Az emberi vér

1

Az emberi vér
Tartalomjegyzék

1..................................................................Bevez
etés............................................................................................................2

2. A vér és a vallás......................................................................................2
2.1. Teremtéstörténetek...............................................................................................2 2.2. Áldozat az isteneknek...........................................................................................3 2.2.1. Görög-római kultúrkör................................................................................3 2.2.2. Ősmagyar vallásvilág..................................................................................5 2.2.3. Véres áldozat napjainkban..........................................................................5 2.3. A vér és a kereszténység......................................................................................6 2.3.1. Ószövetség...................................................................................................6 2.3.2. Újszövetség..................................................................................................6

3. A vér és a művészetek............................................................................7
3.1. A korai kereszténységtől napjainkig....................................................................7 3.2. Napjaink művészete.............................................................................................8

4. A vér és a társadalmi hierarchia...........................................................8 5. A vér és a tudomány...............................................................................9
5.1. Az ókor és középkor.............................................................................................9 5.2. Az újkortól napjainkig..........................................................................................10 5.2.1. A vér felépítése, funkciói.............................................................................10 5.2.2. Tudományosan nem igazolt elméletek.........................................................12 5.3. A vérrel kapcsolatos betegségek..........................................................................12 5.3.1. Leukémia (fehérvérűség).............................................................................12 5.3.2. Vérszegénység (anémia)..............................................................................13 5.3.3. Vérmérgezés (sepsis)...................................................................................13 5.3.4. AIDS ...........................................................................................................13 5.3.5. Vérzékenység (hemofília).............................................................................13 5.4. Érdekességek a vér betegségeivel kapcsolatban..................................................13

6. Befejezés..................................................................................................14

Az emberi vér

2

Az emberi vér
1. Bevezetés
„A vér egészen furcsa nedv.” Mondja Mephisto Goethe Faustjában. A történelem, a művészetek és a tudomány is ezt bizonyítja. Az emberi testen belül keringve az élet, a jó, az egészség, míg testen kívülre jutva a sebesülés, betegség, halál fogalmak kapcsolódnak hozzá. Emberek százainak adott motivációt művészeti alkotásokhoz, ugyanakkor okot az emberirtásra, hitet valamelyik istenben, megbocsátást és életet. Azt, hogy ez a folyadék más, mint a többi, mi sem árulhatja el jobban, mint hogy a legtöbb nyelvben jó néhány vérrel kapcsolatos kifejezés van, mint például: véremben van, forróvérű, megfagy a vér az ereiben, megőrzi a hidegvérét, rossz vért szül, vérszagot érez, vért izzad, kiszívja a vérét, véresen komoly, kékvérű, a vér nem válik vízzé, valami vért kíván, vér tapad a kezéhez, vérrel kell lemosni, vérlázító stb. A természetben számos növény neve tartalmazza a vér szót: véreslapu, véresfű, véralma, vértő, vérfürt, vérfű stb. A vér szinte valamennyi vallásban felbukkan szimbolikusan vagy valóságosan. Az inkák emberáldozat kultuszától Krisztus Szent Vérének tiszteletéig. Szicíliában a vérbosszútól, máshol a vérfertőzésektől vagy AIDS-től hangos a sajtó. A vér kutatásával és betegségeinek gyógyításával önálló orvosi tudományág foglalkozik, a hematológia. Vérátömlesztéssel évente több millió embernek mentik meg az életét. Célkitűzésem az volt, hogy a vérrel ne leszűkítve, „csupán” mint biológiai anyaggal foglalkozzam, hanem tágabb értelemben, annak a vallásban, művészetekben és a társadalomban betöltött szerepét is megpróbáljam értelmezni. A témát azért választottam, mert érdekel a vér, mint anyag és a vér, mint szimbólum is.

2. A vér és a vallás
2.1. Teremtéstörténetek A legtöbb vallásban, kultuszban a vér misztikus szerepet tölt be.

Teremtéstörténeteknek gyakori eleme. Csak pár példa Gudrun Schury–Az életető nedv1 című könyvének gyűjtéséből: „ az egyiptomi Halottak könyve, amely elbeszéli, hogy Hu és Sa, az új istenek abból a vérből keletkeztek, amely Ra, Napisten megsebzett falloszából csöpögött; az azték Quetzalcoatl pénisz-vér csöppekkel termékenyítette meg Cihuacoatl istennőt a
1

(Gudrun S. 2004. 18-19.o.)

Az emberi vér

3

világteremtésének kezdetén; a dél-venezuelai yonomami mítoszban Periboriwas, a holdszellem úgy teremtette meg az emberiséget, hogy a vérét a földre folyatta. Vannak skandináv mítoszok, melyekben a világtenger vérből keletkezett, s olyan indonéz, polinéz vagy indián hagyományok, amelyek szerint az emberek vérrögökből lettek teremtve. A görög mitológia a Zeusz fejéből kipattant Pallasz Athéné vagy a hullámokból kikelt Vénusz születésének keletkezésmítosza mellett szintén ismer hasonló változatokat: az erünniszek (akárcsak a gigászok) a kasztrált Uránosz vércsöppjeiből keletkeztek…” A vért a mítoszokban nem lehet helyettesíteni semmilyen más folyadékkal, mert azzal elvesztené misztériumát, varázsát. 2.2. Áldozat az isteneknek Az áldozat, a vallásokban elengedhetetlen, mert lényege, hogy az ember kifejezze alárendeltségét az istenekkel szemben és, hogy biztosítsa azok jóindulatát. Erre azért volt szükség, mert az ember saját hasonlatosságára formázta isteneit (vagy fordítva). Vagyis az istenek is „emberek”, akkor adnak, ha ők is kapnak valamit. Leegyszerűsítve a kérdést alapvetően két fajta áldozat van. A vértelen és a véres. Az utóbbi sokkal erősebbnek és szentebbnek tűnt az emberek szemében, mint pusztán az étel, ital, arany vagy más értékek feláldozása. Jakob Grimm a Deutsche Mythologie-ban2 írja a következőt: „amit az isteneknek felajánlhatunk a növények birodalmából, az ártatlan és tiszta, ám nem olyan erős, mint az állatáldozat. A kiáramló vér, a kioltott élet, úgy tűnik erőteljesebb kötő és engesztelő hatást vált ki.” A véres áldozat, hol, mint a legszentebb, hol, mint tiltott rituálé jelenik meg a vallásokban. Kiemelt fontosságú a görög-római kultúrkörtől, az ősmagyar lóáldozatokig ugyanakkor tiltott a buddhizmusban. 2. 2. 1. Görög-római kultúrkör A görög kultúrának része volt az emberáldozat. Homérosz Iliászában Agamemnón saját lányát, Iphigéniát áldozta (volna) fel, hogy a görög seregek Trójába hajózhassanak. A visszautat pedig más forrás szerint Polyxena halála váltotta meg. Nagy csaták előtt is áldoztak embereket, ha azok önként felajánlották magukat. Vannak leírások, amikor valakinek a temetésekor is áldoztak embert, azonban valószínű, hogy ez nem annyira az isteneknek szólt, hanem a halott lelkét, vagy még inkább az élők bosszúvágyát elégítette ki. Az emberáldozat a rómaiaknál is előfordult, hivatalosan Kr. e. 97-ben tiltották be.
2

(Jakob Grimm. 1981. 34-45.o)

Az emberi vér

4

Mindvégig gyakori volt azonban a véres állatáldozat, amely formáját tekintve a leghatékonyabbnak tűnt, a vérben feltételezett életerő miatt. Ugyanakkor, közönséges lakoma miatt szégyelltek volna állatot levágni, ezért az isteneknek adandó ajándék ürügyként is szolgált. Az állat kiválasztása függött attól, hogy melyik istennek ajánlják. A férfi isteneknek általában hímet, az istennőknek pedig nőstényt. Poseidonnak bikát vagy lovat, Dionysosnak bakkecskét, Aphroditének galambot stb. Ha az égieknek áldoztak, a vért az oltár köré, ha az alvilágiaknak, árokba öntötték. Rómában a nagy jelentőségű ünnepek során, több állatot is feláldoztak, ezt nevezték hekatombának. A második pun háború idejében például, az istenek jóindulatának megnyeréséért 300 bikát öltek le egyszerre. Az állatnak szépnek és hibátlannak kellett lennie. Egyedül Spártában, ahol a dór egyszerűség uralkodott, lehetett hibásat áldozni. A görög és római időkből leírások maradtak, hogy hogyan kell állatot ajánlani az isteneknek. A rituálét hosszú procedúra előzte meg: mosakodás, imádkozás, megtisztulás, átöltözés. Mai szemmel aligha nevezhető humánus eljárásnak az állat következő módon történő levágása. Ezeket a sorokat Prudentius vetette papírra Peristephanon Liber című himnuszában3 egy bika feláldozásáról, Kr. u. 387-ben. „A díszes öltözetű főpap az áldozat elvégzéséhez egy gödörbe ereszkedik le. Fölötte faemelvényt állítanak, melynek gerendái között hasadékokat hagynak, majd az alját egy éles szerszámmal több helyütt átlyukasztják. Egy virágfüzérekkel díszített bikát vezetnek a gödör fölé, majd egy megszentelt áldozati tőrrel megnyitják a mellkasát; a mély sebből sugárban ömlik a forró vér, és gőzölögve csorog a gerendákra. A véreső számtalan nyíláson ömlik a gödörben álló papra, aki megpróbálja testével és öltözetével ennek az esőnek minden cseppjét fölfogni. Fejét hátra hajtva tartja arcát, orrát, orrlukait, ajkát, szemeit a vérnek, kinyújtott nyelvvel iszik belőle, míg egész teste tele nem szívja magát sötét vérrel.”

2.2.2. Az ősmagyar vallásvilág Az ősmagyar rituáléknak is része volt az állatáldozat. Anonymus írja, hogy „Tarcal hegyén kövér lóval áldoztak”4 és hogy Ungvárt bevévén „a halhatatlan isteneknek nagy áldozatot mutattak be”5. A ló szent állat volt. Csata előtt a táltos fehér lovat áldozott, hogy
3

(Gudrun S. 2004. 57.o.) (Anonymus: Gesta Hungarorum 1977. 94.o.)

4

Az emberi vér

5

elnyerje az istenek tetszését. Azonban a vér lebocsátása külön nem kapott hangsúlyt, az állatot általában máglyán égették el. Őseink a vérrokonság mellett, a vérszerződéssel szentesített köteléket ugyanolyan fontosnak tartották. A vérszerződés a hagyomány szerint, a magyarság első alapszerződése. A szerződést a hét vezér kötötte Etelközben. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint6: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, oly módon, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeik megerősítéseképpen vérüket egy edénybe csorgatták és ott összekeverték. A nyugati kultúrába való beolvadásunkkor az új vallást is fel kellett vennünk, mely közel sem volt „vérszegény”. 2.2.3. Véres áldozat napjainkban 2008 novemberében egy Nepálban tartózkodó magyar utazó ezt írta blogjában7 (általam szerkesztve és stilizálva): Katmandu-völgy lakosai (newari népcsoport) éppen ünnepeltek itt és a környékbeli templomokban, ami füstöléssel, virághintéssel és vízibivalyok leölésével járt. A mit sem sejtő áldozati állatot a szentély elé terelték, a lábait gúzsba kötötték majd szarvainál fogva addig feszítették hátra a fejét, amíg az a lapockáihoz szorult. Ekkor a tehetetlen bivaly nyakát egy éles késsel elvágták. A kispriccelő vér több méteres távolságban beterítette a közönséget. Rövid időn belül a vér, tócsákban állt az utcán. Az emberek vért kenték mindenre, amire áldást akartak arra az évre. Ezek szerint a véres állatáldozat legalább olyan „hétköznapi” dolog Nepálban, mint Európában az Eukarisztia. 2.3. A vér és a kereszténység A kereszténység alapja a Biblia, mely bővelkedik véres történetekben és fontos, vérrel kapcsolatos teológiai mondanivalókat hordoz. 2.3.1.Ószövetség
5

(Anonymus: Gesta Hungarorum 1977. 91.o.) (Anonymus: Gesta Hungarorum 1977. 84.o.) (http://ongo.hu/elmenybeszamolok/3262 2010. 02.11.)

6

7

Az emberi vér

6

Káin és Ábel történetében, Ábel bárányt, Káin pedig a föld termését ajánlja föl. Isten azonban csak Ábel áldozatára tekint, ebből logikusan következik, hogy Isten számára fontosabb az állatáldozat, mint a növény vagy más. A Bibliában a vér az életet jelenti, de veszélyt is hordozhat. A vér és az élet szentségére a következő vers vonatkozik: 1Móz9,5 A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.8 Mózes vérré változtatja a Nílus vizét. Vérrel kenik meg az ajtókat, amikor a halál angyala eljön, hogy véghezvigye az Úr akaratát. A zsidók nem esznek fojtott állatot (benne van a vér) a következő versekre hivatkozva. 1Móz9,4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyetek. 3Móz7,26-27 Vért egyáltalán ne egyetek lakóhelyeiteken sehol, se madárét, se állatét. Ki kell irtani népe közül az olyan embert, aki bármilyen vért eszik. 2.3.2. Újszövetség Az újszövetség vérrel köttetett. Jézus így szól Máté 26,28-ban: „Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik a bűnöknek bocsánatára.” Vagyis Jézus vére az ár, amely eltörli a büntetést, amit érdemelnénk bűneinkért. Jézus szavaival, vérré változtatta a bort az utolsó vacsorán. Ez sok fejtörést okoz a teológusoknak. Vajon átváltozatás után anyagát tekintve valóban Jézus vére lesz-e, vagy csak jelképezi azt? A katolikusok átváltoztatás után a miseborhoz vizet is öntenek. Egyrészt, mert Jézus sohasem itta tisztán a bort, másrészt Jézus oldalsebéből vér és víz folyt. Ez vallási, metaforikus síkon az isteni és az emberi természet egyesülését jelképezi Jézusban. Jn 5,6 ezt írja róla: „Ő az, aki vér és víz által jött, Jézus Krisztus.”

3. A vér és a művészetek

8

(Az idézeteket a Magyar Bibliatanács által fordított 1992-es Bibliából vettem.)

Az emberi vér

7

A vér a művészetekben megjelenhet mint szimbólum, amely az életre, halálra vonatkozóan közvetít üzenetet. Ugyanakkor áttételes jelentést hordozva, időnként felbukkan a műalkotás anyagaként, eszközeként. A „vérrel írt” kifejezésünk ez esetben a konkrét valóságot tükrözheti.

Goethe Faustjában a kétfajta megjelenés ötvöződik, hiszen a műalkotásban a főszereplő, Dr. Faust, saját vérével írja meg az egyezséget. „Tintád pedig legyen egyetlen cseppnyi vér.”9 3.1. A korai kereszténységtől napjainkig Henryk Sienkiewicz híres könyvében a Quo Vadis-ban, az ősegyház küzdelmét mutatja be Rómával, benne tengernyi vérrel és vértanúk ezreinek halálával. A vértanúk halála és vére adta az alapot, amelyre az egyház épült.

Ha vérrel kapcsolatos képzőművészeti alkotásokat akarunk keresni, akkor a XVIIIXIX. sz.-ig főként csak keresztény témájú műveket találunk. Dalokat, himnuszokat Krisztus Szent Véréről, festményeket vértanúk haláláról és freskók százait, rengeteg vörös festéket felhasználva.

3.2. Napjaink művészete Amíg Goethe csak főhőse kezébe adja a vérbe mártott tollat, addig a XX. sz. közepén az avantgárd alkotók a vért mint anyagot emelték be a művészetbe, minden hozzá tartozó tabu ledöntésével, sokszor mások erkölcsi, vallási értékrendjét durván megsértve, semmibe véve. 1961-ben Yves Klein női testlenyomatokatkészített bikavérrel. Marc Quinn saját véréből formázta meg életnagyságú mellszobrát (vérét kisebb adagokban levéve, megalvasztva majd megfagyasztva). Thomas Lehnerer és Rudolf Blutes marhahúsból vágott ki egy emberfejet és azt egy vasrúdra tűzte. Jana Sterbak, „Vanitas Flesh Dress for Albino Anoretic” műve nem más, mint egy nyers marhahúsból összevarrt ruha egy fiatal nőn. Günther Brush számára saját teste a festék és a festővászon egyben. Hermann Nitsch (akit
9

(J.W. Goethe Faust Jékely Zoltán. Budapest, 1986 74. o.)

Az emberi vér

8

Nietzsche-nek becéztek) bárányokat belezett ki, verte szét a fejüket, majd hempergett meg a vérükben, mindeközben keresztény szimbólumokat is felhasználva, mélyen megbántva, provokálva a keresztény embereket. Yukio Mishima japán költő saját halálát vitte nyilvánosan színre, amikor főműsoridőben, hasba szúrta, majd szeretőjével lefejeztette magát. Halálát egész munkássága összegzéseként, a szépség, a szerelem és a vér apoteózisának szánta. Az előbbi példákból jól látható, hogy a vér nem csak a legszentebb anyag, hanem a művészetek révén a tabuk ledöntésének legjobb eszköze is lehet.

4. A vér és a társadalmi hierarchia
Nem mindegy, hogy milyen a vér színe. Sőt, lehetséges, hogy egyes emberek vére értékesebb, mint másoké? A kasztíliai nemesség számára nagy jelentősséggel bírt, hogy az ő világos bőrükön átsejlettek a kékes erek. Kék vérük van, gondolták, vagyis semmilyen közösség nincs köztük és a zsidók, vagy négerek között. A spanyol kifejezésből származik: „sangre azul” azaz a kék vér. A nemesi vér gondolata a franciákat is megragadta. Náluk ez „sang bleu”. A németeknél 1810-től jelent meg ez a kifejezés. Az első világháború után, már a német faj vére vált értékessé. A felsőbbrendűséget biztosító zálogként... Az angoloknál a királyi család neve „The Royal Blood” vagy „The Blood”. A felsőbbrendű vér gondolata nálunk is jelen van, amikor valaki a tiszta magyar vérről beszél, kirekesztve ezzel más etnikumokat. Napjaink egyik legsikeresebb könyvében, a Harry Potter-ben, is felbukkan ez a kettősség, azaz vannak „aranyvérű” varázslók és a közönséges emberek, azaz muglik gyermekei, a „sárvérűek”. A történelem is bizonyítja, hogy az uralkodó házak életében egy ország sorsát is befolyásoló jelentősége volt, lehetett, a vérszerinti származásnak. Magyarország történetében is meghatározó szerepet játszottak az örökösödési viszályok. (Árpád-ház)

5.A vér és a tudomány
5.1. Az ókor és középkor Hippokrates nevéhez fűzhető a négy testnedv elmélete. Következetes és logikus rendszert alkotott, amely aprólékos megfigyeléseken alapult. Lényege, hogy az ember testében négy fő testfolyadék van: a vér, sárga epe, fekete epe és a nyálka. Minden betegség

Az emberi vér

9

okának a testnedvek aránytalan elosztását tartotta. Amikor az ember egészséges, a négy nedv aránya kiegyensúlyozott, ha beteg, akkor ez a testnedvek rossz arányára vezethető vissza. Ugyanez vonatkozik a lelki folyamatokra is. Akikben a vér kerül túlsúlyba (szangvinikus), lobbanékonyak. A sárgaepés emberek (kolerikus) jó kedélyűek, barátságosak, és hajlamosak a túlzott jovialitásra. A nyálkások hajlanak a restségre (flegmatikus). A fekete epések vannak a legrosszabb helyzetben, mivel ők búskomorak, mélabúsak, hajlamosak az öngyilkosságra és megőrülésre (melankolikus). Ők azok viszont, akik a művészetekre és a filozófiára fogékonyak. Ez az elmélet Európában annyira elterjedt és olyan mértékig meghatározóvá vált, hogy még a XVII-XVIII. sz.-ban is követőkre talált. Hatása pedig még ma is érezhető. Bár William Harvey 1645-ben leírta a vérkeringést és ez a négyes elmélet megdőlt, de mégis tovább élt, csak átfogalmazódott a vér különböző állapotaira vonatkozóan. A gyakorló orvosok abból indultak ki, hogy a betegségeket valamelyik testnedv, vagy a vér rossz aránya okozza, ezért az uralkodónak tartott folyadék csökkentésével akartak segíteni. A mindenre alkalmazott általános gyógymód az érvágás volt. Douglass Star biológus a következőt írja erről: „az orvosok minden elképzelhető betegség esetén eret vágtak a páciensükön: tüdőgyulladásnál, különféle eredetű lázak, vagy hátfájás miatt, máj és lépbetegségekben, reumás panaszoknál, fejfájásoknál és mélabú ellen, valamint egy olyan különleges betegségnél, amelyet „bágyadtságnak” neveztek.”10 5.2. Az újkortól napjainkig Az ereinkben folyó vér egy szövetünk. Első hallásra ellentmondásosnak tűnik, azonban a vérnek is megvannak a szövetekre jellemző tulajdonságai: sejtekből és sejtek közötti állományból (vérplazmából) épül fel, és nélkülözhetetlen életfunkciókat biztosít. A vér funkcióinak megismeréséhez alapvető felfedezésekre volt szükség. Elsőként említendő, William Harvey 1645-ben megjelent nagy összefoglaló műve az Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (Anatómiai esszé a vér és a szív mozgásáról az állatokban), amely pontos leírást adott a vérkeringésről. Ezt követően mind több és több kutatási eredmény látott napvilágot a vér szerkezetére, sejtes elemeire, funkciójára és összetételére vonatkozóan. Az egyes emberek vére közötti különbséget meghatározó felfedezést 1901-ben Karl Landsteiner tette, a vércsoportok leírásával. Wienerrel közösen 1937-ben az Rh-faktor felfedezésével a vér egy újabb nagyon fontos tulajdonságát is azonosították.
10

(Dougless Starr. 1999. 34-36.o.)

Az emberi vér

10

5.2.1. A vér felépítése, funkciói A vér alkotó elemeit két részre lehet osztani, a sejtközötti állományra és a sejtes elemekre. A sejtek közötti állomány a vérplazma, a sejtes elemek: a vörösvértestek, fehérvérsejtek és a vérlemezkék. A szervezet szigorúan szabályozza a sejtes és folyékony elemek arányát, koncentrációját, ezért a vér kiváló diagnosztikai eszköz a szervezet állapotára vonatkozóan. Bármilyen változás fontos információkat ad az orvos számára, a bekövetkező kóros jelenségekről. Feladatai: az oxigén és az anyagcseretermékek szállítása, a kórokozók elleni védekezés, a véralvadás révén a sérülések helyreállítása és a szervezet egyensúlyának (homeostasis) biztosítása. A vérplazma 90% víz. A maradék rész ionok és szerves molekulák. Az ionok között megtalálhatóak a Na+, K+, Ca2+, Cl-, HCO3- stb. Szerves molekuláit két csoportba osztották. A kisebb szerves molekulák az anyagcsere termékek: glükóz, aminosavak, karbamid, húgysav. A másik rész pedig a plazmafehérjék. Három alcsoportjuk van: albuminok: egyszerű fehérjék (csak aminosavakból állnak). A vér ozmolaritásának biztosításában, valamint a zsír és epesavak szállításában játszanak szerepet. A globulinok már összetett fehérjék, vagyis aminosavakon kívül, más alkotórészeik is vannak. A kórokozók elleni védekezésben és különböző anyagok szállításában segítenek. A harmadik csoport a fibrinogén, ami a véralvadásban játszik fontos szerepet. A vér további fontos alkotó részei a sejtes elemek. Ezeknek egy része nem teljes értékű sejt. A vörösvérsejtekből (erythrocyták) hiányzik a sejtmag, ezért ezek helyesebben vörösvértestek. A vérlemezkék (thrombocyták) cytoplazama daraboknak felelnek meg. Ezen két sejt típus az, ami csak a keringési rendszeren belül mozog és normál körülmények között nem hagyja el annak területét. A fehérvérsejteknek (leukocyták) ezzel szemben a vér csak átmeneti tartózkodási hely. Erythrocytából egy köbmilliméterben 4-5 millió darab van. A szervezet összes vörösvértestének összfelszíne 3800 négyzetméter. Percenként 160 millió képződik a csontvelőben. Alakjuk felülről korong, keresztmetszetben piskóta alakú. Nem teljesen merev, rugalmasan deformálódhat. Erre akkor van szükség, amikor egy nála kisebb kapillárison kell átnyomódnia. Belső része sötétnek és finoman szemcsézettnek látszik a nagyszámú hemoglobin következtében. A vöröscsontvelőben képződnek. A képzési idő 4-5 nap. A képződés során csökken nukleinsav tartalmuk, sejtmagjuk az utolsó fázisban kilökődik.

Az emberi vér

11

Hemoglobin tartalmának köszönhetően tud oxigént szállítani (oxid-hemoglobin). Az oxigénszállítást a környezet oxigéngáz nyomása szabályozza. Kis oxigénnyomásnál a szövetek között leadja, tüdőhólyagocskáknál felveszi. A vérbe kerülő szén-dioxid fizikailag és kémiailag van jelen. A tüdőbe érve a széndioxid a léghólyagocskákba diffundál. A vörösvértestek élettartama 120 nap, elöregedésükkor a lép vonja ki őket a forgalomból. A vérlemezkék a vöröscsontvelőben képződő sejtekből kialakuló sejtplazma töredékekből származnak. Sejthártya veszi őket körül. Sérülés esetén az érbelhártya (endothel) folytonossági hiánya indítja meg azt a komplex folyamatot, amit véralvadásnak hívunk. Feladatuk tehát, a vérzés csillapítása, melyet a környező szövetek és az érfal eredeti állapotának visszaállítása követ. Élettartamuk 8-11 nap, számuk pedig 250300000/köbmilliméter. A vér egyetlen teljes értékű sejtes eleme a leukocyták csoportja. Ezeknek van sejtmagjuk, sejtszervecskéik és nincs hemoglobin tartalmuk. Csupán 5% tartózkodik a vérben (4-9000 /köbmilliméter). Három csoportjuk van: granulocyták, monocyták, lymphocyták. A granulocyták néhány napig élnek és a vöröscsontvelőben képződnek. Képesek önálló amöboid mozgásra. A hajszálerekből kiléphetnek, a kórokozókat bekebelezéssel pusztítják el. Szintén a vöröscsontvelőben képződnek a monocyták. Méretük nagyobb és a kórokozókat szintén bekebelezéssel ártalmatlanítják. A harmadik csoport a lymphocyták. A nyirok szervekben alakulnak ki. Feladatuk, hogy egy-egy idegen anyagot felismerjenek és hatástalanítsanak. 5.2.2.Tudományosan nem igazolt elméletek Egyes elméletek szerint vércsoportunk meghatározhatja szervezetünk működését: tápanyag szükségleteit, várhatóan kialakuló betegségek kockázatát, sőt még személyiségjegyeinket is. Erről ír, egyesek szerint minden tudományos alap nélkül, Dr. Peter D’Adamo „A vércsoportja meghatározza az életét”, illetve a „ Négy vércsoport-négy stratégia az egészséges életért” című könyveiben. Ez az elmélet, a tudományos bizonyítékok hiánya ellenére, mindinkább terjed a világon. 5.3. A vérrel kapcsolatos betegségek A vér rendkívül bonyolult struktúra, amelyben a bekövetkező bármilyen kicsi változás a szervezet egészében elváltozásokat okoz. A szervezet szigorúan szabályozza ennek

Az emberi vér

12

összetételét, működését, koncentrációját. Amikor ez a szabályozás kóros irányba változik, vagy a vér összetételének változása már nem kontrollálható, akkor beszélünk a vérrel kapcsolatos betegségekről. Az öt legismertebb betegség: leukémia, vérszegénység, vérmérgezés, AIDS és a vérzékenység. 5.3.1. Leukémia (fehérvérűség) A vér és a nyirokképző rendszer egész szervezetre kiterjedő daganatos

megbetegedése., melynek során éretlen fehérvérsejtek keletkeznek nagy számban. Ezek nem képesek pótolni az érett sejteket, ezért a szervezet védekezőképessége folyamatosan csökken. A beteg könnyen kap el fertőzéseket, betegségeket és lassú vagy gyors leépülés következik be, lesoványodik, vére pedig szürkés-vörös színű lesz. Kezelés nélkül biztosan meghal. Bármely korban előfordulhat, fiatalok között gyakoribb.

5.3.2. Vérszegénység (anémia) A vér oxigénszállító képességét jelentősen korlátozó betegség, amely, az oxigén szállításához szükséges vas hiánya vagy a vörösvérsejtek képződésének csökkenése, esetleg fokozott pusztulása, illetve elvesztése miatt következik be. Vas és B vitamin pótlással, vérátömlesztéssel kezelhető. 5.3.3. Vérmérgezés (sepsis) Szigorú értelemben véve nem a vér betegsége, hanem inkább a szervezetet elárasztó baktériumok vagy az általuk termelt méreganyag (toxin) következtében kialakuló, az életet közvetlenül veszélyeztető állapot. A baktériumok elleni gyógyszerek, antibiotikumok, segítségével, illetve a fertőzés forrásának kiiktatásával, időben beavatkozva gyógyítható. 5.3.4. AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome = szerzett immunhiányos tünetegyüttes)

Az emberi vér

13

Szintén nem egyértelműen a vérhez köthető megbetegedés, hanem inkább a vírusfertőzés következtében, a szervezet immunrendszerének legyöngülése miatt kialakuló és a bekövetkező fertőzések miatt halálhoz vezető állapot. Sajnos a vírusfertőzés vagy más kórokozók átvitele vérátömlesztés során is bekövetkezhet, így éppen az életmentő beavatkozás is okozhatja. Ma még nincs rá gyógymód. 5.3.5. Vérzékenység (hemofília) Örökletes megbetegedés, amely a vér alvadékonyságának csökkent volta, hiánya miatt vérzéseket, akár elvérzést is okozhat. Jellemzően férfiak megbetegedése. A betegséget kiváltó ok nem gyógyítható, viszont a hiányzó véralvadási faktorok pótlásával a beteg élete meghosszabbítható. 5.4 Érdekességek a vér betegségeivel kapcsolatban Egy kenyai származású kutató érdekes összefüggést fedezett fel vizsgálatai során. Afrikában, azokon a területeken, ahol a malária, az anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett élősködő (plazmódium falcifarum) által okozott betegség gyakori, kiugróan magas az úgynevezett sarlósejtes vérszegénység előfordulása. A kutatások igazolták, hogy ennek az örökletes betegségnek a heterozigóta hordozói, akiken a vérszegénység nem fejlődik ki, védettek a malária ellen. A jelenség oka tehát a természetes szelekció, hiszen a malária egyébként, kezelés nélkül, halálos betegség. Ez a kedvező szelekció azonban az Amerikába szállított rabszolgák utódaiban visszájára fordul, hiszen itt nem a malária, hanem a homozigóta hordozókban kialakuló sarlósejtes vérszegénység fenyegeti őket. Amikor 1495-ben VIII. Károly francia király csapatai elfoglalták Nápolyt, jelent meg először tömegesen a vérbaj vagy más néven szifilisz (lues), vagy ahogyan az egész világ nevezte, -a franciákat kivéve- morbus gallicus, „franzúz nyavalya”. Ezt a betegséget a treponema pallidum nevű baktérium okozza. A betegség döntően nemi érintkezés útján terjed. A történelem folyamán olyan híres személyiségek szenvedtek ebben, mint például: Nietzsche, Maupassant, Lord Byron, Heine, Ady illetve Lenin és például Leonyid Brezsnyev. A vérbaj elleni első hatásos gyógyszert, a salvarsant, Erlich fedezte fel. Ezt a vegyületet az első világháborúban már tömegesen alkalmazták intravénásan a katonák gyógykezelésekor. Dr. Paul Linser fedezte fel, hogy a vénás injekciót követően számos esetben, az érszakaszban a vér megalvad, majd az ér felszívódik, eltűnik. Ezt a megfigyelést alapul véve kezdték el, Raymound Tournay, illetve Karl Sigg, az alsó végtagi visszérbetegség injekciós kezeléssel

Az emberi vér

14

történő gyógyítását. Ezt a terápiát mind a mai napig alkalmazzák, így közvetetten a vérbaj tömeges előfordulása vezetett egy népbetegség gyógyításának lehetőségéhez.

6. Befejezés
A vér, pogány vallási szertartások nélkülözhetetlen kelléke, isteneknek szánt kiengesztelő áldozat hangsúlyos eleme. A vér különleges körülmények között bűneink bocsánatának szent záloga. A vér élet és halál szimbóluma, a művészi önkifejezés sajátos eszköze. A vér életfontosságú szervünk, mely folyékony és alakos elemeket tartalmazva, biztosítja az oxigén és az anyagcseretermékek szállítását, segít a kórokozók elleni védekezésben, lehetővé teszi a sebek gyógyulását, ugyanakkor alapfeltétele szervezetünk belső egyensúlyának. Melyik megállapítás igaz? Mindegyik. Önmagában azonban egyik sem fejezi ki azt a bonyolult fogalomrendszert, melyet a vér közvetlenül és áttételesen magában hordoz. Nos valóban. „A vér egészen furcsa nedv.”

Sipka Bence

Az emberi vér

15

Felhasznált irodalom
• Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről/Hasonmásmás kiadásban megjelentette a Magyar Helikon, Pais Dezső fordításában, Budapest, 1977. • Goethe, J. W.: Faust. Budapest, 1986. • Homérosz: Odüsszeia, Európa, Budapest 1967. • Magyar Imre: Rövid belgyógyászat, Medicina, Budapest, 1981. • Röhlich Pál: Szövettan, Semmelweis Egyetem Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, Budapest, 2002. • Schury, Gudrun: Az éltető nedv. A vér kultúrtörténete. Kalligram, 2004. • Sienkiewicz, Henryk: Quo Vadis. Európa, Budapest, 1979. • Stemmer Robert: Scelrotherapy of varicose veins, Sigvaris, Strasbourg, 1990.
• • •

http://ongo.hu/elmenybeszamolok/3262 (2010. 02. 11.) http://mek.niif.hu/03400/03410/html/341.html (2010. 01. 23.) http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ldozat_%28vall%C3%A1s%29 (2010. 2. 20)

http://free.x3.hu/tetelek4/tetelek/BIOLOGIA/Az%20emberi %20v%E9r.doc. (2010. 01. 02.)

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful