You are on page 1of 104

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Majoros András

A többszintű területi
együttműködés
lehetőségei és akadályai
A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió esete

Mû hely ta nul mány 40.

Szakmai lektor: Réti Tamás

A kézirat lezárása: 2009. november

Budapest, 2009

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 1 2009.12.10. 9:25:38
MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 2 2009.12.10. 9:25:59
Tartalom
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

1. A területi együttműködések típusai, jogi keretei
és intézményi formái az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
1.1 Határ menti, interregionális és transznacionális együttműködések . . . . . . . . 7
1.2 Madridi Keretegyezmény, EGTC-rendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1.3 Munkaközösség, eurorégió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.4 Eurokörzet, eurováros, eurometropolisz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
1.5 Európai területi együttműködési csoportosulás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Hivatkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
Táblázatok, ábrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

2. Az euroregionalizmus mozgatórugói és akadályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
2.1 Információcserétől az integrációig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
2.2 A határ menti együttműködések alapvető céljai és funkciói . . . . . . . . . . . . . 21
2.3 Szupranacionális ösztönzők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
2.4 Közigazgatási rendszer, állami szerepvállalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
2.5 Helyi tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
2.6 A hatékonyság kritériumai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
Hivatkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
Táblázatok, ábrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

3. Határ menti együttműködési programok
a magyar-román-szerb hármashatár térségében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
3.1 Phare CBC, 1996-2003 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
3.2 Interreg III A, 2004-2006 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
3.3 ETE / IPA, 2007-2013 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
Hivatkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
Táblázatok, ábrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

4. A Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális Együttműködés
fejlődéstörténete, céljai, eddigi eredményei és akadályai . . . . . . . . . . 50
4.1 Az alapítás politikai keretfeltételei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
4.2 Az intézményépítés mérföldkövei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
4.3 Az együttműködés stratégiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
4.4 A fejlesztési ügynökség már lezárt programjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
4.5 Az euroregionális gazdasági-társadalmi integráció
lehetőségei és akadályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
Hivatkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
Táblázatok, ábrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 3

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 3 2009.12.10. 9:25:59
4 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

5. Egy önkormányzati felmérés eredményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
5.1 A felmérés módszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
5.2 A határ menti fejlődés főbb jellemzői és akadályai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
5.3 A határokon átnyúló kapcsolatok általános jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
5.4 Részvétel határ menti együttműködési programokban . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
Táblázatok, ábrák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92

Következtetések, javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 4 2009.12.10. 9:25:59
„A nemzetközi együttműködés sokkal fontosabb annál, hogy
kizárólag a kormányok dolga legyen.” (Willy Brandt)1

Bevezetés
Az Európai Unió 2004. és 2007. évi bővítéseit követően nem csak a csatlakozó orszá-
gok Nyugat-Európához való gazdasági-társadalmi felzárkózásának esélyei javultak,
hanem új lehetőségek nyíltak meg a közép-kelet-európai országok közötti együttmű-
ködések terén is. Jelentősen bővült a mozgástér az egyes országok és a térség egé-
szének kölcsönös fejlődését előmozdító, pragmatikus kapcsolatok kialakításában. Az
új típusú, elsősorban fejlesztéspolitikai alapokon nyugvó kooperációban pedig át- és
felértékelődnek az évtizedekig merev határokkal elválasztott, ezáltal belső perifériákká
vált határ menti térségek, illetve azok – térségünkben a kilencvenes évek eleje óta
több-kevesebb sikerrel szerveződő – együttműködési (gyűjtőnevükön „euroregionális”)
szervezetei működésének eddig elért és potenciális jövőbeli eredményei.
Magyarországon és szomszédos országainkban azonban lassú a regionalizmus
fejlődése, így az országos szintek alatti („szubnacionális”) közigazgatási szereplők to-
vábbra sem meghatározó szereplői a területfejlesztés-politikának. Az EU regionális poli-
tikája egyik alapelvének számító szubszidiaritás a gyakorlatban egyelőre nem érvénye-
sül, ami nagyban gátolja a különböző országokbeli szubnacionális egységek közötti
kapcsolatok szorosabbá válását. Kiinduló hipotézisem szerint a területi együttműködé-
sek különböző (határ menti, interregionális, transznacionális) formáinak tartalommal
való megtöltésének, hatékonyságuk növelésének alapvető feltétele a többszintű, egy-
részt a „horizontális” (az országok azonos szintű közigazgatási döntéshozói közötti),
másrészt a „vertikális” (az egyes országokon belüli, a területi-közigazgatási hierarchia
különböző szintjeihez tartozó entitások közötti) kooperációk – folyamatos partnersé-
get és koordinációt biztosító – intézményi kereteinek kialakítása és fenntartása.
A tanulmány egy konkrét határ menti együttműködési szervezet, a magyar-román-
szerb hármashatár-térségben 1997-ben létrejött Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT)
Eurorégió példáján (esettanulmányán) keresztül próbál rámutatni azokra a főbb aka-
dályokra, melyek térségünkben gátolják az „euroregionalizmus” fejlődését.
A 2009. november végén lezárt tanulmány két nagyobb egységre tagolható. Az 1.
és a 2. fejezetek jelentik azt a terminológiai-elméleti keretet, melyre a gyakorlati kutató-
munka során építettem. Az általam relevánsnak tartott nemzetközi és hazai szakirodal-
mi források feldolgozása során elsősorban az alábbi kérdésekre kerestem választ:
– Az európai integráció fejlődésével párhuzamosan, a határokon átnyúló (területi)
együttműködéseknek milyen intézményi formái alakultak ki Európában? Van-
nak-e lényeges formai és tartalmi különbségek a kooperációk egyes, különböző
(elsősorban jogi) „innovációk” eredményekét létrejött típusai között?
– Mi várható el reálisan az euroregionális szervezetek működésétől? Kulcsszere-
pet tölthetnek be a külkapcsolatok fejlődésében, illetve a területi kohézió erő-

1 „International cooperation is far too important to be left to governments alone.” A német szociáldemokrata politikus (1913-
1992) – a Szocialista Internacionálé 1978. novemberi, vancouver-i kongresszusán tett – kijelentésének (http://www.heritage.
org/research/politicalphilosophy/ia16.cfm) saját fordítása.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 5 2009.12.10. 9:26:00
6 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

sítésében, vagy csupán néhány, kisebb jelentőségű probléma kezelésére alkal-
masak?
– Milyen okokra vezethető vissza az eurorégiók és más határ menti szervezetek
számának az elmúlt évtizedekben (különösen Közép-Kelet-Európában) megfi-
gyelhető dinamikus növekedése?
– Milyen tényezők határozzák meg az intézményesített kooperációk sikerét? Lé-
teznek-e olyan „minta-eurorégiók”, melyek tapasztalatai adaptálhatók lehetnek
Magyarország határ menti térségeiben is?
A magyar-román-szerb hármashatárra vonatkozó empirikus – elsősorban külön-
böző statisztikai adatokon (kimutatásokon), a térségben (2008. őszén) készített mély-
interjúkon, és egy (2008. végén, helyi önkormányzatok körében végzett) kérdőíves fel-
mérésen alapuló – kutatási eredményeket a 3-5. fejezetek foglalják össze. A 3. fejezet
– a már megvalósult projektek különböző szempontok szerinti elemzésével – össze-
foglalja a vizsgált határrégióban már lezárt, illetve 2007-ben elindult határ menti együtt-
működési (Phare CBC, Interreg és ETE/IPA) programok főbb jellemzőit. A 4. fejezet a
területi-közigazgatási középszintek együttműködését intézményesítő DKMT Eurorégió
eddigi fejlődéstörténetét mutatja be, továbbá elemzi és értékeli a szervezet stratégiai
céljait, elért eredményeit, valamint a szervezet további fejlődésének akadályait. Az 5.
fejezet pedig összegzi a térség lokális közigazgatási szereplői (helyi önkormányzatai)
közötti határ menti kapcsolatok sajátosságainak feltárása céljából készített kérdőíves
felmérés eredményeit.
A tanulmány a főbb következtetésekkel, valamint – elsősorban kül- és fejlesztés-
politikai döntéshozók számára megfogalmazott – javaslatokkal zárul.
Aktív közreműködésükért külön köszönet illeti a tanulmány szakmai lektorát, a
hármashatár-térségben készített interjúk alanyait, a kérdőívek román és szerb nyel-
vű fordítóit, a kérdőíveket visszaküldő önkormányzatok vezetőit, valamint a tanulmány
megjelenését megelőző (2009. november 9-én megtartott) szakmai műhelyvita részt-
vevőit. Az esetleges tévedésekért és pontatlanságokért azonban kizárólag a szerzőt
terheli felelősség. A kritikai megjegyzések, értékelések pedig kizárólag a szerző véle-
ményét tükrözik.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 6 2009.12.10. 9:26:00
1. A területi együttműködések típusai,
jogi keretei és intézményi formái az Európai
Unióban
Az elmúlt 50 évben a területi együttműködéseknek – elsősorban a társult partnerek
által képviselt közigazgatási szintek, valamint a kooperációk intézményesítettsége
szerint – meglehetősen heterogén szervezeti struktúrái alakultak ki Európában. A té-
mában végzett kutatási eredmények rámutatnak arra, hogy a határ menti, azon belül
pedig az ún. munkaközösségekhez képest kisebb földrajzi kiterjedésű ún. eurorégiók
tekinthetők a legsikeresebb formációknak. Ugyanakkor, az elmúlt nagyjából 15-20 év-
ben végbement „innovációk” egyre több, nem csak az elnevezésükben, hanem a tar-
talmukat és/vagy jogi formájukat illetően is új együttműködési formákat hoztak létre.
Fontos hangsúlyozni, hogy – az Európa Tanács és az Európai Unió égisze alatt
zajló jogalkotási folyamat eredményeként – térségünkben (Közép-Kelet-Európában)
is megszűnőben vannak azok a jogi akadályok, melyek nagyban gátolták/gátolják a
határmentiségből származó előnyök kiaknázását. Immáron adottak azok a jogi keret-
feltételek, melyek tartalommal való kitöltésével az euroregionális intézmények (önál-
ló jogi személyiségként EGTC-k) ugyan nem válnak új, önálló politikai-közigazgatási
szereplővé, de – a többszintű kormányzás egyik kulcsszereplőjeként – aktív szerepet
tölthetnek be a periférikus határtérségek gazdasági-társadalmi felzárkóztatásában.
Az elsősorban szakirodalmi forrásokra építő fejezet először definiálja a területi
együttműködések főbb típusait (szintjeit), majd röviden összefoglalja az azok európai
jogi kereteit elsősorban meghatározó Európa tanácsi keretegyezmény, valamint euró-
pai uniós rendelet lényegét, végül bemutatja a határmenti együttműködések tradicio-
nális és új típusú intézményi formáit.

1.1 Határ menti, interregionális és transznacionális együttműködések

Az Európai Unió – nagyjából az ezredfordulóra kialakult – terminológiája a terüle-
ti együttműködéseknek három alapvető típusát különbözteti meg.2 A határmenti
együttműködés (cross-border cooperation) olyan két- vagy többoldalú megállapodá-
son alapul, amely legalább két ország, egymással földrajzilag határos (összefüggő)
területének helyi és/vagy regionális hatóságai (önkormányzatai) között jön létre.3 Az
interregionális együttműködés (interregional cooperation) viszont a legalább két or-
szághoz tartozó, ugyanakkor közös határszakasszal nem rendelkező (nem „szomszé-
dos”) szubnacionális entitások közötti szerződéses kapcsolatot jelent. Míg a transz-
nacionális együttműködés (transnational cooperation) nagyobb kiterjedésű (legalább
két országnyi) földrajzi területet fog át, illetve a program- és projektszerű együttműkö-

2 Az Európa Tanács a közös földrajzi határszakasszal rendelkező helyi és regionális hatóságok közötti (a hazai terminológiában:
„határmenti”) együttműködésekre a „transfrontier cooperation”, míg az Európai Unió (a Régiók Bizottsága) a „cross-border
cooperation” kifejezést használja. Hasonlóképpen, azonos tartalmi jelentéssel bírnak az „inter-territorial” és az „inter-regional”
jelzők. (Lásd RICQ, 2006: 40-41.)
3 A regionális hatóságok (regional authorities) a helyi (települési) önkormányzatok és a központi (országos) kormányzat közötti
közigazgatási egységeket jelenti.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 7 2009.12.10. 9:26:00
8 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

désben a helyi és/vagy regionális szereplők mellett gyakran az országos hatóságok is
részt vesznek. (RICQ, 2006: 40-41. alapján)
A területi együttműködések tradicionális, leginkább intézményesült típusának a
határ menti együttműködések tekinthetők, melyeknek további (az 1.3 és az 1.4 alfeje-
zetekben bemutatandó) altípusai (munkaközösségek, eurorégiók, eurokörzetek stb.)
értelmezhetők.
Az interregionális együttműködéseknek két nagyobb csoportját különböztethetjük
meg (PERKMANN, 2002a alapján). Az „interregionális hálózatok” klasszikus példája a négy
európai gazdasági centrum-régió (a németországi Baden-Württemberg, a spanyolországi
Katalónia, az olaszországi Lombardia és a franciaországi Rhône-Alpes) által 1988-ban,
„Európa Négy Motorja” (Four Motors for Europe) néven életre hívott, kevésbé formalizált
szervezeti struktúrával rendelkező, és elsősorban kulturális, oktatási és környezetvédelmi
projekteket megvalósító kezdeményezés.4 ENGL (2009) ide sorolja a 2008-ban, a Fekete-
tenger térsége helyi és regionális önkormányzatainak részvételével létrejött Black Sea
Eurorégiót is.5 Szintén interregionális hálózatoknak tekinthetjük valamely nem alulról jövő,
hanem az Európai Unió különböző programjai által generált (ezért Perkmann szerint álta-
lában rövid életűnek bizonyuló) város- és régióközi együttműködéseket.
A 2007 és 2013 közötti időszakban, az Európai Regionális Fejlesztési Alap – az
Interreg IV C program mellett – három hálózatépítő program keretében támogatja az
interregionális együttműködéseket.6 A 2002-ben elindított URBACT (Urban Actions) el-
nevezésű program folytatását jelentő, 69 millió eurós összköltségvetésű URBACT II cél-
ja, hogy három fő területen (növekedés és munkahelyteremtés, társadalmi befogadás
és kormányzás, integrált és fenntartható fejlődés), elsősorban tematikus hálózatok és
munkacsoportok létrehozásával, valamint konferenciák szervezésével segítse a fenn-
tartható városfejlesztéssel foglalkozó szakértők közötti tapasztalatcserét.7 A 2000-ben
elkezdett, 2007 és 2013 között INTERACT (INTERreg Animation, Cooperation, Transfer)
II néven futó, 34 millió eurós uniós forrással gazdálkodó program képzéseket és egyéb
szolgáltatásokat nyújt az európai területi együttműködési (ETE) programok irányításá-
ért és végrehajtásáért felelős intézmények számára.8 Míg az ESPON (European Spatial
Planning Observation Network) program keretében létrehozott, területfejlesztéssel fog-
lalkozó tudományos hálózatok alkalmazott kutatásokat végeznek, és elsősorban elem-
zésekkel segítik a fejlesztési régiók döntéshozóit.9
A hálózatok mellett az ún. „csúcs-szervezetek” (peak organizations) jelentik az
interregionális együttműködések másik nagyobb csoportját. Ezek általában nem csak
a hálózatépítést (tapasztalatok cseréjét) tekintik fő feladatuknak, hanem tagjaik politikai
érdekképviseletét is ellátják, véleményformáló és „nyomásgyakorló” szervezetekként
igyekeznek befolyásolni a különböző európai intézmények (elsősorban az Európa Ta-
nács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament) döntéseit, sőt némelyikük tanács-
adói szolgáltatásokat is nyújt (a tagok és az uniós intézmények részére egyaránt).

4 http://www.4motors.eu
5 http://www.bser.eu/
6 http://ec.europa.eu/regional_policy/cooperation/interregional/index_en.htm
7 http://urbact.eu.
Az URBACT II programban a tanulmány lezárásakor öt magyarországi vidéki város (Esztergom, Hódmezővásárhely, Nyíregyhá-
za, Pécs és Székesfehérvár) és egy budapesti kerület (Kőbánya) önkormányzata vett részt.
8 http://www.interact-eu.net/
9 http://www.espon.eu/

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 8 2009.12.10. 9:26:00
Az 1951-ben létrehozott Európai Települések és Régiók Tanácsa (Council of
European Municipalities and Regions, CEMR)10, és az 1985-ben megalakult Európai
Régiók Közgyűlése (Assembly of European Regions, AER)11 a helyi és regionális fejlő-
dés általános kérdéseivel foglalkoznak. Az 1973-ban életre hívott Európai Külső Tengeri
Régiók Konferenciája (Conference of Peripheral Maritime Regions of Europe, CRPM)12
a tengermelléki perifériák, míg az 1986-tól működő Eurocities az európai nagyvárosok
versenyképességének növelésére és kapcsolataik erősítésére fókuszál. A határmenti
régiók legismertebb és legnagyobb földrajzi hatókörű európai (interregionális) szerve-
zeteként viszont az 1971-ben létrehozott Európai Határrégiók Szövetségét (Association
of European Border Regions, AEBR) tartják számon.13
A transznacionális együttműködések földrajzi határai általában nem a part-
nerek kezdeményezésére, hanem az EU által meghatározott ország- és régiócso-
portok szerint alakulnak ki. Az 1997 és 1999 közötti időszakban, a területi tervezés
és vízgazdálkodás terén történő kooperációk támogatására elindított Interreg II C
hét makrotérséget jelölt ki.14 A 2000 és 2006 közötti időszakban az együttműkö-
dések funkcionális és földrajzi területe egyaránt bővült. A 13 transznacionális teret
meghatározó Interreg III B program keretében Magyarország (teljes területével) az
ún. CADSES (Central, Adriatic, Danubian and South-East Europe) térséghez tar-
tozott15. A jelenlegi (2007-2013-as) időszakban szintén 13 transznacionális prog-
ramtérséget támogat az EU.16 Magyarország (teljes területe) a Bécsből irányított
Közép-Európa (Central Europe)17, valamint a budapesti irányító hatósággal ren-
delkező Délkelet-Európa (South East Europe)18 együttműködési programokban
való részvételre jogosult.

1.2 Madridi Keretegyezmény, EGTC-rendelet

Az európai államok (hagyományosan) meglehetősen heterogén közigazgatási és jog-
rendszerekkel rendelkeznek, így a helyi és regionális hatóságok határokon átnyúló
együttműködéseinek, a közös fejlesztések realizálásának egyik legfontosabb akadá-
lyává az együttműködő partnerekre vonatkozó nemzeti szabályozások eltéréseiből
adódó gyakorlati nehézségek váltak. A hetvenes évek közepétől, az Európa Tanács és
az Európai Bizottság égisze alatt párhuzamosan folyó jogalkotási folyamat eredménye-
ként ugyanakkor e téren számottevő előrelépésről beszélhetünk.19

10 http://www.ccre.org
11 http://www.aer.eu/
12 http://www.crpm.org/
13 http://www.aebr.net/
Fő témánk szempontjából fontos megjegyezni, hogy az AEBR-nek a magyarországi részvételű eurorégiók és munkaközösségek
közül – az Alpok-Adria Munkaközösség, a Kárpátok Eurorégió, a Dráva-Mura Eurorégió és a Hajdú-Bihar – Bihor Eurorégió mellett
– a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió is tagja.
14 http://ec.europa.eu/regional_policy/interreg3/inte2/inte2c.htm
15 http://ec.europa.eu/regional_policy/interreg3/abc/voletb_en.htm
16 http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/transnational/index_en.htm
17 http://www.central2013.eu/
18 http://www.southeast-europe.net/hu/
19 Jelen tanulmánynak nem célja a vonatkozó nemzetközi jogi keretek, valamint azoknak a hazai jogrendben való megjelenésének
átfogó vizsgálata. E témában lásd OROVA (2006), valamint HEGEDŰS (2006 és 2007) munkáit.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 9

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 9 2009.12.10. 9:26:00
10 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

Az Európa Tanács (ET) 1980. május 21-én, Madridban fogadta el (nyitotta meg
aláírásra) a Területi Önkormányzatok és Közigazgatási Szervek Határmenti Együttműkö-
déséről szóló Európai Keretegyezményt (European Outline Convention on Transfrontier
Co-operation between Territorial Communities or Authorities, a továbbiakban Madridi
Keretegyezmény), amely – a feltételül szabott 4 tagállami ratifikációt követően – 1981.
december 22-én lépett hatályba. A Madridi Keretegyezmény célja, hogy ösztönözze és
megkönnyítse a helyi és regionális hatóságok határokon átnyúló (a regionális fejlesztés-
sel, környezetvédelemmel, közszolgáltatások javításával stb. kapcsolatos) megállapodá-
sait, illetve, hogy megteremtse a határmenti társulások/konzorciumok létrehozásának
jogi keretfeltételeit. Tekintettel az ET-tagállamok jogi és alkotmányos berendezkedései-
nek különbözőségére, a Keretegyezmény öt modellt (minta-megállapodást) is tartalmaz
az államközi egyezmények létrehozásához.20 A Madridi Keretegyezményt a tanulmány
lezárásáig az ET-tagállamok kb. 80 %-a, 38 ország írta alá, és 36 ország ratifikálta.21 Ma-
gyarország 1992-ben írta alá, majd 1994-ben ratifikálta és hatályba léptette. Szomszédos
országaink közül – Szerbia kivételével – valamennyi állam részese a Keretegyezmény-
nek.22 HEGEDŰS (2006) ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy Románia – a Madridi
Keretegyezményre vonatkozó hazai jogszabályában – a határokon átnyúló együttműkö-
déseket kizárólag a határ menti megyék helyi hatóságai számára biztosítja.23
További előrelépést a Madridi Keretegyezményt Kiegészítő Jegyzőkönyv (Additional
Protocol to the European Outline Convention on Transfrontier Co-operation between
Territorial Communities or Authorities, a továbbiakban Első Kiegészítő Jegyzőkönyv)
megalkotása, majd 1995-ben aláírásra történő megnyitása jelentette. Az Első Kiegészítő
Jegyzőkönyv fő célja a Madridi Keretegyezmény megerősítése, a határ menti együtt-
működésekkel kapcsolatos rendelkezéseknek és döntéseknek a hazai joggyakorlatban
való érvényesülésének támogatása, valamint a határmenti együttműködések köz- vagy
magán-jogi személyiséggel és döntéshozói kompetenciákkal való felruházásának elő-
mozdítása.24 Az 1998-ban megnyitott Második Kiegészítő Jegyzőkönyv (Protocol No. 2
to the European Outline Convention on Transfrontier Co-operation between Territorial
Communities or Authorities concerning interterritorial co-operation) jelentősége pedig
abban áll, hogy az egymással nem határos területi entitások közötti (interregionális)
együttműködések számára is megteremtette a – Keretegyezményben és annak Első Ki-
egészítő Jegyzőkönyvében rögzített – jogi kereteket.25 Az Első Kiegészítő Jegyzőköny-
vet eddig az ET-tagállamok több mint fele, 27 állam írta alá, közülük 21 ratifikálta.26 A
Második Kiegészítő Jegyzőkönyvnek pedig jelenleg 25 ország részese (ebből 20 már
ratifikálta is).27 Magyarország – szakmailag nem alátámasztható indokok miatt (HEGEDŰS,
2008) – még egyik kiegészítő jegyzőkönyvet sem írta alá, holott a szomszédos országok
zöme (Horvátország és Szerbia kivételével mindegyike) már megtette azt.28

20 http://conventions.coe.int/Treaty/en/Summaries/Html/106.htm
21 Izland, Málta és Montenegró aláírta, de nem ratifikálta. Ukrajna pedig csatlakozott hozzá, de nem írta alá.
22 http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?NT=106&CM=8&DF=15/11/2009&CL=ENG
23 Így – a Madridi Keretegyezmény alapján – Romániában a határszakasszal nem rendelkező (pl. a székelyföldi) megyék helyi
tanácsai nem köthetnek határokon átívelő (esetükben interregionális) kapcsolatokat intézményesítő megállapodást.
24 http://conventions.coe.int/Treaty/en/Summaries/Html/159.htm
25 http://conventions.coe.int/Treaty/en/Summaries/Html/169.htm
26 http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?NT=159&CM=8&DF=15/11/2009&CL=ENG
27 http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?NT=169&CM=8&DF=15/11/2009&CL=ENG
28 Románia 1998-ban mindkét kiegészítő jegyzőkönyvet aláírta, de még egyiket sem ratifikálta.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 10 2009.12.10. 9:26:00
A Madridi Keretegyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyvei azonban, számos
vívmányuk ellenére, nem teremtették meg a területi együttműködések egységes sza-
bályozását. Inkább csak normatív kereteket határoznak meg, melyeknek tartalommal
való megtöltése (az együttműködés konkrét jogi feltételeinek meghatározása) tovább-
ra is elsősorban az államközi megállapodások feladata. Ráadásul, még ha egy tagál-
lam el is jut ratifikációig, nincs olyan „nemzetek feletti” hatóság, amelyik ellenőrizné a
végrehajtást. (ENGL, 2009)
Az Európai Unió hosszú időn keresztül jogalkotó munkájával egyáltalán nem,
hanem (a nyolcvanas évektől) inkább pénzügyi konstrukcióin keresztül ösztönözte
a határokon átívelő együttműködéseket. Az Európai Bizottság 1981-ben fogalmazott
meg ajánlást a határon átnyúló fejlesztések koordinálására. Az Európai Regionális Fej-
lesztési Alap felhasználását érintő 1984-es szabályozás már célterületként jelölte meg
a határ menti együttműködések támogatását. Az Európai Parlament által 1988-ban
megalkotott charta pedig felszólította a tagállamokat a régiók közötti együttműködé-
sek támogatására (Orova, 2006: 64). Az Interreg közösségi kezdeményezés elindítá-
sával 1990-től állt rendelkezésre külön pénzügyi forrás az együttműködési programok
finanszírozására. A 2007 és 2013 közötti időszakra pedig a „területi együttműködés” a
regionális politika önálló, harmadik célkitűzésévé vált.29
A határokon átívelő együttműködések közösségi szintű jogi szabályozása terén
viszont az áttörésre csak a közelmúltban került sor. 2006. július 5-én került elfogadás-
ra az Európai Parlament és a Tanács „1082/2006/EK Rendelete az európai területi
együttműködési csoportosulásról”.30 A rendelet az európai területi együttműködési
csoportosulást (European Grouping of Territorial Cooperation, a továbbiakban EGTC)
olyan közösségi jogintézményként definiálja, amely a legalább két uniós tagállamhoz
tartozó helyi, regionális hatóságok, tagállamok és egyéb közjogi entitások (valamint
társulásaik) együttműködései számára a legteljesebb jogképességet biztosítja (pél-
dául ingó és ingatlan vagyont szerezhetnek vagy azzal rendelkezhetnek, személyzetet
foglalkoztathatnak, bíróság előtt eljárhatnak). Az EGTC-rendelet tehát megteremtette
annak lehetőségét, hogy a tagállamok (valamint legalább két uniós partner megléte
esetén EU-n kívüli országok) helyi és/vagy regionális hatóságai közös, önálló jogi sze-
mélyiséggel rendelkező szervezeti formában működhessenek együtt egymással.31
Az EGTC-rendelet abban feltétlenül előrelépést jelent a Madridi Keretegyezmény-
hez képest, hogy azt az EU-tagországoknak kötelező átültetniük nemzeti jogrendjükbe.
A 2007. augusztus 1-jei határidőre ezt azonban (a hazai törvényt32 az EU-ban elsőként
megalkotó és elfogadó) Magyarország mellett csak az Egyesült Királyság teljesítette.
A tanulmány lezárásakor a tagállamok kétharmadának (18 országnak) volt az EGTC-k
szabályozására vonatkozó, a hazai törvényhozás által elfogadott jogszabálya. Szom-
szédjaink közül már e körbe tartozik Románia, Szlovákia és Szlovénia is.33
Ugyanakkor, az EGTC mint jogi személy létrehozása sem eredményezett teljes
körű európai jogharmonizációt. Egyrészt, az új struktúra alkalmazása nem kötelező, a

29 Az EU pénzügyi ösztönző-rendszere fejlődésének részleteit a tanulmány 2. fejezete tartalmazza.
30 A rendelet szövege magyarul:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:210:0019:0024:HU:PDF
31 A már létrejött EGTC-kről az 1.4 alfejezet ad áttekintést.
32 2007. évi XCIX. törvény az európai területi együttműködési csoportosulásról:
http://www.nfu.hu/download/2075/XCIX_2007_tv.pdf
33 http://portal.cor.europa.eu/egtc/en-US/NationalProvisions/Pages/Adopted.aspx

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 11 2009.12.10. 9:26:00
12 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

partnerek továbbra is dönthetnek az együttműködés hagyományos (a nemzeti jog által
szabályozott) formáinak kialakítása/megtartása mellett. Az EGTC-alapítás elsősorban
azon országok helyi és regionális hatóságai számára bír jelentős többlettel, ahol az
államközi megállapodások nem biztosítják megfelelő jogi kereteket. Másrészt, a ren-
delet számos, az alapítás és működtetés szempontjából fontos kérdést (pl. jogi státusz,
kompetenciák, felelősség) az EGTC székhelyének megfelelő ország jogi szabályozá-
sára bízza. (ENGL, 2009)
Fontos megemlíteni, hogy 2004-től az Európa Tanácsnál is folyik olyan munka,
melynek célja, hogy – a Madridi Keretegyezmény Harmadik Kiegészítő Jegyzőkönyve-
ként – létrehozzon egy új együttműködési formát, az Euroregionális Együttműködési
Csoportosulást (Euroregional Co-operation Grouping, a továbbiakban: ECG). Az ECG-
ről szóló szabályozás nagyjából hasonló elemeket tartalmaz, bizonyos területeken
azonban hozzáadott értéket hordoz az EGTC-struktúrához képest. Ezek közül – Ma-
gyarország szempontjából – a legfontosabb az, hogy míg egy EGTC-ben legalább két
EU-tagállam területi entitásának kell részt vennie, addig ECG létrejöhetne egy uniós
és egy nem uniós ország között is. Ez azt jelenti, hogy például szerbiai önkormányzat-
ok kizárólag magyarországi partnerekkel EGTC-t a jelenlegi szabályozás szerint nem,
viszont ECG-t – ha az ET-szabályozás megszületik, majd Magyarország és Szerbia is
ratifikálja – létrehozhatnak.34 Ez a hozzáadott érték azonban megszűnik, ha az Európai
Bizottság – a közösségi rendelet 2011-es felülvizsgálata során – elfogadja a témával
foglalkozói szakértői csoport (EGTC Expert Group) azon javaslatát, hogy EGTC egyet-
len uniós tagállam és egy harmadik ország között is létrejöhessen (RÉGIÓK BIZOTTSÁGA,
2009: 10).

1.3 Munkaközösség, eurorégió

A határmenti együttműködések különböző szervezeti formái – elsősorban az egységes
európai szabályozás hiánya miatt – nem definiálhatók pontosan, megkülönböztetésük
elsősorban a földrajzi kiterjedésük, valamint alapvető funkcióik szerint lehetséges.
PERKMANN (2007) a határmenti régióknak (cross-border regions, CBR) – földraj-
zi méretük alapján – két főbb típusát különbözteti meg. A munkaközösség (working
community) nagyobb földrajzi kiterjedésű, jellemzően kettőnél több országot érintő,
szinte kizárólag regionális hatóságok partnerségeként létrehozott szerveződés. Az Eu-
rópai Határmenti Régiók Szövetsége (AEBR) 14 ilyen típusú („multi-regionális”) együtt-
működést tart nyilván, melyek között megtalálható az öt országot érintő (Magyaror-
szágról Baranya, Vas és Zala megyéket magában foglaló), 1978-ban létrehozott Alpok-
Adria Munkaközösség35, valamint a 10 országra (köztük 7 magyarországi megyére is)
kiterjedő, 1990-ben megalakult Dunamenti Tartományok Munkaközössége36 is.
Az eurorégió (Perkmann értelmezésében: „micro-CBR”) viszont két vagy több egy-
mással szomszédos ország szubnacionális (helyi és/vagy regionális) közigazgatási
egységei egy kisebb földrajzi kiterjedésű csoportjának (többé-kevésbé intézményesí-
tett) együttműködési formáját jelenti.

34 Az EGTC és ECG struktúrák részletes összehasonlítása kapcsán lásd HEGEDŰS (2007) tanulmányát.
35 http://www.alpeadria.org/
36 http://www.argedonau.at/neu/index.htm

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 12 2009.12.10. 9:26:00
A munkaközösségek és az eurorégiók megkülönböztethetők az együttműködés
alapvető funkciója szerint is. A munkaközösségek alapvetően csak a partnerek közötti
kapcsolatépítés, információ- és tapasztalatcsere, illetve néhány „közös üggyel” kap-
csolatos deklarációk megfogalmazásának platformjaiként szolgálnak (ENGL, 2009). Az
eurorégiók zömét viszont elsősorban közös, határokon átnyúló fejlesztési akciók (pro-
jektek) megvalósításának céljával hozták létre (PERKMANN, 2002b).
PERKMANN (2007) hangsúlyozza, hogy az „eurorégió” elnevezés kettős jelentéssel
bír. Egyrészt, egy adott (több országhoz tartozó) földrajzi területként, vagyis a part-
nerhatóságok fennhatósága alá tartozó területek összességeként definiálható. Más-
részt, egy olyan szervezeti formát jelent, amely különböző intézményekkel (általában
közgyűléssel, elnökséggel, tematikus munkacsoportokkal stb.) rendelkezik, és melyek
munkájában gyakran más szervezetek (pl. regionális fejlesztési ügynökségek, érdek-
képviseletek, kamarák) is részt vesznek.
Az AEBR (idézi: ENGL, 2009) az eurorégiók három főbb (többé-kevésbé közös) jel-
lemzőjét határozza meg. Egyrészt, az eurorégiók szervezetek, vagyis különböző orszá-
gok regionális és/vagy helyi hatóságainak olyan egyesülései, melyek adott szervezeti
struktúrával (gyakran állandó titkársággal, szakértőkkel és személyzettel is) rendelkez-
nek, és melyek jogi alapját általában államközi egyezmények és/vagy a partnerek kö-
zötti (jellemzően informális) megállapodások jelentik. Másrészt, az eurorégiót létrehozó
szereplők – a partnerek érdekeinek függvényében – általános (pl. gazdaság, infrast-
ruktúra-fejlesztés, kultúra stb.), illetve konkrétabb beavatkozási területeken (pl. régió- és
gazdaságfejlesztés, környezetvédelem, kultúra, sport, egészségügy, turizmus, mezőgaz-
daság, innováció és technológiatranszfer, oktatás, kommunikáció, katasztrófavédelem
stb.) működnek együtt egymással. Harmadrészt, az eurorégiók főbb munkamódszereit a
határon átnyúló közös fejlesztési stratégiák kidolgozása, valamint az információcsere, az
intézkedések összehangolása és közös kezdeményezések (fejlesztések) jelentik. A kü-
lönböző programokban és projektekben gyakran részt vesznek más helyi és regionális
intézmények (pl. kamarák, oktatási intézmények, kutatóintézetek stb.) is.
A Magyarország határai mentén létrejött együttműködési struktúrák szintén válto-
zatos méretűek és összetételűek (lásd 1. táblázat).37 SOÓS ÉS FEJES (2009) tipológiája
alapján a rendszerváltás után elsőként (1993-ban) megalakult Kárpátok Eurorégiót és
a (horvátországi mellett bosznia-hercegovinai partnereket is magában foglaló) Duna-
Dráva-Száva Euroregionális Együttműködést – az Alpok-Adria Munkaközösséghez
hasonlóan – inkább a nagyregionális típusú kooperációk közé sorolhatjuk. A „valódi”
eurorégiók közel fele a regionális kategóriába sorolható, abban az értelemben, hogy
alapítók a területi középszinthez tartozó (Magyarországon a megyei) önkormányzatok,
vagy az azok által létrehozott civil szervezetek (egyesületek, alapítványok) voltak. A
legismertebb ilyen formációk például a Duna–Körös–Maros–Tisza, a Nyugat-Pannónia
és a Hajdú-Bihar – Bihor eurorégiók. Az ezredfordulón és azt követően viszont a lokális
(települési, kistérségi) vagy vegyes (megyei önkormányzatok mellett megyeszékhelye-
ket, kistérségi társulásokat is magában foglaló) együttműködési formák váltak meg-
határozóvá. A magyar-szlovák határszakasz esetében a korábban létrejött, regionális
kiterjedésű Vág-Duna-Ipoly Eurorégió területén több kisebb, lokális formáció jött létre,

37 SOÓS ÉS FEJES (2009: 39) áttekintése (beleértve az Alpok-Adria Munkaközösséget is) 18 eurorégiót azonosít. Ismereteim sze-
rint 1993-tól napjainkig 2 munkaközösség és 21 eurorégió elnevezésű együttműködési szervezet jött létre magyarországi helyi
és/vagy megyei önkormányzatok részvételével (lásd 1. táblázat).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 13 2009.12.10. 9:26:01
14 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

és (pl. az Interregio és a Bihar-Bihor eurorégiók megalakulásával) hasonló történt a
nagyregionális Kárpátok Eurorégió területén is.
Eurorégióink egy része azonban valójában csak földrajzi terület, mivel a partne-
rek eddig csupán az együttműködési szándéknyilatkozat aláírásáig jutottak el, és nem
épült ki a nyugat-európai eurorégiók többségére jellemző (az előzőekben vázolt) szer-
vezeti struktúrájuk. Többségük azonban a közös fórumok mellett, elsősorban a kü-
lönböző pályázatokon való részvétel szándékával, létrehozott valamilyen, polgári jogi
személyiséggel rendelkező szervezetet (alapítványt, egyesületet, közhasznú társasá-
got).38 Ennek kapcsán alapvetően háromféle megoldás figyelhető meg. Az egyik, hogy
a határ mindkét oldalán létrejött egy-egy civil szervezet (pl. a Neogradiensis és Sajó-
Rima eurorégiók egy-egy Magyarországon, illetve Szlovákiában bejegyzett egyesület
együttműködésén alapulnak). A másik „modell” lényege, hogy munkaszervezet csak
a határ egyik oldalán jött létre, és annak tulajdonosi köre kizárólag a székhely szerinti
országban nyilvántartott jogi személyekből áll (pl. az Ister-Granum Eurorégió Fejlesz-
tési Ügynökség Kht. tulajdonosai az esztergomi és a piliscsabai önkormányzat). Míg a
harmadik megoldást az jelenti, hogy a közös munkaszervezet tulajdonosai között va-
lamennyi országbeli partner megtalálható. Tudomásom szerint ilyen, „multinacionális”
tulajdonban lévő fejlesztési ügynökséggel Magyarországon kizárólag a Duna–Körös–
Maros–Tisza Eurorégió rendelkezik.

1.4 Eurokörzet, eurováros, eurometropolisz

A nyolcvanas évektől kezdődően megfigyelhető, hogy (elsősorban Nyugat-Európában)
egyre több határ menti település választja a határokon átnyúló együttműködések – az
eurorégiókhoz képest – kevésbé formalizált, rugalmasabb formáit. Ezek a település-
hálózatok általában a már korábban létrejött eurorégiók területén, az eurorégiók elle-
nében vagy azokat kiegészítve választották a pragmatikusabb kooperációs formákat
(NOVOTNY, 2006).
Az ezredforduló után a határ menti települési önkormányzatok kezdeményezé-
seként létrejött együttműködéseket egyre több esetben az „eurokörzet” (eurodistrict)
vagy „határon átnyúló agglomeráció” (cross-border conurbation) néven illetik.39 Jogi
státuszuk szerint RICQ (2006) különbséget tesz az „európai körzet” (european district)
és az „eurokörzet” (eurodistrict) kategóriák között. Előbbi elnevezés elsőként abban
a francia parlament által (2004-ben) elfogadott jogszabályban jelent meg, amely
a franciaországi helyi hatóságok (és azok csoportjai) számára lehetővé tette, hogy
a szomszédos országokbeli partnereikkel – közös területi tervezés, beruházások,
közszolgáltatások közös megvalósítása céljából – jogi személyiséggel és pénzügyi
autonómiával rendelkező együttműködési szervezetet hozhassanak létre. Ennek fel-
tétele, hogy az „európai körzetnek” (district européen) franciaországi székhellyel kell
rendelkeznie (következésképpen a francia jog szerint kell működnie), ugyanakkor
állami hatóságok (az EGTC-kel ellentétben) nem lehetnek tagok. Az „eurokörzet” vi-
38 Arról nem voltak pontos információim, hogy az 1. táblázatban megnevezett alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok
közül jelenleg még melyik működik.
39 A párizsi székhelyű Mission Opérationnelle Transfrontali re szervezet (hálózat) honlapja több mint 30 ilyen típusú (köztük a
Komárom-Komarno, az Esztergom-Sturovo és a Debrecen-Nagyvárad) együttműködést tart nyilván. Lásd http://www.espaces-
transfrontaliers.org/en/ Conurbations

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 14 2009.12.10. 9:26:01
szont jogi személyiség nélküli, két vagy több települési társulás kezdeményezéseként
létrejött határmenti együttműködési formát jelent. „Prototípusának” a francia-német
határon, a két állam között (2003-ban) aláírt megállapodást követően, 2005-ben lét-
rejött „Eurodistrikts/l’Eurodistrict Strasbourg-Ortenau” együttműködés tekinthető.40
ENGL (2009) ugyanakkor megjegyzi, hogy a Strasbourg-Ortenau eurokörzet a tartalmát
(szervezeti felépítését, együttműködési területeit tekintve) az eurorégiókkal szinte telje-
sen azonos formában működik. E határszakaszon, „Eurodistrict Saar-Moselle” néven,
egyébként már 2004-ben létrejött eurokörzet-típusú megállapodás.41. A francia-német-
svájci hármashatáron (a Regia TriRhena eurorégió42 területén) pedig 2006-ban a báze-
li székhelyű „Trinational Eurodistrict Basel” eurokörzet43 alakult meg.
A spanyol-portugál (Chaves-Verín, Badajoz-Elvas), a spanyol-francia (Basque
Bayonne-San Sebastián), valamint a német-lengyel (Guben-Gubin, Görtlitz-Zgorzelec)
határok „iker-városai” viszont együttműködésük formáját „eurováros” (eurocity) névvel
látták el. A francia-belga határt összekapcsoló, EGTC-t elsőként létrehozó Lille-Kortrijk-
Tournai térség pedig „eurometropoliszként” (eurometropole) definiálja magát.44

1.5 Európai területi együttműködési csoportosulás

A határ menti együttműködések létrehozásának klasszikus formáját az „iker-társulás”
(twin-association) létrehozásáról szóló megállapodás jelenti. Ennek lényege, hogy az
azonos országbeli szereplők a saját nemzeti jogszabályaiknak megfelelően létrehoz-
nak egy-egy társulást, majd ezeket egy – általában magánjogi – egyezmény keretében
„egyesítik” egymással (PERKMANN, 2007). Az „európai területi együttműködési csopor-
tosulásról” szóló közösségi rendelettel (lásd 1.2 alfejezet) ugyanakkor lehetővé vált,
hogy a partnerek közjogi formában, valóban közös intézményeken keresztül fejlesz-
szék kapcsolataikat.
Az új jogi forma által biztosított hozzáadott érték ellenére, a rendelet hatályba
lépését (2007. augusztus 1.) követő első két évben mindössze nyolc EGTC jött létre
(lásd 2. táblázat).45 E relatíve alacsony szám az EGTC-kel foglalkozó szakértői csoport
jelentése (COMMITTEE OF THE REGIONS, 2008) szerint elsősorban azzal magyarázható,
hogy a közösségi rendeletnek a hazai jogrendekbe való átültetése – az előzetes vára-
kozásokhoz képest – lassabban halad előre. Ugyanakkor több ország (pl. Hollandia
vagy a skandináv országok) esetében az érdekeltek jelenleg még úgy ítélik meg, hogy
a kölcsönös bizalom eddig elegendőnek bizonyult a sikeres együttműködésükhöz, így
az EGTC számukra nem eredményezné a kapcsolatok további erősödését, azt egyelő-
re egy meglehetősen „túlbürokratizált” intézménynek tartják.
Az első EGTC-t (2008 januárjában) a már említett francia-belga határtérségben (Lille-
Kortrijk-Tournai) jegyezték be, lille-i székhellyel. Míg másodikként (2008 májusában) a
magyar-szlovák határon, az esztergomi székhelyű Ister-Granum EGTC alakult meg.
40 http://www.eurodistrict.eu
41 http://www.saarmoselle.org/
42 http://www.regiotrirhena.org
43 http://www.eurodistrictbasel.eu/
44 http://www.lillemetropole.fr/index.php?p=986&art_id=
45 Már bejegyzett és formálódó EGTC-kről a Régiók Bizottságának tematikus honlapja nyújt információkat: http://www.cor.
europa.eu/egtc.htm

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 15 2009.12.10. 9:26:01
16 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

Az új együttműködési struktúra létrehozása terén eddig a francia-belga, a ma-
gyar-szlovák és spanyol-portugál határszakaszokon látható nagyobb aktivitás (2-2
EGTC jött létre e határok mentén). Közös vonás, hogy a partnerek már korábban is
együttműködtek valamilyen formában (eurorégió, munkaközösség vagy interregionális
hálózat keretében), „zöldmezős” alapításra eddig még sehol sem került sor. A medi-
terrán (görög, ciprusi, olasz és francia) „testvér-településeket” tömörítő, athéni székhe-
lyű „Amphictyony” kivételével, valamennyi EGTC területileg összefüggő térségekben
jött létre. Jelentős eltérések figyelhetők meg azonban a csoportosulások méretét és
résztvevőit illetően. Előbbit vizsgálva, a skála a magyar-szlovák határon három község
által létrehozott, összesen mindössze kb. 1300 főnyi lakossággal rendelkező „Karst-
Bodva”-tól a közel 15 millió főt tömörítő „Pyrénées-Méditérranée”-ig terjed. A tagsá-
gi kör tekintetében pedig látható, hogy a francia-belga EGTC-kben gyakorlatilag va-
lamennyi közigazgatási szint, még a két ország állami hatóságai is jelen vannak. A
„Galicia-Norte de Portugal”, valamint a „Pyrénées-Méditérranée” EGTC-ket NUTS 2 ré-
giók hoztak létre. Míg a magyar-szlovák határ mentén létrejött, illetve a „Duero-Douro”
EGTC-k esetében a települési önkormányzatok, illetve azok társulásai az együttműkö-
dő partnerek (utóbbinak a mindössze 250 fős, spanyolországi Trabanca nevű telepü-
lés a székhelye). A csoportosulások tevékenységének hatóköre meglehetősen széles,
az eurorégiókra általában jellemző együttműködési területekre (helyi és regionális gaz-
daságfejlesztés, közlekedés, közszolgáltatások, turizmus, kultúra, sport stb.) terjed ki.
Ugyanakkor előkészületben van (még nem került bejegyzésre) „egyfunkciós” EGTC is:
a francia-spanyol határon közös kórházat kívánnak létrehozni és működtetni „Hospital
de la Cerdanya / Hôpital de Cerdagne” néven.46

Hivatkozások

COMMITTEE OF THE REGIONS (2008): Report on the Third Meeting of the Committee of the
Regions EGTC Expert Group, Brussels, 8 October
http://portal.cor.europa.eu/egtc/en-US/QuickLinks/Documents/Experts%20
group/EGTC+Expert+Group+-+Scoping+paper.pdf
ENGL, A. (2009): Territorial Cooperation in Europe: Coordinated Strategy or Lost in
Confusion? Paper presented at the Conference „Innovation for Good Local and
Regional Governance - A European Challenge” Institute of Governance Studies,
University of Twente, Enschede, 2-3 April
http://www.europeanchallenge.eu/media//papers/ws4_Paper1_Engl_
Territorial_Cooperation.pdf
HEGEDŰS DÁNIEL (2006): A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I.
Multilaterális keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai bila-
terális együttműködési formák áttekintő elemzése. Műhelytanulmány 19. Európai
Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest
http://dev.greymatter.hu/eokik/siteadmin3/data/files/122783676.pdf
HEGEDŰS DÁNIEL (2007): Komplementer vagy redundáns struktúrák a területi együtt-
működés európai szabályozásában? Az Európa Tanács készülő Euroregionális
Együttműködési Csoportosulásának előzetes elemzése a magyar nemzetpolitika,
46 http://www.hcerdanya.eu

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 16 2009.12.10. 9:26:01
illetve a létező EGTC-struktúrával történő összehasonlítás komparatív nézőpontjá-
ból. Műhelytanulmány 30. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közala-
pítvány, Budapest
http://dev.greymatter.hu/eokik/siteadmin3/data/files/122784522.pdf
HEGEDŰS DÁNIEL (2008): Hosszú adósság. Miért nem ratifikálja Magyarország a Madri-
di Keretegyezmény kiegészítő jegyzőkönyveit? Európai Tükör, XIII. évf., 11. szám,
november, 72-83. o.
NOVOTNY GÁBOR (2006): A határon átnyúló együttműködés sikerének kulcskérdései
nemzetközi minták alapján. In: Kaiser Tamás (szerk.): Hidak vagy sorompók? A
határon átívelő együttműködések szerepe az integrációs folyamatban. Stratégiai
kutatások – Magyarország 2015. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 90-118. o.
OROVA MÁRIA (2006): A határon átnyúló együttműködések nemzetközi jogi keretei.
In: Kaiser Tamás (szerk.): Hidak vagy sorompók? A határon átívelő együttműködések
szerepe az integrációs folyamatban. Stratégiai kutatások – Magyarország 2015. Új
Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 63-89. o.
PERKMANN, M. (2002a): The rise of the Euroregion. A bird’s eye perspective on European
cross-border co-operation. Department of Sociology, Lancaster University
http://www.lancs.ac.uk/fass/sociology/papers/perkmann-rise-of-euroregion.pdf
PERKMANN, M. (2002b): Euroregions: institutional entrepreneurship in the European
Union. In: Perkmann, M. and Sum, N. (eds.): Globalization, regionalization, and
cross-border regions. Palgrave MacMillan, Basingstoke, pp. 113-139.
https://dspace.lboro.ac.uk/dspace-jspui/bitstream/2134/659/1/ch5%20
perkmann.pdf
PERKMANN, M. (2007): Policy entrepreneurship and multi-level governance: a
comparative study of European cross-border regions. Environment and Planning
C: Government and Policy, Vol. 25, No. 6, pp. 861-879
http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1133126
RÉGIÓK BIZOTTSÁGA (2009): Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC): a
jelenlegi helyzet, valamint a politikai stratégia és a támogató tevékenység. Brüsz-
szel, január 28.
RICQ, CH. (2006): Handbook of Transfrontier Cooperation. Council of Europe
SOÓS EDIT – FEJES ZSUZSANNA (2009): Határon átnyúló együttműködések Magyarorszá-
gon. Pólay Elemér Alapítvány, Szeged

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 17 2009.12.10. 9:26:01
18 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

Táblázatok, ábrák

1. táblázat – Magyarországi önkormányzatok részvételével létrejött eurorégiók

Eurorégió Alapítás Határtérség Magyarországon bejegyzett munkaszervezet
(év)
Kárpátok eurorégió 1993 HU–RO–SK–UA–PL Kárpátok Alapítvány
Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió 1997 HU–RO–SR DKMT Nonprofit Közhasznú Kft.
Nyugat–Pannónia eurorégió 1998 HU–AT ?
Duna–Dráva–Száva eurorégió 1998 HU–HR–BA ?
Vág–Duna–Ipoly eurorégió 1999 HU–SK Vág–Duna–Ipoly eurorégió Fejlesztési Kht.
Ipoly eurorégió 1999 HU–SK Ipoly eurorégió Egyesület
Neogradiensis eurorégió 2000 HU–SK Neogradiensis Régió Egyesület
Sajó–Rima eurorégió 2000 HU–SK Sajó-Rima eurorégió Egyesület
Interregio 2000 HU–RO–UA ?
Kassa–Miskolc eurorégió 2000 HU–SK Miskolc-Kassa Régióért Kht.
Hármas Duna–vidék eurorégió 2001 HU–SK ?
Karszt eurorégió 2001 HU–SK ?
Dráva–Mura eurorégió 2002 HU–HR–SI Dráva-Mura eurorégió Térségfejlesztő Kht.
Hajdú-Bihar–Bihor eurorégió 2002 HU–RO ?
Bihar–Bihor eurorégió 2002 HU–RO ?
Duna eurorégió 2003 HU–SK Duna eurorégió Kht.
Ister–Granum eurorégió 2003 HU–SK Ister–Granum eurorégió Fejlesztési Ügynökség Kht.
Muránia eurorégió 2003 HU–AT–SI–HR Muránia Egyesület
Zemplén eurorégió 2004 HU–SK Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány
Mura–Dráva eurorégió 2004 HU–ro ?
Ung–Tisza–Túr eurorégió 2005 HU–RO–SK–UA ?

Rövidítések: AT: Ausztria, BA: Bosznia-Hercegovina, HR: Horvátország, HU: Magyarország , PL: Lengyelország,
RO: Románia, SI: Szlovénia, SK : Szlovákia, SR: Szerbia, UA: Ukrajna
Forrás : SOÓS-FEJES (2007:39) és saját kiegészítések

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 18 2009.12.10. 9:26:01
2. táblázat – Az első nyolc EGTC főbb jellemzői

Név Alapítás Határtérség Székhely
Lille–Kortrijk–Tournai 2008. 01. 21. BE, FR Lille (FR)
Ister–Granum 2008. 05. 06. HU, SK Esztergom (HU)
Galicia–Norte de Portugal 2008. 09. 22. ES, PT Vigo (ES)
Amphictyony 2008. 12. 01. CY, FR, GR, IT Athén (GR)
Pyrénées–Méditérranée 2008. 12. 02. ES, FR Toulouse (FR)
Karst–Bodva 2009. 02. 11. HU, SK Turňa nad Bodvou (SK)
Duero–Douro 2009. 03. 07. ES, PT Trabanca (ES)
West–Vlaandaren/Flandre–
2009. 04. 03. BE, FR Dunkerque (FR)
Dunkerque–Cote d’Opale

Rövidítések: BE: Belgium, CY: Ciprus, ES: Spanyolország, FR: Franciaország, GR: Görögország, HU: Magyaror-
szág, IT: Olaszország, PT: Portugália, SK: Szlovákia

Forrás: Régiók Bizottsága (http://portal.cor.europa.eu/egtc/en-US/Projects/already/Pages/welcome.aspx)
és saját kiegészítések

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 19 2009.12.10. 9:26:02
2. Az euroregionalizmus mozgatórugói
és akadályai
Az 1. fejezet rámutatott arra, hogy a területi együttműködések tradicionális, leginkább
– elsősorban eurorégiók elnevezéssel – intézményesült formáit a határ menti kooperá-
ciók jelentik. Ezek kialakulását és fejlődését – a helyi szereplők aktivitása, intézmény-
építési képessége mellett – számos külső politikai, gazdasági és társadalmi tényező is
befolyásolja. Megközelítésem szerint az egymás melletti határrégiók (border regions)
integrált, határokon átnyúló régiókká (cross-border regions) válása – a spontán, gaz-
dasági mechanizmusok érvényesülése mellett – nagyban függ attól, hogy a (helyi,
regionális és országos) közpolitikai döntéshozók felismerik-e a határmentiségből szár-
mazó potenciális előnyöket. A kölcsönös érdekeket meghatározva pedig képesek-e,
a „többszintű kormányzás” (multi-level governance) keretében, horizontális (az orszá-
gok azonos szintű közigazgatási szereplői közötti) és vertikális (egy-egy ország külön-
böző szintű közigazgatási szereplői közötti) együttműködési hálózatokat létrehozni és
hatékonyan működtetni.
Az alábbi, elsősorban szakirodalmi forrásokra építő fejezet fókuszában az „eurore-
gionalizmus” mozgatórugóinak és ellenható erőinek vizsgálata áll. Ennek kapcsán há-
rom tényezőcsoportot különít el. Egyrészt, számba veszi azokat a „szupranacionális”
(esetünkben az Európai Unió intézményei és az Európa Tanács által biztosított) ösztön-
zőket, melyek kedvező táptalajt biztosítanak a határ menti együttműködések számára.
Másrészt, rámutat arra, hogy azok sikere nagyban függ attól, hogy az állami hatóságok
hogyan viszonyulnak az „alulról jövő kezdeményezésekhez”, így azok képesek-e beil-
leszkedni az érintett országok közigazgatási, valamint kül- és fejlesztéspolitikai rend-
szerébe. Harmadrészt, elemzi azokat a főbb helyi társadalmi-gazdasági tényezőket,
melyek szintén meghatározóak a „beágyazódást” illetően. Végül a fejezet – az első
eurorégió példáján keresztül – összefoglalja azokat a főbb kritériumokat, melyek alap-
ján az euroregionális együttműködések hatékonysága megítélhető.

2.1 Információcserétől az integrációig

RICQ (2006) a határmenti kapcsolatoknak az alábbi fejlődési fokozatait különbözteti
meg:
1. A kapcsolatok teljes hiánya azt jelenti, hogy a határ különböző oldalain élők
nem ismerik egymást, „önellátó” államban élnek, identitásuk kizárólag saját or-
szágukhoz kötődik. A határ ebben az esetben elválasztó-vonalként funkcionál,
elsősorban biztonságpolitikai szerepet tölt be.
2. Az információcsere (és kölcsönös ismerkedés) fázisában a helyi hatóságok
– kezdetben csak informális csatornákon keresztül – kapcsolatba lépnek egy-
mással, és információkat cserélnek egymás politikai, gazdasági, társadalmi és
kulturális rendszerének megismerése érdekében.
3. A konzultáció szakaszában a partnerek – többnyire még továbbra is informá-
lis – tárgyalásokat folytatnak a jövőbeli együttműködés lehetséges területeiről
(leggyakrabban a közös területi tervezésről, környezetvédelemről).

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 20 2009.12.10. 9:26:02
4. Együttműködésről abban az esetben beszélhetünk, ha már közös megoldások
(fejlesztések) generálódnak a határ különböző oldalain élők életminőségének
javítása, a közös problémák orvoslása érdekében.
5. A harmonizáció azt jelenti, hogy a határmenti együttműködések formáinak és
tartalmi elemeinek „közelítése”, majd egységesítése következik be.
6. Az integráció pedig az a legmagasabb szint, amikor a határtérség már közös
(integrált) gazdaságfejlesztési, technológiai-innovációs területet, munkaerőpia-
cot stb. jelent.
Ricq megítélése szerint az eurorégiók és más határmenti együttműködési szerve-
zetek zöme valahol „félúton” van a konzultáció és az együttműködés fejlődési szaka-
szai között. A harmonizáció, valamint az integráció szintjére – elsősorban a nem-állami
intézmények külkapcsolatait érintő nemzeti szabályozások, és a szolgáltatások szabad
áramlására vonatkozó egységes uniós direktívák hiánya miatt – azonban még egyik
euroregionális kezdeményezés sem jutott el.
Az integrációt nem állapotként, hanem folyamatként értelmező PERKMANN (2007)
szerint a határrégiók „közeledését” a gazdasági és politikai tényezők kölcsönhatása
határozza meg. Piac-vezérelt integrációról (market-driven integration) abban az eset-
ben beszélhetünk, ha a határ menti kapcsolatok erősödése elsősorban a gazdasági
szereplők közötti kapcsolatok intenzívebbé válásában (re-aktivizálódásában) érhető
tetten. A gazdasági erők dominanciája elsősorban a még fizikailag is létező határokkal
elválasztott, markáns gazdasági (bér-és árszínvonalbeli, tényező-ellátottsági stb.) kü-
lönbségekkel jellemezhető határtérségek relációjára jellemző. Nyugat-Európában az
euroregionalizmus viszont már inkább a közpolitika-vezérelt integráción (policy-driven
integration), vagyis a közös érdekeiket felismerő közpolitikai intézmények kooperáció-
ján alapul. Érdekszövetségek jöhetnek létre például a környezetvédelem terén, de akár
a gazdasági egymásrautaltság eredményeként is. A határmenti együttműködések így
gyakran az adott területen keletkező kormányzati (központi hatóságok által „elköve-
tett”) kudarcok, illetve a piacvezérelt integráció által kialakított interdependenciák és
negatív externáliák közös kezelése érdekében, az új kihívásokra adott regionális és
lokális válaszként jönnek létre.

2.2 A határ menti együttműködések alapvető céljai és funkciói

A témában végzett nemzetközi és hazai kutatások zöme abból indul ki, hogy a má-
sodik világháborút (Közép-Kelet-Európában a „vasfüggöny” lebontását) követően, a
politikai, gazdasági, társadalmi integráció bővülésével és elmélyülésével, az ország-
határok funkciói alapvetően megváltoztak Európában.
Az országhatárok – különösen a Schengeni Megállapodást, az egységes belső
piac megteremtését és a közös fizetőeszköz bevezetését követően (ENGL, 2009) – egy-
re inkább (főleg fizikai értelemben) nem elválasztják, hanem összekötik a különböző
társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális stb. (kapcsolat)rendszereket. Az intézménye-
sített határ menti együttműködések alapvető (politikai) célja tehát az, hogy állandó
(formális megállapodásokon alapuló) kapcsolatokat alakítsanak ki és tartsanak fenn
az egyes országok határ menti térségeiben élő közösségek között, és közös megoldá-
sokat találjanak a hasonló problémáikra (RICQ, 2006).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 21 2009.12.10. 9:26:02
22 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

GUALINI (2003) pragmatikusabb megközelítése szerint a – transznacionális politika
új, alulról szerveződő kezdeményezéseinek tekinthető – határ menti együttműködések
célrendszere az alábbi főbb elemekből áll:
- fejlesztési forrásokhoz való hozzájutás, elsősorban az Európai Unió által finan-
szírozott programok keretében;
- a határmentiséggel járó költségek és hasznok megosztása;
- helyi adottságok promóciója;
- lobbi-tevékenység;
- a határtérség pozícionálása a nemzetközi versenyben és kormányközi kapcso-
latokban;
- közpolitikai tapasztalatok cseréje, a „legjobb gyakorlatok” megosztása.
E célok közötti egyensúly pedig elsősorban annak függvénye, hogy az érdekeltek
képesek a közös érdekeiket felismerni, és azok bázisán együttműködési hálózatokat
létrehozni, „koalíciókat” építeni.

2.3 Szupranacionális ösztönzők

PERKMANN (2002) hangsúlyozza, hogy az eurorégiók létrejöttében nem csak az alul-
ról jövő kezdeményezéseknek, hanem a szupranacionális intézmények (esetünkben
elsősorban az Európai Unió intézményei) ösztönző, támogató tevékenységének is
kulcsszerepe van. E megközelítésben az eurorégiók olyan „intézményi innovációk”
(institutional innovations) eredményei, melyek szoros összefüggésben vannak az eu-
rópai integráció, elsősorban a regionális politika fejlődésével. Az EU regionális poli-
tikájában ma már ugyanis a „többszintű kormányzás” (multi-level governance) elve
érvényesül, vagyis a hatékony régiófejlesztés (végső célként: a „területi kohézió”) csak
olyan komplex politikai konstellációkban képzelhető el, melyek a szupranacionális, a
nemzeti, a regionális és a helyi szereplők közötti vertikális és horizontális együttműkö-
désekre épülnek.
MARKS ÉS HOOGHE (2004) a határ menti régiókban létrejött együttműködéseket a
többszintű kormányzás azon fő típusába sorolják, amely esetében a partnerek eseti
jellegű, adott funkciókra (problémákra) specializálódott intézményeket (bizottságokat,
munkacsoportokat, ügynökségeket stb.) hoznak létre. Nehézségek abban az esetben
adódnak, ha a különböző országok regionális és helyi hatóságai eltérő kompetenciák-
kal és erőforrásokkal rendelkeznek. Ugyanakkor, míg Észak-Amerikában a határ menti
együttműködések továbbra is erősen feladat-specifikusak és elsősorban a nem-kor-
mányzati szereplők részvételével működnek, addig (Nyugat-)Európa határ menti régiói-
ban elmozdulás figyelhető meg a tartósabb struktúrákat kialakító, általános közpolitikai
funkciókat is betöltő „határ menti kormányzás” (cross-border governance) irányába.
Anderson (idézi: PERKMANN, 2002) szerint a határ menti együttműködéseknek – el-
sősorban a fizikai határok megszüntetése, a határ menti régiók érdekeinek képviselete
és pénzügyi támogatása révén – az Európai Unió kétségtelenül fontos ösztönzője, azon-
ban a szerepe eltúlzott. Szerinte a nem EU-tag Svájc határai mentén létrejött eurorégiók
esete jól példázza azt, hogy a kezdeményezések elsősorban nem „felső” ösztönzés-
re, hanem a határ menti funkcionális (elsősorban gazdasági) interdependenciák ki-
alakulására adott válaszként alakultak ki. PERKMANN (2002) viszont úgy véli, hogy bár

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 22 2009.12.10. 9:26:02
Anderson megközelítése helytálló az elsők között alakult eurorégiók esetében, azon-
ban nem ad kielégítő magyarázatot az Interreg közösségi kezdeményezés elindítását
közvetlenül követő „eurorégió-boom”-ra.47
Míg az 1980-as évektől kezdődően az Európa Tanács a megfelelő jogi keretek
kialakítását, a határmenti kapcsolatok formális, politikai-adminisztratív entitásokká fej-
lesztését tűzte ki célul (lásd 1. fejezet), addig az Európai Unió – a regionális politika ke-
retében – sokáig (az EGTC-rendelet 2006-os megalkotásáig) inkább csak a pénzügyi
ösztönzésre helyezte a hangsúlyt.
Bár már az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben létrehozó Római Szerző-
dés is felhívja a figyelmet a gazdasági-társadalmi fejlődés regionális különbségeire,
közös európai regionális politikáról csak 1975-től, az Európai Regionális Fejlesztési
Alap (European Regional Development Fund, a továbbiakban ERDF) létrehozásától
beszélhetünk. Az első nagyjából másfél évtizedben azonban a regionális politika ki-
alakítása és végrehajtása a tagállamok központi kormányzatai „monopóliumának”
számított. Az Európai Bizottság, valamint a közvetlenül érintett szubnacionális hatósá-
gok döntéshozatalba történő bevonására (a „többszintű kormányzás” gyakorlatának
kialakulására) csak a regionális politika 1988-ban végrehajtott reformját követően
került sor (BACHE, 1998).
A regionális politika nyolcvanas évek végi felülvizsgálatát követően már elkülö-
nített közösségi források álltak rendelkezésre a periférikus határ menti térségekben
megvalósítandó együttműködési projektek finanszírozására is. 1989-ben az Európai
Bizottság (az ERDF 10. cikke értelmében) 14 kísérleti projektet (pilot projects) támoga-
tott, összesen mintegy 21 millió ECU értékben. Az első tapasztalatokra támaszkodó,
1990-ben elindított Interreg közösségi kezdeményezés 1990 és 1993 között viszont
már 31 operatív program keretében, 1,1 milliárd ECU forrást biztosított,. A támogatá-
sok alapvető célja az volt, hogy felkészítsék a határ menti régiókat a belső határok
nélküli Közösségre, az egységes piac jelentette intenzívebb versenyben való helytál-
lásra. Az Interreg I kiegészítéseként meghirdetett „Regen” kezdeményezés pedig a
transzeurópai közlekedési- és energiahálózatok hiányzó elemeit pótló infrastrukturális
projekteket finanszírozott. Az 1994 és 1999 közötti Interreg II (ötvözve az Interreg I és a
Regen célkitűzéseit) 59 operatív programot összesen 3,5 milliárd ECU-vel támogatott.
Ebből a legnagyobb arányban (kb. 70 %-ban) a határ menti együttműködések (II A) ré-
szesültek, míg az energiahálózatok fejlesztésének (II B), valamint – új elemként, 1997-
től – a transznacionális együttműködések (II C) támogatása elkülönített forrásokból
történt.48 A 2000 és 2006 közötti Interreg III összköltségvetése (1999-es árakon) már
4,9 milliárd euró volt.49 Ennek felhasználása szintén három programtípus keretében
történt: a teljes program-költségvetés kb. kétharmadát a határ menti együttműködé-
sekre (III A), nagyjából negyedét (27 %-át) a transznacionális együttműködésekre (III B)
fordították, míg a az interregionális együttműködések (III C) részesedése marginális (6
%-os) volt. (WOLFE, 2007 alapján, kiegészítésekkel).

47 A kilencvenes években közel háromszorosára nőtt az euroregionális együttműködések száma.
48 Az EU-hoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országok határ menti (NUTS 3) régiói ebben az időszakban a Phare CBC,
Fehéroroszország, Moldova, Oroszország és Ukrajna nyugati határtérségei – a Technical Assistance to the Community of
Independent States (TACIS) program részeként – a Tacis CBC, míg a mediterrán térség országai a MEDA (Mediterranean
Assistance) program keretében vehettek részt az EU által társfinanszírozott határon átnyúló programokban.
49 2000 és 2006 között a (potenciális) tagjelölt nyugat-balkáni országok határ menti kooperációkban való részvételéhez a CARDS
(Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation) program biztosított uniós pénzügyi forrásokat.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 23 2009.12.10. 9:26:02
24 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

A 2007 és 2013 közötti uniós programozási időszakban az „Európai Területi
Együttműködés” (European Territorial Cooperation, a továbbiakban ETE) a regionális
politika immáron önálló, harmadik célkitűzésé jelenti. Ugyanakkor az ETE a 2007-2013
közötti EU-költségvetés elfogadását megelőző viták egyik legnagyobb vesztese lett,
mivel a tárgyalások kezdetekor az Európai Bizottság még több mint 14 milliárd eurót (a
regionális politikára fordítható teljes összeg 3,9 %-át) javasolt a területi együttműködési
programok finanszírozására fordítani (KAISER, 2006: 27-29). Ennek végül alig 60 %-a,
8,7 milliárd euró került jóváhagyásra, ami azonban még így is több mint nyolcszor
akkora, mint az első (Interreg I) programra fordított összeg.50 A végrehajtás a már az
előző időszakban létrehozott három-pilléres struktúrában történik, a rendelkezésre álló
pénzösszeg közel háromnegyedét (6,4 milliárd eurót) a határ menti együttműködések
(összesen 52 operatív program) lehetséges kedvezményezettjei használhatják fel (lásd
3. táblázat).51
Megfigyelhető tehát, hogy a területi együttműködések főbb típusai (szintjei) közül
a határ menti együttműködések támogatása élvez elsődleges prioritást az EU támoga-
táspolitikájában. PERKMANN (2002) szerint alapvetően ezzel magyarázható, hogy míg
egyre több, a szűkebb értelemben vett határtérségekre fókuszáló eurorégió jött létre az
elmúlt évtizedekben, addig a transznacionális együttműködési programok potenciális
érdekeltjeinek számító „munkaközösségek” többségének tevékenysége – a pénzügyi
ösztönzők hiánya miatt - stagnál. PERKMANN (2007) ugyanakkor veszélyforrást is lát
abban, hogy az eurorégiók működtetésének legfontosabb (sok esetben kizárólagos)
bevételeit az EU által támogatott együttműködési programok keretében elnyerhető
pénzösszegek jelentik. Ez ugyanis felveti azt a kérdést, hogy az eurorégiók vajon csu-
pán olyan „adomány-koalíciók” (grant coalitions), melyek a külső pénzügyi ösztönzők
megszűnését követően majd felbomlanak?

2.4 Közigazgatási rendszer, állami szerepvállalás

A határ menti együttműködések sikerét, térségfejlesztésben betöltött szerepét nagy-
ban meghatározza az a közpolitikai környezet, amelyben az eurorégiók létrejöttek és
működnek. Ennek kapcsán elsősorban az érintett országok közigazgatási rendszerét,
valamint az állami hatóságok attitűdjét és szerepvállalását érdemes vizsgálni.
PERKMANN (2007) szerint általánosságban elmondható, hogy azon országok ha-
tár menti térségeiben hatékonyabbak az eurorégiók, amely országokban a decentra-
lizáció folyamata előrehaladottabb, azaz a regionális és helyi önkormányzatok relatíve
nagyfokú döntéshozatali és pénzügyi autonómiával rendelkeznek.
Az eurorégiók létrehozásával a helyi és regionális hatóságok olyan területeken
(külpolitika, regionális fejlesztés) jelentek meg, melyek tradicionálisan a központi kor-
mányzatok fennhatósága alá tartoztak. Aykaç (idézi: PERKMANN, 2002) hangsúlyozza,
50 A Bizottság – a korábbi gyakorlattól eltérően – ugyanakkora összeget különített volna el a határ menti és a transznacionális
együttműködések számára. A javaslat végül elbukott, a második pillér a „beígért” 6,8 helyett mindössze 1,8 milliárd eurót ka-
pott, így a 2007-2013 időszak uniós költségvetésének elfogadását megelőző tárgyalások igazi veszteseinek a transznacionális
kooperációk potenciális kedvezményezettjei számítanak (KAISER, 2006: 27-29).
51 2007 és 2013 között a Nyugat-Balkán országai az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (Istrument for Pre-Accession
Assistance, IPA), míg a FÁK-országok és a mediterrán térség országai az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz
(European Neighbourhood and Partnership Instrument, ENPI) programok keretében vehetnek részt (EU-tagországokkal közös)
határ menti együttműködési programokban.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 24 2009.12.10. 9:26:02
hogy még az 1970-es években is úgy született meg a – határokon átnyúló területi
tervezéssel, közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos – két- és többoldalú államközi egyez-
mények zöme, hogy azokba a helyi és regionális hatóságoknak egyáltalán nem volt
beleszólásuk.52 Az euroregionalizmus erősödése tehát szoros összefüggésben van
a szubnacionális területi entitások hatáskörének és pénzügyi mozgásterének bővü-
lésével. A közigazgatási decentralizáció előrehaladása, a „többszintű kormányzás”
intézményi kereteinek kialakulása azonban országonként eltérő ütemű. E tekintetben
az Európai Unió tagországainak 4 csoportját (lásd 4. táblázat) különböztethetjük meg
(METIS GMBH, 2009: 22 alapján):
- A központosított unitárius államok (centralised unitary states) esetében a köz-
igazgatási hierarchiában a nem-központi döntéshozatali szintet kizárólag a helyi
önkormányzatok képviselik, a regionális hatóságok viszont teljes mértékben a
központi kormányzatnak vannak alárendelve, és csupán adminisztrációs szere-
pet töltenek be.
- A decentralizált unitárius államok (decentralised unitary states) – a közigazgatá-
si reformok eredményeként már – választott, saját döntési jogkörökkel is felruhá-
zott regionális hatóságokkal rendelkeznek.
- A regionalizált unitárius államok (regionalised unitary states) regionális kormány-
zatai alkotmányos státussal, törvényhozói hatalommal és nagyfokú autonómiá-
val rendelkeznek.
- A föderális államokban (federal states) pedig a központi és a regionális kormány-
zatok közötti hatalommegosztási struktúrát az alkotmány biztosítja.
E kategorizálás alapján arra következtethetünk, hogy a sikeresnek tartott eurorégiók
jellemzően a decentralizált unitárius államok (pl. skandináv országok, Hollandia) és/
vagy a föderális államok (pl. Németország, Belgium) határai mentén működnek. Míg
az „új” tagországok – köztük Magyarország és Románia – jellemzően (továbbra is)
központosított közigazgatási rendszerrel rendelkeznek, így esetükben jóval szűkebb
az alulról jövő kezdeményezések mozgástere. ÁGH (2006: 49) is felhívja arra a figyel-
met, hogy Magyarországon az eurorégiók kiépítésének megkésettségében kulcssze-
repe van annak, hogy a többszintű kormányzás intézményei és külkapcsolatai szinte
teljesen hiányoznak a hazai közigazgatási intézményrendszerből.
PERKMANN (2002 és 2005) arra is rámutat, hogy általában azok az eurorégiók
hatékonyabbak, melyek helyi önkormányzatok részvételével jöttek létre. A föderális
államokban (elsősorban Németországban és Svájcban), valamint a skandináv orszá-
gokban ugyanis a regionális kormányzatok mellett a helyi hatóságok is több kompe-
tenciával rendelkeznek. Ezen országok esetében a térségfejlesztés fontos szereplői
az erőforrás-szerző képesség növelése és a közös érdekek felsőbb szintű képviselete
céljából létrejött települési társulások. Ezzel szemben a kétszintű regionális közigaz-
gatással, ugyanakkor gyenge településközi kapcsolatokkal jellemezhető országokban
(pl. Franciaországban, Olaszországban) viszont inkább a regionális hatóságokat te-
kinthetjük az eurorégiók fő kezdeményezőinek.
A központi kormányok (politikai okokból) a kisebb földrajzi kiterjedésű, lokális
szintű határ menti kooperációkat jobban „tolerálják”, mint a nagyobb földrajzi egy-

52 A nyugat-európai országok regionális fejlesztéspolitikai gyakorlatában ma már érvényesül a többszintű kormányzás elve. Tér-
ségünk országaiban azonban a régiófejlesztés továbbra is centralizált keretekben történik, ami nagyban gátolja a határon átívelő
gazdasági-társadalmi kapcsolatok fejlődését, a területi kohézió erősítését (lásd a 4. fejezetben bemutatott esettanulmányt).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 25 2009.12.10. 9:26:02
26 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

ségek közötti együttműködéseket. Az osztrák Tirol tartomány (Land Tirol), valamint
az olaszországi Dél-Tirol (Provincia autonoma di Bolzano-Alto Adige / Provinz Bozen
Südtirol) és Trentino (Provincia autonoma di Trento) tartományok részvételével létrejött
eurorégió (Europaregion Tirol – Südtirol/Alto Adige – Trentino53) működését például
kezdettől fogva akadályozta az olasz kormány, attól tartva, hogy a határ menti együtt-
működés erősödése majd politikai tőkét kovácsol Dél-Tirol német nyelvű politikai elitje
számára, és ezáltal felerősíti a szeparatista törekvéseket. Kevésbé prosperálnak tehát
azok az eurorégiók, amelyek az „igazságtalan”, etnikai közösségeket elválasztó ha-
tárok lebontását tűzik ki célul, ezzel szemben a központi hatóságok nagyobb való-
színűséggel támogatják azokat a kezdeményezéseket, melyek a pragmatikus (közös
fejlesztések megvalósítása érdekében létrejött együttműködésen alapulnak.
Az eurorégiókkal szembeni általános „attitűd” mellett fontos hangsúlyozni a köz-
ponti közigazgatás szintjén létrehozott intézmények szerepét is. Az Európa Tanács
jelentése (COUNCIL OF EUROPE, 2005) kiemeli, hogy – a szükséges jogi keretek megte-
remtése, a pénzügyi források biztosítása mellett – kulcsfontosságú a területi együttmű-
ködések állami szintű koordinációja. Még a föderális államok esetében is működnek
olyan, a központi kormányzat és a regionális/helyi hatóságok képviselőit is magukban
foglaló intézmények, melyek alapvető feladata a határ menti együttműködésekkel kap-
csolatos információk közvetítése (fórumok szervezése, rendszeres jelentések készíté-
se), valamint technikai segítségnyújtás (általában jogi tanácsadás) a kooperációkban
közvetlenül érdekeltek számára.
A centralizáltabb közigazgatási struktúrával rendelkező Franciaországban az
1992-ben létrejött „Decentralizált Együttműködés Nemzeti Bizottsága” (Commission
Nationale de la Coopération Décentralisée, CNCD) figyelemmel kíséri a francia helyi/
regionális önkormányzatok és külföldi partnereik közötti kapcsolatok fejlődését, külön-
böző tanulmányok formájában javaslatokat fogalmaz meg a kooperációk fejlesztése
érdekében, valamint rendszeres fórumot biztosít a központi és a helyi döntéshozók
közötti párbeszéd számára. A „Területi Tervezés és Fejlesztés Tárcaközi Bizottsága”
(Comité Interministériel de l’Aménagement et du Développement du Territoire, CIADT)
pedig 1997-ben létrehozta a „Határmenti Operatív Misszió” (Mission Opérationnelle
Transfrontali re, MOT) nevű társulást (hálózatot), amely elsősorban operatív segítség-
nyújtással, együttműködési hálózatok szervezésével, képzésekkel, valamint átfogó
stratégiák megalkotásában való közreműködéssel segíti a határ menti projektek ki-
dolgozását és végrehajtását. Az önkormányzatok, határ menti szervezetek, a központi
kormányzat, valamint az üzleti szféra képviselőiből álló társulás továbbá közvetítő sze-
repet tölt be az együttműködő partnerhálózatok, valamint a nemzeti hatóságok és az
európai intézmények között.54 A decentralizált együttműködés fejlődéséhez az is nagy-
ban hozzájárul, hogy egy 2005-ben elfogadott törvény immáron elkülönített pénzügyi
forrásokat biztosít a franciaországi helyi és regionális hatóságok „nemzetközi szolidari-
tási”, elsősorban a vízgazdálkodás és a közegészségügy területein megvalósuló prog-
ramjai számára.55 A központi kormány támogató tevékenysége (más megközelítésben:
a határ menti együttműködések feletti kontrollja) abban is megnyilvánul, hogy az eddig
létrejött francia részvételű EGTC-k alapítói között a francia állam is szerepel.

53 http://www.europaregion.info
54 http://www.espaces-transfrontaliers.org/en/
55 http://www.diplomatie.gouv.fr/en/article_imprim.php3?id_article=8015

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 26 2009.12.10. 9:26:03
Az eurorégiókkal kapcsolatos állami szerepvállalás jellege alapján tehát alapvető-
en kétféle (nyugat-európai) modellről beszélhetünk. A „német – benelux – skandináv
modell” esetében a határ menti együttműködés főszereplői a nagyfokú döntéshozatali
és pénzügyi autonómiával rendelkező helyi önkormányzatok és azok társulásai, ugyan-
akkor a központi közigazgatás szintjén is biztosított az euroregionális érdekek képvi-
selete és a határon átnyúló tevékenységek koordinációja. A „francia modell” lényege
pedig abban áll, hogy az állam egyrészt biztosítja a megfelelő jogi kereteket, másrészt
aktív szerepet vállal az intézményépítésben, a (jellemzően) regionális szintű szereplők
határ menti együttműködési hálózatainak kialakításában is, és adott esetben maga is
tagként van jelen a különböző szervezetekben.
RICQ (2006) az eurorégiók fejlődésének egyik alapvető akadályát az ún. „intéz-
ményi inkompatibilitásban”, vagyis abban látja, hogy – a hatáskörök decentralizáció-
jának hiányában – az együttműködések fejlesztésére fordítható pénzügyi erőforrások
elosztásával kapcsolatos döntések jellemzően nem a (közvetlenül érintett) helyi és re-
gionális hatóságok, hanem az állami intézmények kezében összpontosulnak. Ennek
jellemző megnyilvánulása, hogy az uniós finanszírozású határ menti együttműködési
programok irányítása az EU-tagországok többsége esetében (Magyarországon is) a
fővárosokból történik.

2.5 Helyi tényezők

Az eurorégiók fejlődését – az előző alfejezetekben tárgyalt főbb „exogén” tényezők
mellett – alapvetően meghatározzák az egymáshoz „közeledő” határtérségek gazda-
sági-társadalmi adottságai is.
RICQ (2006) úgy véli, hogy annál kevésbé lesz sikeres egy eurorégió, minél na-
gyobb a gazdasági fejlettségbeli különbség a közös határ egyes oldalain, különösen
a tőkeellátottság, a munkaerőpiac, a lakáspiac és az infrastruktúra tekintetében. Emel-
lett fontos vizsgálni a helyi gazdaságok szerkezetét, valamint a rendelkezésre álló hu-
mánerőforrások mennyiségi és minőségi jellemzőit is. Ezek ugyanis alapvetően be-
folyásolják azt, hogy a határ különböző oldalain tevékenykedő gazdasági szereplők
(és politikai döntéshozók) inkább versenytársnak tekintik egymást, avagy a gazdasági
struktúrák inkább komplementerek, így az együttműködés reális célul tűzheti ki egy
– a gazdasági szinergiák közös kiaknázásán alapuló – „funkcionális eurorégió” ki-
alakítását. Gazdasági értelemben különleges helyzetben vannak azok a határ menti
városok („növekedési pólusok”), melyek további fejlődését az országhatár korlátozza.
A határokon átnyúló kapcsolatok – elsősorban egy integrált közlekedési rendszer –
fejlesztésével ugyanakkor kialakítható egy olyan – a komparatív és méretgazdaságos-
sági előnyöket kiaknázó – városhálózat, amely az egész határtérség többközpontú
(policentrikus) fejlődését előmozdítja. NOVOTNY (2006) ennek kapcsán azonban felveti
azt a problémát, hogy a határ menti városok mérete általában jelentősen különbözik
egymástól, ezáltal a „nagyok” és a „kicsik” érdekei gyakran ellentétesek, így a döntés-
hozók nehezen jutnak dűlőre a közös beruházások megvalósulási helyszínének (pél-
dául egy repülőtér telephelyének) kiválasztásában.
Az euroregionalizmus gazdasági jellegű mozgatórugóit elemezve CANNON (2005)
azt hangsúlyozza, hogy (az Európai Unió támogatásai mellett) az eurorégiók létrejötté-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 27 2009.12.10. 9:26:03
28 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

ben az is fontos szerepet játszik, hogy periférikus, külön-külön „súlytalan” határtérsé-
gek a határ menti együttműködés erősítésével próbálják felvenni a versenyt a nagyobb
méretű és a növekedési tényezőkkel jobban ellátott centrum-régiókkal.
A nem gazdasági tényezők vizsgálatakor RICQ (2006) kiemeli, hogy a határmen-
tiségből származó előnyök kiaknázása annál nehézkesebb, minél nagyobb a határmenti
térségben élő közösségek közötti kulturális és nyelvi távolság. Továbbá sok múlik azon,
hogy a helyi lakosok rendelkeznek-e közös, „euroregionális” identitással is, vagy kizá-
rólag a „nemzeti hovatartozás” számít, a „szomszédokról” való gondolkodásban pedig
inkább az „ők és mi” felfogás, a negatív sztereotípiák dominálnak. A „mentális határok”
így nagyban hátráltathatják a fizikai határok megszűnésével adódó új lehetőségek ki-
aknázását. PERKMANN (2002) azonban kétségbe vonja a közös identitás és célok fon-
tosságát, mert úgy véli, hogy az eurorégiók inkább technokrata intézmények, és a part-
nereket elsősorban a saját (és nem a közös) területi-intézményi érdekeik ösztönzik az
„együttműködésre”. Az euroregionális projektek így az esetek többségében „határmenti”
(border) és nem „határon átnyúló” (cross-border) fejlesztések.
Végül, alapvetően fontos a helyi/regionális hatóságok döntéshozóinak elkötele-
zettsége. A politikai akarat azonban kevésnek bizonyulhat, ha az együttműködő part-
nerek nem rendelkeznek az eurorégiók hatékony működtetéséhez elengedhetetlenül
szükséges pénzügyi- és humán-erőforrásokkal, valamint intézményi háttérrel. GUALINI
(2003) az együttműködések egyik alapvető akadályának a szervezési-intézményi ka-
pacitás hiányát tartja, vagyis azt, hogy az együttműködő önkormányzatok az eurorégió
által kitűzött célok megvalósításában nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, mivel ilyen
tevékenységeket sokáig kizárólag az állami hatóságok végeztek.

2.6 A hatékonyság kritériumai

A nemzetközi szakirodalom az első eurorégiónak (azok „prototípusának”) a német-hol-
land határon 1958-ban létrejött EUREGIO-t tekinti. A gazdasági kényszerek által mo-
tivált, ugyanakkor a kezdetekkor még csupán protokolláris együttműködés az elmúlt
több mint 50 évben a térségfejlesztés fajsúlyos szereplője lett, így modellértékűvé vált
a többi eurorégió számára is.56
A mintegy 13 ezer kilométernyi területű, 3,4 millió főnyi lakosságot tömörítő
EUREGIO a németországi Északrajna-Vesztfália és Alsó-Szászország tartományok, va-
lamint a hollandiai Gelderland, Overijssel és Drenthe provinciák területének határ men-
ti települési önkormányzatai és azok társulásai között jött létre. Legnagyobb városai a
németországi Osnabrück és Münster, valamint a holland Enschede. A határ német ol-
dalán még 1954-ben megalakult (majd 1962-ben jogi személyiséggel rendelkező szer-
vezetté vált) egy olyan települési társulás, amely a helyi gazdaság strukturális problé-
máira való közös válaszok keresését, valamint a helyi és regionális infrastruktúra fej-
lesztését tűzte ki célul. Ezt követően két hasonló társulás jött létre a hollandiai oldalon.
Ma is e három fejlesztési társulás összesen kb. 130 települése alkotja az EUREGIO-t,
amely jelenleg a németországi jog szerint bejegyzett „egyesület” (eingetragener
Verein, e.V.) formájában végzi tevékenységét.
56 Az EUREGIO bemutatása során elsősorban PERKMANN (2005) és WINSEN (2009) tanulmányára, valamint a szervezet honlapján
(http://www.euregio.de) szereplő információkra támaszkodtam.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 28 2009.12.10. 9:26:03
Az együttműködés első lépését az 1958-ban megtartott határmenti konferencia
jelentette, melynek résztvevői a gazdasági szerkezetváltás előmozdítása, az infrast-
ruktúra-fejlesztés, valamint a határ két oldalán élők közötti – a második világháború
során alaposan megtépázott – kölcsönös bizalom helyreállítása érdekében történő
közös fellépést határozták el. A térség évszázadok óta a textilipar egyik fellegvárának
számított („textil útként” emlegették), és még az ötvenes évek végén is az akkor már
válságát élő ágazat foglalkoztatta a határtérség munkaerejének több mint egyötödét
(mára ez az arány 5 % alá csökkent). A közös térségfejlesztés érdekében a partnerek
kezdetben „mozgósították” a határtérség valamennyi parlamenti képviselőjét, hogy
számukra kedvező döntések szülessenek tartományi és állami szinten, elsősorban a
közlekedési- és az oktatáspolitika terén. Sikeres lobby-tevékenységük egyik első kéz-
zelfogható eredményét az A1 autópálya nyugati leágazásának, a határtérség telepü-
léseit (valamint Amszterdamot és Berlint is) egymáshoz közelebb hozó A30 autópálya
megépítése jelentette.
A munkacsoport (EUREGIO Arbeitsgruppe) 1966-ban történt létrehozása az ad-
hoc projekt-kapcsolatok felől a programszerű együttműködés irányába való elmoz-
dulás érdekében történt. Az 1970-ben, Alfred Mozer vezetésével felállított Mozer Bi-
zottság (EUREGIO Mozer-Kommission) feladatává pedig a társadalmi-kulturális jellegű
kapcsolatok erősítése vált.57 Ezzel egy időben a határ mindkét oldalán létrejött egy-egy
iroda, melyek működtetésének költségeit a tagok befizetéseiből finanszírozták, és me-
lyek munkáját a gazdasági és a kulturális együttműködés lehetőségeit vizsgáló tanul-
mányok alapozták meg. 1975-ben közös alapszabályt és akcióprogramot fogadtak el,
így a munkacsoport működése formalizálódott. A Tanács (EUREGIO-Rat) 1978-ban
történt felállításával pedig megalakult a tagok politikai delegáltjaiból (jelenleg 41-41
német és holland képviselőből) álló, Európa első határmenti regionális parlamentje,
melynek végrehajtó szervét az Igazgatótanács jelenti.58 1985-ben egyesült a korábban
létrehozott két iroda. A német és holland alkalmazottakat (jelenleg mintegy 30 főt) fog-
lalkoztató közös titkárság (EUREGIO-Geschäftsstelle) székhelye a határ német oldalán
tartozó Gronau-ban (a közös határtól alig 100 méterre) található.
A hetvenes évek elején az EUREGIO, az Európai Határmenti Régiók Szövetsége
(AEBR) létrehozásának fő kezdeményezőjeként, úttörő szerepet vállalt a határ menti
régiók európai hálózatának kialakításában, illetve közösségi szintű érdekképviselet-
ének megteremtésében is. Az AEBR első elnöke (1971 és 1975 között) Alfred Mozer
volt, az EUREGIO gronau-i központja pedig helyet ad az AEBR titkárságának is.
Az 1987-ben elkészített, a hosszú távú (20 évre szóló) együttműködés stratégiai
céljait rögzítő „regionális határmenti akcióprogram” megszületését az 1984-ben aláírt
német-holland államközi megállapodás és az Európai Bizottság által biztosított pénzügyi
források segítették. Fontos hangsúlyozni, hogy mind az északrajna-wesztfáliai tartomá-
nyi, mind a holland központi kormány már a kezdetek kezdetétől aktívan kivette részét az
EUREGIO fejlesztésében. A Mozer Bizottságnak például a két ország központi és regio-

57 Az apja révén félig magyar származású, szociáldemokrata Alfred Mozer (1905-1979) elévülhetetlen érdemeket szerzett a né-
met-holland politikai kapcsolatok második világháború utáni helyreállításában (http://www.alfredmozerstichting.nl/renderer.
do/clearState/true/menuId/24824/returnPage/24804/). A Mozer Bizottság az EUREGIO-n belül speciális státusszal bír,
működésének finanszírozása nem uniós, hanem regionális és központi forrásokból történik (jelenleg kb. 140 ezer eurós éves
költségvetéssel rendelkezik).
58 A politikai szintű együttműködés mára olyan szintre fejlődött, hogy a két ország kereszténydemokrata pártja 2007-ben (CDA-
CDU Euregio Verband néven) euroregionális szövetséget hozott létre.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 29 2009.12.10. 9:26:03
30 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

nális hatóságainak, nagykövetségeinek képviselői is tagjai lettek, az intézményépítést és
egyedi projekteket pedig pénzügyileg is támogatták. Az akcióprogram jelentősége, hogy
nem csak a térség hosszú távú fejlesztésének kereteit jelölte ki, hanem megalapozta az
első (1990-ben elindított) Interreg közösségi kezdeményezést is.
1990-ben az EUREGIO titkársága már 15 szakértőt foglalkoztatott volt, így az
Interreg I indulásakor megalapozott volt az az igény, hogy a titkárság legyen a német-
holland határ menti program irányító hatósága. A két ország regionális és központi
kormányzataival, valamint a másik három német-holland eurorégióval megkötött (és
minden egyes programozási időszakot megelőzően megújított) Interreg-megállapodás
értelmében így a német-holland határszakaszt érintő, uniós finanszírozású operatív
programok általános irányítása, pénzügyi menedzsmentje és ellenőrzése, valamint a
beérkező pályázatok előzetes értékelése a mai napig az EUREGIO kompetenciájába
tartozik. Az EUREGIO más uniós programokban is aktív szerepet vállal. Bizonyos idő-
szakokban a kis- és középvállalkozások együttműködésének erősödését célzó Euro-
Info Center-t működtetette, valamint jelenleg is részt vesz a munkaerő-mobilitás növe-
lését célzó EURES programban.
A szervezet a kilencvenes évek végétől pedig már nem csak forrásteremtéssel és
projekt-generálással járul hozzá a térség fejlődéséhez, hanem a határon átnyúló kap-
csolatok erősítésében érdekelt más helyi intézmények, vállalkozások és állampolgárok
számára tanácsadói szolgáltatásokat is nyújt. „Hálózat-brókerként” (network-broker)
közreműködik az együttműködni kívánó partnerek egymásra találásában, valamint se-
gít a projekt-ötletek benyújtható pályázatokká történő alakításában.
Megállapítható tehát, hogy az EUREGIO egy olyan típusú eurorégió, melynek
szervezeti és működési struktúrája képes a „horizontális” és „vertikális” együttműködé-
si hálózatok kialakítására. A „horizontális” hálózatok működtetése elsősorban a helyi
projekt-gazdák közötti együttműködések kialakítását és koordinációját jelenti, míg a
„vertikális” hálózatban való részvétele a regionális és központi kormányzatokkal, va-
lamint az Európai Uniós intézményeivel való aktív együttműködésében nyilvánul meg.
Sikere kettős bizalmon alapul. Egyrészt, az Európai Bizottság megbízik a Titkárság
szakértelmében, és abban, hogy képes a projekteket az elérendő célok, és nem a pá-
lyázók partikuláris érdekei szerint priorizálni. Másrészt, az eurorégió tagjai olyan „ügy-
nökükként” fogadják el a szervezet politikai vezetőit, akik képesek érdekeiket a felsőbb
(regionális, országos és uniós) döntéshozói szinteken képviselni.
Az eurorégiók térségfejlesztésben betöltött szerepét nehéz megítélni. Egyrészt azért,
mert az együttműködési projektek általában csak közép- és hosszú távon fejtik ki hatá-
sukat, másrészt az eredmények zöme nem „kézzelfogható”, és csak más eurorégiókkal
való összehasonlításban értékelhetők. Ennek ellenére, az EUREGIO példájából levezet-
ve, meghatározhatók azok a főbb kritériumok, melyek alapján egy határ menti együttmű-
ködés hatékonysága megítélhető. Az eurorégiókat „közpolitikai vállalkozókként” (policy
entrepreneurs) definiáló PERKMANN (2007) három fő sikertényezőt említ:
- Szervezeti fejlődés. Rendelkezik-e az eurorégió olyan intézményekkel, melyek a
stratégia megalkotásában és annak (operatív) végrehajtásában nagyfokú auto-
nómiát élveznek, valamint képesek a határ menti együttműködés céljainak meg-
valósításához szükséges erőforrások mobilizálására?
- Pénzügyi erőforrások diverzifikáltsága. Rendelkezik-e az eurorégió több for-
rásból származó, állandó bevételekkel? Az esetek többségében ugyanis eleve

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 30 2009.12.10. 9:26:03
kudarcra ítéltek azok az eurorégiók, amelyek kizárólag a bizonytalan, a folya-
matos működés finanszírozására egyébként sem elegendő uniós támogatá-
sokra alapozzák működésüket. A tagok rendszeres pénzügyi hozzájárulásai
(tagdíjai) és más források ugyanakkor biztosíthatják a folyamatosságot.
- A határ menti együttműködési tevékenységek „kisajátítása”. Meghatározó
szereplője-e az eurorégió a határtérséget érintő fejlesztési stratégiák meg-
valósításának? Más közpolitikai szereplők, civil szervezetek, üzleti vállalko-
zások stb. legitim és kompetens szervezetnek, különböző projekteket gene-
ráló és „összefogó”, a helyi/regionális érdekeket képviselő „ügynöküknek”
tekintik-e?

Hivatkozások

ÁGH ATTILA (2006): Európa új határai: a „Magyarország 2015” projekt célkitűzései. In:
Kaiser Tamás (szerk.): Hidak vagy sorompók? A határon átívelő együttműködések
szerepe az integrációs folyamatban. Stratégiai kutatások – Magyarország 2015. Új
Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 42-62. o.
BACHE, I. (1998): The Politics of European Union Regional Policy. Multi-level
Governance or Flexible Gatekeeping? Sheffield Academic Press, Sheffield
CANNON, M. (2005): Cross-border Regionalism. Co-operative Europeanisation or
Competitive Globalisation? World Society Focus Paper Series, World Society
Foundation, Zurich, 31 October
http://www.uzh.ch/wsf/WSFocus_Cannon.pdf
COUNCIL OF EUROPE (2005): Report on the current state of the administrative and legal
framework of transfrontier co-operation in Europe. Secretariat memorandum
prepared by the Directorate of Co-operation for Local and Regional Democracy,
Directorate General I – Legal Affairs. 15 March
https://wcd.coe.int/com.instranet.InstraServlet?command=com.instranet.CmdBl
obGet&InstranetImage=1079446&SecMode=1&DocId=1342918&Usage=2
GUALINI, E. (2003): Cross-border Governance: Inventing Regions in a Trans-national
Multi-level Polity. DISP, Vol. 39, No. 152, Zurich, pp. 43-52.
www.nsl.ethz.ch/index.php/content/download/446/2915/file/
ENGL, A. (2009): Territorial Cooperation in Europe: Coordinated Strategy or Lost in
Confusion? Paper presented at the Conference „Innovation for Good Local and
Regional Governance - A European Challenge”, Institute of Governance Studies,
University of Twente, Enschede, 2-3 April
http://www.europeanchallenge.eu/media//papers/ws4_Paper1_Engl_
Territorial_Cooperation.pdf
KAISER TAMÁS (2006): A horizontális európaizáció és a határ menti együttműködések.
In: Kaiser Tamás (szerk.): Hidak vagy sorompók? A határon átívelő együttműkö-
dések szerepe az integrációs folyamatban. Stratégiai kutatások – Magyarország
2015. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 7-41. o.
MARKS, G. – HOOGHE, L. (2004): Contrasting Visions of Multi-level Governance. In: Bache,
I. – Flinders, M. (eds.): Multi-level Governance. Oxford University Press, New York, pp.
15-30.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 31 2009.12.10. 9:26:03
32 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

METIS GMBH (2009): The European Grouping of Territorial Cooperation (EGTC): State
of play and prospects. Committee of the Regions, Brussels
http://www.cor.europa.eu/COR_cms/ui/ViewDocument.aspx?siteid=default&co
ntentID=da65a9c0-5731-4511-a326-6bc87590ca5b
NOVOTNY GÁBOR (2006): A határon átnyúló együttműködés sikerének kulcskérdései
nemzetközi minták alapján. In: Kaiser Tamás (szerk.): Hidak vagy sorompók? A
határon átívelő együttműködések szerepe az integrációs folyamatban. Stratégiai
kutatások – Magyarország 2015. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 90-118. o.
PERKMANN, M. (2002): Euroregions: institutional entrepreneurship in the European
Union. In: Perkmann, M. and Sum, N. (eds.): Globalization, regionalization, and
cross-border regions. Palgrave MacMillan, Basingstoke, pp. 113-139.
https://dspace.lboro.ac.uk/dspace-jspui/bitstream/2134/659/1/ch5%20
perkmann.pdf
PERKMANN, M. (2005): The emergence and governance of Euroregions: the case of
the EUREGIO on the Dutch-German border. Paper presented at the ’Euroregions:
experiences and lessons’ workshop, at the Institut Universitari d’Estudis Europeus.
University of Barcelona, 15-16 December
https://dspace.lboro.ac.uk/dspace-jspui/bitstream/2134/743/3/EUREGIO.pdf
PERKMANN, M. (2007): Policy entrepreneurship and multi-level governance: a
comparative study of European cross-border regions. Environment and Planning
C: Government and Policy, Vol. 25, No. 6, pp. 861-879
http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1133126
RICQ, CH. (2006): Handbook of Transfrontier Cooperation. Council of Europe
WINSEN, B. VAN (2009): Political cooperation in EUREGIO: democratic dimensions in
cross-border cooperation. European View 8, Centre for European Studies, 27
May, pp. 153-161
http://www.springerlink.com/content/38002811qhr02714/fulltext.pdf
WOLFE, C. (2007): INTERREG: van-e még rá szükség? Inforegio-Panorama 24. szám,
Európai Bizottság, Regionális Politikai Főigazgatóság, Brüsszel, december
http://epa.oszk.hu/01400/01414/00012/pdf/2007_24_03-07.pdf

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 32 2009.12.10. 9:26:03
Táblázatok, ábrák

3. táblázat – A 2007 és 2013 közötti európai regionális politika célkitűzései
és uniós finanszírozási forrásai

Célkitűzés Alapok és eszközök Felhasználható összeg
milliárd euró %
„Konvergencia” ERDF, ESF, Kohéziós Alap 282,8 81,5
„Regionális Versenyképesség és
ERDF, ESF 55,0 15,9
Foglalkoztatás”
„Európai Területi Együttműködés” 8,7 2,5
(ebből: határ menti együttműködés (6,4) (1,8)
ERDF
transznacionális együttműködés (1,8) (0,5)
interregionális együttműködés) (0,5) (0,1)
Összesen 346,5 100,0

Rövidítések: ERDF: Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional Development Fund), ESF: Európai
Szociális Alap (European Social Fund)

Forrás: Európai Bizottság (http://ec.europa.eu/regional_policy/policy/object/index_en.htm)

4. táblázat – Az EU-tagállamok csoportosítása a közigazgatási
decentralizáció mértéke szerint

Központosított Decentralizált Regionalizált Föderális államok
unitárius államok unitárius államok unitárius államok
Bulgária Csehország Egyesült Királyság Ausztria
Ciprus Dánia Lengyelország Belgium
Észtország Finnország Málta Németország
Görögország Franciaország Olaszország
Írország Hollandia Spanyolország
Litvánia Lettország
Luxemburg Szlovákia
Magyarország Svédország
Portugália
Románia
Szlovénia

Forrás: METIS GMBH (2009: 23)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 33 2009.12.10. 9:26:03
3. Határ menti együttműködési
programok a magyar–román–szerb
hármashatár térségében
Az előző fejezet rámutatott arra, hogy a határ menti kapcsolatok intézményesülésének
(az eurorégiók létrejöttének) egyik legfontosabb mozgatórugóját az Európai Unió pénz-
ügyi támogatásai jelentik. Az uniós források határon átnyúló együttműködések kereté-
ben történő felhasználásának ugyan nem feltétele, hogy egy potenciális kedvezménye-
zett valamely együttműködési csoportosulás (eurorégió, EGTC stb.) tagja legyen, en-
nek ellenére a magyarországi önkormányzatok részvételével létrejött eurorégiók (2007
után EGTC-k) alapításakor a közös forrásszerzés lehetősége az egyik legfontosabb
motivációs tényezőnek számít(ott).
A tágabban értelmezett magyar-román-szerb hármashatár térség (némi eltéréssel
a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió földrajzi területének) magyarországi és romá-
niai szereplői 1996-tól, míg a szerbiai érdekeltek 2003-tól vehetnek részt az EU határ
menti együttműködési programjaiban.59 A fejezet célja a határtérségben az e progra-
mok keretében eddig megvalósult/jóváhagyott projektek különböző szempontok (a
fejlesztések főbb prioritása, mérete, a megvalósításának módja, valamint a kedvezmé-
nyezettek székhelye és intézménytípusa) szerinti vizsgálata. A három főbb programo-
zási (1996-2003, 2004-2006 és 2007-2013) időszakot átfogó, elsősorban a VÁTI külön-
böző kiadványaira, adataira épülő elemzés nem teljes körű: kizárólag a magyarországi
(dél-alföldi) kedvezményezettek projektjeire terjed ki.60

3.1 Phare CBC, 1996-2003

Az Interreg közösségi kezdeményezés kiterjesztéseként, határon átnyúló együttműkö-
dési (cross border co-operation, CBC) programok elsőként 1994-ben kerültek meg-
hirdetésre a Phare-térség EU-val közvetlenül határos országaiban. Ezekben Magyar-
ország először 1995-ben (Ausztria uniós csatlakozását követően) vehetett részt, majd
1996-ban a magyar-román határszakaszon indult el az első, két nem uniós tagállam
közötti Phare CBC program.61
A Magyarország és Románia közötti Phare CBC programok keretében a támoga-
tásra jogosult négy kelet-magyarországi megyében 1996 és 2003 között összesen 32

59 Jelen tanulmány a tágabban értelmezett hármashatár-térséget a dél-alföldi megyék (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád), a
(Magyarországgal közvetlenül nem határos Hunyad megye kivételével) a romániai Vest (Nyugat) fejlesztési régió megyéinek
(Arad, Temes, Krassó-Szörény), valamint a szerbiai Vajdaság tartomány földrajzi területének összességeként definiálja. A
DKMT Eurorégiónak ugyanakkor Békés megye 2007-től már nem része, viszont a romániai Hunyad megye is tagja (lásd 4.
fejezet). A magyar-román határ menti együttműködési programok területét négy magyarországi (Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar
és Szabolcs-Szatmár-Bereg) és négy romániai (Arad, Bihar, Szatmár és Temes) megye jelenti. A magyar-szerb program két ma-
gyarországi (Bács-Kiskun és Csongrád) megyére, valamint Vajdaság tartományra terjed ki (2007 és 2013 között a Dél-Bánát és
a Szerémség ún. kapcsolódó területeknek számítanak). A harmadik, a tanulmányban nem vizsgált román-szerb együttműködési
reláció három romániai (Krassó-Szörény, Mehedinţi és Temes) megyét, illetve három vajdasági (Észak-, Közép- és Dél-Bánát) és
két közép-szerbiai (Braničevski és Borski) körzetet fed le.
60 A külön nem feltüntetett információk, adatok forrása a VÁTI honlapja (http://www.vati.hu).
61 1995-ben és 1996-ban a magyar-szlovák és a magyar-szlovén határtérség non-profit szervezetei az Ausztriával közös, három-
oldalú Phare CBC programban vehettek részt.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 34 2009.12.10. 9:26:04
millió ECU/euró uniós forrás, az összes magyarországi Phare CBC program összkölt-
ségvetésének közel egynegyede került felhasználásra. Az összesen 165 projekt során a
rendelkezésre álló Phare-keret (34 millió euró) 94 %-át kötötték le a kedvezményezettek,
ami nagyjából megfelel az összes határszakasz átlagos lekötési arányának.62 A támoga-
tások koncentrációja (az egy projektre jutó Phare-támogatás) viszont a magyar-román
határszakasz esetében volt a legmagasabb (lásd 5. táblázat). 1997-ben és 1998-ban (az
osztrák, a szlovák és a szlovén határtérségekhez hasonlóan) az EU nem különített el
támogatási forrást, ebben az időszakban a Phare CREDO, valamint (1997-ben) az orszá-
gos Phare-program finanszírozott határ menti együttműködési programokat.
A megvalósult projekteknek a méretük (költségvetésük nagysága) szerint három
főbb típusát különböztethetjük meg (LADOS, 2006: 206-207 alapján). Az elsősorban a
lakossági („people-to-people”) kapcsolatok fejlesztését célzó, a kisebb tőkeerejű szer-
vezetek (kisebb települések önkormányzatai, civil szervezetek stb.) által is megvalósít-
ható ún. kisprojektek felső határa kezdetben 10 ezer, majd 20 ezer, 2000-től pedig 50
ezer ECU/euró volt. Az alacsonyabb volumenű fejlesztésekre évente, az ún. „Kisprojekt
Alap” keretében írtak ki pályázatokat. 1996 és 1999 között valamennyi, a kisprojektek
mérete feletti fejlesztés nagyprojektnek számított, míg 2000-től ezek alsó határát 2 mil-
lió euróban állapították meg. A koncentráció egyrészről gyorsította a források lekötését
és csökkentette az adminisztrációs terheket, másrészről viszont jelentősen leszűkítette
a kedvezményezettek körét. Ezért 2002-től – az Interreg-re való felkészülés jegyében
– új, ágazati alapú támogatási konstrukciók (grant schemes) kerültek bevezetésre.
E „grant” pályázatok keretében 70 és 500 ezer euró közötti költségvetésű (a továb-
biakban: közepes méretű) projektek megvalósítására lehetett uniós forrást szerezni.
A magyar-román határszakaszon a „Határon átnyúló gazdaságfejlesztés” támogatási
alap 2002-ben és 2003-ban is 12-12 projektet támogatott, míg a 2003-ban meghir-
detett „Környezetvédelmi infrastruktúra hálózatok” elnevezésű konstrukció 6 pályázat
számára biztosított Phare CBC (és kormányzati) forrást.
A vizsgált időszakban a magyar-román Phare CBC programok Magyarországon
összesen 28 darab nagyprojektet támogattak, ami az összes pályázat kb. egyhatodát
jelentette, ugyanakkor az összes támogatás több mint 70 %-át kötötte le (lásd 6. táblá-
zat). 13 nagyprojekt a két dél-alföldi, míg 15 a két észak-alföldi megyében valósult meg,
és hasonló regionális/megyei kiegyenlítettség figyelhető meg a felhasznált összegek
tekintetében is. A Dél-Alföldön jelentősebb összegeket útépítési/útfelújítási munká-
latokra, vízgazdálkodási együttműködések fejlesztésére, valamint üzleti és oktatási
központok kialakítására fordítottak. Békés megyében egyetlen (vízgazdálkodási), míg
Csongrád megyében három (egy-egy vízgazdálkodási, közlekedés-, valamint gazda-
ságfejlesztési) projekt részesült 1 millió eurónál nagyobb összegű Phare-támogatás-
ban (lásd 7. táblázat). 2002-ben és 2003-ban a teljes magyarországi programterületen
30 közepes projekt valósult meg. E projekt-méret tekintetében azonban már kevésbé
érvényesült a területi arányosság elve: a két „grant” pályázat során a Csongrád megyei
kedvezményezettek 10 projekttel összesen mintegy 2,9 millió euró, míg a Békés me-
gyeiek mindössze 4 pályázattal kb. 1,2 millió euró Phare CBC és kormányzati támoga-
táshoz jutottak hozzá (lásd 8. táblázat).
A kedvezményezettek körét vizsgálva megállapítható, hogy a nagyprojektek meg-
valósítói jellemzően az országos útgazdálkodási, valamint a regionális környezetvédel-
62 Ugyanezen időszakban a nyugat-romániai megyékben 28 millió euró volt a felhasználható keret.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 35 2009.12.10. 9:26:04
36 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

mi és vízügyi igazgatóságok voltak, a közepes projektek gazdái között viszont relatíve
nagy számban találunk önkormányzatokat, kistérségi és regionális fejlesztési szerve-
zeteket, kamarákat, egyetemeket is. A Kisprojekt Alap pedig több civil szervezet (egye-
sület, alapítvány) számára is nyújtott támogatást.
A projektek megvalósítási módját illetően három formát különböztethetünk meg
(LADOS, 2006: 207-208 alapján). Közös projekt esetében a projektet közösen dolgoz-
zák ki és valósítják meg a partnerek, az egyetlen (ugyanakkor az egyes országokban
megvalósuló elemeket is tartalmazó) pályázatot az ún. vezető partner nyújtja be az ille-
tékes hatósághoz. Az ún. tükör projekt egymást kiegészítő, ugyanakkor nem feltétlenül
egy időben történő fejlesztéseket jelent. A Közös Szakmai Titkárságra a partnerek két
(vagy több) különböző pályázatot adnak be, és ezekben hivatkoznak egymás (akár
már korábban megvalósult) projektjeire. A különálló projekt pedig azt jelenti, hogy bár
a projekt kidolgozásában együtt dolgoznak a partnerek, azonban csak egy pályázatot
adnak be, és a megvalósítás is csak a határ egyik oldalán valósul meg. A magyar-ro-
mán és a magyar-szerb határszakaszok esetében (is) a 1996 és 2003 közötti együtt-
működési projektek (tudomásom szerint) mindegyike tükör vagy különálló projekt volt.
Közös projektekre, elsősorban az egyes országok eltérő eljárásrendje miatt, ebben az
időszakban nem került sor.
A megvalósult projektek területfejlesztő hatását nehéz megítélni. A VÁTI számítá-
sai szerint az 1996 és 2000 között a magyar-román határ menti magyarországi kistér-
ségek összességében a Phare CBC forrásokból finanszírozott fejlesztések mindösz-
sze 0,7 %-át adták az ugyanezen időszakban eszközölt összes beruházásnak, amely
arány mindössze egyötöde a magyar-osztrák és a magyar-szlovén határtérségek ha-
sonló mutatójának. Egy-egy kistérség esetében azonban kiemelkedő szerepe volt a
határ menti együttműködési programban való részvételnek. Például az országhatár-
Battonya-Mezőkovácsháza-Orosháza közút korszerűsítésére fordított CBC-támogatás
a mezőkovácsházai kistérségben végrehajtott összes beruházás több mint 20 %-át
adta. (TERRA STUDIO, 2002: 30).
Érdemi térségfejlesztő hatásról a magyar-szerb reláció esetében még ennyire sem
beszélhetünk, ugyanis e határtérség (Magyarország esetében Bács-Kiskun és Csong-
rád megyék) szereplői csak 2003-tól pályázhattak Phare CBC forrásokra.63 A 2003-
ban meghirdetett Magyarország – Szerbia és Montenegró Kísérleti Kisprojekt Alap
mindössze 16 kisprojektet támogatott a határ magyarországi oldalán. Az összesen
mintegy 620 ezer euró (465 ezer euró Phare- és 155 millió euró kormányzati) forrásból
elsősorban oktatási, kulturális, tervezési és vállalkozásfejlesztési projektek valósultak
meg. Az összeg közel kétharmadát Csongrád megyei pályázók nyerték el. A lekötött
összegből a legnagyobb arányban (kb. 40 %-ban, 6 projektjük révén) a helyi önkor-
mányzatok és azok társulásai részesültek.

3.2 Interreg III A, 2004-2006

A Magyarország uniós csatlakozását követő „csonka” programozási időszakban (2004
és 2006 között) a hármashatár térségében egyetlen, háromoldalú együttműködésben
kidolgozott program támogatta a határon átnyúló fejlesztéseket. Mivel azonban a há-
63 2003 előtt az EU egyetlen olyan programot sem támogatott, melynek jugoszláviai/szerbiai kedvezményezettjei lehettek volna.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 36 2009.12.10. 9:26:04
rom ország ebben az időszakban háromféle finanszírozási forrásra volt jogosult, ezért
a közös együttműködési program gyakorlati végrehajtása három bilaterális (al)prog-
ram keretében történt:
- Magyarország – Románia Interreg IIIA / Phare CBC Program 2004-2006
- Magyarország – Szerbia és Montenegró Szomszédsági Program 2004-2006
- Románia – Szerbia és Montenegró Szomszédsági Program 2004-2006
A magyarországi projekteket (az Interreg III A program részeként) az ERDF finan-
szírozta, a Romániában megvalósultakat Phare-forrásból támogatták, míg a szerbiai
partnerek CARDS-támogatásra voltak jogosultak. Magyarországon 24 millió euró uni-
ós forrás és kb. 8 millió euró hazai társfinanszírozás állt rendelkezésre. Ez azt jelenti,
hogy összességében kevesebb, egy évre lebontva azonban kb. 2-szer annyi forrást
használhattak fel a magyarországi kedvezményezettek, mint az előző (1996 és 2003
közötti Phare CBC) időszakban.64
A Magyarország-Románia Interreg III A program a három év alatt 89 projekt szá-
mára összesen mintegy 5 milliárd Ft uniós támogatást (és további mintegy 1,7 milliárd
Ft hazai társfinanszírozást) biztosított. Az átlagos projekt-méret tehát nőtt (kb. 300 ezer
euró volt), ami a forrásoknak a korábbi időszaknál nagyobb mértékű koncentrációjá-
ra utal. Alapvetően megváltozott, és a többi határmenti együttműködési programhoz
képest szignifikánsan eltért a fejlesztések ágazati struktúrája: 2004 és 2006 között
a támogatások mintegy 40 %-át a környezetvédelemre és az árvízmegelőzésre, 36
%-át pedig a határ menti infrastruktúra fejlesztésére fordították (lásd 9. táblázat).65 A
kedvezményezettek listáját elemezve látható, hogy a vizsgált időszakban a dél-alföldi-
ek jóval sikeresebbnek bizonyultak a forrásszerzésben, hiszen nagyjából másfélszer
akkora összegű uniós támogatáshoz jutottak hozzá, mint észak-alföldi társaik. A négy
megyét együtt vizsgálva a legnagyobb (kb. 40 %-os) „szelet” az önkormányzatoknak
(és azok társulásainak) jutott, de jelentős összeget kötöttek le (Békés és Szabolcs-
Szatmár-Bereg megyékben) a civil szervezetek, valamint a környezetvédelmi és víz-
ügyi igazgatóságok is, ugyanakkor csökkent a súlya az oktatási intézményeknek és a
kamaráknak (lásd 11. táblázat).
A Magyarország – Szerbia és Montenegró Szomszédsági Programban Magyar-
országon 2004 és 2006 között több mint 2,5 milliárd Ft Interreg-támogatásra lehetett
pályázni, ami nagyságrendekkel több, mint amennyi 2004 előtt e határtérségben ren-
delkezésre állt. Összesen 39 magyarországi projekt részesült pozitív elbírálásban, az
összeg közel háromnegyedét (a magyar-román programhoz hasonlóan) itt is a környe-
zet- és árvízvédelmi, valamint infrastruktúra-fejlesztési projektekre költötték (lásd 10.
táblázat). A források mintegy 60 %-át a Bács-Kiskun megyei projekt-gazdák szerezték
meg, jelentősebb pénzösszegekhez pedig az önkormányzatok és a megyei közútke-
zelők jutottak hozzá (lásd 12. táblázat).
A két együttműködési programban összesen 15 olyan határon átnyúló fejlesztés
valósult meg a dél-alföldi megyékben, melynek uniós támogatása meghaladta a 100
millió Ft-ot. E nagyobb volumenű, jellemzően környezetvédelmi és közlekedési infrast-
rukturális beruházások több mint fele Csongrád megyéhez köthető. A kedvezménye-
64 A tanulmányban nem elemzett romániai projektek finanszírozása ebben az időszakban 15 millió euró Phare- és mintegy 5 millió
euró hazai forrásból történt. Szerbiában pedig 6 millió euró forrásra (3-3 millió euró CARDS-támogatásra és nemzeti társfinan-
szírozásra) lehetett pályázni.
65 Az 1996-2003 időszakkal való összehasonlítást nehezíti az, hogy a rendelkezésre álló (a VÁTI által összeállított) táblázatokban
a támogatások összege korábban euróban, 2004-től viszont Ft-ban van feltüntetve.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 37 2009.12.10. 9:26:04
38 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

zettek zömét pedig megyei önkormányzatok és közútkezelők, valamint néhány helyi
önkormányzat adja (lásd 13. és 14. táblázat).
A fejlesztések zömét 2004 és 2006 között is különálló vagy tükör projekt kereté-
ben hajtották végre, azonban a magyar-szerb programban már néhány közös projekt
is realizálódott. A magyar-román relációban közös projekttel ebben az időszakban
még nem lehetett pályázni.

3.3 ETE / IPA, 2007-2013

A 2007 és 2013 közötti időszakban szintén három határ menti operatív program támogat-
ja a magyar-román-szerb hármashatár térségében megvalósuló közös fejlesztéseket:
- Magyarország - Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013
- Magyarország - Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-
2013
- Románia - Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013
Az immáron két uniós tagország közötti magyar-román kooperációk számára – az
Európai Területi Együttműködési (ETE) program keretében – az ERDF a hétéves időszak-
ban mintegy 211 millió euró támogatást biztosít. A 15 %-os nemzeti társfinanszírozással
kiegészülve ez összességében kb. 248 millió euró forrásnak felel meg.66 A magyar-szerb
határ menti együttműködések fejlesztése viszont az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz
(Instrument for Pre-accession Assistance, IPA) hozzájárulásával történik. A program első
három évében (2007 és 2009 között) az IPA mintegy 18,5 millió eurós támogatása és a 15
%-os hazai társfinanszírozás együtt kb. 22 millió eurónak felel meg.67 A román-szerb IPA-
program 2007 és 2009 közötti összköltségvetése pedig 23 millió euró.68 A hármashatár-
térségben tehát évente átlagosan több mint 50 millió euró forrás áll rendelkezésre, ami
több mint 2,5-szer nagyobb, mint a 2004 és 2006 közötti időszakban.
A Magyarország és Románia közötti együttműködési program 2 prioritásra, 8 be-
avatkozási területre és 22 intézkedésre épül, míg a magyar-szerb fejlesztések 2 prio-
ritás mentén, 4 beavatkozási- és 10 intézkedési területen valósulhatnak meg (lásd 15.
és 16. táblázatok).
A 2007 és 2013 közötti programozási időszak egyik újdonsága, hogy a magyar-ro-
mán relációban kétféle pályázási modell keretében lehet forráshoz jutni. Az ún. egylép-
csős pályázati eljárás lényege, hogy teljes pályázatokat kell benyújtani, melyeket előre
meghatározott kritériumok alapján értékelnek, majd a Közös Irányító Hatóság hozza
meg a finanszírozásról szóló döntést. Az ún. kétlépcsős pályázati eljárás a nagyobb
volumenű fejlesztések támogatását célozza. Az első lépcsőben csak a projekt koncep-
cióját kell határidőre benyújtani. Az elfogadott (az ún. rövid listára került) koncepciókat
pedig a második lépésben kell teljes pályázattá kidolgozni.69
A másik új elem (mindkét relációban), hogy már kizárólag közös projektekkel le-
het pályázni. Ennek lényege, hogy az adott projektben résztvevő partnerek közösen

66 A közvetlen kedvezményezetteknek (a projektet megvalósító szervezeteknek) Magyarországon 5, míg Romániában 2 %-os
önerővel kell rendelkezniük. Lásd http://huro-cbc.eu/hu/finanszirozas
67 http://www.hu-srb-ipa.com/en/financial-framework
68 http://www.romania-serbia.net/index.php?page=Budget
69 http://huro-cbc.eu/hu/palyazasi_modellek

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 38 2009.12.10. 9:26:04
dolgozzák ki a koncepciót, majd (még a pályázat benyújtása előtt) kijelölnek egy veze-
tő partnert (vezető kedvezményezettet), amely kapcsolatot tart a program végrehajtó
szerveivel, felelős a támogatás szabályos felhasználásáért, valamint a szükséges szak-
mai és pénzügyi beszámolók elkészítéséért.70
Jelen tanulmány lezárásáig a magyar-román együttműködési programban három
pályázati felhívást tettek közé. Az első, 2008 októberében meghirdetett egylépcsős
felhívásra 196 pályázat érkezett be. A Közös Irányító Bizottság 2009 július végén en-
nek valamivel kevesebb mint felét, 90 pályázatot részesített pozitív elbírálásban, és ítélt
meg számukra összesen 13 millió euró ERDF-támogatást. A nyertes pályázatok listáját
elemezve feltűnő, hogy a programterület északi része (Magyarországon Hajdú-Bihar és
Szabolcs-Szatmár-Bereg, Romániában Bihar és Szatmár megyék) – a korábbi program-
időszakoktól eltérően – e körben sikeresebbnek bizonyult, az összes projekt mindössze
egyharmada rendelkezik a dél-alföldi vagy nyugat-romániai (Arad vagy Temes) megyék-
hez köthető vezető kedvezményezettel. Megfigyelhető az is, hogy az első pályázati kiírás-
ban sikeres projektek alig 30 %-a esetében tölti be romániai szervezet a vezető partner
szerepét (lásd 17. táblázat). Ennek az elsődleges oka vélhetően az, hogy (a korábbi uni-
ós csatlakozással összefüggésben) a magyarországi non-profit szervezetek a romániai
társaikhoz képest nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkeznek az uniós forrásokból tá-
mogatott pályázatok terén. Ugyanakkor valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a prog-
ram irányító hatósága Magyarországon van. A kisebb léptékű fejlesztések terén Békés
megye mindössze 7, míg Csongrád megye 15 vezető partnerrel képviselteti magát.71 A
legtöbb dél-alföldi projekt az oktatási- és kutatóintézményekhez, önkormányzatokhoz,
valamint kórházakhoz kapcsolódik (lásd 18. táblázat).
A második, 2008 decemberében közzétett kétlépcsős felhívásra beérkezett pá-
lyázatok közül 2009 júliusában 120 projektkoncepció került kiválasztásra. E nagyobb
volumenű projekt-tervek terén ellenben a dél-alföldiek dominálnak, ugyanis 12 Békés
és 26 Csongrád megyei vezető partnerrel rendelkező projekt bizonyult érdemesnek a
további kidolgozásra. A második lépcsőben történő részvételre, az összesen 104 mil-
lió euró ERDF támogatás felhasználására az illetékes hatóságok 2009. október elején
tették közzé a pályázati kiírást. Ezzel egy időben már megjelent a harmadik, mintegy
20 millió eurónyi ERDF forrással gazdálkodó, egylépcsős pályázati felhívás is. Mindkét
esetben 2010 elején várható döntés a kedvezményezettek körét illetően. Az első há-
rom pályázati fordulóban tehát összesen 173 millió euró uniós támogatást lehet meg-
szerezni, ami azt jelenti, hogy 2010 elejéig a 2013-ig rendelkezésre álló teljes keret
már több mint négyötöde (82 %-a) lekötésre kerül.
A magyar-szerb IPA program első pályázati kiírására azonban meglehetősen nagy
időbeli csúszással, csak 2009. szeptember végén került sor. A pályázatokat 2009 vé-
géig kell elkészíteni és benyújtani. Így szintén a jövő év elején születik majd döntés
arról, hogy mely projektek valósulhatnak meg az összesen kb. 17 millió eurónyi IPA-
forrásból.
Összességében megállapítható, hogy a DKMT Eurorégió területén az elmúlt több
mint 10 évben néhány jelentősebb, a hármashatár-térség fizikai integrációját érdemben
70 A több országbeli partnerek tagságával létrejött, és az egyik országban bejegyzett (a vizsgált határtérségben a tanulmány lezárá-
sakor még nem létező) európai területi együttműködési csoportosulások (lásd 1.5 alfejezet teljesítik a partnerség kritériumát.
Így ETE-forrásra egy EGTC egyetlen szervezetként pályázhat, nincs szüksége további partnerek bevonására.
71 A budapesti székhelyű Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. két nyertes projektje (a Geszt-Cséffa, valamint a Csanádpalota-
Nagylak összekötő utakkal kapcsolatos tervezés) is közvetlenül a Dél-Alföldet érinti.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 39 2009.12.10. 9:26:04
40 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

előmozdító, elsősorban környezet- és árvízvédelmi, valamint közlekedési infrastruktúra-
fejlesztési beruházás valósult meg az EU által támogatott határon átnyúló együttműkö-
dési programok keretében. Felvethető azonban az a kérdés, hogy e nagyobb volume-
nű fejlesztések finanszírozása miért e speciális forrásokból, és miért nem az országos
ágazati programok keretében történt? Utóbbi esetben a rendelkezésre álló Phare CBC,
Interreg keretből sokkal több olyan (nagyobb volumenű) projekt valósulhatott volna meg,
melyek a helyi üzleti vállalkozások, oktatási, egészségügyi intézmények, civil szerveze-
tek stb. közötti kapcsolatok erősítése által nagyobb mértékben járultak volna hozzá a
határtérség gazdasági és társadalmi integrációjának előrehaladásához.
Másik kritikaként pedig az fogalmazható meg, hogy a források túlnyomó részét
az egyébként is tőkeerősebb, főleg a régióközpontokhoz köthető szervezetek szerez-
ték meg, míg az elmaradottabb térségek szereplői közül, elsősorban a pályázatokhoz
szükséges önerő és szakmai tapasztalat hiányában, csak néhányan rúgtak labdába.
Ezért a jövőbeli határ menti együttműködési programok kidolgozásakor érdemes len-
ne a pozitív diszkrimináció eszközével élni (például csak a kisebb települések számára
elérhető forrásokat elkülöníteni, részükre alacsonyabb önerőt előírni).
Az egyes programok kedvezményezettjeinek köre alapján az is megállapítható,
hogy lokális típusú projekt-együttműködések elsősorban a határ menti (Magyaror-
szágon a bajai, bácsalmási, mórahalomi, szegedi, makói, mezőkovácsházai, gyulai
és sarkadi) kistérségek települései között alakultak ki, az országhatároktól távolabbi
kistérségek szereplőinek részvételére csak elvétve került sor. A kedvezményezettek
többsége általában csak egy-egy projektet valósított meg, esetükben a határon túli
partnerrel való kapcsolat nem bizonyult tartósnak, azt csupán a pályázati feltételrend-
szer „kényszerítette ki”. Egymásra épülő, hosszú távú partner-kapcsolatokat kialakító
projekteket általában a megyeközpontokhoz (Bajához, Békéscsabához, Szegedhez),
illetve néhány kistérségi centrumhoz (például Gyulához, Makóhoz, Mórahalomhoz)
köthető szervezetek valósítottak meg.

Hivatkozások

LADOS MIHÁLY (2006): Az Intereg-Phare CBC projektek típusai és tapasztalatai. In:
Kaiser Tamás (szerk.): Hidak vagy sorompók? A határon átívelő együttműködések
szerepe az integrációs folyamatban. Stratégiai kutatások – Magyarország 2015. Új
Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 204-229. o.
TERRA STUDIO (2002): A magyarországi Phare CBC programok eredményei. VÁTI Ma-
gyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht., Budapest
http://www.vati.hu/main.php?folderID=2091
VÁTI (2006): Phare CBC Magyarország-Románia 2002 Program – Határon Átnyúló
Gazdaságfejlesztés Támogatási Alap. HitesyBartuczHollai Euroconsulting Kft.
(szerk.), VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht., Budapest
http://www.vati.hu/main.php?folderID=2091
VÁTI (2007a): Határon átnyúló gazdaságfejlesztés – Magyarország-Románia Phare
CBC 2003 Program. Pesti Csoport Kft. (szerk.), VÁTI Magyar Regionális Fejleszté-
si és Urbanisztikai Kht., Budapest
http://www.vati.hu/main.php?folderID=2091

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 40 2009.12.10. 9:26:04
VÁTI (2007b): Környezetvédelmi infrastruktúra hálózatok fejlesztése – Magyarország-
Románia Phare CBC 2003 Program. Pesti Csoport Kft. (szerk.), VÁTI Magyar Re-
gionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht., Budapest
http://www.vati.hu/main.php?folderID=2091
VÁTI (2009): Határok Nélkül. Az INTERREG IIIA Közösségi Kezdeményezés, Magyaror-
szág-Románia és Magyarország-Szerbia Montenegró Határ menti Együttműködé-
si Program keretében megvalósult fejlesztések – 2004-2006, VÁTI Magyar Regio-
nális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht., Budapest
http://www.vati.hu/main.php?folderID=4702

Táblázatok, ábrák

5. táblázat – Az 1995 és 2003 közötti magyarországi Phare CBC programok főbb jellemzői

Határtérség Időszak
Phare-keret Phare-támo- Projektek Egy projektre
(millió ECU/ gatás (millió száma (db) jutó támogatás
euró) ECU/euró) (ezer ECU/euró)
Osztrák 1995–2003 82,0 76,2 474 160,8
Román 1996–2003 34,0 31,9 165 193,2
Szlovák 1995–2003 13,0 11,8 100 117,6
Szlovén 1995–2003 11,0 9,1 116 78,3
Horvát 2002–2003 4,3 4,2 33 127,4
Ukrán 2002–2003 3,0 3,0 34 87,8
Szerb 2003 0,5 0,5 16 29,1
Összesen 1995–2003 147,8 136,7 938 145,7
Forrás: VÁTI (http://www.vati.hu/main.php?folderID=2272); saját számítások

6. táblázat – Az 1996 és 2003 közötti Magyarország–Románia Phare CBC projektek száma
és Phare-támogatása a projektek mérete szerint*

Projektek száma (darab) Phare-támogatás (millió ECU/euró)
Év1
Kis Közepes3 Nagy Összesen Kis Közepes3 Nagy Összesen
1996 24 0 10 34 0,19 0,00 4,23 4,624
19972 24 0 10 34 0,20 0,00 2,88 3,08
1999 0 0 2 2 0,00 0,00 4,78 4,78
2000 10 0 3 13 0,46 0,00 4,50 4,96
2001 15 0 2 17 0,46 0,00 4,17 4,63
2002 21 12 1 34 0,87 2,00 2,12 4,95
2003 13 18 0 31 0,46 4,56 0,00 5,02
Összesen 107 30 28 165 2,64 6,56 22,68 31,88

* A méret-kategóriák definíciói kapcsán lásd 32. o.
1A program meghirdetésének éve • 2 Az országos Phare-program területfejlesztési szektorprogramja részeként
3 A két „grant” pályázat keretében megvalósított projektek • 4 Beleértve a program végrehajtásának költségeit is
Forrás: VÁTI (http://www.vati.hu/main.php?folderID=2272); saját számítások

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 41 2009.12.10. 9:26:05
42 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

7. táblázat – Az 1996 és 2003 közötti Magyarország–Románia Phare CBC programok
keretében megvalósult dél-alföldi „nagyprojektek” főbb jellemzői*

Phare-támo-
Megvalósulás
Év** Ágazat Projekt címe gatás (ezer
helye (megye)
euró)
A magyar–román határrégió regi-
Területi tervezés 270,0
onális fejlesztési koncepciója
Humán erőforrás,
Nemzetközi Képző Központ 114,9
kultúra
Gazdaságfejlesztés Békéscsaba Ipari Park I. ütem 158,0
1996
A Fehér-Körös árvízi helyzetének
88,1
együttes értékelése
Békés Vízgazdálkodás A Fekete- és Sebes-Körös–
Berettyó közötti térség vízgazdál- 900,0
kodásának fejlesztése
Országhatár–Battonya–
1997 Közlekedésfejlesztés Mezőkovácsháza–Orosháza közút 950,0
korszerűsítése I. ütem
A Körös-völgye árvízvédelmi
2001 Vízgazdálkodás 1802,8
fejlesztése
Humán erőforrás,
„Euro Régió” Központja a JATE-n 119,4
kultúra
1996 A Maros hordalékkúp felszíni víz-
Vízgazdálkodás pótlása és a felszín alatti vízkész- 1129,0
let védelme
Térinformatikai alapú területi terve-
68,7
zés és információs rendszer
Csongrád 1997 Gazdaságfejlesztés
Közép-Kelet-Európai Üzleti Infor-
102,8
mációs Központ
Kiszombor-Csanád határátkelő-
1999 Közlekedésfejlesztés höz vezető 43109 jelű út építése 2500,0
II. ütem
Makói Üzleti és Szolgáltató
2001 Gazdaságfejlesztés 2365,7
Központ

* A „nagyprojekt” definíciója kapcsán lásd 32. o
** A Phare CBC program meghirdetésének éve
Forrás: TERRA STUDIO (2002), 27-29

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 42 2009.12.10. 9:26:05
8. táblázat – A 2002. és 2003. évi Magyarország-Románia Phare CBC programok
keretében megvalósult dél-alföldi „közepes projektek” főbb jellemzői*

Megvalósulás Támogatás
„Grant” pályázat Projekt címe Kedvezményezett
helye (megye) (ezer euró)**
A Kettős- és Sebes-Körös árvízvé- Körös-vidéki Környezetvédelmi és
Békés 500,0
delmének fejlesztése Vízügyi Igazgatóság
Környezetvé-
Vízkár-elhárítási infrastruktúra
delmi infrastruk- Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és
fejlesztése a Maros magyarországi 488,6
turális hálózatok Vízügyi Igazgatóság
Csongrád vízgyűjtőjén
fejlesztése
Ruzsa község szennyvíztisztító
Ruzsa Község Önkormányzata 458,8
telep bővítése
Békés Megyei Kereskedelmi és
A tudás nem ismer határokat 360,6
Iparkamara
Tőkebefektetés abszorpciós ké-
Békés pesség növelésének lehetősége: Tessedik Sámuel Főiskola (Gyula) 168,4
humán erőforrás fejlesztése
Gazdaságélénkítés határ menti Körös-Maros Vidékfejlesztési és
207,9
ökorendszerek generálásával Ökogazdálkodási Alapítvány
eurorégiós agrár- és vidékfejlesz-
Csongrád Megyei Agrár Kht. 166,5
tési programközpont
Határ menti Tanácsadó, Képző- és
Szegedi Tudományegyetem 499,5
Határon átnyúló Innovációs Központ
gazdaság-fej- Művészetek házának kialakítása Szentes Város Önkormányzata 300,0
lesztés Érintőképernyős turisztikai Szeged és Térsége Turisztikai Szolgál-
88,1
infoterminálok Szegeden tató Kht.
Képzés és innováció a növénybio-
Csongrád Szegedi Tudományegyetem 287,0
lógiai felsőoktatásban
Határ menti falusi turizmus
Tiszasziget Község Önkormányzata 78,0
fejlesztése
Az Európai Unión innen és túl
Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiós
– határ menti szakkiállítás és 249,7
Fejlesztési Ügynökség Kht.
konferenciasorozat
Határvidék-fejlesztés – Regionális
Homokkert Kistérségi Integrációs Kht. 296,1
kézműipari bázis
* A „közepes projekt” definíciója kapcsán lásd 32. o.
** Phare CBC és kormányzati támogatás együtt
Forrás: VÁTI (2006), VÁTI (2007a), VÁTI (2007b)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 43 2009.12.10. 9:26:05
44 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

9. táblázat – Az INTERREG IIIA Magyarország–Románia határon átnyúló
együttműködési program (2004-2006) keretében támogatott projektek száma és uniós
támogatása, intézkedések szerint

ERDF*-támogatás
Projektek
Intézkedés az összes támo-
száma millió Ft
gatás %-ában
1.1. A határ menti területek infrastruktúrájának fejlesztése 12 1872,6 36,3
1.2. A környezetvédelem és árvízmegelőzés területén
20 2065,2 40,0
felmerülő közös kihívások kezelése
2.1. Az üzleti infrastruktúra és a közös üzleti szolgáltatá-
1 296,3 5,7
sok fejlesztése
2.2. A vállalatok együttműködésének támogatása 10 198,4 3,8
2.3. Az intézmények és közösségek közötti együttműkö-
38 528,1 10,2
dések támogatása
2.4. A kutatás- és oktatásfejlesztés és a humán erőforrás
8 203,0 3,9
területén az együttműködés elősegítése
Összesen 89 5163,5 100,0
* Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional Development Fund)
Forrás: VÁTI (2009); saját számítások

10. táblázat – Az INTERREG IIIA Magyarország-Szerbia és Montenegró
szomszédsági program (2004–2006) keretében támogatott projektek száma és uniós
támogatása, intézkedések szerint

ERDF*-támogatás
Projektek
Intézkedés az összes támo-
száma millió Ft
gatás %-ában
1.1. A határ menti területek infrastruktúrájának fejlesztése 3 783,8 30,0
1.2. A környezetvédelem és árvízmegelőzés területén
14 1087,2 41,6
felmerülő közös kihívások kezelése
2.1. Az üzleti infrastruktúra és a közös üzleti szolgáltatá-
4 376,5 14,4
sok fejlesztése
2.2. A vállalatok együttműködésének támogatása 6 88,6 3,4
2.3. Az intézmények és közösségek közötti együttműkö-
6 176,3 6,8
dések támogatása
2.4. A kutatás- és oktatásfejlesztés és a humán erőforrás
6 98,8 3,8
területén az együttműködés elősegítése
Összesen 39 2611,2 100,0
* Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional Development Fund)
Forrás: VÁTI (2009); saját számítások

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 44 2009.12.10. 9:26:05
11. táblázat – Az INTERREG IIIA Magyarország-Románia határon átnyúló együttműködési
program (2004–2006) keretében támogatott projektek uniós támogatása,
a kedvezményezettek székhelye (megyéje) és szervezettípusa szerint, millió Ft-ban

Békés Csongrád Hajdú- Szabolcs- Összesen
Bihar Szatmár-
Bereg
megye 560,5 248,6 5,7 84,7 899,4
Önkormányzat város 8,8 80,7 0,0 82,8 172,3
(nagy)község 414,6 157,9 386,8 18,5 977,7
régió 0,0 0,0 22,1 0,0 22,1
Fejlesztési társulás/
megye 0,0 0,0 37,1 40,4 77,5
ügynökség
kistérség 22,7 0,0 42,5 0,0 65,2
Környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság 208,8 0,0 188,3 449,2 846,2
Kamara 10,5 0,0 29,2 16,7 56,4
megye 11,1 0,0 0,0 0,0 11,1
Kórház
város 0,0 63,0 0,0 0,0 63,0
Megyei közútkezelő 114,9 138,2 0,0 0,0 253,1
Oktatási intézmény, kutatóintézet 48,8 74,6 39,7 8,6 171,8
Egyesület, (köz)alapítvány 509,4 8,7 20,2 424,3 962,5
Egyéb 68,8 383,8 120,5 12,0 585,1
Összesen 1978,9 1155,5 892,1 1137,0 5163,5

Forrás: VÁTI (2009); saját számítások

12. táblázat – Az INTERREG IIIA Magyarország–Szerbia és Montenegró szomszédsági
program (2004–2006) keretében támogatott projektek uniós támogatása,
a kedvezményezettek székhelye (megyéje) és szervezettípusa szerint, millió Ft-ban

Bács-Kiskun Csongrád Egyéb Összesen
megyei jogú város 0,0 103,4 0,0 103,4
Önkormányzat város 77,3 183,0 0,0 260,3
(nagy)község 501,9 128,5 0,0 630,4
eurorégió 0,0 183,6 0,0 183,6
Fejlesztési társulás/ügy-
régió 0,0 19,8 0,0 19,8
nökség
kistérség 55,6 0,0 0,0 55,6
Környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság 119,2 137,8 0,0 257,0
Nemzeti park igazgatóság 220,9 0,0 0,0 220,9
Megyei közútkezelő 630,0 110,2 0,0 740,2
Oktatási intézmény, kutatóintézet 0,0 46,0 23,5 69,5
Egyesület, (köz)alapítvány 7,9 37,9 12,2 58,0
Egyéb 0,0 12,5 0,0 12,5
Összesen 1612,7 962,7 35,7 2611,2

Forrás: VÁTI (2009); saját számítások

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 45 2009.12.10. 9:26:05
46 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

13. táblázat – Az INTERREG IIIA Magyarország–Románia határon átnyúló
együttműködési program (2004–2006) keretében legalább 100 millió Ft-os uniós támogatásban
részesült dél-alföldi projektek főbb jellemzői

Megvalósulás Támogatás
Projekt címe Kedvezményezett
helye (megye) (millió Ft)
A Békéscsabai repülőtér, burkolt kifutópálya és
Békés Megyei Önkormányzat 549,8
a kapcsolódó létesítmények kiépítése
Biharugra–Körösnagyharsány országhatár Körösnagyharsány Község
372,6
közötti országos közút burkolatának felújítása Önkormányzata
Békés
ÖKOVÍZ – az Élővíz-csatorna ökológiai, turiszti- Közép-Békési Települések
363,9
kai állapotának javítása Vízvédelmi Egyesülete
Magyar–román tükörprojekt keretében a közle-
Magyar Közút Kht. 114,9
kedési infrastruktúra fejlesztése az unió határán
Biogázüzem létesítése Klárafalván energetika-
Csanád Gazdaságfejlesztési
ilag optimalizált határ menti térség kialakítása 373,0
Közhasznú Társaság
érdekében
Alternatív energiatermelő rendszerek elter-
Csongrád Megyei Önkor-
Csongrád jesztésének térségi és határ menti ösztönzése 248,6
mányzat
kistérségi decentrumok kiépítésével
Kerékpárút kiépítése a Kiszombor–Csanád Kiszombor Község Önkor-
157,9
nemzetközi határátkelőhelyhez mányzata
A magyarcsanádi Szent Gellért-híd újjáépítése Magyar Közút Kht. 118,3

Forrás: VÁTI (2009)

14. táblázat – Az INTERREG IIIA Magyarország–Szerbia és Montenegró
szomszédsági program (2004–2006) keretében legalább 100 millió Ft-os uniós
támogatásban részesült dél-alföldi projektek főbb jellemzői

Megvalósulás Támogatás
Projekt címe Kedvezményezett
helye (megye) (millió Ft)
5312. sz. Bácsalmás–országhatár útvonal
Magyar Közút Kht. 630,0
korszerűsítése
Bács-Kiskun
Bácsbokod Nagyközség
Szennyvíztisztító telep építése Bácsbokodon 345,9
Önkormányzata
„Együtt egymásért”: a határon átnyúló gazdasá- Mórahalom Város Önkor-
170,0
gi, társadalmi együttműködés erősítése mányzata
Zöld közösségi ház és erdeii kialakítá-
Kiskunsági Nemzeti Park
sa, ökoturisztikai infrastruktúra-fejlesztés 152,6
Igazgatóság
Mórahalmon
Csongrád
A magyar–szerb vállalkozói és intézményi Röszke Község Önkormány-
112,1
együttműködés elősegítése Bácska térségben zata
A DKMT eurorégió főútja, a bánáti út (úttervezés) Magyar Közút Kht. 110,2
Déli határszakasz felszíni vizeinek jó környezeti Alsó-Tisza Vidéki Környezetvé-
109,5
állapotának megőrzéséhez szükséges akcióterv delmi és Vízügyi Igazgatóság

Forrás: VÁTI (2009)

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 46 2009.12.10. 9:26:06
15. táblázat – A Magyarország--Románia határon átnyúló együttműködési program
2007–2013 prioritásai, beavatkozási- és intézkedési területei

Prioritási
Beavatkozási terület Intézkedési terület
tengely
A határon átnyúló közlekedési léte- Útfejlesztés
közös, fenntartható fejlesztéséhez
szükséges kulcsfeltételek javítása

sítmények fejlesztése Vasútfejlesztés
1. Az együttműködési terület

Tervek, tanulmányok készítése
Szélessávú internet-infrastruktúra kiépítése
A határon átnyúló kommunikáció Közösségi kapcsolódási programok kialakítása
fejlesztése A határon átnyúló hírközlés
Tervek, tanulmányok készítése
1.3.1 Természetvédelem
1.3.2 Vízgazdálkodás
1.3 Környezetvédelem
1.3.3 Hulladékgazdálkodás
1.3.4 Tervek, tanulmányok készítése
1.1.1 Üzleti infrastruktúra fejlesztése
1.1 Határon átnyúló üzleti együtt-
1.1.2 Üzleti együttműködés támogatása
működés támogatása
2. A társadalmi és gazdasági kohézió

1.1.3 Turizmusfejlesztés
erősítése a határ menti térségben

1.2.1 Közös kutatási projektek
1.2 Együttműködés ösztönzése a
1.2.2 A K+F tevékenységekben érintett szektorok
kutatásfejlesztés (K+F) és inno-
közti együttműködés segítése
váció területén
1.2.3 Tervek, tanulmányok készítése
1.3 Együttműködés a munkaerőpia- 1.3.1 Együttműködés a munkaerőpiacon, oktatás-
con, oktatásban – készségek, ban – készségek, ismeretek közös fejlesztése
ismeretek közös fejlesztése 1.3.2 Munkaerőpiaci együttműködés
1.4.1 Közös egészségügy, kockázatke-zelési inf-
1.4 Egészségügy és közös veszély- rastruktúra fejlesztése
elhárítás 1.4.2 Közös intézményfejlesztés, koordináció és
képzés
1.5 Közösségek közötti együttmű-
1.5.1 Közösségek közötti együttműködés
ködés
Forrás: http://www.huro-cbc.eu/hu/celok_es_prioritasok

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 47 2009.12.10. 9:26:06
48 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

16. táblázat – A Magyarország--Szerbia IPA határon átnyúló együttműködési program
2007–2013 prioritásai, beavatkozási- és intézkedési területei

Prioritási
Beavatkozási terület Intézkedési terület
tengely
Határon átnyúló, településeket összekötő útszakasz-
ok építése, felújítása
Infrastruktúra fejlesztése
Határon átnyúló közlekedési útvonalak tervezése,
Infrastruktúra a közösségi közlekedés összehangolása
és környezet Kisebb léptékű vízgazdálkodási (ár- és belvízvéde-
Közös felelősségvállalás lem) tevékenységek
a környezetért Állategészségügyi monitoring, a környezet minősé-
gét javító tevékenységek
Képzések és határon átnyúló üzleti partnerkeresés
Határon átnyúló kulturális útvonalak létrehozása,
Gazdasági együttműködés, kulturális örökségvédelem
Gazdaság, turizmus és K&F A régió terület- és ágazati fejlesztéséről szóló közös
oktatás,
tanulmányok
kultúra
Termékorientált közös kutatás-fejlesztés és innováció
Oktatási és kulturális Oktatási együttműködés
együttműködések Emberek közötti (people-to-people) együttműködés
Forrás: http://www.vati.hu/main.php?folderID=3522

17. táblázat – A Magyarország–Románia határon átnyúló együttműködési
program 2007–2013 első pályázati körében nyertes projektek megoszlása, a vezető
partner székhelye (megyék) szerint

Békés 7
Csongrád 15
Hajdú-Bihar 23
Szabolcs-Szatmár-Bereg 17
Budapest* 2
Arad 2
Bihar 14
Szatmár 5
Temes 5
Összesen 90

* A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. székhelye

Forrás: http://huro-cbc.eu/uploads/editors/file/LIST OF APPROVED PROJECTS HURO_0801.pdf

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 48 2009.12.10. 9:26:06
18. táblázat – A Magyarország–Románia határon átnyúló együttműködési
program 2007–2013 első pályázati körében nyertes, dél-alföldi vezető partnerrel
rendelkező projektek főbb jellemzői

Intéz-
Megye* Projekt címe Vezető partner
kedés**
1.1.3 Arad–Gyula közös közlekedési hálózat-fejlesztés Gyula Város Önkormányzata
Valea lui Mihai–Kondoros települések biogáz-előállítási lehetőségeinek vizs-
1.3.4 Kondoros Nagyközség Önkormányzata
gálata, tanulmánytervek készítése és a jogi környezet összehasonlítása
Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési
2.1.2 Tanácsadói hálózatok kialakítása a magyar–román vállalkozások részére
Békés Közhasznú Közalapítvány
2.3.1 Határ menti pedagógusközösségek interkulturális kompetenciáinak erősítése Szent István Egyetem Pedagógiai Kar
EU-Goal 2009–2010 Békéscsabai Utánpótlás-Nevelő Futball Club
2.5.1 Helyi közösségek közötti értékteremtő együttműködés Sarkadkeresztúr Község Önkormányzata
Kapu a határok között Béthel Alapítvány
Közös sajtó- és hírszolgálat a határon átnyúló hírközlési együttműködés Megyeszolgálat Szolgáltató és Kereskedelmi
1.2.3
megerősítése érdekében Non-profit Kft.
Csongrád Megyei Agrár Információs
1.3.1 Környezetkímélő agrotechnikák meghonosítása a talajvédelem érdekében
Szolgáltató és Oktatásszervező Kht.
Egy Kárpát-medencében élünk – a Szegedi Vadaspark és a Temesvári
2.1.3 Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata
Állatkert látogatóbarát fejlesztése
Környezetbiokémiai együttműködés magyar–román határ menti víz- és talaj-
szennyezések előrejelzésére nagyobb katasztrófák elkerülése céljából
Szegedi Tudományegyetem
A KKV-k innovációs és együttműködési képességének, valamint fejlesztési
lehetőségeinek vizsgálata a magyar-román határ menti térségben
Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatásai a határon átnyúló kapcsolatok-
Innoratio Kutatóműhely Közhasznú Egyesület
2.2.2 ra, agráriumra és kereskedelemre – kutatási projekt
Határon átnyúló együttműködés az agrárkutatásban és oktatásban a fenn-
tartható mezőgazdasági fejlődésért a búza stresszrezisztenciájának növelé- Gabonatermesztési Kutató Kht.
sével
Csongrád A fólia alatti fűszerpaprika termesztés technológiafejlesztésének kutatása a
Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht.
minőségi őrlemény előállítása céljából
Szeged–Arad közös idegenforgalmi képzés, iskolák közötti átjárhatóság biz-
2.3.1 MIOK Szegedi Szakképző Iskola
tosítása
Az emésztőrendszeri diagnosztikus, sürgősségi és minimál invazív terápiás
2.4.2 beavatkozások szakemberképzésének fejlesztése a magyar-román határ Szegedi Tudományegyetem
menti régióban
Sürgősségi betegellátás szervezésének fejlesztése, minőségbiztosítása Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház –
2.4.2
Makó–Arad térségében Rendelőintézet
2.4.2 Együttműködés a sürgősségi ellátás fejlesztéséért Dr. Bugyi István Kórház
Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei
Az Aradi Ereklyemúzeum gyűjteményének közkinccsé tétele
Önkormányzat Megyei Múzeuma
Ételed az életed – Domaszék és Pécska határon átnyúló együttműködése a
2.5.1 Domaszék Község Önkormányzat
gasztronómia jegyében
Szimbiózisban két kultúra – közös múlt – egy európai régióban. A kultúrák
Algyő Nagyközség Önkormányzata
és a hagyományok megőrzése a sokszínű egységes Európáért

* A vezető partner székhelyének megfelelő megye
** Lásd 15. táblázat

Forrás: http://huro-cbc.eu/uploads/editors/file/LIST OF APPROVED PROJECTS HURO_0801.pdf

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 49 2009.12.10. 9:26:06
4. A Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális
Együttműködés fejlődéstörténete,
céljai, eddigi eredményei és akadályai
A magyarországi önkormányzatok részvételével létrejött euroregionális szervezetek
közül az első alulról jövő kezdeményezésként, 1997-ben alakult meg a Duna–Körös–
Maros–Tisza Regionális Együttműködés (közismertebb nevén a DKMT Eurorégió).
Az alapítás óta több mint 10 év telt el, ami lehetőséget ad a magyar-román-szerb
hármashatár térségében intézményesített együttműködés eddigi fejlődéstörténetének
és elért eredményeinek áttekintésére, valamint jövőbeli fejlődési lehetőségeinek és
akadályainak elemzésére.
A fejezet elsősorban a szervezet honlapján szereplő információkra, nyilvánosan
hozzáférhető dokumentumokra, médiahírekre, valamint az eurorégió jelenlegi működ-
tetésében vezető szerepet betöltő személyekkel (2008 őszén) készített interjúkra épül.
Elsőként arra mutat rá, hogy a DKMT Eurorégió rendkívül kedvezőtlen nemzetközi (és
hazai) politikai környezetben kezdte meg működését. A további alfejezetekből ugyan-
akkor kiderül, hogy nagyjából 2003-tól napjainkig már sikerült az együttműködés in-
tézményesítettségének egy olyan szintjére eljutni, amely megfelelő hátteret biztosíthat
az eurorégió középszintű közigazgatási szereplői számára, a hármashatár-térség tár-
sadalmi-gazdasági integrációjának erősítésére. Ennek azonban jelenleg még számos
politikai, gazdasági és társadalmi akadálya van.

4.1 Az alapítás politikai keretfeltételei

A DKMT Eurorégió – ellentétben a központi kormányok által szorgalmazott Alpok-Adria
Munkaközösséggel és a Kárpátok Eurorégióval – alulról szerveződve, a középszintű
közigazgatási szereplők által, magyarországi megyei önkormányzatok kezdeménye-
zésre jött létre.
Az egymással szomszédos Csongrád és Temes, illetve Békés és Arad megyék
között már 1992-ben bilaterális együttműködési megállapodások aláírására került sor.
1994-ben pedig egy háromoldalú, a Vajdaságot is magában foglaló intézményesített
együttműködésre vonatkozó javaslat-tervezet került elfogadásra, amelyhez magyar-
országi oldalról a Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzatok is
csatlakoztak. Az 1992 és 1997 közötti időszak (a 2. fejezetben bemutatott fejlődési
fokozatokat alapul véve) az ismerkedés jegyében telt el, a korábbi évtizedekre jellemző
kapcsolat-hiányos állapot, a kölcsönös előítéletek oldása jellemezte.
„Egyrészről volt egy hatalmas lelkesedés, hogy bontsuk le a ’vasfüggönyt’ e ha-
társzakaszokon is. Ugyanakkor érzékelhető volt a bizalmatlanság, a tartózkodás, a
közigazgatási szereplőkben genetikusan kódolt, hosszú évtizedek alatt kialakult elő-
ítéletesség.”72
A felek ekkor kettős célt fogalmaztak meg. Egyrészt, abból indultak ki, hogy a politi-
kai rendszerváltozásokat követő új helyzetben adott a lehetőség a (természetes) térkap-
72 Interjú Marosvári Attilával, a DKMT Eurorégió magyarországi koordinátorával. Makó, 2008. szeptember 26.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 50 2009.12.10. 9:26:06
csolatok helyreállítására, illetve az uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében célsze-
rű lenne bizonyos területeken olyan együttműködési programokat előkészíteni, melyek
zökkenőmentesen működhetnek majd a határok megszűnését követően. Másrészről,
természetesen ösztönzőleg hatott az is, hogy 1996-tól a magyar-román határszakaszon is
elérhetővé váltak a határ menti együttműködések fejlesztését célzó Phare CBC források.
A romániai és a vajdasági partnereknek ugyanakkor kb. 5 évbe telt, hogy legyűrjék
a központi kormányok ellenállását. Romániában csak az 1996-os politikai változások
után, illetve a magyar-román alapszerződés megkötését követően meghozott elnöki
rendelet engedélyezte a megyei tanácsok elnökei számára, hogy nemzetközi szerző-
déseket írhassanak alá. A bukaresti kormány ugyanakkor feltételként kötötte ki, hogy az
euroregionális együttműködésnek a Nyugat (Vest) régió valamennyi megyéjét, vagyis
a csak Szerbiával (Jugoszláviával) határos Krassó-Szörény, valamint a határszakasszal
egyáltalán nem rendelkező Hunyad megyéket is magában kell foglalnia. Vajdaság Auto-
nóm Tartomány elnökének szintén központi engedélyre volt szüksége. Közismert, hogy
az akkori Jugoszlávia a nemzetközi közösség „számkivetettje” volt, ezért a határokon
átívelő együttműködés különösen fontos volt a hatalmon lévők számára.73
„Amikor (a milosević-i éra utolsó éveiben) a DKMT Eurorégió létrejött, akkor Szer-
bia teljes elszigeteltségben élt, így az eurorégiós szerződés aláírása az egyedüli új
együttműködési formát jelentette. De ez az új forma egészen a 2000. októberi változá-
sokig semmilyen tartalommal nem bírt számunkra.”74
Belgrád ugyanakkor kizárólag a tartomány mint közigazgatási egység egészének
a csatlakozásához járult hozzá, és nem engedélyezte a (jelentős számban magyar ve-
zetésű) községi önkormányzatok (opština-k) belépését. E politikai kompromisszumok
eredményeként a Duna-Maros-Tisza Regionális Együttműködés 4-4 magyarországi és
romániai megyei önkormányzat/tanács, valamint Vajdaság Autonóm Tartomány között
jött létre (lásd 1. ábra és 19. táblázat). A hármashatár-térség legfontosabb szervező-
erőit jelentő városok bevonására ekkor – az állami szabályozások jelentette korlátok
miatt – még nem volt lehetőség.75
A hivatalos alapokmány („Jegyzőkönyv a Duna-Maros-Tisza Regionális Együttmű-
ködésről”) aláírására 1997. november 21-én, Szegeden került sor. A szervezet alapvető
céljaként a felek azt határozták meg, hogy „fejlessze és szélesítse a helyi közösségek
és a helyi önkormányzatok közötti kapcsolatokat…, illetve olyan együttműködéseket,
melyek a korszerű európai folyamatok kereteibe való integráció felé vezetnek.” A meg-
állapodás 5 együttműködései területet jelölt ki:
- Gazdaság
- A közlekedés és hírközlés infrastruktúrájának fejlesztése
- Környezetvédelem
- Idegenforgalom
- Tudomány, kultúra, művelődés, egészségügy, sport, civil kapcsolatok
Implicite megjelenik tehát, hogy a DKMT Eurorégió egyrészt a térség lobbi-szer-
vezeteként kíván működni (hiszen a nagyobb volumenű útépítések, új határátkelők
megnyitása stb. terén az alapítóknak nincsenek közvetlen hatásköreik), másrészt a
73 „Ötéves a DKMT eurorégió. Felélénkül a határon átnyúló együttműködés.” Népszabadság Online, 2002. november 21. http://
www.nol.hu/archivum/archiv-87778
74 Interjú Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. Szabadka, 2008. október 22.
75 „Ötéves a DKMT eurorégió. Felélénkül a határon átnyúló együttműködés.” Népszabadság Online, 2002. november 21. http://
www.nol.hu/archivum/archiv-87778

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 51 2009.12.10. 9:26:06
52 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

térség vállalkozói, gazdasági kamarái, egyetemei, civil szervezetei, szakszervezetei kö-
zötti együttműködések „ernyő-szervezete” kíván lenni. A felek deklarálták azt is, hogy
az Eurorégió nem rendelkezik jogi személyiséggel, és tevékenységük során minden
fél a saját nemzeti jogrendje alapján, illetve a saját országa politikai-gazdasági céljai-
nak megfelelően jár majd el.
Az együttműködés alapelveit és szervezeti kereteit rögzítő jegyzőkönyv négy tes-
tület (Elnökök Fóruma, Soros Elnök, Titkárság, Munkacsoport) létrehozását tűzte ki
célul (lásd következő alfejezet). Az első Soros Elnök a Csongrád Megyei Közgyűlés
elnöke lett. A megalakulást követően (1997 decemberében) a térség szakszerveze-
tei, majd (1998 februárjában) az eurorégió gazdasági kamarái külön euroregionális
együttműködési megállapodást kötöttek. Az önkormányzatok szervezetének hivatalos
neve 1998 áprilisában (Békés megye kérésére) változott Duna–Körös–Maros–Tisza
Regionális Együttműködésre.
Szimbolikus jelentőséggel bírt a politikai vezetők 1998. május 30-i „Hármashatár
Találkozó”-ja, amelyre a Hármashatárkőnél (a „Triplex Confinium”-nál) került sor. Megál-
lapodtak abban, hogy ezt követően minden év májusának utolsó szombatján közösen
ünneplik a „DKMT Napjá”-t, és e napon megnyitják (az egyébként itt lezárt) határokat
a három ország között.
1999 és 2002 között azonban a nemzetközi és hazai politikai feltételek kedvezőtlen-
né válása gátolta az érdemi előrelépést. 1999-ben a NATO 11 héten keresztül bombázta
Jugoszláviát, köztük a vajdasági településeket is. Az ország teljes elszigetelődésével így
fizikailag is lehetetlenné vált a vajdasági partnerek részvétele a DKMT-együttműködés
fejlesztésében. Ezzel egy időben az Európai Unió világossá tette, hogy nem biztosít pénz-
ügyi forrásokat egyetlen olyan program számára sem, amelynek jugoszláviai (vajdasá-
gi) kedvezményezettjei lehetnek. Ráadásul, a DKMT-megállapodást a Vajdaság részéről
1997-ben aláíró tartományi elnök (Boško Perosević) 2000-ben merénylet áldozata lett.
De nem kedvezett az új típusú kapcsolatok fejlődésének az sem, hogy Magyarországon
1998-ban egyik korábbi megyei elnököt sem választották meg újra, ráadásul négy me-
gyéből három esetében „színváltásra” is sor került. A magyarországi megyék (2003-ig)
formálisan ugyan nem léptek ki a DKMT-ből, de az új megyei vezetők már nem tartották
annyira fontosnak az euroregionális (területi, és nem nemzetiségű alapon szerveződő)
kapcsolatukat. Passzivitásukat jelzi az is, hogy 1998 és 2002 között az Eurorégió soros
elnökeinek egyikét sem a magyarországi megyék adták (lásd 20. táblázat).
A létrehozását követő első öt évében tehát a DKMT Eurorégió még nem ért el
számottevő eredményeket. A kölcsönös ismerkedés fázisának tekinthető időszakban
ugyan már kialakultak politikai és (bizonyos területeken) szakmai kapcsolatok, továb-
bá már kezdtek körvonalazódni az együttműködés konkrét keretei, de – elsősorban
pénzügyi erőforrások, valamint a központi és helyi politikai akarat hiányában – a ko-
operáció összességében megmaradt a protokollaritás szintjén. Érdemi előrelépésre
csak 2003 után, a szervezeti struktúra átalakítását követően került sor.

4.2 Az intézményépítés mérföldkövei

A tanulmány 2. fejezete rámutatott arra, hogy a határ menti együttműködések hatékony-
ságának vizsgálatakor az egyik legfontosabb értékelési kritériumot az jelenti, hogy a

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 52 2009.12.10. 9:26:06
partnerek képesek-e egy olyan közös szervezeti struktúrát kialakítani, amely biztosítja
a politikai és szakmai kapcsolatok tartós fennmaradását, illetve meghatározó szerepet
tölt be az adott határtérséget érintő fejlesztéspolitikai döntésekben.
A DKMT Eurorégió esetében az intézményi fejlődést tekintve is érdemes különvá-
lasztani két időszakot. 1997 és 2002 között a DKMT gyakorlatilag csak mint politikai
szervezet létezett. Ebben az időszakban a regionális együttműködés négy testületre
épült (lásd 3. ábra). A legfőbb döntéshozó és konzultációs szervet a rendszeresen
ülésező Elnökök Fóruma jelentette, amely a tagokat képviselő vezetőkből (megyei/
tartomány elnökökből) állt. Illetékességi körébe elsősorban a jegyzőkönyv módosítása,
tagok felvételéről való döntés és kilépésük jóváhagyása, munkacsoportok létrehozása
és tevékenységük felügyelete, valamint az egyes intézkedések végrehajtása tartozott.
A döntéshozatal akkoriban még nem többségi alapon történt, hanem valamennyi tag
egyetértésére szükség volt. A DKMT vezetőjét, a Soros Elnököt is az Elnökök Fóruma
választotta meg egy éves időszakra (általában a DKMT Napján), az Elnökök Fórumá-
nak tagjai közül. A Soros Elnök megválasztása során a területi rotáció elve érvénye-
sült. A Soros Elnök hívta össze és vezette az Elnökök Fórumának üléseit, irányította
a DKMT-t az Elnökök Fórumának két ülése között, megszervezte és koordinálta a Tit-
kárság munkáját, és felelős volt az egyes határozatok végrehajtásáért. A mindenkori
soros elnök székhelyének megfelelő önkormányzat, három (egy-egy magyar, román
és szerb delegált szoros együttműködésében) látta el a titkársági (elsősorban szerve-
zési és adminisztrációs) feladatokat. Az Elnökök Fórumának 1998. áprilisi (temesvári)
ülésen 4 munkacsoport létrehozásáról született döntés. A munkacsoportok feladatává
az adott együttműködési területet érintő döntés-előkészítés, valamint a konkrét prog-
ramok, projektek kidolgozása vált. Az egyes munkacsoportok vezetőit (területi alapon,
egyenlő arányban) ekkor még a tag-önkormányzatok delegálták.
A döntéshozók számára már a kezdetektől világos volt az, hogy az Eurorégió csak
akkor tud uniós forrásokhoz jutni, közös projekteket megvalósítani, ha rendelkezik stra-
tégiai programmal. Ehhez viszont egy közös pénzalap (bankszámla), valamint az állan-
dó iroda funkcióját betölteni képes, jogi személyiséggel rendelkező szervezet létreho-
zására volt szükség (BOTKA, 2001). Az állandó, szegedi iroda megnyitására 2000-ben
került sor, az önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság bejegyzésére
viszont 2003-ig kellett várni.
A 2002-es magyarországi (önkormányzati) választásokat közvetlenül követően
egyrészt csökkent a DKMT Eurorégió területe, másrészt lényegesen átalakult a szer-
vezeti struktúrája (lásd 4. ábra). Jász-Nagykun-Szolnok megye 2003-ban kilépett a
DKMT-ből, azzal az indokkal, hogy inkább a Kárpátok Eurorégióban kívánja a határo-
kon átívelő kapcsolatait fejleszteni. A szervezeti struktúrát érintő legfontosabb változás
pedig az volt, hogy az Elnökök Fórumát felváltotta a Közgyűlés, amelybe az alapító
megyék/tartomány vezetői mellett állandó meghívást kapott három város (Békéscsa-
ba, Szabadka és Szeged) önkormányzata, három gazdasági kamara és három egye-
tem képviselője, valamint a civil szervezetek, a szakszervezetek és a (szintén szegedi
székhelyű, 2002-ben létrehozott) DKMT Eurorégió Ifjúsági Szövetségének egy-egy
delegáltja. A Közgyűlés jelenleg hasonló hatáskörökkel rendelkezik, mint korábban az
Elnökök Fóruma, a döntéshozatali mechanizmusa ugyanakkor gördülékenyebbé vált,
mivel – a módosított alapszabály értelmében – a döntésekhez már nem szükséges
valamennyi tag jelenléte, és néhány kérdés (például a költségvetés elfogadása) kivéte-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 53 2009.12.10. 9:26:07
54 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

lével elegendő az egyszerű többség. A Soros Elnök funkcióiban és megválasztásának
módjában (egy évre, rotációs rendszerben), valamint a Titkárság működési elveiben
és feladataiban nem történt lényeges változás.
A közös pályázatok kidolgozása és lebonyolítása érdekében azonban egy új szer-
vezet, a fejlesztési ügynökség jött létre. A DKMT politikai szervezetétől elválasztva,
önálló jogi személyiségű munkaszervezetként (gazdasági társaságként), a DKMT
Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaság (Kht.) létrehozásáról 2003
májusában született döntés. Fontos hangsúlyozni, hogy a 2009 májusától nonprofit
kft. formájában működő társaság tulajdonosai között – a magyarországi önkormány-
zatok részvételével létrejött eurorégiók körében egyedül álló módon – mindhárom or-
szág önkormányzatai megtalálhatók, ugyanakkor kizárólag a DKMT alapító (és még
tagsággal rendelkező) megyéi/tartománya rendelkeznek tulajdonnal és szavazati jog-
gal (a társult tagok nem).
„2002 után a DKMT mint politikai szervezet már nem lehetett a megyei/tartományi
elnökök ’exkluzív klubja’, hanem bevontuk az egyéb szereplőket is. … A munkaszerve-
zet funkcióját betöltő fejlesztési ügynökséget viszont – elsősorban a romániai partne-
rek kérésének eleget téve – úgy hoztuk létre, hogy megtartsuk a megyék primátusát,
hogy az egyenlők között legyenek egyenlőbbek.”76
A szegedi székhelyű DKMT Kht. jegyzett tőkéje (induló vagyona) 3 millió Ft, amely
egyenlő arányban oszlik meg az egyes országok között, illetve országokon belül a tag-
önkormányzatok között.77 A társaság működtetésének finanszírozása ugyanakkor a
lakosság-arányos befizetés elve alapján történik. 2005 és 2008 között a Kht. évente
átlagosan mintegy 36 millió Ft-ból gazdálkodhatott, amelyhez minimális mértékben
(együttesen 2 %-nál kisebb arányban) hozzájárult három, taggyűlési tagsággal (szavaza-
ti joggal) nem rendelkező városi önkormányzat (Szeged, Békéscsaba és Szabadka) is.
2008-ban a Békés Megyei Önkormányzat részéről már nem történt befizetés78,
mivel a 2006-os önkormányzati választásokat követően megalakult új (jobboldali
többségű) megyei közgyűlés az Eurorégióból való kilépés mellett döntött (lásd 2. ábra
és 19. táblázat). A hivatalos indoklás szerint a – a túlságosan Csongrád-központú –
DKMT Eurorégió működéséhez történő hozzájárulás nem állt arányban a megye által
realizált hasznokkal. Ezért a jövőben Békés megye (bilaterális megállapodások kere-
tében) inkább csak a romániai Arad és Bihar megyékkel kíván együttműködni.79
A fejlesztési ügynökség mérlegfőösszege (vagyona) 2008. végén 109 millió Ft
volt. Élén ügyvezető igazgató áll, működését 6 (országonként 2-2) tagú felügyelő bi-
zottság ellenőrzi. Az alkalmazottak létszáma 2008-ban 4 fő volt.
A szervezeti struktúra 2003-ban történt átalakításának további fontos eleme az
volt, hogy felállításra került egy 3 tagú (Csongrád, Temes és Vajdaság által delegált
tagokból álló) Koordinációs Bizottság, melynek alapvető feladatai az Eurorégió mű-
ködtetésével kapcsolatos napi, operatív feladatok elvégzése, a Közgyűlés döntései-
76 Interjú Marosvári Attilával, a DKMT Eurorégió magyarországi koordinátorával. Makó, 2008. szeptember 26.
77 A Vajdaság részesedése tehát 1 millió Ft, a romániai megyék pedig 250-250 ezer Ft törzsbetéttel rendelkeznek. A társaság
alapításakor a három magyarországi megyei önkormányzat hozzájárulása egyenként 333-333 ezer Ft volt. Békés megye kilé-
pését követően Csongrád megye betétje 666 ezer Ft-ra nőtt, míg Bács-Kiskun megyéé 333 ezer Ft maradt.
78 Békés megye kilépését követően (2008-ban), a kiesett bevétel pótlása érdekében, Csongrád megye az előző évhez képest
nagyjából kétszer akkora befizetést teljesített (lásd 21. táblázat).
79 „Békés megye nem kér az eurorégiós együttműködésből” Népszabadság Online, 2007. június 1. http://www.nol.hu/
archivum/archiv-448745; „Békés megye kilépett a DKMT-ből” Eric Info, 2007. június 8. http://www.ericinfo.eu/index.
php?page=3&read=108

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 54 2009.12.10. 9:26:07
nek előkészítése, valamint a fejlesztési ügynökség és a munkacsoportok munkájának
figyelemmel kísérése.
A korábbi 4-ről 10-re nőtt a munkacsoportok száma, és megváltozott a személyi
összetételük is. A 2003 előtti gyakorlattól eltérően ugyanis már nem a tag-önkormány-
zatok által megbízott személyekből, hanem az adott területek (önkéntes alapon csat-
lakozott) szakértőiből állnak. Tevékenységüket önállóan végzik, amely felett a Közgyű-
lésnek nincs felügyeleti, irányító funkciója.
„2002 után elindultunk abba az irányba, hogy a korábbi merev, funkció nélküli
munkacsoportokat olyan munkacsoportokkal váltsuk fel, amelyek a tényleges együtt-
működéseket generálják. … Az egyes területek szakértői kerestek meg minket, hogy
fogadjuk be őket, ami előrelépést jelent, ugyanis nem felülről szerveződnek üres dol-
gok, hanem olyan emberek alakítanak munkacsoportokat, akik valóban dolgozni sze-
retnének.”80
A munkacsoportok átalakítása és tartalommal való megtöltése így nagyban hoz-
zájárult ahhoz, hogy a határokon átívelő kapcsolatok ne csak a közigazgatási szerep-
lők szintjén, hanem az Eurorégió földrajzi területén tevékenykedő civil szervezetek,
egyetemek, vízügyi hatóságok, médiumok stb. között is fejlődjenek.
„A DKMT-s együttműködést (ma már) két részre kell bontani. Az egyiket a regio-
nális közigazgatások közötti együttműködés jelenti, melynek fókuszában az áll, hogy
megfelelő keretet biztosítson a térségben gyakorlatilag mindenki számára az együtt-
működéshez. Mi olyan dolgokat próbálunk elintézni euroregionális szinten, amit má-
sok nem tudnának, elsősorban azért, mert nincsenek hozzá kompetenciáik és kapaci-
tásaik… A másik elem a közigazgatásoktól függetlenül, a civil szervezetek, egyetemek,
kutatóközpontok, médiumok között párhuzamosan fejlődő DKMT-s együttműködés.
Közöttük vannak olyanok, amelyek az Eurorégió Közgyűléséhez fordulnak ’befogadá-
sért’, támogatásért, de vannak olyanok is, amelyek ezt egyáltalán nem igénylik.”81
Az intézményi fejlődés tekintetében további előrelépést a DKMT Eurorégió önál-
ló jogi személyiségű szervezetként, Európai Területi Együttműködési Csoportosulás-
ként (EGTC-ként) történő bejegyeztetése jelentené. A szervezet jelenlegi felépítése,
működési struktúrája megfelelő alapot biztosít az új jogi forma létrehozásában rejlő
addicionális előnyök kiaknázására. A tanulmány lezárásáig utolsónak számító, 2009
májusában megtartott DKMT Közgyűlésen a soros elnöki tisztséget átvevő Temes
megyei elnök – elsősorban új pályázati lehetőségek kihasználása érdekében – fel is
vetette a DKMT Eurorégió EGTC-ként történő bejegyeztetését (EGTC-vé történő átala-
kulását).82
A operatív vezetésnek határozott (eddig sikertelen) törekvése a DKMT Eurorégió,
három (egy-egy dél-alföldi, nyugat-romániai és vajdasági) munkatárs alkalmazásával
működtetendő brüsszeli irodájának létrehozása. A közvetlen jelenlét legfőbb hozadé-
ka az lenne, hogy a szervezet további (az ETE-programokon kívüli) pályázati lehetősé-
gekkel kapcsolatos információkhoz első kézből tudna hozzájutni.

80 Interjú Marosvári Attilával, a DKMT Eurorégió magyarországi koordinátorával. Makó, 2008. szeptember 26.
81 Interjú Kardos Ágnessel, a Temes Megyei Tanács külügyi referensével. Temesvár, 2008. október 7.
82 Pataki Zoltán: „Eurorégiós kadarka és sörtúra” Nyugati Jelen, 2009. május 25. http://www.nyugatijelen.com/jelenido/
euroregios_kadarka_es_sortura.php

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 55 2009.12.10. 9:26:07
56 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

4.3 Az együttműködés stratégiája

A DKMT Regionális Együttműködés tartalmi elemeinek, vagyis a hármashatár térsé-
gében megvalósítandó közös fejlesztésekkel kapcsolatos tervek meghatározására
elsőként 2000-ben került sor. A szakmai háttér biztosítása a Csongrád Megyei Önkor-
mányzat által az 1998. évi Phare CREDO program keretében elnyert pénzügyi forrás-
ból történt. A mintegy 31 ezer euró támogatás lehetővé tette azt, hogy a térség terület-
fejlesztéssel foglalkozó szakemberei meghatározzák az együttműködés főbb irányait
és eszközeit.83 Az elkészült stratégiai tervet az Elnökök Fórumának 2000 szeptembe-
rében (Szegeden) megtartott ülése fogadta el.
A „Stratégiai terv a Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális Együttműködés szá-
mára” című dokumentum (KULCSÁR, 2000) bevezetője világosan leszögezi azt, hogy
az Eurorégió „alapvető funkciója a forrásszerző képesség erősítése, közreműködés
a határokon túlnyúló térségi fejlesztési programok kidolgozásában és megvalósí-
tásában, s ennek segítségével a térségi gazdasági, társadalmi és politikai kohézió
erősítése.”
A DKMT Eurorégió speciális adottságainak és sajátos célkitűzéseinek ismerteté-
sét követően 7 alprogram kerül bemutatásra. Az 1. alprogram „A DKMT működésének,
regionális szervezetének kialakítása” címet viseli. Célja, hogy egy olyan állandó (hosz-
szú távon működő), hatékony munkaszervezet jöjjön létre, amely a közigazgatási és
intézményi struktúrák különbözőségeinek, valamint az együttműködést gátló politikai,
gazdasági, társadalmi tényezőknek a figyelembevételével alkalmas lehet az Eurorégió
döntési mechanizmusainak, valamint adminisztratív és szakértői hátterének bizto-
sítására. Az alprogram leszögezi, hogy az Eurorégió nem egy új nemzetek/államok
feletti alany, hanem egy olyan szervezet, amely elsősorban a gazdaság, a tudomány,
a környezetvédelem, a kultúra, az oktatás és a sport területén igyekszik az együttmű-
ködéseket megkönnyíteni, és a határ különböző oldalaihoz tartozó (helyi, regionális
és országos) szervek tevékenységeit koordinálni. Megfogalmazódik az is, hogy a helyi
önkormányzatok (különösen a megyeszékhelyeket jelentő városok), valamint a regio-
nális hatóságok, a kamarák, a civil szervezetek és a gazdasági szervezetek bevonása
elengedhetetlen a további fejlődéshez. Ezen kívül, elsőként ezen alprogram tesz konk-
rét javaslatokat a munkaszervezet két elkülönült egységének, az adminisztratív szere-
pet betöltő titkárságnak, valamint az Eurorégió projektjeit kidolgozó és megvalósító,
közhasznú társaság formájában létrehozandó fejlesztési ügynökséget illetően.
„A DKMT Eurorégió stratégiai terv közigazgatási együttműködési programja” c.
2. alprogram az euroregionális együttműködésben részt vevő közigazgatási szereplők
közötti kapcsolatok erősítése érdekében fogalmaz meg teendőket. Magyarország és
Románia közigazgatási rendszerének összehasonlítását követően bemutatásra kerül-
nek azok a főbb eszközök (konferenciák, általános és tematikus előadássorozatok,
továbbképzések, külföldi tanulmányutak, nyomtatott és online hírlevelek kiadása),
melyek alkalmazása segítheti a struktúrák különbözőségéből adódó problémák áthi-
dalását. Az alprogram hátterét biztosító elemzés alapvető hiányossága, hogy – a szük-
séges információk hiánya miatt – nem terjed ki a szerbiai (jugoszláv) közigazgatási
rendszer jellemzőinek bemutatására.
83 A közös munkát megalapozó, 2000-ben megtartott két workshop-on kizárólag magyarországi és romániai szakértők vettek
részt, vajdaságiak – az ismert körülmények miatt – nem voltak jelen.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 56 2009.12.10. 9:26:07
A 3. alprogram „A korábban készített fejlesztési programok, tervek integrálásá”-t
tűzi ki célul. Az elemzés rámutat arra, hogy a DKMT-t alkotó megyék/tartomány az ez-
redfordulón az uniós felkészülési folyamat, valamint a területi tervezés különböző fejlő-
dési szakaszaiban vannak. A magyarországi és a romániai megyék, illetve statisztikai-
tervezési (NUTS 2) régiók már rendelkeznek saját fejlesztési tervekkel, a Vajdaságot
illetően azonban még csak állami szintű (a Szerb Köztársaság fejlesztési koncepció-
jának egy fejezetét képező) elképzelések vannak. Alapvető probléma továbbá, hogy
e fejlesztési stratégiák között kevés a kapcsolódási pont, vagyis hiányzik a határok
különböző oldalain megfogalmazott célok összehangolása, valamint kevés az olyan
célkitűzés, illetve konkrét program és projekt, melyeket közösen lehetne megvalósíta-
ni. Ezért – a hármashatár-térség gazdasági-társadalmi helyzetének átfogó elemzése
alapján – szükséges a fejlesztések jövőbeli összehangolása, az egyes tervek érintke-
zési felületeinek meghatározása.
A 4. alprogram célja „A szellemi bázisok együttműködő hálózatának kialakítása”,
és az elsősorban a régióközpontokhoz (Szeged, Temesvár, Újvidék) köthető „tudás-
központok” (egyetemek, kutatóintézetek) közötti kooperáció intézményi kereteinek
megteremtésére irányul.
Az „Eurorégió kommunikációs programja” című 5. alprogram célja a DKMT Regi-
onális Együttműködés népszerűsítése, a szervezet működésével kapcsolatos tájékoz-
tatás és figyelemfelkeltés, valamint az euroregionális együttműködéseket sikeresebbé
tevő eszközök meghatározása. A különböző médiumok (helyi/regionális/országos
televíziók, rádiók, napilapok stb.) helyzete a három országban lényegesen különbözik
egymástól, ami szükségessé teszi egy közös „kommunikációs akcióprogram” kidol-
gozását is, elsősorban a „régiótudat és a régiómarketing formálása” érdekében. Az
alprogram konkrét eszközökre (pl. regionális napilapra, regionális üzleti kalauzokra,
közös tananyagokra) tesz javaslatot, valamint felvázolja az euroregionális rádiózás és
televíziózás lehetséges modelljét is.
A 6. alprogram „A társadalmi - gazdasági szereplők együttműködési hálóza-
tának kialakítása” címmel került meghatározásra. Alapvető célja az Eurorégió civil
szervezetei közötti kapcsolatokat erősítő, „civil hálózatok” kialakítását lehetővé tevő
együttműködési területek beazonosítása. A szektor fejlődésében a három országban
megfigyelhető közös vonások és különbözőségek általános bemutatását követően az
alprogram településtípusonként (kistelepülések, városok) és célcsoportonként (gyer-
mekcsoportok, ifjúsági korcsoportok, vállalkozók, gazdálkodók, etnikai-kisebbségi
csoportok, időskorúak és elesettek, munkanélküliek) jelöl ki együttműködési terüle-
teket. Ezen kívül javaslatot tesz olyan intézmények (Eurorégiós Civil Egyeztető Fórum,
Euroregionális Civil Integrációs Központ, Euroregionális Civil Koordinációs Szövet-
ség, Euroregionális Civil Pályázati Alap) létrehozására, melyek az „euroregionális civil
együttműködési rendszer” főbb pilléreit jelentenék. Szintén ezen alprogram foglalko-
zik a kamarák, a vállalkozásfejlesztési alapítványok és központok, valamint a szakszer-
vezetek közötti kapcsolatok fejlesztési lehetőségeivel.
„Az Eurorégió forrásszerző képességének erősítése” című 7. alprogram számba
veszi azokat az uniós (elsősorban Phare CBC) és nemzeti forrásokat, melyek hatékony
felhasználása megfelelő pénzügyi hátteret biztosíthat a többi alprogramban megfo-
galmazott célok eléréséhez. Az ezredfordulón világos azonban, hogy az Eurorégió
(jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetként) közvetlenül nem, csak az egyes

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 57 2009.12.10. 9:26:07
58 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

tagok által pályázhat uniós forrásokra. A forrásszerzést az is nehezíti, hogy a Vajdaság
abban az időben egyáltalán nem juthat uniós támogatásokhoz, Magyarország uniós
csatlakozását követően pedig a magyarországi és a romániai megyék eltérő struktú-
rájú (előbbiek az Interreg, míg utóbbiak a Phare CBC) határ menti együttműködési
programokban vehetnek majd részt.
Összességében megállapítható, hogy a 2000-ben jóváhagyott stratégiai terv
megalapozta az Eurorégió munkaszervezetének későbbi létrehozását, továbbá meg-
határozta az együttműködések főbb területeit és formáit, valamint azonosította a be-
vonható forrásokat. Ugyanakkor nem jelölte ki világosan a főbb prioritásokat, valamint
az egyes együttműködési területekre vonatkozó helyzetértékelés és a javaslat-gyűjte-
mény sem különült el markánsan egymástól. A dokumentum gyengesége az is, hogy
az egyes stratégiai célokhoz nem rendelt konkrét, meghatározott költségvetéssel ren-
delkező operatív programokat, projekteket.
A 2005 májusában elfogadott, a DKMT Eurorégió jelenlegi működése vezérfona-
lául szolgáló „A DKMT Eurorégió stratégiája” c. dokumentum (NAGY, 2005) azonban
már jóval letisztultabb szerkezetű, illetve sokkal konkrétabb jövőképet, célokat és esz-
közöket határoz meg.
Az Eurorégió szervezetének 2003-ban történt átalakítását követően, a 2004 má-
jusában megtartott DKMT Közgyűlés döntött a közös fejlesztési terv elkészítéséről. A
döntéshozók három célt fogalmaztak meg: az alapdokumentum egyrészt szintetizálja
a már létező megyei, tartományi és regionális fejlesztési elképzeléseket, másrészt ha-
tározzon meg olyan új együttműködési területeket, melyek a lokális tervekben nem,
vagy csak érintőlegesen szerepelnek, harmadrészt feleljen meg az EU szakmai kö-
vetelményeinek, így tegye alkalmassá az Eurorégiót uniós támogatások megszerzé-
sére. E komplex feladat megoldására egy 9 fős szakértői csoport jött létre, melynek
munkájában az egyes országok (köztük immáron Szerbia/Vajdaság) 3-3 képviselője
vett részt (NAGY, 2005: 8). A szakmai fórumok főbb eredményeit – a DKMT Eurorégió
Fejlesztési Kht. megbízásából – az MTA Regionális Kutatások Központjának Békés-
csabai Osztálya összegezte.84
Az I. fejezet (NAGY I., 2005: 11-44) a DKMT Eurorégió főbb földrajzi, társadalmi és
gazdasági jellemzőit tekinti át. A helyzetelemzés sokoldalú, az először egységes fej-
lesztéspolitikai területként kezelt határtérség (földrajzi) helyzeti-, természeti erőforrás-,
valamint társadalmi (népesedési, térkapcsolati, innovációs, oktatási, kutatási) és kul-
turális potenciáljának, továbbá a közigazgatási struktúrák és a gazdasági folyamatok
főbb jellemzőinek áttekintésére, a közlekedési infrastruktúra, valamint a környezet- és
természetvédelem állapotának felmérésére irányul. E helyzetelemzésen alapulnak a II.
fejezet SWOT-analízisei (NAGY I., 2005: 45-48), melyek négy területen (1. A társadalmi
kohézió növekedése, humán erőforrások, oktatás-kultúra, K+F; 2. Gazdaság, szolgálta-
tások, mezőgazdaság, ipar, idegenforgalom; 3. Infrastruktúra; 4. Környezet- és termé-
szetvédelem) külön-külön számba veszik az erősségeket, gyengeségeket, lehetősége-
ket és veszélyeket. Az eurorégió potenciális versenyelőnyei között leggyakrabban az
etnikai-kulturális és gazdasági változatosság, a fejlett oktatási-szakképzési rendszer,
valamint a természeti erőforrások sokoldalú hasznosítási lehetőségei kerülnek emlí-
tésre. Míg a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a tőkehiány, a közlekedési és üzleti

84 A dokumentum elkészítéséhez a németországi Friedrich Ebert Alapítvány anyagi és szakmai támogatást nyújtott.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 58 2009.12.10. 9:26:07
infrastruktúra elmaradottsága, valamint a határokon átnyúló kapcsolatrendszerek és
stratégiák hiánya jelentik a főbb versenyhátrányokat. A kitörési lehetőségek az adott-
ságok hatékonyabb kihasználásához, valamint a közös európai integráció nyújtotta
előnyökhöz (elsősorban az elérhető pénzügyi forrásokhoz) köthetők. A versenyhátrá-
nyok állandósulása ugyanakkor veszélyezteti a határrégió gazdasági-társadalmi fel-
zárkózását.
A III. fejezet (NAGY I., 2005: 49-102) a stratégia cél-, prioritás- és intézkedési rend-
szerét mutatja be. Az átfogó stratégiai célok, az együttműködés „jövőképe” három
szférához, a humán, a gazdaság és a természeti környezet „ágazatokhoz” kapcsoló-
dóan kerülnek megfogalmazásra:
„A DKMT Eurorégió váljon multikulturális minta-eurorégióvá; a közös érdeke-
ket felismerő, kooperációra építő gazdaságával az EU dél-keleti kapujává; össze-
hangolt, fenntartható környezetgazdálkodással Európa ’Duna–Körös–Maros–Tisza
ökofolyosójává’ a biodiverzitás folyamatosságának fenntartása érdekében a Kárpát-
medence és a Balkán között.” (NAGY I., 2005: 55)
A stratégia tehát egyrészt a belső kohézió erősítését tűzi ki célul, másrészt „pozí-
cionálni” kívánja az Eurorégiót a kibővült Európai Unióban, vagyis abban a térségben,
amelyhez integrálódni, amely felé nyitni szeretne (amelynek a „délkeleti kapuja” kíván
lenni). A célrendszer négy főbb elemre, „4i”-re (information, innovation, infrastructure,
interrelationship) épül, középpontjában a „kölcsönkapcsolatok” (interrelationship)
erősítése áll:
„Alapcél: a közösen fejlesztett infrastruktúrára, információs bázisra építő, az inno-
váció-terjedést segítő kapcsolatrendszer kiépítése a DKMT eurorégió lakossága élet-
minőségének növelése érdekében.” (NAGY I., 2005: 55)
A stratégia-alkotók szerint tehát az átfogó stratégiai célok megvalósítását elsősor-
ban az infrastruktúra elmaradottsága, az információhiány és az innovációk lassú ter-
jedése gátolja, ezért az együttműködő partnereknek elsősorban ezeken a területeken
kell közös erőfeszítéseket tenniük. A célrendszer egyes elemei így végül 2 viszonylat
(DKMT, EU), 3 szféra (humán erőforrások, gazdaság, természeti környezet), és a 4 „i”
által meghatározott „mátrixban” kerülnek megfogalmazásra. A célok potenciális meg-
valósítói között a térség civil szervezetei, gazdasági szereplői, önkormányzatai, kistér-
ségi társulásai, valamint regionális fejlesztési szervezetei kerülnek nevesítésre.
A prioritások és a javasolt intézkedésrendszer definiálása során a stratégia ké-
szítői a (társadalmi-gazdasági-környezeti) fenntarthatóság és a partnerség elvét
igyekeztek érvényesíteni, valamint hangsúlyozzák a hálózatépítés és a hatékony
marketing(kommunikáció) fontosságát is. A partnerségnek a nemzeti kormányokra
történő együttes nyomásgyakorlás (a szakpolitikai döntések befolyásolása) érdeké-
ben is kiemelt jelentősége van, valamint a fejlesztési források elnyeréséhez szükséges
közös fellépésben (elsősorban közös pályázatokban), valamint az EU többi régiójával
való kapcsolatépítésben kell megnyilvánulnia. A hálózatépítés lényege pedig az, hogy
mivel nem jelölhető ki egyértelműen az Eurorégió központja, ezért az – egymással
egyszerre versengő és kooperáló – nagy- és középvárosok kapcsolatrendszerére épü-
lő hálózati modell kialakítása, a „policentrikus” együttműködés lehet a siker záloga.
A stratégia 4 prioritást, és összesen 17 (prioritásonként 4-5) intézkedést rögzít
(lásd 22. táblázat). A prioritások az együttműködés négy fő területéből kerültek leveze-
tésre. A szociális kohézió növelése prioritás az euroregionális, elsősorban az Eurorégió

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 59

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 59 2009.12.10. 9:26:07
60 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

legnagyobb földrajzi-történelmi tájegységéhez, a Bánsághoz (Bánáthoz) kapcsolódó
identitás, illetve a helyi közösségek közötti kapcsolatok erősítését (revitalizációját) je-
löli ki általános célként. Az intézkedések elsősorban a helyi lakosság mobilizálására,
valamint a kulturális-történelmi potenciál (főleg turisztikai jellegű) kiaknázására irányul-
nak. A közúti, vasúti, légi és vízi közlekedési hálózat fejlesztése egyrészt a határokon
átvezető utak hiányzó elemeinek pótlását, korábban létező kapcsolódási pontok hely-
reállítását, másrészt a meglévő infrastruktúra bővítését, új határátkelők (elsősorban a
schengeni övezethez belátható időn belül nem csatlakozó Szerbia relációjában tör-
ténő) kiépítését célozza. A prioritás elnevezése is jelzi, hogy e feladat meghaladja az
euroregionális partnerek kompetenciáit, ezért elsősorban az „államközi fejlesztések
előmozdítása és koordinálása” érdekében kell közös lobbi-tevékenységet kifejteniük.
A gazdasági kapcsolatok, a kapuszerep fejlesztése során számolni kell azzal, hogy
a három térség (Dél-Alföld, Nyugat-Románia és Vajdaság) a gazdasági fejlődés kü-
lönböző szintjein áll. A javasolt intézkedések egyik fő célcsoportját (potenciális ha-
szonélvezőit) az Eurorégió kis- és közepes vállalkozásai jelentik, a másik fő törekvés
pedig a kívülről jövő tőkebefektetések vonzása. A természet- és környezetvédelmi, el-
sősorban a környezetvédelmi hatóságok és a civil szervezetek aktív szerepvállalására
épülő együttműködéseknek pedig a határokat átszelő folyók szennyezése elkerülése
érdekében történő közös fellépésre, az összefüggő (határokon átnyúló ökofolyósokat
képező) természetvédelmi területek közös megóvására, valamint hulladékgazdálkodá-
si, szennyvíztisztítási projektek megvalósítására kell irányulniuk. A turisztikai potenciál
kiaknázása valamennyi prioritás kapcsán (külön intézkedések formájában) kerül ne-
vesítésre.
A DKMT stratégiájának egyik fő erőssége (a 2000-es stratégiai tervhez képest),
hogy az egyes intézkedésekhez konkrét fejlesztési projekt-terveket rendel (NAGY I.,
2005: 69-102). A szociális kohézió növeléséhez 10 projekt kapcsolódik, melyek közül
néhány (pl. eurorégiós hírügynökség kialakítása eurorégiós ifjúsági központ létreho-
zása) már gyakorlatilag megvalósult, és számos további terv (pl. az Eurorégió idegen-
forgalmi bemutatkozása, egészségügyi együttműködés) megvalósítása esetében is
előrelépésről beszélhetünk.85 Ugyanakkor a közlekedési hálózat és kommunikációs
rendszer fejlesztését érintő, összesen 38 projekt túlnyomó többsége továbbra is csak
tervként létezik. A stratégia készítői meglehetősen ambiciózus célt, összesen 10 köz-
út- és/vagy vasútvonal 2015-ig történő kiépítését/helyreállítását fogalmazzák meg.
Ezenkívül 13 határátkelőhely kiépítése, újra-megnyitása, fejlesztése vagy átminősítése
szerepel (ebből 5 a magyar-román, 4 a magyar-szerb, 3 a román-szerb határon és 1 a
három ország találkozási pontjánál). Az infrastruktúra-fejlesztés prioritásához további
8 logisztikai, 4 telekommunikációs és 3 turisztikai projekt köthető.
Az euroregionális gazdasági kapcsolatok fejlesztésére 16 projekt-terv került ki-
dolgozásra. Ezek között határon átnyúló (7 lehetséges településkapcsolatra épülő)
ipari parkok, inkubátorház és innovációs központ, 2 mezőgazdasági kooperáció, 3
felsőoktatási intézményekhez kapcsolódó, 8, a helyi vállalkozások és a külső befekte-
tők információkhoz jutását megkönnyítő elképzelés, valamint egy (már megvalósult)
turisztikai projekt szerepel. A természet- és környezetvédelem prioritáshoz 6 lehetsé-
ges (közülük néhány már szintén lezárt) program kapcsolódik.

85 A fejlesztési ügynökség által megvalósított projektekről a következő alfejezet ad áttekintést.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 60 2009.12.10. 9:26:07
Összesen tehát 70 projekt-terv került meghatározásra a DKMT Eurorégió 2005-
ben elfogadott stratégiájában. Ezek közül eddig elsősorban „people-to-people” és
környezetvédelmi fejlesztések valósultak meg, ugyanakkor az infrastrukturális és a
gazdasági integráció erősítését célzó tervek kapcsán csekély eredményekről beszél-
hetünk. A fejlesztési elképzelések kapcsán két kritika fogalmazható meg. Egyrészt,
érdemes lett volna az egyes intézkedések terén áttekinteni a stratégia készítését meg-
előzően már megvalósult, további projektek alapjául szolgáló (azokra ráépíthető) fej-
lesztéseket. Másrészt, célszerű lett volna az egyes terveket – az elérendő célokhoz
való várható hozzájárulásuk mértéke alapján – sorrendbe állítani, és – az országos,
regionális és helyi fejlesztési koncepciókból kiindulva, illetve a bevonható helyi és kül-
ső pénzügyi forrásokat pontosabban megbecsülve – ütemezni. Vagyis felmérni azt,
hogy ezek közül (reálisan) melyek valósíthatók meg rövid (1-5 éves), közép (5-10 éves)
és hosszú (10-15 éves) időtávon.
A stratégia 6 részletesen kidolgozott operatív program ismertetésével (lásd 23.
táblázat), valamint a lehetséges finanszírozási források áttekintésével zárul (NAGY I.,
2005: 103-130). Az 1. operatív programot a Szegedtől a közép-szerbiai Szendrőig
(Smederovo-ig) húzódó, valamint három (Szeged-Temesvár, Temesvár-Nagykikinda/
Kikinda, Pancsova/Pančevo-Belgrád) leágazással is rendelkező, a hármashatár-
pontnál (a „Triplex Confinium”-nál) határátkelővel rendelkező, „bánáti út” néven ismert
gyorsforgalmi út kiépítése jelenti. Ez egyrészt észak-déli irányban alternatívát jelentene
a Szegedet Belgráddal összekötő autópálya-szakasz mellett (részben tehermentesíte-
né azt), másrészt közvetlen, a jelenleginél sokkal jobb minőségű közlekedési kapcso-
latot teremtene a Bánát (Bánság) nyugati (vajdasági) és keleti (romániai) kistérségei
között. A mintegy 23 millió euró finanszírozási igényű, Magyarországon az M43-as
autópályához86 kapcsolódó fejlesztés legfőbb elemeit közutak modernizálása, hidak
megépítése, valamint egy új, nemzetközi, a személy- és teherforgalom számára egy-
aránt megnyitott, a három ország találkozási pontjánál kiépítendő határátkelőhely
jelentik (lásd 5. ábra). Ma már bizonyossággal állítható, hogy a „DKMT Eurorégió fő-
útvonalának” fejlesztésére vonatkozó operatív program az eredetileg meghatározott
határidőig (2010-ig) nem valósul meg.
„A bánáti térséget Belgrádtól Magyarországig átszelő főút megépítését a belg-
rádi CPI intézet kezdeményezte, és ehhez csatlakoztak a magyarországi és romániai
partnerek… A Csongrád megyei közútkezelő elkészítette a ’bánáti út’ magyarországi
(20 km-es, 6-8 milliárd Ft-ból megépíthető) szakaszára, valamint a közút és a Maros
folyó metszéspontjában lévő (további 6-8 milliárd Ft-nyi beruházást igénylő) hídra vo-
natkozó tanulmányterveket. … Romániában már elkezdődött az érintett útszakaszok
felújítása… Magyarországon a megvalósítást elsősorban a pénzhiány és a központi
politikai akarat hiánya késlelteti, de egyes környezetvédő szervezetek ellenállása is
akadályozza.”87
A DKMT Eurorégió másik „zászlóshajóját” (a stratégia 1/1. operatív programját)
a Szeged – Nagykikinda (Kikinda) – Temesvár vasútvonal kiépítése és korszerűsítése
jelenti. Az 1857-ben átadott és 1945-ben megszakadt vasúti összeköttetés jelentős

86 A Szegedet Nagylakkal összekötő M43-as autópálya első (Szeged és Makó közötti) szakaszának építése 2008-ban kezdődött,
átadására (az előzetes tervek szerint) legkorábban 2010 őszén kerülhet sor.
87 Interjú Dr. Rigó Mihállyal a Magyar Közút Kht. Csongrád Megyei Területi Igazgatóságának osztályvezetőjével. Szeged, 2008.
október 6.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 61

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 61 2009.12.10. 9:26:08
62 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

szerepet töltött be a térség a 19. század második és a 20. század első fele közötti fej-
lődésében.88 Jelenleg viszont nincs közvetlen vasúti kapcsolat Szeged és Temesvár
között, hanem (naponta kétszer) csak békéscsabai átszállással, kb. 5 óra alatt lehet
a (közúton) kb. 100 km-es távolságot vonattal megtenni. A vasútvonal revitalizációja
érdekében a meglévő felső szerkezet leszerelésére, (összesen kb. 120 km hosszan)
új sínek lefektetésére, 14 vasúti híd megépítésére vagy felújítására, egy közúti felüljáró
kiépítésére, valamint a hálózat villamosítására lenne szükség. Az összesen (2005-ös
számítások szerint) 217 millió euróra becsült beruházás megvalósítására már több
szakmai terv (konkrét megvalósíthatósági tanulmány) is készült, és immáron szerepel
a közös kormányülések napirendjén is. A kivitelezés terén azonban – elsősorban a
szükséges pénzügyi források hiányában – egyelőre nem történt előrelépés.
„A 2007 és 2013 közötti területi együttműködési programok keretében már na-
gyobb volumenű fejlesztéseket is meg lehetne valósítani, de a rendelkezésre álló ösz-
szeg továbbra sem elegendő arra, hogy például vasúti összeköttetés legyen Szeged
és Temesvár között. Ezért azt javasoltuk (sikertelenül), hogy a magyar és a román
nemzeti fejlesztési tervekben legyenek elkülönített források a határ menti infrastruktú-
rák fejlesztésére…, a nemzeti koncepciók kerüljenek szinkronba úgy, legyenek közöt-
tük átjárások… Például a vasútvonalat a magyar fél Szegedtől a határig, míg Románia
a határtól Temesvárig építené meg. Mindkét ország erre saját költségvetést készítene,
de lenne egy közös koordináló, irányító testület.”89
Az „Inkubátorházak és innovációs központok hálózatának létrehozása kis- és
középvállalkozások számára” című, kisebb (mintegy 700 ezer eurós) forrásigényű 2.
operatív program megvalósításában ugyanakkor már születtek részeredmények. Az el-
sősorban gazdasági kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok és helyi önkormány-
zatok közreműködésére épülő program keretében már megvalósult néhány, alapvető-
en a helyi kkv-k közötti kapcsolatépítést célzó projekt, ugyanakkor a tudásközpontok
(egyetemek) és az üzleti szereplők együttműködésére épülő kezdeményezéseknek
eddig kevés eredménye látszik. Ehhez szorosan kapcsolódik „A határokon átnyúló
regionális gazdasági informatikai portál létrehozása” című 3. operatív program, mely-
nek főbb outputjai (weboldalak) már létrejöttek, azok üzleti hasznosulásáról azonban
nincsenek konkrét visszajelzések.90 A „Tematikus turisztikai útvonalak kialakítása az
Eurorégióban” elnevezésű 4. operatív program főbb tevékenységei már szintén rea-
lizálódtak (ennek részleteit a következő alfejezet ismerteti), és a „Környezetvédelmi
szakértők folyamatos együttműködését biztosító időszakos konferenciák szervezé-
se” című 5. operatív programnak is vannak már eredményei.
A stratégia utolsó alfejezete áttekinti a projektek finanszírozásának lehetséges
forrásait. Elsőként rávilágít arra, hogy 2004 és 2006 között az Európai Unió három
különböző konstrukció keretében biztosíthat pénzügyi támogatást a DKMT Eurorégió
területén megvalósuló, határon átnyúló fejlesztésekhez: a magyarországi projektgaz-
dák Interreg IIIA, a romániaiak Phare CBC, míg a vajdaságiak CARDS forrásokra pá-
lyázhatnak. Emellett röviden említést tesz a 2007-től várható (a stratégia készítésekor
88 A Szeged-Temesvár szakaszt is magában foglaló „transzbalkáni” vasútvonal történetéről és helyreállítási lehetőségeiről lásd
BALOGH (2008) tanulmányát.
89 Interjú Marosvári Attilával, a DKMT Eurorégió magyarországi koordinátorával. Makó, 2008. szeptember 26.
90 Például a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara http://linktobusiness.csmkik.hu/ oldalán négy (magyar, román, szerb
és angol) nyelven lehet üzleti ajánlatokat elhelyezni, míg a DKMT Eurorégió http://dkmt.netion.hu/ tematikus (ugyanakkor 2007-
esnél frissebb anyagokat nem tartalmazó) weboldalának az eurorégiós gazdasági kapcsolatépítés az alapvető célja.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 62 2009.12.10. 9:26:08
pontosan még nem ismert) változásokról. Majd tételesen felsorolja azokat a magyaror-
szági és romániai nemzeti forrásokat, melyek szintén bevonhatók a DKMT Eurorégió
területén megvalósítandó projektek finanszírozásába, és felhívja arra a figyelmet, hogy
Szerbiában – a CARDS-programok hazai társfinanszírozásán kívül – nem állnak ren-
delkezésre más hazai források a határ menti együttműködések fejlesztésére.

4.4 A fejlesztési ügynökség már lezárt programjai

Működésének első időszakában (1997 és 2002 között) a DKMT Eurorégió még csak
munkaközösség típusú szerveződésként funkcionált. Már az ezredfordulón betöltötte
a „határmenti információs és konzultációs fórum” szerepét NAGY G. (2002: 58), vagyis
közvetve segítette a térségbeli szakmai kapcsolatok kialakulását, valamint bizonyos terü-
leteken a közös lobbierő növelését.91 Közvetlen tevékenysége azonban ekkor még csak
néhány ad-hoc projektben, elsősorban közös médiakiadványok megjelentetésében, va-
lamint az Eurorégió első fejlesztési dokumentumának elkészítésében nyilvánult meg.
Az együttműködés első „kézzel fogható” eredménye az 1999-ben megjelent Euro-
Trio című közös újság volt. Az eurorégiós magazin neve 2000-ben EuroRégió-ra mó-
dosult, és (2001. június végéig) összesen négy alkalommal számolt be a hármashatár-
térség mindennapjairól. 2000-ben elkészült az (előző alfejezetben elemzett) stratégiai
terv. 2002-ben pedig megjelent az „Eurorégió számokban” c. statisztikai kiadvány.
Uniós finanszírozású közös programokban való részvételre csak 2003-tól, az
önálló jogi személyiséggel rendelkező (így „számlaképes”) fejlesztési ügynökség lét-
rehozását követően volt lehetőség. A DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht.
eddig (2003 és 2008 között) 13 projektet zárt le, melyek nagyjából fele a különbö-
ző Phare CBC és Interreg programokban valósult meg (a 7 projekt főbb jellemzőit
a 24. táblázat foglalja össze).92 Az első projektet azonban még az Európai Bizottság
Magyarországi Delegációjának (kulturális célokra fordítható nemzeti Phare forrásból
finanszírozott) programja támogatta. Az „Ezerarcú Európa” c. projekt keretében egy
amatőr művészeket bemutató, Magyarország uniós csatlakozására időzített fesztivál
került megrendezésre. A 2004 áprilisa és júniusa közötti (ingyenes) rendezvények
egyrészt lehetőséget biztosítottak a szakmai kapcsolatépítésre, másrészt (a kulturális
programok, valamint több tízezer szórólap, tájékoztató füzet által) a határtérségben
élők uniós ismereteinek bővítésére, egymás kultúrájának megismerésére.
Az „Ablak a szomszédra – Médiakép a DKMT Eurorégióról” projekt finanszíro-
zása már a (2001-ben meghirdetett) magyar-román Phare CBC program Kisprojekt
Alapjának támogatásával történt. A „Határmenti hírlevél – a DKMT Eurorégió lapja” c.
kiadvány öt alkalommal jelent meg nyomtatott formában a Népszabadság melléklete-
ként, valamint a http://www.triplexregio.net weboldalon.93 Utóbbi projekt-elem fenn-
tarthatónak bizonyult, a négy nyelvű (a szegedi székhelyű Regionális Média és Művé-
szeti Alapítvány által üzemeltetett) honlap napjainkig aktuális információkat szolgáltat
a DKMT Eurorégió földrajzi területének történéseiről.

91 A DKMT-vezetők közös fellépésének tulajdonítható például a magyarországi Kiszombor és a romániai Nagycsanád (Cenad)
közötti közúti határátkelőhely kiépítése és 2000-ben történt megnyitása.
92 A már befejezett 13 program részletesebb leírása a DKMT Eurorégió honlapján (http://www.dkmt.net) megtalálható.
93 A romániai tükörprojekt eredményeként az újság Romániában „Együtt Európában” címmel jelent meg.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 63 2009.12.10. 9:26:08
64 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

A Kht. megbízásából 2004 májusa és 2005 májusa között készült el az Eurorégió
jelenlegi céljait, eszközeit meghatározó (az előző alfejezetben bemutatott) fejleszté-
si stratégia, melyhez a németországi külügyminisztérium Stabilitási Alapját képviselő
Friedrich Ebert Alapítvány biztosított külső pénzügyi forrást. Az elkészült dokumen-
tummal a DKMT pályázott az AEBR „Sail of Papenburg” díjára, amellyel évről évre va-
lamelyik „modell-értékű” határ menti együttműködési projekt részesül elismerésben.
A díjat végül nem a DKMT nyerte el, de a gronau-i székhelyű szervezet kitüntetéssel
jutalmazta a dokumentumot.
„Az Európai Unión innen és túl – Gazdaságfejlesztés Vajdaság Autonóm Tar-
tományban” c. programot a magyarországi Külügyminisztérium támogatta. 2005
szeptembere és 2006 januárja között öt ágazatban (mezőgazdaság-élelmiszeripar-
élelmiszerbiztonság, utazás-turizmus, biztonságpolitika-biztonságtechnika, informati-
kai-információs társadalom, egészségügy) került sor – konferenciákkal, üzletember-
találkozókkal kiegészített, Szegeden megtartott – szakkiállításokra. Ezen kívül a vajda-
sági résztvevők öt alkalommal vehettek részt ingyenes, elsősorban pályázat-készítési
és -menedzsment ismereteket nyújtó (külön-külön 3 napos) képzéseken. Ezzel párhu-
zamosan (szintén 2005 szeptembere és 2006 januárja között), hasonló célokkal és
tartalommal valósult meg a (2003. évi) magyar-román Phare CBC program keretében
„Az Európai Unión innen és túl – határmenti szakkiállítás- és konferenciasorozat” c.
projekt. Ugyanazon 5 szakágazathoz kapcsolódóan egyrészt szintén kiállítások, üz-
letember-találkozók és workshop-ok kerültek megrendezésre (3-3 napos programok
keretében). Az összesen közel 200 ezer eurónyi uniós támogatás másik részéből
azonban ebben az esetben nem képzések, hanem nagy értékű eszközök (hang- és
fénytechnikai rendszer, tolmácsrendszer, vetítőrendszer, kiállítási installáció, térelvá-
lasztó rendszer) beszerzésének finanszírozása történt.
A „Környezettudatos mindennapok a fiataloknak, a fiatalokért” c. projekt a vajda-
sági gazdaságfejlesztési programhoz kapcsolódóan (2005 szeptembere és decem-
bere között) valósult meg. A fiatalok „környezetvédelmi tudatformálását” célzó, diákok
és oktatók részvételével megtartott előadássorozatot a magyarországi Külügyminisz-
térium támogatta.
A „Tanulmány és tapasztalatcsere az ivóvízminőség-javításáról” c. projekt volt
a fejlesztési ügynökség első olyan programja, amely magyar-szerb relációban nem
külügyminisztériumi támogatással, hanem határ menti együttműködési program (a
2003. évi Kísérleti Kisprojekt Alap) keretében realizálódott. A projekt során szakmai
konferenciákra, tanulmányutakra, workshop-okra került sor, valamint két (dél-alföldi
szakemberek publikációit tartalmazó) kiadvány jelent meg, az „Útmutató Vajdaság Au-
tonóm Tartomány Ivóvízminőség-javító Programjának előkészítéséhez” angol, míg „Az
ivóvízminőség javításának lehetőségei” magyar és szerb nyelven.
A „Biztonság határok nélkül” c. projekt az Európai Bizottság által meghirdetett Kö-
zösségi Polgári Védelmi Akcióprogram keretében valósult meg. 2007 májusában egy
workshop került megrendezésre, melynek alapvető célja – az Eurorégió területéről,
továbbá Olaszországból és Szlovákiából érkező – résztvevők közötti szakmai együtt-
működések kialakítása volt, a főbb polgári védelmi veszélyforrások (árvíz, veszélyes
anyagok tárolása, üzemi balesetek, járványok) kezelése területén.
A 2004 és 2006 közötti trilaterális Interreg III A program keretében a fejlesztési
ügynökség 4 projektje részesült, összesen mintegy 180 millió Ft-os támogatásban. A

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 64 2009.12.10. 9:26:08
„Tematikus turisztikai útvonalak kialakítása a DKMT Eurorégió területén” c. program
az Eurorégió földrajzi területén négy (egészségturisztikai; folklór; szecessziós; ipari,
mezőgazdasági és vízügyi) turisztikai útvonalat jelölt ki. A három, illetve nyolc na-
pos időeltöltést biztosító, útvonalként a főbb látványosságokat, valamint program- és
szálláskínálatot tartalmazó prospektusok öt (magyar, román, szerb, angol és német)
nyelven nyomtatott formában, valamint a projekt részeként szintén létrehozott http://
thematicroutes.dkmt.eu/ weboldalon érhetők el.
„Azt tapasztaljuk, hogy térségünkben még nagyon gyerekcipőben jár a helyi turiz-
mus fejlesztése. Rengeteg természeti és kulturális értékkel rendelkezünk, de ezekről
sokszor még a régióban élők sem tudnak. Például még a szegediek többsége sem
tudja azt, hogy Szegedtől alig 250 km-re sokkal olcsóbban lehet síelni, mint példá-
ul Ausztriában, Olaszországban… Kijelöltünk útvonalakat, de továbbra is problémát
jelent, hogy a települések többsége nem rendelkezik olyan információs rendszerrel
(például többnyelvű jelzőtáblákkal), melyek útba igazítanák a turistákat. Több (elsősor-
ban romániai és vajdasági) kistelepülésen még utcanevek, házszámok sincsenek. A
lehetőségek kiaknázását az is gátolja, hogy a szállásadók jelentős része nem beszél
idegen nyelveket.”94
Az „ERIC – Eurorégiós Információs Centrum” projekt célja egy olyan információs
központ létrehozása volt, amely hírügynökség működtetésével és online információs
szolgáltatások nyújtásával hozzájárul az Eurorégión belüli információ-áramláshoz, a tér-
ségbeli médiakapcsolatok fejlesztéséhez, valamint a határtérségben élők „eurorégiós
identitásának” formálásához. A projekt outputját egy négy (magyar, román, szerb és
német) nyelvű http://www.ericinfo.eu/ hírportál jelenti, amely rövid (tematikus csopor-
tokra bontott) cikkek, illetve hírlevelek formájában beszámol az eurorégiót érintő leg-
fontosabb eseményekről, továbbá ingyenes bemutatkozási és hirdetési lehetőséget
biztosít vállalkozások számára.95
Volumenét és elért eredményeit tekintve az „Akciócsoport felállítása az árvízi
kihívások közös kezelése érdekében” c. projekt tekinthető az Eurorégió eddigi leg-
sikeresebb programjának. Az együttműködő partnerek abból indultak ki, hogy bár
az árvíz-megelőzés és -védekezés a vízügyi igazgatóságok kompetenciája, azonban
bizonyos területeken (elsősorban a lakosság tájékoztatásában, a megfelelő logisztika
kialakításában, orvosi és pszichológiai segítségnyújtásban) elengedhetetlenek a tech-
nikai fejlesztések és a (megfelelően kiképzett) humán erőforrások. A projekt eredmé-
nyeként nagy értékű eszközök, egy monitoring rendszer és egy (szükség esetén több
száz fő befogadó „mobil falu”) került a fejlesztési ügynökség tulajdonába. Ezen kívül,
kiképzésre került egy 180 fős, műszaki mentőkből, búvárokból, orvosokból, pszicholó-
gusokból álló akciócsoport („DKMT rescue team”), amely 24 órán belül képes az árvízi
mentést megkezdeni.
„Térségünkben nagy veszélyeztetettséget jelentenek a folyók, szinte minden év-
ben van valamelyik területünkön árvíz. A DKMT-nek így évekkel ezelőtt létrejött egy ka-
tasztrófa-védelmi munkacsoportja… A legsúlyosabb, 2005-ös Temes megyei árvíz ide-
jén a Temes megyei elnök azonnal segítséget kért a Csongrád megyei kollégájától. A
szakembereink azonban nem indulhattak el, mivel az országos állományba tartoznak,

94 Interjú Csókási Eszterrel, a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatójával. Szeged, 2008. szeptember 5.
95 Jelen sorok írásakor az „E-market” adatbázis mintegy 150 cég profilját tartalmazta, a „Piactér”-en azonban mindössze 8 cég
hirdetése volt megtalálható.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 65

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 65 2009.12.10. 9:26:08
66 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

és az eszközeiket sem vihették magukkal. Ehhez ugyanis, kormányközi megállapo-
dásra és tárcaközi egyeztetésekre van szükség… A munkacsoport tagjai ezért kérték
azt, hogy pályázzunk saját eszközök beszerzésére, és egy olyan csapat felállítására,
amelynek tevékenysége független a központi hatóságok jóváhagyásától.”96
Az egészségügyi munkacsoport hosszú távú célja a határon átnyúló egészségügyi
(járó- és fekvőbeteg) ellátás – például a német-holland-belga Maas-Rijn Eurorégióban97
már működő (többek között közös mentőszolgálatot működtető, eurorégiós tb-kártyát
alkalmazó, hallgatók és oktatók cseréjét magában foglaló) modelljének – megvalósí-
tása. Ennek első lépéseként valósult meg az „Egészségbiztosítás határok nélkül” c.
projekt, melynek főbb outputjait a térség egészségügyi intézményeinek kapacitásait,
szolgáltatásait, a betegforgalom főbb jellemzőit felmérő, valamint a kapcsolódó jog-
szabályokat elemző tanulmányok jelentik. Az eredmények lehetővé teszik a három
ország egészségbiztosítási pénztárai közötti elszámolások rendszerének kialakítását,
valamint a (program végső céljaként definiált) „DKMT Eurorégiós Egészségbiztosítási
Kártya” bevezetését.
„ ... A makói Diósszilágyi Sámuel Kórházba a román határ közelsége miatt havon-
ta átlagosan húsz beteg érkezik. 2007. január elseje, azaz Románia uniós csatlakozá-
sa óta nőtt meg a román állampolgárságú betegek száma. Egyelőre csak fizető kül-
földi páciensek vehetik igénybe a makói ellátást, de a kórház érdekelt abban, hogy az
egészségbiztosítók együttműködésével biztosított betegeket is ellásson a szomszéd
országokból, mivel a magyarországi egészségügyi átszervezés érzékenyen érintette
őket.... Az intézményvezető szerint a partnerség fő mozgatórugója, hogy az egészség-
ügyi költségek világszerte tapasztalható árrobbanásával az orvosilag lehetséges és a
gazdaságilag megengedhető ellátások között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezért
minden olyan együttműködés felértékelődik, amely a már meglévő kapacitások ki-
használására irányul. A makói főigazgató többek között a képalkotó diagnosztikai szol-
gáltatásokat, az egynapos sebészeti műtéteket, a mozgásszervi vagy belgyógyászati
rehabilitációt ajánlaná ki a határon túlra. Cserében a légzőszervi rehabilitáció területén
tudná elképzelni a hegyvidéken fekvő erdélyi intézmények szerepnövekedését.”98
Az eddig utolsóként lezárt, „Határtalan Európa” c. projekt a magyarországi Kül-
ügyminisztérium által kiírt pályázat keretében jutott forráshoz. Célja az volt, hogy pon-
tos információkat nyújtson az Eurorégióban élő/tevékenykedő, valamint a térségen
áthaladó tranzitforgalomban résztvevő állampolgárok és vállalkozások számára, a
Magyarország schengeni csatlakozását követően a magyar-román és a magyar-szerb
határszakaszokon életbe lépő új szabályokról. A fejlesztés eredményeként az érdeklő-
dők a http://www.schengeninfo.dkmt.eu honlapon (interaktív játékprogramok haszná-
latával) juthatnak közérthető információkhoz.
A 13 projekt rövid bemutatását követően megállapítható, hogy a DKMT fejleszté-
si ügynökségének eddigi programjainak zöme az Eurorégión belüli információáram-
lás előmozdítására irányult. Ezek megfelelő kereteket teremtettek egyrészt a szakmai
együttműködésekhez, másrészt a lakosság tájékozottságának növeléséhez. A határo-
kon átnyúló turizmus, árvízvédelem és egészségügy terén egy-egy olyan projekt való-

96 Interjú Csókási Eszterrel, a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatójával. Szeged, 2008. szeptember 5.
97 http://www.euregio-mr.org
98 B. Papp László: „Makón műtét, a hegyekben rehabilitáció” ERIC, 2008-04-15 http://www.ericinfo.eu/index.
php?page=3&read=225

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 66 2009.12.10. 9:26:08
sult meg, melyek eredményeinek továbbvitele (további, egymásra épülő fejlesztések
megvalósítása) nagyban hozzájárulhat a társadalmi integráció növeléséhez. Nagyobb
volumenű, a térség gazdasági potenciálját jelentősen növelő fejlesztésre azonban ed-
dig nem került sor.
A létrehozását követő nagyjából 5 évben a munkaszervezet különböző pályá-
zataival összesen több száz millió Ft külső (elsősorban uniós) forráshoz jutott, ami
demonstrálja azt, hogy alkalmazottjai megfelelő szakmai tudással rendelkeznek a
forrásszerzés, valamint projektek generálása és megvalósítása terén. Fontos hangsú-
lyozni a pénzügyi erőforrások diverzifikáltságát is, vagyis hogy a fejlesztési ügynökség
nem csak a PhareCBC és az Interreg programokban megszerezhető támogatásokra
fókuszál(t), hanem sikeresnek bizonyult más intézmények (elsősorban a magyarorszá-
gi Külügyminisztérium) által kiírt pályázatokon is.

4.5 Az euroregionális gazdasági-társadalmi integráció lehetőségei és
akadályai

A szerveződés eddigi fejlődéstörténetének áttekintése alapján megállapítható, hogy a
DKMT Eurorégiót létrehozó, a területi-közigazgatási hierarchia középszintjéhez tartozó
önkormányzatok közötti kapcsolatok (a 2.1 alfejezetben vázolt fejlődési fokozatokat
alapul véve) már eljutottak az együttműködés szintjére, ugyanakkor integrációról (in-
tegrált gazdasági, fejlesztéspolitikai stb. területről) még korántsem beszélhetünk.
A perkmann-i kritériumok (lásd 2.2 alfejezet) alapján a magyarországi szereplők
részvételével létrejött eurorégiók közül a DKMT-t az egyik legsikeresebbnek tekint-
hetjük. A partnereknek (2003 után) ugyanis sikerült egy olyan szervezeti struktúrát
kialakítaniuk, elsősorban egy olyan, (Magyarországon egyedül álló módon) közös
tulajdonban lévő munkaszervezetet kialakítaniuk, amely megalapozhatja a hosszú
távú együttműködést, illetve a közös célok elérését szolgáló fejlesztéseket. Szervezeti
értelemben további előrelépést az eurorégió önálló jogi személyiséggel rendelkező
intézménnyé, EGTC-vé alakulása jelentene. E legfontosabb „transznacionális ösztön-
ző” adta lehetőségek kiaknázása nagyobb átláthatóságot, legitimitást biztosítana a
szervezet számára, továbbá lehetőséget adna a hosszú távú (a politikai ciklusokra
kevésbé érzékeny), folyamatos működésre. Szintén pozitívumként emelhető ki az
Eurorégió rendelkezésére álló pénzügyi erőforrások diverzifikáltsága. A fenntartás
nem az elnyert Interreg-, ETE-támogatások függvénye, hiszen a tagdíjak rendszeres
bevételt jelentenek, valamint a fejlesztési ügynökség más (nem uniós) intézmények
által kiírt pályázatokon is sikereket ér el.
Az elért eredmények ellenére a DKMT Eurorégió (egyelőre) mégsem tekinthető a
határtérséget érintő fejlesztések kulcsszereplőjének. Aktívan közreműködik ugyan a
különböző szakmák képviselő közti kapcsolatok kialakításában, mégis azt mondhat-
juk, hogy egyelőre nem vált a határon átnyúló fejlesztések fő koordinátorává (inkább
csak az egyes programok egyik lehetséges kedvezményezettjévé). Továbbá, a lehető-
ségekhez és a kezdetekkor (a 2000-es stratégiában) kitűzött célokhoz képest, eddig
csekély eredményeket ért el a lokális (települések közötti) kapcsolatok fejlesztésében.
Az euroregionális együttműködés magasabb szintre jutását azonban számos (a követ-
kezőkben elemzett) külső és belső tényező gátolja.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 67

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 67 2009.12.10. 9:26:08
68 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

Az egyik legfontosabb problémát az jelenti, hogy a DKMT Eurorégió működési
területét jelentő három ország teljesen különböző közigazgatási rendszerrel rendelke-
zik. Az országos szint alatt közvetlenül elhelyezkedő (az EU terminológiájában NUTS
2) régiók Magyarországon és Romániában ugyan már létrejöttek, de (a törekvések
ellenére) továbbra is csak tervezési-statisztikai régióknak tekinthetők, önkormányza-
ti-közigazgatási szerepkörrel, saját pénzügyi erőforrásokkal nem rendelkeznek. Szer-
bia régiókra való felosztása pedig még nem történt meg. A lehetséges (a belgrádi
Köztársasági Fejlesztési Hivatal által felvázolt) megoldások egyike szerint Vajdaság
tartomány egésze alkotna egy fejlesztési régiót.99 A tartomány jövőbeli státusa, önkor-
mányzati kompetenciái ugyanakkor jelenleg még nem tisztázottak.100 A három ország
(lehetséges) NUTS 2 régiói közül azonban a vajdasági tartomány rendelkezik a legna-
gyobb pénzügyi mozgástérrel.101
A területi-közigazgatási középszintet Magyarországon és Romániában tehát to-
vábbra is a megyék jelentik. Alapvető különbség azonban, hogy míg Magyarországon
a megyei önkormányzatok ugyan jelentős történelmi hagyományokkal rendelkeznek,
de kompetenciáik és forrásaik folyamatosan csökkennek, addig Romániában a me-
gyei tanácsok (consiliul judeţean) erős közigazgatási szereplőknek számítanak (pl.
jelentős pénzügyi forrásokkal, továbbá saját fejlesztési ügynökséggel, szakértői ap-
parátussal stb. rendelkeznek). A másik fő különbség az, hogy Romániában a közép-
ső szinten (a központi hatalom dekoncentrációjaként) a központi államigazgatás által
meghatározott funkciókat a megyei prefektúrák (instituţiei prefectului) töltik be. Szer-
biában viszont nincsenek megyék, itt a NUTS 3 szintnek a romániai prefektúrákéhoz
hasonló feladatokat ellátó „körzetek” (okrug) feleltethetők meg.102
A kistérségi (LAU 1) szint ugyancsak eltérő tartalommal bír a három országban.
Magyarországon pontosan definiáltak a kistérségek, ugyanakkor a több településből
álló csoportosulások továbbra sem látnak el érdemi közigazgatási feladatokat. Ro-
mániában ellenben hivatalosan nem léteznek kistérségek, bár több megyében (így
a DKMT romániai tagmegyéiben is), önkéntes alapon létrejöttek települési társulá-
sok. Szerbiában viszont a helyi önkormányzatiság éppen a több települést maguk-
ban foglaló „községekben” (opština) valósul meg.103 A lokális (LAU 2) közigazgatási-
területi szint Magyarországon a települési önkormányzatokat jelenti. Romániában a
municípiumok („megyei jogú” városok, municipiu), a városok (oraş) valamint az egy
nagyobb és néhány kisebb környező településből álló községek (comuna) rendelkez-
nek az önkormányzati funkciókat ellátó helyi tanáccsal (consiliul local). Szerbiában az
egyes településeket a – funkciókkal és pénzügyi forrásokkal egyáltalán nem rendelke-
ző – helyi közösségek (mesna zajednica) képviselik. A közigazgatási rendszerekre jel-
lemző aszimmetria elsősorban azért akadályozza az euroregionális együttműködést,
mivel a nagyobb volumenű (például infrastrukturális) fejlesztésekről való egyeztetések
során a tárgyaló felek nincsenek egy „súlycsoportban”.

99 Lásd: JAKOPIN (2007: 184-188)
100 A Vajdaság új statútumának köztársasági szintű elfogadásáról a tanulmány lezárásáig még nem tárgyalt a belgrádi parlament.
101 Szerbia alkotmánya szerint a köztársasági költségvetés mindenkori bevételeinek 7 %-a Vajdaság Autonóm Tartományt illeti
meg.
102 Egy 1992. júniusi kormányrendelet hozta létre Szerbiában a körzeteket, melyek korábban semmilyen formában nem léteztek.
A köztársági szintű közigazgatás területi központjait jelentik, ugyanakkor alkotmányon kívüli kategóriáknak számítanak (NAGY
I., 2007: 49).
103 A szerbiai „község” kategóriája nagyjából a „járás” fogalmának felel meg.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 68 2009.12.10. 9:26:08
„Hiába Magyarország elvileg a legfejlettebb és a ’legeurópaibb’ a három ország
közül, a regionalizmus és a helyi önkormányzatiság tekintetében ma már Románia és
Szerbia is előttünk jár. Például – a tartományi és a köztársasági kormány hagyomá-
nyosan feszült viszonya ellenére – Belgrádban könnyebben el lehet intézni a DKMT-s
ügyeket, mint Budapesten.”104
A központi kormányzatok, állami hatóságok általános attitűdje és szerepválla-
lása kapcsán némi előrelépésről beszélhetünk. Az előzőek rámutattak arra, hogy a
DKMT Eurorégió alulról jövő kezdeményezésként, ugyanakkor kemény politikai komp-
romisszumok felvállalásával, az országos nagypolitika által leszűkített mozgástérrel
jött létre. Az első néhány év (a 4.1 alfejezetben szintén vázolt okokra visszavezethető)
tartalom-nélküliségét követően azonban a kormányzatok már nem akadályozzák, de
érdemben (számos nyugat-európai ország gyakorlatának megfelelő mértékben) nem
is támogatják a szervezet működését. Fontos azonban kiemelni, hogy (egyes időszak-
okban) a külügyminisztériumok, elsősorban pályázati úton elnyerhető támogatások-
kal, külügyminiszteri találkozók szervezésével, a nagyobb volumenű fejlesztésekkel
kapcsolatos tárcaközi egyeztetések elindításával, támogatják az Eurorégió kezdemé-
nyezéseit.105 Jelentős eredménynek számít az is, hogy a kormányülések, külügymi-
niszteri tárgyalások napirendjén ma már a DKMT Eurorégió által (is) szorgalmazott
fejlesztések is szerepelnek.
„A DKMT legfőbb eredményének az tekinthető, hogy a közigazgatási szereplők
közötti együttműködés túlélt egy háborút, egy embargót, és túlélt egy olyan időszakot,
amikor a nemzeti politikák nem támogatták, sőt kifejezetten tiltották az együttműkö-
dést… Mára viszont eljutottunk odáig, hogy a nemzeti kormányok támogatását élvez-
zük olyan értelemben, hogy mi készítünk elő a saját együttműködésünket is segítő
államközi megállapodásokat… Elértük azt is, hogy a DKMT által felvetett problémák
orvoslása szerepel a román külügyminisztérium prioritásai között.”106
Az ígéreteknek, kötelezettségvállalásoknak azonban eddig kevés, kézzelfogha-
tó eredményéről beszélhetünk. Az Eurorégió és az egyes országok illetékes állami
szervei (minisztériumai) között nincs állandó, a „vertikális kooperációt” intézményesítő
kapcsolat, így a törekvések legfeljebb informális csatornákon, a háttérben zajló lob-
bizások révén juthatnak el a döntéshozókhoz. A DKMT (eddig) sikertelen kezdemé-
nyezései így elsősorban olyan területekhez köthetők (pl. közút- és vasútépítés, határ-
átkelők megnyitása, a Tisza nemzetközi vízi-úttá nyilvánítása), melyek kívül esnek az
Eurorégió kompetenciáin, vagyis csak államközi megállapodással és finanszírozással
valósulhatnának meg. Létrejöttek ugyan különböző „vegyes bizottságok”, azonban
egyik országban sincs olyan központi szerv, amelyik ezek munkáját szakmailag előké-
szítené. Az állami hatóságok képviselői pedig – szemben az egyik legsikeresebbnek
tartott eurorégió, a német-holland EUREGIO esetében bevett gyakorlattal (lásd 2.6
alfejezet) – nincsenek bevonva a DKMT Eurorégió keretében folyó munkába. Meg-
állapítható tehát, hogy a külkapcsolatokat a három ország központi kormányzatai to-
vábbra is saját privilégiumoknak tekintik, a „decentralizált együttműködés” (lásd 2.4
alfejezet) intézményi és személyi feltételei hiányoznak. A fejlesztéspolitikáért felelős

104 Interjú Csókási Eszterrel, a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatójával. Szeged, 2008. szeptem-
ber 5.
105 A három ország külügyminiszterei együtt eddig háromszor (2005-ben, 2006-ban és 2009-ben) találkoztak egymással.
106 Interjú Kardos Ágnessel, a Temes Megyei Tanács külügyi referensével. Temesvár, 2008. október 7.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 69

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 69 2009.12.10. 9:26:09
70 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

állami szervek pedig monopolizálják valamennyi uniós támogatás felhasználását érin-
tő döntést, köztük a határ menti együttműködési programok irányításával kapcsolatos
jogköröket is.
„A vajdasági (és nem csak a magyar) politikusok a 2007 és 2013 közötti IPA prog-
ram tartalmi elemeit (2007-ben) már ’végeredményként’ látták… Nem voltak részesei
tehát annak a folyamatnak, melynek során eldőlt az, hogy mi legyen majd ennek az
együttműködésnek a kerete és a tartalma.”107
A szubszidiaritás elvének érvényesülése, a területi együttműködések hatékony-
ságának növelése érdekében előrelépést az jelentene, ha a Magyarország határai
mentén működő, a megfelelő szakértői háttérrel rendelkező eurorégiók (több nyugat-
európai határtérségben már bevált gyakorlatnak megfelelően) koordinátori, irányítói
és döntési kompetenciákat kapnának a határ menti együttműködési programok kidol-
gozásában és megvalósításában.
A relatíve nagy földrajzi kiterjedésű (jelenleg közel kétharmad magyarországnyi
területű), és közel 5 millió lakost tömörítő DKMT Eurorégió (lásd 25. táblázat) egésze
etnikai-kulturális szempontból meglehetősen heterogén. Az Eurorégió összlakossá-
gának egy-egy harmadát a románok és a magyarok adják, míg a szerb nemzetiségű-
ek kb. egynegyednyi részesedéssel rendelkeznek. A három legnagyobb (együtt az
Eurorégió népességének mintegy 90 %-át kitevő) nemzetiségi csoporton kívül szá-
mottevőnek mondható (meghaladja az 1 %-ot) a romák, a szlovákok és a horvátok
jelenléte is. Az egyes országokbeli régiók (különösen a magyarországi és a romániai
megyék) külön-külön azonban nagyfokú homogenitást mutatnak (lásd 26. táblázat).
Felmerülhet a kérdés tehát, hogy az etnikai sokszínűség inkább versenyelőnyt jelent,
avagy inkább akadálya az euroregionális együttműködésnek? Az alapításkori bizal-
matlanság feltételezhetően a korábbi évtizedekben felhalmozott – a kulturális külön-
bözőségeken alapuló – negatív előítéletekkel, sztereotípiákkal magyarázható. Ma már
azonban elmondható, hogy a politikai partnerek és a munkacsoportok tagjai között a
három ország nyelvét, kultúráját stb. egyenrangúként kezelő, pragmatikus (fejlesztés-
politikai alapú), a nemzeti (elsősorban magyar) kisebbségek ügyét „tabunak” tekin-
tő108 együttműködés jellemző.
„Az eddig eltelt évek arra mindenképpen jók voltak arra, hogy a kezdeti bizalmat-
lanság oldódjon. A románok és a szerbek is rájöttek arra, hogy a magyarok nem akar-
nak ’mindent vissza’, tiszteletben tartják a közigazgatási struktúrákat, nem nyomnak
oda minden kapcsolatot és lehetőséget a magyaroknak. … Ennek ellenére fejlődnek a
magyar-magyar kapcsolatok is, hiszen például – bár az angol az Eurorégió hivatalos
nyelve – mind a Vajdaságban, mind a romániai megyékben mindig olyan kollégákat
vonnak be a DKMT munkájába, akik magyarul is beszélnek.”
A „multikulturalitás” (véleményem szerint) a DKMT Eurorégióban egy olyan poten-
ciális versenyelőnyt jelent, amely bizonyos ágazatokban (pl. oktatásban, turizmusban)
még nem kellően kiaknázott. Kétségtelen azonban, hogy az „átlagemberek” közötti fo-
lyamatos kommunikáció, a hétköznapi együttműködéseket gátló „mentális akadályok”
megszűnése, végső soron pedig az „euroregionális identitás” kialakítása – a nyelvi,

107 Interjú Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. Szabadka, 2008. október 22.
108 Bakos András: „A DKMT eddigi története: határnyitások, bombázás, árvíz.” Delmagyar.hu, 2008.01.08. http://www.
delmagyar.hu/szeged_hirek/a_dkmt_eddigi_tortenete_hatarnyitasok_bombazas_arviz/2042906/

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 70 2009.12.10. 9:26:09
kulturális különbségek miatt – nehezebb.109 De nem segíti a társadalmi integrációt
a médiafogyasztási szokások radikális átalakulása (az országos és helyi médiumok
„bulvárosodása”) sem.
„A helyi emberek többségének fogalma sincs arról, hogy miről is szól a határon
átívelő együttműködés, mert a különböző médiumok erről hamis képet ábrázolnak.
Egyrészről, írnak a ’hatalmas’ pályázati lehetőségekről, ami azonban valójában csak
egy csekély forrást jelent. Másrészről, mindhárom országban a média túlságosan be-
felé forduló, a szomszédos országokkal kapcsolatban általában csak a nagy és bot-
rányos témák (nálunk például a magyarverések, autonómia-törekvések, több millió
román bejövetele stb.) kerülnek terítékre.”110
„Végeztünk egy felmérést arra vonatkozóan, hogy mennyire nőtt az Eurorégió is-
mertsége a helyi lakosság körében. Az egyik eredmény az volt, hogy leginkább a
romániai ’átlagpolgároknak’ vannak erről információi. Utánuk a vajdaságiak következ-
nek, és a legkevésbé a dél-alföldiekre jellemző az ilyen irányú érdeklődés… A má-
sik (szintén sokat mondó) eredmény pedig az volt, hogy a szegedi, a temesvári és a
szabadkai rádió közös, kéthetente egy órás (’Európa hullámhosszán’ c.) műsorának
hallgatása, és a négynyelvű hírportálunk látogatása szinte kizárólag a felsőfokú vég-
zettséggel rendelkező, középkorú lakosságra jellemző.”111
Az euroregionális együttműködés gazdasági ösztönzőinek és akadályainak szám-
bavételekor annak vizsgálatából érdemes kiindulni, hogy az Eurorégiót alkotó egyes
földrajzi egységek gazdasági fejlettségi szintjében, illetve gazdasági szerkezetében
milyen főbb változások következtek be (az összehasonlítható adatok alapján elemez-
hető időszakban). A komparatív elemzés a magyarországi Dél-Alföld112 és a romániai
Nyugat (Vest) régiók megyéi esetében végezhető el, míg a Vajdaság főbb gazdasági
jellemzőit külön érdemes vizsgálni.113
A dél-alföldi és a nyugat-romániai megyék relációjában a legszembetűnőbb vál-
tozás, hogy az ezredforduló óta eltelt időszakban alapvetően megváltozott a megyék
gazdasági fejlettségi szint (egy lakosra jutó GDP114) alapján felállítható sorrendje (lásd
27. táblázat). A kilencvenes évek végén még Csongrád megye számított a legfejlettebb-
nek, és Bács-Kiskun is megelőzte a romániai Temes megyét. 2006-ban viszont már
egyértelműen Temes megye volt az éllovas, egy főre jutó GDP-je megközelítette az uni-
ós átlag 60 %-át. Az átlagos uniós fejlettségi szinttől való elmaradását a magyarorszá-
gi megyék közül csak Bács-Kiskunnak sikerült számottevően (kb. 5 százalékponttal)
mérsékelnie, míg Csongrád és Békés megyék kapcsán (előbbi esetében egy relatíve
magas, míg utóbbinál az relatíve alacsony szinten történő) stagnálásról beszélhetünk.
Ezzel szemben, valamennyi nyugat-romániai megye dinamikusan fejlődött, így a régió
109 Az „euroregionális identitás” kialakulása véleményem szerint túlságosan illuzórikus. Ehelyett az egyes kisebb (határokon
átnyúló) tájegységekhez, vagy a közös történelmi múlthoz kapcsolódó identitások (újra)képződése lehet reálisabb. Például a
Vajdaság keleti (a Tisza bal partjától a román határig terjedő) részén, valamint Temes megye határ menti településein sokan
nem(csak) szerbnek, románnak, magyarnak stb., hanem „bánátinak” (is) tartják magukat.
110 Interjú Tanács István újságíróval. Szeged, 2008. október 17.
111 Interjú Csókási Eszterrel, a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatójával. Szeged, 2008. szeptem-
ber 5.
112 Jelen elemzés kiterjed Békés megyére is, amely 2007-től (formálisan) már nem tagja a DKMT Eurorégiónak.
113 Vajdaság tartomány a nagyobb földrajzi mérete, az elérhető (és összehasonlítható) adatok szűkössége, valamint a kilencvenes
évekre jellemző szinte teljes elzártsága miatt módszertanilag nem összehasonlítható a dél-magyarországi és a nyugat-romániai
megyékkel.
114 A regionális GDP mérése és értelmezése kapcsán felmerülő módszertani problémák kapcsán lásd LENGYEL (2000) tanulmá-
nyát.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 71

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 71 2009.12.10. 9:26:09
72 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

egésze fejlettségi színvonalának az EU-átlaghoz mért aránya szignifikánsan (majdnem
15 százalékponttal) mérséklődött. A régión belül azonban a divergencia folyamata ér-
vényesült: a tradicionálisan legfejlettebb Temes megye „elhúzott”, míg Arad, Hunyad és
Krassó-Szörény megyék valamelyest lassabban növekedtek. További érdekességnek
számít az egymással szomszédos „megye-párok” viszonya. 1999-ben még Csongrád
és Békés megye is fejlettebb volt a szomszédos Temes, illetve Arad megyénél, 2006-ra
viszont a két nyugat-romániai megye, átlagosan mintegy 10 százalékpontos előnyre tett
szert. A négy romániai megye gazdasági összteljesítménye 1999-ben még csak alig 10
%-kal, 2006-ban már több mint 50 %-kal (nagyjából a népesség-többletének megfelelő
mértékben) haladta meg a három magyarországi megye össz-GDP-jét.
A konvergencia folyamata a főbb gazdasági ágak (mezőgazdaság, ipar, szolgál-
tatások) szintjén is megfigyelhető (lásd 28 .táblázat). A mezőgazdaság súlya 1995 és
2006 között a Dél-Alföldön kis mértékben (14-ről 12 %-ra), míg Nyugat-Romániában
radikálisan (23-ról 9 %-ra) csökkent. Az ipari tevékenységek részesedése mindkét ha-
tárrégióban kis mértékben mérséklődött, de továbbra is a romániai Nyugat régió szá-
mít iparosodottabbnak. A változásokat megyei szinten elemezve egyrészt szembetűnő,
hogy a dezindusztrializáció Békés megyében volt a leglátványosabb, másrészt az is
megfigyelhető, hogy az Eurorégión belül továbbra is a romániai Hunyad megyében a
legnagyobb az ipar részaránya. Az ezredfordulót követő (2000 és 2006 közötti) változá-
sokból pedig az a következtetés vonható le, hogy a nyugat-romániai megyék (különösen
Temes megye) dinamikus fejlődéséhez – a közvélekedéssel ellentétben – nem az ipar,
hanem a tercier szektor járult hozzá a legnagyobb mértékben. A határ mindkét oldalán
tehát ma már a szolgáltató tevékenységek vannak túlsúlyban. Alapvető különbség azon-
ban, hogy míg a Dél-Alföldön a tercier szektor teljesítményének közel fele (2006-ban 43
%-a) a közigazgatáshoz köthető, addig Nyugat-Romániában jóval nagyobb a súlya piaci
szolgáltatásoknak (a nem piaci szolgáltatások aránya 2006-ban kb. 25 % volt).
A nemzetközi versenynek elsősorban kitett feldolgozóipari ágazatok kapcsán
azonban továbbra is inkább komplementer, mint kompetitív struktúrákkal rendelkez-
nek a magyarországi és romániai megyék. A Dél-Alföld feldolgozóipari termelésének
továbbra is legnagyobb hányadát (2006-ban 40 %-át) az élelmiszeripar adja, ezen kívül
még a gépipar (26 %) és a vegyipar (11 %) jelentősége nagyobb (KSH, 2007: 7).115
Ezzel szemben Nyugat-Romániában ma már a gépipar és az elektronikai termékek
gyártása dominál, ugyanakkor (romániai viszonylatban) továbbra is jelentős a szerepe
egyes hagyományos, elsősorban a térség természeti adottságait és olcsó munkaere-
jét kiaknázó ágazatoknak, például az építőanyag-, a textil- és a bútoriparnak is. Arad és
Temes megye iparában egyértelműen a magasabb hozzáadott értékű feldolgozóipari
tevékenységek vannak túlsúlyban, míg Hunyad és Krassó-Szörény megyékben ugyan
folyamatosan csökkenő, de továbbra is relatíve nagy a szerepe a bányászatnak.116
A magyar-román határ két oldalának az ezredforduló utáni gazdasági fejlődésé-
ben megfigyelhető markáns különbségek nagyban befolyásolták a munkaerőpiaci fo-
lyamatokat is (lásd 29. táblázat). A munkanélküliség 2000-ben még azonos méreteket
öltött a két határrégióban, az ezredfordulót követően, a 2007-ig terjedő időszakban

115 Békés és Csongrád megyék gazdasági szerkezetének átalakulását egy korábbi tanulmányomban részletesen elemeztem.
Lásd MAJOROS (2006: 74-130).
116 A romániai Nyugat (Vest) fejlesztési régiót alkotó megyék rendszerváltás után gazdasági fejlődését tekinti át KRÁLIK (2005)
tanulmánya.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 72 2009.12.10. 9:26:09
azonban teljesen eltérő tendenciák jellemzők. A Dél-Alföldön (2002 után) a relatíve
magas ráta további (9 %-ról 12 %-ra történő) növekedése következett be. A munka-
nélküliek száma a legnagyobb ütemben Békés megyében, míg a legkisebb mérték-
ben Csongrád megyében emelkedett. Ugyanezen időszakban Nyugat-Romániában
viszont 5 %-ra csökkent a munkanélküliségi ráta. A legjobb teljesítményt e tekintetben
is Arad és Temes megyék érték el. E két megyében a külföldi tulajdonú (főleg autó-
ipari) beszállítók betelepülése „felszívta” a munkanélkülieket, így 2007-re gyakorlatilag
munkaerő-hiány (2-3 %-os munkanélküliség) alakult ki.
A térségbe (is) 2008-ban begyűrűző globális pénzügyi és gazdasági válság ha-
tására azonban a határ mindkét oldalán szignifikánsan nőtt a munkanélküliek száma.
2008-ban még csak kis mértékben (2, illetve 4 ezer fővel) nőtt a regisztrált munkanél-
küliek száma, 2009. októberéig azonban a Dél-Alföldön további 15 ezer, míg Nyugat-
Romániában további 28 ezer főt bocsátottak el (lásd 29. táblázat). Utóbbi rámutat arra,
hogy a nyugat-romániai megyék 2000 és 2007 közötti dinamizmusát adó, ugyanakkor
túlságosan konjunktúra-érzékeny (elsősorban autóipari beszállítói) tevékenységekre
történő túlzott mértékű specializálódás nem biztosít tartós felzárkózást.
A szerbiai Vajdaság gazdasági fejlettségi színvonalát illetően nem álltak rendelke-
zésemre idősoros és az EU módszertana alapján meghatározott adatok. Abból indul-
tam ki, hogy (az Eurostat adatai szerint) 2006-ban Szerbia egy főre jutó (vásárlóerő-
paritáson mért) GDP-je az uniós (EU-27) átlag egyharmada (33 %-a volt), míg a Vaj-
daságban az egy lakosra jutó társadalmi termék kb. 15 %-kal haladja meg a szerbiai
átlagot117. A Vajdaság tartomány fajlagos gazdasági teljesítménye tehát az EU-átlag
kb. 38 %-ának felel meg, vagyis alig marad el a magyarországi Dél-Alföld és a romániai
Nyugat régió hasonló mutatójától. A regionális gazdaság azonban „megmerevedett”, a
nyugat-romániai megyékkel ellentétben (egyelőre) nem ment végbe számottevő szer-
kezetváltozás (lásd 30. táblázat). A mezőgazdaság részaránya valamelyest csökkent
a kilencvenes évek közepéhez képest, de még 2004-ben is a regionális GDP több
mint egyötödét állította elő. Visszaesett az építőipar, ugyanakkor szignifikánsan emel-
kedett a kereskedelem, és valamelyest nőtt a feldolgozóipari tevékenységek súlya. A
feldolgozóiparon belül az élelmiszeripar, a vegyipar, a kőolaj-feldolgozás, a nemfém
ásványi termékek gyártása, valamint a fémipar számítanak „húzóágazatnak”. A kelet-
európai országok gazdasági felzárkózásában meghatározó gép- és elektronikai ipar
vajdasági jelenléte ugyanakkor marginális (VOJVODINA-CESS, 2009a).
A Vajdaságnak napjainkig nem sikerült kilábalnia a kilencvenes évek gazdasági
kríziséből.118 Például az ipari termelés értéke az 1990. évi szintnek 2000-ben kb. csak
40 %-át, míg 2005-ben 50 %-át érte el (NAGY I, 2007: 310). Így a munkanélküliségi ráta
még 2007-ben is 20 % körül volt (az állás nélkül lévők száma megközelítette a 200
ezer főt). Elsősorban ennek tudható be az, hogy a jelenlegi világgazdasági válság
(egyelőre) nem befolyásolta érdemben az egyébként is kedvezőtlen munkaerőpiaci
folyamatokat: 2008 augusztusa és 2009 augusztusa között a munkanélküliek száma
„csak” 7 ezer fővel (kb. 196 ezerről 203 ezer főre) nőtt (VOJVODINA-CESS, 2009b).
A Vajdaság gazdasági szempontból (sem) tekinthető homogénnek, jelentős fejlett-
ségi egyenlőtlenségek figyelhetők meg kisebb földrajzi egységek („körzetek”) szerint.

117 „Guide for Investors in Northern Banat and Potisje” Regionalna Privradna Komora Kikinda, 2007 http://www.rpk-ki.co.rs/
download/investors_guide.pdf
118 A kilencvenes évekre jellemző főbb tendenciák bemutatása kapcsán lásd NAGY I (2007: 290-336).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 73

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 73 2009.12.10. 9:26:09
74 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

Egyrészt, egy nyugat-keleti „lejtőről” beszélhetünk: a (vajdasági magyarokat koncentráló)
bácskai térségek relatíve – a szerbiai átlaghoz képest – fejlettebbek119, míg a Románi-
ával határos (szórvány-magyarság által is lakott) Bánát elmaradottabbnak számít. Más-
részt megállapítható az is, hogy a Magyarországgal határos északi térség, valamint a
tartományi központot (Újvidéket) is magában foglaló, illetve a Belgrádhoz közelebb eső
déli területek fejlettségi szintje magasabb a középső területekénél (lásd 31. táblázat).
Úgy gondolom, hogy a jövőben jelentős mértékben növelheti a magyarországi
Dél-Alföld gazdasági erejét, valamint nagyban hozzájárulhat a hármashatár-menti gaz-
dasági kapcsolatok erősödéséhez a Kecskemétre tervezett, 2012-re megvalósítandó
Mercedes-beruházás. A németországi székhelyű autóipari óriás döntését Magyaror-
szágon és Romániában a médiumok többsége – az elsősorban fejlettebb közlekedési
infrastruktúrával és jobb minőségű munkaerővel rendelkező – Kecskemét sikereként,
valamint a romániai városok (köztük Temesvár) kudarcaként értékelte. Helyi, régió-
fejlesztéssel foglalkozó szakértők szerint azonban a zöldmezős beruházás „túlcsor-
dulásai” a dél-alföldi régió egészében, sőt a határokon túl is éreztetik majd pozitív
hatásaikat. Feltételezések szerint a Mercedes telephely-választásában ugyanis sze-
repet játszott a nyugat-romániai autóipari beszállítók földrajzi közelsége, valamint a
vajdasági munkaerő-potenciál is.
Az autóipari nagyberuházás tehát „kikényszerítheti” a DKMT Eurorégió földraj-
zi területéhez tartozó önkormányzatok, gazdasági kamarák, munkaügyi központok,
egyetemek közötti szorosabb együttműködést. Eddig ugyanis az euroregionális gaz-
daságfejlesztésben nem sikerült átütő eredményeket elérni. E téren jelenleg még a
DKMT-partnerek is inkább versenytársnak tekintik egymást, és inkább a saját (egy-
mással ellentétes) érdekeiket igyekeznek képviselni, és nem a határtérség integrált
fejlesztését előmozdítani.
„A dél-alföldi régióban helyi gazdaságfejlesztésről nem igazán beszélhetünk… A
romániai egykulcsos adórendszerrel szemben szinte lehetetlenség befektetőt idehoz-
ni. Szeged például nem tudja felvenni a versenyt azzal a Temesvárral, ahol 15 ezer
olasz üzletember él, és amelynek repülőteréről felszáll naponta kb. 60 nemzetközi
járat… A gazdasági együttműködésben ráadásul a három régió érdekei nem igazán
esnek egybe. A románok közös gazdaságfejlesztési koncepciója nagyjából azt jelente-
né, hogy épüljön minél több határon átnyúló út, hogy (Magyarországról és Szerbiából)
a munkaerő át tudjon menni Nyugat-Romániába, mert náluk már munkaerő-hiány van.
Nálunk viszont a döntéshozók többsége úgy véli, hogy ha átadjuk a munkaerőnket,
akkor itt már végképp nem marad semmi, ami egy befektetőt érdekelhetne.”120
Az integrált térségfejlesztéshez elengedhetetlen a három határrégió gazdasági
potenciálját és az Eurorégió összlakosságának kb. egyhatodát koncentráló régió-
központok (Szeged, Temesvár és Újvidék), valamint további nagyvárosok (elsősor-
ban Békéscsaba, Kecskemét, Arad és Szabadka) közötti szorosabb együttműködés.
Ugyanakkor még a tradicionálisnak számító Szeged-Temesvár, Szeged-Szabadka, Bé-
késcsaba-Arad önkormányzati kapcsolatok is egyelőre megmaradtak a protokollaritás
szintjén.121 A valódi funkciókkal, döntési jogkörökkel és pénzügyi forrásokkal rendel-

119 Az észak-vajdasági községek gazdasági átalakulásának elemzése kapcsán lásd HUSZKA ÉS BAKÓ (2007) tanulmányát.
120 Interjú Csókási Eszterrel, a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatójával. Szeged, 2008. szeptember 5.
121 Kecskemét és Újvidék jóval távolabb fekszik az országhatároktól, így az euroregionális együttműködésekben eddig kisebb
aktivitást mutattak.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 74 2009.12.10. 9:26:09
kező nagyvárosok önkormányzatai között nincs fejlesztéspolitikai együttműködés, így
például a nagyobb volumenű infrastrukturális beruházásaik (például repülőterek, ipari
parkok, logisztikai központok, fürdők fejlesztése) inkább egymásra rovására (és a pia-
ci kereslet jövőbeli alakulását negligálva) valósulnak meg.
A vázolt konvergencia-folyamat ellenére továbbra is jelentősnek mondható a komp-
lementaritás, amiből egyrészt arra következtethetünk, hogy az elemzett határtérségben
(ellentétben néhány nyugat-európai példával) nem jelölhető ki egyértelműen egy olyan
közös gazdasági ágazat, melynek válsága kooperációra „ítélné” a határok különböző
oldalainak döntéshozóit. A heterogenitás ugyanakkor lehetőséget adna az Eurorégió
egyes földrajzi egységei kínálta komparatív előnyök közös kiaknázására. Erre épül a
három ország találkozási pontjánál (a „Triplex-Confinium”-nál), más határ menti régiók-
ban (például a magyar-osztrák határon) már bevált közös, határon átnyúló ipari park
létrehozásának terve. A megvalósíthatósági tanulmányok már elkészültek, a beruházás
realizálásához azonban államközi megállapodásokra, valamint a közúthálózat fejleszté-
sére (a „bánáti út” legalább egyes szakaszainak megépítésére) van szükség.
„A ’Triplex’ ipari parkba betelepülő vállalkozások mindhárom országban létrehoz-
hatnának egy-egy telephelyet, így mindhárom országból ’kimazsolázhatnák’ az elő-
nyöket. Magyarországról a jól képzett munkaerőt, az egyetem közelségét. Romániából
az egykulcsos adórendszert. Szerbiából pedig a nagy mennyiségben rendelkezésre
álló kétkezi munkaerőt, és azt, hogy az országnak szabadkereskedelmi egyezménye
van például Oroszországgal, Ukrajnával… Az ipari parkot Szerbia uniós csatlakozásá-
ig kellene létrehozni, amíg egy kamionnak 30-40 órát kell várnia a határon. Ha pedig
majd betelepülnek a cégek, akkor huzamosabb ideig vélhetően ott is maradnak.”122
A közlekedési infrastruktúra fejlesztése (utak építése/felújítása, a magyar-szerb
és a román-szerb határszakaszokon új átkelők megnyitása) nem csak a közös gazda-
ságfejlesztésnek és a társadalmi kapcsolatok erősítésének, hanem a határtérségben
élők életminősége javításának is szükséges (de természetesen nem elégséges) felté-
tele. Az ezredfordulót követően ugyanis nem csak a személy-forgalom, hanem az áru-
forgalom is jelentősen bővült az Eurorégió határszakaszain (lásd 32. táblázat), amivel
az infrastruktúra-fejlesztés nem volt képes lépést tartani. A helyi lakosok többsége Ro-
mánia uniós csatlakozása kapcsán egyelőre csak a megnövekedett kamionforgalmat
érzékeli. Például legforgalmasabb nagylaki határátkelő be- és kilépő teherforgalma
2007-ben (az előző évi) több mint kétszeresére nőtt, ami azt jelenti, hogy naponta átla-
gosan közel 2 ezer tehergépjármű haladt át az M5-ös autópálya szegedi leágazásától
az országhatárig húzódó 43-as út menti (elkerülővel nem rendelkező) településeken
(köztük Szeged és Makó városán).
Az euroregionális együttműködésnek ugyanakkor nem csak exogén (a DKMT
Eurorégió szervezetén kívüli) akadályai vannak, hanem alapvető problémát jelent,
hogy a megfogalmazott célok megvalósításához hiányzik a helyi politikai akarat is. Ke-
vés ugyanis az olyan helyi döntéshozó, aki kapcsolatrendszerére, döntési jogköreire
támaszkodva „felkarolná” az Eurorégió ügyeit, és érdemben segítené a pragmatikus
(párt-politikai ideológiáktól mentes), a térségfejlesztést előmozdító, és nem csak az
általa képviselt település partikuláris érdekeit szolgáló együttműködéseket.

122 Interjú Csókási Eszterrel, a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatójával. Szeged, 2008. szeptem-
ber 5.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 75

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 75 2009.12.10. 9:26:09
76 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

Hivatkozások

BALOGH TAMÁS (2008): A Fiume (Rijeka) – Constanţa vasúti kapcsolat fejlesztése,
transzbalkáni vasútvonal kialakítása. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatá-
sok Közalapítvány, Budapest
http://www.eokik.hu/data/files/123531579.pdf
BOTKA LÁSZLÓ (2001): Tájékoztató a DKMT együttműködés tapasztalatairól, eurointeg-
rációs feladatainak végrehajtásáról. Csongrád Megyei Közgyűlés, Szeged, au-
gusztus 21.
http://www.csongrad-megye.hu/onkorm/kozgyul/20010927/index.htm
HUSZKA BEÁTA – BAKÓ TAMÁS (2007): Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek
gazdasága. Műhelytanulmány 24. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány, Budapest
http://www.eokik.hu/data/files/123540304.pdf
JAKOPIN, E. (projektvezető) (2007): Regional Development Strategy of the Republic of
Serbia 2007-2012. Republic Development Bureau, Republic of Serbia, Belgrade,
January
http://www.razvoj.gov.rs/Strategije/SRRS/regional_development_strategy.pdf
KRÁLIK LÓRÁND (2005): Nyugat-Románia magyarlakta régióinak fejlődési lehetőségei
az autópálya-programok fényében. In: Réti Tamás (szerk.): Közeledő régiók a
Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalaku-
lása. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest,
99-114. o.
KSH (2007): Szervezeti és szerkezeti változás a Dél-Alföld iparában. Központi Statiszti-
kai Hivatal Szegedi Igazgatósága, Szeged
KULCSÁR LÁSZLÓ (szerk.) (2000): Stratégiai terv a Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális
Együttműködés számára. Pro Professione Kht., Budapest
LENGYEL IMRE (2000): A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle, XLVII.
évf., december (962-987. o.)
http://epa.niif.hu/00000/00017/00066/pdf/lengyel.pdf
MAJOROS ANDRÁS (2006): Verseny és együttműködés. Magyarország és Románia kül-
gazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói. Műhelyta-
nulmány 22. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Buda-
pest
http://www.eokik.hu/data/files/123540053.pdf
NAGY GÁBOR (2002): Békés megye a határmentiség és az Európai Uniós csatlakozás
kettős erőterében. Bárka, X. évf. 3. szám, pp. 51-61.
NAGY IMRE (projektvezető) (2005): A DKMT Eurorégió stratégiája. MTA RKK Alföldi Tu-
dományos Intézet, Békéscsabai Osztály, Szeged, május
http://www.huserb-info.hu/dkmt_hu.pdf
NAGY IMRE (szerk.) (2007): Vajdaság. A Kárpát-medence régiói 7. MTA RKK – Dialóg
Campus Kiadó, Pécs-Budapest
VOJVODINA-CESS (2009a): Vojvodina in brief. Centre for Strategic Economic Studies,
Novi Sad
VOJVODINA-CESS (2009b): Economic mirror. Centre for Strategic Economic Studies,
Novi Sad, October

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 76 2009.12.10. 9:26:09
Táblázatok, ábrák

1. ábra – A DKMT eurorégió területe 1997-ben

Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Danube-Kris-Mures-Tisa_Euroregion_map.png&fil
etimestamp=20090113194424

2. ábra – A DKMT eurorégió területe 2009-ben

Forrás: az 1. ábra alapján saját szerkesztés

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 77

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 77 2009.12.10. 9:26:10
78 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

19. táblázat – A DKMT eurorégió alapítói és jelenlegi tagjai

Alapító tagok (1997-ben) Jelenlegi tagok (2009-ben)
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat
Békés Megyei Önkormányzat Csongrád Megyei Önkormányzat
Csongrád Megyei Önkormányzat Arad Megyei Tanács
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önk. Hunyad Megyei Tanács
Arad Megyei Tanács Krassó-Szörény Megyei Tanács
Hunyad Megyei Tanács Temes Megyei Tanács
Krassó-Szörény Megyei Tanács Vajdaság AT Végrehajtó Tanácsa
Temes Megyei Tanács Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata
Vajdaság AT Végrehajtó Tanácsa Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata
Szabadkai Városi Tanács
Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara
Temesvári Kereskedelmi, Ipari és Agrár Kamara
Vajdasági Gazdasági Kamara
Szegedi Tudományegyetem
Temesvári Nyugati Egyetem
Újvidéki Egyetem
Dél-magyarországi Civil Szerv. Szövetsége
MSZOSZ Csongrád megyei Képviselete
DKMT eurorégió Ifjúsági Szövetsége

Forrás: a DKMT honlapja (http://www.dkmt.net)

20. táblázat – A DKMT eurorégió eddigi soros elnökei

Megválasztás éve Név Képviselt megye/tartomány
1997 Lehmann István Csongrád megye
1998 Viorel Coifan Temes megye
1999 Dan Ivan Arad megye
2000 Caius Parpală Arad megye
2001 Đorde Đukić Vajdaság Autonóm Tartomány
2002 Dan Ioan Şipoş Temes megye
2004 Varga Zoltán Békés megye
2005 Bojan Pajtić Vajdaság Autonóm Tartomány
2006 Constantin Ostaficiuc Temes megye
2007 Magyar Anna Csongrád megye
2008 Bojan Pajtić Vajdaság Autonóm Tartomány
2009 Constantin Ostaficiuc Temes megye

Forrás: a DKMT honlapja (http://www.dkmt.net)

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 78 2009.12.10. 9:26:10
3. ábra – A DKMT eurorégió szervezeti felépítése 1998-ban

Forrás: BOTKA (2001) alapján saját szerkesztés

21. táblázat – Az alapító tagok és a társult helyi önkormányzatok hozzájárulása
a DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. költségvetéséhez, 2005–2008 (ezer Ft)

2005 2006 2007 2008
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat 3 307 4 088 4 268 4 309
Békés Megyei Önkormányzat 3 009 3 747 3 904 0
Csongrád Megyei Önkormányzat 2 945 3 676 3 828 7 771
Arad Megyei Tanács 2 486 3 372 3 094 3 225
Hunyad Megyei Tanács 2 570 3 301 3 118 3 249
Krassó-Szörény Megyei Tanács 2 398 3 067 2 948 3 063
Temes Megyei Tanács 2 727 3 513 3 324 3 481
Vajdaság AT Végrehajtó Tanácsa 9 894 12 872 12 428 12 963
Szeged MJV Önkormányzata 172 180 195 210
Békéscsaba MJV Önkormányzata 0 140 79 83
Szabadkai Városi Tanács 0 329 171 188
Összesen 29 508 38 285 37 357 38 542

Forrás: a DKMT honlapja (http://www.dkmt.net)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 79

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 79 2009.12.10. 9:26:10
80 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

4. ábra – A DKMT eurorégió szervezeti felépítése 2009-ben

Forrás: a DKMT honlapja (http://www.dkmt.net) alapján saját szerkesztés

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 80 2009.12.10. 9:26:10
22. táblázat – A DKMT eurorégió stratégiájának prioritás- és intézkedésrendszere

Prioritás Intézkedés
Helyi lakosság bevonása azokba a tevékenységekbe és folyamatokba, melyek
hozzájárulnak a közös horizont szélesítéséhez és egymás jobb és alaposabb
megismeréséhez
Történelmi-kulturális potenciál és a kulturális örökség kihasználása, valamint
A szociális kohé- a kollektív emlékezésben gyökeret vert, különböző etnikai csoportok közötti
zió növelése az hagyományosan jó együttélés jobb felhasználása
eurorégióban Az érdeklődés felkeltése azon helyi döntések iránt, melyek egy euroregionális
komponenssel is rendelkeznek, elősegítve ezzel a közös felelősség fejlesztését
az eurorégiót érintő döntések előkészítésében és elfogadásában
A turizmus eszközeinek felhasználása a régió társadalmi kohéziójának erősíté-
sére
Határon átnyúló közlekedési infrastruktúra elemeinek fejlesztése (A határon
A főúthálózat ja- átvezető, felhagyott utak, vasutak revitalizálása)
vítása, az állam- Új határátkelőhelyek létesítésének és a meglevők átminősítésének támogatása
közi fejlesz-tési A régión belüli légi és vízi közlekedés fejlesztésének támogatása. A kombinált
intézkedések szállítás (RO-LA, RO-RO), a terminálok és logisztikai rendszerek fejlesztésének
előmozdítása és az előmozdítása
harmonizálása A modern telekommunikáció integrált régiós fejlesztésének a támogatása
A turisztikai vonzerők megközelíthetőségének javítása
A térségben előállított K+F termékek gyakorlati hasznosítása, főleg a KKV-k
körében, határon átnyúló hatású innováció-transzfer intézményrendszer meg-
teremtése
A régión be-
Regionális gazdasági információs bázis megteremtése, amely elősegíti a ha-
lüli gazdasági
táron átnyúló gazdasági együttműködések kialakítását, a külső források meg-
kapcsolatok
szerzését (pályázatok), s a bevont külső források eredményes felhasználását
és kapuszerep
A beszállítói hálózat erősítése, a régióban működő KKV-k és a befektető nagy-
erősítése
vállalatok keresleti–kínálati igényeinek közelítése
A turisztikai együttműködések kialakítása egyrészt a KKV-k, másrészt a non-
profit szervezetek között
Az eurorégió természeti erőforrásainak és a határon átnyúló természetvédelmi
Összehangolt, területek közös védelme és együttműködéssel történő gondozása
fenntartható A környezetvédelmi hatóságok, a környezettudományok és a civil szervezetek
természet- és képviselőinek együttműködése
környezet-véde- Kisléptékű környezetvédelmi infrastruktúra közös fejlesztése (hulladékhaszno-
lem sítás, szennyvíztisztítás)
Ökoturizmus-fejlesztés

Forrás: NAGY I. (2005): 59-68

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 81

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 81 2009.12.10. 9:26:11
82 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

23. táblázat – A DKMT eurorégió kidolgozott operatív programjai

Tervezett A megvalósítás
Az operatív program megnevezése
befejezés (év) forrásigénye
Szeged–Nagykikinda–(Jimbolia–Temesvár)–Zrenjanin–
Pancsova–Szmederevó gyorsforgalmi út kiépítése, „TRIPLEX”
2010 23 millió euró
hármashatár átjáróval (Rábé–Óbéba–Kübekháza), Szerbia-
Crna Gora–Románia–Magyarország között
Szeged–Kikinda–Temesvár vasútvonal (kiépítés és korszerű-
2011 217 millió euró
sítés)
Inkubátorházak és innovációs központok hálózatának létreho-
2010 700 ezer euró
zása kis- és középvállalkozások számára
A határokon átnyúló regionális gazdasági informatikai portál
2006 104 ezer euró
létrehozása
Tematikus turisztikai útvonalak kialakítása az eurorégióban 2006 105 ezer euró
Környezetvédelmi szakértők folyamatos együttműködését
2013 79 ezer euró
biztosító időszakos konferenciák szervezése

Forrás: NAGY I. (2005): 103-119

5. ábra – A „bánáti út” tervezett nyomvonala

Forrás: A Magyar Közút Kht. Csongrád Megyei Területi Igazgatóságának (2006-ban készült) belső munkaanyaga

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 82 2009.12.10. 9:26:11
24. táblázat – A DKMT Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Kht. Phare CBC-
és Interreg-programok keretében megvalósított projektjei

A projekt lezá- Az uniós forrást biztosító Uniós
Projekt címe
rása (év) program támogatás
„Ablak a szomszédra – Média- HU-RO Phare CBC 2001
2004 32,2 ezer euró
kép a DKMT eurorégióról” (Kisprojekt Alap)
„Az Európai Unión innen és túl HU-RO Phare CBC 2003
– határ menti szakkiállítás- és 2006 (Határon Átnyúló Gazdaság- 187,3 ezer euró
konferenciasorozat” fejlesztés)
„Tanulmány és tapasztalatcsere HU-SCG Phare CBC 2003
2006 34,5 ezer euró
az ivóvízminőség-javításáról” (Kísérleti Kisprojekt Alap)
„Tematikus turisztikai útvonal-
HU-RO-SCG Interreg IIIA
csoportok kialakítása a DKMT 2007 32,1 millió Ft
2004-2006
eurorégióban”
„ERIC – Eurorégiós Információs HU-RO-SCG Interreg IIIA
2008 65,1 millió Ft
Centrum” 2004-2006
„Akciócsoport felállítása az
HU-RO-SCG Interreg IIIA
árvízi kihívások közös kezelése 2008 74,0 millió Ft
2004-2006
érdekében”
„Egészségbiztosítás határok HU-RO-SCG Interreg IIIA
2008 12,3 millió Ft
nélkül” 2004-2006

Forrás: a DKMT honlapja (http://www.dkmt.net) és a VÁTI adatai alapján saját gyűjtés

25. táblázat – A DKMT eurorégió területe és népessége 1997-ben és 2009-ben

Terület (km2) Népesség (ezer fő)*
1997 2009** 1997 2009**
Bács-Kiskun Megye 8445 8445 539,2 530,4
Békés Megye 5631 – 400,6 –
Csongrád Megye 4263 4263 424,6 423,8
Jász-Nagykun-Szolnok Megye 5582 – 419,1 –
Arad Megye 7754 7754 477,2 457,3
Hunyad Megye 7063 7063 544,5 466,6
Krassó-Szörény Megye 8520 8520 361,5 324,2
Temes Megye 8697 8697 692,7 676,4
Vajdaság Autonóm Tartomány 21506 21506 2015,0 1979,4
DKMT eurorégió összesen 77461 66248 5874,4 4858,1

* A magyarországi és a romániai megyék esetében január 1-jei, míg a Vajdaság esetében 1997. június 30-i és
2008. június 30-i adatok
** Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyék 2009-ben már nem voltak tagjai a DKMT eurorégiónak
Forrás: a nemzeti statisztikai hivatalok adatai alapján saját gyűjtés

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 83

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 83 2009.12.10. 9:26:11
84 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

26. táblázat – A DKMT eurorégió főbb etnikai csoportjai régiók (országok)
szerinti bontásban, 2001–2002* (fő és %)

Dél-Alföld Nyugat (Vest) Vajdaság DKMT eurorégió
(Magyarország) (Románia) (Szerbia) összesen**
fő % fő % fő % fő %
Románok 3 849 0,3 1 689 443 86,3 30 419 1,5 1 723 711 32,5
Magyarok 1 283 115 97,3 131 059 6,7 290 207 14,3 1 704 381 32,1
Szerbek 1 203 0,1 20 624 1,1 1 321 807 65,0 1 343 634 25,3
Romák 13 859 1,1 48 485 2,5 29 057 1,4 91 401 1,7
Szlovákok 5 995 0,5 8 043 0,4 56 637 2,8 70 675 1,3
Horvátok 1 854 0,1 6 665 0,3 56 546 2,8 65 065 1,2
Jugoszlávok - - - - 49 881 2,5 49 881 0,9
Németek 6 000 0,5 27 112 1,4 3 154 0,2 36 266 0,7
Montenegróiak - 0,0 - - 35 513 1,7 35 513 0,7
Bunyevácok - 0,0 - - 19 766 1,0 19 766 0,4
Egyéb és ismeret-
2 386 0,2 27 217 1,4 13 9005 6,8 168 608 3,2
len nemzetiségűek
Összesen 1 318 261 100,0 19 58 648 100,0 2 031 992 100,0 5 308 901 100,0

* A legutóbbi népszámlálások adatai alapján
** A dél-alföldi Békés megye 2007-től már nem része a DKMT eurorégiónak
Forrás: nemzeti statisztikai hivatalok; saját számítások

27. táblázat – Gazdasági teljesítmény és fejlettségi szint a magyarországi Dél-alföld
és a romániai Nyugat (Vest) régió megyéiben, 1999 és 2006

GDP összesen (millió Egy lakosra jutó GDP
euró, PPS*) (EU27=100,0 PPS*)
1999 2006 1999 2006
Bács-Kiskun 3 608,3 5 351,7 37,4 42,2
Békés 2 600,6 3 318,3 36,5 36,6
Csongrád 3 506,2 4 697,2 46,2 46,9
Dél-alföld összesen 9 715,0 13 367,1 39,9 42,1
Arad 2 822,3 4 762,0 33,4 44,0
Hunyad 2 278,8 3 944,0 24,3 35,0
Krassó-Szörény 1 449,0 2 538,8 23,0 32,6
Temes 4 410,2 9 104,3 36,7 58,2
Vest összesen 10 960,3 20 349,1 30,3 44,7

* PPS (purchasing power standard): vásárlóerő-standard
Forrás: Eurostat

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 84 2009.12.10. 9:26:11
28. táblázat – A magyarországi Dél-alföld és a romániai Nyugat (Vest) régió
megyéiben előállított bruttó hozzáadott érték megoszlása főbb gazdasági ágak szerint,
1995, 2000 és 2006 (%)

1995 2000 2006
Mező- Szol- Össze- Mező- Szol- Össze- Mező- Szol- Össze-
Ipar Ipar Ipar
gazd. gált. sen gazd. gált. sen gazd. gált. sen
Bács-Kiskun 15,6 29,5 55,0 100,0 15,4 29,9 54,7 100,0 13,0 28,5 58,5 100,0
Békés 15,0 32,4 52,5 100,0 14,2 28,8 57,0 100,0 13,4 24,6 62,0 100,0
Csongrád 11,5 30,2 58,3 100,0 10,3 28,9 60,7 100,0 8,9 30,1 61,0 100,0
Dél-alföld
14,0 30,5 55,5 100,0 13,2 29,3 57,5 100,0 11,7 28,1 60,2 100,0
összesen
Arad 26,7 33,2 40,0 100,0 13,9 34,7 51,4 100,0 10,0 36,9 53,0 100,0
Hunyad 15,8 48,6 35,6 100,0 11,6 42,2 46,2 100,0 7,4 43,4 49,2 100,0
Krassó-
26,9 31,8 41,2 100,0 20,2 26,3 53,5 100,0 15,3 28,0 56,7 100,0
Szörény
Temes 24,4 39,0 36,6 100,0 11,6 38,1 50,3 100,0 7,7 37,1 55,2 100,0
Vest összesen 23,0 39,3 37,7 100,0 13,4 36,5 50,1 100,0 9,2 37,1 53,7 100,0
Forrás: Eurostat, saját számítások

29. táblázat – A regisztrált munkanélküliek számának és rátájának
alakulása a magyarországi Dél-alföld és a romániai Nyugat (Vest) régió megyéiben,
2000 – 2009. július vége (fő és %)

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009. okt.
22 140 21 287 20 033 21 397 22 257 23 924 23 344 25 426 26 749 34 573
Bács-Kiskun
10,4 9,3 8,8 9,4 9,9 10,4 10,2 11,4 12,0 15,1
20 153 18 666 17 153 17 345 18 041 19 921 20 655 22 964 23 393 26 553
Békés
13,1 11,9 11,2 11,5 12,0 13,0 13,5 15,0 14,8 16,8
15 588 14 846 14 390 15 449 16 698 18 357 15 843 16 690 17 171 21 598
Csongrád
8,6 8,3 8,1 8,5 9,7 10,7 8,8 9,2 9,3 11,8
Dél-alföld 57 881 54 799 51 576 54 191 56 996 62 202 59 842 65 080 67 313 82 724
összesen 10,9 9,9 9,4 9,8 10,5 11,3 11,0 12,1 12,3 12,9
17 430 12 455 10 273 9 726 7 488 7 551 7 036 4 929 6 549 13 419
Arad
8,4 6,1 5,0 4,7 3,6 3,6 3,3 2,3 3,0 6,3
39 163 34 516 21 265 26 616 23 253 20 150 13 696 10 087 13 826 20 456
Hunyad
15,5 14,7 9,2 13,1 11,2 9,5 6,8 4,3 7,5 9,9
Krassó- 14 757 17 707 13 460 13 420 11 735 10 209 80 17 8 976 7 698 13 188
Szörény 8,7 11,0 10,0 10,4 9,9 8,5 6,8 7,2 5,7 10,2
24 324 20 073 12 309 10 929 82 19 73 60 6 737 5 487 5 568 14 122
Temes
8,1 6,6 4,0 3,5 2,6 2,2 2,1 1,4 1,9 4,2
Vest 95 674 84 751 57 307 60 691 50 695 45 270 35 486 29 470 33 641 61 185
összesen 10,5 9,5 6,6 7,4 6,2 5,3 4,3 3,1 5,3 7,9

Megjegyzés: a 2000-2007 időszakban havi átlagok, 2008-ban év végi (december 31-i) adatok
Forrás: Állami Foglalkoztatási Szolgálat, Agenţia Naţională pentru Ocuparea Forţei de Muncă, saját számítások

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 85

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 85 2009.12.10. 9:26:11
86 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

30. táblázat – A főbb gazdasági ágazatok részesedése a Vajdaságban
megtermelt GDP-ből, 1995 és 2004 (%)

1995 2004
Mezőgazdaság, halászat, erdő-, vad- és vízgazdálkodás 26,6 22,5
Bányászat és feldolgozóipar 38,8 41,9
Építőipar 8,2 4,5
Kereskedelem 11,6 17,8
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 1,5 1,4
Szállítás, raktározás, posta, távközlés 6,6 7,8
Egyéb szolgáltatás 6,7 4,1
Összesen 100,0 100,0

Forrás: NAGY I. (2007: 306-307)

31. táblázat – A vajdasági körzetek fő demográfiai, munkaerő-piaci és fejlettségi mutatói

Népesség Foglalkozta- Munkanélkü- Fejlettségi in-
Népesség,
változása, tottak liek száma dex* (Szerbia
2006 (fő)
1971-2006 (%) száma (fő) (fő) = 100,0)
Nyugat-Bácska 203 985 – 7,6 45 657 28 289 92,7
Észak-Bácska 195 731 – 5,0 55 423 16 621 114,9
Észak-Bánát 158 984 – 17,0 36 300 17 899 100,3
Dél-Bácska 600 204 + 23,5 213 449 67 491 122,9
Közép-Bánát 199 999 –13,6 42 558 28 680 97,7
Szerémség 334 989 + 17,3 63 297 36 459 77,4
Dél-Bánát 308 706 – 6,8 72 708 38 418 101,1
Vajdaság összesen 2 002 598 + 2,6 529 392 233 857 103,8
* A nettó keresetek, nyugdíjak és költségvetési bevételek összege alapján meghatározott jövedelem-szint
Forrás: Republic Development Bureau of Serbia

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 86 2009.12.10. 9:26:12
32. táblázat – A Dél-Alföld közúti határátkelői éves személy-
és tehergépjármű-forgalmának* alakulása, 2000–2007

Románia Szerbia
személyek tehergépjármű- személyek tehergépjármű-
(ezer fő)1 vek (ezer db)2 (ezer fő)3 vek (ezer db)4
2000 3033,8 250,4 3110,2 81,0
2001 2828,6 262,5 3828,0 102,6
2002 2907,3 259,5 4018,9 141,8
2003 3288,8 270,5 3622,0 147,7
2004 4516,7 283,8 3633,5 167,4
2005 3863,8 309,1 3569,5 170,5
2006 4043,3 352,6 3844,4 211,9
2007 3991,8 501,0 3811,9 177,4

* A be- és kilépő forgalmak átlagai

1 Kiszombor, Nagylak, Battonya, Dombegyháza, Elek, Gyula, Méhkerék és Körösnagyharsány átkelők összesen
2 Kiszombor, Nagylak, Battonya, Gyula és Méhkerék átkelők összesen
3 Hercegszántó, Bácsalmás, Tompa, Röszke és Tiszasziget átkelők összesen
4 Röszke és Tompa átkelők összesen
Forrás: KSH, saját számítások

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 87

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 87 2009.12.10. 9:26:12
5. Egy önkormányzati felmérés eredményei
A magyar-román-szerb hármashatár-térségen belüli lokális szintű együttműködések
alapvető sajátosságainak vizsgálata érdekében 2008 végén kérdőíves felmérést vé-
geztem a térség helyi önkormányzatai körében.
Az alábbi fejezet – a főbb módszertani kérdések tisztázását követően – összefog-
lalja az önkormányzati felmérés legfontosabb eredményeit és következtetéseit.

5.1 A felmérés módszertana

A tágabban értelmezett hármashatár-térséghez (a három dél-alföldi megye, a három
nyugat-romániai megye és a szerbiai Vajdaság tartomány területéhez) tartozó összesen
541 helyi önkormányzatot definiáltam a felmérés alapsokaságaként.123 E szám nem tar-
talmazza a megyei/tartományi székhelyek124 önkormányzatait, mivel – az eredmények
túlzott mértékű torzítottságának elkerülése érdekében – azokra a felmérés nem terjedt ki.
A rövid (12 kérdésből álló), magyar, román vagy szerb nyelvű kérdőíveket e-mailben küld-
tem el, az alapsokaságbeli önkormányzatok vezetőinek (polgármestereinek) címezve.125
Az önkitöltős kérdőívekből 75 darab érkezett vissza határidőre. Ez 14 %-os vá-
laszadási aránynak felel, ugyanakkor a válaszadó önkormányzatokhoz tartozó telepü-
lések az alapsokaság lakosságának 23 %-át adják (lásd 33. táblázat).
A kapott válaszokat – egyetlen kérdés kivételével126 – összesítve, valamint két
ismérv alapján is feldolgoztam, és ha utóbbi „részeredmények” a minta-átlagtól szigni-
fikánsan eltértek, akkor azokat külön is elemeztem. „Klasztereket” az önkormányzatok-
hoz tartozó települések földrajzi elhelyezkedése (megyéje/régiója) és az önkormány-
zatok mérete alapján képeztem:
- A minta kétharmadát a magyarországi (dél-alföldi) önkormányzatok teszik ki (a
mintavétel tehát nem volt reprezentatív). Esetükben a három megyéből kapott
válaszokat külön is elemeztem. A válaszadási arány (a Romániával és Szerbiá-
val is határos) Csongrád megye esetében volt a legnagyobb, így az e megyét
illetően kapott eredmények a legmegbízhatóbbak. A három romániai megyéből
azonban relatíve kevés válasz érkezett, így azokat csak regionálisan összesít-
ve („Nyugat-Románia” kategóriaként) dolgoztam fel. A Vajdaság (ahol a helyi
önkormányzatiság teljesen eltérő tartalommal bír, lásd 4.5 alfejezet) esetében
a 44 községi önkormányzat nagyjából egyötöde válaszolt, ugyanakkor ezen ön-
kormányzatok adják a tartomány (Újvidék nélkül számított) népességének kb.
egynegyedét (lásd 33. táblázat).
- Előzetesen feltételeztem, hogy az egyes válaszokat nagyban befolyásolja az
önkormányzatok mérete. „Kis” önkormányzatok alatt azokat értem, amelyekhez
tartozó település(ek) (össz)lakossága nem éri el a 3 ezer főt. E körbe a minta-
123 A kérdőíves felmérés tehát kiterjedt (a DKMT Eurorégióhoz már nem tartozó) Békés megyére is, ugyanakkor nem foglalta
magába (a DKMT-tag) romániai Hunyad megyét.
124 Kecskemét, Békéscsaba, Szeged, Arad, Resicabánya, Temesvár és Újvidék.
125 A román és szerb nyelvű fordításokért Kuzmányi Istvánnak és Kovács Larisszának tartozom köszönettel.
126 Az utolsó, az önkormányzatok jövőbeli határon átnyúló (konkrét) fejlesztési terveit firtató kérdést csak néhány önkormányzat
válaszolta meg, így ennek elemzését végül mellőztem.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 88 2009.12.10. 9:26:12
elemek nagyjából egyharmada tartozik. A felmért önkormányzatok legnagyobb
részét (felét) „közepesnek”, vagyis 3 és 15 fő közötti lakossal rendelkezőnek te-
kintem. Míg (a felmérésben) „nagy” önkormányzatnak a legalább 15 ezer főnyi
lakosságot képviselő helyi hatóságok számítanak (lásd 34. táblázat).
A kérdőívben szereplő kérdések egy része a lokális területi-közigazgatási egy-
ségek (Magyarországon a települések, Romániában és Szerbiában a községek127)
főbb gazdaság-társadalmi jellemzőire, míg másik részük az önkormányzatok határon
átnyúló kapcsolataira irányult. Bizonyos („számszerűsíthető”) kérdések esetén a minta
átlagára vonatkozó eredményeket az egyes válaszok – a település(ek) (össz)lakossá-
ga alapján – súlyozott átlagaként állapítottam meg.

5.2 A határ menti fejlődés főbb jellemzői és akadályai

A határ menti települések fejlettségi szintjét és fejlődési lehetőségeit (feltételezésem
szerint) elsősorban az egyes települések (hazai és nemzetközi) munkamegosztásban
való részvétele határozza meg. A kapott válaszokból viszonylag egyértelmű kép bonta-
kozik ki: a vizsgált térség helyi gazdaságaiban a mezőgazdaság számít az elsődleges
„húzóágazatnak”. Az agráriumot a válaszadók mintegy háromnegyede jelölte meg a
település/község legjelentősebb (sok esetben egyetlen) ágazataként. A válaszokat
főbb település-kategóriánként vizsgálva azonban már árnyaltabb a kép. A „kis” telepü-
léseken a mezőgazdaság mellett szinte kizárólag csak (kis)kereskedelmi tevékenység
van jelen. Két kistelepülés polgármestere pedig azt hangsúlyozta, hogy a helyi önkor-
mányzat a település legnagyobb (egyetlen) foglalkoztatója. Egy-egy adott „közepes”
és „nagy” helyi gazdaságban viszont – a mezőgazdaság és a kereskedelem mellett
– ipari (elsősorban textil-, élelmiszer-, fém-, fa- és gépipari) tevékenység(ek)et is végez-
nek (lásd 35. táblázat).
A három határtérség regionális munkaerőpiaci különbségei (lásd 4.5 alfejezet) a
lokális szinteken is megfigyelhetők. A felmért dél-alföldi településeken 9-10, a nyugat-
romániaiak esetében mindössze 3-4, míg a vajdasági községekben 22-23 %-os volt
az átlagos (regisztrált) munkanélküliségi ráta a felmérés időszakában.128 Levonható
tehát az a következtetés, hogy Nyugat-Romániában a korábbi évek dinamikus fejlő-
dése nem csak a régióközpontokban éreztette hatását, hanem „felszívta” a rurális
munkanélküliséget is.
A felmért határ menti önkormányzatok összességében a külföldi tőkebefekte-
tések hiányát tartják a település(ek) gazdasági-társadalmi fejlődése legfőbb akadá-
lyának. E tekintetben viszont jelentős különbségek figyelhetők meg a főbb földrajzi
egységek (megyék/régiók), illetve a települések/községek mérete szerint (lásd 36. és
37. táblázatok).
A Békés megyeiek a közlekedési infrastruktúra fejletlenségét tartják a legsúlyo-
sabb problémának, de e tényezőnek az átlagosnál szignifikánsan nagyobb jelentő-
séget tulajdonítottak a Csongrád megyei települések vezetői is. Nyugat-Romániában
viszont a saját (önkormányzati) fejlesztési források hiányát tartották a legfontosabb

127 A „község” fogalmának romániai és szerbiai értelmezése kapcsán lásd újra a 4.5 alfejezetet.
128 Fontos hangsúlyozni, hogy a kérdőíves felmérésre 2008 végén került sor, vagyis abban az időszakban, amikor a világgazda-
sági válság negatív munkaerőpiaci következményei még nem voltak markánsak.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 89

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 89 2009.12.10. 9:26:12
90 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

akadálynak. A vajdasági községekben a magas munkanélküliség is relatíve nagy fak-
torértéket kapott. A kedvezőtlen demográfiai folyamatokat (a növekvő átlagéletkort)
pedig a Csongrád megyei önkormányzatok hangsúlyozták ki a többi térséghez képest
nagyobb mértékben. A „kis” településeken ugyanakkor egyértelműen a lakosság el-
öregedését (annak negatív következményeit) gondolják a legfőbb akadálynak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a „határ menti elhelyezkedést” az önkormányzatok
összességben nem tartják (meghatározó) versenyhátránynak, hanem azt inkább (a
legnagyobb mértékben a vajdasági községek, míg a legkevésbé a Csongrád megyei
települések) kiaknázható lehetőségként (potenciális versenyelőnyként) értékelték.

5.3 A határokon átnyúló kapcsolatok általános jellemzői

A másik nagyobb kérdéscsoport esetében kapott válaszok alapján megállapítható,
hogy a hármashatár-térségben a lokális határokon átnyúló relációk főbb formáit to-
vábbra is a testvér-települési kapcsolatok jelentik.
A válaszadók közel 60 %-ának (44 önkormányzatnak) van „testvére” a szomszé-
dos országok legalább egyikében. Ezek kétötöde (18 önkormányzat) mindkét másik
országban rendelkezik ilyen kapcsolattal. Utóbbiak zöme (14 önkormányzat) magyar-
országi település, vagyis a romániai és a szerbiai önkormányzatoknak jellemzően csak
az egyik, általában a földrajzilag közelebb fekvő országban van testvér-kapcsolata.
Megfigyelhető az is, hogy a Bács-Kiskun megyeieknek a vajdasági partnerük mellett
általában nem Nyugat-Romániában, hanem székelyföldi településekkel van kapcso-
latuk. A Csongrád megyeiek viszont jellemzően a két szomszédos határtérségben
ápolnak kulturális jellegű kapcsolatokat.
A megnevezett összesen 85 (tehát önkormányzatonként átlagosan 2) testvér-
települési kapcsolat kb. 60 %-a az alapsokaságként meghatározott hármashatár-
térséghez köthető.
A határ menti kapcsolatok erősítését fontosnak tartják a válaszadó önkormányzat-
ok. E kérdés kapcsán ugyanis (egy 1-től 5-ig terjedő skálán) 3,92-es átlagos faktorérté-
ket adtak meg (lásd 38. táblázat). E tekintetben is megfigyelhetők némi különbségek:
a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei települések az átlagosnál kisebb mértékben
tartják fontos a határon átívelő együttműködést, míg valamennyi vajdasági válaszadó
„létfontosságúnak” tekinti azt. Némileg meglepő eredményt kaptam az önkormány-
zat-méret szerinti összesítéskor: minél nagyobb egy település/község lakossága, a
helyi hatóság annál fontosabbnak tartja a kooperációkat. Ezen eredményben azon-
ban jelentős szerepet játszik az is, hogy a vajdasági községi önkormányzatok (melyek
mindegyike „nagynak” számít) felülreprezentáltak a mintában.
A méret mellett a földrajzi távolság is fontos tényező. A legközelebbi közúti határ-
átkelőtől legfeljebb 25 km-es távolságra lévő települések/községközpontok átlagosan
4,4-es faktorértéket adtak meg. A 25-50 km-es távolságra lévők esetében ez az érték
4,0, míg az 50 km-nél távolabb lévőké csak 3,6 volt. Levonható tehát az a következte-
tés, hogy az országhatártól legfeljebb kb. 25-30 km-re elhelyezkedő települések helyi
önkormányzatai esetében a legnagyobb a határ túloldalán lévő településekkel való
együttműködési hajlandóság.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 90 2009.12.10. 9:26:12
5.4 Részvétel határ menti együttműködési programokban

A relatíve nagy együttműködési készség ellenére a válaszadók csak mindössze kb.
egyharmada (23 önkormányzat) vett már részt valamely uniós finanszírozású (Phare
CBC és/vagy Interreg) programban.
Az átlagosnál alacsonyabb (kb. 22 %-os) részvételi arány a „kis” önkormányzat-
okra jellemző, míg a „nagyok” közül minden másodiknak volt már határon átnyúló fej-
lesztési projektje. A válaszokat főbb földrajzi egységek szerint elemezve, a Csongrád
megyei és a vajdasági önkormányzatok vettek részt viszonylag nagy számban határ
menti együttműködési programokban. A Békés megyei válaszadók közül ugyanakkor
relatíve kevés ilyen önkormányzatot találunk.
A megvalósított fejlesztések hatásait illetően alacsony volt a válaszok szóródása
(lásd 39. táblázat). A legjelentősebb hatást egyértelműen az önkormányzatok határon
átnyúló kapcsolatainak erősödése jelentette. A faktorértékekből az is kiderül, hogy
az együttműködési projektek túlnyomó többsége a kultúra területén valósult meg, de
néhány projekt turisztikai jellegű volt. A gazdasági fejlődést illetően a Phare CBC /
Interreg programokban való részvételnek nem volt érdemi hatása. E kérdés tekinteté-
ben sem a földrajzi elhelyezkedés, sem az önkormányzatok mérete nem bírt magya-
rázó erővel.
A határ menti együttműködési programokból való kimaradásnak összességé-
ben elsősorban pénzügyi okai vannak, nevezetesen az, hogy az önkormányzatok
egy része nem tudja előteremteni a szükséges önerőt. Egyes földrajzi egységek
esetében azonban a minta-átlagétól szignifikánsan eltérő eredményeket kaptam
(lásd 40. táblázat). A Békés megyei önkormányzatok számára a fő problémát ed-
dig az jelentette, hogy bár már pályáztak, de projekt-terveik végül nem részesültek
támogatásban. Nyugat-Romániában ellenben a pályázatíró és a projektmenedzseri
feladatokat ellátó szakértők hiánya a legfőbb akadály. A Vajdaságban szinte vala-
mennyi tényező jelentősen gátolja a határon átnyúló fejlesztések kidolgozását és
megvalósítását. Magyarországon és Romániában a pályázati lehetőségekkel az ön-
kormányzatok többsége tisztában van (amiből arra következtethetünk, hogy e két
országban a tájékoztatásért felelős intézmények hatékony munkát végeztek), ugyan-
akkor a Vajdaságban az információk hiánya is komoly akadálya az együttműködési
programokban való részvételnek.
A határtérség egészében azonban nem az információ-hiány gátolja a lehetősé-
gek kiaknázását, amit alátámaszt az is, hogy a megkérdezett önkormányzatok 70 %-a
(a felmérés idején) már ismerte a számára releváns, 2007 és 2013 közötti határ men-
ti együttműködési programokat. Magyarországon a Romániával közös ETE-program
(melyben a vizsgált térségből a Békés és a Csongrád megyei önkormányzatok vehet-
nek részt) ismertsége nagyobb, mint a szerbiai IPA-programé (melynek potenciális
érdekeltjeit a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei szereplők jelentik). Nyugat-Romá-
niában és a Vajdaságban a két program ismertsége nem különbözik egymástól (és
valamelyest meghaladja a magyarországi megyék esetében mért arányt).
A megkérdezett önkormányzatok valamivel több mint fele (57 %-a) tervezte a
felmérés idején, hogy majd pályázni fog a megfelelő, 2007 és 2013 közötti együtt-
működési programok keretében. E hajlandóság Magyarországon a Bács-Kiskun és
(számomra meglepő módon) a mindkét program lehetséges kedvezményezettjeinek

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 91

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 91 2009.12.10. 9:26:12
92 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

számító Csongrád megyei lokális hatóságok esetében lényegesen alacsonyabb volt
az átlagosnál. Míg e tekintetben (arányaiban) a vajdasági szereplők mutatták a legna-
gyobb elszántságot.

Táblázatok, ábrák

33. táblázat – A kérdőíves felmérésben résztvevő önkormányzatok alapsokaságbeli aránya
a települések / községek száma és népessége alapján, megyék / tartomány szerint

Önkormányzatok száma Népesség
Alapsokaság Kérdőíves minta Alapsokaság Kérdőíves minta
(N), db (n), db (n / N), % (N), ezer fő (n), ezer fő (n / N), %
Bács-Kiskun 118 19 16,1 419,0 115,9 27,7
Békés 74 15 20,3 311,7 97,6 31,3
Csongrád 58 17 29,3 254,8 92,3 36,2
Arad 77 6 7,8 273,3 35,2 12,9
Krassó-Szörény 76 3 3,9 237,8 5,8 2,4
Temes 94 7 7,4 364,8 40,1 11,0
Vajdaság 44 8 18,2 1610,5 395,3 24,5
Összesen 541 75 13,9 3471,9 782,2 22,5

Magyarázat: a felmérés a megyei/tartományi székhelyekre nem terjedt ki, így az alapsokaságra vonatkozó adatok
nélkülük értendők

34. táblázat – A kérdőíves felmérésben résztvevő önkormányzatok megoszlása főbb
népességkategóriák és földrajzi egységek szerint

3 ezer főnél 3 és 15 ezer fő 15 ezer főnél
Összesen
kevesebb lakos közötti lakos több lakos
Bács-Kiskun 8 9 2 19
Békés 5 9 1 15
Csongrád 9 7 1 17
Nyugat-Románia* 5 11 0 16
Vajdaság 0 1 7 8
Összesen 27 37 11 75

* Arad, Krassó-Szörény és Temes megyék együtt

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 92 2009.12.10. 9:26:13
35. táblázat – A legjelentősebb gazdasági ágazatok a felmért
önkormányzatok településein / községeiben, főbb népesség-kategóriák szerint
(az adott ágazat említésének gyakorisága)

3 ezer főnél 3 és 15 ezer 15 ezer főnél
Összesen
kevesebb lakos fő közötti lakos több lakos
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás 21 28 8 57
Kereskedelem 7 7 1 15
Textilipar 1 3 3 7
Élelmiszeripar 0 2 4 6
Fémipar 0 2 4 6
Fafeldolgozás 0 5 0 5
Gépipar 0 4 0 4
Gumi- és műanyagipar 1 2 1 4
Bőripar 0 3 0 3
Építőipar 0 0 3 3
Közigazgatás 2 0 0 2
Elektronikai ipar 0 2 0 2
Bútoripar 0 2 0 2
Kerámia-, építőanyag-ipar 0 1 1 2
Szállítás, raktározás 1 0 0 1
Nyomdaipar 0 1 0 1
Bányászat 0 1 0 1
Kőolaj-feldogozás 0 0 1 1
Vegyipar 0 0 1 1
Vendéglátás 0 0 1 1

Magyarázat: egy önkormányzat több ágazatot is megadhatott; 5 önkormányzat egyetlen ágazatot sem nevezett meg

36. táblázat – A felmért önkormányzatokhoz tartozó települések / községek gazdasági-
társadalmi fejlődését akadályozó tényezők relatív súlya*, főbb földrajzi egységek szerint

Bács-Kiskun Békés Csongrád Nyugat-románia** Vajda-ság Átlag
Külföldi tőkebefektetések hiánya 3,92 4,22 3,98 3,03 4,03 3,92
Fejlesztési források hiánya 3,82 3,34 3,64 3,04 3,95 3,72
Magas munkanélküliség 3,23 3,49 3,19 1,56 3,72 3,33
A lakosság elöregedése 3,05 3,44 3,75 2,45 3,08 3,13
A szakképzett munkaerő hiánya 2,80 2,47 3,69 2,63 2,59 2,74
Infrastruktúra fejletlensége 2,91 4,47 3,50 2,83 1,69 2,55
Határ menti elhelyezkedés 2,11 2,04 2,51 1,38 1,25 1,63

* A települések / községek népesség-nagysága szerint súlyozott faktorértékek
** Arad, Krassó-Szörény és Temes megyék együtt
Magyarázat: az önkormányzatok a „Melyek a gazdasági-társadalmi fejlődési fő akadályai?” kérdés kapcsán egy
1-től 5-ig terjedő skálán értékelték a megadott tényezőket, ahol a nagyobb faktorérték súlyosabb problémát
jelentett.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 93

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 93 2009.12.10. 9:26:13
94 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

37. táblázat – A felmért önkormányzatokhoz tartozó települések / községek gazdasági-társadalmi
fejlődését akadályozó tényezők relatív súlya*, főbb népesség-kategóriák szerint

3 ezer főnél 3 és 15 ezer fő 15 ezer főnél
Átlag
kevesebb lakos közötti lakos több lakos
Külföldi tőkebefektetések hiánya 3,89 3,58 4,09 3,92
Fejlesztési források hiánya 3,96 3,56 3,78 3,72
Magas munkanélküliség 3,57 2,76 3,57 3,33
A lakosság elöregedése 4,12 3,10 3,07 3,13
A szakképzett munkaerő hiánya 3,35 3,08 2,54 2,74
Infrastruktúra fejletlensége 2,92 3,23 2,21 2,55
Határ menti elhelyezkedés 2,00 2,09 1,39 1,63
* A települések / községek népesség-nagysága szerint súlyozott faktorértékek
** Arad, Krassó-Szörény és Temes megyék együtt
Magyarázat: lásd 36. táblázat

38. táblázat – A határ menti együttműködések fontossága* a felmért önkormányzatok
számára, főbb népesség-kategóriák és földrajzi egységek szerint

3 ezer főnél 3 és 15 ezer fő 15 ezer főnél
Összesen
kevesebb lakos közötti lakos több lakos
Bács-Kiskun 3,13 3,33 4,00 3,32
Békés 3,60 3,78 4,00 3,73
Csongrád 3,78 3,29 4,00 3,59
Nyugat-Románia** 4,60 4,64 – 4,63
Vajdaság – 5,00 5,00 5,00
Összesen 3,71 3,87 4,64 3,92

* Nem súlyozott átlagos faktorértékek
** Arad, Krassó-Szörény és Temes megyék együtt
Magyarázat: az önkormányzatok egy 1-től 5-ig terjedő skálán alapján adták választ arra a kérdésre, hogy „Meny-
nyire fontos a fejlődésük szempontjából a határ menti kapcsolatok erősítése?”. A magasabb faktorérték nagyobb
fontosságot jelentett.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 94 2009.12.10. 9:26:13
39. táblázat – A felmért önkormányzatok Phare CBC és/vagy
Interreg program(ok)ban való részvételének főbb hatásainak relatív súlya*

Az önkormányzati kapcsolatok erősödése 4,71
A kulturális kapcsolatok erősödése 4,56
A település(ek) turisztikai vonzerejének növekedése 3,15
Helyi vállalkozók külpiaci kapcsolatainak erősödése 2,79
Munkanélküliség csökkenése 2,15
Közlekedési elérhetőség javulása 2,04
Új vállalkozások betelepülése 2,04

* A települések / községek népesség-nagysága szerint súlyozott faktorértékek
** Arad, Krassó-Szörény és Temes megyék együtt
Magyarázat: az önkormányzatok egy 1-től 5-ig terjedő skálán alapján adták választ arra a kérdésre, hogy „Milyen
hatással volt(ak) a határon átnyúló fejlesztési projekt(ek) a település gazdasági-társadalmi fejlődésére?”. A maga-
sabb faktorérték nagyobb hatást jelentett.

40. táblázat – A helyi önkormányzatok határ menti együttműködési programokban való
részvételét akadályozó tényezők relatív súlya*, főbb földrajzi egységek szerint

Bács-Kiskun Békés Csongrád Nyugat-Románia** Vajdaság Átlag
Nem rendelkeznek a szükséges pénzügyi erőforrással
3,50 2,08 3,13 2,65 4,08 3,30
(önerővel)
Nem rendelkeznek a megfelelő szakértőkkel 2,59 1,45 1,69 3,47 3,44 2,73
Hiányzik szomszédos országbeli partner 1,65 1,94 1,59 1,94 3,68 2,51
Nincsenek információik a pályá-zati lehetőségekkel
2,24 1,31 1,05 1,70 3,44 2,35
kapcsolatban
Pályáztak, de nem nyertek támogatást 1,33 2,74 1,23 2,61 2,59 2,24
Nem tartják fontosnak a határ menti együttműködéseket 1,53 1,11 1,81 1,16 1,00 1,22

* A települések / községek népesség-nagysága szerint súlyozott faktorértékek
** Arad, Krassó-Szörény és Temes megyék együtt
Magyarázat: az önkormányzatok a „Melyek a gazdasági-társadalmi fejlődési fő akadályai?” kérdés kapcsán egy
1-től 5-ig terjedő skálán értékelték a megadott tényezőket, ahol a nagyobb faktorérték nagyobb akadályt jelentett.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 95

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 95 2009.12.10. 9:26:13
Következtetések, javaslatok
Az európai regionális politikának az elmúlt nagyjából 15-20 évben végbement fejlő-
dése következtében jelentős mértékben felértékelődtek a területi, különösen a határ
menti együttműködések különböző intézményi formái. A „címkézett” pénzügyi tá-
mogatások megjelenése mellett, a másik legfontosabb „innovációt” az jelenti, hogy
megszűnőben vannak azok a jogi akadályok, melyek a legutóbbi időkig (különösen
Közép-Kelet-Európában) nagyban gátolták/gátolják a határmentiséggel összefüggő
problémák/előnyök közös, – a határok különböző oldalaihoz tartozó, közigazgatási
és más fejlesztéspolitikai szereplők együttműködésén alapuló – megoldását/kiakná-
zását. Az európai szintű jogharmonizáció előrehaladásával, elsősorban a közösségi
EGTC-rendelet megszületését (és a nemzeti jogrendekbe való átültetését) követően
ugyanis már adottak azok a jogi keretfeltételek, melyek tartalommal való megtöltésé-
vel a határ menti együttműködési szervezetek is aktív szerepet tölthetnek be a perifé-
rikus határtérségek gazdasági-társadalmi felzárkóztatásában.
A versenyképes európai határrégiók esetei azt mutatják, hogy a határ menti kap-
csolatrendszerek – a kölcsönös ismerkedés fázisától az integrációig tartó – fejlődési
folyamatában nem csak a spontán piaci mechanizmusoknak, hanem a közpolitikai
intézményeknek is fontos szerepe van. Egy határtérség fejlődése szempontjából tehát
kulcskérdés, hogy a határ különböző oldalainak (központi, regionális és helyi) döntés-
hozói felismerik-e a – piaci integráció eredményeként erősödő – kölcsönös függést,
illetve képesek-e a növekvő interdependenciákra (a kompetenciáiknak megfelelő) kö-
zös, a kölcsönös fejlődést előmozdító megoldásokat találni.
Az „euroregionalizmus” fő mozgatórugóját kétségtelenül az EU határ menti együtt-
működési (CBC) programjainak keretében rendelkezésre álló pénzügyi támogatások
megszerzésének lehetősége jelenti. Ugyanakkor számos (elsősorban nyugat- és észak-
európai) eurorégió esetében a partnerek már túlléptek az „adomány-koalíció” jellegű
kapcsolaton, és eljutottak a kooperáció azon szintjére, hogy együttműködési szerve-
zetük meghatározó szerepet tölt be egyrészt a kormányzati és az uniós szintű szak-
politikák formálásában, másrészt több (az együttműködő partnerek kompetenciáinak
megfelelő) területen a határtérség érdemi fejlődését előmozdító fejlesztésekben. E
„minta-eurorégiók” kezdeményezéseinek, működési mechanizmusainak – a helyi adott-
ságoknak megfelelő – adaptálása térségünkben is célul tűzhető ki.
A sikeres eurorégiók/EGTC-k alulról jövő kezdeményezések, létrejöttükben és
fejlődésükben azonban meghatározó szerepe volt/van a központi kormányok sze-
repvállalásának is. A decentralizált/regionalizált közigazgatási struktúrájú országok-
ban (például Németországban, a Benelux-államokban, a skandináv országokban)
a szubnacionális entitások nagyfokú döntéshozói és pénzügyi autonómiával ren-
delkeznek, így esetükben „természetes”, hogy a helyi és/vagy regionális szereplők
közötti határ menti együttműködések is hatékonyan működnek. A centralizáltabb
országok némelyikében (például Franciaországban) pedig a központi államigazga-
tás – elsősorban államközi megállapodások előkészítésével, különböző szervezetek
létrehozásában és működtetésében való aktív részvétellel – jelentős szakmai és/
vagy pénzügyi támogatást nyújt. Rövid távon, – elsősorban a 2008-ban kibontako-
zó világgazdasági krízis egyik következményeként – Közép-Kelet-Európában (is) a

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 96 2009.12.10. 9:26:13
centralizációs folyamatok erősödésével kell számolni, és középtávon sem valószínű
a helyi/regionális hatóságok mozgásterének bővülése. Így Magyarország esetében
az utóbbi (francia) típusú, a „fejlesztő állam” elvét a gyakorlatban érvényesítő állami
szerepvállalás növelése javasolható, a határ menti fejlődés és együttműködés elő-
mozdítása érdekében.
A politikai rendszerváltásokat követően, az uniós csatlakozásra való felkészülés
időszakában a közép-kelet-európai országok számos, Nyugat-Európában ki- és to-
vábbfejlesztett intézményi formát vettek át, köztük az eurorégió intézményét is. Ma-
gyarország esetében például az elmúlt kb. 15 évben, – helyi és/vagy megyei önkor-
mányzatok részvételével – mintegy 20 „eurorégió” jött lére. Gyakorlatilag mindegyik
kezdeményezés esetében a pénzügyi források (elsősorban uniós támogatások) meg-
szerzése fogalmazódott meg elsődleges célként. Ugyanakkor a közös (fejlesztéspoliti-
kai) érdekek meghatározása, a közös problémáknak/lehetőségeknek az intézménye-
sített együttműködés keretében történő kezelése/kiaknázása – szemben a nyugat- és
észak-európai „modellekkel” – másodlagos kérdéssé vált. Több esetben a partnerek
csak a kooperáció földrajzi területének meghatározásáig és a közös szándéknyilatko-
zat aláírásáig jutottak el. A folyamatos és hatékony működtetéshez szükséges intéz-
mények kiépítésére, valamint a tartalmi (közös fejlesztéseket is generáló) együttműkö-
dés beindítására azonban nem került sor.
A ritka kivételek egyikének a magyar-román-szerb hármashatár térségében
1997-ben létrejött, a területi-közigazgatási középszinthez tartozó (Magyarországról és
Romániából megyei, míg vajdasági részről a tartományi) önkormányzatok/tanácsok
együttműködését intézményesítő Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) Eurorégió te-
kinthető. A DKMT-ről megállapítható, hogy – a nemzetközi szakirodalom által definiált
főbb kritériumok alapján – már jelentősnek mondható eredményeket ért el, ami csak
egy-két további, magyarországi szereplőket is magukban foglaló határ menti együtt-
működési szervezetről mondható el. Az alapítás óta eltelt több mint tíz évben a partne-
reknek sikerült egy valóban közös szervezeti struktúrát kialakítaniuk, valamint diver-
zifikált forrásbevonással folyamatosan fenntartaniuk (és nem csak az adott projektek
megvalósítása idején működtetniük), ami a jövőben is megfelelő keretet biztosíthat a
határ menti együttműködések számára. A szervezet további erőssége, hogy a DKMT-
együttműködés nem csak az önkormányzatok közötti kapcsolatokat intézményesíti,
hanem integrál számos további, elsősorban a régióközpontokhoz köthető szereplőket
(például egyetemeket, gazdasági kamarákat, egészségügyi intézményeket, környezet-
védelmi és vízügyi hatóságokat stb.) is. Szervezeti értelemben további előrelépést az
(önálló jogi személyiséggel rendelkező) EGTC-vé történő átalakulás jelentene. Ez el-
sősorban a nagyobb „legitimitás” (politikai súly) miatt lenne előnyös, de tovább növel-
hetné a DKMT Eurorégió forrásszerző képességét is. A saját fejlesztési ügynökség és
munkacsoportok révén a megfelelő szakmai háttér is biztosított. Így néhány területen,
elsősorban az árvízvédelem, az egészségügyi intézmények közötti együttműködés
és a határon átnyúló turizmus terén már megvalósultak olyan programok, melyekre a
jövőben további olyan projektek építhetők, és amelyek érdemben hozzájárulhatnak a
hármashatár-térség integrált fejlődéséhez.
Az elért eredmények ellenére a DKMT Eurorégió egyelőre mégsem tekinthető
a régiófejlesztés kulcsszereplőjének, ami részben belső, részben külső tényezőkkel
magyarázható. A legfontosabb belső akadályt az jelenti, hogy a nemzetközi (alapve-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 97

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 97 2009.12.10. 9:26:14
98 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

tően közös forrásszerzésre irányuló) együttműködést, annak részeként a magyaror-
szági határrégió fejlődésének előmozdítását is célul kitűző DKMT ügye magyaror-
szági oldalon belpolitikai kérdéssé vált. Valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy
az Eurorégió földrajzi területének zsugorodása (a Jász-Nagykun-Szolnok, majd a Bé-
kés megyei önkormányzat) kilépése mindig helyhatósági választásokat közvetlenül
követően (2003 és 2007 elején) következett be. Ezzel szemben a nyugat-romániai
és a vajdasági politikai változások (eddig) nem okoztak „törést” az Eurorégió fejlő-
désében. A (kül- és fejlesztéspolitikai szempontból értelmetlen) belpolitikai csatáro-
zások miatt fennáll annak veszélye, hogy a magyarországi érdekeltek kiszorulnak a
DKMT együttműködésből, mivel annak súlypontja a román-szerb relációra tevődik
át. Ugyancsak belső (az integrált határrégió-fejlesztést szintén gátló) probléma, hogy
még az aktív és elkötelezett DKMT-partnereknek is – a gazdasági fejlődés eltérő
tendenciái következtében – eltérőek az elképzeléseik és törekvéseik a közös gazda-
ságfejlesztést illetően.
A külső akadályok egyike, hogy – a közös kormányülések deklarációi ellenére –
eddig kevés konkrétum valósult meg a DKMT-tagok hatáskörén kívül eső (államközi
megállapodást és központi költségvetési forrásokból történő finanszírozást igénylő),
az euroregionális fejlődéshez elengedhetetlen infrastrukturális fejlesztések terén. A
másik (ennél is nagyobb) külső probléma, hogy míg a másik két országban a terüle-
ti-közigazgatási középszintek (Romániában a megyék, Szerbiában a vajdasági tarto-
mány) relatíve erősnek számítanak, addig Magyarországon a megyei önkormányzatok
funkciói és pénzügyi forrásai folyamatosan csökkennek. Az együttműködő közigaz-
gatási egységek kompetenciái és pénzügyi mozgástere közötti egyre nagyobb kü-
lönbségek így kétségessé teszik a DKMT Eurorégió jelenlegi struktúrájának jövőbeli
fenntarthatóságát.
A „túlélést” illetően – véleményem szerint – két lehetőséggel érdemes számolni.
Az egyik, reálisan csak hosszabb távon megvalósuló szcenárió az lehet, hogy mindhá-
rom országban (a Magyarországon és Romániában jelenleg még csak statisztikai-ter-
vezési egységeknek tekinthető, Szerbiában pedig még nem is létező) NUTS 2 régiók
valódi funkciókkal, hatáskörökkel és saját forrásokkal rendelkező fejlesztési régiókká
válnak. Így a DKMT Eurorégió három – nagyjából azonos méretű és egy „súlycsoport-
ban lévő” – régió, a magyarországi Dél-alföld, a romániai Nyugat és a szerbiai Vaj-
daság régiók kormányzatai közötti együttműködésekben, illetve a nagyobb földrajzi
hatókörű („makro-euroregionális”), elsősorban közlekedési, környezet-, természet- és
árvízvédelmi, egészségügyi, felsőoktatási és K+F- együttműködések generálásában
tölthetne be fontos szerepet.
A másik, középtávon reálisabb változás pedig az lehet, hogy a DKMT Eurorégió a
jövőben – néhány nyugat-európai eurorégióhoz hasonlóan – a határ menti együttmű-
ködési programok kidolgozásában és végrehajtásában (menedzselésében) jutna a
jelenleginél nagyobb szerephez. A fejlesztési ügynökség alkalmazásában állók, vala-
mint az egyes munkacsoportok tagjai rendelkeznek a szükséges szakmai tudással és
helyismerettel ahhoz, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban (az érintett országok
kormányai közötti megállapodásokat követően) a szegedi iroda a magyar-szerb, míg
a temesvári iroda a román-szerb határ menti együttműködési program közös szakmai
titkársági funkcióit teljes egészében, az irányító hatósági feladatokat és jogköröket
pedig részben átvegye. Így a DKMT Eurorégió munkaszervezete a földrajzi területét

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 98 2009.12.10. 9:26:14
érintő CBC programoknak nem az egyik lehetséges kedvezményezettje (pályázó szer-
vezete), hanem – egy eurorégió valódi funkcióját betöltve – a hármashatár-térségbeli
együttműködések „kapcsolat-brókere” lenne.
Nemzetközi tapasztalatok szerint a nagy földrajzi kiterjedésű határ menti
(„makro-euroregionális”) együttműködéseknél általában hatékonyabbak (fejlesz-
tés-orientáltabbak) a kisebb méretű kooperációk. A lokális (helyi önkormányzatok
közötti), fejlesztéspolitikai alapú együttműködések azonban – a DKMT 2005-ös stra-
tégiájában megfogalmazott célok ellenére – még gyermekcipőben járnak a vizs-
gált határtérségben. A régióközpontok (Szeged, Temesvár, Újvidék) közpolitikai
döntéshozói továbbra is inkább versenytársnak tekintik egymást, így a nagyobb
volumenű fejlesztések egymás rovására, és nem egymást kiegészítve valósulnak
meg. A kisebb települések szintjén (néhány kivételtől eltekintve) pedig továbbra is
a hagyományos, évi egy-két találkozóban kimerülő, fejlesztéspolitikai kooperációkat
nélkülöző „testvér-települési” kapcsolatok a meghatározóak. Néhány kisebb helyi
önkormányzat ugyan rendszeresen részt vesz a határ menti együttműködési prog-
ramokban, projektjeik zöme azonban nem kapcsolódik egymáshoz, és még nem
alakultak ki rendszeres, hosszú távú kapcsolatok a helyi térségfejlesztés szereplői
között. A lokális szintű kapcsolatok terén előrelépést az jelentene, ha a külön-külön
csekély pénzügyi és humán-erőforrásokkal rendelkező helyi önkormányzatok között
is, a DKMT Eurorégiónál kisebb földrajzi kiterjedésű, ugyanakkor önálló jogi szemé-
lyiséggel rendelkező (így önmagában, a sok kis önkormányzatot egységesen képvi-
selve pályázni képes) EGTC-k jönnének létre.129 E „mikro-eurorégiók” elsősorban a
helyi (főleg mezőgazdasági) vállalkozások, alap- és középfokú oktatási intézmények
közötti kapcsolatok fejlesztésével, egyes megújuló energia-források közös kiaknázá-
sával, valamint a helyi lakosok bevonására épülő („people-to-people”) projektekkel,
a DKMT-szintű együttműködéseket kiegészítve járulhatnak hozzá a hármashatár-
térség gazdasági-társadalmi integrációjának erősödéséhez.
A DKMT Eurorégió esete (is) azt mutatja, hogy térségünkben a határ menti együtt-
működések hatékonyságának növelését elsősorban az gátolja, hogy az eurorégiók/
EGTC-k nem (integrált) részei az országos és regionális fejlesztéspolitikáknak. Ennek
alapvető okát elsősorban az jelenti, hogy a döntési kompetenciákkal és pénzügyi for-
rásokkal rendelkező központi állami hatóságoknak nincsenek pontos információik a
határ menti kezdeményezésekről. A közvetlenül érintett helyi és regionális szereplők
(önkormányzatok) pedig egyrészről nincsenek bevonva a határtérséget érintő fej-
lesztéspolitikai döntésekbe, másrészről nem rendelkeznek a céljaik megvalósításá-
hoz szükséges kompetenciákkal. Ezen aszimmetriák feloldása, a többszintű területi
együttműködés intézményi kereteinek kialakítása érdekében indokolt, hogy (nemzet-
közi példák alapján) Magyarországon is – személyi és finanszírozási átcsoportosítás-
sal – jöjjön létre egy olyan központi államigazgatási szerv, amely:
– rendszeresen figyelemmel kíséri a magyarországi részvételű eurorégiók/
EGTC-k működését („megfigyelőként” részt is vesz azok munkájában), részükre
szakmai (és adott esetben pénzügyi) támogatást nyújt;

129 A hármashatár-térségen belüli lokális szintű kooperációk továbbfejlesztése érdekében kezdeményezték Magyarországról a
mórahalmi és a makói kistérségek, Romániából a nagyszentmiklósi, a zsombolyai és a detai mikro-régiók helyi önkormányza-
tai, valamint vajdasági (észak- és közép-bánáti) községi önkormányzatok a „Banat – Triplex-Confinium” EGTC létrehozását.
Lásd http://www.morahalom.hu/pages/varos_al.aspx?id=1563624

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 99

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 99 2009.12.10. 9:26:14
100 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

– állandó kapcsolatot tart fenn a határ menti együttműködési szervezetek és az
adott fejlesztéspolitikai területen illetékes (döntés-előkészítő) minisztériumok
között;
– szakmailag előkészít olyan államközi megállapodásokat, melyek eredménye-
ként olyan (elsősorban infrastrukturális) fejlesztések valósulnának meg, melyek
egyrészt kívül esnek az eurorégiókat/EGTC-ket alkotó önkormányzatok kom-
petenciáin, másrészt (önálló operatív programokként) beilleszthetők az egyes
országok (2014 és 2020 közötti) nemzeti fejlesztési terveibe;
– előkészíti azt, hogy 2014-től a CBC programok közös szakmai titkársági funkci-
óit (a szubszidiaritás elvének megfelelően) eurorégiók/EGTC-k lássák el;
– partnerségi kapcsolatban áll más országok hasonló funkciókat betöltő állami
intézményeivel.

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 100 2009.12.10. 9:26:14
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok:
Kötetek
1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági
átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő)
4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi
iskolákban (Szerkesztette Ring Éva)
5. Felzárkózás vagy bezárkózás? Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi iskolákban.
(Szerkesztette Ring Éva)
6. Médiapolitika vagy politikai média? (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
7. Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság
gazdasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
8. Salat Levente: A liberalizmus és az autonómia viszonyáról – kisebbségi nézopontból
9. Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika – Vázlat a magyar nacionalizmus romantikus
elemeiről és a politikai romantikáról Magyarországon
10. Autonómia, liberalizmus, szociáldemokrácia (Fejtő Ferenc, Salat Levente, Ludassy Mária,
Egry Gábor és Bognár Zoltán írásai)
11. A határon túli magyarság és a magyar közszolgálati média (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
12. Ágoston Vilmos: A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben
13. Balla D. Károly: Magyarul beszélő magyarok (Esszék, publicisztikák, írójegyzetek 2000–2006)
14. A Fiume (Rijeka)–Constanţa vasúti kapcsolat fejlesztése, transzbalkáni vasútvonal kialakítása
(Terv és ötlet: dr. Balogh Tamás)
15. Állam és kisebbség Ázsiában – európai nézőpontból (konferenciakötet, Szerkesztette:
Böszörményi Jenő és Hegedűs Dániel)
16. Jakab Attila: Vergődésben (Magyar kisebbségek „történelmi” egyházai az átalakuló Európában)

Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia
határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei
a határon túli magyarok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd és Tibori Sza-
bó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban;
Jakab Attila: A laicitás
8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképesség egyes
kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy Lehel tanulmányai, szer-
kesztette Réti Tamás)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 101

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 101 2009.12.10. 9:26:14
102 Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai

10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete (Ádám
János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai, szerkesztette Réti
Tamás)
11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási közösségek
társadalmi szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi
eszközök nem szándékolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és vallási mikroszo-
ciográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség vallási arculata
és az ortodox egyház társadalmi szerepe
15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság
16. Zolnay János: Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban
17. Huszka Beáta: A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei Magyarország
EU-csatlakozása után
18. Jakab Attila: Csángóság és katolicizmus – Az identitástudat változásai
19. Hegedűs Dániel: A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I. – Multilaterális
keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai bilaterális együttműködési formák
áttekintő elemzése
20. Böszörményi Jenő: Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban
21. Mézes Zsolt László: A külföldiek munkavállalása Magyarországon
22. Majoros András: Verseny és együttműködés – Magyarország és Románia
külgazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói
23. Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben – Jelenünk a történeti visszatekintés tükrében
24. Huszka Beáta, Bakó Tamás: Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek gazdasága
25. Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának
megőrzésében
26. Majoros András: Piac határok nélkül
27. Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák
28. Petrás Éva: A szlovák nemzettudat történetisége
29. Gyurgyik László: A szlovákiai magyar lakosság kormegoszlása – A 2001-es és a korábbi
népszámlálások adatai alapján
30. Hegedűs Dániel: Komplementer vagy redundáns struktúrák a területi együttműködés európai
szabályozásában? – Az Európa Tanács készülő Euroregionális Együttműködési
Csoportosulásának előzetes elemzése a magyar nemzetpolitika, illetve a létező EGTC-
struktúrával történő összehasonlítás komparatív nézőpontjából
31. Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
32. Tóth Gábor: „Az eltávolítás haladéktalanul végrehajtandó” – Deportálások Kárpátalján
a második világháború idején
33. Lagzi Gábor: Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban
és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban
34. Majoros András: Délkelet-európai tőkebefektetések Magyarországról
(Lektorálta: Réti Tamás)
35. Ágoston Vilmos: Magyar és román szélsőséges honlapok
36. Hegedűs Dániel: Hatékony nemzetpolitika? – Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) szakértői
bizottságai munkájának elemzése az 1998 és 2002 közötti kormányzati ciklusban közpolitikai
eszközökkel
37. Petrás Éva: 1848 megítélése a szlovák és a magyar történetírásban

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 102 2009.12.10. 9:26:14
38. Neumann Eszter–Zolnay János: Esélyegyenlőség, szegregáció és oktatáspolitikai
stratégiák Kaposváron, Pécsen és Mohácson
39. Lagzi Gábor: „Lengyelek, de másak”
40. Majoros András: A többszintű területi együttműködés lehetőségei és akadályai – A Duna–Körös–
Maros–Tisza eurorégió esete
41. Hegedűs Dániel: Az egységesség útvesztője – EGTC nemzeti végrehajtási normák komparatív
elemzése és a kárpát-medencei jogszabályok kompatibilitásának kérdése
42. Beáta Huszka: The Discursive Construction of the Slovenian and Croatian Independence
Movement
43. Beáta Huszka: Discursive construction of the Montenegrin independence movement

Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és
a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and Expectations (Szer-
kesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
7. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
8. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002–2006: The Age of Reorganization
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
9. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
10. A romapolitika kifulladása – Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2006
(Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János)
11. A gyűlölet célkeresztjében – Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2007
(Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János)
12. Utak a radikalizmusba – Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2008
(Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János)

Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen
küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és
állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról, különös tekintettel a
határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László)
3. Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben – A Gyulafehérvári Római Katolikus
Hittudományi Főiskola (Papnevelő Intézet – SIS) betagolódása a kolozsvári Babeş-Bolyai
Tudományegyetembe

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu),
vagy személyesen átvehetők a kiadóban.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 103

MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 103 2009.12.10. 9:26:14
MHT40_Majoros_DKMT jav.indd 104 2009.12.10. 9:26:14