C programnyelv 1

1BEVEZETÉS.................................................................................................................... 5
2JELÖLÉSEK.....................................................................................................................7
3ALAPISMERETEK..........................................................................................................8
3.1Forrásprogram............................................................................................................8
3.2Fordítás...................................................................................................................... 8
3.3Kapcsoló–szerkesztés (link).................................................................................... 12
3.4Futtatás.....................................................................................................................12
3.5Táblázat készítése.................................................................................................... 13
3.6Bemenet, kimenet.................................................................................................... 21
3.7Tömbök....................................................................................................................28
3.8Függvények.............................................................................................................. 31
3.9Prodzsekt................................................................................................................. 35
3.10Karaktertömb és karakterlánc................................................................................ 37
3.11Lokális, globális és belső, külső változók..............................................................41
3.12Inicializálás............................................................................................................ 46
4TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK......................................................................................49
4.1Elválasztó-jel........................................................................................................... 50
4.2Azonosító................................................................................................................. 51
4.3Típusok és konstansok a nyelvben...........................................................................52
4.3.1Egész típusok és konstansok............................................................................. 55
4.3.2Felsorolás (enum) típus és konstans................................................................. 58
4.3.3Valós típusok és konstans................................................................................. 61
4.3.4Karakter típus és konstans................................................................................ 63
4.4Karakterlánc (string literal):.....................................................................................68
4.5Deklaráció ...............................................................................................................71
4.5.1Elemi típusdefiníció (typedef).......................................................................... 75
5MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK................................................................................ 77
5.1Aritmetikai műveletek (+, -, *, / és %).....................................................................79
5.1.1Multiplikatív operátorok (*, / és %)..................................................................80
5.1.2Additív operátorok (+ és -)............................................................................... 83
5.1.3Matematikai függvények...................................................................................83
5.2Reláció operátorok ( >, >=, <, <=, == és !=)........................................................... 85
5.3Logikai műveletek ( !, && és ||)...............................................................................86
5.4Implicit típuskonverzió és egész–előléptetés...........................................................87
5.5Típusmódosító szerkezet......................................................................................... 89
5.6sizeof operátor......................................................................................................... 90
5.7Inkrementálás (++), dekrementálás (--) és mellékhatás........................................... 91
5.8Bit szintű operátorok ( ~, <<, >>, &, ^ és |).............................................................92
5.9Feltételes kifejezés ( ? :).......................................................................................... 96
5.10Hozzárendelés operátorok..................................................................................... 98
5.11Hozzárendelési konverzió....................................................................................100
5.12Vessző operátor................................................................................................... 101
5.13Műveletek prioritása ........................................................................................... 102
6UTASÍTÁSOK............................................................................................................. 106
6.1Összetett utasítás.................................................................................................... 106
6.2Címkézett utasítás.................................................................................................. 107
6.3Kifejezés utasítás................................................................................................... 107
6.4Szelekciós utasítások............................................................................................. 108
6.5Iterációs utasítások.................................................................................................111
6.6Ugró utasítások...................................................................................................... 116
2 TARTALOMJEGYZÉK ÉS ELŐSZÓ
7ELŐFELDOLGOZÓ (PREPROCESSOR).................................................................. 119
7.1Üres (null) direktíva...............................................................................................120
7.2#include direktíva.................................................................................................. 121
7.3Egyszerű #define makró........................................................................................ 121
7.4Előredefiniált makrók............................................................................................ 123
7.5#undef direktíva..................................................................................................... 123
7.6Paraméteres #define direktíva................................................................................124
7.7Karaktervizsgáló függvények (makrók).................................................................125
7.8Feltételes fordítás................................................................................................... 128
7.8.1A defined operátor.......................................................................................... 130
7.8.2Az #ifdef és az #ifndef direktívák...................................................................130
7.9#line sorvezérlő direktíva...................................................................................... 130
7.10#error direktíva.................................................................................................... 131
7.11#pragma direktívák.............................................................................................. 132
8OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK......................................................................... 133
8.1Objektumok attribútumai....................................................................................... 133
8.1.1Tárolási osztályok........................................................................................... 134
8.1.1.1Automatikus (auto, register) tárolási osztály........................................... 134
8.1.1.2Statikus (static, extern) tárolási osztály................................................... 137
8.1.2Élettartam (lifetime, duration)........................................................................ 140
8.1.2.1Statikus (static vagy extern) élettartam.................................................... 140
8.1.2.2Lokális (auto vagy register) élettartam.................................................... 141
8.1.2.3Dinamikus élettartam............................................................................... 141
8.1.3Hatáskör (scope) és láthatóság (visibility)...................................................... 141
8.1.3.1Blokk (lokális, belső) hatáskör................................................................ 142
8.1.3.2Függvény hatáskör................................................................................... 142
8.1.3.3Függvény prototípus hatáskör..................................................................142
8.1.3.4Fájl (globális, külső) hatáskör..................................................................143
8.1.3.5Láthatóság................................................................................................ 143
8.1.3.6Névterület (name space).......................................................................... 144
8.1.4Kapcsolódás (linkage).................................................................................... 144
8.2Függvények............................................................................................................ 145
8.2.1Függvénydefiníció.......................................................................................... 146
8.2.1.1Tárolási osztály........................................................................................ 148
8.2.1.2A visszatérési érték típusa........................................................................149
8.2.1.3Formális paraméterdeklarációk................................................................149
8.2.1.4A függvény teste...................................................................................... 151
8.2.2Függvény prototípusok................................................................................... 152
8.2.3Függvények hívása és paraméterkonverziók.................................................. 155
8.2.4Nem szabványos módosítók, hívási konvenció.............................................. 157
8.2.5Rekurzív függvényhívás..................................................................................159
9MUTATÓK.................................................................................................................. 161
9.1Mutatódeklarációk................................................................................................. 161
9.1.1Cím operátor (&)............................................................................................ 162
9.1.2Indirekció operátor (*).................................................................................... 163
9.1.3void mutató..................................................................................................... 164
9.1.4Statikus és lokális címek................................................................................. 164
9.1.5Mutatódeklarátorok.........................................................................................165
9.1.6Konstans mutató............................................................................................. 166
9.2Mutatók és függvényparaméterek.......................................................................... 167
C programnyelv 3
9.3Tömbök és mutatók............................................................................................... 168
9.3.1Index operátor................................................................................................. 169
9.3.2Tömbdeklarátor és nem teljes típusú tömb..................................................... 172
9.4Mutatóaritmetika és konverzió.............................................................................. 173
9.4.1Összeadás, kivonás, inkrementálás és dekrementálás..................................... 174
9.4.2Relációk.......................................................................................................... 175
9.4.3Feltételes kifejezés.......................................................................................... 175
9.4.4Konverzió....................................................................................................... 176
9.5Karaktermutatók.................................................................................................... 178
9.5.1Karakterlánc kezelő függvények.....................................................................178
9.5.2Változó paraméterlista.................................................................................... 184
9.6Mutatótömbök........................................................................................................186
9.7Többdimenziós tömbök......................................................................................... 187
9.7.1Véletlenszám generátor...................................................................................190
9.7.2Dinamikus memóriakezelés............................................................................ 192
9.8Tömbök, mint függvényparaméterek..................................................................... 196
9.9Parancssori paraméterek........................................................................................ 198
9.9.1Programbefejezés............................................................................................202
9.10Függvény (kód) mutatók...................................................................................... 203
9.10.1atexit függvény..............................................................................................206
9.10.2Típusnév....................................................................................................... 208
9.11Típusdefiníció (typedef)...................................................................................... 209
9.12Ellenőrzött bemenet............................................................................................. 211
10STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK...................................................................................... 216
10.1Struktúradeklaráció ............................................................................................. 217
10.1.1Típusdefiníció............................................................................................... 219
10.2Struktúratag deklarációk...................................................................................... 220
10.3Struktúrák inicializálása.......................................................................................222
10.4Struktúratagok elérése..........................................................................................223
10.5Struktúrák és függvények.....................................................................................227
10.6Önhivatkozó struktúrák és dinamikus adatszerkezetek .......................................234
10.7Struktúra tárillesztése...........................................................................................240
10.8UNIÓK................................................................................................................ 242
10.8.1Uniódeklarációk............................................................................................243
10.9Bitmezők (bit fields)............................................................................................ 245
10.10Balérték – jobbérték...........................................................................................247
10.11Névterületek.......................................................................................................248
11MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET...............................................................251
11.1Folyamok megnyitása.......................................................................................... 251
11.2Folyamok pufferezése.......................................................................................... 252
11.3Pozícionálás a folyamokban................................................................................ 255
11.4Bemeneti műveletek ............................................................................................257
11.5Kimeneti műveletek............................................................................................. 259
11.6Folyamok lezárása............................................................................................... 260
11.7Hibakezelés.......................................................................................................... 260
11.8Előre definiált folyamok...................................................................................... 264
11.8.1Bemenet az stdin-ről..................................................................................... 266
11.8.2Kimenet az stdout-ra..................................................................................... 270
11.9Egyéb függvények................................................................................................278
12IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................. 280
4 TARTALOMJEGYZÉK ÉS ELŐSZÓ
13FÜGGELÉK............................................................................................................... 281
13.1CHDEL.C............................................................................................................ 281
13.2EGYESIT.C......................................................................................................... 281
13.3HEXA.C...............................................................................................................282
13.4IKSZ.C................................................................................................................. 283
13.5INDEXEU.C........................................................................................................ 284
13.6JANI.C................................................................................................................. 285
13.7KOZEPRE.C........................................................................................................285
13.8LAPOZ.C............................................................................................................. 286
13.9NEVREND.C.......................................................................................................287
13.10PELDA18X.C.................................................................................................... 288
13.11PELDA18Y.C.................................................................................................... 289
13.12PELDA28X.C.................................................................................................... 291
13.13PLUSSZ.C......................................................................................................... 293
13.14ROTL.C............................................................................................................. 293
13.15STRMAKRO.C................................................................................................. 293
13.16STRMIN.C........................................................................................................ 294
13.17STRRV.C...........................................................................................................295
13.18STRSTRXT.C....................................................................................................296
13.19TOBBOSZL.C................................................................................................... 297
13.20XPLUSZOR.C................................................................................................... 297
Kedves Kollegina, Kolléga!
A jegyzetet Önnek készítettem azért, hogy referencia anyaga legyen a
Programozás tárgyhoz.
Szeretném a segítségét igénybe venni abból a célból, hogy a jegyzet mi-
nél pontosabb, megbízhatóbb legyen. Épp ezért arra kérem, ha az olvasás
során valamilyen magyartalanságba, nem elégséges magyarázatba vagy
uram bocsá' hibába ütközne, jelezze vissza nekem!
Ténykedését előre megköszönöm.
Győr, 2004. július Bauer Péter
(B609) Tel.: (96) 503400/3254 e-mail: bauer@sze.hu
C programnyelv 5
1 BEVEZETÉS
A Széchenyi István Egyetem különféle informatika szakjai és szakirá-
nyai C programnyelvi jegyzetigényét hivatott kielégíteni ez a dokumen-
tum. Az olvasóról feltételezi, hogy tisztában van a számítástechnikai alap-
fogalmakkal [1]. Alapos strukturált programozási ismereteket szerzett, és
járatos az alapvető algoritmikus elemekben [2]. Járatos már egy program-
nyelvben és fejlesztő környezetben. Magyarán ismer, és kezel ilyen fogal-
makat, mint:
- Adatok, adattípusok és adatstruktúrák.
- Konstansok, változók és azonosítók.
- Vezérlési szerkezetek: szekvencia, szelekció és iteráció. Utasítások.
- Tömbök és sztringek (karakterláncok).
- Programszerkezeti elemek: eljárások, függvények, blokkok és prog-
rammodulok.
- Láncolt adatszerkezetek: listák és fák.
- Elemi bemeneti és kimeneti eszközök, fájlok stb.
A C nyelvet tervezője, Dennis
Ritchie, a Bell Laboratóriumban
fejlesztette ki az 1970–es évek
végén [4], és a UNIX operációs
rendszer programnyelvének
szánta. Ezt a változatot jelöli az
ábrán a K&R. A C nyelv ezt kö-
vetően praktikussága miatt szé-
les körben elterjedt. Sokan ké-
szítettek sokféle C fordítót saját,
vagy környezetük igényeinek
megfelelően. A sokszínűségben
amerikai nemzeti szabvánnyal
(ANSI) teremtettek rendet az
1980–as évek végén [5]. Az
ANSI C szabványt aztán Európában (ISO) is elfogadták néhány évvel ké-
sőbb. Az ábrából látszik, hogy az ANSI C bővítette a K&R C halmazt.
További történeti áttekintéshez a [4] és az [5] bevezető részeit ajánl-
juk!
fordító
ANSI C
K & R
6 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
¡ Az ábrán a legbővebb C halmaz a fordító. Ha valamikor is valami-
lyen gondunk lenne azzal, hogy egy konkrét C utasítás, módosító stb.
megfelel–e az ANSI C szabványnak, akkor fordítás előtt kapcsoljuk be az
integrált programfejlesztő rendszer egy menüpontjával az ANSI C kom-
patibilis fordítást!
A C általános célú programnyelv, mely tömörségéről, hatékonyságáról,
gazdaságosságáról és portabilitásáról (hordozhatóságáról) ismert. Nem
tartalmaz túl sok vezérlési szerkezetet. Bőséges viszont az operátorkészle-
te, és több adattípus megléte jellemzi. Jól használható tehát műszaki–tu-
dományos, vagy akár adatfeldolgozási problémák megoldására.
A C elég alacsony szintű – hardver közeli – programnyelv is egyben,
hisz tervezője a UNIX operációs rendszert e nyelv segítségével készítette
el néhány száz gépi kódú utasítás felhasználásával. A C programok gyak-
ran ugyanolyan gyorsak, mint az ASSEMBLER nyelven készültek, de jó-
val könnyebben olvashatók és tarthatók karban.
Jegyzetünkben nem kívánunk elmerülni konkrét integrált programfej-
lesztő rendszerek, operációs rendszerek és processzorok részleteinek tag-
lalásában. Teljes általánosságban azonban még sem célszerű a dolgokról
beszélni, mert akkor ilyeneket kéne mondani, mint:
- Képezzük az operációs rendszernek megfelelő végrehajtható fájlt!
- Futtassuk a végrehajtható fájlt az operációs rendszerben!
Ehelyett rögzítsük azt, hogy fogalmainkkal az IBM PC kompatibilis sze-
mélyi számítógépek területén maradunk! Erre a gépcsaládra is rengeteg
cég készített C fordítót (compiler). Itt állapodjunk meg két fő gyártónál: a
Borlandnál és a Microsoftnál! Az integrált programfejlesztő keretrendszer
legyen menüvel irányítható, s ne parancssori paraméterként megadott kap-
csolókkal kelljen vezérelni a fordítót és a kapcsoló–szerkesztőt (linker).
Az operációs rendszer számunkra jobbára csak olyan szempontból érde-
kes, hogy legyen karakteres szabványos bemenete (standard input), és lé-
tezzen karakteres szabvány kimenete (standard output), valamint szabvá-
nyos hibakimenete (standard error output). A szabvány bemenet alapértel-
mezés szerint a billentyűzet, a kimenetek viszont a karakteres üzemmódú
képernyőre, vagy a karakteres konzol ablakba dolgoznak. A karakteres
képernyő, vagy konzol ablak felbontása természetesen változtatható, de
mi minden példánál feltételezzük a 25 sorszor 80 oszlopot! A szabvány
kimeneteken a mindenkori aktuális pozíciót kurzor jelzi.
C programnyelv 7
2 JELÖLÉSEK
Figyelem felkeltés. Valamely következtetés levonása az eddigiek-
ből. Esetleg: merre találhatók további részletek a kérdéses témával kap-
csolatban.
¡ Lexikális ismeretek taglalása. Valamely folyamat pontosabb részle-
tei. Egy fogalom precízebb definíciója.
e Valamilyen aránylag könnyedén elkövethető, de nehezen lokalizál-
ható hiba.
` Egy alapvető, úgy nevezett „ököl” szabály.
Forrásprogramok és képernyő tartalmak szövege.
Valamilyen konkrétummal helyettesítendő szintaktikai egység.
Kulcsszó vagy valamilyen azonosító.
A fogalom első előfordulásának jelölésére szolgál.
A megoldandó feladatokat így jelöltük. Ha a feladat leírásának végén
{név.C} fájlazonosító áll, akkor a FÜGGELÉKben ugyanezen fejezetcí-
men megtalálható egy megoldás programlista is.
8 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
3 ALAPISMERETEK
3.1 Forrásprogram
Első közelítésben induljunk ki abból, hogy a C program (a forrásprog-
ram) fájlazonosítójában C kiterjesztéssel rendelkező, ASCII kódú szöveg-
fájl, mely előállítható, ill. módosítható
- akármilyen ASCII kódú szövegszerkesztővel, vagy
- a programfejlesztő rendszer beépített szövegszerkesztőjével.
¡ Az ASCII kódú szövegfájl sorokból áll. Egy sorban a szöveg sorbeli
karaktereinek ASCII kódjai következnek rendre az egymás utáni bájtok-
ban. A sorhoz végül még két, a soremelést leíró bájt tartozik, melyekben
egy soremelés (Line Feed – 10) és egy kocsi vissza (Carriage Return – 13)
vezérlő karakter van.
e Vigyázni kell ASCII kódú szövegfájlban a decimálisan 31 értékű
bájt használatával, mert ez fájlvég jelzés a legtöbb operációs rendszerben!
Készítsük el első C programunkat, és mentsük el PELDA1.C néven!
/* PELDA1.C */
#include <stdio.h>
void main(void){
printf(”Ez egy C program!\n”); }
Fordítsuk le a programot, szerkesszük meg a végrehajtható fájlt, és fut-
tassuk le!
A mindenki által gyanított végeredmény az a képernyőn, hogy megjele-
nik a szöveg, és a következő sor elején villog a kurzor:
Ez egy C program!
_
3.2 Fordítás
A fordító sikeres esetben a forrásprogramból egy vele azonos nevű
(OBJ kiterjesztésű) tárgymodult állít elő,
PELDA1.C
¬
fordító
¬
PELDA1.OBJ
1. ábra: Fordítás
és üzeneteket jelentet meg többek közt a hibákról. A hibaüzenetek leg-
alább kétszintűek:
- (fatális) hibaüzenetek és
C programnyelv 9
- figyelmeztető üzenetek.
e A (fatális) hibákat, melyek jobbára szintaktikai jellegűek, mindig ki-
javítja a programozó, mert korrekciójuk nélkül nem készíti el a tárgymo-
dult a fordító. A figyelmeztető üzenetekkel azonban, melyek sok esetben a
legsúlyosabb problémákat jelzik, nem szokott törődni, mert a fordító létre-
hozza a tárgymodult, ha csak figyelmeztető üzenetekkel zárul a fordítás.
A PELDA1.C programunk első sora megjegyzés (comment). A meg-
jegyzés írásszabálya látszik a sorból, azaz:
- /* karakter párral kezdődik és
- */ karakter párral végződik.
A megjegyzés több forrássoron át is tarthat, minden sorba is írható egy,
sőt akár egy soron belül több is megadható a szintaktikai egységek között.
e Egyetlen tilos dolog van: a megjegyzések nem ágyazhatók egymás-
ba!
/* Ez a befoglaló megjegyzés eleje.
/* Itt a beágyazott megjegyzés. */
Ez meg a befoglaló megjegyzés vége. */
Vegyük észre, hogy bármely hibás program rögtön hibátlanná válik,
ha /*–ot teszünk az elejére, és a záró */–t elfelejtjük megadni a további
forrásszövegben!
A fordítót egybeépítették egy speciális előfeldolgozóval (preprocessor),
mely az „igazi” fordítás előtt
- elhagyja a forrásszövegből a megjegyzéseket,
- végrehajtja a neki szóló direktívákat, és
- ezeket is elhagyja a forrásszövegből.
PELDA1.C
¬
előfeldolgozó
+
fordító
¬
PELDA1.OBJ
2. ábra: Fordítás pontosabban
Az előfeldolgozó direktívák egy sorban helyezkednek el, és #–tel kez-
dődnek. Pontosabban # kell, legyen a sor első nem fehér karaktere.
¡ Fehér karakterek a szóköz, a soremelés, a lapdobás karakter, a víz-
szintes és a függőleges tabulátor karakter. Meg kell említeni, hogy a meg-
jegyzés is fehér karakternek minősül. A fehér karakterek szolgálhatnak
10 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
szintaktikai egységek elválasztására, de a felesleges fehér karaktereket el-
veti a fordító.
A PELDA1.C programunk második sora egy #include direktíva, mely-
nek hatására az előfeldolgozó megkeresi és betölti a paraméter szövegfájlt
a forrásszövegbe, és elhagyja belőle ezt a direktívát.
A pillanatnyilag betöltendő szövegfájl, az stdio.h, H kiterjesztésű. Az
ilyen kiterjesztésű szövegfájlokat C környezetben fejfájloknak (header)
nevezik. A fejfájl egy témával kapcsolatos adattípusok, konstansok definí-
cióit és a vonatkozó függvények jellemzőit tartalmazza.
Fedezzük fel, hogy az stdio a standard input output rövidítéséből
származik, s így lényegében a szabvány kimenetet és bemenetet „kapcsol-
tuk” programunkhoz.
¡ Nem volt még szó arról, hogy a paraméter fájlazonosító <> jelek kö-
zött áll! A <> jel pár tájékoztatja az előfeldolgozót, hogy milyen könyvtá-
rakban keresse a szövegfájlt. A programfejlesztő rendszer menüpontjai
közt van egy, melynek segítségével megadhatók a fejfájlok (include fáj-
lok) keresési útjai. <fájlazonosító> alakú paraméter hatására az #include
direktíva csak a programfejlesztő rendszerben előírt utakon keresi a fájlt,
és sehol másutt.
PELDA1.C programunk harmadik és negyedik sora a main (fő) függ-
vény definíciója. A függvénydefiníció szintaktikai alakja:
típus függvénynév(formális–paraméterlista) { függvény–test }
- A visszatérési érték típusa void, mely kulcsszó éppen azt jelzi, hogy
a függvénynek nincs visszaadott értéke.
- A függvénynév main. C környezetben a main az indító program.
- A formális–paraméterlista mindig ()–ben van. Pillanatnyilag itt is a
void kulcsszó látható, ami e helyt azt rögzíti, hogy nincs formális
paraméter.
- A függvény–test–et mindig {}–ben, úgy nevezett blokk zárójelek-
ben, kell elhelyezni.
A { nyitja, a } zárja a blokkot (BEGIN és END). A { } párok össze-
tartoznak. A } mindig a forrásszövegben őt megelőző {–t zárja.
¡ A forrásprogram több forrásmodulban (forrásfájlban) is elhelyezhe-
tő. Végrehajtható program létrehozásához azonban valamelyik forrásmo-
dulnak tartalmaznia kell a main–t. Az indító program a végrehajtható
C programnyelv 11
program belépési pontja is egyben. Ez az a hely, ahova a memóriába tör-
tént betöltés után átadja a vezérlést az operációs rendszer.
¡ Az indító programnak természetesen a végrehajtható program „iga-
zi” indítása előtt el kell látnia néhány más feladatot is, s a programozó ál-
tal írt main–beli függvénytest csak ezután következik. A gyártók az indító
programot rendszerint tárgymodul (OBJ) alakjában szokták rendelkezésre
bocsátani.
A PELDA1.C programban a main függvény teste egyetlen függvényhí-
vás. A függvényhívás szintaktikája:
függvénynév(aktuális–paraméterlista)
- A függvénynév a printf, mely függvény az aktuális paraméterét
megjelenteti a szabvány kimeneten.
- A ()–ben álló aktuális–paraméterlista egytagú, és momentán egy
karakterlánc konstans.
¡ A karakterlánc konstans írásszabálya látszik: idézőjelek közé zárt
karaktersorozat. A karakterlánc konstanst a memóriában meg képzeljük
úgy el, hogy a fordító a szöveg karaktereinek ASCII kódjait rendre elhe-
lyezi egymást követő bájtokban, majd végül egy tiszta zérustartalmú (min-
den bitje zérus) bájttal jelzi a karakterlánc végét!
A példabeli karakterlánc konstans végén azonban van egy kis fur-
csaság: a \n!
Ha valaki áttanulmányozza az ASCII kódtáblát, akkor láthatja, hogy a
lehetséges 256 kódpozíció nem mindegyikéhez tartozik karakterkép. Em-
lítsük csak meg a szóköz (32) alatti kódpozíciókat, ahol az úgy nevezett
vezérlő karakterek is elhelyezkednek! Valahogyan azt is biztosítania kell a
programnyelvnek, hogy ezek a karakterek, ill. a karakterkép nélküli kód-
pozíciók is megadhatók legyenek. A C programnyelvben erre a célra az
úgynevezett escape szekvencia (escape jelsorozat) szolgál.
Remélhetőleg világossá vált az előző okfejtésből, hogy az escape
szekvencia helyfoglalása a memóriában egyetlen bájt!
¡ Az escape szekvencia \ jellel kezdődik, s ezután egy karakter követ-
kezik. A teljesség igénye nélkül felsorolunk itt néhányat!
Escape szekvencia Jelentés
\b visszatörlés (back space)
\n soremelés vagy új sor (line feed)
\r kocsi vissza (carriage return)
\t vízszintes tabulátor (horizontal tab)
12 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
\” egyetlen ” karakter
\\ egyetlen \ karakter
\0 karakterlánc záró bájt, melynek
minden bitje zérus
\ooo
az o–k oktális számok
Vegyük észre, hogy ha idézőjelet kívánunk a karakterlánc konstans-
ba írni, akkor azt csak \” módon tehetjük meg! Ugyanez a helyzet az esca-
pe szekvencia kezdőkarakterével, mert az meg csak megkettőzve képez
egy karaktert! Lássuk még be, hogy a \ooo alakkal az ASCII kódtábla bár-
mely karaktere leírható! Például a \012 azonos a \n–nel, vagy a \060 a 0
számjegy karakter.
¡ A printf függvényhívás után álló ; utasításvég jelzés.
PELDA1.C programunk „utolsó fehér foltja” a printf, mely egyike
a szabványos bemenet és kimenet függvényeinek.
3.3 Kapcsoló–szerkesztés (link)
A gyártók a szabvány bemenet, kimenet és más témacsoportok függvé-
nyeinek tárgykódját statikus könyvtárakban (LIB kiterjesztésű fájlokban)
helyezik el. Nevezik ezeket a könyvtárakat futásidejű könyvtáraknak (run
time libraries), vagy szabvány könyvtáraknak (standard libraries) is. A
könyvtárfájlokból a szükséges tárgykódot a kapcsoló–szerkesztő másolja
hozzá a végrehajtható fájlhoz. Lássuk ábrán is a szerkesztést!
PELDA1.OBJ
indító program
(OBJ)
könyvtárak (LIB)
¬
¬
¬
kapcsoló–
szerkesztő
¬
PELDA1.EXE
3. ábra: Kapcsoló–szerkesztés
e A programfejlesztő keretrendszerben a sikeres működéshez bizo-
nyosan be kell állítani a statikus könyvtárfájlok (library) keresési útjait.
Azt is meg kell adni természetesen, hogy hova kerüljenek a fordítás és a
kapcsoló–szerkesztés során keletkező kimeneti fájlok.
3.4 Futtatás
A végrehajtható fájl a parancssorból azonosítójának begépelésével indít-
ható. Valószínűleg a programfejlesztő rendszer menüjében is van egy
pont, mellyel az aktuális végrehajtható fájl futtatható.
Többnyire létezik a három lépést (fordítás, kapcsoló–szerkesztés és fut-
tatás) egymás után megvalósító egyetlen menüpont is.
C programnyelv 13
e Ha programunk kimenete nem látható a képernyőn, akkor egy másik
menüpont segítségével át kell váltani a felhasználói képernyőre (user scre-
en), vagy aktuálissá kell tenni a futtatott végrehajtható fájl programabla-
kát.
3.5 Táblázat készítése
Készítsük el a következő forint–euró átszámítási táblázatot! Egy euró
pillanatnyilag legyen 244 forint 50 fillér!
Adatstruktúra:
- A változók a valós típusú euro–n
kívül, mind egészek. also lesz a tar-
tomány alsó határa, felso a tarto-
mány felső értéke, lepes a lépésköz, és ft a ciklusváltozó.
Algoritmus:
- Deklaráljuk a változókat!
- Ellátjuk őket – az euro–tól eltekintve – kezdőértékkel.
- Megjelentetjük a táblázat fejléc sorát és az aláhúzást.
- Működtetjük a ciklust, míg ft <= felso.
- A ciklusmagban kiszámítjuk az aktuális euro értéket, megjelentet-
jük az összetartozó ft – euro értékpárt, s végül léptetjük az ft cik-
lusváltozót.
Készítsük el a programot!
/* PELDA2.C: Forint-euró átszámítási táblázat */
#include <stdio.h>
void main(void){
int also, felso, lepes, ft; /* Deklarációk */
float euro;
also = 100; /* Végrehajtható utasítások */
felso = 1000;
lepes = 100;
ft = also;
printf(" Forint| Euró\n"
"---------+---------\n");
while(ft <= felso){ /* Beágyazott (belső) blokk */
euro = ft / 244.5;
printf("%9d|%9.2f\n", ft, euro);
ft = ft + lepes; } }
A PELDA2.C–ből kitűnően látszik a C függvény szerkezete, azaz az
úgy nevezett blokkszerkezet:
Forint Euró
100 0.41
200 0.82
300 1.23
. . . . . .
1000 4.09
14 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
- Előbb a deklarációs utasítások jönnek a blokkbeli változókra. A C
szigorú szintaktikájú nyelv:
- előzetes deklaráció nélkül nem használhatók benne a változók, és
- kivétel nélkül deklarálni kell minden használatos változót!
- Aztán a végrehajtható utasítások következnek.
e A blokkszerkezet deklarációs és végrehajtható részre bontása a C–
ben szigorú szintaktikai szabály, azaz egyetlen végrehajtható utasítás sem
keveredhet a deklarációs utasítások közé, ill. a végrehajtható utasítások
között nem helyezkedhet el deklarációs utasítás. Természetesen a végre-
hajtható utasítások közé beágyazott (belső) blokkban a szabály újra kez-
dődik.
Vegyük észre a példaprogramunk végén elhelyezkedő beágyazott
vagy belső blokkot! Figyeljük meg a main két első sorában, hogy a dekla-
rációs utasítás szintaktikája:
típus azonosítólista;
Az azonosítólista azonosítók sorozata egymástól vesszővel elválasztva.
Megfigyelhető még, hogy az azonosítók képzéséhez az angol ábécé
betűi használhatók fel!
Foglalkozzunk kicsit a típusokkal!
Az int (integer) 16, vagy 32 bites, alapértelmezés szerint előjeles (sig-
ned), fixpontos belsőábrázolású egész típus. Vegyük, mondjuk, a 16 bites
esetet! A legnagyobb, még ábrázolható pozitív egész binárisan és decimá-
lisan:
0111 1111 1111 1111
2
= 2
15
– 1 = 32767
A negatív értékek kettes komplemens alakjában tároltak. A legkisebb,
még ábrázolható érték így:
1000 0000 0000 0000
2
= –2
15
= –32768
Előjeltelen (unsigned) esetben nincsenek negatív értékek. A számábrázo-
lási határok zérus és
1111 1111 1111 1111
2
= 2
16
– 1 = 65535
közöttiek.
Az előzők 32 bites esetre ugyanilyen könnyedén levezethetőek!
C programnyelv 15
A float (floating point) 4 bájtos, lebegőpontos belsőábrázolású valós tí-
pus, ahol a mantissza és előjele 3 bájtot, s a karakterisztika előjelével egy
bájtot foglal el. Az ábrázolási határok: ±3.4*10
-38
– ±3.4*10
+38
. Ez a man-
tissza méret 6 – 7 decimális jegy pontosságot tesz lehetővé.
¡ Néhány programfejlesztő rendszer a lebegőpontos könyvtárakat
(LIB) csak akkor kapcsolja be a kapcsoló–szerkesztő által keresésnek alá-
vethető könyvtárak közé, ha a programban egyáltalán igény jelentkezik
valamilyen lebegőpontos ábrázolás, vagy művelet elvégeztetésére.
A PELDA2.C végrehajtható részének első négy utasítása értékadás.
e Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a C–ben nincs értékadó utasí-
tás, csak hozzárendelés operátor, s a hozzárendelésekből azért lesz utasí-
tás, mert ;–t írtunk utánuk.
A hozzárendelésre rögtön visszatérünk! Vegyük észre előbb az
egész konstans írásszabályát! Elhagyható előjellel kezdődik, s ilyenkor
pozitív, és ezután az egész szám jegyei következnek.
A fejléc sort és az aláhúzást egyetlen printf függvényhívással valósítot-
tuk meg. Látszik, hogy a táblázat oszlopait 9 karakter szélességűre válasz-
tottuk.
Figyeljük meg, hogy a pontos pozícionálást segítendő a fejléc sort
és az aláhúzást a printf–ben két egymás alá írt karakterlánc konstansként
adtuk meg!
¡ A C fordító a csak fehér karakterekkel elválasztott karakterlánc
konstansokat egyesíti egyetlen karakterlánc konstanssá, s így a példabeli
printf–nek végül is egyetlen paramétere van.
A PELDA2.C–ben az elöltesztelő ciklusutasítás következik, melynek
szintaktikája:
while(kifejezés) utasítás
A kifejezés aritmetikai, azaz számértékű. Az elöltesztelő ciklusutasítás ha-
tására lépésenként a következő történik:
1. Kiértékeli a fordító a kifejezést. Ha hamis (zérus), akkor vége a cik-
lusnak, s a while-t követő utasítás jön a programban.
2. Ha a kifejezés igaz (nem zérus), akkor az utasítás végrehajtása, és
aztán újból az 1. pont következik.
Világos, hogy a kifejezés értékének „valahogyan” változnia kell az
utasításban, különben a ciklusnak soha sincs vége. Az utasítás állhat több
utasításból is, csak {}–be kell tenni őket. A {}–ben álló több utasítást
16 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
összetett utasításnak nevezik. Az összetett utasítás szintaktikailag egyet-
len utasításnak minősül.
A PELDA2.C–ben a while kifejezése reláció. A relációjelek a szokáso-
sak: kisebb (<), kisebb egyenlő (<=), nagyobb (>) és nagyobb egyenlő
(>=). A reláció két lehetséges értéke: az igaz és a hamis logikai érték. A
C–ben azonban nincsen logikai adattípus, így az igaz az 1 egész érték, és
a zérus a hamis.
A példabeli belső blokk első és utolsó utasítása hozzárendelés, melynek
szintaktikai alakja:
objektum = kifejezés
A hozzárendelés operátor (műveleti jel) bal oldalán valami olyan objek-
tumnak kell állnia, ami értéket képes felvenni. A szaknyelv ezt módosít-
ható balértéknek nevezi. Példánkban az összes hozzárendelés bal oldalán
egy változó azonosítója áll. Az = jobb oldalán meghatározható értékű ki-
fejezésnek (jobbértéknek) kell helyet foglalnia. A hozzárendelés hatására a
kifejezés értéke - esetlegesen az objektum típusára történt konverzió után -
felülírja az objektum értékét. Az egész „konstrukció” értéke az objektum
új értéke, és típusa az objektum típusa.
A legutóbbi mondat azt célozza, hogy ha a hozzárendelés kifejezés
része, akkor ez az érték és típus vesz részt a kifejezés további kiértékelé-
sében.
A beágyazott blokkbeli két hozzárendelés kifejezése aritmetikai. Az arit-
metikai műveleti jelek a szokásosak: összeadás (+), kivonás (–), szorzás
(*) és az osztás (/).
Vegyük észre, hogy az eddigi printf függvényhívásainknak egyetlen
karakterlánc konstans paramétere volt, mely változatlan tartalommal je-
lent meg a karakteres képernyőn! A belső blokkbeli printf–ben viszont
három aktuális paraméter van: egy karakterlánc konstans, egy int és egy
float. A gond ugye az, hogy az int és a float paraméter értékét megjelen-
tetés előtt karakterlánccá kéne konvertálni, hisz bináris bájtok képernyőre
vitelének semmiféle értelme nincs!
A printf első karakterlánc paramétere
- karakterekből és
- formátumspecifikáció kból
áll. A karakterek változatlanul jelennek meg a képernyőn, a formátumspe-
cifikációk viszont meghatározzák, hogy a printf további paramétereinek
C programnyelv 17
értékeit milyen módon kell karakterlánccá alakítani, s aztán ezt hogyan
kell megjelentetni.
A formátumspecifikáció % jellel indul és típuskarakterrel zárul. A for-
mátumspecifikációk és a printf további paraméterei balról jobbra haladva
rendre összetartoznak. Sőt ugyanannyi formátumspecifikáció lehet csak,
mint ahány további paraméter van.
Felsorolunk néhány típuskaraktert a következő táblázatban:
Típuskarakter A hozzátartozó
paraméter típusa
Megjelenítés
d egész típusú decimális egészként
f lebegőpontos tizedes tört alakjában
c egy karakter karakterként
s karakterlánc karakterláncként
A formátumspecifikáció pontosabb alakja:
%<szélesség><.pontosság>típuskarakter
A <>–be tétel az elhagyhatóságot hivatott jelezni. A szélesség annak a
mezőnek a karakteres szélességét rögzíti, amiben a karakterlánccá konver-
tált értéket – alapértelmezés szerint jobbra igazítva, és balról szóközfeltöl-
téssel – kell megjelentetni. Ha a szélességet elhagyjuk a formátumspecifi-
kációból, akkor az adat a szükséges szélességben jelenik meg. Maradjunk
annyiban pillanatnyilag, hogy a pontosság lebegőpontos esetben a tizedes
jegyek számát határozza meg!
Lássuk be, hogy a "%9d|%9.2f\n" karakterlánc konstansból a %
9d és a %9.2f formátumspecifikációk, míg a | és a \n sima karakterek!
Vegyük észre, hogy a „nagy” pozícionálgatás helyett táblázatunk fejléc
sorának és aláhúzásának megjelentetését így is írhattuk volna:
printf("%9s|%9s\n---------+---------\n",
"Forint", "Euró");
¡ Foglalkoznunk kell még egy kicsit a műveletekkel! Vannak
- egyoperandusos (operátor operandus) és
- kétoperandusos (operandus operátor operandus)
műveletek. Az egyoperandusos operátorokkal kevés probléma van. Az
eredmény típusa többnyire egyezik az operandus típusával, és az értéke az
operandus értékén végrehajtva az operátort. Például: –változó. Az ered-
mény típusa a változó típusa, és az eredmény értéke a változó értékének –
1–szerese.
18 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
¡ Problémák a kétoperandusos műveleteknél jelentkezhetnek, és ha-
nyagoljuk el a továbbiakban az eredmény értékét! Ha kétoperandusos mű-
veletnél a két operandus típusa azonos, akkor az eredmény típusa is a kö-
zös típus lesz. Ha a két operandus típusa eltér, akkor a fordító a rövidebb,
pontatlanabb operandus értékét a hosszabb, pontosabb operandus típusára
konvertálja, és csak ezután végzi el a műveletet. Az eredmény típusa ter-
mészetesen a hosszabb, pontosabb típus. A ft/244.5 osztásban a ft
egész típusú és a 244.5 konstans lebegőpontos. A művelet elvégzése
előtt a ft értékét lebegőpontossá alakítja a fordító, és csak ezután hajtja
végre az osztást. Az eredmény tehát ugyancsak lebegőpontos lesz. Ezt
implicit típuskonverziónak nevezik.
Vegyük észre közben a valós konstans írásszabályát is! Elhagyható
előjellel kezdődik, amikor is pozitív, és aztán az egész rész jegyei jönnek.
Aztán egy tizedespont után a tört rész számjegyei következnek.
e A probléma a más nyelvű programozó számára egészek osztásánál
jelentkezik, hisz egészek osztásának eredménye is egész, és nincs semmi-
féle maradékmegőrzés, lebegőpontos átalakítás!
Tételezzük fel, hogy 50 fillérrel csökkent az euró árfolyama! Alakít-
suk csak át az euro=ft/244.5 hozzárendelést euro=ft/244–re, s
rögtön láthatjuk, hogy az eredményekben sehol sincs tört rész!
¡ Felvetődik a kérdés, hogyan lehetne ilyenkor a helyes értéket meg-
határozni? A válasz: explicit típusmódosítás segítségével, melynek szin-
taktikai alakja:
(típus)kifejezés
Hatására a kifejezés értékét típus típusúvá alakítja a fordító. A konkrét
esetben az osztás legalább egyik operandusát float–tá kéne módosítani, és
ugye akkor a kétoperandusos műveletekre megismert szabály szerint a
másik operandus értékét is azzá alakítaná a fordító a művelet tényleges el-
végzése előtt, azaz:
euro = (float)ft / 244;
Megoldandó feladatok:
Készítsen programot, mely a képernyő 21 sorszor 21 oszlopos területén
a csillag karakter felhasználásával megjelentet:
- Egy keresztet a 11. sor és 11. oszlop feltöltésével! {PLUSSZ.C}
- A főátlót (bal felső sarokból a jobb alsóba menőt)!
- A mellékátlót (a másik átlót)!
C programnyelv 19
- Egyszerre mindkét átlót, azaz egy X-et! {IKSZ.C}
A forint–euró átszámítási táblázatot elkészítő PELDA2.C megoldá-
sunkkal az a „baj”, hogy túl sok változót használunk. Könnyen beláthat-
juk, hogy az ft–től eltekintve a többi változó nem is az, hisz a program fu-
tása alatt nem változtatja meg egyik sem az értékét!
Készítsünk PELDA3.C néven egy jobb megoldást!
/* PELDA3.C: Forint-euró átszámítási táblázat */
#include <stdio.h>
void main(void){
int ft;
printf("%9s|%9s\n---------+---------\n",
"Forint", "Euró");
for(ft=100; ft<=1000; ft=ft+100)
printf("%9d|%9.2f\n", ft, ft/244.5); }
PELDA3.C programunkban két új dolog látható. Az egyik a
for(<init–kifejezés>; <kifejezés>; <léptető–kifejezés>) utasítás
elöltesztelő, iteratív ciklusutasítás, melynek végrehajtása a következő lé-
pések szerint történik meg:
1. A fordító végrehajtja az init–kifejezést, ha van. Az elhagyhatóságot
most is <> jelekkel szemléltetjük!
2. Kiértékeli a kifejezést. Ha hamis (zérus), akkor vége a ciklusnak, s a
for-t követő utasítás jön a programban. Látható, hogy a szintaktika
szerint ez a kifejezés is elhagyható. Ilyenkor 1–nek (igaznak) minő-
sül.
3. Ha a kifejezés igaz (nem zérus), akkor az utasítás végrehajtása jön.
Az utasítás most is lehetne összetett utasítás is!
4. Végül az ugyancsak elhagyható léptető–kifejezés, majd újból a 2.
pont következik.
Ha a for utasítást while-lal szeretnénk felírni, akkor azt így tehetjük
meg:
<init–kifejezés>;
while(kifejezés) { utasítás; <léptető–kifejezés>; }
A szintaktikai szabályt összefoglalva: a for-ból akár mindegyik kife-
jezés is elhagyható, de az első kettőt záró pontosvesszők nem!
A PELDA3.C programbeli másik új dolog az, hogy a printf aktuális
paramétereként kifejezés is megadható.
20 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
A PELDA3.C ugyan sokat rövidült, de ezzel a megoldással meg az
a probléma, hogy tele van varázs–konstansokkal. Ha megváltoztatnánk át-
számítási táblázatunkban a tartomány alsó, ill. felső határát, módosítanánk
a lépésközt, vagy az euró árfolyamot, akkor ennek megfelelően át kellene
írnunk varázs–konstansainkat is. Az ilyen átírogatás 8 soros programnál
könnyen, és remélhetőleg hibamentesen megvalósítható. Belátható azon-
ban, hogy nagyméretű, esetleg több forrásfájlból álló szoftver esetében,
amikor is a varázs–konstansok rengeteg helyen előfordulhatnak, ez a
módszer megbízhatatlan, vagy legalább is nagyon hibagyanús.
A C a probléma megoldására a szimbolikus konstansok, vagy más meg-
nevezéssel: egyszerű makrók, használatát javasolja. A metódus a követke-
ző:
1. Definiálni kell a benne használatos szimbolikus állandókat egy he-
lyen, egyszer, a forrásfájl elején.
2. Aztán a programban végig a konstansok helyett szisztematikusan a
szimbolikus konstansokat kell használni.
A változtatás is nagyon egyszerűvé válik így:
- a megváltozott konstans értékét egy helyen át kell írni, s
- a többi felhasználása automatikusan módosul a következő fordítás-
nál.
A szimbolikus állandó a
#define azonosító helyettesítő–szöveg
előfeldolgozó direktívával definiálható. A szimbolikus állandó – tulajdon-
képpen az azonosító – a direktíva helyétől a forrásszöveg végéig van ér-
vényben. Az előfeldolgozó kihagyja a direktívát a forrásszövegből, majd
végigmegy rajta, és az azonosító minden előfordulását helyettesítő–szöveg-
re cseréli.
Lássuk a „medvét”!
/* PELDA4.C: Forint-euró átszámítási táblázat */
#include <stdio.h>
#define ALSO 100 /* A tartomány alsó határa */
#define FELSO 1000 /* A tartomány felső értéke */
#define LEPES 100 /* A lépésköz */
#define ARFOLYAM 244.5 /* Ft/euró árfolyam */
void main(void){
int ft;
printf( "%9s|%9s\n---------+---------\n",
"Forint", "Euró");
for(ft=ALSO; ft<=FELSO; ft=ft+LEPES)
printf("%9d|%9.2f\n", ft, ft/ARFOLYAM); }
C programnyelv 21
Szokás még – különösen több forrásmodulos esetben – a #define direk-
tívákat (és még más dolgokat) külön fejfájlban elhelyezni, s aztán ezt min-
den forrásfájl elején #include direktívával bekapcsolni.
Készítsük csak el ezt a variációt is!
/* BEGEND.H: Fejfájl az átszámítási táblához */
#include <stdio.h>
#define ALSO 100 /* A tartomány alsó határa */
#define FELSO 1000 /* A tartomány felső értéke */
#define LEPES 100 /* A lépésköz */
#define ARFOLYAM 244.5 /* Ft/euró árfolyam */
#define begin { /* {} helyett begin-end! */
#define end }
#define then /* if utasításban then! */
#define LACI for /* Kulcsszavak átdefiniálása
nem javasolt! */
/* PELDA5.C: Forint-euró átszámítási táblázat */
#include "BEGEND.H"
void main(void)
begin
int ft;
printf("%9s|%9s\n---------+---------\n",
"Forint", "Euró");
LACI(ft=ALSO; ft<=FELSO; ft=ft+LEPES)
printf("%9d|%9.2f\n", ft, ft/ARFOLYAM);
end
Vegyük észre, hogy az #include direktíva fájlazonosítója nem <>–k,
hanem ””–k között áll! Ennek hatására az előfeldolgozó a megadott azo-
nosítójú fájlt először az aktuális mappában – abban a könyvtárban, ahol az
a .C fájl is elhelyezkedik, melyben a #include direktíva volt – keresi. Ha
itt nem találja, akkor továbbkeresi a programfejlesztő rendszerben beállí-
tott utakon.
3.6 Bemenet, kimenet
A kissé „lerágott csont” forint–euró átszámítási táblázatos példánkban
nem volt bemenet. Megtanultuk már, hogy a szabvány bemenet és kime-
net használatához be kell kapcsolni az STDIO.H fejfájlt:
#include <stdio.h>
Alapértelmezés szerint szabvány bemenet (stdin) a billentyűzet, és
szabvány kimenet (stdout) a képernyő. A legtöbb operációs rendszerben
azonban mindkettő átirányítható szövegfájlba is.
Egy karaktert olvas be a szabvány bemenetről az
int getchar(void);
22 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
függvény. Ezt aztán balról zérus feltöltéssel int–té típusmódosítja, és
visszaadja a hívónak.
¡Azt, ahogyan az előbb a getchar–t leírtuk, függvény prototípusnak
nevezik. A függvény prototípus teljes formai információt szolgáltat a
szubrutinról, azaz rögzíti:
- a függvény visszatérési értékének típusát,
- a függvény nevét,
- paramétereinek számát, sorrendjét és típusát.
A getchar fájl végén, vagy hiba esetén EOF–ot szolgáltat.
Az EOF az STDIO.H fejfájlban definiált szimbolikus állandó:
#define EOF (–1)
Tekintsük csak meg az STDIO.H fejfájlban! Nézegetés közben vegyük
azt is észre, hogy a fejfájl tele van függvény prototípusokkal.
Már csak az a kérdés maradt, hogy mi a fájlvég a szabvány bemene-
ten, ha az a billentyűzet? Egy operációs rendszertől függő billentyűkombi-
náció: Ctrl+Z vagy Ctrl+D.
A paraméter karaktert kiviszi a szabvány kimenet aktuális pozíciójára az
int putchar(int k);
és sikeres esetben vissza is adja ezt az értéket. A hibát épp az jelzi, ha a
putchar szolgáltatta érték eltér k–tól.
Készítsünk programot, ami a szabvány bemenetet átmásolja a szabvány
kimenetre!
/* PELDA6.C: Bemenet másolása a kimenetre */
#include <stdio.h>
void main(void){
int k;
printf("Bemenet másolása a kimenetre:\n"
"Gépeljen Ctrl+Z-ig sorokat!\n\n");
k=getchar();
while(k!=EOF){
if(k!=putchar(k))
printf("Hiba a kimeneten!\n");
k=getchar(); } }
Fogalmazzuk meg minimális elvárásainkat egy programmal szemben!
` A szoftver indulásakor jelezze ki, hogy mit csinál!
C programnyelv 23
Ha valamilyen eredményt közöl, akkor azt lássa el tájékoztató szöveg-
gel, mértékegységgel stb.!
Ha valamit bekér, akkor tájékoztasson róla, hogy mit kell megadni, mi-
lyen egységben stb.!
A bemenet ellenőrzendő! A hibás adat helyett – a hiba okát esetleg kije-
lezve – azonnal kérjen újat a program!
A <, <=, >, >= relációjelekről már szó volt! A C–ben != a nem egyenlő
operátor és == az egyenlő műveleti jel. Az == és a != ráadásul a többi re-
lációnál eggyel alacsonyabb prioritási szinten foglal helyet. Kifejezés kiér-
tékelése közben előbb a magasabb prioritású műveletet végzi el a fordító,
s csak aztán következik az alacsonyabb.
eVigyázat! Az egyenlő relációt az egymás után írt, két egyenlőség jel
jelzi. Az egyetlen egyenlőség jel a hozzárendelés operátor!
A kétirányú szelekció szintaktikai alakja:
if(kifejezés) utasítás1
<else utasítás2>
Az elhagyhatóságot most is a <> jelzi. Ha a kifejezés igaz (nem zérus), ak-
kor utasítás1 végrehajtása következik. Ha a kifejezés hamis (zérus) és van
else rész, akkor az utasítás2 következik. Mindkét utasítás összetett utasí-
tás is lehet.
A PELDA6.C megoldásunk túlzottan nem „C ízű”. C–ben programunk
utolsó 5 sorát így kéne megírni:
while((k=getchar())!=EOF)
if(k!=putchar(k))
printf("Hiba a kimeneten!\n");
A while kifejezése egy nem egyenlő reláció, melynek bal oldali ope-
randusa egy külön zárójelben álló hozzárendelés. Előbb a hozzárendelés
jobb oldalát kell kiértékelni. Lássuk csak sorban a kiértékelés lépéseit!
1. Meghívja a getchar függvényt a fordító.
2. A visszakapott értékkel felülírja k változó értékét.
3. A getchar–tól kapott értéket hasonlítja EOF–hoz.
eA kifejezésből a hozzárendelés körüli külön zárójel nem hagyható el,
mert a hozzárendelés alacsonyabb prioritású művelet a relációnál. Ha
mégis elhagynánk, akkor a kiértékelés során a fordító:
1. Meghívná előbb a getchar függvényt.
24 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
2. A visszatérési értéket hasonlítaná EOF–hoz. Tehát kapna egy logi-
kai igaz (1), vagy hamis (0) értéket!
3. A k változó felvenné ezt az 1, vagy 0 értéket.
Figyeljük meg a PELDA6.C futtatásakor, hogy a getchar a beme-
netről olvasott karaktereket az operációs rendszer billentyűzet pufferéből
kapja! Emlékezzünk csak vissza! A parancssorban a begépelt szöveget
szerkeszthetjük mindaddig, míg Enter–t nem nyomunk. A billentyűzet
pufferben levő karakterek tehát csak akkor állnak a getchar rendelkezésé-
re, ha a felhasználó leütötte az Enter billentyűt.
Készítsünk programot, mely fájlvégig leszámlálja, hogy hány
- numerikus karakter,
- fehér karakter,
- más egyéb karakter és
- összesen hány karakter
érkezett a szabvány bemenetről!
Megoldásunkban az összes változó egész típusú. k tartalmazza a beolva-
sott karaktert. A num, a feher és az egyeb számlálók. Az algoritmus:
- Deklaráljuk a változókat, és az összes számlálót lássuk el zérus kez-
dőértékkel!
- Jelentessük meg a program címét, és tájékoztassunk a használatáról!
- Működtessük addig a ciklust, míg EOF nem érkezik a bemenetről!
- A ciklusmagban háromirányú szelekció segítségével el kell ágazni a
három kategória felé, és ott meg kell növelni eggyel a megfelelő
számlálót!
- A ciklus befejeződése után megjelentetendők a számlálók értékei
megfelelő tájékoztató szövegekkel, és az is, hogy összesen hány ka-
rakter érkezett a bemenetről!
/* PELDA7.C: A bemenet karaktereinek
leszámlálása kategóriánként */
#include <stdio.h>
void main(void){
short k, num, feher, egyeb;
num=feher=egyeb=0;
printf("Bemeneti karakterek leszámlálása\n"
"kategóriánként EOF-ig, vagy Ctrl+Z-ig.\n");
while((k=getchar())!=EOF)
C programnyelv 25
if(k>='0'&&k<='9')++num;
else if(k==' '||k=='\n'||k=='\t')++feher;
else ++egyeb;
printf("Karakter számok:\n"
"----------------\n"
"numerikus: %5hd\n"
"fehér: %5hd\n"
"egyéb: %5hd\n"
"----------------\n"
"össz: %10ld\n",
num, feher, egyeb,
(long)num+feher+egyeb); }
Pontosítani kell a deklarációs utasítás eddig megismert szintaktikáját!
<típusmódosítók> <alaptípus> azonosítólista;
Az elhagyható alaptípus alapértelmezés szerint int. Az ugyancsak elhagy-
ható típusmódosítók az alaptípus valamilyen jellemzőjét változtatják meg.
int típus esetén:
- Az egész alapértelmezés szerint előjeles (signed), és lehetne még
előjeltelen (unsigned). A signed és az unsigned módosítók egy-
mást kizáróak.
- Két, egymást kizáró hosszmódosítóval az egész belsőábrázolása
- bizonyosan 16 bites (short), ill.
- biztos 32 bites (long).
¡ Végül is a különféle int típusok méretei így összegezhetők:
short <= int <= long
Vegyük észre, hogy az ismertetett szabályok szerint a short, a short
int és a signed short int azonos típusok. A short és a short int írásmód-
nál figyelembe vettük, hogy signed az alapértelmezés. A short felírásakor
még arra is tekintettel voltunk, hogy a meg nem adott alaptípus alapértel-
mezése int. Ugyanezek mondhatók el a long, a long int és a signed long
int vonatkozásában is.
e Ugyan a szintaktika azt mutatja, de a deklarációs utasításban a tí-
pusmódosítók és az alaptípus egyszerre nem hagyhatók el!
Feltéve, hogy a, b és c balértékek, az
a=b=c=kifejezés
értelmezése megint abból fakad, hogy a hozzárendelés a C–ben operátor,
azaz:
a=(b=(c=kifejezés))
26 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
¡ A fordító jobbról balra halad, azaz kiértékeli a kifejezést, és vissza-
felé jövet beírja az eredményt a balértékekbe.
A konstrukció hatására a fordító gyorsabb kódot is hoz létre. Ugyan-
is a
c=kifejezés;
b=kifejezés;
a=kifejezés;
írásmódnál háromszor kell kiértékelni ugyanazt a kifejezést.
¡ C–ben a többágú (N) szelekcióra az egyik kódolási lehetőség:
if(kifejezés1)utasítás1
else if(kifejezés2)utasítás2
else if(kifejezés3)utasítás3
/* . . . */
else utasításN
Ha valamelyik if kifejezése igaz (nem zérus) a konstrukcióban, akkor a
vele azonos sorszámú utasítás végrehajtása következik, majd a konstruk-
ciót követő utasítás jön. Ha minden kifejezés hamis (zérus), akkor viszont
utasításN hajtandó végre.
Fedezzük fel a karakter konstans írásszabályát: aposztrófok között
karakter, vagy escape szekvencia.
¡ A karakter konstans belsőábrázolása int, így az ASCII kód egész ér-
téknek is minősül kifejezésekben.
A PELDA7.C–ből látható, hogy a logikai és műveletet && jelöli, s
a logikai vagy operátor a ||.
¡ A kétoperandusos logikai operátorok prioritása alacsonyabb a relá-
ciókénál, és az && magasabb prioritású, mint a ||. Ha a kétoperandusos lo-
gikai művelet eredménye eldől a bal oldali operandus kiértékelésével, ak-
kor a C bele sem kezd a másik operandus értékelésébe. Az és művelet
eredménye eldőlt, ha a bal oldali operandus hamis. A vagy pedig akkor
kész, ha az első operandus igaz.
A C–ben van inkrementálás (++) és dekrementálás (––) egész értékekre.
Mindkét művelet egyoperandusos, tehát nagyon magas prioritású. A ++
operandusa értékét eggyel növeli meg, s a –– pedig eggyel csökkenti,
azaz:
++változó ≡ változó=változó+1
--változó ≡ változó=változó–1
C programnyelv 27
e A problémák ott kezdődnek azonban, hogy mindkét művelet létezik
előtag (prefix) és utótag (postfix) operátorként is!
¡ Foglalkozzunk csak a ++ operátorral! A ++változó és a változó++
hatására a változó értéke eggyel mindenképp megnövekedik. Kifejezés ré-
szeként előtag operátor esetén azonban a változó új értéke vesz részt a to-
vábbi kiértékelésben, míg utótag műveletnél a változó eredeti értéke szá-
mít be. Feltéve, hogy a és b egész típusú változók, és b értéke 6:
a = ++b; /* a=7 és b=7 */
a = b++; /* a=7 és b=8 */
Figyeljünk fel rá, hogy a PELDA7.C utolsó printf utasításában
hosszmódosítók állnak a d típuskarakterek előtt a formátumspecifikációk-
ban! Látszik, hogy a h jelzi a printf–nek, hogy a formátumspecifikáció-
hoz tartozó aktuális paraméter short típusú (2 bájtos), ill. l tudatja vele,
hogy a hozzátartozó aktuális paraméter long (4 bájtos).
e A megfelelő hosszmódosítók megadása a formátumspecifikációk-
ban elengedhetetlen, hisz nem mindegy, hogy a függvény a verem követ-
kező hány bájtját tekinti a formátumspecifikációhoz tartozónak!
Vegyük azt is észre, hogy a típusokhoz a mezőszélességgel is felké-
szültünk: a maximális pozitív short érték bizonyosan elfér 5 pozíción, s
long pedig 10–en!
Látható még, hogy arra is vigyáztunk, hogy a három maximális
short érték összege részeredményként se csonkuljon! Ezért az explicit
long–gá módosítás a printf utolsó paraméterében:
(long)num+feher+egyeb
Megoldandó feladatok:
Készítsen programokat a PELDA4.C alapján a következőképpen:
- A forint 1000-től 100–ig csökkenjen 100–asával!
- Az euró növekedjék 1–től 10–ig egyesével!
- A forint 100–tól 2000–ig növekedjen 100–asával! Az eredményt a
képernyőn fejléccél ellátva két oszlop párban oszlopfolytonosan ha-
ladva kell megjelentetni. A bal oldali oszlop pár 100–zal, a jobb ol-
dali viszont 1100–zal kezdődjék!
- A feladat maradjon ugyanaz, mint az előbb, de a megjelentetés le-
gyen sorfolytonos. A bal oldali oszlop pár kezdődjék 100–zal, a
jobb oldali viszont 200–zal, s mindegyik oszlop párban 200 legyen
a lépésköz!
28 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
- Maradva a sorfolytonos megjelentetésnél, kérjük be előbb a kijel-
zendő oszlop párok számát ellenőrzött inputtal! Az oszlop párok
száma 1, 2, 3 vagy 4 lehet. A még kijelzendő felső érték ennek meg-
felelően 1000, 2000, 3000 vagy 4000. Az eredmény a képernyőn
fejléccél ellátva az előírt számú oszlop párban jelenjen meg úgy,
hogy 100 továbbra is a lépésköz! {TOBBOSZL.C}
- A forint 100–tól 10000–ig növekedjen 100–asával! A lista nem fut-
hat el a képernyőről, azaz fejléccél ellátva lapozhatóan kell megje-
lentetni! Ez azt jelenti, hogy először kiíratjuk a lista egy képernyő
lapnyi darabját, majd várunk egy gombnyomásra. A gomb leütése-
kor produkáljuk a lista következő lapját, és újból várunk egy gomb-
nyomásra, és így tovább. {LAPOZ.C}
- Legyen ugyanaz a feladat, mint az előző pontban, de a lista a képer-
nyőn fejléccél ellátva nem csak előre, hanem előre–hátra lapozható-
an jelenjen meg!
Készítsen programokat, melyek a szabvány bemenetet EOF–ig olvas-
sák, és közben megállapítják, hogy:
- Hány sor volt a bemeneten? A bemenet karakterei közt a ’\n’–eket
kell leszámlálni. Az utolsó sor persze lehet, hogy nem ’\n’–nel vég-
ződik, hanem EOF–fal.
- Hány szó volt a bemeneten? A szó nem fehér karakterekből áll. A
szavakat viszont egymástól fehér karakterek választják el. Az utolsó
szó lehet, hogy nem fehér karakterrel zárul, hanem EOF–fal.
3.7 Tömbök
Készítsünk programot, mely a szabvány bemenetet olvassa EOF-ig!
Megállapítandó és kijelzendő, hogy hány A, B, C stb. karakter érkezett! A
kis– és nagybetűk között nem teszünk különbséget! A betűkön kívüli töb-
bi karaktert tekintsük egy kategóriának, s ezek darabszámát is jelezzük ki!
Megoldásunkban az elvalaszto karakteres változó, a k, a tobbi és a betu
viszont egész típusú. A k tartalmazza a beolvasott karaktert, és ciklusvál-
tozói funkciókat is ellát. A tobbi és a betu számlálók. A betu annyi ele-
mű tömb, mint ahány betű az angol ábécében van. A tobbi a betűkön kí-
vüli többi karakter számlálója. Az elvalaszto karakteres változóra azért
van szükség, mert az eredmény csak két oszlop páros listaként közölhető
egy képernyőn. Az algoritmus:
C programnyelv 29
- Deklaráljuk a változókat, és a tömböt! A számlálók nullázandók!
Az elvalaszto induljon szóköz kezdőértékkel!
- Jelentessük meg a program címét, és tájékoztassunk a használatáról!
- Működtessük addig a ciklust, míg EOF nem érkezik a bemenetről!
- A ciklusmagban háromirányú szelekcióval el kell ágazni három ka-
tegória felé: nagybetű, kisbetű és más karakter. Megnövelendő
eggyel természetesen a megfelelő számláló!
- A ciklus befejeződése után két oszlop páros táblázatban megjelente-
tendők a betűszámlálók értékei, és végül egy külön sorban a „többi
karakter” kategória számlálója!
/* PELDA8.C: Betűszámlálás a bemeneten */
#include <stdio.h>
#define BETUK 26 /* Az angol ábécé betűszáma */
void main(void){
char elvalaszto; /* Listelválasztó karakter. */
int k, /* Bemeneti kar. és ciklusváltozó. */
tobbi, /* Nem betűk számlálója. */
betu[BETUK]; /* Betűszámlálók. */
tobbi=0; /* Kezdőérték adás. */
for(k=0; k<BETUK; ++k) betu[k]=0;
elvalaszto=' ';
printf("Bemenet betűinek leszámlálása\n"
"EOF-ig, vagy Ctrl+Z-ig.\n");
while((k=getchar())!=EOF)
/* Nagybetűk: */
if(k>='A'&&k<='Z')++betu[k-'A'];
/* Kisbetűk: */
else if(k>='a'&&k<='z')++betu[k-'a'];
/* Más karakterek: */
else ++tobbi;
/* Eredmények közlése: */
printf("\nBetű|Darab Betű|Darab\n"
"----+----- ----+-----\n");
for(k=0; k<BETUK; ++k){
printf("%4c|%5d%c", k+'A', betu[k], elvalaszto);
if(elvalaszto==' ') elvalaszto='\n';
else elvalaszto=' '; }
printf("\nTöbbi karakter: %5d\n", tobbi); }
¡ A char típusú változó egyetlen karakter tárolására alkalmas. A char
ugyanakkor 8 bites, alapértelmezés szerint előjeles (signed), fixpontos
belsőábrázolású egész típus is 0111 1111
2
= 2
7
– 1 = 127 és 1000 0000
2
=
–2
7
= –128 ábrázolási határokkal. Az unsigned char 0 és 255 közötti áb-
rázolási lehetőségekkel rendelkezik.
30 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
A legtöbb programfejlesztő rendszerben az unsigned char alapértelme-
zésként is beállítható karakter típus.
A PELDA8.C–ből kitűnően látszik, hogy a tömb definíciója
típus tömbazonosító[méret];
alakú. Pontosabban a deklarációs utasítás azonosítólistája nem csak egy-
szerű változók azonosítóiból állhat, hanem tömbazonosító[méret] konst-
rukciók is lehetnek köztük. A tömbdefinícióban a méret pozitív, egész ér-
tékű állandó kifejezés, és a tömb elemszámát határozza meg.
¡ Állandó kifejezés az, aminek fordítási időben kiszámítható az érté-
ke.
A tömb egy elemének helyfoglalása típusától függ. Az egész tömb a me-
móriában összesen
sizeof(tömbazonosító) ≡ méret*sizeof(típus)
bájtot igényel. Például 16 bites int–et feltételezve a sizeof(betu) ≡ 26*si-
zeof(int) pontosan 52.
¡ A magas prioritású, egyoperandusos sizeof operátor megadja a mö-
götte zárójelben álló objektum, vagy típus által elfoglalt bájtok számát.
A tömb egy elemére való hivatkozást indexes változónak is nevezik és
szintaktikailag a következő:
tömbazonosító[index]
ahol az index nem negatív értékű egész kifejezés
0 <= index <= méret–1
értékhatárokkal.
e A tömbindexelés C–ben mindig zérustól indul, és a legnagyobb még
létező indexérték a méret–1! Például a betu tömbnek létezik betu[0],
betu[1], betu[2], és végül betu[BETUK–1] eleme, és ezek így helyezked-
nek el a memóriában:
betu[0] betu[1] betu[2] . . . betu[24] betu[25]
Vegyük észre, hogy a betu[0]–ban a program az A, a betu[1]–ben a
B, …, és a betu[25]–ben a Z karaktereket számlálja! Tételezzük fel, hogy
k értéke 68! Ez ugyebár a D betű ASCII kódja. Ilyenkor a betu[k–’A’]
számláló nő eggyel. Az A ASCII kódja 65. Tehát betu[68–65]–ről, azaz
betu[3] növeléséről van szó!
Figyeljünk fel még arra, hogy az eredményeket közlő ciklusbeli
printf–ben a k+’A’ egész kifejezés értékét %c formátumspecifikációval
C programnyelv 31
jelentetjük meg, azaz rendre 65–öt, 66–ot, 67–et stb. íratunk ki karaktere-
sen, tehát A–t, B–t, C–t stb. látunk majd.
Lássuk még be, hogy az elvalaszto változó értéke szóköz és sor-
emelés karakter közt váltakozik, s így két betű–darab pár képes megjelen-
ni egy sorban. Tehát az elvalaszto változó segítségével produkáljuk a két
oszlop páros eredménylistát.
` Listázni csak azt érdemes, ami valamilyen információt hordoz!
Tehát a zérus darabszámú betűk kijelzése teljesen felesleges! Magyarán
a for ciklusbeli printf–et így kéne módosítani:
if(betu[k]>0) printf("%4c|%5d%c", k+'A',
betu[k], elvalaszto);
Megoldandó feladatok:
Fokozza úgy a PELDA8.C–ben megoldott feladatot, hogy megszámlál-
ja a magyar ékezetes kis– és nagybetűket is!
Készítsen programot, mely a szabvány bemenetet EOF–ig olvassa!
Számlálja meg és jelezze ki, hogy hány 0, 1, 2 stb. karakter érkezik! A
nem numerikus karaktereket tekintse egy kategóriának, és ezek számát is
közölje!
3.8 Függvények
A függvényeket többféleképpen csoportosíthatnánk, de a legpraktiku-
sabb úgy, hogy:
- Vannak előre megírtak. Könyvtárakban (.LIB), vagy tárgymodulok-
ban (.OBJ) találhatók, s a kapcsoló-szerkesztő kapcsolja be őket a
végrehajtható fájlba. Például: a printf, a getchar, a putchar, vagy a
main stb. Minden végrehajtható programban kell lennie egy függ-
vénynek, az indító programnak (a main-nek), mely az egész prog-
ram belépési pontját képezi.
- Mi írjuk őket. Forrásfájlokban helyezkednek el, s kódjukat a fordító
generálja.
A nyelv központi eleme a függvény. A más programozási nyelvekben
szokásos eljárás (procedure) itt explicit módon nem létezik, mert a C szel-
lemében az egy olyan függvény, aminek nincs visszaadott értéke:
void eljárás();
Jelezzük ki egy táblázatban az 1001 és 1010 közötti egész számok kö-
bét!
32 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
/* PELDA9.C: Köbtáblázat */
#include <stdio.h>
#define TOL 1001 /* A tartomány kezdete. */
#define IG 1010 /* A tartomány vége. */
long kob(int); /* Függvény prototípus. */
void main(void){
int i;
printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n", "Köbe");
for(i=TOL; i<=IG; ++i) /* Függvényhívás. */
printf("%5d|%11ld\n", i, kob(i)); }
long kob(int a){ /* Függvénydefiníció. */
return (long)a*a*a; }
A függvénydefiníció és a függvényhívás fogalmával megismerkedtünk
már a Kapcsoló–szerkesztés fejezetben. A függvénydefinícióban van
meg a függvény teste, azaz az a kód, amit a függvény meghívásakor vég-
rehajt a processzor.
e Egy függvényre a programban csak egyetlen definíció létezhet, és
ennek nem mondhatnak ellent a prototípusok (deklarációk)!
A függvénydefinícióban előírt visszaadott érték típusának egyeznie kell
ebből következőleg a programban bárhol előforduló, e függvényre vonat-
kozó prototípusokban (deklarációkban) megadott visszatérési érték típus-
sal. A meghívott függvény akkor ad vissza értéket a hívó függvénynek a
hívás pontjára, ha a processzor kifejezéssel ellátott return utasítást hajt
végre benne. A „valamit” szolgáltató függvényben tehát lennie kell leg-
alább egy return kifejezés; utasításnak, és rá is kell, hogy kerüljön a ve-
zérlés. A visszaadott érték meghatározatlan, ha a processzor nem hajt vég-
re return utasítást, vagy a return utasításhoz nem tartozott kifejezés.
e A visszaadott érték típusa bármi lehet végül is eltekintve a tömbtől
és a függvénytől. Lehet valamilyen alaptípus, de el is hagyható, amikor is
az alapértelmezés lesz érvényben, ami viszont int.
Nézzük a return szintaktikáját!
return <kifejezés>;
A fordító kiértékeli a kifejezést. Ha a függvény visszatérési típusa típus,
akkor a kifejezés típusának is ennek kell lennie, vagy implicit konverzió-
val ilyen típusúvá alakítja a kifejezés értékét a fordító, és csak azután adja
vissza.
Lássuk be, hogy a PELDA9.C–beli return–ben az explicit (long)
típusmódosítás nem azért van, hogy megtakarítsuk a kifejezés értékének
visszaadás előtti implicit konverzióját! Az igazi ok az, hogy egy 16 bites
int köbe nem biztos, hogy elfér az int–ben! Gondoljunk 1000 köbére, ami
1000000000! Ez jóval meghaladja a 32767–es felsőábrázolási korlátot.
C programnyelv 33
e C–ben az egész típusok területén nincs sem túlcsordulás, sem alul-
csordulás! Pontosabban ami túlcsordul, vagy alulcsordul, az mindenféle
üzenet nélkül elveszik.
A függvényhívás átruházza a vezérlést a hívó függvényből a hívottba
úgy, hogy az aktuális paramétereket is átadja – ha vannak – érték szerint.
A vezérlést a függvénytest első végrehajtható utasítása kapja meg. void
visszatérésű függvény blokkjában aztán a végrehajtás addig folytatódik,
míg kifejezés nélküli return utasítás nem következik, vagy a függvény
blokkját záró }-re nem kerül a vezérlés. Ezután a hívási ponttól folytató-
dik a végrehajtás.
Vegyük észre, hogy a return utasítás szintaktikájában az elhagyható
kifejezés a paraméter nélküli return–t kívánta jelölni!
Belátható, hogy a függvény prototípusnak mindig meg kell előznie a hí-
vást a forrásszövegben. A fordító így tisztában van a hívás helyén a függ-
vény paramétereinek számával, sorrendjével és típusával, ill. ismeri a
függvény visszatérési értékének típusát is.
A fordító a prototípus ismeretében implicit típuskonverziót is végrehajt
az aktuális paraméter értékén a függvénynek történő átadás előtt, ha az ak-
tuális paraméter típusa eltérő.
e Ha nincs prototípus, akkor nincs implicit konverzió, és csak a „cso-
da” tudja, hogy mi történik az átadott nem megfelelő típusú értékkel. Pél-
dául a kob(3.0) hívás eredménye zérus, ami remélhetőleg kellően szem-
lélteti a prototípus megadásának szükségességét.
e Ha nincs prototípus, akkor a fordító azt feltételezi (tehát olyan hívá-
si kódot generál), hogy a függvénynek az alapértelmezés miatt int vissza-
adott értéke van. Ez ugyebár eléggé érdekes eredményre vezet void, vagy
lebegőpontos visszatérésű függvények esetében.
¡ A nem int visszaadott értékű függvényt legalább deklaráni kell a
hívó függvényben!
A függvénydeklaráció bemutatásához átírjuk a PELDA9.C–t:
/* PELDA9.C: Köbtáblázat */
#include <stdio.h>
#define TOL 1001 /* A tartomány kezdete. */
#define IG 1010 /* A tartomány vége. */
void main(void){
int i;
long kob(); /* Függvénydeklaráció. */
printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n", "Köbe");
for(i=TOL; i<=IG; ++i) /* Függvényhívás: */
printf("%5d|%11ld\n", i, kob(i)); }
34 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
long kob(int a){ /* Függvénydefiníció. */
return (long)a*a*a; }
Vegyük észre rögtön, hogy deklarációs utasításunk szintaktikája is-
mét módosult! Az azonosítólista nem csak egyszerű változók azonosítói-
ból és tömbazonosító[méret] konstrukciókból állhat, hanem tartalmazhat
függvénynév()
alakzatokat is.
Természetesen a teljes függvény prototípus is beírható a deklárációs uta-
sításba,
long kob(int); /* Függvénydeklaráció. */
de ilyenkor a függvény prototípus csak ebben a blokkban lesz érvényben.
Lássuk be, hogy az utóbbi módszer nem ajánlható olyan több függ-
vénydefinícióból álló forrásfájlra, ahol a kérdéses függvényt több helyről
is meghívják! Sokkal egyszerűbb a forrásszöveg elején megadni egyszer a
prototípust, mint minden őt hívó függvényben külön deklarálni a függ-
vényt.
¡ A függvény definíciója prototípusnak is minősül, ha megelőzi a for-
rásszövegben a függvényhívást.
/* PELDA9.C: Köbtáblázat */
#include <stdio.h>
#define TOL 1001 /* A tartomány kezdete. */
#define IG 1010 /* A tartomány vége. */
long kob(int a){ /* Függvénydefiníció. */
return (long)a*a*a; }
void main(void){
int i;
printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n", "Köbe");
for(i=TOL; i<=IG; ++i) /* Függvényhívás: */
printf("%5d|%11ld\n", i, kob(i)); }
e C–ben tilos függvénydefiníción belül egy másikat kezdeni, azaz a
függvénydefiníciók nem ágyazhatók egymásba!
¡ Ugyan a Táblázat készítése fejezetben már rögzítettük a függvény
szerkezetét, vagyis a blokkszerkezetet, de itt újra kihangsúlyozzuk, hogy a
függvénydefinícióban
- előbb a deklarációs utasítások jönnek, s
- a végrehajtható utasítások csak ezután következnek, és
- a két rész nem keveredhet egymással.
C programnyelv 35
Ebben a fejezetben csak az érték szerinti hívásról szóltunk, vagyis
amikor a formális paraméterek értékét kapja meg a meghívott függvény.
Van természetesen név (cím) szerinti hívás is a C–ben, de ezt most még
nem tárgyaljuk!
3.9 Prodzsekt
Ha a végrehajtható program forrásszövegét témánként, vagy funkción-
ként külön–külön forrásfájlokban kívánjuk elhelyezni, akkor C–s prog-
ramfejlesztő rendszerekben ennek semmiféle akadály sincs. Be kell azon-
ban tartani a következő szabályokat:
- Egy és csak egy forrásmodulban szerepelnie kell az indító program-
nak (main).
- Prodzsektfájl t kell készíteni, melyben felsorolandók a program tel-
jes szövegét alkotó forrásfájlok.
Szedjük szét két forrásmodulra: FOPROG.C–re és FUGGV.C–re, a
PELDA9.C programunkat!
/* FOPROG.C: Köbtáblázat */
#include <stdio.h>
#define TOL 1001 /* A tartomány kezdete. */
#define IG 1010 /* A tartomány vége. */
long kob(int); /* Függvény prototípus. */
void main(void){
int i;
printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n", "Köbe");
for(i=TOL; i<=IG; ++i) /* Függvényhívás: */
printf("%5d|%11ld\n", i, kob(i)); }
/* FUGGV.C: A függvénydefiníció. */
long kob(int a){return (long)a*a*a; }
Hozzunk létre egy új prodzsektet! Soroljuk fel benne, vagy szúrjuk bele
a két forrásfájlt, és mentsük el, mondjuk, PRODZSI fájlazonosítóval! A
prodzsektfájl névadásánál csak arra vigyázzunk, hogy egyetlen benne fel-
sorolt fájl azonosítójával se egyezzen meg a neve!
Azért nem konkretizáljuk a prodzsektfájl kiterjesztését, mert az
programfejlesztő rendszerenként más–más lehet!
A programfejlesztő rendszerben kell lennie olyan menüpontoknak,
melyekkel új prodzsektet hozhatunk létre, meglévőt tölthetünk be, nyitha-
tunk meg, menthetünk el, törölhetünk, zárhatunk le stb.
e Betöltött, vagy megnyitott prodzsekt esetén azonban a fejlesztő
rendszer mindaddig a prodzsekt fordításával, kapcsoló–szerkesztésével és
futtatásával foglalkozik, míg nem töröljük, nem zárjuk be. Akármilyen
36 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
más forrásfájlokat is nyitogatnánk meg különféle ablakokban, a program-
fejlesztő rendszer az aktuális prodzsekt bezárásáig nem ezek fordításával,
szerkesztésével, vagy futtatásával foglalkozik.
Lássuk a prodzsekt fordítását és kapcsoló–szerkesztését!
FOPROG.C
FUGGV.C
¬
¬
fordítás
¬
¬
FOPROG.OBJ
FUGGV.OBJ
4. ábra: A PRODZSI prodzsekt fordítása
FOPROG.OBJ
FUGGV.OBJ
indító program
(OBJ)
könyvtárak (LIB)
¬
¬
¬
¬
kapcsoló–
szerkesztés
¬
PRODZSI.EXE
5. ábra: A PRODZSI prodzsekt kapcsoló–szerkesztése
Fedezzük fel, hogy a végrehajtható fájl a prodzsekt nevét kapja
meg!
¡ A prodzsektet alkotó fájlok között implicit függőség van. Ez azt je-
lenti, hogy a prodzsekt futtatásakor csak akkor történik meg a tárgymodul
alakjában is rendelkezésre álló forrásfájl fordítása, ha a forrásfájl utolsó
módosításnak ideje (dátuma és időpontja) későbbi, mint a vonatkozó
tárgymodulé. A kapcsoló–szerkesztés végrehajtásához az szükséges, hogy
a tárgymodulok, ill. a könyvtárak valamelyikének ideje későbbi legyen a
végrehajtható fájlénál. Az implicit függőség fennáll a forrásfájl és a bele
#include direktívával bekapcsolt fájlok között is. A tárgymodult akkor is
újra kell fordítani, ha valamelyik forrásfájlba behozott fájl ideje későbbi a
tárgymodulénál.
Bizonyos programfejlesztő rendszereknél előfordulhat, hogy az
implicit függőségi mechanizmust úgy kell külön aktiválni (menüpont), ill.
hogy a forrásfájlok, és a beléjük behozott fájlok közti függőséget explicit
módon kell biztosítani.
C programnyelv 37
stdio.h
PRODZSI.EXE
foprog.obj
fuggv.obj
indító prog.
könyvtárak
foprog.c
fuggv.c
6. ábra: Implicit függőség a PRODZSI prodzsektnél
¡ A prodzsektfájlban a forrásmodulokon kívül megadhatók tárgymo-
dulok (OBJ) és könyvtárak (LIB) fájlazonosítói is. A kapcsoló–szerkesz-
tő a tárgymodulokat beszerkeszti a végrehajtható fájlba. A könyvtárakban
pedig függvények tárgykódjait fogja keresni.
A prodzsektfájlban tulajdonképpen a gyári indító program és a szabvány
könyvtárak is kicserélhetőek, de ennek pontos megvalósítása már
„igazán” a programfejlesztő rendszertől függ.
3.10 Karaktertömb és karakterlánc
A karaktertömbök definíciója a Tömbök fejezetben ismertetettek sze-
rint:
char tömbazonosító[méret];
Az egész tömb helyfoglalása:
méret*sizeof(char) ≡ méret
bájt. A tömbindexelés ebben az esetben is zérustól indul és méret–1–ig
tart.
¡ A C–ben nincs külön karakterlánc (sztring) adattípus. A karakter-
láncokat a fordítónak és a programozónak karaktertömbökben kell elhe-
lyeznie. A karakterlánc végét az őt tartalmazó tömbben egy zérusértékű
bájttal (’\0’) kell jelezni. Például a ”Karakterlánc” karakterláncot így kell
letárolni a tomb karaktertömbben:
tomb ’K’ ’a’ ’r’ ’a’ ’k’ ’t’ ’e’ ’r’ ’l’ ’á’ ’n’ ’c’ ’\0’
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Vegyük észre, hogy a karakterlánc első jele a tomb[0]–ban, a máso-
dik a tomb[1]–ben, s a legutolsó a tomb[11]–ben helyezkedik el, és az ezt
követő tomb[12] tartalmazza a lánczáró zérust!
Figyeljünk fel arra is, hogy a karakterlánc hossza (12) megegyezik a
lezáró ’\0’ karaktert magába foglaló tömbelem indexével!
Fedezzük még rögtön fel, hogy a zérus egész konstans (0) és a
lánczáró ’\0’ karakter értéke ugyanaz: zérus int típusban! Hiszen a karak-
ter konstans belsőábrázolása int.
38 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
e A C–ben nincs külön karakterlánc adattípus, s ebből következőleg
nem léteznek olyan sztring műveletek sem, mint a karakterláncok
- egyesítése,
- összehasonlítása,
- hozzárendelése stb.
Ezeket a műveleteket bájtról–bájtra haladva kell kódolni, vagy függvényt
kell írni rájuk, mint ahogyan azt a következő példában bemutatjuk.
Készítsen programot, mely neveket olvas a szabvány bemenetről EOF–
ig vagy üres sorig! Megállapítandó egy fordítási időben megadott névről,
hogy hányszor fordult elő a bemeneten! A feladat megoldásához készíten-

- Egy int strcmp(char s1[], char s2[]) függvény, mely összehasonlít-
ja két karakterlánc paraméterét! Ha egyeznek, zérust ad vissza. Ha
az első hátrébb van a névsorban (nagyobb), akkor pozitív, egyéb-
ként meg negatív értéket szolgáltat.
- Egy int getline(char s[], int n) függvény, mely behoz a szabvány
bemenetről egy sort! A sor karaktereit rendre elhelyezi az s karak-
tertömbben. A befejező soremelés karaktert nem viszi át a tömbbe,
hanem helyette lánczáró ’\0’–t ír a karakterlánc végére. A getline
második paramétere az s karaktertömb méreténél eggyel kisebb
egész érték, azaz a lánczáró zérus nélkül legfeljebb n karaktert tárol
a tömbben a függvény. A getline visszatérési értéke az s tömbben
végül is elhelyezett karakterlánc hossza.
/* PELDA10.C: Névszámlálás */
#include <stdio.h>
#define NEV "Jani" /* A számlált név. */
#define MAX 29 /* A bemeneti sor maximális mérete.
Most egyben a leghosszabb név is. */
int getline(char s[],int n); /* Függvény prototípusok. */
int strcmp(char s1[], char s2[]);
void main(void){
int db; /* Névszámláló. */
char s[MAX+1]; /* Az aktuális név. */
db=0; /* A számláló nullázása. */
printf("A(z) %s név leszámlálása a bemeneten.\nAdjon\
meg soronként egy nevet!\nProgramvég: üres sor.\n",NEV);
/* Sorok olvasása üres sorig a bemenetről: */
while(getline(s,MAX)>0)
/* Ha a sor épp a NEV: */
if(strcmp(s,NEV)==0) ++db;
/* Az eredmény közlése: */
printf("A nevek közt %d darab %s volt.\n",db,NEV); }
C programnyelv 39
int strcmp(char s1[], char s2[]){
int i;
for(i=0; s1[i]!=0&&s1[i]==s2[i]; ++i);
return(s1[i]-s2[i]);}
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i) s[i]=c;
s[i]='\0';
return(i); }
¡ Ha a forráskód egy sorát lezáró soremelés karaktert közvetlenül \ jel
előzi meg, akkor mindkét karaktert elveti a fordító, s a két fizikai sort
egyesíti, és egynek tekinti. Az ilyen értelemben egyesített sorokat már a
másodiktól kezdve folytatássornak nevezik.
A main első printf–jét folytatássorral készítettük el.
A két elkészített függvény prototípusából és definíciójából vegyük
észre, hogy a formális paraméter karaktertömb (és persze más típusú tömb
is) méret nélküli!
Az strcmp megírásakor abból indultunk ki, hogy két karakterlánc akkor
egyenlő egymással, ha ugyanazon pozícióikon azonos karakterek állnak,
és ráadásul a lánczáró zérus is ugyanott helyezkedik el. Az i ciklusválto-
zót zérusról indítva, s egyesével haladva, végigindexeljük az s1 karakter-
tömböt egészen a lánczáró nulláig (s1[i]!=0) akkor, ha közben minden i–
re az s1[i]==s2[i] is teljesült. Ebből a ciklusból tehát csak két esetben van
kilépés:
- Ha elértünk s1 karaktertömb lánczáró zérusáig (s1[i]==0).
- Ha a két karakterlánc egyazon pozícióján nem egyforma érték áll
(s1[i]!=s2[i]).
A visszaadott s1[i]–s2[i] különbség csak akkor:
- Zérus, ha s1[i] zérus és s2[i] is az, azaz a két karakterlánc egyenlő.
- Negatív, ha s1 kisebb (előbbre van a névsorban), mint s2.
- Pozitív, ha s1 nagyobb (hátrébb van a névsorban), mint s2.
¡ Az strcmp–t már megírták. Tárgykódja benne van a szabvány
könyvtárban. Nem fáradtunk azonban feleslegesen, mert a szabvány
könyvtári változat ugyanúgy funkcionál, mint a PELDA10.C–beli. Hasz-
nálatához azonban be kell kapcsolni a prototípusát tartalmazó STRING.H
fejfájlt.
Írjuk be a PELDA10.C #include direktívája után a
40 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
#include <string.h>
, és töröljük ki a forrásszövegből az strcmp prototípusát és definícióját!
Végül próbáljuk ki!
e Feltéve, hogy s1 és s2 karaktertömbök, lássuk be, hogy C program-
ban, ugyan szintaktikailag nem helytelen, semmi értelme sincs az ilyen
kódolásnak, hogy:
s1==s2, s1!=s2, s1>=s2, s1>s2, s1<=s2, s1<s2
E módon ugyanis s1 és s2 memóriabeli elhelyezkedését hasonlítjuk össze,
azaz bizton állíthatjuk, hogy az s1==s2 mindig hamis, és az s1!=s2 pedig
mindig igaz.
A getline ciklusváltozója ugyancsak zérusról indul, és a ciklus végéig
egyesével halad. A ciklusmagból látszik, hogy a szabvány bemenetről ér-
kező karakterekkel tölti fel az s karaktertömböt. A ciklus akkor áll le,
- ha az s tömb kimerült, és nem tölthető tovább (i>=n), vagy
- ha a beolvasott karakter EOF jelzés (c==EOF), vagy
- ha a bejövő karakter soremelés (c==’\n’).
Ezután kitesszük a tömb i–ik elemére a lánczáró zérust, s visszaadjuk i–t,
azaz a behozott karakterlánc hosszát.
getline függvényünk jó próbálkozás az egy sor behozatalára a szabvány
bemenetről, de van néhány problémája, ha a bemenet a billentyűzet:
1. A bemeneti pufferben levő karakterek csak soremelés (Enter) után
állnak rendelkezésére, s addig nem.
2. Az EOF karakter (Ctrl+Z) érkezése nem jelenti tulajdonképpen a
bemenet végét, mert utána még egy soremelést is végre kell hajtani,
hogy észlelni tudjuk.
3. Ha a bemeneti pufferben az Enter megnyomásakor n–nél több ka-
rakter van, akkor a puffer (az egy sor) csak több getline hívással ol-
vasható ki.
Írjuk csak át a PELDA10.C main–jében a
while(getline(s,MAX)>0)
sort a következőre
while(getline(s,4)>0)
, és a program indítása után gépeljük be a
JenőJaniJojóJani
C programnyelv 41

sorokat!
Az első két probléma az operációs rendszer viselkedése miatt van, s je-
lenleg sajnos nem tudunk rajta segíteni. A második gondhoz még azt is
hozzá kell fűznünk, hogy fájlvéget a billentyűzet szabvány bemeneten a
getline–nak csak üres sor megadásával tudunk előidézni.
A harmadik probléma viszont könnyedén orvosolható, csak ki kell ol-
vasni a bemeneti puffert végig a getline–ból való visszatérés előtt. Tehát:
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i)s[i=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
Megoldandó feladatok:
Készítse el a következő függvényeket, és próbálja is ki őket egy rövid
programmal!
- A void strcopy(char cél[], char forrás[]) átmásolja a cél karakter-
tömbbe a forrás karakterláncot a lezáró nullájával egyetemben.
- A void strct(char s1[], char s2[]) egyesíti s1–be a két paraméter
karakterláncot. Javasoljuk, hogy az algoritmus indexeljen előre s1
lánczáró zérusáig, s ettől kezdve csak ide kell másolni s2–t!
- Az unsigned strlen(char s[]) visszaadja az s karakterlánc hosszát.
Emlékezzünk rá, hogy a lánczáró zérus indexe a karaktertömbben
egyben a karakterlánc hossza is!
- A void strrv(char s[]) megfordítja a saját helyén a paraméter karak-
terláncot. Például a ”Jani”–ból ”inaJ”–nak kell születnie.
Írjon programot, mely a getline segítségével sorokat olvas üres sorig a
szabvány bemenetről, és megkeresi a legrövidebbet, s persze ki is jelzi a
hosszával együtt! Javasoljuk, hogy a pillanatnyi minimum mentéséhez
használja fel az strcopy függvényt! {STRMIN.C}
3.11 Lokális, globális és belső, külső változók
Ha alaposan áttanulmányozzuk a PELDA10.C–t, akkor észrevehetjük,
hogy mind az strcmp–ben, mind a getline–ban van egy–egy, int típusú i
változó. Feltehetnénk azt a kérdést, hogy mi közük van egymáshoz? A rö-
vid válasz nagyon egyszerű: semmi. A hosszabb viszont kicsit bonyolul-
tabb:
42 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
- Mindkét i változó lokális a saját függvényblokkjára.
- A lokális változó hatásköre az a blokk, amiben definiálták.
- A lokális változó élettartama az az idő, míg saját függvényblokkja
aktív, azaz benne van a vezérlés.
Tehát a két i változónak a névegyezésen túl nincs semmi köze sem egy-
máshoz.
¡ A változó hatásköre az a programterület, ahol érvényesen hivat-
kozni lehet rá, el lehet érni. Nevezik ezt ezért érvényességi tartománynak
is.
A lokális változó hatásköre az a blokk, és annak minden beágya-
zott blokkja, amiben definiálták. A blokkon belülisége miatt a lokális vál-
tozót belső változónak is nevezik.
¡ A változó élettartama az az időszak, amíg memóriát foglal.
A lokális változó akkor jön létre (rendszerint a veremben), amikor
a vezérlés bejut az őt definiáló blokkba. Ha a vezérlés kikerül onnét, ak-
kor a memóriafoglalása megszűnik, helye felszabadul (a veremmutató
helyrejön).
A függvényekben, így a main–ben is, definiált változók mind lokálisak
arra a függvényre, amelyben deklarálták őket. Csak az adott függvényen
belül lehet hozzájuk férni. Ez a lokális hatáskör. Futási időben a függ-
vénybe való belépéskor jönnek létre, és kilépéskor meg is semmisülnek.
Ez a lokális élettartam. A lokális változó kezdőértéke ebből következőleg
„szemét”. Pontosabban az a bitkombináció, ami azokban a memóriabáj-
tokban volt, amit most létrejövetelekor a rendszer rendelkezésére bocsá-
tott. Tehát a belső változónak nincs alapértelmezett kezdőértéke. Az alap-
értelmezett kezdőértéket implicit kezdőértéknek is szokták nevezni.
Mi dönti el, hogy a belső változó melyik blokkra lesz lokális?
Nyilvánvalóan az, hogy az őt definiáló deklarációs utasítást melyik blokk
elején helyezik el.
¡ Tisztázzuk valamennyire a változó deklarációja és definíciója köz-
ti különbséget! Mindkét deklarációs utasításban megadják a változó né-
hány tulajdonságát, de memóriafoglalásra csak definíció esetén kerül sor.
¡ A lokális változó az előzőekben ismertetetteken kívül auto tárolá-
si osztályú is.
Egészítsük ki újból a deklarációs utasítás szintaktikáját!
<tárolási–osztály><típusmódosítók> <alaptípus> azonosítólista;
C programnyelv 43
A tárolási–osztály a következő kulcsszavak egyike lehet: auto, register,
static, vagy extern. E fejezet keretében nem foglalkozunk a register és a
static tárolási osztállyal!
A szintaktikát betartva most felírható, hogy
auto i;
, ami az auto signed int típusú, i azonosítójú változó definíciója.
Hogyan lehet auto tárolási osztályú a lokális változó? Nyilván
úgy, hogy a lokális helyzetű deklarációs utasításban az auto tárolási osz-
tály alapértelmezés. Az auto kulcsszó kiírása ezekben az utasításokban
teljesen felesleges.
Foglaljuk össze a lokális változóval, vagy más néven belső változóval,
kapcsolatos ismereteinket!
Neve: Bármilyen azonosító.
Típusa: Valamilyen típus.
Hatásköre: Az a blokk, ahol definiálták.
Élettartama: Amíg a blokk aktív, azaz a vezér-
lés benne van.
Alapértelmezett tárolási osztálya: auto
Alapértelmezett kezdőértéke: Nincs.
Deklarációs utasításának helye: Annak a blokknak a deklarációs
része, ahol a változót használni kí-
vánjuk.
Memóriafoglalás: Futási időben, többnyire a verem-
ben.
¡ Meg kell említeni, hogy a függvények formális paraméterei is loká-
lis változóknak minősülnek, de
- deklarációjuk a függvénydefiníció fej részében és nem a blokkjában
helyezkedik el, és
- értékük az aktuális paraméter értéke.
¡ Az előfeldolgozáson átesett forrásmodult fordítási egységnek neve-
zik. A fordítási egység függvénydefiníciókból és külső deklarációkból áll.
Külső deklaráció alatt a minden függvény „testén” kívüli deklarációt ért-
jük. Az így definiált változót külső változónak, vagy globális változónak
nevezik. Az ilyen változó:
- Hatásköre a fordítási egységben a deklarációs utasításának pozíció-
jától – az ún. deklarációs ponttól – indul, és a modul végéig tart. Ezt
a hatáskört fájl hatáskörnek, vagy globális hatáskörnek nevezik.
44 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
- Élettartama a program teljes futási ideje. A memória hozzárendelés
már fordítási időben megtörténik. Rendszerint az elsődleges adatte-
rületen helyezkedik el, és biztos, hogy nem a veremben. Ez a stati-
kus élettartam.
- Alapértelmezett (implicit) kezdőértéke: minden bitje zérus. Ez az
aritmetikai típusoknál zérus. Karaktertömb esetében ez az üres ka-
rakterlánc, hisz rögtön a lánczáró nullával indul.
- Alapértelmezett tárolási osztálya extern.
e Bánjunk csínján az extern kulcsszó explicit használatával, mert
deklarációs utasításban való megadása éppen azt jelenti, hogy az utasítás
nem definíció, hanem csak deklaráció! Más fordítási egységben definiált
külső változót kell ebben a forrásmodulban így deklarálni a rá való hivat-
kozás előtt.
/* Forrásmodul 1 */
extern int i;
extern char t[];
/* . . . */
/* Forrásmodul 2 */
int i;
char t[10];
/* . . . */
7. ábra: extern deklaráció
Prodzsektünk álljon e két forrásmodulból! Az int típusú i változót és a t
karaktertömböt Forrásmodul 2–ben definiálták. Itt történt tehát meg a
helyfoglalásuk. Ezek a változók Forrásmodul 1–ben csak akkor érhetők
el, ha a rájuk történő hivatkozás előtt extern kulcsszóval deklarálják őket.
Vegyük észre, hogy a Forrásmodul 1 elején elhelyezett deklarációs
utasítások egyrészt globális szinten vannak, másrészt valóban csak dekla-
rációk, hisz a tömb deklarációjában méret sincs!
e Persze azt, hogy a tömb mekkora, valahonnét a Forrásmodul 1–ben
is tudni kell!
Írjuk át úgy a PELDA10.C–t, hogy a beolvasott sor tárolására használa-
tos tömböt globálissá tesszük, majd nevezzük át PELDA11.C–re!
/* PELDA11.C: Névszámlálás */
#include <stdio.h>
#define NEV "Jani" /* A számlált név. */
#define MAX 29 /* A bemeneti sor maximális mérete.
Most egyben a leghosszabb név is. */
int getline(void); /* A függvény prototípusok. */
int strcmp(char s2[]);
void main(void){
C programnyelv 45
int db; /* Névszámláló. */
db=0; /* A számláló nullázása. */
printf("A(z) %s név leszámlálása a bemeneten.\nAdjon\
meg soronként egy nevet!\nProgramvég: üres sor.\n",NEV);
/* Sorok olvasása üres sorig a bemenetről: */
while(getline()>0)
/* Ha a sor épp a NEV: */
if(strcmp(NEV)==0) ++db;
/* Az eredmény közlése: */
printf("A nevek közt %d darab %s volt.\n",db,NEV); }
char s[MAX+1]; /* Az aktuális név */
int strcmp(char s2[]){
int i;
for(i=0; s[i]!=0&&s[i]==s2[i]; ++i);
return(s[i]-s2[i]);}
int getline(void){
int c,i;
for(i=0;i<MAX&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i)
s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
Vegyük észre, hogy a PELDA10.C–s verzióhoz képest a getline pa-
raméter nélkülivé vált, és az strcmp–nek meg egyetlen paramétere ma-
radt! Miután a globális s karaktertömb deklarációs pontja megelőzi a két
függvény definícióját, a függvényblokkok s hatáskörében vannak. Belőlük
tehát a tömb egyszerű hivatkozással elérhető, s nem kell paraméterként át-
adni. A getline második paramétere tulajdonképpen a MAX szimbolikus
konstans volt, s ezt beépítettük a for ciklusba.
Elemezgessük egy kicsit a „külső változó, vagy paraméter” problémát!
- Globális változókat használva megtakarítható függvényhíváskor a
paraméterek átadása, vagyis kevesebb paraméterrel oldható meg a
feladat.
- Külső változókat manipuláló függvények másik programba viszont
csak akkor másolhatók át és hívhatók meg változtatás nélkül, ha
ezeket a változókat is velük visszük. Látszik, hogy az ilyen függvé-
nyek mobilitását, újrafelhasználhatóságát csökkentik a járulékos,
globális változók.
- A csak paramétereket és lokális változókat alkalmazó függvények
átmásolás után változtatás nélkül használhatók más programokban.
Legfeljebb az aktuális paraméterek lesznek mások a hívásban.
Világos, hogy nincs egyértelműen és általánosan ajánlható megoldás
a problémára. A feladat konkrét sajátosságai döntik el, hogy mikor milyen
függvényeket kell írni, kellenek–e külső változók stb.
46 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
Summázzuk a globális változóval, vagy más néven külső változóval,
kapcsolatos ismereteinket!
Neve: Bármilyen azonosító.
Típusa: Valamilyen típus.
Hatásköre: Globális, vagy fájl. A deklarációs
ponttól a forrásmodul végéig tart.
Élettartama: Statikus. A program teljes futási
ideje alatt él.
Alapértelmezett tárolási osztálya: extern
Alapértelmezett kezdőértéke: Minden bitje zérus.
Deklarációs utasításának helye: A forrásmodul minden függvény-
definícióján kívül.
Memóriafoglalás: Fordítási időben, vagy legalább is
az indító program kezdődése előtt.
3.12 Inicializálás
Az inicializálás kezdőérték adást jelent a deklarációban, azaz az inicia-
lizátorok kezdőértékkel látják el az objektumokat (változókat, tömböket
stb.).
A statikus élettartamú objektumok egyszer a program indulásakor inici-
alizálhatók. Implicit (alapértelmezett) kezdőértékük tiszta zérus, ami:
- Zérus az aritmetikai típusoknál.
- Üres karakterlánc karaktertömb esetén.
A lokális élettartamú objektumok inicializálása minden létrejövetelük-
kor megvalósul, de nincs implicit kezdőértékük, azaz „szemét” van ben-
nük.
Módosítsuk újra a deklarációs utasítás szintaktikáját változókra és töm-
bökre!
típus azonosító<=inicializátor>;
típus tömbazonosító[<méret>]<={inicializátorlista}>;
, ahol az inicializátorlista inicializátorok egymástól vesszővel elválasztott
sorozata, és a típus a <tárolási–osztály><típusmódosítók> <alaptípus>–t
helyettesíti.
A változókat egyszerűen egy kifejezéssel inicializálhatjuk, mely kifeje-
zés opcionálisan {}-be is tehető. Az objektum kezdeti értéke a kifejezés
értéke lesz. Ugyanolyan korlátozások vannak a típusra, és ugyanazok a
konverziók valósulnak meg, mint a hozzárendelés operátornál. Magyarán
az inicializátor hozzárendelés-kifejezés. Például:
C programnyelv 47
char y = ’z’, k; /* y ’z’ értékű, és a k–nak meg */
/* nincs kezdőértéke. */
int a = 10000; /* a 10000 kezdőértékű. */
C-ben a statikus élettartamú változók inicializátora csak konstans kifeje-
zés lehet, ill. csak ilyen kifejezések lehetnek tömbök inicializátorlistájá-
ban. A lokális objektumok inicializátoraként viszont bármilyen legális ki-
fejezés megengedett, mely hozzárendelés kompatibilis értékké értékelhető
ki a változó típusára.
#define N 20
int n = N*2; /* Statikus objektum inicializátora
csak konstans kifejezés lehet. */
/* . . . */
void fv(int par){
int i = N/par; /* A lokális objektumé viszont
bármilyen legális kifejezés.
. . . */ }
Emlékezzünk vissza, hogy globális változók csak egyszer kapnak
kezdőértéket: a program indulásakor. A lokális objektumok viszont mind-
annyiszor, valahányszor blokkjuk aktívvá válik.
¡ A szövegben használatos objektum fogalom nem objektum–orien-
tált értelmű, hanem egy azonosítható memória területet takar, mely kons-
tans vagy változó érték(ek)et tartalmaz. Minden objektumnak van azono-
sítója (neve) és adattípusa. Az adattípus rögzíti az objektumnak
- lefoglalandó memória mennyiségét és
- a benne tárolt információ belsőábrázolási formáját.
Tömbök esetén az inicializátorlista elemeinek száma nem haladhatja
meg az inicializálandó elemek számát!
float tomb[3] = {0., 1., 2., 3.}; /* HIBÁS: több
inicializátor van, mint tömbelem. */
Ha az inicializátorlista kevesebb elemű, mint az inicializálandó objektu-
mok száma, akkor a maradék objektumok a statikus élettartamú implicit
kezdőérték adás szabályai szerint kapnak értéket, azaz nullázódnak:
float tmb[3] = {0., 1.}; /* tmb[0]==0.0, tmb[1]==1.0 és
tmb[2]==0.0. */
Az inicializálandó objektum lehet ismeretlen méretű is, ha az inicializá-
torlistából megállapítható a nagyság. Például:
int itmb[] = { 1, 2, 3}; /* Az itmb három elemű lesz. */
char nev[] = ”Lali”, /* A lezáró ’\0’ karakter */
csaladnev[] = ”Kiss”; /* miatt 5 eleműek a tömbök.*/
Megoldandó feladatok:
48 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK
Írja át az eddig elkészített PELDAn.C–ket, és a megoldott feladatok
programjait úgy, hogy a változók kezdőértéket mindig inicializálással
kapjanak!
C programnyelv 49
4 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
A fordító a forráskódot szintaktikai egységekre, vagy más elnevezéssel
szimbólumokra, és fehér karakterekre tördeli. A több egymást követő fe-
hér karakterből csak egyet tart meg. Ebből következőleg:
- Egyetlen C utasítás akár szimbólumonként külön–külön sorba írha-
tó.
- Egy sorban azonban több C utasítás is megadható.
Pontosan hat szimbólum (int i ; float f ;) lesz a következőkből:
int
i
;
float f ;
vagy
int i; float f;
¡ A karakter, vagy karakterlánc konstansokban előforduló, akárhány
fehér karaktert változatlanul hagyja azonban a fordító.
Említettük már, hogy a programnyelv szimbólumokból (token) áll. Most
ismertetjük a szimbólum definícióját módosított Backus–Naur, metanyel-
vi leírással:
szimbólum (token):
operátor
kulcsszó
elválasztó-jel
azonosító
konstans
karakterlánc (string literal)
Az értelmezés nagyon egyszerű: a felsorolt hat fogalom mindegyike
szimbólum.
Az operátorokkal nem ebben a szakaszban foglalkozunk, hanem a MŰ-
VELETEK ÉS KIFEJEZÉSEKben!
A kulcsszavak:
auto double int struct
break else long switch
case enum register typedef
char extern return union
const float short unsigned
continue for signed void
50 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
default goto sizeof volatile
do if static while
Vannak ezeken kívül még nem szabványos kulcsszavak és más védett
azonosítók, de ezek mindig megtudhatók a programfejlesztő rendszer se-
gítségéből!
Ilyenekre kell gondolni, mint a cdecl, a pascal, az stdcall, vagy
egy–két aláhúzás karakterrel kezdődőkre, mint például az __STDC__ stb.
¡ ANSI C kompatibilis fordítást előírva mindig kideríthető, hogy az
illető fordító mely kulcsszavai, operátorai, vagy elválasztó–jelei nem
szabványosak.
4.1 Elválasztó-jel
A szintaktikai egységeket (a szimbólumokat) egymástól legalább egy fe-
hér karakterrel el kell választani. Nincs szükség azonban az elválasztó fe-
hér karakterre, ha a két nyelvi egység közé a szintaktikai szabályok szerint
egyébként is valamilyen elválasztó-jelet kell írni. Az operátorok is elvá-
lasztó–jelnek minősülnek kifejezésekben.
elválasztó-jel: (a következők egyike!)
[ ] ( ) { } * , : = ; … #
Nézzük meg néhány elválasztó–jel funkcióját!
Az utasítást záró pontosvessző minden példában benne van.
A kerek zárójeleknek csoportosító funkciója van kifejezésekben. Van,
amikor a szintaktika része. Függvényhívásnál az aktuális paramétereket,
függvénydeklarációban és definícióban a formális paramétereket ebbe kell
tenni.
d = c*(a+b);
if(d==z) ++x;
fv(akt, par);
void fv2(int n);
A szögletes zárójelek tömbök deklarációjában és indexelő operátorként
használatosak.
char kar, lanc[] = ”Sztan és Pan.”;
kar = lanc[3];
A kapcsos zárójelekbe tett több utasítás szintaktikailag egyetlen utasítás-
nak minősül. A dolgot összetett utasításnak, blokknak nevezzük.
e Az összetett utasítás (blokk) záró kapcsos zárójele után tilos pontos-
vesszőt tenni!
if(a<b){ /* Illegális pontosvessző használat. */
C programnyelv 51
a=2; z=b+6; };
A csillag elválasztó-jelnek többféle szerepe van a nyelvben. Eddig csak
a szorzás operátor funkcióját ismerjük!
a = 3.14*b;
Az egyenlőség jel hozzárendelés operátor, és deklarációs utasításban el-
választja a változót az inicializátortól, vagy inicializátorlistától.
char tomb[5] = {0, 1, 2, 3, 4};
int x=5, b, c=4;
b = x+c;
A kettős kereszt előfeldolgozó (preprocessor) direktíva kezdete. A sor-
beli első nem fehér karakternek kell annak lennie.
#include <stdio.h>
#define TRUE 1
#define FALSE 0
4.2 Azonosító
azonosító:
nem-számjegy
azonosító nem-számjegy
azonosító számjegy
nem-számjegy: (a következők egyike!)
a ... z A ... Z _
számjegy: (a következők egyike!)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Az azonosító változóknak, függvényeknek, felhasználó definiálta adattí-
pusoknak stb. adott, a következő pontokban pontosított név:
- Kisbetűvel, nagybetűvel vagy aláhúzás (_) karakterrel köteles kez-
dődni.
- A további karakterek lehetnek számjegyek is.
- Az azonosító nem lehet kulcsszó vagy valamilyen előredefiniált, vé-
dett azonosító.
- Az azonosítók kis- és nagybetű érzékenyek, azaz az Osszeg, az
osszeg vagy az osszeG három különböző azonosító.
- Kerülni kell a két és az egy aláhúzás karakterrel kezdődő nevek
használatát is!
- Az azonosítók első, mondjuk, 31 karaktere szignifikáns. Ez azt je-
lenti, hogy hosszabb nevek is használhatók, de az első 31 karakte-
rükben nem különböző azonosítók ugyanannak minősülnek.
52 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
Az, hogy az azonosító első hány karaktere szignifikáns, a fordítótól
függ. Másrészt a programfejlesztő rendszerben egy és ezen érték között
változtatható is!
¡ Bizonyos külső kapcsolódású azonosítókra, melyeket a kapcsoló–
szerkesztő illeszt, eltérő megszorítások lehetnek érvényben. Például keve-
sebb karakterből állhatnak, vagy nem kis és nagybetű érzékenyek stb.
Megoldandó feladat:
A felsorolt példaazonosítók közül az első három hibás. Magyarázza
meg, hogy mi a probléma velük!
- 6os_villamos
- Moszer Aranka
- Nagy_János
- Nagy_Jani
- puffer
4.3 Típusok és konstansok a nyelvben
A nyelvben összesen négy típuskategória van:
- A függvény a nyelv kódgeneráló egysége. Az összes többi kategória
csak memóriát foglal az adatoknak.
- A void típus többnyire valaminek a meg nem létét jelzi. Például
nincs paramétere és visszaadott értéke a void main(void) függvény-
nek.
- Skalár az aritmetikai típus, mely tovább bontható fixpontos egész és
lebegőpontos valós ábrázolású típusokra. Ilyen a felsorolás (enum)
típus és a mutató is.
- Aggregátum a tömb, a struktúra és az unió.
A mutatókkal, a struktúrákkal és az uniókkal későbbi szakaszokban
foglalkozunk!
A típusokat úgy is csoportosíthatnánk, hogy vannak
- alaptípusok és
- származtatott típusok
Az alaptípusok a void, a char, az int, a float és a double. A származtatás
pedig a short, a long, a signed és az unsigned ún. típusmódosítókkal tör-
C programnyelv 53
ténhet. A short és a long, valamint a signed és az unsigned egymást ki-
záró módosító párok, de a két pár egyazon alaptípusra egyszerre is alkal-
mazható, azaz létezik
- unsigned long int vagy
- signed short int stb.
A signed és az unsigned módosító azonban csak egész típusokra (char és
int) alkalmazható, lebegőpontos valós és a void alaptípusra nem.
A származtatott típusokba mindig beleértendők az ilyen típusú értékkel
visszatérő függvények, az ilyen típust paraméterként fogadó függvények,
a tömbök stb. Ha programunkban valamilyen azonosítót használni kívá-
nunk, akkor előbb deklarálni (definiálni) kell. A deklaráció teremti meg a
kapcsolatot az azonosító és az objektum között, és rögzíti legalább az ob-
jektum adattípusát. A származtatott típust is szokás egyszerűen típusnak
nevezni.
„Készpénzre váltva” az előző bekezdésben mondottakat: ha a típus vala-
milyen nem void adattípus, akkor a deklarációk következőképp szemlél-
tethetők:
típus t, t1, t2; /* Három típus típusú objektum. */
típus f(void); /* Típus típusú értéket visszaadó,
paraméter nélküli függvény. */
void fv(típus i); /*Típus típusú paramétert fogadó
eljárás. */
típus tt[10]; /* 10 elemű, típus típusú tömb. Az
elemek rendre: tt[0], ..., tt[9]. */
¡ Feltétlenül említést kell tennünk még két, definícióban használható
módosítóról, melyek alaposan megváltoztatják a deklarált objektum tulaj-
donságait. E kulcsszavakat minősítők megnevezéssel is illetik.
A const nem módosítható objektumot definiál, azaz meggátolja a hozzá-
rendelést az objektumhoz, és az olyan mellékhatásokat, mint az inkremen-
tálás, dekrementálás stb. Magyarán: nem engedi meg az azonosító elérését
balértékként. A const a deklaráció elején bármilyen alaptípussal, aggregá-
tum típussal stb. állhat, de tilos többtételes deklaráció első vesszője után
kiírni:
float f = 4.5, const cf = 5.6; /* HIBÁS. */
Ha a const objektum nem lehet balérték, akkor hogyan lehet valami-
lyen értékkel ellátni?
54 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
¡ A const típusú objektum értékkel való ellátásának egyetlen módja
az inicializálás. Tehát az ilyen objektum definíciójában kötelező neki kez-
dőértéket adni, mert ez később már nem tehető meg. Például:
const float pi = 3.1415926;
const max2int = 32767;
Az elő nem írt alaptípus miatt a deklaráció specifikátorként egyedül
álló const tulajdonképpen const int, s ezért a max2int is az. E deklaráci-
ók után „botor dolgok” a következő utasítások:
pi = 3.; /* Szintaktikai hiba. */
int i = max2int++; /* Szintaktikai hiba. */
A volatile szó jelentése elpárolgó, illékony, állhatatlan. Módosítóként
azt jelzi, hogy az illető változó értéke program végrehajtáson kívüli okból
is megváltozhat.
Mi lehet a program végrehajtásán kívüli ok? Például megszakítás,
B/K port, konkurensen futó végrehajtási szál stb.
¡ A volatile kulcsszó deklaráción belüli elhelyezésének szabályai
egyeznek a const–éival. A fordító az ilyen változót nem helyezheti el re-
giszterben, ill. az ilyen objektumot is tartalmazó kifejezés kiértékelése so-
rán nem indulhat ki abból, hogy az érték közben nem változik meg. Szó-
val az ilyen változó minden hivatkozásához elérési kódot kell generálnia
akkor is, ha az látszólag hatástalannak tűnik. Például:
volatile ticks; /* volatile int a típus. */
void interrupt timer(void) {++ticks;}
void varj(int ennyit){
ticks =0;
while( ticks < ennyit ); } /* Ne tegyen semmit. */
A while-beli feltétel kiértékelésekor a ciklus minden ütemében töl-
teni kell ticks értékét.
¡ Láttuk, hogy egy objektumot egész élettartamára volatile–lá tehe-
tünk deklarációval, de explicit típusmódosító szerkezettel a változó egyet-
len hivatkozását is volatile–lá minősíthetjük.
int ticks;
void interrupt timer(void) {++ticks;}
void varj(int ennyit){
ticks =0;
while( (volatile)ticks < ennyit ); }
¡ Egy objektum egyszerre lehet const és volatile, amikor is az őt bir-
tokló program nem módosíthatja, de megváltoztathatja az értékét bármely
aszinkron program vagy végrehajtási szál.
C programnyelv 55
Az adattípusok és konstansok tárgyalásának megkezdése előtt lássuk a
konstans definícióját!
konstans:
egész-konstans
enum-konstans
lebegőpontos-konstans
karakter-konstans
Tudjuk, hogy az objektum is lehet konstans, de itt most nem ilyen állan-
dóról van szó. Az „igazi” konstans nem azonosítható memória területet
takar, mely fix, a program futása alatt meg nem változtatható értéket tar-
talmaz. A konstansnak nincs szoftveresen is használható címe, de van
adattípusa, mely meghatározza az állandónak
- lefoglalandó memória mennyiségét és
- a benne tárolt érték belsőábrázolási formáját.
4.3.1 Egész típusok és konstansok
Már említettük, hogy az egész típusok a char és az int alaptípusból a
signed - unsigned, valamint a short - long módosító párok alkalmazásá-
val állíthatók elő, azaz a deklaráció írásszabálya eltekintve a tárolási osz-
tálytól és az inicializálástól:
<típusmódosítók> <alaptípus> azonosítólista;
A típusmódosítók alaptípus párost azonban a továbbiakban is típusnak
fogjuk nevezni. A szabályok a következők:
- Mind az alaptípus, mind a típusmódosítók elhagyható. A kettő
együtt azonban nem.
- Ha elhagyjuk az alaptípust, alapértelmezés az int.
- A short - long módosítók elhagyásakor nincs rájuk vonatkozó alap-
értelmezés.
- Ha elhagyjuk a signed - unsigned módosítót, alapértelmezés a sig-
ned.
Típus Méret
bájtban
Minimális érték Maximális érték
char, signed char 1 -128 127
unsigned char 1 0 255
short, short int,
signed short int
2 -32768 +32767
56 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
unsigned short,
unsigned short
int
2 0 65535
int, signed int 2 vagy 4 short vagy long short vagy long
unsigned,
unsigned int
2 vagy 4 ugyanígy, de un-
signed
ugyanígy, de un-
signed
long, long int,
signed long int
4 -2147483648 +2147483647
unsigned long,
unsigned long int
4 0 4294967295
8. ábra: Egész típusok
- A char alaptípussal kapcsolatban kiegészítésre szorul a signed char
alapértelmezés! A programfejlesztő rendszerben ugyanis unsigned
char is beállítható a char típus alapértelmezéseként. A lehetséges
karaktertípusok ilyenkor így változnak:
Típus Méret
bájtban
Minimális érték Maximális érték
char,
unsigned char
1 0 255
signed char 1 –128 127
- A táblázatból (8. ábra) is jól látszik, hogy az ANSI szabvány nem ír
elő pontos méretet az int típusra, csupán csak annyit, hogy:
short <= int <= long.
- A belsőábrázolás fixpontos, bináris egész, ezért signed típusokra a
negatív számokat kettes komplemensük alakjában tárolja a fordító.
- A szabványos LIMITS.H fejfájlban találunk szimbolikus állandó-
kat (CHAR_MIN, UCHAR_MAX, SHRT_MIN, stb.) az ábrázo-
lási korlátokra!
e A nyelv szerint nincs sem egész túlcsordulás, sem alulcsordulás. Az
egész konstansnál láthatunk erre is egy rövid példát!
egész-konstans:
decimális-konstans <egész-utótag>
oktális-konstans <egész-utótag>
hexadecimális-konstans <egész-utótag>
A metanyelvben a < ... > az elhagyhatóságot jelöli!
C programnyelv 57
egész-konstans:
decimális-konstans<egész-utótag>
oktális-konstans<egész-utótag>
hexadecimális-konstans<egész-utótag>
decimális-konstans:
nemzérus-számjegy
decimális-konstans számjegy
oktális-konstans:
0
oktális-konstans oktális-számjegy
hexadecimális-konstans:
0xhexadecimális-számjegy
0Xhexadecimális-számjegy
hexadecimális-konstans hexadecimális-számjegy
nemzérus-számjegy: (a következők egyike!)
1 2 3 4 5 6 7 8 9
oktális-számjegy: (a következők egyike!)
0 1 2 3 4 5 6 7
hexadecimális-számjegy: (a következők egyike!)
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f A B C D E F
egész-utótag:
unsigned-utótag<long-utótag>
long-utótag<unsigned-utótag>
unsigned-utótag: (a következők egyike!)
u U
long-utótag: (a következők egyike!)
l L
A definíció szerint:
- Az egész konstans lehet decimális, oktális és hexadecimális.
- Az egész konstansnak nincs előjele (pozitív), azaz a negatív egész
konstans előtt egy egyoperandusos mínusz operátor áll.
- A decimális egész konstans int, long int, vagy unsigned long int
belsőábrázolású a konstans értékétől függően alapértelmezés sze-
rint. Az oktális és hexadecimális egész konstans az értékétől függő-
en int, unsigned int, long int, vagy unsigned long int belsőábrázo-
lású.
Decimális Oktális Hexadecimális Típus
0–32767 0–077777 0X0–0X7FFF int
0100000–
01777777
0X8000–0XFFFF unsigned
32767–
2147483647
02000000–
017777777777
0X10000–
0X7FFFFFFF
long
58 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
2147483648–
4294967295
020000000000–
037777777777
0X80000000–
0XFFFFFFFF
unsigned long
9. ábra: Egész konstansok belsőábrázolása
Lássunk néhány példát a decimális, az oktális és a hexadecimális egész
konstansokra!
int i = 10;
int j = 010; /* j kezdetben decimálisan 8. */
int k = 0; /* k decimálisan és oktálisan is 0. */
int l = 0XFF; /* k decimálisan 255. */
- Explicit egész utótagot a konstans utána írva megváltoztathatjuk az
alapértelmezett belsőábrázolást.
Az inicializátor konstansok típusegyeztetésével elkerülhető a szük-
ségtelen közbenső konverzió. Például:
unsigned ui=2u;
long li=16l;
unsigned long uli=17lu;
e Az egész konstans 0 és 4294967295 értékhatárok közt megengedett.
Ez azonban a programozó felelőssége, mert a 4294967295-nél nagyobb
érték egyszerűen csonkul. Legfeljebb egy „halk” figyelmeztető üzenet jö-
het a fordítótól. Például a
#include <stdio.h>
void main(void){
unsigned long pipipp;
pipipp = 4300000000;
printf(”Pipipp = %ld\n”, pipipp); }
hatására 5032704 jelenik meg, ami egy híján 4300000000 - 4294967295.
4.3.2 Felsorolás (enum) típus és konstans
Az enum (enumerate) adattípus mnemonikussá tesz egy sorozat egész
értékre való hivatkozást. Például az
enum napok{
vasar, hetfo, kedd, szerda, csut, pentek, szomb} nap;
deklaráció létrehoz egy egyedi enum napok egész típust. Helyet foglal
egy ilyen típusú, nap azonosítójú változónak, és definiál hét, konstans
egész értéket reprezentáló enumerátort: az enumerátor készletet.
¡ Felsorolás típusú változóban a típushoz definiált enumerátor készlet
egyik értékét tarthatjuk. Az enumerátort enum konstansnak is nevezik.
Felsorolás típusú változókat használhatunk index kifejezésben, minden
C programnyelv 59
aritmetikai és relációs operátor operandusaként, stb. Tulajdonképpen az
enum a #define direktíva alternatívájának is tekinthető.
¡ ANSI C–ben az enumerátor értékét definiáló kifejezés csak egészér-
tékű konstans kifejezés lehet, és típusa mindig int. Az enum változó táro-
lásához használt memória is annyi, mint az int típushoz használt. enum
típusú konstans vagy érték a C–ben ott használható, ahol egész kifejezés
is. Lássuk a szintaktikát!
enum-specifikátor:
enum <azonosító> {enumerátorlista}
enum azonosító
enumerátorlista:
enumerátor
enumerátorlista, enumerátor
enumerátor:
enum-konstans
enum-konstans = konstans-kifejezés
enum-konstans:
azonosító
Az enum-specifikátor definíciójában az enumerátorlistával definiált
enum típus opcionális azonosítóját enum címkének (tag) nevezzük. Ha
ezt elhagyjuk a definícióból, névtelen enum típust kapunk. Ennek az az
ódiuma, hogy később nincs lehetőségünk ilyen felsorolás típusú változók
definíciójára, hisz nem tudunk a névtelen enum–ra hivatkozni. Névtelen
enum típusú változók tehát csak a névtelen enum deklarációjában defini-
álhatók, máshol nem. Az
enum {jan, feb, marc, apr, maj, jun, jul, aug, szep, okt,
nov, dec};
így teljesen használhatatlan, hisz képtelenség ilyen típusú változót dekla-
rálni. A probléma az azonosítólista megadásával elkerülhető:
enum {jan, feb, marc, apr, maj, jun, jul, aug, szep, okt,
nov, dec} ho=jan, honap;
Foglaljuk össze az enum deklarációval kapcsolatos tapasztalatainkat:
enum <enum címke> <{enumerátorlista}> <azonosítólista>;
, ahol a < > most is az elhagyhatóságot jelöli. Az enum címke megadása
tehát azt biztosítja, hogy az "enum enum címke" után azonosítólistát írva
később ilyen felsorolás típusú változókat definiálhatunk. A fejezet elején
említett deklarációs példában a napok azonosító az opcionálisan megad-
ható enum címke, mely később enum napok típusú változók definíciói-
ban használható fel. Például:
enum napok fizetes_nap, unnepnap;
60 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
Térjünk egy kicsit vissza az enumerátorokhoz! Láttuk, hogy az enum
konstans a felsorolás típus deklarációjában definiált azonosító. Miután az
enumerátor egész adattípusú, kifejezésekben ott használható, ahol egyéb-
ként egész konstans is megadható. Az enumerátor azonosítójának egyedi-
nek kell lennie az enum deklaráció hatáskörében beleértve a normál vál-
tozók neveit és más enumerátorlisták azonosítóit. Az enum konstansok az
egyszerű változók névterületén helyezkednek el tehát. Az enum címkék-
nek viszont az enum, a struktúra és az uniócímkék névterületén kell egye-
dinek lenniük.
¡ A névterület olyan azonosító csoport, melyen belül az azonosítók-
nak egyedieknek kell lenniük. A C–ben több névterület van, amiből itt
kettőt meg is említettünk. Két különböző névterületen létező, ugyanazon
azonosítónak semmi köze nincs egymáshoz. A névterületeket majd egy
későbbi fejezetben tárgyaljuk!
Lássunk példákat ezen közbevetés után!
int hetfo = 11; /* A hetfo egyszerű int típusú változó.*/
{ enum napok{
vasar, hetfo, kedd, szerda, csut, pentek, szomb};
/* A hetfo enumerátor ebben a blokkban elrejti a hetfo
int típusú változót. */
double csut; /* HIBÁS, mert ezen a névterületen van
már egy „csut” enumerátor.
/* . . . */ }
hetfo+=2; /* OK, mert itt már csak a hetfo int
változó létezik. */
Az enum napok deklarációban szereplő enum konstansok implicit mó-
don kaptak értéket zérustól indulva és mindig eggyel növekedve. A vasar
így 0, a hetfo 1, ..., és a pentek 6. Az enum konstansok azonban explici-
ten is inicializálhatók. Akár negatívak is lehetnek, ill. több enumerátor le-
het azonos értékű is. Például:
enum ermek{ egyes=1, kettes, otos=5, tizes=2*otos,
huszas=kettes*tizes, szazas=otos*huszas};
Vegyük észre, hogy az enumerátor definiált már az enumerátorlista
következő tagjához érve!
Mondottuk, hogy a felsorolás típusok mindenütt feltűnhetnek, ahol
egyébként az egész típusok megengedettek. Például:
enum napok{
vasar, hetfo, kedd, szerda, csut, pentek, szomb};
enum napok fizetes_nap = szerda, nap;
int i = kedd; /* OK */
nap = hetfo; /* OK */
hetfo = kedd; /* HIBÁS, mert a hetfo konstans. */
C programnyelv 61
enum típusú változóhoz egész érték hozzárendelése megengedett,
de explicit típusmódosító szerkezet használata javallott. Tehát a
fizetes_nap = 5;
helyett
fizetes_nap = (enum napok) 5;
írandó.
e A fordítóban nincs mechanizmus a konvertálandó egész érték érvé-
nyességének ellenőrzésére! Pontosabban a következő lehetetlenség elke-
rülése a programozó felelőssége:
n = (napok) 958;
Az enum típus egész (integral) típus. Implicit módon konvertál így
egésszé bármely enumerátort a fordító, de a másik irányban az explicit tí-
pusmódosítás javasolt:
int i;
enum napok n = szomb; /* OK */
i = n; /* OK */
n = 5; /* Nem javasolt! */
n = (napok) 5; /* OK */
¡ Egész típusnak az egész értékek tárolására alkalmas, aritmetikai
adattípusokat (char, short, int, long és enum) nevezzük.
4.3.3 Valós típusok és konstans
Az IEEE lebegőpontos belsőábrázolású valós alaptípusok a float és a
double. Egyedül a long módosító használata megengedett, s az is csak a
double előtt, azaz van még long double származtatott típus. A float típu-
sú, egyszeres pontosságú lebegőpontos ábrázolás 4 bájtot foglal, melyből
8 bit a 128 többletes, bináris exponens, 1 bit a mantissza előjele (1 a nega-
tív!) és 23 bit a mantissza. A mantissza 1.0 és 2.0 közötti szám. Miután a
mantissza legnagyobb helyiértékű bitje mindig egy, az ábrázolás ezt nem
tárolja.
előjel eltérített karakterisztika mantissza
31. bit 30 – 23 bitek 22 - 0 bitek
A double exponens 11-, s a mantissza 52 bites.
előjel eltérített karakterisztika mantissza
63. bit 62 – 52 bitek 51 - 0 bitek
A lebegőpontos belsőábrázolás méretei, megközelítő határai és decimá-
lis jegyben mért pontossága a következő táblázatban látható:
62 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
Típus Méret
bájtban
Határok: Pontosság:
float 4
±3.4*10
-38 -
±3.4*10
+38
6–7 decimális jegy
double 8
±1.7*10
-308 -
±1.7*10
+308
15–16 decimális jegy
long
double
10
±1.2*10
-4932 -
±1.2*10
+4932
19 decimális jegy
10. ábra: Lebegőpontos típusok
¡ Ehhez már csak annyit kell hozzáfűzni, hogy lebegőpontos zérus az,
amikor a belsőábrázolás minden bitje zérus.
e A leírás az IEEE szabványos lebegőpontos ábrázolásról szól, de el-
képzelhető, hogy a konkrét fordító más formával dolgozik. A szabványos
FLOAT.H fejfájlban azonban mindig megtalálhatók szimbolikus állan-
dók (FLT_MIN, DBL_MAX stb.) alakjában az ábrázolási határok és más
konkrétumok az aktuális belsőábrázolásról.
lebegőpontos-konstans:
tört-konstans <exponens-rész> <float-utótag>
számjegy-sor exponens-rész <float-utótag>
tört-konstans:
<számjegy-sor> . számjegy-sor
számjegy-sor .
exponens-rész:
e <előjel> számjegy-sor
E <előjel> számjegy-sor
előjel: (a következők egyike!)
+ -
számjegy-sor:
számjegy
számjegy-sor számjegy
float-utótag: (a következők egyike!)
f l F L
- A mantisszából elhagyható a decimális egész rész vagy a tört rész,
de a kettő együtt nem.
- Elhagyható a tizedes pont vagy az exponens rész, de mindkettő
nem.
- A lebegőpontos konstans előjeltelen (pozitív). A negatív lebegőpon-
tos konstans előtt egy egyoperandusos mínusz operátor áll.
- Float utótag nélkül a lebegőpontos konstans double belsőábrázolá-
sú. Az utótag megadásával kikényszeríthetjük a float (f vagy F), ill.
a long double (l vagy L) belsőábrázolást.
C programnyelv 63
double belsőábrázolású lebegőpontos konstansok:
-.5e35, 5., 5E-4, 3.4
Ugyanezek float és long double belsőábrázolásban:
-.5e35f, 5.L, 5E-4F, 3.4l
Az egyszeri programozó beírta a forrásszövegébe a
float v=143736120;
/* . . . */
printf(”%9.0f\n”, v);
sorokat, és meglepődött a 143736128–as eredményen. Ha v értékét eggyel
csökkentette, akkor meg 143736112–őt kapott. Mi lehet a probléma?
A 143736120 (0X8913D38) binárisan
1000 1001 0001 0011 1101 0011º1000
, de csak 24 bit fér el a belsőábrázolás mantisszájában. A fordító a legma-
gasabb helyiértékű, lecsorduló bit értékével megnöveli a mantisszát.
Most, a karakterisztikával nem foglalkozva, az új érték:
1000 1001 0001 0011 1101 0100º0000
, ami éppen 143736128 (0X8913D40).
A 143736119 (0X8913D37) binárisan
1000 1001 0001 0011 1101 0011º0111
esetében az eredmény
1000 1001 0001 0011 1101 0011º0000
lesz, ami143736112 (0X8913D30).
e Komolyan kell tehát venni a lebegőpontos ábrázolások decimális
jegyben mért pontosságát, és az ábrázolási határokat. Még két dologra fel-
tétlenül oda kell figyelni:
- A decimális véges tizedes tört többnyire nem véges bináris tört,
azaz az átalakítás oda–vissza nem teljesen pontos.
- Matematikai iterációt, ami addig tart, míg két, számolt, valós érték
különbsége zérus nem lesz, nem szabad egy az egyben megvalósíta-
ni, mert az esetek többségében végtelen ciklushoz vezet.
4.3.4 Karakter típus és konstans
A karakter típusról már szó esett az egész típusok tárgyalásánál. Tudjuk,
hogy három karakter típus van: char, signed char és unsigned char.
64 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
A karakter típusú objektum helyfoglalása 1 bájt mindenképp. A karakter
konstans típusára és helyfoglalására rögtön kitérünk definíciója után!
karakter-konstans:
'c-karakter-sor'
c-karakter-sor:
c-karakter
c-karakter-sor c-karakter
c-karakter:
bármilyen karakter aposztróf ('), fordított per jel (\) és soremelés (\n) kívételével
escape-szekvencia
Szekvencia Érték Karakter Funkció
\0 0X00 NUL karakterlánc vége
\a 0X07 BEL fütty
\b 0X08 BS visszatörlés
\t 0X09 HT vízszintes tab
\n 0X0A LF soremelés
\v 0X0B VT függőleges tab
\f 0X0C FF lapdobás
\r 0X0D CR kocsi vissza
\” 0X22 ” macskaköröm
\’ 0X27 ’ aposztróf
\? 0X3F ? kérdőjel
\\ 0X5C \ fordított per jel
\ooo bármi bármi max. 3 oktális számjegy
\xhh bármi bármi max. 3 hexadec. jegy
\Xhh bármi bármi max. 3 hexadec. jegy
11. ábra: Escape szekvenciák
A definícióból következőleg a karakter konstans aposztrófok közt álló
egy vagy több karakter, ill. escape szekvencia. Ezen az elven beszélhetünk
egykarakteres és többkarakteres karakter konstansról.
- A karakter konstans adattípusa mindenképpen int. Tudjuk, hogy az
int helyfoglalása 2 vagy 4 bájt, így maximum négy karakteres ka-
rakter konstans létezhet. Például:
’An’, ’\n\r’, ’Alfi’, ’tag’, ’\007\007\007’
e Tudjuk, hogy az int belsőábrázolású karakter konstans esetében is
érvényben van a signed char alapértelmezés. Ennek következtében az int
méreténél kevesebb karakterből álló karakter konstansok előjel kiterjesz-
téssel alakulnak int belsőábrázolásúvá. Konkrét példaként tekintsük a 2
bájtos int-et, és a 852–es kódlapot! Az é betű kódja 130 (0X82) és az a
C programnyelv 65
betűé 97 (0X61). Az ’é’-ből így 0XFF82 és az ’a’-ból 0X0061 lesz a me-
móriában, s így igaz lesz a következő reláció:
’é’ < ’a’
Ha unsigned char az alapértelmezés, akkor a felső bájt(ok)at bizonyosan
0X00-val tölti fel a fordító (az ’é’-ből 0X0082 lesz), és nem jön elő az
előbb taglalt probléma.
A következő kis példa szemlélteti a tárgyalt karakter típus és karakter
konstans méreteket!
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#define CH 'x' /* Egykarakteres karakter konstans. */
void main(void) {
char ch = CH; /* Karakter típusú változó. */
printf("Az int mérete:\t\t\t%d\n", sizeof(int));
printf("A char mérete:\t\t\t%d\n", sizeof(char));
printf("A karakter konstans mérete:\t %d\n",
sizeof(CH));
printf("A karakter változó mérete:\t%d\n",
sizeof(ch)); }
Szólnunk kell még néhány szót a pontosítás kedvéért az escape szekven-
ciáról! A \ jelet követheti egy a táblázatban (11. ábra) ismertetett karakter,
vagy egy legfeljebb háromjegyű oktális szám, vagy x után hexadecimális
számjegyek. Például a ’\03’ a Ctrl+C, a ’\x3F’ a ? karakter, stb. Szóval az
escape szekvencia leírhat vezérlő és „igazi” karaktereket egyaránt. Néz-
zük még a szabályokat!
- Ha az escape szekvencia fordított per jelét nem legális karakter kö-
veti, akkor legfeljebb figyelmeztető üzenetet kapunk, és a fordító el-
hagyja a \ jelet, de megtartja az illegális karaktert. Például a \z–ből a
z marad meg.
- Az oktálisan vagy hexadecimálisan adott escape szekvencia végét
az első nem oktális, ill. hexadecimális karakter is jelzi. Például a
’\518’-ból két karakteres karakter konstans lesz, ahol a karakterek
rendre a ’\51’ és a ’8’, azaz ’)8’.
- Vigyázzunk a nem egyértelmű megadásra is! Például a ”\712 kőmű-
ves.” karakterláncból látszik a programozó törekvése, azaz hogy a
BEL karakter után a 12 kőműves szöveg következne. Ez azonban
így szintaktikai hiba. A helyes eredményhez például ”\7” ”12 kőmű-
ves.” módon juthatunk.
66 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
Miután az escape szekvenciával tulajdonképpen egyetlen karaktert
adunk meg, a \ jelet követő oktális számérték nem haladhatja meg a 0377–
et, a hexadecimális a 0XFF–et, vagyis a 255–öt!
Igazából a karakter a végrehajtáskor érvényes gépi karakterkészlet-
ből vett érték. A könyvben végig bájtos (char) kódkészletet (ASCII) téte-
lezünk fel, s nem foglalkozunk a széles karaktertípussal (wchar_t) és az
Unicode kódkészlettel!
¡ Az eddig tárgyalt adattípusokat összefoglaló névvel aritmetikai
adattípusoknak is nevezhetjük. Az aritmetikai adattípusok „zavarba ejtő”
bősége a nyelvben azonban nem arra szolgál, hogy a programozó
- csak úgy „ukk-mukk-fukk” kiválasszon valamilyen adattípust adatai
és (rész)eredményei tárolására, hanem arra, hogy
- a számábrázolási korlátokat tekintetbe véve alaposan végiggondolja,
hogy érték és pontosság vesztés nélkül milyen adattípust kell hasz-
nálnia az egyes adataihoz, (rész)eredményeihez. Esetleg milyen exp-
licit konverziókat kell előírnia a részletszámítások végzése során a
pontosság vesztés elkerüléséhez.
Készítsen szorzat piramist! A piramis alsó sora 16 darab 100–tól 115–ig
terjedő egész szám! A következő sorokat úgy kapjuk, hogy az alattuk levő
sor elemeit páronként összeszorozzuk. A második sor így néz ki tehát:
100*101 = 10100, 102*103 = 10506, …, 114*115 = 13110. A harmadik
sorban a következők állnak: 10100*10506 = 106110600, 10920*11342 =
126854640, …, 12656*13110 = 165920160, és így tovább.
Figyeljünk arra, hogy az eredményül kapott számokat mindig a lehető
legkisebb helyen tároljuk, de az értékeknek nem szabad csonkulniuk!
/* PELDA12.C: Szorzat piramis */
#include <stdio.h>
#define N 16
void main(void){
int i; /* Az alsó sor: 100-s nagyságrend. */
char n[N]={100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107,
108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115};
short n1[N/2]; /* 2. sor: 10000-s nagyságrend. */
long n2[N/4]; /* 3. sor: 100000000 kb. */
long double n3[N/8]; /* 4. sor: 10 a 16-n kb. */
printf("Szorzat piramis: első szint\n");
for(i=0; i<N; i=i+2){
n1[i/2]=(short)n[i]*(short)n[i+1];
printf("%3d*%3d = %5hd\n", n[i], n[i+1], n1[i/2]); }
printf("Szorzat piramis: második szint\n");
for(i=0; i<N/2; i=i+2){
n2[i/2]=(long)n1[i]*(long)n1[i+1];
C programnyelv 67
printf("%5hd*%5hd = %9ld\n", n1[i], n1[i+1],
n2[i/2]); }
printf("Szorzat piramis: harmadik szint\n");
for(i=0; i<N/4; i=i+2){
n3[i/2]=(long double)n2[i]*(long double)n2[i+1];
printf("%9ld*%9ld = %17.0Lf\n", n2[i], n2[i+1],
n3[i/2]); }
printf("Szorzat piramis: csúcs\n");
printf("%17.0Lf*%17.0Lf ~ %33.0Lf\n", n3[0], n3[1],
n3[0]*n3[1]);}
Már a PELDA7.C példában találkoztunk az egészekre vonatkozó h
és l hosszmódosítókkal a formátumspecifikációkban. Most a long double
típusú paraméter jelzésére való L hosszmódosítót ismerhettük meg.
e Ha a szorzat piramis második szintjének kiszámítását végző
n2[i/2]=(long)n1[i]*(long)n1[i+1];
kifejezésből elhagyjuk a két, explicit (long) típusmódosítót, akkor a lista-
rész a következőképp módosul:
Szorzat piramis: második szint
10100*10506 = 7816
10920*11342 = -8400
. . .
Ez vitathatatlanul rossz, de miért?
- Az n1 tömb short típusú.
- A kétoperandusos szorzási művelet operandusai azonos típusúak,
tehát semmiféle implicit konverzió nem történik, és az eredmény tí-
pusa is short.
- A 32 bites regiszterben a 10100*10506–os szorzás végrehajtása
után ugyan ott van a helyes eredmény, a 106110600 (0X6531E88)
0000 0110 0101 0011 0001 1110 1000 1000
, de a 16 bites short típus miatt csak az alsó két bájt képezi az ered-
ményt. Az meg 0X1E88, vagyis 7816.
Megemlítjük még, hogy a „csúcs” értékének (n3[0]*n3[1]) pontos-
ság vesztés nélküli tárolásához még a long double típus is kevés!
Megoldandó feladatok:
Készítsünk programot, mely megállapítja az ÓÓ:PP:MM alakú karak-
terláncról, hogy érvényes idő–e! Az óra zérus és 23, a perc, valamint a
másodperc 0 és 59 közötti érték lehet csak. Jelezze ki a szoftver, ha a ka-
rakterlánc formailag hibás, és kérjen másikat! Ha érvényes az idő, akkor
határozza meg és jelezze ki értékét másodpercben!
68 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
Egy másik szoftver fogadjon a szabvány bemenetről egész számokat
mindaddig, míg üres sort nem adnak meg! Képezze rendre az egész szá-
mok és két szomszédjuk négyzetösszegét! A szám szomszédja a nálánál
eggyel kisebb és eggyel nagyobb érték. A képernyőn jelenítse meg fejléc-
cel ellátva, táblázatos formában a számhármasokat (a bevitt értékek állja-
nak középen) és a négyzetösszegeket! Legvégül adja meg a négyzetössze-
gek összegét is. A számok legyenek jobbra igazítottak!
4.4 Karakterlánc (string literal):
A karakterláncokról már szó volt a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERE-
TEK szakaszban! A definíció:
karakterlánc:
"<s-karakter-sor>"
s-karakter-sor:
s-karakter
s-karakter-sor s-karakter
s-karakter:
bármilyen karakter idézőjel ("), fordított per jel (\) és a soremelés (\n) kivételével
escape-szekvencia (11. ábra)
A karakterlánc adattípusa char tömb. A tömb mérete mindig eggyel
hosszabb, mint ahány karakterből a karakterlánc áll, mert a nyelv a lánc
végét ’\0’ karakterrel jelzi. A karakterlánc konstansokat mindig a statikus
adatterületen helyezi el a fordító.
Például a ”Lali” karakterlánc egy-
mást követő, növekvő című memória
bájtokon így helyezkedik el.
A karakterlánc karaktereiként használható az escape szekvencia is. Pél-
dául a
”\t\t\”Név\”\\\tCím\n\n
karakterláncot printf függvény paramétereként megadva
”Név”\ Cím
jelenik meg utána két soremeléssel.
A csak fehér karakterekkel elválasztott karakterlánc konstansokat a for-
dító elemzési fázisa alatt egyetlen karakterlánccá egyesíti:
”Egy ” ”kettő, ” ”három...” ¬ ”Egy kettő, három...”
Tudjuk, hogy a karakterlánc konstans a folytatássor (\) jelet használva
több sorba is írható:
printf(”Ez igazából egyetlen \
’L’ ’a’ ’l’ ’i’ ’\0’
0 1 2 3 4
C programnyelv 69
karakterlánc lesz.\n”);
Írjunk meg néhány karakterláncot kezelő függvényt!
Az unsigned strlen(char s[]) a paraméter karakterlánc hosszát szolgál-
tatja.
Indítsunk egy változót zérustól, és indexeljünk előre vele a karakterlán-
con, míg a lánczáró nullát el nem érjük! Ez az index a karakterlánc hossza
is egyben.
unsigned strlen(char s[]){
unsigned i=0u;
while(s[i]!=’\0’) ++i;
return i; }
A void strcopy(char cél[], char forrás[]) a hozzárendelést valósítja
meg a karakterláncok körében azzal, hogy a forrás karakterláncot átmá-
solja a cél karaktertömbbe.
Indexeljünk most is végig egy változóval a forrás karakterláncon a lezá-
ró zérusig! Közben minden indexre rendeljük hozzá a forrás tömbelemet
a cél tömbelemhez! Vigyázzunk, hogy a lánczáró nulla is átkerüljön!
void strcopy(char cél[], char forrás[]){
int i=0;
while((cél[i]=forrás[i])!=0) ++i; }
Javítsunk kicsit ezen a megoldáson! A while–beli reláció elhagyható,
hisz a hozzárendelés is mindig igaz (nem zérus), míg a forrás[i] nem
lánczáró zérus. Belátható, hogy a ’\0’ karakter is átkerül, mert a while
csak a hozzárendelés végrehajtása után veszi csak észre, hogy kifejezése
hamissá (zérussá) vált. Tehát:
while(cél[i]=forrás[i]) ++i;
Lássuk be, hogy a
while(cél[i++]=forrás[i]);
is tökéletesen funkcionál, hisz
- Előállítja a forrás tömb i–ik elemét.
- Ezt hozzárendeli cél tömb i–ik eleméhez.
- Az utótag ++ miatt mellékhatásként közben i értéke is nő egyet.
A legjobb megoldásunk tehát:
void strcopy(char cél[], char forrás[]){
int i=0;
while(cél[i++]=forrás[i]); }
70 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
A void strct(char s1[], char s2[]) egyesíti a két paraméter karakterlán-
cot s1–be.
Indexeljünk előre az s1–en a lánczáró nulláig, s ezután ide kell másolni
az s2 karakterláncot!
Belátható, hogy a helyes megoldáshoz két indexváltozó szükséges,
mert a másolásnál az egyiknek s1 lánczáró nullájának indexétől kell in-
dulnia, míg a másiknak s2–n zérustól.
void strct(char s1[], char s2[]){
int i=0, j=0;
while(s1[i]) ++i;
while(s1[i++]=s2[j++]); }
A void strup(char s[]) nagybetűssé alakítja saját helyén az s karakter-
láncot.
Indexeljünk végig az s karaktertömbön a lánczáró zérusig! Egy–egy po-
zíción meg kell vizsgálni a tömbelem értékét. Ha nem kisbetű, akkor nem
kell tenni semmit. Ha kisbetű, át kell írni nagybetűvé. Ha csak az angol
ábécé betűivel foglalkozunk, akkor meg kell határozni a kisbetű tömbe-
lem eltolását ’a’–hoz képest, s ezt az eltolást hozzá kell adni ’A’–hoz.
void strup(char s[]){
int i;
for(i=0; s[i]; ++i)
if(s[i]>=’a’&&s[i]<=’z’)s[i]=s[i]-’a’+’A’; }
¡ Feltétlenül meg kell említeni, hogy a most megírt karakterlánc keze-
lő függvények kicsit más névvel, de azonos funkcióval, és paraméterezés-
sel léteznek a szabvány könyvtárban. Használatukhoz azonban a
STRING.H fejfájlt be kell kapcsolni. A névlista:
strlen ¬ strlen
strcopy ¬ strcpy
strct ¬ strcat
strup ¬ strupr
Próbáljuk ki a megírt függvényeinket egy rövid programmal! Kérjünk be
egy sort a szabvány bemenetről! Alakítsuk át nagybetűssé! Tegyük elé az
ELEJE:, és mögé a :VÉGE szöveget! Jelentessük meg az eredményt! Írjuk
még ki az eredeti és az egyesített karakterlánc hosszát!
Helyszűke miatt a függvények teste helyett csak /* … */–eket köz-
lünk. A valóságban oda kell másolni a függvénydefiníció forrásszövegét
is.
/* PELDA13.C: Karakterlánc kezelése */
#include <stdio.h>
#define SOR 80 /* Bemeneti sor max. hossza. */
C programnyelv 71
int getline(char s[],int n){ /* ... */ }
unsigned strlen(char s[]){ /* ... */ }
void strcopy(char cél[], char forrás[]){ /* ... */ }
void strct(char s1[], char s2[]){ /* ... */ }
void strup(char s[]){/* ... */ }
void main(void){
int n; /* A bemeneti sor hossza. */
char sor[SOR+1], /* A bemeneti sor. */
egy[SOR*2]; /* Az egyesített karakterlánc. */
printf("Adjon meg egy sort!\n"
"Nagybetűssé alakítva megjelentetjük\n"
"ELEJE: :VÉGE szövegekbe zárva.\n"
"Közöljük az eredeti és a végső hosszt is.\n");
n=getline(sor,SOR);
strcopy(egy, "ELEJE:");
strct(egy, sor);
strup(egy);
strct(egy, ":VÉGE");
printf("%s\nEredeti hossz:%3d\nMostani hossz:%3d\n",
egy, n, strlen(egy)); }
Megoldandó feladatok:
Készítse el a következő függvényeket, és próbálja is ki őket egy rövid
programmal!
- A void strlw(char s[]) kisbetűssé alakítja saját helyén az s karakter-
láncot.
- Az int toup(int c) nagybetűssé alakítva visszaadja c értékét.
- Az int tolw(int c) visszatérési értéke c kisbetűssé alakítva.
- A void chdel(char s[], int c) kitörli az s karakterláncból a saját he-
lyén a benne előforduló c karaktereket. Másoljuk át az s karakterlán-
cot egy segéd tömbbe úgy, hogy az aktuális karakter csak akkor ke-
rüljön át, ha nem c! Az eredmény karakterlánc aztán visszamásolan-
dó s–be! Sokkal jobb, ha a feladatot segéd tömb nélkül oldjuk meg,
s a másolást a c–k kihagyásával rögtön az s tömbbe végezzük. {CH-
DEL.C}
4.5 Deklaráció
A deklaráció megteremti a kapcsolatot az azonosító és az objektum kö-
zött, ill. rögzíti például többek között az objektum adattípusát. Kétféle
deklarációról beszélhetünk:
72 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
- A definíciós deklarációval (definíció) helyet foglaltatunk az objek-
tumnak a memóriában, és esetleg kezdőértékkel is inicializáljuk.
Ilyen deklaráció egy azonosítóra csak egyetlen egy létezhet az egész
forrásprogramban.
- A referencia deklaráció (deklaráció) nem foglal memóriát az objek-
tumnak, de tudatja a fordítóval, hogy van egy ilyen azonosítójú,
adattípusú, stb. objektum a programban. Ebből a deklarációból -
egymásnak ellent nem mondóan - több is létezhet ugyanarra az ob-
jektumra.
- Szólnunk kell még deklarációs pontról! Ez az azonosító deklaráció-
jának helye a forrásprogramban. Az azonosító deklarációs pontja
előtt legálisan nem érhető el a forráskódban.
Tudjuk azt is, hogy a deklaráció elhelyezése és maga a deklaráció meg-
határozza az objektum attribútumait:
- típus,
- tárolási osztály,
- hatáskör,
- élettartam stb.
A kísérleti definíció fogalmát az ANSI szabvány vezette be. Bármely
külső adatdeklaráció, melynek nincs tárolási osztály specifikátora és nincs
explicit inicializátora, kísérleti definíciónak tekintendő. Ha a deklarált
azonosító aztán feltűnik egy későbbi definícióban, akkor a kísérleti definí-
ciót extern tárolási osztályúnak kell venni. Más szóval, a kísérleti definí-
ció egyszerű referencia deklaráció.
Ha a fordítási egység végéig sem találkozunk definícióval a kísérleti de-
finíciós azonosítóra, akkor a kísérleti definíció teljes definícióvá válik
tiszta zérus kezdőértékű objektummal.
int x;
int x; /* OK legális, hisz nem mondtunk újat. */
int y;
int y = 4; /* OK. Most specifikáltuk, hogy y-t 4-re kell
inicializálni. */
int z = 4;
int z = 6; /* HIBÁS, mert mindkettő inicializálna. */
A deklarálható objektumok a következők:
- változók,
C programnyelv 73
- függvények,
- típusok,
- típusok tömbjei,
- enum konstansok és címkék.
¡ Deklarálhatók még a következő későbbi fejezetekben tárgyalt objek-
tumok is: struktúra, unió és utasítás címkék, struktúra és uniótagok, vala-
mint előfeldolgozó makrók.
A deklarátor szintaktika rekurzivitása miatt egészen komplex deklaráto-
rok is megengedettek. Ezt el szokás kerülni típusdefinícióval (typedef). A
deklaráció metanyelvi leírása a következő:
deklaráció:
deklaráció-specifikátorok<init-deklarátorlista>
deklaráció-specifikátorok:
tárolási-osztály-specifikátor<deklaráció-specifikátorok>
típusspecifikátor<deklaráció-specifikátorok>
init-deklarátorlista:
init-deklarátor
init-deklarátorlista, init-deklarátor
init-deklarátor:
deklarátor
deklarátor=inicializátor
inicializátor:
hozzárendelés-kifejezés
{inicializátorlista}
{inicializátorlista ,}
inicializátorlista:
inicializátor
inicializátorlista, inicializátor
tárolási-osztály-specifikátor:
auto
register
extern
static
typedef
típusspecifikátor:
void
char
short
int
long
float
double
signed
74 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
unsigned
const
volatile
struktúra-vagy-unió-specifikátor
enum-specifikátor
typedef-név
typedef-név:
azonosító
deklarátor:
<mutató>direkt-deklarátor
direkt-deklarátor:
azonosító
(deklarátor)
direkt-deklarátor [<konstans-kifejezés>]
direkt-deklarátor (paraméter-típus-lista)
direkt-deklarátor (<azonosítólista>)
konstans-kifejezés:
feltételes-kifejezés
azonosítólista:
azonosító
azonosítólista, azonosító
A mutatókkal, a struktúrával, az unióval, a függvényekkel, az utasí-
tás címkékkel és a makrókkal későbbi szakaszokban és fejezetekben fog-
lalkozunk, így a vonatkozó metanyelvi leírások is ott találhatók.
A tárolási-osztály-specifikátorokat teljes részletességgel majd egy ké-
sőbbi fejezetben taglaljuk, de közülük kettőről (auto és extern) már szó
volt a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban. A következő
fejezet némi előzetes képet ad a typedef–ről.
A típusspecifikátorokat alaptípusokra és típusmódosítókra bontottuk ko-
rábban. A típusmódosítók és alaptípusok megengedett, együttes használa-
tát e szakasz előző fejezeteiben tisztáztuk. A const és a volatile viszont
bármely alaptípussal és típusmódosítóval együtt szinte korlátozás nélkül
használható.
A deklarátor egyedi azonosítót határoz meg. Mikor az azonosító megje-
lenik egy vele egyezőtípusú kifejezésben, akkor a vele elnevezett objek-
tum értékét eredményezi.
A konstans-kifejezés mindig fordítási időben is meghatározható kons-
tans értékké értékelhető ki, azaz értéke bele kell hogy férjen a típus ábrá-
zolási határaiba. A konstans kifejezés bárhol alkalmazható, ahol konstans
egyébként használható. A konstans kifejezés operandusai lehetnek egész
konstansok, karakter konstansok, lebegőpontos konstansok, enumeráto-
rok, típusmódosító szerkezetek, sizeof kifejezések, stb. A konstans kifeje-
C programnyelv 75
zés azonban a sizeof operátor operandusától eltekintve nem tartalmazhatja
a következő operátorok egyikét sem:
- hozzárendelés,
- vessző,
- dekrementálás,
- inkrementálás és
- függvényhívás.
4.5.1 Elemi típusdefiníció (typedef)
Nem tartozik igazán ide a típusdefiníció tárgyalása, de miután a typedef
kulcsszót a tárolási osztály specifikátor helyére kell írni, itt adunk róla egy
rövid ismertetést.
A typedef kulcsszóval nem új adattípust, hanem új adattípus specifiká-
tort definiálunk. Legyen szó például az
auto long int brigi;
definícióról, mely szerint a brigi egy 32 bites, signed long int típusú, lo-
kális élettartamú objektum azonosítója. Használjuk most az auto kulcsszó
helyett a typedef-et, és az azonosítót írjuk át nagybetűsre!
typedef long int BRIGI;
, ahol a BRIGI azonosító nem képez futásidejű objektumot, hanem egy új
típusspecifikátor csak. A programban ezután a BRIGI típusspecifikátor-
ként alkalmazható deklarációkban. Például az
extern BRIGI fizetni;
ugyanolyan hatású, mint az
extern long int fizetni;
Ez az egyszerű példa megoldható lenne a
#define BRIGI long
módon is, a typedef-fel azonban az egyszerű szöveghelyettesítésnél
komplexebb alkalmazások is áthidalhatók.
A typedef nem hoz létre új típust tulajdonképpen, csak létező típusokra
kreálható vele új kulcsszó. Komplexebb deklarációk egyszerűsítésére va-
ló.
76 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
e A típusdefiníció „megbonyolítására” a későbbiekben még visszaté-
rünk! Meg kell jegyeznünk azonban annyit, hogy a typedef-fel létrehozott
típusspecifikátor nem használható a deklarációban más típusspecifikáto-
rokkal együtt! Legfeljebb a const és a volatile módosítók alkalmazhatók
rá! Például
unsigned BRIGI keresni; /* HIBÁS. */
const BRIGI kaba = 2; /* OK */
C programnyelv 77
5 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
A műveleteket a nyelv operátorokkal (műveleti jelekkel) valósítja meg.
A műveletek lehetnek:
- Egyoperandusos ak. Alakjuk „operátor operandus”, ahol az operan-
dus az a kifejezés, melyen az egyoperandusos műveletet el kell vé-
gezni. Például: –6, vagy a sizeof(int) stb.
- Kétoperandusos ak, azaz „operandus1 operátor operandus2” formá-
júak. Például: a + b.
- Háromoperandusos ak: A C-ben egyetlen ilyen művelet van, az ún.
feltételes kifejezés. Például: (a > b) ? a : b értéke a, ha a > b és b
máskülönben.
operátor: (a következők egyike!)
[ ] ( ) . -> ++ -- & * + - ~ ! sizeof / % << >> < > <= >= == != = ^ | && || ?: *= /= +=
-= %= <<= >>= &= ^= |= ,
A kifejezés operátorok, operandusok (és elválasztó-jelek) sorozata, mely
az alábbi tevékenységek valamilyen kombinációját valósítja meg:
- Értéket számít ki.
- Objektumot vagy függvényt ér el.
- Mellékhatást generál.
A kifejezésbeli operandusokat elsődleges kifejezésnek nevezik.
elsődleges-kifejezés:
azonosító
konstans
karakterlánc
(kifejezés)
kifejezés:
hozzárendelés-kifejezés
kifejezés, hozzárendelés-kifejezés
A konstansokat, a karakterláncot tárgyaltuk a TÍPUSOK ÉS KONS-
TANSOK szakaszban, a hozzárendelés-kifejezést definiálni fogjuk a hoz-
zárendelés operátoroknál. Az azonosító lehet bármilyen egész vagy lebe-
gőpontos típusú. Lehet enum, tömb, mutató, struktúra, unió, vagy függ-
vény típusú. Lehet tehát:
- változó azonosító beleértve az indexelő operátort is, azaz az azono-
sító[kifejezés]-t is, és az unió, ill. a struktúratagokat, vagy
78 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
- függvényhívás, azaz azonosító a függvényhívás operátorral ( azono-
sító() ), melynek típusa mindig a függvény által visszaadott érték tí-
pusa lesz.
Összesítve: az azonosítónak balértéknek vagy függvényhívásnak
kell lennie.
A kifejezés kiértékelése bizonyos
- konverziós,
- csoportosító,
- asszociatív és
- prioritási (precedencia)
szabályokat követ, mely függ
- a használt operátoroktól,
- a ( ) párok jelenlététől és
- az operandusok adattípusától.
A kifejezések különfélék lehetnek:
- elsődleges kifejezés (primary),
- utótag kifejezés (postfix),
- egyoperandusos kifejezés (unary),
- előtag kifejezés (cast),
- hozzárendelés kifejezés stb.
Figyeljük meg, hogy a kifejezések elnevezése - az elsődleges kifeje-
zéstől eltekintve - a vele használatos operátorok szerint történik!
utótag-kifejezés:
elsődleges-kifejezés
utótag-kifejezés[kifejezés]
utótag-kifejezés(<kifejezéslista>)
utótag-kifejezés.azonosító
utótag-kifejezés->azonosító
utótag-kifejezés++
utótag-kifejezés—
kifejezéslista:
hozzárendelés-kifejezés
kifejezéslista , hozzárendelés-kifejezés
C programnyelv 79
egyoperandusos-kifejezés:
utótag-kifejezés
++ egyoperandusos-kifejezés
-- egyoperandusos-kifejezés
egyoperandusos-operátor előtag-kifejezés
sizeof(egyoperandusos-kifejezés)
sizeof(típusnév)
egyoperandusos-operátor: ( a következők egyike!)
& * + - ~ !
előtag-kifejezés:
egyoperandusos-kifejezés
(típusnév) előtag-kifejezés
típusnév:
típusspecifikátor-lista<absztrakt-deklarátor>
absztrakt-deklarátor:
mutató
<mutató><direkt-absztrakt-deklarátor>
direkt-absztrakt-deklarátor:
(absztrakt-deklarátor)
<direkt-absztrakt-deklarátor>[<konstans-kifejezés>]
<direkt-absztrakt-deklarátor>(<paraméter-típus-lista>)
A típusnév az adattípus típusneve. Szintaktikailag az adott típusú objek-
tum olyan deklarációja, melyből hiányzik az objektum neve.
A hozzárendelés-kifejezést, melyről most csak annyit jegyzünk meg,
hogy nem balérték, majd a hozzárendelési műveleteknél ismertetjük!
5.1 Aritmetikai műveletek (+, -, *, / és %)
Közülük a legmagasabb prioritási szinten az egyoperandusos, jobbról
balra kötő előjel operátorok vannak. Létezik a
- előtag-kifejezés
és a szimmetria kedvéért a
+ előtag-kifejezés.
Az előjel operátort követő előtag kifejezésnek aritmetikai típusúnak kell
lennie, s az eredmény az operandus értéke (+), ill. annak -1-szerese (-). A
+ művelet egész operandusát egész–előléptetésnek (integral promotion)
veti alá a fordító, s így az eredmény típusa az egész–előléptetés végrehaj-
tása után képzett típus. A – műveletet megelőzheti implicit típuskonver-
zió, és egész operandus esetén az eredmény az operandus értékének kettes
komplemense.
Az egész–előléptetéssel az implicit típuskonverzió kapcsán rögtön
foglalkozunk!
80 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
A többi aritmetikai operátor mind kétoperandusos, melyek közül a szor-
zás (*), az osztás (/) és a modulus (%) magasabb prioritási szinten van,
mint az összeadás (+) és a kivonás (-). A szorzást, az osztást és a modu-
lust multiplikatív operátoroknak, az összeadást és a kivonást additív ope-
rátoroknak is szokás nevezni.
5.1.1 Multiplikatív operátorok (*, / és %)
multiplikatív-kifejezés:
előtag-kifejezés
multiplikatív-kifejezés * előtag-kifejezés
multiplikatív-kifejezés / előtag-kifejezés
multiplikatív-kifejezés % előtag-kifejezés
Nézzük a műveletek pontos szabályait!
- A multiplikatív operátorok mind balról jobbra csoportosítanak.
- Mindhárom operátor operandusainak aritmetikai típusúaknak kell
lenniük. A % operátor operandusai ráadásul csak egész típusúak le-
hetnek.
- Ha az operandusok különböző aritmetikai típusúak, akkor a művelet
elvégzése előtt implicit konverziót hajt végre a fordító. Az ered-
mény típusa ilyenkor a konvertált típus. Miután a konverziónak nin-
csenek túl vagy alulcsordulási feltételei, értékvesztés következhet
be, ha az eredmény nem fér el a konverzió utáni típusban.
- A / és a % második operandusa nem lehet zérusértékű, mert ez for-
dítási vagy futásidejű hibához vezet.
- Ha a / és a % mindkét operandusa egész, de a hányados nem lenne
az, akkor:
- Ha a két operandus - mondjuk op1 és op2 - értéke azonos előjelű
vagy unsigned, akkor az op1/op2 hányados az a legnagyobb
egész, ami kisebb, mint az igazi hányados és az op1%op2 osztási
maradék op1 előjelét örökli meg:
3 / 2 ÷ 1 3 % 2 ÷ 1
(-3) / (-2) ÷ 1 (-3) % (-2) ÷ -1
- Ha op1 és op2 ellenkező előjelű, akkor az op1/op2 hányados az a
legkisebb egész, ami nagyobb az igazi hányadosnál. Az op1%op2
osztási maradék most is op1 előjelét örökli meg:
(-3) / 2 ÷ -1 (-3) % 2 ÷ -1
3 / (-2) ÷ -1 3 % (-2) ÷ 1
C programnyelv 81
Készítsünk programot, ami beolvas egy négyjegyű évszámot, és eldönti
róla, hogy szökőév–e, vagy sem!
A Gergely–naptár szerint szökőév minden, néggyel maradék nélkül
osztható év. Nem szökőév a kerek évszázad, de a 400–zal maradék nélkül
oszthatók mégis azok.
1. Olvassunk be a szabvány bemenetről egy maximálisan négy karak-
teres sort!
2. Ha a bejött karakterlánc hossza nem pontosan négy, akkor kérjük be
újra!
3. Ellenőrizzük le, hogy a karakterlánc minden pozíciója numerikus–e!
Ha nem, újra bekérendő.
Írjunk int nume(char s[]) függvényt, mely 1–et (igazat) ad vissza, ha a
paraméter karakterlánc tiszta numerikus, és zérust (hamisat), ha nem!
int nume(char s[]){
int i;
for(i=0; s[i]; ++i) if(s[i]<’0’||s[i]>’9’) return 0;
return 1; }
4. Át kéne konvertálni a numerikus karakterláncot fixpontos belsőáb-
rázolású egésszé (int n–né)! A módszer a következő:
n=(s[0]-’0’)*1000+(s[1]-’0’)*100+(s[2]-’0’)*10+
(s[3]-’0’);
Ezt ugye ciklusban, ahol i és n zérustól indul, és i egyesével haladva
végigjárja a numerikus karakterláncot, így kéne csinálni:
n=n*10+(s[i]-’0’);
Írjunk int atoi(char s[]) függvényt, mely megvalósítja ezt a konverziót,
s n lesz a visszaadott értéke! Az átalakítást végezze az első nem konver-
tálható karakterig! Engedjük meg, hogy a numerikus karakterlánc elején
fehér karakterek és előjel is lehessen! Ha az előjelet elhagyják, akkor le-
gyen a szám pozitív!
int atoi(char s[]){
int i=0, n=0;
int elojel=1; /* Alapértelmezés: pozitív. */
/* A karakterlánc eleji fehér karakterek átlépése: */
while(s[i]==’ ’||s[i]==’\n’||s[i]==’\t’) ++i;
/* Előjel: */
if(s[i]=='+'||s[i]=='-') if(s[i++]=='-') elojel=-1;
/* Konverzió: */
for(;s[i]>='0'&&s[i]<='9';++i) n=10*n+s[i]-'0';
return(elojel*n); }
82 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
¡ Megemlítendő, hogy pontosan ilyen prototípusú, nevű és funkciójú
függvény létezik a szabvány könyvtárban is, de bekapcsolandó hozzá a
szabványos STDLIB.H fejfájl. A könyvtárban van atol rutin, mely long–
gá, és van atof, mely double–lé alakítja numerikus karakterlánc paramé-
terét.
Jöhet a program, de helyszűke miatt a függvények definícióit nem
ismételjük meg!
/* PELDA14.C: A négyjegyű évszám szökőév-e? */
#include <stdio.h>
#define MAX 80
int getline(char s[], int n);
int nume(char s[]);
int atoi(char s[]);
void main(void){
int ev = 0; /* Elfogadhatatlan értékről indul. */
char s[MAX+1]; /* Az input puffer. */
printf("A négyjegyű évszám szökőév-e?\n");
while(ev<1000 || ev>9999){
printf("Adjon meg egy évszámot!\n");
if(getline(s,4)==4&&nume(s)) ev=atoi(s);
else printf(”Formailag hibás bemenet!\n”); }
if(ev%4==0&&ev%100!=0||ev%400==0)
printf("%4d szökőév.\n", ev);
else printf("%4d nem szökőév.\n", ev); }
Megoldandó feladatok:
Készítsen számot leíró karakterláncok formai ellenőrzését végző függ-
vényeket az atoi alapján, melyek helyes esetben 1–et (igaz) adnak vissza,
és a hibát zérussal (hamis) jelzik! A lánc eleji fehér karaktereket át kell
lépni. A szám végét a karakterlánc vége, vagy újabb fehér karakter követ-
kezése mutatja.
- Az int egesze(char s[]) a decimális egész konstans írásszabályát el-
lenőrzi a paraméter karaktertömbön.
- Az int hexae(char s[]) megvizsgálja, hogy paramétere hexadecimá-
lis szám–e. {HEXA.C}
- Az int ell210e(char s[]) teszteli, hogy s 2 és 10 közötti alapú szám–
e. A számrendszer alapját fordítási időben változtatni (#define) le-
het!
- Az int ellae(char s[], int alap) ugyanazt teszi, mint az ell210e, de a
2 és 10 közötti alapot futási időben paraméterként kapja meg.
- Az int ella36e(char s[], int alap) egyezik ellae–vel, de az alap 2 és
36 közötti lehet.
C programnyelv 83
A tíznél nagyobb alapú számrendszerek esetében a számjegyeket az
angol ábécé betűivel jelöljük rendre, vagyis 10=A, 11=B stb. A 36–os
korlátozás ebből fakad.
Készítsen konverziós függvényeket is a leellenőrzött karakterláncokra
az atoi mintájára, és a konvertált érték legyen a rutinok visszatérési érté-
ke!
- A double atofix(char s[]) az előjeles, legfeljebb egész és tört rész-
ből álló valós értéket alakítja double–lé.
- A long atoh(char s[]) hexadecimális karakterláncot alakít egésszé.
{HEXA.C}
- A long ato36(char s[], int alap) a legfeljebb 36 alapú számrend-
szerbeli láncot konvertálja egésszé.
5.1.2 Additív operátorok (+ és -)
additív-kifejezés:
multiplikatív-kifejezés
additív-kifejezés + multiplikatív-kifejezés
additív-kifejezés - multiplikatív-kifejezés
Az additív operátorok csoportosítása is balról jobbra történik. Operan-
dusaik az aritmetikai értékeken túl mutatók is lehetnek.
A mutatóaritmetikát majd a mutatók kapcsán ismertetjük!
Aritmetikai operandusok esetén az eredmény a két operandus értékének
összege (+), ill. különbsége (–). Egész vagy lebegőpontos operanduson a
művelet implicit típuskonverziót is végezhet, ha szükséges. Ilyenkor az
eredmény típusa a konvertált típus. Miután a konverziónak nincsenek túl
vagy alulcsordulási feltételei, értékvesztés következhet be, ha az ered-
mény nem fér el a konverzió utáni típusban.
5.1.3 Matematikai függvények
A matematikai függvények nem részei a C nyelvnek. Nyilvánvaló vi-
szont, hogy kifejezések képzésekor szükség lehet rájuk. A C filozófiája
szerint a matematikai függvények családját is a szabvány könyvtárban kell
elhelyezni, mint ahogyan a szabvány bemenet és kimenet kezelését végző
rutinokat.
Az ANSI szabvány pontosan rögzíti ezeket a könyvtári funkciókat, így
bármilyen szabványos C fordító és operációs rendszer számára kompatibi-
lis formában létezniük kell. Magyarán: azok a programok, melyek az ope-
rációs rendszerrel való kapcsolatukat a szabvány könyvtáron át valósítják
84 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
meg, minden változtatás nélkül átvihetők az egyik számítógépről a másik-
ra, az egyik operációs rendszerből a másikba. Ezek az úgy nevezett portá-
bilis programok.
A szabvány könyvtár függvényeit, típusait és makróit szabványos fejfáj-
lokban deklarálták. Ezek közül néhánnyal már találkoztunk, másokkal
meg még nem:
ASSERT.H CTYPE.H ERRNO.H FLOAT.H ISO646.H
LIMITS.H LOCALE.H MATH.H SETJMP.H SIGNAL.H
STDARG.H STDDEF.H STDIO.H STDLIB.H STRING.H
TIME.H WCHAR.H WCTYPE.H
A matematikai függvények prototípusai a MATH.H fejfájlban helyez-
kednek el, így használatuk előtt ez a fejfájl bekapcsolandó!
#include <math.h>
Nem kívánjuk felsorolni és részletezni az összes fejfájlt, az összes
függvényt, csak néhány fontosabbat említünk meg közülük. Az olvasótól
azonban elvárjuk, hogy a programfejlesztő rendszere segítségéből a továb-
bi fejfájlokról és rutinokról is tájékozódjék.
A matematikai függvények double értéket szolgáltatnak, s néhány kivé-
teltől eltekintve, paramétereik is double típusúak. A matematikából isme-
retes korlátozások természetesen érvényben maradnak rájuk. A trigono-
metrikus függvények paramétere, ill. inverzeik visszaadott értéke radián-
ban értendő.
Néhányat felsorolunk a teljesség igénye nélkül!
sin(x) x szinusza.
cos(x) x koszinusza.
tan(x) x tangense.
asin(x) –1<=x<=1 árkusz szinusza. Az értékkészlet: [–¶/2, ¶/2].
acos(x) –1<=x<=1 árkusz koszinusza. Az értékkészlet: [0, ¶].
atan(x) x árkusz tangense. Az értékkészlet: [–¶/2, ¶/2].
exp(x) Az e
x
exponenciális függvény.
log(x) x>0 természetes alapú logaritmusa. (ln(x)).
log10(x) x>0 tízes alapú logaritmusa. (lg(x)).
pow(x, y) Az x
y
hatványfüggvény. Hiba, ha x=0 és y<=0, ill. ha x<0
és y értéke nem egész.
sqrt(x) x>=0 négyzetgyöke.
floor(x) Az x–nél nem nagyobb, legnagyobb egész szám.
fabs(x) Az x abszolút értéke.
C programnyelv 85
fmod(x, y) y!=0 estén x/y osztás lebegőpontos maradéka, mely x–szel
egyező előjelű.
A szabvány könyvtári függvények, így a matematikaiak is, a hibát úgy
jelzik, hogy valamilyen speciális értéket (HUGE_VAL, zérus stb.) adnak
vissza, és beállítják a UNIX–tól örökölt, globális
extern int errno;
(hibaszám) változót a hiba kódjára. A hibakódok az ERRNO.H fejfájlban
definiált, egész, nem zérusértékű szimbolikus állandók. A HUGE_VAL a
legnagyobb, pozitív, még ábrázolható double érték.
A matematikai rutinok az értelmezési tartomány hibát EDOM értékű
errno–val, és a fordítótól is függő függvény visszatérési értékkel jelzik.
Értékkészlet probléma esetén az errno ERANGE. A függvény visszatéré-
si érték túlcsorduláskor előjel helyes HUGE_VAL, ill. alulcsorduláskor
zérus.
Az értelmezési tartomány hiba akkor fordul elő, ha a függvény aktu-
ális paraméterének értéke nincs benn az értelmezési tartományban. Érték-
készlet hiba egyértelműen az, ha az eredmény nem ábrázolható double ér-
tékként.
Például az sqrt(–1.) hatására az errno EDOM, és a visszakapott érték
negatív HUGE_VAL.
Megoldandó feladatok:
Készítendő a középiskolás függvénytáblázatok mintájára lapozhatóan:
- egy logaritmustábla és
- egy szinusztábla.
5.2 Reláció operátorok ( >, >=, <, <=, == és !=)
A reláció operátorok prioritása - eltekintve az egyoperandusos művele-
tektől - az aritmetikai és a logikai operátorok között helyezkedik el. A re-
láció operátorok két prioritási szintet képeznek, ahol az „igazi” relációk
(>, >=, < és <=) prioritása magasabb az egyenlőségi relációkénál (== és !
=). Az összes reláció az első operandus értékét hasonlítja a másodikéhoz,
és a reláció érvényességét vizsgálja. Az eredmény logikai érték (int típu-
sú), mely 1, ha a reláció igaz és 0, ha nem. A definíciók:
relációs-kifejezés:
eltolás-kifejezés
relációs-kifejezés < eltolás-kifejezés
relációs-kifejezés > eltolás-kifejezés
86 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
relációs-kifejezés <= eltolás-kifejezés
relációs-kifejezés >= eltolás-kifejezés
egyenlőségi-kifejezés:
relációs-kifejezés
egyenlőségi-kifejezés == relációs-kifejezés
egyenlőségi-kifejezés != relációs-kifejezés
Az eltolás-kifejezést a bitenkénti eltolás operátoroknál definiáljuk!
A relációk operandusai egész, lebegőpontos, vagy mutató típusúak. Az
operandusok típusa különbözhet. Az operátorok implicit típuskonverziót
is végrehajthatnak aritmetikai operandusaikon a művelet elvégzése előtt.
Ne feledjük, hogy a
kifejezés != 0
reláció mindig rövidíthető
kifejezés
módon, mert a nyelvben a nem zérus érték logikai igaznak minősül.
Példaként tekintsük meg újra a korábbi szakaszokban ismertetett
atoi és getline függvényeket!
5.3 Logikai műveletek ( !, && és ||)
Közülük a legmagasabb prioritási szinten az egyoperandusos, jobbról
balra kötő, logikai nem operátor van, melynek alakja:
! előtag-kifejezés
, ahol az előtag-kifejezés operandusnak egész, lebegőpontos, vagy mutató
típusúnak kell lennie. Az eredmény mindenképpen int típusú, s az operan-
dus logikai negációja. Az eredmény 0, ha az operandus értéke nem zérus,
ill. 1, ha az operandus értéke zérus. Ez utóbbi mondatrész biztosítja, hogy
a
kifejezés == 0
mindenkor rövidíthető
! kifejezés
módon. Például a multiplikatív operátoroknál ismertetett program részlet
if( ev%4 == 0 && ev%100 != 0 || ev%400 == 0)
utasítása így rövidíthető:
if( !(ev%4) && ev%100 || !(ev%400))
Két kétoperandusos logikai művelet van a nyelvben a logikai és (&&) és
a logikai vagy (||), melyek prioritása alacsonyabb a relációkénál és a bit
C programnyelv 87
szintű műveleteknél. A logikai és prioritása ráadásul magasabb, mint a lo-
gikai vagyé. Mindkét művelet balról jobbra csoportosít. Egyik operátor
sem hajt végre implicit típuskonverziót operandusain, ehelyett zérushoz
viszonyítva értékeli ki őket. Az eredmény int típusú (1 - igaz és 0 -
hamis).
logikai-és-kifejezés:
vagy-kifejezés
logikai-és-kifejezés && vagy-kifejezés
logikai-vagy-kifejezés:
logikai-és-kifejezés
logikai-vagy-kifejezés || logikai-és-kifejezés
A vagy-kifejezés definícióját a bit szintű műveleteknél találjuk meg!
A K1&&K2 kifejezés eredménye igaz (1), ha K1 és K2 egyike sem zé-
rus. A K1||K2 kifejezés igaz (1), ha K1 és K2 valamelyike is nem zérus.
Máskülönben K1&&K2 és K1||K2 eredménye hamis (0).
e Mindkét operátor esetében garantált a balról jobbra történő végre-
hajtás. Először K1–et értékeli ki a fordító az esetleges összes mellékhatá-
sával együtt, de:
- K1&&K2 esetén, ha K1 zérus, az eredmény hamis (0), és K2 kiérté-
kelése nem történik meg.
- K1||K2 kifejezésnél, ha K1 nem zérus, az eredmény igaz (1) lesz, és
K2 kiértékelése itt sem zajlik le.
Ha valami előbbre való, vagy mindenképp szeretnénk, hogy megtör-
ténjen, akkor azt a bal oldali operandusba kell beépíteni. Például a PEL-
DA10.C–ben megírt getline for ciklusának feltétele nem véletlenül
i<n && (c=getchar())!=EOF && c!=’\n’
sorrendű, hisz először azt kell biztosítani, hogy a paraméter karaktertöm-
böt ne írhassa túl a függvény. Ez nem kerülhet hátrébb a kifejezésben. Az-
tán a következő karaktert előbb be kell olvasni a bemenetről, de minden-
nek vége van fájlvég esetén. Itt sincs értelme a felcserélésnek, mert feles-
leges vizsgálgatni a fájlvéget, hogy soremelés–e. A relációk közti és mű-
veletek miatt látszik, hogy balról jobbra történik az operandusok kiértéke-
lése, és ha eközben az egyik hamis lesz, teljesen felesleges lenne tovább-
folytatni a kiértékelést.
5.4 Implicit típuskonverzió és egész–előléptetés
Ha kétoperandusos (például aritmetikai) műveleteknél különbözik a két
operandus típusa, akkor a művelet elvégzése előtt a fordító belső konver-
ziót (átalakítást) hajt végre. Általában a pontosabb operandus típusára
88 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
konvertálja a másikat. A kétoperandusos művelet eredményének típusa a
konvertált típus lesz. Ezt a fajta konverziót szabványosnak, szokásosnak
is nevezik. A szabályok nem prioritási sorrendben a következők:
1. Ha az egyik operandus típusa long double, akkor a másikat is long
double típusúvá konvertálja a fordító.
2. Ha az előző pont nem teljesedik, s az egyik operandus double, ak-
kor a másik is az lesz.
3. Ha az előző két feltétel egyike sem valósul meg, és az egyik operan-
dus float, akkor a másikat is azzá konvertálja a fordító.
4. Ha az előző három feltétel egyike sem teljesül (egyik operandus sem
lebegőpontos!), akkor egész–előléptetést hajt végre a fordító az ope-
randusok értékén, ha szükséges, és aztán:
- Ha az egyik operandus unsigned long, akkor a másik is azzá alakul.
- Ha az előző pont nem teljesül, és az egyik operandus long, a másik
pedig unsigned int, akkor mindkét operandus értékét long, vagy
unsigned long típusúvá konvertálja a fordító. Ha az unsigned int
teljes értéktartománya ábrázolható long–ként, akkor a választás
long, máskülönben pedig unsigned long.
Ha az int 16, s a long 32 bites, akkor –1L<1U. Hisz az elmondot-
tak szerint az unsigned int long–gá alakul, s –1L<1L. Ha az int 32 bites,
akkor –1L>1UL, mert a –1L 11111111111111111111111111111111
2
bi-
nárisan, unsigned long–gá alakítva ugyanez marad, és ez sokkal nagyobb
00000000000000000000000000000001
2
–nél.
- Ha az előző pontok nem teljesülnek, és az egyik operandus long,
akkor a másik is az lesz.
- Ha nem teljesülnek az előző pontok, és az egyik operandus unsig-
ned int, akkor a másik is azzá alakul.
- Ha az előző pontok nem teljesülnek, akkor minkét operandus int az
érvénybe lépett az egész–előléptetés (integral promotion) miatt. A
signed vagy unsigned char, short int, vagy bitmező objektumok,
ill. az enum típusúak használhatók kifejezésben ott, ahol bennük
egész állhat. Ha az eredeti típus minden lehetséges értékét int képes
reprezentálni, akkor az értéket int típusúvá konvertálja a fordító,
máskülönben unsigned int-té. Az egész–előléptetési folyamat ga-
rantálja, hogy a konverzió előtti és utáni érték ugyanaz marad. A
C programnyelv 89
konvertált érték unsigned eredeti típusból 0X00 feltöltéssel, signed
eredeti típusból viszont előjel kiterjesztéssel készül a felső bájtokba.
Típus Konvertálva Módszer
char int Az alapértelmezett char típustól függő-
en előjel kiterjesztés van (signed) vagy
0X00 kerül a magasabb helyiértékű bájt
(ok)ba (unsigned).
unsigned char int A felső bájt(ok) 0X00 feltöltésűek.
signed char int Előjel kiterjesztés van a felső bájt(ok)-
ba.
short int int Ugyanaz az érték előjel kiterjesztéssel.
unsigned short unsigned int Ugyanaz az érték 0X00 feltöltéssel.
enum int Ugyanaz az érték.
12. ábra: Egész–előléptetés
e Ne feledjük azonban el, hogy a konverzió mindig függvényhívást
jelent (gépidő!), azaz szükségtelenül ne alkalmazzuk! Csak „értelmes” tí-
puskonverziókat valósít meg a fordító. Például az f + i összeadás végre-
hajtása előtt - feltéve, hogy f float és i int típusú - i értéke (és nem i
maga!) float-tá alakul.
Az „értelmetlen” lebegőpontos kifejezés indexben még csak megvalósul
úgy, hogy a kifejezés értéke tört részét levágja a fordító
#include <stdio.h>
void main(void){
int t[] = {2,3,4,5,6,7};
float f=1.75;
printf("%d\n",t[f]); }
, azaz 3 lesz az eredmény.
e Numerikus karakterlánc azonban sohasem alakul automatikusan a-
ritmetikai értékké. Ehhez valamilyen konverziós függvényt kell használni.
Az STDLIB.H–beli atoi–ról, atol–ról és atof–ról volt már szó!
5.5 Típusmódosító szerkezet
Az implicit (szokásos, szabványos stb.) konverziókon túl magunk is ki-
kényszeríthetünk (explicit) típuskonverziót a
(típusnév) előtag-kifejezés
alakú, a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban megismert
típusmódosító szerkezet alkalmazásával. Látjuk, hogy a típusmódosító
szerkezet egyoperandusos, s ez által magas prioritású művelet. A definíci-
óban a típusnév a céltípus, és az előtag-kifejezés értékét erre a típusra kell
90 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
konvertálni. Az előtag-kifejezést úgy konvertálja a fordító, mintha az érté-
ket egy típusnév típusú változó venné fel. Az explicit típuskonverzió tehát
a hozzárendelési konverzió szabályait követi. A legális típusmódosítások:
Céltípus Potenciális források
egész bármilyen egész vagy lebegőpontos típus, vagy mutató
lebegőpontos bármilyen aritmetikai típus
void bármilyen típus
Példaként vegyük a matematikai függvények közül a négyzetgyököt,
azaz:
#include <math.h>
double sqrt(double x);
Programunkban van egy int típusú n változó, akkor az n+26 pozitív gyö-
két az
sqrt(double(n+26))
függvényhívással kaphatjuk meg.
e Bármilyen azonosító, vagy kifejezés típusa módosítható void–dá.
A típusmódosításnak alávetett azonosító, vagy kifejezés nem lehet azon-
ban void. A void függvény hívását például hiába típusmódosítjuk int-re, a
semmiből nem lehet egészet csinálni.
e A void–dá módosított kifejezés értéke nem képezheti hozzárende-
lés tárgyát. Hasonlóan az explicit típusmódosítás eredménye nem fogad-
ható el balértékként hozzárendelésben.
Kifejezést csak olyan helyen módosíthatunk void-dá, ahol az értékére
nincs szükség. Például nincs szükség a bejövő gombnyomásra:
printf(”A folytatáshoz üssön Entert-t! ”); (void)getchar();
5.6 sizeof operátor
A BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszból ismert sizeof
egyoperandusos, jobbról balra kötő, magas prioritású művelet, mely min-
dig az operandusa tárolásához szükséges memória mennyiségét szolgáltat-
ja bájtban. Az eredmény size_t típusú egész érték. Az STDDEF.H fejfájl-
ban megtekintve a típust többnyire azt látjuk, hogy unsigned int.
A size_t típus értelmezése fordítótól függ tulajdonképpen!
Két különböző alakja van az operátornak:
sizeof(egyoperandusos-kifejezés)
sizeof(típusnév)
C programnyelv 91
sizeof(egyoperandusos-kifejezés) esetén az egyoperandusos kifejezés típu-
sát a fordító a kifejezés kiértékelése nélkül határozza meg, azaz ha az ope-
randus tömbazonosító, az egész tömb bájtokban mért helyfoglalásához ju-
tunk. Például a tomb tömb elemszáma a következő konstrukcióval állapít-
ható meg:
sizeof(tomb) / sizeof(tomb[0])
e A sizeof nem használható függvényre, vagy nem teljes típusú kife-
jezésre, ilyen típusok zárójelbe tett nevére, vagy olyan balértékre, mely
bitmező objektumot jelöl ki.
A sizeof azonban bátran alkalmazható előfeldolgozó direktívákban
is!
#define MERET sizeof(int)*3
5.7 Inkrementálás (++), dekrementálás (--) és mellékhatás
Ezek az operátorok mind egyoperandusosak, s ezért magas prioritásúak.
Mindkét operátor létezik utótag
utótag-kifejezés++
utótag-kifejezés--
és előtag műveletként:
++ egyoperandusos-kifejezés
-- egyoperandusos-kifejezés
Az inkrementáló és dekrementáló kifejezésben az utótag- vagy az egy-
operandusos-kifejezésnek skalár (aritmetikai vagy mutató) típusúnak és
módosítható balértéknek kell lenniük, de az eredmény nem balérték.
Az inkrementálásnál (++) a balérték eggyel nagyobb, dekrementálásnál
(--) viszont eggyel kisebb lesz. Előtag operátornál a „konstrukció” értéke
egyezik az új balértékkel, míg utótag operátornál a „konstrukció” értéke
az inkrementálás vagy dekrementálás végrehajtása előtti érték. Az ered-
mény típusát az operandus típusa határozza meg. Például:
int x, i = 3, j = 4, n = 5;
x = n++; /* x == 5 és n ==
6 */
x = ++n; /* x == 7 és n ==
7 */
x = --( n - j + i +6); /* x == 11 */
A kifejezés produkálhat
- balértéket,
- jobbértéket vagy
92 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
- nem szolgáltat értéket.
A kifejezésnek ezen kívül lehet mellékhatása is. Például a TÍPUSOK
ÉS KONSTANSOK szakaszban megírt strcopy záró sorában
while(cél[i++]=forrás[i])
a hozzárendelés mellékhatásaként az i végrehajtás utáni értéke is eggyel
nagyobb lesz. A mellékhatást a kifejezés kiértékelése okozza, s akkor kö-
vetkezik be, ha megváltozik egy változó értéke. Minden hozzárendelés o-
perátornak van mellékhatása. Láttuk, hogy a balértékre alkalmazott inkre-
mentálási és dekrementálási műveletnek is van. Függvényhívásnak is le-
het azonban mellékhatása, ha globális hatáskörű objektum értékét változ-
tatja meg.
Írjuk meg a void chdel(char s[], int c)–t, mely saját helyen törli a benne
előforduló c karaktereket az s karakterláncból!
Itt is másolni kell a forrásból a célba bájtról–bájtra haladva, de a c érté-
kű karaktereket ki kell ebből hagyni. Két indexre van szükség. Az egyik
az i, mely végigjárja a forrást. A másik a j, mely a célban mindig a követ-
kező szabad helyet éri el. A nem c értékű karaktert a következő szabad
helyre kell másolni, s a célbeli indexnek az ezután következő szabad hely-
re kell mutatnia.
void chdel(char s[], int c){
int i, j;
for(i=j=0; s[i]; ++i) if(s[i] != c) s[j++] = s[i];
s[j] = 0; }
5.8 Bit szintű operátorok ( ~, <<, >>, &, ^ és |)
e A bit szintű operátorok csak signed és unsigned egész típusú ada-
tokra: char, short, int és long használhatók.
Legmagasabb prioritási szinten az egyoperandusos, jobbról balra kötő
egyes komplemens operátor (~) van, melynek definíciója:
~ előtag-kifejezés
Az operátor előbb végrehajtja az egész–előléptetést, ha szükséges. Az
eredmény típusa az operandus konverzió utáni típusa. Az eredmény maga
a bit szintű egyes komplemens, azaz ahol az operandus bit 1 volt, ott az
eredmény bit 0 lesz, és ahol az operandus bit 0 volt, ott az eredmény bit 1
lesz. Feltéve, hogy az egész–előléptetés 16 bites, és hogy:
unsigned short x = 0XF872, /* 1111100001110010 */
maszk = 0XF0F0;/* 1111000011110000 */
, akkor a ~x 0000011110001101
2
, és a ~maszk 0000111100001111
2
.
C programnyelv 93
A balról jobbra csoportosító eltolás operátorok (<< és >>) prioritása ala-
csonyabb az aritmetikai műveletekénél, de magasabb, mint a reláció ope-
rátoroké. Az eltolás operátorok első operandusuk értékét balra (<<) vagy
jobbra (>>) tolják annyi bitpozícióval, mint amennyit a második operan-
dus meghatároz. A definíció a következő:
eltolás-kifejezés:
additív-kifejezés
eltolás-kifejezés << additív-kifejezés
eltolás-kifejezés >> additív-kifejezés
A K1<<K2 és a K1>>K2 kifejezések esetében minkét operandus egész
típusú kell, legyen. Az operátorok egész–előléptetést is megvalósíthatnak.
Az eredmény típusát K1 konvertált típusa határozza meg. Ha K2 negatív
vagy értéke nem kisebb K1 bitszélességénél, akkor az eltolási művelet
eredménye határozatlan.
e Miután a C–ben nincs egész alul vagy túlcsordulás, a műveletek
értékvesztést is okozhatnak, ha az eltolt eredmény nem fér el az első ope-
randus konvertált típusában.
A K1<<K2 balra tolja K1 értékét K2 bitpozícióval úgy, hogy jobbról 0
bitek jönnek be. K1 túlcsordulás nélküli balra tolása ekvivalens K1*2
K2

vel. Ilyen értelemben aztán az eltolás aritmetikai műveletnek is tekinthető.
Ez a gondolatsor igaz persze az összes bit szintű műveletre is! Ha K1 va-
lamilyen signed típus, akkor az eltolás eredménye csak „gonddal” szem-
lélhető az előjel bit esetleges kitolása miatt.
A K1>>K2 művelet K1 értékét K2 bitpozícióval tolja jobbra. Ha K1 va-
lamilyen unsigned típusú, akkor balról 0 bitek jönnek be. Ha K1 signed,
akkor az operátor az előjel bitet sokszorozza. unsigned, nem negatív K1
esetén a jobbra tolás K1/2
K2
hányados egész részeként is interpretálható.
Folytatva az egyes komplemensképzésnél megkezdett példát, az x<<2
1110000111001000
2
, ill. a maszk>>5 0000011110000111
2
.
A bit szintű logikai operátorok prioritásuk csökkenő sorrendjében az és
(&), a kizáró vagy (^), valamint a vagy (|). A többi műveletre való tekin-
tettel prioritásuk magasabb a kétoperandusos logikai operátorokénál, de
alacsonyabb a relációkénál. Lássuk a definíciót!
és-kifejezés:
egyenlőségi-kifejezés
és-kifejezés & egyenlőségi-kifejezés
kizáró-vagy-kifejezés:
és-kifejezés
kizáró-vagy-kifejezés ^ és-kifejezés
94 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
vagy-kifejezés:
kizáró-vagy-kifejezés
vagy-kifejezés | kizáró-vagy-kifejezés
Az egyenlőségi-kifejezés definíciója a relációknál megtalálható!
Ha szükséges, akkor a művelet elvégzése előtt a fordító implicit típus-
konverziót hajt végre az egész típusú operandusok értékén. Az eredmény
típusa az operandusok konverzió utáni típusa. A művelet bitről-bitre való-
sul meg az operandusok értékén, s egy bitre vonatkoztatva az eredmény
így néz ki:
K1 K2 K1 & K2 K1 ^ K2 K1 | K2
0 0 0 0 0
1 0 0 1 1
0 1 0 1 1
1 1 1 0 1
Befejezve az egyes komplemensnél megkezdett példát, az x|maszk érté-
ke 1111100011110010
2
. Állíthatjuk, hogy az eredményben minden olyan
bit egy, ami a maszk–ban az volt. Az x^x eredménye biztosan tiszta zé-
rus. Az x&~maszk értéke 0000100000000010
2
. Megemlítjük, hogy az
eredmény minden olyan bitpozícióján 0 van, ahol a maszk bitje 1. Tehát a
kifejezés azokat a biteket bizonyosan törölte, ahol a maszk bit 1 volt.
e Nem szabad összekeverni a logikai vagy (||) és a bitenként vagy (|),
ill. a logikai és (&&) és a bit szintű és (&) műveleteket! Feltéve, hogy két,
egész típusú változó értéke: a=2 és b=4, akkor az
a && b ÷ 1 (igaz)
de az
a & b ÷ 0
¡ Az ANSI szabvány szerint a bit szintű műveletek signed egésze-
ken implementációfüggők. A legtöbb C fordító azonban signed egészeken
ugyanúgy dolgozik, mint unsigned–eken. Például short int–ben gondol-
kodva a –16 & 99 eredménye 96, mert:
1111111111110000&0000000001100011 ¬ 0000000001100000
A fájl utolsó módosításának dátumát és idejét egy-egy szóban, azaz C
nyelvi fogalmakkal: egy-egy unsigned short int-ben tároljuk. A két szó
bitfelosztása legyen a következő:
dátum év – 1980 hónap nap
idő óra perc 2 másodperc
15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0
C programnyelv 95
A két szó azonosítója legyen datum és ido! Tételezzük fel, hogy az idő
részeit az ora, a perc és az mp unsigned short változókban tároljuk! Az
ugyanilyen unsigned short változók a dátum részeire: ev, ho és nap. Ak-
kor az oda–visszaalakítás a következő:
/* Részeiből az idő szó előállítása: */
ido = ora << 11 | perc << 5 | mp >> 1;
/* Az idő szóból a részei: */
ora = ido >> 11;
perc = ido >> 5 & 0X3F;
mp = (ido & 0X1F) << 1;
/* Részeiből a dátum szó előállítása: */
datum = ev - 1980 << 9 | ho << 5 | nap;
/* A datum szóból a részei: */
ev = (datum >> 9) + 1980;
ho = datum >> 5 & 0XF;
nap = datum & 0X1F;
Írjunk unsigned long invertal(unsigned long x, int p, int n) függvényt
egy rövid kipróbáló programmal, mely az x paramétere értékét a p.–ik bit-
pozíciójától n hosszban invertálja (az 1–eseket 0–kra, s a 0–kat 1–esekre
cseréli)! A nem említett bitpozíciók értéke maradjon változatlan! Az in-
vertált eredmény a függvény visszatérési értéke.
÷ n ÷
31 29 27 25 23
21|p
19 17 15 13 11 9 7 5 3 1 0
Az ábra x paramétert, a zérustól induló, 20 értékű p bitpozíciót és az
n=5 bitszélességet szemlélteti.
Készítsünk előbb egy ugyancsak unsigned long maszkot, mely p pozí-
ciótól n szélességben 1–es biteket tartalmaz, és az ezen kívüli pozíciók
mind nullák!
~0: 1111111111111111111111111111111
~0<<n: 1111111111111111111111111100000
~(~0<<n): 0000000000000000000000000011111
~(~0<<n)<<(p+1-n): 0000000000011111000000000000000
Ezután x egyes komplemenséből bitenkénti éssel kivágjuk a kérdéses in-
vertált bitpozíciókat, azaz: ~x&maszk. Ezt aztán bitenkénti vagy kapcso-
latba hozzuk az eredeti x egy olyan változatával, melyben kinulláztuk az
érdekes biteket, azaz: x&~maszk. Tehát:
/* PELDA15.C: Bitpozíciók invertálása. */
#include <stdio.h>
unsigned long invertal(unsigned long x, int p, int n){
unsigned long maszk=~(~0<<n)<<(p+1-n);
return ~x&maszk|x&~maszk; }
void binaris(unsigned long x){
unsigned long maszk;
for(maszk=0X80000000; maszk; maszk=maszk>>1)
96 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
if(maszk&x) putchar(’1’); else putchar(’0’); }
void main(void){
unsigned long x=0X4C59E9FA;
int p=20, n=5;
printf("Az eredeti értéket: ");
binaris(x);
printf("\nEzt invertáljuk %d bitpozíciótól %d ”
”bitszélességben.\n", p, n);
printf("Az invertált érték: ");
binaris(invertal(x, p, n));
putchar(’\n’); }
Vegyük észre, hogy a binaris függvény segítségével unsigned long
értéket jelentetünk meg binárisan! A maszk változó 31–es bitpozíciójától
indítunk egy 1–est, s a ciklusmag végrehajtása után mindig eggyel jobbra
toljuk. A maszk és az érték bit szintű és kapcsolata akkor szolgáltat nem
zérust (igazat), ha a kérdéses bitpozíción az értékben 1 van.
Megoldandó feladatok:
Készítse el a következő függvényeket, és próbálja is ki őket egy rövid
programmal!
- Az unsigned long getbits(unsigned long x, int p, int n) x értékét
szolgáltatja a p.–ik bitpozíciótól n bitszélességben.
- Az unsigned long rotl(unsigned long x) 1 bittel balra forgatja para-
métere értékét. Tehát a 31. pozícióról kicsorgó bit lesz az eredmény
0. bitje. {ROTL.C}
- Az unsigned long rotr(unsigned long x) 1 bittel jobbra forgat.
- Az unsigned long tobbrotl(unsigned long x, int n) n bittel forgat
körbe balra.
- Az unsigned long tobbrotr(unsigned long x, int n) n bittel forgat
körbe jobbra.
5.9 Feltételes kifejezés ( ? :)
Ez a nyelvben az egyetlen három operandusos művelet, melynek priori-
tása alacsonyabb a kétoperandusos logikai operátorokénál. A definíció:
feltételes-kifejezés:
logikai-vagy-kifejezés
logikai-vagy-kifejezés ? kifejezés : feltételes-kifejezés
kifejezés:
hozzárendelés-kifejezés
kifejezés , hozzárendelés-kifejezés
C programnyelv 97
A logikai-vagy-kifejezésnek egész, lebegőpontos vagy mutató típusúnak
kell lennie, s kiértékelése zérushoz való hasonlítását jelenti:
- Ha logikai-vagy-kifejezés nem zérus, a kifejezést értékeli ki a fordí-
tó. Ez azt jelenti, hogy a kifejezés kiértékelése csak akkor történik
meg, ha a logikai-vagy-kifejezés igaz.
- Ha logikai-vagy-kifejezés zérus, a feltételes-kifejezést határozza meg
a fordító, azaz a feltételes-kifejezés kiértékelése csak akkor történik
meg, ha a logikai-vagy-kifejezés hamis.
e A logikai-vagy-kifejezést mindenképpen kiértékeli a kód, de a kife-
jezés és a feltételes-kifejezés közül csak az egyik kiszámítása történik
meg.
A K1 ? K2 : K3 feltételes kifejezésben K1 értékétől függően K2–t vagy
K3–at értékeli ki a fordító. A konstrukció eredményének típusa ilyen ala-
pon K2 vagy K3 operandusok típusától függ a következőképp:
- Ha mindkettő aritmetikai típusú, akkor az esetleg szükséges implicit
típuskonverzió után az eredmény típusa a konvertált típus.
- Ha a két operandus ugyanolyan struktúra, unió, vagy mutató típusú,
akkor az eredmény is a közös típusú.
- Ha mindkettő void típusú, akkor az eredmény is az.
Például az
if( a > b ) z = a;
else z = b;
utasítás helyettesíthető a
z = a > b ? a : b;
feltételes kifejezéssel. Ha például egy int típusú a tömb első N elemét
szeretnénk megjelentetni úgy, hogy egy sorba egymástól szóközzel elvá-
lasztva 10 elem kerüljön, akkor ezt „tömör” kódot alkalmazva így is meg-
tehetjük:
for(i=0; i<N; ++i)
printf(”%6d%c”, a[i], (i%10==9|| i==N-1) ? ’\n’: ’ ’);
Javítsunk ki néhány eddig megírt függvényt a feltételes kifejezés fel-
használásával!
- A PELDA15.C binaris függvényében az
if(maszk&x) putchar(’1’); else putchar(’0’);
most így is írható:
98 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
putchar((maszk&x)? ’1’: ’0’);
- A PELDA14.C atoi rutinjában az
if(s[i]==’+’||s[i]==’-’) if(s[i++]==’-’) elojel=-1;
sor átírható a következőre:
if(s[i]==’+’||s[i]==’-’) elojel=(s[i++]==’-’)? -1: 1;
Mindkét példában a feltételes kifejezés logikai-vagy-kifejezése köré
zárójelet tettünk. Lássuk azonban be, hogy erre semmi szükség sincs, hisz
ennél alacsonyabb prioritású művelet már csak kettő van: a hozzárendelés
és a vessző operátor! A felesleges zárójel legfeljebb a jobban olvashatósá-
got biztosítja.
5.10 Hozzárendelés operátorok
A jobbról balra csoportosító hozzárendelés prioritása alacsonyabb, mint
a feltételes kifejezésé, s ennél alacsonyabb prioritású művelet már csak a
vessző operátor. A művelet a jobb oldali operandus értékét rendeli a bal
oldali operandushoz, melyből következőleg a bal oldali operandusnak mó-
dosítható balértéknek kell lennie. A hozzárendelés kifejezés értéke ugyan
egyezik a bal oldali operandus hozzárendelés végrehajtása utáni értékével,
de nem balérték. A jobb oldali operandus értékét a fordító a bal oldali
operandus típusára konvertálja a bal operandusba való letárolás előtt a
hozzárendelési konverzió szabályai szerint. A bal oldali operandus nem
lehet tömb, függvény vagy konstans. Nem lehet természetesen nem teljes
(még nem teljesen deklarált) típusú sem. A definíció:
hozzárendelés-kifejezés:
feltételes-kifejezés
egyoperandusos-kifejezés hozzárendelés-operátor hozzárendelés-kifejzés
hozzárendelés-operátor: ( a következők egyike!)
= *= /= %= += -= &= ^= |= <<= >>=
Van tehát egyszerű hozzárendelés operátor (=) és vannak összetettek
vagy kombináltak (ezek a többiek).
Foglalkozzunk előbb az egyszerű hozzárendeléssel!
A K1 = K2 kifejezésben K1-nek módosítható balértéknek kell lennie.
K2 értéke - esetlegesen a K1 típusára történt konverzió után - felülírja a
K1 által kijelölt objektum értékét. Az egész „konstrukció” értéke K2 érté-
ke az esetleg a K1 típusára szükségessé vált hozzárendelési konverzió
végrehajtása után.
Reméljük, hogy nem felejtették még el, hogy a balérték (K1) és
jobbérték (K2) fogalom éppen az egyszerű hozzárendelésből származik. A
C programnyelv 99
balérték a hozzárendelés operátor bal oldalán, a jobbérték pedig a jobb ol-
dalán állhat.
Tudjuk, ha egy kifejezésben hozzárendelés operátor is van, akkor
annak a kifejezésnek bizonyosan van mellékhatása.
Emlékezzünk vissza, hogy a definíció megengedi a hozzárendelés
operátor
K1 = K2 = K3 = ... = Kn = kifejezés
formájú használatát is, amikor is a kifejezés kiértékelése után jobbról balra
haladva az operandusok felveszik a kifejezés értékét. Az egész konstruk-
ció értéke most is a kifejezés értéke lesz. Például
a = b= c = d + 6;
A kombinált hozzárendelés operátorok a
K1 = K1 operátor K2
kifejezést
K1 operátor = K2
módon rövidítik, és K1 kiértékelése csak egyszer történik meg. A megen-
gedett operátorok a definícióban láthatók! Mindegyik megvalósítja azt a
műveletet, konverziót és korlátozást, amit a kétoperandusos operátor
egyébként realizál, és végrehajtja a hozzárendelést is. A kombinált hozzá-
rendelés operátor operandusai egész vagy lebegőpontos típusúak lehetnek
általában. A += és –= bal oldali operandusa mutató is lehet, amikor is a
jobb oldali operandus köteles egész típusú lenni.
Például:
x = x * ( y + 6); ÷ x *= y + 6;
Az összetett operátorokat használva kevesebbet kell írni. Például:
t[ t1[i3 + i4] + t2[i1 - i2]] += 56;
Használjunk kombinált hozzárendelés operátorokat néhány eddig már
megírt függvényben!
- A PELDA15.C binaris rutinja:
void binaris(unsigned long x){
unsigned long maszk;
for(maszk=0X80000000; maszk; maszk>>=1)
putchar((maszk&x)? ’1’: ’0’); }
- A PELDA4.C–beli
for(ft=ALSO; ft<=FELSO; ft=ft+LEPES)
100 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
most így írható:
for(ft=ALSO; ft<=FELSO; ft+=LEPES)
5.11 Hozzárendelési konverzió
Hozzárendelésnél a hozzárendelendő érték típusát a hozzárendelést fo-
gadó változó típusára konvertálja a fordító. A C megengedi a hozzárende-
lési konverziót lebegőpontos és egész típusok között azzal, hogy a kon-
verziónál értékvesztés történhet. A használatos konverziós módszer követi
az implicit típuskonverzió szabályait és ezen túl még a következőket:
- Konverzió signed egész típusokról: Nem negatív signed egész nem
kisebb méretű unsigned egésszé alakításakor az érték változatlan.
Például signed char unsigned char–rá válásakor a bitminta válto-
zatlan, de a legmagasabb helyiértékű bit elveszti az előjelbit funkci-
óját. A konverzió különben a signed egész előjel kiterjesztésével
történik. Például signed char unsigned long–gá úgy válik, hogy
előjel kiterjesztéssel előbb long lesz belőle, s aztán ez a bitminta
megtartásával, és előjelbit funkcióvesztéssel lesz unsigned long.
Hosszabb egész típus rövidebbé alakulásakor az egész típus maradó
alsó bitjei változatlanok, s a fölösleg egyszerűen levágódik még ak-
kor is, ha értékvesztés történne. long int érték float lebegőpontossá
alakításakor nincs értékvesztés, de pontosságvesztés lehet. Ilyen át-
alakításkor a rövidebb signed egészből előbb long lesz előjel kiter-
jesztéssel, s csak ezután jön a lebegőpontos konverzió.
Miután az enum típus int definíció szerint, a felsorolás típusra és tí-
pusról való konverzió egyezik az int–ével.
- Konverzió unsigned egész típusokról: Rövidebb unsigned vagy
signed egésszé alakításkor a maradó alsó bitek változatlanok, s a fö-
lösleg egyszerűen levágódik még akkor is, ha értékvesztés történik.
Az eredmény legfelső bitje felveszi az előjelbit funkciót, ha signed–
dé konvertálás volt. Hosszabb unsigned vagy signed egésszé alakí-
táskor a bejövő magasabb helyiértékű bitek nulla feltöltésűek. Lebe-
gőpontos konverziónál a rövidebb unsigned egészből előbb long
lesz nulla feltöltéssel, s csak ezután jön az igazi konverzió. Megálla-
píthatjuk itt is, hogy lehet pontosságvesztés float–tá alakításkor.
- Konverzió lebegőpontos típusokról: A rövidebb lebegőpontos ábrá-
zolás hosszabbá konvertálásakor nem változik meg az érték. A
hosszabb lebegőpontos ábrázolás float–tá alakítása is pontos, ha
csak lehetséges. Pontosságvesztés is bekövetkezhet, ha értékes je-
C programnyelv 101
gyek vesznek el a mantisszából. Ha azonban az eredmény a float
ábrázolási korlátain kívül esne, akkor a viselkedés definiálatlan.
Ez a definiálatlanság tulajdonképpen a fordítótól függő viselkedést
takar!
A lebegőpontos értéket úgy konvertál egésszé a fordító, hogy levág-
ja a törtrészt. Az eredmény előre megjósolhatatlan, ha a lebegőpon-
tos érték nem fér be az egész ábrázolási korlátaiba. Különösen defi-
niálatlan a negatív lebegőpontos érték unsigned–dé alakítása.
¡ Konverzió más típusokról: Nincs konverzió a struktúra és az unió tí-
pusok között. Explicit típusmódosítással bármilyen érték konvertálható
void típusúvá, de csak abban az értelemben, hogy a kifejezés értékét el-
vetjük. A void típusnak definíció szerint nincs értéke. Ebből következőleg
nem konvertálható más típusúra, s más típus sem konvertálható void–ra
hozzárendeléssel.
5.12 Vessző operátor
Ez a legalacsonyabb prioritású művelet.
kifejezés:
hozzárendelés-kifejezés
kifejezés , hozzárendelés-kifejezés
A K1, K2, ..., Kn esetén balról jobbra haladva kiértékeli a fordító a kife-
jezéseket úgy, hogy a bennük foglalt minden mellékhatás is megvalósul.
Az első n - 1 kifejezés void–nak tekinthető, mert az „egész konstrukció”
típusát és értékét a legjobboldalibb kifejezés típusa és értéke határozza
meg. Például a
regikar = kar, kar = getchar()
esetén regikar felveszi kar pillanatnyi értékét, aztán kar és az egész kife-
jezés értéke a szabvány bemenetről beolvasott karakter lesz. Tipikus példa
még a több kezdőérték adás és léptetés a for utasításban:
Írjuk meg egy rövid kipróbáló programmal a void strrv(char s[]) függ-
vényt, mely saját helyén megfordítja a paraméter karakterláncot!
Az algoritmusról annyit, hogy a karakterlánc első karakterét meg kell
cserélni az utolsóval, a másodikat az utolsó előttivel, és így tovább. Két
indexet kell indítani a karaktertömbben: egyet alulról és egyet felülről. Az
alsót minden csere után meg kell növelni eggyel, a felsőt pedig ugyan-
ennyivel kell csökkenteni. A ciklus tehát addig mehet, míg az alsó index
kisebb a felsőnél.
/* PELDA16.C: Karakterlánc megfordítása. */
102 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
#include <stdio.h>
#include <string.h> /* Az strlen miatt! */
#define INP 66 /* Az input puffer mérete. */
void strrv(char s[]){
int also, felso, csere;
for(also=0, felso=strlen(s)-1; also<felso;
++also, --felso){
csere=s[also]; s[also]=s[felso]; s[felso]=csere; } }
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i) s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
void main(void){
char s[INP+1]; /* Az input puffer. */
printf("A szabvány bemenet sorainak megfordítása.\n"
"Programvég: üres sor.\n\n");
while(printf("Jöhet a sor! "), getline(s,INP)){
strrv(s);
printf("Megfordítva: %s\n", s); } }
¡ A STRING.H fejfájlt bekapcsolva rendelkezésre áll az strrv szab-
vány könyvtári változata, mely ugyanilyen paraméterezésű és funkciójú,
de strrev a neve, s más egy kicsit a visszatérési értékének a típusa.
Vegyük észre, hogy a main–beli while–ban is vesszős kifejezést
használtunk!
Olyan szövegkörnyezetben, ahol a vessző szintaktikai jelentésű, a
vessző operátort csak zárójelbe tett csoporton belül szabad használni.
Ilyen helyek: az inicializátorlista például, vagy a függvény paraméterlistá-
ja. A
fv(b, (a = 2, t += 3), 4);
kitűnően mutatja, hogy az fv függvény három paraméterrel rendelkezik. A
hívásban a második paraméter vesszős kifejezés, ahol a előbb 2 értékű
lesz, aztán t megnő hárommal, s ezt az értéket kapja meg a függvény is
második aktuális paraméterként. Ha a függvény prototípusa mást nem
mond, akkor a második paraméter típusa t típusa.
5.13 Műveletek prioritása
A műveletek prioritását nevezik precedenciának, vagy rendűségnek is.
Mindhárom esetben arról van szó, hogy zárójel nélküli helyzetben melyik
műveletet kell végrehajtani előbb a kifejezés kiértékelése során.
A következő táblázat csökkenő prioritással haladva mutatja az egyes
operátorok asszociativitását. A többször is előforduló operátorok közül
mindig az egyoperandusos a magasabb prioritású. Abban a rovatban, ahol
C programnyelv 103
több operátor van együtt, a műveletek azonos prioritásúak, és asszociativi-
tásuknak megfelelően hajtja őket végre a fordító. Minden operátor kategó-
riának megvan a maga asszociativitása (balról jobbra vagy jobbról balra
köt), mely meghatározza zárójel nélküli helyzetben a kifejezés csoportosí-
tását azonos prioritású műveletek esetén.
Operátorok Asszociativitás
() [] -> . balról jobbra
! ~ + - ++ -- & * sizeof jobbról balra
* / % balról jobbra
+ - balról jobbra
<< >> balról jobbra
< <= > >= balról jobbra
== != balról jobbra
& balról jobbra
^ balról jobbra
| balról jobbra
&& balról jobbra
|| balról jobbra
?: jobbról balra
= *= /= %= += -= &= ^= |= <<= >>= jobbról balra
, balról jobbra
13. ábra: Műveletek prioritása
¡ A táblázatban felsoroltakon kívül van még a # és a ## operátor, me-
lyek az előfeldolgozónak szólnak.
A prioritási táblázat (13. ábra) természetesen tartalmaz eddig még
nem ismertetett műveleteket is.
Vannak többjelentésű operátorok is, melyek értelmezése a helyzettől
függ. Például:
cimke: /* utasítás címke */
a?x:y /* feltételes kifejezés */
a=(b+c)*d; /* zárójeles kifejezés */
void fv(int n); /* függvénydeklaráció */
a, b, c; /* vesszős kifejezés */
fv(a, b, c); /* függvényhívás */
A kifejezés kiértékelési sorrendje nem meghatározott ott, ahol a nyelvi
szintaktika erről nem gondoskodik. A fordító a generált kód hatékonysá-
gának javítása érdekében átrendezheti a kifejezést különösen az asszocia-
tív és kommutatív operátorok (*, +, &, ^ és |) esetén, hisz azt feltételezi,
hogy a kiértékelés iránya nem hat a kifejezés értékére.
104 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK
Fedezzük fel, hogy itt nem arról van szó, hogy a fordító a következő
fordításkor másként rendezi át a kifejezést, hisz a fordítás determiniszti-
kus dolog, hanem arról, hogy különböző C fordítók más–más eredményre
juthatnak!
Probléma lehet az olyan kifejezéssel,
- melyben ugyanazt az objektumot egynél többször módosítjuk, ill.
- melyben ugyanazon objektum értékét változtatjuk és felhasználjuk.
Például:
i = v[i++]; /* Döntsük el, mit is akarunk i-vel! */
i = a+++b[a]; /* b indexe attól függ, hogy az összeadás
melyik tagját értékeli ki előbb a fordító. */
A fentiek akkor is igazak, ha kifejezésünket „ jól összezárójelezzük”:
int osszeg=0;
sum = (osszeg=3)+(++osszeg);/* sum == 4 vagy 7 ? */
Segédváltozók bevezetésével a dolgok midig egyértelműsíthetők:
int seged, osszeg=0;
seged = ++osszeg; /* seged == 1, osszeg == 1. */
sum = (osszeg=3)+seged; /* sum == 4. */
Ha a szintaktika rögzíti a kiértékelési sorrendet (az &&, a ||, a ?: és a
vessző operátor esetében ez így van), akkor ott „bármit” megtehetünk.
Például:
sum = (i=3, i++, i++); /* OK, sum == 4 és i == 5. */
A kifejezés kiértékelési sorrendjét ugyan () párokkal befolyásolhatjuk:
f = a*(b+c);
, de asszociatív és kommutatív operátorok operandusait még „agyonzáró-
jelezve” is összecserélheti a fordító, hisz feltételezheti, hogy a kifejezés
értékét ez nem befolyásolja:
f = (a+b) + (c+d);
Határozatlan a függvény aktuális paramétereinek kiértékelési sorrendje
is:
printf(”%d %d\n”, ++n, fv(n));
A bitenkénti operátorok prioritása alacsonyabb a relációkénál, így a
c & 0XF == 8
mindig hamis, mert az előbb kiértékelésre kerülő egyenlőségi reláció so-
hasem lehet igaz. A kifejezés helyesen:
C programnyelv 105
(c & 0XF) == 8.
Vigyázzunk a hozzárendelés (=) és az egyenlő reláció (==) operátor fel-
cserélésére, mert például az
if( i = 2 ) utasítás1; else utasítás2;
else ágára sohasem jut el a vezérlés tekintettel arra, hogy a 2 hozzárende-
lése „ebben az életben” sem válik hamissá.
Ügyeljünk azokkal a kifejezésekkel is, melyekben csak logikai és (&&)
vagy csak logikai vagy (||) műveletek vannak, mert ezeket balról jobbra
haladva
- && esetén csak az első hamis tagig, ill.
- || operátornál csak az első igaz tagig
fogja kiértékelni a fordító! Az
x && y++
kifejezésben y növelése csak akkor történik meg, ha x nem zérus.
e Kifejezés kiértékelése közben adódhatnak „áthidalhatatlan” szituá-
ciók. Ilyenek
- a zérussal való osztás és
- a lebegőpontos túl vagy alulcsordulás.
e Újra felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a nyelvben nem léte-
zik sem egész túl, sem alulcsordulás!
106 UTASÍTÁSOK
6 UTASÍTÁSOK
Az utasításokat – ha mást nem mondanak – megadásuk sorrendjében
hajtja végre a processzor. Az utasításoknak nincs értéke. Végrehajtásuk
hatással van bizonyos adatokra, vagy programelágazást valósítanak meg
stb. Definíciójuk a következő:
utasítás:
összetett-utasítás
címkézett-utasítás
kifejezés-utasítás
szelekciós-utasítás
iterációs-utasítás
ugró-utasítás
6.1 Összetett utasítás
összetett-utasítás:
{ <deklarációlista><utasításlista> }
deklarációlista:
deklaráció
deklarációlista deklaráció
utasításlista:
utasítás
utasításlista utasítás
Az összetett utasítás utasítások (lehet, hogy üres) listája { }-be téve. Az
összetett utasítást blokknak is nevezik, mely szintaktikailag egy utasítás-
nak minősül, és szerepet játszik az azonosítók hatáskörében és láthatósá-
gában.
¡ Ha a deklarációlistában előforduló azonosítót már korábban az
összetett utasításon kívül is deklarálták, akkor a blokkra lokális azonosító
elfedi a blokkon kívülit a blokk teljes hatáskörében. Tehát az ilyen blok-
kon kívüli azonosító a blokkban nem látható.
C blokkban előbb a deklarációs, s csak aztán a végrehajtható utasítások
következnek.
Az összetett utasítások akármilyen mély szinten egymásba ágyazhatók, s
az előbbi szerkezet a beágyazott blokkra is vonatkozik.
e Tudjuk, hogy az auto tárolási osztályú objektumok inicializálása
mindannyiszor megtörténik, valahányszor a vezérlés a „fejen át” kerül be
az összetett utasításba. Ez az inicializálás azonban elmarad, ha a vezérlés
ugró utasítással érkezik a blokk „közepére”.
e Tilos ;–t írni az összetett utasítás záró }–e után!
C programnyelv 107
6.2 Címkézett utasítás
címkézett-utasítás:
azonosító : utasítás
case konstans-kifejezés : utasítás
default : utasítás
A case és a default formák csak switch utasításban használatosak. Ezek
ismertetésével majd ott foglalkozunk! Az
azonosító : utasítás
alakban az azonosító (címke) célja lehet például egy feltétlen elágaztató
goto azonosító;
utasításnak. A címkék hatásköre mindig az őket tartalmazó függvény.
Nem deklarálhatók újra, de külön névterületük van, és önmagukban nem
módosítják az utasítások végrehajtási sorrendjét.
e C-ben csak végrehajtható utasítás címkézhető meg, azaz
{
/* . . .
cimke: /* HIBÁS */
}
A megoldás helyessé válik, ha legalább egy üres utasítást teszünk a cimke
után:
{
/* . . .
cimke: ; /* OK */
}
6.3 Kifejezés utasítás
kifejezés-utasítás:
<kifejezés>;
Ha a kifejezést pontosvessző követi, kifejezés utasításnak minősül. A
fordító kiértékeli a kifejezést, s eközben minden mellékhatás érvényre jut,
mielőtt a következő utasítás végrehajtása elkezdődne. Például az
x = 0, i++, printf(”Hahó!\n”)
kifejezések, s így válnak kifejezés-utasításokká:
x = 0; i++; printf(”Hahó!\n”);
A legtöbb kifejezés utasítás hozzárendelés vagy függvényhívás.
Üres utasítást (null statement) úgy kapunk, hogy kifejezés nélkül pontos-
vesszőt teszünk. Hatására természetesen nem történik semmi, de ez is uta-
sításnak minősül, azaz szintaktikailag állhat ott, ahol egyébként utasítás
állhat.
108 UTASÍTÁSOK
6.4 Szelekciós utasítások
szelekciós-utasítás:
if(kifejezés) utasítás
if(kifejezés) utasítás else utasítás
switch(kifejezés) utasítás
Látszik, hogy két szelekciós utasítás van: az if és a switch. A feltétele-
sen elágaztató
if(kifejezés) utasítás1 else utasítás2
utasításban a kifejezésnek aritmetikai, vagy mutató típusúnak kell lennie.
Ha értéke zérus, akkor a logikai kifejezés hamis, máskülönben viszont
igaz. Ha a kifejezés igaz, utasítás1 következik. Ha hamis, és az else ág lé-
tezik, akkor utasítás2 jön.
Mind utasítás1, mind utasítás2 lehet összetett utasítás is!
A nyelvben nincs logikai adattípus, de cserében minden egész és mutató
típus annak minősül. Például:
if(ptr == 0) /* Rövidíthető „if(!ptr)”-nek. */
if(ptr != 0) /* Rövidíthető „if(ptr)”-nek. */
Az else ág elhagyhatósága néha problémákhoz vezethet. Például a
if( x == 1)
if( y == 1 ) puts( ”x = 1 és y = 1\n”);
else
puts( ”x != 1\n”);
forrásszövegből a programozó „elképzelése” teljesen világos. Sajnos
azonban egyet elfelejtett. Az else mindig az ugyanazon blokk szinten
levő, forrásszövegben megelőző, else ág nélküli if-hez tartozik. A megol-
dás helyesen:
if( x == 1)
{ if( y == 1 ) puts( ”x = 1 és y = 1\n”); }
else
puts( ”x != 1\n”);
Az if utasítások tetszőleges mélységben egymásba ágyazhatók, azaz
mind az if, mind az else utasítása lehet újabb if utasítás is. Például:
if( x == 1)
{ if( y == 1 ) puts( ”x = 1 és y = 1\n”);
else puts( ”x = 1 és y != 1\n”);}
else
{ if( y == 1 ) puts( ”x != 1 és y = 1\n”);
else puts( ”x != 1 és y != 1\n”);}
Többirányú elágazást (szelekciót) valósít meg a következő konstrukció:
if( kifejezés1 ) utasítás1
C programnyelv 109
else if( kifejezés2 ) utasítás2
else if ( kifejezés3 ) utasítás3
/* . . . */
else utasításN
Ha valamelyik if kifejezése igaz, akkor az azonos sorszámú utasítást hajt-
ja végre a processzor, majd a konstrukciót követő utasítás jön. Ha egyik if
kifejezése sem igaz, akkor viszont utasításN következik.
Ha egy n elemű, növekvőleg rendezett t tömbben keresünk egy x érté-
ket, akkor ezt bináris keresési algoritmust alkalmazva így interpretálhat-
juk:
int binker(int x, int t[], int n){
int also=0, felso=n-1, kozep;
while(also<=felso){
kozep=(also+felso)/2;
if(x<t[kozep]) felso=kozep-1;
else if(x>t[kozep]) also=kozep+1;
else return kozep; } /* Megvan. */
return (-1); } /* Nincs meg. */
A binker háromirányú elágazást realizál. x t tömbbeli előfordulásá-
nak indexét szolgáltatja, ill. –1–et, ha nincs is x értékű elem a tömbben.
A bináris keresés növekvőleg rendezett tömbben úgy történik, hogy elő-
ször megállapítjuk, hogy a keresett érték a tömb alsó, vagy felső felébe
esik. A módszert aztán újraalkalmazzuk az aktuális félre, s így tovább. A
dolognak akkor van vége, ha a kereső tartomány semmivé szűkül (ilyen-
kor nincs meg a keresett érték), vagy a felező tömbelem egyezik a keresett
értékkel.
` Rendezett sorozatban egy érték keresésének ez a módja, és nem a
minden elemhez történő hasonlítgatás!
Megoldandó feladatok:
Készítsen olyan binker függvényt, mely:
- csökkenőleg rendezett tömbben keres!
- pótlólagos paraméterben kapja meg, hogy csökkenő vagy növekvő a
rendezettség!
- plusz paraméter nélkül is eldönti, hogy csökkenőleg, vagy növekvő-
leg keressen a tömbben!
A többirányú programelágaztatás másik eszköze a
switch(kifejezés) utasítás
110 UTASÍTÁSOK
, melyben a kifejezésnek egész típusúnak kell lennie. Az utasítás egy
olyan speciális összetett utasítás, mely több case címkét
case konstans-kifejezés : utasítás
és egy elhagyható default címkét
default : utasítás
tartalmazhat. A vezérlést azon case címkét követő utasítás kapja meg,
mely konstans-kifejezésének értéke egyezik a switch–beli kifejezés értéké-
vel. A végrehajtás aztán itt addig folytatódik, míg break utasítás nem kö-
vetkezik, vagy vége nincs a switch blokkjának.
A case címkebeli konstans-kifejezésnek is egész típusúnak kell lennie.
Ez a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében
írottakon túl további korlátozásokat ró a konstans kifejezésre. Operandu-
sai csak egész, felsorolás, karakteres és lebegőpontos állandók lehetnek,
de a lebegőpontos konstanst explicit típuskonverzióval egésszé kell alakí-
tani. Operandus lehet még a sizeof operátor is, aminek operandusára ter-
mészetesen nincsenek ilyen korlátozások.
A végrehajtás során a kifejezés és a case konstans-kifejezések értékén is
végbemegy az egész–előléptetés. A kifejezés az összes esetleges mellék-
hatásával egyetemben valósul meg, mielőtt az értékhasonlítás megkezdőd-
ne.
Ha nincs a switch kifejezés értékével egyező case címke, akkor a vezér-
lést a default címke utasítása kapja meg. Ha nincs default címke sem, ak-
kor vége van a switch–nek.
Az utasítás használatához még két megjegyzést kell fűzni:
- Több case címke is címkézhet egy utasítást.
- Egyazon switch utasításban viszont nem fordulhat elő két azonos
értékű case konstans-kifejezés.
A switch utasítások egymásba is ágyazhatók, s ilyenkor a case és a de-
fault címkék mindig az őket közvetlenül tartalmazó switch–hez tartoz-
nak.
A switch utasítást szemléltetendő írjuk át a szabvány bemenet karakte-
reit kategóriánként leszámláló PELDA7.C–t!
/* PELDA17.C: A bemenet karaktereinek
leszámlálása kategóriánként */
#include <stdio.h>
void main(void){
short k, num=0, feher=0, egyeb=0;
C programnyelv 111
printf("Bemeneti karakterek leszámlálása\n"
"kategóriánként EOF-ig, vagy Ctrl+Z-ig.\n");
while((k=getchar())!=EOF) switch(k){
case '0':
case '1':
case '2':
case '3':
case '4':
case '5':
case '6':
case '7':
case '8':
case '9':
++num;
break;
case ' ':
case '\n':
case '\t':
++feher;
break;
default:
++egyeb; }
printf("Karakter számok:\n----------------\n"
"numerikus: %5hd\nfehér: %5hd\n"
"egyéb: %5hd\n----------------\n"
"össz: %10ld\n", num, feher, egyeb,
(long)num+feher+egyeb); }
Belátható, hogy a switch utasítás használhatóságát szegényíti, hogy
a kifejezés csak egész típusú lehet és, hogy a case címkék csak egészérté-
kű konstans-kifejezések lehetnek. Az if–nél említett többirányú elágaztatá-
si konstrukció így jóval általánosabban használható.
6.5 Iterációs utasítások
iterációs-utasítás:
while(kifejezés) utasítás
do utasítás while(kifejezés);
for(<kifejezés>; <kifejezés>; <kifejezés>) utasítás
Szemmel láthatóan háromféle iterációs utasítás van, amiből kettő elöl-
tesztelő ciklusutasítás. A
while(kifejezés) utasítás
kifejezéséről ugyanaz mondható el, mint az if utasítás kifejezéséről. Lépé-
senként a következő történik:
1. Kiértékeli a fordító a kifejezést, melynek során minden esetleges
mellékhatás is megvalósul. Ha hamis (zérus) az értéke, akkor vége a
ciklusnak, s a while-t követő utasítás jön a programban.
112 UTASÍTÁSOK
2. Ha a kifejezés igaz (nem zérus), akkor az utasítás végrehajtása, és
újból az 1. pont következik.
Világos, hogy a kifejezés értékének valahogyan változnia kell az
utasításban, különben a ciklusnak soha sincs vége. Az utasítás állhat több
utasításból is, azaz összetett utasítás is lehet. Ha az utasítások közt ugró
utasítás is van, akkor ezen mód is kiléphetünk a ciklusból.
A
for(<init-kifejezés>; <kifejezés>; <léptető-kifejezés>) utasítás
elöltesztelő, iteratív ciklusutasítás, melynek megvalósulása a következő
lépésekből áll:
1. A fordító végrehajtja az init-kifejezést, ha van. Többnyire egy vagy
több változó értékadásáról lehet itt szó.
3. Kiértékeli a kifejezést. Ha hamis (zérus), akkor vége a ciklusnak, s a
for-t követő utasítás jön a programban. Látható, hogy a szintaktika
szerint ez a kifejezés is elhagyható. Ilyenkor 1 (igaz) kerül a helyére,
azaz a végtelen ciklus könnyedén felírható:
for( ; ; ); ¬ for( ; 1; );
4. Ha a kifejezés igaz (nem zérus), akkor az utasítás jön,
5. aztán a léptető-kifejezés, majd újból a 2. pont következik.
Ha a for utasítást while-lal szeretnénk felírni, akkor azt így tehetjük
meg, ha a ciklusmagban nincs continue:
<init-kifejezés>;
while(<kifejezés>) { utasítás; <léptető-kifejezés>; }
A szintaktikai szabályt összefoglalva: a for-ból akár mindegyik ki-
fejezés is elhagyható, de az első kettőt záró pontosvesszők nem!
A vessző operátor alkalmazásával mind az init-, mind a léptető-kife-
jezés több kifejezés is lehet. Ezt szemlélteti az előző szakaszban a PEL-
DA16.C–ben megírt strrv függvény.
Írjunk void rendez(int a[], int n) függvényt, mely növekvőleg rendezi
saját helyén az n elemű a tömböt!
- Indulva az első elemtől megkeressük a tömb minimális elemét, és
kicseréljük az első elemmel.
- A 2. elemtől kezdve a hátra levő tömbrészben keressük meg a legki-
sebb elemet, s ezt kicseréljük a 2. elemmel, s így tovább.
C programnyelv 113
- Látszik, hogy minimumkeresést utoljára a tömb utolsó előtti és utol-
só elemén kell elvégezni, s az itteni esetleges csere után rendezett is
az egész tömb.
void rendez(int a[],int n){
int i, j, m, cs;
for(i=0; i<n-1; ++i){
for(j=i+1, m=i; j<n; ++j) if(a[j]<a[m]) m=j;
if(i!=m){ cs=a[i]; a[i]=a[m]; a[m]=cs;} } }
Ez ugyebár példa az egymásba ágyazott ciklusokra!
Készítsük el az int egesze(char s[]) rutint, mely ellenőrzi a decimális
egész konstans írásszabályát a paraméter karaktertömbön. 1–et szolgáltat,
ha a dolog rendben van, s zérust, ha nem!
/* A decimális számjegyek száma maximálisan: */
#define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5
int egesze(char s[]){
int i = 0, kezd;
/* A karakterlánc eleji fehér karakterek átlépése: */
while(s[i]==' ' || s[i]=='\n' || s[i]=='\t') ++i;
/* Az előjel átlépése: */
if(s[i]=='+' || s[i]=='-') ++i;
kezd=i; /* A számjegyek itt kezdődnek. */
/* Előre a következő nem numerikus karakterre: */
while(s[i]>='0' && s[i]<='9' && i-kezd<HSZ) ++i;
/* Döntés: */
if(kezd==i || s[i]!='\n' && s[i]!='\t' &&
s[i]!=' ' && s[i]!=0) return 0;
else return 1; }
Látszik, hogy HSZ 16 bites int esetén 5 (32767), és 32 bitesnél 10
(2147483647). Arra való, hogy ennél több decimális számjegyet ne fogad-
jon el a rutin.
Vegyük észre, hogy a függvény visszautasítja, ha egyetlen számjegy ka-
raktert sem tartalmaz a numerikus karakterlánc! Elveti azt is, ha a numeri-
kus lánc rész nem fehér karakterrel, vagy lánczáró zérussal végződik. Az
ellenőrzés persze nem tökéletes, hisz a numerikus karakterlánc ábrázolási
határok közé férését nem biztosítja. Például 16 bites int–nél minden ötje-
gyű számot érvényesnek tekint, holott a –99999 és –32769, valamint a
32768 és 99999 közötti számok ábrázolhatatlanok. Ez az ellenőrzés azon-
ban csak akkor lenne könnyen megvalósítható, ha tesztelés közben kon-
vertálnánk is a számot. Ekkor azonban már „többe kerülne a leves, mint a
hús”.
Készítsük programot, mely egész számokat kér be. Meghatározza az át-
lagukat, a minimumukat, maximumukat, és növekvőleg rendezi is őket!
Az egészek darabszáma csak futás közben dől el.
114 UTASÍTÁSOK
/* PELDA18.C: Egész számok átlaga, minimuma, maximuma és
rendezése */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h> /* Az atoi miatt! */
#include <limits.h> /* INT_MIN és INT_MAX végett! */
#define MAX 100 /* A tömb max. elemszáma. */
#define INP 20 /* Az input puffer mérete. */
int getline(char s[],int lim);
/* A decimális számjegyek száma maximálisan: */
#define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5
int egesze(char s[]);
void rendez(int a[],int n);
void main(void){
int n=0; /* A rendezendő elemek száma. */
char sor[INP+1]; /* Az input puffer. */
int a[MAX]; /* A egészeket tároló tömb. */
int min, max; /* Minimum, maximum. */
double osszeg=0.;/* Az összeg */
int i;
while(n<1||n>MAX){
printf("\nHány egész számot rendezünk(1-%d)? ",MAX);
getline(sor,INP);
if(egesze(sor)) n=atoi(sor);}
printf("\n\nKérem a rendezendő számokat %d és +%d”
” között!\n", INT_MIN, INT_MAX);
for(i=0;i<n;++i){
printf("%3d: ",i+1);
if(getline(sor,INP)>0 && egesze(sor))
a[i]=atoi(sor);
else --i; }
min=max=a[0];
for(i=0;i<n;osszeg+=a[i],++i)
if(a[i]<min) min=a[i];
else if(a[i]>max) max=a[i];
printf("\nA számsorozat\tminimuma:%14d.\n"
"\t\tmaximuma:%14d.\n"
"\t\tátlaga: %17.2f\n",
min, max, osszeg/n);
printf("\nA rendezett számok:\n");
rendez(a, n);
for(i=0; i<n; i++){
printf("%13d",a[i]);
if(!((i+1)%6)) putchar('\n'); }
putchar('\n'); }
` Nem rendezett sorozatban a minimum, vagy maximum megkeresé-
sének az a módja, hogy vesszük a sorozat egy létező elemét (többnyire az
elsőt), és aztán hasonlítgatjuk a többiekhez, hogy vajon van–e nálánál ki-
sebb, ill. nagyobb. Ha van, akkor attól kezdve azzal folytatjuk a hasonlí-
tást.
C programnyelv 115
El kell ismerni természetesen, hogy a minimum és maximum meg-
keresése teljesen felesleges volt, mert a rendezés után ezeket az értékeket
a[0] és a[n–1] amúgy is tartalmazza.
Vegyük még észre, hogy az egészek összegét a for ciklus léptető-ki-
fejezésében számítjuk ki!
Megoldandó feladatok:
Alakítsa át a PELDA18.C–ben megvalósított programot a következő-
képp:
- Ne kérje be előre a rendezendő számok darabszámát, hanem az ér-
ték bekérésekor jelentse üres sor a bemenet végét! {PELDA18X.C}
- Dolgozzék nem egész, hanem valós számokkal a program!
A
do utasítás while(kifejezés);
hátultesztelő ciklusutasítás. A kifejezésre ugyanazon megkötések érvénye-
sek, mint a while–nál. A dolog lényege az, hogy fordító a kifejezés értéké-
től függetlenül egyszer biztosan
1. végrehajtja az utasítást.
2. Kiértékeli a kifejezést. Ha hamis (zérus), akkor vége a ciklusnak, s a
while-t követő utasítás jön a programban. Ha viszont igaz, akkor az
1. pont következik.
Összesítve: Az utasítást egyszer mindenképp végrehajtja a pro-
cesszor, s ezt követően mindaddig ismétli, míg a kifejezés hamis nem lesz.
A szemléltető példában az itoa függvény az int n paraméterét karakter-
lánccá konvertálja, és elhelyezi a paraméter s karaktertömbben:
#include <stdio.h>
#include <string.h>
#include <limits.h>
void itoa(int n, char s[]){
int i=0, elojel, j=0;
if(n==INT_MIN) { ++n; ++j; }
if((elojel=n)<0) n=-n;
do s[i++]=n%10+’0’; while(n/=10);
if(elojel<0) s[i++]=’-’;
s[i]=0;
s[0]+=j;
strrev(s); }
A belsőábrázolási formából karakterlánccá alakító itoa rutinban az i cik-
lusváltozó. A j logikai változó, s induló értéke 0. Egyetlen egy esetben
116 UTASÍTÁSOK
egyértékű, ha n éppen INT_MIN. A probléma az ugye, hogy mindenképp
pozitív értéket kívánunk konvertálni az esetleges negatív előjelet megje-
gyezve, de az INT_MIN –1–szerese nem ábrázolható int–ként, hisz ép-
pen eggyel nagyobb INT_MAX–nál. Ha ilyenkor megnöveljük eggyel n
értékét, akkor –1–szerese épp a felső ábrázolási korlát lesz, amivel már
nincs probléma. A j logikai változó tehát akkor 1, ha volt növelés. Az elo-
jel változóra n eredeti előjelének megtartása végett van szükség, és azért,
hogy negatív n esetén a keletkező karakterlánc végére ki lehessen tenni a
mínuszjelet.
Az algoritmus éppen megfordítva állítja elő a karakterláncot. Nézzük
csak asztali teszttel a 16 bites int esetét! Tegyük fel, hogy n értéke az o-
minózus –32768!
Amig a do–while utasításig nem érünk, j 1 lesz, n 32767 és i zérus ma-
rad. Lejátszva a ciklust a következő történik:
j: 1
n: 32767 3276 327 32 3 0 0
i: 0 1 2 3 4 5 6
s: ’7’ ’6’ ’7’ ’2’ ’3’ ’–’ ’\0’
A táblázatban az az állapot látszik, amikor a do–while–t követő két uta-
sítás is lezajlott. Az s[0]–ból, vagyis ’7’–ből, ’8’ lesz, és aztán a szabvány
könyvtári strrev megfordítja a saját helyén az eredmény karakterláncot.
6.6 Ugró utasítások
ugró-utasítás:
break;
continue;
goto azonosító;
return <kifejezés>;
Csak iterációs (while, do-while és for) vagy switch utasításon belül
használható a
break;
, mely befejezi ezeket az utasításokat, azaz hatására a vezérlés feltétel nél-
kül kilép belőlük. Több egymásba ágyazott iterációs utasítás esetén a bre-
ak csak abból a ciklusból léptet ki, amelyben elhelyezték, azaz a break
csak egyszintű kiléptetésre képes.
Készítendő egy int trim(char s[]) függvény, mely a paraméter karakter-
tömb elejéről és végéről eltávolítja a fehér karaktereket a saját helyén, s
visszatér az így letisztított karakterlánc hosszával!
#include <string.h>
C programnyelv 117
int trim(char s[]){
int i=0, n;
/* A fehér karakterek eltávolítása a lánc végéről: */
for(n=strlen(s)-1; n>=0; --n)
if(s[n]!=’ ’&&s[n]!=’\n’&&s[n]!=’\t’) break;
s[++n]='\0';
/* A fehér karakterek eltávolítása a lánc elejéről: */
while(s[i]==’ ’||s[i]==’\n’||s[i]==’\t’) ++i;
if(i) { n=0; while(s[n++]=s[i++]); --n;}
return(n); }
Csak iterációs utasításokban (while, do-while és for) alkalmazható a
continue;
, mely a vezérlést a kifejezés kiértékelésére viszi while és do-while estén,
ill. hatására a léptető-kifejezés kiértékelése következik for utasításnál.
Egymásba ágyazott iterációs utasítások esetén ez is mindig csak az őt ma-
gába foglaló iterációs utasításra vonatkozik.
eUgyebár switch–ben csak iterációs utasításon belül használható a
continue!
Feltétlen vezérlésátadást hajt végre az azonosítóval címkézett utasításra
a
goto azonosító;
Az utasítást bármilyen mély blokk szintről is végrehajtja a processzor, de
a cél címkézett utasításnak ugyanabban a függvényben kell lennie, ahol a
goto is van.
A void visszatérésűektől eltekintve a függvény testében lennie kell lega-
lább egy
return <kifejezés>;
utasításnak. Ha a rutin visszatérési típusa típus, akkor a kifejezés típusá-
nak is ennek kell lennie, vagy hozzárendelési konverzióval ilyen típusúvá
alakítja a kifejezés értékét a fordító. A return hatására visszakapja a ve-
zérlést a hívó függvény, s átveszi a visszatérési értéket is.
A típus visszatérésű függvényt hívó kifejezés
fv(aktuális-paraméterlista)
típus típusú jobbérték, s nem balérték:
típus t;
t=fv(aktuális-paraméterlista); /* OK */
t=++fv(aktuális-paraméterlista); /* OK */
118 UTASÍTÁSOK
A függvényhívás hatására beindult végrehajtás a return utasítás bekö-
vetkeztekor befejeződik. Ha nincs return, akkor a függvény testét
záró }-ig megy a végrehajtás.
Ha a függvény által visszaadott érték típusa void, és a függvényt nem a
testét záró }-nél szeretnénk befejezni, akkor a függvény belsejébe a kívánt
helyre return utasítást kell írni.
C programnyelv 119
7 ELŐFELDOLGOZÓ (PREPROCESSOR)
A fordító első menete során mindig meghívja az előfeldolgozót a forrás-
fájlra.
Ha szeretnénk tudni, hogy fest az előfeldolgozáson átesett forrásfájl
(a fordítási egység), akkor a programfejlesztő rendszerben utána kell néz-
ni, hogy tehetjük láthatóvá az előfeldolgozás eredményét. Az előfeldolgo-
zott forrásfájlban aztán megtekinthetjük:
- a makrók kifejtését,
- a behozott (include) fájlokat,
- a feltételes fordítást,
- a szomszédos karakterlánc konstansok egyesítését,
- a direktívák elhagyását és
- a megjegyzések kimaradását (helyettesítését egyetlen szóköz karak-
terrel).
¡A nem karakter, vagy karakterlánc konstansban előforduló, egymást
követő, több fehér karaktert mindig eggyel helyettesíti az előfeldolgozó.
Az előfeldolgozó direktívák írásszabálya, mely független a C nyelv töb-
bi részétől, a következő:
- A sor első, nem fehér karakterének #-nek kell lennie.
- A #-et követheti aztán fehér karakter a soremelést kivéve. A sorokra
tördelés nagyon lényeges elem, mert az előfeldolgozó sorokra bont-
va elemzi a forrásszöveget.
- A karakter konstansban, a karakterlánc konstansban és a megjegy-
zésben levő # karakter nem minősül előfeldolgozó direktíva kezde-
tének.
eA direktívákat - miután nem C utasítások - tilos pontosvesszővel le-
zárni!
- Ha a direktívában a soremelést \ karakter előzi meg, akkor a követ-
kező sor folytatássornak minősül, azaz az előfeldolgozó elhagyja a
\–t és a soremelést, s egyesíti a két sort.
- Az előfeldolgozó direktívákba megjegyzés is írható.
120 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK
- Az előfeldolgozó direktívák bárhol elhelyezkedhetnek a forrásfájl-
ban, de csak a forrásfájl ezt követő részére hatnak, egészen a fájl vé-
géig.
A teljes szintaktika az előfeldolgozó direktívákra a feltételes fordítástól
eltekintve úgy, hogy a már megismert fogalmakat újra nem definiáljuk, a
következő:
csoport:
csoport-rész
csoport csoport-rész
csoport-rész:
előfeldolgozó-szimbólumok újsor
feltételes-fordítás
vezérlő-sor
előfeldolgozó-szimbólumok:
előfeldolgozó-szimbólum
előfeldolgozó-szimbólumok előfeldolgozó-szimbólum
előfeldolgozó-szimbólum:
<fájlazonosító> (csak #include direktívában)
”fájlazonosító” (csak #include direktívában)
azonosító (nincs kulcsszó megkülönböztetés)
konstans
karakterlánc-konstans
operátor
elválasztó-jel
bármilyen nem fehér karakter, mely az előzőek egyike sem
vezérlő-sor:
#include előfeldolgozó-szimbólumok újsor
#define azonosító <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor
#define azonosító(azonosítólista) előfeldolgozó-szimbólumok újsor
#undef azonosító újsor
#line előfeldolgozó-szimbólumok újsor
#error <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor
#pragma <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor
# újsor
újsor:
soremelés
Az előfeldolgozó-szimbólum definíciójában a fájlazonosító körüli <> a
szintaktika része, és nem az elhagyhatóságot jelöli, mint máskor. Látszik,
hogy a feldolgozásban bármely karakter, ami nem foglalt az előfeldolgo-
zónak, szintén szintaktikai egységet képez.
7.1 Üres (null) direktíva
A csak egy # karaktert tartalmazó sor. Ezt a direktívát elhagyja az elő-
feldolgozó, azaz hatására nem történik semmi.
C programnyelv 121
7.2 #include direktíva
Az #include direktíva lehetséges alakjait:
#include <fájlazonosító> újsor
#include ”fájlazonosító” újsor
már a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban részleteztük.
Tudjuk, hogy a vezérlő-sort az előfeldolgozó a megadott fájl teljes tartal-
mával helyettesíti. Magát a fájlt ”fájlazonosító” esetén előbb az aktuális
könyvtárban (abban, ahonnét azt a fájlt töltötte, amelyikben ez az #inc-
lude direktíva volt), majd és <fájlazonosító>–s esetben a programfejlesztő
rendszerben előírt utakon keresi.
A <> és az idézőjelek között nincs makróhelyettesítés.
eHa a fájlazonosító–ban >, ”, ’, \, vagy /* karakterek vannak, az elő-
feldolgozás eredménye meghatározatlan.
eHa macskakörmös esetben a fájlazonosító elérési utat is tartalmaz,
akkor a fájlt a preprocesszor csak abban a könyvtárban keresi, és sehol
másutt.
A direktíva
#include előfeldolgozó-szimbólum újsor
formáját előbb feldolgozza az előfeldolgozó, de a helyettesítésnek itt is
<>, vagy ”” alakot kell eredményeznie, s a hatás ennek megfelelő. Példá-
ul:
#define ENYIM ”\Cfajlok\Munka16\Pipo.h”
/* . . . */
#include ENYIM
¡Az #include direktívák egymásba ágyazhatók, azaz a behozott fájl
újabb #include–okat tartalmazhat, s azok megint újabbakat, és így tovább.
eAz egymásba ágyazgatásokkal azonban vigyázni kell, mert egyes
programfejlesztő rendszerek ezek szintjét – például 10–ben – korlátozhat-
ják!
7.3 Egyszerű #define makró
A #define direktíva makrót definiál (makródefiníció). A makró szimbó-
lumhelyettesítő mechanizmus függvényszerű formális paraméterlistával
vagy anélkül.
Előbb a paraméter nélküli esettel foglalkozunk! Ilyenkor a direktíva a-
lakja:
#define azonosító <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor
122 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK
Hatására az előfeldolgozó a forráskódban ez után következő minden mak-
róazonosító előfordulást helyettesít a lehet, hogy üres előfeldolgozó-szim-
bólumokkal. Ha üres előfeldolgozó-szimbólumokkal történik a helyettesí-
tés, a makróazonosító akkor is definiált, azaz #if defined vagy #ifdef di-
rektívával "rákérdezhetünk" az azonosítóra, de a makróazonosító minden
forrásszövegbeli előfordulásának eltávolítását jelenti tulajdonképp. Nem
történik meg a helyettesítés, ha a makróazonosító karakter vagy karakter-
lánc konstansban, vagy megjegyzésben, vagy más makróazonosító része-
ként található meg. Ezt a folyamatot makrókifejtésnek (expansion) neve-
zik. A előfeldolgozó-szimbólumokat szokás makrótest névvel is illetni.
Például:
#define HI ”Jó napot!”
#define begin {
#define end }
#define then
#define NIL ””
#define EGY 1
int main(void)
begin /* Helyettesítés {-re. */
int i=8, k=i+EGY;/* Csere k=i+1-re.*/
puts(HI); /* puts(”Jó napot!”); lesz belőle */
puts(NIL); /* puts(””); lesz a sorból. */
puts(”then”); /* Nincs helyettesítés, mert a makróa-
zonosító karakterlánc konstansban van. */
if(++i<k)
/* A sor eleji then semmire helyettesítése, de a */
then puts(”Ez a then-ág!\n”); /* másik marad.*/
else puts(”Ez az else-ág!\n”);
return 0;
end /* Csere }-re. */
A makrókifejtés utáni makróazonosítókat is helyettesíti a preprocesszor,
azaz a makrók is egymásba ágyazhatók.
eA makróazonosító újradefiniálása csak akkor nem hiba, ha az előfel-
dolgozó-szimbólumok tökéletesen, pozíció–helyesen azonosak. Ettől elté-
rő újradefiniálás csak a rávonatkozó #undef direktíva után lehetséges.
A nyelv kulcsszavait is alkalmazhatjuk makródefiníciókban, legfel-
jebb kissé értelmetlennek tekinthető az eljárásunk:
#define LACI for
#define PAPI while
#define int long
, de a következő fejezetben ismertetett, szabványos, előredefiniált makrók
nem jelenhetnek meg sem #define, sem #undef direktívákban.
C programnyelv 123
A programfejlesztő rendszer segítségében célszerű utána nézni, hogy
még milyen más, védett makróazonosítók használata tiltott!
7.4 Előredefiniált makrók
Néhány makró előredefiniált az előfeldolgozó rendszerben, s kifejteté-
sükkel speciális információ képezhető. Ezek a makrók mind defined típu-
súak. Nem tehetők definiálatlanná, és nem definiálhatók újra. A szabvá-
nyos, előredefiniált makrók és jelentésük a következő:
__DATE__: HHH NN ÉÉÉÉ alakú karakterlánc, s az aktuális forrás-
fájl előfeldolgozása kezdetének dátuma. A HHH hárombetűs hónapnév
rövidítés (Jan, Feb stb.). Az NN 1 és 31 közötti napszám, s így tovább.
__FILE__: Karakterláncként a feldolgozás alatt álló forrásfájl azonosí-
tóját tartalmazza. A makró változik #include és #line direktíva hatására,
valamint ha a forrásfájl fordítása befejeződik.
__LINE__: Decimális értékként a feldolgozás alatti forrásfájl aktuális
sorának sorszáma. A sorszámozás 1-től indul. Módosíthatja például a
#line direktíva is.
__STDC__:Definiált és 1, ha ANSI kompatibilis fordítás van, máskü-
lönben definiálatlan.
__TIME__:OO:PP:MM alakú karakterlánc, s a forrásfájl feldolgozása
megkezdésének idejét tartalmazza.
7.5 #undef direktíva
#undef azonosító újsor
A direktíva definiálatlanná teszi a makróazonosítót, azaz a továbbiakban
nem vesz részt a makrókifejtésben.
Azt, hogy egy makróazonosító definiált-e vagy sem a forráskódban,
megtudhatjuk a
#ifdef azonosító
#ifndef azonosító
direktívák segítségével, azaz a makródefiníciónál ajánlható a következő
stratégia:
#ifndef MAKROKA
#define MAKROKA 162
#endif
¡Az ismeretlen makróazonosítóra kiadott #undef direktívát nem te-
kinti hibának az előfeldolgozó.
124 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK
A definiálatlanná tett makróazonosító később újradefiniálható akár más
előfeldolgozó-szimbólumokkal. A #define-nal definiált és közben #un-
def-fel definiálatlanná nem tett makróazonosító definiált marad a forrás-
fájl végéig. Például:
#define BLOKK_MERET 512
/* . . . */
puff = BLOKK_MERET*blkszam; /* Kifejtés: 512*blkszam. */
/* . . . */
#undef BLOKK_MERET
/* Innét a BLOKK_MERET ismeretlen makróazonosító. */
/* . . . */
#define BLOKK_MERET 128
/* . . . */
puff = BLOKK_MERET*blkszam; /* Kifejtés: 128*blkszam. */
7.6 Paraméteres #define direktíva
A direktíva alakja ilyenkor:
#define azonosító(azonosítólista) előfeldolgozó-szimbólumok újsor
Az azonosítólista egymástól vesszővel elválasztott formális paraméter-
azonosítókból áll. A makrót hívó aktuális paraméterlistában ugyanannyi
paraméternek kell lennie, mint amennyi a formális paraméterlistában volt,
mert különben hibaüzenetet kapunk.
Ugyan a makróra is a függvénnyel kapcsolatos fogalmakat használ-
juk képszerűségük végett, de ki kell hangsúlyozni, hogy a makró nem
függvény!
eA makróazonosító és a paraméterlistát nyitó kerek zárójel közé sem-
milyen karakter sem írható, hisz rögtön egyszerű #define-ná tenné a para-
méteres direktívát!
Az előfeldolgozó előbb a makróazonosítót helyettesíti, s csak aztán a zá-
rójelbe tett paramétereket:
Definíció: #define KOB(x) ((x)*(x)*(x))
Forrássor: n = KOB(y);
Kifejtve: n = ((y)*(y)*(y));
A látszólag redundáns zárójeleknek nagyon fontos szerepük van:
Definíció: #define KOB(x) (x*x*x)
Forrássor: n = KOB(y + 1);
Kifejtve: n = (y + 1*y + 1*y + 1);
A külső zárójel pár a kifejezésekben való felhasználhatóságot biztosítja:
Definíció: #define SUM(a,b) (a)+(b)
Forrássor: n = 14.5 * SUM(x*y, z-8);
Kifejtve: n = 14.5 * (x*y)+(z-8);
C programnyelv 125
A zárójelbe, vagy aposztrófok, idézőjelek közé tett vesszők nem minő-
sülnek a listában azonosító elválasztónak:
Definíció: #define SUM(a,b) ((a)+(b))
Forrássor: return SUM(f(i,j), g(k,l));
Kifejtve: return ((f(i,j))+(g(k,l)));
Definíció: #define HIBA(x,lanc) hibaki(”Hiba: ”,x,lanc)
Forrássor: HIBA(2,”Üssön Enter-t, s Esc-t!”);
Kifejtve: hibaki(”Hiba: ”,2,”Üssön Enter-t, s Esc-t!”);
Új azonosító generálási céllal a szimbólum1##szimbólum2 alakból szim-
bólum1szimbólum2-t állít elő az előfeldolgozó:
Definíció: #define VAR(i,j) (i##j)
Forrássor: VAR(a,8)
Kifejtve: (a8)
A formális paraméter elé írt # (úgy nevezett karakterláncosító operátor)
az aktuális paramétert karakterlánc konstanssá konvertálja:
Definíció: #define NYOM(jel) printf(#jel ”=%d\n”, jel)
Forrássor: int kilo = 100; NYOM(kilo);
Kifejtve: int kilo = 100; printf(”kilo” ”=%d\n”, kilo);
Folytatássor most is sorvégi \ jellel képezhető:
Definíció: #define FIGYU ”Ez igazából egyetlen \
sornak minősül!”
Forrássor: puts(FIGYU);
Kifejtve: puts(”Ez igazából egyetlen sornak minősül!”);
eA makró nem függvény, tehát semmilyen ellenőrzés sincs a paramé-
terek adattípusára! Ha az aktuális paraméter kifejezés, akkor kiértékelése
többször is megtörténik:
int kob(int x){ return x*x*x;}
#define KOB(x) ((x)*(x)*(x))
/* . . . */
int b = 0, a = 3;
b = kob(a++); /* b == 27 és a == 4. */
a = 3;
b = KOB(a++); /* Kifejtve: ((a++)*(a++)*(a++)),
azaz b == 60 és a == 6. */
7.7 Karaktervizsgáló függvények (makrók)
Megismerkedtünk az előző fejezetekben a makrók előnyös, és persze
hátrányos tulajdonságaival. Mindezek dacára a makrók használata a C–
ben elég széleskörű.
Nézzük csak meg a szabványos STDIO.H fejfájlt, s látni fogjuk,
hogy a szabvány bemenetet és kimenetet kezelő getchar és putchar ruti-
nok makrók.
126 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK
A szabványos STDIO.H fejfájlban deklarált függvények karakter osz tá -
lyo zás t végeznek. A rutinok c paramétere int ugyan, de az értékének un-
signed char típusban ábrázolhatónak, vagy EOF–nak kell lennie. A
visszatérési értékük ugyancsak int logikai jelleggel, azaz nem zérus
(igaz), ha a feltett kérdésre adott válasz igen, ill. zérus (hamis), ha nem.
A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány karakterosztályozó függ-
vényt!
Függvény Kérdés
islower(c) c kisbetű–e?
isupper(c) c nagybetű–e?
isalpha(c) islower(c) | isupper(c)
isdigit(c) c decimális számjegy–e?
isalnum(c) isalpha(c) | isdigit(c)
isxdigit(c) c hexadecimális számjegy–e?
isspace(c) c fehér karakter–e? (szóköz, soremelés, lapemelés, ko-
csi vissza, függőleges vagy vízszintes tabulátor)
isprint(c) c nyomtatható karakter–e?
Meg kell még említeni két konverziós rutin is:
int tolower(c);
int toupper(c);
, melyek c értékét kisbetűvé (tolower), ill. nagybetűvé (toupper) alakítva
szolgáltatják, ha c betű karakter, de változatlanul adják vissza, ha nem az.
Írjuk át PELDA17.C–t úgy, hogy karaktervizsgáló függvényeket hasz-
náljon!
/* PELDA19.C: A bemenet karaktereinek leszámlálása kategó-
riánként az is… függvények segítségével. */
#include <stdio.h>
#include <ctype.h>
void main(void){
short k, num=0, feher=0, egyeb=0;
printf("Bemeneti karakterek leszámlálása\n"
"kategóriánként EOF-ig, vagy Ctrl+Z-ig.\n");
while((k=getchar())!=EOF)
if(isdigit(k)) ++num;
else if (isspace(k)) ++feher;
else ++egyeb;
printf("Karakter számok:\n----------------\n"
"numerikus: %5hd\nfehér: %5hd\n"
"egyéb: %5hd\n----------------\n"
"össz: %10ld\n", num, feher, egyeb,
(long)num+feher+egyeb); }
C programnyelv 127
Írjuk még át ugyanebben a szellemben a PELDA18.C egesze függvé-
nyét is!
#include <ctype.h>
#define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5
int egesze(char s[]){
int i = 0, kezd;
while(isspace(s[i])) ++i;
if(s[i]=='+' || s[i]=='-') ++i;
kezd=i; /* A számjegyek itt kezdődnek. */
while(isdigit(s[i]) && i-kezd<HSZ) ++i;
if(kezd==i || !isspace(s[i]) && s[i]!=0) return 0;
else return 1; }
A PELDA13.C–beli strup rutin így módosulna:
#include <ctype.h>
void strup(char s[]){
int i;
for(i=0; s[i]; ++i) s[i]=toupper(s[i]); }
Milyen előnyei vannak a karakterosztályozó függvények használatának?
- A kód rövidebb, és ez által gyorsabb is.
- A program portábilis lesz, hisz függetlenedik az ASCII (vagy más)
kódtábla sajátosságaitól.
Az olvasó utolsó logikus kérdése már csak az lehet, hogy miért pont
a makrók között tárgyaljuk a karaktervizsgáló rutinokat?
Több C implementáció makróként valósítja meg ezeket a függvényeket.
Erre mutatunk itt be egy szintén nem teljes körű példát azzal a feltétellel,
hogy a CHAR_BIT (bitek száma a char típusban – lásd LIMITS.H–t!)
makró értéke 8.
/* Bitmaszk értékek a lehetséges karaktertípusokra: */
#define _UPPER 0x1 /* Nagybetű. */
#define _LOWER 0x2 /* Kisbetű. */
#define _DIGIT 0x4 /* Decimális számjegy. */
#define _SPACE 0x8 /* ’\t’,’\r’,’\n’,’\v’,’\f’ */
#define _PUNCT 0x10 /* Elválasztó-jel. */
#define _CONTROL 0x20 /* Vezérlő karakter. */
#define _BLANK 0x40 /* Szóköz. */
#define _HEX 0x80 /* Hexadecimális számjegy. */
/* Globális tömb, melyben a rendszer mindenegyes kódtábla
pozícióra beállította ezeket a biteket: */
extern unsigned char _ctype[];
/* Néhány makró: */
#define islower(_c) (_ctype[_c]&_LOWER)
#define isupper(_c) (_ctype[_c]&_UPPER)
#define isalpha(_c) (_ctype[_c]&(_UPPER|_LOWER))
#define isdigit(_c) (_ctype[_c]&_DIGIT)
#define isalnum(_c) (_ctype[_c]&(_UPPER|_LOWER|_DIGIT))
128 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK
#define isxdigit(_c) (_ctype[_c]&_HEX)
#define isspace(_c) (_ctype[_c]&(_SPACE|_BLANK))
#define isprint(_c) (_ctype[_c]&(_BLANK|_PUNCT|_UPPER|\
_LOWER|_DIGIT))
Megoldandó feladatok:
Készítse el a következő függvények makró változatát!
- A fejezetben említett tolower–ét és toupper–ét.
- A TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakaszban megírt strcopy–ét,
és más karakterlánc kezelőkét. {STRMAKRO.C}
Ha az olvasóban felmerült volna az a gondolat, hogy mi van akkor,
ha ugyanolyan nevű makró és függvény is létezik, akkor arra szeretnénk
emlékeztetni, hogy:
- Az előfeldolgozás mindig a fordítás előtt történik meg, s így min-
denből makró lesz.
- Ha #undef direktívával definiálatlanná tesszük a makrót, akkor attól
kezdve csak függvény lesz a forrásszövegben.
- Ha a hívásban redundáns zárójelbe zárjuk a makró vagy a függvény
nevét, akkor az előfeldolgozó ezt nem fejti ki, tehát bizonyosan
függvényhívás lesz belőle.
...(makrónév)(paraméterek)...
7.8 Feltételes fordítás
feltételes-fordítás:
if-csoport <elif-csoportok> <else-csoport> endif-sor
if-csoport:
#if konstans-kifejezés újsor <csoport>
#ifdef azonosító újsor <csoport>
#ifndef azonosító újsor <csoport>
elif-csoportok:
elif-csoport
elif-csoportok elif-csoport
elif-csoport:
#elif konstans-kifejezés újsor <csoport>
else-csoport:
#else újsor <csoport>
endif-sor:
#endif újsor
újsor:
soremelés
C programnyelv 129
A feltételes direktívák szerint kihagyandó forrássorokat az előfeldolgozó
törli a forrásszövegből, s a feltételes direktívák sorai maguk pedig kima-
radnak az eredmény fordítási egységből. A feltételes direktívák által kép-
zett konstrukciót - melyet rögtön bemutatunk egy általános példán - min-
denképpen be kell fejezni abban a forrásfájlban, amelyben elkezdték.
#if konstans-kifejezés1
<szekció1>
<#elif konstans-kifejezés2
<szekció2>>
/* . . . */
<#elif konstans-kifejezésN
<szekcióN>>
<#else
<végső-szekció>>
#endif
Lássuk a kiértékelést!
1. Ha a konstans-kifejezés1 értéke nem zérus (igaz), akkor a prepro-
cesszor a szekció1 sorait feldolgozza, és az eredményt átadja a fordí-
tónak. A szekció1 természetesen üres is lehet. Ezután az ezen
#if-hez tartozó összes többi sort a vonatkozó #endif-fel bezárólag
kihagyja, s az #endif-t követő sorral folytatja a munkát az előfeldol-
gozó.
2. Ha a konstans-kifejezés1 értéke zérus (hamis), akkor a preprocesszor
a szekció1-t teljes egészében elhagyja. Tehát nincs makrókifejtés, és
nem adja át a feldolgozott darabot a fordítónak! Ezután viszont a
következő #elif konstans-kifejezése kiértékelésébe fog, s így tovább.
3. Összesítve az #if-en és az #elif-eken lefelé haladva az a szekció ke-
rül előfeldolgozásra, s ennek eredménye fordításra, melynek kons-
tans-kifejezése igaznak bizonyul. Ha egyik ilyen konstans-kifejezés
sem igaz, akkor az #else végső-szekciójára vonatkoznak az előbbi-
ekben mondottak.
Az #if . . . #endif konstrukciók tetszőleges mélységben egymásba
ágyazhatók.
e Az #if . . . #endif szerkezetbeli konstans-kifejezéseknek korlátozott,
egész típusúaknak kell lenniük! Konkrétabban egész konstanst, karakter
állandót tartalmazhat a kifejezés, és benne lehet a defined operátor is. Ti-
los használni viszont benne explicit típuskonverziót, sizeof kifejezést,
enumerátort és lebegőpontos konstanst, mint normál egész típusú kons-
130 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK
tans kifejezésekben! Az előfeldolgozó közönséges makróhelyettesítési
menettel dolgozza fel a konstans-kifejezéseket.
7.8.1 A defined operátor
Makróazonosítók definiáltságának ellenőrzésére való, s csak #if és #elif
konstans-kifejezéseiben szerepelhet. A
defined(azonosító)
vagy a
defined azonosító
alak a makróazonosító definiáltságára kérdez rá. Miután a válasz logikai
érték a defined szerkezetek logikai műveletekkel is kombinálhatók a
konstans-kifejezésekben. Például:
#if defined(makro1) && !defined(makro2)
Ha biztosítani szeretnénk azt, hogy a fordítási egységbe egy bizonyos
fejfájl (legyen HEADER.H) csak egyszer épüljön be, akkor a fejfájl szö-
vegét következőképp kell direktívákba foglalni:
#if !defined(_HEADERH)
#define _HEADERH
/* Itt van a fejfájl szövege. */
#endif
Ilyenkor akárhány #include is jön a forrásfájlban a HEADER.H fejfájlra,
a behozatala csak először történik meg, mert a további bekapcsolásokat az
_HEADERH makró definiáltsága megakadályozza.
Nézzünk csak bele néhány szabványos fejfájlba, ott is alkalmazzák
ezt a konstrukciót!
7.8.2 Az #ifdef és az #ifndef direktívák
Az #ifdef direktíva egy makróazonosító definiáltságára, s az #ifndef vi-
szont a definiálatlanságára kérdez rá, azaz:
#ifdef azonosító ÷ #if defined(azonosító)
#ifndef azonosító ÷ #if !defined(azonosító)
7.9 #line sorvezérlő direktíva
#line egész-konstans <”fájlazonosító”> újsor
Jelzi az előfeldolgozónak, hogy a következő forrássor egész-konstans
sorszámú, és a fájlazonosító nevű fájlból származik. Miután az aktuálisan
feldolgozás alatt álló forrásfájlnak is van azonosítója a fájlazonosító para-
méter elhagyásakor a #line az aktuális fájlra vonatkozik.
C programnyelv 131
A makrókifejtés a #line paramétereiben is megtörténik.
Vegyünk egy példát!
/* PELDA.C: a #line direktívára: */
#include <stdio.h>
#line 4 ”PIPI.C”
void main(void) {
printf(”\nA(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”, __FILE__,
__LINE__);
#line 12 ”PELDA.C”
printf(”\n”);
printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”, __FILE__,
__LINE__);
#line 8
printf(”\n”);
printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!\n”, __FILE__,
__LINE__); }
Az előállított standard kimenet a következő lehet:
#line 1 "pelda.c"
#line 1 "c:\\msdev\\include\\stdio.h"
. . .
#line 524 "c:\\msdev\\include\\stdio.h"
#line 3 "pelda.c"
#line 4 "PIPI.C"
void main(void) {
printf(”\nA(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”, ”PIPI.C”,
6);
#line 12 "PELDA.C”
printf(”\n”);
printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”, ”PELDA.C”,
13);
#line 8 "PELDA.C"
printf(”\n”);
printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!\n”,”PELDA.C”,
9); }
A #line direktíva tulajdonképpen a __FILE__ és a __LINE__ elő-
redefiniált makrók értékét állítja. Ezek a makróértékek a fordító hibaüze-
neteiben jelennek meg. Szóval a direktíva diagnosztikai célokat szolgál.
7.10 #error direktíva
#error <hibaüzenet> újsor
direktíva üzenetet generál, és befejeződik a fordítás. Az üzenet alakja le-
het a következő:
Error: fájlazonosító sorszám: Error directive: hibaüzenet
Rendszerint #if direktívában használatos. Például:
#if (SAJAT!=0 && SAJAT!=1)
132 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK
#error A SAJAT 0-nak vagy 1-nek definiálandó!
#endif
7.11 #pragma direktívák
#pragma <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor
A direktívák gép és operációs rendszerfüggők. Bennük a #pragma
kulcsszót követő szimbólumok mindig objektumai a makrókifejtésnek, és
tulajdonképpen speciális fordítói utasítások, s ezek paraméterei. Az elő-
feldolgozó a fel nem ismert #pragma direktívát figyelmen kívül hagyja.
C programnyelv 133
8 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
Az azonosítók „értelmét” a deklarációk rögzítik. Tudjuk, hogy a dekla-
ráció nem jelent szükségképpen memóriafoglalást. Csak a definíciós dek-
laráció ilyen.
deklaráció:
deklaráció-specifikátorok<init-deklarátorlista>
init-deklarátorlista:
init-deklarátor
init-deklarátorlista, init-deklarátor
init-deklarátor:
deklarátor
deklarátor=inicializátor
Az inicializátorokkal és inicializátorlistákkal a BEVEZETÉS ÉS A-
LAPISMERETEK szakasz Inicializálás fejezetében foglalkoztunk. A
deklarátorok a deklarálandó neveket tartalmazzák. A deklaráció-specifi-
kátorok típus és tárolási osztály specifikátorokból állnak:
deklaráció-specifikátorok:
tárolási-osztály-specifikátor<deklaráció-specifikátorok>
típusspecifikátor<deklaráció-specifikátorok>
típusmódosító<deklaráció-specifikátorok>
A típusspecifikátorokat a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakaszban
tárgyaltuk, s ezek közül kivettük a const és a volatile típusmódosítókat.
8.1 Objektumok attribútumai
Az objektum egy azonosítható memória területet, mely konstans vagy
változó érték(ek)et tartalmaz. Az objektum egyik attribútuma (tulajdonsá-
ga) az adattípusa. Tudjuk, hogy van ezen kívül azonosítója (neve) is. Az
objektum adattípus attribútuma rögzíti az objektumnak
- allokálandó (lefoglalandó) memória mennyiségét és
- a benne tárolt információ belsőábrázolási formáját.
Az objektum neve nem attribútum, hisz különféle hatáskörben több kü-
lönböző objektumnak is lehet ugyanaz az azonosítója. Az objektum to-
vábbi attribútumait (tárolási osztály, hatáskör, láthatóság, élettartam, stb.)
a deklarációja és annak a forráskódban elfoglalt helye határozza meg.
Emlékeztetőül: a lokális, globális és a belső, külső változókat taglal-
tuk már a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban!
134 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
8.1.1 Tárolási osztályok
Az objektumokhoz rendelt azonosítóknak van legalább
- tárolási osztály és
- adattípus
attribútuma. Szokás e kettőt együtt is adattípusnak nevezni. A tárolási
osztály specifikátor definíciója:
tárolási-osztály-specifikátor:
auto
register
extern
static
typedef
A tárolási osztály meghatározza az objektum élettartamát, hatáskörét és
kapcsolódását. Egy adott objektumnak csak egy tárolási osztály specifiká-
tora lehet egy deklarációban. A tárolási osztályt a deklaráció forráskódbeli
elhelyezése implicit módon rögzíti, de a megfelelő tárolási osztály kulcs-
szó expliciten is beleírható a deklarációba.
A kapcsolódással külön fejezetben foglalkozunk.
Tárolási osztály kulcsszó nélküli deklarációk esetében a blokkon belül
deklarált
- objektum mindig auto definíció, és
- a függvény pedig extern deklaráció.
A függvénydefiníciók és az ezeken kívüli objektum és függvénydeklará-
ciók mind extern, statikus tárolási osztályúak.
Kétféle tárolási osztály van.
8.1.1.1 Automatikus (auto, register) tárolási osztály
Az ilyen objektumok lokális élettartamúak, és lokálisak a blokk egy
adott példányára. Az ilyen deklarációk definíciók is egyben, azaz megtör-
ténik a memóriafoglalás is. Ismeretes, hogy a függvényparaméterek is au-
tomatikus tárolási osztályúaknak minősülnek. Rekurzív kód esetén az au-
tomatikus objektumok garantáltan különböző memória területen helyez-
kednek el mindenegyes blokkpéldányra.
A C az automatikus objektumokat a program vermében tárolja, s így
alapértelmezett kezdőértékük "szemét". Expliciten inicializált, lokális au-
tomatikus objektum esetében a kezdőérték adás viszont mindannyiszor
C programnyelv 135
megtörténik, valahányszor bekerül a vezérlés a blokkba. A blokkon belül
definiált objektumok auto tárolási osztályúak, hacsak ki nem írták expli-
citen az extern vagy a static kulcsszót a deklarációjukban. Csak lokális
hatáskörű objektumok deklarációjában használható az auto tárolási osz-
tály specifikátor.
e Az auto kulcsszót tilos külső deklarációban vagy definícióban al-
kalmazni!
Az automatikus tárolási osztályú objektumok lokális élettartamúak és
nincs kapcsolódásuk. Miután ez az alapértelmezés az összes lokális hatás-
körű objektum deklarációjára, nem szokás és szükségtelen expliciten kiír-
ni.
e Az auto tárolási osztály specifikátor függvényre nem alkalmazható!
Az automatikus tárolási osztály speciális válfaja a regiszteres. A regis-
ter kulcsszó a deklarációban azt jelzi a fordítónak, hogy
- a változót nagyon gyakran fogjuk használni, és
- kérjük, hogy az illető objektumot regiszterben helyezze el, ha lehet-
séges.
A regiszteres tárolás rövidebb gépi kódú programot eredményez,
hisz elmarad a memóriából regiszterbe (és vissza) töltögetés. Emiatt, és
mert a regiszter a memóriánál jóval kisebb elérési idejű, a szoftver futása
is gyorsul.
A hardvertől függ ugyan, de valójában csak kevés objektum helyezked-
het el regiszterben, és csak meghatározott típusú változók kerülhetnek
oda. A fordító elhagyja a register kulcsszót a felesleges és a nem megfe-
lelő típusú deklarációkból, azaz az ilyen változók csak normál, automati-
kus tárolási osztályúak lesznek.
A regiszteres objektumok lokális élettartamúak, és ekvivalensek az au-
tomatikus változókkal. Csak lokális változók és függvényparaméterek
deklarációjában alkalmazható a register kulcsszó.
e Külső deklarációban vagy definícióban a register kulcsszót tilos al-
kalmazni!
e Függetlenül attól, hogy a register változó igazán regiszterben he-
lyezkedik el, vagy sem, tilos a címére hivatkozni!
¡ A globális optimalizálást bekapcsolva a fordító figyelmen kívül
hagyja a programozó register igényeit, s saját maga választ regiszter ki-
136 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
osztást, de minden más a register kulcsszóhoz kapcsolódó szemantikát te-
kintetbe vesz.
Írjunk int prime(int x) függvény, mely eldönti pozitív egész paraméte-
réről, hogy prímszám–e!
A prímszám csak 1–gyel és önmagával osztható maradék nélkül. Próbál-
juk meg tehát egész számok szorzataként előállítani. Ha sikerül, akkor
nem törzsszámról van szó. A szám prím viszont, ha ez nem megy. Indí-
tunk tehát 2–ről mindig növelgetve egy osz változót, és megpróbáljuk,
hogy osztható–e vele maradék nélkül az x.
Meddig növekedhet az osz? x négyzetgyökéig, mert a két szorzóténye-
zőre bontásnál fordított arányosság van a két tényező között.
int prime(register x){
register osz = 2;
if(x < 4) return 1;
while(osz*osz <= x){
if(!(x%osz)) return 0;
++osz;
if(!(osz&1)) ++osz; }
return 1; }
A prime paramétere és az osz lokális változó register int típusú
programgyorsítási céllal. A függvény utolsó előtti sorából látszik, hogy
legalább a páros számokat nem próbáljuk ki osztóként, miután 2–vel nem
volt maradék nélkül osztható az x.
Az olvasóra bízzuk, hogy kísérje meg még gyorsítani az algoritmust!
Készítsünk programot, mely megállapítja egy valós számsorozat átlagát
és azt, hogy hány átlagnál kisebb és nagyobb eleme van a sorozatnak! A
valós számokat a szabvány bemenetről kell beolvasni! Egy sorban egyet!
A sorozat megadásának végét jelentse üres sor érkezése a bemenetről!
Kezdjük a kódolást az int lebege(char s[]) függvénnyel, mely megálla-
pítja karakterlánc paraméteréről, hogy formálisan helyes lebegőpontos
szám–e! A karaktertömb elején levő fehér karaktereket át kell lépni, és a
numerikus rész ugyancsak fehér, vagy lánczáró zérus karakterrel zárul. A
lebegőpontos számnak ki kell egyébként elégítenie a lebegőpontos kons-
tans írásszabályát!
#include <ctype.h>
int lebege(char s[]){
int i=0, kezd;
/* Fehér karakterek átlépése a lánc elején: */
while(isspace(s[i])) ++i;
/* A mantissza előjele: */
if(s[i]=='+'||s[i]=='-') ++i;
C programnyelv 137
kezd=i; /* A szájegyek itt kezdődnek. */
/* A mantissza egész része: */
while(isdigit(s[i])) ++i;
/* A mantissza tört része: */
if(s[i]=='.') ++i;
while(isdigit(s[i])) ++i;
/* Nincs számjegy, vagy csak egy . van: */
if(i==kezd||kezd+1==i&&s[kezd]=='.') return 0;
/* Kitevő rész: */
if(toupper(s[i])=='E'){
++i;
if(s[i]=='+'||s[i]=='-')++i;
/* Egy számjegynek lennie kell a kitevőben! */
if(!isdigit(s[i])) return 0;
while(isdigit(s[i])) ++i;}
/* Vége: */
if(isspace(s[i])||!s[i]) return 1;
else return 0; }
8.1.1.2 Statikus (static, extern) tárolási osztály
A statikus tárolási osztályú objektumok kétfélék:
- blokkra lokálisak, vagy
- blokkokon át külsők.
Az ilyen tárolási osztályú objektumok statikus élettartamúak. Bárhogyan
is: megőrzik értéküket az egész program végrehajtása során, akárhányszor
is hagyja el a vezérlés az őket tartalmazó blokkot, és tér oda vissza. Függ-
vényen, blokkon belül úgy definiálható statikus tárolási osztályú változó,
hogy a deklarációjába ki kell expliciten írni a static kulcsszót. A static
kulcsszavas deklaráció definíció.
Készítsünk double gyujto(double a) függvényt, mely gyűjti aktuális pa-
raméterei értékét! Mindig az eddig megállapított összeget adja vissza. Ne
legyen „bamba”, azaz ne lehessen vele „áttörni” az ábrázolási határokat!
A lebegőpontos túl, vagy alulcsordulás futásidejű hiba!
#include <float.h>
double gyujto(double a){
static double ossz=0.0;
if(a<0.0&&-(DBL_MAX+a)<ossz || DBL_MAX-a>ossz)
ossz+=a;
return ossz; }
Látszik, hogy nincs összegzés, ha az ossz –DBL_MAX–hoz, vagy
+DBL_MAX–hoz a távolságon belülre kerül.
Rekurzív kódban a statikus objektum állapota garantáltan ugyanaz min-
den függvénypéldányra.
138 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
Explicit inicializátorok nélkül a statikus változók minden bitje zérus
kezdőértéket kap. Az implicit és az explicit inicializálás még lokális stati-
kus objektum esetén is csak egyszer történik meg, a program indulásakor.
A gyujto–ben teljesen felesleges zérussal inicializálni a statikus
ossz változót, hisz implicit módon is ez lenne a kezdőértéke.
A függvénydefiníciókon kívül elhelyezett, tárolási osztály kulcsszó nél-
küli deklarációk külső, statikus tárolási osztályú objektumokat definiál-
nak, melyek globálisak az egész programra nézve.
A külső objektumok statikus élettartamúak. Az explicit módon extern
tárolási osztályúnak deklaráltak olyan objektumokat deklarálnak, melyek
definíciója nem ebben a fordítási egységben van, vagy befoglaló hatáskör-
ben található.
extern int MasholDefinialt; /* Más ford. egységben */
void main(){
int IttDefiniált;
{
extern int IttDefiniált;
/* A befoglaló hatáskörbeli IttDefiniált-ra való
hivatkozás. */ } }
A külső kapcsolódást jelölendő az extern függvény és objektum fájl és
lokális hatáskörű deklarációiban használható. Fájl hatáskörű változók és
függvények esetében ez az alapértelmezés, tehát expliciten nem szokás ki-
írni.
e Az extern kulcsszó explicit kiírása tilos a változó definiáló deklará-
ciójában!
A külső objektumok és a függvények is deklarálhatók static–nek, ami-
kor is lokálissá válnak az őket tartalmazó fordítási egységre, és minden
ilyen deklaráció definíció is egyben.
Folytatva a példánkat: a szabvány bemenetről érkező, valós számokat
valahol tárolni kéne, mert az átlag csak az összes elem beolvasása után ál-
lapítható meg. Ez után újra végig kell járni a számokat, hogy kideríthes-
sük, hány átlag alatti és feletti van köztük.
A változatosság kedvéért, és mert a célnak tökéletesen megfelel, hasz-
náljunk vermet a letároláshoz, melyet és kezelő függvényeinek definícióit
helyezzük el a DVEREM.C forrásfájlban, és a más fordítási egységből is
hívható függvények prototípusait tegyük be a DVEREM.H fejfájlba!
C programnyelv 139
` Egy témakör adatait és kezelő függvényeit egyébként is szokás a C–
ben külön forrásfájlban (úgy nevezett implementációs fájlban) elhelyezni,
vagy a lefordított változatot külön könyvtárfájlba tenni.
A dologhoz mindig tartozik egy fejfájl is, mely tartalmazza legalább a
témakör más forrásmodulból is elérhető adatainak deklarációit, és kezelő
függvényeinek prototípusait. Implementációs fájl esetén a fejfájlban még
típusdefiníciók, szimbolikus állandók, makrók, stb. szoktak lenni.
/* DVEREM.H: double verem push, pop és clear
függvényenek prototípusai. */
int clear(void);
double push(double x);
double pop(void);
/* DVEREM.C: double verem push, pop és clear
függvényekkel. */
#define MERET 128 /* A verem mérete. */
static int vmut; /* A veremmutató. */
static double v[MERET]; /* A verem. */
int clear(void){
vmut=0;
return MERET; }
double push(double x){
if(vmut<MERET) return v[vmut++]=x;
else return x+1.; }
double pop(void){
if(vmut>0) return v[--vmut];
else return 0.; }
A vmut veremmutató, és a v verem statikus ugyan, de lokális a
DVEREM.C fordítási egységre. Látszik, hogy a push x paraméterével
tölti a vermet, és sikeres esetben ezt is adja vissza. Ha a verem betelt, más
érték jön vissza tőle. A pop visszaszolgáltatja a legutóbb betett értéket,
ill. az üres veremből mindig zérussal tér vissza. A clear törli a veremmu-
tatót, s ez által a vermet, és visszaadja a verem maximális méretét.
Kódoljuk le végre az eredetileg kitűzött feladatot!
/* PELDA20.C: Valós számok átlaga, és az ez alatti, ill.
feletti elemek száma. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h> /* Az atof miatt! */
#define INP 60 /* Az input puffer mérete. */
int getline(char s[],int lim);
#include <ctype.h>
int lebege(char s[]);
#include <float.h>
double gyujto(double a);
#include "DVEREM.H"
void main(void){
int max=clear(), /* A verem max. mérete. */
140 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
i=0, alatt, felett;
char s[INP+1]; /* Az input puffer. */
double a;
printf("Számsorozat átlaga alatti és feletti "
"elemeinek száma.\nA megadást üres "
"sorral kell befejezni!\n\n");
while( printf("%4d. elem: ", i+1), i<max &&
getline(s,INP)>0)
if(lebege(s)){
push(a=atof(s));
printf("Az összeg:%30.6f\n\n", a=gyujto(a));
++i;}
printf("\nAz átlag: %30.6f\n", a/=i);
for(max=alatt=felett=0; max<i; ++max){
double b=pop();
if(b<a) ++alatt;
else if(b>a) ++felett; }
printf("Az átlag alattiak száma: %8d.\n"
"Az átlag felettiek száma:%8d.\n",
alatt, felett); }
e Vigyázat: a példa a PELDA20.C–ből és a DVEREM.C–ből képzett
prodzsekt segítségével futtatható csak!
8.1.2 Élettartam (lifetime, duration)
Az élettartam attribútum szorosan kötődik a tárolási osztályhoz, s az a
periódus a program végrehajtása közben, míg a deklarált azonosítóhoz ob-
jektumot allokál a fordító a memóriában, azaz amíg a változó vagy a függ-
vény létezik. Megkülönböztethetünk
- fordítási idejű és
- futásidejű objektumokat.
A változók például a típusoktól és a típusdefinícióktól eltérően futás
időben valós, allokált memóriával rendelkeznek. Három fajta élettartam
van.
8.1.2.1 Statikus (static vagy extern) élettartam
Az ilyen objektumokhoz a memória hozzárendelés a program futásának
megkezdődésekor történik meg, s az allokáció marad is a program befeje-
ződéséig. Minden függvény statikus élettartamú objektum bárhol is defi-
niálják őket. Az összes fájl hatáskörű változó is ilyen élettartamú. Más
változók a static vagy az extern tárolási osztály specifikátorok explicit
megadásával tehetők ilyenné. A statikus élettartamú objektumok minden
memória bitje (a függvényektől eltekintve) zérus kezdőértéket kap explicit
inicializálás hiányában.
C programnyelv 141
e Ne keverjük össze a statikus élettartamot a fájl (globális) hatáskör-
rel, ui. egy objektum lokális hatáskörrel is lehet statikus élettartamú, csak
deklarációjában meg kell adni expliciten a static tárolási osztály kulcs-
szót.
8.1.2.2 Lokális (auto vagy register) élettartam
Ezek az objektumok akkor jönnek létre (allokáció) a veremben vagy re-
giszterben, amikor a vezérlés belép az őket magába foglaló blokkba vagy
függvénybe, s meg is semmisülnek (deallokáció), mihelyt kikerül a vezér-
lés innét. A lokális élettartamú objektumok lokális hatáskörűek, és mindig
explicit inicializálásra szorulnak, hisz létrejövetelük helyén „szemét” van.
Ne feledjük, hogy a függvényparaméterek is lokális élettartamúak!
Az auto tárolási osztály specifikátor deklarációban való kiírásával expli-
citen lokális élettartamúvá tehetünk egy változót, de erre többnyire semmi
szükség sincs, mert blokkon vagy függvényen belül deklarált változók
esetében az alapértelmezett tárolási osztály amúgy is az auto.
A lokális élettartamú objektum egyben lokális hatáskörű is, hisz az őt
magába foglaló blokkon kívül nem létezik. A dolog megfordítása nem
igaz, mert lokális hatáskörű objektum is lehet statikus élettartamú.
Ha egy regiszterben is elférő változót (például char, short, stb. típusút)
expliciten register tárolási osztályúnak deklarálunk, akkor a fordító ehhez
hozzáérti automatikusan az auto kulcsszót is, hisz a változókat csak addig
tudja regiszterben elhelyezni, míg azok el nem fogynak, s ezután a verem-
ben allokál nekik memóriát.
8.1.2.3 Dinamikus élettartam
Az ilyen objektumokhoz a C–ben például a malloc függvénnyel rendel-
hetünk memóriát a heap–en, amit aztán a free–vel felszabadíthatunk. Mi-
után a memóriaallokáláshoz könyvtári függvényeket használunk, és ezek
nem részei a nyelvnek, így a C–ben nincs is dinamikus élettartam igazá-
ból.
¡ A C++–ban ugyanezen funkciókra megalkották a new és a delete
operátorokat, melyek részei a nyelvnek.
8.1.3 Hatáskör (scope) és láthatóság (visibility)
A hatáskör – érvényességi tartománynak is nevezik – az azonosító azon
tulajdonsága, hogy vele az objektumot a program mely részéből érhetjük
142 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
el. Ez is a deklaráció helyétől és magától a deklarációtól függő attribútum.
Felsoroljuk őket!
8.1.3.1 Blokk (lokális, belső) hatáskör
A deklarációs ponttól indul és a deklarációt magába foglaló blokk végé-
ig tart. Az ilyen hatáskörű változókat szokás belső változóknak is nevezni.
Lokális hatáskörűek a függvények formális paraméterei is, s hatáskörük a
függvénydefiníció teljes blokkja. A blokk hatáskörű azonosító hatásköre
minden a kérdéses blokkba beágyazott blokkra is kiterjed. Például:
int fv(float lo){
double szamar; /* A lokális hatáskör itt indul. */
/* . . . */
long double oszver; /* Az oszver hatásköre innét
(deklarációs pont) indul és a függvénydefiníció
végéig tart. Szóval nem lehetne a szamar változót
az oszver-rel inicializálni. */
if (/* feltétel */){
char lodarazs = ’l’; /* A lodarazs hatásköre
ez a belső blokk. */
/* . . . */
} /* A lodarazs hatáskörének vége. */
/* . . . */
} /* A lo, szamar és oszver hatáskörének vége. */
8.1.3.2 Függvény hatáskör
Ilyen hatásköre csak az utasítás címkének van. Az utasítás címke ezen
az alapon: függvényen belüli egyedi azonosító, melyet egy olyan végre-
hajtható utasítás elé kell írni kettőspontot közbeszúrva, melyre el kívá-
nunk ágazni. Például:
int fv(float k){
int i, j;
/* . . . */
cimke: utasítás;
/* . . . */
if (/* feltétel */) goto cimke;
/* . . . */ }
8.1.3.3 Függvény prototípus hatáskör
Ilyen hatásköre a prototípusban deklarált paraméterlista azonosítóinak
van, melyek tehát a függvény prototípussal be is fejeződnek. Például a kö-
vetkező függvénydefinícióban az i, j és k azonosítóknak van függvény
prototípus hatásköre:
void fv(int i, char j, float k);
C programnyelv 143
Az i, j és k ilyen megadásának semmi értelme sincs. Az azonosítók
teljesen feleslegesek. A
void fv(int, char, float);
ugyanennyit „mondott” volna. Függvény prototípusban neveket akkor cél-
szerű használni, ha azok leírnak valamit. Például a
double KamatOsszeg(double osszeg, double kamat, int evek);
az osszeg kamatos kamatát közli evek évre.
8.1.3.4 Fájl (globális, külső) hatáskör
A minden függvény testén kívül deklarált azonosítók rendelkeznek ilyen
hatáskörrel, mely a deklarációs pontban indul és a forrásfájl végéig tart.
Ez persze azt is jelenti, hogy a fájl hatáskörű objektumok a deklarációs
pontjuktól kezdve minden függvényből és blokkból elérhetők. A globális
változókat szokás külső változóknak is nevezni. Például a g1, g2 és g3
változók ilyenek:
int g1 = 7; /* g1 fájl hatásköre innét indul. */
void main(void) { /* ... */ }
float g2; /* g2 fájl hatásköre itt startol. */
void fv1(void) { /* ... */ }
double g3 = .52E-40;/* Itt kezdődik g3 hatásköre */
void fv2(void) { /* ... */ }
/* Itt van vége a forrásfájlnak és a g1, g2 és g3 külső
változók hatáskörének. */
8.1.3.5 Láthatóság
A forráskód azon régiója egy azonosítóra vonatkozóan, melyben legális
módon elérhető az azonosítóhoz kapcsolt objektum. A hatáskör és a látha-
tóság többnyire fedik egymást, de bizonyos körülmények között egy ob-
jektum ideiglenesen rejtetté válhat egy másik ugyanilyen nevű azonosító
feltűnése miatt. A rejtett objektum továbbra is létezik, de egyszerűen az
azonosítójával hivatkozva nem érhető el, míg a másik ugyanilyen nevű
azonosító hatásköre le nem jár. Például:
{ int i; char c = ’z’; /* Az i és c hatásköre indul. */
i = 3; /* int i-t értük el. */
/* . . . */
{ double i = 3.5e3; /* double i hatásköre itt kezdő-
dik, s elrejti int i-t, bár */
/* . . . */ /* hatásköre nem szűnik meg. */
c = ’A’; /* char c látható és hatásköre
itt is tart. */
} /* A double i hatáskörének vége */
/* int i és c hatáskörben és láthatók. */
++i;
144 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
} /* int i és char c hatáskörének vége. */
8.1.3.6 Névterület (name space)
Az a „hatáskör”, melyen belül az azonosítónak egyedinek kell lennie.
Más névterületen konfliktus nélkül létezhet ugyanilyen azonosító, a fordí-
tó képes megkülönböztetni őket.
A névterület fajtákat a STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK tárgyalása után
tisztázzuk majd!
8.1.4 Kapcsolódás (linkage)
A kapcsolódást csatolásnak is nevezik. A végrehajtható program úgy jön
létre, hogy
- több, különálló fordítási egységet fordítunk,
- aztán a kapcsoló-szerkesztővel (linker) összekapcsoltatjuk az ered-
mény .OBJ fájlokat, más meglévő tárgymodulokat és a könyvtárak-
ból származó tárgykódokat.
Probléma akkor van, ha ugyanaz az azonosító különböző hatáskörökkel
deklarált - például más-más forrásfájlban - vagy ugyanolyan hatáskörrel
egynél többször is deklarált.
A kapcsoló-szerkesztés az a folyamat, mely az azonosító minden előfor-
dulását korrekt módon egy bizonyos objektumhoz vagy függvényhez ren-
deli. E folyamat során minden azonosító kap egy kapcsolódási attribútu-
mot a következő lehetségesek közül:
- külső (external) kapcsolódás,
- belső (internal) kapcsolódás vagy
- nincs (no) kapcsolódás.
Ezt az attribútumot a deklarációk elhelyezésével és formájával, ill. a tá-
rolási osztály (static vagy extern) explicit vagy implicit megadásával ha-
tározzuk meg.
Lássuk a különféle kapcsolódások részleteit!
A külső kapcsolódású azonosító minden példánya ugyanazt az objektu-
mot vagy függvényt reprezentálja a programot alkotó minden forrásfájl-
ban és könyvtárban. A belső kapcsolódású azonosító ugyanazt az objektu-
mot vagy függvényt jelenti egy és csak egy fordítási egységben (forrásfájl-
ban). A belső kapcsolódású azonosítók a fordítási egységre, a külső kap-
C programnyelv 145
csolódásúak viszont az egész programra egyediek. A külső és belső kap-
csolódási szabályok a következők:
- Bármely objektum vagy függvényazonosító fájl hatáskörrel belső
kapcsolódású, ha deklarációjában expliciten előírták a static tárolási
osztályt.
- Az explicit módon extern tárolási osztályú objektum vagy függ-
vényazonosítónak ugyanaz a kapcsolódása, mint bármely látható fájl
hatáskörű deklarációjának. Ha nincs ilyen látható fájl hatáskörű dek-
laráció, akkor az azonosító külső kapcsolódású lesz.
- Ha függvényt explicit tárolási osztály specifikátor nélkül deklarál-
nak, akkor kapcsolódása olyan lesz, mintha kiírták volna az extern
kulcsszót.
- Ha fájl hatáskörű objektumazonosítót deklarálnak tárolási osztály
specifikátor nélkül, akkor az azonosító külső kapcsolódású lesz.
e A fordítási egység belső kapcsolódásúnak deklarált azonosítójához
egy és csak egy külső definíció adható meg. A külső definíció olyan külső
deklaráció, mely az objektumhoz vagy függvényhez memóriát is rendel.
Ha külső kapcsolódású azonosítót használunk kifejezésben (a sizeof ope-
randusától eltekintve), akkor az azonosítónak csak egyetlen külső definí-
ciója létezhet az egész programban.
A kapcsolódás nélküli azonosító egyedi entitás. Ha a blokkban az azo-
nosító deklarációja nem vonja maga után az extern tárolási osztály speci-
fikátort, akkor az azonosítónak nincs kapcsolódása, és egyedi a függvény-
re. A következő azonosítóknak nincs kapcsolódása:
- Bármely nem objektum vagy függvénynévvel deklarált azonosító-
nak. Ilyen például a típusdefiníciós (typedef) azonosító.
- A függvényparamétereknek.
- Explicit extern tárolási osztály specifikátor nélkül deklarált, blokk
hatáskörű objektumazonosítóknak.
8.2 Függvények
A függvényekkel kapcsolatos alapfogalmakat tisztáztuk már a BEVE-
ZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban, de fussunk át rajtuk még
egyszer!
A függvénynek kell legyen definíciója, és lehetnek deklarációi. A függ-
vény definíciója deklarációnak is minősül, ha megelőzi a forrásszövegben
146 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
a függvényhívást. A függvénydefinícióban van a függvény teste, azaz az a
kód, amit a függvény meghívásakor végrehajt a processzor.
A függvénydefiníció rögzíti a függvény nevét, visszatérési értékének tí-
pusát, tárolási osztályát és más attribútumait. Ha a függvénydefinícióban a
formális paraméterek típusát, sorrendjét és számát is előírják, függvény
prototípusnak nevezzük. A függvény deklarációjának meg kell előznie a
függvényhívást, melyben aktuális paraméterek vannak. Ez az oka annak,
hogy a forrásfájlban a szabvány függvények hívása előtt behozzuk a pro-
totípusaikat tartalmazó fejfájlokat (#include).
¡ A függvényparamétereket argumentumoknak is szokták nevezni.
A függvényeket a forrásfájlokban szokás definiálni, vagy előrefordított
könyvtárakból lehet bekapcsoltatni (linkage). Egy függvény a programban
többször is deklarálható, feltéve, hogy a deklarációk kompatibilisek. A
függvény prototípusok használata a C-ben ajánlatos (a C++ meg úgy is
kötelezően előírja), mert a fordítót így látjuk el elegendő információval
ahhoz, hogy ellenőrizhesse
- a függvény nevét (a függvények adott azonosító),
- a paraméterek számát, típusát és sorrendjét (típuskonverzió lehetsé-
ges), valamint
- a függvény által visszaadott érték típusát (típuskonverzió itt is
lehet).
A függvényhívás átruházza a vezérlést a hívó függvényből a hívott függ-
vénybe úgy, hogy az aktuális paramétereket is – ha vannak – átadja érték
szerint. Ha a hívott függvényben return utasításra ér a végrehajtás, akkor
visszakapja a vezérlést a hívó függvény egy visszaadott értékkel együtt
(ha megadtak ilyet!).
e Egy függvényre a programban csak egyetlen definíció lehetséges. A
deklarációk (prototípusok) kötelesek egyezni a definícióval.
8.2.1 Függvénydefiníció
A függvénydefiníció specifikálja a függvény nevét, a formális paraméte-
rek típusát, sorrendjét és számát, valamint a visszatérési érték típusát, a
függvény tárolási osztályát és más attribútumait. A függvénydefinícióban
van a függvény teste is, azaz a használatos lokális változók deklarációja,
és a függvény tevékenységét megszabó utasítások. A szintaktika:
C programnyelv 147
fordítási-egység:
külső-deklaráció
fordítási-egység külső-deklaráció
külső-deklaráció:
függvénydefiníció
deklaráció
függvénydefiníció:
<deklaráció-specifikátorok> deklarátor <deklarációlista> összetett-utasítás
deklarátor:
<mutató> direkt-deklarátor
direkt-deklarátor:
direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista)
direkt-deklarátor(<azonosítólista>)
deklarációlista:
deklaráció
deklarációlista deklaráció
A külső-deklarációk hatásköre a fordítási egység végéig tart. A külső-
deklaráció szintaktikája egyezik a többi deklarációéval, de függvényeket
csak ezen a szinten szabad definiálni, azaz:
e tilos függvényben másik függvényt definiálni!
A deklaráció és az azonosítólista definíciók a TÍPUSOK ÉS
KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében megtalálhatók. A muta-
tókat a következő szakasz tartalmazza.
A függvénydefinícióbeli összetett-utasítás a függvény teste, mely tartal-
mazza a használatos lokális változók deklarációit, a külsőleg deklarált té-
telekre való hivatkozásokat, és a függvény tevékenységét megvalósító uta-
sításokat.
Az opcionális deklaráció-specifikátorok és a kötelezően megadandó
deklarátor együtt rögzítik a függvény visszatérési érték típusát és nevét. A
deklarátor természetesen függvénydeklarátor, azaz a függvénynév és az őt
követő zárójel pár. Az első direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista) alak a
függvény új (modern) stílusú definícióját teszi lehetővé. A deklarátor
szintaktikában szereplő direkt-deklarátor a modern stílus szerint a defini-
álás alatt álló függvény nevét rögzíti, és a kerek zárójelben álló paramé-
ter-típus-lista specifikálja az összes paraméter típusát. Ilyen deklarátor tu-
lajdonképpen a függvény prototípus is. Például:
char fv(int i, double d){
/* . . . */ }
A második direkt-deklarátor(<azonosítólista>) forma a régi stílusú defi-
níció:
char fv(i, d)
148 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
int i;
double d; {
/* . . . */ }
A továbbiakban csak az új stílusú függvénydefinícióval foglalkozunk, s
nem emlegetjük tovább a régit!
deklaráció-specifikátorok:
tárolási-osztály-specifikátor <deklaráció-specifikátorok>
típusspecifikátor <deklaráció-specifikátorok>
típusmódosító <deklaráció-specifikátorok>
típusmódosító: (a következők egyike!)
const
volatile
A tárolási-osztály-specifikátorok és a típuspecifikátorok definíciói a
TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében megte-
kinthetők!
8.2.1.1 Tárolási osztály
Függvénydefinícióban két tárolási osztály kulcsszó használható: az ex-
tern vagy a static. A függvények alapértelmezés szerint extern tárolási
osztályúak, azaz normálisan a program minden forrásfájljából elérhetők,
de explicit módon is deklarálhatók extern–nek.
Ha a függvény deklarációja tartalmazza az extern tárolási osztály speci-
fikátort, akkor az azonosítónak ugyanaz a kapcsolódása, mint bármely lát-
ható, fájl hatáskörű ugyanilyen külső deklarációnak, és ugyanazt a függ-
vényt jelenti. Ha nincs ilyen fájl hatáskörű, látható deklaráció, akkor az
azonosító külső kapcsolódású. A fájl hatáskörű, tárolási osztály specifiká-
tor nélküli azonosító mindig külső kapcsolódású. A külső kapcsolódás azt
jelenti, hogy az azonosító minden példánya ugyanarra a függvényre hivat-
kozik, azaz az explicit vagy implicit módon extern tárolási osztályú függ-
vény a program minden forrásfájljában látható.
e Az extern–től különböző tárolási osztályú, blokk hatáskörű függ-
vénydeklaráció hibát generál.
A függvény explicit módon deklarálható azonban static-nek is, amikor
is a rá való hivatkozást az őt tartalmazó forrásfájlra korlátozzuk, azaz a
függvény belső kapcsolódású, és csak a definícióját tartalmazó forrásmo-
dulban látható. Az ilyen függvény legelső bekövetkező deklarációjában
(ha van ilyen!) és definíciójában is ki kell írni a static kulcsszót.
Akármilyen esetről is van szó azonban, a függvény mindig a definíciós
vagy deklarációs pontjától a forrásfájl végéig látható magától.
C programnyelv 149
8.2.1.2 A visszatérési érték típusa
A visszatérési érték típusa meghatározza a függvény által szolgáltatott
érték méretét és típusát. A függvénydefiníció metanyelvi meghatározása
az elhagyható deklaráció-specifikátorokkal kezdődik. Ezek közül tulaj-
donképpen a típusspecifikátor felel meg a visszatérési érték típusának.
E meghatározásokat nézegetve látható, hogy a visszaadott érték típusa
bármi lehet eltekintve a tömbtől és a függvénytől (az ezekre mutató muta-
tó persze megengedett). Lehet valamilyen aritmetikai típusú, lehet void
(nincs visszaadott érték), de el is hagyható, amikor is alapértelmezés az
int. Lehet struktúra, unió vagy mutató is, melyekről majd későbbi szaka-
szokban lesz szó.
A függvénydefinícióban előírt visszaadott érték típusának egyeznie kell
a programban bárhol előforduló, e függvényre vonatkozó deklarációkban
megadott visszatérési érték típussal. A meghívott függvény akkor ad
vissza értéket a hívó függvénynek a hívás pontjára, ha a processzor kifeje-
zéssel ellátott return utasítást hajt végre. A fordító természetesen előbb
kiértékeli a kifejezést, és konvertálja – ha szükséges – az értéket a vissza-
adott érték típusára. A void visszatérésűnek deklarált függvénybeli kifeje-
zéssel ellátott return figyelmeztető üzenetet eredményez, és a fordító nem
értékeli ki a kifejezést.
e Vigyázat! A függvény típusa nem azonos a visszatérési érték típusá-
val. A függvény típusban ezen kívül benne van még a paraméterek
- száma,
- típusai és
- sorrendje is!
8.2.1.3 Formális paraméterdeklarációk
A függvénydefiníció metanyelvi meghatározásából következően a mo-
dern stílusú direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista) alakban, a zárójelben
álló paraméter-típus-lista vesszővel elválasztott paraméterdeklarációk so-
rozata.
paraméter-típus-lista:
paraméterlista
paraméterlista, ...
paraméterlista:
paraméterdeklaráció
paraméterlista, paraméterdeklaráció
150 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
paraméterdeklaráció:
deklaráció-specifikátor deklarátor
deklaráció-specifikátor <absztrakt-deklarátor>
absztrakt-deklarátor:
mutató
<mutató><direkt-absztrakt-deklarátor>
direkt-absztrakt-deklarátor:
(absztrakt-deklarátor)
<direkt-absztrakt-deklarátor>[<konstans-kifejezés>]
<direkt-absztrakt-deklarátor>(<paraméter-típus-lista>)
A paraméterdeklaráció nem tartalmazhat más tárolási-osztály-specifi-
kátort, mint a register–t. A deklaráció-specifikátor szintaktikabeli típus-
specifikátor elhagyható, ha a típus int, és egyébként megadják a register
tárolási osztály specifikátort. Összesítve a formális paraméterlista egy ele-
mének formája a következő:
<register> típusspecifikátor <deklarátor>
e Az auto–nak deklarált függvényparaméter fordítási hiba!
A C szabályai szerint a paraméter lehet bármilyen aritmetikai típusú. Le-
het akár tömb is, de függvény nem (az erre mutató mutató persze megen-
gedett). A paraméter lehet természetesen struktúra, unió vagy mutató is,
melyekről majd későbbi szakaszokban lesz szó. A paraméterlista lehet
void is, ami nincs paraméter jelentésű.
¡ A formális paraméterazonosítók nem definiálhatók át a függvény
testének külső blokkjában, csak egy ebbe beágyazott belső blokkban, azaz
a formális paraméterek hatásköre és élettartama a függvénytest teljes leg-
külső blokkja. Az egyetlen rájuk is legálisan alkalmazható tárolási osztály
specifikátor a register. Például:
int f1(register int i){/* ... */}/* Igény regiszteres
paraméter átadásra. */
A const és a volatile módosítók használhatók a formális paraméter dek-
larátorokkal. Például a
void f0(double p1, const char s[]){
/* . . . */
s[0]=’A’;
/* Szintaktikai hiba. */}
const–nak deklarált formális paramétere nem lehet balérték a függvény
testében, mert hibaüzenetet okoz.
Ha nincs átadandó paraméter, akkor a paraméterlista helyére a definíció-
ban és a prototípusban a void kulcsszó írandó:
int f2(void){/* ... */} /* Nincs paraméter. */
C programnyelv 151
Ha van legalább egy formális paraméter a listában, akkor az ,...-ra is
végződhet:
int f3(char str[], ...){/* ... */}/* Változó számú vagy
típusú paraméter. */
Az ilyen függvény hívásában legalább annyi aktuális paramétert meg kell
adni, mint amennyi formális paraméter a ,... előtt van, de természetesen
ezeken túl további aktuális paraméterek is előírhatók. A ,... előtti paramé-
terek típusának és sorrendjének ugyanannak kell lennie a függvény dekla-
rációiban (ha egyáltalán vannak), mint a definíciójában.
A függvény aktuális paraméterei típusának az esetleges szokásos kon-
verzió után hozzárendelés kompatibilisnek kell lennie a megfelelő formá-
lis paraméter típusokra. A ,... helyén álló aktuális paramétereket nem el-
lenőrzi a fordító.
¡ Az STGARG.H fejfájlban vannak olyan makrók, melyek segítik a
felhasználói, változó számú paraméteres függvények megalkotását! A té-
mára visszatérünk még a MUTATÓK kapcsán!
8.2.1.4 A függvény teste
A függvény teste elhagyható deklarációs és végrehajtható utasításokból
álló összetett utasítás, azaz az a kód, amit a függvény meghívásakor vég-
rehajt a processzor.
összetett-utasítás:
{<deklarációlista> <utasításlista>}
A függvénytestben deklarált változók lokálisak, auto tárolási osztályú-
ak, ha másként nem specifikálták őket. Ezek a lokális változók akkor jön-
nek létre, mikor a függvényt meghívják, és lokális inicializálást hajt rajtuk
végre a fordító. A függvény meghívásakor a vezérlést a függvénytest első
végrehajtható utasítása kapja meg. void-ot visszaadó függvény blokkjában
aztán a végrehajtás addig folytatódik, míg return utasítás nem következik
vagy a függvény blokkját záró }-re nem kerül a vezérlés. Ezután a hívási
ponttól folytatódik a program végrehajtása.
A „valamit” szolgáltató függvényben viszont lennie kell legalább egy
return kifejezés utasításnak, és visszatérés előtt rá is kell, hogy kerüljön a
vezérlés. A visszaadott érték meghatározatlan, ha a processzor nem hajt
végre return utasítást, vagy a return utasításhoz nem tartozott kifejezés.
A kifejezés értékét szükséges esetben hozzárendelési konverziónak veti
alá a fordító, ha a visszaadandó érték típusa eltér a kifejezésétől.
152 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
8.2.2 Függvény prototípusok
A függvénydeklaráció megelőzi a definíciót, és specifikálja a függvény
nevét, a visszatérési érték típusát, tárolási osztályát és a függvény más att-
ribútumait. A függvénydeklaráció akkor válik prototípussá, ha benne
megadják az elvárt paraméterek típusát, sorrendjét és számát is.
Összegezve: a függvény prototípus csak abban különbözik a definí-
ciótól, hogy a függvény teste helyén egy ; van.
` C–ben ugyan nem kötelező, de tegyük magunknak kötelezővé a
függvény prototípus használatát, mert ez a következőket rögzíti:
- A függvény int–től különböző visszatérési érték típusát.
- Ezt az információt a fordító a függvényhívások paramétertípus és
szám megfeleltetés ellenőrzésén túl konverziók elvégzésére is fel-
használja.
A paraméterek konvertált típusa határozza meg azokat az aktuális para-
méter értékeket, melyek másolatait a függvényhívás teszi ki a verembe.
Gondoljuk csak meg, hogyha az int–ként kirakott aktuális paraméter érté-
ket a függvény double–nek tekintené, akkor nem csak e paraméter félreér-
telmezéséről van szó, hanem az összes többi ezt követő is "elcsúszik"!
A prototípussal a fordító nem csak a visszatérési érték és a paraméterek
típusegyezését tudja ellenőrizni, hanem az attribútumokat is. Például a
static tárolási osztályú prototípus hatására a függvénydefiníciónak is
ilyennek kell lennie.
¡ A függvénydefiníció módosítóinak egyeznie kell a függvénydeklará-
ciók módosítóival!
A prototípusbeli azonosító hatásköre a prototípus. Prototípus adható vál-
tozó számú paraméterre, ill. akkor is, ha paraméter egyáltalán nincs.
A komplett paraméterdeklarációk (int a) vegyíthetők az absztrakt-dek-
larátorokkal (int) ugyanabban a deklarációban. Például:
int add(int a, int);
A paraméter típusának deklarálásakor szükség lehet az adattípus nevé-
nek feltüntetésére, mely a típusnév segítségével érhető el. A típusnév az
objektum olyan deklarációja, melyből hiányzik az azonosító. A metanyel-
vi leírás:
típusnév:
típusspecifikátor-lista<absztrakt-deklarátor>
C programnyelv 153
absztrakt-deklarátor:
mutató
<mutató><direkt-absztrakt-deklarátor>
direkt-absztrakt-deklarátor:
(absztrakt-deklarátor)
<direkt-absztrakt-deklarátor>[<konstans-kifejezés>]
<direkt-absztrakt-deklarátor>(<paraméter-típus-lista>)
Az absztrakt-deklarátorban mindig megállapítható az a hely, ahol az azo-
nosítónak lennie kellene, ha a konstrukció deklaráción belüli deklarátor
lenne. A következő típusnevek jelentése: int, 10 elemű int tömb és nem
meghatározott elemszámú int tömb:
int, int [10], int []
Lássuk be, hogy a függvény prototípus a kód dokumentálására is jó!
Szinte rögtön tudunk mindent a függvényről:
void strcopy(char cel[], char forras[]);
A
<típus> fv(void);
olyan függvény prototípusa, melynek nincsenek paraméterei.
Normál esetben a függvény prototípus olyan függvényt deklarál, mely
fix számú paramétert fogad. Lehetőség van azonban változó számú vagy
típusú paraméter átadására is. Az ilyen függvény prototípus paraméterlis-
tája ...-tal végződik:
<típus> fv(int, long, ...);
A fixen megadott paramétereket fordítási időben ellenőrzi a fordító, s a
változó számú vagy típusú paramétert viszont a függvény hívásakor típus-
ellenőrzés nélkül adja át a veremben.
¡ Az STGARG.H fejfájlban vannak olyan makrók, melyek segítik a
felhasználói, változó számú paraméteres függvények megalkotását! A té-
mára visszatérünk még a MUTATÓK kapcsán!
Nézzünk néhány példa prototípust!
int f(); /* int-et visszaadó függvény, melynek
paramétereiről nincs információnk. */
int f1(void); /* Olyan int-et szolgáltató függvény,
melynek nincsenek paraméterei. */
int f2(int, long);/* int-et visszaadó függvény, mely
elsőnek egy int, s aztán egy long
paramétert fogad. */
int pascal f3(void);/*Paraméter nélküli, int-et
szolgáltató pascal függvény. */
int printf(const char [], ...);/* int-tel visszatérő
függvény egy fix, és nem meghatározott
154 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
számú vagy típusú paraméterrel. */
Készítsünk programot, mely megállapítja az ÉÉÉÉ.HH.NN alakú ka-
rakterláncról, hogy érvényes dátum–e!
/* PELDA21.C: Dátumellenőrzés. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h> /* Az atoi miatt! */
#define INP 11 /* Az input puffer mérete. */
#include <ctype.h> /* Az isdigit miatt! */
int getline(char [], int);
int datume(const char []);
void main(void){
char s[INP+1]; /* Az input puffer. */
printf("Dátumellenőrzés.\nBefejezés üres sorral!\n");
while( printf("\nDátum (ÉÉÉÉ.HH.NN)? "),
getline(s,INP)>0)
if(datume(s)) printf("Érvényes!\n");
else printf("Érvénytelen!\n"); }
Az ÉÉÉÉ.HH.NN alakú dátum érvényességét a kérdésre logikai értékű
választ szolgáltató, int datume(const char s[]) függvény segítségével ér-
demes eldöntetni.
Követelmények:
- A karakterláncnak 10 hosszúságúnak kell lennie.
- A hónapot az évtől elválasztó karakter nem lehet numerikus, és azo-
nosnak kell lennie a hónapot a naptól elválasztóval.
- A láncbeli összes többi karakter csak numerikus lehet.
- Csak 0001 és 9999 közötti évet fogadunk el.
- Az évszám alapján megállapítjuk a február hónap napszámát.
- A hónapszám csak 01 és 12 közötti lehet.
- A napszám megengedett értéke 01 és a hónapszám maximális nap-
száma között van.
int datume(const char s[]){
static int honap[ ] =
{ 0,31,28,31,30,31,30,31,31,30,31,30,31 };
int i, ho;
if(!s[10] && !isdigit(s[4]) && s[4]==s[7]){
for(i=0; i<10; ++i){
if(i==4||i==7) ++i;
if(!isdigit(s[i])) return 0; }
if((i=atoi(s))>=1){
honap[2]=28+(!(i%4)&&i%100 || !(i%400));
if((ho=10*(s[5]-'0')+s[6]-'0')>=1&&ho<=12&&
(i=10*(s[8]-'0')+s[9]-'0')>=1&&
C programnyelv 155
i<=honap[ho]) return 1; } }
return 0; }
Megoldandó feladatok:
Változtasson úgy az int datume(const char s[]) függvényen, hogy akár
egyjegyű is lehessen:
- az évszám, majd
- a hónap és a napszám is!
int indexe(char s[], char t[]) és int indexu(char s[], char t[]) függvé-
nyek készítendők, melyek meghatározzák és visszaadják a t paraméter ka-
rakterlánc s karaktertömbbeli első, illetve utolsó előfordulásának indexét!
Próbálja is ki egy rövid tesztprogrammal a függvényeket! {INDEXEU.C}
Írjon olyan szoftvert, mely megkeresi egy próba karakterlánc összes elő-
fordulását a szabvány bemenetről érkező sorokban!
8.2.3 Függvények hívása és paraméterkonverziók
A függvényt aktuális paraméterekkel hívjuk meg. Ezek sorrendjét és tí-
pusát a formális paraméterek határozzák meg. A függvényhívás operátor
alakja
utótag-kifejezés(<kifejezéslista>)
kifejezéslista:
hozzárendelés-kifejezés
kifejezéslista, hozzárendelés-kifejezés
, ahol az utótag-kifejezés egy függvény neve, vagy függvénycímmé értéke-
li ki a fordító, s ezt hívja meg. A zárójelben álló, elhagyható kifejezéslista
tagjait egymástól vessző választja el, és tudjuk, hogy ezek azok az aktuá-
lis paraméter kifejezések, melyek értékmásolatait a hívott függvény kapja
meg.
e Ha az utótag-kifejezés nem deklarált azonosító az aktuális hatáskör-
ben, akkor a fordító implicit módon a függvényhívás blokkjában
extern int azonosító();
módon tekinti deklaráltnak.
A függvényhívás kifejezés értéke és típusa a függvény visszatérési érté-
ke és típusa. Az értéket vissza nem adó függvényt void–nak kell deklarál-
ni, ill. void írandó a kifejezéslista helyére, ha a függvénynek nincs para-
métere.
156 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
e Ha a prototípus paraméterlistája void, akkor a fordító zérus paramé-
tert vár mind a függvényhívásban, mind a definícióban. E szabály megsér-
tése hibaüzenethez vezet.
e Az aktuális paraméter kifejezéslista kiértékelési sorrendje nem meg-
határozott, pontosabban a konkrét fordítótól függ. A más paraméter mel-
lékhatásától függő paraméter értéke így ugyancsak definiálatlan. A függ-
vényhívás operátor egyedül azt garantálja, hogy a fordító a paraméterlista
minden mellékhatását realizálja, mielőtt a vezérlést a függvényre adná.
e Függvénynek tömb és függvény nem adható át paraméterként, de
ezekre mutató mutató persze igen.
A paraméter lehet aritmetikai típusú. Lehet struktúra, unió vagy mutató
is, de ezekkel későbbi szakaszokban foglalkozunk. A paraméter átadása
érték szerinti, azaz a függvény az értékmásolatot kapja meg, melyet ter-
mészetesen el is ronthat a hívás helyén levő eredeti értékre gyakorolt bár-
miféle hatás nélkül. Szóval a függvény módosíthatja a formális paraméte-
rek értékét.
A fordító kiértékeli a függvényhívás kifejezéslistáját, és szokásos kon-
verziót (egész–előléptetést) hajt végre minden aktuális paraméteren. Ez
azt jelenti, hogy a float értékből double lesz, a char és a short értékből
int, valamint az unsigned char és az unsigned short értékből unsigned
int válik.
Ha van vonatkozó deklaráció a függvényhívás előtt, de nincs benne in-
formáció a paraméterekre, akkor a fordító kész az aktuális paraméterek ér-
tékével.
Ha deklaráltak előzetesen függvény prototípust, akkor az eredmény ak-
tuális paraméter típusát hasonlítja a fordító a prototípusbeli megfelelő pa-
raméter típusával. Ha nem egyeznek, akkor a deklarált formális paraméter
típusára alakítja az aktuális paraméter értékét hozzárendelési konverzió-
val, és újra a szokásos konverzió következik. A nem egyezés másik lehet-
séges végkifejlete diagnosztikai üzenet.
A hívásnál a kifejezéslistabeli paraméterek számának egyeznie kell a
függvény prototípus vagy definíció paramétereinek számával. Kivétel az,
ha a prototípus ,...-tal végződik, amikor is a fordító a fix paramétereket az
előző pontban ismertetett módon kezeli, s a ,... helyén levő aktuális para-
métereket úgy manipulálja, mintha nem deklaráltak volna függvény proto-
típust.
C programnyelv 157
8.2.4 Nem szabványos módosítók, hívási konvenció
A deklaráció deklarátorlistájában a megismert szabványos alaptípuso-
kon, típusmódosítókon kívül minden fordítóprogram rendelkezik még
speciális célokat szolgáló, a deklarált objektum tulajdonságait változtató,
nem szabványos módosítókkal is.
Az olvasónak javasoljuk, hogy nézzen utána ezeknek a programfej-
lesztő rendszere segítségében!
Teljességre való törekvés nélkül felsorolunk itt néhány ilyen módosítót,
melyek közül egyik–másik ki is zárja egymást!
módosító:
cdecl
pascal
interrupt
fastcall
stdcall
export
near
far
huge
Az első néhány módosító a függvény hívási konvencióját határozza
meg. Az alapértelmezett hívási konvenció C programokra cdecl.
Tekintsünk csak bele bármelyik szabványos fejfájlba, mindegyik
függvény prototípusa elején ott találjuk a cdecl módosítót!
Ha egy azonosító esetében biztosítani kívánjuk a kis-nagybetű érzékeny-
séget, az aláhúzás karakter (_) név elé kerülését, ill. függvénynévnél a pa-
raméterek jobbról balra való verembe rakását, akkor az azonosító deklará-
ciójában írjuk ki expliciten a cdecl módosítót! Ez a hívási konvenció biz-
tosítja az igazi változó paraméteres függvények írását, hisz a vermet a
hívó függvénynek kell rendbe tennie.
Változó paraméteres függvények írásával majd a MUTATÓK kap-
csán foglalkozunk, most vegyünk egy példát az elmondottakra!
void fv(short s, int i, double d){}
void main(void){
static short s=5;
static int i=7;
static float f=3.14f;
/* . . . */
fv(s, i, f);
/* . . . */ }
158 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
Hívás A hívott függvény Verem helyreállítás
A paraméter értékeket
jobbról balra haladva
rakja ki a verembe a
kód a konverziók el-
végzése után, majd
meghívja az fv–t. A
veremmutató SP!
SP+12: 3.14 (double)
SP+8: 7 (int)
SP+4: 5 (int)
SP: visszatérési cím
Hozzáfér az értékmá-
solatokhoz a verem-
ben, de közben az SP
nem változik meg.
Elvégzi a dolgát a
függvény, és visszatér
a hívó függvénybe.
SP+8: 3.14 (double)
SP+4: 7 (int)
SP: 5 (int)
A hívó függvényben 16–
tal csökkenti a kód az
SP értékét.
SP:
Változó számú para-
méter átadása könnyen
lehetséges, hiszen ha
még a hívás helyén sem
ismerjük az aktuális pa-
raméterek számát, akkor
nem fogjuk megtudni
sohasem.
Az stdcall kis–nagybetű érzékeny. Standard hívási konvencióval kell
hívni a WIN32 API függvények többségét. A fastcall módosító azt jelenti,
hogy a fordító regiszterekben igyekszik átadni a paramétereket a hívott
függvénynek a verembe rakás sorrendjében. Ha nincs elég regiszter, akkor
a maradékot vermen át juttatja el a hívóhoz. A visszatérési érték átadása
ugyancsak regiszteren át történik, ha lehetséges stb.
A cdecl nagyobb végrehajtható kódot generál, mint a fastcall, vagy az
stdcall, hisz a hívásit, vermet rendbe tevő kódnak kell követnie a hívó
függvényben. Már mondottuk, hogy cdecl az alapértelmezett hívási kon-
venció C programokra. A main–nek mindenképp cdecl-nek kell lennie,
mert az indító kód C hívási konvenciók szerint hívja meg.
A legtöbb programfejlesztő rendszerben beállítható az általánosan
használandó hívási konvenció, mely mindig felülbírálható a kívánt módo-
sító explicit kiírásával.
Ha például nem cdecl hívási sorrendű programban szeretnénk használni
a printf függvényt, akkor:
extern cdecl printf(const char format[], ...);
void egeszekki(int i, int j, int k);
void cdecl main(void){ egeszekki( 1, 4, 9); }
void egeszekki(int i, int j, int k){
printf(”%d %d %d\n”, i, j, k); }
módon kell dolgozni. Elismerjük, hogy #include <stdio.h>-t alkalmazva
semmi szükség sincs az
extern cdecl printf(const char format[], ...);
kiírására, hisz ez a prototípus amúgy is benne van az STDIO.H fejfájlban.
C programnyelv 159
8.2.5 Rekurzív függvényhívás
Bármely függvény meghívhatja önmagát közvetlenül vagy közvetve. A
rekurzív függvényhívásoknak egyedül a verem mérete szab határt.
A verem méretét befolyásoló, például kapcsoló-szerkesztő opció,
beállítást megtudhatjuk programfejlesztő rendszerünk segítségéből.
Valahányszor meghívják a függvényt, új tároló területet allokál a rend-
szer az aktuális paramétereknek, az auto és a nem regiszterben tárolt reg-
ister változóknak. A paraméterek és a lokális változók tehát a veremben
jönnek létre a függvénybe való belépéskor, és megszűnnek, mihelyt a ve-
zérlés távozik a függvényből, azaz:
- valahányszor meghívjuk a függvényt, saját lokális változó és aktuá-
lis paraméter másolatokkal rendelkezik, ami
- biztosítja, hogy a függvény „baj nélkül” meghívhatja önmagát köz-
vetlenül vagy közvetetten (más függvényeken át).
A rekurzívan hívott függvények tulajdonképpen dolgozhatnak dina-
mikusan kezelt, globális vagy static tárolási osztályú lokális változókkal
is. Azt azonban ilyenkor ne felejtsük el, hogy a függvény összes híváspél-
dánya ugyanazt a változót éri el.
Ha az lenne a feladatunk, hogy írjunk egy olyan függvényt, mely megha-
tározza n faktoriálisát, akkor valószínűleg így járnánk el:
long double faktor(int n){
long double N = n<1? 1.L: n;
while(--n) N*=n;
return N; }
Látható, hogy a long double ábrázolási formát választottuk, hogy a
lehető legnagyobb szám faktoriálisát legyünk képesek meghatározni a C
számábrázolási lehetőségeivel. Az algoritmus az egynél kisebb egészek
faktoriálisát egynek tekinti, és az ismételt szorzást fordított sorrendben
hajtja végre, vagyis: N=n*(n–1)*(n–2)*…*3*2*1.
Írjunk egy rövid keretprogramot, mely bekéri azt az 1 és MAXN (fordí-
tási időben változtatható) közti egész számot, melynek megállapíttatjuk a
faktoriálisát!
/* PELDA22.C: Rekurziós példaprogram: faktoriális. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <limits.h>
#define MAX 40 /* Az input puffer mérete. */
#define MAXN 40 /* A max. szám. */
long double faktor(int n);
160 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK
int getline(char s[],int n);
/* A decimális számjegyek száma maximálisan: */
#define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5
int egesze(char s[]);
void main(void){
int n=0; /* A szám. */
char sor[MAX+1]; /* A bemeneti puffer. */
printf("\n\t\tEgész szám faktoriálisa.\n");
while(n<1||n>MAXN){
printf("\nMelyik egész faktoriálisát számítjuk”
”(1-%d)? ",MAXN);
getline(sor,MAX);
if(egesze(sor)) n=atoi(sor); }
printf("%d! = %-20.0Lf \n",n, faktor(n)); }
Ismeretes, hogyha a formátumspecifikációban előírjuk a mezőszé-
lességet, akkor a kijelzés alapértelmezés szerint jobbra igazított. A balra
igazítás a szélesség elé írt – jellel érhető el.
A faktoriális–számítás rekurzív megoldása a következő lehetne:
long double faktor(int n){
if(n <= 1) return 1.L;
else return (n*faktor(n-1)); }
Látható, hogy a faktor egynél nem nagyobb n paraméter esetén
azonnal long double 1–gyel tér vissza. Más esetben viszont meghívja ön-
magát n–nél eggyel kisebb paraméterrel. Az itt visszakapott értéket meg-
szorozza n–nel, és ez lesz a majdani visszaadott értéke. Nézzük meg asz-
tali teszttel, hogyan történnek a hívások, feltéve, hogy a main a 0–s hívási
szint faktor(5)–tel indult!
n: 5 4 3 2 1
Hívási szint:
1 ÷ 2 ÷ 3 ÷ 4 ÷ 5 |
Hívás: faktor(4) faktor(3) faktor(2) faktor(1) |
Visszatérési szint: 0
÷ 1 ÷ 2 ÷ 3 ÷ 4
Visszatérési érték: 120 24 6 2 1
Cseréljük ki a keretprogramban a faktor függvényt a rekurzív válto-
zatra, és próbáljuk ki!
Megoldandó feladatok:
Írja meg a következő függvények rekurzív változatai:
- void strrv(char s[]), mely megfordítja a saját helyén a paraméter
karakterláncot. {STRRV.C}
- Az itoa függvény, mely az int paraméterét karakterlánccá konvertál-
ja, és elhelyezi az ugyancsak paraméter karaktertömbben.
C programnyelv 161
9 MUTATÓK
A nyelvben a mutatóknak két fajtája van:
- (adat) objektumra mutató mutatók és
- függvény re (kód) mutató mutatók.
Bármilyenek is legyenek, a mutatók memória címek tárolására szolgálnak.
Előbb az adatmutatókkal fogunk foglalkozni. A mutató mindaddig, míg
erről külön nem szólunk, jelentsen adatmutatót!
A típus típusú mutató típus típusú objektum címét tartalmazhatja. A mu-
tatók unsigned egészek, de saját szabályaik és korlátozásaik vannak a
hozzárendelésre, a konverzióra és az aritmetikára.
Miután a mutató is skalár objektum, létezik a mutatóra mutató mutató
is. A mutatók azonban többnyire más skalár vagy void objektumokra (vál-
tozókra), ill. aggregátumokra (tömbökre, struktúrákra és uniókra) mutat-
nak.
9.1 Mutatódeklarációk
A mutatódeklaráció elnevezi a mutató változót, és rögzíti annak az ob-
jektumnak a típusát, melyre ez a változó mutathat.
Tehát csak egy bizonyos típusra (előredefiniáltra - beleértve a void-ot is
- vagy felhasználó definiáltára) mutató mutató deklarálható
típus *azonosító;
módon, amikor is az azonosító nevű mutató típus típusú objektum címét
veheti fel.
Vegyük észre, hogy típus * az azonosító típusa! Például az
int *imut;
int *fv(char *);
deklarációk alapján: imut int típusú objektumra mutató mutató, fv int tí-
pusú címet visszaadó, és egy char objektumra mutató paramétert fogadó
függvény.
Ha a definiált mutató statikus élettartamú, akkor tiszta zérus kezdőérté-
ket kap implicit módon. A fordító tiszta zérus címen nem helyez el sem
objektumot, sem függvényt, s így a zérus cím (az ún. NULL mutató ) spe-
ciális felhasználású. Magát a NULL mutatót a szabványos fejfájlokban
(például az STDIO.H–ban) definiálja a nyelv.
162 MUTATÓK
Bármilyen típusú mutató NULL-hoz hasonlítása mindenkor helyes ered-
ményre vezet, ill. bármilyen típusú mutatóhoz hozzárendelhetjük a NULL
mutatót.
Ha lokális a definiált mutató, akkor a definíció hatására a fordító akkora
memóriaterületet foglal, hogy abban egy cím elférjen, de a lefoglalt bájtok
„szemetet” tartalmaznak.
e Az ilyen mutató tehát nem használható mindaddig „értelmesen”
semmire, míg valamilyen módon érvényes címet nem teszünk bele.
Hogy lehet elérni valamilyen objektum címét?
9.1.1 Cím operátor (&)
Egyoperandusos, magas prioritású művelet, mely definíció szerint:
& előtag-kifejezés
alakú. Az előtag-kifejezés operandusnak vagy függvényt kell kijelölnie,
vagy olyan objektumot elérő balértéknek kell lennie, mely nem register
tárolási osztályú, és nem bitmező. Lehet tehát például változó, vagy töm-
belem.
A bitmezőkkel a struktúrák kapcsán később foglalkozunk!
Ha az operandus típusa típus, akkor az eredmény mutató a típus típusra.
Cím csak mutatónak adható át. A lehetséges módszerek szerint vagy
hozzárendeljük, vagy inicializátort alkalmazunk a deklarációban. Például:
típus val1, val2, *ptr = &val1; /* A ptr mutatónak van
kezdőértéke, de a vele elért objektumnak nincs. */
ptr = &val2; /* Hozzárendeljük a másik változó
címét a mutatóhoz. */
Ha
T1 *ptr1; T2 *ptr2;
különböző típusú objektumokra mutató mutatók, akkor a
ptr1 = ptr2;
vagy a
ptr2 = ptr1;
hozzárendelés figyelmeztető vagy hibaüzenetet okoz. Explicit típusmódo-
sító szerkezetet alkalmazva viszont „gond nélkül” mehet a dolog:
ptr1 = (T1 *) ptr2;
ptr2 = (T2 *) ptr1;
C programnyelv 163
e Teljesen illegális dolog azonban a függvény és az adatmutatók
összerendelése!
Ha a mutató már érvényes címet tartalmaz, az
9.1.2 Indirekció operátor (*)
segítségével elérhetjük a mutatott értéket. Az indirekció operátor ugyan-
csak egyoperandusos, magas prioritású művelet, melynek definíciója:
* előtag-kifejezés
Az előtag-kifejezés operandusnak típus típusra mutató mutatónak kell
lennie, ahol a típus bármilyen lehet. Az indirekció eredménye az előtag-
kifejezés mutatta címen levő, típus típusú érték. Az indirekció eredménye
egyben balérték is. Például:
típus t1, t2;
/* . . . */
típus *ptr = &t1; /* A mutatót inicializáltuk is. */
*ptr = t2; /* Ekvivalens a t1 = t2-vel. */
e Ne kíséreljük meg azonban a cím operátorral kifejezés vagy kons-
tans címét előállítani, vagy indirekció operátort nem címmé kiértékelhető
operandus elé odaírni,
ptr = &(t1 + 6); /* HIBÁS */
ptr = &8; /* HIBÁS */
t2 = *t1; /* HIBÁS */
mert hibaüzenethez jutunk!
Meghatározatlan az indirekció eredménye akkor is, ha a mutató:
- NULL mutató,
- vagy olyan lokális objektum címét tartalmazza, mely a program
adott pontján nem látható,
- vagy a végrehajtható program által nem használható címet tartal-
maz.
` A mutatókkal végzett munka során „ököl-szabályunk” szerint: ahol
objektum lehet egy kifejezésben, ott kerek zárójelbe téve az indirekció
műveletét követően ilyen típusú objektumra mutató mutató is állhat. Ha:
típus val, *ptr = &val;
, akkor ahol val szerepelhet egy kifejezésben, ott állhat (*ptr) is.
Például:
int y, val=0, *ptr = &val;
164 MUTATÓK
/* . . . */
printf("val címe (%p) van ptr-ben (%p).\n", &val, ptr);
y = *ptr + 3; /* y = val +3 tulajdonképpen. */
y = sqrt((double) ptr);/* y = sqrt(val). */
*ptr += 6; /* val += 6. */
(*ptr)++; /* Zárójel nélkül a ptr-t
inkrementáltatnánk. */
printf("val értéke %d.\n", val);
printf("A ptr címen levő érték %d.\n", *ptr); }
Fedezzük fel, hogy a cím, vagy mutatótartalom kijelzéséhez haszná-
latos típuskarakter a p a formátumspecifikációban, és hogy a printf para-
méterlistájában cím értékű kifejezés is állhat, persze akár indirekcióval is!
e Vigyázzunk nagyon! Ha egy változónak nem adunk kezdőértéket, és
mondjuk, hozzáadogatjuk egy tömb elemeit, akkor a végeredmény „zöld-
ség”, s a dolog szarvashiba. Ha mutatónak nem adunk kezdőértéket, és a
benne levő „szemétre”, mint címre, írunk ki értéket indirekcióval, akkor
az duplán szarvashiba. A „szeméttel”, mint címmel valahol „pancsolunk”
a memóriában, és felülírjuk valami egészen más objektum értékét, s a hiba
is egészen más helyen jelentkezik, mint ahol elkövettük.
9.1.3 void mutató
Külön kell említenünk a
void *vptr;
mutató típust, ami nem semmire, hanem meghatározatlan típusra mutató
mutató. Explicit típusmódosító szerkezet alkalmazása nélkül bármilyen tí-
pusú mutató vagy cím hozzárendelhető a void mutatóhoz. A dolog meg-
fordítva is igaz, azaz bármilyen típusú mutatóhoz hozzárendelhetünk void
mutatót. Például:
típus ertek, *ptr=&ertek;
vptr=ptr; /* OK */
vptr=&ertek; /* OK */
ptr=vptr; /* OK */
e void mutatóval egyetlen művelet nem végezhető csak: az indirekci-
ó, hisz meghatározatlan a típus, és a fordító nem tudja, hogy hány bájtot
és milyen értelmezésben kell elérnie.
ertek=*vptr; /* HIBÁS */
9.1.4 Statikus és lokális címek
Miután a statikus élettartamú objektum minden bitjét zérusra inicializál-
ja alapértelmezés szerint a fordító, de címe nem változik, kezdőértéke le-
het akár statikus mutatónak is. Az auto változók címe viszont nem lehet
C programnyelv 165
statikus inicializátor, hisz a cím más–más lehet a blokk különböző végre-
hajtásakor.
int GLOBALIS;
int fv(void){
int LOKALIS;
static int *slp = &LOKALIS; /* HIBÁS. */
static int *sgp = &GLOBALIS; /* OK. */
register int *rlp = &LOKALIS;/* OK. */
long a = 1000000l, *lp = &a;/* a kezdőértéke
1000000 és lp kezdetben rá mutat. */
register int *pi = 0; /* pi regiszteres mutató
értéke NULL. */
const int i = 26; /* Ez az egyetlen hely, ahol
i értéket kaphatott. */
/* . . . */ }
9.1.5 Mutatódeklarátorok
deklarátor:
<mutató>direkt-deklarátor
direkt-deklarátor:
azonosító
(deklarátor)
direkt-deklarátor [<konstans-kifejezés>]
direkt-deklarátor (paraméter-típus-lista)
direkt-deklarátor (<azonosítólista>)
mutató:
*<típusmódosító-lista>
*<típusmódosító-lista>mutató
típusmódosító-lista:
típusmódosító
típusmódosító-lista típusmódosító
típusmódosító: (a következők egyike!)
const
volatile
A deklarátorok szerkezetileg az indirekcióhoz, a függvényhez és a
tömbkifejezéshez hasonlítanak, s csoportosításuk is azonos. A deklarátort
követheti egyenlőségjel után inicializátor, de mindig deklaráció-specifi-
kátorok előzik meg. A deklaráció-specifikátorok tárolási-osztály-specifi-
kátor és típusspecifikátor sorozat tulajdonképp, és igazából nem csak
egyetlen deklarátorra vonatkoznak, hanem ezek listájára.
Megkérjük az olvasót, hogy lapozzon vissza egy pillanatra a TÍPU-
SOK ÉS KONSTANSOK Deklaráció fejezetéhez!
A direkt-deklarátor definíció első lehetősége szerint a deklarátor egy
egyedi azonosítót deklarál, melyre a tárolási osztály egy az egyben vonat-
166 MUTATÓK
kozik, de a típus értelmezése kicsit függhet a deklarátor alakjától is. A
deklarátor tehát egyedi azonosítót határoz meg, s mikor az azonosító fel-
tűnik egy tőle típusban nem eltérő kifejezésben, akkor a vele elnevezett
objektum értékét eredményezi.
Összesítve, és csak a lényeget tekintve a deklaráció
típus deklarátor
alakú. Ezt nem változtatja meg az sem, ha a direkt-deklarátor második al-
ternatíváját tekintjük, mert a zárójelezés nem módosítja a típust, csak
összetettebb deklarátorok kötésére lehet hatással.
A függvénydeklarátorokat már tárgyaltuk, s a tömbdeklarátorokra
még ebben a szakaszban visszatérünk!
A mutatódeklaráció így módosul:
típus * <típusmódosító-lista> deklarátor
, ahol a * <típusmódosító-listá>–val változtatott típus a deklarátor típusa.
A * operátor után álló típusmódosító magára a mutatóra, és nem a vele
megcímezhető objektumra vonatkozik.
Foglalkozzunk például a const módosítóval!
9.1.6 Konstans mutató
Mind a mutató, mind a mutatott objektum deklarálható const-nak. Bár-
mely const-nak deklarált „valami” ugyebár nem változtathatja meg az ér-
tékét. Az sem mehet persze, hogy olyan mutatót kreáljunk, mellyel meg-
sérthetnénk a const objektum érték megváltoztathatatlanságát.
int i;
int *pi; /* pi int objektumra mutató
inicializálatlan mutató. */
int * const cp = &i; /* cp konstans mutató int-re, de
amire mutat, az nem konstans. */
const int ci = 7; /* ci 7 értékű konstans int. */
const int *pci; /* pci konstans int-re mutat. A
mutató tehát nem konstans. */
const int * const cpc = &ci; /* cpc konstans int-re
mutató konstans mutató. */
A következő hozzárendelések legálisak:
i = ci; /* const int hozzárendelése int-hez. */
*cp = ci;/* const int hozzárendelése konstans mutató
mutatta nem konstans int-hez. */
++pci; /* const int-re mutató mutató inkrementálása.*/
pci = cpc;/*Konstans int-re mutató, konstans mutató hoz-
zárendelése const int-re mutató mutatóhoz.*/
C programnyelv 167
A következő hozzárendelések illegálisak:
ci = 0; /* Értékhozzárendelési kísérlet const int-hez.*/
ci--; /* const int dekrementálási kísérlete. */
*pci = 3;/* Értékadási kísérlet a const int-re mutató
mutatóval megcímzett objektumnak. */
cp = &ci;/* Értékadási kísérlet konstans mutatónak. */
cpc++; /* Konstans mutató inkrementálási kísérlete. */
pi = pci;/* Ha ez a hozzárendelés legális lenne, akkor
*pi = ... módon módosíthatnánk azt a const
int-et, amire pci mutat. */
Ahhoz, hogy a „kígyó megharapja a farkát” kell, hogy const objek-
tumra mutató mutatót ne lehessen hozzárendelni nem const-ra mutató
mutatóhoz. Ha ez menne, akkor ugyan „kerülő úton”, de a mutatott const
érték megváltoztatható lenne.
9.2 Mutatók és függvényparaméterek
Eddig kiemelten csak az ún. érték szerinti paraméter átadással foglal-
koztunk a függvényhívás kapcsán. Ezt úgy interpretálhatjuk, hogy a fordí-
tó függvényhíváskor az aktuális paraméterek (esetleg típuskonverzión át-
esett) értékét helyezi el, például a veremben, s a meghívott függvény nem
az aktuális paraméterek értékéhez, hanem annak csak egy másolatához fér
hozzá.
Rövidsége és találósága miatt átvesszük [4] vonatkozó mintapéldá-
ját!
Tegyük fel, hogy a programozó azt a feladatot kapta, hogy írjon olyan
függvényt, mely megcseréli két, int paramétere értékét!
csere(paraméter1, paraméter2);
módon hívható első kísérlete a következő volt:
void csere(int x, int y){
int seged = x;
x = y;
y = seged; }
Barátunk próbálkozása „professzionális” olyan értelemben, hogy gon-
dolt arra, hogy a csere végrehajtásához szüksége van segédváltozóra, de a
függvényt hívó programjában „meglepetten” tapasztalta, hogy semmiféle
értékcsere nem történt.
A csere tulajdonképpen lezajlott az aktuális paraméterek másolatain
a veremben, de ennek semmilyen hatása sincs az aktuális paraméterek
hívó programbeli értékeire. A függvény visszatérése miatt a veremmutató
is visszaállt a hívás előtti értékére, s így a verembeli, felcserélt értékmáso-
latok is elérhetetlenné váltak.
168 MUTATÓK
A megoldás a cím szerinti paraméter átadásban rejlik, azaz a csere függ-
vényt
csere(&paraméter1, &paraméter2);
módon kell meghívni, s a függvénydefiníció pedig így módosul:
void csere(int *x, int *y){
int seged = *x;
*x = *y;
*y = seged; }
A rutin most az aktuális paraméterek címmásolatait kapja meg a ve-
remben, s az indirekció műveletét alkalmazva így az aktuális paraméterek
értékén dolgozik.
Megoldandó feladatok:
Írja át a következő, formai érvényességet ellenőrző függvényeket úgy,
hogy igaz (1) visszatérési érték mellett a vizsgált karakterlánc konvertált
eredményét is szolgáltassák! Ha az érvényességellenőrzés viszont hibával
zárul, akkor a visszaadott hamis (0) értéken kívül semmiféle értékválto-
zást nem okozhat a függvény.
- A PELDA18.C–ben definiált egesze legyen int egesze(const char
s[], int *ertek) prototípusú! {PELDA18Y.C}
- A PELDA20.C–beli lebege átalakítandó int lebege(const char s[],
double *ertek)–ké!
- A PELDA21.C datume függvényéből váljék int datume(const
char s[], int *ev, int *ho, int *nap)!
9.3 Tömbök és mutatók
A BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban külön feje-
zet foglalkozik a tömbökkel, és az Inicializálás rész tárgyalja az egydi-
menziós tömbök kezdőérték adását is.
Tömb létesíthető aritmetikai típusokból, de definiálható
- mutatóból (külön későbbi fejezet),
- struktúrából és unióból (a következő szakasz), valamint
- tömbből (önálló fejezete van a többdimenziós tömböknek).
e Bármilyen típusból is hozzuk azonban létre a(z egydimenziós) töm-
böt, a típusnak teljesnek kell lennie. Nem lehet félig kész, nem teljesen
definiált, felhasználói típusból tömböt kreálni.
C programnyelv 169
¡ A tömbök és a mutatók között nagyon szoros kapcsolat van. Ha ki-
fejezés, vagy annak része típus tömbje, akkor a (rész)kifejezés értékét a
tömb első elemét megcímző, konstans mutatóvá alakítja a fordító, és a
(rész)kifejezés típusa típus * const lesz. Nem hajtja végre a fordító ezt a
konverziót, ha a (rész)kifejezés cím operátor (&), ++, ––, vagy a pont (.)
szelekciós operátor, vagy a sizeof operandusa, vagy hozzárendelési műve-
let bal oldalán áll.
A . operátorral a következő szakasz foglalkozik. Elemezzük az elő-
ző bekezdésben mondottakat egy példa tükrében!
Legyen a következő tömb és mutató!
#define MERET 20 /* Tömbméret. */
/* . . . */
float tomb[MERET], *pt;
/* . . . */
A tömböt a fordító, mondjuk, a 100–as címtől kezdve helyezte el a me-
móriában. Egy tömbelem helyfoglalása sizeof(tomb[0]) ÷ sizeof(float) ÷
4, általánosságban sizeof(típus). Az elemek
tomb[0], tomb[1], ..., tomb[MERET - 1]
sorrendben, növekvő címeken helyezkednek el a tárban. Tehát a tomb[0]
a 100–as, a tomb[1] a 104–es, a tomb[2] a 108–as és így tovább címen
van. A 180–as memóriacím már nem tartozik a tömbhöz.
Ha valamilyen kifejezésben meglátja a fordító a tomb azonosítót, akkor
rögtön helyettesíteni fogja a float * const 100–as címmel. Tehát, ha a pt–t
fel kívánjuk tölteni tomb kezdőcímével, akkor nem kell ilyen
pt = &tomb[0];
hosszadalmasan kódolni, tökéletesen elég a
pt = tomb;
9.3.1 Index operátor
A MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK szakasz elején definiált utótag-
kifejezés második alternatívája az
utótag-kifejezés[kifejezés]
az indexelő operátor. Nevezik ezt indexes változónak is, vagyis minden-
képpen hivatkozás ez a tömb egy meghatározott elemére.
¡ A szabályok szerint az utótag-kifejezés és a kifejezés közül az egyik-
nek mutatónak, a másiknak egész típusúnak kell lennie, és hatásukra a
fordító a
170 MUTATÓK
*((utótag-kifejezés) + (kifejezés))
műveletet valósítja meg. A fordító alkalmazza a következő fejezetben tár-
gyalt konverziós szabályokat a + műveletre és a tömbre. Ha az utótag-ki-
fejezés a tömb és a kifejezés az egész típusú, akkor a konstrukció a tömb
kifejezésedik elemére hivatkozik.
Mi van a típussal? A külső zárójel párban még mutató típus (típus *)
van, s ezen hajtja végre a fordító az indirekciót. Tehát az eredmény típusát
a mutató dönti el.
Vegyük a tomb[6] indexes változót! A mondottak szerint ebből
*((tomb) + (6))
lesz, ami nem 6, hanem 6–nak, mint indexnek, a hozzáadását jelenti a
tomb kezdőcíméhez, azaz:
*((float *)100 + 6*sizeof(float))
Az összeadás elvégzése után
*((float *)124)
, ami az indirekció végrehajtása után a tomb 6–os indexű elemét eredmé-
nyezi.
A + kommutatív művelet, így az indexelés is az. Egydimenziós töm-
bökre a következő négy kifejezés teljesen ekvivalens feltéve, hogy p mu-
tató és i egész:
p[i] ÷ i[p] ÷ *(p + i) ÷ *(i + p)
Folytassuk az index operátor ismertetésének megkezdése előtt elkezdett
gondolatmenetet, azaz a pt mutató legyen tomb értékű!
pt = tomb;
Ilyenkor:
*pt ÷ tomb[0],
*(pt + 1) ÷ tomb[1]
és általában
*(pt + i) ÷ tomb[i].
Vegyük észre, hogy a pt-re szükség sincs a tömbelemek és címeik
előállításához, hisz:
tomb[i] ÷ *(tomb + i)
és
&tomb[i] ÷ tomb + i.
C programnyelv 171
e Fontos különbség van azonban a tomb és a pt között. A pt mutató
változó. A tomb pedig mutató konstans. Ebből következőleg nem megen-
gedettek a következők:
tomb = pt; /* Mintha 3=i-t írtunk volna fel. */
tomb++; /* Mint 3++. */
pt = &tomb; /* Mintha &3-at akarnánk előállítani. */
A mutató változóra természetesen megengedettek ezek a műveletek:
pt = tomb;
pt++;
Ha pt mutató, akkor azt kifejezés indexelheti a tanultak szerint, azaz
pt[i] ÷ *(pt + i)
Meg kell említeni még, hogy amikor egy függvényt tömbazonosító
aktuális paraméterrel hívtunk meg, akkor is cím szerinti paraméter átadás
történt, azaz a függvény a tömb kezdőcím konstans másolatát kapta meg,
például, a veremben. Ez a címmásolat aztán persze a függvényben már
nem konstans, el is lehet rontani stb.
Vegyük észre, hogy a cím szerinti paraméter átadást szinte minden
példánkban, már a kezdetek óta használjuk! Eddig a függvényparaméter
tömböt mindig
típus azonosító[]
alakban adtuk meg, de legújabb ismereteink szerint a
típus * azonosító
forma használandó, hisz ez egyértelműen mutatja, hogy a paraméter muta-
tó. A függvény testén belül ettől függetlenül szabadon dönthet a progra-
mozó, hogy
- tömbként,
- mutatóként, vagy
- vegyesen
kezeli az ilyen paramétert.
` A gépi kódú utasítások operandusai többnyire memória címek. Eb-
ből következőleg minél inkább mutatókat használva írjuk meg programja-
inkat, annál közelebb kerülünk a gépi kódhoz, s ez által annál gyorsabb
lesz a szoftverünk.
Írjuk át ennek szellemében a PELDA21.C datume függvényét!
int datume(const char *s){
172 MUTATÓK
static int honap[ ] =
{ 0,31,28,31,30,31,30,31,31,30,31,30,31 };
int i, ho;
if(!*(s+10) && !isdigit(*(s+4)) && *(s+4)==*(s+7)){
for(i=0; i<10; ++i){
if(i==4||i==7) ++i;
if(!isdigit(*(s+i))) return 0; }
if((i=atoi(s))>=1){
*(honap+2)=28+(!(i%4)&&i%100 || !(i%400));
if((ho=atoi(&s[5])>=1&&ho<=12&&(i=atoi(&s[8])>=1&&
i<=*(honap+ho)) return 1; } }
return 0; }
Lássuk be, hogy az ilyen fajta függvény átírásnak, amikor s[i]–ből *
(s+i)–t csinálgatunk, semmi értelme sincs, hisz ezt a fordító magától is
megteszi. Az átalakítás egyetlen előnye, hogy a formális paraméter jobban
szemlélteti, hogy const karakterláncra mutat, ill. az észre vehető, hogy az
atoi függvényt nem csak a karaktertömb kezdetével szabad meghívni.
Foglalkozzunk még egy kicsit a tömbdeklarátorokkal!
9.3.2 Tömbdeklarátor és nem teljes típusú tömb
A Mutatódeklarátorok fejezetben a direkt-deklarátor definíció harma-
dik változata
direkt-deklarátor [<konstans-kifejezés>]
a tömbdeklarátor. A tömbdeklaráció tehát
típus deklarátor [<konstans-kifejezés>]<={inicializátorlista<,>}>
, ahol az elhagyható konstans-kifejezésnek egész típusúnak és zérusnál na-
gyobb értékűnek kell lennie, s ez a tömb mérete. Ez a TÍPUSOK ÉS
KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében írottakon túl további
korlátozásokat ró a konstans kifejezésre, hogy egész típusúnak kell lennie.
Operandusai ebben az esetben csak egész, felsorolás, karakteres és lebe-
gőpontos állandók lehetnek, de a lebegőpontos konstanst explicit típus-
konverzióval egésszé kell alakítani. Operandus lehet még a sizeof operá-
tor is, aminek operandusára természetesen nincsenek ilyen korlátozások.
Tudjuk, hogyha elmarad a tömbméret, akkor a fordító az inicializátor-
lista elemszámának megállapításával rögzíti azt, s a típus így válik teljes-
sé. Megadott méretű tömb esetében a lista inicializátorainak száma nem
haladhatja meg a tömb elemeinek számát. Ha az inicializátorok keveseb-
ben vannak a tömbméretnél, akkor a magasabb indexű, fennmaradó tömb-
elemek zérus kezdőértéket kapnak. Tudjuk azt is, hogy tömb inicializáto-
rai csak állandó kifejezések lehetnek.
C programnyelv 173
e Ne felejtkezzünk meg róla, hogy ugyan a karaktertömb inicializá-
torlistája karakterlánc konstans, de az előbb felsorolt korlátozások ugyan-
úgy vonatkoznak rá is! Vagyis rögzített méretű tömb esetén a karakterlánc
hossza sem haladhatja meg a méretet. Ha a lánchossz és a tömbméret e-
gyezik, nem lesz lánczáró zérus a karaktertömb végén.
Ha a tömbdeklarációból hiányzik a tömbméret és inicializátorlista sincs,
akkor a deklaráció nem teljes típusú tömböt határoz meg. Lássuk a lehet-
séges eseteket!
- Ez csak előzetes deklaráció és a tömb méretét majd egy későbbi de-
finíció rögzíti. Például:
float t[];
/* . . . */
float t[20];
- Ez csak előzetes deklaráció és a tömbméretet egy későbbi inicializá-
torlistás deklaráció tisztázza. Például:
char lanc[];
/* . . . */
char lanc[]=”Ne tudd ki!”;
Természetesen az együtt tömbméretes és inicializátorlistás definiáló
deklaráció is megengedett!
- A globális tömböt nem ebben a forrásmodulban definiálták, itt csak
egyszerűen a rá való hivatkozás előtt deklarálták. Például:
extern double dtomb[];
Persze a dtomb méretét valamilyen módon ebben a forrásmodulban
is ismernünk kell!
- A tömb függvény paramétere. Például:
void fv(float t[], int n) { /* . . . */ }
A tömb méretét valahonnan a függvényben is tudni kéne! Például
úgy, hogy további paraméterként átadják neki.
9.4 Mutatóaritmetika és konverzió
A mutató vagy címaritmetika az inkrementálásra, a dekrementálásra, az
összeadásra, a kivonásra és az összehasonlításra szorítkozik. A típus típu-
sú objektumra mutató mutatón végrehajtott aritmetikai műveletek auto-
matikusan figyelembe veszik a típus méretét, azaz az objektum tárolására
elhasznált bájtok számát. A mutatóaritmetika ezen kívül feltételezi, hogy
a mutató a típus típusú objektumok tömbjére mutat, azaz például:
174 MUTATÓK
int i = 6;
float ftomb[50], *fptr = ftomb;
esetén
fptr += i;
hatására az fptr-beli cím
sizeof(float)*i
-vel (általánosságban sizeof(típus)*egész-szel) nő, azaz a példa szerint
ftomb[6]-ra mutat.
Ha ptr1 a típus típusú tömb második és ptr2 a tizedik elemére mutat,
akkor a két mutató különbsége
ptr2 - ptr1 ¬ 8.
Figyeljük meg, hogy a mutatókhoz indexértéket adunk hozzá vagy
vonunk ki belőle és a mutatók különbsége is indexérték! Igazából a két
mutató különbsége ptrdiff_t típusú egész indexkülönbség. A ptrdiff_t az
STDDEF.H fejfájlban definiált, s többnyire signed int.
9.4.1 Összeadás, kivonás, inkrementálás és dekrementálás
- Összeadás egyik operandusa lehet mutató, ha a másik operandus
egész típusú. Az eredmény ilyenkor a címaritmetika szabályait kö-
vető mutató, azaz olyan cím, mely egész*sizeof(típus)–sal nagyobb,
mint az eredeti. A típus a mutató által mutatott nem void típus.
- Kivonásnál az első operandus lehet valamilyen objektumra mutató
mutató, ha ilyenkor a második egész típusú. Az eredmény most is a
mutatóaritmetika szabályait követő mutató, azaz olyan cím, mely
egész*sizeof(típus)–sal kisebb, mint az eredeti. A típus a mutató ál-
tal mutatott nem void típus.
- Kivonásnál mindkét operandus lehet ugyanazon objektum részeire
mutató mutató. Az eredmény az előző két pont szellemében a muta-
tóaritmetika szabályainak megfelelő egész (indexkülönbség). Az
egész típusa a szabvány STDDEF.H fejfájlban definiált ptrdiff_t
(signed int).
Ha az operandus mutató, akkor az eggyel növelésben (++) vagy csök-
kentésben (––) a címaritmetika szabályai érvényesek, azaz az eredmény
mutató a következő, vagy a megelőző elemre fog mutatni.
e Ha p mutató a tömb utolsó elemére mutat, akkor a ++p még legális
érték: a tömb utolsó utáni elemének címe, de minden ezután következő
C programnyelv 175
mutatónövelés definiálatlan eredményre vezet. Hasonló probléma van ak-
kor is, ha p a tömb kezdetére mutat. Ilyenkor a mutatócsökkentés - már a
--p is - definiálatlan eredményt okoz.
Vegyük észre, hogy az egész mutatóaritmetikának csak akkor van
értelme, ha a mutatók egyazon tömb elemeire mutatnak!
e Minden nem tömbre alkalmazott címaritmetikai művelet eredménye
definiálatlan. Ugyanez mondható el akkor is, ha a tömbre alkalmazott mu-
tatóaritmetikai művelet eredménye a tömb legelső eleme elé, vagy a legu-
tolsó utánin túlra mutat.
9.4.2 Relációk
A következő operandus típuskombinációk használhatók relációkban:
- Mindkét operandus lehet ugyanazon típusú objektumra mutató mu-
tató, amikor is a két objektum memória címének összehasonlításáról
lesz szó.
- A mutató összehasonlítás csak egyazon objektum részeire definiált,
és a mutatók nem tartalmazhatnak ezen objektumon kívülre irányuló
címet sem egyetlen kivétellel, tömb esetén megengedett az utolsó
létező elem utáni címére való hivatkozás. Ha a mutatók tömb ele-
mekre hivatkoznak, akkor az összehasonlítás az indexek összeha-
sonlításával ekvivalens. A nagyobb indexű elem címe magasabb.
- Az egyenlőségi relációkat használva a mutató hasonlítható a kons-
tans 0 értékhez, azaz a NULL mutatóhoz is.
- Csak az egyenlőségi relációk esetében a mutató hasonlítható a kons-
tans, 0 értékű, egész kifejezéshez, vagy void–ra mutató mutatóhoz.
Ha mindkét mutató NULL mutató, akkor egyenlők.
9.4.3 Feltételes kifejezés
Ha a K1 ? K2 : K3–ban K2, K3 egyike–másika mutató, akkor a K2 vagy
K3 operandusok típusától függő konstrukció eredményének típusa a kö-
vetkező:
- Ha az egyik operandus valamilyen típusú objektumra mutató és a
másik void mutató, akkor az eredmény (esetleges konverzió után)
ugyancsak void mutató.
- Ha az egyik operandus mutató, s a másik operandus 0 értékű kons-
tans kifejezés, akkor az eredmény típusa a mutató típusa lesz.
176 MUTATÓK
Mutatók típusának összehasonlításakor a const vagy volatile típusmó-
dosítók nem szignifikánsak, de az eredmény típusa megörökli mindkét ol-
dal módosítóit.
Írjuk át a címaritmetika alkalmazásával a PELDA20.C–ben használt
DVEREM.C–t!
/* DVEREMUT.C: double verem push, pop és clear
függvényekkel. */
#define MERET 128 /* A verem mérete. */
static double v[MERET]; /* A verem. */
static double *vmut=v; /* A veremmutató. */
int clear(void){
vmut=v;
return MERET; }
double push(double x){
if(vmut<v+MERET) return *vmut++=x;
else return x+1.; }
double pop(void){
if(vmut>v) return *--vmut;
else return 0.; }
A vmut most valóban veremmutató a double veremben (és nem a
processzoréban). v kezdőértékkel indul, és mindig a következő szabad
helyre irányul. Ha kisebb, mint a veremhez már nem tartozó cím (v+ME-
RET), akkor a push kiteszi rá a paraméterét, és mellékhatásként előbbre
is lépteti eggyel a veremmutatót a következő szabad helyre. A pop csak
akkor olvas a veremből, ha van benne valami (vmut>v). Kiszedéskor
előbb vissza kell állítani a veremmutatót (az előtag ––), s csak aztán érhe-
tő el indirekcióval a legutoljára kitett érték, s most ez lesz a következő
szabad hely is egyben a következő push számára.
9.4.4 Konverzió
A fordító által automatikusan elvégzett, implicit konverziókat már meg-
ismertük a címaritmetika műveleteinél.
Az explicit típuskonverziós
(típusnév) előtag-kifejezés
szerkezetben a (típusnév) többnyire (típus *) alakú lesz, és ilyen típusú
objektumra mutató mutatóvá konvertálja az előtag-kifejezés értékét. Pél-
dául:
char *lanc;
int *ip;
/* . . . */
lanc = (char *) ip;
C programnyelv 177
Nullaértékű konstans, egész kifejezés, vagy ilyen (void *)–gal típusmó-
dosítva konvertálható explicit típusmódosítással, hozzárendeléssel vagy
összehasonlítással akármilyen típusú mutatóvá. Ez NULL mutatót ered-
ményez, mely megegyezik az ugyanilyen típusú NULL mutatóval, de el-
tér bármely más objektumra vagy függvényre mutató mutatótól.
Egy bizonyos típusú mutató konvertálható más típusú mutatóvá. Az
eredmény azonban címzés hibás lehet, ha nem megfelelő tárillesztésű ob-
jektumot érne el. Csak azonos, vagy kisebb szigorúságú tárillesztési felté-
telekkel bíró adattípus mutatójává konvertálható az adott mutató, és onnét
vissza.
¡ A tárillesztés hardver sajátosság, s azt jelenti, hogy a processzor bi-
zonyos típusú adatokat csak bizonyos határon levő címeken helyezhet el.
A legkevésbé megszorító a char típus szokott lenni. A short csak szóha-
táron (2–vel maradék nélkül osztható címen) kezdődhet, a long viszont
dupla szóhatáron (4–gyel maradék nélkül osztható címen) helyezkedhet
el, s így tovább.
Felkérjük az olvasót, hogy programfejlesztő rendszere segítségében
feltétlenül nézzen utána a konkrétumoknak!
void mutató készíthető akármilyen típusú mutatóból, és megfordítva
korlátozás és információvesztés nélkül. Ha az eredményt visszakonvertál-
juk az eredeti típusra, akkor az eredeti mutatót állítjuk újra elő.
Ha ugyanolyan, de más, const vagy volatile módosítójú típusra konver-
tálunk, akkor az eredmény ugyanaz a mutató a módosító által előidézett
megszorításokkal. Ha a módosítót aztán elhagyjuk, akkor a további műve-
letek során az eredetileg az objektum deklarációjában szereplő const vagy
volatile módosítók maradnak érvényben.
A mutató mindig konvertálható a tárolásához elegendően nagy, egész tí-
pussá. A mutató mérete, és az átalakító függvény persze nem gépfügget-
len. Leírunk egy, több fejlesztő rendszerben is használatos mutató–egész
és egész–mutató konverziót.
A mutató–egész konverzió módszere függ a mutató és az egész típus
méretétől, valamint a következő szabályoktól:
- Ha a mutató mérete nem kisebb az egész típusénál, akkor a mutató
érték unsigned–ként viselkedik azzal a megkötéssel, hogy nem kon-
vertálható lebegőpontossá.
178 MUTATÓK
- Ha a mutató mérete kisebb az egész típusénál, akkor a mutatót
előbb az egésszel megegyező méretűvé alakítja a fordító, s aztán
konvertálja egésszé.
Az egész–mutató átalakítás sem portábilis, de a következő szabályok
szerint mehet például:
- Ha az egész típus ugyanolyan méretű, mint a mutató, akkor az egész
értéket unsigned–ként mutatónak tekinti a fordító.
- Ha az egész típus mérete különbözik a mutatóétól, akkor az egész
típust az előző pontokban ismertetett módon konvertálja előbb mu-
tató méretű, egész típusúvá, majd unsigned–ként mutatónak tekinti.
9.5 Karaktermutatók
Tudjuk, hogy a karakterlánc konstans karaktertömb típusú, s ebből kö-
vetkezőleg mögötte ugyancsak egy cím konstans van, hisz például a
printf(”Ez egy karakterlánc konstans.”);
kitűnően működik, holott a printf függvény első paramétere const char *
típusú. Ez a konstans mutató azonban a tömbtől eltérően nem rendelkezik
azonosítóval sem, tehát később nincs módunk hivatkozni rá. Ennek elke-
rülésére, azaz a cím konstans értékének megőrzésére, a következő mód-
szerek ajánlhatók:
char *uzenet;
uzenet = ”Kész a kávé!\n”;
vagy
const char *uzenet = ”Kész a kávé!\n”;
9.5.1 Karakterlánc kezelő függvények
A rutinok prototípusai a szabványos STRING.H fejfájlban helyezked-
nek el. Egyik részüknek str–rel, másik csoportjuknak mem–mel kezdődik
a neve. Az str kezdetűek karakterláncokkal (char *), míg a mem nevűek
memóriaterületekkel bájtonként haladva (void * és nincs feltétlenül
lánczáró zérus a bájtsorozat végén) foglalkoznak. A char *, vagy void *
visszaadott értékű függvények mindig az eredmény lánc kezdőcímét szol-
gáltatják.
e A memmove–tól eltekintve, a többi rutin viselkedése definiálatlan,
ha egymást a memóriában átfedő karaktertömbökre használják őket.
Néhányat – teljességre való törekvés nélkül – felsorolunk közülük!
char *strcat(char *cel, const char *forras);
C programnyelv 179
char *strncat(char *cel, const char *forras, size_t n);
A függvények a cel karakterlánchoz fűzik a forras–t (strcat), vagy a
forras legfeljebb első, n karakterét (strncat), és visszatérnek az egyesített
cel karakterlánc címével. Nincs hibát jelző visszaadott érték! Nincs túl-
csordulás vizsgálat a karakterláncok másolásakor és hozzáfűzésekor.
A size_t többnyire az unsigned int típusneve.
Írjuk csak meg a saját strncat függvényünket!
char *strncat(char *cel, const char *forras, size_t n){
char *seged = cel;
/* Pozícionálás a cel lezáró ’\0’ karakterére: */
while(*cel ) ++cel;
/* forras cel végére másolása a záró ’\0’-ig, vagy
legfeljebb n karakterig: */
while(n-- && (*cel++ = *forras++));
/* Vissza az egyesített karakterlánc kezdőcíme: */
return seged; }
char *strchr(const char *string, int c);
void *memchr(const void *string, int c, size_t n);
A rutinok a c karaktert keresik string–ben, ill. string első n bájtjában, és
az első előfordulás címével térnek vissza, ill. NULL mutatóval, ha nincs
is c a string–ben, vagy az első n bájtjában. A lánczáró zérus is lehet c pa-
raméter. Az
char *strrchr(const char *string, int c);
ugyanazt teszi, mint az strchr, csak c string–beli utolsó előfordulásának
címével tér vissza, ill. NULL mutatóval, ha nincs is c a string–ben.
int strcmp(const char *string1, const char *string2);
int strncmp(const char *string1, const char *string2, size_t n);
int memcmp(const void *string1, const void *string2, size_t n);
A függvények unsigned char típusú tömbökként összehasonlítják
string1 és string2 karakterláncokat, és negatív értéket szolgáltatnak, ha
string1 < string2. Pozitív érték jön, ha string1 > string2. Az egyenlőséget
viszont a visszaadott zérus jelzi.
Az strncmp és a memcmp a hasonlítást legföljebb az első n karakterig,
ill. bájtig végzik.
¡ A legtöbb fejlesztő rendszerben nem szabványos stricmp és str-
nicmp is szokott lenni, melyek nem kis–nagybetű érzékenyen hasonlítják
össze a karakterláncokat.
180 MUTATÓK
A saját strcmp:
int strcmp(const char *s1, const char *s2 ){
for( ; *s1 == *s2; ++s1, ++s2)
if(!(*s1)) return 0; /* s1 == s2 */
return(*s1 - *s2); } /* s1 < s2 vagy s1 > s2 */
char *strcpy(char *cel, const char *forras);
char *strncpy(char *cel, const char *forras, size_t n);
void *memcpy(void *cel, const void *forras, size_t n);
void *memmove(void *cel, const void *forras, size_t n);
Az strcpy a forras karakterláncot másolja lánczáró karakterével együtt a
cel karaktertömbbe, és visszatér a cel címmel. Nincs hibát jelző visszaté-
rési érték. Nincs túlcsordulás ellenőrzés a karakterláncok másolásánál.
Az strncpy a forras legfeljebb első n karakterét másolja. Ha a forras n
karakternél rövidebb, akkor cel végét ’\0’–ázza n hosszig a rutin. Ha az n
nem kisebb, mint a forras mérete, akkor nincs zérus a másolt karakterlánc
végén.
A memcpy és a memmove mindenképpen n bájtot másolnak. Egyetlen-
ként a karakterlánc kezelő függvények közül, a memmove akkor is bizto-
sítja az átlapoló memóriaterületeken levő, eredeti forras bájtok felülírás
előtti átmásolását, ha a forras és a cel átfedné egymást.
A saját strcpy:
char *strcpy(char *cel, const char *forras ){
char *seged = cel;
/* forras cel-ba másolása lezáró ’\0’ karakterével: */
while(*cel++ = *forras++);
/* Vissza a másolat karakterlánc kezdőcíme: */
return seged; }
size_t strlen(const char *string);
A rutin a string karakterlánc karaktereinek számával tér vissza a lánczá-
rót nem beszámítva. Nincs hibát jelző visszaadott érték!
char *strpbrk(const char *string, const char *strCharSet);
A függvények az strCharSet–beli karakterek valamelyikét keresik a
string–ben, és visszaadják az első előfordulás címét, ill. NULL mutatót,
ha a két paraméternek közös karaktere sincs. A keresésbe nem értendők
bele a lánczáró zérusok.
A példában számokat keresünk az s karakterláncban.
#include <string.h>
C programnyelv 181
#include <stdio.h>
void main(void){
char s[100] = "3 férfi és 2 fiu 5 disznót ettek.\n";
char *er = s;
int i=1;
while(er = strpbrk(er, "0123456789"))
printf("%d: %s\n", i++, er++); }
A kimenet a következő:
1: 3 férfi és 2 fiu 5 disznót ettek.
2: 2 fiu 5 disznót ettek.
3: 5 disznót ettek.
char *strset(char *string, int c);
char *strnset(char *string, int c, size_t n);
void *memset(void *string, int c, size_t n);
A memset feltölti string első n bájtját c karakterrel, és visszaadja string
kezdőcímét.
¡ A legtöbb fejlesztő rendszerben létező, nem ANSI szabványos str-
set és strnset a string minden karakterét – a lánczáró zérus kivételével – c
karakterre állítják át, és visszaadják a string kezdőcímét. Nincs hibát jelző
visszatérési érték. Az strnset azonban a string legfeljebb első n karakterét
inicializálja c–re.
size_t strspn(const char *string, const char *strCharSet);
size_t strcspn(const char *string, const char *strCharSet);
Az strspn annak a string elején levő, maximális alkarakterláncnak a
méretét szolgáltatja, mely teljes egészében csak az strCharSet–beli karak-
terekből áll. Ha a string nem strCharSet–beli karakterrel kezdődik, akkor
zérust kapunk. Nincs hibát jelző visszatérési érték. A keresésbe nem ér-
tendők bele a lánczáró zérus karakterek.
A függvény visszaadja tulajdonképpen az első olyan karakter indexét
a string–ben, mely nincs benn az strCharSet karakterlánccal definiált ka-
rakterkészletben.
Az strcspn viszont annak a string elején levő, maximális alkarakter-
láncnak a méretét szolgáltatja, mely egyetlen karaktert sem tartalmaz az
strCharSet–ben megadott karakterekből. Ha a string strCharSet–beli ka-
rakterrel kezdődik, akkor zérust kapunk. Például a:
#include <string.h>
#include <stdio.h>
void main(void){
char string[] = "xyzabc";
182 MUTATÓK
printf("%s láncban az első a, b vagy c indexe %d\n",
string, strcspn(string, "abc")); }
eredménye:
xyzabc láncban az első a, b vagy c indexe 3
char *strstr(const char *string1, const char *string2);
A függvény string2 karakterlánc első előfordulásának címét szolgáltat-
ják string1–ben, ill. NULL mutatót kapunk, ha string2 nincs meg
string1–ben. Ha string2 üres karakterlánc, akkor a rutin string1–gyel tér
vissza. A keresésbe nem értendők bele a lánczáró zérus karakterek.
char *strtok(char *strToken, const char *strDelimit);
A függvény a következőleg megtalált, strToken–beli szimbólum címével
tér vissza, ill. NULL mutatóval, ha nincs már további szimbólum az str-
Token karakterláncban. Mindenegyes hívás módosítja az strToken karak-
terláncot, úgy hogy ’\0’ karaktert tesz a bekövetkezett elválasztójel helyé-
re. Az strDelimit karakterlánc az strToken–beli szimbólumok lehetséges
elválasztó karaktereit tartalmazza.
Az első strtok hívás átlépi a vezető elválasztójeleket, visszatér az strTo-
ken–beli első szimbólum címével, és ezelőtt a szimbólumot ’\0’ karakter-
rel zárja. Az strToken maradék része további szimbólumokra bontható
újabb strtok hívásokkal. Mindenegyes strtok hívás módosítja az strTo-
ken karakterláncot, úgy hogy ’\0’ karaktert tesz az aktuálisan visszaadott
szimbólum végére. Az strToken következő szimbólumát az strToken para-
méter helyén NULL mutatós strtok hívással lehet elérni. A NULL muta-
tó első paraméter hatására az strtok megkeresi a következő szimbólumot
a módosított strToken–ben. A lehetséges elválasztójeleket tartalmazó str-
Delimit paraméter, s így maguk az elválasztó karakterek is, változhatnak
hívásról–hívásra.
A példaprogramban ciklusban hívjuk az strtok függvényt, hogy megje-
lentethessük az s karakterlánc összes szóközzel, vesszővel, stb. elválasz-
tott szimbólumát:
#include <string.h>
#include <stdio.h>
void main( void ){
char s[] = "Szimbólumok\tkarakterlánca\n ,, és néhány”
” további szimbólum";
char selv[] = " ,\t\n", *token;
printf("%s\nSzimbólumok:\n", s);
/* Míg vannak szimbólumok a karakterláncban, */
token = strtok(string, selv);
while(token != NULL){
C programnyelv 183
/* addig megjelentetjük őket, és */
printf("\t%s\n", token);
/* vesszük a következőket: */
token=strtok(NULL, selv); } }
A kimenet a következő:
Szimbólumok karakterlánca
,, és néhány további szimbólum
Szimbólumok:
Szimbólumok
karakterlánca
és
néhány
további
szimbólum
Megoldandó feladatok:
Készítse el az alább felsorolt, ismert C függvények mutatókat használó
változatát! A char * visszatérésű rutinok az eredmény címével térnek
vissza.
- int getline(char *, int): sor beolvasása a szabvány bemenetről.
{STRSTRXT.C}
- char *squeeze(char *s, int c): c karakter törlése az s karakterlánc-
ból a saját helyén.
- int *binker(int x, int *t, int n): a növekvőleg rendezett, n elemű, t
tömbben megkeresendő x csak mutatókat használó, bináris keresési
algoritmussal! Ha megvan, vissza kell adni a t–beli előfordulás cí-
mét. Ha nincs, NULL mutatót kell szolgáltatni.
- int atoi(char *): karakterlánc egésszé konvertálása.
- char *strupr(char *): karakterlánc nagybetűssé alakítása a saját he-
lyén.
- char *strrev(char *): karakterlánc megfordítása a saját helyén.
- char *strset(char *s, int c): s karakterlánc feltöltése c karakterrel.
- char *strstr(const char *, const char *): a második karakterlánc
keresése az elsőben. A pontos ismertetés kicsit előbbre megtalálha-
tó! {STRSTRXT.C}
Készítsen char *strstrnext(const char *, const char *) függvényt is,
mely ugyanazt teszi, mint az strstr, de static mutató segítségével az első
hívás után a második karakterlánc következő elsőbeli előfordulásának cí-
184 MUTATÓK
mével tér vissza, és ezt mindaddig teszi, míg NULL mutatót nem kell
szolgáltatnia. {STRSTRXT.C}
9.5.2 Változó paraméterlista
Az OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK szakaszból tudjuk, hogy a
függvény paraméterlistája …–tal is végződhet, amikor is a fordító a ,…
előtti fix paramétereket a szokásos módon kezeli, de a ,.. helyén álló aktu-
ális paramétereket úgy manipulálja, mintha nem adtak volna meg függ-
vény prototípust.
A szabványos STDARG.H fejfájlban definiált típus és függvények
(makrók) segítséget nyújtanak az ismeretlen paraméterszámú és típusú pa-
raméterlista feldolgozásában. A típus és az ANSI kompatibilis makródefi-
níciók a következők lehetnek például:
typedef char *va_list;
#define _INTSIZEOF(x) ((sizeof(x)+sizeof(int)-1)&\
~(sizeof(int) -1))
#define va_start(ap, utsofix) (ap=(va_list)&utsofix+\
_INTSIZEOF(utsofix))
#define va_arg(ap, tipus) (*(tipus *)((ap+=_INTSIZEOF\
(tipus)) - _INTSIZEOF(tipus)))
#define va_end(ap) ap = (va_list)0
A va_... szerkezettel csak olyan változó paraméteres függvények írha-
tók, ahol a változó paraméterek a paraméterlista végén helyezkednek el. A
va_... makrókat a következőképp kell használni:
1. A szerkezetet használó függvényben deklarálni kell egy va_list típu-
sú, mondjuk, param nevű változót:
va_list param;
, ami a va_arg és a va_end által igényelt információt hordozó muta-
tó.
6. Meg kell hívni a va_start függvényt:
va_start(param, utsofix);
a va_arg és a va_end függvények használata előtt. A va_start a pa-
ram mutatót a változó paraméterlistával meghívott függvény első
változó paraméterére állítja. Az utsofix paraméterben elő kell írni a
változó paraméterlistával meghívott függvény azon utolsó formális
paraméterének nevét, amely még rögzített. A va_start–nak nincs
visszaadott értéke. A va_start első paraméterének va_list típusúnak
kell lennie. Ha a második paraméter register tárolási osztályú, ak-
kor a makró viselkedése nem meghatározott.
C programnyelv 185
7. Eztán va_arg hívások következnek:
(tipus) va_arg(param, tipus);
, melyek rendre szolgáltatják a változó paraméterlista következő ak-
tuális paraméterének értékét. A makróból látszik, hogy a tipus meg-
adása fontos, hisz eszerint lépteti a param a mutatót előre, ill. ilyen
típusú értéket szolgáltat a változó paraméterlistában soron követke-
ző paraméterből.
l Azt aztán, hogy a változó paraméterlistának mikor van vége, a prog-
ramozónak kell tudnia!
8. Ha a va_arg kiolvasta a változó paraméterlista minden elemét, vagy
más miatt kell abbahagynunk a további feldolgozást, akkor meg kell
hívni a
va_end(param);
makrót, hogy a változó paraméterlistával meghívott függvényből
biztosítsuk a normális visszatérést. A va_end–nek nincs visszaadott
értéke, és a makródefinícióból látszik, hogy NULLázza a param
mutatót.
Tekintsünk meg a következő egyszerű példát, melyben zérus jelzi a pa-
raméterlista végét!
#include <stdio.h>
#include <stdarg.h>
void sum(char *uzen, ...) {
int osszeg = 0, tag;
va_list param;
va_start(param, uzen);
while(tag = va_arg(param, int)) osszeg += tag;
printf(uzen, osszeg); }
void main(void) {
sum("1+2+3+4 = %d\n", 1, 2, 3, 4, 0); }
A param char * típusú. Tételezzük fel a 32 bites int és cím esetét! Ak-
kor a va_start(param, uzen) hatására az
_INTSIZEOF(uzen)=
(sizeof(uzen)+sizeof(int)-1)&~(sizeof(int) -1)=
(4+4-1)&~(4-1)=7&~3=4
és így a
param=(char *)&uzen+4
, ami azt jelenti ugye, hogy param az első változó paraméter címét fogja
tartalmazni.
A tag=va_arg(param, int) következtében
186 MUTATÓK
tag=(*(int *)((param+=_INTSIZEOF(int))-_INTSIZEOF(int)))
, azaz:
tag=*(int *)((param+=4)-4)
Tehát a tag változó felveszi a következő, int, aktuális paraméter értékét,
és eközben param már a következő aktuális paraméterre mutat.
¡ A következő függvények a parlist változó paraméterlistától eltekint-
ve ugyanúgy dolgoznak, mint nevükben v nélküli párjaik. A felsorolt
printf függvények a 3. pont va_arg hívásait maguk intézik, és a format
karakterlánc alapján a változó paraméterlista végét is látják. A parlist az
aktuális változó paraméterlista első elemére mutató mutató.
int vfprintf(FILE *stream, const char *format, va_list parlist);
int vprintf(const char *format, va_list parlist);
int vsprintf(char * puffer, const char * format, va_list parlist);
9.6 Mutatótömbök
Mutatótömb a
típus *azonosító[<konstans-kifejezés>] <={inicializátorlista}>;
deklarációval hozható létre. Az azonosító a mutatótömb neve: konstans
mutató, melynek típusa (típus **), vagyis típus típusú objektumra mutató
mutatóra mutató mutató. Tehát olyan konstans mutató, mely (típus *) mu-
tatóra mutat.
Vegyük észre a * mutatóképző operátor rekurzív használatát!
A tömb egy eleme viszont (típus *) típusú változó mutató.
Kezdjünk el egy példát magyar kártyával!
A színeket kódoljuk a következőképp: makk (0), piros (1), tök (2) és
zöld (3). A kártyákat egy színen belül jelöljük így: hetes (0), nyolcas (1),
kilences (2), tízes (3), alsó (4), felső (5), király (6) és ász (7). A konkrét
kártya kódja úgy keletkezik, hogy a színkód után leírjuk a kártya kódját.
Ilyen alapon a 17 például piros ász.
Készítsünk char *KartyaNev(int kod) függvényt, mely visszaadja a pa-
raméter kodú kártya megnevezését!
/* KARTYA.H fejfájl. */
/* Szimbolikus állandók: */
#define SZINDB 4 /* Színek száma. */
#define KTYDB 8 /* Kártyák száma egy színen belül. */
#define OSZTO 10 /* Szín és kártyakód szétválasztásához*/
#define PAKLI SZINDB*KTYDB /* Kártyaszám a pakliban. */
C programnyelv 187
#define MAXKOD (SZINDB-1)*OSZTO+KTYDB /* Max. kártykód.*/
/* Prototípusok: */
char * KartyaNev(int);
void UjPakli(void);
int Mennyi(void);
int UjLap(void);
/* KARTYA.C: Adat és függvénydefiníciók. */
#include <string.h>
#include <stdlib.h>
#include <time.h>
#include "KARTYA.H"
static char *szin[SZINDB]={"makk ", "piros ", "tök ",
"zöld "};
static char *kartya[KTYDB]={"VII", "VIII", "IX", "X",
"alsó", "felső", "király", "ász"};
char * KartyaNev(int kod){
static char szoveg[20];
if(kod>=0 && kod/OSZTO<SZINDB && kod%OSZTO<KTYDB){
strcpy(szoveg, szin[kod/OSZTO]);
strcat(szoveg, kartya[kod%OSZTO]); }
else strcpy(szoveg, "zöldség");
return szoveg; }
e Vigyázzunk nagyon a típusokkal! A szin és a kartya statikus élet-
tartamú, belső kapcsolódású, fájl hatáskörű, karakterláncokra mutatók
tömbjeinek kezdeteire mutató mutató (char **) konstansok nevei. A szin
[1] a piros karakterlánc kezdetének címét tartalmazó, karakteres mutató-
tömb elem (char *). Igazak például a következők:
*szin ÷ szin[0]
**szin ÷ *szin[0] ÷ ’m’
A szoveg statikus élettartamú karaktertömb, így nem szűnik meg a
memóriafoglalása a függvényből való visszatéréskor, csak lokális hatás-
körű azonosítójával nem érhető el!
Írjunk rövid, kipróbáló programot!
/* PELDA23.C: Kártya megnevezések kiíratása. */
#include <stdio.h>
#include "KARTYA.H"
void main(void){
int i;
printf("Magyar kártya megnevezések rendre:\n");
for(i=-1; i<=MAXKOD; ++i)
printf("%-40s", KartyaNev(i)); }
9.7 Többdimenziós tömbök
A többdimenziós tömböket a tömb típus tömbjeiként konstruálja meg a
fordító. A deklaráció
188 MUTATÓK
típus azonosító[<méret1>][méret2]. . .[méretN] <={inicializátorlista}>;
alakú. Az elhelyezésről egyelőre annyit, hogy sorfolytonos, azaz a jobbra
álló index változik gyorsabban. Például a
double matrix[2][3];
sorfolytonosan a következő sorrendben helyezkedik el a tárban:
matrix[0][0], matrix[0][1], matrix[0][2], matrix[1][0],
matrix[1][1], matrix[1][2]
Egy elem elérése például
azonosító[index1][index2]. . .[indexN]
módon megy, ahol az indexekre igazak a következők:
0 <= index1 < méret1
0 <= index2 < méret2
. . .
0 <= indexN < méretN
e Vigyázzunk az indexek külön–külön []–be írására is! Véve mondjuk
a matrix[i][j]–t, a matrix[i,j] kifejezés is „értelmes” a C–ben. Persze
nem matrix[i][j]–t jelenti, hanem a vessző operátor végrehajtása után a
matrix[j] tömböt.
A BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakasz Inicializálás feje-
zetében a tömbök inicializálásáról mondottak most is érvényben vannak,
de a többdimenziós tömb további tömbökből áll, s így az inicializálási
szabályok is rekurzívan alkalmazandók. Az inicializátorlista egymásba
ágyazott, egymástól vesszővel elválasztott inicializátorok és inicializátor-
listák sorozata a sorfolytonos elhelyezési rend betartásával. Például a
4x3–as t tömb első sorának minden eleme 1 értékű, második sorának min-
den eleme 2 értékű, s így tovább.
int t[4][3]={{1, 1, 1}, {2, 2, 2}, {3, 3, 3}, {4, 4, 4}};
Ha az inicializátorlistában nincs beágyazott inicializátorlista, akkor az
ott felsorolt értékek az alaggregátumok, s azon belül az elemek sorrendjé-
ben veszik fel az aggregátum elemei. Az előző példával azonos eredmény-
re vezetne a következő inicializálás is:
int t[4][3] = {1, 1, 1, 2, 2, 2, 3, 3, 3, 4, 4, 4};
Kapcsos zárójelek akár az egyes inicializátorok köré is tehetők, de
ha a fordítót nem kívánjuk „becsapni”, akkor célszerű őket az aggregátum
szerkezetét pontosan követve használni! Az
int t[4][3]={{1, 1, 1}, {2, 2, 2}, {3, 3, 3}};
C programnyelv 189
hatására a t mátrix utolsó sorára (a t[3] tömbre) nem jut inicializátor, így a
t[3][0], t[3][1] és t[3][2] elemek mind zérus kezdőértéket kapnak. Az
int t[4][3]={{1}, {2}, {3}};
eredményeként a t[0][0] 1, a t[1][0] 2, a t[2][0] 3 lesz, és a tömb összes
többi eleme zérus.
e Tudjuk, hogyha nem adjuk meg, akkor az inicializátorlista elemszá-
mából állapítja meg a tömbméretet a fordító. Többdimenziós tömb dekla-
rációjában ez azonban csak az első méretre vonatkozik, a további mérete-
ket mind kötelező előírni.
int a[][]={{1, 1}, {2, 2}, {3, 3}}; /* HIBÁS */
int t[][3]={{1, 1, 1}, {2, 2, 2}, {3, 3, 3}}; /* OK */
Folytassuk tovább a PELDA23.C–ben megkezdett magyar kártyás pél-
dánkat! Újabb programunknak legyen az a feladata, hogy megkeveri a
paklit, s kioszt öt lapot! Aztán újra kioszt öt lapot, s így tovább mindad-
dig, míg a kártya el nem fogy. Újabb keverés következik és újabb osztá-
sok. A szoftvernek akkor van vége, ha már nem kérnek több lapot.
Azt, hogy milyen kártyákat osztott már ki a pakliból, statikus élettarta-
mú, csak a KARTYA.C forrásfájlban elérhető, kétdimenziós, SZINDB*
KTYDB–s, kty tömbben tartja nyilván a program. A megfelelő tömbelem
zérus, ha még pakliban van a lap, és 1–gyé válik, ha kiosztják. A statikus,
a KARTYA.C forrásmodulra ugyancsak lokális, ktydb változóban a pak-
li aktuális kártyaszámát őrzi a szoftver.
A következő sorokkal mindig a KARTYA.C bővítendő!
static int kty[SZINDB][KTYDB];
static int ktydb=SZINDB*KTYDB;
Az UjPakli függvény ugyanezt az állapotot állítja elő.
void UjPakli(void){
int i, j;
for(i=0; i<SZINDB; ++i)
for(j=0; j<KTYDB; ++j) kty[i][j]=0;
ktydb=SZINDB*KTYDB; }
A Mennyi rutinnal lekérdezhető, hogy még hány kártya van a pakliban.
int Mennyi(void){
return ktydb; }
Az int UjLap(void) függvény egy lapot ad a pakliból, azonban ezt vé-
letlenszerűen teszi a következő technikával:
- Ha nincs kártya a pakliban, –1–et szolgáltat.
190 MUTATÓK
- Ha egyetlen lapból áll a pakli, akkor azt adja.
- Ha ktydb<KTYDB, akkor előállít egy 1 és ktydb közti véletlenszá-
mot. Végigjárja a paklit, és visszaadja a véletlenszámadik, még nem
kiosztott kártyát.
- Ha ktydb>=KTYDB, akkor véletlen színt és véletlen kártyát vá-
laszt. Kiadja a lapot, ha még eddig nem osztotta ki. Ha a kártya már
nincs a pakliban, újat választ, és így tovább.
Látszik, hogy szükségünk lesz véletlenszám generátorra!
9.7.1 Véletlenszám generátor
Használatához az STDLIB.H fejfájlt kell bekapcsolni. Egész számok
pszeudóvéletlen sorozatát generálja 0 és RAND_MAX között az
int rand(void);
függvény. A rutinnak nincs hibás visszatérése. A véletlenszám generálás
kezdőértékét lehet beállítani a
void srand(unsigned int kezd);
függvénnyel. Az alapértelmezett induló érték 1, így ilyen értékű kezd pa-
raméterrel mindig újrainicializáltathatjuk a véletlenszám generátort, azaz
a rand hívások ugyanazt a véletlenszám sorozatot produkálják srand(1)
után, mintha mindenféle srand megidézés nélkül használtuk volna a
rand–ot.
Az srand–ot a véletlenszerű indulást is biztosítandó rendszerint a TI-
ME.H–ban helyet foglaló
time_t time(time_t *timer);
függvény kezd paraméterrel szokták meghívni. A time rutin az aktuális
rendszer időt 1970. január elseje éjfél óta eltelt másodpercek számában,
time_t (long) típusban szolgáltatja. Nincs hibás visszatérés. A visszatérési
értéket a timer címen is elhelyezi, ha a paraméter nem NULL mutató.
NULL mutató aktuális paraméter esetén viszont nem tesz ilyet.
Az srand függvény szokásos hívása tehát:
srand(time(NULL))
Véletlenszám generátorral kockadobás értéket a következőképp produ-
kálhatunk:
rand()%6 + 1
C programnyelv 191
Ha a fejlesztő rendszerben nincs lebegőpontos véletlenszámot generáló
függvény, akkor 0 és 1 közötti véletlenszámokat a következő kifejezéssel
állíthatunk elő:
(double)rand()/RAND_MAX
Folytassuk az UjLap függvényt!
int UjLap(void){
int i, j, db;
if(ktydb==SZINDB*KTYDB) srand(time(NULL));
if(ktydb){
if(ktydb>=KTYDB)
while(kty[i=rand()%SZINDB][j=rand()%KTYDB]);
else{
db=ktydb>1?rand()%ktydb+1:1;
for(i=0; i<SZINDB; ++i){
for(j=0; db&&j<KTYDB; ++j)
if(!kty[i][j]&&!(--db)) break;
if(!db) break; } }
--ktydb;
kty[i][j]=1;
return i*OSZTO+j; }
else return (-1); }
Elkészültünk a kibővített KARTYA.C–vel, s most írjuk meg a működ-
tető PELDA24.C programot!
/* PELDA24.C: Öt lap osztása. */
#include <stdio.h>
#include <ctype.h>
#include "KARTYA.H"
#define LAPDB 5
void main(void){
int i, c;
printf("Zsugázás: %d lap leosztása:\n", LAPDB);
while(printf("Ossza már (I/N)? "),
(c=toupper(getchar()))!='N'){
if(c=='I'){
putchar('\n');
if(Mennyi()<LAPDB) UjPakli();
for(i=0; i<LAPDB; ++i)
printf("%-15s", KartyaNev(UjLap()));
printf("\n\n"); }
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar(); } }
Megoldandó feladatok:
Javítson a közölt programon a következő módon:
- A leosztott öt lap megjelentetése történjék színek szerint, és azon
belül kártyák szerint rendezetten!
- A kapott öt lapból legyen legfeljebb 3 cserélhető!
192 MUTATÓK
- A játék működjék francia kártyával!
9.7.2 Dinamikus memóriakezelés
A C a memóriát három részre osztja. Az elsődleges adatterületen helyezi el a fordító a
konstansokat és a statikus objektumokat. A lokális objektumokat és a függvénypara-
métereket a verembe (stack) teszi. A harmadik memóriaterületet – nevezzük heap–nek,
bár más névvel is szokták illetni – futás közben éri el a C program, és változó méretű
memória blokkok dinamikus allokálására való. Például fák, listák, tömbök vagy bármi
más helyezhető el rajta. Az ismertetett, ANSI szabványos függvények prototípusai az
STDLIB.H fejfájlban találhatók.
void *calloc(size_t tetelek, size_t meret);
A calloc tetelek*meret méretű memória blokkot foglal, feltölti 0X00-val és visszaadja
kezdőcímét. Tulajdonképpen tetelek elemszámú tömbnek foglal helyet, ahol egy elem
mérete meret bájt.
Ha nincs elég hely, vagy a tetelek*meret szorzat értéke zérus, NULL mutatót kapunk vis-
sza.
void *malloc(size_t meret);
A malloc legalább meret bájtos memória blokkot foglal, nem tölti fel semmivel és vissz-
aadja kezdőcímét. A blokk nagyobb lehet meret bájtnál a tárillesztéshez igényelt, plusz
terület és a karbantartási információ elhelyezése miatt.
Ha nincs elég hely a heap-en, NULL mutatót kapunk vissza a függvénytől. Ha a meret 0,
a malloc zérusméretű blokkot allokál, és érvényes mutatót ad vissza erre a területre.
¡ Jó néhány szabványos függvény is hívja a malloc–ot. Például a calloc, a getchar stb.
¡ A calloc–kal, a malloc–kal lefoglalt, vagy a rögtön ismertetendő realloc–kal újra-
foglalt terület tárillesztése olyan, hogy bármilyen típusú objektum elhelyezésére alkal-
mas. A függvényektől visszakapott cím explicit típusmódosító szerkezettel bármilyen
típusúvá átalakítható.
Tegyük fel, hogy a program futása közben derül ki egy double tömb mérete! Ezt az
értéket az int típusú, N változó tartalmazza. Hogyan lehet létrehozni, kezelni, s végül
felszabadítani egy ilyen tömböt?
/* . . . */
int N;
double *dtomb;
/* . . . */
/* Itt kiderül, hogy mennyi N. */
/* . . . */
/* Ettől kezdve szükség van a tömbre. */
if((dtomb=(double *)malloc(N*sizeof(double)))!=NULL){
/* Sikeres a memóriafoglalás, azaz használható a tömb.
C programnyelv 193
Például a 6. eleme dtomb[5] módon is elérhető. */
/* . . . */
/* Nincs szükség a továbbiakban a tömbre. */
free(dtomb);
/* . . . */ }
else /* Hibakezelés. */
/* . . . */
void *realloc(void *blokk, size_t meret);
A realloc meret méretűre szűkíti vagy bővíti a korábban malloc, calloc vagy realloc
hívással allokált memória blokkot, melynek kezdőcímét megkapja a blokk paraméterben.
Sikeres esetben visszaadja az átméretezett memória blokk kezdőcímét. Ez a cím nem
feltétlenül egyezik meg a blokk paraméterben átadottal. Címeltérés esetén a függvény a
korábbi memória blokk tartalmát átmozgatja az újba. Az esetleges rövidüléstől eltekintve
elmondható, hogy az új blokk megőrzi a régi tartalmát.
Ha az újraallokálás sikertelen memória hiány miatt, ugyancsak NULL mutatót kapunk,
de az eredeti blokk változatlan marad.
void free(void *blokk);
A free deallokálja vagy felszabadítja a korábban malloc, calloc vagy realloc hívással al-
lokált memóriaterületet, melynek kezdőcímét megkapja a blokk paraméterben. A felsza-
badított bájtok száma egyezik az allokációkor (vagy a realloc esetén) igényelttel. Ha a
blokk NULL, a mutatót elhagyja a free, és rögtön visszatér.
e Az érvénytelen mutatós (nem calloc, malloc, vagy realloc függvénnyel foglalt
memória terület címének átadása) felszabadítási kísérlet befolyásolhatja a rákövetkező
allokációs kéréseket, és fatális hibát is okozhat.
A többdimenziós tömbök belső szerkezetének megértéséhez hozzunk létre dinamikusan
egy tömböt, a példában most egy mátrixot!
/* PELDA25.C: Kétdimenziós tömb létrehozása dinamikusan.*/
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
typedef long double TIPUS;
typedef TIPUS **OBJEKTUM;
int m=3, n=5; /* Sorok és oszlopok száma. */
int main(void) {
OBJEKTUM matrix;
int i, j;
/* A sorok létrehozása: */
printf("%d*%d-s, kétdimenziós tömb létrehozása ”
194 MUTATÓK
”dinamikusan.\n", m, n);
if(!(matrix=(OBJEKTUM)calloc(m, sizeof(TIPUS *)))){
printf("Létrehozhatatlanok a mátrix sorai!\n");
return 1; }
/* Az oszlopok létrehozása: */
for(i = 0; i < m; ++i)
if(!(matrix[i]=(TIPUS *)malloc(n*sizeof(TIPUS)))){
printf("Létrehozhatatlan a mátrix %d. sora!\n",
i);
while(--i>=0) free(matrix[i]);
free(matrix);
return 1; }
/* Mesterséges inicializálás: */
for(i = 0; i < m; ++i)
for(j = 0; j < n; ++j)
matrix[i][j] = rand();
/* Kiírás: */
printf("A mátrix tartalma:\n");
for(i = 0; i < m; ++i) {
for(j = 0; j < n; ++j)
printf("%10.0Lf", matrix[i][j]);
printf("\n"); }
/* Az oszlopok felszabadítása: */
for(i = 0; i < m; ++i) free(matrix[i]);
/* Sorok felszabadítása: */
free(matrix);
return 0; }
Vegyük észre, hogy a main–nek van visszaadott értéke, mely zérus, ha minden rend-
ben megy, és 1, ha memóriafoglalási probléma lép fel!
Figyeljük meg azt is, hogy a memória felszabadítása foglalásával éppen ellenkező
sorrendben történik, hogy a heap–en ne maradjanak foglalt „szigetek”!
¡ A heap C konstrukció, s ha a program befejeződik, akkor maga is felszabadul, meg-
szűnik létezni.
C programnyelv 195
Összesítve: A matrix azonosító a tömb kezdetére mutató, változó mutató. A tömb kez-
dete viszont m változó mutatóból álló mutatótömb. A mutatótömb egy-egy eleme n
elemű, long double típusú tömb kezdetére mutat. A példa a részek memóriabeli el-
helyezkedését is szemlélteti, azaz:
• előbb az m elemű mutatótömböt allokáljuk, aztán
• a mátrix első sora (0-s indexű) n elemének foglalunk helyet.
• A mátrix második sora (1-s indexű) n elemének helyfoglalása következik.
• . . .
• Legvégül a mátrix utolsó (m-1 indexű) sorának n elemét helyezzük el a
memóriában.
32 bites címeket feltételezve, 1000–ről indulva, m=3 és n=5 esetén, a matrix a
következőképpen helyezkedhet el a memóriában:
matrix[0] matrix[1] matrix[2]
matrix:
1012 1062 1112

1000 1004 1008
matrix[0]:
matrix[0][0] matrix[0][1] matrix[0][2] matrix[0][3] matrix[0][4]
1012 1022 1032 1042 1052
matrix[1]:
matrix[1][0] matrix[1][1] matrix[1][2] matrix[1][3] matrix[1][4]
1062 1072 1082 1092 1102
matrix[2]:
matrix[2][0] matrix[2][1] matrix[2][2] matrix[2][3] matrix[2][4]
1112 1122 1132 1142 1152
Háromdimenziós tömböt úgy valósíthatunk meg, hogy létrehozunk előbb egy
mutatótömböt, melynek mindenegyes eleme egy, az előzőekben ismertetett szerkezetű
mátrixra mutat.
Néhány szó még a többszörösen alkalmazott index operátorról! A kifejezés1[kife-
jezés2][kifejezés3]...–ban az index operátorok balról jobbra kötnek, így a fordító először
a legbaloldalibb kifejezés1[kifejezés2] kifejezést értékeli ki. A született mutató értékhez
aztán hozzáadva kifejezés3 értékét új mutató kifejezést képez, s ezt a folyamatot a legjob-
boldalibb index kifejezés összegzéséig végzi. Ha a végső mutató érték nem tömb típust
címez, akkor az indirekció művelete következik. Tehát például:
matrix[2][3] ≡ (*(matrix+2))[3] ≡ *(*(matrix+2)+3)
e A fordító hasonló módszerrel dolgozik, de az általa létrehozott mátrixszal kapcsolat-
ban az összes mutató – ideértve a mátrix azonosítóját is – konstans.
A többdimenziós tömbök többféleképpen is szemlélhetők. A fordító által létrehozott
mátrix (ú.n. statikus tömb) példájánál maradva:
long double matrix[m][n];
• A matrix egy m elemű vektor (tömb) azonosítója. E vektor minden eleme egy n
elemű, long double típusú vektor.
• A matrix[i] (i = 0, 1, ..., m-1) az i–edik, n long double elemű vektor azono-
sítója.
196 MUTATÓK
• A matrix[i][j] (i = 0, 1, ..., m-1 és j = 0, 1, ..., n-1) a mátrix egy long double
típusú eleme.
A dolgokat más oldalról tekintve!
• A matrix konstans mutató, mely a mátrix kezdőcímét – tehát matrix[0], n darab
long double elemből álló tömb kezdőcímét - tartalmazza.
• A matrix+i a matrix[i], n darab long double elemű tömb címe. A matrix+i
matrix+i+1–től épp n darab long double típusú változó méretével tér el.
• A matrix+i cím tartalma ugye *(matrix+i) vagy matrix[i].
• A matrix[i] tehát az i-edik, n darab long double elemből álló tömb azonosítója:
konstans mutató, mely az i-edik, n long double elemű tömb kezdetére mutat.
• A matrix[i]+j vagy *(matrix+i)+j az i–edik, n long double elemű tömb j-edik
elemének címe. E cím tartalma elérhető a következő hivatkozásokkal:
matrix[i][j], *(matrix[i]+j) vagy *(*(matrix+i)+j).
• A &matrix[0][0], a matrix[0], a &matrix[0] és a matrix ugyanaz az érték, azaz
a mátrix kezdetének címe, de a matrix[0][0] egy long double azonosítója, a mat-
rix[0] egy n long double elemű tömb azonosítója, és a matrix a tömbökből álló
tömb azonosítója. Így:
&matrix[0][0] + 1 ≡ &matrix[0][1],
matrix[0] + 1 ≡ *matrix + 1 ≡ &matrix[0][1],
&matrix[0] + 1 ≡ matrix + 1 és
matrix + 1 ≡ &matrix[1] ≡ &matrix[1][0].
¡ Többdimenziós, statikus tömbök esetén a fordító nem generál mutatótömböket a
memóriába, csak a puszta tömbelemeket helyezi el a tárban a dinamikus tömbnél tárgyalt
módon és sorrendben. A kód azonban előállít konstans mutatóként minden, a dinamikus
tömbnél megszokott mutatóhivatkozást. E számításokba a fordító fixen beépíti a többdi-
menziós tömb méreteit (az elsőtől eltekintve). Az indexelés is módosul kicsit ebben az
értelemben. Például a matrix[i][j] elérése a következő:
*((long double *)matrix + i*n + j)
Leegyszerűsítve: A fordító a többdimenziós, statikus tömböt egy akkora egydimen-
ziós tömbben helyezi el, melyben annak minden eleme elfér. A többdimenziós tömb
méretei, és az indexek segítségével ez után meghatározza, hogy melyik egydimenziós
tömbelemet jelenti a többdimenziós tömbhivatkozás.
9.8 Tömbök, mint függvényparaméterek
Ha van egy
float vektor[100];
tömbünk, és kezdőcímével meghívjuk az
Fv(vektor)
függvényt, akkor a függvény definíciójának
C programnyelv 197
void Fv(float *v) { /* . . . */ }
vagy
void Fv(float v[]){ /* . . . */ }
módon kell kinéznie.
Az utóbbi alakról tudjuk, hogy a fordító rögtön és automatikusan átkonvertálja az
előző (a mutatós) formára.
Ne feledjük, hogy ugyan a vektor konstans mutató a hívó függvényben, de v (cím-
másolat) már változó mutató a meghívott függvényben. Vele tehát elvégezhető például a
v++ művelet. A *v, a *(v+i) vagy a v[i] balérték alkalmazásával a vektor tömb bárme-
lyik eleme módosítható a meghívott függvényben.
e Emlékezzünk arra is, hogy a meghívott függvénynek is tudnia kell valahonnét a tömb
méretét! Például úgy, hogy a méretet is átadjuk paraméterként neki. Az itt elmondottak
többdimenziós tömbök vonatkozásában is igazak legalább is az első méretre, de ott már
nem teszünk említést erről!
Ha van egy
float matrix[10][20];
definíciónk, és az azonosítóval meghívjuk
Fvm(matrix)
módon az Fvm függvényt, akkor hogyan kell az Fvm definíciójának kinéznie? A
void Fvm(float **m) { /* . . . */ }
próbálkozás rossz, mert a formális paraméter float mutatóra mutató mutató. A
void Fvm(float *m[20]) { /* . . . */ }
változat sem jó, mert így a formális paraméter 20 elemű, float típusú objektumokra
mutató mutatótömb. Ennél a kísérletnél az az igazi probléma, hogy a [] operátor prior-
itása nagyobb, mint *-é. Nekünk formális paraméterként 20 float elemű tömbre mutató
mutatót kéne átadni. Tehát a helyes megoldás:
void Fvm(float (*m)[20]) { /* . . . */ }
vagy a „tradicionális” módszer szerint:
void Fvm(float m[][20]) { /* . . . */ }
, amiből rögtön és automatikusan előállítja a fordító az előző (a mutatós) alakot.
e Meg kell még említenünk, hogyha a többdimenziós tömböt dinamikusan hozzuk
létre, akkor az előzőleg ajánlott megoldás nyilvánvalóan helytelen. A mátrix „hor-
gonypontját” ebben az esetben
float **matrix;
módon definiáljuk, ami ugye float mutatóra mutató mutató. Tehát ilyenkor a
Fvmd(matrix)
módon hívott Fvmd függvény helyes formális paramétere:
198 MUTATÓK
void Fvmd(float **m) { /* . . . */ }
Megoldandó feladatok:
Készítsen programot két mátrix összeadására! A mátrixoknak ne dina-
mikusan foglaljon helyet a memóriában! A mátrixok mérete azonban csak
futás időben válik konkréttá.
Írjon szoftvert két mátrix összeadására és szorzására! A mátrixok mérete
itt is futás közben dől el! A programban használjon függvényeket
- a mátrix méretének
- és elemeinek bekéréséhez, valamint
- a két mátrix összeszorzásához!
A két utóbbi függvény paraméterként kapja meg a mátrixokat! {XPLU-
SZOR.C}
9.9 Parancssori paraméterek
Minden C programban kell lennie egy a programot elindító függvény-
nek, mely konzol bázisú alkalmazások esetében a main függvény.
Most és itt csak a main paramétereivel és visszatérési értékével szeret-
nénk foglalkozni! A paraméterekről állíthatjuk, hogy:
- elhagyhatóak és
- nem ANSI szabványosak.
A main legáltalánosabb alakja:
int main(int argc, char *argv[]);
¡ A paraméterek azonosítói bizonyos, C nyelvet támogató környeze-
tekben ettől el is térhetnek, de funkciójuk akkor is változatlan marad.
Az argc a main-nek átadott parancssori paraméterek száma, melyben az
indított végrehajtandó program azonosítója is benne van, és értéke így leg-
alább 1.
Az argv a paraméter karakterláncokra mutató mutatótömb, ahol az e-
gyes elemek rendre:
- argv[0]: A futó program (meghajtónévvel és) úttal ellátott azonosí-
tójára mutató mutató.
- argv[1]: Az első parancssori paraméter karakterláncára mutató mu-
tató.
C programnyelv 199
- argv[2]: Az második paraméter karakterlánc kezdőcíme.
- . . .
- argv[argc - 1]: Az utolsó parancssori paraméter karakterláncára
mutató mutató.
- argv[argc]: NULL mutató.
Megjegyezzük, hogy az argc és az argv main paraméterek elérhe-
tők az
extern int _argc;
extern char **_argv;
globális változókon át is (STDLIB.H)!
A main lehetséges alakjai a következők:
void main(void);
int main(void);
int main(int argc);
int main(int argc, char *argv[]);
Vegyünk egy példát!
/* PELDA26.C: Parancssori paraméterek. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int main(int argc,char *argv[]){
int i=0;
printf("Parancssori paraméterek:\n");
printf(”Argc értéke %d.\n”, argc);
printf(”Az átadott parancssori paraméterek:\n”);
for(i=0; i<argc; ++i)
printf("\targv[%d]: %s\n", i, *argv++);
return 0; }
Tételezzük fel, hogy a programot a következő parancssorral indítottuk:
PELDA26 elso_par ”sodik par” 3 4 stop!
Ekkor a megjelenő kimenet a következő lehet:
Parancssori paraméterek:
Argc értéke 6.
Az átadott parancssori paraméterek:
argv[0]: C:\C\PELDA26.EXE
argv[1]: elso_par
argv[2]: sodik par
argv[3]: 3
argv[4]: 4
argv[5]: stop!
Beszéljünk kicsit a printf utolsó, *argv++ kifejezéséről! Az argv–t
a main paraméterként kapja, tehát csak címmásolat, vagyis a main–ben
200 MUTATÓK
akár el is rontható. Az argv típusa char **, és funkcionálisan a parancs-
sori paraméter karakterláncok kezdőcímeit tartalmazó mutatótömb kezde-
tének címe. A rajta végrehajtott indirekcióval a típus char * lesz, s épp a
mutatótömb első elemét (argv[0]) érjük el. Az utótag ++ operátor miatt
eközben az argv már a második mutatótömb elemre (argv[1]) mutat. El-
érjük ezt is, és mellékhatásként az argv megint előbbre mutat egy tömbe-
lemmel. Tehát a ciklusban rendre végigjárjuk az összes parancssori para-
métert.
e Jusson eszünkbe, hogy a main-nek átadott parancssor maximális
hosszát korlátozhatja az operációs rendszer!
A legtöbb operációs rendszerben léteznek
változó=érték
alakú, ún. környezeti változók, melyek definiálják a környezetet (informá-
ciót szolgáltatnak) az operációs rendszer és a benne futó programok szá-
mára. Például a PATH környezeti változó szokta tartalmazni az alapértel-
mezett keresési utakat a végrehajtható programokhoz, a parancsinterpreter
helyét írja elő a COMSPEC, és így tovább. Az operációs rendszer termé-
szetesen lehetőséget biztosít ilyen környezeti változók törlésére, megadá-
sára, és értékük módosítására.
C–ből a környezeti változók általában az STDLIB.H–ban deklarált,
nem ANSI szabványos
extern char **_environ;
globális változóval érhetők el. Ez karakterláncokra mutató mutatótömb, és
a mutatott karakterláncok a változó=érték alakú környezeti változókat ír-
ják le. Az utolsó utáni környezeti változó karakterláncára mutató tömbe-
lem itt is NULL mutató, mint az argv–nél.
A globális változó nevét azért nem árt pontosítani a programfejlesz-
tő rendszer segítségéből!
A másik lehetőség az STDLIB.H–ban deklarált, szabványos, nem kis–
nagybetű érzékeny
char *getenv(const char *valtozo);
függvény, mely visszaad az aktuális környezet alapján a valtozo nevű kör-
nyezeti változó értékére mutató mutatót. Ha nincs ilyen változó az aktuá-
lis környezeti táblában, NULL mutatót kapunk. A visszakapott nem
NULL mutatóval azonban nem célszerű és nem biztonságos dolog a kör-
nyezeti változó értékét módosítani. Ehhez a nem szabványos putenv rutin
használata ajánlott.
C programnyelv 201
e A környezeti változó nevének a végére nem kell kitenni az = jelet,
azaz például a PATH környezeti változót a getenv("PATH") hívással kér-
dezhetjük le!
Megoldandó feladatok:
Készítsen programot, mely a JANI, fordítási időben változtatható azo-
nosítójú, környezeti változóról megállapítja, hogy létezik–e! Ha létezik,
akkor eldönti, hogy értéke „kicsi”, „nagy”, vagy más. A feladat fokozható
egyrészt úgy, hogy a változó lehetséges értékei is legyenek fordítási idő-
ben módosíthatók, másrészt úgy, hogy ne rögzítsük kettőben a lehetséges
értékek darabszámát! {JANI.C}
Írjon szoftvert, mely a környezeti változó azonosítóját és lehetséges érté-
keit parancssori paraméterekként kapja meg, és megállapításai az előző
példában megfogalmazottakkal azonosak! Ha a programot paraméter nél-
kül indítják, akkor tájékoztasson használatáról!
Ha expliciten nem deklaráljuk void-nak, akkor a main-nek int típusú
státuszkóddal kell visszatérnie az őt indító programhoz (process), rend-
szerint az operációs rendszerhez. Konvenció szerint a zérus visszaadott
érték (EXIT_SUCCESS) hibátlan futást, s a nem zérus státuszkód
(EXIT_FAILURE 1) valamilyen hibát jelez. Magát a main-ből való
visszatérést (mondjuk 1–es státuszkóddal) megoldhatjuk a következő mó-
dok egyikével:
return 1;
exit(1);
Foglalkozzunk kicsit a programbefejezéssel is!
9.9.1 Programbefejezés
A return 1 csak a main–ben kiadva fejezi be a program futását. Az
STDLIB.H bekapcsolásakor rendelkezésre álló, mindegyik operációs
rendszerben használható
void exit(int statusz);
void abort(void);
függvények mind befejezik annak a programnak a futását, amiben meg-
hívják őket akármilyen mély rutin szintről is. A statusz paraméter értékét
visszakapja a befejezettet indító (várakozó szülő) program, mint kilépési
állapotot (exit status). A statusz értéket átveszi persze az operációs rend-
szer is, ha ő volt a befejezett program indítója. Zérus (EXIT_SUCCESS)
202 MUTATÓK
állapottal szokás jelezni a normál befejezést. A nem zérus állapot valami-
lyen hibát közöl (EXIT_FAILURE 1).
Az exit függvény a program befejezése előtt meghív minden regisztrált
(lásd atexit!) kilépési függvényt, kiüríti a kimeneti puffereket, és lezárja a
nyitott fájlokat.
Az abort alapértelmezés szerint befejezi az aktuális programot. Megje-
lenteti például az
Abnormal program termination
üzenetet az stderr–en, és aztán SIGABRT (abnormális programbefeje-
zés) jelet generál. Ha nem írtak kezelőt (signal) a SIGABRT számára, ak-
kor az alapértelmezett tevékenység szerint az abort 3–as státuszkóddal
visszaadja a vezérlést a szülő programnak. Szóval nem üríti a puffereket,
és nem hív meg semmilyen kilépési függvényt (atexit) sem.
Az stderr a szabvány hibakimenet. Az atexit és a signal függvé-
nyekről rögtön szó lesz a következő fejezetben!
Megoldandó feladatok:
Készítsen programot, mely neveket olvas a szabvány bemenetről! Egy
sorban egy név érkezik, s az üres sor a bemenet végét jelzi. A név nagybe-
tűvel kezdődik, és a többi karaktere kisbetű. A feltételeket ki nem elégítő
név helyett azonnal másikat kell kérni a probléma kijelzése után! A neve-
ket rendezze névsorba, s listázza ki őket lapokra bontva! A feladat a kö-
vetkezőképp fokozható:
- Ha a névben az angol ábécébelieken kívül az ékezetes kis és nagy-
betűk is megengedettek.
- Ha a neveket közlő listán előre–hátra lehet lapozni.
- Ha egy nevet csak egyszer lehet megadni, azaz a második bevitelt
elutasítja hibaként a szoftver.
- Ha a programot „–v” parancssori paraméterrel indítják, akkor a ren-
dezés visszafelé halad a névsoron.
- Ha a neveknek dinamikusan foglal helyet, kezdőcímeiket mutató-
tömbben helyezi el, és a rendezésnél a mutatótömb elemeket cserél-
geti, s nem a név karakterláncokat a szoftver. {NEVREND.C}
9.10 Függvény (kód) mutatók
A mutatók függvények ún. belépési pontjának címét is tartalmazhatják,
s ilyenkor függvény vagy kódmutatókról beszélünk.
C programnyelv 203
Ha van egy
int fv(double, int);
prototípusú függvényünk, akkor erre mutató mutatót
int (*pfv)(double, int);
módon deklarálhatunk. A pfv azonosító ezek után olyan változót deklarál,
melyben egy double, s egy int paramétert fogadó és int-tel visszatérő
függvények címeit tarthatjuk. A pfv tehát változó kódmutató. Kódmutató
konstans is létezik azonban, s ez a függvénynév (a példában az fv).
e Vigyázzunk a deklarációban a függvénymutató körüli kerek zárójel
pár el nem hagyhatóságára, mert az
int *pfv(double, int);
olyan pfv azonosítójú függvényt deklarál, mely egy double, s egy int pa-
ramétert fogad, és int típusú objektumra mutató mutatóval tér vissza. A
probléma az, hogy a mutatóképző operátor (*) prioritása alacsonyabb a
függvényképzőénél (()).
Hogyan lehet értéket adni a függvénymutatónak?
Természetesen a szokásos módokon, azaz hozzárendeléssel:
pfv = fv;
, ill. a deklarációban inicializátor alkalmazásával:
int fv(double, int);
int (*pfv)(double, int) = fv;
e Vigyázzunk nagyon a típussal, mert az most „bonyolódott”! Csak
olyan függvény címe tehető be a pfv-be, mely a függvénymutatóval egye-
ző típusú, azaz int-et ad vissza, egy double és egy int paramétert fogad
ebben a sorrendben. A
void (*mfv)();
szerint az mfv meg nem határozott számú és típusú paramétert fogadó
olyan függvényre mutató mutató, melynek nincs visszatérési értéke.
Vegyük észre, hogy a kérdéses függvények definíciója előtt függ-
vénymutatók inicializálására is használható a megadott függvény prototí-
pus!
Hogyan hívhatjuk meg azt a függvényt, melynek címét a kódmutató tar-
talmazza?
204 MUTATÓK
Alkalmaznunk kell a mutatókra vonatkozó ökölszabályunkat, ami azt
mondja ki, hogy ahol állhat azonosító a kifejezésben, ott állhat (*mutatóa-
zonosító) is. Vegyük elő újra az előző példát! Ha
int a = fv(0.65, 8);
az fv függvény hívása, és valamilyen módon lezajlott a pfv = fv hozzáren-
delés is, akkor az
a = (*pfv)(0.65, 8);
ugyanaz a függvényhívás.
Itt a pfv-re alkalmaztuk az indirekció operátort (*), de mivel ennek
prioritása alacsonyabb a függvényhívás operátorénál (()), ezért a *pfv-t
külön zárójelbe kellett tenni!
A kódmutatóval kapcsolatos alapismeretek letárgyalása után feltétlenül
ismertetni kell a C fordító függvényekkel kapcsolatos fontos viselkedését:
implicit konverzióját!
¡ Ha a kifejezés típussal visszatérő függvény típusú, akkor hacsak
nem cím operátor (&) mögött áll, típussal visszatérő függvénymutató típu-
súvá konvertálja automatikusan és azonnal a fordító.
Ez az implicit konverzió mindenek előtt megvalósul a
utótag-kifejezés(<kifejezéslista>)
függvényhívásban, ahol az utótag-kifejezésnek kell típussal visszatérő
függvénycímmé kiértékelhetőnek lennie. A típus a függvényhívás értéké-
nek típusa. A dolog praktikusan azt jelenti, hogy a függvény bármilyen
függvényre mutató kifejezéssel meghívható.
Milyen műveletek végezhetők a kódmutatókkal?
- Képezhető a címük.
- sizeof operátor operandusai lehetnek.
- Végrehajtható rajtuk az indirekció művelete is, mint láttuk.
- Értéket kaphatnak, ahogyan azt az előzőekben ismertettük.
- Meghívhatók velük függvények. Ezt is áttekintettük.
- Átadhatók paraméterként függvényeknek.
- Kódmutatótömbök is létrehozhatók.
- Függvény visszaadott értéke is lehet.
C programnyelv 205
- Explicit típuskonverzióval más típusú függvénymutatókká alakítha-
tók.
e Kódmutatókra azonban nem alkalmazható a mutatóaritmetika az e-
gyenlőségi reláció operátoroktól (== és !=) eltekintve.
Foglalkozzunk a kódmutató paraméterrel!
¡ A függvényekre érvényes implicit típuskonverzió a függvénypara-
méterekre is vonatkozik. Ha a paraméter típussal visszatérő függvény, ak-
kor a fordító automatikusan és rögtön típus típusú értéket szolgáltató
függvényre mutató mutatóvá alakítja át.
A következő, kissé elvonatkoztatott példában kitűnően megszemlél-
hető a kódmutató paraméter függvény prototípusban, ill. függvény aktuá-
lis és formális paramétereként.
/* . . . */
long Emel(int);
long Lep(int);
long Letesz(int);
void Munka(int n, long (* fv)(int));
/* . . . */
void main(void){
int valaszt=1, n;
/* . . . */
switch(valaszt){
case 1: Munka(n, Emel); break;
case 2: Munka(n, Lep); break;
case 3: Munka(n, Letesz); }
/* . . . */ }
void Munka(int n, long (* fv)(int)){
int i;
long j;
for(i=j=0; i<n; ++i) j+=(*fv)(i); }
A kódmutató típusa szerint az ilyen függvény egy int paramétert fo-
gad, és long értéket szolgáltat.
Kódmutatók paraméterként való átadását a Programbefejezés fejezet-
ben már megemlített, de ott nem tárgyalt
9.10.1 atexit függvény
leírásával is szemléltetjük!
#include <STDLIB.H>
int atexit(void (cdecl * fv)(void));
206 MUTATÓK
Az atexit regisztrálja a paraméter függvénycímet, s normál programbe-
fejezéskor az exit meghívja az fv-t a szülő programhoz való visszatérés
előtt.
Az fv függvénymutató paraméterből látszik, hogy a kilépési függvé-
nyeknek nincs paraméterük, és nem adnak vissza értéket.
Az atexit mindenegyes hívásával más-más kilépési függvényt regisztrál-
tathatunk. A regisztrálás veremszerű, azaz a legutoljára regisztrált függ-
vényt hajtja végre először a rendszer, s aztán így tovább visszafelé. Az
atexit a heap–et használja a függvények regisztrálásához, s így a regiszt-
rálható kilépési függvények számát csak a heap mérete korlátozza.
Az atexit sikeres híváskor zérust ad vissza, és nem zérust csak akkor ka-
punk tőle, ha már nem tud több függvényt feljegyezni. Például:
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
void cdecl exitfv1(void){
printf("Exitfv1 végrehajtva!\n"); }
void cdecl exitfv2(void){
printf("Exitfv2 végrehajtva!\n"); }
int main(void){
atexit(exitfv1);
atexit(exitfv2);
printf("A main befejeződött.\n");
return 0; }
A szabvány kimenet a következő:
A main befejeződött.
Exitfv2 végrehajtva!
Exitfv1 végrehajtva!
Folytassuk tovább a kódmutatók tárgyalását!
Azt mondottuk, hogy kódmutatók tömbökben is elhelyezhetők. Vissza-
térve az első pfv-s példánkhoz! Az
int (*pfvt[])(double, int) = {fv1, fv2, fv3, fv4, fv5};
deklarációval létrehoztunk egy pfvt azonosítójú, olyan ötelemű tömböt,
mely int-et visszaadó, egy double, és egy int paramétert fogadó függvé-
nyek címeit tartalmazhatja. Feltéve, hogy fv1, fv2, fv3, fv4 és fv5 ilyen
prototípusú függvények, a pfvt tömb elemeit kezdőértékkel is elláttuk eb-
ben a deklarációban.
Hívjuk még meg, mondjuk, a tömb 3. elemét!
a = (*pfvt[2])(0.65, 8);
C programnyelv 207
Alakítsuk át függvénymutató tömböt használóvá a kódmutató paramé-
ternél ismertetett példát!
Az új megoldásunk main–en kívüli része változatlan, a main viszont:
void main(void){
int valaszt=1, n;
long (*fvmt[])(int) = {Emel, Lep, Letesz};
/* . . . */
Munka(n, fvmt[valaszt]);
/* . . . */ }
A kódmutató visszatérési értékhez elemezzük ki a következő függvény
prototípust!
void (*signal(int jel, void (* kezelo)(int)))(int);
A signal első paramétere int, a második (void (* kezelo)(int)) viszont
értéket vissza nem adó, egy int paramétert fogadó függvénymutató típusú.
Kitűnően látszik ezek után, hogy a visszatérési érték void (*)(int), azaz
értéket nem szolgáltató, egy int paramétert fogadó függvénymutató. A
visszaadott érték típusa tehát a signal második paraméterének típusával
egyezik.
¡ A SIGNAL.H fejfájlban elhelyezett prototípusú signal függvénnyel
különben a program végrehajtása során bekövetkező, váratlan eseménye-
ket (megszakítás, kivétel, hiba stb.), ún. jeleket lehet lekezeltetni. Többfé-
le típusú jel létezik. A void (*)(int) típusú kezelőfüggvényt a manipulálni
kívánt jelre külön meg kell írni. A signal rutinnal hozzárendeltetjük a ke-
zelőt (2. paraméter) az első paraméter típusú jelhez, és a signal az eddigi
kezelő címével tér vissza.
Egy bizonyos típusú függvénymutató explicit típuskonverzióval
(típusnév) előtag-kifejezés
átalakítható más típusú kódmutatóvá. Ha az e módon átkonvertált mutató-
val függvényt hívunk, akkor a hatás a programfejlesztő rendszertől, a
hardvertől függ. Viszont, ha visszakonvertáljuk az átalakított mutatót az
eredeti típusra, akkor az eredmény azonos lesz a kiindulási függvénymu-
tatóval.
Szedjük csak megint elő az
int fv(double, int), a;
int (*pfv)(double, int) = fv;
példánkat, és legyen a
void (*vpfv)(double);
vpfv=(void (*)(double))pfv;
208 MUTATÓK
A
(*vpfv)(0.65);
eredményessége eléggé megkérdőjelezhető, de a
pfv=(int (*)(double, int))vpfv;
után teljesen rendben lesz a dolog:
a=(*pfv)(0.65, 8);
Emlékezzünk csak! Explicit típusmódosított kifejezés nem lehet
balérték.
Foglalkozzunk csak újra egy kicsit a típusnevekkel!
9.10.2 Típusnév
Explicit típusmódosításban, függvénydeklarátorban a paramétertípus
rögzítésekor, sizeof operandusaként stb. szükség lehet a típus nevének
megadására. Ehhez kell a típusnév, mely szintaktikailag a kérdéses típusú
objektum olyan deklarációja, melyből elhagyták az objektum azonosítóját.
típusnév:
típusspecifikátor-lista<absztrakt-deklarátor>
absztrakt-deklarátor:
mutató
<mutató><direkt-absztrakt-deklarátor>
direkt-absztrakt-deklarátor:
(absztrakt-deklarátor)
<direkt-absztrakt-deklarátor>[<konstans-kifejezés>]
<direkt-absztrakt-deklarátor>(<paraméter-típus-lista>)
Az absztrak-deklarátorban mindig lokalizálható az a hely, ahol az azo-
nosítónak kéne lennie, ha a konstrukció deklaráción belüli deklarátor len-
ne.
Lássunk néhány konkrét példát!
int *
int típusú objektumra mutató mutató.
int **
int típusú objektumra mutató mutatóra mutató mutató.
int *[]
Nem meghatározott elemszámú, int típusú mutatótömb.
int *()
C programnyelv 209
Ismeretlen paraméterlistájú, int–re mutató mutatóval visszatérő függ-
vény.
int (*[])(int)
int típussal visszatérő, egy int paraméteres, meghatározatlan elemszámú
függvénymutató tömb.
int (*(*())[])(void)
Ismeretlen paraméterezésű, int típussal visszatérő függvénymutatókból
képzett, meghatározatlan méretű tömbre mutató mutatót szolgáltató, para-
méterrel nem rendelkező függvény.
A problémán: a sok zárójelen, a nehezen érthetőségen typedef alkalma-
zásával lehet segíteni.
9.11 Típusdefiníció (typedef)
Az elemi típusdefinícióról szó volt már a TÍPUSOK ÉS KONSTAN-
SOK szakasz végén. Az ott elmondottakat nem ismételjük meg, viszont
annyit újra szeretnénk tisztázni, hogy:
¡ A típusdefiníció nem vezet be új típust, csak más módon megadott
típusok szinonimáit állítja elő. A typedef név, ami egy azonosító, szintak-
tikailag egyenértékű a típust leíró kulcsszavakkal, vagy típusnévvel.
A típusdefiníció „bonyolításához” először azt említjük meg, hogy a
typedef típus azonosító;
szerkezetben az azonosító a prioritás sorrendjében lehet:
- azonosító(): függvény típust képző, utótag operátor. Például:
typedef double dfvdi(double, int);
dfvdi hatvany;
, ahol a hatvany egy double, s egy int paramétert fogadó és doub-
le-t visszaadó függvény azonosítója.
- azonosító[]: tömb típust képző, utótag operátor. Például:
typedef double dtomb[20];
dtomb t;
, ahol a t 20 double elemből álló tömb azonosítója.
- *azonosító: mutató típust képző, előtag operátor. Például:
typedef short *shptr;
shptr sptr;
, ahol az sptr short típusú objektumra mutató mutató azonosítója.
210 MUTATÓK
- Ezek az operátorok egyszerre is előfordulhatnak az azonosító-val.
Például:
typedef int *itb[10];
itb tomb;
, ahol a tomb 10 elemű int objektumokra mutató mutatótömb azo-
nosítója.
Megemlítendő még, hogy az előzőek alkalmazásával „csínján” kell
bánni, hisz az így típusdefiniált azonosítóknak éppen a jellege (függvény,
tömb, mutató) veszik el.
A típusdefiníció további komplexitása abból fakad, hogy a
typedef típus azonosító;
szerkezetbeli típus korábbi typedef típus azonosító;-ban definiált azono-
sító is lehet. Tehát a típusdefinícióval létrehozott típuspecifikátor típus le-
het egy másik típusdefinícióban.
Nézzünk néhány példát!
typedef int *iptr;
typedef char nev[30];
typedef enum {no, ferfi, egyeb} sex;
typedef long double *ldptr;
ldptr ptr2; /* long double objektumra mutató mutató.*/
ldptr fv2(nev);/*30 elemű karaktertömb paramétert fogadó,
long double objektumra mutató mutatóval
visszatérő függvény. */
typedef iptr (*ipfvi)(sex);
ipfvi fvp1; /* int-re mutató mutatót visszaadó, egy
sex típusú enum paramétert fogadó
függvényre mutató mutató. */
typedef ipfvi ptomb[5];
ptomb tomb; /* 5 elemű, int-re mutató mutatót
szolgáltató, egy sex típusú paramétert
fogadó függvényre mutató mutatótömb. */
iptr fugg(ptomb);/*int-re mutató mutatót visszaadó, 5
elemű, int-re mutató mutatóval
visszatérő, egy sex enum paraméteres
függvényre mutató mutatótömböt
paraméterként fogadó függvény. */
A típusdefinícióval a program típusai parametrizálhatók, azaz a
program portábilisabb lesz, hisz az egyetlen typedef módosításával a tí-
pus megváltoztatható. A komplex típusokra megadott typedef nevek ezen
kívül javítják a program olvashatóságát is.
e Lokális szinten megadott típusdefiníció lokális hatáskörű is. Az ál-
talánosan használt típusdefiníciókat globálisan, a feladathoz tartozó fej-
fájlban szokták előírni.
C programnyelv 211
Egy utolsó kérdés: Mikor ekvivalens két típus?
- Ha a két típusspecifikátor-lista egyezik, beleértve azt is, hogy
ugyanaz a típusspecifikátor többféleképpen is megadható. Például: a
long, a long int és a signed long int azonosak.
- Ha az absztrakt-deklarátoraik a typedef típusok kifejtése, és bár-
mely függvényparaméter azonosító törlése után ekvivalens típusspe-
cifikátor-listákat eredményeznek.
e A típusekvivalencia meghatározásánál a tömbméretek és a függ-
vényparaméter típusok is lényegesek.
9.12 Ellenőrzött bemenet
Jegyzetünkben minden feladat megoldásában azt sugalltuk, hogy:
` A programnak ellenőriznie kell a bemenetét. Ez a vizsgálat termé-
szetesen csak a konkrét adatok ismerete nélkül a lehetetlenségek, és a
problémát okozó értékék kiszűrésére szorítkozhat. Például: Ne etessünk
két tonnás kutyát! Ne folyósítsunk nyugdíjat 300 éves embernek!
Nem tekinthető, csak legfeljebb műkedvelő, programnak az, ami egy vé-
letlenül elgépelt információ miatt „feldobja a talpát”!
Írjon int getint(int *) függvényt, mely ellenőrzötten beolvas egy egész
számot a billentyűzetről úgy, hogy a nem megengedett karaktereket nem
is echózza a karakteres képernyőn (ablakban). A szám előtti fehér karakte-
rek közül az Enter–t soremeléssel, és minden más fehér karakter szóköz-
zel echózandó! Ezután egy opcionális előjelet követően már csak szám-
jegy karakterek következhetnek. Ha az első számjegy zérus, akkor további
szám karakterek sem jöhetnek. A függvény legyen portábilis, azaz mű-
ködjön 16 és 32 bites int–re egyaránt! Ez azt jelenti 16 bites esetre, hogy
legfeljebb öt számjegyet echózhat, de legyen tekintettel az ábrázolási kor-
látokra is! Ha az első 4 számjegy 3276–nál nagyobb, akkor több számje-
gyet már nem fogadhat. Ha az első 4 számjegy pontosan 3276, akkor ötö-
dik számjegyként nem fogadhatja a függvény a 9–et, s a 8–at is csak nega-
tív egész szám esetén. A szám megadását fehér karakterrel, Ctrl+Z–vel
vagy F6–tal kell lezárni. A fehér karaktert a már leírt módosított echó után
vissza kell adni a hívónak. Ctrl+Z vagy F6 esetén viszont EOF szolgálta-
tandó. A beolvasott egész érték konvertálandó és elhelyezendő a paramé-
ter címen! A címen levő érték azonban nem változhat meg, ha nem adtak
meg egyetlen számjegy karaktert sem.
A rutin persze rövid programmal ki is próbálandó!
212 MUTATÓK
A feladat megoldásához szükségünk van két konzolkezelő függvényre.
Az
int putch(int c);
rutin a c karaktert írja ki közvetlenül (pufferezés nélkül) a konzol képer-
nyőre (ablakba) az aktuális pozíciótól, aktuális színben és megjelenési att-
ribútumokkal, s a kurzort eggyel előbbre állítja. Sikeres esetben a vissza-
kapott érték maga a c karakter. A sikertelenséget viszont EOF-fal jelzi a
függvény.
Kivitelkor nincs transzláció, azaz a függvény az LF ('\n') karakterből
nem állít elő CR-LF ("\r\n") karakter párt.
Megoldásunkban nem foglalkozunk majd a putch hibakezelésével,
mert feltételezzük, hogyha az operációs rendszer működik, akkor a konzol
megy.
int getch(void);
Echó nélkül beolvas egyetlen karaktert a konzolról (billentyűzet), s ezt
szolgáltatja a hívónak. A bejövő karakter rögtön rendelkezésre áll, s nincs
pufferezés soremelés karakterig. Funkció vagy nyíl billentyű leütésekor a
függvényt kétszer kell hívni, mert az első hívás zérussal tér vissza, s a má-
sodik szolgáltatja az aktuális gomb kódját. A rutinnak nincs hibás vissza-
térése.
E függvények nem szabványosak, de szinte minden operációs rend-
szerben rendelkezésre állnak kisebb–nagyobb eltérésekkel a CONIO.H
fejfájl bekapcsolása után.
/* PELDA27.C: Egészek beolvasása és visszaírása úgy, hogy
az érvénytelen karakterek echója meg sem történik.*/
#include <stdio.h>
#include <conio.h>
#include <limits.h>
#if SHRT_MAX == INT_MAX
#define HOSSZ 4
#else
#define HOSSZ 9
#endif
#define F6 64
#define CTRLZ 26
#define MAX INT_MAX/10
#define HATAR INT_MAX%10+'0'+1
A HOSSZ makró azt a számjegy mennyiséget rögzíti 16, és 32 bites
int–re, ameddig még nem kell foglalkozni a megadott szám karakter érté-
kével.
C programnyelv 213
A MAX maga az a HOSSZ számjegyű érték, amihez még egy jegyet
téve elérhető, de túl nem léphető a felső, vagy az alsó ábrázolási korlát. 16
bites int–nél ez az érték 3276, amihez pozitív irányban legfeljebb 7, s ne-
gatív irányban maximum 8 jöhet.
A HATAR az a számjegy karakter, ami még negatív egész esetében elő-
fordulhat MAX–ot követően megadható karakterként a HOSSZ+1. pozí-
ción. 16 bites int számára ez az érték ’8’.
int getint(int *pn){/* Egész beolvasása a bemenetről. */
int c, /* A beolvasott karakter. */
sign=1, /* Előjel: pozitív +1, negatív -1. Alapér-
telmezés a pozitív, a kezdőérték miatt. */
elojel=0, /* Volt-e már előjel? */
hossz=0, /* A beolvasott számjegy karakterek száma. */
null=0; /* A beolvasott szám zérus-e? */
while(!hossz) switch(c=getch()){
case ' ':
case '\t':
case '\r': if(!elojel)
if(c!='\r')putch(' ');
else {putch('\n'); putch('\r'); }
break;
case '+':
case '-': if(!elojel){
putch(c); sign=(c=='+')?1:-1; ++elojel; }
break;
case '0': if(!elojel){
putch(c); *pn=0; ++hossz; null=1;}
break;
case '1': case '2': case '3':
case '4': case '5': case '6':
case '7': case '8': case '9':
putch(c); *pn=c-'0'; ++hossz;
break;
default: if(!c)c=getch();
if(c==CTRLZ||c==F6) return EOF; }
A getint lényegében két while ciklusra bontható, melyek mindegyike
egy–egy switch. Az első addig tart, míg
- egy számjegy karaktert meg nem adnak, vagy
- Ctrl+Z–vel, ill. F6–tal le nem zárják a bemenetet.
Az első switch:
- Végrehajtja a fehér karakterekre előírt echót, de csak akkor, ha elő-
jel karakter még nem volt. Magyarán előjel után nincs már echó a
fehér karakterekre.
214 MUTATÓK
- Az előjelet echózza a rutin, ha korábban még nem érkezett, és érté-
két megjegyzi a sign változóban. Bejelöli azt is, hogy volt már elő-
jel, hogy még egyet ne tudjanak megadni.
- Az első szám karaktert echózza a függvény, konvertálva kiteszi a
paraméter címre, és a hossz változóban számlálja is. Előjel után
nem enged már meg zérust gépelni, ill. ha megadható volt a nulla,
akkor bejelzi bejövetelét a null változóba.
- A default ágon újabb olvasás követi az előző zérus beérkezését. Az
F6 másként vizsgálható sem lenne.
while(1) switch(c=getch()){
case ' ':
case '\t':
case '\r':if(c!='\r')putch(' ');
else {putch('\n'); putch('\r'); }
*pn*=sign; return c;
case '0': case '1': case '2': case '3':
case '4': case '5': case '6':
case '7': case '8': case '9':
if(!null&&(hossz<HOSSZ||
(hossz==HOSSZ&&(*pn<MAX||*pn==MAX&&
(sign==1&&c<HATAR||sign!=1&&c<=HATAR))))){
putch(c);
*pn=*pn*10+c-'0';
++hossz; }
break;
default: if(!c)c=getch();
if(c==CTRLZ||c==F6){
*pn*=sign;
return EOF;} } }
void main(void){
int i;
printf("Egészek beolvasása CTRL+Z-ig.\n");
while(getint(&i)!=EOF) printf("%20d\n\r", i); }
A második while
- fehér karakterrel, vagy
- Ctrl+Z–vel, ill. F6–tal
zárul. A paraméter címen levő konvertált értéket előjel–helyessé teszi a
rutin, majd visszatér a ki is echózott, fehér karakterrel, vagy az EOF–fal.
A számjegy karakter echója, konverziója és számlálása csak akkor törté-
nik meg, ha az első szám nem zérus volt és:
- HOSSZ–nál kevesebb karaktert adtak meg eddig, vagy
C programnyelv 215
- épp annyit, de a paraméter címre konvertált érték kisebb MAX–nál,
ill. pont MAX és az utolsó számjegy karakter megfelel az előírt, szi-
gorú feltételeknek.
Megoldandó feladat:
Írja úgy át a getint függvényt, hogy a visszatörlés (backspace) gombot
funkciója szerinti módon kezelni tudja!
Remélhetőleg mindenki el tudja képzelni, hogy tovább bonyolódna
a dolog, ha további szerkesztő billentyűk (Delete, Insert, balra nyíl és
jobbra nyíl) használatát is megengednénk, vagy – Uram, bocsá’ – lebegő-
pontos érték bekérését végeznénk és nem egészét.
Magyarán: kitűnően látszik, hogy „többe kerülne a leves, mint a hús”.
Összefoglalva: A bemenet ellenőrzését sem szabad túlzásba vinni, de az
ökölszabálynál írott elveket a jó programnak be kell tartania.
216 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
10 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
A struktúra és az unió aggregátum. Egy vagy több, esetleg különböző tí-
pusú változó (elnevezett tag) együttese, melynek önálló azonosítója van.
A struktúrát más nyelvben rekordnak nevezik. Azt teszi lehetővé, hogy a
valamilyen módon összetartozó változók egész csoportjára egyetlen név-
vel hivatkozhassunk, azaz hogy a változócsoport kezelése egyszerűbb le-
gyen.
Tulajdonképpen minden struktúrával és unióval új, összetett, fel-
használói adattípust hozunk létre.
Az ANSI szabvány megengedi, hogy a struktúrákat át lehessen másolni
egymásba, hozzá lehessen rendelni, és átadhatók legyenek függvények-
nek, ill. rutinok visszatérési értéke is lehessen struktúra. Képezhető termé-
szetesen a struktúra címe (&), mérete (sizeof), és benne lehet explicit tí-
pusmódosító szerkezetben is, de
e a struktúrák nem hasonlíthatók össze.
A struktúrában felsorolt változókat struktúratagoknak (member) neve-
zik. Struktúratag kis megszorításokkal - melyre később kitérünk - akármi-
lyen típusú lehet. Lehet alap és származtatott típusú bármilyen sorrend-
ben.
A deklarációbeli típusspecifikátor egyik alternatívája a
struktúra-vagy-unió-specifikátor:
struktúra-vagy-unió<azonosító>{struktúratag-deklarációlista}
struktúra-vagy-unió azonosító
struktúra-vagy-unió:
struct
union
A struktúratag-deklarációlista struktúra, ill. uniótag deklarációk soroza-
ta:
struktúratag-deklarációlista:
struktúratag-deklaráció
struktúratag-deklarációlista struktúratag-deklaráció
struktúratag-deklaráció:
típusspecifikátor-lista struktúra-deklarátorlista
típusspecifikátor-lista:
típusspecifikátor
típusspecifikátor-lista típusspecifikátor
struktúra-deklarátorlista:
struktúra-deklarátor
struktúra-deklarátorlista, struktúra-deklarátor
C programnyelv 217
A struktúra-deklarátor többnyire a struktúra, ill. az unió egy tagjának
deklarátora. A struktúratag azonban meghatározott számú bitből is állhat,
azaz lehet ún. bitmező (bit field) is, mely a nyelvben struktúrákon kívül
nem is használható másutt. A mező bitszélességét a kettőspontot követő,
egész értékű konstans-kifejezés határozza meg.
struktúra-deklarátor:
deklarátor
<deklarátor>: konstans-kifejezés
A bitmezővel és az unióval még ebben a szakaszban foglalkozunk!
10.1 Struktúradeklaráció
Alakja tehát a következő:
<tárolási-osztály-specifikátor> struct <struktúracímke> <{
struktúratag-deklarációlista }> <azonosítólista>;
Például:
struct datum{
int ev, ho, nap, evnap;
long datumssz; /* Dátumsorszám. */
char datumlanc[11]; }
d, dptr, dt[10]; /* Azonosítólista. */
, ahol:
- A tárolási-osztály-specifikátor elhagyásával, megadásával és ennek
értelmezésével nem foglalkozunk újra!
- A datum azonosító ennek a struktúrának a címkéje (struktúracím-
ke), mely azt biztosítja, hogy később struct datum módon hivatkoz-
ni tudjunk a felhasználói típusra. Például:
struct datum *sptr =
(struct datum *)malloc(sizeof(struct datum));
- Az ev, a ho, a nap és az evnap a struct datum típusú struktúra int
típusú tagjainak, a datumssz a long típusú tagjának és a datumlanc
a struktúra char* típusú tagjának az azonosítói. A tagneveknek csak
a struktúrán belül kell egyedieknek lenniük, azaz a tagazonosítók
nyugodtan egyezhetnek például más közönséges változók neveivel,
vagy a struktúracímkékkel.
- A d struct datum típusú változó, a dptr és az sptr struct datum tí-
pusú objektumra mutató mutatók, és a dt tíz, struct datum típusú
elemből álló tömb azonosítója, azaz a dt struktúratömb.
- A fordító a struktúrának éppen annyi helyet foglal a memóriában,
hogy benne a struktúra minden tagja elférjen. A struktúratagok a
218 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
deklaráció sorrendjében, folyamatosan növekvő címeken helyezked-
nek el, s így a struktúradefinícióban később deklarált tag címe min-
dig nagyobb.
¡ Az azonosítólista nélküli struktúradeklarációt, ahol van struktúra-
tag-deklarációlista, azaz megadottá válik a struktúra szerkezete, szokás
struktúradefiníciónak is nevezni, ugyan nincs memóriafoglalása.
- Minden struktúradeklaráció egyedi struktúra típust hoz létre, s így
struct A {
int i, j;
double d; } a, a1;
struct B {
int i, j;
double d; } b;
az a és az a1 objektumok struct A típusú struktúrák, de az a és a b
objektumok különböző struktúra típusúak annak ellenére is, hogy a
két struktúra szerkezete azonos.
- Az azonosítólista nélküli, de struktúracímkével és tag-deklaráció-
listával ellátott struktúradefiníció nem foglal ugyan helyet a memó-
riában, de biztosítja azt a lehetőséget, hogy a struktúradeklaráció ha-
táskörében később ilyen típusú struktúrával azonosítólistát is meg-
adva helyet foglalhassunk változóinknak, mutatóinknak és tömbje-
inknek. Például:
struct datum{
int ev, ho, nap, evnap;
long datumssz; /* Dátumsor-
szám. */
char datumlanc[11]; };
/* . . . */
struct datum d, *dptr=&d, dt[10];
Fedezzük fel, hogy a felhasználó definiálta típusnév struct datum.
Hasonlításul:
double d, *dptr=&d, dt[10];
e Struktúra, unió, enum deklarációt, definíciót záró kapcsos zárójel
után kötelező pontosvesszőt tenni, mert ez zárja az azonosítólistát!
struct struki{
int a, b;
float matrix[20][10];
char nev[26]; }; /* Itt nem elhagyható a ; a } után! */
- A struktúracímkének egyedinek kell lennie a struktúra, unió és
enum címke névterületen!
C programnyelv 219
- Mint a tömböknél, struktúráknál is megadható nem teljes típusdek-
laráció. Például a
struct datum;
még akkor is létrehozza az aktuális hatáskörben a struct datum
nem teljes típust, ha ilyen befoglaló, vagy külső hatáskörben is lé-
tezne. Könnyen belátható, hogy ez struct datum típusú struktúra
objektum definíciójára nem használható a struktúra szerkezetének
közbenső, ugyanezen hatáskörbeli definiálása nélkül, hisz ismeret-
len a memóriaigény. Arra azonban ez is alkalmas, hogy deklaráció-
ban, typedef–ben használjuk a típusnevet, vagy hogy struct datum
típusú objektumokra mutató mutatókat hozzunk létre:
struct datum *dptr1, *dptr2, *dptrt[20];
Az ilyen mutatók akár más struktúra tagjai is lehetnek:
struct A; /* Nem teljes típusdeklaráció. */
struct B{ /* Itt tag a nem tejes típusra */
struct A *pa;};/* mutató mutató. */
struct A{
struct B *pb;};/* Ez most már teljes típus
lesz.*/
e Vigyázat! Struktúradefinícióban a struktúra típusa a struktúra-tag-
deklarációlistában csak akkor válik teljessé, ha elérjük a specifikátor be-
záró kapcsos zárójelét (}).
- A struktúradeklaráció általános alakjából látható volt, hogy belőle a
struktúracímke is elhagyható. Ha ezt megtesszük, ún. név nélküli,
vagy címkézetlen struktúrához jutunk. Világos, hogy ebben az eset-
ben a nem teljes típusdeklarációnak
struct;
semmi értelme (szintaktikai hiba is) sincs, de az olyan deklaráció-
nak sincs, amiben csak a struktúra szerkezetét adjuk meg:
struct {int tag1, tag2; /* ... */};
hiszen később nem tudunk a típusra hivatkozni, s ebből következő-
leg ilyen típusú objektumokat deklarálni. Név nélküli struktúradek-
larációban nem hagyható el tehát az azonosítólista, azaz:
struct {int tag1, tag2; /* ... */} az1, az2[14];
10.1.1 Típusdefiníció
- Az előbb vázolt probléma típusdefiníció alkalmazásával áthidalha-
tó:
220 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
typedef struct{ int tag1, tag2; /* ... */} CIMKETLEN;
/* Most sincs címke. */
CIMKETLEN y, *y, ytomb[12];
- A típusdefiníció a címkézett struktúrával is használható lett volna:
typedef struct datum{
int ev, ho, nap, evnap;
long datumssz; /* Dátumsor-
szám. */
char datumlanc[11]; } DATUM;
/* . . . */
DATUM d, *dptr, dt[10];
e Összesítve: A typedef címke nélküli struktúrák, uniók és enum-ok
típusdefiníciójára is alkalmas. Struktúrák esetében használjunk azonban
struktúracímkét, vagy typedef-es szerkezetet, de a kettőt együtt nem java-
soljuk!
- Egy kicsit összetettebb példát véve:
typedef char nev[30];
typedef enum{no, ferfi, egyeb} sex;
typedef struct{
nev csalad, kereszt; /* Két 30 elemű karak-
tertömb.*/
sex fino; /* no vagy ferfi értékű
enum.*/
/* . . . */
double osztondij; } hallgato;
typedef hallgato evf[100];/* 100 elemű, fenti szerke-
zetű struktúratömb. */
evf evf1, evf2, evf3; /* Három darab,100 elemű, fenti
szerkezetű struktúratömb.
*/
10.2 Struktúratag deklarációk
A { }-ben álló struktúratag-deklarációlista a deklarátor szintaktikát kö-
vetve meghatározza a struktúratagok neveit és típusait.
- A struktúratag bármilyen típusú lehet a void, a nem teljes, vagy a
függvény típustól eltekintve.
e A struktúratag deklaráció nem tartalmazhat azonban tárolási osztály
specifikátort vagy inicializátort. Struktúratag nem lehet az éppen definíció
alatt álló struktúra sem:
struct szoszlo{
static char *szo; /* HIBÁS */
int szlo=0; /* HIBÁS */
struct szoszlo elozo, kovetkezo; }; /* HIBÁS */
C programnyelv 221
- Struktúratag lehet azonban nem teljes típusú struktúrára, így akár az
éppen deklaráció alatt állóra mutató mutató:
struct szoszlo{
char *szo;
int szlo;
struct szoszlo *elozo, *kovetkezo; }; /* OK
*/
- Struktúratag lehet tömb, sőt már definiált szerkezetű struktúra is:
struct sor_lanc{
int sorszam;
char megjegyzes[32];
struct sor_lanc *kovetkezo; };
struct kereszthivatkozas{
char *szo;
int szlo;
struct kereszthivatkozas *elozo, *kovetkezo;
struct sor_lanc elso; };
- A struktúrának nem lehet függvény tagja, de függvényre mutató mu-
tató persze lehet tag:
struct pelda{
char *szoveg;
int (*hasonlit)(const char *, const char *);};
- A struktúratag azonosítójának egy struktúrán belül kell egyedinek
lennie, vagyis másik struktúrában nyugodtan létezhet ugyanilyen
nevű tag.
- A beágyazott struktúra ugyanúgy elérhető, mint a fájl hatáskörben
deklarált, azaz a következő példa helyes:
struct a{
int x;
struct b{
int y; } v2;
} v1;
/* . . . */
struct a v3;
struct b v4;
- A beágyazott struktúra gyakran névtelen:
struct struki{
struct { int x, y; } pont;
int tipus; } v;
222 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
10.3 Struktúrák inicializálása
A struktúrát konstans kifejezésekből álló inicializátorlistával láthatjuk el
kezdő értékkel. Az inicializátorlista elemek értékét a struktúratagok a dek-
larációbeli elhelyezkedés sorrendjében veszik fel:
struct struki {
int i;
char lanc[25];
double d; } s = {20, ”Jancsika”, 3.14};
Pontosítsunk még néhány dolgot!
- Lokális élettartamú struktúrák esetén az inicializátor inicializátorlis-
ta, vagy kompatibilis struktúra típusú egyszerű kifejezés lehet:
struct struki s = {20, ”Juliska”, 3.14}, s1 = s;
- Lokális (auto) struktúra persze akár ilyen típusú struktúrát vissza-
adó függvény hívásával is inicializálható:
struct struki fv(int, char *, double);
struct struki s2=fv(2, „Boszi”, 1.4);
- Ha a struktúrának struktúra vagy tömb tagja is van, akkor azt egy-
másba ágyazott { }-kel lehet inicializálni.
struct struki {
int i;
long darab[3];
double d; } s = { 20, { 1l, 2l, 3l}, 3.14};
- Tudjuk, hogy az inicializátorlista elemeinek száma nem haladhatja
meg az inicializálandó struktúratagok számát! Ha az inicializátorlis-
ta kevesebb elemű, mint az inicializálandó objektumok száma, ak-
kor a maradék struktúratagok a statikus élettartamú implicit kezdő-
érték adás szabályai szerint tölti fel a fordító, azaz nullázza:
struct struki{
int cipomeret, /* s.cipomeret==42 */
magassag; /* s.magassag==180 */
char nev[26]; /* az s.nev ”Magas Lajos” */
char cim[40]; /* s.cim üres karakterlánc (””)
kezdőértékű. */
double fizetes;/* s.fizetes==0.0. */
} s = { 42, 180, ”Magas Lajos”};
- Névtelen bitmező tag nem inicializálható!
Ha az inicializátorlistában nincs beágyazott inicializátorlista, akkor
az ott felsorolt értékek az alaggregátumok, s őket a deklaráció sorrendjé-
ben veszik fel az aggregátum elemei. Kapcsos zárójelek ugyanakkor akár
az egyes inicializátorok köré is tehetők, de ha a fordítót nem kívánjuk "be-
C programnyelv 223
csapni", akkor célszerű őket az aggregátum szerkezetét pontosan követve
használni!
typedef struct { int n1, n2, n3; } triplet;
triplet nlist1[2][3] = { /* Helyes megoldás: */
{{11, 12, 13}, {4, 5, 6}, {7, 18, 9}},/* Első sor. */
{{1, 2, 3}, {14, 15, 16}, {7, 8, 9}} /* 2. sor. */ };
triplet nlist2[2][3] = { /* Hibás megoldás: */
{11, 12, 13}, {4, 5, 6}, {7, 18, 9}, /* Első sor. */
{1, 2, 3}, {14, 15, 16}, {7, 8, 9} /* 2. sor. */ };
A sizeof-ot struktúrákra alkalmazva mindig teljes méretet kapunk akár a
típust adjuk meg operandusként, akár az ilyen típusú objektumot. Például:
#include <stdio.h>
struct st{
char *nev; /* A mutató mérete bájtban. */
short kor; /* + 2 bájt. */
double magassag; }; /* + 8 bájt. */
struct st St_Tomb[ ] = {
{”Jancsika”, 18, 165.4}, /* St_Tomb[0] */
{”Juliska”, 116, 65.4}}; /* St_Tomb[1] */
int main(void){
printf(”\nSt_Tomb elemeinek száma = %d\n”,
sizeof(St_Tomb)/sizeof(struct st);
printf(”\nSt_Tomb egy elemének mérete = %d\n”,
sizeof(St_Tomb[0]));
return 0; }
10.4 Struktúratagok elérése
A struktúra és az uniótagok eléréséhez ugyanazokat a tagelérés operá-
torokat alkalmazza a nyelv. A tagelérés operátort szelekciós operátornak,
tagszelektornak is szokás nevezni. Prioritásuk magasabb az egyoperandu-
sos műveletekénél, s közvetlenül a () és a [] után következik. Kétfajta tag-
elérés operátor van:
- az egyik a közvetlen szelekciós operátor (.) és
- a másik a közvetett (->).
A közvetlen tagelérés operátor alakja:
utótag-kifejezés.azonosító
Az utótag-kifejezésnek struktúra típusúnak, s az azonosítónak e struktúra
típus egy tagja nevének kell lennie. A konstrukció típusa az elért tag típu-
sa, értéke az elért tag értéke, s balérték akkor és csak akkor, ha az utótag-
kifejezés az, és az azonosító nem tömb.
A közvetett tagelérés operátor formája:
utótag-kifejezés->azonosító
224 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
Az utótag-kifejezésnek struktúra típusra mutató mutatónak, s az azonosító-
nak e struktúra típus egy tagja nevének kell lennie. A konstrukció típusa
és értéke az elért tag típusa és értéke. Balérték, ha az elért tag nem tömb.
Feltéve, hogy s struct S típusú struktúra objektum, és sptr struct S tí-
pusú struktúrára mutató mutató, akkor ha t az struct S struktúrában dekla-
rált, típus típusú tag, az
s.t
és az
sptr->t
kifejezések típusa típus, és mindkettő a struct S struktúra t tagját éri el. A
következők pedig szinonimák, ill. azt is mondhatjuk, hogy a –> szelekció
operátoros kifejezés a másik rövidítése:
sptr->t ÷ (*sptr).t
Az s.t és az sptr->t balértékek, feltéve, hogy t nem tömb típusú. Például:
struct S{
int t;
char lanc[23];
double d; } s, *sptr = &s, Stomb[20]={
{ 0, ”nulla”, 0.}, { 1, ”egy”, 1.}};
/* . . . */
s.t = 3;
sptr->d = 4.56;
- Az Stomb 20 elemű, struct S struktúrából álló struktúratömb,
melynek első (Stomb[0]) és második (Stomb[1]) elemét kivéve
nincs explicit kezdőértéke, azaz Stomb[2], . . ., Stomb[19] { 0, ””,
0,} értékű. A következő példák a struktúratömb tagelérést szemlél-
tetik:
Stomb[3].t=3;
strcpy(Stomb[3].lanc, ”három”);
Stomb[3].d=3.3;
vagy:
sptr=Stomb+5;
sptr->t=5; /* Stomb[5].t */
strcpy(sptr->lanc, ”öt”); /* Stomb[5].lanc */
sptr->d=5.5; /* Stomb[5].d */
- Ha struct B struktúrának van struct A struktúra típusú tagja, akkor
az ilyen struct A tagokat csak a tagszelekciós operátorok kétszeri
alkalmazásával lehet elérni:
struct A {
C programnyelv 225
int j;
double x; };
struct B {
int i;
char *nev;
struct A a;
double d; } s, *sptr = &s;
/* . . . */
s.i = 3;
s.a.j = 2;
sptr->d = 3.14;
(sptr->a).x = 6.28;
- A szelekciós operátorok balról jobbra kötnek, tehát a következők
teljesen azonosak:
(sptr->a).x ÷ sptr->a.x;
(s.a).x ÷ s.a.x;
- Említettük már, hogy a tagszelektorok prioritása magasabb az egy-
operandusos műveleteknél. Ezért a
++sptr->i ÷ ++(sptr->i)
, azaz a kifejezés struct B i tagját inkrementálja, s nem sptr–t. Ha
mégis ezt szeretnénk (bár a konkrét példánál ennek semmi értelme
sincs), akkor a ++sptr kifejezés részt zárójelbe kell tenni, azaz:
(++sptr)->i
A
++(sptr++)->i
ugyancsak s.i–t inkrementálja, de a kifejezés mellékhatásaként sptr
is megnő eggyel. Ha a zárójeleket elhagyjuk, persze akkor is ideju-
tunk:
++sptr++->i ÷ ++(sptr++)->i
- Ugyanígy a nev címen levő karaktert éri el a
*sptr->nev
, hisz az indirekciót az előbbiekből következőleg az sptr–rel elért
nev címen hajtja végre a fordító. Vegyük még a
*sptr++->nev++
kifejezést, aminek ugyanaz az értéke, mint az előző kifejezésé, de
mellékhatásként sptr és nev inkrementálása is megtörténik.
226 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
e Ha már mindig hozzárendelési példákat hoztunk, akkor itt kell meg-
említenünk, hogy struktúrákat csak akkor lehet egymáshoz rendelni, ha a
forrás és a cél struktúra azonos típusú.
struct A {
int i, j;
double d; } a, a1;
struct B {
int i, j;
double d; } b;
/* . . . */
a = a1; /* OK, a hozzárendelés megy tagról-tagra. */
a = b; /* HIBÁS, mert eltér a két struktúra típusa.*/
a.i = b.i; /* Tagról-tagra persze most is megy a dolog. */
a.j = b.j;
a.d = b.d;
Vegyünk valamilyen példát a struktúratömbökre!
Keressük meg a megadott, síkbeli pontok közt a két, egymástól legtávo-
labbit! A pontok száma csak futás közben dől el (n), de nem lehetnek töb-
ben egy fordítási időben változtatható értéknél (N). Az x koordináta bevi-
telekor üres sort megadva, a bemenet előbb is befejezhető, de legalább két
pont elvárandó! Az input ellenőrzendő, s minden hibás érték helyett azon-
nal újat kell kérni. Az eredmény közlésekor meg kell jelentetni a két pont
indexeit, koordinátáit és persze a távolságot is.
/* PELDA28.C: A két, egymástól legtávolabbi pont
megkeresése. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <ctype.h>
#include <math.h>
#define INP 28 /* Az input puffer mérete. */
#define N 128 /* Pontok maximális száma. */
A feladatot síkbeli pontot leíró struktúra segítségével fogjuk megoldani:
struct Pont{ /* A Pont struktúra. */
double x, y; };
int getline(char s[],int n){ /* . . . */ }
int lebege(char s[]){ /* . . . */ }
A két függvény forrásszövege idemásolandó!
int main(void){
char sor[INP+1]; /* Input puffer. */
A struktúratömb definíciója:
struct Pont p[N]; /* Struktúratömb. */
int n=0; /* Pontok száma. */
double max=-1., d; /* Pillanatnyi maximum és */
int i, j, tavi, tavj;/* segédváltozók. */
C programnyelv 227
printf("A két egyméstól legtávolabbi pont a síkban.\n"
"Adja meg a pontok koordinátapárjait rendre!\n"
"Vége: üres sor az X koordináta megadásánál.\n\n");
for(n=0; n<N; ++n){
printf("A(z) %d pont koordinátái:\n", n+1);
if(printf("X: "), getline(sor, INP)<=0) break;
if(lebege(sor)) p[n].x=atof(sor);
else { --n; continue;}
while(printf("Y: "), getline(sor, INP),
!lebege(sor));
p[n].y=atof(sor); }
if(n<2){
printf("Legalább két pontot meg kéne adni!\n");
return(1);}
for(i=0; i<n-1; ++i)
for(j=i+1; j<n; ++j)
Kitűnően látszik, hogyan kell elérni a struktúra tömbelem tagjait!
if((d=sqrt((p[j].x-p[i].x)*(p[j].x-p[i].x)+
(p[j].y-p[i].y)*(p[j].y-p[i].y))) > max){
max=d;
tavi=i;
tavj=j; }
printf("A maximális távolságú két pont:\n"
"P[%d]: (%10.1f, %10.1f) és\n"
"P[%d]: (%10.1f, %10.1f),\n"
"s a távolság: %15.2f\n",
tavi+1, p[tavi].x, p[tavi].y,
tavj+1, p[tavj].x, p[tavj].y, max);
return(0); }
Megoldandó feladatok:
Ha fokozni kívánja a feladatot, akkor
- Dolgozzon térbeli pontokkal!
- Rendezze a pontokat az origótól való távolságuk csökkenő sorrend-
jében, és jelentesse meg a pontokat és a távolságot fejléccel ellátva,
táblázatosan és lapozhatóan! {PELDA28X.C}
- Esetleg oldja meg, hogy ne lehessen kétszer ugyanazt a pontot meg-
adni!
10.5 Struktúrák és függvények
Említettük már, hogy a struktúra másolható, hozzárendelhető, elérhetők
a tagjai, képezhető a címe, ill. tömb is előállítható belőle, de függvény is
visszaadhat struktúrát vagy erre mutató mutatót. Az fv1 visszaadott értéke
struct struki struktúra.
struct struki fv1(void);
228 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
Az fv2 viszont struct struki struktúrára mutató mutatót szolgáltat.
struct struki *fv2(void);
A függvény paramétere is lehet struktúra e két módon. Az fv3 struct
struki struktúrát fogad paraméterként.
void fv3(struct struki s);
Az fv4 viszont struct struki struktúrára mutató mutatót fogad.
void fv4(struct struki *sp);
e A következő példa a „helytelen” gyakorlatot szemlélteti. A függ-
vény paraméterei és visszaadott értéke egyaránt struktúra. Struktúra per-
sze akármekkora is elképzelhető.
typedef struct{
char nev[20];
int az;
long oszt; } STUDENT;
STUDENT strurend(STUDENT a, STUDENT b){
return((a.az < b.az) ? a : b); }
/* . . . */
STUDENT a, b, c;
/* . . . */
c = strurend(a, b);
Amíg a strurend fut, hat darab STUDENT struktúra létezik: a, b, c, az-
tán a és b másolata és a függvény visszaadott értéke a veremben. Célszerű
tehát nem a struktúrát, hanem arra mutató mutatót átadni a függvénynek,
ill. vissza is kapni tőle, ha lehet, azaz:
STUDENT *strurnd(STUDENT *a, STUDENT *b){
return((a–>az < b->az) ? a : b); }
/* . . . */
STUDENT *z;
/* . . . */
z = strurnd(&a, &b);
e Prototípus hatásköre ellenére a benne megadott struct hatásköre
globális, azaz figyelmeztető üzenet nélkül nem hívhatjuk meg a követke-
ző függvényt:
void fv(struct S *);
A probléma elhárításához deklarálni vagy definiálni kell a struktúrát
prototípus előírása előtt:
struct S;
/* . . . */
void fv(struct S *);
C programnyelv 229
Készítsünk struktúrát és kezelő függvénycsaládot dátumok manipulálá-
sára!
A datum struktúrában nyilvántartjuk a dátum évét (ev), hónapját (ho),
napját (nap), a Krisztus születése óta a dátumig eltelt napok számát: az
ún. dátumsorszámot (datumssz), a dátum karakterlánc alakját (datum-
lanc) és azt, hogy a dátum az év hányadik napja (evnap). Az egészet úgy
képzeljük el, hogy
- vagy megadják a dátumot év, hó és nap alakban, és a DatumEHN
függvénnyel meghatározzuk a struktúra összes többi adatát (a main-
ben d1 objektum így kap értéket),
- vagy karakterlánc alakú dátumból a DatumKAR–ral állítjuk elő a
datum struktúra tagjainak értékeit (a főprogramban d2 e módon jut
értékhez).
- Mindkét struct datum objektumnak értéket adó rutin végül dátum-
ellenőrzést végez a Datume függvénnyel, s ezt a logikai értéket
szolgáltatja.
- A NapNev visszaadja a dátum héten belüli napjának nevét. Ponto-
sabban a név karakterláncának címét.
- A további rutinok műveleteket végeznek a dátum struktúrákkal. A
DatumKul megállapítja két dátum különbségét, s szolgáltatja ezt a
napszámot. A DatumMegEgy inkrementálja, és visszaadja a dátum
objektumot. A DatumMegint pozitív, egész értéket ad hozzá.
- A dátumfüggvények mind a MINDATUM és MAXDATUM kö-
zötti tartományban dolgoznak.
- A main ki is próbálja az összes dátumfüggvényt.
Figyeljük meg, hogy mindegyik függvény struct datum objektumra
mutató paraméterként kapja meg a manipulált dátum struktúrá(ka)t! A
DatumMegEgy és a DatumMegint visszatérési értéke struct datum
struktúra.
Fedezzük fel, hogy a globális MAXDATUM, a hónapi napszámo-
kat tartalmazó honap tömb, és a Datume függvény static tárolási osztálya
miatt lokális a DATUM.C modulra! Nincs is prototípus a Datume–re a
DATUM.H fejfájlban. Az értéküket nem változtató, de csak a rutin
blokkjából elérendő oszto változó, és a napnév karakterláncokra mutatók-
ból álló hetnev mutatótömb statikus élettartamúak, de hatáskörük lokális.
230 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
Vegyük még észre a DATUM.H–ban, hogy a _DATUMH makró
egyetlen struct datum definíciót tesz lehetővé akkor is, ha a fordítási egy-
ségben többször kapcsolnák be a fejfájlt.
/* DATUM.H: Dátumok kezelése. */
#include <stdio.h>
#include <ctype.h>
#include <stdlib.h>
#include <string.h>
#if !defined(_DATUMH)
#define _DATUMH
struct datum{
int ev, ho, nap, evnap;
long datumssz; /* Dátumsorszám. */
char datumlanc[11]; };
#endif
const char *NapNev(struct datum *);
int DatumEHN(int, int, int, struct datum *);
int DatumKAR(const char *, struct datum *);
long DatumKul(struct datum *, struct datum *);
struct datum DatumMegEgy(struct datum *);
struct datum DatumMegint(struct datum *, int);
/* DATUM.C: Dátumok kezelése. */
#include "DATUM.H"
#define MINDATUM 366
static const long MAXDATUM=9999*365l + 9999/4 –
9999/100+9999/400;
static int honap[]={0, 31, 28, 31, 30, 31, 30,
31, 31, 30, 31, 30, 31};
const char *NapNev(struct datum *pd){
static char *hetnev[]={"vasárnap", "hétfő", "kedd",
"szerda", "csütörtök","péntek","szombat"};
return hetnev[(pd->datumssz)%7l]; }
A dátumsorszámból 7–tel képzett modulus alapján állapítja meg a héten
belüli napindexet a NapNev rutin.
static int Datume(struct datum *pd){
int i;
honap[2]=28+(!(pd->ev%4)&&pd->ev%100||(!pd->ev%400));
if(pd->ev<1 || pd->ev>9999 || pd->ho<1 || pd->ho>12 ||
pd->nap<1 || pd->nap>honap[pd->ho]){
pd->evnap=0; pd->datumssz=0l; return 0;}
else {
sprintf(pd->datumlanc, "%04d.%02d.%02d",
pd->ev, pd->ho, pd->nap);
pd->evnap=pd->nap;
for(i=1; i<pd->ho; ++i)pd->evnap+=honap[i];
pd->datumssz=(pd->ev-1)*365l+pd->evnap+
pd->ev/4-pd->ev/100+pd->ev/400;
return 1; } }
C programnyelv 231
A Datume ugyanúgy a dátumot ellenőrzi, s logikai választ ad a „formá-
lisan jó–e a dátum?” kérdésre, mint a korábbi datume függvények. Nem
karakterláncból dolgozik azonban, hanem a struktúra ev, ho, nap tagjai-
ból, melyeket a DatumEHN, ill. a DatumKAR készítettek oda. Ha hibás
a dátum, akkor nullázza a rutin az evnap és a datumssz tagokat.
Ha jó a dátum, akkor a Datume képezi a datumlanc–ba a dátum karak-
terlánc alakját, s meghatározza az evnap és a datumssz értékét. Az evnap
a dátum napszámáról indul, s a rutin hozzáadogatja a megelőző hónapok
maximális napszámait. A dátumsorszám megállapításához a szökőév
vizsgálatához használatos kifejezést alkalmazza a függvény.
¡ Az STDIO.H bekapcsolásával rendelkezésre álló sprintf ugyanúgy
működik, mint printf társa, de nem a szabvány kimenetre, hanem az első
paramétereként kapott karaktertömbbe dolgozik.
A formátumspecifikációkban a mezőszélesség előtt álló 0 hatására a
jobbra igazított számok balról nem szóköz, hanem ’0’ feltöltést kapnak.
Magyarán a 932.2.3. dátumból 0900.02.03 karakterlánc lesz.
Szóltunk már róla, hogy a Datume nem hívható más forrásmodulból. A
DATUM.C–ben is csak a DatumEHN és a DatumKAR idézi meg utolsó
lépéseként.
int DatumEHN(int e, int h, int n, struct datum *pd){
pd->ev=e;
pd->ho=h;
pd->nap=n;
if(e>=0&&h>=0&&n>=0&&e<10000&&h<100&&n<100)
sprintf(pd->datumlanc, "%04d.%02d.%02d", e, h, n);
else *pd->datumlanc=0;
return Datume(pd);}
int DatumKAR(const char *lanc, struct datum *pd){
pd->ho=pd->nap=0;
strncpy(pd->datumlanc, lanc, 10);
pd->datumlanc[10] = 0;
pd->ev=atoi(lanc);
while(isdigit(*lanc))++lanc;
if(*lanc!=0){
++lanc;
pd->ho=atoi(lanc);
while(isdigit(*lanc))++lanc;
if(*lanc){
++lanc;
pd->nap=atoi(lanc);}}
return Datume(pd); }
A DatumEHN a kapott, int típusú év, hó, nap segítségével tölti fel az
utolsó paraméterként elért dátum struktúrát.
232 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
Az sprintf hívás előtti vizsgálatra azért van szükség, hogy a rutin ne
tudja túlírni a 11 elemű karaktertömb, datumlanc tagot a memóriában va-
lamilyen egészen „zöldség” év, hó, nap paraméter miatt. Ilyenkor üres
lesz a datumlanc.
A DatumKAR átmásolja a karakterlánc alakban kapott dátum első 10
karakterét a datumlanc–ba. Nullázza a honapot és napot. Látszik, hogy a
függvény nem köti meg olyan szigorúan sem az év, sem a hónap és nap
jegyszámát, mint a korábbi datume, ill. elválasztó karakterként csak vala-
milyen nem numerikust vár el. A karakterlánc egésszé konvertált elejét
évnek, az első elválasztó karakter utáni részt hónapnak, s a második elvá-
lasztó karakter mögöttieket napnak tekinti a rutin, hacsak időközben vége
nem lesz a karakterláncnak.
Végül mindkét függvény meghívja a Datume–t, s ennek visszatérési ér-
tékét szolgáltatja.
long DatumKul(struct datum *pd1, struct datum *pd2){
if(pd1->datumssz>pd2->datumssz)
return pd1->datumssz-pd2->datumssz;
else return pd2->datumssz-pd1->datumssz; }
A DatumKul képzi a két paraméter dátum struktúra dátumsorszám tag-
jainak különbsége abszolút értékét.
struct datum DatumMegEgy(struct datum *pd){
int e=pd->ev, h=pd->ho, n=pd->nap;
struct datum d;
honap[2]=28+(e%4==0 && e%100 || e%400==0);
if(++n>honap[h]){
n=1;
++h;
if(h>12){
h=1;
++e; }}
if(!DatumEHN(e, h, n, &d)) d=*pd;
return d; }
A paramétere dátumot inkrementáló DatumMegEgy munkaváltozókba
rakja az évet, a hónapot és a napot. Meghatározza az év szerinti február
pontos napszámát. Növeli eggyel a napot. Ha ez túlmenne a hónap szerinti
maximális napszámon, akkor 1 lesz, és a hónapszám növelése jön. Ha ez
13 lenne, akkor 1 lesz, és az évszám növelése következik.
A megállapított, új év, hó, nap alapján a DatumEHN feltölti a lokális, d
dátum objektumot. Ha az új dátum érvénytelen volt, akkor a változatlan-
ságot jelzendő a rutin hozzárendeli d–hez a paraméter címen levő, eredeti
dátumot.
C programnyelv 233
A hozzárendelés a paraméter címen levő (ezért kell elé az indirek-
ció) struct datum minden tagját egy az egyben átmásolja a balérték, d,
lokális dátum objektum tagjaiba rendre.
A visszatérés során a DatumMegEgy létrehoz a veremben egy ideigle-
nes dátum objektumot, melybe tagról–tagra bemásolja a d lokális dátum
változót. Visszatérés után aztán a main hozzárendeli az ideiglenes dátum
objektumot a main–ben lokális d–hez.
struct datum DatumMegint(struct datum *pd, int np){
int e=pd->ev, h=pd->ho, n=pd->nap;
long dpd = pd->datumssz + np + 365;
/* A tiszta jó konstans 365.24223 lenne kézi
számítás szerint!!!! */
static double oszto=365.24225;
struct datum d=*pd;
if(np <= 0) return d;
if(dpd > MAXDATUM){
e=9999;
h=12;
n=31; }
else {
e= (int)dpd/oszto;
n=dpd-e*365l-e/4+e/100-e/400;
honap[2]=28+(e%4==0 && e%100 || e%400==0);
for(h=1; n > honap[h]; ++h)n-=honap[h]; }
if(!DatumEHN(e, h, n, &d)) d=*pd;
return d; }
Csak a kezdetét és a végét tekintve a pozitív napszámot a dátumhoz adó
DatumMegint a DatumMegEgy–gyel megegyezően dolgozik.
Látszik, hogy negatív, hozzáadandó napszámot, vagy a művelet vé-
gén érvénytelen dátumot kapva, az eredeti dátum objektumot szolgáltatja
a rutin változatlanul.
A dátumsorszámot megnöveli a napszámmal és még 365–tel. Ha így
meghaladná a 9999.12.31–et, akkor ezt adná vissza. Ha nem, akkor az új
dátumsorszámot elosztja a tapasztalati alapon a [MINDATUM, MAX-
DATUM] tartományban érvényes évenkénti átlagos napszámmal, s ez
lesz az új évszám. Visszaszámolja belőle az új év pontos napszámát, s a
két érték különbségéből hónap és napszámot képez.
/* PELDA29.C: A dátumok kezelésének kipróbálása. */
#include "DATUM.H"
void main(void) {
long kul;
struct datum d1, d2, d;
printf("Dátum műveletek:\n\n");
DatumEHN(2003, 12, 31, &d1);
DatumKAR("2003-2-13", &d2);
234 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
printf("A(z) %s. és a(z) %s. különbsége %ld nap!\n",
d1.datumlanc, d2.datumlanc,
(kul=DatumKul(&d1, &d2)));
d=DatumMegEgy(&d1);
printf("A(z) %s. + 1 a(z) %s.\n", d1.datumlanc,
d.datumlanc);
d=DatumMegint(&d2, (int)kul);
printf("A(z) %s. + %ld a(z) %s.\n", d2.datumlanc,
kul, d.datumlanc);
printf("A(z) %s. %s.\n", d2.datumlanc, NapNev(&d2)); }
Megoldandó feladatok:
Bővítse a DATUM.H és DATUM.C fájlokat a következő funkciókat el-
látó függvényekkel! Persze próbálja is ki őket!
- A hónapnév karakterlánc előállítása a hónapszám alapján.
- Olyan karakterlánc alakú dátum létrehozása, melyben a hónap meg-
nevezése szerepel a hónap száma helyett.
- A DatumMegint olyan átírása, hogy a napszám paraméter negatív
is lehessen.
Készítsen ugyanilyen szellemben struktúrát és kezelő függvénycsaládot
az időre is!
10.6 Önhivatkozó struktúrák és dinamikus adatszerkezetek
Tudjuk, hogy a struktúrának nem lehet
- void,
- nem teljes és
- függvény
típusú tagja, de nem lehet tag
- az éppen definíció alatt álló struktúra
sem. Lehet viszont tag nem teljes típusú struktúrára, így akár a definíció
alatt állóra, mutató mutató.
Azt a struktúrát, melynek legalább egy önmagára mutató tagja van, ön-
hivatkozó struktúrának nevezik.
A dinamikus adatszerkezeteket [3]: listákat, fákat stb. leíró adatkonst-
rukciók a C–ben önhivatkozó struktúrák. Nézzünk náhányat!
Egyirányú listához például a követekező struktúra lenne használható:
struct List1{
C programnyelv 235
ADAT adat;
struct List1 *kov; };
, ahol az ADAT típusú adat tagon valamilyen, a lista egy elemében táro-
landó adatokat leíró struktúrát kell érteni. A kov az egyirányú lista követ-
kező struct List1 típusú elemére mutat, ill. a lista végét NULL mutató
jelzi. A lista kezelhetőségéhez ezen túl már csak egy horgonypontra, és
esetleg egy seged mutatóra
struct List1 *KezdoPont = NULL, *seged;
van szükség a listát manipuláló programban.
Tegyük fel, hogy ismertek az ADATok, s vegyük fel a lista első elemét!
if(!(KezdoPont=seged=(struct List1*)malloc(
sizeof(struct List1)))){
printf("Elfogyott a memória!\n");
exit(1); }
else{
/* seged->adat vegye fel az ADATok értékét! */
seged->kov=NULL; }
A lista következő eleme:
if(!(seged->kov=(struct List1*)malloc(
sizeof(struct List1)))){
printf("Elfogyott a memória!\n");
exit(1); }
else{
/* seged->adat vegye fel az ADATok értékét! */
seged->kov=NULL; }
/* . . . */
Elég! Írjunk Beszur1 függvényt, mely paraméterként megkapja a be-
szúrandó ADATokat, s annak a listaelemnek a címét, mely utánra az új
listaelem kell, hogy kerüljön! Ha még nincs is lista, akkor ezen a pozíción
kapjon NULL mutatót a rutin! A visszatérési érték legyen a most létesített
listaelem címe, ill. NULL mutató, ha elfogyott a memória!
struct List1 *BeSzur1(ADAT a, struct List1 *elozo){
struct List1 *p;
if(p=(struct List1 *)malloc(sizeof(struct List1))){
p->adat=a;
if(elozo){
p->kov=elozo->kov;
elozo->kov=p; }
else p->kov=NULL; }
return p; }
Ekkor a lista létrehozása a következő:
KezdoPont=seged=BeSzur1(adatok, NULL);
while(/* Vannak következő adatok? */&&seged!=NULL)
236 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
seged=BeSzur1(adatok, seged);
if(!seged){
printf("Elfogyott a memória!\n");
exit(1); }
A létrehozott egyirányú lista felhasználás után a következő kóddal sem-
misíthető meg:
while(KezdoPont){
seged=KezdoPont->kov;
free(KezdoPont);
KezdoPont=seged; }
Az egyirányú listában lehet új elemet bárhová beszúrni (BeSzur1), bár-
honnét törölni, de a listát – ahogyan a megsemmisítő kód is mutatja –
csak előrehaladva lehet elérni, visszafelé lépkedve nem. Az oda–visszaha-
ladáshoz kétirányú lista kell:
struct List2{
ADAT adat;
struct List2 *kov, *elo; };
struct List2 *KezdoPont = NULL, *seged;
A visszalépegetés lehetőségét a megelőző listaelemre mutató, elo muta-
tótag biztosítja. A lista végét mindkét irányban NULL mutató jelzi. A be-
szúrás:
struct List2 *BeSzur2(ADAT a, struct List2 *elozo){
struct List2 *p;
if(p=(struct List2 *)malloc(sizeof(struct List2))){
p->adat=a;
if(elozo){
p->elo=elozo;
p->kov=elozo->kov;
elozo->kov=p;
if(p->kov) p->kov->elo=p; }
else p->elo=p->kov=NULL; }
return p; }
A BeSzur2 csak egyet nem tud: a létező első elem elé beszúrni. Ezen
így segíthetünk:
seged=BeSzur2(adatok, NULL);
seged->kov=KezdoPont;
KezdoPont=seged;
A törlés:
struct List2 *Torol2(struct List2 *ezt){
struct List2 *p=NULL;
if(ezt){
p=ezt->kov;
if(ezt->elo) ezt->elo->kov=ezt->kov;
if(ezt->kov) ezt->kov->elo=ezt->elo;
C programnyelv 237
free(ezt); }
return p; }
A Torol2 függvénynek is csak a létező, legelső elem törlésekor kell se-
gíteni, hisz változik a
KezdoPont=Torol2(KezdoPont);
Felhasználás után a kétirányú lista is ugyanúgy semmisíthető meg, mint
az egyirányú.
A fák közül válasszuk ki a bináris keresőfát! Ennek pontjaiban legfel-
jebb kettő az elágazások száma, és a pontokban helyet foglaló struktúrák
ADAT része alapján a fa, mondjuk, növekvőleg rendezett. Létezik tehát
egy
int Hasonlit(ADAT a1, ADAT a2);
rutin, mely zérust szolgáltat, ha a1==a2, pozitív értéket, ha a1>a2, ill. ne-
gatívat egyébként. A bináris keresőfában a mindenkori aktuális pont bal
ágán levő pontok közül egy sem nagyobb, s a jobb ágán helyet foglalók
közül viszont egyik sem kisebb az aktuális pontnál. Az adatstruktúra:
struct BinFa{
ADAT adat;
struct BinFa *bal, *jobb; };
struct BinFa *KezdoPont = NULL;
A beszúrást végző rekurzív függvény a következő:
struct BinFa *BeSzurBF(ADAT a, struct BinFa *p){
int fel;
if(!p){ /* Új pont készül. */
if(p=(struct BinFa *)malloc(sizeof(struct BinFa))){
p->adat=a;
p->bal=p->jobb=NULL; }
else printf("Elfogyott a memória!\n"); }
else if((fel=Hasonlit(a, p->adat))==0)
/* Volt már ilyen ADAT, s itt ez a kód van. */
else if(fel<0) /* A bal oldali részfába való. */
p->bal=BeSzurBF(a, p->bal);
else /* A jobb oldali részfába való. */
p->jobb=BeSzurBF(a, p->jobb);
return(p); }
A következő rekurzív függvény növekvőleg rendezett sorrendben végez
el minden ponton valamilyen tevékenységet:
void Tevekeny(struct BinFa *p){
if(p){
Tevekeny(p->bal);
/* Itt van a tevékenység kódja. */
Tevekeny(p->jobb); } }
238 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
Keressük meg egy szövegfájlban a benne előforduló szavakat! Állapít-
suk meg ezen kívül, hogy a szavak a szövegfájl mely sorszámú soraiban
fordulnak elő! Ha ugyanaz a szó egy sorban többször is megtalálható, a
sor sorszámát ekkor is csak egyszer kell közölni. Végül közlendők a sza-
vak, és az előfordulási sor sorszámok névsorban!
A megoldásban a szavak tárolásához bináris keresőfát használunk, s a
szóhoz tartozó előfordulási sor sorszámokat minden ponthoz tartozóan
egyirányú listában tartjuk nyilván.
A PELDA30 programot a parancssorból
PELDA30 < PELDA30.C > EREDMENY.TXT
módon indíthatjuk, s a készült lista az EREDMENY.TXT fájlban tanul-
mányozható.
/* PELDA30.C: Kiírja a szövegben előforduló szavak listáját
és megadja azt is, hogy a szavak milyen sorszámú sorok-
ban fordultak elő! */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <string.h>
#include <ctype.h>
#define MAXSOR 256 /* A beolvasott sor max. hossza. */
/* A sorok sorszámainak egyirányú listája: */
struct List1{
int sorsz;
struct List1 *kov; };
/* A bináris kereső fa: */
struct BinFa{ /* Alapcsomópont. */
char *szo; /* A szóra mutat. */
struct List1 *sorok; /* A sorok sorszámai. */
struct BinFa *bal; /* A bal oldali ág. */
struct BinFa *jobb;}; /* A jobb oldali ág. */
/* Függvény prototípusok: */
struct BinFa *BeSzurBF(char *, int, struct BinFa *);
void SorMeg(struct BinFa *, int);
void Kiir(struct BinFa *);
int main(void){
static char szoelv[]=" \t\n\r\f\"\'\\\a\?"
":;,.()[]{}*/%+-&|^~!<>=#";
struct BinFa *KezdoPont=NULL;
char sor[MAXSOR], *szo;
int sorszam=1;
printf("Szavak keresztreferenciája szövegben:\n");
while(sor[MAXSOR-1]=2, fgets(sor, MAXSOR, stdin)){
if(!sor[MAXSOR-1]&&sor[MAXSOR-2]!='\n')
printf("Lehet kis elsorszámozás!\n");
szo=strtok(sor, szoelv);
while(szo){
KezdoPont=BeSzurBF(szo, sorszam, KezdoPont);
szo=strtok(NULL, szoelv); }
C programnyelv 239
++sorszam; }
Kiir(KezdoPont);
return 0; }
A fgets függvény a getline–hoz nagyon hasonlóan dolgozik. Karak-
terláncot olvas be a szabvány bemenetről (stdin), melyet az első paramé-
ter címtől kezdve letárol a memóriában. Az olvasás leáll, ha a függvény a
második paraméterénél eggyel kevesebb (MAXSOR – 1), vagy ’\n’ ka-
raktert olvasott. A getline–tól eltérően azonban a rutin a ’\n’–t is elhelyezi
a láncban, és a lánc végéhez még egy ’\0’–t is hozzáilleszt. Sikeres eset-
ben az fgets az első paraméter mutatóval tér vissza. Fájlvégen, vagy hiba
esetén viszont NULL–t kapunk tőle.
Ha a sor tömb utolsó pozícióján van a lánczáró zérus, de előtte
nincs ott a soremelés karakter, akkor az aktuálisan olvasott sor nem fért el
egy menetben a bemeneti pufferben, s ebből következőleg elsorszámozás
történik.
Az strtok leírása megtalálható a MUTATÓK szakasz Karakter-
lánc kezelő függvények fejezetében!
struct BinFa *BeSzurBF(char *a,int sorszam,struct BinFa *p)
{ int fel;
if(!p){ /* Új szó érkezett */
p=(struct BinFa *)malloc(sizeof(struct BinFa));
if(p&&(p->szo=(char *)malloc(strlen(a)+1))){
strcpy(p->szo, a);
if(p->sorok=(struct List1 *)malloc(
sizeof(struct List1))){
p->sorok->sorsz=sorszam;
p->sorok->kov=NULL; }
p->bal=p->jobb=NULL; }
if(!p||!p->szo||!p->sorok){
printf("Elfogyott a memória!\n");
exit(1); } }
else if((fel=strcmp(a, p->szo))==0)
SorMeg(p, sorszam);
else if(fel<0)
p->bal=BeSzurBF(a, sorszam, p->bal);
else p->jobb=BeSzurBF(a, sorszam, p->jobb);
return(p); }
/* Sorszám hozzáadása az egyirányú lista végéhez: */
void SorMeg(struct BinFa *p, int sorszam){
struct List1 *seged=p->sorok;
while(seged->kov!=NULL && seged->sorsz!=sorszam)
seged=seged->kov;
if(seged->sorsz!=sorszam){
if(seged->kov=(struct List1 *)malloc(
sizeof(struct List1))){
seged->kov->sorsz=sorszam;
seged->kov->kov=NULL; }
240 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
else{
printf("Elfogyott a memória!\n");
exit(1); } } }
/* A fa kiírása: */
void Kiir(struct BinFa *p){
struct List1 *seged;
int i;
if(p){
Kiir(p->bal);
printf("%s:\n", p->szo);
for(seged=p->sorok, i=0; seged; seged=seged->kov,
++i)
printf("%7d|", seged->sorsz);
if(i%10!=9) printf("\n");
Kiir(p->jobb); } }
Megoldandó feladatok:
Fejlessze tovább a PELDA30.C–ben megoldott feladatot a következő-
képp, s persze próbálja is ki!
- –C parancssori paraméterrel indítva a program ne gyűjtse a szabvá-
nyos C kulcsszavak előfordulásait.
- Ha a szabvány kimenet (stdout) nem fájl, akkor bontsa lapokra a
listát a szoftver.
- –N parancssori paraméterrel startolva jelentesse meg a program
megsorszámozva, de egyébként változatlanul a bemenetet.
10.7 Struktúra tárillesztése
A fordító a struktúratagokat deklarációjuk sorrendjében növekvő memó-
ria címeken helyezi el. Minden adatobjektum rendelkezik tárillesztési
igénnyel is. A fordító olyan eltolással helyezi el az adatobjektumot, hogy
az
eltolás % tárillesztési-igény == 0
zérus legyen. Struktúrák esetén ez a szabály a tagok elhelyezésére vonat-
kozik. Ha példának vesszük a
struct struki {
int i;
char lanc[3];
double d; } s;
struktúrát, akkor tudjuk, hogy az s objektumot növekvő memória címeken
úgy helyezi el a fordító, hogy
1. négy bájtot (32 bites esetben) foglal az int tagnak,
2. aztán a 3 bájtos karakterlánc következik, és
C programnyelv 241
3. végül 8 bájtot rezervál a double taghoz.
Bizonyos fordító opciók, vagy valamilyen #pragma direktíva segít-
ségével vezérelhetjük a struktúra adatok memóriabeli illeszkedését. Ez azt
jelenti, hogy az adatokat 1–gyel, 2–vel, 4–gyel stb. maradék nélkül oszt-
ható címeken: bájthatáron, szóhatáron, dupla szóhatáron stb. kell elhe-
lyezni. Felkérjük az olvasót, hogy nézzen utána a dolognak a programfej-
lesztő rendszere segítségében! Bárhogyan is, eme beállítások hatására a
fordító minden struktúratagot, az elsőt követően, olyan határon tárol, mely
megfelel a tag tárillesztési igényének.
A bájthatárra igazítás azt jelenti, hogy
- a struktúra objektum elhelyezése bármilyen címen kezdődhet, és
- a struktúratagok ugyancsak bármilyen címen elhelyezhetők típusuk-
tól függetlenül.
A példa s objektum összesen 15 bájtot foglal el ilyenkor, és a memória
térkép a következő:
i lanc d
4 bájt 3 bájt 8 bájt
A szóhatárra igazítás azt jelenti, hogy
- a struktúra objektum kezdőcíme páros kell, hogy legyen, és
- a struktúratagok - a char típustól eltekintve - ugyancsak páros címe-
ken helyezkednek el.
A példa s objektum így összesen 16 bájtot foglal el. Egy bájt elveszik, és
a memória térkép a következő:
i lanc = d
4 bájt 3 bájt 1 b 8 bájt
A dupla szóhatárra igazítás azt jelenti, hogy
- a struktúra objektum elhelyezése néggyel maradék nélkül osztható
címen (dupla szóhatáron) történik meg,
- a char típusú struktúratagok bájthatáron kezdődnek,
- a short típusú tagok szóhatáron indulnak és
- a többi típusú tag dupla szóhatáron (néggyel maradék nélkül osztha-
tó címen) kezdődik.
Dupla szóhatárra igazítva az s objektum megegyezik az előzővel. A ha-
tárra igazítási „játék” folytatható értelemszerűen tovább.
242 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
Persze a struktúrát nem ilyen „bután” definiálva igazítástól függetle-
nül elérhetjük, hogy egyetlen bájt elvesztése se következzék be:
struct struki {
double d;
int i;
char lanc[3]; } s;
10.8 UNIÓK
Az unió típus a struktúrából származik, de a tagok között zérus a címel-
tolás. Az unió azt biztosítja, hogy ugyanazon a memória területen több,
különféle típusú adatot tárolhassunk. Az
union unio{
int i;
double d;
char t[5]; } u, *pu = &u, tu[23];
definícióban az u union unio típusú objektum, a pu ilyen típusú objek-
tumra mutató mutató, és a tu egy 23 ilyen típusú elemből álló tömb azo-
nosítója. Az u objektum - például - egyazon memória területen biztosítja
az i nevű int, a d azonosítójú double és a t nevű karaktertömb típusú tag-
jainak elhelyezését, azaz:
&u ÷ &u.i ÷ &u.d ÷ ...
Ennek szellemében aztán igaz, hogy az unió objektumra mutató mutató
annak egyben minden tagjára is mutat.
(pu=&u) ÷ &u.i ÷ &u.d ÷ ...
Természetesen a dolog csak a mutatók értékére igaz, mert az &u
(union unio *), az &u.i (int *) és az &u.d (double *), azaz típusban el-
térnek. Ha azonban uniót megcímző mutatót explicit típusmódosítással
tagjára irányuló mutatóvá alakítjuk, akkor az eredmény mutató magára a
tagra mutat:
u.d=3.14;
printf(”*(&u.d) = %f\n”, *(double *)pu);
Az unió helyfoglalása a tárban akkora, hogy benne a legnagyobb bájtigé-
nyű tagja is elfér, azaz:
sizeof(union unio) ÷ sizeof(u) ÷ 8.
Tehát 4 bájt felhasználatlan, ha int adatot tartunk benne, ill. 3 bájt elérhe-
tetlen, ha karaktertömböt rakunk bele. Az unió egy időben csak egyetlen
tagját tartalmazhatja.
C programnyelv 243
Láttuk már, hogy az uniótagokat ugyanazokkal a tagszelektor operáto-
rokkal érhetjük el, mint a struktúratagokat:
u.d = 3.15;
printf(”u.d=%f\n”, u.d); /* OK: u.d=3.15 jelenik meg. */
printf(”u.i=%d\n”, u.i); /* Furcsa eredmény születik. */
printf(”u.t[0]=%c\n”, u.t[0]);/* Valami csak megjelenik,
vagy sem. */
printf(”u.t=%s\n”, u.t); /* „Csoda” karakterlánc látszik.
Ki tudja, hol van a lánc vége!*/
strcpy(pu->t, ”Hohó”);
printf(”u.t=%s\n”, pu->t);/* OK: a „Hohó” látszik. */
printf(”u.i=%d\n”, pu->i);/* Furcsa eredmény születik. */
printf(”u.d=%f\n”, pu->d);/* Nagyon szorítsunk, hogy ne
legyen lebegőpontos túl vagy
alulcsordulás! */
eValahonnan tehát célszerű tudni - például úgy, hogy nyilvántartjuk -
milyen típusú adat is található pillanatnyilag az unió objektumban, és azt
szabad csak elérni.
Ha egy unió többféle, de azonos kezdő szerkezetű struktúrával indul, és
az unió tartalma e struktúrák egyike, akkor lehetőség van az unió közös
kezdeti részére hivatkozni. Például:
union{
struct{ int tipus;} t;
struct{ int tipus; int iadat;} ti;
struct{ int tipus; double dadat;} td;
/* . . . */ } u;
/* . . . */
u.td.tipus = DOUBLE;
u.td.dadat = 3.14;
/* . . . */
if(u.t.tipus == DOUBLE) printf(”%f\n”, u.td.dadat);
else if(u.t.tipus == INT) printf(”%d\n”, u.ti.iadat);
else /* . . . */
Uniókkal pontosan ugyanazok a műveletek végezhetők, mint a struk-
túrákkal. Hozzárendelhetők, másolhatók, hozzáférhetünk a tagjaikhoz, ké-
pezhető a címük, átadhatók függvényeknek és rutinok visszatérési értékei
is lehetnek.
10.8.1 Uniódeklarációk
Az általános deklarációs szabály azonos a struktúráéval. Az eltérések a
következők:
- Az uniók tartalmazhatnak bitmezőket. Mindegyik bitmező azonban
az unió kezdetétől indul, s így közülük csak egy lehet aktív.
244 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
eA következő fejezetben tárgyalt bitmezők gépfüggő ábrázolására itt
is fel szeretnénk hívni külön a figyelmet!
- Az unió tagja nem lehet void, nem teljes, vagy függvény típusú.
Nem lehet a definíció alatt álló unió egy példánya, de ilyenre mutató
mutató persze lehet.
- Uniók esetében a deklarációban csak az elsőnek deklarált tagnak ad-
ható explicit kezdőérték. Például:
union unika{
int i;
double d;
char t[6]; } u = { 24 };
Csak az u.i kaphatott, és kapott is 24 kezdőértéket. Ha kicsit bonyo-
lultabb esetet nézünk:
union{
char x[2][3];
int i, j ,k; } y = {{{'1'}, {'4'}}};
Az y unió változó inicializálásakor aggregátum inicializátort hasz-
nálunk, mert az unió első tagja kétdimenziós tömb. Az ’1’ iniciali-
zátor a tömb első sorához tartozik, így az y.x[0][0] felveszi az ’1’
értéket, s a sor további elemei tiszta zérusok lesznek az implicit kez-
dőérték adás szabályai szerint. A ’4’ a második sor első elemének
inicializátora, azaz y.x[1][0] = ’4’, y.x[1][1] = 0 és y.x[1][2] = 0.
- Lokális élettartamú uniók esetén az inicializátor kompatibilis unió
típusú egyszerű kifejezés is lehet:
union unika{
int i;
double d;
char t[6]; } u = { 24 }, u1 = u;
- Az uniódeklarációban is elhagyható az uniócímke. Az uniók előfor-
dulhatnak struktúrákban, tömbökben, és tömbök, ill. struktúrák is
lehetnek tagok uniókban:
#define MERET 20
struct {
char *nev;
int adat;
int u_tipus; /* Az unióban aktuálisan tárolt */
union{ /* típus nyilvántartásához. */
int i;
float f;
char *mutato; } u;
} tomb[MERET];
C programnyelv 245
Ilyenkor a tomb i-edik eleme i uniótagjához való hozzáférés alakja:
tomb[i].u.i
és a mutato tag mutatta első karakter elérésének formája:
*tomb[i].u.mutato
10.9 Bitmezők (bit fields)
Bitmezők csak struktúra vagy unió tagjaként definiálhatók, de a struktú-
rában és az unióban akár keverten is előfordulhatnak bitmező és nem bit-
mező tagok. A bitmező struktúratag deklarációs szintaktikája kicsit eltér a
normál tagokétól:
típusspecifikátor <deklarátor> : konstans-kifejezés;
, ahol a típusspecifikátor csak
- signed int,
- unsigned int vagy
- int
lehet az ANSI C szabvány szerint. Az int tulajdonképpen signed int. A
deklarátor a bitmező azonosítója, mely el is maradhat. Ilyenkor a névtelen
bitmező specifikálta bitekre nem tudunk hivatkozni, s a bitek futásidejű
tartalma előre megjósolhatatlan. A konstans-kifejezés csak egészértékű le-
het. Zérus és sizeof(int)*8 közöttinek kell lennie, s a bitmező szélességét
határozza meg.
e Bitmező csak struktúra vagy unió tagjaként deklarálható. Nem ké-
pezhető azonban bitmezők tömbje. Függvénynek sem lehet visszaadott ér-
téke a bitmező. Nem megengedett a bitmezőre mutató mutató és tilos hi-
vatkozni a bitmező tag címére, azaz nem alkalmazható rá a cím (&) ope-
rátor sem.
A bitmezők az int területen (dupla szóban, vagy szóban) deklarációjuk
sorrendjében az alacsonyabb helyiértékű bitpozícióktól a magasabbak felé
haladva foglalják el helyüket.
Az int pontos mérete, bitmezővel való feltöltésének szabályai és
sorrendje a programfejlesztő rendszertől függ. Célszerű tehát a segítség-
ben utánanézni a dolognak. Maradjunk meg azonban az előző bekezdés-
ben említett szabálynál, és a könnyebb szemléltethetőség végett még azt is
tételezzük fel, hogy az int 16 bites! Ilyenkor például a:
struct bitmezo{
int i: 2;
unsigned j: 5;
246 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
int : 4, k: 1;
unsigned m: 4; } b, *pb = &b;
által elfoglalt szó bittérképe a következő:
15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0
m k = j i
Ha az m bitmező tag szélessége 4-nél nagyobb lett volna, akkor új szót
kezdett volna a fordító, s az előző szó felső négy bitje kihasználatlan ma-
radt volna. Általánosságban: a (dupla)szón túllógó bitmező új (dupla)szót
kezd, s az előző (dupla)szóban a felső bitek kihasználatlanok maradnak.
¡ Ha a deklarációban valamely (névtelen) bitmezőnél zérus szélessé-
get adunk meg, akkor mesterségesen kényszerítjük ki ezt a következő
(dupla) szóhatárra állást.
e A bitmezőnek elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy a rögzített
bitminta elférjen benne! Például a következő tagdeklarációk illegálisak:
int alfa : 17;
unsigned beta : 32
A bitmezők ugyanazokkal a tagszelektor operátorokkal (. és ->) érhetők
el, mint a nem bitmező tagok:
b.i vagy pb->k
A bitmezők kis signed vagy unsigned egész értékekként viselkednek
(rögtön átesnek az egész–előléptetésen), azaz kifejezésekben ott fordul-
hatnak elő, ahol egyébként aritmetikai (egész) értékek lehetnek. signed
esetben a legmagasabb helyiértékű bit (MSB - most significant bit) előjel-
bitként viselkedik, azaz az int i : 2 lehetséges értékei például:
00: 0, 01: +1, 10: -2, 11: -1
Az unsigned m : 4 lehetséges értékei:
0000: 0, 0001: 1, . . ., 1111: 15
Általánosságban:
unsigned x : szélesség; /* 0 <= x <= 2
szélesség
-1 */
signed y : szélesség; /* -2
szélesség-1
<= y <=+2
szélesség-1
-1 */
e A nyelvben nincs sem egész alul, sem túlcsordulás. Ha így a bitme-
zőnek ábrázolási határain kívüli értéket adunk, akkor abból is lesz „vala-
mi”. Méghozzá az érték annyi alsó bitje, mint amilyen széles a bitmező.
Például:
b.i = 6; /* 110 ÷ 10, azaz -2 lesz az értéke! */
C programnyelv 247
A bitmezők ábrázolása gépfüggő, mint már mondottuk, azaz portá-
bilis programokban kerüljük el használatukat!
Vegyük elő ismét a Bit szintű operátorok fejezetben tárgyalt dátum és
időtárolási problémát! Hogyan tudnánk ugyanazt a feladatot bitmezőkkel
megoldani?
Dátum: Bitpozíció: Idő: Bitpozíció:
év – 1980 9 - 15 óra 11 – 15
hónap 5 - 8 perc 5 – 10
nap 0 - 4 két másodperc 0 – 4
A dátum és az idő adatot egy-egy szóban, azaz C nyelvi fogalmakkal
egy-egy unsigned short int-ben tartjuk. A két szó bitfelosztása az ábrán
látható!
A bitmezős megoldás például a következő is lehetne:
struct datum{
unsigned short nap: 5, ho: 4, ev: 7; }
d = { 8, 3, 1996-1980 };
struct ido{
unsigned short mp2: 5, perc: 6, ora: 5; }
i = { 2, 59, 11 };
/* . . . */
int ev=1996, ho=3, nap=8, ora=11, perc=59, mp=4;
/* Részeiből a dátum és az idő előállítása: */
d.ev = ev -1980;
d.ho = ho;
d.nap = nap;
i.ora = ora;
i.perc = perc;
i.mp2 = mp >> 1;
/* Ugyanez visszafelé: */
ev = d.ev +1980;
ho = d.ho;
nap = d.nap;
ora = i.ora;
perc = i.perc;
mp = i.mp2 << 1;
10.10Balérték – jobbérték
Most már tökéletesen pontosíthatjuk a balérték kifejezést a C–ben,
mely:
- Egész, lebegőpontos, mutató, struktúra vagy unió típusú azonosító.
- Indexes kifejezés, mely nem tömbbé (hanem elemmé) értékelhető
ki.
248 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
- Tagszelektoros kifejezés (->, .).
- Nem tömbre hivatkozó, indirekciós kifejezés.
- Balérték kifejezés zárójelben.
e A const objektum nem módosítható balérték, hisz csak a deklaráci-
óban kaphat kezdőértéket.
A jobbérték (rvalue) olyan kiértékelhető kifejezés, melynek értékét bal-
érték veheti fel. Például:
a = c + d; /* OK */
c + d = a; /* HIBÁS */
A balérték (lvalue) olyan kifejezés, mely eléri az objektumot (a hozzá
allokált memória területet). Triviális például egy változó azonosítója. Le-
het azonban *P alakú is, ahol a P kifejezést nem NULL mutatóra értékeli
ki a fordító. Onnét is származtatható a két fogalom, hogy a balérték állhat
a hozzárendelés operátor bal oldalán, s a jobbérték pedig a jobb oldalán.
Beszélhetünk módosítható balértékről is! Módosítható balérték nem le-
het tömb típusú (a tömbazonosító praktikusan cím konstans), nem teljes
típusú, vagy const típusmódosítóval ellátott objektum. Módosítható balér-
ték például a konstans objektumra mutató mutató maga, miközben a mu-
tatott konstans objektum nem változtatható. Például
int tomb[20];
esetén balértékek:
tomb[3] = 3; *(tomb+4) = 4;
A következő deklarációban viszont a kar nem balérték, hisz konstanssá-
gára való tekintettel értéket egyedül a definíciójában kaphat:
const char kar = ’k’;
Azonban ha van egy
char *pozicio(int index);
függvény, akkor balérték lehet a következő is:
*pozicio(5) = ’z’;
10.11Névterületek
A névterület az a „hatáskör”, melyen belül egy azonosítónak egyedinek
kell lennie, azaz más–más névterületen konfliktus nélkül használható
ugyanaz az azonosító, s a fordító meg tudja különböztetni őket. A névte-
rületeknek a következő fajtái vannak:
C programnyelv 249
- Utasítás címke névterület: Az utasítás címkéknek abban a függvény-
ben kell egyedinek lenniük, amelyben definiálták őket.
- Struktúra, unió és enum címke névterület: A struktúra, az unió és az
enum címkék ugyanazon a névterületen osztoznak. Deklarálásuk
blokkjában kell egyedinek bizonyulniuk. Ha minden függvény tes-
tén kívül adják meg őket, akkor viszont fájl hatáskörben kell egyedi-
nek lenniük.
- Struktúra és uniótag ok (member) névterülete: A tagneveknek abban
a struktúrában vagy unióban kell egyedinek lenniük, amelyben dek-
larálták őket. Különböző struktúrákban és uniókban előfordulhatnak
ugyanazon tagazonosítók akár más típussal, s eltolással. Összesítve:
mindenegyes struktúra és unió külön névterülettel rendelkezik.
- Normál azonosító k névterülete: Idetartozik minden más név, ami
nem fért be az előző három névterületbe, azaz a változó, a függvény
(beleértve a formális paramétereket, s a lokális változókat) és az
enumerátorazonosítók. Abban a hatáskörben kell egyedinek bizo-
nyulniuk, ahol definiálják őket. Például a fájl hatáskörű azonosítók-
nak ugyanebben a hatáskörben kell egyedinek lenniük.
- Típusdefiníció (typedef) nevek: Nem használhatók azonosítóként
ugyanabban a hatáskörben. Magyarán a típusdefiníciós nevek a nor-
mál azonosítók névterületén vannak, de nem futásidejű azonosítók!
Tehát, ha a helyzetből eldönthető, akkor lehet a típusdefiníciós név,
és például egy lokális hatáskörű változó azonosítója egyforma is:
typedef char FT;
int fv(int lo){
int FT; /* Ez az FT egy int típusú lokális
változó
azonosítója. */
/* . . . */ }
Nézzünk néhány példát!
struct s{
int s; /* OK: a struktúratag újabb névterületen
helyezkedik el. */
float s;/*HIBÁS: így már két azonos tagnév lenne egy
struktúrán belül. */
} s; /* OK: a normál változók névterülete különbözik
minden eddig használttól. */
union s{ /* HIBA: az s struktúracímke is ezen a
névterületen van. */
int s; /* OK: hisz új tag névterület kezdődött. */
float f;/*OK: más azonosítójú tag. */
} f; /* OK: hisz ez az f az normál változók
250 STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK
névterületén található. */
struct t{
int s; /* OK: hiszen megint újabb tag névterület
kezdődött. */
/* . . . */
} s; /* HIBA: s azonosító most már minden
névterületen van. */
goto s; /* OK: az utasítás címke és a struktúracímke
más-más névterületen vannak. */
/* . . . */
s: ; /* Utasítás címke. */
C programnyelv 251
11 MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
A magas szintű bemeneten és kimeneten olyan folyam, áram (stream)
jellegű fájl, ill. eszköz (nyomtató, billentyűzet, képernyő stb.) kezelést ér-
tünk, ami a felhasználó szempontjából nézve szinte nincs tekintettel a mö-
göttes hardverre, s így a lehető legflexibilisebb kimenetet, bemenetet biz-
tosítja.
A valóságban a folyamot egy FILE típusú struktúrára mutató mutató val
manipuláljuk. Ezt a struktúrát, a folyamkezelő függvények prototípusait
stb. az STDIO.H fejfájlban definiálták. A struktúra például legyen a kö-
vetkező!
typedef struct{
short level; /* Puffer telítettségi szint. */
unsigned short flags;/* Fájl állapotjelzők. */
char fd; /* Fájl leíró. */
unsigned char hold; /* ungetc kar., ha nincs puffer. */
int bsize; /* A puffer mérete. */
unsigned char *buffer;/* A puffer címe. */
unsigned char *curp; /* Aktuális pozíció a pufferben. */
/* . . . */
} FILE;
A programunkban
FILE *fp;
deklarációs utasítással FILE típusú struktúrára mutató mutatót kell dekla-
rálni, mely értéket a folyamot megnyitó fopen, freopen függvényektől
kap. Tehát használat előtt a folyamot meg kell nyitni. Megnyitása a folya-
mot egy fájlhoz, vagy egy eszközhöz kapcsolja. Jelezni kell azt is ilyen-
kor, hogy a folyamot csak olvasásra, vagy írásra, vagy mind kettőre kíván-
juk használni stb. Ezután elvégezhetjük a kívánt bemenetet, kimenetet a
folyamon, majd legvégül le kell zárni.
11.1 Folyamok megnyitása
FILE *fopen(const char *fajlazonosito, const char *mod);
A függvény megnyitja a fajlazonositoval megnevezett fájlt, és folyamot
kapcsol hozzá. Visszaadja a fájlinformációt tartalmazó FILE struktúrára
mutató mutatót, mely a rákövetkező műveletekben azonosítani fogja a fo-
lyamot, ill. NULL mutatót kapunk tőle, ha a megnyitási kísérlet sikertelen
volt.
¡ A fajlazonosito természetesen tartalmazhat (esetleg meghajtó nevet)
utat is, de a maximális összhossza FILENAME_MAX karakter lehet.
252 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
A második paraméter mod karakterlánc meghatározza a későbbi adatát-
vitel irányát, helyét és a folyam típusát. Nézzük a lehetőségeket!
r Megnyitás csak olvasásra.
w Létrehozás írásra. A már létező, ilyen azonosítójú fájl tartalma
megsemmisül.
a Hozzáfűzés: megnyitás írásra a fájl végén, vagy létrehozás írás-
ra, ha a fájl eddig nem létezett.
r+ Egy létező fájl megnyitása felújításra (írásra és olvasásra).
w+ Új fájl létrehozása felújításra. A létező fájl tartalma elvész.
a+ Megnyitás hozzáfűzésre: a fájl végén felújításra, vagy új fájl lét-
rehozása felújításra, ha a fájl eddig nem létezett.
A folyam típusa szöveges (text), vagy bináris lehet. A szöveges folyam a
bemenetet és a kimenetet sorokból állóknak képzeli el. A sorok végét egy
’\n’ (LF) karakter jelzi. Lemezre történő kimenet esetén a folyam a sorle-
záró ’\n’ karaktert ”\r\n” karakter párral (CR-LF) helyettesíti. Megfordít-
va: lemezes bemenetnél a CR-LF karakter párból ismét LF karakter lesz.
Ezt a manipulációt transzlációnak nevezzük. Bemenet esetén a folyam a
0X1A értékű karaktert fájlvégnek tekinti. Összegezve: a szöveges folyam
bizonyos, kitüntetett karaktereket speciálisan kezel, míg a bináris folyam
ilyent egyetlen karakterrel sem tesz.
Elismerjük természetesen, hogy nincs transzláció mindenegyes ope-
rációs rendszerben.
A mod karakterláncban expliciten megadhatjuk a folyam típusát. A szö-
vegest a ’t’, a binárist a ’b’ jelöli. A folyamtípus karakter a karakterlánc-
ban az első betű után bárhol elhelyezhető, azaz megengedettek az
rt+, r+t stb.
e Nem kötelező azonban a folyamtípust a mod karakterláncban expli-
citen megadni. Ha elhagyjuk, alapértelmezés a szöveges.
Ha a folyamot felújításra (update) nyitották meg, akkor megengedett
mind a bemenet, mind a kimenet. A kimenetet azonban fflush, vagy pozí-
cionáló (fseek, rewind stb.) függvény hívása nélkül nem követheti köz-
vetlenül bemenet. A fordított adatirányváltás is csak fájlvégen, vagy e
függvények hívásának közbeiktatásával valósítható meg.
11.2 Folyamok pufferezése
A fájlokhoz kapcsolt folyamok szokásosan pufferezettek, s a puffer le-
foglalása megnyitáskor automatikusan megtörténik malloc hívással. Ez is
megengedi azonban az „egy karakteres szintű” bemenetet, kimenetet
C programnyelv 253
(getc, putc), ami nagyon gyors. A pufferrel kapcsolatos információkat a
FILE struktúra tagjai írják le:
× curp
÷÷÷÷÷÷ level ÷÷÷÷÷÷÷
buffer 7
÷÷÷÷÷÷÷÷÷ bsize ÷÷÷÷÷÷÷÷÷
, ahol buffer a puffer kezdőcíme és bsize a mérete. A curp a pufferbeli
aktuális pozícióra mutat, s level pedig számlálja, hogy még hány karakter
van hátra a pufferben. A teljes pufferezettség azt jelenti, hogy kiírás auto-
matikusan csak akkor történik, ha a puffer teljesen feltelt, ill. olvasás csak
akkor következik be, ha a puffer teljesen kiürült. Egy karakter írása, vagy
olvasása a curp pozícióról, ill. pozícióra történik, s a művelet mellékhatá-
saként a curp eggyel nő, s a level eggyel csökken.
A pufferezetlenség azt jelenti, hogy a bájtok átvitele azonnal megtörté-
nik a fájlba (fájlból), vagy az eszközre (eszközről).
A mai operációs rendszerek legtöbbje a kisebb fájlokat megnyitásuk
után valamilyen rendszer területen (cache) tartja, s a pufferek is csak a
memóriabeli fájllal vannak kapcsolatban. Célszerű tehát, a programfej-
lesztő rendszer segítségében utánanézni, hogy az azonnali fájlba írás, vagy
olvasás pontosan hogyan valósítható meg, ha igazán szükség van rá.
A setbuf és a setvbuf függvényhívásokkal kijelölhetünk saját puffert,
módosíthatjuk a használatos puffer méretét, vagy pufferezetlenné tehetjük
a bemenetet és a kimenetet.
void setbuf(FILE *stream, char *puff);
A függvény az automatikusan allokált (malloc) puffer helyett a puff puf-
fert használtatja a stream folyammal adatátvitel esetén. Ha a puff paramé-
ter NULL mutató, akkor a folyam pufferezetlen lesz, máskülönben a fo-
lyam teljesen pufferezett. A puffer különben BUFSIZ méretű.
¡ A szabvány bemenet (stdin) sorpufferezett és a szabvány kimenet
(stdout) pufferezetlen, ha nincsenek az operációs rendszerben átirányítva,
mert ekkor mindkettő teljesen pufferezett. A sorpufferezettség azt jelenti,
hogy ha a puffer üres, a következő bemeneti művelet megkísérli a teljes
puffer feltöltését. Kimenet esetén mindig kiürül a puffer, ha teljesen felte-
lik, ill. amikor ’\n’ karaktert írunk bele.
l Előre megjósolhatatlan hiba következik be, ha a setbuf függvényt
nem közvetlenül a folyam megnyitása után hívják meg. Legális lehet még
a pufferezetlen folyamra vonatkozó setbuf hívás, bárhol is következik be.
254 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
l Vigyázzunk a puffer auto tárolási osztályú deklarációjával, mert ak-
kor csak abból a függvényből lesz elérhető, ahol deklaráltuk! Még „szar-
vasabb” a hiba, ha kilépünk a folyam lezárása nélkül abból a függvényből,
melyre nézve a pufferünk lokális volt.
int setvbuf(FILE *stream, char *puff, int tipus, size_t meret);
A függvény ugyanazt teszi, mint a setbuf. Látható azonban, hogy expli-
citen megadható a puffer tipusa és merete. A size_t típusból következőleg
nagy méretű puffer is előírható. A pufferezetlenség ezzel a függvénnyel a
tipus paraméter megfelelő megadásával érhető el, ugyanis ha az aktuális
puff paramétert NULL mutatónak választjuk, akkor a rutin malloc–kal
foglal memóriát a puffernek.
A tipus paraméter lehetséges értékei a következők:
- _IOFBF: A fájl teljesen pufferezett. Ha kiürül, a következő beme-
neti művelet megkísérli teljesen feltölteni a puffert. Kimenet esetén
fájlba írás automatikusan csak akkor történik, ha a puffer teljesen
feltelt.
- _IOLBF: A fájl sorpufferezett.
- _IONBF: A fájl pufferezetlen. A puff és a meret paraméter figyel-
men kívül marad. Minden bemeneti és kimeneti művelet közvetlen
adatátvitelt jelent a fájlba.
A setvbuf zérust ad vissza sikeres esetben, és nem zérust kapunk, ha a
megadott tipus, vagy a meret paraméter érvénytelen, vagy nincs elég me-
mória a puffer allokálásához.
Nézzünk egy példát!
#include <stdio.h>
char puff[BUFSIZ];
void main(void) {
FILE *input, *output;
if((input=fopen("file.in","r"))!=NULL){
if(output=fopen("file.out","w")){
if(setvbuf(input,puff,_IOFBF,BUFSIZ))
printf("Sikertelen a saját input puffer ”
”allokálása!\n");
/* A bemeneti folyam saját puffert használva,
minimális lemezhez fordulással műveletre kész. */
if(setvbuf(output,NULL,_IOLBF,128))
printf("Az output puffer allokálása ”
”sikertelen!\n");
else{
/* A kimeneti folyam sorpufferezetten, malloc
hívással allokált pufferrel műveletre kész. */
C programnyelv 255
/* Itt intézhető a fájlkimenet és bemenet! */ }
/* Fájlok lezárása. */
fclose(output); }
else printf("Az output fájl megnyithatatlan!\n");
fclose(input); }
else printf("Az input fájl megnyitása sikertelen!\n"); }
Eddig csak a pufferek automatikus ürítéséről beszéltünk. Lehetséges
azonban a pufferek kézi ürítése is. Sőt, adatátviteli irányváltás előtt a ki-
meneti puffert ki is kell üríteni. Lássuk a függvényt!
int fflush(FILE *stream);
Kimenetre nyitott folyam esetén a rutin kiírja a puffer tartalmát a kap-
csolt fájlba.
Bemeneti folyamnál a függvény eredménye nem definiálható, de több-
nyire törli a puffer tartalmát.
Mindkét esetben nyitva marad a folyam.
Pufferezetlen folyamnál e függvény hívásának nincs hatása.
Sikeres esetben zérust kapunk vissza. Hibás esetben a szolgáltatott érték
EOF.
Az fflush(NULL) üríti az összes kimeneti folyamot.
11.3 Pozícionálás a folyamokban
A folyamokat rendszerint szekvenciális fájlok olvasására, írására hasz-
nálják. A magas szintű bemenet, kimenet a fájlt bájtfolyamnak tekinti,
mely a fájl elejétől (0 pozíció) indul és a fájl végéig tart. A fájl utolsó po-
zíciója a fájlméret - 1. Az adatátvitel mindig az aktuális fájlpozíciótól kez-
dődik, megtörténte után a fájlpozíció a fájlban következő, át nem vitt bájt-
ra mozdul. A fájlpozíciót fájlmutatónak is szokás nevezni.
Eszközhöz kapcsolt folyam mindig csak szekvenciálisan (zérustól indu-
ló, monoton növekvő fájlpozícióval) érhető el. Lemezes fájlhoz kapcsolt
folyam bájtjai azonban direkt (random) módon is olvashatók és írhatók.
Lemezes fájlok esetén a fájlmutató adatátvitel előtti beállítását az
int fseek(FILE *stream, long offset, int ahonnet);
függvénnyel végezhetjük el, mely a stream folyam fájlmutatóját offset
bájttal az ahonnet paraméterrel adott fájlpozíción túlra állítja be. Szöveges
folyamokra az offset zérus lehet, vagy egy az ftell függvény által vissza-
adott érték.
Az ahonnet paraméter a következő értékeket veheti fel:
256 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
- SEEK_SET: A fájl kezdetétől.
- SEEK_CUR: Az aktuális fájlpozíciótól.
- SEEK_END: A fájl végétől.
A függvény elvet minden a bemenetre ungetc–vel visszarakott karak-
tert.
Az ungetc–ről a következő fejezetben lesz szó!
Felújításra megnyitott fájl esetén az fseek után mind bemenet, mind ki-
menet következhet.
A függvény törli a fájlvég jelzőt.
Lásd a fájl állapotjelzői közt még ebben a fejezetben!
A függvény zérust ad vissza, ha a fájlpozícionálás sikeres volt, ill. nem
zérust kapunk hiba esetén.
Írjunk fájlméretet megállapító függvényt!
#include <stdio.h>
long fajlmeret(FILE *stream) {
long aktpoz, hossz;
aktpoz=ftell(stream);
fseek(stream, 0L, SEEK_END);
hossz=ftell(stream);
fseek(stream, aktpoz, SEEK_SET);
return(hossz); }
A fajlmeret elteszi a pillanatnyi pozíciót az aktpoz változóba, hogy
a fájl végére állítás után helyre tudja hozni a fájlmutatót. A lekérdezett
fájlvég pozíció éppen a fájlméret.
Nézzük a további fájlpozícióval foglalkozó függvényeket!
long int ftell(FILE *stream);
A rutin visszaadja a stream folyam aktuális fájlpozícióját sikeres eset-
ben, máskülönben -1L-t kapunk tőle. A
void rewind(FILE *stream);
a stream folyam fájlmutatóját a fájl elejére állítja.
Felújításra megnyitott fájl esetén a rewind után mind bemenet, mind ki-
menet következhet.
A függvény törli a fájlvég és a hibajelző biteket.
C programnyelv 257
A FILE struktúra flags szava bitjei (állapotjelzői) a következő jelenté-
sűek lehetnek!
#define _F_RDWR 0x0003 /* olvasás és írásjelző */
#define _F_READ 0x0001 /* csak olvasható fájl */
#define _F_WRIT 0x0002 /* csak írható fájl */
#define _F_BUF 0x0004 /* malloc pufferelt */
#define _F_LBUF 0x0008 /* sorpufferelt fájl */
#define _F_ERR 0x0010 /* hibajelző */
#define _F_EOF 0x0020 /* fájlvég jelző */
#define _F_BIN 0x0040 /* bináris fájl jelző */
/* . . . */
A megadott stream folyam aktuális fájlpozícióját helyezi el az
int fgetpos(FILE *stream, fpos_t *pos);
a pos paraméterrel adott címen. Ez a érték felhasználható az fsetpos–ban.
A visszaadott érték zérus hibátlan, és nem zérus sikertelen esetben. Az
int fsetpos(FILE *stream, const fpos_t *pos);
a stream folyam fájlmutatóját állítja be a pos paraméterrel mutatott érték-
re.
Felújításra megnyitott fájl esetén az fsetpos után mind bemenet, mind
kimenet következhet.
A függvény törli a fájlvég jelző bitet, és elvet minden, e fájlra vonatkozó
ungetc karaktert.
A visszakapott érték egyezik az fgetpos–nál írottakkal.
Vegyük észre, hogy az fseek és az ftell long értékekkel dolgozik. A
maximális fájlméret így 2GB lehet. Az fpos_t adattípus e korlát áttörését
biztosítja, hisz mögötte akár 64 bites egész is lehet.
11.4 Bemeneti műveletek
int fgetc(FILE *stream);
A folyam következő unsigned char karakterét adja vissza előjel kiter-
jesztés nélkül int–té konvertáltan, s eggyel előbbre állítja a fájlpozíciót.
Sikertelen esetben, ill. fájl végén EOF–ot kapunk. A
int getc(FILE *stream);
makró, mint ahogyan ez a lehetséges definíciójából is látszik, ugyanezt te-
szi:
#define getc(f) \
((--((f)->level)>=0) ? (unsigned char)(*(f)->curp++) :\
258 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
_fgetc(f))
int ungetc(int c, FILE *stream);
A függvény visszateszi a stream bemeneti folyamba a c paraméter un-
signed char típusúvá konvertált értékét úgy, hogy a következő olvasással
ez legyen az első elérhető karakter. A szabályos működés csak egyetlen
karakter visszahelyezése esetén garantált, de a visszatett karakter nem le-
het az EOF.
Két egymást követő ungetc hívás hatására már csak a másodiknak
visszatett karakter érhető el, mondjuk, a következő getc–vel, azaz az első
elveszik. Gondoljuk csak meg, hogyha nincs puffer, akkor a visszatételhez
a FILE struktúra egyetlen hold tagja áll rendelkezésre!
Az fflush, az fseek, az fsetpos, vagy a rewind törli a bemenetre vissza-
tett karaktert.
Sikeres híváskor az ungetc a visszatett karaktert adja vissza. Hiba ese-
tén viszont EOF–ot kapunk tőle. Az
char *fgets(char *s, int n, FILE *stream);
karakterláncot hoz be a stream folyamból, melyet az s címtől kezdve he-
lyez el a memóriában. Az átvitel leáll, ha a függvény n - 1 karaktert, vagy
’\n’–t olvasott. A rutin a ’\n’ karaktert is kiteszi a láncba, és a végéhez
még záró ’\0’–t is illeszt.
Sikeres esetben az fgets az s karakterláncra mutató mutatóval tér vissza.
Fájlvégen, vagy hiba esetén viszont NULL–t szolgáltat.
Vegyük észre, hogy a jegyzet eleje óta használt getline függvény
csak annyiban tér el az fgets–től, hogy:
- A beolvasott karakterlánc méretét adja vissza.
- A szabvány bemenetről (stdin) olvas, s nem más folyamból, így
eggyel kevesebb a paramétere.
- n karaktert hoz be legfeljebb, vagy ’\n’–ig, de magát a soremelés ka-
raktert nem teszi be az eredmény karakterláncba.
size_t fread(void *ptr, size_t size, size_t n, FILE *stream);
A függvény n * size bájtot olvas a stream folyamból, melyet a ptr para-
méterrel mutatott címen helyez el. Visszaadott értéke nem a beolvasott
bájtok száma, hanem a
beolvasott bájtok száma / size
C programnyelv 259
sikeres esetben. Hiba, vagy fájlvég esetén ez persze nem egyezik n–nel.
Az eddig ismertetett bemeneti függvények nem konvertálták a beolva-
sott karakter(lánco)t. Az
int fscanf(FILE *stream, const char *format<, cim, ...>);
viszont a stream folyamból karakterenként olvasva egy sor bemeneti me-
zőt vizsgál. Aztán minden mezőt a format karakterláncnak megfelelően
konvertál, és letárol rendre a paraméter cimeken. A format karakterlánc-
ban ugyanannyi konverziót okozó formátumspecifikációnak kell lennie,
mint ahány bemeneti mező van.
A jelölésben a <> az elhagyhatóságot, a ... a megelőző paraméter
tetszőleges számú ismételhetőségét jelenti. A bemeneti mező definíciója,
a formázás és a konvertálás részletei a scanf függvény leírásában találha-
tók meg!
Az fscanf a sikeresen vizsgált, konvertált és letárolt bemeneti mezők
számával tér vissza. Ha a függvény az olvasást a fájl végén kísérelné meg,
vagy valamilyen hiba történne, akkor EOF-ot kapunk tőle vissza. A rutin
zérussal is visszatérhet, ami azt jelenti, hogy egyetlen vizsgált mezőt sem
tárolt le.
11.5 Kimeneti műveletek
int fputc(int c, FILE *stream);
A függvény a c unsigned char típusúvá konvertált értékét írja ki a stre-
am folyamba. Sikeres esetben a c karaktert kapjuk vissza tőle, hiba bekö-
vetkeztekor viszont EOF–ot. A
int putc(int c, FILE *stream);
makró, mint ahogyan ez a lehetséges definíciójából is látszik, ugyanezt te-
szi:
#define putc(c,f) \
((++((f)->level)<0) ? (unsigned char)(*(f)->curp++)=(c)) :\
_fputc((c),f))
int fputs(const char *s, FILE *stream);
A függvény az s karakterláncot kiírja a stream folyamba. Nem fűz hozzá
’\n’ karaktert, és a lezáró ’\0’ karakter sem kerül át.
Sikeres esetben nem negatív értékkel tér vissza. Hiba esetén viszont
EOF–ot kapunk tőle. Az
size_t fwrite(const void *ptr, size_t size, size_t n, FILE *stream);
260 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
a ptr címmel mutatott memória területről n * size bájtot ír ki a stream fo-
lyamba. Visszaadott értéke nem a kiírt bájtok száma, hanem a
kiírt bájtok száma / size
sikeres esetben. Hiba bekövetkeztekor ez nem egyezik n–nel.
Az eddigi kimeneti függvények nem végeztek konverziót. Az
int fprintf(FILE *stream, const char *format<, parameter, ...>);
fogad egy sor parametert, melyeket a format karakterláncnak megfelelően
formáz (konvertál), és kivisz a stream folyamba. A format karakterlánc-
ban ugyanannyi konverziót okozó formátumspecifikációnak kell lennie,
mint ahány parameter van.
A jelölésben a <> az elhagyhatóságot, a ... a megelőző paraméter
tetszőleges számú ismételhetőségét jelenti. A formázás és a konvertálás
részletei a printf függvény leírásában találhatók meg!
Az fprintf a folyamba kivitt karakterek számával tér vissza sikeres eset-
ben, ill. EOF-ot kapunk tőle hiba bekövetkeztekor.
11.6 Folyamok lezárása
int fclose(FILE *stream);
A rutin lezárja a stream folyamot. Ez előtt azonban üríti a folyamhoz
tartozó puffert, s a pufferhez automatikusan allokált memóriát fel is sza-
badítja.
e Ez utóbbi nem vonatkozik a setbuf, vagy a setvbuf függvényekkel
hozzárendelt pufferekre. Ezek „ügyei” csak a felhasználóra tartoznak.
Sikeres esetben az fclose zérussal tér vissza. Hiba esetén viszont EOF–
ot kapunk tőle.
11.7 Hibakezelés
Tudjuk, hogy a szabvány könyvtári függvények – így a magas szintű be-
menetet, kimenetet kezelők is – a hibát, a kivételes esetet úgy jelzik, hogy
valamilyen speciális értéket (EOF, NULL mutató, HUGE_VAL stb.) ad-
nak vissza, és az errno globális hibaváltozóba beállítják a hiba kódját. A
hibakódok az ERRNO.H fejfájlban definiált, egész, nem zérusértékű
szimbolikus állandók.
Programunk indulásakor a szabvány bemeneten (stdin) és kimeneten
(stdout) túl a hibakimenet (stderr) is rendelkezésre áll, s a hibaüzeneteket
ez utóbbin célszerű megjelentetni. Az stderr a képernyő (karakteres ab-
C programnyelv 261
lak) alapértelmezés szerint, s nem is irányítható át fájlba a legtöbb operá-
ciós rendszerben, mint ahogyan a bemenettel (<) és a kimenettel (>) ez
megtehető volt a programot futtató parancssorban.
Mit jelentessünk meg hibaüzenetként az stderr–en?
Természetesen bármilyen szöveget kiírathatunk, de a hibakódokhoz
programfejlsztő rendszertől függően hibaüzenet karakterláncok is tartoz-
nak, s ezek is megjelentethetők. A hibakodhoz tartozó hibaüzenet karak-
terlánc kezdőcímét szolgáltatja a szabványos
#include <STRING.H>
char *strerror(int hibakod);
függvény, s az üzenet meg is jelentethető
fprintf(stderr, ”Hiba: %s\n”, strerror(hibakod));
módon. A
void perror(const char *s);
kiírja az stderr–re azt a hibaüzenetet, melyet a legutóbbi hibát okozó,
könyvtári függvény hívása idézett elő. Először megjelenteti az s karakter-
láncot a rutin, aztán kettőspontot (:) tesz, majd az errno aktuális értéké-
nek megfelelő üzenet karakterláncot írja ki lezáró ’\n’-nel.
Tehát például a perror(”Hiba: ”) megfelel a
fprintf(stderr, ”Hiba: %s\n”, strerror(errno));
függvényhívásnak.
e Vigyázat! Az errno értékét csak közvetlenül a hibát okozó rutin hí-
vása után szabad felhasználni, mert a következő könyvtári függvény meg-
idézése felülírhatja e globális változó értékét. Ha a hibakóddal mégis ké-
sőbb kívánnánk foglalkozni, akkor tegyük el az errno értékét egy segéd-
változóba!
Folyamokkal kapcsolatban a perror s paramétere a fájlazonosító
szokott lenni.
Meg kell tárgyalnunk még három, csak a folyamok hibakezelésével fog-
lalkozó függvényt! A
void clearerr(FILE *stream);
262 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
nullázza a stream folyam fájlvég és hibajelzőjét. Ha a folyam hibajelző
bitje egyszer bebillent, akkor minden a folyamon végzett művelet hibával
tér vissza mindaddig, míg a hibajelzőt e függvénnyel, vagy a rewind–dal
nem törlik.
A fájlvég jelző bitet egyébként minden bemeneti művelet nullázza. Az
int feof(FILE *stream);
többnyire makró, mely a következő lehetséges
#define feof(f) ((f)->flags & _F_EOF)
definíciója miatt, visszaadja a fájlvég jelző bit állapotát, azaz választ ad a
fájlvég van-e kérdésre.
Az egyszer bebillent fájlvég jelző bit a következő, e folyamra vonatkozó
bemeneti, pozícionáló műveletig, vagy clearerr–ig 1 marad. Az
int ferror(FILE *stream);
makró ebben a szellemben
#define ferror(f) ((f)->flags & _F_ERR)
a hiba jelző bit állapotát adja vissza.
Az egyszer bebillent hiba jelző bitet csak a clearerr és a rewind
függvények törlik.
e Ha a kérdéses folyammal kapcsolatban a bebillent hiba jelző bit tör-
léséről nem gondoskodunk, akkor minden e folyamra meghívott további
függvény hibát jelezve fog visszatérni.
Írjuk meg az fputc segítségével az fputs függvényt!
int fputs(const char *s, FILE *stream){
int c;
while(c=*s++)
if(c!=fputc(c, stream)) break;
return ferror(stream) ? EOF : 1; }
Készítsünk szoftvert komplett hibakezeléssel, mely az első parancssori
paramétere fájlt átmásolja a második paramétere azonosítójú fájlba! Ha a
programot nem elég parancssori paraméterrel indítják, akkor ismertesse
használatát! A másolási folyamat előrehaladásáról tájékoztasson feltétle-
nül!
/* PELDA31.C: Első paraméter fájl másolása a másodikba. */
#include <stdio.h>
#include <string.h>/* strerror miatt! */
#include <errno.h> /* Az errno végett! */
#define KENT 10 /* Hányanként jelenjen meg a számláló.*/
C programnyelv 263
#define SZELES 10 /* Mezőszélesség a számló közléséhez. */
int main(int argc, char *argv[]){
FILE *be, *ki; /* A be és kimeneti fájlok. */
long szlo=0l; /* A számláló. */
int c; /* A köv. karakter és segédváltozó. */
printf("Az első paraméter fájl másolása a másodikba:\n");
if(argc<3){
fprintf(stderr, "Programindítás:\n"
"PELDA30 forrásfájl célfájl\n");
return 1; }
if(!(be=fopen(argv[1],"rb"))){
perror(argv[1]);
return 1; }
if(!(ki=fopen(argv[2],"wb"))){
perror(argv[2]);
fclose(be);
return 1; }
printf("%s --> %s:\n%*ld",argv[1],argv[2], SZELES, szlo);
A formátumspecifikációbeli * SZELES mezőszélességet eredmé-
nyez.
while((c=fgetc(be))!=EOF){/* Olvasás fájlvégig, vagy
hibáig. */
if(c==fputc(c,ki)){ /* Kiírás rendben. */
if(!(++szlo%KENT)){
for(c=0; c<SZELES; ++c) fputc('\b', stdout);
printf("%*ld", SZELES, szlo); } }
else{ /* Kiírásnál hiba van. */
perror(argv[2]);
clearerr(ki);
if(!fclose(ki)) /* A félkész fájl törlése. */
remove(argv[2]);
else perror(argv[2]);
fclose(be);
return 1; } }
/* Az olvasás EOF értékkel fejeződött be. */
c=errno; /* Hibakód mentése. */
fclose(ki);
/* A végső méret kiírása: */
for(c=0; c<SZELES; ++c) fputc('\b', stdout);
printf("%*ld\n", SZELES, szlo);
if(ferror(be)){ /* Hiba volt. */
fprintf(stderr, "%s: %s\n", argv[1], strerror(c));
clearerr(be);
fclose(be);
remove(argv[2]);
return 1; }
fclose(be); /* Minden rendben ment. */
return 0; }
Az stdout–ra irányuló műveletek hibakezelésével azért nem foglal-
koztunk, mert ahol az sem működik, ott az operációs rendszer sem megy.
264 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
Megoldandó feladatok:
Fokozzuk kicsit a PELDA31.C–ben megvalósított feladatot! A fájlba
írás normál esetben akkor nem megy, ha betelik a lemez. Ezen próbáljunk
meg úgy segíteni, hogy a forrásfájl megnyitása után állapítsuk meg a mé-
retét! A célfájlnak is foglaljunk helyet (fseek) ugyanekkora méretben,
majd felújítva írjuk ki rá a forrás tartalmát!
Készítsen szoftvert, mely eldönti az indító parancssorban megadott azo-
nosítójú fájl típusát, azaz hogy szöveges, vagy bináris! Ha parancssori pa-
raméter nélkül futtatják a programot, akkor ismertesse a használatát!
Írjon szoftvert, mely az indító parancssorban megadott szövegfájlokat
egyesíti a megadás sorrendjében a parancssorban utolsóként előírt azono-
sítójú szövegfájlba! Ha parancssori paraméter nélkül indítják a programot,
akkor ismertesse a képernyőn, hogyan kell használni! Ha csak egy fájlazo-
nosító van a parancssorban, akkor a szabvány bemenet másolandó bele. A
fájlok egyesítése során a folyamat előrehaladásáról tájékoztatni kell a kép-
ernyőn! A szabvány bemenet másolása esetén végül közlendő még az
eredményfájl mérete! {EGYESIT.C}
11.8 Előre definiált folyamok
Egy időben legfeljebb FOPEN_MAX, vagy OPEN_MAX folyam (fájl)
lehet megnyitva. Ennek megfelelő a globális FILE struktúratömb
extern FILE _streams[];
mérete is, melyből ráadásul még az első három bizonyosan foglalt is:
#define stdin (&_streams[0])
#define stdout (&_streams[1])
#define stderr (&_streams[2])
A globális FILE struktúratömb neve persze lehet ettől eltérő is.
Ezek az előre definiált folyamok, melyek programunk futásának meg-
kezdésekor már megnyitva rendelkezésre állnak.
Név B/K Típus Folyam Alapér-
telmezés
stdin bemenet szöveges szabványos bemenet CON:
stdout kimenet szöveges szabványos kimenet CON:
stderr kimenet szöveges szabvány hibakimenet CON:
Az stdin és az stdout átirányítható a programot indító parancssorban
szövegfájlba.
program < bemenet.txt > kimenet.txt
C programnyelv 265
Ha nincsenek átirányítva, akkor az stdin sorpufferezett, s az stdout pedig
pufferezetlen. Ilyen az stderr is, tehát pufferezetlen. A legtöbb operációs
rendszerben cső (pipe) is használható. Például:
program1 | program2 | program3
program1 a rendszerben beállított szabvány bemenettel rendelkezik.
Szabvány kimenete szabvány bemenete lesz program2–nek, aminek szab-
vány kimenete program3 szabvány bemenete. Végül program3 szabvány
kimenete az, amit a rendszerben beállítottak.
Mindhárom előre definiált folyam átirányítható a programban is, azaz ha
nem felelne meg az alapértelmezés szerint a folyamhoz kapcsolt eszköz,
akkor ezt kicserélhetjük az
FILE *freopen(const char *fajlazonosito, const char *mod,
FILE *stream);
függvénnyel a fajlazonositojú fájlra. A rutin első két paraméterének értel-
mezése és visszaadott értéke egyezik az fopen–ével. A harmadik viszont
az előre definiált folyam: stdin, stdout vagy stderr.
Az freopen persze nem csak előre definiált folyamokra használható,
hanem bármilyen mással is, de ez a legjellemzőbb alkalmazása.
Készítsünk programot, mely a szabvány bemenetről érkező karaktereket
a parancssori paraméterként megadott szövegfájlba másolja! Ha indítás-
kor nem adnak meg parancssori paramétert, akkor csak echózza a szoftver
a bementet a kimeneten!
A feladatot az stdout átirányításával oldjuk meg.
/* PELDA32.C: Bemenet másolása fájlba stdout-ként. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h> /* A system rutin miatt! */
#define PUFF 257 /* A bemeneti puffer mérete. */
int main(int argc, char *argv[]){
char puff[PUFF]; /* Bemeneti puffer. */
if(system(NULL)) system("CLS");
printf("A szabvány bemenet fájlba másolása "
"Ctrl+Z-ig:\n");
if(argc<2) printf("A program indítható így is:\n"
"PELDA32 szövegfájl\n\n");
else if(!freopen(argv[1],"wt", stdout)){
perror(argv[1]);
return 1; }
while(fgets(puff, PUFF, stdin)){
if(fputs(puff, stdout)<0){
perror(argv[1]);
clearerr(stdout);
if(!fclose(stdout)) remove(argv[1]);
266 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
else perror(argv[1]);
return 1; } }
return 0; }
¡ Az STDLIB.H bekapcsolásával rendelkezésre álló
int system(const char *parancs);
rutin parancs paraméterét átadja végrehajtásra az operációs rendszernek
(a parancsértelmezőnek), azaz végrehajtatja a rendszerrel a parancsot. A
függvény visszatérési értéke a programfejlesztő rendszertől függ, de több-
nyire a parancsértelmező által szolgáltatott érték az.
Ha a parancs NULL, akkor a rutin a parancsértelmező létezéséről szá-
mol be, azaz ha van, nem zérussal tér vissza, és zérust szolgáltat, ha nincs.
11.8.1 Bemenet az stdin-ről
int getchar(void);
A függvény makró, azaz:
#define getchar() getc(stdin)
A
char *gets(char *s);
az fgets–hez hasonlóan karaktereket olvas az stdin–ről, melyeket rendre
elhelyez a paraméter s karaktertömbben. A visszaadott értéke is egyezik
az fgets–ével, azaz normál esetben s–t szolgáltatja, s fájlvég vagy hiba be-
következtekor NULL–t. Az stdin–ről való olvasás azonban az első ’\n’
karakterig tart. Magát az LF karaktert nem viszi át az s tömbbe, hanem
helyette a karakterláncot záró ’\0’–t ír oda.
A konverziót is végző
int scanf(const char *format<, cim, ...>);
függvény az fscanf–hoz hasonlóan – de az stdin folyamból – olvasva egy
sor bemeneti mezőt vizsgál. Aztán minden mezőt a format karakterlánc-
nak megfelelően formáz (konvertál), és letárol rendre a paraméter címe-
ken.
A jelölésben a <> az elhagyhatóságot, a ... a megelőző paraméter
tetszőleges számú ismételhetőségét jelenti. A bemeneti mező definíciójára
rögtön kitérünk!
A scanf a sikeresen vizsgált, konvertált és letárolt bemeneti mezők szá-
mával tér vissza. A vizsgált vagy akár konvertált, de le nem tárolt mezők
C programnyelv 267
ebbe a számba nem értendők bele. Ha a függvény az olvasást a fájl végén
kísérelné meg, vagy valamilyen hiba következne be, akkor EOF–ot ka-
punk tőle vissza. A függvény zérussal is visszatérhet, ami azt jelenti, hogy
egyetlen vizsgált mezőt sem tárolt le.
l A format karakterláncban ugyanannyi formátumspecifikációnak kell
lennie, mint ahány bemeneti mező van, és ahány cim paramétert megadtak
a hívásban. Ha a formátumspecifikációk többen vannak, mint a cimek, ak-
kor ez előre megjósolhatatlan hibához vezet. Ha a cim paraméterek száma
több mint a formátumspecifikációké, akkor a felesleges cimeket egyszerű-
en elhagyja a scanf.
A format karakterlánc három féle objektumból áll:
- fehér karakterekből,
- nem fehér karakterekből és
- formátumspecifikációkból.
Ha fehér karakter következik a format karakterláncban, akkor a scanf
olvassa, de nem tárolja a bemenetről érkező fehér karaktereket egészen a
következő nem fehér karakterig.
Nem fehér karakter minden más a ’%’ kivételével. Ha a format karakter-
láncban ilyen karakter következik, akkor a scanf olvas a bemenetről, de
nem tárol, hanem elvárja, hogy a beolvasott karakter egyezzen a format
karakterláncban levővel.
A formátumspecifikációk vezérlik a scanf függvényt az olvasásban, a
bemeneti mezők konverziójában és a konverzió típusában. A konvertált
értéket aztán a rutin elhelyezi a soron következő paraméterrel adott cim–
en. A formátumspecifikáció általános alakja:
% <*> <szélesség> <h|l|L> típuskarakter
, ahol a <> az elhagyhatóságot és a | a vagylagosságot jelöli. Nézzük a
részleteket!
- Minden formátumspecifikáció % karakterrel indul, és típuskarakter-
rel végződik. Az általános alakban elhagyhatónak jelölt részek csak
az ott megadott sorrendben kerülhetnek a % és a típuskarakter közé.
- A * elnyomja a következő bemeneti mező hozzárendelését. A scanf
a ”%*típuskarakter” hatására olvassa, ellenőrzi és konvertálja a vo-
natkozó bemeneti mezőt, de nem helyezi el a kapott értéket az ide-
tartozó cim paraméteren. Tehát a bemeneti mező tartalmának ilyen-
kor is meg kell felelnie a konverziós típuskarakternek.
268 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
- A szélesség maximális mezőszélességet határoz meg, azaz a scanf
legfeljebb ennyi karaktert olvashat, de olvashat ennél kevesebbet is,
ha fehér, vagy konvertálhatatlan karakter következik a bemeneten.
- A h, az l és az L a cim paraméter alapértelmezés szerinti típusát mó-
dosítja. A h short int. Az l long int, ha a típuskarakter egész kon-
verziót specifikál, ill. double, ha a típuskarakter lebegőpontos átala-
kítást ír elő. Az L pedig a long double módosítója.
A következő táblázatban felsoroljuk az aritmetikai konverziót okozó tí-
puskaraktereket:
Típuska-
rakter
Az elvárt bemenet A paraméter típusa
d decimális egész int *
i decimális, oktális vagy hexadeci-
mális egész
int *
o oktális egész (vezető 0 nélkül is an-
nak minősül a szám)
int *
u előjel nélküli decimális egész unsigned int *
x hexadecimális egész (vezető 0x
vagy 0X nélkül is az a szám)
int *
e, E lebegőpontos valós float *
f lebegőpontos valós float *
g, G lebegőpontos valós float *
- A %d, a %i, a %o, a %x, a %D, a %I, a%O, a %X, a %c és a %n
konverziók esetén unsigned char–ra, unsigned int–re, vagy unsig-
ned long–ra mutató mutatók is használhatók azoknál az átalakítá-
soknál, ahol a char–ra, az int–re, vagy a long–ra mutató mutató
megengedett.
- A %e, a %E, a %f, a %g és a %G lebegőpontos konverziók esetén a
bemeneti mezőben levő valós számnak ki kell elégítenie a kővetke-
ző formát:
<+|-> ddddddddd <.> dddd <E|e> <+|-> ddd
ahol d decimális, oktális, vagy hexadecimális számjegyet, a <> el-
hagyhatóságot és a | vagylagosságot jelöl.
A mutató konverzió típuskarakterei:
Típuskarakter Az elvárt bemenet A paraméter típusa
C programnyelv 269
n Nincs. int *. A %n-ig sikeresen olva-
sott karakterek számát tárolja
ebben az int-ben a scanf.
p Megvalósítástól
függő formában,
de általában hexa-
decimálisan.
void *
A karakteres konverzió típuskarakterei:
Típuskarakter Az elvárt bemenet A paraméter típusa
c karakter Mutató char–ra, ill. mutató
char tömbre, ha mezőszélessé-
get is megadtak. Pl.: %7c.
% % karakter Nincs konverzió. Magát a %
karaktert tárolja.
s karakterlánc Mutató char tömbre.
[keresőkészlet] karakterlánc Mutató char tömbre.
[^keresőkészlet] karakterlánc Mutató char tömbre.
- A %c hatására a scanf a következő karaktert (akár fehér, akár nem)
olvassa a bemenetről. Ha a fehér karaktereket át kívánjuk lépni,
használjuk a %1s formátumspecifikációt!
- A %szélességc specifikációhoz tartozó cim paraméternek legalább
szélesség elemű karaktertömbre kell mutatnia.
- A %s specifikációhoz tartozó cim paraméternek legalább akkora ka-
raktertömbre kell mutatnia, melyben a vonatkozó bemeneti mező
minden karaktere, és a karakterláncot lezáró ’\0’ is elfér.
- A %[keresőkészlet] és a %[^keresőkészlet] alakú specifikáció teljes
mértékben helyettesíti az s típuskaraktert. A vonatkozó cim paramé-
ternek karaktertömbre kell ekkor is mutatnia. A szögletes zárójelben
levő karaktereket keresőkészletnek nevezzük.
- %[keresőkészlet] esetében a scanf addig olvassa a bemenetet, míg a
bejövő karakterek egyeznek a keresőkészlet valamelyik karakteré-
vel. A karaktereket kiteszi rendre a rutin ’\0’–val lezártan a paramé-
ter karaktertömbbe. Például a %[abc]-vel az ’a’, a ’b’ és a ’c’ karak-
terek valamelyikét kerestetjük a bemeneti mezőben. A %[]xyz] vi-
szont a ’]’, az ’x’, a ’y’ és a ’z’ után kutat.
270 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
- %[^keresőkészlet] a scanf bármilyen olyan karaktert keres, ami
nincs benn a keresőkészletben. Például a %[^]abc] hatására addig
tart a bemenet olvasása, míg róla ’]’, ’a’, ’b’ vagy ’c’ nem érkezik.
¡ Néhány programfejlesztő rendszer esetén a keresőkészletben tarto-
mány is megadható, azaz például a %[0123456789]-et a %[0-9] teljes
mértékben helyettesíti. A tartomány kezdő karaktere kódjának azonban ki-
sebbnek kell lenni a tartomány vég karaktere kódjánál. Nézzünk néhány
példát!
- %[-+*/]: A négy aritmetikai operátort keresi.
- %[0-9A-Za-z]: Alfanumerikus karaktert keres.
- %[+0-9-A-Z]: A ’+’, a ’-’, a szám és a nagybetű karaktereket keresi.
- %[z-a]: A ’z’, a ’-’ és az ’a’ karaktereket keresi.
Tisztázzuk végre a bemeneti mező fogalmát!
- Minden karakter a következő fehér karakterig, de a fehér karakter
maga már nem tartozik bele.
- Minden karakter az első olyan karakterig, mely az aktuális típuska-
rakter szerint nem konvertálható.
- Minden karakter, míg a megadott mezőszélesség ki nem merül.
- Keresőkészlet esetén addig tart a bemeneti mező, míg a keresőkész-
let feltételeinek meg nem felelő karakter nem érkezik a bemenetről.
¡ A bemeneti mező második alternatívája miatt, nem javasoljuk a
scanf függvény széleskörű használatát programokban. Helyette olvassuk
be a bemeneti karakterláncot, végezzük el rajta az összes formai ellenőr-
zést! Ha aztán minden rendben volt, a konverzió megvalósítható egy me-
netben az
int sscanf(const char *puffer, const char *format<, cim, ...>);
függvénnyel, mely ugyanazt teszi, mint a scanf, de bemeneti mezőit nem
az stdin–ről, hanem az első paraméterként kapott karakterláncból veszi.
11.8.2 Kimenet az stdout-ra
int putchar(int c);
A függvény makró, azaz:
#define putchar(c) putc((c), stdout)
C programnyelv 271
A
int puts(const char *s);
függvény a ’\0’ lezárású s karakterláncot az stdout folyamba írja a ’\0’
nélkül, mely helyett viszont kitesz még egy ’\n’ karaktert.
Sikeres esetben nem negatív értékkel tér vissza. Hiba bekövetkeztekor
viszont EOF-ot kapunk tőle.
A konverziót is végző
int printf(const char *format<, parameter, ...>);
rutin fogad egy sor parametert, melyek mindegyikéhez hozzárendel egy, a
format karakterláncban lévő formátumspecifikációt, és az ezek szerint for-
mázott (konvertált) adatokat kiviszi az stdout folyamba.
A jelölésben a <> az elhagyhatóságot, a ... a megelőző paraméter
tetszőleges számú ismételhetőségét jelenti.
l A format karakterláncban ugyanannyi formátumspecifikációnak kell
lennie, mint ahány parameter van. Ha kevesebb a paraméter, mint a for-
mátumspecifikáció, akkor ez előre megjósolhatatlan hibához vezet. Ha
több a paraméter, mint a formátumspecifikáció, akkor a felesleges para-
métereket egyszerűen elhagyja a printf.
A rutin a folyamba kivitt bájtok számával tér vissza sikeres esetben, ill.
EOF–ot kapunk tőle hiba bekövetkeztekor.
A format karakterlánc kétféle objektumot tartalmaz:
- sima karaktereket és
- formátumspecifikációkat.
A sima karaktereket változatlanul kiviszi az stdout-ra a printf. A for-
mátumspecifikációhoz veszi a következő parameter értékét, konvertálja,
és csak ezután teszi ki az stdout-ra.
A formátumspecifikáció általános alakja a következő:
% <jelzők> <szélesség> <.pontosság> <h|l|L> típuskarakter
- Minden formátumspecifikáció % karakterrel kezdődik, és típuska-
rakterrel végződik.
- Ha a ’%’ karaktert szeretnénk az stdout–ra vinni, akkor meg kell
duplázni (%%).
272 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
- Az általános alakban elhagyhatónak jelölt részek csak az ott meg-
adott sorrendben kerülhetnek a % és a típuskarakter közé.
A következőkben leírjuk a típuskarakterek értelmezését arra az esetre,
ha a formátumspecifikációban a % jelet csak a típuskarakter követi. Néz-
zük előbb az aritmetikai konverziót okozó típuskaraktereket:
Típuska-
rakter
Elvárt pa-
raméter
A kimenet formája
d int Előjeles decimális egész.
i int Előjeles decimális egész.
o int Előjel nélküli oktális egész vezető 0 nélkül.
u int Előjel nélküli decimális egész.
x int Előjel nélküli hexadecimális egész (a, b, c, d,
e, f-fel), de vezető 0x nélkül.
X int Előjel nélküli hexadecimális egész (A, B, C,
D, E, F-fel), de vezető 0X nélkül.
f double <->dddd.dddd alakú előjeles érték.
e double <->d.ddd...e<+|->ddd alakú előjeles érték.
E double <->d.ddd...E<+|->ddd alakú előjeles érték.
g double Az adott értéktől és a pontosságtól függően e,
vagy f alakban előjeles érték.
G double Ugyanaz, mint a g forma, de az e alak haszná-
lata esetén az exponens részben E van.
e vagy E típuskarakter esetén a vonatkozó paraméter értékét a printf
<->d.ddd...e<+|->ddd
alakúra konvertálja, ahol:
- Egy decimális számjegy (d) mindig megelőzi a tizedes pontot.
- A tizedes pont utáni számjegyek számát a pontosság határozza meg.
- A kitevő rész mindig legalább két számjegyet tartalmaz.
f típuskarakternél a vonatkozó paraméter értékét a printf
<->ddd.ddd...
alakúra konvertálja, s a tizedes pont után kiírt számjegyek számát itt is a
pontosság határozza meg.
g vagy G típuskarakter esetén a printf a vonatkozó paraméter értékét e,
E, vagy f alakra konvertálja
- Olyan pontossággal, melyet a szignifikáns számjegyek száma meg-
határoz.
C programnyelv 273
- A követő zérusokat levágja az eredményről, és a tizedes pont is csak
akkor jelenik meg, ha szükséges, azaz van még utána értékes tört
számjegy.
- A g e, vagy f formájú, a G pedig E, vagy f alakú konverziót okoz.
- Az e, ill. az E formát akkor használja a printf, ha a konverzió ered-
ményében a kitevő nagyobb a pontosságnál, vagy kisebb –4–nél.
A karakteres konverzió típuskarakterei:
Típuska-
rakter
Elvárt pa-
raméter
A kimenet formája
% nincs Nincs konverzió. Maga a % karakter jelenik
meg.
c int Egyetlen karakter.
s char * A karakterlánc karakterei megjelennek a záró
’\0’–t kivéve. Ha megadtak pontosságot, akkor
legfeljebb annyi karaktert ír ki a printf.
A mutató konverzió típuskarakterei:
Típuska-
rakter
Elvárt pa-
raméter
A kimenet formája
n int * A paraméter által mutatott int-ben letárolja az
eddig kiírt karakterek számát. Nincs különben
semmilyen konverzió.
p void * A paramétert mutatóként jelenteti meg. A ki-
jelzés formátuma programfejlesztő rendszer
függő, de általában hexadecimális.
Lássuk a jelzőket!
- Az eredmény balra igazított, és jobbról szóközzel párnázott.
Ha a - jelzőt nem adják meg, akkor az eredmény jobbra igazí-
tott, és balról szóközökkel, vagy zérusokkal párnázott.
+ Előjeles konverzió eredménye mindig plusz, vagy mínusz elő-
jellel kezdődik. Ha a + jelzővel együtt szóköz jelzőt is megad-
nak, akkor a + jelző van érvényben.
szóköz Ha az érték nem negatív, a kimenet egy szóközzel kezdődik a
plusz előjel helyett. A negatív érték ilyenkor is mínusz elője-
let kap.
# Azt határozza meg, hogy a paramétert alternatív formát hasz-
nálva kell konvertálni.
274 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
Az alternatív formák a típuskaraktertől függnek:
Típ.kar. A # hatása a paraméterre
c,s,d,i,u Nincs hatás.
e,E,f Az eredményben mindenképpen lesz tizedes pont még akkor
is, ha azt egyetlen számjegy sem követi. Normálisan ilyen-
kor nem jelenik meg a tizedes pont.
g,G Ugyanaz, mint e és E, de az eredményből a követő zérusokat
nem vágja le a printf.
o 0-t ír a konvertált, nem zérus paraméter érték elé. Ez az ok-
tális szám megjelentetése.
x, X 0x, 0X előzi meg a konvertált, nem zérus paraméter értéket.
A szélesség a kimeneti érték minimális mezőszélességét határozza meg,
azaz a megjelenő eredmény legalább ilyen szélességű. A szélességet két
módon adhatjuk meg:
- vagy expliciten beírjuk a formátumspecifikációba,
- vagy a szélesség helyére * karaktert teszünk. Ilyenkor a printf hí-
vásban a következő parameter csak int típusú lehet, s ennek az érté-
ke definiálja a kimeneti érték mezőszélességét.
Bármilyen szélességet is írunk elő, a printf a konverzió eredményét nem
csonkítja! A lehetséges szélesség specifikációk:
Szélesség Hatása a kimenetre
n A printf legalább n karaktert jelentet meg. Ha a kimeneti
érték n karakternél kevesebb, akkor szóközzel n karakte-
resre párnázza (jobbról, ha a – jelzőt megadták, máskülön-
ben balról).
0n Legalább n karakter jelenik meg ekkor is. Ha a kimeneti
érték n–nél kevesebb karakterből áll, akkor balról zérus
feltöltés következik.
* A paraméter lista szolgáltatja a szélesség specifikációt, de
ennek a paraméter listában meg kell előznie azt a paramé-
tert, amire az egész formátumspecifikáció vonatkozik.
A pontosság specifikáció mindig ponttal (.) kezdődik. A szélességhez
hasonlóan ez is megadható közvetlenül, vagy közvetve (*) a paraméter
listában. Utóbbi esetben egy int típusú paraméternek meg kell előznie azt
a paramétert a printf hívásban, amire az egész formátumspecifikáció vo-
natkozik.
Megemlítjük, hogy a szélességet és a pontosságot is megadhatjuk egy-
szerre közvetetten. Ilyenkor a formátumspecifikációban *.* van. A printf
C programnyelv 275
hívás paraméter listájában két int típusú paraméter előzi meg (az első a
szélesség, a második a pontosság) azt a paramétert, amire az egész formá-
tumspecifikáció vonatkozik. Lássunk egy példát!
printf("%*.*f", 6, 2, 6.2);
A 6.2–et f típuskarakterrel kívánjuk konvertáltatni úgy, hogy a mezőszé-
lesség 6 és a pontosság 2 legyen.
A pontosság specifikációk a következők:
Pontosság Hatása a kimenetre
.* Lásd előbbre!
nincs
megadva
Érvénybe lépnek a típuskaraktertől függő alapértelmezés
szerinti értékek. Ezek:
- 1 : d, i, o, u, x, X esetén,
- 6 : e, E, f típuskaraktereknél,
- minden szignifikáns számjegy g és G–nél,
- s típuskarakternél a teljes karakterlánc megy a kime-
netre és
- a c típuskarakterre nincs hatással.
.0
- Az e, E, f típuskaraktereknél nem jelenik meg a tizedes
pont.
- A d, i, o, u, x, X esetén pedig az alapértelmezés szerin-
ti pontosság lép érvénybe (1). Ha ilyenkor a kiírandó
paraméter értéke ráadásul zérus is, akkor csak egyetlen
szóköz jelenik meg.
276 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
.n A printf legfeljebb n karaktert, vagy decimális helyiértéket
jelentet meg. Ha a kimenet n-nél több karakterből áll, ak-
kor csonkul, vagy kerekíti a rutin a vonatkozó típuskarak-
tertől függően:
- d, i, o, u, x és X esetén legalább n számjegy jelenik
meg. Ha a kimenet n–nél kevesebb jegyből áll, akkor
balról zérus feltöltés történik. Ha a kimeneti n–nél
többjegyű, akkor sem csonkul.
- e, E, f–nél a printf n számjegyet jelentet meg a tizedes
ponttól jobbra. Ha szükséges, a legalacsonyabb helyiér-
téken kerekítés lesz.
- g, G esetén legfeljebb n szignifikáns jegy jelenik meg.
- A c típuskarakterre nincs hatása.
- Az s típuskarakternél legfeljebb n karakter jelenik meg,
azaz a hosszabb karakterlánc csonkul.
Legvégül nézzük még a h, l és L méretmódosító karaktereket! A méret-
módosítók annak a paraméternek a hosszát módosítják, melyre az egész
formátumspecifikáció vonatkozik.
1 A d, i, o, u, x és X típuskarakterekkel kapcsolatban csak a h és az l
méretmódosítók megengedettek. Jelentésük: h esetén a vonatkozó pa-
ramétert a printf tekintse short int–nek, l esetén pedig long int–nek.
1 Az e, E, f, g, és G típuskarakterekkel kapcsolatban csak az l és az L
méretmódosítók megengedettek. Jelentésük: l esetén a vonatkozó pa-
ramétert a printf tekintse double–nek, L–nél pedig long double–nek.
Jelentessük meg a 2003. március 2. dátumot ÉÉÉÉ–HH–NN alakban!
printf(”%04d-%02d-%02d”, 2003, 3, 2);
printf(”%.4d-%.2d-%.2d”, 2003, 3, 2);
Mindkét hívás 2003–03–02–t szolgáltat.
Szemléltessük a 0, a #, a + és a – jelzők hatását d, o, x, e és f típuskarak-
terek esetén!
/* PELDA33.C: A printf jelzőinek szemléltetése néhány
típuskarakterre. */
#include <stdio.h>
#include <string.h>
#define E 555
#define V 5.5
int main(void){
int i,j,k,m;
C programnyelv 277
char prefix[7], format[100], jelzok[]=" 0# + -",
*tk[]={"6d", "6o", "8x", "10.2e", "10.2f"};
#define NJ (sizeof(jelzok)-2)*2
#define NTK sizeof(tk)/sizeof(tk[0])
printf("prefix 6d 6o 8x"
" 10.2e 10.2f\n"
"------+-------+-------+-----"
"----+-----------+-----------+\n");
for(i=NJ-1; i>=0; --i){
strcpy(prefix, "%");
for(j=k=1; k<NJ; k<<=1)
if(i&k) prefix[j++]=jelzok[k];
prefix[j]=0;
Az i 15–ről indul, s zérusig csökken egyesével, azaz eközben leírja
az összes lehetséges négybites bitkombinációt. A k felvett értékei 1, 2, 4
és 8, s a jelzok tömb épp ezen indexű elemeiben találhatók meg a jelző
karakterek.
strcpy(format, "%5s |");
for(m=0; m<NTK; ++m){
strcat(format, prefix);
strcat(format, tk[m]);
strcat(format, " |"); }
strcat(format, "\n");
printf(format, prefix, E, E, E, V, V); }
return(0); }
A program futtatásakor megjelenő kimenet:
prefix 6d 6o 8x 10.2e 10.2f
------+-------+-------+---------+-----------+-----------+
%0#+- |+555 |01053 |0x22b |+5.50e+000 |+5.50 |
%#+- |+555 |01053 |0x22b |+5.50e+000 |+5.50 |
%0+- |+555 |1053 |22b |+5.50e+000 |+5.50 |
%+- |+555 |1053 |22b |+5.50e+000 |+5.50 |
%0#- |555 |01053 |0x22b |5.50e+000 |5.50 |
%#- |555 |01053 |0x22b |5.50e+000 |5.50 |
%0- |555 |1053 |22b |5.50e+000 |5.50 |
%- |555 |1053 |22b |5.50e+000 |5.50 |
%0#+ |+00555 |001053 |0x00022b |+5.50e+000 |+000005.50 |
%#+ | +555 | 01053 | 0x22b |+5.50e+000 | +5.50 |
%0+ |+00555 |001053 |0000022b |+5.50e+000 |+000005.50 |
%+ | +555 | 1053 | 22b |+5.50e+000 | +5.50 |
%0# |000555 |001053 |0x00022b |05.50e+000 |0000005.50 |
%# | 555 | 01053 | 0x22b | 5.50e+000 | 5.50 |
%0 |000555 |001053 |0000022b |05.50e+000 |0000005.50 |
% | 555 | 1053 | 22b | 5.50e+000 | 5.50 |
int sprintf(char *puffer, const char *format<, parameter, ...>);
A függvény ugyanazt teszi, mint a printf, de a kimenetét nem az stdout–
ra készíti, hanem az első paraméterként megkapott karaktertömbbe ’\0’–
lal lezárva.
278 SZABVÁNY, MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET
A vfprint, a vprintf és a vsprintf rutinokat már megemlítettük a
Változó paraméterlista fejezetben!
Megoldandó feladatok:
Készítsen char * kozepre(char *mit, int szeles) függvényt, mely a saját
helyén középre igazítja a mit karakterláncot szeles szélességben, és vissza-
adja az eredmény lánc kezdőcímét! A középre igazítást csak szeles–nél rö-
videbb láncok esetében kell elvégezni. A kétoldali párnázó karakter indu-
lásként lehet szóköz, de lehessen ezt fordítási időben változtatni! {KO-
ZEPRE.C}
Írjon szoftvert, mely igazított táblázatot hoz létre az alábbi tartalmú
TABLA fájl
Szöveg Forint Egész
Papadopulosz 111222.3 1456
Sodik_sor 2.2 345
szabvány bemenetkénti átirányításával. Az eredmény táblázat:
+------------------------+-------------------+------------+
| Szöveg | Forint | Egész |
+------------------------+-------------------+------------+
| Papadopulosz | 111222.30Ft | 1456 |
+------------------------+-------------------+------------+
| Sodik_sor | 2.20Ft | 345 |
+------------------------+-------------------+------------+
, ahol az első oszlop balra-, a második jobbra-, s a harmadik középre iga-
zított. A tábla egy sorának szerkezete:
| MEZO1| MEZO2Ft | MEZO3 |
, ahol MEZO1, MEZO2 és MEZO3 bruttó adatszélességek a mutatott
módon.
Fokozhatja még a feladatot úgy, hogy az adatokat lehessen billentyűzet-
ről is megadni!
11.9 Egyéb függvények
Csak lezárt fájlokkal foglalkozik a következő két függvény. A
int remove(const char *fajlnev);
törli az akár komplett úttal megadott azonosítójú fájlt. Sikeres esetben zé-
rust, máskülönben -1-et szolgáltat a rutin. A
int rename(const char *reginev, const char *ujnev);
a reginev azonosítójú fájlt átnevezi ujnev–re. Ha az ujnev meghajtónevet
is tartalmaz, akkor az nem térhet el attól, ahol a reginev azonosítójú fájl
C programnyelv 279
elhelyezkedik. Ha viszont az ujnev a fájl eredeti helyétől eltérő utat tartal-
maz, akkor az átnevezésen túl megtörténik a fájl átmozgatása is.
e A függvény egyik paramétere sem lehet globális fájlazonosító!
Sikeres esetben zérust szolgáltat a rutin. A problémát a -1 visszaadott
érték jelzi.
FILE *tmpfile(void);
A rutin ”wb+” móddal ideiglenes fájlt hoz létre, melyet lezárásakor,
vagy normális programbefejeződéskor automatikusan töröl a rendszer. A
visszaadott érték az ideiglenes fájl FILE struktúrájára mutat, ill. NULL
jön létrehozási probléma esetén.
char *tmpnam(char s[L_tmpnam]);
tmpnam(NULL) módon hívva olyan fájlazonosítót kapunk, mely egyet-
len létező fájl nevével sem egyezik. A szolgáltatott mutató belső, statikus
karaktertömböt címez, ahol a fájlazonosító karakterlánc található.
A fájlazonosító karakterlánc nem marad ott örökké, mert a követke-
ző tmpnam hívás felülírja.
Nem NULL mutatóval hívva a rutin kimásolja a fájlazonosítót az s ka-
raktertömbbe, s ezzel is tér vissza. Az s tömb legalább L_tmpnam méretű
kell, legyen. Többszöri hívással legalább TMP_MAX darab, különböző
fájlazonosító generálása garantált.
e Vigyázat! A függvény fájlazonosítókat generál és nem fájlokat!
280 IRODALOMJEGYZÉK ÉS FÜGGELÉK
12 IRODALOMJEGYZÉK
[1] Kiss J. – Raffai M. – Szijártó M. – Szörényi M.: A számítástechnika
alapjai
NOVADAT Bt., Győr, 2001
[2] Marton L. – Pukler A. – Pusztai P.: Bevezetés a programozásba
NOVADAT Bt., Győr, 1993
[3] Marton László: Bevezetés a Pascal nyelvű programozásba
NOVADAT Bt., Győr, 1998
[4] B. W. Kernighan – D. M. Ritchie: A C programozási nyelv
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985
[5] B. W. Kernighan – D. M. Ritchie: A C programozási nyelv, az ANSI
szerint szabványosított változat
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1996
[6] Benkő Tiborné – Benkő László – Tóth Bertalan: Programozzunk C
nyelven
ComputerBooks, Budapest, 1999
[7] Benkő Tiborné – Urbán Zoltán: IBM PC programozása TURBO C
nyelven 2.0
BME Mérnöktovábbképző Intézet, Budapest, 1989
C programnyelv 281
13 FÜGGELÉK
A függelékben néhány megoldandó feladat programlistáját közöljük.
13.1 CHDEL.C
/* CHDEL.C: Az 'a' karakter törlése a sorokból. */
#include <stdio.h>
#define MAX 128
#define KAR 'a' /* Itt az 'a' karakter. */
int getline(char s[], int n); /* Függvény prototípusok. */
void chdel(char s[], int c);
void main(void){ /* Függvénydefiníció. */
char sor[MAX+1]; /* Az aktuális sor. */
printf("\n\n\n\n\n\n\'%c\' karakter törlése a sorból:\n",
KAR);
printf("A sorokat zárja le Enter-rel!\n");
printf("Utoljára adjon meg egy üres sort is!\n\n");
/* Sor olvasás, KAR törlése és visszaírás üres sorig: */
while(getline(sor, MAX)>0){
chdel(sor, KAR);
printf("%s\n\n", sor); } }
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i) s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
void chdel(char s[], int c){ /* c karakter minden előfor
dulásának törlése az s karakterláncból a saját helyén. */
int i,j; /* Forrás és cél index. */
for(i=j=0; s[i]!='\0'; i++)
/* Kell másolni? */
if(s[i]!=c) s[j++]=s[i]; /* Igen. */
/* A lánczáró '\0' kirakása: */
s[j]='\0'; }
13.2 EGYESIT.C
/* EGYESIT.C: Szövegfájlok egyesítése. */
#include <stdio.h>
#define SZELES 30 /* Kijelzési szélesség. */
FILE *ofp; /* Az output fájl. */
void filecopy(FILE *p); /* A fájlmásoló fv. */
int main(int argc, char *argv[]){
FILE *fp; /* Az aktuális input fájl. */
int i;
printf("Szövegfájlok egyesítése:\n");
if(argc < 2){/* Nincs paraméter: infó a használatról. */
282 FÜGGELÉK
fprintf(stderr,
"Az input szövegfájlok egyesítése az utolsó "
"paraméter szövegfájlba:\n\r"
"Indítás: EGYESIT inputfájl inputfájl ... "
"outputfájl\n\r");
return 1; }
/* Az output fájl megnyitása: */
if(!(ofp=fopen(argv[argc-1],"wt"))){
fprintf(stderr, "%s outputfájl nem nyitható meg!\n\r",
argv[argc-1]);
return 1; }
/* Egy paraméter esetén, a szabvány bemenet másolandó: */
if(argc==2) filecopy(stdin);
/* Több paraméternél a fájlok rendre másolandók: */
else for(i=1; i < argc-1; ++i){
if(!(fp=fopen(argv[i],"rt"))) /* Inp.fájl nyitása: */
fprintf(stderr,"%s inputfájl nem nyitható meg!\n\r",
argv[i]);
else {
printf("\n%*s -> %-*s: ", SZELES, argv[i], SZELES,
argv[argc-1]);
filecopy(fp); /* Inp.fájl másolása az outputba.*/
fclose(fp); } } /* Az input fájl bezárása. */
fclose(ofp); /* Az output fájl bezárása. */
printf("\n");
return(0);}
void filecopy(FILE *fp){/* 1 fájl másolása az outputba. */
int c;
long szlo=0l; /* A kiírt bájtok számlálására. */
while(!feof(fp)) /* Inputfájl olvasása fájlvégig. */
if((c=fgetc(fp))!=EOF){
if(c!=fputc(c,ofp)){/* Van hiba a kiírásnál? */
fprintf(stderr, "Output fájlnál íráshiba!\n\r");
fclose(ofp);
exit(1); }
++szlo; /* Bájtok számlálása. */
if(c=='\n')++szlo; /* A transzláció miatt! */
if(fp!=stdin){ /* A számláló ki ugyanott. */
printf("%10ld", szlo);
printf("\b\b\b\b\b\b\b\b\b\b");}}
else{ /* Input fájl vége: */
if(fp==stdin)
printf("\nA létrejött fájl %ld bájtos.\n",szlo);}}
13.3 HEXA.C
/* HEXA.C: Hexadecimális számok vizsgálata és konverziója
egésszé. */
#include <stdio.h>
#define MAX 80 /* Input puffer mérete. */
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i) s[i]=c;
C programnyelv 283
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
int hexae(char s[]){ /* A param. hexadec. karakterlánc-e?*/
int i=0; /* Index. */
/* A lánc eleji fehér karakterek átlépése: */
while(s[i]==' '|| s[i]=='\t'|| s[i]=='\n') ++i;
/* Előjel nem lehet. */
/* Míg fehér karakter nem következik, vagy vége nincs a
karakterláncnak: */
while(s[i]!=' '&& s[i]!='\t'&& s[i]!='\n'&& s[i]!='\0')
/* Hexadecimális számjegy-e? */
if(s[i]>='0'&&s[i]<='9'|| s[i]>='A'&&s[i]<='F'||
s[i]>='a'&&s[i]<='z') ++i;
else return 0; /* Rossz karakterlánc. */
return 1; /* Jó karakterlánc. */ }
long atoh(char s[]){ /* Hexa. karakterlánc konverziója. */
int i=0; /* Index. */
long n=0l; /* A konvertált érték. */
/* A karakterlánc eleji fehér karakterek átlépése: */
while(s[i]==' '|| s[i]=='\n'|| s[i]=='\t') ++i;
/* Előjel nincs. */
/* Konverzió, míg hexadec. számjegyek következnek: */
for(;s[i]>='0'&&s[i]<='9'|| s[i]>='A'&&s[i]<='F'||
s[i]>='a'&&s[i]<='z';++i)
if(s[i]>='0'&&s[i]<='9') n=16*n+s[i]-'0'; /* 0-9 */
/* A-F */
else if(s[i]>='A'&&s[i]<='F') n=16*n+s[i]-'A'+10;
else n=16*n+s[i]-'a'+10; /* a-f */
return(n); }
void main(void){
char sor[MAX+1]; /* Az input puffer. */
printf("\n\n\n\n\n\nHexadecimális konverzió:\n");
printf("Adjon meg soronként egy-egy hexadec. számot!\n");
printf("Utoljára adjon meg egy üres sort is!\n\n");
/* Sor olvasása, ellenőrzése, konverziója üres sorig: */
while(getline(sor, MAX)>0)
if(hexae(sor)) printf("Konvertálva: %ld\n\n",
atoh(sor));
else printf("Formailag hibás hexadec. szám!\n\n"); }
13.4 IKSZ.C
/* IKSZ.C: 21x21-es X csillag karakterrel. */
#include <stdio.h>
void main(void){
int i, j; /* Ciklusváltozók deklarációja. */
for(i=0; i<21; i=i+1){/* 21 sor lesz. */
for(j=0; j<21; j=j+1)/* Soron belül 21 pozíció van. */
/* A főátló (j==i) és a mellékátló (j==20-i) mentén
csillagot, a többi pozíción viszont szóközt kell
megjelentetni. */
284 FÜGGELÉK
if(j==i || j==20-i) printf("*");
else printf(" ");
/* A sor végén persze sort is kell emelni. */
printf("\n"); } }
13.5 INDEXEU.C
/* INDEXEU.C: Sorban egy adott szöveg előfordulása
indexének megadása előröl és hátulról. */
#include <stdio.h>
#include <string.h>
#define MAX 128 /* Az input puffer mérete. */
#define AZ "az" /* A keresett szöveg. */
int getline(char s[],int lim){
int c,i=0;
while(--lim>0&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n')s[i++]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF && c!='\n')c=getchar();
return(i); }
int indexe(char s[],char t[]){/* Visszaadja t s-beli első
előfordulásának indexét, ill. -1-et, ha t nincs s-ben. */
int i, /* Index az s karakterláncon. */
j=0, /* Index t–n. Előről indul. */
mx=strlen(s); /* Utsó index s-ben, ameddig a t-vel
való hasonlítással el kell menni. */
for(i=0; i<=mx; ++i){/* s karakterláncon lépteti i-t. */
/* Ha a két karakter egyezik, j-t is léptetjük t-n. */
if(s[i]==t[j]) ++j;
/* Ha a két karakter eltér, visszalépünk t elejére
(j=0), és i indexet is visszaléptetjük s-n oda, ahol
az előbb a két lánc hasonlítását kezdtük, hisz i-t
úgy is megnöveli a ciklus. */
else{ i=i-j; j=0; }
/* Ha a két karakter egyezett, és t karakterlánc véget
ért, akkor visszaadható a megtalálási index. */
if(!t[j]) return i-j+1; }
return(-1); }
int indexu(char s[],char t[]){/* Visszaadja t s-beli utsó
előfordulásának indexét, ill. -1-et, ha t nincs s-ben. */
int i,j,k;
/* Hátra felé haladunk s karakterláncon, de a
lánchasonlítások előre mennek. */
for(i=strlen(s)-strlen(t); i>=0; --i){
for(j=i,k=0; t[k]&&s[j]==t[k]; j++,k++);
/* Ha a lánchasonlítás t karakterlánc végén ért véget,
akkor visszaadható a megtalálási index. */
if(!t[k]) return(i); }
return(-1); }
void main(void){
int n; /* Az index. */
char sor[MAX+1]; /* A beolvasott sor. */
C programnyelv 285
printf("Gépeljen be egy sort, melyben a(z) \"%s\" szöveg"
" első és utolsó\nelőfordulását keressük! Vége: "
" egy üres sor.\n", AZ);
while(printf("\nJöhet a sor! "), getline(sor,MAX)>0)
if((n=indexe(sor, AZ))>=0){
printf("Az első előfordulás indexe:%d.\n",n);
printf("Az utsó előfordulás indexe:%d.\n",
indexu(sor, AZ)); }
else printf("Nincs benn!\n"); }
13.6 JANI.C
/* JANI.C: A jani környezeti változó kicsi, nagy, más vagy
nincs. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <string.h>
#define jani "JANI" /* A környezeti változó. */
char *ertek[] = /* A lehetséges értékei. */
{"kicsi", "nagy"};
#define IG sizeof(ertek)/sizeof(ertek[0])/* Darabszám. */
int main(void){
char *p;
int i;
printf("%s környezeti változó érték-lekérdezése:\n\n",
jani);
/* Végigjárjuk a "változó=érték" alakú karaktertáncokra
mutató mutatótömböt. */
while(*environ!=NULL){
/* Ha a változó jani lenne, akkor p az '='-re mutatna
az aktuális "változó=érték" alakú kar.láncban. */
p=*environ+strlen(jani);
if(strstr(*environ, jani)==*environ&& *p=='='){
++p;
/* Ha megvan a jani változó, akkor p az "érték"-re
mutat. Végigjárva a lehetséges értékeket,
megtaláljuk jani környezeti változó értékét is, */
for(i=0; i<IG; ++i)
if(strcmp(p, ertek[i])==0){
printf("A(z) %s %s!\n", jani, ertek[i]);
return 0; }
/* vagy sem: */
printf("A(z) %s más!\n",jani);
return(0);}
++environ;}
/* Ide akkor kerül a vezérlés, ha nincs jani a változók
között. */
printf("Nincs is %s!\n",jani);
return(1);}
13.7 KOZEPRE.C
#include <stdio.h>
286 FÜGGELÉK
#include <conio.h>
#include <string.h>
#include <ctype.h>
char *kozepre(char *, int);
void main(void){/* "Abc" karakterlánc középre igazítása */
char puff[21] = "Abc"; /* 20-as mezőszélességben. */
printf("%s|\n12345678901234567890+\n",kozepre(puff,20));}
#define TOLT ' '/* A kétoldali párnázó karakter. */
char *kozepre(char *s, int m){/* s karakterlánc középre */
int hsz=strlen(s), elo; /* igazítása a saját helyén, m
m szélességben. */
char *pi, *pm=s+m;
if((elo=(m-hsz+1)/2) > 0){ /* Kell-e az igazítás? */
/* Az igazított karakterlánc vége: */
*pm-- = 0;
/* Jobbra TOLT karakteres feltöltés: */
for(pi=s+hsz+elo; pi <= pm;) *pm-- = TOLT;
/* A szöveg középre: */
for(pi=s+hsz-1; pi>=s; )*pm-- = *pi--;
/* Balra TOLT karakteres feltöltés: */
while(pm>=s) *pm-- = TOLT;}
return s;}
13.8 LAPOZ.C
/* LAPOZ.C: Forint-euró átszámítási táblázat lapozással. */
#include <stdio.h>
#define ALSO 100 /* A tartomány alsó határa. */
#define FELSO 10000 /* A tartomány felső értéke. */
#define LEPES 100 /* A lépésköz. */
#define ARFOLYAM 253.5 /* Ft/euró árfolyam. */
#define LAPSOR 20 /* Max. sorok száma egy lapon. */
void main(void){
int ft, sor;
sor=LAPSOR+1; /* A lista induljon új lappal! */
for(ft=ALSO; ft<=FELSO; ft=ft+LEPES){
/* Ha elértük a lap végét, akkor meg kell jelentetni a
lista fejlécét, és nullázni kell a sorszámlálót. */
if(sor>=LAPSOR){
printf("\n\n%9s|%9s\n---------+---------\n",
"Forint", "Euró");
sor=0; }
/* Megjelentetünk egy sort, tehát léptetni kell a
sorszámlálót. */
++sor;
printf("%9d|%9.2f\n", ft, ft/ARFOLYAM);
/* A lap legutolsó sorának kiírása után várni kell egy
Enter leütésére. */
if(sor==LAPSOR){
printf("\nA továbblistázáshoz nyomjon Enter-t! ");
while(getchar()!='\n');} } }
C programnyelv 287
13.9 NEVREND.C
/* NEVREND.C: Beolvasott, dinamikusan mutatótömbben tárolt
nevek rendezése. */
#include <stdio.h>
#include <string.h> /* A karakterlánc-kezelés miatt! */
#include <stdlib.h> /* A dinamikus tárolás miatt! */
#include <ctype.h> /* A karaktervizsgálatok miatt! */
#define SOROK 100 /* A tárolható nevek max.száma. */
#define LAPSOR 20 /* Egy lapra írható nevek száma. */
int nevekbe(char *nevmutomb[], int maxnevdb);
void rendez(char *t[], int n);
void main(void){
char *nevmutomb[SOROK]; /* Neveket megcímző mutatótömb.*/
int nevdb; /* A beolvasott nevek száma. */
printf("A beolvasott nevek rendezése:\n");
printf("A neveket Enter-rel kell lezárni!\n");
printf("A bemenet végét üres sor jelzi!\n\n");
if((nevdb=nevekbe(nevmutomb, SOROK))>=0){/* Beolvasás. */
int i;
rendez(nevmutomb, nevdb); /* Rendezés. */
printf("\n");
for(i=0; i<nevdb; ++i){ /* Kiírás lapozva. */
if(i%LAPSOR==0&&i!=0){
printf("A továbblistázáshoz üssön Enter-t! ");
while(getchar()!='\n');
printf("\n\n"); }
printf("%s\n", nevmutomb[i]); } }
else printf("\nTúl sok név, vagy elfogyott a "
"memória!\n"); }
#define MAXNEV 40 /* Egy név max. hosszúsága */
int getline(char *, int);
int nevekbe(char *nevmutomb[], int maxnevdb){ /* Nevek be-
olvasása és dinamikus elhelyezése a paraméter mutatótömb-
ben és a letárolt nevek számának visszaadása. -1-et szol-
gáltat, ha kimerül a mutatótömb, vagy a heap elfogy. */
int hsz, /* A beolvasott név hossza. */
nevdb=0; /* Az eddig beolvasott nevek száma. */
char *p, /* A dinamikus terület címe. */
nev[MAXNEV+1];/* Az aktuálisan beolvasott név. */
while((hsz=getline(nev, MAXNEV))>0){
/* Név ellenőrzése: Első nagy, a többi kisbetű. */
p=nev+1;
while(*p&& islower(*p++));
if(isupper(*nev)&&!(*p)){
/* Kimerült-e mutatótömb? */
if(nevdb>=maxnevdb) return(-1);
/* Van-e még memória? */
else if((p=(char *)malloc(hsz+1))==NULL) return(-1);
/* Minden OK: név a heapre, címe a mutatótömbbe. */
else{
strcpy(p, nev);
288 FÜGGELÉK
nevmutomb[nevdb++]=p; } }
else printf("Érvénytelen név!\n"); }
return(nevdb); }
int getline(char *s, int n){ /* Sor beolvasása s-be. */
int c; /* A hosszát adja vissza. */
char *t=s; /* Indexelés helyett a t mutatóval
haladunk az s karaktertömbön. A t mindig a következő
szabad helyre mutat a tömbben, melynek túlírását az n
elfogyása akadályozza meg. */
while(n-->0&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n') *t++=c;
*t='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
/* A karakterlácot záró '\0' címéből a tömb kezdőcímét
kivonva, éppen a karakterlánc hosszát kapjuk. */
return(t-s); }
void rendez(char *v[], int n){/* A v[0],v[1],..,v[n-1] */
int i, j, m; /* karakterláncok rendezése növekvő */
char *cs; /* sorrendben a mutatók cseréjével. */
for(i=0; i<n-1; ++i){
for(j=i+1, m=i; j<n; ++j) if(strcmp(v[j],v[m])<0) m=j;
if(i!=m){ cs=v[i]; v[i]=v[m]; v[m]=cs;} } }
13.10PELDA18X.C
/* PELDA18X.C: Egész számok átlaga, minimuma, maximuma és
rendezése. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h> /* Az atoi miatt! */
#include <limits.h> /* INT_MIN és INT_MAX végett! */
#define MAX 100 /* A tömb max. elemszáma. */
#define INP 20 /* Az input puffer mérete. */
int getline(char s[],int lim){
int c,i;
for(i=0;i<lim&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i)s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF && c!='\n') c=getchar();
return(i); }
/* A decimális számjegyek száma maximálisan: */
#define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5
int egesze(char s[]){
int i = 0, kezd;
/* A karakterlánc eleji fehér karakterek átlépése: */
while(s[i]==' ' || s[i]=='\n' || s[i]=='\t') ++i;
/* Az előjel átlépése: */
if(s[i]=='+' || s[i]=='-') ++i;
kezd=i; /* A számjegyek itt kezdődnek. */
/* Előre a következő nem numerikus karakterre: */
while(s[i]>='0' && s[i]<='9' && i-kezd<HSZ) ++i;
/* Döntés: */
if(kezd==i || s[i]!='\n' && s[i]!='\t' &&
s[i]!=' ' && s[i]!=0) return 0;
C programnyelv 289
else return 1; }
void rendez(int a[],int n){
int i, j, m, cs;
for(i=0; i<n-1; ++i){
for(j=i+1, m=i; j<n; ++j) if(a[j]<a[m]) m=j;
if(i!=m){ cs=a[i]; a[i]=a[m]; a[m]=cs;} } }
void main(void){
int n=0; /* A rendezendő elemek száma 0-ról indul. */
char sor[INP+1]; /* Az input puffer. */
int a[MAX]; /* A egészeket tároló tömb. */
int min, max; /* Minimum, maximum. */
double osszeg=0.; /* Az összeg */
int i;
printf("\n\n\n\n\nKérem a rendezendő számokat %d és +%d"
" között!\n", INT_MIN, INT_MAX);
printf( "A befejezés üres sorral történik!\n");
while(n<MAX){ /* Bekérés a tömb utsó eleméig tarthat. */
printf("%3d: ",n+1);
/* Ha megadnak sort, és az egész szám, akkor ez lesz
a tömb következő eleme, s növeljük az elemszámot. */
if(getline(sor,INP)>0)
{ if(egesze(sor)) a[n++]=atoi(sor); }
/* Ha üres sort adnak meg, és van már rendezendő elem,
akkor befejeződött a bekérés. */
else if(n) break; }
min=max=a[0];
for(i=0;i<n;osszeg+=a[i],++i)
if(a[i]<min) min=a[i];
else if(a[i]>max) max=a[i];
printf("\nA számsorozat\tminimuma:%14d.\n"
"\t\tmaximuma:%14d.\n"
"\t\tátlaga: %17.2f\n",
min, max, osszeg/n);
printf("\nA rendezett számok:\n");
rendez(a, n);
for(i=0; i<n; i++){
printf("%13d",a[i]);
if(!((i+1)%6)) putchar('\n'); }
putchar('\n'); }
13.11PELDA18Y.C
/* PELDA18Y.C: Egész számok átlaga, minimuma, maximuma és
rendezése. A módosult programsorokat megcsillagoztuk:
********* */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h> /* Az atoi miatt! */
#include <limits.h> /* INT_MIN és INT_MAX végett! */
#define MAX 100 /* A tömb max. elemszáma. */
#define INP 20 /* Az input puffer mérete. */
int getline(char s[],int lim){
int c,i;
290 FÜGGELÉK
for(i=0;i<lim&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i)s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF && c!='\n') c=getchar();
return(i); }
/* A decimális számjegyek száma maximálisan: */
#define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5
int egesze(const char s[], int *ertek){ /* ********* */
int i = 0, kezd;
/* A karakterlánc eleji fehér karakterek átlépése: */
while(s[i]==' ' || s[i]=='\n' || s[i]=='\t') ++i;
/* Az előjel átlépése: */
if(s[i]=='+' || s[i]=='-') ++i;
kezd=i; /* A számjegyek itt kezdődnek. */
/* Előre a következő nem numerikus karakterre: */
while(s[i]>='0' && s[i]<='9' && i-kezd<HSZ) ++i;
/* Döntés: */
if(kezd==i || s[i]!='\n' && s[i]!='\t' &&
s[i]!=' ' && s[i]!=0) return 0;
else { *ertek=atoi(s); /* ********* */
return 1; } }
void rendez(int a[],int n){
int i, j, m, cs;
for(i=0; i<n-1; ++i){
for(j=i+1, m=i; j<n; ++j) if(a[j]<a[m]) m=j;
if(i!=m){ cs=a[i]; a[i]=a[m]; a[m]=cs;} } }
void main(void){
int n=0; /* A rendezendő elemek száma. */
char sor[INP+1]; /* Az input puffer. */
int a[MAX]; /* A egészeket tároló tömb. */
int min, max; /* Minimum, maximum. */
double osszeg=0.; /* Az összeg */
int i;
while(n<1||n>MAX){
printf("\nHány egész számot rendezünk(1-%d)? ",MAX);
getline(sor,INP);
egesze(sor, &n);} /* ********* */
printf("\n\n\n\n\nKérem a rendezendő számokat %d és +%d"
" között!\n", INT_MIN, INT_MAX);
for(i=0;i<n;++i){
printf("%3d: ", i+1); /* ********* */
if(!getline(sor,INP)||!egesze(sor,&a[i])) --i; }
min=max=a[0];
for(i=0;i<n;osszeg+=a[i],++i)
if(a[i]<min) min=a[i];
else if(a[i]>max) max=a[i];
printf("\nA számsorozat\tminimuma:%14d.\n"
"\t\tmaximuma:%14d.\n"
"\t\tátlaga: %17.2f\n",
min, max, osszeg/n);
printf("\nA rendezett számok:\n");
rendez(a, n);
C programnyelv 291
for(i=0; i<n; i++){
printf("%13d",a[i]);
if(!((i+1)%6)) putchar('\n'); }
putchar('\n'); }
13.12PELDA28X.C
/* PELDA28X.C: A két, egymástól legtávolabbi pont keresése,
majd a pontok origótól mért távolságuk csökkenő sorrend-
jében rendezett listájának lapozható megjelenítése. */
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <ctype.h>
#include <math.h>
#define INP 28 /* Az input puffer mérete. */
#define N 128 /* Pontok maximális száma. */
#define LAPSOR 20 /* Egy lapra kiírható sorok száma. */
struct Pont{ /* A Pont struktúra. */
double x, y, tav; };/* tav tag=origótól mért távolság. */
int getline(char *s, int n){ /* Sor beolvasása s-be. */
int c; /* A hosszát adja vissza. */
char *t=s; /* Indexelés helyett a t mutatóval
haladunk az s karaktertömbön. A t mindig a következő
szabad helyre mutat a tömbben, melynek túlírását az n
elfogyása akadályozza meg. */
while(n-->0&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n') *t++=c;
*t='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
/* A karakterlácot záró '\0' címéből a tömb kezdőcímét
kivonva, éppen a karakterlánc hosszát kapjuk. */
return(t-s); }
int lebege(char *s){ /* Átírva mutatósra! */
char *i=s, *kezd;
/* Fehér karakterek átlépése a lánc elején: */
while(isspace(*i)) ++i;
/* A mantissza előjele: */
if(*i=='+'||*i=='-') ++i;
kezd=i; /* A számjegyek itt kezdődnek. */
/* A mantissza egész része: */
while(isdigit(*i)) ++i;
/* A mantissza tört része: */
if(*i=='.') ++i;
while(isdigit(*i)) ++i;
/* Nincs számjegy, vagy csak egy . van: */
if(i==kezd||kezd+1==i&&*kezd=='.') return 0;
/* Kitevő rész: */
if(toupper(*i)=='E'){
++i;
if(*i=='+'||*i=='-')++i;
/* Egy számjegynek lennie kell a kitevőben! */
if(!isdigit(*i)) return 0;
while(isdigit(*i)) ++i;}
292 FÜGGELÉK
/* Vége: */
if(isspace(*i)||!*i) return 1;
else return 0; }
int main(void){
char sor[INP+1]; /* Input puffer. */
struct Pont p[N], /* Struktúratömb. */
cs; /* Rendezésnél a cseréhez. */
int n=0; /* Pontok száma. */
double max=-1., d; /* Pillanatnyi maximum és */
int i, j, tavi, tavj;/* segédváltozók. */
printf("A két egymástól legtávolabbi pont a síkban, "
"majd a\npontok listája origótól mért távolságuk "
"sorrendjében.\n\n"
"Adja meg a pontok koordinátapárjait rendre!\n"
"Vége: Üres sor az X koordináta megadásánál.\n\n");
for(n=0;n<N;++n){
printf("A(z) %d pont koordinátái:\n",n+1);
if(printf("X: "), getline(sor, INP)<=0)break;
if(lebege(sor)) p[n].x=atof(sor);
else { --n; continue;}
while(printf("Y: "), getline(sor,INP),
!lebege(sor));
p[n].y=atof(sor); /* A távolság! */
p[n].tav=sqrt(p[n].x*p[n].x + p[n].y*p[n].y); }
if(n<2){
printf("Legalább két pontot meg kéne adni!\n");
return(1);}
/* A maximális távolságú két pont megkeresése: */
for(i=0;i<n-1;++i)
for(j=i+1;j<n;++j)
if((d=sqrt((p[j].x-p[i].x)*(p[j].x-p[i].x)+
(p[j].y-p[i].y)*(p[j].y-p[i].y))) > max){
max=d;
tavi=i;
tavj=j; }
printf("A maximális távolságú két pont:\n"
"P[%d]: (%10.1f, %10.1f) és\n"
"P[%d]: (%10.1f, %10.1f),\n"
"s a távolság: %15.2f\n",
tavi+1, p[tavi].x, p[tavi].y,
tavj+1, p[tavj].x, p[tavj].y, max);
/* Rendezés az origótól mért távolság szerint
csökkenőleg: */
for(i=0; i<n-1; ++i){
for(j=i+1, tavi=i; j<n; ++j) if(p[j].tav>p[tavi].tav)
tavi=j;
if(i!=tavi){ cs=p[i]; p[i]=p[tavi]; p[tavi]=cs;} }
/* Listázás: */
printf("\nA listáz indításához üssön Enter-t! ");
while(getchar()!='\n');
for(i=0; i<n; ++i){
if(i%LAPSOR==0){ /* Lapváltás? */
if(i){ /* Várakozás a lapvégen. */
C programnyelv 293
printf("A továbblistázáshoz üssön Enter-t! ");
while(getchar()!='\n'); }
/* Fejléc. */
printf("\n\n%10s%10s%10s\n", "X", "Y",
"Távolság");
printf("------------------------------\n"); }
/* Sorok: */
printf("%10.1f%10.1f%10.2f\n", p[i].x, p[i].y,
p[i].tav); }
return(0); }
13.13PLUSSZ.C
/* PLUSZ.C: 21x21-es plusz jel csillag karakterrel. */
#include <stdio.h>
void main(void){
int i; /* Ciklusváltozó deklarációja. */
/* A ciklus csak azért van, hogy ne kelljen 10-szer
leírni ugyanazt a programsort. */
for(i=0; i<10; i=i+1) /* Végrehajtható utasítások. */
printf(" *\n");/* 10 szóköz és egy *. */
printf("*********************\n");/* 21 csillag. */
for(i=0; i<10; i=i+1) printf(" *\n"); }
13.14ROTL.C
/* ROTL.C: Balra forgatás. */
#include <stdio.h>
#define HSZ sizeof(unsigned long)*8 /* A típus bitszáma. */
unsigned long rotl(unsigned long x){/* x balra forgatása
eggyel. Eggyel balra toljuk, ‚s az eredeti legfelső bitet
berakjuk alulra: */
return (x<<1 | x>>HSZ-1); }
void binaris(unsigned long x){
unsigned long maszk;
for(maszk=0X80000000ul; maszk; maszk=maszk>>1)
if(maszk&x) putchar('1'); else putchar('0'); }
void main(void){
unsigned long x=0X4C59E9FAul;
int i=20;
printf("Balra forgatás:\n\nAz eredeti érték: ");
binaris(x);
while(i--){
printf("\nForgatva egyet: ");
x=rotl(x);
binaris(x); }
putchar('\n'); }
13.15STRMAKRO.C
/* STRMAKRO.C: Az STRMIN.C, azaz a legrövidebb szövegsor
kiválasztása, átírása strcopy makróval. */
#include <stdio.h>
#define MAX 128
294 FÜGGELÉK
int getline(char s[], int n); /* Függvény prototípusok. */
/* A makródefiníció pontos megértéséhez tanulmányozandók
a mutatók!!! */
#define strcopy(cel, forras) \
{ char *pcel=cel, *pforras=forras;\
int i=0;\
while((pcel[i]=pforras[i])!='\0') ++i; }
/* A makró még elegánsabb lenne i, azaz indexelés nélkül:
#define strcopy(cel, forras) \
{ char *pcel=cel, *pforras=forras;\
while(*pcel++=*pforras++); } */
void main(void){ /* Függvénydefiníció. */
int hsz; /* Az aktuális sor hossza. */
int min; /* Az aktuális min. sor hossza. */
char sor[MAX+1]; /* Az aktuális sor. */
char ment[MAX+1]; /* Az aktuális min. sor. */
printf("\n\n\nA legrövidebb szövegsor kiválasztása:\n");
printf("A sorokat zárja le Enter-rel!\n");
printf("Utoljára adjon meg egy üres sort is!\n\n");
min=MAX+1; /* Mesterséges min. hossz. */
/* Sor olvasás és minimumkeresés üres sorig: */
while((hsz=getline(sor, MAX))>0)
if(hsz<min){
min=hsz;
strcopy(ment, sor); }
/* Kijelzés csak akkor, ha megadtak sorokat: */
printf("A legrövidebb sor:\n");
if(min<MAX+1)printf("%s\n%d karakter.\n", ment, min); }
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i) s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
13.16STRMIN.C
/* STRMIN.C: A legrövidebb szövegsor kiválasztása. */
#include <stdio.h>
#define MAX 128
int getline(char s[], int n); /* Függvény prototípusok. */
void strcopy(char cel[], char forras[]);
void main(void){ /* Függvénydefiníció. */
int hsz; /* Az aktuális sor hossza. */
int min; /* Az aktuális min. sor hossza. */
char sor[MAX+1]; /* Az aktuális sor. */
char ment[MAX+1]; /* Az aktuális min. sor. */
printf("\n\n\nA legrövidebb szövegsor kiválasztása:\n");
printf("A sorokat zárja le Enter-rel!\n");
printf("Utoljára adjon meg egy üres sort is!\n\n");
C programnyelv 295
min=MAX+1; /* Mesterséges min. hossz. */
/* Sor olvasás és minimumkeresés üres sorig: */
while((hsz=getline(sor, MAX))>0)
if(hsz<min){
min=hsz;
strcopy(ment, sor); }
/* Kijelzés csak akkor, ha megadtak sorokat: */
printf("A legrövidebb sor:\n");
if(min<MAX+1)printf("%s\n%d karakter.\n", ment, min); }
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i) s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
void strcopy(char cel[], char forras[]){
/* forrás másolása cel-ba. cel-t elég nagynak tételezi
fel a fv. */
int i;
i=0;/* Az indexelés a karakterláncok elejétől indul. */
/* Másolás lezáró nulláig, s még azt is átviszi: */
while((cel[i]=forras[i])!='\0') ++i; }
13.17STRRV.C
/* STRRV.C: Szövegsor megfordítása a saját helyén. */
#include <stdio.h>
#include <string.h>
#define MAX 128 /* Az input puffer mérete. */
int getline(char s[],int n){
int c,i;
for(i=0;i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n';++i) s[i]=c;
s[i]='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
return(i); }
void csere(int i, int j, char s[]){ /* Rekurzív csere fv.*/
char k;
/* Míg az alsó index kisebb a felsőnél: */
if(i<j){
/* Az s karakterlánc két elemének cseréje: */
k=s[i]; s[i]=s[j]; s[j]=k;
/* Az alsó index növelendő, s a felső meg
cs"kkentendő: */
++i; --j;
/* A két új indexszel újrahívjuk a csere függvényt. */
csere(i, j, s); } }
void strrv(char s[]){/* s karakterl nc megfordítása a saját
helyén. Rekurzivitás könnyen a cserénél biztosítható: */
if(strlen(s)>1) csere(0, strlen(s)-1, s); }
296 FÜGGELÉK
void main(void){
char sor[MAX+1]; /* Az aktu lis sor. */
printf("\n\n\nSz"vegsor megfordít sa a saj t helyén:\n");
printf("Utolj ra adjon meg egy üres sort is!\n\n");
/* Sor olvas sa, megfordít sa és kijelzése üres sorig: */
while(getline(sor, MAX)>0){
strrv(sor);
printf("%s\n\n", sor); } }
13.18STRSTRXT.C
/* STRSTRXT.C: Sorban adott szöveg minden előfordulásának
megkeresése. Lásd még az INDEXEU.C példaprogramot is! */
#include <stdio.h>
#define INP 2 /* Az input puffer mérete. */
#define KERSZOV "az" /* A keresett karakterlánc. */
int getline(char *, int);
char *strstr(const char *, const char *);
char *strstrnext(const char *, const char *);
void main(void){
char *n; /* Az előfordulás címe. */
char sor[INP+1]; /* A beolvasott sor. */
printf("Gépeljen be egy sort, melyben a(z) \'%s\' "
"szöveg\nelőfordulásait keressük. Vége: EOF vagy"
" üres sor.\n\n", KERSZOV);
while(getline(sor, INP)>0)
if(n=strstrnext(sor, KERSZOV)){
printf("Előfordulási indexek: ");
/* Ha az előfordulás címéből kivonjuk a tömb
kezdőcímét, az előfordulás indexét kapjuk. */
while(printf("%d ", n-sor),
(n=strstrnext(sor, KERSZOV)));
putchar('\n'); }
else printf("Nincs benn!\n"); }
int getline(char *s, int n){ /* Sor beolvasása s-be. */
int c; /* A hosszát adja vissza. */
char *t=s; /* Indexelés helyett a t mutatóval
haladunk az s karaktertömbön. A t mindig a következő
szabad helyre mutat a tömbben, melynek túlírását az n
elfogyása akadályozza meg. */
while(n-->0&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n') *t++=c;
*t='\0';
while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar();
/* A karakterlácot záró '\0' címéből a tömb kezdőcímét
kivonva, éppen a karakterlánc hosszát kapjuk. */
return(t-s); }
char *strstr(const char *s, const char *t){ /* Vissza t
s-beli első előfordulásának címe, ill. NULL mutató, ha
t nincs is s-ben. */
const char *p, *r;
/* s tömbön a láncot záró '\0'-ig haladunk legfeljebb. */
for(;*s;++s){
C programnyelv 297
/* Mindenegyes s címre rápróbáljuk a t kar.láncot: */
for(p=s, r=t; *r!=0&&*p==*r; ++p, ++r);
/* Ha mindenegyes karakterpozíció egyezett, vissza-
adjuk a t első előfordulásának címét s-ben. */
if(*r=='\0')return((char *)s);}
return(NULL); }
char *strstrnext(const char *s,const char *t){/* Mindaddig
t s-beli következő előfordulásának címét adja vissza, míg
NULL mutatót nem szolgáltat. */
/* ws implicit kezdőértéke a program indulásakor NULL! */
const static char *ws;
if(ws==NULL) ws=s;
else ++ws;
return ((char *)(ws=strstr(ws, t))); }
13.19TOBBOSZL.C
/* TOBBOSZL.C: Forint-euró átszámítás 1 - 4 oszlopban. */
#include <stdio.h>
#define ALSO 100 /* A tartomány alsó határa. */
#define FELSO 1000 /* A tartomány felső értéke. */
#define LEPES 100 /* A lépésköz. */
#define ARFOLYAM 253.5 /* Ft/euró árfolyam. */
#define MAX 4 /* Max. lista-oszloppárok száma. */
void main(void){
int ft, i, max;
printf("\nForint-euró átszámítás\n\n");
max=0;
while(max<1||max>MAX){
printf("Oszloppárok száma(1 - %d)?",MAX);
max=getchar()-'0';}
for(i=0; i<max;++i)printf("%9s|%9s|","Forint", "Euró");
if(max!=MAX)putchar('\n');
for(i=0; i<max;++i)printf("---------+---------+");
if(max!=MAX)putchar('\n');
for(ft=ALSO,i=0;ft<=FELSO*max;ft=ft+LEPES){
printf("%9d|%9.2f|", ft, ft/ARFOLYAM);
if(++i==max) { i=0; if(max!=MAX)putchar('\n');}}}
13.20XPLUSZOR.C
/* XPLUSZOR.C: Két mátrix összeadása és szorzása. */
#include <stdio.h>
#define SIZE 10
int meret(char *sz, int max);
void matrixbe(int m, int n, int (*A)[SIZE], char *s);
void szorzas(int m, int n, int o,
int (*A)[SIZE],int (*B)[SIZE],long (*C)[SIZE]);
void main(void){
int i,j, /* Indexek. */
m,n, /* Sorok, oszlopok száma. */
A[SIZE][SIZE],B[SIZE][SIZE];/* A mátrixok. */
long C[SIZE][SIZE];
printf("\nKét mátrix összeadása és szorzása:\n");
298 FÜGGELÉK
m=meret("Sorok ",SIZE);
n=meret("Oszlopok",SIZE);
matrixbe(m,n,A,"az első ");
matrixbe(m,n,B,"a második");
printf("\nAz összegmátrix:\n\n");
for(i=0;i<m;++i){
for(j=0;j<n;++j) printf("[%2d][%2d]:%6ld ",
i+1, j+1, (long)A[i][j]+B[i][j]);
printf("\n");}
if(m==n){ /* Ha a márixok négyzetesek! */
szorzas(m,m,m,A,B,C);
printf("\nA szorzatmátrix:\n\n");
for(i=0;i<m;++i){
for(j=0;j<n;++j) printf("[%2d][%2d]:%10ld ",
i+1, j+1, C[i][j]);
printf("\n"); } } }
int getint(int *); /* Lásd a PELDA27.C-ben! */
int meret(char *sz, int max){ /* 1 és max közötti egész */
int m=0; /* szám bekérése, és ezt adja vissza*/
while(m<1||m>max){ /* afüggvény. Az sz a számbekérés
céljára utaló szöveg. */
printf("%s száma(1-%d)? ",sz,max);
getint(&m);}
return(m);}
void matrixbe(int m, int n, int (*A)[SIZE], char *sz){
/* Az mxn-es A mátrix elemeinek sorfolytonos */
int i,j; /* bekérése sz szöveggel. */
printf("Kérem %s mátrix elemeit a megadott "
"sorrendben!\n",sz);
for(i=0;i<m;++i)for(j=0;j<n;++j){
printf("[%2d][%2d] : ",i+1,j+1);
getint(&A[i][j]);}}
void szorzas(int m, int n, int o, int (*A)[SIZE],
int (*B)[SIZE], long (*C)[SIZE]){
/* Az mxn-es A mátrix szozása az nxo-s B-vel és */
int i,j,k; /* az eredmény az mxo-s C-be kerül. */
for(i=0;i<m;i++){
for(j=0;j<o;j++){
C[i][j]=0l;
for(k=0;k<n;k++)C[i][j]+=((long)A[i][k])*B[k][j];}}}
#include <conio.h>
#include <limits.h>
#if SHRT_MAX == INT_MAX
#define HOSSZ 4
#else
#define HOSSZ 9
#endif
#define F6 64
#define CTRLZ 26
#define MAX INT_MAX/10
C programnyelv 299
#define HATAR INT_MAX%10+'0'+1
int getint(int *pn){/* Egész beolvasása a bemenetről. */
int c, /* A beolvasott karakter. */
sign=1, /* Előjel: pozitív +1, negatív -1. Alapér-
telmezés a pozitív, a kezdőérték miatt. */
elojel=0, /* Volt-e már előjel? */
hossz=0, /* A beolvasott számjegy karakterek száma. */
null=0; /* A beolvasott szám zérus-e? */
while(!hossz) switch(c=getch()){
case ' ':
case '\t':
case '\r': if(!elojel)
if(c!='\r')putch(' ');
else {putch('\n'); putch('\r'); }
break;
case '+':
case '-': if(!elojel){
putch(c); sign=(c=='+')?1:-1; ++elojel; }
break;
case '0': if(!elojel){
putch(c); *pn=0; ++hossz; null=1;}
break;
case '1': case '2': case '3':
case '4': case '5': case '6':
case '7': case '8': case '9':
putch(c); *pn=c-'0'; ++hossz;
break;
default : if(!c)c=getch();
if(c==CTRLZ||c==F6) return EOF; }
while(1) switch(c=getch()){
case ' ':
case '\t':
case '\r': if(c!='\r')putch(' ');
else {putch('\n'); putch('\r'); }
*pn*=sign; return c;
case '0': case '1': case '2': case '3':
case '4': case '5': case '6':
case '7': case '8': case '9':
if(!null&&(hossz<HOSSZ||
(hossz==HOSSZ&&(*pn<MAX||*pn==MAX&&
(sign==1&&c<HATAR||sign!=1&&c<=HATAR))))){
putch(c);
*pn=*pn*10+c-'0';
++hossz; }
break;
default : if(!c)c=getch();
if(c==CTRLZ||c==F6){
*pn*=sign;
return EOF;} } }

2

TARTALOMJEGYZÉK ÉS ELŐSZÓ

7ELŐFELDOLGOZÓ (PREPROCESSOR).................................................................. 119 7.1Üres (null) direktíva...............................................................................................120 7.2#include direktíva.................................................................................................. 121 7.3Egyszerű #define makró........................................................................................ 121 7.4Előredefiniált makrók............................................................................................ 123 7.5#undef direktíva..................................................................................................... 123 7.6Paraméteres #define direktíva................................................................................124 7.7Karaktervizsgáló függvények (makrók).................................................................125 7.8Feltételes fordítás...................................................................................................128 7.8.1A defined operátor.......................................................................................... 130 7.8.2Az #ifdef és az #ifndef direktívák...................................................................130 7.9#line sorvezérlő direktíva...................................................................................... 130 7.10error direktíva.................................................................................................... 131 7.11pragma direktívák.............................................................................................. 132 8OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK......................................................................... 133 8.1Objektumok attribútumai....................................................................................... 133 8.1.1Tárolási osztályok...........................................................................................134 8.1.1.1Automatikus (auto, register) tárolási osztály........................................... 134 8.1.1.2Statikus (static, extern) tárolási osztály................................................... 137 8.1.2Élettartam (lifetime, duration)........................................................................ 140 8.1.2.1Statikus (static vagy extern) élettartam....................................................140 8.1.2.2Lokális (auto vagy register) élettartam.................................................... 141 8.1.2.3Dinamikus élettartam............................................................................... 141 8.1.3Hatáskör (scope) és láthatóság (visibility)......................................................141 8.1.3.1Blokk (lokális, belső) hatáskör................................................................ 142 8.1.3.2Függvény hatáskör................................................................................... 142 8.1.3.3Függvény prototípus hatáskör..................................................................142 8.1.3.4Fájl (globális, külső) hatáskör..................................................................143 8.1.3.5Láthatóság................................................................................................143 8.1.3.6Névterület (name space).......................................................................... 144 8.1.4Kapcsolódás (linkage).................................................................................... 144 8.2Függvények............................................................................................................145 8.2.1Függvénydefiníció.......................................................................................... 146 8.2.1.1Tárolási osztály........................................................................................148 8.2.1.2A visszatérési érték típusa........................................................................149 8.2.1.3Formális paraméterdeklarációk................................................................149 8.2.1.4A függvény teste...................................................................................... 151 8.2.2Függvény prototípusok................................................................................... 152 8.2.3Függvények hívása és paraméterkonverziók.................................................. 155 8.2.4Nem szabványos módosítók, hívási konvenció.............................................. 157 8.2.5Rekurzív függvényhívás..................................................................................159 9MUTATÓK.................................................................................................................. 161 9.1Mutatódeklarációk................................................................................................. 161 9.1.1Cím operátor (&)............................................................................................ 162 9.1.2Indirekció operátor (*)....................................................................................163 9.1.3void mutató..................................................................................................... 164 9.1.4Statikus és lokális címek................................................................................. 164 9.1.5Mutatódeklarátorok.........................................................................................165 9.1.6Konstans mutató............................................................................................. 166 9.2Mutatók és függvényparaméterek.......................................................................... 167

C programnyelv

3

9.3Tömbök és mutatók............................................................................................... 168 9.3.1Index operátor.................................................................................................169 9.3.2Tömbdeklarátor és nem teljes típusú tömb..................................................... 172 9.4Mutatóaritmetika és konverzió.............................................................................. 173 9.4.1Összeadás, kivonás, inkrementálás és dekrementálás.....................................174 9.4.2Relációk.......................................................................................................... 175 9.4.3Feltételes kifejezés..........................................................................................175 9.4.4Konverzió....................................................................................................... 176 9.5Karaktermutatók.................................................................................................... 178 9.5.1Karakterlánc kezelő függvények.....................................................................178 9.5.2Változó paraméterlista.................................................................................... 184 9.6Mutatótömbök........................................................................................................186 9.7Többdimenziós tömbök......................................................................................... 187 9.7.1Véletlenszám generátor...................................................................................190 9.7.2Dinamikus memóriakezelés............................................................................ 192 9.8Tömbök, mint függvényparaméterek..................................................................... 196 9.9Parancssori paraméterek........................................................................................ 198 9.9.1Programbefejezés............................................................................................202 9.10Függvény (kód) mutatók......................................................................................203 9.10.1atexit függvény..............................................................................................206 9.10.2Típusnév....................................................................................................... 208 9.11Típusdefiníció (typedef)...................................................................................... 209 9.12Ellenőrzött bemenet............................................................................................. 211 10STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK...................................................................................... 216 10.1Struktúradeklaráció .............................................................................................217 10.1.1Típusdefiníció............................................................................................... 219 10.2Struktúratag deklarációk...................................................................................... 220 10.3Struktúrák inicializálása.......................................................................................222 10.4Struktúratagok elérése..........................................................................................223 10.5Struktúrák és függvények.....................................................................................227 10.6Önhivatkozó struktúrák és dinamikus adatszerkezetek .......................................234 10.7Struktúra tárillesztése...........................................................................................240 10.8UNIÓK................................................................................................................ 242 10.8.1Uniódeklarációk............................................................................................243 10.9Bitmezők (bit fields)............................................................................................ 245 10.10Balérték – jobbérték...........................................................................................247 10.11Névterületek.......................................................................................................248 11MAGAS SZINTŰ BEMENET, KIMENET...............................................................251 11.1Folyamok megnyitása.......................................................................................... 251 11.2Folyamok pufferezése..........................................................................................252 11.3Pozícionálás a folyamokban................................................................................ 255 11.4Bemeneti műveletek ............................................................................................257 11.5Kimeneti műveletek............................................................................................. 259 11.6Folyamok lezárása............................................................................................... 260 11.7Hibakezelés..........................................................................................................260 11.8Előre definiált folyamok...................................................................................... 264 11.8.1Bemenet az stdin-ről..................................................................................... 266 11.8.2Kimenet az stdout-ra.....................................................................................270 11.9Egyéb függvények................................................................................................278 12IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................. 280

4

TARTALOMJEGYZÉK ÉS ELŐSZÓ

13FÜGGELÉK............................................................................................................... 281 13.1CHDEL.C............................................................................................................ 281 13.2EGYESIT.C......................................................................................................... 281 13.3HEXA.C...............................................................................................................282 13.4IKSZ.C.................................................................................................................283 13.5INDEXEU.C........................................................................................................284 13.6JANI.C................................................................................................................. 285 13.7KOZEPRE.C........................................................................................................285 13.8LAPOZ.C.............................................................................................................286 13.9NEVREND.C.......................................................................................................287 13.10PELDA18X.C....................................................................................................288 13.11PELDA18Y.C....................................................................................................289 13.12PELDA28X.C....................................................................................................291 13.13PLUSSZ.C......................................................................................................... 293 13.14ROTL.C............................................................................................................. 293 13.15STRMAKRO.C................................................................................................. 293 13.16STRMIN.C........................................................................................................ 294 13.17STRRV.C...........................................................................................................295 13.18STRSTRXT.C....................................................................................................296 13.19TOBBOSZL.C................................................................................................... 297 13.20XPLUSZOR.C................................................................................................... 297

Kedves Kollegina, Kolléga! A jegyzetet Önnek készítettem azért, hogy referencia anyaga legyen a Programozás tárgyhoz. Szeretném a segítségét igénybe venni abból a célból, hogy a jegyzet minél pontosabb, megbízhatóbb legyen. Épp ezért arra kérem, ha az olvasás során valamilyen magyartalanságba, nem elégséges magyarázatba vagy uram bocsá' hibába ütközne, jelezze vissza nekem! Ténykedését előre megköszönöm. Győr, 2004. július (B609) Bauer Péter

Tel.: (96) 503400/3254 e-mail: bauer@sze.hu

C programnyelv

5

1 BEVEZETÉS
A Széchenyi István Egyetem különféle informatika szakjai és szakirányai C programnyelvi jegyzetigényét hivatott kielégíteni ez a dokumentum. Az olvasóról feltételezi, hogy tisztában van a számítástechnikai alapfogalmakkal [1]. Alapos strukturált programozási ismereteket szerzett, és járatos az alapvető algoritmikus elemekben [2]. Járatos már egy programnyelvben és fejlesztő környezetben. Magyarán ismer, és kezel ilyen fogalmakat, mint: · Adatok, adattípusok és adatstruktúrák. · Konstansok, változók és azonosítók. · Vezérlési szerkezetek: szekvencia, szelekció és iteráció. Utasítások. · Tömbök és sztringek (karakterláncok). · Programszerkezeti elemek: eljárások, függvények, blokkok és programmodulok. · Láncolt adatszerkezetek: listák és fák. · Elemi bemeneti és kimeneti eszközök, fájlok stb. A C nyelvet tervezője, Dennis Ritchie, a Bell Laboratóriumban fejlesztette ki az 1970–es évek végén [4], és a UNIX operációs K&R rendszer programnyelvének szánta. Ezt a változatot jelöli az ábrán a K&R. A C nyelv ezt követően praktikussága miatt széles körben elterjedt. Sokan kéANSI C szítettek sokféle C fordítót saját, vagy környezetük igényeinek megfelelően. A sokszínűségben fordító amerikai nemzeti szabvánnyal (ANSI) teremtettek rendet az 1980–as évek végén [5]. Az ANSI C szabványt aztán Európában (ISO) is elfogadták néhány évvel később. Az ábrából látszik, hogy az ANSI C bővítette a K&R C halmazt.  További történeti áttekintéshez a [4] és az [5] bevezető részeit ajánljuk!

hisz tervezője a UNIX operációs rendszert e nyelv segítségével készítette el néhány száz gépi kódú utasítás felhasználásával. akkor fordítás előtt kapcsoljuk be az integrált programfejlesztő rendszer egy menüpontjával az ANSI C kompatibilis fordítást! A C általános célú programnyelv. Jegyzetünkben nem kívánunk elmerülni konkrét integrált programfejlesztő rendszerek. gazdaságosságáról és portabilitásáról (hordozhatóságáról) ismert. mert akkor ilyeneket kéne mondani. de jóval könnyebben olvashatók és tarthatók karban. vagy konzol ablak felbontása természetesen változtatható. Bőséges viszont az operátorkészlete. operációs rendszerek és processzorok részleteinek taglalásában.6 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK  Az ábrán a legbővebb C halmaz a fordító. A C elég alacsony szintű – hardver közeli – programnyelv is egyben. és létezzen karakteres szabvány kimenete (standard output). de mi minden példánál feltételezzük a 25 sorszor 80 oszlopot! A szabvány kimeneteken a mindenkori aktuális pozíciót kurzor jelzi. valamint szabványos hibakimenete (standard error output). a kimenetek viszont a karakteres üzemmódú képernyőre. mint: · Képezzük az operációs rendszernek megfelelő végrehajtható fájlt! · Futtassuk a végrehajtható fájlt az operációs rendszerben! Ehelyett rögzítsük azt. mint az ASSEMBLER nyelven készültek. s ne parancssori paraméterként megadott kapcsolókkal kelljen vezérelni a fordítót és a kapcsoló–szerkesztőt (linker). . A szabvány bemenet alapértelmezés szerint a billentyűzet. hogy egy konkrét C utasítás. A C programok gyakran ugyanolyan gyorsak. hogy fogalmainkkal az IBM PC kompatibilis személyi számítógépek területén maradunk! Erre a gépcsaládra is rengeteg cég készített C fordítót (compiler). és több adattípus megléte jellemzi. módosító stb. vagy a karakteres konzol ablakba dolgoznak. Nem tartalmaz túl sok vezérlési szerkezetet. Itt állapodjunk meg két fő gyártónál: a Borlandnál és a Microsoftnál! Az integrált programfejlesztő keretrendszer legyen menüvel irányítható. A karakteres képernyő. hatékonyságáról. Az operációs rendszer számunkra jobbára csak olyan szempontból érdekes. Ha valamikor is valamilyen gondunk lenne azzal. Teljes általánosságban azonban még sem célszerű a dolgokról beszélni. megfelel–e az ANSI C szabványnak. Jól használható tehát műszaki–tudományos. mely tömörségéről. hogy legyen karakteres szabványos bemenete (standard input). vagy akár adatfeldolgozási problémák megoldására.

Esetleg: merre találhatók további részletek a kérdéses témával kapcsolatban.C programnyelv 7 2 JELÖLÉSEK  Figyelem felkeltés. akkor a FÜGGELÉKben ugyanezen fejezetcímen megtalálható egy megoldás programlista is.  Valamilyen aránylag könnyedén elkövethető. Valamely következtetés levonása az eddigiekből. Forrásprogramok és képernyő tartalmak szövege. Ha a feladat leírásának végén {név. A fogalom első előfordulásának jelölésére szolgál. . Egy fogalom precízebb definíciója. úgy nevezett „ököl” szabály.C} fájlazonosító áll. Kulcsszó vagy valamilyen azonosító.  Lexikális ismeretek taglalása.  Egy alapvető. de nehezen lokalizálható hiba. Valamilyen konkrétummal helyettesítendő szintaktikai egység. Valamely folyamat pontosabb részletei. A megoldandó feladatokat így jelöltük.

Egy sorban a szöveg sorbeli karaktereinek ASCII kódjai következnek rendre az egymás utáni bájtokban. PELDA1. és a következő sor elején villog a kurzor: Ez egy C program! _ 3. a soremelést leíró bájt tartozik. melyekben egy soremelés (Line Feed – 10) és egy kocsi vissza (Carriage Return – 13) vezérlő karakter van. ábra: Fordítás és üzeneteket jelentet meg többek közt a hibákról.OBJ 1. A sorhoz végül még két. vagy · a programfejlesztő rendszer beépített szövegszerkesztőjével. és futtassuk le! A mindenki által gyanított végeredmény az a képernyőn. ASCII kódú szövegfájl.2 Fordítás A fordító sikeres esetben a forrásprogramból egy vele azonos nevű (OBJ kiterjesztésű) tárgymodult állít elő. ill. mely előállítható.C  fordító  PELDA1. szerkesszük meg a végrehajtható fájlt.C néven! /* PELDA1. módosítható · akármilyen ASCII kódú szövegszerkesztővel. } Fordítsuk le a programot. A hibaüzenetek legalább kétszintűek: · (fatális) hibaüzenetek és .  Vigyázni kell ASCII kódú szövegfájlban a decimálisan 31 értékű bájt használatával.  Az ASCII kódú szövegfájl sorokból áll. hogy a C program (a forrásprogram) fájlazonosítójában C kiterjesztéssel rendelkező.C */ #include <stdio.h> void main(void){ printf(”Ez egy C program!\n”).1 Forrásprogram Első közelítésben induljunk ki abból. és mentsük el PELDA1. hogy megjelenik a szöveg. mert ez fájlvég jelzés a legtöbb operációs rendszerben! Készítsük el első C programunkat.8 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK 3 ALAPISMERETEK 3.

A figyelmeztető üzenetekkel azonban. · végrehajtja a neki szóló direktívákat. 9  A (fatális) hibákat. hogy bármely hibás program rögtön hibátlanná válik. A fehér karakterek szolgálhatnak . ha /*–ot teszünk az elejére. a soremelés. és a záró */–t elfelejtjük megadni a további forrásszövegben! A fordítót egybeépítették egy speciális előfeldolgozóval (preprocessor). /* Itt a beágyazott megjegyzés. legyen a sor első nem fehér karaktere.  Egyetlen tilos dolog van: a megjegyzések nem ágyazhatók egymásba! /* Ez a befoglaló megjegyzés eleje. A megjegyzés több forrássoron át is tarthat.  Fehér karakterek a szóköz. melyek jobbára szintaktikai jellegűek. */  Vegyük észre. melyek sok esetben a legsúlyosabb problémákat jelzik. nem szokott törődni. a vízszintes és a függőleges tabulátor karakter. */ Ez meg a befoglaló megjegyzés vége. és #–tel kezdődnek. hogy a megjegyzés is fehér karakternek minősül. mely az „igazi” fordítás előtt · elhagyja a forrásszövegből a megjegyzéseket. mert a fordító létrehozza a tárgymodult.C programunk első sora megjegyzés (comment). sőt akár egy soron belül több is megadható a szintaktikai egységek között. Meg kell említeni. mindig kijavítja a programozó.C programnyelv · figyelmeztető üzenetek. a lapdobás karakter.OBJ 2. mert korrekciójuk nélkül nem készíti el a tárgymodult a fordító. A megjegyzés írásszabálya látszik a sorból. ha csak figyelmeztető üzenetekkel zárul a fordítás. A PELDA1.C előfeldolgozó  fordító   PELDA1. minden sorba is írható egy. PELDA1. és · ezeket is elhagyja a forrásszövegből. ábra: Fordítás pontosabban Az előfeldolgozó direktívák egy sorban helyezkednek el. azaz: · /* karakter párral kezdődik és · */ karakter párral végződik. Pontosabban # kell.

és elhagyja belőle ezt a direktívát.C programunk második sora egy #include direktíva.  Fedezzük fel. C környezetben a main az indító program. · A formális–paraméterlista mindig ()–ben van.  Nem volt még szó arról. Az ilyen kiterjesztésű szövegfájlokat C környezetben fejfájloknak (header) nevezik. Az indító program a végrehajtható . de a felesleges fehér karaktereket elveti a fordító. hogy a függvénynek nincs visszaadott értéke. hogy a paraméter fájlazonosító <> jelek között áll! A <> jel pár tájékoztatja az előfeldolgozót. kell elhelyezni. PELDA1. A programfejlesztő rendszer menüpontjai közt van egy. az stdio. s így lényegében a szabvány kimenetet és bemenetet „kapcsoltuk” programunkhoz. A pillanatnyilag betöltendő szövegfájl. <fájlazonosító> alakú paraméter hatására az #include direktíva csak a programfejlesztő rendszerben előírt utakon keresi a fájlt. mely kulcsszó éppen azt jelzi. ami e helyt azt rögzíti. hogy milyen könyvtárakban keresse a szövegfájlt. Pillanatnyilag itt is a void kulcsszó látható. A PELDA1. A függvénydefiníció szintaktikai alakja: típus függvénynév(formális–paraméterlista) { függvény–test } · A visszatérési érték típusa void. konstansok definícióit és a vonatkozó függvények jellemzőit tartalmazza.h. úgy nevezett blokk zárójelekben.  A { nyitja. · A függvény–test–et mindig {}–ben.  A forrásprogram több forrásmodulban (forrásfájlban) is elhelyezhető. melynek hatására az előfeldolgozó megkeresi és betölti a paraméter szövegfájlt a forrásszövegbe. és sehol másutt. hogy az stdio a standard input output rövidítéséből származik. a } zárja a blokkot (BEGIN és END). H kiterjesztésű. A } mindig a forrásszövegben őt megelőző {–t zárja. · A függvénynév main. A { } párok összetartoznak.10 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szintaktikai egységek elválasztására. A fejfájl egy témával kapcsolatos adattípusok. hogy nincs formális paraméter.C programunk harmadik és negyedik sora a main (fő) függvény definíciója. melynek segítségével megadhatók a fejfájlok (include fájlok) keresési útjai. Végrehajtható program létrehozásához azonban valamelyik forrásmodulnak tartalmaznia kell a main–t.

ahova a memóriába történt betöltés után átadja a vezérlést az operációs rendszer. A gyártók az indító programot rendszerint tárgymodul (OBJ) alakjában szokták rendelkezésre bocsátani.C programnyelv 11 program belépési pontja is egyben. A PELDA1. Említsük csak meg a szóköz (32) alatti kódpozíciókat. s ezután egy karakter következik. akkor láthatja.  A karakterlánc konstans írásszabálya látszik: idézőjelek közé zárt karaktersorozat.  Az indító programnak természetesen a végrehajtható program „igazi” indítása előtt el kell látnia néhány más feladatot is. mely függvény az aktuális paraméterét megjelenteti a szabvány kimeneten. majd végül egy tiszta zérustartalmú (minden bitje zérus) bájttal jelzi a karakterlánc végét!  A példabeli karakterlánc konstans végén azonban van egy kis furcsaság: a \n! Ha valaki áttanulmányozza az ASCII kódtáblát.  Remélhetőleg világossá vált az előző okfejtésből. · A ()–ben álló aktuális–paraméterlista egytagú. A függvényhívás szintaktikája: függvénynév(aktuális–paraméterlista) · A függvénynév a printf. ill. s a programozó által írt main–beli függvénytest csak ezután következik. A teljesség igénye nélkül felsorolunk itt néhányat! Escape szekvencia \b \n \r \t Jelentés visszatörlés (back space) soremelés vagy új sor (line feed) kocsi vissza (carriage return) vízszintes tabulátor (horizontal tab) . és momentán egy karakterlánc konstans. Ez az a hely. ahol az úgy nevezett vezérlő karakterek is elhelyezkednek! Valahogyan azt is biztosítania kell a programnyelvnek.C programban a main függvény teste egyetlen függvényhívás. hogy a lehetséges 256 kódpozíció nem mindegyikéhez tartozik karakterkép. a karakterkép nélküli kódpozíciók is megadhatók legyenek. hogy a fordító a szöveg karaktereinek ASCII kódjait rendre elhelyezi egymást követő bájtokban. A karakterlánc konstanst a memóriában meg képzeljük úgy el. A C programnyelvben erre a célra az úgynevezett escape szekvencia (escape jelsorozat) szolgál. hogy ezek a karakterek. hogy az escape szekvencia helyfoglalása a memóriában egyetlen bájt!  Az escape szekvencia \ jellel kezdődik.

3. mely egyike a szabványos bemenet és kimenet függvényeinek. vagy a \060 a 0 számjegy karakter. Azt is meg kell adni természetesen.12 \” \\ \0 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK egyetlen ” karakter egyetlen \ karakter karakterlánc záró bájt. mert az meg csak megkettőzve képez egy karaktert! Lássuk még be.  PELDA1. Többnyire létezik a három lépést (fordítás.OBJ indító program (OBJ) könyvtárak (LIB)    kapcsoló– szerkesztő  PELDA1. utasításvég jelzés. hogy ha idézőjelet kívánunk a karakterlánc konstansba írni. Lássuk ábrán is a szerkesztést! PELDA1. ábra: Kapcsoló–szerkesztés  A programfejlesztő keretrendszerben a sikeres működéshez bizonyosan be kell állítani a statikus könyvtárfájlok (library) keresési útjait. . kapcsoló–szerkesztés és futtatás) egymás után megvalósító egyetlen menüpont is. hogy hova kerüljenek a fordítás és a kapcsoló–szerkesztés során keletkező kimeneti fájlok.EXE 3. kimenet és más témacsoportok függvényeinek tárgykódját statikus könyvtárakban (LIB kiterjesztésű fájlokban) helyezik el.4 Futtatás A végrehajtható fájl a parancssorból azonosítójának begépelésével indítható. vagy szabvány könyvtáraknak (standard libraries) is.3 Kapcsoló–szerkesztés (link) A gyártók a szabvány bemenet. Valószínűleg a programfejlesztő rendszer menüjében is van egy pont. 3.C programunk „utolsó fehér foltja” a printf. mellyel az aktuális végrehajtható fájl futtatható. Nevezik ezeket a könyvtárakat futásidejű könyvtáraknak (run time libraries).  A printf függvényhívás után álló . hogy a \ooo alakkal az ASCII kódtábla bármely karaktere leírható! Például a \012 azonos a \n–nel. akkor azt csak \” módon tehetjük meg! Ugyanez a helyzet az escape szekvencia kezdőkarakterével. A könyvtárfájlokból a szükséges tárgykódot a kapcsoló–szerkesztő másolja hozzá a végrehajtható fájlhoz. melynek minden bitje zérus az o–k oktális számok \ooo  Vegyük észre.

C–ből kitűnően látszik a C függvény szerkezete.5. · A ciklusmagban kiszámítjuk az aktuális euro értéket. s végül léptetjük az ft ciklusváltozót. /* Végrehajtható utasítások */ felso = 1000. lepes. printf("%9d|%9. akkor egy másik menüpont segítségével át kell váltani a felhasználói képernyőre (user screen). ft. mind egészek. Készítsük el a programot! /* PELDA2. míg ft <= felso. while(ft <= felso){ /* Beágyazott (belső) blokk */ euro = ft / 244. megjelentetjük az összetartozó ft – euro értékpárt. . felso. ft = ft + lepes.5 Táblázat készítése Készítsük el a következő forint–euró átszámítási táblázatot! Egy euró pillanatnyilag legyen 244 forint 50 fillér! · A változók a valós típusú euro–n kívül.C programnyelv 13  Ha programunk kimenete nem látható a képernyőn. } } Forint 100 200 300 . 4. also = 100. és ft a ciklusváltozó. . printf(" Forint| Euró\n" "---------+---------\n"). . vagy aktuálissá kell tenni a futtatott végrehajtható fájl programablakát.h> void main(void){ int also. felso a tartomány felső értéke. lepes a lépésköz.C: Forint-euró átszámítási táblázat */ #include <stdio. 1000 Euró 0.09 Adatstruktúra: A PELDA2. azaz az úgy nevezett blokkszerkezet: . euro).23 . also lesz a tartomány alsó határa. 3. /* Deklarációk */ float euro. Algoritmus: · Deklaráljuk a változókat! · Ellátjuk őket – az euro–tól eltekintve – kezdőértékkel. ft.41 0.2f\n". ft = also. . · Megjelentetjük a táblázat fejléc sorát és az aláhúzást. lepes = 100. · Működtetjük a ciklust.82 1.

 Megfigyelhető még. A számábrázolási határok zérus és 1111 1111 1111 11112 = 216 – 1 = 65535 közöttiek. a 16 bites esetet! A legnagyobb. még ábrázolható pozitív egész binárisan és decimálisan: 0111 1111 1111 11112 = 215 – 1 = 32767 A negatív értékek kettes komplemens alakjában tároltak.14 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK · Előbb a deklarációs utasítások jönnek a blokkbeli változókra. A C szigorú szintaktikájú nyelv: · előzetes deklaráció nélkül nem használhatók benne a változók. a végrehajtható utasítások között nem helyezkedhet el deklarációs utasítás. vagy 32 bites. ill. mondjuk.  Az előzők 32 bites esetre ugyanilyen könnyedén levezethetőek! . hogy az azonosítók képzéséhez az angol ábécé betűi használhatók fel! Foglalkozzunk kicsit a típusokkal! Az int (integer) 16. azaz egyetlen végrehajtható utasítás sem keveredhet a deklarációs utasítások közé.  A blokkszerkezet deklarációs és végrehajtható részre bontása a C– ben szigorú szintaktikai szabály. Vegyük. hogy a deklarációs utasítás szintaktikája: típus azonosítólista. alapértelmezés szerint előjeles (signed).  Vegyük észre a példaprogramunk végén elhelyezkedő beágyazott vagy belső blokkot! Figyeljük meg a main két első sorában. A legkisebb. fixpontos belsőábrázolású egész típus. és · kivétel nélkül deklarálni kell minden használatos változót! · Aztán a végrehajtható utasítások következnek. Természetesen a végrehajtható utasítások közé beágyazott (belső) blokkban a szabály újra kezdődik. még ábrázolható érték így: 1000 0000 0000 00002 = –215 = –32768 Előjeltelen (unsigned) esetben nincsenek negatív értékek. Az azonosítólista azonosítók sorozata egymástól vesszővel elválasztva.

 Világos. hogy a kifejezés értékének „valahogyan” változnia kell az utasításban. Az ábrázolási határok: 3. Ez a mantissza méret 6 – 7 decimális jegy pontosságot tesz lehetővé. 2. A PELDA2. hogy a táblázat oszlopait 9 karakter szélességűre választottuk. s ilyenkor pozitív.C–ben az elöltesztelő ciklusutasítás következik. akkor az utasítás végrehajtása. csak {}–be kell tenni őket. ahol a mantissza és előjele 3 bájtot. hogy a C–ben nincs értékadó utasítás. s így a példabeli printf–nek végül is egyetlen paramétere van. Látszik. ha a programban egyáltalán igény jelentkezik valamilyen lebegőpontos ábrázolás.  Figyeljük meg. hogy a pontos pozícionálást segítendő a fejléc sort és az aláhúzást a printf–ben két egymás alá írt karakterlánc konstansként adtuk meg!  A C fordító a csak fehér karakterekkel elválasztott karakterlánc konstansokat egyesíti egyetlen karakterlánc konstanssá.  Néhány programfejlesztő rendszer a lebegőpontos könyvtárakat (LIB) csak akkor kapcsolja be a kapcsoló–szerkesztő által keresésnek alávethető könyvtárak közé. lebegőpontos belsőábrázolású valós típus. akkor vége a ciklusnak.C programnyelv 15 A float (floating point) 4 bájtos. Az utasítás állhat több utasításból is.C végrehajtható részének első négy utasítása értékadás. és ezután az egész szám jegyei következnek. azaz számértékű. és aztán újból az 1. különben a ciklusnak soha sincs vége.4*10-38 – 3. A fejléc sort és az aláhúzást egyetlen printf függvényhívással valósítottuk meg. A PELDA2. s a while-t követő utasítás jön a programban. Az elöltesztelő ciklusutasítás hatására lépésenként a következő történik: 1.–t írtunk utánuk. Ha a kifejezés igaz (nem zérus).4*10+38.  Ki kell azonban hangsúlyozni. mert . s a karakterisztika előjelével egy bájtot foglal el. s a hozzárendelésekből azért lesz utasítás.  A hozzárendelésre rögtön visszatérünk! Vegyük észre előbb az egész konstans írásszabályát! Elhagyható előjellel kezdődik. melynek szintaktikája: while(kifejezés) utasítás A kifejezés aritmetikai. vagy művelet elvégeztetésére. pont következik. A {}–ben álló több utasítást . Kiértékeli a fordító a kifejezést. csak hozzárendelés operátor. Ha hamis (zérus).

és típusa az objektum típusa. hogy a printf további paramétereinek . A reláció két lehetséges értéke: az igaz és a hamis logikai érték.C–ben a while kifejezése reláció. A relációjelek a szokásosak: kisebb (<).esetlegesen az objektum típusára történt konverzió után felülírja az objektum értékét. A példabeli belső blokk első és utolsó utasítása hozzárendelés. Az összetett utasítás szintaktikailag egyetlen utasításnak minősül. Példánkban az összes hozzárendelés bal oldalán egy változó azonosítója áll. mely változatlan tartalommal jelent meg a karakteres képernyőn! A belső blokkbeli printf–ben viszont három aktuális paraméter van: egy karakterlánc konstans. egy int és egy float. kivonás (–). hisz bináris bájtok képernyőre vitelének semmiféle értelme nincs! A printf első karakterlánc paramétere · karakterekből és · formátumspecifikációkból áll. akkor ez az érték és típus vesz részt a kifejezés további kiértékelésében. kisebb egyenlő (<=). A hozzárendelés hatására a kifejezés értéke .  Vegyük észre. és a zérus a hamis. A gond ugye az. hogy az eddigi printf függvényhívásainknak egyetlen karakterlánc konstans paramétere volt. Az = jobb oldalán meghatározható értékű kifejezésnek (jobbértéknek) kell helyet foglalnia. hogy az int és a float paraméter értékét megjelentetés előtt karakterlánccá kéne konvertálni.  A legutóbbi mondat azt célozza. A PELDA2. hogy ha a hozzárendelés kifejezés része. Az egész „konstrukció” értéke az objektum új értéke. Az aritmetikai műveleti jelek a szokásosak: összeadás (+). a formátumspecifikációk viszont meghatározzák. A szaknyelv ezt módosítható balértéknek nevezi. szorzás (*) és az osztás (/). ami értéket képes felvenni.16 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK összetett utasításnak nevezik. melynek szintaktikai alakja: objektum = kifejezés A hozzárendelés operátor (műveleti jel) bal oldalán valami olyan objektumnak kell állnia. így az igaz az 1 egész érték. A C–ben azonban nincsen logikai adattípus. A karakterek változatlanul jelennek meg a képernyőn. A beágyazott blokkbeli két hozzárendelés kifejezése aritmetikai. nagyobb (>) és nagyobb egyenlő (>=).

és az eredmény értéke a változó értékének – 1–szerese. Például: –változó. hogy a pontosság lebegőpontos esetben a tizedes jegyek számát határozza meg!  Lássuk be. Az eredmény típusa a változó típusa. A formátumspecifikációk és a printf további paraméterei balról jobbra haladva rendre összetartoznak.C programnyelv 17 értékeit milyen módon kell karakterlánccá alakítani. Ha a szélességet elhagyjuk a formátumspecifikációból. mint ahány további paraméter van. Az eredmény típusa többnyire egyezik az operandus típusával. A szélesség annak a mezőnek a karakteres szélességét rögzíti. és balról szóközfeltöltéssel – kell megjelentetni. "Forint". Sőt ugyanannyi formátumspecifikáció lehet csak. s aztán ezt hogyan kell megjelentetni. Az egyoperandusos operátorokkal kevés probléma van. hogy a "%9d|%9. és az értéke az operandus értékén végrehajtva az operátort. .2f formátumspecifikációk. hogy a „nagy” pozícionálgatás helyett táblázatunk fejléc sorának és aláhúzásának megjelentetését így is írhattuk volna: printf("%9s|%9s\n---------+---------\n".2f\n" karakterlánc konstansból a % 9d és a %9.  Foglalkoznunk kell még egy kicsit a műveletekkel! Vannak · egyoperandusos (operátor operandus) és · kétoperandusos (operandus operátor operandus) műveletek. A formátumspecifikáció % jellel indul és típuskarakterrel zárul. Felsorolunk néhány típuskaraktert a következő táblázatban: Típuskarakter A hozzátartozó Megjelenítés decimális egészként tizedes tört alakjában karakterként karakterláncként paraméter típusa d egész típusú f lebegőpontos c egy karakter s karakterlánc A formátumspecifikáció pontosabb alakja: %<szélesség><. "Euró"). Maradjunk annyiban pillanatnyilag. míg a | és a \n sima karakterek! Vegyük észre. amiben a karakterlánccá konvertált értéket – alapértelmezés szerint jobbra igazítva. akkor az adat a szükséges szélességben jelenik meg.pontosság>típuskarakter A <>–be tétel az elhagyhatóságot hivatott jelezni.

és csak ezután hajtja végre az osztást. A ft/244. pontosabb típus. pontosabb operandus típusára konvertálja. Megoldandó feladatok: Készítsen programot. Az eredmény tehát ugyancsak lebegőpontos lesz. lebegőpontos átalakítás!  Tételezzük fel. és ugye akkor a kétoperandusos műveletekre megismert szabály szerint a másik operandus értékét is azzá alakítaná a fordító a művelet tényleges elvégzése előtt. oszlop feltöltésével! {PLUSSZ. sor és 11.C} · A főátlót (bal felső sarokból a jobb alsóba menőt)! · A mellékátlót (a másik átlót)! . akkor az eredmény típusa is a közös típus lesz. hogy 50 fillérrel csökkent az euró árfolyama! Alakítsuk csak át az euro=ft/244. Ezt implicit típuskonverziónak nevezik.5 hozzárendelést euro=ft/244–re. Aztán egy tizedespont után a tört rész számjegyei következnek. A konkrét esetben az osztás legalább egyik operandusát float–tá kéne módosítani.  A probléma a más nyelvű programozó számára egészek osztásánál jelentkezik. Az eredmény típusa természetesen a hosszabb. amikor is pozitív. hisz egészek osztásának eredménye is egész. és csak ezután végzi el a műveletet. és aztán az egész rész jegyei jönnek.  Vegyük észre közben a valós konstans írásszabályát is! Elhagyható előjellel kezdődik. azaz: euro = (float)ft / 244. akkor a fordító a rövidebb. mely a képernyő 21 sorszor 21 oszlopos területén a csillag karakter felhasználásával megjelentet: · Egy keresztet a 11.18 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK  Problémák a kétoperandusos műveleteknél jelentkezhetnek.5 osztásban a ft egész típusú és a 244. s rögtön láthatjuk.5 konstans lebegőpontos. A művelet elvégzése előtt a ft értékét lebegőpontossá alakítja a fordító. Ha a két operandus típusa eltér. és nincs semmiféle maradékmegőrzés. melynek szintaktikai alakja: (típus)kifejezés Hatására a kifejezés értékét típus típusúvá alakítja a fordító. pontatlanabb operandus értékét a hosszabb. és hanyagoljuk el a továbbiakban az eredmény értékét! Ha kétoperandusos műveletnél a két operandus típusa azonos. hogyan lehetne ilyenkor a helyes értéket meghatározni? A válasz: explicit típusmódosítás segítségével. hogy az eredményekben sehol sincs tört rész!  Felvetődik a kérdés.

Látható. melynek végrehajtása a következő lépések szerint történik meg: 1. ha van. azaz egy X-et! {IKSZ.C} 19  A forint–euró átszámítási táblázatot elkészítő PELDA2. iteratív ciklusutasítás.C programnyelv · Egyszerre mindkét átlót. akkor vége a ciklusnak. Ha hamis (zérus). hogy a szintaktika szerint ez a kifejezés is elhagyható.C: Forint-euró átszámítási táblázat */ #include <stdio.h> void main(void){ int ft. hisz a program futása alatt nem változtatja meg egyik sem az értékét! Készítsünk PELDA3. for(ft=100.5). printf("%9s|%9s\n---------+---------\n". ft=ft+100) printf("%9d|%9. } PELDA3.C megoldásunkkal az a „baj”. Ha a kifejezés igaz (nem zérus). hogy az ft–től eltekintve a többi változó nem is az. 3. hogy a printf aktuális paramétereként kifejezés is megadható. Végül az ugyancsak elhagyható léptető–kifejezés.2f\n". ft<=1000. Kiértékeli a kifejezést. A fordító végrehajtja az init–kifejezést. ft. s a for-t követő utasítás jön a programban. akkor az utasítás végrehajtása jön.C programunkban két új dolog látható. } A szintaktikai szabályt összefoglalva: a for-ból akár mindegyik kifejezés is elhagyható. hogy túl sok változót használunk. Könnyen beláthatjuk. Az utasítás most is lehetne összetett utasítás is! 4. Ha a for utasítást while-lal szeretnénk felírni.C programbeli másik új dolog az. de az első kettőt záró pontosvesszők nem! A PELDA3. ft/244. Az egyik a for(<init–kifejezés>. <léptető–kifejezés>) utasítás elöltesztelő. akkor azt így tehetjük meg: <init–kifejezés>. "Forint".C néven egy jobb megoldást! /* PELDA3. "Euró"). <léptető–kifejezés>. . while(kifejezés) { utasítás. Az elhagyhatóságot most is <> jelekkel szemléltetjük! 2. pont következik. <kifejezés>. majd újból a 2. Ilyenkor 1–nek (igaznak) minősül.

a forrásfájl elején. hogy nagyméretű. ez a módszer megbízhatatlan. Az előfeldolgozó kihagyja a direktívát a forrásszövegből. és remélhetőleg hibamentesen megvalósítható. Belátható azonban.C: Forint-euró átszámítási táblázat */ #include <stdio. ill. amikor is a varázs–konstansok rengeteg helyen előfordulhatnak.C ugyan sokat rövidült. ft/ARFOLYAM). ft<=FELSO.5 /* Ft/euró árfolyam */ void main(void){ int ft. használatát javasolja. Az ilyen átírogatás 8 soros programnál könnyen. Ha megváltoztatnánk átszámítási táblázatunkban a tartomány alsó. módosítanánk a lépésközt. A szimbolikus állandó a #define azonosító helyettesítő–szöveg előfeldolgozó direktívával definiálható. ft. vagy legalább is nagyon hibagyanús. A C a probléma megoldására a szimbolikus konstansok. de ezzel a megoldással meg az a probléma. "Euró").h> #define ALSO 100 /* A tartomány alsó határa */ #define FELSO 1000 /* A tartomány felső értéke */ #define LEPES 100 /* A lépésköz */ #define ARFOLYAM 244. hogy tele van varázs–konstansokkal. ft=ft+LEPES) printf("%9d|%9. 2. printf( "%9s|%9s\n---------+---------\n". felső határát. "Forint". A változtatás is nagyon egyszerűvé válik így: · a megváltozott konstans értékét egy helyen át kell írni. Lássuk a „medvét”! /* PELDA4.2f\n". vagy az euró árfolyamot. egyszer. A metódus a következő: 1. és az azonosító minden előfordulását helyettesítő–szövegre cseréli. for(ft=ALSO. vagy más megnevezéssel: egyszerű makrók. A szimbolikus állandó – tulajdonképpen az azonosító – a direktíva helyétől a forrásszöveg végéig van érvényben. majd végigmegy rajta. s · a többi felhasználása automatikusan módosul a következő fordításnál. } . akkor ennek megfelelően át kellene írnunk varázs–konstansainkat is. Aztán a programban végig a konstansok helyett szisztematikusan a szimbolikus konstansokat kell használni. esetleg több forrásfájlból álló szoftver esetében.20 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK A PELDA3. Definiálni kell a benne használatos szimbolikus állandókat egy helyen.

Egy karaktert olvas be a szabvány bemenetről az int getchar(void).H" void main(void) begin int ft. és szabvány kimenet (stdout) a képernyő. ft/ARFOLYAM).H: Fejfájl az átszámítási táblához */ #include <stdio.5 /* Ft/euró árfolyam */ #define begin { /* {} helyett begin-end! */ #define end } #define then /* if utasításban then! */ #define LACI for /* Kulcsszavak átdefiniálása nem javasolt! */ /* PELDA5. Ha itt nem találja.h> #define ALSO 100 /* A tartomány alsó határa */ #define FELSO 1000 /* A tartomány felső értéke */ #define LEPES 100 /* A lépésköz */ #define ARFOLYAM 244. 3.6 Bemenet. hanem ””–k között áll! Ennek hatására az előfeldolgozó a megadott azonosítójú fájlt először az aktuális mappában – abban a könyvtárban. LACI(ft=ALSO. "Forint". kimenet A kissé „lerágott csont” forint–euró átszámítási táblázatos példánkban nem volt bemenet. hogy az #include direktíva fájlazonosítója nem <>–k. Megtanultuk már. s aztán ezt minden forrásfájl elején #include direktívával bekapcsolni. ft=ft+LEPES) printf("%9d|%9. ft.C fájl is elhelyezkedik. Készítsük csak el ezt a variációt is! /* BEGEND.H fejfájlt: #include <stdio. "Euró"). . ft<=FELSO. akkor továbbkeresi a programfejlesztő rendszerben beállított utakon. A legtöbb operációs rendszerben azonban mindkettő átirányítható szövegfájlba is.2f\n". end Vegyük észre. melyben a #include direktíva volt – keresi. hogy a szabvány bemenet és kimenet használatához be kell kapcsolni az STDIO.C: Forint-euró átszámítási táblázat */ #include "BEGEND. printf("%9s|%9s\n---------+---------\n".C programnyelv 21 Szokás még – különösen több forrásmodulos esetben – a #define direktívákat (és még más dolgokat) külön fejfájlban elhelyezni. ahol az a .h> Alapértelmezés szerint szabvány bemenet (stdin) a billentyűzet.

h> void main(void){ int k. k=getchar(). függvény prototípusnak nevezik.H fejfájlban definiált szimbolikus állandó: #define EOF (–1) Tekintsük csak meg az STDIO.  Azt. Már csak az a kérdés maradt. ha az a billentyűzet? Egy operációs rendszertől függő billentyűkombináció: Ctrl+Z vagy Ctrl+D. ahogyan az előbb a getchar–t leírtuk. vagy hiba esetén EOF–ot szolgáltat. sorrendjét és típusát. A függvény prototípus teljes formai információt szolgáltat a szubrutinról. ami a szabvány bemenetet átmásolja a szabvány kimenetre! /* PELDA6. A hibát épp az jelzi. azaz rögzíti: · a függvény visszatérési értékének típusát.C: Bemenet másolása a kimenetre */ #include <stdio. hogy mi a fájlvég a szabvány bemeneten. k=getchar(). és sikeres esetben vissza is adja ezt az értéket. while(k!=EOF){ if(k!=putchar(k)) printf("Hiba a kimeneten!\n"). hogy a fejfájl tele van függvény prototípusokkal. és visszaadja a hívónak. A paraméter karaktert kiviszi a szabvány kimenet aktuális pozíciójára az int putchar(int k). Az EOF az STDIO. A getchar fájl végén. Ezt aztán balról zérus feltöltéssel int–té típusmódosítja. } } Fogalmazzuk meg minimális elvárásainkat egy programmal szemben!  A szoftver indulásakor jelezze ki.22 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK függvény. · paramétereinek számát. · a függvény nevét. printf("Bemenet másolása a kimenetre:\n" "Gépeljen Ctrl+Z-ig sorokat!\n\n"). hogy mit csinál! . Készítsünk programot.H fejfájlban! Nézegetés közben vegyük azt is észre. ha a putchar szolgáltatta érték eltér k–tól.

 Vigyázat! Az egyenlő relációt az egymás után írt. melynek bal oldali operandusa egy külön zárójelben álló hozzárendelés. . Ha mégis elhagynánk. 2.  A kifejezésből a hozzárendelés körüli külön zárójel nem hagyható el. akkor azt lássa el tájékoztató szöveggel. >= relációjelekről már szó volt! A C–ben != a nem egyenlő operátor és == az egyenlő műveleti jel. Az == és a != ráadásul a többi relációnál eggyel alacsonyabb prioritási szinten foglal helyet. 3.! A bemenet ellenőrzendő! A hibás adat helyett – a hiba okát esetleg kijelezve – azonnal kérjen újat a program! A <. Ha a kifejezés igaz (nem zérus). C–ben programunk utolsó 5 sorát így kéne megírni: while((k=getchar())!=EOF) if(k!=putchar(k)) printf("Hiba a kimeneten!\n"). Kifejezés kiértékelése közben előbb a magasabb prioritású műveletet végzi el a fordító. <=. mert a hozzárendelés alacsonyabb prioritású művelet a relációnál. akkor tájékoztasson róla. A while kifejezése egy nem egyenlő reláció. két egyenlőség jel jelzi. Az egyetlen egyenlőség jel a hozzárendelés operátor! A kétirányú szelekció szintaktikai alakja: if(kifejezés) utasítás1 <else utasítás2> Az elhagyhatóságot most is a <> jelzi. milyen egységben stb. mértékegységgel stb. Lássuk csak sorban a kiértékelés lépéseit! 1. Előbb a hozzárendelés jobb oldalát kell kiértékelni.C megoldásunk túlzottan nem „C ízű”. Meghívja a getchar függvényt a fordító. akkor a kiértékelés során a fordító: 1. A getchar–tól kapott értéket hasonlítja EOF–hoz. akkor az utasítás2 következik. Meghívná előbb a getchar függvényt. s csak aztán következik az alacsonyabb. Ha a kifejezés hamis (zérus) és van else rész. Mindkét utasítás összetett utasítás is lehet. hogy mit kell megadni. A PELDA6.C programnyelv 23 Ha valamilyen eredményt közöl. A visszakapott értékkel felülírja k változó értékét.! Ha valamit bekér. akkor utasítás1 végrehajtása következik. >.

Az algoritmus: · Deklaráljuk a változókat.h> void main(void){ short k.C: A bemenet karaktereinek leszámlálása kategóriánként */ #include <stdio. hogy a getchar a bemenetről olvasott karaktereket az operációs rendszer billentyűzet pufferéből kapja! Emlékezzünk csak vissza! A parancssorban a begépelt szöveget szerkeszthetjük mindaddig. ha a felhasználó leütötte az Enter billentyűt. mely fájlvégig leszámlálja. hogy hány · numerikus karakter.C futtatásakor. míg Enter–t nem nyomunk. A k változó felvenné ezt az 1. vagy hamis (0) értéket! 3. num. · más egyéb karakter és · összesen hány karakter érkezett a szabvány bemenetről! Megoldásunkban az összes változó egész típusú. A visszatérési értéket hasonlítaná EOF–hoz.24 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK 2. Figyeljük meg a PELDA6. a feher és az egyeb számlálók. A billentyűzet pufferben levő karakterek tehát csak akkor állnak a getchar rendelkezésére. vagy 0 értéket. és ott meg kell növelni eggyel a megfelelő számlálót! · A ciklus befejeződése után megjelentetendők a számlálók értékei megfelelő tájékoztató szövegekkel. és tájékoztassunk a használatáról! · Működtessük addig a ciklust. num=feher=egyeb=0. és az összes számlálót lássuk el zérus kezdőértékkel! · Jelentessük meg a program címét. while((k=getchar())!=EOF) . vagy Ctrl+Z-ig. · fehér karakter. k tartalmazza a beolvasott karaktert. Készítsünk programot. Tehát kapna egy logikai igaz (1). printf("Bemeneti karakterek leszámlálása\n" "kategóriánként EOF-ig. és az is.\n"). feher. míg EOF nem érkezik a bemenetről! · A ciklusmagban háromirányú szelekció segítségével el kell ágazni a három kategória felé. A num. hogy összesen hány karakter érkezett a bemenetről! /* PELDA7. egyeb.

Ugyanezek mondhatók el a long. hogy a hozzárendelés a C–ben operátor. hogy a meg nem adott alaptípus alapértelmezése int. else ++egyeb. a short int és a signed short int azonos típusok. ill. A signed és az unsigned módosítók egymást kizáróak. hogy az ismertetett szabályok szerint a short. } 25 Pontosítani kell a deklarációs utasítás eddig megismert szintaktikáját! <típusmódosítók> <alaptípus> azonosítólista.  Ugyan a szintaktika azt mutatja. feher. az a=b=c=kifejezés értelmezése megint abból fakad. azaz: a=(b=(c=kifejezés)) . egyeb. Az elhagyható alaptípus alapértelmezés szerint int. b és c balértékek. hogy a. num. printf("Karakter számok:\n" "----------------\n" "numerikus: %5hd\n" "fehér: %5hd\n" "egyéb: %5hd\n" "----------------\n" "össz: %10ld\n". egymást kizáró hosszmódosítóval az egész belsőábrázolása · bizonyosan 16 bites (short). a long int és a signed long int vonatkozásában is. else if(k==' '||k=='\n'||k=='\t')++feher. és lehetne még előjeltelen (unsigned).  Végül is a különféle int típusok méretei így összegezhetők: short <= int <= long  Vegyük észre. · biztos 32 bites (long). A short felírásakor még arra is tekintettel voltunk. hogy signed az alapértelmezés. (long)num+feher+egyeb). · Két.C programnyelv if(k>='0'&&k<='9')++num. de a deklarációs utasításban a típusmódosítók és az alaptípus egyszerre nem hagyhatók el! Feltéve. Az ugyancsak elhagyható típusmódosítók az alaptípus valamilyen jellemzőjét változtatják meg. int típus esetén: · Az egész alapértelmezés szerint előjeles (signed). A short és a short int írásmódnál figyelembe vettük.

így az ASCII kód egész értéknek is minősül kifejezésekben. vagy escape szekvencia. akkor viszont utasításN hajtandó végre. A vagy pedig akkor kész. azaz: ++változó ≡ változó=változó+1 --változó ≡ változó=változó–1 .26 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK  A fordító jobbról balra halad. */ else utasításN Ha valamelyik if kifejezése igaz (nem zérus) a konstrukcióban. a=kifejezés. .  C–ben a többágú (N) szelekcióra az egyik kódolási lehetőség: if(kifejezés1)utasítás1 else if(kifejezés2)utasítás2 else if(kifejezés3)utasítás3 /* . . tehát nagyon magas prioritású.  A kétoperandusos logikai operátorok prioritása alacsonyabb a relációkénál. Ha minden kifejezés hamis (zérus). majd a konstrukciót követő utasítás jön. azaz kiértékeli a kifejezést. A C–ben van inkrementálás (++) és dekrementálás (––) egész értékekre. ha a bal oldali operandus hamis. Az és művelet eredménye eldőlt. mint a ||. Mindkét művelet egyoperandusos. A ++ operandusa értékét eggyel növeli meg.  A karakter konstans belsőábrázolása int.  A konstrukció hatására a fordító gyorsabb kódot is hoz létre. írásmódnál háromszor kell kiértékelni ugyanazt a kifejezést. Ha a kétoperandusos logikai művelet eredménye eldől a bal oldali operandus kiértékelésével. akkor a vele azonos sorszámú utasítás végrehajtása következik. akkor a C bele sem kezd a másik operandus értékelésébe. ha az első operandus igaz.  Fedezzük fel a karakter konstans írásszabályát: aposztrófok között karakter. hogy a logikai és műveletet && jelöli.C–ből látható. s a logikai vagy operátor a ||. s a –– pedig eggyel csökkenti. és visszafelé jövet beírja az eredményt a balértékekbe.  A PELDA7. b=kifejezés. Ugyanis a c=kifejezés. és az && magasabb prioritású.

A bal oldali oszlop pár 100–zal. ill. hogy arra is vigyáztunk. hogy a és b egész típusú változók. hisz nem mindegy.C alapján a következőképpen: · A forint 1000-től 100–ig csökkenjen 100–asával! · Az euró növekedjék 1–től 10–ig egyesével! · A forint 100–tól 2000–ig növekedjen 100–asával! Az eredményt a képernyőn fejléccél ellátva két oszlop párban oszlopfolytonosan haladva kell megjelentetni. A bal oldali oszlop pár kezdődjék 100–zal. Kifejezés részeként előtag operátor esetén azonban a változó új értéke vesz részt a további kiértékelésben. hogy a formátumspecifikációhoz tartozó aktuális paraméter short típusú (2 bájtos). a jobb oldali viszont 200–zal. hogy a PELDA7. mint az előbb. a jobb oldali viszont 1100–zal kezdődjék! · A feladat maradjon ugyanaz. hogy a h jelzi a printf–nek. Feltéve. hogy a típusokhoz a mezőszélességgel is felkészültünk: a maximális pozitív short érték bizonyosan elfér 5 pozíción. hogy mindkét művelet létezik előtag (prefix) és utótag (postfix) operátorként is!  Foglalkozzunk csak a ++ operátorral! A ++változó és a változó++ hatására a változó értéke eggyel mindenképp megnövekedik. hogy a függvény a verem következő hány bájtját tekinti a formátumspecifikációhoz tartozónak!  Vegyük azt is észre. /* a=7 és b=7 */ /* a=7 és b=8 */  Figyeljünk fel rá. hogy a három maximális short érték összege részeredményként se csonkuljon! Ezért az explicit long–gá módosítás a printf utolsó paraméterében: (long)num+feher+egyeb Megoldandó feladatok: Készítsen programokat a PELDA4. s mindegyik oszlop párban 200 legyen a lépésköz! .  A megfelelő hosszmódosítók megadása a formátumspecifikációkban elengedhetetlen. de a megjelentetés legyen sorfolytonos. míg utótag műveletnél a változó eredeti értéke számít be. s long pedig 10–en!  Látható még. hogy a hozzátartozó aktuális paraméter long (4 bájtos). l tudatja vele.C utolsó printf utasításában hosszmódosítók állnak a d típuskarakterek előtt a formátumspecifikációkban! Látszik.C programnyelv 27  A problémák ott kezdődnek azonban. a = b++. és b értéke 6: a = ++b.

mert az eredmény csak két oszlop páros listaként közölhető egy képernyőn. azaz fejléccél ellátva lapozhatóan kell megjelentetni! Ez azt jelenti. hogy: · Hány sor volt a bemeneten? A bemenet karakterei közt a ’\n’–eket kell leszámlálni. A tobbi és a betu számlálók. C stb. A még kijelzendő felső érték ennek megfelelően 1000. A k tartalmazza a beolvasott karaktert. {LAPOZ. 3 vagy 4 lehet. Az algoritmus: . hogy nem ’\n’–nel végződik. s ezek darabszámát is jelezzük ki! Megoldásunkban az elvalaszto karakteres változó. mint ahány betű az angol ábécében van. A tobbi a betűkön kívüli többi karakter számlálója. 2. 3.7 Tömbök Készítsünk programot. és ciklusváltozói funkciókat is ellát.28 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK · Maradva a sorfolytonos megjelentetésnél. hogy hány A. Az eredmény a képernyőn fejléccél ellátva az előírt számú oszlop párban jelenjen meg úgy.C} · A forint 100–tól 10000–ig növekedjen 100–asával! A lista nem futhat el a képernyőről. majd várunk egy gombnyomásra. hogy 100 továbbra is a lépésköz! {TOBBOSZL. A szavakat viszont egymástól fehér karakterek választják el. hanem EOF–fal. hanem előre–hátra lapozhatóan jelenjen meg! Készítsen programokat. a tobbi és a betu viszont egész típusú. · Hány szó volt a bemeneten? A szó nem fehér karakterekből áll. de a lista a képernyőn fejléccél ellátva nem csak előre. és közben megállapítják. karakter érkezett! A kis– és nagybetűk között nem teszünk különbséget! A betűkön kívüli többi karaktert tekintsük egy kategóriának. A betu annyi elemű tömb. melyek a szabvány bemenetet EOF–ig olvassák. 3000 vagy 4000. B. A gomb leütésekor produkáljuk a lista következő lapját. Az utolsó sor persze lehet. mint az előző pontban. hogy nem fehér karakterrel zárul. kérjük be előbb a kijelzendő oszlop párok számát ellenőrzött inputtal! Az oszlop párok száma 1. a k. és újból várunk egy gombnyomásra. 2000. mely a szabvány bemenetet olvassa EOF-ig! Megállapítandó és kijelzendő. Az utolsó szó lehet. hanem EOF–fal. hogy először kiíratjuk a lista egy képernyő lapnyi darabját. és így tovább. Az elvalaszto karakteres változóra azért van szükség.C} · Legyen ugyanaz a feladat.

/* Eredmények közlése: */ printf("\nBetű|Darab Betű|Darab\n" "----+----. /* Kezdőérték adás. elvalaszto). Az unsigned char 0 és 255 közötti ábrázolási lehetőségekkel rendelkezik. alapértelmezés szerint előjeles (signed). /* Más karakterek: */ else ++tobbi. /* Bemeneti kar. betu[k]. k+'A'. fixpontos belsőábrázolású egész típus is 0111 11112 = 27 – 1 = 127 és 1000 00002 = –27 = –128 ábrázolási határokkal. printf("Bemenet betűinek leszámlálása\n" "EOF-ig. */ betu[BETUK]. else elvalaszto=' '. }  A char típusú változó egyetlen karakter tárolására alkalmas. */ for(k=0. . /* Listelválasztó karakter. k<BETUK. */ tobbi=0. */ tobbi. kisbetű és más karakter. tobbi). */ int k. /* Betűszámlálók. Megnövelendő eggyel természetesen a megfelelő számláló! · A ciklus befejeződése után két oszlop páros táblázatban megjelentetendők a betűszámlálók értékei. A char ugyanakkor 8 bites. ++k){ printf("%4c|%5d%c". if(elvalaszto==' ') elvalaszto='\n'. for(k=0. } printf("\nTöbbi karakter: %5d\n". és ciklusváltozó. while((k=getchar())!=EOF) /* Nagybetűk: */ if(k>='A'&&k<='Z')++betu[k-'A']. /* Kisbetűk: */ else if(k>='a'&&k<='z')++betu[k-'a'].h> #define BETUK 26 /* Az angol ábécé betűszáma */ void main(void){ char elvalaszto. ++k) betu[k]=0. míg EOF nem érkezik a bemenetről! · A ciklusmagban háromirányú szelekcióval el kell ágazni három kategória felé: nagybetű. /* Nem betűk számlálója. és a tömböt! A számlálók nullázandók! Az elvalaszto induljon szóköz kezdőértékkel! · Jelentessük meg a program címét. és tájékoztassunk a használatáról! · Működtessük addig a ciklust. elvalaszto=' '.C: Betűszámlálás a bemeneten */ #include <stdio. vagy Ctrl+Z-ig.----+-----\n"). és végül egy külön sorban a „többi karakter” kategória számlálója! /* PELDA8.C programnyelv 29 · Deklaráljuk a változókat. k<BETUK.\n").

Az egész tömb a memóriában összesen sizeof(tömbazonosító) ≡ méret*sizeof(típus) bájtot igényel. és a tömb elemszámát határozza meg.  Állandó kifejezés az.  A magas prioritású. .C–ből kitűnően látszik.  A tömbindexelés C–ben mindig zérustól indul. Például 16 bites int–et feltételezve a sizeof(betu) ≡ 26*sizeof(int) pontosan 52. aminek fordítási időben kiszámítható az értéke. A tömbdefinícióban a méret pozitív. …. A tömb egy elemére való hivatkozást indexes változónak is nevezik és szintaktikailag a következő: tömbazonosító[index] ahol az index nem negatív értékű egész kifejezés 0 <= index <= méret–1 értékhatárokkal. betu[24] betu[25]  Vegyük észre. egész értékű állandó kifejezés. Ilyenkor a betu[k–’A’] számláló nő eggyel. A tömb egy elemének helyfoglalása típusától függ. és ezek így helyezkednek el a memóriában: betu[0] betu[1] betu[2] . betu[1]. hanem tömbazonosító[méret] konstrukciók is lehetnek köztük. betu[2]. és a betu[25]–ben a Z karaktereket számlálja! Tételezzük fel. azaz betu[3] növeléséről van szó!  Figyeljünk fel még arra. hogy k értéke 68! Ez ugyebár a D betű ASCII kódja. Pontosabban a deklarációs utasítás azonosítólistája nem csak egyszerű változók azonosítóiból állhat. a betu[1]–ben a B. Tehát betu[68–65]–ről. alakú. és a legnagyobb még létező indexérték a méret–1! Például a betu tömbnek létezik betu[0]. Az A ASCII kódja 65. egyoperandusos sizeof operátor megadja a mögötte zárójelben álló objektum. hogy az eredményeket közlő ciklusbeli printf–ben a k+’A’ egész kifejezés értékét %c formátumspecifikációval . vagy típus által elfoglalt bájtok számát.30 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK A legtöbb programfejlesztő rendszerben az unsigned char alapértelmezésként is beállítható karakter típus. A PELDA8. . hogy a tömb definíciója típus tömbazonosító[méret]. és végül betu[BETUK–1] eleme. hogy a betu[0]–ban a program az A.

s a kapcsoló-szerkesztő kapcsolja be őket a végrehajtható fájlba. mely az egész program belépési pontját képezi.  Lássuk még be.C–ben megoldott feladatot. 67–et stb. mert a C szellemében az egy olyan függvény. azaz rendre 65–öt. vagy tárgymodulokban (. 66–ot.8 Függvények A függvényeket többféleképpen csoportosíthatnánk. A más programozási nyelvekben szokásos eljárás (procedure) itt explicit módon nem létezik.  Listázni csak azt érdemes. betu[k]. íratunk ki karakteresen. hogy: · Vannak előre megírtak. 2 stb. Forrásfájlokban helyezkednek el. karakter érkezik! A nem numerikus karaktereket tekintse egy kategóriának.OBJ) találhatók. és ezek számát is közölje! 3. 1. B–t. Könyvtárakban (.C programnyelv 31 jelentetjük meg. mely a szabvány bemenetet EOF–ig olvassa! Számlálja meg és jelezze ki. Például: a printf. vagy a main stb.LIB). tehát A–t. az indító programnak (a main-nek). a getchar. A nyelv központi eleme a függvény. látunk majd. aminek nincs visszaadott értéke: void eljárás(). Megoldandó feladatok: Fokozza úgy a PELDA8. Tehát az elvalaszto változó segítségével produkáljuk a két oszlop páros eredménylistát. hogy megszámlálja a magyar ékezetes kis– és nagybetűket is! Készítsen programot. elvalaszto). Jelezzük ki egy táblázatban az 1001 és 1010 közötti egész számok köbét! . s így két betű–darab pár képes megjelenni egy sorban. s kódjukat a fordító generálja. hogy hány 0. hogy az elvalaszto változó értéke szóköz és soremelés karakter közt váltakozik. ami valamilyen információt hordoz! Tehát a zérus darabszámú betűk kijelzése teljesen felesleges! Magyarán a for ciklusbeli printf–et így kéne módosítani: if(betu[k]>0) printf("%4c|%5d%c". de a legpraktikusabb úgy. a putchar. k+'A'. · Mi írjuk őket. Minden végrehajtható programban kell lennie egy függvénynek. C–t stb.

ha a processzor nem hajt végre return utasítást. hogy elfér az int–ben! Gondoljunk 1000 köbére. vagy implicit konverzióval ilyen típusúvá alakítja a kifejezés értékét a fordító. vagy a return utasításhoz nem tartozott kifejezés. ami viszont int. ha a processzor kifejezéssel ellátott return utasítást hajt végre benne. */ printf("%5d|%11ld\n".C–beli return–ben az explicit (long) típusmódosítás nem azért van.h> #define TOL 1001 /* A tartomány kezdete. A visszaadott érték meghatározatlan. } long kob(int a){ /* Függvénydefiníció. kob(i)). ami 1000000000! Ez jóval meghaladja a 32767–es felsőábrázolási korlátot. */ void main(void){ int i. A függvénydefinícióban van meg a függvény teste. "Köbe"). Nézzük a return szintaktikáját! return <kifejezés>. azaz az a kód. i. hogy a PELDA9. utasításnak. és ennek nem mondhatnak ellent a prototípusok (deklarációk)! A függvénydefinícióban előírt visszaadott érték típusának egyeznie kell ebből következőleg a programban bárhol előforduló. és csak azután adja vissza. printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n". /* Függvény prototípus.  Egy függvényre a programban csak egyetlen definíció létezhet. } A függvénydefiníció és a függvényhívás fogalmával megismerkedtünk már a Kapcsoló–szerkesztés fejezetben. akkor a kifejezés típusának is ennek kell lennie. */ return (long)a*a*a. ++i) /* Függvényhívás. A fordító kiértékeli a kifejezést. hogy megtakarítsuk a kifejezés értékének visszaadás előtti implicit konverzióját! Az igazi ok az. hogy kerüljön a vezérlés. */ #define IG 1010 /* A tartomány vége. amikor is az alapértelmezés lesz érvényben. hogy egy 16 bites int köbe nem biztos. A meghívott függvény akkor ad vissza értéket a hívó függvénynek a hívás pontjára.  A visszaadott érték típusa bármi lehet végül is eltekintve a tömbtől és a függvénytől. for(i=TOL. Lehet valamilyen alaptípus. */ long kob(int). e függvényre vonatkozó prototípusokban (deklarációkban) megadott visszatérési érték típussal.C: Köbtáblázat */ #include <stdio. A „valamit” szolgáltató függvényben tehát lennie kell legalább egy return kifejezés. amit a függvény meghívásakor végrehajt a processzor. i<=IG. . de el is hagyható. és rá is kell.32 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK /* PELDA9.  Lássuk be. Ha a függvény visszatérési típusa típus.

 Ha nincs prototípus. */ printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n". i.h> #define TOL 1001 /* A tartomány kezdete. míg kifejezés nélküli return utasítás nem következik. hogy az aktuális paramétereket is átadja – ha vannak – érték szerint. Például a kob(3. A vezérlést a függvénytest első végrehajtható utasítása kapja meg. sem alulcsordulás! Pontosabban ami túlcsordul. akkor a fordító azt feltételezi (tehát olyan hívási kódot generál). void visszatérésű függvény blokkjában aztán a végrehajtás addig folytatódik.  A nem int visszaadott értékű függvényt legalább deklaráni kell a hívó függvényben! A függvénydeklaráció bemutatásához átírjuk a PELDA9. vagy a függvény blokkját záró }-re nem kerül a vezérlés. ++i) /* Függvényhívás: */ printf("%5d|%11ld\n". Ezután a hívási ponttól folytatódik a végrehajtás.C programnyelv 33  C–ben az egész típusok területén nincs sem túlcsordulás. ha az aktuális paraméter típusa eltérő. sorrendjével és típusával. hogy a return utasítás szintaktikájában az elhagyható kifejezés a paraméter nélküli return–t kívánta jelölni! Belátható.  Ha nincs prototípus. */ void main(void){ int i.C: Köbtáblázat */ #include <stdio. ismeri a függvény visszatérési értékének típusát is. hogy a függvény prototípusnak mindig meg kell előznie a hívást a forrásszövegben. ami remélhetőleg kellően szemlélteti a prototípus megadásának szükségességét. akkor nincs implicit konverzió.0) hívás eredménye zérus. vagy alulcsordul. az mindenféle üzenet nélkül elveszik. } . */ #define IG 1010 /* A tartomány vége. for(i=TOL. /* Függvénydeklaráció. A fordító a prototípus ismeretében implicit típuskonverziót is végrehajt az aktuális paraméter értékén a függvénynek történő átadás előtt. vagy lebegőpontos visszatérésű függvények esetében. long kob().C–t: /* PELDA9. "Köbe"). hogy a függvénynek az alapértelmezés miatt int visszaadott értéke van. i<=IG. A függvényhívás átruházza a vezérlést a hívó függvényből a hívottba úgy. és csak a „csoda” tudja. ill.  Vegyük észre. A fordító így tisztában van a hívás helyén a függvény paramétereinek számával. hogy mi történik az átadott nem megfelelő típusú értékkel. Ez ugyebár eléggé érdekes eredményre vezet void. kob(i)).

. hogy az utóbbi módszer nem ajánlható olyan több függvénydefinícióból álló forrásfájlra.C: Köbtáblázat */ #include <stdio.  A függvény definíciója prototípusnak is minősül. mint minden őt hívó függvényben külön deklarálni a függvényt. */ #define IG 1010 /* A tartomány vége. i. printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n". "Köbe"). és · a két rész nem keveredhet egymással. azaz a függvénydefiníciók nem ágyazhatók egymásba!  Ugyan a Táblázat készítése fejezetben már rögzítettük a függvény szerkezetét. */ long kob(int a){ return (long)a*a*a. ++i) /* Függvényhívás: */ printf("%5d|%11ld\n". s · a végrehajtható utasítások csak ezután következnek. for(i=TOL. vagyis a blokkszerkezetet. Természetesen a teljes függvény prototípus is beírható a deklárációs utasításba. /* PELDA9. } void main(void){ int i. }  Vegyük észre rögtön. ahol a kérdéses függvényt több helyről is meghívják! Sokkal egyszerűbb a forrásszöveg elején megadni egyszer a prototípust. /* Függvénydeklaráció. long kob(int).34 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK /* Függvénydefiníció.  Lássuk be. */ return (long)a*a*a. hogy a függvénydefinícióban · előbb a deklarációs utasítások jönnek. hanem tartalmazhat függvénynév() alakzatokat is.h> #define TOL 1001 /* A tartomány kezdete. }  C–ben tilos függvénydefiníción belül egy másikat kezdeni. i<=IG. kob(i)). de itt újra kihangsúlyozzuk. hogy deklarációs utasításunk szintaktikája ismét módosult! Az azonosítólista nem csak egyszerű változók azonosítóiból és tömbazonosító[méret] konstrukciókból állhat. */ long kob(int a){ /* Függvénydefiníció. ha megelőzi a forrásszövegben a függvényhívást. */ de ilyenkor a függvény prototípus csak ebben a blokkban lesz érvényben.

mert az programfejlesztő rendszerenként más–más lehet!  A programfejlesztő rendszerben kell lennie olyan menüpontoknak. */ #define IG 1010 /* A tartomány vége. Be kell azonban tartani a következő szabályokat: · Egy és csak egy forrásmodulban szerepelnie kell az indító programnak (main). ++i) /* Függvényhívás: */ printf("%5d|%11ld\n". de ezt most még nem tárgyaljuk! 3. meglévőt tölthetünk be. vagy megnyitott prodzsekt esetén azonban a fejlesztő rendszer mindaddig a prodzsekt fordításával. hogy egyetlen benne felsorolt fájl azonosítójával se egyezzen meg a neve!  Azért nem konkretizáljuk a prodzsektfájl kiterjesztését. vagy funkciónként külön–külön forrásfájlokban kívánjuk elhelyezni. menthetünk el. a PELDA9. kob(i)). Van természetesen név (cím) szerinti hívás is a C–ben. */ void main(void){ int i.C programnyelv 35  Ebben a fejezetben csak az érték szerinti hívásról szóltunk. */ long kob(int). melyekkel új prodzsektet hozhatunk létre.C programunkat! /* FOPROG. } /* FUGGV. PRODZSI fájlazonosítóval! A prodzsektfájl névadásánál csak arra vigyázzunk.C–re és FUGGV. vagyis amikor a formális paraméterek értékét kapja meg a meghívott függvény.C–re.9 Prodzsekt Ha a végrehajtható program forrásszövegét témánként. nyithatunk meg. akkor C–s programfejlesztő rendszerekben ennek semmiféle akadály sincs. i.h> #define TOL 1001 /* A tartomány kezdete.C: Köbtáblázat */ #include <stdio. i<=IG.  Betöltött. törölhetünk. · Prodzsektfájlt kell készíteni. kapcsoló–szerkesztésével és futtatásával foglalkozik. printf(" Szám|%11s\n-----+-----------\n". Szedjük szét két forrásmodulra: FOPROG. míg nem töröljük. Akármilyen . melyben felsorolandók a program teljes szövegét alkotó forrásfájlok. és mentsük el. zárhatunk le stb. /* Függvény prototípus. "Köbe"). for(i=TOL. */ long kob(int a){return (long)a*a*a. nem zárjuk be.C: A függvénydefiníció. mondjuk. vagy szúrjuk bele a két forrásfájlt. } Hozzunk létre egy új prodzsektet! Soroljuk fel benne.

a programfejlesztő rendszer az aktuális prodzsekt bezárásáig nem ezek fordításával. hogy a forrásfájlok.C       fordítás   FOPROG.OBJ FUGGV.C FUGGV. vagy futtatásával foglalkozik. ill. hogy az implicit függőségi mechanizmust úgy kell külön aktiválni (menüpont). és a beléjük behozott fájlok közti függőséget explicit módon kell biztosítani.36 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK más forrásfájlokat is nyitogatnánk meg különféle ablakokban. Ez azt jelenti. szerkesztésével. Lássuk a prodzsekt fordítását és kapcsoló–szerkesztését! FOPROG. ill.EXE 5. a könyvtárak valamelyikének ideje későbbi legyen a végrehajtható fájlénál. ábra: A PRODZSI prodzsekt kapcsoló–szerkesztése  Fedezzük fel. A tárgymodult akkor is újra kell fordítani. hogy a végrehajtható fájl a prodzsekt nevét kapja meg!  A prodzsektet alkotó fájlok között implicit függőség van. A kapcsoló–szerkesztés végrehajtásához az szükséges. ábra: A PRODZSI prodzsekt fordítása FOPROG. .OBJ FUGGV. Az implicit függőség fennáll a forrásfájl és a bele #include direktívával bekapcsolt fájlok között is. hogy a prodzsekt futtatásakor csak akkor történik meg a tárgymodul alakjában is rendelkezésre álló forrásfájl fordítása.OBJ 4. ha valamelyik forrásfájlba behozott fájl ideje későbbi a tárgymodulénál. ha a forrásfájl utolsó módosításnak ideje (dátuma és időpontja) későbbi.  Bizonyos programfejlesztő rendszereknél előfordulhat. mint a vonatkozó tárgymodulé. hogy a tárgymodulok.OBJ indító program (OBJ) könyvtárak (LIB) kapcsoló– szerkesztés  PRODZSI.

Például a ”Karakterlánc” karakterláncot így kell letárolni a tomb karaktertömbben: ’K’ ’a’ ’r’ ’a’ ’k’ ’t’ ’e’ ’r’ ’l’ ’á’ ’n’ ’c’ ’\0’ 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12  Vegyük észre.EXE 6. A tömbindexelés ebben az esetben is zérustól indul és méret–1–ig tart.C programnyelv stdio. a második a tomb[1]–ben. s a legutolsó a tomb[11]–ben helyezkedik el. hogy a karakterlánc első jele a tomb[0]–ban.h foprog. ábra: Implicit függőség a PRODZSI prodzsektnél  A prodzsektfájlban a forrásmodulokon kívül megadhatók tárgymodulok (OBJ) és könyvtárak (LIB) fájlazonosítói is. könyvtárak 37 PRODZSI.obj indító prog. de ennek pontos megvalósítása már „igazán” a programfejlesztő rendszertől függ. A kapcsoló–szerkesztő a tárgymodulokat beszerkeszti a végrehajtható fájlba. és az ezt követő tomb[12] tartalmazza a lánczáró zérust!  Figyeljünk fel arra is.c foprog. A prodzsektfájlban tulajdonképpen a gyári indító program és a szabvány könyvtárak is kicserélhetőek. A karakterlánc végét az őt tartalmazó tömbben egy zérusértékű bájttal (’\0’) kell jelezni. A könyvtárakban pedig függvények tárgykódjait fogja keresni. Az egész tömb helyfoglalása: méret*sizeof(char) ≡ méret bájt. hogy a zérus egész konstans (0) és a lánczáró ’\0’ karakter értéke ugyanaz: zérus int típusban! Hiszen a karakter konstans belsőábrázolása int.  A C–ben nincs külön karakterlánc (sztring) adattípus. hogy a karakterlánc hossza (12) megegyezik a lezáró ’\0’ karaktert magába foglaló tömbelem indexével!  Fedezzük még rögtön fel. tomb . A karakterláncokat a fordítónak és a programozónak karaktertömbökben kell elhelyeznie.10 Karaktertömb és karakterlánc A karaktertömbök definíciója a Tömbök fejezetben ismertetettek szerint: char tömbazonosító[méret].obj fuggv.c fuggv. 3.

· hozzárendelése stb.h> #define NEV "Jani" /* A számlált név. hanem helyette lánczáró ’\0’–t ír a karakterlánc végére. } . /* A számláló nullázása. Készítsen programot. /* Függvény prototípusok. void main(void){ int db. mely behoz a szabvány bemenetről egy sort! A sor karaktereit rendre elhelyezi az s karaktertömbben.int n). /* Sorok olvasása üres sorig a bemenetről: */ while(getline(s. egyébként meg negatív értéket szolgáltat.MAX)>0) /* Ha a sor épp a NEV: */ if(strcmp(s. */ int getline(char s[]. char s2[]). · összehasonlítása. Ezeket a műveleteket bájtról–bájtra haladva kell kódolni. zérust ad vissza.38 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK  A C–ben nincs külön karakterlánc adattípus. azaz a lánczáró zérus nélkül legfeljebb n karaktert tárol a tömbben a függvény. mint a karakterláncok · egyesítése. char s2[]) függvény.\n".NEV). /* Az aktuális név. */ char s[MAX+1].NEV)==0) ++db. · Egy int getline(char s[].\n". Ha az első hátrébb van a névsorban (nagyobb).\nAdjon\ meg soronként egy nevet!\nProgramvég: üres sor.db. int n) függvény. */ db=0. vagy függvényt kell írni rájuk. A getline visszatérési értéke az s tömbben végül is elhelyezett karakterlánc hossza. A befejező soremelés karaktert nem viszi át a tömbbe. mely neveket olvas a szabvány bemenetről EOF– ig vagy üres sorig! Megállapítandó egy fordítási időben megadott névről. /* PELDA10. /* Névszámláló. mely összehasonlítja két karakterlánc paraméterét! Ha egyeznek.C: Névszámlálás */ #include <stdio. */ #define MAX 29 /* A bemeneti sor maximális mérete.NEV). */ printf("A(z) %s név leszámlálása a bemeneten. s ebből következőleg nem léteznek olyan sztring műveletek sem. mint ahogyan azt a következő példában bemutatjuk. A getline második paramétere az s karaktertömb méreténél eggyel kisebb egész érték. /* Az eredmény közlése: */ printf("A nevek közt %d darab %s volt. akkor pozitív. hogy hányszor fordult elő a bemeneten! A feladat megoldásához készítendő · Egy int strcmp(char s1[]. */ int strcmp(char s1[]. Most egyben a leghosszabb név is.

azaz a két karakterlánc egyenlő. return(s1[i]-s2[i]).  Írjuk be a PELDA10. ha ugyanazon pozícióikon azonos karakterek állnak. mint a PELDA10. Ebből a ciklusból tehát csak két esetben van kilépés: · Ha elértünk s1 karaktertömb lánczáró zérusáig (s1[i]==0). return(i).i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n'. for(i=0.} int getline(char s[]. · Ha a két karakterlánc egyazon pozícióján nem egyforma érték áll (s1[i]!=s2[i]). }  Ha a forráskód egy sorát lezáró soremelés karaktert közvetlenül \ jel előzi meg. hogy a formális paraméter karaktertömb (és persze más típusú tömb is) méret nélküli! Az strcmp megírásakor abból indultunk ki. · Negatív. Az i ciklusváltozót zérusról indítva. ha közben minden i– re az s1[i]==s2[i] is teljesült. s egyesével haladva. for(i=0. A visszaadott s1[i]–s2[i] különbség csak akkor: · Zérus. Tárgykódja benne van a szabvány könyvtárban.C–beli.C programnyelv 39 int strcmp(char s1[]. · Pozitív. akkor mindkét karaktert elveti a fordító. és ráadásul a lánczáró zérus is ugyanott helyezkedik el. Nem fáradtunk azonban feleslegesen. s[i]='\0'.C #include direktívája után a .i.  A main első printf–jét folytatássorral készítettük el.++i) s[i]=c. char s2[]){ int i. mint s2. s a két fizikai sort egyesíti. Az ilyen értelemben egyesített sorokat már a másodiktól kezdve folytatássornak nevezik.H fejfájlt. s1[i]!=0&&s1[i]==s2[i]. végigindexeljük az s1 karaktertömböt egészen a lánczáró nulláig (s1[i]!=0) akkor. hogy két karakterlánc akkor egyenlő egymással. Használatához azonban be kell kapcsolni a prototípusát tartalmazó STRING. ha s1[i] zérus és s2[i] is az. és egynek tekinti. ++i).  Az strcmp–t már megírták.  A két elkészített függvény prototípusából és definíciójából vegyük észre. mint s2. ha s1 kisebb (előbbre van a névsorban). mert a szabvány könyvtári változat ugyanúgy funkcionál. ha s1 nagyobb (hátrébb van a névsorban).int n){ int c.

A getline ciklusváltozója ugyancsak zérusról indul. vagy · ha a bejövő karakter soremelés (c==’\n’). s1<s2 E módon ugyanis s1 és s2 memóriabeli elhelyezkedését hasonlítjuk össze. 3.  Írjuk csak át a PELDA10. Ha a bemeneti pufferben az Enter megnyomásakor n–nél több karakter van. hogy s1 és s2 karaktertömbök. lássuk be. 2. semmi értelme sincs az ilyen kódolásnak. s1>=s2. azaz a behozott karakterlánc hosszát. hogy az s1==s2 mindig hamis. és nem tölthető tovább (i>=n).C main–jében a while(getline(s. és a program indítása után gépeljük be a JenőJaniJojóJani .40 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK #include <string. és töröljük ki a forrásszövegből az strcmp prototípusát és definícióját! Végül próbáljuk ki!  Feltéve. s addig nem. hogy C programban. és az s1!=s2 pedig mindig igaz. vagy · ha a beolvasott karakter EOF jelzés (c==EOF). hogy a szabvány bemenetről érkező karakterekkel tölti fel az s karaktertömböt. mert utána még egy soremelést is végre kell hajtani. s visszaadjuk i–t. ugyan szintaktikailag nem helytelen. getline függvényünk jó próbálkozás az egy sor behozatalára a szabvány bemenetről. s1>s2. s1!=s2. Az EOF karakter (Ctrl+Z) érkezése nem jelenti tulajdonképpen a bemenet végét. A bemeneti pufferben levő karakterek csak soremelés (Enter) után állnak rendelkezésére.MAX)>0) sort a következőre while(getline(s. Ezután kitesszük a tömb i–ik elemére a lánczáró zérust. de van néhány problémája. hogy észlelni tudjuk. akkor a puffer (az egy sor) csak több getline hívással olvasható ki.4)>0) . · ha az s tömb kimerült. A ciklus akkor áll le. hogy: s1==s2. A ciklusmagból látszik. és a ciklus végéig egyesével halad.h> . ha a bemenet a billentyűzet: 1. azaz bizton állíthatjuk. s1<=s2.

++i)s[i=c. Írjon programot. s jelenleg sajnos nem tudunk rajta segíteni. · A void strct(char s1[]. hogy az algoritmus indexeljen előre s1 lánczáró zérusáig. for(i=0. mely a getline segítségével sorokat olvas üres sorig a szabvány bemenetről. hogy mi közük van egymáshoz? A rövid válasz nagyon egyszerű: semmi. globális és belső. s persze ki is jelzi a hosszával együtt! Javasoljuk. while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar(). külső változók Ha alaposan áttanulmányozzuk a PELDA10. hogy fájlvéget a billentyűzet szabvány bemeneten a getline–nak csak üres sor megadásával tudunk előidézni. hogy a pillanatnyi minimum mentéséhez használja fel az strcopy függvényt! {STRMIN.i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n'. char s2[]) egyesíti s1–be a két paraméter karakterláncot.int n){ int c. mind a getline–ban van egy–egy. } Megoldandó feladatok: Készítse el a következő függvényeket. csak ki kell olvasni a bemeneti puffert végig a getline–ból való visszatérés előtt. Emlékezzünk rá.C} 3. s[i]='\0'.i.11 Lokális. return(i). Tehát: int getline(char s[]. int típusú i változó.C programnyelv  41 sorokat! Az első két probléma az operációs rendszer viselkedése miatt van. A második gondhoz még azt is hozzá kell fűznünk. Javasoljuk. s ettől kezdve csak ide kell másolni s2–t! · Az unsigned strlen(char s[]) visszaadja az s karakterlánc hosszát.C–t. és próbálja is ki őket egy rövid programmal! · A void strcopy(char cél[]. A harmadik probléma viszont könnyedén orvosolható. akkor észrevehetjük. hogy mind az strcmp–ben. és megkeresi a legrövidebbet. A hosszabb viszont kicsit bonyolultabb: . Feltehetnénk azt a kérdést. Például a ”Jani”–ból ”inaJ”–nak kell születnie. hogy a lánczáró zérus indexe a karaktertömbben egyben a karakterlánc hossza is! · A void strrv(char s[]) megfordítja a saját helyén a paraméter karakterláncot. char forrás[]) átmásolja a cél karaktertömbbe a forrás karakterláncot a lezáró nullájával egyetemben.

amiben definiálták. ahol érvényesen hivatkozni lehet rá. amelyben deklarálták őket. hogy az őt definiáló deklarációs utasítást melyik blokk elején helyezik el. helye felszabadul (a veremmutató helyrejön).42 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK · Mindkét i változó lokális a saját függvényblokkjára. A lokális változó kezdőértéke ebből következőleg „szemét”. Futási időben a függvénybe való belépéskor jönnek létre.  Tisztázzuk valamennyire a változó deklarációja és definíciója közti különbséget! Mindkét deklarációs utasításban megadják a változó néhány tulajdonságát. A függvényekben. Az alapértelmezett kezdőértéket implicit kezdőértéknek is szokták nevezni. · A lokális változó hatásköre az a blokk.  A lokális változó az előzőekben ismertetetteken kívül auto tárolási osztályú is. azaz benne van a vezérlés. el lehet érni. és annak minden beágyazott blokkja. . definiált változók mind lokálisak arra a függvényre. Tehát a belső változónak nincs alapértelmezett kezdőértéke. amíg memóriát foglal. akkor a memóriafoglalása megszűnik. míg saját függvényblokkja aktív.  A lokális változó hatásköre az a blokk. Tehát a két i változónak a névegyezésen túl nincs semmi köze sem egymáshoz. Nevezik ezt ezért érvényességi tartománynak is. Ez a lokális hatáskör.  Mi dönti el. amit most létrejövetelekor a rendszer rendelkezésére bocsátott. így a main–ben is. Ha a vezérlés kikerül onnét. · A lokális változó élettartama az az idő. de memóriafoglalásra csak definíció esetén kerül sor.  A lokális változó akkor jön létre (rendszerint a veremben). A blokkon belülisége miatt a lokális változót belső változónak is nevezik. Egészítsük ki újból a deklarációs utasítás szintaktikáját! <tárolási–osztály><típusmódosítók> <alaptípus> azonosítólista. hogy a belső változó melyik blokkra lesz lokális? Nyilvánvalóan az.  A változó hatásköre az a programterület. ami azokban a memóriabájtokban volt. Csak az adott függvényen belül lehet hozzájuk férni. amiben definiálták.  A változó élettartama az az időszak. Pontosabban az a bitkombináció. és kilépéskor meg is semmisülnek. Ez a lokális élettartam. amikor a vezérlés bejut az őt definiáló blokkba.

Az így definiált változót külső változónak. E fejezet keretében nem foglalkozunk a register és a static tárolási osztállyal!  A szintaktikát betartva most felírható. hogy a lokális helyzetű deklarációs utasításban az auto tárolási osztály alapértelmezés. Az ilyen változó: · Hatásköre a fordítási egységben a deklarációs utasításának pozíciójától – az ún.  Hogyan lehet auto tárolási osztályú a lokális változó? Nyilván úgy. de · deklarációjuk a függvénydefiníció fej részében és nem a blokkjában helyezkedik el. Valamilyen típus. azaz a vezérlés benne van. vagy más néven belső változóval.C programnyelv 43 A tárolási–osztály a következő kulcsszavak egyike lehet: auto. hogy auto i. ami az auto signed int típusú. többnyire a veremben. deklarációs ponttól – indul. vagy extern. hogy a függvények formális paraméterei is lokális változóknak minősülnek. Foglaljuk össze a lokális változóval. vagy globális hatáskörnek nevezik. Neve: Típusa: Hatásköre: Élettartama: . ahol definiálták. Az auto kulcsszó kiírása ezekben az utasításokban teljesen felesleges. A fordítási egység függvénydefiníciókból és külső deklarációkból áll.  Az előfeldolgozáson átesett forrásmodult fordítási egységnek nevezik. Ezt a hatáskört fájl hatáskörnek. Külső deklaráció alatt a minden függvény „testén” kívüli deklarációt értjük. Amíg a blokk aktív. Alapértelmezett tárolási osztálya: auto Alapértelmezett kezdőértéke: Nincs. és · értékük az aktuális paraméter értéke. vagy globális változónak nevezik. i azonosítójú változó definíciója. Az a blokk. Deklarációs utasításának helye: Annak a blokknak a deklarációs része. ahol a változót használni kívánjuk. static. register. . Memóriafoglalás: Futási időben.  Meg kell említeni. kapcsolatos ismereteinket! Bármilyen azonosító. és a modul végéig tart.

extern char t[]. Itt történt tehát meg a helyfoglalásuk.  Bánjunk csínján az extern kulcsszó explicit használatával.  Vegyük észre. hogy a tömb mekkora. hogy nem a veremben. Most egyben a leghosszabb név is. */ #define MAX 29 /* A bemeneti sor maximális mérete. ha a rájuk történő hivatkozás előtt extern kulcsszóval deklarálják őket. Rendszerint az elsődleges adatterületen helyezkedik el.C–t. A memória hozzárendelés már fordítási időben megtörténik. hisz a tömb deklarációjában méret sincs!  Persze azt. .h> #define NEV "Jani" /* A számlált név.C–re! /* PELDA11. másrészt valóban csak deklarációk. */ int strcmp(char s2[]). hogy az utasítás nem definíció.44 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK · Élettartama a program teljes futási ideje.C: Névszámlálás */ #include <stdio. void main(void){ . */ int getline(void). . char t[10]. /* . /* Forrásmodul 1 */ extern int i. . ábra: extern deklaráció Prodzsektünk álljon e két forrásmodulból! Az int típusú i változót és a t karaktertömböt Forrásmodul 2–ben definiálták. */ 7. valahonnét a Forrásmodul 1–ben is tudni kell! Írjuk át úgy a PELDA10. majd nevezzük át PELDA11. mert deklarációs utasításban való megadása éppen azt jelenti. Ez a statikus élettartam. Ez az aritmetikai típusoknál zérus. */ /* Forrásmodul 2 */ int i. Ezek a változók Forrásmodul 1–ben csak akkor érhetők el. hogy a beolvasott sor tárolására használatos tömböt globálissá tesszük. hogy a Forrásmodul 1 elején elhelyezett deklarációs utasítások egyrészt globális szinten vannak. · Alapértelmezett tárolási osztálya extern. és biztos. Karaktertömb esetében ez az üres karakterlánc. /* . /* A függvény prototípusok. · Alapértelmezett (implicit) kezdőértéke: minden bitje zérus. . hisz rögtön a lánczáró nullával indul. hanem csak deklaráció! Más fordítási egységben definiált külső változót kell ebben a forrásmodulban így deklarálni a rá való hivatkozás előtt.

hogy a PELDA10. while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar().db. és az strcmp–nek meg egyetlen paramétere maradt! Miután a globális s karaktertömb deklarációs pontja megelőzi a két függvény definícióját. Belőlük tehát a tömb egyszerű hivatkozással elérhető.\nAdjon\ meg soronként egy nevet!\nProgramvég: üres sor.NEV). A feladat konkrét sajátosságai döntik el. a függvényblokkok s hatáskörében vannak. return(i).C–s verzióhoz képest a getline paraméter nélkülivé vált. · Külső változókat manipuláló függvények másik programba viszont csak akkor másolhatók át és hívhatók meg változtatás nélkül. ha ezeket a változókat is velük visszük. Legfeljebb az aktuális paraméterek lesznek mások a hívásban. globális változók. kellenek–e külső változók stb. vagy paraméter” problémát! · Globális változókat használva megtakarítható függvényhíváskor a paraméterek átadása. s[i]='\0'. újrafelhasználhatóságát csökkentik a járulékos. · A csak paramétereket és lokális változókat alkalmazó függvények átmásolás után változtatás nélkül használhatók más programokban. /* Sorok olvasása üres sorig a bemenetről: */ while(getline()>0) /* Ha a sor épp a NEV: */ if(strcmp(NEV)==0) ++db. /* Az aktuális név */ int strcmp(char s2[]){ int i.++i) s[i]=c. /* Névszámláló. */ printf("A(z) %s név leszámlálása a bemeneten. A getline második paramétere tulajdonképpen a MAX szimbolikus konstans volt. /* Az eredmény közlése: */ printf("A nevek közt %d darab %s volt.i.\n".NEV).  Világos. vagyis kevesebb paraméterrel oldható meg a feladat.i<MAX&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n'. return(s[i]-s2[i]). Látszik. . /* A számláló nullázása. s nem kell paraméterként átadni. */ db=0. for(i=0. ++i).\n".C programnyelv 45 int db. hogy mikor milyen függvényeket kell írni. Elemezgessük egy kicsit a „külső változó. }  Vegyük észre. s[i]!=0&&s[i]==s2[i]. } char s[MAX+1]. hogy nincs egyértelműen és általánosan ajánlható megoldás a problémára.} int getline(void){ int c. for(i=0. s ezt beépítettük a for ciklusba. hogy az ilyen függvények mobilitását.

Módosítsuk újra a deklarációs utasítás szintaktikáját változókra és tömbökre! típus azonosító<=inicializátor>. mely kifejezés opcionálisan {}-be is tehető. kapcsolatos ismereteinket! Neve: Típusa: Hatásköre: Élettartama: Alapértelmezett tárolási osztálya: Alapértelmezett kezdőértéke: Deklarációs utasításának helye: Memóriafoglalás: Bármilyen azonosító. A statikus élettartamú objektumok egyszer a program indulásakor inicializálhatók. A változókat egyszerűen egy kifejezéssel inicializálhatjuk.46 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK Summázzuk a globális változóval. tömböket stb. Magyarán az inicializátor hozzárendelés-kifejezés. Ugyanolyan korlátozások vannak a típusra.). A program teljes futási ideje alatt él. ahol az inicializátorlista inicializátorok egymástól vesszővel elválasztott sorozata. Az objektum kezdeti értéke a kifejezés értéke lesz. A lokális élettartamú objektumok inicializálása minden létrejövetelükkor megvalósul. Implicit (alapértelmezett) kezdőértékük tiszta zérus. típus tömbazonosító[<méret>]<={inicializátorlista}>. Statikus. de nincs implicit kezdőértékük. Fordítási időben. extern Minden bitje zérus. Globális. azaz „szemét” van bennük. .12 Inicializálás Az inicializálás kezdőérték adást jelent a deklarációban. és ugyanazok a konverziók valósulnak meg. A forrásmodul minden függvénydefinícióján kívül. A deklarációs ponttól a forrásmodul végéig tart. vagy fájl. azaz az inicializátorok kezdőértékkel látják el az objektumokat (változókat. Valamilyen típus. ami: · Zérus az aritmetikai típusoknál. · Üres karakterlánc karaktertömb esetén. 3. Például: . és a típus a <tárolási–osztály><típusmódosítók> <alaptípus>–t helyettesíti. vagy legalább is az indító program kezdődése előtt. vagy más néven külső változóval. mint a hozzárendelés operátornál.

Minden objektumnak van azonosítója (neve) és adattípusa. int a = 10000. . valahányszor blokkjuk aktívvá válik. mely konstans vagy változó érték(ek)et tartalmaz..*/ Megoldandó feladatok: . hogy globális változók csak egyszer kapnak kezdőértéket: a program indulásakor. azaz nullázódnak: float tmb[3] = {0. akkor a maradék objektumok a statikus élettartamú implicit kezdőérték adás szabályai szerint kapnak értéket. ill. ... /* tmb[0]==0. 1. */ /* A lezáró ’\0’ karakter */ /* miatt 5 eleműek a tömbök. . tmb[1]==1.0. és a k–nak meg */ /* nincs kezdőértéke. mint az inicializálandó objektumok száma. A lokális objektumok inicializátoraként viszont bármilyen legális kifejezés megengedett. 1. */ void fv(int par){ int i = N/par. . A lokális objektumok viszont mindannyiszor. */ /* a 10000 kezdőértékű. */ Ha az inicializátorlista kevesebb elemű. */ C-ben a statikus élettartamú változók inicializátora csak konstans kifejezés lehet. Például: int itmb[] = { 1. 2.}. 3. char nev[] = ”Lali”. csaladnev[] = ”Kiss”.}. ha az inicializátorlistából megállapítható a nagyság. mint tömbelem. /* HIBÁS: több inicializátor van. define N 20 int n = N*2. */ }  Emlékezzünk vissza. Az adattípus rögzíti az objektumnak · lefoglalandó memória mennyiségét és · a benne tárolt információ belsőábrázolási formáját. csak ilyen kifejezések lehetnek tömbök inicializátorlistájában. 47 /* y ’z’ értékű. */ Az inicializálandó objektum lehet ismeretlen méretű is. hanem egy azonosítható memória területet takar..0. /* Statikus objektum inicializátora csak konstans kifejezés lehet. */ /* . .0 és tmb[2]==0.  A szövegben használatos objektum fogalom nem objektum–orientált értelmű. /* A lokális objektumé viszont bármilyen legális kifejezés. k. mely hozzárendelés kompatibilis értékké értékelhető ki a változó típusára. 2. 3}.C programnyelv char y = ’z’. /* Az itmb három elemű lesz. Tömbök esetén az inicializátorlista elemeinek száma nem haladhatja meg az inicializálandó elemek számát! float tomb[3] = {0.

C–ket. hogy a változók kezdőértéket mindig inicializálással kapjanak! .48 BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK Írja át az eddig elkészített PELDAn. és a megoldott feladatok programjait úgy.

C programnyelv

49

4 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK
A fordító a forráskódot szintaktikai egységekre, vagy más elnevezéssel szimbólumokra, és fehér karakterekre tördeli. A több egymást követő fehér karakterből csak egyet tart meg. Ebből következőleg: · Egyetlen C utasítás akár szimbólumonként külön–külön sorba írható. · Egy sorban azonban több C utasítás is megadható.  Pontosan hat szimbólum (int i ; float f ;) lesz a következőkből:
int i ; float

f

;

vagy
int i; float f;

 A karakter, vagy karakterlánc konstansokban előforduló, akárhány fehér karaktert változatlanul hagyja azonban a fordító. Említettük már, hogy a programnyelv szimbólumokból (token) áll. Most ismertetjük a szimbólum definícióját módosított Backus–Naur, metanyelvi leírással:
szimbólum (token): operátor kulcsszó elválasztó-jel azonosító konstans karakterlánc (string literal)

 Az értelmezés nagyon egyszerű: a felsorolt hat fogalom mindegyike szimbólum. Az operátorokkal nem ebben a szakaszban foglalkozunk, hanem a MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEKben! A kulcsszavak: auto break case char const continue double else enum extern float for int long register return short signed struct switch typedef union unsigned void

50 default do goto if

TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK sizeof static volatile while

Vannak ezeken kívül még nem szabványos kulcsszavak és más védett azonosítók, de ezek mindig megtudhatók a programfejlesztő rendszer segítségéből!  Ilyenekre kell gondolni, mint a cdecl, a pascal, az stdcall, vagy egy–két aláhúzás karakterrel kezdődőkre, mint például az __STDC__ stb.  ANSI C kompatibilis fordítást előírva mindig kideríthető, hogy az illető fordító mely kulcsszavai, operátorai, vagy elválasztó–jelei nem szabványosak. 4.1 Elválasztó-jel A szintaktikai egységeket (a szimbólumokat) egymástól legalább egy fehér karakterrel el kell választani. Nincs szükség azonban az elválasztó fehér karakterre, ha a két nyelvi egység közé a szintaktikai szabályok szerint egyébként is valamilyen elválasztó-jelet kell írni. Az operátorok is elválasztó–jelnek minősülnek kifejezésekben.
elválasztó-jel: (a következők egyike!) [](){}*,:=;…#

Nézzük meg néhány elválasztó–jel funkcióját! Az utasítást záró pontosvessző minden példában benne van. A kerek zárójeleknek csoportosító funkciója van kifejezésekben. Van, amikor a szintaktika része. Függvényhívásnál az aktuális paramétereket, függvénydeklarációban és definícióban a formális paramétereket ebbe kell tenni.
d = c*(a+b); if(d==z) ++x; fv(akt, par); void fv2(int n);

A szögletes zárójelek tömbök deklarációjában és indexelő operátorként használatosak.
char kar, lanc[] = ”Sztan és Pan.”; kar = lanc[3];

A kapcsos zárójelekbe tett több utasítás szintaktikailag egyetlen utasításnak minősül. A dolgot összetett utasításnak, blokknak nevezzük.  Az összetett utasítás (blokk) záró kapcsos zárójele után tilos pontosvesszőt tenni!
if(a<b){ /* Illegális pontosvessző használat. */

C programnyelv
a=2; z=b+6; };

51

A csillag elválasztó-jelnek többféle szerepe van a nyelvben. Eddig csak a szorzás operátor funkcióját ismerjük!
a = 3.14*b;

Az egyenlőség jel hozzárendelés operátor, és deklarációs utasításban elválasztja a változót az inicializátortól, vagy inicializátorlistától.
char tomb[5] = {0, 1, 2, 3, 4}; int x=5, b, c=4; b = x+c;

A kettős kereszt előfeldolgozó (preprocessor) direktíva kezdete. A sorbeli első nem fehér karakternek kell annak lennie.
include <stdio.h> define TRUE 1 define FALSE 0

4.2

Azonosító

azonosító: nem-számjegy azonosító nem-számjegy azonosító számjegy nem-számjegy: (a következők egyike!) a ... z A ... Z _ számjegy: (a következők egyike!) 0123456789

Az azonosító változóknak, függvényeknek, felhasználó definiálta adattípusoknak stb. adott, a következő pontokban pontosított név: · Kisbetűvel, nagybetűvel vagy aláhúzás (_) karakterrel köteles kezdődni. · A további karakterek lehetnek számjegyek is. · Az azonosító nem lehet kulcsszó vagy valamilyen előredefiniált, védett azonosító. · Az azonosítók kis- és nagybetű érzékenyek, azaz az Osszeg, az osszeg vagy az osszeG három különböző azonosító. · Kerülni kell a két és az egy aláhúzás karakterrel kezdődő nevek használatát is! · Az azonosítók első, mondjuk, 31 karaktere szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy hosszabb nevek is használhatók, de az első 31 karakterükben nem különböző azonosítók ugyanannak minősülnek.

52

TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK

 Az, hogy az azonosító első hány karaktere szignifikáns, a fordítótól függ. Másrészt a programfejlesztő rendszerben egy és ezen érték között változtatható is!  Bizonyos külső kapcsolódású azonosítókra, melyeket a kapcsoló– szerkesztő illeszt, eltérő megszorítások lehetnek érvényben. Például kevesebb karakterből állhatnak, vagy nem kis és nagybetű érzékenyek stb. Megoldandó feladat: A felsorolt példaazonosítók közül az első három hibás. Magyarázza meg, hogy mi a probléma velük! · 6os_villamos · Moszer Aranka · Nagy_János · Nagy_Jani · puffer 4.3 Típusok és konstansok a nyelvben A nyelvben összesen négy típuskategória van: · A függvény a nyelv kódgeneráló egysége. Az összes többi kategória csak memóriát foglal az adatoknak. · A void típus többnyire valaminek a meg nem létét jelzi. Például nincs paramétere és visszaadott értéke a void main(void) függvénynek. · Skalár az aritmetikai típus, mely tovább bontható fixpontos egész és lebegőpontos valós ábrázolású típusokra. Ilyen a felsorolás (enum) típus és a mutató is. · Aggregátum a tömb, a struktúra és az unió.  A mutatókkal, a struktúrákkal és az uniókkal későbbi szakaszokban foglalkozunk! A típusokat úgy is csoportosíthatnánk, hogy vannak · alaptípusok és · származtatott típusok Az alaptípusok a void, a char, az int, a float és a double. A származtatás pedig a short, a long, a signed és az unsigned ún. típusmódosítókkal tör-

C programnyelv

53

ténhet. A short és a long, valamint a signed és az unsigned egymást kizáró módosító párok, de a két pár egyazon alaptípusra egyszerre is alkalmazható, azaz létezik · unsigned long int vagy · signed short int stb. A signed és az unsigned módosító azonban csak egész típusokra (char és int) alkalmazható, lebegőpontos valós és a void alaptípusra nem. A származtatott típusokba mindig beleértendők az ilyen típusú értékkel visszatérő függvények, az ilyen típust paraméterként fogadó függvények, a tömbök stb. Ha programunkban valamilyen azonosítót használni kívánunk, akkor előbb deklarálni (definiálni) kell. A deklaráció teremti meg a kapcsolatot az azonosító és az objektum között, és rögzíti legalább az objektum adattípusát. A származtatott típust is szokás egyszerűen típusnak nevezni. „Készpénzre váltva” az előző bekezdésben mondottakat: ha a típus valamilyen nem void adattípus, akkor a deklarációk következőképp szemléltethetők:
típus t, t1, t2; típus f(void); /* Három típus típusú objektum. */ /* Típus típusú értéket visszaadó, paraméter nélküli függvény. */ void fv(típus i); /*Típus típusú paramétert fogadó eljárás. */ típus tt[10]; /* 10 elemű, típus típusú tömb. Az elemek rendre: tt[0], ..., tt[9]. */

 Feltétlenül említést kell tennünk még két, definícióban használható módosítóról, melyek alaposan megváltoztatják a deklarált objektum tulajdonságait. E kulcsszavakat minősítők megnevezéssel is illetik. A const nem módosítható objektumot definiál, azaz meggátolja a hozzárendelést az objektumhoz, és az olyan mellékhatásokat, mint az inkrementálás, dekrementálás stb. Magyarán: nem engedi meg az azonosító elérését balértékként. A const a deklaráció elején bármilyen alaptípussal, aggregátum típussal stb. állhat, de tilos többtételes deklaráció első vesszője után kiírni:
float f = 4.5, const cf = 5.6; /* HIBÁS. */

 Ha a const objektum nem lehet balérték, akkor hogyan lehet valamilyen értékkel ellátni?

Például: const float pi = 3. void interrupt timer(void) {++ticks.} void varj(int ennyit){ ticks =0. hogy az illető változó értéke program végrehajtáson kívüli okból is megváltozhat. . while( ticks < ennyit ).  Az elő nem írt alaptípus miatt a deklaráció specifikátorként egyedül álló const tulajdonképpen const int. const max2int = 32767. */ /* Szintaktikai hiba. E deklarációk után „botor dolgok” a következő utasítások: pi = 3.  A volatile kulcsszó deklaráción belüli elhelyezésének szabályai egyeznek a const–éival. Módosítóként azt jelzi. /* volatile int a típus.. }  Egy objektum egyszerre lehet const és volatile. mert ez később már nem tehető meg.54 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK  A const típusú objektum értékkel való ellátásának egyetlen módja az inicializálás.  Mi lehet a program végrehajtásán kívüli ok? Például megszakítás. hogy az érték közben nem változik meg. ha az látszólag hatástalannak tűnik. } /* Ne tegyen semmit. /* Szintaktikai hiba. while( (volatile)ticks < ennyit ). hogy egy objektumot egész élettartamára volatile–lá tehetünk deklarációval. */ void interrupt timer(void) {++ticks. */ A volatile szó jelentése elpárolgó. A fordító az ilyen változót nem helyezheti el regiszterben. Például: volatile ticks. konkurensen futó végrehajtási szál stb. */  A while-beli feltétel kiértékelésekor a ciklus minden ütemében tölteni kell ticks értékét. B/K port. int i = max2int++. de megváltoztathatja az értékét bármely aszinkron program vagy végrehajtási szál.} void varj(int ennyit){ ticks =0. az ilyen objektumot is tartalmazó kifejezés kiértékelése során nem indulhat ki abból. Szóval az ilyen változó minden hivatkozásához elérési kódot kell generálnia akkor is. illékony. de explicit típusmódosító szerkezettel a változó egyetlen hivatkozását is volatile–lá minősíthetjük. amikor is az őt birtokló program nem módosíthatja. állhatatlan.1415926. int ticks.  Láttuk. ill. s ezért a max2int is az. Tehát az ilyen objektum definíciójában kötelező neki kezdőértéket adni.

Az „igazi” konstans nem azonosítható memória területet takar. de itt most nem ilyen állandóról van szó. 4. valamint a short . alapértelmezés az int.unsigned módosítót.1 Egész típusok és konstansok Már említettük. mely meghatározza az állandónak · lefoglalandó memória mennyiségét és · a benne tárolt érték belsőábrázolási formáját. mind a típusmódosítók elhagyható. short int.3. · Ha elhagyjuk a signed .C programnyelv 55 Az adattípusok és konstansok tárgyalásának megkezdése előtt lássuk a konstans definícióját! konstans: egész-konstans enum-konstans lebegőpontos-konstans karakter-konstans Tudjuk. a program futása alatt meg nem változtatható értéket tartalmaz. Méret Minimális érték Maximális érték bájtban 1 -128 127 char. A kettő együtt azonban nem. signed short int Típus . de van adattípusa. hogy az objektum is lehet konstans.long módosító párok alkalmazásával állíthatók elő. azaz a deklaráció írásszabálya eltekintve a tárolási osztálytól és az inicializálástól: <típusmódosítók> <alaptípus> azonosítólista. · A short . A konstansnak nincs szoftveresen is használható címe.unsigned. A szabályok a következők: · Mind az alaptípus. signed char 1 0 255 unsigned char 2 -32768 +32767 short. · Ha elhagyjuk az alaptípust.long módosítók elhagyásakor nincs rájuk vonatkozó alapértelmezés. hogy az egész típusok a char és az int alaptípusból a signed . A típusmódosítók alaptípus párost azonban a továbbiakban is típusnak fogjuk nevezni. mely fix. alapértelmezés a signed.

csupán csak annyit. unsigned long int 8. ábra: Egész típusok · A char alaptípussal kapcsolatban kiegészítésre szorul a signed char alapértelmezés! A programfejlesztő rendszerben ugyanis unsigned char is beállítható a char típus alapértelmezéseként. signed long int 4 0 4294967295 unsigned long. long int.56 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK 2 0 65535 unsigned short.. stb.ugyanígy.) az ábrázolási korlátokra!  A nyelv szerint nincs sem egész túlcsordulás. hogy az ANSI szabvány nem ír elő pontos méretet az int típusra. A lehetséges karaktertípusok ilyenkor így változnak: Típus Méret Minimális érték Maximális érték bájtban 1 0 255 char. bináris egész. de ununsigned. sem alulcsordulás. unsigned int signed signed 4 -2147483648 +2147483647 long. ezért signed típusokra a negatív számokat kettes komplemensük alakjában tárolja a fordító.. unsigned char 1 –128 127 signed char · A táblázatból (8. de un. · A belsőábrázolás fixpontos. signed int 2 vagy 4 ugyanígy. unsigned short int 2 vagy 4 short vagy long short vagy long int. · A szabványos LIMITS.H fejfájlban találunk szimbolikus állandókat (CHAR_MIN. ábra) is jól látszik. hogy: short <= int <= long. SHRT_MIN. Az egész konstansnál láthatunk erre is egy rövid példát! egész-konstans: decimális-konstans <egész-utótag> oktális-konstans <egész-utótag> hexadecimális-konstans <egész-utótag>  A metanyelvben a < . > az elhagyhatóságot jelöli! . UCHAR_MAX.

Decimális Oktális 0–32767 0–077777 0100000– 01777777 32767– 02000000– 2147483647 017777777777 Hexadecimális Típus 0X0–0X7FFF int 0X8000–0XFFFF unsigned 0X10000– 0X7FFFFFFF long . Az oktális és hexadecimális egész konstans az értékétől függően int. long int. long int. vagy unsigned long int belsőábrázolású a konstans értékétől függően alapértelmezés szerint. oktális és hexadecimális.C programnyelv egész-konstans: decimális-konstans<egész-utótag> oktális-konstans<egész-utótag> hexadecimális-konstans<egész-utótag> decimális-konstans: nemzérus-számjegy decimális-konstans számjegy oktális-konstans: 0 oktális-konstans oktális-számjegy hexadecimális-konstans: 0xhexadecimális-számjegy 0Xhexadecimális-számjegy hexadecimális-konstans hexadecimális-számjegy nemzérus-számjegy: (a következők egyike!) 123456789 oktális-számjegy: (a következők egyike!) 01234567 hexadecimális-számjegy: (a következők egyike!) 0123456789abcdef ABCDEF egész-utótag: unsigned-utótag<long-utótag> long-utótag<unsigned-utótag> unsigned-utótag: (a következők egyike!) uU long-utótag: (a következők egyike!) lL 57 A definíció szerint: · Az egész konstans lehet decimális. unsigned int. · A decimális egész konstans int. azaz a negatív egész konstans előtt egy egyoperandusos mínusz operátor áll. vagy unsigned long int belsőábrázolású. · Az egész konstansnak nincs előjele (pozitív).

Az enumerátort enum konstansnak is nevezik.4294967295. Felsorolás típusú változókat használhatunk index kifejezésben. 0XFF. pipipp). csut. 010. pentek.  Felsorolás típusú változóban a típushoz definiált enumerátor készlet egyik értékét tarthatjuk. Ez azonban a programozó felelőssége. Helyet foglal egy ilyen típusú.h> void main(void){ unsigned long pipipp.58 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK unsigned long 2147483648– 020000000000– 0X80000000– 4294967295 037777777777 0XFFFFFFFF 9. */ /* k decimálisan és oktálisan is 0. mert a 4294967295-nél nagyobb érték egyszerűen csonkul. Legfeljebb egy „halk” figyelmeztető üzenet jöhet a fordítótól. szomb} nap. /* j kezdetben decimálisan 8. nap azonosítójú változónak. pipipp = 4300000000. Például az enum napok{ vasar. */ · Explicit egész utótagot a konstans utána írva megváltoztathatjuk az alapértelmezett belsőábrázolást. 0. 4. Például a #include <stdio. hetfo. unsigned long uli=17lu. kedd. az oktális és a hexadecimális egész konstansokra! int int int int i j k l = = = = 10.3.2 Felsorolás (enum) típus és konstans Az enum (enumerate) adattípus mnemonikussá tesz egy sorozat egész értékre való hivatkozást. és definiál hét. long li=16l. szerda. } hatására 5032704 jelenik meg. ami egy híján 4300000000 . minden . */ /* k decimálisan 255. deklaráció létrehoz egy egyedi enum napok egész típust. konstans egész értéket reprezentáló enumerátort: az enumerátor készletet.  Az inicializátor konstansok típusegyeztetésével elkerülhető a szükségtelen közbenső konverzió. Például: unsigned ui=2u. printf(”Pipipp = %ld\n”.  Az egész konstans 0 és 4294967295 értékhatárok közt megengedett. ábra: Egész konstansok belsőábrázolása Lássunk néhány példát a decimális.

C programnyelv

59

aritmetikai és relációs operátor operandusaként, stb. Tulajdonképpen az enum a #define direktíva alternatívájának is tekinthető.  ANSI C–ben az enumerátor értékét definiáló kifejezés csak egészértékű konstans kifejezés lehet, és típusa mindig int. Az enum változó tárolásához használt memória is annyi, mint az int típushoz használt. enum típusú konstans vagy érték a C–ben ott használható, ahol egész kifejezés is. Lássuk a szintaktikát!
enum-specifikátor: enum <azonosító> {enumerátorlista} enum azonosító enumerátorlista: enumerátor enumerátorlista, enumerátor enumerátor: enum-konstans enum-konstans = konstans-kifejezés enum-konstans: azonosító

Az enum-specifikátor definíciójában az enumerátorlistával definiált enum típus opcionális azonosítóját enum címkének (tag) nevezzük. Ha ezt elhagyjuk a definícióból, névtelen enum típust kapunk. Ennek az az ódiuma, hogy később nincs lehetőségünk ilyen felsorolás típusú változók definíciójára, hisz nem tudunk a névtelen enum–ra hivatkozni. Névtelen enum típusú változók tehát csak a névtelen enum deklarációjában definiálhatók, máshol nem. Az
enum {jan, feb, marc, apr, maj, jun, jul, aug, szep, okt, nov, dec};

így teljesen használhatatlan, hisz képtelenség ilyen típusú változót deklarálni. A probléma az azonosítólista megadásával elkerülhető:
enum {jan, feb, marc, apr, maj, jun, jul, aug, szep, okt, nov, dec} ho=jan, honap;

Foglaljuk össze az enum deklarációval kapcsolatos tapasztalatainkat:
enum <enum címke> <{enumerátorlista}> <azonosítólista>;

, ahol a < > most is az elhagyhatóságot jelöli. Az enum címke megadása tehát azt biztosítja, hogy az "enum enum címke" után azonosítólistát írva később ilyen felsorolás típusú változókat definiálhatunk. A fejezet elején említett deklarációs példában a napok azonosító az opcionálisan megadható enum címke, mely később enum napok típusú változók definícióiban használható fel. Például:
enum napok fizetes_nap, unnepnap;

60

TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK

Térjünk egy kicsit vissza az enumerátorokhoz! Láttuk, hogy az enum konstans a felsorolás típus deklarációjában definiált azonosító. Miután az enumerátor egész adattípusú, kifejezésekben ott használható, ahol egyébként egész konstans is megadható. Az enumerátor azonosítójának egyedinek kell lennie az enum deklaráció hatáskörében beleértve a normál változók neveit és más enumerátorlisták azonosítóit. Az enum konstansok az egyszerű változók névterületén helyezkednek el tehát. Az enum címkéknek viszont az enum, a struktúra és az uniócímkék névterületén kell egyedinek lenniük.  A névterület olyan azonosító csoport, melyen belül az azonosítóknak egyedieknek kell lenniük. A C–ben több névterület van, amiből itt kettőt meg is említettünk. Két különböző névterületen létező, ugyanazon azonosítónak semmi köze nincs egymáshoz. A névterületeket majd egy későbbi fejezetben tárgyaljuk! Lássunk példákat ezen közbevetés után!
int hetfo = 11; /* A hetfo egyszerű int típusú változó.*/ { enum napok{ vasar, hetfo, kedd, szerda, csut, pentek, szomb}; /* A hetfo enumerátor ebben a blokkban elrejti a hetfo int típusú változót. */ double csut; /* HIBÁS, mert ezen a névterületen van már egy „csut” enumerátor. /* . . . */ } hetfo+=2; /* OK, mert itt már csak a hetfo int változó létezik. */

Az enum napok deklarációban szereplő enum konstansok implicit módon kaptak értéket zérustól indulva és mindig eggyel növekedve. A vasar így 0, a hetfo 1, ..., és a pentek 6. Az enum konstansok azonban expliciten is inicializálhatók. Akár negatívak is lehetnek, ill. több enumerátor lehet azonos értékű is. Például:
enum ermek{ egyes=1, kettes, otos=5, tizes=2*otos, huszas=kettes*tizes, szazas=otos*huszas};

 Vegyük észre, hogy az enumerátor definiált már az enumerátorlista következő tagjához érve! Mondottuk, hogy a felsorolás típusok mindenütt feltűnhetnek, ahol egyébként az egész típusok megengedettek. Például:
enum napok{ vasar, hetfo, kedd, szerda, csut, pentek, szomb}; enum napok fizetes_nap = szerda, nap; int i = kedd; /* OK */ nap = hetfo; /* OK */ hetfo = kedd; /* HIBÁS, mert a hetfo konstans. */

C programnyelv

61

 enum típusú változóhoz egész érték hozzárendelése megengedett, de explicit típusmódosító szerkezet használata javallott. Tehát a
fizetes_nap = 5;

helyett
fizetes_nap = (enum napok) 5;

írandó.  A fordítóban nincs mechanizmus a konvertálandó egész érték érvényességének ellenőrzésére! Pontosabban a következő lehetetlenség elkerülése a programozó felelőssége:
n = (napok) 958;

Az enum típus egész (integral) típus. Implicit módon konvertál így egésszé bármely enumerátort a fordító, de a másik irányban az explicit típusmódosítás javasolt:
int i; enum napok n = szomb; i = n; n = 5; n = (napok) 5; /* /* /* /* OK */ OK */ Nem javasolt! */ OK */

 Egész típusnak az egész értékek tárolására alkalmas, aritmetikai adattípusokat (char, short, int, long és enum) nevezzük. 4.3.3 Valós típusok és konstans Az IEEE lebegőpontos belsőábrázolású valós alaptípusok a float és a double. Egyedül a long módosító használata megengedett, s az is csak a double előtt, azaz van még long double származtatott típus. A float típusú, egyszeres pontosságú lebegőpontos ábrázolás 4 bájtot foglal, melyből 8 bit a 128 többletes, bináris exponens, 1 bit a mantissza előjele (1 a negatív!) és 23 bit a mantissza. A mantissza 1.0 és 2.0 közötti szám. Miután a mantissza legnagyobb helyiértékű bitje mindig egy, az ábrázolás ezt nem tárolja. előjel eltérített karakterisztika mantissza 31. bit 30 – 23 bitek 22 - 0 bitek A double exponens 11-, s a mantissza 52 bites. előjel eltérített karakterisztika mantissza 63. bit 62 – 52 bitek 51 - 0 bitek A lebegőpontos belsőábrázolás méretei, megközelítő határai és decimális jegyben mért pontossága a következő táblázatban látható:

62 Típus

TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK Pontosság: 6–7 decimális jegy 15–16 decimális jegy 19 decimális jegy

Méret Határok: bájtban 4 float 3.4*10-38 - 3.4*10+38 8 double 1.7*10-308 - 1.7*10+308 10 long 1.2*10-4932 - 1.2*10+4932 double

10. ábra: Lebegőpontos típusok

 Ehhez már csak annyit kell hozzáfűzni, hogy lebegőpontos zérus az, amikor a belsőábrázolás minden bitje zérus.  A leírás az IEEE szabványos lebegőpontos ábrázolásról szól, de elképzelhető, hogy a konkrét fordító más formával dolgozik. A szabványos FLOAT.H fejfájlban azonban mindig megtalálhatók szimbolikus állandók (FLT_MIN, DBL_MAX stb.) alakjában az ábrázolási határok és más konkrétumok az aktuális belsőábrázolásról.
lebegőpontos-konstans: tört-konstans <exponens-rész> <float-utótag> számjegy-sor exponens-rész <float-utótag> tört-konstans: <számjegy-sor> . számjegy-sor számjegy-sor . exponens-rész: e <előjel> számjegy-sor E <előjel> számjegy-sor előjel: (a következők egyike!) +számjegy-sor: számjegy számjegy-sor számjegy float-utótag: (a következők egyike!) flFL

· A mantisszából elhagyható a decimális egész rész vagy a tört rész, de a kettő együtt nem. · Elhagyható a tizedes pont vagy az exponens rész, de mindkettő nem. · A lebegőpontos konstans előjeltelen (pozitív). A negatív lebegőpontos konstans előtt egy egyoperandusos mínusz operátor áll. · Float utótag nélkül a lebegőpontos konstans double belsőábrázolású. Az utótag megadásával kikényszeríthetjük a float (f vagy F), ill. a long double (l vagy L) belsőábrázolást.

C programnyelv double belsőábrázolású lebegőpontos konstansok:
-.5e35, 5., 5E-4, 3.4

63

Ugyanezek float és long double belsőábrázolásban:
-.5e35f, 5.L, 5E-4F, 3.4l

Az egyszeri programozó beírta a forrásszövegébe a
float v=143736120; /* . . . */ printf(”%9.0f\n”, v);

sorokat, és meglepődött a 143736128–as eredményen. Ha v értékét eggyel csökkentette, akkor meg 143736112–őt kapott. Mi lehet a probléma? A 143736120 (0X8913D38) binárisan
1000 1001 0001 0011 1101 00111000

, de csak 24 bit fér el a belsőábrázolás mantisszájában. A fordító a legmagasabb helyiértékű, lecsorduló bit értékével megnöveli a mantisszát. Most, a karakterisztikával nem foglalkozva, az új érték:
1000 1001 0001 0011 1101 01000000

, ami éppen 143736128 (0X8913D40). A 143736119 (0X8913D37) binárisan
1000 1001 0001 0011 1101 00110111

esetében az eredmény
1000 1001 0001 0011 1101 00110000

lesz, ami143736112 (0X8913D30).  Komolyan kell tehát venni a lebegőpontos ábrázolások decimális jegyben mért pontosságát, és az ábrázolási határokat. Még két dologra feltétlenül oda kell figyelni: · A decimális véges tizedes tört többnyire nem véges bináris tört, azaz az átalakítás oda–vissza nem teljesen pontos. · Matematikai iterációt, ami addig tart, míg két, számolt, valós érték különbsége zérus nem lesz, nem szabad egy az egyben megvalósítani, mert az esetek többségében végtelen ciklushoz vezet. 4.3.4 Karakter típus és konstans A karakter típusról már szó esett az egész típusok tárgyalásánál. Tudjuk, hogy három karakter típus van: char, signed char és unsigned char.

Konkrét példaként tekintsük a 2 bájtos int-et. jegy max. hogy az int belsőábrázolású karakter konstans esetében is érvényben van a signed char alapértelmezés. ’\007\007\007’  Tudjuk. ’tag’. Ezen az elven beszélhetünk egykarakteres és többkarakteres karakter konstansról. ’Alfi’. escape szekvencia. · A karakter konstans adattípusa mindenképpen int.64 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK A karakter típusú objektum helyfoglalása 1 bájt mindenképp. 3 oktális számjegy max. Tudjuk. és a 852–es kódlapot! Az é betű kódja 130 (0X82) és az a . Például: ’An’. 3 hexadec. ábra: Escape szekvenciák A definícióból következőleg a karakter konstans aposztrófok közt álló egy vagy több karakter. 3 hexadec. jegy 11. fordított per jel (\) és soremelés (\n) kívételével escape-szekvencia Szekvencia \0 \a \b \t \n \v \f \r \” \’ \? \\ \ooo \xhh \Xhh Érték 0X00 0X07 0X08 0X09 0X0A 0X0B 0X0C 0X0D 0X22 0X27 0X3F 0X5C bármi bármi bármi Karakter NUL BEL BS HT LF VT FF CR ” ’ ? \ bármi bármi bármi Funkció karakterlánc vége fütty visszatörlés vízszintes tab soremelés függőleges tab lapdobás kocsi vissza macskaköröm aposztróf kérdőjel fordított per jel max. A karakter konstans típusára és helyfoglalására rögtön kitérünk definíciója után! karakter-konstans: 'c-karakter-sor' c-karakter-sor: c-karakter c-karakter-sor c-karakter c-karakter: bármilyen karakter aposztróf ('). hogy az int helyfoglalása 2 vagy 4 bájt. Ennek következtében az int méreténél kevesebb karakterből álló karakter konstansok előjel kiterjesztéssel alakulnak int belsőábrázolásúvá. ’\n\r’. ill. így maximum négy karakteres karakter konstans létezhet.

hexadecimális karakter is jelzi. A következő kis példa szemlélteti a tárgyalt karakter típus és karakter konstans méreteket! #include <stdio.h> #define CH 'x' /* Egykarakteres karakter konstans. · Az oktálisan vagy hexadecimálisan adott escape szekvencia végét az első nem oktális. és nem jön elő az előbb taglalt probléma. Nézzük még a szabályokat! · Ha az escape szekvencia fordított per jelét nem legális karakter követi. printf("A karakter konstans mérete:\t %d\n". sizeof(ch)). printf("A karakter változó mérete:\t%d\n".” karakterláncból látszik a programozó törekvése. Az ’é’-ből így 0XFF82 és az ’a’-ból 0X0061 lesz a memóriában. /* Karakter típusú változó. és a fordító elhagyja a \ jelet. ábra) ismertetett karakter. vagy x után hexadecimális számjegyek. sizeof(int)). */ printf("Az int mérete :\t\t\t%d\n". Például a \z–ből a z marad meg. stb. Például a ’\03’ a Ctrl+C.C programnyelv 65 betűé 97 (0X61). vagy egy legfeljebb háromjegyű oktális szám.” módon juthatunk. Ez azonban így szintaktikai hiba. · Vigyázzunk a nem egyértelmű megadásra is! Például a ”\712 kőműves. ahol a karakterek rendre a ’\51’ és a ’8’. azaz hogy a BEL karakter után a 12 kőműves szöveg következne. } Szólnunk kell még néhány szót a pontosítás kedvéért az escape szekvenciáról! A \ jelet követheti egy a táblázatban (11. akkor legfeljebb figyelmeztető üzenetet kapunk. akkor a felső bájt(ok)at bizonyosan 0X00-val tölti fel a fordító (az ’é’-ből 0X0082 lesz). . azaz ’)8’. de megtartja az illegális karaktert. A helyes eredményhez például ”\7” ”12 kőműves. sizeof(CH)). */ void main(void) { char ch = CH. s így igaz lesz a következő reláció: ’é’ < ’a’ Ha unsigned char az alapértelmezés. a ’\x3F’ a ? karakter. sizeof(char)). printf("A char mérete :\t\t\t%d\n". ill.h> #include <stdlib. Például a ’\518’-ból két karakteres karakter konstans lesz. Szóval az escape szekvencia leírhat vezérlő és „igazi” karaktereket egyaránt.

printf("%3d*%3d = %5hd\n". 114*115 = 13110. a hexadecimális a 0XFF–et. /* Az alsó sor: 100-s nagyságrend. sor: 10000-s nagyságrend. vagyis a 255–öt!  Igazából a karakter a végrehajtáskor érvényes gépi karakterkészletből vett érték. …. */ char n[N]={100. } printf("Szorzat piramis: második szint\n"). 110.h> #define N 16 void main(void){ int i. 115}. hogy érték és pontosság vesztés nélkül milyen adattípust kell használnia az egyes adataihoz. 107. 105. */ long double n3[N/8]. 112. és így tovább. /* 3. a \ jelet követő oktális számérték nem haladhatja meg a 0377– et. n[i+1]. n1[i/2]). 111. i=i+2){ n1[i/2]=(short)n[i]*(short)n[i+1]. hogy a programozó · csak úgy „ukk-mukk-fukk” kiválasszon valamilyen adattípust adatai és (rész)eredményei tárolására. for(i=0. 104. */ long n2[N/4]. hogy · a számábrázolási korlátokat tekintetbe véve alaposan végiggondolja. A könyvben végig bájtos (char) kódkészletet (ASCII) tételezünk fel. 113. Figyeljünk arra. */ printf("Szorzat piramis: első szint\n"). (rész)eredményeihez.C: Szorzat piramis */ #include <stdio. sor: 10 a 16-n kb. 10920*11342 = 126854640. i<N. sor: 100000000 kb. i<N/2. 102. short n1[N/2]. 114. i=i+2){ n2[i/2]=(long)n1[i]*(long)n1[i+1]. n[i]. hogy az eredményül kapott számokat mindig a lehető legkisebb helyen tároljuk. for(i=0. A második sor így néz ki tehát: 100*101 = 10100. /* 4. hanem arra. . Készítsen szorzat piramist! A piramis alsó sora 16 darab 100–tól 115–ig terjedő egész szám! A következő sorokat úgy kapjuk. /* 2. …. 103. 106. s nem foglalkozunk a széles karaktertípussal (wchar_t) és az Unicode kódkészlettel!  Az eddig tárgyalt adattípusokat összefoglaló névvel aritmetikai adattípusoknak is nevezhetjük. 101. hogy az alattuk levő sor elemeit páronként összeszorozzuk. 12656*13110 = 165920160. 102*103 = 10506. 109. A harmadik sorban a következők állnak: 10100*10506 = 106110600. Az aritmetikai adattípusok „zavarba ejtő” bősége a nyelvben azonban nem arra szolgál. 108. de az értékeknek nem szabad csonkulniuk! /* PELDA12. Esetleg milyen explicit konverziókat kell előírnia a részletszámítások végzése során a pontosság vesztés elkerüléséhez.66 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK  Miután az escape szekvenciával tulajdonképpen egyetlen karaktert adunk meg.

Ez vitathatatlanul rossz. de a 16 bites short típus miatt csak az alsó két bájt képezi az eredményt. és kérjen másikat! Ha érvényes az idő.0Lf ~ %33.} 67  Már a PELDA7. tehát semmiféle implicit konverzió nem történik. i<N/4. Az meg 0X1E88. és az eredmény típusa is short. akkor határozza meg és jelezze ki értékét másodpercben! . } printf("Szorzat piramis: harmadik szint\n"). . valamint a másodperc 0 és 59 közötti érték lehet csak.C példában találkoztunk az egészekre vonatkozó h és l hosszmódosítókkal a formátumspecifikációkban.C programnyelv printf("%5hd*%5hd = %9ld\n". a perc. vagyis 7816. akkor a listarész a következőképp módosul: Szorzat piramis: második szint 10100*10506 = 7816 10920*11342 = -8400 . explicit (long) típusmódosítót. n1[i]. ha a karakterlánc formailag hibás. } printf("Szorzat piramis: csúcs\n"). n2[i/2]). for(i=0. · A kétoperandusos szorzási művelet operandusai azonos típusúak.  Megemlítjük még. printf("%17. hogy érvényes idő–e! Az óra zérus és 23.  Ha a szorzat piramis második szintjének kiszámítását végző n2[i/2]=(long)n1[i]*(long)n1[i+1]. n2[i]. mely megállapítja az ÓÓ:PP:MM alakú karakterláncról. n3[1]. n3[i/2]).0Lf*%17. Most a long double típusú paraméter jelzésére való L hosszmódosítót ismerhettük meg. n3[0]*n3[1]). a 106110600 (0X6531E88) 0000 0110 0101 0011 0001 1110 1000 1000 . n3[0]. n2[i+1].0Lf\n". n1[i+1]. . de miért? · Az n1 tömb short típusú. hogy a „csúcs” értékének (n3[0]*n3[1]) pontosság vesztés nélküli tárolásához még a long double típus is kevés! Megoldandó feladatok: Készítsünk programot. printf("%9ld*%9ld = %17. i=i+2){ n3[i/2]=(long double)n2[i]*(long double)n2[i+1]. kifejezésből elhagyjuk a két. · A 32 bites regiszterben a 10100*10506–os szorzás végrehajtása után ugyan ott van a helyes eredmény.0Lf\n". Jelezze ki a szoftver.

hogy a karakterlánc konstans a folytatássor (\) jelet használva több sorba is írható: printf(”Ez igazából egyetlen \ . három. mint ahány karakterből a karakterlánc áll. A tömb mérete mindig eggyel hosszabb.. ’L’ ’a’ ’l’ ’i’ ’\0’ Például a ”Lali” karakterlánc egy0 1 2 3 4 mást követő... A karakterlánc konstansokat mindig a statikus adatterületen helyezi el a fordító. mert a nyelv a lánc végét ’\0’ karakterrel jelzi. A karakterlánc karaktereiként használható az escape szekvencia is.” Tudjuk. ” ”három. növekvő című memória bájtokon így helyezkedik el.. A képernyőn jelenítse meg fejléccel ellátva.”  ”Egy kettő. táblázatos formában a számhármasokat (a bevitt értékek álljanak középen) és a négyzetösszegeket! Legvégül adja meg a négyzetösszegek összegét is. míg üres sort nem adnak meg! Képezze rendre az egész számok és két szomszédjuk négyzetösszegét! A szám szomszédja a nálánál eggyel kisebb és eggyel nagyobb érték. Például a ”\t\t\”Név\”\\\tCím\n\n karakterláncot printf függvény paramétereként megadva ”Név”\ Cím jelenik meg utána két soremeléssel. fordított per jel (\) és a soremelés (\n) kivételével escape-szekvencia (11. ábra) A karakterlánc adattípusa char tömb.4 Karakterlánc (string literal): A karakterláncokról már szó volt a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban! A definíció: karakterlánc: "<s-karakter-sor>" s-karakter-sor: s-karakter s-karakter-sor s-karakter s-karakter: bármilyen karakter idézőjel (").68 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK Egy másik szoftver fogadjon a szabvány bemenetről egész számokat mindaddig. A számok legyenek jobbra igazítottak! 4. A csak fehér karakterekkel elválasztott karakterlánc konstansokat a fordító elemzési fázisa alatt egyetlen karakterlánccá egyesíti: ”Egy ” ”kettő.

C programnyelv karakterlánc lesz.\n”). hogy a ’\0’ karakter is átkerül. is tökéletesen funkcionál. char forrás[]){ int i=0. while((cél[i]=forrás[i])!=0) ++i. } A void strcopy(char cél[]. char forrás[]) a hozzárendelést valósítja meg a karakterláncok körében azzal. Indexeljünk most is végig egy változóval a forrás karakterláncon a lezáró zérusig! Közben minden indexre rendeljük hozzá a forrás tömbelemet a cél tömbelemhez! Vigyázzunk. Belátható. char forrás[]){ int i=0. hisz · Előállítja a forrás tömb i–ik elemét. hogy a while(cél[i++]=forrás[i]). return i. hogy a forrás karakterláncot átmásolja a cél karaktertömbbe. míg a forrás[i] nem lánczáró zérus. 69 Írjunk meg néhány karakterláncot kezelő függvényt! Az unsigned strlen(char s[]) a paraméter karakterlánc hosszát szolgáltatja. while(s[i]!=’\0’) ++i. · Az utótag ++ miatt mellékhatásként közben i értéke is nő egyet.  Lássuk be. } . hogy kifejezése hamissá (zérussá) vált. és indexeljünk előre vele a karakterláncon. hogy a lánczáró nulla is átkerüljön! void strcopy(char cél[]. · Ezt hozzárendeli cél tömb i–ik eleméhez. } Javítsunk kicsit ezen a megoldáson! A while–beli reláció elhagyható. unsigned strlen(char s[]){ unsigned i=0u. mert a while csak a hozzárendelés végrehajtása után veszi csak észre. while(cél[i++]=forrás[i]). A legjobb megoldásunk tehát: void strcopy(char cél[]. hisz a hozzárendelés is mindig igaz (nem zérus). míg a lánczáró nullát el nem érjük! Ez az index a karakterlánc hossza is egyben. Tehát: while(cél[i]=forrás[i]) ++i. Indítsunk egy változót zérustól.

akkor nem kell tenni semmit. Indexeljünk végig az s karaktertömbön a lánczáró zérusig! Egy–egy pozíción meg kell vizsgálni a tömbelem értékét. j=0.70 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK A void strct(char s1[]. és paraméterezéssel léteznek a szabvány könyvtárban. Ha csak az angol ábécé betűivel foglalkozunk. }  Feltétlenül meg kell említeni. akkor meg kell határozni a kisbetű tömbelem eltolását ’a’–hoz képest. hogy a helyes megoldáshoz két indexváltozó szükséges. } A void strup(char s[]) nagybetűssé alakítja saját helyén az s karakterláncot. void strup(char s[]){ int i. s ezt az eltolást hozzá kell adni ’A’–hoz. Ha kisbetű. de azonos funkcióval. mert a másolásnál az egyiknek s1 lánczáró nullájának indexétől kell indulnia. Indexeljünk előre az s1–en a lánczáró nulláig. ++i) if(s[i]>=’a’&&s[i]<=’z’)s[i]=s[i]-’a’+’A’. Ha nem kisbetű. char s2[]){ int i=0. while(s1[i]) ++i. /* PELDA13. át kell írni nagybetűvé. míg a másiknak s2–n zérustól. és mögé a :VÉGE szöveget! Jelentessük meg az eredményt! Írjuk még ki az eredeti és az egyesített karakterlánc hosszát!  Helyszűke miatt a függvények teste helyett csak /* … */–eket közlünk. s ezután ide kell másolni az s2 karakterláncot!  Belátható. hossza. void strct(char s1[]. Használatukhoz azonban a STRING. while(s1[i++]=s2[j++]).h> #define SOR 80 /* Bemeneti sor max. for(i=0.H fejfájlt be kell kapcsolni. A névlista: strlen  strcopy strct  strup  strlen  strcpy strcat strupr Próbáljuk ki a megírt függvényeinket egy rövid programmal! Kérjünk be egy sort a szabvány bemenetről! Alakítsuk át nagybetűssé! Tegyük elé az ELEJE:. char s2[]) egyesíti a két paraméter karakterláncot s1–be. s[i]. hogy a most megírt karakterlánc kezelő függvények kicsit más névvel. A valóságban oda kell másolni a függvénydefiníció forrásszövegét is. */ .C: Karakterlánc kezelése */ #include <stdio.

strct(egy. ha nem c! Az eredmény karakterlánc aztán visszamásolandó s–be! Sokkal jobb. Másoljuk át az s karakterláncot egy segéd tömbbe úgy.SOR).. rögzíti például többek között az objektum adattípusát.. strct(egy. */ egy[SOR*2]. n=getline(sor. */ printf("Adjon meg egy sort!\n" "Nagybetűssé alakítva megjelentetjük\n" "ELEJE: :VÉGE szövegekbe zárva. n. int c) kitörli az s karakterláncból a saját helyén a benne előforduló c karaktereket. és próbálja is ki őket egy rövid programmal! · A void strlw(char s[]) kisbetűssé alakítja saját helyén az s karakterláncot. */ } void strup(char s[]){/* . · Az int tolw(int c) visszatérési értéke c kisbetűssé alakítva. */ } void strct(char s1[]. {CHDEL. char forrás[]){ /* . hogy az aktuális karakter csak akkor kerüljön át. ill. · A void chdel(char s[].. */ } void strcopy(char cél[].. Kétféle deklarációról beszélhetünk: . ha a feladatot segéd tömb nélkül oldjuk meg... sor). strlen(egy)).5 Deklaráció A deklaráció megteremti a kapcsolatot az azonosító és az objektum között. /* Az egyesített karakterlánc. printf("%s\nEredeti hossz:%3d\nMostani hossz:%3d\n". ":VÉGE"). } Megoldandó feladatok: Készítse el a következő függvényeket. s a másolást a c–k kihagyásával rögtön az s tömbbe végezzük. strup(egy). */ } void main(void){ int n.int n){ /* . char s2[]){ /* . egy.. /* A bemeneti sor.. · Az int toup(int c) nagybetűssé alakítva visszaadja c értékét..\n" "Közöljük az eredeti és a végső hosszt is.C} 4. */ } unsigned strlen(char s[]){ /* .. strcopy(egy. */ char sor[SOR+1]. /* A bemeneti sor hossza. "ELEJE:").C programnyelv 71 int getline(char s[].\n").

Az azonosító deklarációs pontja előtt legálisan nem érhető el a forráskódban. · tárolási osztály. int z = 6. Tudjuk azt is. · hatáskör. Bármely külső adatdeklaráció. */ y. mert mindkettő inicializálna. és esetleg kezdőértékkel is inicializáljuk. Most specifikáltuk. hogy van egy ilyen azonosítójú. y = 4. · élettartam stb. /* HIBÁS. kísérleti definíciónak tekintendő. melynek nincs tárolási osztály specifikátora és nincs explicit inicializátora. A kísérleti definíció fogalmát az ANSI szabvány vezette be. . int int int int x. Ha a fordítási egység végéig sem találkozunk definícióval a kísérleti definíciós azonosítóra. Ilyen deklaráció egy azonosítóra csak egyetlen egy létezhet az egész forrásprogramban. */ A deklarálható objektumok a következők: · változók. hogy y-t 4-re kell inicializálni. hisz nem mondtunk újat.72 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK · A definíciós deklarációval (definíció) helyet foglaltatunk az objektumnak a memóriában. adattípusú. Más szóval. akkor a kísérleti definíció teljes definícióvá válik tiszta zérus kezdőértékű objektummal. Ha a deklarált azonosító aztán feltűnik egy későbbi definícióban. Ebből a deklarációból egymásnak ellent nem mondóan . objektum a programban. hogy a deklaráció elhelyezése és maga a deklaráció meghatározza az objektum attribútumait: · típus. · A referencia deklaráció (deklaráció) nem foglal memóriát az objektumnak. stb. /* OK legális. de tudatja a fordítóval. */ int z = 4. /* OK. · Szólnunk kell még deklarációs pontról! Ez az azonosító deklarációjának helye a forrásprogramban. a kísérleti definíció egyszerű referencia deklaráció.több is létezhet ugyanarra az objektumra. x. akkor a kísérleti definíciót extern tárolási osztályúnak kell venni.

Ezt el szokás kerülni típusdefinícióval (typedef). · enum konstansok és címkék.C programnyelv · függvények. · típusok. unió és utasítás címkék. A deklarátor szintaktika rekurzivitása miatt egészen komplex deklarátorok is megengedettek. init-deklarátor init-deklarátor: deklarátor deklarátor=inicializátor inicializátor: hozzárendelés-kifejezés {inicializátorlista} {inicializátorlista . struktúra és uniótagok. · típusok tömbjei. inicializátor tárolási-osztály-specifikátor: auto register extern static typedef típusspecifikátor: void char short int long float double signed . valamint előfeldolgozó makrók.} inicializátorlista: inicializátor inicializátorlista. A deklaráció metanyelvi leírása a következő: deklaráció: deklaráció-specifikátorok<init-deklarátorlista> deklaráció-specifikátorok: tárolási-osztály-specifikátor<deklaráció-specifikátorok> típusspecifikátor<deklaráció-specifikátorok> init-deklarátorlista: init-deklarátor init-deklarátorlista. 73  Deklarálhatók még a következő későbbi fejezetekben tárgyalt objektumok is: struktúra.

a függvényekkel. ahol konstans egyébként használható. stb. Mikor az azonosító megjelenik egy vele egyezőtípusú kifejezésben. A konstans kifejezés bárhol alkalmazható. A konstans kifeje- . így a vonatkozó metanyelvi leírások is ott találhatók. típusmódosító szerkezetek. az utasítás címkékkel és a makrókkal későbbi szakaszokban és fejezetekben foglalkozunk.74 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK unsigned const volatile struktúra-vagy-unió-specifikátor enum-specifikátor typedef-név typedef-név: azonosító deklarátor: <mutató>direkt-deklarátor direkt-deklarátor: azonosító (deklarátor) direkt-deklarátor [<konstans-kifejezés>] direkt-deklarátor (paraméter-típus-lista) direkt-deklarátor (<azonosítólista>) konstans-kifejezés: feltételes-kifejezés azonosítólista: azonosító azonosítólista. lebegőpontos konstansok. az unióval. azonosító  A mutatókkal. A konstans kifejezés operandusai lehetnek egész konstansok. enumerátorok. de közülük kettőről (auto és extern) már szó volt a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban. együttes használatát e szakasz előző fejezeteiben tisztáztuk. A típusmódosítók és alaptípusok megengedett. A következő fejezet némi előzetes képet ad a typedef–ről. A deklarátor egyedi azonosítót határoz meg. azaz értéke bele kell hogy férjen a típus ábrázolási határaiba. karakter konstansok. A típusspecifikátorokat alaptípusokra és típusmódosítókra bontottuk korábban. sizeof kifejezések. akkor a vele elnevezett objektum értékét eredményezi. A tárolási-osztály-specifikátorokat teljes részletességgel majd egy későbbi fejezetben taglaljuk. A const és a volatile viszont bármely alaptípussal és típusmódosítóval együtt szinte korlátozás nélkül használható. A konstans-kifejezés mindig fordítási időben is meghatározható konstans értékké értékelhető ki. a struktúrával.

. definícióról. hanem egy új típusspecifikátor csak. a typedef-fel azonban az egyszerű szöveghelyettesítésnél komplexebb alkalmazások is áthidalhatók. Legyen szó például az auto long int brigi. hanem új adattípus specifikátort definiálunk. Ez az egyszerű példa megoldható lenne a define BRIGI long módon is. ugyanolyan hatású. Komplexebb deklarációk egyszerűsítésére való. Például az extern BRIGI fizetni. · vessző. A typedef nem hoz létre új típust tulajdonképpen. de miután a typedef kulcsszót a tárolási osztály specifikátor helyére kell írni. Használjuk most az auto kulcsszó helyett a typedef-et. signed long int típusú. 4. mint az extern long int fizetni. mely szerint a brigi egy 32 bites. · dekrementálás. . és az azonosítót írjuk át nagybetűsre! typedef long int BRIGI. · inkrementálás és · függvényhívás. A programban ezután a BRIGI típusspecifikátorként alkalmazható deklarációkban.C programnyelv 75 zés azonban a sizeof operátor operandusától eltekintve nem tartalmazhatja a következő operátorok egyikét sem: · hozzárendelés. lokális élettartamú objektum azonosítója.5. ahol a BRIGI azonosító nem képez futásidejű objektumot.1 Elemi típusdefiníció (typedef) Nem tartozik igazán ide a típusdefiníció tárgyalása. itt adunk róla egy rövid ismertetést. csak létező típusokra kreálható vele új kulcsszó. A typedef kulcsszóval nem új adattípust.

76 TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK  A típusdefiníció „megbonyolítására” a későbbiekben még visszatérünk! Meg kell jegyeznünk azonban annyit. /* HIBÁS. */ /* OK */ . hogy a typedef-fel létrehozott típusspecifikátor nem használható a deklarációban más típusspecifikátorokkal együtt! Legfeljebb a const és a volatile módosítók alkalmazhatók rá! Például unsigned BRIGI keresni. const BRIGI kaba = 2.

· Mellékhatást generál. Például: (a > b) ? a : b értéke a. elsődleges-kifejezés: azonosító konstans karakterlánc (kifejezés) kifejezés: hozzárendelés-kifejezés kifejezés. ahol az operandus az a kifejezés. Alakjuk „operátor operandus”. · Kétoperandusosak. A műveletek lehetnek: · Egyoperandusosak. a hozzárendelés-kifejezést definiálni fogjuk a hozzárendelés operátoroknál. a karakterláncot tárgyaltuk a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakaszban. ill. vagy függvény típusú. vagy . Például: –6. struktúra.~ ! sizeof / % << >> < > <= >= == != = ^ | && || ?: *= /= += -= %= <<= >>= &= ^= |= . Lehet tehát: · változó azonosító beleértve az indexelő operátort is. Lehet enum. · Objektumot vagy függvényt ér el. hozzárendelés-kifejezés A konstansokat.C programnyelv 77 5 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK A műveleteket a nyelv operátorokkal (műveleti jelekkel) valósítja meg. és az unió. melyen az egyoperandusos műveletet el kell végezni. A kifejezés operátorok. mutató. feltételes kifejezés. A kifejezésbeli operandusokat elsődleges kifejezésnek nevezik. a struktúratagokat. tömb. operandusok (és elválasztó-jelek) sorozata. az ún. azaz az azonosító[kifejezés]-t is. mely az alábbi tevékenységek valamilyen kombinációját valósítja meg: · Értéket számít ki. · Háromoperandusosak: A C-ben egyetlen ilyen művelet van.& * + . operátor: (a következők egyike!) [ ] ( ) . ha a > b és b máskülönben. azaz „operandus1 operátor operandus2” formájúak. Például: a + b. vagy a sizeof(int) stb. unió. -> ++ -. Az azonosító lehet bármilyen egész vagy lebegőpontos típusú.

· utótag kifejezés (postfix). melynek típusa mindig a függvény által visszaadott érték típusa lesz. · csoportosító. A kifejezés kiértékelése bizonyos · konverziós. · előtag kifejezés (cast). hozzárendelés-kifejezés .78 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK · függvényhívás. · hozzárendelés kifejezés stb. azaz azonosító a függvényhívás operátorral ( azonosító() ).a vele használatos operátorok szerint történik! utótag-kifejezés: elsődleges-kifejezés utótag-kifejezés[kifejezés] utótag-kifejezés(<kifejezéslista>) utótag-kifejezés.  Összesítve: az azonosítónak balértéknek vagy függvényhívásnak kell lennie.azonosító utótag-kifejezés->azonosító utótag-kifejezés++ utótag-kifejezés— kifejezéslista: hozzárendelés-kifejezés kifejezéslista . hogy a kifejezések elnevezése . · egyoperandusos kifejezés (unary).az elsődleges kifejezéstől eltekintve . A kifejezések különfélék lehetnek: · elsődleges kifejezés (primary). mely függ · a használt operátoroktól.  Figyeljük meg. · asszociatív és · prioritási (precedencia) szabályokat követ. · a ( ) párok jelenlététől és · az operandusok adattípusától.

egyoperandusos-kifejezés egyoperandusos-operátor előtag-kifejezés sizeof(egyoperandusos-kifejezés) sizeof(típusnév) egyoperandusos-operátor: ( a következők egyike!) &*+-~! előtag-kifejezés: egyoperandusos-kifejezés (típusnév) előtag-kifejezés típusnév: típusspecifikátor-lista<absztrakt-deklarátor> absztrakt-deklarátor: mutató <mutató><direkt-absztrakt-deklarátor> direkt-absztrakt-deklarátor: (absztrakt-deklarátor) <direkt-absztrakt-deklarátor>[<konstans-kifejezés>] <direkt-absztrakt-deklarátor>(<paraméter-típus-lista>) 79 A típusnév az adattípus típusneve. *. A – műveletet megelőzheti implicit típuskonverzió. melyből hiányzik az objektum neve. / és %) Közülük a legmagasabb prioritási szinten az egyoperandusos. és egész operandus esetén az eredmény az operandus értékének kettes komplemense.1 Aritmetikai műveletek (+. ill. A hozzárendelés-kifejezést. s az eredmény az operandus értéke (+).  Az egész–előléptetéssel az implicit típuskonverzió kapcsán rögtön foglalkozunk! . annak -1-szerese (-).C programnyelv egyoperandusos-kifejezés: utótag-kifejezés ++ egyoperandusos-kifejezés -. -. s így az eredmény típusa az egész–előléptetés végrehajtása után képzett típus. jobbról balra kötő előjel operátorok vannak. hogy nem balérték. Szintaktikailag az adott típusú objektum olyan deklarációja. Az előjel operátort követő előtag kifejezésnek aritmetikai típusúnak kell lennie. Létezik a . A + művelet egész operandusát egész–előléptetésnek (integral promotion) veti alá a fordító. majd a hozzárendelési műveleteknél ismertetjük! 5. melyről most csak annyit jegyzünk meg.előtag-kifejezés és a szimmetria kedvéért a + előtag-kifejezés.

· Ha a / és a % mindkét operandusa egész. az osztást és a modulust multiplikatív operátoroknak. az összeadást és a kivonást additív operátoroknak is szokás nevezni. 5. ha az eredmény nem fér el a konverzió utáni típusban.1 Multiplikatív operátorok (*. értékvesztés következhet be. mint az összeadás (+) és a kivonás (-). de a hányados nem lenne az. mint az igazi hányados és az op1%op2 osztási maradék op1 előjelét örökli meg: 3 % 2  1 (-3) % (-2)  -1 3 / 2  1 (-3) / (-2)  1 · Ha op1 és op2 ellenkező előjelű. · Mindhárom operátor operandusainak aritmetikai típusúaknak kell lenniük. mert ez fordítási vagy futásidejű hibához vezet. ami nagyobb az igazi hányadosnál. Miután a konverziónak nincsenek túl vagy alulcsordulási feltételei. Az op1%op2 osztási maradék most is op1 előjelét örökli meg: (-3) / 2  -1 3 / (-2)  -1 (-3) % 2  -1 3 % (-2)  1 . / és %) multiplikatív-kifejezés: előtag-kifejezés multiplikatív-kifejezés * előtag-kifejezés multiplikatív-kifejezés / előtag-kifejezés multiplikatív-kifejezés % előtag-kifejezés Nézzük a műveletek pontos szabályait! · A multiplikatív operátorok mind balról jobbra csoportosítanak. Az eredmény típusa ilyenkor a konvertált típus. A % operátor operandusai ráadásul csak egész típusúak lehetnek. ami kisebb. akkor: · Ha a két operandus . melyek közül a szorzás (*).1. akkor a művelet elvégzése előtt implicit konverziót hajt végre a fordító.80 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK A többi aritmetikai operátor mind kétoperandusos. az osztás (/) és a modulus (%) magasabb prioritási szinten van. · Ha az operandusok különböző aritmetikai típusúak. A szorzást.mondjuk op1 és op2 . akkor az op1/op2 hányados az a legkisebb egész.értéke azonos előjelű vagy unsigned. akkor az op1/op2 hányados az a legnagyobb egész. · A / és a % második operandusa nem lehet zérusértékű.

for(i=0. hogy a karakterlánc minden pozíciója numerikus–e! Ha nem. hogy a numerikus karakterlánc elején fehér karakterek és előjel is lehessen! Ha az előjelet elhagyják. s n lesz a visszaadott értéke! Az átalakítást végezze az első nem konvertálható karakterig! Engedjük meg. Írjunk int nume(char s[]) függvényt. /* Konverzió: */ for(. /* Alapértelmezés: pozitív. Nem szökőév a kerek évszázad.C programnyelv 81 Készítsünk programot. Olvassunk be a szabvány bemenetről egy maximálisan négy karakteres sort! 2. de a 400–zal maradék nélkül oszthatók mégis azok. } 4. akkor kérjük be újra! 3. hogy szökőév–e. ami beolvas egy négyjegyű évszámot. ha a paraméter karakterlánc tiszta numerikus. és i egyesével haladva végigjárja a numerikus karakterláncot. s[i]. ha nem! int nume(char s[]){ int i. return 1. int elojel=1. mely 1–et (igazat) ad vissza. Át kéne konvertálni a numerikus karakterláncot fixpontos belsőábrázolású egésszé (int n–né)! A módszer a következő: n=(s[0]-’0’)*1000+(s[1]-’0’)*100+(s[2]-’0’)*10+ (s[3]-’0’). így kéne csinálni: n=n*10+(s[i]-’0’).++i) n=10*n+s[i]-'0'. újra bekérendő. Ellenőrizzük le. return(elojel*n). Ha a bejött karakterlánc hossza nem pontosan négy. */ /* A karakterlánc eleji fehér karakterek átlépése: */ while(s[i]==’ ’||s[i]==’\n’||s[i]==’\t’) ++i. és eldönti róla. ahol i és n zérustól indul. vagy sem! A Gergely–naptár szerint szökőév minden. 1. ++i) if(s[i]<’0’||s[i]>’9’) return 0. Ezt ugye ciklusban. } . mely megvalósítja ezt a konverziót.s[i]>='0'&&s[i]<='9'. /* Előjel: */ if(s[i]=='+'||s[i]=='-') if(s[i++]=='-') elojel=-1. néggyel maradék nélkül osztható év. Írjunk int atoi(char s[]) függvényt. és zérust (hamisat). akkor legyen a szám pozitív! int atoi(char s[]){ int i=0. n=0.

hogy pontosan ilyen prototípusú. int n). int alap) egyezik ellae–vel. else printf("%4d nem szökőév. vagy újabb fehér karakter következése mutatja. A szám végét a karakterlánc vége.C} · Az int ell210e(char s[]) teszteli. } Megoldandó feladatok: Készítsen számot leíró karakterláncok formai ellenőrzését végző függvényeket az atoi alapján.82 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK  Megemlítendő. ev). · Az int ella36e(char s[]. de az alap 2 és 36 közötti lehet.C: A négyjegyű évszám szökőév-e? */ #include <stdio. . */ printf("A négyjegyű évszám szökőév-e?\n").h> #define MAX 80 int getline(char s[]. mely long– gá. hogy paramétere hexadecimális szám–e. else printf(”Formailag hibás bemenet!\n”). mely double–lé alakítja numerikus karakterlánc paraméterét. és a hibát zérussal (hamis) jelzik! A lánc eleji fehér karaktereket át kell lépni. } if(ev%4==0&&ev%100!=0||ev%400==0) printf("%4d szökőév. de a 2 és 10 közötti alapot futási időben paraméterként kapja meg.\n".4)==4&&nume(s)) ev=atoi(s). if(getline(s.  Jöhet a program. nevű és funkciójú függvény létezik a szabvány könyvtárban is. /* Az input puffer. hogy s 2 és 10 közötti alapú szám– e. és van atof. /* Elfogadhatatlan értékről indul. mint az ell210e. A számrendszer alapját fordítási időben változtatni (#define) lehet! · Az int ellae(char s[]. */ char s[MAX+1]. {HEXA. melyek helyes esetben 1–et (igaz) adnak vissza. int atoi(char s[]). A könyvtárban van atol rutin.H fejfájl. ev). · Az int hexae(char s[]) megvizsgálja.\n". int nume(char s[]). · Az int egesze(char s[]) a decimális egész konstans írásszabályát ellenőrzi a paraméter karaktertömbön. while(ev<1000 || ev>9999){ printf("Adjon meg egy évszámot!\n"). void main(void){ int ev = 0. de bekapcsolandó hozzá a szabványos STDLIB. int alap) ugyanazt teszi. de helyszűke miatt a függvények definícióit nem ismételjük meg! /* PELDA14.

így bármilyen szabványos C fordító és operációs rendszer számára kompatibilis formában létezniük kell. 5.  A mutatóaritmetikát majd a mutatók kapcsán ismertetjük! Aritmetikai operandusok esetén az eredmény a két operandus értékének összege (+). ha szükséges. vagyis 10=A. int alap) a legfeljebb 36 alapú számrendszerbeli láncot konvertálja egésszé. és a konvertált érték legyen a rutinok visszatérési értéke! · A double atofix(char s[]) az előjeles. {HEXA. értékvesztés következhet be. ha az eredmény nem fér el a konverzió utáni típusban. különbsége (–). Magyarán: azok a programok. Készítsen konverziós függvényeket is a leellenőrzött karakterláncokra az atoi mintájára.1. Ilyenkor az eredmény típusa a konvertált típus. mint ahogyan a szabvány bemenet és kimenet kezelését végző rutinokat. hogy kifejezések képzésekor szükség lehet rájuk. legfeljebb egész és tört részből álló valós értéket alakítja double–lé. Operandusaik az aritmetikai értékeken túl mutatók is lehetnek. Egész vagy lebegőpontos operanduson a művelet implicit típuskonverziót is végezhet.multiplikatív-kifejezés Az additív operátorok csoportosítása is balról jobbra történik.C} · A long ato36(char s[]. Az ANSI szabvány pontosan rögzíti ezeket a könyvtári funkciókat. Miután a konverziónak nincsenek túl vagy alulcsordulási feltételei. ill.2 Additív operátorok (+ és -) additív-kifejezés: multiplikatív-kifejezés additív-kifejezés + multiplikatív-kifejezés additív-kifejezés .C programnyelv 83  A tíznél nagyobb alapú számrendszerek esetében a számjegyeket az angol ábécé betűivel jelöljük rendre. Nyilvánvaló viszont.3 Matematikai függvények A matematikai függvények nem részei a C nyelvnek. · A long atoh(char s[]) hexadecimális karakterláncot alakít egésszé.1. A C filozófiája szerint a matematikai függvények családját is a szabvány könyvtárban kell elhelyezni. melyek az operációs rendszerrel való kapcsolatukat a szabvány könyvtáron át valósítják . A 36–os korlátozás ebből fakad. 5. 11=B stb.

másokkal meg még nem: ASSERT. A matematikából ismeretes korlátozások természetesen érvényben maradnak rájuk. Néhányat felsorolunk a teljesség igénye nélkül! sin(x) cos(x) tan(x) asin(x) acos(x) atan(x) exp(x) log(x) log10(x) pow(x.H fejfájlban helyezkednek el. ha x<0 és y értéke nem egész. A trigonometrikus függvények paramétere.H STDDEF. így használatuk előtt ez a fejfájl bekapcsolandó! #include <math. inverzeik visszaadott értéke radiánban értendő. x>0 természetes alapú logaritmusa. ill. hogy a programfejlesztő rendszere segítségéből a további fejfájlokról és rutinokról is tájékozódjék. x árkusz tangense. ¶/2].H SETJMP.H WCHAR. . csak néhány fontosabbat említünk meg közülük. Az xy hatványfüggvény.84 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK meg.H STRING. Az ex exponenciális függvény.H STDIO. ha x=0 és y<=0. s néhány kivételtől eltekintve. az egyik operációs rendszerből a másikba. x tangense. Az olvasótól azonban elvárjuk. Az értékkészlet: [0.H ISO646. az összes függvényt. Az x abszolút értéke. Az értékkészlet: [–¶/2. A szabvány könyvtár függvényeit. Ezek közül néhánnyal már találkoztunk.H A matematikai függvények prototípusai a MATH.H STDARG. minden változtatás nélkül átvihetők az egyik számítógépről a másikra. x>0 tízes alapú logaritmusa.H CTYPE. ¶/2].H LOCALE.h>  Nem kívánjuk felsorolni és részletezni az összes fejfájlt. x koszinusza.H FLOAT.H LIMITS. A matematikai függvények double értéket szolgáltatnak.H STDLIB. Ezek az úgy nevezett portábilis programok. paramétereik is double típusúak.H WCTYPE. Hiba.H TIME. legnagyobb egész szám. y) sqrt(x) floor(x) fabs(x) x szinusza. ¶]. Az értékkészlet: [–¶/2.H MATH. típusait és makróit szabványos fejfájlokban deklarálták. ill. (ln(x)). –1<=x<=1 árkusz koszinusza. (lg(x)).H ERRNO. –1<=x<=1 árkusz szinusza. x>=0 négyzetgyöke.H SIGNAL. Az x–nél nem nagyobb.

és a fordítótól is függő függvény visszatérési értékkel jelzik. és beállítják a UNIX–tól örökölt. Az összes reláció az első operandus értékét hasonlítja a másodikéhoz. 5. == és !=) A reláció operátorok prioritása .2 Reláció operátorok ( >. ill. >=. és a visszakapott érték negatív HUGE_VAL. nem zérusértékű szimbolikus állandók. alulcsorduláskor zérus.C programnyelv fmod(x. A függvény visszatérési érték túlcsorduláskor előjel helyes HUGE_VAL. ha a függvény aktuális paraméterének értéke nincs benn az értelmezési tartományban. mely x–szel egyező előjelű. zérus stb.az aritmetikai és a logikai operátorok között helyezkedik el. Az eredmény logikai érték (int típusú). pozitív. <=. A reláció operátorok két prioritási szintet képeznek. egész. Megoldandó feladatok: Készítendő a középiskolás függvénytáblázatok mintájára lapozhatóan: · egy logaritmustábla és · egy szinusztábla. hogy valamilyen speciális értéket (HUGE_VAL. A matematikai rutinok az értelmezési tartomány hibát EDOM értékű errno–val. globális extern int errno. < és <=) prioritása magasabb az egyenlőségi relációkénál (== és ! =). Értékkészlet hiba egyértelműen az. ha az eredmény nem ábrázolható double értékként. (hibaszám) változót a hiba kódjára.  Az értelmezési tartomány hiba akkor fordul elő. ahol az „igazi” relációk (>. Értékkészlet probléma esetén az errno ERANGE.H fejfájlban definiált.) hatására az errno EDOM. és a reláció érvényességét vizsgálja. A HUGE_VAL a legnagyobb. így a matematikaiak is. mely 1. y) 85 y!=0 estén x/y osztás lebegőpontos maradéka. A szabvány könyvtári függvények. Például az sqrt(–1. ha nem.eltekintve az egyoperandusos műveletektől . a hibát úgy jelzik.) adnak vissza. <. ha a reláció igaz és 0. A definíciók: relációs-kifejezés: eltolás-kifejezés relációs-kifejezés < eltolás-kifejezés relációs-kifejezés > eltolás-kifejezés . még ábrázolható double érték. >=. A hibakódok az ERRNO.

 Példaként tekintsük meg újra a korábbi szakaszokban ismertetett atoi és getline függvényeket! 5.3 Logikai műveletek ( !. logikai nem operátor van. Ez utóbbi mondatrész biztosítja. jobbról balra kötő. lebegőpontos.86 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK relációs-kifejezés <= eltolás-kifejezés relációs-kifejezés >= eltolás-kifejezés egyenlőségi-kifejezés: relációs-kifejezés egyenlőségi-kifejezés == relációs-kifejezés egyenlőségi-kifejezés != relációs-kifejezés  Az eltolás-kifejezést a bitenkénti eltolás operátoroknál definiáljuk! A relációk operandusai egész. 1. ha az operandus értéke zérus. ha az operandus értéke nem zérus. melyek prioritása alacsonyabb a relációkénál és a bit . Az eredmény mindenképpen int típusú. hogy a kifejezés == 0 mindenkor rövidíthető ! kifejezés módon. melynek alakja: ! előtag-kifejezés . lebegőpontos. s az operandus logikai negációja. Az operátorok implicit típuskonverziót is végrehajthatnak aritmetikai operandusaikon a művelet elvégzése előtt. ahol az előtag-kifejezés operandusnak egész. Az eredmény 0. mert a nyelvben a nem zérus érték logikai igaznak minősül.  Ne feledjük. Az operandusok típusa különbözhet. hogy a kifejezés != 0 reláció mindig rövidíthető kifejezés módon. ill. vagy mutató típusúnak kell lennie. vagy mutató típusúak. Például a multiplikatív operátoroknál ismertetett program részlet if( ev%4 == 0  ev%100 != 0 || ev%400 == 0) utasítása így rövidíthető: if( !(ev%4)  ev%100 || !(ev%400)) Két kétoperandusos logikai művelet van a nyelvben a logikai és (&&) és a logikai vagy (||). && és ||) Közülük a legmagasabb prioritási szinten az egyoperandusos.

ha K1 zérus. mint a logikai vagyé. hogy soremelés–e. és K2 kiértékelése nem történik meg. hogy megtörténjen. A logikai és prioritása ráadásul magasabb. 5. mert felesleges vizsgálgatni a fájlvéget. és K2 kiértékelése itt sem zajlik le. ehelyett zérushoz viszonyítva értékeli ki őket. Aztán a következő karaktert előbb be kell olvasni a bemenetről. Egyik operátor sem hajt végre implicit típuskonverziót operandusain.igaz és 0 hamis). Először K1–et értékeli ki a fordító az esetleges összes mellékhatásával együtt. Itt sincs értelme a felcserélésnek. az eredmény igaz (1) lesz. hogy balról jobbra történik az operandusok kiértékelése. akkor azt a bal oldali operandusba kell beépíteni. A relációk közti és műveletek miatt látszik. Az eredmény int típusú (1 . · K1||K2 kifejezésnél. hogy a paraméter karaktertömböt ne írhassa túl a függvény. akkor a művelet elvégzése előtt a fordító belső konverziót (átalakítást) hajt végre. de: · K1&&K2 esetén. A K1||K2 kifejezés igaz (1).  Ha valami előbbre való. de mindennek vége van fájlvég esetén.C programnyelv 87 szintű műveleteknél. az eredmény hamis (0).4 Implicit típuskonverzió és egész–előléptetés Ha kétoperandusos (például aritmetikai) műveleteknél különbözik a két operandus típusa. ha K1 és K2 valamelyike is nem zérus. ha K1 nem zérus. teljesen felesleges lenne továbbfolytatni a kiértékelést. Például a PELDA10.  Mindkét operátor esetében garantált a balról jobbra történő végrehajtás. hisz először azt kell biztosítani. és ha eközben az egyik hamis lesz.C–ben megírt getline for ciklusának feltétele nem véletlenül i<n && (c=getchar())!=EOF && c!=’\n’ sorrendű. vagy mindenképp szeretnénk. Mindkét művelet balról jobbra csoportosít. Ez nem kerülhet hátrébb a kifejezésben. ha K1 és K2 egyike sem zérus. Máskülönben K1&&K2 és K1||K2 eredménye hamis (0). logikai-és-kifejezés: vagy-kifejezés logikai-és-kifejezés && vagy-kifejezés logikai-vagy-kifejezés: logikai-és-kifejezés logikai-vagy-kifejezés || logikai-és-kifejezés  A vagy-kifejezés definícióját a bit szintű műveleteknél találjuk meg! A K1&&K2 kifejezés eredménye igaz (1). Általában a pontosabb operandus típusára .

akkor a másik is azzá alakul. 2. vagy unsigned long típusúvá konvertálja a fordító. mert a –1L 111111111111111111111111111111112 binárisan. akkor a másikat is long double típusúvá konvertálja a fordító. Ha az int 32 bites. akkor –1L>1UL. 3. · Ha az előző pontok nem teljesülnek. Az egész–előléptetési folyamat garantálja. akkor a másik is az lesz. máskülönben unsigned int-té. Ha az előző pont nem teljesedik. A . akkor a választás long. 4. vagy bitmező objektumok. és az egyik operandus long.88 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK konvertálja a másikat. a másik pedig unsigned int. az enum típusúak használhatók kifejezésben ott. és aztán: · Ha az egyik operandus unsigned long. · Ha nem teljesülnek az előző pontok. akkor minkét operandus int az érvénybe lépett az egész–előléptetés (integral promotion) miatt. unsigned long–gá alakítva ugyanez marad. ha szükséges. és az egyik operandus long. Ha az előző két feltétel egyike sem valósul meg. máskülönben pedig unsigned long. akkor –1L<1U. A signed vagy unsigned char. Ha az egyik operandus típusa long double. s –1L<1L. · Ha az előző pont nem teljesül. szokásosnak is nevezik. Ha az eredeti típus minden lehetséges értékét int képes reprezentálni. és az egyik operandus float. akkor egész–előléptetést hajt végre a fordító az operandusok értékén. A szabályok nem prioritási sorrendben a következők: 1. akkor az értéket int típusúvá konvertálja a fordító. s az egyik operandus double. Hisz az elmondottak szerint az unsigned int long–gá alakul. short int. akkor a másikat is azzá konvertálja a fordító. · Ha az előző pontok nem teljesülnek. ahol bennük egész állhat.  Ha az int 16. Ha az unsigned int teljes értéktartománya ábrázolható long–ként. és ez sokkal nagyobb 000000000000000000000000000000012–nél. A kétoperandusos művelet eredményének típusa a konvertált típus lesz. akkor a másik is az lesz. ill. Ha az előző három feltétel egyike sem teljesül (egyik operandus sem lebegőpontos!). Ezt a fajta konverziót szabványosnak. akkor mindkét operandus értékét long. akkor a másik is azzá alakul. hogy a konverzió előtti és utáni érték ugyanaz marad. s a long 32 bites. és az egyik operandus unsigned int.

Konvertálva Módszer int Az alapértelmezett char típustól függően előjel kiterjesztés van (signed) vagy 0X00 kerül a magasabb helyiértékű bájt (ok)ba (unsigned). Ehhez valamilyen konverziós függvényt kell használni. azaz 3 lesz az eredmény. signed eredeti típusból viszont előjel kiterjesztéssel készül a felső bájtokba. s ez által magas prioritású művelet.H–beli atoi–ról. szabványos stb.4. unsigned char int Előjel kiterjesztés van a felső bájt(ok)signed char int ba. hogy a típusmódosító szerkezet egyoperandusos. Például az f + i összeadás végrehajtása előtt . hogy f float és i int típusú . hogy a konverzió mindig függvényhívást jelent (gépidő!). ábra: Egész–előléptetés Típus char  Ne feledjük azonban el.3. Az STDLIB.7}. azaz szükségtelenül ne alkalmazzuk! Csak „értelmes” típuskonverziókat valósít meg a fordító.  Numerikus karakterlánc azonban sohasem alakul automatikusan aritmetikai értékké.6.t[f]). hogy a kifejezés értéke tört részét levágja a fordító #include <stdio. A definícióban a típusnév a céltípus. } . printf("%d\n". Ugyanaz az érték. enum int 12. atol–ról és atof–ról volt már szó! 5.feltéve.h> void main(void){ int t[] = {2. float f=1.i értéke (és nem i maga!) float-tá alakul.5.5 Típusmódosító szerkezet Az implicit (szokásos. a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban megismert típusmódosító szerkezet alkalmazásával.75.) konverziókon túl magunk is kikényszeríthetünk (explicit) típuskonverziót a (típusnév) előtag-kifejezés alakú. és az előtag-kifejezés értékét erre a típusra kell . Az „értelmetlen” lebegőpontos kifejezés indexben még csak megvalósul úgy. short int int unsigned short unsigned int Ugyanaz az érték 0X00 feltöltéssel. Ugyanaz az érték előjel kiterjesztéssel.C programnyelv 89 konvertált érték unsigned eredeti típusból 0X00 feltöltéssel. A felső bájt(ok) 0X00 feltöltésűek. Látjuk.

vagy kifejezés típusa módosítható void–dá. azaz: #include <math. ahol az értékére nincs szükség. mely mindig az operandusa tárolásához szükséges memória mennyiségét szolgáltatja bájtban.90 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK konvertálni. Hasonlóan az explicit típusmódosítás eredménye nem fogadható el balértékként hozzárendelésben. hogy unsigned int.  Bármilyen azonosító.  A void–dá módosított kifejezés értéke nem képezheti hozzárendelés tárgyát. Az explicit típuskonverzió tehát a hozzárendelési konverzió szabályait követi. A void függvény hívását például hiába típusmódosítjuk int-re.  A size_t típus értelmezése fordítótól függ tulajdonképpen! Két különböző alakja van az operátornak: sizeof(egyoperandusos-kifejezés) sizeof(típusnév) . akkor az n+26 pozitív gyökét az sqrt(double(n+26)) függvényhívással kaphatjuk meg. Az eredmény size_t típusú egész érték. magas prioritású művelet. jobbról balra kötő. Például nincs szükség a bejövő gombnyomásra: printf(”A folytatáshoz üssön Entert-t! ”). Programunkban van egy int típusú n változó. vagy mutató lebegőpontos bármilyen aritmetikai típus bármilyen típus void Példaként vegyük a matematikai függvények közül a négyzetgyököt. 5. A típusmódosításnak alávetett azonosító.h> double sqrt(double x).H fejfájlban megtekintve a típust többnyire azt látjuk. Az STDDEF. A legális típusmódosítások: Céltípus Potenciális források egész bármilyen egész vagy lebegőpontos típus. Az előtag-kifejezést úgy konvertálja a fordító. mintha az értéket egy típusnév típusú változó venné fel. a semmiből nem lehet egészet csinálni.6 sizeof operátor A BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszból ismert sizeof egyoperandusos. vagy kifejezés nem lehet azonban void. (void)getchar(). Kifejezést csak olyan helyen módosíthatunk void-dá.

/* x == 5 és n == /* x == 7 és n == /* x == 11 */ A kifejezés produkálhat · balértéket. dekrementálásnál (--) viszont eggyel kisebb lesz.C programnyelv 91 sizeof(egyoperandusos-kifejezés) esetén az egyoperandusos kifejezés típusát a fordító a kifejezés kiértékelése nélkül határozza meg. s ezért magas prioritásúak.7 Inkrementálás (++). vagy olyan balértékre. Az eredmény típusát az operandus típusa határozza meg.egyoperandusos-kifejezés Az inkrementáló és dekrementáló kifejezésben az utótag.j + i +6). n = 5. az egész tömb bájtokban mért helyfoglalásához jutunk. Például a tomb tömb elemszáma a következő konstrukcióval állapítható meg: sizeof(tomb) / sizeof(tomb[0])  A sizeof nem használható függvényre. Az inkrementálásnál (++) a balérték eggyel nagyobb. 6 */ x = ++n. dekrementálás (--) és mellékhatás Ezek az operátorok mind egyoperandusosak. · jobbértéket vagy . ilyen típusok zárójelbe tett nevére. Mindkét operátor létezik utótag utótag-kifejezés++ utótag-kifejezés-- és előtag műveletként: ++ egyoperandusos-kifejezés -. j = 4. i = 3. míg utótag operátornál a „konstrukció” értéke az inkrementálás vagy dekrementálás végrehajtása előtti érték. vagy nem teljes típusú kifejezésre. Előtag operátornál a „konstrukció” értéke egyezik az új balértékkel. Például: int x. x = n++.  A sizeof azonban bátran alkalmazható előfeldolgozó direktívákban is! #define MERET sizeof(int)*3 5. 7 */ x = --( n .vagy az egyoperandusos-kifejezésnek skalár (aritmetikai vagy mutató) típusúnak és módosítható balértéknek kell lenniük. de az eredmény nem balérték. azaz ha az operandus tömbazonosító. mely bitmező objektumot jelöl ki.

mely a célban mindig a következő szabad helyet éri el.8 Bit szintű operátorok ( ~. Függvényhívásnak is lehet azonban mellékhatása. akkor a ~x 00000111100011012. . A másik a j. melynek definíciója: ~ előtag-kifejezés Az operátor előbb végrehajtja az egész–előléptetést. hogy a balértékre alkalmazott inkrementálási és dekrementálási műveletnek is van. A kifejezésnek ezen kívül lehet mellékhatása is. ott az eredmény bit 1 lesz. s[j] = 0. int és long használhatók. és hogy: unsigned short x = 0XF872. Az eredmény maga a bit szintű egyes komplemens. és a ~maszk 00001111000011112. s a célbeli indexnek az ezután következő szabad helyre kell mutatnia. ha szükséges. j. de a c értékű karaktereket ki kell ebből hagyni.92 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK · nem szolgáltat értéket. A mellékhatást a kifejezés kiértékelése okozza. ++i) if(s[i] != c) s[j++] = s[i]. int c){ int i. } 5. ha megváltozik egy változó értéke. jobbról balra kötő egyes komplemens operátor (~) van. /* 1111100001110010 */ maszk = 0XF0F0. hogy az egész–előléptetés 16 bites. Például a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakaszban megírt strcopy záró sorában while(cél[i++]=forrás[i]) a hozzárendelés mellékhatásaként az i végrehajtás utáni értéke is eggyel nagyobb lesz. Feltéve. Írjuk meg a void chdel(char s[]. <<. Láttuk. A nem c értékű karaktert a következő szabad helyre kell másolni. Legmagasabb prioritási szinten az egyoperandusos. ha globális hatáskörű objektum értékét változtatja meg. for(i=j=0. int c)–t. és ahol az operandus bit 0 volt. azaz ahol az operandus bit 1 volt. s akkor következik be. Az egyik az i. ^ és |)  A bit szintű operátorok csak signed és unsigned egész típusú adatokra: char. Két indexre van szükség. void chdel(char s[]. ott az eredmény bit 0 lesz. &. Az eredmény típusa az operandus konverzió utáni típusa. short. >>. s[i]. Minden hozzárendelés operátornak van mellékhatása. mely végigjárja a forrást./* 1111000011110000 */ . mely saját helyen törli a benne előforduló c karaktereket az s karakterláncból! Itt is másolni kell a forrásból a célba bájtról–bájtra haladva.

mint amennyit a második operandus meghatároz. K1 túlcsordulás nélküli balra tolása ekvivalens K1*2K2– vel. A definíció a következő: eltolás-kifejezés: additív-kifejezés eltolás-kifejezés << additív-kifejezés eltolás-kifejezés >> additív-kifejezés A K1<<K2 és a K1>>K2 kifejezések esetében minkét operandus egész típusú kell. A K1>>K2 művelet K1 értékét K2 bitpozícióval tolja jobbra. Ha K1 signed. akkor az eltolási művelet eredménye határozatlan. Ha K1 valamilyen unsigned típusú. Ez a gondolatsor igaz persze az összes bit szintű műveletre is! Ha K1 valamilyen signed típus. az x<<2 11100001110010002. akkor az operátor az előjel bitet sokszorozza. ha az eltolt eredmény nem fér el az első operandus konvertált típusában.  Miután a C–ben nincs egész alul vagy túlcsordulás. hogy jobbról 0 bitek jönnek be. de magasabb. Ha K2 negatív vagy értéke nem kisebb K1 bitszélességénél. nem negatív K1 esetén a jobbra tolás K1/2K2 hányados egész részeként is interpretálható. Az operátorok egész–előléptetést is megvalósíthatnak. Lássuk a definíciót! és-kifejezés: egyenlőségi-kifejezés és-kifejezés & egyenlőségi-kifejezés kizáró-vagy-kifejezés: és-kifejezés kizáró-vagy-kifejezés ^ és-kifejezés . Ilyen értelemben aztán az eltolás aritmetikai műveletnek is tekinthető. valamint a vagy (|). A többi műveletre való tekintettel prioritásuk magasabb a kétoperandusos logikai operátorokénál. mint a reláció operátoroké. A K1<<K2 balra tolja K1 értékét K2 bitpozícióval úgy. a maszk>>5 00000111100001112. a műveletek értékvesztést is okozhatnak. unsigned. akkor balról 0 bitek jönnek be. a kizáró vagy (^). Az eltolás operátorok első operandusuk értékét balra (<<) vagy jobbra (>>) tolják annyi bitpozícióval. ill. de alacsonyabb a relációkénál. Folytatva az egyes komplemensképzésnél megkezdett példát. akkor az eltolás eredménye csak „gonddal” szemlélhető az előjel bit esetleges kitolása miatt. Az eredmény típusát K1 konvertált típusa határozza meg. legyen.C programnyelv 93 A balról jobbra csoportosító eltolás operátorok (<< és >>) prioritása alacsonyabb az aritmetikai műveletekénél. A bit szintű logikai operátorok prioritásuk csökkenő sorrendjében az és (&).

mint unsigned–eken. Például short int–ben gondolkodva a –16 & 99 eredménye 96. mert: 1111111111110000&0000000001100011  0000000001100000 A fájl utolsó módosításának dátumát és idejét egy-egy szóban. Az eredmény típusa az operandusok konverzió utáni típusa. hogy az eredmény minden olyan bitpozícióján 0 van. s egy bitre vonatkoztatva az eredmény így néz ki: K1 K2 K1 & K2 K1 ^ K2 K1 | K2 0 0 0 0 0 1 0 0 1 1 0 1 0 1 1 1 1 1 0 1 Befejezve az egyes komplemensnél megkezdett példát. A művelet bitről-bitre valósul meg az operandusok értékén. Tehát a kifejezés azokat a biteket bizonyosan törölte. ahol a maszk bitje 1. egész típusú változó értéke: a=2 és b=4. hogy két. akkor az a && b  1 (igaz) de az a & b  0  Az ANSI szabvány szerint a bit szintű műveletek signed egészeken implementációfüggők.94 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK vagy-kifejezés: kizáró-vagy-kifejezés vagy-kifejezés | kizáró-vagy-kifejezés  Az egyenlőségi-kifejezés definíciója a relációknál megtalálható! Ha szükséges. ill. akkor a művelet elvégzése előtt a fordító implicit típuskonverziót hajt végre az egész típusú operandusok értékén. Az x&~maszk értéke 00001000000000102. ami a maszk–ban az volt. Megemlítjük. ahol a maszk bit 1 volt. A két szó bitfelosztása legyen a következő: dátum idő év – 1980 óra 15 14 13 12 11 10 9 hónap perc 8 7 6 5 nap 2 másodperc 3 2 1 0 4 .  Nem szabad összekeverni a logikai vagy (||) és a bitenként vagy (|). a logikai és (&&) és a bit szintű és (&) műveleteket! Feltéve. hogy az eredményben minden olyan bit egy. Az x^x eredménye biztosan tiszta zérus. azaz C nyelvi fogalmakkal: egy-egy unsigned short int-ben tároljuk. Állíthatjuk. az x|maszk értéke 11111000111100102. A legtöbb C fordító azonban signed egészeken ugyanúgy dolgozik.

C programnyelv 95 A két szó azonosítója legyen datum és ido! Tételezzük fel. nap = datum & 0X1F.C: Bitpozíciók invertálása. /* Az idő szóból a részei: */ ora = ido >> 11. hogy az idő részeit az ora. Akkor az oda–visszaalakítás a következő: /* Részeiből az idő szó előállítása: */ ido = ora << 11 | perc << 5 | mp >> 1. mely p pozíciótól n szélességben 1–es biteket tartalmaz. Készítsünk előbb egy ugyancsak unsigned long maszkot. mely az x paramétere értékét a p. maszk. ho és nap. return ~x&maszk|x&~maszk. Tehát: /* PELDA15. 20 értékű p bitpozíciót és az n=5 bitszélességet szemlélteti. for(maszk=0X80000000. int p. /* Részeiből a dátum szó előállítása: */ datum = ev .–ik bitpozíciójától n hosszban invertálja (az 1–eseket 0–kra. Ezt aztán bitenkénti vagy kapcsolatba hozzuk az eredeti x egy olyan változatával. és az ezen kívüli pozíciók mind nullák! ~0: ~0<<n: ~(~0<<n): ~(~0<<n)<<(p+1-n): 1111111111111111111111111111111 1111111111111111111111111100000 0000000000000000000000000011111 0000000000011111000000000000000 Ezután x egyes komplemenséből bitenkénti éssel kivágjuk a kérdéses invertált bitpozíciókat. azaz: x&~maszk. int p. int n){ unsigned long maszk=~(~0<<n)<<(p+1-n). /* A datum szóból a részei: */ ev = (datum >> 9) + 1980. maszk=maszk>>1) .1980 << 9 | ho << 5 | nap.  31 29 27 25 23 21p 19 n  17 15 13 11 9 7 5 3 1 0 Az ábra x paramétert. melyben kinulláztuk az érdekes biteket. a zérustól induló. Írjunk unsigned long invertal(unsigned long x. mp = (ido & 0X1F) << 1. s a 0–kat 1–esekre cseréli)! A nem említett bitpozíciók értéke maradjon változatlan! Az invertált eredmény a függvény visszatérési értéke.h> unsigned long invertal(unsigned long x. ho = datum >> 5 & 0XF. perc = ido >> 5 & 0X3F. a perc és az mp unsigned short változókban tároljuk! Az ugyanilyen unsigned short változók a dátum részeire: ev. */ #include <stdio. } void binaris(unsigned long x){ unsigned long maszk. int n) függvényt egy rövid kipróbáló programmal. azaz: ~x&maszk.

pozícióról kicsorgó bit lesz az eredmény 0. n)).–ik bitpozíciótól n bitszélességben. s a ciklusmag végrehajtása után mindig eggyel jobbra toljuk. } void main(void){ unsigned long x=0X4C59E9FA. 5. printf("Az invertált érték: ").\n". {ROTL. ha a kérdéses bitpozíción az értékben 1 van. p. }  Vegyük észre. n). hozzárendelés-kifejezés . int p. Tehát a 31. int n) n bittel forgat körbe balra. int n) x értékét szolgáltatja a p. else putchar(’0’). Megoldandó feladatok: Készítse el a következő függvényeket. printf("\nEzt invertáljuk %d bitpozíciótól %d ” ”bitszélességben. · Az unsigned long rotl(unsigned long x) 1 bittel balra forgatja paramétere értékét. bitje. melynek prioritása alacsonyabb a kétoperandusos logikai operátorokénál. A definíció: feltételes-kifejezés: logikai-vagy-kifejezés logikai-vagy-kifejezés ? kifejezés : feltételes-kifejezés kifejezés: hozzárendelés-kifejezés kifejezés .C} · Az unsigned long rotr(unsigned long x) 1 bittel jobbra forgat. p. printf("Az eredeti értéket: "). putchar(’\n’). · Az unsigned long tobbrotl(unsigned long x. n=5. hogy a binaris függvény segítségével unsigned long értéket jelentetünk meg binárisan! A maszk változó 31–es bitpozíciójától indítunk egy 1–est. binaris(invertal(x. int n) n bittel forgat körbe jobbra. · Az unsigned long tobbrotr(unsigned long x. A maszk és az érték bit szintű és kapcsolata akkor szolgáltat nem zérust (igazat).9 Feltételes kifejezés ( ? :) Ez a nyelvben az egyetlen három operandusos művelet. int p=20. és próbálja is ki őket egy rövid programmal! · Az unsigned long getbits(unsigned long x.96 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK if(maszk&x) putchar(’1’). binaris(x).

a[i]. unió. de a kifejezés és a feltételes-kifejezés közül csak az egyik kiszámítása történik meg. ha a logikai-vagy-kifejezés igaz. hogy a kifejezés kiértékelése csak akkor történik meg. akkor az esetleg szükséges implicit típuskonverzió után az eredmény típusa a konvertált típus. utasítás helyettesíthető a z = a > b ? a : b. A K1 ? K2 : K3 feltételes kifejezésben K1 értékétől függően K2–t vagy K3–at értékeli ki a fordító. feltételes kifejezéssel. s kiértékelése zérushoz való hasonlítását jelenti: · Ha logikai-vagy-kifejezés nem zérus. Ez azt jelenti. (i%10==9|| i==N-1) ? ’\n’: ’ ’). · Ha a két operandus ugyanolyan struktúra. a feltételes-kifejezést határozza meg a fordító. else putchar(’0’). else z = b. Ha például egy int típusú a tömb első N elemét szeretnénk megjelentetni úgy. most így is írható: . vagy mutató típusú. azaz a feltételes-kifejezés kiértékelése csak akkor történik meg.  A logikai-vagy-kifejezést mindenképpen kiértékeli a kód. i<N. ha a logikai-vagy-kifejezés hamis. · Ha mindkettő void típusú. akkor az eredmény is az.C binaris függvényében az if(maszk&x) putchar(’1’). Javítsunk ki néhány eddig megírt függvényt a feltételes kifejezés felhasználásával! · A PELDA15. a kifejezést értékeli ki a fordító. · Ha logikai-vagy-kifejezés zérus.C programnyelv 97 A logikai-vagy-kifejezésnek egész. akkor az eredmény is a közös típusú. ++i) printf(”%6d%c”. A konstrukció eredményének típusa ilyen alapon K2 vagy K3 operandusok típusától függ a következőképp: · Ha mindkettő aritmetikai típusú. hogy egy sorba egymástól szóközzel elválasztva 10 elem kerüljön. Például az if( a > b ) z = a. lebegőpontos vagy mutató típusúnak kell lennie. akkor ezt „tömör” kódot alkalmazva így is megtehetjük: for(i=0.

felülírja a K1 által kijelölt objektum értékét. A bal oldali operandus nem lehet tömb.esetlegesen a K1 típusára történt konverzió után .98 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK putchar((maszk&x)? ’1’: ’0’). függvény vagy konstans. s ennél alacsonyabb prioritású művelet már csak a vessző operátor. melyből következőleg a bal oldali operandusnak módosítható balértéknek kell lennie. A művelet a jobb oldali operandus értékét rendeli a bal oldali operandushoz. de nem balérték. 5. A hozzárendelés kifejezés értéke ugyan egyezik a bal oldali operandus hozzárendelés végrehajtása utáni értékével. Nem lehet természetesen nem teljes (még nem teljesen deklarált) típusú sem.10 Hozzárendelés operátorok A jobbról balra csoportosító hozzárendelés prioritása alacsonyabb. mint a feltételes kifejezésé. Mindkét példában a feltételes kifejezés logikai-vagy-kifejezése köré zárójelet tettünk. A definíció: hozzárendelés-kifejezés: feltételes-kifejezés egyoperandusos-kifejezés hozzárendelés-operátor hozzárendelés-kifejzés hozzárendelés-operátor: ( a következők egyike!) = *= /= %= += -= &= ^= |= <<= >>= Van tehát egyszerű hozzárendelés operátor (=) és vannak összetettek vagy kombináltak (ezek a többiek).C atoi rutinjában az if(s[i]==’+’||s[i]==’-’) if(s[i++]==’-’) elojel=-1. Foglalkozzunk előbb az egyszerű hozzárendeléssel! A K1 = K2 kifejezésben K1-nek módosítható balértéknek kell lennie. A . Lássuk azonban be. hogy nem felejtették még el. hisz ennél alacsonyabb prioritású művelet már csak kettő van: a hozzárendelés és a vessző operátor! A felesleges zárójel legfeljebb a jobban olvashatóságot biztosítja. · A PELDA14. Az egész „konstrukció” értéke K2 értéke az esetleg a K1 típusára szükségessé vált hozzárendelési konverzió végrehajtása után. hogy erre semmi szükség sincs. sor átírható a következőre: if(s[i]==’+’||s[i]==’-’) elojel=(s[i++]==’-’)? -1: 1. A jobb oldali operandus értékét a fordító a bal oldali operandus típusára konvertálja a bal operandusba való letárolás előtt a hozzárendelési konverzió szabályai szerint. K2 értéke .  Reméljük. hogy a balérték (K1) és jobbérték (K2) fogalom éppen az egyszerű hozzárendelésből származik.

Az egész konstrukció értéke most is a kifejezés értéke lesz. amikor is a kifejezés kiértékelése után jobbról balra haladva az operandusok felveszik a kifejezés értékét. A += és –= bal oldali operandusa mutató is lehet.. maszk>>=1) putchar((maszk&x)? ’1’: ’0’). ft<=FELSO. és K1 kiértékelése csak egyszer történik meg. = Kn = kifejezés formájú használatát is. Használjunk kombinált hozzárendelés operátorokat néhány eddig már megírt függvényben! · A PELDA15.. akkor annak a kifejezésnek bizonyosan van mellékhatása. hogy a definíció megengedi a hozzárendelés operátor K1 = K2 = K3 = . a jobbérték pedig a jobb oldalán állhat. Például: t[ t1[i3 + i4] + t2[i1 .i2]] += 56. A kombinált hozzárendelés operátorok a K1 = K1 operátor K2 kifejezést K1 operátor = K2 módon rövidítik.C binaris rutinja: void binaris(unsigned long x){ unsigned long maszk. amit a kétoperandusos operátor egyébként realizál. amikor is a jobb oldali operandus köteles egész típusú lenni. maszk. Például a = b= c = d + 6. A megengedett operátorok a definícióban láthatók! Mindegyik megvalósítja azt a műveletet. és végrehajtja a hozzárendelést is.  Emlékezzünk vissza. for(maszk=0X80000000.C–beli for(ft=ALSO. Például: x = x * ( y + 6).C programnyelv 99 balérték a hozzárendelés operátor bal oldalán.  x *= y + 6. konverziót és korlátozást. ha egy kifejezésben hozzárendelés operátor is van. A kombinált hozzárendelés operátor operandusai egész vagy lebegőpontos típusúak lehetnek általában. } · A PELDA4. ft=ft+LEPES) . Az összetett operátorokat használva kevesebbet kell írni.  Tudjuk.

A használatos konverziós módszer követi az implicit típuskonverzió szabályait és ezen túl még a következőket: · Konverzió signed egész típusokról: Nem negatív signed egész nem kisebb méretű unsigned egésszé alakításakor az érték változatlan. Hosszabb unsigned vagy signed egésszé alakításkor a bejövő magasabb helyiértékű bitek nulla feltöltésűek. s a fölösleg egyszerűen levágódik még akkor is. · Konverzió lebegőpontos típusokról: A rövidebb lebegőpontos ábrázolás hosszabbá konvertálásakor nem változik meg az érték. Lebegőpontos konverziónál a rövidebb unsigned egészből előbb long lesz nulla feltöltéssel. ha értékvesztés történne. long int érték float lebegőpontossá alakításakor nincs értékvesztés. Ilyen átalakításkor a rövidebb signed egészből előbb long lesz előjel kiterjesztéssel. hogy a konverziónál értékvesztés történhet. Megállapíthatjuk itt is. ha signed– dé konvertálás volt. hogy előjel kiterjesztéssel előbb long lesz belőle. Például signed char unsigned char–rá válásakor a bitminta változatlan. Például signed char unsigned long–gá úgy válik.11 Hozzárendelési konverzió Hozzárendelésnél a hozzárendelendő érték típusát a hozzárendelést fogadó változó típusára konvertálja a fordító. s a fölösleg egyszerűen levágódik még akkor is. Az eredmény legfelső bitje felveszi az előjelbit funkciót. s csak ezután jön az igazi konverzió. Hosszabb egész típus rövidebbé alakulásakor az egész típus maradó alsó bitjei változatlanok. A konverzió különben a signed egész előjel kiterjesztésével történik. de pontosságvesztés lehet.  Miután az enum típus int definíció szerint. Pontosságvesztés is bekövetkezhet. · Konverzió unsigned egész típusokról: Rövidebb unsigned vagy signed egésszé alakításkor a maradó alsó bitek változatlanok. ha értékvesztés történik. és előjelbit funkcióvesztéssel lesz unsigned long. ha csak lehetséges. s aztán ez a bitminta megtartásával.100 most így írható: MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK for(ft=ALSO. hogy lehet pontosságvesztés float–tá alakításkor. ha értékes je- . ft+=LEPES) 5. de a legmagasabb helyiértékű bit elveszti az előjelbit funkcióját. s csak ezután jön a lebegőpontos konverzió. ft<=FELSO. a felsorolás típusra és típusról való konverzió egyezik az int–ével. A hosszabb lebegőpontos ábrázolás float–tá alakítása is pontos. A C megengedi a hozzárendelési konverziót lebegőpontos és egész típusok között azzal.

Tipikus példa még a több kezdőérték adás és léptetés a for utasításban: Írjuk meg egy rövid kipróbáló programmal a void strrv(char s[]) függvényt. Ha azonban az eredmény a float ábrázolási korlátain kívül esne. hogy a kifejezés értékét elvetjük..C: Karakterlánc megfordítása. akkor a viselkedés definiálatlan. A void típusnak definíció szerint nincs értéke. de csak abban az értelemben. Az alsót minden csere után meg kell növelni eggyel.  Konverzió más típusokról: Nincs konverzió a struktúra és az unió típusok között. hogy levágja a törtrészt. hogy a bennük foglalt minden mellékhatás is megvalósul. Ebből következőleg nem konvertálható más típusúra. kar = getchar() esetén regikar felveszi kar pillanatnyi értékét. Az eredmény előre megjósolhatatlan. Például a regikar = kar.12 Vessző operátor Ez a legalacsonyabb prioritású művelet. mely saját helyén megfordítja a paraméter karakterláncot! Az algoritmusról annyit. ha a lebegőpontos érték nem fér be az egész ábrázolási korlátaiba. */ . aztán kar és az egész kifejezés értéke a szabvány bemenetről beolvasott karakter lesz. Az első n . /* PELDA16. Kn esetén balról jobbra haladva kiértékeli a fordító a kifejezéseket úgy. hogy a karakterlánc első karakterét meg kell cserélni az utolsóval. míg az alsó index kisebb a felsőnél. a felsőt pedig ugyanennyivel kell csökkenteni. a másodikat az utolsó előttivel. 5. A ciklus tehát addig mehet. .C programnyelv 101 gyek vesznek el a mantisszából. mert az „egész konstrukció” típusát és értékét a legjobboldalibb kifejezés típusa és értéke határozza meg. Különösen definiálatlan a negatív lebegőpontos érték unsigned–dé alakítása.  Ez a definiálatlanság tulajdonképpen a fordítótól függő viselkedést takar! A lebegőpontos értéket úgy konvertál egésszé a fordító. Explicit típusmódosítással bármilyen érték konvertálható void típusúvá. és így tovább... s más típus sem konvertálható void–ra hozzárendeléssel. hozzárendelés-kifejezés A K1. Két indexet kell indítani a karaktertömbben: egyet alulról és egyet felülről.1 kifejezés void–nak tekinthető. kifejezés: hozzárendelés-kifejezés kifejezés . K2.

t += 3).102 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK #include <stdio.i<n&&(c=getchar())!=EOF&&c!='\n'. */ void strrv(char s[]){ int also. hogy zárójel nélküli helyzetben melyik műveletet kell végrehajtani előbb a kifejezés kiértékelése során. s más egy kicsit a visszatérési értékének a típusa. } } int getline(char s[]. Abban a rovatban. while(c!=EOF&&c!='\n') c=getchar(). felso. (a = 2. } void main(void){ char s[INP+1]. Ha a függvény prototípusa mást nem mond. */ printf("A szabvány bemenet sorainak megfordítása. a vessző operátort csak zárójelbe tett csoporton belül szabad használni. return(i). A hívásban a második paraméter vesszős kifejezés. s[also]=s[felso]. A fv(b.int n){ int c. felso=strlen(s)-1. hogy az fv függvény három paraméterrel rendelkezik. for(also=0.h> /* Az strlen miatt! */ #define INP 66 /* Az input puffer mérete. csere. getline(s. for(i=0. vagy rendűségnek is. printf("Megfordítva: %s\n".h> #include <string. kitűnően mutatja. ++also. while(printf("Jöhet a sor! ").i.13 Műveletek prioritása A műveletek prioritását nevezik precedenciának. mely ugyanilyen paraméterezésű és funkciójú. ahol . A következő táblázat csökkenő prioritással haladva mutatja az egyes operátorok asszociativitását. s[i]='\0'. Mindhárom esetben arról van szó. de strrev a neve. hogy a main–beli while–ban is vesszős kifejezést használtunk! Olyan szövegkörnyezetben. akkor a második paraméter típusa t típusa. 4). aztán t megnő hárommal.  Vegyük észre.INP)){ strrv(s). ahol a vessző szintaktikai jelentésű. s). --felso){ csere=s[also]. vagy a függvény paraméterlistája.\n" "Programvég: üres sor. /* Az input puffer.\n\n").H fejfájlt bekapcsolva rendelkezésre áll az strrv szabvány könyvtári változata. 5. A többször is előforduló operátorok közül mindig az egyoperandusos a magasabb prioritású. s[felso]=csere.++i) s[i]=c. } }  A STRING. also<felso. s ezt az értéket kapja meg a függvény is második aktuális paraméterként. ahol a előbb 2 értékű lesz. Ilyen helyek: az inicializátorlista például.

Vannak többjelentésű operátorok is. hisz azt feltételezi. ^ és |) esetén.C programnyelv 103 több operátor van együtt. Minden operátor kategóriának megvan a maga asszociativitása (balról jobbra vagy jobbról balra köt). &. ábra) természetesen tartalmaz eddig még nem ismertetett műveleteket is.& * sizeof */% +<< >> < <= > >= == != & ^ | && || ?: = *= /= %= += -= &= ^= |= <<= >>= .  A prioritási táblázat (13. b. mely meghatározza zárójel nélküli helyzetben a kifejezés csoportosítását azonos prioritású műveletek esetén. +. ábra: Műveletek prioritása  A táblázatban felsoroltakon kívül van még a # és a ## operátor. ! ~ + .++ -. c). melyek az előfeldolgozónak szólnak. b. Asszociativitás balról jobbra jobbról balra balról jobbra balról jobbra balról jobbra balról jobbra balról jobbra balról jobbra balról jobbra balról jobbra balról jobbra balról jobbra jobbról balra jobbról balra balról jobbra 13. A fordító a generált kód hatékonyságának javítása érdekében átrendezheti a kifejezést különösen az asszociatív és kommutatív operátorok (*. melyek értelmezése a helyzettől függ. hogy a kiértékelés iránya nem hat a kifejezés értékére. Például: cimke: /* utasítás címke */ a?x:y /* feltételes kifejezés */ a=(b+c)*d. /* függvénydeklaráció */ a. c. a műveletek azonos prioritásúak. Operátorok () [] -> . /* függvényhívás */ A kifejezés kiértékelési sorrendje nem meghatározott ott. ahol a nyelvi szintaktika erről nem gondoskodik. /* vesszős kifejezés */ fv(a. /* zárójeles kifejezés */ void fv(int n). . és asszociativitásuknak megfelelően hajtja őket végre a fordító.

Például: i = v[i++]. /* OK. akkor ott „bármit” megtehetünk. a ||. sum == 4 és i == 5. seged = ++osszeg. ha kifejezésünket „ jól összezárójelezzük”: int osszeg=0. /* Döntsük el. A bitenkénti operátorok prioritása alacsonyabb a relációkénál. hanem arról. így a mindig hamis. /* seged == 1. /* b indexe attól függ. i++. */ A fentiek akkor is igazak. */ Ha a szintaktika rögzíti a kiértékelési sorrendet (az &&. hogy itt nem arról van szó. hogy a kifejezés értékét ez nem befolyásolja: f = (a+b) + (c+d). hisz feltételezheti. Például: sum = (i=3. hogy különböző C fordítók más–más eredményre juthatnak! Probléma lehet az olyan kifejezéssel. Határozatlan a függvény aktuális paramétereinek kiértékelési sorrendje is: printf(”%d c & 0XF == 8 %d\n”. osszeg == 1./* sum == 4 vagy 7 ? */ Segédváltozók bevezetésével a dolgok midig egyértelműsíthetők: int seged. ++n. sum = (osszeg=3)+(++osszeg). mit is akarunk i-vel! */ i = a+++b[a]. i++). fv(n)). */ A kifejezés kiértékelési sorrendjét ugyan () párokkal befolyásolhatjuk: . sum = (osszeg=3)+seged. · melyben ugyanazon objektum értékét változtatjuk és felhasználjuk. hisz a fordítás determinisztikus dolog. */ /* sum == 4. a ?: és a vessző operátor esetében ez így van). · melyben ugyanazt az objektumot egynél többször módosítjuk. f = a*(b+c). hogy az összeadás melyik tagját értékeli ki előbb a fordító. A kifejezés helyesen: . de asszociatív és kommutatív operátorok operandusait még „agyonzárójelezve” is összecserélheti a fordító.104 MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK  Fedezzük fel. mert az előbb kiértékelésre kerülő egyenlőségi reláció sohasem lehet igaz. ill. hogy a fordító a következő fordításkor másként rendezi át a kifejezést. osszeg=0.

mert ezeket balról jobbra haladva · && esetén csak az első hamis tagig. · || operátornál csak az első igaz tagig fogja kiértékelni a fordító! Az x && y++ kifejezésben y növelése csak akkor történik meg. 105 Vigyázzunk a hozzárendelés (=) és az egyenlő reláció (==) operátor felcserélésére. else utasítás2. mert például az if( i = 2 ) utasítás1. Ilyenek · a zérussal való osztás és · a lebegőpontos túl vagy alulcsordulás. hogy a 2 hozzárendelése „ebben az életben” sem válik hamissá.  Újra felhívjuk azonban a figyelmet arra.C programnyelv (c & 0XF) == 8. ill. sem alulcsordulás! . Ügyeljünk azokkal a kifejezésekkel is. hogy a nyelvben nem létezik sem egész túl. else ágára sohasem jut el a vezérlés tekintettel arra. ha x nem zérus. melyekben csak logikai és (&&) vagy csak logikai vagy (||) műveletek vannak.  Kifejezés kiértékelése közben adódhatnak „áthidalhatatlan” szituációk.

akkor a blokkra lokális azonosító elfedi a blokkon kívülit a blokk teljes hatáskörében. valahányszor a vezérlés a „fejen át” kerül be az összetett utasításba. Ez az inicializálás azonban elmarad. mely szintaktikailag egy utasításnak minősül. vagy programelágazást valósítanak meg stb. Tehát az ilyen blokkon kívüli azonosító a blokkban nem látható. Definíciójuk a következő: utasítás: összetett-utasítás címkézett-utasítás kifejezés-utasítás szelekciós-utasítás iterációs-utasítás ugró-utasítás 6. és szerepet játszik az azonosítók hatáskörében és láthatóságában. hogy az auto tárolási osztályú objektumok inicializálása mindannyiszor megtörténik.106 UTASÍTÁSOK 6 UTASÍTÁSOK Az utasításokat – ha mást nem mondanak – megadásuk sorrendjében hajtja végre a processzor. Végrehajtásuk hatással van bizonyos adatokra.  Ha a deklarációlistában előforduló azonosítót már korábban az összetett utasításon kívül is deklarálták.–t írni az összetett utasítás záró }–e után! . ha a vezérlés ugró utasítással érkezik a blokk „közepére”.  Tudjuk. C blokkban előbb a deklarációs.1 Összetett utasítás összetett-utasítás: { <deklarációlista><utasításlista> } deklarációlista: deklaráció deklarációlista deklaráció utasításlista: utasítás utasításlista utasítás Az összetett utasítás utasítások (lehet. hogy üres) listája { }-be téve. Az utasításoknak nincs értéke. s csak aztán a végrehajtható utasítások következnek. Az összetett utasítások akármilyen mély szinten egymásba ágyazhatók. Az összetett utasítást blokknak is nevezik. s az előbbi szerkezet a beágyazott blokkra is vonatkozik.  Tilos .

cimke: . de ez is utasításnak minősül. ha legalább egy üres utasítást teszünk a cimke után: { /* . printf(”Hahó!\n”). azaz { /* . mielőtt a következő utasítás végrehajtása elkezdődne. Például az x = 0. Ha a kifejezést pontosvessző követi. i++. Nem deklarálhatók újra. A legtöbb kifejezés utasítás hozzárendelés vagy függvényhívás. de külön névterületük van. printf(”Hahó!\n”) kifejezések. s így válnak kifejezés-utasításokká: x = 0. Üres utasítást (null statement) úgy kapunk. s eközben minden mellékhatás érvényre jut. A fordító kiértékeli a kifejezést. . kifejezés utasításnak minősül. } /* OK */ 6. i++. Hatására természetesen nem történik semmi. . . A címkék hatásköre mindig az őket tartalmazó függvény. cimke: } /* HIBÁS */ A megoldás helyessé válik.3 Kifejezés utasítás kifejezés-utasítás: <kifejezés>. .2 Címkézett utasítás 107 címkézett-utasítás: azonosító : utasítás case konstans-kifejezés : utasítás default : utasítás A case és a default formák csak switch utasításban használatosak. .  C-ben csak végrehajtható utasítás címkézhető meg. ahol egyébként utasítás állhat. Ezek ismertetésével majd ott foglalkozunk! Az azonosító : utasítás alakban az azonosító (címke) célja lehet például egy feltétlen elágaztató goto azonosító. azaz szintaktikailag állhat ott. utasításnak.C programnyelv 6. és önmagukban nem módosítják az utasítások végrehajtási sorrendjét. hogy kifejezés nélkül pontosvesszőt teszünk.

*/ Az else ág elhagyhatósága néha problémákhoz vezethet. ”x != 1 és y != 1\n”). else ág nélküli if-hez tartozik. Például a if( x == 1) if( y == 1 ) puts( ”x = 1 és y = 1\n”). */ /* Rövidíthető „if(ptr)”-nek. Sajnos azonban egyet elfelejtett. else puts( ”x != 1\n”). Az else mindig az ugyanazon blokk szinten levő. mind utasítás2 lehet összetett utasítás is! A nyelvben nincs logikai adattípus. Például: if(ptr == 0) if(ptr != 0) /* Rövidíthető „if(!ptr)”-nek. hogy két szelekciós utasítás van: az if és a switch.  Mind utasítás1. akkor utasítás2 jön.108 6. utasítás1 következik. mind az else utasítása lehet újabb if utasítás is. Az if utasítások tetszőleges mélységben egymásba ágyazhatók. ”x = 1 és y != 1\n”). A feltételesen elágaztató if(kifejezés) utasítás1 else utasítás2 utasításban a kifejezésnek aritmetikai. Például: if( x == 1) { if( y == 1 else puts( else { if( y == 1 else puts( ) puts( ”x = 1 és y = 1\n”). } else puts( ”x != 1\n”). forrásszövegben megelőző.4 Szelekciós utasítások UTASÍTÁSOK szelekciós-utasítás: if(kifejezés) utasítás if(kifejezés) utasítás else utasítás switch(kifejezés) utasítás Látszik. Ha értéke zérus. forrásszövegből a programozó „elképzelése” teljesen világos. akkor a logikai kifejezés hamis. és az else ág létezik. azaz mind az if. Ha hamis. de cserében minden egész és mutató típus annak minősül. máskülönben viszont igaz.} Többirányú elágazást (szelekciót) valósít meg a következő konstrukció: if( kifejezés1 ) utasítás1 . A megoldás helyesen: if( x == 1) { if( y == 1 ) puts( ”x = 1 és y = 1\n”). Ha a kifejezés igaz. vagy mutató típusúnak kell lennie.} ) puts( ”x != 1 és y = 1\n”).

int n){ int also=0. while(also<=felso){ kozep=(also+felso)/2. x t tömbbeli előfordulásának indexét szolgáltatja. és nem a minden elemhez történő hasonlítgatás! Megoldandó feladatok: Készítsen olyan binker függvényt. A dolognak akkor van vége. A bináris keresés növekvőleg rendezett tömbben úgy történik. vagy a felező tömbelem egyezik a keresett értékkel. s így tovább. */  A binker háromirányú elágazást realizál. ha nincs is x értékű elem a tömbben. mely: · csökkenőleg rendezett tömbben keres! · pótlólagos paraméterben kapja meg. else if( kifejezés2 ) utasítás2 if ( kifejezés3 ) utasítás3 . else if(x>t[kozep]) also=kozep+1. */ utasításN 109 Ha valamelyik if kifejezése igaz. int t[]. hogy csökkenőleg. vagy felső felébe esik. } /* Megvan.C programnyelv else else /* . kozep. else return kozep. akkor viszont utasításN következik. Ha egyik if kifejezése sem igaz. } /* Nincs meg. */ return (-1). vagy növekvőleg keressen a tömbben! A többirányú programelágaztatás másik eszköze a switch(kifejezés) utasítás . hogy csökkenő vagy növekvő a rendezettség! · plusz paraméter nélkül is eldönti. hogy a keresett érték a tömb alsó.  Rendezett sorozatban egy érték keresésének ez a módja. –1–et. . if(x<t[kozep]) felso=kozep-1. felso=n-1. növekvőleg rendezett t tömbben keresünk egy x értéket. ha a kereső tartomány semmivé szűkül (ilyenkor nincs meg a keresett érték). akkor ezt bináris keresési algoritmust alkalmazva így interpretálhatjuk: int binker(int x. majd a konstrukciót követő utasítás jön. hogy először megállapítjuk. ill. akkor az azonos sorszámú utasítást hajtja végre a processzor. A módszert aztán újraalkalmazzuk az aktuális félre. Ha egy n elemű.

felsorolás. Operandus lehet még a sizeof operátor is. melyben a kifejezésnek egész típusúnak kell lennie. Ha nincs a switch kifejezés értékével egyező case címke. akkor vége van a switch–nek. mely konstans-kifejezésének értéke egyezik a switch–beli kifejezés értékével. Operandusai csak egész. A kifejezés az összes esetleges mellékhatásával egyetemben valósul meg.C–t! /* PELDA17. num=0. Az utasítás használatához még két megjegyzést kell fűzni: · Több case címke is címkézhet egy utasítást. aminek operandusára természetesen nincsenek ilyen korlátozások.h> void main(void){ short k. A vezérlést azon case címkét követő utasítás kapja meg. A végrehajtás aztán itt addig folytatódik. A végrehajtás során a kifejezés és a case konstans-kifejezések értékén is végbemegy az egész–előléptetés.C: A bemenet karaktereinek leszámlálása kategóriánként */ #include <stdio. míg break utasítás nem következik. A case címkebeli konstans-kifejezésnek is egész típusúnak kell lennie. feher=0. Az utasítás egy olyan speciális összetett utasítás. . mely több case címkét case konstans-kifejezés : utasítás és egy elhagyható default címkét default : utasítás tartalmazhat. egyeb=0. s ilyenkor a case és a default címkék mindig az őket közvetlenül tartalmazó switch–hez tartoznak. akkor a vezérlést a default címke utasítása kapja meg. vagy vége nincs a switch blokkjának. A switch utasítást szemléltetendő írjuk át a szabvány bemenet karaktereit kategóriánként leszámláló PELDA7. A switch utasítások egymásba is ágyazhatók. de a lebegőpontos konstanst explicit típuskonverzióval egésszé kell alakítani.110 UTASÍTÁSOK . Ha nincs default címke sem. · Egyazon switch utasításban viszont nem fordulhat elő két azonos értékű case konstans-kifejezés. Ez a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében írottakon túl további korlátozásokat ró a konstans kifejezésre. karakteres és lebegőpontos állandók lehetnek. mielőtt az értékhasonlítás megkezdődne.

. break. hogy a kifejezés csak egész típusú lehet és. 6.\n"). egyeb. akkor vége a ciklusnak. A while(kifejezés) utasítás kifejezéséről ugyanaz mondható el. for(<kifejezés>. Ha hamis (zérus) az értéke. amiből kettő elöltesztelő ciklusutasítás. <kifejezés>. melynek során minden esetleges mellékhatás is megvalósul. break.C programnyelv printf("Bemeneti karakterek leszámlálása\n" "kategóriánként EOF-ig. feher.5 Iterációs utasítások iterációs-utasítás: while(kifejezés) utasítás do utasítás while(kifejezés). hogy a switch utasítás használhatóságát szegényíti. while((k=getchar())!=EOF) switch(k){ case '0': case '1': case '2': case '3': case '4': case '5': case '6': case '7': case '8': case '9': ++num. hogy a case címkék csak egészértékű konstans-kifejezések lehetnek. <kifejezés>) utasítás Szemmel láthatóan háromféle iterációs utasítás van. s a while-t követő utasítás jön a programban. num. Kiértékeli a fordító a kifejezést. } 111  Belátható. Lépésenként a következő történik: 1. (long)num+feher+egyeb). default: ++egyeb. mint az if utasítás kifejezéséről. } printf("Karakter számok:\n----------------\n" "numerikus: %5hd\nfehér: %5hd\n" "egyéb: %5hd\n----------------\n" "össz: %10ld\n". case ' ': case '\n': case '\t': ++feher. vagy Ctrl+Z-ig. Az if–nél említett többirányú elágaztatási konstrukció így jóval általánosabban használható.

5. iteratív ciklusutasítás. és kicseréljük az első elemmel. akkor azt így tehetjük meg. 4. ha van. Többnyire egy vagy több változó értékadásáról lehet itt szó. s ezt kicseréljük a 2. Látható. <léptető-kifejezés>. mind a léptető-kifejezés több kifejezés is lehet. ). mely növekvőleg rendezi saját helyén az n elemű a tömböt! · Indulva az első elemtől megkeressük a tömb minimális elemét. ha a ciklusmagban nincs continue: <init-kifejezés>. s a for-t követő utasítás jön a programban.C–ben megírt strrv függvény. <kifejezés>. pont következik. elemmel. azaz összetett utasítás is lehet. azaz a végtelen ciklus könnyedén felírható: for( . . de az első kettőt záró pontosvesszők nem!  A vessző operátor alkalmazásával mind az init-. hogy a kifejezés értékének valahogyan változnia kell az utasításban. · A 2. A fordító végrehajtja az init-kifejezést. akkor az utasítás jön. Ha az utasítások közt ugró utasítás is van. int n) függvényt. Ha a kifejezés igaz (nem zérus). Írjunk void rendez(int a[]. . Ezt szemlélteti az előző szakaszban a PELDA16. akkor vége a ciklusnak. Ha hamis (zérus). Ilyenkor 1 (igaz) kerül a helyére. }  A szintaktikai szabályt összefoglalva: a for-ból akár mindegyik kifejezés is elhagyható. aztán a léptető-kifejezés.  Világos. ). hogy a szintaktika szerint ez a kifejezés is elhagyható. s így tovább. akkor ezen mód is kiléphetünk a ciklusból. melynek megvalósulása a következő lépésekből áll: 1. elemtől kezdve a hátra levő tömbrészben keressük meg a legkisebb elemet.112 UTASÍTÁSOK 2. A for(<init-kifejezés>. while(<kifejezés>) { utasítás. és újból az 1.  for( . Az utasítás állhat több utasításból is. majd újból a 2. különben a ciklusnak soha sincs vége. 1. <léptető-kifejezés>) utasítás elöltesztelő. akkor az utasítás végrehajtása. Ha a for utasítást while-lal szeretnénk felírni. Kiértékeli a kifejezést. 3. Ha a kifejezés igaz (nem zérus). pont következik.

int n){ int i. kezd=i. 1–et szolgáltat. ha tesztelés közben konvertálnánk is a számot. a[i]=a[m]. i<n-1. ++i){ for(j=i+1. Vegyük észre. Ekkor azonban már „többe kerülne a leves. Meghatározza az átlagukat. hogy ennél több decimális számjegyet ne fogadjon el a rutin. Arra való. Készítsük programot. mint a hús”. /* Az előjel átlépése: */ if(s[i]=='+' || s[i]=='-') ++i. */ /* Előre a következő nem numerikus karakterre: */ while(s[i]>='0' && s[i]<='9' && i-kezd<HSZ) ++i. ha a numerikus lánc rész nem fehér karakterrel. s az itteni esetleges csere után rendezett is az egész tömb. Például 16 bites int–nél minden ötjegyű számot érvényesnek tekint. ha egyetlen számjegy karaktert sem tartalmaz a numerikus karakterlánc! Elveti azt is. mely egész számokat kér be. kezd. j<n. a[m]=cs. /* Döntés: */ if(kezd==i || s[i]!='\n' && s[i]!='\t' && s[i]!=' ' && s[i]!=0) return 0. vagy lánczáró zérussal végződik. hogy a függvény visszautasítja. }  Látszik. . hogy minimumkeresést utoljára a tömb utolsó előtti és utolsó elemén kell elvégezni. ha a dolog rendben van. j. /* A számjegyek itt kezdődnek. ha nem! /* A decimális számjegyek száma maximálisan: */ #define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5 int egesze(char s[]){ int i = 0. else return 1. void rendez(int a[]. holott a –99999 és –32769. m=i. Az ellenőrzés persze nem tökéletes. m. a minimumukat.} } }  Ez ugyebár példa az egymásba ágyazott ciklusokra! Készítsük el az int egesze(char s[]) rutint. Ez az ellenőrzés azonban csak akkor lenne könnyen megvalósítható. ++j) if(a[j]<a[m]) m=j. maximumukat. és növekvőleg rendezi is őket! Az egészek darabszáma csak futás közben dől el. for(i=0. mely ellenőrzi a decimális egész konstans írásszabályát a paraméter karaktertömbön. hisz a numerikus karakterlánc ábrázolási határok közé férését nem biztosítja. s zérust. valamint a 32768 és 99999 közötti számok ábrázolhatatlanok. cs. /* A karakterlánc eleji fehér karakterek átlépése: */ while(s[i]==' ' || s[i]=='\n' || s[i]=='\t') ++i. if(i!=m){ cs=a[i]. hogy HSZ 16 bites int esetén 5 (32767).C programnyelv 113 · Látszik. és 32 bitesnél 10 (2147483647).

C: Egész számok átlaga. /* A decimális számjegyek száma maximálisan: */ #define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5 int egesze(char s[]).i<n. while(n<1||n>MAX){ printf("\nHány egész számot rendezünk(1-%d)? ". n). INT_MAX).2f\n". for(i=0. ill. vagy maximum megkeresésének az a módja. nagyobb.\n" "\t\tmaximuma:%14d. */ int getline(char s[].h> /* Az atoi miatt! */ #include <limits. elemszáma. } min=max=a[0]. max. if(!((i+1)%6)) putchar('\n'). minimuma. */ int min. maximum. rendez(a. void rendez(int a[].h> #include <stdlib.114 UTASÍTÁSOK /* PELDA18. akkor attól kezdve azzal folytatjuk a hasonlítást. printf("\nA számsorozat\tminimuma:%14d. max. for(i=0. /* Az input puffer. hogy vesszük a sorozat egy létező elemét (többnyire az elsőt). else if(a[i]>max) max=a[i]. maximuma és rendezése */ #include <stdio. else --i.INP)>0 && egesze(sor)) a[i]=atoi(sor). .. if(egesze(sor)) n=atoi(sor). Ha van. és aztán hasonlítgatjuk a többiekhez. */ #define INP 20 /* Az input puffer mérete. i<n.i+1).\n" "\t\tátlaga: %17.++i) if(a[i]<min) min=a[i].++i){ printf("%3d: ".} printf("\n\nKérem a rendezendő számokat %d és +%d” ” között!\n". if(getline(sor.h> /* INT_MIN és INT_MAX végett! */ #define MAX 100 /* A tömb max. /* Minimum.INP). INT_MIN. getline(sor.int lim).i<n. min. /* A rendezendő elemek száma. void main(void){ int n=0. i++){ printf("%13d".MAX).a[i]). */ int a[MAX]. } putchar('\n'). for(i=0. }  Nem rendezett sorozatban a minimum. osszeg/n). printf("\nA rendezett számok:\n"). */ char sor[INP+1]. /* A egészeket tároló tömb.int n).osszeg+=a[i]. hogy vajon van–e nálánál kisebb./* Az összeg */ int i. */ double osszeg=0.

Ha viszont igaz.h> #include <string.  Vegyük még észre. Ha hamis (zérus). hogy a minimum és maximum megkeresése teljesen felesleges volt. hátultesztelő ciklusutasítás. if(elojel<0) s[i++]=’-’. A szemléltető példában az itoa függvény az int n paraméterét karakterlánccá konvertálja. mert a rendezés után ezeket az értékeket a[0] és a[n–1] amúgy is tartalmazza. while(n/=10). akkor az 1. do s[i++]=n%10+’0’. Egyetlen egy esetben .h> #include <limits. és elhelyezi a paraméter s karaktertömbben: #include <stdio.C programnyelv 115  El kell ismerni természetesen. s[i]=0. } if((elojel=n)<0) n=-n. 2.C–ben megvalósított programot a következőképp: · Ne kérje be előre a rendezendő számok darabszámát. s ezt követően mindaddig ismétli. elojel. strrev(s). végrehajtja az utasítást. s[0]+=j. s induló értéke 0. hanem az érték bekérésekor jelentse üres sor a bemenet végét! {PELDA18X. A dolog lényege az. Kiértékeli a kifejezést. pont következik. A kifejezésre ugyanazon megkötések érvényesek. míg a kifejezés hamis nem lesz. } A belsőábrázolási formából karakterlánccá alakító itoa rutinban az i ciklusváltozó. hogy fordító a kifejezés értékétől függetlenül egyszer biztosan 1. Összesítve: Az utasítást egyszer mindenképp végrehajtja a processzor. mint a while–nál. if(n==INT_MIN) { ++n. hanem valós számokkal a program! A do utasítás while(kifejezés).C} · Dolgozzék nem egész. akkor vége a ciklusnak. char s[]){ int i=0. ++j. hogy az egészek összegét a for ciklus léptető-kifejezésében számítjuk ki! Megoldandó feladatok: Alakítsa át a PELDA18. j=0.h> void itoa(int n. s a while-t követő utasítás jön a programban. A j logikai változó.

azaz hatására a vezérlés feltétel nélkül kilép belőlük. mely a paraméter karaktertömb elejéről és végéről eltávolítja a fehér karaktereket a saját helyén. ha volt növelés. Készítendő egy int trim(char s[]) függvény. hisz éppen eggyel nagyobb INT_MAX–nál. mely befejezi ezeket az utasításokat. A probléma az ugye. amikor a do–while–t követő két utasítás is lezajlott. amelyben elhelyezték. do-while és for) vagy switch utasításon belül használható a break. és azért. Az elojel változóra n eredeti előjelének megtartása végett van szükség. return <kifejezés>. Az algoritmus éppen megfordítva állítja elő a karakterláncot.6 Ugró utasítások ugró-utasítás: break. hogy negatív n esetén a keletkező karakterlánc végére ki lehessen tenni a mínuszjelet. Az s[0]–ból. goto azonosító. Ha ilyenkor megnöveljük eggyel n értékét. ha n éppen INT_MIN. 6. n 32767 és i zérus marad. s visszatér az így letisztított karakterlánc hosszával! #include <string. Lejátszva a ciklust a következő történik: 1 j: 3276 327 32 3 0 0 n: 32767 0 1 2 3 4 5 6 i: ’7’ ’6’ ’7’ ’2’ ’3’ ’–’ ’\0’ s: A táblázatban az az állapot látszik. Több egymásba ágyazott iterációs utasítás esetén a break csak abból a ciklusból léptet ki. amivel már nincs probléma. A j logikai változó tehát akkor 1.116 UTASÍTÁSOK egyértékű. . Csak iterációs (while. hogy mindenképp pozitív értéket kívánunk konvertálni az esetleges negatív előjelet megjegyezve. continue. Nézzük csak asztali teszttel a 16 bites int esetét! Tegyük fel.h> . azaz a break csak egyszintű kiléptetésre képes. és aztán a szabvány könyvtári strrev megfordítja a saját helyén az eredmény karakterláncot. ’8’ lesz. j 1 lesz. akkor –1–szerese épp a felső ábrázolási korlát lesz. hogy n értéke az ominózus –32768! Amig a do–while utasításig nem érünk. vagyis ’7’–ből. de az INT_MIN –1–szerese nem ábrázolható int–ként.

Ha a rutin visszatérési típusa típus. n>=0. t=++fv(aktuális-paraméterlista).  Ugyebár switch–ben csak iterációs utasításon belül használható a continue! Feltétlen vezérlésátadást hajt végre az azonosítóval címkézett utasításra a goto azonosító. A típus visszatérésű függvényt hívó kifejezés fv(aktuális-paraméterlista) típus típusú jobbérték. t=fv(aktuális-paraméterlista). while(s[n++]=s[i++]). hatására a léptető-kifejezés kiértékelése következik for utasításnál. --n) if(s[n]!=’ ’&&s[n]!=’\n’&&s[n]!=’\t’) break. utasításnak. s nem balérték: típus t. A void visszatérésűektől eltekintve a függvény testében lennie kell legalább egy return <kifejezés>. A return hatására visszakapja a vezérlést a hívó függvény. akkor a kifejezés típusának is ennek kell lennie. . Az utasítást bármilyen mély blokk szintről is végrehajtja a processzor. Egymásba ágyazott iterációs utasítások esetén ez is mindig csak az őt magába foglaló iterációs utasításra vonatkozik. s átveszi a visszatérési értéket is. mely a vezérlést a kifejezés kiértékelésére viszi while és do-while estén. de a cél címkézett utasításnak ugyanabban a függvényben kell lennie. if(i) { n=0. n. vagy hozzárendelési konverzióval ilyen típusúvá alakítja a kifejezés értékét a fordító. /* OK */ /* OK */ . s[++n]='\0'. /* A fehér karakterek eltávolítása a lánc végéről: */ for(n=strlen(s)-1. ill.} return(n).C programnyelv 117 int trim(char s[]){ int i=0. --n. do-while és for) alkalmazható a continue. /* A fehér karakterek eltávolítása a lánc elejéről: */ while(s[i]==’ ’||s[i]==’\n’||s[i]==’\t’) ++i. ahol a goto is van. } Csak iterációs utasításokban (while.

. akkor a függvény belsejébe a kívánt helyre return utasítást kell írni. Ha nincs return. akkor a függvény testét záró }-ig megy a végrehajtás. Ha a függvény által visszaadott érték típusa void.118 UTASÍTÁSOK A függvényhívás hatására beindult végrehajtás a return utasítás bekövetkeztekor befejeződik. és a függvényt nem a testét záró }-nél szeretnénk befejezni.

 A nem karakter. · a behozott (include) fájlokat. Az előfeldolgozó direktívák írásszabálya. Ha szeretnénk tudni. akkor a következő sor folytatássornak minősül.tilos pontosvesszővel lezárni! · Ha a direktívában a soremelést \ karakter előzi meg. · a direktívák elhagyását és · a megjegyzések kimaradását (helyettesítését egyetlen szóköz karakterrel). · A karakter konstansban. · A #-et követheti aztán fehér karakter a soremelést kivéve. · a szomszédos karakterlánc konstansok egyesítését. A sorokra tördelés nagyon lényeges elem. több fehér karaktert mindig eggyel helyettesíti az előfeldolgozó. mely független a C nyelv többi részétől. · a feltételes fordítást. akkor a programfejlesztő rendszerben utána kell nézni. a következő: · A sor első. · Az előfeldolgozó direktívákba megjegyzés is írható.  A direktívákat .C programnyelv 119 7 ELŐFELDOLGOZÓ (PREPROCESSOR) A fordító első menete során mindig meghívja az előfeldolgozót a forrásfájlra. hogy tehetjük láthatóvá az előfeldolgozás eredményét. Az előfeldolgozott forrásfájlban aztán megtekinthetjük: · a makrók kifejtését. a karakterlánc konstansban és a megjegyzésben levő # karakter nem minősül előfeldolgozó direktíva kezdetének. mert az előfeldolgozó sorokra bontva elemzi a forrásszöveget. nem fehér karakterének #-nek kell lennie.miután nem C utasítások . s egyesíti a két sort. . azaz az előfeldolgozó elhagyja a \–t és a soremelést. hogy fest az előfeldolgozáson átesett forrásfájl (a fordítási egység). vagy karakterlánc konstansban előforduló. egymást követő.

és nem az elhagyhatóságot jelöli. . Ezt a direktívát elhagyja az előfeldolgozó. ami nem foglalt az előfeldolgozónak. mely az előzőek egyike sem vezérlő-sor: #include előfeldolgozó-szimbólumok újsor #define azonosító <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor #define azonosító(azonosítólista) előfeldolgozó-szimbólumok újsor #undef azonosító újsor #line előfeldolgozó-szimbólumok újsor #error <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor #pragma <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor # újsor újsor: soremelés Az előfeldolgozó-szimbólum definíciójában a fájlazonosító körüli <> a szintaktika része.120 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK · Az előfeldolgozó direktívák bárhol elhelyezkedhetnek a forrásfájlban. A teljes szintaktika az előfeldolgozó direktívákra a feltételes fordítástól eltekintve úgy.1 Üres (null) direktíva A csak egy # karaktert tartalmazó sor. hogy a feldolgozásban bármely karakter. a következő: csoport: csoport-rész csoport csoport-rész csoport-rész: előfeldolgozó-szimbólumok újsor feltételes-fordítás vezérlő-sor előfeldolgozó-szimbólumok: előfeldolgozó-szimbólum előfeldolgozó-szimbólumok előfeldolgozó-szimbólum előfeldolgozó-szimbólum: <fájlazonosító> (csak #include direktívában) ”fájlazonosító” (csak #include direktívában) azonosító (nincs kulcsszó megkülönböztetés) konstans karakterlánc-konstans operátor elválasztó-jel bármilyen nem fehér karakter. mint máskor. azaz hatására nem történik semmi. szintén szintaktikai egységet képez. Látszik. egészen a fájl végéig. hogy a már megismert fogalmakat újra nem definiáljuk. 7. de csak a forrásfájl ezt követő részére hatnak.

s azok megint újabbakat. Előbb a paraméter nélküli esettel foglalkozunk! Ilyenkor a direktíva alakja: #define azonosító <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor . vagy ”” alakot kell eredményeznie. az előfeldolgozás eredménye meghatározatlan. azaz a behozott fájl újabb #include–okat tartalmazhat.3 Egyszerű #define makró A #define direktíva makrót definiál (makródefiníció). ”. ahonnét azt a fájlt töltötte.C programnyelv 7.  Az egymásba ágyazgatásokkal azonban vigyázni kell. Tudjuk.  Ha a fájlazonosító–ban >. Magát a fájlt ”fájlazonosító” esetén előbb az aktuális könyvtárban (abban.  Ha macskakörmös esetben a fájlazonosító elérési utat is tartalmaz. akkor a fájlt a preprocesszor csak abban a könyvtárban keresi. A <> és az idézőjelek között nincs makróhelyettesítés. de a helyettesítésnek itt is <>. A direktíva #include előfeldolgozó-szimbólum újsor formáját előbb feldolgozza az előfeldolgozó. Például: #define ENYIM ”\Cfajlok\Munka16\Pipo. A makró szimbólumhelyettesítő mechanizmus függvényszerű formális paraméterlistával vagy anélkül. amelyikben ez az #include direktíva volt). s a hatás ennek megfelelő.h” /* . hogy a vezérlő-sort az előfeldolgozó a megadott fájl teljes tartalmával helyettesíti. és így tovább. \. ’. . mert egyes programfejlesztő rendszerek ezek szintjét – például 10–ben – korlátozhatják! 7. vagy /* karakterek vannak. */ #include ENYIM  Az #include direktívák egymásba ágyazhatók. . majd és <fájlazonosító>–s esetben a programfejlesztő rendszerben előírt utakon keresi. és sehol másutt.2 #include direktíva Az #include direktíva lehetséges alakjait: #include <fájlazonosító> újsor #include ”fájlazonosító” újsor 121 már a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban részleteztük.

ha az előfeldolgozó-szimbólumok tökéletesen. Nem történik meg a helyettesítés. */ if(++i<k) /* A sor eleji then semmire helyettesítése. legfeljebb kissé értelmetlennek tekinthető az eljárásunk: #define LACI for #define PAPI while #define int long .  A makróazonosító újradefiniálása csak akkor nem hiba. Például: #define HI ”Jó napot!” #define begin { #define end } #define then #define NIL ”” #define EGY 1 int main(void) begin /* Helyettesítés {-re. lesz belőle */ puts(NIL). */ A makrókifejtés utáni makróazonosítókat is helyettesíti a preprocesszor. de a */ then puts(”Ez a then-ág!\n”). . k=i+EGY. lesz a sorból. hogy üres előfeldolgozó-szimbólumokkal. /* Nincs helyettesítés. ha a makróazonosító karakter vagy karakterlánc konstansban. /* puts(”Jó napot!”). mert a makróazonosító karakterlánc konstansban van. A előfeldolgozó-szimbólumokat szokás makrótest névvel is illetni. azaz a makrók is egymásba ágyazhatók.*/ else puts(”Ez az else-ág!\n”). */ puts(”then”). /* másik marad. vagy megjegyzésben. A nyelv kulcsszavait is alkalmazhatjuk makródefiníciókban. Ezt a folyamatot makrókifejtésnek (expansion) nevezik. return 0. szabványos.122 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK Hatására az előfeldolgozó a forráskódban ez után következő minden makróazonosító előfordulást helyettesít a lehet.*/ puts(HI)./* Csere k=i+1-re. de a makróazonosító minden forrásszövegbeli előfordulásának eltávolítását jelenti tulajdonképp. vagy más makróazonosító részeként található meg. azaz #if defined vagy #ifdef direktívával "rákérdezhetünk" az azonosítóra. a makróazonosító akkor is definiált. Ettől eltérő újradefiniálás csak a rávonatkozó #undef direktíva után lehetséges. /* puts(””). pozíció–helyesen azonosak. de a következő fejezetben ismertetett. end /* Csere }-re. Ha üres előfeldolgozó-szimbólumokkal történik a helyettesítés. */ int i=8. előredefiniált makrók nem jelenhetnek meg sem #define. sem #undef direktívákban.

__FILE__: Karakterláncként a feldolgozás alatt álló forrásfájl azonosítóját tartalmazza. Feb stb. A makró változik #include és #line direktíva hatására. védett makróazonosítók használata tiltott! 7. 7. ha ANSI kompatibilis fordítás van. hogy még milyen más. A HHH hárombetűs hónapnév rövidítés (Jan. és nem definiálhatók újra.5 #undef direktíva #undef azonosító újsor A direktíva definiálatlanná teszi a makróazonosítót. megtudhatjuk a #ifdef azonosító #ifndef azonosító direktívák segítségével. Ezek a makrók mind defined típusúak. A szabványos. __STDC__:Definiált és 1. A sorszámozás 1-től indul. máskülönben definiálatlan. __TIME__:OO:PP:MM alakú karakterlánc.4 Előredefiniált makrók Néhány makró előredefiniált az előfeldolgozó rendszerben. Az NN 1 és 31 közötti napszám. azaz a továbbiakban nem vesz részt a makrókifejtésben. Módosíthatja például a #line direktíva is. __LINE__: Decimális értékként a feldolgozás alatti forrásfájl aktuális sorának sorszáma. s így tovább. s az aktuális forrásfájl előfeldolgozása kezdetének dátuma. s a forrásfájl feldolgozása megkezdésének idejét tartalmazza. Nem tehetők definiálatlanná. azaz a makródefiníciónál ajánlható a következő stratégia: #ifndef MAKROKA #define MAKROKA 162 #endif  Az ismeretlen makróazonosítóra kiadott #undef direktívát nem tekinti hibának az előfeldolgozó. s kifejtetésükkel speciális információ képezhető. valamint ha a forrásfájl fordítása befejeződik. hogy egy makróazonosító definiált-e vagy sem a forráskódban. .). előredefiniált makrók és jelentésük a következő: __DATE__: HHH NN ÉÉÉÉ alakú karakterlánc.C programnyelv 123 A programfejlesztő rendszer segítségében célszerű utána nézni. Azt.

. hisz rögtön egyszerű #define-ná tenné a paraméteres direktívát! Az előfeldolgozó előbb a makróazonosítót helyettesíti.5 * SUM(x*y. .5 * (x*y)+(z-8).6 Paraméteres #define direktíva A direktíva alakja ilyenkor: #define azonosító(azonosítólista) előfeldolgozó-szimbólumok újsor Az azonosítólista egymástól vesszővel elválasztott formális paraméterazonosítókból áll.b) (a)+(b) n = 14. A látszólag redundáns zárójeleknek nagyon fontos szerepük van: A külső zárójel pár a kifejezésekben való felhasználhatóságot biztosítja: . . */ puff = BLOKK_MERET*blkszam. n = ((y)*(y)*(y)). /* Kifejtés: 128*blkszam. */ #define BLOKK_MERET 128 /* . hogy a makró nem függvény!  A makróazonosító és a paraméterlistát nyitó kerek zárójel közé semmilyen karakter sem írható. mint amennyi a formális paraméterlistában volt. de ki kell hangsúlyozni. */ #undef BLOKK_MERET /* Innét a BLOKK_MERET ismeretlen makróazonosító. n = (y + 1*y + 1*y + 1). . . z-8). A makrót hívó aktuális paraméterlistában ugyanannyi paraméternek kell lennie. */ 7.124 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK A definiálatlanná tett makróazonosító később újradefiniálható akár más előfeldolgozó-szimbólumokkal. /* Kifejtés: 512*blkszam. n = 14. #define KOB(x) (x*x*x) n = KOB(y + 1). Például: #define BLOKK_MERET 512 /* . A #define-nal definiált és közben #undef-fel definiálatlanná nem tett makróazonosító definiált marad a forrásfájl végéig. . . #define SUM(a. Ugyan a makróra is a függvénnyel kapcsolatos fogalmakat használjuk képszerűségük végett. mert különben hibaüzenetet kapunk. */ /* . s csak aztán a zárójelbe tett paramétereket: Definíció: Forrássor: Kifejtve: Definíció: Forrássor: Kifejtve: Definíció: Forrássor: Kifejtve: #define KOB(x) ((x)*(x)*(x)) n = KOB(y). */ /* . . */ puff = BLOKK_MERET*blkszam.

”Üssön Enter-t. hogy a szabvány bemenetet és kimenetet kezelő getchar és putchar rutinok makrók. int kilo = 100. /* Kifejtve: ((a++)*(a++)*(a++)). Új azonosító generálási céllal a szimbólum1##szimbólum2 alakból szimbólum1szimbólum2-t állít elő az előfeldolgozó: Definíció: Forrássor: Kifejtve: #define VAR(i. g(k. */ 7.l)). jel) int kilo = 100. Mindezek dacára a makrók használata a C– ben elég széleskörű. #define HIBA(x. . b = kob(a++).7 Karaktervizsgáló függvények (makrók) Megismerkedtünk az előző fejezetekben a makrók előnyös.j).lanc) HIBA(2.j) (i##j) VAR(a.8) (a8) A formális paraméter elé írt # (úgy nevezett karakterláncosító operátor) az aktuális paramétert karakterlánc konstanssá konvertálja: Definíció: Forrássor: Kifejtve: Definíció: #define NYOM(jel) printf(#jel ”=%d\n”.  A makró nem függvény. vagy aposztrófok. Nézzük csak meg a szabványos STDIO.lanc) hibaki(”Hiba: ”. return ((f(i. */ a = 3. Kifejtve: puts(”Ez igazából egyetlen sornak minősül!”).x. s Esc-t!”).2. kilo). NYOM(kilo). . hibaki(”Hiba: ”.”Üssön Enter-t. azaz b == 60 és a == 6. /* b == 27 és a == 4. és persze hátrányos tulajdonságaival.b) ((a)+(b)) return SUM(f(i. tehát semmilyen ellenőrzés sincs a paraméterek adattípusára! Ha az aktuális paraméter kifejezés. s Esc-t!”). akkor kiértékelése többször is megtörténik: int kob(int x){ return x*x*x.j))+(g(k. .C programnyelv 125 A zárójelbe. b = KOB(a++). idézőjelek közé tett vesszők nem minősülnek a listában azonosító elválasztónak: Definíció: Forrássor: Kifejtve: Definíció: Forrássor: Kifejtve: #define SUM(a.l))).H fejfájlt. a = 3. */ int b = 0. Folytatássor most is sorvégi \ jellel képezhető: #define FIGYU ”Ez igazából egyetlen \ sornak minősül!” Forrássor: puts(FIGYU). printf(”kilo” ”=%d\n”.} #define KOB(x) ((x)*(x)*(x)) /* . s látni fogjuk.

lapemelés. vagy Ctrl+Z-ig. else if (isspace(k)) ++feher. ha nem. num=0. egyeb=0. függőleges vagy vízszintes tabulátor) isprint(c) c nyomtatható karakter–e? Meg kell még említeni két konverziós rutin is: int tolower(c).H fejfájlban deklarált függvények karakterosztályozást végeznek. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány karakterosztályozó függvényt! Kérdés c kisbetű–e? c nagybetű–e? islower(c) | isupper(c) c decimális számjegy–e? isalpha(c) | isdigit(c) c hexadecimális számjegy–e? c fehér karakter–e? (szóköz. hogy karaktervizsgáló függvényeket használjon! /* PELDA19. else ++egyeb. ha nem az.h> void main(void){ short k. printf("Bemeneti karakterek leszámlálása\n" "kategóriánként EOF-ig. Írjuk át PELDA17. azaz nem zérus (igaz). */ #include <stdio. melyek c értékét kisbetűvé (tolower). A visszatérési értékük ugyancsak int logikai jelleggel. A rutinok c paramétere int ugyan. de az értékének unsigned char típusban ábrázolhatónak. vagy EOF–nak kell lennie. .126 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK A szabványos STDIO.h> #include <ctype. while((k=getchar())!=EOF) if(isdigit(k)) ++num. (long)num+feher+egyeb). soremelés. de változatlanul adják vissza. ill. feher. ha c betű karakter. zérus (hamis). int toupper(c).C: A bemenet karaktereinek leszámlálása kategóriánként az is… függvények segítségével. nagybetűvé (toupper) alakítva szolgáltatják. feher=0. kocsi vissza. ha a feltett kérdésre adott válasz igen.C–t úgy. num.\n"). } Függvény islower(c) isupper(c) isalpha(c) isdigit(c) isalnum(c) isxdigit(c) isspace(c) . ill. egyeb. printf("Karakter számok:\n----------------\n" "numerikus: %5hd\nfehér: %5hd\n" "egyéb: %5hd\n----------------\n" "össz: %10ld\n".

*/ #define _CONTROL 0x20 /* Vezérlő karakter. } A PELDA13. s[i].C–beli strup rutin így módosulna: #include <ctype.H–t!) makró értéke 8. while(isspace(s[i])) ++i.C egesze függvényét is! #include <ctype.’\r’. hisz függetlenedik az ASCII (vagy más) kódtábla sajátosságaitól. */ #define _BLANK 0x40 /* Szóköz. /* Bitmaszk értékek a lehetséges karaktertípusokra: */ #define _UPPER 0x1 /* Nagybetű. /* A számjegyek itt kezdődnek. */ /* Globális tömb. hogy miért pont a makrók között tárgyaljuk a karaktervizsgáló rutinokat? Több C implementáció makróként valósítja meg ezeket a függvényeket. melyben a rendszer mindenegyes kódtábla pozícióra beállította ezeket a biteket: */ extern unsigned char _ctype[]. */ #define _DIGIT 0x4 /* Decimális számjegy. hogy a CHAR_BIT (bitek száma a char típusban – lásd LIMITS.’\n’. else return 1. ++i) s[i]=toupper(s[i]). } Milyen előnyei vannak a karakterosztályozó függvények használatának? · A kód rövidebb.’\v’. Az olvasó utolsó logikus kérdése már csak az lehet.h> #define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5 int egesze(char s[]){ int i = 0.h> void strup(char s[]){ int i. és ez által gyorsabb is. */ while(isdigit(s[i]) && i-kezd<HSZ) ++i. if(s[i]=='+' || s[i]=='-') ++i. kezd. · A program portábilis lesz. */ #define _LOWER 0x2 /* Kisbetű. */ #define _SPACE 0x8 /* ’\t’. Erre mutatunk itt be egy szintén nem teljes körű példát azzal a feltétellel. /* Néhány makró: */ #define islower(_c) (_ctype[_c]&_LOWER) #define isupper(_c) (_ctype[_c]&_UPPER) #define isalpha(_c) (_ctype[_c]&(_UPPER|_LOWER)) #define isdigit(_c) (_ctype[_c]&_DIGIT) #define isalnum(_c) (_ctype[_c]&(_UPPER|_LOWER|_DIGIT)) . for(i=0.’\f’ */ #define _PUNCT 0x10 /* Elválasztó-jel. */ #define _HEX 0x80 /* Hexadecimális számjegy.C programnyelv 127 Írjuk még át ugyanebben a szellemben a PELDA18. kezd=i. if(kezd==i || !isspace(s[i]) && s[i]!=0) return 0.

hogy: · Az előfeldolgozás mindig a fordítás előtt történik meg. tehát bizonyosan függvényhívás lesz belőle. s így mindenből makró lesz. 7. · Ha #undef direktívával definiálatlanná tesszük a makrót. {STRMAKRO... akkor arra szeretnénk emlékeztetni. · A TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakaszban megírt strcopy–ét.C} Ha az olvasóban felmerült volna az a gondolat.8 Feltételes fordítás feltételes-fordítás: if-csoport <elif-csoportok> <else-csoport> endif-sor if-csoport: #if konstans-kifejezés újsor <csoport> #ifdef azonosító újsor <csoport> #ifndef azonosító újsor <csoport> elif-csoportok: elif-csoport elif-csoportok elif-csoport elif-csoport: #elif konstans-kifejezés újsor <csoport> else-csoport: #else újsor <csoport> endif-sor: #endif újsor újsor: soremelés . · Ha a hívásban redundáns zárójelbe zárjuk a makró vagy a függvény nevét. és más karakterlánc kezelőkét. hogy mi van akkor. akkor attól kezdve csak függvény lesz a forrásszövegben. akkor az előfeldolgozó ezt nem fejti ki. . ha ugyanolyan nevű makró és függvény is létezik.128 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK (_ctype[_c]&_HEX) (_ctype[_c]&(_SPACE|_BLANK)) (_ctype[_c]&(_BLANK|_PUNCT|_UPPER|\ _LOWER|_DIGIT)) #define isxdigit(_c) #define isspace(_c) #define isprint(_c) Megoldandó feladatok: Készítse el a következő függvények makró változatát! · A fejezetben említett tolower–ét és toupper–ét...(makrónév)(paraméterek).

s így tovább. s az #endif-t követő sorral folytatja a munkát az előfeldolgozó. Tehát nincs makrókifejtés. . #endif szerkezetbeli konstans-kifejezéseknek korlátozott. és benne lehet a defined operátor is. s ennek eredménye fordításra. #if konstans-kifejezés1 <szekció1> <#elif konstans-kifejezés2 <szekció2>> /* . és az eredményt átadja a fordítónak. akkor a preprocesszor a szekció1-t teljes egészében elhagyja. akkor az #else végső-szekciójára vonatkoznak az előbbiekben mondottak. 2. mint normál egész típusú kons- . egész típusúaknak kell lenniük! Konkrétabban egész konstanst.mindenképpen be kell fejezni abban a forrásfájlban. A feltételes direktívák által képzett konstrukciót . Ha a konstans-kifejezés1 értéke nem zérus (igaz). A szekció1 természetesen üres is lehet. . .C programnyelv 129 A feltételes direktívák szerint kihagyandó forrássorokat az előfeldolgozó törli a forrásszövegből. 3. #endif konstrukciók tetszőleges mélységben egymásba ágyazhatók. akkor a preprocesszor a szekció1 sorait feldolgozza. Tilos használni viszont benne explicit típuskonverziót.  Az #if .  Az #if . Ha a konstans-kifejezés1 értéke zérus (hamis). és nem adja át a feldolgozott darabot a fordítónak! Ezután viszont a következő #elif konstans-kifejezése kiértékelésébe fog. enumerátort és lebegőpontos konstanst. amelyben elkezdték. . s a feltételes direktívák sorai maguk pedig kimaradnak az eredmény fordítási egységből. Ezután az ezen #if-hez tartozó összes többi sort a vonatkozó #endif-fel bezárólag kihagyja. Ha egyik ilyen konstans-kifejezés sem igaz. karakter állandót tartalmazhat a kifejezés. */ <#elif konstans-kifejezésN <szekcióN>> <#else <végső-szekció>> #endif Lássuk a kiértékelést! 1.melyet rögtön bemutatunk egy általános példán . . melynek konstans-kifejezése igaznak bizonyul. Összesítve az #if-en és az #elif-eken lefelé haladva az a szekció kerül előfeldolgozásra. sizeof kifejezést. .

azaz: #ifdef azonosító  #ifndef azonosító #if defined(azonosító)  #if !defined(azonosító) 7.9 #line sorvezérlő direktíva #line egész-konstans <”fájlazonosító”> újsor Jelzi az előfeldolgozónak.1 A defined operátor Makróazonosítók definiáltságának ellenőrzésére való. */ #endif Ilyenkor akárhány #include is jön a forrásfájlban a HEADER.8. a behozatala csak először történik meg. mert a további bekapcsolásokat az _HEADERH makró definiáltsága megakadályozza.  Nézzünk csak bele néhány szabványos fejfájlba.8. hogy a következő forrássor egész-konstans sorszámú. ott is alkalmazzák ezt a konstrukciót! 7.130 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK tans kifejezésekben! Az előfeldolgozó közönséges makróhelyettesítési menettel dolgozza fel a konstans-kifejezéseket. Például: #if defined(makro1) && !defined(makro2) Ha biztosítani szeretnénk azt. Miután a válasz logikai érték a defined szerkezetek logikai műveletekkel is kombinálhatók a konstans-kifejezésekben. és a fájlazonosító nevű fájlból származik. s az #ifndef viszont a definiálatlanságára kérdez rá. . A defined(azonosító) vagy a defined azonosító alak a makróazonosító definiáltságára kérdez rá. Miután az aktuálisan feldolgozás alatt álló forrásfájlnak is van azonosítója a fájlazonosító paraméter elhagyásakor a #line az aktuális fájlra vonatkozik. akkor a fejfájl szövegét következőképp kell direktívákba foglalni: #if !defined(_HEADERH) #define _HEADERH /* Itt van a fejfájl szövege. s csak #if és #elif konstans-kifejezéseiben szerepelhet. hogy a fordítási egységbe egy bizonyos fejfájl (legyen HEADER.H fejfájlra. 7.H) csak egyszer épüljön be.2 Az #ifdef és az #ifndef direktívák Az #ifdef direktíva egy makróazonosító definiáltságára.

C” printf(”\n”). Szóval a direktíva diagnosztikai célokat szolgál. printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”.h" . printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”. __LINE__). ”PIPI.C” void main(void) { printf(”\nA(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”. __FILE__.h" #line 3 "pelda. . #line 8 printf(”\n”). }  A #line direktíva tulajdonképpen a __FILE__ és a __LINE__ előredefiniált makrók értékét állítja. #line 12 "PELDA. . __FILE__. Például: if (SAJAT!=0  SAJAT!=1) . printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!\n”. 6).”PELDA.C programnyelv A makrókifejtés a #line paramétereiben is megtörténik. __LINE__). Ezek a makróértékek a fordító hibaüzeneteiben jelennek meg.C" void main(void) { printf(”\nA(z) %s fájl %d sorában vagyunk!”. 13).c" #line 4 "PIPI.C” printf(”\n”). Vegyünk egy példát! 131 /* PELDA. Az üzenet alakja lehet a következő: Error: fájlazonosító sorszám: Error directive: hibaüzenet Rendszerint if direktívában használatos.C: a #line direktívára: */ #include <stdio.10 error direktíva #error <hibaüzenet> újsor direktíva üzenetet generál.C" printf(”\n”). __FILE__.h> #line 4 ”PIPI.C”. #line 12 ”PELDA. } Az előállított standard kimenet a következő lehet: #line 1 "pelda.C”. 9). printf(”A(z) %s fájl %d sorában vagyunk!\n”. ”PELDA.C”. __LINE__). 7. #line 524 "c:\\msdev\\include\\stdio.c" #line 1 "c:\\msdev\\include\\stdio. #line 8 "PELDA. és befejeződik a fordítás.

132 ELŐFELDOLGOZÓ DIREKTÍVÁK error A SAJAT 0-nak vagy 1-nek definiálandó! endif 7. és tulajdonképpen speciális fordítói utasítások.11 pragma direktívák #pragma <előfeldolgozó-szimbólumok> újsor A direktívák gép és operációs rendszerfüggők. . Az előfeldolgozó a fel nem ismert #pragma direktívát figyelmen kívül hagyja. Bennük a #pragma kulcsszót követő szimbólumok mindig objektumai a makrókifejtésnek. s ezek paraméterei.

Az objektum adattípus attribútuma rögzíti az objektumnak · allokálandó (lefoglalandó) memória mennyiségét és · a benne tárolt információ belsőábrázolási formáját. s ezek közül kivettük a const és a volatile típusmódosítókat.1 Objektumok attribútumai Az objektum egy azonosítható memória területet. hogy van ezen kívül azonosítója (neve) is. élettartam. hogy a deklaráció nem jelent szükségképpen memóriafoglalást. Csak a definíciós deklaráció ilyen. külső változókat taglaltuk már a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban! . Az objektum további attribútumait (tárolási osztály. globális és a belső. 8. Tudjuk. hatáskör.) a deklarációja és annak a forráskódban elfoglalt helye határozza meg. stb. init-deklarátor init-deklarátor: deklarátor deklarátor=inicializátor Az inicializátorokkal és inicializátorlistákkal a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakasz Inicializálás fejezetében foglalkoztunk. hisz különféle hatáskörben több különböző objektumnak is lehet ugyanaz az azonosítója. Az objektum neve nem attribútum.C programnyelv 133 8 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK Az azonosítók „értelmét” a deklarációk rögzítik. Az objektum egyik attribútuma (tulajdonsága) az adattípusa. deklaráció: deklaráció-specifikátorok<init-deklarátorlista> init-deklarátorlista: init-deklarátor init-deklarátorlista. A deklarátorok a deklarálandó neveket tartalmazzák. mely konstans vagy változó érték(ek)et tartalmaz. A deklaráció-specifikátorok típus és tárolási osztály specifikátorokból állnak: deklaráció-specifikátorok: tárolási-osztály-specifikátor<deklaráció-specifikátorok> típusspecifikátor<deklaráció-specifikátorok> típusmódosító<deklaráció-specifikátorok> A típusspecifikátorokat a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakaszban tárgyaltuk. Tudjuk. láthatóság.  Emlékeztetőül: a lokális.

Tárolási osztály kulcsszó nélküli deklarációk esetében a blokkon belül deklarált · objektum mindig auto definíció. Egy adott objektumnak csak egy tárolási osztály specifikátora lehet egy deklarációban.1. s így alapértelmezett kezdőértékük "szemét". hogy a függvényparaméterek is automatikus tárolási osztályúaknak minősülnek. hatáskörét és kapcsolódását.  A kapcsolódással külön fejezetben foglalkozunk. Az ilyen deklarációk definíciók is egyben. 8. Szokás e kettőt együtt is adattípusnak nevezni. de a megfelelő tárolási osztály kulcsszó expliciten is beleírható a deklarációba. register) tárolási osztály Az ilyen objektumok lokális élettartamúak.1 Tárolási osztályok Az objektumokhoz rendelt azonosítóknak van legalább · tárolási osztály és · adattípus attribútuma.134 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK 8. Kétféle tárolási osztály van.1 Automatikus (auto. Ismeretes. és · a függvény pedig extern deklaráció. A C az automatikus objektumokat a program vermében tárolja.1. Rekurzív kód esetén az automatikus objektumok garantáltan különböző memória területen helyezkednek el mindenegyes blokkpéldányra. lokális automatikus objektum esetében a kezdőérték adás viszont mindannyiszor . A tárolási osztály specifikátor definíciója: tárolási-osztály-specifikátor: auto register extern static typedef A tárolási osztály meghatározza az objektum élettartamát. Expliciten inicializált. azaz megtörténik a memóriafoglalás is. A függvénydefiníciók és az ezeken kívüli objektum és függvénydeklarációk mind extern. A tárolási osztályt a deklaráció forráskódbeli elhelyezése implicit módon rögzíti. statikus tárolási osztályúak.1. és lokálisak a blokk egy adott példányára.

Csak lokális hatáskörű objektumok deklarációjában használható az auto tárolási osztály specifikátor. automatikus tárolási osztályúak lesznek. hogy · a változót nagyon gyakran fogjuk használni. hogy a register változó igazán regiszterben helyezkedik el. azaz az ilyen változók csak normál. A fordító elhagyja a register kulcsszót a felesleges és a nem megfelelő típusú deklarációkból.  Az auto tárolási osztály specifikátor függvényre nem alkalmazható! Az automatikus tárolási osztály speciális válfaja a regiszteres. és csak meghatározott típusú változók kerülhetnek oda.  Az auto kulcsszót tilos külső deklarációban vagy definícióban alkalmazni! Az automatikus tárolási osztályú objektumok lokális élettartamúak és nincs kapcsolódásuk. de valójában csak kevés objektum helyezkedhet el regiszterben. vagy sem. A blokkon belül definiált objektumok auto tárolási osztályúak. hisz elmarad a memóriából regiszterbe (és vissza) töltögetés. A regiszteres objektumok lokális élettartamúak. Csak lokális változók és függvényparaméterek deklarációjában alkalmazható a register kulcsszó. nem szokás és szükségtelen expliciten kiírni. ha lehetséges. hacsak ki nem írták expliciten az extern vagy a static kulcsszót a deklarációjukban. A hardvertől függ ugyan.C programnyelv 135 megtörténik.  A regiszteres tárolás rövidebb gépi kódú programot eredményez. hogy az illető objektumot regiszterben helyezze el. valahányszor bekerül a vezérlés a blokkba. és · kérjük. a szoftver futása is gyorsul. Miután ez az alapértelmezés az összes lokális hatáskörű objektum deklarációjára. és ekvivalensek az automatikus változókkal. tilos a címére hivatkozni!  A globális optimalizálást bekapcsolva a fordító figyelmen kívül hagyja a programozó register igényeit. A register kulcsszó a deklarációban azt jelzi a fordítónak. és mert a regiszter a memóriánál jóval kisebb elérési idejű. Emiatt. s saját maga választ regiszter ki- .  Külső deklarációban vagy definícióban a register kulcsszót tilos alkalmazni!  Függetlenül attól.

136 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK osztást. mely eldönti pozitív egész paraméteréről. while(osz*osz <= x){ if(!(x%osz)) return 0. mert a két szorzótényezőre bontásnál fordított arányosság van a két tényező között. hogy prímszám–e! A prímszám csak 1–gyel és önmagával osztható maradék nélkül. } return 1. A szám prím viszont. hogy formálisan helyes lebegőpontos szám–e! A karaktertömb elején levő fehér karaktereket át kell lépni. Indítunk tehát 2–ről mindig növelgetve egy osz változót. hogy kísérje meg még gyorsítani az algoritmust! Készítsünk programot. kezd. akkor nem törzsszámról van szó. . }  A prime paramétere és az osz lokális változó register int típusú programgyorsítási céllal. Próbáljuk meg tehát egész számok szorzataként előállítani. hogy osztható–e vele maradék nélkül az x. if(x < 4) return 1. vagy lánczáró zérus karakterrel zárul. miután 2–vel nem volt maradék nélkül osztható az x. Meddig növekedhet az osz? x négyzetgyökéig. A függvény utolsó előtti sorából látszik. de minden más a register kulcsszóhoz kapcsolódó szemantikát tekintetbe vesz. és megpróbáljuk. if(!(osz&1)) ++osz. A lebegőpontos számnak ki kell egyébként elégítenie a lebegőpontos konstans írásszabályát! #include <ctype. /* Fehér karakterek átlépése a lánc elején: */ while(isspace(s[i])) ++i. ha ez nem megy. hogy legalább a páros számokat nem próbáljuk ki osztóként. ++osz. int prime(register x){ register osz = 2. Írjunk int prime(int x) függvény. Az olvasóra bízzuk. mely megállapítja egy valós számsorozat átlagát és azt.h> int lebege(char s[]){ int i=0. mely megállapítja karakterlánc paraméteréről. /* A mantissza előjele: */ if(s[i]=='+'||s[i]=='-') ++i. Ha sikerül. és a numerikus rész ugyancsak fehér. hogy hány átlagnál kisebb és nagyobb eleme van a sorozatnak! A valós számokat a szabvány bemenetről kell beolvasni! Egy sorban egyet! A sorozat megadásának végét jelentse üres sor érkezése a bemenetről! Kezdjük a kódolást az int lebege(char s[]) függvénnyel.

mely gyűjti aktuális paraméterei értékét! Mindig az eddig megállapított összeget adja vissza. if(a<0.2 Statikus (static.1.} /* Vége: */ if(isspace(s[i])||!s[i]) return 1. hogy a deklarációjába ki kell expliciten írni a static kulcsszót. azaz ne lehessen vele „áttörni” az ábrázolási határokat!  A lebegőpontos túl. vagy +DBL_MAX–hoz a távolságon belülre kerül. /* Nincs számjegy. Bárhogyan is: megőrzik értéküket az egész program végrehajtása során. extern) tárolási osztály A statikus tárolási osztályú objektumok kétfélék: · blokkra lokálisak. Rekurzív kódban a statikus objektum állapota garantáltan ugyanaz minden függvénypéldányra. Készítsünk double gyujto(double a) függvényt. ha az ossz –DBL_MAX–hoz. while(isdigit(s[i])) ++i. Az ilyen tárolási osztályú objektumok statikus élettartamúak. vagy alulcsordulás futásidejű hiba! #include <float.') ++i. /* Kitevő rész: */ if(toupper(s[i])=='E'){ ++i. /* A szájegyek itt kezdődnek. vagy csak egy . blokkon belül úgy definiálható statikus tárolási osztályú változó. */ /* A mantissza egész része: */ while(isdigit(s[i])) ++i. . akárhányszor is hagyja el a vezérlés az őket tartalmazó blokkot. /* A mantissza tört része: */ if(s[i]=='.1.0. Függvényen.C programnyelv 137 kezd=i. return ossz. while(isdigit(s[i])) ++i. A static kulcsszavas deklaráció definíció. és tér oda vissza.h> double gyujto(double a){ static double ossz=0. /* Egy számjegynek lennie kell a kitevőben! */ if(!isdigit(s[i])) return 0. if(s[i]=='+'||s[i]=='-')++i. van: */ if(i==kezd||kezd+1==i&&s[kezd]=='. }  Látszik. hogy nincs összegzés.0&&-(DBL_MAX+a)<ossz || DBL_MAX-a>ossz) ossz+=a. else return 0. Ne legyen „bamba”.') return 0. vagy · blokkokon át külsők. } 8.

mert az átlag csak az összes elem beolvasása után állapítható meg.C forrásfájlban. Az implicit és az explicit inicializálás még lokális statikus objektum esetén is csak egyszer történik meg.138 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK Explicit inicializátorok nélkül a statikus változók minden bitje zérus kezdőértéket kap. melyek definíciója nem ebben a fordítási egységben van. /* A befoglaló hatáskörbeli IttDefiniált-ra való hivatkozás. melyek globálisak az egész programra nézve. és a más fordítási egységből is hívható függvények prototípusait tegyük be a DVEREM. statikus tárolási osztályú objektumokat definiálnak. tehát expliciten nem szokás kiírni. vagy befoglaló hatáskörben található. A változatosság kedvéért.  Az extern kulcsszó explicit kiírása tilos a változó definiáló deklarációjában! A külső objektumok és a függvények is deklarálhatók static–nek. és mert a célnak tökéletesen megfelel. tárolási osztály kulcsszó nélküli deklarációk külső. használjunk vermet a letároláshoz.  A gyujto–ben teljesen felesleges zérussal inicializálni a statikus ossz változót. Folytatva a példánkat: a szabvány bemenetről érkező. egységben */ void main(){ int IttDefiniált. hisz implicit módon is ez lenne a kezdőértéke. Ez után újra végig kell járni a számokat. /* Más ford. A függvénydefiníciókon kívül elhelyezett. extern int MasholDefinialt. { extern int IttDefiniált. a program indulásakor. valós számokat valahol tárolni kéne. */ } } A külső kapcsolódást jelölendő az extern függvény és objektum fájl és lokális hatáskörű deklarációiban használható.H fejfájlba! . Az explicit módon extern tárolási osztályúnak deklaráltak olyan objektumokat deklarálnak. melyet és kezelő függvényeinek definícióit helyezzük el a DVEREM. Fájl hatáskörű változók és függvények esetében ez az alapértelmezés. hogy kideríthessük. és minden ilyen deklaráció definíció is egyben. hány átlag alatti és feletti van köztük. amikor is lokálissá válnak az őket tartalmazó fordítási egységre. A külső objektumok statikus élettartamúak.

#include "DVEREM. */ .int lim). else return x+1. /* A verem max.h> #include <stdlib. pop és clear függvényekkel. }  A vmut veremmutató. mérete. de lokális a DVEREM. */ #define MERET 128 /* A verem mérete. Kódoljuk le végre az eredetileg kitűzött feladatot! /* PELDA20. feletti elemek száma. mely tartalmazza legalább a témakör más forrásmodulból is elérhető adatainak deklarációit.H: double verem push. Ha a verem betelt.C fordítási egységre. */ static double v[MERET]. */ int clear(void){ vmut=0. } double pop(void){ if(vmut>0) return v[--vmut]. */ #include <stdio.. */ static int vmut. és sikeres esetben ezt is adja vissza. és visszaadja a verem maximális méretét. /* DVEREM. #include <ctype. } double push(double x){ if(vmut<MERET) return v[vmut++]=x.. return MERET. s ez által a vermet.C programnyelv 139  Egy témakör adatait és kezelő függvényeit egyébként is szokás a C– ben külön forrásfájlban (úgy nevezett implementációs fájlban) elhelyezni. #include <float. /* A verem. */ int clear(void). más érték jön vissza tőle. és kezelő függvényeinek prototípusait. /* DVEREM. A pop visszaszolgáltatja a legutóbb betett értéket. double pop(void). A clear törli a veremmutatót. Látszik.C: double verem push. ill. makrók. ill. vagy a lefordított változatot külön könyvtárfájlba tenni. */ int getline(char s[].h> int lebege(char s[]).C: Valós számok átlaga. és az ez alatti.h> /* Az atof miatt! */ #define INP 60 /* Az input puffer mérete. pop és clear függvényenek prototípusai. és a v verem statikus ugyan. /* A veremmutató. stb. Implementációs fájl esetén a fejfájlban még típusdefiníciók. hogy a push x paraméterével tölti a vermet. szoktak lenni. az üres veremből mindig zérussal tér vissza.H" void main(void){ int max=clear().h> double gyujto(double a). szimbolikus állandók. else return 0. A dologhoz mindig tartozik egy fejfájl is. double push(double x).

1 Statikus (static vagy extern) élettartam Az ilyen objektumokhoz a memória hozzárendelés a program futásának megkezdődésekor történik meg.C–ből képzett prodzsekt segítségével futtatható csak! 8. } printf("Az átlag alattiak száma: %8d. while( printf("%4d. }  Vigyázat: a példa a PELDA20.\n". A statikus élettartamú objektumok minden memória bitje (a függvényektől eltekintve) zérus kezdőértéket kap explicit inicializálás hiányában. if(b<a) ++alatt. */ double a. printf("Az összeg:%30. i+1). A változók például a típusoktól és a típusdefinícióktól eltérően futás időben valós. duration) Az élettartam attribútum szorosan kötődik a tárolási osztályhoz.2. s az a periódus a program végrehajtása közben. azaz amíg a változó vagy a függvény létezik. for(max=alatt=felett=0.6f\n\n". a=gyujto(a)). s az allokáció marad is a program befejeződéséig.} printf("\nAz átlag: %30.1. Három fajta élettartam van. ++max){ double b=pop(). alatt. felett). a/=i). elem: ". Más változók a static vagy az extern tárolási osztály specifikátorok explicit megadásával tehetők ilyenné. max<i.1. Minden függvény statikus élettartamú objektum bárhol is definiálják őket.\n" "Az átlag felettiek száma:%8d. i<max && getline(s.\nA megadást üres " "sorral kell befejezni!\n\n"). 8. else if(b>a) ++felett. /* Az input puffer. alatt.C–ből és a DVEREM. Az összes fájl hatáskörű változó is ilyen élettartamú. printf("Számsorozat átlaga alatti és feletti " "elemeinek száma.2 Élettartam (lifetime. char s[INP+1]. Megkülönböztethetünk · fordítási idejű és · futásidejű objektumokat. míg a deklarált azonosítóhoz objektumot allokál a fordító a memóriában. ++i. .6f\n". allokált memóriával rendelkeznek. felett.140 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK i=0.INP)>0) if(lebege(s)){ push(a=atof(s)).

2. A lokális élettartamú objektum egyben lokális hatáskörű is.C programnyelv 141  Ne keverjük össze a statikus élettartamot a fájl (globális) hatáskörrel. csak deklarációjában meg kell adni expliciten a static tárolási osztály kulcsszót. 8.1. így a C–ben nincs is dinamikus élettartam igazából.1. ui. stb. akkor a fordító ehhez hozzáérti automatikusan az auto kulcsszót is. mihelyt kikerül a vezérlés innét.1. 8. Miután a memóriaallokáláshoz könyvtári függvényeket használunk.2. s meg is semmisülnek (deallokáció). amit aztán a free–vel felszabadíthatunk. mert lokális hatáskörű objektum is lehet statikus élettartamú. típusút) expliciten register tárolási osztályúnak deklarálunk. Ha egy regiszterben is elférő változót (például char.3 Hatáskör (scope) és láthatóság (visibility) A hatáskör – érvényességi tartománynak is nevezik – az azonosító azon tulajdonsága.2 Lokális (auto vagy register) élettartam Ezek az objektumok akkor jönnek létre (allokáció) a veremben vagy regiszterben. és ezek nem részei a nyelvnek.  Ne feledjük. 8. melyek részei a nyelvnek. és mindig explicit inicializálásra szorulnak. hisz az őt magába foglaló blokkon kívül nem létezik. hisz létrejövetelük helyén „szemét” van. amikor a vezérlés belép az őket magába foglaló blokkba vagy függvénybe. mert blokkon vagy függvényen belül deklarált változók esetében az alapértelmezett tárolási osztály amúgy is az auto. hogy vele az objektumot a program mely részéből érhetjük . A dolog megfordítása nem igaz. egy objektum lokális hatáskörrel is lehet statikus élettartamú. short. míg azok el nem fogynak. hisz a változókat csak addig tudja regiszterben elhelyezni. de erre többnyire semmi szükség sincs. A lokális élettartamú objektumok lokális hatáskörűek. hogy a függvényparaméterek is lokális élettartamúak! Az auto tárolási osztály specifikátor deklarációban való kiírásával expliciten lokális élettartamúvá tehetünk egy változót.3 Dinamikus élettartam Az ilyen objektumokhoz a C–ben például a malloc függvénnyel rendelhetünk memóriát a heap–en.  A C++–ban ugyanezen funkciókra megalkották a new és a delete operátorokat. s ezután a veremben allokál nekik memóriát.

. melyek tehát a függvény prototípussal be is fejeződnek. . belső) hatáskör A deklarációs ponttól indul és a deklarációt magába foglaló blokk végéig tart.3. j. Lokális hatáskörűek a függvények formális paraméterei is.1. */ cimke: utasítás. melyre el kívánunk ágazni.3 Függvény prototípus hatáskör Ilyen hatásköre a prototípusban deklarált paraméterlista azonosítóinak van.1. */ if (/* feltétel */){ char lodarazs = ’l’. Ez is a deklaráció helyétől és magától a deklarációtól függő attribútum. /* . . Például a következő függvénydefinícióban az i. . */ long double oszver. Szóval nem lehetne a szamar változót az oszver-rel inicializálni. */ /* .3. Felsoroljuk őket! 8. */ /* . j és k azonosítóknak van függvény prototípus hatásköre: void fv(int i. */ 8. A blokk hatáskörű azonosító hatásköre minden a kérdéses blokkba beágyazott blokkra is kiterjed. . . Például: int fv(float lo){ double szamar. Az ilyen hatáskörű változókat szokás belső változóknak is nevezni. /* . */ if (/* feltétel */) goto cimke.2 Függvény hatáskör Ilyen hatásköre csak az utasítás címkének van. . /* A lokális hatáskör itt indul. float k). */ } /* A lo.1 Blokk (lokális. . .3. . */ } /* A lodarazs hatáskörének vége. szamar és oszver hatáskörének vége. */ } 8. s hatáskörük a függvénydefiníció teljes blokkja. . Például: int fv(float k){ int i. melyet egy olyan végrehajtható utasítás elé kell írni kettőspontot közbeszúrva. . Az utasítás címke ezen az alapon: függvényen belüli egyedi azonosító. char j.142 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK el.1. . */ /* . /* A lodarazs hatásköre ez a belső blokk. /* Az oszver hatásköre innét (deklarációs pont) indul és a függvénydefiníció végéig tart. /* .

ugyanennyit „mondott” volna.5e3. de bizonyos körülmények között egy objektum ideiglenesen rejtetté válhat egy másik ugyanilyen nevű azonosító feltűnése miatt. */ void main(void) { /* .. az osszeg kamatos kamatát közli evek évre. s elrejti int i-t. Például: { int i. Függvény prototípusban neveket akkor célszerű használni..3.5 Láthatóság A forráskód azon régiója egy azonosítóra vonatkozóan. j és k ilyen megadásának semmi értelme sincs. */ } double g3 = . char c = ’z’. */ ++i. */ } /* A double i hatáskörének vége */ /* int i és c hatáskörben és láthatók./* Itt kezdődik g3 hatásköre */ void fv2(void) { /* . Például a double KamatOsszeg(double osszeg. */ i = 3. */ c = ’A’.3. .1. /* Az i és c hatásköre indul. */ 8. int evek). Például a g1. /* char c látható és hatásköre itt is tart. hogy a fájl hatáskörű objektumok a deklarációs pontjuktól kezdve minden függvényből és blokkból elérhetők. Ez persze azt is jelenti. /* g1 fájl hatásköre innét indul. */ { double i = 3.1. float). A hatáskör és a láthatóság többnyire fedik egymást. */ /* hatásköre nem szűnik meg.4 Fájl (globális. g2 és g3 változók ilyenek: int g1 = 7. míg a másik ugyanilyen nevű azonosító hatásköre le nem jár. */ /* . bár */ /* . double kamat. de egyszerűen az azonosítójával hivatkozva nem érhető el. . . /* g2 fájl hatásköre itt startol. mely a deklarációs pontban indul és a forrásfájl végéig tart. g2 és g3 külső változók hatáskörének.. char. A globális változókat szokás külső változóknak is nevezni. .. 8. melyben legális módon elérhető az azonosítóhoz kapcsolt objektum.52E-40.. .. külső) hatáskör A minden függvény testén kívül deklarált azonosítók rendelkeznek ilyen hatáskörrel. /* int i-t értük el.C programnyelv 143  Az i. */ } float g2. /* double i hatásköre itt kezdődik. ha azok leírnak valamit. A rejtett objektum továbbra is létezik. */ } /* Itt van vége a forrásfájlnak és a g1. A void fv(int. Az azonosítók teljesen feleslegesek. */ void fv1(void) { /* .

a fordító képes megkülönböztetni őket. a tárolási osztály (static vagy extern) explicit vagy implicit megadásával határozzuk meg. ha ugyanaz az azonosító különböző hatáskörökkel deklarált . A végrehajtható program úgy jön létre. mely az azonosító minden előfordulását korrekt módon egy bizonyos objektumhoz vagy függvényhez rendeli.1. Lássuk a különféle kapcsolódások részleteit! A külső kapcsolódású azonosító minden példánya ugyanazt az objektumot vagy függvényt reprezentálja a programot alkotó minden forrásfájlban és könyvtárban.144 } OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK /* int i és char c hatáskörének vége. Más névterületen konfliktus nélkül létezhet ugyanilyen azonosító. · aztán a kapcsoló-szerkesztővel (linker) összekapcsoltatjuk az eredmény . A névterület fajtákat a STRUKTÚRÁK ÉS UNIÓK tárgyalása után tisztázzuk majd! 8. Ezt az attribútumot a deklarációk elhelyezésével és formájával.vagy ugyanolyan hatáskörrel egynél többször is deklarált. hogy · több. A belső kapcsolódású azonosítók a fordítási egységre.4 Kapcsolódás (linkage) A kapcsolódást csatolásnak is nevezik. E folyamat során minden azonosító kap egy kapcsolódási attribútumot a következő lehetségesek közül: · külső (external) kapcsolódás.OBJ fájlokat. A belső kapcsolódású azonosító ugyanazt az objektumot vagy függvényt jelenti egy és csak egy fordítási egységben (forrásfájlban). ill.3. Probléma akkor van.1. A kapcsoló-szerkesztés az a folyamat.6 Névterület (name space) Az a „hatáskör”. */ 8. más meglévő tárgymodulokat és a könyvtárakból származó tárgykódokat. melyen belül az azonosítónak egyedinek kell lennie.például más-más forrásfájlban . a külső kap- . · belső (internal) kapcsolódás vagy · nincs (no) kapcsolódás. különálló fordítási egységet fordítunk.

8. · Az explicit módon extern tárolási osztályú objektum vagy függvényazonosítónak ugyanaz a kapcsolódása. mintha kiírták volna az extern kulcsszót. A külső definíció olyan külső deklaráció. mint bármely látható fájl hatáskörű deklarációjának. Ha külső kapcsolódású azonosítót használunk kifejezésben (a sizeof operandusától eltekintve). de fussunk át rajtuk még egyszer! A függvénynek kell legyen definíciója. A külső és belső kapcsolódási szabályok a következők: · Bármely objektum vagy függvényazonosító fájl hatáskörrel belső kapcsolódású. · Ha függvényt explicit tárolási osztály specifikátor nélkül deklarálnak. mely az objektumhoz vagy függvényhez memóriát is rendel. A következő azonosítóknak nincs kapcsolódása: · Bármely nem objektum vagy függvénynévvel deklarált azonosítónak. Ha nincs ilyen látható fájl hatáskörű deklaráció. ha deklarációjában expliciten előírták a static tárolási osztályt. akkor az azonosító külső kapcsolódású lesz.C programnyelv 145 csolódásúak viszont az egész programra egyediek.  A fordítási egység belső kapcsolódásúnak deklarált azonosítójához egy és csak egy külső definíció adható meg. A kapcsolódás nélküli azonosító egyedi entitás. · Ha fájl hatáskörű objektumazonosítót deklarálnak tárolási osztály specifikátor nélkül. Ha a blokkban az azonosító deklarációja nem vonja maga után az extern tárolási osztály specifikátort. és egyedi a függvényre. és lehetnek deklarációi. Ilyen például a típusdefiníciós (typedef) azonosító. blokk hatáskörű objektumazonosítóknak. · Explicit extern tárolási osztály specifikátor nélkül deklarált.2 Függvények A függvényekkel kapcsolatos alapfogalmakat tisztáztuk már a BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban. ha megelőzi a forrásszövegben . A függvény definíciója deklarációnak is minősül. akkor az azonosítónak csak egyetlen külső definíciója létezhet az egész programban. akkor az azonosító külső kapcsolódású lesz. akkor kapcsolódása olyan lesz. akkor az azonosítónak nincs kapcsolódása. · A függvényparamétereknek.

 Egy függvényre a programban csak egyetlen definíció lehetséges. Egy függvény a programban többször is deklarálható. melyben aktuális paraméterek vannak.146 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK a függvényhívást. A függvényeket a forrásfájlokban szokás definiálni. hogy a forrásfájlban a szabvány függvények hívása előtt behozzuk a prototípusaikat tartalmazó fejfájlokat (#include). azaz a használatos lokális változók deklarációja. A függvénydefiníció rögzíti a függvény nevét. Ha a függvénydefinícióban a formális paraméterek típusát. amit a függvény meghívásakor végrehajt a processzor.2. A függvény deklarációjának meg kell előznie a függvényhívást. A függvényhívás átruházza a vezérlést a hívó függvényből a hívott függvénybe úgy. valamint · a függvény által visszaadott érték típusát (típuskonverzió itt is lehet). · a paraméterek számát. hogy a deklarációk kompatibilisek. A függvény prototípusok használata a C-ben ajánlatos (a C++ meg úgy is kötelezően előírja). feltéve. A függvénydefinícióban van a függvény teste.1 Függvénydefiníció A függvénydefiníció specifikálja a függvény nevét. visszatérési értékének típusát. sorrendjét és számát. hogy ellenőrizhesse · a függvény nevét (a függvények adott azonosító). valamint a visszatérési érték típusát.  A függvényparamétereket argumentumoknak is szokták nevezni. Ez az oka annak. Ha a hívott függvényben return utasításra ér a végrehajtás. típusát és sorrendjét (típuskonverzió lehetséges). 8. a függvény tárolási osztályát és más attribútumait. hogy az aktuális paramétereket is – ha vannak – átadja érték szerint. A függvénydefinícióban van a függvény teste is. A deklarációk (prototípusok) kötelesek egyezni a definícióval. akkor visszakapja a vezérlést a hívó függvény egy visszaadott értékkel együtt (ha megadtak ilyet!). és a függvény tevékenységét megszabó utasítások. A szintaktika: . mert a fordítót így látjuk el elegendő információval ahhoz. sorrendjét és számát is előírják. függvény prototípusnak nevezzük. vagy előrefordított könyvtárakból lehet bekapcsoltatni (linkage). azaz az a kód. tárolási osztályát és más attribútumait. a formális paraméterek típusát.

. A deklarátor természetesen függvénydeklarátor. */ } A második direkt-deklarátor(<azonosítólista>) forma a régi stílusú definíció: char fv(i. Az első direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista) alak a függvény új (modern) stílusú definícióját teszi lehetővé. A mutatókat a következő szakasz tartalmazza. és a kerek zárójelben álló paraméter-típus-lista specifikálja az összes paraméter típusát. A függvénydefinícióbeli összetett-utasítás a függvény teste. A deklarátor szintaktikában szereplő direkt-deklarátor a modern stílus szerint a definiálás alatt álló függvény nevét rögzíti. azaz:  tilos függvényben másik függvényt definiálni!  A deklaráció és az azonosítólista definíciók a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében megtalálhatók. mely tartalmazza a használatos lokális változók deklarációit. A külsődeklaráció szintaktikája egyezik a többi deklarációéval. azaz a függvénynév és az őt követő zárójel pár. Ilyen deklarátor tulajdonképpen a függvény prototípus is. de függvényeket csak ezen a szinten szabad definiálni. Az opcionális deklaráció-specifikátorok és a kötelezően megadandó deklarátor együtt rögzítik a függvény visszatérési érték típusát és nevét.C programnyelv fordítási-egység: külső-deklaráció fordítási-egység külső-deklaráció külső-deklaráció: függvénydefiníció deklaráció függvénydefiníció: <deklaráció-specifikátorok> deklarátor <deklarációlista> összetett-utasítás deklarátor: <mutató> direkt-deklarátor direkt-deklarátor: direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista) direkt-deklarátor(<azonosítólista>) deklarációlista: deklaráció deklarációlista deklaráció 147 A külső-deklarációk hatásköre a fordítási egység végéig tart. Például: char fv(int i. double d){ /* . . és a függvény tevékenységét megvalósító utasításokat. a külsőleg deklarált tételekre való hivatkozásokat. d) .

Akármilyen esetről is van szó azonban. */ } OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK A továbbiakban csak az új stílusú függvénydefinícióval foglalkozunk.2. Ha nincs ilyen fájl hatáskörű. s nem emlegetjük tovább a régit! deklaráció-specifikátorok: tárolási-osztály-specifikátor <deklaráció-specifikátorok> típusspecifikátor <deklaráció-specifikátorok> típusmódosító <deklaráció-specifikátorok> típusmódosító: (a következők egyike!) const volatile  A tárolási-osztály-specifikátorok és a típuspecifikátorok definíciói a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében megtekinthetők! 8. akkor az azonosítónak ugyanaz a kapcsolódása. A fájl hatáskörű.1 Tárolási osztály Függvénydefinícióban két tárolási osztály kulcsszó használható: az extern vagy a static. és csak a definícióját tartalmazó forrásmodulban látható. azaz az explicit vagy implicit módon extern tárolási osztályú függvény a program minden forrásfájljában látható.  Az extern–től különböző tárolási osztályú. .1. tárolási osztály specifikátor nélküli azonosító mindig külső kapcsolódású. Az ilyen függvény legelső bekövetkező deklarációjában (ha van ilyen!) és definíciójában is ki kell írni a static kulcsszót. és ugyanazt a függvényt jelenti. . amikor is a rá való hivatkozást az őt tartalmazó forrásfájlra korlátozzuk. { /* . double d. de explicit módon is deklarálhatók extern–nek. akkor az azonosító külső kapcsolódású. azaz normálisan a program minden forrásfájljából elérhetők. blokk hatáskörű függvénydeklaráció hibát generál. A függvények alapértelmezés szerint extern tárolási osztályúak. A függvény explicit módon deklarálható azonban static-nek is. Ha a függvény deklarációja tartalmazza az extern tárolási osztály specifikátort. fájl hatáskörű ugyanilyen külső deklarációnak.148 int i. a függvény mindig a definíciós vagy deklarációs pontjától a forrásfájl végéig látható magától. . azaz a függvény belső kapcsolódású. látható deklaráció. mint bármely látható. A külső kapcsolódás azt jelenti. hogy az azonosító minden példánya ugyanarra a függvényre hivatkozik.

lehet void (nincs visszaadott érték). Ezek közül tulajdonképpen a típusspecifikátor felel meg a visszatérési érték típusának. amikor is alapértelmezés az int.2 A visszatérési érték típusa A visszatérési érték típusa meghatározza a függvény által szolgáltatott érték méretét és típusát. a zárójelben álló paraméter-típus-lista vesszővel elválasztott paraméterdeklarációk sorozata. ha a processzor kifejezéssel ellátott return utasítást hajt végre.1.C programnyelv 149 8.1. és a fordító nem értékeli ki a kifejezést.2. E meghatározásokat nézegetve látható. Lehet struktúra.3 Formális paraméterdeklarációk A függvénydefiníció metanyelvi meghatározásából következően a modern stílusú direkt-deklarátor(paraméter-típus-lista) alakban. paraméter-típus-lista: paraméterlista paraméterlista. A fordító természetesen előbb kiértékeli a kifejezést. A függvény típusban ezen kívül benne van még a paraméterek · száma. A void visszatérésűnek deklarált függvénybeli kifejezéssel ellátott return figyelmeztető üzenetet eredményez. A függvénydefinícióban előírt visszaadott érték típusának egyeznie kell a programban bárhol előforduló... paraméterdeklaráció . unió vagy mutató is. hogy a visszaadott érték típusa bármi lehet eltekintve a tömbtől és a függvénytől (az ezekre mutató mutató persze megengedett). de el is hagyható. A függvénydefiníció metanyelvi meghatározása az elhagyható deklaráció-specifikátorokkal kezdődik.2. paraméterlista: paraméterdeklaráció paraméterlista. . Lehet valamilyen aritmetikai típusú.  Vigyázat! A függvény típusa nem azonos a visszatérési érték típusával. e függvényre vonatkozó deklarációkban megadott visszatérési érték típussal. melyekről majd későbbi szakaszokban lesz szó. A meghívott függvény akkor ad vissza értéket a hívó függvénynek a hívás pontjára. és konvertálja – ha szükséges – az értéket a visszaadott érték típusára. · típusai és · sorrendje is! 8.

melyekről majd későbbi szakaszokban lesz szó.. akkor a paraméterlista helyére a definícióban és a prototípusban a void kulcsszó írandó: int f2(void){/* . A paraméter lehet természetesen struktúra. ha a típus int. const char s[]){ /* .. */} /* Nincs paraméter. Ha nincs átadandó paraméter. de függvény nem (az erre mutató mutató persze megengedett). unió vagy mutató is.  A formális paraméterazonosítók nem definiálhatók át a függvény testének külső blokkjában. /* Szintaktikai hiba. Például: int f1(register int i){/* . Például a void f0(double p1. A paraméterlista lehet void is. és egyébként megadják a register tárolási osztály specifikátort. mint a register–t. */ A const és a volatile módosítók használhatók a formális paraméter deklarátorokkal. ami nincs paraméter jelentésű. .. . mert hibaüzenetet okoz. Összesítve a formális paraméterlista egy elemének formája a következő: <register> típusspecifikátor <deklarátor>  Az auto–nak deklarált függvényparaméter fordítási hiba! A C szabályai szerint a paraméter lehet bármilyen aritmetikai típusú. Lehet akár tömb is. Az egyetlen rájuk is legálisan alkalmazható tárolási osztály specifikátor a register. csak egy ebbe beágyazott belső blokkban. */} const–nak deklarált formális paramétere nem lehet balérték a függvény testében. A deklaráció-specifikátor szintaktikabeli típusspecifikátor elhagyható. */ s[0]=’A’..150 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK paraméterdeklaráció: deklaráció-specifikátor deklarátor deklaráció-specifikátor <absztrakt-deklarátor> absztrakt-deklarátor: mutató <mutató><direkt-absztrakt-deklarátor> direkt-absztrakt-deklarátor: (absztrakt-deklarátor) <direkt-absztrakt-deklarátor>[<konstans-kifejezés>] <direkt-absztrakt-deklarátor>(<paraméter-típus-lista>) A paraméterdeklaráció nem tartalmazhat más tárolási-osztály-specifikátort. azaz a formális paraméterek hatásköre és élettartama a függvénytest teljes legkülső blokkja. */ . */}/* Igény regiszteres paraméter átadásra.

4 A függvény teste A függvény teste elhagyható deklarációs és végrehajtható utasításokból álló összetett utasítás. mint amennyi formális paraméter a . A visszaadott érték meghatározatlan...  Az STGARG. előtt van.. ha másként nem specifikálták őket. míg return utasítás nem következik vagy a függvény blokkját záró }-re nem kerül a vezérlés. Ezek a lokális változók akkor jönnek létre. összetett-utasítás: {<deklarációlista> <utasításlista>} A függvénytestben deklarált változók lokálisak.. A függvény meghívásakor a vezérlést a függvénytest első végrehajtható utasítása kapja meg. A „valamit” szolgáltató függvényben viszont lennie kell legalább egy return kifejezés utasításnak.. A kifejezés értékét szükséges esetben hozzárendelési konverziónak veti alá a fordító.. helyén álló aktuális paramétereket nem ellenőrzi a fordító. A . vagy a return utasításhoz nem tartozott kifejezés. A függvény aktuális paraméterei típusának az esetleges szokásos konverzió után hozzárendelés kompatibilisnek kell lennie a megfelelő formális paraméter típusokra.. A .. .. változó számú paraméteres függvények megalkotását! A témára visszatérünk még a MUTATÓK kapcsán! 8.C programnyelv 151 Ha van legalább egy formális paraméter a listában. akkor az .2.H fejfájlban vannak olyan makrók. hogy kerüljön a vezérlés. auto tárolási osztályúak. ha a visszaadandó érték típusa eltér a kifejezésétől..-ra is végződhet: int f3(char str[]. void-ot visszaadó függvény blokkjában aztán a végrehajtás addig folytatódik. azaz az a kód. Ezután a hívási ponttól folytatódik a program végrehajtása. mikor a függvényt meghívják. */ Az ilyen függvény hívásában legalább annyi aktuális paramétert meg kell adni. ha a processzor nem hajt végre return utasítást. */}/* Változó számú vagy típusú paraméter. ..1. előtti paraméterek típusának és sorrendjének ugyanannak kell lennie a függvény deklarációiban (ha egyáltalán vannak). és visszatérés előtt rá is kell.. amit a függvény meghívásakor végrehajt a processzor.. melyek segítik a felhasználói.){/* .. de természetesen ezeken túl további aktuális paraméterek is előírhatók. és lokális inicializálást hajt rajtuk végre a fordító. mint a definíciójában...

 A függvénydefiníció módosítóinak egyeznie kell a függvénydeklarációk módosítóival! A prototípusbeli azonosító hatásköre a prototípus. de tegyük magunknak kötelezővé a függvény prototípus használatát. · Ezt az információt a fordító a függvényhívások paramétertípus és szám megfeleltetés ellenőrzésén túl konverziók elvégzésére is felhasználja. melyek másolatait a függvényhívás teszi ki a verembe. hogy a függvény teste helyén egy . van. a visszatérési érték típusát.  C–ben ugyan nem kötelező. ha benne megadják az elvárt paraméterek típusát.2 Függvény prototípusok A függvénydeklaráció megelőzi a definíciót. int). melyből hiányzik az azonosító. Prototípus adható változó számú paraméterre. sorrendjét és számát is. A komplett paraméterdeklarációk (int a) vegyíthetők az absztrakt-deklarátorokkal (int) ugyanabban a deklarációban. A függvénydeklaráció akkor válik prototípussá. mert ez a következőket rögzíti: · A függvény int–től különböző visszatérési érték típusát. és specifikálja a függvény nevét. ill. Gondoljuk csak meg. A paraméterek konvertált típusa határozza meg azokat az aktuális paraméter értékeket.152 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK 8. hanem az összes többi ezt követő is "elcsúszik"! A prototípussal a fordító nem csak a visszatérési érték és a paraméterek típusegyezését tudja ellenőrizni.2. akkor nem csak e paraméter félreértelmezéséről van szó. mely a típusnév segítségével érhető el.  Összegezve: a függvény prototípus csak abban különbözik a definíciótól. Például: int add(int a. ha paraméter egyáltalán nincs. hanem az attribútumokat is. A metanyelvi leírás: típusnév: típusspecifikátor-lista<absztrakt-deklarátor> . hogyha az int–ként kirakott aktuális paraméter értéket a függvény double–nek tekintené. tárolási osztályát és a függvény más attribútumait. A paraméter típusának deklarálásakor szükség lehet az adattípus nevének feltüntetésére. A típusnév az objektum olyan deklarációja. akkor is. Például a static tárolási osztályú prototípus hatására a függvénydefiníciónak is ilyennek kell lennie.

ahol az azonosítónak lennie kellene. ha a konstrukció deklaráción belüli deklarátor lenne. Normál esetben a függvény prototípus olyan függvényt deklarál. melynek nincsenek paraméterei.).. olyan függvény prototípusa. 10 elemű int tömb és nem meghatározott elemszámú int tömb: int. s a változó számú vagy típusú paramétert viszont a függvény hívásakor típusellenőrzés nélkül adja át a veremben. int []  Lássuk be. mely fix számú paramétert fogad. Az ilyen függvény prototípus paraméterlistája . long. */ f1(void). */ pascal f3(void). */ printf(const char []. int-et szolgáltató pascal függvény. int int int int /* int-et visszaadó függvény... és nem meghatározott . hogy a függvény prototípus a kód dokumentálására is jó! Szinte rögtön tudunk mindent a függvényről: void strcopy(char cel[]. melynek nincsenek paraméterei. long). s aztán egy long paramétert fogad. A <típus> fv(void). . char forras[]). melyek segítik a felhasználói../*Paraméter nélküli. */ f2(int. A fixen megadott paramétereket fordítási időben ellenőrzi a fordító..).H fejfájlban vannak olyan makrók. melynek paramétereiről nincs információnk.C programnyelv absztrakt-deklarátor: mutató <mutató><direkt-absztrakt-deklarátor> direkt-absztrakt-deklarátor: (absztrakt-deklarátor) <direkt-absztrakt-deklarátor>[<konstans-kifejezés>] <direkt-absztrakt-deklarátor>(<paraméter-típus-lista>) 153 Az absztrakt-deklarátorban mindig megállapítható az a hely. változó számú paraméteres függvények megalkotását! A témára visszatérünk még a MUTATÓK kapcsán! Nézzünk néhány példa prototípust! int f(). int [10].  Az STGARG. /* Olyan int-et szolgáltató függvény./* int-tel visszatérő függvény egy fix./* int-et visszaadó függvény. . A következő típusnevek jelentése: int..-tal végződik: <típus> fv(int. mely elsőnek egy int. Lehetőség van azonban változó számú vagy típusú paraméter átadására is.

HH.HH. ++i){ if(i==4||i==7) ++i.HH. */ printf("Dátumellenőrzés.31. · A hónapot az évtől elválasztó karakter nem lehet numerikus. int datume(const char []).30.28.\nBefejezés üres sorral!\n").31.31. */ #include <stdio. · A napszám megengedett értéke 01 és a hónapszám maximális napszáma között van.NN alakú dátum érvényességét a kérdésre logikai értékű választ szolgáltató.NN alakú karakterláncról.C: Dátumellenőrzés.31.NN)? ").30. if((ho=10*(s[5]-'0')+s[6]-'0')>=1&&ho<=12&& (i=10*(s[8]-'0')+s[9]-'0')>=1&& .h> /* Az atoi miatt! */ #define INP 11 /* Az input puffer mérete. és azonosnak kell lennie a hónapot a naptól elválasztóval.154 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK számú vagy típusú paraméterrel. getline(s. else printf("Érvénytelen!\n"). */ Készítsünk programot. · Az évszám alapján megállapítjuk a február hónap napszámát.h> /* Az isdigit miatt! */ int getline(char [].h> #include <stdlib. hogy érvényes dátum–e! /* PELDA21. } Az ÉÉÉÉ. · Csak 0001 és 9999 közötti évet fogadunk el.INP)>0) if(datume(s)) printf("Érvényes!\n"). int datume(const char s[]){ static int honap[ ] = { 0. mely megállapítja az ÉÉÉÉ. · A láncbeli összes többi karakter csak numerikus lehet. ho. int datume(const char s[]) függvény segítségével érdemes eldöntetni. int i. i<10. /* Az input puffer.31. } if((i=atoi(s))>=1){ honap[2]=28+(!(i%4)&&i%100 || !(i%400)). int).30. while( printf("\nDátum (ÉÉÉÉ. · A hónapszám csak 01 és 12 közötti lehet. Követelmények: · A karakterláncnak 10 hosszúságúnak kell lennie.31 }. void main(void){ char s[INP+1]. if(!isdigit(s[i])) return 0.30. if(!s[10] && !isdigit(s[4]) && s[4]==s[7]){ for(i=0. */ #include <ctype.31.

hogy akár egyjegyű is lehessen: · az évszám. hozzárendelés-kifejezés .C programnyelv i<=honap[ho]) return 1. illetve utolsó előfordulásának indexét! Próbálja is ki egy rövid tesztprogrammal a függvényeket! {INDEXEU. ill. akkor a fordító implicit módon a függvényhívás blokkjában extern int azonosító(). elhagyható kifejezéslista tagjait egymástól vessző választja el. majd · a hónap és a napszám is! int indexe(char s[]. } 155 Megoldandó feladatok: Változtasson úgy az int datume(const char s[]) függvényen. melyek meghatározzák és visszaadják a t paraméter karakterlánc s karaktertömbbeli első. s ezt hívja meg.C} Írjon olyan szoftvert. Ezek sorrendjét és típusát a formális paraméterek határozzák meg. és tudjuk. ahol az utótag-kifejezés egy függvény neve. A zárójelben álló.  Ha az utótag-kifejezés nem deklarált azonosító az aktuális hatáskörben. hogy ezek azok az aktuális paraméter kifejezések. } } return 0. ha a függvénynek nincs paramétere. módon tekinti deklaráltnak. melyek értékmásolatait a hívott függvény kapja meg. char t[]) és int indexu(char s[]. vagy függvénycímmé értékeli ki a fordító.2. . void írandó a kifejezéslista helyére.3 Függvények hívása és paraméterkonverziók A függvényt aktuális paraméterekkel hívjuk meg. Az értéket vissza nem adó függvényt void–nak kell deklarálni. A függvényhívás operátor alakja utótag-kifejezés(<kifejezéslista>) kifejezéslista: hozzárendelés-kifejezés kifejezéslista. mely megkeresi egy próba karakterlánc összes előfordulását a szabvány bemenetről érkező sorokban! 8. A függvényhívás kifejezés értéke és típusa a függvény visszatérési értéke és típusa. char t[]) függvények készítendők.

mind a definícióban. E szabály megsértése hibaüzenethez vezet. melyet természetesen el is ronthat a hívás helyén levő eredeti értékre gyakorolt bármiféle hatás nélkül. Lehet struktúra. akkor a fordító kész az aktuális paraméterek értékével. de ezekre mutató mutató persze igen. hogy a float értékből double lesz. azaz a függvény az értékmásolatot kapja meg. mintha nem deklaráltak volna függvény prototípust. A paraméter átadása érték szerinti. valamint az unsigned char és az unsigned short értékből unsigned int válik. A fordító kiértékeli a függvényhívás kifejezéslistáját. Ha nem egyeznek.-tal végződik. Kivétel az. ha a prototípus . A paraméter lehet aritmetikai típusú. akkor az eredmény aktuális paraméter típusát hasonlítja a fordító a prototípusbeli megfelelő paraméter típusával. a char és a short értékből int. hogy a fordító a paraméterlista minden mellékhatását realizálja... Ha deklaráltak előzetesen függvény prototípust. A hívásnál a kifejezéslistabeli paraméterek számának egyeznie kell a függvény prototípus vagy definíció paramétereinek számával. unió vagy mutató is. és újra a szokásos konverzió következik.  Függvénynek tömb és függvény nem adható át paraméterként. . pontosabban a konkrét fordítótól függ.. s a .. akkor a deklarált formális paraméter típusára alakítja az aktuális paraméter értékét hozzárendelési konverzióval. Ez azt jelenti.156 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK  Ha a prototípus paraméterlistája void. mielőtt a vezérlést a függvényre adná. de nincs benne információ a paraméterekre. A függvényhívás operátor egyedül azt garantálja. Szóval a függvény módosíthatja a formális paraméterek értékét..  Az aktuális paraméter kifejezéslista kiértékelési sorrendje nem meghatározott. A más paraméter mellékhatásától függő paraméter értéke így ugyancsak definiálatlan. de ezekkel későbbi szakaszokban foglalkozunk. Ha van vonatkozó deklaráció a függvényhívás előtt.. helyén levő aktuális paramétereket úgy manipulálja. A nem egyezés másik lehetséges végkifejlete diagnosztikai üzenet. amikor is a fordító a fix paramétereket az előző pontban ismertetett módon kezeli. akkor a fordító zérus paramétert vár mind a függvényhívásban. és szokásos konverziót (egész–előléptetést) hajt végre minden aktuális paraméteren.

/* . nem szabványos módosítókkal is. . . static int i=7. f). . melyek közül egyik–másik ki is zárja egymást! módosító: cdecl pascal interrupt fastcall stdcall export near far huge Az első néhány módosító a függvény hívási konvencióját határozza meg. Az alapértelmezett hívási konvenció C programokra cdecl. int i. ill. mindegyik függvény prototípusa elején ott találjuk a cdecl módosítót! Ha egy azonosító esetében biztosítani kívánjuk a kis-nagybetű érzékenységet.  Tekintsünk csak bele bármelyik szabványos fejfájlba.  Az olvasónak javasoljuk. most vegyünk egy példát az elmondottakra! void fv(short s. hívási konvenció A deklaráció deklarátorlistájában a megismert szabványos alaptípusokon. hisz a vermet a hívó függvénynek kell rendbe tennie. .C programnyelv 157 8. típusmódosítókon kívül minden fordítóprogram rendelkezik még speciális célokat szolgáló.4 Nem szabványos módosítók. i. függvénynévnél a paraméterek jobbról balra való verembe rakását. static float f=3. hogy nézzen utána ezeknek a programfejlesztő rendszere segítségében! Teljességre való törekvés nélkül felsorolunk itt néhány ilyen módosítót.  Változó paraméteres függvények írásával majd a MUTATÓK kapcsán foglalkozunk.14f.2. */ fv(s. /* . akkor az azonosító deklarációjában írjuk ki expliciten a cdecl módosítót! Ez a hívási konvenció biztosítja az igazi változó paraméteres függvények írását. double d){} void main(void){ static short s=5. az aláhúzás karakter (_) név elé kerülését. */ } . a deklarált objektum tulajdonságait változtató.

9).158 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK A hívott függvény Verem helyreállítás Hozzáfér az értékmá. lehetséges. Már mondottuk. hisz ez a prototípus amúgy is benne van az STDIO. hogy #include <stdio. void egeszekki(int i. A visszatérési érték átadása ugyancsak regiszteren át történik. .). A cdecl nagyobb végrehajtható kódot generál.A hívó függvényben 16– solatokhoz a verem. } void egeszekki(int i. mint a fastcall. } módon kell dolgozni. . hisz a hívásit. nem változik meg. hiszen ha még a hívás helyén sem ismerjük az aktuális paraméterek számát. .. A veremmutató SP! SP+12: 3. Ha nincs elég regiszter. int j. akkor a maradékot vermen át juttatja el a hívóhoz. Standard hívási konvencióval kell hívni a WIN32 API függvények többségét. kiírására. SP: Elvégzi a dolgát a  Változó számú parafüggvény. A main–nek mindenképp cdecl-nek kell lennie. int k){ printf(”%d %d %d\n”.h>-t alkalmazva semmi szükség sincs az extern cdecl printf(const char format[].).tal csökkenti a kód az ben. A fastcall módosító azt jelenti. és visszatér méter átadása könnyen a hívó függvénybe.14 (double) SP+8: 7 (int) SP+4: 7 (int) SP+4: 5 (int) SP: visszatérési cím SP: 5 (int) Az stdcall kis–nagybetű érzékeny.14 (double) SP+8: 3.. akkor nem fogjuk megtudni sohasem. ha lehetséges stb. Ha például nem cdecl hívási sorrendű programban szeretnénk használni a printf függvényt. vermet rendbe tevő kódnak kell követnie a hívó függvényben. 4. void cdecl main(void){ egeszekki( 1.H fejfájlban. Elismerjük. akkor: extern cdecl printf(const char format[]. int k). mely mindig felülbírálható a kívánt módosító explicit kiírásával. de közben az SP SP értékét. hogy a fordító regiszterekben igyekszik átadni a paramétereket a hívott függvénynek a verembe rakás sorrendjében. vagy az stdcall. int j.. j. k). i. hogy cdecl az alapértelmezett hívási konvenció C programokra. Hívás A paraméter értékeket jobbról balra haladva rakja ki a verembe a kód a konverziók elvégzése után. majd meghívja az fv–t.  A legtöbb programfejlesztő rendszerben beállítható az általánosan használandó hívási konvenció.. mert az indító kód C hívási konvenciók szerint hívja meg.

*/ #include <stdio.h> #include <stdlib. hogy a függvény „baj nélkül” meghívhatja önmagát közvetlenül vagy közvetetten (más függvényeken át).  A verem méretét befolyásoló.L: n. mely bekéri azt az 1 és MAXN (fordítási időben változtatható) közti egész számot. vagyis: N=n*(n–1)*(n–2)*…*3*2*1. például kapcsoló-szerkesztő opció. }  Látható. szám.h> #include <limits.5 Rekurzív függvényhívás Bármely függvény meghívhatja önmagát közvetlenül vagy közvetve. mely meghatározza n faktoriálisát. azaz: · valahányszor meghívjuk a függvényt. melynek megállapíttatjuk a faktoriálisát! /* PELDA22. */ #define MAXN 40 /* A max. és megszűnnek. Ha az lenne a feladatunk. hogy a long double ábrázolási formát választottuk. saját lokális változó és aktuális paraméter másolatokkal rendelkezik.2. return N. Azt azonban ilyenkor ne felejtsük el. A paraméterek és a lokális változók tehát a veremben jönnek létre a függvénybe való belépéskor. Az algoritmus az egynél kisebb egészek faktoriálisát egynek tekinti. while(--n) N*=n. . A rekurzív függvényhívásoknak egyedül a verem mérete szab határt. ami · biztosítja. és az ismételt szorzást fordított sorrendben hajtja végre. Írjunk egy rövid keretprogramot. hogy a lehető legnagyobb szám faktoriálisát legyünk képesek meghatározni a C számábrázolási lehetőségeivel.C: Rekurziós példaprogram: faktoriális. új tároló területet allokál a rendszer az aktuális paramétereknek.h> #define MAX 40 /* Az input puffer mérete. az auto és a nem regiszterben tárolt register változóknak. beállítást megtudhatjuk programfejlesztő rendszerünk segítségéből.C programnyelv 159 8. globális vagy static tárolási osztályú lokális változókkal is. hogy a függvény összes híváspéldánya ugyanazt a változót éri el. Valahányszor meghívják a függvényt. hogy írjunk egy olyan függvényt.  A rekurzívan hívott függvények tulajdonképpen dolgozhatnak dinamikusan kezelt. */ long double faktor(int n). mihelyt a vezérlés távozik a függvényből. akkor valószínűleg így járnánk el: long double faktor(int n){ long double N = n<1? 1.

Nézzük meg asztali teszttel. }  Ismeretes. hogyan történnek a hívások. }  Látható. */ char sor[MAX+1].160 OBJEKTUMOK ÉS FÜGGVÉNYEK int getline(char s[].MAXN). hogy a main a 0–s hívási szint faktor(5)–tel indult! 5 4 3 2 1 n: Hívási szint: 1  2 3 4 5  Hívás: faktor(4) faktor(3) faktor(2) faktor(1)  0 Visszatérési szint: 1 2 3 4 24 6 2 1 Visszatérési érték: 120  Cseréljük ki a keretprogramban a faktor függvényt a rekurzív változatra.n. if(egesze(sor)) n=atoi(sor). } printf("%d! = %-20. akkor a kijelzés alapértelmezés szerint jobbra igazított. Az itt visszakapott értéket megszorozza n–nel. getline(sor. else return (n*faktor(n-1)).int n).\n").C} · Az itoa függvény. */ printf("\n\t\tEgész szám faktoriálisa. mely megfordítja a saját helyén a paraméter karakterláncot. /* A bemeneti puffer. feltéve. {STRRV. while(n<1||n>MAXN){ printf("\nMelyik egész faktoriálisát számítjuk” ”(1-%d)? ". void main(void){ int n=0. és elhelyezi az ugyancsak paraméter karaktertömbben. /* A decimális számjegyek száma maximálisan: */ #define HSZ sizeof(int)/sizeof(short)*5 int egesze(char s[]). hogyha a formátumspecifikációban előírjuk a mezőszélességet. A faktoriális–számítás rekurzív megoldása a következő lehetne: long double faktor(int n){ if(n <= 1) return 1. /* A szám.L.0Lf \n". Más esetben viszont meghívja önmagát n–nél eggyel kisebb paraméterrel. mely az int paraméterét karakterlánccá konvertálja. hogy a faktor egynél nem nagyobb n paraméter esetén azonnal long double 1–gyel tér vissza.MAX). A balra igazítás a szélesség elé írt – jellel érhető el. . faktor(n)). és ez lesz a majdani visszaadott értéke. és próbáljuk ki! Megoldandó feladatok: Írja meg a következő függvények rekurzív változatai: · void strrv(char s[]).

A mutatók azonban többnyire más skalár vagy void objektumokra (változókra). aggregátumokra (tömbökre. . A mutatók unsigned egészek. s így a zérus cím (az ún. melyre ez a változó mutathat. de saját szabályaik és korlátozásaik vannak a hozzárendelésre. fv int típusú címet visszaadó. ill. struktúrákra és uniókra) mutatnak. módon. hogy típus * az azonosító típusa! Például az int *imut.1 Mutatódeklarációk A mutatódeklaráció elnevezi a mutató változót. amikor is az azonosító nevű mutató típus típusú objektum címét veheti fel. Ha a definiált mutató statikus élettartamú. Előbb az adatmutatókkal fogunk foglalkozni. Miután a mutató is skalár objektum. deklarációk alapján: imut int típusú objektumra mutató mutató.beleértve a void-ot is .H–ban) definiálja a nyelv. a mutatók memória címek tárolására szolgálnak. Bármilyenek is legyenek. sem függvényt. akkor tiszta zérus kezdőértéket kap implicit módon. és egy char objektumra mutató paramétert fogadó függvény. 9. NULL mutató) speciális felhasználású. a konverzióra és az aritmetikára. Tehát csak egy bizonyos típusra (előredefiniáltra . míg erről külön nem szólunk. és rögzíti annak az objektumnak a típusát. jelentsen adatmutatót! A típus típusú mutató típus típusú objektum címét tartalmazhatja. létezik a mutatóra mutató mutató is. A fordító tiszta zérus címen nem helyez el sem objektumot. Magát a NULL mutatót a szabványos fejfájlokban (például az STDIO. int *fv(char *).C programnyelv 161 9 MUTATÓK A nyelvben a mutatóknak két fajtája van: · (adat) objektumra mutató mutatók és · függvényre (kód) mutató mutatók.  Vegyük észre.vagy felhasználó definiáltára) mutató mutató deklarálható típus *azonosító. A mutató mindaddig.

akkor az eredmény mutató a típus típusra. mely nem register tárolási osztályú. hozzárendelés figyelmeztető vagy hibaüzenetet okoz. akkor a ptr1 = ptr2. ptr2 = (T2 *) ptr1. vagy olyan objektumot elérő balértéknek kell lennie. míg valamilyen módon érvényes címet nem teszünk bele. vagy a ptr2 = ptr1. és nem bitmező. */ Ha T1 *ptr1. Cím csak mutatónak adható át. T2 *ptr2.1. ill. különböző típusú objektumokra mutató mutatók. /* Hozzárendeljük a másik változó címét a mutatóhoz. . vagy inicializátort alkalmazunk a deklarációban. *ptr = &val1. Explicit típusmódosító szerkezetet alkalmazva viszont „gond nélkül” mehet a dolog: ptr1 = (T1 *) ptr2. /* A ptr mutatónak van kezdőértéke.  A bitmezőkkel a struktúrák kapcsán később foglalkozunk! Ha az operandus típusa típus. bármilyen típusú mutatóhoz hozzárendelhetjük a NULL mutatót. Például: típus val1. hogy abban egy cím elférjen. de a lefoglalt bájtok „szemetet” tartalmaznak.162 MUTATÓK Bármilyen típusú mutató NULL-hoz hasonlítása mindenkor helyes eredményre vezet. mely definíció szerint: & előtag-kifejezés alakú. val2. akkor a definíció hatására a fordító akkora memóriaterületet foglal. de a vele elért objektumnak nincs.1 Cím operátor (&) Egyoperandusos. */ ptr = &val2. Hogy lehet elérni valamilyen objektum címét? 9. Lehet tehát például változó. magas prioritású művelet.  Az ilyen mutató tehát nem használható mindaddig „értelmesen” semmire. vagy tömbelem. Ha lokális a definiált mutató. A lehetséges módszerek szerint vagy hozzárendeljük. Az előtag-kifejezés operandusnak vagy függvényt kell kijelölnie.

*ptr = &val. /* Ekvivalens a t1 = t2-vel. Ha: típus val. . . *ptr = &val. val=0. az 9. · vagy a végrehajtható program által nem használható címet tartalmaz. mely a program adott pontján nem látható. /* HIBÁS */ /* HIBÁS */ /* HIBÁS */ mert hibaüzenethez jutunk! Meghatározatlan az indirekció eredménye akkor is.1. . Az indirekció eredménye az előtagkifejezés mutatta címen levő. /* A mutatót inicializáltuk is. magas prioritású művelet. */ *ptr = t2. Az indirekció eredménye egyben balérték is. Például: típus t1. t2. melynek definíciója: * előtag-kifejezés Az előtag-kifejezés operandusnak típus típusra mutató mutatónak kell lennie. típus típusú érték.C programnyelv 163  Teljesen illegális dolog azonban a függvény és az adatmutatók összerendelése! Ha a mutató már érvényes címet tartalmaz. · vagy olyan lokális objektum címét tartalmazza. . ahol a típus bármilyen lehet. ptr = &8.2 Indirekció operátor (*) segítségével elérhetjük a mutatott értéket. */  Ne kíséreljük meg azonban a cím operátorral kifejezés vagy konstans címét előállítani. akkor ahol val szerepelhet egy kifejezésben. Az indirekció operátor ugyancsak egyoperandusos. ptr = &(t1 + 6). vagy indirekció operátort nem címmé kiértékelhető operandus elé odaírni. t2 = *t1. ha a mutató: · NULL mutató. ott állhat (*ptr) is. */ típus *ptr = &t1. ott kerek zárójelbe téve az indirekció műveletét követően ilyen típusú objektumra mutató mutató is állhat.  A mutatókkal végzett munka során „ököl-szabályunk” szerint: ahol objektum lehet egy kifejezésben. Például: int y. /* .

Az auto változók címe viszont nem lehet ./* y = sqrt(val). s a dolog szarvashiba. A „szeméttel”. mutató típust. hisz meghatározatlan a típus. }  Fedezzük fel. persze akár indirekcióval is!  Vigyázzunk nagyon! Ha egy változónak nem adunk kezdőértéket. hogy a cím. írunk ki értéket indirekcióval.1. *ptr=&ertek.1. kezdőértéke lehet akár statikus mutatónak is. /* y = val +3 tulajdonképpen. Például: típus ertek. de címe nem változik. és mondjuk. és a fordító nem tudja. &val. akkor az duplán szarvashiba. és a benne levő „szemétre”. */ printf("val címe (%p) van ptr-ben (%p). mint címmel valahol „pancsolunk” a memóriában. hogy hány bájtot és milyen értelmezésben kell elérnie. */ (*ptr)++. .\n".164 MUTATÓK /* . vagy mutatótartalom kijelzéséhez használatos típuskarakter a p a formátumspecifikációban. ptr). s a hiba is egészen más helyen jelentkezik. azaz bármilyen típusú mutatóhoz hozzárendelhetünk void mutatót.3 void mutató Külön kell említenünk a void *vptr. ertek=*vptr. */ y = sqrt((double) ptr). akkor a végeredmény „zöldség”.4 Statikus és lokális címek Miután a statikus élettartamú objektum minden bitjét zérusra inicializálja alapértelmezés szerint a fordító. /* OK */ vptr=&ertek. 9. hozzáadogatjuk egy tömb elemeit. vptr=ptr. y = *ptr + 3. printf("A ptr címen levő érték %d. ami nem semmire. Explicit típusmódosító szerkezet alkalmazása nélkül bármilyen típusú mutató vagy cím hozzárendelhető a void mutatóhoz. */ printf("val értéke %d. Ha mutatónak nem adunk kezdőértéket. */ *ptr += 6. /* Zárójel nélkül a ptr-t inkrementáltatnánk. mint ahol elkövettük.\n". és felülírjuk valami egészen más objektum értékét. és hogy a printf paraméterlistájában cím értékű kifejezés is állhat. /* HIBÁS */ 9. /* val += 6. .\n". /* OK */ ptr=vptr. mint címre. *ptr). hanem meghatározatlan típusra mutató mutató. val). /* OK */  void mutatóval egyetlen művelet nem végezhető csak: az indirekció. A dolog megfordítva is igaz.

/* OK. */ register int *pi = 0. A deklaráció-specifikátorok tárolási-osztály-specifikátor és típusspecifikátor sorozat tulajdonképp. /* OK. és igazából nem csak egyetlen deklarátorra vonatkoznak. */ } 9.  Megkérjük az olvasót. a függvényhez és a tömbkifejezéshez hasonlítanak. */ register int *rlp = &LOKALIS. /* HIBÁS. */ static int *sgp = &GLOBALIS. /* Ez az egyetlen hely. *lp = a. hanem ezek listájára. hogy lapozzon vissza egy pillanatra a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK Deklaráció fejezetéhez! A direkt-deklarátor definíció első lehetősége szerint a deklarátor egy egyedi azonosítót deklarál. A deklarátort követheti egyenlőségjel után inicializátor. s csoportosításuk is azonos. ahol i értéket kaphatott. ./* a kezdőértéke 1000000 és lp kezdetben rá mutat. de mindig deklaráció-specifikátorok előzik meg. int GLOBALIS. . static int *slp = &LOKALIS. /* pi regiszteres mutató értéke NULL.1.5 Mutatódeklarátorok deklarátor: <mutató>direkt-deklarátor direkt-deklarátor: azonosító (deklarátor) direkt-deklarátor [<konstans-kifejezés>] direkt-deklarátor (paraméter-típus-lista) direkt-deklarátor (<azonosítólista>) mutató: *<típusmódosító-lista> *<típusmódosító-lista>mutató típusmódosító-lista: típusmódosító típusmódosító-lista típusmódosító típusmódosító: (a következők egyike!) const volatile A deklarátorok szerkezetileg az indirekcióhoz. */ /* .C programnyelv 165 statikus inicializátor. int fv(void){ int LOKALIS. */ const int i = 26. */ long a = 1000000l. melyre a tárolási osztály egy az egyben vonat- . hisz a cím más–más lehet a blokk különböző végrehajtásakor.

int *pi. mellyel megsérthetnénk a const objektum érték megváltoztathatatlanságát. s a tömbdeklarátorokra még ebben a szakaszban visszatérünk! A mutatódeklaráció így módosul: típus * <típusmódosító-lista> deklarátor . /* const int hozzárendelése int-hez./* const int hozzárendelése konstans mutató mutatta nem konstans int-hez.166 MUTATÓK kozik. Ezt nem változtatja meg az sem. az nem konstans. */ int ci = 7. /* cpc konstans int-re mutató konstans mutató.  A függvénydeklarátorokat már tárgyaltuk. mert a zárójelezés nem módosítja a típust.6 Konstans mutató Mind a mutató. de a típus értelmezése kicsit függhet a deklarátor alakjától is./*Konstans int-re mutató. de amire mutat. A deklarátor tehát egyedi azonosítót határoz meg. */ int *pci. Bármely const-nak deklarált „valami” ugyebár nem változtathatja meg az értékét. /* ci 7 értékű konstans int. mind a mutatott objektum deklarálható const-nak. int * const const const /* pi int objektumra mutató inicializálatlan mutató.*/ pci = cpc. és nem a vele megcímezhető objektumra vonatkozik. */ int * const cpc = &ci. s mikor az azonosító feltűnik egy tőle típusban nem eltérő kifejezésben. /* cp konstans mutató int-re. konstans mutató hozzárendelése const int-re mutató mutatóhoz. */ ++pci. ahol a * <típusmódosító-listá>–val változtatott típus a deklarátor típusa. akkor a vele elnevezett objektum értékét eredményezi. csak összetettebb deklarátorok kötésére lehet hatással. /* pci konstans int-re mutat. A mutató tehát nem konstans. ha a direkt-deklarátor második alternatíváját tekintjük. */ A következő hozzárendelések legálisak: i = ci. */ *cp = ci. Összesítve. és csak a lényeget tekintve a deklaráció típus deklarátor alakú. */ const cp = &i.  Foglalkozzunk például a const módosítóval! 9.*/ .1. /* const int-re mutató mutató inkrementálása. hogy olyan mutatót kreáljunk. A * operátor után álló típusmódosító magára a mutatóra. int i. Az sem mehet persze.

/* Ha ez a hozzárendelés legális lenne.2 Mutatók és függvényparaméterek Eddig kiemelten csak az ún. hogy a „kígyó megharapja a farkát” kell. y = seged. amire pci mutat. hogy írjon olyan függvényt./* Értékadási kísérlet konstans mutatónak. s így a verembeli. /* const int dekrementálási kísérlete. akkor *pi = . /* Konstans mutató inkrementálási kísérlete. hogy gondolt arra.C programnyelv A következő hozzárendelések illegálisak: 167 ci = 0.  Rövidsége és találósága miatt átvesszük [4] vonatkozó mintapéldáját! Tegyük fel. } Barátunk próbálkozása „professzionális” olyan értelemben. 9. */ cpc++.  A csere tulajdonképpen lezajlott az aktuális paraméterek másolatain a veremben. akkor ugyan „kerülő úton”. */ *pci = 3.. de a mutatott const érték megváltoztatható lenne. de ennek semmilyen hatása sincs az aktuális paraméterek hívó programbeli értékeire. s a meghívott függvény nem az aktuális paraméterek értékéhez. hogy a fordító függvényhíváskor az aktuális paraméterek (esetleg típuskonverzión átesett) értékét helyezi el. */ cp = &ci. módon módosíthatnánk azt a const int-et.. . hogy a programozó azt a feladatot kapta. hogy a csere végrehajtásához szüksége van segédváltozóra. /* Értékhozzárendelési kísérlet const int-hez. int paramétere értékét! csere(paraméter1. */  Ahhoz. */ pi = pci.*/ ci--. felcserélt értékmásolatok is elérhetetlenné váltak. hanem annak csak egy másolatához fér hozzá./* Értékadási kísérlet a const int-re mutató mutatóval megcímzett objektumnak. int y){ int seged = x. érték szerinti paraméter átadással foglalkoztunk a függvényhívás kapcsán. például a veremben. hogy semmiféle értékcsere nem történt. módon hívható első kísérlete a következő volt: void csere(int x. mely megcseréli két. hogy const objektumra mutató mutatót ne lehessen hozzárendelni nem const-ra mutató mutatóhoz. A függvény visszatérése miatt a veremmutató is visszaállt a hívás előtti értékére. x = y. de a függvényt hívó programjában „meglepetten” tapasztalta. paraméter2). Ezt úgy interpretálhatjuk. Ha ez menne.

a típusnak teljesnek kell lennie. int *nap)! 9. }  A rutin most az aktuális paraméterek címmásolatait kapja meg a veremben.C} · A PELDA20. akkor a visszaadott hamis (0) értéken kívül semmiféle értékváltozást nem okozhat a függvény. valamint · tömbből (önálló fejezete van a többdimenziós tömböknek).C datume függvényéből váljék int datume(const char s[]. és az Inicializálás rész tárgyalja az egydimenziós tömbök kezdőérték adását is. · A PELDA18.  Bármilyen típusból is hozzuk azonban létre a(z egydimenziós) tömböt. &paraméter2). · struktúrából és unióból (a következő szakasz). int *ev. double *ertek)–ké! · A PELDA21. felhasználói típusból tömböt kreálni. s a függvénydefiníció pedig így módosul: void csere(int *x. azaz a csere függvényt csere(&paraméter1.168 MUTATÓK A megoldás a cím szerinti paraméter átadásban rejlik. de definiálható · mutatóból (külön későbbi fejezet). *y = seged. Megoldandó feladatok: Írja át a következő. nem teljesen definiált. módon kell meghívni. int *y){ int seged = *x. hogy igaz (1) visszatérési érték mellett a vizsgált karakterlánc konvertált eredményét is szolgáltassák! Ha az érvényességellenőrzés viszont hibával zárul. Tömb létesíthető aritmetikai típusokból. formai érvényességet ellenőrző függvényeket úgy.C–beli lebege átalakítandó int lebege(const char s[]. int *ertek) prototípusú! {PELDA18Y. s az indirekció műveletét alkalmazva így az aktuális paraméterek értékén dolgozik.3 Tömbök és mutatók  A BEVEZETÉS ÉS ALAPISMERETEK szakaszban külön fejezet foglalkozik a tömbökkel. . Nem lehet félig kész. *x = *y.C–ben definiált egesze legyen int egesze(const char s[]. int *ho.

és a (rész)kifejezés típusa típus * const lesz. Nevezik ezt indexes változónak is. 9. a másiknak egész típusúnak kell lennie. */ A tömböt a fordító. tökéletesen elég a pt = tomb. a tomb[1] a 104–es. A 180–as memóriacím már nem tartozik a tömbhöz. akkor rögtön helyettesíteni fogja a float * const 100–as címmel. akkor nem kell ilyen pt = &tomb[0]. konstans mutatóvá alakítja a fordító.1] sorrendben. vagy a sizeof operandusa. növekvő címeken helyezkednek el a tárban. tomb[1].. Elemezzük az előző bekezdésben mondottakat egy példa tükrében! Legyen a következő tömb és mutató! #define MERET 20 /* Tömbméret.) szelekciós operátor. Az elemek tomb[0]. */ /* . . Tehát. */ float tomb[MERET]. ha a pt–t fel kívánjuk tölteni tomb kezdőcímével.C programnyelv 169  A tömbök és a mutatók között nagyon szoros kapcsolat van. ++. a tomb[2] a 108–as és így tovább címen van.. Nem hajtja végre a fordító ezt a konverziót. *pt.  A . a 100–as címtől kezdve helyezte el a memóriában. mondjuk. ha a (rész)kifejezés cím operátor (&). Egy tömbelem helyfoglalása sizeof(tomb[0])  sizeof(float)  4. tomb[MERET . hosszadalmasan kódolni. vagy hozzárendelési művelet bal oldalán áll. /* . Tehát a tomb[0] a 100–as. Ha kifejezés. vagy annak része típus tömbje. általánosságban sizeof(típus). .  A szabályok szerint az utótag-kifejezés és a kifejezés közül az egyiknek mutatónak. Ha valamilyen kifejezésben meglátja a fordító a tomb azonosítót. vagyis mindenképpen hivatkozás ez a tömb egy meghatározott elemére. . operátorral a következő szakasz foglalkozik. vagy a pont (. és hatásukra a fordító a .3. ––. akkor a (rész)kifejezés értékét a tömb első elemét megcímző.. .1 Index operátor A MŰVELETEK ÉS KIFEJEZÉSEK szakasz elején definiált utótagkifejezés második alternatívája az utótag-kifejezés[kifejezés] az indexelő operátor. .

 Vegyük észre. akkor a konstrukció a tömb kifejezésedik elemére hivatkozik. azaz a pt mutató legyen tomb értékű! pt = tomb. . Vegyük a tomb[6] indexes változót! A mondottak szerint ebből *((tomb) + (6)) lesz. Tehát az eredmény típusát a mutató dönti el. A fordító alkalmazza a következő fejezetben tárgyalt konverziós szabályokat a + műveletre és a tömbre. hogy p mutató és i egész: p[i]  i[p]  *(p + i)  *(i + p) Folytassuk az index operátor ismertetésének megkezdése előtt elkezdett gondolatmenetet. Ha az utótag-kifejezés a tömb és a kifejezés az egész típusú. azaz: *((float *)100 + 6*sizeof(float)) Az összeadás elvégzése után *((float *)124) . hisz: tomb[i]  *(tomb + i) és &tomb[i]  tomb + i. Ilyenkor: *pt  tomb[0]. *(pt + 1)  tomb[1] és általában *(pt + i)  tomb[i]. ami az indirekció végrehajtása után a tomb 6–os indexű elemét eredményezi. így az indexelés is az. s ezen hajtja végre a fordító az indirekciót. a hozzáadását jelenti a tomb kezdőcíméhez. ami nem 6. hogy a pt-re szükség sincs a tömbelemek és címeik előállításához. Egydimenziós tömbökre a következő négy kifejezés teljesen ekvivalens feltéve. hanem 6–nak. mint indexnek. Mi van a típussal? A külső zárójel párban még mutató típus (típus *) van.170 *((utótag-kifejezés) + (kifejezés)) MUTATÓK műveletet valósítja meg.  A + kommutatív művelet.

annál közelebb kerülünk a gépi kódhoz. hogy amikor egy függvényt tömbazonosító aktuális paraméterrel hívtunk meg.  A gépi kódú utasítások operandusai többnyire memória címek. s ez által annál gyorsabb lesz a szoftverünk. A tomb pedig mutató konstans. Ebből következőleg minél inkább mutatókat használva írjuk meg programjainkat. azaz pt[i]  *(pt + i)  Meg kell említeni még. például. */ /* Mint 3++. pt++. · mutatóként. A függvény testén belül ettől függetlenül szabadon dönthet a programozó. hogy a cím szerinti paraméter átadást szinte minden példánkban. Ez a címmásolat aztán persze a függvényben már nem konstans. */ /* Mintha &3-at akarnánk előállítani. pt = &tomb. A pt mutató változó. tomb++. vagy · vegyesen kezeli az ilyen paramétert. /* Mintha 3=i-t írtunk volna fel. Ebből következőleg nem megengedettek a következők: tomb = pt. hisz ez egyértelműen mutatja. */ A mutató változóra természetesen megengedettek ezek a műveletek: Ha pt mutató. akkor azt kifejezés indexelheti a tanultak szerint. a veremben. hogy a paraméter mutató. hogy · tömbként. de legújabb ismereteink szerint a típus * azonosító forma használandó. akkor is cím szerinti paraméter átadás történt.C programnyelv 171  Fontos különbség van azonban a tomb és a pt között. már a kezdetek óta használjuk! Eddig a függvényparaméter tömböt mindig típus azonosító[] alakban adtuk meg. pt = tomb. el is lehet rontani stb.C datume függvényét! int datume(const char *s){ . azaz a függvény a tömb kezdőcím konstans másolatát kapta meg.  Vegyük észre. Írjuk át ennek szellemében a PELDA21.

172 MUTATÓK static int honap[ ] = { 0. az észre vehető. Operandus lehet még a sizeof operátor is. fennmaradó tömbelemek zérus kezdőértéket kapnak. ill. aminek operandusára természetesen nincsenek ilyen korlátozások. Ez a TÍPUSOK ÉS KONSTANSOK szakasz Deklaráció fejezetében írottakon túl további korlátozásokat ró a konstans kifejezésre. akkor a magasabb indexű. Foglalkozzunk még egy kicsit a tömbdeklarátorokkal! 9. akkor a fordító az inicializátorlista elemszámának megállapításával rögzíti azt. Ha az inicializátorok kevesebben vannak a tömbméretnél. Operandusai ebben az esetben csak egész. if(!*(s+10) && !isdigit(*(s+4)) && *(s+4)==*(s+7)){ for(i=0. amikor s[i]–ből * (s+i)–t csinálgatunk.31.30. int i. Az átalakítás egyetlen előnye. ho. if(!isdigit(*(s+i))) return 0. i<10.31. A tömbdeklaráció tehát típus deklarátor [<konstans-kifejezés>]<={inicializátorlista<.31. Tudjuk azt is.28.2 Tömbdeklarátor és nem teljes típusú tömb A Mutatódeklarátorok fejezetben a direkt-deklarátor definíció harmadik változata direkt-deklarátor [<konstans-kifejezés>] a tömbdeklarátor.30. hogy const karakterláncra mutat. de a lebegőpontos konstanst explicit típuskonverzióval egésszé kell alakítani.>}> .31.31. hisz ezt a fordító magától is megteszi. karakteres és lebegőpontos állandók lehetnek. if((ho=atoi(&s[5])>=1&&ho<=12&&(i=atoi(&s[8])>=1&& i<=*(honap+ho)) return 1.31. ++i){ if(i==4||i==7) ++i. s ez a tömb mérete. ahol az elhagyható konstans-kifejezésnek egész típusúnak és zérusnál nagyobb értékűnek kell lennie. hogy az atoi függvényt nem csak a karaktertömb kezdetével szabad meghívni. }  Lássuk be. hogyha elmarad a tömbméret. Tudjuk. . semmi értelme sincs.30. felsorolás.30. } if((i=atoi(s))>=1){ *(honap+2)=28+(!(i%4)&&i%100 || !(i%400)). s a típus így válik teljessé. hogy a formális paraméter jobban szemlélteti. hogy egész típusúnak kell lennie. Megadott méretű tömb esetében a lista inicializátorainak száma nem haladhatja meg a tömb elemeinek számát.31 }. hogy az ilyen fajta függvény átírásnak. } } return 0.3. hogy tömb inicializátorai csak állandó kifejezések lehetnek.

hogy a mutató a típus típusú objektumok tömbjére mutat. Ha a lánchossz és a tömbméret egyezik. /* .  Természetesen az együtt tömbméretes és inicializátorlistás definiáló deklaráció is megengedett! · A globális tömböt nem ebben a forrásmodulban definiálták. . a kivonásra és az összehasonlításra szorítkozik. a dekrementálásra. nem lesz lánczáró zérus a karaktertömb végén. Lássuk a lehetséges eseteket! · Ez csak előzetes deklaráció és a tömb méretét majd egy későbbi definíció rögzíti. A típus típusú objektumra mutató mutatón végrehajtott aritmetikai műveletek automatikusan figyelembe veszik a típus méretét. · Ez csak előzetes deklaráció és a tömbméretet egy későbbi inicializátorlistás deklaráció tisztázza. hogy ugyan a karaktertömb inicializátorlistája karakterlánc konstans. azaz például: . Ha a tömbdeklarációból hiányzik a tömbméret és inicializátorlista sincs. . /* . az összeadásra.4 Mutatóaritmetika és konverzió A mutató vagy címaritmetika az inkrementálásra. . hogy további paraméterként átadják neki. .C programnyelv 173  Ne felejtkezzünk meg róla. de az előbb felsorolt korlátozások ugyanúgy vonatkoznak rá is! Vagyis rögzített méretű tömb esetén a karakterlánc hossza sem haladhatja meg a méretet. */ float t[20]. Például: char lanc[]. 9. . akkor a deklaráció nem teljes típusú tömböt határoz meg. A mutatóaritmetika ezen kívül feltételezi. */ }  A tömb méretét valahonnan a függvényben is tudni kéne! Például úgy. Például: void fv(float t[]. itt csak egyszerűen a rá való hivatkozás előtt deklarálták. Például: extern double dtomb[]. Például: float t[]. */ char lanc[]=”Ne tudd ki!”. int n) { /* . azaz az objektum tárolására elhasznált bájtok számát.  Persze a dtomb méretét valamilyen módon ebben a forrásmodulban is ismernünk kell! · A tömb függvény paramétere. .

mint az eredeti. Az eredmény ilyenkor a címaritmetika szabályait követő mutató. *fptr = ftomb. mely egész*sizeof(típus)–sal kisebb. MUTATÓK esetén fptr += i. hogy a mutatókhoz indexértéket adunk hozzá vagy vonunk ki belőle és a mutatók különbsége is indexérték! Igazából a két mutató különbsége ptrdiff_t típusú egész indexkülönbség. · Kivonásnál az első operandus lehet valamilyen objektumra mutató mutató. A típus a mutató által mutatott nem void típus. Ha ptr1 a típus típusú tömb második és ptr2 a tizedik elemére mutat. Az egész típusa a szabvány STDDEF.1 Összeadás. · Kivonásnál mindkét operandus lehet ugyanazon objektum részeire mutató mutató. Ha az operandus mutató. 9. inkrementálás és dekrementálás · Összeadás egyik operandusa lehet mutató. mint az eredeti. akkor a ++p még legális érték: a tömb utolsó utáni elemének címe. ha ilyenkor a második egész típusú.H fejfájlban definiált ptrdiff_t (signed int). kivonás. s többnyire signed int.H fejfájlban definiált. ha a másik operandus egész típusú. mely egész*sizeof(típus)–sal nagyobb.4. azaz a példa szerint ftomb[6]-ra mutat.  Ha p mutató a tömb utolsó elemére mutat. hatására az fptr-beli cím sizeof(float)*i -vel (általánosságban sizeof(típus)*egész-szel) nő. A ptrdiff_t az STDDEF. A típus a mutató által mutatott nem void típus. Az eredmény az előző két pont szellemében a mutatóaritmetika szabályainak me