Többszáz éves kapcsolatok (2. oldal) 20 éve Csenger szolgálatában (3. oldal) VII. versmondó verseny (4.

oldal)
CSENGER ÉS A VÁROSKÖRNYÉK KÖZÉLETI HAVILAPJA
XIX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2008. április - ÁRA: 130,- Ft

A tartalomból
-

Bemutatjuk Bakó Lászlót (5. oldal) Nehéz a feladat (6. oldal)

I. Almavirág Ünnep

Húsz éve a csengeri református gyülekezet szolgálatában
"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek" (az elsõ, szószékrõl hirdetett ige) Középiskolába induló gyermek voltam, amikor Bartha Gyula lelkipásztor és családja a református gyülekezet hívására Csengerbe költözött. Még emlékszem, hogy szinte kitapintható volt a településen az a kíváncsi várakozás, ami a lelkészpárt fogadta. Hasonló érzés töltötte el azokat, akik részt vettek az idei, április 13-i vasárnapi istentiszteleten, amikor az igehirdetést követõen csengeri szolgálatuk 20. évfordulóján az egész város köszöntötte Bartha Gyula és Bartháné Szántó Ágnes lelkészeket. - A magunk módján mi is készültünk, mert kereken húsz éve annak, hogy pont a névnapomon ide költözünk. Arra gondoltunk a feleségemmel, hogy a vasárnapi istentiszteletet követõen egy úrvacsoraosztáshoz használatos kehellyel és tállal köszönjük meg a gyülekezetnek az elmúlt két évtizedet. Ehhez képest minden borult, és nagy meglepetés ért ben-

Az almavirág szentelést Apáti György polgármester nyitotta meg

A két évtized gyümölcseit versbe foglalta Hupek Pálné
nünket, mert utólag már tudom, hogy sok-sok ember heteken keresztül készült erre a napra. Azért is érdekes ez, mert minden szervezésnél akad valaki, aki véletlenül elszólja magát, de most semmit sem tudtunk. Ahogy beléptünk a templomba, én lent,a feleségem fent vette észre, hogy többen vannak, mint általában. Láttam a gyerekeket Gyõri Zsuzsa beosztott lelkész és Tári Edit segédlelkész társaságában. Lilla lányom mellett az ifjak, a szószékkel szemben a polgármester, és ami még nagyobb rejtély volt, a sorokban ott ült miseidõben! - a görög és a római katolikus lelkipásztor. Akkor már sejtettük, hogy készül valami, és talán más is meg akar emlékezni az évfordulóról - emlékezett viszsza Bartha Gyula esperes a történtekre. (folytatás a 3. oldalon)

A nap vendége dr. Gárdsoi Péter, FVM fõosztály vezetõ volt "2007. május 2-án súlyos fagykár érte a település és a térség gyümölcsöseit. A gazdák egész éves jövedelmüktõl elestek, az alkalmi, õszi betakarítási munkából származó jövedelembõl élõ lakosok szintén nehéz helyzetbe kerültek. Sajnos ez az esemény a kereskedelemre és az élet minden szférájára kihatott. A fagykár és a súlyos megélhetési gondok indították el azt a gondolatot, hogy a gazdálkodó emberek régi szokásait felelevenítve még tavasszal, az alma virágzásánál kérjék az Isten segítségét a természet csapásai ellen"- ezekkel a szavakkal nyitotta meg a 2008. május 3-án megrendezett elsõ Almavirág Ünnep szentelési ceremóniáját Apáti György polgármester. A helyszín a bagosi út virágba borult almás ültetvényei voltak, ahol Apáti László portáján felállított szentelési pavilonnál a történelmi egyházak papjai külön-külön áldást kértek az idei termésre, és megáldották, illetve megszentelték a gazdák kertjeibõl hozott almaágakat. Bartha Gyula református lelkipásztor Máté evangéliumából idézte Jézus azon történetét, amikor hallal és kenyérrel kínálta meg a tömeget. Amikor a tanítványok elmondják,

A gazdák a kertjükbõl hozott almaággal vártak a szentelésre hogy nem elég az étel, Jézus azt mondja "hozzátok ide", mert ha az Úr elé visszük kérésünket, megáldja azt. Dr. Papp Tibor görög katolikus lelkész a földmûvelõ ember és az isteni gondviselés párhuzamáról, illetve arról beszélt, hogy mennyire fontos, hogy a munkánkon áldás legyen. Lengyel József római katolikus lelkész hasonló gondolatokkal szentelte meg az almaágakat. A szertartást követõen a nap meghívott vendége, dr. Gárdosi Péter a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Fõosztály vezetõje történelmi párhuzamokat vonva méltatta a rendezvény alapötletét. Felhívta a figyelmet Magyarország agrárpiacára, ami a nemzeti GDP-hez 1,6 milliárd forinttal járult hozzá a tavalyi, nehezebb mezõgazdasági évben is. Apáti Lászlón kívül még négy gazda - Szécsi Ferenc, Takács László, Gaál Gedeon és a Csengeri Agrár Zrt. - vállalta, hogy az érdeklõdõknek bemutatják gyümölcsöseiket, sõt még egy tál ételt felkínálva ízelítõt adtak a szatmári vendégszeretetbõl is. (folytatás a 2. oldalon)

Apáczai Diploma Díjat kapott Kazamér Tibor igazgató
Kazamér Tibor, a csengeri "Petõfi Sándor" Általános Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Pedagógiai Szakszolgálat igazgatója 2008. április 10-én Budapesten a "ZENIT 41" Apáczai Diploma Díjban részesült. Az elismerést idén kilenc ember kapta meg az országból. "Az Apácai Diploma Díj pályázat útján nyerhetõ el. Igazgatóhelyettesem, Gulácsiné Bacsó Lídia a tudtomon kívül jelölt, és olyan megtiszteltetés ért, hogy a Diploma legmagasabb rangot jelentõ arany fokozatát vehettem át, amit a 41 éven aluli, neveléssel-oktatással foglalkozó szakemberek érdemelnek ki. Más megyeszékhelyû, nagynevû intézmények pedagógusai és igazgatói közül engem kértek fel arra, hogy a kitüntetettek nevében fogalmazzak meg néhány gondolatot. Az elismerõ oklevélen, amit egy Hollóházi emléktállal együtt adtak át, a mottó a következõ : " A szeretet soha el nem fogy." /Pál.ap. 1. Kor.lev./ A neves szaktekintélyekbõl álló bíráló bizottság úgy gondolta, hogy minderrõl tanúbizonyságot tettem a nevelõ-oktató munkámban. Az idézet sajátos módon egybecseng

személyes ars poeticammal: szeretettel tanítani. Ez a két szó azt hiszem, nem szorul magyarázatra. Nagyon jól esett, hogy a mai világban, ahol egyik munka a másikra szakad, és ahol az emberek egy fejbiccentéssel elrohannak egymás mellet, volt idõ egy pillanatra megállni. Jó volt érezni, hogy elismernek, megköszönik a munkámat. Azt a munkát, amely nem lehetne sikeres és eredményes a biztos hátteret nyújtó családom tagjai és a kitûnõ kollégákból álló munkahelyi közösségem nélkül, akikkel

együtt élem a mindennapjaimat. Ajánlóim között volt a város polgármestere, közoktatási-közmûvelõdési referense, református esperese, valamint a megyei szakreferens, akiknek ezúton szeretném köszönetemet kifejezni A családom, munkatársaim, ismerõseim önzetlensége, felkészültsége és szeretete segített ehhez a díjhoz. Ez a szakmai elismerés további elkötelezett munkára sarkall, melyet már a "Zenit 41" Apáczai Diploma Díj boldog tulajdonosaként fogok végezni."

2

CSENGERI HÍRMONDÓ

2008. április

Többszáz éves kapcsolatok…
A történelem folyamán az eltérõ jellegû tájak és az ott élõ emberek egymással kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat létesítettek. Ezt az tette szükségessé, hogy ami hiányzott az egyik helyen - éghajlati s egyéb ták a többszáz egyedbõl álló kondát az avassági erdõk bükkmakkján. A kocák és a süldõk szinte félvad körülmények között, a hóból túrták ki az élelmet, a befagyott patakokat baltával törték fel a és a juhászok között. A csengeriek féltették földjeiket "mivel a mi határunkhoz képest nekünk és szomszéd birtokosoknak elegendõ jószágunk van, hajtsák el. (birkáikat) "1818 januar. Az Erdei juhászok a rendelt idõn túl is határunkban engedelmünkön kívül legeltetvén juhaikat" Azért mégis csak megegyeztek, mert "február végéig legeltethetnek 50 rftokért, de ha nem hajlandók fizetni, elhajtják a nyájat" Ugyanezen év novemberében a csengeri birtokosok és a "Földes Uraság" szerzõdést kötöttek "az eránt, hogy a nyomás mezõinket u.n. Cs. Jánosi határon lévõket megegyezéssel által adjuk téli legelõnek jövõ 1819 esztendõbe Szt. György napjáig Erdélyi juhászoknak 1700 db. (!) juhok számára." Egy 1819-es adat emígyen szól: " a határon lévõ két fordulókon, nevezetesen a legelõt, szántó, kaszálló földjeivel s rétjeivel együtt a mai naptól (jan.3) egy mást követõ két holnapra az említett ezer darab juhokra nézve szabad legelés végett negyvenöt Rftért ezen erdélyi juhászoknak ki adja" Ezek a juhok valószínûleg úgynevezett "purzsa és "cigája" fajták voltak, - ahogy még nevezték szélesfarkú" jószágok voltak. No, és hogy nézhettek ki az õrzõik, vagyis a "vasányok" vagy "mokányok" - azaz az avassági osányok? A már említett Luby Margit idõs adatközlõi szerint nagy darab, szálas, kemény emberek voltak, hosszú, földig érõ fürtös subában jártak, mely fekvõhelyként is szolgált. Nem féltek a farkasoktól sem, de segítette õket két-három nagy fehér kutya is. Az itteniekkel juhtúróval, sajttal, s más hasonló juhtejbõl készült specialitással kereskedtek. Ez a ridegtartásos, kemény világ a XIX. század közepétõl egyre inkább visszaszorult mindkét részrõl, mely az egyre elterjedtebb belterjes gazdálkodásnak volt köszönhetõ. Az Ecsedi-láp lecsapolásával, a folyószabályozások miatt eltûntek a hatalmas legelõk, szittyós rétek, az intenzívebb szántóföldi növénykultúrák halálra ítélték ezt az állattenyésztési formát. De innen még a század végén is felhajtották a disznókat az Avasságra, miután ott még megvoltak a hatalmas, lakatlan erdõségek. Mindennémû nosztalgiázást mellõzve tudomásul kell vennünk, hogy a világ rendje az állandó változásokból áll - mely évszázadokig meglévõ gazdasági-társadalmi és kulturális szokásrendeket alakít át. A régi világról csak az öregek elbeszélésébõl és levéltári forrásokból tudunk némi halvány képek alkotni. Fábián László

I. Almavirág Ünnep
(folytatás az 1. oldalról) A hûvös idõ ellenére a kerteket szép számmal meglátogatták, sõt közel 300 általános iskolás gyerek is kibiciklizett a helyszínre, ahol tréfás, az almaszedés eszközeire (állvány, láda, vödör) építõ ügyességi vetélkedõn vettek részt. A kerékpárosokat is, és az érdeklõdõket szállító almakonténeres kistraktort is a mazsorett csoport almavirágos-zászlós bemutatója elõzte meg. A városközpontban már a kerti program alatt is volt kulturális kínálat. A múzeumban testvérvárosunk, Negresti mutatkozott be. A néprajzi kiállítás anyaga a galéria teremben volt megtekinthetõ. Ezen a napon bele lehetett hallgatni az Avasság zenéjébe és meg lehetett kóstolni jellegzetes ételeiket is. Közben az iskola parkjában néptánc találkozó szórakoztatta a közönséget. Fellépett többek között az Ököritói Fergeteges, a nagyecsedi Gyöngyszemek, valamint a határon túlról a bogdándi, tasnádi és negresti táncosok. Míg a színpadon járták a táncot, szorgos asszonykezek gyúrták és sütötték a finom szatmári kelt tésztákat: fánkot, buktát, no meg fazékszámra fõzték a vidék híresen finom ételét, a töltött káposztát. A két nyugdíjas klub, az iskola konyhája, az ÁMK és GESZ sátraiban lehetett az éhséget csillapítani. Jól is esett a meleg étel a hideg, szeles idõben. Persze ez nem ment a jókedv rovására. Késõ délután a Retro Boys-szal nosztalgiázhattunk, hat órától pedig divatbemutatón mutatták be a manökenek az idei trendet. Este nyolckor Roy és Ádám koncerttel zárult a nap.

Avasságiak az 1800-as évek végén

természeti körülmények folytán megvolt az a másikon, ahol pedig egyéb dolgokban szenvedtek hiányt. Ez a természetes állapot évezredekig hatékonyan mûködött, itt a mi vidékünkön, pontosabban Szatmár megye eme részén. A földmûvelésre és állattartásra kiválóan alkalmas Szamoshát szerves kapcsolatban volt a megye hegyvidéki tájaival, pontosabban a hozzá legközelebb esõ Avassággal, mely az Avas hegységrõl kapta nevét. A hegység, zárt, völgyekkel szabdalt, önálló jellegû vidék volt, s e völgyekben lévõ néhány szigetszerû magyar falvakon kívül (Kõszegremete, Avasújváros, Vámfalu), itt a románság igen régtõl egységes tömbben él. Évszázadok óta el voltak zárva etnikumuk többi részétõl, s ezért sajátos népmûvészet s hagyományok fejlõdtek ki náluk. Magukat osánoknak nevezik, amit a magyarság vasánynak, makánynak alakított a maga nyelvére. Az osányok földjének központja, testvérvárosunk Negresti Oas magyar nevén Avasfelsõfalu. Nem is oly régen - alig másfélszáz éve még azonban szerves gazdasági kapcsolat volt a síkvidéki Szatmár és a hegyvidéki Szatmár között -azaz Csenger és az Avasság között. Csak nagyon vázlatosan; ez abból állt, hogy az Avasról a pásztorok a juhaikat télére leterelték ide a sík vidékre - ugyanakkor az itteniek a disznóikat kondaszámra terelték fel a hideg beálltakor a havasokra makkoltatni. Luby Margit megyénkbeli etnográfus még az 1950-es évek végén is beszélt idõs em-berekkel, akik emlékeztek a "bérci teleltetésekre". Már Szt. Mihály napjától, de leginkább októbertõl hajtották fel a csengeri és környékbeli kondákat a havasokra, a vámfalusi és közeli bércekre, ahol igen rideg körülmények között makkoltat-

kísérõk hogy a disznók ihassanak. Bizony megesett, hogy még a vadkannal is felpárosodott némely koca. Általában egy számadó és négy bojtár volt a kondával, no meg természetesen egy-két odavaló pásztor. Kutyák védték a csürhét, szeges nyakörvvel ellátott komondorok, kuvaszok, a puli a terelést irányította. Éjszakára nagy tüzeket raktak, derékvastagságú fákból, s e köré telepedett ember és állat. A tûz védte õket a farkasoktól, medvéktõl, de még így is megesett, hogy közelharcra került sor a toportyánokkal. Ezért aztán néha "tövisfából" karámot "kosarat" eszkábáltak. A makkoltatás elhúzódott akár karácsonyig, sõt februárig is, ekkor indultak hazafelé. Elképzelhetjük milyen látványt nyújtott a síkságra hazatérõ, csapzott, a hideg miatt hosszú szõrzetet növesztett, ám jól felhízott félvad disznónyáj. Ugyanakkor az Avasságról, pedig az ottani birkapásztorok juhászok terelték nyájaikat a síkságra, többek közt Csengerbe. Városunkba egyébiránt a XVIII. sz. végén a Szuhányi-család hozott magával román cselédeket -akik hamar elmagyarosodtak, legfeljebb a családnevekbõl lehet következtetni eredetükre. Egy 1837-es összeíráskor pl. Terebestyán Tógyes és Gyicsány Demeter nevével találkozunk. De térjünk vissza a pásztorokra. A város jegyzõkönyvei az 1800as évek elejétõl tanúskodnak arról, hogy a "mokányok" avagy, ahogy írták legott, "az erdéli juhászok" megjelentek a város elõjárósága elõtt, s kértek engedélyt juhaik legeltetésére. Általában Szt. Mihály naptól (szept.29.) Szt. György napig kötöttek szerzõdést több ezer juhuk számára. "1817. novembris. A csengeri határra 1500 darab erdélyi juhok hajtattak". Nem mindig volt zavartalan az együttmûködés a nemes tanács

Barha Gyula református esperes áldást kért az idei termésre

Lengyel József római katolikus lelkész szentelés közben

Az ünneplés a mazsorett csoport felvonulásával vette kezdetét

A kertekbe busz és konténer szállító traktor vitte ki az érdeklõdõket

A gyerekek akadályversenyen vettek részt

2008. április

CSENGERI HÍRMONDÓ

3

I. Almavirág Ünnep

Húsz éve a csengeri református gyülekezet szolgálatában
(folytatás az 1. oldalról) - Kik köszöntötték Esperes Úrékat? - Már az igehirdetés is rendhagyó volt, mert a võm, Oláh István a szószékrõl megköszönte a szolgálatunkat. Majd lehívták a feleségemet is az orgona mellõl, és a gyülekezetbõl elsõként Koroknay Árpád köszöntött, aki a húsz évbõl tizenöt éven keresztül segítette a munkánkat. Árpád bácsi súlyos betegen is, éveken át erején felül vállalta a gondnokságot és állt kitartóan mellettünk. Õ kezdte a sort, és olyan szívhez szóló beszédet mondott, amit nem lehetett könnyek nélkül meghallgatni. Ezt követõen a polgármester, Apáti György emlékezett vissza a legelsõ évekre, a várossá válás idõszakára. Jólesõ emlékeket, képeket idézett a húsz év kezdetébõl. Abban az idõben, amikor a papokat el - és kikerülték, a gyülekezet végtelen szeretete mellett minket a város is befogadott. Addig ezt soha sehol nem tapasztaltam. Képviselõként is részt vállalva a közéletbõl a polgármesterrel, Arday doktor úrral, valamint a többiekkel baráti csapatba állva mindenki hozzátett valamit a várossá váláshoz. Bár nem az én érdemem, hogy Csenger újjáépült, de van benne részem. Minden épületét, minden centijét egy kicsit a magaménak is érzem. A város és a gyülekezet szeretetét látva sok áldásos emlékünk van. Ezért mondtam azt a templomban, hogy Csengerbõl, a csengeri gyülekezetbõl csak egy van. Ezért esett jól a kedves visszatekintés. - Dr. Papp Tibor görög, és Lengyel József római katolikus lelkészek is együtt ünnepeltek a református gyülekezettel. - Nem értettem, mit keresnek miseidõben a református templomban. Késõbb kiderült, hogy áttették a vasárnapi idõpontot, amire nem nagyon szokott példa lenni. A fiatal lelkészek nemrég vannak a városban, de a kezdeti ismerkedés után hamar barátokká lettünk. Õszinte, nyílt barátsággal szerveztük meg az elsõ, egyetemes imahetet, és igazi szeretettel tudunk egymással beszélni. Ezeket az élményeket és közösségük köszöntését hozták el a gyülekezetnek és a jövõre irányulva olyan kívánságokat fogalmaztak meg, amit Õk is kívánhatnának a közös szolgálatban. Tibor és József is arról beszélt, mit érezhet ilyenkor egy pap. Sorra kerültek a mi lelkészeink is. Gyõri Zsuzsa, mint gyermekink barátja került ide, és mint fõ szervezõ Õ is megsirattatott bennünket. Tári Edit szintén, aki hatodéves hallgatóként nemrég vizsgázott kitûnõre itt a templomban. Nagyon büszkék vagyunk rá. - A Méliusz Otthon lakói erre az alkalomra külön verset írtak. - Hupek Pálné írt egy kedves költeményt, amit fel is olvasott, illetve a lelkészek közül Czérna Erika, az otthon vezetõje is jókívánságaival halmozott el bennünket. Az Õ jelenlétük egy olyan ajtót nyitott meg a húsz évbõl, amiért egyszerre vagyok büszke és

A gazdáknál vendéglátás is volt

Biciklis menet

A római és a görög katolikus egyház is köszöntötte a lelkészpárt
hálás az Istennek. 2004-tõl mûködik, és akik benne élnek a "békesség szigetének" nevezik. Az a kényelem, ellátás, lelki gondozás, ami egy idõs, elesett embernek jár, ezen a helyen megtalálható, és nagyon hálás vagyok, hogy ennek részese lehetek. - Kik köszöntötték a gyülekezetbõl még? - A gyerekek olyan verseket szavaltak, amelyek valami miatt fontosak számunkra. Az ifjak pedig énekeltek. A szolgálatukra õszintén bevallom, nagyon nagy szükségem volt, mert az utóbbi idõben sokat bosszankodtam a gyerekek miatt. A mostani mûsor, a szívbõl jövõ szeretetük feloldotta bennem a felgyülemlett a feszültséget, és most azon töröm a fejem, hogyan hálálhatnám meg mindezt. A felnõttek sorában még Balogh György gondnokunk osztotta meg velünk a gyülekezet intézésébe beletanultam. Ha az önkormányzati idõszakból hozott gyakorlati tudás és bátorság nincs, nem tudtam volna elkezdeni a Széchenyi Terves pályázatot, amit fõleg saját magunk állítottunk össze, amihez a hivatalt vezetõmtõl, Julikától sok segítséget kaptunk. A hozadéka a 120 millió forintos beruházás, és a lepukkant egyházi iskolából felépült otthon, ami ma mindannyiunk büszkesége. De ugyanilyen gyümölcs a gyülekezeti ház, ami nemcsak felnõtt, és gyermek alkalmak színhelye, hanem 2001-tõl az esperesi hivatalnak is színtere. Emlékszem, még Papp Lajos bácsi, és a régi öregek ötven-hatvan fõs kalákában építették a házat. Vagy ott a székelykapu, vagy a tanácsi idõben beázott templomtetõ. Hívtam Lengyel Györgyöt, az akkori tsz-elnököt, hogy segítsen az elindulásban.

Avassági kiállítás megnyitó a múzeumban

Bogdándiak és negrestiek pihenõje a múzeum udvarán

A negrestiek hagyományos ételt, “miccset” sütöttek

Balogh Árpád gondnok szavai után a gyülekezet átadta ajándékát
nevében örömét. Õ az elmúlt évek látható, szép eredményeit elevenítette fel. - A köszöntésekben elhangzott, hogy kinek mit jelentett az elmúlt húsz év. Ön mit tart fontosnak a két évtizedre visszatekintve? - Úgy gondolom, hogy nagyon jó volt a start. Szerencsés volt a találkozás lelkésznek és gyülekezetnek, mert egy év helyettesítés után nagy szeretettel hívtak Csengerbe, én meg szívesen jöttem. Ebbõl sok jó dolog született. Másrészt bekerültem a születendõ város lüktetõ, tenni akaró, bátor közösségébe, és ott is bizalmat kaptam. Rögtön munkába állítottak, cselekvõ módon vehettem részt a közéletben. Fantasztikus érzés volt, és sok hivatalos ügy Sikerült újrafedni. Ez is a húsz év egyik szép emléke. Aztán ott a parókia, ami ma is süllyed, nincs teljesen megoldva. De hozzá tudtunk építeni, és emberléptékû, a családomnak, gyermekeimnek, unokámnak szeretett otthona lett. A lányaim innen indultak, jó alapokkal mentek el. Eszter már saját gyermekével jön haza, Lilla abban az általános iskolában ünnepelte a lakodalmát, ahol tanult. Ennél nagyobb örömök nem kellenek az ember életében. A hiányosságok ellenére is szép és eredményes volt az elmúlt két évtized minden esztendõje, de nem válhatunk önteltté, és nem felejthetjük el, hogy a dicsõség mindenkor a mindenható Istené.

Ököritóiak a tánctalálkozón

A Mignon Színház

Öt órától a Retro Boys szórakoztatta a közönséget

4

CSENGERI HÍRMONDÓ

2008. április

Évek óta hagyomány a tavaszi versmondó verseny a mûvelõdési házban. Csengerbõl, a térségbõl és a határon túlról, Óváriból, Szatmárnémetibõl is vannak jelentkezõk az óvodásoknak és kisiskolásoknak szervezett progamra. A cél nem a versenyszellem építése, hanem a magyar költészet megismertetése, megszerettetése. Nincsen válogatás azért, hogy minden csöppség és nagyobbacska diák kiállhasson, és bátran elmondhassa a hozzá közel álló sorokat. Az a tapasztalat, hogy ezt a gyermekek szívvel-lélekkel meg is teszik. A zsûri pedig teljes szívbõl mindenkit jutalmazna, persze a lehetõségek végesek. A lent felsorolt nevek, helyezések remélhetõleg hûen jelzik, hogy bõven volt mit szétosztani az idén is. Óvodások: 1. Lakatos Petra, Csenger 2. Farkas Gréta, Ököritófülpös 3. Hajbuk Ágnes, Csenger 4. Alföldi Lilla, Mátészalka 5. Balogh Dávid, Csenger Különdíj: Kukucska Johanna, Ököritófülpös 1. osztály: 1. Izsó Liliána, Mátészalka 2. Papp Glória, Csenger Ramocsa Réka, Szatmárnémeti Nagy Ábel Máté, Szatmárnémeti 3. Czine Sándor, Csenger Bíró Bence, Mátészalka Végh Dávid, Csenger Különdíj: Papp Anna, Mátészalka, Balogh Réka, Csenger

VII. Nemzetközi Versmondó Verseny

Nyílt nap a suliban

Az óvodások nyertesei

Nyílt napot tartott a Petõfi ÁMK óvodája és iskolája. Volt olyan csoport és osztály, ahol közel 20 szülõ kísért figyelemmel egy-egy foglalkozást.

Pünkösdi gondolatok
A lélek és a lélegzik szó - mindannyian érezzük ezt - közel áll egymáshoz. Ami lélegzik, abban ott van a lélek. Ezért írja a Szentírás, hogy a teremtéskor Isten lelket, lélegzést lehelt az emberbe, vagy a zsoltár azt mondja: "ha elveszed lélegzetüket, elfogynak és a porba visszatérnek." A természetben, az élõlényekben ott van a lélek, megtalálható. Ezért jó kimenni a természetbe, mert ott olyan nyugalmat, pontosságot, változatosságot lehet találni, amit a Tv sohasem fog tudni nyújtani. Pünkösdkor a templomba is azért viszünk be zöldellõ ágakat, mert a Lélek jelen van az életben, az élõlényekben. Az emberre viszont nem csak akkor mondják, hogy lélek van benne, amikor él, hanem akkor is, amikor lelkesedik. Az lelkesedik, aki valamiért, vagy valakiért buzgó, nem sajnálja a fáradtságot, szívesen foglalkozik valamivel, és ez a lelkesedése teljesen betölti és másokat is magával ragad. Az iskolában, otthon és a templomban elég sok mindent meg lehet tanulni, de egyet nem: a lelkesedést. Mert az igazán nagy dolgokat nem lehet megtanítani. Ezt mindenkinek egyedül kell megkeresnie és megtalálnia: lehet hogy egy gyermeket a matek rendje, logikája lelkesít, lehet, hogy valakit a gyûjteménye, a foci, vagy az olvasás. Az a fontos, hogy találjuk meg, és õrizzük meg azt a lelkesedést, amit a Szentlélek ajándékoz mindenkinek. A Szentlélek igazából azért ad életet és azért lelkesít, hogy az Istenhez odataláljunk. Ez az egyetlen célja, csak nem mindenki veszi ezt sajnos észre, hogy igen sok dolgot megtehetünk az életünk folyamán, de igazán csak azok tesznek boldoggá, amiket a Szentlélek indít el, s melyek az Istenhez vezetnek minket. Régen nem volt olyan egyértelmû, hogy a Lélek mindenkire leszállt. Az Ószövetségben csak a nagy emberekre: a királyokra, karizmatikus hadvezérekre, prófétákra szállt le. Ma is vannak szekták, akik szerint csak rájuk, vagy bizonyos emberekre száll le a Lélek. Alapvetõ tévedésük abban van, hogy azt hiszik, a Lélek csak bizonyos rendkívüli tettekre való. Az igazi lelkiélet, lélekben való élet a mindennapokra szól, a mindennapokban kell jóságban és igazságban élni, s ez igen nehéz, ezért van szükségünk állandóan Isten szent Lelkére, hogy erõsítsen és segítsen minket. Lelki életet az él, aki a Lélekben él. A lélek örök feladata, hogy kapcsolat legyen az Atya és a Fiú között, lelki életet élni, a Lélek szerint élni tehát azt jelenti: kapcsolatokban élni. Az ember alapvetõen három irányú kapcsolatban él: önmaga - Isten világ felé. Aki önmagát nem szereti, nem ismeri, másokat sem ismer és szeret. Nem szabad ezt félremagyarázni és nárcizmusra való felhívásként értelmezni. Van egy nagyon is egészséges mértéke annak, hogy hogyan kell elfogadni és szeretni önmagunkat, ha már egyszer így akart minket Isten. A világ felé is lélekben kell élni. Botrány, ahogy itt Európában bánunk a tárgyakkal. A régi öregektõl és a távol - keleti emberektõl megtanulhatnánk, hogy a tárgyaknak is lelkük van: egy baltának, egy lapátnak, vagy jogi kódexnek. Ezt sem kell félreérteni. Nem kell családtagként tisztelni az autónkat, de azért amit használunk ne nézzen ki úgy soha, hogy szégyellni kelljen. Az élõlények - növény- és állatvilág - tisztelete is erõsíthetné az emberek iránti tiszteletet. Az Isten felé is van irányulása mindenkinek, akkor is ha nem tud róla, esetleg horoszkópban, tudományban, vagy gyermekei istenítésében éli ki. A Lélek nem hoz, nem mond újat, csak azt segíti megérteni és megélni, amit Jézus mondott. A háromirányú kapcsolatainkba is segít a Lélek, hogy minden jót, igazat, és szentet, amit Jézustól kaptunk, sikerüljön megélni. A Szentlélekkel kapcsolatban általában az a legnagyobb baja a keresztényeknek, hogy valamilyen felemelõ érzést, sajátos bizsergést szeretnének érezni, ami arról biztosítana, hogy mûködik a Lélek. Pedig így nem lehet õt birtokolni. Isten elõlegbe nem adja Szentlelkét, hanem csak menet közben. Elõlegbe nem veszi el a halálfélelmet sem, majd halálunk óráján fogja elvenni. Aki kéri a Lelket és rögtön indul, hogy jót tegyen, annak megadja Isten. Kérjük tehát minden kisebb vagy nagyobb munka, beszélgetés vagy cselekvés elõtt és õ el fog kísérni minket, meg fogja újítani egész életünket. A pünkösd ünnepe egyszeri esemény, évenként egyszeri ünnep, de a Lélekben való élet, a lelki élet mindennapi ünnep és feladat. Kívánom minden kedves olvasónak, hogy ebbõl minél többet megérezzen és megélhessen, mindannyiunk élete szebb és harmonikusabb lehetne - olyan, amilyenre annyira vágyakozunk ... Dr. Papp Tibor

Oláh Márta a vándorkupával 2. osztály: 1.Végh Anasztázia Csenger Gaál Tamara Csenger 2. Tóth Roland Csenger Molnár Valentin Szatmárnémeti 3. Mester Marcell Csenger Kapcsos Helga Pesti Fanni Csenger Különdíj: Kõvári Dorina, Novák Kitti 3. osztály: 1. Hajdu Márta, Csenger 2. Varró Dóra, Csenger Kokas Márton, Mátészalka Balogh Stella, Mátészalka 3. Farkas Csenge, Csenger Juhász Petra, Mátészalka

A 3. osztályosok Dufinec Ivetta, Mátészalka Különdíj: Sápi Szulamit, Mátészalka Papp Erik, Csenger Puskás Blanka 4. osztály 1. Móré Lilla Mátészalka Gyarmati Csilla Mátészalka 2. Juhász Leila Csenger Nagy Noémi Mátészalka 3. Meleg Viktória Mátészalka Takács Lili Mátészalka Különdíj: Tóth Orsolya Óvári Szegedi Tamás, Óvári Veszprémi Krisztina Óvári

Nyugdíjas Gála Csengerben
Harmadik alkalommal szervezett megyei nyugdíjas találkozót az Õszülõ Fények Nyugdíjas Egyesület. A gálának otthont adó mûvelõdési házba tizenkét csapat, illetve közel kétszáz idõs ember érkezett. A csengeri csoport vendégváró házi pogácsája figyelmes kedvességként alapozta meg a nap hangulatát. A pódiumon ének, vers és tánc kategóriákban mutatkoztak be a Záhonyból, Mátészalkáról, Fehérgyarmatról, Balkányról és a kistérség településeirõl jövõ csoportok, akik korukat meghazudtoló módon járták a dunántúli ugróst, a szatmári csárdást, és a cigánytáncot. De megjelent a színpadon a vidám falusi színjátszás is, és az idõs kor dicséretétõl a magyarság sorskérdéseit fesze-getõ versekig volt mibõl válogatni a hallgatóságnak. Az együtt eltöltött négy-öt órában elhangzottak a jól ismert szatmári népdalok, a tyukodi kuruc-nóták, és közös éneklésre ösztönöztek az örökzöld nyugdíjas slágerek is. És hogy is jött létre ez a nap? Egyszerûen. Az idõs emberek keresik egymás társaságát, szívesen odafigyelnek másokra, és természetesen szeretik a vidám, szórakoztató kikapcsolódást. Azt hiszem, van mit tanulnunk.

Egy igazán "jókedvû" jótékonysági bál
Április 5-én megélénkült a forgalom az Általános Iskola körül. Kb 160 jószándékú és mulatni vágyó estélyisöltönyös ember tartott az aula felé, hogy részt vegyen a Görög Katolikus Egyházközség által szervezett jótékonysági bálon. Az est Papp Tibor parókus atya megnyitó szavaival vette kezdetét. Aztán fellépett a Talán Teátrum, a zenét Stempel László szolgáltatta. A tombolasorsolás pedig jó alapot ad kezdõdõ építkezéshez. Köszönjük!

2008. április

CSENGERI HÍRMONDÓ

5

Ballag már a vén diák...
Az idén is eljött a nagy nap, a ballagás napja. Gimnáziumunk végzõs tanulói búcsút vettek tõlünk. Az idén összesen 66 diák ballagott, ebbõl 30 lány és 36 fiú. Fájó szívvel köszöntek el tanáraiktól, diáktársaiktól. A ballagás már 13: 00-kor kezdetét vette, amikor a végzõsök az utolsó csengõszóra körbejárták az iskola tantermeit. Ezt követõen az Ady-szobornál került sor a megemlékezésre. Az ünnepség az iskola-kertben folytatódott. Az énekkar, az alsóbb évesek is búcsúztatták a tizenkettedikeseket. Az énekszó mellett verseket is hallhattunk, remek elõadásban. A végzõsök, Bócsi Kitti; Szabó Beáta; Csehi Anett felkötötték osztályaik szalagjait az iskolazászlóra. Ezután a jelképek átadására került sor. Katona Károly, Pálinkás Szabolcs és Fekete Krisztián adta át iskolánk jelképeit a ceruzát, a körzõt, és az iskolazászlót. A jelképet harmadikos társaiknak nyújthatták át: Józsa Tamásnak, Balogh Györgynek és Turánszki Zsoltnak. Ezzel is átvették a felelõséget, hiszen jövõre már a harmadikosokon a sor. Nem maradt el a jutalmak kiosztása sem. Szamosszegi Gyula igazgató adta át a jutalomkönyveket, illetve egyéb jutalmakat. Sok diák részesült az ajándékozásból, de voltak, akik okleveles elismerést is kaptak. Ilyen diákok: Farkas Norbert, a fekve nyomás diákolimpiai országos döntõben elért III. helyezésért, Szabó Beáta jó tanulmányi és közösségi munkájáért, Gyarmati Anett jó tanulmányi és közösségi munkájáért, Deák Éva tanulmányi, kulturális és közösségi tevékenykedéséért, valamint Mándi Dóra, aki az " Az iskola legjobb végzõs tanulója" lett. Nem maradhatott el a Diákönkormányzat jutalomainak átadása sem. A jutalmakat Szabó János, a diákönkormányzat elnöke adta át: Gyarmati Anett 12. a osztályos tanulónak, diákönkormányzati tevékenységéért, Nyerges Dorotytya 12. b. osztályos tanulónak diákönkormányzati munkájáért valamint Veres Andrea 12. g osztályos tanulónak a diákönkormányzati tevékenységéért. Megható diákok sora hallgatta figyelemmel igazgató úr búcsúzó beszédét. A ballagó diákok nevében Boldizsár István mondta el gondolatait, valamint Nyerges Dorottya szavalta el versét. Szerencsére az idõjárás is kedvezett nekünk, hiszen csak pár csepp esõ esett. Bizony hamar eltelt ez a négy év, s furcsa lesz, hogy diáktársaink már nem lesznek velünk. Az igazi megpróbáltatás azonban még hátra van, az érettségi. Sikeresnek könyvelhetjük el ezt a ballagást is, s bízunk benne jövõre is szép emlékkel gazdagodunk. Boros Zsanett

“Bölcsõnk a Föld”
Az ismert dalszöveg volt a mottója annak az irodalmi-környezetvédelmi mûsornak, amit Papp Szilárd és felesége, Pappné Szabó Judit állítottak össze a felsõ tagozatos gyerekekkel a Föld Napjára, április 21-re. Olyan verseket, prózai szövegeket, környezetvédelmi képeket gyûjtöttek egy csokorba, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy a Föld egyre fogyatkozó természeti kincseinek, kimerülõben lévõ energiakészletének a megóvása személyes kötelesség. A képzeletbeli erdõbõl érkezõ, az Erdõ fohászát elõadó, és jelképesen fát ültetõ gyerekek a környezettel harmóniában élõ, azért felelõsséget vállaló ember képét mintázták meg. Mindezzel szembeállították a felelõtlen, mértéktelen viselkedést is, ami a Bolygó és ezzel az emberiség létét is veszélyezteti. Az iskolások, óvodások tavaly szemetet gyûjtöttek, fát ültettek, idén pedig rövid rendezvénnyel tolmácsolták a Föld segélykiáltását. Óhatatlanul felmerül a kérdés: mit teszünk mi, felnõttek a környezetünkért?

Anyakönyvi hírek
Újszülöttek
Molnár Henrietta (an.: Katona Judit), Pintye László (an.: Fási Gyöngyi), Kertész Mária (an.: Ilyés Mária), Balos Kristóf (an.: Károly Andrea), Farkas Balázs (an.: Farkas Éva), Beri László ( an.: Tejfel Beatrix), , Farkas Béla (an.: Lukács Orsolya) Bakó Botond Csaba (an.: Jencsik Edina), Mihók Dániel és Mihók Dávid (an.: Demján Emese)

Csenger

Pátyod

Eltávoztak közülünk
Katona Pálné (sz.: Deák Anna, 1942), Juhos Gábor (1938), Sipos Lajosné (sz.: Székely Jolán, 1931), Sipos András (1956), Dancs Zoltán (1950), Kondor Béla (1964), Balogh Árpád Károly (1939), Németh Miklósné (sz.: Juhász Mária Ilona ,1923), Bányai Imréné (sz.: Kaposi Erzsébet, 1933), Almási Zoltánné ( sz.: Mezei Éva, 1934), Kardos Zoltánné ( sz.: Szeles Anna Katalin, 1928), Illyés Istvánné ( sz.: Martyin Irma, 1925), Gereben József (1928), Papp Sándor (1927), Barcsay Gyula (1975) Bozsvai János (1947) Ossó Miklós (1937), Fekszi János (1925), Mikulás László (1951) Tõsér Szabolcs (1983)

Csenger

Csengersima Pátyod

Szamosbecs

Bemutatjuk Bakó Lászlót
Egy olyan sorozatot indítottunk, amelyben Csengerbõl elszármazott fiatal focistákról adunk hírt, az õ sikereiket mutatjuk be. Most Bakó Lászlót mutatjuk be. Sokak emlékezetében él még Bakó Laci remek játékstílusa, s fõleg a Magyar Kupában nyújtott teljesítménye. A magát mindig csengerinek valló focista ekként vázolja pályafutását…: (1979. március 21-én születtem Csengerben. Labdarúgó pályafutásom valószínûleg akkor kezdõdött amikor az elsõ lépéseim után megpillantottam a labdát. Hat éves koromig a szüleimet boldogítottam a labdaszeretetemmel, számomra nem létezett nagyszerûbb játék ennél. Általános iskolai tanulmányaimat Csengerben végeztem, közben kb. 7 éves koromtól Moldvai tanár Úr edzéseit látogattam. Az edzések mellett nagy szerepet játszott a fejlõdésemben, hogy szinte minden szabad idõmet a házunkhoz közeli futballpályán töltöttem.14 éves koromtól a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium testnevelés tagozatos osztályába jártam, majd itt is érettségiztem. Edzõm 3 évig Tamás Kálmán volt, irányításával NB IIes ifjúsági bajnokságot nyertem. Ezt követõen hazaigazoltam Csengerbe (Megyei I. osztály) mert mindenképp felnõtt bajnokságban akartam játszani. Labdarúgó pályafutásom egyik legszebb emléke a bemutatkozó mérkõzésem volt, Záhony csapatát gyõztük le 2-1-re az én két gólommal. A bajnokságot a közép mezõnyben zártuk, sok pozitív élménnyel gazdagodtam és egy évig egy nagyszerû csapat tagja lehettem. Érettségi után kerültem Százhalombattára, jelenleg is itt élek és focizok. Legjobb eredményeim a battai csapattal az NB II-es (akkori harmad osztály) bajnoki cím, másod osztályban egy ezüstérem és egy hatodik hely. Sajnos Battán 2003-ban megszûnt a "profi" foci így az NB III- ban indultunk. Két év múlva itt is sikerült bajnokságot nyernem. Jelenleg is az NB III-as csapat tagja vagyok, 10 ponttal vezetjük a bajnokságot ha a város önkormányzata is támogatja ismét II. osztályú csapata lesz a városnak. A foci mellett az idõm nagy részét az edzõsködés tölti ki. Négy helyi óvodában kb. 80 gyereknek tartok ovi focit, valamint az U-13-as korosztályt is én irányítom. Je-lenleg 29 éves vagyok a labdarúgásban az NB IInél nagyobb ambicióim nincsenek, a kb. 100 másodosztályú mérkõzéseim számát szeretném még nyártól gyarapítani. Az utánpótlás nevelésben szeretném biztosítani a kezem alatt dolgozó gyerekek töretlen fejlõdését. Több mint tíz éve élek itt, jól érzem magam csak azt sajnálom hogy ilyen messze kerültem Csengertõl. Évente kétszer látogatok haza, ilyenkor örömmel beszélgetek régi ismerõsökkel, volt csapattársakkal. Figyelemmel kísérem a csengeri csapat eredményeit, remélem sikerül a bennmaradás. Összességében boldoggá tesz, hogy a labdarúgásban dolgozhatok és ezt Csengernek is köszönhetem!

Országos 5. hely
A Nyíregyházán több hete megrendezett megyei mezei futóversenyen jól szerepeltek általános iskolai tanulóink. Egyéniben Juhász Balázs 2500 méteren 2. helyen, míg Székely Gergõ a 4. helyen végzett. A IV. kcs. fiuk (Páskuly Zsolt, Székely Dávid, Gaál Viktor, Barcsay Balázs) "csak" az 5. helyet érték el 3ooo méteren, de a 3. korcsoportos fiuk és lányok remekeltek, mert az elsõ helyet megszerezve bejutottak a Diákolimpia országos döntõjébe, melyet április 17-én rendeztek Gödöllõn. Itt a lányok az elõkelõ 5. helyen végeztek a 33 induló csapat között A csapat tagjai: Osváth Krisztina (4. egyéni hely), Gaál Izabella (5. hely), Beczõ Ale-xandra ( 8. hely) és Pesti Enikõ (19. hely). Egyébként 104 versenyzõ indult. A fiúcsapat hiányosan és betegen érkezett a versenyre, így nem tudtak az elsõ harmadba bekerülni. (Juhász Balázs, Korponai Krisztián, Páskuly Gergõ, Osváth Sándor ). A csapatok szerepléséhez gratulálunk. Felkészítõ tanár: Papp Szilárd Molnár Petra 3. b. oszt. tanuló a Petõfi Hét helyesíró versenyén 3. lett, de a neve kimaradt, amit most pótolunk. (a szerk.) A költészet napja alkalmából a városi könyvtár 24 órás felolvasást hirdetett meg. A gimnázium és az általános iskola közremûködésével közel 150 gyermek válogatott a magyar költészet gyöngyszemeibõl. Ezúton mondunk köszönet mindazoknak, akik édesapánk, nagyapánk, Balogh Árpád elvesztése miatti fájdalmunkban osztoztak, temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család

Kistérségi Versmondó Verseny
A Szeretet Nyugdíjas Egyesület április 2-án tartotta második kistérségi versmondó versenyét, amin három település nyugdíjasai vettek részt. Porcsalma, Tyukod és Csenger egyesületei, illetve a Méliusz Idõsek Otthona lakói szebbnél szebb költeményekkel szórakozatták egymást. A mûvelõdési központban megrendezett szemlét Halászi Gáborné intézményi referens nyitotta meg. Az egyesület munkáját évek óta segíti a Családsegítõ Szolgálat. A vezetõnõ, Karasiné Karasi Ildikó szintén a nap vendége volt.

AKCIÓ! AKCIÓ! AKCIÓ!
Minden napra egy friss csengeri kenyér!
Vásároljon a csengeri sütõüzem boltjaiban 1 kg-os forró kenyeret 6 egymást követõ napon, gyûjtsön össze 6 db blokkot, Az akcióban az Ady út 5. sz. és a Rákóczi út 72. sz. alatti bolt vesz részt! Kenyérakció a Csengeri Sütõüzem boltjaiban!

és a 7. kenyeret ajándékba kapja!

Minden 7. kenyér ajándék!

6

CSENGERI HÍRMONDÓ

2008. április

Nehéz a feladat…..
Végre, végre… 18, azaz tizennyolc keserves mérkõzés után 2007 augusztusa óta (VIII.19. Csenger-Záhony 3-1) szép csapatjátékkal és nem is akármilyen gólaránnyal végre gyõzni tudtunk. Remélhetõleg ez nem utoljára történik meg velünk tavasszal, egy kis önbizalmat merítve talán megkezdhetjük a felzárkózást a mezõnyhöz. De iszonyúan nehéz feladat elé néz a csapat… IV. 6. Tisztes helytállás Tiszalök - Csenger 3-1 (1-0) A mérkõzésrõl Szilágyi Sándor edzõ számol be: - A mérkõzés elõtt világos volt a fiúk elõtt, hogy itt csak a tisztes helytállás lehet a cél, nem az éllovastól kell pontokat szereznünk. A jól záró védelmünkkel nem is nagyon tudott mit kezdeni a 2. helyezett, a megbeszélt taktikai elemeket betartották a fiúk. Ellent is tudtunk állni a hazaiak nyomasztó támadásainak a 27. percig, ekkor egy elkerülhetõ gólt kaptunk (1-0). Csapatunk ettõl még nem omlott össze, megpróbáltuk az eddigi játékunkat folytatni. Szünet után még bátrabb játékkal rukkolt ki a csapatunk, több veszélyes akciót is szõttunk. Egy ilyenbõl szereztük az egyenlítést a 60. perc táján, Botos beadását Volkán juttatta a hazaiak kapujába (1-1). A gól után sajnos nem koncentráltunk eléggé, túl sokáig örültünk neki, és a tiszalökiek nemsokára egy jól eltalált lövéssel ismét vezetéshez jutottak (2-1). Nem estünk pánikba, talpra tudtunk állni, még támadásokra is futotta, de szerencsénk nem volt. Viszont egy jobboldali szöglet után a rutinos hazaiak beállították immár a végeredményt (3-1). Összegezve azt mondhatom, tisztességgel tudtuk magunkat tartani Tiszalök otthonában, ahol a mezõny bármelyik csapata vereségre van ítélve. Gratulálok kapusunknak, Varga Valentinnak, aki jól mutatkozott be a három gól ellenére. IV. 13. Bulyáki vasárnap Csenger - Fehérgyarmat 5-0 (4-0) Fiatal csikócsapatunk lendületes kezdéssel lepte meg az elég nagy mellénnyel érkezõ vendégeket (melybõl aztán zakó lett), akik könnyed játékkal is biztos gyõzelmet reméltek. Hát igencsak csalódniuk kellett, mert ez nem az õ meccsük volt. Az elsõ percektõl mi irányítottunk, a gyarmatiak szinte szóhoz sem tudtak jutni, és a 15. percben már jócskán elhúztunk Bulyáki Ádám mesterhármasával. A gólok történetét azonban õ maga, a nap hõse mondja el: "...az elsõ gólnál egy hosszú labdát akartam megszerezni, Katona Pali keresztbe zárt elõttem, de visszatette, amit egybõl rálõttem, és az begurult a kapus mellett (1-0) Egy ígéretes beadást kaptam jobbról, sikerült egy védõt leráznom, és õszintén szólva, már csak arra emlékezem, hogy a labda a hálóban táncolt (2-0). …a harmadik gól volt a legszebb szerintem. Ekkor már cserét kértem, de az edzõ a középkörben marasztott. Egy labda pattant hozzám, megindultam vele a kapu felé, kicseleztem Homokit, egy másik védõt is megkerültem, a kapus mellett elhúztam jobb lábbal és ballal az üres kapuba pofoztam (3-0). Nagyon jól mûködött a támadósorunk, Katona okosan kiszolgálta a csatárokat. Folyamatos, szép játékot mutattunk, a 35. perc körül Katona Pali egy baloldali beadásból a hálóba vágta a labdát (4-0). Szünet után is több lehetõségünk maradt ki, de ekkor már az ellenfél is feltámadt. Védelmünk eléggé kinyílt, ezt igyekeztek kihasználni, kapusunknak olykor nagyokat kellett védenie. Persze mi is kihagytunk kihagyhatatlan helyzeteket, de a 70. perc táján Miklós Raul egy szép akciót koronázott meg góllal (5-0). Az edzõ véleménye: Ezen a kellemes vasárnapon egy elég visszafogottan játszó Gyarmatot küldtünk remek játékkal a padlóra, és szereztünk létfontosságú 3 pontot. Nem adjuk fel a harcot. Az elsõ hat meccs után összegzésül annyit, hogy a fiúk mindent elkövetnek a pályán a sikerért. Kérem a szurkolókat, hogy érezzenek együtt ezzel az igen fiatal gárdával, tanúsítsanak megértést és türelmet.

Kispályás SZI-ZO Teremfoci 2007/2008
A Csengeri Hírmondó megjelenése óta -azaz 1989-tõl mindig megtalálható a Sportcsarnokban zajló Városi Labdarúgó Bajnokság végeredménye. Ez már úgymond történelem. Az idei -2007/2008as azonban anyagtorlódás miatt eddig nem fért be a sportoldalra, most azonban lehetõség nyílott rá. Az I. osztály végeredménye: 1. Baráti Kör 14 2. Szamos Kft. 14 3. Szamostatárfalva 14 4. Cinkos Tanya 14 5. Forza Porcsalma 14 6. Méhtelek 14 7. Nyírcsaholy 14 8. Tyukodi Sarki Kocsma 14 A II. osztály végeredménye: 1. Rudiék 14 2. Szatmár-Tiber 14 3. Csenger-Bos Kft. 14 4. Virág Sörözõ 14 5. Hajdu-Car Depo 14 6. Roberto Öltönyház 14 7. Anti és Barátai 14 8. Csenger ifi 14 A III. osztály végeredménye: 1. Esetlenek 14 2. Gólvágók 14 3. Joker Sörözõ 14 4. Csenger Trade 14 5. Gomba Sörözõ 14 6. Josef-Seibel Kft. 14 7. Marrache FC 14 8. Kisház FC 14 A IV. osztály végeredménye: 1. Császló 14 2. MVB Üzletház 14 3. Csenger 105 14 4. Csenger Serdülõ 14 5. Szamos-Ker Kft. 14 6. Befu FC 14 7. Szamosangyalos 14 8. Infra-Start Kft. 14

11 10 7 6 5 5 4 2

2 1 3 4 1 1 -

1 2 4 4 8 8 10 12

90-44 80-38 76-58 60-48 45-63 52-68 31-43 37-106

35 34 24 22 16 16 12 6

10 10 9 6 5 5 5 -

2 3 2 1 1 1

3 2 2 6 8 8 9 13

77-48 81-47 70-52 56-59 64-61 50-51 59-83 50-110

33 32 30 20 16 16 15 1

A Csengeri Sütõüzem akciója!
Ne dobja el a kenyeres zacskót!

12 9 7 7 5 4 2 2

1 2 2 4 3 2 2

2 4 5 5 5 7 10 10

88-33 60-48 54-42 48-47 53-48 30-53 33-60 31-66

36 28 23 22 19 15 8 7

Gyûjtsön össze 10 db csengeri vagy 10 db szatmári 1 kg-os szeletelt kenyeres zacskót! Hozza el az Ady E. u. 5. sz. vagy a Rákóczi u. 72. sz. alatti boltunkba, és 1 db friss, forró 1 kg-os kenyeret adunk érte ajándékba! A szeletelt kenyeret bármelyik csengeri boltban vásárolta, a zacskót mi visszacseréljük! 10 db kenyeres zacskóért 1 db friss, forró 1 kg-os kenyér ajándékba!

11 11 10 7 6 4 2 2

1 2 2 1 -

3 3 2 7 6 8 11 12

100-33 105-47 72-60 76-64 57-56 58-88 34-75 27-94

33 33 31 21 20 14 7 6

A Szuperkupa eredményei: Elõdöntõ: Esetlenek-Rudiék 1-0, Baráti Kör-Császló 8-3 A 3. helyért: Rudiék-Császló 7-3 Döntõ: Baráti Kör-Esetlenek 4-1

MÛSZAKI-VILLAMOSSÁGI SZAKÜZLET
Csenger, Rákóczi u. 2/A. Tel.: 44/342-294
TAVASZKÖSZÖNTÕ AKCIÓK! • motoros háti permetezõk..................................36.990,- Ft-tól • rotációs kapák...................................................79.990,- Ft-tól • motoros fûkaszák..............................................51.990,- Ft-tól (damilos fejjel, fûvágó lappal) • robbanó motoros fûnyírók.................................35.990,- Ft-tól • elektromos fûnyírók...........................................11.990,- Ft-tól • vízszivattyúk......................................................12.590,- Ft-tól RENDKÍVÜLI AKCIÓ! • Husquarna motoros fûrész.................................... 49.990,- Ft TOVÁBBÁ: villanyszerelési anyagok, lámpatestek, háztartási gépek, mezõgazdasági kisgépek, locsolástechnika Boros Sándor

Diáksport
• Az egyenjogúság már a lányoknak is lehetõséget nyújt arra, hogy a fociban is megmutassák képességeiket. Iskolánkban leány focicsapat is mûködik Szabó Ferenc testnevelõ edzõsködésével. Április 10-én a IV. korcsoportos lányok (7-8. osztályosok) megnyerve a te-rületi döntõt bekerültek a közeljövõben Nyíregyházán megrendezésre kerülõ megyei döntõbe. Bízzunk a további sikerekben. • Április 12-én Leveleken vettek részt egy rangos futballtornán a legkisebbek, az I. kcs.-s fiúk (azaz a 2. osztályosak), ahol a 3. helyet szerezték meg olyan csapatok közt, mint Ny.háza Móra, Ny.háza Dávid SC, Nyírbátor és Ibrány. Edzõ: Szabó Ferenc.

Botladozik az IFI
Sajnos visszavett az ificsapat a tempóból, két nem várt vereséget szenvedtünk. Egyszer Kótajban maradtunk alul, majd itthon Kemecse ellen is elbuktunk. Így aztán nagyon is kellett a Fehérgyarmat elleni könnyed játékkal elért nagyarányú gyõzelem. Talán ez visszahozza az eddigi ö bizalmukat is. Jelenleg a 7. helyen állnak, tehát az élmezõny alján, de a célt -azaz a nyolc közé kerülést - mindenképpen el kell érni. Ezt persze túl is lehet teljesíteni! Eredmények: • Záhony - Csenger 1-3 • Csenger - Nyírkarász 3-1 • Kótaj - Csenger 3-0 • Csenger - Kemecse 1-3 • Tiszalök - Csenger 2-1 • Csenger - Fehérgyarmat 14 - 0
Fõszerkesztõ: Mesterné Juhász Beáta Szerkesztõség címe: 4765 Csenger, Ady u. 14. Kiadja: Csenger Város Önkormányzata, Csenger Ady u. 14. Felelõs kiadó: Dr. Simai Zoltán, Csenger Város jegyzõje ISSN 0866-2576

ÁRUVÁSÁRLÁSI HITEL!

Csenger és a városkörnyék közéleti havilapja Szerkeszti: a Szerkesztõ Bizottság

Related Interests