte égett forró szenvedélye. körülötte minden megnyugodott. származása meg elõkelõ. minden rossz messze távozott. és még a nyomotokat is kiirtsa: bízott fegyvere élében és karja erejében. csak a felséges és magasztos Alláh kezében! Magasztaltassék Alláh. ami bántana vagy nyugtalanítana. hogy az alkalmat felhasználja. Mardzsána keze által. amiért gyors véget és romlást hozott rá kezem által!” Ekkor szétnyitotta a vezér köpenyét. hazug kalmárnak az arcát jobban megnézték. és ígéretet tett a másodikra. Mit szóltok hozzá ti ketten?” Mohammed erre így felelt: „Hallom és engedelmeskedem mindenben. Ó. Ali Baba az övéivel megint nyugalmat és békét lelt. boltot nyitott a kalmárok bazárjában. ahogy te határozol és rendelkezel. ha elpusztulunk és életünket vesztjük. és hogy derék tettedért megjutalmazlak. nem: ez az erdei rablóvezér. te elvetemült. semmi hír nem jött tõle. becses portékával töltötte meg. szándékát kielégítse. és senki sem hallott felõle. errõl a csodálatos történetrõl. furfangos ésszel. õk is ráismertek. Ali Baba ezt mondta neki: „Amikor téged nemrég felszabadítottalak. és ha a bíró kezeibõl ki is menekülsz. hogy Mardzsánával lépjek házasságra. aki a minap olajkereskedõnek adta ki magát. még ha olyasmi is az. De elõször téged érjen a büntetés. és megbizonyosodtak. Ali Baba házasságlevelet állíttatott ki számára az igazhivõk kádija elõtt. mégpedig azzal. a volt rableányt. Mohammed feleségül vette Mardzsánát. Lássuk csak. a házatokba hozta. Hogy vágyát teljesítse. okos fejét és gyors tettét dicsérni. hogy visszafizetem jótéteményeidet. Mivel olyan hosszú ideig távol maradt.

mind a sok csodás ritkaságot. és hazahordtak mindent. amelyet a rablók felhalmoztak.A lakodalmas vendégek összegyûltek. és felfedje elõtte a titkot. mulattatni készek. Ali Baba elhatározta. olyasmit. hogy elzárta az utat. míg el nem jött hozzájuk az örömök elcsitítója. Így éltek gyönyörû. minden csarnokon végigmentek. de nem nehéz súlyra. víg éjek csak úgy tûntek. közelebb mertek lépni. és Ali Baba még mindig abban a hiszemben volt. jöttek énekesek. boldog életet. Ijedelmük lecsillapult. míg a bejárat szabad nem lett. hogy negyvenen voltak. és kedvükre legeltették a szemüket az ékszereken és nemesfémeken. Biztosra vehették hát. Magával vitte a fiát. az éber. és nem gyõzött bámulni. és megmutogatta neki mind a kincset és drágaságot. és leszakította leánysága virágát. Bejárták a kincsesbarlangot. addig. hazaindultak. egy szó sem hatolt be. hogy megint fölkeresi a kincsesbarlangot. hogy két ember megmaradt közülük. és amikor belefáradtak a sok gyönyörûségbe. hogy a tüskés bozót annyira elburjánzott a bejárat elõtt. Azután. A lakodalom három napig tartott. tárulj fel!” Azonnal felnyílt az ajtó. látták. amit szemükszájuk megkívánt. zenészek. De mivel róluk semmi hír nem szólt. és vezérük követte õket a halálba. mert tartott a galádságuktól. Ali Baba elõvette a fejszéjét. hisz a hegyekben megszámolta õket. . egy hang. annyira félt a rablóktól. bohócok. kezdõdött az örömünnep. Ebbõl azt következtették. és vidáman mentek hazafele. És ettõl az idõtõl fogva eljártak a kincsesbarlangba. fiával belépett. Alláh Mardzsána keze által harmincnyolcat ölt meg. abból vittek magukkal újra. a barátság szétbontója. a pazar lakomák meg nem szûntek. hogy megmutassa neki a helyet. hogy a kincshez már régóta egy emberi lélek. Végre levették a menyasszony fátylát. és a rablóknak nyomuk se volt. megnyugodott és odamerészkedett a kincsesbarlanghoz. hogyan lehet a barlangba jutni. ami leginkább megtetszett nekik. de csak egy esztendõre az események után. így újabb kincsekkel tele. és tovább nyomultak. Ekkor így szólt: „Szezám. és megállapította. Mohammed magára maradt vele. és utat vágott a tüskebokrok és gaz között. ami nagybecsû volt. Amint a kincsesbarlanghoz közeledtek. Mohammednek a ragyogás és csillogás majd elvette a szeme világát. erõdök megsemmisítõje és síroknak megtöltõje. Bátyja halála óta nem járt ott. hogy a két utolsó rabló is elpusztult. kiválasztották a kincsesbarlang drágaságai közül. Ezért egy egész esztendeig nem mert odamenni.

hogy viszontlátom õt. hogy kikerült a szigorú apai kéz alól. az nem halt meg. a szabó fiához: „Fiam. jaj. tíz dinárt húzott elõ. és azt reméltem. apád helyét te foglalod el. öcsém felesége?” Aladdin kézen fogta. amint érezte. elcsukló hangon felelte neki: „Fiam. semmirekellõ maradt. hogy hosszú távollétem után viszontlátom. nem te vagy ennek és ennek a szabónak a fia?” . mielõtt meghalok! Ó. lássam a . még csak neveletlenebb. és csak azt a pillanatot leste. Varázsló volt. Aladdin. De a kis Aladdin csak nem változott meg. kicsi kora óta semmirevaló. add át neki üdvözletemet. Az anya sokat gondolkodott a sorukon: az ura meghalt. és amit a felséges Alláh rendelt. uram . Fia. sõt arra is rákapott. amikor egymástól elváltunk. fiam!” Aztán zsebébe nyúlt a varázsló. Apja annyira emésztette magát. Azután odalépett Aladdinhoz. a szabó valami mesterségre szerette volna fogni. és fonalfonásba kezdett. és beszéld el neki. odavette hát maga mellé a mûhelybe. egyenesen azért hagytam el a hazámat. akit Aladdinnak hívtak. tudományra vagy más foglalatosságra taníttassa. Így ment ez folyton-folyvást. hogy már csak enni járt haza. hogy kérdezhetsz ilyet? Mikor apádnak. és bûbájosságával hegyeket tudott egymásra halmozni. és így folytatta: . csupán arra volt kedve. uram? És honnan ismered apámat?” A dervis szomorú. hogy könnyei csak úgy patakzottak az arcán. Ez a dervis a legtávolabb nyugatról származott. Minthogy azonban nem volt rá pénze. vagy valamelyik vevõjéhez elmenjen. Micsoda boldogság lett volna! És most azt hallom tõled. Alláh engedelmével holnap elmegyek hozzátok.” A mór varázsló így beszélt tovább Aladdinhoz. az öcsémben. pedig de reménykedtem. Arra járt éppen egy mór dervis. hogy nagybátyád megérkezett messze földrõl. Amikor Aladdin tizenöt éves lett. akit keresek.” Félrehívta az egyik gyereket. hogy vigaszt és örömet találjak apádban. . Ez pedig. és vidd édesanyádnak. hogy személyesen is köszöntsem anyádat. hogy az egész napot a mûhelyben töltse. szülei szavát nem fogadta meg. szemügyre vette Aladdint. ölelte-csókolta. a te apád az én testvéröcsém volt! Most érkeztem ide messze földrõl. és a mesterségben sem vitte semmire. végignézte tetõtõl talpig. Amikor tizedik évébe lépett. hogy belebetegedett és meghalt. én vagyok. De a fiú csak haszontalan.felelte a fiú -. mint a társait. a vér nem válik vízzé: itt a sok gyerek között mindjárt rajtad akadt meg szemem. eladta hát a mûhelyt mindenestül. és úgy sírt. hogy valami elintéznivaló után fusson. mihaszna gyerek volt. haszontalanabb lett. és e szavakkal adta át Aladdinnak: „Fiam. Aki utódot hagy maga után. hogy finom mesterségre. és elvezette a házukhoz.Aztán megfogta Aladdin kezét. így akarta keze munkájával a maga meg Aladdin fia kenyerét megkeresni. tüzetesebben. fogd ezt a pénzt. félrevonta és azt kérdezte tõle: „Fiam. és hol van anyád. de apám már régen meghalt. Igen. Aladdin nem tudta mire vélni a mórnak ezt a viselkedését és megkérdezte: „Miért sírsz. hogy a szétválasztó balsors elrabolta tõlem! De végzetét senki sem kerülheti el. az én testvéröcsémnek halála hírét hallom tõled? Igen. lám a sors megtagadta tõlem. és kikérdezte Aladdinról: kinek a fia. A varázsló most így szólt hozzá: „Fiam. hogy a környékbeli gyerekekkel játsszon. és a kertekben csavargott a többi vásott suhanc. merre van a házatok.Fiam. magafajta inasgyerekek társaságában.” Amint ezt a mór varázsló meghallotta. hogy meghalt! Ó. máris kereket oldott. és így szólt magában: „Ez a fiú az. mikor húzza ki apja a lábát. és az utcagyerekekkel játszott. ráborult Aladdinra. hogy õ tanítsa ki a szabómesterségre. még házas sem volt. a fia semmirekellõ.Aladdin és a bûvös lámpa Azt mesélik. most már csak te vagy egyetlen vigaszom. és megtudott róla és körülményeirõl mindent. és a csillagjóslásban is jártas volt. az ellen nincs segítség. ki nem állta. hogy élt Kínának egy városában egy szegény szabómester. pedig édesapád.„Igenis. naplopó. ez az! Hogy õt felkutassam. egy napon az utcán üldögélt. Alaposan megnézte Aladdint. annyit bánkódott fia haszontalanságán.

„Fiam .” . Hiszen Alláh . és így szólt: „Ó. ha egy darabon elébe mész!” . jó lesz. aztán Egyiptomba vitt az utam. hogy ezt mondjam el neked. felemelte a földrõl.” . a két dinárt is odaadta neki. kelj útra. elindult elõtte. add neki ezt a két dinárt. és bevásárolt mindent. hogy megláthasd még egyszer. Mert már negyven esztendeje. Aladdin beengedte õket. hogy mondhatod. ami kellett. gyümölcsöt cipelõ szolgával. Aztán hazasietett és hozzálátott a vacsora elkészítéséhez. szülõföldemre. visszatérek ebbe az országba. Mert azt mondtam magamban: »Ember. ó. rá is talált Aladdinra.” Annyira jajveszékelt. tudom. Aladdin szaladt kaput nyitni. csak nem csúfolódol velem? Ki a te nagybátyád? Honnan van egyszerre egy eleven nagybátyád?” De Aladdin így felelt: „Édesanyám. Fogd hát ezt a két dinárt. mielõtt meghalsz. és hosszú ideig éltem annak fõvárosában. amint a házamban üldögélek. siránkozott. beszélgetni kezdett az asszonnyal: „Öcsém hitvese. és elmondott anyjának mindent. szemem fénye. és azt mondta: „Nagybátyám ma estére nálunk szeretne vacsorázni. melyik volt férjének a helye. mióta elvesztettelek. Beutaztam HátsóIndiát. és most jöttem vissza elõször szülõföldemre. ott harminc esztendeig idõztem. Egy napon azonban. és még megboldogult öcsém életében sem ismertél. Végül is olyan erõs-nyugtalanul vágyódtam már utána. Vidáman lépett be anyjához. és sírva fakadt. Aztán meg a messze-távoli Nyugatra kerültem. de az meghalt. több testvéred nincsen. és útjára ment. és örömrepesve sietett az anyjához. szokása szerint a vásott utcagyerekekkel hancúrozott. csak sírtam. mikor pedig csak egyetlen öcséd van. Ezután a mór elvált tõle. igaz. hogy megláthassam megint az öcsémet. mikor pedig itt a nagybácsim! Hisz megöleltmegcsókolt könnyes szemmel! És meghagyta. mert máskor csak enni járt haza.magasztaltassék a neve! . Föl tehát. ahol öcsém lakott. és mondd neki: »Bácsikám ma este nálunk szeretne enni. hogy volt egy nagybátyád. csak jajgattam. megölelte. mutasd meg még egyszer az utat a házatokhoz. ha meghalnék anélkül. szülõhazádtól távol. Ki ismeri az idõ sorscsapásait és a napok változandóságát? Keserves baj lenne. egy bort. milyen szomorú a sorsom. és a fiút hatalmába kerítse. merre kell menni. hogy öcsémet még egyszer láttam volna. A varázsló odalépett hozzá. Aztán megkérdezte az asszonyt: „Hol szokott ülni az öcsém?” Amikor a fiú anyja megmutatta az idegennek. és így szólt hozzá: „Mi haszna. megcsókolta a földet. és megmutatta. a szolga aztán útjára ment. hogy nem él senki rokonom. hogy eltökéltem. hogy Aladdint fölkeresse. ne csodálkozzál azon. De amíg így beszéltek. aztán hellyel kínálta. elment a bazárba. hogy õt viszontlássam. és ott látta a mór varázslót. már kopogtattak is. amely a világnak egyik csodája. A varázsló még el is ájult a sok sírástól-rívástól.„Fiam . a vacsora készen van. Köszöntötte Aladdin anyját. Szokatlan idõben érkezett. bácsikám” . a mór pedig belépett. . mióta élsz már idegenben. Kölcsönkérte a szomszédaitól. És amint a város utcáin járt-kelt. bejártam egész Arábiát. hogy ez az ember csakugyan a sógora. Mikor leült.« De most kérlek.házat. hogy ettõl az országtól elszakadtam.felelte a fiú. hogy az anyának azt kellett hinnie. és amikor beesteledett.mondta Aladdin.felelte az anyja -. testvéröcsém. Az asszony odament hozzá.„Hallom és engedelmeskedem” .nagy vagyonnal áldott meg. egyszerre csak eszembe jut szülõhazám és szegény testvéröcsém. térdre esett. és ezt mondta: „Eredj anyádhoz. a varázsló odament. Bátyád talán nem tudja az utat házunkhoz.” Aladdin kezet csókolt a mórnak. és más nagybátyádnak hírét sohase hallottam!” A mór varázsló másnap reggel útnak indult. anyám! Nagybátyám megjött messze földrõl és tiszteltet!” . és már messzirõl kiáltotta: „Jó hírt hozok. megcsókolta. aztán kivett az erszényébõl két dinárt. milyen nyomorúságos is az életem. hogy oly messze idegenbe szakadtam el tõle. ha halálra gyötrõd is magadat?” Aladdin anyja vigasztalgatta a varázslót. Hatalmas vágy fogott el. így szólt Aladdinhoz: „Fiam. hogy engem soha életedben nem láttál. ami tálra meg egyéb edényre szüksége volt. és készíts nekünk jó vacsorát.„Szívesen.” Anyja tüstént fogta magát. és hogy sírját is meglátogassam. Aladdin pedig hazaindult. meg Elõ-Indiát.szólt az asszony -. öcsém hitvese.

” A mór varázsló észrevette. neked is?” Erre Aladdin elszégyellte magát. menjen. ami kenyeret ad mindkettõtöknek. Amikor tegnapelõtt az utcáit jártam. hogy ez az én öcsém fia. amihez kedved van. amibõl eltengõdhet. lesz valami szakmád.amíg öcséd talán nélkülözésben. Amint a mór varázsló látta Aladdin mosolyáról. hogy a gyerek semmi munkára se vágyik. Anyja pedig felkiáltott: „Dehogy tanult! Alláhra. tõkét meg mindent ad majd neki. öcsém hitvese. akkor segíthetnél rajta. akinek utána kellene járni. abból telik arra a darab kenyérre. amikor az ígéretét hallotta. hogy ember vagy a talpadon! Holnap. rájött. hogy sújtott le ez a hír.” Aladdin anyja még mindig kételkedett egy kicsit. hogy Aladdin csak hallgat. nem akarlak megbántani. olyat. olyanokkal.miatta halt meg bánatában. vajon igazán a sógora-e a mór.ó. hogy ilyen csúnyán viselkedel? Ez szégyenletes dolog! Nem magadfajtához méltó! Hiszen eszes vagy. és bólintott annak jeléül. aztán majd bolthelyiség után nézek a számodra. amint õt megláttam. keresd ki azt a mesterséget. kereskedést ûzhess. csak majdhogy repülni nem tudtam örömömben.. Öregasszony vagyok.amiket a mindenható Alláh védelme alatt türelmesen viseltem el . Ha nincs kedved mesterséget tanulni. akkor túláradó bánatomban elvesztettem az eszméletemet. amibõl mi ketten élünk. amint a pajtásaival játszott. Alláh segítségével. itt a mi városunkban szerencsére annyi jó mester van. amilyet a kereskedõk viselnek. berendezek neked egy boltot a legdrágább szövetekkel. és kérlelte. mindig csak magamnak kell a mindennapit elõteremtenem. és boltot nyissak neked. adhassvehess. csak a renyhe életre. hogy a szegény öcsém már megtért Alláhhoz. csak enni jár haza. hogyan tartsa fönn magát. hogy utolsó szavainál az asszony könnyekre fakad. Már arra is gondoltam. és egyben megint meg is látnád szemtõl szembe. Aladdin . Talán Aladdin már elbeszélte. hogy édesanyádnak kell hajlott korában az eltartásoddal törõdni. És most én is csak nyomorgok: pamutot fonok éjjel-nappal nagy keservesen. hát mutasd meg. Mosolyogva nézett hát a mórra. hogy kedvére való a dolog. hogy így kínlódjam. zavarba jött. a pénteki imádság után elmondtam az elsõ szúrát. Hiszen meglehet. hogy ismeretséget szerezz. én elhelyezlek. és tisztes emberek gyermeke! Gyalázat. Feledve volt nyomban minden hányattatásom. anyádnak is. Alláh. amelyik jobban ínyedre van! Csak szólj.” Aladdin igen megörült nagybátyja szavainak. aki utódot hagy maga után. szenvedésem. és mélyen lehorgasztotta a fejét. és így szólt hozzá: „Hogy van az. így szólt hozzá: „Minthogy kedved van ahhoz. ahogy megígértem. mint õ maga. öcsém fiára. én szerencsétlen! . öcsém fia. nyeregbe ültem. a szívem mindjárt feléje fordult. Ó. Nézd. Ha aztán idõsebb leszel. nem ért õ semmihez a világon! Sose láttam még ilyen haszontalan kölyköt! Egész nap csavarog a környékbeli vásott naplopókkal.« Fel is készültem azon nyomban. Az volna jó. keressen magának megélhetést. hogy bezárom a kaput. micsoda mesterséget tanultál? Mi a foglalkozásod? Valami ipart tanultál ki. mert nem halt meg az. amerre lát.. és sok fáradalom és viszontagság után . hogy szívesen lenne kereskedõ. már biztosra vette. de most. hogy a kereskedõk mindig finom és választékos ruhákban járnak. hogy kereskedõt csináljak belõled. és tekintélyes emberré légy a városban. De most már egy kis vigasztalást találtam Aladdinban: õ foglalja el az elhunytnak helyét lelkemben. és a mindennapi kenyérrõl gondoskodjam. elviszlek magammal a bazárba. válassz ki hát akkor másikat. hogy apád mesterségét nem szereted. kitiltom a házból. fiam. ha már eltartana valaki!” Ekkor a mór Aladdinhoz fordult. és minden erõmbõl a segítségedre leszek!” De amikor a mór látta. Bizony ez az én sorsom. hogy üzletet nyit a fiának.elértem ebbe a városba. fiam. Ravaszul vigasztalni kezdte az anyát.. és szövetárukat. mert vér vonzza a vért. és lelkem szava azt súgta nekem. így szólt hozzá: „Öcsém fia. hogy ez a mór valóban a sógora: idegen ember ennyit az õ . ugye. és megélsz belõle. finom öltönyt méretek rád. És a mindenható Alláhra. kedves sógor! Életedre. mint sehol másutt.fordult most a gyerekhez -. „Nos. mert jól tudta. és egy szót sem felel. Az édesapja . ahogy rápillantottam. szegénysorban él. pedig te már férfi vagy. De amikor meghallottam tõle. nincs már erõm.. öcsém fia. olyat. hogy ne gondoljon annyit a férjére. figyelmes lettem Aladdinra. ó.

Másnap megint felkereste a szabó házát. A kereskedõ elõhozta. ahol mindenféle ruhanemût árultak. akkor se lenne elég szavam. Így aztán emberek közé is kerül. csak Aladdinért jött. Aladdin anyja fölkelt. De amikor az megpillantotta a fiát. Ott bevitte egy posztókereskedésbe. és elindult vele a bazár felé. hogy megköszönjem. és nagy jóságáért hálásan megcsókolta a kezét. ki apja helyett apja. fiam. jó reggelt kívánt bácsikájának. mint valami elõkelõ kereskedõ. a mecseteket és a hely minden látnivalóját. visszament a szállására. hogy a bazárba vigye. Ezüsttálakon behozták az ebédet. és így szólt hozzá: „Kedves sógor. szépen megköszönt neki mindent. Ezután Aladdin anyja asztalt terített. Amikor a mór látta. Elérkezett a reggel. nagy termekbe is. Végigmutogatta neki a bazárt. A mór most így szólt Aladdinhoz: „Válaszd ki. hogy az idõ nagyon késõre jár. Az pedig kézen fogta.fiáért nem tenne. és feltálalta a vacsorát. odalépett bátyja elé. mert pénteken a kereskedõk istentisztelet után mind a kertekben és a tereken sétálnak. hogy eltanuld tõlük az adás-vevést. hogy másnap eljön. sógorom. Aladdin azon az éjszakán örömében még aludni sem tudott. mert te is erre a pályára lépsz!” Ezután tovább vezette. megmutatta neki a várost. minden fõ és kisebb szentnek nevére. Holnap eljövök hozzátok Aladdinért. és csak azt tegye. ahol a szállása volt. Most a varázsló ismét kézen fogta Aladdint. Aladdin egész éjjel le se hunyta a szemét örömében a szép új ruhák. Mikor már ettek-ittak. ettek-ittak. fõleg kereskedõk közé. hogy holnap nem nézhetek még bolthelyiség után a számára. és a magafajta jómadarakkal haszontalanul elpocsékolt idõt most már tegye jóvá. és ajtót nyitott. és bevezette a pompás. Fürdés után szörbetet iszogattak a csarnokban. és Aladdin a neve. és bekopogott az ajtaján. közben pedig a mór Aladdinnal a kereskedõi pályáról meg hasonló dolgokról beszélgetett. és a fürdõbe vitte Aladdint. és szavadat fogadja meg. drágát és finomat. és kereskedõköntöst méret a számára. Nem gyõzött hálálkodni sógorának. megvarrt öltönyöket. hogy emberek közé járj. hogy ez az õ öccsének a fia. amit fiamért tettél!” A mór ezt felelte: „Öcsém hitvese. és a varázsló máris kopogtatott az ajtójukon. és az éjszakát a szállásán töltötte. aki most olyan volt. a szultán palotájába is elment vele. mindig engedelmeskedjék. aztán így szólt hozzá: „Fiam. nem jóságból tettem.” A mór elment. Utoljára egy kifõzõnek a boltjába vitte. kötelességem. ami neked legjobban tetszik!” A fiú nagyon megörült. hogy hogyan folyik ott az üzleti élet. majd megbolondult. Ezért. és kedve szerint kiválasztotta azokat a ruhadarabokat. amit kívánt: teljes kiszabott. és beesteledett. és kezet csókolt neki. de elõbb megígérte. a varázsló fogta Aladdint és visszakísérte anyjához. A varázsló most a város nyilvános kertjeit meg nagy tereit mutogatta meg Aladdinnak. hogy Alláh segítségével elfoglalja majd édesapja helyét. Teljes öltözetet kért. Hisz õ az én fiam. s az ott sétáló kereskedõkkel meg elõkelõségekkel is megismerkedhet. elmesélte nekik. de õ nem akart bemenni. szombaton végrehajtom a tervemet. míg jól nem laktak. Aladdin már felnõtt és jó eszû fiú. amit te parancsolsz neki!” . az . hogy a védõszárnyaid tovább oltalmazzák ezt az árvát! Õ pedig mindig engedelmeskedjék neked. majd Aladdin nagy boldogan felöltötte új ruháit. és megmutogatom majd neki a városon kívüli díszkerteket meg sétányokat. adjon neked hosszú életet. hogy óvjon és tartson meg téged. hogy a helyes útra térítse. intõ szavakkal fordult a fiához: verje ki a bolondságot a fejébõl. még ha egész életemen át mindig csak hálálkodnék neked meg magasztalnálak. és örömkönnyeket hullatott. Ekkor elõjött Aladdin. Mind a hárman nekiültek. ettek és ittak. és apja legyek a gyereknek. talán nem is látta még. Aztán tovább indult. aztán megint tovább mentek. viselkedjék férfimódra. Ott meghívott néhány ott lakó kereskedõt. és amikor azok bejöttek és étkezéshez ültek. és õ lesz a te támaszod. A mór tüstént kifizette az árukat a kereskedõnek. most már úgy illik. Aladdint elviszi a bazárba. amelyek legjobban tetszettek neki. és elment vele a kereskedõk bazárjába. a mórnak jóságáért. Mindezek után magával vitte az idegen kereskedõk fogadójába. derék szülõktõl származik: hiszem. De ha Alláh megsegít. Nyugodj meg hát!” De az asszony csak folytatta: „Könyörgök Alláhhoz. hogy én álljak helyt öcsém helyett. nagybátyjának.„Öcsém hitvese válaszolta a mór -. Sajnálom.

nyájasan beszédbe ereszkedett vele. evés-ivás és a társas mulatozás miatt. amint meghallotta. hogy kopognak az ajtón. Akkor betértek egy nagy kertbe. kastélyon vagy palotán. A varázsló megölelte. Szedd hát össze az erõdet. mulatoztak és kipihenték magukat. a mór megállt és megkérdezte: „Tetszik ez neked.A mór így folytatta: „Ha jól kipihented magadat. amíg a kertek mind el nem maradtak mögöttük. A mór. mert egészen elgyöngültem a fáradtságtól. teli kenyérrel. amilyeneket e világon ember még nem látott.felelte a mór -. míg csak bele nem fáradtak. Nem találunk itt több kertet. és maga elõtt látta nyugatról jött bácsikáját. ahol a szív felvidult.elmúlt nap gyönyörûségei. felpattant. igazakat meg költötteket. ha kipihented magadat. gyere. Így szólt Aladdinhoz: „Öcsém fia. most pedig egy hegy elõtt állunk. ami csak jólesik. majd meglátod!” . csodálatos dolgokat mutatok neked. így szólt Aladdinhoz: „Öcsém fia. mint a szikra. És ha még hosszú az út. gyerünk megint vissza a városba!” . és ilyen hosszú utat se tett meg életében. a szem gyönyörködött. Ha Alláh akarja.„Fiam . Most hát. mert ez az a hely. Vígan voltak. megmutogatta a fiúnak a téres sétányokat és a magasba törõ csodálatos palotákat. férfi vagy.” . ülj le. Aztán a mór megint megszólalt: „Öcsém fia. kelj föl. és különös történeteket mesélt neki. mintha igazán a bácsikája lett volna. és elkezdett az öreggel tréfálkozni és pajkoskodni. Ennek a kedvéért utazott a távol nyugatról egész Kínáig. gyerünk még egy kicsit tovább!” Aladdin hamarosan fölkelt. Virágoktól övezett szökõkutak aranysárga rézoroszlánjai lövellték szerte a vizet. ma olyasmit mutatok neked. e földön senki szeme elé nem jutott.no de várj csak. Ezután a mór kioldotta övét. a kerteknek nincs még vége. amíg el nem értek arra a helyre. jó szárazat. Megkérdezte hát a mórtól: „Bácsikám. és elviszi. Alig bírta kivárni a reggelt. amely felé a mór varázsló igyekezett. a fürdõ. amint a kertek között sétálgattak. amit életedben még nem láttál!” És mosolygósan. hogy másnap eljön érte bácsikája. Közben kiléptek a város kapuján.” A fiú hozzálátott a falatozáshoz. de amit te mindjárt meg fogsz pillantani. már nem lesz jártányi erõm sem. Mikor megérkeztek. Ahányszor megakadt a szemük egy kerten. Leültek egy asztal mellé és pihentek. megmutatja neki a díszkerteket. és megtekintettek mindent. ajtót nyitott. hiszen hála Alláhnak. és õk egy magas hegyhez nem értek. Aladdin fiam?” Az meg úgy érezte. hogy tüzet rakhassunk. A mór pedig így szólt Aladdinhoz: „Öcsém fia.” Aztán nyájas szavakkal szórakoztatta a fiút. hova megyünk? Hisz a kerteket már mind magunk mögött hagytuk. megcsókolta. amilyeneket életében sohasem. Aladdin még soha nem volt a város falain kívül. mutatok neked valamit . és kézen fogva elindultak. és zacskót vett elõ. aztán az a gondolat sem hagyta aludni. a mór is vele evett. Aladdin szíve tele volt örömmel és boldogsággal. gyümölccsel és egyéb ennivalóval. és a mór kertrõl kertre járt vele. ugye. mondd. hisz épp erre vezet az út. pihend ki magadat. vegyél. amilyen a királyoknak sincs. bizonyára megéheztél. hogy majd elrepül a boldogságtól: olyasmiket látott. és keress száraz fát meg rõzsét. Így sétálgattak tovább. öcsém fia. és most éppen egy olyan kert felé tartunk. Azután. amelyet kerestünk.

hogy így megüss?” Ekkor a mór ilyen szavakkal engesztelgette: „Fiam. ahogy a mór parancsolta. amit a bácsikája mutatni akar neki. pontosan úgy tégy. és el akartál szaladni! De most vigyázz: nézd csak. Menj le óvatosan a lépcsõn. A mór most azt mondta neki: „Aladdin. öcsém fia . De amint a mór varázsló észrevette. fölemelte a karját. Engedelmeskedj mindenben az én szavaimnak. mivel érdemeltem. a kõlap könnyedén fölemelkedett. És a tied ez a kincs meg az enyém!” A szegény gyerek megfeledkezett fáradtságról. kinyitotta és elõvett belõle annyi füstölõt.te meg itt akartad hagyni.„Kedves öcsém . szörnyû haragra lobbant. Menj oda ahhoz a karikához. Mikor Aladdin elmozdította a kincsesbarlang bejáratáról a kõlapot. csupán te. nem telik bele sok idõ. amit meg akart szerezni. mely négy részre van osztva. senki rokonom sincsen. nem lesz nehéz. varázsolt és érthetetlen szavakat mormogott. Így szólt tehát: „Kedves bátyám.” . hogy olyan gazdag lesz. ahogy én utasítlak. mondd ki a nevedet.„Ó. mert egyetlen ember nem tudja azt megtenni. A fiú sírva fakadt. és rémületében el akart szaladni. hogy milyen fáradt. öntött rézkarikával a közepében. és olyan erõvel sújtott a fejére. segíts te is. Dugd kezedet a rézgyûrûbe. az ég megdördült. . amennyire szükség volt. menj csak tovább.” Aladdin összeszedte minden erejét és bátorságát. unokaöcsémen kívül. úgy szeretlek. amikor pedig elkezded húzni. félredobta. apádat helyettesítem. semmit ki ne hagyj. mindent egész pontosan úgy csinálj. fáradságunk hiábavaló lenne. hogy rajtad kívül senkinek sem szabad hozzányúlnia.felelte a varázsló -. csak te. De óvakodj attól. minden részben négy aranykorsót találsz és egyéb színarany és ezüst holmit. hogy a fiú menekülni akar. Aladdin ájultan hanyatlott a földre. És azonnal leemelte a lapot.mondta erre a mór -. én férfit akarok nevelni belõled. hiszen én még oly fiatal vagyok. nem érünk el semmit. kedves öcsém!” Most a mór egy dobozt vett elõ a zsebébõl. márványlap tûnt elõ. mint a saját gyerekemet. ahogy a bûvész mondta. hogy bármihez is hozzányúlj. meglátod. Te leszel az örökösöm és utódom. el is felejtette. Ez egy csarnokba vezet. és emeld föl a lapot. amíg a mór azt nem mondta: „Elég lesz. a te javadra történik. mit óhajtasz. hogy megláthassa már. mert rajtad. verésrõl. Csak dugd kezedet a gyûrûbe. fölugrott és elkezdett száraz tûzifát meg rõzsét szedni. föld alatti folyosót pillantott meg: vagy tizenkét lépcsõfok vezetett le a mélyére. hogy nincs király a világon. megcsókolta és így folytatta: . az utolsó betûig ügyelj a szavaimra. bûvölt. egyedül nem bírom felemelni. csak parancsolj. és a te nevedre szól . amelyrõl beszéltem. én engedelmeskedem!” . mert oly hatalmas kincs van itt. és úgy tett. amit mondok. és húzd fölfelé. vagy valamit elvégy. Hisz megmondtam. egészen magukkal ragadták a mór szavai. de még annál is jobban. És amint a maga meg apja-anyja nevét kiejtette. fiam. éppen úgy. Hallgass jól rám. hogy a fiú kereket akar oldani. hogy majd kiütötte a fogait. És ezzel füstöt támasztott. mert itt kincs van elrejtve. és emeld fel. ez alatt a kõlap alatt van a kincs. ha segítek neked. ahogy mondtam!” De Aladdin így szólt: „Bácsikám. csak Aladdin által juthatott. és senki más ebbe a kincsesbarlangba a lábát be nem teheti. vigyázz. Aladdin nagyon megijedt. majd elfelejted ezt a bajt és fáradtságot. meg apád és anyád nevét. amit mondok. ez nehéz nekem. Addig szedte.Hát kiért töröm magamat így. úgy. és így kiáltott: „Bácsikám. Mindez. hogy a királyok se különben. gazdagabb leszel minden királynál! Azért ütöttem rád.Aztán így folytatta szavait Aladdinhoz: . hát jól vigyázz! Látod. Amikor hát meglátta. akinek ennyi drágasága volna. A mór odafordult a fiúhoz. fiam? Csak teérted. amíg egy folyosóhoz nem érsz. míg a negyedik helyiségbe . hogy megnyitottam a földet varázserõmmel és bûvös igéimmel. Aladdin.Fiam. a föld megrengett és megnyílt. ha a csodálatos dolgokat meglátod!” Amint a föld megnyílt a varázsló elõtt. hiszen a nagybátyád vagyok. Ne ellenkezzél hát velem.Odalépett Aladdinhoz. könnyhullatásról. hogy dúsgazdag. és boldog volt. ahogy mondom. Ekkor egyszerre csak besötétedett. fiam! .Aladdin ezek hallatára csak úgy égett a kíváncsiságtól. elõkelõ emberré tegyelek! Ezért pontosan fogadj meg mindent. akkor tüstént fölemelkedik. De a mór kis idõ múlva magához térítette varázserejével. mert Aladdin nélkül egész munkája kárba veszett volna: a kincshez ugyanis. Gyere. és így szólt hozzá: „Ha megteszed. úgyhogy a súlyát sem érzed.

hozzá bátor és merész. keresztülment rajta. vagy csak felényi is.” Mikor a mór befejezte beszédét. hogy nincsen király a világon. aztán a kertbe jutott. és ne állj meg egy pillanatra sem. gondolta magában: „Gyûjteményt állítok össze ezekbõl az üveggyümölcsökbõl. Ha fönn vagyok. közben nézegette. és a teremben megtalálta a lámpát. gondolta. kiöntötte az olaját a földre. mint itt a legkisebbek. Hanem aztán. Aladdin ide-oda sétált a fák között. De mivel Aladdin soha életében ilyesmit nem látott. Aztán még szakított le gyümölcsöt. tettre kész. ne félj. míg a terembe nem ért. mint a többi.üvegnek hitte õket. mint a déli nap világa. amíg a lámpa a kezedben van. tovább szedett minden fajtát a mellsõ zsebébe. öntsd ki belõle az olajat. melyeknek ragyogásától megzavarodott az ész. amit neked mondtam.” Így mind többet szedegetett le és tömködte az oldalsó meg mellsõ zsebébe. amennyit akarsz. odaadom a lámpát. madarak ültek rajtuk. és segíts fölmászni. jáspis. amely fényesebb volt. hogy vajon szõlõ-e vagy füge.” . egy kertbe fogsz érni. még csak kicsi híja volt. Ezeket a madarakat jöttében nem látta. Odakiáltott hát a mórnak: „Bácsikám.” Aladdin ekkor leszállt a föld alatti folyosóba. nem gyerek. hogy üvegbõl vannak. de õ elment mellettük. minden fán másfajta és más színû. add már a kezedet. hogy a ruhád. harminc lépcsõfok vezet fel hozzá. Aztán megint lement a kertbe. anélkül. és a lámpát keblébe dugta. vagy ötven rõfnyit. vagy egyéb ehetõ gyümölcs. Ha aztán visszafelé jössz. míg csak meg nem teltek. fiam. azokon gyümölcsök függnek. hisz férfi vagy már. óvatosan és határozottan. közben pedig mondd ki a nevedet. onnan menj tovább azon az úton. amennyit csak bírt. ami fenyegethet. de még a szegélye se érintse a korsókat vagy a falakat. mert minden a tied. Megfigyelte. mór nagybátyjától féltében. zöldek és fehérek. amíg megint át nem haladt a négy helyiségen. adja oda neki a lámpát. a lámpa egy csöppet se nehéz. hogy ezek az ékkövek üvegbõl vagy kristályból vannak. amelyet magad elõtt látsz. akkor egy terembe érsz. beletette övsáljába. kioltotta. és nézegetni kezdte a fákat. tüstént fekete kõvé változol. ahogy a mór meghagyta neki. mindjárt megkönnyebbülsz. Aztán. a terem mennyezetérõl függ alá.„Bátyám. úgyhogy egyedül nem bírt föllépni rá. telerakta velük oldalzsebeit. hogy a drágaköveket és a nagy becsüket felismerte volna. hogy a fákon igazi gyümölcs helyett drágakövek függnek. Amint látta. és felkötötte a derekára. és még nem is nõtt fel annyira. magasabb. Nézz körül a teremben. és megtalálta a négy helyiséget.” De a nyugati varázsló éppen csak a lámpát akarta. mely tele van szép fákkal. nyújtsd a kezedet. talán az terhel olyan nagyon. annyira meg volt rakodva. Ha másképp cselekszel. azt hitte. szedhetsz a fákról annyi gyümölcsöt. és menj be. jó lesz majd velük otthon játszani. Ott felment a lépcsõkön. nyisd ki az ajtót. de csak egy feltétellel: ha mindent megszívlelsz. Fogd a lámpát. add ide a lámpát. Odaért megint a lépcsõhöz. fölment rajta. És mivel étvágyát nem csillapíthatta belõlük. és hangjukkal a mindenható Teremtõt dicsérték. az aranykorsókra szemet se vetett. Nos hát. A fákon gyümölcsként csupa értékes drágakõ függött. ráhúzta Aladdin ujjara e szavakkal: „Fiam. pedig most már szabad lett volna belõlük egyet-mást kivenni. Olyan ragyogást árasztottak. és végig nem futott a föld alatti folyosón. igen rövid idõ múlva olyan kincshez jutsz. ez a pecsétgyûrû megóv téged minden bajtól és veszélytõl. jó lesz otthon dísznek. jó sokat leszedett belõlük. ott egy ajtót találsz. Vigyázz. elcipelt annyit. hogy ezeknek a kincseknek az értékét felismerje. légy erõs. meg gyöngyök és más drágaságok.„Fiam felelte a varázsló -. sárgák és pirosak és mindenféle egyéb színûek. hogy te leszel a világ leggazdagabb embere. és ezért unszolni kezdte Aladdint. becses smaragd. .” Aztán így folytatta szavait: „Ha a teremben vagy. mint a kõlap fölemelésekor. De ha odaértél a negyedik helyiségbe. mindenikben volt négy aranykorsó.ahogy mondtam . mert az olaj nem igazi. De mivel a fiú a lámpát jó mélyre rejtette a ruháiba.nem érsz. és alaposan szemügyre vett mindent.” . akinek csak egy olyan köve lett volna. pecsétgyûrût vont le ujjáról. aztán rejtsd a kebledbe: a ruháidat ne féltsd. szállj alá. gyorsan szedni kezdte a lábát. mert . hogy fölérjen: az utolsó lépcsõfok volt ez. munkára. ott egy lámpát találsz. Minden drágakõ olyan nagy volt.

és Aladdin bizalmába férkõzött . csak kerüljön föl a folyosóból. Aladdin pedig minden hamis fondorlat és gonosz szándéktól menten. hogy célját nem érhette el. El-Kalas nevû. hogy odaadja õ a lámpát tüstént. Amint a föld összezárult fölötte. hadd haljon meg ott. amibe Aladdin az elõbb belépett.mint ahogy azt már elmeséltem -. úgy kiáltozott és jajveszékelt. Fordult jobbra. és siettesse a halálát. De csalódott reményében. rájött. A legkülönösebb pedig. és sírt-rítt. fordult balra. Mikor a mór látta. sõt: a világ leghatalmasabb királya is csak egy részét bírhatja a lámpa erejében rejlõ hatalomnak és gazdagságnak. feldühödött és most már erõszakosan követelõzött. Ekkor a kõlap megint magától visszafordult. Aladdin pedig a föld alatt maradt. hanem más ember képében. Ekkor Aladdin még keservesebb sírásba és jajgatásba kezdett. hogy Kína legvégsõ végén van egy város. hátha a magasztos Alláh odavezérli valami ajtóhoz. hamis látszat segítségével környékezte meg a fiút. hogy adja már a lámpát. hogy Aladdint ott hagyja elpusztulni. mert Afrika vidéke híres ezekrõl a tudományokról. hogy a kincshez jusson. nem tudott kezével a lámpáig lenyúlni. és az éhhalál várt reá. hogy meglássa. úgyhogy semmi kivezetõ utat ne hagyjon számára. és hogy ez a fiú ugyanabból a városból való. szegény származású. mint azelõtt. de most minden csukva volt elõtte. Most pedig a föld lezárult Aladdin fölött. Visszafordult. és felhagyott minden reménnyel. hogy odaadhassa neki. Mert csak Aladdinnak volt megadva. leült a föld alatti folyosó lépcsõjére.ahogy már elbeszéltem. hogy így majd a lámpa tulajdonába jut. hadd emelkedhessen már a föld alatti folyosóból a felszínre. De most még él. hogy a fiút könnyen és veszõdség nélkül meg lehet nyerni. és nem is volt a bácsikája. Most Aladdin kétségbeesetten lemondott az életérõl. Bûvészetéhez folyamodott. és mindenféle falba ütközött. Egy napon felfedezte.és a drágakõ-gyümölcsöket a tetejébe halmozta. és szomorúan vallotta be magának. ha el akar rendelni valamit. és ifjúságától fogva buzgón foglalkozott varázslással és bûvös szellemidézéssel. akit nagybátyjának tartott. hogy Aladdin soha többé elõ ne jöhessen. amilyennel az egész világ egy királya sem bír. varázsigéket mormolt. akié ez lesz. Hadd menjen útjára a varázsló. csak azt mondja: „Legyen!” És az meg is lesz. mert a mór varázsló bûbájosságával elzárt minden ajtót. Ezek után útjára ment nagy búsan és reményevesztetten. mi történt Aladdinnal. nem tudott kijönni. elhatározta hát. . hogy nyújtsa neki a kezét. hogy a mór csalárdul bánt vele. erõfeszítése hiábavaló volt. bõsz haragra gerjedt. kiáltozni kezdett a mór után. Azt gondolta. biztatta. Mikor a mór varázsló leküldte a föld alatti folyosóba. minden fáradsága. Kis idõ múlva azonban nekiindult. Remélte. tehát nem követett el gyilkosságot. hogy a lámpa az övé lesz. Így zsenge korától fogva jól megtanulta és tanulmányozta mindezt afrikai szülõvárosában. A mór az õ mûvészetével felfedezte. hogy odaadja. még a kertet is. a kertben mégis találna némi vigaszt. a magasztos és dicsõ. elért El-Kalasba. mert csak õ hozza a megváltást a legnagyobb szükségben. és tömjént vetett a tûzre. hogy soha többé nem juthat a föld színére. mi pedig lássuk. De amikor senki sem felelt kiáltásaira. és megint lement a lépcsõkön. és lezárta a barlang száját. hogy elutazik Kínába. . Hiszen a varázsló tulajdonképpen idegen volt és nem Aladdin nagybátyja . hogy a kincs között van egy csodalámpa is. De gondolj arra. A mór majd eszét vesztette dühében. Az volt a célja. Ezért varázsereje segítségével összezárta a földet a fiú felett. hogy Alláh. de csak sötétségre akadt. Negyven esztendõ alatt határtalanul sokat tanult meg a varázslat és a bûbájosság mesterségébõl. mint akinek utolsó reménye is elveszett. és ebben a városban olyan hatalmas nagy kincs van elrejtve. és sírásba-jajveszékelésbe tört ki szerencsétlenségén. hogy ezt a kincset csak egy ifjú tudja elõhozni. habozás nélkül felkészült. csak az õ erejével lehetett a lámpát elnyerni. amin elõbb lejött. De Aladdin nem tudott hozzáférni. akit Aladdinnak hívnak.Így történt ez Aladdinnal is. hanem egy hamis lelkû varázsló. ahol a kincs fekszik. és így a lámpa se kerüljön elõ a föld méhébõl. Tehát azonnal. hogy nem tudja tõle a lámpát megkapni. azt is tisztán meglátta. Ez az átkozott mór varázsló ugyanis a távoli NyugatAfrikából származott. de mikor a fiú ezt sehogy se bírta megtenni. A mór csak tovább erõsködött. azt gazdagságban és hatalomban felül nem múlja egy ember sem e földön. amin kijuthat.

te vagy a legnagyobb segítõ. hozzászokott a világossághoz. ki a vágyakat ébreszted. és elindult a kerteken keresztül vezetõ ösvényen . és õ a kincsesbarlang bejáratánál. a szomszédoktól illatos szeszt kért. és nagy fájdalmában a kezét tördelte. fölnyílt a föld. kint a szabadban találta magát. keserveket adsz. hogy vigyél vissza a föld színére!” És ugyanabban a szempillantásban. te. rabszolgád vagyok. beszéld el. míg végre szeme újból megerõsödött. mert uram gyûrûjét hordod a kezeden”. végtelenül megörült.” Anyja elõhozta. és e szavakkal fohászkodott Alláhhoz: „Vallom. meghaltam volna. Ha majd kipihented magadat. te hatalmas mindenható. Felkerekedett hát. Mikor Aladdin kissé magához tért. az én uram gyûrûjét az ujján viseli. és megismerte. De mert Aladdin három napig ült a kincsesbarlang sötétjében. Bámulata nõttön-nõtt. nézte az utat. túlcsorduló kétségbeesésében a kezét tördelte. és meg akart ölni. fölbátorodott. nem bírta már ki a menekülésén érzett nagy örömét: a földre rogyott. Igen megörült hát. amiért annak az átkozott gazembernek átengedtél. távol tart tõled minden rosszat. nem bírta mindjárt kinyitni a szemét. amije éppen volt. hogy mégis ez a barlang bejárata. aki visszahozta a föld színére. és ahol a mór varázsló tömjénezett és bûvölt. és teljesülésüket megadod.ezt már ismerte -. Mohammed a te szolgád és prófétád. aki ránk kínt. de mikor a fiú aléltan rogyott a földre. hogy megint felkerült a nyílt világba. és a nappali fény meg a napsugarak az arcát érték. más helyre került. ezt megszagoltatta vele. és már azt gondolta.egy gyûrût húzott az ujjára e szavakkal: „Ez a gyûrû megment minden bajtól. karját égnek emelte. Tudd meg. és ami veled történt. és ajtónak semmi nyoma sem látszik. te vagy a beteljesülés. amikor a gyûrût nekiadta. aki ezt a gyûrût. mint amelyiken idejöttek. fiam. hogy bár a kincsesbarlang bejáratánál van. és megszabadult a sötétségtõl. amit átéltél. nagyon kétségbeesett. hogy ez . mindent legyõzõ. majd folytatta útját szülõházáig. most. mint a gyászolók szokták. Elõször megrémült a szörnyû jelenéstõl. megmentette a haláltól. Tudd meg. Mindkettõnket. hogy ugyanaz. és segítõd lesz. úgy esett. hogy nincs más isten. Most köszönetet mondott Alláhnak.” Aladdin föltekintett. és eszébe jutott. de meg az éhségtõl is elgyengülten. Lélekjelenlétét azonban nem vesztette el. Amint hát Aladdin panaszosan sírt-zokogott boldogtalanságában. és rólunk kegyelmesen leveszed. Most nem kérdezlek. Most. „E gyûrû urának szolgája. akit nagybátyámnak véltél! Igen. téged meg engem. ahol fahasábokkal meg rõzsével a tüzet rakták. amikor annyi jót ígért. És lám! Abban a szempillantásban egy szolgálattevõ szellem jelent meg elõtte és megszólalt: „Parancsolj! Rabszolgád áll elõtted! Én annak a szolgája vagyok. Mikor aztán megpihent és megerõsödött. a föld most mégis teljesen sima. rózsavizet fecskendezett arcába. most egyél. elvesztette az eszméletét. vagy hogyha balsors kísérne. azt kívánom tõled. mert fáradt vagy. és a távolban meglátta a kerteket. aki a holtakat feltámasztod. amikor szemébe tûnt az a hely. és így szólt: „Édesanyám. alighogy kimondta ezeket a szavakat.” Amint így könyörgött Alláhhoz. hogy a halállal néztem farkasszemet a miatt az elvetemült ember miatt. Anyja elválásuk óta kétségbeesetten. fia segítségére sietett. Belépett. ha a felséges Alláh meg nem ment. csak hunyorgatott kicsit.” Aladdin evett-ivott és felvidult. és egy máridot látott maga elõtt. három nap óta egy falatot sem ettem. hogy itt a fia. Salamon urunk démonjaihoz hasonlót. mit mondott neki a mór. mint Alláh. ha szerencsétlenség érne. aki csak rosszat akart nekem. Csak azon csodálkozott. félrevezetett ez a gazember. így szólt az anyjához. és vidulj fel. És a kiállott sok aggodalom és szorultság után túláradó boldogságában. Aladdin tehát egészen fölnyitotta szemét. Aztán nézgelõdött jobbra-balra. és végtelenül boldog volt. hogy legyen mód Aladdin megmentésére. és úgy kedveskedett nekem. „Ó. és bátran szólt a szellemhez. amint meglátta. amit óhajtasz. aztán megint lecsukta a szemét.” Ez a felséges Alláh rendelésébõl történt így. és nagy szorultságában. gyermekem. bárhol légy is. kérte anyját. hogy a szellem azt mondja: „Parancsold. amíg a városhoz nem ért. válladat nagy bûn nyomja. sírva és jajveszékelve ült házában. Csak akkor jött rá. elébe rakta. mikor a föld színén találta magát. és így szólt: „Jól van. hogy a keze a gyûrûhöz dörzsölõdött. de mikor édesanyját megpillantotta. amikor már lemondott életérõl. hozzon neki valami ennivalót. de amikor hallotta. édesanyám. anyám.

hogy a föld alatti ördögök túltennének rajta . Amint szemét fölnyitotta. Innen magas terembe léptem. ami benne volt. hogy sikerüljön rábeszélni. fiam. aki három napig nem aludt és nagyon elfáradt.” E szavakkal Aladdin elõszedte mellsõ zsebébõl a lámpát. aki csak egyetlenegy hasonlót bírna. nyugalomra tért. mit cselekedett ez az átkozott. hogy nyújtsa a kezét. hogy nincs király az egész világon. mit tett ez az átkozott!” Ekkor Aladdin elbeszélt anyjának elejétõl fogva mindent. szálljak le a kincsesbarlangba. hogy hazudott ez az elvetemült. így szólt: „Valóban. édesanyám. édesanyám. Minden. mert igen éhes volt. hogy csak a javamat akarja.az ember mór varázsló. de Aladdin nem ismerte az értéküket. ahol a kincs van. De éppen. olyanok voltak. De azután megint kedveskedett. hogy kereket akarok oldani. mint ahogy aztán meg is tette. mert a gazember erõsen meghagyta. édesanyám . amit mondok. és nem bírtam magamtól fölmenni. hanem azt hitte. hogy kihúzzon. benne magas fák. akkor odaadom. Figyelj hát. és az volt a szándéka. és lásd be. képmutató csaló. és húzzon fel. azután összezárja fölöttem a földet és elveszít. ideadta a pecsétgyûrûjét. Mennyire megrémültem. azért tudta jól. õ csak a lámpát akarta. mikor magamhoz vettem a lámpát. hogyan vált el anyjától. de dicsértessék Alláh. nem hiszem. és hallgasd meg. hogy vezette el a mór a hegy felé. ijedtségemben meg akartam futamodni.« De mivel a lámpát mélyen a ruháim alá rejtettem. Igen. hogy a fájdalomtól elájultam. szidott és megütött. amit átélt .Alláh rontsa meg varázsigéivel együtt! Hallgasd tovább. milyen mézesmázos volt hozzám. Ezt azért tette. aki bûvészetével az emberek életére tör. mindjárt enni kért. Õ azonban nem nyújtotta a kezét. Aztán folytatta elbeszélését: „Édesanyám. nem tudom odaadni a lámpát. gaz. de ezzel nem törõdtem. és hogy ez a nagy vagyon csak az enyém. kegyetlen varázsló! Kõszívû. úgy hogy nem jutottam hozzá és nem tudtam odaadni. Aztán egy nagy kertbe értem. ravasz csaló és ámító. Ekkor leszálltam a barlangba.miközben könnyei folytak örömében -. kioltottam és a földre öntöttem. és meghasad a föld! Csak úgy remegtem. hogy kezdett el ott varázsolni és tömjént égetni. hogy átveszi tõlem. . színtiszta igazság: emlékezzél. üvegbõl vagy kristályból valók. édesanyám. hogy a kincset csak én hozhatom felszínre. mert olyan nagy varázsló. nem ismer se könyörületet. embertelen. mert hiába nyílott volna fel a kincsesbarlang. De az anyja így szólt hozzá: „Édes fiam. a szándéka az volt. mikor a tömjénezéstõl és varázslástól megdördült az ég.mesélte a fiú -. és azt erõsítgette. és megmutatta anyjának. és a zacskók elborították. ami nálad van.” És véges-végig elbeszélte az egész esetet. gondolj rá. hogy bánt a mór boszorkánymester a fiával. és nem gyõzte szidni a mórt szíve túláradó forró dühében. Elõször négy. arannyal. gondolj rá. édesanyja szintén lefeküdt. De a magasztos Alláh kegyelmes volt. ezüsttel és mindenféle drágasággal teli helyiségbe értem. „És eközben. ha kihúztál. édesanyám. mert az én nevemre szól és nem az övére. De amikor észrevette. odaszóltam annak az átkozott mórnak. aztán majd kihúzlak. fiam. és sötétség terjedt széjjel. ugyanígy a kertbõl elhozott drágaköveket is megmutogatta neki: két zacskó tele volt ezekkel a drágaságokkal. és így kiáltott fel: „Ó. még úgy meg is ütött. és az ujjamra húzta. hogy az õ bûvös erejére megnyílik a hegy. átkozott hazug. a kincset csak én szerezhettem meg. hogy majd elvette az eszemet.« De neki esze ágában sem volt. hogy megöljön engem. amikor láttam. azt mondtam neki: »Bátyám. Mikor aztán leküldött. Hogy ilyen szörnyûségeket kellett átélnem. ez a mór hitetlen csaló. õ mégse mehetett le oda. csak másnap déltájban ébredt fel. se részvétet!” Mikor Aladdin anyja meghallotta. hogy megmentett.akit én csakugyan a nagybátyádnak tartottam!” Aladdin. hogy mindezt csak azért tette. és õ elérje a célját. aki a bácsikámnak adta ki magát. A fiú egyfolytában aludt. miket ígért nekem. kimentett ennek az átkozott varázslónak a kelepcéjébõl . átkozott legyen ez az elvetemült. azokon csupa sokszínû kristálygyümölcs. hogy ne nyúljak semmihez sem. és visszafelé megint feljutottam a kincsesbarlang bejáratáig. Hát ezt csinálta velem a gonosz varázsló. hogy kimászhassak: mert igen meg voltam terhelve a sok holmival. hogy célját elérje. hanem azt mondta: »Add ide a lámpát. abban volt ez a lámpa. amit eddig õ viselt a kezén.

nincs semmim, amit elébed adhatnék, amim volt, azt tegnap megetted. Várj egy kicsit: van még egy kevés fonott pamutom, elviszem a bazárba és eladom, az áráért meg ennivalót veszek neked.” - „Anyám - kiáltotta Aladdin -, tartsd meg a fonalat, ne add el, hanem ide a lámpát, amit magammal hoztam. Én majd megyek és eladom, az áráért meg veszek valami élelmet; azt hiszem, a lámpáért többet kapunk, mint a fonálért.” Aladdin anyja odaadta fiának a lámpát, de amikor észrevette, hogy piszkos, azt mondta neki: „Itt a lámpa, fiam, de nagyon piszkos. Ha megmossuk és megtisztítjuk, drágábban adhatjuk el.” Fogott egy kis homokot, és dörzsölni kezdte vele a lámpát. De alig dörzsölte egy kicsit, mikor egy szellem jelent meg elõtte, ijesztõ külsejû, óriási alak, az õsidõk óriásaihoz hasonló, és megszólalt: „Szólj, mit kívánsz tõlem? Itt vagyok, a szolgád vagyok, szolgája annak, ki a lámpát kezében tartja, rendelkezz velem és a bûvös lámpa minden szolgájával.” De Aladdin anyja szörnyen megijedt, nagy rettegés szállta meg. A nyelve is megbénult, mikor ezt a szörnyalakot megpillantotta, szeme sem volt szokva ilyen jelenségekhez. Nem tudott hát borzadályában a máridnak feleletet adni, és ijedtében ájultan rogyott a földre. Fia kicsit távolabb állott, de õ már látott szellemet, amint a barlangban a gyûrût megdörzsölte. Mikor meghallotta, mit mond a szellem az anyjának, odasietett, kivette a lámpát anyja kezébõl, és így szólt: „Ó, te, lámpa szolgája, éhes vagyok, és azt kívánom, hozz nekem valami ennivalót, de valami jót, egész különösen finomat!” A szellem eltûnt, csak egy pillanatra, aztán egy értékes, nagy színezüst asztalt hozott, azon tizenkét tál állott különféle finom ételekkel, meg két-két palack tiszta óbor és mellette hónál is fehérebb kenyér. Mindezt Aladdin elé rakta és eltûnt. Ekkor Aladdin rózsavizet locsolt anyja arcába, és erõs illatú párlatokat szagoltatott vele. Mikor az asszony magához tért, így szólt fiához: „Édes fiam, ki ez a bõkezû jótevõ, aki éhségünket és szegénységünket megszánta? Köszönettel tartozunk jóságáért. Úgy látszik, hogy a szultán hallott nyomorunkról és szûkös helyzetünkrõl, és õ küldte nekünk ezt az asztalt.” „Édesanyám - felelte a fiú -, most nincs idõ a kérdezgetésre. Együnk, mert nagyon éhesek vagyunk; majd azután elmesélem!” Asztalhoz ültek, és hozzáláttak az evéshez. Aladdin és anyja még életükben nem ettek ilyen ételeket, amilyenekhez most jutottak; gyorsan és mohó étvággyal fogyasztottak el mindent. Nem csoda, igen éhesek voltak, aztán az étel is királyok asztalához méltó volt. Mikor a lakomát befejezték és jóllaktak, még estére és másnapra is maradt belõle. Kezet mostak, és megint leültek beszélgetni. Aladdin anyja fiához fordult e szavakkal: „Fiam, mondd el, mi lett a szellemmel? Mert most - Alláhnak hála! - az õ jóságából jóllaktál, hát nincs már okod azt mondani, hogy éhes vagy.” Ekkor Aladdin elbeszélt mindent a szellemrõl, ami azalatt történt, míg az anyja ájultan feküdt a földön. Az anya nagy csodálkozva így szólt: „Meglehet, hogy így volt. De ha a szellemek meg is szoktak jelenni emberfia elõtt, én, fiam, még életemben nem láttam egyet sem. Azt hiszem, ez ugyanaz a szellem lehetett, mint aki téged kiszabadított, mikor a kincsesbarlangban voltál.” De Aladdin így felelt: „Nem ugyanaz, édesanyám; az a szellem, aki neked megjelent, a lámpa szolgája volt.” Ezt hallva, anyja megkérdezte: „Hogyhogy, fiam?” Aladdin így felelt: „Ez másfajta szellem, mint a másik; az a pecsétgyûrû szolgája volt, ez pedig, akit te láttál, annak a lámpának a szolgája, amelyet a kezedben tartasz.” Aladdin anyja, amint fia szavait meghallotta, felkiáltott: „Lám-lám, hát ez itt, ez a szörnyû alak, aki elõttem megjelent és halálra rémített, a lámpához tartozik?” A fiú igennel felelt, õ pedig így folytatta: „Kérve kérlek, fiam, az anyatejre, amivel tápláltalak, dobd el ezt a lámpát meg a gyûrût; mert nagy rémületbe döntenek bennünket, én el nem viselném másodszor a szellemek látását! Aztán velük érintkezni bûn is; mert a Próféta - Alláh áldja meg és üdvözítse! - óv minket tõlük!” - „Édesanyám - válaszolt Aladdin -, parancsaidat máskor mindig szívesen teljesítem. De amit most mondtál, lehetetlen, nem lehetek meg sem a lámpa, sem a gyûrû nélkül. Magad is láthattad, micsoda jótéteményben részesített a lámpa, mikor éhesek voltunk. És gondold meg, anyám, hogy a mór varázsló, az a hazug, nem kívánt tõlem semmit, amikor a kincsesbarlangba leszálltam, sem ezüstöt, sem aranyat, pedig négy szoba volt velük tele, hanem csak azt parancsolta, hogy a lámpát hozzam el neki és semmi

egyebet. Mert ismerte a lámpa nagy erejét, és ha nem tudta volna, hogy csodálatos varázsereje van, akkor nem veszõdött és kínlódott volna érte, nem jött volna hazájából egészen a mi országunkig a keresésére, sõt a kincsesbarlangot se zárta volna össze ismét felettem, mikor nem kapta kézbe a lámpát, merthogy nem bírtam odanyújtani neki. A mi kötelességünk, anyám, hogy ezt a lámpát gondosan megõrizzük, és jól vigyázzunk rá; mert õ a mi eltartónk, a mi gazdagságunk, és senkinek sem szabad semmit megtudni róla. És a gyûrûvel ugyanúgy áll a dolog; lehetetlen, hogy az ujjamról lehúzzam, mert ha a gyûrû nincs, soha engem élve meg nem láttál volna, hanem ott pusztultam volna a kincsesbarlangban, a föld alatt. Hogy is húzhatnám le ezek után az ujjamról? Ki tudja, micsoda bajt vagy szerencsétlenséget és szomorú eseményeket hozhat még az idõ, amibõl ez a gyûrû kiszabadíthat? De a kedvedért elteszem a lámpát, úgy, hogy soha többé ne lássad.” Anyja e szavak hallatára megfontolta a dolgokat, és belátta, hogy Aladdinnak igaza van; így szólt hozzá: „Fiam, tégy úgy, ahogy akarsz. Ami engem illet, csak én ne lássam többé a lámpát, mert azt a szörnyû látványt, amiben részem volt, soha többé nem akarom megérni.” Aladdin meg az anyja két napig élt azokon az ételeken, amiket a szellem hozott nekik. Mikor Aladdin látta, hogy nincs több ennivalójuk, fogott egyet azok közül a tálak közül, amiket a szellem az asztalon hozott - mind színezüstbõl voltak, de Aladdin nem tudta, mibõl készültek -, és elindult vele a bazárba. Találkozott egy zsidóval, aki aljasabb volt még az ördögnél is. Ennek megmutatta a tálat. A zsidó csak ránézett, félrevonta Aladdint, hogy senki se lássa, aztán tüzetesen megvizsgálta a tálat, és megbizonyosodott arról, hogy tiszta ezüstbõl való. De nem tudta, hogy Aladdin ismeri-e értékét, vagy pedig járatlan az ilyesfajta dolgokban. Ezért megkérdezte tõle: „Mi az ára, kedves uram?” Aladdin ezt felelte: „Te tudod, mennyit ér.” A zsidó ekkor habozott, hogy mit ígérjen érte Aladdinnak, mert a fiú úgy felelt, mint egy kereskedõ, õ pedig csak keveset akart adni érte. Közben kissé tartott tõle, hogy Aladdin tudja, mennyit ér a tál, és gondolkozott, ne ajánljon-e érte magas árat. Mégis így okoskodott: „Hátha nem tud semmit róla, és nem ismeri az értékét?” Egy aranydinárt vett elõ a zsebébõl, és odaadta neki; amint Aladdin a dinárt a kezében érezte, elsietett vele. Most megtudta a zsidó, hogy a fiúnak fogalma sincs a tál becsérõl, és keservesen bánta, hogy aranydinár helyett nem ezüstdirhemet adott neki. Aladdin pedig nem késlekedett, szaladt egyenesen a pékhez, vett kenyeret, és fölváltotta a pénzét. Aztán anyjához ment vele, és így szólt hozzá: „Anyám, menj és vásárolj be mindent, amire szükségünk van.” Anyja elment a piacra, és megvett mindent, ami kellett. Azután ettek, és vígan voltak. Ahányszor elfogyott egy tálnak az ára, fogott egy másikat, és vitte a zsidóhoz; az átkozott pedig ezeket a tálakat mind csekély pénzen megvette tõle. Sõt még ezt az árat is szerette volna lenyomni a zsidó, de mivel elõször egy dinárt adott neki, attól tartott, hogy ha kevesebbet adna neki, Aladdin elmenne, és másnak kínálná, õ pedig elesne ettõl a magas nyereségtõl. Aladdin eladta egyik tálat a másik után, míg el nem fogytak, és csak az asztal maradt meg, amin a tálak álltak. De mivel ez nagy és nehéz volt, Aladdin elment a zsidóért, és a házukhoz hívta. Kihozták neki az asztalt, és amikor az látta, milyen nagy, tíz dinárt adott érte. Anyja és fia soká éltek a tíz dinárból, amíg végre ezt is elköltötték. Ekkor Aladdin megint elõvette a lámpát és megdörzsölte; tüstént ott termett elõtte az a szellem, aki már elõbb is megjelent neki. A szellem, a lámpa rabszolgája, így szólt Aladdinhoz: „Szólj, uram, mit óhajtasz, mert én a te szolgád vagyok, annak a szolgája, akinél a lámpa van.” Aladdin ezt válaszolta neki: „Azt kívánom, hogy hozz nekem asztalt, megrakva ételekkel, mert éhes vagyok.” Abban a szempillantásban már hozta is a szellem az asztalt, éppen olyat, mint már elõbb is, tizenkét nagybecsû tál állott rajta finom ételekkel, hozzá palackok tiszta borral és mellette fehér kenyér. Aladdin anyja azonban, mikor tudta, hogy Aladdin meg akarja dörzsölni a lámpát, már jó elõre kiment, hogy a szellemet még egyszer meg ne lássa. Kis idõ múlva megint bejött, és megpillantotta az ezüsttálakkal megrakott asztalt, a pompás ételek illata pedig az egész házban szétterjedt. Amint ezen igen elcsodálkozott és örvendezett, Aladdin ezt mondta neki: „Látod, anyám, azt akartad, hogy dobjam el a lámpát; lásd most a varázserejét!” - „Édes fiam

- felelte az anyja -, Alláh áldja meg a szellemet érte; de én már csak jobb szeretem, ha sohase látom.” Aladdin és anyja asztalhoz ültek, ettek, ittak, míg jól nem laktak. A maradékot másnapra tették el. És amikor a kapott ételek mind elfogytak, Aladdin ruhája alá rejtette az egyik tálat, és elment, hogy fölkeresse a zsidót, és eladja neki. De a sors úgy akarta, hogy egy aranymíves boltja elõtt haladt el, aki becsületes, jámbor és istenfélõ ember volt. Amint az öreg aranymíves Aladdint megpillantotta, megkérdezte tõle: „Mi dologban jársz, fiam? Már többször megfigyeltelek, amint erre elmentél, és egy zsidóval tárgyaltál. Azt is láttam, hogy mindenfélét adsz neki, és úgy hiszem, most is van nálad valami, és õt keresed, hogy eladd. Te talán nem tudod, fiam, hogy a zsidóknál minden, ami a muszlimoké, akik az egyetlen, felséges Alláht imádják, szabad zsákmánynak számít, és hogy folyton csalják a muszlimokat, különösen pedig ez az átkozott zsidó, akivel dolgod volt, és akinek a keze közé kerültél? Ha van nálad valami, fiam, mutasd meg; ne félj, én az igazi árát adom meg érte, olyan bizonyosan, mint ahogy Isten van az égben.” Aladdin most megmutatta a tálat az öregnek; az pedig, amint megnézte, fogta és lemérte a mérlegén. Aztán megkérdezte a fiút: „A többi holmi, amit a zsidónak eladtál, az is ilyenféle volt?” Az így felelt: „Igen, szakasztott ugyanilyen.” - „Mennyit szokott érte adni?” - kérdezte az ékszerész tovább, és Aladdin így felelt: „Mindig egy dinárt adott.” Az öreg aranymíves, annak hallatára, hogy a zsidó a tál áraként egyetlen dinárt szokott adni, felkiáltott: „Ó, az aljas, aki a magasztos Alláh szolgáit megcsalja!” Aztán Aladdinhoz fordult, és ezt mondta neki: „Fiam, az a ravasz zsidó becsapott, és markába nevetett; mert a te tálad tiszta színezüst. Megmértem és kiszámítottam, hogy az értéke hetven dinárt tesz ki; ha akarod ezt az árat, tessék, itt van!” E szavakkal hetven dinárt számolt le az asztalra. Aladdin átvette a pénzt, és megköszönte jóságát, hogy fölfedte neki a zsidó csalását. És valahányszor egy tál árát fölélték, Aladdin mindig õhozzá vitt el egyegy másikat. Aladdin és az anyja most már jobbmódúak lettek; de tovább is úgy éltek, mint a középosztálybeliek, nem költöttek sokat, és nem prédálták a pénzt. Aladdin most már fölhagyott a semmittevéssel, kerülte régi cimboráit, és derék emberek társaságát kezdte keresni. Mindennap eljárt a kalmárok bazárjába, odaült közéjük, és szegényt, gazdagot kikérdezgetett az üzleti viszonyokról, az árakról, portékákról és effélékrõl. Az aranymívesek meg az ékszerészek bazárjába is járatos volt, és beült boltjukba, hogy tapasztalatokat szerezzen az ékszerek körül, és nézze, hogy folyik a drágakövek vétele és eladása. Hamarosan észrevette, hogy az a két zacskó, amelyet a fák gyümölcsébõl töltött tele, mikor annak idején a kincsesbarlangban volt, nem üveget és nem kristályt, hanem drágaköveket tartalmaz, és most megtudta, hogy nagy gazdagságra tett szert, olyanra, amilyen még királyoknak sincsen. Alaposan szemügyre vett minden drágakövet az ékszerészek bazárjában, és látta, hogy a legnagyobbik sem ér fel az õ legkisebbik ékkövével. Így járt el állandóan, mindennap az ékszerészek bazárjába. Megismerkedett az emberekkel, kikérdezte õket az adás-vétel, beszerzés és értékesítés, olcsóbb és drágább áruk dolgában. Egy napon, miután reggel fölkelt és felöltözött, és mint rendesen, az ékszerészek bazárjába indult, meghallotta, hogy a kikiáltó a következõt hirdeti ki: „A mi kegyes urunknak, az idõk legnagyobb királyának, a most és mindörökké leghatalmasabb uralkodónak parancsára a mai napon mindenki zárja be a mûhelyét, boltját, és menjen haza, mert úrnõnk, Badr el-Budúr, a szultán leánya a fürdõbe akar menni. Aki ezt a parancsot megszegi, halállal lakoljon, és vére a fejére szálljon!” Amint Aladdin ezt a felszólítást hallotta, nagy vágyat érzett, hogy a hercegnõt megláthassa, és így szólt magában: „Minden ember csak az õ szépségérõl és bájosságáról beszél; a vágyaim netovábbja hát, hogy õt megláthassam.” Aladdin törte a fejét, töprengett, mi módon érhetné el, hogy meglássa a szultán leányát, Badr el-Budúr hercegnõt. Végül a legjobbnak vélte, ha a fürdõház ajtaja mögé áll lesbe, hogy meglássa arcát, amint oda bemegy. Abban a szempillantásban már indult is a fürdõház felé, és egy ajtó mögé bújt, olyan helyre, ahol senki fia meg nem láthatta. Azalatt a hercegnõ

fölkészült, átvonult a város utcáin, és elért a fürdõházig. Mikor odaért, a bejáratnál felemelte arcáról a fátyolt. És arca olyan tündöklõ szép volt, mint drágagyöngy vagy a naptól sugárzó égbolt. Olyan volt, mint ahogy azt a költõ, egy hozzá hasonló szépségrõl szólva, megénekelte: Bûvös, sötét szemén villámló fénysugár, Az õ orcáin nyílik a legszebb rózsaszál. Haja kibontva leng, mint éjszín fergeteg, Szûz homlokán derû és tiszta fény remeg. Amint hát fátylát arcáról fellebbentette, és Aladdin megpillantotta, így szólt magában: „Valóban, alakja dicséri a Mindenhatót, aki õt megalkotta. Magasztaltassék Õ, aki teremtette és ezzel a szépséggel és bájjal ékesítette.” Aladdint elhagyta ereje, amint a hercegnõt bámulta, megzavarodtak gondolatai, szeme elhomályosodott, és szerelem töltötte be egész szívét. Aztán hazament, egészen magánkívül nagy elragadtatásában. Anyja szólt hozzá, de õ se nem kérdezett, se nem beszélt. Anyja behozta az ebédet, de Aladdin még mindig szótlanul, mozdulatlanul meredt maga elé. Ekkor az anyja megszólította: „Fiam, mi történt veled? Fáj valamid? Mondd, valami baj történt veled? Nem olyan vagy, mint rendesen. Szólok hozzád, te meg nem is felelsz!” Aladdin pedig eddig azt hitte, hogy minden nõ olyanforma, mint az õ anyja, és bár hallott Badr el-Budúr hercegnõnek, a szultán leányának szépségérõl, nem is sejtette, mi az igazi szépség és bájosság. Anyja felé fordult, és csak annyit mondott: „Hagyj, kérlek!” De anyja unszolta, hogy jöjjön enni, odament hát, és evett egy keveset. Aztán lefeküdt az ágyára, és gondolatokba mélyedt, míg csak rá nem reggeledett. Másnap is ugyanilyen szótlan és elgondolkozó maradt. Anyja nagyon aggódott a fia miatt, és mert nem tudta, mi történt vele, azt hitte, talán beteg; odament hozzá, és ilyen szavakkal kérdezgette: „Ha fáj valamid, fiam, vagy valamit érzel, szólj, hadd menjek orvosért. Éppen most van itt a városunkban Arábia földjérõl egy orvos, akit a szultán hozatott ide, az igen ügyes orvos hírében áll. Ha beteg vagy, elmegyek és elhívom hozzád.” Amikor Aladdin meghallotta, hogy anyja orvost akar hívni hozzá, azt mondta: „Édesanyám, egészséges vagyok, nem vagyok én beteg. Hanem az történt velem: azt hittem, minden asszony olyan, mint te; de tegnap megláttam Badr el-Budúr hercegnõt, a szultán leányát, amint a fürdõbe ment.” És elbeszélt neki szép sorjában mindent, ami vele történt, és így fejezte be: „Hallottad talán, hogy a kikiáltó kihirdette, hogy senki a boltját ki nem nyithatja, sem az utcán nem tartózkodhat, hogy Badr el-Budúr hercegnõ a fürdõbe mehessen. De én megláttam, hogy õ milyen; mert amikor a fürdõház ajtajához ért, fölemelte fátylát az arcáról. De amint én az arcát és gyönyörû alakját megpillantottam, forró szerelem lángolt fel bennem, ó, anyám, és vágytól ég érte az egész testem, és addig nem lelek nyugtot, míg õt el nem nyerem. Úgy gondolom ezért, hogy apjától, a szultántól feleségül kérem, ahogy az illem és törvény elõírja.” Aladdin szavainak hallatára anyja azt hitte, megzavarodott elméjében, és így szólt hozzá: „Alláh neve védjen, ó, fiam! Úgy látszik, elvesztetted az eszedet, gyermekem. Engedd, hogy megint visszavezesselek a helyes útra, és ne viselkedjél úgy, mint aki megháborodott!” „Nem, édesanyám - kiáltott fel Aladdin -, nem vesztettem el az eszemet, és nem vagyok a bolondok közé való! A te szavaid semmit sem változtatnak azon, amit az elmémben forgatok. Addig nem nyugszom, míg szívem vérét, a szép Badr el-Budúr hercegnõt el nem nyerem. Megkérem a kezét apjától, a szultántól.” - „Jaj, fiam - felelte anyja -, az életemre könyörgök hozzád, ne ejts ilyen szavakat, hogy meg ne hallja senki, és bolondnak ne tartson! Tégy le errõl az õrültségrõl. Ugyan ki bátorkodik és merészel a szultánhoz ilyen kéréssel fordulni? Azt se tudom, hogy csinálnád, hogy ezt a kérésedet a szultán tudomására hozzad, ha ugyan igazán komolyan mondtad, amit mondtál. Ki által akarod a kezét megkérni?” Aladdin most így felelt: „Ki mást küldenek leánykérõbe, amíg te itt vagy? Ki van hûségesebb barátom nálad? Azt kívánom, hogy te magad kérd meg a leány kezét számomra!” - „Fiam! - kiáltott föl az anya. - Alláh mentsen meg ettõl! Tán én is megháborodtam, mint te? Verd ki ezt a

fejedbõl, gondold meg, kinek a fia vagy! Gyermekem, a város legszegényebb és legalacsonyabb sorsú szabója volt apád, én, anyád is szegény ember gyermeke vagyok. Hogy merészeled feleségül kérni a szultán leányát, akit apja még király vagy szultán fiának se kegyeskedik adni, csak akkor, ha hatalomra, rangra és tekintélyre hozzá hasonló; ha csak egy fokkal alacsonyabban áll, már nem adja neki a lányát.” Aladdin várt, míg anyja befejezte a beszédét, azután így szólt: „Édesanyám, amit te elmondtál, azt mind tudom; azt is tudom, hogy szegény ember gyermeke vagyok. De szavaid soha el nem téríthetnek elhatározásomtól. Könyörgök neked, hogy ha a fiad vagyok és szívednek kedves, tedd meg nekem ezt a kegyet; másképp elvesztesz engem, a halál hamarosan rám talál, ha szívem választottjánál nem érhetem el a célomat.” Anyja ezekre a szavakra bánatában elsírta magát, és így szólt: „Fiam, én az anyád vagyok, több gyermekem nincsen, te vagy a szívem vére, csak te. A legnagyobb vágyam, hogy boldognak lássalak és megházasítsalak, és ha akarod, keresek neked feleséget a rangunkbeliek között. De azok mindjárt azt kérdik majd, van-e mesterséged vagy birtokod, foglalkozásod, vagy kerted, amibõl meg lehet élni? Mit feleljek akkor nekik? Hisz ha még az olyan embereknek, akik magunkfajta szegények, azoknak se felelhetek meg, hogy merészelhetnék leánykérõbe menni Kína királyához, akinél nagyobb nem volt és nem lesz? Gondold meg ezt, fontold meg elmédben! És ki kérheti meg a hercegnõt egy szabó fia számára? Jól tudom, hogy ha csak szólok is róla, tetézem a szerencsétlenségünket, mert nagy haragra gerjedhet a szultán; bizony, talán még halált is hoz rám meg rád. Hogy is ragadtathatnám magamat ilyen veszélyes és vakmerõ tettre? Ugyan mi módon kérhetném meg én a szultántól leánya kezét? Hogy juthatok be hozzá? És mit feleljek, ha kérdeznek? Talán majd bolondnak is tartanának. És mondjuk: odamennék és kérném, hogy a szultán színe elé kerüljek, micsoda ajándékot vinnék õfelségének? Igen, gyermekem, tudom, hogy a szultán nyájas, hogy senkit el nem utasít, aki hozzá fordul, és igazságért vagy kegyelemért könyörög, vagy a védelmébe ajánlja magát, vagy adományt kér, mert õ jóságos és kegyes boldog-boldogtalanhoz; de csakis azt részesíti kegyeiben, aki érdemes rá, aki hõsi tettet vitt véghez a harcban, vagy aki megvédte az õ országát. De te, fiam, szólj, milyen nagy tettet vittél véghez a szultán vagy az állam javára, hogy a kegyelemnek ilyen jelét érdemeld ki? Arra a kegyre, amelyet áhítasz, nem vagy méltó, és lehetetlen, hogy a király megadja neked. Aki a királyhoz közelít, és jóindulatát szeretné elnyerni, annak olyan ajándékot kell vinnie számára, amely méltó az õ magas személyéhez, ahogy már elõbb is megmondtam. Hogy is volna lehetséges, hogy odamerészkedj a szultánhoz, és odaállj elébe, hogy feleségül kérd a lányát, anélkül, hogy õfelségéhez illõ ajándék volna nálad?” - „Édesanyám - válaszolta Aladdin -, színigaz, amit mondasz, és okoskodásod a lehetõ leghelyesebb. Minderre gondolnom kellett volna, amire emlékeztetsz. De hiába, ó, anyám, a szultán leánya, Badr el-Budúr hercegnõ iránt a szerelem olyan mélyen nyomult a szívembe, hogy nem lelek nyugtot, míg az enyém nem lesz. Emlékeztettél valamire, amirõl megfeledkeztem, de éppen ez bátorít fel arra, hogy általad a leánya kezét megkérjem. Azt kérded, anyám, miféle ajándékom volna, hogy a királynak, a népek szokása szerint, felajánljam. Nos hát, van énnekem ajándékom, van adományom, és azt hiszem, egyetlen király sem bír hozzá foghatóval, de még hozzá hasonlóval sem. - Aladdin aztán így folytatta: - Édesanyám, emlékszel azokra az üveggyöngyökre, melyeket a barlangból hoztam? Amit én üvegnek meg kristálynak tartottam, az csupa drágakõ. Úgy vélem, a világ összes királyainak sincs egy olyan köve sem, amely az én drágaságaimnak a legkisebbikével is vetekedne. Forogtam az ékszerészek között, és megtanultam, milyen becsesek azok a drágakövek, amelyeket a kincsesbarlangból magammal hoztam a zsebeimben. Kérlek, hozd ide a porcelán tálunkat, hadd töltsem meg ezekkel a drágakövekkel, te pedig ajándékul vidd el a szultánnak. Biztos vagyok benne, hogy ezzel könnyebb lesz a feladatod, ha a szultán elõtt állsz, és elõadod neki az én kérésemet. De ha te nem akarsz segítségemre lenni abban, hogy célomat Badr el-Budúr hercegnõnél elérjem, akkor tudd meg, anyám, hogy meg kell halnom. Légy nyugodt az ajándék miatt, mert az a

és olyan fénnyel szikráztak. finom kendõbe göngyölte. és láthatta. mert pislognia kellett. hogy a lámpa mindent megszerezhet nekik. hogy a szultán ezt kérdezze. közben pedig azt mondta magában: „Hadd lássam. hogy a lámpáról és bûvös erejérõl bárkinek is szólj. és így szólt hozzá: „Õrizkedjél attól. a fiú anyja rápillantott a tálra. mivel felvilágosította a lámpa varázserejérõl. Ezért kelj föl. mekkora a birtokod meg a jövedelmed. és menj vele a palotába.felelte az anyja -. Arról nem is szólok. és lássuk. hogy a fiának igaza lehet: ilyesmi nincsen a király birtokában sem. mindjárt mondtam magamban. Remélem. hogy ez a szultán számára is nagy ajándék? Biztos vagyok benne. hogy segítségével azt is tudni fogom. Nem. Badr el-Budúr hercegnõnek a kezét megkérje? Hogy merészelném én azt mondani: »A leányodat kívánom«. és valóban senkinek sincsenek ehhez fogható ékszerei. fiam. és kérd meg tõle a lánya kezét. amit csak kívánnak. torkomon akadna a szó. úgy csillogtak-villogtak a drágakövek. amint a vezír és a birodalom néhány elõkelõsége a szultán palotájának csarnokába lép. és most. hogy valóban olyan nagyon becsesek-e a kövek. nehogy a legnagyobb forgalom idején érjen a fogadóterembe. ahogy kértelek.” . de még mindig nem gyõzte meg arról. anyám. míg a tál meg nem telt. az anyja összeszedte a bátorságát. Annyit mindenesetre bevallott magának. hogy el ne veszítsük. Jól vigyázz. gyûltek a legkülönbözõbb fajta ékkövek. mi a kívánságom. Aladdin pedig elõszedte a drágaköveket a zacskóból. Badr el-Budúr hercegnõnek az én Aladdin fiammal kötött házassága révén. mit feleljek akkor neki?” De Aladdin így válaszolt: „Lehetetlen. De ha megkérdi a szultán. Ezért ne legyen gondod arra. ez az ajándék drága és értékes. amit neki köszönhetünk. hogy senki emberfiának ki ne fecsegd. hogy olyan drágaköveket. anyám. fiam. De hamarosan megtelt a terem vezírekkel. hogy anyjának visszatér a bátorsága. Ne ülj már itt gondba merülve. amelyek a mieinket még negyedrészben sem közelítik meg értékben. Hiszen tudsz már jó ideje a lámpáról. és elhozta a porcelán tálat. ami úgysem történik meg. De ezek ellenére is. hogy anyja majd beszél errõl az embereknek. hogy a szultánhoz közelítsen. hogy emberi ész föl se tudta fogni. fiam. és biztosította. hogy nagy megbecsülésben részesít majd téged. és megszerez nekem mindent. édesanyám. és a tálra rakta õket. fiam . és láttam. Mikor megérkezett a palotába. amit fiam ezekrõl a kövekrõl beszél!” Anyja elébe tette a tálat. anyám.” Ilyen beszédek között töltötte Aladdin és az anyja az egész éjszakát. Mikor Aladdin látta. és így szólt: „Látod. és ne tépelõdj ezen a dolgon. Amikor ezt láttam. hogy az gondoskodik az életünk fenntartásáról. és kora hajnalban útnak indult. úgy. a kedvedért összeszedem a bátorságomat és elmegyek. És még ha Alláh erõt is adna arra. az emírekkel és egyéb magas rangú személyekkel. ha errõl kérdez.” Most fogta a drágaköves tálat. mert a lámpa a mi legnagyobb kincsünk.” Ekkor Aladdin anyja ment. én sokat jártam az ékszerészek bazárjába. milyen erõ lakozik a lámpában. tudod. soha el ne kelljen adnunk!” Anyja ezt felelte neki: „Ettõl nem kell tartanod. nem lehet már semmi kifogásod: ezért légy szíves. édesanyám. ha meglátja a drágaköveket és pompájukat. ahogy mondtad. megijedt. nászom legyél«. nem. hanem csak készülj. és tõle leányának. Ez ugyan megzavarta. hogy annyi bátorságot vennék. akkor talán elõ merem neki adni a kérésedet. úgyis bolondnak tartanának. amit kívánok tõle. és azt a boldog életet. És amikor egészen tele volt. hogy halálos veszélybe is juthatnék. hogy lányodnak. Mikor aztán reggel lett. hogy a mi ékköveink egész különösen értékesek lehetnek. Fia megmagyarázta neki. Kis idõ múlva aztán megjelent a szultán.„Jól van. de nem tudta sokáig nézni. És ha a király az ajándék miatt szívesen fogad. hanem te is. mit feleljek a szultánnak. Ekkor Aladdin hozzá fordult. vidd el neki ezeket a kincseket. fogd ezt a tálat. hogy mutatnak benne. ha azt kérdezi tõlem.legbecsesebb drágakövekbõl áll. és kellõ tisztelettel fogad. és a vezírek és egyéb országnagyok . amelyiket említettem. az ország nagyjaival és vezetõ embereivel. De kinek van bátorsága. igaz-e vagy sem. még nem voltak mind együtt az ország nagyjai. hozd ide azt a porcelán tálat. Hidd el. hogy kimondjam: »Szeretném. olyan magas összegekért adtak el. és szégyenszemre kikergetnének. hadd rakjunk bele egypárat ezekbõl az ékkövekbõl. egyre csak gyûltek. ahogy ez már szokás az emberek között. nemcsak én.

” A szultán most már szerette volna tudni. mint nekem. aztán így szólt: „Úgy van. holnap biztosan beszélek vele. és ott szemtõl szembe álljon a szultánnal. palotájába nem ment. urunk és szultánunk!” Aladdin anyja már szinte megszokta. és ítéljek a dolgában. Tudod. éppúgy. hogy ha az asszony megint eljönne a gyûlésteremhez. idõk legnagyobb királya. akinek. úgyhogy még beléphetett. és azt is látom.” Így hát megint csak dolgavégezetlenül tért haza. ami lesz!” Aladdin anyja szavaira igen megörült. aztán hazaindult.„Ó. hogy a szultán elhagyta a trónját. míg a gyûlés véget nem ért. megparancsolta vezírjének: „Hiszen õ az. és az ég áldását kérte a királyra. és így várakoztak mind a ketten másnap reggelig. Amikor megadta a jelt. dicsértessék Alláh. Aladdin anyja a nagy tömeg elõtt érkezett. hogy semmi bántódásom nem lesz. és helyet kerestem magamnak a díszteremben. lesz. Végül így szólt: „Kedves fiam. Ezt tette egy álló héten át. és várták parancsát. És ha nem is volt lehetséges. és megparancsolta. Ha látta. de mivel senki sem szólította.” A vezír tüstént odament. ha a magasztos Alláh is úgy akarja. és nem szólsz egy szót sem! Nyilatkozz hát. Mikor az öregasszony az uralkodó elõtt állott. amíg az asszony benn. és megcsókolta elõtte a földet. van-e valami kérésed. hogy gyülekezet van. hogy meghalljam az óhajtását.és elõkelõségek tisztelegtek elõtte. ha óhajomat urunk és szultánunk füléhez juttatom. ott állt a tanácsterem elõtt. hogy a nagyvezír kivételével mind a jelenlevõk menjenek ki. hogy valamit hordoz a köpenyege alatt. anélkül. a felséges Alláh védelme alatt állsz.kezdte a szultán -. azt mondták neki: „A szultán hetenként csak háromszor tart államtanácsot. ó. hogy elõ mert volna lépni és egy szót is szólni. De a termet zárva találta. állva maradt egy helyben. visszatért a palotába. nem jutott alkalma a szultánnal beszélni. hogy a szultán elé vezesse. Ekkor e szavakkal fordult az asszonyhoz: „Add elõ az ügyedet. odaállt a tanácsterem elé. a tálat le nem tette. a hárembe menet. vezesd ide elébem. biztonságot ígért hát neki. beszélni fogok vele. õ pedig annak rendje-módja szerint ítélkezett felettük. akit a múltkoriban említettem. ó. urunk és szultánunk . és mikor a hét utolsó napján az asszony megint elment. hogy megtegyem a kedvedet.„Ó. amíg a tanácskozás véget nem ért. ki ez az asszony. Mégis türelmet erõszakolt magára. De ne csüggedj. amíg minden véget nem ért. bár túláradó szerelmében és Badr elBudúr hercegnõ utáni vágyakozásában óráról órára várta a döntést. hogy teljesítsem!” Aladdin anyja megint megcsókolta a földet. és magától el nem beszélte. A következõ alkalommal megint bement tehát a tanácsterembe. vezesse a trónusa elé.” De a szultán nem érte be a vezír feleletével. e szavakkal fordult a kísérõ nagyvezírhez: „Vezír. holnap. de addig nem akart kérdezni semmit. és hazafelé indult. micsoda kívánsága lehet. vezír. és így szólt: „Hallom és engedelmeskedem. hogy leülhessenek. és a többiek szét nem széledtek. hány napja látlak már a tanácsterembe járni. míg csak a szultán föl nem kelt. a szultán. természettõl is igen jóságos ember volt. idõk legnagyobb királya - . és odavezette Aladdin anyját a trón elé. amiért elég bátorságom volt. De mindenekelõtt kegyeskedjél ígéretet tenni. hatalmat és hosszú életet meg szerencsét kívánt neki. és mi a kérése?” . és elindult a tállal a szultán tanácstermébe. Az uralkodó leült a díszteremben a királyi trónusra. A vezír nyomban a fejére tette a kezét. Aladdin kedvéért semmibe vett minden fáradságot. Ma nagyon sok ember volt ott. hogy valami nincs rendben. meghajolt elõtte. Ekkor az anyja megint felkerekedett. Hanem a szultán egyszerre csak figyelmes lett rá. egy hanggal sem. Most már mindennap elment a palotába. és mikor az embereknél kérdezõsködött. Amint Aladdin megpillantotta édesanyját a tállal a kezében. tudta. hogy felséged különösnek fogja találni a kérésemet. Eljön minden gyülekezetre. hat-hét nap óta mindig itt látom ezt az öregasszonyt. Amikor az észrevette. Mikor látta. hogy mindennap eljárjon a tanácsterembe. talán azért jön. ami vele történt. hanem meghagyta neki. rövid az asszonyok esze. és odaállt a szultán szeme elé. hogy a szultánnal beszéljek.” . és mint rendesen. és a háremébe tart. fejedre. Szomorú és kimerült volt. a házban. ó. a jelenlevõk pedig keresztbe tett karral álltak elõtte. mindenki a helyére ült. „Asszony . mert lehet. a többi ember pedig útjára ment. Ekkor a király fölemelkedett. de fia. Aztán elõadták a szultánnak a vitás eseteket. fiam. õ is felkerekedett. kérésem van.válaszolta a vezír -. hogy az urát vagy valami hozzátartozóját nálad bepanaszolja.

hogy a szultán nem haragudott meg. mert ahogy látom. meglátta õt. mint máskor. Kérésem az. hogy a vezír rosszban töri a fejét. és elrejtõzött egy olyan helyre.” Amint Aladdin anyja ezt a választ megkapta. Badr el-Budúr férje lehessen. olyan nagyok és olyan remekek. a fürdõházba indul. olyan szépek. és elcsodálkozott pompájukon. és odanyújtotta neki a drágaköves tálat. hanem mosolyog. az ugyan hosszú idõ. Aladdin. se a város utcáin ne mutatkozzék. ó. Alláh akaratából jó hírt hozol nekem? A becses drágakövek megtették a hatásukat? Jól fogadott a szultán. amely nagyságra ezeknek a drágaköveknek a legkisebbjével is vetekednék. és egyszerre csak mintha az egész csarnokot csillárok és karos gyertyatartók borították volna fénybe. De rövid gondolkozás után megszólalt: „Ó. szultánunk. de még a leghatalmasabb királynak sem lehet módjában. nem öröm neki az élet. mert a hercegnõért égõ szerelme úgy rabul ejtette a szívét. Azt hiszem. mint ahogy akarta. A szultán ránézett a tálra. hogy ha vágyam nem teljesül hamarosan. hogy senki a boltját ki ne nyissa.válaszolta az asszony -. és megtennem a szükséges elõkészületeket: ezért várjon türelemmel még három hónapig. mindjárt kibontotta a kendõt. nem maradt el olyan sokáig. hogy leányom. hogy még azt is mondta nekem: »Tudd meg. mert Badr el-Budúr hercegnõ. Aladdin a neve. víg kedvvel és boldogan mondta: „Ha a szultán három hónap múlva hozzám adja. mert a király ígéretet tett neki. mert ezúttal olyan hamar visszajött. és arra kért engem. Egy napon hallotta. anyja mosolygó arcának láttára megörült. de elõbb el kell készíttetnem a kelengyét. amit magaddal hordasz? Micsoda batyu?” Amint Aladdin anyja látta. hogy szavamat adom rá: leányomat neki szánom. bocsáss meg! Felséged megígérte nekem. és elfogadta-e a leánykérést?” Most az asszony mindent elbeszélt. kérjem meg tõled a hercegnõ kezét. senki erre nem méltóbb nálánál. hogy jó hírt hoz neki. idõk királya. mint ez itt!” Bár a király jól tudta. az megérdemli. jóságában kegyeskedett háromhavi haladékot megengedni. hogy magasságos felséged jósága háromhónapi haladékot engedélyezni kegyeskedjék! Alláh akaratából fiam ajándéka még nagyszerûbb lesz. láttál már életedben ilyen nagy drágaköveket?” A vezír azt felelte: „Sohase láttam. csak úgy röpült.« Elnézésért és bocsánatért esedezem felségednél ezért a vakmerõ vállalkozásért a magam és az õ nevében. Fia. és azt sem hiszem. És amikor a hercegnõ jött. levette róla a kendõt. hogy Badr el-Budúr hercegnõ az én fiamé lesz. köszönetet mondott a szultánnak.” Mikor a király ezeket a szavakat végighallgatta. Így kiáltott fel: „Ezekhez a drágaságokhoz hasonlót még sohasem láttam. akkor biztosan nemsokára meghalok. és mondd neki. amíg haza nem ért.” És . kincseskamráimban egyetlenegy sincs hozzájuk fogható!” És vezírjéhez fordulva. ahogy a vezírje kérte. folytatta: „Mit gondolsz. a nyelve majd megbénult bánatában. A szultánt szinte elkápráztatta és megzavarta az ékkövek fénye. és így fejezte be szavait: „Megígérte nekem a szultán. idõk királya.mivelhogy jóságos úr volt . háromhónapi haladék után ígérte ide a leányt. a vezír nemkülönben. a mostani percig. hogyan fogadta a szultán.„Alláh bocsásson meg neked!” válaszolta a szultán. és be nem lépett. úgy. de a vezír valamit beszélt vele titokban. kegyes volt-e hozzád. van egy fiam. vezír. Mikor fiam ezt hallotta. amint a kikiáltó kihirdette. mély szomorúság szállta meg. imát mondott a jövõért és elment.” Mikor Aladdin anyjától meghallotta. add hozzá feleségül.” . mennyire elámult a drágakövek nagyságán és pompáján. hogy uram és királyom kincseskamráiban csak egy kõ is akadna. hogy az õ fiához adja leányát feleségül.” A király most így szólt: „Valóban. aki ilyen ékköveket ajándékoz nekem.” Mikor a vezír a szultánnak ezeket a szavait hallotta. és másra akarja a királyt rábeszélni. a te bocsánatodért is esedezem. még mielõtt az ígéretet tette.és megkérdezte: „Hát az micsoda. de azért nagyon boldog vagyok. igen szerette volna õt meglátni. miután a vezír titokban tárgyalt vele. nagyságukon és szépségükön. ahonnan jól szemügyre vehette. Elhalmozta kérdéseivel: „Édesanyám. annál is inkább. Lehetetlen volt. elmosolyodott . hogy a szultán három hónap múlva hozzá akarja adni a lányát. urunk. Aztán pedig. hogy ezt a gondolatot kiverjem a fejébõl. és a tálat sem hozta vissza. hogy ez sem a vezírnek. Mert attól a pillanattól fogva. hogy a leánya a tied lesz. félek. a fürdõ ajtaja mögé bújt el. Aztán megint Aladdin öreg édesanyjához fordult. urunk és szultánunk. szultánunk leánya. urunk. és így szólt hozzá: „Menj fiadhoz. Ne vedd nekünk rossz néven. és még jobban is meglátta. és a nõ így folytatta: „Ó. anyuskám.

Már elejétõl fogva gyanakodtam. idevaló vagyok. hogy az agák meg az ország nagyjai ünnepélyes menetben várakoztak. De mindjárt eszébe jutott a lámpa. hogy micsoda díszben találta a várost. aki a lámpát kezében tartja. mert én a szolgája vagyok annak. becsukta maga után az ajtót. besietett fiához. amit Badr el-Budúr hercegnõt illetõen ígért nekem. Azt parancsolom hát neked. aki gazdagabb vagy boldogabb volna. és a csapatok felvonulnak?” .„Dehogy mondta -. hogy együtt töltsék az este hátralevõ óráit. aztán ünnepélyes menetben viszik a szultán leányához a palotába. a szultán leányával? Most van éppen a fürdõházban.„Szólj.” Aladdin most megkérdezte: „Hogyan tudtad meg. Azután látta. Ezt kívánom én tõled. olajat vásárolni. hozd õket fekvõhelyestül ide erre a helyre.” A szellem eltûnt.„A szultán nem tartotta be. a szultán leányával?” Az anyja elbeszélt neki mindent. õ pedig megígérte. hogy a lakosság gyertyákat és virágokat rakott az ablakába. de az én szívemet nyomja a bánat. hogy a nagyvezír fia ma este üli lakodalmát Badr el-Budúr hercegnõvel. mintha sírban feküdtem volna. amit tapasztalt. Aladdin boldog volt. hogy a vezír el akarja téríteni a szultánt elhatározásától. hogy mindenki ünneplõben van. hogy elõttem titokban suttogott vele. Ekkor egy nap Aladdin anyja a bazárba indult. mikor olajat vásárolt. Aztán bemegyek a szobácskámba és majd rendbe jön minden.” Aladdin vacsora után bement kis szobájába.” A kalmár folytatta: „Azt mondod. Anyja folytatta: . de zárva talált minden bazárt. hogy a katonák. Így szólt hozzá: „Alláhra. a bazárok meg a házak föl vannak díszítve. fölkelt és bement szobácskájába. mert most bizonyos vagyok abban. az õrség és az agák ünnepélyes díszmenetben vonulnak fel. mint én!” Azután várakozott. úgy érzem. ha hû szolgája vagy a lámpának. hogy is mondja el fiának ezt a szomorú hírt: mert szegény fia óráról órára csak a három hónap leteltét várta. a vezír fiának nem lesz olyan örömben része. és hogy ma lesz a nászéjszakája. elõvette a lámpát és megdörzsölte. újságot mondok neked. mint amit már megmondtam. Rögtön megjelent elõtte a szellem és megszólalt: „Parancsolj velem. hogy három hónap múlva hozzám adja. édesanyám. és így szólt: „Fiam. szólj. micsoda hír az?” . hogy amikor ma éjjel látod. mi történik ma a városban.” De Aladdin így válaszolt: „Most mást nem kívánok. fiam. Mikor Aladdin ezt meghallotta.” . és te onnan húztál volna ki engem. én a szultántól feleségül kértem a leányát. várják. mondtam is neked. égõ fáklyákkal és gyertyákkal. De most hallgassunk errõl! Tálald föl a vacsorát. Ígéretét nem váltotta be. az egész várost pedig feldíszítve. és az ma este akarja vele a lakodalmát megülni. keservében forró láz öntötte el. Tüstént hazament. Megkérdezte az olajkereskedõt: „Életedre. Magasztalom a felséges Alláht. Alig ért oda. és olajat vásárolt. és még azt se tudod. és így szólt a szellemhez: „Vidd innen ezt az akasztófáravalót. hogy nincs a világon senki. mit óhajtasz. a szellem már hozta is az új párt. Aladdin pedig visszament anyjához. ágyastul. amit híremmel neked okozok. úgy hiszem. bement az egyik olajkereskedésbe. és nagy bizakodva így szólt anyjához: „Életedre. Mikor aztán közeledett az az idõ. és nem ebbõl a városból való?” . a vezír fiának adja a leányát. amíg kijön a fürdõbõl. talán idegen vagy. helybeli vagy. mit óhajtasz. mondd már meg. mint gondolod. mikor megpillantotta õket.kérdezte a fia. hogy a vezír fiának ma lesz az esküvõje Badr el-Budúr hercegnõvel. édesanyám.” A márid így felelt: „Hallom és engedelmeskedem! Ha van még más parancsod is. és nem tudta. bácsikám.” Ekkor Aladdin így szólt: „Halljad. mely nyitva volt. és látta. Ma este ünnepli a vezír fia vele a lakodalmát. én és a lámpa többi szolga-szelleme. Elcsodálkozott ezen a szokatlan készülõdésen. míg a vezír fia elõjön a fürdõbõl. hogy a menyasszony és a võlegény együtt nyugovóra térnek.” Aladdin anyja e szavak hallatára igen elbúsult. amelyben a szellem jöttét várta.„Asszonyom felelte az olajkereskedõ -. hadd együnk. míg a három hónapból kettõ el nem múlt. és ez a sok emír és katona az õ díszkísérete. és .szívbõl megköszönte anyjának a fáradságát.

a szultán leánya ebben a szegényes és sötét helyiségben találta magát. így van ez sokszor az új házasoknál. úgy. szemérmesen húzódoznak. egész életében nem emlékezett rosszabbra. a palotába. és annyira félt a szellemtõl. Odalépett hozzá. Alig tette le õket a szellem a helyükre. idõk királya.szólt a szellem és eltûnt. A szultán most megfordult és elment. hogy beszéljen. ne hidd. és azt mondta neki: „Ó. ahogy elõbb voltak. piszkos. hallgasd meg a viselkedésem okát. hogy becsületedet meggyalázzam. hisz nem akart egyebet. És most. és felvette ruháit. és egyetlen szót sem felelt. Elmegyek hozzá. hogy van. Igen nehezére esett a felkelés. de a hercegnõ csak hallgatott. Ekkor a szellem ismét ott termett Aladdinnál.„Hallom és engedelmeskedem” . és így szólt hozzá: „Uram és parancsolóm. mi oka. és megcsókolta a homlokát. Badr el-Budúr hercegnõhöz. és megkérdezte tõle: „Ha van még más óhajod. egy kardot fektetett kettõjük közé. A szultán ekkor haragos szemekkel nézett rá. és vidd vissza õket a helyükre!” . mert megkérdezte tõle: „Édes lányom. a vezír fiát Badr el-Budúr hercegnõ mellé fektette. amikor a szellem megjelent elõtte. édesanyám! Tudom. és az árnyékszékbe tette le: de mielõtt otthagyta volna. szegényes helyre. szólj!” Aladdin ezt felelte: „Reggelre itt légy megint. Aztán a királynéhoz ment. még többször szólt hozzá. De föltápászkodott. mert tudta. egyvalaki. hogy lányával valami különös dolog történhetett. gyorsan fölkelt a fekhelyrõl. mert atyád. akinek az alakját meg sem lehet határozni. és megkérdezte tõle. A királyné erre azt gondolta magában. hogy csak maga a szultán léphet be ide. bár jó ideje forró szerelem emésztette. jó reggelt kívánt neki. de a hercegnõ egy árva szót se szólt. hogy nyílik az ajtó. valami bajod van talán? Eljöttem hozzád jó reggelt kívánni. kedves anyám. és mindezt nem látta senki. énnekem ígért feleségül. hogy a szultán szívében harag támadjon a hercegnõ ellen. elvitte és visszatette õket helyükre. Távol legyen tõlem! Nem! Csak azt nem akartam. ó. pár nap múlva majd magához tér. de õk majd meghaltak félelmükben.” És Badr el-Budúr . Badr el-Budúr hercegnõhöz indult. ha kívánsz valamit. De a hercegnõ semmit sem felelt. fölemelte fekhelyünket. és tudd meg. rálehelt. Aladdin maga sem gondolta volna. már meg is jelent a szultán a leányánál látogatásra. és még csak nem is felelsz!” Ekkor Badr el-Budúr hercegnõ felemelte a fejét és megszólalt: „Ne haragudj rám. De most. életem legszörnyûbb éjszakája volt. hogy így viselkedel? Mondd el már. hogy moccanni sem mert. hogy feleletet sem tudott adni. hogy másnak legyen öröme benned. és így szólt hozzá: „Ó. meg van-e elégedve ifjú férjével. Badr el-Budúr hercegnõnek igen rossz éjszakája volt. és elpanaszolta neki Badr el-Budúr hercegnõ illetlen viselkedését. és ugyanazon a fekhelyen lenyugodott. nyomorúságos állapotban maradt ott.tedd le az árnyékszékben!” Abban a szempillantásban megragadta a szellem a vezír fiát. a szultán. A vezír fia meghallotta. hogy azért hozattalak ide. ijedelem és rémület fogta el. jó reggelt kívánt neki. mint a királylány házasságát a vezír fiával meggátolni. amikor látogatásoddal megtiszteltél. Ekkor Aladdin levetette felsõ ruháit. Úgy meg volt zavarodva. vidd vissza a menyasszonyt és võlegényt a helyükre!” A szellem egy pillanat alatt teljesítette a parancsot. szólj. szépek úrnõje. A vezír fia pedig az árnyékszékben feküdt. A királyné meg akarta gátolni. hogy ez az éjszaka. idõk királya. a nászéjszaka utáni napon szégyenlõsek. szeretett volna még melegedni.” A királyné felöltötte ruháit. ami így feldúlta. homlokon csókolta. és elvitte egy sötét. Mert alighogy lefeküdtünk. amitõl a vezír fia megdermedten. és leányához. Mikor a szultán belépett leányához. mégis megtartóztatta magát. ami most mögöttem van. De kérlek. és Aladdin szavait meghallotta. hogy ilyen jól sikerül majd minden. hogy udvariasan és tisztességgel kellett volna. hogy fogadjalak most. hogy Badr el-Budúr hercegnõt itt látta a maga házában. megnézem. és megint rendesen beszél az emberekkel. hogy én szívesen és örömmel teljesíthessem!” Aladdin ezt felelte neki: „Menj. Reggelre kelve Aladdin meg sem dörzsölte a lámpát. mert hisz csak épp az imént került ki az árnyékszékbõl. de semmi illetlent nem cselekedett. Nyugodj hát zavartalanul!” Amikor Badr el-Budúr hercegnõ. Ne vedd tõle rossz néven. a szemérem tartóztatja.

hogy a szultán vejévé lehetett. ne vegye rossz néven. abban a pillanatban. mikor az emberek az esküvõi ünnepségek pompáját emlegették. lepihent a férje helyére. hogy leánya csak rossz álmot látott. és nem gondolt már a kínlódásra. . hogy elveszíti feleségét és tekintélyét. megragadta. Azután titokban magához hívatta a vezír fiát. leánya. A szellem nyomban eltûnt. ûzd ki a fejedbõl ezeket a bolondságokat. épp most. és megnézte a városban meg a palotában tartott ünnepségeket. Jól tetted. hanem õ letagadta az egész történetet. Magában pedig így szólt Aladdin: „Ti persze nem tudjátok. én nem tudok semmirõl. és megkérdezte tõle. nem bírtam szultán atyámmal beszélni. nyelvem felmondta a szolgálatot. továbbra is hallgatásba mélyedt. Amint a szellem elõtte állt. A vezír fia azonban félt. hogy nem felelt a kérdéseire. De mindez semmit sem ért. hogy jött aztán kisvártatva egy másik ifjú. ami csak örömre deríthet. Mikor reggel lett. jól vigyázz. mint a múlt éjjel. Óvakodj. és nyugovóra tért. mint múlt éjszaka. Badr el-Budúr hercegnõ szavai hallatára. szegény ördögök. vagy nem. és megdörzsölte a lámpát.szólt rá a királyné -. azután meg azért sem gondolt rá. Aladdin bement a szobájába. abban a szempillantásban elõtte állott a szellem. hogy atyádnak nem beszéltél róla. amit ezen az éjszakán átélt. mikor mindenki irigyelte nagy szerencséjét. ne vegye tõle rossz néven. hisz általa olyan magas polcra jutott. A vezír fia persze még rosszabbul járt. mondd meg neki viselkedésem okát. és jókedvét visszahozzák. ne említsd elõtte ezt a dolgot!” De Badr el-Budúr hercegnõ ezt felelte neki: „Anyám. a táncosnõk hajladoztak. hogy errõl senkinek egy szót se szólj! Még azt mondhatnák. A lakodalmi ünnepségek egész napon át tartottak. A királyné pedig bement a szultánhoz. már jött is atyám. Aladdin pedig kárörömmel gondolt a vezír fiára. hogy a szultán leányát fiatal férjével megint hozza ide. ami az éjszaka történt vele.” A királyné. a szellem megint eljött. és gyere. mert félt. hogyan maradt egyedül. Aztán ugyanazt tette a fiatalemberrel. és azok felöltöztették és felékesítették Badr elBudúr hercegnõt. lányom. olyan hatalmas iszonyat és rémület tartott fogva. ezért kérlek.” Most a királyné meg volt gyõzõdve arról. és hogy van-e igazság Badr el-Budúr hercegnõ szavaiban. Aladdin pedig odafektette a kardot Badr el-Budúr hercegnõ és maga közé. nézd. amikor hazatértünk. hogy a leányuknak éjjel rossz. így szólt: „Édes lányom. a hangszerek gyönyörûen összecsengtek. hanem bocsásson meg. és rossz kedvét elfelejtse. még mielõtt a férj elveheti a hercegnõ leányságát. másként bizonyára nem irigyelnétek!” Amikor pedig beesteledett. Mindezt igazában átéltem. mint õ. de mosolyognia kellett. milyen szépen föl van ékesítve minden esküvõd napjára. mert az árnyékszékben töltötte az éjszakát. az árnyékszékben letette. édes leányom!” A királyné hívatta is mindjárt a komornákat. és ne gáncsoljon. kérd. hogy a hercegnõ felviduljon. de elõbb egy kardot fektetett kettejük közé. hogy nem adtam neki feleletet. édesanyám. amirõl te beszélsz. Apám talán neheztel rám. nem vesztettem még el az eszemet.hercegnõ elmondott anyjának. a királyné és a vezír fia pedig nem gyõzte még magasabbra szítani az ünnepi örömmámort. akkor megjelent az ággyal együtt. és feldúltan csak arra gondolt. Szavait így végezte: „Reggelre kelve megint megjelent az. ezért így válaszolt: „Felséges úrnõm. Megpróbáltak õk bizony ezen a napon mindent. és arról beszéltek. kerengtek. mi történt vele ma éjjel. és az egész ország részt vesz bennük. a szultán. Hallgasd a dobot meg a szép énekszót. mert Badr el-Budúr hercegnõ olyan igen bájos és szépséges szép volt. amin Badr el-Budúr hercegnõ feküdt a vezír fiával. tekintsd meg a lakodalmi ünnepségeket: a te kedvedért rendezik a városban. a szultán leánya eszét vesztette.„Hallod-e. és otthagyta szörnyû féltében és rémületében dermedten feküdni. és csak rövid ideig maradt távol. Aladdin is elment hazulról. és elmesélte neki. óvakodj tõle. Szívem. és visszahozott erre a helyre. visszavitte a házaspárt lakóhelyére. hogy elveszítheti fiatal feleségét. hogy a hercegnõ gondolatait eltereljék. aki elvitt bennünket. énekesnõk dalokat zengtek. micsoda nagy becsületben van része a vezír fiának. lányom . hogy vették el mellõle fiatal férjét. míg elérkezett az idõ. zavaros álmai voltak. kérdezd meg a férjemet!” . és mekkora szerencséje van. és kérte. a királynénak sorjában mindent. Aladdin parancsot adott neki. vedd fel a ruháidat. mi történt. és közeledett a lefekvés ideje. De alig hozott vissza és hagyott itt bennünket. és ha nem hiszed.

Mikor a szultán reggel felkelt. Mégis azt hiszem. amiért ilyen nagy boldogság érte. elszomorodott. ne engedd ki a kezeid közül!” A vezír otthagyta fiát. szörnyû. hogy feleségem oldalán pihentem volna. hogy lássa. beszélj a szultánnal. és bizonyos vagyok benne. õ mindent elmond majd felségednek. idõk legnagyobb királya. mi történt vele meg a leányommal. elment leánya palotájába. egy sötét. De ahhoz már nincs erõm.” . a vezír fia már ugrott is fel. hogy õvele mit csinálnak. Igaz. és könnyes szemmel dugta vissza kardját hüvelyébe. Leánya fölé hajolt. Azt mondta hát fiának: „Várj még. hogy talán nincs egészen helyén az esze. mit beszélt el neki leánya. Nagyon nehezére esett lemondani errõl a tervérõl. leánya szavai hallatára. mert épp akkor hozta vissza õket a szellem. mert fiának ezzel a házassággal nagy tekintélyt és becsülést akart szerezni. hogy megvédjenek. Kihúzta a kardját és rárivallt: „Mi bajod van? Vagy megmondod tüstént. nem felel. megint be akart nézni leányához. visszament a szultánhoz.” Most Badr el-Budúr hercegnõ elmesélte apjának. Ezt a nagy tisztességet. mitévõ legyen. távol legyen. hogy fiadat kikérdezd a dolgok valódi állásáról. õröket állítunk föl számotokra. hogy igaz-e. hogy leányom ijedtében nem is tudja pontosan.” A szultán ezután visszament palotájába. mert lehetséges az is. vagy ebben a pillanatban vége az életednek! Így tisztelsz-becsülsz engem. homlokon csókolta.” A vezír rögtön hívatta a fiát. hogy az igazságot mondta. Amint felöltözött. amit Badr el-Budúr beszélt. akkor nem történhet veled ilyen szörnyûség. könyörgök neked. hogy megvédjenek. Ekkor . a trón elé állt. hogy a boldogság és az öröm éjszakája lett volna. igaz! Ez a két éjszaka számunkra a legiszonyatosabb volt. Alig nyitott be az ajtón. ne haragudj rám. én se tegnap. vagy sem. pedig csak úgy zörögtek a bordái a hidegtõl. minden szó. Az ifjú felkiáltott: „Ó. amiben csupáncsak te részesültél. és ne kövess el dühödben meggondolatlanságot. és parancsára várva. hiszen örömében már a tíz szentnek is hálafohászt mondott. odament leányához. hogy nyomorúságos állapotban van. mint ahogy azt szeretetedtõl el is várom. A szultán megkérdezte tõle: „Mit szólsz ezekhez a dolgokhoz? Fiad nyilván elmondta neked. és tanácstalan volt. úgy csinál-e vele megint. édesapám. és rögtön maga elé hívatta a vezírt. a szultán nagyon megharagudott.” A vezír igen elbúsult. A szultán bejött.” A szultán. De ne búsulj! Ûzd ki fejedbõl a gondolatokat! Ma estére õröket állíttatok be hozzád. Nagy haragra gerjedt. hogy ha elbeszélem két utolsó éjszakám történetét. és hozzátette: „Most az a kívánságom. aztán kikérdezte mindenrõl. Gondolatokba mélyedt. ahelyett. és hamar öltözni kezdett. amit a múlt éjjel elszenvedtél. és a bordáim csak úgy reszkettek a hidegtõl. kérdezd ki a férjemet. se ma nem láttam a fiamat. az volt a legrosszabb. meglátjuk. megcsókolta és ezt mondta neki: „Kedves leányom. mi történt vele. mi minden történt vele. és már gyanakodott. méghozzá mikor szívemet Badr el-Budúr hercegnõ iránt a szerelem is fogva tartja. tiszta igazság. miért nem mondtad el ezt már tegnap? Akkor ezt a sok bajt és gondot. amit a szultántól megtudott. De ami velem történt. mint tegnap. mert nekem sejtelmem sincs arról. felemelte a fejét és megszólalt: „Édes jó apám. és kivont kardját tartja a kezében. és megkérdezte. csak mérgesen néz rá. hogy lánya összeráncolja a homlokát. mert én ártatlan vagyok abban a szörnyûségben. amiben most látsz. mert ahelyett. Badr el-Budúr hercegnõhöz. az árnyékszékben kellett feküdnöm. hogy van. amint oldalam mellõl elviszik. hogy a szultán vejének lenni nagy tisztesség. átkozott helyen. és szívbõl szánni fog. hova kerül. mi történt velem. és látszik. ha kérdezlek?” Amint Badr el-Budúr hercegnõ meglátta. és jelentette neki. nem fog hibáztatni felséged. és végül hozzátette: „Kedves atyám. hogy minden. mint ez a két utolsó. hogy apja. még azt sem tudom. hogy Badr el-Budúr hercegnõ valótlanságot mondott volna! Nem. fiam. rossz szagú.„Ó.” Az ifjú elbeszélt mindent. a szultánnak. hogy még egyetlen olyan éjszakát kibírjak. eloszlott félelme. Az megjelent. hogy egy szóval sem felelsz. Badr el-Budúr. Halljad hát. mi lesz ma éjjel. mi történt veled.” Ekkor a szultán közölte vele. amiért egy szóra sem érdemesíti õt. amit mondott. távol tarthattam volna tõled. és e szavakkal fejezte be beszédét: „Apám. szabadítson meg ettõl a házasságtól. ha nem hiszel nekem. De észrevette.

Éppúgy a vezír sem. és egyikük sem tudta.” A király így válaszolt: „Alláhra. továbbá ezeket negyven rabnõ hozza.kérdezte türelmetlenül a fia. mikor én a szavamat adtam neki?” . de honnan vegye a rabnõket meg a rabszolgákat?” Így tanakodott magában. mélyen bókolt a szultán elõtt. hogy három hónap leforgása után nõül adja leányát az asszony fiához. hogy összeadja Badr el-Budúr hercegnõvel. hatalmat. Mikor az asszony a trón elõtt állt. hogy megmaradok adott szavam mellett. fiam. Megint a vezírhez fordult. hogy valaha is elnyerhesd Badr el-Budúr hercegnõt? Magunkfajta emberek számára tisztára lehetetlenség az!” „Beszélj. idõk királya. mégpedig: kívánok tõle negyven színarany tálat. és a szultán elé vezette Aladdin anyját. és a fia kudarca miatt szörnyûmód ette magát. mert nem méltó felségedhez. mit tegyek? Igaz. azok mind meg legyenek töltve olyan drágakövekkel.a szultán így szólt: „Ha pedig így áll a dolog. van-e valami kérése. Amint a szultán belépett a tanácsterembe. és akinek szavunkat adtuk. csupán az egésznek az elindítója.. hogy mit ígért Aladdin anyjának. és szed drágaköveket a fákról . Õ pedig a markába nevetett. követelj tõle negyven tálat tiszta színaranyból. mire õ folytatta: „Fiam. hogy az ünnepséget tüstént szüntessék be. kicsoda-micsoda. amit semmiképp sem tud teljesíteni.. mit csináljon. és így szépszerivel megszabadulunk tõle!” Az asszonyhoz pedig így szólt: „Menj és mondd meg fiadnak. és a házasságot nyilvánítsák érvénytelennek. fõleg. hogy három hónap múlva. akkor feleségül adom hozzá a leányomat.„Hatalmas úr . így gondolkozott: „Micsoda? Egy ilyen koldus fia vegye el a szultán leányát. ha leányom számára a menyasszonyi ajándékot elõ tudja teremteni. Így hát megsemmisítették a házasságot. az mind tele legyen olyan drágakövekkel. Ezekkel a szavakkal fordult hát a vezírhez: „Vezír. hogy leányodat. mi történt. negyven rabszolga jöjjön utánuk mint kíséret és szolgasereg. az egész lakosság nem gyõzött csodálkozni ezen a különös eseményen. hogy visszamegy a kincsesbarlangba. hoz onnan tálakat. az én fiam meg eljátszotta ezt a nagy tisztességet?” A szultánnak pedig ezt mondta: „Hatalmas úr. eszébe jutott ígérete. jól beszéltél.tegyük fel. hogy ne is gondolj arra. akirõl azt se tudjuk. de igen csóválta a fejét. vezír. megfizethetetlen volt. és így szólt magában: „Honnan is szerezhetne szegény fiam ennyi tálat meg drágaságot? Tegyük föl. hosszú életet és boldogságot kívánt neki. és így szólt hozzá: „Adj tanácsot. nincs többé lakodalom!” És megparancsolta.” Aladdin anyja ekkor hazafelé indult. de világos. Hanem a szultán már nem gondolt és nem emlékezett arra. aki majd meghalt az irigységtõl. hogy megkérje. így szólt a fiához: „Nem megmondtam. letelt. Badr el-Budúr hercegnõt a fiamhoz hozzáadjad!” A szultán nem tudta. Pedig az ajándéka igen becses. hogy áll a dolog?” . és miért bontották föl a házasságot?” Senki sem tudta. Aladdin már igen várta. elérkezett az ideje. a szultán . hogy ezt mind igazán elhozná.! Hozd ide elém legelsõnek azt a nõt!” A vezír odament. Aladdin. mert Aladdin anyja.felelte a vezír -. a legalacsonyabb néposztályhoz tartozott. amikorra a szultán megígérte. és nem tartoznak az elõkelõek közé!” A vezír. aki a drágaságokat hozta nekem. hogy szegény emberek. Aladdin megvárta a három hónap leteltét. honnan eredt ez a sajátságos élmény. hogy szavamat adtam neki. itt van az az asszony. Ha fiad mindezt elõ tudja keríteni. õ pedig azt felelte: „Ó. A szultán megkérdezte. váltsa be a szavát. mint amilyeneket már hoztál nekem. Az öregasszony elment a palotába.” A szultán megkérdezte: „Mi módon lehetne hát ezt az embert távol tartani. Az emberek rögtön kérdezgetni kezdték egymást: „Mi történt? Miért érvénytelenítették az esküvõt. ez olyan kívánság. A kitûzött idõ után nyomban a szultánhoz küldte anyját. míg csak haza nem ért. könnyû dolog ezt az idegent távol tartani tõlünk. akik ezeket a tálakat hozzák. amilyeneket az asszony hozott neked. de amint az anyja belépett. amit ígéreted határidejeként kitûztél. továbbá negyven rabnõt. meg negyven rabszolgát. de csak akkor. és Aladdin anyját meglátta. a három hónap. A nép. hogy leányodat egy sehonnaninak adjad. szegényes külseje után ítélve. azt tanácsolom. amikor a vezírt meg a fiát a bánattól meg féktelen haragjuktól nyomorúságos állapotban látták a palotából kijönni.

mit felelek. A tálakat is megcsodálták. súgva felelt neki. amit óhajtottál. Kisvártatva megérkezett Aladdin anyja is.” Ekkora szellem megint eltûnt. és párosával kiengedte a rabnõket és eunuchokat. és így szólt: „Azt mondod. hogy a választ elõkészíthessem.igen szívélyesen fogadott. mindegyiknek tíz font legyen a súlya. fõleg a rabnõktõl. és úgy veszem észre. Aladdin anyja a városnegyed ácsorgó és a csodálatos látványt bámuló népének sorfala közt elindult. hogy nem tudunk mit felelni. mindegyiket egy-egy eunuch kísérte. hogy Badr el-Budúr hercegnõt Aladdin fiammal összeadják« . de félek. amint anyját végighallgatta. aztán még hozzátette: „Fiam. a legjobban . szélesen kitárta a kaput.akkor odafordult a vezírhez. a szemük káprázott a látványtól. aztán már meg is jelent. csodálatos látványra. ami az ebédhez szükséges. a rabnõk fejükön vitték a színarany tálakat. szólj. Mert mikor nevedben úgy szóltam a szultánnak. mikor el akarta hitetni vele. sõt tudok még ennél többet is. De az az aljas vezír ellenséged. most van itt az idõ. amint te meghagytad. majd hívlak és megmondom. mit óhajtasz!” Aladdin ezt felelte: „Megkértem a szultán leányának kezét. Evés után. Jóllehet a kamarások és a csapatok fõtisztjei mind elõkelõségektõl és emírektõl származtak. ehhez foghatót még életükben nem láttak. akiknek mindegyike még az isten emberének is megronthatta volna az eszét. És az emberek mindenütt megmegálltak. de ha szükségem lesz valamire. fia így szólt hozzá: „Anyám. és ugyanolyan drágakövekkel legyen színültig megrakva. vásárolj be valami ennivalót. felséges uram. most szólj. és hogy a dolog igen nehéz! Légy szíves. Negyven rabnõ vigye ezt a negyven tálat. feleségül akarom venni. Megpillantotta a rabszolgákat és rabnõket. Ekkor Aladdin anyja belépett velük a palotába. és belépett a házba. õ sürgõs választ kíván. És végül a szultán megadta a feleletet. még mielõtt a szultán palotájába. hogy valami teljesíthetetlen feladattal lerázhatnak a nyakukról. míg a menet el nem ért céljához. mint ahogy az már szokása. hogy a rabnõk szépségét láthassák.mondta a szellem. nincs válaszunk a számára. felkacagott. de igazában könnyebb dolgot kért tõlem. Hát most csak menj. ha az irgalmas Alláh akarja. Alláh tartsa meg a fiamnak mindörökre!” De még mielõtt köpenyét levetette volna. van-e még valami másra vagy egyéb szolgálatra szükséged?” Aladdin ezt felelte: „Most nem kívánok mást. minden rabnõ mellett egy-egy eunuch legyen. mint te: hogy valami hatalmasat követelt. Aladdin pedig bement szobácskájába. látták a belõlük kiáradó tündöklést.” Aladdin felkelt. Aladdin elé vezette õket. mint amilyenek a kincsesbarlang kertjében teremnek. majd meglátod. hogy a bazárban bevásárolja. és mikor azt is megmondtam neki: »Adjad ki most már. mint gondoltam. Abban a pillanatban elõtte termett a szellem és megszólalt: „Parancsolom. mit kíván a szultán.” És elmesélte fiának. annak a szegélye is értékes ékkövekkel volt díszítve. A szultán is azt hiszi. mindig egy-egy rabnõt egy eunuch kíséretében. hogy meg bírok felelni mindennek. utána pedig a rabnõk és eunuchok szép menetben. amit követelt. és hozta a negyven rabnõt. itt van. jó szívvel van irántunk. és hagyj magamra.” Ekkor az asszony elment. De most a szultán negyven színarany tálat kíván tõlem. a parancsot. hadd lássa. Azt kívánom hát tõled. elõszedte a lámpát és megdörzsölte. és dicsérték a mindenható Teremtõt. a háremébe megy! Vidd hát. melyek tele voltak a legbecsesebb drágakövekkel. aztán hadd lássa azt is. ami a napsugarakat is túlragyogta. szóval.” Aladdin. és elámulva kiáltott fel: „Ez mind a lámpa jóvoltából van. arannyal átszõtt és ékkövekkel kivarrott ruháikban. míg majd az egész utcát be nem töltötték. bámulták. tehát összesen negyven eunuch. nem gyõztek bámulni. és mondott neki valamit. eredj és hozz valami ennivalót. hogy már letelt ígéretének a határideje. úgyhogy ezzel távol tarthat Badr el-Budúr hercegnõtõl. az pedig titokzatosan. hogy mindezt szerezd meg nekem. A környékbeli lakosság megállt az utcán erre a pompás. melyeknek a legegyszerûbbje is ezreket ért. amit kívánt. De mikor az agák és a kamarások meg a csapatok parancsnokai megpillantották õket. pedig minden tálnak egy darab aranybrokát volt a takarója. szemlélték a rabnõk szép és kecses alakját. Kis idõre eltûnt. édesanyám. hogy a vezírje becsapta. és így szólt: „Íme. nézték.” „Hallom és engedelmeskedem” .

Ekkor elõlépett Aladdin anyja. hogy megvigye fiának a jó hírt.mégis a leányok pompás. nagy tisztességgel és becsülettel fogadom. Forduljunk most megint Aladdin felé. és ma este kezdõdjék is meg a lakodalmi ünnepség. a világ minden kincse nem ér fel leányod kezének kiskörmével. ugye ez tetszik neked? Azt hiszem. hogy mindez nem méltó hozzá. A leányom most már az õ menyasszonya. hogy leányát. mert célodat elérted! A szultán elfogadta ajándékodat. drága ruháin ámultak el. gyermekem . hogy egészen megnémult. pedig elõbb még búsult. A szultán pedig. és elragadtatva kiáltott fel: „Azt hiszem. levették fejükrõl a tálakat. hogy jöjjön el ide. bizony. úgy. a tálakkal is. túlbecsülöd mindezt. Ezért így szólt hozzá: „Hatalmas úr. a vezír fia miatt. szívbõl vele örült. és meghagyta. mint a vezír fia. és fia megpillantotta. mikor a drágaságokat és a szép lányokat végignézte. Igen. hogy a szultán a nászadománnyal és menyasszonyi ajándékkal meg van elégedve. Az õrt álló katonák bementek. a szultánnak sem mondhatta. mert csillogásuk-villogásuk miatt alig bírták a szemüket nyitva tartani. és mondd neki. ahogy látta jókedvét. aki ilyen rövid idõ alatt ilyen kincseket tudott ideteremteni. megparancsolta. így szólt hát hozzá: „Kedves lányom. Alláh akaratából sok örömet érsz majd meg vele. hogy elszállt minden gyásza. édesapja pedig. és örömtõl sugárzó arccal lépett a házba. Badr el-Budúr hercegnõ. óriási meglepetésében egy szót sem tudott kiejteni. hogy az államtanácsot fejezzék be. észrevette. mikor arra gondolt. törte hát a fejét. Azonban az igazsággal nem ellenkezhetett. haladék nélkül küldd õt ide hozzám!” Erre Aladdin anyja hazasietett. és azt mondta: „Hatalmas úr. mint nászadományt és menyasszonyi ajándékot Badr el-Budúr . és nem gyõzött gyönyörködni szépségükben és bájosságukban. már tudta. ez a gondolat még jobban megzavarta az eszét. menjenek a királynéhoz. vezír? Az. és mind erõsebben. a leányok leírhatatlan szépsége és bájossága megzavarta. még a szél is alig érte volna utol. hogy jól áll a dolga. és hogy az az õ tiszteletére küldte. amelyeket fejükön hordtak. lerakták elébe. felséges uram. Badr el-Budúrt Aladdintól megtagadja. de halálos irigység rágta a szívét. hogy a rabnõk mindennel. És hogy mindez egy óra leforgása alatt történt. nem méltó arra. Mikor pedig meghallotta. õ pedig a võm.szólt az anyja -.„Jó hírt hozok.” De a szultán a vezírhez fordult e szavakkal: „Mit szólsz most. hatalmat és boldogságot kívántak neki. amint látta. szomorkodott elõbbi férje. Az uralkodó megparancsolta. nem is sok ez Badr el-Budúr hercegnõ magas méltóságához: õ a sokszorosát érdemli ennek. és az esze szinte megállt. hogy ezt mind új võlegényétõl kapta. a szultán azt sem tudta. ami náluk van. új férjed még szebb lesz. búbánata. hogy a szultán veje legyen. szinte repült örömében. Meggyõzõdött róla. ezt a szemeket megbûvölõ látványt. a világ egy kincstárában sincs egyetlen ilyenfajta drágaság sem!” Azután a rabnõket vette szemre. mint az uralkodó. Aztán megparancsolta. mitévõ legyen csodálkozásában. mind mélyen bókoltak. hogy elfogadtam a nászajándékot. A szultán egyik ámulatból a másikba esett. hogy az érkezetteket azonnal vezessék elébe a tanácsterembe. hogy a rabnõk kövessék az ajándékokkal együtt. amint a vezír szavait meghallotta. Mikor a trón elé értek. és megtartom az ígéretemet. hogy ezt a beszédet csak határtalan irigysége adja a szájába. és levették róluk a terítõt: aztán keresztbe tett karral vártak. és a szultán leányát elnyerje feleségül?” A vezír ugyan még jobban elálmélkodott ezen a hatalmas gazdagságon. hogy a fiából szultán veje lesz. Továbbá mondd meg neki. és bementek a királyné lakosztályába. õ pedig Badr el-Budúr hercegnõ palotájához tartott. hadd ismerkedem meg vele. mikor megpillantotta a drágakövekkel megrakott aranytálakat. õhozzá mérve. hogy megmutathassa a leányának. tökéletes udvariassággal és alázattal a szultán elõtt. De. Végtelenül boldog lett.” Ennyit a szultánról. örvendezzél és légy boldog. ahogy mondtam. amikor Aladdin anyja elment. A hercegnõ megszemlélte a drágaköveket. és a tálakon. eredj vissza fiadhoz. nagyon megörült. Mikor anyja hazaért.” A szultán. Ezért megszólalt: „Örök hála legyen Alláhnak! Most teljesedett kívánságom!” . és ezért így szólította meg Aladdin anyját: „Asszony. és jelentést tettek a szultánnak. mi módon vehetné rá a szultánt. A leányok megint felemelték a tálakat.

a legdrágább és legértékesebb legyen. és illatos vizekkel locsolták be. hogy jobban nem is kívánhatta. nagy tisztességgel és kitüntetõ szívességgel fogadom. hogy ma lesz a nászéj. csarnokát értékes drágakövekkel rakták ki. rövid idõre eltûnt. Aladdin csupán szegény szabó fia volt. teremts ide negyvennyolc mamlúkot. elhagyta-e már a szultán a háremét. fegyverzetet a számukra. aztán bement a szobájába. dicséret az Úrnak.„Azt kívánom . odajött hozzá egy szellem. hogy ezt a nemes férfiút megteremtette. amilyet a perzsa királyok lovagolnak. A nép pedig ámult-bámult Aladdin bõkezûségén és rendkívüli nagylelkûségén. ki ilyen szépségben és ékességben teremtette õket. nyeregszerszáma a legdrágább arannyal áttört anyagból volt. helyébe pedig a legpompásabb királyi öltözéket tették. ember képében.„Ó. elküldte a szultánhoz. és átnyújtotta a gazdag ruhákat. azt kiáltotta mindenki: „Megérdemli!” . amit érte tett. Mindenik rabnõ pedig királynéhoz illõ ruhát viseljen. amivel megbízták. és elvitte olyan fürdõházba. amilyen még az igazi arabok paripái közt is ritkítja párját. meglesz a lakodalom. igen . de ezt most nem gondolta volna senki. úgy induljon a rabszolgalányokkal a palotába. hogy öltse fel. majd egy sereg rabszolga vette körül. ezek kísérjék anyámat a szultán palotájába. azt kívánom. amilyet császárok és perzsa királyok életükben még nem láttak. és elbûvölték a szemet. gazdagságot és tudást ruházott a birtokosára. átadta neki a tizenkét rabnõt. hogy megtudakolja. gyorsabban. De azt is hozzátette: »Küldd el hozzám fiadat. aki szebb és délcegebb volt valamennyiüknél. Ott így szólt hozzá: „Uram és parancsolóm. Kantáron vezetett olyan csõdört. az én küldetésem véget ért. ne habozz tehát. ami még hátra van. és azt mondta: „Szolgálatodra állok! Parancsolj. ápolta-gondozta. mindnyájan az ég áldását kérték rá. országvilág elõtt kijelentette. Aladdinnal. hogy a király fiairól ne is beszéljek . Szerezz nekem negyvennyolcezer dinárt is. és a hercegnõ hálószobája megnyílik elõtted. felöltöztették díszruhákba. elõvette a lámpát és megdörzsölte. A szultán. Nem irigyelte senki sem. ezret minden mamlúkra. Most már a menyasszonyod. csodás festmények díszítették. és teremts elõ paripákat. mint a villám.szólt Aladdin -. még ma este. hogy adott szavát megerõsítse. hogy elvitték ruháit. páncélt. és sietve tért vissza a jelentéssel: „Uram és parancsolóm.” „Hallom és engedelmeskedem” . fölemelte Aladdint. észrevette. de amint Aladdin belépett.„Hallom és engedelmeskedem” . és visszavitte házába. huszonnégy elõttem járjon. Gyönyörûen festettek. és õ mondta.felelte Aladdin -. Azután az egyik mamlúkot azok közül.” Aladdin kezet csókolt az anyjának. huszonnégy mögöttem. a legpompásabb ruhákba öltözötten. és megköszönte neki. A fürdõben egy lélek sem volt. és változatlan marad! Aztán megjelent elõtte a szellem. óhajtasz még valamit?” . pedig csak egy ilyen meg ilyen nevû szabó fiának ismerték. Ezután szörbetet és kávét hoztak neki ámbrával. aminek az egész világon nincs mása. Továbbá hozz nekem egy csõdört. falait márvány és karneol fedte.magasztaltassék az örökkévaló Adományozó! És mindez a lámpa varázsereje segítségével történt. az a te dolgod.válaszolta a szellem. és szerezz számomra olyan becses királyi köntöst. hogy vigyél olyan fürdõbe. a mamlúkok is elõtte meg mögötte nyeregbe ültek. És aranypénzt szórtak a nép közé. amint elvonultak urukkal. A szellem nyomban ott termett. mert a lámpa szépséget. A szultánhoz akarok indulni. olyan. Dicsérték az irgalmas Alláht. aranyból legyen a szerszáma. hanem mindenki azt mondta volna: „Ez a legelõkelõbb herceg” magasztaltassék. A mamlúk útra kelt. drágakövekkel kirakva. mert mindezek nélkül nem léphetek az uralkodó elé. aki változtat. hadd ismerjem meg. fiam. És minden.hercegnõ számára. a szultán vár téged!” Ekkor Aladdin felpattant lovára. kiket a szellem hozott. amilyet még a királyok kincsesházában sem lehet találni.szólt a márid. hogy te a veje vagy. Még tizenkét különleges szépségû rabnõt is hozzál.« Most hát. Amint Aladdin felüdülten kilépett a fürdõhelyiségbõl a külsõ csarnokba. megmosdatta. ami csak rajtuk meg a lovukon van. Aladdin mindjárt elõszólította anyját. és elragadtatva nézték ragyogó szépségét és méltóságteljes fenségét. de nyomban hozott is már mindent. fiam. pompát. mit kívánsz!” . amilyen egyetlen királynak sincsen!” .

Badr el-Budúr hercegnõ számára olyan palotát szeretnék építtetni. keblére vonta. nem tudja az én nyelvem kifejezni hálámat irántad. nagyon várom már most. és menni akart. De még jobban elámult. és bevezették a tanácsterembe. hogy leányát feleségül adja Aladdinhoz. és az asztalokat elvitték. amilyet . míg ezt véghez nem vittem. hova. kamarások. azután így szólt: „Ó. felséged kegyelme leereszkedett. gyönyörûség volt nézni. adjon neked hosszú életet. és az egész nép apraja-nagyja az ég áldását kérte rá. A szultán nyomban leszállt trónjáról. hogy ott Badr el-Budúr hercegnõhöz méltó palotát építtessek. és segítettek neki a leszállásnál.” A szultán így felelt: „Válassz magadnak olyan helyet. és jobb kéz felõl maga mellé ültette. és parancsot adott.felelte Aladdin -. Valóban. megcsókolta és így szólt hozzá: „Sajnálom. hogy olyan szép feleleteket és finom. Mikor már ettek-ittak. a szerzõdés meg van kötve. mint mindannyian. és a kengyelt tartotta. a szultán parancsot adott. mert szolgáid közt legcsekélyebb szolgád vagyok. várják meg Aladdint. Badr el-Budúr hercegnõnek kezét nekem add. hogy lóháton vonulj be. felséges uram. néhányan pedig a kezét fogták. a parancs úgy szól. megölelte és nem engedte. A szultán helyet foglalt. csak bámulta. és csak a tanácsterem ajtajánál szállj le!” Mind elõtte vonultak. a mamlúkokat is. Most rákezdték a zenekarok is. urunk.” A szultán tehát igen megörült Aladdinnak. és ezt mondta neki: „Hova. és megparancsolta nekik. amint belovagolt. vezírek. fiam. közeleg a lakodalom. oly gazdag és pompás öltözékben. és amikor jön. mindnyájan vonuljanak ki elébe. ó. hogy a zenekarok szólaljanak meg. szultánunk. és ezért máris munkához kell látnom. és bejelentette nekik. Végiggondolta Aladdin választékos és finom beszédmodorát. és addig nem tehetem a feleségemmé.” A szultán nagyon meg volt lepve. amint szolgálatára keresztbe font karral álltak elõtte. és megfigyelte öntudatos és mégis tiszteletteljes viselkedését meg ékesszólását. Ott már készültek a vacsorára. és Aladdint jobbjára ültette. Könyörgök hát Alláhhoz. Azok eljöttek. helytartók és a csapatok fõemberei összegyûltek. hogy majd szétvetette. Mind az emírek. mások két oldalról támogatták. királyom . akkor egyikük elõlépett. pedig ezt a nagy kegyet nem is érdemlem. de kötelességemnek érzem. alázatos és hódoló tartással. és megírták Aladdin és Badr el-Budúr hercegnõ házasságlevelét. hogy leányodnak. Hanem a vezír lelkében úgy égett az irigység tüze Aladdin ellen. a palota szolgád megfeszített fáradozása és felséges tekintetednek áldása segítségével a lehetõ legrövidebb idõ alatt felépül. és elcsevegett vele. Azután Aladdinnal a palotába indult. mintha királynõ volna. míg csak el nem ért a palotához mamlúkjai kíséretében. Aztán a tizenkét rableány tûnt szemébe. hogy szavát adta. hogy szolgáljam õt. és a palota kapujánál sorakoztak Aladdin fogadására. mind rangjuk szerint. hogy hívják el a kádit és a tanúkat. Most meg arra kérlek. A szultán végighallgatta Aladdin szerencsekívánatait. aztán leültek a vezírek is meg a birodalom elõkelõi. akik a tanácsteremben jelen voltak. A szultán beszélgetni kezdett Aladdinnal. Aladdin pedig úgy hódolt elõtte áldással és szerencsekívánatokkal.„Uram. és a szolgák behozták az asztalokat. hogy már nem elõbb részesítettél ebben a szerencsében. és úgy csodálkozott.” . le akart a kapunál szállni a lováról. a szultán trónusa elé. mely megfelel rangjának és méltóságának. az pedig olyan udvarias és finom beszéddel válaszolt. az ország magas fõméltóságai. mikor Aladdint királyi öltönyében megpillantotta. amelyben részesíteni méltattál. sõt õ csókolta meg a vejét. amint ott álltak szolgálatára. akit a király erre a megbízatásra kiválasztott. fiam. és nem tudta levenni szemét deli szépségérõl. annál nagyobb lett a szultán öröme. Minél tovább társalogtak. hogy élvezzem boldogságomat Badr el-Budúr hercegnõ oldalán. ahogy az királyok színe elõtt illik és való. azt a mérhetetlenül magas kegyet. király. de a szultán visszatartotta. Igen. A szultán már maga köré gyûjtötte a birodalom nagyjait. mintha királyi palotákban nevelkedett vagy mindig királyok között forgolódott volna. fiam? Itt az öröm és vigalom.Aladdin ujjongó emberek sorfala között a szultán palotájába vezetõ úton szórta az aranyakat. választékos szavakat hallott Aladdin szájából. Ekkor Aladdin fölkelt. Ha Alláh akarja. amikor belépett Aladdin anyja. Az emírek és országnagyok megint elõrementek. áll az egyezség mindörökre. amíg a tanácsterem ajtajához nem vezették. így szólt hozzá: „Uram. hogy a szõnyeget megcsókolja. Amikor megérkezett. való igaz. de az egyik emír. jelölj ki nekem egy helyet. akik elõtte és mögötte szintén osztották az aranyat a népnek. nagy örömünnep volt a palotában.

de még mielõtt felvirradt a hajnal. A palotában eunuchok és rabnõk sürögtek. mint errõl a . megvan!” Elvezette és megmutatta neki a szõnyeget. kannák és medencék aranyból és ezüstbõl. Reggelre a szultán felébredt álmából. A szellem aztán a kincseskamrába vezette. hogy jól lát-e. majd elvette a szeme világát. bámulta ezt a töméntelen gazdagságot.„Hallom és engedelmeskedem” . hogy felséged közelében lehessek. és mindegyiket zsúfolásig megtöltötték a szebbnél szebb holmik. amit a palotában látott. hogy a szultán palotájával szemben a lehetõ leggyorsabban palotát emelj nekem. készülj fel. megjelent Aladdinnál és megszólalt: „Uram és parancsolóm. Ez mind egyetlen éjszaka mûve volt. visszatért és így szólt: „Uram és parancsolóm. ott olyan paripákat látott Aladdin. az csak úgy ragyogott az arany és ezüst berendezéstõl. kiment és ellovagolt mamlúkjai kíséretében. olyan gyönyörûséges holmival. melyet színültig megtöltött mindenfajta arany és ezüst holmi és megszámlálhatatlan és kiszámíthatatlan mennyiségû drágakõ. egyébrõl sem hallott beszélni. palotámtól a szultán palotájáig érjen. és azt mondta: „Alláhra. ahogy csak kívánni lehet. megérdemli!” Házához érve. Majd az istállóba kísérte. elkezdte a szemét dörzsölni. Aladdin parancsára hagyták így. mit kívánsz. mit kívánsz. ott csupa értékes kantárt és nyerget. akik szépségükkel még egy szentet is megszédítettek volna. szemébe tûnt az új palota meg a szõnyeg. kinyitotta díszes termének ablakát.” Elbúcsúzott a szultántól. hogy kiderüljön: a szultán nem tudja befejeztetni. Az ajtónállók meg a palota egyéb népe sem gyõzött álmélkodni.felelte a szellem. ott Aladdin csupa ládát talált. ha ide jön. a felsõ emeleti terem volt. és lába ne érintse a puszta földet. de még felbecsülni sem tudta volna. meg hozzájuk illõ kancsók és kelyhek. amit óhajtottál. amely itt a palotámmal szemben fekszik. Egy hatalmas kastély emelkedett elõtte. értéküket senki megfizetni. Majd tovább ment a konyhába. arannyal átszõtt kelmékkel és brokátokkal. királyi szõnyegekkel és minden egyéb hozzávalóval!” .tervedhez megfelelõnek tartasz. hogy majd az eszüket vesztették. hogy még az észt is megzavarja: Indiából és Kínából való. Aladdin szeme káprázott. tálak. És még beljebb a fegyvertárat mutatta meg a szellem Aladdinnak. csak bámult. mely az õ palotájától a kastélyig beterítette a földet. a palota készen áll. amelynek szépsége kábulatba ejtette az embert. uram és parancsolóm!” Aladdin így felelt neki: „Fontos szolgálatot kívánok tõled. Amint Aladdin végignézte az egész palotát. szabad térre. a szellem pedig egy pillanat alatt elvitte a palotához. Mikor aztán belépett a szultánhoz. amilyet a világ leghatalmasabb uralkodója sem mondhatott magáénak. Palotája elõtt egy épületet pillantott meg. drágakõvel és gyöngyökkel kirakva. Ha látni akarod. Közben a vezír is megérkezett. porfírból és mozaikból állottak. leszállt lováról. emeltetnéd palotádat. és ezt mondta neki: „Még valamit kívánok tõled. és megdörzsölte a lámpát. ami még hiányzik. uram!” Aladdin folytatta: „Egy brokátszõnyeget akarok. hogy Badr el-Budúr hercegnõ. bement kis szobájába. felkelt. jáspissal és más drágakövekkel rakták ki. amilyenhez foghatót még királyok sem láttak. és egy szõnyeg vezetett hozzá.” A szellem egy pillanatra eltûnt. Elámult. egészen át legyen szõve arannyal. és ezt mondta: „Szólj. akik elõtte és mögötte nyargaltak. a rendelkezésedre áll. kanalak. olyan. míg mind a nép imádkozott érte. A szellem már ott is állt megint elõtte. azon lépkedjen. mégpedig. tökéletesen be legyen rendezve nagy. de én azt találnám a legjobbnak. nagy öröm fogta el a szívét. Így vezette teremrõl teremre. ott mindenféle volt. csodálatos épület legyen. márványból. De a legnagyobb csoda. ami az étkezésekhez szükséges. és eddig elfelejtettem szólni róla!” A szellem felelte: „Parancsolj. és tekintsd meg. Végre a szellem visszavitte Aladdint a házába. meglepve felkiáltott: Az épület kövei zöld achátból. és kinézett rajta. és oly tökéletes. Huszonnégy fülkéjét smaragddal. puskát és karabélyt talált. A szellem eltûnt.” Aladdin így válaszolt: „Nekem is legnagyobb vágyam. A szellemhez fordult. Az egyik ablakfülke még nem készült el egészen.” Aladdin fölkelt. Azután megint más helyiséget mutatott meg neki a szellem. tele királyi ruhanemûvel. Aztán tovább vezette egy másik helyiségbe. ha erre a nagy. Amint az ifjú megpillantotta. amelyeknek nincsen párja az egész világon. és amint be akart lépni.

a mamlúkok pedig keresztbe tett karral álltak elõtte. fölkelt és megdörzsölte a lámpát. agák és katonák. leült a díványra. Kis idõ múlva sörbeteket hoztak neki. és az emírek. a birodalom elõkelõi és az ország legmagasabb méltóságai most leültek. Amint aztán Aladdin is látta. A szultán fölkelt. rabnõinek.csodáról. hogy ezen a telken palotát emeljen. és ideje már a palotába menni. vezírek és az ország nagyjai gyülekeznek a szultánnál. hogy láthassa Aladdin menyegzõjét. amikor telket kért tõlem. és az emírek. és a lelket magával ragadja. A szellem megjelent és szólt: „Uram. hallgatott és nem adott feleletet. Az egész város fel volt díszítve. mert nemsokára megkezdõdik a lakodalmi ünnepség. hisz én magam adtam neki engedélyt. ami a szemet elkápráztatja. ezt felelte: „Ó. hogy milyen szegényes ruhákban jött el hozzá régebben. Badr el-Budúr hercegnõ fogadtatására. az hogyne tudna egy ilyen kastélyt felépíttetni?” Mikor a vezír ezeket a szavakat hallotta a szultán szájából. aki egyetlen éjszaka alatt ilyet emelhet és alkothat. és a birodalom egész lakosságának jókedve kerekedett. Ekkor Aladdin lóra ült. hogy a szultán nagyon szereti Aladdint. nagyon elámultak azon. mert ma tartom meg az esküvõmet. És aki lányom nászajándékaképpen olyan drágaköveket hozott. és így vonultak a palotához. a hangszerek megszólaltak a palotában. szolgáinak és . Ezért tízezer dinárra van szükségem. és megértette belõle. hogy megtegye az elõkészületeket neje. ez a kastély és ez a gazdagság csak varázslat mûve lehet. még a leghatalmasabb. Azt kívánom. akik vártak rá. tudd meg. megölelte. mikor ezt a térséget neki ajándékoztam. ez az építmény. szolgálatodra állok!” Aladdin ezt mondta: „Most a szultán palotájába akarok menni. ezt a gazdagságot. hozd ide nekem. megérdemli! Alláh áldja meg napjait!” A lakoma végén Aladdin fölkelt. irigykedsz rá! Hiszen jelen voltál. hogy világosodik. és tízezer dinárral tért vissza. hogyan emelkedhetett ilyen pompás kastély egyetlen éjszaka alatt. még irigyebb lett rá. olyan palota ez. A vidéki elõkelõségek meg a tartományok helytartói is eljöttek messze földrõl. hogy hordják fel az ebédet. és jelentették jöttét. Csak ámultak-bámultak. mit kívánsz. és ettek-ittak. megcsókolta és kézen fogva bevezette a palotába. Badr el-Budúr hercegnõnek férje lehessen? Megnézted-e jól ezt a királyi építményt. amilyenekbõl egyetlenegy sincs még királyoknak sem. hogy az ünnepélyen részt vegyenek.” A szellem egy pillanatra eltûnt. A szultán pedig elcsodálkozott Aladdin anyján is. Aztán parancsot adott mamlúkjainak. Nincs olyan ember széles e világon. parancsolj. tüstént siettek a szultánhoz. elõtte és mögötte mamlúkok lovagoltak. Visszhangzott az ünnepségtõl a palota és a város. Palotájához érve leszállt lováról és bement. és mamlúkjaival a palotájába lovagolt. megpillantották. de mivel nem tudott ellene semmit sem tenni. õ pedig aranypénzt osztott szét köztük.” De a király így válaszolt: „Csodálkozom rajtad. közben osztogatta az aranyat a népnek. míg jól nem laktak. és dicsérték bõkezûségét. és így szólt hozzá: „Belátod-e már. elébe ment. és Aladdint jobbjára ültette. Ott leült. Amikor aztán megjelent a palota elõtt. hogy részt vegyenek Aladdin lakodalmi ünnepélyén. a szolgák és mamlúkok nagy sietve hozták a királyi pompával megrakott asztalokat. amit emberi ész föl sem ér?” De a vezír Aladdinra irigykedve. hogy palotát építsen rá a lányom számára. hogy leányomnak. örültek az ország nagyjai. Útjában a nép mint egy ember. hogy mindig valami rosszat gondolsz Aladdinról! Azt hiszem. mikor a fia ilyen hatalmas vagyon ura. úgyhogy az emberek szíve szeretettel telt meg iránta. kiáltotta elébe: „Alláh örvendeztesse meg szívedet! Alláh növelje dicsõségedet! Alláh adjon neked hosszú életet!” Hatalmas lakodalmas menet kísérte Aladdint palotájáig. A város lakossága csak úgy özönlött a palotához. hogy Aladdin megérdemli. mert olyasmit láttak. hogy azt hisszük. És mindnyájan az ég áldását kérték Aladdinra. búcsút vett a szultántól. leggazdagabb uralkodó sem. király sem építtethet hozzá foghatót!” A szultán pedig odafordult a vezírhez. és énekszó hangzott fel. és ezt kiáltották: „Alláh örvendeztesse meg a szívét! Alláhra. idõk királya. És amikor ott az új palotát és annak mûvészi építésmódját meglátták. A szultán most parancsot adott. Ezt mondogatták: „Valóban. A szultán és Aladdin.

a szultán megparancsolta a katonáknak. Amint beesteledett. Többször átöltözött. hétféle ruhában mutatkozott meg. Aladdin eközben bort töltött neki. négy vezír pedig körülvette magasra emelt. és elõtte vonuljak ifjú férje kastélyáig. hogy úgy hiszem. A küzdõtéren a különféle harcijátékban Aladdin megmutatta vitézi erényeit. levette fátyolát. a birodalom emírjeinek és vezírjeinek. Aladdin palotájához. síppal és mindenfajta más hangszerrel. és a nappali hõség enyhült. hogy készüljenek hitvese. mely hosszú menetben. mind az idegenek és a katonák ünnepi menetben vonultak elõtte fáklyákkal. megszámlálhatatlan tömegben tódult oda. hogy menjenek a kastély kapujába. és úgy érezte. A katonák és emírek elõtte lovagoltak. Badr el-Budúr hercegnõ fogadására. Majd Aladdin anyja kíséretében bevezették férje szobájába. Aladdin fölkelt és bement . Ott az asszonyok bevezették a várfokon levõ szobájába. és így szólt magában: „Egész életemben nem hallottam ilyen zenét!” Még enni is elfelejtett. leült az emírekkel és vezírekkel. De már ez az egy terem is olyan. A királyleány oldalán lépdelt Aladdin anyja. és megvendégelték a népet is. és amikor látta ura nagy szépségét és lovagi ügyességét. szerelem szállt szívébe. A harcosok és a birodalom magas méltóságai. hogy senki fel nem vehette vele a versenyt. azonnal megparancsolta hogy kísérjék leányát. és szórjanak aranyat a nép közé. . és olyan gyönyörû lakoma volt ez. elõtte meg a vezírek és emírek. a szultán leányával. megkezdte a vitézi mérkõzést. és megint lóra ült. mindegyik egy-egy hangszerrel a kezében. Badr elBudúr hercegnõ. Mikor elérkezett a délután. Felesége. a levegõ felfrissült. és így csupa vígság és ragyogó öröm uralkodott köztük. hogy a hallgatók szíve majd megszakadt. akiket Aladdin ajándékozott a hercegnõnek. Badr el-Budúr hercegnõ pedig mindjobban elcsodálkozott. Aladdin hozzálépett. a szultán visszatért palotájába. megfürdött és illatos kenetekkel kente be magát. az elõkelõségek és magas méltóságok feleségei. Aladdin palotájába. és saját kezével nyújtotta feléje a kelyhet. hogy induljanak a küzdõporondra. aki a kastélyában volt. amilyet még a maga idejében Nagy Sándor sem ért meg. Aladdin is mamlúkjaival a térségre vágtatott.” Badr el-Budúr hercegnõ is körültekingetett. úgy. Most Aladdin parancsot adott mamlúkjainak. és miután minden ellenfelét legyõzte. úgyszintén Aladdin a magáéba.menyasszonyát kézen fogva hálószobájába. Mikor a szultán a küzdõtérrõl megint palotájába ért. Aztán a fürdõbõl a csarnokba lépett. mégpedig úgy. hogy a szultán palotája a legpompásabb a világon. kíséretükben volt a negyvennyolc rableány is. csak hogy jobban odahallgathasson. Most felállították az asztalokat. és mindnyájan pompás nászmenetben kísérték Badr el-Budúr hercegnõt férje. Végül nyolcvan rabnõ jött elõ. a mamlúkok sörbeteket és édességeket szolgáltak föl. tiszta aranyból és drágakövekbõl épült. amilyennek még az igazi araboknál sem akad párja. Panaszos dallamok szólaltak meg kezük alatt. és elkísérték a híres szultán-fürdõbe. De mikor az evés-ivásnak vége lett. és egy aranycsillár függött benne smaragddal és jáspissal kirakva. az egész világon nincs ehhez fogható. Aladdin anyja így szólt ekkor magában: „Régebben azt hittem. bement. a rabnõk és szolgák fáklyákat hoztak. és maga a szultán is velük lovagolt. Ott bemutatta jártasságát a lovagi játékokban. de azt gondolom. és mindenik kámforból és ámbrából készült vastag gyertyát tartott kezében. így kísérték a palotájáig. Mind a palotabeli asszonyok és férfiak is kivonultak vele. drágakövektõl ékes gyertyatartóban. repülni tudna örömében. A város egész lakossága. a birodalom fõemberei és vezírei menyegzõi menetben elindultak Aladdinnal. felöltözött még az elõbbinél is pompásabb ruhába. nyomban lóra ültek.mindenkinek. és nagy lakodalmas menetben kísérték. Badr el-Budúr hercegnõt lakodalmi menetben férje. és végre egyesülhetett Badr el-Budúrral. palotája ablakából szemlélte a játékot. még a perzsa király és császár sem dicsekedhetett soha ehhez hasonlóval. és megbámulta a palotát és pompáját. kivont karddal. és az anya nem tudott betelni a fiatalasszony szépségével és bájosságával. és vígan voltak. Oda vonultak mindnyájan. akik elõbb Aladdint kísérték. és az asztalokat elvitték. dobbal. Olyan paripán lovagolt ezen a vitézi tornán. ettekittak. Ott Aladdin leszállt lováról és bement. Aztán körültekintett a teremben.

és látta. ne szólj többet. mely értékes kövekbõl. csak varázsló tehette. Amint a szultán elé lépett. és azonnal utasította a vezíreket. feje szédült. Badr el-Budúr hercegnõ és Aladdin. a birodalom elõkelõit és az ország legfõbb méltóságait.„Uram. hanem csupa bûbájosság. és ezt a csodaépületet. ennyi aranya meg drágasága. a legpompásabb uralkodói ruhát. hogy már nem volt ideje. a föld minden népe együttesen sem tudna ilyen palotát fölépíteni.” Aladdin felvezette a szultánt a felsõ terembe. majd megparancsolta. a szultán is áldást és szerencsét kívánt neki. ott az uralkodó elé tárult a boltozatos mennyezet. fiam” . idõk királya. mi az oka annak. hogy adjanak nekik kincstárából mindent. Nagyon megörült a meghívásnak.Reggel a kincstárnok remek. drága öltönyt hozott be neki. ez a gazdagság. felszolgálták a kávét ámbrával. mert felséged Aladdin lakodalmát úgy siettette. Aztán nyeregbe szállt. a másik meg a vezír. és meglátta apja örömtõl sugárzó arcát. a többiek is mind vele mentek. Bement a hercegnõ lakosztályába.” Ezalatt Aladdin felkereste ifjú feleségét. vezír. amire szükségük lesz. ezt. hogy a csarnok ablakán a hiányzó rácsot készítsék el. a mesterek nem tudták bevégezni. amelyiket Aladdin készakarva elkészítetlenül és befejezetlenül hagyott.” „Bevégzem én” . amelyek mind csupa smaragdból. mint ahogy már mondtam felségednek. Azután az uralkodó megparancsolta. ez a gyönyörûség. Ámult-bámult. az ablakok és rácsaik. hogy ez mind nem emberi erõ munkája. hogy így beszélj. királyom felelte a vezír -. A vezírhez fordult és megszólította: „Mit szólsz most. Amint a szultán Aladdin megérkezését hírül vette. Nem. a szolgák elvitték az asztalokat. a szultánnak érkezését. és jobbjára ültette. ami nem áll hatalmában az emberfiai közt egy uralkodónak sem. hogy még nincsen készen. Így felelt tehát: „Elég. szeretett leányánál engem ebédre megtisztelni. felkiáltott: „Ó. hogy nem vagy tökéletes!” És a vezírhez fordult. és arra is utasítást adott. hogy befejezhesse. Jól tudom az okot. te ablak. Aladdin pedig így válaszolt: „Alláh adjon neked örök dicsõséget! Emléked így majd meg lesz örökítve leányod palotájában!” Nyomban megparancsolta a szultán. jáspisból és más becses drágakövekbõl készültek. De már közeledett az ebéd ideje. Azt az ablakot is megpillantotta. mivel az esküvõt úgy siettettük. hogy készítsék elõ látogatását. A vezírek és emírek. jobban szemügyre vette. hogy hívassák az ékszerészeket és aranymûveseket. és Aladdin ellovagolt velük a palotájához. ami majd elvette az ember szeme világát. Amikor eleget ettek-ittak.felelte a szultán. vezír? Láttál már életedben ehhez hasonlót? Van-e még a világ leghatalmasabb királyának is ennyi kincse. mintha a tulajdon édesfia volna.” De a szultán jól tudta. mind a vezírekkel és az ország nagyjaival hozzám eljönni?” . aki ezt a munkát véghezvinné. hogy hozzák a reggelit. és végignézte ezt a sok csodadolgot. megölelte. kísérete is lóra ült. Mikor a szultán belépett a palotába. a szultán megbízta õket. az ország . megcsókolta. a szultán megkérdezte tõle: „Aladdin. hogy a vezírbõl mindig csak az irigység beszél. megölelte. sõt építõmester se akadna. és ezért akarja meggyõzni arról. és együtt reggeliztek.mondta a szultán. hogy vezessék elõ a paripákat. ez az ablak azért nem készült el. mi késztet rá. és kíséretével. kegyeskednék-e felséged Badr el-Budúr hercegnõnél. olyasmi ez. csupa zöld achátból és karneolból készült. Aladdin felöltötte és leült. Amikor visszajött. megcsókolta. Amikor aztán az ékszerészek és aranymûvesek megjelentek. aranyat. az asztalok el voltak készítve: az egyik a szultán. megkérdezte tõle: „Tudod az okát. Amint a szultán megnézte. nyomban elébe ment. hogy jelentse neki apjának. hogy ez az ablak meg a rácsai miért nem készültek el?” A vezír így válaszolt a szultánnak: „Uram. Badr el-Budúr hercegnõt. mamlúkjaival lóra ült. lelkét elvakította és elkábította ez a pompa. a birodalom magas fõméltóságai és az ország elõkelõi szerencsekívánataikkal járultak elébe. milyen kár érted. ékköveket és nemes fémeket. mint amennyit ebben a kastélyban látunk?” .„Szívesen. fiam. hogy ennek a csarnoknak egyik ablaka nincsen befejezve?” Az ifjú ezt felelte neki: „Ó. királyom. Aladdin most e szavakkal fordult a szultánhoz: „Uram. királyom. és a szultán palotájához indult. szeme káprázott. azt hiszem. Közben Badr el-Budúr hercegnõ is odaérkezett királyi apjának üdvözlésére. Aztán körüljárta a termet.

Amint a szultán megpillantotta. A szultán megkérdezte tõlük: „És mit mondott akkor? Milyen okból tette ezt? Miért nem akarta. fiam? Miért nem engedted az ékszerészeknek. és mikor az ételekhez nyúlt és megkóstolta õket. drága fogáson. amire a világ minden építõmestere sem képes!” A szultán most megint lement. amit elkészítetlenül hagytál!” . bement szobájába. a szultánnak. hogy a hiányzó darabnak alig a fele készült csak el. hogyan haladnak munkájukkal az ékszerészek és aranymívesek. végrehajtottam. és látta. idõk királya . amelyeket a szultán kincsesházában találtak. Amint éppen nézegette. Most a szultán megparancsolta. eltûnt. és kóstolgatták a nyalánkságokat. felült és elnyargalt Aladdin kastélyához. ízes. bizony még a hiányzó darab felét sem tudták elkészíteni. hogy én jöjjek helyedre!” Most hangolni kezdték hangszereiket. nincs párod az egész világon!” Aladdin így felelt: „Alláh nyújtsa meg életedet az örökkévalóságig! Szolgád nem érdemel ily dicséretet. amely még nem tökéletes? Szíveskedjék felmenni a csarnokba és megszemlélni. Abban a szempillantásban ott termett elõtte a szellem és megszólalt: „Parancsolj. amit csináltak. hiszen én szándékosan hagyattam azt félig készen. hamarosan megint visszatért és jelentette: „Uram és parancsolóm. Egyébként hogy is akarhattam volna. és adjanak oda mindent a mestereknek. Erre az ékszerészek átvették mind a nekik kiutalt drágaköveket. királyoknak meg császároknak nem lehet különb sora!” Ettek-ittak. Badr el-Budúr hercegnõ és veje. megpengették a húrokat. hogy Aladdin mit rendelt el. urunk és parancsolónk felelték . hogy fejezd be a nagy csarnokban az ablakrácsot. és adják vissza a drágaköveket tulajdonosaiknak. hogy szedjék szét.” A szultán rögtön elõhozatta a lovát. és módomban lett volna. mert olyat alkottál. Azonnal meghagyta nekik. Ekkor egy másik teremben édességeket. hogy a szomorú szív elfeledkezhetett minden bánatáról a szavukra. pompásan érezte magát és felkiáltott: „Igazán. de látták.kiáltott fel a király -.felelte Aladdin -. és olyan szívhez szóló dallamokat játszottak. Azt jelentették neki. Aladdin pedig.” „Alláhra. hogy idehozták az összes drágaköveket. hogy befejezzem. elámult. de nem talált hibát egy rácson sem.„Készséggel és örömest” . és jelentették neki. és körüljárt a pohár. és mindent visszaküldték: ami a szultáné volt. és betért . de az még mindig nem elég. és megdörzsölte a lámpát.mi nem tudunk semmit. és nézelõdött jobbra-balra. így szólt hozzá: „Miért tetted ezt. Ekkor a szultán kiadta a parancsot. az ékszerészek megkapták és feldolgozták õket. miért semmisítette meg?” . és ami a vezíreké volt. amíg jól nem laktak. akiknek mindegyike így szólhatott volna a teliholdhoz: „Távozz. A szultán jókedvre derült. amire csak szükségük van: és ha még ez sem elég. de ez megint csak nem volt elég. gyümölcsöt és más csemegéket szolgáltak fel. fiam .” Aladdin felment a terembe. királyom olyan kastélyban tiszteljen meg látogatásával. vegyék hozzá azokat az ékszereket és drágaköveket is. és így szólt hozzá: „Édes fiam. Elõttük nyolcvan rabnõ sorakozott. amelyeket Aladdintól kapott ajándékba.nagyjai. már a kastély kapujánál van. belépett a terembe. hogy uram. õ csak azt parancsolta. hogy minden ablak rácsa kész és tökéletes. hogy megnézze az ékszerészek munkáját. míg be nem teltek vele.„Ó. amit az ékszerészek hónapok alatt se tudnának megcsinálni! Alláhra. hogy még az sem elég. Parancsát végrehajtották. Az ékszerészek elmentek a szultánhoz. hogy vegyék hozzá a vezírek és a birodalom elõkelõinek drágaköveit is. hirtelen egy eunuch lépett be. szolgád elõtted áll!” Aladdin ekkor így szólt: „Azt kívánom. a csapatok fõtisztjei. ez aztán csoda! Egyetlen éjszaka olyan mûvet teremtesz ide.válaszolta a szellem. minden dicséretet megérdemelsz. mit kívánsz. hogy semmi se maradjon a kastélyodban befejezetlenül?” . de észrevette. a vezíreknek. és így szólt: „Uram. hogy nyissák meg a nagy kincsesházat. hiányzik-e belõle valami!” A király felment az emeletre. a birodalom fõméltóságai. mind tökéletes volt. Másnap reggel felment Aladdin. hogy amit csináltunk. Mikor ezt látta. a szultán jön hozzád. miután az ékszerészeket és aranymûveseket elbocsátotta. hogy megnézze. elcsodálkozott a sokféle finom. A szultán helyet foglalt leánya. Aladdin között. úgy hiszem. átkarolta Aladdint. amit óhajtottál. semmisítsük meg. a kamarások és helytartók számára. Most a király fölkelt. hogy bevégezzék a munkájukat a terem rácsán. megcsókolta.” Aladdin tüstént lement és üdvözölte. és munkához láttak. hogy a rácsot egészen megcsináljátok? És amit csináltatok.„Ó.

még jobban megszerette. mind az ország népe szemében egy Alláh volt az égben. mi is történt eközben a mór varázslóval! Amint visszatért hazájába. A szultán pedig Aladdinnal az új palotába lovagolt. és ez mind csak hiábavaló fáradság volt. sõt saját kezûleg is osztott ki köztük adományokat. De az ifjút sem látta már a kincsesbarlangban. és menekülésre kényszerítette. hogy az a fattyú megdöglött ott a föld alatt. olyan kegyetlenül dühös volt rá. Badr el-Budúr hercegnõnek termeibe. így még van reményem. de Aladdin megtörte az ellenség hatalmát. Maga a szultán lovagolt elébe. de az ellenséges csapatok túlsúlyban voltak. és Aladdint nevezte ki a csapatok parancsnokává.leányának. mégis kiröpült a kezébõl. Gondosan nézegette az ábrákat. mikor már majdhogy be nem kapta. Ahányszor Badr el-Budúr hercegnõ megpillantotta. Aladdin híre-neve nap nap után nõttön-nõtt. ennek örülök. hogy Alláh igazán nagy boldogságban részesítette. hogy az egész ország ünnepelje meg Aladdin gyõzelmét. Így szólt most magában. és szabaddá tette férje. és lássuk. amelyért olyan emberfeletti kínokat és veszõdséget tûrt el. egyre csak azon bánkódott. hogy a vezír fiával egyesüljön. és magában nemegyszer gondolta. ami körülveszi. minden alattvaló szívbõl szerette és tisztelte. ott Aladdin fiatal felesége. Ekkor Aladdin kirántotta kardját. akkor ma õ a világ leggazdagabb embere!” Mikor a mór varázsló megbizonyosodott. még egyszer megcsinálta a homokpróbát. mert olyan bõkezû.” Hanem egy napon megpróbálta a homokvarázst. hogy jól megszemlélhesse. sok küszködést vettem magamra . mennyi veszõdséget és viszontagságot élt át. a föld alatt van. Idõnként el szokott járni vadászatra. hogy kijutott a föld alól. amint délcegen üli meg lovát. Ezeket csoportokba rendezte és följegyezte. Kis ideig megpihent nála. de a lámpát már nem látta. Nagy hírt szerzett magának az egész országban. mert nemcsak rendkívül bõkezû és nagylelkû volt. meg hogy övé a lámpa. aztán visszatért palotájába. hogy ott kipihenje magát. és megölelte-megcsókolta. és nõttön-nõtt. és ünnepelte a gyõzelmet. amint megállapította. Bánatában és mérgében nem gyõzte átkozni Aladdint. hogy leánya végtelenül örül annak a ragyogó pompának. mely tiszteletére örömdíszben pompázott. mert a falat. leültek és ittak: a rabnõk sörbetet szolgáltak fel. hogy a homokos táblán kirajzolódó figurákat szemügyre vegye. „Sok kínt elviseltem. Nagy részüket elpusztította. és vitézségével visszaverte az ellenséget. épp akkor. Mint büszke. és részt vett a szultán vitézi játékain. vagy a küzdõporondon vágtatott paripájával. homlokon csókolta. hogy Aladdin elõkerült a föld alól és a lámpa boldog tulajdonosa. hanem az országot is õ védte meg. és rárontott az ellenségre. hogy a lámpát megszerezze. és ebbõl biztosan megállapíthassa.más el se tudott volna ennyit viselni -. heves küzdelem fejlõdött ki. hogy ha ismeri a lámpa varázserejét. megszámlálhatatlan és kiszámíthatatlan mennyiségû hadizsákmányt hozott haza. Aztán a szultán elrendelte. hogy meggyõzõdjék Aladdin haláláról. és az emberek eskütételnél már csak az õ drága életére esküdtek. miközben mamlúkjai. Fellángolt a harc. adakozó és nagylelkû volt. Hagyjuk most Aladdint. a szultán hadsereget szervezett. gyõzelmes hõs tért vissza és vonult be a városba. Badr el-Budúr hercegnõ. és csak a lámpa miatt. Aladdin számára. és bevezette termeibe. nagy és apró vonalakat. Fölemelte a szegények és nélkülözõk segélyeit. és egy Aladdin a földön. ez az elvetemült meg minden fáradság nélkül fogja és most az övé! Bizonyos. és a lámpa még jó helyen. örömtõl sugárzón jött férje elé. mögötte és elõtte. mert biztos helyen van. hogy Aladdin meghalt. Mind jobban és jobban megszerették. Aladdin pedig ettõl fogva nap nap után keresztüllovagolt a városon. Ekkor még nagyobb lett haragja. És az egész nép szerette. szerencsét kívánt neki. Vad kacajban tört ki. Azt mondta magában: „Jó. Ezekben az idõkben ellenséges lovascsapatok vonultak a szultán ellen. az egész ország boldogságban úszott. elhatározta. Kis idõ múlva a szultán is utánuk ment. hogy egyszer enyém lesz a lámpa. az elõkelõségek és az emírek közül sokan étkeztek az asztalánál. és megtudta. jobbra és balra aranypénzt osztogattak a népnek. hogy Aladdin még él. . amikor megakadályozta. és ezentúl polgárok meg katonák. Látta. Aladdin kivonult hadseregével az ellenség elé.

Ott egyébrõl se hallott beszélni. micsoda ember az. a mór kifizette neki. az utcagyerekek utánaszaladtak mindenütt. és messze földrõl jöhettél. már tudom is a módját. és mit kiabál!” A rableány lement. hogy a palotában van. Ugyan cseréljük ki ennél az embernél. és felkiáltott: „Ó. amerre járt. Õt pedig megölöm. igaz volt-e a beszéde. ki az az ember. de nem tudta megérteni. mirõl van szó. Mégis. hadd fonjon. Ha szívességet akarsz tenni nekem. bejárta velük a város utcáit és bazárjait. gödröt nem ások! Ha a sors erõt ad hozzá. hadd lássuk. ahogy azelõtt csinálta.” Visszament a fogadóba szomorúan. Megint megcsinálta a homokvarázst. Aladdinnak szobájában láttam egy ócska lámpát. vagy hazudott!” Badr el-Budúr hercegnõ azt mondta a rableánynak: „Hozd el azt a régi lámpát. körülnézett és meglátta a mór varázslót. úgy emlékszem. Ott kosárba rakta a lámpákat és elindult.„Hallom és engedelmeskedem” . akik ilyen módon emlegették Aladdint. míg ennek a gaz kölyöknek. jobban megfizetem a rendes áránál. aki kiabál. Emésztette az irigység Aladdin sikere miatt. akit emlegettek és magasztaltok?” Az így felelt neki: „Ember. amíg el nem ért Aladdin palotájához. A mór varázsló odalépett az emberek közé. akinek az Úr dicsõségét szaporítsa és örömét sokasítsa. ennek a szabó gyerekének. csak azt kötöm ki. és megtudta. hogy gyorsan csináld meg õket. Hanem Aladdin a lámpát a szobájában hagyta. hogyan lehetséges. hogy Aladdin mérhetetlen vagyon ura és a szultán leányának a férje. uramnak. és minduntalan kiáltotta: „Ócska lámpáért új lámpát adok!” Amikor az emberek hallották. Ott megint kikiáltotta a mondókáját olyan hangosan. sem Aladdin nevérõl. hogy ez a lámpa mûve. és mulattak rajta. és még abban az órában felkészült. ahogy csak tudta. a gyerekek meg zsivajt csapnak körülötte. fogta a lámpákat. úgy. Amint a mór a kastélyt szemlélte. hogy sem errõl. és elvezette Aladdin palotájához. hol van a lámpa. jaj! Nem nyugszom. hogy megláthassam azt a kastélyt. hogy nem hallottál Aladdin emírrõl. te bizonyára idegen vagy. nevettek rajta.felelte a rézmûves. Hogy van az. felöltözött és elment a város utcáin járkálni. és most már látta.hogy megkeresi és elpusztítja. Amikor elkészültek. hallott arról boldogboldogtalan. tudd meg. pedig azt hittem.„Hallom és engedelmeskedem!” . és hallotta. Elõvette csillagvizsgáló szerszámait. vezess el oda. amennyit kért. könnyen végzek azzal a gazemberrel. megvizsgálta az ábrákat. Egyik rabnõ meglátta. Az irigységtõl magasra lobbant benne a harag lángja.” . hogy megtudja. aki ne emlegette volna azt a palotát és annak pompáját. munkához látott. amelyet urad szobájában láttál!” Mert a hercegnõ nem tudott semmit a . és nem õrizte zár alatta kincseskamrájában. tisztában volt vele. és azt mondta neki: „Készíts nekem néhány lámpát. De õ nem hagyta abba. és azt mondta: „Most már könnyû dolgom lesz. és a táblára homokot szórt. és most megszólalt: „Úrnõm. bánatosan és búslakodva. a gyerekek pedig kiáltoztak: „Féleszû! Féleszû!” Úgy esett. hogy új lámpát ad ócska lámpáért!” Egész tömeg gyülekezett mögötte. elment és visszatért a fogadóba. És nem találkozott egy emberrel sem. Megparancsolta egyik rabnõjének: „Szaladj le. és mondogatták: „Bizonyára bolond ez az ember. Visszament és jelentette úrnõjének. bement és megszállt az egyik fogadóban. Mikor odaért a szultán fõvárosához. és útnak indult Kína országába. Mikor kipihente az utazás fáradalmát. mert idegen vagyok itt. Badr el-Budúr hercegnõnek: „Az az ember azt kiáltja: »Ócska lámpáért új lámpát adok!« A gyerekek meg szaladnak a nyomába és kinevetik!” Badr el-Budúr hercegnõ is nevetett ezen a furcsa szerzeten. vagy Aladdin ragyogó szépségérõl. és megkérdezte az egyiket: „Kedves ifjú. mindenütt a földön elterjedt a híre! Kastélya világcsoda.felelt az ember. és elindult elõtte. nagylelkû adakozásáról és kiváló tulajdonságáról ne beszélt volna. akinek valamikor még vacsorára se tellett.” . hogyan szerezzem meg a lámpát!” Elment egy rézmûveshez. és nem vetett ügyet semmire. mint Aladdin kastélyának pompájáról. hogy Badr el-Budúr hercegnõ éppen fenn volt a csarnokban. sohasem hallottál?” A mór így válaszolt: „Legnagyobb vágyam. és elkészítette a lámpákat. hogy valaki kikiált valamit. amelyben Aladdin élt. majd odaültetem még az anyját is megint a rokka mellé. Ennek szörnyen megörült. mit kiáltozik. csak járta tovább a várost.

Alláh tartson tõled távol minden rosszat! Miért vagy ilyen bánatos?” A szultán felkiáltott: „Nem tudod még.mondta most a vezír -. hogy ez a palota és minden egyéb varázslat mûve. mi érhette. hogy alig ébredt föl. De amint termének ablakából Aladdin kastélyának irányába nézett. aki régiért újat ad cserébe.” Ekkor a szultán nagy haragra lobbant és felkiáltott: „Hol van Aladdin?” A vezír azt felelte. ne hibáztass minket. most még bizonyára zárva is van. de nem talált semmit. és jött. hogy a palotának nyoma sem maradt. ne haragudj ránk. mi történhetett vele. És amikor látta. Rögtön szólt. Az uralkodó abban a szempillantásban elrendelte. Ez megjelent.” De a király folytatta: „Nézz hát ki az ablakon. hogy zárva van!” A vezír kitekintett az ablakon. ami benne volt. és mondd meg. míg Aladdinra nem találtak. olyan nagyon szerette. az õ királyi parancsa alatt állunk. mivel leányát. felséges uram . se palotát.” És így is volt: egy szempillantás alatt ott termett a mór Aladdin kastélyával és mindennel. Alláhra. hogy átpillantson a leánya felé. Afrika földjén. megszólalt: „Bocsáss meg. hunyd be a szemedet. sem a varázserejérõl. uram és parancsolóm . és cserélje be az ócska lámpát újért. a sík rónaságon át. és ekkor így szóltak hozzá: „Ó. erre megmosolyogta a mór gyönge eszét. hol van Aladdin palotája. hogy az agák és katonák üljenek lóra. Most is kinyitotta az ablakot.” Aladdin az agák és katonák beszédén igen meglepõdött. nem látott semmi mást. De aztán így szólt hozzájuk: „Emberek. mindjárt kinyitotta az ablakot és kinézett. Még jobban megdöbbent. hogy egyedül van a pusztaságban. Ment. nem cselekedhetünk ellene semmit. Parancsolj. A varázsló pedig. úgy. hogy ez a kincsesbarlang csodalámpája. Afrikában. urunk. nem tudjátok a szultán . ment.válaszolta a vezír -.felelte a vezír -. nyelve mintha megbénult volna. tégy le a földre. milyen baj ért?” . és látta. könnyei lecsorogtak szakállán. hogy talán elhomályosult vagy megromlott a látása. hisz nem tudhatta az okát. míg le nem szállt az éjjel. hogy csakugyan új. az pedig folytatta: „Tudod most már a bánatom okát? Láttad talán Aladdin palotáját. se egyebet. Az eunuch fogta a lámpát. hogy ez a palota az én városomban a kertek között álljon!” . nyisd ki szemedet. mint puszta térséget. tördelte a kezét.szólt a szellem -. fölment Aladdin termébe. de végre is meggyõzõdött.„Hallom és engedelmeskedem . és nem is sejtette. azt kívánom. amint kezébe kapta a lámpát és ráismert.„Valóban. Nyomban megjelent elõtte a márid és megszólalt: „Szolgálatodra állok itt! Rabszolgád áll elõtted. a szultán azt parancsolta. Aztán megint kitekintett. hiszen nem tudta. amíg ki nem ért a városból. és kívüle nincs ott senki. hogy vadászaton van. ahogy az régebben volt.lámpáról. térjünk most vissza a szultánhoz és Aladdinhoz! A szultánnak szokása volt. Az agák és katonák el is mentek. amirõl azt mondod. Aladdin. lement és odaadta a mórnak. idõk királya.„Ó. mi lett a leányával. hogy kezedet-lábadat láncra verjük. Megdöbbenve dörzsölte a szemét. aztán meg tovább. én már elõbb bátorkodtam felségednek említeni. mit kívánsz!” A mór ezt felelte: „Azt kívánom. elõvette keblébõl a lámpát és megdörzsölte. Ennyit a mór varázslóról. és engem azzal együtt a hazámban. Igen kérünk. A hercegnõ szemügyre vette. úgy vigyünk elébe. és Aladdint kezén-lábán láncra verve hozzák elébe.„Ez igaz. majd visszatért a hercegnõhöz. hogy ez szerezte meg Aladdinnak az egész nagy pompát. ó. és fogalma sem volt. hogy ezzel a kísérlettel ennek az embernek. amirõl azt mondod. és hívatta a vezírt. menten a keblére dugta és elsietett. Szaladt hát a rabnõ. Ismered a városomat. hogy menjen le. nem értesültem róla!” A szultán így szólt: „Akkor hát még nem tekintettél Aladdin kastélya felé?” . idõk királya . és mikor az uralkodót ilyen szomorú állapotban látta. kapott tõle egy új lámpát. Badr el-Budúr hercegnõt. hozta a lámpát Badr el-Budúr hercegnõnek. és átnyújtotta neki. Mivel senki sem gyanított semmit a mór varázsló gonosz cselérõl. Megzavarodva és feldúltan nézett megint a szultánra. és ott találod magadat palotástul az országodban. hogy még zárva van?” . a hercegnõ megparancsolta a fõeunuchnak. az eszét kipróbálja. hogy Aladdin palotáját lakóival és minden egyéb benne levõvel együtt fölemeld a helyérõl. A kastély eltûnt. Most pedig az volt a legfõbb vágya.

ha földön jársz. hogy megmenekülhetsz a kezeim közül. és nem tudta. a szultán rákiáltott: „No. De a szultán látta. mi a vétkem?” . üttesd le a fejemet. hiszen sejtelmem sincs.„Ó. hogy megkegyelmeztél az életemnek. megmondtam felségednek.felelték -. hogy ne érjen szerencsétlenség bennünket. sem az ország ellen!” . Mikor aztán a katonák a fogollyal elértek a palotához. mi semmit sem tudunk!” Ekkor Aladdin leugrott lováról.válaszolta Aladdin -. a szultán utolsó parancsát lesve. de a gyalázat. akkor elébed lépek: üttesd le a fejemet!” Mikor a lakosság és a nép Aladdint ismét megpillantotta. uram. idõk királya! .felelte Aladdin. szultánom . De ne hidd. De mivel jámbor muszlim volt.levágatom a fejedet!” . ha Aladdinnak a legcsekélyebb bántódása esik!” A vezír a szultán elé járult. hát csak puszta helyét látta. idõk királya. a kikiáltónak pedig meghagyta. akkor fejemre! . elreteszelték a palota kapuit. mindjárt végünk lesz! Legjobb lesz. mint mielõtt a palota oda épült. és ezt mondta nekik: „Tegyetek velem úgy. ha megbocsátasz Aladdinnak. mint bennünket!” A hóhér pedig már elõkészítette a véres bõrleplet. már tudták. és cselekedj tetszésed szerint!” A szultán így felelt Aladdinnak: „Megadom neked a negyvennapi haladékot. ugyanúgy. mert a nép jobban szereti Aladdint. mélységes szomorúsággal. még egy kegyet kérek: mondd meg. És háromszor körüljárta. mi történt. mely lelkét eltöltötte. ó. hogy ne bántsa Aladdint. ugye láttad? Hol a kastélyod? Hol van a lányom. hogy hol a palotája?” Aladdin kitekintett az ablakon. . Ha ennek az idõnek leforgása után nem hozom õt vissza. mégpedig azért. De mert olyan nagyon népszerû volt köztük. hogy merre jár. Elsietett és céltalanul bolyongott a városban. hogy az uralkodó megbocsátott és megkegyelmezett Aladdinnak.rivallt rá a szultán. és ezt üzenték a szultánnak: „Ebben a szempillantásban ledöntjük a palotádat mindenki feje felett. hogy adj nekem negyvennapi haladékot. nem tudta. és így szólt hozzá: „Felséges királyom. és a vízbe akarta vetni magát. hogy elvégezze az . az emberek fogták fegyvereiket. nem tudom. és keresd meg a leányomat! De csak õvele mutatkozz elõttem. Mert a szultán parancsát feltétlenül teljesíteni kell!” Az agák bilincset raktak lábára-kezére.„Ó. ügyet se vetett rá. hisz nincs több gyermekem. Aladdin. hogy lerombolja. ahogy a szultán parancsolta. mi a vétked?” Aztán a vezírhez fordult: „Vezesd oda. Amint a lakosok kezén-lábán vasra verten megpillantották. és szemeit bekötötte. Amint így ment-mendegélt. mitévõ legyen. útját egy folyó keresztezte. mert ha õt elõ nem hozod nekem. ha nem hozom õt el arra az idõre. Aladdint ráültette. hogy indulj útnak. aki csak benne van. és jelentette neki: „Ó. már meg is mássza a falait.Nem tudod még. nemcsak. nem követtem el semmi bûnt sem a szultán. és ételt-italt hoztak neki. de még ha a felhõk közt lebegsz is!” . hogy jelenjen meg. hogy a néptömeg már ostromolja a palotáját. fölhagyott minden reménnyel. a palotának nyomát sem találta. Badr el-Budúr hercegnõt és a palotáját megtalálja.„Urunk és parancsolónk . hogy mi történt!” A szultán pedig folytatta: „Tudd meg. hogy a szultán le akarja üttetni a fejét. jelentést tettek a szultánnak. szívem vére. most. Megdermedt megdöbbenésében. De amint a polgárság közt híre terjedt ennek a parancsnak. a te fejed fölött is. hogy meglássák. Ezekben a napokban a nép közül sokan titkon felkeresték. és elindultak a katonák után. és vasláncokon vonszolva vitték be a városba. . hogy ifjú feleségét. Mikor visszalépett. ekkor végsõ kétségbeesésében. hogy lépjen a nép elé. te áruló! . mert ide teremtlek én. a szégyen és irigyeinek káröröme búval töltötte el Aladdin szívét. és hirdesse ki. és ujjongásba tört ki. és a mezõségen barangolt. megállt a folyó partján. De azután Aladdin elhagyta a várost. elébe lépett. én megkegyelmeztem neked. Nyomban kiadta a parancsot a hóhérnak.„Hallom és engedelmeskedem. egyetlen gyermekem.Arra kérlek én csupán. csak ez az egy!” . az pedig azonnal kiadta a parancsot a hóhérnak. ahogy kívánod.parancsának az okát? Én ártatlannak tudom magamat.„Hej. hadd nézzen ki az ablakon. szíve mélyébõl istenfélõ. mi történik majd. idõk legnagyobb királya . a palotája irányába. és meglátta a szultánt a trónján.adta válaszul Aladdin -. és üsse le Aladdin fejét. Mikor Aladdin megint szabad lett. elhagyták házaikat. megörvendezett láttára.

amit az átkozott mór varázslónak köszönhetett. fa alatt. aki a szakácshoz küldte az ürü fejét. igen sajnálom. hisz ez éppen az oka. itt ül uram. Éppen fölemelte a fejét Aladdin. be szokott jönni hozzá egyik rabnõje. Ekkor fölkelt. édes férjem. túláradó boldogságukban sírva is fakadtak. És amint kezével merte a vizet. Köszöntötték egymást.. Éjfél körül járt már az idõ. azt kívánom tõled. úrnõm. felesége. és ujjait összedörzsölte. ami nem áll hatalmamban. a folyónál elvégezte az elõírt mosakodást.. Aztán elgondolkozott a mindenható Alláh kegyének titokzatos útjain. De mivel négy napja. nem ivott.válaszolt a szellem.Afrikában. és mi most ott vagyunk az õ lakóhelyén. hogy feleségét viszontláthassa. mindennap már a hajnali szürkülettel felkelt. A hercegnõnek majd megszakadt a szíve. Badr el-Budúr hercegnõ. hogy férjétõl és apjától. úrnõm. a városon kívül. Aladdin így szólt hozzá: „Mondd. Aladdint pillantotta meg. hadd legyen a fák és patakok láttára úrnõjének egy kis öröme és vigasza. hogy palotámat feleségemmel. Felvidult. hogyan veszítette volna már el minden reménységét. hogyan hozott neki segítséget a gyûrû. Persze igaz a mondás: nem alszik nyugodtan az. hogy õt szeressem: azt akarja. kertek között volt. és így végezte beszédét: „Másnap reggelre ebben az országban találtuk magunkat. amikor már fölhagyott minden reménnyel. kijelentette. Aladdin mélyen elaludt a palotája mellett.” A hercegnõ gyorsan odaszaladt. ó.” Ekkor Aladdin így szólt: „Ha tehát ez olyasmi. úgy történt. és elmondta reggeli imáját. és minden gond és bánat elszállt a szívébõl. mi a szándéka veled annak az elvetemült embernek? Hogyan beszél veled? Mit mond neked? Mit akar tõled?” Felesége így felelt: „Mindennap csak egyetlenegyszer jön el hozzám. kinézett az ablakon. Aladdint mégis elnyomta az álom. és rá akar bírni. és ezt mondta neki: „Rabszolgám. hogyan cserélte be az ócska lámpát.mint ahogy elmondtam . mindenekelõtt kérdezni szeretnék tõled valamit: én a teremben egy régi sárgaréz lámpát tettem erre és erre a helyre. és leült Badr el-Budúr hercegnõ ablakai alá. majd visszaindult. uram és parancsolóm” . ami a palotában van. hogy felöltöztesse. hogy helyetted õt fogadjam el férjemnek. fájdalma és gondjai teljétõl és kínzó gondolataitól a szemét sem hunyta le. idehozd!” De a márid ezt felelte: „Uram és parancsolóm. Nagy bánatában. A hercegnõ lekiáltott: „Kelj fel. vigyél el engem. és megjelent elõtte a márid és megszólalt: „Szolgálatodra állok! A gyûrû szolgája áll elõtted! Parancsolj.” Aztán a hercegnõ parancsára a rabnõ lement. ami erõdet felülmúlja. hogy a pecsétgyûrû is megdörzsölõdött. hogy ezt a varázserejével. végtelen örömükben. odament a palota mellé. és imádkozott Alláhhoz.” . és kinyitotta neki a titkos ajtót. de olyat követelsz tõlem. Mindketten repülni tudtak volna boldogságukban. Afrikában. aki csalárd módon a lámpát elcserélte. egyenesen felesége termével szemben. legyen az bármely országban. ha Alláh a gyûrû szellemét nem küldte volna hozzá. elmúlt minden szomorúsága. és õ. szunnyadt egészen addig.elõírt mosakodást.„Hogy is történt ez?” . hogy bánata.” De amint a hercegnõ ezt meghallotta. míg a madarak csicsergése föl nem ébresztette. és nyomorúságában.” Amint a hercegnõ szavait befejezte. Aladdin. Ekkor a rabnõ odakiáltott Badr el-Budúr hercegnõnek: „Ó. Azon a napon véletlenül úgy esett. téged felejtselek el. a szultántól elszakították. és rád se . Aztán leültek. fölemelte és abban a pillanatban már le is tette a palotája mellé. és fölnézett rá.„Hallom és engedelmeskedem. mivel a palota . mit kívánsz!” Aladdin végtelenül megörült. azt akarta. csak egyre sírt-zokogott. és Aladdin így szólt: „Badr el-Budúr hercegnõ. a várfok ablakai alatt urát. engedje meg neki. nem evett. Összeölelkeztekcsókolóztak. nagyot sóhajtott és félbeszakította: „Jaj. a lámpa segítségével vitte véghez velünk. hogy most. lenn a kastély falánál. hogy ilyen bajba jutottunk!” . Aladdin belépett rajta. és most meglátta õ is a férjét. meg hogy õ egy afrikai mór. Badr elBudúr hercegnõvel és mindennel. de Aladdin egy pillanat alatt felismerte a palotáját. Hát amikor az ablakon kitekintett. Mert amit kívánsz. hogy a rabnõ kinyitotta az ablakot. Mikor reggeli imája után elmondta az áldást. mert az a gazember most nincs itt.kérdezte tõle Aladdin. és lefeküdt aludni egy fa alá. és tégy le a kastélyom mellé. Badr elBudúr hercegnõ pedig elmesélte az esetet elejétõl végig. már elébe szaladt. gyere be hozzám a titkos bejáraton. az a lámpa szolgáitól függ.

csupán te.2 gramm. vacsorázzunk együtt. úgyhogy már nem egész tiszta a feje. Alig készült el. míg megint el nem ért a kastélyhoz. bement. azonnal elvágódik. hogy apám mérhetetlen fájdalmában. de tõlem még egyebet nem látott. Azt is mondta. két dramot50 két dinárért. ezen ne csodálkozzál. fogadd szíves köszöntéssel. de ekkor Aladdin erõszakkal leszedte róla a ruhát. már jött is az átkozott mór. egy pillanatra sem válik meg tõle. Így akar nyájasan rábeszélni engem. és add ide a tiédet!” A paraszt habozott. Badr el-Budúr hercegnõ pedig hívatta a komornáját. és egy kis bort igyunk kettesben.” Mikor a mór látta. hol tartja a lámpát?” A hercegnõ ezt felelte: „Mindig magánál hordja. Afrikának borát. hogy ezt a feladatot teljesítsem. és finom illatokkal szagosította be magát. az talán jobb. hogy egyék veled. Azt szeretném. hisz Aladdin nem jöhet vissza a sírból. mint tegnap. leültette a fejedet. úgy. mert ha ezer évig ülnék itt és szomorkodnék. és õ bement Badr el-Budúr hercegnõhöz. mint sírást. hogy veszíthetem el ezt a gonosztevõt. Hagyd meg. és lefejtek belõle annyit. amikor a hercegnõ.” Aladdin kiment a palotából és elindult. amiért tõlem el kellett szakadnia. kinyitotta neki a titkos ajtót. hogy öltözz föl szépen. hogy öltöztesse és ékesítse fel. ha tudod. ékesítsd fel magadat. hamarosan felkelt megint. hogy a hercegnõ az övé lehessen. csak ezen a módon szabadulhatunk meg. és elfogadlak kedvesemnek és élettársamnak Aladdin helyébe. és nem hallott tõlem egyetlen jó szót sem. Tégy úgy. aki úgy megkínzott engem. ha megízleltetnéd velem hazádnak. hogy éhét-szomját csillapítsa.” Aladdin tovább kérdezte: „Mondd meg. szokása ellenére. elõhúzta a lámpát a keblébõl és megmutatta. Nagyon szeretném országotok borát megkóstolni. Meguntam már a búslakodást. én most elmegyek. jól figyelj. és töltsd meg ismét itallal. így szólt hozzá: „Igen nehezemre esik majd. Ezért remélem. mivel most már senkim sincsen. hogy te szegény emberek gyereke vagy. Aztán Badr el-Budúr maga mellé ültette. micsoda szerelmet mutat iránta Badr el-Budúr hercegnõ. amit óhajtasz és parancsolsz! Van a házamban egy hordó. könnyhullatást. mutasd magadat egész vígnak. amit a múltkor mondtál. nagyon megörült. gyere el hozzám ma este. hogy mindig álljon egy rabnõ a titkos bejáratnál. meggondoltam magamat. és hívd meg. a szultán.” Aladdin igen megörült ennek. míg útjában egy parasztra nem akadt. Ha aztán a mór eljön. szívesen megteszem. és ezt mondta feleségének: „Hercegnõ. amit kívánsz. és mennyire megváltozott a viselkedése. ha akarod. és még jobban vágyott arra. rögtön ható bendzset vásárolt. Aztán tovább ment a város felé. mint ami itt nálam van. Ne csodálkozz. De hamarosan visszajövök más ruhában. ha ma másnak látsz. hogy apám. jókedvûnek. hogy eljössz ma estére. de csak annyit.” Ezután Aladdin evett-ivott feleségével. Annak ezt mondta: „Hallod-e. Mikor aztán két-három serleg bort megitattál vele. Addig kieszelem az útját-módját. és igyál az egészségére. ahogy elmeséltem. hogy ha jönni lát. A rabnõ meglátta. nagy boldogan felkiáltott: „Életem.” Mikor Badr el-Budúr hercegnõ az ura szájából ezeket a szavakat meghallotta. l dram = 3. rögtön beengedjen. Folyvást azt állítja. akkor tedd ezt a port a serlegébe. és így szólt hozzá: „Kedvesem. hallom és engedelmeskedem mindenben. és tedd le a gyászt. fölvette és a parasztnak adta a maga drága ruháit. alighanem megölette õt. de még jobban megörült. és távozott a palotából. Mikor a hercegnõt ilyen díszben látta. ez még magasabbra szította a szerelem lángját a varázsló szívében. 50 Súlymérték.gondoljak többé. mutass neki mosolygós arcot. Amikor mindent elmondott nekem. De mivel ettõl a gyalázatostól. fölkereste a fûszerszámosok bazárját. most megyek. aki elszakított tõled meg apámtól. ezt a gazembert megölni különben sem vétek. mosolygó arccal üdvözölte. Megbízom abban. mintha szeretett Aladdinodat és édesapádat elfelejtetted. Ha felhajtja. Mikor belépett Badr el-Budúr szobájába. mintha meghalt volna. és a mi országunkból származik. és az õ jóvoltából lettél ilyen gazdag. teli a mi országunk borával. vedd a ruháimat. az sem használna semmit. õt pedig igen megszeretted volna: kérj tõle vörös bort. Pompás ruhákat vett magára. . Aztán ugyanazon az úton visszament. hogy együtt együnk. így szólt hozzá: „Figyelj rám! Azt kívánom. nyolc esztendeje tartogatom a föld alatt. és a fûszerszámosoknál erõs. jó ember.

amint a hercegnõ szavait hallgatta. hogy vidd ezt a kastélyt ebbõl az országból Kína országába. De a hercegnõ hamarosan inni kívánt. Aztán megdörzsölte a lámpát: rögtön megjelent elõtte a lámpa szolgája. uram és parancsolóm” . csak tõrbe csalja. úgy érezte magát. a szultán palotájával szembe. hadd örüljek a társaságodnak!” . és azonnal bevonult szolgálóival belsõ termébe. hogy a bort lefejtse. ti is ûzitek-e. Aladdin belépett a palotába. és meglátta. Aladdin pedig becsukta mögöttük az ajtót. amibe szolgáival elõzõleg a bendzset kevertette. hogy lakoma végével mindenki fogja a társa poharát és kiissza. a márid. édes lelkem. lásd. és terheltelek kívánságommal.„Hallom és engedelmeskedem. és megkezdték a vacsorát. a szultán palotájával átellenben. Badr el-Budúr hercegnõ így szólt hozzá: „Országunkban egy szokás járja. és arcon csókolta. és mivel csodaszépen és finoman tudott beszélni. hogy dolgomat befejezzem!” A hercegnõ felkelt.„Úrnõm felelte a mór -. és látta. és elõvette onnan a lámpát. és hitvesével. a márid vitte velük együtt a palotát. hogy ilyen bizonyságát láthatta a hercegnõ szerelmének. Odalépett a hercegnõhöz. kedvesem!” . és szólt a rabnõnek. Azután átmentek a vidám . boldog örömmel megcsókolta. Aladdin közben parancsokat osztott a rabnõknek. hogy fáradtál miattam.” . hogy talán valami ártalmas szer van benne. mintha egekig repülne boldogságában. neki meg a saját poharából ad inni. vígságban nekiláttak az evésnek-ivásnak.amennyi nekünk kell. nálam a kelyhed. hogy nyújtsa át a mórnak az õ serlegét. és a bor már fejébe szállott a mórnak. õ pedig.felelte a márid. és megszólalt: „Szolgálatodra jöttem. ne menj el. Aladdin most bement feleségéhez. és édes. csak én: nem maradok el tõled sokáig. mellé ül. hagyj magamra. feje forgott a gyönyörûségtõl. abban a szempillantásban eszméletlenül hanyatlott hátra. Badr el-Budúr pedig testét negédesen ringatva. a keblébe nyúlt. Mikor a lakoma vége felé járt. amikkel a nõ illette. uram és parancsolóm! Mit óhajtasz?” Aladdin felelte: „Azt óhajtom. Az úgy érezte. azután pedig a mór serlegét is. míg csak jól nem laktak. A mór pedig azt hitte. dehogy ügyelt rá. és letette a helyére. Badr elBudúr hercegnõ így szólt: „Mennyire sajnálom. megcsókolta. azok eléje tették az asztalokat. akár Nagy Sándor. hogy felesége ott ül az asztalnál. hogy a nõ.” . az pedig a hercegnõre köszöntötte poharát. az pedig viszonozta csókjait. majd kihúzta kardját. és egy cseppig kiitta. és kis idõ múlva annyi borral tért vissza. hogy az õ kelyhébõl iszik.kérdezte a mór.” Mindjárt el is vette a mór poharát. szívbõl jön.„Micsoda szokás ez?” .” Badr el-Budúr hercegnõ asztalhoz ült vele. amennyire szükségük volt. A rableány tehát átnyújtotta neki a kelyhet.felelte a mór -. így felelt hát neki: „Ó. aztán odahajolt a mórhoz. A palotában ugyanis minden szolga és rabnõ a hercegnõhöz húzott. és levágta a mór fejét.” A mór eltávozott. senki sem ismeri a hordó helyét. és nem is sejtette. felsietett Badr el-Budúr hercegnõ termébe. és az egész világ egy hajítófát sem ért a szemében ebben a percben. és tedd le ugyanarra a helyre. odament a mórhoz. Így az asszony víg mulatozásra csábította. Szenvedélye nõttön-nõtt. ahol volt. nem tudom. És amíg boldog kettesben együtt ültek. meg vagyok tisztelve. Most a hercegnõ a mór életére és egészségére ivott. esze elhagyta. küldj inkább egy szolgát. és kezét a mór kezébe téve. amit tett. a rabszolganõk pedig versenyt szaladtak. megölelte. és majd elolvadt a szerelemtõl a gyöngéd szavak hallatára. Aztán egyszeribe itt leszek nálad megint. hogy elveszítse.„Szó sincs róla. szájához emelte a kelyhet. és megköszönte neki. hamarosan egészen elcsavarta fejét. a kiszolgálóleány tüstént teletöltötte poharát. így szólt hozzá: „Ó. ha neked szolgálhatok. Megörült ennek Badr el-Budúr hercegnõ. maradj itt mellettem. hogy ez mind igaz. édesem. és a varázsló halálát kívánta. a mór pedig. akár a halott. szemem fénye . úgy fekszik a földön. kiitta és letette. sokatmondó szavaival még erõsebbre lobbantotta fel szerelmi lángját. Aztán még azt mondta neki: „Most menj be rableányaiddal a belsõ terembe.” De a hercegnõ még nagyobb biztonságba akarta ringatni. az enyém meg nálad! Így isznak a szerelmesek egymás poharából!” Most Badr el-Budúr hercegnõ ajkához emelte a poharát. Nyomban. hogy kinyissák a palota kapuját uruknak. Aladdinnak. amint szerelemrõl példálózik. A nõ pedig így felelt: „Az a szokás nálunk. Badr el-Budúr hercegnõvel tiszta örömben.

felékesítették és díszítették. édesapám. és szeme héja sebesre gyulladt a sírástól. hogy ennek a gonosz varázslónak a hatalmából kiszabadított. kinyitotta az ablakot és kinézett. hogy öltözött lámpakereskedõnek. ami benne van. a lépcsõház ajtajánál üdvözölte.mulatozások termébe. és akkor megbizonyosodott benne. hogy gyengeelméjûségbõl csinálja. Kézen fogta. a föld kerekségén nincs nagyobb gazember. hogy ennyi távollét után megint együtt lehettek. és eszméletlenül esett össze. Amint Aladdin meglátta. hogy emeljék fel a palotát mindenestül. a bendzstõl elkábultan.” Badr el-Budúr hercegnõ mindent elmesélt. és levágtam a gazembernek a fejét. felébresztette Badr el-Budúr hercegnõt. és forró vággyal csókolóztak. de visszahozott bennünket Afrikából ide a helyünkre. Badr el-Budúr hercegnõ termébe. leküldtem egy eunuchhal. és arra a helyre nézett. én meg odaléptem az átkozott mórhoz. és siratta szüntelenül. felöltöztették. Hát ott látta maga elõtt a palotát! Megdörzsölte a szemét. és lepihentek kerevetükre. hogy nyergeljék meg a lovát. azt mondtam Badr el-Budúr hercegnõnek: »Eredj be rabnõiddel belsõ termeidbe!« Ekkor õ szolgálóival elment a szörnyû látvány elõl.„Uram és parancsolóm folytatta Aladdin -. Leültek. és az én szeretett Aladdinom nélkül nem menekültem volna meg kezei közül. Egész életemben hálás leszek neki jóságáért. ami vele történt. de mert férjemtõl is olyan messzire kerültem. De ha. palotástul meg mindenestül. mint akit agyonvertek. micsoda ember volt ez a mór. hiszen az egyetlen gyermeke volt. Másnap reggel Aladdin felkelt. csak tegnap óta élek újra. már jöttek is a rabnõk. amit cserébe adtam. õ lesietett.” . leültek. Így beszélt: „Kedves apám. Végre-valahára Aladdin odakerült hozzánk. ittak. az átkozott varázslónak a fogságából. és erõszakot követett volna el rajtam. csókolgatta. csak nevettem rajta. kétségbe vonnád szavaimat. az meg elcserélte egy újra. és felvezette feleségéhez. a hercegnõ annak is nagyon örült. és mit követett el ellene. Mindketten alig bírtak magukkal a boldogságtól. Ezen a napon is. és nem tudom. amióta férjemet megpillantottam. hogy édesapját aznap viszontláthatja. Aztán mindjárt megparancsoltam a lámpa szolgaszellemeinek. ölelkeztek. és mindketten örömkönnyeket sírtak. ez a gonosztevõ elérte volna célját. mint rendesen. hogy Aladdin palotája áll ott. felkapott lovára. és kivettem a lámpát: mert Badr el-Budúr hercegnõ mondta. És ha nem szabadít ki bennünket idõben. „Mivel azt hittem . Hisz már olyan régen nem örülhettek egymásnak. édesapám. Azt hiszem. Aladdin is legpompásabb ruháját vette fel. Másnap reggelre pedig. Csak ült. és ellovagolt a palotához. az álom kerülgette õket. mit csinált. mint ez a mór volt. korán felkelt. azzal megitattam. hogy szeme majd belevakult. És minden reggel. Végül a bor napja beragyogta fejüket. Ó. beszélgettek. kegyeskedjél velem az átkozott mórt . Apja karjaiba zárta. és már az alsó csarnokkal átellenben. hogy úgy fekszik ott. elmondta.folytatta -. Afrikában találtuk magunkat. kitárta. Én még mindig nem tudtam semmit arról. és cselt eszelt ki a varázsló ellen. nemcsak azért. Bizony. õ az. a régi helyére. kihúztam a kardomat. De Aladdin adott nekem valami port. amint fölmentem és láttam. mert tõled elszakítottak. hogy õ is elébe indult. aki új lámpát ad ócska helyett cserébe. Elõvettem hát az uram termébõl egy ócska lámpát. De az is úgy vágyódott már apja után. hogy megmentsen karmai közül. Azután Aladdin elkísérte õket a felsõ terembe. lesietett és feleúton elébe ment. Ekkor férjem ott termett nálunk. Abban a szempillantásban kiadta a parancsot. nem is sejtettem ravasz tervét. amit átélt. a mór felhajtotta. benyúltam a keblébe. odasietett az ablakhoz. Mikor megint a kezemben volt. folyton-folyvást leánya elvesztésén búslakodott. hogy mindig a keblében tartja. még egyszer erõsen odanézett. akár valami siratóasszony. akkor az életben soha viszont nem láthattál volna. és megint csak sírt. mihelyt álmából felébredt. gyász és mélységes bánat borult rám. felséges uram. és hozzák ide. Forduljunk most Aladdintól és a hercegnõtõl a szultán felé! Amióta Aladdint szabadon bocsátotta. aki kiszabadított a mór embernek. ahol Aladdin palotája állott. micsoda varázsereje van a lámpának. és apja sürgetõ kérdéseire Badr el-Budúr hercegnõ elmesélt mindent.

hogy díszítsék fel a várost. és hallgatta a mellette ülõk beszélgetését: éppen egy öreg jámbor nõrõl. hogy a mór öccse tudni szerette volna. annak az örömére. és hol halt meg. hogy hirdessék ki: „A mai napon kezdõdjék a nagy ünnep. és így szólt hozzá: „Semmit sem tettél ellenem. Aladdinnal visszakerült. Havonként csak kétszer jön be a városba. A mór varázsló ezek hallatára így szólt magában: „Most megtaláltam. elérem célomat ennek a nõnek a segítségével!” Odalépett hát az emberekhez. hogy halálának okozója egy Aladdin nevezetû ifjú. Belépett hát a piactéren egy kávéházba. . idegen vagyok. hosszú hónapokon keresztül ment rónán-pusztán. megcsókolta Aladdint. de én sem vagyok hibás. és kipihente magát. egyetlen gyermekemet. imádkozzék értem. míg el nem ért Kínába. fondorkodásaikkal és gonosz szándékukkal.„Így van. hogy gonosz célját elérje. és porait a szélbe szórták széjjel! Ennek a gazembernek ugyanis volt egy öccse. akik a jámbor öregasszony csodáiról beszéltek. hogy bátyja Kína országában halt meg. aki így tõrbe csalt. ez a gaz varázsló.” . hogy ott szórakozzanak. amit keresek. tüzetesen megfigyelte. hamvait pedig szórják széjjel. mint Badr elBudúr hercegnõ. harminc napig.” Ekkor az ember mesélt neki a jámbor Fátimeh . felkészült és útra kelt. hogy megy a dolga a bátyjának.” Mind a ketten más-más világtájon éltek. aki kedvesebb nékem egész birodalmamnál. fiam. és õ meg is bocsátott neki.kiáltott fel az ember. Tudhatod.” Így engesztelte a szultán Aladdint. a legszégyenletesebb halállal. Kiderítette azt is. Továbbá utasította a hírnökeit. A jelek azt mutatták. hogyan pusztult el a bátyja. Kérlek. hisz azt láttam. Ez a cél pedig nem volt más. idegen vagy. Voltak. Édes fiam. arra van mentségem. mely lehetõvé teszi. amelyben rengetegen gyûltek össze. hogy betöltsenek mindent bûbájosságukkal. egy nagy épületbe. úgy látszik. és fel akarom keresni és megkérni. merre lakik? Mert engem nagy szerencsétlenség ért. Nagyon elbúsult ezen. hogy csügg a szülõk szíve gyermekükön. kedves uram . mint ahogy a közmondás is mondja: „Egyik kutya. De még ezután sem hagyta nyugton az átkozott afrikai. akkor talán a Mindenható és dicsõséges Alláh megszabadít szerencsétlenségemtõl. mint hogy vérbosszút álljon Aladdinon. mesélj nekem ennek az erényekben gazdag asszonynak a csodatételeirõl! Mondd. Ekkor kiderítette. hogy eddig még semmi sem jutott a füledbe annak a jámbor nõnek böjtöléseirõl. ezért homokot szórt a bûvös táblára. szállást bérelt.megnézni!” A szultán felkelt. különösen az enyém. Fátimehrõl volt szó. bûbájosság és csillagvizsgálás mesterségét.” A szultán aztán megparancsolta.„Különös! . Egy napon úgy esett. hogy megtudja. Aladdin lakóhelyére. Amint a szultán a mórt megpillantotta. tüstént parancsot adott. bár holtteste elhamvadt. és még egyszer megcsinálta a homokjóslást. hogy bátyja már nincs életben. megint mások sakkoztak. Tegnapelõtt este érkeztem meg a ti városotokba. ami ellenkeznék a szent törvénnyel. hogy megtalálja az utat-módot. ott is a szultán városába. Ide ült le. hogy elvesztettem leányomat. Aladdin felvezette a várfokra. hogy ez az asszony csodákat tud tenni. hallom. amit ellened tettem. és így szólt hozzá: „Ne hibáztass. Tüstént fogta magát. világtól elvonultságáról és tiszta istenfélelmérõl. megrajzolta a figurákat. és tartson egy álló hónapig. és a halottak birodalmának lakója. hegyen-völgyön át. a másik eb. és merre van a lakóhelye?” . Hol van õ.Hogy lehet. mások ostáblán játszottak. hogy meg akartalak öletni e miatt az átkozott varázsló miatt. Azután járni kezdte a város utcáit. Azután megölelte. akik kockáztak. mivel nincs több gyermekem.” Ez volt Aladdin esete a mórral. Minden szerencsétlenségnek ez a mór volt az okozója. és megvizsgálta õket.felelte a mór -. hogy Badr el-Budúr hercegnõ férjével. és megszólította az egyiket: „Kedves bátyám. és még nem hallottál a szentséges Fátimeh csodáiról? Te szegény. és Alláht szolgálja. aki a városon kívül él remetelakában. Felkereste az idegenek fogadóját. aki még jobban ismerte a varázslás. mindenki azt állította. hogy vigyék és égessék el a holttestét. rendezzenek örömünnepségeket. hogy itt vagy ebben a városban. hogy egy Fátimeh nevû szent asszony csodatételeirõl beszéltek. Ha a felséges Alláh is úgy akarja.

csodáiról. hogy ott áll Fátimeh. ráült a testére. és kérte. De alighogy elérte célját. és felkísérte a Fátimehnek öltözött mór varázslót. utoljára pedig odanyújtotta neki a tükröt e szavakkal: „Nézd: most már nincs különbség kettõnk között!” A mór belenézett a tükörbe. házamban olyan helyiséget adatok neked. hogy megnézze. és látta.„Menj .” A mór így felelt: „Hallom és engedelmeskedem. imádságok egész sorát mondta el elõtte. meghagyja az életét. Végül odaadta neki a botját. hogy ha mindent megtesz. ahogy az szokott. Azután fölkelt a mellérõl. mi az oka ennek a lármának!” Az eunuchok egy agája lement. te szent Fátimeh . a khánba. hogy az istenes asszony egy ócska gyékényen a hátán fekszik és alszik. betegsége és szenvedése hamarosan elmúlt. Amint a hercegnõt megpillantotta. és aludt hajnalhasadásig. amit õ kíván tõle. Az fölébredt.” Ez volt éppen a vágya a gaz varázslónak. hogyan járjon. mi történik. megmutatta. hatalmas úrnõm! Nem akarok ellenkezni szavaiddal. és megmutatta neki az utat Fátimeh lakóhelyéhez. betért a borkereskedõ boltjába. és példádat kövessem. és egy üvegcse kenõcsöt hozott elõ. fejkendõit. nem hiányzik semmi. és visszament szállására. hogy ez maga a szent Fátimeh. ha egy szót szólsz vagy kiáltasz. egy kis hegy tetejébe vájt barlanghoz. és nagy tolongást látott az utcán. hogy ugyanolyan arcszínem legyen. elõrántotta a tõrét és rárivallt. azt szeretném. és azt mondta rableányainak: „Nézzétek csak meg. kézen fogta. mint ha a barlangodban volnál. ha mindig nálam maradnál. De mivel a nép szörnyen tolongott és lármázott körülötte. visszaindult a városba. és most még erõsebben eltökélte. belépett a remetelakba. Aztán még azt mondta neki: „Valamivel be kell hogy dörzsöld az arcomat. hadd áldjon meg engem is. és bekente vele a férfi arcát. A mór szívbõl megköszönte jóságát. fátyolát és köpenyét. ott még jobban végezheted istentiszteletedet.kiáltott föl a hercegnõ -.„Erre ne legyen gondod. istenfélelmérõl és tiszta vallásosságáról. tõled a jámborság és istenfélelem útjait megtanuljam. és nem kell semmit hozzátenni. és amikor az elõhozta. Nagy tömeg gyûlt köréje. míg jó sötét nem lett. Ezért így szólt a hercegnõhöz: „Hatalmas úrnõm.” . hogy imádkozzék érte. ahol szolgálhatod Alláht. mit csináljon. felhozom õt hozzád. akinek valami baja volt. egyik számára elmondta a Korán egy szúráját. aki kivont tõrrel ült a mellén.válaszolta a hercegnõ -. Ettõl olyan lett az arcszíne. és látta. Halálra rémült. megáldatta magát vele. ez a lárma a szentséges Fátimeh miatt van. és elért Aladdin palotája elé. fogta és megfojtotta vele a nõt a barlangjában. Ha parancsolod. hogy királyi palotákban tartózkodjék. Odaért. A mór korán reggel elment a fogadóból. és belevetette egy árokba. amit én mondok!” És megesküdött neki. a barlang elõtt. hogy Fátimehnek a tökéletes mása lett. hogy megölje. hogy véghezviszi cselét. és így imádkozott mindenkiért. ivott egy pohár bort. és ahova egy lélek se mehet be hozzád. mert mindenki a szent Fátimehnek tartotta. kezét a szenvedõkre tette. mint a tiéd!” Fátimeh bement a barlang belsejébe. Úgy esett. hogy Fátimeh másnap lejött a városba. megszegte az esküjét: kötelet kért az asszonytól. másikának egy másik szúrát. Mikor a mór Fátimeht meggyilkolta. És ha Fátimeh megérintette. nagyon szeretném látni. és így szólt: „Add ide a ruháidat és vedd az enyémet!” Ekkor az asszony odaadta neki ruháit. majd kivonszolta a holttestét. A mór varázsló utána osont. hogy megnézze. megint visszament a barlangba. és egy teremtett lélek sem kételkedett benne. Úgy is viselkedett. Aztán felkészült. a magamfajta nem méltó arra. barlang az én lakásom. amíg vissza nem ért barlangjába. hát látta. szegény asszony vagyok. egy mórt pillantott meg. Az emberek sokat beszéltek nekem erényeirõl. és amint szemét kinyitotta. mindenki. Odaugrott. hogy általad áldásban részesüljek. Azután megvárta az estét. kivezette a városból. mi történik. abban a szempillantásban megöllek! Most pedig tégy meg mindent. mint Fátimehé. nyakába akasztotta az olvasóját. mert amit királyok gyermekei mondanak. A hercegnõ pedig odament hozzá: „Szentséges Fátimeh. és hozd fel hozzám! Már sokat hallottam csodáiról és szent erkölcsérõl. azt nem szabad sem .” .” Az eunuch-aga lement. hogy te is részesülj az áldásában. az ember pedig ráförmedt: „Hallod-e. és készült. és a városból visszament a jámbor Fátimeh barlangjához. mi történt. Közelebb ment. ha a városba megy. Ezekkel a szavakkal tért vissza: „Hatalmas úrnõm. Badr el-Budúr hercegnõ figyelmes lett a zajra.

hogy egy dolog hiányzik belõle. hogy amikor megéhezem. mint ezt megszerezni! Légy vidám. a legrövidebb idõ alatt!” Így nyugtatta meg Aladdin Badr el-Budúr hercegnõ kedélyét. hogy megmutassam a szobát. akkor ennek a teremnek a föld kerekségén nem akadna mása!” A hercegnõ most tovább kérdezte: „Hát az milyen madár? Hol találhatnánk meg a tojását?” . Férje megölelte és megcsókolta. amit lakásodul be akarok rendeztetni. és így ígért meg neki mindent. megmutatta neki a boltozatos mennyezetet meg a huszonnégy ablakról lesugárzó drágaköveket. összeráncolta homlokát.„Hatalmas úrnõm . ez a szoba most a tied. mit kívánsz!” Aladdin ezt felelte: „Azt kívánom tõled. abba a helyiségbe. úgy látta. ami pedig még emelné a szépségét és fényét!” Badr el-Budúr hercegnõ ekkor megkérdezte: „Ó. és az a mester. a föld mélyébõl is. hogy az úrnõnket hozzam ide neked. Itt élhetsz teljes nyugalomban és elmélkedéseid teljes elzártságában. De arra kérlek. nagy haraggal kiáltott rá: „Te hálátlan. itt fogsz lakni. légy nyugodt! Minden a kívánságod szerint történik. hogy ha evésnél a fátyolát fölemelné.” Aztán félbehagyták a beszélgetést. Aladdin. csupán eddig azt gondoltam. Pompás étel sem kell nekem. az egész világon ritkítja párját. amit kívánsz. mind a ketten megérdemlitek. mondd csak meg. aki a jámbor Fátimehnek adta ki magát. nem elég. kiderülne a titka. Mikor beesteledett.” . ó.” A mór hálálkodott jóságáért. és akaszd fel a felsõ terem kupolájába!” De amint a márid Aladdin szájából ezeket a szavakat meghallotta. és Aladdin visszatért a vadászatról. szerelmem .felelte a mór -. és nem mosolyog.lebecsülni. nem. melyet a hercegnõ kijelölt a számára: a rableányok oda vitték be neki az ételt. még annál is több! Azt hiszem. ehhez a csodálatos teremhez?” A mór így válaszolt neki: „Alláhra. aki ezt a palotát építette. ami a lelkedet nyugtalanítja?” .” Badr el-Budúr hercegnõ elvezette a varázslót.” Az elvetemült ember azért csinálta ezt így. elõfordult talán valami. csak kegyeskedjél számomra mindennap valamelyik rabnõddel egy darab kenyeret meg egy korsó vizet szobácskámba küldeni. mert félt. Ez a madár többnyire a Káf hegyen található. amit óhajtott. annak a madárnak a tojásait is meg tudja majd szerezni. azután pedig nyomban bement a szobájába. elõteremtem én neked. egymagamban ehessem-ihassam. mintha kicsit búsulna. ami még jobban ékesítené? Mondd meg nekem! Azt hittem. szemem fénye. szerelmem? Mondd meg. a lehetõ leggyorsabban. és üljek egyedül a kamrámban. A kupolába kellene felakasztani. Badr el-Budúr hercegnõ most így válaszolt neki: „Szent Fátimeh.felelte a hercegnõ -. Badr el-Budúr hercegnõ leült mellé. hogy ebben a szempillantásban hamuvá égesselek és a szélbe szórjalak benneteket. hogy teljes és tökéletes. akkor a mi palotánknak kerek e világon nem volna mása!” Aladdin erre felkiáltott: „Hát csak ez az. Abban a szempillantásban megjelent elõtte a márid és megszólalt: „Beszélj. és megkérdezte tõle: „Mit szólsz. Ezért megkérdezte tõle: „Mi történt veled. mi hiányzik még belõle? Mi az.„Hatalmas úrnõm . és bement szobájába. mint máskor szokott.„Semmi bajom sincs. és mivel elérkezett az ebéd ideje. Badr el-Budúr hercegnõ elébe ment és üdvözölte. De most gyere velem. ami bánt? Mi sem könnyebb nekem. és álla-ajka szakálláról-bajuszáról felismernék. szent Fátimeh. hogy egyék vele. Ha ott függne a kupolában. és az ég áldását kérte rá. hogy férfi. És mégis. Aztán a hercegnõ még felvezette a kioszkba is. és te meg fiatal feleséged úgy gyönyörködjetek benne? Alláhra. hogy egyek-igyak. hogy a mi kastélyunkból nem hiányzik semmi a világon. az egy óriási nagy madár: tevéket és elefántokat emel fel és visz tova röptében a karmai közt. ha a felsõ terem kupolájában ott függne a rúkh-madár tojása.volt a varázsló válasza -. és megdörzsölte a lámpát. de kár. és a gaz varázslót is kérte. De mivel . És ott így szólt hozzá: „Szentséges Fátimeh. sem visszautasítani. engedd meg. hogy mulatságodra felakaszd a várfokod kupoláján. Mindent felülmúl pompája. hogy én meg a lámpa többi szellemei a szolgálatodra állunk? Most még azt is kívánod. szent Fátimeh. a rabszolgalányok megterítették az asztalt. De az elhárította a meghívást. de mikor az arcába nézett. hiányzik a rúkh-madár tojása. és hatalmas hangon. melyet neki lakóhelyül kijelölt. mert olyan nagy és erõs. senki oda be ne léphessen. csodálatos. hogy hozd el nekem a rúkh-madár tojását.

De az résen állt. és népei szerették. . sõt úgy köszöntötte.” Aladdin most megcsókolta. hadd tegye kezét férje fejére. Ugyanakkor megjelent a szultán is. és szerelmük még bensõbb és forróbb lett. részesíts jóságodban! Tudom. nagyon kérlek. olyan mennydörgõ hangon rivallt rá a márid. ruháját és viselkedését vette fel. karjaiba zárta. jámbor asszony. hogy fájdalmakról panaszkodik. hogy égessék el. és reszketett minden tagja. és megölje Aladdint. mintha nagyon fájna a feje. A bûn azé az elvetemült gazemberé. hívják be Fátimeht. ki az. az õ képét. Hanem amint az ifjú mellé lépett. kitépte a tõrt. Mégis összeszedte a bátorságát. és rajtad bátyjáért vérbosszút álljon. mint a bátyjával tették. aki téged elrabolt. és tüstént kiment szobájából. és kezét a fejére tette. Amint Badr el-Budúr hercegnõ látta. hogy most az õ vérével ilyen nehéz bûnt veszel magadra? Nem félsz Alláh büntetésétõl ezért a tettért. megcsókolta és ezt mondta: „Ó. megkérdezte okát. úgy. míg el nem jött értük az örömök megrontója. és holttestét is megmutatták neki.ti ezekrõl a dolgokról mit sem tudtok. és nézd meg. és azzal a szándékkal jött ide. hanem Fátimeh gyilkosával végeztem! Ez az ember itt annak az átkozott mórnak az öccse. és idejött. és a belsõ értelmet a külszíntõl nem tudjátok megkülönböztetni. és a varázsló szívébe döfte. Badr el-Budúr hercegnõvel nyugodtan élt. felvette ruháit. arra várt csak. együttlétek szétbontója. hogy titeket megöljön. nekem pedig igen erõsen fáj a fejem. A mór varázsló most az istenes Fátimeh képében odalépett Aladdinhoz. hogy Fátimeh arról ismeretes. Badr el-Budúr hercegnõvel boldogságban. gyere ide. „Ki az a Fátimeh?” . és kebléhez szorította. és elmeséltek neki mindent. mint ahogy a valódi jámbor Fátimeht köszöntötte volna. és a kastélyt veled együtt varázserejével Afrikába vitte. A rableányok mentek és magukkal hozták az átkozott mórt. aki itt tartózkodik. és úgy tett. minden veszedelemtõl mentesen. szívélyesen üdvözölte házában. és bajuszos-szakállas férfit pillantott meg. és a jámbor Fátimehnek adja ki magát. hiszen épp ezt akarta. csak a fejem fáj nagyon. akkor hirtelen megragadta a kezét. Ha még mindig kételkedsz szavaimban. ekkor veje lépett a királyi trónra.” Ezzel a márid eltûnt Aladdin szemei elõl. hogy Fátimeht. hogy ezzel a vesztemet okozza. De annak e szavak hallatára szinte megzavarodott az elméje. megbocsátok nektek.” Felesége rögtön megparancsolta. Aladdin úgy tett. hiszen mindez csak azért történt. és gaztett után gaztettet követett el: megölte Fátimeht. eljött ebbe az országba. akit megöltem!” Ezzel Aladdin fölemelte a mór fátyolát. és hamvait eresszék szélnek. és azzal minden fájdalmat meggyógyít. mintha semmit sem tudna igazi mivoltáról. Fátimeht meggyilkolta a barlangjában. és így kiáltott fel: „Mit vétett neked ez az erényes. amit hallott. „Nem tudom felelte neki -. Badr el-Budúr hercegnõ ezek láttára hangosan felsikoltott. hogy bátyjáért vérbosszút álljon rajtam: õ oktatott ki. hogy titkos erõ lakik benne. és így szólt Aladdinhoz: „Szerelmem. nem tudtam semmirõl. ó. hiszen ártatlanok vagytok. Most látta az igazságot. szép szemeid kedvéért kész örömmel fogadok el mindent. a mór varázsló öccséé. És ez az álnok gazember itt az öccse. Bement feleségéhez. és igazán nem becsülöm le szerelmedet. és hallotta. hogy a rúkh-madár tojását kérd tõlem. hogy így beszél. A szultán megparancsolta. a másik kezével ruhái alá nyúlt. Egy idõ múlva pedig meghalt a szultán. szerelmem. ami a mór varázsló öccsével történt. mert olyan nagyon szeretlek. Ettõl fogva Aladdin hitvesével. két ízben döntöttelek halálos veszedelembe!” De férje így válaszolt: „Sose bánd azt! Badr el-Budúr hercegnõ.” Az elvetemült mór alig merte hinni. megcsókolta ruhaujja szegélyét. hogy fogja a fejét. aztán így szólt hozzá: „Szentséges Fátimeh. mert tudta. hogy fejére tegye a kezét. míg a másik a tõrt egészen elõhúzza. hogy járatos vagy a fájdalmak gyógyításában. a csodáiról messze híres istenes asszonyt nem átallottad meggyilkolni?” De Aladdin így válaszolt: „Hiszen nem Fátimeht öltem meg. Badr el-Budúr hercegnõ odanézett. jogot és igazságot osztott alattvalóinak. hogy a jámbor Fátimeht ide vette magához a kastélyba. hogy elõhúzza a tõrét. vigasságban élt. ami tõled ered!” Amint a hercegnõ hallotta. és Badr el-Budúr hercegnõ közölte vele. és megszüntesse fájdalmait. És feleségével.kérdezte Aladdin. a varázslóé.

.

ó. megöntözték. A teherhordó lerakta a málhát a padra. Uram. Égnek emelve tekintetét. szívderítõ hangok és válogatott szavalatok. és szegénnyé. és így szól hozzá: . a gerlicéét és az ezerszavú csalogányét. amint dicsõítették Alláht . lantnak futamai. bentrõl kihallatszottak pengõ húroknak. hogy szolgád ily merész Hogy zugolódni mer. Adományozó. kísérõket látott. csak te! Milyen nagy a te fenséged.A tengerjáró Szindbád utazásai Az igazhivõk fejedelmének. és neked mindenre van hatalmad: magasztaltassék a te neved! Gazdaggá teszed. Egyenlõ embersors a földi életünk. bocsánatot kérek tõled minden bûnömért. és milyen remek a te kormányzatod! Elhalmoztad jóságoddal szolgáid közül azt. a veszõdség és megaláztatás teljében nyûglõdik. a másik pihent. megfogja a teherhordó kezét. akit akarsz. aki elhalmozod azt. Más e világ minden kincsében válogat A sors nem hoz reá sanyargó napokat. Az meg bor. Istenem. és a ház bejáratánál egy óriási kertet pillantott meg. jó termetû. mit Te téssz! És amikor a teherhordó Szindbád befejezte versét. nem lehet szót emelni a te bölcsességed és a te hatalmasságod ellen. Ím. rabszolgákat. Nyakába végzete nyûgös terhet nem ád. És egyik fáradt. és örömre vidult a szíve. Nincs más isten. Uram. fanyar ecet vagyok. Míg mások élvezik szelid árny hüvösét. ez egészen felfrissítette a levegõt. csurgott róla a verejték. a válogatott italoknak minden fajtáját. Történt pedig egyszer. hisz csak jó. nekikészült. a rigóét és fülemüléét.magasztaltassék az õ neve! . Harún ar-Rasíd kalifának idejében élt Bagdád városában egy ember: Szindbádnak hívták. benne pedig szolgákat. mint én. mert te nem kérdezel senkit. ennek a helynek gazdája bõven részesült a te adományaidban. finom italnak illata. és amit számukra rendeltél. az örvös galambét és keravánét. Épp egy kereskedõ kapuja mellett haladt el: az utat a kapu elõtt felsöpörték. így szólt: „Dicsértessél. csak cselekszel. gyönyörûen öltözött legény. Mert bizony te a teremtményeidnek azt ítéled oda. akit te akartál. élvezi a kellemes illatokat. eszik-iszik egy hosszú élten át. Ó. akit akarsz. a kellemes illat és a hûs fuvallat nagy gyönyörrel töltötte el. szép arcú. és sok mindent.” És ezt a verset szavalta: Keserves életem örömtelen. hogy felvegye a terhét. és megbánom elõtted az én vétkeimet. Roppant meleg nap volt. mely nemes kristályon átragyog. Közelebb lépett a kapuhoz. a hõség iszonyúan nyomasztotta. felmagasztalod. És megcsapta a sokféle jó és nemes ételnek. hogy igen súlyos csomagot vitt. és megalázod. istenem. mindegyik a maga nyelvén. és tovább menjen. majd leroskadt terhe alatt. hogy megpihenjen. inasokat. akit akarsz. Minden kis porcikám izzadt kinban feszül. és milyen erõs a te hatalmad. És mégis: bús koldus. Teremtõm. Örül. a gyönyörködtetõ ételeket. És hallotta a madarak dalát. ó. és teherhordással kereste meg a kenyerét. amit csak királyok és császárok körül találni. Hát egyszerre csak elõjön a kapuból egy fiatal. Elcsodálkozott. Leült a pad szélére. A kapu mellett pedig széles kõpad állt. amit akarsz. ez boldog. Pedig mind ugyanúgy egy csöppbõl eredünk. Vállamra a teher mindjobban nehezül. akit akarsz. Szegény sorban volt. akit akarsz. sötét. az pedig. Bocsáss meg. A kapun át tiszta szellõ csapta meg az arcát. és nem adsz számot tetteidrõl! Uram.a legváltozatosabb hangokon. és friss levegõt szívjon.

a tengerjáró. ismételd csak el azokat a sorokat. hogy engemet éppígy hívnak. A nagy terem fõhelyén pedig hatalmas. vagy pedig valami királynak vagy császárnak kastélya. De mondd. mert bizony a fáradtság. és evett. és áruld el. teherhordó. A ház ura ekkor így szólt: „Isten hozott. halántékát már megütötte a dér. elmondta az áldást. ha elmondanád nekünk azt a verset. Így hát letette málháját a kapushoz. mindenütt pompás virágok illatoztak. rengeteg sok drága étel. drága ételeket hordatott fel neki. italok a legnemesebb szõlõtõrõl. amikor a kapuban voltál. Nagyon tetszett az úrnak. Hangszerek és gyönyörû lányok. áldást kért rájuk. szép megjelenésû. és így szólt: „Tudd meg. méltóságteljes. mielõtt ebbe a boldog helyzetbe jutottam. és köszönetet mondott a háziaknak. amint a kapuban szavaltad. Mennyi kínlódásom és bajom volt fiatal éveimben! Hét utazást tettem. Elámult a teherhordó Szindbád.” Erre aztán a teherhordó elmondta a verset. Csak roppant fáradozások. Aztán hatalmas nagy termet látott. teli nemes urakkal és elõkelõ személyiségekkel. így szólott: „Ne szégyenkezzél. tiszteletet parancsoló. Minden a sors és az elrendelés végzésébõl történt. és alázatosan lehajtotta fejét. hogy leüljön közéjük. aki magához hívat téged. majd válogatott. hisz a testvérem vagy. amíg jól nem lakott.” De Szindbád. az én nevem teherhordó Szindbád. Teherhordó Szindbád pedig odalépett.„Engedelmeskedj uram szavának. és ekkor a háziúr nyájas szóval beszélni kezdett hozzá. Aztán felegyenesedett. Csupa kellemesség.” . Szindbád leült. elragadtatással hallgatta és így szólt: „Tudnod kell. de a fiú nem engedte el a kezét. és áldott legyen a napod.” Szindbád így felelt: „Ó. teherhordó barátom. hogy hallatára megáll az ember esze. a veszõdség meg a pénzhiány rászoktatnak a hiányos illemre és az otrombaságra. és mind a hét utazásnak olyan története van. és így szólt magában: „Alláhra. ez a Paradicsom kertjének egy darabja. mert ami meg van írva.” Aztán az udvariasság parancsát követve üdvözölte a jelenlevõket. és ami velem történt.” Elmosolyodott a ház ura. Üdvözölte. ami velem megesett. Volt itt mindenféle csemege és friss gyümölcs. mind rendben felsorakoztatva. És szeretném. ízletes.” Elszégyellte magát a teherhordó. mi a neved. és megcsókolta a földet színük elõtt. s a fiúval belépett a ház bejáratán. mert nagyon tetszettek nekem. amikor hallottam õket. vidították fel a lelkeket. mint téged. mi a foglalkozásod. hogy nekem csodálatos történetem van. és így szólt: „Alláhra kérlek. és az emberek holmiját cipelem a fejemen. ó. A ház ura most engedélyt adott neki. csupa fenség. ragyogó és díszes jelenség. ne haragudj rám. aztán felfohászkodott: „Dicsértessék az Úr mindenben!” . Gyönyörû épületet pillantott meg. uram. ahol most látsz. finom. ó. Majd elmesélem neked mindazt. óriási erõfeszítések és nagy veszedelmek árán értem el mindezt.majd kezet mosott. az elõcsarnokba. mert én a tengerjáró Szindbád vagyok. tetszetõs külsejû. nincs menekvés. ebbõl élek. az elõl nincs kibúvó. és ide kerültem.” A teherhordó húzódozni kezdett. tiszteletre méltó férfiú ült. amelyet szavaltál.

mulatni. az ingatlanokat meg a majorokat. mint halott oroszlán. hogy apám kereskedõ volt. azokban tüzet gyújtottunk. Ki dicsõségre vár. És így folyt ez az élet jó darab ideig. és azt hittem. Siessetek. amely mintha a Paradicsom kertje lett volna. és arra gondoltam. elvándorolt. akik a sziget partját járták be. és mindent. és mindenütt. nincs. ami rajta volt. és észrevettem. vásároltam árut. játszani. mert a sziget valóban megmozdult. Dávid fiáról . tengerrõl tengerre. mint szegénységben. és jobb lenn a sírban. Rémület és elképedés fogott el. Még kisgyerek voltam. mint a füst. aztán eladtam ingatlanaimat is. de amikor tüzet gyújtottatok rajta. megemlékezve a költõ szavairól.megóvott és megmen- . aki azt mondta: A fényes gyõzelemnek fáradság. megérezte a forróságot és megmozdult. Én is azok közé tartoztam. és ti belefúltok. meneküljetek.béke legyen velük! -. fák nõttek rajta a hosszú idõk folyamán. Elõkerestem. mert ez a sziget. ahol megfordultunk. És voltak. Felnõttem és rátettem mindenre a kezemet. hogy beutazom az emberek országait. és lelkem azt sugallta. s amim volt. hátrahagyva holmijukat. és hagyjátok ott a cókmóktokat. de érte semmit sem tett. felszerelésüket. vagyis az elsõ utazás Tudjátok meg. portékát. meneküljetek. kín az ára. amit régente apámtól hallottam Salamonról. ki pedig sétára indult. Összesen háromezer dirhemért. akik a szigeten rekedtek. finom öltözékekben cifrálkodtam. Az áhitott siker álmatlan éj leánya. Vittünk magunkkal tûzhelyül melegítõfazekakat. ami még birtokomban volt. Kit gyöngyért hajt a vágy. hogy három dolog van. akik eljutottak a hajóra. akik már nem érték el. mint másik három: jobb a halál napja. ami jobb. nemes uraim. lebocsátotta a kikötõhidat. kivetette a horgonyt. hogy ez örökké fog tartani. amíg el nem értünk egy szigethez. és hasznomra lesz. kínban. Aztán összegyûltünk enni. hogy szálljak tengerre. az utazáshoz való kellékeket.magasztaltassék a neve! . Ráhalmozódott a homok. élõ kutya jobb. szárazföldrõl szárazföldre.volt. Hajóba ültem. és rám hagyta a vagyont. És jártuk a tengert. Alláh õrizzen benneteket! Gyorsan vissza a hajóra! Siessetek a beszállással. voltak. Egyszer aztán mégis megjött az eszem: felocsúdtam léhaságomból. Rögtön alámerül veletek a tengerbe. Én azokhoz csatlakoztam. lemerült a tenger fenekére. fejvesztetten menekültek a hajóra. és összezárult fölötte a tenger habja. ki mosást rendezett. és a hajó összes utasa kiszállt a szigetre. mint a születés napja. finom italokat ittam. Oda irányította a hajónkat a kapitány. mindennel együtt. ami holmim. Elhatároztam. mentsétek meg magatokat Alláh segítségével a pusztulástól. a sok szép ezüst elszállt. finom ételeket ettem. mert elpusztultok: hagyjátok ott a holmitokat!” És amikor az utasok meghallották a kapitány szavait. ruhám megmaradt. és szigetté változtatta. aki azt mondta. ó. melynek fodrát a bõsz ár veri-csapja. nem sziget. és torkaszakadtából kiabál felénk: „Hej. amely nem teljesedhet! Felkészültem tehát az útra. ahol most vagytok. s a szíve reszket érte: Az búvár lesz: leszáll a zord tengerfenékre. És utaztunk a tengeren. hogy a sok kincs . felszerelést. és haladtunk szigetrõl szigetre. és levitettem magamat néhány kereskedõ társaságában Baszra városába. amely a tenger közepén megrekedt. néhány napon és éjen át. de Alláh . Ahányan voltunk. És míg mi így töltöttük az idõt. annyiféleképp foglalatoskodtunk: ki a fõzés után látott. barátaimmal és társaimmal csavarogtam. fiatalemberekkel barátkoztam. inni. és beleestem a tengerbe.A tengerjáró Szindbád elsõ meséje. mégpedig a legelõkelõbb és leggazdagabb polgárok közül. és eladtam. utasok. eladtunk és vásároltunk és cseréltünk. hanem óriási hal. Oly álmot álmodik. csomagjaikat meg a parázstartó fazekukat. egyszerre csak megjelent a kapitány a hajókorlátnál. amikor meghalt.

De hadd legyek én az életed megmentõje. és ha Alláh úgy akarja. belekapaszkodtam és ráültem az édes élet megtartásának ösztönébõl. õ megijed tõlünk. és így folyt az életem.magasztaltassék a neve! . rám kiáltott. az. és elvégzi a párosodást. Alláh egy fadézsát küldött megmentésemre. nem lát senkit. és el akarja vinni magával. amíg el nem tûnt a szemem elõl. belekapaszkodtam hát az egyik ágba. A kancák pedig teherbe esnek. elviszlek magammal ElMahradzsán királyhoz. amelyek egy kincstárnyi pénzt megérnek. döfködi. kancát -. Lassan újra megerõsödtem. elrejtõzünk a föld alatti teremben.” . de a ló olyat üvöltött. nagyot kiáltunk rá. azt mondtam: „Ó. Elmélkedni kezdtem. amit Alláh . Lebocsátkozott velem a föld alá egy üregbe. összes lovai a mi kezünkre vannak bízva. és ellenek olyan csikókat . és partot értem egy magas sziget alatt. kijön a szárazföldre. hogy idegen vagyok. lábamat használva evezõnek. és ájultan ottmaradtam fekve a következõ napig. ráültem. felém küldött egy nagy fadézsát. Én õszintén közöltem veled körülményeimet és viselt dolgaimat. ha véletlenül nem találkozol velünk. ó. és visszamerül a tengerbe. amíg jól nem laktam. A parti fák a tenger fölé hajoltak. Most vettem csak észre. felkapaszkodtam a szigetre. ne haragudj rám. és mit sem törõdött azokkal. senki mást ezen a helyen nem találsz. élményeimrõl. és egy nagy. De tudd meg. hogy a mén elõjöjjön. kézen fogott. és összeszedve maradék erõmet. Nagyon fájt a dagadt lábam. uram. hogy a lábam megdagadt a halak harapásaitól. Alláhra kérlek. olyant. kikötjük õket a szigeten. Közelebb mentem hozzá. föld alatti terembe léptünk. és én tövirõl hegyire elmeséltem neki viselt dolgaimat. és a mozgás képessége. kikötve a sziget peremén a tenger partján. hogy megrémültem. ki vagy. Én meg néztem-néztem a hajót. és igen elbúsított a helyzetem. Megindultam feléje. De kedvezett a szél meg a hullámverés. és nyomorultul elpusztulsz. amíg odaérve egy gyönyörû lovat pillantottam meg. Lerogytam a szárazföldre. elõjövünk. és így szólt: „Gyere velem. A hajó kapitánya ezalatt felvonatta a vitorlákat. ráugrik a kancára. hogy valami vad vagy tengeri állat. és menekülni akartam. megrugdossa. Most van az ideje. miért ülsz itt ebben a föld alatti teremben. A mén harsányan nyerít. és addig úszott velem. hogy a tengeri mén már leszállt a kancáról. És a tenger ménje megszimatolja a kancákat. És egy faágból botot csináltam magamnak. Azt hittem. hogy többen vagyunk itt a sziget partjain szétszórva. nagyon szeretném most. hajón utaztam. majd leszáll róla. Ilyen helyzetben szállt rám az éjszaka. elvesztettem eszméletemet. Hozott valami ennivalót. nem is éreztem mást. üti a kancát. kóboroltam a fák között. a habok játéka jobbra-balra dobált. akik a tengerbe estek. hol térdeimen vánszorogtam.” Õ így felelt: „Tudd meg. Ekkor azután kikérdezett a körülményeimrõl. így tengettem az életemet sok napon és éjen át. és mi okból van az a ló a tengerparton kikötve. ha te mondanád meg. és amikor befejeztem mondanivalómat. amelyek még fedezetlenek. amíg egy nap a sziget partvidékén valami szemembe ötlött a távolban.” És vele mentem. Leültetett a terem közepén. bejárva a sziget partjait. körülnéz.csõdört.tett a vízbefúlástól. Ekkor hirtelen egy ember bújt elõ a föld alól. és a tengerbe estem néhányadmagammal. és addig mentem. hogy végem van. Mikor a nap fejem fölé emelkedett. uram. de az nem tud vele menni a kikötõpányva miatt. utánam jött. aki visszasegít a hazádba. Elcsodálkozott a történetemen. míg a hullámok ki nem vetettek erre a szigetre. A nagy nyerítésbõl tudjuk. ettem.teremtett. és én. mivel éhes voltam. Mi El-Mahradzsán király lovászai vagyunk. hogy még híredet sem hallja senki. magamhoz tértem. amire támaszkodhassak. visszatért belém a lélek bátorsága. és nincs párjuk az egész földkerekségen. és rugdostam a vizet.” Amikor meghallotta szavaimat. amilyenben a mosást végezték. és így szólt: „Ki vagy? Honnan jöttél? Miért jöttél?” És én feleltem: „Tudd meg. és erõre nem kaptam. megcsodálva. és majd megmutatom neked a városunkat. Minden hónapban újholdkor idehozzuk a nemes kancákat. Most már bizonyos voltam abban. és így maradtam a következõ nap és éjjel. tovább indult a szerencsésen feljutottakkal. Hol a földön kúsztam. mint egy hulla. hogy ne lásson senki. csak kétségbeesést és fáradtságot. A szigeten volt elég gyümölcs és édesvízforrás.

majd elõjöttek társai. és addig mentünk. Megkínáltak engem. Üdvözöltem a királyt. és a befolyt összegrõl írást állítunk ki. Ekkor a lovász vette kardját és pajzsát. És olyan halat is láttam. El-Mahradzsán országában a többi sziget közt volt egy Kábit nevû sziget. És vannak köztük néhányan. tartanak tevét. nagyon hosszúra nyúlnék a mesém. Megkérdeztem a kapitányt: „Maradt még valami a hajón?” Azt felelte: „Igen. Én elmeséltem nekik. De hála legyen Alláhnak menekülésedért. de szeretik az örömöket. És míg mi így beszélgettünk. aztán kikérdezett körülményeimrõl. Istenhozottal köszöntött. A király elé járultak. amit tapasztaltam. és magával akarta vinni. És megtett tengeri kikötõje parancsnokának: az volt a tisztem. mindegyik egy-egy kancát vezetett. aki arrafelé megy. belepottyant a tengerbe. mindenképpen elhalmozott adományokkal.Áldottam érte. aztán ráugrott a kancára. és eltûnt a vízben. és szülõföldem után érdeklõdtek. Ezután a lovász leült egy kicsit pihenni. hogy lépjek közelebb. lóra ültek. Így tartott ez hosszú ideig. nem erõszakoskodnak senkivel. Sokszor felkerestem ezeket a szigeteket. színe elé állítottak. A király látni kívánt engem. itt a csõdör!” S ütögette kardjával a pajzsot. elõjött a terem ajtaján. és én velük ettem. és egy indusokból álló társaságot találtam nála. nagy volt a te szerencséd. kérte. s mikor vágyát lecsillapította vele. nyájasan és jóindulatúan elbeszélgetett velem. a hosszú távolléttõl már búskomorságba estem. Azt tervezzük. de nem tudta. mialatt idejöttünk. a vigasságot. mialatt én ott álltam. uram. alám is adtak egy lovat. mint az alattvalók ügyeinek szószólója és elintézõje.kezemben. egyszerre egy nagy hajót láttam közeledni és benne kalmárokat. Igen-igen elcsodálkoztam rajta. hordta az irháját. és nem tudott senkit. merre van Bagdád városa. De nem ismerte a várost egyik sem. õ viszonozta üdvözlésemet. Utazásomban sok csodát és ritkaságot találtam. fiam! Alláhra. A mén megijedt. amelynek bagolyarca volt. és elmondták neki történetemet. Azután felkeltek. és enni kezdtek. megkérdeztem az arra hajózó kereskedõket. akiket baráhimah néven neveznek: sohasem isznak bort. hát egyszerre csak kiszállt a tengerbõl a mén. nagyon megköszöntem jóságát és szívélyességét. és sok érdekességet tapasztaltam. mikor épp a tengerparton álltam . s elvittek magukkal. Megmagyarázták. van még velem áru a hajó fenekén. Most abroszt terítettek. amíg egyszer egy nap elmentem. óriási ordítással nyerített. és én elmondtam mindent. A szigetlakóktól és az utazóktól úgy értesültem. és õk viszonozták az üdvözlést. hogy az indusok hetvenkét osztályra oszlanak. míg egy szép napon. és ha nem volna hosszú élet kimérve rád. tengerészeket. nem szabadultál volna meg ezekbõl a bajokból. és a többiek kiáltozva elõjöttek lándzsáikkal. talán valamelyik hírt tud adni róla. lovat és marhát. és beléptem El-Mahradzsán királyhoz. és lajstromoztam az árukat. Útnak indultunk. és igen közel férkõztem hozzá. Aztán én kérdeztem tõlük. a barátkozást. a bot -. hogy különbözõ nemzetiségbõl valók: van köztük sákirijja: ez a fajta a legelõkelõbb: nem zsarnokoskodnak senkin. kivetette a horgonyt. és útnak indulhatok vele. de valahányszor a tenger partján haladtam el. Ez nagyon lesújtott. mint egy bivaly. Ekkor hozzávezettek. tövirõl hegyire mindent. Üdvözöltem õket. és a holmija nálunk maradt letétben. Amikor beért a város kikötõjébe és révébe. A kanca rúgott. hogy eladjuk. de ha mindent elmondanék nektek. lebocsátotta a kikötõhidat. s így szólt: „Ó. Lassan végezték a rakodást. nyájasan istenéltessent kívánt. szép és értékes ruhákba öltöztetett. És ott voltam oldalán ügyeinek intézésében. amíg el nem érkeztünk El-Mahradzsán király városába. visszatérhetek szülõföldemre. ami velem történt. és megkérdezték. istenhozottal köszöntöttek. hogy lajstromozzam az arra vitorlázó hajókat. A király nagyon elcsodálkozott mindezen. hogy szorgalmas és értelmes emberek lakják. és a tengerészek a partra tették minden rakományukat. szokás szerint. leszállt róla. És azt is közölték velem. amit már elmondtam. merre van hazájuk. És láttam arrafelé a tengerben egy kétszáz öl hosszú halat. Megláttak engem a lovász mellett. ahol egész éjjel dobszó és dobpergés hallatszik. õ pedig kegyeiben részesített. mi járatban vagyok. S így folyt megint az életem hosszú ideig. odakiáltott társaihoz mondván: „Jertek elõ. nagy tisztességben részesített. de tulajdonosa egy szigetnél a vízbe fúlt. nyerített. kapitánya bevonta a vitorlákat.” Aztán igen kegyes volt hozzám. és kifizetjük a .

és érts a szóból. Én is ottmaradtam a habok között. és mindnyájan azt mondták: „Alláhra. túláradó kegyekben részesített. amíg megérkeztünk ahhoz a szigethez. Ott partra szálltunk. A szerencse mellénk szegõdött. én vagyok a tengerjáró Szindbád. akkor majd világos lesz elõtted az én igazam. tudtára adtam. és ajándékomat gazdagon viszonozta. és elvitorláztunk Alláh kegyelmébõl. aki leszállt a hajóról a szigetre azokkal a kereskedõkkel. megtaláltam rajtuk a nevemet . hogy épségben megmaradtam. Azután nagy nyereséggel eladtam az egész rakományt és minden holmimat. úgy vesztettük el. addig. akinek magasztaltassék a neve. a többi belefúlt a tengerbe. az én portékám.szóltam neki -. kapitány. Alláh magasztaltassék a neve! . amelynek utasa voltam. ó. holmit és felszerelést hozva magammal. amelyen tengerbe merültünk. ezek magukkal vittek. a béke otthonában. te meg ránk kiáltottál. amint vízbe fulladt. nagy mennyiségû. amelyet az utasok a mosáshoz használtak. beléptem házamba. megköszöntem jóságát és kegyét. és végre elérkeztem ehhez a szigethez. Nagyon megszeretett. amíg elérkeztünk ebbe a városba. és azt mondtam neki: „Tudd meg. amelyen tartózkodtunk. Most végre a kapitány és a kereskedõk meggyõzõdtek igazamról.” És most elmeséltem a kapitánynak mindent. amit neki mondtam. és engedélyt kértem. Elcsodálkozott a király mindezeken nagy álmélkodással. Felbontottam a csomagokat. eljutott a hajóra. a lábammal eveztem. a tengerészek meg utánam hozták a királyhoz. amelynek tulajdonosa belefúlt a tengerbe. szerencsét kívántak megmenekülésemhez. se lelkiismeret!” . és éjjel-nappal utaztunk. rabszolganõket és szerecsene- . óriási értékû portékát. fürkészõ tekintettel néztem rá és felismertem. a béke otthonába. az enyéimhez. és elém sietett egész családom. amely köztem és közte felmerült.megõrzött engem. a kapott összegen pedig sok árut. az én tulajdonom. a sors segítõ kezet nyújtott. Ráültem. felismertek.hozzátartozóinak Bagdádban. Megérkeztem az utcámba. hát jogtalanul meg akarod kaparintani a jószágot. hogy visszatérhessek szülõvárosomba. rabszolgákat. kísérõket. és vele együtt jó néhány útitársa. Örültem. és bevezettek El-Mahradzsán királyhoz. a szél és a hullám kedvezett. Meggazdagodtam az õ szolgálatában. és nyilvánvalóvá lett elõtte. akik szintén partra szálltak. és sokra vittem mellette. hogy én vagyok annak a holminak a gazdája. az áru tulajdonosát?” Azt felelte: „Tengerjáró Szindbádnak hívták. és hogy az átnyújtott ajándék azokból való. aztán elmondtam még néhány körülményt.” A kapitány felkiáltott: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. hogy elindultam vele Bagdád városából. és viszontláthattam hazámat. és megtett a város kikötõjének lajstromvezetõjévé.” Aztán átadták az áruimat. Szóval: az az áru. hogy árumat hiánytalanul és épségben visszakaptam. hajóra szálltam. nem gondoltuk. És amikor a hajósok indulni készültek. és az utazásomhoz dúsan megajándékozott a városban kapható mindenféle portékával.megsegített. akinek ajándékul adtam õket.” Mikor meghallottam szavait. Majd útnak indultam Bagdád városába. amikor hallottad a történetemet?” A kapitány így felelt: „Mivel te megtudtad. És amikor megmozdult az a hal.nem hiányzott egy darab sem. Vásároltam magamnak szolgákat. használati tárgyat és szerszámot vásároltam a városban. Nagyot kiáltottam. amíg épségben megérkeztünk Baszra városába. De elszámítottad magadat! Mi jól láttuk.„Hallod-e kapitány . nagy Alláhnál! Már senkiben sincs tisztesség. hogy megmenekültél a vízbefúlástól. Elbúcsúztam tehát tõle. akik közül senki sem menekült meg. és találkoztam El-Mahradzsán király lovászaival. amelyet viszel. Elmondtam a királynak. csak a magasztos. Partra szálltam. kivettem belõlük néhány értékes és drága árut. aki tudott. miért beszélsz így. ami velem történt attól kezdve. minden barátom. akkor.” Megkérdeztem a kapitányt: „Hogy hívták azt az embert. Belefúlt a tengerbe. hogy van olyan rakományom. kapitány. de Alláh új élettel ajándékozott meg. A király istenhozzádot mondott. hogy ez az a hajó. és õ elhalmozott jótéteményeivel. de Alláh magasztaltassék a neve! . akirõl szóltál. hogy te vagy az áruk tulajdonosa?” Így szóltam: „Te. mert bizony a hazugság a képmutatók ismertetõjele. Neki elmondtam a történetemet. elmentem a királyhoz. hát hogyan állíthatod. és pihentünk egy kis ideig. és megmentett a vízbefúlástól egy nagy dézsa segítségével. hallgasd meg a történetemet. hogy az igazat beszéltem mindenben.

sok barátságot kötöttem. vevõk és kalmárok.ket. elfeledtem. fogta az ajándékokat. Ezután a tengerjáró Szindbád a szárazföldi Szindbádot ott tartotta vacsorára. és kiméretett neki száz mithkál aranyat. összecsomagoltam. ó. telkeket. A kapitány lebocsátotta a horgonyt. amíg a végzet egy szép szigetre nem vetett bennünket. És elfelejtettem minden fáradságot. És amikor a társaság többi tagja is megérkezett. ételt-italt hordatott fel. tengerrõl tengerre. a kalmárok és az utasok partra szálltak a szigeten. ház-tûz nem volt. körénk gyûltek a kereskedõk. bevásároltam az utazáshoz szükséges mindenféle árut. barátaim. ha Alláh éltet. Jó utunk volt. Elgondolkozott rajta. hallgatták madarak dalát. ahol lombos fákon. bekalandozzak országokat-szigeteket. veszõdséget. a vigassággal. vagyis a második utazás Tudjátok meg. És holnap. . nyájas volt hozzá. és mindenütt. és adtunkvettünk meg csereberéltünk. hogy pénzt keressek. és igen-igen csodálkozott. Sokat érintkeztem ismerõseimmel. Magamhoz vettem hát a vagyonomból egy nagyobb összeget. alant folyók csergedeztek. Ez volt az elsõ utazásom. Mikor pedig a reggel beköszöntött. hogy adják-vegyék. mint azelõtt. dicsõítették az egy Isten hatalmát. mint azelõtt volt. felvidult a lelkük. hogy mennyi vész viharzott el felettem. vágyam támadt. kínlódást. Otthon lefeküdt és elaludt. elment a tengerjáró Szindbád házához. madárhangok zengedeztek. és ment útjára. amikrõl tegnap már szóltam nektek. ért gyümölcsök lengedeztek. a vigasságok teljében. finom ételeket ettem. aztán kimentem a kikötõbe. sétálgattak a fák alatt. hogy mikor benne voltam az élvezetek sodrában. ahol kikötöttünk. sehol ember. válogatott italokat ittam. És így szólt hozzá: „Nagyon megörvendeztettél ma kedves társaságoddal. Szépen telt az idõ. nem törõdtem egyébbel.” A teherhordó pedig hálálkodott. Így ment a sorunk. és így szólt: A tengerjáró Szindbád második meséje. jó vitorlákkal. és ekkor a tengerjáró Szindbád beszédbe kezdett. bement hozzá. birtokokat. felhordattam rá a rakományomat. terhelt ágon. az ország nagyjai. számkivetettséget. Vettem házakat. elmondom nektek hét utazásom másodikának a meséjét. csodálták a leghatalmasabb király uralmát. És így folyt az életem. mint a gyönyörökkel. egy szép napon kedvem kerekedett az emberek országait beutazni. mi minden érheti az embert. de ameddig a szem ellátott. és több kalmárral együtt még aznap tengerre is szálltam. virágokból jó illatok terjedeztek. és amint ott szemembe ötlött egy új és csinos. szóval igen elõkelõ úr lettem. még többet. szigetrõl szigetre haladt a hajónk. többet. mi minden eshet meg vele. leültette maga mellé. népes személyzettel és minden kényelemmel felszerelt hajó. Szindbád istenhozottal fogadta.

Így élveztem a jólesõ fuvalmat és fûszeres jó illatot. Aztán elkezdtem töprengeni. és szorosan a madár lábához erõsítettem magamat. pedig mily nyugodtan ültem házamban és otthonomban. nem voltam ellátva enni-innivalóval sem. Alkonyodott. hogy ez a kupola nem más. hogy sima tetejére felmásszak. aki kiszabadított a szigetrõl. sem erõm. hogy rábukkanok valakire. és kicsinyeit elefántokkal eteti. és a levegõbe emelkedett velem.kegyelmében részesített. nem voltam híján se pénznek. mivel valami ennivalót is hoztam magammal. Elõször azt gondoltam. Hát egy hatalmas testû. se semmiféle jónak. Szántam-bántam keservesen. aki sohasem alszik! Ekkor felkeltem. mint itt ezen a szigeten ülni. körüljártam a kupolát. sem ügyességem nem volt. a madár hatalmas rikácsolással leszállt a tojásról. Nem voltak velem földi javak. Alláhnak. és röptében elsötétítette a napot a sziget felett. madarakat. szigeteket és homokzátonyt láttam. hogyan juthatnék a belsejébe.” Egész éjjel virrasztottam. hogy búcsút mondtam Bagdád városának. de csak eget. amikben engem Alláh . hogy kiköltse. hogy bágyadtság szállt reám. tetejérõl jobbra-balra szemlélõdtem. olyan magasra. hogy azt hittem. mert a hajó minden utasával továbbvitorlázott. Ám a szellõ oly kellemesen és simogatóan fújdogált. városba. A madár pedig karmaival . emberek közé. De amint még élesebben kémlelõdtem. odábbálltam. és íme. Még jobban elámultam. és beköszöntött a reggel.Én is partra szálltam a többiekkel. Majd felkeltem. hogy él valamelyik szigeten egy óriási madár. és majd nem tudok róla. de semmiféle ajtót nem találtam az épületen. szárnyával befedte. Velem sem kalmártársaim. amit egykor régen utazóktól meg világot járt emberektõl hallottam. hogy elalszom. és így szóltam magamban: „Talán majd elvisz valami országba. És miután nagy remegve lecsavartam a turbánomat a lábáról. körüljártam. kétségbeesetten átkoztam magamat. és oly könnyû lett a lelkem. és egy magaslatra szállt le. és lám. És amint hajnalodni kezdett. és megint tengerre szálltam. Felmásztam egy magas fára. a sziget távolában egy fehér tárgyat vettem észre. hogy oda nem vesztem.magasztaltassék az õ neve! . lepihentem és mély álomba merültem. és feléje tartottam. és eszembe jutott egy történet. italokat. és a nap már nyugovóra hajlott. sem a tengerészek nem gondoltak. vizet. Leszálltam a fáról. csüggedt lélekkel és végsõ kétségbeesésemben így szóltam: „Addig jár a korsó a kútra. ötven lépést tett ki. Ha elsõ ízben ép bõrrel meg is menekedtem és jótét lélekre találtam. mert ülni egy percig sem volt sehol nyugtom. de amidõn ismét felserkentem. hozzáláttam a falatokhoz. Jobb lesz. már elérte az ég csúcsát. hordtam finom ruhákat. leoldottam fejemrõl turbánomat. mert attól féltem. aki lakott tájra vezérelne?” És nagy-nagy sírásba-jajgatásba fogtam szomorúságomban. akár az eszelõs. szaporán. és hozzá térünk vissza!” Aztán õrjöngeni kezdtem. Közelebb léptem. Azt tudniillik. pedig mennyi szörnyû veszélyen estem keresztül elsõ utamon. most hogy remélhetem. se földi. amikor egyszerre csak a napot eltakarta valami a szemem elõl. hogy felhõ borult a nap fölé. Megjelöltem hát azt a helyet. elcsodálkoztam és az égre tekintettem. és megmértem a kerületét. keresztül-kasul jártam a szigetet. és ott. szörnyû félelemben (pedig a madár észre sem vett) leoldottam kötelékeimet. keserves fájdalom fogott el. míg kötélformájú nem lett. Amint talajt értem. rúkh a neve. aztán lassan leereszkedett a föld felé. óriási madarat pillantottam meg. mint a rúkh-madár tojása. gondomban-bánatomban majdhogy epeömlést nem kaptam. mikor repül el velem a madár. Azt mondtam: „Alláh teremtményei vagyunk. a madár leereszkedett a kupolára. Jobbra-balra bolyongtam. és a világ elsötétedett. szétterítettem és megcsavartam. Magam maradtam a szigeten. Elhagyottságomban. ahonnan kiindultam. egy magasan az ég felé törõ. se földöntúli lényt nem találtam. de mivel éppen nyár volt. Rájöttem hát. de mivel egy teremtett lélekre sem leltem. és emberlakta vidékre vitt magával. hatalmas méretû kupolát pillantottam meg. Amíg így elálmélkodtam. élveztem finom ételeket. fákat. Aztán derekam köré kötöttem. Így maradtam egyes-egyedül. míg el nem törik. hogy megint belekeveredtem az úti viszontagságba.dicsértessék Õ. Lábait a földre kinyújtotta maga elõtt és elaludt . fák közt csörgedezõ tiszta forrás mellé telepedtem le. a hatalmasnak mûvén. amint messzire széttárt szárnyakkal lebegett az ûrben. és hajszál híja volt. amíg csak el nem értem.

hogy szûk bejárata van. és eszembe jutott ez a história. és amibõl se levágni. se gyümölcs. Testem megborzadt. a hústömeget pedig a mellemre tettem és belekapaszkodtam. hogy csak életemet féltettem. nagy Alláhé. kimegyek és meglátom. gyémántkereskedõk csellel mégis hozzájutnak a gyémántokhoz. és a friss húsdarabokat a környezõ hegyekrõl a katlan fenekére hajigálják. karmai közé kapta. hogy még a szem sem követheti. hogy éktelen hosszú és hatalmas nagy kígyó. Alig menekülök az egyik veszedelembõl. melyet a barlang bejárata elé hengerítettem. immár biztonságban vagyok. hogy a gyémánthegyek tele vannak rémítõ borzalmakkal. és neki akart kezdeni a falatozásnak. a túlsó végén óriási kígyót pillantottam meg. Erre a látványra megint szidtam magamat meggondolatlan lépésemért és felkiáltottam: „Bárcsak maradtam volna a szigeten! Jobb volt ott. széles. nehogy azok megragadják és széttépjék õket. Nem messze egy barlangot fedeztem fel.” De amint a barlang belseje felé fordultam. amint tojásait költötte. csak a magasztos. És addig repült. mi lesz velem. máris nagyobba és rosszabba esem!” Felkeltem és lelkemet megerõsítve.felragadott valamit a földrõl. Leölnek egy juhot. a sors és a végzet kényére bíztam. amelyik ásványt és ékkövet. mindegyik akkora. karmaikkal megragadják a húsdarabokat. óriási hegység vesz körül. de egy lelket se látok körös-körül. Bejártam a völgyet. és az ég felé emelkedett. holnap. míg egy hegycsúcsra nem ért a prédájával. mihelyt hasad a hajnal. Hozzákötöttem magamat a turbánommal. turbánomba. amivel a tenger felé tovarepült. dörömbölésbe fogtak. mint egy pálmafa. és mély völgykatlan terjeszkedik. és a hegytetõre repülnek velük. amikor is a követ. És amint javában dolgozom. kábultan a hosszú virrasztástól. és felemelkedett vele a levegõbe. amit egyszer réges-régen kalmároktól. se víz. megint eltoltam. mint ebben a vadonban: ott ehettem a fák gyümölcseibõl. aztán hanyatt feküdtem. feldarabolják. megmászni meg éppen lehetetlen. aztán eszembe ötlött egy történet. Felfedeztem. magam siettettem vesztemet!” A nap már alkonyatba hajlott. és vérfoltos köntösömben ott álltam mellette. amikor hirtelen elõtûnt a sast megriasztó kalmár. mit rendel számomra a végzetem. ha elébe kerül. Ezt otthagyják a madaraknak és ragadozóknak. Elámulva mentem tovább és észrevettem. Ott leszállt. se szikla meg nem sért. ihattam a folyók vizébõl. mert a kígyók olyan iszonyatot keltettek bennem. és fejemet felemelve. Csúcsai olyan felmérhetetlenül magasak. Amint . beleraktam zsebeimbe meg ruháim redõi közé. amit se vas. hát egyszerre csak nagy darab hús esik elém a földre. ruhámba tömködtem. Leoldottam magamat a juh-tetemrõl. úgyhogy immár éji menedékhely után kellett néznem. Ott voltam a völgy fenekén. hogy e helyre beléptem. Ilyenkor a sasok meg keselyûk leereszkednek. Ilyen óriási állat még elefántot is elnyel. hogy magaslaton vagyok. de ezen a helyen nincs se fa. Csak ilyen csellel tudnak gyémánthoz jutni. úgyhogy a sas riadtan röppent fel. odamentem az állati hullához. lenyúzzák. Az egész völgy hemzsegett a kígyóktól és viperáktól. a nyers húsra aztán ráragad egynéhány drágakõ. hogy a földje gyémánt. éhségtõl és rémülettõl. az a kõ. Hát egyszerre csak rászállt egy keselyû a hullára. Mondogattam magamban: „Alláhra. összeszedtem egy csomó gyémántot. láttam. Nincs más hatalom és erõ. mint ólomkõvel. jutottam ki a barlangból. Amikor tehát megláttam a leölt állat húsát. megint lezuhan egy levágott nagy juh teteme. De kalmáremberek. aztán a ráragadt köveket leszedik a húsról. Beléptem. se letörni nem tudunk mással. bejártam a völgyet. utazóktól meg vándoroktól hallottam. A kereskedõk úgy hagyják a húst feküdni délidõig. a magaslat lábánál pedig nagy. s mint az ittas ember. a drágakövekkel meg továbbállnak. Igen elbámultam ezen. és hogy senki oda el nem juthat. Éspedig. porcelánt és ónixot is átfúr. amelyet a felhõkig érõ. és szántam-bántam tetteimet. és azt gondoltam: „Íme. nappal pedig elrejtõztek a rúkh-madár meg a sasok elõl. Ezek a kígyók csak éjjelenként jöttek elõ. és amint szemügyre vettem. láttam. és amint közelebbrõl megnéztem. Álmatlanul virrasztottam át az éjszakát hajnalpirkadásig. evés-ivás és egyéb eszembe sem jutott. én meg ott lógtam rajta. a bejáratot eltorlaszoltam egy ott fekvõ nagy kõvel. odarohannak és hangos kiáltozással elzavarják a madarakat a hús mellõl. és amint járok-kelek. De ekkor mögötte nagy rikoltozásba. Mihelyt a kalmárok meglátják ezt. övembe.

Azt a kereskedõt. ajándékokat adtam. a rinocérosz szemébe kerül. rémületében és ijedségtõl reszketve egy szót sem tudott szólni. Amikor hozzánk értek. Ha valakinek kámfor kell. Különös szarvasmarhák is élnek a szigeten. üdvözöltek és szerencsét kívántak megmenekülésemhez. én meg elbeszéltem nekik egész történetemet. melyeket a kígyóvölgybõl hoztam és zsebeimbe rejtettem. Kimondhatatlanul boldog voltam. hogy száz ember is elpihenhetett az árnyékukban. Azt kapsz tõlem. merthogy mi módon kerültem ezekbe a hegyekbe meg a völgybe. Ezek is mind úgy dobálták le húsdarabjaikat. aztán elbeszélgettünk. Ottmaradtunk néhány napig. mert ember vagyok. mint nálunk a szarvasmarha vagy a bivaly. én meg meséltem nekik. mert arról a helyrõl még senki se került ki elevenen.” A férfi megköszönte szavaimat és megáldott. és én is velük töltöttem az éjt. Aztán magukkal vittek. akkor megvakul. csak megfúrja valami hosszú eszközzel a fa törzsét. adakoztam. és zsenge faleveleket eszik. és minden rokonomat. Az óriási állatnak feje közepén tíz rõfnyi hosszú. És addig mentünk. különös történetet éltem át. alamizsnát osztottam. hogy hazatértem. Aztán láttam még sokféle bivalyt is. völgyrõl völgyre. az valóban csodálatos história. és emberlakta helyre kerültem. És mivel nem talált rajta semmit. amihez egyébként hozzájutottál volna. és hogyan menekültem el. Tengerészek és hegyet-völgyet bekalandozó vándorok mesélték nekünk. miként kerültem a völgykatlanba. Ne félj. és miért jöttél ide?” Így feleltem: „Ne félj. amit Alláh teremtett. mint a gumi. és most megkérdezett: „Ki vagy. itt becseréltem az országnak áruira és termékeire. hogy meg leszel elégedve. mert egész halom gyémánt van nálam. szörnyen megörült neki. aztán elmentünk Bagdádba. a legkülönb fajtából való kereskedõ. városról városra. Siettem utcámba. játék. a béke hónába. hogy megmenekültem. és ne csüggedj. barátaimat. és bejártam az emberek országait. Itt akkora kámforfák nõttek. mindent. a völgy alján pedig láthattuk a rengeteg kígyót. barátaimmal. és ottmarad fekve a tengerparton. Úgy legel. elmondtam minden kalandomat és az átélt . Tehát ne szomorkodjál. megáldott és hálálkodott. sõt még arany. Akkor jön a rúkh-madár. és adok belõle neked annyit. arannyal. Gyémántjaimat. míg végre egy nagy és szép szigeten fekvõ kerthez nem értünk. hogy a rinocérosz egy nagy elefántot is fel tud nyársalni a szarvával. ezért dicsértessék Alláh megmenekülésedért!” A kereskedõk kellemes. megajándékoztam egy marék kõvel. A kereskedõk pedig ekként szóltak: „Alláhra. micsoda nagy baj! Micsoda nagy kár! Mi lehet az oka?” Akkor odaléptem hozzá. és a zsírja. amilyen mifelénk nem akad. Felkerestem rokonaimat. barátomat megörvendeztettem. felkerekedtünk és áthaladtunk a magas hegységen. mennyi vész viharzott el felettem. és adtunk-vettünk. a fa maga pedig elhal. és fölfogja a fa nedvét. meglátogatott és érdeklõdött útikalandjaimról meg az idegen országok körülményeirõl. dúsan megrakodva gyémánttal. mindenfajta csodálatos javakkal és árukkal. Hisz minden egyes gyémántdarab különb mindannál. rinocérosznak hívják. amint a napon megolvad. amiben majd nagy örömöd telik. de a teste nagyobb. Én pedig tovább vándoroltam a kereskedõkkel. hangosan felkiáltott: „Alláhhoz menekülünk az átoksújtotta Gonosz elõl! Ó. ez a folyékony kámfor aztán megkeményszik. minden útikalandomat.megpillantott. kijutottam a kígyók völgyébõl. rajta emberi alak rajza látható. új életet adott neked a sors. akinek állatához hozzákötöttem magamat. biztonságos helyen háltak. és karmaiba ragadja elefántostul. mint a tevéé. Nemsokára elõkerült a többi kalmár is. szép ruhába öltözködtem. teherhordókat.és ezüstpénzt is adtak. aztán nyugodtan legel tovább a szigeten meg a tengerparton. amíg elértünk Baszra városába. és ne félj. ismerõseimmel mulatoztam. Mikor pedig eljött a reggel. De ha a szarván elpusztul az elefánt. Aki csak hallotta. Egyfajta vadállatot is találtunk ezen a szigeten. és vidám szívvel. és tüzelõnek használják. bementem a házamba. Aztán jól ettem-ittam. vastag szarv van. tréfa és egyéb szívet vidító idõtöltés közt lassan-lassan elfeledtem. és elviszi eleségül a fiainak. és nagyszerû kalandot. de odament a húshoz és megfordította.

mire Szindbád istenhozottal fogadta. De Alláh. A teherhordó az ajándékkal útjára indult. Nemsokára rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára. mert a lélek hajlik a rosszra. felszerelésünket. Akkora tömegben lepték el a fedélzetet. és kedvet kaptam. és szerencsét kívántak épséges hazaérkezésemhez. elkezdi arcát csapkodni. és megint a tengerjáró Szindbád háza felé tartott. Amint belépett hozzá. elindultam velük Bagdád városából Baszra városába. Nekikészülõdtem tehát. és amikor vidám. adtunk és vettünk. ha egyszer odakerült. hogy számoljanak ki a teherhordónak száz arany mithkált. hogy megint kereskedjem. ahogyan tegnap elmeséltem. boldogan.veszélyeket. utasok. és holnap. mi a baj?” Ekkor azt felelte: „Ide figyeljetek. amikor megjöttem második utazásomról. hogy ha egyiküket megöljük vagy megütjük. elbeszélem nektek a harmadik utat. a tengerjáró Szindbád felvette a szót. aki a hajó peremérõl vizsgálja a tenger tájait. felkelt a teherhordó Szindbád. Az emberek felette elcsodálkoztak sok kiállott viszontagságomon. és elindultam a magasztos Alláh nevében. szép reggelt kívánva üdvözölte. Alláh irgalmazzon nektek. és megölnek mindnyájunkat. mert ez még csodálatosabb. és Szindbád ismét meghagyta. és kisodort bennünket a nyílt tengerre. Felszálltam a hajóra. ahonnan pedig még teremtett lélek vissza nem jött. szigettõl szigetig. Szívemben mindnyájunk vesztét érzem. Aztán ettek-ittak. halljátok harmadik utazásom történetét. mindnyájan igen bámultak a hallottakon. kapitány. nagy tömeg árut vásároltam be a tengeri utazáshoz. Kimentem a tengerpartra. és mindenhol. haszonra tegyek szert. nyereségre. és az elbeszélés véget ért. elvégezte reggeli imáját. és nagy vidámságban. már körül is fogták a hajót a majmok minden oldalról. és leült vele. boldogan élveztem a szabadulást és a nagy vagyont. amelyeket elmeséltem. és körülöttünk zúg a tenger habja. lebocsáttatja a horgonyt. testvéreim. olyan töméntelen nagy számban voltak. igazhitû. amíg egy nap a nyílt vízen vagyunk. Szerencsétlenségünkre a végzet hatalma idevetett a szõrösöknek. nagy örömben éltem. rémület rájuk nézni is. széthordják áruinkat. amelyet szereztem. ennek a majomfajta népnek a hegyéhez. amíg lelkemben ismét fel nem támadt a vágy utazás. derûs kedvvel együtt ültek. Mert bizony: bátorság tömeggel szemben botorság. az õ segítségével és támogatásával biztonságos útnak nézve elébe. és egyszerre csak látjuk. bevonatja a vitorlákat.” Alig fejezte be beszédét. vagyis a harmadik utazás Figyeljetek. bálákba csomagoltam õket. és Alláh áldását kérte vendéglátó gazdájára. és így beszélt: A tengerjáró Szindbád harmadik meséje. Féltünk. egész testüket fekete szõr fedi. Nos. Ez a vége második utazásom élményeinek. mindent jobban tud. becsületes férfiú. aztán tépi a szakállát. mulatozva. meghasogatja a ruháit és kiabálordít. kalandok után. fodrát a bõsz ár veri-csapja. derék ember. annak parancsa szerint. ahol csak tartózkodtunk. csupa öröm és vigasság közepette. Senki nem . a rejtett dolgok ismerõje. csupa jófajta nép. Még hazaérve is hálálkodott. A szél úrrá lett fölöttünk. akárcsak egy nemeztakaró. Ronda állatok ezek. Így ment a sorsunk. És szakadatlanul hajóztunk tengerrõl tengerre. mert Alláh megtérítette nekem mindazt. mint az elõbbiek. és megláttam egy hatalmas hajót: rajta sok kalmár és utas. Amidõn a tengerjáró Szindbád a szárazföldi Szindbádnak elmondta második utazását. vagy csak elriasztjuk. amíg a többi barátja és vendége meg nem érkezett. Jó ideig éltem Bagdád városában vidáman. mint a sáskahad. azokban a régmúlt idõkben. hogy a kapitány. várostól városig. jókedvû. ha Alláh úgy akarja. amit elvesztettem. Megkérdeztük tõle: „Mondd. derûsen. Azután együtt elköltötték az estebédet.

megragadta. leültünk a vár udvarára. lesoványodottnak talált. Olyan rémület és iszonyat fogott el. azután a hajóval és mindennel. mint . mint izzó szénparázson sülni! Gyalázatos halál ez. panaszos beszédbe kezdtünk. a hegyhez sodródott. ébenfa kapujának mind a két szárnya tárva volt. mint a mészáros a vágómarháját szokta. Egyszerre csak megrendült alattunk a föld. merre mentek el vele. mint a vaddisznó agyara. csak másnap reggel ébredt fel. akár az oroszlán karmai. Most megragadták a kalmárokat meg a tengerészeket. erõteljes. és aludtunk délelõttõl napnyugtáig. hátha találunk rejtekhelyet. Nincs más hatalom és erõ. ezt azután megragadta. Bejártuk a szigetet. szintén eleresztette. tûz fölé tette a nyársat a rája tûzött kapitánnyal. Hajnalhasadáskor pedig felkelt. hogy a hátán jött ki a vége. felénk tartott. Felnéztünk. már semmibe se vettük a halált. mögötte tágas. Két szeme olyan volt. Amint közelebb mentünk hozzá. körülöttünk pedig elszórt csontok. ekörül pedig sok hatalmas kaput. megint csak kieresztett kezébõl. Nemsokára hirtelen megrendült alattunk a föld. Aztán megint leült. földje termékeibõl. csak ne kelljen tûzön pörkölõdni. Amint ezt a rémalakot megpillantottuk. udvarszerû térséget találtunk. és amikor ránk esteledett. a pár megmaradt csontot a földre dobálta. mint két tüzes láng. De nem találtunk búvóhelyet. és sirattuk a sorsunkat. és egy társam után nyúlt. voltaképpen micsodák. mi lett velünk. mint a félig levágott állat. Ezt aztán.” Felkeltünk és bejártuk a szigetet. A szemben levõ oldalon nagy. azután megint átaludta az éjszakát. és minket otthagyott. Felénk tartott. ide-oda forgatva bennünket. szétharapdáltak minden kötelet. mert az embert kerülik. meg tûzhelyek. ami rajta volt elhajóztak. magas kõfal állott. hátha elmenekülhetünk. emberformájú. s patakjaiból ittunk. amíg ínyére valót nem talált. és felfalta. rajtuk fõzõedények. mint a tevéé. pálmafa nagyságú óriási szörnyeteget láttunk leszállni a vár tetejérõl. zömök. de élõ lélekkel nem találkoztunk. Ez kövér. Akkor levette a tûzrõl. omolt a vállára. láttuk. hogy a hajó engedett a szélnek. Sárga szemük. amíg húsa meg nem pirult. nagy féltünkben megint csak visszatértünk a várba és leültünk. mint a mészáros az állatot. és a szigetre hurcolták õket. hamarosan pedig lefeküdt a kõpadra. kalmártársaim közül éppen engem ragadott kézen. fekete pofájuk van. Egyszerre csak a sziget közepén egy lakóházhoz hasonló épületet pillantottunk meg. nekünk pedig fogalmunk sem volt róla. széjjeltépte. amíg csak a hajóskapitányra nem akadt. Egymás után megforgatott bennünket. hogy erõs és magas falakkal körülvett vár elõtt állunk. tapogatta. mint elsõ ízben. mint a takaró. Amikor megbizonyosodtunk róla. a füle. maga elé tette. alacsony termetük alig négyarasznyi. ment az útjára. de hamarosan elnyomott bennünket az álom. Beléptünk a kapun. gyümölcseibõl és zöldségféléibõl táplálkoztunk. megtapogatott. földhöz vágta. izmos férfi. széles vállú. Amikor a húst elfogyasztotta. aztán hosszú nyársat hozott elõ. Megsütötte és a padon fölfalta. ahogy csirkét tép szét az ember. de legyen meg Alláh akarata. mint elõzõ nap a kapitánnyal. majd eszünket vesztettük. és akkor elment útjára. a szája akár a kút nyílása. Vele meg volt elégedve. de hamarosan megint felkelt. soha senki meg nem tudhatja. És a hajó eltûnt szemünk elõl. és mint apró falatkát forgatott a kezén ide-oda. és ugyanúgy bánt vele. fogukkal szétvágtak. jól megtermett ember volt. hogy ijedtünkben szinte holttá váltunk. neki a partnak. és addig forgatta a parázs fölött. és elnyomta az álom. és nincs menekvés innen. leült a kõpadra. Nyomorultul kell itt elpusztulnunk. De mivel az út viszontagságaitól és hányattatásaitól gyöngének. karmaival szaggatva le a csontról a húst. Fölmásztak az árbocra. és ismét úgy hortyogott. és az a fekete szörnyeteg megint felénk tartott.érti a nyelvüket. nem is tudja. úgy. és a légbõl hangos zúgást hallottunk. miután ugyanilyen módon ideoda forgatta. szemfogai akkorák. a torkába szúrta. hogy elment. a csontokat lerágta. és egyetlen rúgással eltörte a nyakát. magasra emelt a levegõbe. „Ó. minket pedig hátrahagytak a szigeten. Úgy horkolt. csak a magasztos nagy Alláhé. vagy a majmok ettek volna meg! Könnyebb halál lett volna. Most nagy tüzet rakott. ujjának körmei meg olyanok voltak. bárcsak inkább a tengerbe fulladtunk volna. hát egy fekete. Amikor ez az óriás földet ért. ajka úgy lógott le a mellére. Így tapogatott végig mindnyájunkat. Szerfelett elbámultunk ezen. ahogy az átvágott gégéjû állat hörög.

hogy valóra váltsuk. hogy csak úgy ropogtak a csontjai a testében. amelyen ültünk. testvéreim. és ily gyalázatos módon elpusztulni. Nincs más hatalom és erõ. jóllehet vízbe fúlunk. testvéreim. mint mérges eb közeledett felénk. aztán tovább csúszott.azelõtt. és vele együtt szorosan a fa törzsére csavarodott.” Ámde egyikünk így szólt: „Ide hallgassatok. felmásztunk rá. a válláig bekapta. és gyászoltuk társunkat. minden erõnkkel nekifeszülve. Õ pedig a kapuhoz tapogatózott. elõjött ismét a sárkány. egy szigetre sodort. Ennek láttára rémületünk teljében gyorsan leoldottuk az összetákolt tutajt. mi utána mentünk. válláig bekapta. Amint leszállt az éj és besötétedett. minõ csodálatos dolog! Minden egyéb halál csak iszonyatosabb az elõbbinél. De egyszerre csak visszatért egy még nagyobb és iszonyúbb nõstény szörnyeteggel. mint a másik kettõvel. Amikor kilépett a várból. így szóltunk: „Alláhra. de mi jobbra-balra szerteugrottunk. de hogyan menekülünk meg ettõl az átkozott szörnyetegtõl?” Reggel felkeltünk. és mindjárt hozzá is láttunk. Csak hárman maradtunk életben: én és két társam. Életünkért pedig nagy remegés fogott el. hogyan keres bennünket folyton-folyvást. hogy ölhetnénk meg a szörnyeteget. és a két szemébe fúrtuk a nyársakat. Mégis szörnyen féltünk tõle.” Mindnyájan így feleltek: „Mindenre van bölcsen gondod! Úgy cselekszünk. úgyhogy álmában kioltottuk mind a két szemevilágát. a három életben maradottat. magas fát találtunk. ahová Alláh akarja.” Megegyeztünk a tervben. Ha meg kell neki halnia. és kiment hangos üvöltéssel. aztán egyet felkapott közülünk. Szinte megnémultunk a rémülettõl. amíg hajó vetõdik a sziget felé. Ha nem is sikerül õt meggyilkolnunk. alig hittünk menekvésünkben. Ekkor egy hatalmas.” Ekkor így szóltam hozzájuk: „Figyeljetek rám. A tutaj minket. és építsünk belõle tutajt. és tutajt építettünk belõle. De hamarosan arra ijedtünk fel. Fát hordtunk ki a várból. de korai volt az örömünk. mint a szénparázs. Összebújtunk és azt mondtuk: „Alláhra. mint itt nyárson sülni. beugráltunk és ellöktük a parttól. amint mondod. Én a legmagasabb ágra másztam fel. életet nyerünk. és aludtunk a tetején. aztán egészen lenyelte. és kezdett felkúszni rá. a tutajra szállunk. Estefelé egyszerre csak megremegett alattunk a föld. patakjaiból ittunk. hogyan törnek össze a szerencsétlennek bordái a sárkány . meg akart fogni bennünket. és láttuk. összevissza forgatott bennünket. és felvesz bennünket. Mikor valami élelmet is szereztünk a tutajra. és nem láthatott minket. végigtapogatott egyikünket a másik után. de legalább nem vágnak le és sütnek meg nyárson. hogyan szerezhetnénk az igazhivõknek nyugtot zsarnoksága és erõszaka elõl. Gyümölcseibõl ettünk. amíg megint be nem esteledett. és a fekete rém. Amint a társamat elérte. hogy egy óriási. Akkor erõs kézzel megmarkoltuk. Ha megmenekülünk. és közben úgy hortyogott. nagy hasú kígyó kúszik körülöttünk. és mi megdermedtünk a rémülettõl. hogy a föld csak úgy rengett alattunk. és úgy bánt el vele. és bejártuk a szigetet. Eszeljünk ki valami tervet. és a parthoz kötöttük. jobb lett volna. és a halál torkában éreztük magunkat. Kóboroltunk rajta estélig. jobbra-balra tekeregve közeledett a fához. és úgy világított. ha meg tengerbe veszünk. akkor is tengerre szállunk tutajunkon. A két szörnyeteg hatalmas sziklatömböket dobált utánunk. Olyat kiáltott. Felugrott és kapkodott utánunk. csak a magasztos Alláhé! A feketéktõl és a vízbefúlástól Alláh segítségével megszabadultunk. és szabadítanánk meg magunkat a szenvedéstõl. Mily boldogok voltunk. odalopóztunk a horkoló fekete szörnyeteghez. és vitetjük magunkat a tengerrel. akkor elsõsorban ezeket a szálfákat meg valamennyit ebbõl a tüzelõfából hordjunk le a tengerpartra. megint visszatértünk a várba. hogy megmenekültünk a fekete szörny kezébõl. Egyikünket megragadta. míg a hegye vörösen izzó nem lett. fölkeltünk. mártírhalált halunk. és majdnem mindnyájunkat agyon is ütött. és erõs tûzbe tartottuk. vagy itt várjuk meg. úgy hogy hallhattam. Amikor lakomája után a padra dõlt és elaludt. az ott heverõ vasnyársakból felkaptunk kettõt. hogy a szívünk is megremegett belé. és vízbe fúlva leljük halálunkat. ha aztán valami módon megöltük õt. mintha a menny dörögne. az éjszaka beálltával pedig éji nyugovóra tértünk. ha tengerbe veszünk.

amelyek körülkerítettek. felém tartott. de fapáncélom mindig megvédett. hogy inkább holt voltam. hogy hazádba visszatérhess. Dicsértem Alláht. így szóltam magamban: „Alláhra. melyik bálákat kell a teherhordóknak meg a tengerészeknek kihordaniuk. mint eleven. és ott. mi az ott.testében. De mivel a fadarabok miatt. és átadjuk nekik az eladatlan árukat és az eladottaknak az árát. Felkeltem és bekóboroltam a szigetet. széles fadarabot a fejemre. keresztbe. és a többi kalmárral együtt a szigetre menni?” Így feleltem: „Hallom és engedelmeskedem. Így tartott ez naplementétõl napkeltéig. Itt kikötött a kapitány. Amint eltûnt a szemem elõl. lekúszott a fáról és eltûnt. keresztben a lábam alá kötöttem. ha Szindbádot feltaláljuk.és . amint kinéztem a láthatár felé. mi minden baj ért.” Az írnok így felelt: „Ahogy mondod. akár egy kamrácskában. leoldoztam magamról a fadarabokat. és egy hosszú. Szegény. ugyanolyat a hasamra. Tovább utaztunk. életben maradtam. Kikérdeztek. Éjnek idején. mert segítségedre akarok lenni. amíg csak a tengerpartra nem értem. a haszon egy részét tartsd meg fáradságod és szolgálatod jutalmául. ugyanolyat a jobb oldalamra. amikor is. én pedig az egész éjt fenn töltöttem a fán. friss édes vizet adtak innom.” És én feleltem neki: „Úgy legyen.” Amikor meghallottam a kapitánytól. A kalmárok meg az utasok mind partra szálltak.” Ekkor így szólt: „Tudd meg. aki az úton elveszett. fáradságáért az eladási ár egy részét hasznul neki adjuk. Vesztem már bizonyos volt. ahogy teszed. uram. megjelent a sárkány. a többit magunkkal visszük Bagdádba. úgyhogy szívem megint megerõsödött. és én tövirõl hegyire elmeséltem nekik. és amikor észrevett. Ezért hát egy üzletet ajánlok. most már úgy tûnt nekem a kiállott küzdelem. de nem volt hozzá lelkierõm. nemsokára eleresztett. és így szólt: „Ide figyelj. nagy veszedelmeken estél át. és áldottam õt. Amikor jóllaktam. mint amilyen a lábam alatt volt. A hajó írnoka megkérdezte: „Kapitány. add el ezen a szigeten. lelkem felüdült. idegen ember vagy. és mély nyugalom szállt belém. akkor Bagdád városában élõ rokonságának nyújtjuk át. mert semmit sem hallottunk felõle. De mert sehogy sem tudott hozzám férni. távol a nyílt tengeren hajót pillantottam meg. és azóta hírét sem hallottuk. Ha nem találjuk. Majd felruháztak saját holmijukból. és felvettek hajójukra. a magasztosat. éktelen dühvel továbbállt. mint rendesen. körém csavarodott. meghallották kiáltozásomat. A sárkánytól kiállott iszonyatok úgy elcsigáztak. és a hajósok így szóltak. és a tengerbe akartam vetni magamat. imádkozni fogok érted. milyen veszedelmeket állottam ki. aztán ételt és italt hoztak. és életedben áldhass érte. Ezzel az idegennel adassuk el hát az áruit. hal-e.és hálálkodtam neki. és íme. Hajnalhasadáskor. és feljött a nap. leszálltam a fáról. amint észrevettek: „Meg kell néznünk. Te végtelenül jóságos vagy” . ki ismét életre keltett. amíg egy szigethez nem értünk. a tengerjáró Szindbád. hogy megszabaduljak a földi kínoktól. Mikor aztán szemem láttára egészen felfalta szegényt. és hátrább vonult. Bátorságom ismét megnõtt. és úgy feküdtem ott. és melyik kalmár nevét írjam rájuk?” A kapitány felelte: „Írd rájuk a tengerjáró Szindbádnak a nevét. elõszedték portékájukat. Hirtelen. és befedték meztelenségemet. A kapitány megparancsolta a teherhordóknak meg a tengerészeknek. Azután újból nekem támadt. Most rád szeretném bízni az õ báláit. nagy álmélkodással. hátha ember. ott megtudakoljuk az elveszett ember atyafiságát. hogy adjanak-vegyenek. és nem tudjuk. mihelyt kivilágosodott. a kiállott aggodalmaktól és rémülettõl holtra válva. hogy a szóban forgó portékát szállítsák a szigetre. eszed. és amint beszéled. kikötöttek a szigeten. mert õ utazott velünk és fulladt a tengerbe a szigetnél. és a szél a magasztos Alláh kegyelmébõl kedvezett nekünk. és õk elcsodálkoztak. él-e. a többit pedig magunkkal visszük Bagdádba. dicséri a szíved. aki a szigeten visszamaradt. egy másikat a bal oldalamra. amelynek neve Esz-Szelákit. az én vagyok” .” Közelebb jöttek. és határtalan kegyelméért hálálkodtam neki. én meg a rémülettõl és iszonyattól félholtan meredtem rá. A kapitány pedig hozzám fordult. hogy volt egy útitársunk. Leszakítottam egy nagy ágat egy fáról. mintha csak álmodtam volna. átadjuk neki. Van-e hát kedved átvenni ezeket az árukat. mert bizony az élet mindenkinek drága. nem tudott felfalni. Így hát fogtam egy széles darab fát. hangos kiáltozással lóbáltam. hogy az áruk az én nevemmel voltak jelezve. és amilyen gyorsan csak bírtam. Így körös-körül fával körülvéve a földre vetettem magamat. és adják át nekem.

amikor Baszrában hajójára szálltam.” Ezek így feleltek: „Úgy van. egy részük hitt a szavaimnak. hogy én vagyok a tengerjáró Szindbád. ahol megint csak adtunk és vettünk. és ott is keltik ki. ezután pedig az történt. íme itt az az ember . ámde dicsértessék Alláh. Szind tengerében töméntelen csodálatos és különös dolgot láttam.azután felsoroltam neki olyan dolgokat. tengerjáró Szindbádnak hívták. és szavainak igazsága most napvilágra került. sokadmagával közülünk a vízbe veszett. ami történt.folytatta a kalmár -. mi pedig szintén útnak indultunk szülõhazánk felé. Ezután a magasztos Alláh engedelmével és kedvezõ széllel tovább hajóztunk. amilyeneknek párja nem akad sehol. aztán megszólalt: „Mi volt az áruid jelzése?” Én feleltem: „Áruim jelzése ez és ez volt” . ami úgy került vissza. láttak engem a gyémánthegyen. és elnyomott az álom. mint hogy Bagdád városában élt. miféle ember volt a tulajdonosa azoknak az áruknak. sem egy lelket nem találtam már ott. Ezek tojásaikat a tengerbe rakják le. ne kételkedjetek. amik kettõnk között történtek. mert hazájába készült. és hogy egy szigetnél. hogyan vitorlázott el a hajó. amennyi az állathússal föl se kerülhetett volna. hogy itt felejtettek engem. Sok ajándékot és alamizsnát . Amikor aztán megint felébredtem. Amikor elmeséltem nektek ama végtelenül csodálatos útikalandomat. és így szólt a többiekhez: „Emberek. Õ ez az ember. aki megint egyesített bennünket. áruidat ismét visszaadta néked!” Most a legjobb belátásom szerint intézkedtem az áruimról. egy darabig élesen szemügyre vett. körülvettek. és azt is elmondtam nekik. felkelt az egyik kalmár. és vagyonodat. üdvözölt és megmenekülésemhez szerencsét kívánva. és nagy örömömre sokat kerestem rajtuk ezen az utamon. Boldog voltam. Alláh áldjon meg! Tudd meg. halljátok szavaimat. és tanúskodhatnak. azt tudniillik. amelyeket nektek mondtam. és fölébredve nem találtam egy élõ lelket sem.nyugalmat. odajött hozzám. és õ adott kárpótlásul annyi gyémántot. a többiekkel én is partra szálltam. de mi nem hittünk neked. akik gyémánttal kereskednek. és köszöntöttem atyámfiait. aztán tovább indultam Bagdád felé. hogy én vagyok a tengerjáró Szindbád. Otthon felkerestem családomat. és a nevét is megnevezte.” Mikor a kapitány e kalmár szavait meghallotta. Az áruk az övéi mind. csodálatos a te történeted. így szólt: „Alláhra. így példának okáért egy tehén alakú halat. Szerencsét kívántam magamnak megmenekülésemhez és vagyonom visszanyeréséhez. és pajtásaimat. és a kalmárok mind.” A kalmárok meg a hajósok szavaimat meghallották. Ezek az áruk az én áruim. és sohase repülnek a tengerrõl szárazföldre. azért került most közénk. azután szamárhoz hasonló teremtményeket.” Most hangosan felkiáltottam. ezt a történetet mondtad el. õ függött a levágott állaton. õ ott búcsút vett tõlünk. Azután odaléptem a kapitányhoz és megkérdeztem: „Uram.„Nos. olyan becses gyémántokat. amíg Esz-Szind országába nem értünk. és üzleteikrõl beszélgettek. hogy szavaimban. Azután együtt utaztunk Baszra városába. És tudjátok. míg a kalmárok kiszálltak a hajóból. hogy egy ember lógott rajta . És kereskedtünk. ahol kikötöttünk. a tengerjáró Szindbád õ.” . és maradt egyedül a szigeten.nem akartátok elhinni. mert elaludtam. uram. De fáradtság fogott el. és rendkívüli a te eseted. kagylóból elõbújó madarakat. más részük meg csalónak tartott. most már teljesen meggyõzõdött. mert én elbeszéltem nekik egész történetemet és élményeimet veletek a hajón. Leültem a sziget partján egy kis magammal hozott harapnivalóval. és hazugnak neveztetek. és elmondta nekünk. hozzám lépett. és azóta hírét se hallottuk. Hanem amikor horgonyt vetettünk annál a szigetnél. barátaimat. és így szóltam hozzá: „Kapitány. Néhány napig ott maradtam. amiket nekem átadtál?” Õ így felelt: „Egyebet sem tudok róla. De amikor a gyémántvölgyet említettem. a többiekkel együtt. hogy levágott állatokat hajigáltunk le a gyémántok völgyébe. tudod-e. élveztem a pihenést a szép helyen. hogy ép bõrrel térhettem vissza hazámba. mikor együtt voltunk. Megölelt. sem a hajót. amíg szerencsés út után Baszrába nem érkeztünk. szokás szerint. türelmet erõltettem magamra. és hogy nem fulladtam a vízbe. és hogy én is ledobtam egy húsdarabot. mert õ beszélt nekem róluk. hogy én vagyok a tengerjáró Szindbád.

barátaim és pajtásaim körében pompás örömökben és dús kényelemben telt az életem. és mivel jócskán találtunk rajta füvet. özvegyeket és árvákat ruháztam fel. aztán az egész társaság estebédhez ült. melynek habját bõsz hullámok verik-csapják. és a hullámok kivetettek egy szigetre. ettek-ittak. és valamennyire felerõsítsen bennünket. terhünkkel és vagyonunkkal a tengerbe zuhantunk. Ez kedvesen és vidáman fogadta. Elfeledkeztem minden kiállott borzalomról. mennyi vész viharzott el felettem. pénzt keressek. Úsztam vagy fél napig.magasztaltassék az õ neve! hajónk kifutott a tengerre. Feléje tartottunk. és az éjt szállásán töltötte. elvégezte reggeli imáját. És így éltem evés-ivás és vigadozás között. finom italokat ittam. hogy szokás szerint adjanak át száz arany mithkált a szárazföldi Szindbádnak. egyszerre csak egy csapat meztelen fekete rohant ki onnan. a hidegtõl. az éhségtõl. barátaimat és pajtásaimat magam köré gyûjtöttem. hogy a lelket tartsa bennünk. Egy nap és egy éjjel ültünk a deszkán. és fölébredt a vágyam. finom ételeket ettem. és teljesen elfeledtem. De egy napon ellenszél támadt. A tengerjáró Szindbád negyedik meséje. hogy a nyílt tengeren elpusztulunk. eveztünk a lábunkkal a tengerben. mi pedig minden rakományunkkal. elfeledtem minden viszontagságot. amíg megátalkodott lelkem megint azt nem sugallotta. A kapitány. mint régebben. Most megint meghagyta a tengerjáró Szindbád. de addigra már holtra váltunk a sok álmatlanságtól és fáradtságtól. és már veszve éreztem magam. testvéreim. ami még bámulatra méltóbb.egy hajódeszkát küldött az utamba. és holnap gyere el megint hozzám. Az éjszakát a sziget partján töltöttük. még több bálát vittem magammal. Társaim ettek belõle. tengerrõl tengerre. és Bagdádból Baszrába utaztam. Ezeket a csodálatos dolgokat tapasztaltam harmadik utazásomon. egészen addig. és elment a tengerjáró Szindbádhoz. Alláh segítségével . adjak-vegyek. fölkeltünk és keresztül-kasul kóboroltuk a szigetet. apró darabokra szaggatta vitorláinkat. Végre a távolban egy lakóházat pillantottunk meg. hazafelé tartott. és még sokáig álmélkodott a kalandos történeten. és királyuk elé hurcoltak. Ekkor felhordták az ételeket. amíg megérkezett a többi jó barát. A király parancsára leültünk.osztottam szét. hogy idegen emberek országába menjek. mint az elsõ három utazásom volt. és elmesélte nekik negyedik történetét. és kedvezõ széllel vitt a hajónk több éjen-napon át szigetrõl szigetre. hogy elmesélhessem negyedik utazásom történetét is. horgonyt vetett. . hogy amint Bagdád városába visszatértem. barátkoztam. és megalázkodtunk elõtte. vigadtak. vagyis a negyedik utazás Tudjátok meg. hogy idegen emberfajtákat lássak. és több kalmárral együtt felkapaszkodtunk rá. atyámfiai. Mikor pedig rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára. Miután a teherhordó Szindbád megkapta a tengerjáró Szindbádtól kiutalt pénzt. Amint ebben a helyzetben a fölséges Alláhhoz imádkoztunk. és maga mellé ültette. S amikor végre-valahára rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára. hatalmas vihar tört ránk. ettük. felkelt. társaságba jártam. szó nélkül megragadtak. a Mindenhatónak jóságából történt ez így. Alláhnak. megálltunk a bejáratnál. Végigvánszorogtunk a parton. attól félve. Itt hajóra tettem rakományomat. Tengeri útra alkalmas becses árukat szereztem be. de Alláh . a tenger háborgott. A második napon. és a tenger közepén megállította a hajót. szomjúságtól és örökös rettegéstõl. és a város legelõkelõbb kalmárainak társaságában elvitorláztam. Majd a házigazda szót kért. és állítsák fel az étkezõasztalokat. és nem nyúltam hozzá. amilyent életünkben sohase láttunk. és amint ott álltunk. de én undorodtam tõle. és azután elénk tettek valami ismeretlen ételt.magasztaltassék az õ neve! . reggel tájban aztán szél kerekedett.

” Én hát megfordultam. hát íme egy csomó embert pillantottam meg. rájöttem. Aztán lepihentek. mi történik velük. És a nap a dombok és völgyek fölé emelkedett. hogy épeszû vagyok és mentes mindentõl. és életkedvem vissza nem tért. amiket kiállottam. Odaszaladtak hozzám. azzal a bizonyos étellel megetettek. ez elvezet a Szultán Útjára. elmeséltem neki minden kalandomat attól a naptól fogva. és aludni szerettem volna. észre sem vették. olajjal bedörzsöltek. és azt mondta: „Fordulj sarkon. hogy már csak csont és bõr voltam. megfeledkeztek rólam. otthagytak. leültem pihenni. Ha megéheztem. Amikor a pásztor megpillantott. féltemben hol futottam. Kövérre és zsírosra hizlalták õket. ennivalót hozatott. és egészen kikeltek magukból. Amikor a nap leáldozott. amíg aztán nemsokára rávirradt az éjszakára a bíbor hajnal fénysugára. és senki se tud menekülni és szabadulni tõlük!” Elmondtam nekik viselt dolgaimat. Szalámmal üdvözöltem. emberek. Nagyon elcsodálkoztak kalandjaimon. Mert társaim. Elrémültem és szánakoztam rajtuk. hisz olyan sokan vannak a szigeten. egészen addig. Senki nem gondolt velem. és amint félelemtõl reszketõ szívvel . úgyhogy nagyétkûek lettek. akik borsot gyûjtöttek. csak tömték bendõjüket. míg el nem tûntem a pásztor szeme elõl. míg õk. A víz közepén ült. A nyolcadik nap a távolban valami fekete tömeget pillantottam meg. és észrevette. Mikor ezt láttam. amint történetemrõl kérdezõsködött. Az emberevõk. Így szóltak: „Alláhra.odaérkeztem. ettem jóllakásig. õk maguk meg fövetlenül. füvekkel táplálkoztam. sületlenül falták fel õket. és bekóboroltam a szigetet. keservesen bánkódtam magam és társaim sorsán. ami a társaimat érte. elhülyülve. amint ilyen rossz bõrben láttak. õ istenhozottal fogadott. A király és mind a jelenlevõk igen elámultak kalandos történetemen. hét nap. „Ki vagy és honnan jössz?” Én így feleltem nekik: „Tudjátok meg. amit nemegyszer végigszenvedtem .mivel rágondoltam mindenre. és nagyon aggasztott a magam sorsa is. hol meg lassítottam lépteimet. hogy erre bízták az emberevõk társaim legeltetését. királyuk elé cipeltek. De mihelyt ittak az olajból. ahogy azelõtt nem volt szokásuk. hogy az asztalnál melléje üljek. míg csak jól nem laktam. ügyet sem vetettek rám. Leültem. hogyan etették meg õket. leültettek és folytatták munkájukat. Elindultam irányába. és be is dörzsölték õket vele. és olyanokká váltak. hogy megpihenjek. míg én nem nyúltam az ételhez. elvesztették az eszüket. és a király megparancsolta. és amikor felhordták. egyre közelebb értem. hogy emberevõk kezébe kerültünk. elforgatták a szemüket. mint a marhákat. Én a félelemtõl meg az éhségtõl úgy elgyöngültem és lesoványodtam. hét éjjel. hogy szegény idegen vagyok” . Itt bemutattak királyuknak. aztán megmostam . azután hajóra szálltam velük. egészen az ideérkezésemig. Aztán a bennszülöttek kókuszolajat adtak nekik inni. és leszállt a sötétség. Amikor jobban szemügyre vettem ezeket az embereket. messzirõl intett felém. és szívélyesen vendégül látott. és olyan mohón kezdtek falni. Végre egy óvatlan pillanatban sikerült megszöknöm tõlük. hogyan fogták el társaimat.hogy mind a mai napig életben maradjak. megvendégeltek. Amikor jobban szemügyre vettem. és az õ szigetükre hajóztam el.és elbeszéltem nekik történetemet és mind a szörnyûségeket és veszedelmeket. megismertem. minden oldalról körülfogtak és kérdezgettek. és mint az elmeháborodottak. Mindenkit. és jobb felé indultam. hogy Bagdádot elhagytam. Aztán tovább vándoroltam. csodálatos történet ez! De hogyan menekültél meg a fekete emberektõl. és én. egy magas emelvényen. Egyszerre csak egy pásztorra bukkantam. és egyikünk sem látta már a másikat. Átadták õket az egyik emberüknek. gondolkodóképességük eltûnt. és a királyuk számára megsütötték. akire a völgyben vagy az utakon ráakadtak. én pedig. majd levágták. mivel igen éhes voltam. Egy ideig ott pihentem náluk. bár nem kevésbé féltem ama meztelen emberektõl. és indulj el a jobb kéz felé vezetõ úton. szerencsét kívántak megmenekülésemhez. mint a gyöngeelméjûek. Ettõl a gyomruk kitágult. derekasan hozzáláttam. és folytattam kóborlásaimat a szigeten. alighogy ettek az ételbõl. elvesztették az eszüket. aki mindennap a legelõre hajtotta õket. de a félelemtõl. én pedig szomjúságomban és fáradtságomban ettem a szigeten termõ növényekbõl és füvekbõl. éhségtõl és fáradtságtól nem jött álom a szememre. meg is láttam közelében a szerencsétleneket. Éjféltájt megint felkerekedtem.

elõvezettem a király egyik legjobb lovát. uram. hogy nem lovagolsz nyeregben? Hisz a lovas kényelmesebben ül úgy. és megtanítottam a nyereg vázának készítésére. Én pedig sok nyerget csináltam. annak megmagyaráztam a kengyelvasat. Ne ellenkezzél. szétfosztogattam és nemezt csináltam belõle. házak. Így éltem a legteljesebb kényelemben. amely virágzó és népes. élelmiszerben. királyom? Nem ellenkezem a te szavaddal. ami engem ért. hogy ide kerültem. Ezt én még kicsiszoltam. így szólt hozzám a király: „Tudd meg. hogy kifejezzem neki részvétemet. se nem hallottunk ilyen dolgot!” Ekkor így szóltam: „Megengeded. szép.” A király így felelt: „Mi az a nyereg? Soha életünkben se nem láttunk. azt magam mellé ültettem. Elcsodálkoztam ezen. hogy egy dologban engedelmeskedj nekem. és szintén kértek nyerget. és a szolgáid közé tartozom. Majd bõrt szereztem. hogy nyerget készítsek neked. mint saját országuk nagyjainak. magammal viszem a feleségemet. befuttattam cinnel. és hosszú ideig egyetértésben éltünk együtt a legkedvesebb.” Ekkor a király azon nyomban hívatta a kádit meg a tanúkat. amit az emberre a sors kiszab. vagyonban. fölnyergeltem. meg kell történnie. hadd lásd. mi lesz vele. utána meg jöttek az ország nagyjai és mind az elõkelõségek.„Csak csinálj” . sötét kétségbeesés ült szívén-lelkén. hogy a városbéliek apraja-nagyja nemes és szép lovakon lovagol. Ekkor én azt mondtam: „Hozass nekem fát. takarékos leányt akarok hozzád feleségül adni. hogy végleg telepedj le nálunk. és megköszöntem a magasztos Alláh kegyelmét.” Ekkor így szólt: „Meg akarlak itt nálunk házasítani. úgyhogy nemsokára nagyobb tisztességem és tekintélyem lett náluk meg a királynál.” Én így feleltem: „És mi az. rabszolgákkal és cselédséggel ajándékozott meg. mert kegyelmességed. ó. idõk királya. és barátságot kötöttem a város lakóival. és zavaromban nem adtam neki feleletet.kezemet. és így vezettem a király elé. kovácsot hívattam. Aztán gyapjút vettem. hogy tiszteletben.” A király beszédének hallatára zavartan hallgattam. elfeledtem mind a kínszenvedést. környezeténél tisztességben és becsülésben álltam. Nem akarok megválni tõled. hogy adjanak meg nekem mindent. csak úgy hemzsegtek benne az árusok és vevõk. és selyemrojttal díszítettem. a palotámban. bazárokban és árukban gazdag volt. nyeregkészítõ. Vigasztaltam és próbáltam . és ne ellenkezzél szavaimmal. és eladtam õket az ország nagyjainak és az uraknak. és magamnál. Mivel jó barátom volt. adok neked lakást. aki gazdag volt pénzben. úgyhogy tömérdek pénzt kerestem. becsülésben van részed nálunk. és tüstént összeesketett egy elõkelõ. telkek. magas nemzetségbõl való. meglátogattam. Aztán búcsút mondtam a királynak. Miután a király ezzel az elõkelõ hölggyel összeházasított. nemes születésû hölggyel.” De mindennek. mit ér?” .” Rögtön megparancsolta. Gazdagon megajándékozott mûvemért. és többet nyer erõben. Megfigyeltem. Boldog voltam. sorscsapást. Azért kívánom. és nem viselném el. és senki elõre nem tudhatja. veszedelmet. õ is ugyanolyat kért tõlem. szép és kedves teremtés. mélységes bánat.felelte a király. és a királynál. elégedettségben és vidámságban. birtokok úrnõje. és ne utasítsd el kérésemet. de nyerget nem használnak. Amint vezírje meglátta. felvidult a szívem. és igen megörült a nyeregnek. hogy nyerget csináltam a királynak. Amint így egy napon nagy örömben és vígságban üldögéltem. dicsértem és dicsõítettem õt. Szívünkbõl szerettük egymást. a nyeregbe akasztottam a kengyelvasat. ó. királyom. eszes. Szép. nagy házzal.magasztaltassék a neve! . és végigsétáltam a városon. és simára fényesítettem. ha elhagynád városunkat. legkellemesebb életet mindaddig. kincsekben. Rettenetes állapotban találtam. míg Alláh . fizetést és jövedelmet utalt ki számomra. ó. Ekkor megkérdezte: „Miért nem válaszolsz?” És most feleltem: „Uram vagy. bevontam vele a vázat. és õ pompás kengyelvasat kalapált. te parancsolsz. Aztán mentem. amit tõlem akarsz. amit akarok. közénk tartozónak számítasz. A királynak megtetszett a dolog. jóságod és barátságod lekötelezettje vagyok. és egészen elragadtatva hálálkodott nekem: aztán felült a lóra. én pedig egy ügyes asztalost kértem. és megkérdeztem a királyt: „Mi az oka annak. Aztán a kengyelvashoz való kengyelt meg a hevedernek való szíjakat szereltem föl rá.magához nem szólította a szomszédom feleségét. és így szóltam magamban: „Ha visszatérek hazámba.

azután halottmosó-asszonyt fogadtak. és így szólt hozzám: „Ó. Alláh majd kárpótol még jobb asszonnyal. egy. Ekkor eljött hozzám a király és a nép jó része. elzárták a kút nyílását a nagy kõvel. ugyanabba a sírba. barátom.erõt önteni belé. és a férjjel együtt kivonultak a városból. és ne jósolj magadnak halált. megmosták a holttestet. eszem szinte megzavarodott. és elbúcsúztak tõlem. testvérem. a feleséget viszont a férjjel. ahogy ez náluk szokás. ez a mi õseinktõl öröklött szokásunk. hogy a feleségem elõbb talál meghalni. ledobták utánam a kötelet. ha a felesége itt nálatok meghal?” Azt felelte: „Ez bizony. nyakláncaival és drágaköveivel. ép és erõteljes. hogy nekem és feleségem rokonainak kifejezzék részvétüket. elmentek útjukra. és nem fogadom el a ti szokástokat. a mélyedést megint lefödték a kõvel. felemeltek egy nagy sziklatömböt. hogy sem az életben. Ekkor így szóltam magamban: „Alláhra. hogy ha a feleség meghal. miért temetik el a ti országotokban a holtakat az elevenekkel együtt?” Õ ezt felelte: „Tudd meg. ezt én nem tûrném!” Most megérkeztek szomszédom szülei. mint én. így szólva hozzá: „Ne búsulj olyan nagyon feleséged miatt. lelkedre. és elmentek útjukra. és legyen hosszú a te életed. térj eszedre. a férjet elevenen eltemetik vele. és azt mondtam magamban: „Talán én halok meg elõtte.és iparkodtam mindenféleképp elszórakozni.” Ámde õk meg se hallgattak. Nemsokára azonban megbetegedett a feleségem. Átkoztam magamat eddigi cselekedeteimért. hogy egy tágas barlang mélyén vagyok. hogy a feleséget elhalt férjével együtt elevenen eltemetjük. ami alatt kõbõl való perem látszott. és hagyományuk szerint. megérdemlem sorsomat!” Nem tudtam . leoldotta a kötelet. a ravatalra fektették. és õt is leeresztették a mélységbe. így kiáltottak le hozzám: „Oldd el a kötelet!” Amikor nem engedelmeskedtem. mert hiszen senki sem tudhatja. felemelték a követ a kútnyílásról. egy korsó édesvízzel és hét kenyérrel együtt .” Elmentem a királyhoz és megkérdeztem: „Uram. ügyet se vetettek rám. Odamentek. ahogyan ma láttad. ez történik-e idegenekkel is. holnap elveszítesz engem. Alláh kegyelmébõl. hogy vegyek el más nõt. aztán fogták a férfit. Én pedig így kiáltottam: „Én idegen vagyok. hogy a házastárs halála után párja se élvezhesse tovább az életet. amíg csak el nem értek. és barátomat felesége holttestével a kútban hagyva.” Ekkor felkiáltottam: „Alláhra. és folytonos félelemben éltem. és pár nap leforgása után meghalt. és belevetették a holttestet. sem halálban el ne váljanak egymástól. mert országunkban az a szokás. hanem megfogtak. erõszakkal megkötöztek. a tenger felé lejtõ hegységhez. Azután hordágyra tették.” Ekkor megkérdeztem tõle: „Ó. amilyen én vagyok. Amint szemem hozzászokott a sötétséghez. idõk királya.” Szomszédom keserves sírásra fakadt. mi hogy sikerül. és elindultak vele a hegy felé. mint amilyen a kutaké.” De õ így válaszolt: „Barátom. ez még rosszabb halálnem az elõbbinél. mikor már csak egy nap az életem?” Így feleltem: „Ó. sorra ki kerül” . Kis idõ múlva megnyugodtam. miután felhúzták a kötelet.ez volt az útravalója. és így szóltam: „Alláhra. és engem elevenen vele temetnek. aztán hozzáláttak. és vigasztalták barátomat felesége elvesztéséért meg saját sorsáért. íme lásd. hét kenyérrel meg egy korsó édesvízzel leeresztettek a mélységbe. Az asszonyt levetették ebbe a mélységbe. Aztán mind a barátaim meg a feleségem rokonai körém sereglettek. Mihelyt földet ért a lába.” E szavak hallatára majd megrepedt az epém bánatomban és aggodalmamban. és soha az életben nem látsz többé!” Megkérdeztem tõle: „Hogy lehetséges ez?” Õ pedig így felelt: „Ma eltemetik a feleségemet és vele együtt engem is. ahogy volt. Sok halott feküdt szerteszét. együtt temetjük el õket úgy. mellén pálmarostból font kötelet kötöttek át. láttam. felékesítették legpompásabb ruháival és leggazdagabb ékszereivel. a többiek pedig. a maguk módja szerint. hogy feleségének holttestét. és hogy adhat Alláh jobb feleséget kárpótlásul. elõkészítsék a temetéshez. és dögletes szagot terjesztett. egészséges vagy. rokonai és ismerõsei. Amikor leértem. ez gyalázatos.

aki egy halottal elevenen a barlangba került. Így szóltam magamban: „Ez bizonyosan a barlang egy másik nyílása vagy valami repedés a sziklában. Egy napon álmomból a barlang sarkából jövõ mozgás és kaparás hangja ébresztett fel. azután kenyerével és vizével megint kijöttem. nyakláncokat. emberek álltak a mélység nyílásánál. Ó. megfutamodott a barlang belseje felé. És íme. Közben így siránkoztam: „Nincs más hatalom és erõ. A barlang szélén. vagy a hegyekben pusztultam volna el. az élelembõl pedig csak igen keveset fogyasztottam. és ezt mind magammal vittem a barlangból.magasztaltassék a neve! . Egyszerre csak elgördült helyérõl a nagy kõ. jobb lett volna nekem. miután már a halált is elszenvedtem. a hegy másik oldalára. gyöngyöt. Én láttam az asszonyt. kit elevenen eltemettek. hogy ki-be járkálhassanak a barlangba. Amint észrevett engem. pedig naponként vagy kétnaponként csak egyszer ettem és ittam. így gubbasztottam. a hegy túlsó felén. míg csak ki nem másztam a nyíláson. Így tengõdtem hosszú idõn át. béke és csend tért vissza szívembe. hogy elfogyhat a kenyerem és a vizem. amelyet a barlang szélén berendeztem magamnak. amennyi elégséges volt arra. és az asszony fejére sújtottam vele. mert féltem. ékszert. fölragadtam egy halott combcsontját. De élelmiszerem már fogytán volt. már biztosra vettem. ott leültem. Ájultan zuhant a földre. hogy életben tartson. éltem megint csak jó ideig a barlangban. a ruhám fölé még a halottak ruházatából is magamra szedtem egyet-mást. míg az éhség és a szomjúság nem égette szívemet. amely a szabadba vezet. bárcsak a tengerbe vesztem volna. és csak annyit fogyasztottam belõle. lelkembe és kedélyembe. Ekkor nyugalom. és kedvükre lakmározhassanak a holttestekbõl. Mindenkit. italom. Alláhra. míg csak meg nem halt. A hegy a tenger és a város között feküdt. kitapogattam a kenyeret. agyonütöttem. és agyonütöttem mindenkit. Így tengõdtem. helyet csináltam magamnak. Magasztaltam a fenséges Alláht. szörnyû halál vár itt rám! Ó. ha kifogy az ételem. és világosság hatolt be hozzám. nehogy a készletem gyorsan elfogyjon. és egy combcsonttal a kezemben a zaj irányába tartottam. ettem egy falatot. Sok kenyeret és vizet adtak vele. hol megint kialudt. mindenféle drágakõvel kirakott arany és ezüst díszeket és egyéb drágaságokat. most másodszor és harmadszor is ráütöttem. amely hol felvillant. és a tengerparton várakoztam. Amint megpillantottam. így szóltam: „Mi történt itt?” És íme. lett légyen az férfi vagy asszony. Ekkor a kenyeret és a vizet elvittem arra a helyre. hálálkodtam neki nagy örömömben. Ez nagyon messzire terjedt.megkülönböztetni a nappalt az éjszakától.közben sok ékszert és pompás ruhadarabokat. tépelõdve. Amint az emberek a nyílást megint befedték és elmentek. irányába indultam. és aludtam. de õ engem nem látott. a holtak ruhanemûibe kötöztem õket. és sok bemélyedése volt. Elvettem a kenyerét és vizét . és sok rothadó csont még régi idõkbõl. hogy ebben a városban megnõsüljek? Alighogy egyik szerencsétlenségbõl kimenekülök. és kis idõ múlva kis világosságot vettem észre. a friss holttestektõl messzire. felkeltem. Már megint hittem az életben. ha elálmosodtam. Addig-addig veszõdtem. Minél inkább közeledtem hozzá. annál nagyobb és világosabb lett a fény. aztán lefeküdtem egy csonthalmazra és elaludtam. De nap nap után visszakúsztam a barlangba. ittam rá egy korty vizet. és én étlen-szomjan haljak. és egy halott férfit eresztettek le eleven feleségével együtt. csupán akkor ettem és ittam. Mi is csábított arra. aztán összeszedtem sok nyakláncot. ékköveket és drágaságokat láttam rajta. Aztán a lyukon át még egyszer visszatértem a barlangba. Egy óriási hegy tetején voltam. valami nyílás van a barlangon. a nõ sírt és keservesen jajgatott. és lángba nem borított. Így szóltam magamban: „Mi lehet ez?” Aztán felkeltem. a földjén mindenfelé halottak feküdtek. Követtem. Akkor felültem. vadállatok vághatták. a megmaradt kenyeret és vizet kihordtam. úgyhogy a szigetrõl senki se juthatott a közelébe. mindjárt még rosszabba kerülök. mint hogy ily gyalázatos véget érjek!” Egyre csak szidtam magamat. fölkeltem és bejártam a barlangot. egy vadállat volt. a tengerpart mellé. és egyszerre csak látom: csakugyan nyílás volt.” Hosszas megfontolás után tovább mentem a fény irányában. elvettem a kenyerét és vizét. fejdíszt. hogy Alláh . ha az éhség és szomjúság túlságosan kínzott. És megerõsítettem szívemet. hogy mitévõ legyek. csak a magasztos és fölséges Alláhé.

ajándékokat osztogattam. de sohasem láttam rajta egyebet. Felvettek a csónakba. és szokásod szerint. játékban. ruhákba meg lepedõkbe bekötve. fogadd el tõlem ezt viszonzásul azért. testvéreimet látogattam. Mindnyájan örültek. megkérdezték: „Ki vagy? Miért ülsz itt. néhány napig pihentem. aztán elindultam hazámba. Amint a tengerészek a közelembe értek. amelyet a barlangból hoztam. Ott kiszálltam. puszta emlékére is majdnem eszméletemet vesztettem. botra kötöttem. számtalanszor hajóztam el a hegy mellett. Közben pedig egyre hajóztunk. Fogtam az egyik fehér halotti leplet. és azt mondtam neki: „Uram. amit itt látsz. a holmim mindig velem volt.. Akkor aztán a hajó gazdája részére elõszedtem néhány darabot kincseimbõl. hogy a hajón lehet valaki abból a városból. hogy kerültél erre a helyre? Itt egy óriási hegy van. Egy napon sorsomon tûnõdve ültem a tengerparton. hogy kereskedõ vagyok. szigetrõl szigetre. és szerencsét kívántak megmenekülésemhez. A kapitány megkérdezte: „Hallod-e. és a végzet meg a jószerencsém segítségemre volt. hanem azt mondta: „Mi senkitõl nem fogadunk el semmit. hogy egy hajót ringat a tenger habja. De a fenséges Alláh akaratából megérkeztünk Baszrába. amit velem tettél. barátokat. felkelt a szárazföldi . mert attól tartottam. És lassanként minden kincset. holmimmal együtt egy deszkára kapaszkodtam. és ha meztelen. testvérem. és nagy álmélkodással csodálkozott. és vízbe estem. hajótörést szenvedtem. Visszatértem régi szokásaimhoz. szívélyesen és kedvesen bánunk vele . neked köszönhetem megszabadulásomat errõl a hegyrõl. és ki-ki ment útjára. mögötte hatalmas város. gyere el holnap ismét. mik történtek velem ötödik utazásomon. és Alláh . magasztaltassék az õ neve!” Így szólt.” Nem szóltam semmit arról. etetjük-itatjuk. elsüllyedt. meghallották kiáltozásomat. pajtásokat. egyszerre csak látom. hogy portékámmal együtt. kérdezõsködtem hogylétükrõl. de valahányszor eszembe jutott a barlangbeli élet feleségemmel. De most. és hogy kerültél erre a hegyre. hogy fizessenek ki a teherhordónak száz mithkál aranyat. és a halottak holmijába kötöttem. magunkhoz vesszük. te ember. mert mindaz még csodálatosabb és különösebb volt minden elõzõnél. vígságban éltem. amelyen utaztam. és magával vigyen. bevitték mindazt a holmit is. örültem menekülésemnek. A teherhordó Szindbád is hazament. kihordtam a barlangból. vacsorázzál meg nálam. és csónakot küldtek értem. sok ügyesség és rettentõ fáradságok árán. és eleveztek.megkönyörüljön rajtam. barátaimat. ami a városban történt velem. hogy a hajó. És vártam. egy nagy hajón utaztam. ki tudtam mászni erre a hegyre. Elraktároztam mindent. mivelhogy eddig mindegyik történet nagyszerûbb volt az elõzõnél. és én hosszú életéért fohászkodtam. melynek fodrát a bõsz ár veri-csapja. most már a teljes szabadulást reméltem. megajándékozzuk a magunkéból. Mikor pedig elérkezünk a biztonság révébe.” De nem fogadta el.Alláh nevében -. Ezek a csodálatosabb események történtek velem a negyedik utazásomon.magasztaltassék a neve! . vígságnak adtam át magamat. és az éjjelt végtelen örömben és vigasságban töltötte.” Elmondtam nekik. az egész társaság megvacsorázott.erre a partra segített poggyászostul nagy munka. hadd meséljem el. és örömnek. a szûkölködõket. És megparancsolta. mint vadállatokat és madarakat. aztán asztalt teríttetett. Ráültem a hajó roncsának egy deszkájára. Mikor pedig nemsokára rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára. amit magammal hoztam. megöleltem enyéimet. és a leplet lobogtatva szaladtam végig a parton. felöltöztetjük. mert még soha nem láttunk embert ezen a vidéken.” És én így feleltem: „Kereskedõ vagyok. A hajón a kapitány elé vezettek. hogy valaki erre járjon. és hajót küldjön erre a tájra. tengerrõl tengerre. Közelebb jöttek a hajójukkal. amíg figyelmesek nem lettek rám. amit csak láttam. Egész életemben járom ezt a tengert. Ha meglátunk egy hajótöröttet a tenger partján vagy valamelyik szigeten. felruháztam az árvákat.

és mihelyt a kalmárok mind a hajóra szálltak. és láttuk. És amint a rúkh odaért. és elõtûnt benne a rúkh-fióka. míg nem késõ!” A kapitány serényen hozzálátott. és berakattam báláimat. nagy mennyiségû folyadék ömlött ki belõle. A legnagyobb örömben és jókedvben bontottuk ki vitorláinkat. A tojás behorpadt. De az egyik utas így szólt hozzám: „Ó. hogy útra keljek. adtunk és vettünk. lakatlan szigethez értünk. és a sors akaratából a hajó tatjára esett és szétzúzta. Elmélkedni kezdtem ezen a dolgon. belemerültem a kedvtelésekbe. kietlen volt. élményemet és szenvedésemet. felszedte a horgonyt. A kalmárok partra szálltak. A kormány húsz darabra hullott szét. A kõ a tengerbe esett a hajó mellett. és már a nyakunkon is voltak. megölték és bõséges húst zsákmányoltak belõle. amikor egy napon egy nagy. és elpusztítja hajónkat.” De õk nem hallgattak szavaimra. és ment. Ekkor a hímmadár párja dobta ránk sziklatömbjét. majd maga mellé ültette. és felhõ került fölénk. gazdám. a hajó pedig fölés lebukott velünk a szikla okozta hatalmas hullámoktól. Odakiáltottam a kapitánynak és a tengerészeknek: „El a parttól hajóval. a nõsténymadár is odarepült hozzánk. olyan óriási ereje volt a dobásnak. hogy rúkh-tojás. attól sötétedett el az ég.Szindbád. Ez kisebb volt. meneküljünk. amíg a tengerjáró Szindbád beszélni kezdett. ezek is felrakták báláikat. A nyereség. és megláttuk. és meglátta. Körbefolyt a beszélgetés. mint az elõbbi. Én akkor a hajón voltam. hogy egy nagy rúkh-tojás. és értékes árukat vásároltam. csak egy óriási fehér kupola emelkedett rajta. jókedvûen nézegették. Ettek-ittak. fekete rabszolgáimat és inasaimat melléjük rendeltem felügyelõknek. és elfelejtettem minden kalandomat. mert eljön a rúkh. Fölemeltük fejünket. és köveket verdestek hozzá. ó. és nem tudtam a dologról. és elsiettünk errõl a szigetrõl. Bálákba csomagoltam õket. amelyek tengeri útra alkalmasak. Hát egyszerre csak eltûnt a nap. hogy megmeneküljünk. biztonságot és jó nyereséget remélve vígan voltunk. és körben keringtek a hajó felett. hogy megnézzük. Mindkettõ óriási sziklatömböket tartott karmai között. mulattak. Ekkor a párja. vagyis az ötödik utazás Hallottátok. hogy miután visszatértem negyedik utazásomból. vigadtak. hogy a rúkh-madár szárnyai fátyolozzák el a nap világát. Nagy sebesen haladtunk. hatalmasabb rikácsolást hallatva. de a kapitány odább kormányozta a hajót. mert nem tudták. hogy a tojását eltörték. elmondta reggeli imáját. a haszon és a gazdagodás nagy öröme azonban megint felébresztette lelkemben a vágyat. de a rúkh-madarak. Így folytattuk utunkat szüntelenül szigetrõl szigetre és tengerrõl tengerre. és így szólt: A tengerjáró Szindbád ötödik meséje. amíg a társaság többi tagja megérkezett. megtetszett nekem és megvásároltam. mi került közénk és az ég közé. mulatozásba és örömbe. mert nekem nem szóltak róla semmit. õ meg istenhozottal köszöntötte. Kikötöttünk. Jó reggelt kívánt neki. kelj fel és gyere. hogy még a tenger fenekét is láttuk. megpillantottam egy magas. és a szikla elhibázott bennünket. Új volt a fölszerelése. amelyikrõl mi azt hittük. és kikötöttünk mindegyiknél. testvéreim. kapitányt és tengerészeket fogadtam hozzá. és a hajó mindenestül a tengerbe merült. most ismét követtek bennünket. épp amikor a kalmárok feltörték a tojást. miután egy idõre eltávolodtak. nagyot rikácsolt felénk. és útnak indultam Bagdád városából Baszra városába. elveszít bennünket. A folyó partján jártam-keltem. nagy élvezetünk telt a szigetek és városok látásában. és gyönyörködjem idegen népek országaiban és szigeteiben. hogy kupola. nézd meg azt a tojást. Felkeresett egy kalmártársaság. amikért megfizették a díjat. Egy lélek se mutatkozott rajta: elhagyott. jó formájú nagy hajót. . hogy szórakozzunk a megtekintésével. Elõször a hímmadár dobta ránk a tömböt. míg el nem ért a tengerjáró Szindbád házához. mint a mennydörgés szava. Odakiáltottam nekik: „Ne tegyétek ezt. Kihúzgálták a héjából.” Fölkeltem hát és megnéztem. sötét lett. Így utaztunk és kereskedtünk. amitõl az ég elhomályosult.

és le nem szállt a vállamról se éjjel. . Ebbõl szoktam mindennap inni. ittam a folyók vizébõl. hogy elfeketedett elõttem a világ. és íme. vizein hûs hullámok rengtek. nyomorúságtól. Alláh segítségével . amerre csak akarta. míg be nem esteledett. Így folyt ez jó ideig. Én így szóltam hozzá: „Ó. amíg tiszta bor nem lett belõle. és láttam. és aludt kicsit. Szidtam magamat. madarai dicsérõ éneket zengtek ahhoz. és Alláh kinek neve magasztaltassék! . Ha haboztam vagy kényelmesen mentem. elvesztettem az eszméletemet. és sok száraz is volt közöttük. felkeltem. Ekkor így szóltam hozzá: „Szállj le kedvedre. és Alláht . mintha azt akarná mondani: „Végy a nyakadba. és imádkoztam hozzá. és én hordoztam. A hajó egy sziget közelében süllyedt a tenger közepébe. A foglya voltam. mert lehetetlen volt ellenkezni. a napra tettem. míg jól nem laktam. talán õ is a hajótöröttek közül való. Bementünk a sziget közepére. és megtöltöttem a szõlõ nedvével. A legkeservesebb fáradságot szenvedtem. átkulcsolta a lábaival a nyakamat. akármeddig élek is. Lerogytam a tenger partjára. és fojtogatta a torkomat. Fogtam egy nagy. erõs fáradságtól. A sziget erdeiben buján zöldellt a lomb és ág.erre a szigetre vetett ki. Ettem hát a gyümölcsbõl. derekától lefelé falevelekbõl szõtt lepelbe burkolva.és nagydolgát a nyakamba végezte. félelemtõl és a sziget csendjétõl elkábulva azonnal mély álomba merültem. és elvittem arra a helyre. Ekkor végigjártam a szigetet. és vigyél át a forrás túlsó partjára. a sok virág.magasztaltassék a neve! .” Odamentem hozzá és üdvözöltem. A nyakam köré kulcsolta két lábát. száraz tököt. a szél és a hullámok pedig elõre hajtottak. Ekkor õ fölemelte a lábát. sarkallt az édes élet szeretete. és kezével mutogatott. de szinte utolsó leheletemmel. és mint a holt ember. Felkapaszkodtam hát a partra. és láttam.dicsértem érte. Fáin érett gyümölcsök lengtek. fölkeltem vele a földrõl. Aztán ott üldögéltem a szigeten.” De õ nem szállt le a vállamról. és szerettem volna levetni a hátamról. vajon mi okból ülsz ezen a helyen?” Õ csak a fejét rázta és sóhajtott. hogy jobban tûrjem a fáradságot. Ilyen módon folyt vele az életem. és otthagytam pár napig. Megijedtem hát tõle. de nem beszélt. Így szóltam hát magamban: „Talán ez az öregember is úgy került erre a partra. amíg lelkem fel nem frissült. és így szóltam magamban: „Én jót tettem ezzel az emberrel. hogy rosszabb volt. én rájuk néztem. Jelt adott.” Odamentem hozzá. és ott feküdtem egy darabig. Ekkor fölkeltem. Egy forráshoz értem. hogy olyan feketék és érdesek. Ha ellenkeztem. hogy a Paradicsom kertjeihez hasonló. de õ szorította a nyakamat a combjaival. végigestem a földön. és körülnéztem a fák között. Aztán bedugtam a nyílását. se nappal. mint a bivaly bõre. úgyhogy gyorsan fölkeltem vele. szenvedés és nyomorúság után. és a sors. amit ez a nyakas ördög rótt rám. és hálóhelyet kerestem magamnak. seikh. Egyhuzamban aludtam reggelig.” És minden idõben és minden órában azt kértem Alláhtól . és a kezével szüntelenül ide-oda irányított. akié a dicsõség és öröklét. partján egy szép öregember ült. õ a köszöntést jellel viszonozta. soha többé nem teszek jót senkivel. de õ megint csak ott ült a vállamon.Kétségbeesetten próbáltam a felszínen maradni. rosszra fordult a magam számára! Alláhra. és nem közeledett az éjszaka. amit megmutatott. odamentem vele a szõlõkhöz.kinek neve magasztaltassék! -. mint én. felnyitottam a felsõ végét és kitisztítottam. és átviszem arra a helyre. mint az ostorcsapás. ütött. amikor egy nap a sziget egy részére cipeltem. hogy fölvettem és megsajnáltam. éhségtõl és szomjúságtól. Az átélt fáradságtól. kis. Elkaptam és evezni kezdtem rajta a lábaimmal.kinek neve magasztaltassék! . akkor felébredtem.a közelembe irányította a hajó egy gerendáját. míg szomjamat nem oltottam. ahová menni kívánt. holtra váltan a nagy. és ütlegelte a hátamat meg a vállamat. ahová menni kíván. ha aludni akart. hogy bár halnék meg ennyi fáradság. a fák közé. hogy menjek be vele a fák közé a legszebb gyümölcsökért. A fájdalom megint magamhoz térített. a vállamra vettem. és ütni kezdett. olyanokat rúgott rajtam. olyan kegyetlenül szenvedtem tõle.” Én hát azt mondtam magamban: „Jót teszek ezzel az emberrel. ahol bõven termett tök. tarkállott a sok gyümölcs. és szívem meg nem nyugodott. aztán fölébredt.

és én ettem jóllakásig. És ottmaradtam a szigeten. úgy hívják. És így szóltak hozzám: „Azt az embert. hadd igyék õ is belõle.” És õ így szólott: „Kelj fel. odamentem hozzá. tapsoltam kezeimmel. És nem változtatta meg irányát. Mikor az aggastyán ebben az állapotban látott. idegen vagyok. és vagy egy mérföldnyire eltávolodtak a tengerparttól.” Tüstént fölkeltem. visszatértek a csónakok a városba. Elbeszéltem nekik szomorú sorsomat és minden élményemet. és rájuk támadnak. hogy »A tenger véne«. megerõsíti a szívet. amik velem történtek. ahol a tenger partjára vetõdtem. sírtam és jajveszékeltem.” És íme: hajót sodor felém a tenger habja. idegen vagy a városban. és visszakerülök-e még hazámba. hogy iszom. hogy részeg és nem tud magáról. Feléje tartottam hát. de a hajónak híre-hamva sincs. hogy majd felocsúdik a mámorából. és így szóltam magamban: „Szeretném tudni. táncra perdültem a fák között. erõm megnövekedett. jelekkel megkérdezte: „Mi ez?” Azt feleltem neki: „Ez igen élvezetes ital. hogy elszórakozzam a városban. minden éjjel.” Azt feleltem tehát: „Hallottam és engedelmeskedem. és ide-oda dülöngött a vállamon. hogy meglássak valami arra járó hajót. Kiitta mind. és még nem került lélek combjai hatalmába. hogy azok éjszaka lejönnek a hegyekbõl. Egyszer éppen üldögéltem. Ezután magukkal vittek a hajóra. az horgonyt vetett ennél a városnál. és beszálltam a néppel a csónakba. Ezt a várost a Majmok Városának nevezték.” Én így feleltem: „Igen. hogy húsa összekeveredett a vérével. úgy látszik. Fogtam hát egy nagy kõtömböt a fák közül. és szegény ember. a kertek gyümölcseibõl esznek. és a hegyekben alusznak estig. felvidultam mámoromban. aki a válladon nyargalt. aztán a földre dobta. hogy kiszálltam. és várakoztam. és szállj be ebbe a csónakba. Alláh ne legyen neki irgalmas! Ezután boldog szívvel bejártam a szigetet. A legcsodálatosabb élményeket tapasztaltam e város lakosai között. a tengeren tölti az éjjelt. viszontláthatom-e családomat és jó embereimet. És ez a város a feketék országának legtávolabbi részén van. és mindenki ment a dolgára. és a város minden háza a tengerre nézett. a város népe kimegy a tengerre nyíló ajtókon. hogy megszabadultam tõle. a hajósok szintén mind odasiettek hozzám. énekeltem és jókedvû voltam. rázni kezdte magát a vállamon. uram. Egy hajón voltam. és partra szálltam. és ha valaki benn marad a városban éjszakán át. Annak a társaságnak egyik tagja. Visszatértem. odanyúltam a lábához. a majmok elpusztítanak. De féltem. és elgondolkoztam az eseményeken. csupán te! Dicsértessék Alláh megmenekülésedért!” Aztán élelmet hoztak. kimenekültem eddigi helyzetembõl. és amiket átéltem. azt elpusztítják a majmok. minden tagja és oldalának izmai elernyedtek. Ellökték a parttól. Amikor egyszer látta. csónakra és hajóra száll. Ez volt ott mindig a szokás. Én féltem tõle. és éjjel-nappal tovább haladva. Aztán lehajoltam vele. és körém gyûltek. aki megszabadult volna tõle. míg horgonyt nem vetett ezen a szigeten. Mert ha jön az éjszaka. és tágítja a lelket. intett. Erre a városbeli lakók közül egy ember odalépett hozzám. Nappal a majmok elhagyják a várost. és lefejtettem a nyakamról. és így szólított meg: „Ó. ami még benne volt. és gyere velünk. õk pedig álmélkodva csodálkoztak a hallottakon. így szólt hozzám: . Alig mertem elhinni. Megöltem õt. annyira félnek a majmoktól. a fák gyümölcse jóllakatott. Partra szálltam. leültem és ledobtam a földre. adtam hát neki. hogy adjam oda neki a tököt. Amint láttam. amivel meztelenségemet befedhettem.” És futni kezdtem vele. akkor megint visszatérnek a városba. s mivel jókedvre kerekedett. kikérdeztek helyzetemrõl. és akkor megint megkínoz. a hajó pedig tudtom nélkül elindult. a sors egy városba vezérelt bennünket. Magas házai voltak.Mert ha mámoros lettem a bortól. kikötöttek. és elmentem arra a helyre. folyó vize megitatott. mert ha a városban maradsz éjszakán át. akikkel az éjszakát töltöttem. és egészen lerészegedett. és hogy mi okból jöttem erre a szigetre. adtak valami ruhanemût. Nagyon megbántam. és álmában fejbe vertem vele úgy. Aztán ittas lett. melynek fodrát bõsz ár veri-csapja. megtart-e Alláh épségben. Amikor eljött a reggel. hogy elmulassak ebben a városban.

és felszedtem az apró kavicsokat. Egyszerre csak egy tágas völgybe értünk. Haladtunk utunkon. és mutassátok meg neki. és megtöltöttem velük a zacskót. Kalmárok voltak rajta áruikkal. amit õk. megrakodva bõségesen javakkal és árukkal. és add el. és íme: kókuszdió volt. és nagy összeget kaptam értük. Kalmár voltam. ahogyan ma tetted. saját tulajdonom. És íme. uram. amennyi hozzásegít az utazásodhoz. Így folyt az életem egy ideig. eladtam jó sokat. amit a majmok ledobáltak. menekültek elõlünk.„Ó. mert egy gerendával segített meg engem. Ekkor az emberek elkezdték a majmokat kavicsokkal dobálni. meg csereberéltem. amim volt. erre ráültem. és menj el nap nap után a csapattal. és horgonyt vetett a parton. Felszedegettem õket. te idegen vagy ebben a városban.” Átadott nekem egy kulcsot. Talán kapsz majd annyit értük. Nyilván õ is megkeresi vele a kenyerét. Olyan magas fák nõttek itt. te pedig cselekedj úgy. amint megláttak bennünket. egy csapat ember jött ki a városból. és használd fel az árát. tehetõs. kinek neve magasztaltassék!” Úgy tettem. és ami megtetszett nekem. és hozzá is láttak a kereskedéshez: adtak-vettek. és még el sem fogytak a kavicsok a zacskóból. és megköszöntem a jóságát. cseréltek. testvérem: nem értek én semmi mesterséghez. és szerencsém és hírem városszerte nõttönnõtt. elmentem az emberekkel. a hajó mindenestül elsüllyedt. nem tudom. és így szólt hozzám: „Rakd el ide a diókészletedet. vigyétek hát magatokkal. hogy visszatérhess hazádba. és Alláh többel kárpótolt . mint a többiek. De õ így szólt hozzám: „Vedd és add el ezeket. Egyikük a másiknak ajánlott. Én majd megismertetlek velük. magukkal vittek és elindultunk. És abból. egy halomba rakták a kókuszdiókat. amit láttam. amennyit elbírt. ti pedig megkapjátok a jótettért jutalmatokat. és közöltem vele.” Kimentem vele a környékre. és még aznap kibontottuk a vitorlát. amivel foglalkozhatnál?” És én így válaszoltam neki: „Alláhra. és indulj útnak a lakosok egy csapatával. És õ így felelt: „Rajtad áll a döntés. mit hogy csinálnak. máris nagy mennyiséget gyûjtöttem össze. szigetrõl szigetre és tengerrõl tengerre. amely házában az egyik helyiséget nyitotta. kiválasztottam egy nagy fát. és felmásztak a fákra.” Õk pedig így feleltek: „Halljuk és engedelmeskedünk. és ez majd hozzásegít. szóltam neki az újonnan érkezett hajóról. Ezek. és használd fel az árát. Nemsokára már nagy mennyiségû kókuszdiót gyûjtöttem össze.” Én így feleltem: „Ezért jutalom jár neked Alláhtól. ahol kikötöttünk. mint az enyém. A többit pedig tartsd ezen a helyen. Jártas vagy-e valami mesterségben. hogy emberfia meg nem mászhatta. aki összehozott a csapattal. mindennap megtöltöttem a zacskót kõvel. Ebben a völgyben sok majom volt. kókuszdióra meg egyebekre. mint õk. figyelmükbe ajánlott. Felkerestem hát társamat. amint éppen a tenger partján álltam. ahogy õ mondta. a majmok pedig letépték a fák gyümölcseit.” Üdvözöltek. odamentem és elkezdtem õket kavicsokkal hajigálni. és felkerestem azt az embert. Aztán visszatértünk a városba. és minden szigeten. És amikor a társaim befejezték a munkát. és szólok nekik az érdekedben. Megnéztem a gyümölcsöt. hogy szeretnék útra kelni hazámba. így szólt: „Vedd ezt a zacskót. hajó érkezett a város mellé. Azt hiszem. és így szólt hozzájuk: „Ez az ember idegen. kellemes idõket éltem. és én is csak Alláh engedelmével menekültem meg a vízbefúlástól. ezt jól tudod végezni. Amikor ezt megláttam. ó. eladtam valamit a kókuszdióból.” Ekkor az ember fölkelt. és ugyanazt csináltam. társam bemutatott nekik. amit hozol. Mindenkinek volt olyan kaviccsal teli zacskója. jómódú ember. megszólítottam a kapitányt. beraktam a hajóba a kókuszdiót és minden egyebet. Azután. amelyen sok majom ült. és töltsd meg sima kaviccsal a városban. válaszd ki a rosszat. a társamat. azokat hajigálták az emberekre. egy vászonzacskót hozott nekem. és mindenki annyit vitt el belõle.” Ekkor a hajóhoz mentem. hogy kell szüretelni. íme. kialkudtam vele utamat. és rám dobálták. és a legdúsabb gyümölcsû fákhoz vezettek. Mindenfélét összevásároltam. A majmok pedig kókuszdiót törtek le a fáról. és ezen a módon szabadultam meg a vízbefúlástól. volt hajóm. De hajótörést szenvedtem.

így szólva hozzájuk: A tengerjáró Szindbád hatodik meséje. hogy a teherhordó Szindbádnak számoljanak ki száz mithkál aranyat. cserébe a kókuszdióért. amíg el nem értünk Baszrába. majd Bagdád városába mentem. egy csapat kalmár látogatott meg. üdvözöltem családomat és barátaimat. hogy elmesélje hatodik utazásának történetét. vígság közepette. amit elvesztettem. Ezután a gyöngyhalászokhoz értünk. és amikor eljött a reggel. mennyire örültem. és jó reggelt kívánt neki. mulatozásban és jókedvben elfeledtem mindazt. a szolgák asztalt terítettek. nyereségem és hasznom bõségében folytattam régi szokásaimat a családi és pajtási érintkezésben. és akkor elbeszélem nektek a hatodik utazás eseményeit. felkelt és elvégezte reggeli ájtatosságát. de ennek a szigetnek a lakói még gonoszabbak. és beszélték. és nem ismerik sem az imára hívást. hosszú útról jöttek. szórakozásban. hogy minden borsbokorra egy nagy levél vet árnyékot. ha pedig az esõ eláll. mert az még ennél is csodálatosabb. ami még különb a kamárinál. és ezen terem a kínai áloéfa. De vacsorázzatok meg. az élvezet. alamizsnát és adományokat osztogattam. ha esik.magasztaltassék az õ neve! Addig folytattuk utunkat. igen elcsodálkozva a hallott dolgokon. és így szóltak hozzám: „Ó. amin fahéj és bors termett. a fáradalmakról és szenvedésekrõl. hogy . uram. barátaimat. Errõl a szigetrõl nagy mennyiségû fahéjat és borsot vittem magammal. a társaság vacsorához ült. és tovább utaztunk. kedvelik az erkölcstelen dolgokat. belépett hozzá.” Alámerültek ott az öbölben. és azt mondtam nekik: „Bukj alá a jószerencsémért és hasznomért. Itt partra szálltam.engem. a tengerjáró Szindbád megparancsolta. amit fölhoztak a számomra. Azután elindult a tengerjáró Szindbád házába. amiket magammal hoztam. Így folyt ez addig. hogy épségben megérkeztem. akik mind szerencsét kívántak. és csupa merõ öröm és boldogság volt az életem. hogy amikor visszatértem ötödik utazásomból. Ekkor a tengerjáró Szindbád hozzáfogott. remélve Alláh áldását . mint amennyim annak elõtte volt. míg a többiek meg nem érkeztek. pajtásaimat. és a szélén csügg alá. Alláh négyszeresen kárpótolt mindazért. amikor megérkeztem utamból. és sok nagyszemû és értékes gyöngyöt hoztak fel. és amennyit elvesztettem. Ezek a csodálatos dolgok történtek velem ötödik utazásom folyamán. és szünet nélkül társalogtak. Most eszembe jutottak azok a napok. Nemsokára már elfeledkeztem kalandjaimról. testvéreim. és ott pihentem kis ideig. vagyis a hatodik utazás Tudjátok meg. Ekkor asztalt terítettek. vigadozott és jókedvû volt. a tengerjáró Szindbád pedig hellyel kínálta meg. ó. amikor is adtam a gyöngyhalászoknak a kókuszdiómból. bort isznak. megajándékoztam családomat. mint a kamári áloéfa szigeteinek lakói. amit elszenvedtem. a levél félrefordul a bokorról. boldogság. sem az imádságot. Felkerestem otthonomat. Az éjszakát hajlékában töltötte. és megvédi az esõtõl. és holnap gyertek el ismét. emlékeztem. ennek terjedelme ötnapi járóföld. és a társaság evett-ivott. Alláhra jó a te szerencséd!” A hajóra vittem át. felruháztam az árvákat és özvegyeket. Beszélgettek. A teherhordó átvette a pénzt és hazament. Meglátszott rajtuk. amíg egyszer. És azután másik sziget mellett vitorláztunk el. és amikor végeztek a vacsorával. és üdvözöltem családomat. Elraktároztam mind az áruimat és javaimat. barátaim és társaim. El-Aszirát is érintettük. Leültek hát. Elhaladtunk egy sziget mellett. Itt terem a kamári áloéfa. csupa vidám idõtöltésben.

elindultam a belseje felé. A szerencse kedvezõ volt. tépte a szakállát. pompás árukat vásároltam. adtunk és vettünk. Olyan sok szép áru vetõdött a tengerpartra.visszatértem hazámba. A tenger partján összegyûjtöttünk valami élelmiszert. és íme: nagy szigeten találtuk magunkat. mert féltünk. kapitány. Amint jobban megnéztem a folyót. valahányan voltak. hogy útra kelek. Közelbõl. Értékes. Ott egy nagy hajót pillantottam meg. búcsúzkodtak egymástól. hogy szinte megzavarta az észt és értelmet. De eszünkbe jutott helyzetünk. és darabokra zúzódott. hogy kimeneküljünk belõle. gerendái szétforgácsolódtak. és így szólt: „Nincs más erõ és hatalom. nagy gyöngyökkel ékítve: királyoknak való gyönyörûség! Annyi volt belõlük. láttam. és a parton rengeteg áru hevert.teremtett. Mind a kalmárok és a többi utasok köréje sereglettek. és a folyó medre csillogott az ékszerektõl és minden drága jószágtól. Egy napon. és ott keményszik meg a földön. Ezért könyörögjünk hozzá . ami pompa. És nyers ámbraforrást is találtunk: az anyag a nap hevében úgy folyik. elkezdték siratni saját magukat. és alámerült. hogy a színe és a formája megváltozott. Vízbefúlt utasok rakománya volt. hogy eltértünk az irányunktól. hogy kifogy a készletünk. És lelkemet megint elfogta a vágy az utazás és kereskedés után. nagy veszedelembe jutottunk. amint javában hajózunk. amit nem nyeltek el a szörnyek. és utunk jó hasznot hozott. A sziget felsõ részén szálltam partra. és magukról is megfeledkeztek. és eltörött a kormánya egy magas hegy közelében. társaim. Ha Alláh nem nyújt nekünk segítséget. eszük is megzavarodott mindannak láttára. és a partra vetett ruhákba meg vásznakba burkoltuk. Én is azok közt voltam. hogy a medrében garmadával hever drágaköveknek és ékszereknek mindenféle fajtája. bálákba csomagoltam. holttestét megmostuk. megolvad. azért a szájukból a tengerbe okádják. mivelhogy éltük lejárt.magasztaltassék a neve! . néhányan elérték a hegyet.magasztaltassék a neve! -. A hajó nekiment a hegynek. a hullámok kivetik a tenger partjaira: az utasok és a kalmárok pedig. mi baj van?” És õ így felelt nekik: „Tudjátok meg. és szárazra jutottak. csapdosta az arcát. Elhatároztam hát. kalmárok és elõkelõ férfiak voltak az utasai. és ismeretlen tengerre kerültünk. Tovább kóboroltunk a szigeten. A többi utas a parton maradt. ha a nap eltûnik. Ebbe a hajóba rakattam báláimat. és ha a nap rásüt. és nagyon takarékosan bántunk vele: naponként vagy kétnaponként csak egyszer ettünk. megint megszilárdul. és sok országot megcsodáltunk. a hajóroncsok és a gazdátlan áruk. és így szóltak hozzá: „Ó. és nem tudunk megmenekülni belõle!” Az utasok. hogy mentsen ki bennünket ebbõl a bajból!” Azután a kapitány felkelt. a kapitány egyszerre csak jajveszékelni kezdett. amit Alláh . és az ellenkezõ oldalon megint eltûnt a hegyben. nagy Alláhé! Senki sem kerülheti ki sorsát! Alláhra. de gyomrukban forrón ég az anyag. hogy kioldja a vitorlákat. a tenger szörnyei meg fölbukkannak a mélybõl. és Bagdád városából elmentem Baszra városába. a hegybõl eredt. és tönkrezúzódott hajókról vetette ki a tenger. és szétömlik a tengerparton. és drága árukat vitt magával. Most a kapitány leszállt az árbocról. kicsordul a parton a forrás medrébõl. Sok hajó pusztult el itt. és szerencsésen elvitorláztunk Baszra városából. és félelem szállott reánk. városról városra. és keserves fájdalmában. és illatától az egész völgy mósusz-szagú lesz. mint a viasz. ami csak benne volt. és a közepén édesvizû folyót pillantottam meg. csak a magasztos. de hajónk heves szélbe került. Bõségben láttunk a szigeten kínai áloéfa-óriásokat meg kamári áloéfát. és most. Igen . és reményük szálai elszakadtak. De az a nyers ámbra. A kalmárok a vízbe estek. visszasodródott. bekapják és visszamerülnek vele a tengerbe. kiönt a forrás medrébõl. felindulásában végigesett a hajó deszkáján. földhöz vágta turbánját. és élveztük a dús adományt. ha felismerik. mindnyájan elveszünk. kik a hegynél partot értek. Ha meghalt valaki közülünk. A tenger felszínén aztán megszilárdul. és keserves halált halunk nagy éhségünkben. amilyenek tengeri útra alkalmasak. és felkúszott az árbocrúdra. mint a kavics. drágaság feküdt szerteszéjjel a földön. jáspiskõvel. sokan belefulladtak. És utaztunk helységrõl helységre. azután. összegyûjtik és eladják.

belefekszem ebbe a sírba. Elindultam a tutajjal a folyón.” Átkoztam magamat szûk eszemért. és visszatértem ehhez az élethez. hogy megmoshattak és eltemethettek volna! Nincs más erõ és hatalom. ha kis tutajt készítek magamnak. és kijutok a bajból Alláh engedelmével . és elérkeztem arra a helyre. De nem találsz sehol más lelket. szakítsd el láncaid. menthetetlenül!” . mint az elõzõ alkalommal. amelyek mint a kavics hevertek szerteszét. Menj! lelsz még jobb hazát. És sóhajtoztam sorsomon.sokan haltak meg közülünk. fadarabokat gyûjtöttem a sziget kínai és kamári áloéfáiból. hogy ráülhessek. negyed. vajon hogyan fordul a sorsom. Nem hittem. és ott halok meg. eltemettük. vissza se tud fordulni: akkor itt kell vesznem ezen a boldogtalan helyen. megmenekülök. és magammal vittem eleségem maradékát. és mély sötétségbe kerültem. a tutaj aligha jut keresztül rajta. kövesd az õsi sorsot. Aztán egyenes deszkákat hoztam a hajódeszkákból. leeresztem a folyóra. és elindulok vele. meg egyéb értékes dolgokat.” Legokosabbnak véltem hát. de mi is legyöngültünk a tenger okozta bélbetegségtõl. és a fákra raktam. megint napvilágra kell kerülnie. Odakormányoztam a tutajt. felraktam a tutajra mindent. Kár volna félelemmel gyötörni szívedet A gond is elröpül. és csak kis részünk maradt meg. aztán felkerekedtem. megbántam. talán lakott vidéken. hogy elmentem hazámból és szülõvárosomból. és így szóltam: „Ha még szûkebbre válik ez a barlang. jobb lesz a folyóban lelni halálomat. harmad-. Aztán fölkerekedtem. Hagyd el hajlékodat. úgy torkolatának is kell lennie. mint a folyó. Aztán elgondolkozva így szóltam: „Ahogy ennek a folyónak eredete van. azon elmélkedve. Lelked nyugodt legyen. csak a magasztos nagy Alláhé!” És még kis ideig ottmaradtam. amikor pedig nem voltam vagyonnak híján. mint a lelked. aki meghalt. ékszerekbõl. mint itt ezen a helyen. jobb földet. egyik a másik után. hanem bõségben éltem. valahol. Társaim és barátaim sorra elpusztultak. amik a szigeten voltak. Aztán lebocsátottam a tutajt a folyóra. és mindegyiket. és jó erõsen összekötöztem. akkorát. a barlang olyan szûk volt. odahordtam a nyers. hogy a tutaj szélei a sziklákba ütköztek. hogy jön a halál. A tutajt a folyó szélességéhez méreteztem. hogy tengeri utakra mentem. Aztán egyszerre csak egyedül voltam a szigeten. hisz már annyit szenvedtem elsõ ízben és másod-. hogy megmeneküljek. két fadarabból evezõformát csináltam. Sírtam és így szóltam: „Bár pusztultam volna el társaim elõtt. és igen csekély eleség maradt rám a sokból. Visszafordulni innen lehetetlen volt. a fejem pedig a boltozatba verõdött. A tutaj tovább vitt a víz folyásával. És összekötöztem õket a hajóroncsok köteleivel. A titkodat ne bízd követre vagy barátra. és több is.és ötödízben. És mindegyik utazásomon küzdelmesebb és nehezebb borzalmakon és viszontagságokon mentem keresztül. tiszta. akár az életed. és ha nincs mód rá. és így szóltam magamban: „Ha megbetegszem és érzem. amennyit tudtam. szidtam hát magamat azért. hogy élve eljutok innen és megmenekülök. szebb szerelmet. Magamhoz vettem egy csomót azokból a drágakövekbõl. amit a szigeten összegyûjtöttem. mint elég. Halálod ott leled. Ha sikerül. amit tettem. mint holtak boltjait. Lelkénél nem lehet embernek hûbb barátja. a szél pedig majd homokot hord rám és betakar. ahol megírja sorsod. kincsekbõl és nagyszemû gyöngyökbõl. ahol a folyó betorkollik a hegybe.magasztaltassék a neve! -. és a költõnek szavai szerint cselekedtem: Menj! mentsd meg lelkedet. mély sírt ástam magamnak a tenger partján. és idegen országba utaztam. Volt nekem elegem. remek ámbrából is annyit. azaz keskenyebbre csináltam. lemegyek.

Bagdád városáról. Ekkor egy ember odalépett hozzám. Szóltak hozzám. engem pedig egy csapat indiai és abesszin vett körül. amikor meghallottam. jószág. és elõszedtem a tutajról jócskán drágakövet és ékszert. mély álomba merülve. hogy a város néhány kereskedõje hajót szerel. és így szólt hozzám: „Alláhra. Azután én kérdezõsködtem az õ földjükrõl. örvendeztem. és el sem hagytam a királyi lakot.Ráfeküdtem arccal a tutajra. Elmeséltem neki egész történetemet.mindazért. és keserves nyomorúságomban elnyomott az álom. hogy el kell vesznem. és elmondták. ó. mit mondtak. Azt mondtam magamban. és lelkem erõre kapott megint. ó. és elbeszéltem nekik elejétõl végig mindent. és nagy tisztességgel bánt velem. és minden egyebet. igen megszerettetted velem: és az én szándékom. és így szólított meg arab nyelven: „Béke legyen veled. mint hogy én is elmenjek ezzel a kalmárcsapattal. rövid vagy hosszú ideig-e? Amikor felébredtem. uram. és mi minden történt velem. A barlang hol kiszélesedett. és itt találtunk téged a tutajon alva: megállítottuk hát a tutajt és kikötöttük itt minálunk. és hogy mit tapasztaltam azon a folyón. amíg be nem teltem vele. és nem adtam feleletet. olyan alacsony volt a barlang. azt sem tudom. A mélységes sötétség végtelenül elcsigázott. és a királynak adtam. Amint látták. testvérünk! Ki vagy és honnan jöttél? Mi vagy. és csak siklottam szüntelenül elõre. és eljöttünk. hozzál nekem valami élelmet. félelmem eloszlott. és megmondom. mi okból jöttél erre a helyre. hogy álom az egész. És a király nagy álmélkodva csodálkozott ezen az elbeszélésen.” És hosszú ideig éltem ennél a királynál. Tutajomat valaki egy sziget partjának tágas öblében kötötte ki. „Nem tehetnék okosabbat. Azután felkerekedtem. amíg jólesik. hogy ajándékot állíttatok össze számára. Mondd el nekünk. tekintélyben és a legjobb létben. világos nappal volt. amely a hegy belsejében beburkolt. és megszállt a rémület és félelem.kinek neve legyen áldott! . és szerencsét kívánt megmenekülésemhez. és ehhez a néphez kerültem. uram. De én nem értettem. Bevezettek a királyhoz. Így feküdtem arccal a tutajon. és azt képzeltem. mi történt. a legnagyobb tisztességben. fölkeltek és odajöttek hozzám.” Ekkor elsietett. és elküldöm veled. az ország helyzete szívet derítõ. én meg elmondtam nekik mindent. és õk megadtak minden felvilágosítást. ki és miféle vagyok. Magasztaltam hát Alláht . a kalifa kormányzatáról. Éjt-napot meg se különböztethettem a sötétség miatt. Egy nap éppen a királyi palotában ültem. A szigetre érkezett jövevények is kérdezõsködtek a hazámbeli viszonyokról. de én nem értettem beszédüket.” Így feleltem neki: „Könyörgök neked Alláh nevében. és hozott élelmet. és mindent. hogy megöntözzük rétjeinket és szántóföldjeinket. és kikérdezett.” Én azt feleltem: „Hallom és engedelmeskedem. annak is hadd mondja el. hogy fölébredtem. ami velem történt. ami történt. hogy elhagytam a folyót. ami kincs. hol meg összeszûkült. és a maga hajlékában adott szállást. aztán kérdezz.” És elmentem a . Elviszem neki. nemesfém és ötvösmunka volt rajta. áloéfát és nyers ámbrát. és a gyengeségtõl meg a fáradtságtól még mindig alszom. Kellemesen éreztem magamat. ékszer és drágakõ. ó. és én ettem. Õ istenhozottal köszöntött. mind nagy tiszteletben részesítettek. Õ elfogadta tõlem. és hogy milyen szûk volt a barlang. Ilyen állapotban folytattam utamat a folyón. bõségesen jóllaktam.” Így is lett. és megszólítottak anyanyelvükön. amit átéltem elejétõl végig. hogy igaz barátja vagy. hogy Baszra városa felé vitorlázzon. elvittek magukkal és velem együtt a tutajt mindenestül. Leírtam neki igazságos uralmát. az meg csak vitt egyre tovább. Elcsodálkozott rajta. és vártuk hogy kialudd magadat kedvedre. és mit keresel itt? Mi földmûvelõ nép vagyunk. és azt mondták: „Feltétlenül el kell vinnünk magunkkal. a kalifa kormányzata bölcs. hogy bemutassuk a királyunknak. mert éhes vagyok. A király is érdeklõdött nálam a hazai viszonyokról. mi minden történt vele. Összebarátkoztam a nép legkülönbjeivel és nagyjaival. Egymás között tanácskoztak.

újra elfeledtem. sem helyét. mint az eddigiek voltak. hogy jegyezte fel történetemet. elhalmoztál kegyeiddel és jóságoddal. akik a hajót felszerelték. felkapaszkodtam egy szigetre. Ezután elraktároztam összes javaimat és holmimat. Kis idõ múlva értem küldött a kalifa. és megmondtam. Bementem Harún ar-Rasíd kalifa elé. kezet csókoltam neki. aki majd elolvassa. és hogyan került sor az ajándékküldésre. igazhitûek ura . mint azelõtt. Vidámság. Harún ar-Rasíd kalifának pedig Bagdád városába remek ajándékot küldött velem. És a szárazföldi Szindbád otthon meghált. Ha maradni akarsz.mondtam neki -. De én vágyódom az enyéim. mert szívünknek-lelkünknek kedves lettél. kedvtelésekben és mulatozásban éltem. A tengerjáró Szindbád most asztalt teríttetett. játék és mulatozás közepette folyt életem. a családom után. A teherhordó Szindbádnak kifizettetett száz mithkál aranyat: ez átvette a pénzt. nem ismerem annak a városnak.úgy akarja.” .épségben megérkeztünk Baszra városába. Aztán nagy mennyiségû ajándékot adott kincseibõl. milyen alkalomból kapta azokat az ajándékokat. elsüllyedt. és megkérdezte. Mikor mind együtt voltak. alamizsnát és adományokat osztogattam. okulására mindenkinek.királyhoz. és elmondtam mindent. Elvitorláztunk. véges-végig minden emléket sutba vetettem.” Mikor szavaimat meghallotta.szólott a tengerjáró Szindbád -. és ki küldte.magasztaltassék a neve! . most felszerelt hajójukon. és én ajándékokat adtam minden rokonomnak. amíg Alláh kegyelmébõl . lebocsátkoztam benne a folyón. miként szabadultam ki a folyóból. és összeismertetett velük. kedves atyámfiai. sem nevét. ó. De a lelkemben megint csak . „Ó. és így mesélt: A tengerjáró Szindbád hetedik meséje. ahonnan ez való. és reményünket Alláhba vetettük magasztaltassék a neve! És utaztunk tengerrõl tengerre. A kalifa nagy álmélkodva csodálkozott mindenen. És ha Alláh . átnyújtottam neki az ajándékokat. És kitüntetett nagy kegyével. ami velem történt. Atyámfiai és barátaim eljöttek hozzám. a szél és a tenger kedvezett nekünk. barátaim . vagyis a hetedik utazás Hallottátok. a béke hónába. éjjel-nappal. nagy hasznot szereztem. mert vágyom az enyéim és hazám után. hogy mikor visszatértem hatodik utazásomból. és hazatért otthonába. A király azt felelte: „Tégy akaratod szerint. és a vendégek megvacsoráztak. a tengerjáró Szindbád szólni kezdett. még különösebb. hogyan tutajoztam a barlangban. És elszéledt a vendégsereg is nagy álmélkodással csodálkozva a hallottakon. a hazám. és tegye a kincstárba. Akkor aztán elindultam Bagdádba. mennyi vész viharzott el felettem. amely a sziget közepén folyt végig. és megfizette értem a hajódíjat. amelyen utaztam. és siettem az otthonomba. ahol kiszálltunk. ahol a társaság már gyülekezett. hát holnap elmesélem nektek hetedik utazásom történetét. és felraktam csomagjaimat. Bõséges nyereséget. és jutottam arra a szigetre. hogy útra szándékozom kelni azzal a társasággal. Én pedig ismét megállapodtam Bagdád városában. amíg rendbe szedtem magamat. ott tutajt készítettem magamnak.magasztaltassék a neve! .” És elmeséltem. Ezek voltak az élményeim hatodik utamon. Ott pihentem néhány napot és éjszakát. Így folytattam életemet jó ideig háborítatlan örömben és boldogságban. mi történt velem a városban. és megparancsolta a krónikásnak. azt is választhatod.mondtam neki -. majd reggeli imádsága után elment a tengerjáró Szindbád házába. gazdagságban. szigetrõl szigetre. Ez még csodálatosabb. maga elé hívatta azokat a kalmárokat. régi szokásom szerint ismét vígságban.„Királyom . Hanem amikor a hajó. majd hajóra szálltam a kalmárokkal. Elbúcsúztam tõle és minden ismerõsömtõl.

hiszen van bõséges vagyonom. bejárjam a tengereket. és így szólt hozzánk: „Tudjátok meg. és itt van a sírja Salamonnak. mert tudjátok meg. ennek a könyvnek csodálatos varázsereje van. hanem elpusztul. fáradt lelkem nyugalom után sóvárgott. én meg csak kapaszkodtam a gerendába. Jobbra-balra fordította tekintetét. A legnagyobb boldogságban és örömben folyt utunk. vászonzacskót vett elõ és kibontotta. és rémületbe ejtett bennünket.felébredt a vágy. kinyitotta ládáját. De hirtelen óriási szél kerekedett. ezen az utamon Alláhhoz fordulok . amikor hirtelen egy másik nagy szörny tartott felénk. kalmárokkal társuljak.kinek neve magasztaltassék! -. és elnyeli mindenestül!” Mikor meghallottuk a kapitánynak ezeket a szavait. a hajó felemelkedett. megszorította az övét. hirtelen szélvihar kerekedett a hajó orrának irányában. és ha azt mondtad. akár egy magas hegy. és készültünk a halálra. a kalmárok és az utasok a tengerbe merültek. Mert ezt a tájat úgy hívják. ezt vízzel megnedvesítette. Ledobtam magamról minden holmit.” És mindent Alláh rendelt nékem. A hullámok ide-oda dobáltak. és . ami veled történik. mert bizonyosak voltunk benne. ránézett a hajó népére.békesség legyen mind a kettõjükkel! -. Ez még nagyobb volt. és az összes bálák. Alig fejezte be a beszédét. hogy elég volt. hivatásunkról társalogtunk egymással. ó. és a harmadik lemerült. aztán megint lefelé süllyedt. Hamuszerû port szórt ki. És valahányszor egy hajó érkezik erre a vidékre. hogy hagyjak fel kapzsiságommal. éhség és szomjúság kínozott. Egészen átáztunk és báláink csuromvizesek lettek. vegyetek búcsút egymástól. mint az elõbbiek. Hajóra szálltam. és majd holttá váltunk. és tépdeste szakállát. míg elértem egy hajógerendát és megragadtam. Keserves zokogással sirattuk magunkat. mert megérdemelsz mindent. hogy a szél ellenünk fordult. amit cselekedtem. olvasott belõle. Hát most tûrd el. igen elcsodálkoztunk a közlésén. És egyszerre csak egy óriási szörny közeledett hajónk felé. Így szóltunk hát hozzá: „Jaj. Mindig viszontagságokat és fáradalmakat szenvedsz. és lelkünk elhalt az iszonyú ijedelemben és rémületben. A szél kedvezett nekünk. és Bagdádból Baszra városába szállíttattam õket. Olyan robajt hallottunk. Azután a hajó kapitánya fölkelt. mert féltünk. ami csak rajta volt. és felmászott az árbocra. feltûrte a köntösét. és elvitorláztunk épségben és biztonságban. Aztán magamba szálltam. hogy tengereken utazol. Iszonyatosabbat és nagyobbat nem láttunk soha. és néztük a szörnyet. Elbúcsúzkodtunk egymástól. mégsem elégelted meg. Vádolni kezdtem magamat azért. akkor hazudtál. csapdosni kezdte arcát. ami ér. de íme: egy harmadik szörny is közeledett. és a legkeservesebb nyomorúság és félelem. és sirattuk magunkat. hogy elnyelje a hajót mindenestül. és így szóltam: „Igazán. és a világ legtávolibb tengerére vetett bennünket. és ebben a sírban óriási tengeri szörnyek laknak. és heves zápor szakadt ránk. mi újság?” És õ így felelt: „Kérjétek Alláht . odaúszik hozzá a tengerbõl egy szörny. nem menekül ki belõle. Gerendái szertehullottak. hogy mentsen meg a veszedelemtõl. hogy Királyok Égöve. egy nagy sziklára esett és darabokra forgácsolódott. Betakartuk báláinkat nemezzel és vászonnal. Most a három nagy szörny elkezdett a hajó körül keringeni. mint a hangos mennydörgés. Dávid fiának . hogy aki a tengernek erre a tájára vetõdik. hogy az esõ megrontja áruinkat. ami ránk zúdult. te nem térsz meg soha. Ott megláttam egy útrakész hajót. egyetlen ruhadarabot tartottam magamon. amibe jutottunk. és elértünk Kínának Medinatusz-Szin nevû városába.és megalázkodtunk elõtte. és új dolgokat ismerjek meg. megszagolta. és így szóltam magamban: „Ó. De amint egyszer így békésen utaztunk. barátságot kötöttem velük. Egészen elvesztettük az eszünket és értelmünket. hogy fordítsa el tõlünk a csapást.kinek neve magasztaltassék! -. a hajó hirtelen fölemelkedett velünk. Felkapaszkodtam és ráültem. bámultuk rettentõ alkatát. mester. és õszintén szánom-bánom az utazást. Tengeri útra alkalmas bálákat csomagoltam hát össze csupa értékes áruból. és benne elõkelõ kalmárok társaságát. utasok. és elkezdtünk könyörögni Alláhhoz . utazásról.” A kapitány aztán lekúszott az árboc tetejérõl. és sirassátok magatokat. úsztam egy kicsit. aztán várakozott kicsit. Ezután a ládájából kis könyvet vett elõ. hogy vándorolva megcsodáljak idegen városokat.kinek neve magasztaltassék! . most azt jelzi. tengerjáró Szindbád. hogy elérkezett a végünk. A szél és hullámok játszottak velem a víz színén.

a túlságos nagy éhségtõl. Ekkor elmeséltem vendéglátó gazdámnak a történetemet elejétõl a végéig. Nagy völgy volt ez. Végigjártam a szigetet. biztos voltam vesztemben. és dicsértem Alláht . vágyam teljesül. Az emberek meglátták a tutajomat. és családja örvendezett nekem. nagy szigetre sodort. két napot.megmenekülésemért.magasztaltassék a neve! -. és járjanak kezemre minden kívánságomban és dolgomban.magasztaltassék a neve! . amilyen nehézségeket szenvedtem az elõbbi utazásomon. de ha megszomjaztam. amin régebben hajóztam. Mikor ezt megláttam. és úsztam vele a folyón lefelé. ittam a folyó vizébõl. mert eszembe jutott. kedvteléseimet. csak a magasztos nagy Alláhnál!” A tutaj tovább rohant. És a seikh nagyon elcsodálkozott mindezen. Azután szolgái meleg vizet hoztak elém. éhségemben és félelemben. végsõ kimerültségemben. befödtem meztelenségemet. hálót meg kötelet vetettek felém. és hajóztam egy napot. míg jól nem laktam. Eszembe jutott a tutaj. istenhozottal üdvözölt. rabnõi pedig selyemtörülközõt hoztak. hogy leesem róla. amíg a sziget másik végére értem. Aztán végiggondoltam elmémben régi jómódomat és boldogságomat. elvitt a házába. amíg lelkem újra megerõsödött. szívem megnyugodott. Amikor a fürdõbõl kijöttünk. hogy leszálljak róla a hegyoldalra. És a negyedik napon a seikh odajött hozzám. mert a hullámok jobbra-balra dobáltak a folyam közepén. mint a szél. hogy álljanak rendelkezésemre. és itt eltûnt a sziklák közt. és meg akartam állítani a tutajt. Ezt látva. Megragadtam a tutaj szélét. hogy mind drága szantálfa volt. A tömegbõl egy idõs férfiú. Egyszerre a tutaj egy magas hegyhez ért. és én megmostam kezemet. Alláh segítségének köszönhetem. Úgy estem közéjük. és vitte a tutajt velem együtt. és külön helyet jelölt ki számomra háza egy részében. és én. féltem. Azt mondtam magamban: „Ha megmaradok. aztán egy tágas helyre ért. és így szóltam: „Nincs másutt erõ és nincs hatalom. Aztán a fürdõbe vezetett. szívem megszabadul a fáradalmaktól és keservektõl.” És sírva alázkodtam meg a magasztos Alláh elõtt. a sok örömöt. álmatlanságtól és félelemtõl. olyan hatalmas zúgással. Aztán a seikh felkelt. hogy útra keltem. és meghagyta szolgáinak és rabnõinek. Így úsztam a gerendán egy napig. és megtörültem számat. mint a dörgés. amíg felüdültem. vígságot. és keblem kitágult. sem a parthoz nem tudtam vinni. rajta keresztülzúgott a folyó. három napot. testem megerõsödött. félelmem eloszlott. amikor a harmadik napon az áramlat egy lombos fákban. Ha így megmenekszem. és szürcsöltem a patak vizét. és Alláhhoz fordulok . nagy folyót pillantottam meg. akár a holt ember. hûs forrásban gazdag. amíg végre egy pompás. ha elpusztulok. összekötöztem a tutajt. De a víz sodra elragadott. és olyan sebességgel. talán kiszabadulok ebbõl a helyzetembõl. egy részletet sem felejtve ki. Elõkelõ helyre ültetett. és a folyóról partra vontatták jármûvemet.soha életemben többé sem nyelvemre. mint egy kábult madárfióka. az egész idõ alatt nem ettem semmit. élveztem a gyümölcs ízét. Aztán tovább utaztam. és azt mondtam magamban: „Ahhoz hasonló tutajt kell csinálnom. Olyan voltam. és a túlsó oldalán egy édesvizû.” Fahasábokat gyûjtöttem. népes város elõtt száguldottunk el. és dús lakomát készített részemre: ettem hát. szánva-bánva. és így szólt: „A te . ahogyan a szemérem parancsolja. erõsítõ italokat és finom illatszereket hozott. jól épített. méltóságos külsejû seikh közeledett felém. és elmémet kellemes jó érzés hatotta át.” Tutajra szálltam hát. A tutaj meg tovább rohant a víz sodrával a völgyben. leszárítottam kezemet. Nem tudtam megfékezni. csak késõbb tudtam meg. amelynek nincsen párja a világon. Majdnem mindig aludtam. És amikor összeszedtem a hasábokat. aztán még egy napig. amint a folyó közepén sodorta lefelé a víz. és lelkem feléledt. a sziget ágait és füveit kötélnek megsodorva. sem eszembe nem veszem. féltettem életemet. Ettem-ittam. és néhány szép ruhadarabot adott át. Így éltem a vendégszeretet házában három napig jó evés-ivás és édes illatok élvezetében. és sodródtam a hegy belseje felé.

seikh bátyám. onnan le a piacra. Kölcsönösen megszerettük egymást. El is jöttek. hogy végtelenül szép. ami a kezemben van. Cselekedj úgy. micsoda árukról van szó. és lehetetlen bármiben is ellenkezni veled. hogy állapotuk minden hónapban megváltozik: szárnyuk nõ. fiam. és egymást kínálták túl. alakra sudár. máris eladtam neked. de ha nem kínálnak érte annyit. áldás lesz azon. amivel kereskedhetsz. teljesíted óhajomat. amint jónak látod. lerakom áruidat számodra az én raktáraimba addig. hogy szétszedte a tutajt. fiam: eladod nekem ezt a fát száz arannyal többért. és azt mondtam magamban: „Cselekedj az õ akarata szerint. korra fiatal. amíg ezer aranyig verték fel a vételárat. amíg az adás-vétel napjai el nem érkeznek. aranyláncok. hogy meglásd. és õ megbízta a kikiáltót. és õ hozzám adta a leányát. ne aggódj. és fiam leszel. olyan lettél számomra. mert én megõrzöm számodra. és meg is kaptam az árát. Amint érintkezésbe léptem a város lakóival. ajánlok neked valamit. vagy inkább vársz még egy darabig.” Elmentem vele a piacra és ott megláttam. én pedig visszamentem vele a házába. arányos növésû nõ. megtetszett nekem. és remélem. én pedig rád ruházom minden tulajdonomat. Azt szeretném. Nagy mulatságot és ünnepséget rendezett számunkra. hogy hozzák el a kádit és a tanúkat. hogy vedd el feleségül. és tedd azt. semmit se szóltam. ó. A tutaj szantálfából volt.” Erre megkérdezte: „Mondd.” A seikh ekkor megparancsolta legényeinek. bájakban gazdag. ami kezem birtoka. és minden. mivelhogy õ volt a seikhjük. és így szóltam magamban: „Honnan van nekem portékám. és átadta nekem a kulcsot. A kalmárok beiktattak a hivatalába.” Én azt feleltem: „Ez az ügy a te ügyed. én átveszem az árát a te javadra. Megint eltelt néhány nap és néhány éjszaka. amin érkeztem. amennyit elégnek találsz. és mikor bevezetett leányához. és minden. most pedig én kerültem a helyére. mindent. telepedjetek le a mi vidékünkön. A kalmárok odasereglettek. leszámolta kezemhez a fa teljes árát. és így szólt: „Hallgass ide. sok borzalmat átvészeltem. fiam. Ha látjuk.társaságod felvidított bennünket. kincsekben. aztán elzárta vaslakattal. és ne töprengj. Ekkor beszüntették az árverést. mirõl van szó. De van egy leányom. és vele maradtam jó ideig végtelen örömben és boldogságban.” Gondolkodtam a dolgon. mintha atyám volnál. senki sem akadályoz meg benne. gyönyörû termetû. a tied. amelyeknek értéke sok-sok ezer aranyra is rúgott. de felbecsülni nem is lehetett. értékes gyöngynyakékek és egyéb kincsek díszítették. Ha kereskedni akarsz. leültünk. és amit te cselekszel. El akarod-e adni ezen az áron.” Én hallgattam. ó. azt vettem észre. megnyitották a versengés kapuját. töltsd be te a helyemet.” Egy kicsit elhallgattam. egész cselédsége az én rendelkezésemre állt. és mindenki csak az õ tudtával és beleegyezésével vásárolhatott. mint amennyit a kereskedõk ígértek?” Azt feleltem: „Igen.” Megkérdeztem tõle. ítéletem és tudásom meggyöngült. és házigazdám szavainak mi az értelme?” A seikh pedig azt mondta: „Fiam. Tedd hát azt. Én pedig rátettem kezemet birtokára: minden rabszolgája. ó. összeházasítlak leányommal. Apját aztán magához szólította Alláh magasztaltassék a neve! Elõkészítettük tetemét a sírbatételre és eltemettük. hogy akad vevõ. a városban . beléjük rakta a pénzt. és vele az ég felsõ rétegeiben röpködnek. aki kielégítõ árat ad az áruidért. zacskókat vett elõ. és gyere velünk a piacra. amit akarsz. láttam. amit te akarsz. hirdesse ki. és õ így felelt: „Hallod: én már megöregedtem. hogy eladó. és ha engedsz óhajomnak. dicsértessék Alláh megmenekülésedért! Volna-e kedved most felkerekedni és eljönni velem a folyó partjára. és vissza akarsz térni a hazádba. mert õ volt a fõnökük. Öregember vagyok. és ekkor a seikh így szólt hozzám: „Kedves fiam.” A seikh most megparancsolta szolgáinak. mert csak a javadat kívánom. és a seikh hozzám fordult. ami a tulajdonom. Õ pedig így folytatta: „Fogadd meg. és amit jónak látsz. hanem kelj fel. amit mondok neked. hogy behajtsad az árát? Azon aztán vásárolsz magadnak olyasmit. Mihelyt megpillantottam. Ruházatát pompás drágakövek.” És így szóltam hozzá: „Hallom és engedelmeskedem. ó. ez a te tulajdonod. te rendelkezel fölötte.” Ekkor így feleltem: „Alláhra. hogy hordják be a fát a raktárába. fiam: a te árudnak a mostani idõkben ez az ára. és eladni portékádat. seikh bátyám. és nincs fiúgyermekem.

és repült velem. Üdvözölt. Az pedig kiáltozott és szólott: „Akárki megszabadít engem. és elrepült velem. amiért nem tudtam. amidõn íme. Az ember pedig odajött hozzám. és mi járatban vagytok. hogy pénzzé tegyem a seikh áruit az utolsó darabig. Egyedül maradtam a hegyen. szerencsét kívánt megmenekülésemhez. hova menjek. esedezem hozzátok.” És amikor elérkezett a következõ hónap elsõ napja.” De én addig esengtem. amikor a hátamon vittelek.” Az ember így felelt: „Te vesztünket okozhattad volna Alláh dicséretével. szép. de szemrehányást is téve neki ezekkel a szavakkal: „Jó barátok nem így viselkednek egymással szemben. õk viszonozták köszönésemet. és köztük volt az is. megkérek egyet közülük. hogy hallottam az égen át az angyalok zengõ karát.” Aztán odaadták nekem vörös aranyból való botjukat. és nem dicsérem õt. és szidtam magamat azért. odamentem az egyikhez. szájában embert tartott. aki útra indul ebbõl a városból. csak a magasztos. hogy miután atyám meghalt. most. és utazz vissza hazádba. Közeledtem hozzájuk. Odamentem és mentegettem magam elõtte udvarias beszéddel. sem a szolgáimnak. ahová õk mennek. és kicsiny híja. ahol viszontláthattam feleségemet. hogy megint elmenj ezekkel az emberekkel! Ne barátkozzál velük. engem letettek egy magas hegyre.csak a gyermekek és az asszonyok maradnak. engem meg otthagytak. belekapaszkodtam.” Azt feleltem: „Ne nehezteljetek rám. Elámultam és így szóltam: „Magasztaltassék Alláh! Dicsõség Alláhnak!” És még be sem fejeztem a dicséret szavait. és visszatérhessek veled. mert nem akarok itt élni ebben a városban. és utánanézzek valakinek. hatalmas Alláhnál! Mihelyt kimenekülök egyik bajból. és nem tudnak Alláh imádatáról. hogy amíg a hátán vagyok. vigyél magaddal. és így szóltam hozzá: „Könyörgök néked Alláh nevében.” És õk így feleltek: „Mi Alláh szolgái vagyunk. És egyszerre csak meg- . és atyádfiaidhoz. de ígérem. azt Alláh is megszabadítja minden nehézségben!” Én hát a kígyó felé tartottam. nem ejtem ki a repülés alatt Alláh nevét. amit cselekedtem. és így szóltam: „Nincs másutt hatalom és nincs erõ. és felemelkedett velem a levegõbe.” Ott kuporogtam hát a hegyen. de kikötötte. én pedig veled megyek. kinek neve magasztaltassék!” Így szóltam hozzá: „Hogyan tudott atyád közöttük élni?” És õ így felelt: „Atyám nem volt közéjük való. ezentúl el nem hagylak: társam lettél ezen a helyen!” Így feleltem: „Alláh hozott. nem említem Alláh nevét. hogy anyám és atyám meghalt. és arra támaszkodott. mint elõbb. és üdvözöltem õket. a formájuk megváltozott. Az ember meg röpült. és mindegyiknek kezében aranypálca volt. mert az ördög testvérei õk. nem is volt hozzájuk hasonlatos. két ifjú haladt arra. és végtelen haraggal elmentek és otthagytak.” Ekkor embercsoport közeledett felénk. derekáig már el is nyelte.” Beleegyezett hát. amíg csak olyan magasra nem emelkedett a felhõk fölé. hogy vele mehessek. ha újból veled mehetek. Gyorsan leereszkedtek. amíg engedett a kérésemnek. milyen következményei lesznek a dicséretnek. Én tovább haladtam a hegycsúcson a botra támaszkodva. és így szólt: „Õrizkedj attól. Így szóltam hozzájuk: „Alláhra. Erre kivetette szájából az embert. hogy én is élvezhessem a kirándulást. és elmentek útjukra. amikor tûz csapott ki az égbõl. mindjárt beleesem a másikba. talán elvisz magával oda. Nem szóltam a terveimrõl senkinek. Aztán hátára vett. és fejen sújtottam az aranyvesszõvel. végy árukat az áráért. te add el mindenünket. én a vállán. mondjátok meg. hogy el nem égette a szárnyas embereket. kinek neve magasztaltassék. mint két telihold. amíg el nem jutott velem hajlékomba. És íme! Kígyó csúszott elõ a hegy belsejébõl. Így szóltam hát magamban: „Ha eljön a hónap elsõ napja. és nem tudtam. hogy magával visz. sem pedig egyik társamnak se. és elgondolkozva a két ifjún.” Ekkor hozzáláttam.” Õ így felelt: „Ez lehetetlen. se a családomnak. ami még gonoszabb. aki vállán hordozott. mint az elõbbi volt. amelyet kezükben hoztak. és így szólt: „Mivel te szabadítottál meg a kígyótól. kik vagytok. És én úgy vélem.

hogy egy csapat városi ember szintén útra szeretett volna kelni. És amikor visszatértem közéjük. utazással torkig lettem. hogy visszahozott enyéimhez. sírvermeknek megtöltõje. mi minden történt. szárazföldi Szindbád. mi minden esett meg velem. Én is bejelentettem magamat utasnak. hogy folytak dolgaim. ha valamit véteni találtam volna ellened!” És soká éltek egymás társaságában. És ó. ami velem volt.hallottam. Már le is tettek minden reményrõl. és elmeséltem élményeimet. hogy valaha is visszatérek. Ott nem pihentem. öröm.dicsértessék és magasztaltassék a neve! -. ami velem volt. hanem helyet váltottam egy másik hajóra. hazámba. meddig voltam hetedik utazásomon. Megköszöntem jóságát Alláhnak . úgyhogy épségben megérkeztünk Baszra városába. Ott felkerestem házamat. és beraktároztam minden javamat. És szárazföldi Szindbád így szólt tengerjáró Szindbádhoz: „Alláhra kérlek. Én pedig megfogadtam a magasztos Alláhnak. dicsõítettem õt. szülõföldemre. eggyé forrtnak szétválása: az elmúlás zord kaszása. nagy hajót ácsoltak maguknak. Aztán hajóra szálltam feleségemmel és minden javammal. és megfizettem nekik az egész költséget. amíg el nem jött értük szüntetõje jajnak-bajnak. amelyen annyit kínlódtam és szenvedtem. átraktam minden árumat. Dicsõség az Élõnek. és beléptem otthonomba. vésd jól emlékedbe. boldogság közepette. csak nem találtak hajót maguknak. Családom kiszámította. Szigetrõl szigetre és tengerrõl tengerre haladtunk. se szárazon az után a hetedik kóborlásom után. aki nem hal meg soha! . hát huszonkét esztendeig tartott az út. és hálát rebegtem neki. viszontláttam családomat. hogy kalanddal. mi minden ért engem: mindnyájan nagy álmélkodással csodálkoztak a hallottakon. egyéb tulajdonaimat és birtokaimat elhagyva. bocsásd meg. elmetszõje víg kacajnak. hogy nem utazom soha többé se vízen. és szerencsét kívántak megmaradásomhoz. vigasság. pajtásaimat és barátaimat. A szél és az út kedvezett nekünk. tárházaimba. erõs várak ledöntõje. Ezért fát vásároltak. és Bagdád városába tartottam.

és rávetette magát a fiúra. a mûveltséget és az értelmességet illeti. aki az összes leányok közt a legszebbik volt. én parancsolom! Nézd. hogy ajándékozza meg fiúgyermekkel. kitöltötte a hónapokat.Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról Letûnt esztendõkben. és megölet téged. meg kell halnia. hiszen akkor kapta. elmondom ezt apámnak. A vezírek így szóltak egymás között: „A király most meg akarja öletni a fiát. amíg ez a hét nap el nem múlik. és a fiú csillagainak állásából azt látta. odarendelte nagybátyja leányát. Volt a király bölcsei közt egy tapasztalt bölcs.” A király elküldött egyik meghitt rabnõjéért. Volt erõs hadserege. biztos. hogy járjon közbe a magasztos Alláhnál a prófétáknak. sírva-zokogva vetette magát lába elé: „Mi az. és az ifjú mesterien vágtatott. megtanították lovagolni. végeztessék ki a fiút. Az asszony teherbe esett a magasztos Alláh engedelmébõl. mert nem engedtem neki.” Mikor a király ezt hallotta. és megparancsolta nekik. ne ölesse meg a fiát. szerelem fogta el szívét. mihelyt elhagyhatom ezt a helyet. az Õ szolgáinak dicsõ nevében. nem tudott uralkodni magán. úgyhogy a fiúhoz senki se volt fogható abban az idõben. mikor már felhagyott minden reménnyel. régmúlt idõkben élt a föld többi királya közt egy király. király. apja kedvenc ágyasa meglátta. Esz Szindibádnak hívták: ennek a gondozásába adta most fiát. A kastély körül folyó folyt. Nagy gondot okozott ez a királynak. te leány? Mi van uraddal? Jól érzi magát?” . és meg akar ölni.” Ekkor a leány elment a királyhoz. hogy ha bármelyikük megszólaltatta hangszerét. a fiú apjához. A király megkérdezte: „Mit kell tenni? Mi a te tanácsod. . már az egész kastély táncra perdült. A bölcs elsietett a királyhoz. nagy hatalma. és lefeküdt vele. mint a hold képe. neki adta át a fiát.” A rableány kézen fogta az ifjút. bölcs férfiú?” A bölcs így felelt: „Uram. Ez így szólt hozzá: „Ha Alláh is úgy akarja. a szenteknek és a vértanúknak. És gondozták a gyermeket. Mikor apja ezt látta. de már hajlott kort ért el. A gyermek arca olyan volt. Azután pedig majd nekünk tesz szemrehányást. partjait gyümölcsfák és illatos virágok szegélyezték. és fohászkodva fordult a Prófétához . óriási haragra gerjedt. ami a tudást. hogy ha hét nap leforgása alatt egyetlen szót szól is. és szemének vigasza legyen. Ennek a kastélynak negyven szobája volt. ezekkel a szavakkal: „Vezesd uradat a kastélyba. míg lebetegedésének ideje eljött. hogy rábeszélik a királyt. hogy küldd olyan helyre. csak hét nap után hagyhatja el a lakást. és elhelyezte a kijelölt kastélyban. és soha többé nem akarok a kastélyba visszamenni. minden kortársát felülmúlta ebben a mûvészetben. ugratott a porondon. mindegyik szobában tíz rabnõ. Ezután a szobájába sietett. hogy ezt közölje vele.” És megegyeztek abban. helyezd el magadnál. és még mindig nem áldotta meg az ég fiúgyermekkel. A fiú olyan szép és nemes jelenség volt. és olyan szépen tudtak zenélni.kérdezte a király. arab lovasokat hozatott. Egy napon az a bölcs meg akarta kérdezni a csillagokat a fiú sorsáról. A leány így felelt: „Ó. az uram szerelmével üldöz. Elfutottam elõle. növekedésének tizennegyedik éjszakáján. mert forrón szereti. miért nem tanácsoltuk neki. nézetem és tanácsom az. Mikor az elsõ éjjel a kastélyban hált. amíg ötödik életévét el nem érte. hogy ne ölesse meg a fiút. szolgaserege. ahol élvezetek közt és a zene hangjainál tartózkodhat. sok pénze. hogy megbánja. magához hívatta vezírjeit. hogy azt szó le nem írhatja. Ez a gyereket tízéves koráig oktatta a tudományokra és az irodalomra.béke és áldás szálljon reá! -. de ha megölette. és fiúgyermeket szült. aki õutána az uralmat örökölje.

én nem vagyok arra se méltó. akár igazat mondott. ha neked ezer fiad volna. amely intelmeket. aki szenvedélyesen szerette az asszonyokat. és kezével benyúlt a párnák alá. megcsókolta elõtte a földet. õ pedig nem tudta. azonnal felkelt.” . Amikor ez megjelent elõtte. királyom. „Ezé meg ezé a vezíredé” . mi az oka áldott eljövetelednek.felelte a király -. kinek a háza az. Visszament palotájába. így szólt hozzá: „Uram. megcsókolta kezétlábát. de íze mindegyiknek ugyanaz. A király minden tálból egy kanálnyit evett. A király nézegetni kezdte a könyvet és intelmeket. és istenhozottal üdvözölte. különbözõ színûek. hogy tanulságul szolgáljon. és megkérdezte: „Ó. Mikor egy napon szobájában ült.” A király leült vezírje párnáira. vezírem . és így mesélt: Mese a királyról és vezírje feleségérõl Hallottam. és beszámolt küldetésérõl.felelte a vezír. és megmondta a fiatalasszonynak: „Te asszony. és lehûtötték bûnös hevét.felelték. elhagyta a házat. bölcs mondásokat talált benne. hozott egy könyvet. király: maradj ma egész nap nálam. elébe állt. és mihelyt eltávozott. megjelent a vezírje. nem is szólt hozzá. miért harag- .„Mondd. hogyan részesülhetek hát abban a szerencsében. épületes történeteket tartalmazott. mi urunk. amelyen ült.” Az asszony ismét megcsókolta a földet színe elõtt. elszégyellte magát. jutott” . elment a királyhoz.Az elsõ vezír így szólt társaihoz: „Én ma kiállok értetek a király haragja ellen. Nagyon nehéz lett a szíve. szorgoskodott. és elhívatta azt a vezírjét. hogy ez a sok mindenfajta étel mind ugyanolyan ízû. A vezír útnak indult.” Felkelt. aztán jöjjön vissza.” Mikor a király ezt meghallotta. hogy az egyiküket megölesd egy rabnõ szavára. és nem neheztelt az asszonyra. amelyek visszatartották a paráznaságtól.„És mit jelent?” . Azután távolabb vonult tõle. ó. Az asszony ezt felelte: „Alláh vezesse az igaz úton urunknak. palotádban kilencven ágyasod van. hogy ilyen magas rangot foglaljak el nálad?” A király most kinyújtotta kezét az asszony felé. és mikor leült kerevetére. Mihelyt meglátta. menjen el birodalmának ebbe meg ebbe a tartományába. és engedélyt kért szólásra. Én ezzel példázatot adtam. megparancsolta neki. hogy a király szolgájának szolgálója legyek. amint szobájában ült. és vágyom rád .kérdezte a király. hogy jól kiszolgálja. de úgy találta. az asszony pedig felkelt. Siettében azonban ottfelejtette pecsétgyûrûjét a párna alatt. ó. hogy volt egyszer egy király. hogy ott szemlét tartson. akár hazudott. Mikor az asszony megfõzte az ételeket. és így szólt: „Ó. aki házának tetején üldögélt. mindenekelõtt valami ennivalót készítek. szerelemre gyulladt iránta. amíg számára elkészíti az ennivalót. ahogy a király parancsolta. akkor sem vihetne rá a lelked.” Az asszony így felelt: „Alláh adjon boldogságot a királynak. egy egész éven át tartózkodott a feleségétõl.az hozott ide. megtalálta a király gyûrûjét. olyan sokfajta ételt látok itt. Aztán hazatért a vezír. felugrott. Nagyon elcsodálkozott rajta a király. hogy szeretlek. A király nyomban felkelt. és megkérdezte kísérõitõl. de õ azt mondta: „Ezt még mindig megkaphatjuk. urunk és parancsolónk. amelyre én nem vagyok méltó?” A király így felelt: „Az oka az. és mindegyiknek ugyanaz az íze.„Igen. talán jutott valami füledhez az asszonyok álnokságáról?” . a királynak minden dolgát! Lásd. Mikor a fiatalasszony a királyt megpillantotta és felismerte. pillantása egy csábítóan szép nõre esett. odatett a király elé kilencven tálat. most légy egy kis türelemmel. és egyszer. hogy olvasson belõle a király. Hátha ez csak fondorlat a részérõl a te fiad ellen?” . királyom. Amikor a király az engedélyt megadta. a király valami ürüggyel bement a vezír házába.

szik a férje. Végre az asszony megsokallta, és elküldött apjáért, elmondta neki, mi érte, hogy a férje már egy év óta kerüli. Apja azt felelte, hogy a legelsõ alkalommal panaszra megy a királyhoz. Egy napon csakugyan elment a palotába, a király elé állt, akinél ott volt a hadsereg kádija is, és panaszt emelt: „A magasztos Alláh egyengesse királyom útját! Hallgasd: volt nekem egy gyönyörû kertem, amelyet tulajdon kezemmel ültettem, amelyre pénzemet költöttem, míg végre megtermette gyümölcsét. Mikor a gyümölcs megérett, odaadtam kertemet ennek a vezírnek, õ lakmározott belõle, amíg ízlett neki a falat, aztán elhanyagolta, nem öntözte, a virágok elhervadtak, egész állapota megváltozott.” Ekkor a vezír így szólt: „Királyom, ez az ember igazat mondott. Vigyáztam a kertre, és élveztem gyümölcsét, de egy nap, mikor bementeni, az oroszlán nyomait pillantottam meg benne, féltettem az életemet, hát azóta kerültem a kertet.” A király megértette, hogy a vezír az oroszlánnyomokon pecsétgyûrûjét értette, amelyet a vezír házában felejtett, és így szólt: „Vezírem, csak menj vissza a kertedbe, nyugodt és biztos lehetsz dolgodban, mert az oroszlán nem közelített hozzá; tudok róla, hogy ott járt, de nem nyúlt semmihez - apám és nagyapám becsületére!” A vezír így szólt: „Hallom és engedelmeskedem.” Visszament házába, feleségéért küldött, kibékült vele, mert meggyõzõdött mocsoktalanságáról.

A féltékeny kereskedõ és a papagáj Azt is hallottam, ó, királyom, hogy élt egyszer egy kereskedõ, aki nagyon sokat utazott. Volt egy szép felesége, akit nagyon szeretett, és akire szerelmében igen féltékenykedett. Egy papagájt vett, és a madár elmondott a gazdájának mindent, ami ennek távollétében történt. Egy alkalommal, mikor a kereskedõ megint úton volt, az asszony beleszeretett egy török fiúba. Ez eljárt hozzá, az asszony mindennel ellátta, és lefeküdt vele a férje távollétében. Mikor a férj megjött útjáról, a papagáj híven elmesélte neki, mi történt: „Uram, egy török legény járt a feleségedhez, amíg te oda voltál. Feleséged nagyon jól tartotta.” A kereskedõ meg akarta ölni az asszonyt. Ez pedig, mikor látta, hogy férje mindenrõl értesült, így szólt hozzá: „Férjem, nem félsz Alláhtól? Térj észre! Hát van esze, értelme egy madárnak? Ha azt akarod, hogy bizonyítékot adjak, és megtudd, mi igaz és mi hazugság, menj el hazulról erre az éjszakára, hálj valamelyik barátodnál; reggel menj a papagájhoz, kérdezd ki, hogy megtudd, igazat mondott-e, vagy hazudott.” A kereskedõ csakugyan elment egyik barátjához, és nála hált az éjjel. Az asszony pedig, mikor beállt az este, egy darab bõrrel letakarta a papagáj kalitkáját, és a bõrre vizet csurgatott, legyezõvel szelet csinált körülötte, a közelében lámpával utánozta a villámlást, és egy darálót forgatott, egészen reggelig. Mikor férje hazajött, azt mondta neki az asszony: „Uram, kérdezd ki a papagájt.” A férj odament a papagájhoz, hogy beszélgessen vele, és az elmúlt éjszakáról kikérdezze. A papagáj így szólt: „Jaj, gazdám, ki láthatott-hallhatott valamit az éjjel?” - „Hogyhogy?” kérdezte a kereskedõ. „Gazdám - felelte a papagáj -, akkora esõ, szél, villámlás meg dörgés volt az éjszaka!” - „Hazudsz! - szólt a kereskedõ. - A múlt éjjel nyoma se volt viharnak!” De a papagáj erõsködött: „Én azt mondtam el neked, amit láttam, tapasztaltam és hallottam.” Ekkor a kereskedõ azt hitte, hogy a papagáj abban is hazudott, amit a feleségérõl mondott, és ki akarta engesztelni feleségét. De ez azt mondta: „Alláhra, addig nem békülök ki veled, míg le nem vágod ezt a papagájt, amelyik ilyen hazugságokat fogott rám.” Ekkor a férfi odament a papagájhoz és levágta. Ezután egy darabig nyugodtan élt a feleségével.

Egy nap azonban meglátta, amint a török fiú kijön a házából, és így megtudta, hogy a papagáj mondott igazat, és felesége hazudott. Megbánta, hogy a madarat megölte, és ment is azonnal feleségéhez, leszúrta, és megesküdött, hogy soha életében többé meg nem házasodik. „Azért mondtam ezt el neked, ó, király, hogy megmutassam, mekkora az asszonyok csalárdsága, és hogy az elhamarkodott cselekedet nyomában mindig megbánás jár.” És a király elállt attól a szándékától, hogy fiát kivégezteti. Másnap azonban bejött hozzá a leány, megcsókolta elõtte a földet, és így szólt: „Uram, királyom, miért késel nekem igazságot szolgáltatni? Már a többi király is hallott róla, hogy te kiadod a parancsot, a vezíred pedig megszegi. Az engedelmesség az uralkodó iránt abból áll, hogy minden parancsát teljesítik. A te igazságérzetedet és méltányosságodat mindenki ismeri. Szolgáltass hát nekem is igazságot fiad ellen.”

A kallós és fia Mert hallottam, hogy volt egyszer egy kallós, aki mindennap kijárt a Tigris partjára, és ott ványolta a kelméket; a fia is vele ment, és amíg apja dolgozott, õ a folyóban úszkált, apja nem tiltotta meg neki. Egy napon úszás közben elfáradt a karja, és már-már alámerült. Apja meglátta, felugrott, utána vetette magát a vízbe, és mikor megragadta, a fiú olyan erõsen belekapaszkodott, hogy apa és fiú, mindkettõ belefúlt. „Éppúgy te is, ó, király, ha nem intézed el fiad dolgát, és nem szolgáltatsz nekem igazságot, félek, hogy mindketten alámerültök.”

A gazfickó és a tiszta lelkû nõ Még a következõ történetet hallottam a férfiak csalárdságáról: Volt egyszer egy ember, aki beleszeretett egy gyönyörû szép nõbe. Ennek volt már férje, nagyon szerette az asszonyt, s az asszony is õt. Az asszony feddhetetlen és tiszta nõ volt, és a szerelmes férfi nem talált utat hozzá. De már nagyon sokallta a meddõ epekedést, és valami cselvetésen törte a fejét. Az asszony férje egy fiút nevelt házában, aki bizalmasává lett. Ehhez fordult a szerelmes férfi, és addig kedveskedett neki ajándékkal, addig halmozta el minden jóval, míg a fiú mindenben engedelmeskedett neki, amit csak kívánt. Egy napon így szólt a fiúhoz: „Hallod-e te, nem vezetnél-e be a házukba olyankor, amikor úrnõd nincs otthon?” - „De igen” - felelte a legény. És mikor úrnõje elment a fürdõbe, a gazda is a boltjába, a legény elment cimborájához, kezénél fogva elvezette a házba, és megmutatott neki mindent a lakásban. A szerelmes férfi kieszelt egy ravasz cselt, hogy az asszonyt tõrbe csalja. Tojásfehérjét hozott magával egy edényben, odament a férj ágyához, és bekente vele anélkül, hogy a legény észrevette volna, majd távozott, és ment az útjára. Kis idõ múlva hazajött a férj, és ágyához ment, hogy lefeküdjék pihenni. Meglátta a nedves foltot, megfogta; azt hitte, ember nyoma, és haragos szemmel nézett a legényre. „Hol az úrnõd?” - kérdezte tõle. Ez azt felelte, hogy a fürdõben van, de mindjárt itthon lesz. Most már

egészen biztosra vette, mi lehet annak a foltnak eredete, és azt mondta a fiúnak: „Azonnal hívd ide úrnõdet.” Mikor az asszony eljött, rávetette magát, és kegyetlenül megverte. Aztán hátrakötötte a kezét, és meg akarta ölni. Az asszony segítségért kiáltott, a szomszédok odasiettek, és az asszony azt mondta nekik: „Férjem meg akar ölni, pedig én nem tudok semmit vétkemrõl!” A szomszédok mind nekitámadtak a férjének, és azt mondták: „Semmi okod nincs arra, hogy így bánj vele; vagy válj el tõle, vagy tartsd meg, és kezeld szelíden. Mi tudjuk, hogy erkölcsös nõ; már régen szomszédunk, és sohasem tapasztaltunk rajta semmi kivetnivalót.” S unszolták õt, béküljön ki a feleségével. „De én azt az áruló foltot találtam az ágyamon, és nem tudom, mi mást jelenthet” - szólt a férj. Ekkor az egyik szomszéd elõállt, és azt mondta neki: „Hadd lássam.” És mikor meglátta a foltot, tüzet hozatott be, meg egy edényt. Mikor behozták, a tojásfehérjét megsütötte a tûzön, evett belõle, és megkóstoltatta a többiekkel is, és mindenki bizonyságot szerzett róla, hogy tojásfehérje. A férj most belátta, milyen igaztalanul bánt feleségével, hogy az asszony mentes minden bûntõl, és kibékült az asszonnyal. És így kudarccal végzõdött az az ármány, amelyet a gazfickó a mit sem tudó nõ ellen szõtt. „Látod, királyom, ez a férfiak csalárdsága.” A király ekkor ismét megparancsolta, hogy végezzék ki a fiát. Most a második vezír lépett elõ, megcsókolta a földet a király elõtt, és azt mondta: „Uram, király, ne siesd el fiad kivégzését. Hiszen anyja csak teljes kétségbeesésed után ajándékozott meg vele. Mi reméljük, hogy valamikor birodalmad kincse és vagyonod megõrzõje lesz. Légy iránta türelmes, ó, király, talán neki van bizonyítéka, amit elõhozhat. Ha elhamarkodod az ítéletet, meg fogod bánni, mint ahogy a kereskedõ bánta meg a tettét.” - „Hogy volt az, hogyan történt, mondd, vezírem?” - kérdezte a király. A vezír így mesélt:

A kereskedõ és a két kenyér Hallottam, ó, király, hogy volt egyszer egy kereskedõ, aki fukarul takarékoskodott ételenitalon. Egy szép napon elutazott egy városba, és amint járt-kelt utcáin, egy öregasszonyba ütközött, aki két kenyeret vitt. Megkérdezte tõle, eladó-e a kenyér, az asszony azt felelte, hogy eladó. Potom áron megvette hát a kenyeret tõle, hazament szállására, és ott megette még aznap. Mikor reggel lett, megint elment arra a helyre, ott találta az öregasszonyt két kenyérrel, ezt a kettõt is megvette tõle, és így folyt ez húsz napon át. Azután eltûnt az öregasszony; a kereskedõ kérdezõsködött utána, de nem kapott hírt róla. És mikor egy napon a városnak egyik utcáján járt, egyszerre csak megpillantotta az asszonyt. Megállt, köszöntötte és megkérdezte, miért nem lehetett látni, és miért nem hozott neki kenyeret. Az asszony a kérdésre eleinte vonakodott válaszolni; de a kereskedõ igen unszolta, mondja meg az okát, akkor így szólt: „Halljad, uram, a válaszomat: a dolog úgy történt, hogy egy embernél álltam szolgálatban, akinek üszkös sebe volt a hátán, és az orvos lisztet gyúrt össze zsírral, azt tette éjszakán át a beteg helyre; én reggel fogtam a tésztát, és kenyeret sütöttem belõle, és eladtam neked vagy valaki másnak. De az az ember meghalt, és most nincs kenyér.” Ennek hallatára a kereskedõ felkiáltott: „Alláhé vagyok, és hozzá menekülök! Nincs másutt erõ és hatalom, csak a magasztos nagy Alláh kezében!” És elkezdett hányni, és addig hányt, míg belebetegedett. Nagyon megbánta, amit tett, de a bánat bizony nem használt. És még ezt is hallottam az asszonyok ravaszságáról, ó, királyom:

Egy asszony két szeretõje Élt egyszeregy ember, aki a király trónja mellett állt kivont karddal. Ez az ember nagyon szerelmes volt egy asszonyba, és egy napon elküldte hozzá a legényét egy levéllel, mint ahogy szokta. És mikor a legény leült az asszonnyal, és enyelegni kezdett vele, az asszony, akinek a legény megtetszett, keblére szorította a fiút, mire a fiú azt kérte tõle, feküdjék le vele. Az asszony engedett, és javában feküdtek, mikor egyszerre a legény gazdája kopogtatott az ajtón. Az asszony fogta a legényt, és belökte a pincébe. Aztán ajtót nyitott, az ember bejött, kezében volt a kard, leült az asszony ágyára, aki évõdött, enyelgett vele, magához szorította, csókolgatta. És a férfi hozzáfogott a szerelmi játékhoz. De egyszerre csak a férj zörgetett az ajtón. „Ki ez?” - kérdezte a férfi. „A férjem” - felelte. „Mit tegyünk most? Mit lehetne itt kieszelni?” - kérdezte az asszony szeretõje. „Kelj fel - szólt az asszony -, húzd ki a kardodat, és állj az elõszobába, onnan majd szidj engem és gyalázz, és mihelyt a férjem belép, menj utadra.” A férfi úgy is tett; mikor a férj bejött, ott látta a király szolgáját kivont karddal, és hallotta, hogy szidja és fenyegeti a feleségét. Mikor a férjet megpillantotta, elszégyellte magát, visszatette a kardját a hüvelyébe és odább állt. „Mit jelent ez” - kérdezte a férfi feleségétõl. „Jaj, férjem - szólt az asszony -, áldom azt a pillanatot, hogy eljöttél. Egy igazhitû lelket mentettél meg a haláltól. A háztetõn voltam, ott fontam, és láttam, amint egy fiatal legényt kergetnek, és az magából kikelten, lihegve, halálfélelemben bejött a házba, és egy ember kivont karddal vágtat utána, ahogy csak bír. A fiatalember leborult elõttem, kezemet-lábamat csókolta és könyörgött: »Úrnõm, ments meg ettõl az embertõl, aki igazságtalanul tör az életemre!« Én elrejtettem a pincénkben. Az az ember pedig berontott kivont karddal, de mikor a fiatalembert követelte rajtam, letagadtam a fiút. Ekkor szidni kezdett, fenyegetõzött, amint láthattad. Hála legyen Alláhnak, aki hazavezetett, mert már nem tudtam, mit tegyek, és nem volt senki, aki segített volna rajtam.” Férje így felelt neki: „Nagyon jól cselekedtél, asszony. Jutalmad Alláh kezében van, aki meg fog fizetni jótettedért.” Most a férj odament a pincéhez és leszólt: „Gyere föl, nem lesz már semmi bántódásod.” A legény nagy szepegve feljött a pincébõl, a férj megismételte: „Légy nyugodt, nem lesz semmi bántódásod” - és nagyon fájlalta, ami a legénnyel történt, ez pedig áldást kért Alláhtól a férj fejére. Azután elváltak, és sejtelmük se volt róla, milyen ravasz cselt eszelt ki az az asszony. „Tudd meg hát, ó, királyom, hogy ez is egy példája az asszony ravaszságának, és ne bízzál a szavukban.” És ekkor a király elállt a fia kivégeztetésétõl. A harmadik napon megint bejött a lány a királyhoz, megcsókolta elõtte a földet, és így szólt: „Uram, királyom, szolgáltass nekem igazságot fiad ellen, és ne adj vezírjeid szavára, mert nem várhatsz semmi jót tõlük. Ne légy olyan, mint az a király, aki megbízott gonosz vezírjeiben.” - „Hogy volt az?” - kérdezte a király. És a lány így mesélt:

A királyfi és a ghúla Hallottam, boldogságos, bölcs belátású király, hogy volt egyszer egy király, annak egy fia, akit igen szeretett; minden jóval elhalmozta, és összes többi gyereke fölé emelte. A fiú egy napon így szólt apjához: „Édesapám, szeretnék elmenni vadászatra.”

A király kiadta a parancsot, hogy készüljenek föl, és utasította egyik vezírjét, legyen fia szolgálatára, és az úton mindenben teljesítse kívánságát. A vezír elõkészített mindent, amire a királyfinak az úton szüksége lehetett, és elindult vele szolgák, tisztek, apródok kíséretében a vadászatra; mentek, amíg el nem érkeztek egy fás, füves, forrásban és vadban gazdag berekhez. A királyfi itt a vezírhez fordult, és kijelentette, hogy ez a vidék nagyon tetszik neki. Ott is maradtak néhány napig, és a királyfi élte világát. Majd parancsot adott az indulásra, amikor hirtelen egy gazella ugrott eléje, amely eltévedt a nyájától. A királyfit elfogta a vadászszenvedély, nagy vágya támadt, hogy zsákmányul ejtse a vadat. Odaszólt a vezírnek: „Utánavágtatok ennek a gazellának.” - „Tégy úgy, amint jónak látod!” - felelte a vezír. A királyfi pedig ûzõbe vette a gazellát, egymaga kergette az egész napon át estig; mikor az éj beállt, a gazella egy sziklás helyre futott fel, a királyfira meg ráborult a sötétség. Vissza akart fordulni, de nem találta meg az utat. Csüggedés szállta meg a lelkét, és nyeregben maradt, amíg a reggel fel nem virradt. Egészen vigasztalanul folytatta azután útját, aggodalmak közt, éhesen, szomjasan, nem tudta, merre kell mennie. Eljött a dél, a nap forrón tûzött rá; és egyszerre csak egy városra bukkant. Hatalmas épületei voltak, erõs falai, de embert sehol nem látott; mindenütt csupa rom és pusztulás; baglyok, varjak lakták, nem tanyázott benne más. Amint csodálkozva ott állt a város elõtt, egyszerre csak egy gyönyörû szép leányt pillantott meg az egyik falnál. A leány keservesen sírt. A királyfi odament hozzá, és megkérdezte, kicsoda. A leány így felelt: „Én Bint el-Tamina vagyok, El-Tijáhnak, a Szürke Ország királyának a leánya. Egyszer kimentem a szobámból, hogy szükségemet végezzem, és egy ifrit a dzsinnek nemzetségébõl megragadott, és repült velem ég és föld között. Hirtelen egy tüzes meteor zuhant rá és elégette, én pedig ide estem le, és már három napja vagyok itt étlen-szomjan. Most, hogy megláttalak, most kezdtem feléledni.” A királyfi megszánta a leányt, maga mögé ültette a lovára, és azt mondta neki: „Nyugodjék meg a lelked, és hûtsed le szemed forróságát, mert ha Alláh - dicsértessék és magasztaltassék - visszavezet az enyéimhez, visszaküldelek családodnak.” És nyargalt a herceg, menekülésükért fohászkodva, amikor háta mögött megszólalt a leány: „Királyi herceg, hadd szálljak le, hogy ennek a falnak tövében szükségemet végezzem.” A királyfi megállt, lesegítette a leányt, és várt rá a falnál. Végre elõjött a leány, szörnyû rút képpel, úgyhogy mikor meglátta a királyfi, lúdbõrös lett a háta, majdnem eszét vesztette félelmében. A leány pedig felugrott a lóra a királyfi háta mögé. Olyan rút volt, amilyenhez nincs ezen a világon fogható. Így szólt a királyfihoz: „Királyi herceg, mi az, hogy így elváltozott az arcod?” Azt felelte a királyfi: „Valami eszembe jutott, ami nagyon elszomorít.” - „Fordítsd ellene apád vitézeit és harcosait” - szólt a lány. „Az én bajom olyan, hogy azon nem segítenek a vitézek, azzal nem törõdnek a harcosok.” - „Akkor könnyíts rajta apád pénzével, az õ kincseivel.” - „Ami engem nyomaszt, azon nem könnyít a pénz, nem könnyítenek a kincsek.” Ekkor a leány így szólt: „Azt állítod, hogy van az égben egy istened, aki mindenlátó és mindenható.” - „Igen - felelte a királyfi -, nincs is más, csak õ!” - „Akkor hát imádkozzál hozzá, talán megszabadít tõlem.” Most a királyfi az ég felé emelte szemét, és szíve mélyébõl fohászkodott megszabadulásért: „Hozzád fordulok, ó, istenem, segítségért az én nagy bajomban” - és kezével a leány felé intett. A leány a földre zuhant, szénné égve. A királyfi magasztalta Alláht, és köszönetet rebegett neki. Útját pedig tovább folytatta, és Alláh - dicsértessék az õ magasztos neve! átsegítette minden nehézségen, rávezette a helyes útra, úgyhogy a királyfi visszakerült apjához, a királyhoz, aki már nem is remélte, hogy élve viszontlátja. Mindezt a vezír fõzte ki, aki azért kísérte el a királyfit útjára, hogy elveszítse, de a magasztos Alláh megmentette. „Ezt pedig azért meséltem el, ó, királyom, hogy tudd meg: nem szabad hinned gonosz vezírek szavának: mind sötét ármányban sántikálnak.”

a kereskedõ meg azt mondta a szolgájának: „Mérj ki számára egy dirhemért cukrot. összeszedték fegyvereiket és egyéb felszerelésüket. A kereskedõ és a vadász két különbözõ faluból való volt. aztán összekötötte a kendõt. aztán vállára vette. teli mézzel. hogy fazekat hoztam szita helyett. aztán elkezdett vele évõdni. valami történt velem. és csak az a leány túlozza úgy elõtted. kacsingatott rá.A király hajlott a leány szavára. Most a harmadik vezír ment el a királyi palotába. királyom. Az asszony . és amikor az asszony odahozta neki a fazekat. és azt mondta neki: „A rizs csak cukrozva jó. Aki homokot szitáltatott a férjével Egy asszonynak egy dirhemet adott a férje. és így szólt: „Uram. és egymásra támadtak: a két csatasor találkozott. akik elpusztították egymást egy mézcsöpp miatt. és el akarta adni neki a mézet. Volt vele egy tömlõ.” Az asszony be is ment a boltba. ó. és addig forgatták a kardot. és megparancsolta. kiöntötte belõle a rizst. Becsületes tanácsot akarok néked adni: ne hamarkodd el fiad kivégeztetését. amint hallottam. és mindjárt tudta. és visszaadta az asszonynak.” És odalépett a király elé. És valamit az asszonyok ravaszságáról is hallottam. és õ most itt áll a fazékkal! Azt mondta a férjének: „Kedves férjem. Mikor aztán az asszony eltávozott a boltostól. A városban a vadász megállt egy olajárus boltjánál. és azt mondta a többieknek: „Ma én fogok értetek helytállni a király haragja ellen. hogy rizs és cukor van a batyujában.„Mi izgatott úgy fel?” . kiöntötte belõle a mézet. megcsókolta elõtte a földet.kérdezte a király. hogy. aki szemed vigasza és ágyékod gyümölcse. aztán felnyitotta a tömlõt. ami úgy felizgatott. De egy csepp kicseppent a tömlõbõl a földre. királyom. míg annyi halott maradt a földön. bement és egy mélyedésre bukkant.kérdezte a feleségét. gyere be hozzám egy óra múlva. Hiszen az õ vétke talán egészen jelentéktelen. én jóhiszemû tanácsadód vagyok. aki homokot és kavicsot talált benne. aki a pusztákban ûzte a vadakat. A kereskedõ meg is vette. Otthon átadta a kendõt férjének. Az asszony fogta a dirhemet. s a város felé tartott vadászkutyájával. volt egyszer egy vadász.„Hogy történt ez?” . vegyen érte rizst. hogy homokot és követ hoztál?” Az asszony odanézett. hogy megnézze. amikor pedig a vadász kutyája ezt meglátta. ráugrott a madárra.” De közben szemével intett egyet a szolgának. a macskára vetette magát és agyonharapta. házat akarok építeni. Ez elvette az asszony batyuját. hogy ez a boltos szolgájának a mûve. A vezír pedig ezt mesélte: A mézcsepp története Tudd meg. elment a rizskereskedõhöz. és cukor helyett kavicsokat rakott közé. Erre az olajkereskedõ nekiesett a kutyának és agyonverte. hogy csak a magasztos Alláh tudja a számukat. és kendõjével hazafelé tartott. a vadász pedig menten odaugrott. királyom. megkérdezte tõle: „Azt mondtam talán. és szívemen fekszik sorsod és az ország sorsa. Hallottam egy falu lakosairól. ha van hozzá kedved.” . végezzék ki a fiát. és hirtelen egy madár csapott le rá. Egy napon valami barlanghoz vetõdött a hegyek közt. helyébe homokot öntött. és megölte a kereskedõt. A kereskedõnek volt egy macskája. azt hitte.” . mikor hírét vették a dolognak. a földiek. Ez odaadta a rizst. amelyet igen szeretett. ó. azt megtöltötte.

aki gyönyörûséges szép leány volt. vezír. amit a magasztos Alláh mondott. Mikor unokafivére megtudta. világosan feltártam elõtted jogos kívánságomat. hogy megtorold a rajtam esett sérelmet. amit adtál. de te zsarnok módon bánsz velem. és hogy mi történt vele a bazárban. volna-e kedve vele menni. és elmulasztod. hogy vesztébe rohan. és tartsd szemed elõtt. ahol a földre esett. kiesett a kezembõl.” Egyszer a király. világosság ragyogott fel eszének és elméjének égboltján: lemondott szándékáról. A királyfi felült lovára. és elindultak kettesben.kérdezte a király. boldogságos és bölcs belátású király. fontolóra vette Alláh csodajeleit. és szégyelltem magamat az emberek elõtt. mint az enyém. és megkérdezte a királyfit. ajándékokat. a király egyetlen gyermeke.. milyen ravaszul fogott ki rajta a felesége. de majd Alláh . Útnak indult hát a vezír a királyfival. ami vesztét okozza. Ez is egyik példája az asszony sokféle hamisságának.” Felkelt.meg fog segíteni ellene. és így szólt: „Ó. hogy: „A sátán ravaszsága vajmi gyenge vala. Az ifjú nem is sejtette. a leány apja. és titkon szõtte az ármányos terveket. ez elfogadta. hogy feleségül vegye a királyleányt. király. és elhatározta. hogy élt régi idõkben egy király és annak fia. nem kívánt hozzámenni. amíg oda nem értek a forráshoz. de a leánynak a fiú nem tetszett. õ maga meg lóra kapott. hogy leányával megossza a nyoszolyáját.így felelt: „Kedves férjem. elfogta a féltékenység. amíg egész arca meg a szakálla teli lett porral. odaadta férjének ezekkel a szavakkal: „Szitáld meg te. eszeljen ki valamit. Ezt a leányt unokatestvére már régebben megkérte apjától. ahogy egy királynak fiát a vezírje ellen megsegítette. A leány ezt mesélte: A két csodaforrás Hallottam. elhozta a szitát. vagy pedig rábeszéléssel térítse el szándékától. A levél megérkezett a király fiához. akit szíved szeret. megcsókolta a földet. nõvé változtatja. hogy: „. hogy a királyfit eltegye láb alól. Gazdag ajándékot és tekintélyes pénzösszeget küldött neki. szitálta a homokot. hordszékeket. Mihelyt ez a vezír eszébe jutott. csak azért teszem ezt. És hozzátette: „Ó. ó.” Mikor a király a vezír szavait hallotta. jelenjék meg a palotában. hogy a forrást megnézzék. sátrakat. hogyan pusztítsa el a királyfit. el akartam hát hozni a szitát. de a dirhemet se hagytam volna ott szívesen. és a fazekat hoztam helyette.” Mikor az ajándék megérkezett a vezírhez. és sejtelme sem volt arról. Mikor ez a fiú felnõtt.valóban nagy a ti ravaszságotok”. amely a férfit.magasztaltassék a neve! -. Egyre azt fontolgatta magában. hogy a közeli hegynél van egy kristálytiszta vizû forrás. és arra kérte. hogy megkeressem. Küldött ezer lovast. apja engedélyt adott neki a távozásra.„Hogy volt az?” . A negyedik napon ismét megjelent a leány a király elõtt..magasztaltassék a neve! . eljegyezte magát egy másik király leányával. amit kívánsz. a forrás közelében leszállította a nyeregbõl a lovasokat. és amelyek megfékezték indulatát. mert sértõm a te fiad. ezért felszedtem a homokot azon a helyen. hogy itthon kirostáljam. amelyeket kielégítõknek és helyeseknek talált. és mellé adta a megvesztegetett vezírt. Mikor kiértek a sivatagba. a bazárban a dirhem. elhívatta a királyfit. Mentek. hogy megvesztegeti a võlegény apjának vezírjét. és hûtsd le szemed forróságát. mert olyan féltékeny vagyok unokahúgomra. valami fondorlatot.” . ha iszik belõle. díszmennyezeteket. és azt a mondását . eszébe jutott. hogy kivégezteti a fiát. a te szemed jobb. én mindent megteszek. hogy máshoz megy feleségül. és visszaüzent neki: „Nyugodj meg. a királyfi leszállt .” A férj nekiült.

de egyikük se tudott választ adni. mint azelõtt volt. Mikor a király elé járult. aki a szerencsétlent boldoggá teszi. s azt mondta neki: „Apád vezírje volt az. nekem ez könnyû dolog lesz. könnyû dolog lesz nekem bajodat és bánatodat orvosolni. magyarázzák meg neki azt a szörnyûséget. mi érte.„Nem tudom” . megint felébredt a vágya. azt hitte. ekkor azt mondta neki a másik: „Igyál ebbõl a forrásból. Ha kigyógyultál állapotodból. erõt vett rajta a zokogás. Az ifjú leszállt a nyeregbõl. hogy menyasszonyához indult a nászt megülni. a vezír pedig. megitatta a vizébõl. míg eszméletlenül össze nem esett. Azt mondta a dzsinn-király fia: „Olyan utat. és íme: nõvé változott! Mikor ezt észrevette. mikor meghallotta. fején aranykorona. mi történt velem. keservesen sírt. és közölte vele. kifejezte nagy fájdalmát a baleseten. ki vagy te?” Az így felelt: „Én a dzsinnek egyik királyának fia vagyok. hogy sújthatott ekkora csapás most. megkérdezte: mi történt. és így járt. aztán ivott belõle. otthagyta a katonákat. én innen el nem mozdulok.felelte az ifjú. magában pedig örült. csak õ.szólt a dzsinn-királyfi. és visszament a király városába.” Ezután a királyfi levelet írt apjának. Az ifjú elmondta neki. hogyan tud majd az övéihez visszatérni? „Ez ne legyen a te gondod. nem evett. és szerencsétlen esetét egészen rábízta Alláhra . repesett a lelke a boldogságtól. A király mély gyászba borult fia miatt. A királyfi lóra ült. milyen baj érte. amely a Fekete Hegyekbõl fakadt. mekkora utat tettünk meg mostanig?” . Nyugodjék meg a lelked. mert ezt a forrást emberfia nem ismerte. a királyfit és egész kísérõ csapatát. mielõtt hozzád szegõdöm.” A királyfi pedig hajnalban útra kelt vele. egy szempillantásnál rövidebb idõ alatt visszatérsz a tieidhez. mit parancsolsz?” A királyfi így felelt: „Menj vissza apámhoz. Hogy is érhetett téged ez a szerencsétlenség. Oly nagy öröm töltötte el a királyfit. A vezír pedig elküldött valakit a leány unokatestvéréhez.” Aztán azt mondta a lovas a királyfinak. vagy meghalok bánatomban. és mondd meg neki. és hûtsed le szemed forróságát. nem ivott. A vezír odament hozzá.lováról. és sírva mondta: „A magasztos Alláh legyen a segítségedre nagy bajodban. A lovas megkérdezte a királyfit: „Ki hozott téged ide. jöjjön vele. és átadta a levelet.” A királyfi igen elcsodálkozott.dicsértessék és magasztaltassék a neve! -. amilyent egy gyakorlott utazó egy év alatt tesz meg. a vezír elvitte a forráshoz. A lovas ennek hallatára igen megszánta a királyfit. Addig lovagoltak. álom az egész. A negyedik nap estéjén egyszerre csak egy lovas jelent meg. három napot és három éjjelt töltött a forrásnál. végtelen boldogság töltötte el. Így szólt: „Dicsõség a mindenhatónak.” És végtelenül örült. hogy úgy elbánt a királyfival. mint valami fejedelmi sarj.” Mikor a királyfi a dzsinntõl ezt hallotta.” A királyfi megkérdezte: „Mondd nekem. hogy elvegye unokahúgát. míg el nem érkeztek egy forráshoz. amíg vagy el nem múlik ez rólam. és király leányának karjai közé siettél? Most nem tudom: menjünk-e hozzá vagy ne? Te dönts. a királyfi szerencsétlenségének örömhírével. annak nincs mitõl félnie. és a magasztos Alláh akaratából tüstént férfiúvá lett. mikor a dzsinn-király fia megkérdezte: „Tudod-e. nem törõdve harcosaival meg a csapatokkal. ó. Ami pedig a királyfit illeti. amely fiát érte. és elhívatta a bölcseket és a rejtett dolgok ismerõit. légy vendégem az éjszakára. Amint az ifjú ezt elmesélte. és mikor az megkapta a levelet. éppen amikor olyan boldogan indultunk útnak. mi történt vele. mert aki rábízza magát. elmondta neki fia szerencsétlenségét. és azt kérdezte. és éjfélig lovagoltak. felkiáltott. a lovas pedig így szólt hozzá: „Gyere velem az én otthonomba. ez az én gondom lesz. megmosta kezét a forrás vizében. hogy nem is volt határa. ifjú?” A királyfi elmondta neki. A vezír átvette a levelet.” Az ifjú ivott. „Szállj le a lóról” . . olyan volt. ahogy te ember-király fia vagy. és a vezírnek értékes ajándékokat meg nagy pénzösszeget küldött legforróbb köszönetével. aki téged ebbe a szerencsétlenségbe döntött. hogy sajnálkozzék a szerencsétlenségen.

kérdezte a király.” . Dicsérd Alláht. A királyfi bement menyasszonya ágyasházába. mert ez már apósodnak és leányának palotája.„Ez az asszonyforrás . nagy vigalomban. ülj fel lovadra.” Ezzel otthagyta és eltûnt. Mikor felvirradt a reggel. annak a sors nem barátja. és mikor elkészült velük. ó. Ami a királylány unokatestvérét illeti.” Az ifjú leborulva hálálkodott a magasztos Alláhnak.felelte a királyfi -. hogy meggondolná a végét. hogy az emberek a kapun jönnek be hozzánk. és mondj néki köszönetet gyógyulásodért. téged pedig kérlek. parancsot adott. Ekkor az ifrit azt mondta neki: „Nyisd ki a szemedet. hogy aki nem gondolja meg. és örült az ifjú megmenekülésének. aztán nyeregbe ült. megcsókolta elõtte a földet. De a dzsinn-király fia megnyugtatta: „Nem lesz semmi bántódásod.” Amikor a király ezt hallotta. király. készíttessen elõ nagyszabású lakomákat. és a példabeszéd is azt mondja. mit Alláh akart . majd visszajött ifrit alakjában.gyõzelmet adott azoknak fölötte és a vezír fölött. mert már nagyon kívánkozom utánuk. és erõs iramban lovagoltak együtt az egész napon át. úgyhogy az ifjú majd eszét vesztette láttára. Az ifjú nála töltötte az éjszakát. hogy végezzék ki a fiát. amire elszántad magadat. és hogy Alláh .Megkérdezte a másikat: „Mondd. és a rabszolga repült vele ég és föld között.” A királyfi így felelt: „Az történt.dicsértessék és magasztaltassék a neve!” A király elcsodálkozott rajta. hogy segítségedre lesz vezírjeid ellen. de te az égbõl szállsz le. A vezír pedig így mesélt: . hogy inkább csak õ maga ül fel. és lovastul ülj a nyakára. mi lehet tettének vége.Ha nõ iszik belõle. elébe sietett. és akkor a dzsinn-király fia így szólt: „Akarsz még ma este visszamenni a tieidhez?” . aki csapataival és vezírjeivel elébe ment fogadására. és az ifjú magához tért ijedelmébõl. aztán ülj fel lovadra. belehalt a féltékenységbe és az irigységbe. így szólt az ifrit: „Most szállj le.felelte az. és nagyon csodálkozott. és egyre csak repült . Egészen estig ettek-ittak. megülték az esküvõt. mi a neve ennek a forrásnak?” .a királyfi ezalatt nem is tudott magáról -. A dzsinn-király fia azt mondta neki. és mielõtt a harmadik éjjel véget ért. szolgáltass nekem igazságot fiad ellen. király.” . és ne engedd. készséggel és örömmel teszem” . Egy történetet is tudok. „Én reményemet helyezem a magasztos Alláhba.„Hallom és engedelmeskedem. Azt mondta neki: „Eddig úgy láttuk. A királyfi tökéletes boldogságban és a legtisztább örömben tért vissza apósához. hogy az ifjú a palota tetejérõl jött le. légy meggondolt a dolgodban. férfiúvá változik. amikor látta. és felült az ifrit vállára. Mihelyt apósa megpillantotta. annyira elképedt. és a lovát otthagyja náluk. Ez a negyedik nap volt. hanem ellensége. hunyja be a szemét.dicsértessék magasztos neve! . lejött a kastély tetejérõl. vedd a hátadra. Napkelte után a király megparancsolta vezírjének. akinek Rádzsiz volt a neve. mielõtt meg nem érkezik apósához és menyasszonyához.” A dzsinn-királyfi most elhívta apjának egy rabszolgáját. aztán feleségével apja városába utazott.” A királyfi leszállt. és így szólt: „Alláh szilárdítsa és erõsítse meg a király lelkét! Uram és királyom.” De az ifjú azt felelte. mert az okos nem cselekszik semmit anélkül.„Igen . szeretnék. és azt mondta neki: „Fogd ezt az ifjút. Két hónapig idõzött apósánál. hogy a reggel rávirradjon. Leszállt a lóról. . Kis idõre eltûnt. hogy a királyfié lett az õ szerelme. Mikor a palota tetején lebocsátkozott. testvérem. míg el nem érték a dzsinn-királyfi földjét. Most a negyedik vezír jött be a királyhoz. az asszonyok ravaszságáról. ott volt apósa palotájánál.felelte a rabszolga. ó.„Mit tudsz róla?” .

úgyhogy a kutya nagy vonítva ment az öregasszony után. A menyecske ezen nagyon elcsodálkozott. ha a magasztos Alláh úgy akarja. és kijelentette. Állandóan küldözgetett hozzá. Én ráismertem. Történt pedig egy napon. Jó tanácsokat adtam neki. Valahányszor az öregasszony hazament.” Mikor az ifjú ezt meghallotta. rajtam kívül pedig nem talált teremtett embert. de õ mindig elutasította. nem ismerné azt a fiatalembert. mint a festett kép. és úgy adta oda a kutyának. Abban a városnegyedben. ahol lakott. mire változott az alakja. kapsz még tíz dinárt. de az asszony egyikre se felelt. édes lányom . szánd meg. üdvözölte. heves szerelemben égett iránta. de nem használt a jó tanács. és így szólt: „Ha elérem. én nagyon félek miattad. hogy ágynak esett tõle. igen megrémített ez a história!” . könyörülj rajta!« De nem fogadta meg tanácsomat. A fiatalember mindennap többször küldött hozzá üzeneteket. szép. zokogott. Ekkor a fiatalember elment egy közelében lakó öregasszonyhoz. könyörüljön rajta. mint ez a kutya. sírt. amit akartam. hol lakik.” „Vigyázz magadra. Végre a fiatalember elvesztette türelmét. mekkora szerelembe esett. felkereste az ifjút. megszerette. anyám. hogy majd én is úgy járok. és mondtam neki: »Eleget figyelmeztettelek. kedves lányom. írd le nekem. és azt mondta: „Jaj. akihez fogható nem akadt.szólt az öregasszony -. Az így felelt: „Egy fiatalember belém szeretett. mennyire ég azért az asszonyért.« Csakhogy. mikor ebben az állapotban láttam. miért sír ez a kutya?” Az pedig így felelt: „Jaj. szépek szépe. Ez a kutya fiatal nõ volt. és azontúl mindennap megismételte nála látogatását. hogy néz ki. Együtt valami varázsszert készítettek a leánynak. Az öregasszony úgy tett. és elment útjára. aztán élheted a világodat egész délután és egész éjjel. amit kívánsz. mintha nem tudna semmirõl.” . Holnap délben várj a sarkon. megszántam. Most félek. ottmaradt ebédre. és elviszlek hozzá. beadták neki. és egyre üzengetett nekem. megkente zsírral. Másnap reggel az öregasszony elment a fiatal nõhöz. Egy fiatal nõcsábító szemet vetett rá. mindig vitt magával egy darab kenyeret is. és én idehozom. de az asszony tiszta lelkû nõ volt. de én mindig visszautasítottam. szórakoztatta és a végén úgy elrontotta.mondta -. tedd meg.„Ugyan mitõl félsz?” . lányom. hogy a menyecske már egy óráig se tudott meglenni nélküle. egy dinárt adott az öregasszonynak. jó barátságban és pajtásságban éltem vele.” Ekkor a fiatalasszony leírta az ifjút. Mikor látta. anyám. és megkérdezte az öregasszonyt: „Mondd. egy fiatalember beleszeretett. Alláhra. érdeklõdni fogok utána. királyom.” Mihelyt elment a fiatalasszonytól. meghintette borssal.kérdezte az öregasszony. siratja a sorsát. Az öregasszony tréfálkozott vele. Az öregasszony erre így szólt: „Légy egészen nyugodt.” Mikor a fiatalasszony ezeket a szavakat hallotta. ennek csodálatos a története. és ott tartottam magamnál még ebben a képében is. mi történt vele. de a bors könnyesre égette a szemét. és nem érdekelte az ifjú. És valahányszor eszébe jut régi állapota. Ha nem tudod. ó. és ennivalót vitt haza gyerekeinek. hogy magáévá akarja tenni. hogy élt egyszer egy asszony. Ne fordítsd senki szívét magad ellen. és emberi alakjából átváltozott kutyává. két dinárt adott neki. hogy megszerzem neked. szánja meg. milyen állapotba került. elpanaszolta bánatát egyik barátjának. amire kér. eljövök érted. akivel már azelõtt összeköttetésben és ismeretségben volt. jól kijátszottam. és azt mondta neki: „Örülhetsz. kezemet-lábamat csókolta.” A fiatalember végtelenül megörült. „Ha elmegyek . és ne ellenkezzél. ez pedig az asszonyt léptennyomon követte hálából szívességéért és jóságáért. Egy napon nagyon megzsírozta és jó bõven megborsozta a kenyeret. vacsorára. hogy az asszony férje elutazott valamelyik városba. és mindig odaadta egy kutyának. én kezeskedem. leült és elpanaszolta neki. az én jóindulatomat kereste. nagy félelem szállta meg.Aki hamar feltalálta magát Hallottam. és annyira erõt vett rajta a szerelem és a szenvedély. a tökély mintaképe. akinek panaszkodhatott volna. mondogattam: »Lányom. eljött a lakásomba. gyönyörû teremtés volt.

mondta magában. Most bizonyságot szereztem róla. Az öreg kopogtatott. és azt viszem el hozzá. de neki ez még nem volt elég. hogy tisztességtelen nõszemélyekhez jársz. de senki se tudott hírt adni róla. hogy befejezze az öltözködést. . De nem hagyhatom. az aranymûves meg az énekeslány történetét?” . és beszéltem vele. szép lányra. tíz dinárt adok neked. hogy ezt csináld velem? Mikor meghallottam. és esküdözött. Szörnyen haragudott rád. de most tulajdon két szemem meg az öregasszony a tanúja. meg a pénz. leültette és örült a jól sikerült csalásnak. megkegyelmezett fia életének. gyertek ide hozzám!” . az én házamban. vagy kiürítem ezt a méregpoharat és meghalok: aztán rajtad ragad ennek a bûne ítélet napjáig. próbára akartalak tenni ezzel az öregasszonnyal. amit nekem ígért.felelte az öreg. de addig beszéltem a lelkére. amit készített. hogy hosszú útról jött.kérdezte a király. amivel meggyanúsítja. hogy holnap a déli izán idején eljön hozzád. Keresek neki valaki mást. de az nem jött. hogy megtörted a mi közösségünk szentségét. tiszta lelkû vagy. királyom. üdvözölte és megkérdezte: „Volna-e kedved jó ételre. csókolgatta feleségének kezét.„Vigyázz. jó italra. Eddig azt hittem. ha holnap délben csakugyan eljön. fiatalra?” . kellemes külsejû fiatal férfit. mint õk. megpillantott egy szép. a kezébe harapott. lábát. „Ez is egy példája. azalatt érte megyek és elhozom. hogy kimentettél karmai közül. csapdosta fejét és orcáit: „Uram és királyom . hogy hazaérkeztél. Odament hozzá. õ visszasietett. és már forralt is valamit ellened. szépen felöltözködött.” És facipõjével egyre csapdosta férje fejét. díszítsd fel magadat. kezében egy méreggel telt pohár volt.” Az asszony nekiállt. Ezek a te vezírjeid csalfaságot és ármánykodást fognak rám. Aztán mindkettõt leültette.” Amíg ilyen gondolatokkal járt az utcán. és míg az öregasszony belépett.Az öregasszony most visszament a menyecskéhez. segítségért kiabált. és azt mondta: „Megtaláltam a fiatalembert. az öregasszony meg várt a fiatalemberre. mitõl úgy óvtalak. hogy így megcsalj. füstbe menjen. a férj megcsókolta az öregasszony kezét. Elment és mindenfelé kereste. Mikor pedig eljött az ötödik nap.haza.és mikor férje be akarta fogni a száját. csak én tudom õt ideteremteni” . leány. akin meglátszott. Vagy talán nem hallottad. Azt mondta az öregasszony: „Nálam. „Mit tegyek most? .Kárba vész az ebéd. vedd fel legszebb ruhádat. és azt mondta: „Készíts ebédet. a fiatalasszony kinyitotta az ajtót. Az öreg bevezette a férfit. Másnap reggel megint elment az öregasszony a menyecskéhez.” A férfi elment az öregasszonnyal .kérdezte a férfi.vagy igazságot szolgáltatsz nekem. amíg ráállt. aki be is ugratott abba. amint az öregasszony mellett ült. pedig a világon senki sem csalfább. és megillatosítsa magát. és azt mondta: „Anyám. az asszonyok sokféle ravaszságának és csalfaságának. fogja le a kezét és lábát.” A fiatalasszony nagyon megörült ennek. . és sohase követte el azt.” Mikor a király fontolóra vette a vezír meséjét.„Hol van az?” . sírt és rikoltozta: „Igazhivõ emberek. és pillantása rögtön férjére esett. Végre intett az öregasszonynak. királyom. látta. hogy ez az ember a fiatalasszony férje . De bár szakadatlanul esküdözött a magasztos Alláh nevére. az asszony csak verte. hogy soha életében nem csalta meg.” Az öregasszony pedig elcsodálkozott az asszonyi ravaszságon és agyafúrtságon. bement a leány a királyhoz. A fiatalasszony nemsokára megjelent. hogy amit ilyen jól kifõztem. elkészítette az ebédet. Mikor már pihentek.„Mondd. és abban a pillanatban készen is volt vele: lekapta a lábáról facipõjét.aki nem tudta. ó. és ráripakodott férjére: „Hát így állunk azzal a házastársi hûséggel? Hogy vihetett rá a lelked. aki ártatlanságát hangoztatta. és a keze tovább dolgozott. Most a férj megalázkodott. és elégtételt adsz fiad ellen. hogy most valami ravasz cselre van szükség. és azt mondta neki: „A magasztos Alláh fizessen meg minden jóval azért. mi történt velük?” .” .szólt .

A fiatalember néhány napig várt. és már-már halálát érezte. viselkedését. tiszta életû. csak azért könyörgök a magasztos Alláhhoz. viharos éjjel elindult hazulról. minden gyertya. hogy belebetegedett. nem hall. a leány fejénél és lábánál is gyertyák égtek. nem használhat senkinek. hogy elment valami más városba. Minden leány ott aludt a fekvõhelyén. A leány ijedten és félelemtõl remegve ébredt fel. alattvalói közt nem ismer különbséget. és egy napon betért egy odavaló illatszerkereskedõhöz. Egy esõs-zivataros.vélte barátja. megkérdezte.” A férfi elvette a szelencét tartalmával együtt és elment. amelyben a leány ékszereit tartotta. csak képzelet után festette” . addig hagyjon élnem. mi lelte. hallgatott. és a kereskedõ azt felelte: „A mi királyunk igazságos. fülemhez jutott. értéktárgyait akarja elvinni. Azt hitte. ha megölnél. amíg kifõzte a tervét. és olyan nagy szerelembe esett a szíve. és jól látható sebet ejtett rajta. Egy barátja meglátogatta. és szobájának egyik falára pillantva meglátta rajta egy gyönyörû leány képét.” Most a vezírekrõl kérdezõsködött. mi a panasza. bedobatja a város elõtt tátongó mélységbe. országa népéhez jóságos.„Talán fejbõl. értelmes. ámbrától illatozott.aki Perzsiának egyik városában lakott . aki énekeslány egy vezírnél Indiának Kasmir nevû városában.A leány pedig így mesélt: Az aranymûves és az énekeslány története Boldogságos király. mire a kereskedõ elmondta minden vezírnek életmódját.” A látogató szemrehányást tett barátjának. belevágott vele a leány alfelébe. amely nem árthat. és egy márvány ágyon megpillantott egy leányt. „Akármint van a dolog . csodálta a gyönyörû nõalakot. szép volt. és nagy fáradsággal eljutott abba a városba. amíg végre az énekeslányra terelõdött a szó. az én egész betegségem és minden bajom csak a szerelem: beleszerettem egy festménybe. amelyet ennek meg ennek a jó barátomnak falán láttam. felkészült és útra kelt Indiába. levelet írtak neki. mindjárt kérdezõsködtek a kép festõje után. mint a varázslatot. hogy nincs elég eszed.aranyhímzéses paplan volt. „A leány ezé meg ezé a vezíré” . meghalok a szerelemtõl. onnan lebocsátkozott az alsó helyiségekhez. megtelepedett a városban. jóeszû ember volt. csillogó arany gyertyatartóban. és kiderítették. és mikor a férfit meglátta. nem lenne belõle semmi hasznod. betörõ felszerelést vitt magával.” . Nem tudott betelni a képpel. és elment annak a vezírnek. aztán egyszerre elõvette kését. Hogy szerethet bele valaki egy falra festett képbe. védelmed alatt vagyok. A királyról és körülményeirõl kérdezõsködött nála. sem megtagadni?” A másik ezt felelte: „A festõ a képet biztosan egy gyönyörû nõrõl festette. és otthagyatja õt étlen-szomjan. hogy áll vele a dolog: képzelet után festette. Az aranymûves ott settenkedett a lány fejénél.mondta róla az illatszerész. és ami benne van. és ha él a világon ennek a képnek a mása. . mint a felkelõ hold a tizennegyedik éjszakán. és semmit se gyûlöl jobban. „Testvérem . aki bolondult az asszonyokért és a borért.felelte az aranymûves -. amíg elpusztul. hogy volt egyszer egy aranymûves. lehúzta róla a takarót . Ha valami boszorkánymester vagy boszorkány a keze közé jut.felelte a beteg -. nem lát. és kérdezõsködtek arról a festményrõl. felmászott a tetõre. Mikor odaérkezett. sem elfogadni. amelyben elpanaszolták barátjuk állapotát. vagy látta-e hasonmását elevenen? A festõ válaszában azt írta: „A képet egy leányról festettem. szebbet és tökéletesebbet szem még nem látott. A párna alatt ezüstszelence volt. és azt mondta neki: „Vedd ezt a dobozt. aki igen ügyes. amíg meglátom.” Mihelyt a látogatók eltávoztak. nem tud semmit.ezt meghallotta. Odament fejéhez. a leány gazdájának házához. és amint mellette ült. vaskapcsokkal hágcsót erõsített az épülethez. nem mert kiabálni. Egy napon elment a barátjához. és azt mondta neki: „Az a bajod. Mikor odaért.” Amikor az aranymûves .

hogy egy óráig se marad vele tovább abban a városban. lemondtam javairól. és elejtette ezt a szelencét tartalmával együtt. én elmegyek vele a hazámba.” Amikor az õr a fiatalember történetét meghallotta. hogy te is megbánod a tettedet. én mint tanácsadó jöttem el hozzád. elmenekült elõlem. „Ebbõl láthatod. nagy igazságosságodnak. király. a szívembõl kivetettem minden világi dolgot.parancsolta a király. és jól szedte a lábát. te is egy igazságos bíró elõtt fogunk állni. hogy az a leány ártatlan abban. és azt mondta az õrnek: „Tudd meg. Ebbõl a pénzbõl több hasznod lesz.„Hogy volt az. ó. király. fogta az ékszeres dobozt. aki egész életében nem nevetett többé. ezer dinárral teli zacskót vitt magával. hogy belevágtam a késemmel (éppen kezem ügyében volt). Engem ez úgy feldühösített. és mikor megjelent a király elõtt. Az egyik seprûn nyargalt. én voltam az.” A vezír feltakarta. és így szólt: „Uram. Átvette a zacskót. meg ami benne volt. mikor az aranymûves eltávozott tõle. Amint álom és ébrenlét közt feküdtem. megforgatta õket kezében. a kaput már zárva találtam. és elment a város királyához. király!” Mikor a király e szavakat hallotta. most már bizonyos és kétségtelen. és mikor megjelent.kérdezte a király. amivel megvádolták.” . mint abból. és rám csapott egy rókafarkkal. aki ellened igazságot szolgáltat nekem. szóba hozta a dolgát. megparancsolta. hogy meg van-e sebezve. Az aranymûves nyomban fogta a lányt. egyszerre csak négy asszonyt pillantottam meg. hogy megadd.” És megparancsolta. Megcsókolta elõtte a földet. . Még aznap el is szállították a szakadékhoz. és a te zászlód alatt akarok élni.” . aki vesztébe sodortam. elment a verem õréhez. és így szólt: „Hatalmas király. hogy sebet ejtettem rajta. Khoraszánból való vagyok. akik a te városodba igyekeztek. úgyhogy a városon kívül aludtam. amelyet neked ajándékoztam?” A vezír megnézte. királyom. és átadta neki a leányt azzal a feltétellel. A vezírjeid téged visszatartanak attól. a férfiak ravaszságát és csalárdságát. ami nekem jár. ott van a seb. halaszd el és el ne hamarkodd fiad kivégzését. Így szólt a királyhoz: „Igen. mert én a hegyekben élõ remete vagyok.” Ekkor azt mondta a király vezírjének: „Ez a leány boszorkány. és nézd meg. amelyet õ adott ajándékba vezírjének. hogy ez az a nyakék.” Ezzel a szelencét átadta és elment. Mikor az éjszaka elsõ harmada elmúlt. és mikor az éj beállt. belém rúgott. de maholnap én is. és örülj. és a végén így szólt: „Testvérem. hogy boszorkányok. ráismert és azt felelte: „Ez az. ahogy a remete mondta. Mi mindketten imádkozni fogunk szerencsédért és egészségedért. mert elterjedt híre a te nemes tetteidnek. ó. Mikor érezte. nekem nincs rájuk szükségem. vedd ezt a zacskót. uram. és egy nyakláncot talált köztük. Az egyik odajött hozzám. mint az az ember. Késõ este érkeztem meg a városhoz. A király. testvér. és add át nekem a leányt. amíg vissza nem ért a városába. Így szerezte meg. amire vágyott. a leány gazdájának. a másik egy legyezõn. én egyik énekesnõmnek ajándékoztam. így szólt hozzá: „Ugye.” És ezzel az egész történetet elejétõl végig elmesélte neki. Elhívták. Elsietésnek legtöbbször megbánás a vége. vezírem?” . hogy a csel sikerült. és az alfelét találtam el.Másnap reggel szépen felöltözött. megcsókolta elõtte a földet. Az aranymûves látta. Féltelek. onnan vándoroltam színed elé. vagy nincs. és meglátta a késsel ejtett sebet. hogy itt a lányt õrzõd. Felnyitottam és ezeket az értékes ékszereket találtam benne. De most az ötödik vezír lépett elébe. Mindjárt tudtam. kinyitotta a szelencét. Elhívatta a vezírt. mert futtában már hátat fordított nekem. azt mondta a király a vezírnek: „Takard fel a hátsó felét. hogy van alkalmad jutalmat nyerni az értünk tett szolgálatért. kivette belõle az ékszereket mind.„Azonnal hozzátok elém azt a leányt” . végezzék ki a fiát. és csak a magasztos Alláh arculatát keresem. végtelenül elcsodálkozott. milyen ügyes cselt eszelt ki. vessék be a boszorkányverembe. ó. Vedd el õket te. ezer dinár van benne. és leült vele beszélgetni. amelyet kezében tartott.

Végre nem maradt semmije.és rámutatott az egyik ajtóra . Mikor a magasztos Alláh irgalma magához szólította. Az öreg bevezette az egyik lakószobába. amelyet el akarsz végeztetni?” . bátyám?” . talán Alláh miáltalunk visszaadja neked vagyonodat. egy lélek se volt kívülük. nyájas arcú seikh. a társaihoz. szolgáltam nektek. Ha vállalod. Egyszer aztán megbetegedett a seikh. és mikor egy napon a fal tövében ült. hogy sírunk. lemosatta testérõl a rátapadt sok piszkot. odament hozzá. fiam. és elharapta a szót. zenét és éneket hallgatott. a mennyezet lazúrral és csillogó arannyal kifestve. de ezt a pénzt is elpocsékolta. gyászruhában. használd fel ezt az összeget a magad belátása szerint mindarra. „Fiam . De neked. király.” „De van egy feltételem” . egy szép arcú és jól öltözött ember lépett hozzá és köszöntötte. Légy becsületes. és így éltek néhány esztendõn át.„Hallom és engedelmeskedem” .kérdezte az ifjú. elköltötte az egész pénzt. ó. valami könnyû szolgálattal szeretnélek megbízni” . akármit látnál is nálunk. úgyhogy kénytelen volt eladni rabszolgáit.„Igen. rabszolga és földbirtok felett uralkodott. és sírtak. birtokait.szólt a seikh. amire nekünk szükségünk van. hogy a végét járja. nagy vagyon. „Mi a feltételed.” A seikh most egy ládát adott át az ifjúnak . sok pénz. Egyszer meghalt az egyik öreg. akármilyen siralmas állapotban vagy is most. És éjjel-nappal tartotta õket abból a pénzbõl. hogy elment napszámosnak. Csak ketten maradtak meg a házban. A szobában tíz öregembert látott. bátyám” . aki a fiút felvette szolgálatba. hogy egy szilárdan épített. amit kívánsz. Az öreg ekkor így szólt: „Gyere hát hozzánk. feltételem az. ráadta magát az eszemiszomra. egymás után. ismersz engem már régebbrõl?” . eunuch.” Az ifjú felkelt. pénzt is.kérdezte az ifjú. amit most átadok neked. de látom rajtad. fiam. tizenkét esztendõ alatt egy órára se mulasztottam el szolgálati kötelességemet.” . A halál pedig egyre szedegette õket. Alighogy a fiú megnõtt. a sors és a végzet akarta így. elosztogatta.” Az ifjú így felelt: „Ó. bement vele. egymással szemben lakószobák sora és termek.felelte az öreg -.harmincezer dinár volt benne . „Mi volna az. és már éppen meg akarta kérdezni. A fiatalember megkérdezte: „Bátyám. és mikor az ifjú látta.„Fiam. ami apja után rá jutott. A többiek megmosták. mit jelent ez. a padlót selyemszõnyeg borította. ha látod. Így élt egy éven át. bátyám.tilos belépned. amíg csak az az öreg maradt meg. tágas házban van. egy kisfiút hagyott hátra. felöltöztette és elment vele haza.” Az ifjú így szólt: „Hallom és engedelmeskedem. munkaalkalmat várva. végre annyira elszegényedett. elment az öreg után.„Nem. A fiatalember nagyon elcsodálkozott. elajándékozta. aki számtalan ház. .” . fölöttük csicsergõ madarak. aki minket kiszolgáljon. kifejezte nagy sajnálkozását. aztán hozatott számára szép vászonruhát. Minden oldalról ablakok nyíltak a ház gyönyörû belsõ kertjére. meg ami neked kell.folytatta a seikh. hogy ne áruld el titkunkat. jajveszékeltek. a régi jólét nyomait. és eltemették házuk mögött a kertbe. lesz nálunk enni-innivalód bõven. és így beszélt: „Bátyám. Az öreg így felelt: „Még tíz seikh lakik nálam a házban. van valami megbízásod számomra. de eszébe jutott a kikötött feltétel. bátyám?” . a magasztos Alláh nevében. ne kérdezd az okát. aki elvezette a fürdõhöz. egymással szemben ültek.A vezír pedig így mesélt: Aki soha nem nevetett többé Azt hallottam.és így szólt: „Fiam. de ebbe a szobába .szólt az ifjú. beburkolták a halotti lepelbe. egyáltalában nem ismerlek. és nincs senkink. Mikor az ifjú belépett. tarka márvánnyal volt kirakva. hogy volt egyszer egy ember. és õrizd jól. minden teremben szökõkút.felelte az ifjú. A seikh így szólt hozzá: „Minden szobába bemehetsz. látta. rabnõit. oszlopokkal szépített. Kapsz nálunk mindent.

amit te itt láttál. Egy napon. hogy mit tettél. és elsietett onnan. mint a tündöklõ nap a fényes égen. egy vitorlát pillantott meg. . Nem tudtam. hogy álom az egész. hogy mégis megnézze. ahol a tilos ajtó volt. biztos voltam benne. gyászoltatok és sopánkodtatok. Az ifjú ott ült a szigeten. és nem is történhet semmi az õ akarata nélkül. fiam? Ne akarj olyan dologra kényszeríteni. hozzáléptek. a többi négyet utánam vezették. és azt mondta: „Feltétlenül ki kell nyitnom azt az ajtót. nyissa ki az ajtót. Nézte. Elcsodálkozva haladt az ifjú tovább a parton. egy szûk folyosót pillantott meg. a dobok peregtek. amíg egy sziget fölé nem ért a tenger közepén. te most veszélyben forogsz. felöltöztette. burkolta lepelbe és temette el társai mellé. hogy a hajót különféle tarka selyemszõnyeggel díszítették fel. szántál. szorgalmasan és minden erõmbõl végeztem a munkámat. És minekünk is óhatatlanul meg kell halnunk. ne nyisd ki azt az ajtót . amint közeledett. de a nyolcadikon erõt vett rajta a kíváncsiság. úgy csillant fel a tengeren. látta. mi az oka annak. amikor hirtelen egy nagy sas csapott le rá a levegõbõl. benne pedig tíz szépséges szûzleány.” „Uram .tudta volna megmondani számukat. mint mi. hogy az egész part zsúfolva van vértes katonákkal. Ha el akarod kerülni azt a csapást. Felkelt. hogy mitévõ legyen. és a hajó kifutott a nyílt tengerre. végre meghalt az öreg. felültem rá.és áloéfa evezõkkel. én az egyiket kiválasztottam magamnak. fejére tette a koronát. három órán keresztül ment rajta elõre. meg válogatott jácintkövekkel kirakott aranykorona. amely bennünket sújtott. A fiatalember maga kezével mosta meg. Odament az ifjúhoz. akármi lesz is belõle. nem tudta. a . a tamburák csattogtak. amíg egyszerre csak egy igen nagy folyó partjához nem jutott. akkor majd megtudod. amely mindenestül a tulajdonává lett. láttam. hova visznek. szép volt. mint gyönyörû hold ragyogott mindahány.” Ekkor elõlépett az egyik leány. mi az oka annak. letörte a lakatokat.” Felkelt.” Az öreg így felelt: „Igen.és kezével rámutatott arra a helyre. elvégre a magasztos Alláh végzését és döntését nem tartóztathatja vissza semmi. hogy örökösen sírtatok. amíg a magasztos és hatalmas Alláh irgalma magához nem szólította azokat az öregeket.szólt erre az ifjú -. különféle drágakõvel és gyöngyökkel kirakott aranynyereg alatt öt bélyegzett lovat vezettek elém.” Az öreg ezt felelte: „Mit tartozik ez rád. hogy a hajótest elefántcsontból és ébenfából volt. fejem fölött kibontották a zászlókat és lobogókat. megcsókolták a kezét. kezénél fogva elvezette a hajóra. egyszerre csak megszállta a vágy. kétségbeesetten tekingetett jobbra-balra. és azt mondták: „Te vagy a mi királyi võlegényünk. Az ifjú egész szívével a hajón csüggött. és repült vele ég és föld között.dicsértessék és magasztaltassék a neve! . míg meg nem találta azt a kis ajtót. merre forduljon. hogy ne nyissa ki az ajtót. jobbra-balra nézegetett. aztán ott élt tovább a házban. és addig keresgélt. csak Alláh . és kinyitotta az ajtót. Tele volt pókhálóval. hogy te is úgy járj. Mikor meglátta. mi van ott. kiszálltak a hajóból. Aztán kifeszítették a vitorlákat. fiam. amely engem ért. nézte. mint csillag az égen. odament a megmutatott helyre. És amint lovagoltam.hûséges voltam hozzátok. remélte. Csakhogy akkor már késõn fogod megbánni. az ifjú látta.” Ezután a seikh baja egyre súlyosodott. Mikor a szárazföldet elértük. ott leejtette és továbbrepült. Az ifjú így mesélte tovább történetét: „Amint így vitorláztam velük. hogy a megszabadulást hozza neki. kezében selyemkendõbe burkolt királyi díszruha. az egész ragyogó aranylapokkal kirakva. mondd meg nekem. amit nem tehetek meg. és egy napon. egyre tûnõdött a seikh titkán. karmai közé kapta. Azért imádkoztam. eszébe jutottak a seikh óvó szavai. Hét napig ellenállt. amint a tengernél ült. pedig a lelke nagyon rá akarta vinni. azt kívánom tõled. Mihelyt a lányok megpillantották az ifjút. hogy a magasztos Alláh óvjon meg mindenkit attól a szerencsétlenségtõl. Mikor az ajtó megnyílt. hát csak nyisd ki.De ha azt akarod. és négy acél lakat zárta le. De örökösen zaklatott volt a lelke. Miután partra szálltunk. szolgáltál nekünk. amikor az öregek szavairól és figyelmeztetésérõl gondolkodott. és mikor partot ért.

mire az ifjú így felelt: „Úrnõm. az ifjú bement a királynõ ágyasházába. nem tiltotta volna meg. zengõ madárkák a Mindenhatót magasztalták. A leány így szólt hozzá: „Királyom. . õt érintetlen szûznek találta. Azután megint lóra ültek. amelyeket itt láttál?” . amíg el nem értek a király kastélyához. egy óra hosszat repült vele ég és föld között. állítsák ki a házasságlevelet. „Ha odabenn nem volnának nagyszerû kincsek. míg egy napon eszébe nem jutott. jólétben volt része. milyen sok kiváltságban. A legbensõségesebb szalámmal üdvözölték egymást. és a királynõ most nyájasan az ifjúhoz fordult. „Ez mind rendelkezésedre áll. azon egy kertes kastély volt. mint a rohanó áradat. nemes méltóságú jelenség. és katonai szolgálatot végeznek. minden tökély mintaképe.” Az ifjú mindezen végtelenül elcsodálkozott. egészségben. kivéve ezt az ajtót. megragadta. hát egy gyönyörûséges leány volt. megbánod. a pénztömegre. és azt mondta: „Mindennel rendelkezhetsz. nincs köztük férfi. szíveknek csábos csalétke. Addig meneteltem velük. Hét évig élt vele örömteljes életet. ekkora fenség. öreg nõ volt. és mindnyájan bementek a palotába.” Amikor az ifjú a madarat meglátta. és keservesen sírt. a csapatokra. kinyitotta az ajtót . hogyan osztogatta a parancsot meg a tilalmat. ellátják a hivatalokat.” A királynõ meg így folytatta: „Emlékszel-e a szolgaseregre. mert a menetet csak álomképnek tartottam: amíg elértünk egy zöld mezõre. vetnek. és az egész katonaság. és most a királynõ lakomákat rendelt. bõségben.” Felkerekedett. barátságos szavakkal kedveskedett neki. Nézte az ifjú e jelenség báját. elfutott elõle. A királynõ azt mondta neki. és amint beszélgettek.„Igen” felelte az ifjú. és én egyre kérdezgettem magamban. így szólalt meg: „Nincs üdvözlõ szó az olyan számára. szépek szépe. Mikor hozzám értek. a király és az ifjú kéz-kézben. Mikor jól ettek-ittak. ahonnan elragadta. hogyan meneteltek vezetése alatt a csapatok. A mi országunkban a férfiak szántanak.csapatok jobbról-balról felsorakoztak. vendégem vagy. Akkor leszálltak a lóról.” Az ifjú vele ment. és együtt lovagoltak beszélgetve. hatalomban. és elvette szüzességét. Mikor a madár megpillantotta. aztán hozzáhajolva azt mondta: „Szívesen vennél engem feleségül?” Az ifjú felkelt. aratnak. olyan. hívja elébe a kádit tanúkkal. szebbek. Aranytrónusra ültette vendégét.hát egy õsz hajú. leszállt a lóról. tehetsz vele.” Alig fejezte be szavait a királynõ. boldogságban. A királynõ megparancsolta nekik. csergõ folyócskák. hogy megyünk. Lassanként magára eszmélt megint. õ maga melléje ült. mire az ifjú is leszállt. egyedül. és ellepte a mezõt. aztán eltûnt. csak egy-két meghittje követi. és látom. városépítéssel és az emberek számára hasznos mesterségekkel foglalkoznak. hogy megcsókolja elõtte a földet: de õ visszatartotta. Az öreg nõ elment. alszom-e vagy ébren vagyok. minden ragyogó pompáját. és letette ugyanoda. én szolgáid között a legjelentéktelenebb rabszolgád vagyok. mint a fényes égen tündöklõ napfény. és csodálattal töltötte el lelkét ennyi szépség. hogy bemenjek. de már késõ lesz a bánat. mint amilyeneket itt láttam. visszagondolt rá. amelyekre az összes csapatot meghívta. ami jólesik.” Mikor a király az ifjúhoz közel ért. a nõk pedig. belépett a vezír . amely a folyó partjáról erre a szigetre hozta. földmunkákkal. Ha kinyitod. amint királyuk elõlépett lován. vállukra omló hajú tiszteletre méltó és méltóságteljes asszonyok. megálltak. a kincsekre és drágaságokra. a lovasság meg a gyalogság is nõkbõl állt. körülöttük a kíséret. azok kormányoznak. belátásod szerint. én ennek az országnak királynõje vagyok. De mikor a király a lithámot levette arcáról. a kertben mindenféle sudár fák. összeadták az ifjúval. õ pedig ottmaradt egyedül. ezerféle tarka virág. amelyet láttál. belépett a vezír a kádival és a tanúkkal: mind öreg nõ. hogy õ bizony kinyitja az ajtót.” Aztán egy bezárt ajtóra mutatott.hát ott volt elõtte az a madár. alig tudva. tiszteletre méltó. ezt nem szabad kinyitnod. és a király azt mondta az ifjúnak: „Jöjj velem. Egyszerre csak egy sereg tört elõre a kastély és a kert között. akire semmi jó nem vár. de ez utána eredt. és beszédét meghallotta. hogy zavarát eloszlassa. jajveszékelt.

gyászban. nyakába akasztva. és azt írta. Mikor elolvasta a levelet. hogy ráköthessem ezt a kulcsot. megszívlelte õket. amit az ifjú érzelmeirõl. és nem származik belõle egyéb. és most eszmélt rá. amelynek ablakából elõkelõ fiatal nõ nézett ki. Itt színed elõtt fogom bizonyítani annak a királyfinak történetével. nem nyúlt ételhez-italhoz. mint megbánás: ezt a jó tanácsot adom neked. és elvesztette minden reményét. hogy a hebehurgyaság nem dicséretes. Szeretett volna odajutni hozzá. most kisírhatod szemed!” Keservesen sóhajtozott az ifjú. hogy fiát kivégezteti. panaszkodott nekik. és mikor egy éjjel álmatlanul. mesteri lakatokkal.hallani lehetett.” Mikor a király ezeket a szavakat meghallotta. A nyíl a kertbe esett le. mint õ. Mikor meglátta.Két hónapig tartózkodott a parton. elveszett. vágyairól írt neki. szilárd oszlopokkal. akik azt állítják. ha meg nem hallgatod panaszomat. milyen szerelmes lett abba a fiatal nõbe. aki egy kereskedõ feleségéhez hozzáférkõzött: hogy a férfiak ravaszabbak. gyötörte a vágy. hallottam. hanem a városon kívül építtetett számára egy magányos. bezárta az ajtókat. ahová a madár letette. jajveszékelt. tintát és papírt hozatott. hogy valaha még visszatérhet királynõjéhez. onnan nézett le az ifjúra. Amikor egy napon a kalmár megint a városban volt. Mikor visszament a vezírekhez. A hatodik napon csupasz késsel jött be a leány a királyhoz. magas falakkal. Bement abba a szobába. és a szabad mezõn szórakozzék. és így szólt hozzá: „Vedd tudomásul. hogy egy nagyon féltékeny természetû kalmárnak gyönyörû felesége volt. és a királyt is meggátolják a jogszolgáltatásban: megölöm magamat. ahol az öregek laktak. õrizd meg. ha a vezírjeidben bízol. „Tudd meg hát. királyom. egyre növekedõ szerelemmel.” A király megkérdezte: „Mi volt velük?” A leány pedig így mesélt: A királyfi és a kalmár felesége Boldogságos király. hogy nem lakott vele a városban.” Az asszony lebocsátotta a fonalat. Odaszólt az egyik szolgálójának: „Szaladj és hozd ide azt a papirost. és dobta le neki a választ. a királyfi rákötötte a kulcsot. egy hang szólalt meg . olyan féltékenyen õrizte. ó. de úgy féltette. amikor az asszony ott sétált. és belõtte a lakba. és egyszerre csak a szemébe ötlött egy lak. magával vitte a kulcsokat. töprengve virrasztott. milyen szerelemre gyulladt. hogy õ még nagyobb szerelembe esett. jaj neked. Aztán a háznak egy ablakához ment. sírt. minden épülettõl távol esõ lakot. uram.” Mert a fiatalasszony tudott olvasni. és . de látható nem volt senki -. Gyásszal és fájdalommal eltelve ment be az ifjú az öregek lakószobájába. és megint része lehet jótéteményeiben. Magához szólította egyik apródját. és így beszélt: „Hová lett gyöngyéleted? Ó. amíg végre meghalt. Most megbocsátott nekik. és elhanyagolod a magad igazát és becsületét. a király fia elhagyta a várost. hogy feleségéhez visszatérjen. hogy az asszonyok ravaszok. hamisak és csalfák. hogy azok is úgy jártak. jaj neked! Ami szép volt. odament az ablak alá. erõs ajtókkal. mint a nõk. és az öregek mellé temették. de nem tudott. és felszólt az asszonynak: „Bocsáss le egy fonalat. aztán rátûzte a papírt nyila hegyére. mikor meglátta. hogy ezért sírtak és gyászoltak. Hosszú ideig elmerülten nézegette a magányos vidéket. egészen megdöbbentette szépsége és bája. felelt a levélre. mert ezzel jogomtól akarnak megfosztani. és tudomásul vette mindazt. A királyfi. leírta. Ha bement a városba. szerelmérõl. hogy a környéken üdüljön. és lemondott szándékáról. nem kellettek neki illatszerek. nem nevetett többé.

Az asszony odament a fához. a fiatalasszony odament a ládához. hogy a király kérdezõsködött fia után. Ha aztán a célomat elértem annál az asszonynál. Mikor pedig mindenki elment. Mikor eljött a reggel. a vezírnek valami szolgálatra vagy egyébre szüksége. Az asszonyka.felelte a legény -. Mikor aztán üzleteinek ellátására elment hazulról. tovább sétáltak a kertben. királyom: Aki értett a madarak nyelvén Egyszer egy elõkelõ úr elment a bazárba. Az egyik vezír megkérdezte.” . felismerte. a vezír rázárta a fedelét. a legény vele. és ezek a fedelénél fogták meg a ládát. Az asszony lóra ült. végig az utakon. mint a telihold. és szilárdul hitte. és azt mondta neki: „Engedd ki és vidd el te magad a király fiát. A legény odaszólt neki: „Jól beszélsz!” Megkérdezte tõle úrnõje: „Te érted. amelyeken gazdájának felesége sétálni fog.„Szívesen és készséggel” . és rázárta a láda fedelét. „Hát mit mondott?” . bedugta az ifjút a ládába. menjetek és egyetek. és kiengedte belõle az ifjút. ettek belõle. A nõ végtelenül elcsodálkozott a dolgon. és megfogadta. A vezír sietve elment a kereskedõ házához. „Úrnõm .” És azok megfogták. mit beszél a holló?” . és teljesen szokatlan idõben kopogtatott kapuján. hogy a legény érti a madárnyelvet. és a kincstárba tétette. és a legény azt mondta: „Jól beszélsz. Mikor a fiú ezt meghallotta. és ott volt vele. megcsókolta a földet. bebújt a ládába. Megvette és hazavitte.„Látom . néhány nap múlva kérd vissza a ládát. ott ettekittak.felelte a legény. megtalálta ott az elkészített ételt. sohasem házasodik meg többé. Mikor meglátta. épp egy holló károgta el magát. mit tegyenek? A királyfi így felelt: „Azt kívánom. mit parancsol. kísérje ki feleségét a kertbe. a láda kinyílt. gyümölcsöt meg a bort. a kapott kulccsal felnyitotta. és a fák alatt elhelyezte az ételeket. hogy helyezd el ezt a ládát házad legféltettebb díszhelyén.„Értem” . és helyezd a ládát letétbe annál a kereskedõnél a kertes házban. és ellovagoltak a kertbe. A legény ott szolgált náluk már jó ideje. és vigye magával a szükséges enni-innivalót meg gyümölcsöt. hogy a láda a tied. A holló most megint megszólalt. Mikor végeztek. Kiment a vezírhez. Közülünk senki se mer hozzányúlni.” A vezír azt felelte: „Készséggel és örömest. ment és felvette legszebb ruháit. aki szép volt.” .” Mikor a királyfi hazaért. ó. és valahányszor a férj hazajött. mihelyt megpillantotta hazasietõ férjét. a férfi megparancsolta a legénynek.” A kereskedõ odaszólt a teherhordóknak: „Fogjátok ezt a ládát.kérdezte az asszony. Mikor a kalmár is meglátta. a kalmár elkergette feleségét. és elvitte a kalmár házához.hogy nem tud élni nélküle. Amikor a kalmár kiment elébe.” . Mondd. az éjjel ételeket készített. hogy a királyfi van benne. aztán bevezette a királyfit lakószobájába. de siettében elfelejtette lezárni a fedelét. a kalmár pedig felvitte házába. ahol éppen egy szolgalegényt kínáltak eladásra. és azt mondta a feleségének. Mikor beértek. és így szólt: „Talán van urunknak. legyen rá gondja. úgyhogy mikor a kalmár bejött érte a teherhordókkal. Belenéztek és látták. hét napon át.„Bizony értek” felelte a fiú. azt mondja: az alatt a fa alatt ennivaló van. kiment a kertbe. üdülj és szórakozzál. bort és aszalt gyümölcsöt meg egyéb gyümölcsöt hozott. hogy visszakérje a ládát. amikor egy nap így szólt a férj az asszonyhoz: „Menj ki holnap a kertbe. hogy értesz a madarak nyelvén.” A vezír bement a királyfiért és elvitte. De egy napon az történt. A kalmár hát futott haza. tégy engem egy ládába. amelynek teljesítése boldoggá tenne bennünket?” A vezír így felelt: „Azt kívánom tõled.felelte az asszony. Még ezt a mesét is hallottam.” . az asszony betette az ifjút a ládába.szólt az asszony -.

Odafeküdt egy idõre. Odaszólt a legénynek: „Te fiú. mint Alláh is mondta szent könyvében: »Bizony nagy az asszonyok ravaszsága. az oldalam! .« Például hallottam egy menyecskérõl.«” Mikor az asszony ezt meghallotta. férje az egyik kengyelt fogta. ez is példája a férfiak ravaszságának és csalárdságának. és hívta a legényt. és a holló felé dobta. és ültesd fel rá. Alláh meggyógyít. mi van úrnõddel. az könnyû dolog. Jó ideje feküdtek már ott. végezzék ki a fiát. Most a fiú felkapott egy követ.Megkérdezte az asszony: „Mit mondott?” . és jó tanácsot adok: ne légy elhamarkodott fiad dolgában.kérdezte az asszony. ettek belõlük. és szolgáltass nekem igazságot. A legény így felelt: „Azt mondja. nem mondhatom meg neked. Ott megint károgott egy holló. Ne hallgass hát vezírjeidre: jöjj segítségemre. Mikor a király sírni látta kedvenc rabnõjét. és belehalt volna. mintha nagy baja volna.„Azt mondta. ez az ország nagyjaival úgy elbánt. Hát a gazda jött utánuk. és ennek is azt mondta a fiú: „Jól beszélsz. mert lépteket hallott. „Jaj.dicsértessék és magasztaltassék a neve! . és a férj egyre mondogatta neki: „Alláh megsegít.” Mikor az asszony már nyeregben volt. „Úrnõm . De ekkor belépett hozzá a hatodik vezír.” . Tudd meg. míg végre esküvel kényszerítette a fiút. amikor megint megszólalt a holló. uram. mint elõtte még soha senki. mire az így szólt: „Azt mondta nekem: »Tedd úrnõddel ugyanazt. és az igazság fénye elûzi a hazugság sötétjét. Leültek. megcsókolta elõtte a földet. parancsot adott. azután elsétáltak a kertnek más részébe. amikor egyszerre csak a fiú felugrott.vissza nem adja néked. és így szólt: „A magasztos Alláh tegye dicsõvé a királyt! Én jót akarok neked.kérdezte az asszony.” Mikor az asszony meglátta feje fölött az urát. Egyre nõtt az asszony bámulata. ittak. hogy ott fekszik és sír?” A legény így felelt: „Jaj.” A legény egyre szabadkozott. szõnyeget terített alája. a hátam! Jaj.” . hisz köztünk nincs most semmi távolság. az asszony pedig egyre unszolta.„Mit mondott ez a holló?” .” . majd elvágódott nevettében.Jertek ide. Mert a hazugság olyan. leesett egy fáról.” Odament egy fához.„Mondd csak. asszonyom . ha Alláh . és tovább sétáltak a kertben. töltse kedvét.felelte a legény -. mondja meg. és ezt mondta neki: „Amit kívánsz. az igazság pedig szilárd alapokon nyugszik. és nem akarok ebben veled ellenkezni. végem van!” Férje meg volt rémülve. és a legényt igen nagyra tartotta. A vezír pedig így beszélt: . barátaim.” Odamentek és ott találták az italokat. . amíg magához tér.kérdezte a király. ne szégyelld magadat elõttem.” Odamentek a fához. megtalálták a gyümölcsöket és édességeket.felelte a legény -. amit a férje csinál vele. felemelkedett és úgy tett.” „Uram és királyom. hogy az alatt a fa alatt egy korsó mósuszvíz és óbor van. és megparancsolta a legénynek: „Hozd ide az úrnõd lovát. hogy az alatt a fa alatt gyümölcs és édesség van. a legény a másikat.kiáltott. „Mi lelt. hogy nagy az asszonyok ravaszsága. és nagyon fájna valamije. hogy megdobod? Mit mondott?” . mint a füst.” És keserves sírásra fakadt.„Hogy történt ez?” . mit mondott.

Mikor a király az asszony beszédét hallgatta. és te tudod. majd elküldök érted. Én. szegény asszony. mert a váli hamis tanúvallomások alapján igazságtalanul börtönbe záratta. uram.” De az asszony azt felelte: „Ó. és mindketten nagy szerelemben égtek. míg egy napon a fiatalember összeveszett valakivel. kádi urunk!” .” . és elment a királyhoz. a kereskedõ feleségéhez eljutott ennek a híre. bocsássa szabadon a foglyot. Az asszony megmondta. Az asszony megmondta. hol lakik.” A kádi erre azt mondta: „Ha nem akarsz bemenni a házamba. elpanaszolta a bátyján esett igazságtalanságot. aztán magaddal viheted. asszonyoknak. magam kifizetném. ha te ilyeneket teszel.felelte -.szólt az asszony -. és ugyanarra a napra rendelte magához. Felvette legdíszesebb ruháját. a tanúk hamisan vallottak. és kiszabadítom a bátyádat. Az asszony megmondta. menjen vele a kastélyába. azalatt elküld a válihoz. urunk.” . maradj ott. és megnézte az asszonyt. õmiatta vagyok kénytelen eljönni hozzád. és kérte.” A váli megkérdezte: „Hol van a lakásod?” Az asszony megmondta. és így szólt hozzá: „Menj be a szobába a leányok közé. Beleszeretett egy elõkelõ ifjúba. ez panaszt emelt ellene a város válijánál.felelte az asszony -. kérem nagyuram kegyes jóságát. hogy: „Akit lefogattál és bezárattál. az ilyesmikrõl nem tudok semmit.mondta erre a váli -. „Ki bántott?” . hogy egy kereskedõ lányának férje sokat utazott. és otthagyta a válit szíve nagy gerjedelmével. és Alláh meg fog érte jutalmazni” . hogy itt meg itt. szíven találta a szerelem nyila.„Uram . nem szabad mást sem elítélned érte. nálam biztosabb és jobb. az asszony majd eszét vesztette kétségbeesésében.„Én pedig nem bocsátom õt szabadon . bocsáttassa szabadon bátyját.kérdezte a kádi. Amikor szerelméhez. és kiszabadítja bátyját.szólt az asszony. hogy bocsássa szabadon a bátyádat. Aztán otthagyta. és gondomat viselje. aki hozzám eljárjon. neve ez meg ez. köszöntötte és egy írást adott át neki.„Ha ezt akarod .” Az asszony ezt felelte: „Nagyurunk. De a vezír is megkívánta az asszonyt. akkor gyere te az én lakásomba. elõadta a történetét. és így szólt: „Ó.„Ha ezt akarod . aludjál és pihenj egész nap. akkor gyere az én házamba. hogy a váli. csak a szükség kényszerít erre a lépésre. az az én bátyám. De az asszony azt . A válitól elment a város kádijához. amíg be nem mész a szobába.” De mikor a kádi megnézte az asszonyt. mint nálad. „Vizsgáld meg az ügyemet. hogy nekünk. ott pihenj egy darabig: azalatt én elküldök a válihoz. hogy rajtad kedvemet tölthessem. te mégis börtönbe zárattad. és megparancsolta neki.„Hol van a lakásod?” . A lakásom nincs messze. rajta kívül senkim. Egyszer egy igen távoli városba utazott. A káditól elment a vezírhez. aki az ifjút bezáratta. Minthogy pedig nekem rajta kívül nincsen senkim.Az asszony és öt imádója Hallottam. mert az biztosabb nekem is. összeveszett egy ilyen meg ilyen emberrel. szerelemre gerjedt iránta. mennyire kell a mocsoktalanságra meg a finom formákra vigyázni. nekem senkim sincs a magasztos Alláhon kívül: idegen asszony vagyok. amelyikre a válit hívta. és ugyanarra a napra rendelte magához õt is. jaj. és azt mondta neki: „Elégítsd ki a vágyamat. és elõadta neki a meséjét. egy kereskedõ fiába. és sokáig odamaradt.” Mikor a váli a levelet elolvasta. ez igazságtalan volt.kérdezte a király. mennyi bírságra van ítélve.kérdezte a vezír.kérdezte a kádi. és kedvemet nem töltöttem rajtad.” Az asszony így felelt: „Hogyha azt akarod. nem léphetek be senki házába. ahol eunuchok és rableányok járnak ki-be. és azt mondta neki: „Menj ide be. elment a válihoz.„Nos?” . királyom. szerelemre gyulladt iránta.„Hol van a lakásod?” . míg elõvezettetem. van egy bátyám. hogy lépj közbe érdekében a válinál. mehetsz utadra.” .” . meg neked is. „Ki tartóztatta le?” . úgyhogy az asszonynak már nem volt ínyére a dolog. amelyben az állt. mert egészen megbabonáztál szép beszédeddel. hogy a váli bebörtönözte. Ha tudnám. Kérlek.” .

Mikor az asszony meglátta.” . állíts ki egy írást. az nagy kegy volna. Maradj egész nap nálam. és az asszony arra a bizonyos napra parancsolta a szekrény szállítását is. az asszony pedig magához vette. és utána kedvedet töltöm. én meg szolgálód vagyok a szolgáid között.szólt a kádi. amíg az asztalos az ötpolcos szekrényt elkészítette. és utána nyugodtan jöhetek el hozzád. és lakószobájában felállította a szekrényt. A levelet lepecsételte. hogy mihelyt ezt az írást megkapta. Ha a király tõlem azt kívánja. mósuszt. és megírta a cédulát a kincstárosnak. beillatosította magát. és megtiszteli lábának lépteivel. az ajtócskát meg rázárta. Az asszony így felelt: „Ne félj. de öt polccal. Aztán kiment kaput nyitni. amit jónak látsz” . és odatelepedett hozzá a szõnyegre. és begyömöszölte a legalsó polcra. tedd le turbánodat. Mikor a kádi már vágyát akarta rajta kitölteni. választ nem vár. és minden polc zárható ajtóval legyen ellátva.” A király azt felelte. hogy ki volt vendégem? Az. ez a nap a tiéd. boldoggá tesz.„Tedd. királyom.” . elõvett négy öltönyt. hogy ebben nem akar vele ellenkezni. A kádi kérdezte. aztán hazament. Mondd meg.felelte az asztalos. amikor egyszerre kopogtattak az ajtón. elvitte a váli ruháit. Mikor a kitûzött nap elérkezett.„Négy dinár az ára . de ha abban a kegyben részesítesz. de mikor a váli kezét kinyújtotta utána. és zárhatók legyenek. amint a költõ is mondja: Láttátok vagy hallottátok. amíg eltávolítom. felcicomázta.kérdezte a kádi.szólt a váli. enyelegtek. Az asszony azt felelte: „Bújj ebbe a szekrénybe. ez a ház a te otthonod. a szobát különféle remek szõnyegekkel terítette be. ráadta a sárga köntöst meg a fejre való fátyolt. és így szólt hozzá: „Azt kívánom tõled. akár pedig akaratom ellenére. vonakodás nélkül tüstént bocsássa szabadon ezt meg ezt a foglyot. aztán bevásárolt enniinnivalót.„Örömmel és készségesen” .felelte az asszony. Így szólt hozzá az asztalos: „Úrnõm. „A férjem” . hogy bátyámat szabadon bocsássák. Aztán megint leült a szõnyegre enyelegni.” . nagy tisztesség nékem. de ha eljön lakásomba. egymás fölött négy polccal. minden huzakodás. leültette ugyanarra a szõnyegre. az asszony pedig kézen fogta. szûz lelkû úrnõm. „Ki ez?” kérdezte a váli. mennyibe kerül. aztán visszajövök hozzád. „Ez a férjem” .” . vesd le ruhádat. amelyre a válit. elvitte a kelmefestõhöz. maradj itt. ez a szoba a te szobád.” . Ott aztán játszadoztak. ki érkezik legelõbb. beteszlek ebbe a szekrénybe. és senki sem osztozik benne veled. ami a vágyam. azt mondta neki: „Uram. mindjárt elviheted.mondta: „Ó.” Az asszony ott is maradt. nem fogadok el a munkámért semmi pénzt.” Fejére valami ócska rongyot kötött. Mikor ez megvolt. csakhogy azt a kegyet kérem tõled. ami éppen a háznál volt. felkelt.felelte az asztalos -. „Mit lehet most csinálni? Hova menjek?” . és kösd ezt a fátyolt fejedre.„Hallom és engedelmeskedem a legnagyobb készséggel” . és vedd magadra ezt a sárga köntöst. felvette legpompásabb ruháját. és öltsd magadra ezt a piros hálóköntöst. én majd hozok enni-innivalót. mindegyiket más színûre. „Mit tegyek?” .” Az asszony így felelt: „Ha mindenképpen meg kell lennie. Az asszony azt a napot tûzte ki neki. és várta.” Elvette a kádi ruháját. akinek kegye öröm. megcsókolta elõtte a földet. ki kopogtat. és enyelgett vele. hát csináld meg. az asszony így szólt: „Uram. készíts egy szekrényt. akár beleegyezésemmel. hogy ágyadba bocsátasz. akkor meg fog nyugodni a szívem. Ezután elment egy asztaloshoz. hát a váli volt.felelte az asszony. a négy ruhát megfestette. hogy kifizessem. a kádit és a vezírt is hívta. Hát a kádi volt mindnyája közt az elsõ. és azt mondta neki: „Uram. vesd le ruhádat. amit rendeltél.szólt a váli. megcsókolta elõtte a földet. turbánját. de egyszerre csak kopogtattak az ajtón. kezénél fogva bevezette. letelepedett hozzá. gyümölcsöt és illatszereket. Mikor az asszony meglátta. neked könnyû az ilyesmi. megfogta és leültette az egyik szõnyegre.

vesd le ruhádat.” Aztán enyelegtek egymással a fekvõhelyen. nagy alázatossággal fogadta. alváshoz való ruha kell. az asszony kék alsóruhát adott rá.” . magához vette a váli céduláját. „Ki ez?” . megtudta. már régebben terveztem valamit arra az esetre. amíg én az eszem segítségével szépszerével elküldöm. Az asszony erre így szólt: „Uram. és így szólt hozzá: „Megtisztelted a házamat. Mikor benn volt. három napig ültek a szekrényben. nagy szorultságban. és tedd le a turbánt. megint kopogtatott valaki. amelyet felém irányítsz.„Beleférnek ide négyen is” . Aztán kiment ajtót nyitni: az asztalos jött el.” De amint így beszélgettek.” . vigadozáshoz. és kiengedte a fogságból az asszony szerelmesét. A király azt mondta: „Távolítsd el innen szép szóval. mert már szerette volna vágyát kielégíteni. enyelegni kezdett a királlyal: a többiek a szekrényben mindent hallottak. az asszony meg egyre elhárította magától. köszönt.” Betessékelte a szekrénybe. Amikor a király az asszony nyaka felé nyújtotta kezét. és bújj ebbe a szekrénybe. a vezír a váliéra. légy egy kis türelemmel. a harmadik polcra. Végre az asztalos rávizelt a királyra. bedugta a negyedik polcra. és erõszakkal teszem meg.„Mi van vele?” kérdezte az asztalos. olyan rongyokat adott rá az asszony. azt felelte neki: „Elköltözünk ebbõl a városból más városba.” A vezír levetette ruháját. ami történik. egyszerre csak kopogtattak az ajtón. kezénél fogva bevezette a lakása díszhelyére. Aztán kiment.És fogta a válit. a vezír jött el.kérdezte a vezír. vörös sapkát tett a fejére. tedd le turbánodat. és azt mondta neki: „Vesd le ruhádat. Az asszony azt mondta: „Kelj fel. A kádi minden szavukat hallotta. amelyek nem értek többet tíz dirhemnél. hogy a polc túlságosan szûk” . mert három napig szükségüket se végezhették. „Dehogy. hogy ilyen helyzetben vagyunk. helyezd magadat kényelembe. ami a királyon volt. mihez kezdenek most. megcsókolta elõtte a földet. az asszony rázárta az ötödik polc ajtaját. „Ki ez?” . mostanra a borozáshoz. hogy ez a váli. és ha az egész világot mindenestül neked akarnám ajándékozni viszonzásul. elment vele a kincstárnokhoz. ó.szólt az asszony -. „Az. és már mentek is más városba.felelte az asszony. ajtót nyitott: a király volt. az átvette. Ami pedig azt a társaságot illeti. és bebújt a szekrénybe. az asszony azt mondta: „Ez még nem fog elfutni elõlünk.” . megcsókolta elõtte a földet.” Mikor a király a szõnyegen leült. öltsd fel ezt a könnyû öltözetet. ha lakásomat megtiszteled.„Ne tedd ezt. van valamim. ó. különben én megyek oda.kérdezte a király.kérdezte a király. az asszony pedig így szólt hozzá: „Micsoda szekrényt csináltál te nekem?” . bele se férsz. Most az asszony nyájaskodni. A kádi felkiáltott: „Micsoda rondaság ez? Nem elég. Ekkor az asszony azt mondta: „Menj be magad. Ne félj. megért ezer dinárt. a vezíröltözetet a maga idejében kell viselni. étlen-szomjan. mikor levetette. ez pedig tovább kiáltozott: „Mit jelent ez a rondaság?” Erre . és a váli a kádiéra. sohase fosszon meg bennünket Alláh a te arculatodtól!” Ezután leültette a szõnyegre. megcsókolta az iratot. tevékre rakták. és rázárta az ajtót. betette a szekrény második polcára. urunk és parancsolónk. „Hogy menekülök innen?” aggódott a vezír. Az asszony elmesélte neki. és visszajövök érted.felelte a király. kádi!” Mikor a kádi ezt hallotta. elég tág az” .szólt az asztalos. még ránk is piszkoltok?” A váli is felemelte szavát: „Alláh sokasítsa meg rajtad áldását. Az asszony kézen fogta a királyt. ó. ó. a király a vezír fejére. aminek nagyon fogsz örülni. Mikor az asszony meglátta. Bement a szobába. és rázárta az ajtót. mit tett. és azt mondta: „Uram. „A férjem” .” Az a ruha. és mikor az ifjú megkérdezte.” Összecsomagolták. amijük volt. „A férjem” .viszonozta az asztalos. de nem mertek megmukkanni. így szólt hozzá az asszony: „Adj rá engedélyt. és így szólt hozzá: „Nagy megtiszteltetés házamnak a te látogatásod. uram .„Mondd csak. király.” . Aztán felkerekedett.„És én addig mit csináljak?” . a vezír mindig a dologra akart térni.felelte az asszony. amíg eltávolítom a férjemet. nem érne fel egyetlen lépéseddel. Mikor meglátta a királyt.felelte az asszony. amit akarsz” . és rázárta az ajtót. Az asszony most kiment ajtót nyitni. hogy egy szót szóljak hozzád. ezek után számunkra nincs itt maradás. Amint így beszélgettek. és nézd meg. leültette a szõnyegre.

mi van vele. amelyikben mi kuporgunk. mind abban a maskarában voltak. a vezír. „Most mit csináljak? . nem látunk egy lelket sem: törjük fel az ajtókat. eljöttem. hogy volt egyszer egy ember. de õ menekült elõle egyik sarokból a másikba. így szólt: „Hát én mit vétettem? Egy szekrényt csináltam neki négy arany dinárért. A szomszédok eközben bejöttek a házba. felöltözködtek és jól beburkolóztak. és mögötte minden lényt a kijelölt helyén. megszólalt: „Hallgassatok. beszédükkel felvidították a királyt. angyalokat pillantott meg. .” A három kívánság Még azt is hallottam. hogy az emberek ne ismerjék fel õket. mesélje el. mert még utóbb megtudja a váli vagy a király. én vagyok az elsõ. Az egyik azt mondta: „Rakjunk rá fát. Azt mondták egymásnak: „Tegnap még itt volt a menyecske. és amint egymásra néztek. amelyben az emberek étlen-szomjan senyvedtek. A vezír pedig folytatta: „Mit jelent ez a rondaság?” Mikor a király meghallotta a vezír szavát. de nem szólt semmit. úgy mentek haza. ó. és emberi hangon szólalnak meg!” szóltak a szomszédok. hogy meglássa a Leilatu ‘l-Kadart. a szomszédok akkor asztalost hívtak. de semmi hírt nem kaptak róla. mindjárt az asszony után kérdezõsködtek.” A szomszédok betörték az ajtókat. a Sors Éjszakáját.” Az asszony azt felelte: „Mondd: »Ó. Egy éjjel. itt ülünk együtt mindnyájan. Alláh. és egyszerre csak akkora lett az a tagja.a vezír emelte fel szavát. ráismert. Alláh megmutatta nekem a Sors Éjszakáját.” Megindult köztük a beszélgetés. bementek. úgyhogy mozdulni is alig tudott vele. és becsukat minket.” Mikor az asztalos meghallotta beszédjüket. nézzük meg. „Nem dzsinnek vannak ebben a szekrényben?” . „Látod hát. és a többiek ezek meg ezek. A kádi elejétõl végig elmondta nekik az egész históriát. aki annak a feslett szajhának hálójába estem. elszavalt néhány verset a magasztos Koránból. õ meg ravaszul becsalt ebbe a rekeszbe. ráismert a vezírre. a király és az asztalos ajtaját. és rám zárta az ajtaját. hogy három kívánságomat teljesíti. a kaput nyitva látta. így folytatta: „Én ez meg ez vagyok. mint a lopótök. mit kérjek.„Ni. akinek élete vágya volt. ó. hogy nincs otthon senki.«” Az ember elmondta a kívánságot.” Az asszony azt felelte: „Én nem kívántam. és egy szózat megígérte. amit velünk tett! Az ország minden hatósági személyét összehozta ide. aztán majd megbánhatjuk. váli!” Mikor a váli meghallotta a hangját. királyom.” És mikor azok odamentek. Mikor elmentek. nevetniük kellett. amikor felnézett az égre.” Mikor a király ezt hallotta. ruhájukat is magával vitte. adj tanácsot. aztán a váli. növeszd meg a férfiasságomat. hogy nem tettünk idejében jelentést. csak éppen a királyt nem. ki hozta õket oda. és gyújtsuk meg. hogy ilyen hosszú legyen!” . A vezír folytatta: „Alláh verje meg azt az asszonyt azért. ma pedig egy hangot se hallunk a lakásban. Mindegyik elküldött az övéihez ruháért. és azt mondta: „Alláh sokasítsa meg rajtad áldását. ennek meg ennek a felesége. Ezek láttára így szólt feleségéhez: „Hallod-e.Az egész csak a te bujaságod miatt van.kérdezték egymástól. meglátták a nagy szekrényt. mikor elhozták. a dzsinnek testet öltöttek. milyen ravaszsággal szedett rá az az asszony egy egész csomó embert. hogy el ne árulja magát.” A szomszédok megkérdezték a kádit. Amikor a kádi ezt meghallotta.szólt az ember. aztán azt mondta a szomszédoknak: „Gyertek ide a szekrényhez. buzgón leborulva. A felesége mindjárt ki is akarta próbálni. és látták.” Erre a kádi kikiáltott: „Meg ne tegyétek!” . és könnyítettek elszorult szívén. hogy beszedjem a pénzt. ez felnyitotta a kádi polcának ajtaját.

gonosz tanácsairól. leányom .” A fürdõ benn volt a kastélyban. és nem tudom. és nem gyanúsított meg senkit. belevetem magam abba a tûzbe. Mielõtt eljöttem. és amikor a király felesége visszajött a fürdõbõl. amiért nagyon megbecsülték. nem találta.” „Mindez a te szerencsétlen tanácsod. és a király elé vitték. pénzemet alamizsnának osztatom szét. és hozzálátott imájához. hová lett. ha mindened hiányzik. hogy utánad el ne törlõdjék a neved. Én elkészültem a halálra. a te bajt hozó eszed járása miatt van. De mikor kiment egy idõre. Az asszony átvette a nyakéket. hogy szükségét végezze. és ne ölesd meg fiadat.” . egy madár repült oda.kérdezte a király: A leány pedig így mesélt: Az eltûnt nyakék Azt hallottam. mert utálom az életemet. Alláh. amíg visszajövök a fürdõbõl. szabadíts meg tõle!” Meg is szabadította úgy. Ez el-eljárogatott egy királynak palotájába. hogy állítson vissza a régi állapotodba. és ott osztogatta áldását. vedd le rólam ezt a csapást. senki se járt erre. királyom. hogy megkínoztatta a fürdõsasszonyt. meg a másvilágon is hasznát láthattam volna. nem valamelyik szolga látta-e meg. Ekkor a király megparancsolta. amíg én imádságba merültem.” Amikor a király ennek hírét vette. felkapta az ékszert. akárhogy kutatott utána. ahogyan az a király megbánta. és a királyné lakosztályának egy helyiségében várt.kérdezte a király. Ne hallgass hát szavukra. nem tudott nyomára se jönni. te pedig meg fogod bánni. és használta ki az alkalmat. mikor a nyakláncot tõled átvettem. hogy kivégezteti fiát. „Királyom. az imaszõnyeg alá dugtam. ez az asszony gaz tanácsa miatt történt. szíved vérét. remete életet élõ asszony. hogy tûzzel és kegyetlen ütésekkel vallassa ki az asszonyt.szólt az ékszer õrzõje -. Az ékszer õrzõjét mindenféle kínzásnak vetették alá. hogy volt egyszer egy istenfélõ jámbor. Így is történt.” Az ember imádkozott az Úrhoz. és ezért mondtam el neked. „Alláhra. Az asszony nem tudott róla. hogy bizonyságot tegyen az asszonyok meggondolatlanságáról. nem vehetem hasznodat. amilyen volt. aki egy ezer dinárt érõ nyakéket adott át neki ezekkel a szavakkal: „Te asszony. ó. leült a királyné mellé. de õ nem vallott semmit. gyengeelméjûségérõl. hogy elvigye. mialatt a királyné a lakásához tartozó fürdõbe ment és visszajött.” Ekkor azt mondta az asszony: „Kérd Alláht. most már csak egy kívánság van hátra. fogd ezt a nyakláncot. és betette a kastély egyik sarkának repedésébe. úgyhogy ezen a világon. megparancsolta feleségének. Három kívánság teljesítését ígérte Alláh. Az ékszert az imaszõnyeg alá tette. és elkérte a nyakláncát. hogy egyáltalában semmije se maradt. vessék börtönbe. Csak a magasztos Alláh tudja. „Miért tetted ezt?” . Mikor az asszony ezt meglátta. A leány így felelt: „Ha nem szerzel nekem igazságot fiad ellen. és rakjanak rá bilincseket. . A hetedik napon sikoltozva jött be a leány a királyhoz. mire kezénél-lábánál megfogták. megírtam a végrendeletemet.Az ember most égnek emelte szemét és fohászkodott: „Ó.„Hogy történt az?” . és tartsd meg magadnál.” A király erre letett szándékáról. és elkérem tõled. így szólt hozzá: „Most már. és megint olyan lett. Egy napon szokása szerint ismét elment a palotába. Nagy tüzet rakott a palotában.

és elvette tõle a nyakéket. fegyverzetét. Mikor pedig beállt a hideg idõ. amelyet víz vett körül. a szemek megint akkorák lettek. Megbánta.szólt a király. megcsapkodta szárnyával. sírt. és felkerekedett. a termet tökéletességére és kecsességére: észbontó gyönyörûség volt. akihez a világon senki nem volt fogható szépségre. mint az eddig mondott mesék. A király most látta. Pillantása egy madárra vetõdött. ahhoz feleségül megyek. Mikor elért országába.Egy napon pedig a király kinn ült a kastélya udvarában. és eltávozott az udvartól. de õ mindegyiküket legyõzte és megalázta. és amikor az asszony megjelent elõtte. és ott szolgálta a magasztos Alláht haláláig. de nem akart hozzámenni egyikhez sem. A király eléje ment. hogy a királyleány kezét meg akarja kérni. de megbocsátott.azt mondta: „Csak annak leszek a felesége.” De a hím nem hitte el.” .«” És eljöttek királyok fiai mindenfelõl. ó. Azután a következõt hallottam a férfiak csalárdságáról: A két galamb Egy galambpár téli idõben búzát és árpát halmozott fel fészkében. nem ivott. Megfogadta. király. A hím azt mondta párjának: „Te ettél a szemekbõl.” Párja azonban bizonygatta: „Alláhra. A perzsa király fia. mint amilyenek voltak. bájosságra. és keservesen megbánta a tettét. és homlokára süttetem: »Ez Ed-Datmá szabadságolt rabszolgája. lándzsa-forgatásban legyõz. meghallotta a királyleány hírét. hozzá se nyúltam. hogy azontúl soha senki házához el nem megy. úgyhogy méltán mondhatta magáról: „Nincs hozzám fogható ezen a világon. erõszakos módon ölte meg a párját. aki engem nyílt mezõn viaskodásban.„Hadd hallom. A leány pedig így mesélt: Behrám herceg és Ed-Datmá hercegnõ története Tudd meg.” A királyfiak egytõl egyig eljöttek kezét megkérni. de mikor eljött a nyár. pompás ajándékokat küldött a leány apjának. és megbökdöste csõrével. úgyhogy a hím galamb belátta. elvette fegyverüket. ami még csodálatosabb. amit vele tett. Az asszony a pénzt nem fogadta el. hogy elmenjen a hercegnõhöz. A hercegnõ . paripát. amíg belebetegedett és meghalt. „Ezenkívül még a következõt hallottam a férfiaknak az asszony ellen szõtt ármányáról. akit legyõzök. és visszavonult a hegyek és völgyek közé. milyen igazságtalan. rájuk süttette a bélyeget. elõhozatta. sok fejedelmi kincset. Akinek ez sikerül. ez megfogta a madarat. A leány . amit vele tett. hogy élt egyszer egy királyleány. harcos kíséretet. ruháját. annak elveszem lovát. hogy megteszi hozzá a messzi utat. és nagy pénzösszeget adatott neki. mellette a királyné. Behrám. sírt bánatában. közelrõl és távolról. és elhatározta. bocsánatot kért mindenért.Ed-Datmá volt a neve . szablya-. Odakiáltott az egyik ott álló szolgaleánynak. a szemek összezsugorodtak. amikor már késõ volt. hogy a nyaklánc õrzõjét igazságtalanul büntette. nem evett. Jajveszékelt. fejét csókolgatta. vett magához pénzt. a legszívélyesebben fogadta. mit tudsz még” . Késõbb a királyfi elküldte hozzá vezírjét azzal az üzenettel. hogy a nõstény galamb belehalt. amint az éppen a nyakláncot húzta elõ a kastély egyik sarkának repedésébõl.

mint a sas a verebet a karmai között. Mikor a királyfi önkívületébõl magához tért. hogy ma a király leánya kíván a kertben üdülni. hogy rendelje el a küzdelmet. ápolta a fákat. és türelemre intették. nem ivott és nem aludt. elõtte ékszerek és fejedelmi kincsek. mindenfelõl odaözönlött. A királyfi most elment. amint így foglalatoskodott. tõrt vetett a királyfinak: felfedte arcát.” Másnap a király üzenetet küldött leányának. hogy szégyenben marad a nézõk elõtt. hogy nem is tudta. hogy célját elérje. nekem semmi hatalmam sincs fölötte. mire a király csak ennyit mondott: „Holnap megvívsz vele. aztán útjára engedem.” Mikor a kert õre ezt meghallotta. odament. megcsókolta a leányt. gyümölcsöt szedtek. mintha teljesen elgyengült öregember volna. és mit akar velük csinálni. hogy csak ahhoz megy feleségül.„Ezért jöttem én ide országomból” .” A királyleány így szólt hozzá: „Vedd el ezt a leányt itt. Mikor a nép hírét vette ennek. botjára támaszkodva. Növényápolásban. és odaadta neki az ékszereket és a ruhákat. hogy csellel fog élni. Boldog volt ez a leány. sokáig forgolódtak egymás körül. keze-lába reszket. hogy nem tud hazájába visszamenni: vagy betölti vágyát. valamelyik fa alatt. elámult. õ megesküdött a lelkére. Egyszer csak egy embert pillantottak meg. ereje ellankadt. egyszerre csak rabszolgák jelentek meg a kertben. és kiment a küzdõtérre. Félt. mit csinál vele a leány. viadalban legyõzi. amely bûvösebben ragyogott a teliholdnál. nagyon elszomorodott. a királyfi meg annyira belefeledkezett arcának csodálatába. és megkérdezték. miféle ékszerek ezek. látták. és a föld megmûveléséhez máig is kitûnõen értek. felövezett karddal. Nekirohantak egymásnak. végtelenül megörült.felelte a királyfi. botladozva. Fiatal korom óta mindig kertészkedtem. szokott . Megkérdezte tõlük. leült egy sarkában. Azt felelte nekik: „Ezekkel az ékszerekkel feleségül akarom venni valamelyiteket. rásütötte a bélyegét. messzi földrõl jöttem. Ed-Datmát illeti. A királyfi is kiállt ellene harcra készen. de másnap megint a kertben voltak. vagy pedig belehal. Nagyon elcsodálkoztak láttára. és el akarta küldeni a királyfihoz néhány vitézét és katonáját. mit jelent ez. mint az eddigi ellenfelei. és csoportjuk közepén a királyleány. és egyik szolgáját elküldte a hercegnõ apjához egy levéllel. hogy ugyanott ül. lebocsátott sisakrostéllyal. ruháját. hazulról hozta mind. Ezután hazamentek. amiért így elbántak vele. ékszereket és szép ruhadarabokat vett magához. A királyfi meg hozzáfogott a munkához. és a kertészek figyelmébe ajánlotta. napokon át nem evett. hogy biztosan le fogja gyõzni a herceg. aztán elkezdett reszketni: úgy tett. szõnyegekkel és edényekkel megrakott öszvéreket vezettek. nemesítette a gyümölcseiket. Egy napon. reszketve. hogy egy vénséges vén ember. úgyhogy a hercegnõ kiragadta a nyeregbõl. látták. Mikor a hercegnõ ezt meghallotta. mire azt felelték.” Jót nevettek ezen és megkérdezték: „Ha elvetted.” A királyfi felkelt. Vénséges öregnek öltözött.” . hevesen küzdöttek jó ideig. fegyvereit. és azt mondta neki: „Idegen vagyok. Egy kis idõ múlva rableányok és eunuchok jelentek meg. ahová a lány gyakran el szokott látogatni. Felvette harci felszerelését. virágok gondozásában nincs nálam különb. és elment a királyleány kertjébe. megkeresték a herceget. minden elszántsága semmivé lett. és úgy tartotta a kezében. hogy a királyfi különb vitéz és lovag. ami leányomat. kiteregette maga elé válogatott kincseit. Ezért elhatározta. Ed-Datmá megjelent hát harci ruhában.a királyfi volt -. felkészült a küzdelemre. De szívét már elfogta a nagy szerelem. míg a többiek szívbõl nevettek rajta. De most a királyfi cselt eszelt ki. vele szembejött a királyfi: tündöklött a délceg dalia fényes fegyverzete. és kiadta az útját. Mikor a leány apja megkapta a levelet. Mikor a királyfi ránézett. Összeismerkedett az õrrel. Bejárták a kertet. vitéz vértezete. bebocsátotta a kertbe. A hercegnõ pedig elvette lovát. mert tudta. amelyben megírta. de vezírjei lebeszélték róla. mint a hold a csillagok közt. és kitûnõen töltötték idejüket. aki nyílt mezõn. Visszament a kertbe.apja visszaüzente neki: „Fiam. amíg a hercegnõ látta. mit csinálsz vele?” Így felelt: „Egyszer megcsókolom. odamentek hozzá .

A vezír pedig ezt mesélte: . mint az elõzõ napon. Így hallottam egy öregasszonynak meg egy kereskedõ fiának történetét. otthagytam családomat és országomat teérted. úgy lesz. és végtelenül boldog volt.” . egészen titokban. lovasaival. mitévõ legyen. én a király leánya vagyok. de ha dolgod elsieted.” Gondolkodott. odaadta neki. és az éj leple alatt útnak eredtek. vezírem?” . A királyfi is összeszedelõzködött.„Ki vagy te?” . még nagyobb halomban. õk pedig hazamentek. keservesen megbánod. királyom. sokkal többet és sokkal drágábbakat. királyom. leteperte a földre. Aztán így szólt hozzá: „Nem ismersz meg?” . Lakomákat rendezett. amint kívánod. mint az eddigiek. ilyen értékes kincs semmiképp sem ártana nekem.kérdezte a lány. akit jóságoddal és kegyeiddel halmoztál el. és egészen nyugodt volt. és én holtomig sem mondok le a jogomról. már távoli vidékeken jártak. Mikor az ajándékot vivõ követek megérkeztek a hercegnõ apjának országába. megíratta leányának és a perzsa királyfinak házasságlevelét. aztán felkelt. mint tegnap” . adj haladékot. egy levéllel.helyén. azt mondta magában: „Én jobban megérdemelném mindezt. aki megváltoztattam külsõmet.” Összeszedte minden pénzét. öreg. Aztán elküldte a leányának kelengyéjét. erõs kézzel megragadta a leányt.szólt a királyfi. aztán így szólt: „Ó. és közölte vele a tervét. a királyfi pedig addig élt vele. nincs semmi hasznom a halálából. rableánynak öltözve. a perzsa király fia. De mikor a herceg odalépett. aztán elõszedte a ruhákat és az ékszereket. hogy megcsókolja. hogyan akarta ez a leány a királyt szörnyû tettre csábítani. megcsókolta a földet. Néhány nap múlva becses ajándékokat küldött Ed-Datmá apjának. megbeszéltek egy éjszakát az indulásra. mondd. míg a halál el nem választotta õket egymástól. nem tett semmi szemrehányást. „Én Behrám vagyok . a király városának közelébe. Elment az öreghez. és amikor odaért hozzá. azért. kincsét. De mikor a királyleány látta. Mikor a király errõl hírt kapott.„Készséggel és örömest” . megszólította: „Seikh. „Lásd ebbõl is. hogy végezzék ki a fiát. amelyben megírta leánya megérkezését. hogy ezt a jó tanácsot elmondhassam: ha idõdet kivárod.” A királyfi felkelt. és mikor a király elé jött. A leány biztonságban érezte magát. mint hogy megszököm vele az õ országába. de hû szolgád. a király elébük ment. hogy õ is készüljön fel az útra. és kérte. Én. és addig nyargaltak. és a legkitüntetõbb kegyével halmozta el õket.” És másnap reggel egyedül ment el hazulról. királyom. milyen ravaszul kijátsszák a férfiak a nõket. micsoda ékszereket és ruhákat ajándékozott rableányainak.„Egyiketeket feleségül venni.” A leány akkor felkelt alóla.” A király ekkor megparancsolta.„Hogy volt ez. Odaültek melléje és megkérdezték: „Mondd. De most elõlépett a hetedik vezír. aztán kádit és tanúkat hívatott. Ekkor a hercegnõ azt mondta neki: „Vedd feleségül ezt itt. és elvette leányságát. jó tanáccsal segít rajtad. olyan dolgokat tudok az asszonyok gonosz ármányáról. elõtte ékszerek és ruhák. és így szólt magában: „Nem tehetek egyebet. megcsókolta és odaadta neki az ékszert meg a ruhákat. és díszruhákkal ajándékozta meg a követeket. Azt mondta magában: „Ha megölöm. nem felelt semmit.felelte -. Elvennél engem feleségül?” . akik a perzsa király levelét hozták. üzenetet küldött neki. amíg el nem érkeztek Perzsia országába.felelte. amit rajta elkövetett. fia elé ment harcosaival.kérdezte a király. felültek jó paripáikra. és elkérte kelengyéjét. Mire eljött a reggel. Láttam. amilyeneket rajtam kívül nem tud senki. mit akarsz ezzel az ékszerrel?” .

vagy tréfálsz velem?” . míg végre az egyik oszlopnál egy kis ajtót látott meg. és útnak indította fiát néhány kereskedõvel. Az asszony erre azt mondta: „Ezért csodálkozom. mint egy pettyes kígyó. amit Alláh nem írt meg részünkre. köszöntötte és megkérdezte: „Mióta lakol ebben a házban?” . anyám” . Aztán elbúcsúzott gyermekétõl. és leült pihenni. aranyozott mennyezetük lazúrkõvel kirakva. hogy teljesíthessem kívánságodat. Megkérdezte a kapustól. Azt felelte a kapus: „Fiam. hogy bejárhassam. és ott lakott a házban anélkül. az nem hagyja el a házat másképp. Miért nem mész az emeletre. mert olyan erõs vágy kelt lelkemben utána. egymásba nyíló szobákból állt. fiam.Feltétlenül el kell mennem. míg el nem ért velük Bagdád városába. az azt felelte. és azt mondta: „Egészen biztosan van valami oka annak. mint vagy betegen. Ez a ház olyan hírhedt lett az emberek közt. vagy holtan. te sem ismersz engem. csodálkozva nézte. vagy betegen ne hagyta volna el. hogy tudom majd távollétedet elviselni?” . .” Mikor a kereskedõ látta. fiam. nem aggályoskodott többet. aki csak ide beköltözik. mennyi a havi bérösszeg. Nem ismerlek téged.” De erõt merített a magasztos Alláh szavaiból: „Mondd: semmi olyan nem érhet bennünket. adj nekem pénzt. mint fiad.„Mi az. ha a szemem világába kerül is. asszony.” A fiú így felelt: „Apám. hogy az esze is megállt. hogy elmehessek egy karavánnal Bagdád városába.” A fiú ezeknek hallatára végtelenül elcsodálkozott.szólt erre a fiú. és Alláh segítségéhez folyamodott az átkozott sátán ellen.” Apja így felelt: „Jaj. felment egy kis lépcsõn. nem marad itt egy vagy két hétnél tovább.„Két hónap óta. ismersz te engem. ott olyan gyönyörû szép házat látott.kérdezte az ifjú. olyan volt a banya. akit végtelenül szeretett. édes fiam? .„És miért?” . hanem kibérelte a lakást. és nézed meg az ottani kilátót?” Azzal az asszony elment útjára. hogy élt egyszer egy gazdag kereskedõ. Meglátta a fiatalembert a kapuban ülni. ha nem utazhatok oda. hogy meg kell lennie. amirõl a kapus beszélt. arra kérlek. Fohászokat és dicsõítõ imákat mormogott szakadatlanul. padlójuk tarka márvánnyal volt borítva. és lelkükre kötötte. vett-eladott néhány héten át.” .” . gyönyörködni.kérdezte az ifjú. ha teljesítenéd. volna egy kérésem. . amelynek félfáit belepte a pókháló. és nagyon vágyódom utána. A kapus így felelt: „Alláhra.” És miután egy darabig fontolgatta a dolgot. megnézzem a kalifák palotáit. Egy napon a fiú így szólt apjához: „Édesapám.felelte a fiú. Mikor megérkezett. és a köveket félretolta útjából. engedélyeddel vagy anélkül. hogy a bejárást elzárja. volt egy fia. nem is tévesztettelek össze senkivel. hogy nem jön ide senki se lakónak. bejárta minden sarkát. Aztán ûzte a kereskedést. és így szólt magában: „Még eddig nem voltam az emeleten. hazament. amit mondtam . amíg a tetõre nem ért. elment a bazárba. aki vagy holtan. fiam.Megadom. akikben megbízott. Ekkor egy kedves és . „Komolyan beszélsz. hogy vigyázzanak fiára. hogy az emberek ebben a házban megbetegszenek vagy meghalnak. szeme is elállt láttára. szeretném. összeszedett mindenféle árut harmincezer dinár értékben. mert eddig még senki se lakott ebben a házban. mert aki csak idejön lakni. de nagyon csodálkozom.” És kinyitotta az ajtót. úgyhogy a fiú megkérdezte: „Mondd. hogy meglássam. hogy ez el nem múlik. komolyan beszélek. És történt egy napon.„Én. hogy tíz dinár. a fiú pedig kereskedõtársaival addig utazott. Mikor az ifjú magára maradt. elgondolkodott szavain. kockára teszed fiatalságodat. hogy mikor kapuja elõtt ült. és nem is tudtam. ó. hogy valami olyas baj érte volna. madarak csicseregtek benne. azért szállítottuk úgy le a bérét.kérdezte az apa. vagy összetévesztesz valakivel?” A kérdésre az asszony odatipegett hozzá. Azt mondta magában: „Talán azért szõtte oda hálóját a pók.” Azonnal bement a házba. A kereskedõk fiai meséltek nekem a városról.Az öregasszony és a kereskedõ fia Fülemhez jutott. mondtam. királyom. Megtalálta a kilátót. a béke lakába. hogy kilátó van ott. Bizony. egy õsz öregasszony ment el háza elõtt.

mert ha meghalok. megvette ötven dinárért. csak tudnám. és azt mondta: „Anyám. menj el a selyembazárba. amikor eljövök hozzád. csak azért jöttem. és leült a szobájában. te is eléred vele a célodat. amelyek szépsége ámulatba ejtette a fiút. ha Alláh is úgy akarja. az öregasszony köszöntötte. amikor egyszerre csak megint arra jött az öregasszony. fiam. néném? Anyám már elment tõlem haza. hogy te milyen rendszeretõ vagy. és megláttam azt. odaadta neki a kendõt. elvégezte a mosakodást és az imádkozást. aki szép volt. a kilátón pedig egy leányt. mire az asszony azt mondta neki: „Hozzál izzó parazsat. és egészséges voltam. néztem a magasból a kilátást. a fiatalasszony meghallotta. ahogy volt. felkelt. vagy meghal. és azt mondta: „Vedd ezt.” A fiú elhozta. és ajtót nyitott neki. bement a szobába. kalmár. Megtaláltam a kilátót. hozza el azt a köteg selymet a raktár belsejébõl. anyám?” .” Az öregasszony szavaira az ifjú felkelt. és azt mondta neki: „Azt hiszem. aztán megint összehajtotta. a végét járom. Mikor megpillantotta azt a bizonyos kendõt. Az asszony így felelt: „Azt kívánom. Megkérdezte tõle: „Mivel szolgálhatok. és boldogan vitte haza. Mikor odaért. látta. Mikor meglátta ezt a leányt. õ felkelt. hogy nyissam ki azt az ajtót. köszöntsd szalámmal. Tudom.kérdezte az ifjú. Az öregasszony már jött is feléje. Aztán fogta az edényt. és mondd neki: »Add ide azt az arannyal szõtt fátyolkendõt. ó. és õ maga tiszteletet parancsoló gazdag ember. az ifjú pedig úgy töltötte az éjszakát. amely egész Bagdád fölött uralkodott. leült a kapuban. hogy aki ebbe a házba jön lakni. kincseinek betetõzése pedig az a gyönyörû felesége. ülj be a boltjába.” Az öregasszony ezzel elment. akihez foghatót királyoknál se lehet látni. kimentem.” Az öreg így felelt: „Édes lányom. józanságát elvette. A fiatalember köszöntötte a kereskedõt. hogy menekülök meg. és most azt hiszem. én tudom. amelyet raktáron tartasz. Ó. édes lányom. mint egy huri. Vedd meg ezt. az viszonozta a szalámot. az öregasszony hozzáértette a kendõ egyik csücskét és megégette. a kereskedõ felbontotta. az elhozta. jól ment a sorom. hogy légy segítségemre. úgyhogy a barátság révén a menyecske is ismerte az öreget. de azt kívánom tõled. üdvözölte. kopogtatott az ajtón. hosszú életet kívánt neki. hogy nincs nekem orvosom rajtad kívül.” Az öregasszony ennek hallatára nevetett. és az ifjút Jób szenvedéseivel és Jákob gyászával sújtotta. hogy elmulasztom az ima idejét: szeretném a mosakodást nálad elvégezni.” Az öregasszony így felelt: „Készséggel és örömest. eszét. és mikor odament. Kiment. mert féltem.„Mit kívánsz. anyám. Tudom. és tedd el holnapig.” A kalmár megparancsolta egyik rabszolgájának. Másnap reggel zsebébe tett ezer dinárt.” . szintén magas kilátóval. hogy a boltost legények. egészen feldúltan. és azt mondta: „Nem lesz semmi bajod. mint ahogy az úr rendelkezik a szolgájával. De gyorsan segíts rajtam. A fiatalember így szólt hozzá: „Halld. számon fogják tõled kérni az én véremet az ítélet napján. kivett belõle egy csomó fátyolkendõt. és rendelkezzél velem. és áldást kért rá. és kérdezõsködött Abu ‘l-Fath boltja után. fiam. azt mondta magában: „Ha az emberek azt mondják. de nem tudott nyugtot találni. amitõl egészen megzavarodtam. Ha odairányítottak.« Szebb nincs a raktárában. Az öregasszony jóban volt a fiatal nõ anyjával.” A fiatalasszony bebocsátotta a házába. elment a selyempiacra. akármilyen drága. Mikor az ifjú meglátta. és egész szívét rabjává tette. és elment vele Abu ‘l-Fath házához. ha a magasztos Alláh is úgy akarja. és kérdezõsködjél Abu ‘l-Fath ibn Keidám boltja után.tiszta házat pillantott meg. mert máris elvesztettem az eszemet!” Ekként tépelõdve jött le a tetõrõl. és elgondolkodott róla. hogy valami csekély dologban légy segítségemre. elment a félreesõ helyre. szolgák és eunuchok veszik körül. elébe ment. hogy anyád nincs itt nálad. hogy cselédeid . vagy megbetegszik: az talán e miatt a leány miatt van. mert ott voltam nála. s a házad milyen tiszta. ruhája ujjában száz dinárt hozott neki. sorsa fordultán. Aztán bement a fiatalasszonyhoz. mintha izzó széndarabokon feküdt volna. amíg nem tanácsoltad nekem. és leültette látogatóját maga mellé. szeretném megnézni azt az ilyen meg ilyen fejkendõt. útközben Alláhhoz fohászkodva és Alláht dicsérve. Egy kereskedõ megadta neki a felvilágosítást.

fohászkodva virrasztasz. anyja pedig sírt. leányom. Egy darabig idõzött nála. Nem tett tehát egy szóval se szemrehányást feleségének . A fiatalasszonyt egészen elkábította az ifjú szépsége. cicomákkal.). . és azt mondta magában: „Ha ezt a kaput feltárom. Anyja is elkísérte a ház kapujáig. ez a võlegény háza. Megkérdezte tõle: „Honnan van ez a kendõ?” Az asszony égreföldre esküdözött. bizonyos szertartásos mozdulatok közben (leborulás. fohászkodott. hogy anyád betegen fekszik. hogy teremtett lény meg ne lássa. szívem gyöngye? Hogy megbúsítottad a lelkemet!” Aztán bement a fiatalasszony anyjához. mi történt a leányoddal és a férjével? Úgy hallottam.” A fiatalasszony most megfogta az öregasszonyt kezénél. Este hazajött a kereskedõ. mert félt a botránytól. szívrohamot kapott: az asszonyok már körülötte vannak és siratják. aztán ledûlt a párnára. A kereskedõ hallgatott. mi történt?” A leány azt felelte. mert be van piszkolva. ne búsulj: ha Alláh is úgy akarja. Mutass nekem más helyet. hogy férje elkergette magától. mi otthon menyegzõt tartunk. teljes egészségben találta. ahol imádkozhatok. és mikor belépett hozzá. hanem magához hívta.51 és mikor a fiatalasszony nem nézett oda. észrevétlenül a párna alá dugta a kendõt. Visszahozom neked úgy. mint hogy hallgasson. és így szólt hozzá: „Testvérem. megkérdezte: „Jaj. Néhány nap múlva eljött az öregasszony .” Az öregasszony pedig kézen fogta a menyecskét. összehozlak én téged a férjeddel még a napokban. Mikor pedig végzett.jártak abban a helyiségben. Gyanút fogott. és azt mondta neki: „Készíts számunkra pompás vendégséget. Azt parancsolom hát. ahol imádkoztam. és várta a vendégeket. gyere be. és azt mondta: „Testvérem. amikor egyszerre csak teherhordók jelentek meg. megnézte. hogy ennek kellett történnie?” A fiatalasszony anyja így felelt: „Talán még visszajön érte a férje.” Az öregasszony leborult a szõnyegre. Mikor megette és jóllakott. De a kendõnek egy csücske kikandikált a párna alól. mert az ott elmondott imám kárba veszett. akik a kereskedõ házából odavitték egész kelengyéjét. hogy menj el hozzá.” Amint így hármasban beszélgettek. Mit követett el. „Nagyon vigyázz. hiszen tudod. aki böjtöt el nem mulasztasz.” Azután elment a fiatalemberhez. beszerzett mindent. Ne maradj el vele soká. hadd szórakozzék. hozd vissza minél elõbb. feldíszítette a legszebb ékszerekkel. leült a szõnyegre. mert még ma este idehozom õt hozzád. milyen rangban van a férje a kalifánál. testvérem. és a fiatalasszony elment az öreg nõvel. és imádkozzál az én szõnyegemen. Bementek és beléptek a fogadószobába. amint elvittem. és behívta a feleségét. A fiatal nõ azt hitte. a fiatalasszony férje.akinek neve Mahzija volt -. mi van. elmondta az imát. ott az öregasszony gondjaiba ajánlotta leányát. és azt hitte. az öregasszony hirtelen a menyecskéhez fordult: „Édes leányom. úgyhogy nem tehetett jobbat. megmosta a kezét. elvégezte a rekát.” Az ifjú hozzálátott.” Az anya nekiállt. és így szólt: „Anyám. felöltöztette leányát legpompásabb ruhájába. és oszlassa el egy kicsit búját-bánatát. mézesmázosan köszöntötte és megkérdezte: „Mi van veled. küldd el velem a leányodat. 51 Az imádságnál elõírt fohász. csókolgatta a kezét és lábát. és azt mondta neki: „Azt hallottam. áldást mondott az asszonyra és elment. Az öregasszony pedig elment a menyecske anyjához. Imádkozzál érte.” Mert a kereskedõ a kalifa bensõ köréhez tartozott. egész Bagdád elõtt szégyenben maradok. és szomorkodott a szakítás miatt. leányom. és az asszony behozta neki a vacsorát. felkelt. ami szükséges volt ételekben. te. ha áldást könyörögsz rájuk. stb. hogy nem tud semmirõl. italokban.a menyecske még anyjánál volt -. ráismert.” A fiatalasszony elment anyja házába. Mikor anyja ezt látta. A fiatalember elébe rohant. és átszállították összes holmiját. amin a férjem szokott ülni. a férj elõhúzta. vitte a fiatalember házához. hogy nem járt ott senki a férjén kívül.

hogy az egész hely, meg ami benne van, a sok virág, étel-ital, mind álom. Mikor az öregasszony látta nagy zavarát, így szólt hozzá: „Alláh neve lebegjen fölötted, leányom! Ne félj, én itt maradok, és egy percre se hagylak el. Te illesz õhozzá, õ illik tehozzád.” Az asszonyka nagy szégyenkezve leült, a fiatalember meg enyelgett vele, nevettette, szórakoztatta versekkel és mesékkel, amíg szíve kitágult, és jókedvû lett. Evett-ivott, és mikor a bor már ízlett neki, lantot vett elõ, énekelt; az ifjú szépsége nagyon ínyére volt, és megkapta a lelkét. Az ifjú ezt észrevette, és bor nélkül is megittasult tõle, nem bánt már semmit ezen a világon. Az öregasszony visszavonult, és reggel megint eljött hozzájuk, megkérdezte: „Az én úrnõm hogy töltötte az éjszakát?” - „Jól - felelte a fiatal nõ -, a te kezed és kerítõ mesterséged jóvoltából.” - „De most készülj, menjünk vissza anyádhoz.” Mikor az ifjú ezt meghallotta, elõvett száz dinárt, és azt mondta neki: „Hagyd még itt a mai éjszakára.” Az öregasszony elment a fiatal nõ anyjához, és azt mondta: „Leányod üdvözletét küldi, a menyasszony anyja mindenáron azt akarja, hogy még maradjon erre az éjszakára.” Az anya így felelt: „Kedvesem, add át mindnyájuknak üdvözletemet, és ha a leányomnak örömet szerez a dolog, nem fog neki ártani, ha még egy éjjel ottmarad és mulat; jöjjön haza, amikor jólesik. Én csak attól féltem, hogy nagyon szívére veszi férje haragját.” Így állt elõ az öregasszony egyik kifogással a másik után, míg hét napon át az ifjúnál marasztotta a menyecskét, és mindennap száz dinárt húzott a fiatalembertõl. Hét nap után az asszonyka anyja így szólt az öregasszonyhoz: „Azonnal hozd vissza a lányomat; már nagyon izgatott vagyok miatta, mert kezd nekem a dolog gyanús lenni.” Ezekre a szavakra az öregasszony mérgesen egyenesen a fiatalasszonyhoz indult, kézen fogta, elment vele a fiatalembertõl, aki ágyában aludt, bortól ittasan, és hazavitte anyjához. Ez jókedvûen, örömmel fogadta, és végtelenül boldog volt vele. „Jaj, leányom - mondta neki -, a szívem olyan nyugtalan volt miattad, hogy szavaimmal meg is bántottam kedves testvéremet.” A leánya így felelt: „Akkor menj és csókold meg a kezét-lábát, mert mindenben, amire szükségem volt, úgy kiszolgált, mint a cselédem. És ha nem teszed meg, amit mondtam, nem vagyok a lányod, és te nem vagy az anyám többé.” Az anya rögtön felkelt, és kibékítette az öregasszonyt. Ezalatt a fiatalember felébredt mámorából, és látta, hogy a nõ nincs mellette, de boldog volt azzal, amit kapott, boldog, hogy vágyát elérte. Az öregasszony eljött hozzá, üdvözölte és így szólt: „Mit szólsz ahhoz, hogyan megcsináltam?” - „Nagyszerûen megcsináltad, okosan kieszelted” - felelte az ifjú. De ekkor így szólt az öregasszony: „Most pedig gyere, tegyük jóvá, amit elrontottunk, és adjuk vissza ezt a fiatalasszonyt a férjének, mert mi vagyunk az okai, hogy szakítottak.” - „És hogy csináljuk ezt?” - kérdezte az ifjú. „Menj el a kereskedõ boltjába - felelte az öregasszony -, ülj le, köszöntsd, én majd elmegyek az üzlet elõtt, te pedig, mihelyt meglátsz, rohanj ki a boltból, essél nekem, fogj meg, ráncigálj ruhámnál fogva, szidjál össze, fenyegess, követeld rajtam a fátyolkendõt, és mondd a kereskedõnek: »Uram, emlékszel arra a fátyolkendõre, amelyet ötven dinárért vettem nálad? Ezt a kendõt egy rabnõm magára vette, valahogy elégette egy sarkát, és odaadta ennek az öregasszonynak, vigye el valakihez, hogy javítsa ki. Az öreg elvette a kendõt, elment vele, és én azóta nem láttam mostanáig.«” A fiatalember így felelt: „Készséggel és örömest.” Aztán azonnal elment az üzletbe, s leült a kereskedõ mellé. Egyszerre csak arra jött az öregasszony, kezében olvasó, azt morzsolgatta, és mikor a fiatalember meglátta, felpattant, kiszaladt a boltból, cibálni kezdte az öregasszony ruháját, szidta, mocskolta az öreget, ez pedig nyájas szavakkal szólt hozzá: „Fiam, nem veszem tõled rossz néven.” A bazár népe köréjük gyûlt, és kérdezte, mi történt. Az ifjú azt mondta nekik: „Ti, emberek, én ettõl a kereskedõtõl egy fátyolkendõt vettem ötven dinárért. Egy rableányom viselte egy darabig, míg egyszer leült magát illatosítani, és egy szikra rászállt a kendõre, kiégette egyik csücskét.

Ekkor odaadtam ennek az öregasszonynak, vigye el kijavíttatni, aztán hozza vissza. Azóta nem láttam.” Az asszony így szólt: „Ez az ifjú igazat beszélt. Igen, elvittem a kendõt, elmentem vele egy házba, ahová el szoktam járni, és valamelyik helyen ottfelejtettem, de nem tudom már, melyik házban történt. Szegény asszony vagyok, hát nem mertem a kendõ gazdájának szeme elé kerülni.” Mindezt elejétõl végig jól hallotta a kereskedõ, az asszony férje, és mikor tudomásul vette, amit az az agyafúrt asszony az ifjúval kisütött, talpra ugrott, és így kiáltott fel: „Alláh nagy! Bocsássa meg bûnömet és gyanakvásomat!” Aztán dicsérte Alláht, aki az igazságot feltárta elõtte, és odalépett az asszonyhoz ezekkel a szavakkal: „Jársz te a mi házunkhoz?” Az öregasszony így felelt: „Fiam, eljárok én hozzátok is, meg máshová is alamizsnáért, de azóta, amióta valahol ottfelejtettem, nem tudok a kendõrõl.” - „A mi házunknál érdeklõdtél utána?” - kérdezte a kereskedõ. Az öregasszony így felelt: „Elmentem én hozzátok is, uram, hogy kérdezõsködjem, de a háziak azt mondták nekem, hogy te eltaszítottad a feleségedet. Így hát elmentem, és nem érdeklõdtem tovább.” A kereskedõ ekkor az ifjúhoz fordult, és így szólt hozzá: „Bocsásd útjára ezt az öregasszonyt, mert a kendõ itt van nálam.” És elõhozta boltjából a kendõt, és a jelenlevõk szeme láttára odaadta a mûfoltozónak. Aztán elment feleségéért, pénzt ajándékozott neki és visszavette, miután nagyon mentegetõzött elõtte, és bocsánatot kért Alláhtól. Nem tudta, mit mûvelt az az öregasszony. Mikor pedig eljött a nyolcadik nap reggele, a király fia lépett be, keze nevelõjének, EszSzindibádnak kezében; megcsókolta a földet a király elõtt, és a legékesszólóbb nyelven szólalt meg, dicsõítette a királyt, a vezíreket, és az ország nagyjait, köszönetet mondott nekik magasztaló szavakkal. Ott voltak a gyülekezetben a törvénytudósok, az emírek, a harcosok és a nép legelõkelõbbjei, és elcsodálkoztak a királyfi ékes beszédén, jól megválogatott, értelmes szavain. Ennek hallatára apja végtelenül megörült. Magához hívta fiát, megcsókolta szemei közt, aztán odaszólította nevelõjét, Esz-Szindibádot is, és megkérdezte tõle, miért hallgatott a fia hét napon át. A nevelõ így felelt: „Urunk, én intéztem úgy, hogy ne beszéljen, mert féltem a halálától. Én, uram, tudtam mindent fiad születésétõl fogva: megnéztem a horoszkópját, és az mindezt megmutatta nekem; de most, a király szerencséjére, a baj elhárult.” A király nagyon megörült ennek, és ezt a kérdést intézte a vezírekhez: „Ha megölettem volna a fiamat, ki lett volna az oka: én, a leány, vagy Esz-Szindibád, a nevelõ?” A jelenlevõk mind hallgattak, nem tudtak felelni. Ekkor Esz-Szindibád, a nevelõ, a királyfihoz fordult: „Felelj te, fiam.” A királyfi ezt mondta:

A megmérgezett tej Azt hallottam, hogy egy kereskedõembernek vendége érkezett a házába. A kereskedõ elküldte rableányát a bazárba, vegyen egy köcsög tejet. A leány elment a korsó tejért, és amikor hazafelé tartott, egy héja repült el fölötte. Karmai között egy kígyót vitt, és amint szorongatta, a kígyóból egy csepp méreg belecseppent a korsóba, anélkül, hogy a leány észrevette volna. Mikor hazaért, gazdája átvette tõle a tejet, ivott belõle õ is, meg a vendége is, és alig jutott a tej a gyomrukba, mind meghaltak. „Most döntsd el, ó, király, ki a hibás ebben a végzetes esetben?” A jelenlevõk egyike azt mondta, azok a hibásak, akik ittak a tejbõl. Mások azt, hogy a leány hibás, hogy nyitva vitte a köcsögöt, takaratlanul.

Esz-Szindibád, a fiú nevelõje így szólt: „Mit mondsz te, fiam?” A királyfi ezt felelte: „Azt mondom, hogy a hozzászólók tévedtek, mert sem a leány nem tehet róla, sem az asztali társaság. Az õ életük határideje lejárt, és ennek az eseménynek segítségével telt be rajtuk a végzet.” Mikor a jelenlevõk ezt meghallották, elbámultak és hangos szavakkal magasztalták a királyfit. Azt mondták: „Ó, urunk, a te feleleted olyan, hogy ahhoz nincsen fogható: te korunk nagy bölcse vagy.” De a királyfi ezek hallatára így válaszolt: „Nem vagyok én olyan bölcs; egy vak seikh, egy hároméves és egy ötéves fiú bölcsebb volt nálam.” A jelenlevõk kérlelni kezdték. „Ó, ifjú, meséld el nekünk annak a háromnak történetét, akik nálad bölcsebbek.” A királyfi erre ezt mesélte:

A vak seikh története Hallottam, hogy volt egyszer egy gazdag kereskedõ, aki sokat utazott mindenfelé. Egyszer megint el akart menni valamelyik városba, és ezért megkérdezett mindenkit, aki onnan jött, hogy miféle áruval lehet ott legtöbbet keresni. Azt felelték neki, hogy szantálfával, mert azt ott drágán megveszik. A kereskedõ hát minden pénzén szantálfát vett, és elment abba a városba. Mikor odaért, már késõ este volt. Éppen egy öregasszony jött arra, juhait terelve. Mikor a kereskedõt meglátta, megkérdezte tõle: „Ki vagy te, ember?” A kereskedõ így felelt: „Idegenbõl jött kereskedõ vagyok.” Ekkor az asszony azt mondta neki: „Légy óvatos ebben a városban, az emberek itt csalók és tolvajok, az idegent becsapják, hogy hatalmukba ejtsék, és felzabálják, amije csak van. Hát ezt tanácsolom neked.” Ezzel odábbállt. Másnap a városnak egy lakosával találkozott; ez köszöntötte és megszólította: „Uram, honnan jöttél?” - „Ebbõl meg ebbõl a városból.” - „Miféle portékát hoztál?” - kérdezte tovább. A kereskedõ így felelt: „Szantálfát hoztam, mert úgy hallottam, hogy nálatok jó ára van.” Így szólt ekkor a városi: „Nagyon tévedett, aki neked ezt a tanácsot adta, mert mi a fazék alá is ezzel a fával gyújtunk tüzet, úgyhogy nálunk az ára ugyanolyan, mint a hitvány fáé.” Mikor a kereskedõ ennek az embernek szavait meghallotta, nagyon elszomorodott, megbánta a dolgot, de még habozott, hogy higgyen-e neki, vagy ne? A kereskedõ aztán megszállt a városnak egy fogadójában, és szantálfából tüzet rakott a fazeka alá. Mikor új ismerõse ezt meglátta, azt kérdezte tõle: „Eladnád nekem ezt az egész fát annyiért, amennyit csak kívánsz?” - „El én” - felelte a kereskedõ. Az pedig átvitte a kereskedõnek minden szantálfáját a maga házába. Az eladó elhatározta, hogy a vétel árát aranyban fogja követelni. Másnap reggel, amikor a kereskedõ a városban járkált, egy kékszemû emberrel találkozott, az is ottani lakos volt, és egyik szeme hiányzott. Megfogta a kereskedõt, és azt mondta neki: „Te vagy az, aki megfosztott fél szememtõl! Most már nem szabadulsz ki karmaim közül.” A kereskedõ tiltakozott, és azt mondta, ez valami tévedés. Az emberek is összegyûltek körülöttük, és azt mondták a félszemûnek, adjon neki haladékot másnapig, hogy megfizethesse a szeme árát. A kereskedõ kezest állított magáért, hogy szabadon engedjék és elment. De amikor azzal a félszemûvel huzakodott, elszakadt a cipõje, elment hát a foltozóvargához, odaadta a cipõjét, és azt mondta: „Javítsd ki, annyit kapsz érte, hogy örülni fogsz neki.” Mikor elment a varga mûhelyébõl, látott egypár embert együtt ülni; valamit játszottak. Õ is közéjük ült nagy bajában, bánatában, és kérte, engedjék meg, hogy velük játszhasson. Játszott velük, õk nyertek, és azt követelték tõle, hogy vagy a tengert igya ki, vagy minden pénzét

adja oda. A kereskedõ felkelt, és kérte, adjanak neki másnapig haladékot. Aztán elment, és nagyon nekibúsult azon, amit csinált, és nem tudta, mitévõ legyen. Tépelõdve, bánatosan ült a város egy helyén, amikor egyszerre csak az az öregasszony jött arra. Meglátta a kereskedõt és megszólította: „Biztosan jól megjáratták veled a város lakosai, mert látom, hogy olyasvalami esett meg veled, ami elbúsít.” A kereskedõ elejétõl végig mindent elmondott neki, ami vele történt. Az asszony megkérdezte: „Ki szedett rá téged a szantálfával? Hisz nálunk a szantálfa egy ratljának52 tíz dinár az ára! De adok egy tanácsot; remélem, hogy ezzel mindent rendbe hozhatsz. Éspedig: menj el ehhez meg ehhez a kapuhoz, ott egy vak seikh lakik; járni se tud, de okos, bölcs, ügyes, szemes. Mindenki eljár hozzá ügyes-bajos dolgával, és mindenkinek tud jó tanácsot adni, ami segít a baján, mert õ jártas minden cselvetésben, boszorkányságban és mesterkedésben. Ez az ember egy csaló bandához tartozik, és az alvilági nép nála gyûlik össze minden éjjel. Menj oda, bújj el ott a zsarolóid elõl; hallgasd meg, mit beszélnek a seikhnél, úgyhogy ne lássanak; majd elmondanak eseteket azokról, akik túljártak mások eszén, meg, akiket rászedtek. Talán hallasz tõlük valami ötletet, amely téged is megszabadít zsarolóidtól.” A kereskedõ csakugyan elment oda, ahova az öregasszony utasította, ott elbújt, és mikor meglátta a seikhet, közelebb lopózott. Rövid idõ múlva eljött hozzá a társasága, amelynek õ bírája volt. Mikor a seikh elé értek, köszöntötték õt meg egymást, aztán leültek a seikh köré. Mikor a kereskedõ megnézte õket, ott látta négy hitelezõjét is a megjelentek között. A seikh ételeket tétetett eléjük, ettek, és utána mindegyik elõhozta, hogy mi történt vele azon a napon. A szantálfa vásárlója is elõállt, és elmesélte az öregnek, mi esett meg vele. Elmondta, hogy vett valakitõl szantálfát, árán alul, azzal, hogy annyit ad egy szál fáért, amennyit az eladó kíván. „A te üzletfeled túljárt az eszeden” - szólt a seikh. Az megkérdezte: „Már hogy járt volna túl az eszemen?” Az öreg így felelt: „Ha most azt mondja neked, hogy az árát aranyban vagy ezüstben akarja: megadod neki?” „Megadom - felelte az -, és még mindig enyém lesz a haszon.” Így szólt ekkor a seikh: „De ha majd azt találja mondani, hogy az árát bolhákban akarja, mégpedig felerészt hím, felerészt nõsténybolhákban, akkor mit csinálsz?” Most belátta az ember, hogy õ a becsapott fél. Most a félszemû állt elõ, és ezt mesélte: „Ó, seikh, ma egy kékszemû emberrel találkoztam, aki idegen ebben a városban. Odamentem hozzá, lefogtam és azt mondtam, hogy õ fosztott meg szemem világától, és addig nem engedtem szabadon, amíg egypáran nem kezeskedtek érte, hogy visszajön, és megtéríti a szememet.” Azt mondta erre a seikh: „Ha õ akarja, felülkerekedhet rajtad.” - „Már hogy kerekedhetne felül?” - „Hát úgy - felelte a seikh -, hogy azt mondaná neked: »Vedd ki szemedet, én is kiveszem az enyémet, és mérjük meg mindegyikét; ha az én szememnek ugyanakkora a súlya, mint a te szemedé, akkor jogos a követelésed.« Így majd bírsággal fogsz neki tartozni a szeméért, te egészen vak leszel, õ pedig látni fog a megmaradt szemével.” Az ember ekkor belátta, hogy a kereskedõ ezzel a fogással kijátszhatja. Ezután a foltozóvarga lépett elõ, azt mondta: „Ó, seikh, ma egy emberrel találkoztam; a cipõjét adta nekem javítani, de nem fizetett érte. Azt mondta, hogy javítsam ki, és annyit ad érte, hogy örülni fogok neki. De én csak az egész vagyonával leszek megelégedve.” - „Ha õ akarja - felelte a seikh -, átveszi tõled a cipõjét, és nem fizet érte semmit.” - „Hogyhogy?” kérdezte a foltozóvarga. A seikh így felelt: „Azt fogja neked mondani, hogy a szultán ellenségeit leverték, ellenfelei elgyengültek, gyerekei és segítõ szövetségesei megsokasodtak, és megkérdezi, örülsz neki vagy nem? Ha azt mondod, hogy örülsz, fogja a cipõjét és elmegy. Ha azt mondod, nem örülsz, arcodba meg a hátadba vág a cipõvel.” A foltozóvarga belátta, hogy kifoghatnak rajta.
52

Súly; kb. 2,5 kg. 380.

Utána az az ember lépett elõ, akivel a kereskedõ a szerencsejátékot játszotta: „Én, seikh, egy emberrel találkoztam, fogadást kötöttem vele és megvertem. Azt mondtam neki: »Idd ki ezt a tengert, és én odaadom neked minden pénzemet; ha nem iszod ki, te adod nekem minden pénzedet.«” - „Ha õ ki akar fogni rajtad - szólt a seikh -, akkor kifoghat!” - „Hogyan?” kérdezte a szerencsejátékos. A seikh így felelt: „Azt mondhatja neked: »Fogd meg kezeddel a tenger száját, és úgy add ide nekem, akkor kiiszom.« Te ezt nem tudod megcsinálni, úgyhogy ezzel a fogással föléd kerekedik.” Mikor a kereskedõ mindezt hallotta, már tudta, mit kell tennie a zsarolóival. Mihelyt azok eltávoztak a seikhtõl, a kereskedõ is hazament szállására. Reggel pedig elment ahhoz, aki a fogadás értelmében kötelezni akarta, hogy megigya a tenger vizét, és azt mondta neki: „Nyújtsd ide nekem a tenger száját, és én kiiszom a tenger vizét.” Az ember ezt nem tudta megcsinálni, tehát a kereskedõ lett a nyertes, és a szerencsejátékos száz dináron váltotta meg magát és odábbállt. Most megjelent a foltozóvarga, és követelte azt a díjazást, aminek örülni fog. Ekkor a kereskedõ elmesélte neki, hogy a szultán leverte ellenségeit, megsemmisítette minden ellenfelét, hogy gyerekei megsokasodtak, és megkérdezte, örül-e. A foltozóvarga azt felelte, örül, mire a kereskedõ fogta a cipõjét, és fizetés nélkül távozott. Azután a félszemû jött el a kereskedõhöz, és a kártérítést követelte szeméért. A kereskedõ azt mondta: „Vedd ki a szemedet, én is kiveszem az enyémet; majd megmérjük, és ha ugyanannyit nyom mind a kettõ, jogos a követelésed, és megfizetem a kártérítést.” Ekkor a félszemû azt mondta, adjon neki haladékot, de végre kiegyezett a kereskedõvel száz dinárban és elment. Végül megjelent az az ember, aki a szantálfát vásárolta, és azt mondta neki: „Itt van a szantálfa ára.” Megkérdezte a kereskedõ, mennyit akar adni. „Megegyeztünk benne - felelte a másik -, hogy az egész mennyiséget annyiért veszem, amennyiért akarod. És hogyan akarod a mennyiség árát: aranyban vagy ezüstben?” A kereskedõ azt felelte: „Nem fogadom el másban, mint bolhákban, amelyek fele hím, fele nõstény.” - „Ilyen fizetséget én nem tudok adni” - szólt a másik. A kereskedõ tehát kifogott rajta. Száz dináron váltotta meg magát, és a szantálfát is visszaadta. A kereskedõ aztán eladta a fát azon az áron, amelyet õ akart érte, fogta a pénzt, és elutazott a városból, vissza a hazájába.

A hároméves kisfiú Ami pedig a hároméves kisfiút illeti, volt egyszer egy kéjenc, aki minden asszony után futott. Egyszer hallott egy gyönyörû szép asszonyról, aki egy másik városban lakott. Az ember elutazott abba a városba, ajándékokat is vitt magával, és levelet küldött az asszonynak, amelyben leírta neki, mennyire gyötri a vágy utána, mekkora szerelemre gy