Professional Documents
Culture Documents
1
Axioma ═ olyan állítás, mely igaz, megkérdőjelezhetetlen.
1
Általános földrajz
2
Általános földrajz
2
Kvantifikálás = számokban történő kifejezés
3
Hierarchia = egymás utánság
3
Általános földrajz
4
Általános földrajz
2. A Világegyetem és a Naprendszer
A Világegyetemben az anyag egyenlőtlenül van eloszlódva. A
csillagközi tér nagyon kevés anyagot tartalmaz. Itt 1 cm3 térben
legfeljebb egy atom vagy molekula van.
Az Univerzum legsűrűbb anyagkoncentrációi csillagokat és
bolygókat alkotnak. A csillagok általában csoportosulásokat alkotnak,
amelyek a kozmikus felhőkkel együtt mint galaxisok léteznek.
Ugyanakkor a galaxisok is halmazokba vagy asszociációkba tö-
mörülnek. Ma több, mint 100 ezer galaxis ismeretes. A legközelebbi
galaxisok mintegy 20 ezer fényév távolságra vannak tőlünk.
A mi galaxisunk a Tejút, amely korong alakú. A Tejút csillagainak
száma kb. 100 milliárd. Ezek közül a Nap csupán egyike a közepes
méretűeknek, amelyeknek periféri-kus elhelyezkedése van.
A csillagok az égbolton elhelyezkedésük és egymáshoz való
térbeli viszonyuk alapján csillagképeket alkotnak.
A Naprendszer keletkezésének több elmélete ismeretes:
• Laplace nebuláris elmélete azt állítja, hogy az eredeti ősködben
helyi sűrűsödések jöttek létre, melyek növekvő gravitációja
egyre több anyagot vonzott magához és az impulzusmomentum
hatására forgásnak indult.
• Planetezimális elmélet arra alapszik, hogy a Nap közelében
elhaladó csillag óriási ár-apály hullámot idézett elő, amely
következtében hatalmas mennyiségű anyag szóródott ki és Nap
körüli pályára ért. Ennek az anyagfelhőnek nagyobb egységei
5
Általános földrajz
5
Központi csillag a Nap
6
Fényspektrum = színkép
7
A földtípusú bolygók a következők: Merkúr, Vénusz, Föld és a Mars
8
Az óriásbolygók a következők: Jupiter, Szturnusz, Uránusz és Neptunusz
6
Általános földrajz
nagy a méretük
kicsi a sűrűségük
anyagi összetételük inkább a Napéhoz hasonlít:
hidrogén, hélium
a keringési pályájuk távol esik a Naptól
• A kisbolygók9 zöme a Mars és a Jupiter közötti kisbolygók
csoportosulása
• A bolygók holdjai
• Üstökösek, meteórok, kozmikus por
• Bolygóközi tér
3. A Föld és a Hold
Az ókori geocentrikus elméletekkel ellentétben a XVI. században
Kopernikusz megalkotta a valós heliocentrikus világnézetet.
Kopernikusz elméletét továbbfejlesztet-ték: Tycho Brache, Kepler,
Galileo Galilei, Newton stb. és ezek nyomán alakult ki a mai
Naprendszer–ismereteink a felépítésre és működésre vonatkozóan.
Ezek az ismeretek a-zonban távolról sem fedik le a nagyon bonyolult
valóságot.
Ma már megvan határozva a Földnek, mint bolygónak helye és
szerepe a Nap-rendszerben. A Nap három bolygójának, úgy mint a
többinek is két típusú mozgása van: keringés és forgás. A Föld felszíne
510 millió km2, tömege 5,975 x 1024 kg. Átlagos sűrű-sége 5,5g/cm3,
átlagos sugara 6371 km. A Föld majdnem 30km/s sebességgel kering a
Nap körül egy elipszis mentén, amelynek egyik gyújtópontjában van a
Nap. A Föld e-gyenlítői síkja 23°27’-es szöget zár be a Föld
pályasíkjával, amelynek következtében a nappalok és az éjszakák
hossza változó. Csupán nap-éj-egyenlőségkor létezik ugyanaz az
időhossz. A legnagyobb idősík kétszer következik be, amikor a Nap a
Ráktérítő, illetve a Baktérítő felett delel.
A Nap körüli keringéssel egyidőben a Föld 24 órás időtartamú
tengely körüli for-gást is végez. A forgás következtében fellépő
centrifugális erő hatására égitestünk a pólu-soknál belapult, az
Egyenlítő mentén pedig kidudorodott. Ezért a sarki sugár 21,5 km-rel
rövidebb, mint az egyenlítői sugár. A Föld alakjának ezzel a
megközelítéssel történő kife-jezését forgási elipszoidnak nevezzük.
Listing 1878-ban a Föld alakjának további pontosítása végett
figyelembe vette a nagy földrajzi egységek, a kontinensek és az
óceánok létezését is. Így határozta meg a ge-oidot, mint azt a testet,
amelyet az óceánok átlagos szintjének a kontinensek alatti képze-
letbeli meghosszabításával lehet kapni. Az óceáni rövidebb földsugarak
térségeiben a bolygó központjába irányuló vonzóerő nagyobb, míg a
9
A kisbolygók közé sorolják a Plutót is
7
Általános földrajz
8
Általános földrajz
9
Általános földrajz
10
Általános földrajz
11
Általános földrajz
12
Általános földrajz
A sűrűség
A mágnesesség
13
Általános földrajz
A gravitáció
Az energia
14
Általános földrajz
15
Általános földrajz
16
Általános földrajz
− pedoszféra
− fitoszféra
− zooszféra
− antroposzféra
2. mesterséges összetevők, amelyek a természeti folyamatok
antropikus szabályozá-sai és felépítési formái:
− agroszféra
− technoszféra
Az ember hatása alatt a földrajzi burok antropocentrikusan is
szabott rendszer. A földrajzi burok összetevői szinergikus
együttműködési viszonyban vannak egymással, a-mi azt fejezi ki, hogy
minden egyidejűleg történik és az egység energetikai, tehát minősé-gi
szempontból több, mint az összetevők összege. A rendszer
működésének alapja az a-nyagcsere és energiacsere, melyek
információhordozók.
Mivel a földrajzi burok a földfelszín közelében létező alsó és felső
réteget foglalja magába, egyes kutatók két részre osztják:
− endoszféra, amely a Föld felszínétől a bolygó belseje felé irányul
− exoszféra, amely a Föld felszínétől az interplanetáris régiók felé
terjed.
Úgy a tellúr, mint a koszmosz irányába állandó jellegű anyag és
energiacserék vannak folyamatban. Ez fejezi ki a földrajzi burok nyitott
rendszermivoltát.
Ha abból a szempontból elemezzük a földrajzi burkot, ami
kimondja, hogy az ösz-szetevők folyamatos és állandó kapcsolatát
fejezi ki, akkor határait a legszűkebb szféra határaival kell azonosítani.
Ennek az elvnek megfelelően a belső határ 7-8 km mélység-ben van a
kontinentális régiókban, ahol a kőolajtelepekben baktériumok (tehát
élet) léte-zik. Az óceáni régiókban ez a belső határ 11 km-nél van, ahol
mélytengeri állatvilág léte-zik. A külső határ az atmoszférában 20-25
km magasságban van, ahol pollent és spórákat fedeztek fel. Úgy a
belső, mint a külső határ térben és időben változó és nem minden e-
setben pontosan meghatározható.
A rendszerelmélet kialakulása előtt különböző statikus jellegű
elméletek léteztek, amelyek a földrajzi burok szféráit pontosan
elhatárolt és autonóm egységeknek minősítet-ték. Ezzel szemben a
modern földrajzi szemlélet a rendszertani felfogás és elemzés a ge-
oszférákat, mint élő struktúrákat elemez előtérbe helyezve azok
funkcionális és dinami-kus jellegét.
A földrajzi burok összetevőinek működése és állandó megújulása
az egész rend-szer függvénye. Túl a levegő, a víz, a talaj stb.
gravitációs rétegződésén és ezek fizikai, kémiai tulajdonságain, ami
lényeges és meghatározható volt a földrajzi burok tanul-
mányozásában, azok az energetikai folyamatok, amelyek a
geoszférákat életben tartják. Az összetevők egyénisége csak relatív
17
Általános földrajz
18
Általános földrajz
19
Általános földrajz
A geoszisztéma felépítése
A földrajzi burok a Föld geoszitémájának közbülső része, melynek
funkcionális kapcsolatai vannak úgy a Föld belsejének irányába, mint a
kozmikus tér felé. Roşu sze-rint a geoszisztémát három részre lehet
osztani:
1. perigeoszisztéma, ami a gáznemű burkot alkotja.
2. mezogeoszisztéma. Ez a földrajzi burok
3. pregeoszisztéma, ami a szilárd burkot képviseli
Mindegyik alkotó résznek mint rendszernek megvan a saját
felépítése és sajátos-ságai, de nem határolták el egyértelműen.
20
Általános földrajz
Perigeoszisztéma
Sztratomezoatmoszféra
Epiatmoszféra
21
Általános földrajz
22
Általános földrajz
23
Általános földrajz
Pregeoszisztéma
Bazaltréteg
24
Általános földrajz
Prelitoszféra
Az energia
Az atomoktól kezdve a világmindenségig mindenütt és minden
szervezkedési szinten a lét és a mozgás alapja az energia. A földrajzi
burokban is az energia az anyag-mozgások és anyagcserék serkentője.
Az energia diszkrét megnyilvánulási módja miatt mindig az anyag
úgymond árnyékában létezett.
Amire a kutatók a földrajzi elemzések során rámutattak, az
anyag szerkezete és mozgása volt, míg az impulzust adó energia
háttérbe szorult. A szembeötlő energiakitöré-sek (pl. vulkanizmus,
földrengések, gejzírek) a véletlenek és a természet balesetei közé
voltak sorolva.
Ahol az energia jelentősége már a kutatások elejétől ki volt
hangsúlyozva, az csu-pán a légköri és óceáni áramlások voltak.
Általában az elemzések során nem a földrajzi folyamatok energetikai
eredete került előtérbe, hanem a folyamatok által létrehozott mor-
fológiai formák. Később a fizikai törvényességek új tipusú elemzése,
amely az energeti-kai mozgásokat és átalakulásokat helyezi előtérbe,
lehetővé tette a természettudományok-nak új szemléletét. E
szempontból az anyag mozgása nem csupán egy megjelenési forma,
hanem saját létezésének módozata. Eképpen az energia egy genetikai
mechanizmus di-menzióját ölti fel, melynek működése és kihatásai a
magába foglalt információktól függ. Ezeknek megfelelően az ilyen
szempontú rednszerelemzés során a mezogeoszisztéma energiájának
alapvető forrását lehet elkülöníteni:
1. Külső energiaforrások (Földön kivüliek)
2. Belső energiaforrások (a Föld belsejének energiája)
3. A földrajzi burok saját energiaforrásai
25
Általános földrajz
Külső energiaforrások
11
Diverzítás = sokoldalúság
26
Általános földrajz
Belső energiaforrások
A Föld tömege
12
gravitáció nemcsak a Földön van jelen, hanem univerzális jelentőségű
13
Terroid = telluroid
27
Általános földrajz
28
Általános földrajz
29
Általános földrajz
3. A fotoszintézis energiája
A légmozgás energiája egyrészt eolikus folyamatokként nyilvánul meg
amely a szél eroziólyát felyezi ki a kontinentállis régiokban. Egy másik
része az oceán felületekre hat és megnyilvánul mint hullámok,
áramlatok valamint a tengrepartot modelláló folyamatok. A
vízkörforgalom energiája a földrajzi burok felületének legaktivabb
modellálója. A folyékony vagy szilárd víz nagyon sok féle és nagyon
aktiv folyamatok révén erodálja a Föld felszínét.
A fotoszitézis energiája a biologiai folyamatokban nyilvánul meg
amelyek szintén fontos felszinmodellálók.
Lum egy külső energiaforrás mellet kitér a belső energiára is,
rámutatva, hogy a geotermikus hősugárzás három irányba osztódik
mielőtt a földrajzi burokba ér. És pedig melegíti a Föld felszínét a
hővezetőképesség nyomán. Másodszor megnyílvánul mint
vulkánosság. Harmadszor megnyílvánul mint kéregmozgások,
földrengések.
A földrajzi burok energetikai termelése magába foglalja a Naprendszer
forgásenergiáját valamint az univerzális tömegvonzást, amelynek
eredménye az árapály jelenség. Szintén egy kis része az energetikai
termelésnek a kéregben felhalmozódott ásványi fűtőanyagok. Az aktív
erők melyek denudálják a felszint és a passzív erők melyek részben
ellenállnak ezeknek eredményeként a felszínről egy év alatt az erodált
anyagmennyiség 2x10 a tízediken tonna. A földrajzi burok energia
terheléséből a társadalom 6- 8x10 a tízediken watt energiát használ el.
(1970-es évre)
Kutatási módszerek
A földrajzi burok fejlődése egy nagyon hosszú folyamat, de így is a Föld
fejlődésének csupán egy nagyon kicsi része. Ahhoz, hogy megismerjük
és megértsük a burok fejlődését ismerni kell a Föld fejlődésének
egésszét is. Ezért a burok fejlődésének vizsgálata a földtörténeti
kutatásokra alapszik. A földtörténeti elemzés több módszert foglal
magába:
- A kőzetfejlődés vizsgálata
- Biológiaifejlődés vizsgálata
- Fácisek vizsgálata
- Ősföldrajzi képek vizsgálata
- A földrajzi burok fejlődésének szintézise
A kőzetfejlődés vizsgálata: ez a kutatási módszer feltételezi a kőzetek
meghatározását, képződési körülményeik leírását és települési
viszonyaik elemzését. A földtörténeti kutatás szempontjából az
üledékes kőzeteknek van a legnagyobb jelentőségük mivel egymás
feletti rétegekben találhatók. Ha a rétegek zavartalan állapotban
vannak akkor a legalsó a legidősebb a legfelső pedig a legfiatalabb. Ez
30
Általános földrajz
31
Általános földrajz
32
Általános földrajz
A földtörténeti kormeghatározás
33
Általános földrajz
34
Általános földrajz
35
Általános földrajz
- günz
- mindel
- riss
- würm
A legújabb klimafejlődési szakasz sz utolsó eljegesedést követő
felmelegedés azaz posztglaciális időszak.
A vízburok fejlődése
A bioszférák kifejlődése
36
Általános földrajz
37
Általános földrajz
A táj és a környezet
A táj fogalma
A táj a földrajz egyik leggyakoribb használt fogalma és téregység.
Ugyanakkor a táj fogalmát más tudományok is használják pl. a
növénytan és gazdaságtan. A tudomány fejlődés során e fogalom
értelmezése sokat változott és ennek megfelelően tartalma is
módosult. Mai értelmezésben a táj fogalma megkell feleljen a
földrajz tudomány rendszerelméletének. A földrajzi táj komplex
térbeli értelmezését Alexander Humbolt alkotta meg, és a XIX sz.
végén XX sz elején vált a földrajz tudományok jellemző kutatási
tárgyává. A XX sz. első felében az egységes táji szemléletből kivált
egyrészt a természet táj fogalma másrészt a kultur táj fogalom. Az
első a természeti tájalkotó tényező által létrejött régiót elemzi, a
másadik pedig természetes és társadalom közti kölcsönhatások
eredményeként keletkezett téregységet jelöli meg. A
tájmeghatározások nagyon sokfélék, de alapvetően két csoportba
lehet sorolni őket:
1. a táj alkotó tényezők szempontjából megközelítő definíciók
2. a térrendszer mint komplexum szempontjából értékelő
definíciók
Mindkettő csoportulás szerint azonban a tájokat következő
szempontok figyelembevételével kell elemezni:
38
Általános földrajz
A tájalkotó tényezői
A tájat kialakító alapvető tényezőket nehéz pontosan körülhatárolni
mert vannak olyanok is köztük amelyek más komponensek
kölcsönhatásainak eredményei lehetnek. Ilyen úgynevezett
származtatott tényezőknek lehet tekinteni a felszíni formákat és a
talajt. A tájalkotó tényezőket alapvetően két csoportba lehet sorolni:
1. abiotikus tényezők => kéreg, domborzat, légkör,
vizek, sugárzás stb.
2. biotikus tényezők => növényzet, állatvilág,
emberiség
Solcen öt alapvető komponenst határolt el. Ezek a földkéreg,
atmoszféra, víz, növényzet, állatvilág. Szerinte ezek vizsgálata a
tájkutatás legfontosabb kérdésköre. A táj kutatása során nemcsak
az összetevőket és a felépítést kell figyelembe venni hanem a
kapcsolatokat is, tehát az alkotó tényezők dinamikáját. Ebből a
szempontból meglehet különböztetni statikus tényezőket pl.
domborzat, litológia talajok, és dinamikus tényezőket pl.
jégtömegek, víz. A statikus tényezők epizotikus a dinamikus
tényezők pedig periodikusan váltakoznak. A táj alkotó tényezőknek
felépítése és mozgásai arra utalnak, hogy a táj magas szintű
szervezett nyílt rendszer amiből az következik, hogy nem csupán az
alkotó tényezők egyszerű összege. A tényezők közti kölcsönhatások
következtében valamelyik tényező változása az egész valamijen
méretű változást okoz. A táj állandó fejlődési jellegű változásokon
megy át amelynek van napi, évszakos és nagyon hosszú sokéves
ritmusa. Az ijen jellegű fejlődés az alkotó tényezők ciklus
39
Általános földrajz
40
Általános földrajz
A környezet minősítése
A környezeti potenciálok számbavétele a gazdálkodás, a fejlesztés
és az ezekkel kapcsolatos döntéshozatalok megelőző feltétele. Az
optimális környezethasznosítás a környezeti monitori a
környezetváltozások prognózisa ma már elképzelhetetlen az
erőforrások és adottságok pontos ismerete nélkül. Ma a környezet
kutatást meghatározzák a kitűzött célok és az alkalmazott
módszerek. Az 1970-es évek a környezet fogalmának előtérbe
kerülésével az elemzések új módszerei alakultak ki. Ezek a
módszerek a környezet potenciál területi értékei abszolút vagy
relatív értékekkel fejezik ki. Ekkor használatosak általános jelleggel
a matematika, statisztika, számítás technika eljárások és modellek.
Az 1980-as években a továbbfejlődő környezet kutatási irányzatok
integrációs típusúak amelyek úgy ökológiai, mint ökonómiai
szempontokat vesznek figyelembe. Ezeket irányzatokat a
számítástechnika használta és rendszerkutatás jellemzi. Ma a
41
Általános földrajz
42