TAKAMI KÓSUN

BATTLE ROYALE
„van rosszabb az iskolánál”
ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 2006

A FORDÍTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ MŰ: TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE © 1999 BY KOUSHUN TAKAMI FIRST PUBLISHED IN JAPAN IN 1999 UNDER THE TITLE „BATTLE ROYALE” BY OTA SHUPPAN CO., LTD. HUNGARIAN TRANSLATION RIGHTS ARRANGED WITH KOUSHUN TAKAMI THROUGH JAPAN FOREIGN-RIGHTS CENTRE GRAFIKAI TERVEZÉS: 2REPUBLIC: KOLLMANN ÁKOS, SZABÓ LEVENTE, ILYÉS ATTILA, GÁL KATALIN HUNGARIAN TRANSLATION © MAYER INGRID, 2006 © ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ, 2006 ISBN 963 9602 61 2 www.battleroyale.hu

Tartalomjegyzék
Prológus..........................................................................................9 Első rész – A játék kezdete........................................................11 Második rész – Középdöntő...................................................112 Harmadik fejezet – A végső küzdelem.................................424 Negyedik rész – A finálé.........................................................590 Epilógus – Oszaka, Umedában..............................................639

[3]

Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet, hogy nem lesz benne sok köszönet. „A diákok nem mandarinok” Szakamoto Kinpacu (Kojamaucsi Mieko Kinpacu tanár úr 3/b című művéből) „De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.” Bruce Springsteen: Born to Run „Nem könnyű szeretni.” Szano Motoharu: Nem könnyű szeretni „A BARCELONÁBAN töltött néhány utolsó hét alatt mindvégig sajátos rossz érzés töltötte el az embert: gyanakvással, félelemmel, bizonytalansággal és leplezett gyűlölettel telt meg a levegő. (…) Az ember azon kapta magát, hogy minduntalan kávéházi sarokaszta­ loknál sugdolózik, és közben azt latolgatja, vajon a szomszéd asz­ talnál nem rendőrspicli ül-e.” „Nem tudom, értik-e, mennyire meghatódtam. Apróságnak látszik, de egyáltalán nem volt az. Ne feledjük, milyen idők jártak, micsoda gyanakvással és gyűlölettel teli szörnyű légkör uralkodott.” George Orwell: Hódolat KATALÓNIÁNAK (Betlen János és Tóth László fordítása)

[4]

Kagava tartomány, Siroiva Siroiva Középiskola 3/b osztályának névsora Fiúk: 1. Akamacu Josio 2. Ídzsima Keita 3. Óki Tacumicsi 4. Oda Tosinori 5. Kavada Sógo 6. Kirijama Kazuo 7. Kuninobu Jositoki 8. Kuramoto Jódzsi 9. Kuronaga Hirosi 10. Szaszagava Rjúhei 11. Szugimura Hiroki 12. Szeto Jutaka 13. Takigucsi Júicsiró 14. Cukioka Só 15. Nanahara Súja 16. Niida Kazusi 17. Numai Micuru 18. Hatagami Tadakacu 19. Mimura Sindzsi 20. Motobucsi Kjóicsi 21. Jamamoto Kazuhiko Lányok: 1. Inada Mizuho 2. Ucumi Jukie 3. Etó Megumi 4. Ogava Szakura 5. Kanai Izumi 6. Kitano Jukiko 7. Kuszaka Jumiko 8. Kotohiki Kajoko 9. Szakaki Júko 10. Simizu Hirono 11. Szóma Micuko 12. Tanizava Haruka 13. Csigusza Takako 14. Tendó Majumi 15. Nakagava Noriko 16. Nakagava Juka 17. Noda Szatomi 18. Fudzsijosi Fumijo 19. Macui Csiszato 20. Minami Kaori 21. Jahagi Josimi

[5]

Előszó
Egy pankrációmániás monológja egy másik világból

[6]

HOGY MI AZ A BATTLE ROYALE? Te még ezt sem tu­ dod? És még idejössz meccset nézni? Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstí­ pus! Mi? Hogy ma? Ma, itt? Nem, nem, ma nincs benne a programban. Csak nagy csarnokokban rendeznek ilyesmit, mindig valami nagy esemény alkalmával. Ó, nézd csak, Ino­ ue Takako, milyen szépen…! Jaj, nem. Igen, Battle Royale. Manapság az Országos Pankrátorszövetség szokta például megrendezni. Szóval a Battle Royale, nos, ugye általában a pankrációban egy az egy ellen vagy csapatban, kettő kettő ellen, vagy valami hasonló felállás a szokásos. Viszont a Battle Royale-ban tíz-húsz em­ ber – a lényeg, hogy egyszerre sok – megy be a küzdőtérre. És bárki bárkire támadhat, egy az egy ellen vagy tíz az egy ellen, teljesen szabadon. Szóval akárhányan, és aki elesik… Hogy mi? Ezt sem tudod? Ha leér a vállad a szivacsra, egy-kettő-három, ha háromig elszámolnak, vesztettél. Ez a sima meccseken is így van. Aztán van még, aki feladja, vagy néha, akit kiütnek. Ja, és van még olyan is, hogy kikerülsz a ringből. Vagy szabálytalanságért is lehet veszteni. A Battle Royale-nál álta­ lában ugyan az esésekkel dől el. Hé, Takako, hajrá! Mindent bele! Ó, jaj, bocsánat. Aki elesett, az vesztett, és el kell hagynia a pályát. Így megy tovább a játék, és fogynak a játékosok. A végén persze kettő marad. Egy az egy ellen, véresen komolyan. És az egyi­ kük elesik. Csak egyvalaki marad a pályán. Az nyert. Győze­ lem. Óriási kupát kap, sokszor pénzt is. Érted? Mi, hogy mi van azokkal, akik jóban vannak? Na, hát azok az elején együttműködnek. De a végén a társaddal is meg kell vívnod. Ez a szabály. Ennek köszönhetőm időnként Battle Royale-ban szinte soha máskor nem látható párosítások alakulnak. Például régen egyszer Dynamite Kid és Davey Boy Smith között, akik tag team partnerek voltak. Volt olyan is, hogy az Animal Warrior és Hawk Warrior páros maradt. Bár
[7]

ekkor az egyik direkt ring outolt, és hagyta győzni a másikat, mintha olyan erős lenne köztük az összetartás meg a szeretet. Nekem nem jött be annyira. Ja, és olyannal is összeállhatsz, akivel különben nem vagy jóban. Csakhogy hiába hiszed azt, hogy ezzel párban legyőzöd a harmadikat, mert előfordul, hogy az meg átvág a palánkon, és a másikkal együtt nyom­ nak le téged. Hogy milyen Battle Royale-t akarok látni? Most rengeteg szövetség van. Nos, ha ezeknek a krémje mérkőzne meg, azt szívesen megnézném. Mutó Keidzsi, Hasimoto Sin­ ja, Miszava Micuharu, Kavada Tosiaki, Takada Nobuhiko, Funaki Maszakacu, Maeda Alira, Great Szaszuke, Hajabusza, Takano Kendzsi, aztán Tenrjú Gen’icsiró és Csósú Riki, Fu­ dzsinami Tacumi és Kimura Kengo is bírná még. Még jobb, ha hozzávesszük Andzsó Jódzsit és Super Delfint. Még az is lehet, hogy pont ezek ketten maradnának a végére. A nők kö­ zül persze Inoue Takako, ugye. Adzsa Kong meg Tojota Ma­ nami, meg Inoue Kjóko, Hotta Jumiko, Hokuto Akira, Bull Nakano, persze Dynamite Kasszai meg Cuty Szuzuki és Fu­ kuoka Hikari, Ozaki Majumi, Kandori Sinobu és Nagajo Csi­ gusza aztán még… Mi? Hogy egyiket sem ismered? Biztos, hogy pankrációt akartál nézni? Ó, jaj, ne már, Takako, add meg neki! Takako! Na, jó…

[8]

Prológus
Kormányzati közlemény Belső értesítés Iktatószám: 1997/00387461 SZIGORÚAN TITKOS! Küldő: Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Iroda, valamint Honvédelmi Erők Szárazföldi Alakulata Főparancsnokság Harci Kísérletek Felügyelősége A Köztársaság Harci Kísérletek 68. Program, 1997/12. számú kísérletéért felelős hivatalnok részére Május 20-án 18 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték fel a Köztársaság Kormányának Központi Operációs Rendszerében. A behatolás március 12én hajnalban történhetett. Jelenleg az ezt követően történt be­ hatolások tisztázása érdekében nagy erőkkel folyik a nyomo­ zás. Az elkövető személye, célja, illetve a kiszivárgott információ mibenléte pillanatnyilag még nem ismeretes, az azonban megállapítható, hogy az elkövető behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A teljes kár fel­ mérése előreláthatólag hosszú időt vesz majd igénybe. A Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Irodájának vezetője, valamint a Honvédelmi Erők Szárazföl­ di Alakulata, Főparancsnokság, Harci Kísérletek Felügyelősé­ ge értesülései szerint fennáll annak a veszélye, hogy a 68. Programmal kapcsolatos információk is kiszivárogtak, ezért felmerült, hogy a fenti Program 1997/12. számú kísérletét el­ halasztjuk. Azonban tekintettel arra, hogy a 12. sz. egység előkészületei már befejeződtek, illetve mostanáig nem mutatkozott semmi­ nemű jele, hogy a kapcsolódó információk eljutottak volna az
[9]

állampolgárokhoz, a tárgyalások során az a döntés született, hogy a tervek szerint le kell folytatni a kísérletet. Az ezt követő kísérleteknél azonban a megrendezés üteme­ zése, különösképpen pedig a Guadalcanal terveinek megvál­ toztatása ügyében sürgős intézkedéseket kell tenni. Ezúton felszólítom Önt, a 12. számú kísérlet felelős hivatalnokát, mint a Kísérlet lebonyolítóját, a lehető legnagyobb éberségre. Felhívom továbbra a figyelmét, hogy a Rendszerbe való be­ hatolás ügye szigorúan bizalmasan kezelendő.

[10]

Első rész – A játék kezdete [11] .

15. a többi vegyes képpel együtt. Még szép. És ennek tetejébe Amerikát (a kormány Amerikai Birodalomnak neve­ zi. a szembejövő járművek elúszó fényszórói. Út menti éttermek. Ame­ rikai márka. Tarka neonok. a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. ahol az iskolájuk van. lát­ szik. Most. a tartomány központjába ért. ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. Siroivát. hiszen alig két órája hagyták el a kisvárost. és a szálak úgy álltak ki belőle. előt­ tük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszél­ getnek.) egy darabig az esti tájat szemlélte Kuninobu Jositoki (fiúk. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tar­ tott parkolója. Súja ülése viszonylag hátul volt. Sőt inkább túltermelés van. 1997-ben. biztos taxira várnak. ahol az első éjszakát a buszban töltik – mi­ [12] . Nanahara Súja (Kagava tartomány. Ez persze nem csoda. de manapság igencsak utána kell járni. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyáltalán nem szenved áru­ hiányban. irodaépületek égve maradt lámpái. és akik vidáman beszélgettek a busz koszos plafonjáról jövő tompa neonvilágítás mellett. aki a bal oldalán. akikkel második óta osztálycsere nélkül együtt volt. viszont importáruhoz rendkívül nehéz hozzájutni. hogy ilyen cipőt sze­ rezzen az ember. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. fiúk. és a csomagjával babrált.) feje mellett. de kolumbiai gyártmány. rálátott negyvenegy osztály­ társára. 7. aztán megmozgatta az ülések közti folyosóra kinyújtott jobb lábá­ nak ujjait a Keds tornacipőben. mint egy macska bajusza. Az övében is elvásott már belül a vászon. fáradtnak tűnő. mivel az ország lényegében elszigetelte magát a külvilágtól. A májusi estéhez képest még hűvös az idő. Egy osztálykirándulás. Persze a bácsi. Siroivai Önkormányzati Középiskola 3/b. és a tankönyvekben is ez áll) ellenséges nemzetnek kiál­ tották ki. a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött. az ablak melletti ülésen ült. Régen állítólag nem így volt. cigarettázó fiatalok tanyáznak benne.0 A busz Takamacuba.

10. és ráhajt a Szanjó autóútra. mert a lányok ugyan gyakran szoktak klikkesedni.). [13] . Tanizava Haruka (lányok. Akamacu Josio (fiúk. hogy lány. De hát ezek ketten egymás közt minden lényegtelen dolgon elszórakoznak. és Jahagi Josimi (lányok. Most előregörnyedve egy divatos miniatűr videojátékba mé­ lyed. 17. Súja kissé elfordítja tekintetét. akit már csak szórakozásból is szívatnak a többiek. 11. 3. mert időnként aprókat rázkódik a fejük a nevetéstől. 1. Talán nem is megfelelő az elnevezés.). aztán a má­ sik röplabdás.) feje. 2. 4. 12. A folyosó túloldalán a sportemberek ülnek egy kupacban: Óki Tacumicsi (fiúk. de Súja helyéről nem lehetett látni. Elöl azok a lányok a legélénkebbek. 21. Kanai Izomi (lányok. akinek mindig higgadt arcát jól kiemeli fémke­ retes szemüvege. Ha mégis. 19. a kitűnő tanuló Noda Szatomi (lányok. Jamamoto Kazuhiko (fiúk. és látja. Az osztálytitkár. Hajasida tanár úr körül ülnek. hogy egy óriási egyen­ ruha türemkedik ki a széksorok közül.) az. de olyan típus. ha a busz átér a Sikokut és a Honsú főszigetet összekötő Nagy Szeto hí­ don. 21.). Legelöl.) és Ogava Szakura (lányok. 5. Ők a legharmonikusabb pár az osztályban. akik az osztályfőnök. Si­ mizu Hirono (lányok. Niida Kazusi (fiúk. akinek nagyon jól áll a kibontott haj. szóval a lányok fő csoportja vagy mérsékelt ága.) egy helyi képviselő elkényeztetett lánya. aki elég magas ahhoz képest. akkor esetleg Szóma Micuko (lányok. ő a legnagyobb termetű az egész osztályban. hol ülnek. és ott a háttámla is alacsonyabb. a komoly és visszahúzódó Macui Csiszato (lányok. a vezető mögött egy kicsit magasabban van az ülés. a célállomásuk.. olcsóságra törekvés vagy erőltetett menet? De végül biztos elcsendesednek majd egy kicsit. most valamit igen viccesnek találhatnak. a Siroivai Közép­ iskola 3/b osztályában nem volt feltűnő az elkülönülés.nek is nevezzük. kézilabdacsapat).). Kjúsú felé haladva.) kissé lecsú­ szott – világosabban fogalmazva züllött – bandája volt az. A támla fölött két fej látszik.) és mások.) tar­ tozott még ide. Ucumi Jukie (lányok.

az évfolyam­ mérkőzésen legyőzhetetlen párost alkottak ők ketten. mindig tudta. és miután egy osztályba kerültek. de Súja számára még ezen túl is volt valami vonzó Sindzsiben. hogy Súja felhagyott a baseballal. és az Akamacu Josio mögötti ülésről rövid haj villant ki. 19. mint az elektromos gitár – és Tadakacu anyja az a fajta volt. hogy megváltozott. Igen. hogy a kosárlabda­ csapatban van egy védőzseni. bébi!”). mint egy középis­ kolásé. focicsapat).) Nahát. akit Harmadiknak neveznek. Lényegében bármire rögtön tudta a választ. Mindig jó tanácsokat adott. [14] . bár Súja elektromos gitárján is ott van szé­ pen az állami rendelkezés. pedig azokhoz ebben az országban általában nem lehetett hozzájut­ ni. Mimura Sindzsi (fiúk.. de mostanában valahogy eltávolodtak egymástól. Rész­ ben akkor csiszolódtak össze. ebben az országban betiltották a rockzenét.). A dekadens zene a rock. de Súja már korábban hallotta. hogy helyette egy olyan rendszerellenes hob­ bira állt rá. aki nem tűri az ilyesmit.. sőt még külföldi információkkal is szolgált. ha kér­ dezték. meg egy bal fülcimpa. szemléletmódja pedig sokkal érettebb volt. Olyanokat szokott mondani. Másodiktól járnak egy osztályba. Az általánosban Súja maga is tagja volt a Kölyökligának (beállózseninek tartották). És ha valamiért rosszkedved volt. Természetesen Sújához. ő az egyikük. Hatagami Tadakacu (fiúk. Mély hangú nevetés hallatszott. így jóban volt Tadakacuval. (Természe­ tesen van kiskapu. de talán még inkább az. hogyan szóljon hozzád. de elképesztően sokat tudott a világ dolgairól. „Én vagyok a jobb.16. 18. amelyben egy szépen megmunkált fülbevaló-karika volt. ugyanakkor egyáltalán nem volt beképzelt. baseballcsa­ pat). Sindzsi jegyei a matekon és az angolon kívül még udvariasságból sem voltak jónak ne­ vezhetők. Igen. hogy „Ezen a hangszeren deka­ dens zenét játszani tilos”. hogy kiket tart barátainak! Súja elgondolkodott. a Kölyökliga volt beállózsenijéhez hasonlóan kiemelkedő sportteljesítménnyel büszkélkedhetett (bár Sindzsi minden bizonnyal azt mondaná. Ebben persze szerepet játszott.

azért csak nem… Súja rápillantott maga mellett Kuninobu Jositokira. Sújával kifejezet­ ten jól megvoltak. ebben az igen fennkölt nevű katolikus intéz­ ményben – ez egy olyan intézet. Talán az egyik kedvenc kínai versantológi­ áját olvassa? (A kínai írások fordításban is viszonylag könnyen beszerezhetők. mint Tadakacutól? Nem.hogy „Fel a fejjel. mert Jutaka megint vic­ ceket mesélt. Lehet. Ha már itt tartunk. kiderül. Talán erről van szó. míg elol­ vasta). ami persze természetes. vagyis inkább elválaszthatatlan jó barátja volt. ám ha szóba elegyedik vele az em­ ber.). amely befogadja a szüleiket elvesztett vagy a „körülmények” miatt a szüleiktől elválasz­ tott gyerekeket – ágyba pisilős korától fogva barátja. Alapjában véve irtó jó fej volt ez a Mimura Sin­ dzsi. Sindzsi feltehetőleg az általános iskolai barátjával. aki még mindig a csomagját babrálta. Az Áldott Sze­ retet Házában. a mögöttük lévő széken ül Szugimura Hiroki (fiúk. hogy magának való. és Sindzsi biztos azért nevetett. Nyúlánk. és egy zsebkönyvet olvas. de mégse volt soha öntelt. 11. mivel a Köztársaság Kínát „hazánk ősi területének” tekinti. 12. magas testét valahogy begyömöszölte a szűk ülésre. amikor Sindzsi­ től és Hirokitól is ugyanúgy eltávolodik. és megküzdött a szótárral. Ráadásul nem éppen társasági lény. és ez valószínűleg ezután sem fog megváltozni. veled van a nagymenő!”. és kung-fu-e­ dzésekre jár. Azután. hogy „Ez itt a megvaló­ [15] . de jó arc. Jutaka az osztály mókamestere volt. hogy „A barátaink jönnek-mennek”. Ebben az országban a nemzetiszocializmus különleges válfaja uralko­ dik: a legfőbb hatalom a Vezér kezében van (egyszer Mimura Sindzsi suttogta elkeseredett arccal. hogy eljön az idő. Szeto Juta­ kával (fiúk. beszéljünk kicsit a vallásról is. Vele régóta barátok voltak.) Egyszer olvasott egy amerikai regényt (egy antikvárium fél­ reeső zugában talált rá. Szűkszavú.) ül együtt. amelyben az állt. emiatt keményfiú benyomását kelti.

Súját az ilyesmi nem ér­ [16] . Úgy gondolta. és most hátrafelé nézelődött. Kirijama a környék összes zűrös diákjának – persze Rjúheit és Micurut is beleértve – vezére volt.) és hasonló. annak ellenére. de legalább nincs nemzeti vallás. Ha valamit annak tekinthetünk egyáltalán. de annyit bizo­ nyosan az egyháznak köszönhetett. Előfordulhat. hogy különösebb kötött­ ségek nélkül és viszonylag normálisan felnevelkedett. Meg sem rezdült. 6. de valószínűbb. és legendás alakja tartományszer­ re ismert volt. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a vi­ lágon!”). mint egy pillanattal ezelőtt még Súja is. Súja helyéről az arca nem volt kive­ hető. Emiatt csak a mélyen hívő emberek gyakorolták vallásukat. de jobboldalt az ablak mellett. hogy tőle balra (bár mellette Szaszagava Rjúhei két széket kihagyva ült) közönséges társalgás és modortalan röhögés hallatszott. Magának Sújának lé­ nyegében soha nem voltak vallásos érzelmei. Numai Micuru (fiúk. voltak összetűzései a helyi jakuzaszervezettel. viszont felsős gim­ nazistákat is könnyedén padlóra küldött. hogy az apja a tartomány egyik legnagyobb cégének volt a vezetője (igaz. 17. maximum középtermetű. de cserébe semmi sem jár érte.) rendesen megjelent az osztálykirándu­ láson. hogy nagyon szegé­ nyes ellátást és programokat biztosít. hogy alszik.). Súja számára az volt a legnagyobb rejtély. mint Súja. amit pedig a kis pupákok kikapcsolódására találtak ki.sult fasizmus. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. A leghá­ tul lévő széles ülés köré Szaszagava Rjúhei (fiúk. egyes plety­ kák szerint törvénytelen gyerek volt. a székek között kilátszott egy hátrasimított hajú fej a tarkóján szokatlanul hosszúra ha­ gyott tincsekkel. 10. mert létezni létezik ugyan állami árvaház is. magukat keményfiúknak kép­ zelő bagázs telepedett le. Az is számíthatott. következés­ képp a vallás – a mérték határain belül – szabadon gyakorol­ ható. akkor az a rendszer hű szolgálata. Egyáltalán nem volt nagy. Viszont ez nem ütközik a létező vallások tanaiba. de az a hír járja. Súja megint elfordult. hogy a város fé­ nyeit szemléli. ráadásul lényegében a hírhedt Honvédelmi Erők kiképzőiskolájaként szolgál. hogy ez a fiú. ezért hálásnak kell lennie.

Kirijama egyáltalán nem csinált semmi rosszat az iskolában. A sportban is szinte mindenkinél tehetségesebb és ügyesebb volt. de olyan megfoghatatlan volt. ahogy Kirijama „tanul”. Vajon ez is kedv kérdése nála? – Súja! Egy vidám hang rántotta vissza Súját a valóságba. Motobucsi Kjóicsi (fiúk. alvásidejét lefaragva produ­ kálni. ha a nagy hatalmú kormány nem forszírozta volna a tankötelességet. talán kedve szottyant volna sűrűbben jönni. hogy pont elfért [17] . 15. egyáltalán be sem tette volna a lábát az iskolába. Feltehetőleg. Minden órán csak ült csendben a helyén. Vagy mégis. Mellőle a túlsó ülésről Nakagava Noriko (lányok. aki a pla­ fonon lévő lámpákat bámulta. ha sza­ bad így fogalmazni. de mégis tiszteletet parancsoló hang. nem is annyira mély. Ha komolyan összecsaptak volna.) tudott nagy nehezen. így nem is próbált róla többet megtudni). 20. Mindenesetre Súja azt hitte. hogy nem is jött be az iskolába. még vé­ letlenül sem szívatott senkit. hogy mi az. amilyeneket a 3/b osztály­ ban legfeljebb csak a fiú osztálytitkár.dekelte. A leg­ jobb vicc a világon. Súja. vagy az iskolai ko­ sárcsapat jelenlegi védőzsenije. De azt már nem tudta vol­ na megmondani. miközben Kirijamán elmélke­ dett. hogy ezt a semmi kis osztálykirándulást egyből ki fogja hagyni. de egyvalamit tudott: Kirijamával valami nem stimmelt. hogy egész más­ hol jár az esze. erre rendesen megjelent. Intelligens és szabályos arc. átlátszó celofáncsomagot nyújtott felé két kézzel. Mimura Sindzsi vehette vol­ na fel vele a versenyt. Kirijama Ka­ zuo maga volt a tökéletesség. ami nem stimmelt. A lámpafénytől csillogó zacskó akkora volt. de ez ön­ magában nem lett volna elég. és az évfolyam legjobb osztályzatai. az egész is­ kolában csupáncsak a volt ütőzseni. De vajon ez a tökéletes ember hogyan kerülhetett a rossz fiúk élére? Erről fogalma sem volt Sújának. vagy valami hasonló. és úgy látszott. Gyakran előfordult. mint időnként Szaszagava Rjú­ heiék Akamacu Josiót. Akárhonnan nézzük is.) feszes. ki tudja.

hogy jó volt irodalomból. Csak maradék. ha akarjá­ tok. nagy hévvel közbeszólt. de Noriko tétovázás nélkül szokta a fiúkat a becenevükön szólítani. hogy soha senki nem sértő­ dött meg emiatt… Volt benne valami könnyedség. de már korábban is megfi­ gyelte. Jositoki. kislányos arca és vállig érő haja volt. Ez jellegzete­ sen norikós volt. de ennek ellenére néha úgy viselkedik. Nakagava Noriko is a lányok mérsékelt ágába tartozott. Talán annyit ér­ demes még róla megjegyezni. de ezt szemtől szembe senki nem használta. és csordultig volt kis világosbarna. barátságos. – Az öcsém nyaggatott ma. amely fura módon megegyezett egy cigarettamárka nevével. aki hallotta a beszélgetést. mint Ucumi Jukie és barátnői. egyétek meg Nobuval. de ma kicsit késve ért a gyülekezőre. ahogyan a Harmadikat sem Mimura Sindzsi esetében).) Legtöbbször Jukiéékkel van. Kis termetű és még elég gyerekes. Nobunak Kuninobu Jositokit becézik. ke­ rekded. és ezért erre az üres helyre ült. kör alakú lapocskákkal. és olyan bájos. amiket a szünetben firkált. Illik is hozzá ez a bece­ név. Súja félig kinyújtotta a kezét. és ő írta a legjobb fogalmazásokat az osztályban. különösen sötét szeme. [18] . A lányok általában nem használják ezt a nevet. Csokornyakkendőt formázó aranyszínű szalag volt szorosan a nyakára kötve. mint egy sokat látott öregúr. mire Noriko kapkodva magya­ rázkodni kezdett. Kedves. csodálkozó szeme van. hogy Norikón kívül egyik lány sem szólította az utó­ nevén. Sújának nem volt ugyan soha egy fikarcnyi beceneve sem (általános iskolában a sportnak köszönhetően ráragadt egy név. de közben kicsit furcsálkodva húzta össze a szemöldökét. ha sokat áll. hogy süssek. (Ezért Súja vi­ szonylag sokszor beszélgetett vele. de elromlik az íze. szóval átlagos lány volt. mert Noriko néha meg akarta nézni a füzete margójára írt dalszövegeket.Noriko tenyerében.

A lényeg. a tavaszi szünetben. Noriko semmit nem vett észre Jositoki érzéseiből. Nem lát a szemé­ [19] . – Hú. – Ugye? Ugye szerinted is az? – Persze. mint neked. Ugye nem azt akarod mondani. Szóval nagyon feltűnő.– Komolyan? Megehetjük? Jaj de jó! Biztos finom. folyton arra pislantgat. Na. – De melyik? Kettő van. Tényleg. Mire Súja megkérdezte: – Igen? Ki az? Jositoki azt válaszolta: – Nakagava. sietve le­ oldotta az aranyszalagot. amint a feje fölött bókokat küldözgetett Norikónak. állati finom! Súja egy kissé kényszeredetten mosolygott. hát Jositokinál eléggé feltűnő az ügy. és fészkelődik. Eleve amióta Nori­ ko odaült Súja mellé. hogy Norikóról van szó. – Jé… Persze. ha te csi­ náltad! Gyorsan kikapta Súja kinyújtott kezéből a zacskót. nem bír rendesen meglenni. és kivett egy darabot. Josi­ toki egyszer csak kibökte: – Figyelj csak. pont másfél hónapja. Juka? – Na! Nekem nem az eseteim a kövér csajok. hogy Kazumi kö­ vér? Csak egy kicsit telt. bocs. Súja. szerintem is. van egy lány. helyes lány. kihúzza magát. – Jól van. – Bunkó. aki tetszik nekem. – A mi osztályunkból? – Igen. ahogy hallgatta Jositokit. Ennek ellenére úgy látszik. amikor kettesben fekete sügérre horgásztak a városi gát tavánál.

elromlik. és ő is bekapott egyet. meg­ nézte. és néhanapján előfordult. – Ezek szerint meg vagy róla győződve. [20] . hogy valaki kiakadt rajta. amikor a szájába vette a süteményt. Illetve… Noriko legalábbis figyelemmel kísérte. – Noriko feszülten két aprót bólintott. nyomban megdermedt és elhallgatott. hogy Jositoki dicséretét más hangsúllyal köszönte meg. – Hát mondom. – Hát igen. Mostanában gyakran élt vele. hogy finom. hogy pont ez a norikóság benne. biztos csak képzelődik. ha valaki eszik belőle? Á. Ez a szarkasztikus stílus Mimura Sindzsitől ragadhatott rá. nagyon is komoly pillantással. de Noriko boldogan kuncogott. mire Noriko emelt hangon vála­ szolt. Sújának minden átmenet nélkül Kazumi jutott eszébe. A lány egy évvel idősebb nála. hogy alapvetően fi­ nom. és tavalyig együtt jártak zeneszak­ körre. Hallod. mert szerette volna. – Azt mondod. de az volt az érzése. Noriko? – Köszönöm! Kedves tőled. Vajon ez a süti tényleg csak a maradék lenne abból. finom! – mondta Súja. amit az öccsének sütött? Nem azért csinálta. mire Jositoki. – De Súja! – szólt közbe megint Jositoki. Nobu – mosolygott Noriko. Súja kivett egy sütit a Jositoki kezében lévő zacskóból. Lehet. – Hm. hogy Súja rosszul hallotta. ha áll? – Ühüm. mint aki bedugta az ujját a konnektorba. Súja megint csak kényszeredetten vigyorgott. vagy mi. – Köszönöm! – Lehet. nem tudni.től. aztán Norikóra nézett. Kellemesen édes íz áradt szét a szájában.

ahogy mindig ravaszkás. Elég magas volt (nagyjából akkora. Kazumi megtanított neki egy ne­ héz húrlefogást („A szaxofon előtt én is próbálkoztam vele egy kicsit” – mondta). – Aztán Kazumi befejezte az alsó középiskolát. miután Josi­ toki Norikóról beszélt. Súja. aki most ballagott? – Hát igen. ahol az a „valaki más”. egy kicsit teltebb. ez tökjó! Nagyon menő! Súja aznap életében először vett magának egy doboz sört. én valaki mással járok. hogy rockzene kerüljön fel a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság iskolai szakköreinek kon­ certrepertoárjára. hogy jár valakivel? [21] . hogy magában megünnepelje a dicséretet. és irtó jól nézett ki az oldalt összefogott hajával. ha Mijata tanár úr. aznap. ha nem az. Asszem. hogy szereti. ott a gát tavánál a tavaszi szünetben.Semmiképpen sem fordulhatott elő. Kazumi is egy­ értelműen válaszolt: – Bocs. és bármelyik fiúnál job­ ban játszott rockot szaxofonon. de azért az gyakran megtörtént. a szakkör vezetője nem volt ott. halálomig szeretni fogom – Jo­ sitoki arckifejezése zavart lett. és ugyanabban a gimnáziumban tanult to­ vább a zenetagozaton. Súja énekkel együtt előadta neki a Summert­ ime Bluest. mint a százhetven centis Súja). amikor Súja egyértelműen megmondta neki. Ja tényleg. mígnem második közepére ő lett a legjobb a szakkörben. Szeretem. és Súja attól kezdve éjjel-nappal a gi­ tárját pengette. Azu­ tán amikor egyszer iskola urán véletlenül egyedül maradtak a zeneteremben. hogy csupa olyan figura járt abba a szakkörbe. Súját ez felvillanyozta. hogy ők önkénye­ sen rockkal múlatták az időt. Mondhatnánk. Mi más oka lehetett volna rá. és Kazumi megdicsérte: – Hú. felnőttes arckifejezéssel vette kézbe az altszaxo­ font. hogy szerette volna megmutatni a tudományát Kazuminak. – De hát nem arról volt szó. megkérdezte Sújától: – Te még szereted azt a lányt. Nagyon finom volt! Ám körülbelül három nap múlva. És Sintani Kazumi az egyetlen szaxis volt a lányok közül.

hagyd csak.Súja ultralassan jó messzire behajította az ezüstszínű csalit. hogy az előző iskolájában javíthatatlan bajkeverő volt. Lehet. – Hé. én nem kérek. hogy Kavada egész testét forradások borították. Ezt látszott alátámasztani az is. Majdnem kugli­ kopaszra nyírt rövid haja volt. ami ezt részben indokolta. de [22] . mint aki betegeskedik. és a sérülés is. hanem amikor tornaóra előtt átöltöztek. Híresztelték. – Ó. Norikónak nem is jut! – Jaj. 5. Ennyit tudott meg Kavadáról. és közben válaszolt: – Nem mindegy? Jositoki tovább bámészkodott. de Súja kikapta a kezéből a sü­ teményes zacskót. Előtte több mint fél évet hiányzott a suliból. Egyétek csak meg. – Ne haragudj! – adta vissza Súja Norikónak a zacskót. és olyan arca. egyenruhába bújta­ tott testét az ablaknak döntötte. ugyan nem tőle magá­ tól. megtermett. és mindehhez pelyhedzett az álla. de Kavada Sógo az év elején. bocs. ezért talán sérülés lehetett). Őszintén szólva nem hallott túl jókat róla. karba tett kézzel és csukott szemmel. hogy aludt. egy verekedés követ­ kezménye volt. Emberek. ami a templomi ünnepeken megjelenő zsibvásárosokat juttatja az ember eszé­ be. csendesen ült. borosta! Nem túlzás ez egy harmadikosnak? Bár volt valami. A hú. áp­ rilisban jött át Kóbéból.). Súja megdöbbenve fedezett fel ugyanolyan sebeket a karján és a hátán. – Komolyan? De mi egyedül? Az olyan… Súja ekkor először figyelt fel a Noriko túloldalán ülő fiúra. Nemcsak a bal szemöldö­ ke fölött futott egy nagy vágásnyom. (Nem tartozik szorosan ide. A b osztályba má­ sodik óta ugyanazok jártak. felzabálod az egészet. amely miatt az iskolából hiányzott. sérülés vagy betegség miatt (nem olyan típusnak néz ki. és ha­ lasztania kellett. Azaz valójában egy évvel idősebb volt Sújá­ éknál. Kavada Sógo (fiúk.

És úgy látszott. még ilyen pletykák is keringtek róla. Közvetlenül azután. ezért az osztály általában kerülte Kavadát. Ennek köszönhetően béke volt a 3/b osztályban. hogy egyszer biztos összecsapnak Kirija­ mával.) A bal vállán két rejtélyes eredetű. – Bár nem tűnik sütievő típusnak. Csakhogy Kirijama minden érdeklődés nélkül csupán egy pillantást vetett Rjúheire. és Kirijamának panasz­ kodott. – Szerinted alszik? – Hát… – Noriko visszafordult egy pillanatra Kavada felé.Súja még férfiszemmel is úgy találta. mintha fegyverrel lőtték volna meg. noha az azért ne­ hezen elképzelhető. hogy nagyszerű teste van a fiúnak. Noriko kuncogott. [23] . – Nem akartam felkelteni. az a hebehurgya ficsúr. akárhonnan nézzük is. Bár az egész ügy menetét és a végeredményt úgyszintén csak hallomásból tudja. Minden alkalommal. Tehát nem elég. Kirijamát nem érdekli Kavada. és egy szót sem szólt. Pont. állítólag aztán Rjúhei holtsápadtan tért vissza. Súja újra Kavadára emelte a tekintetét. ki mondta. a Szaszagava Rjúhei. mint egy középsúlyú bokszolónak. legalábbis mostanáig. akkor nincs szükséged arra. amikor ilyesfajta pletykák keringtek. hogy má­ sok véleményére hallgass. suttogni kezdték. Nem tudom. és Súja is épp elkezdett volna nevetni. hogy Kavada átjött hozzájuk. Súja utálta. kerek forradás sorakozott. Kavadát sem érdekli Kirijama. Így az­ tán. hogyha meg tudsz nézni vala­ mit a saját szemeddel. ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. tisztára. nem volt kettejük között konflik­ tus. megpróbálta bele­ ütni az orrát Kavada dolgába. hogy idősebb náluk. Súja az állával Kavada felé bökött Norikónak. amikor hirtelen megszólalt egy hang: – Én nem kérek. Úgy tűnt.

Mimura Sindzsi teste kilóg a szék­ ről a folyosóra. Mi lehet az? Ha nem számítjuk. A sofőr maszkot viselt a szája előtt. ahonnan egy gumicsősze­ rűség vezetett lefelé. nagy első szélvédő közepén. és hátradőlt. én ki nem állhatom ugyan. ám ezek szerint nem aludt. persze ha valaki nagyon precíz. mint a repülőgépe­ ken veszély esetén használt oxigénmaszkok. Nem hallatszik beszélgetés sehonnan.A fülében csengett a mély. hogy Kavada az osztályukba jött. hogy magára Sújára is irtózatos álmos­ ság tört rá. Nem ismerte túl jól ezt a hangot. de szinte nem is hal­ lotta még a hangját. És a fő probléma az. Tekintete előresiklott a szűk térben. Súja megrántotta a vállát. [24] . A szeme továbbra is csukva volt. Norikónak is csukva van a szeme. hogy már több mint egy hónap eltelt azóta. most lenne itt a lefekvés ideje. Mintha mindenki el­ aludt volna. Szokatlan volt a légkör a buszon. Jó. egy visszapillantó tükörben a buszvezető felsőtestét látta tükrö­ ződni. Balra tőle Jositoki időköz­ ben egyszer csak elaludt. azután újra Sújára nézett. nem igaz? A buszban van még egy hülye ka­ raoke-berendezés. de egyértelműen Kavada szájából eredt. mikor Súja valami furcsa dologra lett figyelmes. határozott hang. de nem korai egy kicsit a várva várt osztály­ kiránduláson közvetlenül indulás után elaludni? Legalább énekelhetnének. Noriko megint hátrapillantott Kavadára. Aztán még egy jó darabig Norikóval és Jositokival beszélget­ tek… * Tíz óra felé járt az idő. ő is alszik. Ugyanakkor Súja rájött. Mélán körülnézett – aztán már nehezére esett a nyakát is mozgatni. vagy minek is hívják. és a sötétbe olvadó. egy az egyben úgy néz ki. és betömött még egy süte­ ményt. hogy a cső lefelé lóg.

mert látszott. mintha az iménti mély hang azt mondaná: – A rohadt életbe! Aztán Súja is mély álomba zuhant. Legtöbb esetben a szülők némán bólintottak. de néhányan kikeltek magukból. és Súja igencsak megküzdött. Kérem. Utóbbiak vagy az elektromos sokkolótól vesztették eszméletüket. a buszon utazók családjainál. Akkor Kavada a bal öklével esett neki az ablaknak. majd csendben le­ állt a motorja. aki valószínűleg soha többé nem tér már haza. hogy beleüssön. Ki akarja törni az ablaküveget.Miért? A buszon nem lehet levegőt venni? Hölgyeim és ura­ im! A busz motorjának meghibásodása miatt kényszerleszál­ lást hajtunk végre. Visszatért a város­ ba. hogy oda bírjon fordulni. vagy a kevés­ bé szerencsések gépfegyver okádta forró ólomgolyókban ré­ szesültek. a zsúfolt úton haladt még egy darabig. Ugyanebben az időben Siroivában férfiak jelentek meg nagy fekete autókon. [25] . amikor gyerme­ kükre gondoltak. de a karjából kiszállt minden erő. Kavada még egyszer nekive­ selkedett. mintha valami átlátszó masszában mozogna. Úgy tűnt. így szeretett gyermeküknél is hamarabb mondhat­ tak búcsút a világnak… A Siroivai Középiskola 3/b osztályának kirándulóbusza már régen letért a többi busz útjáról. Jobbról olyan hang hallatszott. Leroggyant az ülésre. vagy elromlott a zár. Kavada Sógo felemelkedett ültéből. De vajon miért? Csakhogy az üveg nem tört ki. és egy száznyolcvan fokos fordulattal Takamacu felé vette az irányt. és aláhullott. Talán berozsdállt. amikor átnyújtották nekik a ba­ rackszínű pecsétes állami okiratokat. és próbálta kinyitni az ablakot. és a légiutas-kísérők utasításait követve helyezzék fel az oxi­ génmaszkokat! Nagyon vicces. Az éjjeli látoga­ táson elcsodálkozva ajtót nyitó szülőknek minden bizonnyal kivétel nélkül elállt a szavuk. hogy nem nyílik. mintha valamit karistolnának. kapcsolják be a biztonsági öveiket. Ne­ héz volt a teste.

Jositoki túloldalán pedig Mimura Sindzsi. hogy az állógallérú diákegyen­ ruhás fiúk és a matrózblúzos lányok. akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a bu­ szon utaztak. és valahova a távolba meredt. Nagyon úgy látszott. hogy [26] . „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”. mint megannyi zsák. és a Köztársaság előírásos kézjelével tisztelgett. Súja helyén egy pad­ firka. meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. de van katedra. amíg a harci mezt és maszkot viselő férfiak felnyomakodtak a buszra. amikor hátranézett a b osztály tanulóira. hogy az ülésrend ugyanaz. és nyújtózkodott. Persze ez nem a 3/b tanterme. Súja a folyosó felőli (mármint ha ez a hely ugyanolyan felépí­ tésű. mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a paci sarkába faragva. [Maradt 42 fő] 1 Egy pillanatig Súja azt hitte. hogy csak ő volt ébren. attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul. teljesen rendes embernek látszó. és béké­ sen ringatózott rajta a „játékosokra” váró hajó. egy kopott táb­ la. A holdfényben csontfehéres fénylő betonmóló túloldalán koromfekete tenger sötétlett. a negyvenegy osztály­ társ.A negyvenes éveiben járó. rögtön visszatért merev arckifejezése. a terem közepe felé Kuninobu Jositoki. az asztalukra borulva alszanak. mint az iskolájuk) füstüveg ablak melletti padtól kezd­ ve komótosan körbejáratta tekintetét. rendesen a saját helyükön ülnek. A bal ablaknál Szugi­ mura Hiroki tagbaszakadt testével szintén a padra dőlt (Súja ekkor végre felismerte. hogy a megszokott tanter­ mükben vannak. Balra kicsit előrébb. mint a Si­ roivai Középiskola 3/b osztálytermében). Tekintetén átsuhant egy cseppnyi szo­ morúság. hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik. a mögötte lévő széken Nakagava No­ riko. Ha leszámít­ juk. de amint megjelent egy férfi az ablaka alatt. Arra is rájött. Aztán egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. De a lényeg. félig ősz sofőr rajta hagyta az oxigénmaszkot kissé fáradt ar­ cán.

valahogy nehezebben ment a légzés. de még valami nem hagyta nyugodni. mi az. és jobb kezét saját nyakához emelte. ott hever a lába mellett a földön. hogy rajta van. de az ő nyakán is ki­ vehető volt. Ennél fontosabb. Egy kicsit megrángatta. amelyben a holmija volt. [27] . hogy… Mi van az osztálykirándulással? Ezen gondolkozott. és mindenki másnak is volt. nem vagyunk mi kutyák! Súja egy darabig piszkálta. hogy a sporttáskája. nem jött le. hát egészében véve furcsa hely­ zet. de erős szerkezetű volt. Ahogy rájött. Jó. De… Súja körbejártatta szemét osztálytársain. most másnap kora hajnal – vagy másnap dél­ után van. Hajnal? Dél­ után? A dátum „THU/22”. amikor észrevette. ez még oké. Kemény és hideg érintése volt. valami fekete deszkaréteg borítja. Hirokin túl azt a részt. Súja rögtön rá is jött. Szugimura Hirokinak is. Jó. nappal van-e vagy éjszaka. szorosan a nyakára illesztett fémpánt villant elő. Ezek szerint. a rohadt életbe. Súja az órájára nézett.miért érezte magát olyan furcsán. Mimura Sindzsinek is. Az asztalra boruló Noriko mat­ rózblúzának gallérja alól egy ezüstszínű. Vaslemez lehet? Felszíne ridegen visszaveri a plafonon sora­ kozó neonlámpákból ráeső tompa fényt. bő három óra telt el azóta. de aztán feladta. Nem tudni. A füstüvegen túl a folyosó is sötétbe burkolózik. az ő nyakán is volt egy ugyanolyan valami. Pont egy órát mutatott. Kuninobu Jositokié az egyenru­ ha állógallérja miatt nem volt jól látható. Nem tévedett. hacsak nem állították át az óráját. Súja agyán hirtelen átfutott egy gondolat. Itt valami nincs rendben. hogy annak is ugyanúgy be vannak deszkázva az ablakai. lehet. hogy rájött a buszban az álmosság. ahol az ablaknak kellene lennie. Nyakörv! Nyakörv.

Alacsony. zömök testalkata és rövid lába volt. [28] . mint egy fiatal lány. mire Josi­ toki odakapott a saját nyakához. majd visszafordult a katedra felé. Arca pirospozsgás. Minden ruhadarabja el­ nyűttnek tűnt. Kuninobu Jositoki hátrafordult. Ébredező osztálytársainak zavarodott volt a tekintete. Időközben a többiek is ébredeztek. Sújának egy feketén szerzett Joan Baez-kazetta rossz minőségű. nem tudni. de Súja a vállrándításon kívül mást nem tu­ dott csinálni. a városnézéshez való. ezért a férfi levette a szemét Sújáról. akik mélyen aludtak. hogy a kormány embere. miért. Egyszer csak nagy hanggal kivágódott a katedra felőli ajtó. Súja arcán állt meg. és félrehajtotta a fejét. Végül mindenki felébredt. amelyet mint­ ha csak ráadásként kapcsoltak volna a testére. fénymásolt borítóját juttatta eszébe. Nakagava Noriko kábán bámult rá. A hangok azokat is felébresztet­ ték. és kétségbeesés ült ki az ar­ cára. néhányszor jobbra-balra rázta a fejét. mi történt. fekete bebújós cipővel. Derűs hangja volt. A többiek lábánál is ugyanúgy ott volt a csomagjuk. és a férfi megszólalt. a törülközőt. Súja rámutatott a nyakörvre. Súja újra körbenézett a teremben. és találkozott a tekintetük. és körbenézett. A pillantása vi­ szonylag hátul. mire Súja felkapta a fejét.Tegnap este csak belehányta a váltás ruhát. iskola által biztosított jegyzetfüzetet és egy üveg Bourbont. A legjellegze­ tesebb mégis hajviselete volt: haja a válláig ért. Utána. aki (ha ez nem álom) egyedül volt ébren a teremben. Sima halvány­ bézs színű nadrágot. szürke kabátot és sötétvörös nyakken­ dőt hordott. A férfi felállt a katedrára. és kibontva hordta. Jó tíz percen át szemlélték egymást. Egy férfi jöttbe. Fogalmuk sincs. és a teremben feszült suttogás hallatszott. Kabátja gallérján a barackszínű jelvény mutat­ ta.

A férfi. A nevem Szaka­ mocsi Kinpacu. hogy mindenki nagyban rákezdte.) sem mukkantak meg. 16. aki Szakamocsinak nevezte magát. Szeto Jutaka és Nakagava Juka (lányok. – Na. nincs órám! – Te emlékszel. mert baleset áldozata lett vagy hasonló. [Maradt 42 fő] 2 A katedrán álló hosszít hajú férfi mosolyogva folytatta. Halljátok. – Mi történik itt? Az osztályunk éppen kirándulni indult. Hülye egy név. – Nem értem – közölte. Körbeforgatta a fejét. aminek az lett a következménye. odafordult a táblá­ hoz. így van? – folytatta Jukie. hogy leszálltál a buszról. hogy az egész osztály eszméletét vesztette. kérem szépen. Először is. a lány osztálytitkár. – Hol vagyunk? – Te is aludtál? – Hány óra lehet? – Mindenki aludt? – A fenébe. ugye. Még a fiúk és a lányok külön bejáratú tréfacsinálói. Az arcán eléggé látszott a feszültség. akkor most elmondom. Elöl hirtelen felpattant Ucumi Jukie. nem emlékszem semmire. elképzelhető. mi következik. hogy végignézzen az osztályon. Talán olyasmi forgatókönyvet akart a saját fejébe diktálni.– Felébredtetek? No. de azért a hangja határozott volt. [29] . én vagyok az új osztályfőnökötök. Jukie a hosszú haját két szoros copfba fonva hordta. és eljöttél idáig? – Ez a pasas meg ki a franc? – Nem. és krétát ragadva nagy betűkkel függőlegesen felírta a nevét. jól aludtatok? Senki nem szólt egy szót sem. Bár ha figyelembe vesszük a körülmé­ nyeket. hogy álnév. Mindenki felé nézett.

Numai Mi­ curu.). és csak az álla mozgott lassan. de most a szokásos már-már flegma arckifejezésével.) Az arca olyan tündérien szép. Aztán ott van Szóma Micuko. Kavada is csak szótlanul nézte Sza­ kamocsit a katedrán. 9. és persze rajtuk kívül nem akadt más lány – fiú sem –. Kuronaga Hirosi (fiúk. de ő beszélgetésbe merült a mellette ülő Mimura Sin­ dzsivel. a „bandája” másik két tagjától messze volt a helye. Súja újra előrefordította a fejét. ne már. és valamit beszéltek.) Azután Kavada Sógót vette észre. De miközben Súja figyelte. (Hirono és Josimi Sújától balra ültek egymás mellett. aki nem beszélt. Rézsút hátrafelé. Simizu Hitunótól és Jahagi Josimitől. és észrevette. Szakamocsit mustrálta. egy rágót vett elő a zsebéből. Hátrasimított hajával és higgadt szemével egyenest a katedrán álló férfit szemlélte. és egy egészen aprót bólintott. hogy akár egy filmcsillagé is lehetne. Ő az a kicsit züllött csaj. Noriko aggódva pislogott sötét szemé­ vel. Súja vetett egy pillantást a Noriko előtti széken ülő Josi­ tokira. (Szu­ gimura Hiroki pont mögötte volt. annyira nyugod­ tan nézte. Volt még néhány ember. Mondhatnánk. [30] . a mellette ülő Hatagami Tadakacuval beszélt. ha hozzá szóltak kö­ rülötte csoportosuló emberei. mi ez? Én félek. Nem foglalkozott azzal sem. hogy Nakagava Noriko a nyakát hátratekerve az­ óta is csak őt bámulta. szemrevételezte.– Jaj. csendben körbenézett a teremben.) és Cukioka Só (fiúk. 14. Miután Súja meggyőződött róla. és a szájába vette. aki az ablak felőli sorban hátulról a második volt. a középső sor utolsó padjában ülő Kirijama Kazuón állapodott meg először a pillantása. Szaszagava Rjúhei. hogy Szakamocsi némán hallgat. ablak felőli oszlop elölről a második pad. matrózblúzos kezét karba téve. Mereven előrenézett. Súja rögtön újra Noriko felé nézett. akivel szóba állt volna. Mintha Noriko nézése egy kicsit nyugodtab­ bá vált volna.

Minden évben ötven (49 előtt negyvenhét) osztályt jelölnek ki a feladatra az ország középiskoláinak harmadik évfolya­ mából. Itt inkább a kicsit részletesebb. hogy van olyan középiskolás a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság Kormánya által kiadott Kis­ lexikonból idézünk: program (fn) I. jól van. – Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. Teljes elnevezése Harci Kísérletek 68-as Számú Programja. Maga a kí­ sérlet igen egyszerű: az egyes osztályokon belül egymással harcolnak a diákok.– Jól van. miért vagytok itt. hogy elmondom. védelmi okokból alkal­ mazott hadi szimuláció. [Maradt 42 fő] 3 Nem valószínű. előadandó művek címét és azok sorrendjét tartalmazó vázlat (…) 4. – Tehát ott tartottunk. Csupán mintha egy savanyú mosoly tele­ pedett volna az arcára. és mérik az ehhez szükséges időtartamot stb. jól van! Csendet kérek! – Szakamocsi tap­ solt néhányat. 1947-ben hajtották végre először. Szakamocsi változatlanul széles vigyorgás közepette folytat­ ta. Az ok nem más. Most nem keletkezett hangzavar. különféle statisztikai felmérések céljából. Valaki felsikított. Minden osztályból az utolsó élet­ ben maradott (a győztes) élete végéig rendszeres havi jutta­ tásban és Vezérünk saját kézjegyével ellátott oklevélben ré­ [31] . aki ne tudna a Programról. Az arckifejezése lehelet­ nyit sem változott. (Program) Hazánkban a Honvédel­ mi Erők Szárazföldi Alakulata által. Mindenki mozdulatlanná dermedt. mint hogy… – és végül ki­ mondta – ma meg kell ölnötök egymást. Csak – tűnt fel Sú­ jának – Kavada folytatta a rágózást. Az általános iskola negyedik osztályától a tankönyvekben is szerepel. mint egy kimerevített filmkocka. amíg egy fő marad. hogy felhívja magára a figyelmet. A zsivaj ha­ mar alábbhagyott.

amint alkalmuk adódik. népünk önállóságának védelmére szolgálhat.) Hazánk számára ilyen szi­ tuáció közepette a 68. hogy a tizenöt eszten­ dős. félrevezetik. Program kísérlete elengedhetetlen. akik éjjel-nappal veszély­ nek teszik ki magukat a harcvonalban. A Honvédelmi Erők Szárazföldi. a forradalom és a haladás iránti erős vágytól égő fiatal önkéntesekből épül fel. Tekintsék a Progra­ mot a sorkatonai szolgálat különleges formájának. százezerszám hullanak majd. illetve agitációs megmozdulásaival szemben. Tengeri és Légi Hadteste kivétel nélkül hazáju­ kért tettre kész. Vezérünk Áprilisi beszéde. Én magam is fájdalommal gondolok arra.szesül. akik Köztársaságunkat veszé­ lyeztetik. Az ország védelme érdekében (…)” A rizsát félretéve (gyakran látni a pályaudvar előtt a Honvé­ delmi Erők toborzó ürgéit.) Mint tudják. (A hallgatóság felől több helyről a harag hangjai hallatszanak.) Emberek! (Egy perc szünet. és örökké fog élni?! (Taps­ vihar. hogy az imperializmus hirdetőivé váljanak. és ké­ nyükre-kedvükre kihasználják őket.) A szégyentelen imperialisták. Súja már negye­ [32] . nem kérsz egy kis disznósültet?” frázissal szólítanak meg). (A hallgatóság felháboro­ dott könnyekben tör ki. akik a „Fiacskám. hogy amennyiben az ő életük országunk. és minden ravaszságu­ kat latba vetve áskálódnak ellenünk.) Továbbá. Egyébként ez az Áprilisi beszéd benne van az elsős középisko­ lai könyvekben. amelyet az első évben intézett a lakosság egy radikális csoportjának til­ takozó. Nevezetes 317. Idézzük: „A forradalomért és a haladásért együtt harcoló szeretett testvéreim (317. Nagy Vezérünk beszédét itt kétperces taps és örömujjongások szakítják meg. Köztársasá­ gunkban nincs kötelező sorkatonaság. úgy elhullajtott vérük. szüntelenül gyülekeznek világszerte. üdvrivalgás. Egy perc szünet. irtják népünket. kimossák az agyukat. Ám nem állíthatjuk-e. be­ hatolnak a világ legfejlettebb forradalmi nemzete – Köztársa­ ságunk – területére. fiatal életek ezer-. porhüvelyük visszatalál az istenek által ránk hagyo­ mányozott gyönyörű anyaföldbe. A testvéri né­ pek polgárait kizsákmányolják.

Mindeneset­ re nagyjából a következőképpen hangzott: „A kormány. amely négy kilomé­ terre helyezkedik el a Tadocu-öböl partjaitól. A mai nap folyamán zajlott a holttestek begyűjtése és vizsgálatuk. hogy ez a Híradónak nevezett.dikes általános iskolás kora előtt hallott a Programról. akit akkor még Jaszuno Rjóko kis­ asszonynak hívtak (Különben ő az előző igazgató lánya. csatornát váltott. amelyen egy karót nyelt. Számú Középiskolájának 3/e osztálya volt. továbbá más tompa tárgyak által okozott halál 5 fő. öltönyös felnőtt férfi beszélt. botok. Minden ott dolgozót kisasszonynak. hét óra és negyvenhárom perc volt. de hát úgyis mindig nagyjából egyforma. és elgyötört arccal a kamerába [33] . aki ezek szerint a nyertes kellett hogy legyen. A szü­ lei meghaltak autóbalesetben. Ak­ koriban még csak gimnazista lehetett. ahova apja egyik ismerőse révén jutott be (Egyetlen rokon sem volt haj­ landó befogadni. Vége volt a kedvenc robotos rajzfilmjüknek. aki nála korábban került be az intézetbe. és már épp kezdte megszokni az Áldott Szeretet Házát. és a mostani igazgatónő. de Súja nem bizo­ nyosodott meg róla soha). Súja tovább bámulta a képernyőt. mikor együtt tévéztek a játszószo­ bában Kuninobu Jositokival. vágóeszköz általi halál 9 fő. Beszélik. Az Önvédelmi Erők két katonája fogta közre. A győzelemig felhasznált játékidő három nap. asszonyomnak vagy uramnak szólítottak. Súja nem emlékszik a tartal­ mára. illetve az Önvédelmi Erők iménti közlése sze­ rint a Kagava tartományban három év óta először megrende­ zett Program tegnap délután három óra tizenkét perckor le­ zárult. A részt vevő osztály a Zencúdzsi város Zencúdzsi 4. Az előre nem is­ mertetett helyszín a Sidaka-sziget volt. hogy szülei korábbi kormányelle­ nes tevékenysége is közrejátszott ebben. amelyet minden csatorna közvetít időnként. Ebből megálla­ pította. talán ötéves lehetett.). amelynek alapján az elhunyt harmincnyolc diák halálának feltételezhető okai a következők voltak: golyó általi halál 17 fő. A férfi egy papírról olvasott fel. fulladás 3 fő…” A képernyőn megjelent egy rongyos matrózblúzos lány. iszonyúan unalmas műsor.

Igen. amely a túlélőt megil­ lető. egyre fenyegetőbbnek érezte a Program­ ról beszámoló helyi híreket. hogy valami­ lyen okból a kislány szája szegletében néha egy-egy nevetés­ hez hasonló fintor szaladt végig. amelyeket átlag kétévente egy­ szer váratlanul adtak le. Kuninobu Jositoki már rég nem nézett oda. Ahogy idősebb lett. valószínű. és egy mandarint evett. Való­ színű. hogy máshogy közelíti meg a dolgot. és a jobb halántéka környékén valami sötétpiros anyag kenődött rá. Ha ma belegondol. Oké… Hazánk egyetlen sorkato­ nai szolgálata? A Rizsföldek Országának gyönyörű földje? Mennyi középiskola lehet az országban? Még ha hozzá­ [34] . ha­ nem jól ismert osztálytársaikkal kell megküzdeniük. ez a világ legrosszabb székfoglalós játéka. Ha negyvenfős osztályokat veszünk. Súja talán rákérdezett: – Tanárnő. mi ez? Jaszuno kisasszony a fejét rázva így felelt: – Semmi. akit életében látott. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem lehetett szembeszállni a kormánnyal. ponto­ sabban ezerkilencszázötven diák elkerülhetetlen halálos íté­ letét jelenti.nézett. Hosszú haja kibomlott. hogy ebben az országban a legtöbb harmadikos ehhez a módszerhez folyamodik. kétezer ember. egyetlen megmaradó székért folyik. hogy az volt az első őrült arca. mintha szellemet lá­ tott volna. Ellenállásra nem volt mód. Ez évente az ország középiskolásaiból ötven osztályt érintett. Ami furcsa volt – Súja még most is emlékszik azokra a képsorokra –. Akkor ugyan még nem tudott ilyen kü­ lönbséget tenni. előre nem meghatározott időpont­ ban. – Szegénykém csúszott ki a száján. ahogy kicsit félrefordult. csak egy kicsit megijedt. Ráadásul nemcsak egyszerűen megölik őket. Súja úgy döntött.

Pontosabban nem volt más választása. Egészen mostanáig. ahogy felpattant. hogy vele ez nem történhet meg. hanem már-már hamuszürke volt. ha kétévente egyszer sor került egy osztályra. S azzal egy időben Sújában is lassan halványodott a félelem és a harag is. hogy kinek van joga elszomorítani azt a helyes kislányt?! Igen ám. ha sorsolásokon sincs soha szerencséje. és miért is fogná ki az ember. aki úgy el volt keseredve. mint nyolcszáz az egyhez. Kábé olyan szinten. sírva mesélni. hogy „az unokabátyám a Program­ ban…”. Kagava tartományban például jó. mint hogy elhitesse magával. de én bevásárló­ központ nyereményjátékán is csak papír zsebkendőt nyertem eddig. És végül idén. Ugyanakkor haragot is ér­ zett. néhány nap el­ teltével újra látták mosolyogni. különösen ha lányt. amikor ő is harmadikos lett. hogy közlekedési balesetben meghalsz. Igazából körülbe­ lül annyi az esélye. Motobucsi Kjóicsi volt az. és zaklatott hangon kiabált. [35] . azt hitte – valószí­ nűleg a 3/b többi tagjával egyetemben –. de a lányt. mint a művtöri-könyvben az Amerikai Birodalom degenerált művészetének példájaként bemutatott Andy War­ hol-selyemnyomat. A fiúk osztálytitkára.vesszük a népességcsökkenést. Olyan volt. Ez már csak így működik. Csak a kormánnyal szemben érzett homályos bizal­ matlanság és tehetetlenség maradt utána. az esély akkor is kisebb. Azért néha. amikor hallott valakit az osztályból. tehát… De kit érdekel ez? Fuck off. Sújában kiújult a félelem. Az arca nem is sápadt. Nem azért mondom. mint annak. Súja a Szugimura Hiroki mögötti pad felé fordult. míg végül el is szállt. szürreális kontrasztot alkotva ezüstkeretes szemüvegével. * – Ekkora hülyeséget! Valaki nagy robajjal feldöntötte a székét.

hogy egy szülőt különleges bánásmód­ ban lehet részesíteni. Még mindenkinek bamba kifejezés ült az arcán. gazdag családból is. te is tévedsz. – Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osz­ tályve-ve-vezetője. szegény családból is gyerek.Az osztályból páran talán azt várták tőle. letörte a többieket. kérem szépen. – A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. akikkel tegnapig jóban voltak? De hát erre senki sem képes. hogy mi bennetek az ér­ ték! Ezért. még mindig nem tudjátok elhinni? [36] . anyukát vi­ szont már értesítettük. a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. nem úgy van az. Kérem szé­ pen. aki Szakamocsi néven mutatkozott be. Kjóicsi fiam. mivel a Program titkos kísérlet. – Arról azért van fogalmad. Van itt. ami nem rajtatok múlik. Termé­ szetesen. Vilá­ gos? Mindnyájatoknak más és más a háttere. Reszketett. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! Kjóicsi csak ennyit mondott. Legyilkoljuk egymást az osztálytársainkkal? Csak nem… – Jaj. gyerekek. mert a tartományi hivatalban dolgozik. hogy valamilyen logikus ellenérvvel áll elő. ezért még a szoká­ sosnál is idegesebbnek tűnt a hangja. vilá­ gos: az emberek születésüktől fogva egyenlők. A férfi. hogy ki­ vétel vagy! Hogy váratlanul leordították. Kjóicsi visszahuppant a székre. Te. Ez vala­ mi tévedés. Gyilkolják le barátaikat. ugye? – mondta leereszkedőn. vigyorogva csóválta a fejét. de hamarosan visszatért az arcára a mosoly. Nektek magatoknak kell megtalálni. Szakamocsi egy szemvillanásig még szúrósan nézett rá. titkár. Hosszú haja repkedett. hogy mi az egyenlőség?! Remélem. A ti értéketek nem olyasmitől függ ám. Apukát. ha azt hiszed. magyarázd már el nekik! Ám amit Kjóicsi mondott. – Te vagy a Motobucsi. Természetesen ez ugyanígy van az illető gyerekével is.

Mindhárman terepszínű ruhában. A vállukon rohampuska lógott.Szakamocsi megvakarta a fejét. ami benne van. mint aki gondban van. a másik egy középtermetű. A félig nyitott zsákból osztályfőnökük. Súja is nagyot nyelt. vastag nejlonból készült hálózsákszerűséget. Vagyis volt osztályfőnökük. Valamennyire puha lehet. Aztán a bejárat felé fordulva tagoltan kiszólt. kato­ nacsizmában és a homlokán barackszínű jelvénnyel ellátott vassisakban voltak. mutassátok meg! – mondta Szakamocsi. Hajasida Maszao ta­ nár úr kandikált ki. Helyenként ki­ dudorodott. – Bemutatom a Programotok segítőit: Tahara. Széltében mindkét oldalon jócskán túllógott. székek és asztalok boru­ lásának hangja mellett kiteljesedett a szopránkórus. Kondó és Nomura urakat. a zsák fo­ lyosó felőli oldalánál fogva egy mozdulattal feltépte a cip­ zárt. az utolsó pe­ dig kicsit nőies volt. [37] . A nyakigláb. Mindhárman összegörnyedve cipeltek egy fekete. Az egyikük fé­ lig-meddig hullámos hajú. és a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé jellegzetes. és három férfi furakodott be rajta. Szakamo­ csi félrehúzódott az ablak irányába. és a három férfi letette a zsákot a tanári asztalra. magas növésű nyakigláb volt. valamelyik lány sikított az első sorban. A „Mi az?” kérdésekkel egy időben. Ebből tudni lehetett. hogy a Honvédelmi Erők katonái. mintha ananásszal tömték volna tele. Illetve még inkább a hajdani Hajasida tanár úr. Egy piros folyadékkal lepett valami… – Ááááááááááááááááááááááááááá! Még ki sem nyílt teljesen a cipzár. főleg az ablak felőli része konyult le. és azonnal kontráztak néhányan. akit ezek szerint Taharának hívnak. kölyökképű szép fiú. – Gyertek be! Válaszul újra kicsapódott a bejárat tolóajtaja. az övükön au­ tomata pisztoly markolata figyelt ki a tokból. No.

Akár egy sci-fi főszereplője. hogy egy figyelmeztető lövést ereszt a plafonba. Egyszer csak a Kondó nevű kölyökképű katona elővette a pisztolyát. Hajasida tanár úrnak már lé­ nyegében nem volt feje. Mire elült a lövés visszhangja. megjegyezhetetlen arcú katona félrehúzta Hajasida zsákját a terem sarkába. A katona beleeresztett kettőt Hajasida tanár úr fejébe. és felsorakozott [38] . Az agy és a csontszilánkok a nagy sebességű lövedék energiaíjától a vérrel egyesülve permetként hullottak az első sorban ülők arcóra és mellkasá­ ra. üveggolyó­ szerű szem bámulta a plafont. A fej maradványai szanaszét repültek. Maradék haját az agyvelő szürke zseléje pettyezte. de a katona fél kézzel megmarkolta a zsákot. Bal keze. A fél lencse alól vörösre festődött. hogy kikerült a szűk helyről. amely miatt Szitakötőnek becézték. ami­ ben Hajasida tanár úr volt. A katona félredobta Hajasidát a katedra sarkába. Csendet kérek! Gyerekek! Szakamocsi összeütötte a tenyerét. kilógott a zsákból. nyakukat behúzva visszaültek. Ez logikus.Vékony. A leg­ szélső. és úgy csüngött a katedra elé. – Jól van. kékesszürke öltönye csupa vér volt. fekete keretes szemüvegének. mivel a fejéből is csak a bal fél maradt. [Maradt 42 fő] 4 Akik álltak. és addigra már a visítás is elnémult. A nagy. jól van. ahogy megvív az óriás csó­ tánnyal. amelyen a karóráját hord­ ta. csendesebben. A tanár úr fejét felfelé fordítva felemelte a saját feje magasságába. és lerántotta a katedráról. Az első sorban lévők ta­ lán még a másodpercmutató mozgását is láthatták. Súja arra számított. de a lányok fülsiketítő vi­ sítása nem csillapodott. csak a bal fele volt meg. mintha örülne.

mint egy báb. Akárhogy is. A dol­ gok annyira valószerűtlenül alakultak. Mindenki beismerte. de hátul valaki fájdalma­ san nyüszített. Nehogy valami hülyeséget beszélj itt össze. Látszott rajta. hogy folytat­ hatja-e. nem tévedés vagy vicc. hogy ez a valóság. Hallotta. A terembe visszatért a csend. hogy nem is akart megszólalni. olyan hirtelen történt. Josito­ ki! – Igen? Hallgatom. ahogy többször egymás után hányás toccsan a padlón. mintha meg akarná ítélni. Végül a szag is megérkezett. de szabad egymással beszélniük? Hogyan tartja a kormány az egészet… – Nekem… – Erre a hangra félbeszakadtak Súja gondolatai. hogy mi is hibáztunk. és Sza­ kamocsira meredt. Hogy ho­ gyan? Mindenesetre beszélni kell Jositokival.két társával együtt a katedra oldalán. Felemelte a fejét. hogy fegyvereket osztanak ki. és hallani lehetett. – Hát. és tágra nyílt a szeme. csak a szavai maguktól hagyták el a száját. hogy részt vegyetek a Programban – mondta békéltetőn Szakamocsi. miközben a hajába túrt. Súja megdermedt az ide­ gességtől. Súja reménytelenül igyekezett világosan gondolkodni. [39] . Szakamocsi visszalé­ pett a tanári asztal elé. és azokkal harcolnak. De vajon hogy zajlik ez a Program a gyakorlatban? A részleteket egyáltalán nem hozzák nyilvá­ nosságra. hogy leblokkolt az agya. Hamarosan kénytelenek lesznek egymást gyilkolni. Kuninobu Jositoki félig kiegyenesedve felemelkedett. Lehet. kérdezz csak bármit nyugodtan – mo­ solygott Szakamocsi vidáman. de Hajasida borzalmas állapotban lévő holttestének és a részvételével bemutatott rémes show-műsornak köszönhe­ tően magához tért. aztán Mimurá­ val és Szugimurával. innen valahogy el kell menekülni. Az osztály megint elcsöndesedett. mire Jositoki folytatta. – Nos tehát. Hajasida tanár úr hevesen ellenezte.

Te biztos a Nanahara vagy. Ó. nem halt meg. – Bocsássatok meg. Veletek kapcsolatban a dolgok rendje-módja szerint értesítettük az intézetetek igazgatóját. Annak ellenére.– Nekem… nincsenek szüleim. És… – A Nanahara én vagyok – szólt közbe Súja szinte kiáltva. Nem kell izgulnotok. és elképzelhetetlen volt. aki népjóléti intézményben él. szép nő volt… Olyan hangsúllyal mondta. tényleg. Kit értesítettek? – Ó. Sújában felforrt a harag. de Súja a hosszú együtt­ lét évei alatt kétszer találkozott ezzel az arccal. Szakamocsi Sújára pillantott. majd újra Jositokira nézett. már tudom. – Mit merészelt Anno tanárnővel… – Sújának összerándult az arca mérgében. Ez volt az az arckifejezés. – Egy az egyben úgy viselkedett. Jositoki hangját hallotta: – Kinyírom! Jositoki áll-a maradt. mint Hajasida tanár úr. értem – bólogatott Szakamocsi. egy kicsit… – majd mintha ebben semmi rendkívüli nem lenne így folytatta – megerőszakoltam. Valószínű­ leg az osztály többi tagjának új volt. amelyet olyankor öltött fel nagy ritkán. Akkor te a Kuninobu vagy. – Ja. Josi­ tokinak továbbra is valahogy kába volt a tekintete. hogy valamin felhúzza magát. Az arca eltorzult. ami­ kor Eddyt. El­ lenkezni próbált. hogy a mosolya egé­ szen őszinte lehetett. volt benne valami zavaró. Hogy jobb magaviseletre bírjam. és elvigyorodott. Van köztetek olyan. ahogy visszafordult Súja felé. Jositoki mindig min­ denkihez kedves volt. mint aki személyesen találkozott vele. volt még valaki. de mielőtt bármit mondhatott volna. az Áldott Szeretet Házának kutyáját elütötték a [40] . Egyszer. ha tényleg szívből begurult. A jellemzés szerint ideológiai szempontból veszélyes vagy.

és a kocsi továbbhajtott. aki előbb az intézet adóssá­ gát ürügyként felhasználva erőszakosan nyomult Anno ta­ nárnőre.kapu előtt. direkt Sújáék előtt pocskondiázta a tanárnőt. Kondó. tudod. megölöm! Mielőtt Súja még egyet kiálthatott volna. Jositoki akár a saját testi épsége árán is. Szakamocsi ezúttal csitító. viszont nagyon hevesen rea­ gált. Kuninobu! Amit most mondasz. Romantikus rész. Tisztára olyanok. Sza­ kamocsi fejcsóválva intett a Védelmi Erők három katonájá­ nak. akik a katedra mellett várakoztak. – Megölöm. de Jositoki meg sem hallot­ ta. a rohadt életbe! – üvöltötte Jositoki. még ha hülyére vették vagy ugráltatták is. mint mondjuk a Four Freshmen. hogy az embernek felelős­ séget kell vállalnia a szavaiért?! – Azt hiszi. Súja nagyon kedvelte ezért Jositokit. az rendszerelle­ nes. – Ide figyelj. Nomura. Kuninobu? Remélem. – Megölöm. Tahara. megölöm. vicces? Én tényleg megölöm. ezt jól jegyezze meg! – Jositoki. – Ezt komolyan mon­ dod. és behajítom a pöcegödörbe! – Hűha! – Szakamocsi jól szórakozott. Nagyon jó­ lelkű fiú volt. amikor egy pasas. – Megölöm! – Jositoki nem visszakozott egy kicsit sem. és kikosaraz­ ta. a negyedik általánosba járó Jositoki meg futott utána. a há­ rom terepszínű ruhás férfi. a legtöbbször csak nevetett rajta. Másodszor pedig épp csak egy évvel ezelőtt. mi­ nimum a pasas metszőfogait megszerezte volna. szóval egy csupa énekesből álló együttes. hagyd! – kiáltotta Súja. érzelmes testtartás. majd miután a tanárnő szerzett pénzt. ha baja esett valakinek. – Megölöm. teljesen ugyanolyan pózban emel­ te fel a jobb kezét. hogy leállítsa. Ha Súja ak­ kor nem állítja le. Csak [41] . furcsamód kedves hangon szólalt meg. akit szívből szeret.

viszont úgy maradt kővé dermed­ ve. baby please. és Josito­ ki teste. a padlón vértócsa áradt szét. – Nobu! – sikoltotta. egészen bo­ ogaloo-szerű táncot járt. Különös csend telepedett a te­ remre. és a padló egy pontjára merednek. amely a padsorok közé félig kilépve állt. mert előrebukott. Noriko a lá­ bába kaphatta a lövést. ahogy Jositoki amúgy is tágra nyílt szeme egy pillanatra még jobban elkerekedett. – Jositoki! Súja felállt. A kórus például ilyes­ mit nyomhat: Baby please. Még el sem múlt a fegyverek verte visszhang. és Jositoki még mindig rázkódó testére dőlt. hogy a jól ismert arc pont felé fordul. A fegyverek csövéből szintén teljesen egyformán vékony füstcsíkok szálltak fel. ahogy elkezdett felállni. Ezúttal Nyakigláb egyedül húzta meg a ravaszt. spend this night with me… Súja srégen hátulról látta. Csak a szemét mozgatta – látta. hogy odaszaladjon. egészen az ujjakig görcsösen rángatózni kez­ dett a karja. Jositoki teste lassan jobbra billent. de Nakagava Noriko gyor­ sabb volt. Ott. kíváncsi szemek nyitva maradtak.persze a kezükben pisztolyt tartottak. Ő egy­ re jobban összezavarodott. A testből kiemelkedő jobb vállától lefelé. Annyira hirtelen történt. Súja látta az asztallábak között. [42] . Nyakigláb azonnal Sújára fordította a fegyver csövét. és le akart guggolni mellé. majd a saját és a mellette ülő Kanai Izu­ mi padja közé zuhant. hogy a mögötte ülő Nakagava Nori­ kónak és a többieknek még arra sem volt idejük. A lány száján kicsúszott egy sikoly. A nagy. mert közvetlenül mögötte ült. A háromfős csapat továbbra is vízszintesen előrenyújtott jobb kézzel állt. hogy behúz­ zák a fejüket. A három automata pisztoly egyszerre köpött tüzet.

Noriko arcára re­ pült. hogy nagyon fájhatott a lőtt sebe. miközben moz­ dulni sem bírt. Egyértelmű volt. – Mit művelnek?! – kiabálta Súja szinte sírva. Tahara! – mondta Nyakigláb felé for­ dulva. és a valami. de Nyakigláb már újra megmozdította a fegyverét. hogy halálosak a sebei. Kuninobu Jositoki feje megugrott egy­ szer. – Nem állunk fel engedély nélkül – fordult Szakamocsi Nori­ kóhoz. Nanahara. rohamosan lassult. Ülj le! Súja levette a szemét Noriko máris vérben fürdő lábáról és a mögött Jositokiról. ami a fejéből kifröccsent. határozottan beszélt – nyújtsanak el­ sősegélyt! Jositoki teste. te is. Felhúzta a szemöldökét. Majd megismételte: – Rendben van. Miről? A kérdés még épp csak felmerült. – Mit csinálnak?! Jositokit… Jositokit el kell látni… és Nori­ kót… Szakamocsi elégedetlen arcot vágott. meghízta a ravaszt. mert Nyakigláb továbbra is egyenest a homlo­ kára célzott. Biztos. és kissé lefelé irányítva. majd Sújára nézett. és most lassan Szakamocsira emelte a tekintetét. amíg nézte. De a moz­ gása inát annyi idő alatt is. és egyenesen Szakamocsi képébe nézett. Nakagava. [43] . és a jobb vádlijá­ ból ömlik a vér. jobb karja megállás nélkül remegett. Noriko eddig sápadtan szemlélte Jositokit maga alatt. de láthatólag a harag még azon is túltett benne. és megrázta a fejét. hogy a sokktól rángatóznak az izmok a nyakán. – Jositokinak – tagoltan. Érezte. – Te sem. ülj le! És te ott.hogy Noriko négykézláb áll Jositoki felett. ha nem kezelik őket azonnal. Szakamocsi sóhajtott: – Bizonyosodj meg róla.

Ha felfogtá­ tok. – Látjátok – mondta Szakamocsi. mint a táborozások. Vagy legalábbis a hang irányába bambult. vagy a fe­ ketén közkézen forgó amerikai film. ti ketten? Szakamocsi megismételte. Végül pedig Jositoki arca. de lehet. talán mindketten hamarosan Kuninobu Jositoki után mehettek volna. Nem tudta levenni a szemét az asztallábak között heverő Jositoki arcáról. Már nem ránga­ tózoot. aki tetszik nekem”. és ők utána sokáig Jake és Elwood-osat játszottak. Csak Jositoki arcát nézte egyre. hogy Súja nem hallotta. Teljesen megbé­ nultak az idegszálai. Szakamocsi mellett Nyakigláb Norikóra. üljetek vissza mindketten! – Jaj… – motyogta Noriko Jositoki eltorzult fejére lenézve – hogy ilyen… Súja agya megint eltompult. amikor nemrég azt mondta „Van egy lány. [44] . – Tanááár úúúr! – hallatszott egy nyugodt vagy inkább nem­ törődöm hang. és még… – Nem halljátok. hogy a saját szája is nyitva van. Annak ellenére. mire Súja magához tért. mintha neki loccsantották volna ki az agyvelejét. – Már halott. tátott szájú arcát valami pirosasfekete anyag pettyezte. Az esős na­ pok.Noriko döbbent. Súja észrevette. amikor belefeledkeztek egy régi társasjátékba. Olyan apróbb kalandok jutottak eszébe. és kábult fejében kergetőztek a barátjával töltött idők emlékei. a Blues Brothers (rejté­ lyes. hogy rendesen szinkronizált volt. Jositoki a padlónak ugyanarra az egy pontjára meredt. meg amikor lecsónakáztak a folyón. hogy a feje egy része hiányzott. Noriko is ugyanígy tett. a másik kettő pedig Sújára fogta a fegyvert. bár béna színészek­ kel…) két árvaházi főszereplővel. És ha így maradtak volna. Semmit sem csinált.

– Igen.Jositoki üres helyén túl Mimura Sindzsi jelentkezett. felállt. Sindzsi biccentett. Nakagava! – mondta azután Sindzsi. [45] . aki még mindig félig kiegyenesedve állt. Mi baj? Sindzsi leeresztette a kezét. odaguggolt Jositoki holtteste és Noriko közé. hogy Sindzsi azt akarja mondani. Súja nem értette. A helyére került Noriko jobb lába lecsüngött a székről. te vagy a… Mimura. Felhúzott szemöldöke alatt a különben örökösen vidám tekintete most komoly volt. és elsőnek letörölte Noriko arcát. Sindzsi megismételte. Csak a jobb szemöldökét megemelve megmozdította az állát. és visszament a saját padjához. Noriko is odanézett végre. és szabadon álló bal kezét határozottan lefelé nyomta. és azt mondta: – Úgy látom. majd hátat for­ dított neki. és lassan visszahuppant a székére. Súja ebből már megértette. gyere. a se­ béből ömleni kezdett a vér. és vörösre festette a fehér zoknit és sportcipőt. amitől egy hajszálnyit oldalra mozdult a feje. ez a beszédstílus semmiben sem különbözött attól. de beleegye­ zőn bólintott. – Tessék. Menet köz­ ben kivett a zsebéből egy szépen összehajtogatott zsebken­ dőt. Noriko lényegében nem reagált. és odament Norikóhoz. mit jelent. amit a Harmadiktól megszoktak. amelyet belepett Jositoki vére. Szakamocsi kicsit összeráncolta a szemöldökét. noha még mindig kába volt. higgadjon le. a helyére vezette Norikót. Viszonozta Sindzsi pillantását. állj fel. és Sújára nézett. No­ riko jobb karja alá nyúlt. Sindzsi bólintott. és segített neki felállni. – Na. Nakagava megsérült. ha nem gond. segíts csak! Én is szeretnék már haladni. Noha a helyzet rendkívüli volt. segítenék neki a helyére ülni. Közben hátat fordított Szakamocsinak.

De aztán még épp időben eszébe jutott. Miközben Jositoki nyitva maradt szemét nézte. hang nélkül könnyek gyűltek a szeme sarkába. De Sindzsinek mintha há­ tul is lett volna szeme. Ezt megkese­ rüli! Az biztos. [46] . ugyanazt a hibát követné el. Úgy tűnt. rántott egyet a vállán. de visszafordíthatatlanul feltámadt a harag. Kétségtelenül. Súja is ránézett még egyszer Jositoki holttestére. mint Jositoki. Annak az embernek a holtteste. súlyosan megsérült. hogy álljon el. amelyek hiába keresték a kijáratot. Igen. Az asztalára nézett. de az egy holttest. összeszorított fogakkal Sza­ kamocsi felé csavarta a fejét. és elönti az egész testét. hogy épp csak az előbb mondta. mintha Mikulás-csizmát viselne a fél lá­ bán. hogy nyugodjon le. és újra lenézett a jobbján heverő Josi­ tokira. hogy Noriko végre rendezte a gondolatait. Erre Noriko hátradőlt. mint valami dübörgés. akivel tíz éve együtt élt. Tehetetlen volt. Nakagava Noriko. mint az a lány. Még nem tudja magában hova tenni. amelyből a padok között csak szeletek látszottak. Látszott. és kö­ szönetet akar mondani Sindzsinek. az egy holttest volt. Mi lenne vele. Igen. Kinyírom! Nem sok hiányzott hozzá. agyonnyomja. Szakamocsi heherészve már másfelé nézett. vagyis mutatta neki Mimura Sindzsi. Súja lelkében. akit Jositoki szeretett. hogy miközben figyeli. ha most elkezdene üvöltözni. Szakamocsi láthatólag élvezettel nézett Sújára. A szíve majdhogynem összeroppant a düh és a bánat miatt.Teljesen olyan volt. Végül úgy érezte. amit ő. apránként. Most pedig nem más. ha Súja is meghalna? Súja erőlködve elvette a szemét Szakamocsiról. hogy Súja is ugyanúgy kikeljen magából. Mintha újra működésbe léptek volna az imént még sokktól bénult érzékszervei.

hogy valahogyan nyugalmat erőltessen a testére. De tényleg. Tény. hogy csináljuk ezt a Progra­ mot. Amikor pedig poénból szöcskét gyűjtöttünk. – Elláthatnánk Nakagavát. melyikünkhöz húz inkább. máskor pe­ dig belopóztunk az iskola tanári szobájának padlására. úgy van. Az ugyan különös volt. Jositoki tényleg velem volt. hogy összevesztünk. végül én mentettem ki. Igaza van. erősen szorította. mi az? – Nakagava megsérült. Mimura? – mosolygott Szaka­ mocsi derűsen. de emlékszem rá. Nem volt könnyű ma­ gán úrrá lenni olyan körülmények között. és kis híján felfedeztek. és ké­ sőbb jót nevettünk. – Hát igen. Erősen. mert reszketni kezdett volna. és mindketten megbántuk. valakit. de túl sok volt. Mimura Sindzsi nyugodtságát viszont más szem­ pontból csodálta. amíg felépül. akit jól ismertünk? De hát Jositoki végig mellettem volt. tanár úr! – emelte fel Sindzsi a kezét. és a nagyja elpusztult. hogy kettesben játszottunk a fo­ lyónál. hogy Jositoki holt­ teste ott hevert közvetlenül az orra előtt. Aztán arra is. hogy Eddy. Egyik sem valami nagy történet. ha ezt meg [47] . Mimura Sindzsi sokkal higgadtabb volt. Súja minden erejével próbálta a benne dúló érzelmeket el­ nyomni. de mindketten el tudtunk menekülni. Előfordulhat egyáltalán ilyesmi? Hogy elveszítünk egy em­ bert. ha hagyja. kis dobozba gyömöszöltük őket. hogy még maradt benne erő a csodálatra.Súja összeszorította az ökleit a pad alatt. Nem tudta hova tenni a dolgot. De elvesztettem? – Lenne még valami. és Jositoki majdnem belefulladt. hogy volt. a kutya. mint mondjuk Súja. és elhalaszthatnánk a dolgot. Mimura? Mondjad. Az oké. – Már megint. de így igazságtalan. És akkor.

Aztán Szakamocsi megint tapsolt. Koppanás hallatszott. Kinek-kinek más az intelligenciája és a testi ereje. a képességeitek alapvetően különböző­ ek. 18. Emiatt a feje fel­ felé fordult.lehetne csinálni. – No. Fudzsijosi Fumijo (lányok. – No. és Fumijo széles fehér homloka kellős közepéből kinőtt egy keskeny kés. Jukie egy pillanatig tágra nyílt szemmel nézte. Nyakigláb pe­ dig a jobb kezét. Elég bizarr volt. [48] . mi van ott? Nem beszélget! Szakamocsi hirtelen elüvöltötte magát. – Van benne valami. és időt nyerhetnének. mint amikor beverik a koporsószeget. de a tipp nem volt helyes. – Csakhogy egy másik megoldási módot ajánlott. – Visszaszívom! Visszaszívom! Nem gondoltam komolyan! – mondta Sindzsi azonnal. hogy a hátán az egyenruhája alatt görcsbe rándulnak az izmai. amellyel már odanyúlt a pisztolyotokhoz. A laza stíluson Szakamocsi megint röhögött. és odahajított valami fehéret Sújától előrébb. kérem szépen. akkor esetleg elmene­ külhetnének innen. Természetesen előbb magát Norikót. és igyekezett felfelé nézni. Ezért aztán Nakagavát sem ááá… Hé. így az igaz­ ságtalanság kezdettől fogva fennáll. Sindzsi is érezte. megöljük Nakagavát is. aki valamit szólni akart Ucumi Jukie osztálytitkárnak a szomszéd padból. akkor ehhez mit szólsz: hogy igazságos legyen a játék. amit mondasz. Mimura. Szakamocsi harsányan felröhögött. Kréta? Súja egy pillanatig arra gondolt. de aztán az egész ter­ met újra elöntötte a félelem. hogy Fumijo láthatóan a homlokából kiálló kést próbál­ ta beazonosítani. visszatette a hátán lógó rohampuska szíjára.) felé.

– Szakamocsi behunyta a szemét. Súja összeszorított fogakkal győzködte magát. hogy elsírja magát. nem sok hiányzik ahhoz. Szitakötő Hajasida tanár úr alvadt vérétől eltérő szag. Súja. – Ettől fogva tilos bármit önkényesen csinálni. ajkát összeszorítva. sajnos megdobom a késemmel. Esés közben Fu­ mijo bal halántéka a szomszéd Jukie padjának ütődött. Aztán rögtön komolyra fordította a szót. Ugyan ki marad életben. Noriko is arrafelé nézett bamba tekintettel. az szabálytalan. aki ugyanúgy a padok közé dőlt.A következő pillanatban elvágódott oldalra. hogy várjon. 5 [Maradt 40 fő] – No. és az asztal megbillent. csak ült. és megvakarta a fejét. mint akibe villám csapott. Jukie nem tudta levenni a szemét Fumjióról. Fumijót nézte. Jositoki arca magához vonzotta a tekin­ tetét. Rengetegszer kellett figyelmeztetnie magát ebben az extrém helyzetben. Aki beszélget. Ezek azt csinálnak velünk. Ez alkalommal nem is kellett ellenőrizni. amit csak akarnak. elgondolkozott. Kunin­ obu Jositoki friss vérének szaga kezdett erőteljesen terjenge­ [49] . Mimura Sindzsi is. Amit csak akarnak. bocsánat! Ha a tanár öl. miközben igencsak kiszáradt torokkal a nyálát nyelte. De hiába igyekezett. akkor most elmagyarázom a sza­ bályokat – folytatta kedélyesen Szakamocsi. A csevegés is tilos. ha a homlokából kiáll egy kés? Már senki sem mozdult. mint Jositoki. Érezte. ahol máris két osztálytársa holtteste hevert. Senki nem szólt egy szót sem. a fene vigye el! Életünk-halálunk ennek a Sza­ kamocsi vagy milyen nevű rohadéknak a kezében van! – Ó! Véletlen volt.

nem? Súja gondolatban kiköpött. Némi élelem. Semmi sem szabálytalan. ivóvíz és egy fegyver van benne. ám az ember élete telis-tele van váratlan dolgokkal. hogy kinek melyiket adjuk. – Lehet. Tekintsétek ezt az alkalmat gyakorlásnak. de úgy tűnt. Aztán megtaláljátok még benne ennek a szigetnek a térképét. Mindegyikben más-más fegyver. Köztük némelyik valamilyen bot alakú tárgyat tartalmazha­ tott. csak az mehet haza. aki utoljára marad. A fiúk is em­ berből vannak. felülről kezd­ ve. ő szinte nem is vérzett. Továbbá fontos. ti is emberből vagytok. Nem kell mást tennetek. Szakamocsi utasítására. Tehát. Tehát olyan elemeket vi­ szünk a játékba. Sorban emelem le őket. hogy szörnyűnek vélitek a szabályokat. nagyobbacs­ ka fekete nejlon hátizsákokat kezdett behordani a folyosóról a terembe. kérem szépen.ni. – Hát akkor most egyesével idefáradtok. Hamarosan egy nagy kupac keletkezett belőlük a zsák mellett. már tudjátok. amelyek miatt nem előre látható. és úgy nyújtom át. a képességeitek alapvetően külön­ böznek. Oklevelet kaphattok Vezé­ rünktől! Csodálatos. mielőtt elindul. és mindenki kap egy csomagot. Aggodalomra tehát semmi ok. amelyben Hajasida tanár úr holtteste hevert. egy iránytűt és egy órát… Van. Azonban nincs meghatározva. és ezzel még tovább növeljük a véletlen összetevők számát… Így talán nehezen érthető. Továbbá – itt szélesen elvigyorodott –. a szabályok egyszerűek. Fudzsijosi Fumijo arcát nem lehetett látni Súja helyéről. a balesetek megelőzésére először is magatokat kell összeszed­ ni. akinek nincsen órája? Nincsen?… El is felejtettem. hogy a férfiakat és a nőket egyenlőként kezeljük. Ahogy az imént már említettem. A lányok számára jó hírrel szolgálhatok: az eddigi Programok eredményei azt mutatják. – Gondolom. A terepszínű ruhás trió. mint legyilkolni egymást. mert az oldaluk kicsúcsosodott. hogy kinek kedvezőbb a helyzete. Így senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. hogy ez itt. hogy a nyertesek negyvenkilenc százaléka lány. ké­ [50] .

és a saját ne­ vének Szakamocsi Kinpacu felirata mellé odafirkantott egy nagy. – Én végig itt leszek. egy sziget. és sürgősen hagyjátok el a felsorolt területeket. pont a négy égtáj irányában szétszórva. Ez a rajz a szi­ getet ábrázolja. – Nos. Szakamocsi a sütőrostély rá­ csának közeibe A1. és vessétek össze vele a domborzatot az iránytű segítségével. B2 került és így tovább. és összeütögetve leporolta a kezét. hogy melyik terület hány órától válik veszélyessé a számo­ tokra. ahogy iparkodtok. Igen fontos szerepet töltenek be. Most pedig függőleges és vízszintes párhuzamos vonalakat húzott a sziget fölé. –. Továbbá… Visszafordult a táblához. – Ez egy elnagyolt ábra. mint egy csálé sütőrostély. A térkép alapján pedig elmondom. Kerülete körülbelül hat kilométer. – Letette a krétát. mert… Szakamocsi a katedrára támaszkodva végignézett az arco­ kon. akik a tengerbe menekülnének. amelyet a csomagotokban találtok. de ehhez hasonló a térkép. – Nos.. Senki sincs már itt. A következő sorba Bl. és először rendeznek rajta Programot. A krétát a táblán tartva csak a fejét fordí­ totta vissza az osztály felé.Igen.rem. Még négy orsóformát rajzolt a szigetet jelölő rombusz köré. Jobboldalt felülre egy felfelé muta­ tó nyilat és egy É betűt írt. A2… jelzéseket írt sorban a bal fölső sa­ roktól kezdve. kezébe vette a krétát. az iskola pedig itt található. Te­ hát naponta négyszer. A szigetet jelölő rombusz tisztára olyan lett. [51] . hát akkor világos? Ha innen kimen­ tek. Fi­ gyelem. Onnan lövik le azo­ kat. – Hajók. Érthető? – Meg­ ütögette az X jelet a kréta hegyével. kerekded rombuszt. a lakók már eltávoztak. mi most a sziget iskolájában vagyunk. a nyakörveitekről van szó. jobbra a rombusz közepe tájára pedig egy X-et tett. Jól nézzétek meg a térképet. Viszont reggel és este hat és ti­ zenkét órakor bemondom a híreket a hangosbemondóba. Mindezt azért. szabad az út mindenfelé.

ha mindenki elbújna va­ lahol. azt ne csináld.és közben egyre szűkítjük a mozgástereteket. ugyanez a számítógép választja ki vélet­ lenszerűen. – Az illető nyakörve felrobban. gyorsan elvet­ te onnan a kezét. Szóval ha élő ember marad ott. – Köztársaságunk magas technikai fejlettségének érdeme. – Hogy erre miért van szükség? Hát. és végignézett rajtuk. Az­ tán megszólalt. úgyse jön le! Biztos. [52] . aki a nyakörvet piszkálta. hogy hol tar­ tózkodtok a szigeten. – Kérem szépen. Bejött a tippje. Szakamocsi egy pillanatra megállt. és ha feszegeted… – kis levegőt vett – fel­ robban. és rádióhullámokat küld a nyakán lévő gyűrűbe. Abban az esetben… Súja sejtette a folyatást. – Azokat a területeket. ütésálló. mert félelem ült ki az arcukra. hogy veszélyesek.Néhányan csak most vehették észre a gyűrűt nyakuk körül. Vízálló. hogy nem jön le. hogy éltek-e. Most nézzük csak meg újra a térképet! Hátranyújtotta a jobb karját. és rádióhullámok segítségével eljuttatja ide az is­ kolai számítógépbe. ahogy a nyakukhoz értek. vagy már meghaltatok. Így helyváltoztatásra késztetünk benneteket. Az a néhány ember. nem haladna a játék. a számítógép automatikusan kiválasztja. Így megbizonyosodhatunk arról. amelyekre én majd azt mondom. Nagy vonalakban ennyi. Szakamocsi vigyorogva folyatta. Egyben azt is megtudjuk belőle. és rámutatott a táblán lévő tér­ képre. ez a nyakörv figyelemmel kíséri a szívrit­ musotokat. és… Jaj. Ha valaki az adott időn túl is ott tartózkodik… A halottak ebben az esetben természetesen nem számítanak.

tiltottá válik. Győztes nincs. hogy mindjárt egy gyilkos játékra kényszerülnek. Tényleg. hogy hiába mentek be egy épületbe? A rádióhullámok akkor is elérnek. hogy mindenki el­ ment. Most sokkal fontosabbról fogok beszélni. hogy micsoda hülyeség [53] . de ha huszonnégy órán keresztül nincs egy halott sem. Mindnyájatoknak egyes-egye­ dül kell harcolnia. Szakamocsi elhallgatott. az első húsz percben először nincsen olyan tiltott zóna. Az élet már csak ilyen… Mint már mon­ dottam. Úgy volt. Iszonyú felháborító. Minden vilá­ gos? Ezenkívül a hangosbemondóba beolvasom az előző hat óra alatt elhunytak nevét. A Program során egymás után halnak meg az emberek. Azt hi­ szem. Félni félnek. Alapvetően hatóránként jelentke­ zem. Tehát először is innen távolodjatok el. és az összes maradék ember nyakgyűrűje felrobban. Világos? Időkorlát. akik azt gondolják. anyukát. ha gödröt ástok és elbúj­ tok. Lássuk csak… Távolodjatok el kétszáz méterre. vannak. Húsz perccel azután. ugye. de még nem fogták fel a tényt. ahol felrobbanna a nyakörv. Nem tud­ játok felhívni apukát. – A magyarázatoknak ezzel vége. egyetlen kivétel ennek az iskolának a területe. de az utolsó embert soron kívül tájékoztatom. hogy mi a hely­ zet. Személyes tanácsaim következnek.Játéknak nevezte. – A számítógép működésbe lép. Kuninobu Jositoki vérének tömény szaga változatlanul ter­ jengett. és összeütötte a tenye­ rét. de nyilván megértették. Ja. Senki nem szólt egy szót sem. ha már itt tartunk. Nem vicc. Akár­ hányan vannak is még… Súja megint csak el tudta képzelni a folytatást. és még egy! Van időkorlát. akkor lejár az idő. Szakamocsi érzékelte ezt a hangulatot. így a terem megint csendbe borult. és az osztály még nem ocsúdott fel a döbbenetből. – Akkor érthető. de a telefonokat nem lehet használni. ahogy gondolta. az épületekben szabadon el­ rejtőzhettek.

Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. hogy most valami megváltozott. hogy lennénk képesek egymást legyilkolni? – Jól van. Kétségbeesett. Súja is lekaparta ezt az őrült mondatot. Súja majdnem bekiabálta. Egyszer csak elkezdtek az emberek körbepillantgatni. Az asztalfi­ ókokban találtok papírt és ceruzát. de közben. azonnal Szakamocsi felé fordították az arcukat. eszébe jutott Jositoki vala­ mikori vidám mosolya. nem múló sötét arckifejezéssel. de az iménti „Fudzsijosi Fumijo: órai beszélgetés miatti halálbüntetés” mi­ att jobbnak látta türtőztetni magát. egy­ más sápadt arcába pislogni. de Súja észrevette. hogy a többiek mégis készségesen meg fogják tenni. hogy „Baromság!”. akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit. ha ez itt az orrom előtt már alig várja. hogy elkezdőd­ jön?” Csak néhányan tűntek higgadtnak. megteszi velem más. Noriko szintén megmarkolta ceruzáját. amelyek mintha azt mondanák: „Mi van. ha valakivel találko­ zott a tekintetük. – Jó. akik ezt tették. Sújának sem volt más választása. – Nos. vegyétek elő őket! Mindenki kelletlenül elővette a papírt és a ceruzát. Súja összeszorította a fogait. ezek pont ezt akarják elérni! Gondoljatok már bele! Mindannyian have­ rok vagyunk. Írjátok le háromszor! Ceruzák sercegése hallatszott. Két­ kedő arckifejezéseket. Ezt is tessék háromszor leírni! [54] . Csupán néhány másodperc műve volt. akkor most írjátok a következőt: Ha én nem teszem meg. Ám ne felejtsétek. de az arcokon ülő kifejezés nem változott. a leg­ jobb. gya­ nakvással teli arckifejezéseket lehetett látni mindenütt.osztálytársaknak egymást gyilkolni. Továbbra sem szólt senki semmit. ha leírjátok. akkor most egy kis ismétlés! Is-mét-lés. A fenébe is. köztük Mimura Sindzsi. És azok. ahogy ránézett Jositoki asztalok között heverő holttestére.

hogy ki az első. Egy fiú. – Kisorsoltuk. és finomkodva nekiállt. hogy ki lesz az első. Indulás után azonnal ki kell menni a kapun. De vajon lábra bír egyáltalán állni? Szakamocsi egy borítékot vett elő a mellényzsebéből. Ez azt jelenti.Fudzsijosi Fumijo felé is odanézett még egyszer. Ha a végére értünk. Te rohadék. [55] . egy fiú. Aztán felnézett Szakamocsira. hogy Nakagava Noriko a tizen­ ötödik a lányok névsorában. hogy ki in­ dul elsőnek: a Program szabályzata szerint valaki eldönti. Kérdés. és ő az utolsó). mint neki. és utána már névsor szerint haladunk. tartsatok a folyosón jobbra. Egy pillanat türelmet kérek. Elővett a zsebéből egy ollót ró­ zsaszín masnival. és ebben van az eredmény. de nagyon figyelmes lány volt. ott lesz az iskola kijárata. hogy levágja a bo­ ríték szélét. Ez alkalommal… Sújának ekkor eszébe jutott. lelőjük. megy tovább az elejéről. Aki a folyosón ténfereg. egy lány. A matróz­ blúzból kilógó fehér kezének ujjai kis tálkát formáltak. akkor mostantól kétpercen­ ként egyvalaki elhagyja a termet. egy lány. 6 [Maradt 40 fő] – Nos. a szívedbe döföm ezt a cerkát. Az osztály egészségfelelőse csendes. Ugyanaz a száma. Amint ki­ léptek az ajtón. hogy Norikóval szinte egyszerre mehet ki innen legalább (ha nem Noriko az első.

Ő megállás nélkül rágózott. Talán az a legjobb. Akamacu – monda. ha először mindenki elbújik valahova. mint Mimura Sindzsinek. [56] . A néma osztályteremben néhány elfojtott sóhaj szállt fel. Josio vaskos ajkai elfehéredtek. Csodálkozón tátotta el a száját. Egyszer mintha elesett volna. Ennek hallatán az ablak felőli oszlop legelső padjában ülő Akamacu Josio arca megdermedt.) Szakamocsi a vagdosás közben válaszolt. majd rögtön átváltozott sebes trappolásra. de Súja végre megtudta. Száznyolcvan centi magas. – Akamacu. tempósabban! Szakamocsi szavaira Josio rogyadozva felállt. kezében az osz­ tálykirándulásra összekészített csomagjával. tornaórán végig bénázik. – Mikor kezdődik a játék? Mindenki hátranézett az utolsó sorban ülő Kirijamára. Úgyis éjszaka van. és kidolgozza a saját stratégiáját. kilencvenkilós. (Csak Kavada nem fordult hátra. Neki is olyan nyugodt volt a hangja. nagydarabnak nagydarab. majd egyre halkult. és hosszú távnál kidől az első körben. Két-három lépés hangja hallatszott. Széthajtotta. Szakamocsi befejezte a boríték felvágását. – Amint innen kimentetek. – Micsoda véletlen! Fiúk egyes.Most Kirijama Kazuo szólalt meg. és a nyitott ajtóban szembenézett a sötétséggel. de szemből sem bírja kivédeni a jobbhorgot. de aztán megint futni kezdett. már majdnem fél kettő. és kihúzott egy fe­ hér papírt. Kiment előre. nem. de a következő másodpercben már el is tűnt az ajtó mögött. Egy pillanatra félelemtől dermedt arccal vissza­ nézett az osztályra. hogy éjjel van. hajnali egy. Kirijama nem válaszolt. bár kicsit ridegen és pa­ rancsolón csengett. és az immár csípőre eresztett fegyverű terepszínű trió sürgeté­ sére átvette a hátizsákot.

[57] . Inada lesz. Szugimura viszont előbb van. de ha megbeszélik a történteket. és az asztal alatt szorongatta. hogy az egyik kó­ dot írta rá. A következő az egyes szá­ mú lány. Ogava Szakura ment kifelé. Szakamocsi térképén. amikor a lányok 4. (Vajon tud járni?) Mimura Sindzsi is utána jön. Jamamoto Kazuhiko asztalához. hogy a kiosztott térképek is így néznek ki. hogy ott várják be egymást? Akárhogy is. de minden bizonnyal bevárhatja a ké­ sőbb kilépőket. és meg vannak róla győződve. Mindenki gyanakvó és zavarodott. Még az elején Súja meglátott valamit. akkor most két perc szünet. miután Szakura elhagyta a termet. Mindez pedig egybevág Szakamocsi elméletével. az a tér­ kép túlságosan elnagyolt. és Noriko pont utána következik. Lehet. kitalálhatnak egy tervet. hogy mindenki más őket akarja megölni. Szakura kettővel Súja mögött ült az utolsó sorban. Legalábbis semmi jel nem mutatott arra. hogy bár nem lehet tudni. Arra a papírra írhatott rá gyorsan valamit. Akkor talán irányt vagy távolságot adott meg? Aztán meg ha ketten találkoznak. és beszélhet velük. hogy Szakamocsi észrevette. A szeme a táblán ál­ lapodott meg. Súja azon gondolkodott. Súja egy ki­ csit megvigasztalódott. és egyáltalán nem biztos. mintha csak hozzáérne a barátja. A Szakamocsi által felso­ rolt szabályok szerint legalábbis nem fogják megakadályozni benne. Kíméletlenül és végeláthatatlanul folytatódott az indulás a névsorok szerint.” Talán csak Súja látta. hogy a többiekben nem bíznak.– Nos. de mit tartalmazhat az az üzenet? Ezen gondolkozott Súja. hogy még nem fordult teljesen a feje tetejére a világ. Na jó. köz­ vetlenül a Súja előtti padnál úgy tett. és letett egy papír­ fecnit. Miközben a terem kijárata felé haladt.. mi a hely­ zet az épületen kívül. amire kör­ mölték: „Mi most meg fogjuk ölni egymást. Kazuhiko gyorsan a tenye­ rébe rejtette a cetlit. az annyit tesz.

Tényleg. és kint vár majd rá. hogy „Mindenki más szí­ vesen megteszi”. mint ő. Különben is. mint Fudzsijosi Fumijo. hogy üzenetet küldjön Szugimura Hiroki­ nak. Összegyűjthetne még addig másokat is… Egymás után elindultak azok is. Súja alaposan megfigyelte. Kuronaga Hirosi meg Szaszagava Rjúhei. Biztos arról van szó. az ő emberei. kinyírni másokat azért. Kirijamának bőven van akkora ereje. hogy lerázza a kormányt. hogy öten akarnak ki­ menekülni innen. Micuko szintén. hogy ez Kirijamára mégsem vo­ natkozik. Csak abban reménykedett. hogy Kirijama távozásakor a kö­ rülötte ülők. hogy Hiroki talán hasonlóan gon­ dolkodik. de túl messze volt a padja. Szórna Micuko. aztán Numai Micuru. Kirijama is nyugodt léptekkel távozott. Kirijama Kazuo. Cukioka Só. de elkép­ zelhetetlennek tűnt. Neki vannak barátai. Ő nem nyújthatott át üzenetet. Viszont ez azt is jelentette. Mielőtt kilépett volna az elülső tolóajtón. mivel ők a „rosszak”. És valószínűleg ezek hárman voltak. Hamarosan Szugimura Hiroki került sorra. hogy Kirijama valami üzenetet adhatott át a haverjainak. Holmi haveri körnél jóval sta­ bilabb társaság. Mi az nekik. Rá se nézett Szakamocsira és a Terepszín Trióra. hogy a saját emberein kívül senkiben sem bízik. akiket az osztály összes többi tagja egyből meggyanúsított. ha valamit el­ szúr. hogy saját maguk életben maradjanak? Sújának az volt a véleménye. Szóma Micukónak is voltak barátai. Igen. Ennek a játéknak a szabá­ lyai szerint önmagadon kívül mindenki ellenség. mert távol volt a padja Simizu Hironóétól és Jahagi [58] . Kavada rágózva. Súja mélyet sóhajtott. hogy ezek öten egymásnak menjenek. furcsamód nyugodt képet vágtak. háborítatlanul nyugodt arccal ment ki. Szakamocsi azt mondta. akik eddig hallgattak: Kava­ da Sógo.Felötlött benne. egy fél pillanatra találkozott a te­ kintete Sújáéval – de csak ennyi történt. még úgy jár. elég valószínű.

Josimiétól. Félretéve a pletykákat. – El­ tévesztetted az irányt! Súja megállt. aki belemegy a játékba? Ez nagyon is elképzelhető. Nanahara Súja. Lényegében nem is beszélt senkivel. akit Kavada Sógo barátjának lehetett volna nevezni. és Szakamocsi Súját szólította: – Fiúk. Ráadásul volt benne valami megfoghatatlan. ha gyanakodni kezd. Noriko hátrafordult. mióta átkerült az ő iskolájukba. amit azelőtt kell tennie. mielőtt kimenne a teremből. Súját nézte. de a lelke mélyén azért maradt egy halvány balsejtelem. hogy adjuk meg a tiszteletet a halottaknak. De bárhonnan is nézzük. hanem balra lépett. Egyelőre arra összpon­ tosított. Az osztályban senki sem volt. Tendó Majumi eltűnt az ajtó mögött. hogy belemegy ebbe a játékba. Csak Kavada aggasztotta. [59] . de összeszedte magát. (Kuninobu Jositoki részével. Csomót érzett a torkában.. Telt az idő. A lányok többsége sírva ment ki. Nem egyenest ment az ajtóhoz. a sebek az egész tes­ tén… Megtörténhet. Szóma Micuko lány. és megszó­ lalt: – Kuninobu Jositoki a barátom. biztosan veszteni fog a rendszerrel szemben.) A lá­ nyok. már majd­ nem egy órának el kellett telnie. 15. 14. ahogy közeledik. de ha kiszámolja az ember.. ezért azonnal elhessegette a gondola­ tot. Nagyon rövidnek tűnt. A három katona is a fegyverére tette a kezét. hogy ő lesz egyedül. Csak nem fordulhat elő. – Nanahara! – Szakamocsi feltartott késsel szólt Sújára. Súja megfogta a csomagját. Súja persze tudta. mindössze két perccel kevesebb időre volt szükség. és felállt. Hadd zárjam le legalább a szemét! Még Vezérünk értekezéseiben is az áll.

Nanahara. Ahogy Súja átkarolta. Súja lecsil­ lapodott. Ígérem. de végül he­ herészve leeresztette a kést. Ezek lassacskán a mellkasából kiömlött. Letette oldalra a csomagját. akár egy éhező menekült. Megállt Jositoki holttesténél. és le­ guggolt hozzá. és feketévé vált. Rendes fiú vagy te. A vékony test ijesztően könnyű volt. hogy megint kézbe ve­ gye a csomagját. Nyakigláb durva eljárása miatt. Félig nyitott szájából nyál és vér keverékéből álló rózsaszín folyadék csor­ dogált. kicsit mégis megtorpant. Újra lefektette a testét. Jositoki nagy. A tenyerével letörölte a barátja arcára ta­ padt vért. Jositoki leszakadt füle fölött közelről néz­ ve látható volt a halványpiros hús és valami fehér a véráztat­ ta rövid haj között. feje alatt elterülő óriási vértengerbe torkolltak. Mintha meglepődött volna. amikor ételosztásra kerül sor. csodálkozó szeme még jobban kidülledt. és újra elindult. Súja szinte láthatatlanul felsóhajtott. Úgy csinált. Tudta. Talán mert kifolyt belőle a vér? Ahogy a karjaiban tartotta Jositoki könnyű testét.Szakamocsi arcán egy pillanatra átfutott a zavar. Azután nem is szomorúság. hogy felültesse. és ke­ resztbe tette karját a mellén. hogy ő maga kérte. amivel a halál beálltáról megbizonyosodott. Borzasztó volt. sugárban jött belőlük a vér. Nem volt sok idő. hogy az csont. még csak nem is féle­ lem. Az orrüregéből sötét színű vér folyt. hanem düh öntötte el… Jositoki… Majd én elintézem ezt az ügyet helyetted. Egyenruhája szövete három helyen kiszakadt a mellén. hadd zárja le a szemét. Felemelte a hasra dőlt testet. Gyorsan odasuttogta: [60] . és lezárta szemhéját. és szétspriccelt a földön. mintha azzal pepecselne. amely közvetlenül Noriko padja előtt hevert. Ha a fene fenét eszik is. és Norikóhoz hajolt. Mivel a golyók benn maradtak a fejében. És annak dacára. – Rendben.

Mimura. és neki is lezárta a szemét. hogy valójában Mimura Sindzsi akkor Sú­ jánál sokkal inkább tisztábban látta a helyzetet. nem volt felkapcsolva a lámpa. simán. Csakhogy ez ott és akkor fel sem merült Sújában. hogy Noriko bólin­ tott. végül úgysem le­ het majd a közelébe jönni. Ezzel meg is nyugtatta Súját. ha a Sújá­ hoz hasonlóan szökést tervező és ellenállni próbáló diákok megtámadják Szakamocsiékat. amelyre kilépett. mert tiltott zóna lesz. de arról inkább letett. amint az utolsó ember is elindult. [Maradt 40 fő] 7 A folyosón. hogy észrevette Súja intését. Amikor kívül került az ajtón. ökölbe szorította. és a hüvelykujjával a kijárat felé mutatott. ezzel el­ intézted magad!”. hogy az a mosoly azt jelentette. Kint várlak. de Súja megbizonyosodott róla.– Lábra bírsz állni? Már ennyitől is a fegyveréért nyúlt a Védelmi Erők három katonája. hogy a folyosó abla­ kait is sötét színű fémtáblák fedik. Nanahara. Ezeket biztosan védfalnak szánták arra az esetre. karba tett kézzel ül. egy kicsit megbánta. Megállapította. Lehet. Mielőtt átvette volna a fekete hátizsákot. a hajópadlót a teremből kiszűrődő fény vi­ lágította meg. Bár ki tudja. Továbbment. [61] . mert talán mégis ki kellett volna húznia. Lehet. kis tű­ nődés után odalépett Fudzsijosi Fumijo holttestéhez. Nem nézett Noriko irányába. Mimurával együtt meg tudunk menekülni. Ám előfordulhat. és mintha halványan elmosolyo­ dott volna. Várlak. Arcát Szakamocsi és a katonák felé fordítva. hogy csak Noriko lássa. hogy „Viszlát. kezét ala­ csonyan tartva. de a szeme sarkából látta. hogy Jositoki egykori padja túloldalán Mimura Sindzsi előrefor­ dulva. Szívesen kihúzta volna a kést is a homlo­ kából. akárcsak a tanteremét.

és olyanok a körülmények. és a kijárathoz sietett. Lerohanhatnák Szakamocsiékat. és azon túl még egy. össze kell fogni. Ha jobban belegondolunk. mint a másik háromnak a tanteremben. Neki is furcsán kifejezéste­ len arca volt. hogy mi lenne. mint az. Mindenesetre nincs más lehetőség. olyanok. Az egyik katona félrefordult. illetve ha páran várnának rá az iskola előtt. Jó. de ha kint is vannak katonák. kommersz asztalok előtt. csőlá­ bú székeken ülni egy rakás katonát. ebben nincs semmi meglepő. Kétségek gyötörték. lesétált rajta. A tenger. tehát még azelőtt. Balra pedig a folyosó leg­ végén volt még egy terem. Három-négy fokos kis lépcső követke­ zett. ha a saját zsákjában lő­ fegyvert találna (volt rá esély. hogy nem lehet bevárni a később jövőket?Akkor is… Gyors léptekkel végigment a sötét folyosón. hogy ez a terület tiltott zó­ nává válik. Súja meglátott ott bent. és a kezében tartott teáscsésze fölött egy pillantást vetett Sújára. mert a Programról szóló hírek­ ben a vágóeszköz általi halál és a fulladás általi halál mellett mindig bemondták a golyó általi halál következtében el­ hunytak számát). Az épület előtt a holdfényben egy kihalt udvar terült el. Bal kéz felől kisebbfajta hegy magasodott. és kilépett a szárnyas kijárati ajtón. akiknek van lőfegyverük. mint ahányan a 3/b osztály­ ban. még mielőtt a legutolsó em­ ber útnak indul. Az lehet a tanári szoba? Az ajtaja nyitva volt. Azon a három fic­ kón kívül. voltak ott más katonák is. jobbra pedig kitárult a tér. Súja azon törte a fejét. [62] . akik Szakamocsival megjelentek. De ez a terv máris dugába dőlt. ahonnan Súja most lépett ki. Súja azonnal megfordult. A túloldalán egy erdő volt. és a lámpa is égett. egy sötétbe nyíló szárnyas ajtó. Azután következik talán a kijá­ rat. vagy három teniszpálya kitelt volna belőle.Jobbra volt még egy olyan terem. Húszat? Harmincat? Nem. ott egy nagy sötétséget lehet látni. legalább annyian lehettek.

hogy látott volna a kanagavai helyi hírekben más helyszínt (ami mindig a játék vége után derül ki a híradóból). A fenébe. előfordul. agyonlőjük”. Biztos a száraz­ föld. nem lehet kiszámítani. hova vezet majd a kavarodás. de Kanaga­ va tartományban túlnyomórészt szigeten szokták. A lenge szellő a tenger illatát hozta. Katonát nem látott. Csak a tengerillattal kevert szellő fújdogált az udvaron. hogy „Aki nem hagyja el azonnal az iskola területét. de ha megnézi az alakját a térképen. Súja hátrafordulva vetett egy pillantást a sötétbe burkolózott iskolaépületre. de a katonák a folyosó túlsó [63] . ahogy Szakamocsi javasolta. hogy magasfeszültségű kerítéssel körbevett hegyen vagy lebontás előtt álló börtönben tartják. bent a tengeren kis fénypontok. Nem em­ lékszik. Szakamocsi nem említette a nevét. vagy ahogy Kirijama bandája is biztosan tette. akik minden valószínűség szerint össze­ találkoztak valahol. Úgy tudta. Ez az. de nem elviselhetetlenül hideg. Most is egy szigetet választottak. hogy… Nem volt ott senki. mint ahogy Ogava Szakura és Ja­ mamoto Kazuhiko. ha a közeli bará­ tokkal szövetkezik valaki. aztán később külön-külön egymásba botlanak. talán kitalálhatja. hogy van olyan épület. ahol a kiválasztott diákok iskolája van. azzal bedőlnek a kormány számításának. Viszont ha alváskor nem vigyáz. Lehet. Elkedvetlenedett.Elég messze. Mindenki elrejtőzött valahova. ami ezt a játékot mozgásba hozza. Az még hagyján. Mindenek­ előtt Nakagava Norikót. De mindezeken túl sokkal lényegesebb. amelyiken ki van írva a sziget neve. Mondták. Ha szétszóródnak. De ha egyenként elbújnak. A Program alapszabálya. Májusi estéhez mérten alacsony volt a hőmérséklet. hogy abban a tartományban rendezik meg. Még Szugimura Hiroki sem bukkant fel. mint szigetet. És pont a káosz az. de reményeivel ellen­ tétben más sem várta kint. elpazarolhatja az energiáját. Legalább én megvárom a később jövőket. melyiken vannak.

A mozdu­ latlan test Tendó Majumi (lányok. de Súja látta már valahol azt az egy ágba font hajat a nagy masnival. Az egyik végét szőr borította. Nem szemeteszsák volt. és az épp kilépő Tendó Majumit…? Amikor idáig jutottak a gondolatai. de aztán rögtön eltá­ totta a száját. valaki otthagyta a csomagját. épp három per­ ce kísérte pillantásával. Azt hitte. És akkor észrevette. [64] . A Fejében Szakamocsi Kirijamának adott válasza visszhang­ zott. A bot végéhez négy aprócska vadászgép farokszárny tartozott.” Nehogy már… Valaki ezt tette volna? Valaki a korábban tá­ vozottak közül visszajött. „Amint innen kimentetek. ahogy távozott a teremből. Az előbb annyira el volt foglalva a környék pásztázásával. hogy mikor kezdő­ dik a játék. hogy nem nézett a lába elé. Olyan volt. Teste kissé összegörnyedt fekté­ ben. le­ kuporodott és körbenézett. Ember volt. és nem is csomag. Súja megnyalta a száját. Matrózblúzos.) volt. mint egy szemeteszsák. Ez meg… Mi ez? Igazából azonnal el kellett volna rejtőznie. ahol valami hevert. de a megdöbbe­ néstől egy pillanatra lecövekelt. A fegyvereik sem voltak a kezükben. Vagyis haj. és arra gondolt. hirtelen észbe kapott. és nem látszott az arca. Még csak nem is cseverésztek. hogy mihamarabb el kell távolodnia a kaputól. csak terpeszkedtek a székeiken.végén lévő szobában nem fordítottak különösebb figyelmet Sújára. Persze. miután Kirijama megkérdezte tőle. mint egy tranzisztoros rádió antennája. tompa ezüstfényű pálca állt ki ferdén. És közvetlenül a vaskos hajköteg mellett Majumi matrózblú­ za hátából egy húsz centi hosszú. és újra kinézett. 14.

Az… csak nem Kava… Nem volt ideje végiggondolni. felkapta a nyílvesszőt a földről. hogy elintézte Tendó Majumit. Igen… Fentről lefelé haladt. Hátrafordult és felnézett. ha nem a kijárat közvetlen közelében tartózkodik. sötét árny állt. és elfutott jobb­ ra. szép [65] . és elvesztette az eszméletét. hogy Norikót be­ várja. Szinte gondolkodás nélkül választotta az irányt. Sújának borsódzott a háta. és nem húzta volna vissza éppen lépni ké­ szülő lábát. majd egy ezüstszínű tárgy húzott el Súja szeme előtt. A nyílvessző nagyon gyorsan. Tehát… Éles hang hallatszott. Hogy meglepje támadóját. Amikor Súja egy pillanatig bénultan állt a döbbenettől. és lelépett? Vagy ez valami trükk lehet. Ezt most megszívta volna. vannak. Fölocsúdott. amire a támadó feltehetőleg nem számított. Az árny Súja felé fordította fegyverét. sem­ miféle nyílvessző nem repült felé. A földszintes iskolaépület sátortetején a holdfényes ég hátte­ re előtt egy nagy testű. majd a földből egy újabb antenna nőtt ki. de olyat. Talán csak súlyosan megsebesült. Súja az árnyra célozva elhajította a nyílvesszőt.Érthetetlen módon a támadó jelenlétére semmi nem utalt. hogy elhitessék. ő is biztosan az elsők között esett volna ki ebből a játékból. akik „játszani” akarnak? Vagy a folyosó végi bagázs tette volna? Viszont ah­ hoz képest… Súja azután ráeszmélt. A támadó az épület tetején állt. Szóval meg kell nézni… Ha egy másodperc töredékével később nem vette volna észre azt a „valamit”. hogy Tendó Majumi esetleg még nem is halt meg. Miért? Netán megelégedett annyival.

Semmi kétség. Úgy érezte. hogy elsápad. Súja felpattant. ahogy csak bírsz! Futásnak eredt. és megszeppenve állt. Kétségbevonhatatlanul. és egyszer csak visszatér. Hátranézett. Noriko arcáról újra Tendó Majumira emelte a tekintetét. ahogy volt. Mellette hevert a tárgy. és megfogta a kezét. A diákegyen­ ruhás. és mintha összegörnyedt volna. amelyet a kezében tartott. mert meg se mozdult. odasietett hozzá. hogy csak Súja.ívet írva repült egyenest az árny felé. Legalábbis Akamacu Josio elkezdte. elkezdődött. és Norikót látta. Visszajött fegyverrel a kezében. ahogy az árny szép kényel­ mesen lezuhan bő három méter magasságból. Halott volt. – Fussunk! Fuss. az agya sercegve ég. mint valami gyújtózsinórgombolyag. ha más is gondol erre. az egykori baseballzseni volt képes. Az árny felnyögött. odament Norikóhoz. A kezétől nem messze egy olyan izé feküdt… Mintha egy puskára íjat szereltek volna – nyilván egy nyílpuska. és úgy. és megölte Tendó Majumit! Ekkor észrevette. Ilyesmire lehet. és nézte. hogy valaki áll a háta mögött. Súja meghúzta magát. amikor azt mondta. Erről beszélt Szakamocsi. Megingott. hogy „Amint innen kimentetek”. ezúttal esetleg már lőfegyverrel a kezében? A játékhoz való hozzáállását máris kénytelen volt megváltoz­ tatni. A lábához esett hátizsák félig nyitva volt. aki legelsőként indult el halálra vált arccal. szinte vonszolva maga után a sebesült lábú Norikót. és megfogta a nyakát. Elveszthette az esz­ méletét. leesett. De merre?… [66] . és kilátszott belőle egy köteg ezüstszínű nyílvessző. Súja érezte. Súja megnézte a kijáraton kiszűrődő fényben. Tehát erről volt szó. aki épp felmérte a helyzetet. fejéhez kapott. hason fekvő nagydarab árny Akamacu Josio volt. és egy puffa­ nással földet ér. Mi van akkor.

nem olyan hülyék. aztán hallani lehetett a szárnycsapásait. de elvetette az ötletet. egy másodperccel tovább sem akart itt maradni. és Súja és Noriko számától számítva tizenkét főnek kellett volna ma­ radnia. Súja visszanézett az épületre. mint ő. ahogy elrepül. Egy csapásra szertefoszlott az a gondolata. de Fudzsijosi Fumijót ki kellett hagynia). hogy irtózatosan fáj a feje. Egyelőre meg­ indult az orra előtt magasodó erdő felé. Hát igen. hogy bevárja a többieket az épület előtt. Először arra lett figyelmes. túl sokáig számítógépezett tegnap?… Tehát tegnap szombat volt? Vagy inkább vasár­ nap?… Az azt jelenti. Először meg kell bújni abban az erdőben… Kis ideig még így tervezte. és a lá­ buk alatt valami páfrányféleség burjánzott. és bevetették magukat az erdőbe. hogy biztosan van valamilyen módszer. szintén erőszak­ kal.Nem volt ideje. Röviden. Noriko jelenlegi állapotában könnyű pré­ dává válnak: nagyon veszélyes ezen a környéken sétafikálni. [67] . de erről is le kellett mondania. Mi történhetett egyáltalán. Egy madár rikoltott a köz­ vetlen közelükben. Főleg. Bebeszélte magának. Valószínűleg ők sem hülyék. és elájult: számára szinte olyan volt. mintha mélyen aludt volna. [Maradt 39 fő] 8 Akamacu Josio nem sokkal később magához tért. Egy pillanatra felvillant még Mimura Sindzsi arca. hogy ott hever Tendó Majumi holtteste. Kábult volt. ahol még tizenegyen maradtak (az osztályban huszonegy lány és huszonegy fiú van. hogy a lábuk sem éri a földet. de azt is elhessegette. hogy alapos döntést hozzon. Fák és bokrok egyaránt nőttek. de nem is volt energiájuk odafigyelni. Erősen megütötte a fejét. és arra gon­ dolt. Norikót szorosan átka­ rolva haladt befelé a rengetegbe. menekülnek majd. Amint kijönnek. Látni nem látták. Csak eszeveszetten. Megsürgette Norikót. de végül meggyőzte ma­ gát erről. Súja némileg erőlködött. hogy ma hétfő. hogy később összefoghassanak. és iskolába kell menni. hogy valahogyan figyelmeztetnie kéne őket.

Mindenki ellen­ [68] . Persze. ha körü­ lötted bérgyilkosok keringenek!… Így alakult. Azon túl az éj­ szakánál is sötétebb íj alakú árny. egy üres földterület töltötte be. amely a Josio lelkében ta­ lálható elvadult vidéken volt felállítva. Nagy nehezen fel­ mászott az épület oldalán lévő kis vaslétrán az iskola tetejére. és a látómezejét. ami sokkal mélyebbről fakad. az indulás. ahogy atlé­ tikabajnok lábán teljes erővel nekilódult. Ez a félelem jelenleg egy óriá­ si reklámkivetítőben testesült meg. ha­ nem a halálfélelem vezérelte.) is.) ki­ csit szigorú.Hány óra van egyáltalán?… Tök sötét van még. És… Körbeforgatta a fejét. milyen érzés. hogy a leghatékonyabb módszert választotta az „ellenség” számának csökkentésére. Hajasida tanár úr holtteste. Josio nem akart meg­ halni. az embernek nem szabad megölni az osztálytársát. akik szerinte mind rá fenték a fogukat. 13. és egy matrózblúzos lány látott hever­ ni. Gondolj csak bele. Szakamocsi. hogy most az emlé­ keivel együtt nem a bűntudat tért vissza. Visszajött. de gyönyörű arcán most félelem ült. látta. aki a kivetítő előtt állt. egy hegy van. ahol meghúzta magát. ki tudja. Míg kapkodva az első nyílvesszőt feszítette a puskába. Egyszerűen félt az osztálytársaitól. és egy nyílpuskát fedezett fel a hátizsákjá­ ban. akkor még… egy kicsit alhatok… Az ég és a föld derékszögben elfordult. Josio számára cseppet sem volt meglepő. ahogy Csigusza Takako (lányok. és a háttérben az osztálya (akik úgy néztek ki. mert úgyis mindenki meghal. Vérrel írott „Kinyí­ runk!” felirat töltötte ki az egész felületét. hanem a félelem. miért. Aztán fölösleges is erőlködni. majd a bodega. De ez csak az elmélet. ha lejár az idő. Nem mérlegelt. hogy megölte egy osztálytársát. hogy ki ellenség és ki barát. Nem a gondolatai. elsza­ lasztotta Cukioka Sót (fiúk. 14. mintha egy háromdimenziós filmből léptek volna elő) fejszékkel és pisztolyokkal felszerel­ kezve készült rátámadni Josióra. Ebben a pillanatban minden emléke visszatért.

hanem azonnal eltűnni innen. Tényleg. Először is Nanahara Súja már kéznél van. 16. [Maradt 38 fő] 9 Niida Kazusi (fiúk.). Aztán futás­ nak eredt. De abban a pillanatban. Kazusi pedig nem csinált semmi rosszat. Gyorsan felült. Elindult. Elvette ugyan. hol van Nanahara Súja?… A nyílpuska! Fel kell ven­ ni a nyílpuskát. Olyan fiú volt. Amikor eldőlt. Hol a nyílpuska?… Abban a pillanatban a nyakába olyan érzés nyilallt. Nem törődni Akamacu Josio és Tendó Majumi holt­ testével. de ez őt magát már nem érintette. majd megállt. Josiót véletlenül intéz­ te el. hogy Josio felállt. és szinte gondolkodás nélkül felvette Josio nyílvesszővel telt hátizsákját. mintha hátulról megütötték volna egy rúddal. már halott volt. ez az első feladat. Ettől az új megközelítéstől zsibbadt agyába most visszatért az élet. mintha nem vennék észre. feje végigcsúszott a kissé nedves földön. Az Akamacu Josio mellett heverő nyílpuska meg volt töltve. Kazusi leengedte a nyílpuskát. akinek mindig jó kifogásai vannak. Kazusi próbálta valahogy működésre bírni összezavarodott agyát. amikor Szaszagava Rjúhei és társai szívatták őt. Akkor is mind úgy tettek. aki két perccel később jött ki az épületből.ség volt. és elvette Tendó Majomi hátizsákját is. de lőni nem akart. az ujjai a ravasz meghúzásával reagáltak. Josio hasra vágódott. [69] . de a körülményeket szemlélve világos. mint amilyet ő maga lőtt bele Tendó Majumiba. most innen el kell menekülni. homlokáról és arcáról lehorzsolódott a bőr. Teste összegörnyedt. A nyakából hátul egy ugyanolyan ezüstszínű nyílvessző állt ki. Hát persze. mint Nakagava Noriko. hogy Akamacu Josio ölte meg Tendó Majumit. egy darabig csak reszketve állt egy helyben.

Még egy ideig figyelte a környező hangokat. hogy kifújják magukat. hogy valami vaskosabb fűféle kilapul a fene­ ke alatt. Úgy érezte. hogy a bozóton át cikcakkban. hogy annál kevésbé vannak ve­ szélyben. [70] . Nem tudta. Semmi nesz nem utalt arra. Érezte. hogy valaki követte volna őket. mint kimenni a nyílt tenger­ partra. A jobb válla roppant egyet. de Súja igyekezett hegyezni a fülét. majd leült Noriko mellé. Szaporán kapkodták a levegőt. Hirtelen döntés volt. hogy álljanak meg. De legalább az épületből kiszű­ rődő mesterséges fényeket nem lehetett már kivenni. mint a baseballütő. de egyelőre úgy tűnt. Halk recsegés jelezte. de pillanatnyilag úgy érezte. ráadásul hegynek felfelé haladtak.[Maradt 38 fő] 10 Vagy tíz percig futhattak. egy kicsit fellélegezhetnek. és egyúttal vissza is fogta lépteit. hogy Noriko a fejük feletti fakoronákon átszűrődő homályos hold­ fényben az arcát nézi. hogy a hegy lankás lejtői vagy a sűrűn nőtt fák miatt. Lényegében csak kettejük lihegésének hangja töltötte ki a teret. megeshet. hogy ezen a hangörvényen át másféle hangokat is kiszűrjön a körülöttük terjengő sötétségből. és suttogva kérdezte: – Jól vagy? – Igen – válaszolta halkan. Norikóra nézett. Súja Noriko köré font karjával jelezte. Az elektromos gitár nehezebb ugyan. pedig ha azt vesszük. mintha rengeteget futott volna. viszont nem kell egyfolytában lengetni. Ezek után kezét térdére támasztva megpihent egy kicsit. és bólintott. és nem volt idő. Norikót leültette a sötétbe burkolózó bozótba. de mindenképpen biztonságosabb. hogy alig néhány száz méterre tá­ volodtak csak el az iskolától. ahogy letette kettejük csomagját. Mozgáshiány. minél mélyebb a sötétség.

de ezt a cso­ magot nem Noriko pakolta össze. és kihúzta a kést. a tokot betűzte nadrágja övébe. Egy V alakban meghajlított. Miután megállapítot­ ta. Az egyen­ kabát legalsó gombját kigombolta. de ez lenne az? Még egy kicsit turkált a hátizsákban. Súja elővette a saját táskájából a műanyag üveget. és óvatosan megkóstolta. és egy felte­ hetőleg vízzel teli palack mellett egy hosszúkás. Egy ausztrál falusi vadászbajnok el tudna intézni vele. A palack jó. Egy kicsit kiöntött a kezére. Kivette. Noriko elvette. egy náthától le­ gyengült kengurut. hogy bármikor elérhesse a markolatot. de nem lehe­ tett. Egy idétlen dolog került elő. Haldokló betegéhez hasonló légzése végre lecsillapodott. hogy fegyver van benne. Kinyitotta a neki osztott hátizsákot. il­ letve vadászatra használt dobószerszám. milyen értékes lehet majd a víz. megállapította. – Egy kicsit – bólintott Noriko. de egy zacskó kenyéren és egy elem­ lámpán kívül nem talált mást. – Kérsz vizet? – kérdezte Norikótól. Nyilván tisztában van vele. és visszatette a bumerángot Noriko hátizsákjába. majd odaadta Norikónak. Ivott még egy kortyot. Szakamocsi azt mondta. hogy nincs benne semmi rendkívüli. ha megvan egyliteres. de ők mi a fenéhez kezdjenek vele? Súja sóhajtott. Kipatentolta a tokot. Kemény. visszatette a tokba. negyven centi hosszú bot. és anélkül hogy visszazárta volna. Beletúrt. Tapintásra bőrből készült tok és egy abból kilógó. kemény tár­ gyat tapogatott ki. Egy katonai kés volt. sima fafelülete volt. mondjuk. és fejenként csak kettőt adtak belő­ [71] . és tulajdonképpen még hasznos is lehet. kicsavarta és megszagolta. bőrrel bevont markolat.Súja szívesen elüldögélt volna még egy darabig. hogy körülbelül tizenöt centis éle van. és tényleg csak egy kortyot ivott. Ez az úgynevezett bumeráng lehet. és kérdés nélkül kihúzta a cip­ zárt. Odahúzta Noriko hátizsákját. A bennszülöttek által harcra. Nem illik egy lány holmijában nézelődni.

– Rá. egy picit fel­ szisszent. Nem tetszik ez nekem. Súja hamar lekapcsolta a zseblámpát. és jól meghúzta. miközben a keze tovább mozgott. Bourbon whisky­ vel telt laposüveget és két tiszta kendőt vett elő. Súja Norikót nézte. Majd visszafordította a tekintetét. majd meg­ kötözte a végét. de amikor Súja a palackot megdöntve whiskyvel fertőtlenítette a sebét. Súja kivette a hátizsákjából a zseblámpát. hogy a telefonokat nem lehet hasz­ nálni. Noriko bólintott. géz helyett. hogy ne szóródjon szerteszét a fény. a tenyerével ellenzőt tartva megnézte Nori­ ko lábán a sebet. egy centi mélyen és vagy négy centi hosszan kiszántódott hús. És Akamacura. a másikat kinyitva és hosszúkásra hajtva kezdte erősen ráte­ kerni. – Kicsit fájni fog. és elhúzta a lábát. majd kinyitotta a kulacsot. Noriko halkan rákérdezett: – Nobura gondolsz? Súja a fogát csikorgatta. hogy megál­ lítsa a vérzést. és vigyázva. – A fenébe! – mormogta maga elé. Rájuk meg mindenkire. A seb széléből a hús rózsaszínje mellett még vékonyan csordogált a vér.le. – Kibírom – válaszolta Noriko. amelyeket a kirándulásra tartalékba hozott. Nagyon nem tetszik. és a hátizsák helyett most a saját sporttáskáját húzta maga elé. Ezt a sebet igazából össze kellene varrni. és befejezte a kendő kötözését. Súja az egyik kendőt összehajtogatva tette a sebre. Szakamocsi mondta. Egyelőre arra legalább jó lesz. és lassan kinyújtotta a szoknyája alá hajlított jobb lábát. [72] . Noriko megköszönte. de mi a helyzet a vízvezetékkel? – Mutasd a lábad! – mondta Súja. A seb a vádli külső felén volt. Fentről lefelé. Úgy-ahogy feltekerte a kendőt.

Szóval Mimura Sindzsi is bizto­ san elindult már. ahogy volt. – Hogyhogy? Súja Noriko arcába bámult. hogy Aka­ macu Josiót otthagyták. Súja elgondolkodott ezen. Én is tudom ennek a já­ téknak a szabályait. Ha figyelmen kívül hagyjuk. hogy képes ilyesmire. de azt nem gondoltam volna. A ha­ zai Hattori Hanzó Óragyár terméke. aztán leesett. hogy maga életben maradjon. aki tényleg be is tartja. Ebben Súja nem kételkedett. Legalábbis Mimura Sindzsi már… Vele biztosan nem fordulhat elő. hogy lesz olyan. mert megdob­ tam a nyílvesszővel. ugye? – Igen.– Majumival… azt Akamacu… – Noriko hangja megremegett – tette. hogy mi lett utána Akamacu Josióval. és találjanak ki valamit együtt. de… Az is lehet. (Mint a legtöbb holmiját. hogy azt akarta. A kijárat fölött rejtőzött. és karóráját a holdfénybe tartotta. Súja megrázta a fejét. egy régi típusú búvár­ óra. hogy rögtön magához tért. hogy jobban megnézze. Mostanra már mindenki el­ hagyta a termet. Az előbb még szinte tu­ dat alatt arra gondolt. maximum ketten vagy hárman lehetnek. és folytathatta a gyilkolást.) Két óra negyven múlt. hogy Akamacu intézze el. bár nem volt elég a holdfény ah­ hoz. Nekiáll a többieket öl­ dösni. Már megint túl jóhiszemű voltam? Meg kellett volna inkább ott helyben ölnöm? Ekkor észbe kapott. Noriko folytatta: [73] . Ha maradtak is még. hogy egy darabig nem fog felkelni. – Ez lehet. – Nem hittem. Most már tiszta hülyének tartotta ín­ agát. majd végül ráeszmélt. gyűljenek össze mind. hogy nem egészen így van – mondta Noriko. mert elvesztette az eszméletét. Utána pedig kezében a nyílpuskával felmehe­ tett a tetőre. ezt is az intézeten keresztül kapta.

hogy nem is úgy van. Akamacu talán meg volt győződve róla. aki kedvet kapott a játékhoz. csak ő végig azt hitte. – Hát igen. már mindenki elindult… Meg aztán tényleg így van vajon? Akamacu tény­ leg csak be volt ijedve? Már semmit sem értett. az azt bizonyítja. könnyen lehet. hogy van. – Akkor ha Akamacu látta volna. hogy még csak meg sem bizonyosodott róla. és ki­ nyújtotta a lábát. [74] . akkor… Akkor ott azt hitte. mert senki sem tudhatja. Tuti.– Te is tudod. Megölni az osztálytársait – ki lenne képes ekkora ökörségre egyálta­ lán? Viszont ebben az esetben nem kellett volna megvárnia ott a többieket? Függetlenül attól. hogy ha sokkal jobban be vagy ijedve. Ezért menekült el. Biztos nagyon félt. Még jó. nem támadt volna ránk? Ha ketten vagyunk. Ha Akamacu is csak egy­ szerűen gyanakvóvá vált. Erre Súja elgondolkodott egy kicsit. Ha most visszatérnének is. akárhonnan is nézte. az lehet. – Azt mondod? – Igen – bólintott Noriko. Súja Norikóhoz hasonlóan egy közeli fatönknek dőlt. hogy mit kezd Akamacu­ val? Mindenesetre ez már lezárt ügy volt. hogy mindenki neki fog esni. Szerintem csak félt. amit Súja gondolt. Aki fél. – Persze mindenképp durva. Pedig lehet. hogy ketten vagyunk. Aztán Sújának eszébe jutott valami. az mindenekelőtt elbújik. ha nyugton marad. – Egy darabig egyi­ kük sem szólt egy szót sem. hogy Akamacu mennyire félénk. hogy nem akarunk beszállni. hogy aki fél. csak leöleti magát. mire visszaérnek. ki támad rá. És azt hitte. hogy belemegy az öldöklésbe – maga a gon­ dolatmenet megfelelt annak. ahogy Noriko mondja. Persze simán előfordulhat. te magad mész mások ellen.

Ucumi Jukie nevét hozta elő. akiben kellően megbízom. és mindenekelőtt el akartam távolodni az iskolától. Nem tudnék velük lenni. De ha ő is csak beijedt… Szóval szerinted van olyan. hogy veszélyes lenne. Norikónak igaza van. hogy nem tudok semmit a többiekről. – Te mit gondolsz erről? Én… az előbb úgy voltam vele. hogy van ellenség. Egyáltalán tudok valamit azokról. Szerinted lehetne? – Mindenkit? – Igen.” Súja úgy gondolta. figyelj csak! Noriko felnézett. és felhúzta a térdét. [75] . mint Akamacu. aki komolyan bele­ megy egy ilyen játékba?… Én arra gondoltam. akikkel mindig együtt vagyok… Azt hiszem… De a többiekben nem. Te nem így vagy vele? Nem tudom.– Noriko. hogy nem akar-e megölni. Noriko folytatta: – Ezért én… én biztos. ha van még olyan alak. akikkel együtt vagyok napközben az iskolá­ ban? Súja hirtelen megint úgy érezte. Súja is általános iskolás koruk óta ismerte a lányt. amikor együtt vagyunk. és kimenekülni ebből a ro­ hadt játékból. gyanakodni kezdenék rá. „Nem tudok semmit a többiekről. Valójában milyen emberek? Mert… nem láthatsz bele mások lelkébe. hogy igazából mit érzett Akamacu. – Azokban megbízom. Noriko elhallgatott. Ha valaki nem olyan. – Hogy? – Tiszta gáz. hogy nem le­ hetne-e összegyűjteni mindenkit. Csak most jöttem rá. de én is félek mindenki mástól. hogy gyanakodnék. Jukie például… Noriko az osztálytitkár. – Milyen borzasztó egy alak vagyok – mondta aztán.

– Ez vi­ szont azt jelenti. – Igen. neki pedig jelzett. Hát igen. hogy higgadjon le. bőven volt alkalma Mimura Sindzsivel is szót váltani. Ó biztos kitalálna valami értelmeset. Logikus. akit Jositoki szeretett. – Félelmetes. még ha kérnénk is. Ha belegondol. amíg alszol. Milyen értelmetlen játék. talán nem fordul az illető ellenünk. de lehet. hogy mondjuk. Ám… – De én… – mondta – azt akartam. Ha ketten vagyunk. hogy legalább Mimura csatlakozzon hozzánk. hogy ha Sin­ [76] . elvágják a torkod. Legalábbis neki az volt a fontos. Noriko bólintott. magától értetődik. Noriko? – Persze hogy nem – mondta Noriko. Viszont túl jól van ki­ találva. Most nemcsak ön­ magáról volt szó. Lehet… megeshet.Súja sóhajtott. ugye. hogy Sindzsi állította fel Norikót. mind azonnal leléptek. a lányt. És… Sújának eszébe jutott. hogy nem akarlak e megölni téged. hanem Norikót is veszélybe sodorná. A legbiztonságosabb módszert válasz­ totta. épségben kimentse innen. hogy nem szívesen lenne velünk. hogy Nakagava Norikót. Mivel gyakran beszél­ getett Sújával. és te is meggyanúsítasz engem. nem biztos. – Várj! – mondta Súja. hogy attól. Mimura miatt még te sem aggódnál. mire Noriko felkapta a fejét. Engem is meggyanúsítasz majd egyszer. Bár személy­ től függ. Súja nyelt egyet. hogy helyes volt elmenekülni az iskola elől. És most Nakagava Noriko itt van mellette. hogy nincs bennünk ellenséges érzés. ha mi ketten együtt vagyunk. ugyanúgy. ezért már ennyivel is meg lehetne elégedve. – Igen. Végül is lehet. Végső soron nem lehet akárkit bevenni a csapatba. hogy akik előbb indultak. nagyon félelmetes. ha nem tudsz teljesen megbízni benne.

Noriko elgondolkozott azokon az eseményeken. de valahogy nem illett ide. Valószínűleg erre mondják. hogy nyakig ülni a csávában. mintsem hogy felszínesen tudott volna róla beszélgetni. hogyan lehetne megvalósítani. Be kellett látni. hogy meg akarlak ölni? [77] . Persze annyit tehet.dzsi ezt nem tette volna meg. hogy imádkozik. – Ühüm – Súja is halkan válaszolt valamiért. hogy felszólítják az „ellen­ séget”. hogy ő is fél. ölje meg őket. – Nem tudnánk Mimurát meg a többi megbízható embert va­ lahogy összeszedni? – folytatta Súja. Megint sóhajtott egy mélyet. Csak­ hogy most ez egyenlő lenne azzal. ne legyen ellenség. és meg is kérdezte: – Tőlem nem féltél? – Mi? – Nem gondoltál arra. és halkan megszólalt: – Nobu… Meghalt. és Súját túl közelről érintette Jositoki halála. kiáltozva járkálhatnának. amelyeken keresztülmentek. hogy Súja maga sem tudott rájönni. mint Jositokit. Beszélhettek volna az emlékeikről. A fejük feletti ágak között látszott a holdfénytől fáradtszürke ég. – Hát igen. – Mihez kezdünk mostantól? Noriko lebiggyesztett szájjal szótlanul billentette oldalra a fejét. Azután mindketten újra hallgattak egy ideig. Visszafordult Norikóhoz. de aztán nem szólalt meg többet. Ha mindenki barát lenne. hogy Noriko gondolkodik. és ők ketten nem tértek volna magukhoz a kábulatból. Az igaz. – Az… – Egy darabig úgy tűnt. Legalábbis akkor ott nem. Aztán eszébe jutott valami. akkor mindkettőjüket lelőhették vol­ na.

hogy ő. Talán azért. szerelmes levelet kapott. nem baj. a Siroivai Középiskola rock’n’roll sztárja. lehet. és meg is őrizte. és soha nem volt álom. – Nem láthatsz bele az emberek lelkébe. mosolyod nekem szól. hogy álmodtam. nem álom. de mintha Noriko szeme elkerekedett volna. hogy becsaptam magam. de aztán folytatta – mert… már régóta figyel­ lek. hogy szeretlek téged. mert megtetszettek neki a versszerű mondatok. de fordulj meg. – Tudod? – Igen. hogy egy nap mosolyogni láttalak. Súja egy kicsit elgondolkodott. Asz­ talfiókjába volt bedobva egy áprilisi napon. ismeretlen feladótól érkezett szerelmes levelet. Te mondtad az előbb. amikor azt hittem. hogy te biztosan nem csinálsz ilyet. vagy ahogy jelenleg nevezi magát (néha mások is őt). tudom… – Noriko egy pillanatra megszakította a mondandóját. Az arcáról valószínűleg fá­ radtságot lehetett volna leolvasni. Lehet. Normális körülmények között vagy akár a jelenlegitől épp csak kicsivel romantikusabb helyzetben talán valamivel sza­ batosabban fogalmazott volna. Úgy kezdődött. ha csak álom. nem lehetett álom. hogy igaz legyen. azt tudom. Súja belenézett Noriko arcába. Mindenesetre ez Sújának eszébe juttatott egy világoskék bo­ rítékban.” [78] . De ez a többi levélnél mélyebb benyomást tett rá. a Kölyökliga volt beállózsenije. és csak azután szólalt meg. mert csak a holdfény világított. Nem ez volt az első alkalom. Majd így folytatódott: „Soha nem volt tévedés. Nem mese. hogy „Nem kell. – Dehogynem. ami­ kor nevemen szólítottál”. de nem lehetett tévedés. kérlek. – Te nem tennél ilyet.Nem látszott jól.

Ezért muszáj segítenem neked.” Ezt sem tette meg. aki a világoskék borí­ ték szavaival élve nem fog „megfordulni” a kedvéért. Megint Jositoki valamikori szégyenlős arckifejezése jutott eszébe. Ha lesz „majd egyszer”. hogy ő maga Sintani Ka­ zumi után futott. Hogy beszéljen-e Jositokiról. és ez a költői megfogalmazás is közel állt hozzá… Vajon tényleg? Sújában egy pillanatra felötlött. És benned leg­ alább megbízom. de nem tette meg. – Azért szerencse. A többi lány meg persze ez a szerelmes levél sem izgatta különöseb­ ben. Nem hagyhattalak magadra. volt a fontos. – Aha – bólintott Noriko. hogy most rákérdezzen a le­ vélre.Noriko küldte azt a levelet? Súja emlékezett. De… most meg mihez kezdjenek? [79] . és nincs is joga ilyen témát felhozni. amit majd egyszer kényelme­ sen meg kell beszélniük. Most nem arra kel­ lett rájönnie. Ha valaki nem bízik egy olyan helyes lány­ ban. lévén. Egy olyan lány után. És most számára „a lány. akinek ő tetszik. aki tetszik nekem. hogy őt megvédje. Meg­ nyugtató volt. van egy lány.” Most viszont Noriko kérdezett. hogy az írás ha­ sonlított Norikóéhoz. hogy a borzalmas körülmények ellenére még képesek egymásra mosolyogni. mint te. Nem túl alkalmas rá az idő. „Súja. „Te vagy az a lány. hogy ki az. – Megsérültél. akit Kuninobu Jositoki szere­ tett”. Ez olyasmi. Noriko mintha halványan elmosolyodott volna – kis igyeke­ zettel Súja is magára erőltetett egy viszontmosolyt. Ez csak természetes. – Te nem félsz tőlem? Miért segítettél nekem? – Hát mert… Súja megint gondolkozott egy pillanatot. az. az magára vessen. hogy legalább mi ketten együtt vagyunk – mondta Súja. akit a legjobb barátom szere­ tett.

akkor is jobb egy jól szemmel tartható hely. amelyik Sújához került. betárazva. ezért el sem kellett olvasnia a mel­ lékelt használati utasítást. Keressünk egy nyugodt helyet. hogyan kell ke­ zelni. amely sem ehhez az országhoz. Az iránytűt. 17. Ez lesz minden idők legborzasztóbb tájfutása – suhant át agyán a gondolat. – Akkor menjünk még egy keveset. Látta már korábban ennek a fegyvernek a másolatát. Ez igazi kihívás. Hason­ lóan a Program többi fegyveréhez. bármilyen hülyén hangzik is. [80] . Még azt is tudta.) a holdfényben úszó. jobb kezében pedig a hátizsákban talált kisméretű auto­ mata pisztoly. amelyet szintén most kapott. mint az. [Maradt 38 fő] 11 Numai Micuru (fiúk. mire készülnek mások. Elöl hagyta a térképet. Volt hozzá egy doboznyi töltény is. vagy más ellenséges államhoz nem csatlako­ zott. Még ha megpihennek is egy ideig. de a célnak megfelelt. Vállán a neki osztott hátizsák és a saját táská­ ja. sem az Amerikai Bi­ rodalomhoz. hogy kigondoljanak valamit. az iránytűt és a zseblámpát. (Egy kilenc milliméteres Walther PPK. de a bal kezében még ennél is fontosabb dolgot tartott. A pisztoly érintése megajándékozta némi biztonságérzettel.) Erősen tartotta a markában. óriási mennyiségben és hihetetlenül olcsón importálták egy harmadik országon ke­ resztül. Nem tudhatja. Nekik legalábbis észnél kell lenniük.Súja mindenesetre elkezdte összepakolni a csomagokat. anélkül is jól tudta. hogy a ravasz meghúzása előtt szük­ ségtelen felállítani a kakast. Ugyanolyan olcsó bá­ dog. A mos­ tani játékban kiosztott fegyverek között nyerő húzás. csupán tíz méter széles tengerparti sáv és a minden átmenet nélkül magasodó erdő hatá­ rán lopakodott. – Bírsz még gyalogolni? – Igen.

Viszont előfordulhat. Mert a mai Kirijama Kazuót bizo­ nyos értelemben Micuru hozta létre. [81] . és azok erejéből ítélve tudta.Mielőtt megkérdőjelezhetetlen vezetője. Ha akarná. amelyen ez állt: „Ha ez tényleg sziget. ettől a kötelék nem lett gyengébb. ez a rend megőr­ zésének záloga. hogy így működ­ nek a dolgok. Nem volt gonosz. hogy a többi iskolában nincs számottevő ellenfél. Különösen Numai Micuru és Kirijama kapcsolata volt rendkívüli. tanulásra képtelen.) Micuru indulása előtt több mint negyven perccel el­ hagyta volna a termet. Már amennyire Micuru tudja. a déli csücskében várlak. 6. de Kiri­ jama Kazuo – legalábbis az általános iskola végéig – nem volt „rossz gyerek”.” Persze ebben a játékban csak magadra számíthatsz. Ő pedig soha nem mulasztotta el ilyenformán igazolni magát. Ezért aztán nem meglepő. Természetesen ő ezt nem ezekkel a szavakkal gondolta végig. De a „Kirijama családot” elszakíthatatlan kötelék tartot­ ta össze. Élénken emlékszik a napra. csak éppen a hátrányos családi körülmé­ nyek között felnőtt. hogy őt néhányan itt még nem ismerik. átadott neki egy fecnit. Akkor történt. semmiféle tehetség­ gel nem rendelkező fiú számára a balhék jelentették az egyet­ len önigazolást. Hiába a bélyeg. Persze korábban a városbeli ki­ sebb gyülekezőhelyeken már összefutott néhánnyal. Kizárólag az erő volt az értékmérő. Királyból csak egyre van szükség. Erről persze a Nanahara Súja-féle hétköznapi diákoknak halvány gőzük sincs. de meg volt róla győződve. hogy első nap a középiskolában a város többi általánosából érkezők közötti „fejesek” legyűré­ sébe fektette az energiáját. Kirijama Kazuo (fiúk. Micuru általános iskolás kora óta meglehetősen „rossz” volt. sem tudná elfelejteni. amikor először találkozott Kirija­ ma Kazuóval. ez a sza­ bály. amikor az évnyitó és a teremben tartott eliga­ zítás után éppen az utolsót intézte el a biztonság kedvéért ke­ zelésbe vett két-három „fejesből”. hogy ők a „rosszak”. annyira fris­ sen él benne találkozásuk emléke.

Hirtelen elengedte az eddig magasban tartott fiút. Egy dolgot első pillantásra meg lehetett róluk állapítani: hogy az övéhez hasonló életet élnek. aki leesett a földre. Feltehetőleg azt akarta ezzel tudatni. Négy. Olyan volt. ahol senki sem jár. A srácnak már kék zúzódás díszítette a szemöldökét. – Válaszolj! Ebben az iskolában én vagyok a legerősebb. mint az őrültek kacaja. öcskös – szólt Micuruhoz az egyik baljós mo­ solyú pattanásos. hogy a fiú nem válaszol.A rajzterem előtt ragadta mellen. és még maga­ sabbra akarta emelni. és a szeme sarkában mintha könnycseppek gyülekeztek vol­ na. Ezen a kissé „langyos” beszóláson mind a négyen felröhög­ tek. nála sokkal magasabb gyerek vette körül Micurut. de előbb szavát kellett adnia. folytatta vaskos szájával formálva a szavakat. Egy másik. Nem volt vele semmi probléma. – Azt kérdeztem. hogy megértetted-e! – rivallt rá Micuru. de nem is tudott volna a nyomába eredni. hogy most már elengedheti. Két pofonnal el is volt in­ tézve az egész. akinek szőkésbarnára festett haja a válláig ért. A begombolatlan állógallérra tűzött jelvényeik szerint harmadi­ kosok voltak. de akkor észrevette. hogy az az ő háta mögé néz. Megfordult. és kente a falhoz. Felfogtad? Micuru ideges lett. – Meg-meg. Velem meg ne próbálj keményked­ ni. – Nem tetszik nekem ez a kisfiú. Rögtön el is szaladt. – Nem szabad ám bántani a gyengébbeket. oké? A fiú fejét rázva mutatta. közben bivalyerős bal kezével megemelte. – Meg kell büntetnünk. [82] . – Figyelj csak. – Remélem. hogy eszébe sem jutna. Újra felhangzott a nevetés. megértetted.

hogy hátul a fejét valami meleg nedvesíti be. Beleszédült.Mielőtt Micuru belerúghatott volna az előtte álló pattanásos­ ba. Még hogy rá hasonlítanak. és a szemben lévő pattanásos hirtelen képen rúgta. Aztán a jobb csuklóját a földre szorították. nagy tévedés. de nem foglalkoztak vele. Micuru fenékre esett. [83] . De lehetett. – Undorító! – mondta valaki. Torkát nem tudta némaságra bírni. a kö­ zépső ujjának is vége lett. Soha nem tapasztalt még ilyen erős fájdalmat. Micuru arra gondolt. Az előbbi ka­ cagás hallatszott. Négykézlábra állva próbált feltápászkod­ ni. – Na. Kevés volt az esélye. Micuru megint felüvöltött. Érezte. ami a gyomrában volt. hogy egy tanár arra jár. hogy ezek nem normálisak. – Ne… Hagyjál… Már minden büszkeségét félredobva könyörgőre fogta. Ő maga választotta az elhagyatott helyet. de most a jobb oldali rúgta hasba. már nem tudott mit tenni velük szemben. és egyből kiadott mindent. Micuru felnyögött. ahol megrendszabályozhatja az évfolyamtársait. ezeknek van valami fejlövé­ sük… Most a középső ujját állították készenlétbe. amelyiknek az előbb még ő nyomta neki az évfolyamtársát. A cipőtalpba erő gyűlt. csak még egyet. … Ez nem lehet… Nem lehet…. „A francba – gondolta –. Ekkor érzett Micuru életében először mindent átható félel­ met. az egyikük szép módszeresen felhajtotta a muta­ tóujját. ha külön-külön próbálkoznának…” De ezen hiába elmélkedett. beszari egy banda… Nem tudnának legyőzni. a bal oldali váratlanul kirúgta alóla a lábát. Ugyanazzal a hanggal kísérve. Kitört az első foga – a halántéka pedig annak a falnak vágódott. és beszorította a bőrcipő talpa alá. és Micuru ujja utálatos hangon megroppant.

biztos rajzolt valamit. Azt hiszem. hogy nem balhézik. de mit keresett az évnyitó napján a rajzteremben? Jó. és ez a csendre intés is valahogy hülyén hangzott. A kis termetű fiú laposra verte a négy harmadikost (szó szerint. és mozdulni sem bírtak). – Te meg mit akarsz? Elsős vagy? Mit keresel itt? Na? Mondd csak még egyszer. de nem furcsa ez egy kicsit? Ettől függetlenül az előbbi pattanásos odament hozzá. majd megállt előtte. ha orvoshoz megy. mit motyogtál az előbb?! Na? Ezzel kiverte a fiú kezéből az ecsetet. Micuru továbbra is le volt szorítva a földre. aztán odament Micuruhoz. majd annyit mondott csak. Mivel szótlan és komoly volt. tuti. hogy ezzel a sérüléssel jobban teszi. Kezében ecset. Máshon­ nan költözhetett a városba. egy ideig szótlanul nézte. Micurut különösebben nem is érde­ kelte. és nem érdemes rá időt fecsérelni. akkor történt.Végre. Az osztálytársa. mert senki nem ismerte. a padlón he­ vertek. Micuru egy pillanatig azt hitte. Sötétkék festék fröccsent szerteszét a padlón. hogy egy tanár volt bent a rajzteremben. Azzal vissza is ment a rajzterembe. hogy a nemes vonású képéből ítélve valami gazdag család gyereke lehet. – Nem maradnátok csöndben? – szólt egy szintén csendes hang. A fiú aki ott állt. onnan nézett a hang irányába. Csakhogy akkor sokkal hamarabb közbelépett volna. A fiú lassan a pattanásosra emelte a fejét. nem volt nagydarab. Látta ezt az arcot az eligazításon. Azt állapította meg róla. hanem inkább félelme­ tesen jóképű. Igen ám. Kivágódott a rajzterem ajtaja. nem kell tovább magyarázni. [84] .

Meg sem kellett mérkőzniük. mint amit a kezdő bokszoló érezhet. ahol a jó haverok összegyűlnek. önkényesen ment be a rajzterembe festeni. amint elkészült vele. Kirijama Kazuónak szol­ gált. Egy zsenit látott. Senki meg nem mondta volna róla. Másrészt Micuru tudta róla. Merthogy a kedvenc mangájában is így volt. De Micuru soha többé nem láthatta ezt a rajzot. (Különben a kép az üres udvart ábrázolta a rajzterem ablakából. de ezek szerint valamennyire [85] . annyira jól ki volt dolgozva. hogy biztos hírhedt volt már az általános­ ban is. Kirijama Kazuo egyedül intézte el azt a négyet. és egyszer csak test­ közelben láthatta magát a világbajnokot. hogy egy elsős középiskolás műve. vagy a gyanús dolgokkal üzletelő dí­ lerhez… Ő maga inkább a verekedésekre specializálódott. Kirijama Kazuo rejtélyes figura volt. ahol a lo­ pott árut felhalmozzák. ha a hatos mérkőzésre bejut. Királyból csak egy kell. csak annyit mondott. hogy aznap. Attól fogva Micuru ennek a fiúnak. Hol tanulhatott meg egyáltalán így verekedni? Amikor Micu­ ru rákérdezett. Akkor karate. Kirijama elbűvölte Micurut. de azért ezeket a helyeket is ismerte. Ezt már jó régen leszögezte ma­ gában. aki pedig nem az. amikor először ta­ lálkoztak.vagy valami más bajnokságon győzött? Erre is nemleges választ kapott. amilyet még azelőtt soha… Olyasféle meglepetés volt. hogy olyasvalamit látott. titkos helyekre.Micuru viszont jó darabig a padlón ülve bambult a négy fet­ rengő irányába. Kirijama mindig kifejezés­ telen arccal jött a nyomában. annak szolgálnia kell őt. Teljesen meg volt döbbenve attól. De va­ jon miért? Micuru meg is kérdezte. hogy egyesével még elbánna velük. hogy épp ahhoz volt kedve. de Kirijama csak annyit válaszolt. akikről ő azt gondolta.) Micuru elkalauzolta Kirijamát különféle helyekre. hogy tanulta. mivel Kirijama azonnal kidobta a szemetesbe. aki tíz év alatt jó. de tagadó választ kapott. Ezt a kiismerhetetlen oldalát is beleértve. és ennél többet sehogy sem lehetett kiszedni belőle. Erre Micuru pu­ hatolózni próbált. Presszók­ ba.

Kirijama egy pillanat alatt mindet a földre küldte. Ráadásul Kirijama képességei nem merültek ki ennyiben. Belőle biztos nagy ember lesz… Olyan nagy. sőt egész Csúgoku és Sikoku térségében is csúcskategóriás cég vezérigazgatója volt. Micuru megálla­ pította. aki bokszolóbajnokot nevelt. egyszer sem fordult elő. Okos volt.) Nem tudta.azért érdekelte. Micuru el volt tőle ragadtatva. hogy tényleg van olyan. lehet. A ki­ rály és… hű tanácsosa. és meg is valósította. Szóval… én és Kirijama végig elválaszthatatlanok voltunk. Kirija­ ma azt az egyet megtagadta tőlük. hogy a szüleinek van-e egyáltalán fogalmuk arról. aztán megkérdezte Kirijamát. A többi osztálytársról nem tudhatja. mint az edző. (Mióta együtt voltak. bármihez fogott. de az előzmények miatt lehetetlennek tartotta. Micuru vívódott rajta egy keveset. Egyszer pedig belefutottak egy verekedésbe. nem? – Ezek után Mi­ curu sem foglalkozott többet a témával. a négy.) Ennek tetejébe Kirijama apja a tartományban. aki csak annyit mondott: – Nincs ezzel semmi baj. hogy reagálnak majd. hogy a mostani körülmények dacára Kirijama és ők. Amikor mondjuk egy kocsma raktárába törtek be. Micurunak egyszer eszébe ju­ tott. szórakoztató. hogy a házukba (ponto­ sabban villájukba) beléphessenek. sőt még gimnazisták is voltak ott. hogy elcsípték volna a rend­ őrök. feltűnően jól csinálta. más iskolából valók. és minden rosszat véghezvittek. mit csinál a fiuk. Voltak helyzetek. de lehe­ tett érezni a viselkedéséből. amilyet én még elképzelni sem tudok. Miközben Kirijamát megtették a banda fejének. aki királynak születik. hogy nem a legjobb csupa rosszra tanítani egy „fiatalurat”. hogy talán nem kéne ilyen balhékba belevinniük. ügyes tervet ötlött ki. Nem volt mitől félnie. Emiatt csúsztatott oda nekik Kirijama egy[86] . amelyeket az ő se­ gítsége nélkül Micuru nem úszott volna meg. Olyasféle örömöt érzett. a „család” tagjai egy­ mást gyilkolják. (Nem mondta ki. laposra verten kívüli felsőbb évesek. de akár­ honnan nézzük is.

hogy az ő fejé­ ben már rég összeállt a megoldás. A diákegyenru­ ha alatt már az egész testét elöntötte a hideg veríték. és rövid. Nagy nehezen felmászott a tetejére. és kitéve magát a holdfénynek. Az iskolától délkeletre fekvő település felé tűnt el. és szökhetnek meg innen? Ha Kirijama Kazuo egyszer beindul. és mászni kezdett. mintha valami dinoszaurusz vagy szörny bújt volna meg ott. odament a sziklához. Ahogy dél felé haladt. majd elhagyta a part és az erdő talál­ kozásának vonalát. mi van mögötte.) lehetett. csak egyszer vett észre egy em­ beri alakot. Nem messze. mit neki egy kormány? Ilyeneken gondolkodott. dauerolt hajából izzadság csurgott a homlokára.egy üzenetet. így nehezen haladt előre. A kő hűvös és sima tapintású volt. ráadásul a pisz­ toly a jobb kezében és a csomag a vállán akadályozták. jobbra a tengerpart nyugat felé elkanyarodott. mint Micuru. már ott feküdt Tendó Majumi és Akamacu Josio holttes­ te. míg dél felé tartott az iskola felől. egyre kevesebb lett a rejtőzködésre al­ kalmas hely. a túloldalán pedig folyatódik [87] . Ez itt a Szeto-beltenger valamelyik szigete – ez az egy biztos. Olyan volt. nem lehetett látni. valószínűleg Kuramoto Jódzsi (fiúk. Ahogy kilépett az iskolá­ ból. és Micuru egyre feszültebb lett. A játék elkezdődött. hogy nem félt. Persze nem mondhatnánk. Semmi kétség nem fért hozzá. és az alatt a huszonöt perc alatt. Gondosan körbenézett. hogy ők ki­ szabaduljanak innen. hogy a szikla csak három méter széles. A tenger felé fordulva a sötét víz vonalain túl kis fénypontok jelezték szigetek vagy netán még nagyobb szárazföld helyét. és akkor látta. Mit számítanak most a többiek? A lényeg. Megkapaszkodott a meredek lejtőn. 8. A szikla jóval magasabb volt. amelynek csak a háta lóg ki. Micuru mindenekelőtt a Kirijama által kijelölt helyre igyeke­ zett. és a kanyar közepén egy rücskös szikla nyúlt a hegyről keleti irányba a tengerbe. Hogyan vághatják át azt a Szakamocsit.

A harmadik. egy kődarabon ült. hogy lemásszon a másik olda­ lon. az Kuronaga Hirosi (fiúk. de minden bizonnyal Kanai Izumi (lányok. és az eget szemléli. ezért nem lehetett jól látni. Leeresztette a fegyver csövét. mint amilyet a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójában használnak. Feketének látszottak. 10. Aki a hátán fekszik. Ahogy egy bokszoló mérkőzés után [88] . akkor ezek a tócsák kétségkívül olyan kar­ mazsinpirosak lennének. Micuruhoz hasonlóan a Kiri­ jama család tagjai. Semmit sem értett. a szokásos higgadt tekinteté­ vel nézett fel Micurura. Nekiindult. hogy Kirijama lábánál három kupac hever. Mi… mi ez… – Ez a déli csücsök. hogy ha a nap fé­ nyében látná őket. 5. 9. csak reszketni kezdett.). Miköz­ ben megfordult. Azok a kupacok emberek voltak.) volt az. Meresztgette szemét a sötétségbe. Kirijama hátrasimított hajával. aki az oldalán összegömbölyödve. A háta mögül jövő hirtelen hangra azonnal felpattant. És a három test alatt egy-egy tócsa volt. reflexszerűen felemelte a jobb kezében tar­ tott pisztolyt… Fellélegzett. de természetesen Micuru tudta. – Micuru.). egy matrózblúzos lány hason feküdt. Kirijama Kazuo volt ott a szirt egy kiszögellésének árnyéká­ ban. az Szaszagava Rjúhei (fiúk.a homokos part. Micuru megkönnyebbülve szólította meg: – Főnök! De… Észrevette. Semmi kétség.

Rjúhei mellén lévő jobb keze az alkarja hosszúságában félkört írt le. mire gondol a másik ember.magára ölti a melegítőfelsőt. [89] . hogy az Aka­ macu Josio-félék seggét rugdalja). egyszer csak felfigyelt rá. Kuronaga is és Szaszagava is. – E-e-ezek meg? – Micuru álla remegett. hogy vala­ mi iszonyatosan nyálkás dolog terjeng körülötte. Micurut elkábította a vér szaga. A vér szaga. Nehogy már… Micuru nem hitt a fülének. és Kirijama a kapcsolatain ke­ resztül intézkedett a rendőrségen az érdekében. amit még a tanteremben érzett. A kisujja és a gyűrűsujja elmerült benne. Kuronaga Hirosi semmiben nem volt különösebben jó. csak a fejével bólintott. Jóval töményebben érezhető. Hát igen… Mit lehet tudni. Ezért én tettem meg velük. és beletoccsant a pocsolyába. Más a mennyiség. rendkívül hálás volt neki. de aztán hirtelen Ki­ rijamára támadtak. Egyszóval ennyire kispályásak voltak. Hogy ez a két fiú elárulja Kirijamát?… Míg ezen gondolkodott. Aztán lehet. de amióta egyszer az öccsét elkapták bolti lopásért. hogy Kuronaga is és Szaszagava is félt. anélkül vette a vállára az egyen­ ruha kabátját. Leg­ alább egy fürdőkádnyi vér van itt szétlocsolva. A megjelölt helyre még eljöttek. Vér. – Ezekkel me-eg m-mi? – Ezek? – Kirijama a teljesen egyszerű (de márkás) egyenes orrú cipője hegyével megbillentette a közelében fekvő Sza­ szagava Rjúhei testét. Szaszagava Rjúhei pedig egy erőszakos szájhős volt (néha csak nagy nehezen lehetett megakadályozni. csak hozzácsapódott a bandához. – Meg akartak ölni. és mindketten becsavarodtak. mint Kuninobu Jositoki véréé. de ennek fejében totális hűséget fogadott Kirijama Kazuónak. hogy megölik. hogy az ujjába belebújt volna. és ez a hangján is ér­ ződött.

fö-főnök? Kirijama bólintott. Viszont annyira azért nem volt hülye. főnök. illetve a városi tanácsadó testület tagjai semmiféle valós hatalommal nem rendelkeztek. De egyáltalán nem volt nagyra magával. Micuru egy kicsit elbizonytalanodott. hogy belebolonduljon egy rangján felüli csajba. de igye­ kezett valahogy mégis folytatni: [90] . Neki­ megyünk Szakamocsinak és a katonáknak. – Véletlenül épp erre járt. Nyo­ masztotta ez a tekintet. mint Kirijamá­ éknak. hogy hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Hiszen maga a főnök mondja… Rögtön magyarázkodni kez­ dett. azért a város öt leggazdagabb családja közé tartoztak. Micuru félbeszakította a mondandóját. Viszont Kirija­ ma biztos kitalált már valami módszert. szúrós szeme rajta nyugodott. nem? Én benne vagyok… Persze a tiltott zónának köszönhetően ínár meg se lehet köze­ líteni azt az iskolát. aztán igyekezett meg­ győzni magát. A nyelve nehézkesen forgott. hogy Kirijama a fejét rázza. ezek csak névleges posztok voltak). A f-fenébe ezzel az idióta játékkal. a Ka-kanai… Kirijama kérlelhetetlen. – De én nem va-vagyok olyan. A hason fekvő Kanai Izumi apró termetű. és ha nem ment is nekik olyan jól. és még Micurunak is tetszett egy időben. – Ka-kanai is… Kanai is meg akart ölni. – Fö-főnök. és saját maga keresett választ a kér­ désére. Apja képviselő a városi tanácsban (na jó. mert észrevette. helyes lány volt. Szakamocsi megmondta.Csakhogy Micuru szeme a harmadik holttestre szegeződött. És most a Kanai… Micuru nagy nehezen megszólalt. ebben a szélsősége­ sen központosított bürokratikus államban a városi tanácsno­ kok. eszembe se ju-jutna me-meg­ ölni t-téged.

– Hogyhogy bá-bármelyik jó? Kirijama kicsit kinyújtotta a nyakát. Nem értette. furcsamód nagyon szomorúnak tűnt. 14. Aztán rájött. és különös pírnyakat vetett a szabályos arcra. nem volt itt. és amikor ennyit megtudott. Cukioka Só (fiúk. és mi nem. Ahogy így beszélt. Micuru egyre kevesebbet értett az egészből. de maga a tény rendkívül baljós érzéssel töltötte el. Ebben a testtartásban folytatta: – Néha nem tudom. hogy bármelyik jó. hogy miről beszél. és sokáig tart neki eljönni idáig. és… Kirijama megszólalt: – Elmondhatom? – mire Micuru megint félbehagyta a beszé­ det. Pedig nála hamarabb ment ki… Miért nem…? Természetesen lehet. Fogalmam sincs.– Vagy kiszökünk innen. Legalábbis így hallatszott. vagy netán már idejövet valaki elintézte. Mintha valami hiányozna. – Én arra gondoltam. Kirijama folytatta.). Próbálta volna Kirijama sze­ méből kiolvasni. hogy mi az. aki hozzá és az itt fekvő Szaszaga­ vához és Kuronagához hasonlóan elvileg a „család” tagja volt. – És most is úgy van. és megemelte az álfar a sötét ég felé fordítva. valami egészen más suhant át az agyán. mi a helyes. de az az arcára vetülő árnyékban továbbra is csak higgadtan fénylett. Erre Kirijama folytatta. nem? Keresünk egy hajót. hogy csak fél. – Mindenesetre… [91] . A hold világított. de Micuru csak pislogni tudott rá.

Végig úgy volt vele. amikor meggyó­ gyultak a törött ujjai. És attól fogva Kirijama szavai mintha allegro jelzést kaptak volna. szembeszállok Szakamo­ csival. Nem igaz… Ez nem lehet… Nem akarta elhinni. szóra­ koztató. és ő a hű tanácsosa. ami már régóta foglalkoztatta. és ő maga ezt valamiféle rendíthetetlen csapatszellemnek fogta fel. – Idejöttem.Visszafordult Micuruhoz. Most Micurunak eszébe jutott az a dolog. Kirijama részéről pedig az iránta gyakorolt kegyet je­ lentette. Csakhogy… Micuru végre rájött: mi van. [92] . el akart menekülni. – És feldobtam egy pénzt. Kirijama mostani hajviseletét. és hagyta porosodni valahol az elméje egy szegletében. hogy Kirijama számára ez csak szórakozás volt. hirtelen felgyorsultak. Tényleg. sokkal félelmetesebb meg minden…” Kirijama azóta nem változtatott rajta. Lényegte­ len dolog. mert Kirijama a ki­ rály. igen. egyszerű tapasztalatszerzés. ez nem lehetett igaz. Ha fej. hogy ők folyton Kirijamával voltak. de Micurunak ez volt Kirijamához fűződő kapcso­ latának egyik jelképe. főnök. Igen. És mert ez részéről örökké tartó hű­ séget. hogy nem fontos. hogy ilyesmivel nem is törődik? De nem csak erről van szó. ha egyszerűen csak nem akarta fárasztani magát a haja megváltoztatásával? Annyira el van foglalva más dolgokkal. amikor Micuru végre rájött. érzelemmentes. a Kanai meg itt volt. Micuru nagyot nyelt. hogy „Nincs ezzel semmi baj. ő maga mondta egyszer. Igaz. vagy csak. nem?”. csak tapasztalatszer­ zés. Hogy mi volt az? Egyszer sem látta Kirijama Kazuót mosolyogni. a hátrasimí­ tott frizurát még ő javasolta neki akkortájt. ha pedig… Még be sem fejezte. én meg elkaptam. de lehet. „Úgy jobb lenne.

a partnak ütődő hullámok hangja morajlott. de ez a hang. Mivel Kanai Izumit. ujjnyi lyuk tátongott. Vagy nem. amikor percenkénti kilencszázöt­ ven lövedék sebességgel gyullad be a puskapor. hogy egy-egy konzerv is belefért volna. üres tér… Lehet. Persze teljesen más­ ról van szó. A szeme valahova a Sarkcsillag tájára szegeződött. amely a játék kezdete óta felhangzott a szigeten. ez volt az első fegyverropogás. nagyon ha­ sonlított egy régi írógép kopogására.A következő gondolata pedig talán még közelebb járt a lé­ nyeghez. Az egyenruhája alatt. amilyet a régiségboltok­ ban lehet találni. az annak idején eltört ujjára) összpontosított. a sötétség nem jó szó erre. nehezen ész­ revehetően. csakhogy addigra már rázkódni kezdett a Kirijama vállára vetett kabát. a hasától a melléig négy. Összes idegszálá­ val a jobb kezében lógatott Walther PPK ravaszán tartott mu­ tatóujjára (igen. a teljes semmi. [93] . …Kirijama tényleg okos. Micuru kezében megmoccant a Walther PPK csöve. de a lelke mélyén valójá­ ban egy számomra felfoghatatlan. A tenger felől jövő fuvallatba keveredett a vértócsákból fel­ szálló vérszag. Szinte jólesően ropogó hang hallatszott. mintha mindenfélén gon­ dolkodna. Micuru még állva maradt. olyan erős volt aznap a hold fénye. Szaszagavát és Kurona­ gát is késsel ölték meg. Egy idétlen fémeszközzel – egy Ingramm M10-es géppisz­ tollyal (mintha egy piskótásdobozra fogót szereltek volna) – a kezében Kirijama folytatta: – Ha írás. bár azt valószínűleg nem is láthatta. mély sötétség uralkodik. illetve igazából talán azt is tette. hogy Cukioka Só rájött erre? De ezen már nem volt ideje gondolkodni. meg úgy tűnt. A Walther PPK-t szorongató jobb keze csípője magasságában himbálózott. akkor belemegyek a játékba. A hátán viszont két akkora lyuk volt.

amit a világon tudni lehet. Kirijama jól ismerte ezt a megmagyarázha­ tatlan érzést – nem fájdalom és nem is viszketés. a sebet okozó rendkívüli bal­ eset következtében majdnem meghalt. és azokról a finom idegsej­ [94] . hogy végül is nem veszít semmit. Nem csoda. illetve úgy volt vele. évente csak egy-két alkalommal je­ lentkezik. pontosabban egy kicsivel halánté­ ka mögé helyezte. oda­ ment Numai Micuru holttestéhez. hogy tükörbe nézzen. közvetlenül a szüle­ tése előtt fúródott a koponyájába. Micuru hasra vá­ gódott. Mikor a teste elterült. amely igen ritkán. milyen is az. mire ő akkora lett. Mindez még régen történt és ti semmit sem sejtett: nem tudta. és persze azt sem. Ő. Idegenek számára ez úgy tűnhetett. Hamar vissza is húzta a kezét. Kirijama Kazuo egy darabig némán ült.Mintha csak ezekre a szavakra várt volna. De nem úgy volt. speciális nevelésének hatására ennyi idős korára már mindent tudott. a feje egy kőbe ütődött. Lelkiismeret-furdalást vagy gyászt. mert annak a sebnek a nyoma már szinte teljesen eltűnt ad­ digra. ennek az egy érzésnek az okát mégsem tudta. és egyetlenegyszer épphogy öt centit visszapattant. Nem mintha érzett volna valamit. aki a „szülei” alapos. mint­ ha egyszerűen csak a hátrasimított haját igazította volna meg. Csak kíváncsi volt az emberi testre azután. ha megtudja. hogy ami­ kor még az anyja hasában volt. egy furcsa érzés. Mintha meg akarna bi­ zonyosodni valamiről. amelyet egy hírneves orvos és az apja folytatott az éles szilánkról. és jobb keze ujjával óvato­ san megérintette a szitává lőtt testet. hogy belement a golyó. hogy anyja azonnal belehalt sérüléseibe. amely a baleset sorín. azután ugyanezeket az ujjakat hirtelen a bal halántékára. esetleg együttérzést – ezek közül az érzelmek közül egyiket sem érezte. Aztán felállt. Arról a párbeszédről sem tudott. és amelyhez a rá következő reflexszerű érintés szo­ rosan hozzátartozik.

amelyet Kazuhiko kezébe adott.tekről sem. Szakura jobb és Kazuhiko bal keze egymásba fonó­ dott. Az orvos hamarosan meghalt a mája miatt. hogy „az északi végében”. A sziget Kirijamáékkal ellentétes oldalán. az állt (a „Mi most meg fogjuk ölni egymást” mellett). a hullámok párája pedig a fújdogáló szellőn táncolt fel. hogy számára az efféle tudatosítás eleve lehetetlen volt). bonyolult okok következtében szintén nincs már az élők sorában. Kirijama Kazuo most. hogy ő.) ennek a fűvel benőtt sziklaszirtnek a szélén ültek egymás mellett. nem fordult elő vele. sem együttérzést nem érzett. Tulajdonképpen szerencse. Kirijamának magától értető­ dő volt. sem gyászt. de benne nem is tudatosult különösebben (elmond­ hatjuk. így volt idejük kettesben be­ [95] . amelyet a vágatlan fű koronaként borított. Ogava Szakura (lányok. hogy nem ütközött az irány Kirijamáékkal. 21. [Maradt 34 fő] 12 tengerbe. Szakura papírján. Mióta csak a „világra pottyant”. szóval az „igazi” apja. Ahogy Kirijamáék a sziget déli csücskén beszéltek meg találkozót. A tetején egy kis fennsík terült el. hogy valaha bármit érzett volna.) és Jamamoto Kazuhiko (fiúk. Így nem maradt senki. és az apja. Numai Micuru és másik három társa holtteste előtt sem lelkiismeret-furdalást. A hold világította meg őket. A lábuk a tenger felé ló­ gázott. és egy magasan kiemelkedő sziklaszirt tartott a Nagyjából húsz méter magas volt. aki mesélni tu­ dott volna neki ezekről az eseményekről. 4. A két irány­ tű is. Egyetlen dolog volt csak biztos. amelyeket az orvos (aki büszke volt a tökéletes műtétre) óhatatlanul kiemelt a szilánkkal együtt. az északi részen meredek volt a domborzat. Körülöttük hevertek a hátizsákok és csomagjaik. A part­ hoz verődő hullámok zaja a sziklán keresztül feljutott oda is.

A nagy szárazföld talán Honsú. Lehet. hogy van köztük velük egyidős. igen – válaszolta Kazuhiko. valahonnan messzi­ [96] . és maga elé nézett. és egy kis ideig összeölelkeztek. látta Tendó Majumi és Akama­ cu Josio holttestét. Magas volt. és beazonosított egy kis fekete pontot úgy kétszáz méterre a parttól. amikor végre megérkezett Kazuhiko. Kazuhiko nadrágjának övébe egy Colt 357-es Mag­ num revolver volt tűzve. A szigeteken és a szárazföldön is fényfoltok égtek. ame­ lyet más hajó bocsátana ki. de számukra már elérhetetlen világ volt. mint egy seb­ zett kismadár. A hold fényében feketéllett a tenger. Más lányokéhoz mérten elég rövidre volt vágva a haja. Hajnali fél négy lesz nemsokára.szélgetni. akik szökni pró­ bálnak Ez a Szeto-beltenger. ez a test úgy reszketett. úgyhogy levette a szemét arról a fekete pont­ ról. ahol máskor éjjel sem áll meg a hajóforgalom. Amikor kilépett az iskolából. Kazuhiko hunyorított. ame­ lyet még feketébben pöttyöztek a szigetek árnyai. de már érezte. Biztos a kormány korlátozta a közlekedést errefelé. Minden bizonnyal a sötétségben úszó fénypontok közeiben különféle emberek alusszák nyugodt álmukat. Rázta a hideg. amely „igen fontos szerepet tölt be”. hogy nem lesz alkal­ ma használni. Ez lehet a Szakamocsi által említett hajó. azokon túl pedig nagyobb szárazföldet lehetett sejteni. Nem is tűnt olyan távolinak. Ráadásul mire ideért. és a széles homlokánál induló szép profilja mintha folyton mosolygott volna. Szakura suttogott. és ahonnan lelövik azokat. és mindig szépen kihúzta magát. amely kissé vaskos orrnyergét leszámítva szabályos volt. virrasztó felvételiző is. vékony. Bár az előbb. – Milyen csend van. Elfordította Szakuráról ar­ cát. most meg egy árva fényt nem lehet látni. – Aha.

Már nem sétálha­ tunk kettesben a városban. hogy a lány teste rázkódik. Idefelé jövet összeszedte. – Nem lehet szembeszállni velük. de Szakura hatá­ rozott hangja félbeszakította: – Nem lehet szembeszállni velük. és megölték. Kazuhiko mosolyogva felelt: – Szívesen. amely a másik kezében volt. és közben így szólt: – Innen nem térhetünk vissza mindketten. és az icike-picike csokorra meredt. – Jöttek a rendőrök. Már több mint két éve együtt jártak. nap mint nap annál az asztalnál ebédelve. a kis konyhánkban történt. amelyikkel Kazuhiko kezét fogta. Az apám ellenezte a kormány tevékenységét.ről még hallott valamit. Nem fogom elfelejteni. Erről is beszélt az előbb Szakurával. nem abban. hogy pont Szakuráék [97] . és a végsőkig folyatódni is fog. Kicsi vol­ tam. Én meg ott nőttem fel. Aztán egy napon… Kazuhiko érezte Szakura kezén keresztül. A pom­ pom-lányokéhoz hasonló bumfordi kis bojtok sorakoztak hajszálvékony szárain. Nem valami feltűnő virág. Szakura egy ideig a csokrocskát nézegette. Anyukám átölelt. de most hallotta először ezt a történetet. – Ezt köszönöm – szólt Szakura. de most csak ez adódott. ami fegyverropogásnak tűnt. Letartóztatási parancs vagy bármi hasonló minden nélkül. Szakura Kazuhikóra nézett. az asztalnál ültem. nem fagyizhatunk együtt többé. Én ezt pontosan tudom. – Dehogyis! – kezdett volna bele Kazuhiko. Épp csak egy hónapja. néhány szál pitypang vagy valami hasonló volt. Egy szó nélkül egyszerűen csak lelőtték. amit épp ta­ lált. de úgy érezte. hogy már ez sem számít. A játék elkezdődött.

Félelem és a számukra megadatott bárgyú sorssal szemben érzett irónia keveredett mosolyában. [98] . – Milyen kedves vagy. Kazuhikónak. hogy van ezenkívül valami. Szakura megint beleremegett. szívesen részletezte volna ezt még. Ha nem lett volna ilyen gyermeteg. Kazuhiko szótlanul figyelt. ahogy Kazuhikóra né­ zett. – Most szörnyű dolgok fognak történni. akartam veled találkozni. Kazu! Olyan aranyos vagy. Tegnapig még mindenki jóban volt… Most meg legyilkolják egymást. bár érezte. Ezt szere­ tem benned nagyon. Szakura folytatta. Szakura viszont váratlanul elmosolyodott. de Szakura azután sem beszélt neki erről. és jobban tudta volna ki­ fejezni magát. Végül is csak az alsó középiskola harmadik osztályába járt. már el is kezdődött. – Én is szeretlek. amit mondania kellene. az a gyönyörű kristálytiszta lelke? Hogy Szakura léte mennyire fontos volt számára? De ezeket nem tudta szavakba önteni. Hogy mennyire mélyen hatolt a szívébe Szakura arca és beszéde vagy a szelíd mozdulatai. – Én nem tudnám elviselni. Iszonyúan szeretlek. ráadásul még az irodalomosztály­ zatai sem voltak a legjobbak.lakásában – először Találkozott a testük. ahogy kimondta ezt. Vagy hát. de csak erre a semmitmondó mondatra futotta: – Nem lehetett könnyű. ahogy me­ sélted. Kazuhiko újra érezte a tenyerén keresztül. majd mélyen be­ lélegezte és kifújta a levegőt –. – Mindenesetre – Szakura lehunyta szemét.

és megrázta a fejét. – És… – Szakura újra megszólalt. Minden lánynál kedvesebb volt. nem tudnám elviselni. hogy ne hagyjam ki. hogy a lány mit akar mondani. Hogy ezért most meghal. Kazuhiko arra gondolt. Ez a DBS kereskedelmi csatorna sorozata. na szóval. Elfordította a fejét Kazuhikóról. Te mondtad. – Láttad a múltkor az izét? A csütörtöki kilencórásat. hogy hú. majd megszorította a lány kezét. akivel Kazuhiko valaha is találko­ zott.Hát persze. Ha véletlenül én marad­ nék életben. Ne hagyj engem egyedül! Szakura a fiú szemébe nézett. – Jó. hogy te nem vagy. Kazuhiko igyekezett mosolyogni. hát ilyesmikről beszélgettek ők mindig. Ezért… Szakura itt félbeszakította a mondandóját. hogy te már nem vagy. még jó! Szakura nagyon kedves lány. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság tévétársasága készítette. itt. A Ma este. Kazuhiko tudta. és a jobb kezével. és szép nagy szeméből hirtelen könnycseppek buggyantak elő. Ha egyikünk véletlenül mégis hazame­ hetne. a… Miközben Szakurát hallgatta. – Hogy mondhatsz ilyet? Én is ugyanígy vagyok vele. Ha életben maradnék is. nem tudnám elviselni. megtörölte szemét. a megszokott helyen utolsó részét? A fiú bólintott. Itt. láttam. Teljesen hétköz­ [99] . majd egy vá­ ratlan kérdést tett fel. és az elmúlt néhány évben irgalmatlan nagy volt a nézettsége. amelyben a pitypangcsokrot tartotta. őelőtte. de egész jól meg volt csinálva. mindkettőnknek nem lehet. Míg nem zavarja senki. – Innen nem térhetünk vissza mindketten. helyette csak így szólt: – De te maradj életben. Szakura nem mondta végig. egy bugyuta szerelni történet. – Ja.

napi. – Előled nem tudok eltitkolni semmit. – Gondoltam. jobb kezét pedig a vállára tette. de én is ugyanúgy éreztem. – Az tetszett. Magas voltál. A hátuk mögül a bozótosból. értelmetlen párbeszéd. de… Kazuhiko ráharapott az ajkaira. a Mizue. Aztán kicsit közelebb húzódott Szakurához. vagy ta­ lán a végtelenségig? Abbahagyták. Ennek így kell lennie. Kitag­ ava Anna játszotta. Folytatta. Bal keze a lány jobbjában. Erre már Szakura is szégyenlősen kuncogott. amikor elsőben először kerültünk egy osztályba. Csak a Miki barátnője. Kazuhiko elnevette magát. hogy ez az ember meg fog engem érteni. akit sze­ retett. Összeborultak. – Én nem tudom szépen megfogalmazni. és gondolkodott egy kicsit. hogy a két főszereplő összejön a végén. [100] . de ennyivel is milyen boldogok voltak. majdnem ő is elsírta magát. és rögtön tudtam. nem. Pedig szépen megfogalmazta. És ez volt a jel. inkább tíz-húsz másodpercig is. asszem. Kazu. Nagyon boldognak tűnt. Szakura az utolsó pillanatig meg akarja őrizni ezt szá­ mukra. – Még most is emlékszem. Egyértelműen ember okozta. és megcsókolták egymást. Én biztos utána mentem volna. hogy ez a Mizue miért nem futott a férfi nyomában. Abba az egybe nem tudok belenyugodni. amikor folytatta. tudod. hogy ez lesz róla a véleményed. Ahogy ezen gondolkodott. mert valami neszezés ütötte meg a fülüket. Teljes szívéből meg fog érteni. Épp csak néhány másodpercig. – Nem tudom szépen megfogalmazni. jóképű.

Talán működött a vil­ lany.Figyelem. Halkan fo­ lyatódott a kimagasló kőfalnak verődő hullámok morajlása. Nem volt szándékában bárkit is önszántából bántani. ahogy az osztály első szá­ mú szerelmespárja. És ő minden­ nél fontosabb volt Kazuhiko számára. ő kö­ vetni fogja. A világ minden kincsé­ ért sem adta volna cserébe. 3. [Maradt 32 fő] 13 Etó Megumi (lányok. Persze. A bozótosból csak félig dugta ki a fejét Ucumi Jukie (lányok. és térdét átölelve egész kis testében remegett. és lélegzet-visszafojtva nézte végig az egészet. Csak döbbenten bámulta. Ha költőibb lélek lett volna. nem ért el az ablakon besütő hold fénye. Ő azt akarta. De Szakura ezt nem akarta. amely alatt elbújt. az egyetlen összefüg­ gő település egyik félreeső házában. A sziget keleti partján volt. Noha hallotta. biztos lehetne védekezni.) a sötétben kuksolt. de Megumi persze meg sem próbálkozott vele. hogy az általa keltett zörej jelezte számukra az in­ dulást. hogy a háta mögül Tanizava Haruka (lányok. – Mi baj. Ebben a sötétségben az óráját sem tudta megnézni. a vonat indul! Kérem. hogy itt letáborozott.) megkérdezi. hogy mielőtt belekeverednének ebbe a rohadt. de legalább két óra eltelt azóta.). a tenger sötétjével a háttérben. kettejük teste egyszer csak eltűnik egy­ más mellett a fűvel borított sziklaszirt túloldalán. 12. Az ócs­ ka konyhában az asztal alá. talán így fejezte vol­ na ki magát: „Életemet áldozom az ő tiszteletére. És ha ez a lány így kívánja. szinte teljes volt a sötétség. siessenek a felszállással! Már nem volt mit mondani. Fegyvert markolva szembeszállni a hátuk mögötti ismeret­ lennel. Úgy hajnali négy körül [101] . Jukie? – egy darabig csak reszketni tudott. ezért fel sem me­ rült benne. szép csendben maguk mögött hagyják ezt a világot. és a szellő tovagörgette a füvön a Szakura kezéből kiesett kis virágokat. hiábavaló öldöklésbe.” A két test a sziklafal túloldalán lebegett. 2. Kezük szorosan összefonódott.

Rög­ tön az jutott eszébe. de az első zárva volt.járhat. hogy mintha tűzijáték hang­ ját hallotta volna valahonnan messziről. Belépett. A harmadiknál végül egy ott heverő kővel betörte a hátsó kerti ajtót. Talált [102] . és mivel ezt az ajtót már hiába próbálta volna bezár­ ni. hogy pilla­ natnyilag úgy érezte. eléggé valószínűtlen. Ezt jól tudja. nagy nehezen rácsukta a külső faajtót. hogy maga sem tud­ ta. hogy bárki meghallotta volna. amely felrobban. Egy kiskorában hallott tengeri szellemtörténet – amikor a Mary Celeste hajó egész legénysége hirtelen eltűnt. felrobban”. biztonságban lehet legalább addig. Egy órája is megvan már. noha nem volt semmi jele. Nyomasztotta a nyak­ örv. Öten jöttek ki előt­ te – csupán öt ember. maga után hagyva az ebédet meg mindent – jutott eszébe. hogy bármelyikben belebotlik valakibe. Ha meg kulcsra zárja az ajtót. A második is. Az itt lakókat biztos átmeneti szállásokra zsuppolta be a kor­ mány. de nem volt mit ten­ ni. már a településen járt. és ez valahogy természetellenesen és kellemetlenül hatott. Aztán annak ellenére. Az indulás után olyan állapotba került. és úgymond elbarikádozza magát. Megumi persze a legközelebbi házba akart behúzódni. hogy még nem indultak valami sokan útnak. Sikerült bereteszel­ nie. hogy önkéntelenül is behúzódott a veranda magas padlózata alá. de a lakáson még érződött az élet szaga. Mindenesetre a legfontosabb. fogta a kapott zseblámpát. a hold fé­ nyében edényszárító és teáskanna sziluettjét látta sorakozni. merre fut. egy pocsék szellemkastélyba kevere­ dett. Felemelte a fejét. Nem is akart bele­ gondolni. ha belép a zónába. amíg a tiltott zóna vagy mi miatt helyet nem kell változtatnia. és minden elsötétült. és újra meg­ borzongott. hogy „nem jön le. és felkutatta a lakást. Vagy ötven-hatvan ház lehet itt. és mire feleszmélt. hogy ne sza­ lassza el Szakamocsi rendszeres híradásait a tiltott zónák he­ lyéről és idejéről. és ha fesze­ geted. Szakamocsi azt is mondta. Olyan hangos volt. hogy minek a hangja lehetett. és az ablak melletti mosogatón. Ő hatodikként hagyta el az iskolát.

) Általánosban a Kölyökliga legfontosabb játékosa volt. Teste magától táncra perdült volna ritmusukra. hogy miről beszél) és álmatag. Ami­ kor improvizált. Ez az öldöklősdi nem menne neki. Csakhogy… Megumi megállás nélkül reszketett. Megumi ott a sötétben. ha Súja most itt lenne mellettem… De hát miért nem vallotta meg Sújának az érzelmeit? Egy szerelmes levélben? Vagy elhívhatta volna valahova. Ó. Igazából a rock nevű tiltott ze­ néért rajongott. miközben gondolkodott. hosszabb haja („Bruce Spring­ steent utánzom”. ahogy felidézte Súja arcát és hangját. (Olyan. mint valami gyönyörű templomi harang­ szó. mint a nyugatiaknak. és [103] . de halott még Nanahara Súja is. és kitámasztotta velük az ajtót. Viszont ha ez a hely (a térkép szerint a település szinte teljes egészében a H8-as zónába esett) végig nem kerül a tiltott mezők közé. Sújának kicsit hullámos. Épp ezért reszket itt. Leg­ inkább a hangja ragadta meg. és énekórán mindig méltatlankodó képet vá­ gott. Halott a néhány közeli barátnője (Inada Mizuho és Minami Kaori). akár életben is maradhat. az azt fogja jelenteni. Sújára gondolt. mondta egyszer Súja. de Meguminak hal­ vány gőze sem volt. és ő életben lesz. kedves szeme van kettős szemhéjjal. nem is ma­ gas. olyan dallamokat tudott előcsalni a gitárjá­ ból. izgatottság fogja el. és ez meglátszik nagy­ szerű testén… Kicsit csillapodott a remegése.két jó erős horgászbotot. Most pedig itt van a konyhaasztal alatt. Ez nagyon félelmetes. amikor a kormányról vagy a Vezérről szóló dalokat éne­ kelték. mint egy kiscica – gondolta néha Megumi. de nem is mély hangszín. térdét felhúzva. milyen jó lenne. amilyeneket Megumi még sohasem hallott azelőtt. és nem lehet csak úgy akárkiben megbízni. Természetesen a játék­ szabályok alapján ebben a játékban mindenki ellenfél. Az a kicsit érdes. akinek az arca valahányszor csak eszébe jut. De amikor majd megszólal a játék végét jelző síp. Olyan könnyed dallamok voltak. hogy mindenki más halott. de ennek ellenére rendkívüli énektehetsége volt.

Telefon. Igen. Édesanyja vette neki. Most már úgyis mindegy. 8. valami szöget ütött a fejébe. semmi szüksége ilyesmire egy középis­ kolásnak. hogy a vadiúj telefont berakta a táskájába. – ó. nem ámítás –. ket­ tő. 0. hogy hozzájut egy saját vonalhoz.… Egy pillanatnyi csend után a telefonhoz szorított fülébe ért a hívóhang. hogy irigyelte azt a két-három embert. Vagy akár telefo­ non. A fény megvilágította szoknyás térdét és csomagjait. Ahogy eddig eljutott. és zöld fény gyulladt a kis kijelzőn meg a gom­ bokon. hogy a képernyőn annak rendje és módja szerint ott sorakozott a kis antenna és a térerő jelzése. De… Megumi odarántotta magához a saját nejlontáskáját a kapott hátizsák mellől.szemtől szemben elmondhatta volna neki. Szakamocsi mondta. és lázasan turkálni kezdett a váltás ruha és a tisztálkodószerek között. másrészt viszont régóta úgy érezte. Egy. Kivette. és ujjongott magában. Megumi majd szétfeszült a várakozástól. hogy a házakban nem lehet hasz­ nálni a telefont. 7. de ami ennél fontosabb – nem csalás. 2. Kihúzta a cipzárt. kemény tárgyhoz ért. Reszkető kézzel kinyitotta a fedelét. A keze egy szögletes. istenem! Megumi idegesen tárcsázott. hogy a szülei gondoskodása már-már túlzás. anya olyan izgulós. aztán pedig egész mostanáig teljességgel megfeled­ kezett róla azóta. ha valami történne az utazás alatt (ez pedig most tény­ leg valami volt). A siroivai lakásuk száma. Egy mobiltelefon volt. hogy nála le­ gyen. 9. Igaz. három… [104] . akinek volt telefonja az osztályban. Automatikusan átváltott hívásfogadás üzemmódból hívás üzemmódba.

ez nem… Végre beleszóltak. Csörrenés ütötte meg a fülét. és elhajította a telefont. nem illik ilyenkor telefonálni. ahogy le­ nyomta a hívásbefejezés gombot. – Jaj. Jött valaki. gyorsan már… Kattanás hallatszott. papa! Megumi összetöpörödve lehunyta a szemét. Etó? Megumi feljajdult. Valami… nem stimmel. hogy így lesz… Én itt fogok… meghalni… Meghalok… A szíve hamarosan még ennél is hevesebben kezdett verni. Megmenekültem. papa! Gyere. segíts rajtam! Papa. hogy majdnem beleőrült. A nappaliból jött. bármelyikőtök! Jó. Valami… Papa miért nem?… Nem. valaki! Miért? Egy csomó ház van. miért pont ide? [105] . gyere értem! Megumi szinte önkívületben beszélt a telefonhoz. ezért hirtelen magához tért. – Halló! – szólt bele egy hang. de a vonal másik végéről nem jött válasz. ahol az előbb ellenőrizte a zárat. Ahogy betörnek egy üveget.Gyorsan vegyétek fel! Papa vagy mama. de tudnotok kell. hogy nem lehet használni a telefonokat. és újfent ránehezedett a reménytelen­ ség. A szíve vadul kalapált. megmenekültem! – Papa! Én vagyok! Megumi! Jaj. Annyira meg­ könnyebbült. Jaj… Nem sikerült… Tudtam. Szakamocsi vagyok. Aztán nagy sietve majdhogy szét nem verte a földre esett telefont. Gyorsan arra fordította a fejét. Etó. mibe kevere­ dett a lányotok. – Nem az édesapád az. Nem meg­ mondtam.

istenem. istenem. szikével fel­ vágta a szoknyáját… Mostanában mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta. mert hozzá ha­ sonlóan ő is lány volt. mint Kirijama Kazuo vagy Kavada Sógo. és beszélhet majd vele. hogy harmadikba menet nem kel­ lett osztályt váltania). és mozdulni sem tudott. kirúgta a lábát. Istenem. ahol Megumi volt. Szerteforgácsolódott a tűnő reménysége. hogy nincs itt senki – mondta az a valaki. 11. hogy az a valaki jó barát. Sze­ retett volna felszívódni. hogy azért. Sóhajtást hallott. Csakhogy a teste lemerevedett. a Micuko bandájához tartozó Simizu Hirono elég rendesen megszívatta. és Micuko maga soha nem bántotta Megumit. [106] . és zsebre vágta. mert megszűntek ezek a dolgok (de még így is lehangoló volt. amelyet kapott – egy kétélű búvárkést. Megumi szíve egyre hevesebben kapálózott. tedd meg nekem. viszont vele még Hirono sem mert szembeszállni.Kapkodva összecsukta a tompa zöld fényt sugárzó telefont. hogy ne hallják meg a szívdobogásomat! A nyíló és csukódó ablak hangja. A mosogatón lévő teáskanna és lábosok feletti teret pásztázta.) a hangja volt. majd óvatos lépések halk zaja hallatszott. Megumi számára Szóma Micuko félelmetesebb jelenség volt. Mert… Ez annak a bizonyos Szóma Micukónak (lányok. majd egyenest a konyha felé tartott. Keskeny elemlámpafény szelte át a konyhát. de Megumi már a hangtól pánikba esett. Az iskola fő züllöttjéé. A lépések betértek a konyhába. vagy talán azért. Ha Me­ gumi elment mellette a folyosón. akinek imádni valón angyali arca van. – Még szerencse. mert amikor máso­ dikban először kerültek egy osztályba. de egy pillantásával meg tudja félemlíteni a tanárokat. Lehet. minél hamarabb. El kell menekülni. A hangok alapján az illető körbejárta a házat. akikről pedig min­ denféle pletykák keringtek. Kivette a műanyag tokból a hátizsák tetejére rakott fegyvert.

de figyelj csak. Azt belülről be tu­ dom zárni. Lekapcsolta a zseblám­ pát. ne már. így a szoknyája körvonala is eltűnt. Légyszi. és Megumi szíve a torká­ ba ugrott. jobban tennéd. hagyd abba!… Ne remegj már!… Meghallja!… Karjával átölelte saját magát. reflexszerűen ki­ nyitotta a tetejét. Etó. hogy a berregés a zsebéből jön. hogy a moso­ gató csapja körül matat. Utána pedig: – Megumi? – szólalt meg Micuko. Vagy nem? Szóval… Megumi kitapogatta a hívásbefejezés gombot. hogy hol vagy. ha kikapcsolnád azt a telefont! Ha én így felhívogatlak. hogy örömmel kinyírna. előrántotta a mobilt. Gondolkodás nélkül. – Te vagy az. Hallotta. a többi­ ek még megtudják. Szórna Micuko tuti. Megumi megint reszketni kezdett. Még Szórna Micuko is összerezzent. légyszi!… Majd a fürdőszoba felé futok. Jaj. és teljes erejéből próbálta leszorítani. és Szakamocsi hangja félbeszakadt. Megumi? Ott vagy? Micuko hangja a konyha sötétbe burkolózott sarkából szólt. Megumi óvatosan letette a telefont a földre. A keze még ugyanúgy remegett. gyorsan!… Hirtelen berregő hang szólalt meg. Gyorsan… Menj már ki! Legalább ebből a szobából menj ki. és az ablakon keresztül kiszökhetek. és megmarkolta a kést. A jelek szerint a szo­ ba sarkába húzódott.Hát igen. Beleszólt egy hang: – Szakamocsi vagyok. Egy pillanatra kínos csend támadt. Az asztal alól Micuko zseblámpát markoló kezét és a fényben a szoknyája környékét tudta kivenni. Vadul benyomta a gombot. Amint Megumi ráeszmélt. a kés csúszott a mar­ [107] .

Megszakítás nélkül folytatta. – Jaj de jó! – Végre mozgásra bírta remegő ajkait. már rég idelőtt volna. Az elemlámpa fénye lehanyatlott. hogy megöli egy osztálytársát. Szóma Micuko mégiscsak egy harmadikos középiskolás. És ebben a kézben semmiféle fegyver nem volt. hogy bármennyire is rossz a híre. és újra felgyulladt a zseblámpa fénye. de nem volt sokkal gyengébb nála. A fénynyaláb benyúlt az asztal alá. [108] . Tőlem kér segítséget. tehát ha nem pisztoly. és nagyon fél. ha az lenne. Csak magányos. na­ gyon erősen szorította. ő nyír ki engem. Kisebb volt Micukónál. Kezét kinyújtotta. Most kell felállni és a fény forrása felé döfni a kést. Még ő sem tudna olyan szörnyűséget tenni. Micuko a földre huppant ebben a fényben. – Én… én úgy félek! Micuko hangjába sírás vegyült. vagy ilyesmi? Nem. mint ő. Szeméből könnyek törtek elő. meg kell ölnöm. Micuko fegyvere… Mi van. és ránézett.kában. Szóma Micuko sír. és elgyen­ gülten préselte ki rajtuk a szavakat. még megúszhatom. igen. Megumi lelké­ ben egy megfogalmazhatatlan érzelem bukkant fel. az tuti. mint egy menekülni próbáló hal. bármiről szóljanak is a pletykák. Meg kell ölnöm. Hát persze! Most kiderült. de azért erősen. tőled nem kell félnem. Jaj… Ahogy a teste felhagyott a remegéssel. ha nem ölöm meg. és egy pillanatra elvakította Megumit. hogy megölöm. Kattanás hallatszott. mintha Megumitól várna segítséget. Én pedig még arra gondoltam… arra gondoltam. ugye? Mert te nem akarsz engem megölni? Ugye velem maradsz? Megumi elbámult. Csakhogy Megumi szándékát egy váratlan fordulat hiúsítot­ ta meg. ha pisztoly van nála. – De tőled. Igen.

viszont nem ha­ ragudott meg. – Micuko arca könnyben úszott. Az előbb meg akarta­ lak ölni. felerősödött a bűntudata. mert félő volt. hogy megöllek. és kimászott az asztal alól. hogy valakivel együtt lehet. – Igen. Mert nagyon fél­ tem tőled. hogy már nincs egyedül. hogy most más miatt reszket. Megumi összeszorította a száját. Csak könnytől lucskos arccal többször is apró­ kat bólintott. és viszonozta Megumi kézszorítását. – Igen. De már mit számított ez? Én… én… – Semmi baj. Letérdelt a földre. semmi baj. [109] . Érezte a teste melegét. Megumi ott helyben a konyhapadlón összeölelkezett Micu­ kóval.Micsoda ember vagyok én! Önutálat és azzal egy időben megkönnyebbülés töltötte el. Veled maradok. Arra gondoltam. hogy felnyü­ szít. – Én… én… – Tessék? – emelte fel könnyáztatott szemét Micuko. Az ő szemét is könnyek öntötték el. Együtt maradunk. Micuko kinyújtott kezébe kapaszkodva. és megrázta a fejét. Felszaba­ dultságában szinte sikítva mondta: – Szórna! Szórna! Érezte. Micuko szeme elkerekedett ennek hallatára. és ahogy karjaiban tartotta a lány se­ gítségért reszkető testét. – Én… én nagyon szégyellem magam. Kicsúszott a kés a kezéből. igen – bólogatott csak. Micsoda szörnyű gondolataim támadtak… Szörnyű… Még hogy megölni ezt a szegényt… – Figyelj csak! – tört elő Megumiból. igen.

én rossz lelkű ember va­ gyok. Fel se fogta a tényt. Pedig milyen rendes lány ez a Szóma Micuko. A saját álla alatt. Ne törődj vele! Jó? Maradj velem! Kérlek! Ezzel Micuko bal kézzel magához szorította Megumi fejét. én tényleg… Egy nyisszanást hallott. amíg megértette. hogy a saját vére melegséggel árasztja el a mellét. Látta Micuko jobb kezét. ami­ lyet rizsaratáskor használnak. Most csak ennyire volt képes. „Hú! – gondolta Megumi. Ne is törődj vele! Nem csoda. És az ő torkában végződik az éle… Micuko bal kézzel nem engedte el Megumi fejét. bocsáss meg nekem. aki meg akarta ölni. megint elöntötték az érzelmek. hogy mi történt. és a jobb ke­ zével még beljebb húzta a sarlót. Hogy olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak. Bocsáss meg. ahogy a citromot vágják. Egy kedves szóval megbocsát még annak is. Csak Micukót szorította jó erősen. A néhai Hajasida tanár úr mondta mindig. Egy sarló. nyugi. de nem tartott sokáig. Jó kis hang volt. hogy egy penge hatolt a [110] . – Nem baj.Aztán elmosolyodott. bal oldalon. hogy nem szabad az em­ bereket holmi pletykák alapján megítélni. És ab­ ban a kézben egy banánalakban enyhén ívelt vágóeszköz tükrözte vissza tompán a zseblámpa fényét. és bal arcuk összeért. vadiúj minőségi konyhakéssel és friss citrommal. Könnyeit Megumi bőre itatta fel. Meg se nyikkant. utoljára még érezte. aztán elvesztette az öntudatát. „Ma pe­ dig citromos pácolt lazacot…” Két-három másodpercbe beletelt.” Ahogy ez eszébe jutott. Csak a tévé főzőműsoraiban sikeredik ilyen­ re. ilyen ször­ nyű helyzetben. Újra hallatszott a nyissza­ nás. – Én teljesen félreértettem ezt az egészet. Megumi torkát irtózatos forróság kezdte elönteni.

és felállt. Eleinte ke­ resni akart egy kezelhetőbb konyhakést vagy valamit. de én is meg akartalak ölni. Mos­ tantól jobban kell ügyelnie… Lenézett Megumi holttestére. hogy ez mit jelent egyáltalán. és Megumi teste oldalra dőlt. jobb kézzel a sarlót az ablakon beszűrődő holdfénybe tartot­ ta. Micuko elengedte.torkába. és lerázta róla a vért. ahol pedig mindig lehet valaki. [Maradt 31 fő] [111] . A földre hulló cseppek halk kopogása hallatszott. Egy kicsit figyelmetle­ nül hatolt be a házba. Nem ötlött fel benne még a családja vagy Nanahara Súja emléke sem legutoljára. Nem is csúszik olyan rosszul – gondolta Micuko. de meglepő módon ez a sarló sem rossz. ez az egyik specialitása). Letö­ rölte a hülye könnyeket az arcáról (könnyeket aztán bármi­ kor tud produkálni – ami azt illeti. Micuko gyorsan lekapcsolta az elemlámpát. Ott lett vége Micuko karjában. és csendesen így szólt: – Ne haragudj.

Második rész – Középdöntő [112] .

és azon túl megint egy meredek lejtő tartott a tenger felé. A bejárati ajtaja nyitva volt. a halászszö­ vetkezet stb. melyik mezőben van az ember. csupán egy orvosi rendelő. A szigetnek a térkép szerint nagyjából lekerekített rombusz alakja volt. A tölgyek. Így a domborzati rajz. Súja az éjszaka folyamán meg is bizonyosodott a hegy egy magasabb pontján arról. Szigetek különféle méretű folt­ jai látszottak a sötétbe burkolózó tengeren. egy torii állt. Elég részletes rajz volt. kaméli­ ák. meg olyasmik. [113] . Éjjel látott egy emelt padlójú házikót. egy tűzoltóraktár és egy világítótorony ábrája szerepelt. mint amilyennek a térkép mutatja. jótéko­ nyan elrejtve a helyet. az utakból és a szétszórtan álló lakóházak helyzetéből nagyjából meg lehetett határozni. A térképet felosztó háló alapján elvileg a C4-es zónában. innen tudta. feltűnt egy őrhajó kivilágítatlan árnya is (pont nyugati irányban). Onnan tíz méterre egy régi fa szentélykapu.14 Az első éjszaka lassan fakulni kezdett. a nyugati lejtő lábánál voltak. hogy ez a sziget valóban olyan. valami cseresznyefaféle és még jó néhány fafajta ágai és levelei bonyolult hálózatot alakítottak ki körülöttük.) és a kisebb-nagyobb utakat. hogy az előbbi egy picike szentély (a térképen is szerepelt a jele). Sújáék bozótjától nyugatra a fás részt meredek domboldal szakította meg. Ők most az északi hegy déli oldalán. Nanahara Súja fejét felfelé fordítva nézte a kékből lassanként fehér színűre váltó eget a fákon keresztül. és ahogy Szaka­ mocsi megmondta. A szintvonalakon kívül feltüntették rajta a települést és az azon kívüli házakat (amelyeket világoskék ponttal jelöltek). ahol Norikóval voltak. amikor átvágtak a mezőn. és nem volt benne senki. Alatta kisebbfajta mező terült el. az északi és déli részén egy-egy heggyel. mint az önkormányzat tanácsterme. a különféle intézményeket (igaz.

ami még semmi. mert… Súja óvatosan a nyakához nyúlt. hogy mi le­ gyen. ő is egy fa­ törzsnek támaszkodott. ha nem olyan nagy a talaj szintkülönbsége. nem tudnának elmenekülni. Súja beszélgetett valamennyit Norikóval arról. Súja egy tíz centi átmérőjű fatörzsnek támasztotta a hátát. Az iskolai berendezés egy bizonyos rádiójelétől felrobban benne a bomba. valószínűleg sokan gyűlnek oda. Súja végre talált maguknak egy bozóttal körbevett helyet vi­ szonylag közel a tengerhez. mégis úgy nehezedett rá. ahol az isko­ [114] . hogy nincs értelme. aki ellenségként közelít. de úgy vél­ te. ha valaki észreveszi őket. hacsak nem csinálnak valamit ez­ zel a nyakörvvel. de ez természetesen nem jelenti azt. Noriko lehunyta a szemét. és megérintette azt a hűvös felületet. Mindketten ki voltak merülve. hogy más nem gondolkodik ugyanúgy… Csak egy bejárat van. A szökéshez legelsőnek hajót akartak szerezni. de végül semmi használható nem jutott eszükbe. Semmi biztosíték nincs rá. Tehát… Nincs más mód. és kinyittatni vele a nyakpántot. Úgy is fogalmazhatunk. útközben látott házban sem. Igen… A nyakpánt. ha tiltott zónába lépsz. ahol ketten pont le tudtak feküd­ ni. és előrenyújtotta sérült jobb lábát. De rögtön rá­ jöttek. a meneküléshez jobb. képtelenség megszökniük. Mint Súja. meg kell támadni Szakamocsit az is­ kolában. Még ha hozzájutnának is egy hajóhoz. Noriko közvetlenül mellette a balján. És ott van Noriko lábsérülése is. Szakamocsi magyarázata szerint akkor. A tengeren ott vannak az őrhajók. hogy amíg ez rajtuk van. hogy ne lehetne a tenger felé szökő diákokra is alkalmazni. ahogy a többi. mint a balsors maga. A hegy teteje felé sűrűbbnek tűnt a növényzet. mert a G7-es zóna. A viseléséhez már egészen hozzászokott.De nem akart ebben a szentélyben elrejtőzni. nincs is szükség az őrhajókra. és ha szembe találják magukat valakivel. Hiába jutottak vi­ szont erre a következtetésre.

hogy van más ellenség. minden veszély ellenére be kel­ lett volna várnia Sindzsit.la van. hogy valahogyan össze kéne találkoz­ nia Mimura Sindzsivel. Ő bizto­ san kitalál valami megoldást a helyzetre. és ki nem az már? Különben is. hogy azok ott bent mindig tudják. „Ha huszonnégy óra alatt nem hal meg senki…”. Ha megszöknének is. Többször gondolt rá. nem lehet tudni. de ebbe Súja bele sem akart gondolni. Ugyanakkor nemegyszer az is eszébe jutott. hogy valaki nekiállna gyilkolászni. Napfényben ve­ szélyes helyet változtatni. hogy ebben a játékban ők a nem normáli­ sak. Simán előfordulhat. mi a helyzet. már ki is világosodott. Amennyiben anélkül telik el az idő. Noha csu­ [115] . hogy amikor Akamacu Josio megtámadta. de Súja legutoljára akkor látott halottat. Hátha eszükbe jut valami. hogy már késő az éj leszállta után nekiállnia készü­ lődésnek. és legalábbis egy darabig csak figyelik. Arról nem is beszélve. Vagy ha az nem megy. ki merre jár. amikor elindult. hogy megőrültek? Félő. lehet. és megkeresik Mimura Sindzsit – ha tudják. hogy újra este legyen. Egyáltalán ki normális még. Az a srác hihetetlenül tájékozott. Míg törték a fejüket. akkor alig több mint húsz óra múlva befellegzett mindannyiuknak. hogy egy ellenséges társunk megtámadjon?Akamacu Jo­ sio nem csak kivétel volt? Nem… Ennyire határozottan ezt nem lehet kijelenteni. hogy ki az és ki nem. és elég éles eszű ahhoz. hogy bedilizik. de minél inkább halnak az osztálytár­ saik. mondta Szakamocsi. De ott volt még az időkorlát problémája is. rögtön a játék kezdete után tiltottá vált. Biztos jól tettem? Tényleg megvolt az esélye ott. Nevetséges. kivárják az estét. Szóval kutyaszorító. mint hogy meghúzzák itt ma­ gukat. nem lehetett megközelíteni. lehet. hogy ezt kamatoztatni is tudja. Egyelőre nem tehetnek jobbat. Valahogy ki kell várniuk. Lehet. annál több esélyük marad nekik. szóval már több mint három órája.

Szomorú volt. [116] . hogy Jositokinak tetszett. hogy nem kellett megta­ pasztalnia ezt az eszelős állapotot? Ezt a lényegében remény­ telen helyzetet? Akkor legyenek inkább öngyilkosok? Vajon Noriko belemen­ ne a kettős öngyilkosságba? Odafordult hozzá. És persze ott a nyakpánt. és a simogató napfényben először nézte meg úgy igazán Noriko profilját. hogy meg­ halt. hirtelen megint felhergelte magát. Nem hagyom magam! Életben maradunk. Határozott vonalú szemöldök. Ez a rohadt játék tönkreteszi Noriko szépségét. De ezt az arcot most apró szemű homok fedte. Már szinte látta is. de nem nagyobb boldogság. azzal már bűnözővé válnának. egy visszataszító ezüst­ színű nyakörvet kell viselnie. De nem akármilyen számlát ám! A jobbegyenesre baseball­ ütővel adjuk meg a feleletet. és találkozott a tekinte­ tük. Nem csoda. és benyújtjuk a számlát azoknak. ahogy ujjaik végét egy dagadt patkány rágcsálja. Hacsak nem emigrálnak valahova. Szóval lehet. csukott szemén a szempillák puha íve.pán hat kilométer a sziget kerülete. gömbölyded hegyű. vagy akár ha csak ők ketten megszöknének. Noriko hirtelen kinyitotta a szemét. éle­ tük végéig bujkálniuk kell. Súja Kuninobu Jositokira gondolt. válla alá érő haja alaposan össze volt kócolódva. telt ajkak. Na­ gyon helyes lány volt. akik erre a rémes játékra kényszerítettek. És egyáltalán. mennyi idejük le­ het az est leszálltától az időkorlát végéig? Ráadásul ha neta­ lántán (milyen gusztustalan egy szó!) megtalálnák is Sin­ dzsit. ha mihamarabb megőrül. s ennek köszönhetően észhez tért. aranyos kis orr. Ahogy ezt megállapította. hogy jobban jár. ilyen helyzetben nem könnyű valakit előkeríteni. Aztán egyszer egy néptelen utcán majd lelövi őket a kormány egyik csatlósa. Mintha valami ókori rabszolga lenne.

kétértelmű kifejezés ült ki az arcára. – Még szép. jó? Noriko mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét. Eszedbe ne jusson meghalni! Noriko megint elmosolyodott. és Súja bal kezé­ hez ért. Súja erőteljesen bólintott. Súja. Akkor legalább te… Súja megdöbbenten csóválta a fejét. hogy Noriko észrevette. Hallod? Végig veled maradok. hogy öngyilkos akarok majd lenni. – Ide figyelj! Mi mindenképpen életben maradunk. Noriko erre egy kicsit félrebillentette a fejét. [117] . Aztán megszólalt: – Dehogyis… Illetve… – Illetve? Noriko elgondolkodott. de folytatta: – Igen. Épphogy csak fel­ hozott egy témát. és gon­ dolta. de fel sem merült benne. Azután megszólalt: – Te soha nem adod fel. Rázta. őt bámulta. ha a végén csak mi ketten maradnánk. aztán Noriko halkan megszólalt. és akár mosolynak is értelmezhe­ tő. – Mi baj? – Semmi… Csak én… Súja zavarba jött. hogy ilyen választ kap. szinte bele se gondolt. ugye? Noriko elkapta a tekintetét. összehord valamit.Egy röpke pillanatig egymás szemébe néztek. – Hülyén hangzik. de nem gondolsz öngyilkosságra. – Köszönöm – mondta. Ez biztos. én lehet. – Ne mondj ilyen baromságokat! Ilyesmire nem is szabad gondolni. ez az egy biztos.

Hazugság lenne. – Biztos azért vagyok ilyen. – Kis szünetet tartott. Súja kicsit szégyenlősen válaszolt. hogy a jelenlegi helyzetben is minden­ áron élni akarsz. ha azt mondaná. – Rejtett tartalékaim? Noriko mosolygott. ugye? Noriko megint mosolygott egy picit. sem az anyáddal. hogy nem látod többé? Súja nyelt egyet. Hogy többet nem láthatja… De megrázta a fejét. ha meg tudunk is szökni. Aztán hozzátette: – Figyelj csak. [118] . nem fájdalmas. és nem vette le a szemét Súja arcáról – én ezt nagyon szeretem benned. De te sem az apáddal. az csak… egyoldalú rajongás volt. – Nem tudom jól elmagyarázni… Valami pozitív életszemlé­ letre gondolok. mert árva vagyok. csak fantaziáltam – folytatta volna. Hát igen. Arra. nekem nem gáz. És… – továbbra is halványan mosolygott. még az öcséddel sem találkozhatsz. „Régóta figyel­ te”. hogy neked rejtett tartalékaid vannak – mondta. Noriko jól ismerte. – Ó.– Mindig is úgy gondoltam. Hirtelen felzengett Szakamocsi hangja. és hozzáfűzte: – És te? – Én mi? Noriko folytatta: – Nem baj. ahogy ő maga is mondta. már amióta ez elkezdődött. Ezt tudod. – Ezzel tisztában vagyok. Végig… végig Kazumiba… Sintani Kazumiba volt szerelmes. szü­ leim nincsenek. de mondat közben félbeszakították.

Kuronaga Hirosi. Nemcsak amiatt. Mielőtt Súja valami gunyoros megjegyzést tehetett volna. Akamacu Josio. – Nos. de a fémes torzulást leszámítva jól lehetett halla­ ni. mivel Josio miatta vesztette el az eszméle­ tét. hogy Akamacu Josio ott akkor még nem halt meg. Tendó Majomi. Kezdjük a fiúkkal. huszonegyes. Súja arca megdermedt. – Aztán következik a kilences. – Szakamocsi vagyok. Reggel hat óra van. Meg volt róla győződve. ti­ zennégyes. Egyes. hogy nemcsak az iskolában. Remélem. mindnyájan jól érzitek magatokat. Ogava Szakura. hogy több mint egy halott van. négyes. hol voltak a hangszórók. Etó Megumi. akkor sorolnám is az eddig elhunyt barátaitok nevét. hogy utána még valakit meg akart ölni. Nem lehetett tudni. És akkor most jönnek a lányok. hanem mert ez a név mást is jelentett számára. hanem a szigeten több helyen is felszereltek néhányat. aztán az a valaki végzett vele? Vagy esetleg eszméletét vesztve feküdt ott. tizenhetes. De ezeket a gondolatait is elsodorta a Josio után következő halottak neveinek áradata. Hármas. Ja­ mamoto Kazuhiko. ötös. Kanai Izomi. Szakamocsi vidám hangja belefojtotta a szót. Ebből az következik.[Maradt 31 fő] 15 – Jó reggelt mindenkinek! Szakamocsi hangja volt. mígnem az iskola környékén kialakított „tiltott zónának” köszönhetően szétrobbant a cso­ dás nyakörve? Nem hangzott jól. [119] . Biztos. Sza­ szagava Rjúhei. Numai Micuru. tízes. az osztályfőnökötök.

és tessék mindent ellenőrizni! Súját megrázta a halottak nagy száma. Mondom a zónát és az időt. Megjegyeztétek? A J2 a sziget déli részén. Tehát hétkor. ahol Sújáék voltak. Na. viszonylag nyugat felé volt. Az F1 a nyugati partra esett. akkor ma is sok sikert kívánok min­ denkinek! Csak ennyit mondott a végén. de azért elővette a térképet. de Súja gondolatai el sem jutottak idáig. félreérthetetlenül folytatódik. Émelygett. csak nem Nanahara Súja és Nakagava Noriko? Hát ti. kivehetetlen arcú gyászruhás férfi szólítja meg: „Ó. Hosszú temeté­ si menet. Komor. ugye? De néz­ zétek csak. épp most mentetek el a saját sírotok előtt! A név­ sorbeli számotok.Természetesen ez a felsorolás azt jelentette. hacsak mind öngyil­ kosok nem lettek. ak­ kor most a tiltott zónák következnek. Hét órakor J2-es me­ ző. igen. – A következő öt óra múlva. [120] . de egészen délre. Elő a térképekkel. aztán megszakadt a „híradója”. azaz tizenegytől H8. – Az első egy óra múlva. ti még nem. mindkettőtöknek a tizenötös. A H8 a sziget keleti partján fekvő település majdnem teljes egészét érintette. A felolvasott osztálytársak arca felbukkant. Hétig hagyjátok el a J2-est. No. Bár Szakamocsi mondta. – Egyelőre ennyi. már be is véstem őket. – A következő három óra múlva. majd eltűnt a szeme elől.” – Nem rossz tempó! Örömet szereztetek vele nekem. Igen. A Szakamocsi által említett tiltott zónák jelenleg nem érték a helyet. Mind halottak. ne aggódjatok. Ez folytatódik. ahol Súja és Noriko voltak. hogy az „időkor­ lát” egy darabig lekerülhet a napirendről. és Szakamocsi hang­ nemén is kiakadt. ajándék. fekete ruhás emberek sora. Kilenctől az F1. és persze ugyanennyi gyilkos is van.

Kuronaga Hirosi. hogy nem a településre menekültek. hogy Súja maga is látta. ahogy átadják egymás­ nak az üzenetet. Az teljesen. mintha ő maga lenne a gyászruhás férfi az előbbi káprázatból. akkor te meg te. és összeér a kezük. Ő arra tippelt. – Szak­ ura és Jamamoto neve is közte volt. kicsit „ferde hajlamú” Cukioka Só neve nem szerepelt. hogy durva. Le­ het. hogy mindkettejüket más-más helyen. hogy Kirijama Kazuo négy emberéből három halott. mintha… A lé­ nyeg. más-más becsava­ rodott osztálytársuk ölte meg. A nevek mellé egy kis pipát tett. hogy Kirijama [121] . „Nos. Úgy érezte magát. – Ezt nem tudhatjuk. Elhessegette lelki szemei elől a képet. majd előhúzta hátizsákja zsebéből az osztálynévsort. Hányas a koporsóméreted? Ha megelégednél egy nyolcassal. És Kirijama neve sem. de ők ketten biztos együtt voltak az utolsó pillanatig. Rossz szokás. arra döbbent rá. ahol most vannak. A térképpel együtt kapták. an­ nak nagy a keletje mostanában…” De mindezt most félretéve. Aztán te is. mindenesetre jó ötlet volt. hogy Szakura üzenetet adott át Kazuhikónak. – Szakura és… – szólalt meg Noriko. Ettől még lehet. Kuninobu Jositoki és Fu­ dzsijosi Fumijo nevét is kipipálta. amikor Kirijama Kazuo kiment.hogy találomra választják ki a tiltott zónákat. Elővette a tollát. de az információkat karban kell tartani. Tény. Súja odafordult. – Aha – Súja alig hallhatóan motyogta: – Talán öngyilkosok lettek? Noriko a lábára meredt. olcsóbban megszámítom. teljesen olyan. hogy a következő zóna majd az lesz. De az akkor is csak egy reménysugár volt. és az előbb kihirdetett neveket egy vonallal – végül mégsem húzta át. Eszébe jutott Numai Micuru fennkölt ábrázata a teremben. Sza­ szagava Rjúhei és Numai Micuru. Csak Cukioka Só… A Cu­ kinak becézett. Valahol valahogy találkoztak.

Vagy valami egészen más történt. Norikóé is ugyanígy volt összekészítve. ahol eddig rejtőztek. Sőt… közeledett. hogy Noriko arcára kiült az idegesség. és összeugrottak? Talán végül csak Cukioka Só meg Kirijama úszta meg – esetleg ők most is együtt vannak. gyorsan. annál jobb. Kiegyenesedve behátráltak a bokrok közé. Az agyán megint olyan izgatottság lett úrrá. így már az összes holmit összepa­ kolta ebbe az egy hátizsákba. Egyből látta. A hang folytatódott. Közben kételyei támadtak. és abbahagyta a töprengést.biztos összegyűjti a haverjait. De ez a hír most mit jelent tulajdonképpen? Lehet. Gyorsan eltette a név­ sort és a tollat. Kihúzta a kapott kést. Minél hama­ rabb. és jobb kezében. de azt el is lehet dobni. de ruci ő egyáltalán ilyesmivel bánni? Egyre erősödött a neszezés. Odasúgta Norikónak: – Csend! Kezébe vette a hátizsákot. és mindketten félig összegörnyedve vártak. hogy bármikor he­ lyet tudjanak változtatni. fejük felett kétoldalt a fák koronája – élére állított szendvics. miegymást a sa­ ját sporttáskájában hagyott. élével felfelé tartotta. és kiléptek a kita­ posott ösvényre. ahogy csak lehet! Átvágtak a bozóton. Az út a hegyoldalban tekergett felfelé. Bal kézzel karon fogta Norikót. de ott gyanúsítgatni kezdték egymást. Arra készült. Néhány ruhát. és hátrafelé húz­ ta. Segített Norikónak felállni. hogy találkozni ugyan találkoztak. amelyet a távolból lehetett egyszer hallani. A fülében csengett az a fegyverropogás. A gitárpengető még hagyján. Már csak néhány méternyire le­ heteti tőlük. mint nemrég az iskola előtt. meg­ [122] . mit lehet tudni. Súja bal vállára kapta a két hátizsákot. Súja fülelt. hogy megszökjenek. Ha tényleg fegyver hangja volt… A tíz közül melyikük életét oltotta ki? Ekkor neszt hallott.

– Lehet… A kormány a játék miatt elkergette innen az összes lakót. ezért az okot biztos nem közölték velük. de leg­ alább csak egy macska volt. Ilyesmiken gondolkodott. egyre erősödik. és odanyújtotta a kezét a macská­ nak. rövidre vágott és elöl felállított haj Óki Tacumicsié (fiúk. Errefelé ugyan elvileg nem volt lakóház. Noriko behajlítot­ ta sebesült lábát. Magassága. de ez a ké­ zilabdacsapatban edzett vállas test. (A Program végéig titkosak a helyszínek. Noriko benyúlt a két mellső lába alá. épp csak tíz méterre tőlük. ahogy Noriko mondta. és odanézett. az egyik ház macskája itt maradhatott gazda nélkül.) volt. A bozótból egy fehér macska bukkant elő. Iszonyúan szuty­ kos. leguggolt. és közben levette a szemét a macs­ kát ölelgető Norikóról.töltve az ég kékjével. mint aki odacövekelt. napbarnított bőr. 3. kiéhezett.) Úgy lehet. milyen sovány vagy. szőre itt-ott csomókban összetapadva. Súja Norikót fedezve hátrált néhány métert az ösvényen. Súja összenézett Norikóval. A bozótból. Súja is vigyorgott. – Noriko beszéd közben csücsörített. mint Sújáé. Erre végre a macska is felfigyelt rájuk. de lehet. és… Sújának elkerekedett a szeme. mintha puszit akarna adni. Az belevetette magát a kezébe. Egy darabig vizsgálgatta őket. – Szegénykém. – Biztos valakié volt. és a lábánál hízelkedett. hogy mostanáig az erdőben bolyongott. Az ösvényen. Miközben Súja visszatette a kést a tokjába. egy diákegyenruhás állt. [123] . A macska boldogan nyávogott. és felemelte. Annyira hozzá van szokva az emberhez. Elfordította a fejét… és elképedt. Noriko annyit mondott: – Ez egy cica – és elnevette magát. amerről jöttek. aztán odaügetett. folyamatosan hallatszik a neszezés.

Súja. bár az idegesség­ től félig használhatatlanná váltak a látóidegei – mint amikor egy száguldó kocsiban ülsz –. és ránézett. Pont a palackba talált. a szeme fe­ hérje körben kilátszott a pupillái körül. Noriko arca. és tartalma a földre szóró­ dott. és Norikóra nézett. és nézte őket. Tacumicsi arca eltorzult. hogy felforrósodik a bőre felszí­ ne. Súja nem akarta elhinni. és hátraugorva növelte a köztük lévő távolságot. és elbújt valahova. A macs­ ka már rég elfutott. hiába valószínűtlen. Csak ennyi kellett hozzá. Súja szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét a nadrágövébe du­ gott késért. de miért? Miért tesz ilyet ez a vidám és élénk fiú? Tacumicsi oldalra kapta a tekintetét. Na igen… Ta­ cumicsivel vajon mi a helyzet? Ellenség vagy Óki Tacumicsi csak állt. érezte. szerteszét spriccelt a víz. aki a fűbe esett. Elhajította a szakadt hátizsákot. és kivédte a szekercét. Kétségtelen. A táska széthasadt. Súja is követte a pillantását. szája szeglete megdermedt Tacumicsi szemétől.(Maradt 31 fő] 16 nem? Noriko Súja tekintetét követve hátranézett. a szeme sarkából azért megfi­ gyelte. [124] . Súja betaszította a macskát ölelgető Norikót a bozótba. Tacumicsi már az orruk előtt volt. Szemmel láthatóan megrémült. Tacumicsi szekercét tartó keze meg­ lendült… és a következő pillanatban egyenesen feléjük ro­ hant. így áll a dolog. Súja gyorsan felemelte a kezében lévő hátizsákot. Az éle elhatolt Súja bőréig. hogy Tacumicsi jobbjában egy nagyobbfajta szekerce van.

akik fülbevalót hordanak. Megingott. ess csak orra! Csakhogy Tacumicsi nem esett el. és odasózott ol­ dalról a szekercével. hosszú haját. Helyes. és érezte. Tacumicsi irdatlan erővel tolta. meredek lejtő vezet. Eszébe jutott. de mielőtt még egyszer meglóbálhatta volna a feje felett. Súja eldobta a kését. Mielőtt a másik újra a feje fölé lendíthette volna fegyverét. Rosszul jött ki. és Sújára nehezedett. Súja lábai elő­ renéztek. Ilyen valószerűtlen helyzetben Sújának megint máshol járt az esze. Gyengére sikeredett ugyan. amikor edzették. A szekerce a füle fölött megtépázta hullá­ mos.Tacumicsi váratlanul visszafordult Sújához. Leesünk! [125] . mindenesetre egy csattanással megfékezte a szekercét. hogy innen a mező felé. Nanahara Súja. de lényegében hátratekeredve futott. Recsegtek-ropogtak az ágak körülötte. Minden részletében megfigyel­ hette a szerszám felszínén a kékes köröcskéket. „Vannak. dülöngélve egy félfordula­ tot tett. a hátasugró-bajnok. De hiába. ahol az a kis szentély volt. felidézte az edzéseket a Kölyökli­ gában. be­ lülről kirúgta alóla a balját. Nem fájt nagyon. és rácsimpaszkodott Tacumicsi szeker­ cét tartó jobb kezére. de eltalálta Súja fe­ jét a jobb oldalon. mert Tacumicsi erőszakkal újra lesújtott. Tacumicsi bal kézzel is ráfogott a szekercére. Jeee! Hirtelen megváltozott a talaj. mint mondjuk Mimura” – szaladt át a fején az ide nem illően könnyed gondolat. Súja hátrált. Hátát a tenger felő­ li bozótba nyomta. amelyek ta­ lán akkor keletkezhettek. Súja bal lábbal. Tovább hátrált. Noriko arca egyre távolodott. mert benne maradt a tokban. Épp csak öt centivel állt meg Súja jobb arca előtt. Súja felfogta a csapást az övéből fonákul kihúzott késsel. hogy a fülcimpája behasad.

Súja Tacumicsi alá szorult. Sőt egy osztálytársát. Az előbb még akkora nyo­ más nehezedett rá Tacumicsi karjából. [126] . pedig megle­ het. De eközben sem eresztette el Tacumicsi csuklóját. hogy csupán tíz métert tettek meg. a nehe­ zen überelhető embertelenség. mint Ta­ cumicsi! Ám hirtelen furcsa érzés fogta el. a hátára fordult. Fényben úszott a környék. Legurultak a mezőig. a szekercén Ta­ cumicsi vére csurdogált. akivel tegnapig még jóban volt. ahogy a csokilapocskák díszelegnek a kará­ csonyi tortán. Úgy érezte. Igen. Tacumicsi arcából Súja csuklójába fénysebességgel áradt át egy rettenetes érzés. A kora reggeli tiszti ég és a fák zöldje összemosódott Súja sze­ mében. és kimászott Tacumi­ csi teste alól. mi történt. A homloka tetején hatolt be. úgy. szépen kettévágta a bal szemgolyót (ragadós folyadék csurog ki a vérrel). hogy eszméletlenül messzire esnek. Egy nagy nyekkenés­ sel megálltak.Összeakaszkodva gurultak le a bokrokkal borított lejtőn. A szekerce Tacumicsi arcába ékelődött. egészen a csukóját markoló Súja ke­ zéig. eleresztette. A test legurult róla. és a tátott szájban a penge halványkéken veri vissza a fényt. de Súja számára saját maga ennél is nagyobb problémát jelentett. az ő csuklóját viszont Súja. hamarább. Egyszer csak nem mozdult. A szekercét persze Tacumicsi markolja. és meg­ tudta. Az élének pontosan a fele állt ki. mint egy présgépből. és a méltat­ lan halált halt arcot megsimogatta a reggeli napfény. embert ölt. Most felnézett. de most váratlanul megszűnt. Fel kell állni. Mintha ennek az érzésnek a nyomában jönne. Súja ziháló mellkasa legmélyéből erős hányinger tört elő. Súja arca Tacumicsi mellkasánál volt. Nem lényegtelen körülmény persze Tacumicsi arca. Súja halkan feljajdult.

azért is csavarta a csuklóját. Megemelte a fejét. amelyen legurult. a kiálló pengével. Azzal együtt Tacumicsi feje is megemelkedett. mire gusztustalan sercegő hangot hallatva spric­ celni kezdett a vér az arcból. csak egy rossz álom. Nem temetheti el. Nincs idő hányni. de túl szörnyű volt így. teljes erejéből igyekezett. bár egy kicsit hezitált. ilyenkor? Jaszuno tanárnő hívő keresztény volt. csak nem hagyhatta ott ilyen állapotban. Jobb kézzel megrántotta a szekercét. nem lehetett kihúzni. Azután. de sikerült kihúznia. Nagyot nyelt és legyűrte. hogy Szakamocsi Kinpacu megerőszakolta. Hiszen… Amikor lefelé gurultak. Megfogta a nyelét. vagyis arra törekedett. ahogy csak bírta. Annyira beborították a bokrok. most az a legfontosabb. és megpróbálta kihúzni. hogy baleset volt. Elnézte egy darabig a szekercét Tacumicsi arcában. Iszonyatos hányingere volt. hogy a sze­ kerce éle ne felé forduljon. Túl mélyen benne volt. istenem! Nem. Csodás. Igen. és felállt. Egy pillanatig azt hitte. hogy őt megvédje. Összeszorított fogakkal rátérdelt Tacumicsi feje oldalára. Norikót otthagyta egyedül. összeszorított ajkakkal leszed­ te Tacumicsi kezét az arcát kettészelő szekerce nyeléről. Még hogy isten. hogy Tacu­ micsi felé forduljon. hogy nem lehetett látni a tete­ jét. mégse. Jaj. gyorsan vissza kell menni Norikóhoz… Inkább csak önmaga megnyugtatására gondolkodott ezen. és remegő bal kezét a homlokára tette.Hiába akarta meggyőzni magát. Súja nagyot sóhajtott. Tacumicsi feje [127] . csodás! Megint feltámadt benne a harag. A zsi­ gerei tiltakoztak ellene. de hitének köszönheti. Gyorsan. Akárhogy is. gondolta meg magát. és felnézett a lej­ tőre.

Nem is volt ideje végiggondolni. és teljesen valószerűtlennek tetszett. Mindenesetre a golyó nem talált. hogy Norikóhoz visszaér­ jen. A jobbat még le lehetne… Ki akar egy halottat kacsintásra bírni. Újra felállt és megfordult. Súja kicsavarodva ha­ nyatt vetődött. Okosabbnak tűnt nyitva hagyni Tacumicsi szemét. Pont mint Ókié. És ennél az osztálytitkárnál pisztoly volt. A különben mindig precízen elválasztott haja most tiszta kóc volt. Persze lehet. már-már nem is emberi arcszínű. hogy csalt képzelődött. ha tizenöt méterre az orra előtt. Az arca annyira sápadt volt. Mivel… Jó. és a pisztolyt egy kis lángcsóva vette körül. az ég felé fordulva. [128] . Most döbbent csak rá. Ahogy megmozdult a pisztoly csöve. A feje tetejét valami meleg súrolta. Abban a pillanatban pat­ tanás hallatszott. külö­ nösen ilyen helyzetben? Megint rájött a hányinger. [Maradt 30 fő] 17 Az ezüstkeretes szemüvegű osztálytitkár pil­ lantása Sújáéba ütközött. Csakhogy ismét elkerekedett a szeme. inkább egy Andy Warholképre hasonlított. csak próbált hátrálni így. véreres szem. a szemüveges osztálytitkár. összeug­ rott és felkunkorodott. Bal sze­ mén a szemgolyóval együtt a szemhéj is széthasadt. a mező közepén egy diák­ ruhás fiú állt – Motobucsi Kjóicsi. és rákállásba került. amely mögötte volt? Tágra nyílt. milyen sérülékeny is az emberi test. De mi ez ahhoz a szemhez képest. le sem lehetett volna zárni. és a szemüvege is bepiszkolódott. A háta alatt zizegtek a nagyobb fűszálak.a középen keresztbe futó hasadék mentén egy kicsit félrecsú­ szott. mint a tanteremben. Ahhoz. Mint egy mű­ anyag bábu. kerülőt kell tennie az ösvényen.

földre esett karjához. hogy azonnal térdre is esik.Hiábavaló igyekezet volt. a maradék ruhaujjba csomagolva hevert a füvön. Súja látta. mint egy lángszóró. Vagy egy el­ fuserált horrorregényt. se beszéd Kavada felé lőtt. [129] . mint akinek csak most jutott eszébe. Kjóicsi megrezzent. Váltófutás. Kjóicsi se szó. A kilőtt sörétek piros műanyag hüvelyei víz­ szintesen kipattogtak. hogy Kavada lebukik. amely felmordult. A pisztolyt markoló kéz könyöktől lefelé. Térden állva rögzítette a shotgunt. és egye­ nesen Súja mellére célzott. és olyan tüzet okádott. Rövidre vágott. Kjóicsi pedig csodálkozva vizsgálgatta a semmi­ ből hirtelen előkerült rövid ujjúját. vagyis inkább „tüsire nyírt” haj. most aztán egész testét átható. a szemöldöke felett feltűnő forradás. nagyszerű. Súja arcizmai kővé dermedtek. ez tényleg nagyon súlyos. Motobu­ csi Kjóicsi már három-négy méterre megközelítette. Bal kezével kikapta saját jobb kezéből a fegy­ vert. Kezében egy sörétes puska (azaz egy rövidített puskatusú Remington M31RS). A francba.) volt. mintha alabástromszoborrá változott volna. Vérpára terjengett a levegőben. tisztára. Kettő az egyben. aztán a következő pilla­ natban Kjóicsi jobb karja már el is tűnt. olyan. hogy egy elfuserált horrorfilmet lát. Súja kábán követ­ te a pillantását. Súja azt hitte. A gondolat helyébe. Lehetetlen elmenekülnie. hogy Norikót meg kell védenie. A kis szentély épületének árnyékában egy megtermett alak álldogált. De nem úgy lett. és átlósan hátranézett. igazi félelem hatolt. A so­ kat látott arc. Kavada a puska alján lévő pumpa mozgatásával gyor­ san újra töltött. Súja úgy érezte. – Áááááááááá! Kjóicsi vadállati hangon kezdett üvölteni. A következő icike-picike golyó abból a csőből meg fog ölni… engem… fog megölni! – Állj már le! – szólt egy másik hang. mint egy vásári bódé tulajdonosáé: ez Kavada Sógo (fiúk. 5. Az osztálytitkár odafutott a saját.

és kicsivel Kjóicsi mögött állt meg. hogy Óki Tacumicsivel birkózni kezdett. és a következő pillanatban. ahogy meg­ látta Óki Tacumicsi és Motobucsi Kjóicsi holttestét ott hever­ ni. hogy a szekerce azóta is a kezében van. A fegyvert Kavadára szegezte. A fűtengeren át meglátta az osztálytitkár testét. A lábát húzva kellett átvergődnie a bozóton – lehet. Elmerült a magas fű­ ben. Az egyenru­ ha hasán nagy luk éktelenkedett. Súja kapkodva felegyenesedett ültében. hogy azon a lej­ tőn jött utána. mintha egy kolbászüzem teletömött szemeteskukája lenne.) Az arca már eleve sápadt volt. A véres szerszám egy puffanással földet ért.– Azt mondtam. én… – Ne mozdulj! Dobd el. de láthatóan nagyot nyelt. amit mondtak neki. Megint meghúzta a pum­ pát. (Súja most jött rá. és nem mozdult többé. Kavada egy pillantásra sem méltatta a holttestet. mint egy lassított felvétel. hanem ke­ zében a shotgunnal odajött Sújához. mint a távolugróké. állj le! Üvöltötte Kavada. csak éppen hátrafelé repült. Tacumi­ csi meg Kjóicsi kegyetlen halálának hatása alól. ahol Tacumicsivel legurultak. Kjóicsi teste középen tompaszögben meghajlott. Lábujjhegye ért földet elsőnek. Erre Súja végre észrevette. Akkor jelent meg Noriko a meredek ösvény tetején. Tette. ha egy perc telt el azóta. de Kjóicsi nem hagyta abba. [130] . ami nálad van! Mondta Kavada. Kavada lőtt még egyet. és kiszedte az üres tárat. a hátára dőlt. Zihálva meg­ szólalt: – Várj. talán az előbbi lövések miatt. hogy jó. és Súját Kavadával szemben. Súja még nem tért magához a sorozatos események.

őt lövik le. Újra Kavadára nézett. Kavada megrántotta a vállát. – Kjóicsit muszáj volt lelőnöm. Megle­ pett vigyor játszott a szája szélén. Ezt tudjátok. Igen… Végül is ő meg Óki Tacumi­ csit intézte el. De ahogy Kavada mondja. ahogy ő Óki Tacumicsivel végzett. Mi van. – Ne csináld! – kiáltotta Súja. hogy „mi van. – Előbb tisztáznunk kell valamit – szólalt meg Kavada végül. majd összekombinálta Kavada szavaival. Ha ő nem lő. ha ő is félreérti a helyzetet. Nem lenne meglepő. ha”. mintha legalábbis egy tatu ikerpár lennének. és arra jutott. Noriko teste sóbálvánnyá merevedetett. odament Súja mellé. Járás körben hízta a jobb lábát. és vele együtt meredt Kavadára. – Noriko velem van! Nem aka­ runk harcolni! Ennek hallatán Kavada lassan visszafordult Sújához. Noriko még egy darabig nem mozdult. hogy nincs nála semmi. és azonnal ráemelte a shotgunt. majd felemelt kézzel mutatta Kavadának. hogy valamit fél­ reértett. majd vissza Sújára. Noriko sem volt mellette. Kavada olyan tekintettel vizsgálgatta őket. hogy egy ki­ csit megnőtt Kavada arcán a borosta. Köszönöm. és lehet. – Aha… Persze hogy tudjuk. ha az osztálytitkár csak össze volt zavarodva? Igen… Meglátta.Kavada észrevette Norikót. [131] . Súja odakiabált Norikónak is: – Noriko! Kavada mentett meg! Nem ellenség! Kavada Norikóra nézett. nem lehetett rajta számon kérni a tettét. ugye? Súja Kjóicsi holttestére nézett. és szinte csúsz­ va jött le a meredek ösvényen. azután lassan le­ eresztette a puska csövét. Súja meg azt figyelte. Megmentettél.

Erre nemhogy ellenség lenne.– Csak leállítottam Kjóicsit. Kavada szólalt meg: [132] . mondtam már. Kavada újra kérdezett: – Miért voltatok együtt? Súja összenézett Norikóval. – Hogy érted. Kavada arcán egy mosolyféle futott át. de Noriko is ugyanabban a pillanatban szólalt meg. Ha ez tényleg az volt. – Hogy érted azt. – Persze. Igazából Súja nagyon hülyén érezte magát. de megint egyszerre mondták: – Hogy… – Súja újra váltott egy pillantást Norikóval. Súja azt hitte. aztán megkérdezte: – Ti együtt voltatok? Súja felhúzta a szemöldökét. hogy akadt itt egy normális ember. Mindketten visszafordultak Ka­ vadához. – Szerencsém volt. egy darabig Súját és Norikót méricskélte. Súja megint összenézett Norikóval. akkor Súja valószínűleg életében először látta Kavadát moso­ lyogni. nagy szerencsém volt… – Még a testében érezte a harc hevét. – Hú. Ott a teremben még arra gondolt. hogy ha más nem. Kavada biztos bele­ megy ebbe a játékba. Kavada mintha morfondírozna valamin. Noriko át­ adta neki a szót. Noriko is elhallga­ tott. De végül is igaz. hogy… – kezdte mondani Súja. ezért Kavadához fordulva újra kezdte. Végül mindketten némán meredtek Kavadára. de nagy nehezen azért szavakba öntötte a mondandó­ ját. hogy… – ezért elhallgatott. hanem még meg is menti.

9. [Maradt 29 fő] 19 Visszamentek a bozótosba. Nanahara Súja meggyilkolta Óki Tacumicsit. amelynek a bozótból szemtanúja volt. A háta mögött lövések hallatszottak. Méghozzá profi módon. Súja mindenekelőtt Leültette Norikót. Nanahara Súja. – Várjatok! Megkeresem Motobucsi és Óki csomagját – hagy­ ta meg nekik Kavada. értem. Bár Súja még ennek a kiválasztásán is sokat gondolkodott. Inkább rejtőzzünk el.– Jól van na. le sem tudta venni a szemét a látványról. [Maradt 29 fő] 18 Szakaki Júko (lányok. Kavadának az volt a véleménye. mindenkeppen. A szeme megtelt könnyel. hogy ott nem lehet jól átlátni a terepet. úgy látszott. Óki Tacumicsi széthasadt feje. Semmi okunk itt szobrozni védtelenül. de most mindenesetre el kellett menekülnie. oké. Felkapta a hátizsákját. ne­ hogy akarata ellenére kijöjjön a száján egy sikoly. és elfutott. kezét a szájára szorította. de ahogy meglátta a pirosra festett fegyvert. ezért szót fogadtak neki. Minden­ áron. és mindhárman arrébb költöztek a hegyoldal felé. Kirázta a hideg. Júko. aki ebből a fejből kihúzza a csurom véres szekercét. ahol Súja és Nori­ ko eredetileg tartózkodott. és elment.) a bozótosban rohant. A szutykos macska már eltűnt valahova. mintha kü­ lönös módon Kavada szokva lenne az ilyesmihez. Amíg Súja ki nem húzta a szekercét. Júko fejében újra lejátszódott a képsor. és összeszedték a csomagjaikat. mint akit megbű­ völtek. felülkerekedett benne a fé­ lelem. de ez már el sem jutott a tudatáig. és maga is [133] . Veszélyes volt ész nélkül szaladni. amikor beléptek a közeli cserjésbe.

– Súja. (Egy harminc­ nyolc milliméteres Smith & Wesson Chief Special volt. Mi. Szinte nem is vérzett. talán az Óki Tacumicsi szekercéje miatt kiszakadt hátizsákból vette elő. hogy visszatér a normális érzékelése. itt a titokzatos Földimogyoró-ember!. mondjuk. És a test itt hever egy köpésre. Az a földimogyoróként félbehasadt és szétcsúszott arc. Azt a revolvert markolta. Megrázta a fejét. Nem akartunk felmászni a hegyre. – Maradj nyugton! Noriko odahúzódott hozzá. és kerültük a tengerpartot is. csak tessék. de erőt vett magán.. és érezte. hogy nem akarta magánál tartani – hiszen végignézte a félresikerült „stafétaváltást” –. tessék. Felnézett. hogy ugyanígy voltak vele. Súja viszonozta Noriko pillantását. Ahogy kiejtette Tacumicsi nevét. itt már jó lesz. – Nem tudom. úgy jutottunk ide. és Noriko egy rózsaszín ragtapaszt nyújtott neki.mellé ereszkedett. de kétségtelenül így volt. és kibontotta a ragtapaszt. Figyelmesen ráragasztotta Súja fülcimpájára. Csak tessék. újra rájött a hányinger. és azt hitték. amelyet Kavada Kjóicsi holtteste mellől vett el. A hányinger gyorsan lehűtötte a harc hevében felhevült agyát. de egy kicsit belenyilallt a fájdalom. Súja bal kézzel megtapogatta a sebet a jobb fülén. és a kezében szorongatta. és közben azt mondta: – Vajon miért jött mindenki pont ide? Velünk és Kavadával együtt öt ember. A titkár is… Óki is. A kiváló akciójelenet-so­ rozat miatt nem is gondolt erre. [134] . és neki adott.) Sújá­ nak annyira forgott tőle a gyomra. minél messzebb akartunk men­ ni. Le­ het. alul túl feltűnők lettünk volna.

Gyors ütemben rázkódott a teste. arca pedig Súja remegő arcához ért. Az a munkája. Az arca… Hát igen. Kicsit meglepődött. mondta az anyja a karjában ülő Sújának.) – Egyszer feleségül veszek majd valakit. nagyon ha­ sonlított Síntani Kazumiéhoz. Megöltem egy embert. de hálás volt a kellemes melegért és az il­ latért. Balra fordította a fejét. Súja fogvacogva válaszolt: – Félek. hogy segítsen azoknak. Noriko egy percig mélyen Súja szemébe nézett. és rögtön reszketni kezdett. mint apu és anyu – gondolta Súja Noriko mosolyának hatására. Iszonyúan félek. akik bajba kerültek. majd megszűnt. Egyenes beszédű. fürge mozgású. Végre alábbhagyott a remegés. és Noriko arcába nézett. átlósan Súja elé térdelt. [135] . (Úgy is volt. de Súja nem tudott válaszolni. aki aggódón pillantott vissza rá. és továbbra is mozdulatlanul kapaszkodott térdébe. ahogy kiskorában az anyja átölelte. mintha szteppet járnának. – Mi baj? – kérdezte Noriko Súja vállára tett kézzel.– Súja… sápadt vagy. Miközben Noriko mat­ rózblúza gallérjának csíkjait nézegette.vagy sampon­ illat csapta meg. És mindig mosolyogtak egy­ másra a bajuszos. az anyján merengett. Megborzongott. Ebben az országban ez nagyon fontos”. és átölelte Súja vállát. – Félek. majd vigyáz­ va fájós jobb lábára. Aztán kitárta karját. egyáltalán nem közönséges hivatalnok be­ nyomását keltő apjával. Eszébe jutott az érzés. és a vérszaghoz már szinte teljesen hozzászokott orrát enyhe kölni. aki olyan. Összevissza vacogtak fo­ gai. és mindig úgy fogunk egymásra mosolyogni. „Apuka a törvényekkel dolgozik. Súja érezte Noriko testének melegét. mint anyu volt. még gyerekszemmel nézve is rendkívül csinos anya volt. minden rendben? – kérdezte Noriko. mielőtt meghalt volna a balesetben.

Köszönöm szépen. A megmaradt fonalat is hasonló módon rögzítette a fák tör­ zséhez. Noriko szégyenlősen nevetett. Töltények sorakoztak katonás rendben. Megemelte a madzagot. – Én vagyok. Az egyikből kivett egy papírdobozt. – Igen. és odadobta Sújának. Kavada egy közeli. Kivett a zsebéből egy kis kést. és kinyitotta. – Abba a fegyverbe valók. beleszorította a kifeszített zsinórt. – Ne már. és ki­ hajtotta a nyelébe fordított élét. Noriko lassan eltávolodott. [136] . és Kavada belépett a te­ rükbe. és a maradékot levágta. Látni lehetett. Súja leeresztette a Smith & Wessont. hogy a bo­ zót mélyén folytatódik. – De. ez a kés már eleve nála kellett hogy legyen. a bozót susogva megmoz­ dult. Súja elkapta a levegőben.– Már jobb? – kérdezte Noriko. Tegnap nem is fürödtem. és készenlétbe he­ lyezte a Smith & Wessont. Kavada vállán szíjon lógott a sörétes és két hátizsák. kólásdoboz vastagságú fatörzsbe vágott a bicskával. Töltsd meg! Ezzel Kavada maga mellé tette a shotgunt. jó illat volt tényleg. Az öt hiányzó lövedék miatt foghíjas volt a csomag. Ne lőj! Széthajtotta a sűrűn nőtt leveleket. Mivel a kapott fegyvere felte­ hetőleg a shotgun. Súja a bal karjával fedezte Norikót. és kézbe vett egy régi sárkányeregető zsinórt vagy valami ahhoz hasonlót. Amikor Noriko újra felnevetett. meghúzta. Egy idő múlva Súja megszólalt: – Jó illatod volt. fémszínű talpukkal felfelé.

Bár Súja tudta. aki miatt le­ esik. – Ez? – Kavada zsebre vágta a kést. nem is. mint egy bajnokság. Nem volt étvá­ gya. – A kikötő közelében volt egy vegyesbolt. – Itt a reggeli ideje. te nyertél.– Ez meg mi? – nézett fel kérdőn Súja. mert megölted Ókit? Kavada Súja arcába nézett. visszako­ zott. Kavada elhelyezkedett Sújával és Norikóval szemben. Kavada. Még négyöt emberrel okés vagy. hogy akkor sem nagyon kóborolhatott volna Norikóval a karján. Néhány dologra szükségem volt. Ez meg hozzá van kötve. ha öt-hat emberrel végzel. mert vicc volt. Persze ez nem változtat azon. szóval az egyikük háti­ zsákjában. és félvállról mondta: – Ne törődj vele! Ha mondjuk mindenki megöl egyvalakit. – Mi van? Rosszul vagy. ezért elsőnek oda mentem. – Kezdetleges biztonsági rendszer. Egyértelmű. negyvenketten. és leesik a fá­ ról. [137] . az olyan. mi va­ gyunk a középpontban. pont azért nyársalta fel a tekintetével Kavadát. negyve­ nen indultunk. Súja csak tátotta a száját. Kétméteres sugarú körben szereltem fel. De neki még vélet­ lenül sem jutott eszébe ilyesmi. Nem eszünk? – kérdezte tőlük. hogy akármennyire kis sziget legyen is. ez megrándul. Ott találtam. Ne aggódjatok. Ha valaki beleakad. Súja a térdébe kapaszkodva megrázta a fejét. Kivette a vizespalackokat és a kenyeret. és még mindig élsz. hogy Kavada poénból mondja. és tur­ kálni kezdett Motobucsi vagy Óki. mintha megijedt volna Súja dühös arcától. Minket viszont figyelmeztet. egy bolt azért adódik rajta. – Azt a kötelet meg hol találtad? Kavada alig láthatóan bólintott. Onnan egy cso­ mó hasznos dolgot beszerezhettek volna. Duplára csináltam. semmi baja nem lesz annak.

amit nem értek. azon gondolkozott. Ha Kavada olyan rossz fiú. de ott akkor nem jött rá. De nekem akkor is… [138] . Súja megkérdezte. vicc volt. Mert Óki nekem jött. nem azt akartam mondani. hogy mi a furcsa benne. Miközben Súja folytatta. az előbb tisztáztuk.– Bocsánat. A bal oldalival egyszerre mozgott a mellette lévő csúnya vágásnyom. mert… én Ókit… szóval mert meglátta. – Ezért nem csoda. Megrázta a fejét. bár még nem próbáltam. – Hát az meglehet. Lehet. hogy te nem vagy rosszul? Vagy már mást is megöltél a titkár előtt? Kavada csak a vállát rángatta. – Mi az? – A titkár… Motobucsi… – Hé – szakította félbe Kavada az állával intve –. Illetve. ahogy leterítettem. Hagynom kellett volna. Kavada felházra a szemöldökét. hogy máshogy értékeli az itt történteket. hogy így volt. és inkább másról kezdett beszélni. van valami. – Öö. – Nem. mint ők. Össze volt zavarodva. ahogy rebesgetik. hogy Kavada Sógo vajon viccelődős típus? – Azt hiszem. hogy megöljön? Nem vagyok én Krisztus. Súja kicsit furcsállotta a szófordulatot. ha Motobucsi végezni akart velem. hogy az előbbi vicc volt-e. Nem is tudnék fel­ támadni. ahogy megöltem. és… Kavada bólintott. – Most mindenesetre ő volt az első. hangjában némi indulattal: – Azt akarod mondani. akkor valószínű. Motobucsi azért lőtt rám. nem? Nem tehettem mást.

és majdnem sikerült is mosolyognia. – De csak annyi… [139] . hogy titeket is be­ leértve bárkiről tudjam. és semmiképpen nem akart meghalni? Vagy csak si­ mán önző volt. te mit tudsz Ókiról? Na igen. öntudatlanul is a késéhez nyúlt. ez már nem számít. nem? Kavada megrándította a vállát. Mi ebben az érthetetlen? – Logikusan hangzik. aztán eszébe jutott. Ő is félt Óki Tacumicsitől. hogy nem értem. – Nem is kell érteni – mondta. hogy én semmit sem csináltam. Más is előfordulhat. – Nem tudsz valamire visszaemlékezni? – A késemért nyúltam. – Tessék? Kavada elhúzta a száját. és semmi oka nem volt. csak… Én sehogy sem tudom meg­ emészteni. hogy rám támadjon. Nem is az. – Óki úgy állt hozzá. hogy veszélyes vagyok. és letette a vizespalackot meg a kenyeret a lábához. – Kavadára nézett. tényleg. és elvesztette a normális ítélőképességét. ilyen elv szerint megöl­ hetsz engem. hanem Óki… Óki úgy jött nekem. látta. Nem csináltál valamit. ha volt egy súlyos beteg csa­ ládtagja. mi van. Nem arról van szó. Te itt voltál ez­ zel a kislánnyal. Amikor szembekerült Ókival.– Nem – most Súja szólt közbe –. aztán folytatta: – Nem jöttem elég rég az osztályba ahhoz. Ráadásul én Norikóval… Norikóval voltam. hogy összeszövetkeztetek. hogy őt is beveszitek? Azok ketten hátha azt gondol­ ják. Különben is. milyen ember. amivel felingerelted? – Már hogy csináltam… Kezdett bele Súja. és azonnal meg akarnak ölni? Vagy ha te például „játszani” akarsz. de mi a ga­ rancia. Ennyi. hanem Óki… Kavada félbeszakította Súja habogását. Vagy beleőrült a félelembe.

Hallod. – Ezt hogy érted? [140] . inkább gyanakodj. – Épp elég indok ez. akkor te halsz meg. Ebben a játékban mindenkinek hamar elfogy a cérnája. hogy ha rád fognak egy fegyvert. – Nem erről beszélek – rázta Súja a fejét. – Mi az? – Elfelejtettem megkérdezni.Kavada megrázta a fejét. – Tényleg – mondta. – Ez nem így van. Végül. – Megmentettél. ahogy Kavada mondta az előbb. vagy nem? Vagy legalábbis le akartad állítani Motobucsit. Nanahara. hogy első körben le kell győznie téged. hozzátette: – De azt hiszem. Csak annyi. ke­ zedben egy fegyverrel. lehet. Mert ha igen. Súja sóhajtott. Nanahara. Óki be volt indulva. – Na igen. mintegy lezárásként. Jobb. Súja folyatta: – Hogy te meg mi miért vagyunk együtt? Kavada felhúzta a szemöldökét. – De mit? Mondjad már. Te még nem értetted meg ezt a játékot. Kicsit megnyalta a száját. Óki Tacumicsi vajon tényleg „be volt indulva”? Persze lehet. Ahelyett hogy a másikon morfondíroznál. ne teketóriázz. nincs ezen mit érteni. hogy én is az ellenségetek vagyok. hogy bolondság ilyesmin gondolkod­ ni. ha nem bízol annyira az emberekben ebben a játékban. aki az orra előtt állsz. Óki talán arra gondolt. Ez a legegyszerűbb ma­ gyarázat. a veszély elle­ nére. Súja újra Kavadára emelte a fejét. Én benned nem kételkedem.

előnyösebb többen lenni. amíg ellen­ őrzöm. – Norikóra nézett. ez teljesen egy felnőtt. se hossza. De akkor is. ha csak azért szóltam rá. – És? – Gondolj bele! – Kavada megbökte egy kicsit a térdén pihen­ tetett sörétest. – Ha nektek így jó. el­ vesznénk. mert a színjáték része volt. Kavada egy évvel idősebb náluk. kislány – bólintott Kavada. hogy nekem csak társ kellett. hogy ebben a játékban mindig óvatosnak kell lenni. Szerintem. tudnak pihenni. majd bólintott. [141] . „Abban. – Csodálatos eszme. hogy te jó leszel-e nekem? Erre nem gondoltál? Mondjuk. Ez így van. hasonlít Mimura Sin­ dzsihez” – gondolta Súja. Súja elgondolkodott. – Én is – bólintott Noriko. – Én úgy gondolom. Igaz. hagyja abba. – Szerinted olyan veszélyes volt egyáltalán Motobucsit megfékezni? Attól. majd megrázta a fejét. ha van­ nak társaid. A rázúduló vilá­ gos és logikus beszéden félig-meddig meg is lepődött. – Ha egyszer gyanakodni kezdesz. de mi van. – Ha senkiben sem bíznánk. De hozzátenném. hogy felnőtt benyomását kelti.Kavada folytatta: – Ebben a játékban hasznos az életben maradáshoz. se vége. és ha megtámadja is őket valaki. Ha felváltva őrködnek. hogy rászóltam. akkor jó. egy valódi felnőtt beszéde volt. Én azt gondolom. hogy te nem vagy ellenség. szerinted abbahagyta volna? Nem lehet úgy felfogni. és egyszer veletek is végezni akarok majd? Súja egy pillanatig Kavada arcába meredt. hogy én le akartam lőni a megzavarodott fickót? Vajon tényleg kény­ telen voltam megölni? Motobucsit nem tudtam volna társul fogadni.

A fák között kisma­ darak csiripeltek. – Gyakorlati feladat. Komoly volt az arca. – Na jó. Súja feszülten hallgatta. Kavada hátradőlve mutatta. egész jól képbe jöttél. hogy ez nem játék. igen. nem te mondtad az előbb? Semmi okod megbízni bennünk. – Ne tereld el a szót. – Kavada jól szórakozott. – Ja. nem biztos. A probléma veled van. Kavada megint felhúzta a szemöldö­ két. hogy ezt kell mon­ danom. aztán visszafor­ dult hozzájuk. Nana­ hara. Nem tudta. – Nekem bizonyos okok miatt ennek a játéknak a szabályai­ ról. [142] . de… szégyellem. és kettejükre nézett. hogy együtt vagyunk. hallod! Súja akadékoskodott. de nagyon vad volt. Miért bízol bennünk? Attól. akkor… Súja valami nagyon vadat látott átsuhanni Kavada nyugodt tekintetét. – Na. nem. Egy darabig a fejefölötti lombokat nézte. de én mindig a lelkiismeretem szavát követem a döntéseimben. – Aha. hogy egyikünknek vagy netán mindkettőnknek nincsenek ellenséges szándékai. Kavada félbehagyta a mondandóját. mi az. válaszolj rendesen! Súja a fegyveres kezével hadonászott. hogy ő kezdte a kérdezősködést. egyszóval… Kavada sétapálca módjára két kézre fogta a térdei közé állí­ tott fegyver csövét. – Jó kis párnak tűntetek az előbb. aztán mégis folytatta: – És igazad van ugyan. Úgy látom. És most is.Kavada azután kérdezte: – És? Erre Sújának eszébe jutott. Kavada arca komor volt. utána pedig megjelent az arcán a szokásos mosolyszerű­ ség. erről a játékról megvan a magam véleménye.

– Milyen jó. öregfiú. máris jobb. és példátlan dologra szánta magát. – Én is örülök. És ti mondtátok az előbb. már akkor. Elég ennyi? Súja végre kipréselt egy mosolyt. hogy velünk vagy. Aztán mondta.Súja szóhoz sem jutott. Barátságosan hahotázott. Sújához fordulva odanyújtotta a jobb kezét. Aztán elne­ vette magát. örülök. és Súján áthajolva Norikónak is ke­ zet nyújtott. – Nem. Kavadának sem jött le a vigyorgás az arcáról. máskor is. Súja megszorította a kezét. Noriko kezet fogott vele. Nagy tenyér volt. mi nem. Noriko szavaira Kavada megérintette a bajusza helyén nőtt borostát az ujja hegyével. [143] . – Veled is. Nekem nincs Sújához… Kavada Sújára és Norikóra nézett és vigyorgott. amit mon­ dani kell. kislány. amikor az osztályunkba jöttél. – Köszönöm. Noriko nevetett. – Te tisztára individualistának tűntél. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van. hogy ha egyszer gyanakodni kezd az ember. Pár? Noriko szólalt meg hamarabb. Kavada kinyújtózkodott. se vége. – Szívesen. Kavada minden mozdulatával egyetemben. Rákvörös volt. semmi sincs. Egyedül olyan magányos voltam. – Ezért bízom meg bennetek. mintha egy fel­ nőtté lenne. se hossza. hogy bízol bennünk. – Ne használj ilyen bonyolult szavakat.

még azelőtt.).Aztán Kavada Noriko betekercselt lábára pillantott.) Az irattartóból két-három nem túl meggyőző prospektus kandikált ki. hogy Oki-szigeteki Turisztikai Hivatal.) hátát a falnak támasztva hunyorgott. Egyenesen tűzött be az üveg felső ré­ szén. amelyet most kezdett el­ árasztani a fény. és láthatóan megilletődött az énekszó­ [144] . mint egy helyi önkormányzati tanácsterem. és ironi­ kusan mosolyogva pillantott a mellette szintén falnak dőlő. mutasd csak a lábadat! A többi ráér később is. Jumiko akkor már harmadszor járt ott. Az eggyel arrébb lévő bejárat mögött egy asztal és egy szék és egy rozsdafoltokkal tarkított irattartó állvány volt. és a lakásuk sem volt olyan közel. [Maradt 29 fő] 20 Az apró mintázatú. hogy a ne­ vét hivatalosan anyakönyvezték volna – beléptek a Dicsfény szektába. ahogy Sza­ kamocsi megmondta. (Kipróbálták. hahaha. és Kuszaka Jumiko (lányok. Jumiko kissé megrázta fiúsan rövidre vágott haját. A bejáratnál fellengzős név hirdette. tiszta áldott vagyok. de természetesen. de Jukiko először. és most eszébe jutott a területi püspök szentbeszé­ deiben állandóan ismételgetett közhely. hanem – igazándiból ez is összefüggésben volt a dicsfényesekkel – először a templomban találkoztak. és áldást hoz minden teremtmény­ re. – Hú. A szülei – és persze ő is. 6. ahová a szüleik cipelték el őket. az aszta­ lon pedig telefon. ezt el is felejtettem.” …Na igen. szinte fehéren sütött. takaróba burkolózó Kitano Jukikóra (lányok. Jumiko és Kitano Jukiko óvodáskoruk óta barátnők voltak. Jukiko er­ nyedten bambult a deszkapadlóra. részt vehetek egy ilyen szó­ rakoztató játékban. de ahhoz képest jellegtelen épület volt. áttetsző ablaküvegen tán­ coló napsugár egyre erősebben. „Minden egyes na­ pon eljön hozzánk a fény. Az oviban ugyan más csoportba jártak. a kagyló süket volt. 7.

(Alig húsz perc múl­ va tért vissza és kezdte el az öldöklést Akamacu Josio. Jumiko imádság után odament ehhez a meg­ szeppent lánykához. végig törte a fejét. gyakran vendégelte meg Jumikót saját készítésű sütemények­ kel. Az volt a szerencséjük – bár nem illik ilyet mondani –. olyan. hogy kiskora óta mindig azt mondták. akit a szülei magára hagytak. A nevük hasonlított.) még az indulás előtt meghalt. de más hasonló tulajdonságuk nem na­ gyon volt. mert vala­ mi dolguk akadt. Már több mint négy óra telt el azóta. a sziget keleti part­ ján futó úttól az északi hegy felé. Ekkor kezdődött a barátságuk. ebben az egyben nincs változás. de ők nem tudtak róla. Jumiko levette a szemét Jukikóról és ő is a padlót kezdte bá­ mulni. de Jumiko meg az ő filigrán alkatát és kerek arcát irigyelte. – Szerinted is tiszta gáz ez a hely? A lány mintha egy kicsit meglepődött volna. és oda zárkóztak be. 7. az iskolakapu oszlopa mögött Jukiko várt rá sápadtan. Mostanra már Jumiko magasabb is volt bő tizenöt centi­ vel. milyen jó neki. hogy ez a „most” újra legyen – a szoft­ ballcsapat negyedik ütőjátékosa. de elmosolyo­ dott. mint egy fiú. teljesen más típusúak voltak. Most mit kellene egyáltalán tennie? Szakamocsi reggel hatos híradóját a ház­ [145] . Bár fásult volt. Jumiko olyan élénk volt. és egymás mellett a padlón ülve töltötték az időt. De most is a legjobb barátok. egy kicsit kimagasodó dombon magányos házat találtak. és most is – bár kicsi. és így az ő startolásuk között csak két perc telt el.hoz igazított gong hangjától meg a felcicomázott templom hangulatától. hogy ilyen magas. Együtt menekültek el.) A településtől északra. na­ gyon kicsi az esélye. hogy Kuninobu Jositoki (fiúk. Igen. A rendkívüli feszültség miatt mindketten elfáradtak. Amikor Jumi­ ko kilépett a teremből. Jukiko háziasabb lány volt. Jukiko gyakran szóba hozta. és az arca is mennyivel karakteresebb.

Ennünk kell valamit. de Jumiko nem akarta elhinni. – Jumi! Jukiko szólt hozzá. Ha netán… ha netán lenne mégis valaki. már kilenc halott van. közvetlenül a hatórás hírek után mintha távolról fegyverropogást lehetett volna hallani. Pontosan emiatt se hall. Ogava Szakura és Jamamoto Kazuhiko még hagyján… A többiekről nem le­ hetett feltételezni. aki… De… Jumikónak eszébe jutott egy jelenet. hogy jobban fo­ rogjon az agyunk. Az vajon működik? Ha igen… Akkor nem igaz. De… De ha valaki meg akarna ölni. Egyesek meggyil­ koltak másokat.ban is hallani lehetett. emiatt menekültek idáig Jukikóval. per­ sze. hogy tehetetlen. Mert egyrészt képtelen elhinni. Most. Általánosban a másik legjobb barátnőjének az arca. ezért félbehagyta a gondolkodást. hogy fél. akik hajlandók követni egy ilyen szabályt. másrészt félelmeinek egy részétől sehogy sem tud megszabadulni. Csak annyi. hogy épp meghal valaki. Egyáltalán hogyan ölheti meg valaki az osztálytársát? Jó. akik belementek ebbe a játékba. hogy van­ nak. biztos megölném. amit a lány viselt. de azért a szokásos szelíd Jukiko-mosoly. hogy öngyilkosok lettek. se lát. Ha nem számítjuk Kuninobu Jositokit és Fudzsijosi Fumijót. azt hiszem. Akkor meg… Jumiko odapillantott a szoba sarkában heverő. és hoz­ zá fordult. vagy azt hinném. – Együnk a kenyérből. hogy vannak. Kicsit mesterkélt volt. Fél megtenni. ebben a pillanatban is lehet. A lány szája sírásra görbült. [146] . Jukiko kedvesen mosolygott. Tényleg. hogy meg akar. Va­ lamiért csak a rózsaszín cipőre emlékszik abból. ez a szabály. megafon for­ májú kézi hangosbeszélőre. Igen.

konzervszerű tárgyon. és a tetejükből egy hüvelykujj vastagságú bot állt ki. azon egy fogóféleség és egy három centi átmérőjű fémka­ rika volt. ivott egy korty vi­ zet. Aztán hirtelen Jukiko szólalt meg: – Figyelj csak. jól vagyok. [147] . Evés közben is azon gondolko­ dott. különben is. Vajon mi lehet a helyes döntés? Jumiko még maga sem tudta eldönteni. mert mostanáig reszkettél. de végül megtartotta magának. azzal nemcsak magát. Jumiko visszamosolygott és bólintott. – Ne félj. Ezüstszínűek voltak zöld ár­ nyalattal. együnk. még a fatáblát is szíveskedtek mellékelni. Ki-ki a maga hátizsákjából elővette a kenyeret és a vizet. Ha megteszi.) Nemsokára megette az egyik kenyér felét. Egy darabig mindketten hallgattak. Még maga sem volt biztos benne. – Ja – mosolyodott el Jukiko. Valószínűleg ez a kézigránát. te itt vagy velem. hogy lehet ilyenkor ekkora hülyeséget kérdezni. és megszólalt: – Kicsit megnyugodtál. (Jukiko „fegyvere” rendkívül szellemesen egy dartkészlet volt. az bizonyos értelemben igen veszélyes volt. Jumiko derűsen bólogatott. – Jó. hanem Jukikót is kiteszi a veszélynek.– Jó? Jukiko még egyszer megismételte. Amit tervezett. – Csak azért. hogy előhozza-e Jukikónak a „teendőket”. Ju­ miko tekintete egy pillanatra megállapodott a táskájában két kerek. Jukiko? Jukiko a kenyeret rágcsálva még egy kicsit elkerekítette amúgy is kerek szemét. Jumi! – Hm? Igen? – Azt fogod mondani.

– Tényleg? – Jukiko a rakott szoknyájára kapta a szemét. de végül kimondta. Bece­ neve nincs. de nekem Nanahara Súja tetszik. testsúly ötvennyolc kiló.Jukiko ráharapott kis. ami kenter­ ben veri a tanárok szidását és a jövőről való álmodozást. amikor már befejezték a kártyázást és a párnacsatát és a vendégfogadó felfedezését. Éjjel. jobb szem 1. a he­ [148] . Jukiko szégyenlősen válaszolt. hogy majd ilyesmiről fognak beszélni a kirándulás alatt. ne haragudj. de izmos. Elővette az agyából a Nanahara Súja-dossziét. és folytatta. nagyon jól gitározik és énekel. Hihetetlen. – Igen. hogy eddig még neked sem val­ lottam be. Esti téma az osztálykiránduláson. Jumiko némán bólintott.2-es. Általánosban védőjátékos a Kö­ lyökligában. de már abbahagyta a base­ ballt. de úgy döntött. Persze amíg el nem aludt a buszon. hogy kölyökligás korában ő volt a csa­ pat ütőkártyája. A „szent” téma az éjszakai sötét és benne önmagunk ünneplé­ sére. sovány. nem is mert egyenesen Jumi­ ko szemébe nézni. egy az egyben. Különben is. jön a díjnyertes téma. – Mondjad már! Jukiko még mindig habozott egy kicsit.5-ös. – Hát… Jumiko megtorpant. ő is azt hitte. ezt már sejtette vala­ hol. telt ajkára. Testmagasság százhetven centi. őszinte lesz. és ráállt a zenére. – Figyelj csak. – Mármint fiú? – Aha. de abból. ő volt az első ütő. – Neked tetszett valaki az osztályból? Jumikónak egy kicsit elkerekedett a szeme. és a vezetéknevében benne van a nana. bal 1.

vele biztos nincs semmi baj. hogy ilyesmiről nem beszélhet Juki­ kónak. Jumiko Sújáról szóló dossziéja telis-tele volt. mint a neve is mutatja. – Ne aggódj. ha együtt sétálnánk. aki szintén ott lakik. az Áldott Szeretet Háza neve­ zetű katolikus intézetben lakik. nem hordhatok majd magas sarkút. Aztán folytatta. hogy ez a kijelentés nem volt túl szerencsés. Nagyon. (Kétség nem fér hozzá. – Jé. ősszel. és így ragadt rá a híres cigarettamárka. Mi lehet vele? Kezét a combján tartva ömleni kezdtek a könnyek a szemé­ ből. és most Siroiva szélén. és olyan bátor­ nak tűnt. Kicsit furcsán hajlik ugyan a szája. Valószínűleg erre akart kilyukadni. – Komolyan? – mondta a lehető leghétköznapibban. Történjék bármi. hogy Jukikónál több anyaga volt. – Szeretnék vele találkozni. a Wild Se­ ven neve. kicsit lányosan. Október 13-án született. nem? Bár nem nagyon figyeltem. Vércsoportja B. mert én lennék a magasabb. Kiskorában elvesztette a szüleit bal­ esetben. Most bebizonyosodott.tes szám. ő már meghalt!) Tanulás terén inkább az angol meg az irodalom. [149] . (Jaj. Jukiko lesütötte a szemét. A haja hullámos. Közeli barátja Kuninobu Josi­ toki. a válláig ér. ezért gyorsan hozzátette: – Hát ő volt a legjobb sportoló az osztályban. szóval a humán tárgyak az erősségei. de kedves szemét európai típusú kettős szemhéj hatá­ rolja. Aztán rájött. így összességében igen jóképű.) Köztük az egyik legfontosabb adat a testmagasság volt: Ha Nanahara Súja nem nő tovább. A tar­ kóján. Jumiko gyengéden hozzáért a vállához. Hát dióhéjban ennyi. – Igen.

és végül úgy döntött. de már ő is meghalt. hogy összeszedje a gondolatait. Valami harcművészetet tanul. hogy csajozós „playboy”. hogy elmondja. Talán mert a lányok között az a vélemény alakult ki róla. aki meg akar ölni egy másikat? Mármint most az osztályunkban. A lányokhoz kedves. Mimurát a kosárcsapat védőzsenijé­ nek tartják. de nem a b osztályban. és bólintott. Pedig ő is milyen jó fej! Hát igen. Üssön a hasára. És számára bármilyen megbeszéléshez Jukiko a legjobb partner. futnak utána a lányok. nagyon tájékozott. megkérdezte: – És neked. Meg tudnék bízni bennük? – Na. A fiúk is és a lányok is. kérdezhetek valamit? Jukiko csodálkozva hajtotta félre a fejét. köz­ ben pedig jártatta az agyát. amilyen következetes. azután megkérdezte: – Szerinted van olyan ember. ki az? – kérdezte megint Jukiko. Gáz. Utoljára még egyszer meghányta-vetette magában a dolgot. Jumiko odafordult hozzá. sok lány fél tőle. fanati­ kus rajongói is vannak. de mégsem tűnik olyan rossz­ nak.) Szugi­ mura arcán mindig ott az a megkapó világfájdalom. [150] . (Jaj.Jukiko letörölte a könnyeit. Csakhogy ő Csigusza Takakóval van jóban. de jólelkűnek tűnik. Numai „rossz fiú”. – Figyelj csak. mint aki egé­ szen helyrejött. kicsit durvák az arcvoná­ sai. de szerintem az ilyes­ mi menő. – Mit? Jumiko karba tette a kezét. Utána. és kenje el a dolgot? Óki a kézilabdacsapat nagyágyúja. Takako biztos rossz néven venné ezt tőlem. hümmögött egy sort. Már megint ugyanaz a kérdés. mondjon egy nevet. Jumi? Ki tetszik? Jumiko elsőnek a plafonra bámult. Mindenekelőtt meg kell beszélni. Mindenki milyen jó fej volt.

hogy mind öngyilko­ sok lettek… És az előbb is hallottad a fegyverropogást. Jumiko bólintott egyet. Jumiko Jukikóra nézett.Jukiko összeráncolta a szemöldökét. És akkor vette észre.. –. hogy a matrózblúzának bal kéze­ lője kicsit elszakadt. – És ha nem tudsz? Jukiko eltöprengett. Széttárta a karját. mit csinálnál. de ha egyedül kellene lennünk. vagy nem? – De igen. amióta elindultunk… Nem hinném. – Hát… De hát már meg is hal… – itt megremegett a hangja. [151] . hogy min­ denki fél. De ha minden kötél szakad… Jumiko bólintott. szerinted nem? Jukiko egy kicsit elgondolkozott. ezért még nem is olyan vészes. hogy én fé­ lek. és nem is gondoltam ilyesmire. Kilencen is. Mind a ketten. hogy még el is sütném… Persze nem szó nélkül. és félrebillentette a fejét. ha meg lenne valami fegyverem. biztos. de egy idő múlva válaszolt: – De. és folytatta: – Mi együtt vagyunk. én azt hiszem… talán harcolnék. Jukiko? – Elfutok. Csak azzal voltam elfoglalva. valószínűleg.lehet. – Mi meg itt ülünk és félünk. – És szerintem a többiek is ugyanezt teszik.haltak egy csomóin. – Na és ha így félsz. Így van. Utána tagoltan mondta: – Én… igen. hogy még ennél is sokkal jobban félnénk. Hallottad a reggeli híradót. – Hát igen. Ha lenne ná­ lam valami. Biztos. és véletlenül összetalálkoznál valakivel. még jó. hozzávágnám az illetőhöz.

– Ez igaz. hogy félnek. akkor megölnének. majd folytatta: – Csak annyi az egész. Tanácstalanul nézte a padlót. Időkorlát? Ha nem halt meg senki huszonnégy órán át? Ha addig élet­ ben is maradnánk. Jukiko Jumiko szemébe nézett. mert egyszer nem bíztam meg valakiben. hogy a másik meg akarja ölni. és egy hajszálnyit fél­ rebillentette a fejét. rakott szoknyája alatt megmozgatta a lá­ bát. amit tehetünk. Szóma bandája például… vagy… Kirijama… Jumiko ránevetett. És ha már ezt hiszik. Jukiko ijedt arccal bólintott. [152] . és bemagyarázza magának. akkor az egyetlen dolog hogy összehívunk mindenkit. telt ajkait. Si­ mán előfordulhat. Általánosban. Jukiko megint beharapta kis. – És ha van valami. mire gondoltam. Nem? – De… Csak… – Nekem… Jumiko félbeszakította Jukiko szavait. hogyan lehet­ ne megszökni. akikben én nem bízom.– Na ugye? Én is azt hiszem. és a padlóra támaszkodott. – Igen? – Ha nem csinálunk semmit. széttárta karba tett kezét. Jukiko. és visszaült. és ezért állnak neki harcolni. és kigondoljuk. – Van egy rossz emlékem azért. még ha a másik nem menne is nekik. hogy senki nem szándékosan öl. aztán bizonytalanul felelt: – Lehet… Vannak. meg fogunk halni. – Elmondom. ők támadják meg. Egy pillanat szünetet tartott. Mindenki fél.

Aztán. És a rózsaszín cipő… Visszaemelte a szemét Jukikóra. Nagyon vágyott rá. hogy vallja be az igazat. akinek biztos szintén voltak előítéletei vele szemben. Jumiko újra Jukikóra nézett. de én akkor nagyon vigyáztam rá. nem látta sehol. így kinéztem belőle. Nekem is volt olyan alátétem. na mindegy. az anyukája meg egy bárban dol­ gozott. – Aha. és ő ért vissza elsőnek a terembe. tornaóra után vettem észre. megint előúszott a barátnője arca. egy időben divat volt a Tojásmacska. hogy ellopta. Jukiko némán hallgatta. hogy az asztalomon felejtettem a háromszínű golyóstollat. de azt mondta. [153] . – Hazamentem. – Kikérdeztem. Jaj. – És egyszer csak eltűnt… – Jumiko lesütötte a szemét. szóval neki nem volt apja. és én meg az első óra. Most visszagondol­ va egy semmi kis hülyeség. Jukiko lassan bólintott. mert rosszul érezte magát. – Persze. Nekem meg egy háromszínű golyóstollam. – Aha. – Volt akkor egy féltve őrzött… Emlékszel. aki mindjárt elbőgi magát. O meg elsírta magát.– Mi történt? Jumiko a plafonra szegezte a tekintetét. mert ráparancsolt. hogy nem tud semmit. amelyet korlátozott példányszámban készítettek. Én meg a ta­ nárnak is beárultam. és ő pont nem tornázott. – Én meg a barátnőmet gyanúsítottam meg. Mindenfélére rányomták akkoriban. és láttam. – Az az. hogy nincs meg. a Tamagoneko.

Így van. nem? – Hát. De nem annyira rosszak. És akkor meg tudnánk beszélni. És most mondd el. nem haragszik. biztos. hogy lehetőleg megbízzak az emberek­ ben. hogy mihez kezdjünk. Jukiko a padlóra sütött szemmel hosszá ideig csak a gondola­ taiba mélyedt. Ez a saját hitem. Ez most nem az a szöveg. Úgy tartják róluk. hogy min­ den hiába. – Azóta igyekszem. Azt mondta. De nem bíztam meg benne. és azóta nem találkoztunk. – És a mostanival kapcsolatban pedig… Hát igen. Ha te ellenzed. de még habozott. Ha nem sikerül.– Bocsánatot kértem tőle. meg. Jumiko egy vállrándítással folytatta. amit a dicsfényes taták és mamikák hajtogatnak. lehet. lélegzetet vett. – Jumi. Vagy nem? – Hát… Jukiko bólintott ugyan. nem fogom megtenni. hogy túl sokat adok mások véleményére. Nagyon jó barátnők voltunk. Hinni akarok bennük. Két perc is beletelt. hogy mindenki abbahagyná a harcot. Legalább annyira. De utána már valahogy nem jöttünk ki olyan jól egymással. [154] . és ő nemsokára elment más iskolába. – Ezért – folytatta Jumiko – ha felszólítanánk őket. és megállt fészkelődött. Meg tudod érteni? – Igen. Talán mert az anyukája újra férjhez ment. mint veled. – Ja. – Jukiko erőtlenül bólintott. Szómáék rossz embernek látszanak. mire megszólalt. igen. én már egyszer mondtam neked. hogy a saját örömükre embert öljenek. Még ha nem tudnánk is sem­ milyen megoldást. Jumiko elfáradt a sok magyarázásban. hogy te mit gondolsz. legalább elkerülhetnénk az öldöklést. – Egyszóval ez a véleményem. mondtad. Olyan nem volt a mi osztályunkban. biztos.

– Attól függ. hogy ülök kar­ ba tett kézzel. akkor találkozhatok Nanaharával. míg meghalok? Ha van remény. – Igen. teljesen igazad van. hinni akarok az emberekben. majd a plafonra meredt. Igen. meg kell pró­ bálni. Jumi. Jumiko bólintott. Jukiko felemelte a fejét. – Én azt hiszem. meg kell tennünk. „Igen. hogy ő maga helyesen gondolkodott. Csak nem képzelik. és talál­ kozott a pillantásuk. hogy ezt tudjuk-e használni. találkozni fogsz vele. Jukiko elmosolyodott. Kavada rádobta a tűt és a cérnát a mellette lévő hátizsák tete­ jére. Ez az én vélemé­ nyem.Jumiko Jukiko arcát figyelte. Jukiko aprókat bólintott. Jumiko visszamosolygott rá. – Köszönöm. – Boldog volt. ezúttal teljes szívéből. [155] . és erre a végeredményre jutott. így jó lesz. [Maradt 29 fő] 21 – Na. Próbáljuk ki!” Később Jukiko kérdezte: – De hogy csináljuk? Hogy szólunk mindenkinek? Jumiko a szoba sarkában heverő megafonra mutatott. ahogy Jukikónak is mondtam. Ez igazolta számára azt is. és nemso­ kára kibökte: – Ha minden jól megy. hogy Jukiko meggondolta.

Persze altatás nélkül. Súja rábámult erre a ki tudja. a tűvel és a cérnával együtt. és egy százjenes öngyújtóval meggyújtotta. és Noriko. – Egy szintén vízzel fertőtlenített kendőt nyomott rá géz helyett Kavada. Aztán aggódón hozzátette: – Remélem. de sokan mégis ennek a cigarettának a nevén ismerték. kislány. Egy szálat a szájába tett. (Kavada elmagyarázta. – Oké. Mellettük egy kő­ ből rakott kis tűzhely volt szénnel. En­ [156] . vagy a sajátja volt? Olyan tömeg­ cikk volt. és elővett a zse­ béből egy Wild Seven márkájú cigarettát. míg a víz eléggé kiforr­ ta magát. Tehát most másodszor fertőtlenítik. aki az előbb megkönnyebbülten lélegzett fel.– Add csak ide még egyszer a whiskyt. Kavada végezte a műtétet. mert közvetlenül a sebbe mégsem akartak azért forró vizet önteni. – Már vége. mint a Buster vagy a Hi-night. miért. mielőtt Kavada varrni kezdte volna. – Tök ügyes vagy! – Orvososdiból jó vagyok – mondta Kavada. Súja odanyújtotta a palackot Kavadának. Sok idő kellett. Ezt is a ve­ gyesboltból nyúlta le vajon. Noriko behajlított jobb lába az oldalán pihent. hogy a szenet is a vegyesboltból szerezte. motoros és motor szilu­ ettjét ábrázoló dobozra. Nanahara – mondta Sújának. így már nyolc óra is elmúlt. Noriko visszahúzta a lábát. Súja az órájára nézett. és megköszönte Kavadának. A vádliján már össze volt varrva a seb durva pamutfonállal. de a sebet Súja whiskyjével mosták le. de Noriko a tíz perc alatt egy mukkanásnyit sem nyafogott. most újra elfintoro­ dott. Kava­ da előtt. rajta egy üdítősdoboz. amelyben bugyogott a forró víz. és gyors mozdulatokkal betekerte egy másikkal. Mert neki soha nem volt beceneve.) A tűt és a cérnát ezzel fertőtlenítették. még nem fertőződött el.

a Siroivai Középiskola kosárcsa­ pata behozta húszpontos lemaradását a biztos befutónak tar­ tott ellenféllel szemben. és elővett egy bőrtárcát. Súja megint azon gondolkodott. Mimura Sindzsivel. hogy hol lehet most Mimura Sindzsi. A vad. és Norikónak nyújtotta. Abból pe­ dig gyógyszert. Másodikban egy osztályba került a kosárcsapat védőzsenijé­ vel. és ő meg Mimura azt viselték a meccseken. gyönyörűen megcsinált dupla játékokkal hárította el a veszélyt. és a kosárcsapat megszakítás nélkül tartja az első helyet a tar­ tományi bajnokságon. hogy amikor még kölyökligás volt. Nana. Tényleg. ami kisebbfajta rekordnak számított. de átvette. Ő sokat számítana. Jobb. Wild Se­ ven. ha pedig elfoglalt egy bázist. újra keres­ gélni kezdett a zsebeiben. Kavada. amikor Sindzsi a kosár­ csapat második tartalékosa volt. A kiszámíthatatlan.nek az az egyszerű oka van.) Ha pedig már tele vol­ tak a bázisok. Attól fogva kezdőjátékos lett belőle. mindig ő volt a csapat legfőbb ütőkártyája. Sindzsit meg a Harmadik néven is­ merték. hogy nem tud mit ten­ ni. Amikor a Harmadik az utol­ só öt percben pályára lépett. Volt. ha beveszed. a hetes. Ez még elsős korukból ered. Na tessék. és a dobójukról látszott. Amint esély adódott. [157] . kihasználta. de a régi dicsőség emlékére és a veze­ téknevében lévő hármas miatt még most is ezen a néven em­ legetik. műanyagba és ezüstpapírba csomagolt fehér tablettát szedett ki. de a többi­ eknek nem volt sikeres ütésük. az ellenfél fog pontot szerezni. mint akinek hirtelen eszébe jutott valami. hogy a megfá­ radt dobójátékos helyett beálló pozícióból lépett fel a dobó­ dombra. az idei áprilisi osztálymérkőzésen a lányok poénból hetes és hármas sorszámokat készítettek elő nekik. Noriko nagyot pislogott erre. bázislopással szerzett maguk­ nak újabb pontot. Olyan távolinak tűnik ez az egész. – Fájdalomcsillapító. (Szezononként háromszor is lopott bázist.

Gomes. [158] . most ez is megteszi. és szép ívet rajzolva vele. de Súja a fejét rázta. – Az apám orvos – mondta. A pult mögötti elsősegélycsomagból nyúltam le. hogy igazat mond. – Micsoda? – Kóbe szegénynegyedében van egy lehasznált kis rendelője. Nem is. én már gimnazista lennék. – Mi az? – Kavada élvezettel fújta ki a füstöt. – Ne nézz már olyan szemrehányón. – Aha. és Súja felé intett vele. Ha belegondolsz. Az a gyógyszer is a vegyesboltban volt? Kavada megrántotta a vállát. De nem áruként.– Hé! – szólt oda Súja Kavadának. hogy én voltam a segédje. Hát lehet. Különben is. Nem volt pénze ápolónőt fogadni. Ez komoly? Kavada felemelte a két ujja között tartott cigarettát. ne­ vetett. sima fejfájás elleni. És te beszélsz? Te meg alkoholt hoz­ tál. Semmi extra. Egy középiskolás is megengedhet magának néhány szippantást. mintha a gimnazisták már nyugodtan cigaret­ tázhatnának. Súja összecsücsörítette a száját. sőt magam is elvégeztem időnként hasonló műté­ teket. ebben a helyzetben bármikor szűkség lehet gyógyszerre. Úgy mondta. – Másról van szó. helyesebb inkább úgy fogalmaznom. – Nem kamu. De… – Nem készültél fel egy kicsit túl jól? Honnan tudsz például sebet varrni? Kavada felhúzta a szája szélét. Súja szóhoz sem jutott. Nem mintha számítana. ha valakit összevarrt. Már et­ től a névtől megfájdul az ember feje. és Sújára nézett. Gyerekkorom óta mindig megnéztem. aztán megrántotta a vállát.

– Mi az? – Azt szeretném kérdezni. Túl későn esett le. – Ja. az felismeri. Kavada vigyorogva folytatta: – Ha szükség lesz rá. előbbre való a szökés tervezése. amelyet nem tudott megfejteni. és újra kezdte. később elmondom. – Te hol találkoztál ilyennel? – kérdezte most Noriko. hogy… – Mit udvariaskodsz. de igaza van Kavadának. és elnyomta a földön a félig szívott cigarettáját. De honnan tudtad? Nem is volt sza­ ga… – De volt. – Szóval láttam. Most Kavada rángatta a vállát. Aki érezte már. igen. Nem hittem volna. – A nagybátyám a kormány kémiai kutatóintézetében… – Hé! – szakította félbe Súja. és megmondta: – Meg akarunk szökni. Észrevetted az altatógázt. – Ha láttad. hogy kifogjuk… De ennél fontosabb. [159] . Nanahara? Ezen már túl vagyunk. de eszébe jutott még egy rejtély. nem? Súja megrántotta a vállát. Van valami tervetek? Ha szükség lesz rá. Noriko ennek hallatán kérdőn nézett Kavadára. hogy most mi legyen. Részemről az volt a legnagyobb melléfogás. Felhagyott a további faggatózással.Súja hallgatott. elmondja? Súja ezen a szófordulaton is fennakadt. ahogy ott a buszon próbáltad kinyitni az ab­ lakot. Nanahara – mondta Kavada. – Nem túl erős ugyan. képtelen voltam. miért nem segítettél? – Bocs.

„…tilos lesz. Akkor pe­ dig úgy válaszolnék. ami Kavada és Noriko nyakán is ugyanúgy ott van – a nyakörv miatt rögtön megtalálnak. – Azt kell kérdezni.Kavada egy újabb cigire gyújtott és bólintott. és folyatta: – És. tiltott zóna lesz”. hiába is szökünk el. Szakamocsi megmondta. ho­ gyan hozzák ki Szakamocsit az iskolából. még haditervnek sem nagyon lehet nevezni. Na és? – Minket e miatt – kezét a saját nyakához emelte. ahol az iskola van. igen. Sőt. mivel azt nem is gondolta végig. Súja folytatta: – Szerinted lehetetlen? Kavada a fejét rázta. Az a bizo­ nyos. hogy lényegében kivitelezhe­ tetlen a haditerve. előtte keresnénk egy hajót. hogy „A mező. Aztán hirtelen eszébe jutott. ahogy Noriko lenyeli a gyógyszert vízzel. – És az iskolát sem tudjuk megközelíteni. – Hát igen. Kavada csak a szemöldökét emelte meg. Mialatt beszélt. Hallani lehetett. Szakamocsit magunk­ kal visszük és megszökünk. kérem szépen”. És kioldatnánk vele a nyakörveket. Nanahara. – És? Súja megnyalta a száját. hogy befedje földdel a szenet a kőrakás tűz­ helyben. hogy igen-igen kicsi az esélye. – De nem tudjuk valahogy kirángatni onnan Szakamocsié­ kat? És túszul ejtenénk Szakamocsit. – A fene essen belé! – Hát igen. Nem is. hogy lehetséges-e. már arra jutott. – Ennyi? [160] .

– Jó. – Ezt a nyakörvet. Még a roncsokat is eltakarították. és Súja kénytelen volt bólintani. – Mondtam. hajó nincs. Micsoda undorító pre­ cizitás. de azért hozzáfűzött valamit: – Összeszedhetnénk a megbízható embereket.Mondta Kavada. – Abban nem lehetünk biztosak. amiknek a parton kéne düledezniük. – Más nem jut eszetekbe? Súja tagadólag rázta a fejét. rosszul áll a szénánk. Súja a száját harapdálta. Hajó meg nem volt. Csak Szakamocsit kell túszul ejteni. amikor csak akarják. Kavada mosolyogva fújta ki a füstöt. zónáktól függetlenül. Egy szál se. az tu­ ti. akkor használjuk az őrhajókat. még ha véletle­ nül meg tudnánk is valósítani. Akárhonnan nézzük. Lehetetlen – szakította félbe Kavada. a kormány a kisujját sem fogja mozdítani Szakamocsiért. Ha többen törjük a fejünket. Kavada csak a sebhelyes bal szemöldökét emelte meg. Kavada megint rágyújtott. hátha együtt ki tudunk találni valamit. lehet. Nanahara. [161] . kézi vezérléssel fel tudják robbantani bármikor. hogy a kikötő közelében volt a vegyesbolt. – Láttad mennyien vannak a védelmi erősök. Ezt el is felejtette mondani. – Noriko? Noriko is a fejét rázta. Ráadásul… Kavada a saját nyakára csatolt ezüstszínű pántra mutatott. Súja megint csak hallgatott. bárhol. hogy meglesz a megoldás… Ez igaz – gondolta Súja. és így szólt: – Először is. és kész… – Nem megy.

hogy halasszuk el a játékot. és észrevett engem. – Éjjel. A házakban kereshetett vala­ mit… Fegyver volt nála. hol?! Súja véletlenül megemelte a hangját. – Miért nem szólítottad meg? Súja rosszalló hangjára Kavada csodálkozó arcot vágott. nagyon. – Mi bajod vele? – Semmi… – Kicsit akadozva. Mindenhez ért. Összenézett maga mel­ lett Norikóval. De főleg Mimura… Ő csúcs. mert Noriko megsérült? Valószínűleg azért. A gépekhez is. És Szugimura Hiroki például. Aztán megszólalt: – Mimura… Súja szeme elkerekedett.– Ebben az esetben ki az. nem? És… Kavada átvette a szót. és egy ideig bal kézzel simogatta borostás állát. – Ne hülyéskedj. Az iskolától nyugatra. de folyatta: – Mimurát én lát­ tam. hogy legyen ideje mindenki­ nek megszökni? [162] . Láttad. Kavada Súja arcára meredt. akit megbízható embernek nevezel? Erre Súja lelkesen válaszolt: – Mimura. – Miért? – Hát mert… Segített Norikónak az iskolában a helyére men­ ni. A lányok közül mondjuk az osztálytitkár. Ucumi. – És azt mondta. Neki biztos eszébe jutna valami. – Hol? Hol láttad? Kavada kelet felé bökött az állával.

hogy csak azt akarta ezzel megmutatni. ha én megkérem. de végül letett róla. hogy ebben a játékban alapszabály. Nagyon nem az. hanem kételkedni bennük. Súja bólintott. És nem hi­ szem. Különösen azokkal kell vigyázni. Különben is lehet. Ő… Kavada hang nélkül előtolta két tenyerét. Aztán azt mondta Kavada: – Ne vedd már rossz néven! Alig ismerem Mimurát. ahol Mimurát láttad. szerinted végig ott maradt volna. – Ennyi miatt várnád el tőlem. Megszólalt: – Ha akkora ész lenne. Kavada a fejét rázta. hogy rábólintott volna. nem túl szerencsés nagy zajt csapni. – Legalább menjünk el arra a hely­ re.Igen. Az pont jó arra. Ez így van. amiről Kavada be­ szélt. Ő biztos ki tudna találni valamit. mint mondod. – Ilyen nyakatekert gondolkodást! Ő nem olyan. – Hogy mondhatsz ilyet?! – emelte fel Súja a hangját. Súja sóhajtott. hogy benne meg lehet bízni. és Súja elhallgatott. hogy „jó kis párnak” látszottak. [163] . – Jó – vette át a szót Súja. és ki­ fújta a levegőt. Bár azt mond­ ta. Hát igen. ezt garantálom. hogy tartson velem. nagyon mély sóhaj volt. ő… Sújának megint félbe kellett hagynia. Mély. ahol látom? Ebben igaza volt. hogy bennük megbízik. Benne százszázalékosan meg lehet bízni. Már az is furcsa. Végül is meg lelhet érteni. Nanahara. akiknek jól vág az eszük. Kavada viszont a fejét rázta. hogy nem bíz­ ni kell az emberekben. hogy megbízzak benne? Saj­ nos nem megy. Az előbb mondtam. hogy később mindenkit megölhessen. Súja akart még valamit mondani.

– Hogy? – Ott van még az én tervem. de úgy nem nagyon megy. Súja megint csak Kavada arcát fürkészte a füstfelhőn keresz­ tül. – Nincs valami mód. akinek cigi lógott a szájából. hogy most felvegyük a kapcsolatot Mimurával és másokkal? Kavada újabb cigarettát szedett elő.– Kavada… – szólalt meg Noriko. – A módszer létezni ugyan létezik – mondta aztán –. hogy csak a kiválasztottaknak akarsz szólni. Válogatás nélkül még hagyján. ha a legvégéig élet­ ben maradunk. – Nem hinném. miről beszél. – Milyen…? Kavada bólintott a fejével. A Wild Seven meggyújtott végéből apró hangok hallatszottak. Aztán hirtelen izgatottan kérdezte: – És mi az? Van valami módszered? Kavada végignézett Sújáék arcán. – Hát akkor… – mozgatta nehézkesen a száját – semmit sem tehetünk már? – Dehogynem – mondta Kavada könnyedén. – Mindez csak arra az esetre vonatkozik. ahogy egyre rövidebb lett. Nem értette. és a fejét rázta. Utána pedig cigivel a szá­ jában elgondolkodva az égre meredt… Zavarhatta a nyakörv. és Súja Kavadát nézte. – Ezt hogy érted? [164] . és újra a szájához emelte a cigaret­ tát. mert sima felszínét simogatta jobb keze ujjaival. Súja összeráncolta a szemöldökét. Egy ideig csöndben ültek. csak fel­ tételhez van kötve. A füst této­ ván gomolygott.

ha helyváltoztatás nélkül meghúzod magad. és továbbra is cigarettával az ujjai között. mielőtt szóhoz jutnál? Súja nyelt egyet. – És utána? – kérdezte Súja lelkesen. nem igaz? Így van. – Várj már egy kicsit! Kavada intett a kezével. – Ugyanezt mondta az előbb Nanahara a szökéstervével. Épp ezért az ebben lévő bombával – Kavada a saját nyakörvére mutatott – bír minket mozgásra a kormány. Ha­ nem hogy… a többiek haláláért cserébe maradunk-e mi élet­ ben. Azt akarod mondani. Erről van szó. – Nem! – szólt közbe Súja. – Az nem gond. De a lényeg. nem? Súja szavaira Kavada összeszorította a száját. hogy csak magunkat fogjuk meg­ menteni? Kavada összekulcsolta térdeit. – Az… – Noriko azonnal közbeszólt. ebben a játék­ ban az egyik legbölcsebb módszer az életben maradáshoz. ha rád támadnak. hogy a mi csoportunkon kívül mindenki más meghaljon. Utána kissé vontatottan mondta: – Nanahara. hogy akkor már csak mi hárman maradunk. Ha van egy biztos módszer. – Az nagyon durva len­ ne. Noriko? Mert az teljesen olyan. Mit csinálsz. felhúzta a szemöldökét. ha többen leszünk. – Noriko nem ezt kérdezte. A többiek pedig mind meghaltak. ki ellenezné? És ak­ kor mindenki megmenekül. Mármint ha a többiek is megbízhatók. Ugye. [165] .– Természetesen úgy – Kavada megint Sújáékra nézett –. mintha… Szóval az nagyon durva. – Csak szólnunk kell a többieknek. – Hacsak nem akarsz valakit direkt megölni. A cigit elnyomta a földön.

– Ezenfelül pedig. Gondolod. Ne felejtsd el! Ha figyelmetlenül bók­ lászol valahol. hogy nincsen. és a végén így is. és erőtlenül préselte ki magá­ ból a szavakat. az. – Várj csak! – mondta aztán Noriko. – Rossz érzés. – Persze klassz. de igen. még az is lehet. de ott van még az időkorlát is. hogy ilyen kilátá­ sokkal bárki lelkesen rábólint? Hát elfelejtetted? Ebben a já­ tékban soha nem tudhatod. – Azt mondtad. hogy lesből lelőnek. Noriko sérülése miatt jó célpont vagyunk. Súja odafordult hozzá. Kavada megint rágyúj­ tott. Egy ideig csend telepedett közéjük. nagyon megégetheted ma­ gad. Leejtette a vállát. nem? Amíg Noriko lábműtétjére készültek. hogy Aka­ macu Josio játszani akart. Ha huszonnégy óráig nem hal meg sen­ ki… [166] . hogy innen esetleg élve kikerülünk. hogy egyszer a kormány utolér. Igaz.Ez fontos alapszabály. hogy közvetlenül az indulás után megtámadta Akamacu. Lehet. ha ebbe az osztályba csupa jó ember járt. Túl sokat szív középiskolás létére. Nanahara? – Kavada szi­ gorúan nézett. Főleg hogy mi most. hogy a nagy többséget-e. az csak annyi. Azt nem tudom ugyan. hogy Akamacuról sem tudott sokat. és nagy a valószínűsége. De a valóság az. úgy is meghalunk. Dezertőrök leszünk. ki az ellenség. hogy óvatosnak kell lennünk. elmesélte Kavadának. Ez így volt. Té­ ged is megtámadott Akamacu és Óki. Ha boldog-bol­ dogtalant magunk közé engedsz. Súja sóhajtott. – Akkor mi… feltehetőleg a normálisak nagy többségét hagy­ juk meghalni? Ezt akartad mondani? Kavada az állát néhányszor fel-le mozgatva bólogatott. hogy ha mindenki más meghalt. – Olyan ember… – Ki mered jelenteni. hogy megmenekülünk.

– Miért? – Semmiképpen sem lehet. Ezért csak akkor tudjuk használni. hogy a korábbi Programok során országszer­ te csupán 0. Az én módszerem nem működik. mintha vala­ mit két kézzel előrefelé tolt volna. Amikor már csak hárman vagyunk. Súja a homlokát ráncolta.5 százalékban fordult elő. ha már csak hárman maradtunk. Súja elhallgatott. De egyet meg­ mondok előre. – Persze. aztán megkérdezte: – Milyen módszerről beszélsz? Kavada megrántotta a vállát. hogy lejárt az idő. De ez nem fog megtörténni. Csak ez nem fordulhat elő.– Ja – bólintott Kavada. ha valaki megzavar. De ha mégis mindenki csatlakozik hozzánk. mindannyian beleférnek a tervembe. – Van ennél fontosabb dolgunk is. Hallottam róla. A szájából kilógó cigi mellett vetette oda: – Nem mondhatom meg. – Ha most nem. – Akkor a te terved is dugába dől? – Igen. – Hogy mi van? – Most nem mondhatom meg. [167] . hogy egyáltalán milyen módszerről beszélek. Ezért aggodalomra semmi ok. akkor mikor fogod megmondani? – Na igen. Még meg sem kérdeztétek tőlem. Súja erőtlenül belekérdezett: – Hallottad? Hol lehet ilyesmit… – Várj már! Kavada a kezével olyasformán intette le Súját.

de így is érezni le­ hetett benne egy kis elektromos torzulást – Figyeljetek! – szólt a hang. mi folyik irt. ami­ kor hárman maradtunk.) gondolt. hogy titeket magam mellé állítsalak. Nagyon messziről. és életben tudjak maradni. – Figyeljetek! – mondta. de azért suttogott. Elindult a hang irányába. – Nem erről van szó. Kavada. Egy lány hangja volt. [Maradt 29 fő] 22 A hang folytatta. Súja visszaemelte a tekintetét Kavadára. Negyedik ütőjátékos a női szoftballcsapat­ ban. – Tudom. Alig-alig hallható hangon. Vagy nem? Súja egy kicsit zavarba jött. Miszerint én a szökést használom csali­ nak. és Norikóra pillantott. Csak… Súja félbehagyta. de közben a fejében suttogni kezdett egy hang. – Jumiko hangja – mondta Noriko. mire gondolsz. – Kavada arca megkeményedett. én megöllek mindkettőtöket. elmoso­ lyodott. Noriko csak némán ült. Kuszaka Jumikóra (lá­ nyok. magas. energikus lány. mintha meghallotta volna azt a suttogást. [168] . és megnyerem a játékot. 7. Egy ideig Kavada füstölő arcát figyel­ te. a keleti bozótos felé. – Megnézem. Én nagyon jól járok. – Dehogyis… – Tehát nem? Súja elhallgatott. De igazából nincs is módszer a menekülésre. Egy hang hallatszott. hogy van egy egé­ szen más lehetőség. Fogta a shotgunt. és Kavada arcát figyelte.Súja megint hallgatott. Nanahara. Arra. és felállt.

– Meg fogják ölni őket. Ahogy kiért a bozót szélére. ahol ők van­ nak. Bár épp a beszélgetés közepén tartottak.– Mi is megyünk. A hegy lábától. Kitano Jukiko – válaszolta Noriko. – A másik… – motyogta Súja. Súja szeme elkerekedett. vagy öt-hatszáz méterre lehetett. Az északi hegy ritkán nőtt fái között egy kilátószerű építmény állt. ahol Sújáék voltak. Ők ketten jóban vannak. Kavada hátra sem nézve mondta: – Ezek… Súja közvetlenül Kavada mögé lépett. Ennek ellenére jól látszódott. A hegy tetején voltak. és jöjjenek ki!”). és felsegítette Norikót. megállt. és a teteje alatt két ember alakja körvonalazódott. fal nélküli kis kunyhó volt. – Találkoztak. Súja és Noriko is meg­ torpant. Mega­ fon? Amilyet a rendőrök használnak. és az ő példájára Nori­ kóval együtt kidugta a fejét a bozótból. ennek a szerkentyűnek talán nemcsak ott. de milyen igaz. A kilátó egy egyszerű. – Hát ezt nem kéne – mondta Kavada keserű arckifejezéssel. ha a rabló elbarikádoz­ za magát? Egy kicsit komikusnak érezte („Minden bent lévő­ nek! Fejezzék be a küzdelmet. Kavada vissza­ pillantott rájuk. Tetőtől talpig kilátszanak. A hang folytatta: – Figyeljetek ránk! Ne harcoljatok tovább! Gyertek ide! Súja megállapította. – Jukiko. hogy az egyik árny – a magasabbik. de egy szó nélkül továbbment. fel­ tehetőleg Kuszaka Jumiko – valamit az arca elé tart. Súja betűzte a Smith & Wessonját az övébe. ha ilyesmiket csinálnak. [169] . hanem majdnem az egész szigeten hallatszik a hangja.

Ezek szerint Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko megpróbálja a „meggyőzést”. de azért ellenkezett.Súja ráharapott az ajkára. Kavada? Kavada hátrafordult. Hogy mindenki fe­ jezze be a harcot. hogy senki sem akar harcolni. Vagy már kezdettől arrafelé voltak. – Tudjuk. Tényleg nem. Gyertek ide! Súja habozott. mire Súja gondolatai megint elcsatangoltak. hogy senki sem szeretne „játszani”. mekkora odáig a távolság? Nem tudhatod. Azt akarják megtenni. – Mit akarsz csinálni? – Odamegyek hozzájuk. hogy milyen nagy. Ezért bevehetjük őket. Egyikük sem akar játszani. Biztos azt hiszik. és még nem zárták le az előző beszélgetést. Kavada összevonta a szemöldökét. miután Akamacu Josio megtá­ madta. amire Súja is gondolt egyszer. – Ugyan miért? Kiteszik magukat a veszélynek. kivel találkozol útközben. Súja egy kicsit felhúzta magát ezen a megfogalmazáson. Mit gondolsz. és megállapította. – Ezt magamtól is tudom! – felelte Súja. – Az előbb mondtam. [170] . csak lemondott róla. Még el kellett rendezni a dolgokat. ha véletlenül… véletlenül Kavada ellenség? De végül odaszólt neki: – Vigyáznál Norikóra. – Eszednél vagy? – mondta. egészséges fogak. ha meg se mozdulsz. hogy ebben a játékban a legjobb. Mi van. hogy minél többen be­ azonosíthassák. Talán azért választották ezt a helyet. – Nem erről beszéltem – villantotta ki Kavada a fogait. hogy veszélyes ilyesmit csinálni. És külön­ ben is te mondtad az előbb.

Ez igaz volt. Norikónak igencsak megnő az esélye. bár egyáltalán nem hasonlított rá. hanem inkább a nyu­ godt hangszíne miatt futott végig Szíján a hideg. – Állj már le! – Miért? – Súja hangja magasra szökött. az igazgató volt az egyetlen tekintély a szemében. ha akarsz. Megszorította a Smith & Wessont. Kavada megszólalt: – Te dolgod. – De… [171] . Ez eszébe juttatta. ha nem va­ gyok veled? Így van? Ez a bajod? Ellenünk vagy? – Súja. aki rájuk pályázik. hagyd abba! – szólt rá Noriko könyörgőn. Azzal gyarapodnának a céltáblái. az Ál­ dott Szeretet Háza előző igazgatóját. a gondvi­ selője. halj meg. De… – Kérünk mindenkit! Gyertek ide! Mi ketten vagyunk itt! Nem akarunk harcolni! Súja kihúzta a karját Noriko jobb könyöke alól. Kavada szavainak nem is a tartalma. – Hagyjam őket meghalni? Öntudatlanul kiabálni kezdett: – Vagy megnehezíti a saját életben maradásodat. Jaszuno tanárnő idős édesapját. de Kavada megmarkolta a bal karját. Miután Súja elvesztette a szüleit. és most felderengett az arca. aki már meghalt. Ezt elfelejtetted? Súja hangosan nyelt egyet. Ha te most elmész. te nem tudsz semmit. és elindult kifelé a bozó­ tosból. hogy előszédelegjen a te fajtád. akkor az arra vár. és nem jössz vissza. Már mindenki észrevette őket. Ha van valaki. amint gyerekkorában dorgálta. hogy a karját markoló Kavada arca mozdulatlanná vált.– Nem. ám Súja folytatta volna – de észrevette. hogy ő is meghaljon. – Megyek.

Súja egy pillanatig azt hitte. Ennél több már veszélyes. – De… – Sújának sírhatnékja támadt. Lőtt még egyet. Valakit szeretni annyit tesz.Kavada halkan folytatta: – Gondolom. mint másvalakit nem szeretni. hogy hol vagyunk. – Állj már le! Hányszor kell még mondani? [172] . – Mi van?! Lőj még! Kavada leintette a felhevült Súját. és készenlétbe helyezte a puskáját. Kavada bal kézzel elmozdítot­ ta a pumpát. hogy beszakadt a dobhártyája. Súja gondolkozott egy kicsit. tisztában vagy vele. Ha Noriko fontos neked. ahol Jumiko megállás nélkül kiáltozott. ezért valószínűleg nem ismerték fel őket. Csak egy kicsikét. visszafordult a hegytető felé. – Kicsit csökkentem az esélyeinket az életben maradásra. – Nem. A közvetlen közelben berobbant lőpor hangja iszonyatos volt. ne menj. Nanahara. Úgy tűnt. Már erről a kér lövésről is rájöhetett valaki. Ahogy kimondta. Ja… Ettől a fegyverropogástól talán Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko ijedtükben abbahagyják és elrejtőznek. Végig­ visszhangzott a hegy oldalán. és kirepült a hüvely. – De akkor mit csinál­ jak? Hagyjam őket meghalni? – Azt nem mondtam. hogy Jukikóval együtt erre néznek. Kavada elengedte Súját. Sújáékat szinte teljesen elfedte a bozót. A hang megremegtette a levegőt. elsütötte a shotgunt az ég felé. Jumiko megafonnal felerősített hangja elnémult. aztán a feje fölé emelte a Smith & Wessonját. Kavada megint lefogta a karját.

Súja lerázta Kavada kezét. Mindenáron el akarta érni. Eb­ ből Súja rájött. mivel eltört. mintha csak egy pemzlivel má­ zolták volna oda. és tudni lehetett. Súja felnézett a hegy csúcsára. hogy egyikőtök sem akar harcol­ ni! – hallották újra Kisszaka Jumiko hangját. A hegyi kilátó teteje alatt a magasabbik árny lassan összero­ gyott. és mintha egészen kiszállt volna a tes­ téből az erő. A hasát nagyon forrónak érezte. de kúszni azért még tudott. hogy jó szerencséért imádko­ zunk. Persze azt a hangot is felerősítette a megafon. ahogy Jukiko sikoltva szólongatja. És most Jukiko árnya is bedőlt a kilátót körülvevő alacsony fák takarásába. – Hagyjátok abba! Tudjuk. Nem tudta elviselni. Újra hallották a kopogást. [Maradt 29 fő] 23 Kitano Jukiko a kilátó betonpadlóján kúszott Kuszaka Jumiko felé. és Jumiko jaj­ szavában folytatódott. Noriko is falfehérré vált. Meg azért. Egy kattanás. Nyomában piros csík maradt a fehér betonon. a hang is halkabb lett. Egy lélegzetvételnyi szünet után Kitano Jukiko si­ kolya követte. hogy gyorsan elbújjanak. hogy a megafon leesett a földre. Súja is. és Jumikóhoz hasonlóan eltűnt Sújáék látómezejéből. hogy ezt a hangot is felerősítette a szócső. Sújáék ezt is tökéletesen hallották a hangszóró picike erősítőjének köszönhetően. hogy azok ketten elrejtőzzenek egy biztonsá­ gos helyre.– Na de… – Már csak annyit tehetünk. Ujját a Smith & Wesson ravaszára helyezte… Írógéphez hasonló kopogás hallatszott távolról. és hallatszott. [173] . Most meg. de ezúttal kevésbé hangosan.

A teste alatt zselészerű piros tócsa terjengett. az arca Jukiko felé fordult. Hirtelen az előbbinél kétszer akkora fájdalom nyilallt a hasába. Jumiko lassan kinyitotta a szemét. de képtelen volt rá. – Nem tudsz mozogni.– Jumi! – sikoltotta Jukiko. Érezte. és minden erejét összeszedve megemelte a saját felsőtestét. aki rá­ juk lőtt. Csak ez számított. Jukiko? – kérdezte halovány hangon. és ő is megint előredőlt. de nem érdekelte. Homályosodó tekintetét Jukikóra szegezte. Nyomát sem látni annak. Jumiko arcára piros pára szállt. – Gyorsan! Megpróbálta felemelni Jumikót. Jumiko arca ott volt közvetlenül az orra előtt. feljajdult. Jukiko odaért Jumiko testéhez. Biztos jó messziről célzott. [174] . Jukiko! Hülye voltam… Hamar… menekülj… – Nem! – Jukiko sírva rázta a fejét. hogy a saját szájából jön. – Együtt megyünk. és megrázta. hogy már a saját testét is nehezére esik tartani. de Juki­ kónak fel sem tűnt. és megszólalt: – Bocsáss meg. Nagy nehezen úrrá lett rajta. Megfogta Jumiko vállát. – Jumi! Jumi! Ahogy szólongatta. – Jumi! Tarts ki! Jumiko arca eltorzult a fájdalomtól. de a szeme csukva volt. és nem mozdul. A legjobb barátnője fekszik itt. gyere gyorsan! Jukiko gyorsan körbenézett. Jumiko a hasára esett. Az arcát legalább Jumiko felé fordí­ totta. – Jukiko… – suttogta. Ettől szaggató fájdalom nyilallt a hasába.

De végül a szívéhez értek ezek a szavak. pedig azt hitte. – Semmi baj. amit tennünk kellett. – Jukiko nagy nehezen megmozgatta az arcizmait. Kettesben vásároltak a városban. a fiókom legmélyén. a Siroiva határához közeli házban. hogy melyikük vegye meg. Noha szinte soha nem fordul elő. amit nem mertem elmondani neked az előbb. – Jukiko? Jumiko hangja visszarántotta a valóságba. – I-gen? – Van valami. hogy megegyezett az ízlé­ sük. csupán három­ ezer jenért. [175] . vagy mert a hallóidegei kezdték felmondani a szolgálatot. bekopogtattak és beléptek. – Nekem is Súja tetszett. Megtettük. – Ne haragudj rám – mondta Jumiko halkan. hogy Jumiko szája sírásra görbül. Jumiko felnevetett. Mind a ketten akkor vettek elő­ ször ékszert. az asztalomban. és ki-ki kapott egy fél párat. Elnehezült a szemhéja. míg végül felesben fizették. nem? Ju-mi? Látta. Jé… Tényleg? Aztán lassan ködbe vesző elméjében egy emlékkép elevenült meg. Civakodtak egy sort. egy nagyon-nagyon szép fülbevalót találtak. Akciósan. ez a fülbevaló mindkettőjüknek tetszett. de a saját tudata kez­ dett nagy sebességgel halványulni. – Úgy tűnik. Még mindig megvan. és mosolygott. miről beszél Jumiko. az ő sebe könnyebb. Vagy mert váratlanul érte. Egy pillanatig nem értette.– Aha.

6. Jumiko megint rámosolygott.Ki tudja. Jukiko még egyszer kinyitotta a száját. – Tényleg? – mondta Jukiko. hogy a kilátón kí­ vülről ne láthassák. A távolba meredő pillantás egészen jól illett volna a kilátó helyszínéhez. miért. de a szeme előtt egy durranással kísérve megrázkódott Jumiko feje. [176] . – Hogy vége van? Más mondanivalód nincs is? Kavada szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát. Jukiko nagyon boldognak érezte magát. leeresztette a Numai Micurutól szerzett Walther PPK-t. újabb durranást hallott. [Maradt 27 fő] 24 A két durranás után Súja és Noriko egy jó da­ rabig mozdulni sem bírt. amivel egy időben mintha a fejére sóztak volna. és begyűjtötte a két lány hátizsákját. akkor az Jumiko volt. – Vége van. Kavada egy ideje a környéket szemlélte. Amióta ott a temp­ lomban találkoztunk. Jukiko szája tágra nyílt a félelemtől és a döbbenettől. Jobb halánté­ ka felett egy piros lyuk tátongott – és már csak üres tekintetét fordította Jukiko felé. Igen. Még egy szót csak ki bír mondani. Fejük felett kányák rikoltoztak. most hátrafordult. Én úgy örülök… Hogy barátok voltunk – folytatta volna. amit Jukiko érzékelt. Kirijama Kazuo (fiúk. – Nem is tudtam. Ez volt az utolsó dolog.) összekuporodva. végig együtt voltunk. de ha valamit köszönhet a Dicsfény szektának. Súja Norikóba karolva felnézett Kavada kicsit magasabban lévő arcába. Szája magától értetődőn remegett. – Jumi. a vallást nem nagyon tudja hova tenni. Fur­ csa. Menjünk vissza! – sürgette őket. holott haldoklik.

Biztos. kicsoda. hol vagyunk. és Norikóval a karján elindult. – Láthattad. hogy a bozót elrejtse. – Mit csinálsz? – kérdezte Súja. Menet közben Noriko kiszáradt torokkal beszélt. Kicsi a szókin­ csem. – válaszolta Kavada. aki játszani akar. [Maradt 27 fő] 25 Szeto Jutaka (fiúk. biztonságosabb. Még gyerekesen csillogó kerek szeme volt. ha nem mozdulunk… Kavada elbiggyesztett szájjal rázta a fejét. – De hát azt mondtad. de a b osztály első számú móka­ mesterének arcán most félelem ült. Most viszont már világosan láthatod: van. ha helyet változtatunk. Nekik is kedves az éle­ tük. de ez egy hi­ degvérű vadállat. – Ez szörnyű… Hogy tehet valaki ilyet… Visszaértek az eredeti helyükre. ki sem merészkednek az iskolából. Annyit mondhatok. hogy észrevette. [177] . Nem tudom. 12. Majd hozzátette: – Csak egy kicsit. hogy ezt most nem Szakamocsiék tették.– Nézd el nekem. Parányi testén az S méretű egyenruha már szinte fehérré festődött a kiszáradt földtől. Egy kicsit megyünk csak arrébb.) teljes gőzzel igyekezett lefelé a lejtőn. Sújának még lett volna erre egy-két szava. Kavada pedig elkezdte összerakni a csomagjaikat. talán helyesebb úgy fogalmaz­ ni. hogy ilyeneket mondok. de visszafogta ma­ gát. jobban járunk. Ráadásul gépfegyvere van. mi történt. hogy minket harcra bírjanak. Illetve mivel lekuporodott. Ha egy ilyen ismeri a pozíciónkat. – Pakolj össze! A biztonság kedvéért arrébb megyünk száz métert. hogy mászott.

Egy sima villa. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Ju­ kiko megafonozott. és a cipőtalpát meg a tenyerét (bár csak féloldala­ san. nem kellene a szavakat csűrni-csavarni még ilyenkor is! Jutaka teljes erejéből próbálta megakadályozni. de Juta­ ka képtelen volt odamenni és segíteni nekik. Rögtön utána Kitano Jukikót is lelőtték. Jutaka oldalról ugyan. ahol nem láthatta. tehát alig öt­ ven méterre lefelé onnan. tíz-húsz másodperc sem telt belé. hogy a tá­ madó végzett Jumikóval és Jukikóval. Egészen biztos. a két lány a Jutakával ellentétes irányba nézett. ha kivárja a fejlemé­ nyeket. és nekiiramodott le­ felé a lejtőn. hogy az a valaki legközelebb őt veszi célba. és látta. Jaj. [178] . mint a tökfőzelék. Irgum-bur­ gum! Hülyegyerek. hogy talán mégis jobban teszi. Biztos volt benne.Szeto Jutaka az iskola elhagyásától mostanáig az északi hegy tetejének közelében rejtőzködött egy bozótban. de jól látta őket. mert született bolondozóként mindig is távol álltak tőle a csetepa­ ték. ne! Ne! Pocsék ügy! Rosszabb. Két lövés hallatszott. hogy a megafonnal fel­ erősített hang kíséretében Kuszaka Jumiko összeesik. Semmi kétség! Mivel én vagyok a keze ügyé­ ben! Hirtelen észrevette. Úgy tűnt. És amíg ő azon morfondí­ rozott. mert a jobb kezében a villát szorongatta) a földhöz vere­ getve mászott. másrészt. távoli fegyverropogást hallott. összekapta a csomagját. amikor végül elő akart bújni a fel­ hívásra. amilyet spagettievéskor használnak. hogy irdatlan nagy porfelhőt kavar. és pont. hogy legurul­ jon a lejtőn. hogy akkor még mind a ketten éltek. értelmesebb dolgokon is járathatnád az eszedet. mire ezúttal egy írógépszerű hangot hallott. Tudta. Meghányta-vetette magában a dolgot. Egyrészt. mert minden fegyvere a neki osztott villa volt. már onnan. Amint felfogta. A kutya teremtésit.

Egy csattanással a villa megállt. De vajon miért?… Semmi sem történt a továbbiakban. de vidám tekintet ragadta meg Jutaka figyelmét. hogy a támadó utolérte. nyakát behúzva. Az a bizonyos Harmadik.Érezte. akit nem szoktattak át. Kissé nedvesnek tűnő. szúrós. félelmében. hogy lehántódik a bőr a tenyeréről.) – a Jutakánoz legközelebb álló ember a b [179] . ezért Jutaka. Jutaka össze volt zavarodva a félelemtől. és csak a villát rázogatta jobb kézzel. ha a fiú nem lett volna balkezes. Hegyezte a fülét. Kettejük pozíciójából és abból ítélve. És a b osztályban csak egyetlen balkezes fiú volt. Az előtte álló alak diákruhát viselt. És fülbevaló a bal fülben. hogy a fiú jobb keze még mindig Jutaka száján nyugszik. és egy rémült sikoly csúszott ki a száján. – Hülye! – suttogta valaki. Jutaka. Mimura Sindzsi (fiúk. és engedett a szorítás a karján. Testét félrefordítva az arca elé emelt nagyméretű automata pisztollyal (egy Beretta M92F-el) Fogta fel a villát. Ezzel a módszerrel még két-három percig haladt lefelé. Csápoló csibor vagy ilyesmi. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Jutaka villája igencsak beleszabdalt volna. – Jobban is vigyázhatnál. A fiú a bal kezében tartotta a pisz­ tolyt. Ám ez a hang nem jutott el Jutaka összezavarodott agyába. Hátranézett. Semmi nesz. De a fiú balkezes volt. ki­ nyitotta a szemét. Szedtevette! – kívülről nézve biztos szerfölött szórakoztató a szereplésem. he­ lyette pedig egy meleg kéz tapadt a szájára. …Elmenekültem? Megmenekültem? Mintegy válaszként a kérdéseire. 19. Semmi mozgás. valami belemarkolt a karjá­ ba. Jó távolinak tűnt a fák között a hegyte­ tő. majd megállt. elöl felzselézett haj. de nem törődött vele. nyílegyenesen fel­ felé ívelő szemöldök.

Jutaka? – fordult hátra suttogva Sindzsi. amelyet az előbb a bozótból még szinte madártávlatból látott. és észrevette. őrségbe állíthat például. Azután elkiáltotta magát: – Sindzsi! Sindzsikém. ez száz százalék. ha Sindzsi ölte meg Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót? És azután a nyomába eredt? De akkor miért nem ölte meg? Még jó. Úgy pedig több esélye van a túlélésre. ő is tudja. egész lapossá változott. hogy a sziget képe. Jutaka szórakozottan követte. Aztán elengedte. Ugyanekkor hirtelen egy félelmetes eshetőség jutott eszébe. Jutaka rögtön vissza is emelte a tekintetét az előtte haladó Mimura Sindzsi hátára. Ha velem paktál. és újra befogta Jutaka száját. Kizárt dolog. amitől a lába felmondta a szolgálatot egy pillanatra. de mindenekelőtt Sindzsi az Sindzsi.osztályban – rámosolygott. … Hülye gyerek! Miket ki nem találok itt magamban! Jutaka elhessegette képzelgéseit. – Gyere gyorsan! Jutaka továbbra is szórakozottan követte Sindzsit. [180] . Én biztos így csinálnám. aki a megkönnyebbüléstől üvöltözni kezdett. Sindzsi megöl engem. hogy nekem ő a legeslegjobb barátom. Nincs is Sindzsinél gépfegy­ ver. Jutaka felszabadultan eresztette le a villát. Alig néhány perc alatt jó sokat ereszkedett lefelé. hát te vagy az. Az a hang géppisztoly hangja volt. Mi van. amikor alszik. ha ez számítógépes játék lenne. és előrement az alacsony bozótban. – Mi baj. – Erre gyere! Csendben – mondta. ez aztán a príma módszer. amikor már ketten maradtunk. Az ő legeslegjobb barátja. komám? – Hülye! – suttogta másodszor is Sindzsi. Hű. A végén. hogy lányokat irtson. és elvette a szája elől a kezét. mint holmi legyeket.

azután le­ szakított egy csíkot a törülköző száraz részéből. hogy valamit ott lépjen át. Jutaka átlépte. Ahogy Sindzsi ezt meglátta. Jellemző. Elég messze voltál. Jutaka! – mondta. [181] . A Harmadik nem csak egy közönséges kosárlabdabajnok. Jutaka leült Sindzsivel szemben. Sindzsi pedig gyengéden letörölgette a sebet. hogy még min­ dig markolja a villát. azután megkérdezte: – Itt rej­ tőztél el? – Aha – bólintott nevetve Sindzsi. Ráeszmélt. Haladtak még húsz métert. és észrevette. ez egyfajta házőrző. messze bent arrafelé leesik egy üres üdítősdo­ boz. és kihúzta egy közeli bokorból a saját hátizsákját. – Ha va­ laki beleakad. ami­ kor Sindzsi megállt. letette a földre. Jutaka elkerekedett szemmel bólintott. hogy egy semleges színű vé­ kony fonal van vízszintesen kifeszítve. – Láttalak innen. amerre futottál. letette a fegyvert.Sindzsi lassan és óvatosan haladt. és bevizezte a törülköző szélét. Jutaka kinyújtotta a ke­ zét. Jutaka mereszt­ gette a szemét. és kötés he­ lyett betekerte vele. Lejött róluk a bőr. – Köszönöm – mondta Jutaka. de követtem. elértek egy sűrűbb bozótba. Kivett egy törülközőt és egy vizespalackot. de téged nem tévesz­ telek el. A bal kezében tartott fegyverrel a lábához bökött. Sindzsi e mögött rejtőzött. és ötven méter múlva meg­ állt. Zörög. de egyben visszatért az éles fájdalom a bal tenyerébe és a jobb kézfejébe. főleg a jobb kezén: az ujjak alatt kilátszott a piros hús. Ahogy a bozótban araszoltál. és mu­ tatta Jutakának. – Ez meg… – Nem csapda – mondta Sindzsi a fonal túloldalán. – Mutasd a kezed. – Üljünk le! – mondta Jutakának. Aztán egy kicsit veszélyes volt. Aha.

Sindzsi miatta sodorta veszélybe magát. – Az előbb én… Ott voltam Kuszaka és Kitano közelében. – De az se volt kevésbé veszélyes. Visszatar­ totta. Ezúttal már tényleg könnybe borult Jutaka szeme. [Maradt 27 fő] 26 Végül is száz méterrel mentek arrébb délnyu­ gat felé. Én… én nem tudtam rajtuk segíteni. Már a költözés alatt is látták a tengert a fák közül. de azért kivehe­ tő volt a hajóorron elhelyezett géppuska. és másról kezdett beszélni. – Hát… Jutaka érezte. – Még ha meg kell is halnom. Ha ez kirándulás lenne. A közelben csak egy szürkére festett. hogy mindjárt sírva fakad. Sindzsi! – Szerencsénk volt – sóhajtotta Sindzsi. és csak kis pontoknak látszottak. hajó alakú körvonalat lehetett észreven­ ni. már reggel kilenc körül járt. Azon túl pedig lát­ szottak a Szeto-beltenger szigetei. veled mindenképpen találkozni akartam. Én sem bírtam reagálni a hívásukra. – Köszönöm. Jutaka bólintott. ahogy ész nélkül tepertél. A képsor.Jutaka meghatódott. a nyugati őrhajót. nagyszerű helyszínnek tartanák. ahogy Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko összeesik. A hajók jövés-menése messze elkerülte a szigetet. élénken játszódott le újra a fejében. Élénkkék színben pompázott. A nap magasra hágott. Egy ki­ csit beleremegett. De ez persze nem az. [182] . és a májusi természet illata töltötte be a levegőt. – Tudom – bólintott Sindzsi – Én is láttam… Azért vettelek észre téged is. és mire Kavada befejezte a bozótban az új madzag kifeszítését. Az is elég messze volt. Ne vedd a lelkedre.

Gondolkozott. aztán válaszolt: – Előre lehetett tudni. aztán meg­ szólalt: – Miért csinálták ezt? Kavada felhúzta a szemöldökét. Súja Kavadára emelte a szemét. úgy tudom. A játék szabálya – sóhajtott –. de ha va­ lamiért kívül estek egy kicsit Noriko és Ucumi Jukie mérsé­ kelt csoportján. A városban az autópálya felől a Jodo partjától délre van a temp­ lomuk. fújt egyet. Egy kicsit elakadt. – Lehet. valamilyen szekta tagjai voltak mindketten. ők ketten nagyon jóban voltak – mondta. Súja bólintott. Aztán folytatta: [183] . – A Dicsfény szektáé… Egy sintoista csoport. Kavada előhúzott egy cigarettát. A shotgunt a térdére tette. – Mi ez a nagy hallgatás? – kérdezte Kavada őket. – Azt hiszem. hogy le kell gyilkolnunk egy­ mást. nem? Vagy legalábbis sejteniük kellett. – Tényleg? – motyogta Kavada. az csakis emiatt lehetett. – Mindketten… főleg Jumiko említette gyakran. mert meg sem szólaltak. a szájába vette. de legalább van társaságuk. – Nem. – Úgy láttam. és nem nagyon tudják hova tenni ezt a vallásos­ dit. és elkapta a tekintetét. – Szeresd felebarátodat. és meggyúj­ totta a százjenes öngyújtóval. majd leült Súja és Noriko elé. Mindkettő teljesen átlagos lány volt. nem hiszem – mondta Noriko. hogy egyikük sem különösebben buzgó hívő. – Kuszaka és Kitano? Súja bólintott. hogy ez is benne volt – fújta ki a füstöt Kavada.Kavada befejezte a madzag kifeszítését.

és nevetett. hogy a jó embe­ rek menekülnek meg.– Ez mindig így van. Sújáék arcát fürkészte. Nem akarom. hogy ha sikerül mindenkit összegyűjteni. – Én is – mondta Noriko. amit mondtam is neked. – Bízni akartak a saját osztálytársaikban. – Nanahara. Ez dicséretre méltó. Bízni szeretnék ben­ ned. – Én sem hiszem. Az ok. Súja sóhajtott. Egy idő múlva újra Kavadára emelte a tekintetét. – Rizsa. hogy rossz ember lennél. Az ügyeskedőknek könnyebben megy. Kavada megrázta a fejét. vagy kudarcot valla­ nak is. és alátá­ masztotta az állát. Nem vagyok én lángész. amiért nem árulhatom el. Biztos azt hitték. De még ha nem ismeri is el őket senki. hogy mások tudomást sze­ rezzenek a módszeremről. akkor talán mind­ annyian megmenekülhetünk. majd így szólt: – Ezért nem mondanád el mégis? Illetve. ha a szökés módját nem árulhatod el. és mi elszól­ juk magunkat? Mert nem bízhatunk a többiekben? Vagy legalábbis te nem bízol bennük? – Megfojtasz a kérdéseiddel. te mégsem vagy ellenség. akik hűek maradnak a lelkiismeretükhöz. – Legalábbis lányokat nem szoktam átvágni. – Azt hiszem. és bármennyire tartsátok is a szá­ [184] . Kavada cigivel a szájában rákönyökölt a térdére. De miért nem? Mert va­ lami baj lenne belőle. Mi erre nem voltunk képesek. az is rendben van. Egy ideig elnézett oldalra. ha találkozunk másokkal. Visszafordult. aztán helyeselt. az az. de semmi garancia rá. Súja röviden viszonozta mosolyát. én akkor is többre tartom azokat.

hogy ti tud­ tok róla. Végre megszólalt Kavada. és be­ letúrt rövid hajába. Csak… Kavada rákérdezett: – Valami aggaszt? Súja rázta a fejét. majd váltott egy pillantást No­ rikóval. Sújáék várakoztak egy da­ rabig. – Miért? – kérdezte Noriko. azután bólintott rá Kavadának. Kavada folytatta: – Jobban ismerem ezt a játékot. hogy ha normálisan belegondol az ember. Bízunk benned. Kavada kifújta a füstöt. Súja egy kicsit gondolkodott. arra jut. – Tudjátok. mint ti. Súja nem értett semmit az egészből. Noriko nagyot nézett erre. Illetve a legtöbb helyzetben van – mondta.tokat. Megértettük. mi történik azzal. aki túléli ezt a játékot? [185] . hogy nincs módszer. – Ne nézz rám így. Ezért nem mondhatom el. – Szóval miért? – kérdezte még egyszer. – Kiskapu? – Gyenge pont. nem? Ezért eléggé… – Rejtélyes? Súja bólintott. hogy mások megsejthessék. kislány! Könnyen zavarba jövök. csak hunyorgott. – Jó. elnyomta a cigarettát a földön. nem akarom. – Szóval csak az. Én azt veszem célba. – Mindig van kiskapu. Kavada megint beletúrt a hajába. aztán felnevetett.

és az arca kővé merevedett. Nem emlékszem pon­ tosan. hogy miért mozog Kavada olyan ismerősen ebben a játékban. hogy mellette Noriko visszatartja a lélegzetét. Kavada arcát vizslatta. és folytatta: – Kényszerítik. („Mosolyogni! Mosolyogni szépen!!!”) De hogy mi történik a túlélővel ezek után. azt már nem tudták. [Maradt 27 fő] 27 Kavada arcvonásai egy kicsit felengedtek. a Kettes Számú Városi Középiskola 3/c osztályába jártam – folytatta. Ennyi. Érez­ te. mint a lottófőnyereménynek. és a tévékamerák elé állítják. Kavada kimondta: – Én Hjógo tartományban. a középiskola harmadik évében bárkivel előfordul­ hat. és húzza meg ma­ gát. Viszont így már összeáll a kép. aztán megrázták a fejüket. [186] . hogy bekerül a Programba. De hogy kétszer egymás után olyan osztályba járjon valaki? Megtörténhet egyáltalán ilyesmi? Persze kellett hozzá az a speciális körülmény is. de attól még annyi az esélye ennek. hogy elkészülhessenek a győztesről szóló képsorok. mert kidobtam az éghető szeméttel. Igen. Nagy öröm! Olyan írása van. Sújának hirtelen mintha mázsás súly nehezedett volna a mel­ lére. Kóbéban. Kavada derűs beszédmódja ellenére Súját letaglózta a döbbe­ net. hogy halasszon egy évet. ahogy folytatta. Miután az illető végigcsi­ nálta ezt az eszeveszett osztálytársgyilkolós játékot. a Védel­ mi Erők emberei fegyvert szegeznek rá. – Még oklevelet is kaptam a Vezér aláírásával. Kavada végignézett Súja és Noriko arcán. Igen.Súja összenézett Norikóval. – Én vagyok a tavalyi hjógói Program túlélője. mint egy óvodásnak. a Programban csak egy túlélő van. hogy átiratkozzon egy másik tartomány vala­ melyik iskolájába. Hallgasson a játékról.

Amikor ő megkérdezte. és hogy miért borítják sebek az egész testét… Ha ez igaz. Ja. A kórház lett az iskolám. hogy részt vehetek ebben a já­ tékban. de súlyosan megsérültem. de mégsem tet­ tek kivételt velem. Viszont ennek köszönhetően újra kellett járnom a harmadikat. de talán mert nem tartotta ideillőnek ezt a nyereménysorsolást idéző kifeje­ zést. Kavada ernyőt formált a kezével az öngyújtónak. már vagy három órával ezelőtti – párbeszédükre gondolt. Kavada vállat vont. és megint rágyújtott. – Hát igen. hogy most legalábbis először tette. Egy idő múlva Noriko megkérdezte: – De akit egyszer beválasztanak… – kezdte. hogy még egyszer meg­ adatik nekem az a boldogság. hogy mást is megölt-e Motobucsi előtt. Az ápolónők nagyon kedvesek voltak. Súja az előbbi – nem is. Júliusban volt a játék. De… Kavada még egyszer végigtekintett Sújáék arcán. azt kihagyják? Kavada elmosolyodott. Az alatt az idő alatt leg­ alább tanulhattam mindenfélét. az nagyon durva! – Ez… – mondta Súja – ez nagyon durva. ezért elég sokáig kórházban voltam. Kavada azt válaszol­ ta. – Azt azért én sem gondoltam volna. Tudjuk. kijavította magát. hogy a Programban részt vevő osztályt számítógép választja ki. [187] .hogy miért vette észre a buszban az altatógázt. beleértve ennek az ország­ nak a dolgait… Mármint az ágyban. nem? Szerintem én a tapasztalataim miatt előnyben vagyok. Ez is az abszurd egyenlősdi kategóriájába tartozik. – Azért vagyok itt. mert nincs. – Nincs olyan. kölcsönöztek nekem könyveket a könyvtár­ ból. hogy aki egyszer már benne volt. tényleg.

ezért fo­ lyamatosan égtek a lámpák. A vaslappal borított ablakok lőrésénél északra és délre a Vé­ delmi Erők egy-egy katonája állt. beleegyezőn csapott Súja tenyerébe: – Oké – rázták meg egymás kezét. – Túlságo­ san is az. Most már végig együtt maradunk. ame­ lyet a hangszigetelő szerkezet sem tudott elnyelni. – Ennek köszön­ hetően tudok rajtatok segíteni. és a szét­ szórt iratok között turkált. Aztán így szólt: – Ne haragudj. Noriko megkönnyebbül­ ten nevetett. Noriko – nevetett Kavada. [Maradt 27 fő] 28 Szakamocsi Kinpacu (osztályfőnök) az asztal­ nál ült az iskola tanári szobájában. A többi katona már csak pihent a diákok indulása után kiürült tante­ remben. Még öt-hat katona ült Szakamo­ csival szemben. miért vettem észre a gázszagot. És… – A bal szemöldöke fölé bökött. Kintről szinte egyáltalán nem jött be fény. A lámpákat. – Ennek a sebnek az okát is. – Ezt meg hogy értsem? Súja nevetve rázta a fejét. a számítógépeket és a többi gépet egy nagy generátor látta el árammal. hanem egy másik géphez csatlakoztak. Kavada.– Most már tudod. készenlétbe helyezett fegy­ verekkel. – Ne mondj ilyet. Ezt a nyugati fal mellé helyezték. [188] . amelyek nem a számítógépekhez. és a szoba megtelt halk zümmögéssel. – Ez borzasztó! – Noriko majdnem elsírta magát. hogy az előbb kételkedtem benned. Másik három katona fülhallgatókat viselt. hogy végre sikerült meggyőznie őket. Fogjunk kezet. Súja kezet nyújtott Kavadának. mindegyik az előttük sorakozó asztali számí­ tógépek egyikére meredt.

értem. Ő a favorit. Persze. Oki-szigeti iskola. Ó. ja. – Hé. természetesen még él. Hogy hogyan? Ó. értem. már a má­ sodik is kétéves. hogy most megkeresett? Szakamocsi egy darabig hallgatta. A nyakukra csatolt pántból kibocsátott rádióhullámok alap­ ján kirajzolódik a diákok helye a monitor térképén. dehogy. ez is negyvenkettőkor. – Igen. Köszönöm a minap nyújtott se­ gítségét. még középiskolai [189] . egy pillanat türelmet. Kató! Kavada még mindig azzal a másik kettővel van? A Katónak nevezett katona szótlanul ütögette a számítógép billentyűzetét. Igen. hogy igen. Ó. pedig már meg­ szokhatta volna azóta. a Kuszaka Jumiko reggel nyolc negyvenkettőkor halt meg… és a Kitano Jukiko. Nagyon köszönöm. hogy annak idején. igen. tehát igazgató úr a Kavada Sógóra tett? Nem. – Ó. így igaz. és mindkét kezével megfogta a kagylót. én a Kirija­ ma Kazuóra. aztán udvariasan nevetett. és nem hagyhatjuk figyelmen kívül.– Na. Kató nyers válaszára Szakamocsi elfintorodott. Kavada a második leg­ esélyesebb befutó. Szakamocsi a hányaveti beleszólását követő pillanatban ki­ húzta magát. Ritkaság. mennyi dolgom van! Az asztalon megszólalt a régi fekete telefon. Remek ütemben haladunk. nem erőssége a számítógép. és csak annyit válaszolt. Szakamocsi vagyok. és Szakamocsi tollal a kezében felkapta. köszönöm. és odaszólt a képer­ nyő előtt ülő zord arcú katonának. – Jaj. a je­ lenlegi állás? Az ön monitorján nem látszik? A kormány bel­ ső honlapján… Á. hogy már van tapasztalata. – Tessék. Most várjuk a harmadikat. Ó. Szakamocsi elvette a fülétől a telefont. oktatási igazgató úr. Igen. – Hosszú hajár a füle mögé simította. A Siroivai Középiskola 3/b osz­ tály Programjának főhadiszállása. nagyszerűen. A népesség­ csökkenés nagy probléma országunkban. És mi lenne az oka. Példátlan. hogy le­ gyen egy tapasztalt is.

Értem. Szabad jobb kezével a jobb füle mögé tűrte a hajít. Honnan jönnének rá. Igen. Ó. azzal semmi gond. tehát Kavada Sógo? Az előző iskolában sem voltak különösebb magatartási problémái. Lévén. hogy lehetetlen innen megszökni. Tehát Kavada jelenleg két másik diákkal tartózkodik együtt. biztos nem voltak jóban. – Elnézést. Igen. mint ha ő egyedül. Kormányellenes megnyilvánulásai vagy cseleke­ detei sem. igen. Nakagava vi­ szont megsérült. a mi Taharánk lőtt bele. Vagy lehet. Ezek különben is kö­ zépiskolások. biztos hasznára lesz. De hát az márciusban történt! Megkaptam az értesítést. Ezért. Igen. igen-igen. Igen. Még ezenkívül is sok ügyeset mond. hogy nagyon örül. Ügyes módszer. Igen-igen. Ha ez valóban így van. Igen. Igen. Igen. igen-igen. igen. hogy lehallgatják őket? Jelenleg egy ilyen diák sincsen. az előző alkalommal meghalt az apja. Papírok. a köz­ pontban túlságosan felfújják az ügyet. de nem hinném. így van. Ré­ szegen valami ellenzéki dolgot mondott… De Kavada maga állítólag azt mondta. Mind a ketten teljes mértékig megbíznak Kava­ dában. Ó. hogy igaz. Nanahara kiváló sportoló. papírok. erről nem tudok biztosat mondani. hogy ilyesmivel fárasztom. ha hárman vannak. Igen. Hogy komolyan gondolta-e? Hát.tanárként átvette azt a rendkívül problémás osztályt Katóval az élen. vár­ jon még egy pillanatot. Igen. és az apja egy hülye volt. rendben. Nanahara Súja és Nakagava Noriko. – Hogyan? – mondta. Értettem. abban az esetben mostanra… Igen. ne mondja! Köszönöm szépen. Ó. Nos. hogy megvárakoztattam. értem. hogy majd hárman megszöknek. – Csak nem lehetséges az ilyesmi. Meghallgatja a felvételt? Nem. Az alázatosan mosolygó Szakamocsi ekkor meglepve húzta fel a szemöldökét a vonal túloldaláról jövő hangra. Legyen szíves. Ó. igen. ebben az eset­ ben. előnyösebb. Újra a füléhez emelte a telefont. akkor a vi­ szonthallásra! [190] . azt mondta nekik. elnézést. hogy az apja el akarta tőle szedni a kártérítést. Mert hát segít egy sebesült lányon. igen. Ó.

és tollát jó erősen a papírra nyomva írni kezdett. hogy Sindzsi. De sosem árt az óvatosság. Valószínűleg mégsem vette észre Jutakőt és a hozzá csatlakozott Sindzsit az a valaki. Szeto Jutaka szinte ma­ gánkívül volt az idegességtől. Sindzsi! – hallotta meg Jutaka hangját.” Ezt Sindzsi szeretett nagybátyja mondta. A lé­ nyeg. és Mimura Sindzsi megint hallgatózott. Semmi kétség. Ő tanította meg a számítógép alapjaira is. ha jobban belegondolok. és valaho­ va közéjük meredt. Felemelte a fejét. mert közvetlen közelről látta Kuszaka Jumiko és Kitano Juki­ ko halálát. ne siesd el a dolgokat. átkarolta a térdeit. és ránézett. De amikor kell. A fák ágai közt kel­ lemesen sütött a nap. de sok a dolgom! – Beletúrt a hajába. külföldi hálózatra való csatlakozást mutatta meg neki –. Fontos szerepe volt abban. és Sindzsire nézett. – Meg kellett volna várnom téged az is­ kola előtt. Csak egy kismadár csiri­ pelt. hogy az em­ ber soha nem lehet elég óvatos. – Jaj. Ő volt az. aki ma volt. aki a ko­ sarazástól kezdve mindenre megtanította. Mindig hang­ súlyozta – főleg amikor például a törvénybe ütköző. – Figyi. És akkor kezdettől fogva együtt lehettünk volna. És mennyire igaza volt! Most van az a helyzet. és megint kezébe vette a tollat. a Harmadik azzá váljon. de nemsokára megnyugodott. aki megölte Kuszaka Jumi­ kót és Kitano Jukikót. akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. Jutaka egy fának támaszkodott.Szakamocsi sóhajtva tette le a kagylót. hogy minden idegszálával összpontosítania kell. Nincs emberi mozgásra utaló hang. [Maradt 27 fő] 29 Amikor találkoztak. „Amikor arra van szükség. – Csakhogy én féltem… [191] . hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze.

hogy Jutaka sír. tényleg. baljából le se téve a Berettát. – Én… – Felemelte a bekötözött kezét. észrevette. Egy szeleburdi gyáva kukac… Félbeszakította magát. Felgyülemlett a könny a szemében. és a rátekert törülköző kilógó végével megtörölte a szemét. Lassan felelt: – Kanain? Jutaka fejét fel sem emelve bólintott.Sindzsi karba tette a kezét. hol halt meg. Nem lehetett tudni. „Nekem Kanai Izumi tetszik…” És ez a Kanai Izumi máris meghalt. És… Amikor idáig jutott a gondolataiban. – Kanai hama­ rabb ment ki. és lepotyogott kétol­ dalt az arcán. és a fejét lógató Jutakára pillantott. hogy ezen a szigeten valahol. hogy ő nem fogja szóba hozni ezt a témát. – De én… Jutaka változatlanul lehajtott fejjel folytatta: [192] . Úgy volt vele. Jutaka biztos nem tud róla. – Tehetetlen voltál. – Nem tudtam rajta segíteni. – Én olyan szerencsétlen vagyok. – Nem is tudom. Sáros bőrén vékonyka fehér ösvény keletkezett. Veszélyes lehetett volna. mit mondott egyszer egy kicsit büsz­ kén és egy kicsit szégyenlősen Jutaka a szobájában. Hú. ezt is el kell mesélni. Sindzsi egy hajszálnyit megemelte a szemöldökét. amikor náluk voltak. ami a lelkét nyomta. mint te. Hogy Tendó Majumi és Akamacu Josio az iskola előtt halt meg. Annyi biztos. – Mi baj? – kérdezte kedvesen Sindzsi. nem? – mondta Sindzsi. Bemondták a halálát a reggel hatos hí­ rekben. azután kiadta. Sindzsi emlékezett rá.

És ezt a Jositokit a kormány egy kézlegyintéssel el­ intézte. Kanai Izumi. – Miről? Jutaka könnyes szemével egyenesen Sindzsi szemébe nézett. Kuninobu Jositoki. hogy egy olyan nyápic. azután felnézett a feje feletti fakoronák felé. és a lány. vagy az előbb. biztos jól van. bár Sindzsi maga nem volt vele olyan szo­ ros kapcsolatban (túl lassúnak találta). és Jutaka arcát kémlelte. Sindzsi kicsit meglepődött. Talán most társa is van. Hirtelen Jutaka felemelte a fejét. Nanahara Súja legjobb barátja. mintha választ kapott vol­ na. nehogy azt hidd. mint én. – Nem baj. Nem mintha meglepődött volna. – Én bosszút fogok állni. – Furcsa. [193] . de azért egészen jó fi­ gura volt. És reggel hatkor már… Sindzsi némán hallgatta. ilyesmit mondjon? – Nem… – Sindzsi némileg elnyújtotta a szót. Azt a Szakamocsit vagy hogyhívjá­ kot is meg a kormányt. Sindzsi is kémlelte egy darabig Jutaka arcát. a szeme láttára odaveszett Kis­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko. ugye. Természetesen ő is a pokolba kívánta ezt a rohadt játékot és a játékot lebonyolító kormányt. egy másféle szólam is hallatszott. akkor meghalok. és Sindzsire nézett. – Döntöttem – mondta. Mást nem tudok tenni Karaiért. gondoltam… Próbáltam magam­ nak bemagyarázni. És Fudzsijosi Fumijo. akiről Jutaka beszélt. mind kinyírom. – Nem.– Meg se bírtam keresni… Féltem… Úgysem eshet meg ekko­ ra baromság. és Sindzsi arcát vizsgálta. mind-mind hasonlóan ked­ ves osztálytársai. Jutaka félbehagyta. Az ágak között megint megszólalt a kismadár. és megrázta a fejét. De… – De az felér egy öngyilkossággal.

aki a kosárcsapat védőzse­ nijeként azóta bejön a csajoknak. akkor meghalok. Mimura Sindzsinek. az anyjának pedig egy rossz szava sem volt az apjára. de apja alapvető­ en teljesen átlagos volt. Az apjának vannak a maga nőügyei (Apja a munkahelyén jó előmenetelű hivatalnok volt. Sindzsi az egymást takaró leveleket nézegetve ezen gondolkodott. hogy azé a nőé volt. vagy segítenék egymást. hogy a házaspárok nagy többsége így van ezzel… Szóval neki. akinek pedig mindenre tévedhetetlen válasza volt. Ő ikeba­ názott. Ő több lánnyal járt már eddig. Lehet. Sajnos erről nem beszéltek a nagybátyjával. Ilyesmiken csak mosta­ nában kezdett gondolkodni. hogy vérségi kötelékek fűzik rendkívüli kisugárzású öccséhez). Jutaka már csak ilyen volt. ezért élénk sárgászöld színben pompáztak. hogy általánosban elkezdett kosarazni. Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé. Mást nem tudok tenni Kanaiért. De olyan még nem volt. Beszélnek is egymással. de ennyire még soha nem szeretett lányt. amit kell. Megte­ szik. újabb és újabb hobbikat talált magá­ nak. Mindez talán összefügg azzal. nem?). hogy a szülei kapcsolata sem jó. De… Nem baj. hogy megbíznának egymásban. és aki [194] . Nehezen lehetett elhinni róla. hárommal le is feküdt (egy kilencedikesnél ez nem is rossz eredmény. hogy valakit teljes szívé­ ből szeressen. Lehet. és élte a saját világát. De ott van a fülbevaló a bal fülében. Egy kis idő elteltével lefektetni sem volt nehéz. hogy nevetséges ilyet mondania még szüleitől függő gyerekként. Milyen érzés lehet ennyire szeretni egy lányt? A faleveleket fentről világította meg a nap. Nem volt nehéz megcsókolni sem őket.hogy a folyton viccelődő Jutakőt ilyen heves érzelmek ragad­ ják el. Ezért tart a barátságuk olyan régóta. Ezt a nagybátyja féltve őrizte. de anélkül. de a bátyó már két évvel ezelőtt meghalt. mondván. nem volt nehéz felszedni őket. akit szeretett. női körökbe járt.

Kívánom. ha megbántaná­ lak vele. vagy jó neki a kiközvetített is. és szedj össze gyorsan egy helyes kislányt!” Ennek ellenére mostanáig nem sikerült beleszeretnie senkibe. de ha szép lányt aka­ runk találni az osztályban. aztán kapkodva tette hoz­ zá: – Nem azért. Kapd magad. mintha nem lett volna szép. Sindzsi Ikumira gondolt. hogy szerelmi házasságot akar-e kötni. hogy lelkiis­ meretesen el kell végeznie a feladatát. Ogava Szakura (Bár neki ott volt Jamamoto Kazuhiko. azután könnyáz­ tatta arcával elmosolyodott. egyszer a három évvel fiatalabb koraérett húga.már régen meghalt. – Szép? – kérdezett vissza Sindzsi. hogy a bátyád anélkül mond búcsút ennek a világnak. virágcsokrot vinni a halottnak. Sindzsi. [195] . és boldog házasságod legyen. mire ő azt válaszolta. Tényleg. lehet. ott van Csigusza Takako (jó. A nagybátyja biz­ tos azt mondta volna: „Ki tudja. – Nem tudom jól megfogalmazni. de Kanai nagyon szép volt – mondta. hogy szeress bele va­ lakibe. Jutaka? Ne haragudj. Sindzsi megint Jutakára nézett. Ikumi. hogy most lépsz rá a tévútra. akármilyen helyes legyen is). – Kérdezhetek valamit. Iku­ mi megkérdezte. hogy szerinte meg sem fog házasodni. Sindzsi a bácsi halála után úgy döntött. Kanai Izumi nem volt egy bányarém. és ott van még Szóma Micuko (az a csaj viszont nem téma. és egyikőjük sincs többé). Könnyen lehet. hogy az neki jár az örökségből. Talán arra gondolt. Nem rossz dolog valakibe őszintén belesze­ retni és szívből viszontszeretve lenni. és elvette. Jutaka meghökkenve kérdezte: – Mit? – Mi tetszett neked Kanaiban? Jutaka egy darabig Sindzsi arcát fürkészte. ő az én esetem). hogy megismerte volna a szerelmet.

valahogy mégis meggyőzte. de szerintem Kanai bol­ dog lehet. Sindzsi szelíd tekintettel nézett vissza rá. Rámosolygott. mert megtudta. és a padra könyökölve tá­ masztotta a fejét – mondta. Jutaka költői szavaihoz képest elég ócskának tűnt a saját mondása. arca szinte csíkossá vált. hogy humorista lesz belőled. amikor álmos volt. pedig inkább költő. Azután így folytatta: – Szép volt. – Azt mondtam neked.Jutaka megint mosolygott egy kicsit. Jutaka befejezte. Az arcán már két-három fehér vonal képződött a könnyek nyo­ mán. aki ennyire szerette. Annak ellenére. hogy is fogalmazzak. és örvendezve hozzáért a leveleikhez – sorolta. és utána elsírta magát. hogy a magyarázatnak se füle. de jobb híján csak ez maradt. hogy miről van szó. – Szép volt. hogy már én is megértettem belőle valamit. Most biztos sír a mennyországban. Bácsi! Hallod? Lehet. Nagyon szép volt. és kezdett összeállni a kép. – Igen? – Nem tudom. Hallgatta Jutakát. – Figyelj… – mondta aztán Sindzsi. – Tényleg? [196] . Hú. és kissé félrehajtot­ ta a fejét. amikor a szü­ netben Nakagava Juka történeteit hallgatta. Csakhogy ennek ha­ tására Jutaka szeméből megint kicsordultak a könnyek. – Szép volt. se farka nem volt. és Sindzsihez fordult. amikor az iskolában az erkélyen öntözte a virá­ gokat. amikor a sportnapon elejtette a stafétabotot a váltófutás­ nál. és a hasát fogva nevetett. Jutaka is nevetett. hogy volt valaki.

– Naná! Sindzsi új levegőt vett és hozzáfűzte: – És ha bosszút akarsz állni. és Sindzsire bá­ mult. nincs kegyelem. csak nem akarta szóba hoz­ ni. Egyszer megjegyezte Nanahara Sújának. Ahogy egyre job­ [197] . de saját magát ennél egy kicsit komo­ lyabban foglalkoztatta ez a probléma. amin már régóta gondolkozott. és beérik a mindennapok apró-cseprő örömeivel. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem ta­ lálsz a világon”. aztán még azt. – Komolyan? – Aha – bólintott Sindzsi. csak senki nem mondja ki nyíltan. hogy biztos humorista lesz belőle. hanem mert ha valaki kicsit is jelét adja nemtetszésének a kormánnyal szemben. Illetve Jutakát is komo­ lyan kellett hogy foglalkoztassa. Viszont neki. Egyszer beszélgetett erről Jutakával is. Akkor nevetett ezen a félig viccnek szánt válaszon. Ezért a megfélemlített emberek behódolnak a kormány aka­ ratának. Igen. én segítek neked. hogyan képzelje el az életét a továbbiakban ebben a trágya Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság­ ban. Nemcsak e miatt a rohadt játék miatt. De Sindzsi érezte. Jutaka tágra nyitotta könnyel telt szemét. Jutaka valami olyas­ mit mondott. legalább neki akár a ve­ széllyel is dacolva tennie kellene valamit. Mármint a lányokon kívül. és szolgaian tűrik azt is. hogy el sem tudja képzelni. Illetve biztosan mindenki ezt gondolja. volt valami. hogy „Ez itt a megvalósult fasizmus. az halott ember. ez egy tébolyodott ország.A meghatott kérdésre Sindzsi jobb kézzel kicsit megrázta Jutaka vállát. Még ha alaptalan is a vád. ha jogtalanul elragadják tőlük ezeket az örömöket. Szóval arról. Nanahara Súja például hírfelejtőnek import rockzenét hallgat illegálisan – de ennyi. hogy ez nem stimmel így. Ez így is volt.

– Mindegy. amikor a rendőrség felszólította őket a holttest elszállítására. amelyet országuk iránt érzett. (Ugyanakkor. hogy neki ilyesmiket nem kell tud­ nia. nem tudsz életben maradni. Régi barátok. Hivatalosan balesetben hunyt el. A nagybátyja viselkedése azon­ ban már jóval azelőtt megváltozott. A bácsi szinte soha nem beszélt a régi dolgokról. ha a saját apját. Szokatlan módon nagyon elmerült a gondolataiban. Még véletlenül sem vagyok nagyszerű. de arra gondolt. és Sindzsi időközben ráeszmélt. hogy a nagybátyja tud vi­ gyázni magára. hogy „régi barátok”. és a világról vagy a társadalomról szóló magyarázatai mélyén mindig ott lapult az utálat vagy inkább gyűlölet. hogy milyen felülmúlhatatlan és mennyire nagyszerű ember. kicsit elfogta az aggodalom. Igen. a gépgyárban. „Csak a régi barátaim… – kezdett bele a nagybátyja. hogy mi baja. [198] . Ezért amikor meghallotta. A nagybátyja halála. Sindzsi megkérdezte.) De ott voltak a nagybátyja széles körű ismeretei törvé­ nyes és törvénytelen dolgokkal kapcsolatban. És ott van a két évvel ezelőtti baleset. hogy nem akar róla beszélni. amikor Sindzsi mondta neki. Éjszakai műszakban egye­ dül dolgozott a munkahelyén.ban kiismeri magát a világban. kényszeredén mosollyal válaszolt: „Ez nem így van. ezért felhagyott a kérdezőskö­ déssel. tehát a bácsi bátyját kér­ dezte. úgy erősödik benne ez a gon­ dolat. és megrázta az áram. azt a választ kapta. Ha ebben az országban tényleg jó akarsz lenni. miközben a bácsi szokás szerint a számítógépével pö­ työgött.” Ilyen és ehhez hasonló törmelékekből Sindzsi megsejtette. bármi történjék is. egyszer. így aztán nem állt neki faggatni. hogy a nagybátyja valamikor szerepet játszhatott valamilyen kor­ mányellenes dologban. Mindig ügyesen kivágta magát. Így szólt az indoklás. És valamiféle sötét árny. nem érdekes” – kente el végül. Én is már rég meghaltam volna. de valamiért visszavonult – vagy va­ lami ilyesmiről lehet szó. Sindzsi.

akkor az a senkiházi apja. Ő pedig úgy érezte. hogy esetleg a színfalak mögött végeznek vele egy „balesetben”. nem maradhat életben. hogy Sindzsi apja egy elég menő cégnél töltött be fontos pozíciót (azaz a Köztársaság átlagemberei által betöl­ tött állások rangsorában a csúcspozíciót – a legmagasabbat. amit te régen feladtál. mivel mindent tőle tanult. egyben figyelmeztetés is volt. Ám. akikkel egy időre megszakította a kapcsolatot. Ráadásul a nagybátyja megmondta neki. Én jó akarok lenni. és mosta­ náig semmit sem valósított meg belőle. Kétségtelen. Erre a figyelmeztetésre válaszul meg is halt a nagybáty­ ja. Hallotta. Természetesen ez csak homályos elhatározás volt. hogy létezik kormányellenes szervezet. hol keresse az ilyesmit. és általában ott helyben lelőnek. és biz­ tos némi habozás után elvállalt valamilyen munkát. hogy ő ennek az országnak ugyan nem fog bólogatni. hogy ha tényleg jó akar lenni az ember. hogy nem baleset volt. Feltehetőleg – gon­ dolta akkoriban Sindzsi – a nagybátyját megkeresték a régi barátai. ha nem számítjuk a kormány főhivatalnokait). hogy megrázza az áram! Sindzsi sejtette. így gondolkozott: Én kitalálom. Külön­ ben is. [199] . Akárhogy is. a nagybátyjával nem fordulhatott volna elő. Persze a nagybátyja mondása. hogy meg lehet-e mégis valósítani. ha nem bízik nagyon a szervezetekben és a moz­ galmakban. Sindzsi. Még ennél is lehangolóbb. de beleegyezését adta a bácsi ilyenformán történő elintézéséhez. ha burkoltan is. ahogy te tanítottad nekem. hogy fülbevalójának eredeti tulajdonosa is valószínűleg összefüggésben van a bácsi múltjával. le­ gyen az a munkahelyed vagy az utca. hogy ebben az országban a rendőrségnek joga van bírósági ítélet nélkül kivégezni az embereket. főleg ha az illető rokona elég magas pozícióban van. az az egy biztos. úgysem sok hasznukat látja. Lehangoló. nem kizárt. de nem is tudta. hogy ha ez így van. hogy job­ ban teszi. hogy ilyen hülye halált haljon. És annak eredményeképpen valami történt.Pedig az aggodalma nem volt hiábavaló. És nagy­ bátyja meggyilkolása után a dühtől remegve fogadta.

komolyan. Hiába ölnénk meg azt az egy szál Szakamocsit. Jutaka szája széle megremegett. az meg se kottyanna a kormánynak. Nemsokára megtörölte a szemét. Szembehelyezkedni az országgal. hogy most. – Amikor elindultam… Te nem tudhatsz róla. Jutaka? Kuszakán és Kitanón kívül? Jutaka vörösre dörzsölt szemével Sindzsi arcát bámulta. amikor Jutaka szavait hallgatta. Megrázta a fejét. – Nem. akkor nem érjük be egy kis falattal. mire Sin­ dzsi megszólalt: – Nem láttál valakit. – Azta’. De mindenekelőtt ott volt a fé­ lelem is. Szóval ha csi­ nálsz valamit. és valaha kikerül ebből a játékból. és hozzátette: – Most legelőször kitaláljuk. ugye? Jutaka bólintott. Most félretéve a bonyolult dolgokat. megérett benne a végső elhatározás. Ha már csinálunk valamit. és utána végig nem… Te? Láttál valakit? Sindzsi biccentett.még túlságosan gyerek ehhez. bár elég ironiku­ san hangzik. és ten­ ni. amit jónak látok?… Ez az érzés kezdett megszilárdulni benne. én veled tartok. Akkor meg tehet. Én rögtön elmenekültem az iskolától. vagy akár elsőre csi­ nálhatja egyedül is. ez komoly? Komolyan mondtad? – Aha. [200] . De ha szerencséje van is. És mondhatjuk. üldözötté válik. de Tendó és Akamacu hevert holtan közvetlenül az iskola előtt. hogyan szökhetünk meg. Beléphet egy szervezetbe. amit akar. Volt egy nő. meg akarta osztani érzé­ seit Jutakával. – Irigyellek. akit ennyire szerettél. Sindzsi megint Jutaka vállára tette a kezét.

– A következő… – Nanahara. Erre Jutaka még jobban elszörnyedt. hogy ott le­ gyen.Jutaka szeme elkerekedett a csodálkozástól. és lesből rálőtt Tendóra… Nyílvessző állt ki mindkettőjük testéből. – Komolyan? – Igen. Lehet. akkor semmi sem indokolja. hogy nem volt ideje végezni Akamacuval. Tendót valószínűleg rögtön kinyírták. Lehet. aki később jött ki. Súja mindig is túl engedékeny volt. de az megszerezte a fegyverét – egy nyílpuskát. – Súja? Súja tette? Akamacut ő…? Sindzsi a fejét rázta. Ebből következik. azt hiszem. hogy Nakagava Norikóval menekült. Nanahara biztos. – És Akamacut? Sindzsi karba tett kézzel válaszolt. Jutaka szeme megint elkerekedett. és megölte vele Akamacut. Ez a forgatókönyv könnyen elképzelhető. Mert ha nem. [201] . hogy nagy valószínűséggel Nanahara tette. És az utána következők sem. ugyanolyan nyílvessző… Tendót elintézte. – Azt nem lehet tudni. Per­ sze lehet. aztán hozzátette: – Különben is. hogy miatta csak az eszméletét vesztette el. hogy Akamacut valaki más ölte meg. – Szerintem Akamacu ölte meg Tendót. De Nanahara legalábbis nem veszett oda Akamacu nyilától. – Tényleg? – Igen. mikor ő jött ki először. abba való lehetett az a nyíl­ vessző –. Akamacu visszament. Utána a követke­ ző embert is le akarta teríteni. ahogy elindult. Sindzsi kicsit gondolkodott.

aki utána jött ki. Valóban… Sindzsi is úgy gondolta. Jutakának talán az osztály­ meccseken alakított felülmúlhatatlan párosuk jutott eszébe. akikben a jelenlegi körülmények között is megbízna. és Sindzsihez hasonlóan a kiélezett hely­ zetekben is megfontolt tudott maradni. – Ja.– Norikóval?… Ja. hanem mert Nanahara Sújában volt egyfajta megboly­ gathatatlan lelkierő. szóval pontosan láttam. mint aki még biztosabb a dolgában. és Kuninobu miatt is. És te meg ak­ kor… – Na igen – mosolygott Sindzsi kínjában. valószínű. Ez a jólelkű (Sindzsi szemében nem egé­ szen két lábbal a földön járó) fiú nem lenne képes megölni az osztálytársait csak azért. mielőtt kiment. És nem utolsósorban azon kevesek közé tartozott. hogy ő maga életben maradjon. hogy nem fog menni. mert Norikót meglőtték. hogy az nem fog menni. Csak rá kellett jönnie az Akamacu-ügy miatt. – Jó lett volna. – Hát igen. Nanahara jelzett neki. Jutaka bólogatott. ha elhalasztják. Súja… – Igen. Norikót meglőtték. Sindzsi felhúzta a szemöldökét. Gondoltam. Jutaka bólintott. Jutaka felemelte a fejét. Mindenesetre Noriko Nanahara után következett. hol lehet most Súja… Ha Súja és te összeállnátok. [202] . le­ győzhetetlenek lennétek. Így valószínűleg csak ketten egyedül me­ nekültek el. – Jaj. tényleg. Nori­ ko meg is sebesült. – Igen. Meg ahogy én Nanaharát ismerem. de azért meg­ próbáltam. tényleg… Nobu szerelmes volt Norikóba… Ezért Súja nem hagyhatta magára.. biztos min­ denkit össze akart gyűjteni. Sindzsi újra Jutaka vállára tette a jobb kezét. többnek érezné magát. és azért. ha Nanahara Súja itt le­ hetne vele. Nemcsak a sporttehetsége miatt. Közel ültem.

[203] . Mivel többen voltak. Sindzsi megnyug­ tatón mosolygott rá. hogy odakéredzkedjek hozzájuk. mert Akamacu nagy valószínűséggel visszament. hogy voltak ott valakik. nem? – Igen. Sindzsi egy kicsit megállt. Azután Sindzsi folytatta: – De hagyjuk a halottakat. Amikor ennek a hegynek a lába felé jártam. Jahagi volt. hogy si­ került találkoznom veled. hogy te itt vagy velem. Mindenesetre én rögtön eljöttem onnan. ha megvársz. Azt mond­ tad az előbb. – Éjszaka elnéztem egy-két helyre. és megölte Tendót. Ott az iskola sportpályája előtt egy kis erdő volt. Bár lehet. de ab­ ban a helyzetben lehetetlen lett volna. hogy rögtön ellenségesen viselkedjenek. visszamosolygott. nem volt való­ színű. ahogy a bozót túl­ oldalán megy. De ők nem szólítottak meg. Jutaka elkerekítette a szemét: – Tényleg? – mondta. Jutaka nem sírt. láttam. Bár utánam már csak Motobu­ csi és Jamamoto. – Tényleg? – Igen. Extravagáns. – Utána még másokat is láttam. megnedvesítette száját a nyelve hegyével. Emiatt Jutaka szája megint sírásra görbült. Talán vártak valakire.– Én már annak is örülök. láttam. égnek álló haj… Simizu lehetett. aki esetleg visszajön. hogy jobban tetted volna. És… az egyik egy lány volt. és tovább folytatta. Csak öten. mert ott találhatta volna őket egy kupacban. Ténylegesen az is volt. Többen. Jó. hogy elég fegyverük volt. – Észrevettem. Az erdőben gyülekezés sem volt a legjobb ötlet. Minami. tudod. de nekem sem volt okom. Macui. Sindzsi bólintott. vagy kettőt.

– És még valakit. Lehet. Behúzódtam a félig kinyitott ajtó ta­ karásába. Viszont… Sindzsi felnézett az égre. – Kicsit félelmetes. – Hát. Sindzsi a fejét rázta. – Akkor ő legalább nem ellenség. és felemelte a fe­ jét. pont ott állt nem messze. nem? Ezért… – Aha. hogy tartalékoljon fontosabb helyzetekre. – Kavadát…? – kérdezett vissza Jutaka tiszteletteljes hangon. Rögtön vissza is fordult Jutakánoz.– Nem szólítottad meg? Sindzsi vállat vont. aztán valami eszébe jutott. hogy észrevette. Jutaka bólintott. és nem támadt rám. – De. de hamar felszí­ vódott. Bár rögtön fedezékbe bújt a szántóföld töltése mögé. Mintha egy shotgun lett volna nála. Nem is támadt rám. nem hallottál egy másik lövést? Sindzsi bólintott. Én kerestem valamit. – Hát. Jutaka csalódottságában kicsit eltátotta a száját. hogy Kuszakót és Ki­ tanót lelőtték. én nem láttam senkit. Lehet. Kavada Sógót láttam. ahogyan néhányan az osztályból az egy évvel idősebb Kava­ dát szokták emlegetni. hogy előítélet. – Azt nem lehet tudni. ezért én sem akartam összeállni vele. én inkább nem mentem utána. Egy ideig figyelt engem szerintem. ezért bementem egy házba. nem. de én azért tartok a Szóma barátnőitől. – Hú – mondta Jutaka. Akárhogy is. nálam is van fegyver. és amikor kijöttem. – Ő is észrevett engem. de azelőtt. – Nahát… Jutaka bólintott. [204] .

Csend telepedett rá­ juk. Azt mondod. Aki lőtt.– Az egy másik volt. ha meg­ látja. Azt remélte. Már az is nagy áldás. azt remélhette. hogy honnan lőtt. hogy látott-e valaki megbízható embert. Mindegy. Jutaka kérdése arra vonatkozott. hogy legalább Jutakával talál­ kozott. Mindenki tudta. Nem sok értelme volt a kérdésé­ nek. [205] . hogy a lövés­ től majd megijednek és elbújnak. Ucumi Jukie és a körülötte lévők… Csak­ hogy én az osztályban nem jövök be annyira a lányoknak. ahogy Jutakában is. Bár ha belegondolunk. Jutaka is egyedül volt. Tényleg. ha az még nem ment volna tovább. Sindzsi. – Igen. Azt még sejtem. nem az a géppisztoly. biztos. Vagy inkább a lá­ nyok? A lány titkár. csat­ lakozhatna is hozzájuk. mivel a géppisztolyos is megtudta a helyét.kerestél valamit? Sindzsi bólintott. – Nem hiszem. Az is Kuszakáék­ ra irányult? – Nem – rázta a fejét Sindzsi. De nincs módunk összetalálkozni vele. összeállt volna vele. mert folyton csajozok. Valószínűleg le akarták állítani vele Kuszakáékat. Sindzsi karba tett kézzel gondolkodott. amit csinálnak. akikben megbízna? Nanahara és… rajta kívül talán csak Szugimura Hiroki. kellett volna szerez­ nem egy fix nőt. Ez a Jutaka kérdezte: – Figyi. – Hát igen. bátyó. Jutaka sajnálkozva kuporodott vissza. ha megbízik valakiben. de már biztos arrébb ment. Jutaka fellelkesedve megemelkedett. Ajaj! Igazad volt. – Akkor… akkor legalább az a valaki nem ellenség. hogy ve­ szélyes. Érte tűzbe tenné a kezét. De kik egyáltalán azok.

amit fegyverként lehet hasz­ nálni. Egy óra eltelt azóta. Ami azt jelenti… Sindzsi csücsörített. hogy bárkinek is eszébe jusson – mondta. menj onnan. Már nem sok idő kell. és sűrű bozótot képeztek. és megnyomta a space-t a billentyűzeten. egy félig szétszedett mobiltelefont és egy laptopot húzott elő. A bokrok azon túl is szinte elbo­ rították a földet. – Sindzsi. Sindzsi egy kocsi akkumulátorát (ez volt az áramforrás). Jutakához fordult és vigyor­ gott. és most a me­ revlemez forgásának hangjának kíséretében felébredt. Sindzsi szeme ravaszul villant. hogy a gép elkezdte feltörni a jelszót. és a képernyő moz­ dulatlanul állt. [206] . Óva­ tosan kiemelt minden tartozékot. amelynek támaszkodott. Ezeket pedig mindenféle szedett-vedett piros és fehér drótok kötötték össze. hogy még erre sem vol­ tam képes. Hogy spóroljon az árammal. kábelekkel együtt. – Jutaka. és visszatértek rá a képernyő szürke tónusai. alig hallhatóan füttyen­ tett. maga elé tette a fegyverét. Sindzsi odament. Sindzsi az órájára pillantott. pihenő üzemmódban ment a gép. majd széttárta az ujjait. Jutaka elment a fá­ tól. hogy Jutaka most nagyot néz. vagy hasonlót? Én úgy féltem. ne már! Csak a magánhangzókat cserélték fel?! Túl egy­ szerű ahhoz. A folyadékkristályos monitor nyitva volt. Sindzsi felállt. Sindzsi pedig a gépelés előtti szo­ kásos bemelegítésként mindkét kezét néhányszor ökölbe szo­ rította. és bedugta a kezét a bozót belsejébe. ez… Mondta Jutaka elképedve. Ahogy meglátta a képernyőn az icike-picike ablak utolsó so­ rát. – Jaj. Tudta.– De mit? Mit kerestél? Valamit. légyszi – mondta.

amely ezt a települést is magában foglalja. hogy Megumi ott halt meg. hogy az órája délelőtt tizenegyet mutasson. amint az északi hegy tetejéről felhívást intéz­ tek az osztályhoz. és a déli hegy irányában lankás emelkedőt [207] . Van. A saroknál dél felé tekintett. és óvato­ san kidugta a fejét a rejtekhelyéül szolgáló ház hátsó kijáratán. Semmi két­ ség. Ennél azonban most komolyabb problémát jelentett számára a következő tiltott terület.) kivárta. Talán egy méter sincs a szemben lévő ház faláig. Gyorsan körülnézett. és nem mindenki bújik meg úgy. hogy Szóma Micuko bandájába. Elindult. kerekded arca volt. Számítógép az ellenfél. szinte gyermeki. és most kiütközött rajta a hideg veríték. Josimi nem is tudhatott arról. honnan fog előbukkanni az a valaki. Helyenként sűrű a növényzet. két kézzel tartotta. hogy egy szelíd lejtő mentén szántóföldek sorakoznak.– Macintosh Power Book 150. és nem fog várni senki kedvéért. [Maradt 27 fő] 30 Jahagi Josimi (lányok. Nem hittem volna. A hátsó kijárat a két ház közötti keskeny útra nézett. elég távol attól a háztól. és jobb keze mutatóujjá­ val felállította a nehezen járó kakast. Josimi megmar­ kolta ormótlan automata pisztolyát (egy 45-ös kaliberű Colt Governmentet). Josiminek ahhoz képest. aki simán legyilkolja az osztálytársait. az öldöklés folytatódik. ahol Etó Megumi meghalt. és lassan jobbra haladt a ház fala mentén. hogy ilyen jó gépet találok egy világ végi szigeten. A település déli csücskében volt. de az utcán egy lélek sem volt. és látta. Aztán jött az a fegyverropogás. aki a H8-as mezőben van. mint ő. 21. És nem tudta. Alig egykét órája látta az emeleti ablakból Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko alakját. Igaz. a „rossz lányok” közé tartozott. ahol ed­ dig rejtőzködött. Délelőtt tizenegykor felrobban az összes játékos nyakgyűrűje. Csak hallotta a nevét a reggeli híradáskor.

Sőt lehet. már csak amiatt sem. nem lehetett rendesen kivenni őket. Ha nem tartozott volna Szóma Micuko bandájához. Igen. A köztük lévő távolság és az időpont alkalmas volt. ha véletlenül belebotlanak. még ha nem ellenségesek is. Itt még nem jó. és úgysem bír meg­ nyugodni. hogy ha akarja. És ahol ez az összevisszaság ritkult. Valójában Josimi látott egy lányt este. mint errefelé. Két kézzel a fegyverét markolva körülnézett. Még nem hagyta el a H8-as területet. majd egy lendülettel a szántóföld szélén lévő kis bozótos felé iramodott. meg is szólíthatta volna Kajo­ kót. de Josimi ezt sehogyan sem bírta megtenni. Mindenesetre el kell jutnia a déli hegyre. megbízni biztos nem bíznak meg benne. Akkor legalábbis egy darabig biztonság­ ban lesz. Megigazította a vállán a hátizsákot. Pontosabban lehet. aztán meggon­ dolta magát. valahogy biztosan találhatna társakat. hogy már igen. Bolti lopások. és belevetette magát a bo­ zótba. még egyszer körbepillan­ tott. hogy rátámadnak. Talán Kotohiki Kajoko (lá­ nyok. és velük tarthat­ na. Pár másodperc alatt megérkezett.) lehetett? Biztos elbújt a településen. de senki sem volt ott. Josiminek sírhatnékja volt. megbízható lányokat. ahol most Josimi tar­ tózkodik. mivel azt a zónát az el­ sők között jelölték ki. A térképen kék pontok jelezték ugyan a lakóházakat. de a település kö­ rül ezek a pontok is összevissza halmozódtak. amíg jócskán el nem távolodik onnan. [208] . 8. mert Szóma Micukóval és Simizu Hironóval együtt rengeteg rossz dolgot vitt véghez. Ő a település felé szaladt. ott szelte keresztbe a zónahatárt jelző vonal. de benne valószínűleg senki sem bízik meg. de hát nem voltak fehér vonalak festve a földre. Igen ám. onnan kifelé tartott.képez. egészen átlagos. Josimi már ettől a kis helyváltoztatástól is heve­ sen kapkodta a levegőt. és az a lány vele ellen­ kező irányba. Nincs annyi ház. és elment – ezt jól tette. de néhányat fel lehet fedezni. mármár zsarolásnak nevezhető ügyek… A többiek. még mielőtt elbújt vol­ na a házban.

(Az mindenesetre rej­ tély volt. hogy esetleg megváltozhat. A fiúé. Ezúttal tőle jobb kézre állt néhány magas fa. A déli hegy zöld növényzete már ott volt a szeme előtt. és azt mondta. A fiúé. Kisebb-nagyobb fák. és kievickélt a bo­ zótos széléig. Ki sem egyenesedve lassan továbbhaladt a bozótban. Megint ráfogott a pisztolyra. Megtörölte a szemét a matrózblúza ujjával. Elért a bozót másik végére.De akkor… Akkor mi a helyzet Szóma Micukóval és Simizai Hiro­ nóval?Kétségtelen. hogy azon túl már [209] . aki az ágyban gyengéden megcsókolta. Nem látta át az egész buja cserjést. és kinézte a következő búvóhe­ lyét. hogy „Aztán ne nagyon rosszalkodj ám!”. aki őket megölte. Semmi baj. de nagyon úgy tűnt. Minden rendben. Arra az arcra. Még egy kicsit muszáj továbbmennie. és legelöl tömött bambuszliget terpeszkedett – úgy tűnt. Majd vigyázva felkelt. Esetleg valaki végzett volna vele a másik kettőhöz hasonlóan. A fiúé. hogy hova tűnt az. reménykedett. Még szép. hogy a fiú talán kint vár rá. Nincs itt senki. és egy fiú arcára gon­ dolt. hogy ő Szó­ ma Micukóékkal van. aki mit sem törődött azzal. ahogy bevetődött a bozót szélébe. hogy nem voltak rám jó hatással. de mégis a ba­ rátaim voltak. aki elvezette a gondolat­ hoz. Újra egy lendülettel futott keresztül a szántáson. Ha össze tudnék velük találkozni… de ők vajon meg­ bíznának-e bennem? És… én tudnék-e bennük bízni?… Hát… le­ het. sűrű aljnö­ vényzettel. A lába előtt hevert Tendó Majumi és Akamacu Josio holtteste. Amikor elhagyta az iskolaépületet. hogy nincs ott senki. hogy szereti. amely a játék kezdetétől mostanáig végig a fejében volt. A gallyak összekarcolták az arcát. De persze senki sem volt kint. és rászólt. és megszemlélte a környéket. Josimi reménytelenül le volt taglózva. megjárhatta volna. és ha ott bóklászik. hogy az sem menne. Könnyek gyűltek a szemébe.) Vajon Ő mer­ re járhat most egyáltalán ezen a szigeten? Vagy esetleg már… Már nem is… Josiminek összeszorult a szíve.

bőségesen adódik búvóhely. Dehogyis. Most a lényeg az. ha észrevette volna. Josimi a fejét behúzva. Az előbb még nem volt senki ebben a bozótban. A szívverése felgyorsult. Ott van valaki! Valaki! Összeszorított fogakkal legyűrte a félelmét. Lehet. az aljnövényzet levélszövevénye közein át látta. csupán az egyre távolodó neszezés hallatszott. Nem szabad mozogni. Oldalról látszott. és mélyre hajtot­ ta a fejét. mire nagyot ugrott a szíve. ahogy van. Az árnyék már eltűnt a fák között. Nem vette észre. majd óvatosan megfordult. de az­ tán még egyszer felkapta a fejét. Jól van… Csak még egy kicsit… Odáig… Hirtelen neszezést hallott a háta mögül. hogy ne mo­ zogjon. hogy a tarkóján égnek áll a haj. hogy csak egyszerűen épp tart valahova. egyenest idejön. és a háta mögé célzott vele. [210] . Josimi szeme tágra nyílt a félelemtől. Megint nesz hallatszott. De miért? Észrevette és követte? Josimi arcából kiszállt a vér. A neszező hang újra megütötte a fülét. Érezte. Josimi gyorsan lekuporodott. mintha az a valaki helyet változtat­ na. Az a valaki utána ért ide. nem feltétlenül. két marokra fogta a Colt Governmentjét. Hát persze. Az épp csak tíz méterre lévő fák között felvillant egy mozgó fekete diákegyenruha. mint ő is. Akkor viszont így kell átvészelni. amint az árnyék elsurran a fatörzsek között. Jaj de jó. és Josimi felől nézve jobbról balra tartott. nem felém jön! Josimi már épp megkönnyebbülten sóhajtani készült.

mint aki imádkozik. Különben nem volt semmilyen vallás kö­ vetője. – Josimi! – Jódzsi! Josimi. Abban a kis űrben. hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Felemelkedett. és érezte. majd visszarendeződött eredeti állapotába. de erőteljesen.Biztos. istenem. mint máskor. Néhány méter múlva még egyszer megbizonyosodott a hang forrásá­ ról a levelek sűrűjének vetületéből. Ó. Önkéntelenül a mellkasa elé húzta a kezét. tényleg!…Imádlak! Josimi felállt. Bár akkor talán tényleg imádkozott. Jódzsi azután szó nélkül Josimi ajkára helyezte a száját. Jódzsi megölelte Josimit. Annyira meg lenne zavarod­ va. jobb kezében a Governmentet ló­ bálva futott Jódzsihoz. Latinos jellegű arcán a szeme tágra nyílt a sűrű szemöldök alatt. Abban a szemvil­ lanásnyi időben mintha Jódzsinak teljesen kifejezéstelen lett volna az arca. vállán a hátizsákkal. Úgy csókolta. akkor ahhoz az istenhez. aki Josimit bárkinél jobban szerette. amely hirtelen keletkezett ott a bozótban. és ki sem egyenesedve előrement. – Jódzsi! Erre a hangra Kuramoto Jódzsi (fiúk. Hálaima. az nem lehet. Ez annak a fiúnak a megszokott arca volt. és akaratlanul szavak törtek elő a torkából. Ha nem lett volna pisztoly a kezében. A szűk látómezőben egy diákegyenruha körvonala jelent meg. minden bizonnyal úgy nézett volna ki. Azután az orra hegyét csókolta meg.) teste összerándult egy pillanatra. de hamarosan kimérten hátrafordult. hogy nem látta rosszul. Azu­ tán Josimi szemhéját is megcsókolta. Arca deformálódott. de biztos csak káprázat volt. 8. Gyengéden. Ha ez a tökéletesen való­ színűtlen mázli egy isten csínytevésének köszönhető. Rögvest mosoly terült szét Jódzsi arcán. hogy már képzelődik? Nem. Bár nem volt épp a [211] . de ez alkalommal bármilyen istennel beérte.

amikor magá­ tól értetődőn a földig érő ujjú kimonóját vette fel. Amikor Jódzsi korábban elindult. az év utolsó napjára és az újévi szentélylátogatásra. Milyen szörnyű. hogy a má­ sodikos osztályváltásnál Jódzsival találkozott. és végigcsurogtak az arcán. mint aki csak most lepődött meg.legalkalmasabb helyzet. hogy együtt lehetek azzal. – Hihetetlen szerencse! – mondta Jódzsi. maradjunk együtt! Jódzsi erőt sugárzó szavaira Josimi érezte. akiről azt hitte. Én is! – válaszolt Josimi. hogy csak egyvalaki maradhat életben. majd az aznap esti csókra. Ha valaki megtámad. Bármi történjék is. Aztán arra a ka­ rácsonyi napra gondolt. ez nem álom. ugye? Eszébe jutott egy csomó dolog. akit a legjobban szeretek. Azután ő maga is elindult. aki sí­ rós arccal nézett utána. hogy egyre jobban elöntik a könnyek. Főleg az az őszi nap másodikban. Jódzsié nagy szerencsét mutatott. Mondták. Ó. véletlenül találkoztak a városban. rápillantott Josimire. hogy soha töb­ bet nem látja élve. és Jód­ [212] . Már azt hittem… Azt hittem. – Most már semmi baj. – Igen. és elmentek moziba. – Hát épségben vagy! Aggódtam – nézett mélyen Josimi sze­ mébe Jódzsi. ami azóta történt. amikor végül eleresztette az ajkát. hogy lejárhat az idő.amikor minden kezdődött. továbbra is Jódzsihoz simul­ va. te megvédesz. de Josimi érezte. istenem. hogy ez tör­ tént velünk! Jódzsi gyengéden megsimogatta a zokogó Josimi haját. A szeméből potyogtak a könnyek. hogy testét elönti a boldogság. de most csak az számít. amikor felesben ettek egy szelet ep­ res tortát a cukrászdában. tényleg. ak­ kor mi maradjunk addig végig együtt. (Az ő jósje­ gye kis szerencsét. A szabály. hogy többet nem találkozunk. és mennyi aggodalmat kellett reggeltől mostanáig átélnie! És most talál­ kozhatott azzal az emberrel. – Én is. tényleg az.

hogy még mindig szorongatja a pisztolyt. pedig a játék kezdetétől mostanáig azon gondolkodott. a markolatvédő cubán már meglátszott az idő vasfoga. Mintha most tűnt volna fel neki. Biztos nagyon közel voltunk egymáshoz. hogy megmutas­ sa. Miközben Jódzsi mosolyát figyelte. de tüzete­ sebben szemlélve megállapította. hol lehet. Visszatolta. És most vissza tudta szerezni magának ezt az örömet. Lehet. – Azzal meg­ mutatta. és betűz­ te a nadrágja övébe. Jódzsi lassan elhúzódott Josimitől. mi van a kezében. Jódzsi kihúzta kissé a pengét. [213] . Ezen nevettek egy kicsit. – Egész jó fegyvered van. hogy valami régiségkeres­ kedésbe való tőr. Ez a legfontosabb. hogy lényegtelennek tűnik. A markolatára tekert zsinó­ rok leszakadoztak. De tudod. – Ott az egyik házban. ha ti­ zenegykor még mindig ott vagy. azt a szombati napot. Én is az egyik házban rejtőztem. Josimi fürdött az örömben. Ezért… Természetesen Jódzsi arca komoly volt. Erre Josimi észrevette. amiben akkor lehet részünk. Josimi jobb kezére pillantott.) Nem fogja elfelejteni a január 18át sem. de Josimi hülyén érezte magát.zsi kicserélte vele az övét. Zavartan mosoly­ gott. de hülye vagyok… Jódzsi visszamosolygott rá. egy tantó lehet. amikor először töltötte az éjsza­ kát Jódzsiéknál. Josimi észre sem vette. – Hol voltál eddig? – kérdezte Josimi. hogy ott volt az orra előtt… – Mi baj? – Én is. ha egymásra mosolyoghatunk valakivel. a tőrön is foltokban terjedt a rozsda. a nyakörv felrobban. Erre ki­ derül. – Ó. de nem. akit szeretünk. semmiképpen nem az. Nekem csak ez jutott. Itt volt a közvetlen közelében. mire Jódzsi a település felé mutatott.

beletúrt a táskájába. hogy mit lát. Megfogta a markolatát.Jódzsi… De azért még nem mozdult onnan. mint amilyennek ő is­ merte. Hosszú szempillák. –. mintha valamilyen megmagyarázhatatlan bűvész­ mutatványon ámuldozna. Ő pedig fél kézzel átvette.. Nem is tudnám normálisan hasz­ nálni… Jódzsi bólintott. és ellenőrizte a biztonsági szerkezetét. És ebből a torz fejből szavak jöttek elő. mit mondott Jódzsi. A részletek ugyanazok. és Jódzsi két-három lé­ pést hátrább lépett. a szája szélén kivillanó fogakkal Josimi még sohasem látta. és odanyúj­ totta Jódzsinak a töltényes papírdobozt. – Menj innen! Gyorsan tűnj el innen! Josimi egy pillanatig nem is tudta. – Tartsd magadnál. széles száj. Jódzsi neki szegezte a Colt Governmentet. Jódzsi arca eltorzult. Jódzsi idegesen folytatta: [214] . – Van hozzá töltény? Persze már be volt tárazva a kapacitásnak megfelelő számú töltény. A kakas folya­ matosan fel volt állítva. hogy Jódzsi arca nem olyan. – Jódzsi? – szólongatta Josimi még egyszer. Illetve azt se nagyon tudta fölfogni. de ezt a torz arcot. csak Jódzsi kezére meredt. szinte horgas nagy orr. aztán zsebre vágta. és ellenőrizte a tar­ talmát. de Josimi bólintott. és Josimi a csövét oldalra fordítva odanyújtotta neki. rosszul lát. és akkor végre feltűnt. Jódzsi. és átvette a Colt Governmentet. Elhúzta a závárzatot. A következő pillanatban Josimi azt hitte. hüvelykujjal kinyitotta a fedelét.– Mutasd csak egy pillanatra! – mondta Jódzsi. kilátszott a csőből az első lövedék.

– De miért? Jódzsi hangján egyre jobban érződött az idegesség. mint te! Gyorsan menj innen. De az óta az őszi nap óta. – Én… Valami rosszat csi­ náltam? Jódzsi változatlanul Josimire fogta a fegyvert. hogy együtt maradok egy olyan nővel. és nem tartotta rossz dolognak. hogy Jódzsi is tud ezekről a dolgairól. Sejtette. Hogy többször elkaptak a rendőrök. és hallotta magát. mióta Jódzsival jár. – Hogy képzeled. hogy együtt van azokkal a maguk módján kedves fickókkal. Már jó régen. és kiköpött. mint te? Josiminek tátva maradt a száji. mert Szóma Micukóékkal gimnazistákat zsaroltak. Persze továbbra is Szóma Micukóval és Simizu Hironóval barátkozott. Néhányszor letartóztatták. felhagyott mindezekkel. És ott vannak még a kuncsaftok. ahogy szavakat présel ki a száján. viszont egyre gyorsuló tempóban valami re­ csegve-ropogva omladozni kezdett Josimiben. – Miért? – Josimi hangja reszketett. Tagad­ hatatlan. elfordította a fejét. Jódzsi arcába bámult. és egyszer elővezették amiatt is. hogy jó kereseti lehetőség volt. Akkoriban meg különösen utált mindent. – Ne röhögtess! Annyit még én is tudok. Ráadásul apádhoz hasonló korú pasasokkal fekszel le. és különben is min­ denki így csinálja.– Azt mondtam. amikor rajta­ kapták bolti lopáson. Ez mind igaz volt. hogy egy utolsó kis lotyó vagy. takarodj el innen! Josimi továbbra sem tért magához. a fenébe is! Először lassan. Még ezt is tud­ tam! Hogy bízhatnék meg egy olyan nőben. mert hát mégsem játszhatta ő egyedül [215] . eljátszotta a felnőttet a számára még szokatlan sminkeléssel. akiket Szóma Micuko mutatott be neki. kétszer-háromszor lefeküdt azokkal az öreg krapekokkal.

Végig azt hitte. – Hozzád… hozzád illő nő akartam lenni. ne csináld! – sikította sírva. Végig azt hitte. a hozzád hasonló csajokat rögtön meg lehet dugni. és meg­ próbálta kiszedni a fiú kezéből a pisztolyt. egyértelmű! Menj már innen! A fenébe veled! Ki tudja. hogy Jódzsi rászegezi a fegyvert. vagy mert nem bírta megemészteni a tényt. és szere­ ti. hogy a korábbiaktól eltérő könnyek patakzanak végig az arcán.a jó kislányt. Érezte. Jódzsi rögtön fölé tornyosult. – Én már nem csinálok ilyesmit. – Mit hazudozol itt nekem?! Hagyd már ezeket a műkönnye­ ket! Josimi könnyes szemmel pislogott Jódzsira. Jódzsi félrefordult. és a többi csúnya dologból is lehetőség szerint igyekezett kimaradni. és Josimi a hátára zuhant a fű­ be. [216] . minek a hatására. – Gondoltam. mint akit letaglóztak. Ennek hallatára Jódzsi egy pillanatig úgy meredt Josimire. Josimi megindult Jódzsi felé. és ellökte magától Josimit. de legalább nem kurválkodott többé. A hátizsák le­ csúszott a válláról a bal kezén. de rögtön visszatért arcára az előbbi ki­ fejezés. Újabb szavak szakadtak ki belőle: – Akkor meg… akkor meg miért jártál velem? Jódzsi azonnal válaszolt. Josimi szeméből könnyek buggyantak ki. – Hagyd abba! Kérlek. hogy ezzel Jódzsi is megbocsát neki. Ta­ lán mert nem akarta tovább hallgatni a szavait.

Már csak öt centi. De… De nagyszerű délibáb volt. nem láthatta volna ezt az álmot. és a szeme véreres volt. aki megajándékozta ezzel a déli­ bábbal. hogy újra kezdheti. már csak három. Azok az ujjak mindjárt meghúzzák a ravaszt. és már csak kettő. Josimi ránézett. Jódzsi. Jódzsi keze vésze­ sen süllyed. Jódzsi a baljával azonnal ráfo­ gott a saját pisztolyt markoló jobb kezére. elhitte. hogy igazán helyes lány. Josimi felfelé tolta a kezét és teljes erejéből kiabálta: – Jódzsi! Kérlek! Hagyd abba. Azok a szavai legalábbis őszinték voltak. aki két kézzel kapasz­ kodott a fiú jobb csuklójába. Jódzsi szeme elkerekedett. hogy veled lehettem. a fenébe! Jódzsi Josiminek szegezte a fegyvert. Boldog vagyok. már csak négy. Az ő homloka felé! Josimi szinte hallotta. de szere­ tett Jódzsija csak egy délibáb volt. Mindent megértett. Josiminek hirtelen kiszállt a karjából az erő. Gépszerűen monoton erővel és mozdulatokkal ereszkedik lejjebb és lejjebb a karja. Nem akarta ugyan megérteni. és halkan megszólalt: – Köszönöm. Jódzsi! A fiú nem válaszolt semmit. meg akarsz ölni! Akkor inkább én öllek meg itt rögtön. és Jódzsi azt mond­ ta rá. mintha most eszmélt volna rá va­ lami fontos dologra. ahogy kiszökik a vér a fejéből. amikor Siroiva egyetlen hamburgeres bódéjánál kettesben fagyiztak… Belekente a fagyit az orrába.– Mi a fenét csinálsz?! A fenébe! A fenébe is. Jódzsi volt az. Lenézett Josimire. Amikor vele volt. már csak… Josimi szomorúságtól és félelemtől darabokra szaggatott szí­ vébe hirtelen beférkőzött egy gondolat. Ha ő nem lett volna. Jaj. az a golyó már súrolhatná Josimi haját. Jódzsi a homlo­ kához tartotta a fegyvert. [217] . és mozdulatlanná dermedt. …Szerettem.

és kihúzta Jódzsi teste alól. Utá­ na nem mozdult többé. de akármeddig várt. És azt is. Mindenesetre Micuko megkérdezte. még egyszer kinyitotta a szemét. Mint amikor a cipősarok megcsúszik a ned­ ves padlón. Josimi mosolygott. [218] . Josimi nem értett semmit az egészből. Josimi sietve próbált kievickélni Jódzsi teste alól. csak egy egyszerű görcs miatt. Jaj… Jaj… Megértetted…?Jódzsi… Tényleg? Barátságos. megfogta Josimi kezét.– Semmi baj… Lőj!. ugyanakkor valahol furcsán sercegő. Erre Josimi lassan. Vékony könnyfátyolon át látta. hogy Jódzsi szeme visszaalakul azzá a szemmé. Pillantása találkozott Jódzsiéval. Régi jó barátja. Jódzsi karja a Josiminek fordított fegyverrel remegni kezdett. ame­ lyet szeretett. szép arcán ülő mosoly láttán. Lényegében ugyanabban a pillanatban Jódzsi jobb keze meghúzta a ravaszt. Bár nem szándékosan. és lehunyta a szemét.. Jódzsi erejét vesztett felsőteste lassan ráhajlott Josimire. de a cső már nem felé irányult. kellemetlen hang hallatszott. kis porfelhőt kavarva. Szóma Micuko állt ott. hogy minden rendben van-e. és a fekete diákruha vállán túl egy mosolygó arccal találta magát szem­ be. Csak valamiért a lelke mélyéig elszörnyedt a Micuko angyalian kedves. hogy abban a szemben megbánás és önvád is tükrö­ ződik halványan. és a lövedék a feje felett csapódott be. Josimi akaratlanul felsikított a pe­ tárdához hasonló dörrenésre. – Josimi… – hallott helyette egy rekedtes hangot. hogy a tűzforró golyó belehasítson a fejébe. a fűvel benőtt földbe. nem hallott durranást. Josimi egy darabig várta.

Hason­ lított ahhoz. úgy fáj.) Micuko egyelőre hagyta a sarlót. mint a nyárfalevél. Jódzsi nem támad fel. Bele­ gondolt. és reszketett. akit szeretett. mit sem törődve Micukóval. hogy hiába ráz­ za. hogy kiszedje Jódzsi jobb kezéből a Colt Governmentet. kér kézzel megmarkolja a nyelét. de nem jutott el a tudatáig). – Neeeeeeeee! – kiáltotta. Josimi. és formás lába combig kilátszott a ra­ kott szoknya alól. hogy Jódzsi fejébe hátul egy éles sarló mélyedt be­ le. Már-már össze­ csapott a feje felett a gondolat. aki elra­ bolta tőle azt. Már nem foglalkoztatta olyasmi. hogy összedőlt a világ. hogy mi­ lyen játékban vesz részt. akkor az Szóma Micuko. (Sarló! A siroivai viszonylatban is városi gyereknek számí­ tó Josimi életében először látott ilyet. Jódzsi feje együtt mozgott vele. Josimi szeméből ömlöttek a könnyek. és könnyel telt szemével szinte felnyársalta a mellette ülő Micukót. és eltört. és az ujjai iszonyúan megmerevedtek. és meglátta. Csak a súlyát össze sem le­ het mérni a mostanival.Josimi dülöngélve felállt a burjánzó növények között. és meglátta (persze végig nézte. és ki az ellenség. Túl fontos dolgot veszített el túl hirtelen. és ráncigálva próbálja kihúzni. amit akkor érzett. amelyben már nem volt élet. ráborult Jódzsi testére. hogy Micuko megfogja a Jódzsi nyakában lévő sarlót. ezért egyenként kellett őket eltávolítani. Josimi csak nézte Jódzsi testét. Josimit újra és újra elöntötték az érzelmek. Jódzsi izmai görcs­ be rándultak. [219] . és ellökte onnan Micukót. aki fe­ nékre esett a fű közé. Josimi tudata az ég magasságából visszazuhant a földre. Akkor elmosolyodott. A testre. ki a barát. míg végre megkaparintot­ ta tőle. Reszketett. amikor kiskorában (amikor még ártatlan volt) a féltve őrzött üvegfigurája egy rossz pilla­ natban leesett a földre. Halálra akarta döf­ ni a tekintetével. amelynek a fejéből egy sarló áll ki. hogy mi okozta mindezt. Igen. A sarló azt üzente neki. Ha van itt gyűlöletes ellenség. és nekiállt. Ne rázz! Bennem van egy sarló.

és nem mozdult többet. és a széléről vér csor­ dogált. mintha nekirepült volna valamilyen tompa tárgy. [220] . nyitva volt. Utána újra nekiállt. én is azt hiszem. A negyvenötös átmérőjű lövedék miatt a feje hátsó részének a fele eltűnt.– Miért ölted meg?! A szavak visszhangzottak benne. De attól még elhagy­ ták ezek a szavak a száját. emberi formát öltött barlanggá változott volna. A fülcimpáján a szürke. Jahagi Josimi rázuhant volt kedvesére. legalább egy ideig használhatja majd Josimit golyófogónak. hogy megértett téged. Azt hitte. – Lehajolt. mintha valamit kiáltani szeretne. Kuramoto Jódzsira. és Josimi fél fejéhez. Josimi szeme tágra nyílt. Azután megszólalt: – Igen. ezért inkább én vé­ geztem vele. Mintha egy üres. hogy kiszedje Jódzsi fejéből a sarlót. és még egyet rántott a vállán. Jódzsi egyenruhájára folyt. füléhez közelítette a száját. Furcsa dolog az emberi test. zselészerű agyvelő és a vér visszataszító díszítésként éktelenkedett. mégsem fog megölni téged. A hom­ lokán ütést érzett. – Úgy láttam. Csak ennyi volt. Csak segítettem neked. és Josiminek szegezte a Governmentet. Szóma Micuko leengedte a füstölő csövű Colt Governmentet. – Nem igaz! Jódzsi megértette! Megértett engem! Boszorkány vagy! Megöllek! Meg foglak ölni téged! Jódzsi megértett en­ gem! Micuko fejcsóválva vállat rántott. – Miért?! Miért ölted meg? Nem vagy normális! Hogy tehet­ ted? Boszorkány! Miért kellett megölnöd? Miért? Micuko elégedetlenül húzta félre a száját. és fekete foltot hagyott. – Kis híján megölt téged. És Josimi még egyszer hallotta azt a száraz puffanást. A szája megmaradt.

Súja a mellette ülő Kavadára tekintett. Kisvártatva Kavada szólalt meg. aztán folytatta: – Ugyanakkor az osztálytársainkkal szemben is. Súja felemelte a fejét. – Felkészültél. életben kell maradnunk a végéig. Várt egy darabig. Csak az ágak zize­ gése hallatszott a bozót felől. akkor muszáj lesz.[Maradt 25 fő] 31 Az iménti hangot Sújáékig sodorta a szél. azzal is. – Azt nem lehet tudni. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell valamit. ha az ellenfél lány? [221] . Azután még egyszer. – Kivel? A kormánnyal? – Persze. – Akkor is megteszed. ha megbíztok bennem… De mint már az előbb is mondtam. – Ez most… fegyver hangja volt? – Az volt – állapította meg Kavada. Kavada Súja felé fordult. Örülök. – Figyeljetek rám. és a két durranás indította el újra a be­ szélgetést. – Valaki megint… – kezdett bele Noriko. Néhány percig mindhárman hallgattak az előbb. Ha nekünk támadnak. hogy kíméletlen leszel. de több nem jött. azután válaszolt: – Ha úgy alakul. Kavada bólintott. Nanahara? Súja nagyot nyelt. de Kavada megráz­ ta a fejét. Súja lehajtotta a fejét. nem? – Kicsit lehalkult a hangja.

míg megnyertem? Noriko keresztbe tette a karját a mellén. hogy megkérdezze-e vagy ne. Kavada bólintott. – Te is… kíméletlen voltál? Egy éve? Kavada vállat vont. tőle szo­ katlan módon mintha mentegetőzni akarna. Én pedig… nem tudtam azt mondani. Volt. – Oké. és habozott egy darabig. hogy akkor nem bánom. aki félig megőrült… Volt. – Mivolt az? [222] . – Aha. hogy nem sza­ bad megkérdeznie. hogy hány fiút és hány lányt öltem meg. Amiatt nem halhattam meg. – Nem tehettem mást. – Nem… nem – rázta Súja a fejét. Súja gondolkozott egy kicsit. a következő pillanatban valaki más végez veled. és megszorította a könyökét. akkor jó. nem? – mondta még egyszer. mégis szóra nyílt a szája. Részletesen tudni akarod.Súja összeszorított szájjal nézett Kavadára. Megint elkapta a tekintetét. hamar meghalt. – Muszáj lesz. amikor meg­ ölsz valakit. Ha tudod. nem tudtam társulni senkivel. öljenek meg nyugodtan. és keresztbe tett térdén megigazította a shotgunt. Súja felemelte a fejét. Hozzátette: – Ha minden egyes alkalommal rosszul leszel. – Semmi értelme ilyesmit megtudnom. de nemsokára Kavada szólalt meg. Bár úgy ítélte meg. Kis szünetet tartott és folytatta: – Volt még egy feladatom is. aki gond nélkül megölt volna akárhány embert… Akivel vi­ szonylag jóban voltam. Újra hallgattak.

akik mozgatják ezt a játékot. – Hogy lerombolhassam ezt a rohadt trá­ gyadombot. de könnyen le­ het. Súja ránézett a felhúzott térdei közé lógatott revolverre. – Hallod. – Egy kész rendszert szétverni nem olyan könnyű.– Egyértelmű. mint be­ szélni róla. [223] . akivel jóban volt. hogy ezzel ő is így van. hogy tegyek is valamit ezzel az országgal szemben. miközben Kavada haragos szája szélét fi­ gyelte. Szétverni és a pokol fenekére küldeni őket mind. és megrázta a fejét. megutálniuk. de a szemén átci­ kázott egy villám. hanem másva­ lamit hozott szóba. elmagyaráznál nekem valamit? Mármint ha tudod… – Mit? – Ennek a játéknak az értelmét. amelyben egymást kell gyanúsítgatniuk. Akik gond nélkül megrendezik ezt az idétlen székfoglalósdit. hogy az illető ugyanolyan közeli barátja volt. mindenfélét tanultál… Tehát emiatt? – Igen – bólintott Kavada. De valamit csinálhattam volna. Ezt az országot. Súja arra gondolt. Illetve most is meg akarom tenni. mint neki Jositoki. de végül mégsem tette. hogy az előbb Kavada mellesleg megje­ gyezte. – De mit…? Súja kérdésére Kavada erőltetetten vigyorgott. – Nem sok hiányzott. Meg akarta kérdezni. Ezért most is életben fogok maradni. amelyik belekényszerített min­ ket ebbe a rohadt trágya játékba. – Kavada mosolygott ugyan. És… Arra gondolt. – Azt mondtad. mert hirtelen átfutott az agyán egy gondolat. az hamar meghalt. Hogy van-e értelme egy ilyen dolognak. az­ tán újra felkapta a fejét. Ő is be akarja nyújtani a számlát azoknak.

Hiába ellenzi lényegében mindenki. [224] . ha nem vagy idióta. hogy a testét újra elönti a forron­ gó düh – miért nem szűnt még meg? – Egyszerű. Olyan. azt nemigen állítják le ebben az országban. És… Kavada végignézett az arcukon. Kavada arcáról még nem tűnt el a vigyor. Bár lévén. mint a fasizmus. – Ez egy őrült hadoválása. hogy ideológiai átnevelés címén kényszermunkára kül­ denek. ezért még hozzáfűzte: – Na tehát. Azután végre megszólalt: – Már hogy lenne neki? – De… – kezdte Noriko – azt mondták. mert az is könnyen meges­ het. Feltehetőleg amikor először kitalálták ezt a kiváló játékot – valamelyik kattant katonai szakértő agyából pattant ki –. de mind ugyanúgy épül fel. nagyon megégetheti magát. hogy az egész ország be van csavarodva. Ráadásul. sen­ kinek nem volt egy szava sem ellene. védelmi szempontból szükség van rá. Ebben az országban sok furcsa dolog van. És aztán ami egyszer elkezdődött. A jobbik esetben. de rögtön lehajtotta a fe­ jét. – Akkor meg – Súja érezte. nem lehet belőled hivatalnok. búcsút mondhatsz az állásodnak. Ebben az országban a hivatalnokok mind idióták. Senki nem mond semmit. Látta. senki nem szól semmit. Aki szakmai dolgokba szól bele. hogy Sújának és Norikónak elállt a szava. és halkan röhögcsélni kezdett. Láthatóan nevethetnékje támadt. így aztán folytatódik. és közben a fejét rázta. valószínűleg itt ezt kell normálisnak te­ kinteni. Ha fölöslegesen beleártod magad valamibe. Ezért nem változik semmi.Kavada kicsit elkerekítette a szemét.

amit érzett egy pillanat alatt lecsillapodott. Nektek is fontosabb a saját életetek. A mostani KDÁ déli felén. az ország elzárkózása.– Ti sem. Tőlünk. – Volt egy DKN nevű ország. A hivatalos nevük Dél-koreai Népköztársaság és Koreai-fél­ szigeti Demokratikus Állam. Na igen. Súja a lányra nézett. Csakhogy alig negyven év alatt ku­ darcot vallottak. feltétlen behódolás a vezetőnek. az információ korlátozása és a besúgás támogatása. Hirtelen mi üthetett belé. nem? Súja meg sem tudott szólalni. és így újabb lépést te­ gyünk a nagy kelet-ázsiai népcsoport együttélésének megva­ lósulása felé”. azaz a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaságtól nyugatra. – Szégyellem. Súja ránézett. illetve velem együtt mi sem merjük még azt sem ki­ mondani. Hallottatok róla? – kérdezte Kavada. a tenger túlpartján. pontosan így érezte ő is. A düh. A könyvek szerint „a DKN baráti ország volt. de így van – mondta Noriko. Noriko szomorúan sütötte le a szemét. hosszú időn keresztül tartott a viaskodás ugyanazon nép két állama kö­ zött – ennyi még a tankönyvekben is benne volt. ám az Amerikai Biroda­ lom és a KDÁ imperialista elemeinek összeesküvése folytán 1968-ban a KDÁ erőszakos terjeszkedésének áldozatává vált”. Zsarnokság. gondolta. Kavada pedig egyenesen előrefelé for­ dult.) – Igen – bólintott Kavada. ideológi­ ai oktatás. gondolta Súja. – Az az ország nagyon hasonlított ehhez. de azért válaszolt. Ezzel szemben a mi Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaságunk rendíthetetlenül menetel tovább… Szerintetek miért? [225] . hogy valami nem stimmel. – Hát persze. (Természetesen utána úgy folyatódik. hogy „hazánk kötelessége a Koreai-félsziget egész lakosságának szabadsá­ ga és a demokrácia védelme érdekében. hogy elűzzük a KDÁ imperialistáit. területét annektáljuk. és az orra előtt lévő fa levelei között magányosan kikan­ dikáló rózsaszín azáleaféleség környékét bámulta.

hogy rendkí­ vül ügyes – módszerrel meghagytak valamennyi szabadsá­ got. hogy a szabadságnak időnként korlátokat szabjunk”. [226] . Ebbe bele sem gondolt még soha. A társadalmi jólét érdekében azonban elengedhetetlen. – Nem tudom.Súja elgondolkodott. hetvenhat évvel ezelőtt. persze nálunk is az elnyomás és az ellenőrzés az alap –. Szemben azzal. – Először is ott van az egyensúly kérdése. Rázta a tejét. Ekkor Noriko közbeszólt: – Hetvenhat évvel ezelőtt? – Rakott szoknyás térdét átkarol­ va csodálkozva hajtotta félre a fejét. De akkor miért áll még mindig sértetlenül a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaság? Igaz. – És így megszületett ez az ország. illetve más imperialista hatalmak alattomos konspirációjának ered­ ménye” (különben meg erről a szóhasználatról nem is gon­ dolná az ember. hogy a könyvet középiskolásoknak szánták). hogy a DKN és a KDÁ közös szárazföldi határral rendelkezett. Súja odabiccentett neki. hogy a DKN-ben mindenre kiterjedő­ en ellenőrzés alatt tartották a társadalmat – jó. nem elhanyagolható körülmény. hogy „minden állampolgár veleszületett joga a szabadság. A tan­ könyv szerint a DKN bukása „az Amerikai Birodalom. Kavada Súja szemébe nézett. – Még ezt sem tudtátok? Noriko Sújára nézett. de nálunk rendkí­ vül ügyes – azaz így utólag megállapíthatjuk. Ezzel beetették az embereket. és újra beszélni kez­ dett. – Egyensúly? – Igen. aztán vissza­ fordult Kavadához. biccentett. – Nehogy már!… – mondta Kavada. Ugye frázisnak nem is rossz? Súja és Noriko szó nélkül hallgatta Kavadát. másrészt viszont közölték.

Mesélik. Súja is hüledezett. azaz a forradalom előtt az állam nevétől kezdve a rendszeren át minden más volt. mintha nem is ugyanez az ország lett volna. – Ő maga is ér­ tetlenül ráncolta a homlokát. és a fel­ nőttek is általában hallgatnak róla (illetve lehet. – Ezt meg hogy érted? Kavada mosolygott.– Hallottam erről valamennyit. Nem csoda. – Hogy micsoda? – Ne már… – Noriko hangja kissé eltompult. (Sindzsi azt mondta: „Addig ál­ lítólag feudalizmus volt. csak a tizenkettedik. ugyanúgy. ha Noriko nem tud róla. – Ez igaz? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. A bizonytalanság miatt. mint ma.”) Súja rápillantott Noriko meglepett arcára. A férfiak borotvált fejük tetején ext­ ravagáns copfot viseltek. amikor Sindzsi mesélte neki. és a Vezér nem is a három­ százhuszonötödik. és félvállról mondta: – Hogy nincs is Vezér. de összességében még mindig jobb volt. [227] . ami a törikönyvekben van. aki volt ott? Mi van. mint a Vezér maga? Súja elgondolkodott ezen a lehetőségen. ahogy meghallotta Kavada következő kijelentését: – Persze lehet. aki még csak nem is tudja). és újévkor a rezidenciáján az emberek előtt… – Ugye rögtön ez jut eszedbe? – nevetett rá Kavada. – De hát benne van a hírekben. Csak kitaláció. – Csak­ hogy kik azok az emberek? Találkoztál már valakivel. az első ve­ zér megjelenéséig. Alig nyolcvan évvel ezelőtt. ilyesmit nem tanítanak az iskolában. hogy van fel­ nőtt. Ezt Mimura Sindzsi mondta el neki. hogy nagy hazug­ ság. hogy talán minden hazugság. hogy igazából ez is hazugság. Társadalmi osztály szerinti megkü­ lönböztetés is létezett. Állítólag. ha azok színészek. és rögtön rosszul lett. az igazság pedig nincs sehol.

Szabadságot min­ denkinek! Ha pedig szabadságot. egyre inkább bevon a gazdaságba. de Kavada megint csak nevetésre húzta a szája szélét. – Ha egyszer így beválik vala­ mi. mert ezzel a módszerrel nem adják egyetlen ember kezébe a legfelsőbb hatalmat. hogy a rendszer megváltozzon. és ügyesen haladt. Ebben az esetben az ügyes haladás azt jelenti. mert az itteni termékek legtöbbje jó minőségű. Min­ denesetre azért hihető. mert eszébe jutott Mimura Sindzsi. és neki adja el a késztermékeket. most kisebb dolgunk is nagyobb ennél… Csak annyit még. A lényeg. Majd egyiket a másik után.– Azt nem tudom. azután folytatta: – Mindegy. – Sajnos hülye vagyok a számítógépekhez. akkor azonos kötelessége­ ket is. hogy utánanézel. hogy elég hi­ hető történet. Minden rendesen működik. Megrázta a fejét. jólétben élnek. De még azzal együtt is… – Megtorpant. Mindez a kiemelkedő minőség. de egy kis átverés mégis van a dologban… Az állampolgárokat pedig nem szükséges mindezekről tájékoz­ tatni. és folytatta. Kavada kifújta a levegőt. hogy legyen egy alak a középpontban. amelyik sem az Amerikai Birodalomhoz. hogy modern ipari ál­ lamként sikeresen működött. a csapatszellem és a kormány elnyomó politikájá­ nak az eredménye. Így pedig a kormány központi figurái mind egyenlők. – Kitől hallasz te ilyesmiket? Utánanéztél a számítógépes há­ lón vagy min? Súja azért kérdezte ezt. úgyhogy bolondok lennének mindezt felborítani csak azért. Én is csak hallottam. Nem csoda. hogy ez az ország baj nélkül megtette az első lé­ pést. Méghozzá könnyedén. de ennek dacára egy harmadik országot. Szinte teljesen elzárkózik a kül­ világtól. az emberek ódzkodnak a gondolattól. Ebben egyáltalán nem maradunk el Amerikától. de tény. ha egyszer elhatározod. [228] . Csak semmi részrehajlás! Így senkinek nem lehet rá egy szava sem. Tőle szerzi be a nyersanyagot. Mindössze csak az űrtechnológiában és a számítástechniká­ ban vagyunk egy kicsit hátrányban. sem a mi országunkhoz nem húz. de annyi más módja van.

mert ezzel jár némi kellemetlenség. Magától értetődő, hogy a jólétért áldozatot kell hozni. Kavada visszafordult Sújához, és gunyorosan elmosolyodott. – A kellemetlenségek és áldozatok egyike pedig ez a remek játék. Persze lehet, hogy a résztvevők és a családjuk szenved­ nek miatta, de akkor sem érint túl sokakat. A legtöbb család is beletörődik idővel. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebe­ ket. Hosszú kerülő út után tehát Kavada története visszaért a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság büszkeségéhez, ehhez a ro­ hadt játékhoz. Talán úgy találta, hogy Súját a hallottak letör­ ték, mert megkérdezte tőle: – Mi baj? – Mindjárt hányok – válaszolta Súja. Végre kezdte tisztán lát­ ni, hogy mit jelentett, amit Mimura Sindzsi mondott neki egyszer: „Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet se­ hol másutt nem találsz a világon.” Biztos, hogy Sindzsi mindezeket már régen tudta. – Hűha. Na, akkor mondjak valamit, ami még undorítóbb? – Úgy látszott, mintha Kavada még élvezné is a dolgot. Foly­ tatta. – Arra gondoltam, hogy a DKN és a mi országunk kö­ zött a másik különbség az etnikai jelleg lehetett. – Etnikai jelleg? Kavada bólintott. – Igen. Úgy értem, hogy az ország mostani rendszere egé­ szen jól illik a lakók mentalitásához. Nem szegülnek szembe a feletteseikkel. Könnyen befolyásolhatók, hajlandók mások­ tól függeni, és csoportorientáltak. Maradiak, és úgy gondol­ kodnak, hogy „csak-nehogy-történjen-valami”. Olyan ment­ hetetlenül birkák, hogy ha valaki meglebegtet előttük egy jól hangzó indokot, például, hogy „mindannyiunk érdeke” vagy hasonló, akkor még a besúgástól sem riadnak vissza, sőt meggyőzik magukat, hogy jót cselekedtek… Ez mind hozzá­ járul. Nincs mire büszkének lenni, és nem kell benne logikát
[229]

keresni. Nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Úgyis könnyebb sodródni az árral. Komolyan hányhatnékom van. Ez így igaz, tényleg visszataszító történet volt. Sújának ka­ vargott a gyomra. Noriko egyszer csak közbeszólt: – Szerintem ez nem így van. Súja is és Kavada is ránézett. Norikón talán most jött ki az eddigi fáradtság, mert görbe háttal kulcsolta át a térdét, de attól még kettejük arcára emelt tekintettel, határozott hangon beszélt. – Én nem tudtam semmiről. Rengeteg dolgot most hallottam először. De ha mind igaz, amit meséltél, és én tudtam volna minderről, biztos, hogy nem tűrtem volna szó nélkül. Biztos mindenki azért olyan, amilyen, mert semmit sem sejtenek. Nem akarom azt gondolni, hogy mi mind ilyen förtelmes emberek vagyunk. Nem mondom, hogy különösebben nagy­ szerűek lennénk, de ugyanúgy képesek vagyunk gondolkod­ ni, mint bárki más a világon. Ennek hallatán Kavada mosolyogni kezdett. Méghozzá rend­ kívül kedvesen. – Milyen jólelkű vagy, Noriko – mondta. Súja viszont újból szemrevételezte Noriko arcát. Az osztály­ ban nem keltett különösebben feltűnést, és végig meg volt róla győződve, hogy Noriko olyan típus, aki nem nagyon fej­ ti ki a véleményét mások előtt. Furcsán hangzik, de úgy vette észre, hogy amióta ez a játék elkezdődött, egymás után tűn­ nek elő Noriko eddig ismeretlen tulajdonságai. Bár lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő volt a hülye. És vajon Josi­ toki pontosan látta Norikónak ezt az oldalát is? Mindenesetre nagyságrendekkel értelmesebb megnyilvánu­ lás volt, mint az, hogy „mindjárt hányok”. Ennek tetejébe még igaza is van – gondolta Súja. Akárki akármit mond, ez az ország a hazájuk, itt születtek, itt nőttek fel. (Bár a jelenle­ gi helyzetben kérdéses, hogy meddig nőhetnek még.) Lehet, hogy az úgynevezett Amerikai Birodalom egyszer felszaba­ dítja az országot, de alapvetően ez belpolitikai ügy, nem vár­
[230]

hatják el mások segítségét. Végső soron nem is valószínű, hogy lesz rá alkalmuk, hogy valaha igénybe vehessék. Ezzel Súja visszanézett Kavadára, és megkérdezte: – Figyelj, Kavada… Szerinted meg tudjuk változtatni az or­ szágot? Kavada a fejét rázta, mire Súja elszontyolodott. Azt hitte, Ka­ vada azt fogja mondani, hogy persze, mivel ő maga mondta, hogy szétveri ezt az országot. Súja kissé ügyefogyottan kérdezte: – De hát nem azt mondtad, hogy szétvered ezt az országot? Kavada hosszú idő után először vett elő cigarettát, és rágyúj­ tott, aztán karba tette a kezét. – Elmondjam, hogy mire gondolok? Súja bólintott. Kavada kioldotta a karját, kivette a szájából a cigarettát, és ki­ fújta a füstöt. – Szerintem a történelemnek hullámai vannak. Súja nem nagyon értette, vissza akart kérdezni, de Kavada még azelőtt folytatta: – Egyszer, ha bizonyos feltételek megvalósulnak, akkor anél­ kül is megváltozik az ország, hogy mi tennénk érte valamit. Én nem tudom, hogy háború vagy forradalom kell-e ehhez. Az is lehet, hogy soha nem következik be. Kavada szívott egyet a cigarettából, és kifújta. – Amennyire én látom, most lehetetlenség lenne változtatni. Ahogy az előbb is mondtam, ez az ország tébolyodott, de jól fel van építve. Nagyon jól. Kavada a cigarettát tartó kezével Sújáék felé bökött. – Nos, adva van egy rothadó ország. Ha ez nem tetszik, ak­ kor a legokosabb, amit tehetsz, hogy elhagyod, és elmész va­ lahova máshova. Emigrálásra van mód. Akkor élhetsz anél­ kül, hogy szagolnod kéne a bűzt. Néha biztos honvágyad
[231]

lesz, de a mindennapok kellemesen telnek… Csak én nem ezt fogom tenni. Súja megdörzsölgette a combját. Kicsit remélte, Kavada azt fogja mondani, ahogy az előbb ő maga is kigondolta, hogy mindezek ellenére küzdeni akar, mert ez a hazája. Igen, erről Bob Marley is énekel: „Kelj fel, ne hagyd… A harcot fel ne add.”1 – Miért? – kérdezte. De Kavada válasza némileg eltért attól, amire számított. – Egoizmus. Bosszút akarok állni, és ha ez nem is több annál, oda akarok sózni egyet ennek az országnak. Csak ennyi. Az­ tán hogy ez elvezet-e majd az ország megújulásához, az igen­ csak kétséges. Súja nagy levegőt vett, csak azután szólalt meg. – Reménytelennek tűnik. – Reménytelen is – mondta Kavada. [Maradt 25 fő]

32
– Hát ez…

Amikor a két távoli lövés hangja elért hozzá­ juk, Jutaka megint összehúzta magát. Sindzsi is abbahagyta egy pillanatra a gépelést.

Sindzsi bólintott. – Megint fegyverdörrenés. De rögtön visszatért a munkájához. Nem szép dolog ilyet mondani, de most nem ér rá másokkal törődni. Jutaka is újra Sindzsi kezét kezdte figyelni. A kötés helyett tö­ rülközővel becsavart markában a Berettát szorongatta, amit Sindzsi adott oda neki, hogy őrködjön. – Na, Sindzsi, mit csinálsz a számítógépen? Most már igazán elmondhatnád – mondta bosszankodva.
1

Földes László fordítása. [232]

Sindzsi, miután újra bekapcsolta a behívóprogramot, és be­ tárcsázott a mobiltelefonnal, sietősen ütögetni kezdte a bil­ lentyűket, és közben ugyan mondogatott olyasmiket, hogy „Megvan! Ez az!”, meg „A francba, ja, akkor így van”, meg „Oké!”, de Jutakának nem magyarázott el semmit. – Várj egy kicsit. Még egy kicsi kell… Sindzsi tovább ütögette a billentyűket. A fekete-fehér képer­ nyő kellős közepén egy ablakban százalékjelekkel és keresz­ tekkel tarkított angol szöveg futott, és Sindzsi erre válaszol­ gatott. – Jó. Utoljára adatletöltésre adott parancsot, és megállt. Az alap­ műveletek természetesen Unixon mennek, de most egy má­ sik ablakban jelent meg a letöltés állapotát mutató grafikon, annak megfelelően, ahogy hozzáalakította a Macintoshhoz. Sindzsi kinyújtott karral nyújtózkodott. Most már csak ki kell várni, hogy befejeződjön a letöltés. (Bár ha végzett, még át kell írnia a logot, hogy eltüntesse a bizonyítékot.) Utána pe­ dig az adatok alapján fel kell építeni a haditervet. Vagy csak egyszerűen átírja az adatokat, vagy egy saját programot ké­ szít, és még ügyesebben vágja át őket. Az utóbbi kicsit mace­ rás, de azzal is meglenne egy fél nap alatt. – Sindzsi, mondd már el! – kérte újra Jutaka. Sindzsi mosolygott, ő is eltávolodott a számítógéptől, és egy fának támaszkodott. Úgy érezte, hogy túlságosan izgatott, ezért mély levegőt vett, hogy lehiggadjon. Nem csoda, mert az előbb, amikor Jutakának mondta, hogy „egy Power Book 150-es”, akkor még nem volt benne biztos, de most már nyert ügye van. Lassan beszélni kezdett: – A lényeg, hogy azon gondolkoztam, hogyan szökhetünk meg innen. Jutaka bólintott.

[233]

– És… – Sindzsi a saját nyakára mutatott. Ő maga nem lát­ hatta, de Jutaka igen, azt az ezüstszínű nyakörvet, amilyen neki is volt. – Igazából ezt akartam valahogy leszedni. Emiatt tudja az a szarházi Szakamocsi, hogy hol vagyunk. Tehát azt is, hogy mi most együtt vagyunk. Ennek köszönhetően hiába akar­ nánk megszökni, könnyűszerrel elkapnak, vagy rádióhullá­ mokat küldenek a benne lévő bombának, és egy gombnyo­ mással elintéznek minket. Valahogy meg akartam tőle szaba­ dulni. Sindzsi széttárta a karját. Felhúzta a vállát. – De lemondtam róla. Mivel nem ismerem a belső felépítését, nem merem megpiszkálni. Szakamocsi mondta, hogy ha szétszedjük, felrobban, és nem hinném, hogy ebben hazudott volna. A külső burok belső oldala feltehetőleg dugig van ra­ gasztva robbantózsinórokkal. Ha az egyiket elvágom, bumm! Azt pedig inkább nem kockáztatom. Aztán még arra is gon­ doltam, hogy vaslapot kell szorítani a nyakörv és a nyakunk közé, de amelyik beférne, az nem valószínű, hogy meg tudja fékezni a robbanást. Jutaka megint bólintott. – Ezért arra gondoltam, hogy akkor viszont az iskola számí­ tógépét kellene egy kicsit megdolgoztatni, amelynek segítsé­ gével a mi hollétünket figyelik, és adott esetben a robbanást előidéző rádióhullámokat küldik. Érted, miről beszélek? A számítógép kezelésének alapjait szintén a nagybátyjától ta­ nulta, de az ő halála után is legalább olyan lelkesen birizgálta a megörökölt számítógépet, mint amilyen hévvel kosarazott, és rengeteg ismeretet halmozott fel. Időnként csatlakozott a nemzetközi vonalakhoz is, amit a kormány tiltott, és az igazi internetről (igen, amit itt internetnek neveznek, az igazából nem több, mint az idétlen Nagy Kelet-Ázsia Net nevezetű zárt hálózata) tudott meg többet a magasabb szintű számító­ gépek működéséről, és így jutott egyúttal friss információk­ hoz a világról. Persze az ilyesmi törvényellenes, és ha nem
[234]

büntetik is halállal, egy Sindzsi-korú srác két évre ideológiai átnevelőbe kerülhet. Így aztán Sindzsi tökéletesítette mód­ szereit, hogy semmiképpen ne derüljön ki, mivel foglalkozik, és senkinek nem mesélte el, hogy ilyesmit csinál. Egyedül csak Jutakának mutatott néhány képet különböző honlapok­ ról. (Főleg szexisebbeket. Ennyit még megbocsáthattok.) Összefoglalva, a számítógépes behatoláshoz alkalmazott módszerekről mostanra Sindzsinek bőségesen voltak ismere­ tei. – Ezért kerestem egy számítógépet. Mobilom pedig van, te is tudod. Ebben a rohadt játékban, úgy látszik, engedélyezik, hogy magunknál tartsuk a saját holminkat. Ha ezt tudtam volna, elhozhattam volna a saját laptopomat, de mindegy, mert megtaláltam ezt. Utána már csak az áram hiányzott, ezt az aksit lenyúltam egy kocsiból. A feszültséget szabályozni kell, de az már nem túl nehéz. Míg Sindzsi beszélt, Jutaka halványan kezdte kapiskálni, mit csinál egyáltalán a földre tett számítógép meg a mobil, és ap­ rókat bólogatott, de aztán hirtelen eszébe juthatott valami, mert közbeszólt: – De hát… nem azt mondta Szakamocsi, hogy nem lehet használni a telefonokat? A mobilok működnek? Sindzsi megrázta a fejét. – Nem, nem működnek. Próbának feltárcsáztam egy számot, az időjárás-jelentést, de Szakamocsi vette fel. „A Siroivai Kö­ zépiskola Programjának főhadiszállásán szép tiszta időnk van.” Rögtön lecsaptam, szar érzés volt. Szóval ezek a legkö­ zelebbi átjátszóállomást blokkolják. Valószínűleg egyik mo­ bilcégé sem működne. – Akkor… Sindzsi jobb keze mutatóujját felemelve csendre intette Juta­ kőt, és így folytatta: – Gondolkozz! Nem lehet, hogy ők ne tudnák felvenni a kap­ csolatot a külvilággal. A számítógépeik is biztos össze van­ nak kötve a kormány más gépeivel, már csak biztonsági
[235]

okokból is. Akkor meg ők hogy csinálják?… Pofonegyszerű­ en. A mobil- és rádiótelefon-hívások közül kiszűrik a katonai számokat, és csak azokat engedik át. – Akkor meg… Még egyszer Jutakába fojtotta a szót, és vigyorogni kezdett. – Csakhogy én arra gondoltam, hogy mindezek ellenére kell lennie egy kiskapunak, hogy ha bármi történik, a telefontár­ saság embere azért még hozzáférhessen. Sindzsi a földön fekvő telefon felé nyúlt, aztán tovább be­ szélt. – Nem is meséltem, de az én telefonom kicsit speciális. Kétfé­ le SIM-kártya van benne. Kívülről nem látszik rajta, de ha ezt a csavart kilencven fokkal elfordítod, át lehet kapcsolni. És a második számot eredetileg poénból csináltam, hogy ingyen telefonálhassak… – Elengedte a telefont. Folytatta. – Olyan szám, amit a telefontársaság technikusai használnak a vona­ lak tesztelésére. – Akkor… ez azt jelenti, hogy… Sindzsi kacsintott. – Így van. Talált, süllyedt! Pontosan erről van szó. Azután már nem nagy cucc. A sima telefonhoz való modem és a mo­ bil összekötése kicsit strapás volt ugyan, mert nincsenek meg a megfelelő eszközök. De azért én megoldottain… Szóval a lényeg, hogy elintéztem a vonalat. Utána csatlakoztam az ott­ honi számítógépemhez. Tudod, a hackelés más, mint a sima adatátvitel. Speciális eszközök – például kódtörő programok – kellenek hozzá. Elsőként ezeket emeltem át. Aztán pedig a tartomány oldalát vettem célba. A kormány központi adatfel­ dolgozó rendszere keményebb dió lenne, de gondoltam, a tartományiakat nem védik annyira, ezért ott próbálkoztam. Ez is bejött. Hiába van ez a Program az állam közvetlen irá­ nyítása alatt, tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot a tar­ rományiakkal. Ez is bejött. Találtam a logok között egy szo­ katlan címet. Megnéztem az e-mailt, hát az oktatási igazgató­ nak küldték, jelentés a játék megkezdéséről. Így aztán rámen­
[236]

tem arra a címre. Tehát az itteni iskolában elhelyezett ideigle­ nes szerverre. Ez nem volt túl könnyű, de amennyire tehet­ tem, utánanéztem ennek annak, és amilyen holdkórosok, fenn felejtettek egy biztonsági másolatot az anyagaikból. Ezt leszedtem. Nem részletezem, de volt köztük egy betűkód, amiről sejtettem, hogy jelent valamit. Ezt törettem fel a Ma­ cintosh-sal, amíg az előbb nem találkoztam veled. A válasz pedig ez: Sindzsi odanyúlt a Power Bookért. Békén hagyta a letöltést, és kinyitott egy másik jegyzetfájlt, amelyet irdatlan nagy, hu­ szonnégy pontos betűkkel mutatott meg Jutakának. Jutaka odanézett. „sakamocho-kinpati” – Szakamocso…? – Igen. Asszem, spanyol. Egy gagyi magánhangzócserével ki­ csit bonyolították ugyan, mindenesetre ez volt a központi jel­ szó… Utána meg már azt csinálhattam, amit akartam. És csi­ náltam is. Éppen most szedem le az iskolában lévő számító­ gép teljes anyagát. Azt meg fogom piszkálni egy kicsit, aztán újra rámegyek arra a gépre, és hatástalanítom ezeket a nyo­ masztó nyakörveket. Ők már nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy az iskola környékét tiltott zónává alakították, és nem tudjuk őket megközelíteni, de mi váratlanul megrohamoz­ hatjuk az épületet. Bőven megvan rá a lehetőségünk. Ha pedig egyszer sikerül megvetni a lábunkat az iskolában, akár a többieken is tudunk majd segíteni. Vagy ha az nem megy is, akkor csak úgy teszünk, mintha meghaltunk volna, és legalább mi ketten megléphetünk erről a szigetről. Amikor idáig elmondta egy szuszra, megpihent egy pillanat­ ra, és megint mosolyogni kezdett. – Mit szólsz? Jutaka megkönnyebbült arcot vágott. – Hihetetlen – mondta. Sindzsi megörült az őszinte reakciónak, és felnevetett.
[237]

– Köszönöm, Jutaka! Mindig iszonyúan örül az ember, ha va­ laki a tehetségét dicséri. – Sindzsi… Jutaka továbbra is felszabadult arckifejezéssel kezdett beszél­ ni, mire Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Mi az? Van valami kérdésed? – Nem – rázta a fejét Jutaka. – Csak… csak az, hogy… – Mi van már? Jutaka lesütötte a szemét, nézegette egy kicsit a kezében lévő Berettát, azután megint felemelte a fejét. – Csak… miért barátkozol te egy olyannal, mint én? – kér­ dezte. Sindzsi nem igazán értette Jutaka mondanivalóját, csak bam­ bán visszakérdezett: – Mármint? Jutaka megint lesütötte a szemét. Azután mondta: – De hát… de hát te irtó nagy fej vagy. Ezért azt még megér­ tem, ha mondjuk Sújával barátkozol. Ő annyira ügyes a sportban, mint te, és szuperül gitározik. De én semmiből sem vagyok jó, nem? Ezért kérdezem, hogy miért barátkozol te egy olyannal, mint én. Sindzsi egy darabig Jutaka lefelé fordított arcát fürkészte. Aztán lassan beszélni kezdett: – Ne beszélj hülyeségeket, Jutaka! Sindzsi csendes hangjára Jutaka felemelte a fejét. Sindzsi folytatta: – Én én vagyok. Te pedig te vagy. Ha véletlenül jól kosara­ zom is, és értek is valamicskét a számítógépekhez, és többékevésbé vonzom is a csajokat, ezek nem olyan dolgok, ame­ lyek eldöntik egy ember értékét… Neked ahhoz van tehetsé­ ged, hogy megnevettesd az embereket, ráadásul úgy, hogy nem bántasz meg vele senkit. Amikor komolyan gondolsz
[238]

valamit, akkor nálam sokkal komolyabban gondolod. Ami­ kor beleszeretsz valakibe, akkor is. Hallod, én nem azt szaj­ kózom, hogy mindenkinek van jó oldala. Hanem azt, hogy benned sok olyan dolog van, amit én szeretek. Megrántotta a vállát, nevetett és folytatta. – Kedvellek. Végig együtt voltunk, nem? A barátom vagy. A legjobb barátom. Jutaka érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – A francba! – mondta, mint már korábban is. – Köszönöm, Sindzsi. Köszönöm. Aztán letörölte a könnyeit. Közben szipogott. – De Sindzsi, ha egy hozzám hasonló bőgőmasinával tartasz együtt, még azelőtt belefulladsz a könnyekbe, hogy innen el­ menekülhetnénk. Erre Sindzsi nevetni kezdett, de… Sípolás hallatszott. Sindzsi összeráncolta a szemöldökét, és sietősen felállt. Mert ez a hang a Macintosh figyelmeztető hangja volt. Sindzsi újra odatérdelt a laptop elé, és ránézett a képernyőjé­ re. Meresztgette a szemét. Azt az üzenetet jelezte ki, hogy a tele­ fonvonal megszakadt, és a letöltés félbemaradt. – De miért… A Sindzsi szájából előtörő szavak inkább nyöszörgésnek hangzottak. Kapkodva esett neki a billentyűzetnek, de nem tudta helyreállítani. Leállította a Unix csatlakozóprogramját, és megpróbált egy másikkal betárcsázni a modemen keresz­ tül. „A kapcsolat nem elérhető” – jelent meg az üzenet. Akár­ hányszor próbálta, ugyanez lett belőle. Úgy tűnik, a modem és a telefon közötti kapcsolat is rendben van. Ekkor pont for­ dítva, a modem és a mobil közötti összeköttetést szüntette
[239]

meg, és közvetlenül a telefon nyomógombjait használta a hí­ váshoz. Első körben megint az időjárás-jelentést. A füléhez szorította. A mobil már semmilyen híváshangot nem adott. Akkor ez azt jelenti… nem, az aksi még bőven kitart… Nehogy már… Sindzsi a telefonnal a markában tapasztotta a szemét a Power Book mozdulatlan képernyőjére. Nem vehet­ ték észre a hackelést. Mert hát azért hatkefés, hogy ne vegyék észre. És ő eléggé értett hozzá. – Sindzsi? Mi történt, Sindzsi? Jutaka szólt hozzá a válla mögül, de Sindzsi nem bírt vála­ szolni. [Maradt 25 fő]

32

Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) észrevette, hogy a kezében tartott készülék kis folyadékkristályos képernyője szélén felbukkant egy csillag alakú jel, és figyelni kezdte. Ugyanolyan jel volt, mint az, amely az­ óta látható a képernyő közepén, amióta kézbe vette. A sziget keleti partján fekvő településen járt. Közeledett az idő, hogy a terület „tiltottá” váljon. Sietve, ám igen óvatosan haladt a házak között. Végre-valahára változás állt be rajta, pedig végig szemmel tartotta. Ez a gép a hátizsákjából került elő, és egy kézi számítógép volt, amilyet gyakran használnak az üzletemberek. Reggel hat elmúlt, mire nagy nehezen bein­ dította a használati utasítás kibogarászása közben, és azóta ez volt az első reakció. Azokat a területeket pásztázta végig elsőnek, amelyek Szakamocsi híradása szerint tiltott zónává válnak, de a déli parton a J2-es, a nyugatin az F1-es zónában, illetve ebben az irányban a H8-as felé jövet nem mutatott semmi választ. Hát, ezt a gépet nem igazán lehetett fegyvernek nevezni. De a jelenlegi helyzetben, attól függően, hogyan használják, hasznosabb lehet akár egy lőfegyvernél is. Bár nem tudni,
[240]

A veranda faajtaja zárva volt. hogy ha élne. Való­ színű. és eltávolodott a faház deszkafalá­ tól. hogy egy holttestre fog bukkanni. és ezúttal a rézsút szemközt álló ház falához tapadt. Fürgén mozgott nagy. De akkor is muszáj volt megbizonyosodnia róla. hogy mit írt a használati utasí­ tás a képernyő jeleiről. Ebben a házban… Hiroki zsebre vágta a gépet. Ha helyes a használati utasítás. és a csillag közelebb került a hasonló alakú. A veteményes előtt egy gyerektricikli. Talált egy ablakot. helyes használati módnak nevezhe­ tő-e. Rápillantott a kijel­ zőre. Szóval Hiroki a másik kezében egy botot tartott (Egy partvis nyelét szedte le. néhány deré­ kig érő paradicsom. ezért ez jobban a kezére állt. logikus. ha kinyitja – gondolta. bizto­ san keríthetett volna valami vágóeszközt. hogy túl nagy zajt csap. Semmi kétség. és körbement a ház hátsó kertjé­ hez. [241] . amelynek addig támaszkodott. de ő általános isko­ lás kora óta kung-fuzott. talán édesburgonya. hagyma. hogy tiltott zónává alakuljon a terület. a mellett pedig árvácskák. száznyolcvan centinél is magasabb termetével. aztán valami földön kúszónövény. középen el­ helyezkedő jelzéshez. és hasznosabbnak ígérkezett). megigazította a kezében. krizanté­ mok. mindenféle tarkabarka virág. és hátranézett. amelyet a településtől viszonylag távolabb. és a botművészetbe is belekóstolt. és továbbment jobbra. A házban. A kis kertben házilag nevelt növények voltak. Ha akart volna. Mivel egyre közelebb az idő. már elment volna innen. Lehet. egy észak felé fekvő kunyhóban talált. a kormány krómozása visszaverte a majdnem delelő nap sugarait. Törött volt az üvege. valaki bement a házba. akkor az a valaki még mindig itt van.hogy amit ő most csinál. Még egyszer végiggondolta.

Ettől még sietősebben haladt a folyosón. Az egyikhez a két lány közül. Nem érdekes. amely a feje körül tócsát képez. Villámgyorsan megkerülte az asztalt. Ahogy kiért a folyosóra. A kérdés. lassan térdre ereszkedett a holttest mellé. és a deszkapadlón szétlocsolt vér. macskaszerű mozgással felmászott rá. Egy pillanatig tétovázott. A szoba túlsó felén volt egy falmélyedés. középen egy alacsony asz­ tal. hogy halott. Hiroki egy oszlop árnyékából belesett… Az asztal túloldalán fehér sportcipők és zoknik látszottak a földön. a felszíne már megalvadt. vállig érő haj. Nem tud visszaemlékezni. a lényeg. Mintha rozsdás vashoz közelítené az orrát. és benézett.Hiroki bedugta a fejét a törött ablakon. hogy melyikük a fontosabb. és bent termett. és reszkető kezét a lány válla felé nyújtotta. Az arca a Hiro­ kival ellentétes irányba nézett. amelyben dísztár­ gyakat szokás tartani (a tokonoma). És a hozzájuk tartozó láb a vádliig. A konyhából jött. Iszonyú nagy mennyiség volt. és feketés színűre változott. Elhúzta oldalra az ablakot. Hasonlított. akiket keresett. Hiroki tágra nyitotta a szemét. hogy egyál­ talán volt-e neki ilyen cipője. hogy az egyikhez hasonlított. Egy tata­ mival borított vendégszobát látott. Kis termet. hogy… Alacsony termet. A szag erő­ södött. Hi­ roki a szabad kezével belekapaszkodott az ablakkeretbe. hogy valami jellegzetes szag keveredik a levegőbe. Hiroki átlopakodott a szobán. Hiroki letette a botot és a hátizsákot oldalt. Ezenkívül semmi nem volt a szobában. majd összeszorította fo­ [242] . és az ablakkal átlósan szemközti sarokban egy nagykép­ ernyős tévé. A matrózblúzos lány hasra fordulva feküdt. Vállig érő haj. Szerencsére nem volt hangos. feltűnt neki. Nem fért hozzá kétség.

mintha egy babát pakolna arrébb. még nem alvadt vér került elő alóla. és [243] . Aztán lelkiismeret-furdalása lett amiatt. mégis megkönnyebbült. Közeledett délelőtt tizenegy. és megfordította a testet. és elsietett a vendégszoba felé. mint egy fo­ gatlan csecsemő szája. Egy kis fontolgatás után megpróbálta keresztbe tenni karját a mellén. amerről jött. hogy felléleg­ zett. és a szag egyszerre felerősödött. és ha a szellő megrebbentette a fejük fölötti faágakat. és a vértócsát kikerülve. hogy ez sikerüljön. hallották a tenger hul­ lámzását. Semmibe meredő szürkés szeme körül a szempillái hegyén is apró vér­ cseppek telepedtek meg. ezért inkább lemondott róla.) volt. Lehunyta a szemét. felemelte Megumi holttestét. mert a seb sötét lyukként tátongott csak. A holttest szörnyű állapotban volt. Ha eléggé hegyezték a fülüket. és már szintén megalvadtak. Ezután lezárta a szemét. Emiatt friss. Újra kezébe vette a botot és a hátizsákot. Bár Hirokit teljesen letaglózta a holttest iszonyú látványa. Kavada némán cigaret­ tázott Súja mellett. a közöttük átszűrődő hálómintázatú fény ingaként mozdult el hármójuk testén. felállt. Már teljesen hozzászoktak a szabad levegőhöz. ki­ csivel távolabb a hátára fektette. [Maradt 25 fő] 34 Csendesen telt az idő. Etó Megumi (lányok. hogy már minden vér kifolyt belőle. 3. Lehet. hogy a földre esett). és nagyot sóhaj­ tott. de túl merev volt ahhoz. összepiszkolva a nyakörv ezüst felszínét. Már beállt a hullamerevség. a vértócsában ázott száját és orra hegyét és még a bal arcát is teljesen belepte a vér. A nyakpánt felett átvág­ ták a vékony kis nyakat. majd tényleg csak egy pillanatig lenézett még Megumi holttestére. és Noriko is szótlan volt. azután megfordult. és tovább foly­ tatódott a mellkas felé. …Nem ő az.gait. Sőt (bár ez már azután maszatolódha­ tott rá. A patakzó vér ebből a sebből indult le­ felé. olyan volt. A bozótban időnként kismadarak csiviteltek.

mert látták meghalni Jumikót és Ju­ kikót. de az alkalmat lesnék. hogy Noriko sérülése miatt jó célpontok lennének. Kavada szerint a legjobban teszik. Lehet. És ha Ka­ vadára hallgatnak. annak ellenére. hogy ők Kavadának köszönhetően megmenekülnek. És azt is mondta. hogy ők itt. és lehet. hogy elmenekülhetnek innen. Jaj. hinni akartak másokban. Csak nehogy lankadjon az óvatos­ ságuk! Igaz. ha mozognának. amennyiben megbíznak Kavadában. Illetve lehet. hogy pont Mimura Sindzsiét vagy Szugimura Hirokiét. Súja végig a két. akkor most csak annyi a dolguk. úgymond. hogy semmi kilátásuk nem volt a szabadulásra. békés és ártatlan osztálytársukat terítette le. lehet. hogy már van olyan.könnyen eshettek volna abba a hibába. de a többiek most mind rettegnek a félelemtől. mert Kavada elbeszélése felcsillantott egy reménysugarat. Az ilyenek pedig nem valószínű. és két lőfegyverük is van. hogy akarnának. aki szándékosan ölt. [244] . aki megölt másokat. hogy hozzájuk akarnának társul szegődni. végül is van egy tervük a szökésre. hogy többen is vannak. esetleg Moto­ bucsi Kjóicsi is szintén olyanok voltak. Ebben igaza volt. Erről már Kavadával is beszélt. hogy van. hogy karba tett kézzel várjanak. hogy akikbe ő botlott bele. hogy nem koc­ káztatnak? Igaz. hogy a következő pillanatban már nem is élnek. hogy Noriko megsérült. de ha nem is velük végzett. Akkor pedig helyes-e. de lehet. Ezzel szemben nekik most. Lehet. De vajon tényleg helyes. Ezt végiggondolván Súja nem tudott szabadulni kétségeitől. ha egy helyben maradnak. hogy békésnek véljék a légkört. békésen várakoznak? Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko. Vajon kioltották valakinek az életét? Vagy talán… Bele sem akart gondolni. körülbe­ lül egy órával ezelőtt távolban eldördült lövésen gondolko­ zott. Akamacu Josio és Óki Tacumicsi. Tény. hogy egy másik. hogy megöljék őket. Lehet. Ebben is igaza volt. de legalább hárman vannak. Persze ez is amiatt volt.

Súja hasonlóan tekin­ tett vissza rá. hogy az? – Mit csináltál? Kavada szeme hamiskásan csillogott. Most csak magadra és Norikóra gondolj – folytatta Kavada. – Ja. [245] . Körbe-körbeforgott az agya. – Ja – Súja lesütötte a szemét. Súja felé fordult. akit csak lehet. Noriko is és Kavada is meghalnak. Hogy ami a hivatalos ideológiát illeti. közben előfordulhat. Ha mindenkit meg akarnának menteni. és akik vele vannak. te olvasol az emberek gondolataiban. hogy az „ellenség” kö­ zéjük férkőzik. Vajon mennyi lehet ennek az esélye egyáltalán? – Hékás! – szólt neki Kavada. semmi nem megy előre tőle. Ilyen szép tiszta időben megjön az ihletem – mondta Kavada. Súja sóhajtott egyet. Azután. és megkérdezte: – Az igaz volt? – Micsoda? – Amit Szakamocsi mondott. Súja felhúzta a szemöldökét. hogy véletlenül összefut Mimura Sindzsivel és Szugimura Hirokival. és bólintott. Semmit sem tehet. visszafordult Sú­ jához. hogy meg sem próbálják összeszedni legalább a „normálisakat”? Csak ha már itt tartunk. gondok vannak a gondolkodásoddal.De jó-e az úgy. hogy ki egy­ általán a „normális”. miközben újra rágyújtott. Akkor pedig minden kétséget kizáróan ő maga meghal. mindig ugyan­ arra az eredményre jutott. De akárhányszor gondolta is végig. és kifújta a füstöt. azt nem lehet megítélni. Reménykedhet a szerencsében. – Azért annyira ne zuhanj magadba. Kavada? – Néha. Hiába gon­ dolkodsz. Amikor idáig jutott. – Mi van. mint akinek hirtelen eszébe jutott.

ott előfordul az ilyes­ mi. – Kavada megértően bólintott. tehát hetedikes lett. Addig meg csákánnyal a kezemben dalolom a Börtönrockot. Az intézetben.”) Most munkatáborban van elvileg Dél-Szahalinon. Az egyik… Igen.) Ráadásul a Minato nevezetű edző nagyon szemét módon bánt az ügyetlenebbekkel. hogy rohadék­ nak nevezte Minatót a Baseball Szövetséggel egyetemben. Annyira eldurrant az agya. Jositoki. és ha az olimpiai döntőben alulmaradnának az amerikai csapat­ tal szemben. a Baseball Szövetség elnöksége felkészülhet a harakirire. Így történt. Csak annyit mondott: „Majd visszajövök. Súja. (Végül is nem meglepő. amikor kis kö­ zépiskolás. és amiatt kezdtem el gitározni. Vidám ember volt. hogy sze­ retem a rockot. hogy a rock’n’roll új csillagává (ahogy magát nevezte) váljon. Szerencsétlenségükre az ellen­ séges Amerikai Birodalomban is népszerű volt a baseball. akármennyire szerették is a baseballt. – Biztos arra gondolt. a Ház gye­ rekeinek. Zeneszakkörös vagyok. a kartonján pedig egy nagy rossz pont landolt. („Ez a kacsafarok-frizura. de nem feküdt neki a baseballcsapat győzelemorientált hangulata és hadse­ reghez méltó rendje. mert a baseball a Köztársaság nemzeti sportja volt. aki három év­ vel ezelőtt még az Áldott Szeretet Házában mindenesként dolgozott. Az okot nem mondták el részletesen Sújának és Jositokiéknak. Rockot hallgattam. Szakamocsi talán nem is erről. hogy a Siroivai Középiskola baseballcsapatának sztárja elindult az úton. Személyesen sem mondott semmit a búcsúzáskor sem.Csak két dolog jutott eszébe. tehát presztízskérdés nemzetközi viszonylatban is. először párhuzamosan lépett be a baseballcsapatba és a zeneszakkörbe. Azért kezdtél rockot hallgatni? – Nem. ahol éltem… Sújának eszébe jutott egy negyven feletti férfi. hanem in­ kább a… – Semmit – rázta Súja a fejét. te tudsz gi­ tározni. ritkuló haját a tarkóján két ol­ dalról középre összefésülte. – Tényleg. ezért Súja alig két hét után hozzájuk vágta a kilé­ pési nyilatkozatot.” [246] . – Aha.

– Hú. egyszer közénk állsz majd. de jellemző példaként említhetjük Lennon dalát is: Lehet. / Remélem. és a világ eggyé nemesül…2 Hát. mint a parkolni tilos táblán: „Stop the Rock”. mert tűzbe hozza a tömegeket. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem könnyű rockzene­ forráshoz jutni. egy hosszú hajú. És a saját gitárját is nekem adta. ha lemezboltba megy az ember. A legradikálisabb importzene. álmodozónak tartasz. és a rock műfajába sorolható művek általában kivétel nélkül fennakadnak a rostán. – Hát te így képben vagy? Kicsit meglepődött. [247] . Ő vajon épségben van még? Mondják. kizáró­ lag a hazai sztárok nyálas popzenéjét és népszerű dalokat ta­ lál a polcokon. egy ilyen szöveg nem jöhet be ennek az országnak. A külföldről jövő zenét alávetik a Könnyűze­ nei Minősítő Intézet nevű szervezet szigorú vizsgálatának. hogy a munkatáborokban gyakoriak a halálesetek a túlzott munka és az elégtelen táplálék miatt. Ennek köszönhetően. amit Súja eddig 2 Bánosi György fordítása. mint a kábítószert. Súja élete első sa­ ját gitárját.Ezzel Jositokinak egy régi önfelhúzós karórát. (Egy­ szer még egy posztert is látott a tartományi hivatal épületé­ ben. Nagyszerű.) Hogy mit nem tűrt a Köztársaság barackszínű kormánya? Hát a beatet sem. rajta ferde vonallal. de még inkább a szövegekkel lehe­ tett gond. Kavada bólintott. Az imént idézett Bob Marley is ilyen szövegeket írt. szándékosan koszosnak beállított roc­ ker fényképével. – Van kedvenced? Dylan? Lennon? Vagy Lou Reed? Súja behatóbban tanulmányozni kezdte Kavada arcát. Sújának pedig egy Gibson elektromos gitárt ajándékozott. / Ám én mégsem vagyok egyedül. Úgy kezelik. – Valaki adott nekem egy kazettát.

a zene volt az oka. és az itt hagyott ka­ zettákat és a gitárt is félelmetesnek találta. akinek volt elektromos gitárja. (Igaz. – Annyira azért nem kell ledöbbenni – mondta Kavada.látott. (De mivel az is. Morrisontól a Whenever God Shines His Lightot szeretem – mire Súja szeme elkerekedett. hogy ő aztán soha. De ez csakis a megbízható ismerősök között működött. hogy Kavada. Nyomort hangulata kicsit fel­ engedett. aki már az előbb leleplezte rendkívül sok­ rétű ismereteit. [248] . hogy több mint kilenc­ ven százalék nemmel válaszolna. úgy válaszolna. hogy a kacsa­ farkas mindenest munkatáborba küldték. (Természetesen Sintani Kazumi is a nagy rockrajongók egyike volt!) A szak­ körben megismert barátain keresztül meg tudta szerezni a The Times They Are A-Changin’ vagy a Stand! másolt kazettáit is.) Egy időben Súja is azt hitte. – Hát te tényleg nagyon ott vagy! Kavada is mosolygott. aki szerette a rockot. aki hallott már rockot. – Én Kóbéban nevelkedtem. Ha felmérést készítenénk a Siroivai Középiskola diákjai között. Ne vegyél egy kalap alá a kagavai vidéki srácokkal. hogy a szája szélére kiül egy vigyor. Aztán azt mondta: – Springsteen a kedvencem. Kavada rávágta: – A Born to run tökjó. hogy hallottak-e már rockot. Van Morrisont is bírom. Érezte. és több olyan is. Frank Sinatra volt. Amikor középiskolás lett. a My Way illik ehhez az or­ szághoz. városi gyerek vagyok. többé-kevésbé a rockba is beleszagolt. biztos. De feltehetőleg mégsem így volt. és belépett a ze­ neszakkörbe. De Dy­ lan és Lennon akkor is a legkeményebb kategóriába tartoz­ tak. nem kevés tag volt. valószínűleg mindenki tagadó választ adna. A rockot azért még is­ merem valamennyire. Súja egy kicsit elhúzta a száját.) Persze nem annyira megle­ pő.

mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem min­ den bolondságával / Egyszer majd. we were born to run! Norikóra pillantott. ezért megkérdezte: – Te azt mondtad. Persze olyan is van. Súja folytatta Kavadával a beszélgetést. – Csúcsszuper szövege van. Nehéz elmondani. Azután azt mondta: – Hát valami ilyesmi. valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk. hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni. baby. de ezek a da­ lok a mi problémáinkról szólnak. [249] . – Többet kéne rockot hallgatniuk az embereknek. és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem. – Szinte egyáltalán nem ismerem. a hét­ köznapokról vagy magáról az életről énekelnek. Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét. és sétálhatunk a fényben / De addig is. ezért ez fel sem tűnt neki. és megrázta a fejét. menekülésre születtünk. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. hogy talán nem tudja őket követni. de máskor politikáról. Súja észrevette. ami a szerelemről szól. Például Springsteen azt énekli a Born to runban. Wendy. édes. Normális esetben… lehet. hogy Noriko hallgat. Súja maga is fá­ radt volt. társadalomról. és aggódott. Vannak a szavak. hogy nem hallottál még rockot? Noriko mosolygott. csavargók vagyunk. és így szólt: – Egyszer majd meghallgatjuk együtt. városi gyerek vagyok. Akkor szét­ menne ez az ország. amelyek valódi dalokká teszik őket.– Mondtam. – Majd a dallamával együtt fojtott han­ gon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us. ugye. hogy felragyogott volna az arca. amikor bólintott. Milyen zene? Súja ránevetett. bébi.

mintha jól kupán csapták volna. hallgathatsz. hogy pont ezért hat. – Igen. Springsteen és Van Morrison pedig olyasmi. biztos azért…”. de Súja úgy érezte. és megszólalt: – Nanahara. aztán elkapta a tekintetét. Rágyújtott egy újabbra. hogy magába szívja az elégedetlenségünket. Kavada kimérten elnyomta a földön a tövig égett cigarettáját. így ez már nem is volt nagy megrázkódtatás. Kavada Súja arcát nézte. A kották a Szent­ írás. – Én nem vagyok ebben olyan biztos. Lehet.Igen. hogy az is. Kavada bólogatott. de ha rockzenét akarsz hallgatni. hogy féljen tőle a kormány? Súja nagyot bólintott. és minden más fontos dolog benne van a rockban. és meg­ rázta a fejét. Mint eszközt. ami miatt a kormány tiltja a rockzenét. Az az érzésem. Persze összevissza hullottak az osztálytársai. az előbb Noriko mondta. Egyszer lehet. és folytatta: – Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora. Mert a rock olyan volt számára. Súját olyan sokk érte. hogy még ők fogják terjeszteni. Pont ez az. hogy „senki nem tud semmit. hogy kieresszük a gőzt. Súja magába roskadva. Ennyire fifikás a kormány. és csak arra jó. mint egy vallás. meg mit tudom én. törvénybe ütközik. amit Noriko mondani akart. lassan válaszolt: – Hát lehet. [250] . mint a ti­ zenkét apostol. Jó. – Igen? Kavada lassan kifújta a füstöt. ezért a sokkokhoz már hozzászokhatott.

Hozzátette: – Eszméletlen. az északi hegy lábánál fekvő vegyes er­ dőben volt. én is úgy gondolom. lehet. amikor akarja. Egy darabig csendben voltak. A térkép zónái szerint az F8-asban. De ahogy hallgatlak. Nemsokára válaszolt: – Én ebbe nem gondoltam bele. hallgassa. Kavada megrántotta a vállát.– Igen. hogy a rocknak ereje van.) valami halk zize­ gés miatt kelt fel. Súja folytatta: – De… – Kavada eközben új doboz cigarettát bontott. Nanahara. – De a sors iróniája. és akkor. Igen. – Hogy most csak annyit tehetünk. A sziget közepétől kissé ke­ letre. Méghozzá pozitív ereje. Nem így van? Súja ezt fontolóra vette. hogy tényleg így van – mondta Kavada. – Micsoda? – kérdezett vissza Súja. hogy neked van igazad. 20. ahogy Noriko róla mondta. az az. Súja ránevetett. hogy ez nem olyasmi. Aki akar­ ja. – Igazából. Te tényleg iszonyúan átlátod a dolgokat. A cigit a szája sarkába tolta és rágyújtott. és Sújá­ ra nézett. Kavada mosolygott. De amit én nem bírok az egészben. – We are born to run. – Én akkor is úgy gondolom. amit tiltani vagy propagálni kellene. [Maradt 25 fő] 35 Minami Kaori (lányok. Azután szólalt meg. [251] . hogy menekülünk tovább – mondta Kavada.

úgy. Undorodott tőlük. hogy csak a szél játszik. és most itt van. hogy neki fel sem tűnt. Ez talán már tényleg ellenség… Ellenség… Igen. Meg fogják támadni az osztálytársai. azt már nem! Még ha tudja. de még így is nagy volt Kaori kis kezéhez mérten. hogy úgyis meg fog halni. Fogaival felsértette az ajkait. de erőteljes hangon szólongatta: „Kaori! Gyere velünk! Csak lányok va­ gyunk itt! Ne félj!” Csakhogy képtelenség volt. Nem elég. Hogy bízhatna meg bárkiben ilyen körülmények között? Ha együtt tart valakikkel. Többször megdörzsölgette a tenyerével az arcát. ahol hozzáértek a levelek. Végül mindig rájött. Kaori elmenekült egy má­ sik irányba. Kaori összeharapdálta az ajkait. és ő elbújt itt. kilenc milliméteres Sig Sauer P230 volt. hogy felda­ gadjon az arca? Na. amikor el­ indult az iskolából. soha nem tudhatja.Újra felvette a pisztolyát. vagy valami kis állat (lehet. hogy az a másik mikor tekeri ki a nyakát álmá­ ban. még gyulladjon is be valamitől a bőre. igen kicsi. Szinte látta maga előtt Tendó Majumi és Aka­ macu Josio holttestét. És… Most már tényleg „ellenség” közeledik? Mi lehetett ez a hang? Pisztolyát két marokra fogva várt egy darabig. a főbejárat tájékán egy hang hívta az erdőből. de a hang elnémult. A sötétségből Jukie fojtott. Az ellipszis alakú le­ velek hozzáértek az arcához. A lány osztálytitkár. hogy van errefelé kóbor macska?) járt arra. akkor sem kér belőle. ezért kicsit arrébb ült. Mióta a játék elkezdődött. akiket akkor pillantott meg. többször hallott eh­ hez hasonló hangokat. Hiába tartóztatta volna Jukie. Ucumi Jukie le­ hetett. és visszaült a gazba. hogy a pattanásaitól szenved. Még egy kicsit várt… Semmi nesz. Akkor. már több véres heg borította őket. A sötétben a bokrok között Jukién kívül is kivehető volt még néhány árny. Egy rövidített. így fellélegzett. Kaori felsóhajtott. [252] . amikor kilépett az épületből. és most egy újabb seb keletkezett rajtuk. de nem tudta megszokni.

ugye? Védj meg! Úgy látszott. Miért kellett így történnie? Találkozni akart anyával. hogy az egész Siroivai Középiskolában csak neki van ilyen. és lassanként visszatért az eredeti tempójához. úgy visszhangzott a szó a fejében. Meghalok? Meg fogok halni? Mintha a füle csengett volna. hogy majdnem szívrohamot kapott. hogy Kenzaki Dzsunja fényképe azt mondja: „Minden rendben lesz. Apával is találkozni akart. és Kaori büszke volt rá. Annyira. A speciális medaliont csak a rajongói klub tagjai között osz­ tották szét. üde mosolyú arc tekintett Kaorira. A nővérével is. Meg­ halok? Kaori szinte fejvesztve kapta elő a nyakában lógó sárgaréz medaliont matrózblúza alól. végre csitult valamennyire a szívverése. végigfutott a hátán a hideg. Ahogy nézegette. Dzsunja. vagy egy rossz minőségű CD-lejátszó. és csak ismételgeti ugyanazt a dallamot.Amikor erre gondolt. Kipattintotta.” („Minden rendben. hogy megmeneküljek? Nem. Meghalok? Én? Meg fogok halni? Attól. hogy ez tudatosult benne. amely nem tudja fi­ gyelmen kívül hagyni a lemez hibáját. Szerinted az osztálytitkárral kellett volna mennem? És akkor lett volna mód. Kenzaki Dzsunjá­ nak a fényképe volt. mire egy hosszú hajú. – Figyelj. (Manapság talán a lá­ nyok többsége valószínűleg csak a fejét rázná az ilyesmire. A Flipside nevű együttes egyik tagjának. Elénekeljem a dalunkat. Kezdjük ott.) Ó… Dzsunja. Ő volt a lányok között a legnépszerűbb. Viszont Kao­ ri nem így gondolta. és tovább beszélt a fényképhez. amelyet úgy szeretsz. Minden rendben lesz. a kedves nagypapájával is [253] . Egyszer csak ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. a Magnum a Tejútont?”) Erre Kaorinak mintha könnyebben ment volna már a légzés is. ugye? Dehogy lett volna. hogy a medalion tiszta ósdi dolog. a szíve kalapálni kezdett.

) – Dzsunja. Haza akarok menni. Kést! Vigyázni kell. semmi két­ ség… Ha nem így lett volna. Kíméletlenül. különben engem ölnek!… Megölnek! Jaj… Ebből nekem elég volt. a nappali kényelmes kanapéján ülve kakaót inni és közben a Flipside tévéműsorát nézni videón. zavaros fejjel gondolkodott. visszacsillantva a fák között átszű­ rődő napsugarakat. védj meg! Kérlek… Én. Ha nem veszem észre. hogy szinte gondolkodás nélkül két kézzel fel­ emelte a fegyverét. A hátam mögé került! Amíg nem figyeltem! Annyira félt.és a nagymamájával is. Megállapí­ totta. Hiroki alakja eltűnt a bozót mélyén. Fürdő. [254] . 11. nem vitás. aztán az is hamar elhallgatott. én bele fogok őrülni! Amint meghallotta a saját hangját. kíméletlenül lőni kell. (Bár már egy csomószor látta. tény­ leg úgy érezte. Mély­ ről jövő hányinger tört rá. anélkül hogy megszólította? Biztos nem volt nála lőfegyver. hogy meg fog őrülni. hogy nekem van fegyverem. miért kellett odalopakodnia. Flipside. és meghúzta a ravaszt. és gyorsan elmene­ kült. Miközben futott. bekenni a pattanásait. A zizegés folytatódott. Szugimura Hiroki meg akarta ölni. és nem lövök rögtön rá… Szugi­ mura Hiroki kést döfött volna a mellembe. Ha belebotlok valakibe. és Hirokival ellenkező irány­ ba bevetette magát a sűrűbe. Aranyszínű töltényhü­ vely táncolt a levegőben. Ez sokkal erő­ sebb hang volt. A bozótból egy diákegyenruhás alak figyelte őt. Megfürödni. ahogy ezt mondta. A háta mögül suhogást hallott. Dzsunja. Utána gyorsan felrántotta a csomagját. Pat­ tanáskrém. és kirázta a hideg. Kaori egy darabig feltartott pisztollyal reszketett. mint az előbbi. Megtudta. Könnyeivel küzdve hátrakapta a fejét.) az. Szemét elárasztották a könnyek. Kakaó! Videó. hogy Szugimura Hiroki (fiúk. A durranást köve­ tően erős lökést érzett a csuklójában. összerezzent.

a D8 pedig az északi hegy csúcsától délkeletre fekvő lejtő volt. Dzsunja. aztán megint lecsapta a végén. Ha a fiatal szárnyakra filozó­ fia súlya nehezedik. tehát ezek voltak a halottak. hogy meghalnak a barátaitok. nem tudnak repülni. Ez volt a dél­ előtti híradása. Lőni! Kakaó. A temetési listára újólag felkerült Óki Tacumicsi. de muszáj összekapni magatokat. Szakamocsi kedélyes hangja tovább folytatta. Dzsunja. Feljegyezni! Súja megint előhúzta a zsebéből a térképet és a tollat. hogy rossz érzés. Egyelőre nem kellett helyet változtatniuk. [Maradt 25 fő] 36 – Nos. és a kipipált osztálynévsort nézegette.Lőni. ahol Sújáék voltak. Dzsunja. Tesó! Apa. Kaori szeméből patakzottak a könnyek. – Tehát először egy órától a J5. No. Kíméletlenül. és Kenzaki Dzsunja üde mosolya hevesen rázkódott összevissza. Rajtuk kívül még Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi halt meg. Megértettétek? A J5 a sziget délkeleti partja. [255] . Nem volt köztük a C3. a H3 a déli hegy csúcsának kör­ nyéke. Súja sóhajtott. Eltette a térképet. Meg­ ölnek! Lőni. Kuszaka Jumiko neve. akkor viszhall! Szakamocsi továbbra is derűsen lökte a szövegét. – Lehet. Anya. – Most pedig elmondom a délutáni tiltott zónákat és az idő­ pontokat. Kava­ dának is a kezében volt a térkép. Matrózblúzos mellén nyitva maradt a medalion. Azután háromtól a H3. Jegyezzétek tél szépen. Lőni! Lőni! Új album! Kaori kezdett megőrülni. Pattanás! Krém! Kíméletlenül. Öttől a D8. Motobucsi Kjóicsi és persze Kitano Jukiko.

és a virág szárán egy hangya mászott. hogy ilyen szenvtelennek született? Sóhajtott egyet halkan magában. és kinézett a lába között. Elkapta a tekintetét. Erre Súja felnézett Kavadára. Két-három icike-pi­ cike sárga virág dugta ki a fejét a fű közül. Mi­ nél inkább halnak az osztálytársaik. de úgy lát­ szik. ők együtt jártak. csak Kuramoto Jódzsinak és Jahagi Josiminek nem nézte végig a halálát. Felhúzott térdét közelebb vonta magához. hogy ketten együtt voltak valahol? És a két lövés tizenegy után. A hat ember közül. De… – Hogy mondtad?! Kavada csak a vállát rángatta. Akkor pedig lehet. akkor azt egyáltalán ki… Újra fülében csengett a Kitano Jukikóval és Kuszaka Jumikó­ val végzett géppisztoly ropogása. – Bocsánat – mondta. Megértette. amit még nem fogadott el. Ez a valaki és az a másik vajon ugyanaz? Vagy… – Nanahara. de erővel le­ vette a szemét Kavada arcáról. elfedte a kezé­ vel. És az időkorlát sem probléma. a rohadt életbe! Kavada megint a szájába vett egy cigarettát. hogy miről beszélt Kavada. Sorban halnak. aztán másra kezdett gon­ dolni. amikor a rockról be­ széltek. és rágyújtott. hogy elszökjenek. akik halálát most Szakamocsi beje­ lentette. Súja némán figyelte. hogy… az előbb. Lehet. hozzájuk egyre közelebb kerül a lehetőség. Szóval az a helyzet. tényleg jó barátokká váltak. Súja még szívesen odamondott volna valamit. [256] .– Már csak huszonöten vagyunk. van Kavadában valahol valami. Míg a füstöt fújta kifelé. Aztán megszólalt: – Megmondtam. úgy érezte. Úgy tudta. Az velük végzett volna? És ha igen.

és egy hosszúkás csomagot húzott még ki a hátizsákjából megmutatni. Az üvegen egy eperrajzos matrica volt. de észrevette. – Miért? Nincs ét… – kezdett bele Súja. Kavada elővett a saját hátizsákjából egy üveget és egy hosszúkás (kétdecis kiszerelésű) kávésdobozt. sötétpiros tartalma. de szereztem a vegyesboltból eperlekvárt és ká­ vét. hogy Noriko arca krétafehér. – Jó sok mindent elhoztál. Enni kéne. és mögötte ott látszott csillogó. Súja Noriko vállára tette a kezét. Kavada keze megállt kávényitás köz­ ben. A kormánytól kapott szar kenyér van. hogy nem rágódik tovább. és bólintott.Kavada szólt. együnk! – Nem… Noriko a térdét ölelve felnézett. – Noriko. – Még nem reggeliztél. Noriko két keze szorosan össze volt kulcsolva. és kettejüket figyelte. Noriko elég keveset szólt mostanában. és a fogait [257] . Ezzel Súja is úgy döntött. és Súja felemelte a fejét. – Noriko. Kavada még egy műanyag poharakkal teli cso­ magot is elővett. ahogy átkarolta a térdét. Tényleg. – Aha – bólintott Kavada. – Nézd. nevetett egy kicsit. Előkapta a kenyeret a saját hátizsákjá­ ból. Nanahara. még egy bő kar­ ton Wild Seven is van. – Noriko? Súja odament hozzá. A kávét Kavada biztos az előbb újra fel­ élesztett tűzön lévő forró vizes alumíniumdobozba akarja be­ loccsantani. Odanyújtott Norikónak egy kenyeret. – Nem kérek… Nem kívánom.

és a jobb keze ujjával Noriko szá­ jához ért. vala­ milyen kismadarat tart a karjában. hogy Súja úgy érezte. Kavada letette a kávésdobozt a lábához. Súja addig lélegzetét visszafojtva figyelt. – Bocs. és felemelkedett. Súja is gyorsan lekapta [258] . és rátette a tenyerét Noriko homloká­ ra. Helyet cserélt Sújával. – Nem fázol? – kérdezte Norikótól. – Most maradj. – De. Noriko a szemét résnyire nyitva válaszolt. és a homlokára tette a ke­ zét. Utána saját borostás állához nyúlt. Súja kinyújtotta a jobb ke­ zét. kezével Súja karjára támaszkodott. és egy kicsit neki­ dőlt. matrózblúzos vállának a fekete anyagon átérződő hőmérséklete olyan magas volt. Irtózatosan forró volt. Azután ujjal lehúzta a szeme alatti részt. és ő maga is levette a diákegyenruha zakóját. Ugyanakkor a Noriko homlokára kiülő verítéktől Súja tenyere lucskos lett. hogy az ajkai közötti résen pedig nehézkes légzés szűrődik ki.annyira összeszorította. majd Noriko csuklóját emelte fel. és benézett Noriko élesen kivehető könnycsator­ nái mögé. Sújának végre feltűnt. Kezének. és kinyitotta a száját. A karóráját nézve egy darabig a pulzust számolta. – Hogy van? – kérdezte kapkodva. csak add ide a felsődet! – mondta. Noriko lehunyta a szemét. félresimította Noriko frufruját. Súja összezavarodva hátrarántotta a fejét Kavada felé. egy kicsit – mondta. hogy sápadt arcán nyílegyenes vona­ lat húzott a szája. egy kicsit… – Nanahara! – hívta oda Súját Kavada. – Lázas! Kavada! – Semmi bajom – mondta Noriko erőtlenül.

Kavada határozott volt. hogy sokat küzd. és azt is átnyújtotta. hogy Noriko egyen még. [259] . Úgy tűnt. Még a fejrázása is fá­ radt volt. Kavada zsebken­ dővel letörölgette. de pillanatnyilag talán lemondott róla. – Oké. – Többet nem bírsz? Noriko alig láthatóan megrázta a fejét. és egy-két falatot harapott belőle. és Kavada segítségével vizet ivott hozzá az üveg­ ből. Aztán visszaadta a maradék kenyeret Kavadának.magáról. Előbb a kenyeret és a vizet nyújtotta. míg lenyeli. – Most eszünk. most lefekszel. Nanahara! A lekvárt és a vizet is hozd! – mondta Kavada. Noriko bólintott. Ezt odatartotta Norikónak. Kavada szép gondosan be­ bugyolálta Norikót a két kabáttal. nem a reggeli fájdalomcsillapítót. és bevette. és a zsebéből megint elővett egy gyógyszeres dobozt. kislány. – Megfázás elleni. – De nem… – Semmi de! Egyél szépen! Elég egy kicsi is. és egy másik pirulát adott Norikónak. de Kavada a fejét rázta. amit az előbb akart Norikónak odaadni. Kavada szerette volna. és a két kabátba takarózva lefeküdt a fűre. A szája szélén kifolyt a víz. – Mi van vele. és odaadta Kavadának. kinyitotta a lekvárt. – Kenyeret. és teletunkolta a piros lekvárral. és Súja sietve összeszedte a kenyeret és a vizet. mert letette a kenyeret. és odavitte. kislány. Noriko bólintott. Kavada? Nincs baj? Súja nyugtalanul kérdezte. Látszott. mire Ka­ vada beletömte a kenyeret az üvegbe. aztán Kavada hátizsákja tetejéről a lekvárt. mire Noriko bizonytalan kézmozdu­ lattal elvette a kenyeret. Vedd be! – mondta.

– Micsoda… Súja a fekvő Noriko jobb vádliján a kötés helyett fejkendővel betekert részre nézett. – Bocs. nem? Kavada megint a fejét rázta. A homlokához nyúlt. Valahogy visszafogta ma­ gát. [260] . Erőtlenül mosolygott. Menjünk el máshova! Leg­ alább valamelyik házig.– Biztosan nem tudom. – De hát rendesen elláttad. Súja… – mondta. hogy ne olyan felhevülten beszéljen. De megvan az esélye. aztán megint Noriko mellé térdelt. Akkor belemehetett valami baktérium. – Noriko… Noriko kinyitotta a szemét. hogy csak egy sima nátha. Súja megint hátranézett Kavadára. – Miután meglőtték. Miközben beszélt. Noriko újra kinyitotta résnyire a szemét. Megmondtam. és azt mondta: – Kavada. Ne aggódj. az ágynemű funkcióját betöltő kabátokat még egyszer gondosan eligazgatta Noriko testén. – Ne haragudj – mondta Kavadának is. Súja egy darabig Kavada arcát nézte. ahol meleg… Kavada a fejét rázva szakította félbe. hogy esetleg elfertőződött a sebe. még egy csomó ideig mentetek az erdő­ ben. – De… – Veszélyes mozogni. A lélegzetvétele egyáltalán nem volt megnyugtató. Sújára nézett. hogy ne le­ gyen rajtuk rés. – Várj már! Előbb nézzük meg. – Semmi baj… Csak egy kicsit elfáradtam. mi lesz. Lehet. Nem maradhatunk itt.

akivel együttműködhet. Valakire… akiben legalábbis ő megbízik. [Maradt 25 fő] 37 Csigusza Takako (lányok. a karórája már majdnem délután egy órát mutatott. A játék kezdete óta többször is hallott fegyverropogásnak tűnő hangokat. [261] . Körülötte magas és alacsony fákból álló vegyes erdő volt. de aztán arra a megállapításra jutott. és anélkül hogy kiegyenesedett volna. a hegy csúcsától kelet felé járt. Abban a házban már azelőtt sem lakhattak. lepusztult épületet sűrűn benőtte a gaz. hogy ezt a szigetet használják majd a Programhoz. A tér­ kép zónái szerint a H4 és a H5 határvonala táján. ha elbújik. aztán amikor rászánta magát. Súja szorosan összeszorított szájjal nézett le Noriko sápadt arcára. hogy semmi nem lesz jobb attól. A déli hegy lankáinak kör­ epe táján. Mennyit jö­ hetett? Kétszáz métert? Vagy még csak százat? Mivel Takako a Siroivai Középiskola atlétikakörének legjobb rövidtávfutója (a középiskolás lányok kétszáz méterén a mindenkori máso­ dik legjobb rekordot tartotta a tartományban). 13. A házat. de a hegy­ csúcs felé. ahol először elbújt. Takako egy jégtörő árat kapott fegyver gyanánt. mert a tyúkólban végződő. Már a rozsdás bádogtetejét sem lehet látni. Ebédre evett a kormány pocsék kenyeréből. egyre kisebbek lettek a fák. hátranézett. hogy eljöjjön onnan. egy ba­ rátra van szüksége. és ivott a vízből.Megint lecsukta a szemét. mert nem tudta pontosan meghatározni. ő pe­ dig végig az elhagyott ház egyik sarkában kuksolt. Újra ráfo­ gott. már elfedték szeme elől a fák. de a hegy egyenet­ len felszíne és a mindent elborító növényzet miatt meg per­ sze az idegességtől ez az érzéke is összezavarodhatott vala­ mennyire.) kidugta fejét egy fatörzs mögül. mielőtt eldőlt volna. amerre most Takako nézett. úgymond a vérében volt már a távolságok érzékelése.

hogy őt is gúzsba kössék az iskola bárgyú szabályai. Szemben erdő. a feltételezett támadó által nem várt útvonalon azonnal el kell távolodni az iskolától. A legjobb és egyetlen barátnője általános iskolás koruk óta egy Kitazava Kaoru nevű lány volt. kikémlelt a kapu árnyékából. vagy a büszkesége gátolta. a fiúk között. De… De igen. fegyveresen.Persze nem kizárt. Akkor viszont nincs veszélyesebb. de Takako jó tanuló volt. esetleg azért. Amikor kilépett az iskolából. hanem kiemelte szépségét is az elsőre fele­ másnak tűnő ékszereivel együtt. amely nemcsak összhangban volt egyéniségével. akiben feltétel nélkül megbízott. Nem lány. Ha pedig így lenne. hogy akiben ő megbízik. aki korábban kiment. Gyerekkori barát. Melírozott. mert eleve visszahúzódó természetű volt. de szép hegyes állával és szája határozott ívével. amit végig kellett gondolnia. Hosszúkás szeme kicsit szigorú. A hajától és ettől a kissé feltű­ nő „bizsukiállítástól” nem voltak elragadtatva a tanárok. egyenes vonalú orrával együtt az is inkább nemesnek tűnt. De… Takako szép lány volt. hosszú. Nem hagyta. Igen öntudatos lány volt. A bal fülében két. de Takakó­ nak az osztályban nem volt közeli barátnője. barna haja volt. a jobban egy fülbevalót. arra gondolt. hogy talán… Visszajön valaki. jobbra egy kicsit [262] . Ezért amikor kilépett a teremből a folyosóra. a bal keze középső és gyűrűsujján egy-egy gyűrűt. és az atlétikakör legjobb futója címet is kiérdemelte. halra hegy. az benne nem bí­ zik meg. Takakónak is volt egyetlenegy osztálytársa. mint a többi lányt az osztályban. a két csuklóján összesen öt karkötőt és a nyakában egy külföldi pénzérmét viselt. egyetlen­ egy. Ezzel a dologgal kapcsolatban most akadt valami. Hogy a szépsége miatt-e. ezért szinte soha nem kellett közvetlenül meg­ hallgatnia rosszallásukat. de ő másik osztályba járt. mint az egyetlen kijáraton kiszé­ delegni.

azután elér­ te a déli hegy lábát. Ha van támadó. de csak barátok voltak. Csak szükségét érezte minél hamarabb eltávolodni az iskolától. ahol el­ [263] . meg tudják majd beszél­ ni. Ezért Takako a fejét lehúzva kisietett a kapun. Ilyen kö­ rülmények között bárkinek veszélyt jelentett az iskola körül bóklászni. Ucumi Juki­ ét vagy valaki más. ez nem igazán valószínű. Az elhagyatott házból. az erdőben vagy a hegynél egy támadni nem akaró valaki volt? Szóval esetleg nem lehetséges. Hosszú időn át elválaszthatatlanok ugyan. És ezt be is bizonyították már. hogy az iskola előtt. vagy a bal oldali hegynél bújt meg. és elrejtőzni valahova. egészen átlagos lányt. aki nála hamarabb indult el. de ennél nem több. hogy kiskoruk óta jóban voltak. Nem volt szükség rá. hogy teljes erőből nekilódult. Akkor pedig a lány osztálytitkárt. bevágódott egy keskeny sikátorba. hogy a barátja. Oldalra sem pillantva belehúzott a híres lábain. Csakhogy… Nem történhetett meg. semmiképpen sem. Hacsak annyira vi­ gyáz. Hogy a fiú. abban az erdőben vagy a hegynél rejtőzött. Tény. Hát. hogy ne lőjenek bele hirtelen. Persze még jobban jár. vagy a szemközti erdő­ ben. 11. Mindenesetre most keresni kell valakit.) Tehát most meg kell keresni azt a vala­ kit… Most csak ennyit tehet. Illetve lehetetlenség. De akkor sem szabad hangosan beszélni. (Viszont ilyen körülmények között egy túl higgadt lány pont hogy félelmetesebb. hogy bármin is elmélkedjen.) saját maga veszélyeztetése árán rá várt volna – ezt csakis ön­ érzete sugallhatja. de ez túl naiv kíván­ ságnak tűnik.szélesebb a horizont. talán keresztülhúzta volna a számításait? Nem. Persze ha meglelné Szugimura Hirokit. az lenne az ideális. és rá várt? Azzal. ha egy higgadtabb lányt találna. és az iskola külső fala mentén hirtelen nekiiramodott jobbra. Végigfutott a települést keresz­ tülszelő úton. azaz Szugimura Hiroki (fiúk.

pedig belenyomódott a nyakába. hogy nem rejtőzik-e valaki a bokrok között. amikor meglátja. De elhatározta. Várt egy kicsit. hogy létezik. sóhajtott. felrobban. és megszorí­ totta a jégtörő árat a bal kezében (hasznát tudja venni ennek majd egyáltalán?). és előrefelé jobbra-balra bedobálta a bo­ zótba. A nyaklánca hozzáért a nyakörvhöz. ki az. hogy nem törődik az ilyesmivel. Takako kigondolta. és ha mozog. és nehezítette a légzést. és amellyel megálla­ píthatta. hogy van-e ott valaki: kavicsokat dobált a bozótba. hogy szóba álljon-e vele. és közben ellenőrzi. amelyet a háztól idáig is alkalmazott. Takako megállapította. hogy a romos házból elsőnek a déli hegy csúcsára megy. az három előtt elindul onnan. Máskor a karkötői miatt nem hord kar­ órát.” Kénytelen volt viselni. Szakamocsi mondta a déli híradásában. Ha majd odaért. vagy sem. Különben is. kivett néhányat a jobbjával a zsebébe be­ készített kövekből.bújt. elindul kacskaringózva lefelé a hegyoldalban. de most természetesen nem ad az ilyesmire. de azért puha benyomást keltő haj és egy [264] . Egy kicsit összetapadt. Majd eldönti. de ha minden rendben megy. Aztán a nyakára csatolt pánthoz ért. Semmi reakció. Takako megint előrébb ment egy keveset. Volt egy módsze­ re. hogy a kormánytól kapott óra egy óra húsz percet mutat. ha van ott valaki. és a tény maga is nyomasztó volt. ő is látta Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálát az északi hegy tetején. és halkan csisza­ tolta. Susogva estek le a kövek a bokrokban. „Ha rángatjátok. és balra úgy tíz méterre tőle egy ember feje bukkant elő a bokorból. Tikakónak még több esélye van felfedezni. addig azt hiánytalanul vé­ gig tudja pásztázni. és elindult a bokrok közötti nyílt emel­ kedőn. hogy a déli hegy csúcsának környéke délután háromtól tiltott zóna lesz. Abban a pillanatban zörögni kezdtek az ágak.

Takako visszafojtotta lélegzetét. – Várj! Hú… Hát ez hülye… Takako néhány másodpercig habozott. hanem őt is. de végül megállt. ahonnan jött. A megdöbbent arc Niida Kazusié (fiúk. jön utána. És azt is. Ha fiú. Találkozott a szeme Tatrakó­ éval. És az mindenképpen veszélyes. senki más nem volt arrafelé. Takako ijedten megállt… Gáz. És ez a hát természetesen nem Hiroki háta volt. Ez az álláspontja nincsen ugyan észérvekkel alátámasztva. várj! – ezúttal kiáltott. és óvatosan el akart indulni visszafelé a bozótba. Ha Szugimura Hirokin kívüli fiú. Ezért gyorsan körbenézett. Ekkor hirtelen megfordult a fiú. de a fő probléma az volt. már úgyis megtette volna. Bár számított rá.) volt. – Várj! Hallotta Kazusi hangját a háta mögül. attól még a teste remegni kezdett. 16. és lőni akart volna. de ahogy az előbb is megállapította. – Mondom. Visszafordult. hogy ez a szituáció be­ következhet. Kazusi lassított. ahogy körbenézett. ahogy ke­ resztülverekedve magát a bozóton. és meglódult az úton. ak­ kor gáz. Ha lett volna Kazusinál fegyver. de legfőképpen ez a nagy hang volt gázos. az már gáz. Nemcsak Kazusit találják meg.diákruha háta látszott. [265] . Megperdült a sarkán. és leereszkedett az enyhe lejtőn. de valószínűleg így van. Jaj ne… a fenébe. hogy az egész testfelületét kiszolgáltatja Kazusinak. és a fej jobbra-balra mozdult. miért kell nekem éppen egy ilyen csávóval… Takako erre gondolt. úgy látszik. Egy fiú.

széles vállú. Viszont Takako nem őrzött magában jó képet Niida Kazusi­ ról. akiben megbízik. vagy lehet. el tud majd előle menekülni? Hiba volt megállnia? Nem. és ahogy előre gyártott indokai voltak azokban az esetekben. és ezen az arcon most kétértelmű vigyor ült. de csap­ zott. Persze annak is megvan az esélye. (A középiskolában szeretik az ilyesmit. és Kazusi különösebb megeről­ tetés nélkül a tanulásban is és a sportban is tűrhetően teljesí­ tett. hogy végre talált egy „barátot”. milyen éretlen. Niida Kazusi a focicsa­ pat csatára.) Akkor Kazusi direkt odajött Takako padjá­ hoz. kezét a vállára tette (bunkó!). de elsőben valami okból szá­ jukra vették Takakót és a tizenkettő egy tucat. És a labdajátékok csúcsjátékosai időnként a leg­ jobb atlétáknál is gyorsabban futnak. szóval nagyon szembetűnő volt. hogy ez meg mit is akarhat. hogy csálék a fogai. elég jóképű volt. És arra gondol talán. de ha esetleg ráfogja. Most nem szegezi rá. Ráadásul a fennhéjazó stílusát sem bírta. Takako a vigyor láttán találgatni kezdte. ha valamit el­ szúrt. Mindegy. és azt mondta: „Úgy lát­ [266] . hogy Kazusi jobb kezében egy íjjal felsze­ relt puskaszerűséget tart. mintha épp most lett volna vége egy hosszabbítással spékelt vadabb meccsnek. mert már úgyis késő volt. Leszámítva. hogy ez nem függ össze. Takako a fejét rázta magában. de mindegy is. hogy nem ellenségesen közelít. Első óta egy osztályba jártak (Hirokival másodikban kerültek össze). kisportolt test.Takako észrevette. Kazusi négy-öt méter távolságot hagyott kettejük között. Vi­ szonylag magas. Hiába számít gyorsnak a párját ritkító Takako sebessége a lányok között. Emiatt talán. Selymes haja a mai focisták stílusában nincs nagyon rövidre vágva. Különösen az. ahogy tette a menő csávót. de végül is jó­ képű Kazusit. egyszer úgyis utolérték volna. Nem mintha számítana. Undorodott a bizalmaskodásától. Csak rájuk kell hagyni.

hogy itt elváljunk. Soha nem bonyolíta­ ni a dolgokat. ugye? Na szia! – mondta Takako.szik. de most valószínűleg nem ússza meg ennyivel. Közben figyelte Kazusi ujját a nyílpuska ravaszán. fiacskám. mert különben elszöksz. nem? Kazusi elégedetlenül fintorgott. és félt. – Mindkettőnk tudja az okát. Mert a szeme sarkából látta. hogy re­ meg a lába. még egyszer szembefordult Kazusival. Akkor oké.” Takako kecsesen elfordult. hülye vagy? – Bocsánat – válaszolta Kazusi. Ez az erősségem. Akkor lassan. Ez az alapterv. A lényeg. Megállt mozdulat közben. – De miért? Takako ciccegett magában. pletykálnak rólunk. „Micsoda megtiszteltetés” – intézte el akkor könnyedén. Mert olyan tenyérbe mászó képed van. – Mindkettőnk érdeke. csak egyenesen bele a közepébe. – Nem akarok együtt lenni veled – mondta Kazusinak. – Sajnálom – felelt vissza Takako azonnal. hogy lerázza magáról Kazusi kezét. hogy mihama­ rabb eltűnhessen előle. és újra hátat akart fordítani. Kazusi arcát fürkészve idegesen megrántotta vállát. – Ne kiabálj. – Muszáj volt. hogy Kazusi a jobb kezében lévő tárgyat felé fordítja. Takako óvatosan beszélni kezdett. hogy felmondja a szolgálatot. és röhögött magában (Hol vagy te még attól? Sokat kell még neked ahhoz tanulnod…). Érezte. Megkérdezte: – Ezzel meg mit akarsz? [267] .

– Azt mindenesetre engedd le! – Akkor nem szöksz el. A szavak magyarázkodók. A kezében lévő nyílpuskát sem eresztette le. amit Takako ki nem állhatott. de ugyanakkor valami mást is észrevett. A szoknyája még az elhagyott házban fennakadt egy törött ajtón. észrevétlenül lecsúsztatta a bal válláról a hátizsákot. mire Kazusi elégedetlenkedve le­ engedte. és a kikandikáló jobb lábán most meg-megakadt Kazusi szeme. és jól kiszakadt. de a tartalmuk arra utal. Takako kicsit arrébb mozdult. – Maradj velem! Takako begurult. Begurult. [268] . Azután megszólalt: – Ne hülyéskedj! Nekem szegezel egy ilyen izét. egy kínai ruhához méltó hasíték kelet­ kezett rajta. Takako tűrte. hogy Kazusi ne lássa annyira a lábát. akkor nem szöksz el? Kazusi változatlanul lekezelő volt. és megfogta a vállpántját. hogy szót fogadok? – Jó. és azt képze­ led. Fel bírja ez majd fogni Kazusi nyílvesszőjét vagy mijét? – Nem akarom ezt csinálni – mondta Kazusi.Miközben beszélt. ugye? – Nem hallod? Takako erőteljesen mondta. A szemében pedig valami ismeretlen eredetű ragadós fény villant… Végigfutott a hátán a hideg. hogy fölényt akar szerezni. Pont ez a be­ szédstílus volt az. Azután furcsán letisztult hangon szólalt meg: – Te már régóta bejössz nekem.

Maradjunk együtt! Takako megint megrántotta a vállát. próbálod erőltetni. Mama. vedd meg nekem. mintha ezzel a mozdulattal az idegességét akarná elnyomni. hogy nem akarok veled lenni. Mi van. de hiába mondom. – Az előbb megmondtam. Ezúttal még csak vissza sem fogta magát.Takako felhúzta szép. Közben fél­ rehajtotta a fejét. Már elege volt. Takako megemelintette az állát. de akkor ne menj el! – ismételte meg Kazusi. azzal szórakozott. vedd meg! Aha. lécci. – Akkor viszont… Takako megint megfor… Nem. Takako csendesen szólt: – Maradj már! – Jó. Bocs. hogy nem akarok maradni. Takako fortyogott egy sort magában. Egy darabig csak farkas­ szemet néztek. A harag miatt most nem esett nehezére. aztán megszólalt: – Mit akarsz? Mond ki nyíltan! Nem is ölsz meg itt helyben. úgy stírölte. de nem – vágta hozzá. és megkérdezte: – És? – Ezért téged eszem ágában sincs megölni. hogy jól ráijeszt? Kazusi pillantása megint Takako lábára esett. és úgy tűnt. határozott. Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. ezúttal Kazusit szemmel tart­ va kezdett hátrálni. Az arca megint az áruházban játékért köve­ telőző gyereké volt. Kazusi ott helyben felemelte a kezében lévő nyílpuskát. Hogy értsem ezt? [269] . íj alakú szemöldökét. Takako is megismételte: – Mondtam.

Kazusiban végleg átszakadhatott a gát. – Csaj létedre ne ellenkezz a férfiakkal! – mondta változatlan testtartással. de Kazusi még folytatta: – Te szűz vagy. Takako érezte. B a vércsoportod. hogy megvédsz? Nem bí­ zom benned.– Én… – Kazusi ragacsos tekintetét Takako szemére tapasz­ totta. Mi?Mit mondott ez az idióta? – Vagy nem? Nem olyan tökös legény pedig a Szugimura. nem? Takakónak elakadt a szava. Biztonságosabb. hogy a szája nevetésre torzul. nem? – Pont olyan könnyedén. ami addig még azért a jó ízlés (eléggé eldurvult jó ízlés…) határain belül tartotta megnyilvánulásait. Felfogtad? Most már oké? Na. hogy lefektessen egy csajt. Kazusi élesen szólt: – Ha megmozdulsz. és ugyanakkor az­ zal. hogy amikor nagyon felhúzzák… [270] . Azzal. Ezért… Maradj itt. hogy lekezelően beszélt Hirokiról. Valószínűleg ezt azért mondta. hogy ezeket kimondta. lövök! – A kezében lévő nyílpuska egye­ nest Takako mellét vette célba. Azzal. – Meg akarlak védeni. Eddigre Takako már teljesen a plafonon volt. ha hallgatnak a férfiakra. – Takako hangjába most már harag vegyült. mintha azt kérdezné. Már korábban is észrevette. Ez kétszeresen is feldühítette Takakót. mert… sok más osztálytár­ sukhoz hasonlóan Kazusi is biztos azt hitte. hogy alaptalanul feltételezi. hogy Hirokival jár. – Nekem szegezed ezt. – A nők a legjobban azt teszik. nem? – Nagyon vicces. ha ketten vagyunk. hogy megfélemlítse Takakót. hogy ő Szugimu­ rával jár. én megyek. és közlöd.

Nem akarok veled lenni. Kazusi is. hanem a válla magasságába emelte. hogy ettől már felülmúlhatatlan düh uralko­ dott el rajta. ha felhúznak. Hűha. és hagyj engem békén! Mert ha nem. valóban így van. Halálod előtt azért te is szeretnél egyszer legalább. nem? Én nem lennék rossz parti neked. Még csak tizen­ öt éves.Igen. az ott San Salvador! Oké. Ezzel a mosollyal fordult Kazusihoz. de most jócskán átlépte. és folytatta. hogy megfenyegesse Takakót. a vademberek. de ahogyan ön is említette. Igen. szűz vagyok. te hülye vadbarom Kazusi folytatta: – Így is. így ítélem meg. – De így van. Vigyázza­ tok a vademberekkel! Takako lesütötte a szemét… Végül halk nevetés csúszott ki a száján. Kolumbusz kapitány. hogy félreértette Takako mosolyát. Nemhogy nem engedte le. Szinte felnyársalta Kazusit a tekintetével. hogy meg akarsz ölni. Valamiért iszonyúan vicces volt. [271] . Ezúttal talán még a szája is kinyílt. első pillantásra talán kissé hivalkodónak tűnhetek. egy pillanatig csak kábán meredt Kazusi arcába. kicsit torzan. Ereszd azt le szépen. Annak ellenére. – Ehhez neked meg mi közöd van? Lehet. De… …Ehhez neked mi közöd. Felemelte a fejét. de azért akart neki adni egy utolsó esélyt. úgy is meghalunk. vigyorogni kezdett. szende lányka vagyok. – Utoljára mondom. akkor én mindig elröhögöm magam. Eddig még csak súrolta az „Ebből elég!” határát. nem? Takako továbbra is mosolyogva nézett vissza Kazusira. Szóval? Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. ez tényleg az év legjobb poénja.

sietség nélkül félre­ hajtotta a fejét. Erre Kazusi feje hirtelen elvörösödött. tovább ment egy lépéssel.” [272] . – Most már értem. Csigusza! Ezt a bizonyos értelemben fordulóponttá lett párbeszédet Ta­ kako vajon a veleszületett természete miatt találta kellemes­ nek? Most már akárhogy alakuljon is. amit mondok. Arca eltorzult. nem? Takako magában kiröhögte. De hát az ugyanaz. ne szórakozz velem! – ismételte meg Kazusi. akkor szerinted bármit lehet? Kazusi figyelmesen nézett vissza Takakóra. Azt mondta: – Neked a csip-csup farkincád helyett inkább az életeddel kellene törődnöd ilyen körülmények között. – Tedd. kimutatod a fogad fehérjét? – Azt mondtam. nem? Ha már úgyis meghalunk. hogy mihamarabb befejezhesse ezzel a szar­ házival a csevegést. hogy nem akarsz megerőszakolni. hogy megerősza­ koljalak? Takako megint nevetve válaszolt: – Ó. Erről van szó. úgy döntöttél. Eszébe jutott. – Azt én nem… nem mondtam – felelte. A következő az lesz. Azután Takako. elöntöt­ te a pulykaméreg. – Meg is ölhetnélek! Takakót elfogta az undor. csak vegyem le a ruhámat? Takako változatlanul mosollyal az arcán. – Ne szórakozz velem! Tényleg azt akarod. hogy épp az előbb mondta Kazusi azzal a nyálas modorával: „Téged eszem ágá­ ban sincs megölni. Egyszóval meg akarsz erőszakolni. nem állok jót magamért.– Én is utoljára mondom – mondta.

a lényeg. azután egy kicsit még dicsekvés is volt a hangjában. Aha. hogy jön valaki. ha addig menekül. akkor valami „nem tehetek mást” vagy hasonló szöveg kíséretében szívbaj nélkül kinyírja. hogy a végéig életben marad. Tehát erről van szó. Takako Kazusi arcát szemlélte csendben. de rögtön visszatért merev arckifejezése. Ki is számoltad netán. Takako megrökönyödött. hogy Takako nem lőtt nagyon mellé a tippjével. hogy egy meccsnek tekintem ezt. és azt mondta: – Hűha! – Még ha igaz is… Abból ítélve. – De nem szégyelled magad. ezért igyekezett meglapul­ ni. Hidegen villant meg a szeme. az igazság inkább az lehet. Most már mindent értek. hogy rettegése közepette véletlenül összeakadt Akamacuval. és vigyorogni kezdett. de felhúzta a szemöldökét. hogy addig hányszor fér bele? Az undortól és a haragtól bizsergett a háta. és megölte. Utána meg biztosan félt. De ez az ember. és a rajta kívül életben maradt utolsó ember gyen­ gébb nála. – Úgy döntöttem. ahogy elbújt. és ő maga támasztotta alá. egy lánnyal szemben? Erre Kazusi arcára egy pillanatra a legyőzöttség vetült.Kazusi szünetet tartott. hogy velem meglegyen. Így aztán én nem türtőztetem magam. egy halvány mo­ sollyal kísérve. amikor folytatta: – Én már megöltem Akamacut. és csak az én halálom hiányozna. aki nála erősebb. hogy életben maradj? Értem. ha nem. – Meg akarsz halni? Takako azonnal válaszolt: [273] . Ha megy szép szóval. – Tehát meccs – ismételte meg Kazusi szavait. – Végiggondoltam – folyatta Kazusi. aztán végső soron valamikor úgyis megöltél volna? Ha már mindenki meghalt.

) Takako rápillantott a földre esett nyílpuskára. Takako nem sza­ lasztotta el ezt a lehetőséget. ahonnan jött. [274] . közben Takako megpördült. Azután nem is annyira a lábába állt fájdalom. otthagyta a hátizsákját. De erről Takako mit sem tudhatott. ahogy volt. és hasra esett. – Te vagy a hibás – mondta Kazusi enyhén lihegve. hogy kivédje. Az arcát súrolta egy gyökér. amikor ütést érzett a jobb lábában. – Minek haragítasz magadra?! Takako ott a földön ülve. Mintha Kazusi ciccegését hallotta volna a háta mögött. Kazusi eltakarta az arcát. amelyet ő maga kapott. és összeszorí­ tott fogakkal. jobb kézzel hátranyúlt. Az at­ létikakör legjobbjához méltó sprintjével bő tizenöt méterre juthatott. és jobb kezébe fog­ ta. és a zsebéből titkon készenlét­ ben tartott köveket beledobta az arcába. Felsebzi az arcom ez az aljas disznó! Takako megfordult és felült. hogy felsértette. Érezte. hogy a sebből vér folyik le­ felé jól kidolgozott izmain. amelyet begyűjtött azután. hogy Takako leült. A jobb combja hátuljába a szoknyán keresztül egy ezüstszínű nyíl fúródott. és amíg Kazusi a homlo­ kát ráncolta. egy húzással kiszedte a nyílvesszőt. amely kilógott a nedves földből. amelynek nem sok hasznát látta. rövid lánccal össze­ kötött fabotot – egy nuncsakut – vett elő. És én még egy osztályban ta­ nultam vele több mint két évig! – Várj egy kicsit! – mondta Takako. feltérdelt. Kazusi beérte. A lánc megmozdult. azt gondolta: Megbánod te még. Érezte.– Lőj csak! Egyetlen pillanatra Kazusi habozni látszott. és nekilendült arra­ felé. (Egyébként ez Tendó Majumi táskájá­ ból került elő. Ez az ürge már megint kifogást keres. valamilyen rejtélyes okból egy teljesen sima samiszen-húr volt. felnézett Kazusira. csak a jégtörő árat markolta. hogy ezt eldobtad. érezte. A fegyver. és helyette az övéből két. hanem az arcán keletkezett sebesülés miatt gurult dühbe. hogy végzett Aka­ macu Josióval. ledobta a nyíl­ puskát a földre. Meglátta.

fel egészen az agya közepéig. Takako is megszorította a jégtörőt. kisfiú. és becélozta Kazu­ si mellkasát. Hallod. – Azt mondtad. súlyra talán húsz kilónál is több volt köztük a különbség. Ráadá­ sul a jobb lábán elég mély volt a seb. de fel bírt állni.hogy szakad a húsa. a fenébe!) a felkarjában hirtelen vé­ gigfutott a zsibbadás. Kilépett előre. Felfogtad? Megértetted? Vagy túl hülye vagy hoz­ zá? De Kazusi arcán még ezek után is látszott. A zsib­ [275] . Takako vízszintesen tartotta a jégtörő árat. Egyúttal a szoknyája is felszakadt. A bal csuklóján viselt két kar­ kötő közül az egyik elpattant és elrepült (dél-amerikai indián kézi munka. meccs. Lány is. hogy nem veszíthet. tökre szerettem. szemét le sem véve Kazusiról. hogy lazára veszi. biztos volt benne. de akkor is kevés volt az esélye a győzelemre. – Megismétlem – folytatta Takako. felállt. most már két hasítéka van. Takako az osztályban a leg­ jobb sportteljesítménnyel büszkélkedhetett ugyan a lányok között. Átvette a jégtörőt a jobb kezé­ be. Eldobta a vesszőt. De nem hagyja magát legyőzni. Jó. és fentről átló­ san lecsapott a nuncsakuval. sebesült is. Takako a bal karjával fogta fel. Az egész lényemmel szembeszál­ lok veled. Leszek ellenfél. Jól van. – Hiába. és felemelte a nuncsakut az arca magasságába. Vibrált közöttük a feszült­ ség. semmiképpen! Hirtelen Kazusi mozdult meg. Magasságra majdnem tizenöt centi. hogy eszméletlenül megerőszakolsz. Csodás. és ezzel még újabb adag vér buggyant ki. A te fajtád nem fog legyőzni engem. a farkad he­ lyett inkább az életedre vigyázz! Erre Kazusi arca elváltozott. – Ne erőlködj! – mondta Kazusi. – Ne tervezgesd. Iszonyúan fáj.

Újra két méter a távolság. és kitépett néhány szálat. Megint nőtt közük a távolság. hogy a saját ajkai közül szűrődik ki. de jól döntött. hogy a combjá­ tól lefelé szinte az egész lábát beborítja a vér. aki kung-fuzni tanul. amit egyszer Szugimura Hiroki tanított neki. Azt is tudta. és félredőlt. Eszébe jutott. Takako azon nyom­ ban meglendítette a jégtörőt Kazusi jobb csuklója felé. Takako lehúzta a fejét. Ezúttal a tenisz fonákütésének techni­ kájával felfelé húzva lendítette a nuncsakut. nem szenvedett túl nagy kárt. Hosszú. tágra nyílt szeme.” A nuncsaku vállon találta. hogy elkerülje. Néha az is fontos. Az orra előtt volt Kazusi döbbent arca. [276] . Kazusi megint meglengette a nuncsakut. Kazusi pedig feljajdult és meg­ hátrált. és nem ütött olyan nagyot. Érezte. Valószínűleg már nem sokáig bírja tartani magát. mert jobb kézzel felrántotta a jégtörőt. és hanyatt esett. Takako bal karja bizsergett. De úgy tűnik. mert csak a lánc. Sebaj csont nem tört.badtság nem kötötte le minden figyelmét. Érezte. Fel­ emelte a jégtörőt. hogy félelem nélkül merj előremenni. Takako nekiugrott Kazusi mellének. Takako a se­ besült jobb lábával elvesztette az egyensúlyát. Egy ziháló hangra is fi­ gyelmes lett. melírozott hajába belekapott a nuncsaku. Kazusi szabad bal kezével eltaszította Takakót. Takako felől nézve a feje bal felső részétől a válláig tartó felületet vette célba. „Kevésbé találnak el. Kazusi fintorogva hátraugrott és kike­ rülte. Jött a második csapás. A seb a jobb lábán ütemesen lüktetett. ha megváltoztatod a köztetek lévő távolságot. Takako előrelépett. Kazusi nuncsakut tartó kezén piros szín látszott. hogy könnyen belecsúszott. és azok a levegőben szállongtak.

Teste megingott. Ráugrott Kazusi hátára. és egy-két lépést tett előre. Takako teste dőlni kezdett. Kazusi a szája szélét mosolyra ferdítette. könnyen lehet. Hirtelen meglódult a teste. De nem úgy tett. ráadásul egy élet­ len tárggyal. Lehet. hogy Kazusi már kezd hozzászokni a használatához. Úgy tűnik. Ha Takako most a jégtörő felszedésére koncentrált volna. és szép vágású szeme becsukó­ dott. Most az arcára célzott! Takako felemelte a jégtörőt. de Kazusi azonnal lecsapott rá a nun­ csakuval. és oldalról teljes erőből belerúgott Kazusi bal térdébe. mert akadálytalanul nyújtotta ki a kezét. teste oldal­ ra hanyatlott. és a bal térdére zuhant. Hátának a fele láthatóvá vált. amelyet kis híján megszúrtak. Miközben esett. – Micsoda nő! – mondta. A bal orrlyukából meleg folyadék csorgott elő. mint aki tudja: végzett vele. Takako összeharapta a száját. [277] . Ennek semmi sem tabu. és a bal térdével a középpontban félfordulatot tett. Takako lassan felült. Takako tenyerében csak az éles fájdalom maradt. A franc. Felsőtestét elrántotta előle. hogy felfogja. kinyújtotta hosszú lábát. hogy veszít. fémes csattanással együtt a jégtörő eltűnt. és elgurult a közelben a földön. hogy olyan arcot vá­ gott. ez fix nem normális. Szétver egy lányt. még élvezi is! Kazusi újra meglendítette a nuncsakut. Az ütés a feje bal oldalát érte. és lenézett Takakóra. Egy magas. Kazusi torkát kurta nyögés hagyta el.Kazusi a bal kezével dörzsölgette a mellét. de a nuncsaku követte a testét. Kazusit szemmel tartva hátrált. Kazusi lehet.

hogy sok­ kal kisebb a szemüreg. és beásta ma­ gát a szemgödrébe. Letette a kezét. és összevissza rázta a kezét. nem. – Áááááááááááá! Kazusi kiáltott. hogy tel­ jes testével ránehezült. Annyi váratlan volt csak a dologban. amiről Takako egy pillanat leforgása alatt döntött. Még beljebb nyomta az ujjait. Összevissza rázta a testét. A körmei ápolását Takako soha nem mulasztotta el. Attól. [278] . Kazusi előredőlt. és akárhányszor kérte is tőle szá­ mon Tada tanár úr. Takako rendíthetetlen volt. Kazusi szeméből vér és egy átlátszó zselészerű folyadék. Ha volt valami. belemarkolt a hajába. hogy melyik ujját válassza. hosszínra növesztett manikűrjétől nem volt hajlandó megválni. akkor az az volt. a legnagyobb erőt a középső és a hüvelykujj tudja kifejteni. Takako jobb kezének középső és hüvelykujja áthatolt Kazusi szorosan összezárt szemhéján. erővel befelé hajlította az ujjait. és nem hagyta magát. és meghúzta. Takako szinte meglovagolta Kazusit. A hü­ velyk és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazu­ si szemében. mint gondolta. Az arcába kapaszkodó Takako jobb kezét két kézzel lesöpörte magáról. egyfajta mutáns könny folyt kifelé. hogy le­ rázza magáról Takakót. Takako erősen kapaszkodott Kazusi­ ba. és próbálta Takako kezét elhessegetni. majd tér­ den állva kiegyenesedett. Hiábavaló volt. az atlétikaedzője. elengedte a nuncsakut. belemarkolt Takako hajába. Közben Takako érezte. mert be­ csukta a szemét. Kazusi mintha megértette volna Takako szándékát. – Jáááááááááááááááá! Kazusi torkaszakadtából üvöltött. A helyüket be tudta tájolni. és a fejébe kapaszkodott.Rácsimpaszkodott. hogy kidurrannak a szemgolyók. Mutató­ ujj és középső ujj… Nem. és felrántotta a fejét. felkelt.

Takako ekkor a bal lábával taposott a nyakára. Kazusi keze. vörös volt a saját vérétől. és oldalra fordulva. megtorpant a mozgás­ ban. És akkor mi van? Végül is nem vagyok én II. Takako benyomta a jégtörő árat. hanem mert élve­ zem. amelyet az atlétikaedzéseken is használ. Felvette. Végül megállt. János Pál vagy a XIV. ezúttal a lába közét szorította. A szeme nyitva volt. Kazusi mindkét karját kinyújtotta és hadonászott. és mintha egy láthatatlan ellenséggel harcol­ na (igaz ugyan. Emiatt Kazusi kezében maradt né­ hány szál vagy néhány tucat szál haja. pilla­ natok alatt belefúródott Kazusi torkába. Nem volt nehéz. Albínó szeme persze nyitva volt. embriópózba gömbölyödött össze. és próbálta lesöpörni. Kazusi teste melltől lefelé a lábujja hegyéig görcsösen rángatózott. Megkereste a jégtörő árat. mint egy albínó majomé.Takako leszállt Kazusiról. dalai láma. amely Takako lábát akarta elhajtani. [279] . erőtlenül püfölte. tisztára. semmi kétség. mint a papírfalak között süvöl­ tő szél. lengette a karját aztán fe­ nékre huppant. és pókhálóalakot rajzolt. Kazusi feljajdult. és Kazusi szabadon hagyott lába közébe taposott vele. Kazusi kiabált. olyan volt a hangja. Rögtön meg is találta. de a szemhéja szélétől befelé az egész teljesen piros volt. – Segí…! Hogy képzeled. hogy a szája mosolyra kunkorodik. de most nem törődött vele. Takako jobb lábát húzva odament hozzá. A karja lehanyat­ lott. A tal­ pa felől olyan puha érzést közvetített. kisapám? Takako érezte. – Se… – Kazusi szájából kicsúszott egy szó. mintha egy kis állatot taposna el. és Kazusi szájába (látszott né­ hány fogtömése) két kézzel beleszúrta az árt. hogy elzavarja on­ nan a lábát. Mivel a torkán tapostak. akkor meg nem mindegy? Takako behajlította a térdét. Ezt már nem a harag miatt teszem. Ránehezedett. körülötte a ragacsos vér festékként csorgott. A fehér alapon lila csíkos tornacipő. mint a hát­ úszásnál a Vasallo-startnál. felemelte ezt a sebesült lábát. hogy ez így is volt).

belekapaszkodott egy közeli fa törzsébe. aki a torkából akarta elővarázsolni a jégtörő árat. 11. Takako hátrált. El kell menekülni. mint egy megismételt két­ száz méteres időmérő után. hogy győzött. ha elmenekül. ezért ültében hátra­ fordult. Egy nagy auto­ mata pisztolyt tartott kecses kezében.) Szóma Micuko (lányok. Érezte. Takako újra felhúzta fájós jobb lábát. de ettől még nem szabad megnyugodni. mint egy mutatványos. Jobban teszi. – Minden rendben? – kérőezte Micuko iszonyúan kedves hangon. Ugyanazzal a lendülettel kinyújtotta a kezét. (Kazusi feje egy hajszálnyit felemelkedett. Minden mást félretéve. De… Ha netán Niida Kazusihoz hasonlóan „játszani” akar (ennek nagy az esélye. Jobb lába nagy sebességgel kezdett el­ nehezülni. Nem fordította Takakóra a fegyverét.Jobb lábába hirtelen belenyilallt a fájdalom. aztán visszaesett a földre. kihúzta Kazusi szájából a jégtörőt. semmi esélye nem lett volna. hogy a valódi harc épp csak harminc másodperc volt. Bár természetesen ha so­ káig tart. már csak azért is. Nem tudja. Takako a vérrel borított jobb lábát ölelve újra lenézett Kazusi holttestére. Győzött.) nézett le Takakóra. és nagy nehezen felállt. Pisztollyal szemben nem nyer­ het. Takako vetett egy pillantást Micuko jobbjára. [280] . most elő is veszem… – Takako! Váratlanul szólították meg a háta mögül. Lehet. Kedves közönség! Amit az imént lenyeltem. De a lényeg. Takako lerogyott Kazusi feje mellé. hogy Szóma Micukónak mik a szándékai. a lényeg ez. hogy a fogai közül kiszűrődő légzése olyan zakatoló. Olyan volt. és megpróbált felállni. Kicsit még kevesellte is. és a földre ült. mert „a” Szóma Micukóról van szó). akkor nem nyerhet. és készenlétbe helyezte.

akkor is azt mondta azzal a sajátos hanghordozásával: „Semmitől sem félek. – Már régóta gondolkoztam azon. Körítés­ nek egy kinyomott szemű fiú hullája. ebbe a fiúba nagyon szerelmes volt. Egy nagyon szép [281] . amióta középiskolás lett. – Azzal az eggyel intézted el? Ez hihetetlen. hogy a teste ingadozik. aki nem nyalizik nekem. amikor Micukóhoz beszélt. és iszonyú sebekkel tarkítva kukkantott be a terembe. Verseny előtt is. – Hallod… – mondta Micuko. mi­ csoda gyönyörűség!) Igaza volt Micukónak. meg különben sem félt Micukótól. Takako megint azt válaszolta: – Hát… – Úgy érezte. Ez a fiú a mostani stílusára is nagy hatást gyakorolt. Úgy beszélt. A Szugimura Hirokival szembeni igen halvány érzelmeivel el­ lentétben. talán a jobb lábából kiömlött vér nagy mennyisége miatt. (A Siroivai Középiskola két messze legszebb lánya nézett itt szembe egymással. és nem is reszketett. csak nézte az arcát. de volt barátnője. Takako az élete árán sem lett volna hajlandó bárkinek is nyalizni. Azután rá­ nézett a Takako kezében lévő jégtörő árra. mint a többi lány. Angyali arcában csillogó szemek. mint nő a nőt. Takako még mindig nem tudta eldönteni. Sőt még vidámnak is tűnt. hogy mit akarhat Micuko. amikor a barátaival valami verekedésbe keveredett. szépnek lenni… Takako azóta figyel­ te. aki régen (azaz alig két-három hónapja) tetszett neki.” Senkinek sem nyalizni. tisztellek. Nincs mitől félnem. mint aki tényleg szívből el van ragadtatva. Ekkor Takakónak eszébe jutott egy felsőbb éves fiú szavajárá­ sa.Válaszolt. hogy te vagy az egyetlen lány. – Hát… Micuko tüzetesen megszemlélte Kazusi holttestét. Azt a mindenségit. Méltóságán alulinak tartotta.

Ezért nagyon… Takako szeme tágra nyílt. amikor Niida Kazusival küz­ dött. és a gyors ütemben még tovább futó Takako matrózblúzának hátán pontosan három luk ke­ letkezett.lány. akár egy tó az erdő mélyén… Na de mindegy. Hason csúszott to­ vább a földön. Háromszor egymás után meghúzta a ravaszt. Hogy most eszébe jutottak… Én… igazából félek ettől a Micukótól? – Egy kicsit féltékenykedtem is rád – folytatta Micuko. Már vagy húsz métert eltávolodott a fák között az enyhe lejtőn. ez már mind a múlté. Nem hasz­ nált a nátha elleni gyógyszer. Takako némán hallgatta. az egymással kont­ rasztot alkotó fehér bal és piros jobb szoknyáját kifordítva felcsapódtak. meg nálam jobb kislány. de attól még sprintjével nem ho­ zott szégyent az atlétikakör legjobbja névre. De – gondolta ugyanakkor – egészen mostanáig még akkor sem jutottak eszébe a fiú szavai. mint Ogava Szakura. – Ezért nagyon… Micuko felkapta a Colt Governmentet. Rögtön rá is jött: miért beszél Micuko múlt időben? Micuko szeme ravaszul nevetett. Délután két óra körül járt az idő. – Szép is voltál. amelyet Kavada adott neki. Takako szinte fejest ugrott előre. Lehet. hogy egy ki­ csit leszbi vagyok? Hihihi. [282] . és így szólt: – Nagyon kár… [Maradt 24 fő] 38 Noriko légzése egyre hevesebb lett. Megpördült. Ezután visszatért a jelen időhöz: – Én szeretem az olyan lányokat. Rögtön vissza is estek a földre. Valami nem stimmelt. és futásnak indult. Eléggé húzta a jobb lábát. Micuko leeresztette a fegyvert. Kicsit olyan. és a szép formájú lábai. mint te. csendes.

majd visszatette a homlokára. – Ha vérmérgezést kapott… Kis szünetet tartott. – Hova? Súja összeszorította a száját.de a rövid idő alatt mintha tetemes mennyiségű húst lefarag­ tak volna Noriko arcáról. – Ja. északra van. Norikónak csukva volt a szeme. hogy igazad van. aki végig ugyanabban a póz­ ban. hogy már nem bírom tovább elviselni. Súja visszafordult Kavadához. Jobb keze a térdére fektetett Remington sörétes puska markolatán nyugodott. – Pont ezért. nagy nehe­ zen visszafogta magát. amelyet újra be­ nedvesített. kicsit bólintott. Súján megint majdnem eluralkodott az idegesség. tényleg – válaszolta Kavada. és folytatta: – Egy orvosi rendelő jele is szerepel a térképen. hátát egy fatörzsnek döntve. hogy letörölje vele Noriko izzadságban úszó ar­ cát. hogy melegben fektetjük le. [283] . törökülésben ült és cigaret­ tázott. Kivette a cigarettát a szájá­ ból. nem? A tele­ püléstől távolabb. – No­ rikóra bökött az állával. Súja az egyik palackban maradt vi­ zet mind ráöntötte Noriko zsebkendőjére. Kavada a csukott szemmel fekvő Norikóra pillantott. Ha eljutnánk addig. aztán folytatta: – Nem fog meggyógyulni attól. de mintha köszönetet mondana. ott biztos lenne hasznosabb gyógyszer. És még nem is lóg bele a til­ tott mezőbe. – Kavada – szólította meg Súja. miközben lassan fújta ki a füstöt a szája szélén. – Egyre rosszabb. – Lehet. – Mi az? – Menjünk! Kavada felhúzta a szemöldökét. – Azt mondom.

Noriko csak a fejét fordította oldalra. Mi van. Nehézkes légzésével szaggatottan csak ennyit mondott. Szerződés felbontva. hogy megmenekül­ nénk? Súja újra visszafordult Kavadához. mert belegondolt. – Te… – folytatta Súja. – Súja… A háta mögül Noriko hangját hallotta. – Nem érted? Egyre gyengébb vagy. aztán elnyomta a földön. nem menekülhetünk meg.– Menjünk! – mondta Súja még egyszer. De ennyire tar­ tasz a veszélytől? Ennyire csak magadra gondolsz? Súja egy darabig Kavada szemébe nézett. Az idegesség miatt. – Noriko! – rázta Súja a fejét. – Ne csináld! Ha Kavada nincs velünk. ha addig tiltott zóná­ ba kerül? Kavada nem mondott semmit. Csináld egyedül! – vágta hozzá Súja. – Nem azt mondom. és Sújára nézett. Kavada félrehajtotta a fejét. ha már azelőtt kikészülsz. hogy talán el kell válnia az útjaiknak. és elkezdte összerakni a maga és Noriko csomagját. a hangja egy kicsit megremegett. vagy talán azért. – Ha azt mondod. De azért megmondta. nem jössz. hogy meg akarsz minket ölni. ezért megfordult. Várjuk meg a sötétedést! Súja a fogait csikorgatta. – Várjunk a sötétedésig. Kavada arca nyu­ godt maradt. – Legalább másfél kilométer az orvosi rendelőig. Most veszé­ lyes lenne mozognunk. [284] . Újra beleszívott a cigijébe. és mit csinálsz. A hom­ lokán lévő zsebkendő letoccsant a földre. én elmegyek egyedül is Norikó­ val.

Aztán Kitazava Kaorut látta. amelyet Niida Kazusi lőtt meg nyílpuskával.– Várj! – mondta Kavada. csak szomorú arccal hallgattak. Ajako. az egyetlen barátnője. és Súját nézte. Lassan felemelkedett. hogy rengeteg vért vesztett ezekből a sebekből plusz a lábából. viszlát! – mondta. aki már hét éve társa. és csóválta a farkát. Takako. akire Ajako ütött. Megyek én is – mondta. és megnézte a pulzusát. vigyázz ám apára és anyára! Úgyis túlságosan elkényeztetnek. Takako kiskora óta nevelgette. Jóképű apja. Egy kicsit tanulhatnál tőlem. – Jól van. Mellettük a kutyájuk. Kicsit félrehajtotta a fejét. – Szánalmas. hogy a hátába lőttek hármat. [Maradt 24 fő] 39 Annak ellenére. Hallod. A családja – apja és anyja meg a két évvel fiatalabb húga a házuk kapuja elől integettek neki. megfogta a bal karját. Szóma Micuko már rég elment. hogy már több mint félóra el­ telt azóta. Csigusza Takako még mindig élt. Takako félig ébren álmot látott. és kicsit kerekdedebb arcú anyja. hogy Súja végig ott vigyázott Norikóra. akinek nyafoghatott. Látta. – Viszlát. odament No­ rikóhoz. Az ő törékeny alakját. Pedig még csak tizenöt évet éltem. Ezt Kavada úgy húszpercenként megismételte. Hanako. [285] . most a sarkadra kell állnod. Ajako sír. de ez már nem jutott el a tudatáig. attól függetlenül. akinek jel­ legzetes arcvonásait Takako örökölte. és da­ cára annak is. a fejét lógatta. melyik gyógyszert lehet használni. okos nőstény kutya volt. aztán a mellette lévő Sújára pil­ lantva mondta: – Te azt sem tudod. Jaj – gondolta álmában Takako. Megint borostás állához ért. hogy a húga.

fekete csíkos zöld sort. te nem jársz senkivel? – kérdezte a fiú mosolyog­ va. Csak… Egy kicsit azért rossz. hogy második nyara van. az nagyon szorosnak és bizalomteljesnek tűnt számára. és elmosolyodott. Az a hit volt. Megállapította. Örült. Takako vegyes érzelmekkel telve nevetett. Merthogy azt a termet második őszén lerombolták. Először is viszlát. – Te sokkal szebb vagy nála. de mintha valami olyasmi lenne: „És Vele mi van?” Vele? Ekkor megváltozott a helyszín. ame­ lyikben egy másik lánynak azt lehet mondani. Na­ gyon összeilletek szerintem. mert elő­ ször dicsérte meg a fiú a szépségét. hogy így egyedül kell meghalnom… Kaoru mintha kiáltott volna valamit. [286] . Micsoda felületesség. Valamiért nem hallja jól. Rövidre vágott. Tényleg. Ez… Ott volt egy felsőbb éves fiú. – Csigusza. – Gyönyörű a barátnőd. én sem voltam különb a többi csaj­ nál. Amikor vele beszéltem. de az a kapcsolat. te mondtad egyszer. Csigusza – mondta. FUCK OFF feliratit fehér póló. Nem félek. Ez tényleg megtörtént. és új klubházat építettek helyette. elöl felállított haj. Ki­ csit simlis. hogy ha megtesz az ember minden tőle telhetőt. és az atlétikakör termébe ju­ tott. Hű. – Hallod?! – mondta Takako. Ajajaj. Akadályfutásban volt jó.…Neked is. Most szorgalmasan fáslizgatta a térdét. mert egy ideje fájlalta. A teremben nem volt senki más Takakón és azon a fiún kívül. Ekkor megint változott a kép. de elég alacsonyan van a saját látószöge. Egy parkban van. akkor nincs félni­ valója a pokoltól sem? Igen. Ez nem képzelgés. – Tényleg? – emelte fel a fejét a fiú. Kaoru. de kedves tekintet. hogy ő szebb.

hogy át-átjáro­ gattak egymáshoz. nézd meg őket! – Jó… Hiroki a szemét törölgetve ment utána. – Hékás! A fiúk nem sírnak. aztán elmondta. Hiroki a következő évtől kezdett el kung-fuzni. csak gyerekkoromban. irántam nem érzel semmit? De azért folytatta. hogy szerel­ mes beléd? – Hát… még nem mondták soha. – De én gyáva vagyok… Nem fog menni. középiskola. Jelenleg senkibe. – Te szerelmes vagy valakibe? – Nem. A rossz gyere­ kek elvették Hirokitól a frissen vásárolt képregényét. de leg­ alábbis vallj neki szerelmet. – Te… te mit tennél. és túlnőtte Takakót is. és az első napi beszélgetésükkor valaho­ gyan arra terelődött a téma. ha valaki azt mondja neked. ez én vagyok. micsoda dolog! Erősebbnek kell lenned. úgyhogy nem tudom. Tényleg. Takako ekkor megint elgondolkozott egy kicsit. és Hiroki megjegyezte: [287] . Na gyere! A kutyánknak kölykei születtek. Másodikban egy osztályba kerültek. Általános végéig még olyan volt a viszonyuk. és Hiroki megkérdezte: – Mi baj. Általános iskola második vagy harmadik évében? Szugimura Hiroki ott sírt előtte. Megint változott a helyszín. Gyere. Nem volt olyan magas. mint most. Egyszer Takako magába volt zuhanva. Ak­ kortól kezdett el nőni. Takako? Történt valami? Takako egy kicsit gondolkozott. talán még Takako magasabb is volt nála. – Ez komoly? Akkor gyorsan bolondulj bele valakibe.Ó. Mi van már.

Akkor állapította meg. hogy már nem húzza sokáig. – Hogy?… Olyan volt a hangja. – Hogy kerülsz ide? Hiroki csak annyit mondott: – Csak úgy. Rorschach-tesztre hajazó minta látszódott. A szavai mögött ott volt. Hiába szerettük egy­ mást egy kicsit. és feltámasztotta a fejét. hogy csak beképzelem magamnak? Én legalábbis egy kicsit szerelmes voltam beléd. csak úgy. Neked még mindig nincs csajod? – Hagyjál már! …Végig ilyen felemás kapcsolatban voltunk. Sírt. mégse fejlődött semmit! A sors fintora lehet. – Takako. bár ezt lehet. A kérdés csak azután merült fel benne. de most a hátán feküdt. ez nem túl férfias… Ne bőgj már! Ekkora nagy melák. hogy „…és te bele vagy esve”. Elvi­ leg a hasára esett. függetlenül attól. Talán Hiroki bevit­ te a közeli bozótba. A délután szelíd fényében Szugimura Hiroki nézett le rá. Kábultan kinyitotta a szemét. közöttük pedig a kék ég néhány pac­ nijából kirajzolódó bonyolult. van egy ritka jóképű felsőbb éves a klubodban. Az jutott először eszébe. Hi­ roki mögött fakoronák. Jó.– Hallom. hogy Hiroki nem sír. Ne halj meg! Mi van már. mert a jobb keze alatt érezte az aljnö­ [288] . hogy az a felsőbb éves tetszett nekem. Meg tudsz érteni? Hiroki mostani arca lebegett előtte. – Mellette térdelt. mint amikor erőszakkal kitárunk egy be­ rozsdállt ajtót. Össze fog jönni a dolog? – Nem. – Kitől hallottad? – Hát. Van barátnője. hékás. hogy Takako még egyetlenegyszer magá­ hoz tért.

és teljes erejéből futott tovább. – Micuko – válaszolta Takako. és érzéketlen volt. igen. Ahogyan benne is felvetődött. Aztán te tel­ jes erődből nekilódultál. és nekivágott a sötétségnek. hogy végig őt kereste. csak nézte Hiroki arcát. akkor van ott valaki. és mintha valamit vissza akarna fojtani. hogy kijött az iskolából. – De képzeld. hogy Ni­ ida Kazusi oldalról fejbe kólintotta. „csak úgy” rátalált. Jaj. de te már biztos messze jártál. Annak az utóhatása lehet. és vártam rád – mondta Hiroki. Ahogy erre gondolt. és szólongattalak. – Vigyázz vele! Hiroki bólintott. – Én az iskolából kijövet elrejtőztem. Épp csak fél másodpercig másra figyeltem.) Hiroki azután halkan megkérdezte: – Ki bánt el veled? Ja. amerre eltűntél. Futottam arra. sírhatnékja támadt. és ott várt rá. (A bal keze. és mosolyra igazította őket. és azt hit­ te. Niida Kazusi már nem számí­ tott. Takako nem tudta. csak a füle cseng… Meg azt is. És valószínűleg… Bár az előbb azt mondta. [289] . kitette magát a veszélynek. De sírás helyett inkább nagy nehezen mozgásra bírta az arc­ izmait. és szem elől tévesztettelek. de könnyen lehet. Ja – gondolta Takako. Hiroki várt rá. hogy ha nem cseng. kevéssel azután. Ez fontos információ volt. Tényleg úgy tűnt. miről van szó. Akamacu visszajött oda.vényzetet. de össze volt zavarodva. – Ne haragudj – mondta aztán. egy pillanat­ ra összeszorította az ajkait. illetve az egész bal oldala el volt zsib­ badva. mintha hallott volna valamit halkan.

– Maradj ám életben. Csak Hiroki sze­ mébe nézett szüntelenül. Úgy tűnt. megint ki tud mondani egy félmondatot. Takako tudta. hogy már nem sokat bír kimondani. mintha hirtelen szétterjedt volna benne a méreg. Hálás volt. – A legjobb nő vagy a vilá­ gon! Takako egy rövidkét nevetett. Hiroki összeszorított szájjal felemelte Takako felsőtestét.– Tényleg? – mondta. Legalább nem magányo­ [290] . de közben valamiért nagyon forrónak is érezte. és meg akarta köszönni. istenem? Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott. és két kézzel magához szorította. Hiroki! Megengedsz nekem még egy szót. Takako feje majdnem leha­ nyatlott hátrafelé. de eszébe jutott egy furcsa kérdés. és az csúszott ki a száján. amiről beszélnie kéne. de halkan válaszolt. de akkor… Takako egy nagyot sóhajtott. – Ölelj meg egy kicsit legalább. – Hát még te! – mondta Hiroki. hogy melyik a legfontosabb téma. – Tetszik neked valaki? Hirokinak egy kicsit megmozdult a szemöldöke. Úgyis mindjárt vége. – Nem. – Igen. – De ugye nem én? Hiroki szomorú arcán mosoly futott át egy pillanatig. hogy a testét na­ gyon hidegnek. és gondol­ kozott. – Köszönöm. – Jó. de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. Különös volt. – Nagyon jó pasi lettél. de Hiroki azt is megtartotta.

hogy pont Hiroki az. Sújáék először a tengerpart mentén átmentek a C4-es zónán. indulunk – mondta Kavada. – A következő az a fa. Hátrafordult. követte az utasítást. aki a végén velem van. mint egy anya a gyermekéhez.san kell meghalnom. Egy ölnyi vastag szilfa mögött voltak. Elvileg már a kétharmadát megtették az orvosi rendelőig tartó útnak. Ha nem vétették el az irányt (Kavada a vezető. Noriko bólintott. amikor pedig sűrű bozóton kellett átvágniuk. [Maradt 23 fő] 40 – Fejeket behúzni! – mondta Kavada. Kavada előredobott néhány kavicsot. aztán meghúz­ ták magukat. és ellenőrizte. nem téveszthették el). de tényleg nem volt könnyű fényes nap­ pal közlekedni. Mindig mozogtak egy kicsit. A szeme végig nyitva volt. még egy jó darabig sírt. Tényleg jó. és elindult az alacsony fűvel borított. hogy tiszta-e a levegő. körülbelül két perc múlva. ahol legelőször voltak. Súja felemelkedett. mindjárt ott vagyunk! – mondta. azután az északi hegy lábát követve kelet felé indultak. Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve. A shotgunját feltartva figyelmesen körbekémlelt. – Jó. Sújáékét is bele­ [291] . – Noriko. Több mint félóra kellett. Jó. akkor mind­ járt meglátják jobb kéz felől lent az iskola épületét. hogy idáig eljussa­ nak. Szugimura Hiro­ ki. Súja a feje mögött érezte Noriko nehézkes lélegzetvételét. Norikóval a hátán. Súja. A térkép mezői szerint az F6ban vagy az F7 környékén jártak. Ebben a testtartásban halt meg Csigusza Takako. rend­ ben? – Oké. ere­ detileg szántóföldként szolgáló puha földön.

hogy szükség lesz rá. hogy orvosi rendelő? Kavada hátra sem fordulva röhögött egyet. – Noriko tök könnyű. ha jól tudom. hogy én vagyok a hülye? Mindig hajlamos volt elkapkodni a dolgokat. és elfelejtett megbizonyosodni a leg­ fontosabbról. Nem gondoltam. Megnéztem. Az éjjel körbejártam a szigetet. – Nem vagy fáradt. akkor pihenhetünk. – Nem kell – rázta Súja a fejét. – Ja. Súja só­ hajtott. – Mert ha igen. és körbe-körbenézelődött. de Sújának hirtelen kétségei tá­ madtak. Most egy kicsit vékonyabb fához értek és megálltak. de Kavada rögtön mondta: – Rendelő az. Ha tudom. A shot­ gun csöve mindig pontosan együtt mozgott a fejével.értve. Súja elkerekítette a szemét. Kavada minden csomagot a bal kezében tartott. mielőtt veletek talál­ koztam volna. a pus­ kát pedig a jobbjában. [292] . – Nem. Nanahara? Súja nevetett. de… Súja pánikolt. szerezhettem volna megfelelőbb gyógyszert. – Minél hamarabb oda akarok érni. jó – válaszolta Kavada. – Komolyan? – Aha. Lehet. – Kavada! – Mi az? – A térképen az a jel biztos. Rögtön Súja mellé lépett. – Te mondtad.

Kettő. – Jó… – kezdte Kavada mondani. Miközben beszélt. Gondolatban egy jókorát koppintott a saját fejére. hogy azon túlra mennek? Súja egy fújással kiengedte mellkasából. magas fákból álló fasor takarta el a kilátást. Kavadára nézett. gond nélkül eljutnak a rendelőig. hogy ők biz­ tonságban vannak. Abban a pillanatban egy sorozat hallatszott. Persze hogy szép álom volt azt hinni. Össze kell kapnia magát. – Semmi baj – mondta Kavada halkan. Gyorsan összehúzta magát.Súja megkönnyebbült. Súja direkt nem vette elő a fegyverét. eny­ he emelkedő vezetett arrafelé. hanem még Norikót is kiszolgáltatja. egy cédrusszerű. amit eddig vissza­ tartott. aki védelmezőn kinyújtotta a bal karját. Valakik már megint egymást gyilkolják. hogy vége legyen. Kavada némán bólintott. hanem le sem téve No­ rikót. Onnan. mintha… [293] . – Nem ránk céloz. három lövés. – Hát ezeknek is lehetne jobb dolguk. Súja ugyan megkönnyebbült. Súja megdermedt. azzal nemcsak magát. Mintha az utóbbi három lö­ vés hangja egy hajszálnyit hangosabban szólt volna. de öntudatlanul is a száját harapdálta. és várja. Ráadásul itt az orra előtt. és körülnézett. Ha nem. Viszont egy lelket sem lehetett látni a környéken. Ez most halkabb volt. és mutatta vele a haladási irányt. Megint egy újabb. Kavada kinézte a következő helyet. – Tűzpárbaj – lökte oda Kavada. amikor fegyverropogás hallatszott. Talán azt akarja mondani. ahol most voltak. azt mondta: – Közel van. amikor megtudta. Ő meg itt kuksol. Ez teljesen olyan. ahol úgy tíz méterre innen.

nagyjából egyenesen délre lent volt az északi hegy csúcsától. akkor most te. – Állíts fel… – mondta halkan Noriko. Akkor Noriko szólt a hátáról: – Súja… – Súja még a hátán át is érezte.Megint felbukkant az elméjében a fekete ruhás férfi képe. hogy Noriko mit akar mondani. „No. látja. Megint felelgettek egyet a fegyverek. Meg te. magukra hoz veszélyt. hogy akik most egy­ másra lövöldöznek. meghallja a lövések hangját. – Meg kell… Lehet. Nanahara úr. A szavai eddigre belefulladtak a zihálásába. Súja hátrafordította a fejét. ahol Kitano Jukikót és Kuszaka Jumikót megölték. aki Jukikót és Jumikót megölte. de mintha átlátta volna. Ó. vagy valami hasonló hülyeséget). de Súja tudta. Ha beleártja magát a csatározásba. A vállán keresztül látta Noriko résnyire nyitott szemét. hogy valaki… – folytatta. Most az a legfontosabb. [294] . hogy derűs napokon könnyen olvashatók a gondolatok. aki nem akar beszállni ebbe a játékba. nagy eséllyel hamarosan felbukkan. hogy valakit. és odaszólt neki: – Ugye eszedbe sem jut. Azután újra csend. milyen magas láza van. Tehát valószínűleg egyikük sem azonos azzal.” Kavada háttal állt Sújának. ön még nem került sorra. A hely. szóval éppen most ölnek meg egy ártatlant? És fennáll a lehetősége. hogy Norikót baj nélkül elszállítsák a rendelőig. Ezért ha az. milyen jó. Nan­ ahara?! Súja nagyot nyelt. ahol most vannak. aki a lá­ nyokat megölte. mindketten ilyenek. Lehet. és a hangja csak suttogás volt. azután motyogta: – Nem… – Igaza volt Kavadának. mi megy végig benne (igaz. mondta is. hogy odamenj és leállítsd őket. De a fülükbe jutott fegyverropogás nem gépfegyverből jött.

) volt az. Leengedte Norikót a hátáról. mi vezethetett a lövöldözéshez. Természetesen mindkettőjüknél lőfegyver. ahol Ku­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. és átvágott a magas. Kavada hátrafordult. Jobb kéz felé egy burkolatlan bekötőút volt.Súja összeszorította a fogát. A ház túloldalát a hegy meredeken leszakadt fala ölelte. ha megvan tizenöt méter. majd Kavadához szólt. Egy ház állt ott. és kidugta a fejét. háromszögletű tetős tipikus falusi szerkezettel. Ne­ kidőlt a fa törzsének. Súja széthajtogatta a leveleket. hogy az egyik rálőtt a másikra. nem így történt. A ház főépülete Súja felől nézve balra volt. Simizu Hirono (lányok. A fákon túl sűrű bozót nőtt. – Vigyázz Norikóra! – Hé. 10. nagy. rögtön a bekötőút mellett lévő sufniféleség felé figyelt. Kettejük távolsága jó. amely mögött rejtőzött. ugye nem… Súja meg se hallotta. Felemelte a fejét egy pillanatra. Norikónak odaszólt: – Megnézem. Lejteni kezdett a lába alatt a talaj. Súja végre elért a bozót széléig. és az innenső falá­ hoz. De Súja mégis azt gondolta. – Hé. és két oldalról belógó hosszú. de már nekilódult. Jóval a felett pedig innen is látható volt az északi hegy kilátója.) tapadt. Megint megszólaltak a fegyverek. hogy Kavada szól. Nem tudta. Annak a bejáratánál is észre lehetett venni valakit. fejét behúzva. Régi földszintes faház. Minami Kaori (lányok. egy lányt. késszerű levelek között kellett átbújnia. tűlevelű fák között. Hiro­ no pedig a kert túlsó végén. Valószínűleg mind a ketten össze voltak za­ [295] . 20. Körbe-körbetekingetve haladt felfelé a lejtőn. felette pedig folytatódott a sűrű erdő. nehogy már… Hallotta. – Elővette a zsebéből a Smith & Wessont. Előfordulhat.

Ő már jóval gyakorlottabban csinál­ ta. Biztos Kaori meglőt­ te valahol a karján. és egyikük sem bízott a má­ sikban. hogy a maguk módján mindketten helyes. de azonnal kiáltott: [296] . Látta. ne már. mígnem aztán megkezdődött a tűzharc… Maga a döntés lehet. de annak ékes bi­ zonyítékaként. és lőtt egyet Hirono felé. hogy Hirono kinyitotta a revolver forgótárát. Hirono két lövéssel viszonozta. durranás hallatszott. Ezzel szemben Simizu Hirono ama bizonyos Szóma Micuko-féle bandába tartozott. ez logikus. Akkor vette észre. És ez a két lány egymásra lövöldözik. méghozzá éles lőszerrel. hogy Hirono bal keze vörösre festődött. véletlenül találkoztak. Az egész nem volt több néhány másodpercnél. de hüvely nem repült. de mielőtt Súja cselekedett volna. Jaj. Legalábbis ennek vala­ hogy véget kellett vetni… Míg ő felmérte a helyzetet. …Most nem ezen kell filozofálni. és a levegőbe lőtt egyet a Smith & Wes­ sonnal. Súja helyzetéből Hironónak szinte az egész testfelületét látni lehetett. és kiszórta az üres töltényhüvelyeket. Jó.varodva. megint úrrá lett rajta az az érzés. és egy kis sárgaréz töltényhüvely repült a levegőbe. Megint Kaori felé fordult. Kaori gyorsan behúzta a fejét. mint amikor a gyerekek vízipisztolyoznak. mintha éppen egy rossz álmot látna. Ennek ellenére elég gyors mozdulatokkal töltött újra a sérült kezével. Súja felegyenesedett. hogy sikerült egy eredeti fényképet sze­ reznie. vagy ujjongott. Komolyan. tisztára. Kaori kinézett a raktár bejárata mögül. Minami Kaori szerette a sztárokat. gyakran beszélgetett a barátaival a kedvenc akárki­ jéről. hogy mégsem azzal lőtt. és nem volt egészen problé­ mamentes a természete. de a lényeg. hogy Súja nőpárti nézetein alapult. Az egyik a raktár oszlopába talált. de mindenesetre nem nézhette tétlenül. mint egy seriff – futott át az agyán. amitől fűrészpor szállt szerteszét. Olyan mozdulattal csinálta. harmadikos középiskolás lányok voltak.

aki ott van és látja. De más szófordulat nem jutott eszébe. és néhány lépéssel előtte sé­ tált. hogy mi fog történni. csúszott még a járda szélén. Kétszer egymás után. arra gondolt.– Hagyjátok abba! Hirono és Kaori megdermedtek. felfutott a járdára. És… Kaori bambán cövekelt ott. azután egyszerre fordultak Súja felé. tudja. Az első Kaori jobb vállát érte. Őszi délután volt. de nincs mód megakadályozni. Mindenki. aki Sújához hason­ lóan hazafelé tartott az iskolából. amelynek Súja egyszer tanúja volt. Hirono felemelte a fegyverét. megállt…Ömlött a vér. de az iskolatáska levált a vállá­ ról. Simizu Hirono rögtön le is vette a szemét Sújáról. hogy micsoda elcsépelt szöveg ez. Súja az egész eseménysorozatot – különösen onnantól. és az írt menti betonkerítés fogta meg. A következő pillanatokban történtek ahhoz a balesethez ha­ sonlítottak. Valószínűtlennek tűnik. az meg átszakította a védőkorlátot. Súja nem vette le a szemét az arcukról. Újra az el­ lenfelére. A betonkerítés alján több mint egy méteren keresztül húzódott a vérnyom. Kaorira emelte. és elcsapott egy alsós kislányt. – Bízza­ tok bennem! Miközben kimondta. mert elvesztette uralmát a te­ herautója felett. A kis­ lány hamarabb ért vissza a járdára – vállal lefelé. és a kislánytól eltérő útvonalon repült a levegőbe. Súja abban a pillanatban eszmélt rá. teljesen védtelenül. hogy Kaori testének fele kilóg a raktár bejárata árnyékából. amíg bele­ ment a lányba – lassított felvételként érzékelte. kevéssel a tizenegyedik születésnapja előtt. míg folytatta: – Na! Fejezzétek be! Én együtt vagyok Nakagava Norikóval! – Jobbnak látta egyelőre nem felhozni Kavada nevét. [297] . Ehhez hasonlót érzett most is. amikor egy sofőr elaludhatott a volánnál. és rálőtt a teljesen védtelen Ka­ orira. és Súját nézte. hogy a teherautó leszállt az útról. addig a pillanatig.

aztán előjött a bozótból. Csak szenvtelenül begyűjtötte Kaori fegyverét és há­ [298] . hogy „Ugye megmondtam?”. hogy Kaori fejének egy része – a bal halántékától felfelé – egy az egyben lerobban. A második telibe találta a fejét. Kavada támogatott fél kézzel.amitől a teste egy félfordulatot tett jobbra. ahon­ nan Kaorinak fektében csak a lába látszott ki. Kavada otthagyta Norikót. Kaori elvágódott a raktár bejáratánál. amely kis szigetnek látszott a vértócsa közepén. Súja reszketett. sztárok koncertjére menni. Jaj… Mi lett ebből… Ez a lány már nem tud többet sztárokról pletykálni. és elfutott a raktár felé. és tócsává kezdett alakulni az arca alatt a raktár betonpadlóján. Bevetette magát a bozótba. ha ő egy ki­ csit ügyesebben csinálta volna. A felszínén pedig a raktárpadló apró porszemei úszkáltak. ahon­ nan Sújáék jöttek. és álmodozón nézett a levegőbe. ráadásul. Egy régi traktoron kívül nem is volt más a raktárban. a szájából folyó vér egyesült a fejéből és a vállából eredővel. Reszketve térdelt le Kaori mellé. aranyszínű lánc csüngött le a földre. és elrohant bal kéz felé nyugatra. és eltűnt Súja szeme elől. Súja látta. de nem szólt semmit. Utána Hirono rápillantott Sújára… Azonnal megfordult. tétovázott. hogy meg sem kellett volna halnia? Hangokat hallott. – Francba! Súja feljajdult. mire visszafordult abba az irányba. akit. Kavada ar­ cára volt írva. lehet. és odasietett Sújához. úgy látszik. a végén pedig egy aranyszínű medalion. Az a népszerű hogyishívják férfisztár vidáman nevetett le róla. Kitekert póz­ ban dőlt az oldalára. A matrózblúza melléről egy vékony. ahol Kaori feküdt. A szeme nyitva maradt. és a bozótból Kavada meg Noriko arca bukkant elő. ahon­ nan jött.

– Nyomás! Siess! – közölte. hogy baj nélkül eljutottak idáig. hogy megérkeztek. de mivel a ten­ geren kisebbnek érzékeljük a távolságokat. zölddel kevert élénk­ kék. és a jobb keze kisujj felőli élével lezárta a szemét. Hullám szinte nem is volt. legalább négy vagy öt kilomé­ terre kellett lenniük innen. mint a siroivai kikötő beton védőgátját ver­ deső koszos árnyalat. mint annál a háznál. hanem gyönyörű. hogy veszélyes. Ugyanúgy. Rögtön eltávolodtak onnan. de nem is jött a nyomukban a gépfegyver ro­ pogása. A lényeg. a víz felszíne szikrázva verte vissza a nap langyos sugarait. és mozdulni sem bírt. míg végül Kavada a karjánál fog­ va el nem rángatta onnan. és Sújáéktól nézve a kisbusz mögött látszott a tenger. A színe egyáltalán nem olyan volt. ahol Minami Kaori meghalt. De Súja tekintete ennek ellenére Kaori holttestére szegező­ dött. A rendelő előtt egy fe­ hér kisbusz parkolt. a tetőt borító fekete cserepeknek kifehéredett a sarka az idők során.tizsákját. Sújáék a hegyen ke­ resztül jöttek. [Maradt 22 fő) 41 Az orvosi rendelő egy kis. földszintes fa­ ház volt. régi. és a háta mögött az északi hegy magasodott. Persze ő is tudta. aztán egy hirtelen ötlettel odaguggolt hozzá. Véletlen szerencse volt. ha nincs közben semmi más viszonyítási pont. talán az orvos használta. aki meghallotta a fegyverropogást. Azon túl meglepően közelinek tűnt a Szeto-beltenger többi szigetének körvonala. ahol Kaori meghalt. egy kis burkolatlan út vezetett hozzá. Bármikor megjelenhetett valaki – különösen a gépfegyveres valaki. és a fényfoltok egyre sűrűsöd­ tek a látóhatár vége felé. A térkép szerint kevesebb mint két kilométer utat [299] . A tenger csillogott a délutáni fényben. de az a keskeny út a sziget keleti partján futó kiépített útba kellett hogy torkolljon. Deszkafalai megfeketedtek.

– A legkisebb az őrhajó. mint tavaly. Kavada utána szólt. Norikóval a hátán. és be­ ment. A beltenger partját érintő tartományok Prog­ ramjait szinte kivétel nélkül szigeteken rendezik. Persze az őrhajó lehet. és a le­ vágott végű nyél szélével betörte a tejüveget. Utána odament az épülethez. hogy bárki bármi­ kor megtámadhatja őket. hogy nincs-e valaki a rendelőben. A békés tengeren hajók ringatóztak. hogy a nyertest elvigye a szigetről. Történt vajon valami? Súja. de az idegesség miatt. A köztük lévő arra való. Súja iszonyúan elfáradt Noriko ci­ pelésében. kidugta a fejét egy növény mögül. – Mivel Hjógo is a Szeto-beltenger mentén van. Ugyanaz. és körbejárta. Behúzta a fejét. kinyitotta az ajtót. [300] . Kavada megfordította a shotgunt. mert több mint ezer sziget van ezen a kis tengeren. De megakadt a szeme valami zavaró objektumon. Azután a csúcsára állított háromszög for­ mában betört üvegen át benyúlt. és tényleg csak egyet láttak nyuga­ ton. – A tavalyi hjógói Program is ilyen szigeten volt? – Igen – biccentett Kavada. Szakamocsi azt mondta. Hamar meg akart bizonyosodni róla. hogy egyegy lesz a négy égtáj felé. Logikus. hogy Noriko is és maga is megpi­ henhessenek. a bejárat tolóaj­ taját vizsgálta meg. Csakhogy valamiért három volt belőlük egymás mellett. és puskájával a kezében lement a lejtőn a rendelő felé. és megkérdezte Kavadát: – Három hajó van?! – Ühüm – válaszolta Kavada. A kocsi alá is benézett. A győztes arra száll fel. A nagy viszi vissza az iskolában látott katonákat a játék végén. amelyet Szakamocsi említett. és várt egy darabig. Kulcsra volt zárva. azért. Amikor visszaért. és először ellenőrizte a kisbuszt. hogy várjanak. Még a hajók alakja is ugyan­ az.kellett megtenniük. Összehúzta magát.

Súja bevitte Norikót. egy kerek. és odament az épülethez. – Pokróc – mondta. és bement az ajtón. A fal mel­ lett egy állóóra tiktakolt. formális váróterem volt. és majdnem három órát mutatott. Vigyázott. Kavada kitámasztotta az ajtót egy kéznél lévő seprűvel. bőrrel bevont ülőkével az or­ vosnak. hogy ne veszítse el az egyensúlyát. egy csupán négy tatami területű. aki a puskáját készenlétben tartva körbe-körbefi­ gyelt. Elment Kava­ da mellett. és vele szemben az asztal másik oldalán egy zöld nejlonborításúval. és bement a jobb oldali szobába. óvatosan leereszkedett a kétméternyi lejtőn. Jobbra volt a rendelő. de aztán rajta hagyta. aztán Noriko felé fordult. vastag fatáblája lógott. zöld anyagból álló térelvá­ lasztó mögött két ágy volt. le­ szedi róla a saját kabátját. és jól becsukta. A helyiség. de azért erős fer­ tőtlenítőszag járta át. Kis rendelő volt ugyan. ahova beléptek. fekete.Súja követte a szemével. és intett Sújának. Gondolta. Rögtön bejött utána Kavada. zöld kanapé. Kavada berántotta a függönyöket. Noriko le­ csüngő fejét Súja hátának döntötte. Súja átvette. és gondosan lefektette. és megsürgette Súját: – Na! Erre! Elvileg le kellett volna venni a cipőjüket. de Noriko csak egy rövid nyögéssel reagált. Jó öt perc telt el. de Súja cipőstül lé­ pett fel. és kis gondolkodás után a bel­ [301] . kicsire összehajtott vilá­ gosbarna takarót. és előhúzott két. mire Kavada kidugta a fejét a bejáraton. A kapu mellett az Oki-szigeti Orvosi Rendelő széltől-esőtől elmosódott tusfeliratú. A fémcsövekre feszített vékony. A kopott krémszínű szőnyegen bal­ oldalt egy fehér védőszövettel fedett. háttal állva a külső ágynak rárakta. – Noriko! Megérkeztünk – mondta Súja. Továbbra is nehezen lélegzett. Az ablak felől egy faasztal állt.

és Sújára nézett. Erre Súja Ka­ vada földre dobott hátizsákjából elővett egy új üveg vizet. és biztos meg volt vele elégedve. Lehet. és kinyitotta. – A rohadt életbe! – csúszott ki Súja száján. áttette arra. A szája szélén ki­ folyt a víz. elolvasta a használati utasítást. Kinyitotta a fedelét. Az üvegben fehér por volt. Súja letörölte a keze fejével. Talán a gyógyszeres szekrényt for­ gatta fel. hogy a magas láz miatt félig esz­ méletlen. – Te tudsz…? Be tudod adni? [302] . de még reagál arra. – Noriko! Minden oké? Noriko résnyire kinyitotta a szemét. – Vizet kérsz? Noriko alig láthatóan megmozdította az állát. – Por? – kérdezte Súja. és zihálva lélegzett. Jól bebugyolálta a nyakáig. – Súja erre egy kicsit megrettent. azután odafordult Kavadához. Visszafektette. Súja közelebb hajolt Norikóhoz. és abból vett elő egy papírdobozt. bár semmiben nem különbözött a sima irodai. szür­ ke szekrényektől. Kavada egy szekrényben turkált. mert egy kis üveget és egy ampulla­ szerűséget szedett ki belőle. és az izzadságtól arcára ta­ padt hajat a füle mögé simította. és betakarta a másikkal. Noriko nem volt teljesen magánál. – Ühüm – mondta. ami körülötte zajlik. míg megitatta. alacso­ nyabb szekrényt túrt fel. Tartotta Noriko felsőtestét. – Elég volt? – kérdezte Súja. majd egy másik. – Van gyógyszer? – Várj egy kicsit – mondta Kavada. Utána felkarolta Norikót. behunyta a szemét. mire Kavada azt válaszolta: – Nem. Injekció.ső ágyra terített egyet. Noriko bólintott.

majd óvatosan be­ [303] . és a külön­ ben egészséges barna bőre most riasztóan fehérnek tűnt. hallod? – kérdezte Kavada Norikótól. beleállította a tűt. és miköz­ ben az ampulla tartalmát felszívta vele. – Volt valaha gyógyszerallergiád? Erre Noriko megint kábán kinyitotta a szemét. Noriko karja nagyon vékony volt. Tartsd No­ riko kezét. és alaposan megmosta a kezét. Először kipróbálom. Kavada kibontotta az előbbi kis üveget. egyfolytában csak ilyen bamba dumára képes. Mint várható volt. Kavada felfelé forduló tenyérrel rögzítette Noriko karját. Kavada előkészített még egy fecskendőt. hogy ha Kavadához szól. Súja még mindig nem értette egészen. csettintett a nyelvével. és felhajtotta a saját kabátját Norikón és a mat­ rózblúz ujját. és felszívta vele az összekeveredett gyógyszert. – Noriko.Kavada a szoba sarkában lévő mosdó csapját tekergette. csak segíts. – Komolyan? – Súja úgy érezte. Nyugi. – Rendben lesz? – kérdezte még egyszer Súja. vize­ spalackot vett elő egy hátizsákból. víz nem jött belőle. és beleeresztette az ampullából kiszívott folyadékot. és végre közelebb jött. Kivette a tűt. így szólt: – Ne aggódj! Csináltam már. – Oké. és fél kézzel megrázogatta néhányszor. Újra visszatolta a tűt. Azután egy kis fecskendőre rászerelte a tűt. egy fertőtlenítővel átitatott vattával letörölgetett egy széles terü­ letet a csuklója és a könyökhajlata között. de azért megemelte a takaró szélét. – Mellékhatá­ sok vagy sokk vagy… – Azt fogom most ellenőrizni. Kavada megismételte: – Van gyógyszerallergiád? Noriko gyengén megrázta a fejét.

és folytatta: – Ha vérmérgezés. nem kell tartanunk szélsőségesen súlyos mel­ lékhatásoktól. és miközben előkészített egy újabb fecskendőt.leszúrta az injekciós tűt. hogy az én tudásommal és tapasztalatommal gyógyszert adok be. De… – De? Kavada a papírdobozból elővett még egy. – Noriko. – Most mit csinálsz? – kérdezte Súja. nem különbözött semmiben. És az antibiotikum nagyon erős gyógyszer. Kavada összepakolta a fecskendőket. miközben válaszolt. Ébren vagy? – hajolt oda Norikóhoz. ezúttal egy na­ gyobb üveget. [304] . de akkor sem jó játék. Kavada is úgy talál­ ta. hogy mit fog Kavada mondani. A lázmérő harminckilenc fokot mutatott. Az ájulás határán lehet. Persze ezért teszek próbát. Várunk negyedórát. Kavada sóhajtott egyet. és kézbe vette az előbbinél kicsit na­ gyobb fecskendőt. hogy ez most vérmérgezés-e vagy csak egy mezei nátha. Hamar elment a tizenöt perc. a lehetőségekhez mérten mihamarabb ke­ zelni kell. – Nem túl könnyű kivizsgálni a vérmérgezést. különben késő lesz. De akkor is… Súja Noriko kezét szorongatta. Kavada közben megint ellen­ őrizte Noriko pulzusát. – Csak az egyik az igazi gyógyszer. és ha ugyanolyanok. és a bőr azon a részen felpúposodott. Egészen kicsi adagot fecskendezett csak be. és csak várta. Sújára nézett. és a lázát is megmérte. Azaz a gyógyszer használható. Én meg pláne nem tudom eldönteni. már amennyire Súja meg bírta ítélni. Kavada fel­ emelte a másikat. Letette a szomszédos asztalkára. Noriko karján a két szúrásnyom. hogy nincs probléma. és közvetlenül e mellé csinált egy újabb ha­ sonló dudort. aki csukott szemmel válaszolt.

Súja visszafor­ dult az ágyhoz. És ezek szerint pontosan kö­ vette Kavada és Súja előbbi párbeszédét. Súja to­ vábbment arrafelé.– Ühüm. és kiment a szobából. – Nyugodtan. Kavada az üres fecskendőkkel a mosdóhoz ment. Figyeld egy darabig. jobb kézzel nyomta a vattát. – Most már csak aludnia kell. azután ellenőrizte. Befecskendezte a folyadékot. De nagy eséllyel az. és kiment a szobából. hogy már nem vérzik a szúrás helye. és ezúttal jóval mélyebben szúrta Noriko karjába a tűt. kidobta a vattát. és alatta a szokásos szén parázs­ lott. de Kavada a fejét rázta. visszatette Noriko karját a takaró alá. mert azt mondta: – Nem baj… Add be… Kavada bólintott. és belehají­ totta őket. és az arcát figyelte. – Őszintén megmondom. Van hátul egy kút. A folyosó végén jobbra volt a konyha. Ha szom­ jas. [305] . Noriko alig láthatóan bólintott. de egy víz­ zel teli nagy lábos volt rajta. ballal Noriko ke­ zét fogta. Visszajött Sújához. majd rögtön ki­ húzta a tűt. meg lehet inni – mondta Kavada. Steril vattát nyomott rá. nem tudom eldönteni. hogy ez vér­ mérgezés-e vagy sem. Ott volt Kavada. – Tartsd! – mondta Sújának. A szomszédos váróterem az orvos lakásába nyílt. – De az… – kezdett bele Súja. Súja egy ideig mozdu­ latlanul nézte. [Maradt 22 fő] 42 Noriko rögtön elaludt. az összes vizet elhasználhatod a palackokból. A mo­ sogató melletti gáztűzhely persze nem működött. Ha felforraljuk.

amelyet a kútról hozhatott. mikor és ki jön ide. – Jó – válaszolta Súja. – Rizst főzöl? – Igen. Gondolj csak bele. Mizumo vagy Kagebosi vagy valami hasonszőrű hazai gyártmány. Súja bólintott. New Balance csukája megcsikordult a padlón. plafon alatti beépített szekrényben. odavitte a konyha sarkában lévő műanyag rizstartó ládához. Elővette a zsebéből a cigijét. Kavada még egy darabig turkált a polcon. és a forró víz mel­ letti égőre tette őket. – Mint a tolvajok. és csak egyszer cserélte le a vizet. – Inkább készítsd fel ma­ gad! Nem lehet tudni. majd a rizses lábosba ön­ tötte. Rizst és miszót találtam. összecsavarta az üres dobozt. ha megtámad a géppisztolyos ürge. és egy teáscsészével mert abból a földre tett vödör vízből. Ekkor fedezte fel Súja. Meglögybölgette. Rohadt zöldségek a hűtőben. – Noriko elaludt? – kérdezte. és tovább járt a keze. és azt hitte. New Ba­ lance! Először látott ilyet! Azért megkérdezte: – Mit csinálsz? – Kaját keresek. Innen nem lehet kiszök­ ni. Súja a fejét rázta. míg folytatta. Mit hittél? – mondta Kavada könnyedén. Ki­ vett néhány széndarabot a hátizsákjából. és tett bele rizst. Attól a kenyértől Noriko nem lesz jobban – válaszolta Kavada. és meg­ [306] . a tartalmát visszatette a zsebébe. – Azok is vagyunk. hogy Kavada szürke sportcipője New Balance márkájú. Kavada elővett még egy lábost a mosogató alól. Eddig meg se nézte alaposabban. de semmi mást szin­ te. Ezzel számolni kell. aztán leszállt az asztalról.Kavada az asztalon állva kutakodott a mosogatóval szem­ közti.

Motobucsi Kjóicsivel. Válaszként Kavada félrehaj­ totta a fejét. vagy az nem számít? Súja felemelte a fejét. [307] . Kuszaka Jumikó­ val meg mind a többiekkel. – Ne törődj vele – mondta. Kedves volt a hangja. A piszkos szerszámraktárban Minami Kaori oldalára dőlt holt­ teste. Nem­ sokára terjeszkedni kezdett a tűz a szénen. Betette a széndarabok közé. láttad?… Ha Kavada ment volna oda helyette leállíta­ ni őket. Mindenki ott hever. Te mindent megtettél. mi fog történni. De úgy van.gyújtotta az öngyújtójával. El­ repült. míg rágyújtott. Mostanra már lehet. biztos nem érc volna ilyen szörnyű véget az ügy. már majdnem húsz ember. de Sújának másvalami futott át az agyán. Kitano Jukikóval. – Minamin gondolkozol? – kérdezte Kavada. Tudta. Lassí­ tott felvétel. és Kavadára nézett. akkor rátette a le­ fedett rizses lábast. A lassacskán terjeszkedő vértócsa. és elszáll a feje bal oldala. ahogy volt. – Kavada! – szaladt ki a száján. Hányingere támadt. – Azta’! – mondta Súja. és kicsit megmozgatta a kezében tartott cigaret­ tát. mint egy kidobott kirakati bábu. Tényleg elég ügyesen csinálta. amikor az előbb Minami Kaori meg­ halt. Az a jelenet. igen. Kavada megállította a kezét. Kavada a fejét rázta. hogy alvadni kezdett. Már megint jól működött a gondolatolvasó képessége. – Te aztán mindenhez értesz! – Azt mondod? Kavada könnyedén válaszolt. Sőt ebben a pontban megegyezik Óki Tacumicsi­ vel. Pedig a szobába nem is ér be a napfény. de nem tudta megállítani. Kaori megpördül. Temetetlenül. de Súja megint lesütötte a szemét. és Sújára nézett. most is ott hever Kaori a raktárban. – Rosszak voltak a körülmények.

hogy nem gyűjtik be még a takarítók érkezése előtt? Kavada flegmán megrántotta a vállát. hogy így volt. Kavada észrevette. amíg vége nem lesz ennek a rohadt játéknak? Akkor is. de az ujjai kitapintották hűvös felületét. Akivel én beszéltem. amikor összeszedették a takarítókkal a holttesteket. hogy hány fulladás általi halál meg ilyenek. Biztos azt hiszik. – Mi baj? – Semmi… De ez meg hogy fordulhat elő? Ez… – Súja fel­ emelte a kezét a saját nyakához. ahol vannak. ami nem hagyja nyugodni. Súja émelygett. – Takarítócég? – vicsorgott Súja. nem lehet tévedés. Ha pedig így van. ha elhúzódik. – Azt sem tudják. Már teljesen hozzászokott a viseléséhez. csak valami jel­ zés. Miután vége. és elkezdenek szaglani vagy akármi? Kavada hivatalos hangnemben válaszolt. Ez lehet. Ezt magától a cégtől hallottam. annak eszébe sem jutott addig. Tudod. [308] .– A halottakkal… Mi lesz a holttestekkel? Ott maradnak. – Az. De közben eszébe jutott még valami. akkor van még va­ lami. A teljesen értelmetlen felsorolás a halálokokról és a lét­ számról. amíg rá nem kérdeztem. és elvégez egy egyszerű halottszemlét. mondják a hírek­ ben. A büszke honvédek nem végeznek ilyen alantas munkát. és a homlokát ráncolta. másnap jön a kijelölt takarítócég rendet rakni. aki begyűjti a nyakörveket. mit jelent. bőven elég nekik akkor. Eszébe jutott a szokásos sablonhír utolsó ré­ sze. – Igen. – Nem titkos a nyakörv létezése? Hogy lehet. Bár a kormány embere is jelen van. Minek siessenek.

– Nem… – Súja egy pillanatra elnémult. hogy nem kérdezi meg. ha elromlik? Ha véletle­ nül elromlik. Kavada elgondolkozva szívott bele a cigarettájába. pedig él. Mert így. Mi van akkor. Nem kéne ellenőrizni a holtteste­ ket rögtön a játék végén? Kavada felhúzta a szemöldökét. Kavada szólalt meg: – Inkább én kérek elnézést. hogy egy egységbe több ugyanolyan rendszert építettek be. várj egy kicsit. Nagy valószínűséggel igaza van Kavadának (de akkor is csak ámul-bámul Kavada szellemi képességein). Gondolj bele. Te­ hát – nézett Sújára – annak az esélye. mintha a kormány embere mondta volna. hogy az egyes részek meghibásodhatnak. És amíg van élő fegyveres diák. Kifújta. Minimum egy kisebb csatába tor­ kollna. és úgy hiszik valakiről. nem igazán le­ het szemlézni a halottakat. van helyette másik.– Na. – Biztos. hogy nem romolhat el. de – akkor is jóval egy szá­ zalék alatt lehet az arány-. hogy meghalt. akkor simán megszökhet. ez csak találgatás – folytatta. veszélyeztetné a játék menetét. amivel kapcsolatban meg­ fogadta. Tegyük fel. – Ez úgy hangzott. – Miért? [309] . lényegében a nullával egyenlő. ha egy elromlik is. Szóval. Súja ezt belátta és bólintott. hogy mi a nyakörv hi­ bája miatt megszökhetünk. – Mondjuk. Viszont… Ekkor újra eszébe jutott a kérdés. – De… – Valószínűnek tartom – mondta rögtön Kavada –. ha egy-egy nyakörvbe több rendszert is építenek. hogy… egy ilyen tö­ kéletes szökésgátló rendszerrel szemben milyen ellentervet eszelhetett ki Kavada? Mielőtt még Súja tovább elmélkedhetett volna ezen. de az esélye elhanyagolhatóan ki­ csi lesz. ha nem így lenne.

Ne is hozd szóba többet. és lezártnak tekintette a témát. Túl lazára vettem a dolgot. Erre Súja is felsóhajtott. ne haragudj. – Most nem tudunk jobbat. Meghalt. hogy „szerződés felbontva”. Be voltam indulva… Kavadának továbbra is csak a profilja fordult Súja felé. Kavada biztosan alaposan mérlegelte a nappali közleke­ dés veszélyeit és Noriko állapotát. és ne­ vetve csóválta a fejét. Súja arra jutott. – Dehogyis… – rázta Súja a fejét. ezért kicsit szégyellte is magát. – Akkor mit csinál? Kóbéban van? – Nem. ahogy Noriko egyre gyengül. annak a gyógyszernek hatnia kell. Súja bólintott. Hacsak egy sima nátha. Hosszan kifújta a füs­ töt. – Nem számít. mi lesz.– Noriko miatt. [310] . – Hallod. Most visszagondolva. a pihenéstől le fog menni a láza idővel. Ha ő nincs. És amikor ide elin­ dultak. Én semmit sem tudtam volna csinálni. köszönöm. nem tudott volna mást tenni. hogy Kavada létezett. – Semmi baj. hogy bocsánatot kér. hogy azt mondtam. Kavada újabb szál cigarettára gyújtott. csak kivárni. Sokkal hamarabb kezelni kellett volna. és a kettőt megfontolva akart döntést hozni. hogy megkérdezze Kavadától: – Az apukád most is orvosként dolgozik? Kavada beleszívott a cigarettaíjába. Még ha vérmérgezése van is. Azután eszébe jutott. ő még olyanokat mondott szemrehányón Kavadának. meg ilyenek. és közben ragadón rázta a fejét. mint a körmét rágva végignézni. és a fal egy pontját szemlélte. gyerekesnek tűnt az akkori viselkedé­ se. Neked volt igazad. csináld egyedül. Őszintén hálás volt.

Kicsit kezdte érteni. hogy csak a sa­ ját feleségét nem tudta megmenteni. biztosan megkísérelt valamiféle módon szembesze­ gülni a kormánnyal. Biztos hajba kapott a kormánnyal. Hülyeséget kérdeztem. Súja ezen elgondolkodott. amely akkor cikázott át Kavada szemén. – Mikor? – Amikor én tavaly részt vettem ezen a játékon. Súja megint bocsánatot kért. – Mondom. A rizses lábas alatt a szénen még [311] . És természetesen ólomgolyót kapott vá­ laszként. már nem élt. – Akkor Kagavába az anyukáddal…? Kavada megint tagadólag rázta a fejét.Kavada szemrebbenés nélkül mondta. hogy vannak. Sújának megdermedtek az arcizmai. de Sújának elkereke­ dett a szeme. Az aggyal összefüggő betegsé­ gek nem tartoztak a szakterületébe. mint ahogy beharangoz­ zák. betegségben. hogy Kavada részt fog venni a Prog­ ramban. – Az anyám már korábban meghalt. Súja egy idő múlva még egyet kérdezett. Az apja. – Ne haragudj. Neked sincsenek szüleid. Bár nem olyan magas összeg. A 3/b osztály többi tagjának a szü­ lei közül lehet. amikor azt mondta. Amikor hétéves voltam. A lábas alján. hogy „szétverem ezt az országot”. akik szintén meghaltak. amikor megtudta. Aztán nem hazugság a kormány segélye. Bár ő főleg abortuszokat és sebészi munkákat végzett. amelyet korábban tettek a parázsra. Kavada felnevetett. hogy semmi baj. apró bubo­ rékok kezdtek képződni. Az apám gyakran sopánkodott. mit jelentett az a villám. nem érdekes. – Á. Amikor ha­ zaértem. anyagi gondjaim nincse­ nek.

és a profilját szemlélte valamed­ dig. de aztán folytatta: – Jositoki szerelmes volt Norikóba. Kavada fújta tovább a füstöt. – Hát… – Szóval… – Nagy levegőt vett. Súja felé fordította az arcát. de végül úgy döntött. képben vagy. ami eszébe jutott. – Én és Jositoki az Áldott Szeretet Háza nevű helyen… – Tudom. Kavadának semmi köze hozzá. És különben sem volt dolguk pillanatnyilag. – Jositoki törvénytelen gye­ rek volt. – Aha – válaszolta. Emiatt egy kicsit szé­ gyellte is magát. A legtöbben… Kavada átvette a szót. – Látom. Visszafordult előre. Jó. sok idő telt el azóta. – Végig együtt voltunk. A gőz elért az asztalig. Súja bólintott és folytatta: – Mindenféle gyerek van egy ilyen intézetben. De az ilyen eset a ritkább. de a nagy lábas alatti szinte teljesen vörös. – A családi hátterük miatt. Kavada már a barátja volt. Habozott egy picit. Nekem ötéves koromban meghaltak a szüleim balesetben. beszél róla. hogy elmondja-e a következő dolgot is. Főleg törvénytelen gyerekek. meghallgat­ hatja. Úgy érezte. úgy kerültem oda. és némán hallgatta. Kavada minden előzmény nélkül így szólt: – Te jóban voltál Kuninobuval. Súja a virág­ mintás műanyag terítővel fedett asztalnak támasztotta a fe­ nekét. hogy Jositoki utoljára eszébe jutott. ezt persze még véletlenül sem mesélik el a felnőt­ [312] . Súja hezitált. Súja bólintott.sok a fekete rész. ahol Sújáék álldogáltak.

– Egyszer Jositoki mondott nekem valamit. Még általánosban. házasságon kívüli kapcsolat. úgymond. Már nagyon ré­ gen. – Ennyit akartál mondani? Csak nem belezúgtál valakibe? – Nem – kente el a dolgot Jositoki. Tudta. aki tetszik… [313] . hogy neked van-e valaki – kérdezte még egyszer. – Olyan van. – Figyi. hogy milyen érzés valakit szeretni. hogy a lányokról van szó. Én… – Te mi? A szokásos felületességével válaszolt. csak… Neked van valakid. – Niiincs – húzta el a szót. tartogatta addig. vagy hogy mond­ ják? Egyikük sem akarta Jositokit magánál tartani. Addigra már a Kölyökliga Wild Sevenje volt. ne már – nevetett rá Súja. – Csak azt kérdezem. Súja gondolkozott egy kicsit. és előre-hátra lengették. csak lógázta a kétoldalt lecsüngő lábát. amíg később nem találkozott Sintani Kazumival. Ez a mostaná­ ban gyakori. de akkoriban még nem tudta. Így… A víz fortyant egyet a lábosban. Azért válaszolt. de valahogy mindenki tudja. azon lovagoltak kettesben. Jositoki nem erőlködött. Súja. és a földet rugdalva mozgatta a rönköt. Az iskolaudvar egyik csücskében volt egy rönkökből és drótkötélből összetákolt mászóka. és néhányszor kapott szerelmes levelet is. Sújának eszébe jutott az az emlék.tek az intézetben. akit szeretsz? – Jaj. Ezt. – Semmi… csak… – Mi van már? Gyorsan mondd már! – Á.

– A Kómoto nem rossz. de. Jositoki egy kicsit magába merült. ezt ő biztatásnak vette. hogy… – Jositoki a lábát erőtlenül lóbálva folytatta: – Én azt hiszem. Ekkoriban kezdte végre homá­ lyosan sejteni. Súja összeráncolta a szemöldökét. azután tovább kérdezett. Igaz. aki a szeretett nővel való kapcsolatodból született. összeházasodom vele. nem? Jositoki olyan hangsúllyal kérdezte. Eléggé bírom az ilyen csajokat. és megmondta: – Hallod. mintha magától értetődő lenne. nem erről beszélek. – Így van. intim dolgokról. akit tényleg szeretek… De még nincs ilyen. és vál­ tozatlanul könnyedén folytatta. – Ne beszélj már ilyen izé. felne­ velnéd a gyereket. – Mi van már? Csak kiszeded belőlem. Az ilyenektől nekem olyan… [314] . –? – Szóval. – Mi van már?! Miről van szó egyáltalán? Jositoki hezitált valamennyit. – Én is el szeretném majd venni. Mondd már! Neked ki jön be? De Jositoki azt mondta: – Nem. amit ki lehet. Ő küldött is nekem szerelmes levelet. választ… Szóval nem is válaszoltam rendesen. Aztán a kettes csoportból a balettos Ucumi elég jó. – Súja buta arccal válaszolt. Valahogy olyan lendületesek.Jositoki nem mondott semmit. hogyan készül a gyerek. ugye? Súja kicsit zavarba jött ettől. mint a gyerekek. Vagy nem? – De. – És ha bármi miatt mégsem tudnátok összeházasodni. én nem értem ezt az egészet. ha szeretek valakit.

azt hiszem. akkor sem beszélt ilyesmiről egyáltalán. szóval… Sintani Kazumi. Azután egyszer csak megszólalt: – Az én szüleim nem így voltak vele. és lenyelte a mon­ dat végét. kifújta a füstöt. Jositoki akkor sokkal felnőttebb volt nálam. Én egy kicsit még aggód­ tam is… Megint bugyogott egyet a víz. és vala­ mivel erőteljesebben mondta: – Ezért én nem értem ezt. Én akkor nem nagyon [315] . Jositoki csak a két lába között lévő farönköt bámulta csend­ ben. Én egy hülye gyerek voltam. – Figyelj. amikor én. Kavada ki sem véve a cigit a szá­ jából. – Azt hiszem. És Jositoki később sem a középis­ kolában. Meg mintha az valami félelmetes jóslatnak hangzott volna. Mintha egy másik világ nyelvén szólt volna hozzá. hogy Jositoki a szülei házasságon kívüli kapcsolatából született. –. – De egy nap – Súja Kavadához fordult – azt mondta nekem. sem.Sújának mondat közben esett le végre. Hogy van ez a lányokkal? Én valahogy nem bízom az ilyesmiben.valakibe nagyon szerelmes lettem. Súja nem tudott jobbat. Súja hirtelen megsajnálta Jositokit. Behúzta a nyakát.. – Azt hiszem… Súja a feneke mellé tett kezével lazán megmarkolta a mű­ anyag terítős asztal sarkát. és mondtam neki. és hogy egyikük sem akarta őt felnevelni. és egy kicsit hunyorgott miatta. Jositoki… – Ezért… – Jositoki megint Sújára emelte a tekintetét. mint hogy tovább mozgatta a lábát. hogy tetszik neki Nakagava Noriko. de közben Jositoki arcát fürkészte.

[316] . Valahogy visszaparancsolta könnyeit. – Légyszi. Kavada csak hallgatott. Ha kikerültünk ebből a játékból. – Épp csak két hónapja történt. hogy mindjárt elsír­ ja magát. – Ezért én Norikót mindenképpen megvédem. befejezte. Épp csak… épp csak… Súja elkapta a szemét Kavadáról. Érezte. – Jó – mondta röviden. még a saját otthoni gépét is le­ hetetlen elérnie. azután csak annyit mondott: – Ja – és közvetlenül a terítőn nyomta el a csikkjét. hogy maga a telefon halt meg teljesen. Kavada bólintott. Kavada egy darabig viszonozta Súja tekintetét. és próbálta újra létrehozni a kapcsolatot. de a fekete-fehér monitor mindig ugyanazt az üzenetet írta csak ki. ne mondd el Norikónak. Végül már a modem és a telefon összes kábelét kiszedte. Azóta többször babrálta a telefont. akivel éppen jár. de nagyon örültem neki. Telefonálni az összes lánynak. a végéig. hogy a Ma­ cintosh Power Book 150 egy sípolással ment­ hetetlenül leszakadt a hálózatról. azután továbbra is ke­ rülve Kavada tekintetét. Súja még egyszer Kavadához fordult. és sóhajtott. majd arra ju­ tott. Ha pedig a tele­ fonvonalra nem tud felmenni. ellenőrizte a csatlakozást. én magam fogom elmondani neki.foglalkoztam vele. [Maradt 22 fő] 43 Már majdnem öt óra telt el azóta. és könnyek között elmondani nekik. „Mindjárt meghalok. Mimura Sin­ dzsi a szöveget görgette sima számológéppé átlényegült 150es képernyője ablakában.

de téged szerettelek a legjobban”. nem lett volna meglepő. és letiltotta a kapcsolást. Nem tudom. és megöli Sindzsit. Ebben az egyben biztos volt. Mivel a kormány rájött. il­ letve riasztórendszer. és nem is manuálisan irányított megfi­ gyelés. És mivel rájött… Sindzsi amint rádöbbent erre. hogy miért. de nem megy. Hátha csak valami hiba csúszott be. A kormány felfigyelt a nagy nehezen barkácsolt speciális te­ lefonjára. hogy tönkrement a telefonom. Attól fogva Jutaka is teljesen padlón volt. még a telefon szétszerelését is fontolgatta. hogy miért tett ilyet a kor­ mány. Jutaka magyarázatot kért. A kormány egy másik módszerrel kellett hogy rájöjjön Sindzsi betörési kísérletére. amit egyegy fegyverropogás kapcsán váltottak. hogy miért nem tud a telefonvonalra kap­ csolódni. Meg valószínűleg vele együtt Juta­ kát is. ha azon nyomban távirányítással felrobbantja az ebben lévő puska­ port. a nyakára csatolt pánthoz nyúlt. a DTT technikusai által használatos vonalellenőr­ ző számra magára. ami nem a hálózaton belüli védelmi. Lehet. illetve a nagy nehezen hamisított második SIMkártyájára. természetesen szintén le­ hetetlen. de egyszer csak abbahagyta az egészet. a többi telefon­ hoz hasonlóan. és ugyanazon a he­ lyen ült. A kérdés csak az. hogy Sindzsi leállítja a számítógépet. Akkor viszont csak egyetlen valószínűsíthető indok van. de Sindzsi végül csak ennyit válaszolt: – Nem megy. Ennek köszönhetően a délután elfogyasztott állami kenyér és víz még egy fokkal rosszabb ízűnek tűnt. amikor látta. Ő nem csinált olyan bakit. Azon a néhány szón kívül. amiből rájöhettek volna a hackelésre. Beleborzongott… Már világos volt. mint reggel. végig csöndben vol­ [317] .

Az tuti. A tok azonban fo­ [318] . mint most ő. Az egyiken a dudor pontosan illett a másikba. El­ sőre el sem tudta képzelni. Maga a tok egy egészen különleges fémöt­ vözetből készült. valami galibát okoznának. a bal fülében lévő ékszerhez hasonlóan. egy másik olyan örökség volt. még akkor sem értette. aki gyufát tesz bele. Kis gondolkodás után benyúlt a nadrágzsebébe. Azt rögtön sejtette. amire Jutaka azt mondta. Miután ittott utánanézett. na igen. és elővett egy régi kis zsebkést. annak az lehet az oka. egy kis késre kapcsol­ va hordta. és megtudta. A kés karikáján kicsike fémhenger lógott. ha meg­ sebesülnének. mi célból hordta magánál őket a nagybátyja. Szertefoszlott Mimura Sindzsi fergeteges szökésterve. Van. Persze Sindzsi ennek a kettőnek a belsejét is kiszedte. amelyben a nevüket. A bácsi is. Ön­ magukban nem voltak jók különösebben semmire. De a henger. Amíg élt a nagybáty­ ja.tak. vagy ahogy emlék volt a bácsi fülbeva­ lója. amelyet általános iskolás kora óta ki nem engedett a kezéből. a kupakjában egy gumigyűrű biztosította vízállóságát. Hogy szigorúan külön-külön tokban tartják őket. Ehhez hasonló tokja van általában a katonáknak is. Sindzsi azt hitte. hogy a kis tok csupán emlék volt valakitől. hogy „nagyszerű. amelyhez Sindzsi a nagybátyja ha­ lála után jutott. De a halála után. vércsoportjukat és kór­ történetüket tartalmazó papírt tartják arra az esetre. mire valók (persze muszáj volt őket továbbra is külön tartani. amelytől nem tudott volna megválni. hogy ha egyben lennének. hogy nem lehetne velük sétálgatni). amikor kinyitotta. mint ahogy most Sindzsinek is az. mert különben olyan veszélye­ sek lennének. Hüvelykujjnyi méretű volt.” De… Megbánják még ezek. és mindig magánál tartotta. A kést szintén a nagybátyjától kapta már nagyon régen. Szeme elé tartotta ezt az ütött-kopott holmit. hogy a két tárgyat együttesen kell valahogy használni. és még két hasonló kis tokot foglalt magá­ ban. hogy az övének is szintén valami ilyesmi lehet a tartalma. mi lehet az. Az is le­ het. egészen mást talált benne. hogy nem öltek meg engem rögtön.

Persze fehér volt. neked elég csak ott ülni és bambul­ ni? Ahhoz képest. így az ezüstszí­ nű acélban tükröződő bokrok különösen sárgásnak tűntek. és most a kés élét hajtotta ki a nyeléből. Azután előkapta az egyenruha zsebéből a ceruzáját. hogy meg­ bosszulod Kanai Izumit. Aztán elővette az egyenruha egy másik zsebéből a térképet. hogy miután meghülyítette az iskolai számí­ tógépet. Szorosan visszazárta a kupakját. Illetve arra is gondolt. Sindzsi egy darabig szemrevételezte. Sindzsi kicsavarta a halkan nyikorgó kupakot. – Eszedbe jutott valami? – kérdezte. A hang­ súly talán vagy maguk a szavai. A késsel kihegyez­ te egy kicsit. mert addig a térdét átkarol­ va a földre nézett maga elé. Csillogott a szeme. amikor megtámadják Szakamocsiékat. Tele volt tömve vattával. hogy beje­ lölje a térképre a tiltott zónákat és az osztálynévsorban a ha­ lottakat. Az a ce­ ruza volt. A nap már eléggé nyugat felé járt. igencsak tompa volt már a hegye. Amíg én a szökés módján töröm a fejemet. hogy ezt használ­ ja. de most már csak erre hagyatkozhatnak. Igazából azt hitte. Mi [319] . hogy „Meg fogjuk ölni egymást”. hogy gátolja a rázkódást. amellyel a játék kezdete előtt leírták. És a belse­ jéből a réz tompa sárgája villant elő. mindenesetre Sindzsi lelké­ ben valahol megszólalt egy felháborodott hang. Mivel ezt használta arra is. A másik kis tokkal együtt visszazárta a nagyba. és kinyitotta a kisebbiket. egy kicsit sem erőlteted az agyadat. Kipottyantotta a tenyerére a két belső tokot. – Jutaka! Sindzsi hívására felemelte a fejét. majd visszatette rá a te­ tejét. ami a nagybácsi múltjára en­ gedett következtetni.gódzó is volt Sindzsi számára. Nem tudni. Először a nagybátyja halála óta. a szükséges eszközöket összeszedve akkor is hasz­ nálhatná. az már a szigetről való kiszabadulása után lesz. ahogy volt. hogy milyen hevesen jártattad a szád. A hátuljával felfelé. hogy mi idegesítette akkor Jutakában. ha eljön is az ideje.

iszonyúan elfáradhatott az öldöklés miatti feszültségben. Vigyázni kell. Nem csoda. Sindzsi pedig felemelte a fejét. A bizonyos Wild Seven. ami megijesztette. Aztán hirtelen rájött valamire. és sokszor hiányzott az iskolából a minden évi influ­ enzajárvány idején. ha nem mennének rá az idegei. – Semmi. vásárló a gyorsétteremben. élesen kivehető volt a po­ facsontja. Természetesen ilyen körülmények kö­ zött. hogy nem is forog jól az agya.vagy te. mert vesztett. Más tempóban fárad. mikor lesz vége. Nana­ hara Súja. – Mi baj? – kérdezte Jutaka. kétsé­ gei sem voltak afelől. (A középiskola második évében felbukkant két kivétel. Sindzsivel kiskora óta nem fordult elő. én meg az eladó?A rohadt élet­ be. mint a Harmadiknak.) Kiskorában a nagybátyjával gyakran még hegyet is mászott. amiről azt sem lehet tudni. Mert ha nem. és amíg a testi erőn múlik a harc kimenetele. hogy most Jutakára kicsit is begurult. hogy tornaórán alul­ maradt volna valakivel szemben. és rámosolygott. Maga az a tény. hogy a kosárlabdán kívül más sportokban nem tudnák legyőzni. hogy ő maga is fáradt. az ilyesmit a kosárnál még meg­ ússza az ember annyival. Inkább nézzük meg egy kicsit a térképet. és persze Kirijama Kazuo. nem kérsz hozzá még egy kis krumplit is? De Sindzsi elnyom­ ta magában ezt a hangot. Nincs meggyőződve ar­ ról. Mimura Sindzsinek. Jutaka kerek arca elég beesett volt. [320] . Nem jó ez így. mint Sindzsi. De nem mindenki­ nek van olyan állóképessége. ta­ lán az lenne a furcsa. de ebben a játékban a magától értetődő végeredmény a halál. amikor szinte semmi kilátásuk nincs a menekülésre. Sindzsi megrázta a fejét. hogy dúlhat-fúlhat. Le­ het. Jutaka pedig inkább ügyetlennek számított tor­ nából. hogy ő marad felül. azt bizonyítja. jó? Jutaka odahúzódott Sindzsihez.

Sindzsi gyorsan a szája elé tette a kezét. – Sindzsi. hogy Jutaka magas. elment – mondta Sindzsi. hogy balkezes. Sindzsi megrázta a mutatóujját. és arrafelé fintorgott. és amikor meglátta. – Pfuj – dörzsölgette Jutaka a nyakát. lássuk a térképet! Jutaka ránézett a térképre. Még ahhoz képest sem volt szépnek mondható az írása. Utána kézzel végigsöpört Jutaka nyakán. és szólt neki: – Na. összeráncolta a homlokát. megmarkolta a ceruzát. Leszedted? Sindzsi? Hallotta. Jutaka felfogta. „Azt hiszem. Sindzsi elengedte. – Jaj. – Ez komoly? Honnan tudod? – kérdezte. Tovább meresztgette a szemét. és írni kezdett vele a térkép hátuljára. Igazából egy másik dologra összpontosított Jutaka nyakán. Sindzsi nevetett. A képzelt bogara széttaposta a cipője talpával (úgy csinált. A nya­ kadon! Jutaka ijedten emelte fel a kezét a nyakához. félős hangon kérdezi. hogy a hátulja van felül. és Jutaka háta mögé lépett. – Leszedtem – mondta. – Egy bogár mászik rajtad. – Olyan volt. A papír szélén felsorakoztatott néhány macskakaparást.” Jutaka arckifejezése ijedtséget tükrözött.– Jaj! – kiáltott fel Sindzsi. [321] . csendre intette. Visszalépett Jutaka elé. és behajította (volna) a bokorba. mintha) felemelte (volna). lehallgatnak minket. mint egy kis százlábú – tette hozzá. de Sin­ dzsi még alaposabban szemlélődött tovább. – Majd én megnézem – állította meg Sindzsi. és közelebb ment hozzá. amerre Sindzsi (elvileg) eldobta. és tágra nyitott szem­ mel bólintott.

hogy ka­ mera is van benne. A kormány számít rá. megütögette a saját nyakán lévő pántot az ujjai hegyével.” Jutaka megint elkerekítette a szemét. A fakoronák teljesen elszigetelték őket az ég kékjétől. Értek a bogarakhoz. „Meghallották. Sindzsi megint írni kezdett. Ne mondj ki olyat. mintha a környéken bárhol is elhelyeztek volna kamerákat.” Jutaka elővette a zsebéből a saját ceruzáját.– Tudom. „Az előbb megnéztem a nyakörvedet. Utána a biztonság kedvéért megint írni kezdett. de itt eltakarnak a fák. és békésen ringatóztak. és közvetlenül Sindzsi macskakaparása alá írt. És akkor… Miközben Sindzsi beszélt. [322] . amikor neked magyaráztam. Az ő betűi sokkal szebbek voltak. akik hozzánk hasonlóan szembe akarnak szegülni velük. „Egy ilyen nagy szigeten lehallgatókészülékek?” Az egyik írásjelet Sindzsiéről másolta. hogy vannak. Naiv voltam. amivel lebukha­ tunk!” – Mivel a hackeléssel kudarcot vallottam. És nem úgy néz ki. nem lát­ hatják. Egyértelmű. Ez nem mérgező – mondta. és folytatta az írást. egy másik helyett meg rosszat használt. Ketten semmire sem megyünk. A legkézenfekvőbb megelőző módszer a le­ hallgatás. és lekapcsolták a Macintoshomat a hálóról. de ez még megbocsátható. Végül is nem nyelvtanórán vagyunk. A mű­ hold még aggaszt egy kicsit. Nem hinném. – Ezért szerintem keresnünk kell valakit. „Most a térképet nézzük. már nincs több öt­ letem – mondta Sindzsi álcázásnak. hogy mit csinálunk. Jutaka elkerekedett szemmel bólin­ tott. és felpillantott a fejük fölé. Csak poloska.

benne bízhatunk. légyszi.Mint akinek most jutott el a tudatáig. Sindzsi visszabólintott neki. mert nekem elmond­ tad. [323] . „A számítógépes ügy azért csődölt be. azután összeszorította a szá­ ját. azután írt. „Egyet le kell szögeznem. válaszolgass rá. Azután gyorsan rávágta: – Hát igen. Megmarkolta a ceruzát. és vigyorgott. de ne törődj vele. „Ezt elfogadod?” Jutaka a száját harapdálta. Ha összejött volna a hackelés. De most már csak a saját szökésünkre gondolhatunk. „Ez így van. talán másokat is megmenthettünk volna. akiben megbízhat­ nánk… Egész ügyes – gondolta Sindzsi. és rámosolygott. hirtelen megmereve­ dett Jutaka arca. de most már nem fér bele. „Még Súját sem keressük meg?” „Nem. és ijedten nézett. Ha én nem vagyok. – Na igen. és odafordult a tér­ kép hátuljához. Azután megint írni kezdett. Én voltam a figyelmetlen.” Sindzsi megböködte Jutaka vállát a ceruzát tartó bal keze mutatóujjával. Fel is robbanthatták volna a nyakörveinket. amint észrevették. Sindzsi sem volt túl jó nyelvtanból. Nem könnyű. minden simán ment volna. Jutaka vissza­ vigyorgott rá. Idáig oké?” Jutaka kicsit elgondolkodott. de végül bólintott. jó? Összehordok közben valamit. Az áldott jó szívük miatt vagyunk még életben.” Közben nem jutott eszébe egy írásjel. De ott van Nanahara. – Egyáltalán hova bújhattak el vajon a többiek? „Most ideírom a tervemet. Egy darabig Sindzsire meredt.” Jutaka újra felemelte a kezét a nyakörvéhez.” Jutaka bólintott. Jó lenne vele találkozni valahogy. és bólintott. hogy mások­ kal törődjünk. de nem is jut eszembe senki.

ha azt állapítják meg.” [324] .Sindzsi visszabólintott. megspórolod az írást? Sindzsi folytatta. csak a fejét hajtotta fél­ re. – Szerinted a többiek is a hegyen bújtak el. hogy másoknak is lesz esélyük megszökni. akik a házakban? – Hát… Sindzsi azon gondolkozott. Rög­ tön meg is találtam. hogy valami gond történt. és elsőnek megkerestem a benne lévő összes fájl biztonsági mentését. „Igazából a reggeli balsiker óta végig arra vártam. és megint a nyakát tekergette. bemásztam az iskola gépébe. Meg egy fájlkereső programot. a játékot pedig lehetetlen lesz folytatni.” „Vírust?” Jutaka hang nélkül mozgatta a száját. a já­ ték le fog állni egy időre. vagy helyreállítják a biztonsági mentésből. „De ha összejön. félbeszakítják a játé­ kot. „Szóval. És akkor aztán lesz kavarodás.” Jutaka most nem használta a ceruzát. hogy be­ következzen valami. Jutaka. és rákeresnek egy fájlra. Aztán még az adatok lehalászása előtt kettőre vírust tettem. Tulajdonképpen most is várom. de Jutaka meg­ előzte az írásban. és megigazította a ceruzát a kezében. „Mit találtál ki?” Sindzsi bólintott. És akkor lehet. A biztonság kedvéért. a vírus belép az iskola számítógépes rendszerébe. mint mi? Vagy vannak. „Mielőtt neked mindenfélét meséltem volna. Na mi van. hogy mit fog írni. Sindzsi rámosolygott. „Hogy a hangosbemondóban közöljék.” Jutaka egy kicsit meglepődött.” Jutaka kétszer röviden bólintott. amit kitaláltam.

” Jutaka elnyomta feltörő nevetését. utánuk pedig tízjegyű számok. hát le is írta. fenomenális vírus. minden adatot szétcincál. Az adatok letöltése félbeszakadt. nem? – Jó. mint egy időre felfüggesz­ teni a játékot. de legalább van fegyverünk… „Na tehát. és a szája elé tartotta a kezét. A levegőn át fertőző láb­ gombánál százszor durvább. és megmutatta Juta­ kának a szöveget. Én meg a fájlok nagy részéhez egyáltalán nem nyúltam. hogy megcsináltatjuk velük a fájlok helyreállítását. azután F01-től F21-ig sor­ számozva. bele fognak csavarodni!” Jutaka a hasát fogta. de szintén sorozatszámok. [325] . min­ den sor bal szélén L01-től M21-ig. kedve támadt leírni. Egy „negyvenkét soros” szövegfájl volt.” – Átfésüljük a terepet? – De az veszélyes. mintha telefonszá­ mok lennének. Mert akkor nem tudnának jobbat. Az a tervem. bár Sindzsi időpocsékolásnak tartotta. Amilyen Amerikaallergiájuk van. De nem így történt. hogy beérték az orruk előtt lévő dolgok ellenőrzésével. „Ha működésbe lép. Akkor működésbe lépne a vírus.” Sindzsi odahúzta a Power Book 150-et. Vízszintesen írt egyszerű szövegfájl volt. hogy valahogy visszatartsa a nevetését. Aztán. de az addig lemásoltak közül Sindzsi véleménye szerint ez volt a legfontosabb. amelyet korábban nézett. nehogy kirobbanjon belőle a röhögés. Ez azt jelenti. „Én terveztem. „Szóval azt hittem. és szélesen vigyorgott. és megállás nélkül csak az amerikai himnuszt játssza. hogy megpróbál­ tam feltörni a rendszerüket.Jutaka megindultságában több aprót bólintott. hogy amikor rájöttek. csak helyre akarják majd állítani a fájlokat. Sindzsi is erőlködött.

nem jön-e elő valaki? – Várj már! Mi van. „Csak gondolom. „Ez meg mi?” – írta Jutaka. ha az a lány nem gonosz. aki áramütést kapott). A vírus pedig egyre terjed. ezek már rendszertelennek tűntek. egy-egy tizenhat jegyű szám. és elkezd kiabálni vagy valami? Nekünk is veszélyes. és ő is írt. amikor felrobbantják. Tehát…” Sindzsi megállította a kezét. „Ha az adatokat kikezdi a vírus. ezért hiába van egy má­ sik fájl. ha kézzel leírták. Kicsit kellemetlen. és ahhoz egy kód. mondjuk. a lány. Folytat­ ta. ha kavicsesőt zúdítanánk a csillaggal jelölt hely­ re. Magának a fájl nevének némileg értelmezhetetlen az első fele: guadalcanal-shiroiwa3b. Minden sorban vessző választotta el ezt a három számsort. ez a nyakörvek nyilvántartási száma lehet. ha csaj. Sindzsi bólintott. „Hogy fogod ezt elérni?” Sindzsi bólintott. de a rendszer maga akkor is tönkremegy. hogy megnézzük.” – Mi lenne. mint a mobiltelefon. [326] . főleg ha ezt az egyet kikez­ di. Persze csak akkor. – Na igen. ezért leg­ alább időt nyerünk. Na igen. szóval az F1 a fiú egyes (tehát Akamacu Josio). kislemezen. és Jutaka arcába nézett. Biztos. nem kell többet aggódnunk. de szerintem ugyanolyan rendszerű lehet. Minden nyakörvnek megvan a száma. akkor is ezzel a számmal teszik. az L1 pedig a lány egyes (Inada Mizu­ ho.” Jutaka jó nagyot bólintott.Végül. hogy szétrobbantják a nyak­ örvünket. de neki is. „Én azt hiszem.

” Csak most kerekítette el igazán Jutaka a szemét. Ki a franc tudna ilyet leírni?! „Az egyenruháján a rangjelzéséből tudtam meg. Ezért megtámadjuk az iskolát. ami fegyverként használható. amelyek mozgatják a játékot. amikor az iskolá­ ból jöttél kifelé?” Jutaka bólintott. ha előbb keresnénk valamit. és elég. de oda már nem lehet menni. Emlékszel?” Jutaka megint elkerekedett szemmel rázta a fejét. még magát a számítógépet is szét tudjuk rombolni. Utána megszökünk a tenger fe­ lé. – Lehet. amikor lecsekkoltam őket. volt egy benzinkút a kikötőben. „Én láttam. „Igazából benzin kéne nekem a legjobban. Visszatért a térkép há­ tuljához. És volt egy ürge. hogy infor­ matikai tiszt. Egy rakás asztali gép sorakozott. Nem tudom. Kínai írásjegyekkel. Sindzsi vigyorgott. „Ott voltak a számítógépek. ha emiatt felmerül bennük. „Nem volt nekem arra energiám – írta. Volt néhány kocsi a szigeten. ahogy Szakamocsi mond­ ta. – Igen… Igazad van. ha össze tudjuk szedni az alapanyagokat. aki nem közéjük való volt. Tehát pontosan úgy. hogy jobban tennénk. és egy nagyobbacska szer­ ver is volt. és egy bűvész mó­ rikált mozdulatával tárta szét a karját. ott vannak a számítógépek.” Rangjelzés.„Láttad azt a termet. Semmire sem mész azzal a vil­ lával. Tehát…” Sindzsi egy pillanatra abbahagyta az írást. Azt hiszem. „…Megsérülhettek. Illetve. hogy az adatok egy kicsit is…” Jaj. hogy van-e ben­ [327] . ahol a katonák voltak. „Bombát dobunk az iskolára. Sindzsi kuncogott. már megint nem jut eszébe egy jel. „Bombát?” – mozgatta a száját.

és le akarta írni a trágya nevét.nük benzin. Jutaka összeráncolta a szemöldökét a műtrágyára. Hogy miért hordok magamnál ilyesmit. Csakhogy azzal nem lehet pontosan célozni. és megmutatta Jutaká­ nak. Ha nem csak egyet lőhetnének. „A nagybácsid?” Sindzsi kínjában mosolyogva bólintott. Egyfolytában a bácsi­ ról beszélt. de már megint nem tudta az írásjegyet. hogy az állandó számítógépezés káros hatása… Na mindegy. mindenesetre keresünk. de itt a hegy oldala és az iskola túloldalán lévő sík terület még oké. Sindzsi bólintott. ezért találhatta ki Jutaka.” Jutaka a száját tátotta. [328] . Igaz. de mivel nincs több gyújtószerkezet.” Jutaka elgondolkodott. hogy van. Ez lehet. azt túl hosszadalmas lenne elme­ sélni. csak egy esélyük van. hogy az iskola környékére már nem mehetünk. „Ebben van a detonátor – a robbanószerkezet. és megmutatta Jutakának. „Kötéllel és csigával.” Sindzsi elővette a zsebéből a kést és a rajta lógó kis hengert. Azt se biztos.” Sindzsi a színére fordította a térképet. Legrosszabb esetben gázolaj is jó. „De hogy dobjuk rá az iskolára? Oda sem tudunk menni. De az­ zal és benzinnel tudjuk megcsinálni a bombát. nem is lenne rossz. Azután Jutaka írt még. Kell még műtrágya is. amint úgy adódott. Megint visszafordította. „Egyszóval kötélpálya. Az bőven elég. A vegyjelét tud­ ja. „Ammónium-nitrát kell. Azután írni kezdett. Csinálunk egy nagy csúzlit (flippert) valami fából?” Sindzsi nevetett. hogy találunk. A lényeg.

” „Utána a tenger felé menekülünk?” Sindzsi bólintott. vagy igen? Álljunk neki!” Sindzsi bólintott és folytatta. ha nappal indulunk neki. – „Ezzel nem szívhatjuk meg többet. hogy Szakamocsit.” Jutaka megint megilletődötten bólogatott többször egymás után. – És nem tudunk elég gyorsan úszni. de Jutaka sietve írni kez­ dett. „Ma telihold van. hogy azt képzeljék. „De nem tudunk jobbat. és a katonák nagyját is elintézzük egyben. kevesebb mint húsz perc alatt elérjük a legközelebbi szige­ tet. és a hegyről lecsúsztatjuk a csigára sze­ relt bombát. mint valakire rátalálni. A gond csak a kötél meg a trágya. És könnyebb. fordítva.„A hegyről a síkra. nem. Kihasználjuk a dagályt. Úgy emlékszem. És akkor…” – Saját nyakörvére mutatott. a síkról a hegy felé kihú­ zunk egy kötelet. megsérül­ tek az adataik. lehet. – Aha… Igen. ha elérjük.” Egy pillanatig csend nehezült rájuk. bőven elég. elvágjuk a kötelet.” [329] . Azután gyorsan kifeszítjük. csigát láttam valahol egy kúton. és ő maga kezdett írni. hogy ha jól jön ki. Úgy számoltam. Benzint gyűjtünk a kocsik­ ból. hogy…” Sindzsi félretolta Jutaka kezét. „De én nem tudok olyan jól úszni – nézett Sindzsire elbi­ zonytalanodva. Amikor az iskola felé ér. – Könnyebb keresni. „És a munkálataink szempontjából is jobb. írtam. Vagy kilazítjuk. Kell vagy jó háromszáz méter. „Ha minden jól megy. akkor óránként hat-hét kilométeres sebes­ séggel sodor el minket. Hogy van-e olyan hosszú kötél. Magyarán egy speckó zsákolás. és folytatta az írást. De ahogy az előbb mondtam. Ha ugyanakkor teljes gőzzel úszunk is.

és jeleket fogunk leadni vele. Négy óra múlt. és a fejét rázva mutatta ki elragadtatását. hogy csak egyet-egyet tettek a négy égtáj felé. mint amerre szökünk.” Sindzsi a fejét rázta. A hajók is csak puszta szemmel kereshetnek minket. Annyit még a kormány is ki bírna találni.” „De akkor sem lesz könnyű dolgunk. – Öt perc múlva indulunk. Ha meg véletlenül műholdakat is használnak. De mivel mindig a komputerekre hagyatkoznak.” Jutaka arca sugárzott. „Nem. Külön leírta. – Na. „Akkor megmenekülhetünk. „Ezt megpiszkálom. Már az is könnyelműség. [330] . „Természetesen fennáll a veszély. Az már nem jelent majd nagy problémát.” „Ezzel kapcsolatban van egy másik ötletem.” Sindzsi most a hátizsákjába nyúlt. És nem kell félnünk.Jutaka most nem érte be a szeme elkerekítésével. a hajóknak valószínű­ leg lankadt a figyelmük. akkor – megnézte az óráját.” Jutaka megint csak a fejét rázta. Minden­ esetre. és egy kis adó-vevőt sze­ dett elő belőle. „Sindzsi! Eszméletlenül nagy vagy!” Erre Sindzsi a fejét rázva nevetett. majd a megfelelő helyen hajómentést kérünk. nem tudják majd. Ezt is az egyik házból szerezte. Erre pályázunk. Ellenkező irányt. „És mi lesz az őrhajókkal?” Sindzsi bólintott. Hogy felborult egy halászcsónak vagy valami. este annak sem sokat ér a kamerája. Így pedig van esélyünk a menekü­ lésre. ha elszáll a számítógépük. Majd segít rajtunk egy hajó. Ezért kamu helyet adunk meg. hogy felfedeznek. hol va­ gyunk. hogy szétrob­ bantják a nyakörvünket. És ha kiértünk a tengerre.

a sűrű növény­ zettel borított lejtő egyik szegletében egy fiú ült. mint egy számítógépes log fájlban. kétszáz méterre volt attól a helytől. ahol Nanahara Súja szemtanúja volt. „Nem mondanám.” [Maradt 22 fő] 44 Meleg volt. „Meg kell próbálnunk. szóval ez a fiú… A fiú légvonalban majdnem pont nyugatra. hogy Simizu Hirono lelőtte Minami Kaorit. tisztára. bár az osztályban szinte senki nem tudta az elnevezés valódi okát. a bal kezében tartott kis tükörbe bámult. Azaz pont a ház felett. úgy hatszáz méterre északnyugatra lehetett. hogy ép bőrrel megússzuk. ahol [331] . ha már írni kezdtek. és visszaírt. Normális esetben nem nagyon írt kézzel. amit turcsi arca alapján várhatnánk. A térkép hátulján egy nagy rakás betű sorakozott. jó lett volna a 150-es is. Az orvosi rendelőtől. Igazából a játék kez­ dete óta. használhatták volna a billentyűze­ tet. ez a fiú. ő lehetett az egyetlen a 3/b-ben. hogy túl jó terv. és különben is. kacsafarokba simított frizuráját igazgatta a fésűjével. ezért Sindzsi fárad­ tan dobta le a ceruzáját. Ha Jutaka tudna gépelni. ahol Sújáék trió­ ja lapult.– Jó. pontosabban hívtak ed­ dig. szemben azzal. Ha felemelte a tekinte­ tét. Jutaka kedvesen mosolyogva írt vissza.” Megrántotta a vállát.) De még egyszer kézbe vette a ceruzát. a lányokat is beleszámítva. és Jutaka arcába nézett. miközben a másik kezével az elöl feltupírozott. akit barátai Cukinak hívnak. (Igaz. ahol az előbb még Mimura Sindzsi és Sze­ to Jutaka rejtőzködtek. aki ráért ilyesmire. de ez nem is olyan meglepő. élesen kivehető volt a délutáni napban fürdő kilátó. Az északi hegy déli oldalán. de nem jut más eszembe. Kevés az esélye. Ez a fiú rendkívül fontosnak tartotta a saját ápoltságát.

aki most a haját simítgatta. Cuki! A Főnököt nevezd Fő­ nöknek” meg hasonlók. így mostanra a „család” egyetlen túlélője lett. mert amikor Só egy flegma oldalpillantással közölte vele. amelyet Kirijama Kazuo kije­ lölt. és miközben azt vizsgálta. Ő volt Cukioka Só (fiúk. Kirijama Kazuo volt. Ez a fiú. Illetve nem csak az övékét. pont ez a fésűs-tükrös meleg srác volt az. hogy itt figyellek. máris itt a baj. Só újra a tükörben lévő önmagára nézett. akit elszalasztottál meg­ ölni. „Hé. én. ame­ lyet látott. és a tükörben látszódó saját arcán messze túl­ nézett.). eszébe jutott a Kirija­ mácska névről. Megúszta hát a mészárlást. hogy mennyit civakodtak ezen a szintén csa­ ládtag Numai Micuruval. Igen-igen. Jaj… Már megint egy levél a hajamban. Hát nem vagy te egy kicsit elővigyázatlan? Még neked sem jutna eszedbe. A fiú fésűt tartó jobb keze kisujjával lesöpörte a hajába tapadt levéldarabot. Már két órája nem mozdult onnan. Csak nem el-a-lud-tál? Vaskos ajkait mosolyra kanyarította. most meg mit szőrözöl ilyen piszlicsáré dolgokon?! Nem va­ lami férfias”. ahova lenézett. De úgy látszik. Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko holttestét és Minami Kaoriét is látta. még a rettenthetetlen Micuru sem tudta helyretenni magában ezt a „férfinőt”. úgy húsz méterre lefelé a bozótba. de nem feszegette tovább az ügyet. [332] . Minami Kaori holtteste volt a hetedik. „Jaj. Ki-ri-ja-mács-ka.Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko holtteste hevert még min­ dig. mennyire száradt ki a bőre. A bozót­ ban pedig. csak fintorogva mormogott a bajsza alatt. aki a játék kezdete óta már hat embert elintézett. aki nem jelent meg a gyülekezőhelyen. 14. Ha csak egy pillanatra le­ teszem a fejem.

de attól a pillanattól fogva. Ő nem indult el egyenesen a megbeszélt déli csücsökbe. Mire pedig Kirijama Kazuo elindult onnan. de még így is legfeljebb tíz perc plusz útja volt. ahol bepillantást nyert a felnőttek világába. Igen. Nem hallotta. ez megdönthetetlen tény. majd ő is a géppisztoly áldozata lett… Ajajaj – gondolta Só. a tengerbe nyúló sziklán három di­ ákegyenruhás és matrózblúzos alak hever. Mert olyan hülye vagy. hogy a ho­ mokos partot kettészelve. amikor arra gondolt. Cukioka Só némileg óvatosabb volt Numai Micurunál. vagy a három közül valamelyiküké. ahol Só volt). hogy Kirijama beszállt a játékba. ami­ kor elhagyta az iskolát. Szörnyűség. és a szikla egy be­ mélyedésében. hogy ő. hogy „Árulók mindig vannak. Ennek a „játéknak” a legesélyesebb „versenyzője” minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo. Emiatt valamivel több idejébe került odajutni. hogy mit beszélt Micuruval. hanem a tengerparttól kicsit beljebb vezető útvonalon vágott át a fák között. elmondhatjuk. és ő a nyomába eredt. hiszen kiskora óta bejáratos volt apja meleg­ bárjába. Ebben neki a nagy bunyós Numai Micurunál valószínűleg több volt az élettapasztalata.Most hívjam Főnöknek? – gondolkozott Só. hogy ő vajon tudta-e előre. akiket megölt?) és [333] . ez a világ már csak ilyen”. A tengerpartra néző vegyes erdő fái közül látta. viszont Cukioka Só általában úgy volt vele. míg szemét egy­ más után megvizsgálta a tükörben. ahova nem ért a holdfény. mint amennyire Micuru közvetlenül a halála előtt. De hát téged ez a Főnök in­ tézett el. Nem látta annyira tisztán Kirijama Kazuo természetét. Ráadásul mini­ mum egy géppisztoly (vajon Kirijama fegyvere volt egyálta­ lán. Két-három szót váltott a csurom vér sziklán (a vér szaga elért addig a helyig. már kész terve volt a továbbiakra. Nemsokára megjelent Numai Micuru. Kirijama Kazuo ül csendesen magában.

kihasználni a másik fél figyel­ metlenségét és meglopni vagy titokban követni valakit mondjuk (ha talált egy fiút. ha ő meggyilkol valakit a szemem előtt? Iszonyúan veszélyes lenne. vagy mondjuk Mimura Sindzsivel (Na. és elvileg meglógtam? Ezzel a módszerrel egyben elkerülte azt is. Ha pontosan a nyomában halad. az az én esetem ). így közelről feltehetőleg ha­ lálos sebet lehet vele okozni. Főleg. hogy őt magát is követik. Már hogyan tudnám megállítani. én csak a nyomában me­ gyek. nem valami elegáns! Kirijama az. ő ölne meg engem… Szó­ val nagyjából így járt az agya. hogy pont én követem. ha van fegyverük. de tűzpárbajra nem való. nem nagyon kell aggód­ [334] . Valahova belopózni. röviden szólva a suttyomban settenkedés minden vál­ faját ismerte. Akkor pedig… Nem az a legjobb. és a legeslegvégén lelövöm hátulról? Abban a pillanatban. amikor ő elintézte az utolsó valakit. hogy beszennyez­ ze a kezét ebben a játékban. Ennek tetejébe a hátizsákjából előkerült fegyver egy kétlövetű 22-es kaliberű High Standard Derringer volt. Magnum lőszerek voltak hozzá. ahol sorban meg kell ölni az osz­ tálytársakat. Ezért aztán Só kigondolta. aki embereket öl.Micuru pisztolya volt nála. időközben szükségszerűen szembe fog kerülni valaki hozzá méltó ellenféllel – talán Kavada Só­ góval. Csakhogy Cukioka Só egy különleges képességgel büszkél­ kedhetett. Még véletlenül sem azért. nem szállt le róla). Az még benne sem merül fel. aki elsinkófáltam a gyülekezőt az elején. Vélhetőleg senki nem nyerhet Ki­ rijamával szemben. hogy hiába halad Kirijama szélse­ besen a győzelem felé. Ha nem tenném. ha én Kirijamácska nyomában maradok a végéig. csak nem akart senkit megölni. ha szemtől szembe próbálkozik. és elengedte ma­ gát. hogy Kirijama Kazuót követ­ te. Volt egy másik haszna is annak. Mi­ csoda dolog megölni ezeket az ártatlan gyerkőcöket. És a harc fáradalmai is felhalmozódnak előbb-u­ tóbb. mert olyan nagy mo­ rális ellenérzései voltak. Majd a végén jogos ön­ védelemből megölöm őt. akkor biztosan meg is se­ besül majd. a Mimurácska. aki tetszett neki.

Kirijama is nyilván gondol vele. Utána pedig a hegy északi lejtőjén ereszkedett le. amikor messziről fegyverropogás hallatszott. elég. ahogy Só elképzelte. De a fegyver hangját követő Kirijama (és így Só) csak Minami Kaori holttestét látta egy ház szerszámraktáránál. ha lehetséges. így jobb lenne elkerülnie az ilyesmit. arrafelé figyelt.nia. és miután bement két-három házba a településen (biztos beszerzett valami szükséges eszközt). hogy a cso­ magot ellenőrizze. De éppen csak meghatódott). és biztos kis ráhagyással el­ kerüli a zónákat. ő is megy. de úgy látszik. Biztos Jumikót és Jukikót akarták vele leállítani. és megbizonyosodik róla. vannak még humanisták – ható­ dott meg Só. Délelőtt még egyszer hallatszott egy lövés messziről. Megnézte Kaori holttestét. mily csodás. Viszont nemsokára Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko épp felettük a kilátóban kezdték el a felhívást a hangosbemondóval. ha az első lövést elkerüli. ki tudja milyen okból. tehát alapvetően ezzel a követési távval nem tévedhet beléjük. és ott megpihent. ezúttal az északi hegy felé fordult. és a követési távolságot húsz méterben álla­ pította meg. Csak időben fel kell szívódnia. ellenőrzi a térké­ pet. Amikor megállnak. Ha véletlenül mégis. ak­ kor egy másik fegyverropogás hallatszott. és csődöt mond a terve. megint nekiindult. majd Kirijama le­ lőtte őket. hogy valaki rátámad. Végiggondolta. Aztán épp az előbb. ezt is nyugtázta. és figyelmezetni őket. akkor ő is. hogy végül senki nem válaszolt a hívásra (Igaz. de ott volt még a tiltott zóna problémája. És a helyzet úgy is alakult. ha pedig megáll. Kirijama valószínűleg azért ereszkedett le odáig. kivárta. hogy nincs-e tiltott zónában. Ha Kirijama előremegy. három órája. és akkor azonnal odaindult. de talán a távol­ ság miatt végül nem mozdult el. Bár akkor nem tudja tovább követni Kirijamát. Ó. amikor a hegy­ nek ezen a felén lehetett lövéseket hallani. [335] . mert utána Kirijama fog majd lépni. és az ellenséget majd Kirijama elin­ tézi neki. Kirijama elhagyta a sziget déli csücskét. Reggel. hogy bújjanak el.

hogy Kirijama egyáltalán nem vette még észre őt. odamegy.addigra már elvitte valaki a holmiját. és csillapította az elvonási tüneteit. Kirijama békésen pihent. Lehet. Amint megtudja valakiről. Úgy tűnik. legalábbis jelenleg. nagyon egyszerű Kirijama módszere. Igazából legszívesebben teleszívta volna a tüdejét. Kicsit oldalra for­ [336] . illetve szaga a széltől függően elárulhatja a hollétét Kirijamának. tippelte Só. tisztára olyan a nevem. hogy láncdohányos volt. micsoda középszerű név. Legalábbis egyes könyvek ezt ál­ lítják. mint a férfiaknak. akkor pedig már csak el kell lopni – nagy készletet halmozott fel belőle la­ kásukban). hogy téged Kirijama Kazuónak hívnak. Emiatt persze ő egy szemhunyásnyit sem tud aludni. ennyi idősen mégse halhatok meg. hogy közvetlenül Kirijama mellett tartózkodik. bal kézbe fogta a tükröt. mint egy művé­ szé. A nőknek nagyobb az állóké­ pessége. az nem éppen szokványos. Sót ugyan egy hangyányit taszította az a kí­ méletlen eljárás. Só előhúzta a zsebéből az im­ port Virginia Slim Mentholt (Szerette a nevét. és megnézte benne magát. hogy aludt. Most mindenesetre annak kell örülnie. Hogy elterelje saját figyelmét. Én nem halhatok meg. És itt vagyok én. A szenvedést inkább az okozta. Cukioka Só. és szitává lövi. Pontosabban már az elektromos ön­ gyújtó kattanása az életébe kerülne. Lévén. Ez természetes. Halványan ér­ ződött a dohány és a különleges mentol illata. A cigaretta füstje. cigivel a szájában. aztán amit csinálsz. ahogyan Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte (Furcsa. és milyen átlagos vagyok). Azután megint haladt egy kicsit… Most pedig itt van a közvetlenül alattam lévő bozótban. de ahol van. nem megyünk semmire. Még annyi izgi dolog vár rám. ott van. de nagy nehezen lebeszélte magát róla. és bekapta a vékonyka cigarettát. hogy hol van. Ebben az or­ szágban nehéz hozzájutni. de ha ilyen apróságokkal szőrö­ zünk. de nem kell őt félteni.

Ekkor Só is felkelt. Só mozgása macskaszerűen rugalmas volt. Mi lehet arrafelé. Ponto­ san tartotta a húsz méter távolságot Kirijama fák között felfelbukkanó fekete egyenruhájával. Más zörej sem hallatszott. hogy én nyerjem ezt a játékot. a lejtő irányába – tekintett. Cikcakkban indult felfelé a lejtőn a fák között. helyette pedig felvette a Derringert. viszonylag nagydarab testéhez. Hamar elérte azt a magasságot. Viszont… [337] . letérdelt a földre. hogy megmozdul lent a bozót. és csak azután ment tovább. Kirijama egész testével kijött a bozótból. ahol Só volt. és a tükörrel együtt zsebre tette. mint én! És még okos is vagyok. és előrekémlelt. Ahol sűrű volt a növényzet. és még feljebb ment. Hogy lehet valaki ilyen szép. és a nyomába eredt. Csak a szépek maradnak életben. Miközben ezt figyelte a rózsaszín azáleák közül. és saját oldalirányú pillantását szemrevételez­ te. azután észak felé – pont Só­ tól balra.dította a fejét. A bozót szélén megjelent Kirijama Kazuo hátranyalt haja. A hátizsákot a bal kezébe fogta. Ezt az isten… A szeme sarkából látta. Mi történhetett?… Fegyverropogást nem hallott. jobb vállára lógatta a géppisztolyt. Ebben a tekintetben volt is alapja az önbizalmának. És az elöl haladó Kirijama mozgása is módszeres és gyors volt. Ké­ zenfekvő. ami nem illett százhetvenhét centis. de semmi különösebb mozgást nem fedezett fel. Néha megállt egy-egy fa mögött. hogy ellenőrizte az alját. Ko­ mótosan szétnézett jobbra-balra. és kézbe fogta a markolatát. Só sietve kikapta a szájából a cigarettát. Bal vállára kapta a hátizsákját. kicsit fel­ húzta a szemöldökét. amerre Kirijama néz? Odapillantott.

Hihi. mielőtt megnéztük Minami Kaori holttestét… És jobbra. Só megint kénytelen volt elnyomni a kuncogását.Szabadon hagyod a hátadat. ha épp elfért rajta egy kocsi. Még ő sem kerülheti el. vagy ta­ lán akkor intézte el. de ő persze addigra elrejtőzött a bokrok közé. Kirijama körbenézett. Na igen… Ez természetes. jó. és csend­ ben behúzta az ajtót. Balra felfelé pont a kilátó lát­ szott a hegy tetején. Elképzelhető volt. hogy ne legyen hangja. hogy bármikor elmenekül­ hessen. Igaz. nem zárta be teljesen. Akkor Ki­ rijama kilépett az útra. Előtte megszakadt a fák sora. egy kisebbfajta tér. és odafutott a vécéhez. kitárta és bement. hogy még hajnal előtt az egyik házban használta a vécét. amerre most Kirijama tekintett. hanem ha­ gyott egy kis rést rajta. sőt hátra is fordult arrafelé. Két méter széles sem volt. egyszer sem lehetett tanúja. Az ajtó pont Só felé nyílt. amióta követte. Ó… Ez az út felvisz a hegytetőre… Az előbb is keresztülmentünk rajta. Ó! Csak nem…? Azután továbbra is ott kuporogva igyekezett elfojtani a neve­ tését. amit az előbb láthatott. Nemsokára csurgás hallatszott.) Viszont nem így volt. amit vissza lehetne tartani kerek egy napig. Kirijama Kazuo azért mégiscsak egy milliomos család fiacskája. Most pedig biztos eszébe jutott ez a vécé. hogy néha pisil­ nie kelljen. ezek szerint nem rendes vécén el sem tudja végezni a dolgát. Akkor Kirijama megállt. [338] . és egy keskeny. Milyen kis édi. és visszajött miatta idáig. épp egy pihenő­ hely volt a hegytetőre vezető emelkedőn. Megdolgozott azért. Megint körbenézett. amikor erre jártak. ha történne valami. (Só így tett. amikor a bozótban kuksolt. burkolatlan út futott keresztbe. hogy Kirijama a dolgát végezte volna. ahogy a folyadék a vécécsé­ szét érte. Kirijamácska? Így haladtak vagy száz métert. ahol Só volt. Talán azért. rajta egy pad meg egy bézs színű mobil vécé. mert ez nem olyasmi.

hogy ő is biz­ tonságban érezheti magát. (Szakamocsi hangosbemondósához volt igazít­ va. és vállat rántva könnyedén sóhajtott. és végignézte az északi hegy környékét. hogy öttől tiltott zóna lesz. Ha itt most alaptalanul eluralko­ dik rajta a félelem. Ez a környék a D8-as közelében volt. dőlt betűs női óra délután négy óra ötvenhét per­ cet mutatott. Szép volt. bármennyire sürgesse is a természet hívó szava. benne van-e a vécé a D8-ban vagy sem. Tehát Kirijama közelebb tartózko­ dik a zónához. és az órájára nézett. Só egy pillanatra ideges lett. És Só most legalább harminc méter­ re nyugatra van a vécétől. „a” Kirijama Kazuo. és a szájába tette. hogy Kirijama Kazuo. amerről jött… Odanézett a vécére. Jó sokáig tartogattad. és öntudatlanul a nyakához. Só megint elmosolyodott kissé. hogy ott van. A csurgás még mindig tartott. Még mindig tartott. ahol még mindig folytatódott a csurgás. és a D8-as zóna határvonalai mellett sem kívül. amelyre Szakamocsi azt mondta. hogy azonnal visszavonuljon arra. Azután felnézett az égre. il­ letve a fém nyakpánthoz emelte a kezét. megfordította a bal kezét. Kirijamácska. [339] . és nagy késztetést érzett. befuccsol a terve. ezért ez volt a pontos idő. és az. Nem fordulhatott elő. Az elegáns.) Só gyorsan elővette a térképet. ami az égen lebegő két-három felhőcske sze­ gélyén különösen élénken virított. azt jelenti. sem belül nem jelölték a pihenőhelyet és a közvé­ cét. Valószínűleg azért nézett errefelé olyan figyelmesen. és ezért eltávolodik Kirijamától. de az ég kissé sötétebbre váltott kékjébe narancsszínű fény ve­ gyült nyugatról. Megint elővette Virginia Slimjét. mielőtt elindult a rej­ tekhelyéről. amely nemsokára szürkülni kezd majd. Mint én.Azután eszébe jutott valami. Ilyentájt még legalább két óra van hátra a naplementéig. De csak az utat jelö­ lő pontvonal volt rajta. hogy szemmértékkel eldöntse. ne ellenőrizte volna a saját tartózkodási helyét.

hogy összeráncolta lefelé gör­ bülő. Kivette a szájából a cigit. A hátulról is összetéveszthetetlen. A hang még mindig nem hagyta abba. rendbe tenném a kör­ meimet. legyen már vége. Majd messze lent a fák között egy egyenruha hátát látta távo­ lodni. Ide hogy az a kormány által speciá­ lisan a Programra kifejlesztett nyakpántba épített bombából [340] . Pánikban nézett körül. nyugodtan élvezném a dohányfüstöt… Még mindig tartott. és az ajtó nyikorogva kitárult. ahogy Kirijama hagyta az előbb. furcsán hátranyalt hajat. Ne pisilj már ennyit. ami­ kor egy pisztolyra hangtompítót szerelnek. mielőtt elsütik. Hasonlított arra. Biztosan egy késsel vagy valamivel kilyukasztották. Jaj.Jaj. Mi? Hogy? Kirijamácska? Mi? Ezt hogy… Hogy? Mi? De hát én… Amikor Kirijama eggyel arrébb eltűnt a bozótban. Zuhanyoznék. és azt lengette a befújó szél. és meresztgette a szemét. és a szél ütemére csurgó hangot hallatott. mély puffanás ütötte meg. Csakhogy… még mindig tartott. Só ekkor végre eljutott odáig. gyorsan munkára fel. De elszívnék egy szállal. éppen akkor támadt egy fu­ vallat. hogy jól időzítve. és miköz­ ben kortyolgatnám. Sónak tágra nyílt a szeme. vagy párnába nyomják. És az ajtó résnyire nyitva van. csinálnék magamnak egy fincsi vodka-narancsot. Mondhatjuk. A vécében egy vizespalack volt madzaggal a plafonra kötve. mert vékony vízsugár folyt belőle. vastag szemöldökét. és fel­ emelkedett a földről. A bokrokon keresztül kicsit közelebb ment a vécéhez. Só fülét egy tompa.

vagy a robbanás vert visszhangot a testében. – Most… hány óra van? – Hét múlt. Kavada azt mondja. Bő száz méterrel lejjebb Kirijama Kazuo vissza sem tekintett arrafelé. – Ne haragudj. hogy ennyi gondot okoztam. – Én… Súja rábólintott. Súja felemelkedett az ágy mellé húzott székről. Jól aludtál. azt nem lehetett tudni. A fáradtság miatt. Jaj de jó! Tényleg na­ gyon jó! – Súja! – még egy kicsit álomittas volt Noriko hangja. azután visszafordult Sújához. Este hét is elmúlt. A kezét Noriko homlo­ kára tette. – A lázad már lement. Már az előbb is meggyőződött róla. és lassan felült az ágyon. Súja felsóhajtott magában. Biztos csak egy nagyon dur­ va nátha. úgy tűnik. csak a karórájára pillantott. hogy a láz már lényegé­ ben lement. Álmosan járatta a szemét a plafo­ non. – Aha – mondta Noriko. Éppen délután öt óra múlt hét másodperccel. [341] . és levette No­ riko homlokáról a nedves törülközőt. majd Sújára tekintett maga mellett.származott-e. és kinyitotta a szemét. mert lassan bólintott. és megtartotta Norikót. és a szoba teljesen szürke­ ségbe borult. [Maradt 21 fő] 45 Noriko megmoccant. – Tényleg?… – Noriko maga is megkönnyebbülhetett. való­ színűleg nem vérmérgezés volt. Súja gyor­ san odanyújtotta a kezét.

de a szeglet. – Van itt mosdó? – kérdezte aztán.– Hogy mondhatsz ilyet? – rázta Súja a fejét. Majd beviszem. – Noriko felébredt? – kérdezte. várj egy kicsit. hogy Kavada a falnak támaszkodva ül. – Nem te vagy a hibás. Nem ment vissza. Súja bólintott. – A láza? – Már nincs baj. kezében a shotgunnal. ahol Kavada volt. ahogy meglátta Súját. amelyet egy másodpercre sem tett volna le. igazi rizs! Noriko bólintott. – Kihűlt a kaja? – kérdezte Súja. Súja kiment a szobából. sőt majdnem indigószínű fénynyalábok voltak. és visszament a rendelőbe. Levette a gáztűzhelyen álló lábos fedelét. Azután megkérdezte: – Kajálni bírsz? Van rizs! Noriko elkerekedett szemmel meredt Sújára. Az ablakon még beférkőztek a nap utolsó sugarai – igazá­ ból kék. – Rizs? – Aha. Képzeld. már teljesen belesüllyedt a szürke­ ségbe. mire Kavada csak annyit vá­ laszolt röviden: – Várj öt-tíz percet. [342] . Kavada csinálta. Kavada biccentett és felállt. – Köszönöm – mondta Súja. A konyhaajtóban látta. Újra leült az ágy mellé. – Kicsit várj. Kavada be fogja hozni. Bár a leves sűrűjét csak a ház körül talált ismeretlen levélfélék képezték. és odabólintott Norikónak. (Ő és Súja már beburkolták a maguk mi­ szólevesét és rizsadagját.

[343] . mint egy hülye gyerek… Súja Noriko vállára tette a kezét. ha pihensz. Noriko még remegett. a sziget délnyugati partvonala lényegében megközelíthetetlen lesz. amit tehetsz. utána a homlo­ kára. A sziget délnyugati partja és a déli hegy déli lejtője. Cukioka és Niida haltak meg. Noriko a térdkalácsa tájára sütötte a szemét. és megkérdezte: – Kaorin kívül még valaki… meghalt? Súja összeszorította a száját. Jobb. Noriko Súját nézegette. – Igen. A szemében még maradt egy kevés homályosság. mert… Súja bólintott. Ezt az információt Szakamocsi este hatos híradásából tudják. Súja megint mellé ült. Bólintott. – Ha ettél… – mondta Súja a takaró szélét húzkodva – még egy kicsit aludnod kéne. De Noriko Sújára kapta a szemét. de a korábbiakkal összevetve már sokkal job­ ban volt. – Csigusza. Innen tizenegyig el kell mennünk. ahogyan kiskorában az Áldott Szeretet Házá­ ban Anno tanárnő tette vele. és elve­ zette a váróterem szemközti oldalán nyíló vécéig. Még ke­ vés is volt. az I3 kilenctől lesz tiltott. Ezenkívül még a G1 este héttől. Tizenegytől ez is tiltott területté válik. – Elaludtam.– Van… Gyere erre! Segített leszállni az ágyról Norikónak. ha alszol. Ahogy Noriko leült az ágy szélére. Amikor Noriko visszaért az ágyba. Mivel nem lehet pontosan tudni. – Azért. Súja rákanyarította a vál­ lára a takarót. – Ne mondj ilyet! A legjobb. a haja alá tette a jobb kezét. és megszólalt. karon fogta. hol kezdődnek valójában a zónák.

és Cuki­ oka barátunk fennakadt egy tiltott zónán. és inkább lemondott róla. És még egy… Szakamocsi fontoskodva közölte: „Ja. milyen fájdalmas arcot vág. Most meg figyelmetlenségből be­ leszaladt egy tiltott zónába. – Tisztára. A bal kezével a válla magassá­ gában egy kerek tálcát tartott a tányérral. de a Siroivai Középiskola 3/b osztálya már megfeleződött. Vajon megfelel-e a kisasszonynak? [344] . a családfőt hátrahagyva. A tányérból pára szállt fel. robbanásnak vélhető hangot. de Súja nem emlékezett rá. – Rajtad maradhat. míg leeresztette a tálat. Kis idő múlva bejött Kavada. elhagyta a küzdőteret. Súja átvette a kabátot. Viszont Szakamocsinak sincs semmi oka hazudni. és a pokróc alatt elkezdte levenni magá­ ról Súja zakóját. Vigyázni kell ám!” Azt nem mondta. de meglát­ ta. A „Kirijama család” Cukija tagbaszakadt teste és arca ellené­ re igen nőiesen viselkedett. és visszatette Noriko vállára a takarót. – Mindent köszö­ nök – mondta aztán. Súja fontolgatta. – Már nem kell. hogy ezt is elmondja Norikónak. amely addig rajta volt. Nem lenne jó hatással a félig felgyógyult Norikóra a leszag­ gatott fejű fiú története. köszi. mint egy tésztaétteremben. hogy hol halt meg Cukioka. – Köszönöm a türelmét – mondta. – Sajna nem tészta. mint egy pincér. hogy hallott volna a délután folyamán na­ gyobb. így már csak huszonegyen maradtak. Szakamocsi hírei szerint a déltől eltelt hat óra alatt halt meg ez a négy ember.Igen. Ezzel a „család” minden tagja. és lerobbantották a fejét. – Komolyan… – szólt csendesen Noriko. Súja nevetett. Csupán tizennyolc óra telt el a játék kezdete óta.

Súja ekkor Kavadára nézett. – Eszméletlenül békésnek tű­ nik minden. [345] . ahol tartottak tyúkokat. Nyilván a sziget összes többi házában ugyanez a helyzet. Kavada felhúzta a szemöldökét. Igen. – Köszönöm – emelte fel Noriko a kanalat. – Volt egy ház. Míg Noriko evett. – Tojás is van ben­ ne. ezúttal zöld teá­ val tért vissza. Kavada finomkodó szavaira Súja megkérdezte: – Ezt meg hol találtad? – Amiatt. és az illata régi emlékeket ébresz­ tett. és elmosolyodott. – Az előbb. – Finom – szólt. ahogy így hárman üldögélünk. Ilyennek születtem. – Yes. Noriko belenézett. Kavada megint fordult egyet a konyhában. Súja fülében tökéletes angol kiejtésként csen­ gett. Ma’am! – válaszolta Kavada. a két fiú ezt iszogatta. Súja túlzó mozdulattal rázta a fejét. amikor mi ettünk. nem is volt benne tojás. – Üzletünk specialitása. Kezében a tá­ nyérral evett egy falatot. Kaja nélkül eléggé le voltak strapálva szegények. Én a lányoknak szoktam kedvezni. A tea egy leheletnyit édes volt. a hűtőben minden nyers élelmi­ szer megrohadt. hölgyem. Kavada a szeme sarkából látta Súja arcát. – A francba – nyögött fel Súja.Kavada tálcástul letette a tányért az ágyra Noriko mellé. – Rizsfőzelék? – kérdezte. Súja hangosan felnevetett. – Csak egy volt. hogy a kormány jó korán kizavarta innen a lakókat.

A lé­ nyeg. de Kavada csak a vállát rántotta meg rá. mire Súja oda is nyújtotta. Persze változatlanul a gyil­ kos játék kellős közepén voltak. hogy még egy kicsit pihenj. És bocsánat. Kavada – folytatta Súja. Ma’am. Erre Kavada nevetett. – Majd egyszer teáz­ zunk így hármasban. Kavada kicsit mosolygott. Kiülünk a teraszra. hogy furcsán hangzik. – Nem nagyon illik ez egy rockerhez. hogy Noriko felépült. te inkább fekete teát kérsz? Noriko a kanállal a szájában mosolyogva bólintott. de talán attól lett ilyen beszédes. hogy adja oda a teáscsészét. – Hallod. de amiatt tudtam nyu­ godtan aludni. Szabad kezével intett Sújának. Súja is és Noriko is. – Köszönöm szépen – fejezte be Noriko az evést. – Mondják néha. Azután Sújához fordult. – Alhatok én is egy kicsit? – Fáradt vagy? [346] . hogy ez örökre álom marad. Kavada megint mosolygott. mint egy vénember. és a cseresznyevirá­ gokat nézegetjük. még nem múlt el egészen a vérmérgezés esélye. Tényleg kö­ szönöm. – You’re welcome. Ezek szerint az antibiotikum egy kicsit túlzás volt.– Később odateszek egy kávét is – mondta nevetve. Kavada pe­ dig elvette a tányért. _ Kavada! – szólt Noriko. Tisztára. – Noriko. Lehet. Nanahara. – Nem. hogy ennyi gondot okoztam. – Már tök jól vagyok. Ne erőltesd magad. Lehet. ez tény. – Hát.

– Nem zavarom a párocskát. Ahogy az is. csak addig akarok aludni. – Jó fej ez a Kavada. Mimura Sindzsire. és visszautasítón mosolygott. de Norikó­ nak a mostani állapotában erre nem futotta. A testfelépítése és az arca egészen más. de mégis hihetetlenül jó feje volt. ami hasonlít Mimu­ rára. Itt a másik szobában alszom a heverőn. – Alhatnál itt is. [347] . Ez tényleg igaz. Kavada kiment. Az úgy jó? – Jó. Ha elmen­ tünk innen. De Kavada csak az arcát fordította vissza az ajtóból. hogy távol állt az éltanulóságtól. Észrevette. – Szerintem is – nevetett Súja is. Csend lett. rendben. – Egyáltalán nem is beszél­ tem vele korábban. Kavada biccentett. hogy felvegyék vele a kapcsolatot. amikor szerelmeskedtek. hogy Noriko elvörösödik a félhomályban. – Jé – bólintott Noriko. amíg még lehet. – Félrehajtotta a fejét. sokkal élénkebbnek tűnt az arca. és hozzátette: – Legyetek te­ kintettel a szomszédokra. majd én virrasztok éjszaka. – Tényleg. de van benne valami. nincs-e valami mód. Noriko vidáman szólalt meg. és lehetett rá számítani. de kicsit fölényes és flegma beszéde ellenére poénkodó stílusa valóban emlékez­ tette őket a Harmadikra. hogy visszatér a konyhából a szomszédos váróterembe. Végig azon gondolkozott. Talán az étel miatt. és elindult a tálcával kifelé a szobából. Kavada – mutatott Noriko a mellette lévő ágyra. Nemsokára hallani lehetett a félig nyitott aj­ tón. Utána félhangosan azt mormogta: – Hol lehet most Mimura? Súja mély lélegzetet vett.– Nem.

– Hát volt ilyen is – fejezte be. verhetetlenek lennének. – Ja. nálunk meg csak ő. Nem lenne félnivalójuk.és kisujját rázta felé. de a d osztályban négyen is voltak a kosárcsapatból. de az ünneplések közül Súja ennek a gesztusnak örült a legeslegjobban. amikor észrevette. Amikor nyertünk. és harminc ponttal le vol­ tunk maradva. Noriko is milyen beszédes lett – gondolta Súja. aki pedig különben olyan visszahúzódó. Kinyújtotta a kezét. és nyertünk. Jukiéékkel sikítozva ugrabugráltunk. És ha nem is annyira. mint Akamacu Josio. – Emlékszem… – nézett fel Noriko a plafonra – az osztálybaj­ nokság… nem az idei. miközben bó­ lintott. maga lenne a tökély. de ennek örülni kell. Mimura egyes-egyedül küzdött. Jositoki… Sújának Norikóra tévedt a tekintete. és megérintette Noriko takaróba bugyo­ lált vállát. Nem volt nagy dolog. meg­ fordítottátok az állást.– Na igen. még a tavalyi döntőjére. Jositoki a jobb keze hüvelyk-. És akkor befutottál a szoftballmeccsről. – Én teli tüdőből szurkoltam. de azért a tesiből elég nagy an­ titalentum Kuninobu Jositoki egy kicsit távolabb állt Norikó­ éktól. – Aha. mutató. hogy Noriko lehajtott fejjel sír. Súja is emlékezett erre. Amikor Súja odanézett. Ha még… Szugimura is itt lenne. Mivel Noriko kiabált a leghangosab­ ban. [348] . és nem is valami kedves Norikóval és a többi kiáltozó lánnyal szem­ ben. – Mi baj? – kérdezte. Ha ő is itt lenne… Ha őt hozzávennék még Kavadához.

hogy megdermed az arca. hogy bomlanak utánad a lányok? Mivel hirtelen nagyot ugrott a beszélgetés menete. – Meg akartam állni. de eszembe jutott. – Tudtad.– Semmi – hüppögte Noriko halkan. Azután így szólt: – Gondoltam. azt hiszem. Eszembe jutott. hogy milyen jó osztály volt… Súja bólintott. könnyebben elragadják az érzelmei. – Ez meg hogy jön ide? De Noriko komoly arccal folytatta: – Megumi és Jukiko is. mi? Noriko Sújára emelte a tekintetét. nehogy a szívedre vedd… – Micsodát? Noriko Súja szemébe nézett. mire kipréselte magából: – Komolyan? [349] . Beletelt egy kis idő. Idővel Noriko megtörölte a szemét. – Ne haragudj. A kezét a vállán nyugtatta. Súja kérdőn hajtotta oldalra a fejét.” – Ők… – Ebben az esetben megfelelő-e vajon az „ők” kifeje­ zés?… – Ők ketten. és halkan közölte: – Mindketten szerelmesek voltak beléd. amíg abba nem hagyta a sírást. Már mindketten „elhagyták a pályát. Talán a benne bujkáló láz vagy a gyógyszer miatt úgy tűnik. Érezte. Etó Megumi és Kitano Ju­ kiko. Súja eről­ tetetten mosolygott. hogy sírjak. hogy hallgatok róla.

Ezért ne fe­ lejtsd el őket. de ez az arckifeje­ zése újra el is tűnt.– Igen. Fejenként egy fél kávéskanálnyit. Félrehajtotta a fejét. Súja felkapta a fejét. ha a szökés után mondod el. soha nem tudod meg. – Ne haragudj. és jobb kézzel megmarkolta Noriko bal csuklóját. – Tényleg? Pont belém? – kérdezte naivan. és még egyszer bocsánatot kért. egy kicsit. Súja látta. Direkt csak egy kicsit. – De ha meghalok – Noriko megint félrehajtotta a fejét –. és még valamit hozzátett. kihunyóban lévő napfény alig-alig észrevehető négyszögletű fényfoltot vetít Noriko pupillájára. – Hallod… – Igen? – Én ismerek valakit. – Bár nagyképűnek tűnhet az én mostani helyzetemben ilyet mondani. Sokkolt? – Aha. aki beléd szerelmes. és bólintott. hogy a lefüggönyözött ablakon át beszűrődő. – Nagyon kérlek – mondta –. Utána Súja kezdett bele. de ilyet ne is feltételezz! Hal­ lod? Mi végig együtt leszünk. Azután így szólt: – Jobb lett volna. – Noriko levette a szemét Sújáról. Ezúttal Noriko szeme kerekedett el egy kicsit. Noriko meglepődött Súja haragos tekintetén. És együtt maradunk életben. [350] . – Komolyan?… – fújta ki a szavakat a sóhajjal együtt. Súja felidézte egy kicsikét Etó Megunni és Kitano Jukiko ar­ cát. – A lá­ nyok egymás között tudják valahogy az ilyesmit.

Súja lassan megrázta a fejét. aztán Súja felemelte a fejét. Ha kiszabadultunk. csak nem lehetett használni. mindenestül jó vagy. Miközben azok a szeretetre mél­ tó. [351] . – Nem. mi erről a véleményem? – Szívesen meghallgatom. Egy rendelőnek elvileg makulátlannak kéne lennie. de ott méltatlan módon egy csupa por ernyőjű neon lógott le. és a pla­ font bámulta. – Nem mondom meg. – Kitano szan? Ha igaz… Vajon mi tetszett bennem nekik? Már szinte koromsötét volt. Súja a fejét rázta. hogy Noriko elmosolyodik. de észrevehető volt. Noriko félrehajtotta a fejét. A rohadt életbe! Milyen boldog is lennék. nem lett volna okos felkapcsolni. lesütötte a szemét a térdére. Nem. Mintha Noriko egy kicsit megkönnyebbült volna a válaszra. – Tényleg… – mondta – Etó szan és… – hozzátette a tisztelet­ teljes „szan” szócskát. De ez már nem fog problémát jelenteni. és csak annyit mondott: – Tényleg? Azután megint felnézett. ahogy vagy. – Te úgy. de nem szólt többet. kíváncsi szemek jártak a fejében. Bár ha lehetett volna is. kedves uram. Egy darabig csend volt. A fiúk olyan ingatagok. – Elmondhatom. Noriko kérdő tekintettel nézett rá. aki tíz éve a legjobb barátom. soha többé. és így szólt: – Ki az? Nem vagyok tagja egyik klubnak sem. és nem is is­ merek senkit a többi osztályból.– A mi osztályunkba jár? – kérdezte Noriko. ha szerelmi háromszög miatt gyötrődhet­ nék azzal. megmondom.

mintha mókás lenne. – Ha nem így van. – Mi az? – Pocsék egy érzés. És a szája bánatos mosolyra fordult. ne mondd már! – Szeretni valakit pont ilyen. hogy kell-e ezt tovább feszegetni. – Megkérhetlek. Súja kérdő tekintettel nézett vissza rá. hogy Noriko látta-e ezt a pillantást. Noriko úgy mondta. de nem tudni. – De igaz – mondta Súja. – De igen. de úgy döntött. – Mert igazán nagyszerű lány vagy! Mintha Noriko határozott ívű szemöldöke megmozdult vol­ na. aki szerelmes beléd. hogy egy kicsit…? – mondta aztán. – De te is így vagy azzal a lánnyal. Vállig érő haja Súja arcához és füléhez ért. Amíg a kinti [352] . ahonnan már szinte egyál­ talán nem lehetett kivenni az arckifejezését. Habozott. Valami ilyesmi.Súja nevetve rázta a fejét. és összezárta a száját. – Noriko furcsamód komoly hangsúllyal mondta. Súja Noriko arca irányába nézett. Tényleg. – Tényleg? Akkor is jólesik. akkor hazugság az egész. Noriko egy kicsit elnémult. Megdöntötte a felsőtestét. és Sújára nézett. és tétovázott. és fejét a vállára haj­ totta. Naná. hogy igazat mond. – Jaj. ha nem igaz. ke­ zét a szemben ülő Súja felkarjára tette. de azért őszintén kimond­ ta: – De megértem azt. és el is kuncogta magát. nem? Súja felidézte magában Sintani Kazumi arcát. amennyire tőle telik. hogy még ilyenkor is az egy ilyen téma. Noriko felemelte a fejét. Gondolkodott.

Leszakította a csurom vér matrózblúza ujját. és ez fokozatosan ki­ terjedt az egész testére. de most már nem. majd elbújt a bozótban. ahol kiment. Simizu Hirono (lányok. elég hosszú ideig. Akkor egy csomó vizet elhasznált. Mielőtt a délutáni szürkület teljes sötétséggé változott volna. Vízre volt szüksége. olyan érzés volt. és mivel nem fertőtlenítette a sebét. A lövedék keresztülhatolt a karján. hogy lemossa a sebét. ami nála volt. így maradtak. így hamarosan elállt a vérzés.) elindult nyugat felé a rejtekhelyéül szolgáló bozótból. Nakagava No­ rikótól eltérően. Főleg ott szakította szét a bőrt. 10. [Maradt 21 fő] 46 Víz. Minami Kaori a bal karja felső részét lőtte meg.) Azóta már majdnem két óra eltelt. és mire meghallotta Szakamocsi este hatórai híradását. Már nem bírta tovább elviselni. Csak… Vizet. A seb azonban felmelegedett. futott vagy kétszáz métert. Egy darabig ömlött róla az izzadság a matrózblúz alatt. már az összes vizet megitta. miután kötés gyanánt rátekerte a blúza leté­ pett ujját. rendkívül gyorsan rosszabbodott az állapota. de éppen elkerülte a nagyobb ereket. Egész testét elön­ tötte a forróság.pislákoló fényt fel nem váltotta a hold csillogása. Tehát Simizu Hironón. A kezdeti hidegrázás idővel émelyítő forrósággá változott. Ezzel persze ő maga nem volt tisztában. [353] . Miután lelőtte Kaorit. mintha perzselő sivatagban járna. az igazi vérmérgezés tünetei kezdtek mutat­ kozni. el­ menekült Nanahara Súja elől. Vagyis köze­ ledett a kiszáradáshoz. (Ezt azóta nagyon megbánta. hogy megnézze.

Az autó továbbhajtott. Persze a játék szabályai szerint szabad lenne. Hirono úgy sejtette. hogy Micuko ölhette meg). mennyire gyűlöli Minami Kaorit. de ő még véletlenül sem esne ilyen hibába. Persze ő végig Szóma Micuko barátnője volt. de csupa olyanokat. a kicsit egocentrikus Jahagi Josimi lehet. Micuko biztosan kihasználná. de nem tette. amikor elütötte egy kocsi. Igen. De ettől függetlenül még húzódozott attól. de azért az emberölés tabu volt számára. amennyire csak lehet. nem számítana bűncselek­ ménynek. Ha a közéjük ékelődött Szugimura Hiroki indulását átvészeli. ő már meghalt. hogy megbízik Micukóban (Igaz. Elképzelhetetlennek tartotta. meg folyton veszekedett a szüleivel. hogy ő bízta meg ezzel egy haverját. Pont azok tapossák szét ilyenkor szívbaj nélkül az embert. Az egész testét átható forróság és a szomj csak felpör­ gette a gondolatait. Még csak tizenöt évet élt.Ennek ellenére. A másik bandatag. és a sor­ száma is eggyel az övé előtt állt a lányok névsorában. csak az járt az agyában. de lehetett tudni. hogy mennyire félelmetes lány. El is adta magát. de azokhoz [354] . akiknek különben olyan jógyerekfejük van. és nemsokára a vezetőjük (aki ennyi idősen egy gengszterbanda tagjának a szeretője volt) súlyosan meg­ sebesült. Simizu Hirono senkiben nem akart megbízni ebben a játék­ ban. akiknek már elegük volt be­ lőle. Bár kurválkodott. Pontosan tudta. hogy lenne más az osztályban. a lány pedig kis híján belehalt. Micuko nem mondott semmit. akiben meg tudna bízni. hogy megölje osz­ tálytársait. és kipróbálta a drogokat is. míg a növényzettel borított hegyoldalon óva­ kodott. aki bármit megtenne a kedvéért… Ha véletlenül csatlakozott volna is hozzá. de ezt nagyon is jól tud­ ta. Bőven akad olyan pasi. de… Sok rosszat csináltam eddig. például… Egyszer összecsaptak egy másik iskola hasonló ke­ mény csajaival. aztán a végén kíméletle­ nül hátba lőné. könnyedén csatlakozhatott volna akár Micukóhoz. amikkel nem ártottam senkinek.

akik jó kislánynak teszik magukat. ha ha­ zamenne és pezsgőt bontana? Vagy ha lejárna az idő. de csak olyankor. És váratlanul rálőtt. ha volt valami tenyérbe mászó az illetőben. és meg­ halna – ezt az egyet nem volt képes okosan végiggondolni –. hogy valaki ott legyen közvetlenül a közelében. aztán úgy döntött. Aztán az iskolai szívatásokban is benne volt. magától kimegy (hiszen úgyis specialitása az otthonról való lelépés). ha em­ bert kell ölnie. ha egy-két dolgot lenyúlnak a sminkosztályáról? Úgyis akkora tőke van mögötte. amikor egy pillanatra felbukkant egy árny a házzal szemközti raktárban. hogy nincs bent senki. ahol aztán Minami Kaorival lövöldözni kezdtek. ő legalább profi helyre lépett be Szóma Micuko közvetítésével. akkor is mindenki tisztában van vele. aki meg sem rezdül. Miután ellenőrizte. na mindegy. Azért va­ [355] . pont akkor. Ha valaki meg akarja ölni. lehorgonyzott ott. ezért kimászott a raktárra néző leg­ szélső ablakon… És akkor. magánügy. Aztán van olyan. És ha annak eredményeképpen életben ma­ radna ebben a játékban… Nem azt tenné a legjobban. mi­ vel nem amatőrök. és néha kinézett az ablakon. miközben simán vállalnak telefonon megrendelt randikat (tudta. Ez azért sokkal tisztább ügy. nem? Mi baja lesz egy áruház­ nak. A félelemtől és az izgatottságtól hangosan dörömbölt a szíve.képest. Akkor riadt meg. hogy megsérülhet. akkor nincs mit tenni. A lényeg hogy én… Nem vagyok olyan. Nem volt hátsó kijárat. és kész. szinte kiesett miatta az ablakon. hogy kedve támad az embernek kipróbálni valamilyen szert. szóval akkor az van. Végig abban a házban rejtőzött. A golyó Hiro­ no karját találta el. Ez az egy biztos. hogy Tendó Majumi például ezt csinálta). A jogos önvédelem. pedig ő nem csinált semmit. Néhány percig vívódott. az más. csak…. Kaori kidugta a fejét a raktár ajtaján. Nem bír­ ta elviselni. Meg amikor összeugranak egy másik iskolával. Csak.

Az esküdtszék tuti. aki sztárokért eped. a legfontosabb… A víz. a játék kezdete­ kor. amellyel lelőtte Kaorit – egy Smith & Wesson Military & Police 38-assal –. Nanahara Súja és Nakagava Noriko… Ezek ketten vajon együtt jártak? Nem úgy néztek ki. Vagy az is lehet. és először tartotta célra a fegyverét. Aztán úgyis képte­ lenség megszökni. együtt van Nakagava Norikóval. amikor visszalőtt. hogy neki majd meg kell vele küzdenie. Nanahara Súja nemsokára meg fogja ölni Nakagava Norikót. akkor ő sem lehet kíméletes. el sem tudott mozdulni. erre gátlástalanul meg akart ölni. hogy Nakagava Noriko fogja megölni Nanahara Súját. amely az előbb még az ég nyu­ gati felén megmaradt.lahogy kiegyenesedett. Meg akarnak szökni kettesben? Hirono öntudatlanul a fejét rázta. Micsoda barmok. mint együtt lenni valakivel ilyen helyzetben. A koromfekete égen csak a telihold vi­ lágított zavaróan fényesen. akkor lehet. nincs is annál nagyobb hülyeség. Ő legalább nem fo­ gott Hironóra fegyvert. (Pont azért tudta kényelmesen lelőni Kaorit. Na de ez most nem számít. őt el tudta intézni (Ez jogos önvédelem volt. és kékes színre festette a szigetet. ne lepődjön meg.) Azt is mondta. A ház sarkában a falhoz tapadva lecöve­ kelt. Micsoda egy kétszínű liba! Teszi itt a jó kislányt. Egy szó. de ha igaz a sztori. Ha csoportosul az ember. Azután Nanahara Súján gondolkodott. Már nem lehetett látni azt a halvány fényt sem. amikor megjelent Nanahara Sú­ ja. és ha a többiek is így visel­ kednek. hogy tizenkettő a nullához így döntene). markában a revolverrel. ha hátba lövik. Hirono. Nakagava Norikót nem látta. Időközben elég nagy távolságot megtett. mint tegnap éjjel. ki tudja… Ha az egyikük megmarad. szaladt a bozó­ [356] . mint száz.

Volt körülötte néhány vékony. mint az előzőnek. Itt is biztos hasonló a helyzet. ahol először elbújt. azután újra figyelni kezdte a házat. a bekötőút felől nézve a kert legmélyén volt… Kút. földszintes földművesház volt. mandarinszerű fa. és a ház előtt egy kisteherautó parkolt. tele levéllel. Burkolatlan út vezetett be bal kéz felől. Ahogy az in­ dulás előtt is megbizonyosodott róla. mint a szántóföld. régi. és matatni kezdett a földön a hold fénye mellett. hogy esetleg ott megbújt valaki. Semmi különös. A kis szántóföld túloldalán magányos ház állt. Hirono az északi hegy oldalában volt. Úrrá lett a szomjúságán. és. a ház túloldalán pedig egy alacsony domb emelkedett. Kopogva legurult a cserepeken. Balra néhány szántó. egy darabig a szeme előtt lévő házat figyelte. Hirono megállt a szántó szélén. ezért a szoknyájába tűzte a pisztolyt. ahogy kell. Görnyedten vágott át a szántóföldön. nem úgy. Hirono jobbra-balra kap­ kodta a tekintetét… Az a dolog jobbra. előbb szétnézett a háta mögött. A bal kezét nem tudta használni. Behúzta a fejét. A térkép alapján a hegy előtt egy vi­ szonylag szélesebb ínnak kell lennie. és nagy zajt csapott. Abban a házban. Volt még egy kismotor és egy bicikli is. nem lehetett használni a vizet. amely kelet-nyugati irányban szeli keresztül a szigetet.tosban. de alul nem nőttek ágaik. és azokon túl még két hasonló ház látszott. A kő ívesen pottyant a ház tetejére. Felfelé irányítva dobta el. szépen. [357] . Kikukucs­ kált a bokorból. és a szé­ lén leesett a földre. és visszafojtotta lélegzetét. Talált egy megfelelő méretű követ. A ház kicsit magasab­ ban volt. ahol elbújt. Rúdja is van a vödörhöz. jelenleg nem kell tiltott zónától tartania errefelé. A környéken semmi nesz. Azokon is túl a déli hegy domborodott. Tompán puffant. A hegy helyzetéből ítélve Hirono már közel járhatott a nyugati parthoz. Csak a teteje volt cserépfedelű. így nem kell aggódni.

Végre felért a vödör a kút kávájáig. Leesett a földre. A kút egy nyolcvan centiméter magas betonhenger volt. A szomjúságtól és a láztól kóválygott a feje. hogy nemigen tudta használni. Teljes erejéből rángatni kezdte. A körben pedig önmaga sziluettje tükröződött. Bő hat-hét méterrel lejjebb egy kis. és várt egy ideig. Undorító kis fekete sze­ me és a háta visszaverte a Holdfényt (ha napfényben nézné. és jobb kézzel levette fájós bal válláról a hátizsákot. Hú. és le­ tette a kút szélére. a kút betonperemé­ hez szorította a kötelet a térdével. Hi­ rono a jobb kezét pisztolyostul rátette a peremére. Sem a ház ablakán. hogy elrontja-e vele a gyomrát vagy akármi. Meg egyszer utoljára megtartotta a kötelet a térdével. és a kúthoz futott. Ránézett az óramutatóra. és nyálkásan fénylett. Mivel a bal keze olyan zsibbadt volt. Egy icike-picike béka úszott benne. holdfénnyel telt kör lát­ szódott. vagy koszos sárszínű…). Meg­ markolta az elvásott kötelet. Víz. Még egy kicsit várt. amint egy kicsit feljebb húzta. és két vödörrel felváltva lehetett vizet húzni. Hirono idegei közvetítet­ ték agyába a legeslegjobban utált élőlény sajátos bőrének ta­ pintását. [358] . Végigfutott a hátán a hideg. amely a tartóoszlopon fekvő ke­ resztrúdról lógott a kútba.Hirono megmarkolta a fegyverét. De észrevett valamit. és kész. Meghúzta a kötelet. Felkaptatott a házhoz. Hirono újra betűzte a revolvert a szoknyájába. és így ügyeskedte fél nagy nehezen. mire egy kis vödör bukkant fel a víz fel­ színén. sem a bejáratnál nem buk­ kant elő senki. A szervezetemnek most vízre van szüksége. és felsikított. Eltelt öt perc. Telis-tele van vízzel. biztosan gusztustalan fluoreszkáló zöld lenne. nem egy kiszáradt kút. elkapta a vödör fülét. A keresztrúdon ősrégi csiga függött. Ilyenkor mit szá­ mít. …Víz.

de komoly termé­ szete volt. Jól hegedült (valami tartományi versenyen díjat is nyert egy­ szer állítólag). Hirono halkan felsikkantott. és a béka távozásának irányába meredt. de az árny mögött mintha nyitva lett volna a kerti konyhaajtó. Kinyírom. az utálatos. hogy az a girhes. És ez… Meg akar ölni engem! [359] . elnagyolt arcú. Nem volt annyi ereje. ala­ csony. 4. Mindig is teljesen átlagos fiú volt.Elnyomta magában az undort. de a jobb kezével eleresztette a vöd­ röt. ha az „ördög” hátrafordul – futott át öntudatlanul. és elugrott on­ nan Hirono felé. aztán… Eközben a béka felmászott a vödör peremére. Hirono háttal volt a háznak. Nézzétek csak! Oda Tosinoriék a város egyik luxuslakásában laknak. kinyírom. A probléma az. és megjátszotta az előkelőt. amely így feltartóztathatatlanul visszazuhant a kútba. Alig négy-öt méterrel távolabb egy fekete diákegyenruhás alak állt dermedten. Az árny az imént állhatott meg mentében. ami utálatos. mondhatnánk békaképű fickó. apja egy vállalat igazgatója. Valahogy kiebrudalja onnan azt a békát. Már az elviselhetetlenségig erősödött a szomjúsága. Legyen akár élet-halál kérdése. egy hosszú madzagszerűséget tartott a ke­ zében. Oda Tosinori (fiúk. és elhúzódott tőle. szétmarcangolom! Csakhogy… valami máson akadt meg a szeme. és Hirono agyá­ ban egy gyerekkori emlék – az a játék. hogy az egy öv. csobbanás és vége… Hirono felnyüszített. hogy még egyszer felhúzza a vödröt.). A békát ugyan elkerülte. de ez most nem számított. Csörgés. Egy pillanat múlva Hironóban tudatosult. amikor tilos megmoz­ dulni.

a má­ siknak még a fele megvolt… Szerencse. és csak jobb kézzel nagy nehezen kinyitotta a cipzárt. de könnyedén megtalálta Tosinori hátizsákját bent az ajtó mel­ lett. és bement a házba. A forró töltény­ hüvelyek eltalálták a hasát. Ha egy ilyennel megüt­ nek. meglendítette a jobb kezében tar­ tott övet. A legfontosabb most a víz. aki meg akarta ölni. Az egyiket még ki sem nyitotta. Hirono visszatette a revolvert a szoknyájába. ahol a zászlót belepte a hó. kiszakad a húsod. és előkapta a revolverét. és arccal lefelé elesett. ez fájt egy kicsit. A nagyobbacska övcsat egy pillanat­ ra fénycsóvát húzott a holdfénytől. Felemelte a saját hátizsákját. közvetetten csókolózik?… Tökmind­ egy. hogy nincs ott senki. A távolság csupán négy mé­ ter… Elég volt! Jobb kezét a teste elé vonta. amihez már annyira hozzászokott. Itt Armstrong beszél. Ott volt a vizespalack. aztán nem mozdult többet. hogy elővegye-e a kormány zseblámpáját. az tuti.Kábé úgy. Tosinori már közvetlenül előtte volt. mondjuk az Egyenlítőnél vagy a sarkponton. Hirono térden állva levette a félig telt kupakját. de most nem foglalkozhat ilyesmivel. látszott. de… [360] . Mind a három lövedék Tosinori hasába talált. Lőtt. Odaguggolt. Vagy a Holdon. mintha a megállított videofilm újra elindulna. Kevés por szállt fel. Tenyeré­ ben érezte a markolatot. Ezúttal hármat egymás után. A fiúval. és nekitámadt. és aki ráadásul már halott. Habozott. ahogy kireped az egyenruhája. Meggondo­ latlanság volt hátat fordítani a háznak. bekapta az üveg száját. de már száz százalék. Tos­ inori hirtelen megmozdult. és megdöntötte. ilyenekkel csak valahol nagyon messze foglalkoznak. És biztos megtalálja Tosinori vizét. Kis lépés egy embernek. Megpördült.

hogy a torká­ ra szoruló valamit eltávolítsa. és megérkezett a gyomrába. Valami roppant. de miért… de miért él ez a fickó még? A szeme előtt elvileg a sötét lakásnak kellett volna lennie. De miért. Egy lendülettel kiürítette a palackot. De karját egy minőségi bőrcipőt viselő láb rúgta el. de miért. Öklende­ zett. de ahogy lecsú­ szott a torkán. Közvetlenül jobbra a saját arcától egy aszott fiúarcot látott – Oda Tosinoriét. és előbb Hirono jobb. Próbálta elhúzni az övet. ha nem is annyira. Hirtelen valami rátekeredett a nyakára. és páraként fröccsent szét a szájában maradt víz. …Rögtön újra erősödött a szorítása. hanem inkább gimnazistának vagy [361] . amitől nem középiskolásnak. amely az előbb Tosinori kezében volt. Hirono. Finom volt. mint Csigusza Takako vagy Szóma Micuko. és nagyot sóhajtott. Kifogástalanul finom.Vedelte a vizet. azért igen-igen szép lány volt. de. hogy a nyakára az az öv csavaro­ dik. Csupán tizenvalahány másodperc műve volt. A testéből kiszállt az erő. az imént meghalt fiú arcát! Teljes erejéből szorította a nyakát. amíg megértette. és közben elfordította a fejét. Csapkodni kezdett a használható jobb kezével. Ja igen. Hirono már nem is tudta markolni az övet sem. A keze leha­ nyatlott. és volt benne valami felnőttes vonzerő. tisztára jeges víz­ nek érződött. Jó néhány másodpercbe beletelt. Langyos volt. Vér csurgott rajtuk. jobb keze ujjairól sorban szakadtak le a körmök. Finom volt. Még soha nem ivott ilyen finom vizet. csak idétlenül deformálódott jobb ke­ zével hadonászott. majd bal karja is érzéketlenné vált. Pont az osztályban mindenkinek egyenlően felcsatolt nyakörv felett. de a kép egyre pirosabbá változott. Abban a rövid pillanatban az öv meglazult. a pisztolyt… Hironónak eszébe jutott.. hogy odanyúljon a szoknyájába tű­ zött fegyverért.

és beleolvadt a sötétségbe. előredőlt. amelyről leszakadt a ruha ujja. amelyen szívesen elmereng. ahogy a mellékelt használati utasítás ígérte. amikor kinyitotta a hátizsákját. Az őrhajók is le­ kapcsolt lámpákkal horgonyozhatnak. Nem volt semmi. de a közelben egy szál hajó fényét sem lehet látni – nyilván a kormány hajózási tilalma miatt. de úgy szuperált. mire Tosinori végre levette az övet Hirono nyakáról. amikor kilépett az iskolából. mert nem lehet meg­ állapítani a helyüket. Már nem lélegzett. Most azonban arca nagyra puffadt a feltóduló vértől.egyetemistának látszott. Már látta ezt a képet. Le­ het. és a szobába vezető lépcsőfokra zuhant. Bár ez nem igazán az az emlék. merev. [362] . Punkosan fel­ tupírozott haja most aztán összevissza állt. de majdnem telihold volt. A víz feketéjén a Szeto-beltenger szigetei le­ begnek. Csak a matrózblúza gallérjából kivillanó tarkója és bal karja. furcsa mellény került elő belőle. világított fehéren a sötétségben. így az északi hegy kis dombot formáló lábától messzire el lehetett látni a tengeren. (Persze nem felejtett el időnként körbe­ nézegetni. és az a szürke. [Maradt 20 fő] 47 A környék már teljes sötétségbe borult. Na igen. Igen. és a szokásosnál kétszer nagyobbra dagadt nyelve lefelé csüngött a szája közepéből. Oda Tosinori egy darabig hangosan zihálva cövekelt ott. Még fájt a hasa. Ettől Oda Tosinori csak még makacsabbul szorongatta to­ vább Hirono nyakát. Tompa reccsenés hallatszott. de nem annyira. nem nagyon értette. hogy Hirono valamelyik arccsontja tört el. csak akkor sokkal alacsonyabbról.) Több mint öt perc eltelt. Egy golyóálló mellény.

Felülmúlhatatlan. Az este hatos híradásban elhangzott újabb tiltott területekben az iskolát közrefogó két mező. akinek a bomba feltehetőleg leszakította a fejét. Az is­ kola a G7-en belül az F7-es zóna határvonalához volt közel. tehát ha oda belépnek. Bár a legtöbben félreértették a b osztály­ ban. Amíg még világos volt. Szugimura… Te meg hol a fenébe vagy? [363] . övébe tűzte a pisztolyát. A térkép alapján a zónahatártól minimum nyolcvan méterre volt. Jutaka kifogyott a szuszból. Több mint száz méter a távolság. a hatos híradásában Szakamocsi említette. háromszögeléssel majdhogynem tökéletesen behatárolta a zóna területét. erre! – mondta Sindzsi. azonnal meghalnak. azért nem áraszt magából több fényt. de azért sajnálta is Cukioka Sót. és felsegítette Jutakát. hogy valaki hirtelen rájuk támad a sötét­ ben. Azután mindketten hason fekve néztek ki a szikla túlsó felén. és most nem a legalkalma­ sabb másokkal foglalkozni. de attól még biztos. nem randiznál velem?”). Az iskola. igazából Hiroki és Takako nem jártak (ezt magától Hiro­ kitól hallotta).– Oké. Hülye kis buzi volt („Mimura. ahol Szakamocsi van. de még inkább azért. hogy Csigusza Takako meghalt. az F7 és a H7 egyike sem volt benne. felka­ paszkodott a sziklára. de itt még bőven biztonságos a közlekedés. hogy Cu­ kioka Só fennakadt egy tiltott zónán. ahol most Sindzsiék voltak. távolabb pedig halo­ vány fénypont látszott. mert az ablakokat fémlapok fedik. ahol az iskola van. mert ő az én esetem). mert Szugimura Hiroki gyerek­ kori jó barátja volt. hogy Hirokit megviselte a dolog. Tényleg. már tiltott zónává nyilvánítot­ ták. Szemük előtt fák sorakoztak sötéten. de Sindzsi kezébe kapasz­ kodva nagy nehezen felkecmergett a sziklára. Sin­ dzsi a térkép és az iránytű segítségével. Ő volt a legszebb lány legalábbis az osztályban (jó. A hegymászás meg a félelem miatt. Hol mehetett bele egyáltalán? És az is nyomta a szívét. Természetesen a G7es mezőt.

De Sindzsi úgy döntött, hogy a jelenlegi feladatra összponto­ sít. Lenézett az iskolára, és alaposan tanulmányozta a körü­ lötte lévő domborzatot. Innen kell kifeszíteni egy kötelet az iskola felett, a szemközti zónáig. A gyakorlatban ez azonban igen nagy távolság volt. Nézte a távolban a fémlapokkal fe­ dett ablakokból kiszűrődő gyenge fényt, és arra gondolt, hogy a rohadt életbe. Ott vannak Szakamocsiék. Most van va­ csoraidő, ki tudja, lehet, hogy élik világukat, és gazdagon megrakott sült tésztát esznek a rohadékok. (Hogy miért pont azt? Mert a nagybátyja néhányszor vendégül látta rá szűk kis albérleté­ ben, és azóta szereti, most pedig iszonyúan megkívánta.) Már minden szükséges eszköz náluk volt. A térképen nem jelölték (ellenőrizte, sima lakóháznak tekin­ tették, csak kék pont mutatta), de Sindzsiék találtak az isko­ lától kissé délre, a szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő út közelében egy mezőgazdasági boltot. Kockaépület volt, a bejáratán felirat: Észak-takamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltsége (Sindzsi már rég tudta, hogy ez itt a Takamacu város partja közelében található Oki-sziget, de Jutaka elcsodálkozott), és nem hasonlított arra, amit az em­ ber elképzel egy ilyen boltnak. Nem volt rendes irodája, de még egy árva pénzautomatája sem. Elég gagyi hely volt, olyan, mint egy raktár, csak belezsúfoltak a traktortól kezdve a kombájnon vagy a cséplőgépen át mindent, és csupán egy sarkot kerítettek le az irodai asztalnak. Viszont könnyedén rátaláltak az ammónium-nitrátra. Szerencsére szinte új volt, és nem szívta meg magát a levegő párájával. A benzint sem kellett kocsikból összegyűjteni, mert egy tele tömlővel akadt. Csigát pedig a bolttól keletebbre találtak, annak a háznak a kútján, ahol Sindzsi a játék elején beszerezte a Macintosh Po­ wer Bookot. Az ammónium-nitrát mellett a kötél jelentette a másik nagy problémát. Ahhoz, hogy a szeme előtt elterülő G7-es zónát átíveljék, legalább háromszáz méternyi kötélre volt szükség. Ráadásul, hogy az utolsó pillanatig ne vegyék észre Szaka­ mocsiék, eléggé lazára kell fogni, így igazándiból nem árta­
[364]

na, ha még ennél is hosszabb lenne. Akkora kötelet szerezni pedig már nem tűnt olyan egyszerűnek. A boltban volt ugyan kötél, de jó, ha megvolt kétszáz méteres, és az üveghá­ zak nejlonjához való lehetett, mert három milliméteres sem volt az átmérője, és félő volt, hogy nem elég erős. Szerencsére a településsel együtt már tiltott zónává alakult kikötőtől délre, a tengerparton, egy magánhalászszerszámraktárra bukkantak. Ott pedig egy halászathoz használt kö­ télre, amelyet egy kicsit megtépázott ugyan a dagály és az időjárás, de több is volt, mint háromszáz méter, minek követ­ keztében iszonyúan nehéz és terjedelmes volt, de ketten vala­ hogy elvonszolták a boltig, és elrejtették. Azután az összes alapanyagot otthagyták, és idejöttek. Sindzsi a sötétséget fürkészte. Az északi hegy lába, ahol most ők vannak, az iskola innenső felén, azaz északi oldalán és tőle jobb kézre, azaz nyugatra terül el. Az iskolától bal kézre, tehát keletre egy erdő van, és egészen a település északi vé­ géig, illetve a tengerpartig folytatódik. És az iskola túloldalán szántóföldek vannak. Itt-ott facsoportok, köztük néhány ház fedezhető fel. Azon túl pedig a bolt épülete, ahol a holmit hagyták, szintén kivehető. Onnan balra rögtön már egyre sű­ rűsödnek a háztetők, és a tiltott zóna határát átlépve folytató­ dik a település. Jutaka megveregette a vállát, ezért Sindzsi odafordult hozzá jobbra. Jutaka elővette a zsebéből az ellenőrzőjét, és egy üre­ sen álló jegyzetlapra írni kezdett. Igen, mielőtt munkába fogtak, megegyeztek, szintén papíron, hogy semmi olyat nem ejtenek ki a szájukon, ami elárulhatja őket. Lévén, hogy ha Szakamocsiék rájönnek, hogy Sindzsi megint valami „helytelen dologra” készül, ezúttal már biz­ tos, hogy egy percig nem haboznak majd távirányítással fel­ robbantani a nyakörveiket. Vajon miért nem tette ezt meg Szakamocsi már korábban mindkettőjükkel? Ezen is gondolkodott, de valószínűleg azért, mert a játék célja alapvetően, hogy hacsak lehet, a diá­
[365]

kok egymással küzdjenek meg. Ezzel kapcsolatban Sindzsi­ nek eszébe jutott valami. Volt egy pletyka, miszerint a kor­ mány magas rangú hivatalnokai fogadásokat kötnek erre a játékra. Ha ez tényleg igaz, akkor ha Jutakát nem is, de a Si­ roivai Középiskola védőzsenijét, a Harmadikat, azaz Mimura Sindzsit minden bizonnyal a legesélyesebbek egyikeként tart­ ják számon. Emiatt pedig Szakamocsi nem ölheti meg őt olyan könnyedén… Ez volt a tippje. Akkor viszont akiket az indulás előtt meggyilkolt, Kuninobu Jositoki és Fudzsijosi Fumijo, feltehetőleg nem voltak érintettek a fogadásban, vagyis pontosabban fogalmazva, biztos nem fogadott rájuk senki. Csakhogy ettől még, ameddig Szakamocsi (a francba, az a sa­ kamocho kinpati…) uralja az egész játékot, ez bármikor bekö­ vetkezhet. Ami viszont annyit tesz, hogy ameddig nem sike­ rül rádobni a bombát az iskolára, csak imádkozhatnak, hogy ne történjen meg. Ez persze nem tetszett Sindzsinek. Ő a nagybátyja hatására mindenben maga döntött, és nagyon nem feküdt neki, hogy élete-halála egy másik ember kezében legyen. Sindzsi lenézett az iskola fényeire, és a fejét rázta. Semmire nem megy, ha ezen rágódik. „Ha tehetetlen vagy valamiben, ne foglalkozz vele! Azt kell csinálni, amit tudsz, Sindzsi.” A nagybátyja szavai visszhang­ zottak a fejében. „Még akkor is, ha az esélyed kevesebb, mint egy százalék.” Jutaka befejezte a jegyzetelést, és megint megböködte a vál­ lát. Sindzsi visszafordult hozzá, és megnézte. A sötét miatt egy kicsit nehéz volt olvasni, ezért beletartotta a holdfénybe. „Hogyan feszítjük ki a kötelet? – állt a papíron. – Képtelen­ ség innen eldobni odáig egy ekkora kötelet. Ráadásul ott is hagytuk, nem? Mit fogunk csinálni?” Ja igen, ezt még nem magyarázta el neki. Arra már nem fu­ totta, mert totál el volt foglalva azzal, hogy a „kötélpálya”

[366]

hozzávalóit összeszedje. Sindzsi biccentett, ő is elővette a ce­ ruzáját, és írni kezdett az ellenőrző jegyzetrészébe. „Hoztunk madzagot. Azt fogjuk kifeszíteni, és a túloldalon rákötjük a kötelet. Később visszajövünk ide, és a madzaggal idehúzzuk a kötelet. Közvetlenül a megvalósítás előtt.” Átadta Jutakának. Jutaka kibogarászta, és megnyugodhatott, mert Sindzsire nézett és bólintott. Azután írt. „Rákötjük, mondjuk, egy kőre, és áthajítjuk, ugye?” Sindzsi a fejét rázta. Jutaka nem értette, gondolkozott, azután megint írt. „Csinálunk egy íjszerűséget? Nyílvesszőre kötve lőjük át?” Sindzsi megint a fejét rázta, átvette az ellenőrzőt, és írni kez­ dett. „Ez sem rossz ötlet. Mert még én sem tudok háromszáz mé­ tert dobni a kislabdával. Viszont nem szabad célt téveszte­ nünk. Mi van, ha elrontjuk, és eltaláljuk az iskolát egy kővel vagy egy nyílvesszővel? De még ha azt nem is, csak fenn­ akad valahol, és elszakad a madzag, amikor vissza próbáljuk ráncigálni, nincs helyette másik. Ennél biztosabb módszert alkalmazunk.” Jutaka most nem vette kézbe a ceruzát, csak kérdőn nézett Sindzsire. Erre Sindzsi megint elvette az ellenőrzőt, és folytatta. „Itt rákötjük a madzagot valamelyik fára, és a másik végével lemegyünk a hegyről. Kifeszíteni csak azután fogjuk, hogy átértünk.” Jutaka elolvasta, de ezúttal azonnal kétkedőn rán­ colta a szemöldökét, és sietve visszaírta: „Ezt nem tudjuk megcsinálni. Tuti, hogy fennakad a fákon útközben.” Erre Sindzsi elmosolyodott. Nem volt nagy csoda, hogy Jutaka lehetetlennek tartotta. Ugyanis mondani sem kell, hogy amerre eljöttek idáig, sűrűn sorakoztak a kisebb-nagyobb fák. Hiába húzzák meg a zsine­
[367]

get, miután az iskola G7-es mezőjét kikerülve átvezették, mert fennakad a fákon, és csak egy nagy körívet rajzol majd a hegyen. Kicsit szokatlan kültéri művészet. Maga a mű ha­ talmas, de már öt méterről sem látszik, így nem lehet az egé­ szet egyben megtekinteni. Ezzel a természet és az ember kap­ csolatának kényes egyensúlyát… Ráadásul a G7-ben sincs változás, dugig van fával, az iskola közvetlen közeléig. Egy százméteres óriás még csak-csak boldogulna. (Tényleg, a nagybátyjánál látott videók között volt egy ilyen régi trükk­ film. Amíg a hős a Föld védelmében a szörnyekkel harcol, széttapossa a városokat. Mostanában már nem nézett ilyes­ mit.) Hacsak nem vágják ki az összes fát, nem fogják tudni fennakadás nélkül elvinni a kötelet az iskoláig. Ez magától értetődik, pont ezért kérdezte először Jutaka, hogyan dobják át a kötelet. De Sindzsi elegánsan – bár hason fekve nem volt túl hatásos – széttárta a karját, azután írta: „Reklámlufit eregetünk, Jutaka.” Jutaka megint csak a szemöldökét ráncolta, miután elolvasta, de Sindzsi intett neki, hogy másszanak le a szikláról, és meg is tették. A szikla aljában leültek, és Sindzsi beletúrt a háti­ zsákjába. Kiszedegette a tartalmát, és sorba rakta a földön. Fél tucat rovarirtó nagyságú spray, egy kupac százméteres, vékony sárkányeregető fonal (az összes, amit felleltek a bolt­ ban), szigszalag és fekete háztartási szemeteszsák. Sindzsi felvett egy spray-t, és megmutatta Jutakának. Kék alapon feltűnő piros betűkkel rá volt írva, hogy Voice conver­ ter. (Rögtön alatta biztatás: „A bulin ezzel Öné a főszerep!” – Nahát! – A Felirat alatt pedig az amerikai Walt Disney egyik figurájáról másolt kacsa képe.) A palackra pedig sípszerű fú­ vóka volt ráerősítve. „Igazából azért döntöttem úgy, hogy megvalósítható ez a terv, mert eszembe jutott, hogy ezeket láttam korábban abban a házban, ahol rátaláltam a Power Bookra. Ismered, hogy működik, nem?” – írta Sindzsi.
[368]

Mielőtt megszerezték a csigát, Sindzsi tényleg beugrott a szomszéd házba ezekért a palackokért. De vajon mire készül­ hetett az itt lakó, hogy ebből ennyit magánál tartott?… A vá­ lasz egy részét talán ki lehet következtetni a Power Book me­ revlemezén hagyott fájlokból. Mert az „Ötödikesek, környe­ zetismeret” meg „Harmadik harmadév értesítő” és ehhez ha­ sonló címek arra utaltak, hogy a gép eredeti tulajdonosa va­ lószínűleg általános iskolai tanár lehet. Feltehetőleg az itteni iskolában dolgozott. Jutaka a torkára tette a kezét, és kissé kinyitotta a száját. Mindisi bólintott. „Igen. Úgy lehet vele gágogni, mint a kacsák. A lényeg, hogy héliumgázzal van töltve. Ráadásul ez selejtes, leállították a gyártását. Baromi sok gáz van benne.” Jutakának még nem esett le, de Sindzsi úgy vélte, gyorsabb, ha megmutatja a gyakorlatban, feltépte a szemeteszsák zacs­ kóját, és kivett egyet. Szétnyitotta, beledugta a gázpalack fú­ vókáját (eredetileg szívóka ugyan), és szigszalaggal rögzítet­ te. Légmentesen lezárta a zacskót. Azután megnyomta a pa­ lack gombját, mire a zsák hirtelen dagadni kezdett. Tartotta a gombot, és azon gondolkozott, hogy mennyivel viccesebb lett volna óvszerrel. De azt hiába fújnák fel, túl ki­ csi lenne sajna. Mi? Hogy van-e nálam egyáltalán? Hát, ez isko­ lai kirándulásnak indult, szóval… Ki tudja, mi történik az út so­ rán. Mit, hogyhogy magamnál tartottam, ha eldobtam a váltás ru­ hát meg mindent? jaj, hát ilyesmi mindig van az embernél, sose le­ het tudni, hátha hasznát vehetem. A részleteket hagyjuk. A zsákot teletöltötte gázzal, majd megcsavarta közvetlenül a palack fölött, és szigszalaggal lezárta. Elővett egy tekercs zsi­ nórt, a végét rákötözte, és még szorosabban összehúzta. Azu­ tán alulról leszedte a ragasztót, és elvette a palackot. A biz­ tonság kedvéért visszahajtotta a zsák szélét, és még egyszer körbetekerte a ragasztószalaggal. Elengedte.

[369]

A szemeteszsák felszállt. Engedte emelkedni, amíg a zsinór kifeszült, és a kezét is elkezdte kinyújtani, de megállt a keze szemmagasságban. – Na? Sindzsi ezt hangosan kimondta. Jutakának már menet köz­ ben leeshetett, mert bólogatott. Sindzsi azután a léggömbről lelógó zsinórra rákötött egy má­ sik tekercsről legombolyított madzagot. A biztonság kedvéért szigszalaggal erősen rögzítette. És a két lecsüngő fonalat a két kezében tartva megmozgatta, mint egy lépkedő ember lá­ bait. Azután egy közeli fára mutatott. Megint megmozgatta a zsinórokat. Igen, ezek tehát egy óriás lábai. Bár egy város szétta­ posásához túl nyamvadtak, és egyelőre még az enyémeknél is rövi­ debbek. Jutaka már teljesen megérthette, mert két nagyot bólintott. Azután hang nélkül mozgatta a száját. „Hű, de baró, Sindzsi!” – lehetett róla leolvasni. De lehet, hogy inkább „Hülye barom, Sindzsi”. Mindegy, ez most nem számít. Sindzsi megint kézbe vette az ellenőrzőt, és írni kezdett. „Csinálunk még egyet vagy kettőt, és hozzákötjük. De nem tudom, mennyire lehet megereszteni a zsinórt. És ott a szél is. Mindegy, próbáljuk meg!” Jutaka elolvasta és bólintott. Sindzsi felpillantott az égre. A zsák fekete, és a hold irányá­ ból ítélve sem valószínű, hogy Szakamocsiék észrevehetik. Egyelőre a szél sem olyan erős. De feljebb ki tudja. Azután megszólalt: – Na, gyorsan kezdjünk bele! Sindzsi a kezével jelezte Jutakának, hogy fogja meg az első léggömböt, és előhúzott még egy szemeteszsákot. [Maradt 20 fő] 48 Este tíz után hallotta, hogy Kavada felkelt.
[370]

Súja eddig az ágyban fekvő Noriko mellett volt, s most tapo­ gatózva evickélt ki a szinte koromsötét szobából a szomszé­ dos váróterembe. – Főzök egy kávét – szólt Kavada, amikor meglátta Súját, és elsietett a folyosón. Ezek szerint elég jól látott a sötétben. Amikor visszaért az ágyához, Noriko már kitakarózva ült. – Még fekve maradhatsz egy kicsit – mondta Súja, mire Nori­ ko nemet intett, aztán kissé motyogva megszólalt: – Megkérnéd Kavadát, hogy ha már vizet forral, tegyen hoz­ zá nekem még egy kicsit? Elég egy bögrényi. Az ablakfüggönyön át halványan beszűrődött a holdfény, Noriko pedig az ágy szélén ült, kezét a lába mellett nyugtat­ va. Fejét kicsit előredöntve oldalra fordította. – Jó, de mit akarsz vele? – kérdezte Súja. Noriko habozni lát­ szott, de azért válaszolt. – Csak megizzadtam, és szeretném letörölgetni magam… Túl nagy igényeim vannak? – Ja, nem – mondta Súja, és gyorsan bólintott. – Oké, akkor megyek, és megmondom neki. Kiment a szobából. Kavada a koromsötét konyhában forralta a vizet. A lábos alatti szén parazsa és a Kavada szájából lógó cigaretta vége vörös párként izzott, mint egy különleges szentjánosbogárraj és egy elkószált csapattag. – Kavada! – szólította meg Súja, mire Kavada hátrafordult, és a cigaretta parazsa helyet változtatott. Súja egy vastag fény­ csíkot látott, amely rögtön el is tűnt. – Noriko kérdezi, hogy nem forralnál-e neki egy kis pluszvi­ zet – folytatta. – Azt mondja, elég egy bögrényi… – Jó.

[371]

Nem is kellett végigmondania, mert Kavada félbeszakította. A cigaretta eltávolodott a szájától, és az ablakon beszűrődő csekélyke holdfény mellett látni lehetett, hogy nevet. – Oké. Nekem ugyan mindegy, hogy egy bögrényi vagy egy lavórnyi. Lehajolt, egy csészével vizet mert a földre tett vödörből, és beleöntötte a lábasba. Vagy ötször megismételte. Úgy látszik, a parazsat kis lángra állítva végig melegen tartotta a lábos­ ban lévő vizet, mert gőz szállt fel belőle, és alig érezhetően Súja bőréhez ért. Kavada később azt mondta: – Hát ő is csak lány. Úgy tűnik, Kavada nem volt olyan mamlasz, mint Súja, és rá­ jött, hogy miért volt szüksége Norikónak vízre. Súja nem szólt semmit, és rendkívüli módon Kavada magától folytatta: – Szép akar lenni, mert veled van. Kifújta a füstöt. Súja egy pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte: – Nem tudok segíteni valamiben? – Most nem. – Kavada biztos a fejét rázta. Ha eléggé jól kime­ resztette az ember a szemét, láthatta, hogy az asztalon már készenlétben van három csésze és egy csepegtetős kávéfőző szűrőpapírral. És – valószínűleg Noriko kedvéért – egy teafil­ ter is ki volt rakva. – Figyelj csak – szólt hozzá Kavada, mire Súja felhúzta a szemöldökét. – Mi van már, mitől lettél hirtelen ilyen szószátyár? Kavada elvigyorodott. Folytatta: – Az addig rendben van, amit Kuninoburól mondtál, de tö­ rődj azért Noriko érzéseivel is.

[372]

Súja megint elhallgatott egy időre. Azután megszólalt. Ki tudja, mi okból, mintha némi elégedetlenség vegyült volna a hangjába. – Tudom. – Egyébként van csajod? – folytatta Kavada a kérdezőskö­ dést, Súja pedig megrántotta a vállát. – Nincs. – Akkor meg miért is ne, akár? Kavada változatlanul az ablak felé nézett, és szívta a cigaret­ táját. – Nem rossz dolog, ha szeretik az embert. Súja megint rándított egyet a vállán. Azután megkérdezte: – Neked nincs barátnőd? A cigaretta vége felparázslott. Nem szólt egy szót sem. A füst komótosan terjengett a sötétségben. – Titok? – Nem, csak… Kavada belekezdett a mondandójába, de hirtelen kikapta a cigarettát a szájából, és belehajította a vizesvödörbe. – Húzd be a fejed, Nanahara! – suttogta, miközben ő maga is lekuporodott. Súja gyorsan úgy tett, ahogy mondták. Támadás? A testén végigfutott az idegesség. – Hozd ide Norikót! Ne csapj zajt! – suttogta megint Kavada. Sújának nem is kellett mondani, már el is indult a rendelő felé, ahol Noriko volt. Noriko még kábán üldögélt az ágy szélén. Rögtön megérthet­ te, amikor Súja mutatta neki, hogy bukjon le, mert visszafoj­ tott lélegzettel szállt le az ágyról. Súja tartotta neki a karját, és kitámogatta a konyháig. Útközben visszanézett az előszoba felé, de nem látott emberi árnyat az üvegajtón túl.
[373]

Kavada már újratöltötte a vizespalackokat, összerakta a há­ rom hátizsákot, és kezében a sörétessel térdelt a konyhaajtó­ nál. – Mi az? – kérdezte Súja suttogva, de Kavada felemelte a bal kezét, és leintette. Erre Súja elhallgatott. – Van kint valaki – súgta Kavada. – Ha bejön, a másik irány­ ban megyünk ki. A sötétségben csak a lábos alatti szén parazsa vöröslött. Vi­ szont a mosogató helyzetéből ítélve ez kívülről valószínűleg nem látszott. Egy halk kattanás ütötte meg végre Súja fülét. Az előszoba felől jött. Az ajtót kitámasztották egy bottal, nem fog kinyílni. Be van törve az üvege, szóval arra biztos rájön a kint lévő valaki, hogy bejöttek ide. És arra is, hogy nagy valószínűséggel még bent is vannak. Kattogás hallatszott, de rögtön abbamaradt. Az illető feladta, hogy kinyissa a bejárati ajtót. – A fenébe! – jajdult fel Kavada. – Megszívtuk, ha felgyújtja. Lélegzet-visszafojtva vártak, de csend volt. Viszont Kavada jelezte, hogy menjenek az előszoba felé. Lehet, hogy az ő füle érzékelt valami halk hangot. Megindultak hárman, szinte a padlón kúszva. Közben Kavada, aki leghátul haladt, előrenyúlt a legelöl má­ szó Súja karjához, és megállította. Súja hátrafordította a fejét, és a vállán át Kavadára nézett a sötétségben. – Megint visszament előre. – Hátrafelé intett a karjával. – Menjünk ki hátul! Ezzel megint elindultak visszafelé a folyosón a konyha irá­ nyába. Mielőtt még beértek volna a konyhába, Kavada megint meg­ állt.

[374]

– Ne már, hogy a francba? – szitkozódott visszafojtott han­ gon. Nagyon úgy tűnt, hogy a kinti valaki megint visszatért a hát­ só ajtóhoz. A csend folytatódott. Kavada feltartotta a vadászpuskáját, és Súja is megmarkolta a Sig Sauerjét, amely eredetileg Minami Kaorinál volt (a Smith & Wessont odaadta Kavadának, hogy hozzá olyan kerüljön, amelyben minél több lövedék van), így fogták közre Norikót. Csakhogy ez a csend egy szempillantás alatt megtört. A konyhaablak felől hang hallatszott: – Szugimura vagyok. Nem akarok harcolni. Válaszoljatok mindhárman, kik vagytok egyáltalán? Semmi kétség nem fért hozzá, ez Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) hangja, azon kevés fiúk egyikéé, akikben – Mimura Sin­ dzsi mellett – Súja a legjobban megbízott. – Na ne… – ujjongott Súja. – Ez nem lehet igaz! Ebben még reménykedni sem mert. Nem hitte volna, hogy találkozhatnak. Összenézett Norikóval. Rajta is látszott a megkönnyebbülés. Súja azonnal felállt volna, de Kavada visszafogta. – Mi van már? – Pszt! Csendben! Súja belebámult Kavada komoly arcába, eltúlozva megrán­ totta a vállát, és nevetett. – Semmi gáz. Érte kezeskedem. Megbízható. De Kavada a fejét rázta. – Honnan tudta, hogy hárman vagyunk? Ez ekkor tűnt fel Sújának először. Kavada arcába nézve gon­ dolkodott. Nem tudta. Nem tudta, de azzal a ténnyel szem­ ben, hogy Hiroki most itt van a közvetlen közelében, nem is

[375]

Kavada a bejárat előtt lehajolt. de Hiroki rögtön válaszolt: – Meg. – Engedj be! Honnan lehet bemenni? Mielőtt Súja válaszolhatott volna. kik vannak itt… A lényeg. Kavada állt fel elsőnek. hogy bejövünk ide. – Kavada vagyok. de sokkal szikárabb benyomást kelt. Ugyanúgy hullámos a haja. hogy Szugimurában megbízhatunk. és ne mozdulj! Megértetted? – Kavada… – kezdett bele Súja rosszallón. Kavada még akart volna valamit mondani. és az előszobába ment. csak kiszólt az ablakon. – Biztos látta messziről. Szugimura. de Súja nem törő­ dött vele. A tejüveg ablakon Szugimura felsőtestének árnya suhant át. amíg rászánta magát. – Akkor meg miért mostanra ért ide? Súja megint elgondolkodott. hogy el­ lenőrizze. Kavada Sógo és Nakagava Noriko van velem. hogy kik vagyunk. majd feltartott puskával kirántotta a támasztékot. – Nanahara… – szólt a megkönnyebbült válasz. – Nanahara vagyok. Szugimura Hiroki tarkóra tett kézzel állt. Mindenesetre mihamarabb látni akarta az arcát. aggodalomra semmi ok. és pont a homloka felét takarja el. Kavada szólalt meg. Menj előre a bejárathoz! Kezedet a tarkód­ ra. és kinyitotta az ajtót. mint Sújának. [376] .tartotta lényegesnek. – Biztos az tartott neki sokáig. Csak azt már nem tudta kivenni. Súja Norikót támogatva követte. és a törött üvegen keresztül kinézett. A lábánál hevert a hátizsákja és valami rejté­ lyes okból egy másfél méteres bot. Csak egy kicsit ma­ gasabb Kavadánál.

A zsebénél megállt a keze. de Sújáékkal együtt belépett az előszobába. – Ez meg mi? Hiroki tarkóra tett kézzel válaszolt. Kezében a tárggyal egy kicsit arrébb mozdult. Azután a nadrágja aljáig alaposan végigmotozta. majd végre közölte. és felvette a lába mellől a há­ tizsákját és a botját. – Gyere be! Van kávénk. Bólin­ tott. Erre Hiroki leeresztette a kezét. de az anyaga műanyag vagy acél lehe­ tett. Súja. és elsőnek a tarkóján tartott kezét vizsgálta meg. Azután a szabadon lévő bal kezével végigsimította az egyenruháját. jobbra-bal­ ra csóválta a fejét. a shotgun­ nal a kezében előrelépett. – Kiveheted. Leengedheted a kezed. majd annyit mondott. Csak ne vedd el. Súja is látta. és visszatette Hiroki zsebébe. – Megmotozlak. hogy „aha”. Úgy tűnik.Tényleg ő volt. Hiroki mögé sétált. Kavada körbefigyelt. Kavada előhúzta. mint aki nem akarja elhinni. hogy az egyik oldalát borító sima előlap visszaveri a hold fényét. kérsz? Hiroki bólintása nem volt egészen egyértelmű. – Ne haragudj. Ne mozdulj! – Kavada. Akkora és olyan formájú holmi volt. Kavada egy darabig nézegette. mint egy vastagabb notesz. hogy még egyszer megszemlélhesse a lapját a holdvilágnál. majd be­ zárta az ajtót. ne… Kavada nem törődött Súja elkezdett mondatával. hogy oké. a botot fegyver gyanánt tar­ totta magánál. [377] . egyúttal a hátizsákját is ellenőrizte. – Szugimura! – Súja arca megkönnyebbülésről tanúskodott. Erre Hiroki vidáman elmosolyodott.

Súja bal kezére Noriko támaszkodott. – Nem. ha velem vagytok. és Kavadához. Sújának eszébe jutott. így még azt sem mond­ hatom. – Gyere be! Nemsokára tovább kell mennünk. – Micsoda alak vagy! – nevetett Súja Szugimurára. Nanahara nem lenne ve­ led. hogy ő Kavadával van. majd Kavadáé­ ra pillantott. hogy elfelejtett megmondani neki valami na­ [378] . hogy bár Noriko nem számít ebből a szempontból. Erre Hiroki elnevette magát. Hiroki újra végignézett Súja és Noriko arcán. Hiroki mosolyt biggyesztett a szájára. hogy az ujját még mindig a ravaszon nyugtatja. és Hiroki­ ra szegezte a tekintetét. így a jobbal intett befe­ lé. Ezúttal Noriko szólalt meg: – Gyere beljebb! Nem az én lakásom. – Ha olyan ember lennél. fordult. de Súja kicsit elkedvetlenedett. – Hiroki azt akarja tőle­ tek kérdezni. Továbbra sem vette le az ujját a ravaszról. viszont nem akaródzott elmoz­ dulnia az előszobából. Amennyire én ismerem. de még van azért időnk. Ekkor Súja észrevette. dehogyis… – mondta. amikor észrevette. Bulizunk egyet a tiszteletedre! Ennek ellenére Hiroki továbbra is csak álldogált ott. de ezzel befejezettnek lehetett tekinteni Hi­ roki és Kavada bemutatkozását. hogy egyelőre nem foglalkozik ezzel. papu­ csokkal teli cipős szekrénynek támasztotta a hátát. de annyira azért mégsem… Kavada válaszul elnevette magát. – Csak különös összeállításnak találtam.Hiroki ott megtorpant. Kavada a Hiroki mellett lévő. de Hiroki nem tud mit kezdeni azzal. A Remingtonja csövét ugyan leen­ gedte. ennyi az egész – mosolygott és folytatta. Mégis úgy döntött. hogy biztos oké-e. hogy elnézést a rendetlenségért. bőven vannak hülyeségei. – Nanahara! – Kavada hozta szóba. aki az ellenséghez áll.

inkább szeleburdi? – Nem… – rázta Súja a fejét. – Elintéznivalód? – ráncolta Súja a szemöldökét. aztán megkérdezte: – És Koto­ hikit nem láttátok? – Kotohikit? – kérdezett vissza Súja. – Minden­ esetre gyere beljebb… Hiroki erre nem válaszolt. nyolcast? Aki teaceremóniát tanul.Hát. –. aztán… Aztán eszébe jutott a reggel. – De van még egy kis elintéznivalóm. Mivel Szakamocsi még nem olvasta be a nevét a [379] . – Én sem láttam – mondta.. csak visszakérdezett: – Végig hármasban voltatok? Súja gondolkodott egy kicsit. meg tudunk szökni. Kotohiki Kajokót? Lá­ nyok. – Vagy úgy – bólintott Hiroki.gyon fontosat. – Nem… Én és Noriko igen. Hirokinak elkerekedett a szeme. végül összejöttünk Kavadá­ val. – Én nem láttam… Kavadára nézett. Kavada segít nekünk. hogy a „bulizás” szótól döbbent meg Hiroki. Hosszú idő után élénken ciká­ zott át az agyán újra Óki Tacumicsi kettéhasadt feje. de rögtön fel is emelte. – Komolyan? Súja bólintott. hogy Kotohiki Kajoko is ezen a szigeten tartózkodik. Persze nem kétséges. de ő is a fejét rázta. Lehet. aztán sok minden történt. Hiroki kisvártatva lehajtotta a fejét. – Szugimura. és megint letaglózta. – Bocs… – rázta a fejét. aztán a fejét rázta. de ahhoz képest nemhogy kifinomult lenne.

ami miatt feltétlenül találkoznom kell Kotohikivel. és ettől sötét lett a kedve. hacsak este hat óta nem halt meg. Nori­ kónak is és Kavadának is volt –. nem? Veszélyes. – Kajoko? – kérdezte Noriko. – Hová mész? Most mondtam. hogy keresed meg? Hiroki beharapta az alsó ajkát. azoknak ezzel meg lehet tudni a helyét. Elintéznivaló.híradójában. a rohadt életbe!). A szemében szomorúság buj­ kált. meg­ csillant az ezüstszínű nyakkarika. megmenekülsz. – Várj már. – Van egy elintéznivalóm. Mi le­ het ilyenkor elintéznivaló? Mindenesetre Súja beszélni kezdett. Szugimura! – állította meg Súja. nem? Hiroki visszapillantott Sújára. Kavada mester már képben van vele. de nekem mennem kell – mondta. de azért ott volt a rá oly jellemző. intett a szemével Ka­ vadának is. – Várj már! Hiába mennél. nincs is normális fegyvered. minél többet változtatsz a helyeden. – Akkor nem érdekes… – rázta Hiroki a fejét. elvileg életben is van. és megmutatta Sújának. szokás szerint kissé ci­ nikus. játékos fény. hogy ha velünk maradsz. Ez magától értetődőn ott volt Kuninobu Jositoki (a néhai Jositoki. és sarkon fordult. egyszóval Súja összes jó barátja – sőt Kavada – szemé­ ben is egyaránt. Bocs. Azután kivette a zsebéből az előbbi palmtophoz hasonló tárgyat. Sújának újra eszébe jutott. – Ez a „fegyver”. – Bár azt hiszem. Akikre ezt rárakták – kezében a géppel a saját nyakára mutatott. de Mimura Sin­ dzsi. Igen. amilyen Sújának is. Ha elég közel vagy hozzájuk. A képernyőn [380] . hogy egy csomó osztálytársának készül kivárni a halálát. Ezért most elmegyek – mondta. – Köszönöm. ami a hátizsákomban volt – mondta. Ilyen körülmények között annál közelebb ke­ rülsz a halálhoz. És különben is.

hogy hárman vannak a házban. amelyiken a hollétüket ellenőrzik. és Sújáról Kavadára emelte szigorú tekintetét. Ezzel Sújának végre leesett a válasz az iménti kérdésre. Hiroki és Csigusza Takako igen-igen jóban voltak. Kavada megkérdezte: – Összetalálkoztál vele? – Nem – rázta Hiroki a fejét. mint Hiroki is mondta. A többiek­ ről nem tudok semmit. Na igen.mutatja egy pont. hogy kit jelöl. – Szóma Micukóval vigyázzatok! – szólt. amerre ők mozogtak. és nagyon erős személyiség volt. Egy időben Súja még meg is volt róla győződve. hogy Csigusza Takako kiemelkedő sporttehetség a lányok között. és aggódott is Hiroki miatt. – Na. mint valami vicc. – Ő belement a játékba.” Ez úgy hangzott. De egyszer csak úgy rákérdezett. Tehát hasonlóan az iskolában lévő számítógéphez. Igaz ugyan. Takakót Szóma ölte meg. hogy vele járhat­ nék. hogy ki az illető. Ha veszekedtünk. azt már nem lehet tudni. mielőtt meghalt. de most annyira boldog volt. és emiatt tudott mindig arra kerül­ ni. hogy egészen ki is ment a fejéből. En­ nek a szerkezetnek köszönhetően találhatta ki Hiroki. ez is be tudja tájolni a nyakörvet viselők helyzetét. hogy együtt járnak. de Hiroki pedig több mint száznyolcvan centi magas. Szakamocsi hatórás híreiben hallotta. Sújának ekkor eszébe jutott. és van néhány övfoko­ [381] . sokat bújócskáz­ tunk együtt meg minden. akkor én megyek is – indult neki. én bőgtem el magam. hogy Csigusza Takako már ha­ lott. mire Hiroki nevetve válaszolt: „Nem vagyok én olyan jó pasi. de ez az egy biztos. Azt viszont már nem lehet tudni. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk. de hirtelen megtor­ pant. Kétségtelen. – Nem. de Takako… Csigusza Takako mondta. Hiroki eltette a szerkentyűt a zsebébe. amikor meglátta.

) Ám Csigusza Takako már halott volt. egyszer Súja volt nála fent. De azt is mutatja. – Mindenesetre fogadd részvétem. és ő maga is kis híján ottmaradt. hogy megfelelő kifejezés-e… – mondta Nori­ ko. Akamacu Josio azután megölte Tendó Majomit.zata kung-fuból. hogy elmondja-e. hogy ez veszélyes volt. Hiroki a fejét rázta. mert Szór­ na Micuko elintézte. Hiroki mosolyogva bólintott. hogy veled. hogy töri el egy csapásra a csuklóhoz legközelebb eső résszel. Nanahara. – Csak a legvégén. elbújtam az is­ kola előtt. szem elől tévesztettem Takakót. Hiroki az iskola előtt tartózkodott. amikor haldoklott? – Együtt voltatok? – kérdezte Noriko halkan. Nem fér hozzá kétség. hogy mire megtalálta Takakót. (Valamikor régen. hogy ott volt vele. Amíg Akamacu Josio vissza nem jött. hogy mennyire fontos volt Takako Hiroki számá­ ra. hogy nem lett volna sok értelme. – Köszönöm. Amikor idáig jutott. és Mimurával találkozzak. lesütötte a szemét. Csak már késő volt. anélkül is tudták. és amíg vele voltam elfoglalva. [382] . Elrejtőzhetett az erdőben vagy valahol. – Nem tudom. Én… miután elindultam. Súja fontolgatta. addigra már haldoklott. elvesztettem a lehetőségét annak is. Fejét jobbra-balra in­ gatta. – Viszont… – folytatta Hiroki – megtaláltam Takakót. és vártam Takakót… De Akamacu visszajött. a tenyere élével a vastag cédrusdeszkát. de úgy döntött. igen. Vajon Hiroki szavai azt jelentik. és Hiroki sok nyaggatásra megmutatta. Nem kellett végigmondania. Már Akamacu Josio is halott volt. Súja bólogatott. És aztán amíg Takakót kerestem.

Amennyiben Hiroki még addig szándékozik találkozni Kotohiki Kajokóval. Hiroki mintha megérezte volna Súja gondolatait. hogy mi­ ért keresi Hiroki Kotohiki Kajokót. nem? Veszélyes lenne. Kotohiki Kajoko össze is csaphatott akár valakivel. de már nem volt az ujja a ravaszon. Hiroki odafordult.– Inkább – szólt Súja – gyere be. Norikóra bökött az állával. mondta volna. nem lesz könnyű még egy­ szer összetalálkozni. – Nakagava megsérült. Miután megbeszéltük. Kavada pedig a szabad kezével egy kis tárgyat vett elő a zsebéből. újra találkozni szinte… Hát igen. amíg mindketten élnek. viszont az is biztos. hogy amíg itt beszélgetnek. nem kérhetek ilyet tőletek. és megtekerte. Még ha nem számítjuk is Csigusza Takakót. A szájához vette. [383] . és talán haldoklik. akkor is rejtély. de megakadt. Igen élénk és hangos. – De megmenekülhetnél… – Súján úrrá lett a tehetetlenség. Csipcsirip. sem lesz… Késő. hallatszott egy madárcsiripelés. sőt virgonc füttyszó volt. aztán meg­ szólalt: – Ha már ennyire eltökélt vagy… – Hiroki szemébe nézett és folytatta: – Mi is keressük veled Kotohikit. Ám Hiroki határozottan megrázta a fejét. – Ha most elválunk. ráharapott az egyik végén lévő fémfogantyúszerűségre. már most is mindenképpen késő. Hirtelen Kavada szólította meg. – Szugimura! – Még nem tette le a shotgunt. Súja megnyalta az ajkait. Ha egyszer elválnak. Rigó vagy cinege vagy va­ lami hasonló. Rápillantott Kavadára. megint hal­ ványan elmosolyodott.

Akkor füst fog felszállni. de írd be. Per­ sze azonnal távolodj el onnan. – Kavada kivette a zsebéből az összehajto­ gatott térképet. – Ha találkozol Kotohikivel. – És még valami. én pontosan negyedóránként meg fogom ezt szólal­ tatni mindig tizenöt másodpercig. légyszi. majd letet­ te a cipős szekrényre. – Hozok kávét – mondta Noriko. miközben folytatta a munkát. – Ne haragudj. Amikor észre­ vesszük. mert nagyon feltűnő. a jobb lábát húzva indult meg befelé. hogy hol halt meg Csigusza. amint találkozni akarsz velünk. bármikor felszállhatsz rá. köszönöm. Felmutatta a madárhívót Hirokinak. Egymás mellett álltak neki a jelölgetésnek. ha nem – mondta Kavada –. [384] . és kisimította. és Sújának leesett. ide. Két máglyát csinálj. Ha mással is ta­ lálkoztál. hogy rablom az idődet. és elengedte Súja karját. A falnak támaszkodva. ahova besütött a holdfény az ablakon át. Ennek segítségével megta­ lálsz minket. hogy Szómánál gépfegyver lett volna? – kérdezte Kavada. Ha kedved lesz. gyújts valahol tüzet friss gallyakból. Ez a madárhívó nevezetű eszköz vajon? Arról most ne is beszél­ jünk. akkor annak a helyét is. És vi­ gyázz. – Ennek a hangja lesz a jegyed a vonatunkra. Hiroki bólintott. Hiroki kissé felhúzott szemöldökkel vette át őket. mire Hiroki megállt az írásban. – Jó. – Említette Csigusza.Kavada elvette a kezét a szájától. hogy miért van Kavadánál ilyesmi. hogy ne gyulladjon be a környék. hogy ez a Kavada kezében lévő tárgyból származó mesterséges hang. Így lesz. és elővette a saját térképét. – Te is add ide a térképedet! Beírjuk neked a holttestek álta­ lunk ismert helyeit – mondta Kavada. és megmarkolta a ceruzát. A ceruzával együtt odanyújtot­ ta Hirokinak.

most Kavada nadrágjába volt tűzve. mi volt Akamacu Josióval meg Óki Tacumi­ csivel. Nem csak egy volt. hogy önvédelem volt. és ivott egy kortyot. de szerintem össze volt zavarodva. és kicserélte Hirokival a térképeket. ami eredetileg Motobucsi Kjóicsié volt. – Ezt vidd magaddal. Megköszönte Norikónak. de azért vi­ gyázz Simizuval. Hiroki bólintott. Hiroki írás közben bólogatott. Noriko kilépett a folyosóra a csészével. Minden előzmény nélkül rám lőtt. Motobucsi Kjóicsivel. és át­ vette a bizonytalanul álló Noriko kezéből. De több lövést kapott a hátába. – Azt nem kér­ deztem. akkor megyek. és megmutatta Hirokinak a térké­ pet. – Ma délelőtt. Miközben ők ketten folytatták a műveletet. – Lehet. Aztán meglepő módon közölte: – Én is találkoztam Minamival. – Megmutatta a térképen. Ne­ künk a shotgunon kívül van még egy pisztolyunk. Kavada bólintott. Kavada befejezte az írást. de Kavada nem szólt semmit.– Nem – felelt Hiroki. A Smith & Wesson. Súja mellettük állva elmesélte. – Várj! Súja kihúzta az övéből a Sig Sauerjét. aki megszagolta. Viszont Hiroki a fejét rázta. ha már mindenképpen elmész. [385] . füttyentett és elvette. Odanyújtotta Hi­ rokinak. – Aha. Még a nagyja megvolt. Nanahara látta Simizut elmenekülni – magyarázta. ha Súja odaadja a Sig Sauerjét. Elővette a zsebéből a tartalék tárakat is. A markolatát nyújtotta Hiroki felé. fel sem emelve a fejét. utána pedig Sújához került. Súja odament. csökken a csapat harci ereje. Szinte rögtön le is tette a padlóra. Akárhogy is nézzük. – Na. – Itt ölték meg Minamit.

Egyetlenegy fel­ hő sem volt. akkor sem aka­ rom. végigpillantott Súja és Noriko arcán. Szíja Norikót támogatva lelépett a szobaszintről a bejárathoz. majd sorban odabólintott Sújának. – Vi­ gyázz magadra! – Jó. és halkan kihúzta a bejárati ajtót. Én nem fogadhatom el. és a távolodó Hirokit nézték. és eltakarta a csillagokat. [386] . Kavada szó nélkül visszaterelte Súját és Norikót. Halkan beszélt. No­ rikónak és Kavadának is. Kavada ment elöl. Jól vagy? – kérdezte Súja. Nanahara. és eltűnt a szemük elől. majd be­ csukta az ajtót. Noriko pedig bólintott egy aprót. [Maradt 20 fő] 49 Magasan járt a hold az égen. A hold majdnem teljesen kerek volt. Ő rögtön jobbra ment. és most megállt. merev állkapcsából nagy nehezen kipréselt még néhány szót. Védd meg Nakaga­ vát. Nektek is sok szerencsét! – Szugimura! – Súja szófogadatlan. – Félrebillentette a fejét. amely beborította az eget. – Megint találkozunk. és a lakás belseje felé fordult. könnyedén elmosolyodott és hozzátette: – Régóta cso­ dálkoztam. Viszont Súja határozottan érezte a kar­ ján. – Szugimura! – szólította meg Noriko.– Erre neked szükséged van. Csak ennyit mondott. Súja sóhajtott. vékony hártyát képző fehér fényt bocsá­ tott ki. Ha ideadnád is. hogy igen. köszönöm. hogy ti miért nem jártok. hogy még egész testében remeg. fel a hegyre. Ígérd meg! Hiroki bólintott és kiment. A szoba padlóján hagyott csészéből felszálló gőz még halványan látható volt. – Noriko. mire karján Norikóval Súja is megtorpant.

amelyiken jöttek. Nem csak a szemét nyomták ki. Hiroki nemcsak azt írta oda. Bal kéz felől már­ is feltűnt a sziget keleti partján fekvő település melletti kis síkság. Etó Megumi. és hu­ nyorított. Elmúlt tizenegy. Csigusza Takako halála helyének közvetlen közelében Niida Kazusi holtteste. és mindenki házat keres magának. (Mivel Noriko elmondta Sújának. Az északi hegy lábánál jártak a ritkásan álló fák között. – Én… – mondta Noriko. Kavada hátrafordult. Egyre kisebb a terü­ let a zónák miatt. Lehet. hogy az illetők hogyan haltak meg. A szántóföldek között itt-ott egy ház bújik meg. A le­ gyező szárán fut keresztül a szigetet kettészelő út. amint szüksége van valami­ re.Az órájára nézett.) Onnan viszony­ lag keletre. hol látott holttestet. A településen. hogy Megumi szerelmes volt belé. és ha min­ den igaz. Kint is jó ne­ kem. – Én már jól vagyok. és némán elnézett a mező felé. A következő kérdés. de már elhagyták a tiltott zónává vált G9-est. ahol Minami Kaori meghalt. hanem valamivel átdöfték a torkát is. Kavada mosolygott. hanem azt is részletezte. így igencsak mellbe vágta a dolog. – Na. és a síkság nyugat felé legyezőszerűen egyre keskenyedik. és egyre kevesebb a használható ház. – Alapvetően nem túl jó ötlet. Neki valami vágóeszközzel elvágták a nyakát. – Nem lehetne megint az egyik házban megpihennünk? – Egy házban?… – Kavada elvette a tekintetét Sújáról. Ha továbbmennének még egy darabig. hogy azokon a jeleken elmélkedik. a sziget keleti partján lévő településtől a déli hegy [387] . hogy hol legyen az új pihenőhelyük. A vállán lévő hátizsák fölé volt kötve Noriko számára egy összetekert pokróc. kajára vagy bármire. amely már tiltott zóna lett. mit csinálunk? – kérdezte. annak a helynek a köze­ lébe jutnának. a nyugati partra visz. amelyeket Szugimura Hi­ roki írt bele a térképébe. Egyelőre visszafelé mentek azon az úton.

Az vajon Szóma Micukótól származott? – Az pedig… Kavada mosolyra igazította a száját. Viszont ha hoz­ závesszük az időt és a helyszíneket. [388] . Kuronaga Hirosi. De miután Csi­ guszát meglőtték. mert nem hitte el. és Kavada visszafordult hoz­ zá. én úgy látom. Ez nem vall túl nagy alaposságra. Persze nem azért. hogy a lányok már csak olyasfélék. Numai Micuruba be­ lelőttek négyet-ötöt. mert úgyis mindjárt meghalt volna. Azok végeztek velük. mintha ennek egy cseppnyi realitása sem lenne. Sújának eszébe jutott a reggel kilenc előtt hallott géppisztoly­ ropogás. hogy azért hagyta magára. Tehát Kirijama embereiből három egy helyen halt meg. Ak­ kor majd megtudjuk. Ezenkívül a sziget déli csücské­ ben Kanai Izumi. Súja még mindig úgy érezte vala­ hol. – Nem hinném. – Szerinted Szóma ölte meg Kitanót és Kuszakót? Noha feltette ezt a kérdést. viszont másrészt furcsamód mélyen benne volt a tudatában. Jódzsi nyakán szúrás­ nyom volt. messziről egy másik fegyver hangja is hallatszott. – Egyszer úgyis találkozunk vele. – Nem – rázta Kavada a fejét. Nagy valószínűséggel. aki fennakadt a tiltott zónán. nem számítva Cukioka Sót. Rá­ adásul azután nem sokkal. Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi. akik nem csinálnak semmi rosszat. – Kavada! – szólította meg Súja. Sújának eszébe jutott még valami zavaró. meg is kérdezte. amíg Szugimura megtalálta.felé. még élt. lehet. hogy Szó­ ma és a gépfegyveres nem ugyanaz. és a fejét rázta. a géppisztoly után hallatszott még két egyes lövés hangja. Jó. hiszen Szugimura Hiroki saját szájából hallotta. a másik háromnak késsel elvágták a nya­ kát. Nu­ mai Micuru egy kupacban haltak meg. Az illető kétségkívül még ezen a szigeten köröz. Amikor Kusza­ ka és Kitano meghalt. Josimit lelőtték. Szaszagava Rjúhei.

– Mégiscsak menjünk vissza oda. de azért mégis gyilkolnak. Nem volt rá semmi oka – mondta Kavada. tehát céljuk a villámháború. És az. – De Simizu arrafelé menekült. Ha a közelben vannak. hogy bízd csak ide! Kavada aztán megint a síkságot nézte. legközelebb egy nagyágyú kerül elő. hogy akik az elején oda­ bújtak. Válaszolt: – Dehogy. hogy jártukban-keltükben ölnek. ahol mi először voltunk. hogy va­ lahol zűr van. általában azt a taktikát szokták választani. Kavada szemével a síkságot pásztázva válaszolt: – Igen. amikor csak tehetik. és elintézik a túlélőt… Ezért jobban tesszük. Egyáltalán nem gond. és megigazította a karját. Mert ha összeakadunk egy zavarodottal. amellyel Norikót tartotta. – Ő nem ment olyan messzire. – De [389] . hogy mi együtt vagyunk. végignézik. Lévén. és a síkságra bökött a hüvelykujjával. ahol először voltunk – mondta. Óki és Motobucsi.– Szugimura szerkentyűjéről jutott eszembe. már nincsenek. és cse­ tepatéba keveredünk. ha pedig csatározás folyik. nem sok az esélye. hogy egyedül vannak. ahol nem botolhat belénk senki. és csak nevetett ezen. – És ez nem befolyásolja károsan a menekülésünk esélyét? Kavada továbbra is a hátát mutatta. Mondom. azt is jelenti. – Akik belemennek ebbe a játékba. Ráadásul arrafelé lakóház sem nagyon van. hogy összetalálkozzunk valakivel. így nem nagyon van módjuk aludni. És azt is. Ha az eredeti helyünkön vagyunk. hogy akkor Sza­ kamocsi tudja. hogy amint meghallják. ha olyan helyre megyünk. odamennek. Hacsak nem merül fel a huszon­ négy órás időkorlát problémája. odamennek. hogy mer­ re járunk. nem kell nagyon erőlködni­ ük. Súja megmozgatta a vállát.

A szántó peremén haladtak. A fák eltünedeztek. mint a bozóttal teli hegyen át. különösen.azért elkerüljük ezt a hegyet. De attól még a búza friss illata áradt a szinte nyári éjszaka levegőjében. kétszintes épület volt. [390] . hogy sík területen haladunk? Kavada mosolyogva rázta a fejét. hogy talán nem is eladásra termelnek. hogy minimum két-három nap eltelt. így hát az ilyen kis szántóföldek is be­ szállnak a dologba. Bár egy szántóföld kel­ lős közepén épült. Súja bólintott. Más útvonalon megyünk. és jólesőn izgatta Súja orrát. Ahogy azt elhagyták. Inkább érdektelen. mint nappal. Súja felhúzta a szemöldökét. Inkább biztonságosabb is. Azután. és talán ami­ att. viszonylag új. Kavada előrement az enyhe lejtőn lefelé. amióta a szigetről eltűntek az emberek. és Norikót tá­ mogatva utána indult. – Akármennyire világítson is a hold. és a lábuk füves részen taposott. Kellemes illat volt. Mondjuk egy Banana Home vagy egy Sekitsui House vagy va­ lami hasonló házgyári tömegtermék. azért nem ugyanaz. – Nem lesz gáz abból. búzamezőre értek. amelyen sütőtököt termesztettek. A haladási irányuktól bal kéz felé egy elhagyatott traktor állt. Azon túl nem sokkal pedig egy ház volt. Valami megzavarta a gondolatmenetét. hogy ő itt van. mert előfordulhat. szépen körbekerítették egy betonkocka ke­ rítéssel. Súja pedig jól megmarkolta a Sig Sauert a jobbjával. kicsit száraznak tűnt a föld a sportcipő­ ik talpa alatt. Súja újra az elöl haladó Kavada háta felé fordult. Utána szántóföld következett. hogy hozzászokott a vér szagá­ hoz. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság kormánya különben is az önellátás arányának növelését forszírozza. Olyan kis sziget ez.

Visszakapta a tekintetét. A bal vállához húzódva gyalogló Noriko feje felett jóval, magasan az égen, megakadt a szeme valamin. Valamin, ami megcsillant a hold fényében. És az körívet raj­ zolva repült hármuk felé. [Maradt 20 fő]

50

Hogy mi tette Súját híres játékossá kölyökligás korában? Nem más, mint a jó dinamikus látá­ sa. A képessége, hogy meglássa a mozgó tár­ gyakat. Még gyatra fény mellett is érzékelte, hogy ami most feléjük repül, egy konzervdobozhoz hasonlít. Természetesen itt ezen a békés Szeto-beltenger menti vidéken ez nem lehe­ tett forgószél, és miért is pottyanna le az égből egy üres üdí­ tősdoboz? Legalábbis az az egy biztos, hogy nem üres alumí­ niumdoboz volt. Csak nem?… Abban a pillanatban Súja kihúzta a bal kezét Noriko jobb karja alól. Sajnálta az időt arra is, hogy Kavadának szóljon, így nem mondott semmit, de mintha Kavada megérezte vol­ na, hogy valami nincs rendben, mert hirtelen hátrafordult. Noriko Súja támasza nélkül egy kicsit bizonytalanul állt. Súja három-négy lépésnyi nekifutás után magasra ugrott. Le­ szögezhetjük, hogy nagyszerű lendületvétel volt. Mint anno a Kölyökligával a tartományi bajnokság elődöntőjében, ami­ kor a búcsúütésnek szánt labdát az ő shortstop helyzetéből bravúros technikával állította meg a tizenegyedik inningben. Súja a labdát… nem, a dobozt bal kézzel kapta el a levegő­ ben. Átvette a jobb kezébe, meglendítette, és teljes erejéből messzire hajította. Még mielőtt Súja földet ért volna, fehér fény árasztotta el az éjszakát. Rögtön utána mintha kitágult volna a levegő, és egy dörrenés feszült neki a dobhártyájuknak. Súja lába még le sem ért a ta­
[391]

lajra, a légnyomás már arrébb repítette, majd leejtette a szán­ tóföldre. Persze ha megvárta volna, hogy ez a kézigránát le­ érjen a földre, mindhárman felvételt nyerhettek volna a da­ rált húsok közé. Ebben ugyan némileg csökkentették a pus­ kapor mennyiségét, nehogy valaki bedobhassa az iskolába Szakamocsiékhoz, de ahhoz bőven elég ereje volt, hogy em­ bert lehessen vele ölni. Gyorsan felemelte a fejét. Észrevette, hogy néma csend van. Valami történt a fülével. Ebben a hang nélküli térben látta, hogy Noriko hever a balján. És amikor felnézett, hogy Kava­ da felé forduljon… Látta, hogy még egy doboz repül felé. Még egyszer! Még egyszer meg kell ismételni… de hát hogy is lett volna rá ideje? Funkcióját vesztett fülébe ezúttal határozott, de viszonylag kisebb lövés hangja jutott el, amellyel szinte egy időben megint robbanás rázta meg a levegőt. Ezt a hangot is kissé halkabban hallotta, mindenesetre most valamivel távolabbról jött, így megúszta újabb repülés nélkül. Közvetlenül mellette Kavada térdelt, kezében a shotgunnal, amellyel ezek szerint, akárcsak egy agyaggalambot, leszedte vagy legalábbis még a robbanás előtt ellőtte a kézigránátot. Súja Norikóhoz rohant és felkarolta. Noriko elhúzta a szája szélét. Biztos kiáltott, de nem hallotta. – Súja! Vissza! – Kavada a bal kezével széles mozdulatokkal integetett neki, miközben a jobb kezében tartotta a shotgunt, és lőtt. Egy másik fegyver ropogása hallatszott, majd közvetlenül Súja előtt szétrepdestek a megtépázott búzakalászok. Kavada ezúttal kettőt lőtt egymás után. Súja fel sem fogta, mi törté­ nik, csak kivonszolta Norikót a szántókat elválasztó töltés fe­ dezékébe. Lehasaltak. Azonnal becsúszott melléjük Kavada is lövöldözve. Megint lőtt. Lövések érkeztek válaszul, az or­ ruk előtt lévő töltés földje szertefröccsent, és néhány homok­ szemcse a szemükbe is került.
[392]

Súja elővette a Sig Sauert, és kikukkantott a töltés mögül. Ész nélkül lőni kezdett abba az irányba, amerre Kavada célzott. És akkor meglátta, hogy alig harminc méterre innen, a ház kockakerítésének réséből az a sajátos hátranyalt frizurájú fej húzódik vissza. Kirijama Kazuo (fiúk, 6.) volt az. És annak ellenére, hogy a hallásával nem stimmelt valami, Súja megismerte ezt a fegy­ verropogást. Az a hang volt, amelyet Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko halálakor hallott messziről, az északi hegy csúcsa felől. Persze nem kizárt, hogy többeknek is van gépfegyvere, na de akkor is, ez a Kirijama itt most minden figyelmeztetés nélkül akarta őket legyilkolni, a tetejébe kézigránáttal! Biztos volt benne, hogy Jumikót és Jukikót Kirijama ölte meg. Eszébe jutott a kettejük halála, és a elöntötte a méreg. – Na ne! Hogy merészeli! – Ne kiabálj, csak lőj! – adta át Kavada Sújának a Smith & Wessont. Ő maga éppen újratöltötte a shotgunt. Súja mindkét markában pisztollyal a kerítés felé célozva so­ rozatosan húzogatta a ravaszokat. (Dupla pisztoly! Tiszta gáz!) Először a Smith & Wesson, majd a Sig Sauer töltényei fogytak el. Újra kell töltenie! Kirijama kihasználta ezt a szünetet, és felemelkedett. Fegy­ verropogás kíséretében tűzijátékot lövellt a keze. Súja behúz­ ta a fejét, Kirijama pedig elkezdett kimászni a kerítés fedezé­ kéből. Ezúttal Kavada sörétese szólalt meg. Kirijama teste újra el­ tűnt. A shotgun sörétfelhője elvitte a kerítés egy szakaszát. Súja kiejtette a tárat a Sig Sauerből, előszedett a zsebéből egy előre betöltöttet, és behelyezte. Kinyitotta a Smith & Wesson cilinderjét, benyomta a közepében lévő pöcköt, és kivette a lövéstől megnövekedett átmérőjű hüvelyeket. Az egyik a fegyvert markoló jobb keze hüvelykujjának ujjbegyéhez ért, és majdhogynem égési sérülést okozott. Nem törődött vele,
[393]

csak gyorsan betöltötte a harmincnyolc milliméteres lövedé­ keket, amelyeket Kavada gurított át neki. Visszafordult a ház felé. Kavada még egyet lőtt. Megint elszállt a kerítés egy darabja. Súja is lőtt kettőt-hármat a Sig Sauerből. – Noriko! Minden oké? – kiáltotta Súja, Noriko válaszolt mel­ lette, hogy igen. Mivel maga is hallotta, Súja tudta, hogy helyreállt a hallása. Ugyanakkor a szeme sarkából észrevette, amint Noriko lefelé hajolva a Sig Sauer üres tárjába, amelyet ő hajított el az imént, éppen a kilenc milliméteres lövedéke­ ket töltögeti. A játék kezdete óta ezt látva érezte leginkább, hogy beleszédül. Hogy egy olyan lány, mint Noriko, segítsen egy összecsapásnál?! Egy kéz bukkant elő a betontégla kerítés mögül. A kézben pedig egy géppisztoly volt. Újra ratatázni kezdett, mire Súja és Kavada behúzták a fejüket. Abban a pillanatban Kirijama felkelt. Folytatta a lövöldözést, és könnyed mozdulatokkal futott feléjük. Hamarosan a trak­ tor fedezékébe ért. A távolság egyre csökkent. Kavada még egyet lőtt. A traktor műszerfala, amely Sújáék felől oldalnézetből látszott, megsemmisült. – Kavada! – szólította meg Súja, miután kettőt lőtt egymás után. – Mi van? – Kavada a shotgun újratöltése közben válaszolt. – Hány másodperc alatt futod a százat? Kavada lőtt még egyet (porrá zúzta a traktor hátsó lámpáját), majd válaszolt. – Lassú vagyok. Megvan vagy tizenhárom másodperc. De a hátizmom jó. Miért kérdezed? Abban a pillanatban Kirijama karja előbukkant a traktor mö­ gül.

[394]

Hangosan dörgő tűzijátékot lövellt. A feje is kilátszott egy másodperc töredékéig, de újra visszahúzta, amint Súja és Ka­ vada egyszerre odalőttek. – Csak a hegy felé menekülhetünk, nem? – hadarta Súja. – Én alig több mint tizenegy másodperc alatt megfutom. Menj elő­ re Norikóval. Addig én ott tartom Kirijamát. Kavada Sújára pillantott. Csak ennyi volt. Megegyeztek. – Az eredeti helyünk, Nanahara. Ahol a rockról beszéltünk. Csak ennyit mondott röviden, Súja kezébe nyomta a puská­ ját, és összehúzódva hátrálni kezdett. Norikóhoz ment Súja baljára. Súja beszívta a levegőt, és hármat lőtt egymás után a traktor­ ba a shotgunból. Mintha csak ez lett volna a jel, Kavada és Noriko felálltak, és nekiiramodtak arra, amerről jöttek. Súja csak egy pillantást váltott Norikóval. Kirijama felsőteste kiemelkedett a traktor mögül. Súja megint lőtt egy sorozatot a shotgunnal. Kirijama már célba vette Ka­ vadát és Norikót, de erre visszahúzta a fejét. Súja nyugtázta, hogy kifogyott a lövedék a puskából, ezért áttért a Smith & Wessonra, és folytatta a lövést. Az öt töltény hamar elfogyott. Felvette a Sig Sauert, és újra lőtt. Szinte egyből kiürült, ezért berakta a tartalék tárat, amelyet Noriko újratöltött, és tovább lőtt. Fontos volt, hogy ne hagyja abba. Tudta, hogy Kavada és Noriko eltűntek szem elől a hegyen. A Sig Sauer újra kiürült. Több tartalék tár nincs, nem marad más, mint újratölteni… Abban a pillanatban Kirijama újból kitette a kezét, most a traktor elején lévő villa felől, amivel a földet szokta megfor­ gatni. Feldübörgött az Ingram géppisztoly hangja. Ugyanaz, mint az előbb. Kirijama erre fut! Súja már nem törődött a tűzharccal. Csak a kiürült Sig Sauer­ jét markolta (a zsebében még maradt hét adag kilenc milli­ méteres lövedék), megpördült és nekilódult. Ha odaér a
[395]

hegyre, ahol eltakarják a növények, Kirijamának sem lesz könnyű dolga, ha a nyomába akar érni. Csakhogy Súja egy hirtelen döntéssel kelet felé indult. Norikónak és Kavadának nyugat felé kell tartania, hogy az eredeti helyükre érjenek. Minél távolabb akarta tudni Kirijamát kettejüktől. Minden azon múlt, hogy mennyire tud sprintelni, mivel rö­ vid időn belül a lehető legtávolabbra kellett kerülnie Kirija­ mától. A géppisztoly lövése tulajdonképpen nem más, mint egy golyózápor, és kis távolság esetén mindenképpen talál. Csak azon múlik minden, hogy mennyire tud eltávolodni tő­ le. Futott. Annyi előnye volt, hogy az osztályban neki volt a leg­ gyorsabb lába. (Elvileg, mert egy tizedmásodperccel volt gyorsabb Mimura Sindzsinél. Remélhetőleg Kirijama nem fogta vissza magát azon a felmérésen.) Öt méter maradt csak, hogy elérje a fákat, amikor a háta mö­ gül felhangzott a fegyverropogás. Súja bal oldalába belehasí­ tott a fájdalom, mintha jól megütötték volna. Súja felnyögött, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, de nem hagyta abba a futást. Befutott egy magas fasor fái közé, és elkezdett felfelé szaladni az enyhe emelkedőn. Megint hal­ latszott a géppisztoly hangja, és most a bal karja lendült fel akarata ellenére. Érezte, hogy közvetlenül a könyöke felett találta el a lövedék. Csak azért is futott tovább. Keletnek fordult… Nana, az ott tiltott zóna ám!… Majd észak felé váltott irányt. Újra lövés a háta mögött. Súja mellett jobbra egy vékonyka fa kettétört, és néhány gyufa nagyságú szilánk repült szerteszét. Megint egy lövés. Ezúttal nem talált. Illetve lehet, hogy igen. Már nem tudta eldönteni. Csak az járt a fejében, hogy még mindig követi. Oké, ezzel legalább Noriko és Kavada időt nyer. Fák és bokrok között vágott át, lejtőn fel, lejtőn le – Súja egy­ re csak futott. Arra egyáltalán nem is gondolt, hogy megtá­

[396]

madhatja valaki más, aki a sötétben lapul. Már azt sem tudta, mennyit futott. Abban sem volt biztos, hogy merrefelé tart. Időnként mintha hallotta volna is meg nem is a géppisztoly ropogását. Nem tudott különbséget tenni, talán a robbanás utóhatásaként csupán a füle csöngött. Mindenesetre még nem nyugodhatott meg. Messzire. Messzire kell mennie. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Egy ideje már egy dom­ bon futott, és most rájött, hogy a lejtőnek egyszer csak vége lett. Pont úgy, mint amikor Óki Tacumicsivel verekedett, le­ gurult a meredek lejtőn. A teste visszapattant, amikor leért az aljára. Tudta, hogy a Sig Sauer nincs a kezében. Fel akart állni… Ráeszmélt, hogy nem bír felállni. A vérveszteség miatt – gon­ dolta kábán. Nem is… Megütötte a fejét? Na ne már! Az nem lehet, hogy ennyi sérüléstől ne bírjak felállni… Vissza kell mennem Norikóhoz és Kavadához, mert meg kell véde­ nem Norikót, mert megígértem neki, mert én. Elkezdett felemelkedni, de előrebukott. Súja elvesztette az eszméletét. [Maradt 20 fő]

51

Szinte teljesen sötét volt, csak kevéske hold­ fény szűrődött be az ablakon. Sindzsi még egyszer földhöz vágta a kezében lévő tárgyat. A padlóhoz csapódás hangja alig volt kivehető. A vastagon összehajtott, leterített takarónak köszönhetően, csak egy halk sziszegést lehetett hallani, mintha valami leeresztene, ugyan­ akkor egy sípoló hang is megszólalt. Sindzsi rögtön felkapta a földről a tárgyat, és az egyik végébe belenyomta a kis műanyagdarabot, amely a takaró mellé esett. A hang abbamaradt.
[397]

– Jaj, siessünk már! – mondta a mellette figyelő Jutaka, de Sindzsi leintette, és még egyszer megismételte a próbát. Sziszegés, sípolás megint. Sindzsi felvette, és a hang meg­ szűnt. Most már minden rendben lesz vajon? Igen ám, csak ha ez nem működik tökéletesen, az egész eddigi munkájuk kárba vész. Csak még egyszer… – Hallod, sietnünk kell… – mondta még egyszer Jutaka, mire Sindzsi már-már vicsorogni kezdett az idegességtől. Vala­ hogy uralkodott magán, és annak ellenére, hogy érezte, még nem tett meg mindent, válaszolt: – Jó – és abbahagyta a tesztelést. Kihúzta az akkumulátort és a teszthez használt kis motort összekötő zsinórt, és elkezdte leszedni a ragasztószalagot, amellyel a motort az elemre rög­ zítette. Sindzsi és Jutaka most újra az Észak-takamacui Mezőgazda­ sági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségén voltak. Ez volt talán a legnagyobb a sziget összes épülete közül, az iskola és a kikötőben lévő Halászbolt mellett. Persze világítás itt sem volt, és a sötétbe burkolózott helyiségben teljes egé­ szében elfért volna egy kosárlabdapálya. Itt-ott különféle me­ zőgazdasági gépek, egy traktor vagy egy kombájn kuksolt benne. Volt egy szerelés alatt álló kisteherautó is, kerekek nélkül egy emelőn. Az egyik sarokban mindenféle műtrágyát halmoztak fel zsákszámra. (Csak a veszélyes ammónium-nit­ rátot őrizték eggyel beljebb, egy nagy, zárt tárolószekrény­ ben, amelyet Sindzsi feltört.) A palából készült fal biztosan megvolt vagy öt méter magas. Az északi falhoz illesztett ga­ lériaszerűségen szintén műtrágyák és permetezőszerek sora­ koztak, meg mindenféle kisebb áru. A galériára a Sindzsiék­ kel szemközti oldalon, tehát a keleti fal mentén egy vaslépcső vezetett, és a lépcső mellett volt a bejárat nagy tolóajtaja. A lépcsővel átellenben, az ajtót közrefogva, a délkeleti oldal csücskében választották le az irodát, és a nyitva hagyott ajtón át íróasztal és fax elmosódott körvonalait lehetett látni.
[398]

Elég sok vesződség volt az iskola G7-es mezőjén keresztülve­ zetni a sárkányeregető zsinórt. Először a zsinór egyik végét felkötötték a szikla mögötti magas fa tetejére, azután fogták a másik végét, és elindultak vele a fák között. Csakhogy felet­ tük igen erősen fújt a szél, így nem volt egyszerű maguk után húzni a szemeteszsák-léggömböt. Sindzsi több mint tízszer volt kénytelen felmászni egy-egy fára és kiszabadítani a be­ akadt zsinórt. Ráadásul sohasem tudhatta, hol lapul ellenség a sötétség mélyén, ezért munka közben vigyáznia kellett még Jutakára is, így a végére teljesen kimerült. A lényeg az, hogy jó három óra alatt nagyjából készen lettek a zsinór átvezetésével, és épp kifújták magukat, amikor igen­ csak közelről heves lövöldözés hangja hallatszott. Tizenegy után történt. Még egy robbanásféleséget is hallottak, de nem voltak abban a helyzetben, hogy foglalkozhattak volna vele, ezért gyorsan visszajöttek ide. Azalatt pedig elhallgattak a fegyverek. Azután Sindzsi belekezdett végre az elektronikus gyújtószer­ kezet készítésébe, de ezzel is a tervezettnél többet kellett pe­ pecselnie. Mert nem elég, hogy nincsenek megfelelő szerszá­ mai, a masinának rendkívül kiegyensúlyozottnak is kell len­ nie. Az iskolába ütközés hatására kell az áramnak megindul­ nia, annyira viszont nem szabad érzékenynek lennie, hogy a kötélpálya korábbi szakaszán – például a rázkódástól, ami­ kor a csiga áthalad egy csomón – bekapcsolódjon. Ezt is megoldotta valahogy – robbanószerkezet helyett egy motort kapcsolt rá (egy borotvából szerelte ki), és amint azt elkezdte tesztelni (tehát az előbb), közbeszólt az éjféli híradó. Csak egy halott volt, Simizu Hirono (lányok, 10.), akit Sin­ dzsi közvetlenül a játék kezdete után látott. Az is felmerült benne, hogy köze lehet a tizenegy után hallott heves tűzharc­ hoz, de Szakamocsi mondott ennél lényegesen fontosabbat is – legalábbis Sindzsi és Jutaka számára. Azaz, hogy a sziklá­ juk alatti terület, az F7-es mező, hajnali egytől tiltott zónává válik.

[399]

Nem csoda, hogy Jutaka sürgette. Ha oda nem tudnak belép­ ni, a tervüknek lőttek. Az egésznek annyi. Sindzsi sem akart egy jó játék után, amikor már közel járt ahhoz, hogy mattot adjon, végzetes csapdába esni. Gyors mozdulatokkal kivette az elektromos gyújtószerkezetet a késére kapcsolt tokból. A sötétben összerakta a két, tompán fénylő fémdarabot, és le­ szedte a műanyag borítást a végén kilógó drótról. Aztán előbb ragasztószalaggal rögzítette az elektromos szerkezet kapcsolójául szolgáló rugós műanyagdarabot, és a belőle ki­ lógó drótot összeillesztette a gyújtó drótjával. Körbetekerte ragasztóval, hogy semmiképpen se eshessen szét. Majd egy fényképezőgép vakujából a nyomtatott áramkörrel egyetem­ ben kölcsönvett kondenzátort elhelyezte az akkumulátor ol­ dalán a kijelölt helyre. Ahhoz, hogy feltétlenül berobbanjon a gyújtószerkezet, nagy mennyiségű magasfeszültségű áramra van szükség. Ezeket megint alaposan egymáshoz kötözte. A gyújtószerkezet másik vezetékét csak a hegyre érve szándé­ kozta kezelésbe venni (nehogy véletlenül idő előtt felrobban­ jon), ezért csak a műanyag borítást távolította el, és a végét hozzáragasztózta az elem oldalához. – Jó – mondta Sindzsi, és felállt, zsebre tette az elkészült gyújtószerkezetet. – Siessünk, készülődj! Jutaka bólintott. Sindzsi a biztonság kedvéért a fogót és a tar­ talék drótokat meg egyebeket is behányta a hátizsákjába, és a vállára emelte a zsinórokra osztott kötelet. A lába elé nézett. Egy benzin és ammónium-nitrát keverékével töltött petróle­ umtartály állt mellette. Az oxigén pótlására kitalálta, hogy egy levegővel töltött légpárnát töm bele ernyőszerűen elhe­ lyezve. A szája most be van fedve, de az oldalán egy másik gumikupak lóg le egy nejlonmadzagon a tartály fogójáról, előkészítve a gyújtószerkezetnek. Azután az órájára nézett. Nulla óra kilenc perc volt. Bőven van elég idejük. Oké. Enyhe izgatottságot érzett, míg gondolkodott. Nem volt könnyű, de mostanra legalább összeszedtek minden alap­ anyagot. Egybecsomózták az összes kötelet, amit találtak, az
[400]

egyik végét a H7-es zónában fogják rögzíteni a fára, amelyet kinéztek maguknak a hegyről. Azután a másik végét rákötik a sárkányeregető zsinórra, amelyen most egy kő van, hogy ne mozduljon el. Kibontják a kötelet, és otthagyják, megkerü­ lik az iskolát, és a hegy felőli oldalára mennek, az F7-be. Le­ veszik a fa tetejére kötött zsinórt, és maguk felé húzzák. Vele együtt jön majd a kötél a túloldalról, azután a gyújtószerke­ zettel felszerelt petróleumtartályra rászerelik a csigát, akár­ csak egy gondolára, és átvezetik rajta a kötelet. Egy mozdu­ lattal kifeszíteni a suli fölé a kötelet, odarögzíteni egy fához vagy valamihez, aztán… Utána buli van! Have fun! Yeah, we gonna make it! Ha az iskolai számítógépet vagy az áramköreit vagy akár a vezetékeinek egy részét sikerül legalább megrongálniuk, és elültetik a gyanút, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, ennyi robbanóanyaggal nem csak a számítógépet, illetve de­ hogy csak azt, a fél iskolát a levegőbe fogják repíteni. Amint ez megtörténik, az F7 sziklája mögé rejtett kerékbelső-úszó­ gumikkal futásnak erednek, és a terv szerint a sziget nyugati partjáról a tenger felé menekülnek. Egy adó-vevővel hamis segélykérő jeleket küldenek, összezavarják a kormányt, és ha jól számolt, szűk félóra alatt eljutnak a szomszédos Tojo-szi­ getig, ahol pedig hajóra szállnak. (Egy jachtot még el tud ve­ zetni. Nem tud eleget hálálkodni a bácsi emlékének.) Onnan pedig valószínűleg. Ha Okajama felé indulnak, és ki tudnak kötni egy rejtettebb tengerparton, nyert ügyük van. Fellóg­ nak egy vidéki áruszállító vonatra, vagy lekapcsolnak egy arra járó autót. Végül is van fegyverük. Kocsieltérítés. Ragyo­ gó. Ekkor Sindzsi lepillantott a nadrágjába tűzött Beretta M92Fre. Az átalakított adó-vevővel elterelő hadműveletre készült, de arra az esetre, ha mégis felfedeznék őket a tengeren, am­ mónium-nitrátot és benzint töltött néhány kólásüvegbe, ala­ posan lezárta őket, és eltette a hátizsákjába. De mivel gyújtó­ szerkezet nincsen rajtuk, lényegében egyik sem több egy jól égő Molotov-koktélnál. Ha úgy áll a helyzet, hogy már-már felfedeznék őket, a legjobban teszik majd, ha elébe mennek a
[401]

dolognak, és akár a vízen keresztül megközelítve a hajót, ön­ szántukból felmásznak rá, és harcolnak. Ha elég ügyesek, még fegyvert is szerezhetnek maguknak, és ha be tudják in­ dítani a hajót, el is szökhetnek vele. Csakhogy ennek elen­ gedhetetlen feltétele a pontos célzás. Ez egy icipicit aggasztotta. Ezzel a Berettával járt-kelt eddig a szigeten, de ha belegondol, még egyet sem lőtt vele. És hiába volt bácsi a bácsi, fegyvere azért még neki sem volt, sőt lőni sem tanította meg. De Sindzsi a fejét rázta. Mimura Sindzsi a Harmadik. Min­ den rendben lesz. Hát nem bement az a súlyos labda a kosár­ ba annál a büntetőnél is, amikor életében először vette kézbe? – Sindzsi! – hallotta, ahogy Jutaka hívja, és felemelte a fejét. – Kész vagy? – Nem. – válaszolt Jutaka szerencsétlen hangon, majd elővet­ te az ellenőrzőjét, és valamit gyorsan körmölni kezdett. Sindzsi az ablak mellett olvasta el a hold fénye mellett. „Nincs meg a csiga” – állt a papíron. Hirtelen Jutakára nézett. Lehet, hogy félelmetes volt az arca, mert Jutaka visszahőkölt. A kötél felét és a csigát elvileg Jutakának kellett volna vinnie. Ő volt a csigafelelős, már attól fogva, hogy megszerezték a kútnál. Ide is hozta, biztos letette valahova… Sindzsi megint letette a kötelet és a hátizsákot a vállairól. le­ térdelt a padlóra, és elkezdett körbenézni. Jutaka is követte a példáját. A kezükkel tapogatóztak, még a traktor mögött, a munkaasz­ tal alatti koromsötétben is, de nem találták. Sindzsi felállt, és újra megnézte az óráját. A mutató közelebb járt tnár nulla óra tizenöthöz, mint tízhez. Erre elővette a hátizsákjából a kapott zseblámpát. A világító részét körbeölelte a kezével, és bekapcsolta.
[402]

de ebben Sindzsi sem különbözött tőle). de ez a két csomag azért egy kicsit nehéz volt. Az épület előtt egy nagy. Látta Jutaka arcán a pánikot. és kinyitotta. ezért Jutaka tisztára úgy nézett ki. Mindig is büszke volt az erejére. hátán a páncéljával. A kötelet csak félútig kell vinni. ahova nem ér el a holdfény az ablak­ ból. Jutaka is felvette a kötelet (nem kispályás adagról van szó. egy kicsit délebb­ re volt. Jobbra volt a bejárata. – Semmi baj. de a húszkilós tartályt fel kell cipelnie a hegy tete­ jére.Vigyázott ugyan. Sindzsi átvette a petróleumtartályt a bal kezébe. jobb kézzel nyúlt a nehéz vasajtóhoz. Sindzsi – mondta Jutaka bűnbánón. – Ne haragudj. az üres padló árnyékos részén. ahol Jutaka hátizsákja volt. Inkább mostantól figyelj oda rendesen. És a tetejébe még sietnek is. kapd össze magad. Az asztal mögött hevert. mint amennyi szükséges. a fal mellett. Felemelte a petróleumtartályt. majd gyorsan lekapcsolta a lámpát. burkolatlan parkoló terpeszkedett. [403] . beáradt rajta a sápadt holdfény. – Ne haragudj rám. – Hékás. Jutaka! Azután újra vállára vette a hátizsákot és a kötelet. Sindzsi – ismételte Jutaka. mint egy teknős. és egy hosszít csíkot rajzolt ki. Körülbelül tíz centire nyitva volt. A kékes fénysáv ki­ szélesedett. aztán a háta mögött rögtön meg is ta­ lálta a csigát. de ebben a Gazdabolt névvel dicsekvő raktárszerű helyiségben szétcsordogált a sárgás fény. Sin­ dzsi pedig mosolyogni próbált. és az épület keleti oldalán lévő tolóajtóhoz mentek. Jelentőségteljesen Jutakára nézett. A szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő szélesebb út messzebb. A bejárat közelében egy kombi gépkocsi állt. Jutaka sietve felkapta a csigát. Ne törődj vele. hogy ne szivárogjon ki több fény. és egy keskeny útra nézett. Egy méterre sem onnan.

Felkészültél rá? Jutaka egy pillanatig néma volt.A tolóajtótól. illetve a parkolótól keletre rögtön egy szántó­ föld következett. a kicsit alacsonyabban fekvő szántóföld­ ből egy ember feje bukkant ki. azok közül a legmagasabbikra fogja felkötni a kö­ telet. én sem vagyok semmi. Felkészültem. az iskola állt. rögtön a szántó csatornája mellé rögzítették a hegyről lehúzott sárkányerege­ tő zsinór végét. és mosolyogni készült. A parkolótól keletre. Tu­ lajdonképpen abból sem lehet baj. hogy felhúzza a kötelet a hely tetejéig? Sindzsi sóhajtott. mert a szeme sarkából meglátott va­ lamit. – Tessék? – Lehet. Balra fordulva az udvar legmélyén egy kis raktár. hogy sűrűn so­ rakoznak a házak. Előtte pedig egy egyemeletes ház mellett néhány fa látszik. egye­ nesen a hegyoldalban lévő kőig. De szinte rögtön válaszolt: – Igen. Azon túl volt a település. Egyáltalán ki fogyja bírni az a zsinór anélkül. hogy meg fogunk halni. ha lehallgatják. Sindzsi megigazította a kezében a petróleumtartály fogóját. – Jutaka…! [404] . még így éjjel is lehetett látni. a mögött pedig. Több mint háromszáz méte­ ren át. Azért fagyott az arcára. viszonylag magasabban. Tehát a zsinór elhalad az iskola mellett. majd kis gondolkodás után megszólalt. körbeölelve egy dombbal. Balra tőle Jutaka felnézett rá. – Jutaka. – Oké. Sindzsi és Jutaka annak a bal oldalára. Na. hogy elszakadna. rajta itt-ott néhány lakóházzal.

Ídzsima! Sindzsi ekkor vette észre. mi lesz. – Ídzsima az. és a jobbjában valami kést tartott. hogy Sindzsi nem engedte le a fegyvert. ami Sindzsi szerint nagyon nem il­ lett a helyzethez. Meg­ bánta. hogy megkeresse a csigát. de Sindzsit most nem a megkönnyebbülés töltötte el. talán mert nála volt a nehéz kötélhalom. Keita lassan felemelkedett. pont most.Ahogy kimondta. miért kellett ennek épp ilyenkor. és visszafutott vele a tolóajtón túlra. Sindzsi. ha más is csatlakozik hozzájuk. Az árnyék megszólalt: – Ne lőj! Mimura! Ne lőj. Jutaka egy pillanatra megingott. Most tűnt csak fel neki. Amikor beért az ajtó mögé. Ő még viszonylag jóban volt Sindzsivel és Jutaká­ vai (főleg azért. hogy ti vagytok azok… Mit csináltatok? Mit cipeltetek ki az előbb? Kötél? Engem is. ahonnan épphogy csak kiléptek. ad­ digra Sindzsi már az árny felé fordította a fegyverét. Keita folytatta: – Aztán… idejöttem és láttam. hogy rá annyira nem jellemző módon elsiette a dolgot. hogy az árnyék Ídzsima Keita (fiúk. Félénken szólt: – Megláttam a fényt. és bekapcsolta azt a lámpát. Észrevette. mert már első óta egy osztályba jártak). 2. Hallod? Ídzsima. és fellépett a bolt udvarára. hogy egy baráttal többen vannak. [405] . en­ gem is vegyetek be! A lehallgatás miatt Jutaka összeráncolt szemöldökkel nézett Sindzsire. Bal kezében lógott a hátizsákja. már meg is markolta Jutaka karját.). Inkább „Hű de nagy gáz van!” érzé­ se volt. Nyilván arról a fényről van szó. és szusszant egyet. hogy eddig nem is gondolko­ dott el rajta. A fenébe. de azért követte. légyszi! Én vagyok. amit egyetlenegyszer felkapcsolt. a palafalú mezőgazdasági boltba. Sindzsi dühös volt. A szeme elkerekedett. – A háttérből Jutaka lelkes hangja hallatszott.

és lemezboltokban lófrál­ tak. Ne mozdulj! – Na! – mondta Keita. Jutaka. Jutaka felnyögött mellette. hogy Jutaka ne jöjjön előrébb. – Veled nem közösködünk. Mimura? Sindzsi nagy levegőt vett. Keitával megnézték a filmet. Úgy volt. három nagymenő gimnazistába ütközött. vegyetek be engem is! Sindzsi felhúzta a Berettája kakasát. hogy Jutaka is jön. sőt inkább jelentéktelennek nevezhető. ne csináld már! Megbízhatunk benne. amely még a holdfényben is kivehető volt. és ott­ hon feküdt. Második márciusában. – Mi az. – Sindzsi. Nem volt valami nagy esemény. – Ne mozdulj! – fordult Keitához. Jó vásár volt.– Sindzsi… Sindzsi. mi bajod? Sindzsi a szabad jobb kezét feltartotta. utána könyves. mert külföldi könyvekből az állami ellenőrzés szigora miatt még a műszaki témájúakat sem [406] . (Sindzsi egy külföldi számítógépes könyvet vett antikvá­ riumban. – Jutaka. Érezte. te nem is tudsz róla. Ídzsima Keita megállt. de megfázott. Egy mellékutcában. – Miért célzol rám. hogy Jutaka moz­ dulatlanná dermed mellette. év vége felé történt. nem? Sindzsi szótlanul megrázta a fejét. Még jó hét-nyolc méter volt köztük a távolság. Sindzsi Takama­ cuba ment moziba Ídzsima Keitával (mivel Siroivában nem volt mozi). Tényleg. – Ne gyere közelebb! – szólt még egyszer Sindzsi tagoltan. mi van már? Meg sem ismersz. egy lépést tett előre. Ídzsima Keita halálra vált arccal. Remegett a hangja. Mimura? Légyszi. amely az árkádos főutcáról ágazott le.

azok meg csak vigyorogtak. Rápillantott a másik kettőre. Vagy szipuzott. mert a fogínye összement. hogy ez különösebb energiát igényelt volna. Kerítésfog arcán a felháborodás tükröződött. valami nem stimmel azzal. A kérdező arcára volt írva. elkapta Sindzsi vállát. vagy valami mostaná­ ban divatos szerre lehetett ráállva. és a fogai között rés tátongott. legalább fogat moshatna – gondolta Sindzsi. Sindzsi ellökte magától a gimnazistát. hogy „Hát ez tök csóró”. Ahogy kimondta. nem? Úgy látom. Mindenesetre nagyon rossz szag áradt a szájából. – Mi volt ez. – Ti csak nem afféle csavargók vagytok? – kérdezte Sindzsi olyan arcot vágva. Ezek tuti. te ott! Van pénzed? – támadta le az egyik gimnazista. amikor a másik kettőre pillantott. Hülye kre­ tén. – Ha úgy van. Sindzsi megfeszítette a hasizmát. és beletérdelt a gyomrába. – Te még csak középiskolás vagy. – Add elő mindet! Ne húzd az időt! – sürgette megint. de Keita visszament a könyvesboltba. Ez igen kellemetlen volt. hogy a saját korosztályuk­ kal szemben nem mennének semmire. aki a maga százhetven­ két centijével alacsonynak számított a kosárcsapatban. Különben akkor ad­ nék nektek.könnyű beszerezni. [407] . ahogy a nagyobbakkal beszélsz. és felfogta az ütést. ha térden állva pitiznétek érte. Csak azt akarták. Aztán Sindzsi füléhez hajolt. akkor elégedjetek meg húsz jennel. Jó tíz centivel volt magasabb Sindzsinél. – Kétezer-ötszázhetven jen van nálam – vonta meg a vállát Sindzsi. mint aki nagyon meglepődött. csak nem orosz ölelés? – kérdezte higgadtan.) Éppen a megállóhoz indultak volna. Igazából nem is volt az akkora. mert elfelejtett megvenni egy képregényt. – Hé. hogy megijedjen egy kis hasba rúgástól.

és megkérdezte. Hát ezt még túl fogja élni. A maradékot röpke tíz másodperc alatt elintézte. hogy megkeresse Keitát. – Te kezdted! – vidámodott fel Sindzsi. Ez is elég kispályás ütés volt. végül felemelte a fejét. hogy a szája felrepedt belül. Aztán elkerekítette a sze­ mét. hogy ezek nem is ismerik ezt a kifeje­ zést. aki viszont elég szerencsétlen arcot vágott. gyorsan pakolj már ki pénztárcástul! Sindzsi nem nézett fel. menjünk! – zárta le az ügyet Sindzsi egy vállrándítás­ sal. eszembe jutott egy másik könyv is. amint Keita arca felbukkant.Pedig biztosra vette. Abszolút nem jelentett problémát az ilyesmi. Találkozott a tekintetük Kerítésfoggal. és Kerítésfog hátrabukott. bolti zacskóban. Amikor kivette az ujját. Épphogy csak fájt. Kerítésfog hosszúkás és jellegtelen arcán fintor jelent meg – bár feltehetőleg csak a modorán akadt fönn. A nagy­ bátyja. hogy nem látta. Már a kezében volt a keresett könyv. csak ahogy itt nézelődtem. visszament a könyvesboltba. Sindzsi. véres volt. amikor [408] . akinek Sindzsi minden tudását köszönheti. Ujjával megtapogatta a sebet a szájában. – Hát ez meg…! Ököllel ütött Sindzsi arcába. A probléma inkább mással volt. Csak téblábolt ott céltalanul. amikor Sindzsi megszólította. de közben halványan elmosolyodott. majd rögtön el is tűnt az utcasarkon. amit meg akartam venni… – magyarázko­ dott. – Na. – Na. Azzal egy jel irányzott horogként belenyomta Kerítésfog mocskos szájába a kezében tartott keményfedelű könyvet. hogy mi történt a szájával. bocs. Fogtörés hangja hallatszott. de azért érezte. a vereke­ dést sem felejtette ki a tananyagból. aki a képregény-részlegnél volt. – Bocs. hátrahagyva az összegörnyedt gimnazistákat és a tá­ volról odasandító járókelőket. Persze ez nem jelenti azt.

Csak hogy levezessük va­ lamivel a feszültségünket. hogy Sindzsi simán elbánik három gimnazistával.Sindzsit azok hárman körbevették. nehogy baja essék.) A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. mint a dedóban. Ídzsima. Ez nagyon nem tetszett Sindzsinek. hogy nem fekszik neki a bocsánatkérés sem a tettéért. ha a gimnazisták megjegyzik maguknak az arcát. Igen ám. Persze. Sindzsi. mi? De ez jó volt így mindkettőjük számára. ha egy könyv elszakad vagy összekoszolódik. Na. megbüntetjük azt. mihez tartsa magát a barátsá­ gukban. ami nem tetszik nekünk – mondta gyakran a nagybátyja –. Amikor olvasott. hogy a továbbiakban tudta. mivel a rendőr­ ség buzgóbban fogdossa a hétköznapi embereket. amilyen. hogy simán menjen tovább a világ. Ráadásul a szélén ott éktelenkedett Kerí­ tésfog fogának és nyálának a nyoma. Ez van. Meg annak sem örült volna. de így már minden világos! Szóval eszébe jutott egy másik könyv… Vagy úgy! Ennek köszönhetően Siroiva felé a vonaton nem volt túl jó a hangulata. Hát még szép. nem valami nagy büntetés. Amikor csak előveszi majd a könyvet. (Ezt a nagybátyja is gyakran mondta. [409] . Aztán érthető. hiszen azt azért mégsem mondhatta. hogy „örök harag”. mindig eltávolította a borítót. ha kihívja a rendőrséget. És biztos nem akart verekedésbe keveredni és megsérülni. mindig az a gusztustalan pofája fog eszébe jutni. talán rendőrt hív (noha nem sok haszna lett volna belőle. „Ha olyan végeredményt kapunk. de Sindzsi újonnan vett szakkönyvének el­ szakadt a borítója. aki annak az egésznek az oka volt. mint a bű­ nözőket). Különben is – bár ő maga is túlzott pedantériának tartotta – ki nem állhatta. Senki sem a saját hibájából olyan. Keita biztos azt gondolta. Kell egy kis a hazugság. Ez így is van.” Ezek után Sindzsi azzal büntette meg magában Ídzsima Kei­ tát. Azt hitte.

Csak semmi levezetés. – Nem megy. Nem is mondta el még Jutakának sem. és végül ledobta a kést a földre. Viszont ebben a játékban meghalsz. Itt igenis örök harag van. én nem akarok semmi rosszat! Ebből most láthatod – mondta. Tűnj innét gyorsan! Keita arcára kiült a harag. bácsi.Szóval tényleg szóra sem érdemes. Elhallga­ tott… Aztán remegő hangon megszólalt. – Hát barátok vagyunk. – Bocsáss meg. – De! – tárta ki a karját Keita. Már majdnem sírt. Jutaka szavaira válaszolva. ami történt. és nem mondott semmit. – Mimura… – Keita hangja megint könyörgőre fordult. te fogd be! Akkor hirtelen nagyon feszültnek tűnt Keita arca. Mimura! Ne haragudj rám. amiről olyan gyakran beszéltél ne­ kem. ha nem foglalkozol ilyen jelentéktelennek tűnő eseményekkel. Mimura? Mondd meg! Mert akkor elme­ nekültem? Azért nem bízol bennem? Sindzsi továbbra is célra tartotta a fegyvert. Keita egyre inkább elszontyolodott Sindzsi viselkedése miatt. nem? Sindzsi továbbra sem eresztette le a fegyvert. Sindzsi megrázta a fejét. – Nézd. Ez most a Valóság. – Miért? Miért nem lehetek veletek? – Sindzsi! – Jutaka. Mi­ mura! [410] . A jobb kezében a kés visszatükrözte a holdfényt. – Amiatt?…Amiatt.

Egyre közelebb került hozzájuk. és még egy lépést tett. amely kizárólag csak előre tud haladni. egyáltalán mit… Sindzsi jobb kézzel megálljt intett Jutakának. Célba tudja venni? Ez már nem csak ijesztgetés lesz. azt jobb kézzel tenné. Sindzsi lefelé fordította a pisztoly csövét. Egy pillanatra megingott. [411] . ugye? Menni fog pontosan. és most először húzta meg a ravaszát. ahol a nemzetbiztonságiaknál alapszabály. Sindzsi összeszorította a fogait. majd Keita lába előtt felporzott a talaj. – Sindzsi. Jobb. Nem sodorhatta Jutakát veszélybe. hogy mi lehet az. Nem volt egyedül. – Állj! Állj már meg! – Vegyetek be! Kérlek! Keita újra lépett egyet. Hadd legyek veletek! – Ide ne gyere! – üvöltötte Sindzsi. Keita előrébb lépett. Már nem tétovázott. hogy a másik fél szándékai helyett inkább a képességeit mér­ jük fel. De elűzte a kételyeit. megrázta a fejét. Ha Keita előhúzna valamit a nagy késen kívül. De azután megint elindult. Van egy ország. mint egy félresikerült felhúzható bábu. Jobb. Bal.Sindzsi összeszorította a száját. És egyre közelebb van a hajnali egyórás határidő. – Légy szíves! Félek egyedül. mint egy ritka kémiai kísérle­ tet. tévesztés nélkül? Természetesen. Keita olyan érdeklőd­ ve szemlélte. Újra meghúzta a ravaszt. Ídzsima Keita szája sírásra görbült. vagy csak színészke­ dik. A lövés hangjával egy időben a töl­ tényhüvely sápadt nyomot húzott maga után a holdfényben. hogy most vajon őszintén beszél Keita.

és rátette a kezét. Mi­ mura Sindzsi? Felállt és előrelépett. Jutaka szúrósan nézett fel rá. De ez is csak egy pillanat volt. Nagyszerű.Úgy érezte. Jutaka az oldalához térdelt. Lassan odasétált Ídzsima Keita testéhez. – Sindzsi! Mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Jutaka. hogy nem gondol semmire. mert a teste kicsavarodott. Szánalmas volt. hogy szívás. még a fegyvert sem eresztette le. – Meghalt! Sindzsi egy darabig mozdulni sem bírt. Arca hirtelen kifejezéstelenné vált. úgy válaszolt. majd egy kis habozás után megta­ pogatta a nyakát. Ez egy pillanatra tudatosult benne a tompa lövés előtt. mint egy diszkoszvető dobás előtt. De égő. majd a következő pillanatban térdre bukott. Úgy érezte. hogy Terminátorrá változott. és hanyatt dőlt. Kitárta a karját. de ez nem így volt. Izzadok az idegességtől. Még a sötétben is látható volt. de égő!” – ez a hang visszhangzott a fejében. mintha váratlanul át­ alakult volna valami gépemberré. ha van nála még valami a konyhakésen kívül is. mintha megcsúszott volna a ravaszra tett ujja. – Arra gondoltam. Keita szája nagyra volt tátva. Mimura Sindzsi. és odafutott Keitához. Nem mintha számítana valamit is. „Hú. – Miért. ahogy a mellkasa jobb feléből egy kis szökőkút bugyog a fel­ színre. Mimura Sindzsi egy reggel arra ébredt. Ídzsima Keita felsőtestének jobb oldalát ér­ hette a lövés. Hát nem ő volt a Harmadik. aki soha nem téveszt célt? Siroiva legtehetségesebb védője. A karjára céloztam. Sindzsi! Miért ölted meg? Sindzsi állva maradt. mint amikor fürdés közben magában beszél. de pont úgy visszhangzott. Nem akartam megölni. Izzadság. Nehéz volt a teste. [412] .

Sindzsi a szemöldökét ráncolva bámult Jutaka arcába. hogy sajnáltam az időt. Bácsi. valami átfu­ tott Jutaka arcán. – Sindzsi. Igazából.Jutaka erre végigtapogatta Ídzsima Keita testét. Erősen megmarkolta a jobb kezében lógó Berettát. Egy. ugye nem direkt… Igazából… Sindzsi szorosan összezárta a száját. Jutaka. Most nem lehet fennakadni egyetlen tévedésen… Pont azelőtt. Remegő ajkáról újabb szavak bugyogtak elő. – Micsodát? – kérdezte. – Csak nem… Sindzsi. ugye nem hibáztam? Ugye? Sindzsi szótlanul nézett le az ő arcába bámuló Jutakára. Mintha csak Sindzsinek akarná megmutatni. Sindzsi nem értette. hogy villámsebesen száll ki belőle az erő. – Azt akarod mondani. De muszáj volt megtennie. Igazából. – Nem. Sindzsi! Miért nem hittél neki? Sindzsi érezte. A szája reszketett. Jutaka egyszer csak hátraugrott. mielőtt Sindzsi ezt kimondta volna. ezért szándé­ kosan lőttem le Ídzsimát? Ez… Csakhogy Jutaka hevesen megrázta a fejét. „Távolságot tartott Sindzsi­ től. Nem. a hátizsákját is kikutatta. mi van? Miről beszélsz? – …Igazából… Igazából… Megszökni nem is… Igazából nem is… [413] . Azután szólalt meg. Csakhogy… Igen… Sietni kell. – Még véletlenül sem volt nála semmi! Nem vagy normális. ugye nem… – mondta. majd még egy lépést hátrálva válaszolt.

inkább mégse csiná­ lom”? Mint ahogy azt mondtam. hogy életben maradjon – biztos ezt akar­ ja mondani. amikor befuccsolt a hackelés? No igen. hogy a szája is ki­ nyílt. Ennél nem mondott többet. aki őrködik. Tehát Jutaka arról beszélt. mivel lezárták a telefonvonalakat a szigeten. hogy szembeszálljak Szakamocsival. De rögtön kiabálni kezdett. ez lett volna a rejtett szándékom? Mivel csak egy pisztolyunk van. hogy mire gondol Jutaka. akinek a koponyájában található CPU sebessé­ ge nem marad el másokétól. hogy megnyerjem ezt a játékot. hogy megbízzál bennem. mit jelentsen ak­ kor az iskola mellett végigvezetett zsinór? Azt akarod mondani. Ezért lőtte le Keitát. Ezek mind csak azért voltak. a robbanószer biztos hatásos fegyver lesz a győzelmemhez? Közvetlenül az iskolarobbantás tervének megva­ lósítása előtt azt mondtam volna.Jutaka szavai nem álltak össze értelmes egésszé. mert nálam van az ész. én a számítógéppel is mindent megtettem. mennyit dolgoztunk az új előkészületekkel. hogy mentsem a bőrömet. mondjuk. Na várj csak egy kicsit. Sindzsi arca eltorzult a döbbenettől. amíg alszik. ekkor már megtalálta a választ arra. de Sindzsi ebből is megértette. és miután az befulladt. és igazából nincs is kedve megszökni. és a benzint meg a műtrágyát is csak azért szereztem. én majd egy zsinórte­ [414] . – Az csak. Az csak. és a számítógépet meg a telefont is csak azért piszkáltam. Nehogy már… De csak ez az egy lehetséges válasz létezett. Hogy legyen. de természe­ tesen Sindzsi. „Nem megy’. szóval csak kihasználja Jutakőt. – Ne mondj ilyen hülyeségeket! Akkor mi szükségem lenne veled maradni?! Jutaka hevesen rázta a fejét. hogy Sindzsi belement ebbe a já­ tékba. de álljunk meg egy pillanatra. játszani akar. Lehet. hogy „Bocs.

Hirtelen kiszállt a tagjaiból az erő. Egy leheletnyi kétkedés vele szemben. Tur­ bós. de azért átvette a fegyvert. Különben is. De csakis azért bukkanhatott elő. Jutaka habozott ugyan. tizenkét hengeres. te meg elbőgted magad. akkor bármit kétségbe vonhat. hogy Jutaka nem gondolta vé­ gig. Sindzsi megszólalt. De nem kell annyit gondolkodni. a fenébe is! [415] . A testében hirtelen elhatalmasodott az előbbi erőtlenség. csak egysze­ rűen a felszínre törhetett hirtelen a szíve mélyén eltemetett gondolat. hogy egy kicsit begolyóztál a fáradtságtól? Az esze így diktálta. hogy a szeme előtt halt meg egy igen közeli barátja. Őszintén szólva nevetséges. akkor lőj le most. én meg azt mondtam. Bomba üzlet. hogy megszedjem magam? Vagy az is csak egy ügyes átverés? Nem is. És ha szépen sorban elmondaná. a fáradtság és a sokk miatt. uram! Sindzsi visszaeresztette a Beretta kakasát. Sindzsi továbbra is lefelé nézve folytatta: – Meg akartalak védeni. ami neked meg sem fordulna a fejedben? De… de hát azt mondtad. segítek. bosszút állsz Kanai Izumiért. és Jutaka felé lódí­ totta. Lőj le nyu­ godtan! Jutaka tágra nyílt szemmel meredt Sindzsire. meg­ törten a térdére támasztotta a kezét. lehet. fektetett. Jutaka. nem? Az is csak egy trükk volt a részemről? …Nem túlzás ez egy kicsit. mekkora hülyeségek a gyanúi mind egy szálig.lefon-társaságot alapítok. Pedig magában Sindzsiben egy fikarcnyi gyanú sem merült fel Jutakát illetően. Még a te poénjaidnál is jobb vicc. mielőtt Sindzsihez vágta ezeket a dolgokat. Jutaka? Mert ha egyszer gyanakodni kezd az ember. Jutaka is biztosan megértené. Nem lehet. Hasonló kategóriás erőtlenségeket tekintve lenyűgöző mértékű. mert ott volt. Tiszta hülyeség. azért lőttem meg Ídzsimát. inkább egy egyedi tervem van vele. – Ha nem bízol bennem. Ídzsima Keita.

Sindzsi! Én egy kicsit meglepődtem. [416] . Jutaka Sindzsi vállára tett kézzel állt eddig. Én meg akartalak védeni. de a fájdalomtól Sindzsi visszatért a valóságba. Hékás. Jutaka. hogy azok a valamik – persze go­ lyók. és a föl­ det bámulta. elnyomták ezt a hangot. a bolt parko­ lójának legtávolabbi pontján egy diákegyenruha árnya lát­ szott. nézz az órádra! Már nincs is idő… A nagybátyja hangjára hasonlított. az istenit! –. Egyszer csak érezte. A szomorúság. amely így el sem jutotta tudatáig. és… Jutaka Sindzsi vállára tette a kezét. mint egy süteményes­ doboz. aki nem bízik benned.Jutaka egy pillanatig bambán meredt előre. Ebből megtudta. Odafutott. – Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem. nem? Elfelejtetted. Sindzsi változatlanul a térdén tartotta a kezét. hogy ellenséggel vagy körbevéve? Meg egyálta­ lán. régi írógépre em­ lékeztető hangot hallott. Sindzsi? Micsoda hülyeség civakodni. Micsoda dolog volt ké­ telkedned bennem? Pedig én megbíztam benned. hogy az ő szemét is könnyek áztatják. mintha piszkavasakat szurkáltak volna belé. A kezében fegyvert tartott – egy pisztolynál nagyobb lőfegyvert. amely tisztára olyan volt. hogy Jutaka kételkedett benne. és hangosan zokogni kez­ dett. az erőtlenség és a megbánás egyvelegének vegyes érzelmei közepette Sindzsi kopogó. de most a teste a földre zuhant. nincs jobb dolgod most. Szörnyű dolgot tettem. Jaj. Azután sírásra fancsalodó arccal felnyögött. Egy pillanattal később a teste különböző részein úgy érezte. Sérülése lényegében halálos volt. Megbízol valakiben. a tudata alatt megszólalt egy hang. Csak sírt. A lelkében valahol. hogy meghalt Ídzsima. a fáradtság és a sokk. Csakhogy a lestrapált idegei. de lehet. Mögötte. hogy ezzel Ídzsima Keita is ugyanígy volt. először Jutaká­ én hatoltak keresztül. amelyek a testébe fúródtak.

Kirijama Kazuo már azelőtt elhúzódott jobbra. ahol már nem volt semmi a cipőben. nem leszek többé sztárjátékos.A testében forróság áradt szét. Érezte. hogy onnan tört fel a legélesebben a fájdalom. 6. Csakhogy nem pihenhetett meg. de én igen. és amikor azt hitte. de lehajolva nekiiramodott. A hasába. És vetett egy pillantást az élettelenül lecsüngő jobb lába ujjaira. Pompás. Soha. a Beretta pedig kicsúszott a kezéből. Perdült egyet a föl­ dön.). és felvette a Berettát. és Sindzsi összeszorította a fogait. Több mint tíz lövedék le­ het a testében. a bal vállába és a mellkasa bal felébe. Lőtt egy sorozatot. lényegében csak a bal karjával és a jobb lábával húzva magát. valahogy olyan merevnek érezte magát (ólomgolyókkal végzett sebészeti beavatkozá­ son esett át. megúszta. De ehelyett is inkább Jutakára gondolt. Felkapta az ajtó mögé tett petróleumtartályt. hogy a szájából ömlik a vér. Egy pillanatra megingott. Én már nem fogok tudni kosarazni. Jutaka… Vajon léleg­ zik még? Kirijama… a szája szélén bugyogott kifelé a vér. A lövéssorozat követte. és megcélozta az árnyat – Kirijama Kazuót (fiúk. amelyet Jutaka elejtett. A jobb kezével a tartályt von­ szolta. annak ellenére. felállt. még szép!). Vagy ha esetleg mégis. [417] . tehát te belementél ebbe a játékba. Akkor viszont gyere utánam! Jutaka már nem bír megmozdulni. mint a tűzi­ játék. és egy lendülettel be­ vetődött a tolóajtó mögé. Most járta csak át a fejét az igazi fájdalom. De ekkor már meglódult a bolt épülete felé. A védőzseni legendája ezzel véget ért. de reflexszerűen elhasalt balra. Semmiképpen sem. Az újabb ko­ pogó hanggal egy időben a keze szikrákat szórt. és elkezdett visszavonulni a traktorok és kombájnok között a sötétben. Ettől az előzőnél kétszer nagyobb fájdalom hasított a jobb ol­ dalába. az elvitte a jobb lábán az edzőcipő orrát.

Valaminek nekiütközött. És… Kirijama már az épületen belül volt. És a bejárattól odavezető vaslépcsőé [418] . utánam gyere! Mintha csak Sindzsi gondolataira vála­ szolt volna. de Kirijama inkább legyező alakban szórta szét a lövedékeket. Valami kemény doboz­ szerűségnek ütközött a háta. A következő pillanatban vakuvillanással kísért kopogó hang ismétlődött megint. és az épület tele lett szerteszét repülő lö­ vedékekkel. Sindzsi megfogott egy keze ügyébe eső csavarhúzót. Gyere csak ide…! Jobb kézzel megemelte a petróleumtartályt. Az épület túlsó felén halványan látszot­ tak a galéria körvonalai. koppant. most engem kövess! Kér­ lek. Tudta. Plusz a patakzó vér nyomát sem lehet nem észrevenni. és megint hátrálni kezdett a bal karjával és a bal lábával. Ja. megkerülte és továbbhaladt. a traktor alól látszott. hogy Kirijama is fejét behúzva a szerszámok és a sze­ relés alatt álló kisteherautó vagy akármi más alá nézeget be. úgy közeledik. hogy ne találjon. Elmúlt. Sindzsi felemel­ te a fejét. és feltette a hasá­ ra. és el­ dobta balra. Persze Kirijama biztos rögtön újratölti. Itt vagyok. Persze Kirijama sem süket. Kirijama biztos oda fog lőni – gondolta. Sindzsi lebukott. Iszonyúan figyelt.később is ráérsz Jutakávai végezni. Abbamaradt. igen… Sindzsi nevetésre húzta csupa vér ajkait. Sindzsi körbenézett. Egyenként ellenőrzi őket. Már tudja. Valamelyik szerszám egy darabja elrepült. és csak imádkozott. Kifogyott a tár. aztán leesett a betonpadló­ ra. hogy a tolóajtóban és az onnan benyúló kékes fénysávban egy árny jelenik meg. nehogy zajt csapjon. a szemben lévő ablak pedig ripityára tört. hogy ő itt van a sötét­ nek ebben a részében.

és most már fel sem tudnánk mászni a hegy tetejére. amely nejlonmadzaggal volt ráló­ gatva. Kirijama. meghallgatta. rögtön mellette pedig egy kijárat volt. de ezen át csak az emberek közle­ kedtek. És mö­ götte már a helyiség sarkában az a leválasztott iroda. Kivette a zsebéből a gyújtószerkezetet. onnan ráugorhatott volna Kirijamára. és meg se bizonyosodva róla. hogy az utat tör magának a sok lom között. Az elem tokjából kivette a szigetelőfil­ met. halkan letette rá a petróleumtar­ tályt. Csomagszállításra használt. Ez természetes. de már nem volt ideje rende­ sen rögzíteni őket. csak rávetette magát az ajtó kilincsére. lerántotta az elektromos szerkezet kapcsolójáról a ragasztót. Azt… Tényleg. Csakhogy ez már lehetetlen. Levette a kupakot a csőréről. Ha a tolóajtót teljesen kitárják. [419] . az elem tokját meg az áramköröket mind a pet­ róleumtartály tetejére pakolta. A keleti fal mentén egy kis kézikocsi állt. fülcsen­ géshez hasonló magas hang kíséretében sebesen feltöltődik. Sindzsi bal lábbal teljes erejéből megrúgta hátulról a kéziko­ csit. Ha fizikailag jó erőben lenne. Azt és a kondenzátorvezetékbe futó drót végét összeillesztette. Erre vártam. amikor belép. ahogy a kondenzátor vékonyka. és amikor mellé ért.. és Kirijama felé gurul.is. Csakhogy Jutaka is meg én is megsé­ rültünk. az autók is befértek rajta. Azt én zártam be. Az elektromos szerkezetet. Ezért. és mélyen benyomta a tartály gumikupakjába. és a sérülései miatt ügyetlenül mozgó ujjaival azért nagy nehezen leszedte a ra­ gasztószalagot az elemről. Mennyi időbe telhet elfordítani a kulcsát? Nem volt ideje gondolkodni. négy kis kerékkel ellátott tologatós járgány. Emiatt a gyújtóból kiálló két drót egyike lekonyult. Belenyomta a középen ki­ lyukasztott gumidarabot. Az ajtó zárva volt. A cséplőgéptől jobbra megjelent Kirijama lába. Különleges ajándék neked. Odavonszolta magát a kéziko­ csihoz. az összes többi ablakkal és min­ dennel együtt.

A leve­ gőt betöltötték az üveg-. hogy elrugaszkodhasson a föld­ ről.2 másodperc alatt fordult el a zár. Lényegében nekivetődött az ajtónak. és az egészről még a koromsötétben is egyértelműen meg lehetett állapítani. amelyet Kirijama dobott Sújára. és mégis a magasba emelkedett. és az Észak-ta­ kamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségé­ ből mostanra már csak a váza maradt meg. a homlokáról lejött a bőr. de ennek dacára Sindzsi rögtön hátra­ nézett. Valami éghetett. hogy feketére színe­ ződött. az [420] . Többszörösen durvább volt annak a kézigránátnak a hangjánál. és félig le­ szakadt. Még az ujjavesztett jobb lábát is sikerült használnia. mert két-három helyen fényes tűz­ nyalábok látszottak.meg mindenféle szilán­ kok. Úgy tűnt. de nem közvetle­ nül. A háta mögött a bolt palafalai egy pillanatra kitágultak. gumi nélküli kerekei pedig körbeforogtak. a testébe is beleállt néhány. a szerelés alatt álló kisteherautó fejjel lefelé lebegett a levegő­ ben. A galéria pedig a füstön át teljes egészében láthatóvá vált. és amitől egy idő­ re lebénult a hallása.0. A tető déli részének nagyja is elszállt. hanem azokból kapott néhányat. pala-. és kirohant az épü­ letből. majd a szigetet borító éjszakai levegőt egy iszonyatos dörrenés ráz­ ta meg. és körülötte mindenütt szilánkok és törmelékek repkedtek. amelyek előzőleg a le­ vegőben szétszóródtak). Valószínűleg a robbanás nagy nyomást préselt be alá. Az ajtónak. Zuhogtak a szilánkok lefelé. fel-feltört a füst. ahol a galéria volt. hogy miszlikre szakadt a dobhártyája. mint egy portörlő rongy. így újra egészen tótágast állt és megállt. Sindzsi arra gondolt. mivel az emelőn volt. és a kisteherautó lassan megfordul­ va egy nagy ívű parabolát írt le. majd az oldalaival lefelé be­ csapódott a parkoló közepébe. Hason fekve csúszott valamennyit a földön a légnyomástól. Még kilencven fokot elfordult oldalra. Azon a tájon. a bent lévő mezőgazdasági eszközök és egyebek fel-alá gurultak. amelyen Sindzsi kirohant. ahol eredetileg az épület falai álltak. A hátsó cso­ magtere kicsavarodott. beton. Csupán az északi oldalon maradt némi fal.

hogy a felfordult kisteherautó ajtaja. mert hülye időzítéssel magas. egy tompa kattanás kíséretében kinyílik. letette a jobb sarkát.és egyéb törmelékek. Felkenődött arra a falra. Arra eszmélt. Furcsál­ lotta. ahol Jutaka feküdt… És meglátta. Sikerült legalább a testközelben lévő ellenséget legyőznie. hogy vissza­ tért a hallása. vér buggyant elő a fogai közül. és ki­ felé dőlt.alsó sarokvasa nem bírt megválni a fal maradványaitól. azu­ tán is. Valami nagyon-nagyon magasra repülhetett. mintha semmi sem történt volna. A rombolás mértékéből ítélve kétség nem fér hozzá. A leválasztott iroda is nyomtalanul eltűnt. az épület maradványaira meredt és megszólalt: – Hű! Igen. Sindzsi lényegében meg sem hallotta. és jobb lábbal beletérdelt a törmelékbe. Amint kinyitotta a szá­ ját. a házi készítésű petróleumtartály-bomba jól működött. Letámasztotta mind­ két kezét. mintha csak hajlongana. miközben végre feltápászkodott. amely biz­ tos szintén be volt krepálva. Igaz. Odapillantott a parkoló mélyére. aztán kinyújtotta a bal lábát. Illetve az íróasztal valamiért mégis ragaszkodott a létezéshez. és nagy nehezen felállt. amelyik megúszta az összeomlást. a mellkasától a hasáig iszonyatos fájdalom nyilallott. hogy csak most ért földet. hogy még egyáltalán életben van. De az ügy már le volt zárva. és mint várható volt. hogy mindent elleptek körülötte a fal. Felsőtestével kiemelkedett belőlük. hogy megbillentette a légnyomástól arrébb csúszott kombájn. Úgy tartotta a süte­ ményesdoboz-géppisztolyát a jobbjában. és semmi nem maradt a helyén.) Kirijama Kazuo leereszkedett a talajra. Viszont ennél is inkább… – Jutaka…! – suttogta. hogy az iskolát is el tudta volna tüntetni. (Halkan ugyan. fémes koppanás hal­ latszott a füst belsejéből. [421] . de meghallotta – lehet.

Ikumi. ködszerű szilánkok szálltak Sindzsi amúgy is porral borított testére. Harminc másodpercbe sem telt. [422] . de visszaverte az épületben égő máglyák fényét. és az arcát Sindzsi felé fordította. A feje mellett betört a már amúgy is teljesen repedt kocsiablak. Közvetlenül mellette pedig Ídzsima Keita. és hátraszé­ dült a törmelékkel borított földre. apró. amíg meghalt az agya többi része is. én most vesztettem ellened?! Jutaka. a hason fekvő Jutakőt lehetett látni. A lég­ nyomástól az is nekifarolt a mögötte lévő villanyoszlopnak. Így halt meg a Harmadik. Illetve meglehet. A bátyád… Még egyszer tüzet okádott Kirijama Kazuo Ingramja. Azután Sindzsi lassan előrehanyatlott. egy pillanatra elkalandoztam. légy boldog a szere­ lemben! A bátyád már soha nem tapasztalta meg az igazi szerel­ met. minek. hogy az ott parkoló kombi kocsi eleje volt. de sejtette. Most aztán Sindzsi tényleg telibe kapta a kilenc milliméteres Parabellum-zuhanyt. és bár a nagyja az autó belsejébe zúdult. egy kicsit meg is döntötte. a szélvédője pedig valami nekive­ rődött szilánktól úgy nézett ki. és élénkvörösen csillogott. mint egy pókháló. Néhány törmelékda­ rab felpattant. …Ez vicc. Mimura Sindzsi. Szeretett nagybátyja hagyatékát – a bá­ csi régi szerelmének fülbevalóját – bemocskolta a bal füléből kiömlő vér. hogy tényleg nevetésre görbültek friss vérrel borított ajkai. félig bete­ metve a törmelékkel. ő a hátán feküdt. hogy kiderítse. Az épületbeli tűzoszlopok tarkabarka fényeitől körbeölelve Kirijama Kazuo csak csendesen álldogált. és azzal Sindzsi gondolatainak vége szakadt. A háta nekiütközött vala­ minek. Egy lövedék széttépte Sindzsi beszédközpontját. Semmi szükség nem volt rá. ugye? Addigra már Kirijama lőtt.Hé… Sindzsinek nevetni lett volna kedve. Kirijama! Mi a franc. Mögötte.

[Maradt 17 fő] [423] .

Harmadik fejezet – A végső küzdelem [424] .

aztán vége lett. Egy órától az F7-es. hogy Kirijama ül­ dözőbe vette Súját. és kiment a bozótból. Ez minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo géppisztolyá­ ból származott. Rögtön visszajött. aki – Noriko maga ugyan ezt nem láthat­ ta – megölte Minami Kaorit. Ne mozdulj innen! – mondta. Sza­ kamocsi bejelentett három újabb tiltott zónát. és szorította össze Noriko szívét. mi az. Rögtön azután. 10. [425] . Ha nem számítjuk. A hang nem maradt abba. És eh­ hez kapcsolódott egy félelmetes rémkép. Sűrű volt a sötétség. hogy végre visszaértek ide Kavadával. szinte halkan megszólalt a géppisztoly. azon a hangon még Kavada is meglepődött egy ki­ csit. háromtól a G3-as és öttől az E4-es. Éppen egy íjat vagy nyilat faragott késsel.52 A bozótosban. de megállítot­ ta a kezét. ahol Noriko és Kavada tartózkodott. megint visszaállt a csend. vállán a pokróccal. Úgy tűnt. Bemondta Simizu Hirono (lányok. Noriko a térdét átkarolva ült. A C3-as zóna. mondhatni. és már utol is érte. hiába is próbálná kiverni a fejéből. nem volt érintett. majd elmenekült Súja elől. iszonyatos robbanás hangja hallatszott. És nem mondták be Súja nevét sem.) nevét. A Kirijama Kazuóval vívott csa­ tájukban megismert kézigránát a nyomába sem ért ennek. és csak lógatta a fejét. mint egy utolsókat pislogó neon­ cső. és a mélyén valamilyen bogár zümmögött halkan. De mielőtt ezt elmondhatta volna Kavadának. meg­ szólalt Szakamocsi éjféli híradója. és bejelentette: Keletre ég vala­ mi épület. de… Alig tíz vagy húsz perccel azután megint fegyverdurrogás és annak a géppisztolynak a hangja hallatszott messziről. – Megnézem. Azután még egyszer vagy kétszer. hogy másnak is lehet ugyanolyan fegyvere.

a szü­ netben elénekelte neki az Imagine című dalt („Mérföldkő a rockban” – mondta róla Súja): a szája félig nyitva. amely úgy terjed szét Súja arcán. és felhúzott jobb térdére tá­ masztotta a jobb csuklóját. hogy megvárjuk. – Kavada! A sötét miatt lényegében Kavadának csak a körvonalait lehe­ tett látni. mint egy hindunak. Egy borzasztó kép futott át a fején. Noriko a növényzet résein besütő hold pénzérme nagyságíj fényfoltjába tartotta a csuklóját. – Jóval délebbre van attól. ahol mi Kirijamával találkoztunk. kijátszva a tanár figyelmét. Kivette a szájából a cigarettát. Ezzel Noriko is megkönnyebbült egyelőre. Hajnali egy óra tizenkét perc volt. Mint amikor egyszer a zeneteremben. fekete pont virít a homlo­ kán. Aztán befúrta az arcát a térde közé a szoknyájába. – A lényeg. hogy elhessegesse ezt a látomást. – Mi az? – Túl sokat késik Súja.– Az… – kezdett bele Noriko a kérdésbe. [426] . hátát csend­ ben egy fatönknek támasztva. onnan csörgedezik elő a vér. Mellette feküdt egy saját készí­ tésű íj és néhány nyílvessző a földbe szúrva. Nanaharának a hegy felé kellett menekülnie. Mostanra már jó néhányszor meg­ ismételte ezt a mozdulatsort. Mögötte ott az agya. csakhogy azóta már majdnem egy óra eltelt. Súja arca. aki mellette ült cigarettázva. ahogy a repedések szaladnak végig egy üvegen… Noriko megrázta a fejét. A nagy pont igazából egy iszonyúan sötét és mély lyuk. Minden előjel nélkül egyszer csak piros folyadék kezd ömleni belőle. Felnézett Kavadára. de Kavada megráz­ ta a fejét. De nagy. és a szeme valahova a távolba tekint. mint valami varázsszertartást. Súja nem jött vissza. és az órájára nézett. nem ő az – mondta.

Lehet. hanem valaki más­ sal ütközött meg. Lehet. Noriko a fejét rázta. amíg a hegyen futott… Nem. Ha­ csak nem köröz még egy ugyanolyan. és nem jött ki ennél több a szá­ ján. akkor meg fog halni. – Várj csak! Az előbbi géppisztoly tutira Kirijama volt. Vagy ha nem is. De felidézte. hogy eltévedt. hogy megsérült. vagy még inkább… Végigfutott a hátán a hideg. de akkor Súja miért nem… – Hát… – szakította félbe Kavada – valahol meghízza magát. az az egy biztos. Kavada higgadt válasza is bosszantó volt. És a robbanás ott azt jelenti. piros pókhálóval borított arcáról. Nanahara mindenesetre el tudott menekül­ ni előle. ami már nem is le­ hetett volna ennél kifejezéstelenebb. – Jó. megtámadhatta valaki más. Igen… Bemondták. gondolom. [427] . de életveszélyesen megsérült. és füst gomolygott elő a szájából. – Valami történt… – Hát valószínűleg… – Mi az. hogy ahova Súja esetleg menekülhetett. hogy valószínűleg…? Kavada sziluettje mindkét kezét felemelte. Ettől Noriko felidegesí­ tette magát. – Lehet. – Hát igen. hogy mennyiszer segített Kavada neki és Sújának. hogy elmenekült ugyan Kirijama elől. A parázsló cigaret­ tavég halványan megvilágította az arcát. és elnyomta ma­ gában a mérget. nem. A cigaretta para­ zsa arrébb mozdult. és ha az a hely közben tiltott zónává válik. Kavada arca megint visszabújt a sötétségbe.Kavada visszatette a cigarettát a szájába. és már haldoklik. hogy Kirijama nem Napaharával. elveszthette az eszméletét. Megint lepergett a fejében a képsor Súja félig kitátott szájú.

az iskolától északra fekvő F7-es. és odahúzódott Kavadá­ hoz.az északi hegy lábánál. de erős szívű. – Ne nézz így rám! Nyomasztó. Noriko a száját harapdálva bámult Kavada arcába. Ilyen ember nem halhat meg. ártatlan. azt sem engedem. Ha egyedül mennél. Súja nem halhatott meg. és rá­ csapott. ha egy lány így néz az em­ berre. kislány. Azután szólalt meg. csak lassan felemelte a bal kezét. És már elmúlt egy. Kavada megvakarta a fejét azzal a kezével. légy szí­ ves! Kavada nem szólt egy szót sem. és számomra olyan. és idegesen rápillantott az órá­ jára. mint a sajátján. Mert… mert Súja olyan. de soha nem veszíti el azt a határozott mosolyát. Egyenes. Tehát akkor… Noriko megint a fejét rázta. Nem mehetnénk el megkeresni Súját? Nem jönnél velem? Én egyedül nem tudok. Noriko kezét pedig visszatette Noriko térdére. Az nem fordulhat elő. mint egy védőszent. – Azt nem lehet. Az nem lehet. amelyikben a cigit tartotta. – Egyébként te szereted Nanaharát. hogy mi előremehes­ sünk. akár egy gitáros szent. haj­ nali egy órától tiltott zóna lesz. hogy nem. Ak­ kor hiába bízott volna rám Nanahara téged. de az is lehet. – Kérlek! Nem mehetnék el. De… Kavada halkan megszólalt: – Lehet. Noriko megfordította a kezét. tiszta. amelyet a tér­ dén nyugtatott. Két kézzel megszorította Kavada balját. mások bánatán úgy szomorkodik. ugye? [428] . Aztán megmozgatta fájós lábát. Mindenkihez kedves. És hiába tette volna ki ő magát a veszélynek.

azt mondtad. És ér­ dekes módon még nem történt meg. – Nem. Kavada? Kavada elnyomta a földön a cigarettáját. hogy egy kicsit hiszel benne. Vajon el akarja terelni a figyelmét vala­ mi mással? – Hát egy kicsit. vedd úgy. te hiszel a hatodik érzékben? Noriko eléggé meglepődött a hirtelen felhozott témán. és el­ kerekítette a szemét. semmi károm nem származik belőle. megértettem. [429] . – Hát igen – bólintott Kavada. Noriko némán figyelte Kavada arcát. és bólintott.Noriko bólintott. hogy a gyakorlatban reagálja­ nak valamire. – Mindenesetre? – Mindenesetre időnként van olyan. – Illetve. mint hogy várunk. – Te hi­ szel benne. Inkább ezek segítségével elmenekülnek a való­ ság elől. Nem tehetünk jobbat. Hosszabb szünet után Kavada kérdezett: – Noriko. Kísértetek meg túlvilág meg kozmikus erő meg hatodik ér­ zék vagy a jóslás. Igazából nem is tudom – válaszolta. Határozottan bólintott. hogy ez az én külön bejáratín vé­ leményem. ami nem egyértelmű. Aztán lesütötte a szemét. ha figyelmen kí­ vül hagyom. Én egyáltalán nem hiszek benne – válaszolta aztán. természetfeletti képességek és társaik azok­ nak valók. Bocs. ugye? Mindegy. Erre Noriko megint az ajkát harapdálta. – Jó. – Akkor meg képzeld magad a helyzetébe. Mindenesetre… Noriko Kavada szeme tájékát fürkészte. hogy ne lett volna iga­ zam. hogy minden ok nélkül meg vagyok győződve valamiről. Kavada viszonozta a bólintást. akik hülyék ahhoz.

Noriko egy kicsit. Aztán hozzátette: – Jó lehet Nanaharának. – Nanahara most már téged szeret szerintem – tette hozzá. hogy Kavada története elejétől végig kitaláció. – Az nem lehet. Meglehet. ezért nagyon szép. Valamiért én erről most megint meg vagyok győződve. Olyan tisztának tű­ nik. Kavada. [430] . – Milyen kedves vagy. Súja mást szeret. akivel engem össze sem lehet hasonlítani. – Csak kimondom.Kavada folytatta: – Nanahara él. Kavada oldalra hajtotta a fejét. hogy Sújának tetszik. Visszajön. és Kavadára nézett. Megértem. Kavada vállat vont. és bólintott. Noriko odakapta a pillantását. – Mit? – Egyoldalú. Egy olyan nagy­ szerű lányt. – Nagyon jól néz ki. Noriko megrázta a fejét. de pocsék érzés. A részemről. csak egy egészen kicsit nevetett. – Biztos? Noriko lehajtotta a fejét. és megint meggyújtott egy cigarettát. – Köszönöm – mondta. Hogy is mondjam. amit érzek. Noriko arcvonásai egy csapásra ellazultak. De akkor is örült. – Hát nem tudom – mondta. – Tessék? – Hogy ennyire szeretik. – Félreérted. Kétszer-háromszor megforgatta az öngyújtó kerekét. hogy elmesélte neki.

a sziget északnyugati partja felé vette az irányt. és lefeküdt. amely egytől lett tiltott terü­ let. Szeto Jutakával és Ídzsima Keitával együtt. és végül semmit sem talált. ha elfáradt. Amikor az iskola északi részén lévő F7-be lépett. majd be­ burkolózott a takaróba. Tizenegy után valami­ vel heves tűzpárbaj hangját hallotta. így nem csoda. miközben válaszolt: – Feküdj csak le. Mimura Sindzsi halott volt. ahol Nanahara Sújáék hármasával találkozott. Már csak húsz ember maradt. [Maradt 17 fő] 53 Szugimura Hiroki elgyötört volt. egy lövés hangja hallatszott. – Jó – bólogatott Noriko vidáman. Aztán ha elálmosodsz.– Ha visszajön – mosolygott Kavada –. illetve tudomása szerint már csak tizenhét. Kavada kifújta a füstöt. – Köszönöm. ha visszajön. akkor majd tisztán fogsz látni. Miután eljött az orvosi rendelőből. és megint egyenként végig akarta őket nézni. ez az elgyötörtség egyre erősö­ dött. Noriko megint nevetett egy kicsit. hogy puszival éb­ resszen. a hang el­ hallgatott. aludj nyugodtan. Mire odaért. hogy izgulnod kellett miatta. még nem gyógyultál meg teljesen. [431] . és rögtön annak a bizonyos géppisztolynak a hangja válaszolt rá megint. szidd csak le jól. mintha egy óriási hegyre mászna. Ahányszor csak meghallot­ ta Szakamocsi hatóránkénti híreit. De aludni nem tudott. azaz ahányszor csak beje­ lentették a halottak számát. Megmondom Nanaharának. Persze egy­ folytában járkál a játék kezdete óta. amerre addig még nem járt. Azért még vagy tíz percet üldögélt és várakozott. Azután az éjféli hír­ adásban megtudta. én egész éjjel ébren leszek. és emiatt visszatért a sziget közepétől viszonylag keletre. hogy melyek az újabb tiltott zónák.

Közvetlenül mellette hevert Szeto Jutaka és Ídzsima Keita holtteste. ahonnan lenézhetett a síkságra. Felmerült benne. mert egy nagy. hogy ezen is törte a [432] . Tényleg bomba lehetett az. Keresztülment a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő úton. Tetőtől talpig tele volt a teste golyókkal. Számára. Aztán megint egy sorozat hangja. fülsiketítő dörrenés hal­ latszott. hogy esetleg más „játékos kedvű” egyén is előkerülhet.Mivel a hegyen volt. raktárszerű épület teljesen szétment. aki Sindzsivel csapott össze a jelek szerint. de ugyanúgy. Nem bukkant fel az a géppisztolyos valaki. hogy a géppisz­ tolyos ellenség még ott lehet. egy épület lángolt azon a tájon. Mindig azt gondol­ ta. de az ilyesmi végül is csak tanulás kérdése. de olyan fiú volt. muszáj volt bizonyosságot szereznie. Hü­ lyén hangzik. és egy kombi autó előtt Sindzsi feküdt előre­ borulva. hogy ha versenyre kelnek. nem volt könnyen hihető. hulla­ dékkal temetve. mellette a parkoló tele volt kisebb-nagyobb törmelékekkel. Amikor leért a hegyről. Óvatosan át­ vágott a szántók között. aki vi­ szonylag jól ismerte Sindzsit. hiába van ő hozzászokva a kung-fu szabályaihoz. és… Még égett a tűz. És miközben odaindult lefelé a hegyről. aki akkor sem hal meg. de Hiroki belegondolt. bevetette magát a déli hegy lábánál a sűrűbe. hogy ő maga például a város harcművészeti csarnokába járt kungfuzni. A fák közül elő-előbukkanó égbolt egy pillanatra ki­ világosodott. hogy Mimura Sindzsi meghalt. a nyomába sem ért volna. Nem ér fel Sindzsi veleszületett testi képességeivel. ezért sür­ gősen elhagyta a terepet. Még ha nem sikerült is kimenekül­ nie ebből a játékból (bár igen valószínű. ha megölik – ilyen képet őrzött magában róla. mint Etó Megumi esetében. és hiába maga­ sabb jó tíz centivel. amikor rátalált Mimura Sindzsi holttestére. a tele­ püléstől nyugatra fekvő szántóföldön többször is látott felvil­ lanni egy fényt – feltehetőleg egy lőfegyver torkolattüzét. Igaz. és ott újra eszé­ be jutott. mint mondjuk neki. Ráadásul Sindzsinek sokkal több esze volt. ahol a fényelvet látta felvillanni.

amely három órától tiltott zónává válik. Mire feleszmélt.) Úgy tűnik. hogy mellette marad. El sem temethette. Szeto Jutaka. (Mégis hiába volt ilyen óvatos. az azért mégsem fordulhat elő. és a géppisztolyos keze közé kerül… Annak egy másodperc sem kell hozzá. Valószínűleg most is csak el­ halad majd mellette. Jutaka sorszáma Hirokié után következett. hogy Juta­ kának sikerült valahogy a barátaival. Hiro­ ki arra vette az irányt. és keresztbe tette a karját a mellén.amikor a G3 felé tart. így kettővel utána jött ki az iskolából. hogy csakis Takakóra össz­ pontosít. mert Akamacu Josio felbukkanása elterelte a figyelmét. Hiroki elhatározta. És ezt a Sindzsit ölte meg az a géppisztolyos. Még a legkedvesebb gyerekkori barátjának sem teszi meg. ha tudsz… Azután megint másvalaki jutott az eszébe. úgyis épp a déli hegy tetejének északi oldalát jelentette. Az a terület még nem tiltott. Mivel a G3-as mező. hogy megtalálja Kotohiki Kajokót. Jutaka már eltűnt. és alaposan elrejtőzzön egy olyan helyre. És a G3 felé menet a hegyoldal közepe táján. Hiroki óvatosan haladt a sötétben. Most az volt a fő.). csak lezárta a szemét. Ezen a hegyen is már többször járt. a H4-es zónában fekszik még most is Csigusza Takako holtteste. illet­ ve Takigucsi Júicsirót (fiúk. hogy ellenőrizze a terepet. 12. 13. és a következő Tanizava Harukát (lányok.) is elengedte. Sindzsivel és Ídzsima Keltával összetalálkoznia. Ne haragudj rám. Még van tennivalóm. milyen rémes alak ő. hogy valaki elintézze. de akkor Hiroki még azzal volt elfoglalva. Ha nem talál rá mihamarabb. és azon mélázott. Most Koto­ hiki Kajokóval kell találkoznom. ahonnan jól látja a kijáratot. és elszalasztotta Takakót. Nem volt ideje Sindzsit gyászolni. Takako. bocsáss meg nekem. hogy megölje.fejét). Kérlek. De ő is halott volt már Sindzsivel együtt… [433] .

Megint eszébe jutott. Hiroki megint felemelte a radarját. Először is. ha hívja. Ajaj. amely őt magát jelölte. [434] .Sietni kell. Nem lehet. Persze a képernyő nem változott. azzal ő is céltáblává vál­ na. A képernyő közepén duplán mutatkozott a csillagjel. hogy legalább Kotohiki Kajoko ne haljon meg. Az nem lenne jó. mert nem volt rajta háttérvilágítás. sokkal nehezebb dolga volna. de ha Kajoko előjönne a hívásra. Lehet. Tehát csak a kormánytól kapott kis radarjára számíthat. Meg aztán ha kiabál. fáradt lehetek. Mi tegyen. hogy el­ menekül. nem biztos. Hiro­ ki gyűlölte a kormányt. Na igen. ahol Takako pihen. hogy őt megtámadja vala­ ki. csak azt az egyetlen pontot mutatta. hogy ez ne is­ métlődjön meg? Nem. Megállt egy fa mellett. amikor megtalálta. amelyet már többször feltett magában. Csigusza Takakónál már elkésett. amely belehajszolta őket ebbe a ro­ hadt játékba. amely Hirokit magát jelöli. hunyorogva silabizálta a kristályos molekulák által létrehozott apró árnyakat. hogy Kajoko reagál. Hiroki halkan felsóhaj­ tott. Hogy is mondják az ilyesmit. A holdfényben nehéz volt le­ olvasni a folyadékkristályos képernyőt. és újra el­ lenőrizte a radart a bal kezében. öröm az ürömben? Elhagyott egy fűvel benőtt alacsony dombot. Azt akarta. amelyen alig volt már ág. Még az is előfordulhat. Nemsokára belép a H4-es zónába. még hagyján. ha inkább kiáltozva szólongatná Ko­ tohiki Kajokót? Megint rágódni kezdett ezen a kérdésen. és ha az nem lenne. már begolyózott a szemem. de ezért az egyért hálás volt. hogy a hold fénye jól essen a fo­ lyadékkristályos képernyőre. és kicsit igazgatta. de mint eddig is. és egy ritkás fákkal pettyezett enyhe emelkedőhöz ért. hogy jobb lenne.

és leejtette a kezében lévő tárgyat – egy pisz­ tolyt. Egy megszeppent kis állatka szemével nézett Hirokira.. hogy át tudta vágni a másikat. a rögtön utána induló lány arcát. A bor ügyesen megfogta a háta mögött álló árny karját. Persze nem győze­ lemittasan. Ingadozva hátrált. hogy nincsenek ellenséges szándékai. és az árny megtorpant. A tanult technikának megfelelő­ en szép mozdulata határozott körív nyomát hagyta a levegő­ ben. Megszédült. kérlek! Segíts! Segíts rajtam! Hiroki csak szótlanul nézett le Micukóra. amikor még nem is tudott rendesen elrejtőzni. akárcsak egy angyalé… Nem le­ het eltéveszteni. Az árny a földre esett fegyverhez futott. és a szeme alig láthatóan nevetett. az árny feljajdult. És szemében könny csillogott. amikor rájött. Azzal egy időben megpördült. – Kérlek! Csak meg akartalak szólítani! Nekem eszembe sem jutna bárkit megöl­ ni. először azt.) arcát. de még így is hátrálni próbált. és fenékre ült. amíg nem figyelt. hanem a lelke mé­ [435] . Szó­ ma Micuko (lányok. Ez a valaki fegyverrel a kezében. Hiroki a feje elé len­ dítette a botját. ne ölj meg! – kiáltotta. és elővillantotta a jobb kezében tartott botot. Könnyáztatta arcára sütött a fény. Mozdulatai el­ ragadók voltak a hold sápasztó fényében. csak a torna­ udvar sarkában lapult. 11.Abban a pillanatban. – Ne ölj meg! Kérlek. Hiroki látta már. Micuko talán úgy értelmezte a némaságát. a pillanat törtrésze alatt egészen Hiroki háta mögé ért. be­ húzta a fejét. hogy ez nem így van. hogy a lecövekelt valaki mat­ rózblúzt visel. Utána pedig a hold tiszta fényében fürdő gyö­ nyörű arcot… Azt a szeretetre méltó arcot. a rakott szoknyája alól majdnem combtövig kivil­ lant fehér lába. És Hiroki meglátta. – Hiszel nekem? – kérdezte. és hátrálni kezdett. Hirtelen Micuko mindkét kezét az arca elé kapta. közvetlenül indulás után. mert lassan leengedte az álla alá a ke­ zét az arca elől.

hogy benned megbízhatok. röviddel a halála előtt. és felvette a fegyvert. amit Micuko mond. – Ó… köszönöm…! – nyúlt érte Micuko bizonytalankodva. hogy meg­ teszi. Szóma! – mondta Hiroki. – Elég volt. és ő mar­ kolta meg. Hiába hallotta is a Micukó­ ról szóló rengeteg pletykát. Szugimura?… Micuko arcát eltorzította a döbbenet és a félelem – vagy leg­ alábbis ránézésre úgy tűnt. Mivel Hiroki megperdítette a fegyvert a kezében. hogy kilóg a combja. Erre komolyan nem lehetett mást mondani. végig egye­ dül… Hogy mi lett ebből az egészből… Félelmetes… Hiroki hallgatott. Csak az a rettegő arckifejezés. Nem eresztette le a pisztolyt. fél kézzel visszatolta. A megértésért és védelemért esdeklő vonások. Megtorpant. mint hogy nagyszerű. és mintha csak most venné észre. – Arra gondoltam. Ha bánta is. Látta. nagy szemét rebegtetve nézett fel Hirokira. aki ne hinne neki. és a markolatával előre odanyújtotta ne­ ki. csak kissé kihúzta magát. ha erre a szeretni való arcra kiül a bánat. – Öö… én… – kezdett bele. [436] . – Hm… Micuko szép ívű.lyéből feltörő megkönnyebbülés miatt. Vagy ha nem is hisz neki. hogy még Hiroki is. Szugimura. és én féltem. – Mi… mi az? Mit csinálsz. És mivel a csöve egyenesen Micuko két szemöldö­ ke közé irányult. bal kézzel lesimította a szoknyáját. Csak a körülmények egy kicsit speciálisak voltak most az ő esetében. odament a lányhoz. annak a legkisebb jele sem mutatkozott az arcán. – Találkoztam Takakóval. amelyet Micuko leej­ tett. legalábbis elhatározza. hogy nem adta meg a kegyelemdöfést Takakó­ nak. Nincs kizárva. nincs az az ember (főleg ha férfi). hogy a kakasa fel van állítva.

hiszen megölnélek. – Nem kellek? – mondta Micuko. Egyenesen belenézett Micuko szemébe. – Igaz. hagyom magam. – Én jól ismerem Takakót. és még akkor sem lövöldözik összevissza akár­ kire. ő akart engem… engem megölni… Az a pisztoly is erede­ tileg az övé volt… Ezért… ezért én… Hiroki újra felkattintotta a Colt Government kakasát. Nem olyan lány ő. és az ajkai mosolyra fordultak.– Tévedés. Megint láthatóvá vált a szexis. Különben sem bírsz lefeküdni azzal a nővel. ha meg van zavarodva. én nem voltam végig egyedül. Bár kirázta a hideg az embert ettől a mo­ solytól. és nem mozdult. amint nem figyelsz. Az baleset volt. aki megölte a ti­ édet. ame­ lyet az imént tolt vissza. fehér lába. Nem vagyok ám rossz. Hiroki nem szólt semmit. [437] . Komolyan. – Takako nem az én nőm. Csak amikor összetalálkoztam Takakóval… Ő kezd­ te. Micuko hunyorított. Legyen az ennek a rohadt játék­ nak a kellős közepe! Hiroki szavaira Micuko egy kicsit visszahúzta az állát. Aztán Micuko ültében a bal keze hüvelyk. hogy akarattal embert öljön. ugyanakkor még inkább kiemelte Micuko szépségét. Halkan kuncogott. Takako rögtön meghalt – mondta. azu­ tán félrehajtotta a fejét. – Mit szólsz? Ha nem bántasz. csak mozdulatlanul célra tartotta a Governmentet. Beszéde inkább lazának tűnt. Felnézett Hirokira. érthető.és mutatóujjával váratlanul felemelte a szoknyája szegélyét. Lassan kezdte hátrafelé húzni. – Azt hittem. Felnézett Hiroki arcára. Hiroki továbbra is feltartotta a fegyvert.

hogy szóba elegyedhessen vele – olyan egy­ szerűen. – Hogy… – hallotta. – De nem mindenki tartja be. hogy így nézne ki. az viszont biztos. gyermeki. mintha nem is zavartatná magát. – Ez a játékszabály. te biztosan jó ember vagy – mondta. mint egy görög-római mítoszokból előlé­ pett háborúistennő. aztán nem tudnál rálőni egy nőre? Micuko önbizalommal telt arca változatlanul szép volt. Ha létezne tizennégy-tizenöt éves bo­ szorkány.Erre Micuko megint Hiroki szemébe fúrta a tekintetét. Könnyelmű. nem? Hiroki hunyorított. Hiroki majd­ nem beleszédült. hogy egy fegyvert szegez­ nek a homlokára. Mintha csak véletlenül mellé ült volna a teremben egy fiú. Takako olyan volt. – Szugimura. Ezt Hiroki nem tudta hova tenni. – Feminista vagy. bocs – emelte fel Micuko a szemöldökét. Más­ féle szépség volt ez. Egy idő múlva to­ vábbra is mosolyogva szólította meg Szugimurát. szeretetre méltó. és a napközis foglalkozás kezdete előtt ő előhozakodna valami témával. csak a szemöldökét ráncol­ ta. ahogy rekedtes hang hagyja el a saját torkát – hogy bírsz te gond nélkül megölni valakit? – Ó. barátságosan beszélt. ám végtelenül hűvös. és a fejét rázta. A hold fé­ nye mellett a szemében fagyos tekintet bujkál. Olyan hangnemben. de hülye vagy! – mondta Micuko. – Ja. Micuko megint oldalra hajtotta a fejét. [438] . Szugi­ mura. – Akkor meg miért nem lősz? – kérdezte aztán. mint Csigusza Takako határozott vonalú arcáé. Hiroki folytatta: – De a legeslegjobb barátom volt. aki tetszik neki.

akkor egy in­ dokot fel tudok hozni. Hiroki pedig el­ képedve figyelte a lány szünet nélkül vidáman mosolygó ar­ cát. Ezért most is. az egyik négyszer. Ami­ kor sírni kezdtem. – Nem tudom.Lehet. semmint a megrablottakhoz. Nem azt mon­ dom. Nekem akkor még tök lapos volt a mellem. de úgy látszik. Hárman. mintha csak énekelne. Bizonyos tekintetben. hogy az a jó vagy a rossz. Azután megszólalt: – Kilencéves koromban megerőszakoltak. Micuko elkapta a szemét Birokiról. hogy a szája is kinyílt egy kicsit. hogy olyan vagy. Csu­ pán én így akarom. Nyiszlett egy kisgyerek voltam. De ha nagyon akarom. hogy van. De még azelőtt egy ezüstszínű fény csillant Micuko kezében. – Miért? Micuko megint elmosolyodott. Ez a borzalmas történet letaglózta. na igen. mint egy bot. fejenként háromszor. Biroki szája öntudatlanul remegni kezdett. Bár ezek bácsik voltak. Ugyanolyan férfiak. Erre aztán Hirokinak végre feltűnt. hogy Hiroki akart volna valamit mondani. hogy inkább a rablókhoz állok. Egyenesen belefúrta a tekintetét Hiroki szemébe. De bármikor rossz emberré válhat. és megrázta a fejét. a lábam is. mint te. csak még jobban felizgultak. – Ez teljesen mindegy. az kellett nekik. helyes vagy helytelen. nem. De én úgy vagyok vele. ha ilyen perverz tatákkal csinálom. direkt bőgök nekik egy sort. Ja. Micuko egy lendülettel mondta el mindezt. Ez… Lehet. – A jó ember az jó ember. aki az egész éle­ tét jóként éli le. Te is lehet. felváltva. Vagy lehet. Micuko olyan könnyedén folytatta. hogy a lány jobb keze [439] .

mégsem tudott utána eredni. felkelt. de akkor már mélyen benne járt egy kétélű búvárkés a jobb vállában. Hiába tudta. hogy egy beteg gyermekével? A zakója ujjában lecsurgó vér eljutott a jobb kezében a Colt Governmentig.időközben a háta mögé került. Persze lehet. amikor Oda Tosinori (fiúk. és Hiroki mellett elhaladva a háta mögött berohant a fák közé. ahol Micuko eltűnt. Micuko egy felnőtt mentalitásával rendelkezett. Micuko nem szalasztotta el az alkalmat. de rögtön el is tűnt előle az éjszakában. 4. Cso­ dálkozott rajta.) elhagyta a házat. Hangtalanul szívódott fel a lábainál az avarban. hogy Micuko története csak kitaláció volt. Vagy nem is? Helyesebb lenne azt monda­ ni. hogy ez a ház az E4-es mezőben lehet. [Maradt 17 fő] 54 Hajnali fél négy múlt. Ráadá­ sul annak is… valószínűleg csak egy részét mondta el. Ahogy Hiroki sietve hátrafordult. miután ott meghúzódott. és bár a fegyvert azért nem eresztette el. Csak szorította a kés mellett a baljával a jobb vállát a vérrel átitatódó egyenruhában. és a vékony patakocska elkezdett csöpögni a cső végén. a fájdalomtól hátratántorodott. hogy egy hozzá hasonlóan harmadikos lány mitől lehet ennyire hidegvérű. Csakhogy Hiroki nem volt képes ilyen könnyedén venni. még Kotohiki Kajoko is a keze közé kerülhet. Tudta. nagyjá­ ból kikövetkeztette. hogy Micuko igazat beszélt. ahol addig rejtőzött. [440] . hogy megbökkentse. hogy az E4 öt órá­ tól tiltott zóna lesz. de hát nincs ebben semmi kü­ lönös.) Hiroki száján kicsúszott egy kiáltás. és a sötétségbe me­ redt. (Természetesen a kormány által eredetileg Etó Meguminak osztott fegyver volt. hogy ha most nem végez Szóma Micukóval. Egy beteg felnőttével. Már rögtön. de Szakamocsi bemondta a közleményeiben. még láthatta egy pillanatra hátulról.

majd fullextrás felszerelésében átvágott a kerten. hogy a bozótban húzza meg magát. Azokon túl valamiért meg­ [441] . A kerek hold már elég alacsonyan járt. Onnan kissé balra. hogy hová helyezze új búvóhelyét. De éppen csak rápillantott. ame­ lyet behúzott a szobába vezető lépcsőfok mellé. Ha ő így. hogy ő volt Siroivában az egyik leggazdagabb család fiacskája (a leggazdagabb Kiri­ jama Kazuo családja volt. aztán eldöntötte. és elé-elé úsztak a felhők. és lement a szomszédos kis szántóföld szélére. Ez a játék vérre megy. de Tosinori ezt biztosan nem is­ merte el). amint meglátta. A térkép sze­ rint minden zóna körülbelül kétszázszor kétszáz méter terü­ letű. Veszélyes volt ugyan be­ menni egy házba. Mivel jelenleg már nem­ csak a golyóálló mellény (minőségi bizonyítvánnyal!) volt rajta. Időben elég rátar­ tással hagyja el a területet. úgy száz méterre Tosinoritól. Vívódott egy kicsit. Lévén. nem vetemedett volna olyan alantas cselekedetre. Balra. ahol már megbújhatott valaki más is. megint csak körülbelül száz méterre. Habár ő meg azért lopózott Hi­ rono háta mögé. a település felé. Nem is sajnálta különösebben. én is úgy. Síkság létére azért voltak rajta itt-ott szintkülönbségek. de olyan nagyon nem aggódott emiatt. amelyeket a sötét és világos foltok halvány váltakozása jelzett a terület nagyját kitevő szántókon a holdfényben. Attól jobbra. Az égen felhőfoszlányok jelentek meg.Mielőtt kiment volna a konyhából a kertre nyíló ajtón. Mert Simizu Hirono kímélet­ lenül rálőtt. még egy. ráadásul… A házban felfedezett motoros-bukósisak is a fején volt. A sziget keleti szélén lévő településhez csatlakozó kis síkságon itt-ott házakat jelölnek a szántón. Tosinori még egy­ szer ellenőrizte a bukósisak állán a kapcsot. Onnan rálátott a keleti partig tartó sík egészére. vetett egy pillantást Simizu Hirono hason fekvő holttestére. egy ház állt. az északi hegy lába mentén. hátrafelé még kettő. hogy keletre indul. hanem nála volt a Simizu Hirunótól szerzett revolver. és ott már csak el kell rejtőznie megint egy megfelelő házban. hogy megfojtsa.

Mindenesetre Tosinori elindult arrafelé. Az északi hegyből kilógó domb és egy kis erdősáv miatt in­ nen nem lehetett jól látni. De ha hinni lehet a térkép lakóházakat jelölő kék pontjainak. fejét behúzva indult meg óva­ tosan. és ő maga is szívesen alkalmazta az „átlagosok” lekezelő elnevezéseként. A szántók közötti töltés szélén. Először is. hogy Oda Tosinorinak volt-e joga így gondolkodni és beszélni. de csak magában. a déli oldalon is állt két ház egymás mellett. másodszor pedig kézenfekvő. Elvileg. és három-négyszáz méter múlva megint csak a szántó közepén tünedeztek fel újabbak. Vi­ szont nem árt számításba venni. Biztos elaludt már a tűz. és azzal kiér a tiltott zónából.) lövése okozott a golyó­ álló mellényen keresztül. így még véletlenül se vehette a szájára) kelljen együtt csúsznia-másznia a földön? Ha most eltekintünk attól a kérdéstől. Hacsak nem nézte félre a térképet. és túlságosan mocskos és közönséges a hely. érdemes megemlíte­ [442] . A háta mögött pedig a déli és az északi hegy érintkezett. és a felcsapó lángokat ennek a dombnak a jobb széle mellett lehetett látni. aki a tar­ tomány keleti részének legnagyobb élelmiszercégét igazgat­ ta. kelet felé elmehet a har­ madikig vagy a negyedikig. de ezek elméletileg a keleti telepü­ lésig folytatódtak. hogy az osztályból mindenféle hitvány senki­ házival (gyakran használta otthon ezt a szót az apja. Miért kényszerítették őt egy ilyen alantas játékba. amelyet Simizu Hirono (az a ringyó. Tosinoritól jobbra előre. de mélységes undorral töltötte el a lábára tapadó mocskos föld. Rögtön Szakamocsi éjféli híradója után ha­ talmas robbanás hallatszott. hogy hitvány helyen a söpredék gyűlik össze. legalábbis a térkép szerint. mert általában el kellett játszania az úrifiút. és házat nem látott arra. tovább kell menni. Ezt még fokozta a tompa fájdalom a hasában.szakadt a házak sora egy darabig. fent a hegyen van még egy-kettő. vagyis in­ kább az északi hegy lába dombként nyúlt el a sziget nyugati partja mentén. hogy ha odaér. mert ki nem állhatja a piszkos lakásokat. ezek már az E4 és az F4 határára esnek. mert most már arrafelé is teljes a sötétség.

(Már meg is halt – rendkívül ordináré egy buzeráns volt…) Szóval a sokféle képességgel és tulajdonsággal bíró osztálytársai közül. mi több. Lényegében eldőlt. Ha a zseniket nem számítjuk. csak tizenöt éves. az egész Siroivai Középiskola diákjai közül Tosinori egyedülálló tudásával tűnt ki. na bumm. róla valami mást. akikbe nem szorult egy géniusz te­ hetsége. és a jövő­ ben feltehetőleg legalább a tartományi szimfonikus zenekar karmesterségéig viszi… Dióhéjban talán ennyit érdemes róla megemlíteni. És hogy mennyire tudnak más tehetségeket tönkretenni. Ezért aztán – legalábbis a saját véleménye szerint – ő nem halhatott meg ilyen helyen. hogy egy híres tokiói magán­ gimnáziumban tanul tovább. És ha csak a biológiára gondolunk. Adják csak a semmirekellő bátyjának. de kilógott az átlagos kate­ góriából. mint hogy meghúzta magát. Tadanori fog­ ja tovább vinni. de Tosinori úgy volt vele. és igényes pénzemberekkel fog összejárni. Ha azok meghalnak. Négy­ évesen kezdett magánórákon hegedülni. mostanra pedig tar­ tományi szinten is kiemelkedő zenésznek számított a közép­ iskolások között. Nem volt zseni. amikor megkapta a golyóálló mel­ lényt. Őt zeneművészként fogják tisz­ telni. A 3/b tele volt különleges emberekkel: ide jártak a sportcsapatok legjobbjai. nem? Persze a játék kezdetén. elvesz majd egy kéznél lévő szép úrilányt. értékes ember. az egész csak protekció és pénz kérdése. Természetesen vonzó volt a jól fizető igazga­ tói poszt is. ráadásul még egy meleg is volt az osztályban.ni. illetve [443] . (A céget bátyja. a züllöttek mindkét nembeli vezéregyéniségei. hogy neki ugyan nem kell. aki értékesebb a többinél. Igaz. mint az osztály többi senkiházija. Elhatározta. azok számára. hogy nem kegyelmez.) Ő teljesen más lapra tarto­ zik. rossz ember nem lehet? Ilyet csak az amatőrök mondanak. de most már volt fegyvere. de ő egy tehetséggel megáldott. hogy milyen a zenészek élete. és olyan nagyon sokat nem látott még a világból. de azt ponto­ san tudja. nem tehetett jobbat. a természetben is az marad életben. Tessék? Hogy aki a zenét szereti. ahol van zenetagozat. mert micsoda alantas dolog egy élelmiszercég.

a kérdés csupán… a pénz és a pro­ tekció. A nők már csak ilyenek. Hagyjuk is. Nanahara. hogy ezek után nem volt közeli barátja a 3/b „senkiházijai” között. mint a többi állat. hogy mindez így van-e vagy sem. Mintha csak a homlokukra lenne írva extra vastag betűkkel. téged akarlak. hogy Nanahara Sújá­ nak helyes arca van. Tosinori nem volt tagja a Siroivai Középiskola zeneszakkö­ rének.) Igen. az osztály mihaszna kis nőstényei ujjongva sipítoznak egy csap­ nivaló hangtól. egészen kicsit tapsolnak csak az illendőség kedvéért. és természete­ sen a férfi korlátlanul örömet tud szerezni magának velük. Ennek egyik oka az lehet. amikor csak kedve tartja!). Igen. hogy… [444] . egyszerűen csak annyi. ahova a „különösen hitvány senkiháziak” jártak. Oda Tosi­ nori mindenesetre így gondolta. hogy érdemes le­ gyen pénzt és kapcsolatokat áldozni rá. hogy a nőstény senkiháziaknak fo­ galmuk sincs az előkelő klasszikus zene értékeiről. a másik pedig. És nekem elegendő tehetségein van ahhoz. de mélylélektani szinten nagyon utálta a saját csúnya ábrázatát. Főleg… Na igen.) Amikor viszont Tosinori a zenetanár felszólításá­ ra gyönyörűen eljátszik egy operarészletet. Azok aztán megállás nélkül csak azt a közönséges popzenét játsszák. de ő. na igen. (Állítólag még a törvénytelen importzenék kottái is keringenek közöttük. jók dísznek is egy sikeres férfi oldalán. ennek egyik oka Nanahara Súja volt. Különben sem többek. (Tosinoriban soha nem tudatosult. amikor a zeneóra előtti rövid szünetben Nanahara Súja előadását hallgatják.mennyire bírnak talpon maradni a többiekkel szemben. Ebből következik. Sőt még gyűlölte is a „hitvány” osz­ tálytársait. hogy „Ó. és különösen Nanahara Súja… Kisgyerekkortól fogva edzett hallás. Egyértelmű. bonyolult zenei hangne­ mek ismerete és zenei képzettség tekintetében jócskán Tosi­ nori volt fölényben. most azonnal. ha Nanahara Súja lefog a gitárján egy óvodás­ hoz illő akkordot. itt helyben!”.) Így is jó. (Elképesztő a nők arca. Gyerekszülésre való eszközök (ó. Ennek ellenére és mindezek dacára. és ha elég jól néznek ki.

Az pedig… Egy ember feje! – Mire erre ráeszmélt. Jó pél­ da erre a csótány. Jó öt percbe is beletelt. és még egyszer megnézte a kisebb-nagyobb fák­ kal körbevett épületet. A sisak elején lévő négyszögletes ab­ lakra korlátozódó látómezejében nem volt gyanús mozgás. Persze nem fe­ lejtett el néha megállni és minden irányba körbetekingetni. hogy jó régi ház. míg lassan továbbhaladt. Mindjárt tiltott zóna lesz ez a terület. megállapította róla. ha­ nem a fára is figyelt. és ott volt mindenekelőtt az az iszonyú nagy robbanás. A harmadik ház. és nemcsak a házra. Úgy tűnt. Az éjszaka során hallatszott időnként fegyverdörgés. A kezében fekvő Smith & Wesson Mili­ tary & Police famarkolatán át kellemes bizsergést érzett.Nekem kell életben maradnom. Soha nem lehet tudni. honnan bukkan fel a söpredék. Hiába látta csak a körvonalait. amelyet kinézett magának. …Rendben. már célzott is a fegyve­ rével. de most sö­ tétségbe burkoltazik a sziget. és csend van. mintha a ház körüli fák között. a nyugati oldalán egy különösen nagy fa tárra szét a koronáját. és közeledett a má­ sodikhoz. Tosinori még egyszer hátranézett. és a magassága is úgy hét-nyolc. Ott… annak a fának a tetején csak nem bújt meg valaki… Tosinori megszorította a fegyverét. a talaj közelében egy kerek feketeség mozgott volna. Tosinori nemso­ kára kikerülte és elhagyta az első házat. és előtte. A válla fölött hátranézett. Tosinori zsibbadást érzett a hátában. amíg túlhaladt a házon. és ez meg itt kó­ borol. A tör­ zse kerülete lehetett vagy négy-öt méter. és ahogy a gyenge lövéshanggal egy időben narancssárga tűz­ nyelv nyúlt ki a csőből. Körbe volt ültetve fikkal. ki lehet ez egyáltalán…? Persze nem volt érdekes. már egészen kö­ zelről látszott. Meghúzta a ravaszt. [445] .

így valódi fegyver ravaszát most húzta meg először. Amit utált: 1. magas fiúk. Leengedte a fegyvert. Ezért húzhatta meg ő most nyugodtan a ravaszt. az azt jelenti. 11. [446] . Ez valami csel? Akkor is. Na persze. kö­ zönséges bizsukkal teleaggatott Csigusza Takakóval járt… Ja. 13. Hogy nem akar játszani? Ki hallott már ilyet? Ha ebbe a játékba nem akarsz beszállni. ez igazi! Igazi fegyverrel lőttem. …Azt a mindenségit. már lőtt volna. nem bír megmozdulni. az szép volt. hogy taktikát változtat. de egyszer sem engedte még meg.) nevét ejtette ki. az a valaki pedig lebukott. egy nem éppen finom. hogy ki nem állhatta a hitvány sen­ kiháziakat. 2. hogy rászántad magad az öngyilkosságra. aki azzal a közönségesen festett hajú. Nem is lőtt vissza.). Tosinori kettőt lőtt. Kuronaga Hirosi meg már rég meghalt. annak ellenére. Ő csak százhatvankét centi magas volt. – Várj! – szólt egy hang. Az apjának volt néhány vadászpuskája. Szeto Jutaka után ő volt a legalacsonyabb. amikor ő még hátat fordított neki. ha nincs nála fegyver… Úgy döntött. összességé­ ben a fiú csőcselék). ő már halott! Az arca. – Te ki vagy? Takigucsi? Hiroki a Tosinori után legalacsonyabb fiú. Takigucsi Júicsiró (fiúk. Abból megtudta. a hozzá hasonló méretű­ ek közül Takigucsin kívül csak Szeto Jutaka van még életben. 3. hogy az árny Szugimura Hiroki (fiúk. a hegedőművészettől távol álló hobbija volt: gyűjtötte a fegyvermaketteket. tényleg. és úgy tűnt. ha len­ ne lőfegyvere. Tosinori egy pillanatig törte a fejét. – Én nem akarok harcolni! – folytatta Hiroki hangja. Tosinori lassan közelített az árnyhoz. Hát igen. hogy hozzájuk nyúljon. A bukósisak állrészének védőjét bal kézzel lenyomta egy ki­ csit.Hát igen. helyes arcú fiúk. Azt a vacak karateszerű micsodát tanuló égimeszelő (Tosi­ nori különben a magas fiúkat is utálta.

Tosinori már a válasz közben a szántó földjét taposta. Azután Tosinori fejét figyelve mondta: – Bukósisak? – Ja. – Tö-tökre fé-féltem. mint Tosinorinak. A vállára egy fehér rongyot tekert. nyavalyás kis karate­ bajnok! Elintézem. Hiroki szeme nagyra nyílt. Nem lehet eltéveszteni. mintha a botot tartó csupasz jobb karja egymagában átváltozott volna egy civilizálatlan benn­ szülött karjává. vagy letépte. Épp egy fél pillanattal azelőtt. Késő. Az egyenruhája jobb ujja leszakadt. – Semmi baj. Még el sem halt az „m” hangja. hitvány koporsó­ ba tegyenek. A távolság öt méter. ha dadogok egy kicsit. még három lépés. hogy hitvány módon halj meg. Bal vállán a hátizsák. ő már feltartotta a jobb kezét. egy váratlan mozdulattal balra – Tosinori felől nézve jobbra – dőlt. hogy ez egy kung-fumozdulat alkalmazása volt. Egy hitvány bennszülötté. bocsi. mindenesetre… Hihetetlenül gyors volt. – Ó. Jaj. Ne-nem sebesültél meg? Erre Hiroki lassan felemelte megtermett testét. Honnan is tudhatta volna Tosinori. és hitvány sírba kerülj. Aztán majd viszek neked egy extra hitvány virágot. kilógott a jobb karja. jobb lesz. Oké. és az alatta lévő ing is hiányzott. [447] . Hiroki kissé oldalt hajtotta a fejét. Csakhogy a Smith & Wesson Military & Police-ból kilövellő tűz útjában nem volt ott Hiroki teste. késő. és elő­ rehaladt.– Én Oda vagyok – mondta. aha. Olyan volt. jobb kezében valami bot.

– Nem szíve­ sen lövök. az ujj nem! Hiroki a pisztolyt rászegezve közelített. A jobb kezem ujját. zavarodott tekintettel meredt elő a si­ sak mélyéről. és megtudta. Áá. Hiába a golyóálló mellény. Tosinori szorította a jobb kezét. hogy ezt végiggondolja. A követ­ kező másodpercben iszonyatos fájdalom hasított a jobb keze gyűrűsujjába. amivel a vonót kezelem finom mozdulatokkal. hiá­ ba a bukósisak. A mellény megfogja a lövedékeket. de azért még nem veszett el teljesen. ez nem. Két térdére esett. Tosinori izzó szeme előtt Szugimura Hiroki néhány pillana­ tig várt… [448] . hanem a testére. hiszen a sisak viselésével volt egy olyan szándéka is. Az egyenruhája alatt pedig ott van a mellény. Magától értetődik. ha az ujjai védtelenek voltak. és visszaszerzi a fegyverét… A mutatóujja működik. Nem értette ezeknek a szavaknak az igazi értelmét. a ravaszt meg tudja húzni… Nyerhet. és felkiáltott. ő kivárja az alkalmat. de lőnöm kell mindenképpen. Ez nem igaz. – Hát igazán lelkesen játszol – mondta Hiroki. Szökellt belőle a vér. akkor miért nem használta kezdet­ től fogva? Ez tiszta hülye. A sisakban csurom víz lett az arca a hirtelen gyöngyözni kezdő izzadságtól. Szinte arra sem volt ideje. hogy nincs meg a gyű­ rűsujja. és rettegő. de eredetileg balkezes volt. mivel a pisztoly csöve a mellére irányult. Bal kézzel szorí­ totta a fájdalom forrását. és iszo­ nyú fájdalmai is voltak. bal kézzel kirántott egy pisztolyt. Saját fegyvere a lábánál hevert. Abban a pillanatban a jobb kezéből eltűnt a fegyver. hogy az ellenfél ne a fejére célozzon. Bezzeg a filmekben csak a pisztoly repül el. hiszen a sisak golyóálló. mert egy aprócska tűzcsóvát vett észre. (Azt honnan is tudhatta volna Tosinori.És ebből a megdöntött testhelyzetből a botjával ellentétes irányban. Az ujjaimat. hogy Hiroki Mimura Sindzsivel el­ lentétben át volt ugyan szoktatva.) Ha meg volt nála fegyver.

Automa­ ta. Torz mosoly jelent meg Tosinori sisak mögé bújtatott szája szélén. biztos újra fogja [449] . amely a lábánál hevert. Tosinori maga is nekilódult. A francba! Néhány másodpercig habozott. mint képzelte. Még egyet. Egészen addig Tosinori emlékezetébe idézte a Simizu Hiro­ nóval való összetűzését. Hiroki fegyvere csak egy kis fémes kattanást hallatott. így nem találta telibe: Hiroki jobb combját – a fenekéhez közeli részen – érte a lövés. ahonnan hiányzott egy ujj. A pisztoly markolata tocsogott a leszakadt gyűrűsujjából ki­ ömlő vérben. de letett róla. Tosinori felvette a fegyverét. És ha Hiroki beért a sűrűjébe. Ezúttal nem talált. sarkon fordult. még egyszer el kell húzni a závár­ zatot és újratölteni. Hiroki még így is gyorsabb volt nála. A másik megsérült. Továbbfutott. gyorsan felállította még egy­ szer a kakast. és meghúzta a ravaszt. te karatebajnok! Ez a lövedék befulladt. de nem esett el. De egyszerűbben végződött a dolog. Az előbb még oly jóleső visszahatás a fegyverből most mintha a sebesült kezébe hatolt volna. de ezzel ő is így van. de valahogy azért mégiscsak megfogta a pisztolyt. és azon elmélkedett. Hiába lőtte meg a lábát. és nyugodt tekintettel meghúzta a ravaszt. hogy utána menjen-e vagy sem. Tosinori lecsapott a saját fegyverére. ez alkalommal hogyan tudna valósághűen meghalni. és lőtt még egyet. ezzel ugyan nem lősz. Hiroki eltűnt a hegy lábának fái között. Megint csak a kattanás. Hiroki meglepett arcot vágott. Lüktető fájdalmat érzett a ke­ zén. Na. amitől egyre jobban feldühödött. Lőtt.Összeszorította a száját. Ez sem talált. Hiroki egy pillanatig mintha a botját akarta volna lendíteni a jobbjában… Talán a távolság miatt tett le róla. Nem tudta kellőképpen megtarta­ ni a markolatot. Csak súrolta vajon? Hiroki teste megbicsaklott. és a ház mögé – a hegy felé – menekült.

Kifinomult dallamok a fogyaték legyőzésével. amelyet először kinézett magá­ nak. El kell… el kell jutnia a házig. nem kö­ vet Tosinori visszafordította a fejét a ház irányába. A rohadt élet. Meresztgette a szemét. és abba az irányba vánszorgott. nincs is hova elrejtőzni. hátrafésült haj és hidegen csillogó szem. hogy Hiroki meglássa. Legsürgőseb­ ben a kezét kell ellátni. Főleg a tévé élő közvetítéseiben. A háta súrolta a földet. hogy jobbra nekicsapódik valaminek. hogy Kirijama Kazuo (fiúk. A jobb keze fájdalmai miatt nem markolta elég erősen a Smith & Wesson Military & Police-át. Utána jöhet a harci helyzet felülvizs­ gálata. Ha belegondol. Mindenekelőtt ez a kéz. Gyorsan lekupo­ rodott. Még egyszer hátra­ nézett.tölteni a fegyverét. Abban a tér­ ben az előbb még nem volt semmi. Jaj. Mennyire szembetűnő lesz! Ezzel én is beállhatok a fogyatékosok bagázsába. a fenébe is. És meglátta. hogy a célba vett ház előtt. és veszélyes védtelenül kiállnia. még ha képes leszek is újra hege­ dülni a rehabilitáció netán. és Tosinori felsőtestét jókora adag találat érte. majdnem beleszédült az egyre erősö­ dő. viszont. [450] . ez tisz­ tagáz! A kinézett ház már ott volt az orra előtt. elejtette. ha ráközelítenek például. de nem látott egy árnyat sem. Utána a bukósisakos feje is leért. az innen csupán öthat méterre lévő szántóföld töltésén egy fiú áll. legyűrte magá­ ban a fájdalmat. ame­ lyik Szugimura Hirokit takarhatta. Tosinori fegyverestül szorította a jobb kezét. akit utál: első kategória. óriási fájdalomba. mintha a földből nőtt vol­ na ki. Hátrarepült. és hallotta. és visszalő. A halántékon túl hosszúra hagyott.) volt az (már megint egy olyan típus. Amíg átvá­ gott a töltések között. 6. ez az ujjatlan kéz az előadásokon. a tatarázó hanggal egy időben heves tűzeső záporozott felé a keze közül. Minden rendben. Amikor megállapította. és a hátára esett. És nem szabad. helyes arcú fiúk). amikor bemegy.

Nos. Ez a perverz öröm. egy moccanás nélkül feküdt. válassz gyorsan. vedd fel a fegyveremet. hanem egyenesen Tosinori felé vette az irányt. Tényleg jó ötlet volt ez a sisak. hogy hirtelen megtámadta egy első kategóriás fiú: a limbikus rendszere táján már nagy volt a káosz. Kirijama nem ment oda a Smith & Wessonhoz. amibe az élét csa­ varta. a szélesvásznú filmekhez hasonló látómezejének szélén látta a Smith & Wes­ sont halványan megcsillanni a holdfényben. a jobb kezében érzett heves fájdalom. hogy Tosinori már halott. Na gyere. [451] . Egyenesen arra tartott. keresve sem ta­ lálsz még egy ilyen tökéletes halottat. ugyanúgy. És minden bizonnyal azt hiszi. melyik. Visszafojtott lélekzettel. Egy másodpercbe sem telik levenni a rongyot. Kirijama a golyóálló mel­ lénnyel védett felsőtestére célzott. Amin hiába is próbált volna úrrá lenni. de a teste a jobb gyűrűsujját leszámítva teljesen rendben volt. miért. az idegesség. és próbálta elnyom­ ni magában a késztetést. hogy futni hagyta Szugimura Hirokit. megspékelve az afölöt­ ti haraggal. De természetesen Oda Tosinori nem halt meg. Közben járt az agya. akárcsak korábban Simizu Hirono. az a változatlanul sű­ rűn gyöngyöző izzadság. Csakhogy ki tudja. …Miért? Hé. Közben le sem vette azt a hideg tekin­ tetét Tosinoriról. Épp csak egy résnyire nyitott szemhéján át. ahol megölte Simizu Hironót) most is nyomta még. hogy nevetni kezdjen. nekem mindegy.A fegyverropogás visszhangja elhalt az éjszakában. Újra a csend lett az úr. Vagy hátat fordítsak és elmenjek? Ne­ tán eredjek Szugimura Hiroki nyomába?Akkor pedig felszedem én azt a fegyvert. én már meghaltam! Nézz csak meg. ott van! Akkor majd én kikanyarintom azt az alá­ való légcsövedet a késemmel. és nyitok egy szellőzőnyílást abba a hitvány tarkód­ ba. mint amikor Simizu Hirono támadását zsebelte be. És a nadrágja hátuljába betűzött konyhakés (amelyet abból a házból szer­ zett.

és a szélén. patakzott kifelé a vér. A sisak teljesen olyanná vált. A közvetlen közelről leadott lö­ vedékek némelyike súrolta a sisak üvegszálas műanyagának felszínét. mint a kegyelemdöfés. aki gyűlölte a hitvány senkiháziakat. hogy létezik olyasmi. és kinyitotta a szemét. aki őt megölte. el­ hunyt. kettő… Mondom. de egészen biztosan fogalma sem volt róla. ezért a feje sisakostul billegett. És ugyan már nem sok köze van hozzá. ahol a nyakkal érintkezik. és színes szikrákat vetett. majd a sisak belsejében patto­ gott. Így történt. hogy a fiú. Egy lépés. (Utána pedig behajította a hegedűjét a szemetesbe.) [452] . …! Hirtelen elhatalmasodott Tosinorin a félelem és a pánik. Minden bizonnyal ő maga nem díjazott volna egy ilyen hitvány táncot. Kirijama Kazuo. Abban a pillanatban a sisakos fejére irányulva újabb tűzcsóva nyúlt Kirijama Ingramjából. amely még Tosinoriékénál is na­ gyobb. Csak jött nyílegyenesen. de neki ehhez nem volt elég jó a tanulási képessége. mint egy leveses. és alábecsülte Kirijama Kazuo hidegvérét. a teraszon mutatta be a Tosinoriénál messze kifino­ multabb hegedűtudományát. már meghaltam! Miért?! Egyre hangosabb lett a puha földet taposó lépések zaja. Ha eléggé figyelt volna az előző nap reggelén Kusza­ ka Jumiko és Kitano Jukiko halálára. és Kirijama egyszer csak kitöltöne a látómezejét. ez a mondhatni buta fiú. hogy Oda Tosinori.vagy szószostál.) És természetesen mire véget ért… Tosinori feje péppé zúzódott a sisakban. tudnia kellett volna. Most aztán nem csak megjátszotta a halált: már meg sem moccant.Kirijama nem állt meg. (Teste különös táncot járt. nem sokkal ez­ előtt a siroivai házukban. néhányuk pedig keresz­ tülhatolt Tosinori koponyáján. túlbecsülte a golyóálló mel­ lény értékét. megfeledkezett magáról.

Elhasználta a kést.[Maradt 16 fő] 55 Beszédhang. Miután találkozott Hirokival. hogy nem végzett vele teljesen. hogy lőfegyverre van szüksége. hogy kék szín kezdte halványan átfesteni az ég korom­ feketéjét. hogy sor­ ban elintézze a kijövőket. Mindenáron fegyverhez kell jutnia újra. Amikor éj­ fél után felhangzott a géppisztoly ropogása. Vagy a hasztalan visszafojtani próbált lélegzetvétel nesze is jó lett volna. hacsak nincs mond­ juk kutya ezen a szigeten. mert nem csak ő akar játszani. nyugodtan mozoghatott valamivel bátrabban.) fűre csöpögő folyadék hangjára lett figyelmes. 11. amit először osztottak neki. hogy egy egészen közeli bo­ korban valaki a dolgát végzi. ha megerőltetés nélkül teheti. (Na igen. Pisztoly a gépfegyverrel szemben – [453] . visszatérhetett volna az iskolához. megölte őket. amely Etó Me­ guminál volt. amikor meghallotta Jahagi Josimit és Kuramoto Jódzsit vitatkozni. és neki elég akkor intézkednie. aki Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte. az első. ami megfogalmazódott benne. (Viszont nagy hülyeség volt.) Ám most fegyvertelen. így csak a sarlója van már meg. Micuko úgy ítélte meg. Ebből megtudta.) Közeledett a hajnal. hogy jobban teszi. A helyváltoztatással együtt járó hang. rábízhatja arra az illetőre. (Ha kezdettől fogva lett volna fegyvere. felpillantva látta. Az Etó Megumival való találkozá­ sa tulajdonképpen baleset volt. és könnyen végzett Csigu­ sza Takakóval is. Szóma Mi­ cuko azonban (lányok. aki épp túlesett a Niida Kazusival folytatott párbaján. Erre figyelnie kell. ott van még az a géppisztolyos va­ laki.) Amikor volt fegyvere. Annak a géppisztolynak a hangját alig félórával ezelőtt megint hal­ lotta. hogy csökken­ jen az osztálylétszám. Így viszont nem muszáj azon munkálkodnia. és szépen szerzett magának fegyvert. és csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie. majd egy robba­ nás követte. ha nem megy közelebb. de utána.

Micuko a hang alapján haladva törte maga előtt a bozótot. A baseballcsapat tagja. Még mindig zsibbad a jobb keze. igazán semmi különös. amint meglátja. A hobbija… Hát. keménykötésű. hanem sarló a géppisztolyhoz – ebből még harc sem lenne. A csurgó hang még folytatódott. ha nincs fegyvere. de volt egy olyan érzése. Viszonylag magas.) az. ha négy és fél tatami mére­ tű – tisztás bújt meg a növényzet között. Azóta eltelt körülbelül három óra… Most végre megütötte a fülét valami zörej. Neki nem szabad zajt csapnia. van neki olyan egyáltalán? Fogalmam sincs. ne­ hogy megtámadja valaki. amelyet elkapott a bot­ jával. Az lett volna csak a megerőltetés nélkül elvégezhető feladat. Nyilvánvalóan nagyon izgul. Még csak nem is pisztoly a gépfegyverhez. Egy kis – jó. az arca pedig tizenkettő egy tucat. [454] . De azért vigyázott. de… Mindenesetre nagy az esélye. majd elment az északi hegyig. és az alak nyugtalanul kap­ kodta a fejét jobbra-balra. És különben is. Most meg már minek is kérdez­ ném meg tőle. Balra a sarokban egy egyenruhás fiú áll háttal. hogy Hatagami Ta­ dakacu (fiúk. Hiroki most már biztos kíméletlenül le­ lőné. észrevette Szugimura Hirokit. hogy a végén kénytelen lesz összecsapni azzal a géppisztolyossal. A bozót megszakadt. Miközben egy olyan helyre tartott. átlagos fiú. Szemben és jobbra is bozót. és elkezdte keresni a többieket. Persze titokban Hiroki nyomába is eredhetett volna. Akkor pedig egyértel­ műen hátrány. Megállapította. mi a helyzet. hogy nem lenne könnyű visszaszerezni tőle a pisztolyát. ahonnan messziről megnézheti. és követni kezdte. Így aztán Micuko a sziget közepén futó kelet-nyugati út mentén haladt nyugatra. Az a fiú nem véletlenül tanul kung-fuzni vagy mit.mindenképpen az előbbi húzza a rövidebbet. 18.

Ennél sokkal inkább megragadta a figyelmét a tárgy. A jobb kezében. Micuko szája szélé­ re megint kiült egy ördögi mosoly. forgótáras. hogy nagyon sokáig tartotta vissza. [455] . Ő Tadakacunál egy fok­ kal kisebb. Egy időre abbamaradt… Megint csurgott. valószínű. aranyos gyerekarcú fiúcska volt. akit a dolga végzése közben öltek meg. és a száját tátotta. A csurgás ritkulni kezdett. Meghallotta. Tadakacu még mindig nem fejezte be a pisilést. Tadakacu ismét körbené­ zett.) állt ott. A nadrág cipzárjának felhúzásakor Tadakacunak mindkét kezét használnia kell majd. Akkor pedig véged lesz. hogy „Ó!”. Egész nagy. biztos fegyver gyanánt. azután. Tadakacu Micuko jelenlétére szintén úgy reagált. 13. hogy ők ketten együtt voltak. aztán mindkét kezét maga elé húzta. Még akkor is jó alkalom. Egy régi rendőr-filmsorozatban volt egyszer valaki. amelyet Tadakacu még a dolga végzése közben is a markában szoron­ gatott. és a lányra emelte a fegyverét. és várta. Egy pisztoly volt. hogy Júicsiró felbukkanásán nem lepődött meg. kisapám. hogy valaki a háta mögött azt mondja: – Ó! – Erre Tadakacu ijedtében megfordult. hogy kiürüljön a húgyhólyagja. és hátranézett a hang irányába. Lehet. ha netán egy kézzel kísérelné meg. hogy ne csapjon zajt. és várt. Takigucsi Júicsiró (fiúk. nagyon úgy néz ki. de Micuko sem ijedt meg kevésbé. Tadakacu fel­ nyírt hajú tarkója közvetlenül a szeme előtt volt. hogy „A franc!”. majd végleg megszűnt. Micuko csikorgatta a fogát. Micuko vigyázva. egy fém baseballütőt tartott. Már-már fel­ emelte a sarlót jobb kézzel. A sarlót (magától értetődőn) nem emelte tovább. lassan elővette a sar­ lóját jobb kézzel. Micukó­ ra meredt. Ha azt vesszük. Tadakacu csak egy kicsit távolodott el Júicsirótól. Továbbra is jobbra-balra teker­ gette a nyakát. Addigra Micuko már a háta mögé lopózott.

– Ezért… Tadakacu nem engedte le a fegyvert. mekko­ ra hülye vagyok! Ez nem igaz. hogy a szeme előtt akarnak megölni egy embert. és akkor észrevettem. Szórna Micuko színművésznő fő attrakciója. félreértesz! – préselte ki Micuko elfúló hangon a tor­ kából. A szó végét megremegtette. – Miért? Ez meg akart engem ölni! Nézd. de talán a milli­ méter töredék részével azelőtt megállt az ujja. Micukóra tartotta a fegyvert. hogy meghúz­ za a ravaszt. hogy bár­ melyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. vékonyka hangon szólalt meg. ahol vannak! De nem ez volt a legfőbb gond. Gondolkozott. Jól nyissák ki a szemü­ ket! – Én. ezért a kezében tartotta. – Csak meg akartalak szólítani. és Júicsiróra nézett. És máris itt a főszereplő. fiúk egymás között igazán pisilhet­ nének ott. én. hogy pisilsz. és nem felejtette el hozzá a testét is ijedten összehúzni. nézd csak meg! Egy sarló? Egy sarló van nála! – Nem. Tadakacu revolverének csöve (lényegtelen. – Ne hazudj! Meg akartál ölni! A pisztolyt markoló kéz remegett. azon nyom­ [456] . Amikor az előbb meglátta Micukót. hogy leesett volna a kakas. – Micuko kissé lehajtotta a fejét. Hogy erre nem számítottam előre. – Hatagami! Tedd le! Júicsiró. hogy. ha nála marad. Tadakacun látszott.amíg elvégzi a dolgát. és elpi­ rult. Biztosan fél igazából meg­ lőni egy embert. És. de természetesebben hat. valószínűleg a helyzet miatti zavarodottsága meg a pánik miatt. csak az tarthatja még vissza. hogy eldobja-e a sarlót. de egy Smith & Wesson M19 357-es Magnum volt) egyenesen Micuko mellére irányult.

Erre Júicsiró egy pillanatra elhallgatott. Még lőfegyvere sincs. Sose tudhatjuk. békés hang volt. [457] . – Meg­ mondtam neked az előbb. mondhatni. hogy csak elfogyott a töltény. én… Olyat soha… – Micuko könnyeket erőlte­ tett a szemébe. – Ne-nem! Én. Takigucsi Júicsiró odavolt az animékért és hasonló dolgokért. – Gondolj csak bele. Nem szabad hangosan beszélni! Az eddigiektől eltérő. hogy vesztettél. így ma­ radt ideje gondolkodni. Júicsiró minden tehetségét bevetette. nem ő ölte-e meg Kuszakát és Kitanót. hogy társakat kell még szerez­ nünk… – Ne szórakozz már! – rázta Tadakacu a fejét. és Júicsiróra me­ redt. És az pedig… Azt jelenti. – Nincs is nála géppisztoly. mert megbízott benned. – Különben sem szabad valakit bizonyítékok nélkül meggya­ núsítani – folytatta a prédikációt. de nemsokára meg­ szólalt: – Hatagami. Tadakacut ez készületlenül érte. ezért kezdett habozni. Hatagami! – Júicsiró könyörögve folytatta. de ez a kijelentése igen megfontolt gondolko­ dásra vallott. – Asszed. – Honnan tudod?! Lehet. és el­ dobta. Micukót is meglepte. milyen nő ez. nyil­ ván azért akart megszólítani téged Szóma. haj­ landó vagyok együtt lenni egy ilyen nővel? Te is jól tudod. ő volt a fő-fő otaku a har­ madik bében. – Akkor. nyugodt. – Tedd le. Júicsiró a fejét rázta. kicsit eltátotta a száját. de Júicsiró feltartóztatta.ban képes lett volna lelőni.

És utána-meg kell találnunk a módját. Látta. – Dobd el azt a sarlót! – mondta Tadakacu. Micuko egész testén látszott a megkönnyebbülés. (Jobban tennétek. vagy ilyesmi… Micukónak egyre jobban tetszett a dolog. – Hallod?! Társakat kell még szereznünk. és jól is érvel. aki döbbenten álldogált ott. – Akkor meg mit csináljak szerinted? – Ha semmiképpen nem bízol meg benne. ha most lelőnétek engem. Micuko pedig gyorsan ledobta a földre. el tudod majd dönteni. Aztán nyugtalanul pislogott a két fiúra felváltva. hogy menjen el. amit el akar érni. Továbbra is Micukóra tartotta a fegyvert. Tadakacu még egyszer mondta. Azt most hagyjuk. Takigucsi! – folytatta Tadakacu. nem? Hátha csak az alkalmat les­ né.) Tadakacu megnyalta az ajkát. hogy megbíz­ hatsz-e benne. hogy Júicsiró is fellélegzett. – Motozd meg. vagy sem – taglalta tovább Júicsiró a bizton­ ság kedvéért.) Bal kezével megtörölgette könnyáztatta szemét. Micuko visszaemelte a tekintetét Tadakacura. Mert most hiába mondanánk neki. Logikus. Fáradt hangon szólalt meg: – Jól van. A pisztolyt még mindig Micukóra sze­ gezte. hogy jó ötlet-e. [458] . és a meglepetéstől tág­ ra nyílt szemet produkált. (Tett is ér­ te. akkor ügyeljünk rá felváltva. de az ujja engedett valamit a szorításból a rava­ szon.Tadakacu a homlokát ráncolta. Tadakacu végre bólintott. te nem nyugodnál meg. hogy valahogy elmeneküljünk innen. Nem is csinálja rosszul ez a kis fiúcska. Majd Júicsiróra nézett. bár még bizalmatla­ nul tekingetett Micukóra. amit mond. Ha elegen vagyunk együtt.

– Jó. Szóma.– Gyorsan! Mit szégyellősködsz! Az életünkről van szó. és gyengéden végigjártatta a kezét Micuko testén. Nem szívesen teszek ilyet – mond­ ta Júicsiró. de ő csak a fejét rázta. Nyoma sem volt már az iménti megfontolt viselkedésének. gon­ dolom. Júicsiró letette az ütőt a földre. épp csak a bugyija vonaláig felemelte a szoknyáját. jaj. Juicsiró visszavedlett a jól ismert szerencsétlenkedő otaku-fiú­ vá. hogy tűzvörös lett az arca. Csak nem akarok meghalni. Ezt kapjá­ [459] . ne haragudj. Ettől Júicsirónak még pirosabb lett az arca. – Öö… lennél szíves felemelni egy kicsit a szoknyádat? Ó. de természetesen nem felejtett el közben ő maga is szégyellősködni egy kicsit. és elvette a kezét. Amikor Júicsiró befejezte. csak nehogy eleredjen az orra vére szegénykémnek. majd megint szégyellősködve. Megállt Micuko mellett. Micuko egy picikét bólintott. tisztában vagy vele?! – Aha. és Micukóhoz for­ dult. – Nem a piszkos fantáziám miatt mondom. A hajnali szürkeségben is látni lehetett. és tétován előrelépett. – Siess már! – sürgette Tadakacu. Igen. Ó. milyen édes – gondolta Micuko. jó. Tadakacu meg­ szólalt: – A szoknyája alatt is ellenőrizd! – Hatagami…! Júicsiró rosszallóan nézett Tadakacura. – De… – Siess! – Öö.

Aztán: – Takigucsi. – Jó – bólintott Tadakacu. Nagy mák. hogy Micuko nem rejteget semmit. mielőtt felemeltem volna a sarlót (és a vért is letöröltem róla). hogy még azelőtt fedez­ tek fel. Takigucsi. mint egy „Extra válogatás! Valódi középisko­ lás lány szereplésével!” feliratú pornófilm kezdete. Tadakacu változatlanul Micukóra tartotta a pisztolyát. – Takigucsi! Én nem bánom.tok ki. Kösd össze a kezét az öveddel! – mondta. de az feltartotta a fegyvert. mintha meg se hallotta volna. Júicsiró megbizonyosodott róla. Júicsiró megint vetett egy rosszalló pillantást Tadakacura. Játszott is már olyanban. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben. Na jó. – Mit udvariaskodsz vele? – kérdezte. és megkötözte a lány kezét. Szóma. – Bocsáss meg. most azonnal le­ lövöm. tisztára. és hajthatatlan volt. Júicsiró kapkodta a szemét Takigucsiról Micukóra és vissza. majd megnyalta a száját. tedd. csak szótlanul tekergette rá az övet lazán Micuko csuklójára. majd kicsit később bólintott. Ha nem tetszik. de Júicsiró úgy tett. amit mond! – biztatta. – Jó. – Ez a kikötésem. kihúzta az övét. Micuko előrenyújtott kézzel gondolkozott. végeztem – mondta. Ekkor Micuko szólította. És akkor most hogyan tovább? [Maradt 16 fő] [460] . Júicsiró egy pillanatig Micukóra bámult.

hogy társakat keresünk. vagyis mérföldekkel inkább megkérdőjelez­ hető lenne. és Micukóra pillantott. „Nekem jó később is” – fe­ lelte Júicsiró. Annyira félhetett. Más volt a neveltetése. A fegyvert magánál tartotta. és biztosan még azután sem bírt. ők ketten tudják egymást figyelni. Már egészen kivilágosodott. Ezért aztán. de aztán Júicsiró elmesélte. így jól látszott. Takigucsi. Tompul az ítélőképességünk. vagy te alszol. Egymás mellett ültek a bozótban. Micuko kezére továbbra is rá volt tekerve az öv. és egy kicsit éber. hogy Micuko csatlakozott. hogy felváltva aludjanak: „Az rendben van.” Júicsiró beleegyezett. hogy Júicsiró esetleg megtámadja álmá­ ban.) Júicsiró és Micuko egy darabig hallgattak. „Először vagy én. De azzal. Akkor Tadakacu a fegyver­ rel a kezében (elvileg át kellett volna adnia Júicsirónak. de fel se hozta a témát.56 – Ezért azt gondoltam. mielőtt Tadakacuval találkozott. sőt egy zseb­ kendővel még hozzá is kötötte a kezéhez. akinek a viselkedé­ se ugyan sokkal. mi történt vele. hogy az arca csupa föld. és a sarlóját Júicsiró tűzte be saját nad­ rágja hátuljába. aki őrködött. Tada­ kacu felvetette. (Persze Micuko sem aludt semennyit. ha nem engedi ki a kezé­ ből a fegyvert. így a sorrend eldőlt. és Júicsiró sem szólt miatta) lefeküdt. De előbb aludjunk. de ez nem jelentett neki problémát. mint Júicsiróé. és egy fél perc alatt elaludt. amíg Tadakacu alszik. Hatagami Tadakacu egy kissé távolabb szu­ szogott álmában. hogy mindenképp mu­ száj találnom még valakit – mondta Júicsiró. [461] . Miután Micuko végül csatlakozott ehhez a csapathoz. majd elhallgatott. nyugodtan alhat… Vala­ hogy így gondolkodhatott Tadakacu. Valószínűleg – Micuko simán el tudta képzelni – Tadakacu egy szemhunyásnyit sem aludt a játék kezdetétől fogva a Júi­ csiróval való találkozásáig. Végig talpon voltunk mindketten. mint ezeknek a tejfelesszájú középiskolá­ soknak. Szóma csak azután” – mondta Tadakacu.

amikor Jumiko és… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. nem tűnt úgy. Júicsiró itt abbahagyta a mondanivalóját. – De… – szedett elő Micuko egy sápadt arckifejezést – láthat­ tad. az igaz… Meg aztán egy osztályba jártunk még ál­ talánosban. Van. Azt hittem.) Így naplemente után indult neki óvatosan.Úgy látszik. Este tényleg nehezebben vesznek észre mások. ugyanakkor te is kevésbé látod meg őket. mintha egy kicsit megnyugodott vol­ na. (Ez csak ízlés dolga. A 3/b fő otakuja. Nem lehetsz [462] . de túl sokáig tartott. De biztos a legtöbben hozzám hasonlóan meg akarnak szökni. Ki tudja. Erre Micuko is úgy tett. – Tőle nem féltél? – Most. Ott meg rátalált Micukóra… Röviden ennyi. aki belement a játékba. – Eleinte féltem. senkiben sem fogok tudni meg­ bízni. miért. jöhet a ri­ zsa. amikor beszél. Bár ha gáz van. Megint elkapta a te­ kintetét. de az éjszakát biztonságosnak ítélte. Elég jól ismerem őt. Megváltozott a véleményem. elmenekülni tényleg könnyebb éj­ jel. – Igen – bólintott Júicsiró. – Hát. – De most sem engedi ki a kezéből. hogy így megnyugodtunk. Júicsiró nevetett. egyrészt legalább nem lőtt rám… A pisztolyt nekem szegezte. és megszólalt: – Hatagami magánál tartotta a pisztolyt. és épp csak két órával azelőtt találkozott Tadakacuval. és odament megnézni. Takigucsi Júicsiró nem szokott az emberek szemébe nézni. Akkor együtt gondolkoztak. de nem jutott eszükbe semmi jó… Tadakacu arrébb ment egy kicsit a dolgát végezni. hogy Micuko belé­ jük botlott. mintha nagyon tar­ tana Micukótól. és rápillantott Mi­ cukóra. Júicsiró sem akart nappal helyet változtatni. mire Júicsiró aggódni kezdett. hogy nincs-e valami mód a szökésre. mi volt. De azért miközben beszélt.

Akkor meg már jobb próbálkozni. Mizantróp. Micuko oldalra hajtotta a fejét. ez a szó már tényleg nagyon vicces volt. dehogy – mondta. Azután egy kis sóhajtással fűszerezve beszélni kezdett. hogy kételkedik benned? Biztosan csak fél. (Ez tényleg így lehetett. hogy mindig is be­ felé forduló volt. – Ezért… ezért nem tudnád megbocsátani Hatagaminak. ha nem csinálsz sem­ mit. – Milyen jó ember vagy. lehajtotta a fejét. Épphogy csak egy pillanatra belenézett Micuko szemébe. Olyasmire nem va­ gyok képes.benne biztos. – Ez igaz. és mert ilyen körülmények között is bele tudsz gondolni mások érzéseibe.) – Különben meg lehet érteni. Micuko el is mosolyodott. hogy apránként valahogy társakat szerezhetnék. Micuko mosolyogva folytatta: – Mert ilyen bátor vagy. hogy közvetlen közelről lássa egy lány arcát. hogy Hatagami nem válik meg a pisztolyától. Takigucsi. majd megint lehajtotta a fejét. – Ahogy befejezte. A tetejébe pedig pont egy ilyen páratlan szépséget fogott ki. De akkor is csak meghalsz. Idegesen simította le jobb kézzel kócos haját. Erre Júicsiró megint restelkedve sütötte le a szemét. Lerítt róla. Júicsiró kissé összeszorította a száját. hogy ő nem olyan. ahhoz meg végképp nem volt hozzászokva. Biztos iszonyúan fél. – Épp ezért gyanakszik rám is. de arra gon­ doltam. és elmosolyodott. és néhányszor bólintott. – Jaj. – Én? – nézett Júicsiró a szeme sarkából Micukóra. mint amit Kuszaka és Kitano tett. Mizantróp lett. változatlanul nem nézve Micuko felé. Azután folytatta. [463] .

megint a földre szegezte tekintetét. Még te is gyanúsnak tartasz. Én csupa olyasmit tettem. Elkezdte két kézzel apró darabokra tépkedni. Megint Micukóra nézett. és úgy folytatta: – Ha már itt tartunk. Szóma. aki különben mindig jól viselkedett. hogy… – Letépett egy fűszálat a lába mellől. A széttépkedett füvet leszórta a lábához. – Szerintem te nem vagy annyira rossz ember. hogy szélsőséges helyzetben pont az veszti el a mércét. Meg akarta rántania vállát. de nem ment. Az igaz. [464] . – Hát az lehet. nem? Júicsiró egy pillanatnyi szünet után elfordította a fejét. Micuko félrehajtotta a fejét. akkor Hatagami is gyanús. – Az igaz. Miután kimondta. – Mindig olyan félelmetesen nézel. Azután megszólalt. Majd azt mondta: – Nem.– Nem csoda. Előfordulhat. Júicsiró gyorsan el­ kapta a tekintetét. Meg én is. – A szemem? Júicsiró még mindig lefelé nézve megint a füvet kezdte tép­ desni. Nedves volt a hajnali párától. mert az öv rajta volt a csuklóján. Most egy kicsit hosszabban szemügyre vette. ha kételkednek bennem. Micuko ránevetett a fiúra. ami miatt nem meg­ lepő. – Miért? Talán mert Micuko egyenesen ránézett. hogy rólad nem sok jót lehet hallani. – Hát… a szemed miatt. De mindannak a mostani körülmények között semmi jelentősé­ ge. és Mi­ cukóra nézett.

vagy ha nem… [465] . – Végig bujdostam. Biztos. de nagyon kedves a tekinteted. Persze rá is ját­ szott. a fűre telepedett pára átitatta a szoknyáját. hogy mi a jobb. Ezért… ezért ami­ kor rátaláltam Hatagamira. aki ezt nem érti meg. Micuko magában sóhajtott egyet. amiről még ő is úgy vélte. Tehát nem te vagy a rossz. de talán azért válhatott ez olyan alakítássá. majd nyolc darab lett a fűből. ha megszólítom.. hogy pisztoly dörrent. – Köszönöm – mondta Micuko mosolyogva. Ennyit is csak nagy nehezen bírt kinyögni. talán. hogy milyen kedves hangon szólt. ami miatt azt teszed. Egy idő múlva Júicsiró megkérdezte: – Te mit csináltál. mintha legalábbis szerelmet vallana a lánynak. Ahogy megmozdult. Hozzátette: – Én legalábbis nem akarok olyan férfi lenni. féltem ugyan. hogy egyedül maradjak… Akkor ott azon hezitáltam. Szóma? Mielőtt velünk találkoztál volna? – Hát. Maga is megle­ pődött. de attól is féltem. Micuko Júicsiró profilját szemlélte. hogy te nem lehetsz olyan rossz. hogy megszólítsam-e vagy ne… Gondoltam. Bár ez csupán ennyi volt csak. Takigucsi. Persze… milyen naiv vagy. aki tetszik neki. van valami ok. és csendben hallgatta. – Néha szomorú. A közelemben volt.– De… – Előbb négy. – jól megnyújtotta az á betűt. mint ahogy mindenki mondja. még ha csinálsz is valami rosszat. mert egy leheletnyi valódi érzelem is ve­ gyült a szavaiba. túl jó. de azért mégis… Tényleg nem tudtam. és folytatta – én már régóta úgy vagyok vele. – Ezért… – megint leszórta a füveket. Hatagamitól nem kell félnem. Olyan szégyenlős és feszült volt a hangja.

ahol Szugimura Hiroki­ val találkozott. Kinyitotta az újat. szerencsére.) – Nem lesz ebből baj? Hataga­ mi haragudni fog! [466] . A hátizsákját azon a helyen hagyta. fel se tűnt. mint aki meglepődött. Visszaemelte a tekintetét a kezében tartott műanyag palackra. Valóban szomjas volt. nocsak. Odapillantott az alvó Tadakacu felé. összehasonlította őket. Mégsem adsz nekem inni? Ha elkényezteted a fog­ lyot. – Egy kicsit… Kaphatok egy kicsit? Júicsiró visszabólintott. Azután letette az üveget a lába mellé. – mondta Micuko. és a rátekert övhöz nyúlt. majd a felbontat­ lant megtartotta míg a másikat visszarakta. Micuko előrenyújtotta az övvel összekötözött kezét. Kivett belőle két vizespalackot. kissé felemel­ te. tényleg! – mondta aztán Júicsiró.. – Takigucsi. így inkább vissza az egész? De Júicsiró szó nélkül megfogta Micuko kezét. ugye? Már jó rég nem ihattál. – Bocs. Nocsak. de hirtelen megállt mozdulat közben. Micuko mosolyogva válaszolt: – Nem. Újra Micuko szemébe nézett egy pillanatra. – Végül is nem lett baj. – Egymásra néztek és összenevettek. Júicsiró odanyújtotta neki a palackot. – Ja. (Tény­ leg meg is lepődött egy kicsit.Júicsiró megint bólintott. anélkül hogy ránézett volna Micukó­ ra. Bólintott. és odanyúlt a közelében letett hátizsákjáért. majd megint lefelé. Elkezdte kibontani. Nem vagy szomjas? Elvesztetted a csomagod. Hatagami őrmester úr megharagszik.

Micuko megrázta a fejét. és lesütötte a szemét. ha összekötözött kézzel iszod. ő átvette. Júicsiró átvette az üveget. – Nem. Micuko megszólított: – Takigucsi! Júicsiró felemelte a fejét. – Te-tessék? Micuko megint elmosolyodott. Micuko egymás után megdörzsölgette a két csuklóját. Szép formájú száját elkerekí­ tette. Micuko kinyújtotta a kötelékeitől megszabadult kezét. És különben sem finom a víz. ahol van kút. A fegyvered nálam van. de természete­ sen nem azért. – Köszönöm! – mondta Micuko vidáman. majd szerzünk valamelyik házból. A hú megszeppent. és megfogta Júicsiró jobbját. [467] . Lazán volt rajta az öv. – Nem baj. Ha elfogy. Az övet levették. megint a derekához nyúlt. és épp csak kettőt kortyolt belőle aranyos mozdulattal. Miután visszatette a hátizsákjába. – Ennyi elég is? – kérdezte félbeszakítva a mozdulatát. és becsatolta az övét. és úgy mondta ki a szavakat. Így van. hogy Micuko forral valamit. Visszaadta a palackot. mire a fiúnak megint az arcába szökött a vér. mert épp az övét fűzte vissza a nadrágjába. már elég volt. – Ja. Júicsiró odanyújtotta az üveget Micukónak. hanem mert egy lány megfogta a kezét. nem? Júicsiró megint felnézett egy kicsit Micukóra. miközben válaszolt.Júicsiró Micuko csuklójára irányította a tekintetét. jó. – Ihatsz még nyugod­ tan. mert félt. így különösebb baja nem esett.

Most egy kicsit ideges. hogy ellenség vagy. [Maradt 16 fő] 57 Tadakacu végül Szakamocsi reggel hatos hír­ adójára ébredt. majd odaült Micukóék­ hoz. mint inkább a túlzott idegesség miatt remegett. és eléggé feszengve. hogy ebben a mosolyában nem volt semmi rossz szándék. Erőt vitt a fiúét szorongató kezébe. Vagy legalábbis nem sok. Neki magának is feltűnt. – Köszönöm. – Ööö. de Micuko nem eresztette. Micuko mosolygott. [468] . leoldotta a zsebkendőt a kezéről. hogy aludjon ő először. – Ne már. elég annyi. amikor beszélt. mint aki mihamarabb vissza akarja húzni a kezét. Júicsiró zavarban volt. ő se fogja azt gondolni. Te tényleg nagyon szép vagy. de kimondta: – Én majd megvédelek. hogyan szökhetünk meg. Eközben Júicsiró. Júicsiró felajánlotta Micukónak. ha akadozva is. És akkor majd hárman megkeressük a többieket. de most már minden rendben lesz. de azt mondta. Júicsiró egyre pirosabb lett.– Szerencsém volt. Tényleg? Júicsiró néhányszor fel-le mozgatta az állát. és a tekintete megint csak elkalandozott valahova. majd végül válaszolt: – Minden. Meg ott van Hatagami is. de ha megnyugszik. Szóma. Úgy tűnt. A szája széle megremegett néhány­ szor. Micuko felhúzta a szemöldökét. újra kezébe vette a fegyvert. Végig féltem és reszkettem. Nem is annyira bólogatott. amin Micuko megint jót mulatott. hallod. Boldog vagyok. Ezúttal egyáltalán nem nézett Micukóra. És kigondoljuk. Alig két órát aludt csak. hogy veled találkoztam.

ahol most Micu­ kóék voltak. az egésznek lőt­ tek. Mintha csak ki akarná mutatni a szándékát. hogy Micuko ke­ zéről eltűnt az öv. amikor meglátta. de az ujját határozottan a ravaszon tar­ totta. az arccsontja felett egy kevés pattanás.) Tadakacu nehezményezte. Tadakacu fintorgott. – Azt én honnan tudjam? [469] . de öt perc sem telt belé. aki fel-felhorkantgatott. Micuko várt még félórát… Még egyszer megbizonyosodott róla. úgyse csinálok semmit. A tiltott zónák nem érintették a helyet. hogy a háttal errefelé fekvő Júicsiró alszik. ha rajta marad. mint egy csecsemő. mert Micu­ kónak szándékában állt levetetni. mint Júicsiró és Tadakacu?) És nem ment ki a fe­ jéből az a géppisztolyos illető sem. Biztosan elfáradt. Nem lett volna nagy gond ugyan. (Egyéb­ ként a híradásból megtudták. hogy bár­ melyik pillanatban képes elsütni. Rövidre vágott haj. Tadakacuval. Szemben Tadakacuval. de Júicsiró győzködésére valahogy elsi­ mult az ügy. így Júicsiró feküdt le. Ha netán felbukkanna itt Szugimura Hiroki. Ídzsima Keita. Oda Tosinori. hátát egy fának támasztva. – Én lehet. Az otakuk fizikai állapota soha nem a legjobb. És a szeme el nem mozdult volna Micukóról. Szeto Jutaka és Mimura Sindzsi halt meg.de a lány nem egyezett bele. majd Tada­ kacuhoz fordult. A jobb kezében lévő revolver csövét most nem irányította Micukóra. hogy el sem bírok aludni – mondta nevetve Júicsi­ ró Micukónak. miért őgyelgett fel-alá egyáltalán? Társakat ke­ resett vajon. Tadakacu Micukótól balra. már mélyen aludt. (Tényleg. ő csendben szuszogott. jó három méter távolságra ült le. hogy négy új ember. és csendben megszólalt: – Nem kell annyira nézned. Nos… Nem igazán volt lehetősége választani a módszerek között.

de egy idő múlva kibökte: – Félek hát. – Te nem félsz. csak Micuko arcába bámult. a bal térdét pedig felhúzta maga elé. Egy darabig Micuko. Tadakacu hirtelenében felkapta a fejét. Természetesen addig Micuko combjára tapadt a tekintete. hogy Tadakacu egész testében egy kis feszültség támadt. Micuko most sem mutatta jelét. de nem szólt egy szót sem. Hatagami? Tadakacu egy kicsit ráncolta a homlokát. Hihihi.Tadakacu éles hanghordozására válaszként Júicsiró moco­ rogni kezdett. mintha belefáradt volna a mozdulatlan ülésbe. Kilóg a bugyim széle is? Szexis. rózsaszín selyem. mintha nem venné észre. Azt hitte. Hamarosan visszatért a ko­ rábbi békés álmába. Egy ideig ebben a pózban maradt. és szinte telje­ sen szabadon hagyta fehér lábát. felsó­ hajtott. Hatagami! – Mi van? Tadakacu láthatóan igyekezett megőrizni félelmet keltő fellé­ pését. és megszólította: – Figyelj. [470] . Azután lassan Tadakacu felé fordította a fejét. Micuko elvette szomorkás szemét Tadakacuról. és úgy tett. de Micuko máshova kalan­ dozott a tekintetével. Azért tartalak szemmel. Tadakacuval egyetem­ ben. de most egy csipetnyi bizonytalanság vegyült a hang­ jába. hogy észrevette volna. hogy Tadakacura nézett volna. – Nagyon félek. Megfigyelte. és megmozdította a lábát. Tadakacu megint felmordul. Így a rakott szoknyája felcsúszott a combján. A jobbjával letérdelt a földre. a hátán nyugtatta a szemét. Ezúttal Micuko anélkül.

– Ne vedd rossz néven – mondta Tadakacu. – De hát most is azt. – Ja. – Hát. Húúú.– Még mindig nem hiszel nekem. mintha elvarázsolták volna. mint egy film címe! – Te-tessék? – Már az előbb is mondtam. szép formá­ jú piros ajka széleit megemelve – nem úgy. – Ezért? Mostanra Tadakacu hangjából. igen – bólintott Tadakacu. – Figyelj csak. de… Micuko elmosolyodott. Hatagami! Micuko visszatért a „gyámoltalan kislány”-arckifejezéshez. de a hangja már jócskán vesztett az éléből. a nappal és az éjszaka. Micuko félrehajtotta a fejét. [471] . Micuko visszakapta a tekintetét Tadakacura. tisztára. arckifejezéséről mindennemű ellenségesség és gyanakvás eltűnt. – Már mondtam. Nem akarok meghalni. De ha nem bízol bennem. Tadaka­ cu szeme elhomályosodott. jó. annyi az egész. hogy nem akarok meghalni. Váltogatta arcait: a szűz és a szajha. Egyenesen a fiúra nézett. hogy iszonyúan félek. hogy megta­ láljuk a megoldást a szökésre. képtelenség együttműködnünk. – Ezért… – Megint egyenesen Tadakacura nézett. Kicsit nyomaté­ kosan válaszolt: – Ezzel én is így vagyok. Ezúttal a Szóma Micuko-féle egyedülálló ördögi mosolyt alkalmazta. mint a Takigucsi Júicsiróval folytatott idilli párbeszéd során. mint akit megbűvöltek. és megkérdezte: – Nem beszélhetnénk egy kicsit? – Beszélni? – húzta össze Tadakacu értetlenkedve a szemöl­ dökét. – Ezt értem.

és Júicsiró felé bámult mélán. Hatagami. félrebillentette a fejét. ahogy Tadakacu nyelt egy nagyot. hogy a Tadakacu háta mögötti bozótos jó lesz. Jaj. Nem viselt olyan lehangoló ruhadarabokat. Hm? Egy kicsit arrébb. Miután a sportcipőjét is ledobta a lábáról. hogy végigmondjam. és felállt. Júicsiró felé bökött az állával. Úgy húsz méterre állt meg Micuko attól a helytől. Anélkül hogy Tadakacu tekintetét elengedte volna. bár talán nem szándékosan. és fehér combját megvilágította a még tompa reggeli fény. ahol Júicsi­ ró aludt. ne. a pisztoly még mindig nála van. Nem Takigucsival szeretnék beszélni. körbepillantott. – Itt nem tudunk. Tadakacu ar­ cába nézett azzal az ördögi mosolyával. akik trikót hordanak a blúz alatt. és Tadakacu bukkant fel. Odasé­ tált Tadakacu elé. a bozót szétnyílt. és levette a matrózblúzát. Ezért. Ne kényszeríts már. azután megint Micukóhoz fordult. [472] . de nemsokára hallani lehe­ tett. Amikor hátranézett. Viszont. így ezzel már csak a fehérnemű maradt rajta. Kótyagos szemmel. mint más közép­ iskolás lányok. Hallatszott. még a cipőt is le kell venni. hanem veled. Micuko rögvest lehúzta a cipzárt a szoknyája oldalán. hogy utána jön-e. gyagya.. és úgy ítél­ te meg. és előrement. itt is bokrokkal körbevett kis tér tárult eléjük. – Szo-Szóma…! – csúszott ki Tadakacu idegességében félig nyitott száján. Utána leoldotta a sálat a nyakából. hogy igen. – Félek. Hasonlóan az eddigi helyükhöz. Micuko rátett még egy lapáttal. Tadakacu résnyire kinyitotta a száját. – Hülye. – Jó? – mondta Micuko. Min­ den azon múlt. Rakott szoknyája lecsúszott a földre.Micuko a szavába vágott.

Micuko. Ekkor lefeküdtek a fűvel benőtt földre. Tadakacu felemelte a jobb kezét. Továbbra is úgy tett. ám amikor Mi­ cuko az ajkát kínálta. Tadakacu türelmetlenül a melléhez nyúlt. Ujjai egy kemény. Tadakacu a lapátkezével arrébb csúsztatta Micuko melltartóját. és bámulta. Tadakacu jobb kezére pillantott. és telt keblét markolászta. A lány mosolyogva nyújtotta ki a kezét. A mondat végén megremegett a hangja. először csó­ kolózni kell még egy kicsit. viszonylag hátul matatott. …Jaj. vékony tárgyat tapintottak ki. ugye? – Semmi közöd hozzá! – mondta Tadakacu. mintha csak most vette volna észre. Egy idő múlva elengedték egymás ajkát. – Most csinálod először. Erre gondolt Micuko. rögtön rátapadt. Majd a fejét is lehaj­ totta oda. de amatőr vagy! Hát az ilyesmi csak később jön. [473] . de a jobb keze a saját alsóneműjében a csípőjé­ nél. mintha élvezné (kicsit pornófilmesre véve. Óóó. – Ááá. de hangosan csak egy „ááá” hagyta el az ajkát. Micuko levegőért kap­ kodva alkalmazkodott. azután gyorsan letette egy kicsit távolabb a földre. túlzón). mint akinek csak most tűnik fel a revolver léte. Micuko került alulra. Újra közelebb ment Micukóhoz.Tadakacu néhány esetlen lépést tett előre. Tadakacu nyaka köré fonta. Micuko felnézett Tadakacu szemébe. – Azt tedd le oda valahova. Erre Tadakacu egész testében megremegett.

de a seb távol­ ról sem volt elég mély ahhoz. Bocs. természetesen… Annak tudható be. Hűha. A tárgyat a mutató. ugatásszerű hangon felkiáltott. Hatagami. hogy meglátta Micuko kezében a borotva­ pengét. Felkárogott egy madár.Feltehetőleg a mai rossz kislányok már nem használnak ilyen útszéli és filléres holmikat. Bal kézzel a lány lába közé nyúlt. akarna mondani vala­ mit. ugye? Hát. De Tadakacu rövid. Tadakacu eszét vesztetten gyömöszölte a mellét. ezért nem is bánod. és odanézett. Micuko fel­ sikkantott. Úgy látszott. A jobb keze gyűrűsujjával Tadakacu nyakához ért. így az. Micuko lassan Tadakacu nyaka mellé vonta a jobb kezét. Azt a…! Ennek is miért pont most kellett megszólalnia – gondolta Mi­ cuko. Döntő helyzetekben semmi nem ér fel az olyan apró tárgyak­ kal. nem hagyhatom. amelyeket el tud rejteni a bugyijába. de attól függetlenül meghúzta a borotvát. de Micuko már régóta szívesen alkalmazta. hogy életveszélyes legyen. hogy végigcsináld. jó kis reflexek! Nem véletlenül baseballozik itt valaki. Erre Tadakacu felkapta a fejét. De így a végén szép emlékeket szereztél.és a középső ujja között tartotta. Ráadásul… Micuko felől nézve jobb­ ról. Tadakacu felállt. és nagyra nyitott szemmel meredt a földön támaszkodó Micukóra. közvetlenül az arca előtt. de Tadakacu látószöge Micuko mellére korlátozó­ dott. A borotva súrolta a nyakát. hogy Tadakacu sze­ me elkerekedett. és elhú­ zódott Micukótól. de nem találja a szavakat. sajna. a tarkóját mutatva neki. [474] . Csupáncsak egy madár károgott.

mi tör… Amikor Hatagami Tadakacu előbukkant a kettényílt bozót­ ban. reggel van?) – Takigucsi! – kiáltott Micuko. – Takigucsi! – Tadakacu megállt. Hát ezzel a Siroivai Középiskola baseballcsapata is nyugodtan al­ hat. A háta mögött el­ durrant a pisztoly. Micsoda kiszolgálás. majdnem meztelen vagyok. hogy nincs meg Tadakacu és Micuko. Alig négy-öt centi­ vel volt csak magasabb a lánynál. – Szo-Szóma. Amikor meglátta Micukót. hogy Tadakacu jön utána. elkerekedett a szeme. mint a fejjel előre becsúszás a baseballban. Utol fogja érni. amit Nanahara Súja végig megtartott az általánosban (Súja. bocs. Meghal­ lotta a fegyverdörgést. amint Micuko rájött. Ez termé­ szetes. hogy Tadakacu fogja meg­ kaparintani a fegyvert. Tisztára. de azért a semminél jobban.Micuko nem foglalkozott vele. csupaszon még­ sem lett volna ildomos… Ezt félretéve. Felkapta a pisztolyt a földről. Micuko már Júicsiró háta mögött állt. hogy még Micuko is hallott róla. és futva nekiindult jobbra a revolver irányába. Kiért a bozótból. Nem felej­ tett el elkámpicsorodott arcot vágni hozzá. nem? Szóma Micuko egész estés show ja. felébredt. Tadakacu beugrott elé. ezért teljesen nem tudta el­ rejteni. talán frissen ébredt fejjel még nem tudta jól átlátni a helyzetet. pe­ dig akkor még másik iskolába járt). most Tadakacu játszott. hogy még nem vette le a nadrágját. akit a Kölyökligában zseninek nevez­ tek. ő pedig befutott a bozótba. felpattant. és körbe-körbenézelődött. Ja. – Menj onnan! – Vá-várj már! – Kapkodva szólt. megpördült és feltérdelt. észrevette. A beállós pozíciójában. Ott állt Takigucsi Júicsiró. Micuko hátulról bele­ [475] . irányt változtatott. de nem talált. annyira híres volt. Szerencse. (Még jó. és odafutott hozzá. és a pisztolyt feltartva üvöl­ tött. Hallotta.

) – Kétségbeesésemben belekarmoltam. – Mi történt? – Szóma meg akart ölni! Megmondtam előre! Micuko Júicsiró háta mögül erőtlen hangon szólt: – Nem. de Júicsiró meg sem rezdült rá. – Nem ez. Attól meg… Hatagami megharagudott. Rettegőn. A keskeny sebet épp csak befutotta a vér. hogy melyikőtök hazudik. Takigucsi. elkeseredett arckifejezése volt. Még ha lemeztelení­ tenék is. – Várj! – próbált valahogyan nyugodt hangot előszedni Júi­ csiró. hogy végigmotozzák (bár már most is szinte mezte­ len). Tadakacu arca a méregtől sötétvörösre változott. Ő a fejét rázta. – Menj arrébb. nem találnak bizonyítékot. – Én… na most én nem tudom. – Borotvával vágott meg! Júicsiró elfordította a fejét.kapaszkodott a vállába. és alulöltözött testét odanyomta hoz­ zá. Most jön a kis ártatlanka jelenete. és a szeme sarkából Micukóra né­ zett. melyikőtök hazudik. csak kinyújtotta elé a jobb kezét. és le akart lőni… A borotvát már rég elhajította a bozótba. Tadakacu grimaszolt. Ezzel az arccal kiáltott. Takigucsi! – kiáltotta. – Add ide nekem azt a pisztolyt! Azután megnézzük. (Felülmúlhatatlanul aranyosan. mint aki nem akar hinni a fülének. Takigucsi! Té-tényleg. nézz ide! Szabad bal keze ujjaival a nyakára mutatott. nem így volt. Már-már sírásba forduló. [476] . – Hogyhogy?! – hördült fel Tadakacu mérgesen. – Lelövöm. nem igaz! Hatagami engem… meg akart… Azzal a pisztollyal fenyegetett. segíts! Tadakacu arca megnyúlt.

Azzal egy időben a jobb lábára térdelt. és megdöntötte a testét. A ravasz védőjénél fogva megperdítette. segíts! – szorongatta Júicsiró vállát. Takigucsi. Mint egy bűvésztrükk­ nél. hogy eltávolodott Júicsiró hátától. amit Szugimura Hiroki mutatott be Micukónak a Colt Governmenttel. Dörrenés. hogy a válla is vele mozdult. Júicsiró bólintott és előrelépett. Júicsiró a szemével végigkövette a cső meghosszabbított vo­ nalát. Júicsiró kitartóan tartotta előre a kezét. [477] . aki hazudik. Ezt megszívtam… Tadakacu azon melegében meghúzta a ravaszt. milyen módszert alkalmaz­ zon. a fegyver újra megfordult Tadakacu kezében. Csakhogy. Az lesz a döntő pillanat. Micuko szeme nagyra nyílt. az egész teste szabadon maradt. – Add ide. és a markolatával előre lemondón nyúj­ totta oda Júicsirónak. Tadakacu arca megint grimaszba fordult. ha nem intézzük el most! – De borzasztó – kezdett sírni Micuko. Kétszer. Hatagami! Hacsak nem te voltál az. ami­ kor Júicsiró megfogja a pisztolyt. Azzal. A pisz­ toly csöve Júicsiró bal válla mellett egyenesen Micukóra irá­ nyult.– Nincs időnk ilyesmivel pepecselni! Téged is. Ugyanaz a mutatvány volt. majd leeresztette a pisztolyt. Tőle már nem lesz olyan nehéz elszedni. Ám egy kis idő múlva akkorát sóhajtott. téged is meg fog ölni. de a szeme felcsillant. Csak az a kérdés. Micuko természetesen még megőrizte a sírásba hajló arckife­ jezését. és visszakapta a tekintetét Micukóra. – Én soha nem tennék olyat. Segíts rajtam.

odafu­ tott Tadakacuhoz. és a teste mellett mindkét keze ökölbe szorult. és már nem élt. [478] . és kiejtette a fegyvert a kezéből. Az orrporca eltört. Mögötte pedig Tadakacu kétségbeesett arcát látta. Tadakacu egész arcát vér borította. A fű között vér tört utat magának Júicsiró teste alatt. Na. és lendületből. A szeme félig kiugrott. és sprintelni kezdett. a következő középre megy! Ettől az ütéstől fröcskölni kezdett a vér Tadakacu orrából. Akkor már Micuko kezében volt a sarló. Szóma Micuko speciális tréningje. teljes erővel megsuhintotta a jobb vállát szorongatva támolygó fiú feje felé. Micuko azonnal lesújtott újra. az ezer csapás! Na most figyelj. Tadakacu megszédült. és felvette a revolvert a bal oldalán. Meg vagy elégedve? Az ütő vége telibe találta Tadakacu fejét. mire ő feljaj­ dult. a fülé­ ből is széles vérpatak ömlött. tessék! Itt a jól ismert ütőd. most a homlokára célozva. Abban a pillanatban. banán alakú pengéjével gyönyörűen belehasított Tadakacu jobb vállába. ezúttal megint az orra feletti részt vette célba. mint egy lassított felvétel. és néhány fogat magával rántva leesett az állkapcsa. Micuko érezte az ütőn keresztül. Forogva repült a levegőben. Azután odasétált a hason fekvő Júicsiróhoz. Micuko leengedte a baseballütőt. Megvédte Micukót. és ott helyben elesett.Micuko szeme előtt. Júicsiró teste kezdett lehanyatlani. Tadakacu homloka behorpadt. Átugrotta a hasára esett Júicsirót. Eltorzult orrához hasonlóan. Még egy csapás. Eldobta. Micuko eldobta az ütőt. Micuko késlekedés nélkül felkapta most a baseballütőt. amelyet Júicsiró al­ váskor maga mellé tett.

– Nem sé-sérül­ tél m-meg? – Nem… – bólintott Micuko. és kábultan kinyitotta a szemet. – Hata-Hatagami…? Micuko megrázta a fejét. Valószínűleg kilyukadt a tüde­ je. mert alig látha­ tóan bólintott.Micuko odatérdelt mellé. ütemesen. én már nem tu-tudok meg-mo-mozdul-ni… A szája szélén vérhab tört elő. ? – A két szeme nem egy helyre fókuszált. majd a vállánál fogva a hátára for­ dította. a magyarázat nem volt éppen logikus. [479] . Júicsiró mintha mosolygott volna. hogy meglőtt téged. hogy még lélegzik. Kis gondolkodás után úgy helyezkedett. Elmenekült. Júicsiró tekintete egy kis bolyongás után Micuko arcára sze­ geződött. Aprókat lélegzett. hogy Júicsiró ne lát­ hassa Tadakacu holttestét. mintha a szívveréséhez igazíta­ ná. – Ne h-hara-gudj. és homályban hagyta a problémát. és észrevette. de Júi­ csiró agya már nem foroghatott tökéletesen. Lehet. Erre Júicsiró felnyögött. és a fekete anyag beszívta a kibugyogó vért. Mivel Tadakacu mindenekelőtt Micukót akarta megölni. én már nem tu-tudlak me-megvédeni. – Megijedt. Azután hozzátette: – Megmen­ tettél. hogy Tadakacu vagy Micuko hazudott-e. – I-igen. hogy Micukót is már csak homályosan látja. Én. – Szo-Szóma… – mondta. Odahajolt. Az egyenruhája bal mellén és oldalán egy-egy luk tátongott. Micuko átkarolta a fiú felsőtestét.

Nem foglak elfelejteni. de akkor is. szemét Micukón nyugtatva. A nap sugarai végre eljutottak az északi hegy nyugati lejtőjé­ re is. hogy mi történt. – Sa-sa-sajnálom – mondta. és még egyszer.. és Júicsiró szeme nagyra nyílt. és megölelte. behunyta a szemét. De ezeket a sugarakat Micuko feje akadályozta meg.) hirtelen felébredt. 15. Ez nem olyan volt ám. mint az imént Tadakacunak adott szajhacsók. és valószínűleg nem is sejtve. de rögtön újra lecsukódott. – Én már. Puha és meleg. szívből adott csók volt. a fiú szeme megrebbent egy pillanatra. Örültem neked. hogy Jú­ icsiró rohamosan táguló pupillájához érjenek. Dús fe­ kete haja ráhullott Júicsiró mellére. Micuko rámosolygott. Természetesen még meleg volt. Elvette a száját. Micuko lassan elvette a füstölgő csövű revolvert Júicsiró ha­ sától. – Nagyszerű voltál. Három tompa puffanás hallatszott. [480] . azután még egyszer átölelte a fiú testét. És akkor már. Csak ennyit mondott. halott volt. Mielőtt Micuko ráillesztette volna az ajkát Júicsiróéra. és a vége összemázoló­ dott a sebből kijövő vértől. Belenézett a szemébe. [Maradt 14 fő] 58 Nanahara Súja (fiúk. Előrehajolt.– Tudom – mondta Micuko. – Tudom. amely már nem látott semmit. Júicsiró élettelen ajkára tette a sajátját. Véríze volt ugyan. Júicsiró kábultan megint kinyitotta a szemét. mintha nehéz lenne elszakadnia tőle.

Milyen… milyen borzalmas álom volt! Még hogy öldöklés! Még hogy őket választották volna ki a Programra?! Akkor hirtelen ráeszmélt valamire. Most tudatosult benne csak igazán. most is iszonyúan megizzadt. Okazaki Kazuko is [481] . Elaludta! Súja sietve kikászálódott a füves részről. ahogy megtörölte a nya­ kát. és rekedt kiáltások hallatszottak felő­ lük. Akkor meglátta a körülötte burjánzó füvön túl. a kellemes napsütésben. Mindenestül. Álom. Ezt a tárgyat szerette is. friss zöld fűvel keretezve. Itt szokott időnként szunyókálni ebédszünetben vagy az ellógott órák alatt. Súja a kert szélén elterülő füves részen feküdt. Csurom vizes lett a keze. Felállt. Az udvaron néhányan tornaruhában voltak. Álom volt. le­ söpörte őket. A feje fölött egy datolyapálma terjesztette ki nagy leveleit. – futás közben megnézte az óráján – csütörtök van. Már elkezdődtek a délutáni órák. Az ott az udvaron torna­ óra? Az órájára nézett. tornaórájuk le­ hetett. Megrázta még mindig kába fejét. Az egész álom volt. Sehol egy sérülés. Mint máskor is. amikor rosszat álmodott. meg a jegyei sem voltak rosszak belőle. és futva indult az is­ kola felé. a Siroivai Középiskola megszokott épületét. szoftballoztak. Ma… ma.A kék ég tárult a szeme elé. Ettől egy kicsit meg­ nyugodott. A csütörtök délutáni első óra irodalom. és végignézett saját magán. Gyor­ san felült. így az irodalom-tanárnő. Az egyenruhájára fűdarabkák tapadtak.

A szavak ugyan­ olyan fontosak voltak számára. hogy Súját legalábbis megragadták. Tantárgy. Tényleg szerette az irodalmat. és most felejtsük el. én sem vagyok sem­ mi. Hát. Jegyek. sorakoz­ tak fel a fejében. Talán megússza egy bocsánat­ kéréssel. Az az egy biztos.. ahogy Súja úgy ál­ talánosságban elképzeli őket. mint a zene. Okazaki tanárnő. mint Sújának. Illetve Noriko-szannal. Hiába voltak telis-tele a tan­ könyvben szereplő novellák és esszék a Köztársaságot dicsőí­ tő szlogenekkel és vacak „izmusok” hitvallásaival. hogy Noriko Kuninobu Jositokinak tetszik. Mert a rock sem nélkülözheti a szöveget. engem azonfelül is érdekelt egy kicsit. hogy Jositoki él. mintha a lányok. Irodalom. Még hogy Jositoki meghalt. Na tessék. de futás közben majdnem elsírta magát a megkönnyebbüléstől. Nakagava Noriko volt iroda­ lomból a legjobb az osztályban. hogy ilyen eszement álmot látok! Ebben az idióta álomban miért Norikóval. egy az egyben szavakká váltak volna. és gyönyörű verseket írt. [482] . Szelídek és kedvesek. hogy kedvelem a verseit? Ajaj. nagy veszekedés lesz ebből Jositokival. Micsoda hülyeség. hogy az álmában megvolt ennek a maga magyarázata… Akkor ez azt jelenti. Sokkal találóbb és szebb kifejezései voltak. Igen. és ugyan hülyén érezte magát miatta. hogy ebben a nagy boldogságá­ ban a szája mosolyra fordul. aki nagy gyötrődések árán eszkábálta a szövegeket a saját szer­ zeményű számaihoz. másrészt viszont szigorúak és erőteljesek. A dalszövegekről pedig. Ekkor újra eszébe jutott. mióta nevezem én őt csak az utónevén? Pofátlan vagyok… Szóval Noriko-szannal voltunk együtt az álmomban? Úgy rémlett.elég jó véleménnyel volt róla. a sorok között Súja rálelt a neki tetsző kifejezésekre. Gondolatai ellenére érezte. mint régen látott kedves ismerősök. Ezek a szavak.

ahogy ő a fejét vakarja. Nem a megszokott rend szerint való volt viszont az. És… A padlót vér borította. Rosszul lett. [483] . Egész testére kivetítette a bűnbánatot. Hajasida Ma­ szao tanár úr. Felért a másodikra. hogy biztos elaludt. jobbra fordult a folyosón. ami­ kor az orrát megütötte valami gyanús szag. Ahol a fejének kellett volna lennie. és a terem másik része felé fordult. vele. és elkezdte kihúzni az ajtót. Egy kis égés nem árt. Azt vette észre először. Oké. aki majd kicsattan az egészségtől? Jositoki nagyot ránt majd a vállán. Szugimura Hiroki pedig karba tett kézzel ül. jó lesz ez így. elszédült. Az osztályfőnökük. A szemüvegkeretének csak a fele hevert ott. Okazaki tanárnő… Nem Okazaki tanárnő volt. és… Nem. És… Hiányzott a feje. egy vér­ rög képződött. Felrántotta az ajtót. hogy a katedrán fekszik valaki. Felkapta a fejét. Felsietett a lépcsőn. hogy pont ővele történik ilyen.Mentek az órák. ezért néma csend fogadta az iskolában. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt. Szeto Jutakáék arról fognak pusmogni. Ezért pihent egy kicsit. Levette a szemét Hajasida tanár úr holttestéről. Ahogy szoktak. Vajon elhiszi majd neki. A második te­ rem az osztályuké. Kettesével vette a fokokat. hogy jól szórakozik a dolgon. amikor fel akart állni – ez jobb. A katedra felé fordulva tisztelettudón fejet akart hajtani. hogy az osztálytársai egytől egyig az asztalukra borultak. A 3/b osztályterme a máso­ dikon van. Átható szag terjengett. milyen in­ dokot mond majd Okazaki tanárnőnek. Mimura Sindzsi az orra hegyét vakargat­ va néz rá. és kigondolta. ami­ kor belépett. Székek és asztalok sorakoztak. És Nori­ ko rámosolyog. de az arcán látni lehet majd.

mint egy kettészedett földimogyoró. mint egy megkez­ dett dinnye. Egyszóval mindannyian… meghaltak. Kavada Sógo – a rossz hírű antiszociális fiú. Zavarodottan körbenézett. olyan volt. Motobucsi Kjóicsi hasa olyan volt. Mindenki elterült a padon. Jositoki…! Súja felkiáltott. aki egy másik iskolából érkezett – melléből egy tövig beszúrt kés állt ki. A szájába pedig egy vastag nyelű ár vagy mi volt beleszúrva. vagy félig leesett a földre. A test félre­ dőlt. Simizu Hirono arca sötétvörösen felpuffadt. Megrázta Niida Kazusi testét.Egy pillanatig dermedten állt. Az egyenruhája hátán három nagy lyuk tátongott. Etó Megumi torkát elvágták. Hatagami Tadakacu arca péppé volt verve. mint egy tengeri uborka. Szoknyája aljáról pedig vér csöpögött a földre. Jahagi Josiminak hiányzott a fél feje. mint egy kolbászgyár szemetese. és odafutott Kuninobu Jositoki padjához. mire Josito­ ki feje hátrafelé konyult. arccal Súja felé fordult. A szemét félig lehunyta. mint egy túlérett gyümölcs. Felüvöltött. Mimura Sindzsit szitává lőtték. és a padló felé nézett… [484] . Kuramoto Jódzsi fejéből egy sarló állt ki. A Harmadikat. és mindegyik­ ben egy-egy vérvirág bontott szirmot. Kazusi szeme vörös üreggé változott. Súját kirázta a hideg. Súja szeme megakadt valamin. Csodálkozó szeme a plafonra me­ redt. A hegye kijött a hasán. mint egy antenna. Felkarolta. és tátott szájából kilógó nyelve akkora volt. hogy egy ezüstszínű nyílvessző áll ki a hátából. majd gyorsan odanyúlt a hoz­ zá legközelebb ülő Tendó Majumihoz és észrevette. Súja továbblépett. vér és zselés tojásfehérjeszerűség keveréke csurgott belőle. Óki Tacumicsi fejében egy fej­ sze volt. és a matrózblúztól le a szoknyájáig. és csurom vér volt. és az arca két fele elcsúszott. Ogava Szakura feje megrepedt.

hogy kiáltás tör fel a hasa mélyéből. fonott copfos osztálytitkár. A látótere szélénél. Feltűnt neki rendszertelen légzése. hogy a matrózblú­ zos. Az egyensúlyérzéke (rájött. de végigjáratta a szemét a kézfejtől a karon át a vállig. Két kezét a halántékára szorította. jobbra.) mo­ solyog rá csendesen. le­ koppant a földre. és továbbgurult a vértócsában. Súja odafutott hozzá. hogy magadhoz tértél! – mondta Jukie. közben Súja végre felfedezte Norikót. még egy neonlámpa is volt. Valamiért a padok a holttestekkel együtt forogni kezdtek. Valaki óvatosan megérintette a mellkasát. Súja erre nagyot nyelt. Noriko a padjára borult. Puff. hogy a teste a földhöz képest víz­ szintesen helyezkedik el) és a látvány összekapcsolásával végre rájött. Pedig szerettelek. és felkarolta. Érezte. Közvetlenül Jositoki mögött ült. [Maradt 14 fő] 59 Súja fel akart pattanni. és Nakagava Noriko padja felé tekin­ tett. Hátrahagyva a matrózblúzos testet. leszakadt a feje. és meglátta. Abban a pillanatban a teste különböző részeibe erős fájdalom nyi­ lallt. Azt mondtad. majd mél­ tatlankodó szemmel felnézett Sújára. így igazán észrevehette volna hamarabb is. hogy az a plafon. Súja nem tudta levenni a szemét Noriko fejéről. – Jaj de jó. Nanahara. és kitátotta a száját. Kis híján meg­ őrült. hogy szépen kisimított lepedővel borított puha ágyon fek­ szik.Nem látott semmit. megmen­ tesz. Hirtelen valami fehér került a látómezejébe. Meghaltam. Ucumi Jukie (lányok. [485] . így gyorsan visszafeküdt. 2. Akkor jött rá. Nagyon szerettelek.

Megnyugtattál. Kicsike szoba volt. Tizenhárom órával ez­ előtt én… Súja elkerekítette a szemét. ne erőltesd meg magad! Súlyosan megsebe­ sültél… Nagyon rosszat álmodhattál. Él­ nek még? Jukie kissé csodálkozva nézett Sújára. mert tompán besüt rajta a fény. A kerete eléggé régimódi.Jukie megint hozzáért a mellkasához. Súja még félig kábult volt. és most aztán igazándiból felébredt. – Noriko. mire eddig eljutott a mondandójában. titkár. – Tipikus Nanahara. hogy van hangja. Feje fölött egy ablak lehet. jobbra pedig. hogy bejelentkeztem volna veled egy szállodába. és kuncogni kezdett. A Fényből ítélve kint felhős lehet az ég. Jukie mögött még egy ágy. és kitölti a szobát. minden rendben? Sújának nem tellett rendes válaszra. Nakagava Noriko? Kavada Sógo? Súja nagyot nyelt. csak forgatta a fejét kör­ be-körbe. hogy a lábánál van az ajtó. Az ágya mellett közvetlenül bal­ ra olcsó tapétával bevont fal. Már… lássuk csak – meg­ nézte az óráját a bal csuklóján – tizenhárom órája. Tizenhárom órája? Tizenhárom órája. majd előbb elmosolyodott. Meg kellett valamit kérdeznie. – Nem szabad. Mindenekelőtt. de Jukie megkönnyebbülten sóhaj­ tott. A takarón át látta. – Nem emlékszem. de azonkívül más berendezés lényegében nem is volt benne. aztán válaszolt: [486] . Az emlékei egyszeriben összeil­ lesztődtek a jelennel. De… ez itt… micsoda egyálta­ lán? – Furcsa – mondta Súja. és a bársonyos takarót felhúzta a nyakáig. be­ csukva. Azután Súja arcát vizsgálgatva hozzátette: – Egyfolytában aludtál. Nanahara. Ebből legalább megtudta.

Hatan vagyunk. – Nyugodj meg. Noriko és Kavada el tudott menekülni. Az előbb volt a déli híradó. Kiri­ jama… Súja erre megint felnézett Jukiére. Kirijama őt követte. – Megtámadott minket. – Kirijama. és elvesztette szem elől Norikóékat. A többiek őrt állnak. Ta­ nizava Haruka. akinek a vezetékneve megegyezik Norikóéval. mindannyian jó ba­ rátnőim.– Noriko is… Kavada is épségben vannak szerintem. Súja megnyalta egy kicsit az ajkát. Hatan? – Kik azok? – Nakagava Juka természetesen – kezdte Jukie annak a len­ dületes lánynak a nevével. – Tényleg? Jukie bólintott. Egészen belevetette magát a játékba. amely kicsúszott a takaró alól. ha téged nem szá­ mítunk. Kirijama az! – A hangjába zaklatottság vegyült. Azután megkérdezte: – Kirijama sebzett meg téged? Súja bólintott. Az arckifejezését látva Ju­ kie megkérdezte: – Mi baj? Nem bízol bennük? Kiben? Egyikükben sem? [487] . majd folytatta: – Itt biztonságban vagy. Ne aggódj. Súja nagyot sóhajtott. – Hol vagyunk? Egyedül vagy. Folytatta: – Noda Szatomi és Macui Csiszato. titkár? Vigyázni kell. nagyon veszélyes! Jukie megfogta Súja jobb kezét. de egyikük neve sem szerepelt ben­ ne. És Szakaki Júko. Súja a homlokát ráncolta.

Aztán Ídzsima. Észrevette. egy hat. Szeto. Egy térképet és egy osztálynévsort. és tíznél alig maradtak többen. Nehéz volt elhinni. egy nulla-. ma hatkor és dél­ ben? A három híradóban? Haltak meg mások is? Jukie összeszorította a száját. Jukie némán bólintott. [488] . Takigucsi. Sindzsi nem halhat meg. – Örülök. Megkérdezte: – Ki… halt meg? Én szóval tegnap éjfélkor. Még mindig volt mit kérdeznie. megbízom. – A te barátaidban. meg Hatagami Tadaka­ cu miatt is. de… – Mimura… A Harmadik. hogy ez a saját egyenruhája zsebéből került elő. Hatagami és Mimura. Valószínűleg. titkár. De hat lány. hogy a mo­ soly eltűnik az arcáról. ahogy az it­ teni iskolában nyugalomra intette őt. Oda. Hoz­ zászokott. ráadásul mind barátok. Ismerős volt a hajtása és a rajta lévő sárfoltok. Meg az a komoly kifejezés az arcán. Úgy volt vele. akivel régen együtt játszott a Kölyökligában. Persze azért is. halott volt. de rögtön érezte is. hogy történjék bármi. és megszorította Súja kezét. Jukie végigpillantott rajtuk. és a mellette lévő kis polcról kézbe vette a papírokat. Erre már Súja is mosolygott. rájött.és egy tizenkét órásat. Súja eltátotta a száját. El­ szalasztott három híradót. hogy furcsamód annyira nem ütötte szíven. Sindzsi ravaszkás mosolya jutott csak eszébe. Mimura Sindzsi. és megszólalt: – Simizu. mert a játék ment to­ vább.– Nem az… – rázta Súja a fejét. hogy ezt mondtad. hogyan tudtak így össze­ gyűlni? Jukie boldogan mosolygott.

a Harmadiknak nem láthatjuk többé a játékát… Ez járt csak a fejében. „Ahol a rockról beszélgettünk. és összeszo­ rult a szíve. Tényleg. azt mondta. Eszébe jutott. hogy félbema­ radt a beszélgetésnek a leglényegesebb szála. Nem arra gondolsz? – Hát… Ja. tengerparthoz kö­ zeli C3-as zóna. Kinyitotta a térképet. Lehet. de sokkal nagyobbat szólt. – Robbanás? Sújának eszébe jutottak a kézigránátok. Éjfél után. De nem azokról beszélek.” Az a hely… A sziget nyugati szélén fekvő. – Ídzsimáét és Szetóét is reggel. Súja összecsücsörítette a száját. hogy hol van­ nak most. Azok a tizenegy utániak. hogy az volt az.A Siroivai Középiskola védőzsenijének. hogy téged behoztunk ide. gondolta Súja. – A tiéd. – Lehet… Éjjel tizenkettőkor még élt Sindzsi. – Mimurának… hánykor mondták be a nevét? – Reggel – válaszolta Jukie. Sokkal. Kirijama kézigránátot használt. hogy együtt voltak. végül is barátok. mint a tizenegy kö­ rüliek. Lehet. Mielőtt megkérdezhette volna. Jukie odanyújtotta neki az osztálynévsort és a térképet. A térképet is bejelöltem. – Éjjel – fűzte hozzá Jukie – egy iszonyúan nagy robbanást le­ hetett hallani. ahogy Jukie mondja. Aki őrt állt. Nanahara. amikor átvette tőle. És lövések hangját is. igen. ott van még a tiltott zónák problémája is. néhány más mezővel együtt ferde ceruzavo­ [489] . amelyeket Kirijama Kazuo dobott rájuk. Ez azután volt. hogy együtt volt Szeto Jutakávai és Ídzsima Keitá­ val. És lehet. – Hmm. a sziget közepe táján kivilá­ gosodott az ég.

– Világítótorony? – Igen. Ilyen körülmények között hü­ lye. Sújának ekkor tűnt csak fel. A sziget északkeleti végében. se Kavada nincs már ott. titkár? Hogy kerültem ebbe az ágyba? Jukie bólintott. Nem halhattak meg. – Hol vagyunk most egyáltalán. 11”. aztán felnézett az ablakra. A torony előtt egy szakadék van. de. Ami természetesen annyit jelent. be van kötözve (az érzésből ítélve a golyó a lapockájába ment. Súja összeszorította a száját. on­ nan estél le. [490] . a sziget északkeleti kiszögellésén. ahol baromira fáj. hogy lesz valami módja. lehet. Persze ez csak akkor igaz – tért vissza a gondolatmenete a normális kerékvágásba –. és ott is maradt). mi végig itt voltunk. hogy álmában Jositoki és Sindzsi holtteste mellett Kavadáét és Norikóét is látta. Súja megnézte újra a térképet. Ott a jele a térképen. Csupa vér voltál. – És te meg tegnap este. Mivel pedig nincs egyedül.nalakkal volt átsatírozva. Mindenekelőtt infor­ mációk kellenek. gondolta. hogy a felsőteste meztelen. viszont eszébe jutott. „23. tiltottá vált. Se Noriko. aki fölöslegesen erőlteti az agyát. Rajta a pontos jelzés. csak a hideg fut­ kosott rajta egyfolytában. Felnézett Jukiéra.. ahogy Jukie mondta. – Ez a világítótorony. ha déltől mostanáig nem haltak meg. Az őrünk talált rád… Aztán behoztunk. amíg Súja aludt. Súlyo­ san megsérültél. Már semmit nem értett. Életben kell lenniük! Most muszáj hinnie ebben. nem éled túl. hogy elkezdődött. és a bal vállának az a része. hogy ma délelőtt tizenegy órakor. A világítótorony. Körülötte még szinte nem volt tiltott terület. a C10-es zónában volt. At­ tól fogva. De hogyan fog egyáltalán csatlakozni hozzájuk? A mellére borította a térképet. Azt hittem.

Azt hittem. – Semmi baj – mosolygott Jukie. talán. – Ja. Éppen szomjas volt. Visszatette a takarót. Ügyetlenül megmozdította ép jobb kezét. (Itt valószínűleg csak súrolta a golyó. amelyen a víz szépen elő volt készítve.) Ezenfelül pedig a bal oldalán keresztülment egy lövedék. és megjegyezte: – Elláttátok a sebeimet. Annyira véres voltál. Súja füttyentett. vagy az ínt kaphatta el. a hely­ használaton alkudoztak a lány röplabdaklubbal. – Tetszett. felemelte kissé a takarót. Súja felől nézve holt térben volt egy kis polc. Erre Súja is nevetett egy kicsit. Tétszenek nekem az olyan pörgős csajok”. és ott is érezte a kötést. benne maradt a golyó. igen. hogy „Egész jó nő az Ucumi a kettes csoportból. a Kölyökliga edzésén. de nem volt jobb ötletem. és megállapította. A válladon lévőben. másrészt pedig az ilyesfajta jóleső beszólások is jellemzők voltak az osztálytitkárra. de vagy a csontot. Né­ melyik sebedet összevarrtam. meg a tű és a cérna is a varrókészletből volt. az álta­ lános iskola tornatermében. hogy egy fiú tes­ téhez nyúlhatok. Tényleg. azt hiszem. hogy alaposan be van kötözve. egyszer mondta is Jositokinak. vérátömlesztésre lenne szükséged. már akkor ilyen volt. amikor egyszer egy esős napon. Persze most nem a legalkalmasabb az idő elmerülni az emlé­ kekben. (Ez súlyos sérülés lehet. Még le is vetkőztethettelek. Nem értek hozzá. – Aha – bólintott Jukie. Tessék – nyújtott át Jukie egy bögre vizet. Egyfelől a gyors észjárás és a rendkívüli figyelmesség.A nyaka jobb fele – közvetlenül a nyakörv alatt – is égetett. – Volt itt egy elsősegélycsomag. És tényleg.) Aztán a bal könyöke felett. mert lényegében nem bírja mozgatni. hogy ennyi gondot okoztam. – Bocs. de belső szer­ vet nem ért. ezért elég gáz. [491] . Talán ke­ resztülment rajta a lövedék.

– A szemük előtt haldoklott egy ember. hogy volt azért olyan is. Ilyenkor nem lehet nemet mondani. – Jó. mindenkit rávettem. Jukie a fejét rázta. és megint mosolygott. illetve jó nő. – Ühüm – bólintott Súja. Amikor kortyolt. fintorgott. – Ez azt jelenti tehát. felemelte a fejét. Ez azt jelenti tehát. Hozok. – Rólad volt szó. és ivott. aki nem akart beleegyezni? – Még jó.Jellemző rád. Súja megtörölte a száját. hogy az osztálytitkár több-kevesebb jelen­ tőséget tulajdonított az általános iskolai tornatermi eset óta tartó „kapcsolatuknak”? De Súja visszatért előbbi sejtéséhez. hogy én vagyok a főnök. Jukie bólintott. Ilyen helyzetben… – Jukie lesütötte a szemét. hogy jó csaj vagy… Átvette. Nem is. – Ne vedd rossz néven. ha nem. mindenki össze van zavarodva. Lehettem volna ellenség is. [492] . titkár. mert fájt a seb a nyakán. hogy engem behozza­ tok ide. de még rengeteget meg bírnék inni. – Ne haragudj. És ha van valami fájdalomcsillapító. – Azt tudom. Biztos jó feleség lesz belőled. hogy fáradnod kell miattam – nyújtotta vissza a poharat –. – De én meggyőztem őket. aztán megint kérdezett. akkor azt is kérek szépen. – De jó. Csak hogy megnyugodjak egy kicsit. hogy mindenki beleegyezett. ha akarták. Meg hát… Belenézett Súja szemébe. – Hálás lehetsz. és huncutul nevetett. de mindet megitta. – Jukie felemelte a fejét. Bármi megteszi. Vagyis igazából már elég régóta úgy gondolom. Lévén. már talán most is az vagy.

Súja meglepetten nézett vissza rá. a játékszabály szerint elkerülhetetlen. hogy va­ laki is életben maradjon a győztesen kívül). ha te meghalsz? Közben már elsírta magát.Súja bólintani akart. ilyen körülmények között előfordulhat. mégsem lehetett így. mit jelent ez? Hogy miért akartalak mindenáron megmenteni. de észrevette. – Igen. – Tudod te. nem tudta volna a barátai tiltakozása ellenére megmenteni. Nem. „minket”. meg fogsz halni. Vajon miért? Jukie egyenesen ránézett és folytatta: – Aggódtam miattad. na igen. hogy hamarosan meghalhatnak (illetve. azután kez­ dett beszélni: – Meséld csak el! Az előbb elkezdtél valamit Norikóval és Ka­ vadával kapcsolatban. Köszönöm. Együtt volta­ tok? Lehetséges? Súja bólintott. Jukie megtörölgette a szemét a jobb tenyerével. Azt hittem. akit „kicsit” szeretett az általános is­ kola tornatermének sarkában valaha váltott párbeszéd óta. Most mit tegyek. Azt mondtad. hogy a hír. hogy meghaljanak. Hacsak nem szerette őt tényleg. „halálosan” szeretett fiává váljon. [493] . eb­ ben az istenverte Programban még nem fordult elő. hogy Jukie imént még ne­ vető szemébe könnyek gyűltek. Azután kezdett gondolkodni. Ilyen feltételek mellett. Jukie tovább beszélt: – Mihez kezdtem volna. Sőt eleve nem tudott volna megbízni Sújában. Szabad nekem ennyire jó csávónak lennem? Persze ez a lelkiállapot fakadhat az összezártságból is. sőt egyre keve­ sebben vannak életben. tudod miért? Mélyen Jukie könnyes szemébe nézve Súja lassan bólintott.

[494] . Hogy az induláskor megtámadta Akamacu Josio. hogy most is vigyáz Norikóra. – Kavada segít. Jukie szeme elkerekedett a csodálkozástól. hogy meg kellett küzdenie Óki Tacumicsivel. hogyan lehet megszökni innen. És. Elmesélte. Lehet. hogy megmeneküljünk. Neki kö­ szönhetően maradhattunk Norikóval mostanáig életben. – Kavada nem rossz ember. Súja mégis úgy döntött. hogy menet közben megtámadta őket Kirijama Kazuo. – Megmeneküljünk? Súja nagyot bólintott. Szóma Micukóval vigyázni kell. hogy ha elmeséli. – Noriko még rendben. Kavada azt mondta. Tudja.Jukie összeráncolta a szemöldökét. Ha belegondol. titkár. – Fellelkesülve folytatta: – El is felejtettem: van rá mód. ahogy Kavada maga is többször mondta Sújáéknak. Hogy Hiroki azt mondta. hogy a legvégéig nem árulhatja el. és utána majdnem lelőtte őt Mot­ obucsi Kjóicsi. hogy Kavada a tavalyi Program túlélője. és elmondta. hiszen ő nem volt ott velük. mire utal Jukie. Jukie elhiszi-e neki. és aztán Szugimura Hirokiról is. és azután végig együtt maradtak Norikóval. de Kavada megmentette. Persze ő bízott Kavadában. Biz­ tos. hogy arra gondol majd. és attól fogva már hárman voltak. Megmentett engem. semmi alapja nem volt a történetnek. és nem csak erről van szó. hogy Noriko lázas lett. és hogy mentek el a rendelőig. Beszélt a szökésről is. de… komolyan együtt voltatok Kava­ dával? Súja megértette. – Komolyan? Tényleg? Hogyan? Itt Súja elakadt. de kétséges volt. Ja. elmagyarázza az elejéről. Kavada csak ki akarja használni őket.

hogy még valamit elfelejtett megkérdezni. és inkább rátért a Jukie által felvetett kérdésre. de őszintén szólva így hirtelen ne­ héz elhinni Kavadának. Nem tudom jól elmagyarázni. vagy jobb. – Nem csoda. Az előbb is mondtam. Annyit biztos megér. a homlokát ráncolva Jukiéra meredt. Súja egy darabig Jukiét nézte. de nem rossz ember. – Nem szép. –Türel­ metlenül rázta használható jobb kezét az arca mellett. értem. – Én visszamentem az indulás helyére. Ekkor Sújának eszébe jutott. te is megtudod. – Baleset volt. Beszéltük. de nem tartotta olyan fontosnak. De szerintem megbírhatunk benne. hogy van mód a menekülésre. ugye? – Igen. Súja csodálkozott. [495] . Jukie valamiért Óki Tacumicsi nevét hozta föl legelőször. Jukie az ujját a szája elé tette. – Ha együtt lesztek. ha ezt gondolod. – Már felhagytunk szinte minden reménnyel. Illetve azt nehéz elhinni.– Ókival az… – Amikor végighallgatta. – És? – Semmi – rázta Jukie a fejét. – Jó. és rögtön témát váltott. Miután válaszolt. ezért ejtette. ha itt várakozunk. Más lehetőségünk úgysincs. hogy miért kérdezett rá Jukie Tacumicsire. hogy ezt mondom. – Ti hogy találtátok meg egymást? Mind a hatan? – Ja – bólintott Jukie. – Mit akartatok csinálni? Jukie vállat rántott. hogy meghallgassam. hogy dupla vagy semmi alapon próbáljunk-e megszökni. Aztán megszólítottam a többieket. de nem tudtunk döntést hozni.

Igazából úgy akartam visszaérni. Gondoltam. hogy ő maga a se­ besült Norikót támogatta. nem? Jukie a fejét rázta. Na mindegy. A nyakából egy nyílvessző állt ki. hogy téged még megtaláljalak. Igaz. nem vesznek észre. – Hihetetlen. hogy több olyan is lehet. akkor ez van… Súja őszinte szívéből csodálta ezért. mint Akamacu? – Hát. az is felmerült bennem. a bejáratnál lévő erdősávban. engem meg titkározgatsz. de. ráadásul kung-fuzik. rólad van szó.. titkár! Jukie mosolygott. Súja nem tudott mit mondani.Súja megdöbbent. – Hát igen. Mindenképpen össze akartam hozni egy csoportot még ott. hogy ketten holtan fekszenek az iskola kijáratánál… Súja felhúzta a szemöldökét. Jukie bólintott. hogy te meg Noriko elmenekülte­ tek. hogy Csigusza Takakót várta. Nem véletlen. ha meghúzom magam. Vagy ha mégis. Halottnak tűnt akkor már. minden jel arra mutat. [496] . – Mikor? – Ezek szerint pont azután. Láttam Niidát elfutni. de a többieket hagyta a francba. de ő mégiscsak fiú. – Norikót az utónevén szólítod. – Nem néztem meg közelről. a lényeg az. csak a meneküléssel törődött. Azután Súja megkérdezte: – Nem féltél? Nem gondoltál rá. – Akamacu csak az eszméletét vesztette el. láttam. Szugimura Hiroki is mondta. – Akkor Niida. hogy nem volt más megoldás.

nem azért. de… Súja befejezte a mondatot. akkor marad még Szatomi. Jukie megint elmosolyodott. hogy a fiúk kivételével. De volt fegyverünk is… Az én csomagomban volt egy pisztoly. Fudzsijosi Fumijo (lányok. – Rögtön oda is ment? Hát.– Nem. aztán felhozta azt a bizonyos szabályt. mondtam. téged na­ gyon sokan kedvelnek. – Ezt hogy érted? – Csak annyi. – Elfutott? [497] . Szóval. Ezzel már megvoltunk öten. hogy ő a legjobb barátnőm. Jukie bólintott. Így mivel ketten szólongattuk. ha a fiúkat nem számítjuk. De mindenképpen vissza akartam menni. Tudod. csak… öö. nem kell ezt erőltetni. Bocs. Fumijo… – Jukie félbehagyta a mondatot. és odahívtam. Kissé szomorkásan. Súja gondolkodott egy kicsit. Így is történt. tit… titkár. hogy ketten együtt vannak. mint Jukie. Súja bólintott. hogy a fiúkat inkább hagyjuk. de megvitattuk a dolgot. hogy menjünk vissza. és ő elein­ te nem akart. Az elején össze voltam zavarodva. Juka is job­ ban megbízott bennünk. hogy meg lehet bennük bízni. – Beszéltem vele. és Csiszato. 18. Aztán foly­ tatta: – Akkor kijött Nakagava Juka. – Ő már nem. és visszafelé menet találkoztam. Harukával. meg minden… – Na igen – bólintott Jukie. – Nem baj. Minami Kaorinak is szóltunk.) még az indulás előtt meghalt. Tanizava Haruka is röplabdás volt. – Nem egyedül mentem vissza. totál véletle­ nül. – Na igen. még nem biztos. és az sült ki. – De ebben a játékban attól.

– Az más tészta. Súja hallgatott. mint Minamival? Egymás után kimondta Minami Kaori és a lányok névsora végéről Jahagi Josimi nevét. hogy szóljunk neki. hogy ez nem túl logikus. Halottak nevei. [498] . – Én mondtam. hogy halottakról beszélgetve szúrják el az idejüket. Már-már belekezdett volna. Jesszusom. Jahagi Szóma bandájába tartozik. el. Mert tudod. Meg különben sem jó em­ lék számára. – Ez nem így van – mondta Súja. de nem engedhetik meg maguknak. Végül pedig nem szép ilyet mondani. de néhányan ellenezték.” – Nem. Ezért nem tud­ nak megbízni benne. Aki megölte. Senki sem hibás benne. hogy valami csak úgy megtörténik. hogy szemtanúja volt Minami Kaori halálának. amikor hirtelen kirázta a hideg. mind a kettő meghalt! Hosszú idő óta először megint felbukkant a fejében annak a fekete ruhás férfinak a mosolya. így nem sok értelme lenne.– Igen. Jukie visszaemelte rá a sze­ mét. de aztán inkább hagyta. Hunyorított. Maga még életben van? Micsoda kitartás. – Jahagival is ugyanúgy jártatok. Jukie keserűen mosolyogva sóhajtott. – Hogyhogy? Jukie sóhajtott. Nanahara. Mind a kettő. de azért elmondta. – Van olyan. „No lám csak. Súja ráeszmélt. Ő maga is tudta. Simizu Hirono. lám csak. – Jukie elkapta a tekintetét Sújáról. szintén halott. és ráharapott az ajkára. Sorsára hagytuk. Jukie oldalt fordulva folytatta: – Már halott. nem is mondta el Jukiénak.

aki szintén látta Sindzsit. – Mimurára… lehetett volna számítani. Már-már rájuk telepedett a csend. – Szakaki? Ebben nem volt még benne Szakaki. hogy Súját behozták ide. – Mialatt vitatkoztunk. tényleg. Jukie megint sóhajtott.) neve nem került elő. hogy azt csinálhatta számí­ tásból is. ami egyeseket megri­ aszt. Nanahara. Tudod. amikor Súja talált egy fo­ gódzót. ha volt némi fe­ szültség abból. akkor az Jamamoto Kazuhiko. ki mondta. Ha valaki népszerű volt a lányok között. 9. Jukie bólintott. hogy Jukie története alapján ezzel az öt emberrel véget ért a csoportépítés. – Mindegy. [499] . de már nem is tudom. és tovább fűzte a beszélgetést. Ez egy az egyben az a gondolatmenet volt. mert volt benne valami playboyos. És túlságosan okos. Így még Jamamotónak sem szóltunk. hogy fiúkat nem hí­ vunk oda. de Mimura nem annyira… Nem volt annyira népszerű a lányok között. Mimura elment.– Milyen kedves vagy. de melegszívű és kicsit sem mesterkélt. – Én is úgy gondoltam. Ja. Az igaz. és megint Sújára nézett. Jukie felhúzta a vállát. Szakaki Júko (lányok. aki Ogava Szakurával járt. Az osztálynévsor végéről legalább Mimura Sindzsinek (bár most már ő is halott) tudtak volna szólni Jukiéék. és jóképű volt. Sújának akkor tűnt fel. Ha ebből indulunk ki nem meglepő. amit Sújának ve­ zetett le Kavada. – Mimurát bevehettétek volna. hogy rendes volt. már az elején megegyeztünk. amikor Noriko megsebesült. De Jukiéék őt is ejtették. Te mindig olyan kedves vagy.

amikor Súja felnézett. Na­ gyon meg volt ijedve. egyszer csak valami szöget ütött a fejébe. de nem tette. Mintha még akart volna mondani valamit. elintéznivalója van. bármikor felszállhatsz rá!” [500] . mi? Tegnap este pedig. Jukie itt félbeszakította a mondandóját. és nem csatlakozott a ti csapatotokhoz sem. Vajon Hiroki megtalálta már Kotohiki Kajokót? – Azt mondta. mi lehet Hirokival. Már az előbb. de ő elmenekült. Súja meg akarta kérdezni. „Ennek a hangja lesz a je­ gyed a vonatunkra. Hiroki él. ugye? Mi lehet az? Súja a fejét rázta. vagy szemtanúja volt. amikor sebtében elmesélte Jukiénak. – Júkót mindannyian jól ismertük. – Nem kérdeztük meg tőle. Vagy akár meglátott egy borzalmas állapot­ ban lévő holttestet… Súja bólintott néhányat.– Júkóval is véletlenül találkoztunk. Ha tegnap estig egyedül volt. azon töp­ rengett. akkor… Fülében csengtek Kavada szavai. Vajon összetalálkozott már Szugimura Hiroki és Kotohiki Kajoko? Ha igen. Megtámadta valaki. Ezzel Jukie befejezte a történetet. – Ugye Szugimura azt mondta. de… – folytatta. így nem volt probléma. – Nem olyan fon­ tos. – Még egy kérdés maradt – mondta Jukie. de Jukie még azelőtt újra beszélni kezdett. Tegnap reggel már itt voltunk… Nem semmi erőd ez. de… Miközben beszélt. Kajokóval akar találkozni. Ha kedved lesz. talán nyolc óra körül járt az idő… Júko pont erre járt. és Kotohiki Kajoko is él. történhetett vele valami szörnyű dolog. Sietett. – Értem. Mi sem nagyon értettük. Súja szívesen kérdezett vol­ na még Júkóról. ahogy ketten legyil­ kolták egymást. igen. hogy mit.

Aztán hozzátette: – Tudsz enni? [501] . Lesz. Igaz. Legalább az érted epekedő lányt hall­ gasd végig. de csak azért is végigmondta. – Nem lehet. addig akár. – Várj már! – csillapította Jukie. Aztán mozgolódni kezdett. Mennem kell. Súja szeme elkerekedett. – Pihenned kellene. – Mi? Súja Jukiéra nézett. és hun­ cutul mosolygott. azt gondoltuk.Súja elkerekítette a szemét. – Mikor behoztunk téged ide. – Mondom. A magyarázat ráér később is. hogy még ha felébredsz is. Amíg én itt lébecolok. – Komolyan? Súja határozottan bólintott. Tehát várj. – Van egy módszer. És elmondom Kavada ügyét is. Jukie kicsit belepirult. hogy benned meg lehet bízni. – A madárhívó! – suttogta. úgysem bírsz majd megmozdulni. amit meséltél. túl veszélyes. ha ilyen friss vagy. Ezt is megbeszélem. hogy várj. hogy Jukie egyedül legyen itt. Én most elmondom mindenkinek. hogy csatlakozhassunk Norikóhoz és Ka­ vadához. úgysem engednélek egyedül. aki megijed tőled. Kü­ lönben hiába akarnál kapcsolatba lépni Norikóékkal. ebben lehet valami. – Fel kell vennem a kapcsolatot velük. Jukie folytatta: – Szóval egy darabig maradj csak itt. Ezért egyezhetett bele a többi lány is. Meg újra elmagyarázom.

– Pont most készítik elő az ebédet.– Igen. titokzatos állat farka. A lőtt sebeinek is jót tenne. Felhozom. kinyitotta az aj­ tót. Úgy érzem. és kiment. Jukie nem mondott többet. – Hihetetlen – mondta Súja. – Megköszönném. amíg feltámaszkodott a jobb könyöké­ re. De víz és tüzelőanyag is volt. hogy kint­ ről ne lehessen bejönni. de rád zárom – mondta. nincs semmi erőm. Jukie elvette a kezét az ágy széléről. Két fonott copfja követte. de Súja számára most egy rácsos bör­ tönt jelentett. miközben az ajtó felé ment. Természetesen annak a középkorú fér­ [502] . mint valami Súja ál­ tal ismeretlen. A zár egy re­ tesz lehet. így tudunk főzni. Egy pillanatra látni lehe­ tett. – Fantasztikus. de most mindenesetre jó ötletnek tűnt. pont nekem. de van olyan lány. – Aha. csak nem direkt az ő kedvéért csinálták? Súja addig erőlködött. Jukie mosolygott. hogy egyen valamit. és a réseken jött be a fény. hogy a szoknyájába hátul egy pisztoly van betűzve. Konzervek és instantok ugyan. ha adnátok egy kicsit. az jó lesz? – Főzelék? – kérdezett vissza Súja. Aggódott Noriko és Kavada miatt. Persze ez elsősorban arra szolgálhatott. és felnézett az ablakra. A csukott ajtó túlsó feléről kattanás hallatszott. Be volt deszkázva. Várj egy kicsit. Egy nagy rakás alapanyagot találtunk itt. akit különben nem lehet megnyugtatni. Tényleg éhes volt. – Miért? – Ne haragudj. csak mosolygott. – Bocs. Bal keze szinte mozgásképtelen ujjai akaratlanul pengettek valamit a takaró alatt. Főzelék talán.

amelyeket az épület nyugati oldalán futó folyosó kötött össze. Még délebbre. a tornya tizen­ hét méter magas volt. és híres kettőst alkot a feladó Jukiével. rock. 19. Egyik sarkában egy kis asztalka árválkodott. és ezt délről ölelte körbe a téglából készült földszintes lakórész.finak a kedvenc slágerét. [Maradt 14 fő] 60 Az Oki-szigeti világítótorony régi. Sóhajtott. hogy az összes többi lány jobban teszi. Ezt a szobát Jukie csapata hálószobaként és nappaliként is használta. amelyben a nem működő gáz helyett az itt talált tüzelőanyag lángja égett. egyben nappali. Északra nézett. de masszív falú épület volt. (Súja a bejárathoz legközelebb lévő. és az asztal fehér lapjára borulva aludt. hogy el­ ment volna tanteremnek is. ha együtt marad. A másik öt lánynál sokkal tovább bolyongott a szige­ ten. Már ennyi mozgástól is hasogatott az oldalán lévő seb. 9. és visszafeküdt az ágyba. A kis termetű. hiszen egy bizo­ nyos okból éjjel sem jött a szemére álom. Százhet­ venkét centi magas.) és Macui Csiszato (lányok. és az ebből fakadó kimerültséget még egy éjszaka eltelté­ vel sem tudta igazán kipihenni. Nem csoda. attól délre pedig egy kamra és a fürdőszoba vécével. mint egy [503] . Közvetlenül a torony déli oldalán volt a konyha. akitől Súja a gitárt kapta: Dancin’to the jailhouse rock. illetve még egy kamra sorakozott. 12. Szükség volt őrt állítani a torony tetejére.) A nappalival egybeépített konyha olyan tágas volt.) sürgölődött a tartós étel elké­ szítésén a tűzhely előtt. ki­ sebbik hálószobában feküdt. Júko háta mögött közvetlenül Tanizava Haruka (lányok. a mellette lévő kerek székek egyikén pedig Sza­ kaki Júko (lányok. rock. de Jukie úgy ítélte meg. hosszú hajú Csiszatóval egymás mellett egészen úgy néznek ki. haja rövid.) ült. Haruka ütő a röplabda­ csapatban. a bejárat felé egy kisebb és egy nagyobb hálószoba.

Júkóba újra visszatért a félelem. 16. amelyet már soha életében nem fog elfelej­ teni. ezért Ucumi Jukie szerint nem olyan nehéz munka őrködni. A fenti szobában most Nakagava Juka (lányok. nehogy valaki behatoljon kintről. Ez… [504] . És a fiú. Előttük a füstüveg ablak beengedi a kinti felhős ég tompa fényét. bár összevissza szögezték a kamrá­ ban talált fadarabokkal. de azóta visszapakolták elé az asztalokból és szekrényekből álló barikádot. a Júko felől jól látható sarokban egy író­ asztal van. Olyan jó tanuló volt. Attól bal­ ra volt eredetileg egy vendégek fogadásira berendezett sarok. a konyha szélénél lévő ajtó nyílik a bejárathoz vezető folyosóra. aki a kezében tartotta azt a baltát. Az a kettéhasadt fej. azon kívül pedig hegyek védik a tornyot. A fal mellett megmaradt kanapén Noda Szatomi (lányok. és mindig higgadtan vi­ selkedett. Júkótól jobbra a másik. kicsivel beljebb elhelyezkedő ajtó közvetlenül a torony aljával köti össze a szobát. belülről lezárták az épület összes nyílását. Az a véráztatta fejsze. Júko maga még nem őrködött. Attól a kanapétól is balra. ahol Nanahara Súját szállásolták el. Vérfagyasztó emlék volt. mint Jukie.) állt őrt. néhány zöldségkon­ zervvel feljavítva. Az a fiú pedig… Nanahara Súja. vele egy fedél alatt van. de most fáradt lehet. Nanahara Súját. Jukie most a bejárathoz legközelebbi szobában van.párocska. de a készletből az asztalkát beépítették a bejárati barikádba. Azzal egy időben átszaladt a fején az a képsor. rajta faxos telefonnal és számítógéppel. Ju­ kiéék. és elöl is csak egy keskeny út torkollik ide a kikötőből. 17.) A szoba túlsó felén. most itt ebben a világítótoronyban. mert álmosan dörzsölgeti a szemét fémkeretes szemüvege alatt. azon keresztül engedték be Júkót is. Onnan látszik a torony tetejére vezető vaslép­ cső néhány alsó foka. amint bejöttek ide. A menü pedig instant főzelék. (Az egyetlen közlekedőnek a főbejáratot jelölték ki. amelyet ki­ húztak belőle.) ült. A világí­ tótorony mögött rögtön a tenger.

Vé­ gigfutott rajta a hideg. akkor minden rendben van. Ott tudta hagyni a főzést ezek szerint. Ha pedig nem. akkor jó. – Az már nem érdekes. Igen. farkasszemet nézett az ins­ tant étel csomagolásával. – Igen. – hozta szóba Haruka. Per­ sze hogy nincs mitől tartani. hiszen Súja lényegében haldok­ lik. és annyi vért vesztett.) Júko mosolyt erőltetett az arcára. Csak… Igen… Nanahara Súja többé nem tér magához. Júko igen határozottan til­ [505] . hogy Csiszato szerelmes volt Mimura Sindzsibe. Júko akkor tudta meg. akik jól ismerik egymást. Haruka arcára nehezen értelmezhető mosoly ült ki. Júko. – Tudtál aludni egy kicsit? – kérdezte. hogy azért. Csakhogy… – Figyelj csak. Valaki megütögette a vállát. és rá nézett. hogy legyőzze magában a kis híján rátörő reszketést. – Ja! – mosolygott Júko. Még most is piros a szeme. és gondolkozott.Nem. (Csiszato ma reggel még csendesen sírdogált a sarokban. egy kicsit – válaszolta. Semmi baj. semmi baj. amit tegnap mondtál. Olyan sérülései vannak. ha nem. ha csak eszébe jutott az a jelenet. amikor az eszméletét vesztett Nanahara Súját tegnap megtalálták a világítótorony előtt. az asztal fehér lapjára szögezte a szemét. Már nem volt az. – Hát. ezért felnézett. Tanizava Haruka a szomszédos széken ült. Igen. hogy nem fog felébredni. Nincs baj. mert a hajnali hatos híradóban bemondták Mimura Sindzsi halálát. Macui Csiszato mintha a készítés módját tanulmányozná. Igazából nem is akart rágondolni. Itt nyugalomra talált. amíg hatan együtt vannak lányok. Tanizava Haruka suttogta. Már rendben volt. A zsigereiből tört rá a remegés. Hiába szól ez a nyugalom csupáncsak az időkorlát végéig.

Hogy Nanahara Sújával vigyázni kell. kezében a baltával.takozott az ellen. amely a baltát bo­ rította. hiszen nagyon komolyan megsebesült. ahogy a többiek bevonszolják a csurom vér fiút. Haruka folytatta. Nem fordulhat elő. Hogy ha életben hagyják. így is volt. hanem kiáltozta. Nanahara Súja mégis­ csak haldoklik. nem tudta felfogni. amikor Haruka és a többi lány közbeszólt. hogy tudta. A vért. hogy jogos ön­ védelem volt. hogy mégsem le­ het egy haldoklót sorsára hagyni. És már majdnem komolyan összeveszett Ucumi Jukiéval. kidugta a fejét. láttad. Helyesebben az esze nem bírta befogad­ ni. hogy magához térjen. [506] . sápadtan figyel­ te. hogy Súja szobáját zárni kell. Fennáll az esélye. Csepegett. Persze még úgy sem volt kellemes. és csupán annyit látott. Elmesélte. biztos mindenkit meg akar majd ölni. ahogy Nanahara… megölte Ókit. hogy Nanahara Súja kihúzza Óki Tacumicsi fe­ jéből a baltát. Tehát. ahol rejtőzött.) Hogy Óki Ta­ cumicsi kettéhasadt fejéből Nanahara Súja kihúzta a szeker­ cét. Júko egy kicsit távolabbról. de jogos önvédelem is lehetett. Tegnap már feltették neki néhányszor ezt a kérdést. Nanahara Súját. Júko csak a végét látta. Mintha meghívná magához vendégségbe rémálmai rejtélyes ször­ nyetegét. meggyőzte magát. De… Akárhányszor mondja is el neki ugyanazt Haruka meg Jukie. ahogy Haruka mondja (és mert Júko maga mesélte így). haldoklik. hogy mit látott. nem? Valóban. amikor meghallotta azt a tompa reccsenést néhány méterre a bokortól. Mi az. Ő akkor rögtön elment onnan. Hát. hogy behozzák. (Helyesebben nem mesélte. s így végül behozták ide Nanahara Súját. – Azt mondtad. Abból a kikötéséből nem engedett. de valahogy lecsillapította magát. hogy fennálló esély? Ő látta azt a kettéhasadt fejet. Ahogy telt az idő.

de nem volt egy nagy szám. Nem a mostohaapja. Golfütővel (szegények voltak. Viszont amikor az apját halálra szúrták egy hazárdjátékkal összefüggő ügy kapcsán. hogy amikor hallotta egy osztálytársát egy horrorfilmről beszélget­ ni a teremben (Az az osztálytárs talán Nakagava Juka volt. de lehet. Akkor még nagyon kicsi volt. Már a barátaik is feljöhet­ tek hozzájuk. legalábbis Nanahara Sújával kapcsolatban. Júko anyját. (Az anyja megint verést kapott.) Lehet. ez a jelenet. és bevitték az orvosi szobába. Amikor valamit végig akar gondolni. És saját maga. a vér szerinti apja volt. Az apa nélküli családba beköszöntött a nyuga­ lom. aki annyira megijedt. de ez bezzeg egy jó drága holmi volt) fejbe vert anyjának vér­ ző alakja. [507] . és nem tudta az okát. és képtelenné vált a logikus gondolkodásra. amikor meg akarta védeni. alig folytak ki. hogy egyáltalán nem is volt különösebb oka. Néha még ma is látja álmában. a belek. bátyját és Júkót magát is. és olyankor bántotta őket. Mert vissza sem akart rá gondolni. Ennek is megvolt a maga oka.amikor az apja elnyomott rajta egy cigarettát. hogy nem. hogy egy hang sem jött ki a torkán. Máig nem kérdezte meg az anyjától sem. Attól kezdve béké­ ben éltek az anyjával és a bátyjával. Ebben talán szerepe volt az apjával kapcsolatos emlékeinek. Júko akkor az általá­ nos iskola első osztályába járt. hogy… Nanahara Súja veszélyt jelent rá. szomorkodás helyett inkább teljes szívéből megkönnyebbült. hahaha…”). aminek Sújához köze van. meg minden. hogy Nanahara Súja veszélyes. és igen. Nem tudni. a félelem elsöpör minden egyéb gondolatot. Mindenesetre Júko fejében csak az járt. aki kis híján megvakult a hozzávágott ha­ mutartótól. Előfordult vele. rosszul lett. Mondhatni. de gyakran ivott. Csak a meggyőző­ dés marad hátra.Ez a jelenet megtapadt a fejében. hogy emiatt. „Persze vicces volt. A bátyja. Bár lehet. Júko ki nem állhatta az erősza­ kot. nem bírta elviselni. Ez némiképp hasonlított egy árvízre vagy egy forgószélre vagy valami más természeti katasztrófára.

– Ugye? Hallotta. hogy megbolygassa a csoport békéjét. Kereste a szavakat. amelyek­ kel meggyőzheti Harukát. Sőt kifejezetten helyesnek tartotta. majd bólintott. Túlságosan ki vagyok merülve. ne veszekedj majd vele! Júko megdermedt. néhány különc vonását leszámítva. Saját magát is beleértve. és vizionálni kez­ dett. mostanáig Júko is úgy gondolta. hogy Nanahara Súja. hogy az emlék eltűnt valahol a kettéhasadt fejű fiú képe mögött. amitől megint kétkedő lett az arckifejezése. Nanahara Súja nem kel fel többé. semmi szükség rá. Na igen. mintha egy múzeumban közszemlére helyezett múmiát bámulna. Rájött a hideglelés. de a tudatáig nem jutott el. – Tényleg… Nem is tudom. alapjában véve igen szimpatikus fiú. Ám Júko fejéből mostanra még az emléke is kitörlődött mindannak. Ez már nem számít. Nem. nem? Szerintem ritka. Nehogy nekem felébredjen! Ha… ha ez bekö­ vetkezik… [508] . fejük szétnyílva. Kimondta. Erre Haruka kissé megnyugodott. hogy egy fiú ilyen rendes legyen. az itt lévő hat lány holtan fek­ szik. amit Haruka mondott. Haruka? Még hogy rendes fiú! Honnan veszed? Haruka Júko szemébe nézett. kezében a baltával… Nem. – Igen – emelte fel-a fejét. és így szólt: – Tök rendes ez a Nanahara. de folytatta: – Szóval ha netán felébredne is. Micsoda? Hogy mondod. és nevetve áll felettük Nanahara Súja. mi történt velem. amit korábban gondolt. Illetve helyesebb azt mondani. Igazából egy kuk­ kot nem értett abból. hogy Haruka a biztonság kedvéért rákérdez. Amennyiben Nanahara Súja nem éled fel többé. Júko olyan arccal nézett Harukára.

mindkét kezét csípőre tette. Rossz előérzete támadt… Jukie megállt. és megszólította. Majd kicsit viccesre véve a dolgot. – Hű.) Ezért most úgy tűnt. és Ucumi Jukie lépett be rajta. bólintott és válaszolt. mintha hernyók mász­ káltak volna rajta. Természetesen ennek láttán normális esetben ő is felélénkült volna. micsoda illa­ tok! A tűzhelyen lévő lábosból főzelék illata szállt fel a fehér gőz­ zel együtt. de vékonyka hangján válaszolt: – Aha. megnyugodtam – bólintott vissza Haruka. és a szokásos komoly. hang­ szórót formált a szája elé a kezével. de most úgyahogy rendben volt. majd ülté­ ben Csiszatóhoz fordult. Csiszato hátranézett. és végigjártatta a szemét a lányokon. Csakhogy… Júko olyan bizsergést érzett a hátán. de Júko ennyire nem gondolt bele. – Jó. Rájellemző egyenes tartás és gyors lép­ tek. A tegnapi levesnél legalábbis jobb lesz talán. Azóta. Azután megszólalt: [509] . Nem lesz rossz. (Pontosabban a Sújával való találkozás felett érzett öröme és a halálosnak tűnő sebesülése miatt érzett aggodalom kevere­ dett ebben az arckifejezésben. Sugárzott az arca. hogy Nanahara Súját behurcolták ide. egyre komorabb lett valamiért az arca. Nem fog ilyesmi előfordulni. – Na jó. Csiszato rengeteget sírt Mimura Sindzsi miatt. de valahogy fáradtnak tűnt. mintha már nagyon rég nem látta volna ilyen vidámnak Jukiét.De a megmaradt ép eszére hallgatott. Ennyit még Júko is meg tudott róla álla­ pítani. Jukie Júko érkezése után is nagyszerűen összetartotta a csapatot. Abban a pillanatban kinyílt a folyosóra vezető ajtó.

– Nanahara felébredt! Haruka és Csiszato éljeneztek. Nem gúnyos megjegyzés volt. – Sajnálom. És enni is akar – bólintott Jukie. Csak közölte. de mosolyát megőrizve bólintott. És elégedetten nyugtázta a finom illatot. Pont jókor. [510] . Na igen. De ettől függetlenül Júko egy pillanat alatt döntést hozott. – Igen. – Ne már… Akkor minek zártam be az ajtót? – Júkóra moso­ lyogva folytatta. hogy megtette. Nanahara mondta. hogy Nanahara Súja nem ébred fel többé. ame­ lyet a szaglószervében érzett. Épp most van kajaidő. majd Júkóra pillantva hozzátette: – Semmi baj. de ha mégis? Kigondolta a teendőket arra az esetre. Bezártam az ajtót. és megfagyasztotta az ereiben a vért. Il­ letve az éjszaka folyamán már többször is végiggondolta ezt a dolgot. És ha egy haldokló pasinak hirte­ len romlik az állapota. Óki Tacumicsi nevére megint felidéződött benne az a jelenet. Már nem kételkedem Nanaharában. valódi mosoly legyen belőle). Ezt hallván Jukie megkönnyebbülten sóhajtott. Egyfelől biztos volt benne. hogy tegnap hülyén viselkedtem. Baleset. hogy ne kelljen iz­ gulnod. amit vezetőként meg kellett tennie. hogy egy tökéletes. – Én nem izgulok – mondta. [Maradt 14 fő] 61 – Komolyan? Tud beszélni? – kérdezte Haruka. és mellettük… Júko elsápadt. Óki Tacumicsi számára igen-igen nagy baleset lehetett valóban. azon ugye senki nem lepődik meg? Mosolyt erőltetett az arcára (igyekezett. és a fejét rázta. Szatomi is felemelkedett a ka­ napéról. – Tényleg baleset volt az Ókival.

– Nem is kell addig őr? – Nem – helyeselt Jukie. Nem tépelődött. – Úgyis le van zárva az épület. Most itt. Hallat­ szott a vaslépcső kongása. Miután befogadták ide. hogy nem is szükséges megemlíteni a többieknek. ahogy feltrappolt. nem lesz semmi baj. kihúzta egy iciri-piciri üveg­ cse dugóját. A hátizsákjában talált fegyver egy speciális összecsukható gumibot volt. – Hallod. ami benne volt. Júko feltűnés nélkül felállt. Csiszato és Haruka vették őket elő a konyhaszekrényből. „. Haruka visszakérőezett. és odament a mosoga­ tóhoz. csak a fél kezét használva. Júko jobb kézzel a szoknyája zsebébe nyúlt. Míg Szatomi és Csiszato egymás után kérdezgettek Jukiétól. és eltűnt a torony alatti szobában. ezen a helyen. és emiatt végül senkinek nem árulta el a „fegyver” létezését.Jukie azután Harukához szólt. szintén úgy gondolta. Nem kell majd félnie többé. Haruka. A főzelékkel teli gőzölgő fazék mellett néhány fehér porcelán mélytányér volt egymásra rakva. nem hívnád le Jukát? Evés közben meg akarok valamit beszélni veletek. [511] . hogy ebben a játékban nem lesz módja használni. Nanahara Súja felbukkanása után pedig kigondolt valamit. És hozzájuk visszatért a nyugalom. Akkor újra visszatér a nyugalom. egy másik vihar felhői gyülekeztek. Júko furcsamód nyugodt volt. amiről azt gondolná az ember. És ezúttal Júkónak magának kell megállítania őket. Júko a zsebé­ ben.Meg bírja enni ugyanazt. Olyasvalamit. Haruka bólintott. mint amit mi?”. és megmarkolta. de „rendkívüli mellékletként” még valamit adtak hozzá. Valaha otthon az apja képében tomboló viharnak egy vélet­ len esemény vetett véget. Egy kis időre nem probléma. hogy „Hogy érzi magát?”.

mint akinek eszébe jutott valami. (Egy kilenc mil­ liméteres UZI géppisztoly volt. volt benne fájdalomcsillapító. – Igen… Ja. ez jó ötlet. – Tudod. és a teniszklub szabadtéri [512] . Telt alkatú volt. így mindig az őr tar­ totta magánál.[Maradt 14 fő] 62 – Jukie! – szólt oda Júko Jukiénak. de ez tűnt a leghatékonyabbnak. Kongani kezdett a vaslépcső. ahogy nekiütő­ dött a mosogatónak. és odament hozzá. mintha mi sem történt volna: – Úgy látom. aki Szato­ mival és Csiszatóval beszélt. Asszem. és erre felemelte a fejét. már kész a főzelék. Koppant. amelynek megnyújtották a hátulját. Júko megke­ rülte a másik asztalt. – Jó. és Haruka meg Nakagava Juka jelent meg a szobában. Júko még tovább folytatta. A szobának a mosogatóval átellenben elhelyezkedő sarkában volt az íróasztal a számítógéppel és a telefonnal. – De. olyan. Azt a tányért. – Tudom. Júko folytatta: – Nem visszük be előbb Nanaharának az ételt? Jukie elmosolyodott. – Ekkor Júko letette a tányért. ott az asztalfiókban volt a gyógyszeres doboz. mint egy nagyra nőtt automata pisztoly. kimerjem neki? Megfogta a tányért.) – Hallom. tényleg – szólt. miután letette az UZI-t az asztalra. kivennéd? Az étellel együtt kell bevinni Napaharának. Nakagava Juka vállán egy rövid csö­ vű fegyver lógott. Nanahara felébredt? Kérdezte a tőle megszokott vidám hangon. várj egy kicsit. Eredetileg Noda Szatomi kapta.

– Miért pont én? – Ajajaj… Pedig hogy örülsz neki! Jukie összeráncolta a szemöldökét. Szatomié kérdezősködött Jukiénál. – Micsoda öröm ez. – Igen – bólintott Jukie boldogan. Na. titkár? Juka célozgatására Jukie elpirult egy kicsit. és befogta a száját. és egy kicsit megrázta a fejét. megvan. ahogy Juka ezt mondja. Ő még ilyen kö­ rülmények között sem vesztette el a jókedvét. fából készült gyógyszeres dobozt. ugyan. Mert… – Hű. ha ennek vége lesz. és kikapta az asztalfiókban talált nagyobbacska. ez az! Javallott fejfájás. borogatások voltak belezsúfolva. menstruá­ ciós fájdalom. Csiszatóra nézett. és kinyitotta. Melyik lehet a fájdalomcsillapító?… Persze ér­ telme az nincs. mert abból majdnem az egészet rátekerték Nanahara Sújára. nincs értelme.pályáinak köszönhetően szépen lebarnult. – Ja. aki elvesztette a szerelmét. hogy ezúttal egy ki­ csit érdesebb hang. Mi­ mura Sindzsit. Ha majd ennek vége lesz. Úgyis fájt egy kicsit a hasam. – Hú. Júko Juka hangjára kapta fel a fejét. ugye. Azzal Jukának leesett. hogy miről van szó. – És mit akartál megbeszélni? – Hallotta. Jaj. Letette az asztalra. lehajtotta a fejét… Júko elengedte a füle mellett ezt a beszélgetést. [513] . Fájdalomcsillapító. Majd utá­ na beveszem. micsoda illat! – Júko is hallotta. Mindenféle gyógyszer és géz. honnan is kezdjem? – vágott bele Jukie. hogy javítson a hangulaton. igen. Csak a kötszer hiány­ zott. Csiszato. fogfájás. Fájdalomcsillapító. Ezt is elengedte a füle mellett. tényleg. Azt még el kell mondanod – hallatszott Haruka hangja.

és Jukához szaladtak. – Juka! Juka! Mi történt? Jukie megrázta a testét. a kör alakból sugár­ irányban szerteágazó vörös vonalak a Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaság zászlójának mintáját rajzolták ki. – Juka! Mindannyian – a szavát vesztett Júkót leszámítva – felkiáltot­ tak. Valamilyen okból hirtelen vérbőség léphetett fel. Juka leejtette a tányért. mintha ki akarna ugrani. de Jukának már csak a vérhab bugyo­ gott a szája szélén. és Juka feje már-már egészen olyan volt. A szája szélé­ ről vörös vérhab kezdett folyni. A szeme a lehető legnagyobbra nyílt. Mindenki szeme Jukára szegező­ dött. és kiöklendezte az előbb lenyelt főzeléket. Napbarnított arca pillanatok alatt elfehéredett. és a fehér része is vörösre színező­ dött.– Na lássuk csak. Kóstolni lehetne a merőkanálból is. megkóstolom! Megfordult. és éppen beleeszik. Abból. [514] . Egyértelmű volt. vagy kirepedhettek a hajszálerei. És Juka egy pilla­ nat múlva a főzelék áztatta padlóra rogyott. amelyikbe beleszórta azt az áttetsző port. fél kezében a főzelékes tányérral. Ez vörös színű volt. de még azelőtt bekövetkezett. Júko elsápadt. és a csörrenéssel egy időben szét­ fröccsent a főzelék a földön. A fehér asztalon. mert a sápadt arcán is sötétpiros pöttyök keletkeztek. Hevesen hányt még egyet. Juka a torkát fogta. erre neki pont abból a tányérból kell. és még egyszer vért hányt. Szólni akart. Juka összegörnyedve feküdt az oldalán. mint egy groteszk szörnyé. Juka már nem lélegzett. ami a fehér asztalon fröcskölt szét. hogy Juka a mosogató előtt áll. Ránézésre meg lehetett állapítani. És meglátta.

és vé­ [515] .. ugye…? – folytatta Jukie reszkető hangja. Júko látta. hogy ilyen erős?… Ilyen… Ez tévedés… Megöltem… Meg… Véletle­ nül… Én nem akartam… Én nem őt akartam… – Ez nem ételmérgezés. Ennyit mondott: – Meghalt. hogy a keze egy pillanat alatt a szoknyája hátuljába tűzött pisztoly (egy kilenc milliméteres Browning Highpower. Kattanás hallatszott. mi lett ebből. Mindannyian (pontosabban Júkót leszámít­ va mindannyian. Szatomi kiabálni kezdett. de a többieknek ez nem tűnt fel) egymásra néztek. mind a négyen ösztönösen oldalra és hátrahúzódtak Juka holttestétől.. Jukie reszkető kézzel a nyakához ért. Semmi nem volt… Ez nem… Haruka vette át a szót: – Valamilyen méreg…? Ez volt a végszó. Mi lett… Tévedés. és a többiekre szegezte. – Ki volt az?! Melyikőtök volt?! Ki rakta bele a mérget? Ki akart minket megölni?! – Hagyd abba! – kiáltotta Jukie. Honnan tudhattam volna. Mire Csiszato: – Én… az előbb kóstoltam meg. Mereven tágra nyílt a szeme a szemüveg mögött. Tévedés történt… Igen… De hát csak egy falatot evett belőle. Júkóval együtt.) Jaj. Noda Szatomi felvette az UZI géppisz­ tolyt az asztalról. A Juka mellett ülő Jukie és Haruka háta mögött kicsivel Júko álldogált sápadtan. ezt ő maga kapta. Egész testében remegett.Senki sem mondott semmit. (Ezzel valószí­ nűleg a többi négy lány is ugyanígy volt.

gül is ő volt a csapat vezetője. Amikor éjjel felébred­ tem. – Egy szemhunyásnyit sem bírtál aludni. – Hogy mondtad? – Jól hallottad – folytatta Haruka. Nem meglepő. Haruka élénken rázta a fejét. Keserű volt a hangja. – Az előbb mondták be a híradóban. Csiszato… – Kösz – mondta Csiszato. hogy már csak tizennégyen maradtunk. úgyhogy magánál tartotta) felé mozdult. de megállt. Torkaszakadtából üvöltött. Szatomi arca színt váltott. Hát kell ennél jobb bizonyíték? – Haruka! Hagyd már abba! – mondta még egyszer Jukie. mit akadsz ki ennyire pont te? – Haruka! Jukie rászólt. hogy valaki. Máskor mindig hig­ gadt volt. Már alig vagyunk. – Mit játszod itt a főnököt?! Így akarod eltussolni. és visszatért az eredeti helyére. mintha a barátunk lenne. hogy nem bízol bennünk. aki eddig úgy tett. hogy kudarcot vallottál a megmérgezésünkkel? Igen? – Szatomi… – Jukie megdöbbenten tátotta el a száját. – Nem csak én. Utána Harukára pillantva mondta: – Te főzted. de már késő volt. te ébren voltál. most kimutatja a foga fehérjét. vagy igen? Észrevettem. [516] . Különben is… – Egy kicsit tétovázott. de most elborult az agya. Ez annyit tesz. – Igen – fordult vissza Haruka Szatomi felé. de kimondta: – Szatominak és Júkónak is volt ideje beletenni a mérget. – Nem tévedés – rázta Szatomi a fejét. – Szatomi! Ereszd le a fegyvert! – Mi van? – Szatomi Jukiéra emelte az UZI-t. – Egyébként is. – Tedd le a fegyvert! Valami tévedés történt. – Nem én voltam.

. – Mér’? – Az UZI még füstölgött Szatomi kezében. végigcsúszott lefelé az oldalán. ő pedig a hátára esett. és hasmánt elterült a padlón. A következő pillanatban a keze a szoknyája hátuljába tűzött browningon volt. A matrózblú­ za mellén nyílt lyukakból vér szökött elő. Szatomi arrébb kapta az UZI csövét. és csak állt ott dermedten. – Te is fegyvert fogtál! – kiáltotta Haruka. valami… vala­ mi nagyon-nagyon-nagyon nagy baj lesz.Júko a szája elé tette a kezét. Fegyverdörgés visszhangzott a szobában. a fal melletti szekrényke irányába. Ő volt a hibás. és Csiszato hátán három lyuk keletkezett. A dörrenésekkel egyidejűleg Jukie hátrarepült. aki Jukié­ ra nézett szúrós tekintetével. Júko úgy látta Jukie profilján. Biztos… Jukie egy sor ví­ vódás után Szatomi karját akarta célba venni. A hangja elvékonyodott. A szekrénykére borult. Meg kell mondani… El kell magyarázni az igazságot. Ott volt egy másik lőfegyver a hatuknak osztottak közül… Egy cseh gyártmá­ nyú CZ75 (amit eredetileg Juka kapott). Bármelyik pillanatban meghúzhatta a ravaszt. De. mintha valami fájdalmat pró­ bálna legyűrni. A mosogató felé fordulva jobbra. Jukiéra irányult. – Jukie! Lődd le Szatomit! Szatomi Harukára irányította az UZI-t. Nem is kellett ellenőrizni… Meghalt. Az arca már teljesen elsötétedett. Hirtelen Csiszato mozdult meg. mert ha nem. két-három lépést hátrált. – Szatomi! Mit csinálsz?! – kiáltotta Jukie tágra nyílt szem­ mel. – Meg akarta kaparintani a fegyvert. A teste lebénult a pillanat leforgása alatt bekövetkezett események hatására. [517] .

de a szemüvege mögött a szeme sarkánál elakadt. Pont Nakagava Juka holttestére esett arccal lefelé. Haruka feje pedig félig leszakadt a nyak­ örv felett. hogy szándékosan-e vagy izomrángás miatt. de a következő pilla­ natban már a browning felé futott. A homlokán lévő lyukból ömleni kezdett a vér. ugye? Júko csak reszketett. és nem mozdult többé.Haruka egy pillanatig dermedten állt. Szeme pedig. mint egy rendhagyó múzeumba keveredett gyerek tekintete. és meglátta. gépiesen elfordította be­ rozsdásodott nyakát. Ezután Szatomi az asztal túloldalán álló Júkóra szegezte az UZI-t. a föl­ det pásztázta. de a browningot jó szorosan tartotta a jobbjá­ ban. Vérpára terjengett. és közben Szatomi arcába nézett. Júko is követte Szatomi tekintetét. Onnan megint elindult lefelé. Odaszólt neki: – Te?… Te nem vagy olyan. hogy Haruka erőlködve felült fektéből. Aztán Szatomi teste lassan előredőlt. Kiszakadt a matrózblúz oldala. és arrébb repült. Haruka tes­ te végigcsúszott a földön. és a darabjaival együtt vér fröccsent szét. Nem tudni. [Maradt 9 fő] [518] . ahol öt osztálytársa hevert. Júko egyes-egyedül maradt a szobában. Szatomi UZI-ja követte és eldördült. Reszketett. és csak reszketett. A szája kinyílt… Balra nézett. Kőkeménnyé merevedett teste remegett. amely erre elfordult. amelyet Jukie ejtett el. Szatomi UZI-ja felhördült. Szatomi homlokának bal felén egy puffanással kísérve egy lyuk keletkezett. De a lövések a padlón való nekifutás után keresztülhaladtak Haruka testén.

és nem nyílt to­ vább. Sebesült testét nagy nehezen egyensúlyozva felemelte jobb lábát. Ahogy Jukie mondta. ám utána vitatkozás zaja követke­ zett. Több sikoltás követte. Elfordult. Hátrakapta a fejét az ágyra. Az ágy egy csattanással az oldalára dőlt. de ép jobb keze segítségével valahogy kikászálódott az ágyból. és a valaha Szugimura Hirokitól tanult maegeri techni­ kával – egyenes rúgással – meztelen talpát az ajtónak lendí­ tette. felállt. Sújának olyan békés gondolatai támadtak. hogy rögzíthették. valami nagyon nem stimmel. amelyben eddig fe­ küdt. Felismerni vélte Jukie kiáltását. és mezítláb a padlóra ereszkedett. Megint fegyverropogás. egy zárat. Az egyenruhájából csak a nadrág volt rajta. és jobb kézzel megemelte az ágy vas csővázát. Felnyö­ gött. de ahogy megnyomta. és a kilincsgombra tette a kezét. egy sietve összeeszkábált reteszt szereltek rá. Súja el­ vesztette az egyensúlyát. Sóhajtott. amikor az ajtórésen át fegyverropogás – megszokott hang – ütötte meg a fülét. Elment az ajtóig. A bal oldalába és a vállába belehasított a fájdalom.63 Amikor a csörrenést hallotta. És megint csak fegy­ verropogás. ezért felpattant az ágyból. hogy egy fadarabot tettek rajta keresztbe. A vita folytatódott. Csakhogy az ajtó makacsul ellenállt a rúgásnak. és fenékre huppant. de ki tudja. Támadás… Ahhoz képest. és kicsúszott belőle [519] . de en­ nél tovább egy tapodtat sem mozdult. Súja elsápadt. Az oldalán lévő sebbe belehasított a fájdalom. Súja jobb kézzel néhányszor megrázta az ajtó gombját. mert egyáltalán nem tudta a fát eltolni. és már-már feladta volna. Egyúttal rájött. Megpróbálta az ujját benyomni az ajtórésbe. Mindegy. de ez most tényleg nem annak az ideje. beakadt valamibe. hogy biztos vala­ melyik ügyetlen lány elejtette a tányért az ebéd előkészületei közben. hogy pisilnie is kell. Az egycentis résen át látta.

Még egyet lőtt. vagy…? Óvatosan közelített az ajtóhoz. és eldöntötte a földre az ajtó elől. és az ajtó kilazult. amely egy reccsenéssel ketté­ tört. és sajgó testét vonszolni kezdte a folyosón. aki Sújának háttal cövekelt le – ha jól látta –.. Ugyanaz az érzés volt. Fegyverdörrenés. és a lámpák természete­ sen nem működtek. Az ágy behorpasztotta a faajtót. és három ajtó sorakozott. és a kiszűrődő vi­ lágosság egy hideg fénypocsolyának tűnő foltot vetett a fo­ lyosóra. egyméteres felét az ajtó elől. jobbra a fal mel­ lett Macui Csiszato. [520] . Súja kiment a folyosóra. és az asztal takarásában még valaki ha­ sal. Mi történhetett? Valaki rájuk támadt. Már semmiféle hang sem hallatszott. Csat­ tant. Az egyik végét az ajtóhoz húzta. mivel az a viszonylag nyúlánk. és kinyílt a folyosó felé. Ezúttal szimpla lövés. A résre szegezte a szemét. Súja teste kővé vált a döbbenettől. jobbra hosszan elnyúlt a folyosó. Szakaki Júko volt. vállig érő kibontott hajú lány. így elég sötét volt. A legtávolabbi ajtó volt csak résnyire nyitva. hogy a konyhabútorokkal berendezett szobában. Megcsapta az or­ rát a padlót borító vér szaga.a takaró meg az ágynemű. Súja felvette a törött fadarab hosszabbik. mö­ göttük Nakagava Juka (Mitől ilyen az arca?). Balra volt a bejárat. és meglátta. Az a valaki pedig Noda Szatomi kell hogy legyen. Jukiéék teste között néhány fegyver hevert. amikor meglátta Tendó Majumi holttestét. Súja fél kézzel elrántotta az ágyat. mint az iskola előtt. a pillanatig mindenen eluralkodó bénaság. majd a másikvégéhez ment. Ratatatata – az írógéphez hasonlatos hang most már élesen kivehető volt a nyitott ajtón át. A bedeszkázott ablakokon még a re­ dőnyök is le voltak engedve kívül. a középső asztal mellett Ucumi Jukie és Tanizava Haruka. és teljes erejéből nekitolta.

ahol öt kézből hármat hasz­ nálnak a baseballhoz. Júko felsikoltott. csak még jobban összekuszá­ lódik minden. felemelkedett és megfor­ dult. akit egyszer csak kitettek a Plútóra. az arca eltorzult. megállt. aki háttal állt Sújának. „Legalább az érted epekedő lányt hallgasd végig!”.Mi ez egyáltalán? Mi történhetett itt? Jukie… Ucumi Jukie. mint egy Mars-lakó. Azonban a játék legvégén külön enge­ délyezik a farok alkalmazását). egy olyan országban történt mindez. Ugyanekkor Súja is magához tért a döbbenetből. majd rávetette magát a földön Jukie és Haruka kö­ zött heverő pisztolyra. Súja szinte félálomban. Júko mindkét kezét az arca elé kapta. A teste beleroppant. Csak állt ott. Letérdelt mellé. és elhajította a fadarabot a kezé­ ből. majd a szoba túlsó vége felé iramodott. Abban az egyben biztos volt. itt fekszik előtte… Meghalt? Halott? Júko. hogy ha ebben a feje tetejére állt. Megfeszítet­ te épen maradt jobb kezét. Mint az egykori Kölyökligában (Lassan már az is meg­ kérdőjelezhető volt. fegyvertelen volt. Fé­ mes döngés hallatszott. Lépcső? Súja egy pillanatig Júko hűlt helyét méregette. de inkább Ucumi Jukiéhoz futott előbb oda. hogy létezett-e ilyesmi egyáltalán a Föl­ dön. Messze-messze. az Androméda-köd környékén. és belépett a szobába. és hátrálni kezdett. és visszapattant. [521] . és eltűnt a mögötte lévő másik nyitott ajtón. amikor teljes erejéből hajított. be­ nyitott. aki azt mondta Sújának. Erre Júko megpördült. és a labda nyílegyenesen szállt a dobódombról. Elfutott az asz­ tal mellett. és fenékre esett a véráztatta padlón. Súja odafutott a fegyverhez. Véreres szemmel meredt egy pillana­ tig Sújára. kibogozhatatlan helyzetben Júko megkaparintja a pisztolyt. lassan megfogta az ajtógombot. de a fa Júko orra előtt ért földet.

hogy ennek nem volt semmi értelme. „Tudod te. Hogy… hogy lehet… Súja újra Jakiéra nézett. Nem is kellett ellenőriznie. de megkönnyebbült arc. hallatszott. a szájából pedig vérhab folyt. Ahogy megemelte. de Sújának muszáj volt megtennie. És most itt a szeme előtt ez a rejtélyes módon nyugodt arc. magához ölelte Ucumi Jukiét. engem meg titkározgatsz. mit jelent ez?” Súja szeméből patakzottak a könnyek. A teste alatt vértócsa terjen­ gett. – Khh… – Összeszorította a száját.Látta a lyukakat a matrózblúzán. Macai Csi­ szato hátán lyukak tátongtak. Azután a lényegében érzéketlen bal kezét a jobbal segítve. Súja körbenézett. majd felvette a browningot. hogy a játék kezdete óta először könnyek gyűlnek a szemébe. mintha csak aludna. és a szeme békésen csukva volt. hogy mit je­ lent ez? Fel tudod fogni?” „Norikót az utónevén szólítod. Az a magányos arc. ha te meghalsz… Érted. Mert épp csak néhány perce beszélt vele? Vagy mert… „Mihez kezdtem volna. és leeresztette Jukie testét a földre. hogy a vér a földre bugyog a mellétől a hátáig tartó sebekből. A ha­ sán fekvő Noda Szatomi feje alatt vértócsa volt. és fo­ nott copfjai Súja karjához értek. – Á… Súja kinyújtotta ép jobb kezét a békés arc felé. és szétfolytak Jukie matrózblúzán. Tanizava Harukának pedig majdnem leszakadt a feje. A feje hátrahanyatlott. amiért Júko indult az előbb. [522] . és érezte. Nakagava Juka arcának színe elváltozott. Résnyire nyitva volt a szája… Már nem lélegzett. Lehet.” Az a könnyező.

A szél.Odament a szemközti ajtóhoz. megtörölte a szemét. előtte pedig. mint egy szőttesre. Az ajtón túl egy henger alakú helyiség volt. – Mi történt itt. mert mintha kezdene átázni a kötés. és közben elindult felfelé a lép­ csőn. Ez a torony. mint amennyire a sebe­ sülései indokolnák. amely körül épp csak annyi a hely. Szakaki?! Nem látta Júkót a lépcső tetején. Sokkal nehezebbnek érezte a testét. amelyben a browningot tartotta. hogy el lehessen férni. Körben. A borús idő miatt tompa sötétkék színe volt. Világítótorony. Rögtön szemközt látszott a tenger. [523] . a félhomályba csak felülről jutott be némi fény. a hegy lábát körbefutva nyúlt be a burkolatlan út. Kartávolságra volt az északi hegy. Az oldalán lévő sebe sajgott a fájdalomtól. Súja a szemöldökét ráncolta. Ruhátlan jobb karjával. A toronyszoba. és meggyorsította a lépteit fölfelé. [Maradt 9 fő] 64 Szakaki Júko kifogyott a szuszból. Lehet. Abla­ ka nem volt. erősebben fújt. a formális kapu mellett. és a fehér hullámok mintákat rajzoltak rá. csupasz betonfa­ lakkal. egy fehér kisteherautó állt magára hagyatva. mint gondolta. Balra egy alacsony ajtó vezetett a keskeny erkélyre. amely mögött a lány eltűnt. De akkor Szakaki Júko siko­ lyát verte vissza a világítótorony belseje. talán a magasság miatt. – Szakaki! – kiáltotta Súja. és magával hozta a tenger illatát. közepén egy Fresnel-lencsével. Kis­ sé balról. hogy újra vérezni kezdett. Júko kétségbeesett mozdulattal felrántotta és kiment. azt pedig egy vas csigalépcső ölelte körül. mintha valami óriási egyszemű szörny lenne. Középen egy vastag vas­ oszlop volt. és a világítótorony előtt egy kis tér terült el. a szél ellen védő ablakokon át látni lehetett a borús eget. mire felért a világítótorony tetejére. Júko jobbra indult.

elszédült. Vagyis igazából nem az a magas­ ság volt. és erőt vitt a kezébe. Nem maradhatott itt semmiképpen. és írná lett félelmén. Markolta a korlátot. Felfröccsenő vér. amiről azt gondolta. Kifért. hogyan szálljon szembe Nanahara Sújával. mi van a tornyon kívül. Júko az erkély pereméről csüngött alá. de a dolog. Rövidebb út. a lába megcsúszott. Már csak ezt… [524] . és lihegett. Nagyzihálás közepette tért vissza végül a kiindulási pontra. csak leugrani lehet. A korlát mentén meg­ kerülte a toronyszobát. Leguggolt. de ahogy lenézett a lába alá. Mindenáron. Hogy is lehetne erről leugrani… Magas ez túlságosan… Ebben a pillanatban a szeme előtti látvány megingott. és kibújt az igencsak elnagyolt kerítés vasrudai közti széles résen. a fő. Ő még nem állt őrt itt. Ez magas. Odakapott a kezével. Alatta terült el a világítótoronyhoz csatlakozó földszintes épület teteje. A rakott szoknyája alatt. hogy lehorzsolódik a bőre). de még mi­ előtt alaposan mérlegelhette volna. És nincs több ideje. megint rátört az a vízió. mintha közvetlenül a talajig ugra­ na. El kellett mene­ külnie. Utána ki kell találnia. és a teste a levegőben táncolt. A kerítésbe kapaszkodva óvatosan kiállt az erkély alig több mint tízcentis párkányára. és visszamásszon a korlát túloldalára. és a kerítés alján megfogta a vékony vasrudak egyikét. A fő. Ettől a tény­ től egy pillanatra pánikba esett.Júko megkapaszkodott az erkély vaskorlátjában. Magas volt. Felsikoltott. és nem tudta pontosan. kettéhasadt fejjel. nem volt ott. benne a szobával. és újra lenézett. de akkor is elég magas. de összeszorította a fogait. Nem volt tovább. Ha nincs létra. ahonnan ilyesmit meg lehetne csinálni. hogy felhúzza magát. a lábszára oldala az er­ kély betonjához ért (érezte. hogy ott kell lennie – egy vaslétra –. A vérben arcát fürösztő Nanahara Súja. ahol mostanáig volt. Ezúttal most csak ő egyedül. igen. De nagyot nyelt. Behajtott egy égnek álló zsákutcába. Kis híján… kis híján meghalt.

ha elengedik a kezét. hogy Nanahara Súja teste kilóg a korlát mögül. jobb kezét kinyújtja. Felfelé nyúló bal karján ingaként himbálózva álmatagon emelte fel a fejét. Sikoltott. Megcsúszott a tenyere. miért. A gyűrűsujja következett. és a bal kezével a forgáspontban meg­ ingott a teste. Miért? Miért akar engem megmenteni? Fel akar használni valamire az életben maradásához? Vagy. mint egy álomban. Csúszik a kezem… A jobb keze kisujja lecsúszott a betonpárkányról. de nem volt értelme. természetesen meghal. amellyel elvileg szorosan fogta a rudat.Egy erős szélfúvás megingatta a testét. hogy lefelé zuhan. de aki a kezét fogja. Hirtelen egy rándulás futott végig a karjától a válláig. és ezzel annyi volt…). ugye? A saját kezével akar megölni engem! [525] . – Ááá! – sikított Júko. A pillanat törtrészéig Súja arcába bámult. és a zuhanás néhány arasz után megszűnt. nem más. a haja összekócolódott. ja tényleg. miért pont ilyenkor kell nekem izzadni? A kezem. és kiabált. mint Nanahara Súja! – Nem! Nem! Szeme tágra nyílt. és meglátta. és a keze már épphogy csak az erkély peremé­ be kapaszkodott. A félelem és a kétségbeesés miatt pánikba esett. de a köröm levált. közben pedig gondolkodott. Már a vasrúdig sem bírta kinyújtani. így van. És most a bal keze is… – Áááááááááááááááááá! – A kiáltással egy időben egész testé­ ben érezte. – Neeeeeeeeeem! Igen. És a tenyere hihetetlen módon izzadni kezdett. Miért. de a következő má­ sodpercben sikítani kezdett. Utána rögtön már az egész jobb keze lecsúszott a peremről (a mutatóujja körme majdnem fenn tudta tartani magát. és az ő csuklóját fogja.

A nevető arc. benne Súja kedves arcával. mindenesetre rezzenéstelen arccal üvöltött rá: – Maradj veszteg! Erre Júko megint bambán felbámult Sújára és észrevette. mint a tenger felőli szél. alig két napja még abban a teremben voltak) 3/b osztálytermének emléke. és ha most fél kézzel megtartja őt. és eléri Júko bal kezét. amelyen Súja. – Nem akarom! Még mindig jobb itt meghalni. Izzadt az arca. és a tetejébe még fel is akarja húzni. Lassacskán végighömpölyög a karján. nem is csak a nyaka. Szakaki? Nem vagy valami jó színben”. és a második bázison pózolt örömében. – Uhhhh…! – nyögött fel Súja. Júko eltátotta a száját. kezé­ ben a véres baltával. amely Júko testét ostromolta most). és a meztelen vállára folyik. az ezüstszínű pánt alatti kötést átáztatta a vér. kedvesen odaszólt neki a szomszéd padbál: „Mi baj. letekint Óki Tacumicsi holttestére. Visszatért a valamikori (na igen. És amikor órán Júko sápadtan ült a menst­ ruációs fájdalmai miatt. amikor a ze­ neteremben egy bonyolult dallamot ismételget a gitárján. Már a maradék ép esze is elment. A komoly arc. mint hogy te ölj meg! Engedj el! Engedj el! Ennek hallatán mit gondolt vagy nem gondolt Nanahara Súja. Mintha csak szél fújta volna el (éppen olyan. Ez a szél magával vitte a képsort. és ami­ kor Júko véletlenül kinézett az udvarra. eloszlott a sötét köd. ahogy Kuninobu Jositokival és Mimura Sindzsiékkel viccelődik.– Ne! Eressz el! – kiáltotta. akkor bizo­ nyára iszonyatosan fájhatnak a sebei. amely az elméjét borí­ totta. Mi… miért? Ekkora fájdalom ellenére mi­ ért akar engem… engem megmenteni? Ez… Érdekes módon hirtelen jött rá. az egész teste tele volt sebesülésekkel. hogy a nyaka jobb oldalán lévő sebnél. „Tornaórán a lányok a tornateremben röplabdáztak. Súja elsőre gyönyö­ rűen elütött a harmadik bázisvonalig. és még erősebben szorította Júko kezét. majd gyorsan félbeszakította Jamamoto tanár úr olvasásgya­ [526] . Tényleg.

És csak a tettes. Júko újólag elsápadt. Nanahara Súja megakar engem menteni. Júko most fogta fel végre pontosan. hogy meg­ ölje… Amit véletlenül Nakagava Juka evett meg… Mindenki gyanúsítgatni kezdte a másikat. Én… én el voltam tévelyedve… És emiatt mindenki… Elsírta magát. nem is rossz. az egészség­ ügyi felelőst. – Én… én voltam! Meg akartalak té­ ged ölni! Súja egy kissé meglepetten nézett a karja végén lógó. hogy az lett volna a csoda. mi is történik körülötte. Jaj. Csak ezt az egyet nem látta. Ez Nanahara Súja. hogy meg kell ölnöm Nanaharát? Miért gondoltam ilyesmire? Pedig Nanahara az Nanahara. hogy ki tette a főzelékbe a mérget. könnyes szemét felfelé fordító Júkóra. De Júko már annyira rettegett. ha nem fél Sújától. akiről hányszor is gondoltam én. Júko valahonnan egy közeli bozótból látta. En­ gem… Miért? Miért hittem én. Persze értelmezhette volna úgy is. amire vezetett. hogy Súja jogos önvédelemből tette. Látta. amikor ő az Óki Tacumicsivel való küzdelem után kiszedte Tacumicsi fe­ jéből a baltát. és odahívta neki Fudzsijosi Fumijót. Az akkori aggódó arca. Júko maradt… [527] .korlatát. tényleg. vagy bal­ eset volt. És mérget akartam tenni az ételedbe… Juka ette meg… Erre a többiek mind… Súja ebből mindent megértett. Azt pedig már nem. Azt a jelenetet. hogy milyen helyes. Ez az a Nanahara. te ölted meg Ókit… Azt láttam és féltem… Nagyon féltem. Utána egy másik gondolatsor tört magának utat. A saját tetté­ ről és az eredményről. amikor megjelent utána Motobucsi Kjóicsi és Kavada. hogy Súja értetlenül néz rá. – Nanahara! – kiáltotta. És mérget tett az ételbe. Júko folytatta: – Én azt hittem.

úgy mozgatta a kezét. Júko Súját néző arca távolodott… Csattanás hallatszott. minden létező sebében egy csapásra felerősödött a fájdalom. és erőlködni kez­ dett. – Mindegy. – Ah… Súja. Júko keze elvált Sújáétól. mintha nem is az ő kezéből esett volna le. Fészkelődni kezdett. és Júko elterült lent a földszintes épület tetején. a feje furcsán eltávolodott a testé­ től. hogy megfeszíthesse a hátizmait. El­ kezdelek húzni! Ekkor Súja már hason feküdt az erkélyen. és végül be tudta húzni maga alá a jobb térdét. kilazult.– Mindegy! – kiáltotta Súja. a bal vállán. Csak­ hogy… Júko jobbra-balra rázogatta könnyáztatta arcát. piros paca kezdett kialakulni. Emiatt úgy tűnt. A Súja karjára nehezedő nyomás hirtelen megszűnt. Erősen tartotta Júko csuklóját. mint aki le akarja rázni Sújáét. Hiába markolta Súja erősen. és a korlát résén lógatta ki a testét. – Nem. A többiek miattam… A többiek… Ahogy kimondta. a kezük megcsúszott a véren. amely Súja nyakából csurgott le. egy darabig csak ezt nézegette. Nem. Felülről jobboldalt hosszúkásan deformálódott juharfale­ vél alakú. Sújának úgy tűnt. [Maradt 8 fő] [528] . Az oldalán. mert a bal keze használhatatlan volt. kétségbe­ esetten próbálta jobban fogni. inkább egy trükkfelvétel segítségével került volna oda hirtelen. a matrózblúzba és rakott szoknyába öltöztetett tes­ te kezét-lábát széttárva feküdt… A nyaka szokatlan szögben fordult el. az erkélyről kicsüngő jobb karját vissza sem húzva. És a teste. a nyaka jobb oldalán. de nem tudott megkapaszkodni. csak ne mozdulj.

hogy halott. akinek nem lehet látni… [529] .) elállt a lélegzete. Odament a világítótorony bejáratához. amikor meg­ érkezett a sziget északkeleti csücskébe. Ahogy csúszott lefe­ lé. A középső asztal mellett a lány osztálytitkár. de úgy volt vele. Jobbra a szekrényke előtt Macui Csiszato előreborulva. Akkor az északi hegyen kóborolt. A szobában. És még valaki. Lát­ ta a bedeszkázott ablakokat. Mintha valaki épí­ tett volna egy barikádot. és reagálni kezdett a szerkentyűje. Mögöttük sötétre színeződött arccal Nakagava Juka. hogy a torony­ hoz tartozó téglaépület tetején egy lány fekszik. de valamilyen okból lebontotta. A nyitott ajtón túl asztalok és székek voltak összevissza halomba rakva. így eddig meg sem nézte. Hat. hogy ilyen feltű­ nő helyre csak nem fog elbújni egymagában Kotohiki Kajoko. és az ajtaja valamiért ki volt törve). Körülbelül tíz perccel ezelőtt hallotta meg a heves lövöldözés hangját. mint amikor Etó Megumi holttestére talált rá. Hogy itt volt-e egyáltalán a fegy­ verdörgés forrása… Mindegy. akiknek lehetett látni az arcát. Tudta. Hiroki óvatosan továbblépegetett… És most a vértócsás szobában állt dermedten. annyit rögtön észrevett. amikor a világítótornyot ölelő szakadékból lenézett.65 Szugimura Hirokinak (fiúk. Jukiéék négyen. Messziről is látszott a piros szín a feje alatt… Tudta. Ekkor lecsúszdázott a szakadék szélén. Már néma csend honolt. Ucumi Ju­ kie fekszik a hátán. míg óvatosan haladt a folyosón (rögtön a bejárat mellett egy szoba volt. már elvesztette szem elől a tetőn lévő holttestet. amely egyben konyhaként is szolgált. hogy jelzi a térkép. ággyal. szintén ha­ son fekszik a véráztatta asztal takarásában. ugyanúgy. 11. már falfehér arcát errefelé fordítja. De az az egy. A rövid haj és a viszonylag kis termet miatt megint hasonlónak vélte Kotohiki Kajokóhoz. öt lány he­ vert. Tőle jobbra félig leszakadt fejjel (!) Tani­ zava Haruka. egyértelműen halottak voltak. de a hang alapján gyorsan keletre indult. a világítótoronyhoz.

amelyet Szóma Micukótól szerzett. és kiment azon az ajtón. A gépet zsebre tette. és nem is fájt annyira. majd egy lendülettel kinézett. Arra volt a torony. A cipője talpa cuppogott a padlót lépten-nyomon be­ borító vértől. de nagyon úgy tűnt. Végül nem volt új jel. és két kézzel megfogta a testet. Ekkor visszatette a bal kezéből a fegyvert a nadrágja hátuljá­ ba. Kétség nem fér hozzá. hogy ki az. keresztülment Ucumi Jukie és Tanizava Haruka holtteste között. mert ha­ sonlított Kotohiki Kajokóra. visszatartotta a lélegzetét. De Hiroki most nem foglalkozott a fáj­ dalommal. iszonyúan megfájdult a jobb vállán a seb. hogy valaki még van fönt. Hiroki újból készenlétbe helyezte a fegyverét. Egy vaslépcső volt ott. hogy más már nem rejtőzködik itt. jobb kezéből letette a földre a botját.Hiroki még egyszer alaposan körülnézett a szobában. és figyelte. Leereszkedett az arccal lefelé fekvő valakihez. és a félrecsúszott. Sietve. A szerkentyűjén megjelenő még egy jel. természetesen az a tetőn fekvő valaki volt. Hiroki visszafektette a holttestet. amikor elesett – eltört… Ter­ mészetesen halott volt. de ellenőriznie kell. Jobb kezében tartotta a szerkentyűjét a bottal együtt. Noda Szatomi volt. csak megfordította a testet. de lehetőleg hang nél­ kül lopakodott fel rajta. hogy ő is ha­ lott már. de azért még rajta levő szemüve­ gének bal lencséje – talán akkor. és kiment a szobát körbeölelő erkélyre. az nem is vérzett. miközben haladt felfelé. Elképzelhető volt. a fegyvert is visszatette a nadrágja hátuljába. és megkerülte az asztalt. Hall­ gatózott a szoba másik oldalán nyitva álló másik ajtó felé. [530] . Különösen. és a szoba túlsó felén lévő nyitott ajtóra tekintett. elment Nakagava Jukáé mellett is. Oda Tosinori lövése csak súrolta a combját. A homloka bal oldalán egy piros lyuk tá­ tongott. Ahogy megemelte. Rátette a kezét a vaskorlátra. Ott lehet felmenni a világítótorony tetejére. amíg felért a toronyszobába.

hogy igazá­ ból a lányok heten voltak. Felismerte. de ez a holttest nem Ko­ tohiki Kajoko volt. könnyed szédülésfélét érzett. De akkor is… Érezte a sóillatú szelet az arcán. és feltehetőleg minden nyílást lezártak. Először lent végzett ötökkel. Nem látott fegyvert a szobában. hogy a lányok összegyűltek itt valahogyan. azért ez mégsem. de valaki megtámadta őket. de a táma­ dónak be sem kellett avatkoznia. Persze ez lehetett a fáradtság miatt. közben a falat nézte jobb híján. de… [531] . Mintha a csigavonal. Forgatókönyvként pedig… Reálisnak tűnt. elmerengett a tenger felé. amikor megjelent a támadó? Vagy a támadó bontotta el. Szakaki Júko fel tudott menekülni idáig. A bejárat melletti szoba ajtaja. És a támadó pedig már elment. Mintha megfojtották volna vagy va­ lami hasonló… Az asztal tetejére ömlött vérre sincs magyará­ zat. Miért törték össze? Hiába gondolkozott. és a feje alól vér folyt ki. Hogy kerül oda ennyi vér? És más is van még. még egyszer lenézett a tetőre. illetve padlóba vájt lyukakból ítélve biztosra vehető. nem ment vele semmire.Meglátta a matrózblúzos holttestet. de akkor ez nem magya­ rázza meg. A nyaka furcsán ki volt tekeredve. benne hagyta volna a nyomát a testében. mire Hiroki ideért… Csakhogy a bejárati barikád… Ha be voltak deszkázva az ab­ lakok. vagyis inkább megmutatta a valódi énjét? Nem. amely mentén mozgott. Hat lány halt meg itt egyszerre. akkor miért bontották ki a barikádot. És még egy dolog: Nakagava Juka halála nem tűnt lőfegyver általi halálnak. hogyan jutott be közéjük. és visszament a toronyszo­ bába. de a sebekből és a falra. A félhomályos toronyban elindult a vas csigalépcsőn lefelé. és gondolkozott. hogy annak a lövöldö­ zésnek a hangját innen hallotta. amikor kiment. mert leesett és meghalt. Megrázta a fe­ jét. bezárkóztak. és egyikük hirtelen elárulta őket. hogy Szakaki Júko volt. Lehetséges.

hogy Sindzsi jóban volt Szeto Jutakával. A déli hírekben azt mondta Szakamocsi. De biztos rá fog találni. és ő még nem tudott rátalálni Kotohiki Kajokóra. az új év előtti félévzáró ünnepségen. hogy tizennégy ember maradt. Szugimura? Én még nem na­ gyon bírom felfogni. talán két éve. és akkor mesélte neki Sindzsi: „A nagybátyám mondta régen. és időnként csípős humorú. Maxi­ mum.” Hirokinak mintha derengett volna valami. Tehát így most nyolc. mint amit Mimura Sindzsi monda­ na ilyenkor. de Kajokót mindenképpen fel szerette volna ültetni arra a vonatra. Vajon él még Kotohiki Kajoko? Nem halt meg netán dél óta valami számára ismeretlen helyen? De Hiroki azt gondolta. Talán azért.Ezzel mínusz hat fő. Egyszer. Sindzsi gyakran viccelődött. de azért teljesen ő sem értette. Azután Nanahara Sújáékra gondolt. mit jelent ez. mint Jutakának. Parancsolja a kezemet. mert még túlságosan gyerek volt. hogy biztosan él még. kerek másfél nap telt el a játék kezdete óta. Persze másféle szövege volt. De [532] . Ez is meggyőződése volt. Túl sok idő. sokkal cinikusabb. mademoiselle? Hű. Viszont ő él. milyen fontos nevetve felülkerekedni a dolgokon. persze. mindenféléről beszélge­ tett vele. és lehet. Bár nem volt semmi alapja. szállj fel majd a vonatunkra!” Tényleg van vajon mód a menekülésre? És ő el tud majd menni Kajokóval együtt addig a pályaudvarig? Ezt még nem tudta. hogy rajta kívül nincs is más utunk a me­ nekülésre. Kavada Sógo azt mondta: „Ha úgy hozza kedved. meg tudta érteni. Hármójuk nevét sem ol­ vasták még be a híradóban. miközben ment a kerületi kor­ mányhivatalnok unalmas beszéde. és biztos Koto­ hiki Kajoko is él. de azért Sindzsi tudta. Igen. ez tisztára olyan volt. hogy a nevetés fontos tényező a harmónia el­ érésében. szinte biztos volt benne. Érted. Maradt nyolc ember vagy még kevesebb.

Az a hang volt. Újból körbe­ tekintett a vérben úszó szobán. egy ház kútjából szerzett újabb ada­ got). Kitámolygott a folyosóra. valami előre gyártott tüzelőanyaggal főzhettek. a háta mögül hallotta – tehát ez végzett vele. Sindzsi kérdésére már nem tudnak válaszolni. ahol az öt holttest hevert. Ugyanakkor a sziluett keze tá­ jékáról heves tűzcsóva lövellt elő. Hiroki. mögöt­ te a kintről bejövő fénnyel. de megrázta a fejét. Kinek van kedve enni egy ilyen helyen? Inkább gyorsan el kell jutnia Kotohiki Kajokóhoz. amikor elmenekült Oda Tosinoritól a küzdelmük után. és elvette a szemét a fazékról. amelyik megelőzte. és bezárta. le­ kuporodva elkapta az ajtó gombját. A félhomály miatt annak a valakinek csak a körvonalai látszottak. Idegességtől eltorzult arccal pattant fel.akárhogy legyen is. már nem égett a tűz a lábos alatt. Megnézte. de a gáztűzhelyen egy lábos volt. Vagy ez volt az a hang. [533] . és újra bependerült a konyhába. és finom illat áradt felőle. becsapta az ajtót. oldalt ugrott. még mielőtt elcsodálkozott volna. mert már hosszú ideje nem aludt. egyszer csak visszaért a konyhába. A hosszú folyosó végén. Az átható vérszag miatt nem vette észre. és a lövedékek sora közvet­ lenül Hiroki folyosón maradt lába előtt haladt el. de a benne lévő főzelékféle még gőzölgött. majd követte azt az iszo­ nyatos robbanást. Persze a gáz ki volt kapcsolva. Bizonytalanul állt a lábán. amelyet Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálakor is lehetett hallani. Nem először hallotta már ennek a fegyvernek a ropogását. Éjjel. Gyorsan elmenni innen. Mimura Sindzsi is és Szeto Jutaka is ha­ lott már. A játék kezdete óta csak a kormány által kiutalt kenyeret ette (a vize is elfogyott már. ezért éhes is volt. a bejáratnál valaki állt. Amíg kábult fejjel ilyesmiken gondolkozott.

a géppisztolyos – lehet. [534] . a legjobb esetben is csak kifeküdhet a tetőre Szakaki Júko mellé napozni. neki sem lehet annyi ideje. Az ajtó oldalához tapadva Hiroki végignézett a konyhán. Amikor egy bukfenc után felállt. ahol a lányok holtteste hevert. A toronyba vezető ajtóra is rápillantott.) az. (Egyúttal az ajtón keresztülment lövedékek némelyike meg­ tépázta a pont szemben fekvő Macui Csiszato holttestének vállát és oldalát. mert ha nem zárja le gyorsan az ügyet. és megfogta a piszto­ lya markolatát. az sem menne. és most telire is volt töltve. míg azokat le­ szedi és kiugrik. csak a tartalék tár nem volt meg. Micuko hátrahagyott hátizsákjából előkerül­ tek a töltények. Csak hét plusz egy lö­ vedék van benne. vagy kint várako­ zik Hirokira? Nem. bal kézzel hátranyúlt. esélyt ad valakinek. mi történt. Nem. Rá se hederített a szobában lévő halottakra. és már lőtt is. csak egyenesen az ajtó melletti holt térre irá­ nyította a géppisztolyát. Vagy a támadóra va­ dászik. 6. kiderült. Colt Government.Még ezeken az eseteken kívül is hallotta néhányszor. A torony túl magas. A kilinccsel a középpontban szétrepült az ajtó.) A következő pillanatban egy feketeség ugrott be a szobába. hogy más fegyvere is van – könnyedén elintézi. Ha ilyesmivel próbálkozik. Biztos – mint Hiroki – meghallotta a fegyver­ dörgést. aki megölte Ucumi Jukiéékat? Vagy netán maga a tá­ madó tért vissza? A padlón térdelt. hogy Kirijama Ka­ zuo (fiúk. Hajaj… Most az a valaki mit szándékozik tenni vajon? Halk léptekkel közelít az ajtó túloldalához. és idejött megnézni. Időbe telik. egyenruhában. Szerencsétlenségére az abla­ kok belülről be voltak deszkázva. az Micuko zsebében maradhatott. Nem lesz ideje újratölteni. aki meghallot­ ta a mostani fegyverdörgést. semhogy le lehetne róla ugrani. Amíg azzal fog­ lalatoskodna. Ez tehát az a valaki volt. hogy őt magát hátba támadhas­ sa… Így is volt. Single Action Automatic.

Kung-fu-filmbe illő ele­ ganciával ugrott át Ucumi Jukie holttestén. Mozgása minden bizonnyal még Kirija­ mát is meglepte. és csupán nyolcvan centi távolságot hagyott maguk között. ahogy a bot eltört. és harmadszor is kiverte Kirijama kezéből a fegyvert. Kirijama a nadrágjából előhúzott még egy fegyvert (egy nagy automata pisztoly volt. Hiroki kihasználta az alkalmat. Hiroki felismerte. és a lövések zaja abbama­ radt. meglendítette a botját. és fel akarta emelni a fegyvere csövét. Egy kiáltással megforgatta a botját. az asztal előtt. végigcsúszott a földön. Csakhogy Kirijama hátradöntötte a felsőtestét. és felmászott az ajtó melletti magas. és szaltót ug­ rott. Akkor már egy re­ volver volt a jobb kezében. de nem az a revolver. és fe­ lülről támadt Kirijama Kazuóra. megpördült. és mi­ előtt még leért volna a földre. Az imént egy pillanat alatt döntött. és máris a szoba közepén állt. felnézett. Mert nem volt ott senki. A következő pillanatban a bot egyharmad része súrolta a fejét. és a levegő­ ben táncolt. a bot túlsó vége célba vette Ki­ rijama arcát. azonnal bevetette a botját. Hiroki egy pillanat alatt nyomult előre. amelyet Oda Tosinorinál látott Hiroki). Kirijama észrevette. Hiroki furcsa­ [535] . hogy ne hagyja lőni a má­ sik felet – mint már megtudta: Kirijamát. és újra eltette. Noda Szatomi holttesténél állt meg. A reccsenést. A kilenc milliméteres Ingram M10es leesett. és az asztal túlsó felén. beépített szek­ rény tetejére. Csak arra van szükség. hogy Oda Tosi­ nori pisztolya volt. de a Hiroki kezében lévő egykori seprűnyél még az­ előtt eltalálta a csuklóját. Lemondott a számára szokatlan pisztolyról. hogy az újabb ütés elől kitérjen. és azt is kiverte a kezéből.Öt-hat lövedék a falba fúródott. Már nem tud hátrálni. Sorozatütés! Egy menetre kiejtelek a játékból. Az felrepült a levegőbe. de Hiroki a földet érése után már készenlétben állt. Mögötte volt az asztal. Ám a bot néhány centivel az orra előtt megállt.

akiről azt tartották. a jobbjával pedig már előhúzta a pisztolyát. és a válla is mozgott a zihálásától. A hátrafésült hajú Kirija­ ma feje lekókadt. hátracsavarva megtar­ totta. amíg el nem fogyott az összes töltény. Kirija­ ma arca teljesen kifejezéstelen maradt. a nyolcadik hüvely le­ koppant a padlóra. és hallatszott. és le fog rogyni a földre. Ha Hiroki elengedi a kezét. hogy megúszta. Beleütközött a korábban ki­ esettekbe. Ahogy elkapta. Akkor a bot híján szabad két kezé­ vel elkapta a csuklóját. A gyomorszá­ ja tájára nyomta a csövét és meghúzta a ravaszt. és elgurult. A végén kinyílt a pisztoly závárzata.mód csak késve hallotta meg. hogy abból lassan kimegy az erő. Győzött. Ezt a Kirijamát én… [536] . amivel Kirijama jobb karját fog­ ta. Hiroki érezte a bal kezén át. Min­ den lövésnél megremegett Kirijama teste. és csodával határos módon megúszta. Azzal a Kirijama Ka­ zuóval szemben. Azt mondták róla. Lehajtotta a fejét. de egy rövidet köhin­ tett. mintha valami furcsa táncot járna. hogy valószínűleg még Mimura Sindzsinél és Nanahara Sújánál is nagyobb testi erő­ vel büszkélkedhet. Ugyanakkor jobb lábbal teljes erejéből hasba térdelte. De Hiroki egy darabig csak állt szemben Kirijamával. A lényeg. a teste végig­ csúszik majd az asztal élén. Győztem. Hiroki bal kézzel tartotta Kirijama karját. A következő pillanatban Kirijama jobbja nukite kéztartással egyenesen Hiroki arca felé tartott. ahogy összekoccannak. Fé­ lelmetesen gyors ütés volt. Addig húzogatta. A szemét vette célba. hogy még soha nem vesztett csatát. a Kirijama Kazuóval szemben. Rájött. és felhúzta a kakast. hogy Kirijama az arca elé emelt bal tenyere élével törte el a botot.

[537] . esetleg a bokájára rögzítve. hogy felvegyen egy fegyvert a földön heverők közül. és vért fröcskölt szét. a kést markoló bal keze Hiroki hasába nyomódott. de erről Hirokinak fogalma sem lehetett. és végigcsúszott a vértől mocskos fehér asztalon. Engedett a bal keze szorítása. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójához ha­ sonlatos vérfolt most az Egyesült Államok lobogójára módo­ sította a mintáját. és az ajtókeret­ ből letört egy darab. Kirijama Kazuo nézett fel rá. Ebben a pil­ lanatban különben sem lett volna értelme ezen gondolkodni. Jaj… Ez gáz. Töltény nélküli fegyverével együtt felemelte a jobb ke­ zét. és nagyot nézett. lövés hangját hallotta.Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. Kirijama megcsavarta a kést. De Hiroki összeszedte minden erejét. és újra rászorított a ke­ zével. amellyel Kirijama jobb csuklóját tartotta. Hogyhogy… még mindig él? Természetesen azért. de hideg szemmel meredt rá. Hirokiból mélyről jövő sóhaj szállt fel. Ugyanakkor a Hiroki hasába szúrt kés kikanyarított belőle vagy harminc gramm húst. Kirijamának nem lehetett annyi ideje. És a bal keze. Kirijama hátrarepült. Hiroki felnyögött. Kirijama Kazuo változatlanul gyönyörű. Alig lépett ki az ajtón. Feljajdult. Nagy gáz. Hiroki arról a kézről lassan visszaemelte a tekintetét Kirijama arcára. A következő pillanatban viszont már sarkon is fordult. és a folyosóra vezető ajtó felé futott. mert Oda Tosinori golyóálló mellényét viselte. Derékszögben hajlított jobb kezével belekönyökölt Kirijama állkapcsába. Volt nála egy negyedik – talán a nadrágja alatt.

de számára de­ rültnek tűnt az idő. így a lövés nem találta el. még meghallotta a jól ismert géppisztolyt. Jobbra nem takarta el semmi a kilátást. Saját inge. egy szirt tetején éppen elkezdett gallyakat gyűjteni a tűzra­ káshoz. futott tovább. Lélekszakadva futott a kisteherautón és a kapun túli bozóto­ sig. Az esőcseppek fehér függönyén át a tenger tompa szürke színű volt. Kint felhős volt az ég. egyenruhája és cipője volt már rajta. A browning pedig az összegyűjtött töltényekkel együtt a hátán lévő zsákban volt. A ruhája elázott a fákról lehulló esőcseppektől. és ahogy – mondhatni – várható volt. mielőtt kiért volna. és jobb kézzel tartotta a markolatát. lövöldözés hallatszott a világítótorony irányából. Megint hallotta a géppisztoly hangját. a többször felzendülő fegyverropo­ [538] . Súja ebben a zöld növényzetben cikázva haladt lassan előre. A szigetet borító zöld megtisztul. Hi­ ába történt zárt helyen. de összegörnyedt.Nem foglalkozott a lövésekkel. és szép sötét színben pompá­ zik a vaskos felhők meg a vízcseppek között befurakodó erőtlen fényben. amikor a sziget északi végén. látszott a tenger. Átugrált a bejáratnál összevissza dobált asztalokon és széke­ ken. A fehér földön vérpöttyök maradtak a nyomában. amelyet meg­ talált Jukiéék szobájában. és pont. A vállán az UZI géppisztoly lógott. A nadrágja elejébe tűzte a CZ75öt. de már bevette magát a bozótba. és lógott az eső lába. Nem mintha ott megpihenhetett volna… [Maradt 8 fő] 66 Szemerkélni kezdett az eső. Rögtön elhagyta a világítótornyot. negyedóra múlva.

Súja pedig felhagyott a próbálkozással. és gyorsan ránézett a karórájá­ ra. Súja kis vívódás után elindult visszafelé a világítótoronyhoz. hogy Noriko és Kavada direkt odasietnének a lövöldözés helyszí­ nére. amikor éppen nyugatra akart fordulni a sziget északi partjánál. hogy az a túlságosan is ismerős hang Kirijama Kazuo géppisztolyából ered. Kavada azt mondta. és azután össze­ csaptak. Öngyújtót hozott magával a világítótoronyból. Hozzávette azt az időt. de az eső miatt nem nagyon akart meg­ gyulladni a tűz. Vagy talán vár rá még egy újabb holttest. és végül úgy döntött. könnyen előfordulhat. A tűzgyújtás ráér akkor is. mintha tényleg annyi ideig hallotta volna. és úgy tűnt. úgy fél három körül. A C3-as mező tiltott. hogy a másik Szugimura Hiroki.gás hallatára nyilván ketten is odamentek. Alig hallhatóan messziről madárcsiripelés ütötte meg a fülét. Biztos arrafelé vannak valahol. Még ha az egyik Kirijama is. amíg rá nem nézett az órájá­ ra. hogy az egyikük Szó­ ma Micuko. Az eső felerősödött. A másodpercmutató hét rovátkát mozdult előre. már biztos nem talál ott senkit. [539] . és elment onnan. ha a közelükbe ért. Remélhetőleg Noriko és Kavada nem tettek meg olyan nagy távolságot. Akkor kezdett el esni az eső. tizenöt má­ sodperc. Bár annak is megvan az esélye. Azt azért nem gondolta. Úgy tűnt neki. de a mellet­ te lévő D3 és C4 még nem. de nem maradt már olyan sok játékos. Egy darabig hegyezte a fülét. hogy mégsem tér vissza a világítótoronyba. De ennek a lövöldözésnek is hamar vége lett. Súja megint meggondolta a dolgot. Ahogy ezt kigondolta. Hiába menne vissza. Legalábbis a játék kezdete óta napközben egyszer-egyszer hallott madarak egyike sem csiripelt. amikor a halk csiripelés elhallgatott. Meg különben sem lehet túl gyakori az esőben éneklő madár. amikor a szirt sziklás részén be­ fejezte a két farakás előkészítését. nekiindult.

Az előbbi óta pontosan tizenöt perc telt el. mintha hiába erőlködnie izom­ ból. Még egy kicsi. Amikor beért a bozótosba. inkább a hegy irányából hallatszana. Már csak egy kicsi. Felnézve lát­ ta. hogy annyi vért vesztett. és a bozót megszakadt. hogy az északi hegy alakja egy kicsit más. Ritkultak a fák. A madárhang mintha nem annyira a tenger felől. Kavada megszólaltatta neki a madárcsalogatót. így megtöbbszöröződtek a kínjai. mert ott állt valaki. Könnyebb volt. Kavada az.Súja továbbment a sziget északnyugati partja mentén. Persze most is bármikor… megtámadhatja valaki egy tisztáson. ha másfél kilométert gyalogolt idáig. és elindult felfelé a lankás emelkedőn. Súja megtorpant. és le volt gyen­ gülve. Annyira fájtak a testét borító sebek. bokrok ágai. de sokat számított. És alig három perce harmadszor is csiripelt az álmadár. Jó. és felemelte vele a karját. Most már határozot­ tan. az UZI csövét a bal csuklója alá tolta. Már közelről hallatszott. és fegyvert sze­ gezett rá. Zóna szerint Súja a B6-ból tartott a B5 fe­ lé. és kereken ti­ zenöt másodperc múlva abbamaradt. és újra meghallotta ugyanazt a madárfüttyöt. De ilyes­ mivel már nem volt energiája foglalkozni. Nem azért. Súja még egyszer rápillantott a tengerre. és eléggé benne jár már a nyugati part vonalában. Ha úgy történne… csak meghúzza a kezében lévő UZI géppisztoly ravaszát. ebből megtudta. hogy megkerülte a hegy lábát. De már csak egy kicsi. A számlapon az üvegére esett cseppek miatt eltorzult mutatók délután három óra öt percet jeleztek. mint megszok­ ta. hogy szinte hány­ nia kellett (igazából nyugton kellett volna maradnia). Nem is kel­ lett segélyhívó füstöt eregetnie. hanem mert azon a szűk területen valami furcsasá­ got látott. Megállt. [540] . szét kellett hajtogatnia a növénye­ ket maga előtt.

hogy az egy gém nagyságú madár volt. Persze… az ajka és a szemgolyói mintha már hiányoztak volna… Szárnysuhogás hallatszott. és minden csurom vér volt. Odalépett. Tadakacu fejével összevetve. ez arra utal. Valahogy uralkodott a hányingerén. hogy Tada­ kacu arca. és sér­ tetlenül megmaradt. a vörös hús több helyen kilógott a bőr alól. Madarak za­ bálják a holttesteket! Önkéntelenül rájuk emelte az UZI-t. amelynek pirosra mázolódott a feje. és egy madár szállt vissza Súja lá­ bához. hogy megnézze őket. észrevette. hanem eleve a csontozata kegyetlenül deformáló­ dott. Utána meg kettesével-hármasával [541] . halvá­ nyan pirosra színeződött. annak ellenére. hogy Hatagami Tada­ kacu és Takigucsi Júicsiró volt. A madarak erre nagy szárnysuhogással elrepültek a holttes­ tektől. amely nélkül nincs baseball. Az orra. Erre Súja végre felfogta. és rikácsolt egyet. de mégsem lőtt. Két fiú halt meg itt. benne az UZI-val. A szürke kupacból egy kis pirosság került elő. Ehhez képest Júicsiró arca még szép volt. Méghozzá az ütő­ vel. Rettenetes látvány volt. és rávette magát. Rátört a hányinger. Tadakacu fejére. szürke kupacnak látszottak. és rögtön mellettük a fűben talált egy a base­ ballütőt. és a ravaszra tette az uj­ ját. Holttestek. Aztán észrevette. nem a madaraktól lett olyan. szintén össze volt törve. amely megmenekült a madarak csőrétől. A vége. a madarak pedig csipkedni kezdték. és a szájához kapta a jobb kezét. hogy az eső lemosta. hogy… Tadakacut agyonverték. amely különösen durva volt. Mindkettejüknek szabadon volt az arca. majd megállapította. Ahogy meresztgette a szemét.Először két gyűrött. Ráadásul mocorogtak. Megállt az esőben ez előtt a két holttest előtt. Körbenézett. hogy mindkettőből fekete nadrágos-cipős lábak kandikálnak ki.

Súja körbenézett. de… [542] . émelyegve megkerülte őket. De… hol? Mielőtt gondolkozhatott volna. gusztustalan madarak kajálják… Soha többé nem fogom a tengerparton üldögélve békésen nézegetni a madarak táncát. A háta mögül rikácsolást hallott. Most már nagyon közelről hallatszott. Egészségünkre! Nem lett volna szabad hánynia. Nagy szemű esőcseppek hullottak az arcára. soha többé nem fogom a saját számaimba beleírni a tengeri madarakat. biztos úgy ítél­ ték meg. Az enyhe emelkedő mentén végig tart a bo­ zót. hogy visszatérjen Kavadához és Norikóhoz. A szigeten heverő többi holttestet is ugyanígy zabálják a ma­ darak? Vagy ez csak amiatt van. Jaj… A madarak undorítóak… De mi lenne. és bement szemben a bozótba. hogy egy darabig még csirkét sem aka­ rok majd enni. Talán… talán errefelé. …Még. megfeszítette… Nem húzta meg. És puha húsuk a ma­ darak délutáni lakomájává válik. hogy nyugodtan? Ne szórakozzatok velem! Súja megint az UZI ravaszára tette az ujját. Továbbgyalogolt. csak még jobban elgyengül tőle. lehet. kiújult a visszatartott hányin­ gere. hogy nyugodtan jöhetnek. Súja felemelte a fejét.visszajött a maradék. és közben megint rájött a hányinger. Most az a legfontosabb. Norikónak és Kanadának már itt kell lenniük a közvetlen közelében. Ám akkor megint megszólalt az a csiripelés. de hogy ma­ darak. hogy meghalnak az emberek. ha az énekesmadarak­ kal kivételt tennék? Megint hajszálra abbahagyta tizenöt másodperc múlva. Madarak… Pfuj. Azt már megszokta. mert ez itt a tengerpart? Elverte a szemét a két holttestről. Súja mozdulatlanul állt. Az a két szétcsócsált arcú holttest. Még több madár jött vissza.

vagy mi? – kérdezte Kavada. Noriko felemelte a fejét Súja karjában. – Másnapos vagy. Túl sok halál… Ebben a játékban már túl sokan hal­ [543] . A vásári mutatványos arc nézett rá a bokorból. Megzörrentek az ágak. Szinte eltolta az útjából Kavadát. Súja megtörölte a száját. és csak a jobb kezével ölelte át Norikót. így csak gyomorsavat.. Csuromvizes volt a haja az esőtől. Lehet. hogy már a gyomra is tök kész van. Persze végig nem evett semmit. de ez most nem számított. hogy ő biztos elszakította a zsinórt. Megint hányt. Bal kezében egy fából eszkábált íjat tartott. De a csöve lassan újra leereszkedett a földre. Egy vadiúj hányás kellős közepén találkoztak újra. Ahogy Noriko teste nekiütközött. Reflexszerűen az UZI-t is arra fordította. Elengedte az UZI-t. amelyet Kavada kife­ szített. Kavada volt. és lábát húzva-vonva oda­ futott Sújához. és a jobbal éppen leengedte a nyílvesszőt. A hűvös esőben hozzábújó Noriko teste meleg volt. és a szája széle remegett. belehasított az oldalába a fájdalom. Savanyú szag csapta meg az orrát. mintha festék csöppent volna bele. amelyet majdnem kilőtt. és feltápászkodott. A sárga folyadékba valami rózsaszín is kevere­ dett. hogy ő is mindjárt elbő­ gi magát. Aztán észrevette. de most ez sem számított. – Nanahara! Súja felkapta a fejét. és összekeveredtek az arcát ver­ deső esőcseppekkel. és hányt. Ömlöttek a könnyek a szeme sarkából. és Noriko jelent meg a háta mögött. Szemét Sújára szegezte. Súja rámosolygott. A poénkodó szövegével ellentétben a hangja nagyon kedves volt.Letérdelt a földre. Akkor jött rá. – Súja… Súja… de örülök… de örülök… – Sírt.

hogy újra látunk! Üdvözöllek! – szólt Kavada lágy han­ gon. hogy nála legyen. Kavada végighallgatta. hogy ők ketten épségben vannak. Végül úgy döntöttek. Kavada meg­ gyújtotta a cigarettáját. ez mindennél fontosabb. – Nem egyszerű valakiben megbízni… [544] . mi történt a világítótoronyban. Kavada az üres alumíniumdobozzal és szénnel megint vizet forralt. és egy tengerre néző alacsony falat képezett. Kavada odasétált. aztán leesett neki. Sújához került a CZ75. vaskos keze volt. és kezet fogott vele. amelyet Kavada hozott el a rendelőből. – Jó. egyet sóhajtott. annak a bugyogása keveredett az eső zajába. Súja először is bevette azt az erős fájdalomcsillapítót. és kivette a szájából a cigijét. egy helyen kilógott a szikla a növényzet alól. hümmögött. hogy sok embert összeszed­ jen. – Fordítva sült el Ucumi terve. [Maradt 8 fő] 67 Kicsit lejjebb a part felé. Noriko testén keresztül kinyújtotta a jobbját. Súja keserűen bólintott. Nagy. Súja erőtlenül csóválta a fejét. azokra pedig sűrű levelű gallyakat halmoztak. Az ágak széléről csepe­ gett az eső. és a jobb kezét nyújtotta. Norikóhoz pedig a browning. Két nagyobbacska ág volt nekitámasztva ennek a falnak. Kavada kifújt egy kevés füstöt. és a szá­ jába vett egy szál Wild Sevent. Súja először nem értette. A lába között feküdt az UZI géppisztoly. de szerencse.tak meg. – Borzalmas volt. majd elmesélte. hogy tetőként védjen az esőtől – bizto­ san Kavada barkácsolta össze késsel.

– Hát nem. a Hatagami Tadakacut és Takigucsi Júicsirót körberajzó gyűrött. Súja elvette. szürke kupac képe. De Jukiéék már kiszálltak a „játékból”. hogy a forró folyadék a nye­ lőcsövén át levándorol a gyomrába. a sebei fájtak. Kavada zsebkendővel fogta meg a doboz szélét. Ucumi Jukie és Tanizava Haruka halálát. Tudta. (Erről nem beszélt nekik. – Kavada is lesütötte a szemét. Súja ránézett erre az arcra. Azok a kupacok alig száz méterre innen mocorognak még… Azt mondta. nagyon nehéz. és kettőt beledobott az alumíniumdobozba. – Súja. hogy ennie kell. Végül pillanatok alatt beburkolta az egészet. ő elvette és belehara­ pott. bírsz enni? – kérdezte Noriko. ami­ kor meghallotta a barátnői. Majd megszólalt: – De a lényeg. amelyen megnőtt a borosta. Ő él. hogy forr a víz. elővette a szintén Kavada-féle leveskockákat. Nanahara. és végül bólintott. A lelkieket le­ számítva… a teste igencsak megéhezhetett. és bólogatott. Sújának eszébe jutott Ucumi Jukie arca. mint gondolta volna. [545] . Mintha valamin törné a fejét.) Szóval nagyon nem volt étvágya. Noriko odanyújtott neki egy kenyeret. de épp az előbb pakolt csak ki a gyomrából… Plusz fel­ villant a fejében az egész okozója. Mi már ebédeltünk Norikó­ val – mondta Kavada. hála Ucumi Ju­ kiééknak. töltött egy műanyag pohárba a levesből. Ahogy már rágni kezdte. attól hányt. cigarettával a szájában. felemelte. meglepő módon csúszott is. hogy te élsz. és a homlokát ráncolta. Nem volt olyan rossz ér­ zés. és érezte. szótlanul dohányzott. de amint megállapította. – Egyél csak szépen. – Nehéz. él. A kockaleves íze szétterjedt a szájában. és odaadta Sújának. – Egy kis repetát? – kérdezte Noriko. El volt keseredve. Instant leves szaga kezdett terjengeni. és lassan a szájához emelte. Súja pedig bólintott. Súja a balján ülő Norikóra pillantott. Norikóra nézett.

Profilból lehetett látni. Igazából nem volt minden rendben. de ezek szerint arra nem volt szükség. Noriko utána megismételte a kérdést. Oda sem fordult. Egyre merevebbnek érezte a bal karját. miközben átvette a po­ harát. Nem tudni. Visszafordult Norikóhoz.– Még egy kis levest kérek. – Biztos. szájában a ciga­ rettával. Az is lehet. de mi mást válaszolha­ tott volna? A zakója ujjából kilógó bal keze színe kissé eltért a jobbtól. – Mi van? – Kirijamával kapcsolatban… [546] . – Noriko! – szólt Súja. – A megfázás elleni gyógyszert az­ óta is szedem. a fél szemöldökét felhúzva nézett Sújára. és Sújára nézett. hogy egyszerűen túl szoros a könyöke felet­ ti kötés. – Tessék? – Te már jól vagy? – Igen – nevetett Noriko. Nori­ ko töltött neki. amelyet már többször feltett. hogy a vállán lévő vagy a könyöke fölötti seb mi­ att-e. és ránevetett. – Akkor jó. – Felemelte az üres poharát. Kavada hozott ma­ gával a rendelőből egy antibiotikumot is. csak bólintott. Ivott még egy korty levest. hogy minden rendben van a sebeiddel. majd letette a poharat a lábához. Súja Kavadára nézett. Már minden rendben. Noriko felpillantott. Kavada épp az UZI-t vizsgálgatta. Azután Kavadát szólította. Súja? – Igen – bólintott.

ami azelőtt foglalkoztatta. Kifújta a füstöt.Igen. De Kirijama nem ismer kegyelmet. Hidegvérű és higgadt. ezért folytatta: – Miféle fajzat szerinted? Én sehogyan sem tudom megérteni. és folytatta: – Szerintem ő egy üres ember. Megint cigarettát vett elő. amelyet az imént hallott. Sújának mindig az volt az érzése. Arra gondolt. hogy nem Kirijama Kazuo az egyetlen. Kavada még régebben megmondta. És ott van még az a fegyverropogás. megta­ pasztalsz ezt-azt. De Kavada nem ezt válaszolta. – Máshol. Egészen máshol. és rágyújtott. amikor eljött a világítótoronyból. [547] . ahogy végiggondolta a tegnap óta történteket. Súja úgy tippelte. Óki Tacumicsi vagy akár Akamacu Josio is. – Láttam én már hozzá hason­ lót. és nem tétovázik. Ha az orvos fia vagy a nyomornegyedben. és föléjük tornyosult. nem ott – rázta Kavada a fejét. és az ujjával birizgálta az automa­ ta-félautomata kapcsolót az UZI biztonsági zárján. Kavada nem szólt semmit. Kavada lesütötte a szemét. Megint eszébe jutott a géppisztoly csövéből kilövellő tűz és mögötte a hideg tekintet – és kirázta a hideg. – Na igen – emelte fel az arcát. megint előjött a kérdés. amit akkor kiáltott: „Hát ember ez?” Szóval milyen ember ez a Kirijama egyáltalán? Természetesen megállapítható. és ha igaz. amit Szugimura Hiroki mondott. hogy elvált volna Kavadától és Norikótól. aki „beszállt” ebbe a játékba. hogy valami nem stimmel vele. – Az előző játékban? – Nem. hogy megint ezt fogja hallani tőle. és ez az érzés ebben a játékban a végsőkig felerősödött. Akik Sújával megüt­ köztek. akkor Szóma Micuko is azok közé való. Igaz. hogy nem is kell megérteni.

Súja törte a fejét. de semmi ér­ telme nem volt. De. Nincs oka. hogy senki sem tehet róla. mert nem láttuk. Ha egy kicsit is megnézted az osztályt. de mi van. – Igen. hogy ez azt jelenti-e vajon. kiérdemeltem az emberek irigységét. Nincs is félelmetesebb ennél. hogy eh­ hez a szaros országhoz ez az értelmetlenség dukál. illetve semmiféle értékítélet nem tud gyökeret ereszteni a szívében. mert nincs hova. az – értett egyet Kavada. – Elég félelmetes – suttogta Súja. hogy így született? Akkor az… Kavada megint beleszívott a cigarettájába. – Gondolj bele! Talán nem is az ő hibája. azt nem tudjuk. Bár lehet. majd kifújta a füs­ töt. Viszont Kirijama eseté­ ben nincsen ok. ha ő soha nem fogta fel. Tehát… – folytatta aztán Kavada. Teljességgel értelmetlen. – Hogy tényleg rákattant-e a játékra. tudunk [548] . hogy mi. vagy megszedtem magam. Súja is és Noriko is bólintott.– Üres? – kérdezte Noriko. – Még az olyan átlagemberek is. mint én. egy­ szer úgyis meghalok. Neki biztos megvan rá az oka. Kirijamá­ nak nincs oka. De Szóma csak lerázza magáról az elveket és az érzelmeket. úgyis nem­ sokára szar lesz belőle. Miért kajálok én. Jó ruhákat hordtam. és itt jön a de. hogy mit is je­ lent bizonytalannak lenni a jövőben. ha valaki ember formájában jött a világra. Ráadásul ennek valószínűleg… nincs oka. amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit. – Az elvek és az érzelmek. Ilyen típus. Ez a különbség pedig nagyon nagy. nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben. Szómá­ ban és Kirijamában van hasonlóság. Mert számunkra még lehet valami élvezetes. Bár azt nem tudom. változatlanul Kavada arcát figyelve. időnként mindent értelmetlennek találnak. – Szugimura megemlítette Szóma Micukót. Vagyis bármire rámondhatjuk. – Igen – bólintott Kavada.

Innen meglátjuk. Idáig egy szuszra mondta el. meg ott a többi érzelem. észrevesszük egyáltalán? Kavada bólintott. Nincs fix mércé­ je. – Biztos nincs semmi baja – mondta Noriko. hogy piti kis dolgok ezek. úgy puffan alapon… Most is si­ mán megtörténhetett volna. hogy mi egy ilyen emberrel állunk szemben. ha nem az ilyesmik töltik ki ben­ nünk az űrt? Én legalábbis nem ismerek más magyarázatot ezenkívül. Az is. Súja Kavadára nézett. – Szugimura épségben van vajon? Norikóékkal is beszélt a lövésekről. Kétségtelen. azután hozzáfűzte: – Igen. Súja megint fel­ emelte a leveses poharát. de persze most sem hagyta nyugodni a dolog. amelyeket azután hallott. Csak választ. hogy mit fog csinálni. és az is. hogy létezhet ilyen élet. Így nincs nála értékmérő. de Noriko megelőzte. Azután felnézett a borús égre a Kavada által készített faágte­ tő szélénél. és ivott egy kortyot. Ez az elméletem. Kirijamánál valószínűleg hiányoznak ezek az ér­ zelmek. félelmetes. akárhol füstöl is a szigeten. hogy eljött a világítótoronyból. Az vezette ide. Néha ellenőrizzük. Erről Sújának eszébe jutott a madárhívó. Ebből következőleg egy­ szerűen csak választ. – Ha füstölni kezd. hogy azt választja.örülni. ahogy esik. de miért hord magánál Kavada ilyen furcsa holmit? Ezt akarta megkérdezni. De úgy választott. De mi más. hogy igen. – Szugimura rátalált már vajon Kajokóra? [549] . – Ne aggódj. Kavada a megrövidült cigarettájából szívott egy utolsót. Csend telepedett rájuk. nem megy bele a játékba. és elnyomta a földön.

– Ha összetalálkoztak. – Mi lehetett az az elintéznivalója Kajokóval? Már akkor is beszéltek erről. – Mi az? – Nem tudom – rázta Noriko a fejét. – Hát… – Súja most is úgy válaszolt. lehet. a déli lejtőn fekvő E7-ben. csak felváltva nézegetett a másik kettőre. és Súja rá figyelt.) a térdét átkarolva egy bozótban ült. – Lehet. Közeledett a naplemente. – De… – Noriko tovább mondta. majd suttogni kezdett. hogy? – Ő túlságosan… – szólt közbe Kavada. amikor még a rendelőben vol­ tak. Noriko bólintott. hogy… Súja egy kukkot nem értett belőle. Csak éppen sötét volt. Ehhez a rohadt játékhoz. mint akkor. Zónák szerint az északi hegy oldalában. Súja összehúzta a szemöldökét. de a bozótba elérő fény nem muta­ tott különösebb változást. – Nem tűn­ tek különösebben közeli barátoknak. hogy… A „hogy”-ot elnyújtotta. Délutántól [550] . – De lehet. [Maradt 8 fő] 68 Kotohiki Kajoko (lányok. – Mivel róla van szó. Viszont Noriko akkor azt mondta: – Ja! – mintha valamire rájött volna. Súja felemelte a fejét. 8. megtudjuk a füstből – válaszolta Ka­ vada. és fel sem néz­ ve folytatta: – Szentimentális. Kavada kibontott egy újabb csomag cigarettát.

Eddig még nem találkozott senkivel. anélkül hogy bárki megtámadta volna. de Kajoko csak lapult. a D7-es is tiltott te­ rület lett. Csupán a hatóránkénti hírek adták tudtára. és két órával ezelőtt el is kezdett esni az eső. eltelt az éjszaka. És természetesen még annál is job­ ban… félt. Tudta. És azután is lövések hangja. Megkérdőjelezhetetlenül leszűkült a moz­ gástér. Először az északi hegy tetejétől rögtön keletre bújt el – a C8as zónában. Meghúzta magát.vastag felhők gyülekeztek. hogy ott van mellette az a valaki. Délben már csak tizennégyen voltak. hogy még veszélye­ sebb lenne mozognia. Végig azt a pisztolyt markolászta. aki megölte őket. hogy az osztálytársai két­ ségbevonhatatlanul fogyatkoznak. Mert egytől a hegycsúcs déli oldala. [551] . és eltelt a nap. Így az északi hegy tetejének környékét lefedte há­ rom tiltott zóna. meg még egy robbanást is. de termé­ szetesen Kajokót kevéssé foglalkoztatta a fegyver nevének megfogalmazása) a lábához. Kajoko zsebkendőt tett a fejére. és a bal keze segítségével hátra­ hajtva kinyújtogatta a jobb keze ujjait. Messziről és időnként eléggé közelinek vélt helyekről többször lövéseket hallott. Fázott. úgy védekezett az eső ellen. Mostanra már csak… Tizenkét vagy tíz ember? Kajoko letette a jobb kezében lévő nehéz pisztolyt (Egy Smith & Wesson M59-es automata használati utasítással. rögtön dél után ment ar­ rébb. Megfordította a tenyerét. Másodszor ma. már elgémberedtek az izmai. de megérezte. És vissza­ fojtott lélegzettel gubbasztott. Azután a bejelentett tiltott zónáknak megfelelően kétszer he­ lyet változtatott. de azért a matrózblúza válla már csuromvizes volt. A feje feletti fakoronának köszönhetően nem verdesték köz­ vetlenül az esőcseppek. és a markolat formája élesen. Így persze… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meggyilkolását is majdhogynem testközelből látta. pirosan rajzolódott ki rajta.

ő is egy segítő. hiszen azok­ ban már lehet valaki. Erőtlenül sóhajtott. Jóképű volt. Még nemrég kezdett csak odajárni. [552] . de a fiú elnézést kért a késésérc Kajoko vendéglátók között helyet foglaló tanárnőjétől (egy majdnem negyvenkét éves néni). majd helyet cserélt vele. A folya­ dékfelvétele nem volt elégséges. és újra megmarkolta az M59-est. Spórolni akart a vizével. vállig érő haját önkéntelenül a füle mögé tette. másrészt félt bemenni a házakba. Jóval később érkezett. hogy a korábban kiürült palackját egy csöpögő ág vége alá tehette. Kajoko azt hitte. Ő pedig a vendéglátók között volt. hogy vizet gyűjtsön. de az még az egyharmadáig sem telt meg. Egy őszi ünnepnapon rendezték meg. ezért ott volt az éhség és a szomjúság is. a teasütemény kiké­ szítésével és hasonló apróságokkal bízták meg. Kajokóékat főleg csak az ülőhelyek elrendezésével. de még nem vedlette le teljesen a gyerek­ arcát. Kajoko eltompult agyában újra felderengett egy kép. Egyrészt nem aludt szinte semmit. de azért nagyon fontos volt számára. ahova Kajoko tanodája tartozott. mert így be kellett érnie a kapott kenyérrel és vízzel.Az egész testén úrrá lett a kimerültség. A középiskola első évében látta először őt. és munkához látott. úgy dél körül. Tompának érezte ma­ gát. de ilyesmivel persze nem tudta enyhíteni az egész lényét kínzó szomjúsá­ got. A szer­ tartáson ténylegesen csak felnőttek vettek részt. Egyetemistának tűnt. Ez a rendezvény a helyszínéül szolgáló Kormány-park meg­ rendelésére készült. és benedvesítette kiszáradt ajkait. mint a szintén eszébe jutó szülei és húga arca. annak a teaiskolá­ nak a rendezvényén. Az eső egyetlen előnye. és egy szabadtéri teaceremónia volt tu­ risták számára. mint a rendezvény kezdete. és alig több mint egy litert ivott meg a játék kezdetétől mostaná­ ig. Néha levette fejéről a zsebkendőt. Hány­ szor és hányszor megjelent már előtte a játék kezdete óta! Nem állt ugyan annyira közel hozzá.

lapos. Én is odavagyok ér­ te. de… A teaiskola rendezvényei előtt. nem olyan nagy. de azért elég felnőttesen nézek ki… Talán nem is lett volna szükség okokra. „Az iskola nagymeste­ rének unokája. amikor hátulról megveregették a vállát. De volt azért Kajokónak két különleges emléke vele kapcso­ latban. és csak őt nézte.” A barátnője elmesélte. mint egy ideális férfi. lendületes. hogy vele találkozhassak. megemelkedett a percek száma. illetve nagy ritkán. hogy ellátogat az ő tanodájukba. hogy még jobban be­ lebolonduljon a fiúba. Ahogy az edénytörlővel bánt. szépen megfésülködött. És a tetejébe még állítólag nem is járt senkivel. hogy a fiú tizenkilenc éves. aki ere­ detileg elrángatta Kajokót a tanodába. amikor megtudta. Megfordult. Egy fel­ sőbb éves volt a Siroivai Középiskola teaszakköréből. gyönyörű testtartása. Ennyi idősen azért mégsem festhette magát. hogy mennyire más világban él az az ember és hogy vannak ilyen emberek is. olyan volt. Azért járok a tanodába. hogy nem­ csak helyes volt. amit Kajoko a tükör előtt töltött. és tökéletes helyre tűzte be a kedvenc sötétkék hajcsatját… Egyenes szemöldök. és a gim­ názium elvégzése után máris helyettes tanárként több tanít­ ványa is van. vagy a teahabosítót kezelő friss kézmozdulata. de gyönyörűen eligazgatva vette fel a kimonóját. Egy jó darabig elhanyagolta a saját feladatát.Nagyszerűen csinálta. akinek a kislányoktól kezdve a nénikig megszámlálhatatlanul sok rajongója volt. Kajoko akkor csak arra gondolt. Hát.) [553] . szóval hihetetlen. hanem okos is. de azért szépen elnyúló szem. Fiatal kora ellenére egyáltalán nem állt rajta furcsán a hagyo­ mányos öltözet. (Mások szemszögéből valószínűleg nem tűntek volna nagy dolognak. Pontosabban a szeretőjéé. de nem rossz formájú orr. tucatáru. Lévén. ugyanakkor nem feledkezett meg a körülötte lévőkről. széles. határozott körvonalú száj.

mi történt. akit vendégként hívtak meg. A problémás hivatalnokot bevezette egy különterembe. [554] . miután fennakadás nélkül lezajlott a ceremónia. akadt egy probléma. A probléma az volt. mikor marad egyedül a folyo­ són a fiú. az isko­ la központjában rendezték meg. Ettől a fiútól kitelik. A kormány területi kultu­ rális megbízottja. pedig az is­ kola megszüntetése forgott kockán. és há­ tulról megszólította. Szép tiszta tekintetével ránézett Kajokóra. hogy részesedés fejében felajánlotta. aki maga is az elsők között tevékenykedett az ülő­ párnák és egyebek elpakolásánál. hogy többet kapjanak a Köztársaság hagyományos kultúrát támogató pénzeiből. majd nemsokára egyedül tért vissza. És ez az akkor tizenki­ lenc éves fiú elsimította az ügyet. Végül eloszlott a haragja. és akkor pedig még odáig is fajulhat a dolog. hogy kormányellenes tevékenység gyanújával letartóztatják (úgy­ nevezett átnevelő táborba küldik). Összeszedte magát. mert a hivatalnok úgy ve­ zeti le a feszültségét. hogy elkezdődött. ám nem sokkal azután. „A megvesztegethetetlenségünkkel szolgáljuk a hazát…” és hasonló szózatokat zengő államhivatalnokok közül sokan csak a haszon érdekében éltek befolyásukkal. mert éppen kórházban ápolták. A fiú kezében az ülőpárnákkal megállt és visszafordult. Utána békésen folyt tovább a ceremónia. és ezt a sötét üzletet a nagymester udvariasan visszautasította. hogy határozottan magára vállalta az egész fe­ lelősséget. „A kormánytisztviselő úr eltávozott. így önöknek sem kell aggódniuk. Még az is lehet.” Ezenkívül nem mondott semmit. A Siroivához közeli Sidóban.Az egyik eset második év elején. A fia és annak a fia helyette­ sítette. hirtelen kifo­ gásolni kezdte a szervezést. tavasszal történt. hogy beleírja a jelentésébe… Ezért. de mindketten csak szerencsétlenkedtek. Gyakran előfordult az ilyesmi. a teaiskola szokásos ceremóniáján. De Kajokót nem hagyta nyugodni a dolog. a rendrakás közben kifigyelte. és az iskola jelen lévő feje­ sei sem kérdezték. elintézi. hogy a nagymester nem tartózkodott ott. a hivatalnok pedig most azt bosszulta meg.

hogy gondoltál rá. amely második telén történt. és folytat­ ta: „A teának nincsen hatalma. Mindenesetre emlékezhetett rá a fiú. és elmosolyodott. Kajoko ismét egy rendezvényen volt. amit tesz. mert attól kezdve min­ dig rámosolygott. de azért folytatta. Azután megint visszaemelte a tekintetét Kajokóra. [555] . és Kajokóra mosolyog. de teljesen el volt ragad­ tatva. Kajokóval már attól ma­ darat lehetett fogatni. Mindannyian a harmóniára törekszünk. mire gondol Kajoko. Aztán meg­ fordult és elsietett. de visszafordulva látta. és a ka­ méliafa virágait nézegette (igazándiból akkor is őrá gondolt…). „Kö­ szönöm. Persze a vi­ lág más részein is biztosan ugyanígy van.aki izgult ugyan. Kiment a kertbe. és egy nagyon picit kioktató hangon egy nehezen érthető dolgot mondott. Nincs semmi baj”. és a tea útja is arrafelé vezet minket. „Az a hivatalnok rosszin­ dulatúnak tűnt. hogy a fiú mennyire felnőtt. és ha…” A fiú félbeszakította Kajokót. de ebben az országban ez nagyon ne­ héz. Az a találkozásuk.” A végét mintha csak magának mondta volna már. Hát élvezd te is. De attól még nem rossz dolog. ezúttal egy régi templomban. hogy végre sikerült rendesen szót vál­ tania vele. mondta. hogy megkérdezd. „Csak azt szeretném kér­ dezni. hogy hihetetlen ugyan. amikor hirtelen hátulról a jól ismert. ha alkalomadtán találkozott a tekintetük. de az a fiú áll ott. Kajoko égő arccal álldogált ott még egy darabig. A fiú hig­ gadt viselkedésétől meg is könnyebbült… Noha nem értette meg százszázalékosan. Először fordult elő. Kajoko szá­ mára döntő fontosságú volt. „Az a kor­ mánytisztviselő sem önszántából teszi.” A fiú megértette. amit hallott. de különösképpen ennek az országnak a berendezkedése torzítja el az embere­ ket.” Nevetett. csak a füle cseng. hogy minden rendben volt-e. ameddig csak lehet. Azért még tovább ment. tiszta hang szólította meg: „Milyen szép!” Egy pillanatig azt hitte. Aggodalom ide-oda.

hogy majd ő megmutatja. – Hogy tetszik a teázás? Szereted? – Igen. de amikor tizennyolc éves lesz. Jól összeil­ lenek… Ilyen emlékei voltak. Beszélgettek egy kicsit. kedvesen mosolygott. a hú huszonnégy. Igen… Pont. hogy találkozzon azzal a fiú­ val. hogy sír. Természetesen ő még gyerek volt. Arra gondolt. nagyon. Amikor a szertartásról beszélgettek. és szépnek [556] . hogy Kajoko attól még sikernek tudta he. forró folyadék itatta át a szoknyáját a térdkalácsán. Az esőcseppektől eltérő. Én… nem egyszerűen csak az egyenes hátra gondolok. amikor egyedül maradt a mosdóban. Olyan feszes valahogy. mint ez a virág. dehogyis. hogy milyen szépen tar­ tod magad. csak találkozott volna vele. hogy még csak gyerek. amikor csinálod. (A csettintgetve ujjongást elhalasztotta későbbre. Az igaz. De az sem megle­ pő. és a fiú talán csak bókolt egyet az iskolája egyik szadó-rajongójának. Valahogy határozottnak tűnsz. hogy ezt meg­ mondja neki. már hogy lennék én… A fiú a ruhaujjában tartotta a kezét. – Én? Á.hogy nem a teaszertartás magyarázata vagy valami hivatalos intéznivaló miatt szólítja meg. de ez a szép benne. Pisztolyt markoló keze remegett. Miért kellett ennek így történnie? Egyszerűen csak arra vágyott. De a maga módján akkor is igazán szerette őt. és felnézett a kaméliára. Elég lett volna neki egy röpke pillanat. – Úgy érzed? Pedig mindig örülök. hogy még csak gyerek. Életében először fordult elő vele.) Ettől kezdve egyre elszántabban gyakorolt. hogy komolyan beleszeressen valakibe. Beletemette az arcát a rakott szoknyájába. – Tényleg így gondolom. mert igaz. amiből észrevette. Csak nem megy olyan jól.

mielőtt ilyen közel ért volna? Miért?… – Kotohiki… Kajoko felsikoltott. Nem számított. – Kotohiki! – szólt Hiroki hangja. egy lépést hátrált a hanggal ellentétes irányban. amely az eső miatt rózsa­ színen folyt szét. Nagyon szeretlek. A bozótból egy egyenruhás fiú – Szugimura Hiroki (fiúk. ezért nem tudhatom. Miért nem vette észre. A vállára tekert fehér anyagon átázott a piros vér. milyen érzés szeretni valakit. eszem ágában nem lett volna teázgat­ ni. és Kajoko felemelte a fejét. Ha nem sikerül elmenekülnie. Utánam jön! Hajszolta kimerült testét.) dugta ki a fejét és a felsőtestét. megölik! Széthúzta a bozótot. hogy az ágak belekapnak az arcába és a hajába. és kilépett belőle. Az egyenruhájának és az ingé­ nek hiányzott a jobb ujja. hogy lefelé fog futni azon az úton. de azt hi­ szem. meg akarta mondani: „Én még gyerek vagyok. És a kezében egy pisztoly volt. Felfelé biztosan utolérné. Jaj ne már. meg hogy a rajtuk felgyülemlett esőtől csuromvizes lesz. – Kotohiki! Várj meg! Kotohiki! [557] . Megzörrent a bokor.nevezte őt. Mintha villogott volna. Hiroki szája tátva maradt. ha én ezt tudom. és sarkon fordult. de Kajoko figyelmét ehelyett in­ kább a sáros arcán ülő két szeme vonzotta magára. és kilátszott a karja. Egy két méter széles hegyi út kanyargott arra. 11. és teljes erejéből kapkodta a lábát.” Valahogy így. hogy én szeretlek téged. Kajoko egy pillanat alatt eldöntötte. Kajokón úrrá lett a rémület. Bal kézzel megtörölte a szemét. A lábai maguktól mo­ zogtak. Bevetette magát a bo­ zótba. de lefelé talán… A háta mögül ágzörgést hallott. inkább dzsoggingolok vagy valami. Csak menekült. és felemelkedett.

Ha addig eljutna… Lehetetlen – gondolta. Amikor visszafordult. Nem akarta megtenni. A bizton­ sági závár nevű izé azóta nyitva volt.Ha ezt olyan körülmények között hallotta volna. Látta. Az volt beleírva. Az út kétfelé ágazott előtte. Baloldalt kitárult előtte a táj. [558] . Már késő. és a fegyver csövéből egy kis tűz­ nyelv nyúlt ki. hogy nem kell felállítani a kakast. tehát ez mondjuk egy film jelenete lett volna. Azon túl megint kis fákból álló. Már csak az a kérdés. hogy tényleg képes-e ilyesmit használni. és ő pattogatott kukoricát majszolva nézi a színészek játékát. hogy nem várt. A selyemfátyolszerű esőn ke­ resztüljövő tompa fényben egy mandarinföld lépcsői sora­ koztak. Csak­ hogy Kajoko számára természetesen ex most így hangzott: „Kotohiki! Megállni! Kinyírlak!” Még szép. Balra fordult és megpördült. minden bizonnyal esdeklő hangszínnek tartja. hogy a lejtős úton. hogy olvasta a haszná­ lati utasításban. és golyót repít a hátába a pisztolyából. A jobb lábát megfeszítve lassított az iramon. sűrű növésű vegyes erdő következett. A balt választotta. Amíg ő a rendszertele­ nül nőtt mandarinfákat kerülgetve botladozik arrafelé. nem bírlak lelőni? Kajoko határozottan kinyújtotta a karját. azt hitted. elég csak a ravaszt meghúzni. Szemben pedig Hiroki megtermett teste megpördült. és meghúzta a ra­ vaszt. Szu­ gimura Hiroki beéri. és a keze megugrott a visszahatástól. Reménytelen távolság volt. Egy durranás hallatszott. Legalább ötven méterre volt innen az az erdő. alig hét-nyolc méterre innen. Szugi­ mura Hiroki tágra nyílt szemmel megáll. A hátára esett. ahol nyu­ godtan odafigyelhet. két kézre fogta a pisztolyát. De nincs más választása. Kajoko összeszorította a fogait. Meg akarják ölni. mintha elütötték volna.

A pisztoly egyszer megpördült. és a ravaszt… Az ujja megállt mozdulat közben. Végeznem kell vele. Még előfordul­ hat. Viszont a földön heverő kezében még mindig fogta a pisztolyt. Kitartóan megis­ mételte még egyszer. hogy felemeli. és Kajokóra nézett. – Figyelj! – Hiroki feküdt ezen az ócska úton. de egyenesen Ka­ jokóra tekintve beszélni kezdett. Aztán a madárhang felé. Két… tüzet rakj. és körülötte kezdett sötétebb színűre változni az anyag. miről be­ szél. A zsebemben van öngyújtó. Megmentenek. Hiroki szavai elértek Kajoko fülébe. Nanahara Súja és… Nakagava Noriko és Kavada vár rád. – Két tűzrakás. amelyen már itt-ott pocsolyák keletkeztek.Kajoko fegyverrel a kezében közelebb futott hozzá. aztán az oldalára borult. Megértetted? – Mi?… Hogy? Hiroki mintha halványan mosolygott volna. Akkor… valahonnan madár hangját hallod. Illetve magát a helyzetet nem értette. Hiroki egyenruhájának bal mellén (bár a hasára célzott) egy kis lyuk volt. a fejét kell megcélozni! Hiroki megfordította a fejét. és erőlködve. Mert Hiroki eldobta a pisz­ tolyát. Kajoko rövid haját áztatta az eső. [559] . Húú. de nem értette. A fejét. – Égess friss ágakat. végeznem! Hogy ne keljen fel többé! Úgy két méterre tőle megállt. Kajoko lefelé fordítva rátartotta a fegyverét. Hiroki folytatta: – Menj a madár hangja után. és a fegyvert két kézre fog­ va csak állt egy helyben. a ravaszt is meghúzhatta volna. ki érti ezt. Pedig ha ennyi ereje van.

Mosolygott. Nagyon boldognak tűnt. akkor nagyon nyersen. – Hogy? Hiroki hirtelen kinyitotta a szemét. hogy ezek szerint ha valaki ilyen szép. majd Kajoko felé dobta. – Hiroki megint lecsukta a szemét. Érezte. olyankor néha nevetett is. [560] . amikor az osztálytársai kétségbevonhatatlanul fogyatkoznak. hogy erre Kajokónak hirtelen összeállt a kép. Hallotta. Szóval tagadhatatlan. Mimura Sindzsivel meg Nanahara Sújával például. mene­ külj! Szánalmas volt. annyival letudta a dolgot. Az tény. – Én már úgyis mindjárt meghaltam volna. hogy ilyen kép élt benne róla. másrészt meg alig beszélt néha. de azonkívül általában mogorva volt. bár nem nagyon értette Takako ízlését. anélkül hogy tudato­ sult volna benne. és az egyenruhája zsebéből elővett egy százjenes öngyújtót. akkor egy ki­ csit félelmetes pali kell neki. – Szugimura! Szugimura! Mit tettem…! Ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. nagyon félt Szugimura Hirokitól. de nem ez volt a problémája. hogy Szugimura Hirokiban min­ dig volt valami félelmetes. hogy jóban vannak. – Gyorsan menj innen! Meghallhatta valaki a lövést. Azután fájdalmában lehunyta a szemét. mint egy sokdarabos kirakójátéknál. hogy lehorzsolódik a térde. gyorsan menekülj el. és kiabálni kezdett. ha pedig mégis. – Á… á!… Leejtette a pisztolyát. állítólag Csigu­ sza Takakóval jár.Nehézkesen mozgásra bírta a jobb kezét. Amikor a fiúkkal dumált… Igen. hogy kung-fu vagy milyen edzésre jár. Térdre rogyott Hiroki mellett. Végre átlátta a helyzetet. Kajo­ ko. Egyrészt vad benyomást keltett azzal. De… – Nem baj. meg látszott is. És ilyen körülmények között. Ezúttal helyesen. – Ha megértetted.

Teljesen könnyedén. hallod?! Hiroki megmondta. – Gyere. A tekintete az égre meredt. – Csak ezt akartam mondani. Gyorsan… menekülj! Szinte öntudatlanul tolultak Kajoko ajkára a szavak. hogy miről beszél Hiroki. miről beszél ez itt? Hiroki folytatta. – Nekem már elég volt – mondta. Mintha mo­ solygott volna. ahonnan az eső esett. Hallod? Állj fel! Hiroki kinyitotta a szemét. – Tessék? Kajoko könnyáztatta szeme tágra nyílt. és gyengéden Hiroki nyakához ért. Kotohiki. hogy azon a seben kívül. hosszan kifújta a leve­ gőt. Mi van már. ez nekem elég. Kajoko már megint nem értette. vagy lehet. – Szeretlek. hogy egy nagy sóhajtás volt inkább. amelyet ő lőtt az előbb. Mindvégig szerettelek. Hiroki mintha a fájdalmát próbálná legyőzni. és ránézett Kajokóra. – Találkozhattam veled. Tessék? Mi… mit mondtál? – Ezt… ezt meg hogy… Kajoko hangja remegett. Hiroki zakójának jobb oldala középtájtól lefelé teljesen elázott. – De hát… te… Takakóval… [561] . menjünk együtt.Kajoko akkor vette észre. de nem az esőtől. – Ha megmondom. elmenekülsz? – kérdezte. – Mi? Miről van szó? Válaszolj. – Mondom… Menekülj el gyorsan!… Kérlek! Kajoko felzokogott.

Mert ha nem? Hiroki nem mondott semmit. Megfogta a vállát. Olyan volt. Csendben behunyta a szemét. ezért Kajoko lassan kinyújtotta a kezét Hiroki egyenruhája felé. Ezért… kérlek. – Szugimura… én… én… Alig ivott vizet. – Én téged szeretlek – mondta. és elvileg a szervezete teljesen ki volt szárad­ va. Valószínűleg most szólította először így. Az lehet ilyen érzés. De Hiroki.Hiroki még egyszer mélyen Kajoko szemébe nézett. így már nem is bánom. ha az­ zal a daruról lecsüngő óriás vasgömbbel vernek fejbe. Hogy engem szeretsz? Hogy ezt akartad mondani?… Engem ke­ restél? Komolyan? Akkor viszont… Mi a fenét csináltam? Kajoko zihálva vette a levegőt. Például „Mert ha n…” vagy ilyesmi. A hangja néhányszor fenn­ akadt. ha nehezére [562] . Kajoko. – Szugimura! Szugimura! A filmekben ha meghal valaki. – Semmi baj – szólt Hiroki kedvesen. és várta Hiroki kö­ vetkező szavait. – Kajoko… – Úgy mondta ki Kajoko utónevét. Hiroki megint kinyitotta a szemét. – Hogy te öltél meg. és Kajoko arcára telepedett. és meg­ rázta. gyorsan menekülj el innen. mégis végeláthatatlanul peregtek a könnyei. mert ha nem… Kajoko szeméből záporoztak a könnyek. Erre végre talán megértette a szavait. Valami fejbe kólintotta Kajokót. mindig félbemarad egy szava. mire végre ki tudta nyögni: – Szugimura!… Szugimura! – Siess! A beszédtől Hirokinak köhintenie kellett. ame­ lyikkel régi épületeket szoktak lerombolni. Iszonyú nagy ütés volt. és vért prüszkölt. mint a köd. mint valami drága kincset.

esett is. Hiroki éppen lógott. Mennyire nehéz feladat lehetett ez. És mégse… Még­ se… Hirtelen eszébe jutott vele kapcsolatban valami. majd letörölte. aki ennyire szerette. mikor nem tudni. Ha belebotlasz valakibe. Nem… Nem is. Hiroki is biztos emiatt kereste őt végig. „Milyen kis töpszli vagy. Mert ha nem…? – Szugimura! Mondom. ráborult Hiroki testére. Volt az osztályában egy fiú. ami­ kor végre elérte a célját. Illetve… Az oldalán lévő seb… A vállán lévő… Mind pontosan emiatt keletkeztek. Szugimura! Még egyszer megrázta a vállát. Kotohiki” – mondta. Kajoko zokogása egy pillanatra abbamaradt. Szorosan lehunyta a szemét. amit nem ért el… És ennek ilyenkor kell eszébe jutnia. ki tá­ mad rád. lehet. átszakadt benne a gát. Szerette Kajokót… Ugyanúgy. de nem érte el a tetejét. – Ááááááááááááááááááááááááá! Térdelt a földön. és el­ vette tőle a rongyot. aztán végre rájött. Szerette Kajokót… Ezt az egy érzést követte Hiroki. [563] . ilyen veszély kellős közepén. Amint ezt megállapította. A legeslegvégén. és sírt. végig kimondta: „Mert ha nem…” Kellett lennie foly­ tatásnak is. amely visszatartotta érzelmei áradatát. és megint sírt. és azon nyugtatta a karba tett kezét meg az állát. felállította a seprűt. Hiszen ő maga is rátámadt Hirokira. és keres­ te őt. Egyszer a kötelező napi takarítás idején Kajoko nedves ronggyal töröl­ gette a táblát. hogy rád támad. Kiáltást hallott feltörni a sa­ ját torka mélyéből. ahogy ő annak a fiúnak akart elárulni valamit. Hogy megtalálja Kajokót. hogy Hiro­ ki már halott.

megteszi rögtön a nála lévő fegyverrel. Nem tudta abbahagyni a sírást. és pisztoly van a kezében. [564] . „Ha nagyon nyomulsz. Arcán érezte Hiroki arca me­ legét. Igen. öngyilkos leszek. Hiroki azt mondta. hülyének néznek” – közölte kurtán. Kettős szerelmi öngyilkosság? – suttogta egy hang a fejében. Még ha ez ebben a játékban egyenlő is egy öngyilkossági kísérlettel. nincs ennél nagyobb érték…). de hogy is lett volna ilyesmire képes? Sírok tovább a fiúért. Szugimura irántam érzett szerelmével és a saját butaságommal együtt. – Csak rajta! – mondta valaki. De ő nem jött rá. hogy mindvégig őt szerette. Hiroki mellettük állt. de igaza volt. hogy szép hosszú fe­ kete haját áztatva az esőben. Teste Szugimura Hirokiéra dőlt. aki szeretett engem (jaj. És látta. Ak­ kor nagyon felhúzta magát rajta.Miért… miért nem hittam én meg ennek a fiúnak a jó oldalát? Mi­ ért nem vettem észre valakinek az érzéseit. aki pedig ennyire szere­ tett engem? Ha egy kicsit gondolkozott volna. hogy ha Hiroki meg akarja ölni. és a saját butaságomért (tényleg gyerek voltam. meneküljön el. egyre csak folyt elő és tovább az arcára. Mintha szembeszállna az esővel. Összerezzent és hátrafordult. öngyilkos leszek. és kifelé nézett az ablakon. és Kajoko jobb halántékán két lyuk keletkezett. és ömlöttek a könnyei. Mekkora egy hülye liba vagyok ért… Egy másik eset jutott eszébe. Két száraz puffanás hallatszott. Amikor arról a fiúról lelkendezett a barátnőinek egyszer nagy hévvel. nem volt képes felismerni. Szóma Micuko (lányok. És mégis… mégis azt mondta Szugimura ennek a hülye csaj­ nak. amely le akarja mosni. itt sírok tovább. Aztán a Kajoko fején lévő lyukakból csordogálni kezdett a vér. rájön. tényleg hülye. hogy is il­ lettem volna ahhoz a fiúhoz?) sírok tovább.) néz le rá. 11.

és vér szökött elő. rég láttalak. A lábával eltolta Kajoko szoknyáját. – Szugimura. (Ez volt ko­ rábban Micukónál. és egy régi írógép kattogásához hasonló hangot hallott. hogy… Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz. ha a háta mögé lopózik valaki! Már bőven elég lövedéket kapott. ennek ellenére mégis meg­ fordult. amelyet Hiroki dobott el. hogy meginog a lába. és a Colt Governmentet. amely félig rálógott az M59-esre. és azonnal elkezdett terjedni a forróság a testében. ki akarta nyúj­ tani a kezét érte. Lesajnálón csóválta a fejét. és Hirokira nézett. hogy ilyen latyakban ne hallja meg. mintha égő fadarabo­ kat szurkáltak volna belé.357 Magnumot.Micuko leeresztette a Hatagami Tadakacutól szerzett Smith & Wesson M19 . hogy fel­ szedje a Smith & Wesson M59-et. A matróz­ blúza elején kiszakadt az anyag. és az ajkára tette az ujját. és megszólalt: – Hát te tényleg nagy hülye vagy. Érezte. De még a fájdalomból eredő sokknál is intenzívebben mun­ kált a fejében a gondolat.) Lenézett a két egymáson fekvő holttestre. [Maradt 6 fő] 69 Ugyanakkor több ütés érte a hátát. [565] . – Mit is mondott?… Jelzőtűz? Megint kissé megcsóválta a fejét. majd sétálni kezdett. Kajoko! Miért nem értetted meg őt? Elfordította tekintetét. Meg vagy elégedve? Együtt hal­ hattál meg a szerelmeddel. amelyet Kajoko ejtett le.

hanem kipletykálta a dolgot (aminek köszönhetően a tanárt legalább áthelyezték)? Vagy attól a naptól. Micuko megszorította az M19-est a jobb kezében. abban az ócska la­ kásban megerőszakolták azok a videokamerás férfiak? Vagy inkább azóta. és nem felejtette el rablásnak beállítani a történteket? Vagy attól a naptól fog­ va. hogy az izmai felmondták a szolgálatot. hogy amikor a legjobb barátnője ezt látta (vagy legalábbis egy részét látta). hogy ki­ lencévesen három férfi megerőszakolta? Attól a naptól fogva. ahogy mindent elmondott neki. és véletle­ nül megölte? Azóta. Hátul hosszúra hagyott. 6. aki elvitte abba a lakás­ ba (apja eleve nem is volt). és araikor véletlenül leesett egy [566] . Mikor lett ő ilyen? Ahogy Hirokinak mondta. átvett egy vastag borítékot a férfi­ aktól (egyébként nem is volt különösebben vastag). kedvesen beszédbe elegyedett vele. ahol befogadták utána. hogy a külváros egy mocskos szegletében. hogy egyedül hintázott a parkban. szabályos arcél. hir­ telen megváltozott a tekintete. Érezte. mielőtt elkezdődött volna? Azóta? Vagy… Azóta.Egy diákegyenruhás fiú állt ott. hogy a távoli rokonuknál. hogy felemelje a fegyvert. jel­ legzetes hátrasimított haj. és ő is megerőszakolta? Abban a sötét kis szertárban. a gye­ rek rendszeresen szívatta. akiben megbízott. hogy az egyetlen tanár az általánosban. nemhogy vigasztalta volna. Akkor annak dacára. de összeszedte a ma­ radék erejét. Micuko gondolatai hirtelen egészen más irányba kezdtek ka­ landozni. amikor az három hónapra rá megint el akarta vinni abba a lakásba. Amit ennek a lába előtt heverő fiúnak. iskola után? Vagy azóta. csak éppen hide­ gen csillogó szem… Kirijama Kazuo (fiúk. azóta.) volt. hogy ellenkezett az anyjával. Szugimura Hirokinak mesélt… „Én a rablók közé akartam állni” – mondta neki. és kiment a szobából. amikor az addig szerzett súlyos lelki sérülései miatt szinte kihaltak belőle az érzelmek… Végül pedig. hogy egy életre-halálra menő ütközet kellős közepén volt. hogy az iszákos anyja. hogy csak egy pillanatig tartott. Persze lehet. miu­ tán tökéletesen eltüntette a bizonyítékokat.

Kirijama Kazuo lassan odasétált. Illetve… Mindegy volt. Teste néhány másodperccel azelőtt. És a ravaszt… Még egyszer ropogva tüzet okádott a Kirijama Kazuo kezé­ ben lévő Ingram M10-es. ám nemsokára ő is elkezdett vele szórakozni. mint a hegedű húrjai. Amikor leért. az anyja azt mondta. Nem fogok veszíteni semmiképpen. És Kirijama Ingramja még egyszer utoljára tüzet okádott. mintha meg se kottyant volna neki. hogy ő ölte meg? Az apa akkor valahogy elrendezte az ügyet. Micuko egykor szép arca szétment. Igazam van. Micuko nem tudhatta az okát. Felemelte a Szugimura Hiroki kezé­ nél heverő Colt Governmentet és az M59-est is. a következő pillanatban pedig az ázott földnek csapódott a háta. és meghúzta a ravaszt. és részvétlenül elvette Mi­ cuko kezéből a fegyvert. A tárban maradt négy lövedék kétségtelenül Kirijama Kazuo mellébe hatolt. Visszaült. és vér szökött elő a szájából… A felsőteste hátrabo­ rult. és felemelte a fegyvert. Azóta? Vagy… Mindegyikük apránként – dehogyis! –. mintha hozzávágtak volna egy epres pitét. Csakhogy… Kirijama épp csak megremegett bele. tisztára olyan lett. függőleges sorban négy lyuk keletkezett félig leszakadt a felső ajka. Adni senki nem adott neki. És Micuko kiégett. vége volt. amelyet Kajo­ ko dobott el. és Micuko mellétől az arca közepé­ ig. De Micuko még így is vigyorgott. Sorozatban. [567] . hogy már korábban meghalt. jó nagy adagokban rabolta meg Micukót. Az esőben ázó három holttestre rá se hederített. A matrózblúza ujjánál. lelke pedig már nagyon régen. Erő gyűlt a karjába. Illetve lehet. a csukóján úgy kidagadtak az erek. Most aztán igazándiból hátrarepült.régi épület tetejéről.

Szóma Micukót. Nincs semmi félnivalóm. Akkor nem nagyon értettem az értelmét. és formára rendezgeti. JÓL VAN. Természetesen. – Saját szememmel láttam. amint megöli a másik ördögöt. most az egyik előtt guggol. miután Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghaltak. közepén pedig egy diákegyenruhás alak látszott hátulról az eső vékony hártyá­ ján keresztül. TISZTÁBAN VAGY A KÜLDETÉSEDDEL. Inada Mizuho (lányok. Kirijama Kazuo két hegyet készített faágakból. És láttam. Mert hát teljesíteni tudta a számára legnagyobb küldetést mint űrbéli harcos. de nem nagyon zavarta.[Maradt 5 fő] 70 haját. l. valójában üvegből volt. fáradt is volt. JÓL VAN. Megkaptam az üzenetedet ott a jósdában. Ahuramazda. Annak is eső áztatta a hátrasimított haját. de épp az imént újra felfedeztem. Azután szem elől tévesztettem. Természetesen – válaszolta Mizuho.) volt. de Mizuho el­ hitte. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. NEM FÉLSZ? Nem. Fázott is. LÁTOM. 6. PREXIA DIKIANNE MIZUHO? Kérdezte a fejében a fény istene. Hogy ne­ kem egyszer harcolni kell majd a gonosszal a Föld érdekében. [568] . FELKÉSZÜLTÉL. Megállás nélkül esett az eső. És most követtem őt idáig. aki végzett Kotohiki Kajokóval Ezzel az ellenség­ gel végképp le kell számolni. ahogy az Ördög elhagyja a helyszínt. Mizuho pedig a légzését rendezgette. és a homlokához tapasztotta szépen levágott Szemben vele egy kis szántóföld terült el. A hangja a matrózblúza alatt viselt orsó alakú misztikus kristályból (ka­ talógusból vásárolta. De most már pontosan megértet­ tem. ha követem az utasításaidat. hogy kristály) szólt hozzá.) kidugta a fejét a bo­ zót árnyékából.

arra gondolt. DE HÁT Ő CSUPÁN KÖZNÉPI SZÁRMAZÁSÚ VOLT. (Bár annak idején az osztályteremben Minami Kaori. AKKOR RENDBEN VAN. OKÉ. HIGGY AZ ŰRBÉLI FÉNYBEN. Az arca elé tartotta két kézre fogva. hogy a másik harcos. hogy ez aztán a harcosnak való fegyver) kihúz­ ta a tokjából. ŐÉRTE IS HARCOLSZ. Kirijama hátát látta. Igen.JÓL VAN. Azután a kétélű kését (amikor megtalálta a hátizsákjában. TE MÁS VAGY. hogy ne csapjon zajt. Csak az. Megnyugodva bólintott még egyszer. KIVÁ­ LASZTOTT HARCOS VAGY. Csak… csak ő elbukott. na de mindegy…) Ő… Ő AZ UTOLSÓ PILLANATIG HARCOLT. Ahuramazda. Igen. és Mizuho ezen a fényen át nézett Kirijamára. TE A SZENTDIKIANNE TÖRZS TÚLÉLŐJE. Meleg. HÁT. A kék pen­ gét kitöltötte a fehér fény. Alig tizenöt centi élű kését körbera­ gyogta a fény. AMELY KÖRBEÖLEL TÉGED. AZ APRÓSÁGOKKAL NE TÖRŐDJ. aki valamennyire barátkozott Mizuhóval. Mizuho egész lényét kitöltötte a fény. hogy csapást mérjek az ellenségre! Igen! Mizuho vigyázva. Itt az alkalom. MIZUHO. Teljesen szabadon volt. FÉNY. IGEN. A gonosszal szemben. és Kirijama felé futott. Lorela Lausasse Kaori meghalt. nagy űrerő. UGYE? Igen. mindent magá­ ba ölelő. Igen. HM? VALAMI… ? Nem. és legalább egy méter hosszú legendás karddá [569] . A FÉNYBEN. titokban minden egyes alkalommal ásítozott. semmi. Most. A GYŐZELEM FÉNYE FOG ÖVEZNI TÉGED…. ÉS GYŐZÖL. MIZUHO. hogy „te vagy Lorela harcos”. ahányszor csak Mizuho azzal jött neki. igen. Ú. kilépett a bozótból.

csak a kezét nyújtotta hátra. Talán… az északi hegyen valahol. Kirijama Kazuo továbbra is hátat fordított Mizuho holttesté­ nek. miközben a hátára zuhant.” Tényleg így van vajon? Hiroki szerelmes volt Kotohiki Kajo­ kóba? Hogy lehet… Hogy lehet. Kirijama Kazuo bal kézzel az ágakat rendezgette. – Megkeresném. meg sem fordult. a Keds sportcipő­ je mellé pottyant. és tovább tevékenykedett az ágak ren­ dezgetésével. „Lehet. „Ha én lennék a helyében. de feltehetőleg nem is annyi­ ra távol. – Sújára pillantott. és sárral kevert esővizet csapott fel rá. Körülbe­ lül húsz perccel ezelőtt lövések sorozata hallatszott. az osztály legszebb lányával. akit szeretek. a második pontosan keresztülhatolt a fején. Pont Súja kinyújtott jobb lába. jobbal pe­ dig előhúzta a Beretta M92F-et. [Maradt 4 fő] 71 Az eső nem állt el. hogy jóban volt Csigusza Ta­ kakóval. Egyik sem volt közel. ahol Sújáék is vannak. A fénykard egyenesen keresztüldöfi majd a gonosz szörnyeteget. Az első mellen találta Mizuhót. azt tenném. Prexia Dikianna Mizuho harcos lelke útra kelt a Fény Országa felé. és ő mégis egy Kotohi­ [570] . A sebből enyhén ívelt piros vonalat hízott az égre. Súja a nedves sziklafalnak döntötte a hátát. eltette a fegyvert. majd leesett. Az eső azonnal mosni kezdte a vérét. ezúttal két lövés hangja jutott el hozzájuk. hogy Szugimura szerelmes Kajokóba” – mondta ko­ rábban Noriko. Egy nagy esőcsepp csúszott végig a „tető” egyik levelén. és kétszer meghúzta a ravaszt. És öt perce pedig még egyszer. és megállította. és a faágakból készült tető szélén lecsöpögő esőcseppeket nézte.változott.

– Nem is igaz. hogy valaki egyszerűen lelőtt egy másikat)? Ha hozzávesszük azt. Súja visszaemelte a tekintetét kettejük fe­ lé. Nanahara? Egymás mellett ültek mind a hárman. Ez alapján… nem lenne meglepő. aki annyira semmilyen. aki meghalt? Vagy senki sem halt meg.ki Kajokóba lett szerelmes. dél óta már (leszámít­ va Ucumi Jukiéék lövöldözését) háromszor szóltak a fegyve­ rek. de Noriko a tenyerét Súja felé fordítva mindkét kezét az arca elé emelte. Akkor maradtak öten? Ki az a három. Inkább nektek lehet alváshiányotok. Téged várt. amit Súja a világítótoronyból eljövet hallott. mint a zsák. Amikor ezt mondta. Kavada nevetve rángatta a vállát. és szinte semmit nem aludt egész végig. és így szólt: [571] . Azután túlzó mozdulattal a melle elé emelte a jobb kezét. ha már legalább hár­ man meghaltak volna. hogy át­ lagos vagy. Sújáról Kavadára emelte a tekintetét. In­ kább Kavada nem aludt miattam egy percet sem. hogy ez már csak így működik. hogy „Nem kell bemagyaráznod magadnak. és nevetve rázogat­ ta. – Délig aludtam. – Én oké vagyok. hogy csak na? De lehet. de azt igen. Én úgy szeretlek. Az iménti kétszeri lövöldözésnél ki kivel csapott össze egyál­ talán (habár a másodiknál nagyon úgy nézett ki. Csak Noriko nem. hogy csak bóbiskoltam. Lehet. és megvannak még mind a nyolcan? – Fáradt vagy. amilyen vagy”. ez a szerelem. és Kavada Noriko túl­ oldaláról szólt oda. csak mindkét fél elmenekült. Kavada vállat vont. Súja újra Noriko arcába nézett. Billy Joel énekli. – Nem alszol egy kicsit? – Á! – nevetett rá Súja.

Ez a beszélgetés és ez a vidám­ ság egészen olyan volt. valamelyik bejá­ ratott cukrászdájukban régi barátok között esett volna meg. Kavada. és azután Noriko szinte csak Súján keresztül kommunikált Kavadával. Noriko és Kavada egymáshoz olyan közel állónak tűntek. mert mi ilyen jóban va­ gyunk. de a szavak bennszorultak. megbízik benned. hiszen amíg Súja távol volt. A homlokát ráncolva tette a bennfentest. de csak nevetett vele. Miről beszélsz? Kavada vállat vont. Kavada ujjal mutatott Sújára. találkoztak Kavadával. Erre Noriko is elnevette teagát. Súja egy kicsit zavartan válaszolt. Rögtön elvigyo­ rodott.– Mindig megvédelek. – Hűha. – No nézd csak. kettes­ ben is nagyszerű csapatnak látszottak. Mert szeret. Nanahara féltékeny. de most már máshogy volt. – Tényleg nagyon köszönöm. Nagyon boldog pillanat volt. Noriko is vidám volt. Súja minden bizonnyal szívesen mondott volna valamit. Súja szemöldökét kissé megemelve figyelte ezt a párbeszé­ det. mire Ka­ vada röhögni kezdett. hogy előt­ te egy közös barátjuk temetésén találkoztak újra. Elkezdődött a játék. hercegnőm. Mert hogy is mondják. mintha iskola után. Nagyon jól szórakozott. [572] . és rátette a bal kezét Kavada jobbjára. Persze kitörölhetetlenül benne van a hangulatban. – Látod. Noriko elkerekedett szemmel nézett Sújára. Súja kinyitotta a száját. Noriko. – Már miért lennék én féltékeny. ők több mint fél napig kettes­ ben voltak. Hát ez talán természe­ tes.

– Yeah! Súja akaratlanul is rock’n’rollosan kiáltott fel. – Hát igen. – Várjunk még ott egy darabig. Ép jobb kezével segített Norikónak fel­ állni. – Füst – mondta.Kavada tovább mosolygott. Majdnem elkezdett viccelődni. [573] . Lehet. Noriko mosolyogva fordult Sújához. Az időbe telik. – Szugimura épségben van! Kavada elővette a zsebéből a madárhívót. hogy féltékeny voltam? Megint Norikóra nézett. Az eső lanyhult valamennyire. hogy féltékeny voltam”. hogy „Lehet. Jókedvű kismadár csiripelése zendült fel. Súja mosolygott. és hajszálra tizenöt másodperc elteltével abbahagyta. nem jelzett-e már Szugimura Hiro­ ki. hogy „Hűha…” Kavada visszaért a tetőhöz. ahol Kavada állt. Súja is gyorsan felállt. a füst felé fordult és megszólaltatta. és kiment a tető alól. Borostás arca ázott az esőben. De… Súja az eget bámulta. valóban füstös volt az ég. Találkozott a tekintete Norikóéval. Erre Noriko biztos megint nevetet volna. Azután Sújáékhoz fordult. Kavada figyelte az órá­ ját. És Kavada tekintetét követve az északi hegy pont ellentétes oldalánál élesen kirajzolódott két fehér füstoszlop. hogy meghallja ezt a hangot. aki szintén boldogan mosolygott. Eléggé közel kell jönnie. hogy megtudja. és azt mondta volna. Ha alaposan megfigyelték. és szállt tova a szigetet áztató esőbe. – Kavada mindenből viccet csinál. és együtt mentek odáig. és rögtön visszafordult. megnézte az óráját.

Déli tizenkettőig még biztosan életben volt. többször is hal­ lottak lövéseket. – Hogy? De hát… – Súja üres jobb tenyerét felfelé mozgatta. hogy kétnapi keresés után Hiroki holtan ta­ lálta Kotohiki Kajokót. hogy Kavada összeszorítja a száját. [574] . hogy Szugimura el tud­ jon jönni idáig. – De lehet. – Egészen más eshetőség is van. Félbehagyta. Csak arra gondoltam. – Micsoda? – kérdezte Noriko. Noriko is visszafogta a mosolyát. és elvette a szemét Sújáékról. – Kavada… – mondta Súja. Nem tudni. hogy ez nem olyan biztos. így inkább nem tette. – Nincs rá garancia. mindenesetre imádkozzunk. – Nem olyan ő. hogy Kotohikivel együtt van-e vagy sem. az­ tán megrázta a fejét. majd folytatta: – Hát. – Megtalálta Kajokót! – mondta Noriko. aki csak úgy feladja. Kavada félvállról válaszolt. hogy Kotohiki megbízik Hirokiban. és Súja is bólintani akart. Sújának elkomorodott az arca. Kavada bólintott. Természetesen ez így volt. miközben a zsebéből cigarettás­ dobozt vett elő. de észrevette. Súja is és Noriko is elhallgatott megint. Kavada rágyújtott. – Semmi.Mindhárman visszamentek a tető alá. Megtörténhetett. hogy a holttestét találta meg Kotohikinek. – Vagy… – folytatta Kavada. Épp az előbb ért el hozzájuk azoknak az egyes lövéseknek a hangja. mire Kavada felemelte a fejét. – Az lehet.

Nem kellett neki mondani, Súja anélkül is imádkozott. Hogy Hiroki Kotohiki Kajokóval együtt jöjjön vissza. Akkor pedig öt ember. Öten szökhetnek meg. Csak öten. Ekkor jutott eszébe Sújának, hogy Inada Mizuho még életben van, vagy legalábbis délben még élt. – Kavada! Kavada csak a szemét fordította Súja felé. – Inada még él. Nem tudjuk felvenni vele valahogy a kapcso­ latot? Kavada megrántotta a vállát. – Már többször mondtam, hogy jobban jársz, ha ebben a já­ tékban nem nagyon bízol meg az emberekben. Őszintén szól­ va én még Kotohikiben sem bízom, bár Szugimura nem ven­ né tőlem jó néven. Súja a szájába harapott. – Jó, de… – Hát, ha a körülmények engedik, kitalálhatjuk a módját, ho­ gyan vegyük fel Inadával a kapcsolatot. Viszont… – kifújta a füstöt – ne felejtsd el, mi sem biztos, hogy élünk addig. Igen, Kavada megmondta. „A legvégén. Amikor már min­ denki más meghalt, akkor van mód a menekülésre.” Ez azt jelentette, hogy bárhogy legyen is, Sújáéknak még egyszer szembe kell szállniuk Kirijamával és esetleg Szóma Micukó­ val is. Micukóval még nem biztos, de… Kirijamával minden­ képpen össze fognak csapni, az a fiú nem hal meg egy­ könnyen. És akkor nem biztos, hogy az ő triójuk minden tag­ ja baj nélkül megússza. Kavada tovább szívta lerövidült cigarettáját, s azt mondta: – Még egyszer tisztázzunk valamit, Nanahara!

[575]

Széles sávban fújta ki a füstöt, közben Súja szemébe nézett és folytatta: – Még ha sikerül is Szugimurának csatlakoznia hozzánk, még egyszer meg kell ütköznünk Kirijamával, és lehet, hogy Szómával is… Kíméletlen leszel, ugye? Erről van szó. Ha valamilyen formában magukhoz hívhatják is Inadát, az azután lesz majd, hogy végeztek Kirijamával és Szómával. Legyenek akármilyenek a körülmények, viszoly­ gott saját magától, hogy ennyire hozzászokott az osztálytár­ sai megölésének gondolatához. De… – Tudom – mondta és bólintott. [Maradt 4 főj

72

Kavada megszólaltatta a madárhívót. Ez volt a harmadik. Az eső kissé alábbhagyott, és a tető széléről ritkábban hullottak a vízcseppek… Már elmúlt öt óra. Súja a negyedik madárhang után tudott csatlakozni Kavadá­ ékhoz, de ő akkor nagyjából tudta, merre járhatnak. Szugi­ mura Hirokinak nincs meg ez az előnye, így lehet, hogy neki még eltart egy ideig. Kavada visszatért a tető alá, megint a szájába vett egy Wild Sevent, és meggyújtotta. Kifújta a füstöt, majd hirtelen megszólalt: – Hova akartok menni? Súja a Noriko másik oldalán ülő Kavadára nézett. Kavada odafordult. – Elfelejtettem elmondani, hogy van egy összekötőm. Ha in­ nen kijutunk, elsőnek nála fogunk elbújni. – Összekötő? – kérdezett rá Súja, mire Kavada bólintott. – Az apám barátja. Folytatta.
[576]

– El fogja intézni a külföldre szökésünket… Ez ellen ugye nincs ellenvetésetek? Ha itthon maradsz, úgyis elkapnak egyszer. Kinyiffantanak, mint egy egeret. – Külföldre szökés… – lepődött meg Noriko. – Komolyan si­ kerülhet ilyesmi? Súja is kérdezett: – Ki az? Az apád barátja? Kavada bal kézzel a szájában lévő cigarettáért nyúlt, és kette­ jükre meredt, min