You are on page 1of 78

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Majoros András

Délkelet-európai
tôkebefektetések
Magyarországról

Mû hely ta nul mány 34.

Lektorálta: Réti Tamás

Budapest, 2008

MHT_balkan.indd 1 2008.07.28. 11:16:32


Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

1. Délkelet-Európa makrogazdasági fejlődésének sajátosságai. . . . . . . . . . . . . 7

2. Az üzleti környezet változása a balkáni országokban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

3. A magyar gazdaság délkelet-európai tőkekivitelének


és versenyképességének összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

4. Egy nagyvállalati felmérés eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

5. A legjelentősebb magyarországi tőkebefektetők tapasztalatai. . . . . . . . . 57

6. Gazdaságpolitikai következtetések és javaslatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Táblázatok jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

Ábrák jegyzéke. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 3

MHT_balkan.indd 3 2008.07.28. 11:16:54


MHT_balkan.indd 4 2008.07.28. 11:16:54
Bevezetés
A közelmúltban megszületett, kormányzati szintű külkapcsolati, illetve külgazdaság-
politikai stratégia egyik fő prioritásként a hazai vállalkozások külpiaci orientációjának
erősítését, elsősorban regionális tőkeberuházó szerepük növelését határozza meg.
Az uniós integráció további elmélyülése mellett világosan megfogalmazódik, hogy a
magyar gazdaság versenyképességének növelésében, regionális szerepének erősí-
tésében egyre jelentősebb szerepet tölt(het) be a keleti relációkban, mindenekelőtt a
balkáni térségben történő fokozottabb szerepvállalás, elsősorban a hazai cégek piac-
(vissza)szerzésének ösztönzése.1

A magyarországi vállalatok tőkekihelyezéseinek zöme az elmúlt években dinami-


kusan fejlődő, ugyanakkor továbbra is az európai gazdaság egyik perifériáját jelentő
délkelet-európai régióba irányul. A tanulmány célja e külföldi tőkebefektetések alapve-
tő sajátosságainak, elsősorban motivációinak, mikro- és makrogazdasági hatásainak,
illetve főbb akadályainak feltárása.

Az elemzett régió földrajzi határainak meghatározása nem tekinthető egységes-


nek, sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban.2 Jelen elemzésben – az Eu-
rópai Unió fogalomhasználatát3 követve – Délkelet-Európán (South-Eastern Europe,
SEE) a már EU-tag Bulgária és Románia, valamint a (potenciális) tagjelöltek között
számon tartott „nyugat-balkáni” országok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia,
Montenegró, Szerbia4) összességét értem.5

A kutatás elsősorban az alábbi előzetes hipotézisek vizsgálatára irányult:

A balkáni országok gazdasági átalakulása, fejlődési modellje alapvetően kü-


lönbözik a visegrádi országokétól. Felzárkózásuk csak az ezredfordulót köve-
tően indult meg, a tartósan dinamikus növekedésüknek azonban jelentős kor-
látai vannak.

Az uniós tagság, illetve annak reális perspektívája kulcsfontosságú a gazdasági


szerkezetváltás felgyorsításához elengedhetetlenül szükséges külföldi – köztük
a magyarországi cégek által végrehajtott – tőkeberuházások szempontjából.

A magyar gazdaság szerkezeti, illetve a balkáni országok fejlődésének ágazati


sajátosságai miatt mindössze néhány tucatra tehető azon hazai nagyvállalatok
száma, melyek képesek és hajlandóak a délkelet-európai régióban, közvetlen
1 Lásd a Külügyminisztérium: Magyarország külkapcsolati stratégiája c., valamint a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium:
Stratégia 2007–2010 c. dokumentumokat.
2 A „Balkán”fogalom meghatározása kapcsán felmerülő földrajzi és kulturális-történelmi dilemmákról lásd Glatz Ferenc: A Bal-
kán-kutatás reneszánsza. Ezredforduló, 2006/1, 3–7. o.
3 Lásd Sigér Fruzsina: Európaizáció a Nyugat-Balkánon. Külgazdaság, L. évf., 2006. november–december, 63. o.
4 Beleértve – a tanulmány írásának idején függetlenné vált – Koszovót is.
5 A tanulmány a „balkáni” és „délkelet-európai” jelzőket, kissé pontatlanul, egymás szinonimájaként használja. A Balkánt tágab-
ban definiáló elemzésekben szereplő Szlovénia, Görögország, (Nyugat-)Törökország és Moldova mellőzése elsősorban a
jelen tanulmányban szereplő országokétól teljesen eltérő történelmi-gazdasági fejlődésük miatt indokolt.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5

MHT_balkan.indd 5 2008.07.28. 11:16:55


6 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

tőkebefektetéseken keresztül történő terjeszkedésre. A növekvő vásárlóerő és


az üzleti környezet kedvező változása azonban jelentős vonzerőt jelent(het) a
kisebb cégek számára is.

A magyarországi vállalatok délkelet-európai közvetlen beruházásainak makro-


gazdasági hatásai összességében pozitívak, erősítik a magyar gazdaság nem-
zetközi versenyképességét. A vállalatok regionális terjeszkedését elsősorban
a piacbővítés vezérli, mivel többségük számára a magyarországi piac növe-
kedési potenciálja ma már túlságosan alacsony. A hazai beruházásokra és
foglalkoztatásra gyakorolt, a várakozások szerint negatív hatások (eddig) nem
figyelhetők meg.

A hazai cégek a régióban számos olyan versenyelőnnyel rendelkeznek, melyek


kompenzálják a nyugat-európai vetélytársakkal szembeni, részben politikai,
részben gazdasági jellegű hátrányaikat.

A tanulmány 1. fejezete áttekintést ad a Délkelet-Európa makrogazdasági fejlő-


désére jellemző főbb tendenciákról, azok mozgatórugóiról és következményeiről. A
2. fejezet a régió országainak üzleti környezetét, annak változását vizsgálja. A 3. feje-
zet a magyarországi vállalatok balkáni tőkekivitelének alapvető sajátosságait elemzi,
illetve a tőkebefektetéseknek a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességére
gyakorolt potenciális hatásait taglalja. A 4. és az 5. fejezet összefoglalja a magyaror-
szági nagyvállalatok körében végzett empirikus kutatás legfontosabb következtetéseit.
Előbbi fejezet az EÖKIK (2007 végén készített) kérdőíves felmérésének, míg utóbbi a
legjelentősebb regionális tőkebefektetők vezetőivel készített mélyinterjúknak az ered-
ményeire épül. A 6. fejezet a főbb következtetéseket és gazdaságpolitikai javaslatokat
fogalmazza meg.

MHT_balkan.indd 6 2008.07.28. 11:16:55


1. Délkelet-Európa makrogazdasági
fejlődésének sajátosságai
A délkelet-európai országok az eltérő gazdasági fejlettségük, illetve átalakulásuk jelle-
gének és nemzetközi gazdasági integrációjuk előrehaladottságának különbözősége
miatt nem tekinthetők egységes régiónak6, azonban többé-kevésbé jól megragadha-
tók azok a főbb közös vonások, melyek alapján a piacgazdasági átmenet „balkáni mo-
dellje” megkülönböztethető a visegrádi országok (V4) fejlődési pályájától. Ezek a sa-
játosságok elsősorban az öröklött induló feltételekben, valamint a 90-es évek politikai
körülményeiben és a kihívásokra adott gazdaságpolitikai válaszokban keresendők.

Petrakos rámutat arra, hogy a térség országai gazdasági átalakulásának sebes-


ségét és jellegét elsősorban a piaci mechanizmusok és intézmények működésével
kapcsolatos előzetes tapasztalatok, az átmenet előtti fejlettségi szint, a KGST-keres-
kedelemtől való függőség mértéke, a regionális konfliktusok következtében a korábbi
gazdasági kapcsolatok szétesése, valamint a technikai és társadalmi infrastruktúra
színvonala határozták meg. Továbbá meghatározó volt az is, hogy a 90-es évek ele-
jén az Európai Unió térségi politikája, a gazdasági jellegű segítségnyújtás helyett, in-
kább az intézményi átalakulást szorgalmazta.7 A 70-es, 80-as években felhalmozott
államadósság, illetve a külső eladósodottság mértéke szintén befolyásolta a gazda-
ságpolitikai mozgásteret. Románia – súlyos gazdasági veszteségek, illetve a lakosság
jelentős részének elszegényedése árán – még a rendszerváltást megelőzően vissza-
fizette külföldi hiteleinek jelentős részét. Bulgária viszont 1990-ben moratóriumot hir-
detett a külföldi kölcsönök törlesztésére, később viszont, szigorú feltételek teljesítése
fejében, sikerült elérnie az adósság egy részének elengedését. Jugoszlávia adósságát
– a Londoni Klub és a Párizsi Klub hitelezőivel 1995-ben történt megállapodást követő-
en – felosztották az utódállamok között. A legnagyobb arányt, a Párizsi Klubhoz kötődő
adósság 55,7%-át, míg a Londoni Klub hitelezőihez kapcsolódó tartozás 36,5%-át Szerbia-
Montenegró „örökölte”.8 Később az országoknak sikerült megállapodniuk adósságaik
egy részének elengedéséről.

A délkelet-európai országok átmenetének közös vonása, hogy a 90-es évek elején


bekövetkezett, a V4-országokra jellemzőnél sokkal nagyobb mértékű „transzformáci-
ós recessziót” az évtized második felében stagnálás, majd újabb visszaesés követte.
(Lásd a függelék 1. táblázatának adatait!)

A stabilizációt a jugoszláv utódállamokban elsősorban az évtizedet végigkísérő


háborús konfliktusok késleltették. A polgárháború okozta gazdasági károk – hangsú-
lyozza Kotosz – Bosznia-Hercegovinában voltak a legnagyobbak, a bosnyák gazda-
sági teljesítmény az évtized közepére kb. az egyhetedére (!) esett vissza. Az alapvető
6 Novák Tamás: A délkelet-európai országok EU-csatlakozási lehetőségei – gazdasági adottságok, fejlődési irányok.
7 Petrakos, G.: Peripherial European Transitions: Performance, Structure and Trade Relations in the Balkan Region. South
Eastern Europe Journal of Economics 1, 2003, 41–64. o.
8 A jugoszláv államadósságnak az utódállamok közötti felosztásáról lásd Acquavia, G.: The Dissolution of Yugoslavia and the
Fate of its Financial Obligations. Denver Journal of International Law and Policy, Vol.30:2, March 2002.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7

MHT_balkan.indd 7 2008.07.28. 11:16:55


8 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

mezőgazdasági termelésen kívül ekkor más (legális) gazdasági tevékenység nem folyt
az országban.9 Az évtized második felére vonatkozó adatok egyes évekre kiugróan
magas növekedést jeleznek, ami azonban szinte kizárólag az alapvető szolgáltatások
helyreállítását finanszírozó nemzetközi segélyeknek tulajdonítható. A politikailag és
gazdaságilag egyaránt elszigetelődött Szerbia is jelentős veszteségeket szenvedett el:
az ország GDP-je közel 80%-ot csökkent 1990 és 1993 között, majd az átmeneti (1994
és 1998 között összességében 28%-os) növekedés után 1999-ben újabb súlyos (18%-os)
visszaesés következett be. Montenegró GDP-je a felére csökkent a 90-es évek első
felében, majd az átmeneti fellendülést 1999-ben – elsősorban a koszovói háború ha-
tásaként – ismét (a szerbiainál kisebb mértékű) recesszió követte. Horvátországban a
viszonylag hamar beindult növekedést az 1997-ben kialakult bankválság vetette vissza.
A macedón GDP a kétharmadára esett vissza a 90-es évek első felében, majd a növe-
kedés (elsősorban a kirobbant polgárháború miatt) 2001-ben ott is megtört.

Albániát, Bulgáriát és Romániát ugyan nem sújtotta polgárháború, ennek ellenére


a 90-es években ezekben az országokban sem sikerült stabilizálni a gazdaságot. Ez
Petrovic szerint elsősorban annak tudható be, hogy ezen országokban a szükséges
reformok, valódi stratégia hiányában, csak lassan indultak be. Továbbá, a hatalmát
megőrző régi–új politikai elitnek (a kölcsönös bizalmatlanság miatt) csak lassan si-
került rendeznie politikai és gazdasági kapcsolatait a nyugat-európai országokkal.10
A 90-es évek második felében bekövetkezett visszaesés legfőbb oka viszont országon-
ként különböző volt. Albániában elsősorban a sokak megélhetését biztosító „piramisjá-
tékok” 1997. évi összeomlása tetézte a bajokat.11 Románia esetében főleg az 1997-ben
bevezetett, a belső keresletet erőteljesen visszafogó „sokkterápia” okolható a makro-
gazdasági teljesítmény újbóli (1997 és 1999 között összességében kb. 12%-os) csök-
kenéséért. Bulgáriában ugyan – a térségben egyedülálló módon – a politikai átmenet
békés körülmények között ment végbe, azonban a KGST-kereskedelem összeomlása
a bolgár gazdaságra mérte a legnagyobb csapást.12 A 90-es évek elején végrehajtott
intézkedések átmenetileg stabilizálták a gazdaságot, azonban a valutakrízis és a bank-
rendszer összeomlása újból recessziót eredményezett.

9 Kotosz Balázs: Költségvetési tendenciák a kelet-európai átmenetben. Európai Tükör 2006/11, november, 58. o.
10 Petrovic, M.: The Struggling Road to Europe: Balkan countries in economic and political transition and EU Accession Strategy.
Paper prepared for the Inaugural New Zealand European Studies Conference May 31 – June 1, 2002. National Centre for
Research on Europe, 4–5. o.
11 Gligorov, V. – Holzner, M. – Landesmann, M.: Prospects for Further (South) Eastern EU Enlargement: From Divergence to
Convergence? Global Development Network Southeast Europe, June 2003
12 Még 1990–1991-ben is a KGST-kereskedelem adta a bolgár GDP 60%-át. Forrás: Réti Tamás: A balkáni gazdaságok: elzárkó-
zás vagy felzárkózás? Külgazdaság, XLII. évf., 1998. március, 54. o.

MHT_balkan.indd 8 2008.07.28. 11:16:55


1. ábra – Egy főre jutó GDP, 2000 és 2006 (dollárban, vásárlóerő-paritáson)
20 000

2000 2006
15 000

10 000

5 000

0
Albánia Bosznia-H. Bulgária Horvát- Macedónia Románia Szerbia (Magyar-
ország ország)
Megjegyzés: Montenegróra vonatkozóan nincs adat.
Forrás: az IMF adatai13 alapján saját szerkesztés.

Az ezredfordulóra – Albánia kivételével14 – még egyik országnak sem sikerült el-


érnie reálgazdasági teljesítményének 1990. évi szintjét. 2000-ben a régió átlagos gaz-
dasági fejlettsége (az egy lakosra jutó GDP alapján) a magyar gazdaságra jellemző
szintnél mintegy 55%-kal volt alacsonyabb. 2000 után valamennyi országban beindult
a gazdasági növekedés, ennek ellenére 2006-ig a régió átlagos fejlettségbeli lema-
radása a magyar gazdasághoz képest alig (53%-ra) mérséklődött. Jelentősek és tar-
tósak az egyes országok közötti különbségek: a régióban legfejlettebbnek számító
Horvátország egy főre jutó GDP-je több mint 2,5-szerese a legelmaradottabb Albánia
hasonló mutatójának. (Lásd az 1. ábrát!)

A kibocsátás főbb nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlásának változása is


jelentős különbségeket mutat a V4-országok tapasztalataihoz képest. Ugyan csök-
kenő tendenciájú, de továbbra is meghatározónak számít a mezőgazdaság, főleg
az elmaradottabb országok esetében. Az agrárium (2005-ös adatok alapján) a régió
GDP-jében még kb. 10%-os súllyal bír, a két szélsőséget Albánia 23%-os és Horvát-
ország 7%-os mutatója jelenti.15 Egyre növekszik a tercier szektor súlya, ez azonban
elsősorban nem a gazdasági szerkezet modernizálódásának eredményeként, hanem
a 90-es évekre jellemző „dezindusztrializációs” folyamat, az ipari teljesítmény draszti-
kus visszaesésének következményeként értékelhető.16 Míg a V4-országokban a 90-
es évek második felében jellemző dinamikus gazdasági növekedést, illetve a gyors

13 World Economic Outlook Database, October 2007 http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2007/02/weodata/index.aspx


14 Az albán gazdaság növekedési adatainak értelmezésekor is fontos hangsúlyozni (Bosznia-Hercegovinához hasonlóan) a nem-
zetközi segélyeknek a fejlődésben betöltött túlzott szerepét.
15 Összehasonlításképpen: 2005-ben Magyarország esetében a mezőgazdaság a GDP 4%-át adta. Forrás: Világbank: World
Development Indicators – Country Profiles.
16 Gligorov, V. – Holzner, M. – Landesmann, M.: idézett mű.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 9

MHT_balkan.indd 9 2008.07.28. 11:16:55


10 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

világgazdasági reintegrációt elsősorban az ipari tevékenységek alapozták meg, addig


a balkáni régióban az ipar folyamatos leépülése jellemezte az elmúlt évtizedet. Ennek
következtében egyes országokban (főleg Romániában) jelentős volt a munkanélkülivé
váltak egy részének a mezőgazdaságba történő visszaáramlása. Az elmúlt években
több országban is dinamikusan nőtt az ipari kibocsátás, azonban annak volumene
még napjainkban is jóval elmarad az átmenet előtti szinttől. (Lásd a függelék 2. táblá-
zatának adatait!)

Az ezredfordulóra azonban mind politikailag, mind makrogazdasági értelemben


stabilizálódtak a balkáni országok, ami megalapozta gazdasági növekedésük gyorsu-
lását. Az elmúlt évekre jellemző dinamikus növekedés elsősorban a belső keresletnek
(mindenekelőtt a lakossági fogyasztásnak) a korábbi időszakoknál jelentősebb expan-
ziójával, a szolgáltató ágazatok (főleg az idegenforgalom) megerősödésével, valamint
a külföldi közvetlen beruházások térnyerésével magyarázható.

A hazai termelési kapacitások szűkössége miatt azonban csak az import gyors


bővülése révén elégíthetők ki a növekvő fogyasztási és beruházási17 igények, ami a
külső egyensúly számottevő romlásához vezet. A külkereskedelmi mérleg jelentős hi-
ányát ugyan a szolgáltatásokból, elsősorban a konjunktúraérzékeny idegenforgalom-
ból származó bevételek, valamint a külföldről hazautalt munkajövedelmek és egyéb
transzferek (nemzetközi segélyek) valamelyest ellensúlyozzák, ennek ellenére a folyó
fizetési mérleg hiánya jelentős, az országok többségében a GDP 10%-át is meghaladja.
Ez erősen megkérdőjelezi a növekedés dinamikájának hosszú távú fenntarthatóságát
és rámutat a gazdasági szerkezet elmaradottságára. (Lásd a függelék 3. táblázatának
adatait!)

A növekvő külső finanszírozási igény kielégítésében azonban egyre nagyobb a


külföldi közvetlen beruházások (FDI) szerepe. A térséget jellemző politikai kockázatok,
az alapvető piacgazdasági reformok elodázása, valamint a privatizáció vontatottsága
és ellentmondásos jellege miatt a külföldi tőke az ezredfordulóig gyakorlatilag elke-
rülte a térséget. Az UNCTAD adatai szerint 2000 végéig Magyarország működőtőke-
importja közel másfélszerese volt a nyolc ország jelentette – az összlakosság alapján
több mint ötször akkora – piacra jellemző értéknek. Az ezredforduló után azonban
gyökeresen megváltozott a helyzet. A Balkán (újra) felkerült a külföldi beruházók térké-
pére: 2000 és 2006 között közel 7-szeresére nőtt a régió FDI-állománya.18 Különösen
az immáron uniós tagország Románia és Bulgária, valamint Horvátország és Szerbia
esetében figyelhető meg látványos növekedés. Románia 2006. évi tőkeimportja már
közel 2-szer akkora volt, mint hazánké. Az állományi adatok fajlagos nagysága alapján
viszont Magyarország még jóval a balkáni országok előtt jár: 2006 végén a külföldi tő-
kebefektetések egy lakosra jutó állománya Horvátországban 25%-kal volt alacsonyabb,
mint hazánk esetében. Bulgária hasonló mutatója annak csak mintegy harmadát, míg
Romániáé kb. egynegyedét tette ki. (Lásd a 2. ábrát!)

17 A térség fejlettebb országai közül Bulgáriában és Romániában az elmúlt években a beruházások jelentős része a termelőtevé-
kenységeikhez kapcsolódóan valósult meg, míg Horvátország esetében szinte kizárólag az idegenforgalomra és az autópálya-
építésre koncentrálódott. Forrás: Novák Tamás: idézett mű, 5. o.
18 Lásd: World Investment Report 2007, Country Fact Sheets http://www.worldinvestmentreport.com

MHT_balkan.indd 10 2008.07.28. 11:16:55


2. ábra – A külföldi közvetlen befektetések egy lakosra jutó nagysága, 2000 és
2006 (dollárban)
10 000

8 000 2000 2006

6 000

4 000

2 000

0
Albánia Bosznia- Bulgária Horvát- Macedónia Monte- Románia Szerbia (Magyar-
H. ország negró ország)

Megjegyzés: az év végi FDI-állományok alapján; Montenegró 2000. évi adata nem ismert.
Forrás: az UNCTAD adatai19 alapján saját számítások és szerkesztés.

A külföldi beruházások térnyerésében – a politikai stabilizáció mellett – jelentős


szerepet játszott az is, hogy az ezredforduló után a gazdaságpolitikai programokban
a korábbi évekhez képest sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az FDI-vonzó képesség
javítása. Felgyorsult a privatizáció, ami főként a szolgáltató ágazatok (pénzügyi szol-
gáltatások, távközlés, nagykereskedelem) számára teremtett addicionális növekedé-
si forrásokat. A feldolgozóiparban viszont eddig – Románia kivételével – relatíve kis
számban valósultak meg külföldi eredetű tőkebefektetések. A zöldmezős beruházások
száma különösen alacsony, ami kedvezőtlen a gazdasági szerkezet modernizálódása
(a magasabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységek tömeges megjelenése), így
az exportorientált fejlődési pályára való áttérés szempontjából.

Az országok külkereskedelmi hiányának elsődleges oka, hogy exportjukban to-


vábbra is a nyersanyagok és az alacsony hozzáadott értékű (munkaintenzív) feldol-
gozóipari termékek dominálnak. Míg Magyarország kivitelének már több mint felét a
tőkeintenzívnek tekintett ágazatok (gépipar, elektronikai gyártás) adják, addig ez az
arány csak Horvátország esetében éri el a 25%-ot, és különösen alacsony (10% alatti)
részesedéssel bír Albánia és Macedónia exportjában (lásd a 3. ábrát!). A régió ala-
csony, bár az elmúlt években valamelyest javuló exportteljesítményét érzékelteti, hogy
a nyolc ország 2006. évi összexportja (dollárértéken számolva) a magyar gazdaság
kivitelének nagyságával egyezett meg (2000-ben még 16%-kal alacsonyabb volt an-
nál!).20
19 Uo.
20 Az export-adatok forrása az IMF (Direction of Trade Statistics) adatbázisa.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11

MHT_balkan.indd 11 2008.07.28. 11:16:55


12 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

3. ábra – Az áruexport tényezőintenzitása, 2003 (az export megoszlása az


ágazatok tényezőigényessége alapján, %-ban)

Albánia
Természeti
Bulgária erőforrások

Horvátország Képzetlen
munkaerő
Macedónia
Tőke
Románia

Szerbia és Mont.
Képzett
(Magyarország) munkaerő

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Forrás: a Világbank adatai21 alapján saját szerkesztés.

Wittich – az EU8-országok relatív tényezőellátottságával való összehasonlítása-


kor – rámutat arra, hogy a balkáni országok hátránya sokkal nagyobb a tőkeellátott-
ság terén, mint a humán erőforrások tekintetében, ami elsősorban az alacsonyabb
FDI-penetrációval magyarázható.22 Ezenkívül – véli Petrakos – az országok periferikus
földrajzi helyzete (a főbb uniós felvevőpiacoktól való nagyobb távolság), és az Európai
Unióval kötött társulási megállapodásaik is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a dél-
kelet-európai régió továbbra is elsősorban a nyersanyag- és élőmunka-igényes termé-
kek előállításával vesz részt az európai munkamegosztásban. A szabadkereskedelmi
megállapodások ugyanis szabad áramlást biztosítanak az EU-ból származó (maga-
sabb hozzáadott értéket képviselő) áruk számára, viszont nem vonatkoznak olyan, az
uniós tagországok szempontjából „érzékeny”, elsősorban mezőgazdasági és textilipa-
ri termékekre, amelyek előállításában a balkáni országok jelentős hagyományokkal,
komparatív előnyökkel rendelkeznek.23

A külkereskedelmi versenyképességet az is rontja, hogy az országok (mindenhol


az euróhoz kötött) árfolyamrendszere meglehetősen rugalmatlan, így jegybankjaik
– önálló árfolyam-politika hiányában – kevésbé képesek a külső sokkok által okozott
reálgazdasági veszteségek mérséklésére. Montenegróra az egyoldalúan bevezetett,
teljes euroizáció jellemző. Macedónia valutájának árfolyama az euróval szemben gya-

21 Broadman, H. G. (ed.): From Disintegration to Reintegration: Eastern Europe and the Former Soviet Union in International
Trade. The World Bank, Washington D. C., 2005, 85. o.
22 Wittich, V. G.: Some Aspects of Recent Trade Developments in South-East Europe. Discussion Paper Series No. 7, December
2005.
23 Petrakos, G.: idézett mű.

MHT_balkan.indd 12 2008.07.28. 11:16:56


korlatilag rögzített, míg Bosznia-Hercegovina és Bulgária „valutatanácsot” (currency
board) alkalmaz. Horvátországra, Albániára és Romániára az irányított lebegtetés a
jellemző, a horvát kuna euróval szembeni árfolyam-ingadozására azonban csak egy
meglehetősen szűk sávban van lehetőség. A térségben Szerbia az egyetlen, amelynek
árfolyamrendszere „de facto” is szabadon lebegőnek tekinthető. Fontos megjegyezni
azt is, hogy a térség országaiban kivételesen magas és növekvő tendenciát mutat
az euroizáció szintje (az euróban denominált betéteknek az összes betétállományon
belüli aránya).24

Az árfolyamok (kvázi) rögzítése a valuták jelentős reálfelértékelődését eredmé-


nyezi (amit tovább erősít a külföldön dolgozók jövedelem-hazautalásainak és a külföldi
tőkebeáramlásnak a növekedése), ugyanakkor hatékony eszköznek bizonyult az inflá-
ció mérséklésében.25 A 90-es években egyik ország sem kerülhette el a hiperinflációt,
az évtized végére azonban mindenhol sikerült a fogyasztói árak növekedését meg-
fékezni, sőt napjainkra több ország már közel került a maastrichti inflációs kritérium
teljesítéséhez (lásd a függelék 4. táblázatát!). Az elkövetkező évekre viszont – az orszá-
gok belső kereslet által vezérelt növekedési pályájának folytatódását feltételezve – az
infláció újbóli gyorsulása prognosztizálható.

A monetáris restrikció fegyelmezett fiskális politikával párosul. A 90-es években


(országonként változó időszakokban) a régió valamennyi országa jelentős állam-
háztartási hiányt halmozott fel, amit azonban napjainkra, jellemzően a belső keresletet
szűkítő intézkedésekkel („sokkterápiával”) sikerült mérsékelni (lásd a függelék 5. táb-
lázatát!). Az egyensúly közeli, sőt több esetben szufficites állami költségvetés meg-
teremtésére, elsősorban külső kényszer hatására, mindenekelőtt az IMF és Világbank
hiteleinek igénybevétele érdekében vállalt kötelezettségek miatt került sor. Ahogyan
arról már szó volt, a Balkán államai (Bulgária kivételével)26 Magyarországhoz képest
alacsonyabb adóssággal kezdhették meg gazdaságaik újjáépítését, ami (a kisebb
adósságszolgálati teher miatt) ugyancsak szerepet játszott abban, hogy az ezredfordu-
lóig nem kezdődött el a jelentősebb állami vagyonelemek privatizációja. Míg hazánk
esetében a magánosításból származó (kumulált) bevételek már 2000-ben elérték a
GDP 30%-át, addig a délkelet-európai országok többségében ugyanez az arány még
2006-ban is 20% alatt volt. (Lásd a függelék 6. táblázatát!)

Az ezredforduló után beindult növekedésnek eddig nem volt érdemi hatása a


munkaerő-piaci folyamatokra. A régió országaiban 2000 előtt (néhány év kivételével)
folyamatos volt a foglalkoztatottság csökkenése, mivel – a strukturális reformok hiánya
miatt – a magánszektor nem volt képes a tömeges munkahelyteremtésre. Az elmúlt
néhány évben kizárólag Bulgária, és Montenegró esetében figyelhető meg a foglal-
koztatás szignifikáns növekedése, ami elsősorban az országok szolgáltató ágazatai-
nak (mindenekelőtt idegenforgalmi szektoraik) látványos erősödésével magyarázható.

24 Belke, A. – Zenkic, A.: Exchange Rate Regimes and the Transition Process in the Western Balkans: A Comparative Analysis.
Hohenheimer Diskussionbeitrage Nr. 288/2007, Universitat Hohenheim, Stuttgart.
25 Sorsa, P.: Macroeconomic Challenges with EU Accession in Southeastern Europe: An Overview. IMF Working Paper WP/06/40,
International Monetary Fund, February 2006.
26 A 90-es évek elején a rendszerváltó kelet-európai országok közül Bulgáriában volt a legmagasabb a bruttó államadósság
fajlagos nagysága, amely 1991-ben a GDP 185%-át érte el.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13

MHT_balkan.indd 13 2008.07.28. 11:16:56


14 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

Különösen érdekes Románia esete, ahol – a makrogazdasági teljesítmény dinamikus


növekedése ellenére – több mint 15%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma 2000 és
2005 között (lásd a függelék 7. táblázatát!).

A termelékenység alakulása mellett a munkanélküliség szintje és dinamikája te-


kintetében is számottevőek az országok közötti eltérések.27 Bosznia-Hercegovina, Ma-
cedónia és Montenegró esetében az aktív korú népesség 30-40%-ának nincs állása,
ráadásul előbbi kettő esetében a munkanélküliség az elmúlt években tovább nőtt.
Albánia, Horvátország és Szerbia mutatója 10 és 20% közötti, és csökkenést mutat.
Bulgáriában és Romániában viszont már 10% alatti munkanélküliségi ráta figyelhető
meg, ami elsősorban a szolgáltató szektorbeli foglalkoztatás bővülésével, valamint a
„reményvesztett munkanélküliek” inaktívvá válásával, illetve tömeges emigrációjával
magyarázható. (Lásd a 4. ábrát!)28

4. ábra – Munkanélküliségi ráta, 2000 és 2006 (az aktív népesség %-ában)


40 2000 2006

35

30

25

20

15

10

0
Albánia Bosznia- Bulgária Horvát- Macedónia Monte- Románia Szerbia (Magyar-
H. ország negró ország)
Megjegyzés: év végi adatok.
Forrás: az EBRD adatai29 alapján saját szerkesztés.

Miceska – a 90-es évek második felére vonatkozó adatok alapján – arra a kö-
vetkeztetésre jut, hogy a rugalmatlan munkaerő-piaci szabályozások, különösen az
átmeneti foglalkoztatásra és az elbocsátásokra vonatkozó jogszabályok merevsége
jelentős szerepet játszott a munkanélküliség magas szintjének kialakulásában, főleg a

27 Ebben jelentős szerepet játszik a munkapiaci statisztikák eltérő módszertana is.


28 Fontos hangsúlyozni, hogy a volt Jugoszláviában – a szocialista tömb többi országától eltérően – a szocializmus évtizedei alatt
is létezett „nyílt munkanélküliség”, bár annak mértékére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Forrás: Micevska, M.:
Unemployment and Labour Market Rigidities in Southeast Europe. Global Development Network Southeast Europe, June
2004, 2. o.
29 http://www.ebrd.com/country/sector/econo/stats/sei.xls

MHT_balkan.indd 14 2008.07.28. 11:16:57


női és a pályakezdő munkavállalók esetében. A balkáni országok munkanélküli-ellátá-
si rendszerei – a visegrádi országokéhoz képest – kevésbé „bőkezűek”, ugyanakkor
az országok nemcsak a passzív, hanem az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre is
(GDP-arányosan) kevesebbet költenek. A vizsgált időszakban a munkát terhelő adók
és járulékok relatíve magas szintje sem támogatta a munkahelyteremtést. Továbbá, a
rejtett gazdaság kiterjedtsége és a munkanélküliség mértéke között is szoros kapcso-
lat figyelhető meg.30 Az UNECE becslése szerint a délkelet-európai régió országaiban
a jövedelmeknek 35-40%-a az informális gazdaságban keletkezik, ami a magyar gaz-
daságra jellemzőnél mintegy 10-15 százalékponttal magasabb arányt jelent. (Lásd az
5. ábrát!)

5. ábra – Az informális gazdaság becsült aránya, 2002–2003 (készpénzforgalom-


keresleti megközelítés alapján, a GDP %-ában)
50
45
40
35
30
25
%

20
15
10
5
0
Albánia Bosznia-H. Bulgária Horvát- Macedónia Románia Szerbia és (Magyar-
ország Mont. ország)
Forrás: az UNECE adatai31 alapján saját szerkesztés.

A balkáni országok többségének legfőbb versenyelőnyét továbbra is az olcsó


munkaerő biztosít(hat)ja. Horvátország azonban kivételt jelent, ott a bruttó átlagkereset
már több mint 30%-kal meghaladja a hazánkra jellemző értéket, ráadásul ott a 90-es
évek közepétől – a térségben egyedülálló módon – egyetlen évben sem csökkentek a
reálkeresetek. Másutt viszont a stabilizációs intézkedések jellemzően a reálkeresetek
csökkenéséhez vezettek, és az ezredforduló utáni dinamikus növekedéssel párhuza-
mosan sem került sor a bérpolitika (számottevő) lazítására. Sőt, a bolgár keresetek
vásárlóereje 2005-ben és 2006-ban is csökkent. Románia, Montenegró és Szerbia
költség-versenyképessége romlott az elmúlt néhány évben, a régió többi országában
viszont a reálkeresetek növekedése nem múlta felül a reál-GDP bővülését (lásd a füg-

30 Micevska, M.: idézett mű.


31 Economic Survey of Europe, 2005, No. 2, 24. o.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15

MHT_balkan.indd 15 2008.07.28. 11:16:57


16 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

gelék 8. táblázatát!). Érdekes módon, az átlagos (bruttó) bérszínvonal szerinti rangsor


nem tükrözi a régió országainak a gazdasági fejlettségük alapján felállítható sorrend-
jét. E tekintetben a legszegényebbnek ugyanis nem Albánia, hanem Bulgária számít,
ahol a havi bruttó átlagkereset 2005-ben a magyarországi szintnek mindössze kb. egy-
negyedét, és a bosnyák bérszínvonalnak is csak mintegy 40%-át jelentette (lásd a 6.
ábrát!).

6. ábra – Havi bruttó átlagkeresetek, 2005 (euróban)

1 000

800

600
euró

400

200

0
Albánia Bosznia-H.Bulgária Horvát- Macedónia Monte- Románia Szerbia (Magyar-
ország negró ország)

Forrás: a Bulgaria Economic Forum adatai32 alapján saját szerkesztés.

A munkajövedelem-hazautalásokat és a külföldi befektetésekhez kapcsolódó jöve-


delmek nemzetközi egyenlegét is tartalmazó bruttó nemzeti jövedelem (gross national
income, GNI) mutatóját alapul véve, az országok többségének esetében, a hazánkhoz
viszonyított fejlettségi szakadék még nagyobb, mint az egy főre jutó GDP alapján mért
különbség. E tekintetben Horvátország messze kiemelkedik a régió országai közül,
ott 2006-ban a GNI fajlagos nagysága (a Világbank adatai szerint) a Magyarország-
ra jellemző szint 85%-ának felelt meg. Ugyanez az arány Albánia, Bosznia-Hercego-
vina és Macedónia esetében viszont mindössze 27-28%, Bulgáriában, Szerbiában és
Montenegróban 35-36%, Romániában pedig 44% volt (lásd a függelék 9. táblázatát!).
Figyelembe véve azonban a munkából származó jövedelmeket terhelő elvonások ala-
csonyabb mértékét, valamint az informális gazdaság nagyobb súlyát, arra következ-
tethetünk, hogy a régióban élők átlagos jövedelemszintje nem annyira alacsony, mint
amit hivatalos statisztikák mutatnak.

32 Investment Guide for Southeast Europe 2007 http://www.seeurope.net/?q=node/42

MHT_balkan.indd 16 2008.07.28. 11:16:57


A makroszinten megfigyelhető (átlagos) jövedelemszint tekintetében tehát a viseg-
rádi országokhoz történő közelítésről beszélhetünk az ezredfordulót követően, a fel-
zárkózási folyamattal párhuzamosan azonban tovább nőttek az egyes társadalmakon
belüli különbségek. A jövedelmi egyenlőtlenségekre vonatkozóan rendelkezésre álló
adatok ugyan hiányosak (és nem teljes mértékben összehasonlíthatóak), az minden-
esetre jelzésértékű, hogy az elmúlt évek egyik legdinamikusabb és kiegyensúlyozott
gazdasági növekedését felmutató Romániában – az ENSZ adatai szerint – a lakosság-
nak még mindig több mint a fele napi 4 dollárnál kevesebből kénytelen a megélhetését
biztosítani. Hasonlóan kirívó szegénység jellemzi Albániát és Bulgáriát (48, illetve 40%),
valamint – megfelelő adatok hiányában csak feltételezhetően – Boszniát és Szerbiát
is.33 Míg Magyarország esetében a lakosság leggazdagabb 10%-ának átlagjövedelme
kb. 5,5-szerese a legszegényebb 10%-áénak, addig ez az arány – Bosznia-Hercegovi-
na kivételével – mindenhol több mint 7-szeres, Macedónia esetében pedig különösen
magas, 12,5-szeresre tehető (lásd a függelék 9. táblázatát!).34 A jövedelmi egyenlőtlen-
ségek mértékéből – széles társadalmi csoportok marginalizálódása mellett – ugyan-
akkor arra is következtethetünk, hogy a régió valamennyi országában meghatározható
egy olyan (országonként eltérő nagyságú) társadalmi réteg, amelynek fogyasztási szín-
vonala a nyugat-európai átlaghoz mérhető.

A háztartások egyre növekvő hányada azonban csak az eladósodás árán képes


korábbi fogyasztását fenntartani, illetve azt növelni. A magánszektor GDP-arányosan
mért hitelállománya szignifikánsan nőtt az ezredforduló után (ami a pénzügyi szek-
tor fejlődését is mutatja), azonban – Horvátország kivételével – még jóval elmarad a
magyarországi szinttől. Ugyanakkor a hitel-visszafizetési morál javulására utal, hogy
mindenütt számottevően csökkent a nem-teljesítő („rossz”) hitelek aránya. (Lásd a füg-
gelék 10. táblázatát!)

A „reményvesztett munkanélküliek” körében egyre nő azoknak a száma, akik a


külföldi munkavállalásban látják az egyetlen kiutat. Fontos hangsúlyozni azonban,
hogy a balkáni országok nemcsak a szegénységüket „exportálják” Nyugat-Európába,
hanem rohamosan nő a megfelelő szakképzettséggel és nyelvtudással rendelkező fia-
tal munkavállalók emigrációja is. A Világbank kimutatásai szerint 1989 és 2004 között
összességében kb. 3 millió fővel csökkent a délkelet-európai régió összlakossága, e
csökkenés szinte teljes egészében a kivándorlásnak tulajdonítható. A főbb demográfi-
ai folyamatok tekintetében azonban jelentősek a régió egyes országai közötti különb-
ségek. (Lásd a 7. ábrát!)

33 A kelet-közép-európai országok esetében jellemzően 4 dollárban állapítják meg a szegénységi küszöböt. Az említett arányok
a 2000 és 2004 közötti időszak legfrissebb adatai alapján, a teljes népességre vonatkoznak. Magyarország esetében ez az
arány kb. 16%-ra tehető. (Lásd a függelék 9. táblázatát!)
34 Szerbia és Montenegró hasonló adata nem ismert.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17

MHT_balkan.indd 17 2008.07.28. 11:16:58


18 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

7. ábra – A lakosság változása a természetes szaporodás/fogyás és a nettó


migráció következtében, 1989 és 2004 között
25,0
Nettó migráció
20,0
Természetes szaporodás (+) / fogyás (-)
15,0

10,0

5,0
%

0,0

-5,0
Albánia Bulgária Horvát- Mace- Románia Szerbia és (Magyar-
-10,0 ország dónia Mont. ország)
-15,0

-20,0

-25,0
Megjegyzés: Bosznia-Hercegovinára vonatkozóan nincs adat.
Forrás: a Világbank adatai35 alapján saját szerkesztés.

A 2001. évi népszámlálási adatok szerint az emigráció kb. 25%-kal csökkentette


Albánia lakosságát az 1990-es években. Kutatási eredményekre hivatkozva Sengen-
berger rámutat arra, hogy a régió legszegényebb országát elhagyók 90%-ának dönté-
se gazdasági okokra vezethető vissza. A migránsok zöme fiatal és a termelő szektorok
valamelyikében (többségük illegálisan) vállal munkát külföldön, ugyanakkor az ország
egyetemi oktatóinak és kutatóinak is már több mint 40%-át elveszítette a kivándorlás
következtében.36 A migráció okozta népességcsökkenést azonban Albániában a né-
pesség természetes gyarapodása (a születések továbbra is relatíve magas száma) je-
lentős mértékben ellensúlyozza.

A jugoszláv utódállamok többsége esetében – a háborús konfliktusok ember-


veszteségei ellenére – is pozitív (Horvátország esetében enyhén negatív) az élve-
születések és a halálozások egyenlege, az 1989 és 2004 közötti időszakra vonatkozó-
an. A posztjugoszláv térségre vonatkozó migrációs veszteségek kevésbé jelentősek,
az egyes országok aggregált mutatóinak hátterében azonban – jegyzi meg Petrakos
– jelentős be- és kiáramlási folyamatok húzódnak meg, főleg az etnikai kisebbségek,

35 Mansoor, A. – Quillin, B. (ed.): Migration and Remittances: Eastern Europe and the Former Soviet Union. The World Bank –
Europe and Central Asia Region, 2006, 116. o.
36 Sengenberger, W.: Employment and Development in South-East Europe in the Context of Economic Globalization. A
background paper prepared for the Sub-Regional European Conference on Globalization and Employment, Istanbul (11 and
12 September 2006), 4 August 2006, 13. o.

MHT_balkan.indd 18 2008.07.28. 11:16:58


a menekültek és a „belföldi hontalanok” (internally displaced people) vándorlása kö-
vetkeztében.37

Bulgária és Románia esetében viszont jelentős, 10% körülire tehető a rend-


szerváltás utáni, emigráció okozta népességcsökkenés mértéke, ráadásul ezekben
az országokban a népesség elöregedése is problémát okoz. Bulgáriában 700-800
ezer főre becsülik az 1989 után külföldre kivándoroltak számát.38 Rangelova és Vla-
dimirova – empirikus kutatási eredményeken alapuló – tanulmánya alapján arra kö-
vetkeztethetünk, hogy a bolgárok magas mobilitási hajlandósága is elsősorban gaz-
dasági tényezőkkel, mindenekelőtt az otthoni kilátástalan életkörülményekkel, illetve a
nyugat-európai országok által kínált magasabb bér- és életszínvonallal magyarázható.
Az emigránsok többségét a fiatal pályakezdők jelentik, akik közül sokan szakképzett-
séggel vagy felsőfokú diplomával rendelkeznek, azonban külföldön a végzettségük-
nek megfelelőnél alacsonyabb presztízsű állásokat töltenek be.39

Hasonló megállapításokat tehetünk a román állampolgárok külföldi munkavál-


lalásának mértékét illetően. Románia esetében mintegy 2 millió főre becsülik a kül-
földön, nem szezonális jelleggel dolgozók számát. Az ország uniós csatlakozása után
még jobban megnőtt a mobilitási hajlandóság, annak ellenére, hogy a régi tagorszá-
gok többsége továbbra is korlátozza a Romániából érkezők munkavállalását. Ennek
gazdasági következményei már most megfigyelhetők: a munkanélküliségi ráta ugyan
szignifikánsan csökkent, viszont számos ágazatban (főleg az építőiparban), illetve az
ország dinamikusabban fejlődő régióiban munkaerőhiány alakult ki. Ez a bérnyomás
erősödéséhez vezetett, így jelentősen csökkentette Románia költség-versenyképessé-
gét és növelte az alacsonyabb bérszínvonalú országokból (elsősorban Moldovából)
érkező külföldi munkavállalók iránti keresletet.40

A tömeges migráció azonban pozitív hatásokkal is jár(hat). A külföldi munkaválla-


lásból származó jövedelmek ugyanis fontos (sok esetben kizárólagos) forrását jelentik
az otthon maradt családtagok fogyasztási kiadásainak, így a délkelet-európai országok
gazdasági növekedésének. Albánia és Bosznia-Hercegovina esetében ennek kapcsán
már-már függőségről beszélhetünk. A jövedelem-hazautalások e két országban elérik
a GDP 20%-át, de Macedóniában és Szerbiában is meghaladják az éves működőtőke-
import nagyságát.41 Bulgária, Horvátország és Románia esetében ugyan valamelyest
csökkent a jövedelemtranszferek nemzetgazdasági jelentősége, azonban azok GDP-
arányos nagysága még mindig többszöröse (4-5-szöröse) a Magyarországra jellemző
aránynak (lásd a 8. ábrát!). A rövid távú hatások mellett, a balkáni gazdaságok jövőbeli
fejlődése szempontjából kulcsfontosságú lehet a jelenleg külföldön dolgozók egy ré-
szének tőkebefektetőként való hazatérése, erre azonban (a jelenlegi gazdasági körül-
mények ismeretében) csak hosszabb távon lehet reális esély.
37 Petrakos, G.: idézett mű, 44. o.
38 Ez a szám (feltételezhetően) tartalmazza azt a mintegy 200 ezer főnyi török kisebbséget, akik nem fogadták el a zsivkovi rezsim
azon 1989. évi intézkedését, amely elrendelte a török nevek bolgárra cserélését, és Törökországba menekültek, a rendszervál-
tás után azonban jelentős részük visszatért Bulgáriába.
39 Rangelova, R. – Vladimirova, K.: Migration from Central and Eastern Europe: the Case of Bulgaria. South-East Europe Review
3/2004, 7–30. o.
40 Eghbal, M.: Romanian migration raises concerns over labour shortage. Euromonitor, 3 September 2007.
41 Albánia esetében az éves áruexport összegét is.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19

MHT_balkan.indd 19 2008.07.28. 11:16:58


20 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

8. ábra – Magánszemélyek jövedelem-hazautalásai, 2006 (millió dollár és a


GDP %-ában)
Millió dollár (bal oldali skála)
6000 25
A GDP %-ában (jobb oldali skála)
5000
20

4000
millió USD

15

%
3000

10
2000

5
1000

0 0
Albánia Bosznia- Bulgária Horvát- Mace- Románia Szerbia és (Magyar-
Herc. ország dónia Mont. ország)

Forrás: az IFAD adatai42 alapján saját szerkesztés.

Európai integrációs folyamatuk előrehaladottsága szintén meghatározza a balkáni


országok gazdasági és társadalmi fejlődését. Bulgária és Románia 2007. január 1-jétől
az EU tagja. Horvátország 2005-ben kezdhette meg a csatlakozási tárgyalásokat, Ma-
cedónia pedig ugyanebben az évben kapta meg a tagjelölti státust. Albánia, Bosznia-
Hercegovina, Montenegró és Szerbia azonban még csak „potenciális tagjelölt”, teljes
jogú tagságuk elnyerésére még vélhetően hosszú ideig nem kerül sor.

Az Európai Bizottságnak (EB) a keleti bővítés folytatásával kapcsolatos stratégiáról


szóló legutóbbi jelentése elismeri, hogy a nyugat-balkáni országok jelentős fejlődést
értek el a koppenhágai (politikai és gazdasági) kritériumok teljesítése terén, azonban
integrációjuk gyorsításához további reformok szükségesek. Az alapvető demokratikus
intézmények mindenhol kialakultak, és többé-kevésbé működőképesek. Ugyanakkor
a jogrendszer fejlesztése, a közigazgatás átalakítása, valamint a korrupció és a szer-
vezett bűnözés (különösen a pénzmosás) elleni küzdelem minden országban fontos
teendő. Az EB valamennyi ország esetében kiemelt feladatként definiálja az emberi
jogok biztosítását, az etnikai kisebbségek fokozottabb védelmét, valamint a menekül-
tek és a háborús konfliktusok elmúltával hazatérők integrációját. Szükség van a civil
társadalmak erősítésére, továbbá a nők és a gyermekek jogainak biztosítására is. Az
EB Bosznia-Hercegovina és Szerbia esetében aggályosnak tartja a nacionalista poli-
42 Sending Money Home. Worldwide Remittance Flows to Developing and Transition Countries. International Fund for Agricultural
Development, December 2007.

MHT_balkan.indd 20 2008.07.28. 11:16:58


tikai erők térnyerését, ami jelentősen késleltetheti a két ország európai integrációját.
A térségben még kizárólag Horvátország számít „működőképes piacgazdaságnak”,
ugyanakkor a strukturális reformok és a privatizáció gyorsítására ott is szükség van.
Az EB elismerően szól az országok dinamikus növekedéséről és a makrogazdasági
stabilizációról, ugyanakkor rámutat a jelentős külső egyensúlytalanságok miatti kocká-
zatokra. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése, az energiaellátás zavartalanságának
biztosítása, az üzleti környezetre jellemző adminisztratív akadályok elhárítása, a hitele-
zői és tulajdonjogok garantálása, a magas (strukturális) munkanélküliség elleni küz-
delem, az informális gazdaság visszaszorítása, valamint a tőke szabad áramlásának
biztosítása terén különösen a potenciális tagjelölteknek jelentős a lemaradása.43

Az EU nyugat-balkáni országokkal kapcsolatos politikai programjának, a Stabi-


lizációs és Társulási Folyamatnak (Stabilization and Accession Process, SAP) a legfon-
tosabb elemeit a kereskedelmi egyezmények (Autonomous Trade Measures, ATMs), a
stabilizációs és társulási megállapodások (Stabilization and Association Agreements,
SAAs)44 és a CARDS-45, majd az annak helyébe 2007-től lépő IPA-program46 kereté-
ben nyújtott pénzügyi támogatások jelentik.47 Az SAP határozott törekvése az országok
közötti (intraregionális) együttműködés ösztönzése, elsősorban a külkereskedelem, az
energetika, a szállítmányozás és a környezetvédelem terén. A kereskedelmi együttmű-
ködés tekintetében jelentős előrelépést jelentett, hogy a korábbi bilaterális szabadke-
reskedelmi megállapodások helyébe 2007 júliusában, multilaterális egyezményként, a
megújított CEFTA lépett.48

A nyugat-balkáni országok fő kereskedelmi partnere az Európai Unió, és a tőke-


befektetések zömét – az oroszországi székhelyű vállalatok növekvő szerepvállalása
ellenére – is az uniós tagországokhoz köthető vállalatok adják. A vendégmunkások
hazautalásai és az uniós pénzügyi támogatások is a térségnek az EU-tól való túlsá-
gosan egyoldalú függőségét, és – kölcsönös egymásra utaltság hiányában – nem
az integrációjukat erősítik. A térség gazdasági és politikai integrációja, illetve annak
elmélyítése vélhetően még hosszú ideig várat magára.

43 Commission of the European Communities: Enlargement Strategy and Main Challenges 2007–2008. Communication from
the Commission to the European Parliament and the Council, Brussels, 6 November 2007.
44 Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia esetében még nem került aláírásra a SAA.
45 Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation.
46 Instrument for Pre-Accession Assistance.
47 European Commission: The Western Balkan countries on the road to the European Union. http://ec.europa.eu/enlargement/
enlargement_process/accession_process/how_does_a_country_join_the_eu/sap/history_en.htm
48 A CEFTA-nak – az SAP társult országaként – Moldova is tagja.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21

MHT_balkan.indd 21 2008.07.28. 11:16:59


Függelék49
1. táblázat – A gazdasági növekedés üteme, 1990–2006 (a GDP reálváltozása
az előző évhez képest, %-ban)
Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.
1990 –10,0 –23,2 –9,1 –7,1 –9,9 –7,9 –5,7 –7,9
1991 –28,0 –12,1 –11,7 –21,1 –6,2 –10,8 –12,9 –11,6
1992 –7,2 –50,0 –7,3 –11,7 –6,6 –21,0 –8,8 –27,9
1993 9,6 –60,0 –1,5 –8,0 –7,5 –24,9 1,5 –30,8
1994 8,3 0,0 1,8 5,9 –1,8 0,7 3,9 2,5
1995 13,3 20,8 2,9 6,8 –1,1 6,2 7,1 6,1
1996 9,1 86,0 –9,4 5,9 1,2 13,9 3,9 7,8
1997 –10,9 37,0 –5,6 6,8 1,4 4,2 –6,1 10,1
1998 8,6 15,6 4,0 2,5 3,4 4,0 –4,8 1,9
1999 13,2 9,6 2,3 –0,9 4,3 –6,7 –1,1 –18,0
2000 6,5 5,5 5,4 2,9 4,5 3,1 2,1 5,2
2001 7,1 4,3 4,1 4,4 –4,5 –0,2 5,7 5,1
2002 4,3 5,5 4,5 5,6 0,9 1,7 5,1 4,5
2003 5,8 3,0 5,0 5,3 2,8 1,5 5,2 2,4
2004 5,7 6,3 6,6 4,3 4,1 3,7 8,5 9,3
2005 5,8 3,9 6,2 4,3 4,1 4,1 4,1 6,3
2006 5,5 6,7 6,3 4,8 3,7 8,6 7,9 5,7
2006/1989
(1989 = 143,5 74,2 101,2 105,4 91,3 74,7 113,0 63,7
100,0)

49 Az adatok külön nem feltüntetett forrása az EBRD Transition Report 2007 c. kiadványához kapcsolódó adatbázisai (lásd http://
www.ebrd.com/country/sector/econo/stats/sei.xls és http://www.ebrd.com/country/sector/econo/stats/sci.xls), valamint
néhány táblázat esetében a szerzőnek az EBRD adatai alapján végzett saját számításai.

MHT_balkan.indd 22 2008.07.28. 11:16:59


2. táblázat – Az ipari (bruttó) kibocsátás alakulása, 1990–2006 (reálváltozás az
előző évhez képest, %-ban)
Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.
1990 –14,2 n. a. –16,8 –11,0 –10,0 n. a. –23,7 –11,1
1991 –42,0 n. a. –21,0 –28,0 –17,8 –13,4 –22,8 –19,6
1992 –51,2 n. a. –6,4 –15,0 –16,0 –17,1 –21,9 –30,6
1993 –10,0 n. a. –6,2 –6,0 –14,3 –23,6 1,3 –38,2
1994 –2,0 n. a. 5,9 –3,0 –9,7 –3,8 3,3 1,3
1995 6,0 33,0 –5,4 0,2 –8,9 –1,1 9,5 3,8
1996 13,6 38,1 –11,8 3,1 5,0 21,3 9,8 7,6
1997 –25,2 33,0 –13,7 6,9 –2,8 0,8 –5,6 9,5
1998 27,5 23,3 –5,8 3,6 1,4 –0,2 –17,3 4,4
1999 23,3 12,1 –4,3 –1,4 1,7 –5,0 –8,8 –24,4
2000 1,3 9,4 12,0 1,7 9,4 3,3 8,2 11,1
2001 6,1 –2,0 –4,8 6,0 –4,6 –2,0 8,3 0,0
2002 –5,1 11,5 4,0 5,4 –0,8 0,7 4,3 1,8
2003 29,0 3,8 18,3 4,1 6,7 2,2 3,1 –3,0
2004 14,5 12,0 21,5 3,7 –2,2 13,8 5,3 7,1
2005 3,0 9,8 3,2 5,1 7,0 –1,9 2,1 0,8
2006 7,8 18,0 1,8 4,5 3,6 1,0 7,2 4,7
2006/1989
(1989 = 50,7 66,4 75,5 53,8 71,0 59,9 37,2
100,0)*

n. a. = nincs adat
* Montenegró esetében 1990 a viszonyítási év

3. táblázat – A folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulása, 1990–2006


(a GDP %-ában)
Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.
1990 n. a. n. a. –8,2 n. a. –9,2 n. a. –9,6 n. a.
1991 n. a. n. a. –1,0 –3,8 –5,5 n. a. –3,5 n. a.
1992 n. a. n. a. –4,2 3,4 –0,8 n. a. –8,0 n. a.
1993 –29,1 n. a. –10,1 5,9 –3,3 n. a. –4,5 n. a.
1994 –14,3 n. a. –0,3 4,7 –7,8 n. a. –1,4 n. a.
1995 –7,1 n. a. –1,5 –7,6 –6,7 n. a. –5,0 n. a.
1996 –7,3 –24,0 1,7 –5,0 –7,7 n. a. –7,3 –9,6
1997 –11,5 –26,6 10,0 –12,6 –7,7 n. a. –6,1 –6,5
1998 –6,7 –8,5 –0,5 –6,8 –7,5 n. a. –6,9 –4,2
1999 –7,6 –16,8 –5,0 –7,7 –0,9 n. a. –3,6 –4,4
2000 –7,4 –15,9 –5,6 –2,8 –1,9 –4,5 –3,6 –2,4
2001 –6,3 –29,3 –5,9 –3,7 –7,1 –15,2 –5,8 –2,7
2002 –9,7 –39,7 –2,0 –8,6 –9,5 –12,9 –3,4 –8,7
2003 –7,9 –36,1 –5,1 –7,2 –4,0 –7,4 –5,8 –7,4
2004 –4,8 –27,7 –6,8 –5,0 –8,5 –7,3 –8,4 –12,9
2005 –6,8 –29,8 –12,2 –6,3 –2,7 –8,7 –10,2 –9,2
2006 –7,3 –14,0 –17,9 –7,9 –0,9 –27,6 –11,5 –13,8
n. a. = nincs adat

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23

MHT_balkan.indd 23 2008.07.28. 11:17:00


24 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

4. táblázat – Az infláció alakulása, 1990–2006 (fogyasztói árak éves átlagos


változása, %-ban)
Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.*
1990 0,0 n. a. 26,3 609,5 608,4 n. a. 5,1 n. a.
1991 35,5 n. a. 333,5 123,0 114,9 n. a. 170,2 n. a.
1992 226,0 n. a. 82,0 665,5 1664,4 n. a. 210,4 n. a.
1993 85,0 n. a. 73,0 1517,5 338,4 n. a. 256,1 n. a.
1994 22,6 n. a. 96,3 97,6 126,5 n. a. 136,7 3,3
1995 7,8 –4,4 62,0 2,0 16,4 97,0 32,3 78,6
1996 12,7 –24,5 123,0 3,5 2,3 80,2 38,8 94,3
1997 33,2 14,0 1082,0 3,6 2,6 23,4 154,8 18,3
1998 20,6 5,1 22,2 5,7 –0,1 32,4 59,1 30,0
1999 0,4 –0,9 0,7 4,0 –0,7 67,6 45,8 41,4
2000 0,1 1,9 9,9 4,6 5,8 97,1 45,7 70,0
2001 3,1 1,9 7,4 3,8 5,5 22,6 34,5 91,8
2002 5,2 –0,2 5,9 1,7 1,8 18,2 22,5 19,5
2003 2,4 0,2 2,3 1,8 1,2 6,7 15,4 11,7
2004 2,9 –0,3 6,1 2,1 –0,4 2,2 12,0 10,1
2005 2,3 2,1 5,0 3,3 0,5 2,6 9,5 16,5
2006 2,5 7,5 7,3 3,2 3,2 3,0 6,9 12,7

n. a. nincs adat
* A föderációra vonatkozó adatok

5. táblázat – Az államháztartási hiány alakulása, 1990–2006 (a GDP %-ában)


Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.
1990 –6,1 n. a. –8,1 n. a. n. a. n. a. n. a. n. a.
1991 –20,7 n. a. –4,5 n. a. –4,5 n. a. n. a. n. a.
1992 –23,1 n. a. –2,9 –4,2 –9,8 n. a. n. a. n. a.
1993 –15,5 n. a. –10,9 –0,9 –13,4 n. a. –0,3 n. a.
1994 –12,6 n. a. –5,7 0,6 –2,7 n. a. –2,2 n. a.
1995 –10,1 –3,3 –5,6 –0,7 –1,0 n. a. –2,5 n. a.
1996 –9,7 –3,9 –10,3 –0,4 –1,4 n. a. –3,9 n. a.
1997 –12,4 –0,4 –0,3 –1,3 –0,4 n. a. –4,5 n. a.
1998 –11,8 –3,6 1,7 –3,5 –1,7 n. a. –3,2 n. a.
1999 –12,1 –6,4 0,4 –8,2 0,0 n. a. –4,5 n. a.
2000 –9,2 –8,3 –0,5 –7,5 2,5 –6,9 –4,6 –1,0
2001 –8,5 –4,5 1,9 –6,8 –6,3 –4,0 –3,3 –6,8
2002 –7,2 –3,3 0,1 –5,0 –5,6 –3,8 –2,0 –47,7
2003 –4,3 –2,2 –0,9 –6,2 –1,0 –4,9 –1,5 –1,2
2004 –5,2 –0,6 2,2 –4,8 0,0 –2,4 –1,5 1,0
2005 –3,6 0,8 1,9 –4,0 0,3 –1,6 –1,4 2,2
2006 –3,2 2,9 3,3 –3,0 –0,5 3,6 –2,2 1,8
n. a. = nincs adat

MHT_balkan.indd 24 2008.07.28. 11:17:00


6. táblázat – A privatizációs bevételek alakulása, 1990–2006 (kumulált bevé-
telek, a GDP %-ában)
Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.
1990 0,0 n. a. 0,0 n. a. n. a. n. a. 0,0 0,0
1991 0,0 n. a. 0,0 0,0 n. a. n. a. 0,0 0,0
1992 1,1 n. a. 0,0 0,0 0,0 n. a. 0,0 0,0
1993 1,8 n. a. 0,0 0,0 0,0 n. a. 0,1 0,0
1994 3,0 n. a. 0,2 0,4 0,0 n. a. 0,4 0,0
1995 3,1 n. a. 0,7 0,9 0,0 n. a. 1,2 0,0
1996 3,3 0,0 1,5 1,4 0,0 n. a. 2,2 0,0
1997 3,5 0,0 4,6 2,0 0,0 n. a. 4,6 0,0
1998 3,6 0,0 6,2 3,6 0,9 n. a. 6,4 0,0
1999 3,8 0,7 8,4 8,2 0,9 n. a. 7,6 0,0
2000 7,0 1,8 9,7 10,2 2,1 n. a. 7,8 0,0
2001 9,2 2,5 12,6 13,5 12,6 n. a. 8,3 0,0
2002 9,3 2,6 13,8 14,9 13,3 n. a. 8,7 2,4
2003 9,4 2,6 15,0 16,6 13,6 n. a. 8,9 7,0
2004 11,3 2,6 18,0 16,8 13,8 n. a. 9,2 7,6
2005 11,4 n. a. 21,4 17,0 14,0 n. a. 9,5 n. a.
2006 11,8 n. a. 22,8 18,1 20,7 n. a. n. a. n. a.
n. a. = nincs adat

7. táblázat – A foglalkoztatottak számának alakulása, 1990–2006 (változás az


előző évhez képest, %-ban)
Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.
1990 n. a. n. a. –6,2 –3,6 –1,8 n. a. –1,0 –3,2
1991 0,0 n. a. –13,0 –13,7 –7,7 n. a. –0,5 –7,3
1992 –23,6 n. a. –8,1 –12,7 –4,8 –6,9 –3,0 –4,3
1993 –4,5 n. a. –1,6 –2,6 –5,6 –3,0 –3,8 2,5
1994 11,0 n. a. 0,6 –4,2 –6,0 –1,5 –0,5 –7,4
1995 –2,0 n. a. 1,3 –3,3 –9,9 –2,3 –5,2 –1,4
1996 –1,9 n. a. 0,1 –1,4 –13,8 –0,8 –1,2 –0,6
1997 –0,8 n. a. –3,9 3,4 –4,7 19,4 17,8 5,9
1998 –2,0 11,2 –7,4 –3,1 5,4 –0,7 –1,9 –0,1
1999 –1,8 4,7 –3,9 –4,2 1,0 –0,7 –0,6 –8,7
2000 0,3 –2,9 –2,7 n. a. 0,8 –3,4 –0,1 –2,6
2001 –13,9 –3,4 –3,9 –6,0 9,0 0,0 –0,6 0,2
2002 0,0 –2,0 2,9 3,8 –6,3 –0,7 –13,7 –1,7
2003 0,7 –1,0 4,5 0,1 –2,9 2,1 –0,1 –1,3
2004 0,5 0,2 3,4 0,5 –4,1 0,0 –0,7 –22,5
2005 0,1 2,1 2,0 2,5 1,5 0,7 –0,1 –2,2
2006 0,3 2,1 4,4 –2,0 4,3 23,6 n. a. –4,8
2006/1989
(1989 = 65,2 n. a. 71,2 n. a. 61,2 123,6 n. a. 52,8
100,0)*

n. a. = nincs adat
Megjegyzés: év végi adatok
* Albánia esetében 1990, míg Montenegró esetében 1991 a viszonyítási év

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25

MHT_balkan.indd 25 2008.07.28. 11:17:01


26 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

8. táblázat – A reálkeresetek alakulása, 1992–2006 (változás az előző évhez


képest, %-ban)

Bosznia-
Albánia Bulgária Horvátország Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercego.*
1992 n. a. n. a. 17,3 n. a. –38,6 n. a. –13,0 n. a.
1993 13,1 n. a. –8,8 n. a. 36,6 n. a. 10,3 n. a.
1994 3,0 n. a. –21,8 n. a. –10,0 n. a. –0,5 n. a.
1995 47,4 n. a. –5,5 31,3 –5,2 10,8 13,8 n. a.
1996 11,3 415,9 –17,6 8,5 0,4 17,4 11,1 –1,0
1997 –26,5 46,1 –22,5 9,2 0,2 8,3 –23,2 2,4
1998 –0,4 1,1 19,9 6,5 3,8 5,0 0,8 –1,1
1999 10,8 6,1 4,4 5,9 3,6 –24,7 –1,1 –17,1
2000 10,1 7,9 14,5 2,3 –0,3 –98,0 0,8 12,4
2001 7,6 5,6 –0,9 0,1 –1,8 –4,8 10,7 19,7
2002 6,1 9,4 –2,3 4,3 5,0 10,4 3,9 27,0
2003 9,4 8,1 6,7 2,9 3,6 10,4 7,2 12,2
2004 –0,1 2,1 2,7 4,2 3,9 9,8 9,4 12,4
2005 2,5 2,4 –0,7 1,1 2,0 4,8 6,9 6,5
2006 5,0 0,5 –2,5 2,9 4,0 12,0 11,3 10,4

n. a. = nincs adat
Megjegyzés: a havi bruttó átlagkeresetek és a fogyasztói árak éves átlagos változása alapján
* A föderációra vonatkozó adatok

9. táblázat – Egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem, és a jövedelmi egyenlőt-


lenségek néhány mutatója

Napi 4 dollárnál A felső és az alsó


Egy főre jutó GNI, (USD)1 kevesebből élők aránya jövedelmi decilisek Gini-együttható4
(%)2 aránya3
Albánia 2960 48,0 7,0 31,1
Bosznia-Hercegovina 2980 n. a. 5,4 26,2
Bulgária 3990 39,9 7,0 29,2
Horvátország 9330 10,0 7,3 29,0
Macedónia 3060 22,0 12,5 39,0
Montenegró 3860 n. a. n. a. n. a.
Románia 4850 54,8 7,5 31,0
Szerbia 3910 n. a. n. a. n. a.
(Magyarország) (10950) (15,9) (5,5) (26,9)

Megjegyzések:
1 Vásárlőerő-paritáson; a Világbank Atlas-módszere alapján, 2006.
2 Vásárlőerő-paritáson; a teljes népesség arányában; a 2000 és 2004 közötti időszak legfrissebb adata alapján.
3 Felső jövedelmi decilis: a lakosság legmagasabb jövedelemmel rendelkező 10%-a által realizált jövedelem. Alsó
jövedelmi decilis: a lakosság legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 10%-ának jövedelme.
4 A jövedelmek társadalmon belüli szóródását mérő, 0 és 100 közötti mutatószám; az együttható magasabb
értéke nagyobb jövedelemegyenlőtlenséget jelent.
n. a. = nincs adat
Forrás: Világbank,50 UNDP51

50 World Development Indicators 2007


51 Human Development Report 2007/2008

MHT_balkan.indd 26 2008.07.28. 11:17:01


10. táblázat – A magánszektor hitelállománya és a nem-teljesítő hitelek aránya,
2000 és 2006

Magánszektor hitelállománya Nem-teljesítő hitelek aránya


(a GDP %-ában) (a hitelállomány %-ában)
2000 2006 2000 2006
Albánia 4,6 21,7 42,6 3,1
Bosznia-Hercegovina 3,3 19,6 15,8 4,1
Bulgária 12,5 47,4 10,9 3,2
Horvátország 37,4 68,7 19,8 5,9
Macedónia 17,8 31,0 46,5 15,1
Montenegró n. a. 43,3 n. a. 3,4
Románia 7,2 26,3 5,3 1,8
Szerbia n. a. 18,9 n. a. n. a.
(Magyarország) (29,9) (54,6) (3,1) (3,0)

n. a. = nincs adat

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27

MHT_balkan.indd 27 2008.07.28. 11:17:01


2. Az üzleti környezet változása a balkáni
országokban
A makrogazdasági stabilizációval, majd a növekedés dinamizálódásával párhuzamo-
san az elmúlt években jelentősen fejlődött a délkelet-európai országokra jellemző üz-
leti környezet is. Az alábbiakban a külföldi tőkebefektetések szempontjából – a mak-
rogazdasági keretfeltételek mellett – ugyancsak fontos, a régióbeli cégalapítással és
-működéssel összefüggő tényezők összehasonlító elemzésére kerül sor.

A Balkán országai önmagukban – Románia kivételével – túlságosan kis méretű


piacokat jelentenek, így felzárkózásuk szempontjából kiemelten fontos a gazdasági
és gazdaságpolitikai nyitottságuk mértéke. A rendszerváltás előtti időszak tapasztala-
tai (különösen Albánia példája), illetve az európai gazdasági térnek a 90-es években
elkezdődött átalakulása alapján kijelenthető, hogy a befelé forduló, protekcionista gaz-
daságpolitika helyett a (fokozatos) liberalizáció, mindenekelőtt a külföldi tőke számára
vonzó üzleti környezet megteremtése lehet a térség tartós fejlődésének a záloga.

9. ábra – A gazdasági liberalizáció foka (Index of Economic Freedom, %), 2008


75

70

65
%

60

55

50
Albánia Bosznia-H. Bulgária Horvát- Macedónia Románia (Magyar-
ország ország)
Megjegyzés: a gazdasági liberalizáció mértékét 10 területről (vállalkozásindítás és -működtetés, kereskedelem,
adóterhek, kormányzati szerepvállalás, árstabilitás és -szabályozás, beruházások, pénzügyi szolgáltatások, tu-
lajdonjogok, korrupció, munkaerő-piaci szabályozás) összegyűjtött – 2006 második félévétől 2007 első félévéig
terjedő időszakra vonatkozó – mutatók segítségével képzett részindexek alapján állapítják meg. A 0 és 100 közötti
skála esetében a nagyobb érték a gazdasági szabadság nagyobb mértékére utal. A részletes módszertan kap-
csán lásd: http://www.heritage.org/research/features/index/chapters/pdf/Index2008_Chap4.pdf
Forrás: Heritage Foundation – The Wall Street Journal52

Az amerikai Heritage Foundation – különböző területekről vett indikátorok alapján


készített – kimutatásai szerint Albánia, Bulgária, Macedónia és Románia az ezredfor-
duló után jelentős eredményeket ért el a gazdasági liberalizáció terén, így – hazánkkal
52 http://www.heritage.org/research/features/index/countries.cfm

MHT_balkan.indd 28 2008.07.28. 11:17:01


együtt, bár tőlünk azért még lemaradva – már a „mérsékelten szabad” (moderately free)
gazdasággal rendelkező országok közé sorolhatók. Bosznia-Hercegovina esetében is
számottevő javulás figyelhető meg, azonban a vizsgált kritériumok alapján az elmúlt
években relatíve szerény fejlődést felmutató Horvátországgal együtt továbbra is csak a
„jellemzően nem szabad” (mostly unfree) gazdaságok kategóriájába sorolják (lásd a 9.
ábrát!).53 A kutatóintézet a térség legfejlettebb országának számító Horvátország kap-
csán ugyan elismerően szól az üzleti környezet számos elemének javulásáról, azonban
erősen kifogásolja a kormányzati kiadások túlságosan magas szintjét, a túlzott bürok-
ráciát és az állam közvetlen gazdasági beavatkozásának jelentős mértékét.54

A régióval foglalkozó gazdasági elemzésekben továbbra is hangsúlyos elemként je-


lenik meg a politikai és üzleti életet fertőző korrupció kiemelkedően magas szintje.55 A
Transparency International évről évre elkészített kimutatásai is ezt támasztják alá, az el-
múlt évek eredményei azonban számottevő javulásról tesznek tanúbizonyságot. 2003 és
2007 között valamennyi ország esetében sikerült visszaszorítani a korrupciót, a csökkenés
mértékét tekintve legjelentősebb fejlődésről Macedónia, Montenegró, Románia és Szerbia
esetében beszélhetünk. A délkelet-európai gazdaságok, társadalmak „tisztasága” azon-
ban még így is jóval elmarad a magyarországi viszonyoktól. (Lásd a 10. ábrát!)

10. ábra – A korrupció érzékelésének mértéke (Corruption Perception Index),


2003 és 2007
6 2003 2007

2
Albánia Bosznia- Bulgária Horvát- Macedónia Monte- Románia Szerbia (Magyar-
H. ország negró ország)

Megjegyzés: a Transparency International különböző független intézetek által – üzletemberek, elemzők, újságírók
stb. körében – végzett felmérések alapján állapítja meg egy adott ország korrupciós indexét. A 0 és 10 közötti
skála esetében a nagyobb érték „tisztább” gazdaságot, társadalmat, közéletet jelent. A részletes módszertan
kapcsán lásd: http://www.transparency.org/policy_research/surveys_indices/cpi
Forrás: Transparency International56

53 Montenegrót és Szerbiát még nem vizsgálta a Heritage Foundation.


54 http://www.heritage.org/research/features/index/country.cfm?ID=Croatia
55 A balkáni országokra jellemző korrupció történelmi, elsősorban a török uralom alatt működő közigazgatási és gazdasági rend-
szer sajátosságaira visszavezethető gyökereiről lásd Jelavich, B.: A Balkán története – I. kötet (18. és 19. század). Fordította:
Balabán Péter. Osiris Kiadó, Budapest, 1996, 45–65. és 166–171. o.
56 http://www.transparency.org/policy_research/surveys_indices/cpi/2003 és http://www.transparency.org/policy_research/
surveys_indices/cpi/2007

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29

MHT_balkan.indd 29 2008.07.28. 11:17:02


30 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

A Világbank által vállalatok körében – 2002-ben és 2005-ben – végzett felmérés


alapján a régió országai között jelentősek a különbségek a korrupció mértéke és an-
nak visszaszorulása tekintetében. Bulgária és Románia kapcsán szignifikáns javulást
mutatnak az eredmények, ugyanakkor e két országban a megkérdezett cégek nagyjá-
ból fele továbbra is – a működése és fejlődése szempontjából – jelentős problémának
tartja a korrupciót. A vizsgált időszakban a horvát és (kisebb mértékben) a bosnyák
gazdaságra vonatkozó eredmények is javultak, bár utóbbi esetében a korrupció mér-
téke változatlanul kiugróan magasnak számít. A felmérés eredményei szerint az akkor
még egységes államalakulatot jelentő Szerbia és Montenegró esetében viszont rom-
lott a helyzet 2002 és 2005 között. A legproblémásabb azonban továbbra is Albánia,
ahol a megkérdezett vállalatoknak mintegy kétharmada tartja súlyos problémának a
korrupciót.57

A Világbank több területre kiterjedő, évről évre elkészített, Doing Business elem-
zése a délkelet-európai régióra jellemző üzleti környezet jelentős fejlődésére utal. Jel-
zésértékű, hogy a 2007-ben megjelent kiadványban – a 2006–2007. évi kormányzati
intézkedések alapján – a térségből három ország is (Horvátország a 2., Macedónia a
4., míg Bulgária a 10. helyen) a tíz legjelentősebb reformország („top 10 reformers”)
között szerepel.

Horvátország négy területen ért el számottevő eredményeket. A tulajdonjog


bejegyzésének időigénye két év alatt 956-ról 174 napra csökkent. A cégalapítás is
gyorsabbá vált, létrejött az „egyablakos” ügyintézési rendszer. Kialakult a nyugdíjak
és az egészségügyi szolgáltatások regisztrációjának online rendszere. A hitelhez ju-
tás is könnyebbé vált. A fizetésképtelenséggel kapcsolatos törvény módosítása pedig
egyszerűsítette a vállalkozásmegszüntetést. Macedónia a vállalkozásindítás, az enge-
délyezési eljárások, valamint az adófizetési feltételek terén hajtott végre reformokat.
A konkrét intézkedések: csökkent a cégalapítás minimális tőkeigénye, felgyorsult az
építkezési engedélyek kiadása, mérsékelték a társasági adó mértékét és egyszerű-
södött a vállalkozásokat terhelő adók rendszere. Bulgária is elsősorban az adóterhek
könnyítése miatt került a „top reformerek” közé. Ezenkívül az engedélyezési eljárások
egyszerűsítése, valamint a szerződések kikényszeríthetőségének javítása járult hoz-
zá a bolgár üzleti környezet kedvezőbb megítéléséhez.58 Fontos megjegyezni azt is,
hogy Magyarország kapcsán három területen (vállalkozásalapítás és -megszüntetés,
tulajdonjog bejegyzése) tett pozitív lépésekről szól elismerően a Világbank 2007-es
jelentése, az adózási feltételekhez kapcsolódó „negatív reformok” azonban jelentősen
rontanak a hazai üzleti környezetről kialakított összképen.59

A magyarországi üzleti környezet összességében még vonzóbbnak tekinthető,


mint a balkáni gazdaságok adottságai, azonban – a jelenlegi tendenciák folytatódá-
sát feltételezve – a jövőben egyes délkelet-európai országok megelőzhetik hazánkat.
A „Doing Business in 2008” ranglistán 178 ország közül Magyarország a 45. helyet

57 Anderson, J. H. – Gray, C. W.: Anticorruption in Transition 3: Who Is Succeeding … and Why? The World Bank, Washington
D.C., 2006, 9. o.
58 „Top Reformers in 2006/07” http://www.doingbusiness.org/features/Reform2007.aspx
59 Lásd: Doing Business 2008. The World Bank, Washington D.C., 2007, 84. o.

MHT_balkan.indd 30 2008.07.28. 11:17:03


foglalja el, de nem sokkal marad már el tőlünk Bulgária (46.) és Románia (48.) sem.
A nyugat-balkáni országok többsége a rangsor második harmadában található, közü-
lük immáron – a fentebb említett reformoknak köszönhetően – Macedónia számít a
vállalkozásoknak legkedvezőbb feltételeket kínáló országnak. Albánia e tekintetben is
kilóg a sorból, üzleti környezetének jellemzői alapján csak a világ országainak utolsó
harmadába sorolható. Az „üzletvitel könnyűségét” meghatározó tényezők tekintetében
viszonylag jelentősek az egyes országok között, illetve a magyarországi viszonyokhoz
képest meglévő különbségek. Az adózási feltételek tekintetében, valamint a kisbefek-
tetők érdekeinek védelme terén szinte valamennyi ország adottságai jobbak. Egysze-
rűbb a vállalkozásindítás Macedóniában és Romániában. Hitelhez négy országban
is könnyebben juthatnak hozzá a vállalkozások. A tulajdonjog bejegyzése Albániá-
ban, Bulgáriában és Macedóniában megy gyorsabban, mint nálunk. Más tényezők
tekintetében azonban jellemzően Magyarországon jobbak a feltételek. A bürokrácia
lassúsága még mindenhol jelentős probléma, a különböző engedélyek beszerzése
csak Macedónia esetében egyszerűbb, mint hazánkban. A munkaerő alkalmazására
és elbocsátására vonatkozó szabályozás – Bulgária kivételével – a régió országaiban
rugalmatlanabb. A szerződések kikényszeríthetőségének, valamint a vállalkozások
megszüntetésének feltételei tekintetében a magyarországi szabályozás minden orszá-
génál kedvezőbb, és a külkereskedelmi akadályok is – Románia kivételével – a régió
országaiban jelentősebbek. (Lásd a függelék 11. táblázatát!)

A fejezet a továbbiakban a cégalapítással, munkaerő-gazdálkodással, valamint az


adózással kapcsolatos feltételeket elemzi részletesebben.

A vállalkozásindítással járó procedúra még mindig bonyolultabb, mint Magyar-


országon: a szükséges eljárások száma a régióban – a magyarországi 6-tal szemben
– átlagosan 10-re tehető. A leggördülékenyebb ügymenet Romániára jellemző, de az
elmúlt években jelentős fejlődés tapasztalható Horvátország és Macedónia esetében
is. A cégalapítás időigénye – Bulgária kivételével – mindenhol csökkent, 2007-ben át-
lagosan 30 napot vett igénybe. 2003-ban Magyarországon még hosszabb ideig tartott
egy vállalkozás bejegyzése, 2007-ben viszont nálunk már erre a délkelet-európai orszá-
gok átlagához képest közel fele annyi idő (16 nap) is elegendő volt. A cégalapítással
összefüggő költségek átlagos nagysága (500 dollár) viszont mindössze kb. egyne-
gyede a magyarországinak. A vállalkozásindítás költségvonzata kapcsán az is megfi-
gyelhető, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina és Horvátország kevésbé versenyképes
régiós társaihoz képest.60 Az előírt minimális tőkeigény terén még kedvezőbbek a fel-
tételek a balkáni országokban, annak átlagos összege (825 dollár) kb. egynyolcada a
magyarországi követelményeknek. Ugyanakkor jelentősek az országok szabályozásai
közötti eltérések: Macedóniában és Montenegróban nincs ilyen jellegű előírás, Romá-
niában és Szerbiában nagyon alacsony szintű, míg a többi országban az 1000 dollárt
(Horvátországban a 2000 dollárt) is meghaladja az induláshoz szükséges minimális
tőkenagyság. (Lásd a függelék 12. táblázatát!)61

60 A régióban a két szélsőséget Macedónia 200 dollár és Horvátország 1000 dollár körüli mutatója jelenti.
61 A cégalapítási költségek és a minimális tőkeigények abszolút összegének megállapítása kapcsán lásd az előző fejezet füg-
gelékének 9. táblázatát is!

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31

MHT_balkan.indd 31 2008.07.28. 11:17:03


32 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

Az előző fejezetben már szó volt arról, hogy a régió országainak többségére jel-
lemző kirívóan magas munkanélküliség egyik legfontosabb oka a munkaerő-gazdál-
kodásra vonatkozó jogszabályok meglehetős rugalmatlansága. A munkaerő-felvétellel
(a határozott idejű szerződések alkalmazhatóságával és időtartamával, a gyakornokok-
nak és pályakezdőknek fizetett minimálbérrel) összefüggő szabályozás a régió vala-
mennyi országában (a legkevésbé Bulgáriában, a leginkább Romániában) kedvezőtle-
nebb, mint Magyarországon. A törvényben rögzített munkaidőtől való eltérésre viszont
– Románia kivételével – mindenhol nagyobb mozgástere van a vállalkozásoknak. A
feleslegessé vált munkaerő elbocsátása azonban a térség országaiban – Bulgáriától
eltekintve – nehezebb, mint nálunk. A felmondási időre jutó bér és az esetlegesen
fizetendő végkielégítés figyelembevételével megállapítható összeg (heti bérben kifeje-
zett nagysága) alapján Albánia, Horvátország és Montenegró esetében költségesebb,
míg a régió többi országában (különösen Bulgáriában és Romániában) olcsóbb az
elbocsátás.62 Ugyanakkor a munkaerő alkalmazásával járó elvonások mértékét te-
kintve a balkáni gazdaságok többsége sokkal versenyképesebb, mint Magyarország.
Nálunk a munkáltatók által fizetendő adóknak és járulékoknak a nettó keresethez vi-
szonyított aránya átlagosan 35% volt 2006-ban. Romániában és Macedóniában ez az
arány 2006-ban még nem sokkal maradt el a magyarországi szinttől (31%, illetve 33%),
ugyanakkor a térség többi országában szignifikánsan alacsonyabb (20% körüli) volt.
(Lásd a 11. ábrát!)

11. ábra – A nem bérjellegű munkaerőköltségek aránya (a nettó fizetés %-ában),


2006
50

40

30
%

20

10

0
Albánia Bosznia- Bulgária Horvát- Macedónia Monte- Románia Szerbia (Magyar-
H. ország negró ország)
Megjegyzés: a módszertan kapcsán lásd: http://www.doingbusiness.org/MethodologySurveys/EmployingWor-
kers.aspx
Forrás: Világbank63

62 http://www.doingbusiness.org/ExploreTopics/EmployingWorkers/
63 http://www.doingbusiness.org/ExploreTopics/EmployingWorkers/?direction=Asc&sort=6

MHT_balkan.indd 32 2008.07.28. 11:17:03


Az országok jelenlegi befektetésösztönző politikájában kivétel nélkül nagy hang-
súlyt kap a vállalkozásokat terhelő adók mértékének csökkentése és az adórendszer
egyszerűsítése. A Világbank vonatkozó felmérésének eredményei szerint viszont egy
„tipikus” délkelet-európai székhelyű középvállalatnak 2006-ban még több mint kétszer
annyi alkalommal kellett adófizetési kötelezettségének eleget tennie, mint magyaror-
szági társának. Ugyanakkor a régióbeli vállalkozások könnyebben boldogulnak az
adóbevallással, éves átlagban 13 százalékkal kevesebb időt fordítanak a szükséges
nyomtatványok kitöltésére. Bulgária és Románia alapvetően különbözik a régió többi
országától. Előbbi esetében a legalacsonyabb az adófizetések gyakorisága, viszont a
legmagasabb (a magyarországinál több mint 80%-kal magasabb) az adóbevallások
elkészítésének időigénye. Keleti szomszédunknál viszont a teljesítendő adófizetések
száma 2006-ban a legmagasabb (a magyarországinak több mint 4-szerese) volt a ré-
gióban. A társasági nyereségadó, a munkát terhelő adók és járulékok, valamint az
egyéb adók alapján számolt adóráta azt mutatja, hogy a balkáni országokban jóval
alacsonyabb a vállalkozások jövedelmét (üzemi nyereségét) terhelő elvonás mértéke.
A legkedvezőbb feltételeket 2006-ban Montenegró kínálta (a teljes adóráta mintegy
24 százalékponttal volt alacsonyabb, mint Magyarországon), a macedóniai, romániai
és bosnyák adózási feltételek viszont ekkor még nem sokkal voltak vonzóbbak, mint
a magyarországiak. Az elvonások szerkezetét vizsgálva az látható, hogy hazánk jelen-
tősnek mondható, és egyre növekvő versenyhátrányát elsősorban a munkát terhelő
adók és járulékok magas szintje okozza. (Lásd a függelék 13. táblázatát!)

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a regionális adóverseny intenzitásának közel-


múltbeli növekedése időben nagyjából egybeesett a magyarországi, a vállalkozások
terheit is növelő gazdaságpolitikai megszorítások életbelépésével. A 2005 és 2008
között végrehajtott reformok arra utalnak, hogy új európai „adóparadicsomok” vannak
születőben a balkáni térségben. Az egykulcsos rendszerre való áttérést a régióban
Románia kezdte, ahol 2005-ben vezették be az egyaránt 16%-os társasági adót és
személyi jövedelemadót. Macedónia 2007-ben 12%-ban, majd 2008-ban 10%-ban ál-
lapította meg a két adónemre vonatkozó kulcs nagyságát. Bulgáriában 2008. január
1-jétől van érvényben az ugyancsak 10-10%-os nyereségadó és szja. Albánia még en-
nél is tovább ment: ott nemcsak e két adó mértékét csökkentették 10%-ra, hanem a
tb-járulékokét is. A társasági adó kulcsa viszont már Montenegróban a legalacsonyabb
(9%-os), ott az egykulcsos szja 2008-tól 15%-os, amit 2009-től 12%-ra, majd 2010-től
9%-ra csökkentenek. Szerbiában a társasági nyereséget 10%-os adó terheli, az szja
kulcsa (általános szabály szerint) a bérjellegű jövedelmek után 12%-os, míg az egyéb
jövedelmek után 20%-os. Bosznia-Hercegovina esetében a társasági adó kulcsa a fö-
derációban 30, míg a Szerb Köztársaságban és Brcko Tartományban 10%-os. Hor-
vátország kilóg a sorból, ott továbbra is progresszív a személyijövedelemadó-rendszer,
és a társasági adó is relatíve magas (20%-os).64

64 Források: ITDH (országinformációk), http://adozona.hu/eu.aspx, http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=202491&fr=spojo,


http://index.hu/gazdasag/vilag/alb080110/

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33

MHT_balkan.indd 33 2008.07.28. 11:17:04


34 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

Összességében tehát kijelenthető, hogy a balkáni országok egyre vonzóbb, szá-


mos tekintetben (elsősorban az adózási feltételek terén) a magyarországinál kedve-
zőbb feltételeket kínálnak a befektető vállalatok számára. A hivatkozott felmérések, bár
felhívják a figyelmet a bürokrácia lassúsága és a korrupció – továbbra is magas mér-
téke – jelentette kockázatokra, ugyanakkor a kelleténél kisebb hangsúlyt helyeznek
a helyi humán erőforrások minőségének, valamint a tőkebefektetésekkel összefüggő
egyéb „puha” tényezőknek az elemzésére.

MHT_balkan.indd 34 2008.07.28. 11:17:04


Függelék
11. táblázat – Az országok helyezése a Világbank „Doing Business in 2008”
ranglistáján („Ease of Doing Business Index” és annak részindexei)

Bosznia- Horvát- Mace- Monte- Magyar-


Albánia Bulgária Románia Szerbia
Herc. ország dónia negró ország
„Üzletvitel könnyűsége” 136 105 46 97 75 81 48 86 45
Vállalkozásindítás 123 150 100 93 21 98 26 90 67
Engedélyezési eljárások 168 150 103 162 76 113 90 149 87
Munkaerő-alkalmazás 109 114 57 139 128 98 145 110 81
Tulajdonjog-bejegyzés 82 144 62 99 91 103 123 115 96
Hitelhez jutási feltételek 48 13 13 48 48 84 13 13 26
Befektetővédelem 165 83 33 122 83 19 33 64 107
Adózási feltételek 118 142 88 43 99 129 134 121 127
Külkereskedelem 70 53 89 96 72 113 38 58 45
Szerződések kikényszeríthetősége 74 126 90 45 84 131 37 101 12
Vállalkozásmegszüntetés 178 61 72 78 127 141 81 103 53
Forrás: Világbank65

12. táblázat – A cégalapítás főbb jellemzői

Költség Min. tőkeigény


Időtartam
Eljárások száma (az egy főre jutó GNI (az egy főre jutó GNI
(nap)
%-ában) %-ában)
2003 2007 2003 2007 2003 2006 2003 2006
Albánia 11 10 47 36 65,0 20,9 51,7 34,3
Bosznia-Hercegovina 12 12 59 54 51,8 30,1 379,1 40,3
Bulgária 10 9 30 32 8,3 8,4 134,4 56,3
Horvátország 13 8 50 40 18,2 11,7 50,7 18,4
Macedónia 13 9 48 15 13,1 6,6 138,4 0,0
Montenegró n. a. 15 n. a. 24 n. a. 6,2 n. a. 0,0
Románia 6 6 27 14 11,7 4,7 3,3 1,5
Szerbia n. a. 11 n. a. 23 n. a. 8,9 n. a. 8,8
(Magyarország) (5) (6) (65) (16) (64,3) (17,7) (220,3) (65,1)

n. a. = nincs adat
Megjegyzés: a módszertan kapcsán lásd: http://www.doingbusiness.org/MethodologySurveys/StartingBusiness.
aspx
Forrás: Világbank66

65 http://www.doingbusiness.org/economyrankings/
66 http://www.doingbusiness.org/ExploreTopics/StartingBusiness/

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35

MHT_balkan.indd 35 2008.07.28. 11:17:04


36 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

13. táblázat – A vállalati adózás főbb jellemzői, 2006

Az adóbevallás A nyereségadó A munkát terhelő Egyéb adók


Adófizetések
éves átlagos idő- átlagos rátája adók és járulékok átlagos rátája Teljes adóráta2
éves száma
igénye (óra) (%)1 mértéke (%)1 (%)1
Albánia 44 240 17,7 24,5 4,6 46,8
Bosznia-Hercegovina 51 368 21,5 17,2 5,4 44,1
Bulgária 17 616 6,6 26,6 3,5 36,7
Horvátország 28 196 11,4 19,4 1,7 32,5
Macedónia 52 96 13,1 33,2 3,5 49,8
Montenegró 88 372 9,3 20,0 2,3 31,6
Románia 96 202 10,9 33,9 2,1 46,9
Szerbia 66 279 11,7 20,2 3,9 35,8
(Magyarország) (24) (340) (7,9) (39,4) (7,9) (55,1)

1 A kereskedelmi profit (commercial profits) %-ában.


2 Nyereségadó, munkát terhelő adók és járulékok, valamint az egyéb adók összesen; a kereskedelmi profit
(commercial profits) %-ában.
Megjegyzés: egy átlagos középvállalatra vonatkozóan; a módszertan kapcsán lásd: http://www.doingbusiness.
org/MethodologySurveys/PayingTaxes.aspx
Forrás: Világbank67

67 http://www.doingbusiness.org/ExploreTopics/PayingTaxes/

MHT_balkan.indd 36 2008.07.28. 11:17:04


3. A magyar gazdaság délkelet-európai
tőkekivitelének és versenyképességének
összefüggései
Az ezredforduló utáni időszak alapján arra következtethetünk, hogy a magyar gazda-
ság a külföldi közvetlen beruházásokkal (FDI) kapcsolatos fejlődési pálya (investment
development path, IDP) egy olyan, magasabb fejlettségi szintet tükröző szakaszába lé-
pett, ahol a működőtőke-beáramlás ugyan még jóval felülmúlja a tőkekivitel volumenét,
azonban a tőkeimport növekedési üteme már elmarad az ellentétes irányú tőkemoz-
gás dinamikájától.68 E feltételezést alátámasztják a Magyar Nemzeti Bank adatai is:
míg 1999 végén a nem rezidensek magyarországi közvetlen tőkebefektetéseinek állo-
mánya 23 milliárd eurót tett ki, addig a hazai gazdasági szereplők (rezidensek) külföldi
közvetlen beruházásai ekkor még nem érték el az 1 milliárd eurót sem. Ugyanakkor
2006 végéig az előbbi állomány a 2,7-szeresére, a „kifektetések” állománya viszont a
10,1-szeresére emelkedett. Így a tőkeexportnak a tőkeimporthoz viszonyított aránya (az
állományi adatok alapján) 4%-ról 15%-ra nőtt 1999 és 2006 között.69 Az UNCTAD 2006.
évre vonatkozó kimutatásai szerint Magyarország a befektetett tőke abszolút nagysága
alapján a legjelentősebb, míg annak fajlagos (egy lakosra jutó) értékét tekintve – Észt-
ország, valamint a nyugat-balkáni országokban különösen aktív Szlovénia mögött – a
harmadik legnagyobb tőkeexportőrnek számít az EU-hoz 2004-ben csatlakozott orszá-
gok körében.70

A magyar gazdaság tőkekivitelének ország(csoport)ok szerinti megoszlását vizs-


gálva az látható, hogy az ezredforduló utáni tőkeexpanzió jelentős részben a délke-
let-európai országokban végrehajtott befektetések bővülésének köszönhető. A nyolc
országhoz kapcsolódó tőkekivitel-állomány 2000 és 2006 között 88 millió euróról 2,6
milliárd euróra növekedett, ezzel a térségnek a magyar gazdaság FDI-exportján be-
lüli részesedése 7%-ról 30%-ra nőtt.71 Ez az arány nagyjából a Szlovákia által képvi-
selt részesedéssel egyezik meg, ugyanakkor kb. másfélszer akkora, mint a régi EU-
tagországok (EU15) súlya. A délkelet-európai régióban befektetett összegnek az orszá-
gok közötti megoszlása nem teljesen tükrözi azt a részarányt, amit az egyes országok
jelentenek hazánknak a régióhoz kapcsolódó külkereskedelmében. A legjelentősebb
balkáni kereskedelmi partnernek számító Romániában befektetett tőke nagysága
ugyanis nagyjából fele a horvátországi (2006. év végi) állományénak, és valamelyest
elmarad a bolgár invesztíciók értékétől. (Lásd a függelék 14. táblázatát!)

Fontos megjegyezni azonban, hogy a tőkekivitel országonkénti megoszlása tekin-


tetében még nem beszélhetünk tartós tendenciákról, mivel egy-egy jelentősebb beru-
68 Dunning IDP-paradigmájának a közép- és kelet-európai országok kapcsán történő vizsgálata kapcsán lásd Kalotay Kálmán:
The Late Riser TNC: Outward FDI from Central and Eastern Europe. In: Liuhto, K. – Vincze, Zs. (eds): Wider Europe, Esa Print
Oy, Lahti and Tampere, 2005, 199–223. o.
69 Forrás: Magyar Nemzeti Bank (Közvetlen tőkebefektetések SCV-k nélkül, táblázatok euróban): http://www.mnb.hu/Engine.
aspx?page=mnbhu_statisztikai_idosorok&ContentID=10868
70 Lásd: World Investment Report 2007, Country Fact Sheets http://www.worldinvestmentreport.com
71 Összehasonlításképpen: a magyar gazdaság 2006. évi áruexportjának mintegy 8%-a irányult a délkelet-európai országokba
(4%-a Romániába).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37

MHT_balkan.indd 37 2008.07.28. 11:17:04


38 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

házási projekt megvalósítása évről évre jelentősen módosítja az egyes országokhoz


kapcsolódó állományt, illetve átrendezi az országok sorrendjét (lásd a függelék 17. táb-
lázatának 6. oszlopát!). Emellett kérdéses, hogy a hivatalos statisztikák mennyire adnak
objektív képet a tényleges invesztíciókról. Az MNB által – kérdőíves felmérés eredmé-
nyei alapján – publikált idősorok ugyanis csak azokra a tőkebefektetésekre (részvény-
és egyéb részesedésekre, újrabefektetett jövedelmekre és egyéb tőkemozgásokra) vo-
natkoznak, melyek értéke eléri a 10 millió forintot, továbbá nem tartalmazzák az ugyan
ténylegesen magyarországi központtal rendelkező, ugyanakkor nem Magyarországon
bejegyzett (offshore) vállalatok külföldi közvetlen beruházásait.72

Ami az ellentétes irányú tőkemozgást illeti: 2006 végén hazánkban a külföldi


eredetű tőkebefektetésekből mindössze 9 millió euró kötődött a délkelet-európai or-
szágokhoz, ami a tőlünk a régióba irányuló „kifektetések” állománya 0,3%-ának, míg a
magyar gazdaság FDI-importja 0,02%-ának felel meg.73

A délkelet-európai országok jegybanki statisztikái alapján (2006 végén) mintegy


3 milliárd euróra becsülhető a magyarországi vállalatokhoz köthető balkáni invesztí-
ciók nagysága. Ezzel a volt szocialista országok közül – Oroszországot is megelőz-
ve – Magyarország a térség legnagyobb külföldi tőkebefektetője.74 A magyarországi
eredetű tőkebefektetések jelentősége szempontjából a délkelet-európai országok
– 2006. december 31-i adatok alapján – négy csoportba sorolhatók (lásd a függelék
15. táblázatát!):

Macedóniában és Montenegróban (17%-os, illetve 22%-os részesedéssel), gya-


korlatilag egyetlen hazai vállalat invesztícióinak köszönhetően, Magyarország
számít a legnagyobb tőkebefektetőnek. Macedóniában ugyanakkor számotte-
vően csökkent hazánk súlya 2001 és 2006 között.

Bulgária és Horvátország esetében hazánknak az országok tőkeimportján be-


lüli súlya meghaladja a 2006. évi áruimportjukon belüli részesedésünket. Így
Bulgáriában (Ausztria, Hollandia, Görögország, Nagy-Britannia, Németország,
USA és Ciprus mögött) a nyolcadik, míg déli szomszédunknál (Ausztria, Hollan-
dia, Németország, Franciaország, Olaszország és Luxemburg után) a hetedik
legjelentősebb FDI-forrásnak számítottunk 2006 végén.

A többi ország esetében a hazánkhoz kötődő külföldi tőke jelentősége elma-


rad az országok áruimportjában betöltött súlyunktól. Románia és (különösen)
Szerbia esetében viszont nőtt a részesedésünk az elmúlt években. Így Ma-

72 Az MNB-módszertan kapcsán lásd: Közvetlen tőkebefektetés statisztika – Magyarország, 1995–2005. Magyar Nemzeti Bank,
Budapest, 2007. április, 6–15. o.
73 A magyar gazdaság FDI-importjának 2006 végi állományából 14,5 millió euró Szerbia-Montenegróhoz, 4,8 millió euró Hor-
vátországhoz, valamint –10,3 millió euró Romániához kapcsolódott (a többi balkáni országnak nem volt részesedése). For-
rás: Magyar Nemzeti Bank (Közvetlen tőkebefektetések SCV-k nélkül, táblázatok euróban): http://www.mnb.hu/Engine.
aspx?page=mnbhu_statisztikai_idosorok&ContentID=10868
74 Az oroszországi vállalatok külföldi közvetlen beruházásainak jelentős része azonban nem jelenik meg a hivatalos statisztikák-
ban, mivel azokat többnyire leányvállalatok „közbeiktatásával” hajtják végre. Forrás: Weiner Csaba: Fokozódik? Orosz közvet-
len tőkeberuházások a közép- és kelet-európai régióban. Műhelytanulmányok 71. szám, MTA Világgazdasági Kutatóintézet,
Budapest, 2006. március

MHT_balkan.indd 38 2008.07.28. 11:17:05


gyarország mindkét országban a kilencedik legnagyobb arányt képviseli a
2006 végi tőkeimport-állományban. A bejegyzett cégek (2006 végén 6535-re
tehető) számát tekintve viszont az ötödik helyen állunk Romániában.75

Albániában és Bosznia-Hercegovinában a magyarországi eredetű tőkebefek-


tetések nem szignifikánsak, nagyságuk előbbi esetében néhány százezer, míg
utóbbiéban mintegy 3 millió euróra tehető.

A 2001 és 2006 közötti időszak forgalmi adatainak szerkezetét vizsgálva meg-


figyelhető, hogy a balkáni közvetlen tőkebefektetéseken belül évente átlagosan 9%-ra
tehető az újrabefektetett jövedelmek súlya, ami a reinvesztícióknak magyar gazdaság
FDI-importján belüli részesedésénél jóval kisebb aránynak felel meg. A tőkebefekte-
tésekből származó jövedelmek nagysága alapján pedig arra következtethetünk, hogy
a délkelet-európai érdekeltségek (összességének) profittermelő képessége egyelőre
meglehetősen alacsony. 2001 és 2006 között összesen 306 millió eurónyi nyereség
keletkezett a magyarországi befektetők balkáni érdekeltségeinél, ennek mintegy 80%-
át újra befektették, míg kb. 20%-a osztalék formájában került kifizetésre (lásd a függe-
lék 17. táblázatát!). Az alacsony osztalékfizetési hányad arra utal, hogy a hazai válla-
latok regionális terjeszkedése jelenleg még meglehetősen költségigényes (az induló
beruházás után általában további befektetések szükségesek), és rámutat arra, hogy
a jöedelmek repatriálása egyelőre nem jelenik meg számottevő fizetésimérleg-javító
tételként.

A leányvállalatok nyereségessége és a realizált profit felhasználása tekintetében


azonban jelentősek az egyes országok közötti különbségek. Jelentősnek mondható a
hazautalás Macedónia esetében, 2001 és 2006 között a régióból származó osztalék-
jövedelmek több mint fele Macedóniából származott. Ezzel szemben, Bulgária és – a
vizsgált időszakban még egységes államalakulatnak számító – Szerbia-Montenegró
esetében a nyereség szinte teljes egészében újrabefektetésre került. A romániai ér-
dekeltségek ugyanakkor együttvéve veszteségesek voltak a vizsgált időszakban, ami
magyarázatot ad a Romániához köthető közvetlen tőkebefektetések állományának –
elsősorban tehát az újrabefektetett jövedelmek negatív értéke miatti – relatíve alacsony
értékére. (Lásd a függelék 17. táblázatát!)

A délkelet-európai tőkeexport koncentráltsága – feltételezhetően más relációkhoz


hasonlóan – meglehetősen magas. A Magyar Nemzeti Bank közlése szerint 2006 vé-
gén Bosznia-Hercegovina esetében mindössze 1, míg a tőkekivitelben kiugróan magas
részesedésű Macedónia és Montenegró esetében 2-2 vállalat adja a magyarországi
eredetű tőkebefektetések teljes összegét. Ugyanez a szám Bulgária, Horvátország és
Szerbia-Montenegró esetében 10 és 20 közöttire tehető. Románia messze kiemelkedik
a térségből, mivel nemcsak a kisebb cégeket alapítók, hanem a relatíve nagy összeget
befektetők számára is a legvonzóbb célpontnak számít: 2006 végén már 76 rezidens
rendelkezett legalább 10 millió forintnyi romániai tőkebefektetéssel. A legjelentősebb
magyarországi befektető Bosznia-Hercegovina esetében 100, míg Macedóniában és
75 2007 végén már 7985 romániai vállalkozás működött magyarországi befektetők tőkerészvételével. Lásd: http://www.onrc.ro/
statistici/is_december_2006.pdf és http://www.onrc.ro/statistici/is_december_2007.pdf

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39

MHT_balkan.indd 39 2008.07.28. 11:17:05


40 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

Montenegróban is több mint 90%-os részesedéssel rendelkezik. A bolgár, a horvát és a


szerbiai befektetéseken belül is meglehetősen magas (60-90%-os) a legnagyobb tőke-
befektetéssel bíró vállalat súlya, a „TOP 5” részesedése pedig alig marad el a 100%-tól.
A magyar gazdaság romániai tőkekivitele a legkevésbé koncentrált: a legjelentősebb
invesztor 32, míg az 5 legnagyobb befektető vállalat együttesen 77%-át adta a romániai
közvetlen „kifektetések” 2006 végi állományának. (Lásd a függelék 16. táblázatát!)

Mit jelent(het) a magyar gazdaság fejlődése, nemzetközi versenyképességének


alakulása szempontjából a délkelet-európai tőkekivitel jelentőségének növekedése?

Több sikeresen felzárkózó európai ország példája is azt mutatja, hogy a fejlődés
egy bizonyos pontján túl – Dunning IDP-teóriájával összhangban – a hazai gazdasá-
gi szereplők külföldi közvetlen tőkebefektetései egyre nagyobb jelentőségre tesznek
szert. A követendő „modellek” kapcsán sokszor emlegetett Írország esetében például
a „kifektetések” állománya ugyan még elmarad a külföldről származó beruházásoké-
tól, azonban a 80-as évek közepe óta az előbbi növekedési üteme nagyjából kétszer
akkora volt, mint az utóbbié. Ennek eredményeként a tőkekivitelnek a tőkeimporthoz
viszonyított aránya (a stock adatok alapján) 34%-ról 70%-ra nőtt 1985 és 2006 között.
A forgalmi (flow) adatok pedig azt mutatják, hogy Írország 2004 és 2006 között már
nettó FDI-exportőrnek számított. Spanyolország felzárkózásában szintén jelentős
szerepet játszott a nemzetközi tőkeáramlásban való intenzívebb részvétel, illetve az
ezzel kapcsolatos paradigmaváltás. 2000-ben a spanyol gazdaság már az állományi
adatok alapján is nettó tőkeexportőrré vált. 2000 és 2006 között a spanyol vállalatok
külföldi tőkebefektetéseinek kumulált összege nagyjából a 3-szorosára nőtt, de eköz-
ben a tőkebeáramlás növekedési üteme is magas maradt (az FDI-importállomány a
2,8-szeresére emelkedett). A posztszocialista országok közül pedig Szlovénia példája
mutatja azt, hogy egy kis, nyitott gazdaság nem csak a külföldi tőke beáramlása szem-
pontjából fontos feltételek megteremetésével lehet sikeres a nemzetközi versenyben. A
90-es években a szlovén gazdaság átalakulásában a működőtőke-import jóval kisebb
szerepet játszott, mint hazánk esetében, ráadásul 2003 óta Szlovénia – az EU-hoz
2004-ben csatlakozott országok között egyedülálló módon – már nettó exportőrnek
számít a közvetlen tőkebefektetések forgalmi adatai alapján (a tőkeimport-állománya
azonban még 2006-ban is közel 2-szerese volt a tőkekivitelének).76

A magyarországi székhelyű vállalatok külföldi cégalapítás révén történő nemzet-


köziesedése viszonylag új jelenségnek számít, azonban semmiképpen sem tekint-
hető előzmények nélkülinek. Hazai vállalatok külföldi tőkebefektetéseire – mutat rá
Antalóczy és Éltető – már a rendszerváltást megelőzően is sor került, bár azok volu-
mene még meglehetősen alacsony volt. A tőkekivitel ebben az időszakban elsősorban
a nyugatnémet és az osztrák piacra irányult, és – egy-egy szocialista nagyvállalathoz
kapcsolódóan – azokban az ágazatokban koncentrálódott (például gyógyszeripar, or-
vosiműszer-gyártás, elektronikai termékek gyártása), melyekben Magyarország meg-
határozó exportőrnek számított. A nyugati érdekeltségek tevékenysége elsősorban
az áruértékesítéshez kapcsolódó szolgáltatások támogatására irányult. A tőkekivitel
76 Az országok tőkeimportjára és -exportjára vonatkozó (flow és stock) adatok forrása az UNCTAD adatbázisa: http://stats.
unctad.org/fdi/

MHT_balkan.indd 40 2008.07.28. 11:17:05


későbbi bővülésében minden bizonnyal szerepet játszott a szabályozás változása is.
Ugyanis egészen 1996-ig a külföldi cégalapítás eseti engedélyhez kötött volt. 1996.
január 1-jétől már nem volt szükség engedélyre, ugyanakkor – bizonyos feltételek
megléte esetén – a vállalatok az MNB-nél történő regisztrációra voltak kötelezve. A
tőkeexport liberalizációja 2001 júniusában, a forint teljes konvertibilitásának beveze-
tésével, valamint a regisztrációs kötelezettség eltörlésével vált teljessé.77

A 90-es évek elejének változásai alapvetően átalakították a hazai üzleti szektort.


Az évtized közepére kiderült, hogy mely vállalatok voltak képesek a „transzformáci-
ós recessziót” túlélni, illetve – sokszor fájdalmas átalakítások révén – a megváltozott
körülményekhez alkalmazkodni. Ezzel párhuzamosan, a makrogazdasági stabilizáci-
ót követően, felgyorsult a külföldi tőkével történő privatizáció, valamint növekedésnek
indult a zöldmezős beruházások formájában megvalósuló tőkebeáramlás is. Hazánk
ebben az időszakban szinte kizárólag mint befogadó ország vett részt a nemzetközi
tőkeáramlásban, a rezidensek külföldi közvetlen tőkebefektetéseinek állománya 1996-
ban alig haladta meg a 200 millió eurót, ami a tőkeimport-állomány kb. 2%-ának felelt
meg.78 A „koraérett” tőkeexportot elsősorban az „adóoptimalizálási” szempontok ve-
zérelték. 1998-ban a mintegy 500 millió eurónyi tőkekivitel mintegy 70%-án mindössze
három ország osztozott. Az állomány közel fele (43%-a) Hollandiához (ennek zöme a
Holland Antillákhoz) kötődött, Ausztria szintén még meghatározó súllyal bírt (15%), de
már Románia is egyre kedveltebb tőkebefektetési célponttá vált (11%). A 90-es évek
végétől aztán a szomszédos országokban (mindenekelőtt Szlovákiában, Romániában,
majd később Horvátországban) végrehajtott „valódi” tőkeberuházások váltak megha-
tározóvá.79

A konkrét esetek ismeretében kijelenthető, hogy a tőkekivitelben (a külföldön


befektetett összeg nagyságát tekintve) két vállalatcsoport meghatározó. Az egyik
(nagyobb) kategóriát azok a nem feltétlenül magyar (jellemzően, főleg a tőzsdei cé-
gek esetében szórt) tulajdonú, de hazai menedzsment által irányított vállalatok jelen-
tik, amelyek a 90-es években megszilárdították (többnyire piacvezető) pozícióikat a
magyarországi piacon. E cégek számára a 90-es évek végére a hazai piac telítődött
(már nem kecsegtetett kellő növekedési potenciállal), valamint a regionális verseny-
társak általi bekebelezés előli „menekülés” kényszere is szerepet játszott tevékeny-
ségüknek a határokon túlra történő kiterjesztésében. A másik csoportot pedig olyan
(külföldi) stratégiai tulajdonban lévő vállalatok alkotják, amelyek esetében az anya-
vállalat vezetése döntött úgy, hogy – részben szakmai, részben finanszírozási okok
miatt – a magyarországi érdekeltségen keresztül hajtanak végre harmadik országbeli
tőkeberuházás(oka)t.

A „multik” délkelet-európai terjeszkedésében, a magyarországi vezetők helyisme-


retére, kapcsolatrendszerére támaszkodva (hazánkat „ugródeszkaként” használva) a
jövőben is fontos szerepet tölthetnek be a nyugati illetékességű vállalatok helyi ér-

77 Antalóczy Katalin – Éltető Andrea: Outward Foreign Direct Investment in Hungary – Motivations and Effects. Working Papers
No. 125. Institute for World Economics, Hungarian Academy of Sciences. Budapest, April 2002, 5–6. o.
78 Közvetlen tőkebefektetés statisztika – Magyarország, 1995–2005. Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 2007. április, 30–31. o.
79 Antalóczy Katalin – Éltető Andrea: idézett mű, 8. o.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41

MHT_balkan.indd 41 2008.07.28. 11:17:05


42 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

dekeltségei. Ismertek továbbá olyan példák is, hogy egy magyarországi leányvállalat
tulajdonosi kapcsolat nélkül látja el anyavállalata délkelet-európai érdekeltségeinek
irányítását, felügyeletét.

A külföldi cégalapítás nyújtotta lehetőségek kihasználásával egyre több hazai kis-


és középvállalkozás is él, tőkebefektetéseik volumene azonban nem szignifikáns. A
kkv-szektor jelentős része „láthatatlan” a hazai FDI-statisztikák számára, és külföldi ér-
dekeltségeik tevékenységéről sem állnak rendelkezésre megbízható információk.

A tőkekivitel dinamikájának gyorsulása – az általános várakozásokkal ellentét-


ben – eddig nem járt együtt tömeges „munkahelyexporttal”. A hazai vállalatok tőke-
befektetéseit ugyanis elsősorban a piacszerzés motiválja, termeléskihelyezésre kevés
példa hozható fel. Természetesen ismert néhány olyan vállalat, amely termelésének
munkaigényesebb részeit valamely olcsóbb bérszínvonalú országba helyezte át, ez
azonban nem eredményezte azt, hogy magyarországi telephelyein tömeges elbo-
csátásokra került volna sor, ugyanakkor lehetővé vált a rendelkezésre álló munkaerő
magasabb hozzáadott értékű termelésben történő hasznosítása. Az elmúlt években
Magyarországról történt relokációk főszereplői – Hunya és Sass empirikus kutatási
eredményei szerint – elsősorban olyan, jellemzően nyugat-európai vagy USA-beli szék-
hellyel rendelkező „multik” voltak, melyek – magyarországi tevékenységüket többnyire
megszüntetve – az egyszerű, „összeszerelő” termelési fázisokat vitték el hazánkból, a
tőlünk kevésbé fejlett országokba (az esetek többségében Romániába).80

A tőkeexpanzió vélhetően összefüggésben van a hazai gazdasági növekedés


elmúlt évekbeli lassulásával, következésképpen a magyarországi piaci lehetőségek
szűkülésével is. Az ezredfordulót követően bizonyos területeken felszínre kerültek a
magyar gazdaság versenyképességi problémái, és a régiós versenytársakhoz képest
(elsősorban a vállalkozásokat sújtó magas adó- ás járulékterhek következtében) rom-
lott, vagy legalábbis kevésbé javult az üzleti környezet. A kedvezőtlen hazai folyama-
tok kibontakozása pedig nagyjából egybeesett a környező, köztük a délkelet-európai
országok politikai és makrogazdasági stabilizálódásával, illetve belső keresletük di-
namikus bővülésével. E tényezők együttesen számos magyarországi vállalatot arra
ösztönöztek, hogy a regionális terjeszkedésben rejlő előnyök kiaknázásával növeljék
tevékenységük hatékonyságát. (A tőkebefektetések főbb motivációi kapcsán meg-
fogalmazott hipotéziseket a tanulmány 4. és 5. fejezete próbálja igazolni).

Románia és Bulgária uniós csatlakozása új feltételrendszert jelent a hazai kül-


gazdasági politika számára. A legfőbb kihívást az jelenti, hogy a kelet-közép-európai
régiót célzó külföldi közvetlen beruházásokért folytatott verseny még intenzívebbé vált.
Ugyanakkor lehetőség kínálkozik a magyar gazdaságnak a nyugat-európai konjunk-
túrától való túlzott függésének enyhítésére is.81 A két új EU-tag kapcsán a hazai közvé-
lemény figyelme – véli Inotai – elsősorban a migrációs fenyegetettség felé terelődött,
a kétoldalú kereskedelmi és tőkekapcsolatok terén eddig elért eredmények, és az

80 Hunya Gábor – Sass Magdolna: Nyer-e Magyarország a termeléskihelyezéssel? Külgazdaság, L. évf., 2006. február, 33–53. o.
81 Majoros András: A hazai külgazdasági politika új kihívásai és lehetőségei az Európai Unió 2007. évi bővítése után. Külgazda-
ság, LI. évf., 2007. szeptember–október, 68–69. o.

MHT_balkan.indd 42 2008.07.28. 11:17:05


azokban rejlő további fejlődési potenciál kiaknázásának esélye sokáig nem szerepelt
a hazai gazdaságpolitikai prioritások között.82 Az EU 2007. évi bővítése tovább növel-
heti a politikai és gazdasági stabilitást a Balkán többi országában is, bár jelenleg még
számottevő kockázatok mutatkoznak (elsősorban a koszovói kérdés rendezésének
esetleges regionális hatásait illetően). Ugyanakkor a nyugat-balkáni országok integ-
rációs folyamatának előrehaladása (ahogyan azt az immáron EU-tag Bulgária és Ro-
mánia, valamint a közeli uniós csatlakozási perspektívával rendelkező Horvátország
példája is mutatja) jelentős piaci alkalmazkodást követel meg,83 ami szintén kedvező
lehetőségeket biztosíthat a magyarországi eredetű tőkével megvalósuló befektetések
számára is.

Hazánkban elsősorban negatív visszhangot84 váltott ki a World Value Survey azon


következtetése, miszerint kulturális értelemben az Európai Unió országai közül – a balti
országok mellett – Magyarország áll legközelebb a balkáni országokhoz.85 A felmérés
eredményeiből viszont arra is következtethetünk, hogy Magyarország és délkelet-
európai országok tőkebefektetéseken keresztüli kapcsolatának erősödésében minden
bizonnyal nemcsak a földrajzi közelség, hanem kulturális tényezők is jelentős szerepet
játszottak.

82 Inotai András: Bulgária és Románia EU-csatlakozása és lehetséges hatása a magyar gazdaságra. Vélemények – Kommentá-
rok – Információk 141. szám, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2006. december 18.
83 Novák Tamás: idézett mű
84 Lásd például: http://www.portfolio.hu/tool/print.tdp?k=3&i=93173
85 Inglehart és Welzel „kulturális térképükön” az országokat egy olyan koordinátarendszerben helyezik el, ahol az egyik tengely
az „önkifejezés”, míg a másik a „racionalitás” mértékét fejezi ki. Lásd: http://www.worldvaluessurvey.org/

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43

MHT_balkan.indd 43 2008.07.28. 11:17:05


Függelék

14. táblázat – A magyarországi rezidensek balkáni országokban végrehajtott


közvetlen tőkebefektetéseinek állománya, 2000–2006 (millió euró és az összes
tőkekivitel %-ában)

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006


M euró % M euró % M euró % M euró % M euró % M euró % M euró %
Albánia 0,1 0,0 0,1 0,0 0,0 0,0 0,1 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
Bosznia-H. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a.
Bulgária 4,1 0,0 0,8 0,0 11,4 0,6 136,4 5,4 218,2 5,3 306,6 4,7 431,0 4,9
Horvátország 17,6 1,3 23,5 1,4 51,7 2,7 323,4 12,7 359,9 8,8 522,4 7,9 969,7 11,0
Macedónia 0,0 0,0 319,9 19,1 281,2 14,7 255,6 10,0 355,4 8,7 397,5 6,0 404,6 4,6
Románia 65,7 5,0 95,4 5,7 151,6 7,9 165,9 6,5 202,5 4,9 312,9 4,8 429,5 4,9
Szerbia-M. 0,0 0,0 0,4 0,0 0,3 0,0 5,0 0,2 14,9 0,4 146,6 2,2 405,0 4,6
Összesen 87,6 6,6 439,9 26,3 496,2 26,0 886,4 34,9 1150,9 28,0 1685,9 25,6 2639,8 29,8

Megjegyzés: az év végi FDI-állományok alapján


n. a. = nincs adat
Forrás: MNB,86 saját számítások

15. táblázat – Magyarország részesedése a délkelet-európai országok működő-


tőke-importjából, 2000–2005 (millió euró és az összes tőkeimport %-ában)

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006


M euró % M euró % M euró % M euró % M euró % M euró % M euró %
Albánia 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,1 0,0 0,3 0,0 0,3 0,0
Bosznia-H. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. 0,0 0,0 0,0 0,0 2,1 0,1 3,2 0,1
Bulgária 6,4 0,2 8,9 0,3 18,5 0,5 177,8 3,5 224,4 3,0 311,2 2,7 555,9 3,2
Horvátország 18,1 0,4 23,0 0,4 34,3 0,5 522,7 5,9 563,9 5,8 905,9 8,1 943,3 6,7
Macedónia 0,0 0,0 300,6 28,9 300,1 25,9 313,4 24,3 354,4 22,0 350,0 19,8 350,4 16,7
Montenegró n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. 0,0 0,0 2,4 1,4 150,1 26,3 268,1 22,1
Románia n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. 135,3 1,4 268,0 1,8 424,0 1,9 663,0 1,9
Szerbia 0,0 0,0 0,3 0,6 1,4 0,4 4,3 0,4 15,3 1,0 34,8 1,3 220,9 3,7

Megjegyzések: az év végi FDI-állományok alapján; az egyes jegybankok FDI-statisztikái egymástól eltérő


módszertan alapján készülnek.
n. a. = nincs adat
Forrás: nemzeti bankok; saját számítások

86 Közvetlen tőkebefektetések SCV-k nélkül, táblázatok euróban: http://www.mnb.hu/Engine.aspx?page=mnbhu_statisztikai_


idosorok&ContentID=10868

MHT_balkan.indd 44 2008.07.28. 11:17:06


16. táblázat – A magyar gazdaság délkelet-európai tőkekivitelének koncentrált-
sága, 2006

A legnagyobb tőkebefektető Az 5 legjelentősebb tőkebefektető


Tőkebefektetők száma
részesedése (%) részesedése (%)
Albánia 0 - -
Bosznia-Hercegovina 1 100 100
Bulgária 13 87 96
Horvátország 21 81 95
Macedónia 2 99 100
Montenegró 2 91 100
Románia 76 32 77
Szerbia 14 61 93

Megjegyzés: a legalább 10 millió Ft-ot elérő közvetlen tőkebefektetések 2006. december 31-i állománya alapján
Forrás: a Magyar Nemzeti Bank közlése

17. táblázat – A magyarországi rezidensek balkáni országokban végrehajtott


közvetlen tőkebefektetései forgalmának és a tőkebefektetésekből származó
jövedelmek szerkezete, 2001–2006 (millió euró)

Közvetlen tőkebefektetés, forgalom Jövedelem


Részvény Egyéb tőke- Adóssághoz
Újrabe- Újrabe-
és egyéb mozgások kapcs.
fektetett Összesen Osztalék fektetett Összesen
részesedés (nettó jövedelem
jövedelem jövedelem
(egyenleg) követelés) (kamatok)
2001 1,1 0,1 –1,4 –0,1 0,0 0,1 0,0 0,1
2002 7,8 0,9 3,7 12,4 0,0 0,9 0,0 0,9
Bulgária

2003 314,4 19,9 1,0 335,3 0,0 19,9 0,0 19,9


2004 5,0 38,5 0,8 44,4 0,0 38,5 0,2 38,8
2005 8,7 72,7 0,1 81,5 0,4 72,7 0,0 73,2
2006 73,7 88,7 0,0 162,4 0,5 88,7 0,0 89,2
2001 6,4 0,0 0,4 6,8 0,0 0,0 0,0 0,0
2002 2,6 –0,9 0,2 1,9 0,2 –0,9 0,0 –0,7
Horvátország

2003 442,7 –8,0 9,1 443,8 0,5 –8,0 0,0 –7,5


2004 7,0 37,2 –0,8 43,4 0,1 37,2 0,1 37,5
2005 245,4 49,4 33,2 328,0 0,0 49,4 0,6 50,0
2006 2,9 25,0 8,7 36,5 13,5 25,0 0,0 38,5
2001 296,8 –0,3 0,0 296,5 0,0 –0,3 0,0 –0,3
2002 0,0 –0,1 0,0 –0,1 0,0 –0,1 0,0 –0,1
Macedónia

2003 21,0 14,2 0,2 35,4 0,2 14,2 0,0 14,4


2004 54,0 5,1 0,4 59,5 14,8 5,1 0,0 19,9
2005 –0,1 29,8 –9,0 20,8 17,5 29,8 0,0 47,4
2006 0,0 0,0 –0,1 –0,1 0,0 0,0 0,0 0,0
2001 27,8 5,1 6,0 38,9 0,2 5,1 0,0 5,3
2002 24,6 –3,9 1,3 21,9 0,2 –3,9 0,0 –3,7
Románia

2003 28,8 -0,9 5,3 33,2 3,4 –0,9 0,0 2,6


2004 74,0 -2,2 2,9 74,7 4,1 –2,2 0,0 1,9
2005 137,3 –147,4 -8,6 –18,7 2,7 –147,4 0,1 –144,6
2006 113,5 4,0 35,1 152,6 2,0 4,0 0,0 6,1

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45

MHT_balkan.indd 45 2008.07.28. 11:17:06


46 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

2001 0,2 0,0 0,0 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0


Montenegró 2002 0,2 0,0 0,1 0,3 0,0 0,0 0,0 0,0
Szerbia és

2003 4,8 0,2 0,3 5,3 0,0 0,2 0,0 0,3


2004 7,5 0,1 0,2 7,9 0,0 0,1 0,0 0,1
2005 160,0 1,2 4,7 165,9 0,0 1,2 0,0 1,2
2006 315,5 15,1 20,3 350,9 0,1 15,1 0,0 15,3

Megjegyzés: 2001 és 2006 között Albánia és Bosznia-Hercegovina esetében nem került sor tőkebefektetésre,
illetve ezen országokhoz kapcsolódóan nem keletkezett jövedelem.
Forrás: MNB,87 saját számítások

87 Közvetlen tőkebefektetések SCV-k nélkül, táblázatok euróban: http://www.mnb.hu/Engine.aspx?page=mnbhu_statisztikai_


idosorok&ContentID=10868

MHT_balkan.indd 46 2008.07.28. 11:17:06


4. Egy nagyvállalati felmérés eredményei
A fejezet összefoglalja annak a kérdőíves felmérésnek az eredményeit, amelyet az
EÖKIK 2007 végén készített a legnagyobb hazai vállalkozások körében, a cégek dél-
kelet-európai tőkebefektetései alapvető sajátosságainak feltárása érdekében.

A felmérés elsősorban az alábbi kérdésekre keresett választ:

Mely balkáni országokban, és mikor került sor leányvállalatok létrehozására?


Milyen tevékenysége(ke)t végeznek a délkelet-európai érdekeltségek?
Mely motivációs tényezők játszották a legfontosabb szerepet a délkelet-európai
leányvállalat(ok) létrehozásában, illetve mi az elsődleges oka a balkáni tőkebe-
fektetések hiányának?
Hogyan hatott a délkelet-európai tőkeexpanzió a cégek magyarországi tevé-
kenységére?
Az elkövetkező 1–3 évben a régió mely országaiban terveznek (újabb) cég-
alapítás(oka)t?
A vállalatok szerint a hazai gazdaságpolitika hogyan ösztönözhetné a délkelet-
európai tőkekivitelt?

A cégek kiválasztása a Heti Világgazdaság c. hetilap (hozzáférhető, 2005. évi ár-


bevételi adatok szerint) összeállított, ötszázas toplistája88 alapján történt. A kérdőíveket
e-mailben és/vagy postai úton küldtük el, a vállalatok stratégiai vezetőjének címezve.

Értékelhető kérdőív 55 vállalattól érkezett vissza, ami – az önkitöltős kérdőíveknél


átlagosnak mondható – 11%-os válaszadási aránynak felel meg.

A HVG által közölt kimutatások szerint a válaszadó cégek 2005-ben összesen


4831 milliárd forintnyi árbevételt értek el, ennek kb. fele (2386 milliárd Ft) exportból
származott.89 Az APEH kimutatásai90 alapján ez azt jelenti, hogy a hazai (nem pénzügyi
vállalkozások) összesített nettó árbevételének kb. 10, míg exportjuk mintegy 21%-át a
mintabeli cégek adták. Így – a relatíve alacsony mintaelemszám ellenére – megbíz-
ható következtetésekre juthatunk a hazai nagyvállalati szektor balkáni tőkekivitelének
legfontosabb jellemzőit illetően. Fontos megjegyezni azonban, hogy a kérdőíves fel-
mérésben részt vevő társaságok közül a legnagyobb cég adja a mintabeli árbevétel
és export 50-50%-át, míg a felmért „top 5” cég részesedése 73, illetve 82%. Továbbá, a
HVG-toplista pénzintézeteket nem tartalmaz, így kérdőívet pénzügyi vállalkozásoknak
nem küldtünk. Emiatt a felmérés eredményei kizárólag a magyar gazdaság nem pénz-
ügyi szektora szempontjából tekinthetők relevánsnak.

88 Az 500 legnagyobb árbevételű hazai cég. HVG, 2007. január 6., 66–75. o.
89 A 2005. évi árbevételük alapján, a hatályos jogszabály szerint (2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődé-
sük támogatásáról), a válaszadók 30%-a (16 vállalat) középvállalkozásnak, 70%-uk nagyvállalatnak számít.
90 http://www.apeh.hu/data/cms2396/gyj05_kiem.pdf

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47

MHT_balkan.indd 47 2008.07.28. 11:17:06


48 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

A hazai vállalatok külföldi tőkebefektetéseire vonatkozó korábbi empirikus (első-


sorban Antalóczy és Éltető,91 valamint Incze92 által publikált) kutatási eredmények
alapján azzal az előzetes feltevéssel éltem, hogy a vállalatok „életkora” (a cégalapítás
éve), székhelyük, tulajdonosi szerkezetük, valamint tevékenységük jellege meghatá-
rozó lehet az előzőekben megfogalmazott kérdések tekintetében. A felmért vállalatok
ezen ismérvek szerinti megoszlásait a függelék 18–21. táblázatai tartalmazzák.

A válaszadók nagyjából egyharmada rendelkezik a rendszerváltás előtt is mű-


ködő jogelőddel, őket a továbbiakban „nagy múltú cégeknek” tekintem. Több-
ségük azonban az 1990-es évek első felében alakult.
A vállalatok 40%-ának székhelye a közép-magyarországi régióban (többségük-
nek Budapesten) található. A Romániával, illetve Szerbiával határos észak-
alföldi és dél-alföldi régiók vállalkozásai a felmért cégek egyhatodát adják.
Ugyanakkor a Horvátországgal szomszédos dél-dunántúli régióból egyetlen
vállalat sem szerepel a mintában.
A cégek több mint fele 100%-os külföldi (jellemzően amerikai, német, francia
és holland) tulajdonban van, ezeket tekinthetjük „külföldi dominanciájú cégek-
nek”. A tisztán magyar tulajdonú, a továbbiakban „magyar cégek” aránya 22%.
A többi vállalat esetében feltételezhető, hogy bár külföldi (a tőzsdei cégeknél
„szórt”) tulajdonban vannak, a stratégiai döntéseket jellemzően a magyarorszá-
gi menedzsment hozza meg. E vállalati kategóriára a „hazai ellenőrzésű multik”
megnevezést használhatjuk.
A felmért vállalkozások 40%-a – a fő tevékenysége alapján – a feldolgozóipar-
hoz sorolható. Emellett jelentősnek mondható (16%-os, illetve 18%-os) arányt
képviselnek az építőipari, valamint a nagykereskedelmi tevékenységet végző
cégek is.

A kérdőívet visszaküldők 40%-a (22 cég) jelezte, hogy rendelkezik külföldi leány-
vállalattal. Túlnyomó többségük (12 vállalat) nagy múltú cég, nagyjából minden nyol-
cadikat a 90-es évek első felében hozták létre, míg elenyésző azok száma, melyek a
90-es évek második felében vagy az ezredfordulót követően kezdték meg tevékenysé-
güket. A székhely (régiók) szerinti megoszlása nagyjából a minta egészére jellemzővel
egyezik meg. Ami a tulajdonosi szerkezetet illeti, felülreprezentáltak a „magyar cégek”:
a külföldi tőkeérdekeltséggel rendelkezők között 40%-ra tehető a 100%-os hazai tulaj-
donban lévők aránya. A „külföldi dominanciájú vállalatok” alulreprezentáltak (32%), míg
a „hazai ellenőrzésű multik” részesedése (27%) kissé meghaladja a mintabeli arányu-
kat. Az ágazati megoszlást vizsgálva szembetűnő az építőipar kimagasló részesedése:
a külföldi céggel bírók egyharmada építéssel és/vagy építőipari anyagok gyártásával
foglalkozik. 3–3 cég köthető az élelmiszer-, illetve a vegyipari gyártáshoz, míg a többi
ágazatnak 1–1 reprezentánsa szerepel a mintában.

91 Antalóczy Katalin – Éltető Andrea: Magyar vállalatok nemzetköziesedése – indítékok, hatások és problémák. Közgazdasági
Szemle, XLIX. évf., 2002. február, 158–172. o.
92 Incze Emma: A vállalatok nemzetközi terjeszkedésének jellemzői. 18. sz. műhelytanulmány, Budapesti Corvinus Egyetem,
Vállalatgazdaságtan Intézet, Versenyképesség Kutató Központ, 2005. november.

MHT_balkan.indd 48 2008.07.28. 11:17:07


A külföldi leányvállalattal rendelkezők pontosan fele (11 cég) Romániát jelölte
meg nemzetközi terjeszkedésének első (vagy eddig egyetlen) országaként. 4–4 válla-
lat valamelyik visegrádi országban (jellemzően Szlovákiában) vagy Nyugat-Európában
hozta létre első/egyetlen leányvállalatát, míg 1–1 cég első/egyetlen külföldi érdekelt-
sége Szerbiához, Bulgáriához és Ukrajnához köthető.

A külföldön befektető hazai vállalatok kb. háromnegyede (17 cég) rendelkezett


2007-ben délkelet-európai érdekeltséggel (is),93 egy társaságra átlagosan 2 balkáni
leányvállalat jut. A cégek többségének jellemzően Romániában is (egyharmaduknak
kizárólag ott) van leányvállalata, mindössze egy-egy olyan vállalat szerepel a mintában,
amelynek egyetlen külföldi érdekeltsége Szerbiában, illetve Bulgáriában található. A
régióban egyértelműen a romániai piac a legvonzóbb a hazai vállalatok számára: az
összes (32) délkelet-európai érdekeltség közel felét Románia adja. A balkáni tőkebe-
fektetések célországát tekintve Szerbia, Bulgária, Horvátország, Bosznia-Hercegovina
és Macedónia a további sorrend. A mintabeli cégek albániai és montenegrói érdekelt-
séggel nem rendelkeztek. (Lásd a 12. ábrát!)

12. ábra – A kérdőíves felmérésben részt vevő cégek délkelet-európai leány-


vállalatainak megoszlása országok szerint

Románia 15

Szerbia 7

Bulgária 4

Horvátország 3

Bosznia-H. 2

Megjegyzések:
Macedónia 1 az 55 válaszadó cég közül 17 ren-
delkezett 2007 végén délkelet-
európai leányvállalattal;
Albánia 0 az ábra a 17 vállalat összesen
32 balkáni érdekeltségének or-
szágok szerinti megoszlását mu-
Montenegró 0 tatja.
Forrás: EÖKIK-felmérés

93 Sajátos kategóriát képez az a vegyipari vállalat, amelyik időközben (2002-ben) megvált a korábban (1997-ben) alapított romá-
niai leányvállalatától.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49

MHT_balkan.indd 49 2008.07.28. 11:17:07


50 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

Románia egyértelműen elkülönül a régió többi országától a cégalapítások időzíté-


sét illetően. A romániai érdekeltségek kétharmadát ugyanis még a 90-es évek második
felében, egyharmadukat pedig 2003-ban vagy az után hozták létre. Ezzel szemben a
szerbiai, bolgár és horvát tőkebefektetésekre jellemzően (egy-két kivételtől eltekintve)
2003 és 2007 között került sor.

A délkelet-európai tőkebefektetések alapvető indítékaira vonatkozó válaszokat a


magyar gazdaság (összes relációra vonatkozó) tőkekivitelének ágazati megoszlása
(lásd függelék 22. táblázat) alapján súlyoztam, az így kapott eredmények tehát repre-
zentatívnak tekinthetők (lásd a 13. ábrát!). Megállapítható, hogy a regionális tőkekivitelt
elsősorban a hazai vállalatok piacbővítési szándéka vezérli: két (gépipari) cég kivéte-
lével valamennyi válaszadó a növekedési lehetőségeket jelölte meg legfőbb motiváci-
óként. A második legfontosabbnak tartott szempont alapján arra következtethetünk,
hogy a vállalatok többsége proaktív stratégiát követett, vagyis regionális terjeszkedé-
sükben igyekezték megelőzni főbb versenytársaikat. Ugyanakkor az átlagosnál többet
nyomott a latban a versenytársak követésének szándéka is. A többi vizsgált tényező
összességében nem bír jelentősnek mondható magyarázó erővel, azonban a vála-
szok ágazatok szerint számottevő különbségeket mutattak. Az alacsonyabb termelési
(bér- és egyéb) költségek révén elérhető megtakarítás elsősorban a gépipari vállalatok
számára volt fontos szempont. Az élelmiszer-ipari, építő(anyag)ipari cégek, valamint
egyetlen, vegyipari termékeket előállító vállalat döntését pedig érdemben befolyásol-
ta a hazánk és a befektetési célország(ok) között – a cégalapítás idején – meglévő
kereskedelmi akadályok (vámok, kvóták stb.) áthidalásának szándéka is. A magyar-
országinál kedvezőbb adózási feltételek elsősorban az építőipari cégek, valamint né-
hány feldolgozóipari vállalat számára jelentett fontos vonzerőt. A hazai munkaerőhiány
mindössze egy külföldi dominanciájú, gépipari alkatrészgyártással foglalkozó vállalatot
ösztönzött arra, hogy ne Magyarországon, hanem a délkelet-európai régióban bővítse
tevékenységét.

13. ábra – A délkelet-európai tőkebefektetéseket befolyásoló motivációs ténye-


zők (reprezentatív, ágazatok szerint súlyozott adatok)
Megjegyzések:
Piacbővítés 4,9
4,9 a „Mi motiválta Önöket a dél-
kelet-európai cégalapításra?”
Versenytársak 3,6
3,6 kérdés kapcsán az egyes le-
megelőzése hetséges tényezők súlyát egy
Versenytársak 2,9
2,9 1-től 5-ig terjedő skálán érté-
követése kelték a cégek (1: egyáltalán
Alacsonyabb 1,8 nem játszott szerepet, 5: a leg-
1,8
termelési költségek fontosabb szempont volt);
Kereskedelmi 1,5 a kapott válaszok ágazatok sze-
1,5
akadályok áthidalása rinti súlyozása a magyarországi
Kedvezőbb adózási 1,4 cégek összes tőkekivitelére
1,4
feltételek vonatkozó (állományi) adatok
alapján történt (lásd függelék
Hazai 1,1
1,1
munkaerőhiány 22. táblázat).
Forrás: EÖKIK-felmérés
0 1 2 3 4 5

MHT_balkan.indd 50 2008.07.28. 11:17:07


A tőkebefektetések legfőbb mozgatórugói kapcsán megfogalmazott fenti követ-
keztetéseket támasztják alá a leányvállalatok által végzett tevékenység(ek)re vonatkozó
válaszok is. A balkáni érdekeltségek közel fele (15 cég) ugyanis kizárólag disztribúciós
funkciókat, (feltételezhetően) a magyarországi anyavállalat által előállított termékek ér-
tékesítését látja el. Nagyjából minden ötödik leányvállalatnál azonban az értékesítés
mellett termelőtevékenységgel is foglalkoznak. Hasonló arányban képviseltetik ma-
gukat az építőipari és más szolgáltatásokat nyújtó vállalatok. Kizárólag termelést (jel-
lemzően bérmunkagyártást) viszont a mintabeli leánycégeknek csak mintegy 10%-a
végez. Megfigyelhető, hogy a termeléssel (is) foglalkozó leányvállalatok alapítására
elsősorban a 90-es évek második felében került sor. Az építőipari szolgáltatásokat
nyújtók többségét viszont 2004 után hozták létre.

A kérdőív vizsgálta azt is, hogy a balkáni terjeszkedés hogyan hatott a cégek
magyarországi tevékenységére. Ennek kapcsán elsősorban a kereskedelem, a fog-
lalkoztatás és a beruházások szempontjából érdemes vizsgálni a külföldi tevékeny-
ségnek a hazai gazdálkodásra gyakorolt, összességében helyettesítő vagy kiegészí-
tő hatását. Az ágazatok szerint súlyozott adatok arra mutatnak rá, hogy a vállalatok
szinte mindegyikének a korábbi időszakokhoz képest dinamikusabban nőtt a dél-
kelet-európai országokba irányuló árukivitele. Ez a pozitív változás különösen a nagy-
kereskedelemmel foglalkozó, illetve a feldolgozóipari tevékenységekben érdekelt vál-
lalatokra jellemző. A régióból történő import volumenét ugyanakkor érdemben nem
befolyásolta a terjeszkedés. Ebből arra következtethetünk, hogy a feldolgozóipari le-
ányvállalatok elsősorban nem a magyarországi anyacég számára, hanem a helyi és/
vagy más külpiacokra termelnek. A magyarországi foglalkoztatásra és beruházási
aktivitásra gyakorolt – a tőkekivitel esetében általában negatívnak feltételezett – hatá-
sok összességében inkább semlegeseknek tekinthetők. Sőt, a vállalatok kb. egyötöde
esetében a növekedéssel párhuzamosan a hazai foglalkoztatás és beruházás is emel-
kedett. A külföldi cégalapítást követően magyarországi létszámleépítésre és a hazai
beruházások visszafogására mindössze egyetlen mintabeli, a már említett, gépipari
alkatrészek gyártásával foglalkozó (külföldi dominanciájú) vállalat esetében került sor.
(Lásd a 14. ábrát!)

14. ábra – A délkelet-európai tőkebefektetések hatásai a cégek magyarországi


tevékenységére (reprezentatív, ágazatok szerint súlyozott adatok)
* A korábbi évekhez képest.
Megjegyzés: a kapott válaszok
Délkelet-európai ágazatok szerinti súlyozása a
export volumene Nagyobb
ütemben nőtt* magyarországi cégek összes tő-
kekivitelére vonatkozó (állomá-
Délkelet-európai nyi) adatok alapján történt (lásd
import volumene Nem változott* függelék 22. táblázat).
Forrás: EÖKIK-felmérés
Hazai
foglalkoztatás
Kisebb ütemben
nőtt vagy
csökkent*
Hazai beruházások

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51

MHT_balkan.indd 51 2008.07.28. 11:17:08


52 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

A jövőbeli terjeszkedési terveket illetően, a megkérdezett vállalatok kb. egyne-


gyede (13 vállalat) tervez tőkebefektetést a délkelet-európai régióban. Kétharmaduk
már rendelkezik balkáni ország(ok)beli leányvállalattal, ők jellemzően újabb piacokon
történő közvetlen megjelenést fontolgatnak az elkövetkező 1–3 évben. Négy válla-
latnak viszont 2007-ben még nem volt délkelet-európai érdekeltsége. A lehetséges
célországok között továbbra is Románia áll az élen, 9 vállalat tervezi az ottani cégalapí-
tást. Ugyanakkor élénk érdeklődés mutatkozik Szerbia iránt is, melyet 6 cég jelölt meg
potenciális befektetési országként. Bulgáriai és horvátországi tőkebefektetés iránt 3–3
mintabeli vállalat érdeklődik.

A délkelet-európai érdekeltséggel nem rendelkező hazai vállalatok esetében a


balkáni (és általában a külföldi) közvetlen tőkebefektetések hiányát elsősorban a tu-
lajdonosi szerkezetük magyarázza. A külföldi dominanciájú vállalatok magyarországi
menedzsmentjei ugyanis általában nem rendelkeznek döntési jogkörrel a nemzetközi
terjeszkedést illetően. Szintén e szegmensbe sorolható azon vállalatok többsége, me-
lyek arra hivatkoztak, hogy tevékenységük jellege egyébként sem indokolná saját cég
tulajdonlását az országhatárokon kívül. A válaszadók kb. egyötöde tulajdonított az
átlagosnál nagyobb jelentőséget a balkáni terjeszkedéssel kapcsolatos kockázatok-
nak. Hozzávetőlegesen hasonló arányt képviselnek a mintában azok a cégek, melyek
külföldi tőkebefektetési stratégiájában nem a délkelet-európai országok szerepelnek.
Az információ- és tőkehiány viszont – a vállalatok mérete, tőkeereje miatt érthető mó-
don – csekély magyarázó erővel bír a tőkebefektetések hiányát illetően. (Lásd a 15.
ábrát!)

15. ábra – A délkelet-európai tőkebefektetések főbb akadályai (nem reprezen-


tatív, súlyozatlan adatok)

A menedzsmentnek nincs lehetősége külföldi 3,7


3,7
cégalapításra
2,2
A tevékenység nem indokolja a külföldi cégalapítást 2,2

1,9
Magas kockázat 1,9

A tőkebefektetési stratégiában más országok 1,8


1,8
szerepelnek
A tőkebefektetési lehetőségekre vonatkozó 1,4
1,4
információk hiánya
1,1
Tőkehiány 1,1
0 1 2 3 4 5

Megjegyzés: a „Mi az oka annak, hogy cégüknek nincs leányvállalata a délkelet-európai országokban?” kérdés
kapcsán az egyes lehetséges okokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán értékelték a válaszadók (1: egyáltalán nem
játszik szerepet, 5: legfontosabb ok).
Forrás: EÖKIK-felmérés

MHT_balkan.indd 52 2008.07.28. 11:17:08


„A magyar kormányzat milyen eszközökkel ösztönözhetné a hazai vállalkozásokat
a délkelet-európai terjeszkedésre?” kérdésre 17 vállalattól érkezett válasz. A javasla-
tok egyik része közvetlen, pénzügyi ösztönzőkre irányul, míg másik csoportjukba a
közvetett (gazdaság)politikai szerepvállalással kapcsolatos elvárások tartoznak. Több
cég is jelentős segítségnek tartaná, ha adókedvezményekben részesülhetne külföldön
végrehajtott tőkebefektetései után. Konkrét javaslatként fogalmazódott meg, hogy a
befektetett összeg bizonyos százalékával lehetne csökkenteni a társasági adóalapot.
Néhány vállalat elsősorban kedvezményes hitelkonstrukciókat, illetve a kockázati tőke-
befektetések esetében történő társfinanszírozást tartana fontosnak. Az építőipar két
képviselője a régió országaival közösen megvalósítandó infrastrukturális beruházások
állami támogatásában lát lehetőséget. Egy másik építőipari cég pedig a marketing-
költségeinek csökkentésében (irodabérleti költségek részleges térítésében, a külföldi
rendezvényeken való részvétel nagyobb támogatásában, külföldi bemutatkozó anya-
gok költségeinek térítésében) várna elsősorban segítséget, de fontosnak tartotta a
külföldön munkát vállaló alkalmazottai adóterheinek csökkentését is.

A vállalatok többsége azonban elsősorban közvetett segítség iránti igényét fo-


galmazta meg. A „kívánságlistán” első helyen a célpiacokkal (azok politikai, jogi, üz-
leti környezetével, intézményrendszerével stb.) kapcsolatos információk hiányának
csökkentése áll. Ennek kapcsán az egyik vállalat felvetette, hogy szükség lenne egy,
a befektetési lehetőségekre és feltételekre vonatkozó „központi kommunikációs kam-
pányra”. A magyar gazdaság egyik meghatározó társasága viszont a nagykövetségeket
nevezte meg mint olyan „hatékony információs csatornákat”, amelyek segíthetnék a
magyarországi vállalatokat a helyi jogrendszerek, szokások megismerésében, vala-
mint a tőkebefektetésekkel összefüggő adminisztratív eljárások gyorsításában. Több
vállalat szorgalmazza az erőteljesebb lobbitevékenységet, a kormányközi találkozókon
a hazai vállalatok érdekeinek hatékonyabb képviseletét. Néhány vállalat szerint több
befektetői fórumra, üzletember-találkozóra lenne szükség. Az egyik társaság az ITDH
külföldi irodahálózatának bővítését javasolta, egy másik pedig a külgazdasági szak-
diplomaták nyílt napjain tájékozódna a számára fontos kérdésekben. Egy nagymúltú,
magyar tulajdonban lévő cégcsoport viszont a határátkelések gyorsítása érdekében
vár fokozottabb diplomáciai aktivitást, továbbá a kölcsönös áfa-visszatérítés megoldá-
sa érdekében kétoldalú egyezmények megkötését javasolta.

Egy nagykereskedelemmel foglalkozó cég az EU-n kívüli országokkal (konkrétan


Horvátországgal) folytatott külkereskedelemben a vámok mérséklését, megszünteté-
sét, valamint a regisztrációs eljárások egyszerűsítését tartotta fontosnak. Az egyéb ja-
vaslatok között a működőtőke-import ösztönzése (melynek révén a betelepülő „multik”
hazai beszállítói növelni tudnák jelenlétüket a szomszédos országokban is), a tőke ré-
gión belüli szabad áramlásának szorgalmazása, valamint a „gyengébb forintárfolyam”
említhető. Ugyanakkor volt olyan társaság is, amely úgy fogalmazott, hogy számára
„elegendőek a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatok”.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53

MHT_balkan.indd 53 2008.07.28. 11:17:09


Függelék

18. táblázat – A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok megoszlása ala-


pításuk éve szerint

Alapítás éve Cégek száma


1990 előtt 17
1990–1995 26
1996–2000 11
2000 után 1
Összesen 55

Forrás: EÖKIK-felmérés

19. táblázat – A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok megoszlása szék-


helyük (régiók) szerint

Régió Cégek száma


Közép-Magyarország 22
ebből: Budapest 21
Közép-Dunántúl 11
Nyugat-Dunántúl 9
Dél-Dunántúl -
Dél-Alföld 5
Észak-Alföld 4
Észak-Magyarország 4
Összesen 55

Forrás: EÖKIK-felmérés

20. táblázat – A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok megoszlása a külföldi


tulajdon részaránya és a (legnagyobb) külföldi tulajdonos országa szerint

Külföldi tulajdon részaránya


A (legnagyobb) (%) 0,0 0,1–50,0 50,1–75,0 75,1–99,9 100,0 Összesen
külföldi tulajdonos székhelye
Németország – 1 – 1 5 7
Ausztria – – 2 1 3 6
Franciaország – – – 3 4 7
USA – – 1 – 7 8
Hollandia – – – – 4 4
Ciprus – 1 – – 2 3
Egyéb – 3 – – 5 8
– 12 – – – – 12
Összesen 12 5 3 5 30 55

Forrás: EÖKIK-felmérés

MHT_balkan.indd 54 2008.07.28. 11:17:09


21. táblázat – A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok megoszlása
ágazatuk szerint

Ágazat Cégek száma


A) Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás –
B) Halgazdálkodás –
C) Bányászat –
D) Feldolgozóipar, ebből 30
DA) Élelmiszer, ital, dohány gyártása 5
DB) Textília, textiláru gyártása 1
DC) Bőr, bőrtermék, lábbeli gyártása –
DD) Fafeldolgozás 1
DE) Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység –
DF) Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyag gyártása 1
DG) Vegyi anyag, termék gyártása 5
DH) Gumi, műanyag termék gyártása 3
DI) Nemfém ásványi termékek gyártása 5
DJ) Fémalapanyag, fémfeldolgozási termék gyártása 1
DK) Gép, berendezés gyártása 1
DL) Villamos gép, műszer gyártása 3
DM) Járműgyártás 5
DN) Máshová nem sorolt feldolgozóipar –
E) Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás –
F) Építőipar 9
G) Kereskedelem, javítás 10
H) Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás –
I) Szállítás, raktározás, posta, távközlés 2
J) Pénzügyi közvetítés –
K) Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 2
Egyéb 1
Összesen 55

Megjegyzés: a vállalatok (TEÁOR szerinti) ágazati besorolása a fő tevékenységük alapján történt.


Forrás: EÖKIK-felmérés

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55

MHT_balkan.indd 55 2008.07.28. 11:17:09


56 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

22. táblázat – A magyarországi, nem pénzügyi vállalkozások külföldi közvetlen


tőkebefektetés-állományának megoszlása ágazatok szerint (milliárd Ft és %),
2005. december 31.

Ágazat Mrd Ft %
A) Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás 0,7 0,1
B) Halgazdálkodás 0,0 0,0
C) Bányászat 101,4 9,1
D) Feldolgozóipar, ebből 603,4 54,4
DA) Élelmiszer, ital, dohány gyártása 5,6 0,5
DB) Textília, textiláru gyártása 0,0 0,0
DC) Bőr, bőrtermék, lábbeli gyártása 0,7 0,1
DD) Fafeldolgozás 0,0 0,0
DE) Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység 10,4 0,9
DF) Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris
486,4 43,8
fűtőanyag gyártása
DG) Vegyi anyag, termék gyártása 38,1 3,4
DH) Gumi, műanyag termék gyártása 6,3 0,6
DI) Nemfém ásványi termékek gyártása 25,4 2,3
DJ) Fémalapanyag, fémfeldolgozási termék gyártása 0,5 0,0
DK) Gép, berendezés gyártása 0,3 0,0
DL) Villamos gép, műszer gyártása 22,8 2,1
DM) Járműgyártás –3,5 –0,3
DN) Máshová nem sorolt feldolgozóipar 10,2 0,9
E) Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás 0,1 0,1
F) Építőipar 0,4 0,3
G) Kereskedelem, javítás 248,2 22,4
H) Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 21,0 1,9
I) Szállítás, raktározás, posta, távközlés 29,0 2,6
K) Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 43,1 3,9
Egyéb 57,8 5,2
Összesen 1109,5 100,0

Forrás: MNB,94 saját számítások

94 Közvetlen tőkebefektetés-statisztika – Magyarország, 1995–2005. Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 2007. április, 100. o.

MHT_balkan.indd 56 2008.07.28. 11:17:09


5. A legjelentősebb magyarországi
tőkebefektetők tapasztalatai
A tanulmány 3. fejezete rámutatott arra, hogy a magyar gazdaság délkelet-európai
működőtőke-kivitele meglehetősen koncentrált, a tőkebefektetések állományának túl-
nyomó többségét néhány nagyvállalatunk beruházási projektjei adják. Az alábbiakban
9 olyan vállalat tapasztalatait összegzi a tanulmány, melyeket a régió legismertebb,
jellemzően többéves tapasztalatokkal rendelkező, magyarországi „gyökerű” tőkebe-
fektetői között tartanak számon, illetve amelyek a hazai vállalatok által a régióban vég-
rehajtott invesztíciók összértékének több mint 90%-át adják. A fejezet elsősorban e
kilenc (a függelék 23. táblázatában felsorolt) társaság – nemzetközi terjeszkedésért
felelős – vezetőivel, a 2007. október és 2008. február közötti időszakban készített inter-
júk tapasztalatait foglalja össze.95

A vállalati mélyinterjúk elsődleges célja a kérdőíves felmérés alapján levont kö-


vetkeztetések pontosítása, valamint a kérdőívben nem szereplő (ugyanakkor a téma
szempontjából fontos) szempontok vizsgálata volt, elsősorban az alábbi kérdésekre
keresve választ:

Mely tényezők motiválták a vállalatok délkelet-európai tőkekivitelét? Milyen köz-


vetlen előzményei voltak a tőkebefektetéseknek?
Tapasztaltak-e gazdasági, politikai, kulturális nehézségeket a régióban való
megjelenéskor, illetve működésük során?
Mely tényezők biztosíthatnak tartós versenyelőnyt a vállalatok számára a helyi
és más külföldi versenytársakkal szemben?
Milyen jellegű problémák adódtak a felvásárolt (korábban már létező) vállala-
tok szervezeti átalakítása során?
A leányvállalatok helyi menedzsmentjei mely területeken élveznek önálló-
ságot?
Elégedettek-e a befektetők a helyi humán erőforrások mennyiségével és minő-
ségével?
Milyen szerepet játszanak a balkáni leányvállalatok a cégcsoport tevé-
kenységében, mekkora mértékben járulnak hozzá annak nyereségéhez?
Hogyan hatott a külföldi terjeszkedés a társaságok magyarországi tevé-
kenységére?
A vállalatok látnak-e további tőkebefektetési lehetősége(ke)t a régióban?
Hogyan segíthetné a hazai (gazdaság)politika a vállalatok regionális ter-
jeszkedését?

A megkeresett vállalatok jellemzően nagy múltúak, több évtizedes tradíciókkal


rendelkeznek a magyarországi piacon. Többségük a délkelet-európai régió több orszá-
gában is jelen van közvetlen tőkebefektetőként, ami lehetőséget adott bizonyos kérdé-
sek komparatív elemzésére is. A kilenc társasághoz összesen 25 balkáni érdekeltség
95 A szerző ezúton mond köszönetet az interjúalanyoknak.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57

MHT_balkan.indd 57 2008.07.28. 11:17:09


58 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

köthető. A befektetések zöme (80%-a) esetében az ezredfordulót követően került sor a


cégalapításokra/tulajdonszerzésekre. A regionális terjeszkedés első állomását jellem-
zően Románia jelentette, egyetlen (kizárólag bolgár leányvállalattal rendelkező) cég
kivételével, a megkérdezettek romániai érdekeltséggel is rendelkeznek. (Lásd a függe-
lék 23. táblázatát!)

A meginterjúvolt vállalatok több mint fele a feldolgozóiparhoz tartozik, közülük 4


„vertikálisan integrált” (a termeléstől a végfelhasználóknak történő értékesítésig tar-
tó tevékenységeket átfogó) cégcsoportként definiálható, míg 1 társaság fő profilját a
bérmunkagyártás jelenti. A szolgáltató szektort 2 pénzintézet, valamint 1-1 távközlési
vállalat és ingatlanfejlesztő képviseli.

Fontos megkülönböztetni a vállalatokat a tulajdonlás jellege szerint is. Egyharma-


duk többségi tulajdonosa külföldi (németországi, illetve ausztriai) székhellyel rendel-
kező szakmai befektető társaság, a magyarországi leányvállalatok által végrehajtott
külföldi invesztíciókat így a közvetett tőkebefektetések96 közé sorolhatjuk. A közvetlen
beruházókon belül 2 magyar tulajdonban lévő vállalatot, valamint 4 magyarországi irá-
nyítású „regionális multit” (köztük 3 tőzsdei társaságot) találhatunk.

A délkelet-európai tőkebefektetések hajtóerői között a „hazai lökést adó” és a


„nemzetközi húzó” tényezők97 egyaránt fellelhetők, azok egyidejű érvényesülése fi-
gyelhető meg. A vállalatok többségénél a fő motivációt az jelentette, hogy ugyan sike-
rült megőrizniük meghatározó (jellemzően piacvezető) pozíciójukat Magyarországon,
azonban a hazai piacuk (nagyjából az ezredfordulóra) telítődött, már nem bírt a kapa-
citásaiknak, képességeiknek megfelelő növekedési potenciállal. A terjeszkedés révén
történő növekedés különösen a tőzsdei társaságok számára jelentett „létszükségletet”,
de esetükben a piacszerzés mellett, a „részvényesi hozzáadott érték” maximalizálása
érdekében, fontos szempont volt a tőkebefektetések viszonylag rövid időn belül törté-
nő megtérülése is. Az egyik feldolgozóipari vállalatnál viszont a magyarországi munka-
erő-költségeknek a 90-es évek második felében bekövetkezett dinamikus növekedése,
egy másiknál pedig a termeléshez szükséges természeti erőforrások itthoni kimerülése
és alacsonyabb minősége sarkallta arra a vezetőségeket, hogy külföldi akvizíciókkal
javítsák vállalatuk versenyképességét.

A piacszerző beruházásokban érdekeltek tehát elsősorban olyan célországokat


kerestek, melyek esetében feltételezték, hogy a gazdasági növekedés gyorsul és tar-
tóssá válik, ezzel párhuzamosan pedig nő a lakosság életszínvonala, vásárlóereje.
A szolgáltató szektor vállalatai esetében különösen fontos szempont volt az általuk
nyújtott szolgáltatások iránti keresletnek a még relatíve alacsony szintje, ugyanakkor
jelentős bővülési potenciálja. A vertikálisan integrált feldolgozóipari cégek döntését
alapvetően befolyásolta az is, hogy fizikailag közelebb kerüljenek – a korábban ex-
porttal ellátott – felvevőpiacaikhoz, illetve egymásra épülő tevékenységeik esetében
optimalizálják a szállítási útvonalakat. Az erőforrás-kereső beruházásnál a fellelhető

96 Antalóczy Katalin – Éltető Andrea: Magyar vállalatok nemzetköziesedése – indítékok, hatások és problémák. Közgazdasági
Szemle, XLIX. évf., 2002. február, 158–172. o.
97 Uo.

MHT_balkan.indd 58 2008.07.28. 11:17:10


nyersanyag mennyisége, minősége és kitermelésének, szállításának gazdaságossága
volt a fő szempont. A bérmunkagyártással foglalkozó vállalat pedig relatíve alacsony
bérszínvonalú országot keresett az alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő termé-
kek előállítására. A feldolgozóipari vállalatok többségénél a balkáni országok mellett
szólt az is, hogy a tőkebefektetéseket megelőzően már jelentős piacismerettel rendel-
keztek, elsősorban annak köszönhetően, hogy már évek óta kereskedelmi irodá(ka)t
működtettek a célpiac(ok)on, vagy éppenséggel többéves üzleti (kereskedelmi) kap-
csolatban álltak azzal a helyi céggel, amelyben végül tulajdont szereztek.

A régión belüli választást elsősorban a – lakosság létszáma alapján meghatáro-


zott – piacméret, a termelő és a kereskedelmi tevékenységek esetén a közlekedési
infrastruktúra fejlettsége, valamint a politikai és kulturális tényezők befolyásolták. A
potenciális felvevőpiac nagysága tehát magyarázatot ad arra, hogy elsősorban miért
Romániát célozták meg a piackereső befektetések, de fontos szempont volt az is,
hogy a nyugat-balkáni országok esetében a hazai vállalatok jelentősebbnek tartot-
ták a politikai kockázatokat is. Az uniós csatlakozási folyamat felgyorsulása, majd az
EU-tagság elnyerése ugyancsak Románia (valamint Bulgária) esetében növelte első-
sorban a magyarországi befektetők bizalmát, mindenekelőtt a jogi szabályozás kiszá-
míthatóságába vetett hitüket. A 90-es években „még szinte valamennyi [délkelet-euró-
pai] országban számolnunk kellett azzal, hogy jöhet egy nacionalista kormány, amely
akár államosíthat is… az európai integráció felgyorsulásával viszont már Boszniában
és Szerbiában is egyre kisebb az esélye annak, hogy ez megtörténhet” – érzékeltette
a pozitív változásokat az egyik (a régió több országában is jelen lévő) hazai társaság
szakértője.

Ami a piacra lépés módját illeti, a vizsgált projekteken belül a zöldmezős beru-
házások kb. 40%-os arányával szemben, a felvásárlások vannak valamelyest túlsúly-
ban. Az akvizíciók nagyjából fele privatizációs ügylet formájában valósult meg. Utóbbi-
ból arra következtethetünk, hogy a délkelet-európai országok privatizációs kínálatának
bővülése ugyancsak fontos magyarázó erővel bír, ugyanakkor a lehetőségekhez ké-
pest, elsősorban politikai okok miatt, relatíve kevés hazai nagyvállalat tudott tulajdont
szerezni a jelentősebb vagyonelemek magánosítása során.

A térségben kizárólag Románia kapcsán tapasztalták azt a cégek, hogy magyar-


országi székhelyű befektetőként eleve kisebb eséllyel indulhattak a privatizációs tár-
gyalásokon. A helyi politika ugyan másutt is inkább a nyugat-európai vállalatokat prefe-
rálta a „nemzeti gyöngyszemek” értékesítése során, azonban ezekben az országokban
magasabb árajánlattal általában sikerült a politikai jellegű hátrányt kompenzálni. A po-
litikai környezetből adódó problémák a 90-es években voltak jelentősebbek, jelenleg
azonban már egyik vállalat sem érzi azt, hogy „magyar” cégként nyílt, politikai jellegű
negatív diszkrimináció érné. Ma már általában mindenhol inkább pozitív hozzáállást,
az eddig elért eredményeik elismerését tapasztalják. A politikai tényezők szerepe főleg
azokban az országokban (régiókban) számottevő, ahol a magyarországi vállalatok a
legjelentősebb befektetők egyikének számítanak, így a – politikai erők által még in-
kább ellenőrzés alatt tartott – helyi média is jobban odafigyel tevékenységükre.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 59

MHT_balkan.indd 59 2008.07.28. 11:17:10


60 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

Sokkal nagyobb problémának tartják a vállalatok azt, hogy az állami bürokrácia


még a balkáni régió egyetlen országában sem vette fel a „piacgazdaság sebességét”,
a döntéshozatal lassúsága jelentősen akadályozza az üzletvitelüket. A különböző ható-
sági engedélyek beszerzésekor – a Magyarországon megszokotthoz képest – bizony-
talanabbak a határidők, hosszabbak az átfutási idők. „Ennek hátterében nem szándé-
kosság áll, hanem az, hogy olyan mértékben leromlott a közszolgálati apparátus a tő-
lünk délre és keletre lévő országokban, hogy elkerülhetetlen, hogy hibázzanak” – adott
magyarázatot az egyik vállalat vezetője. Ugyanő megjegyezte azonban, hogy ehhez is
viszonylag könnyen lehet alkalmazkodni, hiszen a 90-es évek elején hasonló problé-
mákkal szembesültek Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban is, „eze-
ken a gyermekbetegségeken minden posztszocialista ország keresztül megy”. Főleg a
kereskedelmi bankokat érte sokszor meglepetés a tevékenységüket érintő (többnyire
korlátozó) szabályozások gyakori változása, vagy éppenséggel bizonyos jogszabályok
hiánya miatt. Több országban nem „eurokonform” a számviteli rendszer, ami szintén
folyamatos tanulásra készteti a magyarországi menedzsmentet.

A vállalatoknak jelentős erőfeszítésekre van szükségük az eltérő üzleti és mun-


kakultúrához való alkalmazkodás érdekében. Az itthon megszokotthoz képest mások
az üzleti etikai normák, és számos vállalat eltérő hozzáállást, sokszor teljesen más
„gondolkodást” érzékel a helyi vezetők, alkalmazottak részéről is. A különbségek áthi-
dalását elsősorban különböző tréningek révén próbálják a cégek megoldani.

A magyarországi nagyvállalatok többsége az itthon már bevált üzleti modelljét


próbálja „exportálni” a délkelet-európai országokba, de természetesen azt mindig igye-
keznek hozzáigazítani a helyi gazdasági, politikai, kulturális adottságokhoz. A nyugati
versenytársakkal szembeni legfontosabb előnyüket a délkelet-európai országokra
vonatkozó, elsősorban a korábbi üzleti kapcsolatokból származó helyismeretük, il-
letve a piacgazdasági átalakulás, és az uniós csatlakozásra való felkészülés során
felhalmozott, közvetlen tapasztalatok jelentik. A nemzetköziesedésben élenjárókról
ugyanis elmondható, hogy a 90-es években átestek azon a folyamaton, amelynek
eredményeként szocialista nagyvállalatokból a piacgazdasági követelményekhez ru-
galmasan alkalmazkodó társaságokká váltak. Az intézményi átalakulással egy időben
pedig – ahogyan arra Incze is rámutat – pedig az országhatárokon kívüli növekedéshez
szükséges pénzügyi tőkére is szert tettek, tőkeerejük növekedésével így bátrabban
éltek az exportnál költségesebb és nagyobb kockázattal járó külföldi beruházások
adta lehetőségekkel.98

A közvetett tőkebefektetések, vagyis a „multik” magyarországi érdekeltségeken


keresztüli tulajdonszerzései esetében megfigyelhető, hogy a finanszírozásához szük-
séges tőkét ugyan jellemzően az anyavállalat biztosítja, azonban a délkelet-európai
országokat – elsősorban üzleti kapcsolatrendszere révén – jobban ismerő magyar-
országi menedzsment feladata az akvizíciók lebonyolítása, valamint a megvásárolt
érdekeltségek tulajdonosi és szakmai kontrollja. A magyarországi vezetők nemcsak
földrajzi értelemben, hanem a piacgazdasági átmenettel kapcsolatos problémák meg-
értése tekintetében is közelebb vannak a régióhoz, ugyanakkor élvezik a nyugat-euró-
98 Incze Emma: idézett mű.

MHT_balkan.indd 60 2008.07.28. 11:17:10


pai tulajdonos jelentette biztos hátteret, annak nagyobb nemzetközi elismertségét is.
„Magyar cégként tekintenek ránk, de azért tudják azt is, hogy [a németországi székhe-
lyű] anyavállalatunk kinyújtott karja vagyunk” – hangsúlyozta az egyik közvetett befek-
tető magyarországi vezetője. A „multik” terjeszkedési stratégiájában a magyarországi
leányvállalatok szerepét ugyanakkor az is befolyásolja, hogy (Románia kivételével) a
délkelet-európai országok külön-külön kisméretű piacot jelentenek, az azokon történő
közvetlen megjelenés nem lenne „méretgazdaságos” a nagyobb léptékben tevékeny-
kedő piaci szereplők számára.

A hazai vállalatok pozícióit erősíti az is, hogy a délkelet-európai régió több orszá-
gában is elismerik, követendőnek tartják a magyar gazdaság elmúlt 15-20 évben nyúj-
tott teljesítményét. „Jó a megítélésünk ezekben az országokban… úgy látják, hogy mi
az európai integráció egy olyan kitaposott útján járunk, ami számukra is modellértékű”
– mutatott rá az egyik megkérdezett vállalatvezető. A magyar üzletemberek az uniós
csatlakozási folyamattal párhuzamosan jelentkező új kihívások és lehetőségek terén
is rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, melyeket hasznosítani tudnak az EU-hoz 2007-
ben csatlakozott Románia és Bulgária, valamint az uniós normákhoz egyre jobban
alkalmazkodó nyugat-balkáni országok esetében is.

Implicit versenyelőnyt jelent az, hogy a régióban jelentős számban élnek magyar
nemzetiségűek. Ez különösen a korai (90-es években megvalósult) romániai beru-
házások esetében volt fontos szempont, ma már azonban jóval kisebb a jelentősé-
ge. A szolgáltatásokban érdekeltek kezdetben elsősorban a magyarlakta területekre
koncentrálták romániai tevékenységüket, illetve három feldolgozóipari vállalat helyi
érdekeltsége is erdélyi városokhoz köthető. A székhelyválasztás viszont „elsősorban
üzleti döntés volt, nem érzelmi alapon dőlt el, hogy hol érdemes befektetni” – hang-
súlyozta az egyik interjúalany. Számos cégnél viszont elismerték, hogy Romániában
és Szerbiában jelentős előnyük származik a nyelvi akadályok hiányából. E két ország-
ban ugyanis a helyi vezetők és alkalmazottak jelentős része magyar nemzetiségű. Így
a magyarországi vállalatok helyi beruházásai – a munkahelyteremtés révén – fontos
szerepet töltenek be a magyarlakta térségek gazdasági fejlődésében. Ugyanakkor van
olyan társaság is, amelyik – okulva néhány, korábban megjelent magyarországi vállalat
példájából – úgy gondolta, hogy nem célszerű „magyarságát” hangsúlyoznia, előtérbe
helyeznie Romániában.

Az akvizíciók kapcsán általánosságban elmondható, hogy nem volt zökkenő-


mentes a felvásárolt vállalatok átalakítása, viszont ebben is sokat segítettek a koráb-
bi magyarországi tapasztalatok. A hazai vállalatok általában leromlott fizikai infra-
struktúrával, elavult gépekkel, berendezésekkel, informatikai rendszerekkel rendelkező
cégeket vásároltak fel a balkáni országokban. Így tevékenységük kezdeti szakaszában
jelentős költségekkel járt a működéshez alapvetően szükséges feltételek megteremté-
se, valamint a technológiai színvonal emelése. A privatizált vállalatok esetében általá-
ban jellemző volt a „túlfoglalkoztatottság”, ugyanakkor – a privatizációs szerződésben
vállalt foglalkoztatási kötelezettségeiknek eleget téve – egyik vállalatunk sem radikális
létszámleépítéssel kezdte a hatékonyság javítása érdekében szükséges lépéseket. A
modernizáció jegyében tett intézkedések több esetben okoztak (okoznak) konfliktust a

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 61

MHT_balkan.indd 61 2008.07.28. 11:17:10


62 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

magyarországi anyavállalat vezetői és a helyi menedzsmentek között. „… a 90-es évek


elején Magyarországon a betelepült nyugat-európai cégek mellé odaállt a magyaror-
szági menedzsment, hogy végigvigyék a cég jobb működése érdekében szükséges
racionális döntéseket, itt [Délkelet-Európában] viszont nem érzem ezt a támogatást”
– formált véleményt az egyik hazai menedzser. „A célok kommunikálása tovább tar-
tott, mint azt előzetesen gondoltuk. Rengeteg tapasztalatot szereztünk abban, hogy
céljainkat, elvárásainkat világosabbá tegyük, és hogy a változtatásokat irányítottabban,
szervezettebben hajtsuk végre” – mutatott rá az egyik fő tanulságra egy másik megkér-
dezett vezető. A tőzsdei társaságok külön kiemelték, hogy elemi érdekük az is, hogy
a külföldi érdekeltségeik működését a lehető legtranszparensebbé tegyék befektetőik
számára.

A helyi menedzsmentek meglehetősen nagy önállóságot élveznek a külföldi érde-


keltségek irányításában. A megkérdezett vállalatok többé-kevésbé egységes politiká-
val rendelkeznek abban az értelemben, hogy a balkáni leányvállalatok tevékenységére
vonatkozó stratégiai döntések meghozatala, a főbb teljesítménymutatókra vonatkozó
elvárások meghatározása Magyarországon történik (ez adott esetben technológia- és
know-how-transzferrel egészül ki), azonban az operatív döntések a helyi vezetés kom-
petenciájába tartoznak. A vállalatok többségénél a cél az, hogy minél inkább helyben
szülessenek a döntések, természetesen az anyavállalat által biztosított, szoros tulajdo-
nosi és szakmai kontroll mellett. Számos társaságnál alapelv, hogy (lehetőség szerint)
próbáljanak helyi vezetőkből álló, a helyi piacot jól ismerő, megfelelő szakmai tudással
és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező menedzsmentet létrehozni. Néhány cég-
csoportra viszont az jellemző, hogy (legalábbis az első néhány évben) Magyarország-
ról delegált vezetők irányítják a délkelet-európai érdekeltségeket.

Eddig ugyan mindig sikerült megtalálniuk a megfelelő vezetőket és a működéshez


szükséges alkalmazotti létszámot, azonban a vállalatok többsége a saját bőrén is érzi
a délkelet-európai országokban a helyi humán erőforrások szűkülő kínálatából adó-
dó nehézségeket. Főleg Romániára és Bulgáriára jellemző, hogy az egyre nagyobb
számban betelepülő nemzetközi cégek részéről megnőtt munkaerő-kereslet, valamint
a tömeges kivándorlás miatt csökkenő kínálat következtében egyre nagyobb a bér-
nyomás, amihez a magyarországi tőkebefektetők is kénytelenek alkalmazkodni. Több
vállalatvezetőnek is az a meglátása, hogy a helyi oktatási rendszerek megfelelő szak-
mai és nyelvtudással rendelkezőket bocsátanak ki. Az egyik vállalat esetében például
az akvizíciós célpont kiválasztásakor alapvető szempont volt az, hogy a helyi egyetem
tradicionálisan megfelelő kvalitású utánpótlást biztosít a felvásárolt vállalat számára.
Egyre nagyobb problémát okoz azonban, hogy a tehetséges fiatalok többsége szinte
azonnal Nyugat-Európában helyezkedik el, így – különösen a fejlettebb délkelet-euró-
pai országokban – néhány éven belül általánossá, a versenyképesség növelésének
egyik fő gátjává válhat a jól képzett szakemberek, valamint a (termelőtevékenységek
esetében kulcsfontosságú) szakmunkások hiánya.

A balkáni leányvállalatok eddig egyáltalán nem vagy csak kis mértékben járultak
hozzá a társaságok csoportszintű nyereségéhez. Ez elsősorban azzal magyarázható,
hogy a tőkebefektetések rövid és középtávú stratégiai céljaként jellemzően a piaci ré-

MHT_balkan.indd 62 2008.07.28. 11:17:10


szesedés növelését határozták meg. A bevételek jelentős részét még elviszik a terjesz-
kedéssel, valamint az elengedhetetlenül szükséges infrastrukturális beruházások és
szervezeti fejlesztések finanszírozásával kapcsolatos költségek. „A nyereséget szinte
teljes egészében visszaforgatjuk, profitot még nem hoztunk haza” – nyilatkozták szin-
te egybehangzóan a megkérdezett vezetők, akik jelentősebb profit-repatriálásra csak
hosszabb távon, a célpiacok majdani telítődését követően látnak reális esélyt.

A délkelet-európai expanziónak a magyarországi termelésre és a kereskedelmi


kapcsolatokra gyakorolt hatásai különbözőek az egyes beruházó vállalatok esetében,
és elsősorban a leányvállalatok által végzett tevékenységek függvényei. A feldolgozó-
ipar több képviselője esetében a külföldi piacszerzés ösztönzőleg hatott az itthoni tevé-
kenységre, főleg a régióban kereskedelmi tevékenységet végző érdekeltségek részére
történő értékesítések volumenét növelte. Két termelővállalat magyarországi tevékeny-
ségében a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek gyártására történő átál-
lás következett be, ugyanakkor van olyan cég is, amelynek hazai termelési kapacitásai
egyértelműen csökkentek a külföldi terjeszkedéssel párhuzamosan. Az egyik (vertikáli-
san integrált) vállalatnál pedig úgy fogalmaztak, hogy „a tőkebefektetések megnyirbál-
ták az exportot… a magyarországi érdekeltség már inkább a belföldi piacra koncentrál,
illetve azokra az exportpiacokra, ahol nem tervezünk termelő céget létrehozni. A hazai
termelés a hazai piaccal együtt növekszik, nem csökken, inkább kevésbé nő amiatt,
hogy számos piacon helyi termeléssel váltottuk fel a korábbi exportot.” A szolgáltató
szektor vállalatai viszont kedvező hatásról számoltak be, külföldi terjeszkedésüket a
hazai ügyfeleik is pozitívan értékelték.

A magyarországi beruházásokat egyik vállalatnál sem fogták vissza, a hazai és


külföldi invesztíciók egymást kiegészítik, illetve előbbiek volumene még mindig sok-
kal nagyobb, mint utóbbiaké. A hazai foglalkoztatásra gyakorolt hatás összességében
semlegesnek mondható. Egyik vállalatnál sem került sor jelentősnek mondható elbo-
csátásokra a balkáni terjeszkedés hatására, sőt van olyan vállalat is, ahol egy külön
részleget hoztak létre, kifejezetten a délkelet-európai érdekeltségek itthonról történő
felügyelete érdekében.

A megkérdezett vállalatok többsége nem tervez további, jelentősebb összegű in-


vesztíciókat a délkelet-európai régióban. Ez azt jelenti, hogy elsősorban nem újabb
országokban történő megjelenésben gondolkoznak, hanem a már meglévő piacaikon
szeretnék pozícióikat megerősíteni, illetve részesedésüket növelni. Az egyre intenzí-
vebb verseny miatt a romániai piacot már telítettnek érzik, ugyanakkor Szerbia eseté-
ben még jelentős növekedési potenciált látnak. „Nagy értékű szerbiai projektben még
nem gondolkozunk, inkább egy olyan kisebben, amelynél minimalizálni tudjuk a kocká-
zatot” – érzékeltette az egyik vállalatvezető a cégek Szerbiával kapcsolatos, továbbra
is meglévő óvatosságát. A nem balkáni célországok kapcsán elsősorban az ukrajnai
lehetőségeket kísérik élénk figyelemmel a vállalatok. Többségüknél úgy nyilatkoztak,
hogy Oroszország viszont már túlságosan „nagy falat” és kockázatos számukra.

A vállalatvezetők a hazai gazdaságpolitika által nyújtott közvetlen támogatást


nem tartják fontosnak, inkább a gazdaságdiplomáciai aktivitás kapcsán fogalmaztak

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63

MHT_balkan.indd 63 2008.07.28. 11:17:10


64 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

meg elvárásokat, javaslatokat. Több vállalatnál kiemelték, hogy gyenge a gazdaság-


diplomáciánk, ami bizonyos országokban és a nagyobb volumenű akvizíciók esetében
jelentős hátrányt jelent a nyugat-európai versenytársakkal szemben. A külgazdasági
szakdiplomácia felkészültségét országonként eltérő módon ítélték meg az interjúala-
nyok. Vannak olyan országok, ahol sok segítséget kaptak, ugyanakkor olyanok is, ahol
a nagykövetségek nem igazán tudtak aktív támogatást nyújtani számukra. Sőt olyan
példa is elhangzott, hogy a nyugati versenytárs mellett lobbiztak a helyi döntéshozók-
nál. Több nagyvállalatnak hiányzik az a folyamatos együttműködési lehetőség, amit a
helyi külképviseletek tudnának biztosítani. Azt viszont számos cégnél rendkívül pozi-
tívan értékelték, hogy az elmúlt években az érdekeik képviselete, a számukra fontos
kérdések felvetése is megjelent a kormányközi találkozók tematikájában. Jó kezdemé-
nyezésnek tartják a vegyes kamarák, üzleti egyesületek létrejöttét, mivel ezek megfele-
lő fórumot biztosíthatnak arra, hogy a hazai vállalatok időről időre informálisan eszmét
cseréljenek a befektetési lehetőségekről, illetve a célpiacok jellemzőiről.

Az egyik cégvezető javasolta, hogy az állami hátterű intézmények a bilaterális fó-


rumok helyett szervezzenek inkább regionális (több ország üzleti lehetőségeire kiter-
jedő) üzletember-találkozókat. A másik felvetése pedig az volt, hogy ha magyarországi
vállalatként nyernek valamely tárgyi eszköz beszerzésére kiírt uniós pályázaton, akkor
azt az eszközt használhassák a külföldi leányvállalatok anélkül, hogy a támogatást
vissza kellene fizetniük. „Lehessen mozgatni a támogatást, hiszen mi már tényleg köny-
nyebben átlépjük a határokat, mint az EU pénze” – javasolta. Egy másik üzletember
szerint viszont inkább a kkv-szektort kellene segíteni, mivel „a kisebb cégeknek nin-
csenek tapasztalataik, ismereteik, ennél fogva kimaradnak a külpiaci konjunktúrából”.
Ugyanakkor volt olyan nagyvállalat, ahol úgy fogalmaztak, hogy számukra az lenne a
legfontosabb, hogy a gazdaságpolitika a magyarországi piacon „ne tegyen keresztbe”,
mert az ösztönzőleg hatna a regionális terjeszkedésükre is.

MHT_balkan.indd 64 2008.07.28. 11:17:11


Függelék

23. táblázat – A meginterjúvolt vállalatok tőkebefektetőként való megjelenésé-


nek éve a délkelet-európai országokban

Bosznia- Horvát-
Vállalat Albánia Bulgária Macedónia Montenegró Románia Szerbia
Hercegov. ország
Dunapack Papír és
– – 2002 2003 – – 1997 –
Csomagolóanyag Zrt.
Magyar Külkereskedelmi
– – 2005 – – – 2006 –
Bank (MKB) Nyrt.
Magyar Telekom Nyrt. – – 2005 – 2001 2005 2002 –
MAL Magyar Alumínium Zrt. – 2004 – – – – 1998 –
MOL Magyar Olaj- és
– 2006 – 2003 – – 1994 2005
Gázipari Nyrt.
OTP Bank Nyrt. – – 2003 2005 – 2006 2004 2005
Richter Gedeon
– – – – – – 1998 –
Vegyészeti Gyár Nyrt.
Trigránit Fejlesztési Zrt. – – 2004 2004 – – 2000 –
Videoton Holding Zrt. – – 1999 – – – – –

Forrás: a társaságok honlapjai és közlései

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 65

MHT_balkan.indd 65 2008.07.28. 11:17:11


6. Gazdaságpolitikai következtetések
és javaslatok
A 90-es években súlyos gazdasági visszaesést elszenvedő, majd az elmúlt években
dinamikus gazdasági növekedéssel jellemezhető délkelet-európai országok egyre fon-
tosabb szerepet töltenek be a magyar gazdaság fejlődésében. A külkereskedelmi kap-
csolatok erősödése mellett, a hazai vállalkozások nemzetközi – tőkeberuházásokon
keresztül történő – terjeszkedésének az egyik legfontosabb terepét jelentik.

Bár az egyes országok fejlődésében jelentősek a különbségek, mégis arra követ-


keztethetünk, hogy a piacgazdasági átalakulás „balkáni modellje” számos, a Magyar-
országra (és más visegrádi országokra) jellemző fejlődési pályához képest alapvetően
különböző sajátossággal jellemezhető. A 90-es évek politikai konfliktusai, az alapvető
piacgazdasági reformok megkésettsége, valamint a régió sajátos geopolitikai helyzete
miatt a délkelet-európai országok felzárkózási folyamata, más átmeneti országokéhoz
képest 8-10 éves késéssel, csak az ezredfordulót követően indult el. Ma még azonban
nehéz megítélni, hogy a térség országai a közép-kelet-európai gazdaságokéhoz ha-
sonló fejlődési utat követik-e majd.

Az elmúlt években kétségtelenül impozáns makrogazdasági teljesítményüket el-


sősorban a belső keresletnek a korábbi időszakoknál gyorsabb bővülése, a szolgál-
tató ágazatok (mindenekelőtt a turizmus) fejlődése, valamint a külföldi közvetlen be-
ruházások térnyerése alapozta meg. A restriktív pénzügypolitika eredményeként min-
den országban sikerült az államháztartást stabilizálni, továbbá az inflációt jelentősen
mérsékelni. A gazdaságpolitikai prioritásokban egyre hangsúlyosabbá vált a külföldi
működőtőke vonzása szempontjából kulcsfontosságú feltételek javítása. Különösen a
cégalapítással összefüggő költségek és adminisztrációs terhek mérséklése, valamint
a vállalkozásokat terhelő elvonások csökkentése és az adórendszer egyszerűsítése
terén értek el jelentős eredményeket. Jelzésértékű, hogy az üzleti környezet javítása
érdekében az elmúlt években tett kormányzati intézkedések alapján a világ tíz legje-
lentősebb reformországa között Horvátországot, Macedóniát és Bulgáriát is említi a
Világbank. A privatizációs kínálat bővülése ugyancsak növelte a régió országainak
tőkevonzó erejét. A vállalkozásindítással, és -működtetéssel kapcsolatos bürokrácia,
és (ezzel összefüggésben) a korrupció még mindig túlzottan magas (bár csökkenő)
szintje, valamint a szigorú munkaerő-piaci szabályozás ugyanakkor még jelentős aka-
dályt jelent a külföldi beruházások számára.

A főbb makrogazdasági prognózisok szerint az elkövetkező néhány évben folyta-


tódhat a balkáni gazdaságok dinamikus növekedése, hosszabb távon azonban ennek
jelentős kockázatai vannak. Az egyik fő akadályt a folyó fizetési mérlegnek, elsősorban
az elmaradott gazdasági szerkezettel magyarázható, fenntarthatatlanul magas deficitje
jelenti. Az országok ipari termelési kapacitásai alacsonyak, ami alacsony exportteljesít-
ményhez, illetve a fogyasztási és beruházási igényeknek elsősorban importból történő
kielégítéséhez vezet. A külkereskedelmi mérleg hiányát a turizmusból származó bevé-

MHT_balkan.indd 66 2008.07.28. 11:17:11


telek, a külföldön dolgozók jövedelem-hazautalásai, valamint a külföldi segélyek csak
korlátozott mértékben képesek ellensúlyozni. A megfelelő humán erőforrások egyre
korlátozottabb rendelkezésre állása szintén gátol(hat)ja a tartós gazdasági fejlődést.
A 90-es évekbeli „sokkterápiák” hatására bekövetkező reálbércsökkenés, majd a gaz-
dasági növekedéssel sem felgyorsuló bérkonvergencia következtében a régió orszá-
gai (Horvátország kivételével) továbbra is vonzóak az olcsó munkaerőt kereső külföldi
beruházások számára. Ugyanakkor az alacsony bérszínvonal nagyban hozzájárul az
emigráció, különösen az elmúlt években látványos növekedéséhez. A kivándorlás tö-
megessé válása következtében egyre nő a megfelelő képzettséggel és nyelvtudással
rendelkező szakemberek, valamint a – magasabb hozzáadott értékű termelésre való
átálláshoz elengedhetetlenül szükséges – szakmunkások hiánya.

A politikai és makrogazdasági stabilizáció, a piacok magas növekedési poten-


ciálja, valamint az üzleti környezet számottevő javulása az új piacokat kereső, itthon
növekedési korlátokkal szembesülő magyarországi vállalatok számára is vonzóvá tette
a balkáni országokat. A tanulmányban ismertetett kérdőíves felmérés és vállalati mély-
interjúk eredményei megerősítik azt a feltételezést, hogy a hazai nagyvállalatok balkáni
akvizícióit, zöldmezős beruházásait elsősorban a piacbővítési szándék vezérli. A cé-
gek többsége számára ugyanis a magyarországi piaci lehetőségek az elmúlt években
telítődtek, a hazai piac már nem bír akkora növekedési potenciállal, ami a kapacitása-
iknak megfelelő lenne. Ezenkívül, egyre többen tapasztalják azt, hogy mind a magyar-
országi, mind a dinamikusan fejlődő balkáni piacokon intenzívebbé vált a verseny. A
külföldi, közvetlen beruházásokon keresztül történő terjeszkedés elengedhetetlenné
vált az egyre erősödő regionális versenyben.

A költségmegtakarításban rejlő lehetőségek kiaknázása (egyelőre) nem releváns,


így a hazai gazdaságpolitikának nem kell tartania a Magyarországról történő tömeges,
„munkahelyek exportjával” együtt járó termelésáthelyezési hullámtól. Ezt támasztja alá
tőkekivitelünk ágazati szerkezete (a termelő szektorok relatíve alacsony súlya) is, to-
vábbá feltételezhető, hogy a balkáni országok – elsősorban az ipari tevékenységek
marginális súlya és a termelésbe bevonható munkaerő egyre növekvő hiánya miatt – a
jövőben sem elsősorban a feldolgozóipari vállalataink számára lesznek vonzó befekte-
tési célpontok. Természetesen számolni kell azzal, hogy a jövőben néhány ipari válla-
latunk az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységeit valamelyik balkáni országba
viszi át, ez azonban elősegítheti az itthoni kapacitások magasabb hozzáadott értékű
termelésben történő hasznosítását.

Bár az adózási feltételek egyre kedvezőbbek a térségben, ez azonban (eddig)


szintén nem játszott meghatározó szerepet a hazai nagyvállalatok tőkebefektetési
döntéseiben. Következésképpen, a tőkekivitel dinamikájának gyorsulása nem „tőke-
menekülést” jelent. A kisebb cégek közül azonban vélhetően egyre többen élnek az
„adóoptimalizálási” lehetőségekkel.

Felmérésünk eredményei arra is rámutatnak, hogy a tőkebefektető cégek többsé-


gének nőtt a regionális exportja az invesztíciókat követően, így expanziójuk jelentősen
hozzájárult a délkelet-európai relációkhoz kapcsolódó külkereskedelmi többletünk nö-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 67

MHT_balkan.indd 67 2008.07.28. 11:17:11


68 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

vekedéséhez. A magyarországi és a balkáni országokbeli beruházások pedig elsősor-


ban nem helyettesítik, hanem kiegészítik egymást.

Magyarország az egyik legfontosabb tőkebefektetőnek számít a térségben, azon-


ban a jelentősebb (a hivatalos statisztikákban megjelenő) beruházási projektek túlnyo-
mó többsége mindössze néhány hazai nagyvállalathoz, elsősorban a magyarországi
irányítású, regionális „multikhoz” (többségükben tőzsdei társaságokhoz), valamint né-
hány – a rendszerváltozás viharait túlélt – magyar tulajdonú cégcsoporthoz köthető.
A nagyobb volumenű tőkebefektetések – a lehetőségekhez képest – alacsony száma
főleg annak tulajdonítható, hogy a magyar gazdaság teljesítményében meghatározó
vállalatok többsége olyan külföldi érdekeltségű cég, amelynek hazai menedzsmentje
meglehetősen szűk mozgástérrel rendelkezik, így nincs döntési lehetősége a nemzet-
közi terjeszkedést illetően sem. Ugyanakkor, a magyarországi vezetők helyismeretére,
kapcsolatrendszerére, a vállalati szervezetátalakítás során szerzett tapasztalataikra
támaszkodva, egyre több globális vállalat a magyarországi érdekeltségére bízza a
délkelet-európai országokban történő, csoportszinten általában kisebb volumenűnek
számító akvizíciók végrehajtását, illetve a megvásárolt érdekeltségek szakmai irányí-
tását. A jövőben valószínűleg tovább nő majd az ilyen jellegű, közvetett tőkebefekteté-
sek jelentősége. Regionális gazdasági szerepünk erősítése szempontjából azonban
a legfőbb kérdés az, hogy a hazai tulajdonban lévő – most még kis- vagy közepes
méretűnek számító – vállalkozások közül hányan lesznek képesek élni a „valódi” (ér-
tékteremtő) balkáni tőkebefektetésekben rejlő lehetőségekkel.

Bulgária és Románia uniós csatlakozása, a nyugat-balkáni országok integrá-


ciójának fejlődése, illetve a térség gazdasági felzárkózásának gyorsulása egyszerre
jelent új kihívásokat és lehetőségeket a magyar gazdaság(politika) számára. A kül-
földi beruházásokért folytatott verseny még intenzívebbé vált, Magyarország végleg
elveszítette – a 90-es évek második felében még meglévő – előnyét az alacsony
hozzáadott értékű tevékenységek vonzása terén. A hazai vállalatoknak ugyanakkor
a korábbi időszakokhoz képest sokkal több lehetőségük van versenyképességük –
regionális tőkebefektetéseken keresztül történő – növelésére. A magyar gazdaság
regionális szerepének erősítése érdekében tehát fontos, hogy a külgazdaság-politikai
gyakorlatban a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kapjon a tőkekivitel ösztönzése is. A
realitások talaján maradva, a magyarországi vállalatok többsége számára elsősorban
nem az Oroszországban vagy Ázsia feltörekvő gazdaságaiban, hanem a közvetlen
szomszédságunkat jelentő, köztük a délkelet-európai országokban történő befekteté-
sek tűnnek megvalósíthatónak.

A hazai cégek fő versenyelőnye abban rejlik, hogy vezetőik olyan tapasztalatokra,


tudásra tettek szert a magyarországi piacgazdasági átmenet, valamint az EU-tagságra
való felkészülés során, melyek révén – nyugat-európai társaikhoz képest – jobban „ér-
tik” a felzárkózó balkáni országokban jelenleg adódó problémákat, kihívásokat. Emel-
lett a földrajzi és – elsősorban a régióban élő magyar kisebbség jelentette – kulturális
közelség szintén a Magyarországról irányított vállalatok pozícióit erősítheti, és kellően
ellensúlyozhatja a tőkeerősebb, „politikailag elfogadhatóbb” nyugati versenytársakkal
szembeni hátrányaikat.

MHT_balkan.indd 68 2008.07.28. 11:17:11


Nagyvállalataink – a térség országaival való kiegyensúlyozott politikai kapcsolatok
mellett – elsősorban a gazdaságdiplomáciától várnak nagyobb támogatást regionális
pozícióik erősítése érdekében. A cégvezetők fontosnak tartják a nagykövetségek, a
tőkekivitel ösztönzésében szerepet vállaló hazai intézmények, valamint a vállalatok kö-
zötti folyamatos együttműködés kereteinek kialakítását. A délkelet-európai országok-
ban már évek óta jelen lévő vállalatok tevékenységét emellett főleg az erőteljesebb
lobbitevékenység, illetve érdekeiknek a kormányszintű találkozókon történő hatéko-
nyabb képviselete segítené. A nemzetközi terjeszkedést még csak tervező vállalatok
részéről pedig elsősorban a befektetési lehetőségekre vonatkozó, illetve a cégalapí-
tással és -működéssel kapcsolatos, naprakész információk iránti igény fogalmazódott
meg, valamint több cég javasolta a régió országaival közösen megvalósítandó beruhá-
zásoknak a magyar fél részéről történő kezdeményezését is.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 69

MHT_balkan.indd 69 2008.07.28. 11:17:11


Felhasznált irodalom
Anderson, J. H. – Gray, C. W.: Anticorruption in Transition 3: Who Is Succeeding … and
Why? The World Bank, Washington D.C., 2006, http://siteresources.worldbank.
org/INTECA/Resources/ACT3.pdf

Antalóczy Katalin – Éltető Andrea: Outward Foreign Direct Investment in Hungary –


Motivations and Effects. Working Papers No. 125. Institute for World Economics,
Hungarian Academy of Sciences. Budapest, April 2002

Antalóczy Katalin – Éltető Andrea: Magyar vállalatok nemzetköziesedése – indítékok,


hatások és problémák. Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002. február (158–172. o.)

Acquavia, G.: The Dissolution of Yugoslavia and the Fate of its Financial Obligations.
Denver Journal of International Law and Policy, Vol.30:2, March 2002, http://www.
law.du.edu/ilj/online_issues_folder/acquaviva.final.4.15.pdf

Belke, A. – Zenkic, A.: Exchange Rate Regimes and the Transition Process in the
Western Balkans: A Comparative Analysis. Hohenheimer Diskussionbeitrage Nr.
288/2007, Universitat Hohenheim, Stuttgart, https://www.uni-hohenheim.de/
RePEc/hoh/papers/288.pdf

Broadman, H. G. (ed.): From Disintegration to Reintegration: Eastern Europe and the


Former Soviet Union in International Trade. The World Bank, Washington D.C., 2005,
http://siteresources.worldbank.org/INTECA/Resources/tradereport-complete.pdf

Bulgaria Economic Forum: Investment Guide for Southeast Europe. Seventh edition,
2007, http://www.seeurope.net/?q=node/2218

Commission of the European Communities: Enlargement Strategy and Main Challenges


2007–2008. Communication from the Commission to the European Parliament
and the Council, Brussels, 6 November 2007, http://ec.europa.eu/enlargement/
pdf/key_documents/2007/nov/strategy_paper_en.pdf

Eghbal, M.: Romanian migration raises concerns over labour shortage. Euromonitor,
3 September 2007, http://www.euromonitor.com/Romanian_migration_raises_
concerns_over_labour_shortage

European Commission: The Western Balkan countries on the road to the European
Union, http://ec.europa.eu/enlargement/enlargement_process/accession_process/
how_does_a_country_join_the_eu/sap/history_en.htm

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium: Stratégia 2007–2010, http://www.gkm.gov.


hu/miniszterium/gkm/gkmstrat/gkm_strat.html

MHT_balkan.indd 70 2008.07.28. 11:17:11


Glatz Ferenc: A Balkán-kutatás reneszánsza. Ezredforduló, 2006/1, http://www.
glatzferenc.hu/upload/file/Ezredfordulo/E-2006-01.pdf

Gligorov, V. – Holzner, M. – Landesmann, M.: Prospects for Further (South) Eastern


EU Enlargement: From Divergence to Convergence? Global Development Network
Southeast Europe, June 2003, http://www.wiiw.ac.at/balkan/files/GDN_EU_EUen-
largementSEE.pdf

Hunya Gábor – Sass Magdolna: Nyer-e Magyarország a termeléskihelyezéssel? Kül-


gazdaság, L. évf., 2006. február

IFAD: Sending Money Home. Worldwide Remittance Flows to Developing and Transition
Countries. International Fund for Agricultural Development, December 2007, http://
www.ifad.org/events/remittances/maps/brochure.pdf

Incze Emma: A vállalatok nemzetközi terjeszkedésének jellemzői. 18. sz. műhelyta-


nulmány, Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, Versenyképes-
ség Kutató Központ, 2005. november, http://edok.lib.uni-corvinus.hu/157/01/18_
mht_Incze_Emma.pdf

Inotai András: Bulgária és Románia EU-csatlakozása és lehetséges hatása a magyar


gazdaságra. Vélemények – Kommentárok – Információk 141. szám, MTA Világ-
gazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2006. december 18.

Jelavich, B.: A Balkán története – I. kötet (18. és 19. század). Fordította: Balabán Péter.
Osiris Kiadó, Budapest, 1996

Kalotay Kálmán: The Late Riser TNC: Outward FDI from Central and Eastern Europe.
In: Liuhto, K. – Vincze, Zs. (eds): Wider Europe, Esa Print Oy, Lahti and Tampere,
2005, http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=977975

Kotosz Balázs: Költségvetési tendenciák a kelet-európai átmenetben. Európai Tükör


2006/11, november, 48–66. o.

Külügyminisztérium: Magyarország külkapcsolati stratégiája, http://www.mfa.gov.hu/


kum/hu/bal/Kulpolitikank/kulkapcsolati_strategia/hu_kulkapcs_strat.htm

Magyar Nemzeti Bank: Közvetlen tőkebefektetés statisztika – Magyarország, 1995–


2005. Budapest, 2007. április, http://www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=m
nbfile&resourcename=mukt_hu

Majoros András: A hazai külgazdasági politika új kihívásai és lehetőségei az Európai


Unió 2007. évi bővítése után. Külgazdaság, LI. évf., 2007. szeptember–október

Mansoor, A. – Quillin, B. (ed.): Migration and Remittances: Eastern Europe and the
Former Soviet Union. The World Bank – Europe and Central Asia Region, 2006, http://

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 71

MHT_balkan.indd 71 2008.07.28. 11:17:12


72 Majoros András: Délkelet-európai tôkebefektetések Magyarországról

siteresources.worldbank.org/INTECA/Resources/257896-1167856389505/
Migration_FullReport.pdf

Micevska, M.: Unemployment and Labour Market Rigidities in Southeast Europe.


Global Development Network Southeast Europe, June 2004, http://www.wiiw.
ac.at/balkan/files/GDN_EnterpriseLabourInformal_UnemploymentSEE.pdf

Novák Tamás: A délkelet-európai országok EU-csatlakozási lehetőségei – gazdasági


adottságok, fejlődési irányok. http://www.balkancenter.hu/pdf/elemzes/novak.
pdf

Petrakos, G.: Peripheral European Transitions: Performance, Structure and Trade


Relations in the Balkan Region. South Eastern Europe Journal of Economics 1,
2003, 41–64. o., http://www.asecu.gr/Seeje/issue01/petrakos.pdf

Petrovic, M.: The Struggling Road to Europe: Balkan countries in economic and
political transition and EU Accession Strategy. Paper prepared for the Inaugural New
Zealand European Studies Conference May 31 – June 1, 2002. National Centre for
Research on Europe, http://www.eusanz.org/pdf/conf02/petrovic_eusanz_2002.
pdf

Rangelova, R. – Vladimirova, K.: Migration from Central and Eastern Europe: the
Case of Bulgaria. South-East Europe Review 3/2004, 7–30. o., http://www.
ceeol.com/aspx/getdocument.aspx?logid=5&id=6EFAC8FC-DA9B-4569-8B09-
FF860A861AFD

Réti Tamás: A balkáni gazdaságok: elzárkózás vagy felzárkózás? Külgazdaság, XLII.


évf., 1998. március

Sengenberger, W.: Employment and Development in South-East Europe in the Context


of Economic Globalization. A background paper prepared for the Sub-Regional
European Conference on Globalization and Employment, Istanbul (11 and 12
September 2006), 4 August 2006, http://www.ilo.org/public/english/region/
eurpro/geneva/download/events/istanbul/background.pdf

Sigér Fruzsina: Európaizáció a Nyugat-Balkánon. Külgazdaság, L. évf., 2006. novem-


ber–december

Sorsa, P.: Macroeconomic Challenges with EU Accession in Souteasthern Europe: An


Overview. IMF Working Paper WP/06/40, International Monetary Fund, February
2006, http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2006/wp0640.pdf

UNECE: Economic Survey of Europe, 2005 No. 2, United Nations, Secretariat of the
Economic Commission for Europe, Geneva, 2005, http://www.unece.org/ead/
pub/052/052_text.pdf

MHT_balkan.indd 72 2008.07.28. 11:17:12


Weiner Csaba: Fokozódik? Orosz közvetlen tőkeberuházások a közép- és kelet-európai
régióban. Műhelytanulmányok 71. szám, MTA Világgazdasági Kutatóintézet,
Budapest, 2006. március

Wittich, V. G.: Some Aspects of Recent Trade Developments in South-East Europe.


Discussion Paper Series No. 2005.6, UNECE, Geneve, Switzerland, December
2005, http://www.unece.org/oes/disc_papers/ECE_DP_2005-6.pdf

World Bank: Doing Business 2008. The World Bank, Washington D.C., 2007, http://
www.doingbusiness.org/documents/FullReport/2008/DB08_Full_Report.pdf

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 73

MHT_balkan.indd 73 2008.07.28. 11:17:12


Táblázatok jegyzéke
1. táblázat: A gazdasági növekedés üteme, 1990–2006 (a GDP
reálváltozása az előző évhez képest, %-ban).............................................. 22

2. táblázat: Az ipari (bruttó) kibocsátás alakulása, 1990–2006


(reálváltozás az előző évhez képest, %-ban)............................................... 22

3. táblázat: A folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulása,


1990–2006 (a GDP %-ában) ........................................................................... 23

4. táblázat: Az infláció alakulása, 1990–2006 (fogyasztói árak


éves átlagos változása, %-ban) ....................................................................... 23

5. táblázat: Az államháztartási hiány alakulása, 1990–2006 (a GDP %-ában) .........24

6. táblázat: A privatizációs bevételek alakulása, 1990–2006


(kumulált bevételek, a GDP %-ában)..............................................................24

7. táblázat: A foglalkoztatottak számának alakulása,


1990–2006 (változás az előző évhez képest, %-ban) .............................. 25

8. táblázat: A reálkeresetek alakulása, 1992–2006


(változás az előző évhez képest, %-ban)...................................................... 25

9. táblázat: Egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem,


és a jövedelmi egyenlőtlenségek néhány mutatója.................................. 26

10. táblázat: A magánszektor hitelállománya és


a nem teljesítő hitelek aránya, 2000 és 2006 ............................................ 27

11. táblázat: Az országok helyezése a Világbank „Doing


Business in 2008” ranglistáján („Ease of Doing Business Index”
és annak részindexei) ....................................................................................... 35

12. táblázat: A cégalapítás főbb jellemzői ........................................................................... 35

13. táblázat: A vállalati adózás főbb jellemzői, 2006........................................................ 36

14. táblázat: A magyarországi rezidensek balkáni országokban végrehajtott


közvetlen tőkebefektetéseinek állománya, 2000–2006 (millió euró
és az összes tőkekivitel %-ában) .................................................................... 44

MHT_balkan.indd 74 2008.07.28. 11:17:12


15. táblázat: Magyarország részesedése a délkelet-európai országok
működőtőke-importjából, 2000–2005 (millió euró és az összes
tőkeimport, %-ában) .......................................................................................... 44

16. táblázat: A magyar gazdaság délkelet-európai tőkekivitelének


koncentráltsága, 2006...................................................................................... 45

17. táblázat: A magyarországi rezidensek balkáni országokban


végrehajtott közvetlen tőkebefektetései forgalmának
és a tőkebefektetésekből származó jövedelmek szerkezete,
2001-2006 (millió euró) .................................................................................... 45

18. táblázat: A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok megoszlása


alapításuk éve szerint ....................................................................................... 54

19. táblázat: A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok megoszlása


székhelyük (régiók) szerint .............................................................................. 54

20. táblázat: A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok megoszlása


a külföldi tulajdon részaránya és a (legnagyobb) külföldi
tulajdonos országa szerint .............................................................................. 54

21. táblázat: A kérdőíves felmérésben részt vevő vállalatok


megoszlása ágazatuk szerint ........................................................................ 55

22. táblázat: A magyarországi, nem pénzügyi vállalkozások külföldi


közvetlen tőkebefektetés-állományának megoszlása
ágazatok szerint (milliárd Ft és %), 2005. december 31. ......................... 55

23. táblázat: A meginterjúvolt vállalatok tőkebefektetőként való


megjelenésének éve a délkelet-európai országokban ............................ 65

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 75

MHT_balkan.indd 75 2008.07.28. 11:17:12


Ábrák jegyzéke
1. ábra: Egy főre jutó GDP, 2000 és 2006 (dollárban, vásárlóerő-paritáson) ...............9

2. ábra: A külföldi közvetlen befektetések egy lakosra jutó nagysága,


2000 és 2006 (dollárban) .........................................................................................11

3. ábra: Az áruexport tényezőintenzitása, 2003 (az export megoszlása


az ágazatok tényezőigényessége alapján, %-ban) .............................................12

4. ábra: Munkanélküliségi ráta, 2000 és 2006 (az aktív népesség %-ában)...............14

5. ábra: Az informális gazdaság becsült aránya, 2002–2003


(készpénzforgalom-keresleti megközelítés alapján, a GDP %-ában) .............15

6. ábra: Havi bruttó átlagkeresetek, 2005 (euróban).........................................................16

7. ábra: A lakosság változása a természetes szaporodás/fogyás és


a nettó migráció következtében, 1989 és 2004 között ......................................18

8. ábra: Magánszemélyek jövedelem-hazautalásai, 2006


(millió dollár és a GDP %-ában) .............................................................................. 20

9. ábra: A gazdasági liberalizáció foka


(Index of Economic Freedom, %), 2008 ............................................................... 28

10. ábra: A korrupció érzékelésének mértéke


(Corruption Perception Index), 2003 és 2007 .................................................... 29

11. ábra: A nem bérjellegű munkaerőköltségek aránya


(a nettó fizetés %-ában), 2006 ................................................................................. 32

12. ábra: A kérdőíves felmérésben részt vevő cégek délkelet-európai


leányvállalatainak megoszlása országok szerint ............................................... 49

13. ábra: A délkelet-európai tőkebefektetéseket befolyásoló


motivációs tényezők (reprezentatív, ágazatok szerint súlyozott adatok)...... 50

14. ábra: A délkelet-európai tőkebefektetések hatásai


a cégek magyarországi tevékenységére (reprezentatív,
ágazatok szerint súlyozott adatok) ..........................................................................51

15. ábra: A délkelet-európai tőkebefektetések főbb akadályai


(nem reprezentatív, súlyozatlan adatok) ............................................................... 52

MHT_balkan.indd 76 2008.07.28. 11:17:12


eokik_kiadvanyok.qxd 2008.07.28. 10:59 Page 1

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások


Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok:
Kötetek
1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazda-
sági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő)
4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebb-
ségi iskolákban (Szerkesztette Ring Éva)
5. Felzárkózás vagy bezárkózás? Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi
iskolákban. (Szerkesztette Ring Éva)
6. Médiapolitika vagy politikai média? (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
7. Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gaz-
dasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
8. Salat Levente: A liberalizmus és az autonómia viszonyáról – kisebbségi nézopontból
9. Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika – Vázlat a magyar nacionalizmus
romantikus elemeiről és a politikai romantikáról Magyarországon
10. Autonómia, liberalizmus, szociáldemokrácia (Fejtő Ferenc, Salat Levente, Ludassy
Mária, Egry Gábor és Bognár Zoltán írásai)
11. A határon túli magyarság és a magyar közszolgálati média (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
12. Ágoston Vilmos: A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass
Albert műveiben
13. Balla D. Károly: Magyarul beszélő magyarok (Esszék, publicisztikák, írójegyzetek
2000–2006)
13. A Fiume (Rijeka)–Constanţa vasúti kapcsolat fejlesztése, transzbalkáni vasútvonal
kialakítása (Terv és ötlet: dr. Balogh Tamás)
13. Állam és kisebbség Ázsiában – európai nézőpontból (konferenciakötet,
Szerkesztette: Böszörményi Jenő és Hegedűs Dániel)

Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia
határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei
a határon túli magyarok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd
és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban;
Jakab Attila: A laicitás

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány


eokik_kiadvanyok.qxd 2008.07.28. 10:59 Page 2

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása


9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképes-
ség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy
Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete
(Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai,
szerkesztette Réti Tamás)
11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási
közösségek társadalmi szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi
eszközök nem szándékolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és
vallási mikroszociográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség val-
lási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe
15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság
16. Zolnay János: Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza
általános iskoláiban
17. Huszka Beáta: A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei
Magyarország EU-csatlakozása után
18. Jakab Attila: Csángóság és katolicizmus – Az identitástudat változásai
19. Hegedűs Dániel: A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I. –
Multilaterális keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai
bilaterális együttműködési formák áttekintő elemzése
20. Böszörményi Jenő: Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban
21. Mézes Zsolt László: A külföldiek munkavállalása Magyarországon
22. Majoros András: Verseny és együttműködés – Magyarország és Románia
külgazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói
23. Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben – Jelenünk a történeti visszatekintés tükrében
24. Huszka Beáta, Bakó Tamás: Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek gazdasága
25. Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának
megőrzésében
26. Majoros András: Piac határok nélkül
27. Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok
és perspektívák
28. Petrás Éva: A szlovák nemzettudat történetisége
29. Gyurgyik László: A szlovákiai magyar lakosság kormegoszlása – A 2001-es és a koráb-
bi népszámlálások adatai alapján
30. Hegedűs Dániel: Komplementer vagy redundáns struktúrák a területi együttműködés
európai szabályozásában? – Az Európa Tanács készülő Euroregionális Együttműködési
Csoportosulásának előzetes elemzése a magyar nemzetpolitika, illetve a létező EGTC-
struktúrával történő összehasonlítás komparatív nézőpontjából
31. Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség isko-
lakörzeteiben
eokik_kiadvanyok.qxd 2008.07.28. 10:59 Page 3

32. Tóth Gábor: „Az eltávolítás haladéktalanul végrehajtandó” – Deportálások Kárpátalján a


második világháború idején
33. Lagzi Gábor: Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban
és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban
34. Majoros András: Délkelet-európai tőkebefektetések Magyarországról (Lektorálta: Réti
Tamás)
35. Ágoston Vilmos: Magyar és román szélsőséges honlapok

Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és
a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and
Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
7. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
8. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002–2006: The Age of Reorganization
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
9. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
10. A romapolitika kifulladása – Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2006
(Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János)

Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen
küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és
állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról,
különös tekintettel a határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László)
3. Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben – A Gyulafehérvári Római
Katolikus Hittudományi Főiskola (Papnevelő Intézet – SIS) betagolódása a
kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetembe

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu),


vagy személyesen átvehetők a kiadóban.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány