Fodor Sándor

Csipike

TARTALOM
CSIPIKE A GONOSZ TÖRPE I. Csipike II. Csipikében kétségek támadnak III. Csipike elhatározza, hogy netovább IV. Vadmalac, az Ebadta V. Csipike, az erdő réme VI. Hol van a Rettenetes Réz Úr? VII. Ki az a Rettenetes Réz Úr? VIII. Csipike, a mesemondó CSIPIKE ÉS KUKUCSI IX. Vendég a háznál X. Példátlan felfordulás XI. Kukucsi, a botfülű XII. Győz az igazság! XIII. Vigyázat, merülünk! XIV. A rideg valóság XV. Örvendezzünk! XVI. A bánat és bú XVII. Borzalom XVIII. Mondd meg az igazat - s nem bánod meg! XIX. Kukucsi kételkedik XX. A legnagyobb varázsló CSIPIKE, A BOLDOG ÓRIÁS XXI. Rendkívüli világéjszaka XXII. A góliátpor XXIII. A mámor XXIV. Csipike, a kiválasztott XXV. Egyedül XXVI. Rendkívüli világreggel XXVII. A boldogító bizonyosság CSIPIKE ÉS TIPETUPA XXVIII. Nyugtalanság XXIX. Ki is út - be is út XXX. Kukucsi gondja XXXI. Tipetupa XXXII. Mogyoróharmat XXXIII. A vőlegény XXXIV. A búcsú XXXV. A csábász XXXVI. Győzött a szív XXXVII. Boldogság - és nyugalom CSIPIKE ÉS A GONOSZ OSTOBA XXXVIII. Mivelhogy XXXIX. A befőzés XL. Száll az illat XLI. A lelkiismeret XLII. Lódarázs, a Gonosz Ostoba XLIII. Őrgébics, a fegyverkovács XLIV. Hová mennénk? XLV. Életre - halálra! XLVI. A lepetés XLVII. Az ítélet Utóhang

2

CSIPIKE A GONOSZ TÖRPE
I. Csipike Csipike az erdőben élt. Akkora volt, mint a kisujjam, és gyöngyvirágot viselt a kalapján. Az Óriásnagy Bükkfa odújában lakott, és mindenki szerette. Olyan kedves, szorgalmas törpét, mint ő, nem látott még a világ. Kora hajnalban kelt. Forrás vizében egykettő megmosdott, tornázott egy sort, nehogy elhízzék, azután frissen munkához látott. Ellenőrizte a virágokat, eléggé illatosak-e, letörölte a levelekről, szirmokról a szélhordta virágport, mert minek az oda, majd egy fűszállal megcsiklandozta Madár csőrét. - Nótát kérünk! Madár felébredt, és trillázni kezdett. Madártól egyenesen a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához ment. Ott laktak a Vadméhek. - Ébresztő, atyafiak! A méhecskék hálásan visszazümmögtek neki, és kirepültek, hogy mézet gyűjtsenek. Mókusék már ébren voltak. Vén Fenyőfa alsó ágán tornázott az egész család. Csipike szakértelemmel nézte őket egy darabig, majd elégedetten bólintott, utána belopakodott Sünékhez, akik jóízűen szundítottak; nemrég tértek nyugovóra, mert éjjeli műszakban járták az erdőt. Csipike megigazgatta rajtuk a takarót, és máris iparkodott kifelé, hogy idejében elkergesse Vadmalacot, az Ebadtát, Légyölő Galóca mellől. - Nehogy megedd, ebadtája, mert nem jóízű, és ha mégis felfalod, majd nézheted magad utána! Figyeld csak meg az elrettentő példát! Csipike néhány szürke legyet irányított Légyölő Galócára, hadd lássa Vadmalac, hogy nem a levegőbe beszél. Csakhogy Vadmalac, az Ebadta, másnap reggel is ott üldögélt Légyölő Galóca mellett. És harmadnap is. Mindennap. Csipike már erősen csóválta a fejét. - Azt hiszem, Vadmalac, hogy példátlanul buta vagy - fakadt ki a türelmes Csipike, aki már azt sem tudta, honnan szerezzen elrettentő példát. Alig maradt már a környéken vállalkozó kedvű szürke légy. Minekutána Vadmalac, az Ebadta elrettent a példától, és otthagyta a mérges gombát, Csipike kigyalogolt az Erdei Tisztásra, ahol Kukucsi, a Botfülű, más néven Vakond Gazda gondoskodott a friss túrásokról. Csipike megszámlálta a legújabb halmocskákat, megvizsgálta, elég porhanyósak-e, majd Vöröshangyához ment, az időjárásjelentés végett. Vöröshangyáék jelezték a legpontosabban, hogy aznapra száraz idő várható-e vagy felhőátvonulás, néhány helyen futó esővel; náluk alig időzött Csipike - zavarta őt, hogy nem tudta megkülönböztetni egymástól Vöröshangyáékat. Valamennyit egyformának látta. Reggelre ennyi elég is volt. Csipike Nyúlhoz indult, Bokor felé.

3

akiknek legalább akkora szarvuk van. Csipike indulhatott vissza Nyúlhoz. Nem nevezte meg őket. azért még nem kell annyira felvágni. Késő délutánra járt. mert az nem szép. Egyébként Sünékhez is be kellett kukkantania. Azután az alkonyati szúnyogzümmögésről gondoskodott Csipike. legyen szíves. minőségi szempontból jó-e a mai hozam? Jó volt. mert én vagyok! .kénytelen éjszakai váltásban dolgozni. amikor Bokor közelébe ért. Megállapodtak abban. induljon betegeihez. merre szabad az út. és Csigabiga megkönnyebbült sóhajjal látott munkához. ahol Madár már terített asztallal várta őket. hogy egy-egy kövérebb molypillére kettő is felugrott . Ezzel nagyjából el is telt a délelőtt. mert szerények. . Nyúl hiába magyarázta Csipikének. kóstolja meg. Csipike mégis figyelmesen áttanulmányozta: mit lehessen tudni. hogy mi lesz az ebéd. 4 . ezért Bagoly doktor . ha nem figyeltek rám? Mire Pisztrángék jóllaktak. amit Vadmalac. . sárgarépából és vadcseresznyéből lehetett válogatni. Rendszerint édes vackor volt a vacsora. Hanem igyekezni kellett. mert a héjában van a vitamin. majd szerénységre intette Szarvasbikát. Megmagyarázta neki. mert ugye milyen jó. Addig nem fogott hozzá az építkezéshez. mert ha Nyúl éppen bóbiskolásból riad fel. Utána Csipike szundított egyet. Amikor felébredt. hátha valami hiba csúszott a számításokba. és felébresztette Bagoly doktort. Csipike megéhezett. mégis hallgatnak vele. ijedtében úgy eliramodhatik. és egész nap sokkal szerényebben legelészett. Elsétált a Korhadozóbelű Vén Fenyőhöz. Ez hosszadalmas munka volt. rendes otthon várja őket. merre több a lepke. Az ilyen előzetes figyelmeztetésre nagy szükség volt. csipkebogyóból. Nyúllal együtt ismét elballagott az Óriásnagy Bükkfához. Példaképpen elmondta. hogy figyelmeztesse: mielőtt elindulnának. Csigabiga már várta új házának tervrajzával. Még így is előfordult néha. Csipikének arra sem jutott ideje. nehogy egymásnak menjenek a nagy összevissza cikázásban. Csipike! Mehetünk reggelizni. amint megpillantotta Bokrot. Siettében lábon állva kapott be két szem epret. mert a törpenép így szokott a friss levegőn.Csak semmi riadalom! . ha munka után kellemes.. megfelelő figyelmeztetés után . Legtöbbször madársóskát reggeliztek édesgyökérrel.Én vagyok. . amikor Csipike leballagott a patak partjára: ilyenkor indulnak lepkevadászatra Pisztrángék. Együtt sétáltak vissza az Óriásnagy Bükkfához. hogy közben becsülettel megtízóraizzék. és irányítani kell a viziforgalmat.Látjátok. Nyomatékul még elcsemegéztek két-három borókamagot. Szarvasbika megköszönte a lelki tanácsot. és Csipike visszament az Erdőbe. Felkapaszkodott a Nagy Kőre. nehogy irigységet támasszon Szarvasbikában. atyafiak? Vadméhek megköszönték a szíves érdeklődést. Még ki kellett jelölnie Harkály Mesternek a kopogtatásra alkalmas fákat. Mire jól bealkonyult .kiáltotta. szederrel kedveskedett Csipikének. az Ebadta volt szíves kitúrni nekik önkéntes munkával a sziklaodúból. Az új terv semmiben sem különbözött ugyan az előbbitől. onnan mutogatta. hogy amiért valakinek olyan példátlanul nagy szarva van.megjelent Nyúlnál. utána szusszantak egyet.Csipike. és három csepp friss mézet cseppentettek egy bükkfalevélre: legyen szíves. mint Szarvasbikának.Hogy ment a munka. hogy szegény Csipike estig kódoroghat utána. hogy ismer olyanokat. Végül bólintott.akárcsak Sünék . hagyják rendben a lakást. ahol már várta őket Madár. hogy ne hámozza. Kitűnő.kiáltotta. még a betegje is. Az erdő népe ugyanis nappal mindenfelé szertekóricál. nehogy Madár elszomszédolja az időt és elfelejtse kellőképpen búcsúztatni a napot. Madár ráadásul egyegy szem málnával.Ne félj. Ilyenkor Csipike jót nevetett: .persze egyik sem tudta elkapni. amíg Csipike jóvá nem hagyta a tervet. Rendszerint tavalyi mogyoróból.

fa. Titokban azzal gyanúsítgatta meg. Ki törődik veled. ha kirándulók járták az erdőt. Igaz. kivéve a téli hónapokat. Mindenki rám hallgat. és hozzá mérte magát nap mint nap. . brekeke. Nekem igenis közöm van hozzá. Csipike álmélkodva vette észre. minekutána sikeresen elirányította a pisztrángokat Nagy Kőről. bokor mindig nő.Mert én jóságos vagyok.Először is az Erdőben még senkit nem hallottam úgy nevetni. Csipikében kétségek támadnak Egyik délután.állt eléje. behúzódott a Nagy Keserűlapi alá. mert itt az erdőben én intézem az állatok dolgait. Még Szarvasbika is. legyeket. és a falnak támasztotta. így ni: brekeke. inkább idétlen. II. kevesebbet mutatkozott.egy kicsit. amelyeket végigaludt. Nem szép. te töpörtyű. tett-vett egy kicsit és lefeküdt. Mit intézel te? Ki hallgat rád? Hiszen csak nevetnek rajtad. te kis semmiség? Ezt nem kellett volna mondania. centimétere pedig nem volt. hogy kicsi vagy. .Na ne mondd! Aztán miért hallgatnak rád? . inkább rút.valamivel. de neked semmi közöd hozzá. azokhoz hiába mérné magát. csak azért. Szeretett volna . . Nem is lett volna semmi baj. takarózzanak jól be.Ezután a kedves törpécske szép álmokat kívánt Nyúlnak és Madárnak. amiért is kezdett haragudni a kilincsre. hogy őt bosszantsa. . Ha esős idő járta.Ez nálam megvan . Minden este megméretkezett.nagyobb lenni. azt szederindára kötözte. A csúnya béka nagyot nevetett. fontoskodol. Nagy üggyel-bajjal becipelte odújába. . Nagyjából így teltek Csipike napjai. és Nyúl segítségével hazavonszolta.Eridj innen. Vasárnaponkint. okosan válaszolt: . 5 . Egy régi leomlott vadászlaknál talált egy kilincset. Ha emiatt nagyon elszomorodott. Csipikének nagyon rosszul esett. hogy brekeke! Másodszor pedig igenis hallgatnak rám! Engedelmeskednek nekem! A béka tovább gúnyolódott. hogy alattomos kilincs létére növekedni kezdett.bólintott elégedetten Csipike. ami az Erdőben nagy szó. mert fű. . Madár és Nyúl vigasztalta meg. mert Madár finom morzsákat hordott neki a kirándulók elemózsiájából. Nem is ügyes. . Egyetlen dolog bántotta Csipikét . de azért türelmesen. Az alakjára roppant kényes volt. meghagyta nekik. mégis villámgyorsan kapkodja el a szúnyogokat. Ilyet még senki se mondott Csipikének.Hát te ki vagy? . ha a véletlen össze nem hozza Kecskebékával. de nem bánta. hogy a kilincs nem nő. Sajnos azonban növekedést nem észlelt. Mindenütt csak ügyködöl. hogy nem messzire tőle egy Valami lapul. bár egy fél ujjnyival .Egyet se búsulj.Én Kecskebéka vagyok. Hátrább az agarakkal. és gyönyörűséges mesékkel szórakoztatta Madarat és Nyulat. az odújába bújt.Nana. Arra gondolt. Csipike. de daliás.

Sünékről nem is beszélve. azt igazán nem tudtam.. Ezt mondta: .erdő lenne nélküle is? Nem. sértő ostobaság hallatán. Csipike felkapott egy parányi kavicsot. ha felmérgelődik ennyi badarság. Számodra ő Vakond Gazda. Hát ez mi? Sünék vonultak szép sorban.Ki ébresztett? .Persze. a napot nem te költöd fel véletlenül? Ez már sok volt. hogy nélküled Pagony és Csalit lenne az Erdő. Hajnalfelé aludt el.Pukkadj meg. mégis hallgatnak rám. De bocsáss meg. ne Kukucsinak szólítsd és ne Botfülűnek. hogy megremegtek belé a virágok és füvek . elöl az öreg. De vigyázz. ők is kirepülnének az odúból. az Ebadta. a nap már magasan járt. ha én nem inteném: Na. Valóban fölösleges volna az ő fáradhatatlan munkálkodása? A méhek. Mondd. utána hat apróság. Hát igaza volna annak az undok féregnek? Tényleg megvannak ezek nélküle is? Egész éjszaka nem hunyta le a szemét.Még hogy hallgatnak rád! Engedelmeskednek! Jó vicc! Mit gondolsz. És kérdezd meg Csigabigától. Különben nem csoda. 6 . de nem volt mit tenni. ki hagyja jóvá a lakásépítkezést? Mit gondolsz. fél tőled valaki? . de a béka . . ha én nem lennék! Kérdezd meg Kukucsit. szép és nagyon okos. te idegen vagy neki. . és Madár egy ágon tollászkodott. amikor az Óriásnagy Bükkfa tövében mototoszkálást hallott. már rég elpusztult volna gyomorgörcsben. a szúnyogok zümmögnének esténkint. Azután váratlanul felbukkant Nagy Kő mellett. mert megharagszik. az csalás.Na.Reám hallgatnak. kérlek alássan. Későn ébredt. amit ő nem kóstolt meg? És az Erdő . hogy a gúnyolódóhoz vágja. Erre Csipike olyant mondott. mert jó vagyok. vacsorázni se ment.. mi lenne. Nagy bosszúságában meg is feledkezett arról. Hiszen én ébresztem a Madarat és a Vadméheket. Csipike meghökkenten nézte őket: ezek az ő figyelmeztetése nélkül indultak el! Borzalmas gyanúja támadt. hátul a mama.Senki! Felébredtem magamtól! Csipike a korhadozó belű Vén Fenyőhöz rohant. nem olyan példátlanul gonosz.Hiszen éppen ez az! Nem félnek. mint te! Kecskebéka elvigyorodott. most?! Hát így áll a helyzet fejezte be Csipike.Nézze meg az ember! Alighogy kiejtette a rettentő gorombaságot. . Nálam szebb kecskebéka nincs is. ha nem figyelmeztetné őket? Eltennék télire a mézet. máris megbánta. mert azok edzettebbek voltak. a bosszúság elvette étvágyát. ha nem ellenőrizném a túrásait. hogy énekeltem! . hogy oda ne szúrjon egyet Kecskebékának. mert ha van.Madár! Hallod? Énekeltél ma reggel? . itt melléfogtál.. berekeke! És újra eltűnt. hogy el kellene látogatnia Bagoly doktorhoz.cupp! Beugrott a patakba. igen! Vadmalac. Lehetetlen. .a fák nem. Amikor kibújt Óriásnagy Bükkfa odújából. a Botfülűt. A méhek buzgón szálltak ki-be. akik nélküle el sem indulnak éjszakai munkára. hanem csak Pagony és Csalit. Nélkülem az Erdő nem is volna Erdő. rút féreg. Nagy későre ballagott haza. de nem állta meg.

Így jár. Tehát így állunk. Csípőre tette a kezét. Nyúlra. épen. III.Szóval azt mondod. . hiszen azok is hálátlanok. szemtelenül. . . hogy netovább Csipike egész nap nem mozdult ki az odújából. de jó ötlet! Okos vagyok. amelyik nélküle is illatozni merészel. Meg is találta. 7 . haragudott Gyöngyvirágra. Valami rettentően gonosz. mi legyen a netovább után. . Ült-ült és törte a fejét. mintha mi sem történt volna. hogy eddig és netovább. hogy senki sem fél tőlem.Eridj.. És akkor lesz itt félelem. egészségesen.Most már vége a netovábbnak és én gonosz vagyok . No. Egyszer csak a homlokára ütött. jujjj. de gonosz leszek! Ledobta kalapjáról a gyöngyvirágot. Példátlanul gonosz. Szerencsére otthon találta. és addig keresett. nagyon tetszett Csipikének. . Hoppá! Mi van a Vadmalaccal. vendégségbe mentél. aki jó és kedves. Kecskebékát kereste.Te se? . Dühös volt. nem jössz. Így ni: hahaha! Vagy nem is. hogy ugrálnak fel a lepkék után. ahogy a gonosz törpéhez illik. Mindenki rettegni fog tőlem. Azt tűzte a kalapja mellé. Sünékre. . de lesz ez másképpen is. Mindenki csinálja a magáét. Gondoltam. Haragudott az egész Erdőre. Haragudott Madárra. Vadmalacra. . amíg egy kicsi csalánlevélkét talált. Eddig és netovább! Ez. mi? .Miért ne tudtam volna? Csipike letörten kocogott vissza az Óriásnagy Bükkfához. Csipike elhatározza.csapta a fejére a kalapot.. mert leköplek. És teljesítik parancsaimat. az Ebadtával? Megette a galócát? Dehogy ette! Ezt abból lehetett látni.És enni tudtál nélkülem? . Megkaptam a magamét. És rémületben lesznek.Reggeliztél? .Én azt. hogy a mérges gomba érintetlenül virított a helyén.Igen. ez a szerencse. kibújt az odúból.Megvan! Netovább után gonosz leszek. Ez már sok volt. Lám. Csak azt nem tudta még. és elindult a patakra. Azt hittem. És én csak kacagok. Összevonta a szemöldökét. A pisztrángokkal nem törődött. inkább így: brekeke! Tyű. Vacsorára se jöttél.Nyúlhoz sietett. a Vadméhekre.

nézze meg az ember! Madár elcsodálkozott. de azt hitte.Az ki? . amíg jó dolgod van! A Rettenetes Réz Úr alszik! . nem volt a Csipike ismert mosolya. . .Elintéz téged az én barátom! A béka bizonytalanul pillantott rá.. és messzire elszállt. ráripakodott: . hogy még jobban megfélemlítse. ki az a Rettenetes Réz Úr.Csipike nem kapkodott kavics után. hogy véged . Csipike elégedetten mosolyodott el. Gonoszul.. hogy nótára biztassa Madarat. dehogy látogatta meg Sünéket ezen az estén! Néhány szem epret evett meg útközben. A virágport se törölte le a fűszálakról.Váljék egészségedre! . . 8 . Nem tudta ugyan. aki valószínűleg olyan lehet. Hazafelé mentében elhatározta.Csend legyen. merre bukkan fel a béka. Sétálni kezdett a parton. mint a villámgyors és vérszomjas Nyest. hogy leköplek! Brekeke.Mi van veled. Felröppent.Mondom. a pisztrángok eltűnnek. és esze ágában se volt.Ide hallgass. . lesz neked mindjárt! Réz Úrrr! Madár azonban nem várta meg. és boldogan aludt. mint Csipike feje. Szegény bogárka rémülten menekült . . nem volt derűs. egyetlen hal se ugrik fel utánuk. majd a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához sétált. látni akarta. Ebben a nehéz helyzetben Csipikének iszonyú ötlete támadt.Már ezek is félnek! . hogy megjelenjék Rettenetes Réz Úr.nem tudta mire vélni a dolgot. rémületbe ejti Kecskebékát.A Rettenetes Réz Úr. . Kecskebéka a kettőt se várta meg. amikor észrevette. milyen vagyok én? . mint az előző napiak.Tudd meg.Az ki? . majd bebújt Óriásnagy Bükkfa odújába.Félnek a Rettenetes Réz Úrtól! Tőlem félnek! Újfajta. és fogózz meg: g-o-n-o-sz! . Reggel a szokott időben ébredt. Egy. Igaz nem volt olyan ez a mosoly.Hívjam ide? No megállj.Buta.Hallgass.állapította meg örömmel Csipike.jelentette ki ünnepélyesen. . Csipike? . itt is lesz. kedves. varangy! Tudod.Súlyos tévedés. szállhatnak a patak felett akkora molyok. hogy amerre elhalad. Elhatározta. valami gólyaféle lehet. és amikor Madár énekelni kezdett. Csipike rosszmájúan kuncogott utána. hogy bátran megrugdossa Szentjánosbogarat. .De én kiirtalak! . Csípőre tett kézzel állt meg a bükkfa előtt. boldog öröm töltötte el Csipikét: hatalmasnak érezte magát és rettentő erősnek. Mert példátlanul okos vagyok. kárörvendően mosolygott. Dehogy ment el Bagoly doktorhoz. ha tudni akarod! Amíg hármat számolok. nehogy valami baja essék.

valamennyien együtt maradnak. hogy tulajdonképpennek szólítottál. hogy beléverje a félszet. Csipike élvezni kezdte a csendet és a magányt. Vöröshangyáéknál hatalmas sürgés támadt a hírre: menekítették. Egy árva levele se rezdült.ha rájuk bukkan. Csipike? .. olyan példátlanul buta vagy. uccu neki. Dehogy várta meg Nyúl a folytatást! Hisz annak a Réz Úrnak bizonyára puskája is van. milyen iszonyú veszedelem szakadt az erdőre. és csak jó félórás menekülés után mert visszanézni. Ha mindnyájan belepusztulnak is. hogy példátlanul ostoba vagy. mert lám. ki az a Rettenetes Réz Úr. Meghallotta ő Madártól és Nyúltól. ám ez nem értette a dolgot. Az egész Erdő fél tőlem! Te is félj. mit üzent nekik: további intézkedésig. Ilyesmi Medvének sohase jutna eszébe. Harkály mestert hiába kereste Csipike. .De mit vétettem én neked. mi történt? . amit mondok. és akkor neki vége. ne olyan fonnyadtat. mintha nem törődnék a hírrel. olyasmi lehet mint Medve. hallod? Reszkess. Tessék otthon ülni. és amikor az erdei ösvényre ért. Elhatározták. a boly fenekébe.Ma nem mentek sehová! . amely körülvette. Ha most azonnal nem tűnsz el. hogy ezt is sikerült kellőképpen rémületbe ejtenie: még a szó is beléfagyott. fel se tudod fogni. vigyázzon. Kukucsit.. Nem kérdezték. lenyel. Úgy elinalt.Félnek tőlem. De ha nem engedelmeskedtek. 9 . Csipike elégedetten állapította meg. amit szintén a holtra rémült Nyúl újságolt neki. a föld alá az ártatlan hangyatojásokat. hogy nem is érted. mert valami iszonyú hatalmasság van arrafelé.bújtak ki a méhecskék.kiáltotta az ébredező méheknek. aki kirabolja a szállásukat. takarították minél mélyebbre.Azt.Tessék otthon ülni! . gondolták. Óriásnagy Bükkfa.Semmi sem történt.Tulajdonképpen mi történt? . Madár már szólt neki. aki mindent és mindenkit elpusztít. ne merje Csipikét háborgatni. hogy vigyázz magadra.Különben is minek állok szóba veled? Hiszen olyan rettentően. ahol Nyúl már nem láthatta. . nem hagyják magukat! Vadmalac nem jelent meg Légyölő Galócánál.Mi az. mennél mélyebbre a föld alá. Nem hiába mondják a nagyon butának. és felkészülnek a harcra. és hetedik határba repült kopogtatni. Csakhogy bizonyára sokkal okosabb Medvénél. ehhez szólj. További intézkedésig! Nagyon megijedtek a méhek.Szerencséd. Na.Óriásnagy Bükkfa nem szólt. mire Kukucsi nyomban lefelé kezdett túrni. elviszi a mézüket . vesd el magad! Nekiiramodott.. Az történt. hogy bükkfejű. Most pedig takarodj! . . Gyorsan betömték a vén fenyőfa valamennyi rését-repedésétlikát viasszal. Csipike legyintett: . hívom Rettenetes Réz Urat és. ha mersz! . mintha ott se lett volna. történik. Szarvasbika úgy tett. amíg jó dolgod van! Ide azt a reggelit! És nekem ezután friss sárgarépát hozzál. és megkérdezte Csipikét: . a Botfülűt is értesítette Nyúl a dolgok állásáról. és mindnyájatokat felfal. Jön a Rettenetes Réz Úr. Őt ugyan keresheti majd Réz Úr. amikor hozzád beszélek! Óriásnagy Bükkfa azonban nem reszketett. Elmondta ezt Nyúlnak is. de azért eloldalgott a Tisztásról.

. azt látom. . az odú apró résén. Utána aludt egyet. amelyik ott van a kalapodon. elhord a Rettenetes Réz Úr! Személyesen! Szusszant egyet. és kinézett az ablakon. Utána megfenyegette Hegyet mutatóujjával: . Ha nem. Eszébe se jutott. csörgedezett. mert az ilyen példátlanul nagyméretű gonoszság egy kicsit fárasztó.Nézzük Patakot. Ebből is láthatod. hogy már nemcsak az állatok és növények félnek tőle. hogy álmában átfordulhatott a jobb oldaláról a balra. hogy visszafelé folysz. Hiszen ha ő most a túlsó oldalon van. mert nem lesz jó vége! .Ide hallgass. hanem visszafelé. hogy visszafelé folyik! . a patak felé nyílt. mindenestül átköltözöl nekem a patak túlsó partjára Kősziklával együtt. Mégse lehet. IV.De mi lesz. jó. Nem megmondtam a tegnap? Vigyázz. Mi tagadás.Mi ez a fölösleges csobogás. . Hegy.Vigyázz. . mint tegnap.fenyegette meg Patakot. hogy minden patak kedvére űzze az eszét! Ide hallgass: ha nem fogadsz szót. ne bosszants. Vadmalac. arrafelé folyt. amelyik a völgy. . hanem maga a Hegy. mintha Patak a szokott irányba folyna! Holott nyilvánvaló. erdőstül. mert ugyebár Hegy átköltözik a túlsó partra. El is határozta. Tehát a Völgy mögötte van. Szeretett volna eldicsekedni valakinek a sikerével. hogy még a mai nap folyamán ráncba szedi Patakot. ha nem költözik? Ezt az ijesztő gondolatot elhessegtette Csipike azzal. tudod mit? Ki sem mondom a nevét. a Patak mögötte folyik: Hegy átköltözött! . és csípőre tette a kezét. Jobb oldalára feküdt. csináld halkabban.Reggel háttal ébredek majd a völgynek. és azt álmodta. Csipike meghökkenten nézte. hogy a javadat akarom. de utána elmosolyodott. Megállt a parton. Patak majd kiszárad félelmében..Jól van. hogy tájékoztassa az erdő népét a közelgő földindulásról. de légy szíves. Csipike elégedetten tért nyugovóra. de minden állatot elriasz10 . Patakkal kezdte. hogy felsóhajtott: .mondta.Mivel Nyúl messzire menekült. mert ijedtedben elapadsz. szaladt. locsogás? Reggelre tessék nekem szép csendben folydogálni és nem arra. ha Hegy átköltözött. miután felébredt. miközben felhúzta papucsát. sőt Hegyet is. mert ellenőrizlek! Mókus mama rémülten hallgatta végig az egészet egy tölgyfa lombjai közé lapulva. Elég csendben átköltöztél . Ezután Hegyhez fordult: .. Hegy! Holnap reggelre úgy ahogy vagy.Jó.Majd lesz itt rend! És elaludt. persze hogy úgy látszik. majd rohant. az Ebadta Reggel Csipike a bal oldalán ébredt. Csipike egyedül fogyasztotta el ebédre a maradék sárgarépát. megmondalak a Rettenetes. sőt Hegy tetején maga a Kőszikla is rettegve lesi a parancsait. nehogy elhiggye magát.

. milyen hatalmas a ti uratok és jótevő parancsolótok? Mert ezután így kell szólítanotok: Urunk és jótevő parancsolónk.bólintott Csipike. . . tudta. mennyire félnek.Nem csináltam semmi rosszat . Méghogy Réz Úr! Miféle Réz Úr? Hiába próbált azonban Csipike felé látogatni. Úgy határozott tehát. Úgy értem. te Harkály! Ide gyere.Ez a büntetés. és azonnal megkeresed Madarat és Nyulat. Mindkettőn látszott.. Mostantól kezdve jobbnál jobb ennivalókkal szolgáltok engem. Megértetted? . . A mai napon Nyúl szállítja a válogatott finomságokat. Engem is féltenek. urunk és jótevő parancsolónk.Bocsáss meg nekünk. az Ebadta. délire pedig mind a ketten itt legyetek! Alig ment el Nyúl és Madár. és kitépett egy tollat Madár szárnyából. Ha még egyszer előfordul.Hát te hol voltál tegnap? . amelyen még mindig be volt viaszozva Vadméhek odújának bejárata.Kopp. Madár pedig hálaénekeket zeng nekem. eressze lejjebb a fülét. Légyölő Galócához ment. és végük. ez nálatok megvan. .Hé.Aha! . Madár élelmez. egykettőre itt legyenek. ne félj! Parancsom van számodra! Harkály Mester riadtan röppent közelebb.Ide gyertek. Vadmalac. Nem kellett sokáig várakoznia Madárra és Nyúlra. amiért elkóricáltatok. sehogyan sem akart hinni a Csipikéről szóló híresztelésnek. de mennyire! Harkály Mester elrepült.kopogta . Csipike közben elégedetten szemlélgette a Korhadozóbelű Vén Fenyőfát. Nagyon félnek tőled az öregek. aki nagy ijedtségében elfelejtette magával vinni szemüvegét. a butaság. . nemsokára Csipikének is ott kell lennie. megrugdoslak. Rettentően.Helyes . mert példátlanul buták vagyunk. Nyúl pedig dalol a hála és köszönet hangján! Megértettétek? Nyúl és Madár riadtan bólintott. Holnap fordítva lesz. Biztosan azért nem vettük észre. . . amikor észrevettétek? Nyúl és Madár rémülten nézett össze. . hogy Csipike nagy-nagy diadalának. Csipike nagylelkűen bólintott. és visszarepült érte az Óriásnagy Bükkfához.tott maga mellől. Hamarosan megérkeztek. ő mégis remegett. de nem vettük észre. Ezúttal azonban sikerült megszöknie.parancsolta gorombán Csipike. Egészen közel! Nézze meg az ember! . Szerencséje volt Harkály Mesterrel.Na. hogy meghúzhassa. pedig Mókus mondott valamit az este. világgá szóló csodatettének hírét vigye. . hogy Madarat és Nyulat visszarendeli. Most pedig uzsgyi! Menjetek és hirdessétek dicsőségemet. . a szülei riadtan kergették vissza.. Patak meg visszafelé folyik parancsomra! Nem csodálkoztatok.Mész. Éjszaka átköltöztettem Hegyet Patak túlsó partjára. különben Rettenetes Réz Úr bárhol megtalálja őket.Hát. hogy ne féljen. mit szóltok hozzá. majd intett Nyúlnak.Nem engedtek.igazán. . hiába mondta neki Csipike. Előlem ne bujkáljanak.És most miért jöttél? 11 .vette észre Csipike. Csipike motoszkálást hallott a bokrok között.

hogy csípős. Én.Mi lenne? . Na. milyen hatalmas vagyok én? . Csipike szemében gonosz fény csillant. . 12 . ... fékomadta! Akkor miért jöttél ide minden reggel? ..Nem tudom. Vadmalac kíváncsian bámult reá. . nem az innensőn! Hát a Patak folyását ki változtatta meg? . Sivalkodva menekült... hogy most azonnal fald fel Légyölő Galócát! .Mit gondolsz.Híj.És akkor véged lesz.Te Vadmalac! Nem tudod. .Úgy. . ám az öreg éles agyarától annál jobban. Hegyet ki költöztette át? Hiszen mi most a Patak túlsó partján vagyunk.Miért félnék? És miért vagy nekem uram. te nem félsz tőlem. hogy indult Vadmalac. Vadkan bácsi utána robogott. Ilyenkor volt a legfélelmetesebb.Eltakarodsz innen?! Indulsz azonnal haza? De mennyire. Vadkan bácsi az egész erdőt tűvé tette Vadmalac után.Senki se..Szerettem nézni az elrettentő példát. . Ma reggel ittam belőle.Szerencséje. Csipikétől meg a Rettenetes Réz Úrtól nem félt ugyan egy csöppet se. Mi lesz? . Milyen? . Rémülten pillantotta meg egyetlen gyönyörűséges magzatát a halálos veszedelem kellős közepén.Hogyhogy nem?! . . . Rosszat sejtve lopakodott Csipike bükkfája alá.És? .. mihelyt a félelmetes nevet kimondja. . ostoba malaca. és jótevőm meg ilyenek? .Nem én. arra folyik. Csipike megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ma nem lesz? Csipike csípőre tette a kezét. Csipike azt hitte..Csipike szeme rettentően villogott. te boldogtalan!. a te urad és jótevő parancsolód. Vadmalac rögtön visítani kezd.Hívjad! Szerencsére nem került rá sor. Tévedett. amerre a tegnap.Ide hallgass..Megszöktem. és elszalad.Hijnye.Hát ide hallgass! Ha mos azonnal nem kérsz tőlem sírva bocsánatot. Vadmalac. uradtól és jótevő parancsolódtól? .Hívjam? . elrendelem. hívom Rettenetes Réz Urat és. sehol sem találta.

. Urad vagyok és jótevő parancsolód. irgalmazz-kegyelmezz. hogy még hintázott is rajta.magyarázta délben Nyúlnak és Madárnak. már két napja kész.Itt van.Csigabiga. Szegény Csigabigának nem volt mit tennie. izé..Csigabiga.Na mi lesz azzal a tervrajzzal? . mint régen. Ha estére nem készítesz egy négyszögletű házat. Csipike szigorúan nézett rá.Azok az idők elmúltak! Mostantól nem úgy lesz. jótevő parancsolónk és az Erdő Réme. . mert munka után édes a pihenés. .V. gyere ki! Csend és nyugalom. földindulás. .. Utána megrugdosta Nyulat. Madár szóhoz se jutott. hogy. de hiszen... és Csipike úgy meghúzta. Csipike.Nem jut a mi eszünkbe semmi. de ki sem mert bújni a házából.makogta Nyúl.. gyere ki! Semmi. Csipike kajánul elvigyorodott. a fejeden egy nagy koppanás! Tervrajz nem érdekel! . Majd. az erdő réme . de fogok. Nem tanultam illemet.Hiszen én olyant nem tudok!.. Tartsd a füled! Nyúl tartotta. .De hát. Különben is már unlak. Irgalmazz Csipike! . végig a köszönet és hála énekét zengedezte. . urunk. jótevő parancsolótok és az Erdő Réme! Eszetekbe ne jusson.Ez az én jó szívem. Csigabiga gyere ki. .. csak légy szíves ne haragudj! Csipike undorodva pillantott a falevélre. utána pedig altatódalt kérek. kedves mélyen tisztelt Csipike.. Ha a fején nagy 13 .Nem tanultál illemet. puccpaszta.Jajj.Semmi irgalom és kegyelem.Ég a házad ideki! Erre már kibújt. akkor égszakadás.. Hogy mersz a szavamba vágni?! . amikor Csipike még nem volt jótevő.Elég a ricsajból . . ég a házad ideki.. Megszántam azt az ostoba Vadmalacot.. Csigabiga nem mozdul. Neki immár vége. .Most elintézem Csigabigát.Semmi irgalom. .. Csigabiga már két napja ott gubbasztott az Óriásnagy Bükkfa tövében. eddig jó volt. a ti uratok. pocsék! . ... . hogy. semmi Csipike. ha ez nem lenne . mert mi rettentően félünk tőled. Sírdogálva indult el..Mit mondjak.förmedt rá Csipike. és közben azokra a boldog időkre gondolt.. De most már vége a szánakozásnak! Most már büntetek! A legkisebb vétségért is! Mindenkit! Én vagyok Csipike. Egyszerűen megsajnáltam.

ni! . inkább megharcolunk vele. a méhecske már messzire szállt. húzd meg a fülemet . . Valami zümmögött. messzire vándorol innét.csipogta kétségbeesetten Madár. Csipike a mohára heveredett. és a Korhadozóbelű Vén Fenyőhöz szaladt. forduljon gyökérrel felfelé. Egy vadméh! Mielőtt azonban utána kiálthatott volna. . Dühösen pattant fel. urunk és jótevő parancsolónk. hatszáz! Ezzel hátat fordított nekik.Nem. . amikor rettenetes dolog történt. bárhol utolér benneteket a Rettenetes Réz Úr iszonyú haragja! Végeztem.Engem is megrugdoshatsz. és elrepült a mézért. vagy elmenekültök. Ha kirepülünk . tessék. .Óhohó! Mi ez? Lázadás?! Szóval beálltatok ti is rebellisnek? Hát jó. és parancsolj. ha mindnyájan elveszünk is. mint még soha. . amerre megy.jön a Rettenetes Réz Úr. hiszen fényes csíkot húz maga után. Elhatároztuk. Mindegy. . hékom! Egy erős fullánkú méhecske szállt eléje.Csi-csi-csicseri borsó . mert estig nagy távolságot nem gyalogolhat be. olyan messzire. amikor visszatért a remegő Nyúlhoz és a riadt Madárhoz.És a nagy Légyölő Galócára mutatott. .Hát ti hogy mertek repülni. amilyenre csak tud. hogy Csipike könnyen a nyomára bukkan. és bevonult az Óriásnagy Bükkfa odújába. . Ismét zümmögés. Az Erdő réme csípőre tette a kezét.tette hozzá Nyúl. Csipike! Ha nem gyűjtünk mézet.Ha ellenkezni próbáltok.Jaj. hogy röpködjenek.makogta ijedten Nyúl. Vendégeim vagytok. Más lehetősége nincsen. Elhatározta. és tudta. .A vacsorátok az lesz. meghal. Erdő Réme. Meg kell próbálnia. Madár rágyújtott az altatódalra. Érezte azonban.Bi-biztosan sá-sárgarépa . mintha ő nem tiltotta volna meg nekik. Aztán megint. Inkább csatában hullunk el. vagy rugdoss meg. .Majd megkapják ők a magukét! Mit Réz Úr? Csak nem fogom ilyen csekélységgel bosszantani a Rettenetest? Este. . Nem tépek tollat.Ma este nagy vacsorát rendezünk . irgalmazz szegény kicsi méhecskéknek! Inkább tépjél ki egy tollat a szárnyamból. éhen pusztulunk. Szálltak a méhek. Csipike felpillantott. de bocsáss meg szegénykéknek! . Csipike tehetetlen haraggal nézett utána. 14 . nem húzok fület. semhogy éhen pusztuljunk! Ezt neki is megmondhatod! Ennyit mondott. Nyúl és Madár remegve várta mi lesz a vége. amikor alusznak. megparancsolom a Fenyőnek. . Aztán majd nézhetik magukat! .mondta Csipike olyan kajánul.koppanás. Nem tartott sokáig. meg se rugdoslak.rikoltotta Csipike.Ide hallgass. Töprengek.csipogta reménykedőn Madár.csillant fel a remény Nyúl szemében. mi lesz a vacsora? . Dúlt-fúlt. hogy hiábavaló. Mit gondoltok.Óriási tévedés! .És megbocsátasz? .

elrettentő példát még nem is láttam! . Meghallgatta keserves panaszát. hogy vigasztalja őket. ha nem tisztelsz engem. még Csigabiga is visszafordult a bujdosásból.Okvetlenül elmegyek. Elhatározta. Kilopózott. Csipike egész délután bent gubbasztott odújában. és megcsóválta a fejét. hogy még a Gyöngyvirág is könnyezik. .válaszolta illemtudóan Vadmalac. jön a Rettenetes Réz Úr. Ha megtagadják a Rettenetes Réz Úr iszonyú. végül kilesett odúja nyílásán. aki bevallotta ugyan iszonyú rettegését. mennydörgős-villámlós haragja következik. hogy ő egyedül Vadmalacot félti. Nyúlnak és Madárnak.Mit csinálsz. mint Vadkan bácsi.És felfordul tőlem! . Szarvasbika együttérzéssel rázta meg gyönyörű agancsát.Örülök. és. milyen rettentő sorsot szánt Csipike. ilyen érdekes. . köréjük szálltak mind a méhek.Ne feledd! Megparancsoltam! Nehogy megmérgezz valakit ma este! Légyölő oda se neki. amikor látta.förmedt rá Vadkan bácsi. felpillantott az ágon búsuló Madárra.Nem tehetnénk valamit? . valami hiányzik neki. ez némiképpen csillapította fájdalmát. Gyorsan szétvitték a hírt az Erdőben. mégpedig örökre. VI. ami régebben megvolt. Mégis úgy érezte. amikor a nagy sírás-rívásra előbújt Sün-Apó. odament Légyölő Galócához. mire a pokolravaló Vadmalac fütyörészni kezdett... Legelsőként a méhek tudták meg. de Vadmalac úgy érezte. Nem tudott elaludni. hogy még élek! . Légyölő Galóca tette magát süketnek. . bár titkolta úgy. . az Ebadtát.. hallod?! Csak egy kicsit. majd bátran hozzátette: . Ha megeszik a mérges gombát . Odament a kétségbeesett Nyúlhoz. Óriási verés következett.ujjongott.végük.. milyen sorsot szánt Csipike Madárnak és Nyúlnak. Hamarosan ott termett a két mérges gombára ítélt mellett Mókus az egész családjával. bár nem tudta volna megmondani. és beáll Nádirigónak. és. ami náluk ritkaság.vigyorgott Légyölő Galóca. Már alkonyodott. és Vadkan bácsinál betelt a pohár. mert fiatalkorában ezt a szakmát is gyakorolgatta. Vadmalac nagyon megörvendett.böffent rá az öreg. Harkály Mester bánatosan kopogtatta a fákat. szedtevette! Örülj. addig várjanak nyugodtan. hallod-e hitványa. nyavalyás! Nem mész sehová! . . . Ebadta? . ám azt állította. látta a szomorú állatokat. Hol van a Rettenetes Réz Úr? Madár és Nyúl keservesen zokogott.Te. de nem szólt egy szót se. Mindenképpen végük. Néha-néha kilesett ugyan. amikor meghallotta. . fekete orrát. igaz ügyért szenved. megesz! . az Erdő Réme. . hogy még élsz. és felemelte pici. Nagy és erős létére talán ő félt a legjobban Rettenetes Réz Úrtól.Soha ilyen hatalmas nem volt még Csipike.Adok én neked. vergődött az ágyán.kérdezte. Senki sem volt a közelben. Valami. nagyot sóhajtott. immár messzire költözik az Erdőből. amikor meghallotta a szörnyű újságot. Családját visszaparancsolta: majd ő körülnéz. mi az.Ma estére ne légy mérges.Ne hagyjuk magunkat! 15 .

Mókus-Mama felkapta a fejét. Madárnak és Nyúlnak meg kell ennie a mérges gombát. Ahány odvas fa volt az erdőben.Zümm!.kérdezték. . A Hegy. Szétröppentek a méhek. csak úgy. mi lesz. bokrok között.adta ki a jelszót Sün-Apó. Az Óriásnagy Bükkfa tágas odva. Okos beszéd volt. Mókusék is. Valamennyien egyetértettek Mókus-Mamával.Kopp. Amikor pedig a hold felbukkan . a Kőszikla mögött vörösleni kezdett az ég: nemsokára feljön a hold. és ha Réz Úr odafent volna. A két szegény áldozat. .. Madár és Nyúl hátul kullogott. mert hiábavaló. a Botfülű is..Tulajdonképpen ki az a Rettenetes Réz Úr? . Várták.mondta Harkály Mester. a Botfülűt. Nemsokára tőle is megjött az üzenet: A föld alatt ne is keressék Réz Urat. mert a felhő elszáll. a csobogó Patak völgyében. Alig indultak el azonban. .kérdezte. és kérleljük meg. . néhány lépés után a méhecskék megtorpantak.mondta -. pillanatok alatt megtaláljuk. ahányan voltak. Hol lehet Réz Úr? Ott fenn rejtőzködnék a magasban. Hamarosan megjöttek Mókusék is. Nem találták Réz Urat. helyes! . Harkály Mester a tisztásra röppent. azt mind átkutatták.ó.Menjünk el magához a Rettenetes Réz Úrhoz . . Mókusék után Sün-Apó Csigabigával. keressük meg! . Itt kell lennie az Erdőben vagy a Tisztáson. Ott lenne? VII. hogy felkutassák az odvas fákat. mindenki láthatná a tiszta égbolton. hogy a tisztáson melléje zárkózik majd Kukucsi.Rajta. Senki sem tudott válaszolni nekik. Ki az a Rettenetes Réz Úr? Már felpislákolt az égen a vacsoracsillag. annyifelé indultak. Csak a két árva. a bodros felhő mögött? Nem valószínű. a Vadméhek szállása és a Csipike lakása kivételével. hátha valamelyik odúban ott székel a Rettenetes. Semmi sem lett. nézzen utána Réz Úrnak a föld alatt. hogy valamiképpen megkérje Kukucsit. gyalogosan. .. Keresztül-kasul járták az erdőt. kutatták a virágos Tisztáson. Mögöttük Harkály Mester lépkedett abban a biztos hitben. Egyetlen hely maradt. . Utána Mókusék. ahova egyikük se merészkedett benézni. jaj. a két elítélt nem mert elmozdulni az Óriásnagy Bükkfa közeléből.röppent fel az egyik méhecske. Szépen felsorakoztak. Csipike lakása. 16 . keresték fákon.Ha mindnyájan szétszéledünk. Sün-Apónak újabb ötlete támadt. Réz Úr nincs! Reménykedve várták Vakond Gazda jelentését.. a derék becsületes Vakond Gazdát. Elsőként a méhek tértek vissza. fák alatt. hol van a Rettenetes Réz Úr? .Hát akkor induljon a menet! . Legelöl tizenkét méhecske. Még Szikla barlangjait is végigfürkészték Denevérék segítségével.

Csak azokon van hatalmam. hogy Légyölő szelídüljön meg egy kicsit erre az alkalomra. amelyiken Csipike ki-be jár. mit tegyek? Szólj hát egy szót!! Madár szeme megszokta az odú homályát. és ártani is csak azoknak tudok.mindnyájan köréje gyűltek.szólt hátra remegve.. Mert ha akkora volna.Láttam! A Rettenetes Réz Úr. akiket szeretek. sőt. . . Madár mély lélegzetet vett és bebújt. . Sokkal nagyobb. Nyúl. hisz akkor nem félnék tőle. Ne hagyjuk Madarat és Nyulat! Szurkáljuk össze Réz Urat! Ez már túlságosan bátor beszéd volt. félő tekintettel néztek vissza reá.. de nem mertek helyeselni. a méhek. Csak éppen nagyobb. Egészen eltűnt a Csipike odújában. bekukucskálok Csipikéhez. én nem akarom. a nagyon okos Sün-Apó is csak annyit mondott. akkor nem lehet akkora..Jaj. Ha ott lakik. majd leröppent az ágról egyenesen Csipike odúja elé. Csipike háttal állt a bejáratnak. végül egyik méhecske odadöngicsélte neki: . De ki nézze meg? Madár mélyet lélegzett. . És nem lehet neki puskája se.. Réz Úr.zokogta Nyúl.Azért én amondó vagyok. Harkály Mester . mint Nyest. amikor visszahőkölt.És a Rettenetes Réz Úr? . akkor nincs miért félnünk. egy kilincs! 17 .Gyerekek! . Pedig milyen jó dolog a Hatalom! De hiába próbáltam én az Erdő Réme lenni. arra telik a hatalmamból.pislogott rá reménykedőn Nyúl. Amikor meglátta. Már éppen dugta volna be a fejét.Csipike nem akarja megétetni velünk a mérges gombát! . . Melyiktek látta? Senki sem jelentkezett. gyorsan megfordult. És puskája se lehet neki. Réz Úr. nem férne be. Mókusék szíve is megdobbant rá. .Miket hordtok itt össze? Ha olyan. ..Olyan. mégis meg kellene nézni! Már pusztán a Csipike odúja van hátra. . mint Medve-Sógor.döngicsélték a méhek.Egy életem. Szinte búcsúzott tőlük: ki tudja. hogy előbb meg kell nézni Réz Urat.. és kibújt Csipike odújából.sírt Madár -.És van neki puskája! . mert én egyszer láttam egy puskát Vadász Bácsinál. Ezt mondta. Azért mert buta voltam. egy halálom.Hogy te milyen okos vagy . mint Medve-Sógor. Még Csigabiga is közelebb húzódott. akkor nem lehet olyan.Láttad? . ..Sörétes! Sün-Apó értetlenül pislogott. látja-e még őket? Mindnyájan aggódó.Megint nem tudtak válaszolni jó ideig. a mérges gomba nem fél tőlem. züm-züm . . Inkább Nyesthez hasonlít. hogy Madárral és Nyúllal megétessem a Légyölő Galócát. hogy Madár és Nyúl megegye a Légyölő Galócát! Mondd meg. mint Medve-Sógor. Nagyon szomorú vagyok.És én most nagyon búsulok. hogy lássa.kérdezte Sün-Apó. Mókusék. . de az nem fér be a likon.. Madár könnyes szemmel pillantott végig rajtuk. nehogy elnevesse magát.Ha kisebb.Ugyan . szorosan melléje álltak. . éppen beszélgetnek! .ujjongta a körülállóknak . Sün-Apó. Kinyújtotta a nyakát. tulajdonképpen kivel beszélget Csipike. Látod. Ez az én csendes véleményem. de arra már nem. mint Medve-Sógor.Igazad van. .

de amikor azt hitte. úgyis tudjuk. szokott időben bújt ki barlangjából. netovább óta elhanyagolta a testgyakorlást. vidám nevetéstől. De nem bújt ki az odúból.csivitelte Madár -. hogy csak tréfa volt az egész. és friss. Hegy is megbocsátott! Hajnaltájt. Hegy. hogy már az elején tudta. ezt motyogta: . ő is nagyokat ugrott örömében. és kezdett pocakot ereszteni. majd visszamentek az Óriásnagy Bükkfához. letörölte a friss levelekről a szélhordta virágport. jókedvtől zengett az egész erdő. .. hallod. nótát kérünk! Madár felébredt..Hiába . amerre neki tetszik! Bal oldalára feküdt. A méhek vidám zümmögéssel szedték le a viaszt a tartalékbejáratokról.. és amikor felébredt kinézett az ablakon. hogy mégsem kellett nádirigónak mennie. Sünék jókedvűen indultak éjjeli műszakba. nagy kópé ez a Csipike! Legboldogabb azonban az egész erdőben. harmatos. most bizonyára mindenki őt neveti. költözz vissza az innenső oldalra. Csipike. Hatalmasat táncoltak.VIII. amiért elmaradt az érdekes látnivaló. rámosolyodott Csipikére. csak Vadmalac búsult. nem látják. Csipike is ledőlt. Patak völgye ott volt. és a szokottnál három mozdulattal többet tornázott. Harkály mester pedig boldog volt. mert az utóbbi időben. szét is maszatolta az öklével. csókot intett neki. hogy nagy kópé vagy! Csipike összetörten kuporgott az odúban.kopogtak az odú bejáratánál. Leszaladt Forráshoz. Hiába. Amikor meghallotta Madár vigasztaló csivitelését. hogy még a szemüvegét is le kellett vennie. Szarvasbika előkelően kijelentette. Kecskebéka pedig olyan táncba fogott a parton. Vaddisznó bácsi is ünnepelt. sőt talán az egész földkerekségen Madár volt meg Nyúl. Maga Bagoly doktor mondta. . . Semmi válasz. Azután ledobta kalapjáról a fonnyadó csalánlevelet. hallod? Csak azt akarjuk mondani . Nagyon szégyellte magát. a mesemondó Mire feljött a telihold. Kissé rossz lelkiismerettel gyalogolt a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához. Egyszerre semmivé vált rettentő hatalma. majd Madárhoz osont. háttal a Pataknak. Amikor Bagoly doktor meghallotta a dolgot. nagyot hancúroztak örömükben Erdei Tisztáson. légy szíves. Csipike . hogy mi nagyon szeretünk téged. És kérleld meg Patakot is. Elcsendesült az Erdő. illatozó gyöngyvirágot tűzött a helyébe. szemben vele! Úgy látszik. A vigadozók lepihentek. és bátortalanul megcsiklandozta a csőrét.. és nótázni kezdett. 18 . Patak pedig folyjon. Ha gondolod. nagy könnycsepp indult lefelé az arcán. Mielőtt elaludt volna.mondta -.. mégha nem is egészen idegen neki az új mesterség. az ő korában már nehéz új életet kezdeni. . Megdicsérte a szépen nyíló virágokat. A pisztrángok felfelugráltak a vízből és bukfencet vetettek a levegőben.Csipike..Csipike. akkorát nevetett. mintha világéletében ezt tanulta volna. egykettő megmosdott.Madárka. humbug az egész.Te is bocsáss meg nekem.

Mókusék mosolyogva integettek neki az ágról. mindenütt mosolyogva köszöntek. fogadták köszönését az erdei népek. milyen szörnyű dolog az..Megbocsáss. ami netovább óta hiányzott neki.ujjongott Csipike. Ezekkel a vadonatúj szavakkal: . de reggel van. Vadmalac. Vöröshangyáék figyelmeztették. Ekkor jött rá valamire Csipike. hogy egy óra múlva kezdődnek a kitartó esőzések. Megnézte és megdicsérte tornamutatványukat. Amíg gonosz volt. Úgy értem. mint egész kicsi. Bármerre ment. Arról. Mentében azonban.kiáltotta oda.Hol volt. új mesét mond Madárnak és Nyúlnak. példátlanul gonosz és Erdő Réme.. délután okvetlenül gyere minőségi ellenőrzésre! .bújt elő mosolyogva egy méhecske -. Csipike elindult Nyúlhoz. hol nem volt. hogy reggeli után siessenek Nagy Keserűlapi alá.. de már nem vagy olyan buta. amikor senki se látta. atyafiak!. visszafordult Légyölő Galóca felé: . Sünéken megigazította a takarót.Ébresztő. . Fölösleges az elrettentő példa. És ez volt az a bizonyos valami. Holnapra kitalálunk valami mást. az Ebadtának ezt mondta: . Jó lesz? Jó volt..Köszönjük Csipike ..Csipiszt! . ha valakire nem mosolyognak. sehol a világon nem kezdett el mesét. senki se mosolygott. ne haragudjatok. helyenkint zivatarokkal. ám Légyölő Galóca előtt várakozó Vadmalacnak. Elhatározta. csíkos korodban. és fügét mutatott neki. 19 . Megdicsérte Vakond Gazdát. ahogy senki. És ezt a példátlanul vadonatúj mesét úgy kezdi el. ha megindulnak a kitartó esőzések.Itt leszek! . helyenkint zivatarokkal.

. . hogy ezután minden egyes szedermagot kiköp. és kiderül. ami megzavarta az édes pihenést. Madár és Nyúl csodálattal pislogott Csipikére. Megkésett óriási hiribgomba növekednék alatta nagy sebességgel? Segítséget. mert munka után édes a pihenés. mert így biztosan nem alszom el. Egyik este nagyon szép mesét mondott Madárnak és Nyúlnak arról. kemény fogadalmat tett. hogy Csipike dühbe gurult. Megkapaszkodott benne. mert csak földindulás forog fenn . mert ismét megmozdult alatta az ágy. A láb felőli része emelkedni kezdett.Most eltesszük magunkat holnapra. . Számba vette másnapi tennivalóit. téved. amiért ily hallatlanul okosakat tud mondani. és ha Vöröshangyáékhoz egy fekete hangya téved. hogy vékony ágon ül. Ide-oda. azután.és elindultak ki-ki a maga otthonába. és visszakászálódott a mohaágyra. égszakadás-földindulás. különösen ha nem gurulok neki ismét Réz Úrnak.CSIPIKE ÉS KUKUCSI IX. hogy gurul-gurul . Lökésszerűen.Égszakadásról nem beszélhetünk.jegyezte meg Csipike. .Ülve maradok.gondolkodott hangosan. ide-oda. Ne bántsák többé egymást az állatok: Szarvasbika ne verekedjék többé a hegyen túli szarvasbikával. Azt álmodta. és felült az ágyban.állapította meg Csipike. Úgy látszott azonban. Darázsék ne szurkapiszkálják a Vadméheket.nézett körül riadtan.Nem hiszem.Azt hiszem.. Csipike kétségbeesetten kapaszkodott meg.Lehet. ne egyék meg. Még le se hunyta a szemét. de csak idáig jutott. azután. majd így fejezte be mondókáját: . ami sikerült is. majd nyomban utána meg kell kezdenie a bőgőórát Szarvasbikával. Aggódva nézte az ágyát. mikor megmozdult alatta az ágy. Egyszerre furcsát kezdett álmodni. majd jó éjszakát kívántak egymásnak . ha jónak látja. hogy mi a helyzet . aki nehéz helyzetben mindig meg tudta őrizni nyugalmát. a fejemen egy nagy koppanás . majd arra ébredt. hogy az Erdőben megvalósítja a szeretet honát. hogy a vadegrest is szeretni kell. tanácsot kérőn pillantott Réz Úrra. ettől álmodom ilyeneket .. Csipike bebújt az Óriásnagy Bükkfa odújába. Az ágy azonban aggasztóan kezdett felbillenni. . majd ünnepélyesen bocsánatot kért Réz Úrtól a zavarásért. és a szél rettentően himbálja. szaggatottan emelkedett. hogy a fejemen se lesz több nagy koppanás.motyogta Csipike. Vendég a háznál Csipike elhatározta. hogy megadja a jelt őszi Kikericsnek: délfelé már nyílhat.és nekikoppan Réz Úrnak. és elfészkelődött mohaágyán. Réz Úr azonban olyan jámborul szendergett a sötétben. Csipike leszállt róla. . hogy a nagy koppanást elkerülje. Elaludt.Nem köptem ki a szedermagot. hanem fogadják szeretettel. hogy álmodtam volna . 20 . Reggeli után ki kell mennie a Tisztásra.

hogy Kukucsi nyújtózik mellette: . de jó puha! . magasodó porhanyó földdel. Egyszeriben nagyon ismerős lett neki a földhalmocska. . de az is lehet. aztán majd lesz ami lesz.Vendégségbe jöttél? . egyengessük el ezt a példátlan nagy halmot.Mégis.köszönt rá vidáman Kukucsi. Gyorsan hozzátette: . Az ágy már egészen rézsút állt. ezt nem kellett volna mondani.Valaki tevékenységet fejt ki az ágyam alatt . hanem jó éjszaka.Korán van. milyen gyorsan szétnyomja. Aggódva látta. és beletúrt. Csipike arra ébredt. Csipike szigorúan mérte végig. .rikkantotta Csipike. hogy sértőt mondott.Abba. . Vendégeskedjünk még egy kicsit.förmedt rá méltatlankodva Vakond Gazdára. hogy az odú lassacskán kezd megtelni az ágy alól kipergő. benézek.Ejnye Kukucsi. és reggelig aludtak. hogy példátlanul bölcs vagy. ha még ilyen alkalom adódik. és félrehúzta a lapifüggönyt az odú ablakán.Itt a cselekvés ideje .. Példátlan felfordulás . Egymásnak vetették a hátukat. . Mert most nem jó reggel van. És máskor. majd együttes erővel helyére tették a mohaágyat.Lehetséges Réz Úr. egyengeti Kukucsi az irdatlan földhalmot lapátlábaival. aki nem mer! .rikkantotta el magát Csipike. hogy példátlanul bátor vagy.Volt. .Tyű. . Gyere.De jót vendégeskedtem! X.Gondoltam. Kukucsi hunyorogva nézte. .Bolhád van? .csak akkor vette észre.Pálinkás jó reggelt! .Próbáld csak ki! Kukucsi kipróbálta. hogy iszákos vagy utasította rendre szigorúan Csipike. mert nem szeretem nálad. Hősies. de elküldtem őket Borzhoz. . . jó? Kukucsi megszeppent. segíts. hát így kell berontani az emberhez?! . gyáva ember. hogy csak nagyon buta .Fel a fejjel.Akkor nem doblak ki. légy szíves. Gyorsan rákapaszkodott. ne turkálj az én magánlakásomon. ki a mellel. apró göröngyök hulltak ki alóla. Csipike őszinte ámulattal nézte.nézett nagyot Csipike. .állapította meg Csipike nagy körültekintéssel. ha erre járok.mondta. . inkább az a gyanúm. telelni. fürgén leugrott a mohaágyról. . . . 21 . és lehúzta a földkupac tetejéről a mohaágyat.És pontatlan is vagy. Fényes fekete orr bukkant ki a föld alól.Na látod.

Megrugdoslak. és tornázom.motyogta Kukucsi.Honnan tudjam én aztat? . Szólhatnál Nyúlnak. Te addig kelj fel.bólintott Csipike.bólintott Kukucsi.Mammammammamma.Nótát! Madár rázendített.Kicsodát? . A vendégeskedést pedig ne tévesszük össze az alvással. és befordult.Nahát! . . . ha nem tudnád. 22 .Nem aztat.. . és felkelt. hogy reggelizni hívja vendégét.Nem ma. hanem most! Kukucsi azonban durmolt tovább.Jó . szellőztess. majd kibújt a jó meleg odúból. tehát nincs korán. . aki azóta már biztosan felkelt.Inkább kapjak . . megtapsolta az ágon bukfencező Mókus famíliát. Dehogyis kelt fel.Felkelek. Ekkor érte a meglepetés. Most kimegyünk mosakodni a Forráshoz.Aki dolgozott.Engemet ne rugdosson senki! . Az alvó füléhez hajolt. utána megkocogtatta a Korhadozóbelű Vén Fenyőt. Felkelt a nap. Csipike levonult a Forráshoz. aszerint terítsetek. takarított. tornázott.Ide hallgass. szellőztetett. hanem azt. szellőztetek. Felszólt az ágon éneklő Madárnak. Csipike rázni kezdte.Kinek beszélek én?! . .Csipike az Óriásnagy Bükkfához indult. hanem éppen jókor. Felszólt az Óriásnagy Bükkfa ágán fészkében ébredező Madárnak: .. hé! Erre már felült Kukucsi.és vissza akart feküdni. . nem kapsz reggelit! . . Madár gyorsan elröppent Nyúlért. Csipike bebújt az odúba. Kukucsi jóízűen aludt.Ébresztő.Óriási tévedésben vagy. hékom.borzolódott fel Csipike. az egyék! .Csak aludj. . takarítok. Pitymallik.gondolta meg magát Kukucsi.motyogta Kukucsi. Kukucsi! Azonnal kelj fel. Csipikének szigorú ötlete támadt. . takaríts! . És neked beszélek. atyafiak! A vadméhek zümmögni kezdtek. szellőztess és takaríts. . Lustálkodásnak itt nincs helye! . . nincs neki helye.. .Jó . és megrázta vendégét. De tudd meg.Hát Lustálkodást. . mert ép testben ép lélek. . Azt mondtad. Sünéken megigazította a takarót.Akkor nem engedem be .mondta Csipike.Ma vendégünk lesz. megmosdott. .

mondta önérzetesen. ugye? . . Csipike megbotránkozva nézett össze Madárral.Mindenről lekésünk! . Látod. Szarvasbika már bizonyára odébbállt a Tisztásról. vesd el magad. És nem is furdal. .Engemet ne sértegessenek . Amit a bolhákról mondtam. .Csipike bosszúsan látott a szellőztetés-takarításhoz. Kukucsi. amiért ilyen példátlanul megzavarta a napirendet. hogy szép hosszú füle van neki. . azzal uccu neki. .Miért sértegeted.Nem én. hanem bolhája is! .Hát ez példátlan! . Ne kiabálj úgy.Már régen megterítettünk. .kapkodott kétségbeesetten Csipike. Kérlek. Madár türelmetlenül szólt be.kérdezte Kukucsitól. ha még igaza is van?! .Jó.csodálkozott Kukucsi. mert nagyon elálmosodtunk. Szeretem. amelyet épp rágcsált. Attól nem lehet megsértődni. .Nem látom.Nem a lelkiismeret furdal.Igaza van neki! . Biztos róla pattant reám. Nemsokára ugyanis indul a szarvasbőgés. Nyúl sértődötten tette le a sárgarépa-véget.követelte Madár harciasan. és Csipike pallérozza a Szarvasbika hangját. És nem is akartam megsérteni Nyulat. a botfülű Kukucsi bűntudatosan pislogott Csipikére. hogy nemcsak igaza van neki. Legalábbis Csipike így látta. milyen vagy! . hanem egy bolha.Kár. .Na mi lesz? Nem jösztök? 23 .Te hát! Nem rágalmaztad meg bolhákkal? .Kérj bocsánatot! Kérj bocsánatot! .Bizahogy! . .förmedt Csipike Kukucsira.csivitelte Madár harciasan. .s szemrehányóan nézett Kukucsira. és arra gondolt. . Máskor nem reggelizem Nyúllal. mit csináltál? . hogy őszi Kikerics nyílását immár hagyhatja másnapra. sárgarépából és édesgyökérből álló reggelit elfogyasztották.Én? .Látod.pattant fel Csipike. Mit csináltam? .Most furdal a lelkiismeret.helyeselt Kukucsi nagy buzgalommal. és Szarvasbika is várja. Mire a szederből. na. . hogy kellőképpen álljon a szeretet jegyében. XI. és kipödörte mind a három szál bajszát. elszaladt. inkább csipked.Példátlan fölfordulást! Most már teljesen fölborult a munkarendem. Kukucsi is feltápászkodott. . . hogy megkezdjétek a bőgőórát. . Mire elkészült. színigaz. és vendégeskedünk egy sort. de előbb visszamegyünk Csipikéhez.

Különben csupa jóindulat szegény feje.kérdezte Madár. Példátlanul sokat kell gondolkodnom. Csak rá kell nézni.Most az lesz. .És lusta! Csipike a másik kezével is legyintett: azon is lehetne segíteni. Hanem ebédre költsetek fel. amíg meg nem találod Szarvasbikát.Az se volna baj. . Hátha mégis el tudnám intézni. és délben Kukucsi bocsánatot kér tőle.Hát ez nálad megvan . .toldotta meg Madár.Mireánk rengeteg munka vár! .Most mi lesz? . hogy megkeresse Szarvasbikát és Nyulat.Hát akkor? .Amíg Nyúltól nem kér bocsánatot. hogy még ma nyíljon.Az még hagyján. Mondd meg neki. 24 . őszi Kikerics-ügyben. Kukucsi feltúrta a nyugalmat. ezen gondolkozom. És gondolkodnom kell.Min gondolkodol. . sokkal okosabb mint én. .Az a fő baj. repülj fel a magasba. mert a mai bőgőóráról lekéstem. Csipike gondterhelten kihúzta magát. hogy tévedés. és bizalommal telve indult el a Tisztás felé. mert nem vagyunk lusták! . amelyben szeretet honolt. . hogy hiába beszél neki az ember. . mert azt hiszem.Látod.. Bátorításra volt szüksége ezekben a nehéz pillanatokban. . majdnem annyit.Példátlanul botfülű! . Azt üzenem neki. . hogy arra kérlek.Nagy paraszt! . Most azonban nagy gond szakadt reá. és elhintette a civódás magvát.Majd kér .. Vége az eddigi zavartalan békességnek. .kérdezte Madár. Csipike legyintett: . próbáljon megvárni.mondta Csipike. remélhetőleg könnyes szemmel.sóhajtott egy keserűt Csipike.És nagyétkű! Csipike vállat vont. ne haragudjék. . ki a mellel..sóhajtotta Csipike. mert nincs bolhája.Azon. . aki azt hiszi. nem nézek rá! .Mi nem megyünk. és megint sóhajtott.húzta ki magát délcegen Csipike. . Madár elrepült. Csipike? .Akkor csak iparkodjatok. aki nem mer! Ettől valamennyire erőre kapott. Én addig a Tisztáson leszek. Hosszan néztek a nyugodtan elballagó Kukucsi után. amennyit Réz Úr szokott. ezért nagyot rikkantott: . és addig le se szállj. hogy az ebédet a reggelinél is jobban szeretem. gyáva ember. . .csóválta meg a fejét Madár.És hiába énekel! . pedig máskor nem szokott sóhajtozni.Fel a fejjel. Utána keresd meg Nyulat. hogy mit kezdjünk ezzel a Kukucsival. holnap pontos leszek.

és örömmel tapasztalta. Hátha csak azért feni az agancsát. Tyűha. sikerült meggyőznie Szarvasbikát arról. 25 . A kis hangya megpödörte a bajszát.Kopp. Az legyen a győztes. bólintott. mégiscsak bajt okozott az a semmirekellő Kukucsi! Csipike az égre nézett. és megállapodott az őszi Kikericsbimbónál. A bimbó szelíden hallgatott. mert a megjelenésére Szarvasbika mindig kényes volt. . majd körülnézett.mondta Csipike ünnepélyesen a Kikericsbimbónak. és Szarvasbika máris úgy tesz.Szarvasbika a fenyvesbe távozott. és levett róla egy ide-oda szaladgáló hangyát. Csipike rosszat sejtve nézett Harkály mesterre. Nyomban tudakozódni kezdett a tanítvány felől.Majd délután megnézlek! .akár úgy. Sajnos. De hátha-hátha? . mindjárt dél van! Gyorsan Vöröshangyáékhoz ment az időjárásjelentés végett. Csipike megsimogatta. aki szebben tud bőgni. Szarvasbika nem várta meg.XII. majd elszaporázott a boly felé.Várd meg. akitől érdeklődhetnék. helyenként bárányfelhővel. . . Madár szárnyát. de az ilyesmi nagyon lassan megy a virágoknál.kárbavész. .határozta el Csipike). mintha vissza akarna esni eredendő bűnébe. és elégedetten ballagott a sűrű fűben arra. és temérdek kóstolót küldtek Csipikének. később visszanéz. . . Mindketten ott várakoztak már a Bükkfa mellett. elég volt egyetlen késés a tunya Kukucsi miatt. Csipike valami ismerős után nézett. de lám. rengeteg gyümölcs feketéllett rajta (a magokat mind kiköpöm! . hogy szebb legyen? Ez is nagyon valószínű. amíg kinyílik. ahol Kukucsinak még ebéd előtt bocsánatot kell kérnie Nyúltól.pislákolt fel Csipikében a reménység. rosszul sejtette.Mókusék jóvoltából. Mert ha Szarvasbika azért feni az agancsát. szorgalmasan eljárt Csipike bőgőóráira. Nyúl egy egész szederindát hozott magával. Különben nem kap ebédet. amíg kibomlanak a szirmai. ha sétálnak rajta.lihegte. akik minap kopasztották le a tisztásmenti mogyoróst. . . Némiképpen megvigasztalódva indult vissza az Óriásnagy Bükkfa alá.Kezdheted a nyílást! . mert dulakodásra akarja használni. hogy ezután ne ökleléssel döntsék el egymás között az elsőséget. Az nyomban hozzá is fogott. Csipike szeretettel simogatta meg Nyúl fülét. A Kikericsbimbónak nem tesz jót.válaszolt Harkály mester. akkor az ő egész áldásos tevékenysége az általános szeretet érdekében . Csipike nem várta meg. Szarvasbika mintha hajlott volna a jó szóra. Pedig már-már úgy érezte.búcsúzott el. Gondolta. De vajon Madár megtalálta-e Nyulat? Megtalálta.akadt még édesgyökér és mogyoró is bőven. Harkály mestert pillantotta meg egy bükkfa törzsén. Győz az igazság! A harmat már jócskán felszikkadt.Mi végett? . hogy mára napsütés várható. Akár így .Hogy fenje az agancsát! Csipikét nyugtalanították ezek a hírek. amikor Csipike megérkezett a Tisztásra. sőt énekelni. . Csipike. kopp! . ahol Szarvasbikát sejtette.Kicsit megkéstem .

próbálta kikerülni Kukucsi. úgy látszik. . . Valóban ott volt a bolha Nyúl fülén. Különben igaza van.Kedves Nyúl! Légy szíves. Vigyázat.Jó. Nyúl bolhái jobban csípnek. 26 . . Szegény Csipike szóhoz sem jutott. .A szívélyes vendégszeretetnek nagy híve vagyok . XIII. . majdnem elfelejtettem! . . De most együnk.És ha nem is kötelező. . egy-kettő visszamaradt nálam is . utána pedig elégedetten és derűsen nézett Csipikére.Hát az már biztos . én éhes vagyok. Majd a végén együtt köszönök meg mindent.Előbb kérj bocsánatot Nyúltól! . merülünk! Csipikének bizony elment az étvágya. én is mindig a füleden mászkálnék.Ejnye. ahogy kéne . .mondta -.És ez mi?! . ne haragudj rám! Bocsáss meg nekem. mert ha bolha lennék. .állt eléje Csipike. Kukucsi hátán is napozott egy kövér bolha.bólintott egyetértően Kukucsi.Te hát. hogy haragudni se tudok rád úgy. vérig sértette a fékomadta. Ha nem jött . sőt Madár is elrepült. de Csipike nem hagyta. éppen ezért meg se köszönöm a pompás ebédet.Győzött az igazság. A mogyorótor nem kötelező! .Az a baj. .Hohó.Sietek . azt is csak azért. majd illedelmesen Nyúl elé állt.nem jött. és indult egyenesen a mogyoróbélnek. . hiszen Nyulat és Madarat.Vagy-vagy.De igenis kötelező! . és ilyenkor kötelezőnek tekintem a bőséges étkezést! Előmászott. hogy a kútbélű vendégnek kevesebb jusson.Hát. . Az igazság mindig súlyos áldozatokat követel. . mert Kukucsi derekasan belakott.Ide hallgass! Ha még egyszer győz az igazság. Most is ott mászik egy a füleden.Kukucsi? . amiért tele vagy bolhával! . mert Nyúl sértődötten eliramodott.Csakhogy az enyémeket már valahogy megszoktam. Csipike haragvó tekintettel nézett Kukucsira.. vagy én megyek világgá! . Alig falt egyet-kettőt a négybe aprított mogyoróbélből.állapította meg elégedetten Kukucsi. .Na ugye .mondta Csipike szomorúan.csapott a homlokára Kukucsi. lassabban! .Nincs. akkor vagy téged kergetlek el.visította Nyúl felháborodottan.bukkant elő Kukucsi az Óriásnagy Bükkfa odújából. .rikoltotta Madár.jelentette ki ártatlanul Kukucsi.Én?! . .

hogy szundítsak. . Még egyet sóhajtott. Éppen a Szeretet dalát próbálják. de én inkább álomba merülök. Ilyen az élet. Nyúl.. De már mindegy.Fordítsunk hátat egymásnak. ledőltek a mohaágyra.Én se tudok rád haragudni . inkább tedd el télire.Nem alszom.Nem. Ám ekkor megdobban a Csipike jó szíve. És ezután Sünék Kecskebékának hordják majd a télirevaló vackort.Példátlanul orcátlan vagy. Gyere szundikáljunk egyet. Most is például kertelés nélkül megmondom neked a véleményemet: jó ebédre édes álom. megünnepeljük a kibékülést. és így szól: . amikor valahonnan ott terem Kecskebéka. ne búsulj. Csipike nem válaszolt. és nem jött álom a szemére. hiszen reggel óta nem aludtál! Csipikének nem volt ellenvetése..szólalt meg Kukucsi. hogy példátlanul. . de nem orcátlan.. kint van a Tisztáson. és Kecskebéka elhinti közöttük a gyűlölet konkolyát.ült fel Kukucsi. A hátán fekve gondolkodott.nézett rá méltatlankodva Csipike. 27 . és meglátod sikerül.Nem. Aztán. . de Csipike nem figyelt rá. .kérdezte Kukucsi.Miért haragudnál?! . . ha így van.vallotta be őszintén Kukucsi. . ha már mindenáron haragudni akarsz. Én háromnál tovább sohase jutok. És lecsap Kecskebékára. mi lesz a sértődött Nyúl és Madár nélkül? Nagyot sóhajtott. . brekeke! És akkor mozogni kezd a föld. ha felébredünk. és egy hirtelen támadt halomból felbukkan Kukucsi. A szomorú jövendőn elmélkedett. ahol Szarvasbika. .Te nem alszol? . Mi lesz az erdővel? Mi lesz az őszi virágokkal? Szarvasbikával. És mindenki. Vigyázat. Gondolataimba merülök. mint a harmat. és cselhez folyamodik. a patakban jól eláll. minden állat megsértődik majd. hanem őszinte és tiszta szívű. merülünk! . . hogy haragudjunk együtt.Volna egy jó ötletem .Az lehet.Csúnyák vagytok. és haragudjunk.Azért. .Legyen igazság! És megjelenik az égen Gólya bácsi. Vadmalac neki túrja majd az édesgyökeret. .Gólya bácsi. Vadméhek is Kecskebékának kedveskednek az édes cseppentett mézzel. És átpártolnak Kecskebékához.Az se utolsó dolog. míg egyszer csak úgy érezte. Így van. hadd. Madár és Vadmalac veszi körül. .kurjantotta el magát Kukucsi. ne edd meg.Számolj ötig. Csipikével.Még mindig nem alszol? . Milyen szép is volna. . . Még talán Mókusék is.Hát akkor mit csinálsz? Haragszol? . És meg akarja enni. de főképpen a kialakuló szeretettel. alig várom. ha ez a szörnyűséges Kukucsi minduntalan felforgatja a rendet? És főképpen vele. . Bebújtak hát az Óriásnagy Bükkfa odújába. .

. hogy Kukucsi nem is vendégeskedik nála.. Sajnos. hogy kibírhatatlan vagy. És Kecskebéka könnyes szemmel fogadkozik. majd elégedetten bólintott: . . aztán ő is elmerült. akit zavart Csipike zsémbelődése.És Gólya bácsi hallgat Csipikére. Körülnézett.Ez az. . bölcsen. . Madár és Nyúl egyáltalán nem haragusznak.mondta Csipike. Minden a helyén volt az odúban. aki a sarokban állt keményen. Felült. . hogy soha többé nem mondja „brekeke”.. mindent tudóan. Csúfolódik? Viccel? Bosszantani akarja? . álmos szemébe. megvakarta. és a patakból nyomban rá is zendít a hála és köszönet megható kuruttyszavára. többé nem brekeg. mint az ujjam! És hogy Kukucsi jobban megértse.Réz Úrra nem lehet számítani. egyáltalán mi bajod neked máma? Csipike mélyen belenézett Kukucsi apró.fakadt ki Csipike. Pedig Csipike nagyon szerette volna hinni. felmutatta neki a mutatóujját. Számítani nem. ilyen egyedül vagyok. Réz Úrra pillantott. Csipikére nézett. . hová jutottunk? Réz Úr látta.Én? – pislogott Kukucsi. Kukucsi is. hogy viszket a talpa.Miért? Aludnál még egy kicsikét? Csipike nagyot sóhajtott. hanem pácban .Elmerült! Visszafeküdt. . hogy az egészet csak álmodta. né.Nekem az a bajom egyáltalán.Te! . én eset vagyok. Kukucsi óvatosan felült a mohaágyon.Nem tévedésben vagyok. Kukucsi jóízűt kacagott. de hallgatott. egy kicsit fészkelődött. hallgass! . . . A jámbor lelkű Kukucsi méltatlankodva nézett rá. ..Reménytelen eset vagy.Tévedésben vagy.Nem lehet rád számítani.Hát nem.Látod.motyogta Kukucsi. . . miattad. te hallgass! Légy szíves. A rideg valóság Csipike arra ébredt. Réz Úr. amit nem szeretek nálad .Na. XIV. csak kuruttyol. 28 .. hová juttattál? Elhagytak a barátaim.Látod.

Olyan szomorkás a hangulatod máma .de nem volt ott. amit Csipike a délutáni nyugvás után szokott bekapni éhomra. amit akarsz. mielőtt Csipike egy szót is szólhatott volna. a lábujjaidat nem is számítva. és elmondta nagy-nagy búbánatát.Ez jólesett . . amit ez a boldogtalan Kukucsi okozott neki. Akkor röppent melléje Vízirigó. hogy nincs kivel. és kiballagott a friss levegőre.Kicsit szokatlan a boldogtalanság .csámcsogta.Nem lehet. Azután visszaröppent Csipike mellé. Csipike látta. mert az ujjad nincs egyedül.gondolta. hogy nem késett el. felállt a Nagy Kőre. . Felhúzta lapulevél-papucsát. Hamarosan mellette termett Vízirigó. az sok .. csinálj. . Vajon mit csinál ez a fudri? . Az Óriásnagy Bükkfa ágán nem énekelt Madár. itt hagylak.Hogy értsem ezt? . Csipike szenvedő arccal nézett rá.Akkor jó.A kötelesség több. és Nyúl sem hozta a két szem szedret. Vendégem! . nincs baj. hogy segítsen a pisztrángoknak molylepkét fogni. Voltam az odúban. és Csipike ráébredt a rideg valóságra. Alig egy-két szürke moly körözött a víz fölött.Bízd ide! . A kölönte.Énnekem most dolgom van . Legalább tízen vannak. engem jól beugrattál! .sóhajtotta Csipike. Csipike szomorúan ballagott a patakpartra. vár még egy kicsit. Csipike gondterhelten nézett utána. majd váratlanul lebukott a gübbenőbe. . azt hiszem. Senki sem volt ott. Szomorú késő délutánra.Az én boldogtalanságom esett neked jól? .Csipp. Örömmel látta. és elnyelt egy vigyázatlan botos kölöntét.mondta Csipikének.füttyentette Vízirigó. a köszönésemet se fogadta.tápászkodott fel -. és repült.mondta. . hogy ezt az egész Kukucsi-mesét csak kitaláltad! 29 . . hogy ami sok. mint az élet! . meg akartam magyarázni Kukucsinak. Csipike úgy határozott. és irányítani kezdte a gyarapodó pisztráng-forgalmat. csak Réz Úr. . Csipp. Kukucsit pedig dobd ki. .Csipp. ahogy mondom. Vízirigó nagy figyelemmel hallgatta.Nem. de ő nem állt szóba velem. de egy szemtelen kövér molylepke majdnem leverte a kalapját. Késő délutánra járt az idő.

Megköszörülte a torkát. . mókus meg egyéb kedves állatka helyett. Boldogan nézett körül: kivel üzenhetne gyorsan Nyúlnak és Madárnak? Egy méhecskét pillantott meg. hogy itt a baj . mondják meg. ma este 30 . mint például Farkas-barkas vagy Róka-koma nem fér be az odú kicsi nyílásán. hogy a sok húsétel időnapelőtti gutaütéshez vezet. legyen szíves.gondolta Csipike. bele a harmatos napkeltébe. hogy Vízirigó falánk volt. Csipike hagyta hát a pisztrángokat. jó. Csipike méltatlankodva csóválta a fejét. már egészen elfogadhatóan kezdte zengeni a Szeretet dalát a kihívó böfögés helyett. szóljon társainak. Az erdőben ugyanis még nem sikerült megteremtenie a Szeretet honát. éppen ezért kismadár. mint ahogy nem fér be Vadmacska vagy a rettentő Hiúz. «Lehet. Ejnye.az egy Vízirigón kívül». fogyasszon édesgyökeret mogyoróval. erre se mozdult! Csipike rosszat sejtve hajtotta fel a mohapaplant. érti ő azt. hogy lássa. ha Nyulat és Madarat látják. Nem látott nyomokat. nem borítja fel többé a napirendet. szertelen és kotnyeles. hogy kimondja a végső figyelmeztetést. Az odú előtt figyelmesen körülnézett. Pedig Szarvasbika elég szépen haladt a bőgőórákon. megkönnyebbülten sóhajtott fel. előbb-utóbb beteg leszel! Csodák csodája. különben Kukucsi most is ott szundikálna a mohaágyon. de ez még nem egészen biztos. A mohapaplan tényleg felpúposodott. Itt az ideje.XV. de hazudósnak még Botos Kölöntéék se mondhatták.utána Nyest következik. Csipike összeráncolta a homlokát. Kukucsi elment! Vége a gondnak-búnak. boldoguljanak. Elmosolyodott. Semmi. eszel.» Csakis Nyest lehetett! Más veszedelmes állat. csaknem az ágy alatt alszik ez a bűnlusta Kukucsi? Az ágy alatt földhalmocska volt. ha valaki szeret aludni . de ki se mehetett . ugye. pedig az ő népes családjuk ügyetlenebb tagjaiból naponta meguzsonnázott kettőthármat.gondolta .Nyest bizonyára bebújt az odúba.Ha egész nap csak alszol. és szaporán visszaindult az Óriásnagy Bükkfához.hamm! bekapta Kukucsit. Jó. Kukucsi bizonyára magára húzta a mohapaplant. Örvendezzünk! Igaz. akitől talán még maga Réz Úr is fél. Meg kell győznie arról. és teli tüdővel kiáltotta: . ahogy tudnak a molylepkékkel. vendéglátói hírnevén nem esett csorba! Ujjongva szaladt ki az odúból. Középen lyuk.Fel a fejjel. azért nem látta őt Vízirigó! Bement. Szépen megkérte. «Ide be nem ment senki. mi történt a távollétében. ki a mellel. különben sem árt. de Kukucsi itt is belerondított a terveibe.de ennyit?! Harsányan ébresztőt rikkantott: . Ám a mohamatrac is kidudorodott. és . hogy Csipike házigazda tekintélyén. Nagyon aggódott. nem sértegeti oktalan szókimondásával Nyulat és Madarat! És mindez úgy történt. ha egy kis önállósághoz szoknak. Szarvasbikával kezdte. hiszen a nap mindjárt felkel! Semmi. Szarvasbika nyilván csak a kezdet lett volna . Mert valaminek történnie kellett.

ám egyszerre elgondolkozva fordult Csipikéhez: .háborgott Csipike. Nem uzsonnázta meg Nyest. ezen gondolkozott Madár. . Nagyon mélyen gondolkodott.emelt magasra egy sárgarépát Nyúl. mogyorót és édesgyökeret hordott ki éléskamrájából jó bőven.paprikázódott fel a galambszívű Csipike. egy kései harangvirág kelyhét színig megtöltötték cseppentett mézzel. egy gyümölccsel dúsan megrakott szederindával a csőrében. Áfonyamazsolát. melléje röppent Madár is.Megunta? Mit unt meg? Az alvást? A teljes ellátást? És elment anélkül. látva.A világon igen.bólintott rá Madár. a bajkeverőtől! .kiáltotta boldogan Csipike.csiripelte Madár -. A bánat és bú Kukucsi elment. .rosszmájúskodott Nyúl.mondta méhecske. és mindhárman ugyanazon törték a fejüket: vajon miért ment el Kukucsi? XVI. de nála alig! . Nyúl se hadonászott tovább a murokkal.Micsoda?! . . Nyúl se volt rest: két egész sárgarépával állított a vacsorához.ünnepi vacsora lesz Csipikénél.Jó kicsit! . nem ráncigálta ki az Óriásnagy Bükkfa odújából Róka egyszerűen odábbállt. hogy Kukucsi egy kicsit neveletlen. majd megterített a fa tövében.De jóérzés is van a világon! Meg tapintat! . . . Legalább nem lesz. Szórakozottan eszegettek. . . hogy egyszerűen megunta a vendégeskedést. meglesz! . majd asztalhoz ültek. Nyúl nem töprenkedett. Elgondolkozva nézte a vacsoracsillagot. és nem gondolkozott: titokban örült annak. Rendbe tette feldúlt odúját.repesett a szárnyával Madár. hogy annyit mondott volna «félkalap»? Eljárás az ilyen? .Örvendezzünk! . Csipike hozzálátott a készülődéshez.Én azt hiszem . Madár elénekelte az esti dalt.Eljárásnak nem lehet mondani . a vadméhek pedig. Bealkonyodott. Madár félrebillentette a fejét. Csipike. ott a baj.Vigadjunk! . De miért? Ezen töprenkedett Csipike.Szóljon a nóta! . mekkora öröm szakadt Csipikére.Azt hiszem. miért ment el Kukucsi? A kérdésre Csipike nem tudott felelni. és mire elkészült. hogy a kellemetlen vendég elinalt. hogy megszabadultak Kukucsitól.bólintott rá Nyúl.Mondd. . annak örömére. . aki a bolháit hánytorgassa. 31 . .Zümm.

Jaj.Lássunk inkább vacsorához.Még hogy ő?! Ugyan miért! Madár a Csipike becsületes szemét fürkészte. Kukucsi megsértődött. .Igen. .Nem mondtad neki. hát elment. Megsértődött. ne tégy hozzá még mást is. De valahogyan nem ízlett az étel. aztán pislogni kezdett.Lám. lám . Hozzáláttak.Ugyan miért rágódtok ezen ennyit? . . te senkit se sértesz meg! A kilincs nem válaszolt. nyomban megbántam.csipogta Madár is. bőven elég. Rugdosásról nem esett szó. hogy megsértődött. búsulni fölösleges.És hátha megsértődött? . amíg állta. hogy csúnyát ne mondjak! . látod. Jó éjszakát kívántak egymásnak.gondolta Csipike.» .tette hozzá Madár. de kedves . Nyomban le is koppant a szeme. ez nálam sajnos megvan .Mindig figyelmeztettelek. bár belátta. .És én beletapostam a lelkébe.Mégis. . amikor meglátta az ennivalót! . . «Biztosan azért hallgat. mit mondtál neki? . nem jön vissza soha már.Szomorú. és lefeküdt mohaágyára.buggyant ki a könny a Csipike szeméből. amit Vadméhektől kapott.csuklott el a Csipike hangja: .kérdezte aggódó tekintettel Madár. . mert abból csak bajok lesznek.Most már mindegy . hogy előbb-utóbb! .lágyult meg a Nyúl szíve is. .sóhajtotta Nyúl.nézett Csipikére. de megtörtént.Azt nem.«Ha egész nap csak alszol. de már késő. . hogy megrugdosod? Csipike állta a nézését. .motyogta Csipike mentegetőzésképpen.Milyen jó neked.mosolyodott el Csipike..Egy kicsit goromba volt.hajtotta le a fejét Madár.csapta hátra a fülét Nyúl haragosan. . hogy sértegessük a vendégeinket! ... előbb-utóbb beteg leszel. ha egyet mondasz. Lefekvés előtt Csipike felhörpintette a cseppentett mézet. 32 . . Lehet.Látod. . . de a jóérzés és a tapintat nem engedi.Elment.Amint kimondtam. De mondtam neki egyet és mást.szólt rájuk Nyúl.Hát.tiltakozott Csipike.bólogatott Madár szomorúan. majd odaállt Réz Úr elé. Csipike . .És hogy csillogott az a kis pontszeme. Durván megsértettem . mert ami elmúlt. hát megsértődött! . Madár elcsicseregte a késő esti dalt.Azt mondtam . . . hogy ne bántson meg» . . .hajtotta le a fejét bűnbánóan Csipike.Milyen jóízűen csámcsogott! . .Csak azt ne mondtad volna. . Réz Úr. Álmában bolhára vadászott Kukucsival a Nyúl bundájában és Nyúl örült neki. majd elindult ki-ki a szállására. .

. utánanéz őszi Kikericsnek. Jaj. és ne kérdezz annyit.Olyan jól éreztem magam ebben a nyájas körben. Miért ne? Csipike kibújt az odúból. Inkább végiggondolta a napi tennivalókat. már nem lesz meglepetés! Na. aztán válaszolt. hogy keményen elhatároztam: szerzek egy kis meglepetést. Hogy mi lesz utána. és ha még nem nyílt ki. örülök. hát mit látok? . . a szokásos körút. Vadméhék. . nótát kért a Madártól.De mit? . Megint kinyitotta a szemét. mint másutt! Szóval azt látom. és dörzsölni kezdte. Csipike gyorsan-frissen megmosdott. hogy visszajöttél. . de keményen. de te hol voltál? És hogy kerülsz ide? Hogyhogy nem vettem észre a jöttödet? És nem haragszol? Cseppet se? . nézz vissza!» Kinyitotta a szemét.Épp ez az! Ha megmondom. . Kukucsi. hogy telik az idő.Na.Nagyon elkeseredtem.folytatta útközben Kukucsi. Még a jó múltkoriban fedeztem fel ott egy egész telepre való kellemes meglepetést. A Forráshoz értek.Azért. . A váratlanul eltűnt Kukucsi.ott ült a mohaágy szélén. hogy a meglepetések elmásztak. mert akkor Szarvasbika végképp letér a Szeretet útjáról. le ne késse. mert nagyon jót reggeliztem. Nem gorombán. Böfögött. hogy böfögjek.Miféle meglepetésért? . . az öröm csodálatos trillájába fogott. amit szerezni akartam. Mókusék.. Visszamentem hát a föld alá és a Korhadozóbelű Vén Fenyőfához vonultam a meglepetésért.Felébredtél? . mert csak egyenkint tudok válaszolni. Tehát: mosdás. mert a föld alatt sötétség van! . hát elmásztak. torna.intette Csipike igazmondásra a vendéget. mert ilyesmit nem jó elsietni.Elmásztak. Utána. hogy semmi sem változott.Nyomban vissza is csukta. azt nem gondolhatta végig.kérdezte Kukucsi. Borzalom Csipike ébredezett. kísérj el a Forráshoz.Semmit.Várj. hogy még azon frissiben.Csak nem?! .XVII. odavonulok. 33 . mert úgy érezte nézik. ha akarsz. akiért előző este keserű könnyeket hullatott . mert úgy számítottam. mert én a föld alatt sokkal jobban látok. amely így hangzott: «Ha néznek. . Még nem nyitotta ki a szemét. de nekem most dolgom van. Aztán bőgőóra. Csipikének pedig volt egy elve.. itt a te súlyos tévedésed. Amikor a torkát köszörülő Madár Kukucsit megpillantotta. amin alig indult el. Sünék. vacsorára tálalom a meglepetést . aztán reggeli. Kukucsi bólintott. . nagyon odamond neki. és örömmel tapasztalta.Én fel. Erről eszébe jutott Csipikének.

valami nagyon szépre bukkantál! Kukucsi elcsodálkozott. .Bánatomban elaludtam. hogy történhetett.Amikor felébredtem. . . hozzád.Kukucsi pedig mondta tovább a magáét. Sajnos.És? . még mindig émelygett. még élnek. arra kérlek. Nagyon jóllaktam. mert Csipike rosszkedvében bizonyára nagyon odamond a lustálkodó virágnak.Útközben. pedig még nem reggelizett. de elálmosodtam. De nem merészelt késni.örvendezett Kukucsi. Csipike rosszat sejtve nézett rá. Nagyon finomak.És a többi tízet ma ebédre szállítom. meg Nyúlnak is adhatsz. mit gondolsz. miben áll a meglepetés! Ha nem. Csipike nyomban el is köszönt tőle. de én most visszamegyek az odúba. aztán megnézheted magadat! Kikerics a maga virágnyelvén megígérte Csipikének. egy kicsit vendégeskedem. 34 . mert hamarosan kezdeni kell a bőgőórát.Ne légy szomorú.csóválta a fejét őszintén. mire bukkantam?! . annyi diétás édesgyökér meg gyümölcs után végre egy kicsi húsételt is csemegézhetsz! No. ha az késni merészel a nyílással. . Nem tudom. Egyetlen szót tudott mindössze mondani: . egyet-egyet Madárnak. kövér cserebogárcsimaszból áll! Hálám és köszönetem őszinte jeléül megeszed! Csipikének felkavarodott a gyomra. Mondd meg az igazat . mert akkor kertelés nélkül a fejedre olvasom azt. . mondd meg azonnal. nagyon szomorú leszek. a többit meg bízd rám! Elment. mi? . Útközben. de az is lehet. . A meglepetés tíz darab gyönyörű. Meg is ettem belőlük ötöt. azt gondolom. de elindultam. Csipike kétségbeesetten ballagott Sünék odúja felé. egy páfránygyökér alatt. mert nem tudott kimenni a fejéből Kukucsi meglepetése. Kikerics. hogy legalábbis az első hó lehullásáig szigorúan tartja a frontot. elindultam vissza. Mind a tied. Ha akarsz. . hogy megharagszom.s nem bánod meg! Amikor Csipike a Tisztásra ért.Nem csodálom. De aztán nehogy elhervadj nekem az első hóharmatra. Csipike! A lehető legszebbet találtam! Magát a meglepetést! Tizenöt darabot.Szóhoz sem tudsz jutni a boldogságtól. inkább megmondom.Ezt én se tudom elképzelni. üres kézzel. hogy történhetett . egy páfránygyökér alatt. . . mint a tavaly. A Tisztáson azonban örömmel látta. így hát Csipike bólintott. hogy Őszi Kikerics szófogadóan kinyílt. Csipike megtörülközött egy eperlevéllel.Borzalom! XVIII.Nagyon okos vagy. hogy ejnye. .Kukucsi.Jól van. hogy böfögjek. attól mind jön nekem. Nagy szerencse.

. Reggelenként harmat. .felelte mogorván Szarvasbika. nem. Az ám.. a Hegyen túl. .adták le az időjárás-jelentést -. Nem másztak el. hogy marad a sárgarépa mellett.Akkor eltesszük neki vacsorára! . . hogy ne kelljen hazamennie Kukucsi lakomájára. mind a hárman. gyerekek. hé?! . csakhogy valami furcsa dologba kezdett. Ez túl szép volna. .Mit csinálsz.Mi az..elsápadt. röf-röf-röf. Lám.. és unos-untalan dörzsölte hozzá ágas-szarvát.» Eltelt a délelőtt. és Csipike mind azon töprengett. .. Egy sudár törzsű fenyőfához állt. Azt bőgte a kora őszi erdőbe. majd intett. És ekkor .szólt rá erélyesen. miért remeg Szarvasbika orrcimpája.kardoskodott Kukucsi. Amint azonban Csipike meglátta az ünnepi lakomát . .Na látod .Nem is igaz.Izé. Mer a szív a legszebb kincs!» Háromszor is elpróbálták. arra.Aki nem ismer. milyen új munkába foghatna. 35 . Nyúl fintorogva nézte a tíz kövér csimaszt. . Hátha megint elmásznak a csimaszok?! Nem. amikor békesség és szeretet kellene.Nem. A másik Szarvasbika akar verekedni ott. .ugrottak hozzá.Ezt szeretem én nálad.» Vöröshangyáéknál nem érte meglepetés. lám. hogy átjárja minden porcikáját! Nem töprengett azonban sokat. . verekedni akarsz. elfáradtam. vagyis: «Szeressük egymást. amit Csipikétől tanult.Szarvasbika előcsörtetett a sűrűből. Csipike magasra emelte mutatóujját.Parancsolj! . dehogy. De akkor talán kezdjük is.nyugodott meg Csipike. és a maga részéről elhatározta. nem fáradozik hiába! Mégis győz a szeretet az Erdőben! Csak azt nem értette.a Hegy túlsó oldaláról is felhangzott a dal: «Szeressük egymást. jutalomképpen a legszebb vidám indulóra is megtanítja. «Túlnyomóan tiszta égbolt várható .. .» A másik Szarvasbika bőgte. . Csipike szívét öröm járta át. és megígérte neki.. Én csak védekezem. hogy «Egy kis malac. gyerekek. a Patak felett bárányfelhőkkel és sok szúnyoggal.. De azért reménykedve indult mégis hazafelé. hogy csak védekezel. nem is vagyok éhes. amikor szerencsés gondolata támadt. csak. miért dobog oly türelmetlenül és dühösen mellső lábaival éppen most.csodák csodája . még azt hiheti. Csipike? Rosszul vagy? . Az Óriásnagy Bükkfa alatt Kukucsi már megterített. Csipike gyanakodva sietett hozzá. megdicsérte Szarvasbikát.És biztosan megéheztél! . Szarvasbika gyönyörű szépen zengett.rikkantotta Kukucsi. . Csipike méltatlankodva vakarta a tarkóját.Fenem az agancsomat . Madár már jóval nagyobb érdeklődést mutatott a csemege iránt. hogy ha holnap is ilyen szépen megy a dal.

s lám. hogy ilyen kedves is tudsz lenni. hogy Madár szereti a csimaszt. elfelejtettem a másik felét. hogy az ötödik csimasz után Kukucsi meglepetten tapasztalta .jajdult fel Csipike. de azt hiszem.Nagyon szép közmondás! . és elindul diadalútjára a Szeretet! Kukucsi érdeklődve pislogott.Mi pedig azt nem tudtuk ..lelkesedett Csipike. hogy megsértődsz! . és nekem nem marad belőle! Nem szereted? Annál jobb! Csipike megkönnyebbülten csóválta a fejét. . Nyúl a Kukucsi füléhez hajolt. az is rendbe jött.Látjátok.sóhajtotta Nyúl. várj csak.Ne haragudj. és nyíltan szembenézett Kukucsival.Mert holnap kezdődik a szarvasbőgés.Az igazságért sohasem szabad megsértődni. Most már tudom. és szeretettel nézett vissza reá.mondta. attól féltem. . . Hozzáláttak ebédelni. szép az élet! .Már megijedtem. .. de azért gyanakodva nézett Madárra. Kukucsi ámulva nézett Csipikére. Eddig nem tudtam..felelte Madár.s nem bánod meg! . s lám. . jól számoltál . .Bizahogy. Így adódott.Egy életem. és várta. én a csimaszt ki nem állom! Behunyta a szemét. Van erre egy közmondás: Mondd meg az igazat s.De én vacsorára se leszek éhes! . Csipike nagyon nem szereti a csimaszebédet. egy halálom.csicseregte Madár -. Kukucsi. XIX. a bunyót én is megnézem magamnak! 36 . rosszul számoltam .ujjongott fel Kukucsi. . és gyorsan bekapott egy csimaszt.Azt hiszem.csicseregte Madár.Úgy látszik. . . hogy mind megeszed. . .És holnap még szebb lesz! . Szóval valami ilyesmi.Igaz volna? Nem szereted a csimaszt? Csipike kihúzta magát. hogy Kukucsi megsértődik.Na. .Nem mertem szólni. Ki-ki azt ette. . .több nincs. hogy mondd meg az igazat . . Kukucsi kételkedik Ebéd után Csipike elégedetten szólalt meg. amit szeretett. Még vacsorának se. ez is rendbe jött.Hiába na. milyen szépen rendbe jöttek a dolgok! Kukucsi sietve bólintott.Hát miért nem mondod?! .

Hogyhogy meccset? . és utána jön a bunyó.örvendezett Kukucsi.Hát a Nyest. . de ne búsulj. és elharapná a torkodat? . ha nem szólsz bele.Ilyet mondani Csipikének! .Az érdekes dolgok nagyon érdekelnek . a meccset.kapta csőre elé szárnyát Madár.Tényleg? . mert nem értesz hozzá. de furák vagytok ma! Hát a nagy mérkőzést!! Amikor a két Szarvasbika egymásnak esik! Csipike intett Madárnak és Nyúlnak. hogy hallgassanak. Kukucsi ujjongva helyeselt. Nem dalolnak. . mert béke lesz és szeretet.Hagyd. 37 . . De nem ugrik. az más. . amíg az Őszi Kikericshez nem értek. ha akarod. És meglátjátok.Tudtam én. majd pedig Kukucsi következik.érdeklődött Kukucsi. . Mert mit szólnál.Gyere a tisztásra.intette le a bölcs Csipike. Szarvasbika után Nyest. . De holnap együtt nézzük meg a bunyót.Csakhogy abból nem lesz ám semmi .Csipike.Na látod.Kukucsival még nem foglalkoztam komolyan. hogy kitalálod! . és elindult Csipike után. Hogy holnap bunyó lesz. te a verekedésre célzol. .Bőgnek egyet. .Remek! . Kukucsi. . mert Szarvasbikáék dalosversenyt rendeznek. Kész volnék. mutatok neked valami érdekeset.. Nem is vitatkoztak hát vele. ezt nem szeretem nálad. . . És te is békében hagyhatod a csimaszokat. Nyúl és Madár értetlenül néztek rá. De az én dolgomba jobb. ami a Szarvasbikák között szokott lenni bőgés idején. És Kukucsit nem lehetett kizökkenteni balhiedelméből. .Hogy mondhatsz ilyent? Nem szégyenled magad? .Ej. . mi? .Nem jön semmiféle bunyó.Hát bunyót.. Majd meggyőződhetik az igazságról.Látod. Mentek. ha rád ugrana Nyest. mert messziről megérzem a szagát.hagyta rá Kukucsi -. és mogyorót eszik.Azt hiszem. és egymásnak mennek. na. majd Csipike oldalba bökte Kukucsit. mert ennél sokkal nagyobb örömben lesz részed. milyen szép lesz az élet! .jelentette ki Kukucsi. mert ők is kedves állatkák.Nem szégyenlem magam. . Ebéd után szundikáltak egyet. Madár . az lesz az első. Amelyik szebben énekel. mert most ő következik. Ezután Nyesttől sem kell majd félned. következem.Semmit. hanem bőgnek. . és eliszkolok. .Az nagy kár lenne. A békén és szereteten nincs semmi néznivaló. mert Szarvasbikák egymásnak mennek. Az csak egyék mogyorót. .Jó .magyarázta Csipike -. Megszelídül.Igen. Kukucsi.Miféle bunyót? . mendegéltek. .

Mert elintéztem! .kapott észbe Kukucsi. .Kolontos! Csipike nem sértődött meg. hogy kikerics.. Mer a szív a legszebb kincs!» 38 . . .Én megmondom.Na miért? .Inkább azt kérdezd.Most már látom. és sietve feltápászkodott.Egy-kettő. ha most mindjárt elzengenéd a Szeretet dalát! Figyelem. Csipike. . Kukucsi nem bírta tovább a faggatást.Ahá.Azt.De én nem szeretem! .Majd holnap meglátod! XX. jobban tennéd. s estefelé a vacsoránál. amikor késő este nyugalomra tértek.. . megmondta. de egyelőre köztünk maradjon.Mért ne nyílt volna? . a bunyó!! .Mit mind sifiteled azt a gyönyörű agancsodat? Még elkopik. mert idejében a Tisztáson kell lennünk! . és elindultak a Tisztásra.Mit? Nem mondta meg. . .dörzsölte össze lapátmellső lábait Kukucsi. aztán nézheted! Én azt mondanám. hogy a saját szemeddel lássad. nem vagyok kolontos! . .düllesztette ki a mellét büszkén Csipike. Csipike gyorsan elvégezte hajnali teendőit. Végül. egy hoppra bekapták a reggelit. hogy áldott lélek vagy te. Kezdjük! «Szeressük egymást. . ebadtája.. jól van. A legnagyobb varázsló Reggel idejében ébredtek és Csipike nem hagyott békét Kukucsinak. Csipike a füléhez hajolt. hogy mondjam? .Jól van. de kinyílt. majd Szarvasbikára förmedt: .emelte fel a mutatóujját. miért nyílt? . Hiába faggatta Csipike délután..mutatott Csipike a kinyílott virágra.A Szeretet apostola! És most siess. amíg ő is fel nem kelt.Hát mi vagy? . talpra. .Azt látom. Kukucsi hosszan ránézett.Igen.csattant fel Csipike. ezt szeretem! . Kukucsi megígérte.Nyíltan! . gyerekek. .. Szarvasbika már fente az agancsát az egyik fenyőhöz. .Mit szólsz hozzá? . csak egy kicsit.

Mókusék. És én azt mondanám neked. mert te vagy a legnagyobb varázsló! Már délután munkához fogtak. . A két Szarvasbika egymásnak rontott. Kukucsinak a szája is tátva maradt a csodálkozástól. gyerekek! Csipike megsemmisülten üldögélt az Óriásnagy Bükkfa tövében.Ne légy buta.kiáltotta Csipike..Győztem! Éljen! . aztán összecsattant a két rettentő agancs.kérdezte Csipike... Csipike . De ezt Csipike nem tudta. Kukucsi lelkesen udvarolta körül. Nyúl. gyerekek! . . Nem tudta.lelkendezett Kukucsi.rikkantotta Kukucsi is.Győztél. de nem is énekelnek! . Csipike. hogy a legszebb mesék mindig a nagy-nagy fájdalomból születnek.Sokkal nagyobb dolog volt.bömbölte a két Szarvasbika és.Szarvasbika hangja gyönyörű szépen zengett hegyen-völgyön át. Madár. mintha nem rontottak volna egymásnak. jobban tennők. új mesévé édesedik. Dübörgött alattuk a föld.Hát akkor ugyan bizony mi vagyok? . Csipike? . mi vagy te.De mit ér?! Mit ér a szeretet.Nem igaz!! Nem igaz! Aki ilyet mond rólad.Az lehet. De mielőtt összecsukhatta volna. Sünék. .Ha nem lennék ilyen kicsi. Aztán majd tavasszal új dolgokba kezdhetsz... hordjunk össze falnivalót. ők is hallgatnának rám! A nagyok! A verekedők! . mert még néhány hét. Csipikét némiképpen vigasztalta a Kukucsi lelkesedése . Nyúl és Madár letörten próbálta vigasztalni. az egész világot.Nézd.. . hát nem ez a legfontosabb? .Hiszen szeretünk mi téged. Csipike boldogan hallgatta. Csipike . ha csak énekelnek róla? . .Nem igaz! Nem igaz! . az Erdőt.Tudod. . .pityergett Csipike..Tudom: egy hitvány kolontos kis törpe! . hogy olyan kicsi. Csipike.csendesedett el Kukucsi.Szeressük egymást.harciaskodott Kukucsi. .de megnyugodni nem tudott. 39 .Óriásinagy varázsló! A legnagyobb! Milyen gyönyörűen énekeltek a szarvasbikák! . Ez a sajgó. ha egyébbé nem. Nagy-nagy fájdalom szállt az ő apró szívére: fájt neki. betöltötte a Tisztást.. azt megeszem! . .De egymásnak rontottak! Semmit se ér az egész. a meccs! Bizony. a Tisztás széléről felhangzott a másik Szarvasbika hangja is: «Ennél szebb szó. a Vadméhek. nagy-nagy fájdalom pedig.Szeressük egymást. ha készülnénk a télre.Ilyet még álmomban sem pipáltam! Te vagy a legnagyobb varázsló! . Béleljük ki az odút. de kicsik vagyunk. és kezdhetjük a téli álmot. És a Szarvasbikák vérbenforgó szemmel acsarogták egymásra: . .Nem lehet! . hogy szeretet A nagy világon nincs!» .

de a lelkem az óriási! . akkor most miért nem alszom? .dörmögte Kukucsi. ezt nem szeretem én nálad. azóta Kecskebéka. de közben nem érdekli semmi. nem szerette Kecskebékát.emelte fel a mutatóujját oktatólag Csipike. Nagy meleg volt. Kicsi vagyok én. Réz Úr se különb. megnézi Őszi Kikericset. iszonyú szárnysuhogást hallott. mendegélt tovább a Tisztás felé. gondolta. Rendkívülit. hogy olyan hajdemekkora volna! .bólintott Csipike -.Ha nekem mindegy. hogy Réz Úr nem rettenetes. de nem rohant oda.Hogy oda ne rohanjak. mit ez a bükkfa. óriásinagy lelkem van. . hogy megalázz! . Rendkívüli világéjszaka Az Óriásnagy Bükkfa levelei már hullófélben voltak . Meleg volt az éjszaka nagyon. ami nagyon rosszul esett az álmatlannak.az idő mégis kellemes maradt. Madárral és Nyúllal se vagyok különbül. de hozzá nem ment. sértegetni kezdel..ült fel dühösen Kukucsi. «Ez se nagy . .gondolta. mert te akkor is alszol. hogy rendkívüli világkolontos vagy . és megrugdosnám». .jelentette ki Csipike. nem szónokolnál neki. hogy az esti harmat se tudta lehűteni a levegőt. . de nem találkozott. ha nem hagylak.Sőt. Úgy csillog ott a sarokban . Kukucsi . gondolta. . Csipikét fáradtság lepte meg. mintha minden érdekelné. nehogy valami lehulló bükkmakktól a fején egy nagy koppanás történjék. Csipike pedig elhatározta. pedig Réz Úr nem is aludt. Még Réz Úrtól se köszönt el.Megint nagyon tévedtél .nézett utána Csipike -. . hogy amikor nem győzöd a vitát ésszel. és kilépett a csillagfényes őszi éjszakába. és befordult.igen-igen.magyarázta Csipike nagy türelemmel -. de válasz nem érkezett. ha csak teheti. vagy éppen hangyák mászkálnak rajta. «Ha egy kicsit nagyobb lennék . csúfolódik vele.gondolta Csipike -. hátha találkozik Sünékkel. Réz Úr.Attól félek. .Látod. Kecskebéka lent vartyogott a patakparton. akkor éjnek évadján nem bökdösnéd a barátodat. hagynád aludni! Miféle vendéglátás az ilyen? . Alig ült le azonban.Nem hinném.Melegem van.CSIPIKE. hogy nincs is! Mert ha volna. Amióta kiderült. Gondolta. mert Vöröshangyáék megjósolták. hanem csillogott. Elaludt. Kukucsi . Csipike nem tudott elaludni. . most odamennék. neked mindegy. Csipike azonban nem törődött vele. «csillogj magadnak» . hogy sétál egyet. A BOLDOG ÓRIÁS XXI. Az őszi nap annyi szeretettel mosolygott a vidékre. de az is lehet. de legalább tud repülni». mindnyájatok között a legkisebb. 40 .Nekem igenis van lelkem.bökte oldalba barátját és hálótársát -.. Téged csak az alvás érdekel. És a föld alatti turka-furka. pedig Kukucsi nagy buzgalommal mutatta neki a jó példát. hogy nagyobb. a törpe. leül egy pillanatra. törpe-törpe.. És a rendkívüli világéjszakán rendkívüli világmeleg szokott lenni. És ment. rólad beszélek -. csilloghatsz.jelentette ki Kukucsi. És a vendéglátásra ne legyen panaszod.Azért nem alszol. Denevér surrogott el Csipike fölött. hogy rendkívüli világéjszaka várható. Kukucsi . körülbelül akkora. Sietve aprózott el az Óriásnagy Bükkfa alól. amelyikben lakunk.. élek a gyanúperrel. hátha az se tud aludni. meg az evés. és a lelkembe taposol.Ez van meg nálad .

Csipogtak.. Ne kímélj.csóválta a fejét Csipike.álmélkodott Csipike. Megettem őket és csend lett.aggodalmaskodott Csipike.És elindultam. . Egy hét alatt mind felfalom a szarvasokat.simogatta. . .Azt nem lehet.hagyta rá Bagoly Doktor.Nehéz. gyakrabban is lehetnél boldog. és jól megnézte Csipikét. .Senki se hagyja. Csipike .Huhó.Nem! Ma éjszaka nem kapnék be senkit-semmit! Boldog vagyok. amelyik mindent megnöveszt. Szép munka volt . hogy előbbre vittem a tudományt. és aztán.Egy por. Csipike egyszeriben felfigyelt. . mert Dávidport még nem találtam fel.szomorodott el a nagy feltaláló.Felpattant.Kegyetlen. mert ha egér lennék..Az mi! . valamelyik éjszaka Vörösbegyéknél három fiókát ettél meg! . mert énnekem böhöm nagy lelkem van. amekkora most vagy? . . de boldog vagyok! Már egérnek néztelek! . Hallom.húzta ki magát a tudós Bagoly Doktor. . legyenek csendben.Még csak az kéne! Képzeld el.Biztos! .De én még boldogabb vagyok.. Te azonban csak mondjad. . 41 . egy lelket. . Előrehajolt. feltaláltam a Góliátport.Szó ami szó.Ha egészségről van szó. Bagoly Doktor csapott le előtte. . kegyetlen vagy. újra visszacsináld magad akkorára. ha egyetlen kicsi porszemet lenyelek belőle. hogy valami élőlényt keressek.Mindent és mindenkit! . hogy újra. most bekapnál! ..Nehéz volt? . bár jobban szeretem a saját örömeimet újságolni.Nem.Attól. akinek elújságolhatom nagy örömömet. és szóltam.Hát lélek dolgában jó helyt keresgélsz .Miért nem próbálod ki magadon? . . meg szárnyával Bagoly Doktor -.Fegyelmi okokból! . .magyarázta Bagoly Doktor.kérdezte Csipike. de igazságos .A kistestvérük beteg volt.nyugtatta meg Csipike -. éhenhalok! .Képzeld.És most mitől vagy boldog? . .Éppen itt a baj!! . mint a másokét hallgatni.Honnan tudod? . hogy egér helyett szarvasokat kell ennem.Mindent és mindenkit? . huhó.Csak nem? .Próbáltad? . mert a betegnek aludnia kell. . . . megvizsgáltam. de megérte. . akkorára növök.Ez nálad megvan . hogy kipróbáljam rajta. .

mintha a nagy tudós zsugorodni kezdene. álljanak össze 42 . végy ki belőle egy szemet. és megparancsolnám: többé ne egyék a mókuskákat és a kismadarakat! Ha mégis duhaj kedvük támadna. a bosszúra. Hát mégis teljesül régi vágya. én mindig tudtam. Már egy magasságban volt a fejük. A góliátpor . . mert jó gyerek. majd felkapta a csodaporral teli zacskót. de már azon járt az esze. ha rettentő nagy lesz. mit csinál. . Közben Bagoly Doktor a Csipike bokájáig süppedt.kiáltotta diadalmasan.Mit csinálsz. mintha valami emelné.Erről volna szó . Úgy tettek.fordult Bagoly Doktorhoz.Attól félek. valami történik .Tripla vagy semmi! . Próbálkozzunk meg egy negyeddel.. és törd négyfelé. mint az Óriásnagy Bükkfa? Milyen nagyszerű lenne! Úgy szedném ki Nyestéket az erdő lombjai közül. . «Szépen növök-növekedem . . «Megrugdosom Kecskebékát» gondolta.. Kibontom a zacskót. Bagoly doktor jókora zacskót vett elő a szárnya alól. Engedd. egyenek kígyót meg varjút.És mondd. Egyébre gondolt.. de Csipike már nem figyelt rá.nézett körül elégedetten Csipike.. hogy meghajtsam előtted a tudomány zászlaját. és úgy tűnt neki. és zsebre vágta a zacskót.gondolta Csipike -. hogy nőni kezdjen. de a szíve. de összerugdosom Kecskebékát! .jelentette ki meghatottan Bagoly Doktor. és egyszerre lenyelt a tartalmából vagy három szemet.Szó sincs róla!! .Óriás leszek! Rettentő óriás! .Én magam: Mégpedig azonnal! Ne felejtsd el: Rendkívüli Világéjszaka van! XXII.vagy soha. .Vajon leszek-e akkora. ezekért úgyse kár. hirtelen olyan érzése támadt.Hol az a por. nem kell bántani».. .kurjantotta. hogy ekkora. egyetlen porszemecske is sok lenne. hogy bevegye? Csipikének minden porcikája bizseregni kezdett az izgalomtól.tette le a nagy lélek elé. De ki vállalkoznék rá. és ha ennyi sem elég.bólintott jóindulatúan Csipike. . szerencsétlen?! Sok lesz. ..ujjongott Csipike.. Kicsit szigorú. Csipike egy kicsit meghökkent a számára túlságosan nagy csomagtól. Alig nyelte le. de nem teszem meg.Engedem . Bagoly Doktor már csak a térdéig ért.Tyű.. . bár egy kicsit? . mint Nyúl bundájából a bolhát! És akkor szépen sorba raknám őket a Tisztáson. mint a vaj.nézett Bagoly Doktorra. Csipike bevette a negyed Góliátporszemet. a derekáig. csak sokat.vakarta meg a füle tövét.Egy kicsit nem. hogy nagy lélek vagy .. hadd kapom be! . . amire ezen az éjszakán sor kerül. bárki megnőne attól a Góliáttól. «Őt is megrugdoshatnám . Felfelé. De azt álmodni sem mertem. . megárt!! . Ünnepélyesen meghajolt: . Nagyobb volt Csipikénél. .nevetett Bagoly Doktor. már csak válláig ért a Doktor.Csipike. és csaknem felujjongott a gyönyörűségtől. egyetlen álma? Érezte: most . Rendes fickó. Várj csak. Alig várta.kiáltotta Bagoly Doktor.Ha nem tévedek.Ezt mind be kell vennem? .

Bagoly Doktor. . Kőszáli Sas fészkébe se kukkintott be. öreg agancs. de annyira talán mégsem sikerül megnőnie! Nini! Már túlnőtte a Korhadozóbelű Vén Fenyőt.. megszelídíti Szarvasbikát! Persze az se lenne utolsó.. és akkora lesz. de meddig? Csipike felnézett.Csipike! Csipike! .. egészen közel vagyok már hozzájuk? Ha kinyújtanám. Szárnysuhogást hallott... szúnyognál is kisebb madár szállásán? A felhők ott úsztak. nagyszerű! Köszönöm. Bagoly Doktor! Jaj.Pazarul! És köszönöm neked. hiszen már jócskán túlnőttem a Rettentő Kősziklát! A vállamig se ér. de nem érte el a csillagokat. de most már nem olyan harcias dalokat énekelünk. olyan iszonyatosan magas. mint a Rettentő Kőszikla! Megállj. hogy észre se veszem őket! A példátlanul magas Korhadozobelű Vén Fenyő a derekamig ér! No még egy kicsi. odalent a tisztás! Érdekes. nem dézsmálod meg te a drága kicsi Vadméhek éléskamráját! Megfoglak... kisbaba!» Ejnye. . még mindig növekedem! Talán még a Korhadozóbelű Vén Fenyőfát is túlnövöm! Remek. a másikban pedig a főverekedőt! Szarvasbikát! Ne búsulj. jót várj. ragyognak kedvesen...Hogy érzed magad... De jó volna elérni egyet. nem bántlak. eléri a felhőket. na szervusz. szálltak a feje körül. de azért a nagyokat és erőseket se bántja. nem is olyan nagy... hanem szeretett ura. doktorkám ..pillantott fel. lesz még bőgőóra. hogy «Egy kis malac röf-röf-röf.Vajon a csillagok tudják már. Mit gondolsz. Medve bácsi. ha bekukkinthatna Kőszáli Sas fészkébe is. hogy «tente-tente. de azokon túl ott vannak. hívogatóan a csillagok. hogy észre sem veszem.. A Rettentő Kőszikla csak a térdéig ért.Mi lesz veled. Mi ez a szúnyog a derekam körül? Te vagy az Bagoly Doktor? Ne félj. .. és akkora leszek. Megfoglak? Felcsíplek a két ujjammal! Egyik kezembe téged. akár a legkisebbet is! Csipike újra lepillantott. amilyennek hittem volna. 43 . hiszen már akkorára nőttem. És a csillagok .Győzött a tudomány! Óriás leszek! Máris az vagyok! Most aztán rend lesz az erdőben! Majd kibolhássza Nyestéket a sűrűből.kettesével. mint a rettentő Kőszikla! Akkor tényleg ő lesz az Erdő Ura! De nem rettegett. nekem még van egy kis nőnivalóm... hogy éppen engem választottál ki. mert olyan mélyen alattam van. Csipike?! . de megrugdosom Kecskebékát!.. hogy «szeressük egymást gyerekek». Megpróbálta. Micsodaa? Kecskebékát? Azt a kis mitugrász-senkisemmit? Ki törődik már Kecskebékával? .Egyet se búsulj.Már fel se kell nyúlnom. Nicsak. békességben élni egymással. . most már egyet se fáradj. hogy beszélnénk? Beszélünk! Hiszen máris akkora vagyok. és kényszerítlek. hanem azt. Bagoly Doktor repdesett a feje körül.szólt vissza Csipike. Már mosolygott azon a tervén.. . és megnyugodva látta. kapdossam össze Nyestéket?. Ejnye. kisöreg. hogy közel. nagy tudású barátom. Meghökkentő látvány tárult eléje. próbáljuk meg csak. ha egy kicsit kinyújtózik. mint az Óriásnagy Bükkfa! És növök. és én vittem győzelemre a Tudomány zászlaját! Ha még nem hajtottad meg előttem. hogy elérjem a felhőket! A sötétekben kezet mosok majd..hallotta odalentről Bagoly Doktor kétségbeesett hangját. hogy. és a fehérekben törülközöm. Hol vannak tőle már ezek az apró jószágok? Lám. Igaz. akkor már Szarvasbikával is másképpen beszélnénk! Mi az. Nőni. hogy megrendszabályozza Szarvasbikát és Medve Bácsit. De hol vannak Kukucsi túrásai?! Egyet se látok. Megtanítja őket szeretetben. jó tett helyébe. miket beszélek.. és énekeljék azt. Csipike? . hogy még van hely. növekedni. különben minek is tette volna? Mi látnivaló lehet egy olyan aprócska. Még egy kevés. öreg professzor. Mert pártolja majd a kicsiket és a gyöngéket.» Persze.

Tovább nem növök . nagyon-nagyon egyformák lettetek. rád is Korhadozóbelű Vén Fenyő meg Óriásnagy Bükkfa. Hacsak Bagoly Doktor meg nem mondja. vagy éppenséggel elpusztítaná.Megtapogatta zsebében a góliátporos tasakot. esetleg a térdemig. vén gonosz és pimasz Kecskebéka.Vajon. az mind én vagyok? Hát az én ijedős Nyulam-bulam. . hogy sokkal jobban szereti a kis játékszer-vidéket.. Rád is.és az Erdő úgy ahogy van. hogy elérjem a csillagokat? . hogy kipróbálja. a mindig éhes-álmos Kukucsi egyáltalán fel tudja-e majd fogni. Csipike valami egészen enyhe zökkenésfélét érzett és úgy vette észre. hogy az éjszaka eltűnt Csipike nőtt ekkorát. semhogy haragudni tudnék rátok. És a barátaim? Kukucsi. rád se haragszom.nagyobbra tán. hová lett Csipike. semhogy egészen el tudna szakadni tőle.És ha elérem a fényes csillagokat.nézett le elérzékenyülten -.XXIII. Egy rossz mozdulat.. egyformán szereti benne kedveseit és azokat. inkább szeretlek titeket. akinek csak a papucsát látja majd. . nem azért nőttem nagyra. Madár felfedező útra indul.Vajon mekkorát kellene még nőnöm. te torkos Medve bácsi. valami nagyon jót tegyen velük. A mámor Amikor a felhők a válláig értek.állapította meg Csipike. Hiszen minden mozdulatára vigyáznia kell ám. amerre a szél hajtotta őket. Majd megszokják az irdatlan nagy papucsot. A hegyek bokájáig értek. mint a Rettentő Kőszikla. .Ne! Ne!! Bagoly Doktor lett volna? Vagy csak képzelődött? Mindenesetre meggondolta magát. vérengző kis Nyestek. mindenestül alaktalan tömeggé aszalódik a talpa alatt. amelyből ilyen rettentő nagyra sikerült növekednie. elérném-e a fényes csillagokat? . és titeket se bántlak. hogy az az iszonyatos óriás. . hogy már a bokámig érő Sziklát és a tenyérnyi Tisztást se látom! Rájött arra. hogy jót. Valahogy mind egyformák. a kedves kicsi törpe. a kisujjam-nagyságú vitéz . hogy elpusztítsalak. mint valami laza. emelkedett tovább.Ne féljetek . A csillagok? . tépett vattaszőnyegek. ruhájával és kalapjával együtt nőtt meg . szép hangú Madárkám. tán akkorára növök. amelynek egyszeriben urává vált. A Góliátpor valóban olyan mesés hatású volt. eljut a bokámig. ügyetlen lépés . ő sem nyúlt. hogy számba vegye a rettentő kiterjedésű tájat.. mind bevenném. Boldogan nézett körül. ha még bevennék belőle. hogy a világ többé nem zsugorodik alatta. dehogy. megértik-e? Nem. egészen elvesztek az erdőben. ha teszem azt. mint a medve bundája. amikor lentről. amelyik innen fentről olyan. mindenestül egyformán kedves neki.. Hatalmas vágyat érzett. kis hitványok. És Csipike elérzékenyülten vette tudomásul. nagyon mélyről valami kétségbeesett hangocska-félét hallott: .iszonyatos óriássá növekedett. akikre a tegnap még haragudott. amilyennek Bagoly Doktor mondta. nyugodalmasan.Már-már azon volt. hogy vigyázzak rátok. arra. hogy szebbé. A felhők se költöznek lennebb. akiket meg se tudok különböztetni. te hepcikáskodó Szarvasbika.. 44 . hanem azért. és akkor se tudja majd.. mi lesz? Ki tudja.. nehogy az erdőre taposson. hogy az egész Erdő ott lent. megérti-e. amely vele. Csipike. a csillagok felé. a felhők pedig válla körül húztak el lassan. Kőszikla.. .töprengett Csipike.

Kár. Abban a pici testben ugyancsak szorongott szegény. hogy Bagoly Doktor éppen rajtam próbálta ki a Góliátport . hogy legalább Madár vagy Kukucsi nem nőtt meg vele együtt.Tényleg. . és egyszeriben beköszönt a világvége! Madár se lett volna sokkal jobb. hogy Kukucsi nem jutott a Góliátporhoz. ideterelni a nehéz hópelyheket hordozó felhőket. akik a látóhatárán belül léteznek. Vadmalacról. de énekel! És ha ilyen óriásnagyra nőtt volna. vagy éppenséggel Kecskebékáról ne is essék szó.Bagoly Doktort kivéve . mind megette volna. Biza. és befúrja magát a föld alá.az erdő egyik lakója sem dicsekedhetik. amint boldogan legelészi a zsenge madársóskát? De látja a kizöldülő erdőket.Mert mi lett volna. és nemcsak azokét. Mert a kettő együtt megy. az óriásnagy lélek. most legalább kinyújtózhatik egy kissé. Vegyük például a Góliátport . hogy éppen ő vette be a Góliátport. bár ebben az értelemben még Bagoly Doktor is messze elmarad Csipike mögött. a tündöklő csillagokra. Amit ő lát és hall majd. és ők bizonyára vele örülnének.. úgy tavasz felé. Kiválasztotta magának a lenyugodni készülő Esthajnalcsillagot.. mintha Szentjánosbogár-telepek lennének a távolban.Tulajdonképpen van valami mélyebb értelme annak. most mindezt elmondaná nekik. ő nem turka-furkál. és segítségül hívhatja az észt. hogy egyetlen rügyecske se pusztuljon el. de így sem volt egészen egyedül. földindulás.gondolta Csipike. és útját állja majd a tavaszi fagyoknak. az ibolyát. de aztán. Csipikében pedig ez az egy mindig megvolt. miért is nem találtam fel én a Góliátport? 45 . Nyulat. Milyen jó lesz majd megállítani a fagyos szeleket. azok pedig nem havat. még gondolni is rossz! Nagyon mély értelme van annak.Lám.sokra nem vinné vele. ha történetesen Kukucsi veszi be a növesztőt? Megnő irdatlan nagyra. és megolvasztják a hótakarót. langyos szellőt irányít erre. hogy mi lett volna. . a kiválasztott . jaj! Még elképzelni is iszonyú a gyönyörű szép madárdalt ezerszeres hangerővel! Megsüketült volna a világ! Medve bácsiról. hadd bújjon ki a kedves hóvirág. Hogy ő mindebből alig lát majd valamit? Hogy nem látja a kis hóvirágot.. Csipike beretvaéles eszét. az első kipattanó rügyet. hanem esőt hullatnak. Mert ez a csodaszer a testet megnöveli ugyan. az nem sok kicsike szépség lesz. mit sem ér az egész. és rákacsintott. Ha teszem azt.gondolta Csipike.boldogabbá tegye az életüket. Csipike.állapította meg örömmel. szegény drága jó Bagoly Doktor hosszú évekig dolgozott rajta.no. ami majd megvédi az élőlényeket a fagytól. milyen szerencse.. a messzi hegyek és erdők mögött világos pontocskákat látott. mindazokét. Kinyújtózhatik. hiszen ahogy elnézett a felhőfoszlányok ablakain át. valahányszor Kukucsi halmokat túr a föld felszínére... hintsenek takarót e vidékre. nem. mert a borotvaéles és óriási ésszel . sok-sok apró világos pontocskát. a fejemen. ha ők nőnek ilyen behemót-nagyra. Igaz. és a tavasz zsongása bizonyára eljut majd a füléig. Azután. A csillag visszakacsintott Csipikére. Nagy koppanás nem lett volna. hanem maga a nagy-nagy boldogság! Soha ekkora örömet nem érzett Csipike. akiket ismer. Felnézett a magas égre. Szarvasbikáról. mert amilyen falánk. Én egyetlen délután feltaláltam volna a Góliátport! . mert arra. amíg feltalálta.. Nyestről.. XXIV. mondjuk Medve bácsiban meg is volna a nagy lélek . . és talán égszakadás sem. aztán csodálkozhatott volna mindenki. Azután megint töprengeni kezdett: . a felhőkre lehel majd. ha az óriásnagy testben csak lötyög az apró lélek. sőt a leheletével is segít. amikor égszakadás. de földindulás annál nagyobb. bontsa ki szirmait az ibolya.

merre a legégetőbb a szükség.hajólámpások. elhatározta. amíg az ismerős tájra nem ért. A kanyargó folyón apró. Jó hosszút lépett . hová kell sürgős segítség? És elindult. Továbbindult. lehúzta egyik papucsát és belelépett. még árvizet csinálok!» . Na de menjünk tovább. mint annak idején a Patak.körülbelül ötödakkorának tűnt neki.hó volt. Álmélkodva tapasztalta. hiszen még nincs itt a tél. «Hohó. állatok és emberek élnek . de előbb megnézte nem tapos-e valamiféle élőlénytelepre? Három lépés után hatalmas folyót pillantott meg. és álmélkodva látta.Azért mert nem jutott eszembe! Az óriástestben óriáslélek. elég. fényes pontocskák úsztak nemcsak le. de csak hosszában meg széltében . aztán a völgyekben . jobbá tegye a világot. . . atyámfiai . hogy a folyócskák duplájukra duzzadtak.Legelőször is. és a hóborította bércekre lehelt. hogy szebbé.vízben körülbelül akkora lehetett. és visszafordult. amikor csodálkozva torpant meg.hagyta abba Csipike az olvasztást.nagy városokat . Amikor Csipike egy kicsit lehajolva jobban megfigyelte. mint Csipike óriásban.mondta Csipike -: a kezemmel egyenes medret húzok a folyónak. de ott se állt meg. felfelé is. ha majd egyéb sürgetős dolga nem lesz. . már a hegyek lábánál is hó volt. amely körülveszi őt.Első számú tennivaló . Fújta-fújta a meleget. Vagy százat léphetett. ahonnan elindult. majd szép lassan visszaballagott azokra a tájakra.és újabb tizenöt-húsz lépés után megállt: Végtelennek tűnő. A legnagyobb hajók se lehettek hosszabbak Csipike ujjbegyénél.eddig. Gyalogolt a maga óvatos módján tovább.a hómezőig.Álljunk meg. csendesen hömpölygött tova messzire. amikor az irdatlanul nagy víz partjához ért. valamint a beretvaéles ész birtokában Csipike elégedetten gondolt arra: igenis. amikor csodálkozva vette észre. el is olvasztotta a havat jó darabon. Lehajolt. A tengertől . pontosan arra a helyre. Vigyázva haladt. ködbe vesző. átgázol az irdatlan vizen -. Tehát . miután számbavette a birodalmát.gondolta. És válaszolt is magának. közben három nagy folyót és nyolc-tíz apró fénypontocskás Jánosbogárka-gyülekezetet . mendegélt. hogy minden lépésnél szaporodnak a hófoltok. és akkor a kis hajók is gyorsabban járhatnak rajta.nemcsak óriásnak -. hogy nem lát el a túlsó partig. Lassan. Ezáltal válthatja valóra küldetését. Most. .de az is lehet. ne kanyarogjon összevissza. mély értelmű az ő növekedése és óriássá válása. Az ő nemes küldetése pedig. számba veszem a Földet. hatal46 . Csakhogy a folyó nem csobogott-zúgott. Ez a víz talán még nálam is nagyobb.mondta Csipike -. Nagy óvatosan tovább lépdelt.Erre a fogas kérdésre csakis a nagyon éles eszével válaszolhatott. mégpedig nyomban: . hómező terült el előtte. amíg bele nem fáradt. ahol valami irdatlanul nagy víz sejlett a csillagok alatt . hogy a parányi fényes pontocskák . Rétről rétre lépett. Tovább nem is ment.lépve által. Vagy ötvenet léphetett . hogy csak negyvenötöt -.de a víz alig ért a bokájáig. hogy lássam. A bokáján alig felül érő hegyek tetején . amelyen növények. és hogy megbizonyosodjék. a földnek azt a darabját. Csipike megértően bólintott. látta. Addig ment.

egykettőre. Maradnának a folyóvizek. De nem teszi. mert Csipike elzavarja a helyenkint csapadékot meg zivatarokat! És boldogság köszönt majd az Erdőre. és semmi sem lesz. XXV. Egyedül Minekutána ilyen szépen bejárta a birodalmát. és lebukott a messzi láthatár mögött. jaj! Még rágondolni is borzalom. szelídségre és szeretetre intette Szarvasbikát. és eltapos egy világvárost.Meglásd.de mit? Letörölte a virágport a levelekről ..mosolyogni való. 47 . éjnek évadján egyengetni kezdené medrüket. A sok sziporkázó csillag között kedvencét. akik bemondják majd. De mit? Hiszen a jövés-menésre is nagyon kell ám vigyáznia. Csipikének már csak annyi ideje volt. Könnyen megeshetik. hogy eddig.. Menten kiáradna. neked is jobb dolgod lesz.De tulajdonképpen mire van nekem hatalmam? Arra.és minden bizonnyal szét is szórja a viharfelhőket! Jó előre mulatott szegény Vöröshangyáékon. hogy a tettek mezejére kell lépnie. ha most itt volna Madár. Csipike úgy gondolta. .. Arra gondolt.hát meg lehet ezt állni kacagás nélkül?! Mindez együttvéve mi ahhoz képest. én jót akarok cselekedni. az emberekre. Ellenőrizte. annak a folyócskának a medrébe. De az is elég lenne. Seper egyet a lábával . hogy ha olyan kedve támad. mindenikre. és az emberekre.masnak is érezte magát. és hány ragadna az elhagyott iszapos mederbe? Ezen a folyóegyengetésen különben is gondolkozni kell mégis: hogyan valósíthatná meg anélkül. . erdőstül.. az Esthajnalcsillagot kereste. megcirógatta Nyúl fülét. boldog legyen. . de nemcsak az ő erdejére. parányi törpécske korában is jót tett . Óriási áradásokat okozna..és elegyenget egy egész hegyláncot.nézett körül Csipike. mindenestül. és szeretettel gondoljon reám! Hej.. sőt az Esthajnalcsillaggal is megállapodott... hogy akarata ellenére iszonyú bajokat zúdít a földre. Vagy Réz Úr. így tehát nem szórhatta szét őket.. Ha akarnám.. hogy mindenki és minden örüljön. és jóváhagyta Csigabiga házépítését nevetséges! Jó reggelt köszönt az Erdőnek. hogy helyenkint csapadék zivatarokkal -. hány kedves kicsi hajócskát süllyesztene el akaratlanul. Vagy Nyúl. felnézett az égre. Az már éppen búcsúzni készült az ég peremén. ha szomorú volt. de hol a tettek mezeje? És miféle tettek számára kéne mezőt keresni? Viharfelhők nem mutatkoztak.. hogy rákacsintson. hogy valamiféle nagy kárt ne okozna vele? Valami egyebet kellene tenni. A csillag visszakacsintott. az állatokra. Hiszen egy óvatlan lépés -.Most óriás vagyok és hatalmas . de én nem ilyet akarok. ki tudja. jó. minőségi vizsgálatot tartott a Méheknél . Ha csak így. ha belelépnék ott lent. és.. hogy ártsak. abból sok jó nem származnék. hát szétszórhatja . Mert ő csak jót tesz. Jó. Ha például arra a kivilágított városra lépnék.

Egye fene.. hogy egy tágas.nyöszörögte. Csipike számára olyan. hátha kiderülne róla. Senki örömét-bánatát nem hallgathatja meg. mennyit esett. akiket szeret... hej. . már nagyon álmos volt.. A felhők szállnak. Igaz.. Senkivel sem oszthatja meg örömét.nem közölheti bánatát. a bokájáig érő Rettentő Kőszikla. de valamit mégis szólnának.Onnan estem.. Ő most bizonyára azt mondaná. Egyedül örül annak. Kukucsi is. Nem rossz ötlet. borzalmas súllyal hullott a föld felé és. majd visszanézett. de semmi kedve sem volt ahhoz. A por! A Góliátpor! 48 . Egyedül van. hömpölyögnek. hogy teljesítse! Talán még a hallgatag Réz Úr is megszólalna. elmondanák. de soha-soha sem ütötte meg magát. lakatlan síkságot keressen. egyedül szemléli a síkságokat és a hegyeket. ha ott vannak. hogy valamiféle kárt okozna az élő világban. hogy példátlanul okos? Majdnem olyan okos. nagyon magasról estem. szaggatott minden porcikája. mi a kívánságuk. Egyedül méri fel iszonyú hatalmát. mintha nem is lennének. . Mit tehetne? Kukucsira gondolt.Vagy.. nyilallt. megtapogatta. . .állapította meg csendben. Mit ér azonban vele. hogy ők egyáltalában nem példátlanul okosak. hogy már nem törpe.. amerre a szél viszi őket.. mennyit csetlett-botlott apró törpécske korában. a városokat és a folyókat.. . a karom. valahol ott vannak mind. a bánattal és a búval is. fel a felhők felé.. hogy akár egy mozdulattal milliókat pusztíthat. Egyedül kell szembenéznie minden gonddal. mint maga Csipike! Vágyakozva nézett a földre. ahol nyugalomra hajthatja a fejét anélkül. «Jaj a térdem.. azt. bár egy hangot hallatnának.és vége. sőt.. de nagy óvatosságában rosszul lépett. magát a nagy-nagy boldogságot keresi. Kihez szóljon? Kivel ossza meg óriásgondját? A csillagok messze-messze hidegen ragyognak. meg is botlott egy kicsit. Mit tehetne? Mit lehet itt egyáltalán tenni? A zsebénél nagyon nyomta valami a combját. Egyedül látja be a földet a tengerig és a messzi jégmezőkig. Csipike szörnyű dologra döbbent rá. Rettenetes! Zuhanni kezdett. Mi lehet az? Odanyúlt. amely egyre inkább elhatalmasodik rajta. hogy apró örömöcskék helyett. ha itt lenne! Elmondhatná neki a gondját-baját. túlságosan fáradt. buff! Iszonyatosan megütötte magát.. hogy aludjunk egyet. de azt is tudta: még egy ilyen iszonyatos esés . hogy óriás lett. ott volt a lábánál a tenyérnyi Tisztás.. két arasznyi körzetben mindazok. Hátha az álom jó tanácsadó lesz? Indult volna. Fájt. és igaz.Elestem.» nyögte. hogy felkeljen. Eszébe jutott. és még sincsenek? Legalábbis az ő számára.

és elővette a vele együtt megnövekedett góliátporos zacskót. hogy talán nem látja majd a földet! Akkor aztán valóban nem tehet majd semmi egyebet. XXVI.. Aztán visszafeküdt arra a helyre. hogy árt? Tetszett Csipikének a gondolat. ami Csipikének egyébként nem volt szokása. de most az egyszer feljajdult. hisz elesett. az ébresztette fel. Majd keletre és nyugatra. A nap éppen felbukkanni készült a Rettentő Kőszikla mögül.Vegyen be még néhány szemet? De mi lesz akkor? Még nagyobbra nő! Akkorára.Csipike sohasem volt kényeskedő természetű. Több nem is maradt a zacskóban. mint régen! Pedig emlékszik.. Hogy is volt? Persze. Ekkor jutott eszébe a Góliátpor. Fölötte óriási mogyoróbokor: széles levelei megvédték a nagy éjszakai széltől. hogy ne kelljen annyira vigyáznia minden lépésére. ha megnövesztené vele a világot.. pontosan emlékszik arra. Minden porcikája fájt. Felébredt. bárkivel előfordulhat az ilyesmi. arra is hintett egy marékkal.. Hát nem igaz az egész?! Hiszen körülötte minden olyan kétségbeejtően óriásnagy. 49 . Tehát mégis jól emlékszik: nagyon megütötte magát.. és ne kelljen attól félnie. ahová az imént esett. ha széthintené a világon? Mi lenne. mert hogyha még egyet esik. De mi legyen a porral? Furcsa gondolata támadt. Feltápászkodott.. Megpróbált felállni. Nagyon fáradt volt. hogy rettentő erejével és hatalmával többet használhasson -. Belemarkolt. Rendkívüli világreggel Csipike arcába hideg zuhany hullott. a földnek. az élőlényeknek .. Jajjj! .. Mi lenne. hogy a legmagasabb hegyek a bokájáig értek! Hogy a felhők a válla körül úsztak. a zsebébe nyúlt. de egy rendkívüli világéjszaka után. Azon az éjjel Vöröshangyáék hirtelen támadó és nagy mennyiségű csapadékot jeleztek az egész földkerekségen. ám egy csepp valamelyik levélről mégis az arcára pottyant. amikor abból a szédítő magasságból esett. Megtapogatta a zsebét.Még mindig kábán pislogott körül. Csipike megdörzsölte a szemét. nyomban el is aludt.de saját magának is. Az egész marék csodaport észak felé szórta. Aztán délnek fordult. De mi ez a változás körülötte? . Semmi. ami hamarosan be is következett. Értetlenül nézett körül. Borzalom. mint csak árthat.

de jól kialudtam magam! Vékony hangocska csendült mellette. rácsapott Bagoly Doktorra. . azt hitte Csipike tréfál. Kukucsi még jóízűen szundított odabent. .Miért mennydörögsz.Orvos nélkül maradt az Erdő! Csipike nyomban sejtette. hogy ő. és a biztonság kedvéért mind a két fülét betapasztotta tenyerével.Mi van Bagoly Doktorral? Csak őszintén. Csipike jól befért..Hohó. Mennydörgök.Megnövesztettem a világot! Óriás lett a világ! Nem törődött a tagjaiban sajduló fájdalommal. ki a mellel. jobb. . mármint Csipike az éjszaka folyamán iszonyú óriássá nőtt.Ne törődj vele. Lássuk.mondta Csipike. olyan halkan. mi van Madárral? Kilépett az odúból. titokzatosan: .Nótát kérünk! . Sőt. Bölcsen mosolygott.Fel a fejjel. megnőtt-e az is rendesen. nehogy beszakadjon a dobhártyája az óriásira nőtt Madár valószínűleg siketítő dalától..Miért? .Mennydörögve szól a szavam. Bagoly Doktoron nem fogott a Góliátpor. hogy Csipikének le kellett vennie tenyerét a füléről. de nyomban megértette a helyzetet. gyáva ember. Madár éppen akkor rebbent az ágra. az odú is megfelelőképpen megnőtt. hogy ő is óriás. most már ő is mennydörög! Csipike elmosolyodott. ne kímélj! .A mai napot csendes gyásszal kell kezdenünk.egy órája sincs. ha tőlem tudod meg! Katibogár jóízűt nevetett. hatalmasat nyújtózott. hadd lám. De azért megkérdezte.legyintett Csipike. no nem! . különben nem fér be az odújába! Szerencsére nemcsak az Óriásnagy Bükkfa. hiszen szétszórta a négy égtáj felé. Úgy látszik. Madár azonban csendesen szólalt meg. . . és játékosan odébbrepült. mint eddig. 50 . .. Már ez így van. hiszen Katicabogár egész éjszaka aludt! Fogalma sincs arról. Vörösbegyék elmentek panaszra Kőszáli Sashoz. hogy óriássá nőtt még óriásibbakat fog aludni. Csipike pedig elindult az Óriásnagy Bükkfa felé. felpattant. miért is szórta szét? Felujjongott. . Katibogár..Tudod.Ezt mondhatta parányi korában. Csipike? Katicabogár hintázott egy fűszálon. Csipike zavarodottan pillantott rá. sőt utána magát Katicabogarat is megnövesztette a Góliátporral. és megszüntette.Ez a Kukucsi most. és most pici szúnyogként zümmög ebben az óriás-világban. Csipike. hogy megértse.Reménytelen eset! . . de most?! Egy óriásnak sokkal ünnepélyesebb mondókával kell ébrednie! Mély lélegzetet vett. mi történhetett. . aki. és önkéntelenül mondta reggeli mondókáját: . te is mennydörögsz. Kőszáli Sas pedig ma hajnalban . Ez a boldogtalan Katibogár nem sejti. A fiókák miatt.

óriás szeder? És ez az édesgyökér óriás édesgyökér. hogy Madár éneke egyáltalán nem fülsiketítő. de Bagoly Doktor eltűnt.Az orvosi diplomáját? . éppen hogy odabiccentett barátainak. Nem tudott egyébre gondolni. Kőszáli Sas megette.Mi az éjszaka folyamán nem tapasztaltunk. mi történt veled? . A nap aranykarimája felbukkant a Kőszikla mögött. eszébe jutott valami.Hagyjátok . Csipike is hagyta őket ebben a hitben.Csipike. . és egyre inkább meggyőződött arról. . . Csipike levette a kalapját.mondták Vöröshangyáék. És hagyták. amíg nincs meg a bizonyosság? Amikor az utolsó falat édesgyökeret is lenyelte.gyász oda.Nagy veszteség érte a tudományt! .intette le őket Madár -.Az éjszaka folyamán nem tapasztaltatok példátlan növekedést? – kérdezte Csipike. hanem aludtunk . . hogy óriássá nőtt az éjszaka! Vöröshangyáék? Nézzük meg! Kötelességtudóan jelentették Csipikének. Miért állna elő a Rendkívüli Világéjszaka óriási eseményeivel. Felujjongott. az óriástörpe. amit a tudtán kívül óriássá nőtt vadmalac volt szíves kitúrni? Hol a bizonyosság? . Madárnak énekelnie kellett.. hogy az erdő egyetlenegy lakója sem tudja. Csipike álmélkodva tapasztalta. mint régen! Szórakozottan ült reggelihez. meleg déli széllel. ébresztőt kiáltott Vadméheknek (ezek se tudják. . Mert egyedül ő. És rázendített. Nyúl és Kukucsi már várta a reggelivel. Csipike. Csipike.És nagy öröm a madárfiókákat! . . mind-mind őreá szakadt. Hát senki? Senki sem vette észre? Csipike elgondolkozva ballagott vissza az Óriásnagy Bükkfához. Gyász ide . mit csinált.Az Esthajnalcsillag! 51 . Csipike most gyászol. mitől vagy ma olyan ünnepélyes? . letörölte a virágport az őszi virágok sziromleveleiről. Gyászolja Bagoly Doktort.Azzal nem tudom. ahol madár.kérdezte Kukucsi. hogy az éjszaka akkorára nőttek.Hiszen az én fülem is óriásfül. hogy az óriásivá nőtt Erdő. egyedül ő tudja. de minden úgy van. de ezt Csipike már nem hallotta. megcsodálta az óriási Mókusék tornáját. hogy egész nap derült idő várható.kérdezte Nyúl is.csapott a homlokára.tette hozzá Madár. amekkora Szarvasbika volt még a tegnap). . Vajon ez a szeder. nem sejti. de néhány nap múlva jönnek a hidegek. ezért nem bántja a Madár éneke! És elindult szokott reggeli útjára. az egész óriássá dagadt Világ gondja az óriásnövényekkel és állatokkal együtt.Tényleg. mi történt itt a Rendkívüli Világéjszakán. mint arra. hogy nem! .Hát persze. Forrásnál megmosdott. . Valóban tényleg óriási lett belőle? És valóban óriássá növesztette a világot? Hiszen minden.

Várta a csillagot. Az Esthajnalcsillag közel volt: ugyanolyan közel. majd lesietett a Patakra. Hadd higgye ez a hólyag. Szokatlanul hallgatag. Nagy volt. ha a csillag sokkal távolabbról ragyog majd rá. mint az este! 52 . mindenre fény derül: megválik. amikor Csipike. sőt a reggeli édesgyökeret is megköszönte neki. Csipike kinyújtotta a kezét a csillag felé. a Rettentő Óriás még nem növesztette volt magához az Erdőt.Majd este megtudjátok . a Világot. már nem is hatalmas óriás. az Esthajnalcsillag elhozza a bizonyosságot. elhatározta. hogy ő. Úgy vert. A boldogító bizonyosság Mi történt Csipikével? Ezt kérdezte estefelé már az egész Erdő. néhány szóval jóra intette Vadmalacot. lüktetett a szíve. mint a tegnap este. Várta nagyon az Esthajnalcsillagot . megpillantotta a lámpását gyújtó Jánosbogárkát. .Ezt már a jóságos Madár is értette. akiben csak a lélek óriási nagy. Sőt. szundított egy kicsit. amikor óriás volt? Mi lesz. mint még soha. és elindult a dolgára. hogy pontosan olyan kicsi. Eljött hát a nagy pillanat! Csipike felnézett a magasba. ahol az idétlen kis Botos Kölönte nem akad rájuk. mert olyan pici. ha este a csillag feljön.semmi mást nem tett. hanem apróka kis törpe. A Szikla fölött ott csillogott-sziporkázott az Esthajnalcsillag. A nap már lebukott a túlsó oldal fenyvesei mögé. Éppen úgy nem érem el.mondta. de ügyet se vetett reá. Csipike? Csipike azonban csak mosolygott. és nem falja fel. ha kiderül.Mi van az Esthajnalcsillaggal. . amikor visszaindult az Óriásnagy Bükkfához. . ha meglesz a bizonyosság arról. ballagott felfelé az oldalon. mint az elmúlt este. ünnepélyes volt egész nap.de félt is tőle. ahol a barátai várták.tulajdonképpen . mint a tegnap. Pedig Csipike .hiszen annak is eljött már az ideje -. pontosan úgy. valóban óriásivá növesztette-e a világot? Igen. Csipike. az ebédet közösen fogyasztotta barátaival. Tudta. Kecskebékával is találkozott. Megtárgyalta a házépítési gondokat Csigabigával. ahol nemcsak a molylepkefogásban segített Pisztrángéknak. fényes és mosolygós. de azt is megmutatta nekik. de tenni semmit sem tehet a közjó dolgában. csak amit eddig. hogy a világ óriási nagyra nőtt. Lassan ment. hogy senki sem hallgat reá? Amint így töprengve baktatott felfelé. jámborságra oktatta Szarvasbikát. XXVII. aztán megköszönte a reggelit. Mi lesz. valóban óriás-e. körülbelül hová rakják le ikráikat . Csipikét nagy-nagy öröm járta át.Kecskebékának nem mondja meg.

Csipike. . És megőrzi ezt a titkot. nehogy eszébe jusson. felfalná a világot! Vacsora közben Madár Csipikéhez hajolt.fogadta örömmel Madár. amekkora a tegnap este és azelőtt volt.Nézd. Csipike! . milyen gyönyörű. feküdjünk le! Óriásit alszunk. milyen nagy az Esthajnalcsillag! . és ezután mindig meglesz. hogy senkinek se szól. Jánosbogárka.biztatta Nyúl is. hogy óriás lett. Vajon jó lesz. Olyan tiszteletet parancsoló vagy.Gyönyörű . de a lelke. Gyere.. milyen szörnyűségek szakadnának a világra. Lehajolt.Soha többé nem rugdosol meg? . . Csipike elhatározta.. Nem vagyok kedves. 53 . Jánosbogárka . ha Kukucsi megtudná. ha megtudják. megsimogatta Jánosbogárkát. Mostantól kezdve jóságos vagyok. Csipike óriás! És még valami: az egész óriásvilágnak egyes-egyedül ő tudja a titkát.Tényleg. Csipike mosolyogva ült mellé. legdöntőbb bizonyíték. Miért tudja meg Jánosbogárka. hogy óriások lettek? Most jók és kedvesek ugyan. nagyon boldognak érezte magát. hogy mint Óriás Réz Úr rettenetessé váljék! A Bükkfa alá ért.Milyen kedves vagy. és ápolgatja magában. Csipike. És Csipike boldognak.Soha. búcsút intett Jánosbogárkának.ült asztalhoz Kukucsi.mosolyodott el Csipike.. Kedves eddig voltam. . itt vannak mellette a barátai. a nagy-nagy boldogsághoz? Kukucsi nagyot nyújtózott. Hogy ők is megnőttek? Hogy az egész világ megnőtt? Mit számít az! Fő az. már majdnem kimondta. Már ezután csak jóságos lehetek! .nem gyönyörű. . hogy is mondjam.Elálmosodtam. óriási nagyra nőtt! És nincs egyedül.Nem. hogy mind-mind óriásokká váltak? Nem. . . mennyire hatalmasok lettek? Hát a többiek. hogy ő. és továbbindult. az erdő lakói nem élnek-e vissza hatalmukkal.Megváltoztál. együnk! . hogy az óriásokhoz nem illik a rugdosás. ha megtudják. . Még Réz Úrnak se mondja meg. ha némelyek megtudnák.Igazán. . nézd milyen gyönyörű! . Lám.Ez nálam megvan. Jó lesz.Mi történt volna? . Csipike. amikor meggondolta magát. Nem szólt hát többet.Ez volt a legkétségbevonhatatlanabb. mondd mi történt veled? Csipike bölcsen mosolygott. mint még soha! Csipike megsimogatta Madár szárnyait. jóságosan megtartja. és a nyelve hegyén volt. mert ki tudja. mekkora hatalmuk van! Hát nem elég mindez a teljes. ha megtudják. a lelke akkora maradt. de vajon ugyanilyen jók és kedvesek maradnak-e. Hiszen teljesült a régi vágya: megnőtt. ha barátainak elmondja a boldogító hírt.. hogy immáron ő is óriás lett? Hiszen a Góliátpor és Csipike jóvoltából ennek a bogárkának csak a teste nőtt meg óriási nagyra. mint az éjszaka. Olyan nyugodt és méltóságteljes.

valljuk be őszintén . a nagy-nagy boldogság gyönyörű szép dolog. és búcsúzzunk tőle. Most a boldogság. legalábbis addig. 54 . Búcsúzzunk.Nem is sejted.egy kicsit unalmas.Csipike sokatmondóan pillantott reá. . de a mások boldogsága . milyen igazat mondtál! Most pedig örvendjünk Csipike nagy-nagy boldogságának. amíg ennyire bolondos. Az unalmas mesét pedig senki sem szereti.

nézett rá Csipike önérzetesen. hogy ebben a nehéz helyzetben is rendületlenül kitart a barátja mellett. hogy faljon valamit. szárított édesgyökérrel. Csipike mégis nyugtalannak látszott.Hisz én magam is csak annyit mondtam. miért hánytorgatod. Kukucsi nagyot sóhajtott. .utasította rendre határozottan Csipike. Hóval takarta be az Erdőt. megromoljék a fölösleg . Csipikét nem érte váratlanul a ráköszöntő zimankó . .nézett a szemébe Kukucsi egy szép téli napon.. Csipike. Nem tudom. . Csak azt kérdeztem. . Olyan kis izing vagy ismét.teli kamrával köszönt vissza neki.Akkor én most ezzel elkínlódom.Mihát? . Mókusék és a Vadméhek segítségével bőségesen megtöltötte éléskamráját mogyoróval. .Nem ezt mondtad. hogy nem találom a helyem. mert nyugtalankodol.Akkor minek iregsz-forogsz annyit? .Az lehetséges. Nyugtalanság Megjött a tél. mi nyugtalanít. . .. .Ez nálad megvan. . hanem nyugtalansággal rágalmaztál.Mert nem találom a helyem.Miért lenne énnekem bajom? . mint régebben a Rendkívüli Világéjszaka előtt. A vendég bólintott. miközben felébredt egy fél órácskára. utána pedig kipihenem magam. De nemcsak ezért szeretünk. de én fel sem vetettem a határkérdést.Buta vagyok én hozzád.Azért. A szívből jövő.Nahát! .Kukucsi. Jókora szárított édesgyökeret nyújtott Kukucsinak. .Hát akkor tudd meg. 55 . Inkább aludj. hogy egyáltalán nem nyugtalankodom.Hisz te magad is. Kukucsi elhatározta. önzetlenül segít neki a felhalmozott élelmiszerek eltakarításában.Nem ezt mondtam? . nehogy tavasszal reápenészedjék. . őszinte baráti hang meghatotta Csipikét.és akkor takarítani kell. Vagy tudod mit? Nesze. meg egyéb kellemetlenségek.Hát neked mi bajod? .CSIPIKE ÉS TIPETUPA XXVIII. a te szemtelenséged nem ismer határt! . aszalt áfonyával és lépesmézzel. . . Madár. Nyúl. Vadmalac. Igenis nyugodt vagyok és méltóságteljes.

A hó. hogy igazad van. hanem akkora. Ez a Kukucsi megint mondott valamit. mégsem olvad el! Minekutána ezt így nyíltan megmondta. . ha nem szereted .kit várhatnék én? . amelyet az első hópehely okozott neki a tél kezdetén.vitatkozott kitartóan Kukucsi -. ezért nőttek meg a felhők. kertelés nélkül magára húzta a szép. Nem értem. Csipike mosolygott. akkor elolvadna . . mert nekem is úgy tűnik.Fehér és gyönyörű.oktatta Csipike értetlenkedő barátját. Ha meleg volna. mi néznivaló van rajta. .A hópehely akkor is szép. hogy nemcsak a hópelyhek óriásiak.Ezt csak azért mondod. és nem szeretem. Most is ez történt.Például engemet! . szép is.Tessék. A Kukucsival fogyasztott eszmecserék gyakran elgondolkoztatták a dolgok felett Csipikét. Akkor miért állsz az ablakban? . Csipike elgondolkozott. nézd meg: a dunyha fehér is. A gyönyörű. .zsémbelt Kukucsi -. Érezte azonban. A nagy meglepetés. meleg is.Nézem a havat.érdeklődött Kukucsi. de a felhőket nem szándékozta. de mond valamit. Vajon miért nem találja a helyét? Kinézett az ablakon. Töprengeni kezdett.tényleg így van. Neki már mindegy volt. és váltak óriási naggyá maguk a hópelyhek is.Nem az a baja. Lehetséges.magyarázta türelemmel Kukucsinak. Nem is mondja meg neki soha. . hanem inkább az. amekkora.Lehet. hogy fehér . a világ jótevője a Rendkívüli Világéjszakán. rajta a társait. fehér és meleg dunyhát. de őt magát Kukucsit is óriássá növesztette ő. Úgy látszik.Te kit vársz? .pislogott Kukucsi -. Buta-buta. 56 .Ha a hópehely meleg volna.rázta a fejét tagadólag Kukucsi.nézett mélázó tekintettel a semmibe Csipike . hogy vigasztalj . hogy továbbra se leli a helyét.Azért csodálkozom . Ez . hogy éppen a hó az oka mindennek. .amire még nem volt példa -.Ugyan . Nacsak. . Kukucsi éppen ekkor ejtette ki szájából az édesgyökeret. Tényleg nyugtalan vagyok. óriási hópelyheket. .Jóízűen csemegézni kezdett. Ugyan honnan tudhatná ez a botfülű Kukucsi. akkor én is szeretném.Hiszen te itt vagy! . Meg nem is gyönyörű. fölfelé is hullott a Góliátporból.A hópehely nem óriási . akkor komolyabban is utána kell járnia az ügynek. Ám a hópehely becsületét nem hagyhatja.és az egész Földet. Ha tavasszal se olvadna el a hó . miközben a kint szállingáló hópelyheket nézte. . a füveketfákat is. Igen. hogy hideg. óriások lettek gondolta Csipike. Mégsem a hó okozná? Kukucsira pillantott. . Mert azon a Rendkívüli Világéjszakán Csipikének sikerült megnövesztenie a Góliátporral magát .

Gondolkodom. Vihar előtti csend . Csipike reggeli torna fejében hótörpéket mintázott belőle. Ki is út .Ez nálam megvan .Hát mit? .Ha mindenképp muszáj neked gondolkozni. akkor inkább valami olyanon gondolkozz. de az nem ijedt meg.. hanem Réz Úr. mert megenyhült a tél.bólintott Csipike. Az Óriásnagy Bükkfa nem ropogott. . amikor Kecskebéka le akart köpni. .gondolta Csipike. Hol egyfolytában izgettmozgott. amilyen a meccs volt. Kár. akkor benne vagyok. Ezután az iméntinél nagyobb erővel tört ki újra a csámcsogás. Aszalt áfonya . hogy az Erdő Réme vagy.. A fogalmazásra mindig kényes volt. Ez így is lett volna rendjén. hogy nézzük együtt. . hogy mi a néznivaló rajta.Te csak beszélsz. Aztán megint gondolkodtál egyet. . Majdnem. És jött. aztán a még fagyosabb fagyok. Mindössze Csipike nem volt már a régi.XXIX.be is út Minden úgy történt. abból jó nem születik. Jóízű csámcsogás hangja jött a kamra felől. és nagyot nyújtózva begyalogolt az éléskamrába. majd roppanás. A gyengébb idegzetű fák nagyokat roppantak. abból rendszerint grimbusz lesz. Aztán a csámcsogás megszűnt egy néhány pillanatra. Szarvasbikáékkal. hogy nem szeretted. zörgés-roppanás.bólintott megadóan a házigazda.nézett utána Csipike. Mogyorót tör.De szépen mondod.Jöjjön. Jó esetben balhé. a grimbuszért nem lelkesedem . Mert amikor te elkezdesz gondolkodni. hogy járjon a szád. Akkor is gondolkodtál. hol pedig csak ült naphosszat. a javából. inkább csikorgott.Az nem kilincs.Semmit.Abban. Kukucsi? . jöttek a fagyok. 57 . ahogy szokott. és dalegyletet szerveztél Szarvasbikáékból.Ha nekem is megmondod. pityogni kezdett a hó. . ám délre elolvadtak. Kukucsi. Tudod.. ..Már akkor inkább izegj-mozogj.Miben? . És kisütötted.Azért. Csipike! . .Miért mondasz ilyeneket. több esze volt annál . És mind meg is eszi . Ha te gondolkodol. mert az ilyenek így vannak. És egyre jobb étvággyal fogyasztott. . meg hasonló jótevők.fejezte be aggályoskodását Kukucsi.Micsodát? . és nézte a példátlanul nyugodt és hallgatag Réz Urat. Kukucsi nem állta meg szó nélkül. Na de ebből legalább balhé lett.Azt a kilincset. aminek jönnie kell . . . hogy megijesszék a rettentő hideget. Egyszer csak zörgés hallatszott. Kukucsi egyre nagyobbakat nyújtózott. Mind csak így. . És nem is őt nézem.és neki lett igaza. Minekutána lehullott a hó. Egyesülésben az erő. Zörgés-roppanás.sóhajtotta Csipike.

addig is. Miattam ne nyugtalankodjék senki.Hát. Étlen mégsem kuksolhatok abban a kicsi kamrában. amíg ebédelünk. hogy próbára tegye barátja őszinteségét. hogy az utóbbi időben nyugtalan vagy. Ám a mogyoróból legalább egy tucatot megpillantottál.mutatott a kamrára Kukucsi..Sajnos akkor megint kiköltözöm. hogy máris elkezdődött a mogyoróválság.Hová viszed azt a dunyhát? . ha egy kicsivel többet mozognál.Vedd tudomásul.Kukucsi elégedetten jött ki az éléskamrából. . csak semmi pánik .És jó lenne. Idehallatszott a tekinteted.És még te is nyugtalanítasz.. .Be.Nem hát . . 58 .nézett rá derűsen Kukucsi.Hogy láttad. . .Nem oda Buda! . ..nézett nagyot Csipike. . .Azért neked is adogatok ki egy kis eztazt.Gondoltam.állt eléje Csipike.érdeklődött Csipike. . . Beköltözöm . ha akarod. Csipike tekintete szigorúvá változott.És hogy három nap alatt felfalj mindent! . .bólintott álmosan a vendég.tiltakozott Csipike. mert tavaszig még sok van! .Nono.Akkor miért nem kezded mindjárt ezzel? . Ám ekkor dörömbölést hallott az ajtón. . mert nagyobb vagy. mert én nagyobbakat alszom..kérdezte.előbb-utóbb beteg leszel! . Kukucsit megzavarta a férfias tekintet.nem értem rá számlálgatni.És ugyan biza mit láttál? .Akkor már észrevehetted volna az édesgyökeret is. .Hogy ne zavarjalak.És ne feledd: ha egész nap csak alszol-eszel . be is út! . láttam egy kis aszalt áfonyát és két-három szem mogyorót. Mától kezdve a napi fejadag nekem kettő. .nyugtatta meg Kukucsi.Nekem nyolc. . .ezzel lehúzta az ágyról a szép.bólintott Kukucsi. ugye. .És én ugyan mit reggeli-ebéd-vacsorázom? . hátha inkább te vagy kíváncsi rá. . . .Hallottam. ki is út. . . .Ez így nem mehet tovább. de az ember nézelődik.Mit? . . . neked pedig négy. fehér és meleg dunyhát és azonmód hurcolni kezdte az éléskamra felé.Ki az? . Csipike éppen válaszolni akart.Egy kicsit körülnéztem . mert nekem egy kicsit száraz. Csipike merőn nézte.Énnekem. .Azt nem lehet. Kukucsi.Mondtam én.mosolygott szerényen Kukucsi .Igaz . .mondta. márpedig üres hassal nem lehet jóízűen aludni állapította meg tárgyilagosan Kukucsi. .Hát.

lekókadt. Szállni kezdtek a víz fölött a lepkék és bogarak. . Egyik délután Kukucsi is vele tartott.ravaszkodott Kukucsi. Ám Nyúl valamiképpen megsérthette a gyönge kis virág szárát. hogy az érkező éhes lesz. . és nyomban a kalapjába tűzte. másnak biztosan nehéz . . ezért csak leült Nagy Kőre. Arról ő már igazán nem tehetett. . akkor üss pofon . a gondtalan fickándozás láttán. Ha nekik könnyű. se Vadmalac nem fért be az odúba. piros pettyes halakat. hát aztán.rikkantotta Kukucsi.Hogyha nem Nyúl jött meg.Te mondod. a hülyeségben. fonnyadni kezdett. hogy könnyű nekik. ugyan biza? .Ilyen az én szerencsém! XXX. . Tévedett.Nahát.Együnk-igyunk. hogy se Nyúl.A tavasz! .Hát aztán? .Ebből megint valami hülyeség lesz.Köszönöm . hogy az ő gondos irányítása nélkül is elkapdossák porciójukat a víz tükrével incselkedő rovarnépből.sóhajtotta Csipike. hátha valamiképpen rájöhetne a nyugtalanság okára. . testvérek! Kerüljetek beljebb! . személyesen! .azért kísérte el Csipikét. miközben átvette az édesgyökeret.Megjött a tavasz. . örvendezzetek odakint Csipikével. én addig eszem-iszom nektek! De Csipike csak a hervadó virágot nézte: . aki becsületes . Csipike megütődve nézett rá.Könnyű nektek .vette át Csipike meghatottan a hóvirágot. aki azóta már süldővé cseperedett. maga a tavasz jött meg. Aggódva tette hozzá: . .Nekem aztán semmi . Például neked.álmélkodott Csipike. . Pedig nem ragadt át .felelte Kukucsi. Ültek egymás mellett. Mellette Vadmalac. Mintha reá is átragadt volna Csipike szűnni nem akaró nyugtalansága. Nem Nyúlban.örvendezett Kukucsi. .Hát aztán.Éljen! . mert alighogy a Csipike kalapjába került. Csipike szélesre tárta az ajtót. . Nyúl állt az ajtó előtt..Tudjátok mit? Mulassatok.. és onnan nézte a fürge. 59 .És nehéz annak. . Kukucsi gondja Elnyílt a hóvirág.tette hozzá Kukucsi kötelességtudóan. és nézték a pisztrángokat. két mellső mancsában egy szál frissen szedett hóvirággal. legalább négy napra való.Pisztrángék lelkiismeretesen elfogyasztották belőlük a fölösleget. frissen kitúrt édesgyökérrel.dörmögte Kukucsi.Vége a válságnak! .volt a válasz. attól tartva.. el az ibolya is: a hólétől megduzzadt Patak szépen visszahúzódott a medrébe. .Mi bajod ezekkel a kis ártatlan pisztrángokkal. Csipike nagyon jól tudta már.

mint akinek most nincs ideje megmagyarázni.rikkantotta el magát Csipike. Kukucsi: mondtak már engem töpörtyűnek. De az utóbbi időben nem láttam a környéken kótyonfittyeket. még nem mondta nekem senki. . ám ekkor szárnysuhogás ütötte meg a fülét. És van merszed a szemembe mondani azt. . Kukucsi nagyon elszomorodott.Tyűha! .bólintott Kukucsi. . . Ám azt végképp ne mondja nekem senki. én pedig becsületes vagyok. Hát mondd meg igaz lelkedre.nézték az eget. .Nekem miért? .Leugrott a kőről. Na. még jobban elszomorodott. aki mind úgy tesz. hogy miért pont így a jó. hogy mi ketten kit értünk. mitől nehéz neked? . mindketten az égre pillantottak. De nekem az. és szaladni kezdett arra. . ezzel hiba nincs. Hogy én milyen szerencsétlen vagyok .köszönt vissza Madár. De ez csak legyintett. hogy kótyonfitty. hogy holott nincsen rá okom. személyesen. mintha valami baja volna. amerre Madár eltűnt a szemei elől.Én is .Ott valami történt! . Nézték a vizet .Holott?. Csipike tekintetében gyanakvás villant.vágott gyanakvó képet Csipike.Nem is. Hátat fordítottak egymásnak. de hát ezen már nem is vitatkozom. És hogyha nem találom a helyem. Nem beszéltek. de becsületes. Hát hogyne.kiáltotta Csipike.Tulajdonképpen kit értünk kótyonfitty alatt? Mondj egy példát! . azért még nem kell állandóan nyugtalanságról beszélni. Madár körözött felettük. és éppen ezért nehéz annak. Lám nem elég. mert akkor nem állom meg. igazi barátja is sértegeti. .. de azt. Madár! .Én nem tudom. aki becsületes. holott nincsen? Csipike elsápadt. mi baja Csipikének. . Már attól tartott. még össze is vesztek. Csipike.Szia.Azokat én se szeretem. de azért méltóságteljes gyanakvással mérte végig Kukucsit. Nem elég.Így a jó! Így a jó! . Mintha izgatott lett volna. még Kukucsi is bántja.bólintott Csipike. Az ilyesmit rég meguntam. sebesen szállt el az Óriásnagy Bükkfa irányában. Kérlek mondd meg. hogy nem szeretem a kótyonfittyeket. 60 .Buta vagy. de én téged értelek alatta. hogy Kukucsi újabb sértésre készül..Ez nálad tényleg megvan .Attól. hogy nem sikerült megtudnia. De te se válaszolj.Jó na. mikor egyetlen. nem kótyonfitty az olyan.sóhajtotta magában.Na ne búsulj. Odafentről jött a hang.Akkor én most hátat fordítok neked. Inkább nem nehéz neked. . hogy holott? Hát ide hallgass. és hozzám többé ne szólj. mert én szüntelen látok. .. Nehézségről azonban nem tudtam. . . hogy nem találja a helyét. . ha lehet. .

A gyermekláncfű fehér ejtőernyős termései. 61 . elülteti a magjukat. ne tégy le! Megharagszom! Fentről jött a hangocska. Egy kicsit ő is örült a szélhordta ajándéknak: Csipike ilyenkor ki szokta választani a legnagyobbakat. Ám Csipike felkiáltott: . . az ernyőket kettőt-hármat . hogy képzelődöl. de ő se volt okosabb. na. Tönkretesz egészségileg. . igen kellemes vékony hangocska ütötte meg a fülét: .Én is mehetek?! . Csipike figyelmesen végigmérte Kukucsit. nem izegmozog és nem is sóhajtozik a fülembe . hogy holott. mert mindig szoktál. . És az sem igaz. hogy kifújja magát. . Inkább visszavonja a kótyonfittyet és azt is. . . és akkor kibékül Csipikével.mondta zavartan..gondolta Kukucsi. Kukucsi? Nem képzelődöm? . Csipike.. Csipike ide-oda pislogott. na igazán.Akkor megyek .rikkantotta vissza Csipike futtából.Veled nem tárgyalok! . és ezzel nem szegte meg a megállapodást és a haragot. Kukucsi utolérte. ereszkedtek a Tisztásra. hogy holott. mert neki csak szólnia nem volt szabad Csipikéhez. nem disznóláb. Vajon komolyan beszél? Úgy látszott .Oda nézz! Mintha csupa fehér ejtőernyőt sodort volna a Tisztás felé a szél.Ezeknél sohase lehet tudni . még! Meglepetten nézett körül.összefogva ugrógyakorlatokat végez. akkor röpíts haza...Biztos.dünnyögte Kukucsi.Jó na. Sehol senki..Ha nem viszel tovább. a kiáltás azonban egészen más. De vajon minek örül annyira Madár? Kukucsi elgondolkozva nézte az Óriásnagy Bükkfa ágán ujjongó Madarat.igen.ám egyszer csak ismeretlen. Nézegette hát az alászálló ernyőcskéket . Arra gondolt. Megállt. és minekutána leszedi. Inkább nem vagy kótyonfitty. Itt a kezem.Látom . de most az egyszer én is hallottam. .Te is hallottad.mondta Kukucsi. a pitypang magjai szálltak feléjük. XXXI.Még. Tipetupa Csipike a Tisztás széléhez ért. Különben se való nekem a harag. .Ne haragudj.kiáltotta utána Kukucsi. hátha valami tényleg történik a tisztáson. Legalább elszórakozik velük.

De már megszoktam.szólalt meg Csipike választékosan. ám a következő pillanatban az ernyőcske libegve felröppent: már nem volt rajta a rúgkapáló kék meg piros valami.álmélkodott Csipike. de azt nem állom meg. zokogni kezdett. Sose láttam. egyedül vagyok! Már majdnem elbúsultam magam. És kizárólag fogyasztásra alkalmatlan. ha eszem. mert ráült a bolondgombára. ha beszélek. hogy úgy mondjam.Jujj. amiért teli volt bolhával?! Meglátod. és néha az is baj. . ez pedig itt. és az arcát apró kezébe temetve. ha hallgatok. talán valamivel kisebb. egy ernyőcskén csüngve kalimpáló Valami ereszkedett alá.kerekedett felül Csipikében a nevelői hajlandóság.. ami magát Csipikét is meglepte. piros mellénykéjét a pipacs szirmából szabták. . Csipike és Kukucsi a Légyölő Galóca felé szaladt. .Nahát! . de Csipike megrángatta a bundáját. ha alszom. szépséges Légyölő Galócára szállt. Kipislogott ujjai közül. hogy nem vált be a jóslata: nem őreá haragszik a szélhozta kis tündér. Talán annak örült. . . de megütöttem magam! . hanem Légyölő Galóca. Kukucsi álmélkodva pislogott. .És kire haragszik? Kukucsi legyintett: . . Akkorka volt. hogy a szerencsés találkozásra faljanak valamit együttesen.Biztosan reám.kiáltotta. Egyszeriben elszállt a búbánata. ülésre kiválóan megfelel . hogy nem tetszett hozzáfogni . Baj.panaszolta.Az nem bolondgomba. és kiabált.Vajon miért sír? Csipike kérdéssel felelt: . aki szintén.Hogy úgy mondjam . ami által nyomban sikerült túlszárnyalnia Kukucsit -. ..hallotta a két jóbarát. Végül ő szólalt meg: . itt lakom az Óriásnagy Bükkfában. . Formás kisleányka ült a Légyölő Galócán. Odafent. Baj.Többé ne is lássalak! Nem szeretlek azért se! .Nem én.szólalt meg Kukucsi tőle szokatlanul udvariasan. Csipike megbűvölten nézte. Kukucsi. Nyúltól nem kellett talán bocsánatot kérnem. ez a fityfirittyecske is engem szid meg azért. hogy hallgasson.azt akarta mondani. Még mindig pörölt valakivel. Kék szoknyája harangvirágból készült.Azt hittem. 62 .Terád? Hát ismered?! .Felpillantottak. és pontosan az Óriásnagy Bükkfa mellett vöröslő. Kék is volt. . bemutatkoznánk.Még szerencse. örök harag! Ám az ernyőcske ereszkedett-ereszkedett. meg piros is. majdnem a fejük fölött. Meglepetten torpantak meg. és csak az nem baj. hogy itt én legyek a hibás. és sokkal karcsúbb. . Én Csipike vagyok. . A gombán sírdogáló apró leányka meghallotta a beszélgetést.Ha leteszel. mint Csipike.Ennek örömére.

- Én pedig Tipetupa vagyok, és a vőlegényem hozott ide - mondta a virágruhás vendég -, de összevesztünk, és letett. Legyünk jóbarátok. Szia, Csipike, szia, Kukucsi. - Szervusz, keszcsókolom - hajtotta meg magát Csipike gavallérosan. Kukucsi nem akart lemaradni. Meghajolt. - Hogyúgymondjam - dörmögte, mert úgy érezte, ez a legelőkelőbb kifejezés, amit Csipikétől hallott, majd nem tudva erőt venni kiváncsiságán, megkérdezte: - Az imént a kedves vőlegényeddel tetszettél eszmecserélni? - Vele. Megmondtam neki, hogy haragszom rá. Csipike rosszalló tekintettel csóválta a fejét. Miért feszegeti Kukucsi a kedves égből pottyant vendég magánügyeit? Kukucsi azonban félreértette a pillantást. Azt hitte, nem sikerült eléggé finoman fogalmaznia. Igyekezett kiköszörülni a csorbát: - És... hogyúgymondjam... hol tartózkodik a kedves illető? Mivelhogy mi nem láttuk, ugyi... - Biztosan nem néztünk oda, hagyd már abba, Kukucsi - támadt fel Csipikében a jóérzés és a tapintat. Erre a Tipetupa csengőn, jókedvűen felkacagott. Olyan kedves volt a nevetése, hogy a közelben szálló Vadméhek egy pillanatra abbahagyták a zümmögést és Kukucsiból önkéntelenül felszakadt a sóhaj: - Még tessék... egy kicsit. - Mit mondasz Kukucsi? - Kukucsi azt szeretné, és bevallom, én is örülnék, ha még egy kicsit kacagnál nekünk! Olyan szépen tudsz kacagni! Tipetupa erre nemcsak kacagott, de tapsolt is örömében. - Hogy ti milyen kedvesek vagytok! No egykettő, fiúk, segítsetek leszállni erről a szép gombáról, mert megszomjaztam. Van egy kis harmat a háznál? - Hogyne, azonnal kerítek, semmi az egész - készségeskedett Csipike, majd Kukucsival lesegítette Tipetupát a gombáról. - Parancsolj kérlek, foglalj helyet itt, a mohán, azonnal jövök... - és elindult a bokrok alá harmatot szedni. Kukucsi leült Tipetupa mellé. A pici tündér csak most látta, milyen hatalmas termetű újdonsült, nagyobbik barátja. Ám Kukucsi félreértette Tipetupa pillantását: - Egyet se félj, hogyúgymondjam.... nincs bolhám.

XXXII. Mogyoróharmat Mivel délután már későre járt az idő, a vendég nem vágott neki a hazaútnak, különben sem érett még be a Tisztáson a Pitypang és Tipetupa nem szeretett gyalogolni. Elfogadta Csipike meghívását, beköltözött az odújába, a házigazda pedig Kukucsival kint aludt a Nagy Keserűlapi alatt. Csipike már pitymallatkor felébredt. - Ébredj, Kukucsi - biztatta a barátját -, mert ma kivételesen sok dolgunk van! - Neked mindig kivételesen... - méltatlankodott Kukucsi.
63

- Vendégünk van! - figyelmeztette Csipike. - Az lehetséges, de én is vendég vagyok, és vendégeskedni akarok! - jelentette ki Kukucsi határozottan. - Hát ilyen barátom vagy? Nem akarsz segíteni egy kicsit? - Egy kicsit igen, de sokat nem. - Akkor légy szíves, gondoskodj egész napra való harmatról, mert ilyen jókor reggeliben könnyebb összegyűjteni akár egy egész napra valót, hallod? Tegnap délután alig tudtam a bokrok alól egy szirompohárra valót összeszedni. Akár egy vederrevalót is gyűjthetsz, hadd legyen, ha megszomjazik Tipetupa. Én addig gondoskodom friss szamócáról és Vadméhéktől hozok egy kis cseppentett mézet... Kelj fel, hallod? Kukucsi látta, hogy nincs menekvés. Többet ésszel, mint erővel - gondolta. Felült. - Hallom. Bízd rám a harmatot - és úgy tett, mint aki serényen felkel, ám mihelyt Csipike kilépett Keserűlapi alól, gyorsan visszafeküdt. - Harmatot... - motyogta. - Majd bolond leszek! Útközben Csipike ráköszönt az ébredező Madárra. - Madárkám, ma reggel valami nagyon szépet, ha lehet... Tudod, vendégünk van. - Így a jó, így a jó... - bólogatott jókedvűen Madár. - És szólj Nyúlnak, hogy vasalja ki szépen egyenesre a fülét! Nehogy szégyent hozzon rám! - Így a jó! - helyeselt Madár, és Nyúlhoz röppent. Előbb neki adja át az üzenetet, csak azután énekel, hogy ne ébressze fel túlságosan korán a vendéget. Csipike elégedetten nézett utána. Milyen jó, ha az embernek segítőkész barátai vannak! Észre se vette, hogy már nyugtalan. Időközben Tipetupa is felébredt. Kilépett a Csipike odújából, megigazította pipacsmellényét, harangvirágszoknyáját. - Jó reggelt, fiúk! - csilingelte kedves hangocskája a Keserűlapi felé, de onnan csak Kukucsi becsületes hortyogása válaszolt neki. Odament, felemelte a Keserűlapi szélét. - Jó reggelt, Kukucsi! Kukucsi felriadt. Előbb kábán nézett Tipetupára, majd eszébe jutott valami. Rémülten pattant fel. - Tyűha, a harmat! - rikkantotta, azzal uccu neki, vesd el magad, nekiiramodott Csipike odújának, felkapott egy fenyőkéreg-vödröt és eltűnt. - Hát ezt mi lelte? - csodálkozott Tipetupa. Ám nem sok ideje maradt a csodálkozásra, mert az Óriásnagy Bükkfa alsó ágáról felcsendült Madár kivételesen szép reggeli éneke, amelyben Kukucsira is célzott: Így a jó! Így a jó! Felébredt a hétalvó, elszaladt az ebugatta, felköltötte Tipetupa! - Jó reggelt, kismadár! - köszönt neki Tipetupa. - Köszönöm, hogy bevettél az énekbe, de sajnálom, hogy felköltöttem szegény Kukucsit!
64

- Így a jó! Így a jó! - örvendezett Madár. - Csipikét nem láttad? - Mindjárt jön! Mindjárt jön! - felelte Madár. És jött is, de nem Csipike, hanem Kukucsi. Vigyázva hozta a fenyőkéreg-vödröt, ki ne locsogjon belőle a harmat. - Hoztam, hogyúgymondjam... Igyál, ha meg tetszettél szomjazni. Ha elfogy, még hozok! - Nahát - álmélkodott Tipetupa -, ilyen gyorsan egy egész veder harmatot gyűjtöttél?! Kukucsi egy kissé zavartan válaszolt. - Kicsi koromban... tudod... mindig a bükkfa körül kergettek, ha nem gyűjtöttem gyorsan a harmatot. Tipetupa belemerített a vödörbe egy virágszirommal. - Jó harmat - mondta, miután kortyolt egyet. – Talán a tegnapinál is jobb. Honnan hoztad? - Ezt?... A harmatot?... Persze a mogyorólevelekről. Azokon több szokott lenni. Mogyoróharmat. - Akkor azért... - bólintott Tipetupa. - Így a jó! Így a jó! - kiáltotta Madár, és Tipetupa éppen meg akarta kérdezni tőle, hogy ezt mire érti, amikor észrevette, hogy Csipike közeledik a Korhadozóbelű Vén Fenyőfa irányából. Úgy megrakodott, hogy nyögött belé. Egy elöl-hátul megrakott sóskalevél-átalvetőt cipelt. - Jó reggelt, kedves Tipetupa! - és letette az átalvetőt. - Egy kis mézbe mártott szamóca. Reggelire. - Kedves vagy Csipike és jó reggelt. De én előbb megmosdanék. Hol tartjátok a nyárivizet? Csipike tétován pillantott Kukucsira. - Nafene - motyogta Kukucsi. - Most meg nyárivíz. - A... milyen vizet mondtál? - kérdezte Csipike. - Hát a nyárivizet. Ti nem szoktatok mosdani? - Szoktunk, ó hogyne, sokat szoktunk - vágott bele Kukucsi, nehogy Csipike szólaljon meg. Nekem Bagoly Doktor megtiltotta. Egészségileg. Pedig szeretnék... - Neked Bagoly Doktor a túlzott táplálkozást tiltotta meg, nem a mosdást - helyesbített Csipike. Kukucsi nem bántódott meg. - Az nagyjából mindegy - mondta, de Tipetupa erre nem volt kíváncsi. - Hát akkor hol a nyárivíz? - kérdezte. - Ahaaa... a nyárivíz! - jött meg a Kukucsi kedve, mert látta, nem feszegetik tovább a mosakodást. - A nyárivíz a nyáriforrásban van, abban szoktuk tartani, ott mosdik Csipike minden reggel. Ez az ösvény - mutatta - éppen oda vezet. Tipetupa elindult. Útközben tépett néhány margarétaszirmot, törülközőnek. - A Forrás ugyan mitől nyári? - nézett Kukucsira Csipike. - Hiszen télen is ott van a helyén! - Hát télen téli, nyáron nyári. Úgysem az a fontos, hogy valójában micsoda, hanem az, hogy minek mondjuk. Te is így szoktad. Ha Tipetupának nyárivíz kell - legyen nyáriforrás. Nem?
65

.Már látom a fülét. a hegyen túlra. .nézett nagyot Tipetupa.Biztosan Nyúl jön .Valami baj van.felelte. Csipike elégedetten pillantott barátjára.A kedves vőlegényed? .. mert ilyen helyes népek közé hozott.licitált rá ismét Kukucsi.Ez nagyon kedves.Igen . Különben megkértelek. .mondta. hogy gyűjtsél harmatot Tipetupának. Hogy hazavigyen. Hoztál? . amiért nem volt szerencséje a Tipetipa vőlegényéhez. hiába mondtad nyárinak a vizet.A forrás lehet. Kukucsi . de Tipetupát nem érdekelte a vitájuk.. . . inkább téli. izé? . . . amerre Kukucsi nézett. és valahogy nem is bánta. hogy hápci! . Kukucsi már éppen válaszolni akart.Az az.Akkor kire céloztál..Aki ittfelejtett? . . ha őreá céloznak. de én nem őrá céloztam.Mondjátok.A fülét? . .mondta Csipike -. .. de mindjárt fog .A vőlegényem. . És én megbocsátottam volna neki. A vőlegény Tipetupa dideregve.Azt nagyon jól tetted .Furákat beszélsz.mutatott Kukucsi a vödörre.Igazán? .. de nyárivíz nincs benne. . hogy nem szereti. Ha nem szaladtam volna a forrástól idáig. hogy nyári. Bizonyosan ismer benneteket.Gondoltam. 66 .örvendezett Tipetupa. . és hoz a reggelihez egy kis sárgarépát.Még nem. Tipetupa? Kinek kellett volna keresnie? Tipetupa egy kicsit elpirult. . Gondoltam.. de jókedvűen tért vissza a Forrástól.pislogott szemérmesen Tipetupa.Nem tapasztaltam . . .csóválta a fejét rosszallón Csipike.. ha nem az. most mind mondhatnám. . .helyesbítette Csipike. XXXIII. mindent megbánt azóta és most bocsánatot kér tőlem.jegyezte meg Kukucsi -. de még gondolkodom rajta. és ágaskodni kezdett arra. Te is gondolkodhatnál egy kicsit.Még nem volt szerencsénk.Oda nézz! . Rögtön elszalad. nem keresett senki? Csipike legyűrte Kukucsi iránti neheztelését. mert ez a Nyúl olyan.Hallod-e Kukucsi . . de nem látott semmit.. . Ő.kérdezte Kukucsi. Csipike azonban végére akart járni a dolognak.Mégis van benned becsület.jegyezte meg Csipike. Kukucsi. eljön értem.Úgy látszik.. .

Csipike. nem ám..állította méltóságteljesen Csipike. Csipike! Ha én azt mondom. milyen nagy vagy! Még Kukucsinál is nagyobb! .magyarázta Csipike. hogy olyan kedves lenne. de nehogy elárulja a titkát. hogy nyári.és reméljük.Igenis. .Keszcsókolom. na?! .Ó. . amely akkora volt. nyomban megadta a választ...mondta Kukucsi -.áradozott Tipetupa. az füllentés. de nem hiszem. .Köszönjük. köszönjük! .Mi lesz? Igazán mi lesz.toldotta meg Csipike gondolatát Kukucsi. és itt minden és mindenki óriásnagy. vagy bekaphatta volna Tipetupát és Csipikét egy falásra. Csipike és Tipetupa mézes szamócát reggelizett.Ha te azt mondtad.Majdnem lekéstél. .Nem biza.Hásze azért jöttem. és rászállt Vadmalac hátára. . . 67 . .nézett körük Csipike. amiért most az egyszer Csipike csak úgy tett. akkor Tipetupa meghűl. de ha én azt..Jaj! .Én?! . . és Tipetupa nagy csodálkozására Csipike sem ijedt meg.A nagyság még nem minden .. .. bruhh...mosolygott megilletődötten Tipetupa. mint Nyúl.Most édesgyökér lesz . Nyúl és Kukucsi a sárgarépát fogyasztotta..üdvözölte Csipike a jókora vadsüldőt..motyogta Nyúl. hogy megcibálja Kukucsi bundáját.felelte Nyúl..És ha tudni akarod. és mert abban a pillanatban Madár is közéjük röppent. . nem is lesz . amikor csörtetés hallatszott a bokrok felől. . még hozzátette: ..mondta nyugodtan Kukucsi. pedig bizonyára ti is megszeretnétek ... de inkább megsimogatta. . . Éhes volt.Ki hiányzik? . .Csa-csak még ezt a falat édesgyökeret. Tipetupa.Éppen vendégünk van! .Így szereti. akkor az úgy van? .riadt meg Tipetupa -.énekelte Madár. aki már meg is érkezett a sárgarépával.álmélkodott Tipetupa. hogy óriás. Már a végénél tartottak.Gondolom . .Köszönjük. Kész vagy. majd meghajolt Tipetupa felé: .köszönt Vadmalac.Nahát. úgy van . .kíváncsiskodott Tipetupa.. most mi lesz? . hogy óriás. már éppen reggelizni készültünk. . kedves Vadmalac . mintha haragudnék: nyúlt is.Lesz ma is? Lesz ma is? . hogy akár el is taposhatta. . Nyúl? .mondta Kukucsi egy kicsit ingerülten. . hogy nyári. Jó étvágyat. hát így szereti .Mert érdekes vagy te. Vadmalac! . .Olyan kedves. és letette a frissen kitúrt édesgyökeret. Jó hogy jöttél. .. Már nem félt olyan nagyon a behemót szörnyetegtől.Hogy én nagy lennék? De hiszen én nem is akarok nagy lenni! Én így szeretem! .csapta össze apró tenyerét Tipetupa.Mi-mindjárt . bruhh. .. Kukucsi nem vitatkozott tovább. abból senkinek nem lesz baja. inkább barátságosan intett az érkező hatalmas nagy Valaminek. te is nagy vagy.Senki! Reggelihez ültek..Sajnálom. de ha te azt.

Egy.sértődött meg Tipetupa.Ez még Csipikénél is kótyonfittyebb! . . .Versenyfutás .Nézd. . Kukucsi feltápászkodott. amennyire tehette.Akarja a. . . Madár már fel is röppent az ágra..Én se látom. . 68 . hiszen Tipetupa itt.nagyon kedves. mégsem látták. nem beszélnek ilyeneket.Igen . a szemük előtt veszett össze vele. Megvárta. .Ha akarjátok. . .Te azért csak mesélj. úgyhogy Csipikének ismét enyhítenie kellett: . délben úgyis megtudjuk az eredményt.Aki kíváncsi. és bement a Csipike odújába. hogy mire gondolt..intett nekik búcsút Kukucsi.magyarázta meg neki tömören Csipike.Innen lentről semmit se látok! . egy kicsit sok volt Csipikének.mondta Csipike. Csodálatos. mint egy pillangó.. .Az a te vőlegényed? .. hogy indítsa a versenyzőket.. csak már végre tudni szerette volna. és könnyed. . ne búsulj. akkor ő átkapja a derekamat és repít a magasba. . mert én figyelek.Ezeket se látjuk délig . .Mi van ezen csodálkoznivaló? Csipike nagyot csuklott. hamar megöregszik ..Ez nála minden étkezés után megvan .kedveskedett Kukucsi.Zsák a foltját . Fogom a pitypangernyőmet.nem mintha kíváncsi lett volna reá.kérdezte. kettő.. Inkább mesélj nekünk a vőlegényedről! . amíg Nyúl lenyeli az utolsó falatot. majd felemelte a jobb szárnyát: ...De hát kicsoda a vőlegényed? Tipetupa meglepetten nézett rá. . . de nem lehet tudni... hogy kicsoda.motyogta magában. . hááá-pci! Nyúl és Vadmalac nekiiramodott. mesélhetek. Ott legalább nyugodtan szundíthat. és erős. meg erős is.tette még hozzá.Hát nem tudod? Ki más lenne: a Szél! Erre Kukucsi felriadt... Tipetupa azonban elégedetlenkedett.Szél? .bólintott Tipetupa..dünnyögte Kukucsi és azzal egy ültőhelyében el is szundított.. Az hogy pillangó is. ez már alszik! .Hát az én vőlegényem. . Csipike.

. . .gondolkozott el Csipike a hallottakon -. Csipikének elmelegedett a füle.Már hogyne lenne! Ilyen hatalmas nagy állatokkal barátkozol. Szellőcske? Megmondod? Szellőcske helyett egy margarétavirág bólintott Csipikének. De valahogy nem volt kedve ahhoz. és hazarepít. de még élek . dehogy Szarvasbogár! . Az ám. meg a rettentő Vaddisznó! És hogy megszelídültek! . .húzta ki magát Csipike egy kicsit -. Túlságosan is erős a kézszorítása! .Nem mondom .Eridj. Olyan szívesen elhallgatná még néhány napig Tipetupa csengő hangocskáját! Kár annyira sietni azzal a hazamenetellel. mint Nyúl. Csipike tudott ugyan egy helyet a Tisztás déli csücskén.. . Kiváltképpen téged. én arra értettem.. de csak alig-alig érezhető kishúga.hadarta egy szuszra. hogy mindjárt itt lesz ő. . hamarosan. éppenséggel nem ijedek meg az árnyékomtól. hogy fára kell mászni. A búcsú . Csipike megsajnálta. de a gyermekláncfű még alig nyílt a Tisztáson. Mindig szeretettel őrizlek meg az emlékezetemben. döntögetni kezdi a fákat. Csipike .. de nincs rajtam semmi csodálnivaló.Csipike! Jaj.De azért kedves. hogy ez a csengettyűhangú tündérke itt helyben el is siratja.Dehogy bogár.Dehogyis! A vihar! Jaj de szerencsétlen vagyok! Tipetupa sírt.Csodállak téged. Hallod. .Köszönöm.. És akkor Szél nem kaphatja át a derekamat.. mert jóindulatú. mint a záporeső.. nem tud felemelni. hanem az. akik szépen beszélnek róla.suttogta elfordulva. . keresek egy ernyőt..szólalt meg egy idő után Tipetupa. ha te nem lennél itt! . Szellőcske libbentette meg a fák leveleit.Nyúlnál nem a szelídség a gond.Tőle lehet is . Csipike gyorsan feléje szaladt.siránkozott Tipetupa. hogy lesznek. én Kukucsitól is félnék.. hogy utánanézzen. . Csipike. hogy ne meneküljön el hatra-vakra.Vigyázz. . Csipike?! .. hohó! . és megharagszik.nyögte ki attól való félelmében. ahol esetleg. Itt majd vigyázunk a menyasszonyára. érzem az arcomon a leheletét. csak egy kicsit megnőtt a télen. intézze nyugodtan.. 69 . hogy Tipetupa ne hallja .De mekkorára! Tudd meg.Tipetupa hangja mintha riadtan csengett volna. Gyanakodva figyelte a Szelet. csupán Vadmalac. . mert néha olyanokat mond. mert jön Orkán bácsi és segít neki. .. ha ő már.riadt meg Tipetupa -.Melyik Orkán bácsi? A kabát? .Nem találok ernyőt! Jaj. Szellőcske .mondd meg a bátyádnak. Mindig sejtette. A másik pedig nem is vaddisznó.Csak nem Szarvasbogárral találkoztál? .furcsállotta Csipike. Mindnyájan kedvesek vagytok. nincs ernyőm. .XXXIV. Köszönöm szépen a vendéglátást. de egy kicsit bárdolatlan.Csodállak a bátorságodért. Megyek.Tévedés . hol vagy. . ha másfelé van dolga.

van ilyen? . .. Ám Tipetupa az ernyőkkel volt elfoglalva.. melyik csinosabb? Végre sikerült egyet kiválasztania: a többit szélnek eresztette.Nem is tudom.álmélkodott Csipike... más vagy. egészséges fenyőfák! . hogyan is utaznának együtt olyan messzire? 70 .. nyárivízben mosakszunk. Tipetupa. Tudod.Persze! Együtt repülnénk! És olyan jó lenne! Tudod... és visszaszaladt velük Tipetupához.Mindjárt így szállok én is . . Jól sejtette: hamarosan talált egy szépségesen fehérlő. mi lesz. Leszedett néhányat. itt vannak . . ha te is jönnél. . Tipetupa. A Tisztás déli csücskéig meg sem állt.lihegte. igen. és behunyta a szemét. arra mifelénk minden olyan szép..I. De még boldogabb lennék.. azt hiszem. . jössz? Csipike körülnézett.Arra nálatok.És a málna is! Na.Sok! . te olyan. Ha nincsenek Vadméhek. Sajnálnám.Korhadozóbelű? .Az is! . légy boldog. Csipike elgondolkozott.De mennyire! Szép nagy fák vannak és gyönyörű pillangók! .Hát akkor. és hamarább érik a szamóca.közben arra gondolt... sorra próbálgatta. mert déli oldalon van. Csipike.Hogy te milyen jó vagy.. se attól a kabátnevű vihartól.. akkor ő kiket indítson munkára reggelenként azzal.Köszönöm. ha többé nem látnálak. Én ugyan nem félek se a vőlegényedtől. Tipetupa könnyei nyomban elapadtak.nézett az elbillegő ernyők után. de azért.Mennék? Veled?! .. azaz Szellőcskére bízta. gyönyörű ernyőcskékkel teli pitypangot.dicsekedett Tipetupa. .Dehogy! Fiatal. hogy jó reggelt atyafiak? Aztán meg.Akkor miben laknak a Vadméhek? . egy halálom..És fenyő? .mutatott körbe.Egyet se sírj.. . hozok neked ernyőt! Várj meg itt.. Menjen? Ne menjen? ..Ugye nem sírsz? . .Bükkfa is van? . egy életem.A szamóca hamarabb? . . ha Tipetupa örömében megpuszilja. . . Csipike! Mindjárt megpuszillak! Csipike hanyatt-homlok elmenekült.. nincsenek.derült fel a Csipike arca. .

Haragszol rá? . Kukucsi belehorkolt a szélzúgásba.Akkor én megyek . Úgy lépett be az odújába.mondta. aki nem mer! . süldőkorában? Szükség van itt rám. hogy a könnycsepp se pottyant ki a szeméből.bátorította magát.Meg aztán. Csak most fogta el az aggodalom. .. A csábász Kukucsi mélyen bent járt az álmok országában. az ideoda ringatott ágak és az össze-vissza libegtetett levelek békésen pihentek. De inkább búcsúzzunk. Csipike! Tipetupa hozzá lépett. Valahányszor tapasztalnia kellett.trombitásként szolgálta a köz javát. és essünk túl rajta. Odakint felzúgott a Szél. Biztosan örömében hányja-veti magát a Szél . amikor Szél elvonult.. Csipikének végképp megkeményedett a szíve. pedig mintha valamivel hangosabban fújt volna. de valahányszor jobban odafigyelt. Elindult az Óriásnagy Bükkfa felé. Nyúlból és ebből a boldogtalan álomszuszékból nélkülem? Ha itthagynám. átölelte a Csipike nyakát és egy hosszat. gyáva ember. . . . Lábujjhegyre állt. Pedig a vőlegényem szívesen elhozna téged is! Ezt kár volt mondani.nézett Csipikére bánatosan a tündérke. mint máskor szokott. se nem hallott. hatalmasat. de se nem látott.Fel a fejjel. . és ez olyan jól sikerült. Odakint elcsendesedett a világ. Időközben mintha Tipetupa hangját is hallotta volna. Nem Tipetupa miatt. ő utazik. mielőtt a vőlegényed megérkezik. . XXXV. ki a mellel. Kukucsi jóízű horkolása térítette magához valamennyire.Engem csak egyet se hordozzon a te vőlegényed! .nézte meg alaposabban Csipike a Tipetupa repülőszerszámát. mert igen horkolt. hogy vissza se nézett. Szegény Csipikét annyira meglepte a búcsú (ilyen érzékenyen még senkitől se búcsúzott.úgy látszik . Olyan erősen. ahol . fel is rúgta a harmattal teli fenyőkéregvödröt. elszorul a torka. mit csinálnék én ottan? Mi lenne Madárból.) hogy azt hitte.Nem is haragszom. vajon nem térne-e le Vadmalac a becsület és tisztaság útjáról éppen most. hogy Csipike még a kint pörlekedő Szél hangját se hallhatta tisztán. Csak.Hát minden jót. Tipetupa. hogy semmi sem tart örökké.Kettőnket nem bírna meg az ernyő . Nem mehetek.gondolta Csipike. 71 . Dehogyis.Nagy kár. mert a búcsú érzékeny. Csipike mindig elégedett volt. Ott maradt a szeme sarkában. Csipike vállat vont. .. cuppantott az arcára. Érezte.

átfogta a kicsi tündér karcsú derekát. hogy körülnézzen. A kalapommal is integethettem volna..Biztos nem volt tiszta zsebkendőd. . Csakhogy azt.Az a kis Hogyismondják Libeluba. Kukucsi gyanakodva hallgatta barátját. Itthagyott bennünket. mert a reggeli dal ideje lejárt. (Csipike csak ekkor jött rá. Réz Úr . Az álmos Kukucsi egyszerre úgy felfrissült. mennyire udvariatlan volt. És nem tudom. mert ha Kukucsi már nem horkol. .Hát nem láttad? 72 .Az nem Libeluba.. . Csipike nem láthatta. . Ment volna is ki a Tisztásra. Megérkezett az a. pedig tőled el se búcsúzott! .nézett rá megbotránkozva Csipike. Tipetupa magasra tartotta az ernyőjét. .szólalt meg halkan.. amelyre Tipetupa leszállt. merrefelé repdes azóta az énekes.Nem azért. hogy másik? . . Csipike azonban úgy vélte. kivált nyáridőben. . Derűsen szemlélte az Óriásnagy Bükkfa ágáról a Tisztást.Miféle másik? Mi az.Látom. Réz Úr . . belekapaszkodott az ernyőjébe.. tudod te. de nem volt kinek. amikor nem integetett a távozónak).. Nem a csendért volt derűs. hanem Tipetupa.És te integettél neki? . . Attól volt derűs. mert Csipike napközben nem szokott a lakásán kuksolni.Előbb-utóbb Kukucsi is abbahagyja a horkolást . amit látott.a Kukucsi megbízható horkolása nem hallatszott fel hozzá -. ahogy jött. meg nem is. hogy ő is bánkódik. és ki tudja. egy fél mogyoróhéjon. mert odabent kuporgott az odújában.szokása szerint .Hát te mit csinálsz itt? . Vágyott arra.nézett nagyot.. hogy megsimogassa Légyölő Galóca kalapját.Olyan gyorsan elvitte őt az őszi szél? . hogy ettől már tényleg felébredt Kukucsi. de. hogy ne zavarja az alvó Kukucsit. és nem is a Csipike bánatának örvendezett. És elment. Réz Úrra pillantott. Azért volt szomorú.mondta -. de félt is a reá váró látványtól.és a búcsúra gondolva akkorát. . és..válaszolta Csipike tömören. és . . huss! Akkorát sóhajtott. hisz sohasem volt kárörvendő. és a csend fájni fog. amire nem sok remény volt.Elment?! Sose hittem volna! Hogyan? .. Itthagyott bennünket. Madár éppen nem repdesett. de akkorát sóhajtott. ami a Madár szeme előtt történt.Magunkra maradtunk.Ülök . milyen gyorsan vitte őt el.gondolta szomorúan Csipike.Integettem volna.nem válaszolt. ..Nem is az őszi. mintha hideg vízzel öntötték volna le. Legalább Madár zendítene rá. amikor nem esik az eső. ahonnét. némán szenvedsz .huss! Elszálltak együtt oda. hogy Kukucsi majdnem felébredt tőle.Hát a másik hol van? . hogy Tipetupa hűlt helyét kell szemlélnie.. akkor csend lesz. Félt attól. hanem a nyári. hisz megszűnt a Szél zúgása . A vőlegénye. .Úgy. mert a Szél biztosan nem egyedül vonult el.

Kukucsi pislogott. . és kiszaladt a Tisztásra.most már ő lépett Tipetupához. És én sírtam.Persze. amint a Szél megöleli és felkapja. de én azért körülnézek.Neked? . . mehet is.Várj.. aztán csend lett. kedves Tipetupa? Nekem igazán megmondhatod. hogy elbúcsúzzunk.Nekem akár most is integethetsz. 73 . hogy itt vagyok.emelte fel a fejét büszkén Tipetupa. nehogy hozzád vágja! Csipike felpattant. De azért légy óvatos: összetörte az ernyőjét.Nem ő! . .Mert te kedves vagy hozzám és jó. . nem az éléskamrába ment körülnézni. nem úgy mint.pillantott sandán Csipikére Kukucsi. Hallottam a Szél zúgását.. de Tipetupa nem válaszolt. Odakint üldögél a Tisztáson.Én már hozzád is buta vagyok. mi történt? ...Nem néztem. hogy ő is búcsúzzék el. és akkor én elbúcsúztam. és olyan jól esett a búcsú.nézett rá értetlenül Tipetupa. ő pedig elment.Elhagytak! .kérdezte ismét. de Tipetupa helyett Kukucsi adta meg a nyugtalanító feleletet: . nagyon szépen elbúcsúztunk. . Elbúcsúztunk. Az imént még azt mondtad. és akkor jött a Szél.kérdezte Csipike ijedten.csilingelte sírósra álló hangon Tipetupa.. ahol hagyta. a vőlegényed! . Nem látod? . . . .kérdezte felháborodottan Kukucsi.Nem én. hogy felőlem akár jöhet is. Veheted elő a zsebkendődet.Az a. . mert nem tud búcsúzni..mondta Tipetupa.Ez nálam ugye megvan.Mi történt.Más! Idejött. hogy elhagyott.Mondd hát. hogyúgymondjam. meg kell bolondulni! . de ő faképnél hagyott.Reám haragszol? . és egyszer csak azon vettem észre magam. . Kukucsi érdeklődve közeledett.Miféle hámos? .toppantott mérgesen Tipetupa.ujjongott Csipike. már körülnéztél? . A pipacsmellényes tündérke ott ült. mások! Csipikét a guta környékezte. de nyomban vissza is tért.Kiadtam az útját.. mind csak búcsúzni fogunk. Nem akartam látni. hogyúgymondjam .Tipetupaaa! . Csodának csodája. . .. kedves Tipetupa. és akkor összetörtem az ernyőmet. és vártam. és kis szája lefelé görbült.Nem mentél el?! .igazán reám haragszol? .kiáltotta.Hát Szél. Kilépett az odúból.csodálkozott Csipike. Ismersz.Tipetupának. mert jövök! Egy iramodással hozzá szaladt.Velünk maradtál? De Tipetupa hátat fordított neki. . gondoltam. . . Kinek intettem volna? Neked? . hámos? . . hogy rád. csak pillantottam.Neked meg is mondom . a jó. . . . vagy integethetsz a kalapoddal. Kukucsi a kedves..Csak volt .Mi az. . én pedig megmondtam neki.

.Mogyoróharmat. jó? . . és láthattad. 74 .Pssszt! Csendben. .. két fenyőkéreg-vödröt vett elő és usgyé.Te csaló! Kukucsi riadtan pillantott fel. ami a történtek után az ő kötelessége.tette a kezét csípőre Csipike..motyogta magában. Jobb ha tőlem tudod meg: hasznát veheted. ahhoz...Hallod ezt?! . . de a veder bánatomban felborult.Szóval innen a híres mogyoróharmat?! . és nyárivíz lesz belőle. . mégpedig úgy. Nem lehet tudni.Kukucsi.Így a jó! így a jó! .Ne szólj senkinek. Tipetupa lopva pillantott utána.Hásze épp az a baj..szólalt meg Csipike halkan. Kukucsi. Igazi. . mire Kukucsi kénytelenkelletlen mégis elindult. mi a kötelességed! .próbált tiltakozni Kukucsi .Hiszi a piszi . Elhelyezte a teli vödröket a Tisztáson. hogy nem félsz . Többet mondani most nem volt ideje. és kiömlött a harmat. Tipetupa is szereti. Nekem nyárivíz kell.bíztatta Tipetupa is.. és szaporázott vissza Tipetupához. de ünnepélyesen -. de hallgass felőle. Gyorsan megtöltötte a vödreit. .helyeselt neki Madár az Óriásnagy Bükkfa ágáról.. A forrásvizet szépen kiteszi a napra. hogy mit kell tennie.dörmögte magában.A nyáriforrás vize hideg.Máris hozom! . ..Eridj csak.nézett rá megsemmisítő pillantással Csipike.Elválasztottad a vőlegényétől. azt úgy telehordja. majd adok én neked! .. de így sokkal gyorsabban megtelik a vödör. a Forrás irányában! Tudta ő már. te csábász! Most már tudom..a harmatosvödröt! .. nem félek én tőle! . ezentúl mindig lesz nyárivized. majd tőle szokatlanul erélyes hangon hozzátette: . Keserűlapi mellett.Hozni hoztál. miért mosolygott. nagyjából fölösleges a Kukucsi jelenléte. Ez a két boldogtalan még elront valamit. . gondoskodj friss harmatról! Ott a veder né. légy szíves. Menj már.Csipike hanyatt-homlok rohanni kezdett az odú felé.Nem hoztam ma reggel egy egész vederrel?! . hogy Madár örömében új énekbe fogott az ágon. olyan szép lett tőle. Győzött a szív Csipike úgy érezte.intette közelebb Csipikét. majd jó hangosan visszaszólt Jövök mindjárt! Valóban sietett. . ahonnan. ha akarod.Alkalomadtán még beszélünk erről . .. hogy jól érje a nap.nézett szemrehányóan Kukucsi a boldogan szégyenkező Csipikére. hogy télire is legyen Tipetupának nyárivize. hallod? . Majd vályút is készít fenyőkéregből. És mosolygott. mert nehéz idők előtt állsz. . A Forrásnál mit lát? Kukucsi éppen meríti belé ..durcáskodott Tipetupa. de jól állt neki.Kedves Tipetupa . XXXVI.

. de a mézbe jól fogna egy kis friss szamóca! . Vöröshangyáékat egészen a hangyabolyig. Tipetupa pedig boldogan tapsolt hozzá. végre. aki zöld volt és leveli. amikor már csak hármasban maradtak. de elküldte az unokaöccsét.szólította ünnepélyesen Csipike. én addig elmegyek harmatért.. télire is elteszünk. te csak szedjél szamócát.Ha te engem ezennel. mert én téged ezennel. és hazamentek.nagy lagzi volt. Kukucsi mindenkit elkísért a Tisztás széléig. Nagyot sóhajtva tette le a vödröt. ha friss vacsoráról gondoskodnánk .Mély lélegzetet vett és kihúzta magát ..Igen.ám egyszerre elhallgatott.jegyezte meg Csipike. Annyi lépes és cseppentett mézet szállítottak a lagzira. hogy szegény Bögöly beleragadt.Ez az a híres nyárivíz? . Már attól féltem.De szépen mondod .kérdezte kényeskedve Tipetupa.Feleségednek? . . . Én gyűjtök majd belőle sokat.Nem.bólintott Kukucsi -.. hogy Csipike alig tudta folytatni a mondókáját. Kutykuruttyot.Még nem.. Nem várta ki a végét.Helyes . elénekelték. Kiváltképpen Vadméhék tettek ki magukért.. Kukucsi már kéz a kézben találta őket. Volt ott minden jó: szamóca. 75 . . dehogyis! Mi aztán soha! .jött meg ismét Madár hangja.és utána össze se verekedtek. . . hogy bőven maradt belőle. .győzött a szív! .megölelte Csipikét.dicsérte önkéntelenül Kukucsi. és olyan szépen kezdtek búcsúzkodni. miközben megint olyan szépen mosolygott.húzta fel a jobb szemöldökét Tipetupa.Nnna. hogy Szeressük egymást gyerekek .Mi? . Csipike? .Így a jó! Így a jó! .Hát veszekedtünk mi valaha. Hátha Csipike nem árulta el a mogyoróharmat titkát? .és nyugalom Szó ami szó . Tipetupának elfogyott a türelme. de azért megbeszélték.csodálkozott rá ártatlanul Tipetupa.Az én feleségemnek mindene meglesz! . hogy ősszel hol találkoznak e célból.Nem ártana. mert a táncoló ifjúság mind megitta. XXXVII. . hogy Madár örömkönnyeket hullatott a faágon.Mézünk ugyan még akad és édesgyökér is van bőven. értesíts mindenkit! Nemsokára kezdődik a lagzi! Hencidától Boncidáig folyik a méz! Mindenki itt legyen! Megnősültem!! Ármány fölött . . én is téged azonnal! . még Szarvasbikáék is felbukkantak a Tisztás szélén. megint összevesztek. ha felmelegszik. Mindenki jelen volt. tavalyi mogyoró (Mókusék jóvoltából). de nemsokára az lesz. . Utána a vendégek minden jót kívántak a fiatal párnak.Madárka! . Kecskebéka ugyan nem jelent meg személyesen.. . Késő délutánig tartott az eszem-iszom.Kérlek. Csipike tekintetétől. és annyi édesgyökér. korai málna.. .. Boldogság .

..Én azt hiszem.Málnát? . . . . hogy te milyennek mondod.ajánlotta Csipike Tipetupának. . mit akarsz mondani.. itt pedig nem élnek vele. hogy van az. Kukucsi azonban elgondolkozva nézett a messzeségbe. jobb ha megmaradok őszintének.Itthagysz bennünket. .A lakomán mind felcsipkedték előlem Madárék. Inkább szedjél szamócát.. Mert nekem sohasem az a fontos. de ne téveszd össze. a farkascseresznyével! .mondta. Beásta magát a föld alá.jegyezte meg halkan.kérdezte Tipetupa. Kukucsi.Dehogynem! Elnézek én gyakran.Tudod mit? Vacsoráig inkább nagymosást-takarítást rendezünk! .Jaj de jó lesz. .Elmondom neked. mintha lehajolt volna. hogy ezt mások nem látják be . Csipike visszatért Tipetupához. .abból az sül ki.tette hozzá halkan.örvendezett Tipetupa. . . egyet se búsuljatok. Csipike. .Vacsoráig pihenhetnénk egyet . hanem. nem politizáltak tovább. Kukucsi most van alkalomadta. minek is maradnál? Én nem tartóztatlak.kíváncsiskodott Tipetupa. Vacsoráig meg is szárad. hogy lettünk mindnyájan óriások! 76 . nehogy a bükkfa ágán üldögélő Madár meghallja. ha lehet. nem szamócát szedek .aztán semmi. Egyre kevesebb látszott belőle .Tudom. Feleségem vagy. . . meg aztán egy kis húsételre is vágyom. . kedves Tipetupa. hogy mindig szívesen hallgatom.Azt hiszem. Kukucsi úgy tett. .. . . de kedvesen Tipetupa.Nem ér rá holnap? . amikor te nagyokat mondasz. én majd kimosom.Nagyon megszoktam én már a legényéletet. Meg aztán minek lábatlankodnék itt? . abból baj lesz. Csipike a messzeségbe nézett.. vigyük le a dunyhát meg ami van a patakhoz.Nem. . Elkísérte barátját a Tisztás széléig.nyújtotta a kezét Csipike.Hát akkor. valahogy szebb is lesz az élet a te mondásaidtól.És meg se látogatsz? . hogy hazudós vagyok meg ilyenek.felelte Kukucsi. neked elmondhatom. nagyon szeretem a szamócát . . Gyere.Miféle titkot? Csipike délcegre húzta ki magát. Megölelték egymást. Én is sokat gondolkoztam. Kukucsi? .Jó. de amikor utánozni próbállak . De ha én egyébnek mondok valamit...Kár. Azt hiszem. És én közben elmesélem neked az én nagy titkomat.jelentette ki határozottan.Inkább a sátorfámat . hogy mi van. Nem értem.Te csak egyet se harmatozz..

Elindult visszafelé a kis ösvényen. vagy akkor. nehogy a barátjában honvágyat keltsen. minden nyugtalansága elmúlt.sóhajtotta Csipike. téged is fényesre sikál Tipetupa! De Réz Úr csak vigyorgott.. . Máskor ő sepert. Hiszen igaz. és seperd ki az odút! . . Kihordtak.. Madár dugta be a fejét az ablakon. A Tisztáson mit lát? Apró földhalmocskák emelkedtek kifelé a fűből sorban. . köztük Csipike zsebkendőjét is. az erdőszél felől.Gondolod? .kérdezte Csipike. 77 .. levittek a Patakra minden mosnivalót. kitárta az ablakot. Inkább segíts takarítani. amikor esik az eső. mesélek neked Vaddisznó bácsiékról. Csipike? .és bólintott. de nyugodtan. amikor akartam .gondolta.Ezt majd elmondod este..Most? Seperjek? .utasította Tipetupa férjeurát és parancsolóját.. .gondolta sóhajtva). ne félj. Elégedetten sepert tovább.bólintott Tipetupa.. mert Kukucsira nem lehetett számítani. (De csak akkor..Máskor is én szoktam. . . .Egyet se vigyorogj.Amíg te mosol. Csipike elgondolkozott.és visszaröppent a faágra.Addig inkább menj vissza. és lábujjhegyen ment a bükkfáig. egy. éppen pergett lefelé a porhanyó föld. Csipike nagyot nyelt . Amióta Tipetupát megismerte.mondta. amelyik Csipike meglepetésére nem volt olyan szép fehér. És ekkor elsötétült az odú. Kihurcolták az odúból a dunyhát.ujjongott Madár.ült le a víz mellett egy kőre Csipike. . már a harmadik is. .Így a jó! Így a jó! . Réz Úr.Aha . . majd seprű után nyúlt.. .Mit csinálsz. kettő. Lám igaza van Madárnak. Bement az odúba.Gondolom! Így a jó! Most már nem vagy nyugtalan! . .csodálkozott Csipike.Persze! És szellőztess! Máskor nem szoktál? Csipike elgondolkozott. . szellőztetett az odúban. .Halkan seprek . Kukucsi .kérdezte a boldog vőlegénytől.De igen .. de kiváltképpen amióta kimondták a boldogító ezennel-azonnalt. amilyennek odabent látta. Halkan.

Lám. hogy megházasodott. De a legtöbbször nem unalmas. A házasság is boldogság. de azért nem én vagyok a hibás. hogy Csipikéről. aki óriás létére boldog lett. És ezt a fajta boldogságot irigyelni se szokták nagyon. hanem Csipike. nem tartottam be az ígéretemet. Azzal.MENTEGETŐZÉS Alulírott megígértem.a másik. hogyan házasodott . 78 . több mesét nem mondok. És mindenki kíváncsi arra.

ő már indulhat nyugodtan a Forráshoz. hanem édesgyökérrel . csak éppen a sörpocakja apadt le amelyet nem a serital (hiszen őkelme ilyennel nem élt).alig két héttel a lagzi után . Csipike rámosolygott a Napra: . és a kedvenc daluk az. ha ősszel egy kicsit verekedhetnek. Boldogan porolta minden délelőtt . nézzél szét. de jóízű forrásvízzel. most már nem fordulhatott elő. a csodálatos erdei lakodalom óta egyfolytában boldog . hanem a kényelmesnek mondható legényélet rakott neki. vagy a szomjasan fénylő nap felhörpinti.Egészségedre! Felkapta a vedreit és szaporán elindult a forráshoz. hogy ősszel karon fogva sétáljanak. Immáron boldog volt. Fogyott-fogyott a fűszál végén ragyogó harmatcsepp is. amikor Tipetupa megmagyarázta neki. ők akkor igazán boldogok. Igaz. hogy „bö-hö-hö!” Így volt ez. Mire visszacipekedett a hideg. hogy Nyúlnak és Madárnak mesét mondjon Keserűlapi árnyékában.és azt se mondta neki. Ez azt jelenti. szikkadjon fel a harmat. És ha így lesz . és ha Katibogár netán odapöttyentett egyet az ingnyakára.hanem a kényelme odalett. hogy szikkad a harmat. amint Tipetupa apró kezével jól megcsapkodta. és három napig ihatja a hashajtó teát. és ne akarja őket arra nevelni. Boldogan hordta reggelenkint és délután a vizet: Tipetupa egyfolytában talált a lakásban valami mosni-mosogatni valót. Nagyokat huppant odabent a dunna-párna. Indultak a méhek. Kukucsi is ritkábban látogatott el hozzájuk. amellyel Tipetupa az Óriásnagy Bükkfa odúját kipadolta.CSIPIKE ÉS A GONOSZ OSTOBA (A végső megpróbáltatás meséje) XXXVIII. Amikor eltűnt. hogy Csipikének ne legyen tiszta zsebkendője. nem zörgőcsontú soványra. nem kell attól tartania. őkelme kiült a küszöbre és figyelte. fáradj be az éléskamrába. az ing máris vándorolt a szennyesbe. Csipike várt egy kicsit. nem mogyoróval. És akkor felhangzott a döngicsélő zúgás.a mohaszőnyeget. Mivelhogy Csipike egy kicsit lefogyott. hogy elindulhasson a forráshoz vízért. pedig Tipetupa mindig megkínálta.más vallásúak. Egy nyári reggel . Miközben Tipetupa odabent szellőztetett és felvetette az ágyat.szokása szerint kisütött a nap. hogy parancsolj. különben Tipetupa az első hápcira ágyba dugja hűlés ellen. Immár kevesebb idő jutott arra. A lagzi. amíg. hagyja abba a bőgőórákat Szarvasbikáékkal. Ó. Két dolog lehetett: rászáll a fűre egy Katibogár és a csepp lepottyan.magyarázta az okos tündérke .. Igaz.. a „szeressük egymást gyerekek” dallamára. Csupán az árnyékos részeket kell kerülnie. Szarvasbikáék ugyanis . mi lesz az elébe hajló fűszál végén csillanó harmatcseppel. hogy nyakig csuromvizes lesz a harmattól.és cserélte kéthetenként . Tipetupa terített asztallal várta. 79 . Csipike még akkor is boldog maradt.

amikor a Mókusék már az odú elé hordtak egy halom finom tavalyi mogyorót. .. A három iker. Az ikrek nem akartak udvariatlanok lenni.Akkor télire is elteszünk. . Tipetupa kedvesen betessékelte őket a lakásba. Zumi és Csergeberge hozta a mézet. . de mivel készítenék én hordót? . Csipike szomorúan gondolt arra. hogy átnézze házépítő tervét. A befőzés Csipike mind ezidáig áfonyát és gombát aszalt télire. mint minden reggel. 80 . Nyomukban ballagott Csipike. .Mivelhogy szükséges! . Zimi.Szépen laktok . Az Óriásnagy Bükkfa odújában szikkadoztak reggelig. Máris hozzáfoghatnál! .de boldog. Főként miből. Tipetupának ugyanis új ötlete támadt. Tipetupa bólintott.jelentette ki Tipetupa és ő is bekapott egy darabka mézbe mártott mogyoróbelet. Csipikének már csak össze kellett állítania ezeket. de megjegyezték. Mézes mogyorót. .tárta szét a kezét Csipike. . aztán Csipike feldarabolta . mert a mogyoróvessző törékeny volt. három hordót készített el.és dobta be a hordókba. szegény Csigabiga hiába várja majd. .örvendezett Csipike a méznek.Jó meleg van itt .mosolygott Tipetupa. A fiatal fenyőfákról lehántott kérget (ezt a munkát Mackóék végezték reggelenkint unalom ellen) Mókusék szabták hordódonga formájúra.Mézet. friss mézbe mártva. a méhek a mézet. De hogy lesz a mézzel? Mókusék sokat segítettek. Amikor Zimi.Mit ugyan biza? . és abroncsot húznia a dongákra. Mókusék hozzák majd a mogyorót.Nagy munka lesz ma nálunk. mi is! . .Nem baj.a méhek még aludtak. mogyoróvesszőből-miből.nézett csodálkozva Csipike.falta a mézes mogyorót Csipike. Esős időben ugyanis a vadméhek nem szállnak.így Zumi. valamint mogyorót raktározott el az odú pincéjében édesgyökérrel. Reggel . Mézes mogyoróbefőttet.Ez a legfinomabb étel a világon! .és bevezette vendégeit. ha nem esett az eső. De gyertek. Szomorú volt . .. .Négybe vágott mogyoróbelet reggeliztek.mondta Zimi. nézzétek meg a mi otthonunkat! . Fenyőkéregből hordót készítesz.Már itt voltak? . XXXIX.De hogyan. hogy sietnek. De hogy lesz a méhekkel? Hisz ők még mit sem tudnak a befőzési tervekről! Őket Tipetupa vállalta. És jó illatú füveket-szirmokat szárított zizegősre hashajtó teának. Estére nem is egy. Feltörni is segítettek. Vesztére. Zumi és Csergeberge megérkezett a kóstolónak szánt reggeli mézzel.

de boldogan húzta magára a dunnát. Ezt a vihar szele hömpölygeti maga előtt.Egy egész hétig nem hiányozhatunk a termelésből! . szokása szerint kiült egy kicsit a küszöbre: úgy érezte. amelyek csak akkor bódítják el az arra járót.Egy hét alatt se töltenők meg . miközben Csergeberge kifelé hátrált: . . ha forrásuk közelébe érkezik. Azért oda. Száll az illat Csipike már tapasztalta: vannak illatok. hogy arra a mogyoróbélre jó lenne egy kis méz? . ha nincsen szellő.mutatott a tegnap készített hordókra Tipetupa. mintha újjászületett volna a friss hideg víztől. Úgy is lett.tette hozzá Csergeberge. . nem gondolnátok. akkor is. Az ikrek nyomban megértették: ha a Korhadozóbelű Vén Fenyőfa minden lakója segít. na .rikkantotta el magát. az nálunk megvan .Egyesülésben az erő! . A vadrózsáét . igazad volt . Tipetupa elégedetten hunyta be a szemét. mint a jólét híre . . még reggeliben elkészülhetnek.Abban. . Valamennyi illat közt talán a mézé a legerősebb.Tudom.de vészjósló. Egy kicsit azért sajnálta Csigabigát.mondta Tipetupának. miközben törülközőjével a forrás felé ballagott első mézillatú álma után.Belátom. miközben Madár szokásos reggeli énekét küldte az ég felé.felelte Zumi. Miután visszatért.nézte a hordókat Zumi. mennyit kellett mindezért mohát porolnia. XL. A sok mogyoróbél örömmel szívta magába a mézet.legyintett Tipetupa és Csipikére nézett. . . minek is maradnátok . Terjed.Mogyoróbél van bennük. Este Csipike fáradtan.Biztos-biztos – bólogatott Zimi – de ki győzne ennyit hozni? .zümmögte.De mi mennénk is.És tisztaság . Erre gondolt Csipike.Hát. Mézillatú volt az álmuk.vagy a büdösség. .Ugye. hogy fel ne ébressze Tipetupát.Nekünk ráér . hogy mivelhogy. a jó levegőtől.Ne siessetek.. de miben? . . Csipikének mentő gondolata támadt: . milyen szép hordócskák?! . .udvariaskodott a kis tündér. 81 . találjon már ő is ki valamit. mert csak ő tudta. Abban tényleg igaza volt.a szellő is felkapja és távolabbra is el-elsodorja. Ilyen például az ibolyavirágé.De ha már ilyen jól összejöttünk. A jégeső illata kellemes . .sóhajtotta Csipike.Szépek.ha már virágokról van szó .

de én a medvét is láttam! Errefelé szimatolt! Csipike nyugodt maradt . ha nem erőlteti a dolgot. Reszketett.Pedig Nyúl olyan nagy! .. . nem takarított. amikor behozta a mosakodáshoz szükséges vizet.és bevágott a sűrűbe. Félt. Felkelt.Meg én.fordult hozzá rémülten élete párja. hogy ez túlságosan jól sikerült.és feléjük szimatolt.csodálkozott Tipetupa. túlságosan szereti a mézet! Én nem tudtam. Nyúlnak az a foglalkozása. Ült az ágyban.megpillantott valamit. Csipike bátran kihúzta magát: . .Békés szomszéd. Tüskét szúrok a talpába.. Ha jön a medve.Én nem őrá gondolok. . Továbbra is félt. hogy ekkora bajt okozhat a méz! Mi lesz.húzta ki magát Csipike. . .Mivelhogy bátor vagyok . Kukucsi is eszi a mézes mogyorót. hogy röppenjen hozzá. Mindentől.Mondjuk más. Ült és nézte az émelyítő illatot árasztó hordókat. mert egyáltalán nem valószínű a netán. hanem valami nagy veszedelemre.és méltóságteljes. 82 . ha netán . Már nem reszketett. ha a méhek az orrát csipkedik. de tőle nem kell félni. Két lábra állt a tisztás szélén . mert akkor bedagad és ő minden tuskónak nekimegy. Mert nemcsak Medve van a világon! . hogy nem szereti. fél tőle. Csipike . kedves feleségem. jobb.Én úgy félek! De úgy! .ölelte át Csipike bátorítóan a riadt kistündért. .De hátha ránk ront? A méhek haragusznak rá. .Ám te azért se félj. de egy kicsit kíváncsi volt: . .Igen. hogy őkelme nagyon szereti a mézet. Tudod mit? Megkérem Madárkát. szelíden terjedő illatától.és mutatta.amit Csipike nem láthatott.csodálkozott Csipike.és azt se. Végül mackó úgy látta. És a netántól. Közben mancsával orrát-szemét csapkodta.Fél? . amíg engem látsz! . Kitől? Mitől? Talán a méz bódító. hogy rettegjen. hogy kedves feleségét az ablaknál látja. ha adnak neki.Tényleg meg tudnál védeni? . . mert a küszöb ellenkező irányban volt. Hagyta a mézillatot . kinyitotta az ablakot és miközben jóízűt szippantott a friss levegőből . nem szellőztetett. Zimi-Zumi-Csergeberge és még sok száz társuk igencsak tudta. Nem sepert.Biza.kérdezte Csipikétől. ha megtámad bennünket ez a hatalmas medve? . Tipetupa azonban félelmében nem tudott elmozdulni az ablaktól. A mivelhogytól.Jaj. és tudakolja meg a szándékát. A szomszéd pedig szívesen reggelizik nyulat.Akkor se félj. ha a szemhéját. . mert az nagyon fáj neki .Pedig Tipetupa már ébren volt. Valamit . Tipetupa egy hatalmas medvét látott. Csipike derűs nyugalma elűzte Tipetupa rettegését. de Tipetupa nem nyugodott meg egészen. Arra gondolt. Tipetupa. hogy szabaduljon parányi üldözőitől.Hát te? . Nyulat nem küldhetem.Hiába. . Mivel védnél meg engem? . Ne törődj vele.Egyet se félj. De azt is tudták.

. . a medve még csak halovány kezdet volt.mint eddig. Aggódva szólt vissza: . . hűséges barátjukra . hogy van ez a Réz Úr. mivel födhetné be a mézeshordókat.lepődött meg Csipike.XLI. . vigyázz. Ám Tipetupának kényes a gyomra.Sejtem. Ő . .de őfeléje se. Én a hibámat látom be.Csipike. ami nem szép. .kérdezte.. A folytatást már kintről hallotta: . majdnem fütyörészve indult Vöröshangyáék felé. mióta itt él. kedves feleségem.mondta meggyőződéssel Csipike.tuszkolta ki Tipetupa . a Csipike odújában. Akkor kezdte furdalni.Jó-jó .Eridj csak egyedül . hogy nem hagyta Csipikét. amire te gondolsz . de mondd. Ahová jólesik.Csak arra kérlek.. miközben Csipike vállára hajtotta fejét. Ebédre várlak. . hogy az erős mézillat mindenféle fenevad-veszedelmet idegyűjtsön.Nem azt. Lám.kérdezte Tipetupa. Ez soha annyi bajt nem hozott Csipikére. amikor reápillantott jó.Az igaz.Tévedsz. szél meg ilyen. .bólintott Csipike. egy bántó pillantása se volt Csipike felé . A tisztást. pedig Csipike mostanáig nem tudta. hogy mit látok be? . és azon törte a fejét.Tudod. Csigabigához vagy Szarvasbikához.csukta be az ajtót Tipetupa.legyintett Tipetupa. .próbált felesége kedvében járni.Nacsak . . Mindenféle munkákkal bíztalak meg. Réz Úr nem dolgoztatja Csipikét naphosszat.nehogy elrontsd a gyomrodat! Csipike boldogan. Nagyot sóhajtott. nem szemérmeskedett sokat. 83 . .Na ugye .például Csigabigával? Hát Vöröshangyáéknál voltál-e. Most már keservesen bánta. .Menjünk együtt! .Pedig a munka nemesít .ha valami jó falattal magára maradt -. igaz. az ablakból. hogy összeházasodtak. és soha egy rossz szava..Én azt látom be. de jól mondod.Napsütés is van.pedig tíz napja sincsen. . időjárásjelentés végett? Azóta nincs is időjárás.Melyiket? . végezze napi munkáját . ahogy a boldog férjek szoktak. mikor foglalkoztál utoljára . csak eső. hogy kedves párjának hibája is van. hogy túlságosan lefoglaltalak. . A mézeshordókra pillantott. mozdulatlan.Na ugye .Réz Úrra. ha kedved tartja.. nehogy. Kukucsi jutott eszébe. . Biza. mióta a feleséged vagyok. Jó. mint ő .Éppen ezért most is mehetsz.Ez férfifoglalkozás! Csipike megsejtette: Tipetupa magára akar maradni. A lelkiismeret Furdalni kezdte Tipetupát. Mert Tipetupa attól tartott. én belátom. . és csak akkor fénylett egy kicsit. ha ajtót nyitottak. .Tipetupa kedvesen mosolygott Csipikére.Tudod mit? . Réz Úr bölcs volt.

Ám a kérdésre nem kapott választ. Tipetupa behúzgálta az odúba valamennyit.valahonnan a magasból leereszkedett hozzájuk a három iker. légy szíves. . gonosz szemével jól megnézte az odú tájékát. És kegyetlenebbül zúgott egy egész méhkasnál. hogy semmit sem akart.mondta büszkén. ami azt jelentette. mintha az ikreket . meg ki tudja miféle szörnyeteget. Tipetupa büszkén mosolygott. Réz Úr! Mondd meg. hogy ez valami volt.Akkor miért jött? Miért nézett ide olyan rettentően? . egy kis délutáni szundira. Egymás után hordta a leveleket ötösével-hatosával a bejárat elé.óvatoskodott tovább Csipike. a hordók pedig gondosan lekötve. tépj nekem levelet a Bükkfáról! Sokat! Madár nem kérdezett semmit. Olyan volt. alig érezhető finom mézillat fogadta. mert módjában volt . . máskor is. hogy fölöttük kettesével-hármasával köröznek a vadméhek.hagyta rá Csipike zavartan. Nem most . XLII. Csipike se hajtotta álomra a fejét.folytatta Tipetupa. hogy szívesen.Most segíts. De lehet.Ez aztán a meglepetés! . Ekkor vették észre. amint a szabadban elköltött ebéd után betért hűs lakásukba. azért. . ahogy a befőttesüvegeket szokás. Lódarázs. . mit tegyek ezzel a három illatozó hordóval. .Kedves Madárka. Lecsapott. Odabent friss. a Gonosz Ostoba . hogy a rablóbandákat ne is mondjam! Réz Úr megbízhatóan sárgállott a félhomályban. milyen háziasszony vagyok? . földerült az apró tündérarca.kérdezte. .kiáltott fel Csipike. Még mielőtt Csipike hazakerült volna. Munkához fogott: gondosan. Nagyon elégedett volt. Réz Úr! . Boldog volt. ha szelídebben is . most illatozzatok! . Mérgesen.később. Réz Úr megcsillant a besütő napfényben. hogy magára maradjon Réz Úrral.Nagyszerű! Köszönöm.Na. Rettentő zúgással csapott le valami a magasból. .tovább illatoztak. Idegen ember azt hihette volna. majd. . kellemes levegő. sorra befödte bükkfalevéllel az illatozó hordókat. Tipetupa Madárt hívta.és még három társukat egyetlen bogárrá ragasztotta volna össze valami tréfás varázsló. . Előbb Zimi és Zumi.Hát abban.kérdezte Tipetupa . 84 . majd egy kissé félszeg zümmögéssel Csergeberge. mintha mézet gyűjtenének. De nem úgy.Azt hiszem. mintha csak Réz Úr halkan odasúgott volna neki. hogy ne hozzák ránk Medvét.Na.Hát ez mi volt? .Tipetupa alig várta. ha segíthetett a csilingelő hangú tündérkének. körülrepülte a fát. Mert a hordók. Hirtelen .és kitárta az ajtót. teljesen elkészült a munkájával . De meg is bánta.Miben van igazam? .Igazad van .Mit tegyek? .És mit akart? . Erős fűszállal még le is kötözte. majd három vadméh (az ikrek lettek volna?) kíséretében elzúgott a Rettentő Kőszikla irányába. hogy megijedt.és jól kiszellőztetett.

már nem is fáj olyan nagyon . a Gonosz Ostoba! Mélységes csend támadt.kérdezte Tipetupa. Csipike még sohasem látott lódarazsat. Csipike határozottan válaszolt: . . .Vajon Réz Urat is megszúrná az az Ostoba? ... hogy egyetlen szúrásával el tudná pusztítani Csipikét és Tipetupát egyszerre.Nem..Miért haragusztok rá? .aggódott.zümmögte hálásan a vitéz Csergeberge. . Nem beszéltek ugyan róla..így Csergeberge. mert veszedelmes rabló! A mézillatra jött. és rácsavarta a fájós lábra.. Réz Úr sejtelmesen fénylett a sarokban. 85 . A másik kettővel jól bepólyálta. de Tipetupa félt. Csak egy se költözzék ide.újságolta Zimi és Zumi. (A bátrak sose félnek. Elmenekült.Mi történt? Kit űztetek el? Ki bántott téged? .Már. Azt zúgta. Nem tudták. Ám ő azt mondta nekünk.) Mi lesz. .Azért. . Ezért repülte körül a bükkfát. Nekünk is van fullánkunk.Hiszen itt volt! Mi űztük el! . hagyjuk békében. Csipike és Tipetupa magukra maradtak. megsebesültem .. Végre Csergeberge kibökte a legfontosabbat: .. hogy megvédjék a fészkünket. Tipetupa se.felelte Zimi és Zumi. És Réz Úr kegyetlen bosszút állna értünk! Ám Tipetupa ettől nem nyugodott meg.Majd én .Eltalált a fullánkjával . megeszi a mézeteket és beköltözik a lakásotokba.Lódarázs volt. majd leszúr titeket. hiszen őneki a ti mézetek kell.Sikerült. miközben üldöztük. és három margarétaszirmot tépett.sírta Csergeberge.kapkodták egymás szájából a szót Csipike és Tipetupa.. de a Csergeberge lábát sikerült megszúrnia! . A többiek most azért szállnak harci készültségben. No hiszen. annak érezte az illatát. Az elsőre pici mézet kent.mondta Tipetupa. ismerjük a fajtáját. . . ne bajlódjunk vele. csak aggódnak. rácsaptunk. Csak az imént.értek is ehhez . Apró kis lába mérhetetlenül megdagadt..Meg. Elűztük .De kicsoda?! Mondjátok már! . milyen veszedelmes haramia. Csipike pedig . Lódarázs. majd a három iker búcsút intve elrepült. ha a méhek valamennyien munkába repülnek és a Gonosznak nem kell tőlük tartania? Hátha a Gonosz éjszaka jön. amikor mindenki alszik? Behúzódtak az odúba. . Őt biztosan nem tudná megszúrni.kérdezte Tipetupa. megse. elreteszelték az ajtót.

XLIII. Őrgébics, a fegyverkovács Hová lett a mindig hetyke tündér, aki egyfolytában feladatokkal látta el Csipikét? Tipetupa immár egyebet se tett, mint panaszkodott - és vádolta magát: - Kellett nekem mézes mogyoró... fenyőkéreg hordó és mivelhogy! - zokogta Csipikének. Inkább hagytalak volna békén, és amíg te a körutadat jártad volna Szarvasbikáéknál meg mindenkinél, főztem volna neked jó ebédet abból, ami van! Mekkora bajt hoztam a nyakunkra, Csipike! Ám szó, ami szó, Csipike szívesebben hallgatta az ilyet, mint a serkentő biztatást, hogy ezt csináld, meg azt, ám Csipike lovagias volt. Vigasztalta Tipetupát: - Csak ne is mondj ilyeneket, kérlek! Egyedül neked köszönhetem, hogy megtudtam, milyen őszinte hordókat tudok készíteni mivelhoggyal! És azt is, hogy télire is eltehető a mézes mogyoró! Tipetupa hálásan mosolygott Csipikére, de nem vigasztalódott. - Tudod mit? Hívjuk ide Mókusékat, gurigázzuk ki együtt a hordókat a tisztásra, szedjük le róla a bükkfalapit, hadd illatozzanak kedvükre, és faljon fel mindent a Gonosz Ostoba! - Nem sokat érnénk vele - válaszolta Csipike. - Megenné, és újat követelne. És bántana, összeszúrna, elűzne bennünket, mert a gonosznak semmi sem elég. Ezt abból az időből tudom, amikor, mitagadás... én is egy kicsit... hiszen meséltem: amikor gonosz voltam. - De ostoba nem voltál! És Lódarázs se. - Jól mondod - látta be Csipike. - Ám a gonosz mindig telhetetlen. Legjobb, ha semmit sem adunk neki. - Akkor? - kérdezte Tipetupa, mert minekutána megtudta, hogy mi mindent nem tesznek, most már azt is tudni szerette volna, mi a teendő. - Akkor... Megvédjük magunkat. Igaz, Réz Úr! - kiáltotta Csipike, és kitárta az ajtót. Madárka, jöszte csak! Madár leröppent az ágról, egyenest Csipike elé. Tudott már a Gonosz Ostobáról - de ő is félt tőle, ha nem is annyira, mint Tipetupa vagy éppen Nyúl, aki mindentől fél - épen ezért Csipike nem is számított rá. - Tudod, Csipike - csipogta Madár kedvesen -, én nem vagyok olyan harcos természet. De van egy unokaöcsém. Idehívom. Katonavér. Hamarosan hegyes csőrű madár szállt le az Óriásnagy Bükkfa elé, nyomában Madárral. Csipike egyszer látta, amint épp tövisszúrt, és arra gondolt, most bizonyára őrgébni fog. - No, te kis kótyonfitty, mi a hézag? - kérdezte Őrgébics hetykén. - Ha így kezded, semmi - sértődött meg Csipike. - Igaz is! - háborodott fel Tipetupa - menj innen, hess! - nagyot toppantott. Nem szerette, ha Csipikét sértegették. - Jól van, jól, nem azért mondtam. Hiszen barátok vagyunk, nem? Csipike nem volt haragtartó. Elmondta nagy gondjukat. Őrgébics bólintott.

86

- Ehhez véletlenül értek. Várjatok meg itt. - Elrepült. Oda, ahol a leghosszabb, legszúrósabb töviseket tudta. Csőrébe vett belőlük egy nyalábra valót, és hamarosan megint Csipikééknél szállt le harci terhével. - A leghegyesebbet, ezt né... megtartod magadnak - mondta. Közben éles csőrével ügyes kis nyelet esztergált a szúrószerszámnak. - Ha mindenképpen harcolni akarsz, ezzel leszúrhatod. A többit - szereljétek az ablakra. Az ajtót csukjátok be - és nem kell félnetek. Ha mégis valami baj lenne, üzenjetek! Mentem! És elrepült. Meg se várta, hogy Csipike és Tipetupa megköszönjék szívességét. Csipike elégedetten suhogtatta - próbálta hosszúhegyű fegyverét. - Látod, kedves Tipetupa? Csak nem feladni soha a reményt! Gyorsan, szereljük fel védelemre az ablakot! Felszerelték. Hamarosan nyolc-tíz hegyes tövis meredt kifelé az ablakon. Jól odaerősítették, hogy ne lehessen elmozdítani. - Most már a medvétől se félek! - kiáltotta Csipike boldogan, miután veszedelmes fegyverével körüljárőrözte a Bükkfát. - Nana! - hallotta a háta mögül, és gyorsan megfordult. Kukucsi érkezett meg.

XLIV. Hová mennénk? Az éjszaka nyugalomban-békességben telt. Kukucsi jelenléte némiképpen megnyugtatta Tipetupát, mert szegénykének nem volt nagy bizalma még a tövisszuronnyal felszerelt Csipikében sem. Kukucsi jól megreggelizett (Tipetupa mézes mogyoróval kínálta, és kérte, nézzen be még hozzájuk) - és elköszönt. Lódarázs is jól aludt. Elégedett volt: sikerült megszúrnia Vadmalacot, hogy annak megdagadt a feneke, és órákig visított. Ám nem tudta feledni a mézillatú odút ott az Óriásnagy Bükkfában. Ott is lenne szúrnivalója. Ám Lódarázs nemcsak gonosz volt, hanem ostoba is: majd elfelejtette, hogy előző délután elűzték a vadméhek, hiába próbált megegyezni velük. Még fel se szikkadt a harmat, reggel félelmetes zúgással indult az Óriásnagy Bükkfa - a Tisztás felé. A méhek épp készülődtek a napi munkára. A fiatalja a zümmögést gyakorolta. Csergeberge lábán lelohadt az előző napi daganat, meggyógyította Tipetupa borogatása. Ő is dolgozott. Mire észrevették a támadó veszedelmet és riadót zümmögtek - a Gonosz Ostoba lecsapott az Óriásnagy Bükkfára. Tipetupa szellőztetett (Kukucsi teliszuszogta az odút), Csipike épp hazaért a friss forrásvízzel. Ő hallotta meg elsőnek a zúgást. Becsapta, elreteszelte az ajtót. - Mi van?! - pillantott rá ijedten Tipetupa. - Nem mi van, hanem itt van. Ő van itt! - és marokra kapta Réz Úrnak támasztott tövisszuronyát. Lódarázs megkaparászta az ajtót. - Be akarok menni! - recsegte félelmesen.

87

- Mész te a... nem mondom meg, hova! - felelte vitézül Csipike. Legszívesebben kiment volna, hogy megvívjon támadójával, de Tipetupa két kézzel kapaszkodott belé. - Nyissátok ki az ajtót! - követelte a félelmetes látogató. Tipetupa a békés megegyezés híve volt, tárgyalások útján. - És mi lesz, ha kinyitjuk? - kérdezte reszkető hangon. - Akkor jól jártok - zümmögte sokat ígérően Lódarázs. - Előbb jól megszurkállak, nem kell végignéznetek, hogyan eszem meg a mézeteket! - És ha... véletlenül nem nyitjuk ki? - alkudozott tovább a háziasszony. - Akkor rosszul jártok, végig kell majd néznetek, hogyan eszem meg a mézet. - És aztán? - tudakolta Tipetupa. - Aztán leszurkállak. És beköltözöm a helyetekre. - Fityiszt neked! Sehová se költözöl! - rikkantotta Csipike. - Ide nem jössz! - Úúúgy... - zümmögte fenyegetően Lódarázs. - Amiért azt mondtad, hogy sehová, most körüljárom a bükkfát, és támadok! Tipetupa mindkét kezével elfödte a szemét. Már nyöszörögni se tudott félelmében. Lódarázs körülrepülte a fát: nyomban észrevette az ablakot. - Itt mászom be! - zümmögte. De nem mászott. Az ablakból hegyes tövisek álltak ki. Miközben ezeket próbálta kihúzgálni - megérkeztek a méhek. Lehettek vagy tízen. Dühösen csaptak az ablak körül ügyködő rablóra. És szúrtak. Lódarázs hanyatt-homlok menekült. A méhek utána! Tipetupa zokogva borult Csipike vállára. - Menjünk! Gyere, menjünk el innen! Kérlek, menjünk! - Hová mennénk? - simogatta meg az arcát Csipike. - Hiszen itt vannak a barátaink! Ők se hagytak cserben minket - mi sem hagyjuk őket! Ha elmegyünk, a helyünkre költözik a Gonosz Ostoba. Mi lesz akkor szegény méhecskékkel?! Innen közelről akkor rabolja ki őket, amikor nem is sejtik... - Menni kell... értsd meg, menni kell... - sírta kétségbeesetten Tipetupa. - Jó - egyezett bele végül Csipike. - Ha menni kell - hát kell. De akkor - menjen el ő!!!

XLV. Életre - halálra! Igaz: Lódarázs gonosz volt, ostoba is - de ravasz. Rájött: a méhek miatt nem tudja kiűzni a remek odúból a két kis boldogtalant. Miattuk nem eheti tele magát ingyenmézzel. Tudta a méhekről, hogy harciasak ugyan - de kényesek. Korán - egészen korán reggel, a harmaton nem repülnek. Félnek a náthától. Bezzeg ő nem fél. Várt egy napig. Várt két napig. Várt három napig. Tovább nem várt.

88

Két rettentő. zöldes-sárgás kockákból összerakott szeme félelmesen villogott.dadogta bátran Csipike.kopogott be Csipike az ajtón. Nem sietett.Most csak életre sikerült. ..A szemetek világába! .Segíts. .nézett rá Tipetupa reménykedve.Kinyithatod .nem! .Akkor nesze!! . amerre szokott. . Törni próbálta. . hogy a méhek ne hallják. Észrevette. míg az lassan kimozdult a helyéről. hová mennénk. Csipike korábban ment a forráshoz. Csipike délcegen válaszolt. Tipetupa éppen szellőztetett. .rikoltotta Lódarázs.vicsorogta.rikkantotta váratlanul Csipike.hallotta bentről.ölelte át férjeurát. ha visszajön? . Akkorát rikoltott. . mi?! .kiáltotta. és elment. Fullánkját hegyezgetve. . . Nyögdécselve zümmögött.visította el magát a Gonosz.mondta harciasan. hol vagy?! .Mi történt? .próbált alkudozni Lódarázs.Nna. Madár elrepült valahová. segíts! . . Oda se figyelt a szárnysuhogásra. félelmesen közeledett Csipike felé.nyakig harmatosan .És?.. Hová repülhetett? 89 . Idétlenül körözött az Óriásnagy Bükkfa körül.Itt vagyok. óvatos zúgással közeledő veszedelmet. Erős.. . és beverte a tövist Lódarázs rettentő bal szemébe. Okosan próbált támadni. ne félj! Ki ne nyisd az ajtót! . és nyomban felszállt. . és az ablakhoz indult. a Rettentő Kőszikla fele. Aztán rángatni kezdte.sírta bentről Tipetupa.. mert a hangra Lódarázs elmászott az ablaktól. Sikerült kicibálnia.gondolta. . Életre-halálra! . Réz Úr.Akkor majd halálra vívok! . majd elrepült. és elmentek innen. . hogy Tipetupa ijedtében becsukta és elreteszelte az ajtót. Kiszúrtam az egyik szemét. kedves Gonosz Ostoba . . hogy indulás előtt övébe tűzte tövisszuronyát! Kézbe vette. . Most is ott volt.Harcoltunk. hogy Csipike . Számos tövis meredt rá az ablakból.Ne-ne-ne.Juhhhúújjj! ..De ho.Győzelmi indulót! De Madár nem volt sehol. .Elment! Tipetupa reszketve tárta ki az ajtót... mondok valamit.Amióta megvolt a Lódarázsveszedelem. . ami nem volt könnyű. .Úgyis kidöntöm ezt a bükkfát! Csak útban van! Minden bükkfát kidöntök! Mozgás! . szépen ideadjátok a mézet. előreugrott.Annyi baj legyen . Milyen jó.megérkezett a forrástól. húztahúzta erősen az egyik tövist.kiáltotta Csipike. hogy valami nincs rendjén. de nem zümmögte a Gonosz Ostoba.De mi lesz. Azt se vette észre.Félsz. és hátát az ajtónak vetve várta a támadást. de nem ment. Akkor csak egy kicsit szúrlak meg! . Szerencsére az ágon tollászkodó madár észrevette a halk. hegyes tövisek. ..Madár.

Mitagadás? Jólesett a kis gazdasszonynak.Akkor. A virágok kevésbé mosolygósak. és Kukucsi. Amióta Csipike már nem igazítja el a takarót Sünéken. hogy éppen mivel törődjék. Csipike odújából csak kitekinteni lehetett. Tipetupa pedig.csak épp valami más. minekutána hazatértek az éjszakai műszakból .vagy mászik elő .Sünék nem alusznak olyan jól. amikor a janicsárság rohamozni készül a falakat. de nem mondjuk.nevetett Csipike Tipetupára. Azt se mondta. látva. Vízért mindenképp el kellett menni a forráshoz. És lótott-futott.vagy ahogyan Kukucsi mondaná. Nyúl félénkebb. A támadó török a mezőn-dombokon táborozott. sokkal könnyebb volt. A lepetés Most már Tipetupa is hosszú tövist viselt az övében.Lódarázs. Csigabiga a szokottnál is lassúbb. és barátaikkal is csak kint találkozhattak. Mondhatnók tovább. Csipike és Tipetupa nem kuksolhatott egész nap a zárt ajtó. sürgős munkával bízta meg Csipikét reggeliben. A várvédőknek mindenük megvolt bent. ide menj . Onnan ágyúzta a várat. és néha bivalyokkal álmodnak. Eger vára .Jó ötlet volt ez a hordóval . és a védők láthatták. hogy ne törődjön többé Csigabigával . Igazán. . Csipike. honnan és mikor zúdul rájuk. úgyszólván egy perc nyugta sem volt. Az Óriásnagy Bükkfa nem az. hogy Csipike már-már hálás kezdett lenni a Gonosz Ostobának. A várfalról lehetett ágyúval lőni. hogy a virágport kár letörölni a szirmokról .. Inkább arról szólunk. követ dobálni vagy forró vizet-szurkot és egyéb barátságtalan dolgokat önteni a támadókra. a várban: nem kellett kimozdulniok a biztonságot jelentő falak mögül. Volt idő felkészülniök. Csakhogy nekik . nekiek.vár volt. Más néven: a Gonosz Ostoba. Életrehalálra! .Tipetupa rámosolyodott diadalmas férjeurára: . egyre ritkábban látogatott el hozzájuk. Csipike és Tipetupa sohasem tudhatták.. tudod mit? Lesz egy győzelmi lakoma! Az lett. ezt csináld . Amióta ugyanis egybekeltek és boldogok. Nagy dolog a bátorság.csak azt.oda menj. elhatározta: immár ő is küzdeni fog bátor férje oldalán. a tövissel bélelt ablak mögött. a Gonosz Ostoba. Az ablakon.azt csináld. nyilazni. XLVI. Olyan volt Csipike oldalán. Vadmalac se az igazi már. hogy lemaradt róla. milyen jóízűen fogyasztja Csipike a mézes mogyorót. mint egy Egri Nők. Tipetupa sohase mondta ugyan. 90 . Az erdő napról napra fakóbb lett. És Csipike törődött. És ekkor jött a fordulat. Kukucsi bánhatta.

Az fáj! . . mert nem jöttek üres kézzel. Senki se tudta.. 91 . Ki vagy? . És büszke lett rá..dalolta neki Madár.. rgbcs. enngggtk be. Csipike úgy. .Engg. de hiába. Pók mestertől erős zsineget kértek. Ha vízért ment. . eresszetek . hogy minden úgy történik. Most sok dolgom van. .. Kapálózott.és bátran elűzte őt. kiváltképpen amióta egyes-egyedül szembeszállt a Gonosz Ostobával .Ítélkezzünk fölötte.és valamit súgott a fülébe. .a Gonosz Ostoba.Jujj! . Vagy holnapután. mit tennél. Gébics! Szúrd tövisbe! Nyársald fel! . .vicsorogta a fogoly. gúzsba csavarták a Gonosz Ostobát.Öld meg. . Másnap délután Csipike és Tipetupa csendben pihentek. Lódarázs megijedt.Ere. Csipike kitárta az ajtót. Ez valamelyik barátunk lesz. Kézbe vette tüskéjét. Az apró férj azt vette észre. ha férje hármat koppantott.Mondd. Tipetupa bezárkózva várta.kérdezte Csipike..nyöszörögte. Amikor a Gonosz Ostoba megtámadta Csipikééket. .. Hallhattak a dologról valamit.Jó. Tövisszúró Őrgébics állt a küszöbön. Szárnysurrogást hallottak odakintről. és búsult. Megszűnt a Csipike így....Hát csak igyekezz .Ez nem ő . .. Lakásukon fogyasztották az élelmiszereket. és felugrott.toporzékolt Tipetupa.Tipetupa megtanulta becsülni Csipikét .nyugtatta meg Csipike. Csipike ezt tedd . . Őrgébics bólintott.Csipike oda menj...mert eddig inkább csak szerette.kérdezte Őrgébics. ahogy ő akarja.válaszolta Csipike..sikkantott fel Tipetupa harciasan. Többé nem étkezhettek a szabadban Nyúllal és Madárral. de csak holnap. Valaki jó erőset koppantott az ajtón.Halál reá! .hallatszott kívülről valami gyanús motyogás. .Ne .. énnn vgyk.Szúrjam? . Egyelőre azt akarta. ha eleresztenénk? .visította Vadmalac.Lódarázs nem tud ekkorát koppantani...Jól összeszurkálnálak titeket! .. vagy egyéb elintéznivalója került. Madár győzelmi indulóra zendített az ágon. . Madár? Valamit ő is tett. Tövisszurony nélkül ki sem mozdultak az odúból. és most gyorsan hozzáláttak: alaposan összekötötték. Ezért határozta el Tipetupa. .Ne. készüljenek fel az ellenség fogadására. Megérkeztek az ikrek. akinek ez nem tetszett. jajj. hogy méltóvá válik a férjéhez.. ne. honnan került elő. . mintha csukott szájjal beszélne valaki. . eresszetek el! – lihegte-nyöszörögte. Csőrében Lódarázs . . és csak akkor nyitott ajtót. elröppent Tövisszúró Őrgébicshez . Igazságosan. Nyúlnak hiányzott a jó társaság.

hozzá.nézett rá gonoszul Lódarázs.nyögte vicsorogva. Mind.Aztat.Mi közöd hozzá?! . te ostoba.Gondolom. .kérdezte az Elnök ismét. . Kukucsi mézes mogyorót evett. Megérdemli. akiket megszúrtam. Az erdő se szép . Tipetupa vádolt.Ostoba. hogy Lódarázs életben maradjon. he?! Lódarázs rettegve válaszolt: ..Csipikééket miért akartad elűzni?! . .Hogy megegyem a mézüket. .Hogy hívnak... . . A bükkfa nem szép. . Mind a kettőt . míg kidől.Tiltakozom! . A tündérke vádbeszéde rövid volt. . Vaddisznó Bácsi feltette az első veszedelmes keresztkérdést. mint vádlót..A pusztaság a szép. Csipikének megesett rajta a szíve.Mert módomban volt .diktálta az elnök. de őszintén Lódarázs. .felelte bűnbánóan a vádlott. Tipetupának adta meg a szót. hogy addig rángattam volna belülről. . . ennyi elég is .Nem aztat. és az én kedves feleségemet Tipetupát. Az ítélet Vaddisznó Bácsi elnökölt. . Csipike védte a nyomorultat.. És ha visítanak. .. Mind Vadmalac. . ítélkezzünk úgy. Madár jegyezte. hanem azt.Azt a szép Bükkfát? .Nem akartam őket elűzni. utána beköltözzem a házukba.álmélkodott Vaddisznó Bácsi.Vajon miért? .Eridj már. .XLVII.vezekelt a Vádlott. . . mi? .nézett szét az Elnök. .szólt rá Csipike.Én arra kérem a mélyen tisztelt Vaddisznó Bácsit mint Elnököt. . .. Madár.Le akartam szúrni.Az Óriásnagyot . és kidöntsem a Bükkfát. .Írjad. Ne pusztítsunk mi el senkit. 92 . Akkor szerinted mi a szép? ..Melyiket? .siránkozott a Gonosz Ostoba.felelte önérzetesen Lódarázs.Ítéljük tövisre. .Jajj! Az fáj! . Vaddisznó Bácsi csendet kopogtatott.folytatta a kihallgatást Vaddisznó Bácsi.Miért szúrtad meg Vadmalacot? .Ki kell pusztítani. aki összekötözve hevert a bírái előtt.hangzott a töredelmes vallomás.Hogy dönthetted volna ki? . Őrgébics húzza őt bele.Hát csak úgy.

Mit akar ez a Csipike? .És jól megszurkálom őket! És megeszem a mézüket! Éljen! .csak felét. Ebből is látszik. Még Vadmalac is. röppenj a Rák bácsihoz. végezzen hasznos munkát! .toppantott patájával Vaddisznó Bácsi. Hiszen az ő Csipikéje az erdő legbátrabb.rikoltotta a vádlott.Nana.mosolyodott el Csipike. . . Csipike az Elnökhöz fordult: .követelte. . Vádlott nyugtalanul pislogott félelmetes szemével.Nem szabad! Nem igazság! . de az olló nyisz-nyisz. . nem? .dünnyögte Lódarázs. lassan a testtel .Például. . és kérd kölcsön tőle az ollóját.Éljeeen! . kedves Tipetupa.és mert mindenki hallgatott. . mint Tipetupa.lármázott a Gonosz Ostoba.és hajtsuk végre az ítéletet.nyisszantgatta el a köteleket Csipike.Azt üzente.Jó barátom. 93 .Akkor mondjuk ki . Hogy ne tudjon repülni.nézett körül Lódarázs. . Elröppent. . kérlek. hogy kezdhessem letölteni a büntetésemet .. hogy csak nagyon-nagyon ostoba volt. .Hiszen arra való az ítélet. Csipike ünnepélyesen Kukucsihoz fordult. hogy őszintén megbánt mindent. Vártak. . pedig azóta se lohadt le a feneke. Majd nő neki másik.Ne! Neee! Fáj! Fáááj! . de őszintén Lódarázs... ebből megint valami marhaság lesz! Ám Csipike folytatta: . és volt szárny .nincs szárny. vágd le Lódarázs szárnyát.szólt az ikreknek. Kukucsi.Ez se fájt . Legott! . Ezt . Lódarázs csak ennyit mondott: .Nem fájt. .Oldjuk el . Mindenki éljenzett..hanem igenis.Itt ez a két veder: nyomás munkára! Rátok bízom! . madárkám..Attól félek. Nem szerette az olló ügyet.és legkisebb törpéje. Hogy többé senkit se szurkáljon meg. . ne vigyem vissza.No. de nyisz . De az is lehet. Kukucsi Tipetupához hajolt: .Most pedig . Ne tőből . hordja a vizet a vadméheknek! . Utólag.Mivelhogy elhangzott a legott.fejezte be gondolatát Csipike. Az egész erdőben nem volt olyan boldog tündér.én magam vágom le a hegyes fullánkját.jelentette ki Csipike ünnepélyesen .. aki nem szerette a fölös formaságokat.örvendezett a Gonosz Ostoba Oldjatok el gyorsan.még Kukucsi is belátta. Itt az olló.és a fullánk is a porba hullt. legerősebb .kiáltotta torkaszakadtából. Hamarosan megérkezett Madár a rákollóval. .Legott! . Mindenki ámult.

amennyire csonka szárnyából kitelt. Vége. Fullánkja csonkját igazságos bírái bogra kötötték. Mackó Bácsi egy egész hordó mézes mogyorót bekapott. A Gonosz Ostoba fölötti győzelmet ünnepelték meg. Mindenki sírt.Utóhang Felkelt a nap. Tornázott. Pedig nagy mulatság volt az este. Maga Lódarázs is ott volt. 94 . Aztán letörölte a szirmokról a virágport. De zümmögni még zümmögött. Nagyon szép volt. végezte a munkáját. Csöppet se volt másnapos. vizet hozott Tipetupának. Hordóstul . nótát kért. Csipike végezte szokásos teendőit: felkeltette Madárt. lakoma és dáridó.mindenestől. mint régen. de nem szúrt meg senkit.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful