You are on page 1of 64

mht_jakab 27.

qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 1

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Jakab Attila

A szlovákiai
magyarság vallási
arculata
Eredmények, folyamatok
és perspektívák

Mûhelytanulmány 27.

Budapest, 2007.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 2
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 3

Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

I. Szlovák törekvések – felekezeti kötődések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

II. A felvidéki magyarság új helyzete – kisebbségben (1918–1938) . . . . 11

III. Az első szlovák köztársaság (1938–1944/1945) . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

IV. A jogfosztottság évei (1944/1945–1948) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

V. A kommunista Csehszlovákia (1948–1989) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

VI. A demokratikus Szlovák Köztársaság megalakulása . . . . . . . . . . . 35

Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

Függelék I. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

Függelék II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Függelék III. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56

Függelék II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 3


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 4
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 5

Bevezetés
„A történelmi Felvidék a ‘Magyar-medencét’ északról határoló hegykeretet, illetve az
ennek déli határán húzódó vásárvárosi övezetet foglalta magában, a mai magyaror-
szági Északi-középhegység területét is beleértve. E nagyrégiót a történelem során ne-
vezték Felföldnek, Felső-Magyarországnak és Felvidéknek.” Területi tagolódását te-
kintve: „Északnyugat-Felvidékből, valamint Északkelet-Felvidékből, illetve a XVI. száza-
dig közigazgatási egységként működő Alsó- és Felső-Magyarországból állt: az Észak-
nyugat-Felvidék – lényegében az osztrák–morva határtól, a Dévényi-kaputól a Dukla-
hágóig, illetve a Gömör-Szepesi-érchegységig, ettől délre a mai Magyarország terüle-
tére áthúzódó déli vonulatokig, a Zempléni-hegység (az Eperjes-Tokaji-hegység), a
Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Börzsöny vonulatáig húzódott. A trianoni békeszerző-
dés óta a Felvidékhez sorolható a Csallóköz síksága is.”1
Tanulmányom tárgya természetesen nem a történelmi régió, hanem értelemsze-
rűen az a dél-szlovákiai terület, amely önmagában soha nem képezett semmiféle egy-
séget, és ahol a magyar lakosság döntő többsége él (94 százalék), és ahol részará-
nyuk meghaladja a 10 százalékot.2 Ez jelen pillanatban egy közel 700 kilométer hosz-
szú, 16 szlovákiai járás alkotta térséget jelent. Ebben a térségben a „magyarság há-
rom nagyobb tömbre tagolódik”: a számbelileg legnagyobb közösség a Duna mentén
található (az egykori Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra és Bars megyék terüle-
tén); kisebb az ún. középső vagy palóc régió (a régi Hont, Nógrád, Gömör-Kishont és
Abaúj-Torna megyék területe) magyarsága; és „legkisebb a hajdani Zemplén és Ung
megyék részein élő magyarság”. Csekély (kb. 15 ezer) magyar él ezen a térségen kí-
vül, mint ahogy aránylag kicsinek mondható Pozsony és Kassa magyar lakóinak a
száma is. Mindebből az is következik, hogy „a magyar nemzeti közösségnek, mint
egységnek nincs természetes, illetve történetileg kialakult központja. Pozsony, mint fő-
város mellett újabban leginkább Komárom tölti be ezt a funkciót”.3
Az itt meghatározott hármas tagolódás mellett lehetséges a magyar kisebbség
területi eloszlásának egy másik – az előbbit kiegészítő – megközelítése is. Eszerint: „a
magyarság által lakott községek helyenként keskenyedő, másutt szélesedő, többnyi-
re összefüggő nyelvterületet határolnak be Pozsonytól a szlovák–ukrán határig. Az
összefüggő magyar nyelvterület Közép-Szlovákiában a Nagykürtösi járás területén két
ponton is egy-egy község területére zsugorodik, majd Kelet-Szlovákiában hosszabb,
több tíz kilométeres szakaszon megszakad. A harmadik, térben elkülönülő magyar
nyelvterületrészt, nyelvszigetet a Nyitra környéki községek képezik.”4
A földrajzi behatárolás mellett maga a vizsgálat tárgya is körülhatárolt: a magyar
kisebbség vallási arculata, illetve ezen arculat alakulása Csehszlovákia és az önálló
Szlovákia politikatörténetének különböző fázisaiban. Az első hallásra ambiciózusnak
tűnő terv azonban gyakorlati kivitelezésében sokkal szerényebbnek mutatkozik. Ennek

1 Horváth Gy. (szerk.): Dél-Szlovákia. Pécs –Budapest, 2004, 21. old.


2 A Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban a magyar lakosság részaránya meghaladja a 60 százalékot, míg a Galántai,
Vágsellyei, Érsekújvári, Rimaszombati és Rozsnyói járásokban ez az arány 30 és 50 százalék között mozog. Lásd Horváth Gy.
(szerk.): Dél-Szlovákia. Pécs –Budapest, 2004, 22. old.
3 Horváth Gy. (szerk.): Dél-Szlovákia. Pécs –Budapest, 2004, 23. old.
4 Gyurgyík L.: Magyar mérleg. Pozsony, 1994, 17. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 6

6 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

elsődleges oka, hogy gyakorlatilag egy feltáratlan területet kell számba venni,5 ahol
sokkal könnyebb megjelölni a kutatási irányvonalakat, mint összegezni a hiányzó kuta-
tások nem létező eredményeit.6 Ebből kifolyólag a tanulmány mindenekelőtt egy évszá-
zad történeti kontextusba ágyazott társadalmi folyamatait igyekszik megragadni és vá-
zolni, munkahipotéziseket próbál megfogalmazni – amelyek a későbbiekben megerő-
sítésre, árnyalásra, vagy akár cáfolatra kerülhetnek –, illetve körülhatárolja a feltárásra
és megválaszolásra váró területeket és kérdéseket. Mindezt teszi abból a megfontolás-
ból, hogy – meggyőződésem szerint – a magyar–szlovák kapcsolatoknak a XIX. szá-
zadtól kezdődően van egy, napjainkig tartó és kiható, vallási dimenziója is.

5 Popély Árpád a számos feldolgozásra váró kérdés közé sorolja a (cseh)szlovákiai magyarság egyházi életét is. Popély Á.: A
(cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 7. old. Gaucsík István szerint pl. „a katolikussággal foglalkozó, tudományos me-
galapozottságú történettudományi feldolgozások, monográfiák, forráskiadványok, tanulmánykötetek, adatbázisok teljes mér-
tékben hiányoznak”. Gaucsík I.: „Helyzetkép…”. Fórum Társadalomtudományi szemle 9, 2007/2, 153–154. old. Pedig a rend-
szerváltás óta nagyon sok munka jelent meg a szlovákiai magyarság történelmére vonatkozóan. Lásd Simon Attila (szerk.): A
szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990–2002). (Miscellanea Bibliothecae Hungaricae, 9), Fórum Ki-
sebbségkutató Intézet, Somorja – Lilium Aurum Könyvkiadó, Dunaszerdahely, 2004.
6 Pl. a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet is mindenekelőtt a szakrális néprajz (feszületek, képoszlopok, szentek szobrai,
kis kápolnák, temetői sírjelek) kutatását helyezi előtérbe, amely alkalmatlan a felekezeti társadalomszerkezet feltárására.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 7

I. Szlovák törekvések – felekezeti kötődések


A szlovákoknál is érzékelhető nemzeti (nyelvi) és felekezeti összefonódás gyakorlatilag
ugyanazokat a vonásokat és fejlődési pályát kínálja elemzésre, mint más közép-kelet-eu-
rópai (vagy egyszerűen csak európai) nép esetében. Ami mégis sajátságosnak tekinthe-
tő, az a saját – „nemzetinek” is mondható – politikai és egyházi struktúra hiánya. Évszá-
zadokon keresztül ugyanis a szlovákok szervesen betagolódtak a magyar állam- és (szen-
tistváni) egyházszerkezetbe (esztergomi, nyitrai és egri püspökségek); történelmük során
pedig követték annak alakulását, és osztoztak hányatottságában. Ez egy olyan megmásít-
hatatlan történelmi tény, amely nagymértékben magyarázza és megvilágítja a szlovák
többség és a magyar kisebbség közel egy évszázada tartó – frusztrációkkal és (vélt vagy
valós) sérelmekkel telített – konfliktusos viszonyát.7 Napjaink közéleti és társadalmi irraci-
onalitásai tehát a múltban gyökereznek, még akkor is, ha a jelenben nyilvánulnak meg, és
fejtik ki hatásukat; mintegy érzelmileg behatárolva a politika mozgásterét.
Európa középkori politikai és egyházi strukturálódásának eredményeképpen a
szlovákok a nyugati – vagyis latin – kereszténység térfelére kerültek; gyakorlatilag egy
táborba a magyarokkal. Mivel egészen a modern kor kezdetéig az identitást alapvető-
en a felekezeti kötődés és a feudális hatalmi viszonyok határozták meg, ténylegesen
nem beszélhetünk nemzeti ellentétekről. A szlovák nyelv – akárcsak a magyar – azon
társadalmi rétegek hétköznapi kommunikációs eszközét jelentette, akiknek nem volt
beleszólásuk a történésekbe. Egyházi vonatkozásban a liturgia egységes latin nyelve
pedig eleve kizárta a „nemzeti” nyelv problémáját.8
Ebben az egységes nyugat-európai rendszerben a törés a reformáció időszaká-
ban következett be. Hatására ugyanis teret nyert a nép hétköznapi nyelve, és elindult
az egyes nemzetek irodalmi és kulturális fejlődése. A későbbi (cseh)szlovákiai politi-
kai térben ily módon – az erőviszonyok függvényében – több keresztény felekezet
szerveződött meg. A katolikusok mellett megjelentek az evangélikusok, reformátusok
és – az 1646-ban megkötött ungvári uniót követően – a görög katolikusok. A szlovák
nyelv azonban továbbra is háttérbe szorult, mivel a protestánsok a cseh (illetve a ma-
gyar) liturgikus nyelvet használták.
Amikor a XVIII. században elindult a nemzeti nyelvek felértékelődése, és hivatali
használatba kerülése,9 a katolikus alsópapság és értelmiség erőteljesen kivette a részét
a szlovák irodalmi nyelv kikristályosításában, és használatának az előmozdításában, illet-
ve a szlovák nemzeti mozgalom kibontakoztatásában.10 Mindebben fontos szerepet ját-
szott pl. az a pozsonyi katolikus szeminárium, amelyet II. József alapított, és ahol program-
7 Hasonló fejlődési pályával számolhatunk a magyar–román kapcsolatok esetében is. A cseheknél a magyar szerepet a néme-
tek töltik be. Véleményem szerint nagyon tanulságos lehetne az elhatárolódást és a szembenállást a gyűlöletig fokozó három
identifikációs kapcsolatrendszer (magyar–román, magyar–szlovák, cseh–német) párhuzamos vizsgálata. Ezt még ki lehetne
egészíteni a magyar–horvát, illetve a magyar–szerb kapcsolatok elemzésével is.
8 A keleti kereszténység esetében ez a nyelvi egység sohasem valósult meg. Ott ugyanis a „nemzeti” nyelvek (pl. kopt, szír; ké-
sőbb a szláv) már az ókortól kezdődően szerephez jutottak a liturgiában.
9 Herder a nemzetet nyelvi és kulturális közösségként határozta meg.
10 Ennek hátterében mindenekelőtt a szlovák elem XVIII. századi térhódítása áll, amely összefügg a török hódoltság idején el-
szenvedett népességveszteséggel. Ellenben nem ez az egyedüli ok. „A szlovák elem spontán térhódítását a magyar etnikum
rovására a tudós Bél Mátyás (1684–1749), e jelenség megfigyelője és leírója, többek között a következő szavakkal jellemez-
te: ‘Míg a magyarok fogynak, addig a szlovákoknak egyre jobban megy soruk, nem is annyira a vagyonosságban, mint in-
kább számbeli súlyuknál fogva. Ritka az olyan falu, amelyben nem lennének szlovákok. A magyarok ezekből elköltöznek, és

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 8

8 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

szerűen is tanulmányozták a szlovák nyelvet. Ezt végül Anton Bernolák (1762–1813) ko-
difikálta a nyugat-szlovákiai nyelvjárásra alapozva (Grammatica Slavica, Pozsony, 1790).
Az ő nevéhez fűződik a Szlovák Tudományos Egyesület megalapítása is (Nagyszombat,
1792). Ennek titkára és legaktívabb tagja egy katolikus pap lett: Juraj Fándly (1750–1811).
Jóllehet néhány év után megszűnt, az egyesületnek mégis sikerült megjelenítenie az
önállóság eszméjét.
A háttérbe szoruló mozgalmat az 1820-as évek közepén szintén egy katolikus
pap, Juraj Palkovic kanonok (1769–1850), élesztette újra, aki egyben a Bibliát is lefor-
dította a Bernolák-féle szlovák nyelvre. Munkáját az önmagát „szláv”-nak deklaráló
Rudnay Sándor esztergomi érsek (†1831) támogatta.
A szlovák katolikus alsópapság – amely egy magyar jellegű egyházi intézmény-
rendszerben a szintén katolikus magyaroktól csakis nyelvi/nemzeti alapon tudta ön-
magát elhatárolni – önállósági gondolatával ellentétben és párhuzamosan a szlovák
protestáns értelmiség a csehszlovák nemzeti és nyelvi egység gondolatát képviselte.
Ennek kétségtelenül a felekezeti együvé tartozás volt az alapja. Az eszme szellemi
központja Pozsony volt; mégpedig az 1607-ben alapított pozsonyi evangélikus líceum
Cseh-Szláv Nyelv és Irodalom Tanszéke, amely a XIX. század elejétől kezdődően ha-
tározottabban is megjelenítette a gondolatot.
A szlovák nemzeti tudat kikristályosodásában fontos momentumnak tekinthető a
magyar országgyűlés 1839–1840-ben hozott törvénye, amely előírta a magyar nyelv
használatát az egyházakban, és kötelezővé tette annak ismeretét a papok és a lelkészek
számára. Ugyanakkor az anyakönyvek nyelve is a magyar lett.11 A történet érdekessége,
hogy a szlovákok a latin nyelv megtartását kérték abban a Szlovák felségfolyamodvány-
ban, amelyet 1842. június 4-én adtak át Metternich kancellárnak. Mivel ez evangélikus
kezdeményezés volt (200-an írták alá), 1842 nyarán az – egyértelműen a Habsburg Bi-
rodalomhoz kötődő – egyház egyetemes konventje az akció szervezőit „hazaárulók”-nak
bélyegezte. Ez is mutatja az egyházi és a politikai hatalom korabeli szerves összefonó-
dását. Az egyházi döntés következtében Ludovít Štúrt (1815–1856) – aki a közép-szlo-
vák nyelvjárásra alapozva megalkotta a szlovák irodalmi nyelvet – menesztették a pozso-
nyi líceum tanári állásából.12 Tiltakozásul a diákok egy része Lőcsére távozott.
A Štúr által megalkotott szlovák irodalmi nyelv (A szlovák nyelv elmélete, 1846) le-
hetővé tette a katolikusok és az evangélikusok közeledését. Ennek köszönhetően a szlo-
vák nemzeti mozgalom, legalábbis a nemzeti nyelv kérdését illetően, egységessé vált.
Ugyanakkor az addig főképpen nyelvi és kulturális kérdés politikai dimenziót kapott.
A következő lépést a Matica slovenská 1863. augusztus 4-én, Turócszentmár-
tonban tartott alakuló közgyűlése jelentette, amely betetőzte Cirill és Metód Nagy-
Moráviába érkezésének ezeréves jubileuma ünnepségeit. A katolikus és protestáns

településeiket átengedik a szlovákoknak, de ha helyben is maradnak és tovább a szlovákokkal élnek együtt, nem szaporod-
nak. A szlovák családban három, négy, sőt hat gyermek is van, a magyarban egy vagy kettő. A fiatalabb magyar nemzedék
nemcsak a szlovákok szokásait sajátítja el, hanem azok nyelvét is, és az öregek kihalásával ők is szlovákokká válnak. De so-
kan azok közül az idősebb magyarok közül is, akik azelőtt a szlovák nyelvet nem bírták, most úgy beszélik ezt a nyelvet, mint
a született szlovákok.” Popély Gy.: Népfogyatkozás. Budapest, 1991, 14. old. Lásd még Kőrösy József: A felvidék eltó-
tosodása. Budapest, 1898; valamint Kocsis Károly: Etnikai változások a mai Szlovákia és a Vajdaság területén a XI. század-
tól napjainkig. (Az etnikai térszerkezet átalakulásának sajátosságai). (Politikaelméleti füzetek, 4), ELTE BTK Politikaelméleti To-
vábbképző Intézete, Budapest, 1989.
11 Az 1844. évi II. törvénycikk értelmében a magyar államnyelv lett (hivatali, közigazgatási és közoktatási).
12 Az intézményre vonatkozóan lásd pl. Fukári Valéria: Egy régi alma mater. A pozsonyi evangélikus líceum és teológiai akadé-
mia utolsó negyven éve (1882–1923). Kalligram, Pozsony, 2003.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 9

szlovákok egymásra találását tükrözte a szervezet vezetőségének az összetétele is – jól-


lehet továbbra is voltak ellentétek. Első elnöke Štefan Moyzes katolikus püspök
(1797–1869), első alelnöke pedig Karol Kuzmány evangélikus lelkész (1806–1866) lett.
A Matica slovenskát a magyar kormány 1875. november 12-én szüntette meg; közada-
kozásból származó vagyonát pedig az állam egyszerűen elkobozta. Ezt megelőzően –
1874–1875-ben – záratta be a magyar kormány az 1860-as években megnyílt nagyrőcei
és turócszentmártoni evangélikus, valamint a znióváraljai katolikus szlovák gimnáziumo-
kat. Egyedül az 1869-ben alakult Szent Adalbert Társulat elnevezésű szlovák katolikus
egyházi kulturális szervezetet sikerült egészen 1918-ig fenntartani.
Tehát ha tárgyilagosan nézzük a dolgokat, a szlovák sérelmek és frusztrációk
nem tekinthetők teljesen megalapozatlanoknak. Az idő közelsége miatt, a Monarchia
felbomlása után hatalmi pozícióba kerülő szlovákok kétségtelenül rendelkeztek sze-
mélyes élményekkel, illetve családi tapasztalatokkal.
A XIX. század utolsó évtizedeiben a fiatal szlovák katolikus értelmiségiek – szűkre
szabott mozgásterük keretei közepette – a XIII. Leó pápa által 1891-ben kiadott Rerum
novarum enciklikából merítettek ihletet. Céljuk közös volt a nép körében tevékenykedő
papokkal: a szlovák parasztság felemelése13 a gazdasági egyletek, a népművelés
érdekében, illetve az alkoholizmus ellen folyatott harc révén. Mindezt az Anton Bielek
(1857–1911) és Andrej Hlinka (1864–1938) kiadta Ludové noviny fogta össze.
Andrej Hlinka a Szlovák Nemzeti Párt katolikus, ún. népi szárnyának volt a vezér-
alakja. Az 1906-os választások alkalmával kifejtett tevékenysége miatt Párvy Sándor
szepesi püspök (1848–1919) felfüggesztette, és eltiltotta a papi tevékenységtől.
1913 júliusában, Zsolnán, alakult meg a Hlinka vezette Szlovák Néppárt, amely a
keresztényszocializmus talaján indult, majd tekintélyuralmi és nacionalista lett. Ez a
párt képviselte és testesítette meg a szlovák autonómia eszméjét14 a csehszlovák
nemzetegység fikcióját már-már államvallásként kezelő Csehszlovákiában.15
13 Erre vonatkozóan Andrej Hlinka 1934-ben a következőket írta: „Fiatal plébános és pap voltam Háromszlécsen. Saját szememmel
láttam a szlovák nép nyomorát, minden neki jutott ütés és sérelem fájt nekem. Agyonkínozta a bürokratizmus, kiszipolyozta a zsi-
dóság. A hivatalok semmit sem segítettek, otthon nem volt kilátás a helyzet javítására. Kénytelenek voltunk külföldi segítség után
nézni.” Chmel R. (szerk.): A szlovákkérdés a XX. században. Pozsony, 1996, 184. old. A szlovákság társadalmi helyzetének ilyen
jellegű érzékelése minden bizonnyal összefüggött azzal a ténnyel, hogy „a városok nemzetiségi vidékeken is nagyrészt magyar
nyelvűek és kultúrájúak voltak, amelyeknek a polgárosodás előrehaladtával valóban jelentős asszimilációs hatásuk volt. A ma-
gyar anyanyelvű lakosság számát a magyarországi zsidóság egyre nagyobb méretű magyar nyelvűvé és magyar kultúrájúvá vá-
lása is hatékonyan növelte. Ez a rohamosan polgárosodó, az ország politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életében egyre
fontosabb pozíciókat meghódító réteg nemzetiségi vidékeken is zömmel a magyar elem sorait szaporította. Ez a jelenség főleg
a Felvidéken, ott is leginkább a városokban volt szembeötlő. A századfordulón a felvidéki városok magyar anyanyelvű polgársá-
gának jelentős részét már a megmagyarosodott honi zsidóság alkotta.” Popély Gy.: Népfogyatkozás. Budapest, 1991, 15. old.
14 Lásd pl. James Ramon Felak: „At the price of the Republic”: Hlinka’s Slovak People’s Party, 1929–1938. (Pitt Series in
Russian and East European Studies, 20), University of Pittsburgh Press, Pittsburgh, 1994. 1930-ban Jozef Tiso a párt ideoló-
giáját a következőképpen határozta meg: „Az a politika, amely a nemzet javát tartja szem előtt, és célként a nemzet valóban
egészséges fejlődését követi, az adott nemzet történelmére alapozza tevékenységét. Ebből a történelmi előfeltételből fakad a
szlovák néppárt autonomista politikája. A szlovák nemzet életének eszményét gondolatvilágában a szlovák nemzet történel-
mének alapján dolgozza ki, s igyekszik ezt az eszményt megvalósítani a nemzet államrendjében. A szlovák nemzet történel-
me kategorikusan hangsúlyozza a szlovák nemzet egyediségét, önállóságát a nagy szláv családon belül. Ezt a múltat nem le-
het figyelmen kívül hagyni és félreseperni anélkül, hogy az egész politikai vonal ne tévesztene irányt, és így előbb vagy utóbb
eredménytelenül zátonyra ne futna. (…) A nemzet ugyanis a legtágabb meghatározás értelmében olyan emberek közössége,
akiknek azonos az eredetük, a testtípusuk, természetük, egy a múltjuk, egy a nyelvük, azonosak a szokásaik, egy a kultúrá-
juk, azonosak a céljaik, és összefüggő területen szerves egységet alkotnak. (…) A szlovákok tehát sajátos nemzetet alkotnak,
és a csehszlovák nemzet kifejezés csupán politikai értelemben helytálló, amikor a közös állam tagjait jelöli.” Chmel R. (szerk.):
A szlovákkérdés a XX. században. Pozsony, 1996, 90–91. old.
15 A csehszlovák nemzetegység eszméjének ellentmond az ún. „pittsburghi egyezmény”, amelyet 1918. május 30-án kötöttek az
Egyesült Államokban működő cseh és szlovák szervezetek képviselői. Ez Szlovákia számára bizonyos önállóságot biztosított a kö-
zös államban: saját országgyűlés és közigazgatás, saját bíróság, iskolahálózat, szlovák hivatali és közéleti hivatalos nyelvvel.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 9


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 10

10 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

A XIX. századi szlovák–magyar kapcsolatok fejlődését szem előtt tartva nyugod-


tan beszélhetünk a szlovák érzelmű alsópapság és a magyar felsőpapság szétválásá-
ról. Amennyiben tárgyilagosan szemléljük az egyházi közigazgatást, mindenképpen
fonáknak mondható, hogy a szlovák egyházmegyéket magyar főpapok irányították,
még akkor is, ha a liturgia egységes latin jellege talán valamiképpen tompította az erő-
södő nemzeti ellentéteket.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 11

II. A felvidéki magyarság új helyzete


– kisebbségben (1918–1938)
Az önálló Csehszlovákia megalakulását,16 és a kialakult területi-politikai átrendeződést
véglegesítő békeszerződést (Saint-Germain, 1919. szeptember 10.) követően „a nem-
zeti kisebbséggé válás… lelkileg, tudatilag teljesen váratlanul és felkészületlenül érte a
felvidéki magyar társadalom minden rétegét.”17 Ugyanakkor „a Pozsony, Komárom
vagy Nyitra megyei, illetve Ung, Bereg vagy Ugocsa megyei magyarok között termé-
szetszerűleg jelentős kulturális, világnézeti, mentalitásbeli, sőt faji eltérések léteztek. A
nyugati és keleti végek magyarsága csaknem teljesen ismeretlen volt a másik számá-
ra, így évek teltek el, amíg a közös kisebbségi sors következtében beindult egy bizo-
nyos mentalitásbeli közeledés.”18 Arról nem is beszélve, hogy sokan ideiglenesnek
gondolták az újonnan kialakult helyzetet, ami nagyban megnehezítette az önmagára ta-
lálást. „Időre volt tehát szükség, hogy a csehszlovákiai magyarság némiképp felocsúd-
jon az új viszonyok között, és az irreális csodavárás meddő hangulatából kiemelkedve
keresni kezdje megmaradásának, nemzeti és nyelvi jogai védelmének, valamint politi-
kai törekvései realizálásának járható útjait.”19 Ez viszonylag gyorsan megtörtént. 1920.
február 17-én Komáromban megalakult a főképpen protestánsokat tömörítő Országos
Magyar Kisgazda és Földmíves Párt, amely 1925 októberében átalakult Magyar Nem-
zeti Párttá; 1920. március 23-án Pozsonyban pedig a katolikus többségű és szellemi-
ségű Országos Keresztényszocialista Párt20 (1932-től Esterházy János volt az
elnöke21), amely a szlovákokat és a németeket is megszólította.22 Ugyanakkor azt lehet
mondani, hogy a magyar katolikus, református és evangélikus egyházközségek – ki-ki
a maga oldalán és szintjén – erős támaszai voltak az önszerveződésnek. Esetenként
hatékonyan együttműködtek a Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesülettel.
Ami az I. világháború utáni csehszlovák helyzet demográfiai viszonyait illeti, kétség-
telen, hogy „nem könnyű az 1918 után létrejött új államalakulat részét képező Szlovákia
nemzetiségi megoszlását számszerűleg is meghatározni. Az 1910. évi magyarországi és
az 1921. évi csehszlovákiai népszámlálás nemzetiségi adatai jelentős mértékben eltér-
nek egymástól. A mai Szlovákia területén 1910-ben 2,9 millió lakos élt, ebből 884 ezer
magyar (30,3 százalék), 1688 ezer szlovák (57,8 százalék), 198 ezer német (6,8 száza-
lék), 97 ezer ruszin (3,3 százalék), 10 ezer lengyel (0,3 százalék), 7 ezer cseh (0,3 szá-
16 1918. október 30-án, Turócszentmártonban, a Szlovák Nemzeti Tanács tudomásul vette és elfogadta a 28-án Prágában kiki-
áltott Csehszlovák Köztársaságot. Az új államalakulathoz a szlovákok, mint „a csehszlovák nemzet magyarországi ága” csat-
lakoztak. Mindez azonban „két egyenlőtlen fél társulásának” bizonyult, ami rá is nyomta a bélyegét az ország két évtizedes
történetére. Szarka L.: A szlovákok története. Budapest, 1993, 170. old.
17 Popély Gy.: Népfogyatkozás. Budapest, 1991, 38. old.
18 Popély Gy.: Népfogyatkozás. Budapest, 1991, 24. old.
19 Popély Gy.: Népfogyatkozás. Budapest, 1991, 39. old.
20 Lásd Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919–1936. Fórum Kisebbségku-
tató Intézet, Somorja – Lilium Aurum Könyvkiadó, Dunaszerdahely, 2004.
21 Lásd Esterházy János: A kisebbségi kérdés. Válogatott írások, beszédek, interjúk. Válogatta, összeállította, az utószót és a
jegyzeteket írta Molnár Imre. Ister Kiadó, Budapest, 2000; Uő.: Cselekedjünk mindnyájan egyetértésben és szeretetben. Pan-
nónia Könyvkiadó, Pozsony, 1992; Molnár Imre: Esterházy János (1901–1957). Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997.
22 A két párt 1936. június 21-én Érsekújváron létrehozta az Egyesült Magyar Pártot. Addig a kapcsolatukat sok esetben a riva-
lizálás és a kölcsönös vádaskodás jellemezte.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 12

12 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

zalék), 34 ezer egyéb és ismeretlen (1,2 százalék) anyanyelvű volt. 1921-ben a magyar
nemzetiségűek száma 651 ezerre (21,7 százalék) apadt, a szlovák nemzetiségű lakos-
ságé viszont 1952 ezerre (65,1 százalék) nőtt. A többi szlovákiai nemzetiség lélekszáma
szintén megfogyatkozott. A csehek számát a Szlovákiába történő jelentős számú hiva-
talnokréteg és katonatiszt beköltözése közel 73 ezerre növelte (2,4 százalék)”.23
A kisebbségi lét, amelynek nélkülöznie kellett a kollektív jogokat, természetesen
a magyarság vallási térképét is átrajzolta – mind társadalmi, mind pedig intézményes
vonatkozásban.24

1. A katolikus egyház

A (cseh)szlovákiai katolikusok viszonylatában azt lehet mondani, hogy az első vi-


lágháborút lezáró békeszerződés tulajdonképpen szétdarabolta a régi monarchiabe-
li (szentistváni) egyházszervezeti rendszert.25 A nyitrai, besztercebányai és szepesi
egyházmegyék teljes egészében, a rozsnyói, a kassai és az esztergomi területének
pedig jelentős része átkerült Csehszlovákiába. A szlovákiai magyar katolikusok döntő
többségét egyébként ez utóbbi három (rész)egyházmegye plébániái tömörítették.
A csehszlovák államhatalom első perctől hadat indított a magyar katolikus hierar-
chia ellen. Még 1919 augusztusában egy állami felügyeleti bizottság vette kézbe az
egyházi vagyon kezelését (amit nem is sikerült soha rendezni)26, s az év folyamán ki-
utasították az országból Báthy László nagyszombati érseki helynököt – aki az eszter-
gomi egyházmegye Csehszlovákiába került 404 plébániáját (a 493-ból) lett volna hi-
vatott irányítani –, Radnai Farkas besztercebányai, Balázs János rozsnyói, Battyhány
Vilmos nyitrai római katolikus, illetve Novák István eperjesi görög katolikus
püspököt.27 Párvy Sándor szepesi püspök meghalt. Egyedül a korszak viszonyai kö-
zepette „haladó szellemű”-nek mondható – a földreformot szorgalmazó és a nemzeti
kisebbségek jogait védelmező (mind a Monarchiában, mind pedig Csehszlovákiá-
ban) – Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök (†1925) maradhatott a helyén, mivel él-
vezte a Szentszék támogatását. Utóda Jozef Cársky lett, aki egyben a rozsnyói egy-
házmegyét is igazgatta.
Róma szlovák papokkal már 1920 decemberében betöltötte a nyitrai, besztercebá-
nyai és szepesi püspöki székeket; 1922-ben pedig felállította a Nagyszombati Apostoli
Adminisztratúrát – ami az esztergomi érsek joghatóságának megszűnését jelentette az
egykori egyházmegye csehszlovákiai plébániái felett –, miközben a rozsnyói és a kassai
püspökök 1937-ig megőrizték a joghatóságukat a magyarországi részek felett, amelye-
ket helynökök útján igazgattak. Az Apostoli Adminisztrátor Pavel Jantausch lett.
Az új helyzetre a (cseh)szlovákiai magyar katolikus papság a Katolikus Nagybi-
zottság (Komárom, 1924) létrehozásával reagált, amely azonban a rá nehezedő álla-

23 Gyurgyík L.: Magyar mérleg. Pozsony, 1994, 10. old.


24 A magyar nemzetiségű zsidó vallásúak aránya pl. az 1921-es 3,41 százalékról 1930-ra 1,64 százalékra (9728 fő) apadt.
25 Lásd Sebők L.: „A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta”. Regio 2, 1991/3.
26 Lásd pl. Rácz Kálmán: „Esztergomi érsekség kontra csehszlovák állam – egyházi birtokperek a hágai bíróság előtt (1. és 2.
rész)”. Fórum Társadalomtudományi Szemle 6, 2004/3, 35–51. old. és 2004/4, 67–95. old.
27 A Magyarországra való áttelepülés következtében a kezdetben néhány ezer magyar görög katolikus hívő száma 1930-ra szin-
te jelentéktelenre zsugorodott.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 13

mi nyomás miatt csak néhány évig működhetett (1927-ben oszlott fel). Ellenben tevé-
kenységének eredményeképpen jött létre Komáromban a Katolikus Magyar Kisszemi-
nárium és a Katolikus Magyar Internátus (Marianum28). Ugyanakkor a magyar katoli-
kus papok lelkiségi mozgalmakat indítottak, népmissziókat szerveztek, lap- és könyv-
kiadást működtettek.29 Vagyis tevékenységük részét képezte a közösségi élet szerve-
zése és a kultúra ápolása.
Ugyanakkor voltak laikus önszerveződési kezdeményezések is, amelyek közül
mindenképpen érdemes megemlíteni a Magyar Akadémikusok Keresztény Körét, a
Prohászka köröket, illetve a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületet.
Haiczl Kálmán római katolikus pap így jellemezte ezt a két évtizedes korszakot:
„Amikor a magyarságunkért küzdöttünk, keresztény hitünkért is küzdöttünk, és vi-
szont, amikor keresztény hitünk védelmére keltünk, egyszersmind magyarságunkat is
védelmeztük. Munkánkban és küzdelmeinkben minden erősségünket Istenbe vetett
tántoríthatatlan hitünkben és magyar népünk józansága-, komolysága- s idegen jár-
mot nem tűrő makacs kitartásában találtuk meg.”30
Érdekes módon Paxy László kicsikét másként látja ennek a kornak a szellemisé-
gét: „Születésemtől fogva magyar szellemben neveltek nemcsak otthon, hanem az is-
kolában is. Ez a nevelés, ma úgy látom, túlságosan is nacionalista szellemű volt. En-
nek következtében gúnyoltuk és utáltuk a szlovák iskolába járókat, a szegény magyar
családok gyermekeit, akik cipő, ruha, tehát anyagi juttatások reményében iratták oda
be gyermekeiket. Még ma is szégyenkezem, ha erre gondolok. Üldöztük, bosszantot-
tuk a cigánygyerekeket is, de még náluk is jobban a zsidó származásúakat, hiszen
‘Jézust a zsidók ölték meg’, tehát mi Jézust ‘bosszuljuk’ meg. Akkor arra még nem
gondoltunk, hogy maga Jézus, Mária és az apostolok is zsidók voltak, és a mai, sőt
az akkori zsidók sem tehettek mindnyájan arról, ami Jézussal történt.”31
Mivel az állami fizetést a szlovák nyelvtudáshoz kötötték, a magyar papoknak
meg kellett tanulniuk szlovákul, esetenként pedig be kellett vezetni a szlovák prédiká-
ciót és liturgiát. Ugyanakkor szembesülniük kellett az ellenük folyamatosan felhozott
vádakkal is: nemzetellenesek (vagyis csehszlovákellenesek), élősködők, az arisztok-
raták tányérnyalói. Helyzetükben akkor jelentkezett valamiféle „enyhülés”, amikor a
csehszlovák hatóságok az autonomista szlovák római katolikus papokat is üldözni
kezdték.
A magyar katolikus papok 1928 júniusában emlékiratot juttattak el Rómába,
amelyben igényeiket és javaslataikat fogalmazták meg arra az esetre, ha a Szentszék,
az új politikai konfigurációhoz igazodva feldarabolná a történelmi esztergomi egyház-
megyét. Ezek között szerepelt egy új püspökség felállítása, a beszüntetett vagy cseh-
szlovák nyelvűvé tett katolikus gimnáziumok helyreállítása (hiszen egyedül a komáro-
mi magyar bencés gimnázium maradt meg), egy magyar katolikus férfi tanítóképző

28 Lásd http://www.zsgmarianum.edu.sk/hu_maria.htm.
29 Pl. Szent Ágoston Társulat, Sajó-Vidék Könyvkiadó. Katolikus kiadványok: Szűz Mária Virágoskertje (1922–1944), Katolikus
Értesítő (Komárom, 1934–1937), Kassai Katholikus Egyházi Tudósító (1922, 1930–1944), Katolikus Élet (Munkács), Katolikus
Nő (Komárom, 1932–1934), Krisztus Királysága (Rozsnyó, 1928–1944), Ifjúság (Rozsnyó), Tábortűz diáklap, Szivárvány gyer-
meklap (1929–1937).
30 Lásd Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából. Esztergom, 1940. Idézi Molnár I.: „A magyar
anyanyelvű egyházak…” In: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története
1918–1998, I. kötet, Budapest, 1998, 209. old.
31 Paxy L.: Testvérek Krisztusban. Budapest, 1991, 8. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 14

14 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

megszervezése, valamint az „aránylagos képviselet” az egyházhatósági hivatalokban,


papnevelő intézetekben (Nagyszombat, Rozsnyó), illetve az előléptetéseknél. Ugyan-
akkor felmerült egy magyar papnevelő intézet felállításának az igénye is. Mindebből a
Szentszék természetesen semmit nem teljesített, hiszen a Csehszlovákiával való rossz
viszonyt nem akarta terhelni még egy „magyar” problémával is. Arról nem is beszélve,
hogy a szlovák katolikus egyházi vezetés – amely saját hatáskörben is sok kérdésre
megoldást találhatott volna – szintén ignorálta az igényeket és javaslatokat.
A magyar katolikus önszerveződés eredményeképpen alakult meg 1936-ban a
Magyar Katolikus Tanács. Ez már a szlovák vezetésű egyházba tagolódva képzelte el
a magyarok összefogását. Ennek a gondolatnak volt a képviselője Schalkház
(Salkaházi) Sára is (†1944. december 27.).32
Amikor XII. Pius 1937. szeptember elején az államhatárokhoz igazította az egy-
házmegyék határait, a szlovákiai magyar katolikus papság egy új, magyar püspökség
felállítására vonatkozó igényét nem vette figyelembe. Ezek után a magyar papok négy
magyar vikariátus létrehozását javasolták ott, ahol legalább 15 magyar jellegű plébá-
nián 35 ezer magyar nemzetiségű hívő él. Törekvéseiket szintén nem koronázta siker.
Ilyen körülmények között nem meglepő, ha a korszak egyik érdekes és meghatá-
rozó jellemvonása egyes egyháziak politikai szerepvállalása. Erre nagyon jó példa Ki-
rály József csicsói római katolikus esperes, aki prágai nemzetgyűlési, illetve magyar
országgyűlési képviselő is volt (1944. október 17-én a nyilasok tartóztatták le, 1945
után a szentgyörgyi internálótáborba került, végül 1948. június 18-án kitoloncolták Ma-
gyarországra). De magyar katolikus papok vezető szerepet töltöttek be az Országos
Keresztényszocialista Pártban is. Ugyanakkor az is igaz, hogy az intézményes problé-
mák nem terhelték meg túlságosan a magyar és a szlovák katolikus hívők viszonyát.
A tekintélyelvű33 és üdvösségbiztosító katolikus egyházhoz való sok évszázados
(együvé) tartozás ekkor még lényegében felülírta a nemzeti/etnikai alapon való elkü-
lönülést. Mindez megnyilvánult a fiatal magyar katolikus értelmiségiek tevékenységé-
ben is, amely túllépett a magyar nemzeti gondolkodás kizárólagosságán, és az elmé-
leti viták mellett a gyakorlatiasságnak is teret biztosított (pl. falukutatás, néprajzi gyűj-
tés, szociális munka). Erkölcsi érettségüket bizonyítja, hogy az 1930-as években ellen
tudtak állni az eluralkodó szélsőjobboldali nacionalizmusnak.

2. A református egyház

A döntő többségében magyarok alkotta református egyházközségek esetében


szintén azt lehet mondani, hogy kiszakadtak a monarchiabeli konszolidált és történel-
mi hagyományokkal bíró egyházszervezeti rendszerből. Az „önállósult” – és püspök
nélkül maradt34 – szlovákiai református egyháznak tehát meg kellett találni a saját he-
lyét a számára teljesen újszerű helyzetben. Az újonnan megalakult Csehszlovákia ál-

32 Lásd Hidvégi Máté (szerk.): Boldog Salkaházi Sára. Emlékkönyv. Szent István Társulat, Budapest, 2006.
33 A kor szellemiségét és társadalomszemléletét tükrözi az a magyar katolikus női háztartási szakiskola, amelyet az Isteni Meg-
váltó Leányai működtettek Érsekújváron.
34 A „Tiszán inneni egyházkerület püspöke, Révész Kálmán, 1919 őszén Kassáról Miskolcra tette át a székhelyét”. Molnár I.: „A
magyar anyanyelvű egyházak…”. in: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés törté-
nete 1918–1998. I. kötet, Budapest, 1998, 223. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 15

lami keretei között három egyházkerület került megszervezésre: a Dunán inneni (püs-
pökei Balogh Elemér és Sörös Béla), a Tiszán inneni (püspökei Pálóczi Czinke István,
Péter Mihály, Idrányi Barna és Magda Sándor) és a kárpátaljai (püspöke Bertók Béla).
492 gyülekezetben (449 magyar, 12 vegyes, 31 szlovák) 223 168 református élt. A
Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyház központi vezető szerve az egyetemes
konvent lett. Az 1923-ban Léván elfogadott egyházi alkotmánynak az állami jóváha-
gyása azonban 1938-ig, Csehszlovákia felbomlásáig húzódott. Pedig az 1928-as po-
zsonyi zsinat kimondta a magyarországi református egyháztól való végleges elszaka-
dást, és elfogadta a szlovák egyházmegye felállításának elvét is.
Ebben a huzavonában elsősorban két dolog játszott szerepet: a lelkészi hűség-
eskü és a kormány által szorgalmazott szlovák nyelvű egyházmegye felállítása.35
Mindkét fél a másiktól várta el az első lépést, és a feltételek másik általi teljesítésétől
tette függővé a rá vonatkozók megvalósítását. Ugyanakkor az sem elhanyagolható,
hogy az egyház erős magyar „nemzeti tudattal” rendelkezett, ami szálka volt a cseh-
szlovák hatóságok szemében. Szilassy Béla világi főgondnok és a Magyar Nemzeti
Párt szenátora 1937-ben így fogalmazott: „hogy ha Isten a mi egyházunkat a Cseh-
szlovákiában élő magyarságba állította, akkor annak kötelességévé tette a magyarság
szolgálatát, minden konzekvenciájával együtt. Ez azt jelenti, hogy az egyháznak és kü-
lönösen az egyházi adminisztrációnak mindent abból a szempontból kell vizsgálnia,
hogy az a magyarság előnyére vagy hátrányára van-e…”36
A lelkészképzés és a lelkészi utánpótlás kérdésének megoldására alakult meg –
külföldi segítséggel – 1925-ben, Losoncon, a Teológiai Szeminárium, amely ebben az
időszakban Csehszlovákia egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézménye volt, jól-
lehet az állam soha nem ismerte el; 1935-ben pedig református tanítóképző indult
Komáromban.37 Addig a reformátusok a Pozsonyi Szent Orsolya-rendi Római Katoli-
kus Elemi és Polgári Tanítóképző Intézetben tanultak, hiszen 225 elemi iskola számá-
ra kellett magyar tanerőt biztosítani.
(Cseh)szlovákiában a református egyháznak nem volt gimnáziuma, mert azokat
(Losoncon és Rimaszombaton) az állam bezáratta; ellenben Pozsonyban fenntartott
egy diákinternátust és menzát (1934-től).
A református egyház sajtótermékei közül megemlíthetjük a Református Egyház
és Iskola hetilapot (1921–1938), a kéthetente megjelenő Szeretet hitépítő újságot
(1923–1938), az Útmutató havilapot (1936–1938), valamint a Református Sion
(1928–1934), a Református Világszemle (1931–1935), a Baráti Szó (1928–1931) és a
Hajnal (1931–1938) folyóiratokat.
Társadalmi téren – ahol főképpen az egyes személyek tevékenysége tekinthető
meghatározónak (mint pl. Nehézy Károly kisújfalusi lelkipásztor, Sörös Béla püspök)
– árvaházak létesültek (Beretke, Munkács, Nagyszőllős), egyesületek jöttek létre
(Béthel Egyesület, Kárpátaljai Reformátusok Segítő Egyesülete), és mozgalom indult
el (Református Összefogás).
35 Minden próbálkozása ellenére a csehszlovák hatóságoknak nem sikerült szembefordítani a szlovák reformátusokat a magya-
rokkal, illetve az egyházi vezetéssel. Pedig 1930-ban szlovák lelkészek egy csoportja megalakította a Szlovák Kálvinista Szö-
vetséget, és elindította a Slovenské Kalvinské Hlasy lapot, hogy szervezettebben harcolhassanak a szlovák egyházmegyéért.
36 Idézi Molnár I.: „A magyar anyanyelvű egyházak…”. in: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar
művelődés története 1918–1998. I. kötet, Budapest, 1998, 226. old.
37 A Felvidék Magyarországhoz való visszacsatolását követően már nem indított új évfolyamot. Ennek következtében az utolsó
évfolyam kifutásával megszűnt (1942-ben).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 16

16 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

3. Az evangélikus egyház

Az erősen nacionalista érzelmű és csehbarát szlovákiai evangélikus egyház 320


gyülekezetéből csupán 15 volt magyar nyelvű. A betelepítések miatt ezek közül is töb-
ben kétnyelvűvé váltak, aminek következtében a szlovákok igyekeztek pozícióba ke-
rülni. Azt lehet mondani, hogy az egyházon belül szabály lett a nemzeti alapon törté-
nő hátrányos megkülönböztetés, a németek és a magyarok kárára.
Védekezésül a somorjai evangélikus egyházközség csak 1931-ben, a komáromi
pedig csupán 1937-ben csatlakozott a Szlovák Egyetemes Evangélikus Egyházhoz.
Addig szabadegyházakként léteztek. Ugyanakkor, 1922-ben, Léván megalakult a
Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetség, amely a magyar nyelvű egyházközségeket
volt hivatott tömöríteni és érdekeiket valamiféleképpen védelmezni. Egyben kétheten-
te megjelenő lapot is kiadott Evangélikus Lap (1922–1938) címmel, illetve egy Orgo-
naszó című missziós tartalmú mellékletet. 1929-ben megjelentetett egy magyar temp-
lomi énekeskönyvet, és hittankönyvekről is gondoskodott. Az evangélikus egyházi fő-
hatóság természetesen soha nem ismerte el a szövetséget.
A magyar evangélikusok önszerveződésének igen figyelemreméltó példája, hogy
saját árvaházat működtettek Kassán és Rozsnyón; Vargha Sándor rozsnyói lelkész Lu-
ther (1934–1938) címmel néhány évig néplapot jelentetett meg; Kowarik Sándor ve-
zetésével pedig 1936-ra elkészült egy új magyar liturgikus rend.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 17

III. Az első szlovák köztársaság


(1938–1944/1945)
Az önálló Szlovákia létrejötte tulajdonképpen a korabeli német (és magyar) geopoliti-
kai érdekek térségbeli gyors megvalósításának az eredménye.
1938. október 6-án – német biztatásra – megtörtént az autonóm Szlovákia kikiál-
tása Zsolnán. A kormány miniszterelnöke Jozef Tiso, a Szlovák Néppárt elnöke lett.38
Ettől kezdődően Csehszlovákia sorsát a gyakorlatban a hitleri Németország irányítot-
ta – amihez Nagy-Britannia és Franciaország asszisztált.
1938. november 2-án, az első bécsi döntés következtében, Dél-Szlovákia – a ka-
tolikus és református magyarok döntő többségével – Magyarországhoz került. Ezt kö-
vetően megalakult a Szlovák Nemzeti Egység Pártja, illetve a Deutsche Partei és a Ma-
gyar Párt. A magyar kisebbség helyzetét a továbbiakban a reciprocitás elve határoz-
ta meg. Jogaik a magyarországi szlovákok jogainak a függvényévé váltak.
1938. november 19-én az állam neve Cseh-Szlovák Köztársaság lett.
1938 decemberében a későbbi Szlovák Köztársaság területén 57 897 magyar
nemzetiségű lakost (a lakosság 2,2 százaléka) számoltak össze. A magyarság kora-
beli felekezeti társadalomszerkezete, vallási élete alapjában véve egy fehér folt.
1939. március 10-én a csehszlovák kormány – mintegy végső lépésként – vissza-
hívta a szlovák Tiso-kormányt, és katonai diktatúrát vezetett be.
Válaszlépésként, 1939. március 14-én, kikiáltották a Szlovák Köztársaságot.39 Hit-
ler ugyanis válaszút elé állította a szlovákokat: választhattak az önállóság vagy a teljes
magyar fennhatóság között. Az elnök Jozef Tiso lett (október 26-án választották meg).
Az új államot 27 ország ismerte el.
1939. március 15-én a német hadsereg bevonult Cseh- és Morvaországba, amely
a Harmadik Birodalom protektorátusa lett.
Szlovákiában – amely teljes mértékben Németországtól függött (1939. március
23-án német–szlovák államközi „védelmi” szerződést kötöttek) – gyakorlatilag egy-
pártrendszerű diktatúra alakult ki. Tiso szerint ugyanis: „A pártnak kell az élen állnia,
a közélet egészének a szervezőjévé kell lennie. A Párt a nemzet, és a nemzet a Párt.
A nemzet a Párt által szól. A Párt a nemzet helyett gondolkodik. Ami a nemzetnek árt,
azt a Párt betiltja és megbélyegzi.”40
A napjainkig érzékelhető befolyást gyakorló Szlovák Köztársaság eszmeisége, mű-
ködése, a vallásnak (katolicizmusnak) biztosított politikai és társadalmi szerepek jobban
érthetők, ha szem előtt tartjuk Jozef Tiso 1930-ban megfogalmazott gondolatait: „Gyak-
ran találkozunk azzal a nézettel, hogy a vallásnak nincs helye a politikában. Ez a nézet ar-
ra utal, hogy egyáltalán nem értik a vallásnak és a politikának a közéletben betöltött sze-
repét. Abban az esetben, ha a vallásban nem csupán az egyházi szertartásokat látjuk, és
ha a politika hatásköréből már előre nem zárunk ki semmit, ami a nemzet életével össze-
függ, akkor nem fogadhatjuk el e nézetet. Hiszen a vallás az emberi tevékenység normá-
38 Lásd G. Kovács László–Kamenec Ivan: Jozef Tiso. (Arcképek kettős tükörben), Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997.
39 Lásd pl. Yeshayaku Jelinek: The Parish Republic. Hlinka’s Slovak Peoples’ Party, 1939–1945. East European Quarterly, Lon-
don – Columbia University Press, New York, 1976.
40 Kovác D.: Szlovákia története. Pozsony, 2001, 210. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 18

18 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

ja – és a politika ilyen tevékenység, ezért nem lehet kivonni a vallás hatásköréből. Másfe-
lől azonban a vallás a nemzet kultúrájának része, tehát ez a rész kell, hogy érdekelje a po-
litikát. (…) A politikai tevékenység normája a közjó; igyekszik törvényeket hozni, rendele-
teket kiadni és létesítményeket alapítani abból a célból, hogy minél több polgárnak bizto-
sítson méltó, emberi életet. A méltó emberi élet azonban csak az olyan élet, melynek szín-
vonalát a kultúra és az erkölcs emeli magasabbra. A politika tehát az anyagi érdekek mel-
lett nem hanyagolhatja el az ember szellemi és erkölcsi tulajdonságainak nevelését és
erősítését, melyek nélkül nem létezik magasabb szintű kulturális élet, hanem még primi-
tív társadalmi rend sem. A politika egyoldalú anyagias orientációja keserű gyümölcsöt
hoz a gazdasági és társadalmi élet szétzüllésének formájában. A vallás azonban csak
úgy és addig érvényesülhet a politikában, amíg a politika nem teszi a vallást szolgájává,
hanem elismeri szuverenitását, és a vallás parancsait a maga részére irányadónak fogad-
ja el. Nem szabad, hogy a vallás a politika eszközévé és rabszolgájává váljon. A politiká-
nak nem alája, hanem föléje van rendelve. A vallás a politikában világító fáklya, éppen
ezért a politika fölé kell helyezni, és ott is kell tartani. (…) Csakis szuverenitása elismerése
esetén nyújthatja a vallás a politikának és az államnak azt a hathatós támogatást, ame-
lyet elvárnak tőle, azaz azt a lelkiismeretben kötelező szankciót az autoritás iránt, melyből
a törvény ereje fakad. A vallásnak az állam és a politika által való leigázása és eszközként
való felhasználása a maga szolgálatában megfosztja a vallást ettől a hatalmas erejétől, és
ezért az állam és a politika a leigázott vallásban nem talál támogatást éppen a legkritiku-
sabb pillanatban, amikor kötelező szankciójú törvényei ezt a legjobban igényelnék. A val-
lás vagy napfény a politikában, vagy értéktelen dísz, amely ingerli és ösztökéli a bomlasz-
tó szenvedélyeket. A politikának tehát nem arra kell törekednie, hogy uralkodjék a vallás
felett, hanem el kell a vallást ismernie és igazodnia kell az elveihez. Nem a vallásnak van
szüksége a politikára, hanem a politika van ráutalva a vallásra.”41
Mindez jobban érthetővé teszi a szlovák katolikus egyház átpolitizáltságát, illetve
a nacionalizmus szellemétől való átitatottságát.42 Hiszen a katolikus egyház eszmei és
személyi téren is összefonódott az új Szlovák Köztársasággal; amely összefonódást
teljes egészében talán napjainkig sem sikerült levetkőzni. Főképpen, ha figyelembe
vesszük, hogy a kommunista államhatalom áldozati szerepbe kényszerítette, ahol kon-
zerválódhattak az eszmék, megszépülhetett a múlt, illetve továbbhagyományozódha-
tott annak egyfajta reprezentációja.
Az önmagát a katolicizmus talaján állóként meghatározó szlovák nemzetiszocializ-
mus43 eszmeiségét egyébként jól tükrözi egy 1940-es Hlinka-gárda röpirat: „Bennünket
nem vezetnek félre azzal az ostoba frázissal, hogy a zsidó is ember. A zsidó nem az Isten,
hanem az ördög teremtménye, s ezért a zsidó nem ember, csak embernek látszik. Aki a
zsidókat bármi módon támogatja vagy védelmezi, azt nem fogja elkerülni az Isten bün-
41 Chmel R. (szerk.): A szlovákkérdés a XX. században. Pozsony, 1996, 96–98. old. A Tiso által megfogalmazott gondolatok ma
is jelen vannak a közép-kelet-európai (és hellyel-közzel a nyugati) politikai és egyházi diskurzusokban. Bizonyos értelemben
a térség XX. századi politikai és társadalmi berendezkedése, illetve annak reprezentációja napjaink közéletének bizonyos
jobboldali szegmensei számára modellértékű. Arról nem is beszélve, hogy egyes baloldaliak is kokettálnak az egyházakkal
való intézményesítettebb együttműködés gondolatával. Ők azonban csak a kommunista korszak gyakorlatából inspirálódhat-
nak, amely instrumentalizálta az egyházakat, egy ideológiailag teljesen cinikus és tudathasadásos helyzetet teremtve.
42 Ebben a vonatkozásban a magyar katolikus egyház is a szlovákkal azonos értékrendet képvisel (Isten és a nemzet összekap-
csolása, racionalizmus elutasítása). Kétségtelenül ez magyarázza – a szlovákiai magyar katolikusok helyzetétől teljesen elvo-
natkoztatott – diplomatikus kapcsolatot a két egyházi intézmény között.
43 Lásd Polakovic Š.: „A szlovák nemzetiszocializmus”. In: Chmel R. (szerk.): A szlovákkérdés a XX. században. Pozsony, 1996,
296–307. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 19

tetése.”44 A másság ilyen mértékű elutasításának a fényében egyáltalán nem meglepő sem
a zsidók deportálása,45 sem pedig a magyar kisebbséghez való ellenséges viszonyulás.
Az újonnan megalakult Szlovák Köztársaság területén maradt 25 református egy-
házközség életének az irányítására az állam egy szlovák Szervező Bizottságot neve-
zett ki.46 A szlovák–magyar ellentét annyira megtörte a bécsi döntés után megválasz-
tott Böszörményi Sándor püspököt, hogy röviddel lemondása után meg is halt.
1941. szeptember 9-én jelent meg a Zsidó Kódex, vagyis a zsidóellenes törvény-
rendeletek gyűjteménye. Ez ellen maga a Vatikán is tiltakozott, elsősorban azért, mert
a rendelkezések a megkeresztelt zsidókat is érintették. Ugyanakkor a katolikus egy-
ház számára kínos dilemmát jelentett Tiso elnök papi mivolta, még akkor is, ha sze-
mély szerint bírta a Szentszék elnéző jóindulatát (soha nem függesztették fel). Az egy-
házi tiltakozás azonban nem tántorította el a szlovák hatóságokat. 1942. május 15-én
egy alkotmánytörvénnyel a zsidókat megfosztották állampolgárságuktól, és októberig
deportálták őket (58 ezer).47 A pozsonyi parlamentben egyedül Esterházy János sza-
vazott a zsidótörvények elfogadása ellen.
A Szlovák Köztársaságban az ellenállást – a kommunisták mellett – az ágostai
hitvallású evangélikus egyház és evangélikus értelmiség testesítette meg. Ez azonban
valamiféle lojális ellenzékiséget jelentett, amely a politikai életben tanúsított passzivi-
tásban nyilvánult meg. Gyökere a korábbi kitüntetett helyzet elvesztésében keresen-
dő. Az önállóságukat elnyert katolikus szlovákok ugyanis bizalmatlanok voltak a cseh-
szlovák evangélikusokkal szemben.
Ebben az időszakban a magyar főiskolásokat a Magyar Akadémikusok Keresz-
tény Köre (1944-ben 188 tagja volt); a katolikus diákságot pedig a Prohászka Kör48 tö-
mörítette. Ezek még a régi csehszlovák korszakban alakultak. Érdemes lenne alapo-
sabban feltárni a tevékenységüket.
A szlovákiai helyzet különös vonása, hogy a Tiso-rendszerrel szembeni ellenállás
egyfajta magyarellenességgel társult. Az 1944. augusztus 29-én kirobbant szlovák
nemzeti felkelést irányító Szlovák Nemzeti Tanács ugyanis, többek között, a magyar is-
tentiszteletek korlátozását is elrendelte.49 Ez mintegy előre vetítette azt, hogy mire szá-
míthatnak a magyarok a háború befejezése után.
Ivan Kamenec szerint: „A Szlovák Köztársaságot dicsérni vagy démonizálni, elretten-
tő vagy éppen ideális példaként, előképként állítani Szlovákia államjogi helyzetének meg-
oldásában lélektani és erkölcsi okból káros, nemzetközi szempontból, de a demokratikus
elvek szempontjából is elfogadhatatlan eljárás. Mind a reális politikában, mind pedig egy
valóban korszerű társadalomban sikertelenségre vannak ítélve azok a szentimentális tö-
rekvések, amelyek az idealizált vagy elátkozott múlthoz kívánnak megtérni.”50
44 Kovác D.: Szlovákia története. Pozsony, 2001, 216. old.
45 Erre vonatkozóan lásd Sas Andor: A szlovákiai zsidók üldözése 1939–1945. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1993.
46 A kb. 13 ezer református hívő mintegy fele magyar volt. Ezek nevében, 1941. április 30-án, Mertens Alfréd nagymihályi ügyvéd és Sza-
bó Béla pozsonyi református lelkész emlékiratot intézett a magyar miniszterelnökhöz és külügyminiszterhez egy magyar református
egyház megszervezése érdekében. Lásd Romsics I. (főszerk.): Magyarok kisebbségben és szórványban. Budapest, 1995, 87–90. old.
47 Lásd pl. Tóth D. (ed.): The Tragedy of Slovak Jews. Proceedings of the International Symposium, Banská Bystrica, 25th to
27th March 1992, Banská Bystrica, 1992.
48 Folyóiratuk, az Új Élet 1932 és 1944 között jelent meg, Kassán (1932–1941), majd Budapesten (1941–1944).
49 Lásd Szarka L. (szerk.): Jogfosztó jogszabályok… Komárom, 2005, 161. old.
50 Idézi Szarka L.: A szlovákok története. Budapest, 1993, 184–185. old. Lásd még Kamenec Ivan: Trauma. Az első Szlovák Köz-
társaság (1939–1945). Aurora Kiadó, Budapest, 1994.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 20

IV. A jogfosztottság évei (1944/1945–1948)


Az 1945–1948 közötti időszak a szlovákiai magyar kisebbség számára a teljes jog-
fosztottság („hontalanság”)51 időszakát jelenti52: állampolgárságtól való megfosztás,
vagyonelkobzás,53 közalkalmazottak elbocsátása, magyar iskolák bezárása, egyesü-
letek feloszlatása, reszlovakizáció,54 kitelepítések, deportálások55. Mindez a Kassán,
1945. április 5-én, meghirdetett kormányprogram56 gyakorlati megvalósítását jelen-
tette.57 Ennek eredményeképpen került sor a belső szlovák/szláv telepítésekre, ame-
lyek vonatkozásában mindenképpen érdekes, hogy figyelemmel voltak a telepesek
vallási hovatartozásának egyezésére is (Földművelés- és Földreformügyi Megbízotti
Hivatal hirdetménye: 96/1945. június 2.).

1. A katolikus egyház

A szlovákok által is elveszített/megnyert II. világháború után a szlovákiai katolikus


egyház számára egy teljesen új korszak kezdődött.
1945. február 22-én meghalt a rövid ideje szabadult Bubnics Mihály rozsnyói ró-
mai katolikus püspök, akit a csehszlovák hatóságok vettek őrizetbe.

51 Lásd Mint fészkéből kizavart madár… A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945–1949. Válogatta, összeállí-
totta Molnár Imre és Tóth László, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1990; Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlováki-
ai magyar kisebbség a második világháború után, 1945–1948. Illyés Gyula előszavával, Madách Könyv- és Lapkiadó,
Bratislava, 1992 (eredetileg 1980-ban jelent meg Münchenben; 1982-ben pedig angolra is lefordították).
52 A korszak irracionalitását tükrözi, hogy a kollektív bűnösséget kiterjesztették a németnek vagy magyarnak ítélt csehszlovákiai zsi-
dókra is. Ennek következtében a haláltáborokból hazatért egyes zsidók újra szembesültek a megaláztatással, kilakoltatással, va-
gyonelkobzással és deportálással. „Jozef Lettrich, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke 1945. június 3-án hivatalosan kijelentette,
hogy ‘azok a zsidók, akik gondolkodásukkal és beszédükkel a magyarokhoz vagy a németekhez tartoznak, magyaroknak, illet-
ve németeknek számítanak, s ezért osztozniuk kell a magyarok és németek sorsában’.” Idézi Molnár I.: „A magyar anyanyelvű
egyházak…”. In: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, I. kötet.
Budapest, 1998, 246. old. A Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának kérésére a magyar kormány szóbeli jegyzékben tájé-
koztatta a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, amely természetesen tudomásul vette a helyzetet, és nem tett semmit.
53 A Szlovák Partizánok Szövetsége pl. kifogásolta a haláltáborokat túlélt magyar zsidók vagyonának visszaszolgáltatását. Az ál-
talánosan – a sajtó és egyes politikusok által – szított zsidóellenes hangulat végül Nagytapolcsányban pogromba torkollott
(1945. szept. 24).
54 Ez a megfélemlített és a teljes létbizonytalanságba taszított magyarság körében „sikerakciónak” mondható. A 410 820 jelentke-
zőből (= 135 317 család) a hatóságok 326 679-et szlováknak is minősítettek. Ez egyben azt is tükrözi, hogy a megalázó eljárás-
ba beépítették a visszautasítás lehetőségével járó szorongató félelem megpróbáltatását (különösen azok esetében, akiknek a
vagyonát már jó előre elkobozták). Annál is inkább, mivel a reszlovakizáció folyamata mintegy párhuzamosan haladt a kitelepí-
tésekkel. A „reszlovakizált” személynek a következő (cinikusan megfogalmazott) fogadalmat kellett tennie: „Önként visszatérve a
szlovák nemzet kebelébe, amelyből származom, s amelyből a mostoha sors a múltban kiszakított, ünnepélyesen fogadom, hogy
a szlovák nemzethez és a Csehszlovák Köztársasághoz hű maradok, s hogy mindig és mindenhol hűségesen fogok dolgozni
szlovák nemzetem jóléte és felemelkedése érdekében.” Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 129. old.
55 Eduard Beneš 88/1945. okt. 1-jén kiadott általános munkakötelezettségi rendelete alapján 1946 novembere és 1947 febru-
árja között 393 településről 44 129 magyart telepítettek át Szlovákiából a csehországi határvidékre. A kérdésre vonatkozóan
lásd pl. Vadkerty Katalin: A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945–1948 között.
Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1996. A magyar politikai naivitás – vagy ostobaság – iskolapéldájának is tekinthető Károlyi
Mihály E. Benešhez intézett levele (1946. nov. 26), amelyben az áttelepítések leállítását kéri: feltételezve, hogy az akció az el-
nök tudta nélkül (!) zajlik. A levéllel kapcsolatosan lásd Janek István: „Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és lakos-
ságcsere rendezéséért 1945–48 között”. Fórum. Társadalomtudományi Szemle 6, 2004/2, 127–143. old.
56 Lásd Szarka L. (szerk.): Jogfosztó jogszabályok… Komárom, 2005, 37–51. old.
57 1968. június 1-jén Gustáv Husák miniszterelnök-helyettes elismerte, hogy „a kassai kormányprogramban és az elnöki dekré-
tumokban kifejezésre jutott magyarellenesség a csehszlovák kormány, a szlovák nemzeti szervek, valamint a CSKP és az
SZLKP egyértelmű álláspontja volt”. Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 279. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 21

1945. február 27-én kiutasították Madarász István kassai római katolikus püspö-
köt és Tost Barnabás plébánost. Ezzel a csehszlovák hatóságok mintegy jelezték,
hogy a Felvidéket de facto visszacsatolják az újjáalakuló Csehszlovákiához, és egy-
ben érvénytelenítenek minden, a Magyarországhoz tartozás ideje alatt (1938. novem-
ber 2-a után) hozott állami intézkedést. Április végén a magyar kormány szóbeli jegy-
zékben tiltakozott a kiutasítások ellen a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál. Az ered-
mény: semmi.
1945. június végén a hatóságok bezárták a magyar tannyelvű komáromi bencés
gimnáziumot. A magyar – állami és egyházi – oktatási intézmények felszámolásával
párhuzamosan megszűnt a magyar katolikus sajtó is.
1945. szeptember 5-én Karol Kmetko nyitrai püspök levelet intézett a Szlovák
Nemzeti Tanács Elnökségéhez, amelyben felemelte szavát a magyar és a német la-
kosság egyoldalú kitelepítési terve ellen, illetve síkra szállt az internáltakkal való em-
berséges bánásmód és az ártatlanul fogva tartottak szabadon bocsátása érdekében.
1945 szeptemberében a kassai hatóságok korlátozó intézkedéseket léptettek
életbe a magyar nyelvű katolikus istentiszteletek tartásának terén. A magyar istentisz-
teletek helyszínéül a város legkisebb templomát jelölték ki, ahol heti egy alkalommal
engedélyeztek magyar istentiszteletet.
1945. november 15-én „a cseh és szlovák római katolikus püspökök
Olomoucban ülésező háború utáni első közös konferenciája a kormányhoz intézett
emlékiratában [bírálta] a német és magyar kisebbséggel szembeni bánásmódot és az
ártatlanok meghurcolását.”58
1945 őszén Paxy László római katolikus pap tanácsára Hentz Zoltán és Lipcsey
Gyula pozsonyi főiskolai hallgatók titkos szervezetet alakítottak.59 Vezetője Arany A.
László nyelvtudós lett. A főképpen katolikus értelmiségieket tömörítő Csehszlovákiai
Magyar Demokratikus Népi Szövetség célja a magyarok sérelmeinek dokumentálása,
tiltakozó jegyzékek összeállítása, és a külföld tájékoztatása volt. 1946 elején, Krausz
Zoltánnak és Varró Istvánnak köszönhetően, Rozsnyón is megalakult a szervezet ke-
let-szlovákiai csoportja. 1946 tavaszán több aktivista is személyes kapcsolatba lépett
Mindszenty hercegprímással, hogy tájékoztassák a szlovákiai magyarok helyzetéről,
és a segítségét kérjék.
1946. március 1-jén Andrej Cvincek nyitrai kanonok vezetésével megalakult a Ke-
resztény-republikánus Párt, és rögtön (március 5-én) kérte is a felvételét a Nemzeti
Frontba (vagyis a csehszlovák kormányba). Ez tulajdonképpen a szlovákiai katolikus
egyházban már hagyományos politikai és közéleti szerepvállalás megújított továbbvi-
telét jelentette – az új hatalmi és ideológiai viszonyok közepette. Kommunista nyomás-
ra azonban a Nemzeti Front a felvételt a névváltoztatáshoz kötötte. Ez egyrészt mutat-
ta az erőviszonyokat és a szovjet befolyást, másrészt pedig sejtette a kommunistáknak
a valláshoz való viszonyulását: kiszorítani a politikai közéletből, ellentétben az addig
megszokott szlovák (és közép-kelet-európai) gyakorlattal. Végül Szabadságpárt néven
került be a Frontba (április 1-jén), és 1948 nyarára gyakorlatilag a kommunista párt
egyik „szatellit pártjává” degradálódott.

58 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 81. old.


59 A történet érdekessége, hogy Paxy László az önéletrajzában minderről egyetlen szót sem ír. Lásd Paxy L.: Testvérek Krisztus-
ban. Budapest, 1991.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 22

22 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

Cvincek kanonok kezdeményezésének az ellensúlyozásaként is értelmezhetjük a


Demokrata Párt vezetése és a párt katolikus szárnyának képviselői által 1946. márci-
us 31-én aláírt ún. „áprilisi egyezmény”-t (április 5-én hagyták jóvá).60 Ennek értelmé-
ben a párt vállalta a katolikus egyház érdekeinek a képviseletét, aminek fejében elvár-
ta, hogy az egyház a párt támogatására szólítsa fel a katolikus választókat; a párt ka-
tolikus szárnya pedig lemondott az önálló pártalapításról. Szlovákiában minden bi-
zonnyal ennek köszönhetően a demokraták nyerték a májusi parlamenti választáso-
kat (61,4 százalék). A párt azonban rövidesen a csehszlovák kormány kommunista
tagjai támadásainak célpontja lett.
1946. április 17-én az érsekújvári járási nemzeti bizottság – arra hivatkozva, hogy
a város lakosságának 80 százaléka szlovák nemzetiségű – betiltotta a magyar nyelvű
húsvéti körmenetet, s a templomokban is korlátozta a magyar nyelvű istentiszteleteket.
1946. december 11-én A. Škrábik besztercebányai püspök egy levelében a kö-
vetkezőket írja: „A magyarok csehországi munkára történő elhurcolásának kérdésé-
ben azon a véleményen vagyok, hogy először meg kellene állapítanunk a valós hely-
zetet, hogy igazából történik-e valamilyen törvénysértés az elszállításokkor, s hogy az
elszállítás módja valóban embertelen-e. A megyéspüspökök, kik híveik által érintettek
a kérdésben, készítsenek jegyzőkönyvet minél több jogsértő esetet összegyűjtve…
csak ezután lesz módunkban közbelépni, mert különben nem kívánt gyanús szerep-
ben tűnnénk fel, és a kíméletlen beavatkozás veszélyének tennénk ki magunkat.”61
Ami gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a püspök magát az áttelepítést nem tekintette ki-
fogásolandónak, csupán annak kivitelezésével szemben voltak fenntartásai.
1946. december 21-én a csehszlovák hatóságok nem engedélyezték Mindszenty
József esztergomi érsek csehszlovákiai beutazását. Ez nem is volt meglepő, hiszen
1945. október 15-én és 1946. október 26-án a főpap pásztorleveleiben szót emelt a
csehszlovákiai magyarok érdekében.
1947. január 9-én „Róbert Pobožný rozsnyói római katolikus megbízott püspök
Josef Beran prágai érsekhez intézett levelében közbenjárását kéri, hogy legalább a
szokatlanul erős téli hidegben szüneteltessék a szlovákiai magyarok csehországi
deportálását.”62
1947. február 2-án Pavel Jantausch nagyszombati apostoli adminisztrátor memo-
randumban fogalmazta meg kifogásait a magyarok deportálása ügyében.63
1947. február 9-én, Komáromban, a szlovákiai magyar katolikusság ‘vezetői’ 14
pontba foglalva összeállították és a szlovákiai katolikus egyház vezetése elé terjesztet-
ték a magyar katolikusok egyházi vonatkozású kérelmeit. Síkra szálltak „többek között
a magyar nyelvű katechézis és igehirdetés, valamint a magyar katolikus egyesületek
működésének engedélyezéséért, a magyar nyelvű papképzés biztosításáért és ma-
gyar katolikus sajtótermékek megjelentetésének lehetővé tételéért.”64 Egyes papok
megpróbálták meglátogatni a Csehországba hurcolt híveket is, ellenben a hatóságok
ezt rövid időn belül megtiltották. Ezt követően (1947 tavaszán) a magyarországi kato-
60 Ez a gyakorlatban egyfajta evangélikus és katolikus összefogást jelentett Szlovákiában.
61 Eperjesi Területi Levéltár (ŠOBA Prešov Görög Katolikus Püspökség 979. 366/1946). Idézi Šutaj Š.: „A szlovák katolikus püs-
pöki kar tiltakozása…” Regio 2, 1991/3.
62 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 117. old.
63 Lásd Függelék II.
64 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 119–120. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 23

likus, református és evangélikus egyházak küldtek lelkipásztorokat a Csehországba


deportált magyarok lelki gondozására, és megszervezték a levélpasztorációt is.
1947. február 27.: „Jozef Cársky kassai római katolikus püspök levélben [értesítet-
te] Szlovákia római katolikus püspökeit, hogy tudatta a politikai pártok titkárságaival, mi-
szerint a pártoknak nincs joguk beavatkozni az istentiszteleti nyelv kérdésébe.”65
1947. április 15-én a pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság kötél általi halálra ítélte
Jozef Tisót (18-án végezték ki). Az ezt követő tiltakozásokat és tüntetéseket szervező
Demokrata Párt értelemszerűen még jobban kitette magát a támadásoknak. Ez egy-
ben a katolikus egyház politikai és társadalmi pozícióját is veszélybe sodorta. A párt
elleni általános támadás 1947. szeptember 14-én indult meg, amikor is, „államellenes
összeesküvés” címén, mintegy 700 embert tartóztattak le; közöttük több pártvezetőt.

2. A református egyház

A II. világháborút közvetlenül követő időszakban a szlovákiai református egyház


életét az első bécsi döntés eredményeképpen a Szlovák Köztársaságban létrejött
Szervező Bizottság határozta meg, amely élvezte az újonnan megszerveződő cseh-
szlovák állami közigazgatás támogatását. Rendeleteivel szerepet játszott abban, hogy
a magyarellenes intézkedések (lelkészek kitoloncolása, szlovák istentiszteletek erő-
szakolása, a reszlovakizáció – pl. mintegy 80 magyar lelkész is kérte a reszlovaki-
zálását – és a lakosságcsere támogatása) begyűrűztek a református egyházba is.
1945. április 16-án a hatóságok 1700 kassai családot toloncoltak át Magyaror-
szágra. Közöttük volt Szabó Lajos, Kassa református lelkipásztora is. Ily módon a vá-
ros magyar katolikusai után a magyar reformátusok is lelkipásztor nélkül maradtak.
1945. május 24-én a református egyházat irányító Szervező Bizottság (lelkészi el-
nöke Ján Tomašuľa, a kassai lelkész, világi elnöke pedig Vojtech Ozorovský volt) újjá-
szervezte az egyházmegyéket – 6 „magyart” (Uzsok, Zemplén, Abaúj, Gömör, Bars,
Komárom) és 3 „szlovákot” (Uzsok-Mezőlaborc, Bánóc-Zemplén, Torna) alakítva ki –,
amelyek élére ideiglenes adminisztrátorokat (megbízott espereseket, köztük magyaro-
kat is) nevezett ki. Ugyanakkor a szlovákot nyilvánította az ügyintézés nyelvévé; a lel-
készek számára kötelezővé tette a szlovák nyelv ismeretét és az eskütételt,66 a segéd-
lelkészek kinevezését pedig a politikai megbízhatóság és a csehszlovák állampolgár-
ság igazolásától tette függővé. A Szervező Bizottság működése érdekes és elgondol-
kodtató példáját kínálja a Tiso-rendszer kiszolgálóinak „újrahasznosításáról”, valamint
egyes lelkészek hatalomkiszolgáló magatartásáról, a hatalomban való valamiféle ré-
szesedés fejében (pl. Szirmai János67). Mivel bőven volt mit kompenzálni, érthető,
hogy a szlovák vezetés mindenben igyekezett megfelelni az elvárásoknak, illetve túl-
teljesített. 1946. január végén pl. a Szervező Bizottság szlovák nyelvű havilapot indított
(Kalvínske hlasy) – a jelentős többségében magyar egyházban.
65 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 121. old.
66 Íme a szövege: „Én N. N. esküszöm az élő Istenre, hogy a Csehszlovák Köztársasághoz mindig hű leszek, kormányának en-
gedelmeskedem. Esküszöm, hogy törvényeit és rendeleteit megtartom, hivatali kötelességeimet a törvények és rendeletek
szerint, szorgalmasan, lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül teljesítem, a hivatalos titkokat megőrzöm, el nem árulom, elöl-
járóimnak engedelmeskedem és minden ténykedésemben a Csehszlovák Köztársaság javát és hivatásom érdekeit szolgá-
lom. Isten engem úgy segéljen.” Szabó A.: „A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története I”. Regio 1990/3.
67 Ján Silmanec, az I. világháború előtt még szlovák katolikus pap, nősülése után lett Szirmai néven magyar református lelkész.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 24

24 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

1945. július 8-án „az Oktatás- és Népművelődésügyi Megbízotti Hivatal [kiutasí-


tott] Csehszlovákia területéről minden olyan nem csehszlovák állampolgárságú ma-
gyar lelkészt, akit 1938. november 2. után helyeztek valamely szlovákiai egyház-
községekbe.”68 A magyar kormány tiltakozott; a Szövetséges Ellenőrző Bizottság
pedig tudomásul vette a tiltakozást. Hiszen mindez része a szokványos diplomáciai
játéknak.
1946. április 5-én a református egyház Szervező Bizottság a kassai ülésén egyet-
értett a kitelepítésekkel és a lakosságcserével. Csupán arra kérte a hatóságokat,
„hogy a kitelepítendő magyarok kiválasztásánál ne legyen mérvadó vallási hovatarto-
zásuk, mivel a református vallásúak nem feltétlenül magyar nemzetiségűek is”.69
1946. szeptember 25-én „a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság [elkobozta] a
rimaszombati református egyház vagyonát. A határozat indoklása szerint az egyházat
‘olyan társaságnak kell tekinteni, amely fasiszta célokat szolgált.”70 A Tiso-korszakból
átmentődött református Szervező Bizottság erre gyakorlatilag nem is reagált.
1946. december 11-én „a református egyház esperesei tátralomnici értekezletü-
kön a csehszlovák kormányhoz intézett memorandumukban szót [emeltek] a magyar
református egyházközségek s általában a magyar reformátusság üldözése ellen. Kifo-
gást [emeltek] az ellen is, hogy a januárban esedékes egyházmegyei és alkotmányo-
zó zsinati választásokon tisztségekbe csupán csehszlovák állampolgársággal rendel-
kező, ‘államilag megbízható’, valamint szlovákul beszélő lelkészek és világiak lesznek
választhatók.”71 Mindez egyértelműen az egyházi autonómia durva megsértését jelen-
tette, az etnikai kritériumok előtérbe helyezésével. Ugyanakkor nyilvánvaló célja a ki-
nevezett és megbízott vezetőségnek választás útján történő megerősítése volt. 1947
januárjában, a Szervező Bizottság előzetes határozata szerint, meg is történtek a vá-
lasztások. Ennek eredményeképpen 1947. március 20-án, Kassán, újjáalakult „a refor-
mátus egyház élén álló Szervező Bizottság. A továbbra is kizárólag szlovákokból álló
testület lelkészi elnöke ismét Ján Tomašula kassai lelkész, alelnöke Andrej Matašík
lucskai lelkész,72 világi elnöke Vojtech Ozorovský, jegyzője Štefan Turnský pályini lel-
kész” lett. „A Szervező Bizottság arra hivatkozva, hogy nem rendelkeznek csehszlovák
állampolgársággal, több zsinati tag megválasztását nem” hagyta jóvá. Így nem lehe-
tett összehívni a tervezett alkotmányozó zsinatot.73
1947. április 8-án az Oktatás- és Népművelődésügyi Megbízotti Hivatal a magyar
és német nemzetiségű lelkészek számára megtiltotta az iskolai hittanoktatást.
68 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 68. old.
69 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 91. old.
70 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 109. old.
71 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 115. old.
72 1946 október elején A. Matašík (egyben a Demokrata Párt képviselője a Szlovák Nemzeti Tanácsban) körlevelet küldött szét,
amelyben többek között ez volt olvasható: „Már másfél éve élünk a megújított Csehszlovák Köztársaságban. Mi, szlovákok
ennek természetesen örülünk és ezért hálát adunk Istennek. Ez az öröm azonban nem nyilvánul meg Nálatok, Magyaroknál.
Nagyobb baj azonban, hogy kevés érdeklődést mutattok a mi drága református egyházunk iránt is. Tudom, hogy ennek sok
komoly oka van, szükséges azonban valami módon kiegyeznetek a ténnyel, hogy a Csehszlovák Köztársaság itt van, hogy
népi demokratikus szláv állam lesz, amely meg akarja oldani a magyar kérdést: 1) azoknak reszlovakizálásával, akiknek szlo-
vák ősei vannak, 2) Magyarországgal történő lakosságcserével, államközi egyezmény alapján, 3) azon magyarok Magyaror-
szágra való kitelepítésével, akik vétkeztek a csehszlovák állam és a szlovák nemzet ellen, 4) a megbízhatatlanok esetleges
belföldi széttelepítésével és 5) annak a lehetőségnek megadásával, hogy elszlovákosodhasson azok következő nemzedéke,
akik maguk még magyarok akarnak maradni (nem lesz kisebbségi jog).” Szabó A.: „A Szlovákiai Református Keresztyén Egy-
ház története I”. Regio, 1990/3.
73 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 122. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 25

1948. március 8-án, Pozsonyban, a magyar nyelvű evangélikus istentiszteletek


után betiltották a reformátust is.

3. Az evangélikus egyház

A magyarellenességből a szlovákiai evangélikus egyház is kivette a részét, jólle-


het ez jelen pillanatban eléggé hiányosan dokumentált. Ugyanakkor ez azért figyelem-
re méltó – és döbbenetes –, mert a szlovákok számarányához képest a magyar evan-
gélikusok száma elenyészőnek mondható, és zömük magyar környezetben élt. Tehát
ők elsősorban a felekezeti hovatartozás révén differenciálódtak a magyar kisebbsé-
gen belül. A ki- és betelepítések, illetve a reszlovakizáció erősen érintette őket is, és
számos közösséget szétzilált, hiszen a települések népességszerkezete sokszor jelen-
tősen átalakult.
1945. augusztus 3-án a Megbízottak Testülete megszüntette a magyar evangéli-
kus egyházközségek és szeniorátusok önállóságát, vagyonukat átadta a szlovák egy-
házközségeknek, a magyar lelkészeket elbocsátotta, elrendelte az esetlegesen még-
is megtartott lelkészek szlovák etnikai területre történő áthelyezését, és kimondta,
hogy istentiszteleteket rendszeresen csakis az állam nyelvén lehet tartani.
1946. március 4-én Magyarországon megkezdte tevékenységét a Csehszlovák
Áttelepítési Bizottság. A magyarországi szlovákok toborzásában az egyháziak is sze-
repet vállaltak, pl. Štefan Osuský evangélikus püspök.
1947 júniusában Július Dérer modori szlovák evangélikus lelkész újságcikkben
ítélte el Jan Mirejovský és Rudolf Řic̆an cseh lelkészeknek a megalázó és embertelen
bánásmódnak kitett magyarok iránt nyilvánosan kifejezett rokonszenvét.
1948. február 28-án „az Oktatás- és Népművelődésügyi Megbízotti Hivatal Po-
zsonyban azonnali hatállyal [betiltotta] a magyar nyelvű evangélikus isten-
tiszteleteket”.74

Az 1945 és 1948 közötti időszak magyarellenes szlovákiai történéseivel kapcso-


latban mindenképpen felvetődik az a gondolat, hogy a szlovákok tulajdonképpen a
háborús szereplésükből levezethető kollektív félelmeiket és bűntudatukat a magyar ki-
sebbségen igyekeztek levezetni. Az a tudathasadásos helyzet alakult ki, hogy miköz-
ben mindennel a magyarokat vádolták, és mindenért őket okolták, önmagukat igye-
keztek teljes mértékben felmenteni; háború alatti magatartásukat és cselekedeteiket
(pl. zsidók deportálása) feledtetni és semlegesíteni. A Tiso-féle nemzeti vállalkozás ku-
darca felett érzett fájdalom és a jövő miatti szorongás egyfajta irracionális magyargyű-
löletben vegyült össze és bontakozott ki.
Ebben az irracionalitás, a különböző politikai érdekérvényesítés és a manipulá-
ció által uralt időszakban a római katolikus egyházi vezetés, mindent egybevetve, na-
gyon visszafogott és ellentmondásos magatartást tanúsított.75 Egyrészt megpróbált
hellyel-közzel szót emelni a német és a magyar lakosság érdekében, ugyanakkor pe-
74 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 138. old.
75 Figyelembe véve főképpen a szlovák katolikus klérus háború alatti magatartását, nem is igen tehetett mást. Ugyanakkor az
sem mellékes, hogy két teljesen különböző – mondhatni ellentétes – háborús tapasztalatot kellett egységbe illeszteni, miköz-
ben mindenki emlékezett az előbbi Csehszlovákia államhatalma és a katolikus egyház konfliktusos viszonyára.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 26

26 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

dig minden „reszlovakizált” közösségben a szlovák püspökök azonnal elrendelték a


szlovák nyelvű misét. Protestáns intézményes viszonylatban pedig nyugodtan ki le-
het mondani, hogy eléggé egyértelműen a kompenzációs lélektani mechanizmusok
működtek. Később a kommunista hatalom ezt használta fel a protestáns intézmé-
nyek domesztikálására.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 27

V. A kommunista Csehszlovákia
(1948–1989)
A kommunista hatalomátvételt követően (1948. február) a szlovákiai magyarok jog-
fosztottsága még hónapokig tartott.76 1948. március 15-én pl. (szimbolikus dátum!) a
Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége elrendelte, hogy a reszlovakizáció eredménye-
képpen szlovák többségűvé vált településeken az istentiszteletek nyelve kötelezően a
szlovák legyen.
Később azonban, kétségtelenül a hatalom konszolidációjának köszönhetően, dön-
tés született arról, hogy a magyarok, hűségeskü fejében, visszakaphatják állampolgársá-
gukat (245/1948. október 25-i törvény), és a szlovákosítás is alábbhagyott.77 Majd, párt-
irányítás alatt, lehetőség nyílt a magyar tannyelvű oktatásra és a kultúra ápolására is.78
Az egyházak helyzetét az új pártállamhatalmi keretben az 1949. október 14-én el-
fogadott 217/1949 és 218/1949 sz. egyházügyi törvények határozták meg és szabá-
lyozták. Ezek minden egyházi tisztség vagy hivatal betöltését hűségeskü letételéhez
és az állami szervek előzetes jóváhagyásához kötötték.79 Szlovákiai viszonylatban az
egyházak a pozsonyi Szlovák Egyházügyi Hivatal ellenőrzése alá kerültek.80 Ugyanak-
kor, kormányrendeletek révén, az állami felügyeletet kiterjesztették az egyházi vagyon-
ra is. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy állami fizetés csak annak a lelkész-
nek/papnak járt, aki a tevékenysége végzéséhez rendelkezett „állami hozzájárulás-
sal”. A kommunista államhatalom alapstratégiája volt a mindenre kiterjedő ellenőrzés,
illetve a rettegés és a bizalmatlanság légkörének a megteremtése. Ez is az emberek
akarat nélküli, könnyen manipulálható bábokká degradálását szolgálta. A vallási élet
minden megnyilvánulását igyekeztek visszaszorítani a templom falai közé (államosítot-
ták pl. az egyházi iskolákat). Mindezt oly módon próbálták meg elérni, hogy lehetőleg
az egyháziak maguk „kezdeményezzék” a társadalmi láthatóság különböző elemeiről
(pl. körmenetek) való „önkéntes” lemondást.

1. A katolikus egyház

A kommunista párt hatalomra kerülése után rögtön megnyilvánult annak erőtel-


jes katolikusellenessége. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a katolikus egy-
ház és a Demokrata Párt összefonódása is. Ellenben nem ez az egyedüli magyarázat.

76 Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a magyar protestánsokat érintő intézkedések (istentiszteletek betiltása Pozsonyban) ré-
szét képezték-e a kommunista hatalomátvételi stratégiának?
77 1950 áprilisában a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságában – természetesen a belső hatalmi harc függvényeként
– már kezdett olyan nézet megfogalmazódni, amely a deportálásokat és a reszlovakizációt a „burzsoá nacionalizmus” meg-
nyilvánulásainak tekintette.
78 A magyar kisebbség egyetlen engedélyezett szervezete a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok)
volt, amely 1949. márc. 5-én alakult és az 1989-es rendszerváltásig működött. Már az alakuló közgyűlésen nyilvánvalóvá vált,
hogy a kulturális egyesület alapvető feladata a kommunista pártpolitikának a magyar lakosság körében való népszerűsítése,
illetve a szocialista kultúra anyanyelvű terjesztése lesz.
79 Lásd Az egyház új viszonya az államhoz. Tatran, Bratislava, 1950.
80 A hivatalt 1956. június 16-án megszüntették. Jogkörét az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal vette át.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 28

28 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

A cél mindenekelőtt az államhatalom által (eléggé) nem ellenőrzött, valamiféle alter-


natívát megjeleníteni képes intézményrendszer felszámolása volt. Közép-Kelet-Európa
kommunista rendszerei ugyanis hasonlóképpen jártak el, és alkalomadtán együtt is
működtek. Mindszenty József 1948. december 25-i letartóztatását követően pl. a ma-
gyar hatóságok közreműködése kellett, hogy a megtalált írásos dokumentumok alap-
ján a csehszlovákok elkezdhessék – 1949 tavaszán – a Csehszlovákiai Magyar De-
mokratikus Népi Szövetség felgöngyölítését.81
1949. június 10-én Prágában megalakult a „hazafias” katolikus papokat és hívő-
ket tömörítő Katolikus Akció. Ennek célja a katolikusok intézményes és ideológiai in-
tegrálása volt a népi demokrácia állami és társadalmi struktúrájába. Az Akció azon-
ban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A cseh és szlovák püspökök pásztor-
levelükben („A nagy próba órája”, június 15.) szakadárnak minősítették, a Vatikán pe-
dig kiközösítette a tagjait (június 20.) – a kommunista párttagokhoz hasonlóan82 (jú-
nius 1.). Szlovákiában komoly tiltakozási hullám bontakozott ki a pásztorlevél felolva-
sásának betiltása miatt. Mindez Csehszlovákia és a Vatikán közötti diplomáciai kap-
csolatok gyakorlati megszakadásához vezetett.
1949. augusztus 13–14-én a katolikus püspökök nagyszombati konferenciája el-
utasította a készülő egyházügyi törvényeket, amelyek az egyházak állami felügyeletét
irányozták elő.83 Ennek ellenére, a törvények életbelépése után, 1950 januárjában,
megkezdődött a szlovákiai alsópapság hűségesküjének a letétele.
1950. április 13–14-én az Állambiztonsági Hivatal egyetlen éjszakai akcióban fel-
számolta a férfikolostorokat. A szerzetesek először összpontosító, majd munkatábor-
ba kerültek. Április 28-án a görög katolikus papok és hívők eperjesi nagygyűlése sem-
missé nyilvánította az ungvári uniót, és kimondta a pravoszláv egyházba való vissza-
térést. Ezzel a görög katolikus egyház mintegy megszüntette önmagát. Mindezek kö-
vetkeztében kialakult egy föld alatti egyház,84 amelynek tevékenységébe a magyarok
(papok és hívők) igazából – az ifjúsági táborszervezéseket és a könyvcsempészetet
leszámítva – nem kapcsolódtak be.85 Sőt! A szlovákiai magyar katolikus papság ré-
széről azok, akik részt vettek az Egyházügyi Hivatal által kezdeményezett szliácsi érte-
kezleten (június 14.), csatlakoztak az ún. „hazafias papok” mozgalmához. Eközben pe-
dig kemény katolikusellenesség érvényesült Csehszlovákiában: a püspökök börtönbe
és házi őrizetbe kerültek.

81 Krausz Zoltánt és Varró Istvánt a magyar hatóságok tartóztatták le Budapesten (1949. február végén), majd átadták őket a
csehszlovák belügyi szerveknek. A később perbe fogott 32 személyből (közöttük volt 20 katolikus pap és 4 református lel-
kész is) 10-et ítéltek el (1949. december 30.).
82 Abban az időben nagy vihart kavart a 8 évre elítélt cseh katolikus pap, Alois Fajstl, esete, aki megtagadta egy beteg kommu-
nista asszony feloldozását. Lásd http://www.charta77.org/documenti/artico10fajstl.htm.
83 Tarics Péter szerint pl. „csak a katolikus egyházban több mint 500 paptól tagadták meg a működési engedélyt Csehszlová-
kia területén, miközben plébániák álltak üresen. A hívekkel igényesebben foglalkozó papokat, ha teljesen el nem távolították
hivatalukból, az egyik egyházközségből a másikba üldöztették a hatóságok. A gyermekeiket hitoktatásra beírató szülőket a
munkahelyükön zaklatták. S az is előfordult, hogy koholt vádak alapján perbe fogtak egyházi személyeket, akik valamiért nem
tetszettek a hatalomnak.” Tarics P.: Magyarként a Felvidéken. Budapest, 1994, 48. old.
84 Itt készültek pályájukra az 1989 utáni szlovák politikai élet egyes vezető személyiségei (pl. a Carnogurský-fivérek, Ivan és Ján).
Az illegalitásban működő egyház erejét és szervezettségét mutatja, hogy 1987 decemberében aláírásgyűjtésbe kezdett a val-
lásszabadság tiszteletben tartása érdekében. A petíciót országos viszonylatban 501 590, Szlovákiában pedig 291 284 sze-
mély írta alá.
85 Ellenpéldák is akadnak. 1951 áprilisában 2,5 év börtönre ítélik Burián László nagylévárdi és Szitás Béla búrszentmiklósi ka-
tolikus papokat. A vád, hogy internálótáborból megszökött papokat segítettek átjutni Ausztriába. 1951. december 9-én ugyan-
ezért Lénár Károly már 17 évet kapott (1962. augusztus 20-án feltételesen szabadult).
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 29

1950. augusztus 29. és 31. között került sor a szlovákiai női szerzetesrendek fel-
számolására.
1951. szeptember 27–28-án alakult meg a Katolikus Békepapi Mozgalom. A ve-
zetést megtestesítő Összállami Békebizottság főtitkára Záreczky István lett.
1956. október 28-án a még hivatalban levő kassai (Jozef Cársky), nyitrai (Eduard
Nécsey), nagyszombati (Ambróz Lazík) és rozsnyói (Róbert Pobožný) püspökök, a
lengyelországi és a magyarországi változásokra hivatkozva, kérték az egyházügyi tör-
vények módosítását. Eredménytelenül. Amennyiben azonban a korszak megítélésé-
hez figyelembe vesszük Paxy László visszaemlékezéseit, akkor egy nagyon ellent-
mondásos képet kapunk ezekről az évekről. Hiszen minden nehézség ellenére lehe-
tett hittant tanítani és templomot javítani; sőt az állam „költözködési pénz”-t is juttatott
az áthelyezett katolikus papnak.86
1968. március 21-én – kétségtelenül az érzékelhető csehszlovákiai társadalmi és
politikai átalakulások hatására – lemondott a Katolikus Békepapi Mozgalom Elnöksé-
ge, amely ezzel gyakorlatilag megszűnt. Március 25-én František Tomášek prágai ér-
sek memorandumban kérte a kormánytól „az állam és az egyház közötti viszony ren-
dezését, többek között a szerzetesrendek és a görög katolikus egyház tevékenységé-
nek újbóli engedélyezését, az egyházellenes intézkedések orvoslását és a szabad val-
lásoktatás lehetővé tételét”.87
1968 áprilisában, az egykori görög katolikus papok és szerzetesek kassai értekez-
letén, érvénytelenítették az 1950-es eperjesi határozatot, és megfogalmazták az egyház
rehabilitálásának az igényét. A kormány június 13-án hivatalosan is engedélyezte a gö-
rög katolikusok működését (205. sz. határozat), sőt gazdasági ellátásukról is rendelke-
zett (70/1968), ellenben később (1973-tól) újra fenyegetéseknek kitéve kellett élniük.
Ebben az időszakban szintén az állami nyomás enyhülését tükrözi a katolikus pa-
pok országos konferenciájának (1968. május) résztvevői által megalakított Zsinati
Megújulási Bizottság. A szlovákiai és az országos bizottságok tagjai között helyet ka-
pott Bíró Lucián bencés szerzetes is. Október 18-án azonban a Csehszlovák Belügy-
minisztérium elutasította a szervezeti szabályzat jóváhagyását, s ezzel a Bizottság gya-
korlatilag meg is szűnt. Ez már a kommunista kerékvágásba való államhatalmi vissza-
rendeződést vetítette előre. Novemberben viszont elvben engedélyezték a szerzetes-
rendek működését.
1971. november 17-én, Prágában, Pacem in Terris néven, újjáalakult az 1968-ban
felbomlott katolikus békepapi mozgalom.
A szlovákiai katolikus egyházi intézményrendszer helyzete elvben 1977. decem-
ber 30-án rendeződött – a Vatikán ún. „keleti politikájá”-nak is köszönhetően –, ami-
kor VI. Pál pápa, hosszas diplomáciai tárgyalások után a nagyszombati apostoli kor-
mányzóságot érseki rangra emelte, és létrehozta a szlovák egyháztartományt (a nyi-
trai, besztercebányai, szepesi, rozsnyói és kassai alárendelt püspökségekkel). Egy-
ben az államhatárokhoz igazította az egyházmegyék határait is. Ebbe az egyház-
geopolitikai rendezésbe értelemszerűen a szlovákiai magyar katolikusok semmiféle
igénye nem fért bele, jóllehet ebben az időszakban (1980 körül) a magyar és vegyes
nyelvű plébániák száma kb. 235 (28,1 százalék) volt.

86 Lásd Paxy L.: Testvérek Krisztusban. Budapest, 1991, 97. old.


87 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 272. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 30

30 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

Mivel a „normalizálódott” helyzetben a pasztorációs mozgástér továbbra is szűk


maradt, a katolikus papság az építkezésekben és felújításokban élte ki tevékenységi
igényét. Ennek eredményeképpen az 1970-1980-as években gyakorlatilag megújultak
a plébániaépületek.
1978 februárjában, a Charta ’77 aláírása miatt, őrizetbe vették Gombik Róbert
szenci káplánt, majd 7 évre eltiltották a papi tevékenységtől.
1984. október 10-én a szlovák hatóságok „lázításra tett előkészület” miatt eljárást
indítottak „Németh Mátyás hárskúti plébános ellen, mivel otthonában egy házkutatás
alkalmával nagy mennyiségű vallásos irodalmat találtak. A Rozsnyói Járásbíróság
1985. május 14-én kétéves felfüggesztéssel egyévi feltételes szabadságvesztésre”
ítélte, és egy évre megvonta tőle a papi tevékenység végzésének engedélyezését.88
1988. március 25-én (vagyis Gyümölcsoltó Boldogasszony napján) „a szlovák ka-
tolikus ellenzék František Mikloško kezdeményezésére gyertyás tüntetést [szervezett]
Pozsonyban az emberi jogok és a vallásszabadság be nem tartása, valamint az üre-
sen álló püspöki székek betöltésére tett vatikáni javaslat csehszlovák részről történt el-
utasítása elleni tiltakozásul”. A kb. 3-4 ezer fős tömeget a rendőrség erőszakkal (víz-
ágyú, könnygáz, gumibot) szétverte.89
A tüntetést követően került sor Jan Sokol püspökké szentelésére (június 12-én).
Ez alkalomból Paxy László – a magyar katolikus papság és hívők nevében – egyetlen
mondatban magyarul is köszöntötte, amire epés hangú levelet kapott, a főpapnak cí-
mezve: „Excellenciás Úr! Őszinte szívből gratulálunk Önnek a nagyszombati főegyház-
megye püspökévé való kinevezése alkalmából. Elsősorban Isten áldását, jó egészsé-
get, szerencsét, örömöt és sikert kívánunk. – De most más ügyben írunk Önnek. Nagy
keserűséggel vettük a hírt, hogy az Ön felszentelésén az egyházfai plébános magya-
rul beszélt. Amennyire tudjuk, Szlovákiában magyarok nincsenek. Azokat, akik ma-
gyar nemzetiségűeknek vallották magukat, 1946-ban kitelepítették. A többiek reszlo-
vakizáltak. A jelenlegi szlovákok ellen irányuló soviniszta politikát a tanítók és papok
folytatják, akik, mint látható, még hivatalos teret is kapnak erre. Kár. Odaadással” (ol-
vashatatlan aláírás). – (A lap alján:) „Tudomásulvételül: Paxy László, Egyházfa. Az Ön
feladata híveit szlovákul tanítani. Hogyha ezt megtanulhatta a budapesti érseki hely-
nök [vagyis Bárdos Ferenc, aki szlovák nyelven köszöntötte Sokol érseket], Ön miért
nem tette? A Duna és a Tátra között legszebben csak a szlovák szó hangzik. Máskü-
lönben ugyanaz vár önökre, mint az önökhöz tartozókra Romániában.”90
Jan Sokolt azonban csak 1989. szeptember 9-én iktatták be a nagyszombati ér-
seki és a szlovákiai prímási tisztségbe. Mindez már a változás előszeleként is értel-
mezhető (novemberben tört ki a „bársonyos forradalom”).
1989. december 7-én feloszlott a kommunista rendszert támogató, és az állam-
hatalom által támogatott, Pacem in Terris papi mozgalom. Az egyház – és az ország
– életében egy új korszak volt kibontakozóban.

Összességében azt lehet mondani, hogy a kommunizmus alatt a szlovákiai ma-


gyar katolikus szellemi élet egyszerűen elsorvadt, beszorult a liturgiába, hiszen ma-

88 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 395. old.


89 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 417. old.
90 Paxy L.: Testvérek Krisztusban. Budapest, 1991, 152–153. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 31

gyar nyelvű katolikus sajtót nem engedélyeztek, s a könyvkiadás is kimerült a liturgi-


kus kiadványokban. A szlovák egyházi hatóság pedig – amelyet lefoglalt az állammal
való konfrontáció – közömbös maradt a magyar katolikusok problémáival szemben.
Ugyanakkor ténylegesen nem ismerjük, hogy a magyar katolikus papok hogyan viszo-
nyultak egymáshoz, a szlovák papokhoz, illetve a felső vezetéshez.

2. A református egyház

Református viszonylatban a kommunista hatalomátvétel egyben a Szervező Bi-


zottság térvesztését is jelentette, amelynek voltak bizonyos kötődései a Demokrata
Párthoz. A teljhatalom megingásának első jeleként értelmezhetjük azt az 1948. már-
cius 18-i állásfoglalást, amely a pozsonyi tiltásra reagálva kifejtette, hogy az egyházi al-
kotmány értelmében az istentiszteleti nyelv megválasztása az egyházközségek hatás-
körébe tartozik. Ezzel burkoltan ugyan, de mégis az egyházi autonómia durva meg-
sértésére világított rá.
1948. május 15-én „a Kalvínske hlasy közlése szerint 1945 óta a magyar istentisz-
teleti nyelvet a református egyház 14 gyülekezetében ‘önként’, Kassa környékén pe-
dig további 11-ben a Szervező Bizottság utasítására változtatták szlovákra, s a 136 re-
formátus vasárnapi iskola közül 118-ban folyik magyarul, 18-ban szlovákul az oktatás.
Az egyháznak 9 egyházmegyéje (6 magyar, 3 szlovák), 208 anyaegyházközsége (169
magyar, 28 szlovák, 10 vegyes), 82 leányegyházközsége (67 magyar, 12 szlovák, 3 ve-
gyes) és 46 fiókegyházközsége (36 magyar, 10 szlovák) van.”91
1948. július közepén az istentiszteleti nyelv miatt a Szervező Bizottság Elnöksége
összeütközésbe került a járási nemzeti bizottságok akcióbizottságaival – jóllehet ek-
kor már (a kommunista párt érdekeinek megfelelően) napirenden volt a magyar ki-
sebbség helyzetének a rendezése.92
1948. október 1-jén kántor-katechetikai iskola nyílt Kassán, szlovák és magyar ok-
tatási nyelvvel. Ez már egyértelműen az átalakuló helyzetről és az átrendeződő erővi-
szonyokról árulkodott, annál is inkább, mivel Csehszlovákia és Magyarország ugyan-
azon (szovjet) politikai táborba tartozott, ahol a kapcsolatokban a „barátság” volt a
mérvadó.
1949. március 15–16-án, a református lelkészek komáromi általános konferenci-
áján Andrej Matasík a Szervező Bizottság nevében új zsinati választás kiírását jelen-
tette be. A szeptemberben megválasztandó új egyházi zsinatnak feladata lesz az új al-
kotmány kidolgozása. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy az eseményeket ténylegesen már
nem a Bizottság irányítja. Galambos Zoltán komáromi lelkipásztor vezetésével azon-
nal megalakult az Országos Református Lelkészegyesület.
1949 júliusában – miközben folyt a katolikusok és az államhatalom konfrontáció-
ja – a református egyház elégedettségét fejezte ki a készülő új egyházügyi törvények
kapcsán, amely a református egyházat egyenjogúsította a többi egyházzal. Ennek
eredményeképpen most már a magyar nemzetiségű lelkészek is kaphattak állami fi-
zetést; és lehetőség nyílt a prágai Comenius Teológiai Fakultáson is tanulni. Később
91 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 143. old.
92 1948. július 8-án Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége jóváhagyta a magyarok helyzetének
rendezéséről szóló alapelveket. Ez pl. a magyar nyelvű oktatást is tartalmazta.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 32

32 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház két tanszéket kapott a fakultáson, aminek


köszönhetően a diákok képzésük ideje alatt magyar előadásokat is hallgathattak.
A változás jeleként 1949. november 30-án a református egyház hivatalos lapja, a
Kalvínske hlasy, magyar nyelvű mellékletet indított.
A protestáns – köztük a református – egyházak vezetői 1950. február 10-én Viliam
Široký miniszterelnök előtt tették le az egyházügyi törvények előírta hűségesküt.
1950. december 28-án Poprádon megalakult az Alkotmányozó Zsinat.
1951 júliusában elindult a Kálvinista Szemle, a református egyház magyar nyelvű
hivatalos lapja. Ez hatalmas változást jelentett a II. világháború utáni évekhez képest,
amikor is minden szlovák irányítás alatt állt.
1951 augusztusában, a pozsonyi zsinati ülésen került elfogadásra az a keretalkot-
mány, amely meghatározta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház létének jogi alap-
jait – és amelyet a Csehszlovák Egyházügyi Hivatal is elfogadott (október 22). Az alkot-
mány értelmében az egyház egy hattagú elnökség irányítása alá került, amelynek tagjai
voltak a püspök (Ján Tomašula) és a világi elnök (Vojtech Ozorovský), valamint azok 2-2
helyettese. Ezen utóbbi poziciókba már magyarok kerültek. Ily módon a református egy-
ház csendesen és módszeresen valósította meg a vezetőváltást. Ugyanakkor – az állami
igényeknek megfelelően – megszűnt az egyház belmissziós tevékenysége.
1951. december 5-én került megválasztásra az egyház legfelsőbb törvényhozó
szerve, a Zsinati Tanács. Határozata értelmében a magyarországi új énekeskönyv
szlovákiai kiadásában a magyar himnuszt a csehszlovákkal helyettesítették.
1952. március 20-án a Zsinati Elnökség, eleget téve az állami utasításnak, felfüg-
gesztette az Országos Református Lelkészegyesület működését.
1952. augusztus 21-én a lévai zsinat meghatározta a hét új egyházmegye határa-
it és megnevezéseit (a régieket az államhatalom feudális maradványnak ítélte): pozso-
nyi, dél-nyitrai, észak-nyitrai, besztercebányai, nyugat-kassai, kelet-kassai, eperjesi.
Ezek összhangban voltak az új állami közigazgatási elnevezésekkel. Ennek következ-
tében új egyházmegyei tisztújító választásokat szerveztek (1953. január).
1953. szeptember 29-én, a pozsonyi zsinati ülésen, Varga Imre rimaszombati lel-
készt 6 évre püspökké választották.93 A tisztséget egészen haláláig viselte (1980. de-
cember 10-ig).94 Az első püspökhelyettes Juraj Gazdovic, a világi elnök (főgondnok)
pedig Csáji Bertalan lett. Ezzel gyakorlatilag befejeződött a „nemzeti” hatalomváltás az
egyházban.
1960. március 10-én a nyitrai zsinati ülés 6-ról 12 évre növelte a tisztségviselők
megbízatási idejét. Újra Varga Imre lett a püspök, Csáji Bertalan pedig a főgondnok.95
A szlovák Ján Contofalský itt már csak a második püspökhelyettesi tisztet kapta meg.
Mintha a pártállam hatalmi modelljének begyűrűzését észlelhetnénk az egyházban.
1961-ben a református egyháznak 203 anyaegyházközsége (163 magyar, 23
szlovák, 17 vegyes nyelvű) és 107 leányegyházközsége volt. Ezekben 155 lelkipásztor
teljesített szolgálatot.
93 1951-ben Varga Imre, mint zsinati alelnök, azzal magyarázta a református egyházi belmisszió megszüntetését, hogy az hét-
köznapokon akadályozta a mezőgazdasági munkavégzést, és figyelmeztetett minden lelkészt, hogy törvénysértést követnek
el, ha szolgálati helyükön kívül evangelizációban (missziós munkában) vesznek részt.
94 1959-ben a Református Világszövetség alelnöke lett. Ennek fényében mindenképpen megérdemelné azt vizsgálni, hogy a
kommunista országokból származó és a nemzetközi egyházi szervezetekben tisztséget betöltő személyek milyen tevékeny-
séget fejtettek ki, milyen szellemiséget és érdekeket jelenítettek meg – illetve feltárni, hogy ki manipulált kit?
95 1972-ben szintén újraválasztották őket.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 33

1963-ban megjelenhetett a magyar énekeskönyv és a konfirmációs Káté.


1968. január 1-jétől Varga Imre püspök lett a Kalvínske hlasy és a Kálvinista
Szemle főszerkesztője is.
1968. április 10-én a református egyház vezetése a demokratikus folyamatok tá-
mogatásáról biztosította a prágai és a pozsonyi pártvezetést. Ugyanakkor – a katoli-
kusokkal és az evangélikusokkal ellentétben – semmi kifogásolni valót nem talált az
1949-es egyházügyi törvényekben. Hiszen azok teremtették meg a református egyház
egyenjogúságát a többi egyházzal.
1968. május 2-án „a református egyház szlovák lelkészei Ján Contofalský
püspökhelyettes által kezdeményezett nagymihályi találkozójának résztvevői A szlo-
vák lelkészek rezolúciója címmel beadvánnyal [fordultak] az egyház Zsinati Elnöksé-
géhez, amelyben többek között egy önálló szlovák egyházmegye létrehozását és a
szlovák nyelvű egyházi lap szerkesztésének a szlovák egyházmegyébe való áthelye-
zését” kérték.96 Kérésüket a Zsinati Tanács elutasította (június 20.). Elgondolkodtató
a párhuzamosság a magyar református és a szlovák katolikus egyházi vezetés maga-
tartása között! De még ennél is elgondolkodtatóbb a magyar református egyház bele-
simulása a visszarendeződő kommunista államrendszerbe. 1970. december 1-jén
ugyanis a komáromi zsinat már elítélte a szlovák lelkészek 1968-as rezolúcióját, és
„testvéri üzenetet” intézett a gyülekezetekhez, mintegy megelégedéssel nyugtázva,
„hogy az egyház szlovák és magyar hívei a válságos 1968-as és 1969-es évek során
bizonyságot tettek ‘szoros együvé tartozásukról’.”97 Ezt követően az aláírók visszavon-
ták a rezolúciót.
1984. május 4-én Horváth Zsigmond komáromi lelkész lett a püspök, aki 1972
óta volt első püspökhelyettes; 1981 februárjától pedig már de facto is betöltötte a lel-
készi elnök tisztségét. Főgondnokká Takács Zoltánt választották.98
1988. június 28-án a komáromi zsinat rendkívüli jelölő ülése Mikó Jenő pozsonyi
lelkipásztort püspökké választotta. Megválasztását a hatóságok 1988. december 15-
én hagyták jóvá. Ennek következtében a püspöki székhely Pozsonyba költözött, mi-
közben a hivatal és a Zsinat Elnöksége továbbra is Komáromban maradt.
1989. november 29-én a református lelkészek pozsonyi országos konferenciájá-
nak résztvevői támogatásukról biztosították a csehszlovákiai egyházak és vallási kö-
zösségek vezetőinek rendszerváltást és teljes vallásszabadságot sürgető brünni nyi-
latkozatát (november 27.). Ugyanakkor kérték az elkobzott egyházi vagyon legalább
részleges visszaszolgáltatását, a meghurcolt lelkészek rehabilitálását, egy független
lelkészegyesület létrehozását, illetve Tőkés László erdélyi református lelkész támoga-
tásának a kinyilvánítását.

A kommunista korszak évtizedeit összegezve azt lehet mondani, hogy az intéz-


mény- és politikatörténeti eseményeket leszámítva a magyar katolikusok, reformátu-
sok és evangélikusok belső egyházi életéről, közösség- és identitásmegtartó szerepé-
ről gyakorlatilag nem rendelkezünk információkkal. Ellenben az jól körvonalazódik,

96 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 277. old.


97 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 319. old.
98 Takács Zoltán a rendszerváltás után elvégezte a budapesti református teológiát, és 1997-ben (70 évesen) le is doktorált. Lásd
L. Erdélyi Margit – Peres Imre (szerk.): Gaudium et Corona. Tanulmánykötet ThDr. Ing. Takács Zoltán, PhD. tiszteletére 80.
születésnapja alkalmából, Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, Komárno, 2007.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 34

34 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

hogy az egyházak többnyire sodródtak az eseményekkel, és a társadalomban, illetve


a politikai hatalmi szférában zajló folyamatokra reagáltak. Az azonban mindenképpen
figyelemre méltó, hogy az 1968-as demokratizálódási folyamat ismét felszínre hozta a
szlovák nacionalizmust és magyarellenességet. Ez tanulságul és figyelmeztetőül szol-
gálhatott volna a rendszerváltás időszakában.
1969. január 1-jén Csehszlovákia szövetségi állammá alakult át. Bizonyos értelem-
ben új korszak kezdődött az ország életében. Ellenben továbbra sem lehetett túlzottan
vallásosnak lenni, s nem volt tanácsos szabadon gondolkodni, illetve önálló véleményt
alkotni. Különböző eszközökkel és módon gyakorlatilag tovább folyt az egyházak üldö-
zése és zsarolása, a vallásos élet akadályozása – egészen a rendszerváltásig.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 35

VI. A demokratikus Szlovák Köztársaság


megalakulása
Minden jel arra mutat, hogy a rendszerváltás – Csehszlovákiában is, mint minden más
közép-kelet-európai országban – váratlanul érte az egyházakat. Bizonyos értelemben
továbbra is csak szemlélői maradtak a történéseknek.
1990 januárjában elindult a többpártrendszer intézményes kialakulása. Ennek ke-
retében jött létre – szlovák kezdeményezésre (!) – a Magyar Kereszténydemokrata Klu-
bok Ideiglenes Országos Szervezőbizottsága, amelynek elnöke Janics Kálmán lett.99
Értesítőt is kiadtak Keresztény Híradó címmel. Ugyanakkor újjáéledt a magyarellenes
szlovák nacionalizmus is (Matica slovenská, Szlovák Nemzeti Párt, Štur Társaság).
1990. március 17-én a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pozsonyi első
országos közgyűlése az önállóság mellett döntött. Ezt követően választási koalíciós
szerződést kötöttek a Duray Miklós vezette Együttélés politikai mozgalommal. Az
1990 júniusában megtartott első szabad parlamenti választásokon a koalíció mind a
szövetségi, mind pedig a szlovákiai törvényhozó népképviseleti szervekben mandátu-
mokhoz jutott.
1990. szeptember 12-én a Kassai Területi Bíróság rehabilitálta a Csehszlovákiai
Magyar Demokratikus Népi Szövetség 1949-ben elítélt aktivistáit (ún. „csehszlovákiai
magyar Mindszenty-per”).
A Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériumának 536/1990. október 30-i rende-
lete megteremtette az egyházi iskolák létrehozásának és működtetésének lehetősé-
gét és feltételeit. A finanszírozást kezdetben a 279/1993-as törvény, majd az
597/2003-as törvény szabályozta.
Az 1992-es parlamenti választásokon Szlovákiában a Demokratikus Szlovákiáért
Mozgalom (Vladimir Mečiar); Csehországban pedig a Polgári Demokrata Párt (Václav
Klaus), koalícióban a Kereszténydemokrata Párttal, győzött. A győztesek mindkét olda-
lon hajlottak a szétválásra, jóllehet azt a szlovákok vitték keresztül. A politikusok meg-
állapodását (1992. július–augusztus) a szövetségi parlament – amely képtelen volt köz-
társasági elnököt választani – végül megerősítette (november 13. vagyonelosztási, illet-
ve november 25. a Szövetségi Köztársaság megszűnéséről szóló alkotmánytörvények).
A szétválás után egyik országban sem rendeztek parlamenti választásokat.100
A megegyezés eredményeképpen 1993. január 1-jén létrejött a Szlovák Köztársa-
ság, amely március 1-jétől külön pénznemet is bevezetett. Az újonnan megalakult ál-
lamban az 1993/1994-es tanévtől az alap- és középiskolákban az etika mellett a hit-
tan is kötelezően választható tantárgy lett. 2003-ban pedig olyan törvény született
(597/2003) az alap- és középiskolák, valamint az oktatási intézmények finanszírozá-
sáról, amely lehetővé teszi a magán- és egyházi oktatási intézmények finanszírozásá-
hoz való állami hozzájárulást.

99 A magyar katolikus papságnak a mozgalomban játszott szerepe még mindig feltárásra vár!
100 Lásd pl. Eric Stein: Czecho/Slovakia. Ethnic Conflict, Constitutional Fissure, Negotiated Breakup. University of Michigan
Press, Ann Arbor, 1997.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 36

36 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

1. A szlovákiai („magyar”) katolikus egyház101

A szabadság légkörében a magyar katolikusok mozgástere is elkezdett növeked-


ni. 1990. február 20-án, Szencen, megalakult a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok
(Glória) Társulata, amelynek elnöke Harsányi Gyula, titkára pedig Koller Gyula lett. Hi-
vatalosan is újjászerveződött a premontrei rend (1990. június), amely Bartal Károlyt
választotta meg apátnak.
Gaucsík István szerint azonban „a szlovákiai magyar katolikus közösség múltjáról és
jelenéről – annak ellenére, hogy néhány részproblémával az utóbbi időben több szerző is
foglalkozott – lényegében hiányoznak a tudományos megalapozottságú, nagyobb ívű
elemzések és felmérések”.102 Ennek elsősorban az az oka, hogy a magyar katolikusok a
szlovák katolikusokkal közösen egy egységes katolikus egyházi intézményrendszerbe tar-
toznak. Kifejezetten a magyarok lelki gondozásával senki nincs megbízva, jóllehet erre az
Egyházi Törvénykönyv lehetőséget biztosítana (476. kánon). Ebből kifolyólag a magyar ka-
tolikusok dokumentálása nem egyszerű feladat, mert semmiféle adatbázis nem létezik.
Négy egyházmegyébe (Pozsony-Nagyszombat, Kassa, Rozsnyó, Nyitra) szétszórva élnek,
melyek mindegyikének élén szlovák püspök áll. Ráadásul a magyar görög katolikusok
egy külön egyházmegyébe tartoznak (kassai exarchátus), a Szentszéknek alárendelve.103
A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar többségű plébániák csupán egyharmada rendel-
kezik saját magyar katolikus pappal.104 Ilyen körülmények között az a paradox helyzet áll-
hat elő, hogy egy szlovák hitéleti környezetben egy kevésbé vallásos magyar jobban, vagy
tovább megőrizheti nemzeti identitását, mint a hitéletbe tevékenyen bekapcsolódó hívő
magyar, aki óhatatlanul kiteszi magát az asszimilálódás lehetőségének.105
Kétségtelen, hogy a kialakult helyzetnek okai vannak. A több évtizedes kommu-
nista elnyomás következtében csekély számú teológus végzett/végezhetett,106 így a
rendszerváltás pillanatában kevés volt a magyar pap. Arról nem is beszélve, hogy
nagy részük idős volt. Kérdés, hogy ez mennyire játszott szerepet, de tény, hogy a tel-
jessé váló katolikus hierarchiában, amikor is minden egyházmegye püspököt és se-
gédpüspököt kapott, magyarok nem kerültek pozícióba.
1990 áprilisában – azt követően, hogy a Szentszék minden üresen álló püspöki
széket (Kassa, Rozsnyó, Besztercebánya) betöltött – a magyar papok és hívők egy

101 Szlovákiában valójában nem létezik magyar katolikus egyház, mint a magyar katolikusokat tömörítő intézményi struktúra.
102 Gaucsík I.: „Gondolatok a szlovákiai magyar katolikusság szervezettségéről”. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2006/1,
197. old.
103 Azt lehet mondani, hogy ők sokkal jobb helyzetben vannak, mint a római katolikusok, mert elegendő számú, és jól képzett
magyar pap látja el a pasztorációjukat (2000-ben az átlagéletkoruk 38 év volt). Ugyanakkor egy külön magyar esperesi ke-
rülethez tartoznak, amelynek a székhelye Nagykapos. Lásd Ósz István: „Görög katolikus magyarok Szlovákiában”. In: Keszt-
helyi Gyula (szerk.): Egyház és magyarság. Hét egyház és felekezet határon túli és hazai lelkipásztorainak, világi elöljáró-
inak tanácskozása. Esztergom, 2000. január 27–28. Custos Kiadó, Budapest, 2000, 116–118. old.
104 Mivel a katolikus pap értelemszerűen ki van szolgáltatva a püspökének, akinek engedelmességet fogadott, a nemzeti indít-
tatású túlzott agilitás, intézmény- és közösségszervezés, illetve a közéleti szerepvállalás akár kontra-produktívnak is bizonyul-
hat a saját egyházi karrierje vonatkozásában. Mindez természetesen elégedetlenséget, feszültségeket eredményez.
105 Az asszimiláció első lépcsőfoka egy olyan kétnyelvű, kétkultúrájú személyiség kifejlődése, aki bizonytalanná válik a saját et-
nikai/nemzeti hovatartozását illetően. Mivel ritka az az egyén, akinek a sehova-sem-tartozás a természetes létállapota, ez a
köztes és bizonytalan hovatartozás a személyiség sérülése nélkül hosszú távon nem tartható fenn. Ebben a folyamatban –
a közhiedelemmel ellentétben – nem az anyanyelv a meghatározó tényező, még akkor sem, ha fontos elem, mint kulturális
adottság, hanem a tudatos identitásválasztás, -váltás. A kérdéssel kapcsolatosan lásd pl. Gyurgyík L.: Asszimilációs folya-
matok a szlovákiai magyarság körében. Pozsony, 2004.
106 Az évente engedélyezett 10-20 teológiai hallgató csupán 10 százaléka lehetett magyar nemzetiségű.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 37

csoportja levelet írt a pápának, hogy önálló magyar püspökséget kérjen, mivel kb.
200 plébánián, a magyar hívek vannak többségben.107 Sikertelenül. Jóllehet időköz-
ben a kérelem püspökre módosult,108 ennek a szlovák társadalmi és politikai körül-
mények, illetve a territoriálisan és rítus – tehát semmiképpen nem nyelv vagy etni-
kum/nemzetiség – szerint szerveződő katolikus egyházi közigazgatási rendszerben
nincsen semmiféle reális esélye. A cél érdekében szervezett imanapok109 illúziót ápo-
ló (a semmittevést és a tehetetlenséget elkendőző) pótcselekvések, és valójában elte-
relik a figyelmet a tényleges lehetőségekről és tennivalókról. Hiszen néhány pozitívum
azért mégis felsorolható: a magyar többségű esperességek élére magyar esperesek
kerültek, a papi szenátusokba (amely a püspök tanácsadó testülete), illetve az egyhá-
zi bíróságokba magyar papok is bekerültek. Hasonló a helyzet az egyes egyházme-
gyei bizottságokkal is. Ezeket kellene hasznosítani és bővíteni. Hiszen pl. a kassai fő-
pásztor magyar vikáriust nevezett ki a vegyes lakosságú plébániák lelkipásztori gon-
dozásának feladatára.
A szlovákiai magyar katolikusok helyzetét azonban gyengíti, hogy Szlovákiában
nincs magyar nyelvű papképzés. Minden bizonnyal ez is oka annak, hogy a magyar
papi utánpótlás helyzete semmiképpen nem mondható rózsásnak – még akkor sem,
ha a megújult szerzetesrendeknek magyar tagjai is vannak. Azok a növendékek, akik
képzési helyként a magyarországi szemináriumokat választják, katolikus papként
nem térhetnek vissza Szlovákiába. Sokan azonban már eleve azért jönnek Magyaror-
szágra tanulni, mert nem is akarnak Szlovákiában működni.110
Mindenképpen a rendszerváltás teremtette lehetőségek kihasználására irányuló
kezdeményezésnek tekinthetjük a Tóth László vezetésével megalakult Magyar Hitokta-
tási Központot (Fél, 1990. október), amely a magyar nyelvű katolikus hitoktatás kérdé-
sének megoldására a magyar hitoktatók képzését tűzte ki célul. A Központ 1993-ban
magyar nyelvű teológiai tanfolyamot indított. Akkreditáció hiányában111 azonban a há-
roméves képzéssel állami iskolában csak szakképzetlen munkaerőként lehet elhelyez-
kedni. Hasonló nehézségekkel küszködnek azok is, akik a pannonhalmi bencések Ko-
máromban szervezett hitoktatóképzésében vesznek részt. Ennek oka, hogy Szlovákiá-
107 Az elképzelés szerint a magyar katolikus püspökség területét – Komárom székhellyel – a nagyszombati érsekség területé-
ből kellett volna kiszakítani. Ez a terv tulajdonképpen beszédes bizonyítéka annak a magyar naivitásnak, amely egyáltalán
nem akar tudomást venni a Vatikán politikai és stratégiai dimenzióiról, s az Egyházat kizárólag üdvösségbiztosító vallási és
spirituális intézményként fogja fel – miközben megkíséreli az egyházi intézményi érdekekkel csak nehezen összeegyeztet-
hető etnikai/nemzeti szempontokat valamiféleképpen érvényre juttatni. A kérelem szövegét lásd a függelékben (III).
108 Lásd Jópásztor Társulat 2001. májusi memoranduma (Függelék IV.).
109 Ezek elindításának hátterében a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom húzódik meg, amely akarva-akaratlanul, de min-
denképpen instrumentalizálta a vallást. Egy olyan valláspolitikai múlttal rendelkező országban, mint Szlovákia, figyelmen kí-
vül hagyni a vallási színezetű politikai tevékenység kihatásait és percepcióját mindenképpen szűklátókörűségre vall. Ezek
fényében nem csoda, ha a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom még tárgyalni sem volt hajlandó a velük elméletileg egy-
azon elvet valló magyar politikai alakulattal. Ugyanakkor az is eléggé tudathasadásossá teszi a helyzetet – mindenki számá-
ra –, hogy az imanapon több évben is szlovák katolikus főpap celebrálta a szentmisét, amelyen a szlovákiai magyar hívek
és papok magyar főpapért imádkoztak.
110 Az 1991. február 23-án Budapesten megalakult Pázmány Péter Alapítvány kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy támogas-
sa a magyar, illetve magyarul tudó szlovákiai papnövendékek magyarországi teológiai tanulmányait. A magyar katolikus egy-
ház – sok más hazai munkaerő-piaci terület példáját követve – a környező országok magyar kisebbségi közösségeiből szár-
mazó papnövendékekkel (és papokkal) igyekszik a paphiány gondjain enyhíteni.
111 Ennek egyik alapvető oka minden bizonnyal a tudományos követelményeknek meg nem felelés. Általánosan elterjedt az a
téves nézet, hogy a teológia terén a papképzés egyben a felsőfokú oktatásban való szerepvállalást is lehetővé teszi – bár-
miféle fokozat megszerzése nélkül is. Hiszen a pap értelemszerűen a hit szakembere. Egyébként ezt a felfogást nagyon be-
szédesen tükrözi a komáromi Selye János Egyetem (református) Teológiai Kara. Ugyanennyire téves az a felfogás is, misze-
rint ha valaki mélyen hívő, akkor mintegy értelemszerűen a teológiát is képes felsőfokon tanítani.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 38

38 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

ban szakképzett hitoktatói diplomát kizárólag szlovák nyelven lehet szerezni (pozsonyi
Comenius Egyetem Teológiai Kara, nyitrai Konstantin Egyetem, rózsahegyi Katolikus
Egyetem)112. A Magyarországon szerzett diplomát Szlovákiában honosítani kell.
A szlovákiai katolicizmus helyzetéről és mentalitásáról sokat elárul az a tény, hogy
a szlovák katolikus hetilap (a Katolické noviny) kiadója, a Szent Adalbert Társulat, nem
vállalta fel a Remény című magyar katolikus hetilap kiadását. Ezért azt a Szlovákiai
Magyar Katolikus Papok Társulata (ténylegesen a Glória Kiadó) adja ki – amely nem
rendelkezik semmiféle egyházi jóváhagyással, így egyházjogilag nem is létezik. Első
száma 1990 virágvasárnapja alkalmából jelent meg.113 A hetilap – amely elsősorban
Koller Gyulának köszönheti a létrejöttét – ez idáig két alkalommal (Diószegen és Nád-
szegen) is szervezett 2 éves népfőiskolai képzést az igényesebb hívők vallási ismere-
teinek az elmélyítése céljából.
A magyar katolikus sajtót illetően a Remény mellett még megemlíthetjük a plébá-
niai lapokat is, amelyek főképpen a helyi egyházközségek életével és problémáival
foglalkoznak. 2006. február 22-én indult egy internetes napilap: a www.spesnet.info
(„remény a neten”).
Iskolaügy tekintetében elsősorban az egyes helyi plébánosok egyéni érdemeiről
beszélhetünk. Elszórt jellegük, és a beiskolázott gyerekek száma (néhány száz) után
ítélve azonban a magyar katolikus oktatás inkább csak jelképesnek mondható.
Komáromban működik a Marianum alapiskola és gimnázium, óvodával együtt. Más
oktatási intézmények: óvoda (Párkány), alapiskola (Ipolyhídvég, Kelenye, Óvár 1–4. osz-
tály, Dunaszerdahely, Ipolyság, Palást 1–9. osztály), középiskola (Ipolyság, Gúta).
A szlovákiai magyar katolikus szervezetek és csoportosulások (Keresztény Ifjúsá-
gi Közösség, Házas Hétvége, Mária Légió, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége,
Jópásztor Társulat, Pázmáneum Polgári Társulás, Gábriel Polgári Társulás) azt sugall-
ják, hogy a tevékenységek elsősorban a hitéletre, a lelkiségre, az együttlétre és a ki-
kapcsolódásra irányulnak; ellenben nincs korszerű és színvonalas, a korosztályi és a
társadalmi tagolódásokat figyelembe vevő pasztoráció. Mindenekelőtt egy konzerva-
tívabb, népibb, mindenképpen egyházi tekintélytisztelő és kezdeményező készség
nélküli katolikus rétegről beszélhetünk, amelynek alacsony vagy közepes a teológiai,
vallási műveltsége. Ez alapjában véve még a katolikus értelmiségre is érvényes – és
minden bizonnyal a szlovák katolikusok is hasonló problémákkal küzdenek. Mindezt
beszédesen támasztja alá pl. a korszerűbb és időszerűbb szlovákiai magyar nyelvű
katolikus teológiai irodalom gyakorlatilag teljes hiánya.114 Nem csoda tehát, ha az ön-
szervezés komoly akadályokba ütközik – hiszen egy ilyen közegnek lélektanilag szin-
te lehetetlen felvállalni a konfrontációt az egyházi hatóságokkal.

112 2004 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel és az Esztergomi Hittudományi Főiskolával kötött egyezmény értelmében
a Rózsahegyi Katolikus Egyetem hallgatóinak elvileg lehetséges magyar nyelven tanulni és érvényes, államilag is elismert
szlovák hittanári diplomát szerezni. Lásd Käfer István: „Keresztény internacionalizmus’. A szlovák katolikus egyetem kihelye-
zett tagozata Esztergomban”. Új Ember katolikus hetilap 60. évf. 20. (2910), 2004. május 16. Ennek az egyezménynek azon-
ban vélhetően sokkal nagyobb a retorikai és diplomáciai, mint a valós, gyakorlati jelentősége.
113 Az eredeti 22 ezres példányszám 15 500-ra csökkent, de még így is tiszteletre méltónak mondható. Főképpen, ha figyelem-
be vesszük, hogy semmiféle egyházi támogatást nem kap.
114 Ezen a téren Magyarországról sem remélhetnek segítséget, mert a hazai teológiai és vallástudományi szakirodalom, illetve
oktatás nemzetközi mércével mérve tartalmában lemaradottnak mondható.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 39

2. A szlovákiai református egyház (SZRKE)115

A rendszerváltást követően gyakorlatilag újra kellett gondolni és szervezni a refor-


mátus egyházat. Jóllehet 1990. február legelején mind a kassai országos lelkészkon-
ferencia résztvevői, mind pedig a Zsinati Tanács általános tisztújítást javasolt, érdem-
ben mégsem történt semmi. Ily módon Tőkés László püspöki beiktatását Nagyvára-
don (1990. május 8.) Mikó Jenő, a szlovákiai református egyház püspöke végezte.116
1991. április 27-én rendezték meg Pozsonyban az I. Országos Ifjúsági-munkás Ta-
lálkozót, ahol megfogalmazódott „egy református ifjúsági szövetség létrehozásának a
gondolata”.117
1991. november 1-én került sor a Református Pedagógusok Munkaközösség-
ének első országos konferenciájára.
1991. november 15-én alakult meg a Szlovákiai Magyar Református Lelkészegyesület
(Szepsi), amely a magyar lelkipásztorok mintegy 1/3-át tömöríti. „A szervezet célkitűzései
közé tartozott, hogy szakmai fórumot teremtsen teológiai, egyházi és társadalmi kérdések
megvitatására, javaslatokkal éljen az egyházi hatóságok irányában, támogassa a lelkész-
képzés ügyét, szem előtt tartsa a lelkészi hivatás erkölcsi támogatását stb.”118 Ugyanakkor
kérelmezte az általános tisztújítást és a történelmi egyházkerületek visszaállítását.
1991. november 20–21-én, a komáromi alkotmányozó zsinati ülésen került elfo-
gadásra a Cseh-Szlovákiai Református Keresztyén Egyház alkotmánya. A történet
szépséghibája, hogy a tisztújítás csak részlegesen (egyházmegyei szinten) történt
meg. Ily módon sok olyan tisztségviselő maradt pozícióban, aki annak idején a köte-
lező állami hozzájárulással került hivatalba. Ugyanakkor elmaradt az egyházkerületek
visszaállítása – vélhetően azért, mert az a tisztségek és a hatalmi viszonyok átrende-
ződését eredményezte volna. Ellenben bizottságot hoztak létre a szlovák ajkú híveket
is tömörítő kelet-szlovákiai egyházmegyék helyzetének a felülvizsgálására.
1992. november 14-én alakult meg Losoncon a Fiatal Reformátusok Szövetsége
(Firesz). Alapcélkitűzése a református egyház lelki megújulásának elősegítése a fiata-
lok hozzájárulása révén.119
Szintén 1992-ben jött létre a Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesülete.
Főképpen konferenciák szervezésével foglalkozik a keleti országrészben.
1993-ban, a Szlovák Köztársaság megalakulásával, természetesen módosítani kel-
lett az egyházi alkotmányt. Egyházkormányzási szempontból talán legfontosabb lépés-
nek tekinthető, hogy 1993–1994-ben, a hét magyar egyházmegye mellé (pozsonyi, ko-
máromi, barsi, gömöri, nyugat-kassai, kelet-kassai és ungi)120, sor került két szlovák egy-
házmegye (a nagymihályi és az ondava-hernádi) megszervezésére is.121 Erről már 1992.
február 20-án határozott a komáromi rendkívüli zsinat.
115 http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/felvidek/00szlovakiaireformatuskeresztyenegyhaz. Az SZRKE nem rendel-
kezik saját honlappal. Ez a rész tartalmilag A. Kis B. munkáira támaszkodik.
116 Ez is megérdemelne egy kérdésfelvető tanulmányt.
117 Popély Á.: A (cseh)szlovákiai magyarság… Somorja, 2006, 510. old.
118 A. Kis B.: „Az egyházak szerepe a kulturális értékek ápolásában. 1: A református egyház”. In: Csanda G.–Tóth K. (szerk.):
Magyarok Szlovákiában. III. kötet: Somorja, 2006, 161–191. old.
119 Lásd www.firesz.sk.
120 A rendelkezésemre álló tanulmányokból nem tűnik ki, hogy az 1952-es elnevezésekhez képest mikor és miért változott meg
az egyházmegyék neve.
121 A református egyház keretében a szlovák gyülekezetek aránya az 1918-as 4 százalékról 12 százalékra emelkedett.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 40

40 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

A református egyházban a teljes tisztújítás csak 1995-ben valósult meg. Ezt köve-
tően, 1996. május 30-án, a komáromi zsinat Erdélyi Géza hanvai lelkipásztort püspök-
ké, Asszonyi Árpádot pedig főgondnokká választotta.
A 2001-es népszámlálás 109 735 reformátust mutatott ki, amelyből 80 582 volt
magyar.122 Megítélésem szerint önmagában már ez a tény is elégséges ahhoz, hogy
kérdésessé váljon a református egyház egyértelműen magyar nemzeti jellegének a
fenntartása. Arról nem is beszélve, hogy a szlovákiai reformátusok összessége egyet-
len egyházkerületben – vagyis egységes intézményes keretek között – él. A XXI. szá-
zad elején mindez 204 anya-, 103 leányegyházközséget és 59 szórványgyülekezetet
jelent, mintegy 200 lelkésszel (ebből kb. 20 szlovák).
2002 decemberében az 1993-as alkotmánymodósítást egy újabb módosítás kö-
vette. Az ezt megelőző választások eredményeképpen újra Erdélyi Géza lett a püspök.
Főgondnokká Koncsol Lászlót választották. Mindkettőjüknek van egy-egy magyar és
szlovák helyettese. Ők hatan alkotják a Zsinati Elnökséget.
2006 márciusában – a titkosszolgálatok dokumentumainak hozzáférhetővé válá-
sa miatt (53/2002 törvény), s mintegy megpróbálva lezárni a még mindig lezáratlan
múltat – a zsinat úgy döntött, hogy a kommunista ügynökmúltú személyek tíz évig
nem tölthetnek be magasabb egyházi tisztséget (esperes, egyházmegyei elnökségi
tag, zsinati tag, zsinati elnökségi tag). Döbbenetes, hogy a döntés pillanatában még
mindig voltak mintegy féltucatnyian, akiket ez érintett.123
Iskolaügy tekintetében azt lehet mondani, hogy a reformátusok (természetszerű-
en) jobban állnak, mint a magyar katolikusok. 2004-ben összesen 11 intézménnyel
rendelkeztek.124
Óvoda: Érsekkéty (2002). 2005/2006-ban 21 gyermek járt ide.
Alapiskola: Alistál (1992), Rozsnyó (1997), Martos és Érsekkéty (1999), Vaja
(2001). A 2005/2006-os tanévben ezeknek az iskoláknak összesen 398 diákja volt.
Középiskola: Rimaszombat (Tompa Mihály Református Gimnázium, 1999), Léva
(2001).125 A 2005/2006-os tanévben a két gimnáziumban 250 diák tanult.
Ugyanakkor különálló felsőoktatási (egyetemi) intézményes keretben sikerült fej-
leszteni a teológiai képzést. 1990–1991-ben beindították a komáromi Katechetikai
Szemináriumot, amely levelező tagozaton vallásoktatók képzését tűzte ki célul. Igaz-
gatója Takács Zoltán, a SZRKE főgondnoka lett.
1992-ben a szeminárium átalakult Calvin J. Teológiai Intézetté. Igazgatója Peres
Imre padány-bögellői lelkipásztor lett. Ugyanebben az évben a kassai Katechetikai
Szemináriumban is elindult a hároméves tanítás (magyar és szlovák nyelven). Ez a ko-
máromi intézet kihelyezett tagozataként kezdte meg a működését. 1998-tól itt folyt a
kántorképzés is.

122 Ennek ellenére a Szlovák Televízió, nagyon ritkán ugyan, de szlovák református istentiszteletet sugároz.
123 Szászi Zoltán: „Történelmi döntést hozott a szlovákiai református egyház”. Új Szó, 2006. március 6.
124 A 2005/2006-os tanévben a következő egyházi oktatási intézmények működtek Szlovákiában: 39 óvoda, 131 alapiskola, 73
középiskola.
125 A lévai gimnázium körül hosszú ideig tombolt a vita a lelkész, Pásztori Attila, és a presbitérium között, amely gyakorlatilag
szétbomlasztotta a helyi magyarságot. Mindez felveti a kérdést, hogy a magyar kisebbségek ténylegesen társadalmak-e,
vagy pedig olyan konglomerátumok, amelyeket elsősorban a rájuk nehezedő nyomás kovácsol csupán össze. Ennek meg-
szűntével a nagyon is valós egyéni és/vagy csoportérdekek rövid idő alatt szétfeszítik az etnikai/nemzeti együvé tartozás re-
torikai tartóelemeit.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 41

1993-ban a Zsinati Tanács kimondta, hogy az intézet az 1939-ben megszüntetett


losonci Teológiai Szeminárium126 jogutóda. Ennek következtében levelező tagozaton
elindulhatott a teológusok ötéves képzése.
1994-ben beindult a nappali tagozat, az intézet neve pedig Calvin J. Teológiai
Akadémiára változott. Mivel a Kárpát-medencében levelező tagozaton egyedül Komá-
romban folyik lelkészképzés, a hallgatók között voltak (és vannak) magyarországiak,
horvátországiak, szerbiaiak és romániaiak is.
1995-ben a zsinat előírta, hogy azok, akik külföldön szándékoznak tanulni, előbb
az Akadémián felvételizzenek, amennyiben szeretnék, hogy a SZRKE elismerje őket a
saját teológusainak.
2004 szeptemberétől az intézet a Selye János Egyetem127 akkreditált teológiai
karaként működik (a tanárképző és a gazdaságtudományi karok mellett), hét tanszék-
kel (Ószövetség, Újszövetség, egyháztörténet, rendszeres teológia, gyakorlati teoló-
gia, vallás- és filozófiatörténet, nyelv). Ezzel a lelkészképzés anyagi terhe gyakorlatilag
lekerült a gyülekezetek és a nyugati (holland, német, svájci) segélyszervezetek vállá-
ról. Ugyanakkor felfüggesztette tevékenységét a kassai Katechetikai Szeminárium,128
ahonnan a hallgatókat Komáromba irányították.129 A teológiai kar dékánja Molnár Já-
nos lett. Végzett hallgatóinak száma: 2005-ben 20, 2006-ban 12.
Ami a református sajtót illeti, a hivatalos havilapnak számító Kálvinista Szemle130
mellett 1994-ben indult a Református Újság, amely kezdetben a Szlovákiai Reformá-
tus Lelkészegyesület, majd később a deregnyői gyülekezet kiadásában jelent meg.
Ugyanakkor vannak gyülekezeti lapok is, pl. a Kassai Magyar Református Egyházköz-
ség lapja, a Kis Tükör (Révkomárom), Soli Deo Gloria (Apácaszakállas), Dunaszerda-
helyi Református Hírvivő, Hírlevél (Csicsó), Hajlék (Nemeshodos), Háló (Alistál). A ko-
máromi teológusok szerkesztésében jelenik meg a Papirusz (2001-től).
A református egyházban létrejött intézmények közül még megemlíthetjük a né-
met missziós lelkész, Uwe-Martin Schmidt munkája eredményének tekinthető Betle-
hem Missziós Központot és a Jó Pásztor Háza gyermekotthont (Jóka, 2000 májusá-
tól); a deregnyői Református Tanulmányi Központot, amely az ungi egyházmegye lé-
tesítménye; illetve a hanvai Diakóniai Központot.

3. Vallási pluralizmus Szlovákiában

A kommunista országokbeli, így a csehszlovákiai rendszerváltás egyik igen fontos


vívmánya a gondolati, a szólás- és a vallásszabadság. Ennek eredményeképpen Szlová-
kiában is megvalósult a vallási pluralizmus, amely a közép-kelet-európai térségben óha-
tatlanul az ún. „történelmi” egyházak társadalmi tér- és befolyásvesztésével járt együtt.

126 Történetére vonatkozóan lásd Böszörményi István: A losonci Református Teológiai Szeminárium. (http://www.gomororszag.
sk/72.html).
127 Lásd www.selyeuni.sk.
128 A Szeminárium történetének érdekessége, hogy 70 katechéta végzett magyar, 50 pedig szlovák szakon, miközben a szlo-
vák reformátusok száma lényegesen alacsonyabb, mint a magyar reformátusoké.
129 A katechétaképzés a tanárképző karon folyik, amit a református Zsinati Elnökség erősen kifogásol, hiszen nincs befolyása
a képzésre.
130 Szlovák nyelvű megfelelője a Kalvínske hlasy.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 42

42 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

Ez természetesen egy általánosabb társadalomfejlődési jelenség, ellenben kihatásai


másképpen érvényesülnek egy kisebbségi, mint egy többségi társadalomban.
Ennek a szekularizációs folyamatnak az ellensúlyozására a „történelmi” egyhá-
zak igyekeznek azóta is harmonikus – esetleg privilegizált – viszonyt kialakítani a po-
litikai mező (egyes) szereplőivel, hogy a hatalom útjain keresztül mégis megőrizhes-
sék valamiképpen, még ha részben is, a társadalomra gyakorolt hatásukat.
Szlovákiai viszonylatban a magyar református egyház, nemzeti jellegénél fogva,
ebben a hatalmi játszmában nem igazán tud részt venni. A katolikus egyház esetében
a magyar katolikusok csak zavaró tényezőnek számítanak, és alapjában véve semmi-
féle pozitív hozadékban nem remélhetnek. Az evangélikus egyházban pedig a magya-
rok gyakorlatilag számításba sem jönnek.
A 2001-es népszámlálási adatok a szlovákiai magyarság körében is felszínre hoz-
ták a vallási pluralizmust. Jóllehet pillanatnyilag ez még nagyon kezdeti szakaszt tük-
röz, mégis érdemes felfigyelni rá, mert előre vetíti azoknak a társadalomszerkezeti át-
alakulásoknak az irányát, amelyek a jövőben meghatározzák majd a szlovákiai ma-
gyar kisebbség vallási/felekezeti arculatát.
Ezen adatok fényében nőtt pl. a magukat magyarnak valló zsidó felekezetűek
száma (2001-ben 240; 1991-ben 122), miközben kevesebb lett a magyar pravoszláv
(2001-ben 86; 1991-ben 135). Ugyanakkor, kis létszámuk ellenére is dinamikusnak és
látványosnak mondható demográfiai fejlődésről tettek tanúbizonyságot a kisegyházak
(magyar tagjaik száma 2001-ben 5712; 1991-ben 4575).
2002 áprilisában – az állam és egyházak közötti szerződés parlamenti elfogadá-
sa következtében – megtörtént a felekezetek egyenjogúsítása. Mai napig hiányzik
azonban az egyházak finanszírozásáról szóló törvény megalkotása. És köztudott,
hogy ahol valami nincs törvénnyel egyértelműen szabályozva, ott sokkal szélesebb az
értelmezési mozgástér.
2004. május 13-án a vallásos nevelés és a hitoktatás kérdésében a Szlovák Köz-
társaság szerződést kötött az országban regisztrált egyházakkal. Ez a szerződés 11
egyházra vonatkozik: Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház, Szlovákiai Re-
formátus Keresztyén Egyház, Szlovákiai Pravoszláv Egyház, Metodista Evangélikus
Egyház – Szlovákiai Egyházkerület, Szlovákiai Baptista Egyház, Szlovákiai Cseh Test-
vérek, Heted Nap Adventista Egyház – Szlovákiai Gyülekezet, Szlovákiai Apostoli Egy-
ház, Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége, Szlovákiai Ókatolikus Egy-
ház, Szlovákia Csehszlovák Huszita Egyház.
Mindez azt is bizonyítja, hogy maga a szlovák állam is tényként kezeli a vallási
pluralizmust, és tulajdonképpen a vallási mezőt igyekszik szabályozni, ahol szintén a
kereslet–kínálat gazdasági logika, illetve a spirituális értékeket megjelenítő intézmé-
nyek és eszmerendszerek versengése kezd mindinkább meghatározóvá válni. A „tör-
ténelmi” egyházaknak is ebben a mezőben kell mozogniuk és tevékenykedniük,
amely sokkal nyitottabb, mint a kommunista államhatalom megszorító, de egyben vé-
dett monopolhelyzetet is teremtő légköre.
Napjainkban a szlovákiai magyar egyházak és vallási közösségek is ebben a nyi-
tott mezőben léteznek. Ha a kommunizmus alatt a kulturális tevékenységet a lelkipász-
torkodás járulékának lehetett tekinteni, amely akár ki is válthatta azt; ma már nem biz-
tos, hogy ez továbbra is működik. Hiszen mindkét területen van alternatív kínálat. Ezért
az egyes magyar pasztorációt végző személyeknek tudniuk kell ezeket szétválasztani,
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 43

jóllehet a kettőt továbbra is össze lehet kapcsolni. Hiszen ma sok esetben a kulturális
tevékenység révén szólíthatják meg azokat, akik már kikerültek a lelkipásztori tevé-
kenység hálójából. Ellenben nem kínálhatnak magyar kultúrát annak, aki spiritualitás-
ra vágyik. Különben sem tudni, hogy az elbizonytalanodott egyénben a lelkiség, avagy
a kultúra erősíti meg a magyarságtudatot?

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 44

Összegzés
Mindent egybevetve azt lehet mondani, hogy Szlovákia rendkívül érdekes laboratóriu-
ma az értelemszerűen egyetemes és nemzetfeletti vallási/spirituális eszmények és a
nagyon is pragmatikus, hétköznapi nemzeti/kisebbségi törekvések összehangolása
tudathasadásos állapotának egyazon egyházi intézményes keretben. Hiszen a kettőt
egy időben csak akkor lehet kielégíteni, ha a vallásos/spirituális igény teljesen felol-
dódik a nacionalizmusban („nemzeti vallás”). Ellenkező esetben az eltúlzott nemzeti
retorika sokkal inkább taszítani fog, mint vonzani.

A római katolikus egyház esetében elsősorban magyar többségű plébániákról


beszélhetünk, ami a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az adott nemzetiségű papnak
meg kell oldania a másik nemzeti/nyelvi közösség lelki gondozását is. Értelemszerű-
en felvetődik tehát a kérdés, hogy vegyes hallgatóság esetén mi határozza meg a li-
turgikus nyelvet? Hiszen tisztán vallási szempontból mindegyik közösségnek ugyan-
olyan joga van a saját nyelvű liturgiához. Itt jut szerephez az intézmény belső nemze-
tiségpolitikája, illetve a pap személyében a „nemzeti elkötelezettség” és a lelkipászto-
ri mivolt arányos (vagy aránytalan) összetétele.

Szlovákiai református, illetve magyar katolikus viszonylatban gyakorlatilag nem


beszélhetünk mértékadó szociális131 és gazdasági tevékenységről. Annál inkább szó
lehet azonban felújításról, illetve világháborús emlékművek, emléktáblák, köztéri szob-
rok és kopjafák állításáról/avatásáról – jóllehet ez a katolikus közegben sokkal vissza-
fogottabb méretű. Ezt egészítik ki a különböző megemlékezések, melyek mind-mind
a (képzelt vagy valós) múlt kultuszáról árulkodnak, még akkor is ha a jelenben, helyi
szinten, rengeteg kulturális cselekvés történik a zene, a sport, a szabadidős tevékeny-
ség és a művelődés terén. Ellenben ami valós probléma – történetesen a cigányokkal
való törődés –, az gyakorlatilag megreked az elméleti megközelítés (pl. konferencia)
szintjén.

Elvileg a magyar katolikus és református lelkipásztorok feladatuknak tekinthetik


a magyar identitás ápolását és erősítését; a hétköznapi lelkipásztori munka gyakorla-
tában azonban a kérdés sokkal összetettebb. Hiszen a helyzetek sokfélesége áll fenn:
a homogénnek mondható magyar közösségtől, a különböző mértékben vegyes kö-
zösségen keresztül egészen az elenyésző számú magyar hívőt számláló közösségig.
Szlovákia vallási és nemzeti arculatának legnagyobb nehézsége – ami az egyházak
és vallási közösségek magyaridentitás-megőrző szándékát és tevékenységét is erőtel-
jesen behatárolja –, hogy a magyarok és a szlovákok ugyanazoknak a vallási feleke-
zeteknek a tagjai. A hívők egy része pedig kétségtelenül vallási/spirituális szolgálta-
tásra tart igényt (lásd kisegyházak térnyerése), amit nem minden esetben lehet nem-
zeti retorikával, kulturális programkínálattal kiváltani – még akkor sem, ha az minden-
képpen kényelmesebb és kevesebb erőfeszítést igénylő megoldás.
131 Az 1991-ben alakult Református Mentőmisszió tevékenysége pl. gyógyító és hitmélyítő konferenciák szervezésére irányul al-
koholisták, kábítószer-fogyasztók és szenvedélybetegek részére. A szintén 1991-ben létrejött Lepramisszió pedig elsősorban
adománygyűjtéssel foglalkozik.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 45

A szlovák katolikus püspökök magatartását – de a magyar református egyházi


vezetését is (!) – a jövőben a társadalmi és főképpen a vallási kényszer fogja alakíta-
ni. A magyar katolikus hívek magyar nyelvű pasztorációja azért lesz érdekük, mert el-
lenkező esetben elveszíthetik őket, ami ma már nem csupán demográfiai, hanem egy-
ben anyagi veszteséget is jelent. Hiszen mire szolgál egy jól felépített intézményes
egyházi közigazgatási rendszer, ha már nincs kit igazgatni benne, még akkor is ha ál-
lami támogatások biztosítják a fenntartását? Ez a nagyon is prózai gazdasági és pénz-
ügyi szempont lehet a szlovákiai magyar katolikusok (egyik) leghatékonyabb érve és
fegyvere! A közhiedelemmel és a mesterségesen fenntartott retorikai reprezentációval
szemben ugyanis már Szlovákia sem az a vallásos (katolikus) nemzet, ami a XX. szá-
zad közepéig volt.

Javaslat

A szlovákiai magyar kisebbség esetében a jövőben két fontos és egymásba kapcso-


lódó területen lenne érdemes átfogó és hosszabb távon ható és megvalósuló koncep-
ciókat kidolgozni. Egyik a társadalomtörténeti/társadalomtudományi kutatások céltu-
datosabb megszervezése; másik pedig a határon átnyúló gazdasági támogatások és
együttműködések humán dimenzióval történő kiegészítése. Hiszen amennyiben a
gazdasági fellendülés és fejlődés folyamatában a magyar kisebbség felmorzsolódik,
vagy társadalmilag súlytalanná válik, a kitűzött politikai célok nem valósulnak/valósul-
hatnak meg.

Lehetséges kutatási irányvonalak a szlovákiai magyarság felekezeti társadalom-


szerkezetének és vallási arculata alakulásának feltárása terén:

A két világháború közötti (cseh)szlovákiai, illetve az első szlovák köztársaságbeli


(pl. Katolikus Figyelő) magyar egyházi és vallásos sajtó, könyvkiadás feldolgozása; a
magyar nyelvű felekezeti oktatás (formai és tartalmi) kérdésének a vizsgálata;132 a ma-
gyarság felekezeti társadalomszerkezetének és vallási életének, valamint a „magyar
egyházak” és a magyar politikai pártok viszonyának a feltárása.

A szlovákiai ún. „történelmi” egyházak (katolikus és evangélikus), illetve a kisegy-


házak magyarok iránt tanúsított magatartásának a tanulmányozása a jogfosztottság
időszakában (1945 és 1948 között). Itt mindenképpen érdemes lenne megkülönböz-
tetetten vizsgálni az egyes intézmények, illetve egyházi személyek magatartását.

A kommunista (cseh)szlovákiai magyar sajtó (pl. Új Szó, Hét, Nő, Új Ifjúság, Sza-
bad Földműves) egyházi vonatkozású írásainak, illetve az egyházi sajtónak (pl. Kálvi-
nista Szemle, Remény katolikus hetilap) a feldolgozása és elemzése.

Annak feldolgozása és megválaszolása, hogy a magyar katolikusok igazából mi-


ért nem kapcsolódtak be a (cseh)szlovákiai föld alatti katolikus egyház tevékenységé-
132 Erre vonatkozóan lásd pl. Popély Gyula: „A magyar iskolaügy kálváriája (Cseh)Szlovákiában 1918–1945”. In: Tóth L.–Filep
T. G. (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. II. kötet, Budapest, 1998, 5–93. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 46

46 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

be – miközben a magyar papok közül sokan részt vettek a papi békemozgalom-


ban?133 Vajon mindez mennyire terheli meg a magyar katolikus papság és a szlovák
egyházi felsővezetés viszonyát?

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (Csemadok) és a magyar


nemzetiségű egyházi személyek (papok, lelkészek) egymáshoz való viszonyulásának
feltárása.

Annak felmérése és elemzése, hogy a II. Vatikáni zsinatot követően az anyanyel-


vű liturgiára való áttérésnek milyen kihatásai voltak a szlovákiai magyar katolikusokra
nézve.

Kétséget kizáróan külön vizsgálat tárgyát képezhetné a szlovákiai magyar refor-


mátus egyház belesimulása a kommunista államrendszerbe.

Az ún. „kisegyházak” magyar vonatkozású missziós és/vagy pasztorációs tevé-


kenységének a feltárása a kommunizmus évtizedei alatt.134

Vizsgálni kellene a magyar lelkipásztorok viszonyulását a Duray Miklós által 1978-


ban megalakított Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságához (illetve a
Charta ’77-hez), az együttműködés vagy az együtt nem működés perspektívájában.

Egyházi levéltári kutatások elindítása. Támaszkodni lehetne pl. A Szlovákiai Re-


formátus Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményére (Rimaszombat), amelynek
célja a szlovákiai reformátusságra vonatkozó dokumentumok, levéltári anyagok, tár-
gyi emlékek, könyvek gyűjtése, megőrzése és feldolgozása. Ugyanakkor fontos lenne
figyelni arra, hogy a magyar települések, egyházi személyek írott anyagai megmentőd-
jenek az utókor számára.135

Vallásszociológiai felmérések, egyházközségi statisztikák összegyűjtése és


kielemzése.136

Külön vizsgálat tárgyát képezhetné a magukat magyarnak valló szlovákiai romák


vallási társadalomszerkezete, viszonyulásuk az egyes egyházakhoz, illetve az ő
lelkigondozásuk.

Magyar katolikusok demográfiai adatbázisának a megteremtése; életük és kultu-


rális tevékenységük dokumentálása.

133 Jozef Haľko szerint „azok a papok, akik együttműködtek a kommunista rendszerrel, rendszerint ambiciózus, jó szónoki ké-
pességű értelmiségiek voltak, akik egy bizonyos pillanatban frusztrációt éltek át az egyházi feljebbvalóikhoz fűződő kapcso-
latban”. J. Haľko: „A kommunizmus és az egyház…” In: Deo Gratias. Esztergom–Piliscsaba, 2003, 83. old.
134 Pozsonyban az adventista egyház pl. 1969 és 1983 között, félévi periodicitással és Bibliai Tanulmányok címmel, magyar la-
pot adott ki.
135 Lásd Gaucsík I.: „Helyzetkép…” Fórum Társadalomtudományi Szemle 9, 2007/2, 153–158. old.
136 Lásd pl. Lampl Zsuzsanna: „A dél-szlovákiai magyar és szlovák fiatalok vallásossága”. Fórum Társadalomtudományi Szem-
le 7, 2005/2, 85–108. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 47

Érdemes lenne párhuzamban vizsgálni a szlovákiai magyar társadalom önszer-


veződési és kezdeményezési tevékenységét az első világháborút, illetve a rendszer-
váltást követő időszakban.

Kilátások és feladatok

Hosszú távú és kiszámítható együttműködést lehetne kiépíteni a somorjai Fórum


Kisebbségkutató Intézettel137 a vázolt kutatási irányvonalak megtervezése, ütemezé-
se és kivitelezése érdekében. Ezek megvalósítása elősegíthetné egy olyan sokkal ál-
talánosabban (pl. más európai nemzeti és/vagy vallási kisebbségek esetében) is
hasznosítható vallásszociológiai módszertan kidolgozását, amely egyrészt túlmutat a
kérdőíves statisztikák pusztán leíró feldolgozásán, másrészt pedig a társadalomnak
egy adott pillanatnyi helyzetét folyamati perspektívába ágyazza; vagyis rámutat a hely-
zetet eredményező okokra, az oda vezető folyamatokra, és vázolja a cselekvési lehe-
tőségeket. Napjainkban, amikor a vallás megkerülhetetlen társadalmi tényező, egy
meghatározott magyar kisebbség vallási arculatának a tényleges megismerése hoz-
zásegíthet magának a kisebbségi problematikának is a jobb megértéséhez, és meg-
világíthatja a kisebbségi közösség/társadalom valós jövőbeni kilátásait, társadalmi
fejlődése irányvonalait. Ennek eredményeképpen a magyar kisebbség valósabb ké-
pet alkothat önmagáról, a magyarországi politikai döntéshozók pedig kiszámíthatób-
ban és hosszabb távon tervezhetik meg a kisebbségi cselekvési politikát; olyan élet-
képes, jövőbe mutató kezdeményezéseket és projekteket támogathatnak, amelyek
egy időben szolgálják és tűzik ki célul az önállóság megteremtését, a közösségépí-
tést, illetve a közösségmegtartást.

A magyarországi katolikus egyház feladata lenne, hogy a Szlovák Püspökkari


Konferenciával közösen megoldást találjanak arra nézve, hogy a visszatérni szándé-
kozó szlovákiai magyar katolikus papnövendékek magyarországi képzésük és fel-
szentelésük után lelkipásztori szolgálatot teljesíthessenek Szlovákiában. Ily módon
megoldott lenne a magyar papok utánpótlásának kérdése. Jelen pillanatban ez az
adott szlovák püspök személyes jóindulatától függ: pl. a rozsnyói és a kassai egyház-
megyékben lehetséges, Pozsony-Nagyszombat vonatkozásában azonban nem (itt
csak teológiai részképzés engedélyezett – egyelőre elméleti szinten). Ebben a tekin-
tetben azonban azt lehet mondani, hogy a magyarországi katolikus egyház kettős já-
tékot játszik. Miközben a hazai közéletben erőteljes nemzeti és politikai tevékenységet
fejt ki a társadalom irányába, addig a környező országok katolikus egyházai felé min-
denekelőtt az egyetemes katolicizmus magyarországi ágaként jeleníti meg magát, aki
intézményesen semmilyen formában nem vállal közösséget a magyar katolikusokkal,
mert nem óhajt az adott ország nemzeti és vallási problémáiba belebonyolódni, és
esetleg konfliktusba keveredni a Vatikánnal.138 Hiszen az mindenképpen rontaná a
megítélését,139 és ártana az esztergomi bíboros-érsek nemzetközi karrierjének.
137 www.foruminst.sk.
138 A Szentszék és Szlovákia kapcsolatai különben is jóknak mondhatók (2000-ben írtak alá egy alapszerződést).
139 Lásd pl. a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviselete által szervezett szimpóziumot 2007. febr. 27-én az Andrássy
Egyetemen: A politika és a vallás perspektívái Magyarország és Szlovákia megbékélésében.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 48

48 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

A szlovákiai magyar kisebbség vallási/felekezeti társadalomszerkezetének és val-


lási arculatának a pontosabb megismerése mindenképpen lehetőséget teremtene a
magyarországi támogatások és anyagi források hatékonyabb és céltudatosabb irányí-
tására. Ezeknek ugyanis nem lehet feladata a felekezeti intézmények öncélú fenntar-
tása, hanem mindenekelőtt olyan kezdeményezéseket és tevékenységeket kell támo-
gatniuk, amelyek egy adott felekezet keretében ugyan, de a magyar kisebbség közös-
ségeinek építését és identitásmegőrzését szolgálják. Ugyanakkor azonban nem té-
veszthetjük szem elől azt a tényt sem, hogy egy-egy szlovákiai településen egy ma-
gyar lelkipásztor jelenléte tulajdonképpen az utolsó magyar jellegűnek mondható in-
tézményességet jelenítheti meg. Ami jól tükrözi a kérdés összetettségét, és árnyalt ke-
zelésének a szükségességét.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 49

Források:
A. Kis Béla: „A szlovákiai református keresztyén egyház”. In: Fazekas József–
Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában (1989–2004). Összefoglaló jelentés. A
rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig. I. kötet, Fórum Kisebbségkutató In-
tézet, Somorja – Lilium Aurum Könyvkiadó, Dunaszerdahely, 2004, 379–386. old.
A. Kis Béla: „Az egyházak szerepe a kulturális értékek ápolásában. 1: A reformá-
tus egyház”. In: Csanda Gábor–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában. III. kötet:
Kultúra (1989–2006), Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006, 161–191. old.
Andrássy Zsuzsa: „Globalizáció és a szlovákiai magyarság”. In: Szabó Zoltán
(szerk.): Jövőkép 2000. Selye János Kollégium, Komárom, 2001, 37–45. old.
Csanda Gábor–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában. III. kötet: Kultúra
(1989–2006). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006.
Chmel Rudolf (szerk.): A szlovákkérdés a XX. században. (Visegrád könyvek).
Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1996.
Dohányos Róbert–Lelkes Gábor–Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebb-
ségek Szlovákiában, 2003. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja – Lilium Aurum
Könyvkiadó, Dunaszerdahely, 2004.
Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában (1989–2004).
Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig. I. kötet, Fórum
Kisebbségkutató Intézet, Somorja – Lilium Aurum Könyvkiadó, Dunaszerdahely, 2004.
Gaucsík István: „Gondolatok a szlovákiai magyar katolikusság szervezettségé-
ről”. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2006/1, 197–202. old.
Gaucsík István: „Helyzetkép a szlovákiai magyar katolikus ‘levéltárakról’ a kultu-
rális intézményépítés tükrében”. Fórum Társadalomtudományi Szemle 9, 2007/2,
153–158. old.
Gyurgyík László: „A csehszlovákiai magyarság felekezeti megoszlásának alaku-
lása 1921 és 1991 között”. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2, 2000/3
(http://epa.oszk.hu/00000/00033/00005/gyurgyik.htm).
Gyurgyík László: „Adalékok a szlovákiai magyarság asszimilációs folyamatainak
vizsgálatához, 1950–1991”. In: In memoriam Horváth Róbert (kísérlet Horváth Róbert
tudományos munkásságának vázlatos áttekintésére) (A KSH Népességtudományi Ku-
tató Intézetének történeti demográfiai füzetei, 13). Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.,
Komárom, 1994, 13–42. old.
Gyurgyík László: „A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezeté-
nek változásai”. In: Fazekas József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában
(1989–2004). Összefoglaló jelentés. I. kötet, Fórum Kisebbségkutató Intézet,
Somorja – Lilium Aurum Könyvkiadó, Dunaszerdahely, 2004, 141–182. old.
Gyurgyík László: „A (cseh)szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település-
és társadalomszerkezetének alakulása 1918–1998”. In: Tóth László–Filep Tamás
Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998, I. kötet.
Ister, Budapest, 1998, 81–131. old.
Gyurgyík László: „A szlovákiai magyarság lélekszámcsökkenésének okai”. In:
Gyurgyík László–Sebők László (szerk.): Népszámlálási körkép Közép-Európából,
1989–2002. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2003, 46–61. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 50

50 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

Gyurgyík László: „Az asszimilációs folyamatok elméleti és empirikus megközelíté-


se a szlovákiai magyarság példáján”. In: Gyurgyík László–Kocsis Aranka (szerk.): Tár-
sadalom – Tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócso-
port műhelyéből. (Mercurius könyvek), Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2002, 11–30.
old.
Gyurgyík László: „Katolikus magyarok Szlovákiában. A katolikus egyház helyzete
Szlovákia magyarlakta területein”. Regio 1991/3, 130–139. old.
Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében.
(Mercurius könyvek), Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004.
Gyurgyík László: Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a
népmozgalmi adatok tükrében. (Mercurius könyvek), Kalligram Könyvkiadó, Pozsony,
1994.
Haľko Jozef: „A kommunizmus és az egyház viszonyának néhány vonása Cseh-
szlovákiában – a katolikus papság békemozgalma”. In: Deo Gratias. A Pázmány Pé-
ter Katolikus Egyetem és a Nagyszombati Egyetem millenniumi ünnepi találkozója,
2001. február 2–3. (Pons Strigoniensis. Studia, 2), PPKE BTK, Szlavisztika – Közép-
Európa Intézet, Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoport, Esztergom – Piliscsaba, 2003,
80–84. old.
Herdics György–Zsidó János: „A római katolikus egyház”. In: Fazekas
József–Hunčík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában (1989–2004). Összefoglaló
jelentés. A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig, I. kötet. Fórum Kisebb-
ségkutató Intézet, Somorja – Lilium Aurum Könyvkiadó, Dunaszerdahely, 2004,
387–395. old.
Horváth Gyula (szerk.): Dél-Szlovákia. (A Kárpát-medence régiói, 2), MTA Regio-
nális Kutatások Központja, Pécs – Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2004.
Kovác (Dušan): Szlovákia története. Kalligram, Pozsony, 2001.
László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában. IV.
kötet: Oktatásügy (1989–2006). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006.
Menyhárt József: „Egyház és nyelv (A katolikus egyház nyelvpolitikája Szlovákiá-
ban)”. Fórum Társadalomtudományi Szemle 5, 2003/2, 3–30. old.
Molnár Imre: „A magyar anyanyelvű egyházak helyzete Csehszlovákiában”. In:
Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés tör-
ténete 1918–1998, I. kötet. Ister, Budapest, 1998, 207–257. old.
Molnár Imre: „Vallás és egyház a szlovákiai magyarság életében”. Egyházfórum
1991/3, 89–101. old. & 1991/4, 105–120. old.
Paxy László: Testvérek Krisztusban. Egy szlovákiai magyar pap önéletrajza. Már-
ton Áron Kiadó, Budapest, 1991.
Popély Árpád: „A reszlovakizáció területi vetülete. Adalékok a II. világháború utá-
ni reszlovakizáció történetéhez”. In: Gyurgyík László–Kocsis Aranka (szerk.): Társada-
lom – Tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport mű-
helyéből. (Mercurius könyvek), Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2002, 38–60. old.
Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944–1992.
(Nostra tempora, 13), Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006.
Popély Gyula: „A magyar iskolaügy kálváriája (Cseh)Szlovákiában, 1918–1945”.
In: Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés
története 1918–1998, II. kötet, Budapest, 1998, 5–93. old.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 51

Popély Gyula: Népfogyatkozás (A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások


tükrében, 1918–1945). (Hungaro–Bohemico–Slovaca, 4), Írók Szakszervezete
Széphalom Könyvműhely – Regio, Budapest, 1991.
Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlo-
vák Köztársaságban (1918–1925). (Mercurius könyvek), Kalligram Könyvkiadó, Po-
zsony, 1995.
Romsics Ignác (főszerk.): Magyarok kisebbségben és szórványban. A Magyar
Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának válogatott iratai,
1919–1944. (A Magyarságkutatás könyvtára, 16), Teleki László Alapítvány, Budapest,
1995, 8–133. old. (= Szlovákia és Kárpátalja).
Sebők László: „A katolikus egyházszervezet változásai Trianon óta”. Regio Ki-
sebbségtudományi Szemle 2, 1991/3 (http://www.regiofolyoirat.hu/newspa-
per/1991/3/04%20Sebok_Laszlo.doc).
Šutaj Štefan: „A szlovák katolikus püspöki kar tiltakozása a magyarok Szlovákiából
Csehországba történő áttelepítése ellen”. Regio Kisebbségtudományi Szemle 2, 1991/3
(http://www.regiofolyoirat.hu/newspaper/1991/3/14%20pro_memoria_Stefan_Sutaj.do
c).
Szabó Antal: „A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története I-II”. Regio
1990/3, 133–162. old. (http://epa.oszk.hu/00000/00036/00003/pdf/09.pdf) és
1990/4, 204–221. old. (http://epa.oszk.hu/00000/00036/00004/pdf/14.pdf).
Szarka László: A szlovákok története. (Népek hazája…). Bereményi Könyvkiadó,
Budapest, 1993.
Szarka László (szerk.): Jogfosztó jogszabályok Csehszlovákiában 1944–1949.
Elnöki dekrétumok, törvények, rendeletek, szerződések. (Források a kelet-közép-eu-
rópai kisebbségek 20. századi történetéhez, 2), MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkuta-
tó Intézet – Kecskés László Társaság, Komárom, 2005.
Tarics Péter: Magyarként a Felvidéken, 1918–1993. (Először nyilvánosságra ho-
zott dokumentumokkal és információkkal). Püski Kiadó, Budapest, 1994.
Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés
története 1918–1998, I. kötet: Történelem, demográfia és szociológia, nyelvhasználat
és nyelvfejlődés, a mindennapok kultúrája, vallás és egyház. Ister, Budapest, 1998.
Tóth László–Filep Tamás Gusztáv (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés
története 1918–1998. II. kötet: Oktatásügy, közművelődés, sajtó, rádió, televízió. Ister,
Budapest, 1998.
Zsidó János: „Az egyházak szerepe a kulturális értékek ápolásában. 2: A katoli-
kus egyház”. In: Csanda Gábor–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában, III. kö-
tet: Kultúra (1989–2006). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2006, 192–207.
old.

Internetes honlapok (ahol a szlovákiai magyarság vallási életével és felekezeti tár-


sadalomszerkezetével kapcsolatos információk találhatók):

www.felvidek.ma
www.katolik.sk – szlovákiai katolikus egyház (szlovák nyelvű)
www.katolikus.sk – szlovákiai magyar katolikusok.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 52

52 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

www.jopasztor.sk – Jópásztor Társulat


www.gloria.sk – Glória Kiadó
http://uj.remeny.net/news.php – Remény hetilap
www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/felvidek/00szlovakiaireforma-
tuskeresztyenegyhaz – szlovákiai református egyház.
http://komref.extra.hu – Révkomáromi Református Egyházközség.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 53

Függelék I.

A szlovákiai magyar népesség létszámának alakulása140

Év Szlovákia lakossága A magyarok lélekszáma %-ban


1910 2 914 143 881 326 30,2%
1921 3 000 870 650 597 21,7%
1930 3 324 111 585 434 17,6%
1950 3 442 317 354 532 10,3%
1961 4 174 046 518 782 12,4%
1970 4 537 290 552 006 12,2%
1980 4 991 168 559 490 11,2%
1991 5 274 935 567 296 10,8%

A szlovákiai magyar népesség felekezeti megoszlásának alakulása141

Év A magyarok Római Görög Református Evangélikus Felekezeten


lélekszáma katolikus katolikus (helvét) (ágostai) kívüli
1921 650 597 448 117 12 969 223 168142
(70,33%)
1930 585 434 422 282 12 398 126 484 20 260 708
(71,61%) (2,09%) (21,35%) (3,42%) (0,12%)
1950 354 532 265 729 4209 72 584 10 929 492143
(74,9%) (1,2%) (20,5%) (3,1%) (0,14%)
1961 518 782
1970 552 006
1980 559 490
1991 567 296 368 416 6764 64 533 12 310144 37 247145
(64,94%) (1,19%) (11,38%) (2,17%) (6,57%)
2001 378 700 8086 80 582

140 Szarka László: A szlovákok története. Budapest, 1993, 186. old.


141 A hívők statisztikai száma és a vallásukat valamilyen mértékben gyakorlók, illetve a felekezetüket anyagilag is támogatók kö-
zött napjainkban nagyon lényegesek lehetnek az eltérések.
142 Ez a reformátusok teljes létszáma, akiknek döntő többsége magyar.
143 A magyar lakosság csupán 0,04 százaléka (129 fő) volt felekezeti szempontból ismeretlen hovatartozású.
144 Főbb gyülekezeteik Losonc, Rimaszombat, Kassa, Rozsnyó, Komárom, Százd, Naszvad.
145 Ugyanakkor 12,9 százalék (73 194) nem válaszolt a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 54

Függelék II.
P. Jantausch püspök memoranduma a magyarok Csehországba történő
áttelepítése kapcsán146

„Memorandum, melyet az összes szlovák katolikus püspök megbízásából a Szlovák


Nemzeti Tanács elnökségének, az államfőnek és a külügyminiszternek küldünk a ma-
gyarok csehországi áttelepítésével kapcsolatban.
Nagyszombat, 1947. február 1.
Több jelentést kaptam, melyekből kitűnik, hogy olyan módszereket alkalmaznak,
melyeket nekem mint az itt élő lakosság egyházi elöljárójának, nem lehet szó nélkül
hagynom – figyelmeztetnem kell az illetékeseket. Arról, hogy bizonyos túlkapások tör-
téntek a magyarok Csehországba történő áttelepítésénél, már a köztársasági elnök,
dr. Beneš is említést tett Károlyi grófnak adott válaszában. Az áttelepítés az általános
munkakötelezettségről szóló 1945. október 1-jei 1945/88. számú elnöki rendeletre hi-
vatkozva történik. Ezen dekrétum 1. paragrafus 1. része kimondja, hogy az általános
munkavállalás 16 és 55 év közötti férfiakra, valamint 18 és 45 év közötti nőkre vonat-
kozik. A 2. paragrafus szerint ez alól kivételt képeznek:
– a terhes nők, a terhesség 3. hónapjától a szülés utáni 3. hónapig,
– azok a nők, akik egy 15 évnél fiatalabb gyereket nevelnek,
– a családfenntartó nők, akik eltartják legalább egy családtagjukat.
Az 1945. szeptember 19-én jóváhagyott 1945/71. számú köztársasági elnöki ren-
delet 2. paragrafusa az állampolgárságukat elvesztett személyek általános munkavál-
lalásáról rendelkezik, s kimondja, hogy a testileg vagy szellemileg fogyatékosokra,
öregekre, gyerekekre és betegekre nem vonatkozik a dekrétum. Ebből következően:
– nem egyeztethető össze a dekrétummal az, hogy csehországi munkára korra
és nemre való tekintet nélkül gyerekeket, öregeket, terhes anyákat és súlyos betege-
ket osztanak be,
– mindez úgy történik, hogy a településeket a hadsereg és a Nemzetbiztonsági
Szervek alakulatai bekerítik, s a lakosságot elhurcolják saját házaikból – egész csalá-
dok elhurcolása történik, amelyről a dekrétum nem rendelkezik.
A munkaerőtoborzás a téli hónapokban történik, nemegyszer a kegyetlen hideg
napokban. A dekrétum rendelkezésében az sem szerepel, hogy a kitelepítések foly-
tán munkaerőhiány lépjen fel a kitelepítés hónapjaiban a kitelepített területeken,
ahogy az jelenleg megtörténik. Olyan kézműveseket és szakembereket is elhurcol-
nak, akik csak Szlovákiában érvényesülhetnek – például dohánytermesztőket.
Ez a lakosság elveszti ingóságait is. A zsidók elhurcolásakor felháborodtunk az
emberi érzésnek és keresztényi szeretetnek ellentmondó tett miatt. Ma ugyanezt tesz-
szük, mivel a bánásmód nagyon hasonlít azokéhoz, akiknek a múltban ugyanezért
szemrehányást tettünk.

146 Šutaj Š.: „A szlovák katolikus püspöki kar tiltakozása…” Regio 2, 1991/3.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 55

A létminimum kérdése máig nem megoldott ügy. A szolgálatot teljesítő és nyug-


díjas magyar nemzetiségű papok s a nyugdíjban lévő állami alkalmazottak részére
nem fizették ki a létminimumot, pedig kormányunk a lakosságcsere-egyezményben
kötelezte magát erre is.
A magyar nemzetiségű lakosság féltve a szorgalmas munkával vagy jogos örök-
lés útján szerzett vagyonát, félt attól, hogy vagyongazdálkodóból vagyonnélkülivé vá-
lik, ha olyan emberek közé kerül, akiknek nyelvét sem ismeri. A Csehországba áthe-
lyezettek között olyan személyek is voltak, akik a reszlovakizáció útján kívántak nem-
zetükhöz visszatérni. Így nehéz Dél-Szlovákia határvidékének lakosságát megnyerni a
nemzet és az ország javára folytatott konstruktív munkára.
A köztársasághoz visszatérő magyar lakosság nyugodtan várta a fordulatot, kivé-
ve azt a néhány személyt, akik a nemzet és az állam ellen vétkeztek. Nem lehet azon-
ban a magyar kisebbség egészét elítélni. Ha egy nemzet vagy nemzetiségi csoport, il-
letve egy kisebbség néhány tagja vétkezik, ebből nem következhet az, hogy ezzel a
bűnnel az egész nemzetet vagy kisebbséget vádolhatjuk.
A magyar kisebbség vagyonjogi kérdésének rendezésekor ügyelni kellett volna
arra, hogy ne sértsék meg a természetjogi és isteni törvényeket. Hiszen természetes
joga minden embernek, hogy tisztességes munkával magántulajdonhoz jusson, és
azt az általánosan érvényben lévő erkölcsi szabályok szerint hasznosítsa.
Nem tudunk tehát egyetérteni, és nem hagyhatjuk szó nélkül az olyan eseteket,
ahol a bűnösség bizonyítása nélkül erőszakkal törnek a tisztességesen szerzett tulaj-
don ellen.”

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 56

Függelék III.
A szlovákiai magyar hívek kérelme őszentségéhez, II. János Pál pápához, Krisz-
tus földi helytartójához apostoli látogatása alkalmával Szlovákia fővárosában,
Pozsonyban, egy magyar püspökség megalapítása és más egyházkormányza-
ti intézkedések tárgyában.147

Szentséges Atyánk!
Isten kegyelméből az Anyaszentegyház negyven súlyos esztendőn át tartó csehszlo-
vákiai üldöztetésének elmúltával, miután Szlovákia valamennyi megüresedett püspö-
ki székére bölcs elhatározással főpásztorokat állítottál és atyai jóindulatod folytán biz-
tosítottad Krisztusban szeretett szlovák testvéreink hatékony lelki gondozását, sőt va-
lamennyiünk örömére Szent Péter utódai közül elsőként személyesen hozod a keresz-
ténység e régi földjére áldásodat, hódoló tisztelettel járulunk eléd, és arra kérünk,
hogy főpásztori tekintetedet kegyesen fordítsd reánk, a Szlovákiában élő több mint fél-
millió magyar katolikusra.
1. Csehszlovákia első megalapítása, tehát 1918 óta Szlovákia mai földjén, annak
déli, alföldi Magyarországgal szomszédos vidékén több mint hatszázezer magyar él
összefüggő nagy területen. Lélekszámunk különösképpen jelentős a Nagyszombati
Érsekség, a Rozsnyói meg a Kassai Püspökség területén. Népünk zöme összesen 13
világi közigazgatási egységben és két nagyvárosban él. Ezen a 399 községből álló te-
rületen számunk meghaladja az 50 százalékot, közülük 321 helységben 70 százalék,
illetve ezekből 164 községben pedig 94 százalék feletti a lélekszámunk. Ennek a ma-
gyarságnak mintegy 80 százaléka a katolikus egyház kebelén született, és 1918-ig,
ezer esztendőn keresztül, saját magyar püspökeinek lelki gondozása alatt élt.148
2. A kereszténység kezdetei éppen a szlovákiai magyarság által lakott térségben
már a Római Birodalom idejéig nyúlnak vissza. Az első biztos egyházszervezet létre-
hozása e térségben 805-höz és 880-hoz kapcsolódik. Nagy Károly III. Szent Leó pá-
pával egyetértésben, 805-ben alapította meg a Frank Birodalom keleti térségében a
Keresztény Avarok tartományának Chorepiscopatusát a Passaui Püspökség kereté-
ben. A Nyitrai Püspökség első megalapítására pedig 880-ban került sor VIII. János pá-
pa és Szvatopluk morva fejedelem megállapodása értelmében. Az említett avar
chorepiscopatus több mint egy évszázadot ért meg, az első Nyitrai Püspökség pedig
másfél évtizeddel az alapítása után, még alapítója életében, Szvatopluk alatt meg-
szűnt, miután az első püspöke elhagyta a székét.
3. Az állandó egyházszervezet alapjait itt Szent István magyar király vetette meg az
Esztergomi Érsekség megalapításával 1001-ben, majd Szent László és Könyves Kálmán
magyar király a XI. század végén újból megalapította a Nyitrai Püspökséget. Ezt követő-
en Mária Terézia 1776-ban, Magyarország kormánypálcáját viselvén, további három új
püspökséget létesített azok közül, amelyek ma Szlovákiában működnek: a besztercebá-

147 Tarics P.: Magyarként a Felvidéken. Budapest, 1994, 283–285. old.


148 Ami történeti szempontból nem felel meg a valóságnak, hiszen a magyar királyság katolikus egyházszervezetének a kiépí-
tése csak I. István korában kezdődött. Itt egyértelműen egy retorikai reprezentációról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a
püspökök „nemzeti hovatartozása” felettébb változatosnak mondható. Esetenként pedig sokkal inkább a királyi/császári ha-
talom, mintsem a „nemzet” vagy az egyszerű hívek érdekeit képviselték, és tartották szem előtt.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 57

nyait, a rozsnyóit meg a szepességit. Ezeket követte a Kassai Püspökség megalapítása


1804-ben, illetve az Eperjesi Görög-katolikus püspökség létesítése 1818-ban, mindkettő
I. Ferenc magyar király idejében. Végül Csehszlovákia fennállásának hatvanadik évfor-
dulója előestéjén, 1977-ben, nagyérdemű elődöd, VI. Pál pápa mindannyiunk örömére
létrehozta a szlovák nép első érseki tartományát, a nagyszombati érseki tartományt,
amely az ősi Esztergomi Érsekségből szakadt ki. Ennek az új szlovák érsekségnek a
székeit már Szentséged töltötte be a katolikus szlovákok régi óhaját teljesítve.
4. Miután atyai gondoskodásoddal megoldottad szlovák testvéreink legfőbb egy-
házkormányzati gondjait, sőt az Eperjesi Görög-katolikus Püspökség betöltésével
Szlovákia ukrán-rutén nemzeti kisebbségének lelki gondozását is elrendezted, arra
kérünk, hogy a Szlovák Köztársaság legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségének,
a magyarnak, mind ez ideig rendezetlen egyházszervezetének rendezésével az utol-
só függő kérdés megoldását karold fel.
5. Gondos megfontolás alapján a Szlovák Köztársaságban élő katolikus magyar
hívek egyházszervezetének rendezésére a következő tiszteletteljes javaslatot tesszük:
a) A Nagyszombati Érsekség területéből, amelyet jelenleg 435 plébánia alkot,
egy önálló, mintegy 180-200 magyar plébániából álló magyar püspökség kihasítását
kérjük, Komárom székhellyel.
b) A Rozsnyói Püspökség 84 plébániájából, melynek csupán mintegy harmadrésze
magyar, nem óhajtunk önálló egyházmegyét alkotni, hanem az egyházmegye élén álló
püspökök rotációját kérjük. Kérjük tehát, hogy a most felszentelt szlovák püspököt köves-
se magyar, majd azt szlovák és így tovább. A mindenkori püspök vikáriusa a másik nem-
zet papjainak sorából kerüljön ki. A rotációt örök érvényű pápai konstitúció biztosítsa.
c) A Kassai Püspökség területén Tőketerebes város vidékén egy magyar főespe-
resség felállítását kérjük. Ebben a térségben mintegy 46 ezer magyar él, köztük meg-
közelítően 30 ezer a katolikus.
d) A két nagyváros – Szlovákia fővárosa Pozsony, valamint Kassa – magyar egyház-
igazgatásának megoldására javasoljuk: Pozsonyban megfelelő számú magyar plébáni-
ából álló magyar főesperesség létesüljön. Kassán és környékén pedig a mintegy 15
ezer magyar katolikus számára egy diaszpórás magyar főesperesség alapíttassék.
e) A mondott három főesperesség, úgymint a tőketerebesi, a pozsonyi meg a
Kassa és Kassa környéki diaszpórás főesperesség tartozzék a Komáromban megala-
pítandó magyar püspökség joghatósága, illetve az ottani leendő püspöki szék alá.
Mélységes meggyőződésünk, hogy a fenti rendezés minden tekintetben méltá-
nyos, megoldja a megoldatlan gondokat és megerősíti Szent Megváltónk, Jézus Krisz-
tus szlovákiai egyházát. Tudjuk, hogy Szentséged annak a Jó Pásztornak földi helytar-
tója, aki egyetlen báránykájáért útra kelt, hogy azt nyájába visszavihesse, éppen ezért
bízunk benne, hogy Szentséged ezen az első szlovákiai útján az ötszázezret is meg-
haladó magyar hívének ügyét a Jó Pásztor tanításának szellemében felkarolja.
Kelt Pozsonyban, Húsvét vasárnapját követő első vasárnapon, Szentséged láto-
gatásának, azaz április hó 22. napján. 34 599, azaz harmincnégyezer-ötszázkilenc-
venkilenc magyar katolikus hívő aláírásával, az Úr Megtestesülésének Ezerkilencszáz-
kilencvenedik, Fényes Pápaságod Tizenkettedik Évében.

Rajczy László Dr. Püspöki Nagy Péter


az MKDM főtitkára az MKDM független főtanácsosa

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 58

Függelék IV.
Memorandum a szlovákiai magyar katolikus közösség helyzetéről149

A felvidéki katolikusok problémáiról és ezek megoldási lehetőségeiről


A szlovákiai magyar közösség lélekszáma az 1991-es népszámlálási adatok szerint
567 ezer fő, Szlovákia magyar anyanyelvű polgárainak száma ennél magasabb: 608
ezer fő. A fenti közösségből 1991-ben 368 ezer polgár vallotta magát római katolikus-
nak, akik 5 püspökségben, 250 plébánia területén élnek. Ennek a közösségnek a leg-
nagyobb gondja az, hogy senki sem foglalkozik hivatalos megbízatás alapján a prob-
lémáival: pásztor nélküli nyájnak tekinthető, a Szlovákiai püspöki karnak egyetlen
olyan tagja sincs, aki a magyar közösségből származna, aki átérezné eme közösség
gondjait és a megfelelő jogkörökkel is rendelkezne azok megoldására. Ez a memo-
randum eme részegyház gondjaira kíván rávilágítani, s megoldási javaslatokat felvá-
zolni – a II. Vatikáni zsinat szellemében

I. Főpásztor és papok hiánya


A 250 plébánián, ahol a szlovákiai magyar katolikusok élnek, az alábbi jelenlegi egy-
házmegyék közt oszlik meg:
– Pozsony-nagyszombati Főegyházmegye: 155 magyar többségű vagy jelentős
számú magyar hívőt tömörítő plébánia
– Rozsnyói Egyházmegye: 49 magyar többségű vagy jelentős számú magyar hí-
vőt tömörítő plébánia
– Kassai Főegyházmegye: 25 magyar többségű vagy jelentős számú magyar hí-
vőt tömörítő plébánia
– Nyitrai Egyházmegye: 6 magyar többségű vagy jelentős számú magyar hívőt tö-
mörítő plébánia
– Kassai Görögkatolikus Exarchátus: 15 magyar jellegű plébánia
A népszámlálási adatok szerint a fenti települések magyar többségűnek tekint-
hetőek, bár a településeken élnek más vallású, illetve más nemzetiségű polgárok is.
A zömében katolikus magyarok által lakott plébániák egyharmada pap nélkül van, a
másik harmadában nyugdíjas vagy szlovák anyanyelvű lelkipásztor működik. Nagyra
becsüljük szlovák anyanyelvű paptestvéreink tevékenységét, ám sok esetben hiá-
nyos nyelvtudásuk miatt nem tudják kellőképpen szolgálni magyar ajkú híveiket. A
Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében a 155 magyar jellegű plébániából 54
üres, 25-ben szlovák anyanyelvű pap működik, 20-ban pedig nyugdíjas. A magyar-
lakta vidéken működő aktív papok átlagéletkora a Pozsony-nagyszombati Főegyház-
megyében 52,7 év, a Rozsnyói Egyházmegyében 48,1 év, a Kassai Főegyházmegyé-
ben 37,95 év.
Meggyőződésünk, ha a katolikus magyar papság közül is lennének püspökké
szentelt pásztorok, hovatartozásuk miatt hatékonyabban tudnák szívükön viselni a rá-
juk bízottak gondját, s így ez az állapot nem lenne ilyen siralmas. Nézetünk szerint
könnyebben és rugalmasabban tudnák megoldani a felhalmozódott problémákat.

149 http://www.hunsor.se/dosszie/aszlovmagykatolikuskozosseghelyzeterol.pdf.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 59

Ezek a főpásztorok könnyebben el tudnák érni, hogy a határon túl tanuló kispapok is
elsősorban itthon vállaljanak lelkipásztori szolgálatot.
Nem lehet egyetérteni azokkal a nézetekkel, amelyek ezt a kérdést megpróbál-
nák a nyelvhasználat ügyére leszűkíteni. Nem arról van szó, hogy egy főpap képes-e
jó vagy kevésbé jó magyarsággal elolvasni egy liturgikus szöveget, hanem arról, átér-
zi-e a szlovákiai magyar katolikusok gondjait és rendelkezik-e a megoldásukhoz szük-
séges jogkörökkel.

II. Fiatal papok elvándorlása


A magyar püspök hiánya Szlovákiában azt is okozza, hogy csaknem 50 kispap tanul
Szlovákiából Magyarországon, s többségük nem tér – vagy nem térhet haza. Ez a je-
lenség az egyik oka, hogy bár a szlovákiai magyar katolikus közösségben megfelelő
a hivatások száma, mégis jelentős paphiány alakult ki. A másik ok – amely összefügg
a fentivel –, hogy Szlovákiában nem létezik magyar nyelvű papképzés. A pozsonyi
Comenius Egyetem Hittudományi Karán jelenleg 18 magyar anyanyelvű kispap tanul
szlovák nyelven. A kassai szemináriumban 7 magyarul tudó kispap, a nyitrai szeminá-
riumban 2 magyar kispap van. Az okok vizsgálatánál sajnos nem hunyhatunk szemet
a szlovákiai papnevelő intézményekben és a szlovák papok egy része között fellelhe-
tő magyarellenesség felett sem.
A magyar papok hiányát Szlovákiában nagyban enyhítené, ha a Magyarországon
működő szlovákiai származású magyar papok egy része visszatérne szülőföldjére. Az
ő lelkiismeretükre, s a magyarországi püspökök felelősségére is apellálunk ezzel a fel-
vetéssel.
A szlovák püspökök felelőssége sem kerülhető meg a kérdés kapcsán: igazi
atyaként kellene keblükre ölelniük magyar papjaikat is, vonzóvá kellene tenniük a
működést számukra. Ismét megkerülhetetlen a magyar püspök hiánya, mert bár
igaz, hogy a Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében működik két magyarul is
tudó segédpüspök, Mons. Dominik Tóth és Mons. Vladimír Filo, akik hűséggel és
odaadással járnak bérmálni, de ez ma már kevés, nincs jogkörük a problémák meg-
oldására. Sajnos, a többi egyházmegyében a helyzet még rosszabb, a püspökök
nem tudnak magyarul, jobb esetben lelkipásztori látogatásuk során törve felolvas-
sák a szentbeszédet. Ez a helyzet nem felel meg a 3. évezred követelményeinek. A
64 ezer fős szlovákiai magyar reformátusságnak van püspöke, a jóval kisebb létszá-
mú görög katolikus közösség gondjaival két püspök is hivatott foglalkozni. Érthetet-
len a szlovákiai magyar katolikusság mostoha helyzete, nézetünk szerint tarthatat-
lan állapot, hogy a Szlovák Püspöki Karban egyetlen főpásztor se képviselje a 368
ezres szlovákiai magyar katolikus közösséget, aki őket – nyájként a nyájban – igaz
atyaként összefogná.

III. Intézmények, szervezeti problémák


A szlovákiai magyar katolikus intézmények száma, színvonala és helyzete messze el-
marad a kor kívánalmaitól. Népünk körében nincs hivatásgondozás, minden bizony-
nyal papjelöltjeink közül is többen ezért mennek el Magyarországra. Nincs papi to-
vábbképzés, nincs céltudatos felnőtt lelkipásztorkodás és ifjúsággondozás. 1990
februárjában megalakult a szlovákiai magyar papok társulata, a Glória. A társulat ve-
zetősége működéséhez egyházi jóváhagyást kért a nagyszombati megyéspüspöktől,

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 59


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 60

60 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

a megyéspüspök azonban nem foglalt pozitívan állást és a csoportosulás csak ki-


adóként működhet.
Szlovákiában magyar nyelven egy országos terjesztésű hetilap, a Remény jelenik
meg, 17 ezres példányszámban. A Szlovák Püspöki Kar egyéb kiadványokat is küld a
magyar plébániákra, de csak szlovák nyelven. Magyarul csupán a püspökkari körle-
velek jelennek meg. A médiákban a katolikus magyarság alig van képviselve, a Szlo-
vák Rádió Magyar Adása havonta két alkalommal sugároz félórás katolikus magazin-
műsort „Világosság” címmel. A műsor léte a mindenkori kormány jóindulatától függ.
Az iskolai hitoktatás államilag engedélyezett, sőt, bizonyos korosztályok számára
kötelezően választható tantárgy (az alternatíva az etikai nevelés). Az új lehetőségekre
és kihívásokra válaszolva a magyar anyanyelvű iskolák hitoktatói a Pozsony-nagy-
szombati Főegyházmegyében hároméves magyar nyelvű tanfolyamon vettek részt. A
képesítésüket az Egyház ugyan elismerte, de az állam nem. Így hitoktatóink az isko-
lákban csak mint szakképzetlen munkaerők taníthatnak. A pannonhalmi Bencés Hit-
tudományi Főiskola által szervezett, Komáromba kihelyezett hitoktatóképzőt, illetve az
általa nyújtott képesítést pedig még a Pozsony-nagyszombati Főegyházmegye elöljá-
rósága sem ismerte el, hallgatói nem kapnak kánoni missziót. Aki Szlovákiában ma
szakképzett hitoktató kíván lenni, az csak szlovákul tanulhat.
Elenyészően kevés a katolikus magyar iskolák száma (8 alapiskola, 2 középisko-
la), ami hátráltatja a magyar anyanyelvű katolikus értelmiség képzését is. A pozsonyi
teológiai karon oktatják ugyan két éven keresztül a magyar nyelvet is, de a kispapok
vizsgát nem tesznek, ezért magyar nyelvismeretük olyan siralmas, hogy magyarul a
legtöbben még olvasni sem tudnak. Ilyen esetben, ha szlovák pap kerül magyar plé-
bániára, a magyar szentmisék ugyan nem szűnnek meg, de a hívek nem kapják azt a
lelki élményt, amit a szentmisének nyújtania kellene. Érthető tehát, hogy a szlovák
nyelvű, illetve a helytelen magyarsággal mondott szertartások nem vonzzák a híveket,
s fennáll annak a veszélye, hogy aki nem imádkozhat rendszeresen anyanyelvén, az
lassan teljesen elfelejt imádkozni.
A magyar hívek fent említett gondjai különösen a vegyes lakosságú nagyobb vá-
rosokban domborodnak ki. A magyar ajkú hívek lelki gondozását itt rendkívül megne-
hezíti az, hogy nincs saját plébániájuk. Ezért azokban a nagyvárosokban, ahol szá-
mottevő magyar közösség él, szükség lenne ún. „személyi plébániák” létrehozatalára
(Pozsony, Kassa, Nyitra).

IV. Konklúziók
A problémák megoldásaként a következőket kérjük figyelembe venni és orvosolni:
a) A Szlovák Püspöki Karnak legyen magyar anyanyelvű tagja, aki bírja a szlováki-
ai magyar katolikus hívek és papok bizalmát, s aki olyan jogkörökkel rendelkezik, hogy
képes lesz a szlovákiai magyar katolikus közösség gondjait megoldani és a Szlovák
Püspöki Kar irányításával koordinálni tudja a szlovákiai magyar lelkipásztorokat.
b) A Kassai Főegyházmegyében és a Rozsnyói Egyházmegyében élő katolikus
magyar hívek lelki gondozásának legyen magyar püspöki helynök felelőse.
c) A Szentszék az új egyházmegyék létrehozatalakor ne aprózza fel a Szlovákiá-
ban egy tömbben élő katolikus magyarságot.
d) A Szlovák Püspöki Kar a hatékonyabb lelkipásztorkodás érdekében az egyes
szakbizottságok mellett hozzon létre magyar szekciókat is.
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 61

e) A teológiai képzés során a magyar anyanyelvű kispapok megfelelő szervezeti


formák segítségével anyanyelvükön is kaphassanak képzést. Kérjük lehetővé tenni a
Magyarországon tanuló kispapok, illetve az ott működő papok visszatértét szülőföld-
jükre.
f) Meg kell oldani a szlovákiai magyar katolikus hitoktatók képzését és a hitokta-
tók státusának elismerését az Egyház és az állam által.

V. A remény jegyében
Ez a memorandum az Evangélium igazába vetett hitünkből fakad: kérjetek és adatik
nektek, zörgessetek és megnyittatik nektek. Szlovák testvéreinkkel szerető megértés-
ben akarunk élni közös országunkban, Szlovákiában, s meggyőződésünk, hogy gond-
jaink orvoslása, kéréseink teljesítése csakis az evangéliumi szeretet kiteljesedéseként
lesz értékelhető. A szlovákiai magyar hívők elutasítják azt a gyanúsítást, amelyet egy-
két szlovák főpásztor hangoztatott, miszerint kérésünk esetében politikai kérdésről van
szó. Kérjük a Szlovákiai Püspöki Kar tagjait, ne a politika optikáján keresztül vizsgálják
ezt a kérdést. Ez a memorandum valós problémákra mutat rá, amelyek reális megoldá-
sokat igényelnek: ez pedig nem politikai kérdés, hanem a hívek és az Egyház legszen-
tebb érdeke. Memorandumunk kapcsolódik ahhoz a dokumentumhoz, amelyet 33 ma-
gyar pap aláírásával kapott meg Ján Sokol pozsony-nagyszombati érsek 1993-ban, il-
letve ahhoz az írásban is megfogalmazott kéréshez, amely 53 ezer szlovákiai magyar
hívő aláírásával kérte magyar nemzetiségű püspök kinevezését, s amelyet 1995-ben
személyesen juttattunk el a Szentatyához, vatikáni zarándokutunk alkalmával, s amely-
nek másolatát akkor megkapta Luigi Dossena pozsonyi nuncius úr is.
Az idén, 2001-ben tizenkettedik alkalommal jön össze Komáromban több ezer
szlovákiai katolikus hívő, hogy Jópásztor vasárnapja alkalmával szlovákiai magyar pa-
pi hivatásokért és magyar püspökökért imádkozzon. Hisszük, hogy kéréseink meg-
hallgatásra találnak.

Pozsony-Bratislava, 2001. május


Jópásztor Társulat
Szlovákiai magyar papok és hívők

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 61


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 62

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások


Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok:
Kötetek
1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazda-
sági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő)
4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebb-
ségi iskolákban (Szerkesztette Ring Éva)
5. Felzárkózás vagy bezárkózás? Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi
iskolákban. (Szerkesztette Ring Éva)
6. Médiapolitika vagy politikai média? (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
7. Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gaz-
dasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
8. Salat Levente: A liberalizmus és az autonómia viszonyáról – kisebbségi nézopontból
9. Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika – Vázlat a magyar nacionalizmus
romantikus elemeiről és a politikai romantikáról Magyarországon
10. Autonómia, liberalizmus, szociáldemokrácia (Fejtő Ferenc, Salat Levente, Ludassy
Mária, Egry Gábor és Bognár Zoltán írásai)
11. A határon túli magyarság és a magyar közszolgálati média (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
12. Ágoston Vilmos: A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass
Albert műveiben

Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia
határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei
a határon túli magyarok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd
és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban;
Jakab Attila: A laicitás
8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképes-
ség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy
Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete
(Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai,
szerkesztette Réti Tamás)
mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 63

11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási
közösségek társadalmi szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi
eszközök nem szándékolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és
vallási mikroszociográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség val-
lási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe
15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság
16. Zolnay János: Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza
általános iskoláiban
17. Huszka Beáta: A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei
Magyarország EU-csatlakozása után
18. Jakab Attila: Csángóság és katolicizmus – Az identitástudat változásai
19. Hegedűs Dániel: A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I. –
Multilaterális keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai
bilaterális együttműködési formák áttekintő elemzése
20. Böszörményi Jenő: Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban
21. Mézes Zsolt László: A külföldiek munkavállalása Magyarországon
22. Majoros András: Verseny és együttműködés – Magyarország és Románia
külgazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói
23. Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben – Jelenünk a történeti visszatekintés tükrében
24. Huszka Beáta, Bakó Tamás: Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek gazdasága
25. Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának
megőrzésében
26. Majoros András: Piac határok nélkül
27. Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok
és perspektívák
28. Petrás Éva: A szlovák nemzettudat történetisége
29. Gyurgyik László: A szlovákiai magyar lakosság kormegoszlása – A 2001-es és a koráb-
bi népszámlálások adatai alapján
30. Hegedűs Dániel: Komplementer vagy redundáns struktúrák a területi együttműködés
európai szabályozásában? – Az Európa Tanács készülô Euroregionális Együttműködési
Csoportosulásának elôzetes elemzése a magyar nemzetpolitika, illetve a létezô EGTC-
struktúrával történô összehasonlítás komparatív nézôpontjából

Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és
a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and
Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63


mht_jakab 27.qxd 12/3/2007 6:01 AM Page 64

64 Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák

5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás


(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
7. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
8. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002–2006: The Age of Reorganization
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
9. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
10. A romapolitika kifulladása – Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2006
(Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János)

Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen
küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és
állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról,
különös tekintettel a határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László)
3. Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben – A Gyulafehérvári Római
Katolikus Hittudományi Fôiskola (Papnevelô Intézet – SIS) betagolódása a
kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetembe

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu),


vagy személyesen átvehetők a kiadóban.