You are on page 1of 68

mht_25 illic_beliv.

qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 1

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

Ilić Angéla

Egyházi és vallási
közösségek szerepe
a vajdasági magyarok
identitásának
megôrzésében

Mûhelytanulmány 25.

Budapest, 2007.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 3

Tartalomjegyzék
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

I. A vallás és a vallási közösségek helyzetének
alakulása Jugoszláviában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

II. A vajdasági magyarság vallási arculata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

III. Társadalmi-szociológiai kihívások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

Összefoglaló kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 3
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 5

Harangok zúgnak a déli végeken,
Kinyújtja lábát, pöfög a kényelem,
Üres a bölcsõ, susog a szemfedél,
Szívünkben tél van, dermesztõ, hideg tél.

Ördögszekérként, úttalan utakon
Görget a vad szél, tapos a hatalom.
Fennakad a szó, mint torkon a falat:
„Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?”

(Bogdán József: Fohász a déli végeken)

Bevezetés
1. A kutatás tematikai és módszertani felvezetése

A Vajdasági magyarság sok szempontból különleges helyzetben van, hiszen elő-
ször is kettős (nyelvi és vallási) kisebbségben él a Szerb Köztársaság területén; má-
sodsorban pedig egy elhúzódó posztkommunista rendszerváltást átélő társadalom-
ban létezik, amely sok más kelet-európai országgal ellentétben nem békés úton, ha-
nem háborúk során vált önálló állammá. Ennek következményeként az egész társa-
dalomban megfigyelhető értékrendbeli összeomlás és krízis-mentalitás a magyar ki-
sebbséget is sújtja. A jelen dolgozatban mindenképpen említést kell tennünk azok-
ról az 1990. óta lezajlott társadalmi és politikai folyamatokról, amelyek kihatással
voltak a valláshoz fűződő viszonyra a szerbiai társadalom egészében. Ezek közül az
egyik legfontosabb formáló tényező az elmúlt évtizedek során az állam és az egy-
házak kapcsolata volt.
David Barrett 1982-ben megjelentette a világ összes országának és térségének
topográfiáját, amelyet az állam és egyház közötti de jure viszonyra alapozott. Ebben a
kimutatásban Jugoszláviát (Magyarországgal és a többi kommunista blokkhoz tarto-
zó országgal együtt) az ateista rezsimek kategóriájába sorolta, melyekben az állam és
a vallási közösségek viszonya a vallási közösségek viselkedésének korlátozásától az
összes vallás elnyomásáig terjedt. Ezen besorolás szerint az akkori Jugoszláviában az
állam az összes vallási közösség viselkedését korlátozta, amely elsősorban politikai
tevékenységüket igyekezett elnyomni.1
Barrett klasszifikációja alapján John Madeley azt állítja, hogy 1980 óta e téren, el-
sősorban a kommunista rezsimek összeomlása és a szövetségi államok (mint pl. a
Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia) szétesése miatt, fontos változások történ-
tek. 2000-ben szinte egyetlen volt kommunista ország sem maradt ugyanazon a pon-
ton, amelyen 20 évvel azelőtt állt. Ezekben az országokban az állam és a vallási kö-

1 David Barrett: „Yugoslavia”, in: David Barrett (szerk.): Christian World Encyclopaedia. Oxford University Press, Oxford, 1982,
755. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 5
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 6

6 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

zösségek viszonya általában javult. Csak nagyon kevés helyen létezett bármilyen faj-
ta diszkrimináció bizonyos vallási közösségek iránt.2
Érdemes megjegyezni, hogy Jugoszlávia a 2000. évben az egyedüli kivételt jelen-
tette, ahol Madeley szerint „Milošević rezsime továbbra is embargó alatt tartotta a vallá-
si közösségek politikai részvételét, annak ellenére, hogy szélsőséges megoldások jelle-
mezték a kivételezett elbánásban részesülő Szerb Ortodox Egyház iránti és más vallási
közösségekkel [köztük a magyarokat tömörítő egyházakkal] fenntartott viszonyt.”3

2. A vajdasági magyarok általános helyzete

A Szerb Köztársaságban 2002-ben végzett népszámlálás adatai alapján 293.299 sze-
mély vallotta magát magyar nemzetiségűnek, míg 286.508 magyar anyanyelvűnek.4
Ebből 2.303 személy élt Közép-Szerbiában, a többi pedig mind a Vajdasági Autonóm
Tartományban. A magyar nemzetiségűek száma ezen területeken kívül igen alacsony.
Ma a magyarok Szerbia 7.498.001 fős lakosságának 3,9 százalékát teszik ki. A Vajda-
ságban valamivel több mint 14%-os az arányuk, és a legnépesebb nemzeti kisebbsé-
gi csoportot alkotják. Ezen számadatok tükrében a magyar közösség létezéséről ér-
demben csak tartományi, illetve községi szinten beszélhetünk.
Szerbia lakossága etnikai, nyelvi és vallási tekintetben figyelemreméltóan sokszí-
nű. A Vajdaság ilyen szempontból a legheterogénebb terület: a szerb többség mellett
magyar, roma, horvát, szlovák, román, ruszin és más kisebbségi csoportok élnek itt.
A Vajdaságban a legtöbb nemzeti kisebbséghez tartozó személy egyben vallási ki-
sebbségi közösségnek is tagja. Így a magyar kisebbség tagjai leginkább a római ka-
tolikus, református és evangélikus egyházakhoz tartoznak, valamint jóval kisebb
számban protestáns kisegyházakhoz, mint pl. a baptisták, metodisták, adventisták és
pünkösdiek közösségéhez.5 A magyar katolikusok aránya az összlétszámhoz képest
a magyarországinál jóval nagyobb: 88%. A protestáns egyházakhoz kb. 6% tartozik. A
Református Keresztyén Egyház és az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egy-
ház szinte kizárólag magyar nyelven működik.

3. Kutatási kérdések

A dolgozat az alábbi kérdésekre igyekszik választ adni: Mily módon és milyen straté-
giákkal próbálják a magyar nyelvet használó egyházi közösségek megtartani, illetve
maguknak megnyerni a mostani fiatalokat, illetve a jövő generációit? Létezik-e közép-

2 John T. S. Madeley: „Liberal Democracy and State Religious Neutrality”, in: John T. S. Madeley–Zsolt Enyedi (szerk.): Church
and State in Contemporary Europe: The Chimera of Neutrality. Frank Cass Publishers, London, 2003, 13–16. old.
3 Uo.
4 Eredmények a 2002. évi népszámlálás alapján a Szerb Köztársaságban (Koszovó nélkül), in: „Stanovništvo: Veroispovest,
maternji jezik, nacionalna ili etnička pripadnost, prema starosti i polu”, Republički zavod za statistiku, Belgrád, 2003, 3. old.
5 Nem szeretnék elfeledkezni a magyarul beszélő zsidó vallásúakról sem, akik legnagyobb számban Szabadkán élnek, de ese-
tükben a vallás fontosabb öntudat-meghatározó faktor, mint a nemzeti hovatartozás. A kis létszámú szerbiai zsidó közösség
egyébként aktív és szorosan összetart. A tíz hitközségből álló Szerbia-Montenegrói Zsidó Közösségnek (saját statisztikája sze-
rint) 2004-ben 3281 tagja volt. Forrás: Isak Asiel, Szerbia-Montenegró főrabbija, interjú, Belgrád, 2005. február 11., valamint
személyes látogatás a szabadkai zsinagógában 2005. december 16-án.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 7

út a Vajdaságban a teljes asszimilálódás, illetve a hermetikus vallási-kulturális-nyelvi
elszigetelődés között? Ebből következik a dilemma: vajon a magyar nyelv kizárólagos
használata garancia-e a magyar öntudat megőrzésére? Mennyire aktív szerepet ját-
szanak jelenleg az egyházak a magyar identitás megőrzésében és egyáltalán a vaj-
dasági magyarok életében? Fontos-e az általuk betöltött szerep a jelenre és a jövőre
nézve? E kérdésekre döntő fontosságúak a válaszok a vajdasági magyar közösség
és vallási hagyományainak hosszú távú fennmaradását illetően.

4. Kutatási módszertan

Jelen téma feldolgozásához először is fontos bemutatni a vajdasági magyarság álta-
lános helyzetét, felhasználva a rendelkezésre álló politikai, gazdasági és társadalmi
mutatókat. Ezeket az információkat a hivatalos szervektől igyekeztem beszerezni mind
állami, mind helyi szinten, valamint felhasználtam a vajdasági magyarok által kiadott
dokumentumokat is.
A szerbiai vallási paletta bemutatása az erre vonatkozó társadalmi jelenségekkel
és statisztikai adatokkal együtt szintén fontos részét képezi a munkának. Újságok és
más médiák archívumai, szerbiai és külföldi kutatók által írt tanulmányok és elemzé-
sek szolgáltak ehhez forrásul. Sajnos a vallás szerepének kutatása a szerb társada-
lomban nem rendelkezik kiterjedt bibliográfiával. Az 1990-es évek balkáni konfliktusai
által szított politikai légkör eredményeként ráadásul nagyon kevés elfogulatlan polito-
lógiai vagy társadalomtudománybeli munka készült, mind Jugoszláviában, mind Nyu-
gat-Európában és Észak-Amerikában. Éppen ezért igyekeztem óvatosan bánni a fő-
leg az említett időszakból származó forrásokkal, miközben próbáltam minél szélesebb
skálájú véleményeket megismerni.
Fontos helyet foglalnak el a dolgozatban az empirikus úton begyűjtött információk
és a vallási vezetőkkel készített interjúk, melyeken keresztül azt igyekeztem bemutatni,
hogyan próbálnak az egyházak választ találni a dolgozatban szereplő kérdésekre.

5. Megjegyzések

Szerbia-Montenegró államszövetsége a jelen dolgozat írása közben vált szét és a
Szerb Köztársaság lett az államszövetség jogos utódja. Mivel e szétválás jogi követ-
kezményeinek tisztázása még mindig folyamatban van, a Szerbia-Montenegróban
szövetségi szinten hozott törvények és egyéb jogi akták tárgyalása az ország régi ne-
vének említésével történik. Ugyanígy kezelem az eredetileg államszövetségi szinten
működő állami intézményeket, vallási közösségeket és egyéb szervezeteket, melyek
közül sokan még nem változtatták meg hivatalosan a nevüket.
A dolgozatban előforduló és a szerbiai, valamint vajdasági népességre vonatko-
zó összes, a jelenlegi állapotot tükröző statisztikai adat és számítás forrása, amennyi-
ben nincs másként megjelölve, a Szerb Köztársaságban 2002-ben végzett népszám-
lálás adatain alapul.
A szerbiai helységneveket igyekszem magyar nevükön használni de első előfor-
dulásukkor jelenlegi szerb nevüket is megemlítem. Mivel jó néhány településnek több

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 7
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 8

8 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

magyar neve is van, megpróbálom következetesen a hivatalos nevüket használni, bár
ha a források megkívánják, megemlítem más elnevezésüket is. A jogi akták megneve-
zését első előfordulásukkor, valamint a bibliográfiában mind az eredeti nyelven, mind
magyar fordításban közlöm. A nem magyar személyneveket eredeti írásmódjukban
adom közre.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 9

I. A vallás és a vallási közösségek
helyzetének alakulása Jugoszláviában
1. Az egyházakra és vallási közösségekre vonatkozó törvényi keretek

A Szerb Köztársaságban hosszú ideig nem létezett olyan hatályos törvény, amely a
vallásszabadságot, az egyházak és vallási felekezetek jogi személyét és működését
szabályozta volna. Ennek eredményeként az egyházak és vallási közösségek társada-
lomban elfoglalt helye és szerepe sem volt egyértelmű. Az utolsó ilyen, 1977-ben ho-
zott törvényt a Köztársasági Parlament 1993-ban hatályon kívül helyezte. 2001-ben
már a Parlament elé került egy törvénytervezet, de technikai okok miatt végül is nem
került sor szavazásra, és mivel a Parlament hamarosan feloszlott, soha nem is került
elfogadásra. Ez a törvénytervezet egy sokat vitatott preambulumot is tartalmazott,
amely hét tradicionális egyházat ismert volna el Szerbiában.
2005. őszén immár a hatodik törvényjavaslatot mutatta be a szerbiai Vallásügyi
Minisztérium, amely 2006. áprilisában került a Parlament elé vitára, és amelyet a kép-
viselők 2006. április 20-án el is fogadtak.6 Boris Tadić, a Szerb Köztársaság elnöke
április 27-én több, helyi és nemzetközi civil szervezet és vallási közösség tiltakozása
ellenére aláírta a törvényt, bár beismerte, hogy az nem mindenben felel meg a Szer-
bia-Montenegró által 2004-ben ratifikált Európai Emberi Jogi Konvenció által támasz-
tott követelményeknek, és emiatt kiegészítésekre lesz szükség.
Az 1993 óta fennálló joghézag a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vallási közössé-
gek regisztrációját és működését óriási káosz kíséri. Mivel jogi helyzetük sok szem-
pontból tisztázatlan, gyakran még a nagy múltú egyházakkal szemben is előnytelenül
járnak el az állam vagy a gazdaság képviselői. Egyházi szolgálatot végző papok, lel-
készek jelenleg nem részesülnek közvetlen anyagi támogatásban az államtól,7 így az
egyházaknak maguknak kell előteremteni a szükséges pénzügyi feltételeket, hogy
dolgozóikat és az egyéb költségeket fizetni tudják. Ez a kis létszámú és egyre fogyó
egyházak, egyházközségek számára sokszor áthidalhatatlan problémát jelent. Közvet-
lenül is csak az elismert történelmi egyházak,8 és azok is csak bizonyos helyzetekben,
kapnak anyagi támogatást vagy kedvezményt. A 2005. januárja óta érvényes ÁFA-
törvény alapján az állam által elismert történelmi egyházak által nyújtott vallási szolgál-
tatások ÁFA-mentesek, könyveik azonban rendszeres állami pénzügyi ellenőrzés alá
esnek. Az elismert egyházak által külföldről behozott humanitárius segélyek után nem
kell vámot fizetni, ezt azonban az eddigi gyakorlat alapján sajnos az egyes vámtisztek
nem mindig tartják tiszteletben. A szerb kormány továbbá a 2000. évi politikai válto-
zás óta – legalábbis papíron – évente két-két ösztöndíjat ajánl fel minden elismert tör-
ténelmi egyház részére, teológiai hallgatóik külföldi képzésére, valamint szerény anya-
6 „Zakon o crkvama i verskim zajednicama” (Törvény az egyházakról és vallási felekezetekről), Službeni glasnik 36, 2006, 3-9.
old.
7 Ez alól 2004. márciusa óta kivételt képeznek a Koszovóban élő szerb ortodox papok, szerzetesek és apácák, akiknek a társa-
dalombiztosítási és nyugdíjjárulék fizetését ideiglenesen magára vállalta a szerb kormány.
8 Ezek a Szerb Ortodox Egyház, a Katolikus Egyház (mind római, mind görög katolikus), a Zsidó Hitközség, a Muzulmán Hitköz-
ség, a Református Keresztyén Egyház, a Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evan-
gélikus Keresztyén Egyház.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 9
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 10

10 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

gi támogatást nyújt épületek renoválására, továbbá az iskolai vallásoktatásban hasz-
nált tankönyvek kiadására.9 Ezen pénzügyi juttatások sajnos gyakran rendszertelenül
vagy egyáltalán nem érkeznek meg a vallási közösségekhez, sőt arra is akad példa,
hogy megfelelő szakember hiányában vagy szervezési nehézségek miatt az egyházak
nem használják ki ezen lehetőségeket.
A vallási közösségektől a második világháborút követően elkobzott vagy államo-
sított vagyont még mindig nem szolgáltatta vissza a szerb állam.10 Ez több szempont-
ból is negatívan érinti az egyházakat, hiszen ekkor olyan ingatlanokat is elveszítettek,
amelyekből addig rendszeres bevételük származott. A szerb kormány úgy döntött,
hogy első lépésként az egyházi vagyon visszaigénylését teszi lehetővé, és 2006. ápri-
lis 28-án elfogadta az egyházi javak visszaszolgáltatásáról szóló törvényjavaslatot, me-
lyet a Parlament május 25-én szavazott meg.11 A törvény szerint a vagyon tényleges
visszaszolgáltatása vagy, alternatívaként, kárpótlás kiosztása legalább két évet fog
igénybe venni. A magyarokat tömörítő történelmi egyházak és néhány kisegyház is
mind beadták kérelmeiket számos ingatlan visszaigénylésére. Az írott törvény és a
gyakorlat közötti eltérést mutatja az, hogy annak ellenére, hogy a törvény 36. cikkelye
megtiltja, hogy a kérelmezett vagyont jelenlegi birtokosa eladja vagy záloghitelt ve-
gyen fel rá, ezt sajnos több helyi önkormányzat is figyelmen kívül hagyta, és a vallási
közösségek által már kérelmezett ingatlanokat adta ki bérbe vagy próbálta más mó-
don hasznosítani.12

2. Társadalmi folyamatok, változások a valláshoz fűződő viszony terén

Jugoszlávia, kivételt képezve, sok szempontból sikeresen állt a keleti és a nyugati
blokk között, szabad utazást és, a kelet-európai helyzethez viszonyítva, magas élet-
színvonalat biztosítva polgárainak. Az 1990-es évek háborúit több tényező együttállá-
sa okozta. Tito halála után az erős központi hatalom megingott, és egyre nőtt a politi-
kai és a gazdasági helyzettel való elégedetlenség az országban, elsősorban a horvá-
tok között. A növekvő xenofóbiát nacionalista és egyházi vezetők egyaránt szították,
és ez Szlovénia, Horvátország, Bosznia, majd Macedónia államszövetségből való ki-
válásához vezetett. Szerbiában az 1980-as évek végén a nemzeti érzelmeket kihasz-
nálva Slobodan Milošević került hatalomra, visszavonta Koszovó és a Vajdaság tarto-
mányi autonómiáját és megkezdte autokratikus uralmát, amely 2000. október 5-ig tar-
tott. Szerbiában ekkor új kormány került hatalomra, amely elindította a már rég esedé-
9 Forrás: Tomislav Branković, miniszteri tanácsadó, Szerb Vallásügyi Minisztérium; továbbá Savezni sekretarijat za
vere/Szövetségi Vallásügyi Hivatal, Susret države i crkve (Az állam és egyház találkozása). Savezni sekretarijat za vere, Belg-
rád, 2002.
10 Az általános vagyonvisszaszolgáltatás folyamata még csak 2006-ban indult el - döcögve - az országban.
11 „Zakon o vraćanju (restituciji) imovine crkvama i verskim zajednicama” (Törvény az egyházak és vallási közösségek javainak
visszaszolgáltatásáról / restitúciójáról), Službeni glasnik 46, 2006, 169-173. old.
12 Példa erre az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház (ÁHEKE) épülete Kikindán. Az egyházközség az 1800-as
évek elején alakult, az imaterem és paplak 1843-ban épült. Az imaterem mellett korábban színházterem is működött. A termet
1959-ben államosították, majd 1994-ben a helyi önkormányzat engedélyezte, hogy az egyházközség ismét használhassa. Az
egyházközség ingyen egy óvodának engedte át a használatot. A városi vezetés nemrég beperelte az evangélikus egyházköz-
séget és nem engedélyezi a terem használatát, annak ellenére, hogy az ÁHEKE kérelmezte ennek az ingatlannak a vissza-
szolgáltatását is. Forrás: az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban internetes honlapja
(www.lutheran.org.yu); Konecsny Tamás, az ÁHEKE zsinatának világi elnöke és a kikindai evangélikus egyházközség gond-
noka, 2006. július.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 11

kes intézményi és gazdasági reformok bevezetését, és az egyéni szabadságjogok vé-
delmére fektette a hangsúlyt.
A magyarországi posztkommunista átalakulás nagyjából egybeesett a jugoszlá-
viai események felgyorsulásával. Sok szempontból azonban a két országban ellenté-
tes folyamatok játszódtak le: Magyarországon a zárt politikai és gazdasági rendszer
megnyílt, míg Jugoszláviában az addig 45 éven át működő, aránylag stabilnak tűnő
rendszer és ideológia (elsősorban a „Testvériség és Egység” jelszava és gondolatkö-
re) ingott meg véglegesen. Losoncz Alpár ezt a helyzetet 1994-ben így jellemezte: „itt
egy olyan univerzalizmus ‘bukott meg’, amely megoldani látszott egy soknemzetiségű
térség integrációjának problémáját, s a vereség méretei, az új totalitariánus készteté-
sekkel együtt, ijesztőek.”13
A vallásosság alakulása terén tapasztalható némi hasonlóság Magyarország és
Szerbia között, az 1990-es évek folyamán. Mindkét országot jól jellemezte a létbizony-
talanság, az eddig ismert és valamilyen szinten biztonságot nyújtó politikai-gazdasá-
gi-társadalmi struktúrák összeomlását követő nemcsak fizikai, hanem pszichikai vál-
ság is az ország polgárainak körében. Mindez természetesen az identitásra, a vallási
öntudatra is vonatkozott. Míg Jugoszláviában nagyon népszerűek voltak a vegyes há-
zasságok, és általában senki sem kérdezte a másikat, melyik népcsoporthoz tartozik,
hirtelen fontossá váltak ezek a különbségek, és a vallási identitás megjelölése egysz-
ercsak a másoktól, az „ellenséges népektől” való elhatárolódást, másságot jelentette.
Elsősorban a nemzeti egyházak megerősödésével visszatért a vallási öntudat nemze-
tiségi alapon való vállalása (szerb = ortodox; horvát = katolikus stb.). Ezek a folyama-
tok a vajdasági magyarságra is kihatottak, és közülük is egyre nagyobb mértékben
azonosították magukat a katolikus, illetve a protestáns vallással.

13 Losoncz Alpár: „A destabilizácó kódjelei”, Regio – Kisebbség, politika, társadalom 1994/1, 59. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 11
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 12

II. A vajdasági magyarság vallási arculata
1. Szerbia-Montenegró és a Szerb Köztársaság kisebbségi politikája, az
egyházakhoz és a vallási közösségekhez való viszonyulás

Szerbia-Montenegró parlamentje az államszövetség 2003. február 4-i megalakulása
után igen hamar, 2003. február 28-án, elfogadta az Emberi és Kisebbségi Jogokról és
Alapvető Szabadságról szóló Kiegészítést, amely a meggyőződés, hit és vallás szabad-
ságát hirdeti (26. cikkely 1. paragrafus), és megtiltja a vallási alapokon történő diszkrimi-
nációt (3. cikkely 3. paragrafus), illetve a vallási gyűlöletre való felbujtást (51. cikkely).14
A törvény kihangsúlyozza az állam és a vallási közösségek különválasztását (27. cikkely
1. paragrafus), és ismét aláhúzza annak fontosságát, hogy ez utóbbiak maguk vezessék
ügyeiket (27. cikkely 2. paragrafus). Hangsúlyozza továbbá a nemzeti kisebbségekhez
tartozó személyek jogát arra nézve, hogy nemzeti, etnikai, kulturális és vallási identitásu-
kat szabadon kifejezzék, megtartsák, ápolják és nyilvánosan is kimutassák.
Szintén szövetségi szinten alkottak törvényt a Nemzeti Kisebbségek Jogainak és
Szabadságjogainak Védelméről,15 amely több helyen is megemlíti a vallást, mint a ki-
sebbségi azonosságtudat fontos alkotóelemét.16 A 2001-ben elfogadott törvény beve-
zette a nemzeti tanácsok intézményét, amelynek alapján eddig 13 nemzeti tanács ala-
kult meg, köztük a Magyar Nemzeti Tanács is. Ezen testület a törvény szerint a magyar
kisebbség érdekeit kellene hogy képviselje az állami hatóságokkal folytatott párbe-
széd és együttműködés során. Az első négy éves mandátumot 2002 óta viselő taná-
csot azonban a VMSZ (Vajdasági Magyarok Szövetsége) képviselői uralják. 2005. de-
cemberében az összes nemzeti kisebbségi tanácsot magába foglaló Köztársasági
Nemzeti Kisebbségi Tanács többek között elfogadta a magyar kisebbség nemzeti jel-
képeit, valamint egy magyar tannyelvű tanárképző főiskola létrehozását Szabadkán.17
14 Povelja o ljudskim i manjinskim pravima (Kiegészítés az Emberi és Kisebbségi Jogokról és Alapvető Szabadságról), 2003.
február 28.
15 „Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina” (Törvény a Nemzeti Kisebbségek Jogainak és Szabadságjogainak Vé-
delméről), Službeni list SRJ 11, 2002. február 27.
16 I. rész 2. szakasz: „E Törvény értelmében nemzeti kisebbség a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság állampolgárainak minden
csoportja, amely számát tekintve reprezentatív, noha a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területén kisebbséget képez; a la-
kosság olyan csoportjához tartozik, amely tartós és szoros kapcsolatban van a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területé-
vel, és olyan ismérvekkel rendelkezik mint a nyelv, kultúra, nemzeti és etnikai hovatartozás, származás és vallás, melyek alap-
ján különbözik a többségi népességtől, és amely csoport tagjait az a törődés jellemzi, hogy együtt megőrizzék közös azo-
nosságtudatukat, beleértve kultúrájukat, hagyományukat, nyelvüket vagy vallásukat.”
II. rész 6. szakasz: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársasá-
gon belül és határain kívül szabadon létesítsenek és fenntartsanak békés kapcsolatokat olyan személyekkel, akik törvénye-
sen tartózkodnak más államokban, különösen azokkal, akikkel közös az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási azonosságuk,
vagy közös a kulturális örökségük.”; 7. szakasz: „Tilos e Törvényben foglalt jogokkal való olyan visszaélés, amely a Jugoszláv
Szövetségi Köztársaság vagy a tagköztársaságok alkotmányos rendjének erőszakos megdöntésére, területi egységének
megbontására, a szavatolt polgári és emberi szabadságjogok megsértésére, illetve nemzeti, faji és vallási türelmetlenség és
gyűlölet kiváltására irányul.”; 12. szakasz: „A nemzeti és etnikai, vallási és nyelvi sajátosságok kifejezése, megőrzése, ápolá-
sa, fejlesztése, átadása és kinyilvánítása, mint a polgárok, a nemzeti kisebbségek és azokhoz tartozó személyek hagyomá-
nyának a része, azok elidegeníthetetlen egyéni és kollektív joga.”
IV. rész 18. szakasz: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nemzeti, etnikai, vallási, nyelvi és kulturális sajátosságai-
nak megőrzése, fejlesztése és védelme céljából, valamint jogainak érvényesítésére, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság lét-
rehozza a Szövetségi Nemzetiségi Kisebbségi Tanácsot.”
17 Márton Attila: „Nacionalni saveti: Na udaru kritike i u iščekivanju promena” (A kritika viharában és változásokat várva), in:
Nacionalne manjine u Srbij – Zbirka tekstova / A nemzeti kisebbségek Szerbiában – Szöveggyűjtemény. Građanske inicija-
tive, Belgrád, 2006, 13-14. old.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 13

Mivel a nemzeti kisebbségek érdekei közé tartozik a vallási sajátosságok megőrzése,
fejlesztése és védelme is, a Magyar Nemzeti Tanács rendes tagjai között találjuk
Dolinszky Árpádot, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház szuperinten-
densét, tiszteletbeli tagjai között Csete Szemesi Istvánt, a Református Keresztyén Egy-
ház püspökét, valamint Huzsvár Lászlót és Pénzes Jánost, a Római katolikus Egyház
nagybecskereki, illetve szabadkai püspökeit.
Helyi szinten a 45 vajdasági közigazgatási egységből 30 bevezette a magyar nyelv
hivatalos használatát a szerb mellett.18 A magyarokat helyi önkormányzatokban és tar-
tományi szinten több politikus és tisztségviselő képviseli. Ez utóbbiak között van Pásztor
István, a tartomány privatizációs, gazdálkodási, kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó
titkára, Jeges Zoltán, tartományi oktatási és kulturális titkár, Korhecz Tamás, jogalkotási,
közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, valamint Gyarmati Zoltán, környezetvédelmi
és tartós fejlesztési titkár. Több politikai párt is létezik a magyar kisebbségen belül, ezek
közül az országos szintű politikai palettán a VMSZ a legbefolyásosabb.
Ami a magyar kultúra és nyelv megőrzését illeti, jelenleg két színház működik ma-
gyar nyelven.19 Évente körülbelül 200 könyv és 23 újság, illetve magazin jelenik meg
magyarul.20 A Magyar Szó megjelentetését részben a Vajdaság Autonóm Tartomány
finanszírozza.21 Az Újvidéki Televízió 2-es programja rendszeresen sugároz magyar
nyelvű műsorokat. A jugoszláv kormány statisztikai adatai szerint 2002-ben összesen
83 általános és 29 középiskola működött a Vajdaság területén, amelyekben vagy ki-
zárólag magyarul, vagy párhuzamosan magyarul és szerbül folyt az oktatás. Magyar
nyelven az Újvidéki Egyetem néhány szakán is lehet tanulni.22 A vajdasági magyar kö-
zösségek évente több kulturális fesztivált is rendeznek, amelyek igyekeznek a magyar
hagyományokat ápolni és őrizni.23

1.1. A vallás és a vallási közösségek helyzetének alakulása a Szerb-
Horvát-Szlovén Királyságban és Jugoszláviában

A Trianoni Békeszerződés által elcsatolt délvidéki területeken a magyarság elsősor-
ban három egyházhoz tartozott: a katolikushoz, az evangélikushoz és a reformátushoz,
de ezek közül csak ez utóbbiban alkotott döntő többséget. A Szerb-Horvát-Szlovén Ki-
rályságbeli katolikus egyházban a német és horvát nemzetiségű hívek mellett a magya-
rok száma volt a legjelentősebb, míg az evangélikusok között a németek alkottak több-
séget, a kisebb számban képviselt szlovák és magyar nemzetiségűek mellett.24
18 „The First Report by the Federal Republic of Yugoslavia on the Implementation of the Framework Convention for the
Protection of National Minorities” (A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Első Beszámolója a Nemzeti Kisebbségek Védelmét
Biztosító Keretegyezmény Alkalmazásáról), a továbbiakban: „FCNM Implementation Report”, 2002. október 16.
http://www.coe.int/T/e/human%5Frights/Minorities/2%2E%5FFRAMEWORK%5FCONVENTION%5F%28MONITOR-
ING%29/2%2E%5FMonitoring%5Fmechanism/3._State_reports/1._First_cycle/1st_SR_FRY.asp#TopOfPage.
19 A Vajdasági Autonóm Tartomány hivatalos internetes oldala, www.vojvodina.com.
20 „FCNM Implementation Report”.
21 A Vajdasági Autonóm Tartomány hivatalos internetes oldala.
22 Uo.
23 Ezek közül talán legismertebbek, és a legnagyobb közönséget vonzzák a „Durinda” és a „Gyöngyvirág” fesztiválok.
24 „Magyarországi egyházi adatok szerint a protestánsok létszáma összesen 216.837 fő volt (az 1921-es jugoszláv statisztika
229.517 főt mutatott ki), közülük 167.011 volt evangélikus, szlovákok, magyarok és németek, 49.826 pedig református, döntő
többségük magyar, mintegy negyedük pedig német.” Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség: magyarok a Délvidé-
ken, 1918-1947. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004, 144. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 13
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 14

14 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1921. évi, ún. Szt. Vitus-napi Alkotmánya nem
nevezett meg egyetlen történelmi egyházat sem.25 Bár ezen Alkotmány alapján az
összes vallás egyenlő helyet foglalt el, a gyakorlatban a két legnagyobb vallási közös-
ség, a Szerb Ortodox Egyház és a Római Katolikus Egyház különleges, kivételezett
bánásmódban részesültek. Az Alkotmányon túl az állam 1929 és 1930 folyamán kü-
lön törvényekkel szabályozta a zsidó hitközösség (1929. december 14.),26 a muzul-
mán közösség (1930. január 31.)27 és a református, valamint evangélikus egyházak
(1930. április 16.) működését.28

Festett üvegablak a szabadkai zsinagógában

A Jugoszláv Királyság 1931. évi alkotmánya garantálta a vallás és véleménynyil-
vánítás szabadságát, és hirdette, hogy a „bevett vallások29 mind egyenlők a törvény
előtt, és hívei nyilvánosan megvallhatják hitüket.”30 Más felekezetek, melyek jogi hely-
zetét külön törvény szabályozta, szintén szabadon működhettek, de nem volt joguk

25 A Szerb Királyság területén a korábbi, 1903. évi alkotmány a keleti pravoszláv vallást államvallásnak minősítette. „Ustav
Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca, 28. jun 1921.” (a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság alkotmánya) II. rész 12. cikkely, in: Dušan
Mrđenović (szerk.): Ustavi i vlade Kneževine Srbije, Kraljevine Srbije, Kraljevine SHS i Kraljevine Jugoslavije (1835–1941). No-
va Knjiga, Beograd, 1988, 210-211. old.
26 „Zakon o verskoj zajednici Jevreja u Kraljevini Jugoslavije” (Törvény a Zsidó Hitközösségről), Službene novine 301, 1929,
2282. old.
27 „Zakon o islamskoj verskoj zajednici“ (Törvény a Muzulmán Vallási Közösségről), Službene novine 29, 1930, 105. old.
28 „Zakon o evangeličko-hrišćanskim crkvama i reformovanoj hrišćanskoj crkvi Kraljevine Jugoslavije” (Törvény az Evangélikus-
Keresztény Egyházakról és a Református Keresztény Egyházról a Jugoszláv Királyságban), Službene novine 95, 1930, 738.
old.
29 Ez a kitétel a Szerb Ortodox Egyházra, a Római Katolikus Egyházra, a Zsidó Hitközösségre, a Muzulmán Közösségre, vala-
mint az Evangélikus és Református Egyházra vonatkozott.
30 „Ustav Kraljevine Jugoslavije, 3. septembar 1931.” (a Jugoszláv Királyság alkotmánya) II. rész 11. cikkely, in: Dušan Mrđenović
(szerk.), i. m., 250. old.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 15

házasságlevelet kiállítani vagy születési anyakönyvet vezetni. Az alkotmány kijelentet-
te, hogy „senki nem végezhet vallási célú épületekben vagy vallási összejöveteleken
bármiféle politikai agitációt”.31
A Szerb Ortodox Egyház (SzOE) 1926-ban külön megegyezést kötött a kormány-
nyal. A Püspöki Tanács és a Vallásügyi Minisztérium által aláírt dokumentum az állam
és az egyház közötti kapcsolat különböző vonatkozásait szabályozta. Mivel a Szerb
Ortodox Egyház ezt nem sokkal megelőzően, 1920-ban visszanyerte önigazgatási jo-
gát és patriarchátusát áthelyezte Belgrádba, pozícióját megerősítve tudott tárgyalni a
kormánnyal. Ezen megállapodás értelmében a SzOE nagyobb mértékű pénzügyi tá-
mogatást kapott az államtól, mint a többi vallási közösség.32 Részben ennek eredmé-
nyeként befolyását olyan katolikus többségű területeken is meg tudta erősíteni, mint
Horvátország és Szlovénia. A SzOE számbeli előnye azonban aránylag kismértékű
maradt: az összlakosság 48,7%-át tette ki a 37,4% római katolikussal szemben.33
Még 1914-ben, az első világháború kitörését megelőzően, a Szerb Királyság kon-
kordátumot kötött a Vatikánnal, melynek alapján létrejött a Belgrádi Érsekség. A Ró-
mai Katolikus Egyház szintén rendezni akarta helyzetét a Jugoszláv Királyság terüle-
tén, mégpedig egy új konkordátumon keresztül, amely az ország egész területére ki-
terjesztette volna a korábban Szerbia által a Szentszékkel kötött megállapodást.34 A
frissen előnyt szerzett és kivételezett helyzetben levő Szerb Ortodox Egyházat nagyon
megrázta ez a hír. A konkordátumot a két fél képviselői 1935-ben, a SzOE heves tilta-
kozása ellenére, aláírták, és a Parlament 1937-ben el is fogadta. A Szerb Ortodox Egy-
ház vezetői és hívei azonban olyan nagymértékű ellenállást tanúsítottak (mely eseten-
ként erőszakos utcai összeütközésekbe torkollott a rendőrséggel), hogy a kormány
1938. február 1-én végül is visszavonta a konkordátumot.35
Az első világháborút követően a magyar nyelven szolgáló egyházakat negatívan
érintette több más törvényi változás is, többek között az oktatási reform, mely a szerb-
horvát nyelvet hivatalos oktatási nyelvvé tette, és drasztikusan lecsökkentette a ma-
gyar nyelvű oktatás és tanítóképzés lehetőségeit. Ezen kívül az 1920-as évek elején
az egyházi iskolákat államosították az 1904. évi szerbiai oktatási törvény alapján, mely
csak állami vagy magániskolát ismert el, felekezetit nem. A katolikus és református pa-
pok képzése kikerült Magyarország hatásköréből: a katolikus papnövendékek a ki-
rályság teológiáin tanultak, a református lelkészjelöltek pedig Kolozsvár, Pozsony és
Losonc teológiai iskoláiban végezték tanulmányaikat. Más szempontok is hozzájárul-
tak ahhoz, hogy a magyarokat tömörítő egyházak befolyása meggyengült. Sajti Enikő
állítása szerint „a magyarság vallási megoszlása, valamint a katolikus egyházon belül
a horvátok és a szlovének dominanciája miatt az egyházak Jugoszláviában a magyar
31 Uo.
32 Aldo Dami szerint, aki figyelemmel kísérte a Trianoni Békeszerződést követő helyzetet, az 1930-as években a Szerb Ortodox
Egyház az állami támogatás több mint 70%-át kapta annak ellenére, hogy a lakosságnak kevesebb mint 50%-át képviselte. A
protestáns egyházak viszont híveik számához képest (amely a lakosság 1,8%-át tette ki) aránytalanul kevés (mindössze 0,5%-
ot kitevő) pénzügyi támogatásban részesültek. Aldo Dami: Destin des minorités: Les nouveaux martyrs. Fernand Sorlot, Pa-
ris, 1937, 231. old.
33 George W. Hoffman – Fred Warner Neal, Yugoslavia and the New Communism. Twentieth Century Fund, New York, 1962, 33.
old.
34 További részletekről és a konkordátum-válság kulturális és oktatásügyi vonatkozásairól lásd Ljubodrag Dimić, Kulturna politi-
ka u Kraljevini Jugoslaviji 1918-1941, 2. kötet, Stubovi kulture, Belgrád, 1997.
35 E témával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a pápa mind a mai napig nem látogatott el Szerbiába. Bár II. János Pál pá-
pa többször is kifejezte látogatási szándékát, a Szerb Ortodox Egyház Szent Zsinata ehhez egyszer sem adta beleegyezését.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 15
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 16

16 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

nyelv, kultúra, öntudat fenntartása szempontjából nem tudták azt a centrális szerepet
betölteni, mint például Erdélyben. Kivételt a legkevesebb hívőt magáénak tudó refor-
mátus egyház képezett.”36
A második világháború vége egyben egy új korszak kezdetét jelezte az állam és
egyház kapcsolatának terén. Tito Jugoszláviájában az egyházhoz való viszonyt a mar-
xista-leninista eszmék vezérelték, köztük „az egyház és állam szétválasztása, amely a
vallást a polgárok privát szférájába helyezi”37, és kizárja a közéletből. Az ateizmusra
épült és egyben az ország tudatos szekularizációját ösztönző rezsimet egyre növekvő
számban fogadták el a lakosok. Ezzel egy időben mind többen vallották magukat „ju-
goszlávnak”, mely a múlt vallási és nemzeti szélsőségességeitől való eltávolodást
szimbolizálta. Ezt az új öntudatot magukra öltők leggyakrabban vegyes házasságban
éltek (vagy abban születtek), és nem tartoztak egy vallási közösséghez sem, tehát
nem vállaltak fel egy nemzetiségi vagy vallási azonosságtudatot sem. Ezt az évek so-
rán a nem vallásosak számának alakulása is mutatja: míg az 1948. évi népszámlálás
alapján a társadalom csak jelentéktelen része vallotta magát nem vallásosnak, 1953-
ban már a jugoszláv lakosok 12,6%-a állította azt, hogy nem hívő.38
A jugoszláv törvényhozás arra törekedett, hogy minél nagyobb befolyást biztosít-
son az állam számára a vallási közösségek fölött, és hogy kizárja őket a társadalom-
ból. Az 1945. évi törvény az agrárreformról39 a földtulajdon megreformálását tűzte ki
céljául, beleértve a mezőgazdasági földekét is. A 3. és 8. bekezdések alapján az egy-
házak, kolostorok és egyéb vallási létesítmények tulajdonában levő föld nagy része ál-
lami kézbe került. A magánkézben levő kereskedelmi létesítmények államosításáról
szóló 1946. évi törvény40 deklarálta a szocialista állami tulajdont. A kormányzat a 14.
bekezdés alapján államosította mind a Római Katolikus, mind a Szerb Ortodox Egy-
ház nyomdáját, bármiféle kompenzáció nélkül.41 Az államosítás eredményeképpen a
vallási közösségek földtulajdonuk, épületeik, egészségügyi, oktatási, szociális és
egyéb intézményeik nagy részét elveszítették.
A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 1946. évi, szovjet mintára íródott alkot-
mánya több addigi feladatuktól is megfosztotta az egyházakat: marginalizálta (az álla-
mosítás után még megmaradt) intézményeiket, és elvette tőlük az anyakönyvek veze-
tésének jogát. Megtiltotta továbbá a vallás és az egyház politikai célokra való felhasz-
nálását, és vallási eszméken nyugvó politikai pártok alapítását (10. cikkely 4. para-
grafus).42 Az alkotmány kimondta, hogy „az állam segíthet anyagilag a vallási közös-
ségeknek” (25. cikkely 5. paragrafus)43, és az államot kizárólagos joggal ruházta fel a
születési, házassági és halálozási anyakönyvi kivonatok vezetésére (26. cikkely 4. pa-
ragrafus). Egyedül a kompetens állami szervek előtt kötendő házasságok lehettek jo-
36 Sajti Enikő, i. m., 144. old.
37 Miroslav Volf: „Church, State, and Society: Reflections on the Life of the Church in Contemporary Yugoslavia”, Occasional
Papers on Religion in Eastern Europe 10, 1990, 3-4. old.
38 Uo.
39 „Zakon o agrarnoj reformi i kolonizaciji” (Törvény az agrárreformról és kolonizációról), Službeni List DFJ 64, 1945, 621. old.
40 „Zakon o nacionalizaciji privatnih privrednih poduzeća” (Törvény a magánkézben levő kereskedelmi létesítmények államosí-
tásáról), Službeni List FNRJ 98, 1946, 1245. old.
41 Stella Alexander: Church and State in Yugoslavia since 1945. Cambridge University Press, Cambridge, 1979, 218. old.
42 „Ustav Federativne Narodne Republike Jugoslavije” (a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság alkotmánya), Službeni list FNRJ
10, 1946, 78. old.
43 Uo.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 17

gilag érvényesek (26. cikkely 2. paragrafus). Az alkotmány, vallási hovatartozásra va-
ló tekintet nélkül, minden polgárt egyenlőnek tekintett a jog szemében (21. cikkely 1.
paragrafus), és büntette a vallási gyűlöletre való felbujtást (21. cikkely 3. paragrafus).
A második világháború végén, és az azt követő években, a kollektív felelősségre
vonás elve alapján gyakran véres megtorlások célpontjai lettek elsősorban a német,
a horvát és a magyar nemzetiségűek, valamint az egyházaik (katolikus, evangélikus
és református). Több lelkészt megfélemlítettek vagy elhurcoltak.44 A német kisebbség
tömeges menekülése 1944 őszén, továbbá helybeli koncentrációs táborokba való
gyűjtése a háború végén és az azt követő időben a katolikus és protestáns hívek lét-
számának drasztikus csökkenését jelentette.45 A Szabadkai Római Katolikus Püspök-
ség például a németek kiűzetése során elveszítette híveinek egyharmadát.46 Az egy-
házi vagyonok legnagyobb része, államosítás vagy elkobzás útján, állami kézbe ke-
rült, vagy pedig megsemmisült. Mindez lényegesen meggyengítette az egyházakat. A
németek elvándorlása a magyar kisebbség szempontjából különösen nagy vesztesé-
get jelentett, hiszen Szerbiában a hagyományos kisebbségi egyházakat (római katoli-
kus, református és evangélikus) legnagyobb részben németek alkották, és a magya-
rok szoros szerkezeti egységben éltek velük. Mivel a katolikusok és a tradicionális pro-
testánsok létszáma drasztikusan megcsappant, társadalmi jelenlétük és befolyásuk is
jelentősen meggyengült.
Az érem másik oldala, hogy a visszafoglalt délvidéki területeken az egyház szere-
pe a mai napig tisztázatlan, és az egyházak még mindig nem szembesültek akkori
múltjukkal. Nem kérdőjelezendő meg, hogy a világháborút követően a magyar lakos-
ság elleni megtorlások megtörténtek, de sajnos a magyar lakosság között is sokan
voltak olyanok, akik atrocitásokat követtek el más nemzetiségűek ellen. Az ebben ját-
szott közvetett vagy közvetlen szerepüket még mindig nem vállalták fel az egyházak.
Ennek hiányában félő, hogy egy torzult történelemképet adnak tovább a fiatal nemze-
dékeknek.
A történelmi fordulatokra visszatekintve azt láthatjuk, hogy az állam egyházpoliti-
káját a vallási közösségek nacionalizmushoz való viszonya is nagymértékben befolyá-
solta.47 Amint a kormány észrevette, hogy egy bizonyos vallás papjai nacionalista agi-

44 A Jugoszláv Szövetségi Levéltárban (50/128/257-es akta, 1945-1952) több dokumentum is található, amelyekből kiderül,
hogy a partizán vezetés, majd az új szocialista kormány figyeltette a magyar nemzetiségű lelkészek legtöbbjét. Erről több je-
lentés is árulkodik. Ezen jelentésekben (elsősorban református lelkészekkel kapcsolatban) többször elhangzik az a vád, hogy
a háború alatt nemzetiszocialista politikai nézeteiket a szószékről is hirdették, és ezáltal ellenséges elemeknek tekintendők.
Egy jelentés az 1944-ben elhurcolt hertelendyfalvi református lelkész, ifj. Thomka Károly ezen okból végrehajtott „likvidálását”
is konstatálja. Egy másik református lelkész, a Torontálvásárhelyen szolgáló, és 1942-től a bánáti területeken a püspöki teen-
dőket is ellátó, Gachal János szintén a megtorlásnak esett áldozatul 1944. novemberében. Az emlékére készült dombormű-
vet 2006. június 17-én avatták fel a torontálvásárhelyi református templomban. Lásd: Református Élet 2006. augusztus, 3-4.
old.; továbbá: Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz: ezer magyar biográfia a délszláv országokból III. Fórum, Újvidék, 2003, 233-
234. és 326-327. old. A becslések szerint még legalább tíz-egynéhány katolikus pap is áldozatul esett a megtorlásoknak.
45 Több tízezer német nemzetiségű személy vesztette életét ezekben a koncentrációs táborokban. A partizánok pedig 1945-ben
még az Evangélikus Egyház püspökét, a szerbiai születésű Philipp Popp-ot is kivégezték. A német kisebbség szenvedése év-
tizedeken át tabutémának számított, de a közelmúltban több könyv is megjelent a témáról szerb nyelven. Ezek közül kiemel-
ném a következőt: Herbert Prokle et al.: Genocid nad nemačkom manjinom u Jugoslaviji 1944–1948 / Genocide of the
Ethnic Germans in Yugoslavia 1944–1948. (Društvo za srpsko-nemačku saradnju, Beograd – Donauschwäbische
Kulturstiftung, München, 2004. Ez szerb és angol nyelven jelent meg.
46 Msgr. Stjepan Beretić: „A Szabadkai Egyházmegye történelme”, www.suboticka-biskupija.info/povijest.php (2006. szeptem-
ber 23).
47 Ezt több kutató és történész is alátámasztja. Lásd pl. Sajti Enikő, i. m., 144-145. old: „Belgrád katolikus egyházhoz való viszo-
nyát mindvégig a szerb-horvát ellentétek, valamint az olasz-jugoszláv viszony határozták meg.”

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 18

18 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

tációban vesznek részt, az összes vallási közösség ellen általános megszorításokkal
reagált. A katolikus egyház vélt „ideológiai kilengéseinek” eredménye így sokszor a
horvát, illetve magyar kisebbség jogainak korlátozása volt.
Jugoszlávia első néhány évében a Kommunista Párt úgy vélte, hogy idővel a vallás
majd elsorvad.48 Ezt a nézetet tükrözte az ország 1953. évi, a vallási közösségekről szó-
ló törvénye is. Bár írását ortodox és muzulmán vallási vezetőkkel tartott konzultációk kí-
sérték, elsősorban a kommunista és nem az egyházi érdekeket védte. Az 1960-as évek-
ben bizonyos mértékű nyitás figyelhető meg, melynek több oka is volt, többek között az
országhatárok megnyitása a nyugat-európai turisták előtt. A kedvezőbb kép érdekében
ezen időszakban a nemzeti és vallási kisebbségek is valamivel több szabadságot kap-
tak. A későbbi hasonló jellegű törvények, valamint az 1974. évi Alkotmány azonban nem
jártak jelentős változással. Vojin Dimitrijević emberjogi szakértő és elemző szerint az al-
kotmányt továbbra is az a „tipikus ‘szocialista’ megszállottság jellemezte, amely az em-
beri jogokkal való ‘visszaélést’ próbálta megelőzni”.49 A Jugoszláv Szövetségi Köztársa-
ság 1992. évi Alkotmánya megerősítette a vallásszabadságot, és kihirdette az állam és
az egyház szétválasztását, valamint a vallási közösségek egyenlőségét.

2. Jelentősebb magyar vallási közösségek

2.1. A Római Katolikus Egyház

A Szerbia-montenegrói Római Katolikus Egyház élén 2001 óta a Belgrádban szé-
kelő szlovén nemzetiségű érsek, Msgr. Stanislav Hočevar áll. Az egyház működése
Szerbia területén három egyháztartományra oszlik: a Szabadkai Püspökségre,50 a
Nagybecskereki Püspökségre és a Belgrádi Érsekségre. A Belgrádi Érsekség az
1914-ben aláírt konkordátumot követően jött létre. Az első érsek, Rafael Rodić, 1924-
ben kezdte meg szolgálatát. 2004 folyamán az érsekség fennállásának 80. évforduló-
ját ünnepelte, megemlékezések és előadások sorával.51
A Szabadkai és a Nagybecskereki Püspökségek élén jelenleg magyar nemzeti-
ségű püspökök Pénzes János (1989. június 18. óta), illetve Huzsvár László (1988. feb-
ruár 14. óta) – állnak. A Szabadkai Püspökség egy-két település kivételével nagyjából
Bácskát fedi le, míg a Nagybecskereki Püspökség a Bánság területét foglalja magá-
ba. A két püspökség határvonalát a Tisza folyó alkotja. A Belgrádi Érsekség területén
a magyar nemzetiségű hívek száma elenyésző. A Szerémségben élő katolikusok a
Szerémségi Általános Helynökséghez tartoznak, mely a horvátországi székhelyű
Diakovár-Szerémségi Püspökség részét alkotja.
A legtöbb katolikus hívő a Vajdaságban él,52 ahol a lakosság 19%-át alkotják.
Szerbiában a római katolikusok többsége magyar nemzetiségű. Emellett a horvát, bu-

48 Fred Singleton: Twentieth-Century Yugoslavia. The Macmillan Press, London, 1976, 202. old.
49 Vojin Dimitrijević, The 1974 Constitution as a Factor in the Collapse of Yugoslavia or as a Sign of Decaying Totalitarianism.
(EUI Working Papers), Robert Schuman Centre, Badia Fiesolana, 1994, 29. old.
50 A három püspökség közül ez a legnépesebb.
51 Üröm az örömben, hogy hiába szerette volna a Szerbia-montenegrói Katolikus Egyház, hogy II. János Pál pápa meglátogas-
sa Szerbiát, ez nem volt lehetséges.
52 A 2002. évi népszámlálás adatai alapján 94,5 százalékuk.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 19

nyevác és szlovén kisebbségek tagjainak legtöbbje is ehhez az egyházhoz tartozik.
Annak ellenére, hogy a Szerbia-montenegrói Római Katolikus Egyházat nem nevez-
hetjük „magyar vallási közösségnek”, hiszen a magyarok csak a hívők egy részét (bár
többségét) alkotják, a magyar nyelv és identitástudat ápolása mégis fontos helyet fog-
lal el az egyházban. Az egyházi tisztviselők, papok és szerzetesek közül többen be-
szélnek és miséznek magyarul – még ha nem is ez az anyanyelvük –, és több egyhá-
zi kezdeményezés is irányul a magyar kulturális és nyelvi örökség megőrzésére.

A Nepomuki Szent János katolikus székesegyház Nagybecskereken

Az 1991. évi népszámlálás adataihoz képest 2002-ben 85 ezerrel kevesebben
vallották magukat katolikusnak Szerbiában. Ez részben a magyar és horvát nemzeti-
ségű állampolgárok elvándorlásával, illetve a népesség általános csökkenésével ma-
gyarázható. A katolikusok továbbra is abszolút többséget alkotnak Szabadkán, ahol a
község lakosságának 63%-át teszik ki. Adán, Kanizsán, Zentán és Csókán, vagyis
olyan községekben, ahol a magyarok relatív, illetve abszolút többséget alkotnak, szin-
tén a katolikus hit dominál.
A Vajdaság területén több férfi és női szerzetesrend is tevékenykedik. Ezek közül
legjelentősebbek a ferencesek, szaléziek és jezsuiták, illetve a Miasszonyunkról elne-
vezett szegény iskolanővérek és a Miasszonyunkról elnevezett bácskai nővérek. A Ró-
mai Katolikus Egyház keretén belül működik – magyar és horvát nyelven – a szabad-

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 20

20 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

kai Teológiai-Hittudományi Intézet, amely laikusokat (hitoktatókat, lelkipásztori-pasz-
torális munkatársakat) és diakónusokat képez.
Az egyház magyar nyelven több kiadványt is megjelentet rendszeresen. Ezek kö-
zül megemlítendő az Újvidéki Ferences Nyomda és Könyvkiadó által gondozott Hit-
élet katolikus családi magazin, valamint a tóthfalui Hírvivő katolikus hetilap. A tóthfalui
Logos és az újvidéki Agapé kiadók szintén az egyházhoz kapcsolódnak. A 2004 óta
működő katolikus Mária Rádió, melynek központja Újvidéken van, magyar nyelven is
sugároz programokat. A Caritas szervezet az egész Vajdaság területén aktív.

a) A négy esperességre (Székesegyházi, Bácskai, Dunamenti és Tiszamenti) osz-
tott Szabadkai Püspökséghez hozzávetőlegesen 360 ezer hívő tartozik, akiket több
mint 80 pap és 5 állandó diakónus gondoz, 116 plébánián és leányegyházban. Sza-
badkán, Bácson és Újvidéken ferencrendiek, Zomborban pedig karmeliták tevékeny-
kednek. Az egyházmegye területén az apácák négy rendbeli kongregációja található
és összlétszámuk százra tehető.53
A Szent István korában alapított, és 1135-ben érseki rangra emelt Kalocsai Főegy-
házmegyéhez tartozott a Bácsi Egyházmegye is, mely Gyetvai Péter, a délvidéki egy-
háztörténet kutatója szerint „a latin rítusú egyház végvára lett egy évezreden keresztül
a szomszédos görög-szláv rítusú keleti egyházzal szemben.”54 A hosszú török uralmat
követően a XVIII. században újult meg az egyházi élet, amikor magyar, német és szlo-
vák katolikus telepesek érkeztek nagy számban Bácskába. A katolikus egyház és
papjai fontos szerepet játszottak a telepesek életében: „a falusi és kisvárosi lakosság
nagyon összeforrt papjával, úgyhogy a plébános volt mindennapos közösségi és sok-
szor egyéni életének is az irányítója.”55 Az egyházmegye legnagyobb része 1918-ban
került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. 1923-tól Bácskai Apostoli Kormányzóság-
ként működött. A második világháború idején a Bácskai Apostoli Hivatal ismét önálló
hivatalként a Kalocsai Érsekség hatáskörébe került, majd ismét visszanyerte kormány-
zóságát Jugoszlávián belül. VI. Pál pápa 1968. január 25-án alkotta meg a Szabadkai
Püspökséget.56 A magyarok aránya a püspökség területén megközelíti a 80%-ot. Őket
szám szerint a horvátok, majd a németek, szlovákok és más nemzetiségűek követik.
Pénzes János püspök nagy hangsúlyt fektet az egyház lelki építésére és az ökumeni-
kus munkára. Ő egyben a Magyar Nemzeti Tanács tiszteletbeli tagja is.
A papnövendékek Szabadkán, a Paulinum Gimnáziumban tanulnak. A Domus
Pacis lelkigyakorlatos ház Horgos közelében található, melynek szomszédságában,
2006. januárban, felavatták a II. János Pál Házat. Itt működteti a Poverello Alapítvány,
melynek kuratóriumi elnöke a ferences Harmath Károly, a Tau kábítószer-elvonó kö-
zösséget. Újvidéken a ferences rendházban a Bonaventurianum Ferences Fiúkollégi-
um működik.

53 Források: Schematismus Dioecesis Suboticanae 1998. Püspöki Hatóság, Szabadka, 1999, 30-63. old.; Msgr. Stjepan
Beretić, i. m.
54 Gyetvai Péter: Egyházi szervezés, főleg az egykori déli magyar területeken és a bácskai Tisza mentén. Görres Gesellschaft,
München, 1987, 41. old. Hálával tartozom Rokay Zoltánnak, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának
dékánjaként, valamint egykor a Szabadkai Püspökség területén szolgáló papként válaszolt a püspökségre vonatkozó kérdé-
seimre és egyben értékes forrásokat ajánlott figyelmembe.
55 Gyetvai Péter, i. m., 164-165. old.
56 Schematismus Dioecesis Suboticanae 1998, i. m., 5-6. old.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 21

b) A Nagybecskereki Püspökség jelenleg kb. 83.000 (többségében magyar) ka-
tolikus hívet számlál. Négy esperességre (Székesegyházi vagy Központi, Északi, Kele-
ti, Déli) oszlik. Mivel a hívek közel 95%-a magyar nemzetiségű, a püspökséghez tarto-
zó 40 plébánia közül 27-ben magyar nyelven hallható mise, míg 12 további plébánián
szintén használatban van a magyar nyelv, a horvát, a bolgár, illetve a cseh nyelvek
mellett.57 A püspökség területén levő közel 100 miséző helyen összesen 27 pap vé-
gez szolgálatot.58
A mai Nagybecskereki Püspökség területe a kezdetektől az első világháború vé-
géig a Szent István király korában alapított Csanádi Egyházmegyéhez tartozott. A püs-
pökség területén áll a Szent István korában emelt Aracsi templom, mely a tatárjárás
idején szinte teljesen elpusztult. Romos állapotának ellenére a délvidéki keresztény-
ség hosszú történelmének jelképévé vált.
A török kiűzése után a Csanádi Egyházmegye szegedi székhellyel szerveződött
újjá. Az 1730-as évek második felétől kezdve Temesvár lett a püspökség székhelye. A
XVIII. század folyamán telepesek áradata indult meg, melynek során egy soknemzeti-
ségű és vallásilag is vegyes lakosság alakult ki ezen a területen. A német és magyar
telepesek mellett csehek, horvátok, szlovákok és bolgárok is érkeztek.59 Ezt a püspök-
séget a Trianoni békeszerződés három részre szakította. Az aránylag nagy kiterjedé-
sű egyházmegyének „a Tiszára és Al-Dunára forduló része a Szerb-Horvát-Szlovén,
későbbi nevén Jugoszláv Királyság fennhatósága alá került.”60 A keleti, nagyobb részt
a Román Királyság területéhez csatolták. Az egyházmegye négyzetkilométerben leg-
kisebb harmada Magyarország területén maradt. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság-
hoz csatolt területet 1923-ban a Belgrádi Apostoli Nunciatúra Bánsági Apostoli Kor-
mányzósággá nyilvánította, nagybecskereki székhellyel, és ezen a néven működött
egészen 1986. december 6-ig, amikor II. János Pál pápa püspökségi rangra emelte.
Bár a nagybecskereki egyházmegye az 1930-as években még több mint 200.000 hí-
vet számlált, a második világháborút követően, 1944 és 1946 között az egyházmegyé-
ben többséget alkotó, több mint 100.000 német nemzetiségű katolikus kényszerült az
ország elhagyására, s így az egyházmegye nemzetiségi összetétele is jelentősen
megváltozott.61 A püspökség állítása szerint „a németség távozásával szórványjelle-
gűvé vált az egész [bánsági] térségben a katolikus egyházi jelenlét.”62
A Nagybecskereki Püspökségben a rendszeres templomlátogatók aránya a falvak-
ban 9-10%, a városokban 7-8% között mozog. Bár a templomba járók száma az elmúlt
15 évben nem változott jelentősen, összetételük azonban igen. Huzsvár László püspök
állítása szerint Slobodan Milošević uralma idején az egyház szemében „legértékesebb”,
legaktívabb hívők elvándoroltak. Ezek között sok volt a fiatal, sokgyermekes család. Az
ő helyükre jöttek az addig (Tito idején) templomba nem járók, akik közül sokan értelmi-
ségi vezetők voltak gyárakban és egyéb olyan helyeken, ahol a kommunista párttagság

57 A Nagybecskereki Püspökség Évkönyve 2000. Püspöki Hatóság, Zrenjanin, 2000, 73. old.
58 A 40 plébánia mellett kb. 50 leányegyház (fília), valamint több kápolna, imaterem és hittanterem is található.
59 Zombori István (szerk.): „A Szeged-Csanádi Egyházmegye Története”, A Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár Honlapja
(http://www.theol.u-szeged.hu/puspokseg/leveltar/tartalom/ptort.htm).
60 Németh Ferenc: Negyed évezred az Úr szolgálatában. A nagybecskereki római katolikus egyházközség története (1753-
2003), Nagybecskerek, 2004, 12. old.
61 A Nagybecskereki Püspökség Évkönyve 2000, i. m., 9. old.
62 Uo.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 21
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 22

22 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

és az ateizmus előfeltételei voltak a pozíció megszerzésének. Bár megpróbáltak ismét
gyakorló hívekké válni, a püspök szerint ez nem járt túl sok sikerrel.63
Huzsvár László nagybecskereki püspök gyakran és előszeretettel nyilatkozik
nemcsak a Római-katolikus Egyházat, hanem az egész vajdasági magyar közéletet
érintő eseményekről is. Aktív szerepet vállal az egyházmegye kulturális, oktatási és
szociális jellegű munkájában. Több alapítvány kuratóriumában tevékenykedik, vala-
mint a magyar Nemzeti Tanács tiszteletbeli tagja.

c) A Szerémségi Általános Helynökség a Diakovár-Szerémségi Püspökséghez tar-
tozik. A püspöki székhely a Szerémség Horvátországhoz tartozó részében, Diakovárban
(Diakovó, Đakovo) található. A püspök jelenleg Dr. Marin Srakić. A helynökséget Đuro
Gašparović püspökhelyettes és általános helynök irányítja Péterváradról (Petrovaradin).
A baranyai katolikus egyházmegyék Trianont követően kerültek a Diakovári Püspökség-
hez. Jugoszlávia idején a Diakovári-Szerémségi Püspökség két szövetségi köztársaság-
nak, Horvátországnak és Szerbiának a területén működött. Az 1990-es évekbeli háború-
kat követően sem oszlott fel, hanem a Szerémség szerbiai felén élő katolikusok tovább-
ra is horvátországi egyházi irányítás alatt maradtak. A Belgrád északi részét (Új-Belgrád,
Zemun/Zimony) is magába foglaló helynökség területén többnyire kis létszámban, szór-
ványban élnek csak magyarok, így az egyházban is kisebbségként jelennek meg. A
helynökség területén a ferencesek Zimonyban vannak jelen, és nagy múltra tekintenek
vissza; három női szerzetesrend tagjai pedig Pétervárad (Petrovaradin), Sid és Zimony
területén szolgálnak. A helynökséghez tartozik a tekijai Mária-kegyhely, ahová sokan
még Magyarországról is jönnek zarándoklatra, elsősorban augusztus 5-én, Havas
Nagyboldogasszony ünnepén.

2.2. A Református Keresztyén Egyház

A Református Keresztyén Egyház elsősorban a Vajdaság területén, Bácskában
és Bánátban, továbbá kisebb mértékben a Szerémségben, illetve a fővárosban, Belg-
rádban, működik. A legtöbb református vallású magyar telepes az Alföldről, a Jász-
ságból, illetve a Kunságból vándorolt a Vajdaságba, és több gyülekezet ma is szoros
kapcsolatot ápol anyaországbeli kiküldő gyülekezetével. Dél-Bánátba bukovinai szé-
kely telepesek is érkeztek, például Hertelendyfalvára (Vojlovica), akik a mai napig őr-
zik székely hagyományaikat.
A Református Keresztyén Egyház az első világháborúig a Magyar Református
Egyházhoz tartozott. A délvidéki reformáció és az ottani protestáns közösségek alapí-
tása egészen a XVI. század elejére nyúlik vissza, amikor Sztáray Mihály Baranyában
tevékenykedett. Bár az ellenreformáció jelentősen meggyengítette a protestáns jelen-
létet ezeken a területeken, a XVIII. század végétől kezdve német, magyar és szlovák
telepesek bejövetelével újabb közösségek jöttek létre a Vajdaságban is. Az önállósult
Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház 1933-ban tartotta alakuló zsinatát
Zomborban, és ekkor még több, német nyelvű egyházközség is hozzá tartozott. A má-
sodik világháború után Jugoszlávián belül három református egyházmegye működött:
a bácskai, a bánáti, valamint a baranyai. Ez utóbbi a Jugoszláv Szövetségi Köztársa-

63 Huzsvár László, interjú, Nagybecskerek, 2006. február 10.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 23

ság szétesése óta Horvátországhoz tartozik. Több vajdasági lelkész és egyházközség
is ápolja a baranyai egyházmegyével és annak egyházközségeivel a kapcsolatot. A
háború vége és a kölcsönös vízumkényszer megszüntetése óta a gyülekezetek közöt-
ti kölcsönös látogatások, közös istentiszteletek, lelkészek vendégszolgálata jellemzi a
kapcsolattartást.
A püspöki székhely jelenleg Bácsfeketehegyen (Feketić) található, a püspök
Csete-Szemesi István. Az egyházmegyéket Botos Elemér bácskai és Marton Károly
bánáti esperesek vezetik. Az újvidéki székhelyű bácskai egyházmegye kilenc gyüleke-
zetet és 21 társegyházat, illetve szórványközösséget64 foglal magába. Bánátban, me-
lyet az esperes Magyarittabéről (Novi Itebej) irányít, négy gyülekezet és 13 szórvány
található. Az egyház működési nyelve a magyar,65 és nagy hangsúlyt fektet a magyar
identitástudat és hagyományok ápolására. Ezek alapján a Református Keresztyén
Egyházat nemzeti egyháznak nevezhetjük.
Az egyház körülbelül 15.000 tagot számlál. A lelkipásztori szolgálatot 18 lelkész
végzi. Közülük hat nő; a lelkészházaspárok száma négy. Két lelkész Erdélyből, kettő
Magyarországról érkezett – ők nem is nagyon tudnak szerbül. Helyi protestáns teoló-
giai főiskola hiányában a lelkészek Magyarországon (Budapesten, Debrecenben, Sá-
rospatakon és Pápán), illetve Kolozsvárott végzik tanulmányaikat.
Az egyház összesen 47 gyülekezete és szórványközössége közül 21 található vá-
rosi ranggal rendelkező településen. Ezen városok közül mindössze kettő (Újvidék és
Belgrád) 100.000-nél nagyobb lélekszámú. A többi 26 település lélekszáma, ahol a
legnagyobb létszámú gyülekezetek találhatók, 404 és 11.151 között mozog. A Refor-
mátus Keresztyén Egyház tehát leginkább a falvakban és kisebb településeken van
jelen, melyek közül néhányban a hívei abszolút vallási többséget is alkotnak.66 Ide ér-
keztek ugyanis nagy számban és szervezetten telepes elődeik, ahol elsősorban föld-
műveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
A Református Keresztyén Egyház (RKE), Református Élet címmel, havilapot jelen-
tet meg, 1700 példányban; minden év végén pedig Református Évkönyvet ad ki, mely-
nek példányszáma az utóbbi években 2000 körül mozog. A második világháborút kö-
vetően államosított, majd az 1960-as években Ágoston Sándor püspök által visszaigé-
nyelt (és az egyház részére visszaszolgáltatott) bácsfeketehegyi egykori református ár-
vaház 1994 óta Leuenbergi Otthon néven ad helyet nemcsak a RKE rendezvényeinek,
hanem ökumenikus konferenciáknak és programoknak is, melyeket az újvidéki szék-
helyű Ökumenikus Szeretetszolgálat szervez.
Csete-Szemesi István püspök a Magyar Nemzeti Tanács tiszteletbeli tagja.

2. 3. Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház

A szabadkai székhelyű Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbi-
ában-Vajdaságban (ÁHEKE) két egyházmegyéből – a bácskaiból és a bánátiból – áll,
64 A szórványközösségekben nincs állandó helyben lakó lelkész.
65 Ez alól egyedüli kivételt képez a nagyszeredi (Veliko Središte) cseh anyanyelvű gyülekezet, amelyet a Református Keresztyén
Egyház gondoz. Ennek a rendkívül kis létszámú közösségnek a tagjai egykori cseh protestáns telepesek leszármazottai. Min-
den héten olvasott istentiszteletet tartanak cseh nyelven, valamint évente egy-két alkalommal Csehországból lelkipásztor is
meglátogatja őket.
66 Ezek a települések a következők: Bácsfeketehegy, Bácskossuthfalva (Ómoravica), Magyarittabé, Pacsér és Torontálvásárhely
(Debeljača).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 24

24 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

és néhány ezer tagot számlál.67 Legnagyobb, és egyben legaktívabb egyházközsége
Szabadkán található. Az egyház magyar nyelven működik, de nagyobb ünnepeken né-
hány városban, például Szabadkán és Verbászon, német nyelvű istentiszteleteket is tar-
tanak. Az egyház élén Dolinszky Árpád szuperintendens áll. A lelkészek száma négy,
az iskolai hitoktatást öt hitoktató végzi.68 A leendő lelkészek Budapesten tanulnak.
Dolinszky szuperintendens családja alkotja az egyház lelkészeinek túlnyomó többsé-
gét: felesége, valamint 2005. június óta Gábor fia69 is lelkészként szolgálnak, Árpád fia
pedig az egyház rádiómisszióját vezeti.

Evangélikus templom – Verbász

1927-ig a Jugoszláviai Evangélikus Egyház magába foglalta a különböző nemze-
tiségű híveket: legnagyobb részben németeket, magyarokat és szlovákokat. Ebben az
évben a szlovákok különváltak, és Adam Vereš-sel az élen, önálló püspökséget alakí-
tottak. A német és a magyar nemzetiségű hívek továbbra is egy egyházban maradtak,
annak ellenére, hogy a második világháború végén Jugoszlávia német nemzetiségű
lakosai nagy számban elhagyni kényszerültek az országot.
67 Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház internetes oldalán 10.500 fő körüli tagsági szám szerepel. Mivel
Dolinszky Árpád szuperintendenssel ismételt próbálkozások ellenére sem sikerült személyesen találkoznom, nem tudok en-
nél pontosabb adatokkal szolgálni. Az egyház nem tagja a Lutheránus Világszövetségnek.
68 Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház internetes oldala (http://www.lutheran.org.yu/index.html, (utoljára láto-
gatva: 2006. november 17-én).
69 „Elég neked az én kegyelmem...”, Evangélikus Élet 27, 2005. július 3, 4. old.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 25

Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban
2001-ben alakult meg Dolinszky Árpád vezetésével. Az egyház szoros kapcsolatot tart
fenn a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, más külföldi egyházakkal, valamint a
magyar állammal is, melyektől pénzbeli és egyéb támogatást is kap.70
Az egyház keretén belül működik a vajdasági Evangélikus-Lutheránus Rádió-
misszió, melynek programja több bácskai településen is fogható. Az Evangélikus Ke-
resztyén Ifjúsági Egyesület szintén az egyház keretein belül tevékenykedik. A szabad-
kai evangélikus egyházközség gyakran vesz részt ökumenikus istentiszteleteken és
egyéb eseményeken, sokszor az egyházközségen belül működő Luther-Rózsa kórus
szereplése révén. Pozitív példaként említhető a Szabadkán évente szervezett magyar
nyelvű adventi istentisztelet-sorozat, amelynek, a heti alkalmaknak megfelelően felvált-
va, más-más egyházközség (katolikus, evangélikus vagy református) ad helyet.
Dolinszky Árpád aktív szerepet vállal a közéletben: több alapítvány munkájában is
részt vesz, valamint a Magyar Nemzeti Tanács rendes tagja. A Vajdasági Magyar Szövet-
ség javaslatára a Szülőföld Alap Tanácsának vajdasági tagjaként is tevékenykedik.
Az ÁHEKE zsinatának világi elnöke, Weiss Rudolf, egyben a szerbiai német ki-
sebbségi tanács elnöke is. Mivel az egyház részben a német evangélikusokat is igyek-
szik tömöríteni, több, korábban német tulajdonban levő evangélikus egyházi ingatlan
visszaszolgáltatására is beadta kérelmét.

3. Magyar katolikus és protestáns öntudat a szerb ortodox identitástu-
dat kontextusában

Hiba lenne a vajdasági magyarság vallási azonosságtudatát társadalmi vákuumban
tárgyalni, így mindenképpen említést kell tennünk a többséget alkotó szerbek egyhá-
záról, a Szerb Ortodox Egyházról, és annak sajátosságairól is, hiszen meghatározó
szerepet játszik a vallási és kulturális környezet formálásában. Az, hogy a magyar la-
kosság körében jelenleg milyen szerepet tölt be a vallás(osság) részben megmagya-
rázható a Szerbiában történt politikai és társadalmi fejleményekkel, de az ott uralkodó
többségi vallás sajátosságaival és a közéletben betöltött szerepével is.
A nemzeti és vallási öntudat összefonódása a szerb társadalom fontos jellemző-
je. A Szerb Ortodox Egyház nemzeti egyház, a szerb nemzet tömörítője. Történelmi-
leg fontos és aktív szerepet játszott a szerb kultúra és nyelv megőrzése terén, elsősor-
ban (de nemcsak) a török hódoltság évszázadai alatt. Hasonló nemzeti és vallási ösz-
szefonódást figyelhetünk meg a horvát nemzeti öntudat és a katolicizmus kapcsolatá-
ban, valamint a Vajdaságban a Református Keresztyén Egyháznál, az Ágostai Hitval-
lású Szlovák Evangélikus Egyháznál és az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén
Egyháznál is. Egyedül a szabadegyházak – mint pl. az adventisták, baptisták, pünkös-
diek – rendelkeznek ténylegesen multikulturális tagsággal, és általában nem helyez-
nek hangsúlyt nemzeti/nemzetiségi hovatartozásukra.71 Mindemellett a szerb kor-
mány az utóbbi években egyre határozottabban védi a Szerb Ortodox Egyház érdeke-
70 A rádióstúdió felépítését pl. részben a finn evangélikus rádiómisszió támogatta.
71 A szabadegyházak a háborúkban nem foglaltak állást egyik fél oldalán sem, és továbbra is ragaszkodtak multikulturális azo-
nosságtudatuk megtartásához. Annak ellenére, hogy erejükön felül vettek részt a humanitárius segélyek megszervezésében
és szétosztásában, marginálisak maradtak a szerbiai társadalmon belül.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 26

26 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

it más ortodox egyházakkal (román, macedón, montenegrói) szemben, mely mind a
szerbiai belpolitikai helyzetet, mind az ország külügyi kapcsolatait is befolyásolja.

Az 1990-es évek háborúi és Jugoszlávia felbomlása közepette valóságos vallási
fellendülés figyelhető meg Szerbia-szerte, sőt szinte valamennyi volt jugoszláv köztár-
saságban. Ezt a népszámlálásban magukat nem hívőnek vallók számának drasztikus
csökkenése is jelzi. A Szerb Ortodox Egyház állítása szerint Szerbiában évek óta zaj-
ló „ortodox megújulás” azonban George Mavrogordatos megfigyelése alapján „tartal-
mában nem vallási ébredés, hanem inkább az ortodox vallással azonosított naciona-
lizmus felerősödése”.72 A ’90-es években ez a két folyamat szinte elválaszthatatlan
volt egymástól: az emberek „csatlakoztak nemzetük hagyományos vallásához, pedig
ezáltal nem váltak hívőkké. A politika újra megosztotta az embereket – ezúttal vallá-
suk szerint is” – állítja Gábrityné Molnár Irén.73
Mint minden statisztikai adattal, a népszámlálások eredményeivel is óvatosan kell
bánnunk, mivel a számok nem feltétlenül tükrözik a népesség vallásosságának mér-
tékét. Így nagyrészt csak kvantitatív, nem pedig kvalitatív információhoz juthatunk.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az előző, 1991. évi népszámlálás óta a Szerb Köz-
társaságban negyedére (2%-ról 0,5%-ra) csökkent az önmagukat nem hívőnek valló
polgárok száma. Érdekes viszont az is, hogy aránylag nagy (197.031, vagyis 2,6%)
azoknak a száma, akik a népszámlálás ideje alatt érvényben levő Jugoszláv Szövet-
ségi Köztársaság alkotmányának 43. paragrafusa alapján nem nyilvánították ki vallá-
si hovatartozásukat.74 Valószínű, hogy ezt néhányuknál (elsősorban a vallási kisebb-
ségekhez tartozóknál) a diszkriminációtól való félelem okozta, amelyet az elmúlt 15 év
vallási színezetű nemzeti feszültségei, a nemzeti és vallási kisebbségek ellen elköve-
tett bűncselekmények és a kisebbségekről szóló negatív média-tudósítások váltottak
ki. Évente továbbra is több tucat, vallási türelmetlenségből fakadó, gyakran erőszakos
bűncselekményt követnek el Szerbiában, legtöbbször a kisebbségben levő egyházak
ellen. Ezek gyakran inkább nemzetiségi, mint vallási színezetűek, de a kisebbségi val-
lási közösségeket is sújtják.75
A 2002. évi népszámlálás során a Szerb Köztársaság lakóinak 95%-a fejezte ki
valamilyen vallási közösséghez való tartozását (84%-uk vallotta magát ortodoxnak),
így a vallás kérdése kétségkívül fontos az egész ország számára. Az ország vallási
sokszínűsége, valamint egy erős nemzeti egyház létezése azonban bonyolult társadal-
mi helyzetet teremt.
Az 1990-es években két, egymással párhuzamos jelenség játszódott le a szerbi-
ai magyarságon belül. Egyrészt sok katolikus és protestáns hívő vándorolt Magyaror-
szágra, így egyházaik számban meggyengültek. Ezek az emberek addig minden ne-

72 George Th. Mavrogordatos: „Ortodoxy and Nationalism in the Greek Case” in: John T. S. Madeley – Zsolt Enyedi (szerk.), i.
m., 130. old.
73 Gábrityné Molnár Irén: „Vallási életünk”, in: Vajdasági marasztaló. Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2000,
162. old.
74 43. paragrafus: „Senki sem kényszeríthető arra, hogy vallási meggyőződését nyilvánosan kifejezze.” A Jugoszláv Szövetségi
Köztársaság Alkotmánya, Službeni list SRJ 1, 1992.
75 Több civil szervezet is nyomon követi a vallási türelmetlenség által motivált eseményeket, és tudósításaikból kiderül, hogy
szinte minden kisebbségben levő vallási közösség időről időre áldozatul esik atrocitásoknak, ahol pedig a SzOE van kisebb-
ségben, néha ellenük is irányulnak támadások. A vallási türelmetlenség tehát – úgy tűnik – nemzetiségre való tekintet nélkül
van jelen a szerbai társadalomban.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 27

hézség ellenére is aktívan gyakorolták hitüket, hűek maradtak egyházukhoz, aktívan
segítették az egyházközségük életét és erre tanították gyermekeiket, unokáikat is.
Ezen „legértékesebb hívek távozása” – Huzsvár László nagybecskereki püspök sza-
vaival élve – „óriási érvágást jelentett az egyházak számára”, melyet a mai napig nem
tudtak kiheverni.76
Ugyanebben az időszakban a szerb nemzeti-vallási érzelmek ébredése a magyar
lakosságra is kihatott. Ezekben az években sokan visszatértek az egyházakhoz azok
közül, akik ezt korábban munkahelyük vagy politikai hovatartozásuk miatt nem tették
vagy tehették. Vallási vezetők egybehangzó véleménye szerint ez színvonalbeli növe-
kedést nem eredményezett. Ezek az emberek ugyanis legtöbbször nem sokat tudtak
saját vallásukról, egyházukról és nem rendelkeztek keresztény tradíciókkal. Hiába
kezdtek el ismét rendszeresen templomba járni, az egyház lelki és szervezeti életében
való részvételük messze elmaradt elődeikétől. Mivel az elvándorolt hívek helyére jöt-
tek, jelentős számbeli növekedést az egyházak ebből az időszakból nem mutatnak.
Bár a vajdasági magyarok között a katolikusok száma a protestánsokéhoz ké-
pest sokkal nagyobb arányú, mint Magyarországon (a Vajdaságban a magyarok kb.
88%-a katolikus, 6%-a protestáns),77 fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy Szerbiá-
ban jelenleg igen mély szakadék tátong a két protestáns tábor, az úgynevezett tradi-
cionális egyházak (evangélikus és református) és a kisegyházak (metodisták, baptis-
ták, pünkösdiek stb.) között. Ez utóbbiakat nem ismeri el az állam, és mind a sajtó,
mind a tradicionális egyházak és vallási közösségek leggyakrabban veszélyes hittérí-
tő szektákként emlegetik őket. Az evangélikus és református egyházak tartják magu-
kat az egyedüli igaz protestánsoknak. A szabadegyházak szerint viszont az evangéli-
kus és a református egyház az evangélium hirdetése helyett túl nagy hangsúlyt fektet
a hagyományok megőrzésére. Szinte semmilyen dialógus nem létezik ezen egyháztö-
mörülések között, és gyanúval fordulnak egymás felé.78 Ez részben abból ered, hogy
a szabadegyházak gyakran a tradicionális egyházak hívei közül próbáltak maguknak
új tagokat nyerni. A háborús években, és azokat követően pl. aránytalanul nagy mér-
tékben vállalták magukra a humanitárius segélyek szétosztását. Mivel azonban emel-
lett néha más vallásúaktól is elvárták, hogy cserébe az ő gyülekezetüket látogassák,
ez sok településen konfliktushelyzetet teremtett.
A szerbiai vallási helyzet bemutatásának részeként fontos megemlíteni a követke-
zőt is: mivel a szerb tudatban a nemzeti és a vallási azonosság szorosan összefonó-
dott, a Szerb Ortodox Egyház a múltban és a jelenben is igen erősen lép fel a vélt val-
lásos térítés ellen. A szerb ember számára ugyanis az ortodox hitből való kitérés
egyenlővé vált a hazaárulással, mert sokan úgy vélik, hogy ezzel az ember a nemzeti
öntudatát is feladja. Mivel a szabadegyházak és az új vallási közösségek leggyakrab-
ban a szerb nyelvet használják, ez potenciálisan veszélyessé teszi őket ilyen szem-
pontból, s így nem is csoda, hogy a SzOE vezetése mellett a társadalom nagy része
is bizalmatlanul kezeli őket. A magyar nyelvet használó történelmi egyházakat elfogad-
ja a Szerb Ortodox Egyház, mert addig, amíg csak a magyar nyelvet használják, eb-
ből a szempontból nem jelentenek konkurenciát számára, és a nyelvi különbségek mi-

76 Interjú Huzsvár László püspökkel, Nagybecskerek, 2006. február 10.
77 Az 1991. évi népszámlálás adatai alapján.
78 Kivételek persze elvétve akadnak helyi szinten.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 28

28 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

att nem „térítgetnek” a csak szerbül tudók között. A szerb ortodox vallás szinte min-
denhol jelen van a társadalomban, így sokan tudnak róla és ismerik. A kisebbségi val-
lási közösségeknek (beleértve a magyarokat tömörítő egyházakat is) azonban csak
ritkábban jut lehetőségük arra, hogy a szélesebb társadalomnak is bemutassák ma-
gukat, így sokan semmit nem tudnak róluk. Ehhez hozzájárul az is, hogy a sajtó néha
még a tradicionális egyházakat is a potenciálisan veszélyes szekták közé sorolja.

Az 1990-es évek balkáni háborúi, és főként az 1999-es NATO-bombázás hatásá-
ra erős politikai-társadalmi ellenállás mutatkozik Szerbiában a Nyugat (értsd: az USA
és Nyugat-Európa) és az általa képviseltnek vélt értékek ellen.79 Ez a Nyugat-ellenes-
ség sokszor katolikus és protestáns értékrendeket is megcéloz, s így nem is csoda,
hogy a Szerbiában élő vallási kisebbségek gyakran nehéz helyzetben találják magu-
kat, mivel nyugati társegyházaikkal azonosítják őket. A szerbiai sajtóban, de még a
Köztársasági Parlamentben is hallhatók olyan kijelentések, miszerint a szerbiai katoli-
kusok eszközök a Vatikán kezében azzal a céllal, hogy a rég áhított világhegemónia
megteremtésének folyamán a szerb ortodox öntudatot is lerombolják.80
A kettős (nemzeti és vallási) kisebbségben élő magyarság és a többségi egyház
közötti különbségek az egyházi ünnepeken keresztül is megnyilvánulnak. Míg a Szerb
Ortodox Egyház a Juliánus-naptárat követi, a szerbiai katolikusok és a hagyományos
protestáns egyházak ünnepeiket, a nyugati világgal együtt, a Gergely-naptár szerint
tartják meg. Ez is egyfajta jelképes állásfoglalást jelent a nyugati tradíciójú egyházak
részéről, egyben viszont azonosságtudatuk megtartása szempontjából is fontos sze-
repet játszik. Érdekes megfigyelni, hogy a szabadegyházak kivétel nélkül a Szerb Or-
todox Egyházat követve, és minél kisebb feltűnést keltve, szervezik ünnepeiket.
Szintén fontos megjegyezni, hogy Szerbiában az állam és a Szerb Ortodox Egy-
ház között igen szoros kapcsolat figyelhető meg. A szerb kormány pl. 2000 óta aktív
szerepet játszik a Szent Száva Emléktemplom építésének finanszírozásában, amely
Délkelet-Európa legnagyobb funkcionáló ortodox temploma lesz. 2006. január és má-
jus között minden postai küldeményhez (a feladó vallási hovatartozásától függetlenül)
8 dínár értékű kiegészítő bélyeget kellett ragasztani, mely e templom befejezését fi-
nanszírozza. Emellett, az elmúlt években sok politikus vett részt rendszeresen egyhá-
zi ünnepeken, így azonosítva magát a szerb ortodox többséggel. Ugyanakkor a Szerb
Ortodox Egyház vezetői és papjai aktívan szerepet vállalnak különböző politikai kér-
dések tárgyalásában, és az ezekről folyó nyilvános társadalmi vitákban (például Ko-
szovó státuszának rendezése ügyében, korábban a szerb-montenegrói államközös-
ség kérdésével kapcsolatban stb.).

3.1. A vallási/felekezeti hovatartozás és a nemzeti identitás problematikája

A Szerb Köztársaságban a vallási hovatartozást csak az általában tíz évente vég-
zett népszámlálások adatai tartják nyilván. Szerbia Alkotmányának 43. pontja szerint
senki nem kötelezhető vallási hovatartozásának kinyilvánítására. Bár a 2002. évi nép-
79 Ennek bővebb kifejtésére lásd pl. Holm Sundhaussen: „Pro- und anti-westliche Diskurse und Identitäten in Südosteuropa”,
Südosteuropa Mitteilungen 2, 2005, 16-29. old.
80 A Szerb Radikális Párt képviselőitől ilyen és ehhez hasonló hozzászólások hangzottak el a Szerb Parlamentben, 2006. ápri-
lis 20-án, a vallásszabadságról és a vallási közösségek működésének szabályozásáról szóló törvénytervezet megvitatásakor.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 29

számlálásban szerepelt a vallási hovatartozás kérdése, az eddig feldolgozott és a Sta-
tisztikai Hivatal által megjelentetett adatok közül igen kevés más területtel való korre-
lációjáról lehet tájékozódni. Így csak kevés információ áll rendelkezésünkre, amelyek
alapján képet festhetünk a vajdasági magyarság vallási hovatartozásáról és annak
esetleges demográfiai és egyéb kihatásairól.
Mivel a vallásosság mértéke általánosságban véve kvalitatív jelenség, s egyben
szubjektív megítélés kérdése, így eleve nehezen mérhető. Létezik néhány, Szerbiában
és Vajdaságban végzett, irányt mutató közvélemény-kutatás és tudományos felmérés,
de ezek során általában nem csak a magyar nemzetiségűeket kérdezték. Ilyen példá-
ul a vallási értékekre vonatkozó felmérés Jugoszláviában, az 1990-es évek elejéről
(Dragomir Pantić, 1993), vagy a Vajdaságban kötött egyházi esküvőknek a fontossá-
gát, valamint a polgári esküvőkhöz mért arányát felmérő tanulmány (Gordana
Vuksanović, 2005). Legtöbbször a nyelv is akadályt jelent a témával foglalkozó szerbi-
ai kutatók – leggyakrabban szociológusok – számára, akik nem is próbálkoznak ma-
gyar nyelven, vagy kizárólag a magyar kisebbség tagjai között felmérést készíteni. A
szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság talán az egyedüli tudományos in-
tézmény, amely kifejezetten a magyar kisebbség körében végez felméréseket és ké-
szít tanulmányokat.

3.2. Vallásoktatás az állami iskolákban

A vallásoktatás kérdésének megemlítése a jelen tanulmányban több szempont-
ból is jelentős. Egyrészt kapcsolódási pontot jelent az oktatás és a vallás között, más-
részt a második kutatási kérdéshez is kapcsolódik, hiszen a fiatal generáció nevelé-
séről, megtartásáról van szó. Harmadrészt pedig fontos megjegyezni, hogy az iskolai
vallásoktatás bevezetését szabályzó kormányrendelet jogi precedense gyökeresen
megváltoztatta a vallás helyzetét Szerbiában.
A vallásoktatás bevezetését a vallási közösségek rögtön a Milošević-kormány bu-
kása után kezdték szorgalmazni. Az akkor még létező Jugoszláv Szövetségi Vallás-
ügyi Minisztérium, a Szerbiai Vallásügyi Minisztériummal együtt, 2001. márciusa és jú-
liusa között kerekasztal-megbeszéléseket szervezett e témában, melyeken egyházak
és vallási közösségek képviselői, jogászok, a minisztériumok szakértői, valamint civil
szervezetek vezetői és egyetemi tanárok is részt vettek. Ez a dialógus 2001. július 5-
én váratlanul véget ért, amikor Zoran Đinđić miniszterelnök bejelentette, hogy az elő-
ző nap a Szerb Ortodox Egyház zsinatának tagjaival folytatott megbeszélés alapján
bevezeti az iskolai vallásoktatást 2001. szeptember 1-től. Az ezt kimondó kormányren-
deletet 2002. április 25-én két törvény is követte.81
A kormányrendelet82 (a 2001. évi, el nem fogadott vallási törvénytervezet pream-
bulumát követve) hét tradicionális egyházat, illetve vallási közösséget említ név szerint,
és egyedül nekik biztosít lehetőséget az állami iskolákban való tanterv szerinti vallások-

81 „Törvény az általános iskolai oktatásról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről” (Zakon o izmenama i dopunama
Zakona o osnovnoj školi) és „Törvény a középiskolai oktatásról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről” (Zakon o
izmenama i dopunama Zakona o srednjoj školi), Službeni glasnik Republike Srbije 22, 2002 és 23, 2002.
82 „Kormányrendelet a vallásoktatás, illetve az alternatív tantárgy megszervezéséről és bevezetéséről az általános és középisko-
lában” (Uredba o organizovanju i ostvarivanju verske nastave i nastave alternativnog predmeta u osnovnoj i srednjoj školi),
Službeni glasnik Republike Srbije 46 2001.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 29
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 30

30 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

tatás végzésére. Ezek a Szerb Ortodox Egyház, a Katolikus Egyház (mind római katoli-
kus, mind görög katolikus), a Zsidó Hitközség, a Muzulmán Hitközség, a Református Ke-
resztyén Egyház, a Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház, valamint az Ágostai
Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház (1. cikkely 2. paragrafus). Milan Vukomanović
szociológus felhívja a figyelmünket arra, hogy ezek a törvény által elismert vallási közös-
ségek tulajdonképpen mind mono-etnikusak, és számukra a multikulturális tagságú
egyházak a vallási és nemzetiségi öntudatukra nézve veszélyt jelentenek.83
A kormányrendelet óta a három legnagyobb, magyarokat tömörítő egyházi szerve-
zet elismert, tradicionális egyházként működik Szerbiában, nem csak az iskolai hitokta-
tás terén. A precedensként működő kormányrendelet ugyanis azóta újabb törvényekre
is hatással volt. Így pl. a 2005. január elsejével bevezetett ÁFA-törvény alól ezen egyhá-
zak kivételt képeznek, valamint vám- és egyéb könnyítéseket is kapnak az állami szer-
vektől. Bár ezek nem mindig garantálnak megkülönböztetett figyelmet, helyi vonatkozás-
ban, illetve tartományi és állami szinten csak az ő képviselőikkel folyik hivatalos dialó-
gus, és csak őket hívják állami ünnepekre, fogadásokra, egyeztetésekre.
A vallásoktatás, vagy az ehelyett választható polgári értékekre való nevelés, he-
tente egyórás, választható tantárgy az általános- és a középiskolákban. Ez azt jelenti,
hogy a diákoknak a kettő közül egy tantárgyat ki kell választaniuk. Az iskola köteles
vallásoktatást biztosítani, amennyiben (általános iskolás diákok esetében) a szülők
vagy a középiskolás diákok (szüleik tudtával) ezt bármilyen számban kérelmezik. A hit-
oktatókat az állam fizeti az iskolán keresztül. Ez a gyakorlatban azonban sajnos nem
mindig működik; így előfordul, hogy a hitoktatók egyáltalán nem kapnak anyagi jutta-
tást a megtartott órákért, vagy csak rendszertelenül és a megtartott órákhoz képest
kismértékben kapnak fizetést. A vallásoktatás tantárgy tartalmát az Oktatási és Sport-
minisztérium felügyeli.
Milyen sikerrel tudták a magyar egyházak ezt a lehetőséget kihasználni? A Sza-
badkai Püspökség területén a katolikus többségű plébániákban igen magas szám-
ban (átlagban 62% fölött) járnak a diákok iskolai vallásórára. Ez az arány néhány falu-
ban a 100%-ot is eléri, míg a vegyes vallású közegben élőknél 60-70% között mozog.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a Szerémségi Helynökség területén, annak ellené-
re, hogy itt a katolikusok kisebbségben vannak, a diákok több helyen is nagyon nagy
számban vesznek részt az iskolai hittanórán.84 A Nagybecskereki Püspökség terüle-
tén a gyermekek közel 70%-a vesz részt mind az iskolai hitoktatásban, mind az isko-
lán kívül tartott hittanórákon, bár ezen számnak csak a fele jár rendszeresen misére.
Ezen is érezhető szüleik hatása, akik közül sokan soha nem jártak rendszeresen
templomba, így nem is tudják ezt a szokást gyermekeiknek továbbadni.
A Református Keresztyén Egyház és az Evangélikus Keresztyén Egyház Magyar-
országon kiadott tananyagot használ, amely természetesen magyar nyelvű. Ehhez leg-
többször magyar állami segítséggel jutottak.85 A vallási vezetőkkel és iskolai hittanok-
tatókkal folytatott minden egyes beszélgetés során elhangzott, hogy a hitoktatás (ere-
detileg nem szándékosan, hanem a felmerült szükség miatt) egyben az anyanyelv
ápolását és gyakorlását is szolgálja. Elsősorban ott, ahol a magyarok szórványban él-

83 Milan Vukomanović, a Belgrádi Egyetem Szociológia tanszékének docense, interjú, Belgrád, 2004. augusztus 21.
84 Andrija Kopilović, a szabadkai Teológiai-Hittudományi Intézet rektorhelyettese, interjú, 2004. április 14.
85 A Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma és a Határon Túli Magyarok Hivatala voltak a finanszírozók.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 31

nek, és/vagy ahol nincsen magyar tannyelvű iskola vagy osztály, a diákok bizony egy-
re kevésbé beszélik a magyar nyelvet, és ez a heti egy óra fontos köteléket jelent szá-
mukra az anyanyelvükkel. Az olvasás és beszéd mellett a hitoktatók az írás gyakorlá-
sára is hangsúlyt fektetnek. Az iskolai hitoktatás így tehát kettős szerepet tölt be: meg-
ismerteti a diákokkal a vallásuk és egyházuk tradícióit, valamint ápolja az anyanyelv-
vel való kapcsolatukat. Bár egyik egyházi vezető sem tartja önmagában célnak ez
utóbbit, a jelenlegi helyzet tükrében mindannyian szükségesnek és elkerülhetetlen-
nek ítélik azt. Mivel gyakran előfordul, hogy a tiszta magyar házasságokból származó
gyermekek magyar nyelvtudása is gyenge, így mindenki jól jár, és senki sem unatko-
zik a hittanórákon, amikor nyelvtanulásra kerül sor.

3.3. Egyház és politika, egyházak és közélet

a) A vallás jelenléte a közéletben

A Vajdaság Autonóm Tartomány Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebb-
ségi Titkárságán belül működik az Egyházi és Vallásfelekezeti Szolgálat, melynek élén
Slaven Dulić tartományi segédtitkár áll. Ezen szolgálat felelősségi körébe tartozik a
vallási vezetőkkel való kapcsolattartás a Tartományi Végrehajtó Tanács képviseleté-
ben. Az utóbbi évek politikai, közéleti tendenciáihoz híven ők is fontosnak tartják, pro-
tokolláris és ceremoniális szinten, fenntartani a kapcsolatot a vallási közösségekkel –
így a magyarokat tömörítő tradicionális egyházakkal is –, illetve azok vezetőivel.86
Ezen túl azonban nagyon keveset tudnak arról, milyen értékeket is vallanak ezek a kö-
zösségek, és milyen szerepet játszanak az adott népcsoport vagy kisebbségi közös-
ség életében. Ez a hivatalos kapcsolat így formailag nagyon impozáns, tartalmilag
azonban meglehetősen üres. Ez sajnos nem csak a tartományi vezetésre, hanem az
államira, valamint a társadalom egészére is vonatkozik. A vezető politikusok és a kü-
lönböző vallási közösségek követői szinte semmit sem tudnak mások hitéről, hagyo-
mányairól. Országos szinten nagy szükség lenne a felvilágosításra és egymás hagyo-
mányainak a megismerésére, hiszen sokszor az ismeret hiánya szül félelmet, és vezet-
het mások alaptalan megvádolásához.
A tartomány félévente pályázatokat hirdet, amelyekre a Vajdaság Autonóm Tarto-
mány területén működő hagyományos egyházak és felekezetek pályázhatnak. A tar-
tományi pénzek „templomok és más szakrális létesítmények beruházási munkálatai-
ra, hagyományos egyházi rendezvények megszervezésére, az egyházak és a vallásfe-
lekezetek kiadói és tudományos tevékenységére” ítélhetők oda.87
Hódi Sándor szerint, a vajdasági egyházakkal kapcsolatban „politikai együttmű-
ködésről nem beszélhetünk. A keresztény szellemiségű pártok Vajdaságban minde-
nütt háttérbe szorultak, profilt váltottak, beolvadtak, megszűntek. Néhány civil szerve-
zet tart fenn kapcsolatot az egyházzal.”88 Az utóbbi években növekedni látszik a vallá-
si jellegű alapítványok és szervezetek száma, melyek próbálják a keresztény értéke-

86 Slaven Dulić, tartományi segédtitkár, és munkatársa, Zdravko Jež, interjú, Újvidék, 2006. április 7.
87 Lásd: Egyházi és Vallásfelekezeti Szolgálat,
http://www.puma.vojvodina.sr.gov.yu/text.php?sek=15&vr=1&PHPSESSID=d28eqgv6h2r6ve77bt8sq01hq0 (2006. novem-
ber 25).
88 Hódi Sándor, interjú, 2006. április 13.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 31
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 32

32 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

ket és hagyományokat ápolni. Ezzel egy időben úgy tűnik, az egyházak is kezdik fel-
ismerni a szinte nem létező délvidéki magyar értelmiség felkarolásának és megerősí-
tésének szükségességét. E kettő metszéspontjában található a Keresztény Értelmisé-
gi Kör, mely a Vajdaság egész északi részén aktív és 49 településen van helyi cso-
portja.89 Elsősorban a katolikus hívőket fogja össze és 2004 óta ifjúsági szakosztálya
is létezik. Rendszeresen szervez lelkigyakorlatokat és tudományos tribünöket a külön-
böző magyarok lakta településeken. Protestáns oldalon, 2006. májusban, Szabadkán
megalakult az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Délvidéki Köre, mely első
konferenciáját együtt szervezte a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel.90 A
szabadkai székhelyű Vajdasági Pax Romana Katolikus Értelmiségi Egyesület szintén
aktív: lelki napokat tart és előadásokat, konferenciákat szervez rendszeresen. A szin-
tén szabadkai alapítású Vajdasági Keresztény Ifjúság a fiatalokat igyekszik hasonló
programok szervezése által összefogni.
A személyes kapcsolatok is fontos szerepet játszanak: néhány vallási vezető
ugyanis szoros kapcsolatot ápol politikusokkal és politikai pártokkal (pl. Dolinszky Ár-
pád és a VMSZ). Dolinszky Árpádnak a Szülőföld Alap Tanácsban való tagsága nagy
sajtóvisszhangot váltott ki.

b) Kapcsolattartás magyarországi egyházakkal, kollégákkal

A magyarországi egyházakkal és lelkész-kollégákkal való szoros kapcsolattartás
nagyon fontos szerepet játszik a vajdasági egyházak életében. Egyrészt pszichikailag
nagy erejű, hiszen a hovatartozás érzését elégíti ki, emellett azonban a gyakorlati és
az anyagi támogatást is jelenti, mely a jelen helyzetben néha a túlélést segíti. Ezek a
kapcsolatok mind hivatalos, mind személyes szinten léteznek, és sok területet ölelnek
fel. Fontosak a közös szervezésű, vagy magyarországi vendégek részvételével lebo-
nyolított papi, lelkészi konferenciák és lelkigyakorlatok. Ez utóbbiakat, valamint konfe-
renciákat és zarándoklatokat, sokszor a hívek részére is szervezik. Nem elhanyago-
landók a fiatalokkal és gyermekekkel foglalkozó szolgálatok, cserkésztalálkozók, tá-
borok megemlítése, melyek között fontos helyet foglalnak el a nyelvápoló és kulturá-
lis programok. Ez a fajta kapcsolattartás mindegyik egyházra jellemző, és fontos ré-
szét képezi az életének.
Az oktatás terén is van fontos kapcsolódási pont. Ez mind a pap- és lelkésznö-
vendékek, mind az egyházi szolgálók (kántorok, hitoktatók stb.) képzésére és tovább-
képzésére vonatkozik. Az iskolai vallásoktatás gyakorlati megszervezésében is na-
gyon nagy segítséget nyújtottak a magyarországi egyházak és állami szervek: tapasz-
talatuk átadásán kívül tankönyveiket is sok esetben a vajdasági egyházak rendelkezé-
sére bocsátották.
A Római Katolikus Egyház a magyarországi és a horvátországi katolikus egyház-
zal tart szoros kapcsolatot. Mivel a Szabadkai Püspökség területén nagy számban él-
nek horvát nemzetiségű hívek, sok a kapcsolódási pont Horvátországgal, de a Kalo-
csa-Kecskeméti Főegyházmegyével, valamint a Szeged-Csanádi Egyházmegyével is.
A Nagybecskereki Püspökség csak a Magyar Katolikus Egyházhoz kötődik szorosab-
89 http://www.kek.org.yu/hu/index.php (2006. február 15); Harmath Károly OFM: „Szeretnénk lélekben gazdagabbak lenni”, Új
Ember Magazin VI/1, 2005. január-február.
90 Frenkl Róbert: „Hitbeli közösségben”, Evangélikus Élet 20, 2006. május 14.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 33

ban. Magyarországi zarándoklatok, közös lelkigyakorlatok, papok és laikusok számá-
ra, táborok, közös misék jellemzik ezt a kapcsolatot.91 Példaként megemlítendő, hogy
2005. júniusában, Óbecsén, tartották a szerbia-montenegrói katolikus papság kétna-
pos lelkigyakorlatát, két nyelven. A magyar nyelvű előadást Erdő Péter bíboros, prí-
más, esztergom-budapesti érsek tartotta.92
A Református Keresztyén Egyház országos szinten szoros kapcsolatot tart fenn
a Magyarországi Református Egyházzal. Lelkészi, egyházközségi látogatásokat szer-
veznek, közös programokkal egybekötve. A legtöbb egyházközségnek van magyaror-
szági testvérközössége. A magyarországi egyházi vezetők gyakran meghívott vendé-
gek és előadók a lelkészi vagy presbiteri konferenciákon.
Bácsfeketehegy pl. továbbra is tartja a kapcsolatot kibocsátó településével, Kun-
hegyessel, ahonnan a legtöbb kitelepülő származott. Ennek ápolásában nagy szere-
pet vállal a református egyházközség, hiszen 1785-ben, a telepítés évében Bácsfeke-
tehegy összes lakosa magyar református volt.93 A reformátusok ezen faluban a mai
napig túlnyomó többséget alkotnak, annak ellenére, hogy a későbbi telepítések alkal-
mával katolikusok, majd a második világháború után pravoszláv vallásúak is érkeztek.
Torontálvásárhelyre 1794-ben hódmezővásárhelyi, szentesi, makói és gyomai re-
formátus vallású magyarok települtek.94 A településnek Hódmezővásárhellyel testvér-
városi kapcsolata van, melynek ápolásában a református egyházközség is részt vesz.
A református közösség továbbá, 2006-ban, a Budapesti Svábhegyi Református Egy-
házközséggel írt alá testvéri kapcsolat létesítéséről szóló nyilatkozatot.95
Az Evangélikus Keresztyén Egyház is hasonló jellegű kapcsolatokat ápol a Ma-
gyarországi Evangélikus Egyházzal, bár egyházközségi szinten kisebb mértékű az
együttműködés, mint a már említett egyházak esetében.
A finanszírozást külön kell említeni, hiszen a vajdasági egyházak nagyon nagy
mértékben Magyarországról kapnak anyagi segítséget. Az egyházi támogatás mellett
legfőbb magyarországi kormányzati és alapítványi támogatóik a korábbi Nemzeti Kul-
turális Örökség Minisztériuma, most Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Határon Tú-
li Magyarok Hivatala, A Szülőföld Alap, az Illyés Közalapítvány és az Apáczai Közala-
pítvány. Emellett természetesen más szervezetek is nyújtanak, közvetlenül vagy köz-
vetve, anyagi segítséget a magyarokat tömörítő egyházaknak. Egyik legfrissebb pél-
da a 2006. október 27-én, több magyarországi állami képviselő jelenlétében Szabad-
kán átadásra került evangélikus püspöki és gyülekezeti épület, melynek belső felújítá-
sát teljes egészében a magyar kormány finanszírozta.96

c) A vallási közösségek szerepe a magyar identitástudat megőrzésében

Az eddig tárgyaltak alapján fölmerül a kérdés: milyen szerepet játszanak az egy-
házak a magyar identitástudat megőrzésében és ápolásában? Néhány külsőség rög-
91 Újabban az aracsi pusztatemplom is zarándokhely lett, ahová pedig magyarországi katolikusok jönnek.
92 Fuderer László, interjú; a Szabadkai Egyházmegye honlapja: http://www.suboticka-biskupija.info/
arhiva.php?arc_Month=6&arc_year=2005.
93 Ágoston Sándor: A megtartó egyház. A feketicsi református gyülekezet történetéből. Fórum, Újvidék, 1997, 95. old.
94 http://www.debeljaca.com/magyarul/indexmagyar.htm (2006. november 11).
95 http://www.debeljaca.com/magyarul/templom/felavatas/dombormu.htm (2006. november 11).
96 ÁHEKE, http://www.lutheran.org.yu/aktualis.html (2006. november 25).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 33
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 34

34 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

tön szembeötlik: a református istentiszteletek és egyházi összejövetelek pl. a legtöbb
helyen a Himnusz éneklésével fejeződnek be. Emellett Hertelendyfalván mindig – és
néha még országos szintű konferenciákon is! – elhangzik a Székely Himnusz is. Mek-
kora is azonban valójában a vallás és az egyházak közösségmegtartó ereje a Vajda-
ságban?
Hódi Sándor szerint „az elmúlt évtizedekben az egyházra hárult a nemzeti tudat
ápolása, a kulturális szokások és hagyományok átörökítése, a fiatalok erkölcsi neve-
lése. Ezzel az egyház valamelyest fékezte az asszimilációt, amely a nemzeti közössé-
gekre nehezedő politikai nyomás miatt így is katasztrofális méreteket öltött.”97
A fenti kérdésre még a papok és lelkészek között is nagyon eltérő válaszokat ka-
punk. Fuderer László, óbecsei katolikus plébános, egyike azoknak, akik szerint a val-
lás és az egyházak továbbra is kulcsszerepet játszanak a magyar azonosságtudat
megőrzésében: „Megpróbálták a politikusok különválasztani az egyházat a magyar-
ság érdekeitől. Ez nagy melléfogás volt, mert az egyetlen erő, amely össze tudja tar-
tani a Délvidéken – elsősorban a szórványokban – a nemzetet, az az egyház. Nélkü-
le minden próbálkozás, még ha az anyaországból pénzelik is, nagyon csekély lét-
számban mozgósít csak embereket és tulajdonképpen sikertelen.” 98
Fontos azt is megvizsgálni, hogy létezik-e együttműködés e téren az egyházak kö-
zött. Bár leginkább külön-külön, saját egyházukon belül igyekeznek ezt elsősorban
megoldani, léteznek kivételek is. Az együttműködés egyik példája az Evangélikus Ke-
resztyén Egyház és a Református Keresztyén Egyház által közösen gondozott Kúlai
szórványgyülekezet, mely 2006-ban ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját. Erről
a két egyház, 2006. június 18-án, közös rendezvényen emlékezett meg Csete-Szemesi
István református püspök, Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens, valamint
Pál Károly, Kishegyes község elnöke jelenlétében.99
Az utóbbi években nagyon népszerűvé vált, hogy vallási keretben emlékezzenek
meg a magyar nemzeti ünnepekről. Ezeken a megemlékezéseken szinte mindig és
mindenhol részt vesznek az egyházak képviselői. Így, 2006-ban, több helyszínen is –
Óbecsén, Topolyán, Doroszlón és Magyarittabén – a március 15-i megemlékezések
egyházi keretek között (szentmisén / ünnepi istentiszteleten), vagy egyházi részvétel-
lel (például az elesettek sírjainak megáldásával) zajlottak. Ezen ünnep alkalmából a
bácskossuthfalvi Kossuth-szobornál évente összegyűlnek a helyi vallási és politikai
élet képviselői.
Az Újvidéki Televízió 2. csatornája rendszeres, hetente közvetített félórás magyar
nyelvű vallási műsora mellett Karácsony és Húsvét alkalmával a megszokottnál hosz-
szabb különprogramot is sugároz. Ezek között gyakran van élő közvetítés miséről és
istentiszteletről, és a szerkesztők megpróbálnak arányosan időt biztosítani mind a ma-
gyar katolikus, mind a protestáns egyházak szokásainak bemutatására.
Nemcsak nemzeti és vallási ünnepeken vesznek részt az egyházak a közélet-
ben, hanem szinte minden olyan nagyobb kulturális rendezvényen is, amely a vaj-
97 Hódi Sándor, interjú, 2006. április 13.
98 Fuderer László, interjú, Belgrád, 2006. július 22. Fontos megjegyezni, hogy a plébános olyan településen él, ahol a magya-
rok az összlakosság jelentős részét teszik ki.
99 F. C. Zs.: „Ünnepség Kúlán”, Református Élet 2006 augusztus, 6. old.; Orosz Attila, interjú, 2006. július 22.
100 „XIII. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok Horgoson”, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. (http://www.vmmi.org.yu/home,
2006. augusztus 31).
101 „Tisztelgés Kossuth emléke előtt”, Magyar Szó 2002. szeptember 24.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 35

dasági magyarságot érinti. Pl. 2006. augusztus 27-én, a XIII. Vajdasági Magyar Ün-
nepi Játékok Horgoson megnyitója ökumenikus istentisztelet keretében történt, s
ebben a katolikus, a református és az evangélikus egyház képviselői is aktív szere-
pet vállaltak.100 2002. szeptember 22-én a bácskossuthfalvi megemlékezést Kos-
suth Lajos születésének kétszázadik évfordulójáról szintén ökumenikus istentiszte-
let nyitotta meg, melyen a házigazda, Móricz Árpád református lelkész, Vreckó Má-
ria pasztorális munkatárs és Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens működ-
tek közre.101 2001-ben, Orbán Viktor akkori magyar miniszterelnök Szent István-na-
pi látogatása alkalmából mind a négy magyar történelmi egyházi vezető megjelent,
hogy szerepet vállaljon a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban megtartott ünne-
pi ökumenikus istentiszteleten.102
Példaként szolgálhat a 2006. május 13-án Hertelendyfalván megrendezett Ma-
gyar Művelődési Egyesületek 17. Dél-Bánáti Szemléje is. Ennek keretében a program
megbeszéléssel kezdődött, amelyen (a 18-ból) 16 kulturális egyesület vezetője, a Ma-
gyar Nemzeti Tanács és a Magyar Köztársaság Nagykövetségének képviselői mellett
Fiser János, a Nagybecskereki Püspökség déli egyházmegyéjének főesperese, Erős
Mihály pancsovai plébános, valamint ifj. Halász Béla hertelendyfalvi református lel-
kész is részt vett.103 A falu református temploma a délután folyamán ökumenikus is-
tentiszteletnek adott otthont, ahol Halász Béla és Erős Mihály szolgáltak. Ilyen közös
istentiszteletek már több éve rendszeresek a dél-bánáti szemlék programjában. Ez al-
kalommal igen nagy érdeklődés mutatkozott mind a katolikus, mind a református
résztvevők részéről, akik teljesen meg is töltötték a templomot. Ezután kezdődött csak
a kultúrkörök gazdag programjának bemutatója.
A nándorfehérvári csata 550. évfordulója alkalmából a belgrádi Kalemegdan-
erődben 2006. július 22-én tartott megemlékezés is vallási keretek között zajlott. A
szervező, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (és a társszervező belgrádi re-
formátus egyházközség) ökumenikus istentisztelet keretében ünnepelte a győzelem
évfordulóját, melyre a katolikus és református egyházak képviselői mellett a Szerb Or-
todox Egyházat is meghívták, amely azonban nem küldött hivatalos képviselőt. A meg-
emlékezés ennek ellenére két nyelven (magyarul és szerbül) zajlott. Az istentisztelet
után Papp Sándor, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete mondott beszédet. Az
emlékkő lábánál koszorút helyezett el Nenad Bogdanović, Belgrád polgármestere is.
A Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának vajdasági rendezvényei példa-
ként szolgáltak az ellenkező helyzetre, amikor a politika és a közélet képviselői jöttek
a templomba, hogy egyházi ünnepen vegyenek részt. A fő rendezvény Bácsfekete-
hegyen zajlott, 2006. augusztus 19-én, ahol körülbelül 800 résztvevővel, ünnepi isten-
tisztelet keretében, majd ünnepi zsinati ülésen emlékeztek meg a jelenlevők nemcsak
a világ református magyarságáról, hanem Bocskai István életművéről is, mivel az ezévi
világtalálkozó a Bocskai-év jegyében zajlott. Jelen volt Bölcskei Gusztáv is, a Tiszán-
túli Református Egyházkerület püspöke és a Magyarországi Református Egyház zsi-
natának lelkészi elnöke. Az istentiszteleten részt vettek a községi kormányzat képvise-
102 Pénzes János szabadkai megyés püspök, Csete Szemesi István református püspök, Huzsvár László nagybecskereki me-
gyés püspök és Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens együtt celebráltak. „A VMSZ Szent István-napi rendezvénye”,
Vajdasági Magyar Szövetség (www.vmsz.org.yu).
103 Hertelendyfalva magyar ajkú lakosai között a valahai székely telepes-leszármazott reformátusok alkotnak többséget (a refor-
mátus egyházközség 1100 tagot számlál). A faluban a mai napig nem épült katolikus templom: a 110 tagú katolikus közös-
ségnek csak imaháza van. A hívek a közeli Pancsovába járnak templomba, és innen jár ki hozzájuk rendszeresen pap is.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 35
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 36

36 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

lői (többek között Pál Károly, Kishegyes község elnöke), valamint a Vajdasági Magya-
rok Szövetségének elnöke, Kasza József is (aki egyébként a szabadkai református
egyházközségben tiszteletbeli presbiteri funkciót tölt be).

A Református Világtalálkozó rendezvénye Bácsfeketehegyen (2006. augusztus 19)

A nemzeti és vallási identitástudat összefonódásának példái között meg kell em-
líteni az egyházak kevésbé szerencsés történelmi és politikai állásfoglalásait is. A
múlthoz való görcsös ragaszkodás, valamint az anyaország felé való fordulás a jelen-
legi helyzetben teljesen érthető jelenség. Az identitás kizárólagosan ottani keresése
azonban kettős elfordulást jelent Szerbiától. A múltba tekintés, és ennek elsődleges
példájaként a trianoni békeszerződés állandó emlegetése és tragikus voltának ecse-
telése a felnövekvő nemzedékekben akaratlanul is a gyűlölet továbbvitelét segíti elő,
s egyben – legalább közvetve – a társadalom szemében a politikai szélsőjobboldallal
azonosítja az egyháza(ka)t. Koltay Gábor Trianon című filmjét pl. több vajdasági tradi-
cionális egyházközség is levetítette. A magyar történelem és látószög megismerteté-
se másokkal természetesen önmagában még nem elítélendő dolog, de sajnálatos
módon ez ugyanakkor szélsőséges nézetek felkarolását és propagálását is jelentheti.
Ennek ékes példája a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, mely többször keltett
már botrányt a Vajdaság különböző településein, és melynek vezetőjét, Toroczkai
Lászlót, 2006. februárjában, a szerb hatátőrök nem is engedték be az országba.104
Több vajdasági egyház képviselőjének is van közvetlen vagy közvetett kapcsolata a
szervezettel, amely a szerb többség szemében nem vet jó fényt rájuk.
Az egyházaknak, ha valóban a vajdasági magyarság fennmaradását akarják elő-
segíteni, vezető szerepet kellene játszaniuk a történelem újraértékelésében és a mo-

104 Lásd pl. Vajdaság Ma, 2006. február 1 (www.vajdasagma.info).
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 37

rális felelősségvállalás kérdésében – elsősorban Magyarország második világhábo-
rús viselkedését illetően. Azzal, hogy ultranacionalista nézeteket támogatnak és ma-
gukba zárkóznak, ennek pontosan az ellenkezőjét teszik. A kizárólagos öntudat hirde-
tése pedig ugyanahhoz a nemzeti türelmetlenséghez vezethet, amellyel a vajdasági
magyarellenes bűncselekmények elkövetőit vádolják. A múltról alkotott tiszta kép nél-
kül pedig nem lesz tiszta jövőképe az egyházaknak.

d) Egyházak a kettős állampolgárságról és egyéb közéleti kérdésekről

Kérdés, hogy az ünnepeken túlmenően az egyházak mennyire aktívan vannak je-
len az élet különböző területein, és foglalkoznak-e a mindennapi élet különböző gond-
jaival. A politika és az identitás kapcsolódási pontjára vonatkozóan fontos megemlíte-
ni azt, hogyan reagáltak az egyházak a 2004. december 5-i népszavazás kimenetelé-
re. Részt vettek-e valamilyen módon az azt megelőző közéleti vitában? Foglaltak-e
konkrétan állást ez ügyben?
A kettős állampolgárságról tartott 2004. december 5-i magyarországi népszava-
zás heves vitát váltott ki a Vajdaságban is, és az esemény után még sokáig a figyelem
középpontjában maradt. Több egyház és egyházi vezető is tett nyilatkozatot, jelente-
tett meg cikket e témával kapcsolatban, legtöbbször határozottan állást foglalva az
„igen” vagy a „nem” mellett. A Református Keresztyén Egyház a Magyarországi Refor-
mátus Egyház példáját követve állt ki az „igen” mellett, amely sok energiát fektetett ab-
ba, hogy híveit is meggyőzze arról, hogyan szavazzanak. Csete-Szemesi István püs-
pök és Póth Péter főgondnok ezen túl aláírásukkal is hozzájárultak a Kárpát-meden-
cei Református Generális Konvent nyilatkozatához, mely „minden jóakaratú magyar
állampolgárt a népszavazáson való részvételre és a történelmi jelentőségű IGEN ki-
mondására” biztatott.105
Mivel maga a kettős állampolgárság kérdése szorosan kapcsolódik az identitás-
hoz, emiatt ez nagymértékben érzelmi töltetű kérdés. Nem is csoda, hogy sokan ér-
zelmi szempontból közelítették meg ezt a témát, mely a kedélyeket is felkorbácsolta.
Huzsvár László, nagybecskereki püspök, érzelemmel telített nyilatkozata, 2004. no-
vemberéből, ezt igen szemléletesen példázza:

„A Születés Ünnepének ihletettsége mellé mi, délvidéki magyar katolikusok,
remegésteli izgalommal várjuk karácsonyfánk alá anyaországi testvéreink ajándékát...
Nagyapáink, apáink és a mi magunk közel nyolc évtizede tartó kínlódása után vajon
szívükre ölelnek-e bennünket anyaországi testvéreink?... Kitagadottaknak érezhetjük-
e majd magunkat, miközben görcsösen ragaszkodunk megmaradásunkért: Krisztus-
hívőnek, magyarnak, embernek és testvérének, azoknak, akik megkérdőjelezik, hogy
minket országhatáron kívül rekedteket magyarul tanított imádkozni édesanyánk?”106

Sokan magyar azonosságtudatuk megkérdőjelezését és megtagadását vélték
felismerni az elutasító eredményben. Ez igen mélyen érintette a vajdasági magyarok
105 „A Generális Konvent Közös nyilatkozata”, Várdaróc, 2004. november 17 (http://generaliskonvent.reformatus.hu/
news.php?ax=v&n=3&id=3&nid=6, 2006. szeptember 11).
106 „Huzsvár László nagybecskereki püspök nyilatkozata a kettős állampolgárságot illetően”, 2004. november 22
(http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp, 2006. április 11).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 37
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 38

38 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

legnagyobb részét. A népszavazást, és a sokak számára tragikus elutasítást jelentő
eredmény után is folytatódtak a nyilatkozatok, magyarázkodások és viták. 2005. ápri-
lisában a református országos presbiteri konferencia központi témája is a népszava-
zás kimenetele volt. A mögötte rejlő aktuális politikai kérdésekről és a népszavazás ta-
nulságairól tartott többórás előadást a vendégként meghívott Szabó István, a
Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.107
Az egyházak közéleti megnyilvánulásait és a vallás fontosságát illetően érdekes
példaként szolgálhat a 2006. áprilisában, Szabadkán, megrendezett Omega-koncert
esete. A Magyar Nemzeti Tanács és Szabadka város által támogatott könnyűzenei
koncertet nagyszombatra tervezték, ami heves reakciókat váltott ki nemcsak az egy-
házak, hanem más szervezetek képviselői körében is. A délvidéki Magyar Polgári Szö-
vetség élesen bírálta az időpont megválasztását, hiszen mint mondták, „Nagyszombat
a keresztény hívők legszomorúbb napja, amikor magunkba mélyedve átgondoljuk az
életünket, átérezzük a fájdalmat, amelyet a szülő érez halott fia felett. Ez a nap nem a
vigadozás, az önfeledt tánc, a részegeskedés ideje...”108
Érdemes idézni Huzsvár László püspök szavait is, aki e témával kapcsolatban is
kifejtette a véleményét. Az egyházaknak, illetve a vallásnak a társadalomban jelenleg
betöltött szerepét hasonlítja össze a kommunista időszakkal, és az akkori hatalomnak
a jelen tanulmányban már említett törekvéseivel, vagyis az egyháznak a közéletből va-
ló kizárásával. A változás óta történteket a következőképpen konstatálja:

„Az utóbbi 10-15 évben fordult a kocka. Kedveltjei, sőt elkényeztetettjei lettünk
magyar közéletünk felelőseinek. Történelmi egyházaink püspökei, papjai megtisztelő
meghívókat kapnak politikusainktól, közigazgatási szervektől, kultúrköröktől, iskola-
igazgatóktól, stb. Magyar sajtónk nemzetmegtartónak ismeri el lelkipásztorkodásun-
kat. Karácsonyunkat, húsvétunkat, pünkösdünket azonban kisajátítják és ellehetetle-
nítik. Óraműnyi pontossággal virágvasárnapi szertartásunk idejére piros tojás festésé-
re és gipsznyuszik készítésére hívják gyermekeinket, húsvétkor valamilyen koncertre
és sportrendezvényre, pünkösdkor dal- és táncfesztiválra. Úgymond nemzeti
kultúrérdekek felkarolása címén vajon ‘balek-egyház’ szintjére szoruljunk?! Kinek a ká-
rára? Ugyanazokéra, akik amennyire magyarok ugyanannyira netán istenhívők is és
amennyire istenhívők netán kétszer annyira magyarok is.”109

Az egyházak és a kultúrkörök gyakran akarva-akaratlanul történő ilyen és hason-
ló versengését mások is megemlítik. Ilyen volt pl. a helyzet az 1990-es években Piro-
son, de azóta az egyház és a kultúrkör vezetőinek sikerült közös nevezőre jutniuk.110
Kutatásaim alapján azonban kiderült, hogy sok helyen nem jellemző, hogy misék, is-
tentiszteletek vagy egyházi ünnepek idejére terveznének kulturális programokat, és ki-
fejezetten jó a viszony a helyi kultúrkör és az egyházközség(ek) között. Ez gyakran az-
zal is magyarázható, hogy szinte ugyanazok az emberek vesznek részt mindkettő

107 Szabó István püspök ismeri a vajdasági helyzetet, mivel édesapja bánáti származású.
108 „Az MPSZ kifogásolja az Omega-koncert időpontját”, 2006. április 13, Vajdaság Ma hírportál (www.vajdasagma.info, 2006.
április 18).
109 „Egyházellenes kultúrharc? Avagy egymásért, vagy egymás ellen? Kinek a kárára?”, Vajdaság Ma hírportál, 2006. április 8
(ww.vajdasagma.info, 2006. április 18).
110 Botos Andrea, pirosi református lelkésznő, interjú, Újvidék, 2006. február 11.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 39

programjain és munkájában. Példa erre a pancsovai (Pančevo) és hertelendyfalvi ka-
tolikus és református egyházközségek harmonikus és gyümölcsöző viszonya mind a
két helységbeli kultúrkörrel, a Petőfi Sándor Kultúrkörrel Pancsován és a Tamási Áron
Székely Kulturális Egyesülettel Hertelendyfalván. Több helyen mind a vallási közössé-
gek, mind pedig a kultúrkörök ugyanazt a termet vagy épületet használják. Ez elsősor-
ban kis szórványközösségekre jellemző, mint pl. Bácsföldvár (Bačko Gradište) vagy
Nyékince (Nikinci).
Van példa arra is, hogy más vallási közösségekkel osztják meg a helyisége(ke)t.
Ezt példázza a Református Keresztyén Egyház és az Ágostai Hitvallású Evangélikus
Keresztyén Egyház ilyen jellegű együttműködése Óbecsén, valamint a római katolikus
egyházközség és a Szlovák Evangélikus Egyház által közösen használt templom
Lalicson (Lalić).
Huzsvár püspök „balek-egyház” kifejezését sajnos jól illusztrálja a szabadkai Ma-
gyar Ház esete. A ház finanszírozásáról szóló szerződést, ahol a tervek szerint civil
szervezetek, alapítványok, egyházak és politikai pártok kaptak volna otthont, 2003-
ban az Evangélikus és a Református Egyház vezetői írták alá, mert ők lettek volna maj-
dani tulajdonosai. A ház építése, melyet a magyar kormány finanszírozott, 1,2 millió
euróba került. 2005. május 27-én adták át ünnepélyes keretek között, Gyurcsány Fe-
renc magyar miniszterelnök jelenlétében. Ezt követően az épület majdnem egy éven
át üresen állt, mígnem Kasza József kijelentette, hogy mivel az ő érdeme volt a pénz-
gyűjtés e célra, ő dönti el, ki költözhet be. Rávette az egyházakat, hogy átadják a tu-
lajdonjogot a szabadkai Szekeres Alapítványnak, valamint a Pannon Alapnak. E két
szervezeten kívül beköltözhet még a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemze-
ti Tanács és az Illyés Alapítvány.111 Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a politikai
erők szándékosan használták-e ki az egyházakat azon reményben, hogy az ő nevük-
ben könnyebben kapnak anyagi támogatást Magyarországról.
Összegezve a fentieket: a vajdasági magyar egyházak továbbra is fontos szerepet
játszanak a magyar identitástudat ápolásában. Néhol, elsősorban szórványtelepülése-
ken, kizárólagosan ők végzik ezt a munkát, mely kulcsfontosságú a jövő szempontjá-
ból. A politikában és a közéletben betöltött valódi szerepük és befolyásuk mértéke
azonban vitatható. Bár egyre erősebben jelen vannak a magyarság kiemelkedő ese-
ményein, és gyakran foglalnak állást a vajdasági magyarságot érintő kérdésekben, a
politikai elit nem mindig hallgat rájuk, sőt néha a saját céljainak elérésére ki is használ-
ja őket. Ez természetesen gyengíti az egyházak hitelességét, melyet a mai szerbiai po-
litikai és társadalmi légkörben nehéz elérni és még nehezebb megőrizni.

111 Magyar Szó 2006. június 3.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 39
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 40

III. Társadalmi-szociológiai kihívások
Működésük során a vajdasági egyházak több olyan társadalmi-szociológiai jelen-
séggel találják szemben magukat, amelyek a magyarság fennmaradására nézve ve-
szélyt jelentenek. Az ezzel kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdés a követke-
ző: Mit tesznek a vallási közösségek, hogy fiataljaikat megtartsák? Már maga a kér-
dés is több rétegre bontható, hiszen nemcsak a vallási, lelki értelemben való „meg-
tartás” a kérdés, hanem gyakran – és sokszor talán ez jelenti a nagyobb kihívást –
a fiatalok szó szerinti fizikai megtartásáról van szó a Vajdaság, illetve Szerbia terü-
letén. Hódi Sándor szociológus már 1989-ben, tehát még az 1990-es évek háború-
inak kezdete előtt felhívta a figyelmet arra, hogy Jugoszláviában évente 1%-kal csök-
kent a magukat magyarnak vallók száma, amit külföldre távozással, illetve belföldi
mobilitással magyarázott.112 Ez utóbbi keretében egyre többen költöztek a nagyvá-
rosokba, ahol a tapasztalatok alapján elkerülhetetlen az asszimiláció.
A 2002. évi országos népszámlálás adataiból látható, hogy a magyar nemzeti-
ségű lakosok már csak hat vajdasági községben vannak abszolút többségben. Sza-
badkán továbbra is relatív többséget alkotnak, annak ellenére, hogy százalékos ará-
nyuk közel 43-ról 38-ra csökkent. Óbecse községben azonban, az 1991-es nép-
számlálás óta 49%-ra esve, elvesztették korábbi abszolút többségi pozíciójukat.
A következőkben néhány olyan gyakori problémával foglalkozom, amellyel a
vajdasági magyarok nap mint nap szembesülnek. A fiatalokat és a vajdasági ma-
gyarság fennmaradását leginkább az elvándorlás, az asszimiláció és a negatív
népességnövekedés fenyegeti. Ezek közül némelyik természetesen nemcsak
őket érinti, hanem jellemzi az egész Vajdaságot, illetve a Szerb Köztársaságot is,
nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, és némelyikük generációtól is
független.

1. Kihívások: elvándorlás, asszimiláció, negatív népességnövekedés

1.1. Elvándorlás

Az 1990-es évek elejétől kezdve nagymértékű elvándorlás mutatkozott Szerbia
egész területéről, és nemcsak a kisebbségek köréből.113 Az elvándorlásnak több
oka is van, melyek gyakran halmozottan jelentkeznek: ezek közül talán legfontosab-
bak a háborúk (az 1999. évi bombázást is beleértve), az életszínvonal drasztikus
csökkenése, a nemzetközi embargó, és ennek negatív következményei, valamint a
nagyon nagy hányadú munkanélküliség, amely aránytalanul nagy mértékben sújtja
a fiatalokat.
A németországi székhelyű Európai Kisebbségi Kérdésekkel Foglalkozó Központ
(European Centre for Minority Issues) szerint 1991 óta „némelyik kisebbség diszkrimi-
112 Hódi Sándor: Légüres térben: tíz évi küzdelem a délvidéki magyarságért. Logos, Tóthfalu, 2001, 22. old.
113 Lásd Mirjana Morokvasić: „Serbie-Monténégro: terre de refuge, terre de départ”, Revue d’études comparatives est-ouest
35/1-2, 2004, 223-267. old. Morokvasić az 1991. óta történt demográfiai változásokat elemezve kiemeli, hogy a beáramló
menekülttömeg ellenére Szerbia népessége csökkent, amit az elvándorlás felerősödésével magyaráz.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 41

nációja és elnyomása [is] jelentős elvándorlást eredményezett,114 főleg a vajdasági
horvátok és magyarok körében”.115 A horvátországi és boszniai szerb menekültek tö-
meges érkezése a Vajdaságba szintén negatívan hatott bizonyos kisebb települések
interetnikai kapcsolataira, ahol a magyarok a lakosság több mint 50%-át alkotják (pl.
Ada, Topolya, Csóka, Kanizsa, Kishegyes és Zenta), oly mértékben, hogy becslések
szerint 35.000 magyar vándorolt el Magyarországra.116 A fiatalok közül sokan tovább-
tanulási szándékkal utaztak külföldre, leggyakrabban az anyaországba, azonban „a
’90-es évek eleje óta Magyarországon tanuló határon túli fiatalok többsége nem tért
vissza szülőföldjére”.117 A kivándorlók között aránytalanul nagy a magas fokú képzett-
séggel rendelkezők száma, tehát a vajdasági magyarság a jelen- és jövőbeli szellemi
elitjét veszti el. Ugyanakkor 1998 és 2003 között a Vajdaságból legtöbben a 25 és 34
év közötti korosztályból vándoroltak külföldre.118 A teljesség kedvéért azonban meg
kell említeni, hogy Magyarországra és más országokba természetesen nem csak ma-
gyar nemzetiségűek vándoroltak.
A 2002. évi népszámlálás adatai arról tanúskodnak, hogy az összes olyan köz-
ségben, ahol a magyarok abszolút többséget alkotnak, a legutóbbi, 1991-es népszám-
lálás óta nagy mértékben csökkent a lakosság. Az 1991-es népszámlálás óta Szerbi-
ában több mint 50.000-rel kevesebben vallották magyarnak magukat.119 (Lásd az er-
re vonatkozó táblázatokat a függelékben.)
Az elvándorlás természetesen az egyházakat is sújtja: egyre több család dönt úgy,
hogy gyermekeit Magyarországra küldi. Az utóbbi években elterjedt divat, hogy már
nemcsak egyetemre, hanem középiskolába, sőt általános iskolába is az anyaországban
íratják a gyermekeket. Sajnos a Magyarországon, vagy ritkábban a más országokban,
pl. Romániában, tanuló pap- és lelkésznövendékek is néha az ott maradás mellett dön-
tenek. Az egyházak ezáltal sok fiatalt veszítenek, akik közül legtöbben a tanulmányaik
befejeztével nem térnek vissza a Vajdaságba. Mivel a fiatalok az egyházközségek jövő-
jét jelentik, ez a jelenség az egyházak fennmaradását veszélyezteti, hiszen a jövőjük
vész el. Az 1990-es években, mikor a háborúk miatt megugrott az elvándorlók száma,
sok aktív hívő is távozott, gyakran egész családjukkal együtt. Bogdán József, törökkaniz-
sai plébános szerint sokan költöznek át a Bánságból Bácskába, ahol jobbak a munka-
lehetőségek. Emellett azonban bevallja, hogy szegedi látogatásai során is gyakran talál-
kozik volt híveivel, akik áttelepültek Magyarországra.120 Az elvándorlás sokszor azzal a
következménnyel jár, hogy az egyházi vezetőknek és lelkészeknek sokkal nagyobb

114 Erre egy konkrét példa a szerémségi Herkóca (Hrtkovci) esete, ahol az 1990-es évek elején a szerb ultranacionalisták veze-
tője, Vojislav Šešelj beszédeivel és egyéb módon félemlítette meg elsősorban a helyi horvát, valamint magyar lakosságot,
melynek nyomán sokan elhagyták a települést (némelyiküket erőszakkal költöztették ki). A Hágai Nemzetközi Törvényszék
Šešelj elleni vádirata ezt az emberiség ellen elkövetett bűntényt is tartalmazza (http://www.un.org/icty/indictment/eng-
lish/ses-ai050715e.pd, 2006. november 28). 1991 és 2002 között a település magyar lakosainak száma 40%-kal csökkent.
115 Matthias König: „The Situation of Minorities in the Federal Republic of Yugoslavia. Towards an Implementation of the
Framework Convention for the Protection of National Minorities”, ECMI Working Paper No. 11. European Centre for Minority
Issues, Flensburg, 2001 június, 16. old.
116 Uo. 17-18. old.
117 Gábrityné Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Támogatás és hasznosulás. Hatástanulmányok az anyaországi juttatások-
ról. Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2005, 7. old.
118 Őket követik a 15 és 24 év közöttiek. Statistički godišnjak Srbije 2005: Stanovništvo (Szerbia statisztikai évkönyve, 2005:
Lakosság/Népesség), Republički zavod za statistiku Srbije, Belgrád, 2005, 85. old.
119 344.147 (1991-ben), 293.299 (2002-ben). A különbség 50.848 személy.
120 Bogdán József, törökkanizsai plébános és költő, interjú, Belgrád, 2006. július 22.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 41
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 42

42 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

energiát kell fektetniük az egyházközség életének megőrzésére, fenntartására és általá-
ban laikusok által végzett feladatokat is magukra kell vállalniuk.
Mivel a magyarok százalékos aránya sok településen folyamatosan csökken, egy-
re kevesebb egyházközség tud eltartani teljes munkaidőben papot vagy lelkészt. Emi-
att fokozatosan nő a szórványok száma, és a lelkészek egyszerre több egyházközség-
ben is szolgálnak. Ezek gyakran egymástól meglehetősen nagy távolságra helyezked-
nek el, és az utazás sok időt vesz igénybe. Ez természetesen több szempontból is ne-
gatívan hat nemcsak a lelkészekre, hanem a hívőkre is: a lelkésznek kevesebb ideje
jut a személyes kapcsolatok ápolására, a misén vagy istentiszteleten kívüli programok
szervezésére. A fiatalok nagy részét pedig pont az ilyen programok vonzanák. Mind-
ehhez legtöbbször az anyagi gondok is hozzájárulnak, hiszen kevesebb hívő keve-
sebb pénzt tud összegyűjteni (vagy arányosan kevesebb pénzt kap a központi egyhá-
zi költségvetésből) a lelkész és a kántor fizetésére, valamint az egyházközség működ-
tetésére és az ingatlanok fenntartására. A már amúgy is rossz állapotban levő, több
száz éves épületek karbantartása így egyre lehetetlenebbé válik. Nagyon sok plébá-
nia és egyházközség csakis pályázatokon nyert pénzből tudja finanszírozni épületei
fenntartását.

1.2. Asszimiláció

Az asszimiláció a Vajdaságban leggyakrabban a vegyes házasságban történik. A
nemzetiségi és/vagy vallási szempontból vegyes házasságok Tito Jugoszláviájában
nagyon népszerűek voltak, beleértve az autonóm tartományt is.121 A népszámlálások
során leggyakrabban a vegyes házasságban élők vallották magukat nem hívőnek
(vagy ateistának), és leggyakrabban a vegyes házasságban született gyermekek val-
lották magukat „jugoszlávnak”.122 A saját vallástól való eltávolodás (amely gyakran a
teljes szekularizációhoz vezetett) tehát már sokszor az első generációban jelentkezett.
Ezt tanúsítja az is, hogy 1991-ben az összes jelentős létszámú nemzetiségi csoport
közül a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság magukat jugoszlávnak valló polgárai kö-
zött volt a legmagasabb (44%) a nem vallásosak aránya.123 A multietnikus Vajdaság-
ban ez az arány még magasabb volt: az itt élő „jugoszlávok” 49%-a nem vallotta ma-
gát egy vallási csoporthoz tartozónak sem – ismét a legnagyobb százalék a nemzeti-
ségi kategóriák között.124
A Vajdaságban körülbelül minden harmadik házasság vegyes, tehát különböző et-
nikai csoporthoz tartozók között köttetik meg. Hódi Sándor becslése szerint a vegyes
házasságban élők között a magyar nők aránya a legmagasabb.125 A vallási vezetőkkel
121 Snježana Mrđen a következő adatokat idézi: 1956-ban a Jugoszláviában kötött házasságok 9,1%-a volt nemzetiségi szem-
pontból vegyes; 1965-ben ez az arány 12,2%-ra emelkedett, és az 1970. évi megtorpanást (11,2%) követően 1990-re már el-
érte a 13,5%-ot. Mindez idő alatt a Vajdaságban volt messze a legmagasabb a vegyes házasságok aránya, ahol az 1956-be-
li 17%-ról 1990-ig 28,2%-ra ugrott az arányuk. Lásd Snjezana Mrdjen: „La mixité en ex-Yougoslavie. Intégration ou ségréga-
tion des nationalités?”, Revue d’études comparatives est-ouest 27/3, 1996, 104-106. old.
122 Snježana Mrđen szerint a Vajdaságban 1981-ben született gyermekek több mint 15%-a jugoszláv nemzetiségű volt. Ez a má-
sodik legmagasabb arányt jelentette a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságon belül – e szempontból a Vajdaságot
csak Bosznia-Hercegovina előzte meg.
123 Az 1991. évi népszámlálás adatai alapján a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban. Savezni zavod za Statistiku, Belgrád,
1993, 9. old.
124 Uo.
125 Hódi Sándor, Légüres térben, i. m., 37. old.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 43

készített interjúk és a rendelkezésre álló statisztikák is megerősítik, hogy sokkal több
magyar férfi marad nőtlen, míg a magyar nők, ha nem találnak maguknak magyar nem-
zetiségű partnert, leggyakrabban a vegyes házasság mellett döntenek.
A vallási identitás elvesztése mellett a nyelvtől való eltávolodás is jellemzője a ve-
gyes házasságoknak. Ez leginkább igaz olyan kapcsolatok esetén, ahol egyik fél sem
beszéli a másik anyanyelvét (pl. magyar-szlovák, magyar-román házasságok esetén),
így a többség nyelvét (amely egyben az ország hivatalos nyelve is) használják, és ezt
tanítják gyermekeiknek is. A magyar-szerb vegyes házasságokra is általában a több-
ségi nyelv preferálása a jellemző, kivéve, ha magyar többségű közegben élve a szerb
házastárs már a házasságkötés előtt tudott magyarul; ebben az esetben a házastár-
sak mindkét nyelvet használják.
Az egyre növekvő számú vegyes házasságokban született gyermekek leggyak-
rabban csak egy nyelvet tanulnak meg jól, és ez általában a többség nyelve, a szerb.
Az egynyelvűség sok olyan városban, faluban megfigyelhető, amely korábban éppen
többnyelvűségéről volt ismert. Nagybecskereken például a második világháborúig a
lakosok túlnyomó többsége három nyelven is folyékonyan beszélt: magyarul, szerbül
és németül. Mára ez a jelenség szinte teljesen eltűnt.126 Ahogyan Orosz Attila reformá-
tus lelkész jellemzi a helyzetet: „a vegyes házasság magával hozza a többségi nem-
zetbe való automatikus beolvadást is.”127
A beolvadás tehát kettős: nyelvi és vallási tekintetben is él, és kettős azonosság-
tudat-vesztéssel jár. Katolikusoknál még talán kisebb problémát jelent, ha más nem-
zetiségű, de azonos vallású egyénnel kötnek házasságot, mert a vallási azonosságtu-
dat így megmarad. Reformátusoknál azonban, ahol csak magyarok vannak az egy-
házban, ez sokkal nagyobb gondot jelent. A vallási és nemzeti identitásukat vesztett
személyeket így, vallási szempontból nézve, az elvilágiasodás veszélye is fenyegeti.
Vegyes házasságok esetén gyakran gondot jelent az egyházi esküvő kérdése is: le-
gyen-e, és ha igen, kinek a templomában (menyasszonyé vagy vőlegényé), vagy eset-
leg mindkettőben? Bár ez esetenként változik, a vallási vezetőkkel készített interjúk
alapján mégis megfigyelhető némi hasonlóság ilyen helyzetekben. Huzsvár László
püspök szerint a szerbiai egyházak idegenkednek attól, hogy a vegyes házasságban
élőket közösen tartsák számon és közösen gondozzák. Egyházi együttműködési stra-
tégia hiányában ezek a házasságok így leggyakrabban az erősebb fél (házastárs) ol-
dalára billennek.128 Ha például magyar református köt szerb ortodox hívővel házassá-
got, a házasulandók szinte kivétel nélkül csak az ortodox templomban kötnek egyhá-
zi esküvőt.129
Az asszimiláció természetesen a városi közegben a legszembetűnőbb, így nagy
gondot jelent Újvidéken és Belgrádban, de más nagyobb városokban is, ahol a ma-
gyarok csak kis számban élnek. A belgrádi református egyházközséghez például
csak vegyes házasságban élők tartoznak. Érdekes példa a Belgrád melletti Pancsova
126 Ehhez, a vegyes házasságok mellett, nagymértékben hozzájárult a Vajdaság népesség-összetételének drasztikus átalakulá-
sa: a németek elvándorlása/menekülése és a Hercegovinából, Boszniából, Montenegróból a helyükre nagy számban érke-
zett telepesek, majd újabban menekültek betelepülése is. A kevés kivétel egyike Erzsébetlak (Belo Blato), ahol a települé-
sen szlovákok, magyarok, szerbek és bolgárok élnek, és ahol még szinte mindenki beszéli a másik nyelvét. A helyi általános
iskolában is négy nyelven folyik az oktatás.
127 Orosz Attila, interjú, 2006. április 27.
128 Huzsvár László, interjú, 2006. február 10.
129 Botos Andrea, interjú, 2006. február 11; Surányiné Réti Katalin, interjú, 2006. április 15.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 43
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 44

44 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

(Pančevo) esete is, ahol a magyarság szintén szórványban él. Ebben a városban mind
a katolikus egyház, mind a magyar kultúrkör szervezett magyar nyelvoktatást, de ér-
deklődés hiányában sajnos hamar véget értek ezek a programok. Erős Mihály,
pancsovai római katolikus plébános, meglepődve tapasztalta, hogy nemcsak a ve-
gyes házasságban, hanem a „tiszta” magyar házasságban élők részéről sem mutat-
kozott igény arra, hogy gyermekeiket magyarra taníttassák.130
A vegyes házasságokban (de a „tiszta” magyar házasságokban is) gyakran okoz
gondot annak eldöntése, milyen nyelven taníttassák a gyermekeket. Sok magyar szü-
lő ódzkodik attól, hogy gyermekét magyar tannyelvű iskolába vagy (két- vagy több-
nyelvű iskolák esetében) magyar osztályba írassa. Erről a jelenségről több kutató is
említést tesz (Hódi, 2001; Gábrityné – Mirnics, 2003). Döntésüket (hogy gyermeküket
szerb nyelven taníttatják) a szülők legtöbbször azzal indokolják, hogy a gyermeknek
kevesebb esélye lesz a továbbtanulásra és az életben való előnyös elhelyezkedésre,
ha kisebbségi nyelven tanul. Ennek okai és következményei nem tartoznak szorosan
jelen dolgozat témájához, azt viszont fontos megemlíteni, hogy sok gyermek magyar-
tudása (részben emiatt) gyenge; sokan csak beszélik, de írni nem tudják a nyelvet, és
ezzel a ténnyel az egyházak szolgálatuk során rendszeresen szembesülnek.
Az asszimiláció témaköréhez tartozóan külön említést szeretnék tenni a magyar
szórványtelepülésekről is. Nemcsak Belgrádban és más nagyobb városokban, ha-
nem például Dél-Bánság egész területén is szórványként él a magyarság legnagyobb
része. Ezeken a területeken helyezkednek el leggyakrabban a gyülekezeti szórványok
is, ahol nincsen helyben lakó pap vagy lelkész. Az asszimilációnak így két ágon is el-
lenállni igen nagy kihívás. A legtöbb magyar szórványtelepülésen az elmúlt évtizedek
során mind számban, mind a magyar azonosságtudathoz való kötődésben annyira
megfogyatkoztak a lakosok, hogy sok helyen már csak az esetenkénti vallási szolgál-
tatás elvégzésére van igényük (pl. esküvő, temetés).
Érdekes példa a szórványban élő magyar protestánsok közötti munkára a Refor-
mátus Keresztyén Egyház által gondozott közép-bácskai Verbászi Egyházközség,
amelyhez két társegyházközség (Cservenka és Torzsa), valamint öt szórványegyház-
község (Ada, Bácsföldvár, Kúla, Óbecse és Szenttamás) tartozik. A gondozó lelkész,
Orosz Attila, szavaival élve:

„A szórványgyülekezetek egyik sajátossága, hogy egy nagyobb lélekszámú, min-
den tekintetben erősebb, szervezettebb gyülekezet köré csoportosulnak, amely lehe-
tőségeihez mérten segíti a szórványságban élő híveit [...] Jelen esetben az ún. anya-
gyülekezet (Verbász) nem tudja betölteni ezt a fontos szerepét. A város összlakossá-
gának kb. 4%-a magyar, felekezeti szempontból főleg római katolikus. Magyar anya-
nyelvű általános és középiskola 10 éve nincs a városban [...] Sokuknak az anyanyel-
vű igehirdetés az egyetlen lehetőség arra nézve, hogy magyar szót halljanak, az isten-
tisztelet utáni beszélgetés viszont, hogy anyanyelvüket gyakorolják.”131
„Az istentiszteletek látogatási aránya sokkal magasabb, mint a nagy gyülekeze-
tekben: eléri az összlélekszám 50-60%-át.”132

130 Erős Mihály, interjú, 2006. június 8.
131 Orosz Attila: „Szórványsors Közép-Bácskában”, Református Élet 2006. február, 5. old.
132 Orosz Attila, interjú, 2006. június 21.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 45

1.3. Negatív népességnövekedés

A vallási vezetőkkel készített interjúk a rendelkezésre álló statisztikai adatokkal alá-
támasztva arról tanúskodnak, hogy egyre kevesebb a magyar nemzetiségű, házasságot
vállaló egyének száma. Ez mind a katolikusok, mind a reformátusok között nagy gondot
jelent, bár leginkább a magyar szórványokban és a kisebb falvakban élőket sújtja. Mivel
az aránylag kis létszámú, néha elszigetelt községekben véges a partnerkeresés lehető-
sége, sokan a maguknak megfelelő párt nem találva el is állnak a házasságtól. Ez a
probléma látszólag sokkal nagyobb mértékben sújtja a magyar nemzetiségű férfiakat,
mint a nőket. Mint már említettük, a hölgyek, ha nem találnak maguknak szintén magyar
nemzetiségű házastársat, gyakran lépnek házasságra más nemzetiségűekkel.
A házasságok csökkenő száma csak részben magyarázza a vajdasági magyarok
számának fokozatos csökkenését. Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a Vaj-
daság lakossága egyre öregebb. 1981 és 1991 között a Vajdaság volt az egyetlen szö-
vetségi egység Jugoszláviában, amelynek lakossága számbeli csökkenést mutatott.
„A népszámlálás adataiból kitűnik, hogy Vajdaság Szerbia legfejlettebb régiójaként
egyre öregedő lakossággal rendelkezett, amelynek természetes szaporulata nagyon
alacsony volt. Ez utóbbi 1980 és 1984 között 2,7 ezrelékről 1,4 ezrelékre csökkent.”133
Tartományi szinten vizsgálva a problémát azt láthatjuk, hogy 2003. folyamán mind a
45 vajdasági községben negatív volt a népességnövekedés.134
Az elöregedés szinte minden téren megfigyelhető: a 2002. évi népszámlálásban
megnevezett 22 nemzetiségi csoport közül a magyarok átlagéletkora a kilencedik leg-
magasabb, pontosan 43,2 év. A gazdasági nehézségek és a politikai, társadalmi bizony-
talanságok közepette egyre kevesebb házaspár vállal gyermeket, és azt is egyre keve-
sebbet. Nyolc olyan települést megvizsgálva, ahol a magyarok 80% fölötti többséget
alkotnak,135 kitűnik, hogy az átlagéletkor 40,0 és 42,2 év között mozog, valamint hogy
hét településen kevesebb az iskoláskorúnál fiatalabb gyermekek száma, mint a 45-49
év közötti136 korosztályé. Egyedül Kishegyesen haladja túl a kisgyermekek száma az
említett felnőtt korosztályét, de csak 1%-kal (438/433). Összehasonlításképpen: 1961-
ben a 20-34 év közötti korosztály a szerbiai magyar lakosság 23%-át tette ki, 2002-ben
viszont csak kevesebb mint 18%-át.137 A magyar lakosság statisztikai elöregedése rész-
ben az elvándorlás egyik következménye is, hiszen az idősebb korosztály jóval ritkábban
hajlandó elhagyni az otthonát. Ez sajnos szintén nem új jelenség, hanem évtizedek óta
tart. Kutatások, felmérések azóta folyamatosan rögzítették a gyermekvállalási kedv ha-
nyatlását. Kutatók pl. már 1967-ben megállapították, hogy Doroszló falu lakossága az
előző 30 év alatt 2.500 fővel csökkent, és kevesebb mint minden második családban
volt gyermek.138 Magyarcsernyén (Nova Crnja) az elmúlt évtized alatt 467 fővel csökkent
133 Matjaž Klemenčić – Mitja Žagar, The former Yugoslavia’s diverse peoples: a reference sourcebook. ABC-CLIO, Santa Bar-
bara, 2004, 326. old.
134 Az összesen 467 vajdasági település közül 411-ben (88%) volt negatív a népességnövekedés, míg Közép-Szerbiában ez az
arány 73,8%. Statistički godišnjak Srbije 2005, i. m., 70. old.
135 A szóban forgó települések: Ada (város), Bácskossuthfalva, Horgos, Kishegyes, Magyarittabé, Magyarkanizsa (város),
Szaján és Tóthfalu.
136 Két település kivételével ez a korosztály a legnépesebb. Szajánon a 40-45 év közöttiek, Tóthfaluban pedig a 60-64, illetve a
65-69 év közöttiek vannak a legtöbben.
137 Az 1961-re vonatkozó adatok forrása: Statistički godišnjak FNRJ, 1961. Savezni zavod za statistiku, Beograd, 1961, 53. old.
138 Burány Nándor – Dudás Károly – Németh István – Tari István: Szórványban. Riportok. Forum, Újvidék, 2004, 7. old.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 45
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 46

46 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

az itt élők száma. A 45 romos ház mellett jelenleg 158 ház áll üresen a faluban, a ház-
tartások csaknem felében 60 évnél idősebbek élnek.139
Az a tény, hogy a Vajdaságban egyre kevesebb magyar osztály van (kb. 40-nel
kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt), világosan mutat rá erre a problémára.
Hertelendyfalván, ahol 20-30 évvel ezelőtt még 2-3 magyar osztály sem volt ritka a he-
lyi iskolában, a 2006/2007-es tanévben első alkalommal nem indult magyar tannyel-
vű osztály a gyermekek túl alacsony száma miatt.
A házasságok számának csökkenése több területen is komoly következmények-
kel jár. Azon túl, hogy a vajdasági magyarság hosszú távú fennmaradását veszélyez-
teti, a házasság előli kitérés erkölcsi, pszichikai és vallási szempontból is sebezhetőb-
bé teheti az embereket. Mivel a házasságra nem lépés nem feltétlenül jelenti az intim
kapcsolat(ok) mellőzését, ilyen helyzetekben házasságon kívüli együttélésben, más
házastársával folytatott intim viszonyban stb. keresik a megoldást. Ezeket az egyházak
általában igen rossz néven veszik, így fennáll a veszély, hogy ennek tudatában az em-
berek szándékosan távolodnak el egyházuktól és/vagy hitüktől. Huzsvár László püs-
pök felhívja a figyelmünket arra is, hogy az egyedüllét szintén gyakran negatívan hat-
hat az emberek pszichikai állapotára és önpusztításhoz vezethet.
A Református Keresztyén Egyház éves beszámolóit olvasva láthatjuk, hogy az
egyre több ponton szembesül a fent említett problémákkal. Az elöregedés, a negatív
népességnövekedés óriási gondot jelent a jövőre nézve: még olyan települések is,
ahol a történelem során az egyház összefogó erőt jelentett a közösség számára, most
folyamatos létszámcsökkenéssel küzdenek. Szinte minden évben nő a keresztelők és
temetések száma közötti különbség – az utóbbi javára (lásd a grafikont a függelék-
ben). Magyarittabén Marton Károly, bánáti református esperes bevallása szerint 2000.
folyamán háromszor több volt a temetés, mint az esküvő.140 Hertelendyfalván, 2000-
ben pl., 40 temetés, 9 keresztelő és 9 esküvő volt.141 Torontálvásárhelyen, 2004-ben,
60 temetést, 28 keresztelőt és 5 esküvőt tartottak (ebből kettőt vegyes vallásúak: re-
formátusok és pravoszlávok kötöttek).142 Bácskossuthfalván, 2005 folyamán, 56 te-
metés, 14 keresztelő és 6 esküvő volt.143 Ilyen és hasonló számadatok felsorolása vég
nélkül folytatható.
Sok helyen a Római Katolikus Egyház is ugyanezekkel a gondokkal küzd. A 200
éves múlttal rendelkező moholi egyházközségben, 2005-ben pl., 17 esküvő, 34 ke-
resztelő és 80 temetés történt. Huzsvár László püspök becslése alapján a nagy-
becskereki püspökség évente egy 6-700 lakosú falut „veszít el” – ennyi ugyanis a te-
metések és a keresztelők közötti számbéli különbség. Ez a tendencia a papokra, lel-
készetekre negatívan hat, hiszen sokukat lehangol az, hogy hetente többször is teme-
tésen kell szolgálniuk, míg a gyakran lelki felüdülést hozó gyermek- és ifjúsági mun-
ka, keresztelők, esküvők heti elfoglaltságuknak csak minimális részét teszik ki.

139 Határon Túli Magyarok Hivatala
(http://www.htmh.hu/?op=show_year_number&menuid=1002&civil066_year=2002&civil066_number=08).
140 Református Évkönyv – 2002, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház kiadványa, 34. old.
141 Uo. 51. old.
142 Nyitott ajtó, A Torontálvásárhelyi Református Egyházközség értesítője, 2005. Böjtfő.
143 Bácskossuthfalva honlapja (http://www.hhrf.org/bacskossuthfalva/archivum.php?sorszam=123).
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 47

2. Egyházi kezdeményezések

A tanulmányban említett problémák, kihívások gyakran hatalmas teherként nehezed-
nek az egyházak és vezetőik vállára. Mégis mi az, amit a vajdasági magyar egyházak
tesznek és tehetnek annak érdekében, hogy ezen folyamatokat lelassítsák vagy visz-
szafordítsák, és hogy híveik szívébe reményt öntsenek? Van-e stratégiájuk a jövőre
nézve, vagy csak a status quo megőrzésével vannak elfoglalva? Kitekintenek-e a
templomok falain kívül? Aktív szerepet vállalnak-e helyi közösségeikben, a társada-
lomban, vagyis hallatják-e a hangukat?
Meg kell említenünk, hogy tartalmas programok, egyházi szolgálatok szervezésé-
nél leggyakrabban a pénzhiány jelenti a legnagyobb problémát. Főleg ha szórvány-
ban, egymástól távol élő magyarok összehívása a cél, sokszor nem kerül sor ilyen ren-
dezvények lebonyolítására, mert még útiköltségre sem futja. Ilyen helyzetben az egy-
házak vezetői sokszor bénultnak érzik magukat, hiszen pszichikailag is nehéz pozití-
van a jövőbe tekinteni és terveket szőni, ha nincs a láthatáron legalább valami remény
a megvalósításukra. Az anyagi források hiánya természetesen nemcsak az egyháza-
kat, hanem a kultúrköröket és egyéb szervezeteket is sújtja.
A vallási vezetőkkel folytatott beszélgetések alapján a 30-40 év közötti korosztály
az, amelyik a legkevésbé van jelen és a legkevésbé aktív az egyházi életben. Az egy-
ház számára kulcsfontosságú lépés az ő elérésük és megnyerésük. Mit lehet tenni ez-
zel az „elveszett generációval”? És egyáltalán van-e helye az egyházakban a nemzeti-
ségi és gyakran konfesszionális szempontból vegyes házasságokban élőknek?
A fenti kérdésekre pozitív válaszként, és első lépésként, szolgálhat a Református
Keresztyén Egyház által 2005-ben megjelentetett „A Református Egyházról” című két-
nyelvű, magyar-szerb kiadvány, melyet Kiss Nándor lelkész írt.144 A könyv hiánypótló mű,
mely olvasóival először a reformáció általános történetét, jelentőségét, majd a Reformá-
tus Egyház működését és tradícióit ismerteti meg, nyilvánvalóan szélesebb közönség
számára, mint az egyház többi kiadványa. Mivel a Vajdaságban a lakosság többségét
szerbek alkotják, és mivel egyre több magyar nemzetiségű személy él vegyes házasság-
ban (legtöbbször a többségi népcsoport képviselőjével), a kétnyelvű egyházi kiadvány-
ok, ismeretterjesztési célon túl, a magyar nyelvtől lassan elszakadó, de magukat még
mindig reformátusnak valló személyekhez és gyermekeikhez is szólhatnak.
Nemcsak kiadványok, hanem egyházi tömegélmények is nagyon pozitívan hat-
hatnak a vallásukat általában csak kis közösségben gyakorlókra. Mikor rádöbbennek
arra, hogy pl. a miselátogatók teljesen megtöltik a templomot, és ekkora méretű kö-
zösségben élnek át lelki megtapasztalásokat, ez bátorításként, motivációként szolgál-
hat számukra. A Római Katolikus Egyház ezért igyekszik pl. püspökségi szintű vallási
összejöveteleket, magyarországi zarándoklatokat, Taizé-találkozóra való csoportos ki-
utazásokat, valamint gyermek- és ifjúsági táborokat szervezni minden évben. Ezek kö-
zött található a Vajdaságban a Zentagunarasi Ifjúsági Lelkinap és a Ferences Ifjúsági
Tábor is. A Nagybecskereki Püspökség évente kórusversenyt és hittanvetélkedőt ren-
dez – ez utóbbinak fontos részét képezi a diákok tudásának felmérése a magyar szen-
tekről. A korábban már említett Poverello Alapítvány, mely a drogfüggőket segíti, szin-
tén fontos részét képezi a fiatalok körében folytatott munkának. Közös, fiataloknak

144 Lásd Kiss Nándor, A Református Egyházról / O Reformatskoj crkvi. Forum, Újvidék, 2005.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 47
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 48

48 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

szóló lelkigyakorlatok, valamint az ún. gitáros misék is vonzóak az ifjúság számára.
A többi magyar egyház is próbál hasonló programokat szervezni, gyakran a ma-
gyarországi vagy nemzetközi konferenciákhoz, táborokhoz kapcsolódva (pl. katolikus
zarándoklatok nemzetközi résztvevőkkel, a Református Világtalálkozó részeként prog-
ramok szervezése a Vajdaságban). A Református Keresztyén Egyház és az Evangéli-
kus Keresztyén Egyház minden nyáron katekizációt tart fiatalok számára
Bácsfeketehegyen (Feketić), az Ökumenikus Szeretetszolgálat által üzemeltetett
Leuenbergi Otthonban.
Szintén pozitív lépés az egyházközségek együttműködése a különböző oktatási
vagy kulturális kezdeményezésekkel, melyek a magyar kultúra értékeit igyekeznek át-
adni a jövő generációinak. Erre egy konkrét példa a 2002-ben, Nyékincén, megalakult
Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. „A [...] magyarság legdélebbi, szerémségi csücs-
kében 40 éve megszűnt az anyanyelvi oktatás és vele együtt a kulturális tevékenység
is, ennek következtében a magyar nyelv is szinte kihalt a településen. Négy évvel ez-
előtt külső támogatással és a kálvinista egyház önfeláldozásának köszönhetően –
amelytől otthont és földet kaptak – újramozdult valami. Hasonló kezdeményezésre ke-
rült sor a környező szerémségi falvakban és városokban (Ruma, Mitrovica) is.”145
Nyékince, 2006. szeptemberében, a Szerémségi Művelődési Egyesületek III. Találko-
zójának adott otthont.
Az egyház falain kívüli aktív részvétel a helyi közösség életében, valamint a civil
szervezetekkel való gyümölcsöző együttműködés talán legkiemelkedőbb példája
Utasi Jenő atya, aki Tóthfalu és Orom plébánosa. Az egyházi teendők ellátása mellett
Utasi atya fáradhatatlanul dolgozik még több tucat vállalkozásban és civil kezdemé-
nyezésben is. Tóthfalun létrehozott egy lelkigyakorlatos házat, mely „nemcsak egyhá-
zi találkozók színhelye, hanem felvállalta az ifjúságnevelés, a szociális gondoskodás,
a közművelődés és honismeret feladatait is”.146 Az 1990-ben alapított Logos Grafikai
Műhely nemcsak könyveket, folyóiratokat nyomtat, hanem egy nagy példányszámú
hetilapot is. A kiadványok nagy részét maga Utasi atya szerkeszti. Nem is csoda, hogy
a jelen tanulmány írása közben több információt tudtam meg másoktól Utasi atyáról,
mint magától Utasi atyától, mivel annyira elfoglalt.
Az említett intézmények és vállalkozások legalább harminc helybelinek nyújtanak
kenyérkereseti lehetőséget. Talán nem véletlen, hogy Tóthfalu azon települések egyi-
ke, ahol nem fogy, hanem gyarapszik a gyermeklétszám. Utasi Jenő fontos szerepet
vállal a Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézetben is, melynek célja a
délvidéki magyarság társadalmi önszerveződésének felélénkítése, a korszerű nemzet-
tudat kimunkálása, a világfolyamatokhoz való felzárkózás serkentése. Munkájának el-
ismeréseként Kanizsa község 2002-ben Pro Urbe-díjat adományozott Utasi Jenőnek.
Visszatérve egy korábban már említett problémára: mi a helyzet az egyedül élők-
kel? Tesznek-e az egyházak valamit annak érdekében, hogy az egyedülállóknak is lel-
ki otthont nyújtsanak? Az egyházak dolga-e egyáltalán a házasságközvetítő szerepét
játszani? A Nagybecskereki Püspökség már régen felfigyelt erre a híveik körében egy-
re gyakrabban előforduló jelenségre, és néhány éve tudatosan próbál segíteni olyan
bálok rendezésével, ahol a fiatalok lehetőséget kapnak az ismerkedésre. Bár Huzsvár

145 „Kis Gyöngyösbokréta Nyékincén”, Magyar Szó 2006. szeptember 25.
146 Túri Gábor: „Utasi Jenő” (http://www.kanjiza.co.yu/hu/pro_urbe2002.htm, 2006. október 21).
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 49

László püspök bevallása szerint az ilyen jellegű tevékenységek nem tartoznak az egy-
ház hatáskörébe, mégis fontosnak tartja foglalkozni ezzel a problémával, hiszen az
egyház jövője függhet tőle.
Talán a legfontosabb kérdés a legfiatalabb generáció megnyerése és megtartá-
sa. Van-e az egyházaknak terve arra, hogyan vonzzák magukhoz a gyermekeket, fia-
talokat? Mennyire játszik kulcsszerepet a magyar nyelv az ilyen helyzetekben?
Ezen a téren több pozitív kezdeményezés is létezik az egyházak részéről. A Re-
formátus Keresztyén Egyház pl. 2001. márciusa óta „Csemete Játszóházat” működtet
Pacséron, amely szorosan kötődik a helyi egyházközséghez. Hertelendyfalván a refor-
mátus egyházközség hétvégi óvodát működtet, ahol csütörtökön és pénteken a dél-
utáni órákban átlagban 20 gyermekkel foglalkoznak.147 Bácskossuthfalva református
egyházközsége szintén játszóház megnyitását tervezi.
Egyik egyház sem elégszik meg az iskolai hittanórák tartásával, hanem mindegyi-
kük még további oktató-felkészítő programokat szervez az iskolán kívül is. A Reformá-
tus Keresztyén Egyház pl. a konfirmációra való felkészítést egyházi kereteken belül
végzi. Ugyanez a helyzet a római katolikus bérmálásra való felkészítéssel, vagy a leg-
több egyház által szervezett vasárnapi iskolák vagy gyermek-bibliaórák esetében is.
A Római Katolikus Egyház több iskolát is működtet és a Bonaventurianum Feren-
ces Fiúkollégium is az Újvidéken tanuló fiatal fiúk rendelkezésére áll. Mind a Római Ka-
tolikus, mind a Református és Evangélikus Egyházban népszerűek az énekkarok; több
helyen ifjúsági kórus is létezik. Ezek mellett az ifjúsági csoportok, valamint a gyakran
egyházközséghez kötődő cserkészcsapatok is próbálják összegyűjteni a fiatalokat.
A játszóházak, óvodák, vasárnapi iskolák és táborok mellett az istentiszteletek és
az egyházközségek által szervezett egyéb programok is gyakran lehetőséget nyújta-
nak az anyanyelv gyakorlására – mind a fiatalok, mind pedig az idősek számára. Az
egyházak rendszeresen hívják szavalni és énekelni a gyermekeket egyházi és más ün-
nepek (például Anyák Napja) alkalmából. A templomon kívül szervezett rendezvénye-
ken is van alkalom az olvasásra, szavalásra, éneklésre. Piroson (Rumenka) a reformá-
tus közösségben rendszeresen szervezett teadélutánokon és nőegyleti összejövetele-
ken gyakran tartanak szavalást, felolvasást – ilyenkor magyarországi és vajdasági ma-
gyar szerzők verseit, írásait olvassák fel a tagok, résztvevők.148 Mindezen alkalmak
gyakran lehetőséget biztosítanak arra, hogy gyermekük szereplése miatt olyan fiatal
szülők is eljöjjenek istentiszteletekre, rendezvényekre, akik ezt egyébként nem ten-
nék. Így a „siker” kettős, hiszen két generációt is a templomba vonz.
Bár a fenti példák pozitívak, mégis meg kell állapítanunk, hogy sokszor csak
egyetlen cseppet jelentenek a reménytelenség tengerében. Ahhoz, hogy a vajdasági
magyarság mind számban, mind lelkileg és szellemileg talpra álljon, még sokkal több-
re lenne szükség.
Végezetül érdemes néhány szóban megemlíteni az új protestáns egyházak sze-
repét a Vajdaságban. Ezek a felekezetek (metodisták, baptisták, pünkösdiek stb.)
több magyarok lakta településen is jelen vannak: Topolyán, Szabadkán,149 Zentán, Új-
vidéken, Pacséron és kisebb falvakban is. Bár legtöbben magyar nyelven működnek,
147 Ifj. Halász Béla hertelendyfalvi református lelkész, beszélgetés, Hertelendyfalva, 2006. május 13.
148 Botos Andrea, interjú, Újvidék, 2006. február 11.
149 Mindkét településen működik a Golgota Keresztény Gyülekezet (Calvary Chapel) is, amely a kaliforniai alapítású felekezet
magyarországi tagozatához kapcsolódik.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 49
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 50

50 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

ezek a közösségek nem hangsúlyozzák a magyar nemzeti öntudatot, hanem inkább
univerzális keresztény értékeket vallanak, s így a nemzeti identitás megőrzését sem
tartják feladatuknak. A fiatalok szemében azonban gyakran vonzónak tűnnek prog-
ramjaik, liturgiától és kötöttségektől mentes istentiszteleti rendjük, valamint egyszerű
működési és szervezeti formájuk. Mindez természetesen élesen eltér a hagyományos
egyházak véleményétől. Annak ellenére, hogy néhány tradicionális egyházbeli vezető
érdekesnek és megfontolandónak tartja ezeket a kezdeményezéseket, mégsem léte-
zik hivatalos dialógus vagy együttműködés köztük és a történelmi egyházak között.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 51

Összefoglaló kitekintés
A vajdasági magyarság egyszerre több probléma ellen, több fronton is küzd. Az egyik
legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a vajdasági magyarságnak nincs egységes és
egyben hiteles szellemi elitje: ezzel több, a Vajdasággal foglalkozó kutató, többek kö-
zött Hódi Sándor és Losoncz Alpár is egyetért.150 Ez sajnos részben azt is jelenti,
hogy az egyházi vezetőknek sincs feltétlenül hitele az emberek szemében. Tudnak-e
ebben a helyzetben az egyházak segíteni a jövőbeli szellemi elit kinevelésében?
A sokkal fontosabbnak tűnő mindennapi kihívásokhoz képest mennyire fontos
egyáltalán a vallás kérdése? A magyarok lakta falvakban, kisvárosokban a számbeli
csökkenés ellenére továbbra is fontos szerepet játszanak mind az egyházak, mind a
vallás. Bár az életritmus felgyorsulása megfigyelhető, ezeken a településeken nem
sok minden változott az elmúlt évtizedekhez képest, és továbbra is van igény a hagyo-
mányok ápolására. Sajnos az elvándorlás itt az egyházak jövőjét fenyegeti. A falvak,
ahol továbbra is fontos szerepet játszik a vallás, gyakran a visszamaradt infrastruktú-
ra eredményeként elszigetelt mikrokozmoszok, ez azonban biztosan nem marad so-
káig így.
A nagyvárosokban élő magyarok között csak marginális szerep jut a vallásnak.151
Az asszimiláció eredményeként ezeken a településeken az egyházak már elvesztettek
legalább egy nemzedéket. Mivel a továbbtanulási lehetőségek hiánya miatt egyre töb-
ben mentek tanulni a nagyvárosokba, ahol rendszeres kapcsolatuk a magyar nyelvvel
és hagyományokkal megszakadt, leggyakrabban más vallású és anyanyelvű személy-
lyel kötöttek házasságot, eszükbe sem jut, hogy saját egyházi örökségükkel is megis-
mertessék gyermekeiket.
A reménytelenség és pénztelenség közepette az egyházi vezetők gyakran csak a
status quo fenntartására irányítják figyelmüket és energiájukat. Félnek minden válto-
zástól és minden ismeretlen jelenségtől. A jövőbe tekintő kezdeményezések száma
elenyésző.
Az alábbi idézetek jól tükrözik ezt az emberileg reménytelen helyzetet:

„Emberileg nézve egyre csökkenünk. Okai: az elvándorlás, beolvadás, de a ke-
vésbé rugalmas formák miatt is!!!!! Nincs elég hangsúly fektetve a kiscsoportokra, a
team munkákra, a nyitásra (pl. más nemzetiségűek felé, cigányok felé, a kisebb pro-
testáns egyházakkal való együttműködés felé...) – magunkba zárkózunk, nem va-
gyunk misszionáló egyház, inkább konzerváló és ez nem jó!!!! – ezt látom pillanatnyi-
lag a legsúlyosabbnak, amin változtatni kellene sürgősen.”152

„A református egyháznak komoly lelki megújulásra van szüksége tájainkon. Ha
ez megtörténne, van jövője a reformátusságnak itt a Vajdaságban. Ami a szórványo-

150 Lásd Hódi Sándor: Légüres térben, i. m., 39. old.; Losoncz Alpár: „A vajdasági magyar értelmiségi szerepkörrel kapcsola-
tos dilemmák”, in: Gábrityné Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Kisebbségi létjelenségek. Szórvány- és szociol-
ingvisztikai kutatások. Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2003, 239-262. old.
151 Ez elsősorban a Belgrádban élőkre vonatkozik, valamint a kisebb településekről Újvidékre költözött egyénekre. A tősgyöke-
res újvidékiek közül sokan komolyan veszik a vallást, és aktívan részt vesznek egyházuk életében.
152 Surányiné Réti Katalin, református lelkipásztor Szabadkán, interjú, 2006. április 15.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 51
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 52

52 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

kat illeti, közel sem vagyok ilyen optimista. Az óriási fogyatkozás következtében két év-
tized múlva néhány szórványgyülekezetünk már nem fog létezni, néhány mostani még
önálló gyülekezet, pedig szórványsorsra fog kényszerülni…”153

A sok szenvedést, üldöztetést és egyéb tragédiát átélt vajdasági magyarság kö-
rében sokan áldozatnak tekintik önmagukat. Sajnos néha még egyházi vezetők is be-
leesnek ebbe a csapdába. Ezek a tragédiák valósak, ám ha a vajdasági magyarok és
az egyházak öntudata kizárólag ebből táplálkozik, képtelenek lesznek pozitív jövőké-
pet alkotni, és efelé vezetni társaikat. A továbbra is nehéz gazdasági és politikai hely-
zet lelombozza az embereket, és elbátortalanítja őket, de nem csak a rosszra kellene
emlékezni, hanem a jóra is. Ezt még tanulniuk kell a vajdasági egyházaknak. Részben
erre is kitért válaszában Kiss Antal nyugalmazott bácskai esperes és bácskossuthfalvi
református lelkész, melyet halála előtt mindössze néhány héttel azon kérdésemre
adott, hogy mi az, amit a Református Keresztyén Egyház nyújtani tud a vajdasági ma-
gyaroknak: „lelki támaszt, közösségi együvé tartozást, szellemi értékeket, hitbeli meg-
erősödést és bizakodást a jövőben”.154
Csete-Szemesi István, a Református Keresztyén Egyház püspöke, anyagi gon-
dokra és a jövőbeli kilátások hiányára hivatkozva, 2005. nyarán megvonta hat Magyar-
országon tanuló református lelkésznövendéktől a más forrásból, de a Református Ke-
resztyén Egyházon át érkező ösztöndíjat, mondván, már így is túl sok református lel-
kész van a Vajdaságban, és ezeknek a fiataloknak nem lesz szolgálati helyük. Szeren-
csére nem mindenki látja ezt így. Kiss Antal például az egyház feladatának tartotta,
hogy az „támogassa a fiatalok elhelyezkedési törekvéseit, pályázati lehetőségeket ke-
resve és találva, segítséget nyújtson a fiataloknak”.155

Dr. Bölcskei Gusztáv magyarországi és Csete Szemesi István szerbiai
református püspökök Bácsfeketehegyen (2006. augusztus)

153 Orosz Attila, református lelkipásztor Verbászon, interjú, 2006. április 27.
154 †Kiss Antal nyugalmazott bácskai esperes és bácskossuthfalvi református lelkész, interjú, 2006. június 22.
155 Uo.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 53

A pénzhiány közepette nagyobb az egyházakat érő kísértés, hogy politikai sze-
mélyiségekkel álljanak össze, de pontosan ezek eredményeként veszíthetik el hitelü-
ket az emberek szemében. Ez nagy probléma több vallási vezető esetében is: Hogyan
teremthet elegendő anyagi hátteret magának, családjának és egyházának, esetleg
másodállást is vállalva úgy, hogy erkölcsi tisztaságát megőrizze az ember? A már em-
lített Utasi Jenő tóthfalusi plébános kimagasló példa arra, hogy egy pap miképpen ve-
het hatékonyan részt a közösség életében.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 53
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 54

Javaslatok
1. Helyi (községi, illetve tartományi) szinten

Az egynyelvűség terjedése, és az ezzel összefonódó nemzettudatbeli exkluzivitás
hosszútávon nemcsak az egyházaknak, hanem az egész vajdasági társadalomnak is
kárt okoz. A templombeli nyelvhasználat szempontjából a Római Katolikus Egyház
mutatkozik a legrugalmasabbnak: még mindig jelentős számú pap misézik rendsze-
resen két vagy három nyelven is. A vegyes házasságban élők, vagy magyarul jól nem
tudók így horvát, szlovák, német stb. nyelvű misére is eljárhatnak.
A tradicionális protestáns egyházak ebből a szempontból sokkal merevebbek, mivel
náluk szorosabban fonódik össze a vallási és a nemzeti tudat.156 Az evangélikusoknál, mi-
vel a német kisebbséget is igyekeznek összefogni, több kivétel akad, mint a Református
Egyháznál. A már említett belgrádi református egyházközség pl. csak idős tagokból áll,
akiknek vegyes házasságban született gyermekei, unokái már nem tudnak magyarul. Ez
a két generáció már szinte „elveszettnek” tekinthető az egyházak részére, bár vélemé-
nyem szerint ez a folyamat még visszafordítható lenne. Ennek ellenére, mikor egyházi ün-
nepek alkalmával ezek a fiatalok mégis eljönnek csakis magyar nyelvű istentiszteletet hall-
gathatnak végig, amelyből leggyakrabban egy szót sem értenek. Az egyház azonban még
ünnepeken sem hajlandó két nyelven tartani az igehirdetést és a liturgiát, bár ezt a hívek
már más helyen is kérelmezik.157 Kérdésemre, hogy van-e hely a Református Keresztyén
Egyházban a magyarul nem tudók részére, a megkérdezett lelkészek többsége igennel
válaszolt, de úgy tűnik, ez inkább csak elvben van így, a gyakorlat pedig mást mutat.
A továbbtanulási lehetőségek beszűkülésével mindegyik egyházat fenyegeti az a
veszély, hogy jövőbeli papjaik nem fognak tudni több nyelven misézni, szolgálni. Ez
pedig akaratlanul is az egynyelvűség, illetve az asszimiláció felé fogja vezetni a híve-
ket. A Hódságban és Apatinban szolgáló Jakob Pfeifer római katolikus plébános is fé-
lelmének ad hangot, amikor megemlíti, hogy egyre kevesebb kispap tud két vagy há-
rom nyelven szolgálni.158 Pfeifer plébános mindkét plébániáján három nyelven misé-
zik rendszeresen: horvátul, magyarul és németül, de szükség esetén még szlovákul is.
Bár a magyarság mindkét településen szórványközösséget alkot,159 lehetőségük van
rá, hogy a misét rendszeresen anyanyelvükön hallják és plébániájuk kiadványait, híre-
it is magyarul olvassák. Ehhez hasonló példa sajnos egyre kevesebb akad, pedig a
XX. század közepéig gyakran előfordult, hogy horvát, német vagy más nemzetiségű
papok magyarul is tudtak misézni. Ma ez már inkább csak fordítva igaz, tehát inkább
csak magyar anyanyelvű papok használják a többi nyelvet.160
156 Érdemes megjegyezni, hogy míg a tradicionális protestáns egyházak nem tudják igazán megvetni lábukat a nagyobb váro-
sokban, a szabadegyházak sikere pont ezeken a helyeken a legnagyobb.
157 Erről tanúskodik Kiss Nándor, nagybecskereki református lelkész is, akinek egyháztagjai már többször is kérték, hogy szer-
bül tartson igehirdetést. Kiss Nándor, interjú, 2006. február 10. A hertelendyfalvi református gyülekezet ún. „beszélgetős bib-
liaórát” tart havonta, de nem a templomban. Erre legtöbbször a vegyes házasságban élők járnak. Forrás: Ifj. Halász Béla,
hertelendyfalvi református lelkész. Első próbálkozásként az újvidéki templomban volt magyar-szerb nyelvű istentisztelet,
2005. Karácsonyán. A tervek szerint a gyülekezet 2006-ban is kétnyelvű istentisztelettel köszönti a Karácsonyt. Forrás: Bo-
tos Elemér, a RKE bácskai esperese és újvidéki református lelkész; Református Élet 2006. január, 12. old.
158 Jakob Pfeifer, dunai főesperes, Hódság és Apatin plébánosa, interjú, Hódság, 2006. augusztus 4.
159 Hódság községben a magyarok a lakosság 4,4%-át, Apatin községben 11%-át alkotják.
160 Kivételek természetesen akadnak mind a három püspökség területén.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 55

A nyelv tudás azonban nem az egyedüli fontos dolog, mellyel egy papnak vagy lel-
késznek rendelkeznie kell, ha a Vajdaságban akar szolgálni. A lelkészoktatás megoldat-
lan kérdése és a helyi képzés hiánya többszörösen hátrányba szorítja a magyar nyelvet
használó egyházak lelkészeit. A Magyarországon, Horvátországban, Romániában vagy
máshol végzett lelkészek (főleg, ha nem is vajdasági származásúak) gyakran magyar „get-
tóban” élik életüket és szolgálatukat, s így nem is érthetik meg teljesen azokat a helyzete-
ket és nehézségeket, melyekkel híveik kisebbségi létük során nap mint nap szembesül-
nek. Ahogy Ravasz László, Dunamelléki református püspök fogalmazott, még 1927-ben,
ezek a lelkészek „félvakok, félsüketek és csaknem némák”, mivel nem ismerik „a szerb-
ség szellemét és egyházpolitikai nézeteit”.161 A továbbra is megoldatlan politikai kérdé-
sekkel és feszültségekkel telített, valamint a Szerb Ortodox Egyháznak a tartományra is ki-
ható egyházpolitikai vitáival fűszerezett vajdasági légkörben ez súlyos hátrányt jelent.
A Római Katolikus Egyház – úgy tűnik – felismerte a helyi lelkészképzés, és álta-
lában az oktatás kulcsszerepét. A Szabadkai Püspökség 2004-ben megalapította az
Augustinianum nagyszemináriumot, és 2006-ban el is kezdődött az építkezés előké-
szítése. Ez az első lépés ahhoz, hogy a végső tervnek megfelelően katolikus egyetem
létesüljön majd Szabadkán.

Természetesen nem csak nyelvhasználati és oktatási téren kellene az egyházak-
nak komoly lépéseket tenni: a 12-14 év közötti korosztály elérése a fennmaradás
szempontjából mindenképpen kulcsfontosságú kérdés. A katolikus fiatalok ebben a
korban esnek át a bérmáláson, míg a legtöbb protestáns fiatal a konfirmáción vesz
részt. Az egyházak tapasztalata egybehangzó: ezen fordulópont elérése után nagyon
nehéz, sokszor szinte lehetetlen arra motiválni a fiatalokat, hogy továbbra is templom-
ba járjanak, gyakorolják a hitüket és részt vegyenek az egyházközség életében. Bog-
dán József, törökkanizsai plébános szavaival élve a fiatalok „a bérmálással ünnepé-
lyesen megszakítják a kapcsolatot az egyházzal [...] és ilyenkor bármit mondhat az
ember, [...] távol maradnak”.162
Mivel egyre több fiatal költözik a nagyobb városokba, akár továbbtanulás, akár
munkakeresés céljából, kulcsfontosságú lenne dinamikus, fiatalos magyar egyházi je-
lenlét létrehozása, illetve újjáélesztése Belgrádban, Újvidéken és más nagyobb váro-
sokban. Ezen központokon keresztül a fiatalok nemcsak a vallással, hanem a magyar
hagyományokkal, nyelvvel és történelemmel is megismerkedhetnének egy toleráns,
multikulturális és többnyelvű környezetben. Erre azonban egyelőre nincsenek tervek;
az egyházak a status quo megőrzésével vannak elfoglalva. Ha azonban az egyházak-
nak nincs jövőképük, hogyan tudnak reményt adni a fiataloknak a jövőre nézve? Eb-
ben segíthetnek a kis közösségek és mozgalmak felkarolása, melyek elsősorban a
Katolikus Egyházon belül aktívak – pl. a Focolare-mozgalom vagy a karizmatikus meg-
újulás követői. Ezek az alulról jövő, kötetlenebb istentiszteleti formát követő kezdemé-
nyezések sok fiatalt vonzanak magukhoz. Elsősorban szórványban szolgáló papoktól
több interjú során is elhangzott az, amit Bogdán József a következőképpen fogalma-
zott meg: „a klasszikus értelemben vett plébánia kihalóban van”.163 A fiatalok viszont

161 Lásd Sajti Enikő, i. m., 147. old.
162 Bogdán József, interjú, Belgrád, 2006. július 22.
163 Uo.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 55
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 56

igen kedvelik az ún. gitáros miséket, melyeken az egyháztagok is aktív szerepet vállal-
nak felolvasással vagy tanúságtétellel. A Taizé-mozgalom szintén sok fiatal érdeklődőt
vonz az egész Vajdaság területéről.
Finanszírozási téren szintén okos, kreatív megoldásokra lenne szükség. A külföl-
di segélyek mértéke apadóban van, ugyanakkor a Vajdaságban óriási mértékű ki-
használatlan emberi és tárgyi erőforrás van, amely szintén a magyarság, sőt az egész
tartomány javát szolgálhatná.
Itt pozitív példaként említem az az újvidéki székhelyű Ökumenikus Segélyszolgá-
latot (EHO), ahol éppen arra figyelve dolgoznak, hogy a helyieket bevonják, és okosan
együttműködve, a jövőbe tekintve, hosszú távon igyekeznek segíteni az embereknek
nemzeti hovatartozásra vagy vallásra való tekintet nélkül. A szervezet öt egyházat
tömörít.164 Olyan közegben, ahol már régóta nincs érdemi hagyománya az aktivitásnak
és az önkéntes munkának, sikerült több száz önkéntest, köztük sok fiatalt, diákot vagy
munkanélkülit bevonni a programjaikba. Ezek az önkéntesek változó mennyiségű, he-
ti egy-két órától félállásig terjedően, és fontos munkát végeznek: időseket látogatnak
meg és ápolnak, rákbetegségekkel és gyógyításukkal kapcsolatos információt szolgál-
tatnak telefonon, iskolai felvilágosítást végeznek az AIDS-ről stb. Ez azon túl, hogy ön-
becsülést ad az önkénteseknek, és mozgósítja az embereket, jelentősen le is csökken-
ti a kiadásokat, hiszen így több pénz jut a rászorulók tényleges segélyezésére.

2. Hogyan segíthet a magyar állam, illetve a magyar egyházi élet?

Az utóbbi években a magyar kormányzat gyakran hangoztatta, hogy kiemelten fontos-
nak tartja a határon túli magyarok támogatását. Mivel az egyházak még mindig fontos
szerepet játszanak a magyar kisebbség köreiben, eddig ők is jelentős támogatásban
részesültek. A kormányzatbeli átszervezések, közalapítványok megszüntetése és
egyéb változások azonban ellentmondásos üzenetet küldenek a határon túli magya-
rok számára. Ha a kormányzat és egyéb szervezetek segíteni akarnak a magyar ki-
sebbségen, az eddiginél komolyabban meg kellene fontolni, hogy kinek és milyen cé-
lokra adják a pénzt. Mindezt természetesen közelebbről kellene felügyelni is, ami per-
sze többletmunkát jelent. A külföldi támogatás sokszor ront a helyzeten, és hosszú tá-
von kárt okoz ahelyett, hogy segítene. A feltétel nélküli támogatás helyett okos, átgon-
dolt, tervszerű segítségre lenne szükség, amely nem alakít ki függőséget és áldozat-
szindrómát azokban, akik kapják, és amely támogatás irányítását egyre nagyobb mér-
tékben át kell engedni a helyieknek.
A magyarországi történelmi egyházak, a Katolikus Egyház, a Református Egyház
és az Evangélikus Egyház is aktív szerepet vállalnak a vajdasági magyar hívek támo-
gatásában. Ezeket az adományokat sokáig szinte ellenőrzés nélkül adták. Érthető,
hogy mindenáron saját felekezetüket akarták védeni és erősíteni, de ez nem jelenti
azt, hogy minden egyes egyházbeli kezdeményezés feltétlenül támogatásra méltó. A
magyarországi egyházi vezetők közül egyre többen beismerik, hogy a feltétel nélküli
segítség nem mindig jár pozitív eredményekkel, s ennek alapján jobban meggondol-
164 Az EHO jelenlegi tagjai a Református Keresztyén Egyház, a Szlovák Evangélikus Egyház, az Ágostai Hitvallású Evangélikus
Keresztyén Egyház, a Metodista Egyház és a Görögkatolikus Egyház. A Római Katolikus Egyház alapító tagja volt az EHO-
nak, de amikor megalakult a Caritas szerbiai ága, különvált.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 57

ják, mely kezdeményezéseket érdemes támogatni, valamint közelebbről nyomon is
követik a segítség felhasználását.
Az Illyés Közalapítvány eddig jelentős anyagi támogatást nyújtott a vallási közös-
ségek számára is, hogy azok kulturális vonatkozású terveit (pl. kórusszemle, kántor-
képző tanfolyam) és oktatási-nevelési programjait (gyermektáborok, cserkészképző
tanfolyamok), valamint épületek felújítási költségeit támogassa. Kisebbségi történelmi
egyházközségeken kívül a múltban támogatta a Szabadkai Római Katolikus Egyház-
megye Teológiai-Hittudományi Intézetét is.165
Negatív következménye a korlátlan magyarországi segítségnek az is, hogy a szer-
biai, illetve a vajdasági kormányszervekben azt a látszatot kelti, hogy nekik egyáltalán
nincs vagy csak kevesebb a felelősségük ez ügyben. Hosszú távon ez is kárt okozhat,
és tovább mélyítheti a függőséget, valamint azt az érzetet, hogy a magyar azonosság-
tudat kizárólagosan a határ túloldalán keresendő.
Azzal, hogy a magyar egyházak kizárólagosan Magyarország felé tekintenek,
megfosztják önmagukat annak lehetőségétől, hogy befolyást gyakoroljanak arra az
országra, amelyben működnek. Szerbia sok értelemben még mindig önmagát keresi:
a társadalomban még mindig nem tisztultak le azok az értékek, amelyekre jövőjét
akarja építeni. A vallás és az egyházak szerepe a közéletben társadalmi párbeszéd
tárgya. Pontosan ebben – a sok szempontból még mindig átmeneti – időszakban
játszhatnának fontos, irányt mutató szerepet az egyházak, beleértve a magyarokat tö-
mörítő egyházakat is. Hiszen hiába mutat vallásilag aránylag homogén képet Közép-
Szerbia,166 Szerbia egészébe beletartozik a Vajdaság multikonfesszionális és sok-
nemzetiségű tarka képe is, melyre a történelem során nagy hatással voltak a nem or-
todox (katolikus és protestáns) egyházak. Azzal, hogy a magyar egyházak félnek ma-
gukat jobban megmutatni a közéletben, vagy nem is akarják ezt tenni, elállnak attól a
lehetőségtől, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak a társadalom egészére. Ez pedig
hosszú távon nagyon nagy kár lenne, hiszen a felnövekvő magyar generációknak
Szerbiában, és nem máshol kell majd megállniuk a helyüket.

Főleg az utóbbi időben, mióta Szerbia kormánya az európai integrációt tartja
egyik prioritásának, a nem ortodox vallásokat, és az általuk képviselt nagyon is euró-
pai értékeket nem hallják, látják az emberek, pedig sok mindent tanulhatnának tőlük,
ami a többi európai országgal való kommunikációt, együttműködést is könnyíthetné.
Ezt a reményt fejezi ki Stanislav Hočevar belgrádi érsek, a szerbiai püspöki konferen-
cia elnöke is: „Szerbia a nemzetiségek és felekezetek közötti párbeszéd felkarolása
eredményeként világos öntudatot nyerhetne és nagy tapasztalatával Európát gazda-
gíthatná. Ennek eredményeképpen az Európai Unió sokkal inkább várná az ország
csatlakozását és jobban is értékelné azt.”167
Összegzésként tehát megállapítható, hogy mind a vallás és az egyházak morális
szerepvállalását, a szociális felelősségérzetet ápoló és a civil társadalom felépítésén
fáradozó ág, mind a múltba tekintő, passzív, merev és az öntudati exkluzivitást hirde-
tő ág jelen van a mai vajdasági egyházi életben. A tanulmányban megnevezett prob-

165 Lásd Illyés Közalapítvány (www.ika.hu/adatbazis/lista.php).
166 Centralna Srbija, vagyis a Vajdaságtól délre fekvő területek, ahol sokkal nagyobb mértékű a vallási homogenitás.
167 Stanislav Hočevar, interjú, 2004. április 23.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 57
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 58

58 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

lémák és kihívások megoldását elsősorban helyi szinten kellene keresni. Magyaror-
szági kormányzati és egyéb szervek, valamint egyházak leghatékonyabban az okta-
tás, a szellemi elit kinevelése és a fiatalság helyben maradását elősegítő kezdeménye-
zések támogatásával vállalhatnának szerepet, melyek egyszersmind nem okoznak
anyagi függőséget az anyaországtól. Ez ahhoz is pozitívan hozzájárulhatna, hogy a
politikailag és nemzetileg szélsőséges nézeteket ellensúlyozza, és egyben egy egész-
séges vallási és nemzeti identitástudat építését segítse elő a jövő nemzedékeiben.

Ágoston Sándor egykori jugoszláviai református püspök gondolatával zárom e
tanulmányt, aki a politikai és sok más szempontból is nehéz 1950-es és 1960-as évek-
ben állt az egyház élén. Kiss Antal ekképpen idézi Ágoston Sándor egy jellemző mon-
dását: „Mindig legyenek terveid. Legyen száz terved, és ha ebből megvalósíthatsz hár-
mat, már elértél valamit!”168 Ezt kívánom én is a vajdasági magyar egyházaknak: le-
gyen száz tervük a jövőt illetően.

168 Ágoston Sándor, i. m., 200. old.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 59

Függelék

A szerb köztársaság lakosságának vallási hovatartozás
szerinti megoszlása 2002-ben169

Vallási hovatartozás Számokban Százalékosan
(%)
Szerbia összlakossága 7 498 001 100,0
Ortodox170 6 371 584 84,9
Katolikus171 410 978 5,48
Muzulmán 239 658 3,19
Protestáns172 80 837 1,07
Zsidó 785 0,01
Távol-keleti vallások követője 530
Vallási hovatartozásáról nem nyilatkozott 197 031 2,62
Vallási hovatartozása ismeretlen 137 291 1,83
Nem vallásos 40 068 0,53
Olyan vallási közösség tagja, amely a lehetséges
válaszok között nincs megnevezve 18 768 0,25
Hívő, de nem tartozik egyetlen vallási
közösséghez sem 473

169 Eredmények a Szerb Köztársaságban (Koszovó kivételével) végzett 2002. évi népszámlálás alapján, in: Stanovništvo:
Veroispovest, maternji jezik, nacionalna ili etnička pripadnost, prema starosti i polu, 2002/3, Republički zavod za statistiku
/ Köztársasági Statisztikai Hivatal, Belgrád, 2003. május.
170 Ezen kategória magába foglalja a szerb, macedón, román és orosz ortodox egyházakat.
171 Ebbe a kategóriába tartozik többek között a Római Katolikus Egyház és a Görögkatolikus Egyház is.
172 A „protestáns” kategória igen széles skálát ölel át, és listáján 41 vallási közösség szerepel név szerint. A tradícionális és sza-
badegyházak mellett a népszámlálás a Jehova tanúit és a mormonokat is ezen kategóriába sorolta.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 59
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 60

60 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

A magyarok száma és aránya néhány vajdasági községben173

A község A község Lakosok Magyarok Magyarok Magyarok Magyarok A 45-49 év Iskoláskornál Átlagéletkor
magyar elnevezése szerb neve száma száma aránya száma aránya közöttiek fiatalabb gyer-
2002-ben 2002-ben 2002-ben 1991-ben 1991-ben száma mekek száma
% % év
Ada Ada 18 994 14 558 77 16 625 77 1 546 1 271 40,8
Belgrád Beograd 1 574 050 1 604174 0,1 2 870 0,19
Csóka Čoka 13 832 7 133 51,5 8 623 56 1 074 899 41,5
Kishegyes Mali Iđoš 13 494 7 546 56 8 452 59 1 108 1 014 39,3
Magyarkanizsa Kanjiža 27 510 23 802 86,5 26 862 87,5 2 124 1 804 40,9
Nagybecskerek Zrenjanin 131 509 14 211 11 17 264 12,8 11 321 8 417 40,1
Nagykikinda Kikinda 6 002 8 607 13 9 874 14 5 696 4 183 39,9
Óbecse Bečej 40 987 20 018 49 23 224 54 3 366 3 001 39,6
Pancsova Pančevo 127 162 4 037 3 5 043 4
Szabadka Subotica 148 401 57 092 38 64 277 43 12 380 9 912 40,1
Topolya Bačka Topola 38 245 22 543 59 26 185 65 41,0
Zenta Senta 25 568 20 587 80 23 281 80,1 2 004 1 725 40,9
Zombor Sombor 97 263 12 386 13 15 397 16

173 Vastag betűvel van jelölve az arányuk azokban a községekben, ahol abszolút többséget alkotnak / alkottak.
174 Anyanyelv alapján.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 61

A község A község Lakosok Magyarok Magyarok Magyarok A 45-49 év Iskoláskornál Átlagéletkor
magyar elnevezése szerb neve száma száma aránya száma közöttiek fiatalabb gyer-
2002-ben 2002-ben 2002-ben 1991-ben száma mekek száma
% év
Ada (város) Ada (grad) 10 546 8 744 83 10 010 897 671 40.9
Bajmok Bajmok 8 555 2 450 29 2 940
Bácsfeketehegy Feketić 4 336 2 672 62 2 995 348 (40-44) 305 39.3
Bácskossuthfalva Stara Moravica 5 674 4 795 84 5 546 504 328 41.3
Budiszava Budisava 3 829 1 204 31 327 297 38.0
Csantavér Čantavir 7 191 6 632 92
Csóka (város) Čoka g. 4 720 2 703 57 3 204 421 (50-54) 313 40.4
Erzsébetlak Belo Blato 1 473 488 33 522
Horgos Horgoš 6 300 5 302 84 6 022 505 414 40.2
Királyhalom Bački Vinogradi 2 008 1 927 96
Kishegyes (helység) Mali Iđoš g. 5 465 4 767 87 5 356 433 438 40.0
Magyarittabé Novi Itebej 1 315 1 077 82 1 325 103 91 40.6
Magyarkanizsa (város) Kanjiža g. 10 193 8 825 86 10 183 851 640 41.0
Maradék Maradik 2 298 552 24 630 174 179 39.1
Nagybecskerek (város) Zrenjanin g. 79 545 11 605 14 14 312
Nagykikinda (város) Kikinda g. 41 825 5 290 13 5 932
Nyékince Nikinci 2 216 264 12 369 184 141 41.4
Óbecse (város) Bečej g. 25 703 11 725 46 13 464 2 160 1.823 39.5
Orom Orom 1 560 1 471 94
Oromhegyes Trešnjevac 1 864 1 797 96
Pacsér Pačir 2 932 1 766 60 2 169 211 203 42.9
Pancsova (város) Pančevo g. 76 110 3 279 4
Piros Rumenka 5 729 747 13 785 551 378 37.1
Szabadka (város) Subotica g. 99 471 34 983 35 39 749 8 605 6 801 39.7
Szaján Sajan 1 331 1 195 90 111 (40-45) 71 42.2
Topolya (város) Bačka Topola g. 16 171 9 582 59 11 176
Tóthfalu Totovo Selo 708 705 99 747 62 (60-64,
65-69) 61 41.6
Verbász (város) Vrbas g. 25 887 2 003 8 2 414 2 108 1 815 38.1
Versec (város) Vršac g. 36 001 1 800 5 2 125
Zenta (város) Senta g. 20 363 15 860 78 17 888 1 604 1 346 40.9
Zombor (város) Sombor g. 50 950 3 743 7 4 736

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 61
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 62

62 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

Néhány fontosabb, magyarok lakta község és település
vallási megoszlása 1991-ben175

Község / település Katolikusok Aránya Protestánsok Aránya Ortodox hívők Aránya
száma % száma % száma %
Ada (község) 16 385 76 135 0,6 3 336 16
Ada (város) 9 885 82 88 0,7 1 112 9
Bácsfeketehegy 703 15 2 121 47 750 17
Bácsföldvár 3 134 56 50 0,9 1 955 35
Bácskossuthfalva 2 308 37 3 061 49 100 1,6
Bajmok 5 567 65 75 0,9 2 023 23
Bajsa 1 801 66 392 14 271 9,8
Budiszava 1 467 40 95 2,5 1 930 52
Csantavér 7 559 95 57 0,7 56 0,7
Csóka k. 8 528 56 405 2,6 5 224 34
Erzsébetlak 774 44 639 36 89 5
Horgos 6 039 84 134 2 452 6
Kanizsa k. 26 864 88 293 1 1 960 6,4
Kanizsa v. 9 998 87 88 0,8 781 6,7
Királyhalom 2 052 92 54 2,4 15 0,6
Kishegyes k. 6 122 42,5 2 260 16 3 893 27
Magyarittabé 361 24 981 64 115 7,5
Maradék 744 35 104 5 1 060 50
Nagybecskerek v. 15 237 19 932 1,1 47 219 58
Nagykikinda v. 6 326 15 184 0,4 27 813 65
Nyékince 866 38 12 0,5 1 122 50
Óbecse k. 23 583 55 231 0,5 13 805 32
Óbecse v. 13 663 51 131 0,4 8 924 34
Orom 1 793 94 12 0,6 51 2,6
Pacsér 783 24 1 575 48 738 22
Palics 5 006 68 170 2,3 783 11
Pancsova v. 4 002 5,5 3 200 4,4 53 201 73
Piros 474 11 603 14 2 753 63
Szabadka v. 62 471 62 2 074 2 15 663 16
Szenttamás v. 4 390 34 97 0,75 6 984 55
Topolya k. 20 938 52 5 453 13 8 354 21
Topolya v. 10 496 63 293 1,7 2 874 17
Törökbecse v. 4 795 31 95 0,6 8 908 58
Törökkanizsa v. 3 185 40 38 0,5 4 094 51
Torontálvásárhely176 853 15 2 697 47 1 472 26
Torzsa177 348 9,2 109 2,9 2 156 57
Tóthfalu 736 96 3 0,4 1 0,13
Újvidék v. 23 374 13 3 663 2 111 705 62
Verbász v. 4 008 16 287 1,1 14 456 56
Versec v. 2 892 7,8 205 0,6 27 262 74
Zenta v. 17 153 75 259 1,1 2 385 10
Zombor v. 12 812 26 308 0,6 24 344 50
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 63

Keresztelők, temetések és esküvők aránya 2004-ben
néhány egyházközségben178

Keresztelők Keresztelők
Temetések Temetések
Esküvők Esküvők

Mohol Torontálvásárhely

Keresztelők
Temetések
Esküvők

Szabadka

Megjegyzések:
A moholi római katolikus plébánia híveinek létszáma kb. 4500, a torontálvásárhelyi
református egyházközséghez kb. 2000-en tartoznak, míg a szabadkai református
egyházközség kb. 700 tagot számlál. Függetlenül attól, hogy eltérő nagyságú és
szerkezetű településeken működnek, a keresztelők, temetések és esküvők aránya
ezen egyházközségekben igen hasonló.

175 A táblázat a különböző vallásúak arányát mutatja az összlakosságéhoz viszonyítva; a többségi vallás vastag betűvel van je-
lölve. Bár nyilvánvaló, hogy ezeken a településeken nem minden katolikus és protestáns hívő magyar, a számadatok mégis
segíthetnek azonosítani a közvetlen vallási közeget, amelyben a magyarok lakosok élnek.
176 Torontálvásárhely település Antalfalva (Kovačica) községhez tartozik, mely az egyedüli község Szerbiában, ahol a protestán-
sok alkotnak relatív többséget.
177 Torzsa (német nevén Torschau) magyar egyháztörténelmi szempontból azért érdekes, mert ezen, az akkor nagyrészt néme-
tek lakta településen született, 1901-ben, Ordass Lajos (eredeti nevén Wolf), a Magyarországi Evangélikus Egyház későbbi
püspöke és a Lutheránus Világszövetség alelnöke.
178 Források: Mohol – Kozma Adrianna: „Pillanatképek a moholi egyházközség életéből”, Hitélet 2006. február, 20-21. old.;
Torontálvásárhely – www.debeljaca.com/magyarul/Hirek/refhirek05.html; Szabadka – Surányiné Réti Katalin: „Gyülekezeti
beszámoló: fontosabb események 2004-ben”, Szabadka, 2004. december 10.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 63
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 64

64 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

Források
Könyvek, tanulmányok:

ALEXANDER, Stella: Church and State in Yugoslavia since 1945. Cambridge
University Press, Cambridge, 1979.
ÁGOSTON Sándor: A megtartó egyház. A feketicsi református gyülekezet történeté-
ből. Forum, Újvidék, 1997.
BARRETT, David (szerk.): Christian World Encyclopaedia. Oxford University Press,
Oxford, 1982.
BURÁNY Nándor – DUDÁS Károly – NÉMETH István – TARI István: Szórványban. Ri-
portok. Forum, Újvidék, 2004.
DAMI, Aldo: Destin des minorités: Les nouveaux martyrs. Fernand Sorlot, Paris, 1937.
DIMIĆ, Ljubodrag: Kulturna politika u Kraljevini Jugoslaviji 1918-1941, II. kötet, Stubovi
kulture, Belgrád, 1997.
DIMITRIJEVIĆ, Vojin: The 1974 Constitution as a Factor in the Collapse of Yugoslavia
or as a Sign of Decaying Totalitarianism, EUI Working Papers. Robert Schuman
Centre, Badia Fiesolana, 1994.
GÁBRITYNÉ MOLNÁR Irén – MIRNICS Zsuzsa (szerk.): Vajdasági marasztaló. Ma-
gyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2000.
GÁBRITYNÉ MOLNÁR Irén – MIRNICS Zsuzsa (szerk.): Kisebbségi létjelenségek:
Szórvány- és szociolingvisztikai kutatások. Magyarságkutató Tudományos Társa-
ság, Szabadka, 2003.
GÁBRITYNÉ MOLNÁR Irén – MIRNICS Zsuzsa (szerk.): Támogatás és hasznosulás.
Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról. Magyarságkutató Tudományos
Társaság, Szabadka, 2005.
GYETVAI Péter, Egyházi szervezés, főleg az egykori déli magyar területeken és a
bácskai Tisza mentén. Görres Gesellschaft, München, 1987.
HOFFMAN, George W. – NEAL, Fred Warner: Yugoslavia and the New Communism.
Twentieth Century Fund, New York, 1962.
HÓDI Sándor, Légüres térben: tíz évi küzdelem a délvidéki magyarságért. Logos,
Tóthfalu, 2001.
KALAPIS Zoltán, Életrajzi kalauz: ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Fo-
rum, Újvidék, 2003.
KISS Nándor: A Református Egyházról / O Reformatskoj crkvi. Forum, Újvidék,
2005.
KLEMENČIĆ, Matjaž – ŽAGAR, Mitja: The former Yugoslavia’s diverse peoples: a ref-
erence sourcebook. ABC-CLIO, Santa Barbara, 2004.
LOSONCZ Alpár: „A destabilizácó kódjelei”, Regio – Kisebbség, politika, társadalom
1994/1, 59-76. old.
MADELEY, John T. S. – ENYEDI Zsolt (szerk.): Church and State in Contemporary
Europe: The Chimera of Neutrality. Frank Cass Publishers, London, 2003.
MOROKVASIC, Mirjana: „Serbie-Monténégro: terre de refuge, terre de départ”, Revue
d’études comparatives est-ouest 35, 2004/1-2, 223-267. old.
MRĐENOVIĆ, Dušan (prir.): Ustavi i vlade Kneževine Srbije, Kraljevine Srbije,
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 65

Kraljevine SHS i Kraljevine Jugoslavije (1835–1941). Nova Knjiga, Beograd,
1988.
MRDJEN, Snjezana: „La mixité en ex-Yougoslavie. Intégration ou ségrégation des
nationalités?”, Revue d’études comparatives est-ouest 27, 1996/3, 103-145. old.
A Nagybecskereki Püspökség Évkönyve 2000. Püspöki Hatóság, Zrenjanin, 2000.
NÉMETH Ferenc: Negyed évezred az Úr szolgálatában. A nagybecskereki római ka-
tolikus egyházközség története (1753-2003). Nagybecskerek, 2004.
PROKLE, Herbert et al.: Genocid nad nemačkom manjinom u Jugoslaviji 1944 –
1948 / Genocide of the Ethnic Germans in Yugoslavia 1944 – 1948. (Društvo za
srpsko-nemačku saradnju, Beograd – Donauschwäbische Kulturstiftung, Mün-
chen, 2004.
Református Évkönyv – 2002. Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház, Újvidék,
2001.
ROKAY Péter (szerk.): A honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság. Egy tudományos ta-
nácskozás anyaga. Forum, Újvidék, 1997.
SAJTI Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség: magyarok a Délvidéken, 1918-
1947. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004.
Schematismus Dioecesis Suboticanae 1998. Püspöki Hatóság, Szabadka, 1999.
SINGLETON, Fred: Twentieth-Century Yugoslavia. The Macmillan Press, London,
1976.
SMITH, Anthony D.: Nations and Nationalism in a Global Era. Polity Press, Cambrid-
ge, 1995.
SUNDHAUSSEN, Holm: „Pro- und anti-westliche Diskurse und Identitäten in
Südosteuropa” Südosteuropa Mitteilungen 2, 2005, 16-29. old.
Susret države i crkve (Az állam és egyház találkozása), Savezni sekretarijat za vere /
Szövetségi vallásügyi hivatal, Belgrád, 2002.
VOLF, Miroslav, „Church, State, and Society. Reflections on the Life of the Church in
Contemporary Yugoslavia”, Occasional Papers on Religion in Eastern Europe 10,
1990, 1-16. old.

Folyóiratok, publicisztika:

Evagélikus Élet. A Magyarországi Evangélikus Egyház Hetilapja, Budapest.
Hitélet, családi magazin, Újvidék.
Magyar Szó, napilap, Újvidék.
Nyitott ajtó, A Torontálvásárhelyi Református Egyházközség értesítője, 2005. Böjtfő.
Orosz Attila: „Szórványsors Közép-Bácskában”, Református Élet 2006. február: 5.
Református Élet, a RKE egyházi lapja, Újvidék.
Új Ember, katolikus hetilap (http://ujember.katolikus.hu).

Egyéb kiadványok:

BERETIĆ, Stjepan: „A Szabadkai Egyházmegye történelme”, www.suboticka-biskupi-
ja.info/povijest.php (2006. szeptember 23).

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 65
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 66

66 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

DOLINSZKY Gábor: Élve meghalni hagyni. Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresz-
tyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban történelme 1918-tól napjainkig (diploma-
munka), Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest, 2004.
Eredmények az 1991. évi népszámlálás alapján a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság-
ban. Savezni zavod za Statistiku, Belgrád, 1993.
Eredmények a 2002. évi népszámlálás alapján a Szerb Köztársaságban (kivéve Ko-
szovót). Republički zavod za statistiku, Belgrád, 2003.
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Alkotmánya, Službeni list SRJ 1, 1992.
Jugoszláv Szövetségi Levéltár, 50/128/257-es akta, 1945-1952.
„Kormányrendelet a vallásoktatás, illetve az alternatív tantárgy megszervezéséről és
bevezetéséről az általános és középiskolában” (Uredba o organizovanju i ost-
varivanju verske nastave i nastave alternativnog predmeta u osnovnoj i srednjoj
školi), Službeni glasnik Republike Srbije 46, 2001.
König, Matthias: „The Situation of Minorities in the Federal Republic of Yugoslavia.
Towards an Implementation of the Framework Convention for the Protection of
National Minorities”, ECMI Working Paper No. 11. Flensburg, 2001. június.
Nacionalne manjine u Srbiji / A nemzeti kisebbségek Szerbiában – Szöveggyűjte-
mény. Gradjanske inicijative, Belgrád, 2006. június.
Povelja o ljudskim i manjinskim pravima (Kiegészítés az Emberi és Kisebbségi Jo-
gokról és Alapvető Szabadságról), 2003. február 28.
Statistički godišnjak Srbije 2005: Stanovništvo (Szerbia statisztikai évkönyve, 2005:
Lakosság/Népesség). Republički zavod za statistiku Srbije, Belgrád, 2005.
SURÁNYINÉ RÉTI Katalin: „Gyülekezeti beszámoló: fontosabb események 2004-ben”,
Szabadka, 2004. december 10.
„The First Report by the Federal Republic of Yugoslavia on the Implementation of the
Framework Convention for the Protection of National Minorities” (A Jugoszláv
Szövetségi Köztársaság Első Beszámolója a Nemzeti Kisebbségek Védelmét Biz-
tosító Keretegyezmény Alkalmazásáról), 2002. október 16. http://www.coe.int/
T/e/human%5Frights/Minorities/2%2E%5FFRAMEWORK%5FCONVEN-
TION%5F%28MONITORING%29/2%2E%5FMonitoring%5Fmechanism/3._State
_reports/1._First_cycle/1st_SR_FRY.asp#TopOfPage
„Törvény a középiskolai oktatásról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről”
(Zakon o izmenama i dopunama Zakona o srednjoj školi), Službeni glasnik
Republike Srbije 23, 2002.
„Törvény a Nemzeti Kisebbségek Jogainak és Szabadságjogainak védelméről” (Zakon o
zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina), Službeni list SRJ 11, 2002. február 27.
„Törvény az általános iskolai oktatásról szóló törvény módosításáról és kiegészítésé-
ről” (Zakon o izmenama i dopunama Zakona o osnovnoj školi), Službeni glasnik
Republike Srbije 22, 2002.
TÚRI Gábor: „Utasi Jenő” (http://www.kanjiza.co.yu/hu/pro_urbe2002.htm).
„Ustav Federativne Narodne Republike Jugoslavije” (a Jugoszláv Szövetségi Népköz-
társaság alkotmánya), Službeni list FNRJ, 10, 1946.
„Zakon o verskoj zajednici Jevreja u Kraljevini Jugoslavije”, Službene novine 301, 1929.
„Zakon o islamskoj verskoj zajednici”, Službene novine 29, 1930.
„Zakon o evangeličko-hrišćanskim crkvama i reformovanoj hrišćanskoj crkvi
Kraljevine Jugoslavije”, Službene novine 95, 1930.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 67

„Zakon o agrarnoj reformi i kolonizaciji” (Törvény az agrárreformról és kolonizációról),
Službeni List DFJ 64, 1945.
„Zakon o nacionalizaciji privatnih privrednih poduzeća” (Törvény a magánkézben
levő kereskedelmi létesítmények államosításáról), Službeni List FNRJ 98,
1946.
ZOMBORI István (szerk.): „A Szeged-Csanádi Egyházmegye Története”, A Szeged-
Csanádi Püspöki Levéltár Honlapja (http://www.theol.u-szeged.hu/puspokseg/
leveltar/tartalom/ptort.htm).

Internetes oldalak:
Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó (www.agape.hu).
Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban,
http://www.lutheran.org.yu/index.html
Bácskossuthfalva honlapja (http://www.hhrf.org/bacskossuthfalva).
Belgrádi Érsekség (http://solair.eunet.yu/~nadbisbg/meni.htm).
Golgota Keresztény Gyülekezet, Topolya (http://www3.calvarychapel.com/back-
atopola/english.htm).
Határon Túli Magyarok Hivatala (www.htmh.hu).
Hágai Nemzetközi Törvényszék (http://www.un.org/icty).
Illyés Közalapítvány (www.ika.hu).
Keresztény Értelmiségi Kör (http://www.kek.org.yu/hu/index.php).
Magyar Katolikus Egyház (www.katolikus.hu).
Magyarországi Evangélikus Egyház (www.lutheran.hu).
Magyarországi Református Egyház honlapja (www.reformatus.hu).
Nagybecskereki Püspökség (http://www.catholic-zr.org.yu/sr/sr.html).
Szabadkai Püspökség (http://www.suboticka-biskupija.info).
Torontálvásárhely honlapja (http://www.debeljaca.com).
Vajdaság Autonóm Tartomány, Egyházi és Vallásfelekezeti Szolgálat,
http://www.puma.vojvodina.sr.gov.yu/text.php?sek=15&vr=1&PHPSESSID=d28
eqgv6h2r6ve77bt8sq01hq0
Vajdaság Autonóm Tartomány, www.vojvodina.com.
Vajdaság Ma – délvidéki hírportál (www.vajdasagma.info).
Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (http://www.vmmi.org.yu/home).
Vajdasági Magyar Szövetség (www.vmsz.org.yu).
Vatikáni Rádió, magyar nyelvű honlap,
(http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp).

Interjúk és beszélgetések:

Asiel, Isak, Szerbia-Montenegró főrabbija, Belgrád, 2005. február 11.
Bognár József, törökkanizsai plébános és költő, Belgrád, 2006. július 22.
Botos Andrea, református lelkésznő Piroson, Újvidék, 2006. február 11.
Branković, Tomislav, miniszteri tanácsos, Szerb Vallásügyi Minisztérium, Belgrád és
Újvidék, 2005 és 2006 folyamán.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 67
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 68

68 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

Dulić, Slaven és Jež, Zdravko, Vajdaság Autonóm Tartomány, Egyházi és Vallásfeleke-
zeti Szolgálat, Újvidék, 2006. április 7.
Erős Mihály, római katolikus plébános, Pancsován, 2006. június 8.
Fuderer László, óbecsei római katolikus plébános, Belgrád, 2006. július 22.
Hočevar, Stanislav, belgrádi érsek, a Szerbia-montenegrói Püspöki Konferencia elnö-
ke, interjú, 2004. április 23.
Hódi Sándor, szociológus és szerző, 2006. április 13.
Huzsvár László, nagybecskereki római katolikus püspök, Nagybecskerek, 2006. feb-
ruár 10.
Kiss Antal (†), nyugalmazott bácskossuthfalvi református lelkész és bácskai esperes,
2006. június 22.
Kiss Nándor, nagybecskereki református lelkész, Nagybecskerek, 2006. február 10.
Konecsny Tamás, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-
Vajdaságban zsinatának világi elnöke és a kikindai evangélikus egyházközség
gondnoka, 2006. június és július folyamán.
Kopilović, Andrija, a szabadkai Teológiai-Hittudományi Intézet rektorhelyettese és a
Szerbia-montenegrói Püspöki Konferencia Hittudományi Bizottságának elnöke,
2004. április 14.
Orosz Attila, református lelkész Verbászon, 2006. április 27., június 21, Belgrád, július
22.
Jakob Pfeifer, dunai főesperes, hódsági és apatini római katolikus plébános, Hódság,
2006. augusztus 4.
Rokay Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának aktuális dé-
kánja és egykori plébános a Szabadkai Püspökségben, Budapest, 2006. augusz-
tus 22.
Surányiné Réti Katalin, református lelkésznő Szabadkán, 2006. április 15.
Vukomanović, Milan, a Belgrádi Egyetem Szociológia tanszékének docense, Belgrád,
2004. augusztus 21.

A hivatalos interjúkon kívül még további vajdasági papokkal, lelkészekkel, a tradicio-
nális és szabadegyházak képviselőivel és tisztségviselőivel, politikusokkal és köz-
igazgatási alkalmazottakkal, a belgrádi magyar nagykövetség több munkatársával,
magyarországi egyházi vezetőkkel, kulturális egyesületek és civil szervezetek vezető-
ivel, valamint több egyházközség tagjaival is beszélgettem kötetlen formában a kuta-
tásom témájáról. Mivel többen kérték, hogy nevük ne szerepeljen, idevágó meglátá-
saikat és véleményeiket értékelés után igyekeztem a tanulmányban feldolgozni.
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 71

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok:
Kötetek
1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazda-
sági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)
3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő)
4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebb-
ségi iskolákban (Szerkesztette Ring Éva)
5. Felzárkózás vagy bezárkózás? Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi
iskolákban. (Szerkesztette Ring Éva)
6. Médiapolitika vagy politikai média? (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
7. Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gaz-
dasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás)

Műhelytanulmányok
1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia
határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás)
2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei
a határon túli magyarok vonatkozásában
3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása
4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe
5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd
és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia
7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban;
Jakab Attila: A laicitás
8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképes-
ség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy
Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás)
10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete
(Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai,
szerkesztette Réti Tamás)
11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási
közösségek társadalmi szerepe
12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi
eszközök nem szándékolt következményei
13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és
vallási mikroszociográfiája
14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség val-
lási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 71
mht_25 illic_beliv.qxd 5/10/2007 11:02 PM Page 72

72 Ilić Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megôrzésében

15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság
16. Zolnay János: Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza
általános iskoláiban
17. Huszka Beáta: A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei
Magyarország EU-csatlakozása után
18. Jakab Attila: Csángóság és katolicizmus – Az identitástudat változásai
19. Hegedűs Dániel: A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I. –
Multilaterális keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai
bilaterális együttműködési formák áttekintő elemzése
20. Böszörményi Jenő: Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban
21. Mézes Zsolt László: A külföldiek munkavállalása Magyarországon
22. Majoros András: Verseny és együttműködés – Magyarország és Románia
külgazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói
23. Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben – Jelenünk a történeti visszatekintés
tükrében
24. Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben – A Gyulafehérvári Római
Katolikus Hittudományi Fôiskola (Papnevelô Intézet – SIS) betagolódása a kolozsvári
Babeş-Bolyai Tudományegyetembe

Jelentések
1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és
a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and
Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation
(Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)

Háttéranyagok
1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen
küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)
2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és
állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról,
különös tekintettel a határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László)

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu),
vagy személyesen átvehetők a kiadóban.